Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) + khazarzar (second witness) — PG column chips mark the printed columns.
Clement, On True PhilosophyΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΗΝ ΑΛΗΘΗ ΦΙΛΟΣΟΦΙΑΝ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Liber Primus
PG 8:687ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΗΝ ΑΛΗΘΗ ΦΙΛΟΣΟΦΙΑΝ ΓΝΩΣΤΙ- ΚΩΝ ΥΠΟΜΝΗΜΑΤΩΝ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΠΡΩΤΟΣ « ἵνα ὑπὸ χεῖρα ἀναγινώσκῃς αὐτὰς καὶ δυνηθῇς φυλάξαι αὐτάς.» πότερον δ’ οὐδ’ ὅλως ἢ τισὶ καταλειπτέον συγγράμματα; καὶ εἰ μὲν τὸ πρότερον, τίς ἡ τῶν γραμμάτων χρεία; εἰ δὲ τὸ ἕτερον, ἤτοι τοῖς σπουδαίοις ἢ τοῖς μή; γελοῖον μεντἂν εἴη τὴν τῶν σπουδαίων ἀποδοκιμάζοντα γραφὴν τοὺς μὴ τοιούτους ἀποδέχεσθαι συντάττοντας. ἀλλ’ ἄρα Θεοπόμπῳ μὲν καὶ Τιμαίῳ μύθους καὶ βλασφημίας συντάττουσιν, πρὸς δὲ καὶ Ἐπικούρῳ ἀθεότητος κατάρχοντι, ἔτι δὲ Ἱππώνακτι καὶ Ἀρχιλόχῳ αἰσχρῶς οὕτως ἐπιτρεπτέον γράφειν, τὸν δὲ τὴν ἀλήθειαν κηρύσσοντα κωλυτέον τοῖς ὕστερον ἀνθρώποις ὠφέλειαν ἀπολιπεῖν; καλὸν δ’ οἶμαι καὶ παῖδας ἀγαθοὺς τοῖς ἔπειτα καταλείπειν. οἱ μέν γε παῖδες σωμάτων, ψυχῆς δὲ ἔγγονοι οἱ λόγοι. αὐτίκα πατέρας τοὺς κατηχήσαντάς φαμεν, κοινωνικὸν δὲ ἡ σοφία καὶ φιλάνθρωπον. λέγει γοῦν ὁ Σολομών· «υἱέ, ἐὰν δεξάμενος ῥῆσιν ἐντολῆς ἐμῆς κρύψῃς παρὰ σεαυτῷ ὑπακούσεται σοφίας τὸ οὖς σου.» σπειρόμενον τὸν λόγον κρύπτεσθαι μηνύει καθάπερ ἐν γῇ τῇ τοῦ μανθάνοντος ψυχῇ, καὶ αὕτη πνευματικὴ φυτεία. διὸ καὶ ἐπιφέρει·
685 STROMATUM LIB. I. 686 ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΛΟΓΟΣ ΠΡΩΤΟΣ (92) CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER PRIMUS. * CAPUT PRIMUM. SEU PRÆFATIO. Auctor propositum suum exponit quantumque utilitatis scriptores lectoribus suis conferant ostendit. Λείπει ἡ ἀρχή. • . Α · ἕνα ὑπὸ χεῖρα (93) ἀναγινώσκῃς αὐτὰς, καὶ δυνη‐ θῇς φυλάξαι αὐτάς. Πότερον δ' οὐδ᾽ ὅλως, ή τισι!κα librorum inscriptio hæc : Των Στρωματέων λόγων ὁ πρῶτος, ut apud Euseb. evang. Prepar. pag. 292 : Ἀπὸ τοῦ πρώτου τῶν Κλήμεντος Στρωματέων : vel Στρωματεὺς ὁ πρῶτος, ut apud eumdem Euseb. evang. Prepar. pag. 240 : Τούτων δὲ μνημονεύει καὶ ὁ ἡμέτερος Κλήμης ἐν τῷ πρώτῳ Στρωματεῖ, δι' ὧν φησι...et rursum p. 591 : Απὸ τοῦ πέμπτου Στρωματέως Κλήμεντος. Imo apud ipsummet Cle- mentein infra 401, 20; 434, 32; 449, 5; 146, 20, 459, 48; 547, 10 (edit. Paris.) Pleniorem si velis titulum, ex epilogo primi, secundi, tertii et quini Στρωματέως, substitui potest hic : Τῶν κατὰ τὴν Β ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων ὁ πρῶτος Στρωματεύς. Cur vero Στρωματέων nomen hisce libris imposuerit, ipse luculenter declarat Clemens, hujus libri capite primo, sub finem, et alias, ut mox notatur. De additamento autem, quod in sex sequentium librorum inscriptione additur, τῶν εἰς ὀκτώ, suspicionem movent non tantum singulorum procemia et propositio, sed etiam septimi epilogus, 766, 767, ut aut plures scripsisse, aut plures scri- bere voluisse videatur. Octavum sane mancum et imperfectum esse, nimis clarum est. Plutarcho quoque, inquit H., Στρωματέων libros tribuit idem Eusebius, Demonstr. evang. pag. 15, ubi dicit, ἀπὸ τῶν Πλουτάρχου Στρωματέων ἐκθήσομαι : eo uomine fortasse appellans librum De placítis philosophorum. Ad proœmium quod attinet, non multa forsan de- sunt: nempe preludium defensionis horum libro- rum, cur_ad eorum scriptionem se contulerit. SYL- CURG. Pollux lib. vit, c. 19, docet nomen στρωμα - Deest principium. • 116 ut ea sub manu legas, et ea servare possis. Utrum autem ne omnino quidem, an est aliquibus τους, vestem aliquam • sutilem » significare, in qua stragula solebant deponi ac colligari, quales erant sacci, quos ibidem memorat, ex pannis lineis aut laneis consuti, in quibus stragulæ vestes reponi so- lebant, ac funiculis obligari. Apud Athenæum et alios non multum videntur differre οἱ στρωματεῖς a stromatis, ipsis. Piscis quidam lib. vu Athe- ηεί στρωματεύς dicitur, quia ejus tergum virgis all- rei coloris variatum est. Ita Clemens libros suos inscripsit Στρωματεῖς, ob e varietatem » argumenti, ut ipse ait initio lib. v : Ἐὰν δὲ ἡμῖν τὰ ὑπομνή ματα ποικίλα, ὡς αὐτό που τούνομά φησι, διεστρω μένα. Εt paulo post : Τῶν ὑπομνημάτων Στρωμα τεῖς τὴν ἐπιγραφὴν καιρίαν ἔχουσιν, et in fiue li- brit: Τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων πρῶτος ὑμῖν Στρωματεὺς ἐνταῦθα πε ριγεγράφθω· . Primus ex centonibus divinorum commentariorum ex vera philosophia contextis hic Gniatur; » et in fine lib. v. D. Hieronymus Στρωμα- τεῖς εἰ Στρώματα dicit, ut in Catalogo script. ec- cles. : • Meminit autem in Stromatibus suis volumi- nis Tatiani adversus gentes. Sophronius Græcus interpres, ἐν τοῖς ἰδίοις Στρώμασι. Eusebius lib. I Præparat. meminit τῶν Πλουτάρχου Στρωματέων p. 15. Henr. Stephanus in Thesauro. His aduere po- tes, et locun Eusebii in Historia eccles. lib. 111, f. 29, b, citantis Clementem ἐν τρίτῳ Στρωματεί, οι Hieronymi in Chronico Eusebit Olymp. xLvit: « Sen- tentiæ autem nostræ etiam Clemens congruit in priino Stroniate. Item Olymp. Lxiv : « Clemens quoque his congruit in primo Stromate ita scribens. › Quin et ipse Clemens Στρωματεύς dicitur a Theo- (92) Κλήμεντος τοῦ ᾿Αλεξ. Verior sequentium
PG 8:689«καὶ παραβαλεῖς καρδίαν σου εἰς σύνεσιν, παραβαλεῖς δὲ αὐτὴν εἰς νουθέτησιν τῷ υἱῷ σου.» ψυχὴ γάρ, οἶμαι, ψυχῇ καὶ πνεῦμα πνεύματι συναπτόμενα κατὰ τὴν τοῦ λόγου σπορὰν αὔξει τὸ καταβληθὲν καὶ ζωογονεῖ· υἱὸς δὲ πᾶς ὁ παιδευόμενος καθ’ ὑπακοὴν τοῦ παιδεύοντος. «υἱέ,» φησίν, «ἐμῶν θεσμῶν μὴ ἐπιλανθάνου.» εἰ δὲ μὴ πάντων ἡ γνῶσις, ὄνος λύρας, ᾗ φασιν οἱ παροιμιαζόμενοι, τοῖς πολλοῖς τὰ συγγράμματα. ὕες γοῦν «βορβόρῳ ἥδονται» μᾶλλον ἢ καθαρῷ ὕδατι. «διὰ τοῦτο», φησὶν ὁ κύριος, «ἐν παραβολαῖς αὐτοῖς λαλῶ, ὅτι βλέποντες οὐ βλέπουσι καὶ ἀκούοντες οὐκ ἀκούουσι καὶ οὐ συνιᾶσι,» τὴν ἄγνοιαν αὐτοῖς [ὡς] μὴ παρέχοντος τοῦ κυρίου (μὴ γὰρ οὐ θεμιτὸν οὕτω φρονεῖν), ἀλλὰ τὴν ὑπάρχουσαν διελέγξαντος προφητικῶς καὶ ἀσυνέτους τῶν λεγομένων ἐσομένους μηνύσαντος. Ἤδη δὲ καταφαίνεται ἐκ περιουσίας ὁ σωτὴρ αὐτός, κατὰ τὴν τοῦ λαμβάνοντος δύναμιν, ἣν δεῖ ἐκ συνασκήσεως αὔξειν, τοῖς δούλοις τὰ ὑπάρχοντα διανείμας. αὖθις ἐπανελθὼν τιθέναι λόγον μετ’ αὐτῶν.
ὁπηνίκα τοὺς μὲν αὐξήσαντας τὸ ἀργύριον αὐτοῦ, τοὺς «ἐν ὀλίγῳ πιστούς», ἀποδεξάμενος καὶ ἐπαγγειλάμενος «ἐπὶ πολλῶν καταστήσειν» «εἰς τὴν τοῦ κυρίου χαρὰν» προσέταξεν εἰσελθεῖν, τῷ δὲ ἀποκρυψαμένῳ τὸ πιστευθὲν ἀργύριον εἰς τὸ ἐκδανεῖσαι καὶ αὐτὸ ὅπερ ἔλαβεν ἀποδιδόντι ἀργόν, «πονηρὲ δοῦλε» εἶπεν «καὶ ὀκνηρέ, ἔδει σε βαλεῖν τὸ ἀργύριόν μου τοῖς τραπεζίταις, καὶ ἐλθὼν ἐγὼ ἐκομισάμην ἂν τὸ ἐμόν·» ἐπὶ τούτοις ὁ ἀχρεῖος δοῦλος «εἰς τὸ ἐξώτερον» ἐμβληθήσεται «σκότος». «σὺ οὖν ἐνδυναμοῦ», καὶ Παῦλος λέγει, «ἐν χάριτι τῇ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, καὶ ἃ ἤκουσας παρ’ ἐμοῦ διὰ πολλῶν μαρτύρων. ταῦτα παράθου πιστοῖς ἀνθρώποις, οἵτινες ἱκανοὶ ἔσονται καὶ ἑτέρους διδάξαι.» καὶ πάλιν· «σπούδασον σεαυτὸν δόκιμον παραστῆσαι τῷ θεῷ, ἐργάτην ἀνεπαίσχυντον, ὀρθοτομοῦντα τὸν λόγον τῆς ἀληθείας.» Εἰ τοίνυν ἄμφω κηρύττουσι τὸν λόγον, ὃ μὲν τῇ γραφῇ, ὃ δὲ τῇ φωνῇ, πῶς οὐκ ἄμφω ἀποδεκτέοι, ἐνεργὸν τὴν πίστιν διὰ τῆς ἀγάπης πεποιημένοι; τῇ δὲ αἰτίᾳ τοῦ μὴ τὸ βέλτιστον ἑλομένου θεὸς ἀναίτιος. αὐτίκα τῶν μὲν ἐκδανεῖσαι τὸν λόγον ἔργον ἐστίν, τῶν δὲ δοκιμάσαι καὶ ἤτοι ἑλέσθαι ἢ μή, ἡ κρίσις δὲ ἐν αὐτοῖς κρίνεται.
PG 8:691ἀλλ’ ἡ μὲν κηρυκικὴ ἐπιστήμη ἤδη πως ἀγγελική, ὁποτέρως ἂν ἐνεργῇ, διά τε τῆς χειρὸς διά τε τῆς γλώττης, ὠφελοῦσα· «ὅτι ὁ σπείρων εἰς τὸ πνεῦμα ἐκ τοῦ πνεύματος θερίσει ζωὴν αἰώνιον· τὸ δὲ καλὸν ποιοῦντες μὴ ἐκκακῶμεν·» συμβάλλεται γοῦν τὰ μέγιστα τῷ περιτυχόντι κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν, ἀρχὴν πίστεως, πολιτείας προθυμίαν, ὁρμὴν τὴν ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, κίνησιν ζητητικήν, ἴχνος γνώρεως, συνελόντι εἰπεῖν ἀφορμὰς δίδωσι σωτηρίας. οἱ δὲ ἐντραφέντες γνησίως τοῖς τῆς ἀληθείας λόγοις ἐφόδια ζωῆς ἀιδίου λαβόντες εἰς οὐρανὸν πτεροῦνται. θαυμασιώτατα τοίνυν ὁ ἀπόστολος «ἐν παντὶ» φησὶ «συνιστάντες ἑαυτοὺς ὡς θεοῦ διάκονοι, ὡς πτωχοί, πολλοὺς δὲ πλουτίζοντες, ὡς μηδὲν ἔχοντες καὶ πάντα κατέχοντες· τὸ στόμα ἡμῶν ἀνέῳγε πρὸς ὑμᾶς.» «διαμαρτύρομαι δέ», τῷ Τιμοθέῳ φησὶν ἐπιστέλλων, «ἐνώπιον τοῦ θεοῦ καὶ Χριστοῦ Ἰησοῦ καὶ τῶν ἐκλεκτῶν ἀγγέλων, ἵνα ταῦτα φυλάξῃς χωρὶς προκρίματος, μηδὲν ποιῶν κατὰ πρόσκλισιν.» Ἀνάγκη τοίνυν ἄμφω τούτω δοκιμάζειν σφᾶς αὐτούς, τὸν μὲν εἰ ἄξιος λέγειν τε καὶ ὑπομνήματα καταλιμπάνειν, τὸν δὲ εἰ ἀκροᾶσθαί τε καὶ ἐντυγχάνειν δίκαιος·
685 STROMATUM LIB. I. 686 ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΛΟΓΟΣ ΠΡΩΤΟΣ (92) CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER PRIMUS. * CAPUT PRIMUM. SEU PRÆFATIO. Auctor propositum suum exponit quantumque utilitatis scriptores lectoribus suis conferant ostendit. Λείπει ἡ ἀρχή. • . Α · ἕνα ὑπὸ χεῖρα (93) ἀναγινώσκῃς αὐτὰς, καὶ δυνη‐ θῇς φυλάξαι αὐτάς. Πότερον δ' οὐδ᾽ ὅλως, ή τισι!κα librorum inscriptio hæc : Των Στρωματέων λόγων ὁ πρῶτος, ut apud Euseb. evang. Prepar. pag. 292 : Ἀπὸ τοῦ πρώτου τῶν Κλήμεντος Στρωματέων : vel Στρωματεὺς ὁ πρῶτος, ut apud eumdem Euseb. evang. Prepar. pag. 240 : Τούτων δὲ μνημονεύει καὶ ὁ ἡμέτερος Κλήμης ἐν τῷ πρώτῳ Στρωματεῖ, δι' ὧν φησι...et rursum p. 591 : Απὸ τοῦ πέμπτου Στρωματέως Κλήμεντος. Imo apud ipsummet Cle- mentein infra 401, 20; 434, 32; 449, 5; 146, 20, 459, 48; 547, 10 (edit. Paris.) Pleniorem si velis titulum, ex epilogo primi, secundi, tertii et quini Στρωματέως, substitui potest hic : Τῶν κατὰ τὴν Β ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων ὁ πρῶτος Στρωματεύς. Cur vero Στρωματέων nomen hisce libris imposuerit, ipse luculenter declarat Clemens, hujus libri capite primo, sub finem, et alias, ut mox notatur. De additamento autem, quod in sex sequentium librorum inscriptione additur, τῶν εἰς ὀκτώ, suspicionem movent non tantum singulorum procemia et propositio, sed etiam septimi epilogus, 766, 767, ut aut plures scripsisse, aut plures scri- bere voluisse videatur. Octavum sane mancum et imperfectum esse, nimis clarum est. Plutarcho quoque, inquit H., Στρωματέων libros tribuit idem Eusebius, Demonstr. evang. pag. 15, ubi dicit, ἀπὸ τῶν Πλουτάρχου Στρωματέων ἐκθήσομαι : eo uomine fortasse appellans librum De placítis philosophorum. Ad proœmium quod attinet, non multa forsan de- sunt: nempe preludium defensionis horum libro- rum, cur_ad eorum scriptionem se contulerit. SYL- CURG. Pollux lib. vit, c. 19, docet nomen στρωμα - Deest principium. • 116 ut ea sub manu legas, et ea servare possis. Utrum autem ne omnino quidem, an est aliquibus τους, vestem aliquam • sutilem » significare, in qua stragula solebant deponi ac colligari, quales erant sacci, quos ibidem memorat, ex pannis lineis aut laneis consuti, in quibus stragulæ vestes reponi so- lebant, ac funiculis obligari. Apud Athenæum et alios non multum videntur differre οἱ στρωματεῖς a stromatis, ipsis. Piscis quidam lib. vu Athe- ηεί στρωματεύς dicitur, quia ejus tergum virgis all- rei coloris variatum est. Ita Clemens libros suos inscripsit Στρωματεῖς, ob e varietatem » argumenti, ut ipse ait initio lib. v : Ἐὰν δὲ ἡμῖν τὰ ὑπομνή ματα ποικίλα, ὡς αὐτό που τούνομά φησι, διεστρω μένα. Εt paulo post : Τῶν ὑπομνημάτων Στρωμα τεῖς τὴν ἐπιγραφὴν καιρίαν ἔχουσιν, et in fiue li- brit: Τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων πρῶτος ὑμῖν Στρωματεὺς ἐνταῦθα πε ριγεγράφθω· . Primus ex centonibus divinorum commentariorum ex vera philosophia contextis hic Gniatur; » et in fine lib. v. D. Hieronymus Στρωμα- τεῖς εἰ Στρώματα dicit, ut in Catalogo script. ec- cles. : • Meminit autem in Stromatibus suis volumi- nis Tatiani adversus gentes. Sophronius Græcus interpres, ἐν τοῖς ἰδίοις Στρώμασι. Eusebius lib. I Præparat. meminit τῶν Πλουτάρχου Στρωματέων p. 15. Henr. Stephanus in Thesauro. His aduere po- tes, et locun Eusebii in Historia eccles. lib. 111, f. 29, b, citantis Clementem ἐν τρίτῳ Στρωματεί, οι Hieronymi in Chronico Eusebit Olymp. xLvit: « Sen- tentiæ autem nostræ etiam Clemens congruit in priino Stroniate. Item Olymp. Lxiv : « Clemens quoque his congruit in primo Stromate ita scribens. › Quin et ipse Clemens Στρωματεύς dicitur a Theo- (92) Κλήμεντος τοῦ ᾿Αλεξ. Verior sequentium
ᾗ καὶ τὴν εὐχαριστίαν τινὲς διανείμαντες, ὡς ἔθος, αὐτὸν δὴ ἕκαστον τοῦ λαοῦ λαβεῖν τὴν μοῖραν ἐπιτρέπουσιν. ἀρίστη γὰρ πρὸς τὴν ἀκριβῆ αἵρεσίν τε καὶ φυγὴν ἡ συνείδησις, θεμέλιος δὲ αὐτῆς βέβαιος ὀρθὸς βίος ἅμα μαθήσει τῇ καθηκούσῃ τό τε ἕπεσθαι ἑτέροις δοκιμασθεῖσιν ἤδη καὶ κατωρθωκόσιν ἄριστον πρός τε τῆς ἀληθείας τὴν νόησιν καὶ τὴν κατάπραξιν τῶν ἐντολῶν. «ὥστε ὃς ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον καὶ πίνῃ τὸ ποτήριον τοῦ κυρίου ἀναξίως, ἔνοχος ἔσται τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ κυρίου. δοκιμαζέτω δὲ ἄνθρωπος ἑαυτὸν καὶ οὕτως ἐκ τοῦ ἄρτου ἐσθιέτω καὶ ἐκ τοῦ ποτηρίου πινέτω.» σκοπεῖσθαι οὖν ἀκόλουθον ἄρα τῷ τὴν ὠφέλειαν τῶν πλησίον ἐπανῃρημένῳ, εἰ μὴ θρασέως καί τισιν ἀντιζηλούμενος ἐπεπήδησεν τῇ διδασκαλίᾳ, εἰ μὴ φιλόδοξος ἡ κοινωνία τοῦ λόγου, εἰ τοῦτον μόνον καρποῦται τὸν μισθόν, τὴν σωτηρίαν τῶν ἐπαϊόντων, τό τε μὴ πρὸς χάριν ὁμιλεῖν δωροδοκίας τε αὖ διαβολὴν διαπέφευγεν ὁ δι’ ὑπομνημάτων λαλῶν· «οὔτε γάρ ποτε ἐν λόγῳ κολακείας ἐγενήθημεν, καθὼς οἴδατε,» φησὶν ὁ ἀπόστολος, «οὔτε προφάσει πλεονεξίας, θεὸς μάρτυς, οὔτε ζητοῦντες ἐξ ἀνθρώπων δόξαν, οὔτε ἀφ’ ὑμῶν οὔτε ἀπ’ ἄλλων.
685 STROMATUM LIB. I. 686 ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΛΟΓΟΣ ΠΡΩΤΟΣ (92) CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER PRIMUS. * CAPUT PRIMUM. SEU PRÆFATIO. Auctor propositum suum exponit quantumque utilitatis scriptores lectoribus suis conferant ostendit. Λείπει ἡ ἀρχή. • . Α · ἕνα ὑπὸ χεῖρα (93) ἀναγινώσκῃς αὐτὰς, καὶ δυνη‐ θῇς φυλάξαι αὐτάς. Πότερον δ' οὐδ᾽ ὅλως, ή τισι!κα librorum inscriptio hæc : Των Στρωματέων λόγων ὁ πρῶτος, ut apud Euseb. evang. Prepar. pag. 292 : Ἀπὸ τοῦ πρώτου τῶν Κλήμεντος Στρωματέων : vel Στρωματεὺς ὁ πρῶτος, ut apud eumdem Euseb. evang. Prepar. pag. 240 : Τούτων δὲ μνημονεύει καὶ ὁ ἡμέτερος Κλήμης ἐν τῷ πρώτῳ Στρωματεῖ, δι' ὧν φησι...et rursum p. 591 : Απὸ τοῦ πέμπτου Στρωματέως Κλήμεντος. Imo apud ipsummet Cle- mentein infra 401, 20; 434, 32; 449, 5; 146, 20, 459, 48; 547, 10 (edit. Paris.) Pleniorem si velis titulum, ex epilogo primi, secundi, tertii et quini Στρωματέως, substitui potest hic : Τῶν κατὰ τὴν Β ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων ὁ πρῶτος Στρωματεύς. Cur vero Στρωματέων nomen hisce libris imposuerit, ipse luculenter declarat Clemens, hujus libri capite primo, sub finem, et alias, ut mox notatur. De additamento autem, quod in sex sequentium librorum inscriptione additur, τῶν εἰς ὀκτώ, suspicionem movent non tantum singulorum procemia et propositio, sed etiam septimi epilogus, 766, 767, ut aut plures scripsisse, aut plures scri- bere voluisse videatur. Octavum sane mancum et imperfectum esse, nimis clarum est. Plutarcho quoque, inquit H., Στρωματέων libros tribuit idem Eusebius, Demonstr. evang. pag. 15, ubi dicit, ἀπὸ τῶν Πλουτάρχου Στρωματέων ἐκθήσομαι : eo uomine fortasse appellans librum De placítis philosophorum. Ad proœmium quod attinet, non multa forsan de- sunt: nempe preludium defensionis horum libro- rum, cur_ad eorum scriptionem se contulerit. SYL- CURG. Pollux lib. vit, c. 19, docet nomen στρωμα - Deest principium. • 116 ut ea sub manu legas, et ea servare possis. Utrum autem ne omnino quidem, an est aliquibus τους, vestem aliquam • sutilem » significare, in qua stragula solebant deponi ac colligari, quales erant sacci, quos ibidem memorat, ex pannis lineis aut laneis consuti, in quibus stragulæ vestes reponi so- lebant, ac funiculis obligari. Apud Athenæum et alios non multum videntur differre οἱ στρωματεῖς a stromatis, ipsis. Piscis quidam lib. vu Athe- ηεί στρωματεύς dicitur, quia ejus tergum virgis all- rei coloris variatum est. Ita Clemens libros suos inscripsit Στρωματεῖς, ob e varietatem » argumenti, ut ipse ait initio lib. v : Ἐὰν δὲ ἡμῖν τὰ ὑπομνή ματα ποικίλα, ὡς αὐτό που τούνομά φησι, διεστρω μένα. Εt paulo post : Τῶν ὑπομνημάτων Στρωμα τεῖς τὴν ἐπιγραφὴν καιρίαν ἔχουσιν, et in fiue li- brit: Τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων πρῶτος ὑμῖν Στρωματεὺς ἐνταῦθα πε ριγεγράφθω· . Primus ex centonibus divinorum commentariorum ex vera philosophia contextis hic Gniatur; » et in fine lib. v. D. Hieronymus Στρωμα- τεῖς εἰ Στρώματα dicit, ut in Catalogo script. ec- cles. : • Meminit autem in Stromatibus suis volumi- nis Tatiani adversus gentes. Sophronius Græcus interpres, ἐν τοῖς ἰδίοις Στρώμασι. Eusebius lib. I Præparat. meminit τῶν Πλουτάρχου Στρωματέων p. 15. Henr. Stephanus in Thesauro. His aduere po- tes, et locun Eusebii in Historia eccles. lib. 111, f. 29, b, citantis Clementem ἐν τρίτῳ Στρωματεί, οι Hieronymi in Chronico Eusebit Olymp. xLvit: « Sen- tentiæ autem nostræ etiam Clemens congruit in priino Stroniate. Item Olymp. Lxiv : « Clemens quoque his congruit in primo Stromate ita scribens. › Quin et ipse Clemens Στρωματεύς dicitur a Theo- (92) Κλήμεντος τοῦ ᾿Αλεξ. Verior sequentium
PG 8:693δυνάμενοι ἐν βάρει εἶναι ὡς Χριστοῦ ἀπόστολοι· ἀλλ’ ἐγενήθημεν ἤπιοι ἐν μέσῳ ὑμῶν, ὡς ἂν τροφὸς θάλπῃ τὰ ἑαυτῆς τέκνα.» κατὰ ταὐτὰ δὲ καὶ τοὺς τῶν θείων μεταλαμβάνοντας λόγων παραφυλακτέον, εἰ μὴ περιεργίας ἕνεκεν ἱστορήσοντες, ὥσπερ τῶν πόλεων τὰ οἰκοδομήματα, εἰς τόδε ἀφικνοῦνται, εἰ μὴ μεταλήψεως χάριν τῶν κοσμικῶν προσίασιν κοινωνικοὺς τῶν ἐπιτηδείων μαθόντες τοὺς καθωσιωμένους τῷ Χριστῷ. ἀλλ’ οἳ μὲν ὑποκριταί, καὶ δὴ ἐάσθωσαν· εἰ δέ τις «οὐ δοκεῖν δίκαιος, ἀλλ’ εἶναι θέλει», συνειδέναι τὰ κάλλιστα τοῦτον αὑτῷ προσήκει. Εἰ γοῦν «ὁ μὲν θερισμὸς πολύς, οἱ δὲ ἐργάται βραχεῖς», τῷ ὄντι δεῖσθαι καθήκει, ὅπως ὅτι μάλιστα πλειόνων ἡμῖν ἐργατῶν εὐπορία γένηται. ἡ γεωργία δὲ διττή· ἣ μὲν γὰρ ἄγραφος. ἣ δ’ ἔγγραφος. ὁποτέρως δ’ ἂν ὁ τοῦ κυρίου ἐργάτης σπείρῃ τοὺς εὐγενεῖς πυροὺς καὶ τοὺς στάχυς αὐξήσῃ τε καὶ θερίσῃ, θεῖος ὄντως ἀναφανήσεται γεωργός. «ἐργάζεσθε», φησὶν ὁ κύριος, «μὴ τὴν ἀπολλυμένην βρῶσιν, ἀλλὰ τὴν μένουσαν εἰς ζωὴν αἰώνιον,» τροφὴ δὲ καὶ ἡ διὰ σιτίων καὶ ἡ διὰ λόγων λαμβάνεται.
ταλειπτέον συγγράμματα; καὶ εἰ μὲν τὸ πρότερον· Αd Μάρτυρα τὸν Στρω- ματέα παρέξομαι Κλήμεντα. ΤΙΤΟΥ ΦΛΑΒΙΟΥ ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΗΝ ΑΛΗΘΗ ΦΙΛΟΣΟ- ΦΙΑΝ ΓΝΩΣΤΙΚΩΝ, TIΤΟΥ ΦΛΑΒΙΟΥ ΚΛΗ- ΜΕΝΤΟΣ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΗΝ ΑΛΗΘΗ ΦΙΛΟΣΟΦΙΑΝ ΓΝΩΣΤΙΚΩΝ ΥΠΟΜΝΗΜΑΤΩΝ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ Α. Β. Γ. Δ. Ε. Ζ. και Εὗρον μέντοι γε ἔν τινι παλαιῷ βιβλίῳ τὴν αὐτὴν πραγματείαν οὐχὶ Στρω ματεῖς μόνον ἐπιγραφομένην, ἀλλ' ὁλοκλήρως οὕτω Τίτου Φλαβίου Κλήμεντος πρεσβυτέρου" Αλεξαν- δρείας τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικών ὑπομνημάτων Στρωματέων α. β. γ. δ. ε. ς. 5. καὶ η. καταγνωστικούς προηγουμένως ωι λογοθεώρητον ἀνυπόθετον, ἀπαθῆ : Εξαιρετέον ἄρα τὸν γνωστι κὸν ἡμῖν καὶ τέλειον ἀπὸ παντὸς ψυχικοῦ πάθους. Ει Ἡ μὲν γὰρ γνῶσις συνάσκησιν, ἡ συνάσκησις δὲ ἕξιν ἢ διάθεσιν, ἡ κατάστασις δὲ ἡ τοιάδε ἀπάθειαν ἐργάζεται, οὐ μετριοπάθειαν, πο ἀπάθειαν μετριοπάθειαν ἐς παράδειγμα κεῖται μόνῳ πεπλασμένον τῷ λόγῳ, ἔργῳ δὲ συστῆναι μὴ δυνάμενον. θεοφο ρεῖν τε καὶ θεοφορεῖσθαι προς ὑπόθεσιν τίς ἡ τῶν γραμμάτων χρεία; εἰ δὲ τὸ ἕτερον, ἤτοι τους σπουδαίοις, ἢ τοῖς μή. Γελοῖον μέντ᾽ ἂν εἴη, τὴν των σπουδαίων ἀποδοκιμάζοντα γραφήν, τοὺς μὴ τοιούτους ἀποδέχεσθαι συντάττοντας. Αλλ' ἄρα Θεο πόμπῳ μὲν καὶ Τιμαίῳ, μύθους καὶ βλασφημίας συντάττουσι· πρὸς δὲ καὶ Ἐπικούρῳ, ἀθεότητος κατα ἀρχοντι· ἔτι δὲ Ἱππώνακτι καὶ ᾿Αρχιλόχων (94), αἰσχρῶς οὕτως ἐπιτρεπτέον γράφειν· τὸν δὲ τὴν ἀλή θειαν κηρύσσοντα κωλυτέον τοῖς ὕστερον ἀνθρώποις ὠφέλειαν ἀπολιπεῖν. Καλὸν δ', οἶμαι, καὶ παῖδας ἀγαθοὺς τοῖς ἔπειτα καταλείπειν· οἱ μέν γε παῖδες σωμάτων, ψυχῆς δὲ ἔγγονοι οἱ λόγοι· αὐτίκα πα τέρας τοὺς κατηχήσαντάς (95) φαμεν. Κοινωνικών Εἰς τὸ παρόν εἰσιν οὗτοι καὶ τὰ ὑπὸ χεῖρα βλαβεροί, τὰ ὑπὸ χεῖρα παρ- όντα. τὰ ἐν τοῖς ποσίν, ἄνδρα ἐν κακίστῃ καὶ ἀσελγεστάτῃ ὑποθέσει ἐπιδειξάμενον τὴν ἑαυτοῦ ποιητικὴν, καὶ ἦθος ἀσελγὲς καὶ ἀκάθαρτον παραστήσαντα « Πεποίηκεν Σαπφούς ἐραστὰς Αρχίλοχον καὶ Ἱππώ- νακτα· « Οὐ τὸ σπεῖραι ποιεῖ πατέρα μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ παιδεῦσαι καλώς : Ἐὰν γὰρ μυρίους παιδαγωγούς ἔχητε ἐν Χριστῷ, ἀλλ᾽ οὐ πολλοὺς πατέρας· ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα. €87 CLEMENTIS ALEXANDRINI * permittendum scribere? et si prius quidem, quis a est usus litterarum? sin autem alterum, aut viris bonis, aut iis, qui non sunt ejusmodi. Ridiculum quidem certe fuerit, eorum, qui sunt boni, scriptis repudiatis, eos, qui tales nou sunt, componentes admittere. Sed Theopompo quidem et Tinæo, qui fabulas et maledicta componunt; præterea autem Epicuro quoque, qui est princeps et auctor impie- tatis; quinetiam Hipponacti et Archilocho, tam turpiter scribere concedendum est, ei autem qui veritatem prædicat, prohibendum est posteris utili- tatem relinquere? Pulchrum autem esse et hone- stum existimo, iis etiam, qui postea futuri suut, bonos filios relinquere. alii quidem P. ED. POTTER. - B C doreto, De hæret. fabul. lib. r : Vide Eusebium lib. v Histor., cap. 5, ubi hoc opus, regnante Severo, ela- boratum fuisse tradit. Scripsit et Origenes Stroma- tum libros, qui ab Hieronymo in Danielem citan- tur. COLLECT. Vera horum librorum, quos toties antiquitas laudat. inscriptio est : teste Εusebio : aut si Photium sequamur, qui in codice antiquo reperisse veram se inscriptionem notat : G. H. Verba illius sunt : Occasionem partim scripti, partim tituli, a Gro sticis, quos eleganter vocat Epi- phanius, nefandis ejus temporis hæreticis, desumn- psit, qui propter scientia, quam sibi vindicabant, teste Augustino, excellentiam, nomen hoc assum- pserant. De quibus tam multa Irenæus et alii. His ergo verum opponit gnosticon, cujus informandi causa ac delineaudi, cum hi libri scripti sint, tamen proprie de gnostico suo illo et vero agere incipit secunda parte libri sexti, usque ad alteram septimi, ubi de affectibus, scientia, ser- mone, precibus, amore erga Deum, erga veritatem, de benignitate, sacrificiis ac contemplatione veri gnostici agit. Etiam hic Platonem imitatus: nam ile remp., ita noster gnosticon de- scribit. Hoc est plane cum exemplum simile non possit dari, ne in sacris quidem litteris. D Qualis est Stoicorum sapiens: quem illi esse vo- lunt plane ut Clemens suum gnosticon li- bro sexto, ubi diserte : causam addit : modo contra Christianos, sed et Peripateticos, qui non probant, commendant. Quare gnosticus Clementis Exemplum sine exemplo : ad quod quilibet contendat, nemo tamen hactenus expressit. Sicut omnes boni Deum imitantur, neque exhibent, à quo parum vult abesse suum gnosticum, quem lib. vi, ait. At in Peda- gogo, sicut in Politicis ab Aristotele, omnia dicuntur. Hoc est, que possunt fieri, et • Bunt. IIEINSIUS. - Porro hujusce operis institutum ac methodum explicat ipse auctor pag. 78, 79, 259, 264, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 293, 294, 298, 359, 360, 474, 476, 477, 716, 717, 766, 762, edit. Paris. Primum autem Stromatum librum in hæc capita digessit Cl. Lowthius *. lib. v, cap. 22, pag. edit. Oxon. : • Præ manu habere, Non tentabis Dominum Deum tuum. » Pli- nius lib. ni, epist. : • Libelli, quos enisimus, di- cuntur in manibus esse. » Idem lib. u, epist.5, de quadam oratione scribit: Nihil enim adhuc inter manus habui, cui majorein sollicitudinem præstare deberem., Plautus • sub manus, et Suetonius ‹ sub manum › dixit, quod in promptu est. Plutarchus lib. Quo pacto discemi possit assentator ab amico : eii in præsens nocent, Nam sunι Simili sensu quæ ante pedes sunt, presentia, notant. Conf. Clemens pag. et edit. Paris. Porro simile argumentum tractat auctor Epitom. Theodot. pag. 805. pag. 125, inde ostenlit Pythii oraculis nil divinum inesse, quod dixerint Archilochumn esse, « Musa rum famulum, » Viruni, qui in nequissimo argumento specimen poeticæ suæ, morumque simul impurorum edidit. Huic similis erat Hipponax: unde Diphilus in Sappho comoedia Sapphus amatores fecit Archilochum et Hipponacten, » ut refert Athenæus lib. xit. c. 79, p. : • Qui enim ab aliquo edoctus est verbo, filius docentis dicitur, et ille ejus pater. • Chrysostomus homil. 11, tom. V: Non solum seminasse patrem efficit, sed etiam præclare instituisse. Hinc B. Paulus Cor. iv, 15: Ejusmodi plura exempla collegit ipse Clemens Strom. uti, pag. 468. Conf. etiam Strom. vi, pag. 550. Est autem haec consuetudo a Judæorum magistris profecta, qui a discipulis suis • patres » vocari amabant. Unde monet Christus, ne quemquam in terris patrem « vocemus, » Matth. xxi, 9. Maimonides track. De studio legis c. : « Præcipit Scriptura, dicens : La fliis tuis repeles, Dem. vi1, 7. Ex traditione sciendum est, in isto textu intelligi discipulos tuos ; discipuli enim passim et spissime filii vocantur. Ita in ll Reg. ", 15: Tunc egressi filii prophetarum. Quæ hic et initio sequentium librorum legebantur [capitulorum rubrica, nunc locum opportuniorem obtinent unicuique capitulo præmissæ. Edit. Patr. (93) Ὑπὸ χεῖρα. Simili plurasi usus est Ireneus (94) Αρχιλόχῳ. Origenes lib. 11 Adv. Celsum, (95) Πατέρας τοὺς κατηχήσαντας. Irenæus l. 15,
καὶ τῷ ὄντι «μακάριοι οἱ εἰρηνοποιοί», οἱ τοὺς ἐνταῦθα κατὰ τὸν βίον καὶ τὴν πλάνην πρὸς τῆς ἀγνοίας πολεμουμένους μεταδιδάσκοντες καὶ μετάγοντες εἰς εἰρήνην τὴν ἐν λόγῳ καὶ βίῳ τῷ κατὰ τὸν θεὸν καὶ τοὺς πεινῶντας δικαιοσύνην τρέφοντες τῇ τοῦ ἄρτου διανομῇ. εἰσὶ γὰρ καὶ ψυχαὶ ἰδίας ἔχουσαι τροφάς, αἳ μὲν κατ’ ἐπίγνωσιν καὶ ἐπιστήμην αὔξουσαι, αἳ δὲ κατὰ τὴν Ἑλληνικὴν νεμόμεναι φιλοσοφίαν, ἧς καθάπερ καὶ τῶν καρύων οὐ τὸ πᾶν ἐδώδιμον. «ὁ φυτεύων δὲ καὶ ὁ ποτίζων», τοῦ αὔξοντος ὄντες διάκονοι, «ἕν εἰσι» κατὰ τὴν διακονίαν, «ἕκαστος δὲ τὸν ἴδιον μισθὸν λήψεται κατὰ τὸν ἴδιον κόπον. θεοῦ γάρ ἐσμεν συνεργοί· θεοῦ γεώργιον, θεοῦ οἰκοδομή ἐστε», κατὰ τὸν ἀπόστολον. οὔκουν οὐδὲ ἀπὸ συγκρίσεως τὸ δοκίμιον ποιεῖσθαι τοῖς ἀκροωμένοις ἐπιτρεπτέον οὐδὲ εἰς ἐξέτασιν ἔκδοτον παραδοτέον τὸν λόγον τοῖς ἐντεθραμμένοις λόγων παντοδαπῶν τέχναις καὶ δυνάμεσιν ἐπιχειρημάτων ὠγκωμένων, τοῖς προκατειλημμένοις ἤδη τὴν ψυχὴν καὶ μὴ προκεκενωμένοις. ὅταν δ’ ἐκ πίστεως ἕληταί τις ἑστιᾶσθαι, βέβαιος οὗτος εἰς θείων λόγων παραδοχήν, κρίσιν εὔλογον τὴν πίστιν κεκτημένος.
ταλειπτέον συγγράμματα; καὶ εἰ μὲν τὸ πρότερον· Αd Μάρτυρα τὸν Στρω- ματέα παρέξομαι Κλήμεντα. ΤΙΤΟΥ ΦΛΑΒΙΟΥ ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΗΝ ΑΛΗΘΗ ΦΙΛΟΣΟ- ΦΙΑΝ ΓΝΩΣΤΙΚΩΝ, TIΤΟΥ ΦΛΑΒΙΟΥ ΚΛΗ- ΜΕΝΤΟΣ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΗΝ ΑΛΗΘΗ ΦΙΛΟΣΟΦΙΑΝ ΓΝΩΣΤΙΚΩΝ ΥΠΟΜΝΗΜΑΤΩΝ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ Α. Β. Γ. Δ. Ε. Ζ. και Εὗρον μέντοι γε ἔν τινι παλαιῷ βιβλίῳ τὴν αὐτὴν πραγματείαν οὐχὶ Στρω ματεῖς μόνον ἐπιγραφομένην, ἀλλ' ὁλοκλήρως οὕτω Τίτου Φλαβίου Κλήμεντος πρεσβυτέρου" Αλεξαν- δρείας τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικών ὑπομνημάτων Στρωματέων α. β. γ. δ. ε. ς. 5. καὶ η. καταγνωστικούς προηγουμένως ωι λογοθεώρητον ἀνυπόθετον, ἀπαθῆ : Εξαιρετέον ἄρα τὸν γνωστι κὸν ἡμῖν καὶ τέλειον ἀπὸ παντὸς ψυχικοῦ πάθους. Ει Ἡ μὲν γὰρ γνῶσις συνάσκησιν, ἡ συνάσκησις δὲ ἕξιν ἢ διάθεσιν, ἡ κατάστασις δὲ ἡ τοιάδε ἀπάθειαν ἐργάζεται, οὐ μετριοπάθειαν, πο ἀπάθειαν μετριοπάθειαν ἐς παράδειγμα κεῖται μόνῳ πεπλασμένον τῷ λόγῳ, ἔργῳ δὲ συστῆναι μὴ δυνάμενον. θεοφο ρεῖν τε καὶ θεοφορεῖσθαι προς ὑπόθεσιν τίς ἡ τῶν γραμμάτων χρεία; εἰ δὲ τὸ ἕτερον, ἤτοι τους σπουδαίοις, ἢ τοῖς μή. Γελοῖον μέντ᾽ ἂν εἴη, τὴν των σπουδαίων ἀποδοκιμάζοντα γραφήν, τοὺς μὴ τοιούτους ἀποδέχεσθαι συντάττοντας. Αλλ' ἄρα Θεο πόμπῳ μὲν καὶ Τιμαίῳ, μύθους καὶ βλασφημίας συντάττουσι· πρὸς δὲ καὶ Ἐπικούρῳ, ἀθεότητος κατα ἀρχοντι· ἔτι δὲ Ἱππώνακτι καὶ ᾿Αρχιλόχων (94), αἰσχρῶς οὕτως ἐπιτρεπτέον γράφειν· τὸν δὲ τὴν ἀλή θειαν κηρύσσοντα κωλυτέον τοῖς ὕστερον ἀνθρώποις ὠφέλειαν ἀπολιπεῖν. Καλὸν δ', οἶμαι, καὶ παῖδας ἀγαθοὺς τοῖς ἔπειτα καταλείπειν· οἱ μέν γε παῖδες σωμάτων, ψυχῆς δὲ ἔγγονοι οἱ λόγοι· αὐτίκα πα τέρας τοὺς κατηχήσαντάς (95) φαμεν. Κοινωνικών Εἰς τὸ παρόν εἰσιν οὗτοι καὶ τὰ ὑπὸ χεῖρα βλαβεροί, τὰ ὑπὸ χεῖρα παρ- όντα. τὰ ἐν τοῖς ποσίν, ἄνδρα ἐν κακίστῃ καὶ ἀσελγεστάτῃ ὑποθέσει ἐπιδειξάμενον τὴν ἑαυτοῦ ποιητικὴν, καὶ ἦθος ἀσελγὲς καὶ ἀκάθαρτον παραστήσαντα « Πεποίηκεν Σαπφούς ἐραστὰς Αρχίλοχον καὶ Ἱππώ- νακτα· « Οὐ τὸ σπεῖραι ποιεῖ πατέρα μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ παιδεῦσαι καλώς : Ἐὰν γὰρ μυρίους παιδαγωγούς ἔχητε ἐν Χριστῷ, ἀλλ᾽ οὐ πολλοὺς πατέρας· ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα. €87 CLEMENTIS ALEXANDRINI * permittendum scribere? et si prius quidem, quis a est usus litterarum? sin autem alterum, aut viris bonis, aut iis, qui non sunt ejusmodi. Ridiculum quidem certe fuerit, eorum, qui sunt boni, scriptis repudiatis, eos, qui tales nou sunt, componentes admittere. Sed Theopompo quidem et Tinæo, qui fabulas et maledicta componunt; præterea autem Epicuro quoque, qui est princeps et auctor impie- tatis; quinetiam Hipponacti et Archilocho, tam turpiter scribere concedendum est, ei autem qui veritatem prædicat, prohibendum est posteris utili- tatem relinquere? Pulchrum autem esse et hone- stum existimo, iis etiam, qui postea futuri suut, bonos filios relinquere. alii quidem P. ED. POTTER. - B C doreto, De hæret. fabul. lib. r : Vide Eusebium lib. v Histor., cap. 5, ubi hoc opus, regnante Severo, ela- boratum fuisse tradit. Scripsit et Origenes Stroma- tum libros, qui ab Hieronymo in Danielem citan- tur. COLLECT. Vera horum librorum, quos toties antiquitas laudat. inscriptio est : teste Εusebio : aut si Photium sequamur, qui in codice antiquo reperisse veram se inscriptionem notat : G. H. Verba illius sunt : Occasionem partim scripti, partim tituli, a Gro sticis, quos eleganter vocat Epi- phanius, nefandis ejus temporis hæreticis, desumn- psit, qui propter scientia, quam sibi vindicabant, teste Augustino, excellentiam, nomen hoc assum- pserant. De quibus tam multa Irenæus et alii. His ergo verum opponit gnosticon, cujus informandi causa ac delineaudi, cum hi libri scripti sint, tamen proprie de gnostico suo illo et vero agere incipit secunda parte libri sexti, usque ad alteram septimi, ubi de affectibus, scientia, ser- mone, precibus, amore erga Deum, erga veritatem, de benignitate, sacrificiis ac contemplatione veri gnostici agit. Etiam hic Platonem imitatus: nam ile remp., ita noster gnosticon de- scribit. Hoc est plane cum exemplum simile non possit dari, ne in sacris quidem litteris. D Qualis est Stoicorum sapiens: quem illi esse vo- lunt plane ut Clemens suum gnosticon li- bro sexto, ubi diserte : causam addit : modo contra Christianos, sed et Peripateticos, qui non probant, commendant. Quare gnosticus Clementis Exemplum sine exemplo : ad quod quilibet contendat, nemo tamen hactenus expressit. Sicut omnes boni Deum imitantur, neque exhibent, à quo parum vult abesse suum gnosticum, quem lib. vi, ait. At in Peda- gogo, sicut in Politicis ab Aristotele, omnia dicuntur. Hoc est, que possunt fieri, et • Bunt. IIEINSIUS. - Porro hujusce operis institutum ac methodum explicat ipse auctor pag. 78, 79, 259, 264, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 293, 294, 298, 359, 360, 474, 476, 477, 716, 717, 766, 762, edit. Paris. Primum autem Stromatum librum in hæc capita digessit Cl. Lowthius *. lib. v, cap. 22, pag. edit. Oxon. : • Præ manu habere, Non tentabis Dominum Deum tuum. » Pli- nius lib. ni, epist. : • Libelli, quos enisimus, di- cuntur in manibus esse. » Idem lib. u, epist.5, de quadam oratione scribit: Nihil enim adhuc inter manus habui, cui majorein sollicitudinem præstare deberem., Plautus • sub manus, et Suetonius ‹ sub manum › dixit, quod in promptu est. Plutarchus lib. Quo pacto discemi possit assentator ab amico : eii in præsens nocent, Nam sunι Simili sensu quæ ante pedes sunt, presentia, notant. Conf. Clemens pag. et edit. Paris. Porro simile argumentum tractat auctor Epitom. Theodot. pag. 805. pag. 125, inde ostenlit Pythii oraculis nil divinum inesse, quod dixerint Archilochumn esse, « Musa rum famulum, » Viruni, qui in nequissimo argumento specimen poeticæ suæ, morumque simul impurorum edidit. Huic similis erat Hipponax: unde Diphilus in Sappho comoedia Sapphus amatores fecit Archilochum et Hipponacten, » ut refert Athenæus lib. xit. c. 79, p. : • Qui enim ab aliquo edoctus est verbo, filius docentis dicitur, et ille ejus pater. • Chrysostomus homil. 11, tom. V: Non solum seminasse patrem efficit, sed etiam præclare instituisse. Hinc B. Paulus Cor. iv, 15: Ejusmodi plura exempla collegit ipse Clemens Strom. uti, pag. 468. Conf. etiam Strom. vi, pag. 550. Est autem haec consuetudo a Judæorum magistris profecta, qui a discipulis suis • patres » vocari amabant. Unde monet Christus, ne quemquam in terris patrem « vocemus, » Matth. xxi, 9. Maimonides track. De studio legis c. : « Præcipit Scriptura, dicens : La fliis tuis repeles, Dem. vi1, 7. Ex traditione sciendum est, in isto textu intelligi discipulos tuos ; discipuli enim passim et spissime filii vocantur. Ita in ll Reg. ", 15: Tunc egressi filii prophetarum. Quæ hic et initio sequentium librorum legebantur [capitulorum rubrica, nunc locum opportuniorem obtinent unicuique capitulo præmissæ. Edit. Patr. (93) Ὑπὸ χεῖρα. Simili plurasi usus est Ireneus (94) Αρχιλόχῳ. Origenes lib. 11 Adv. Celsum, (95) Πατέρας τοὺς κατηχήσαντας. Irenæus l. 15,
PG 8:695ἕπεται δὲ ἐνθένδε αὐτῷ ἡ πειθὼ ἐκ περιουσίας. καὶ τοῦτ’ ἦν ἄρα τὸ προφητικὸν ἐκεῖνο· «ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε.» «ἄρ’ οὖν ὡς καιρὸν ἔχομεν, ἐργαζώμεθα τὸ ἀγαθὸν πρὸς πάντας, μάλιστα δὲ πρὸς τοὺς οἰκείους τῆς πίστεως.» ἕκαστος δὲ τούτων κατὰ τὸν μακάριον Δαβὶδ εὐχαριστῶν ψαλλέτω· «ῥαντιεῖς με ὑσσώπῳ καὶ καθαρισθήσομαι, πλυνεῖς με καὶ ὑπὲρ χιόνα λευκανθήσομαι. ἀκουτιεῖς με εὐφροσύνην καὶ ἀγαλλίασιν· ἀγαλλιάσονται ὀστᾶ τεταπεινωμένα. ἀπόστρεψον τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν μου, καὶ τὰς ἀνομίας μου ἐξάλειψον. καρδίαν καθαρὰν κτίσον ἐν ἐμοί, ὁ θεός, καὶ πνεῦμα εὐθὲς ἐγκαίνισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου. μὴ ἀπορρίψῃς με ἀπὸ τοῦ προσώπου σου, καὶ τὸ πνεῦμά σου τὸ ἅγιον μὴ ἀντανέλῃς ἀπ’ ἐμοῦ. ἀπόδος μοι τὴν ἀγαλλίασιν τοῦ σωτηρίου σου, καὶ πνεύματι ἡγεμονικῷ στήριξόν με.» Ὁ μὲν οὖν πρὸς παρόντας λέγων καὶ χρόνῳ δοκιμάζει καὶ κρίσει δικάζει καὶ διακρίνει τῶν ἄλλων τὸν οἷόν τε ἀκούειν, ἐπιτηρῶν τοὺς λόγους, τοὺς τρόπους, τὰ ἤθη, τὸν βίον, τὰς κινήσεις, τὰς σχέσεις, τὸ βλέμμα, τὸ φθέγμα, τὴν τρίοδον, τὴν πέτραν, τὴν πατουμένην ὁδόν, τὴν καρποφόρον γῆν, τὴν ὑλομανοῦσαν χώραν.
ταλειπτέον συγγράμματα; καὶ εἰ μὲν τὸ πρότερον· Αd Μάρτυρα τὸν Στρω- ματέα παρέξομαι Κλήμεντα. ΤΙΤΟΥ ΦΛΑΒΙΟΥ ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΗΝ ΑΛΗΘΗ ΦΙΛΟΣΟ- ΦΙΑΝ ΓΝΩΣΤΙΚΩΝ, TIΤΟΥ ΦΛΑΒΙΟΥ ΚΛΗ- ΜΕΝΤΟΣ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΗΝ ΑΛΗΘΗ ΦΙΛΟΣΟΦΙΑΝ ΓΝΩΣΤΙΚΩΝ ΥΠΟΜΝΗΜΑΤΩΝ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ Α. Β. Γ. Δ. Ε. Ζ. και Εὗρον μέντοι γε ἔν τινι παλαιῷ βιβλίῳ τὴν αὐτὴν πραγματείαν οὐχὶ Στρω ματεῖς μόνον ἐπιγραφομένην, ἀλλ' ὁλοκλήρως οὕτω Τίτου Φλαβίου Κλήμεντος πρεσβυτέρου" Αλεξαν- δρείας τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικών ὑπομνημάτων Στρωματέων α. β. γ. δ. ε. ς. 5. καὶ η. καταγνωστικούς προηγουμένως ωι λογοθεώρητον ἀνυπόθετον, ἀπαθῆ : Εξαιρετέον ἄρα τὸν γνωστι κὸν ἡμῖν καὶ τέλειον ἀπὸ παντὸς ψυχικοῦ πάθους. Ει Ἡ μὲν γὰρ γνῶσις συνάσκησιν, ἡ συνάσκησις δὲ ἕξιν ἢ διάθεσιν, ἡ κατάστασις δὲ ἡ τοιάδε ἀπάθειαν ἐργάζεται, οὐ μετριοπάθειαν, πο ἀπάθειαν μετριοπάθειαν ἐς παράδειγμα κεῖται μόνῳ πεπλασμένον τῷ λόγῳ, ἔργῳ δὲ συστῆναι μὴ δυνάμενον. θεοφο ρεῖν τε καὶ θεοφορεῖσθαι προς ὑπόθεσιν τίς ἡ τῶν γραμμάτων χρεία; εἰ δὲ τὸ ἕτερον, ἤτοι τους σπουδαίοις, ἢ τοῖς μή. Γελοῖον μέντ᾽ ἂν εἴη, τὴν των σπουδαίων ἀποδοκιμάζοντα γραφήν, τοὺς μὴ τοιούτους ἀποδέχεσθαι συντάττοντας. Αλλ' ἄρα Θεο πόμπῳ μὲν καὶ Τιμαίῳ, μύθους καὶ βλασφημίας συντάττουσι· πρὸς δὲ καὶ Ἐπικούρῳ, ἀθεότητος κατα ἀρχοντι· ἔτι δὲ Ἱππώνακτι καὶ ᾿Αρχιλόχων (94), αἰσχρῶς οὕτως ἐπιτρεπτέον γράφειν· τὸν δὲ τὴν ἀλή θειαν κηρύσσοντα κωλυτέον τοῖς ὕστερον ἀνθρώποις ὠφέλειαν ἀπολιπεῖν. Καλὸν δ', οἶμαι, καὶ παῖδας ἀγαθοὺς τοῖς ἔπειτα καταλείπειν· οἱ μέν γε παῖδες σωμάτων, ψυχῆς δὲ ἔγγονοι οἱ λόγοι· αὐτίκα πα τέρας τοὺς κατηχήσαντάς (95) φαμεν. Κοινωνικών Εἰς τὸ παρόν εἰσιν οὗτοι καὶ τὰ ὑπὸ χεῖρα βλαβεροί, τὰ ὑπὸ χεῖρα παρ- όντα. τὰ ἐν τοῖς ποσίν, ἄνδρα ἐν κακίστῃ καὶ ἀσελγεστάτῃ ὑποθέσει ἐπιδειξάμενον τὴν ἑαυτοῦ ποιητικὴν, καὶ ἦθος ἀσελγὲς καὶ ἀκάθαρτον παραστήσαντα « Πεποίηκεν Σαπφούς ἐραστὰς Αρχίλοχον καὶ Ἱππώ- νακτα· « Οὐ τὸ σπεῖραι ποιεῖ πατέρα μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ παιδεῦσαι καλώς : Ἐὰν γὰρ μυρίους παιδαγωγούς ἔχητε ἐν Χριστῷ, ἀλλ᾽ οὐ πολλοὺς πατέρας· ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα. €87 CLEMENTIS ALEXANDRINI * permittendum scribere? et si prius quidem, quis a est usus litterarum? sin autem alterum, aut viris bonis, aut iis, qui non sunt ejusmodi. Ridiculum quidem certe fuerit, eorum, qui sunt boni, scriptis repudiatis, eos, qui tales nou sunt, componentes admittere. Sed Theopompo quidem et Tinæo, qui fabulas et maledicta componunt; præterea autem Epicuro quoque, qui est princeps et auctor impie- tatis; quinetiam Hipponacti et Archilocho, tam turpiter scribere concedendum est, ei autem qui veritatem prædicat, prohibendum est posteris utili- tatem relinquere? Pulchrum autem esse et hone- stum existimo, iis etiam, qui postea futuri suut, bonos filios relinquere. alii quidem P. ED. POTTER. - B C doreto, De hæret. fabul. lib. r : Vide Eusebium lib. v Histor., cap. 5, ubi hoc opus, regnante Severo, ela- boratum fuisse tradit. Scripsit et Origenes Stroma- tum libros, qui ab Hieronymo in Danielem citan- tur. COLLECT. Vera horum librorum, quos toties antiquitas laudat. inscriptio est : teste Εusebio : aut si Photium sequamur, qui in codice antiquo reperisse veram se inscriptionem notat : G. H. Verba illius sunt : Occasionem partim scripti, partim tituli, a Gro sticis, quos eleganter vocat Epi- phanius, nefandis ejus temporis hæreticis, desumn- psit, qui propter scientia, quam sibi vindicabant, teste Augustino, excellentiam, nomen hoc assum- pserant. De quibus tam multa Irenæus et alii. His ergo verum opponit gnosticon, cujus informandi causa ac delineaudi, cum hi libri scripti sint, tamen proprie de gnostico suo illo et vero agere incipit secunda parte libri sexti, usque ad alteram septimi, ubi de affectibus, scientia, ser- mone, precibus, amore erga Deum, erga veritatem, de benignitate, sacrificiis ac contemplatione veri gnostici agit. Etiam hic Platonem imitatus: nam ile remp., ita noster gnosticon de- scribit. Hoc est plane cum exemplum simile non possit dari, ne in sacris quidem litteris. D Qualis est Stoicorum sapiens: quem illi esse vo- lunt plane ut Clemens suum gnosticon li- bro sexto, ubi diserte : causam addit : modo contra Christianos, sed et Peripateticos, qui non probant, commendant. Quare gnosticus Clementis Exemplum sine exemplo : ad quod quilibet contendat, nemo tamen hactenus expressit. Sicut omnes boni Deum imitantur, neque exhibent, à quo parum vult abesse suum gnosticum, quem lib. vi, ait. At in Peda- gogo, sicut in Politicis ab Aristotele, omnia dicuntur. Hoc est, que possunt fieri, et • Bunt. IIEINSIUS. - Porro hujusce operis institutum ac methodum explicat ipse auctor pag. 78, 79, 259, 264, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 293, 294, 298, 359, 360, 474, 476, 477, 716, 717, 766, 762, edit. Paris. Primum autem Stromatum librum in hæc capita digessit Cl. Lowthius *. lib. v, cap. 22, pag. edit. Oxon. : • Præ manu habere, Non tentabis Dominum Deum tuum. » Pli- nius lib. ni, epist. : • Libelli, quos enisimus, di- cuntur in manibus esse. » Idem lib. u, epist.5, de quadam oratione scribit: Nihil enim adhuc inter manus habui, cui majorein sollicitudinem præstare deberem., Plautus • sub manus, et Suetonius ‹ sub manum › dixit, quod in promptu est. Plutarchus lib. Quo pacto discemi possit assentator ab amico : eii in præsens nocent, Nam sunι Simili sensu quæ ante pedes sunt, presentia, notant. Conf. Clemens pag. et edit. Paris. Porro simile argumentum tractat auctor Epitom. Theodot. pag. 805. pag. 125, inde ostenlit Pythii oraculis nil divinum inesse, quod dixerint Archilochumn esse, « Musa rum famulum, » Viruni, qui in nequissimo argumento specimen poeticæ suæ, morumque simul impurorum edidit. Huic similis erat Hipponax: unde Diphilus in Sappho comoedia Sapphus amatores fecit Archilochum et Hipponacten, » ut refert Athenæus lib. xit. c. 79, p. : • Qui enim ab aliquo edoctus est verbo, filius docentis dicitur, et ille ejus pater. • Chrysostomus homil. 11, tom. V: Non solum seminasse patrem efficit, sed etiam præclare instituisse. Hinc B. Paulus Cor. iv, 15: Ejusmodi plura exempla collegit ipse Clemens Strom. uti, pag. 468. Conf. etiam Strom. vi, pag. 550. Est autem haec consuetudo a Judæorum magistris profecta, qui a discipulis suis • patres » vocari amabant. Unde monet Christus, ne quemquam in terris patrem « vocemus, » Matth. xxi, 9. Maimonides track. De studio legis c. : « Præcipit Scriptura, dicens : La fliis tuis repeles, Dem. vi1, 7. Ex traditione sciendum est, in isto textu intelligi discipulos tuos ; discipuli enim passim et spissime filii vocantur. Ita in ll Reg. ", 15: Tunc egressi filii prophetarum. Quæ hic et initio sequentium librorum legebantur [capitulorum rubrica, nunc locum opportuniorem obtinent unicuique capitulo præmissæ. Edit. Patr. (93) Ὑπὸ χεῖρα. Simili plurasi usus est Ireneus (94) Αρχιλόχῳ. Origenes lib. 11 Adv. Celsum, (95) Πατέρας τοὺς κατηχήσαντας. Irenæus l. 15,
τὴν εὔφορον καὶ καλὴν καὶ γεωργουμένην, τὴν πολυπλασιάσαι τὸν σπόρον δυναμένην. ὁ δὲ δι’ ὑπομνημάτων λαλῶν πρὸς τὸν θεὸν ἀφοσιοῦται ταῦτα κεκραγὼς ἐγγράφως, μὴ κέρδους ἕνεκα, μὴ κενοδοξίας χάριν ⟨γράφειν⟩, μὴ προσπαθείᾳ νικᾶσθαι, μὴ φόβῳ δουλοῦσθαι, μὴ ἡδονῇ ἐπαίρεσθαι. μόνης δὲ τῆς τῶν ἐντυγχανόντων ἀπολαύειν σωτηρίας, ἧς οὐδὲ κατὰ τὸ παρὸν μεταλαμβάνει, ἀλλὰ ἐλπίδι ἀπεκδεχόμενος τὴν ἀποδοθησομένην πάντως ἀμοιβὴν παρὰ τοῦ τὸν μισθὸν τοῖς ἐργάταις κατ’ ἀξίαν ἀποδώσειν ὑπεσχημένου. ἀλλ’ οὐδὲ ἀντιμισθίας ἐφίεσθαι χρὴ τῷ εἰς ἄνδρας ἐγγραφομένῳ. οὐ γὰρ ὁ μὲν καυχησάμενος εὐποιίαν τὴν ἀμοιβὴν ἀπείληφεν δι’ εὐδοξίας, ὁ δὲ τῶν προσηκόντων δι’ ἀντιμισθίαν πράσσων τι, ἤτοι ὡς εὐεργὸς σπεύδων ἀπολαβεῖν ἢ ὡς κακοεργὸς τὴν ἀμοιβὴν περιιστάμενος, οὐχὶ τῇ κοσμικῇ ἐνέχεται συνηθείᾳ· δεῖ δὲ ὡς οἷόν τε τὸν κύριον μιμεῖσθαι. οὗτος δ’ ἂν εἴη ὁ τῷ θελήματι τοῦ θεοῦ ἐξυπηρετῶν, δωρεὰν λαβών, δωρεὰν διδούς. μισθὸν ἀξιόλογον ἀπολαμβάνων τὴν πολιτείαν αὐτήν· «οὐκ εἰσελεύσεται δὲ εἰς τὰ ἅγια μίσθωμα πόρνης» φησίν. ἀπείρηται γοῦν προσφέρειν τῷ θυσιαστηρίῳ «ἄλλαγμα κυνός»·
ταλειπτέον συγγράμματα; καὶ εἰ μὲν τὸ πρότερον· Αd Μάρτυρα τὸν Στρω- ματέα παρέξομαι Κλήμεντα. ΤΙΤΟΥ ΦΛΑΒΙΟΥ ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΗΝ ΑΛΗΘΗ ΦΙΛΟΣΟ- ΦΙΑΝ ΓΝΩΣΤΙΚΩΝ, TIΤΟΥ ΦΛΑΒΙΟΥ ΚΛΗ- ΜΕΝΤΟΣ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΗΝ ΑΛΗΘΗ ΦΙΛΟΣΟΦΙΑΝ ΓΝΩΣΤΙΚΩΝ ΥΠΟΜΝΗΜΑΤΩΝ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ Α. Β. Γ. Δ. Ε. Ζ. και Εὗρον μέντοι γε ἔν τινι παλαιῷ βιβλίῳ τὴν αὐτὴν πραγματείαν οὐχὶ Στρω ματεῖς μόνον ἐπιγραφομένην, ἀλλ' ὁλοκλήρως οὕτω Τίτου Φλαβίου Κλήμεντος πρεσβυτέρου" Αλεξαν- δρείας τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικών ὑπομνημάτων Στρωματέων α. β. γ. δ. ε. ς. 5. καὶ η. καταγνωστικούς προηγουμένως ωι λογοθεώρητον ἀνυπόθετον, ἀπαθῆ : Εξαιρετέον ἄρα τὸν γνωστι κὸν ἡμῖν καὶ τέλειον ἀπὸ παντὸς ψυχικοῦ πάθους. Ει Ἡ μὲν γὰρ γνῶσις συνάσκησιν, ἡ συνάσκησις δὲ ἕξιν ἢ διάθεσιν, ἡ κατάστασις δὲ ἡ τοιάδε ἀπάθειαν ἐργάζεται, οὐ μετριοπάθειαν, πο ἀπάθειαν μετριοπάθειαν ἐς παράδειγμα κεῖται μόνῳ πεπλασμένον τῷ λόγῳ, ἔργῳ δὲ συστῆναι μὴ δυνάμενον. θεοφο ρεῖν τε καὶ θεοφορεῖσθαι προς ὑπόθεσιν τίς ἡ τῶν γραμμάτων χρεία; εἰ δὲ τὸ ἕτερον, ἤτοι τους σπουδαίοις, ἢ τοῖς μή. Γελοῖον μέντ᾽ ἂν εἴη, τὴν των σπουδαίων ἀποδοκιμάζοντα γραφήν, τοὺς μὴ τοιούτους ἀποδέχεσθαι συντάττοντας. Αλλ' ἄρα Θεο πόμπῳ μὲν καὶ Τιμαίῳ, μύθους καὶ βλασφημίας συντάττουσι· πρὸς δὲ καὶ Ἐπικούρῳ, ἀθεότητος κατα ἀρχοντι· ἔτι δὲ Ἱππώνακτι καὶ ᾿Αρχιλόχων (94), αἰσχρῶς οὕτως ἐπιτρεπτέον γράφειν· τὸν δὲ τὴν ἀλή θειαν κηρύσσοντα κωλυτέον τοῖς ὕστερον ἀνθρώποις ὠφέλειαν ἀπολιπεῖν. Καλὸν δ', οἶμαι, καὶ παῖδας ἀγαθοὺς τοῖς ἔπειτα καταλείπειν· οἱ μέν γε παῖδες σωμάτων, ψυχῆς δὲ ἔγγονοι οἱ λόγοι· αὐτίκα πα τέρας τοὺς κατηχήσαντάς (95) φαμεν. Κοινωνικών Εἰς τὸ παρόν εἰσιν οὗτοι καὶ τὰ ὑπὸ χεῖρα βλαβεροί, τὰ ὑπὸ χεῖρα παρ- όντα. τὰ ἐν τοῖς ποσίν, ἄνδρα ἐν κακίστῃ καὶ ἀσελγεστάτῃ ὑποθέσει ἐπιδειξάμενον τὴν ἑαυτοῦ ποιητικὴν, καὶ ἦθος ἀσελγὲς καὶ ἀκάθαρτον παραστήσαντα « Πεποίηκεν Σαπφούς ἐραστὰς Αρχίλοχον καὶ Ἱππώ- νακτα· « Οὐ τὸ σπεῖραι ποιεῖ πατέρα μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ παιδεῦσαι καλώς : Ἐὰν γὰρ μυρίους παιδαγωγούς ἔχητε ἐν Χριστῷ, ἀλλ᾽ οὐ πολλοὺς πατέρας· ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα. €87 CLEMENTIS ALEXANDRINI * permittendum scribere? et si prius quidem, quis a est usus litterarum? sin autem alterum, aut viris bonis, aut iis, qui non sunt ejusmodi. Ridiculum quidem certe fuerit, eorum, qui sunt boni, scriptis repudiatis, eos, qui tales nou sunt, componentes admittere. Sed Theopompo quidem et Tinæo, qui fabulas et maledicta componunt; præterea autem Epicuro quoque, qui est princeps et auctor impie- tatis; quinetiam Hipponacti et Archilocho, tam turpiter scribere concedendum est, ei autem qui veritatem prædicat, prohibendum est posteris utili- tatem relinquere? Pulchrum autem esse et hone- stum existimo, iis etiam, qui postea futuri suut, bonos filios relinquere. alii quidem P. ED. POTTER. - B C doreto, De hæret. fabul. lib. r : Vide Eusebium lib. v Histor., cap. 5, ubi hoc opus, regnante Severo, ela- boratum fuisse tradit. Scripsit et Origenes Stroma- tum libros, qui ab Hieronymo in Danielem citan- tur. COLLECT. Vera horum librorum, quos toties antiquitas laudat. inscriptio est : teste Εusebio : aut si Photium sequamur, qui in codice antiquo reperisse veram se inscriptionem notat : G. H. Verba illius sunt : Occasionem partim scripti, partim tituli, a Gro sticis, quos eleganter vocat Epi- phanius, nefandis ejus temporis hæreticis, desumn- psit, qui propter scientia, quam sibi vindicabant, teste Augustino, excellentiam, nomen hoc assum- pserant. De quibus tam multa Irenæus et alii. His ergo verum opponit gnosticon, cujus informandi causa ac delineaudi, cum hi libri scripti sint, tamen proprie de gnostico suo illo et vero agere incipit secunda parte libri sexti, usque ad alteram septimi, ubi de affectibus, scientia, ser- mone, precibus, amore erga Deum, erga veritatem, de benignitate, sacrificiis ac contemplatione veri gnostici agit. Etiam hic Platonem imitatus: nam ile remp., ita noster gnosticon de- scribit. Hoc est plane cum exemplum simile non possit dari, ne in sacris quidem litteris. D Qualis est Stoicorum sapiens: quem illi esse vo- lunt plane ut Clemens suum gnosticon li- bro sexto, ubi diserte : causam addit : modo contra Christianos, sed et Peripateticos, qui non probant, commendant. Quare gnosticus Clementis Exemplum sine exemplo : ad quod quilibet contendat, nemo tamen hactenus expressit. Sicut omnes boni Deum imitantur, neque exhibent, à quo parum vult abesse suum gnosticum, quem lib. vi, ait. At in Peda- gogo, sicut in Politicis ab Aristotele, omnia dicuntur. Hoc est, que possunt fieri, et • Bunt. IIEINSIUS. - Porro hujusce operis institutum ac methodum explicat ipse auctor pag. 78, 79, 259, 264, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 293, 294, 298, 359, 360, 474, 476, 477, 716, 717, 766, 762, edit. Paris. Primum autem Stromatum librum in hæc capita digessit Cl. Lowthius *. lib. v, cap. 22, pag. edit. Oxon. : • Præ manu habere, Non tentabis Dominum Deum tuum. » Pli- nius lib. ni, epist. : • Libelli, quos enisimus, di- cuntur in manibus esse. » Idem lib. u, epist.5, de quadam oratione scribit: Nihil enim adhuc inter manus habui, cui majorein sollicitudinem præstare deberem., Plautus • sub manus, et Suetonius ‹ sub manum › dixit, quod in promptu est. Plutarchus lib. Quo pacto discemi possit assentator ab amico : eii in præsens nocent, Nam sunι Simili sensu quæ ante pedes sunt, presentia, notant. Conf. Clemens pag. et edit. Paris. Porro simile argumentum tractat auctor Epitom. Theodot. pag. 805. pag. 125, inde ostenlit Pythii oraculis nil divinum inesse, quod dixerint Archilochumn esse, « Musa rum famulum, » Viruni, qui in nequissimo argumento specimen poeticæ suæ, morumque simul impurorum edidit. Huic similis erat Hipponax: unde Diphilus in Sappho comoedia Sapphus amatores fecit Archilochum et Hipponacten, » ut refert Athenæus lib. xit. c. 79, p. : • Qui enim ab aliquo edoctus est verbo, filius docentis dicitur, et ille ejus pater. • Chrysostomus homil. 11, tom. V: Non solum seminasse patrem efficit, sed etiam præclare instituisse. Hinc B. Paulus Cor. iv, 15: Ejusmodi plura exempla collegit ipse Clemens Strom. uti, pag. 468. Conf. etiam Strom. vi, pag. 550. Est autem haec consuetudo a Judæorum magistris profecta, qui a discipulis suis • patres » vocari amabant. Unde monet Christus, ne quemquam in terris patrem « vocemus, » Matth. xxi, 9. Maimonides track. De studio legis c. : « Præcipit Scriptura, dicens : La fliis tuis repeles, Dem. vi1, 7. Ex traditione sciendum est, in isto textu intelligi discipulos tuos ; discipuli enim passim et spissime filii vocantur. Ita in ll Reg. ", 15: Tunc egressi filii prophetarum. Quæ hic et initio sequentium librorum legebantur [capitulorum rubrica, nunc locum opportuniorem obtinent unicuique capitulo præmissæ. Edit. Patr. (93) Ὑπὸ χεῖρα. Simili plurasi usus est Ireneus (94) Αρχιλόχῳ. Origenes lib. 11 Adv. Celsum, (95) Πατέρας τοὺς κατηχήσαντας. Irenæus l. 15,
PG 8:697ὅτῳ δὲ ἀπήμβλυται κακῇ τροφῇ τε καὶ διδασκαλίᾳ «τὸ τῆς ψυχῆς ὄμμα» πρὸς τὸ οἰκεῖον φῶς, βαδιζέτω ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν τὴν ἐγγράφως τὰ ἄγραφα δηλοῦσαν· «οἱ διψῶντες, πορεύεσθε ἐφ’ ὕδωρ», Ἡσαί̈ας λέγει, καὶ «πῖνε τὸ ὕδωρ ἀπὸ σῶν ἀγγείων», ὁ Σολομὼν παραινεῖ. ἐν γοῦν τοῖς Νόμοις ὁ ἐξ Ἑβραίων φιλόσοφος Πλάτων κελεύει τοὺς γεωργοὺς μὴ ἐπαρδεῦσαι μηδὲ λαμβάνειν ὕδωρ παρ’ ἑτέρων. ἐὰν μὴ πρότερον ὀρύξαντες παρ’ αὑτοῖς ἄχρι τῆς παρθενίου καλουμένης ἄνυδρον εὕρωσι τὴν γῆν. ἀπορίᾳ γὰρ ἐπαρκεῖν [οὐ] δίκαιον, ἀργίαν δὲ ἐφοδιάζειν οὐ καλόν· ᾗ καὶ φορτίον συνεπιτιθέναι μὲν εὔλογον, συγκαθαιρεῖν δὲ οὐ προσήκειν ὁ Πυθαγόρας ἔλεγεν. συνεξάπτει δὲ ἡ γραφὴ τὸ ζώπυρον τῆς ψυχῆς καὶ συντείνει τὸ οἰκεῖον ὄμμα πρὸς θεωρίαν, τάχα μέν τι καὶ ἐντιθεῖσα, οἷον ὁ ἐγκεντρίζων γεωργός, τὸ δὲ ἐνυπάρχον ἀνακινοῦσα. «πολλοὶ γὰρ ἐν ἡμῖν» κατὰ τὸν θεῖον ἀπόστολον «ἀσθενεῖς καὶ ἄρρωστοι, καὶ κοιμῶνται ἱκανοί.
δὲ ἡ σοφία καὶ φιλάνθρωπον. Λέγει γοῦν ὁ Σου λομῶν· « Υϊέ, ἐὰν δεξάμενος ῥῆσιν ἐντολῆς ἐμῆς, κρύψης παρὰ σεαυτῷ, ὑπακούσεται σοφίας τὸ οὖς σου. » Σπειρόμενον τὸν λόγον κρύπτεσθαι μηνύει, καθάπερ ἐν γῇ, τῇ τοῦ μανθάνοντος ψυχῇ· καὶ αὕτη πνευματική φυτεία. Διὸ καὶ ἐπιφέρει· ι Καὶ παρα- βαλεῖς καρδίαν σου εἰς σύνεσιν· παραβαλεῖς δὲ αὐτὴν εἰς νουθέτησιν τῷ υἱῷ (96). Ψυχὴ γὰρ, οἶμαι, ψυχῇ, καὶ πνεῦμα πνεύματι συναπτόμενα, κατὰ τὴν τοῦ λόγου σπορὰν αὔξει τὸ καταβληθὲν καὶ ζωογονεί υἱδ; δὲ πᾶ; ὁ παιδευόμενος καθ᾽ ὑπακοὴν τοῦ παι δεύοντος· « Υιέ, φησίν, ἐμῶν θεσμῶν (97) μή ἐπιλανθάνου. » Εἰ δὲ μὴ πάντων ἡ γνῶσις, ὄνος λύρας, ᾗ φασιν οἱ παροιμιαζόμενοι, τοῖς πολλοῖς τὰ συγ γράμματα· ΰες (98) γοῦν βορβόρῳ ἥδονται μᾶλλον ἢ καθαρῷ ὕδατι, ο Διὰ τοῦτο, φησὶν ὁ Κύριος, ἐν παραβολαῖς αὐτοῖς λαλῶ, ὅτι βλέποντες, οὐ βλέπουσι, καὶ ἀκούοντες, οὐκ ἀκούουσι, καὶ οὐ συνιᾶσι (99)·, μὴ ὡς τὴν ἄγνοιαν αὐτοῖς παρέχοντος τοῦ Κυρίου· καὶ γὰρ οὐ θεμιτόν οὕτω φρονεῖν· ἀλλὰ τὴν ὑπάρ- χουσαν διελέγξαντος προφητικῶς, καὶ ἀσυνέτους τῶν λεγομένων ἐσομένους μηνύσαντος. Ηδη δὲ κατα- φαίνεται ἐκ περιουσίας ὁ Σωτὴρ αὐτὸς, κατὰ τὴν τοῦ λαμβάνοντος δύναμιν, καὶ (1) δὴ ἐκ συνασκήσεως αὔξειν τοῖς δούλοις τὰ ὑπάρχοντα διανείμας, αὖθις ἐπανελθὼν, τιθέναι (2) λόγον μετ' αὐτῶν· ἐπηνίκα ν τοὺς μέρ᾿ αὐξήσαντας τὸ ἀργύριον αὐτοῦ, τοὺς ἐν ὀλίγῳ πιστοὺς, ἀποδεξάμενος, καὶ ἐπαγγειλάμενος ἐπὶ πολλῶν καταστήσειν, εἰς τὴν τοῦ Κυρίου χαράν προσέταξεν εἰσελθεῖν· τῷ δὲ ἀποκρυψαμένῳ τὸ πι στευθὲν ἀργύριον εἰς τὸ ἐκδανεῖσαι, καὶ αὐτὸ ὅπερ ἔλαβεν ἀποδιδόντι ἀργον, « Πονηρὲ δοῦλε, εἶπε, καὶ έκνηρέ, έδει σε βαλεῖν τὸ ἀργύριόν μου τοῖς τραπε ζίταις, καὶ ἐλθὼν ἐγὼ ἐκομισάμην ἂν τὸ ἐμόν. » Ἐπὶ τούτοις ὁ ἀχρεῖος δοῦλος εἰς ι τὸ ἐξώτερον ἐμβλη- θήσεται (3) σκότος. » « Σὺ οὖν (4) ἐνδυναμοῦ, καὶ Παῦλος λέγει, ἐν χάριτι τῇ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· καὶ ἃ ἤκουσας παρ' ἐμοῦ διὰ πολλῶν μαρτύρων, ταῦτα παράθου πιστοῖς ἀνθρώποις, οἵτινες ἱκανοὶ ἔσονται καὶ ἑτέρους διδάξαι. » Καὶ πάλιν· « Σπούδασον σεαυ- τὸν δόκιμον παραστῆσαι τῷ Θεῷ, ἐργάτην ἀνεπαί σχυντον, ὀρθοτομοῦντα τὸν λόγον τῆς ἀληθείας. » ΕΙ τοίνυν ἄμφω κηρύττουσι τὸν λόγον, ὁ μὲν τῇ γρα φῇ (5), ὁ δὲ τῇ φωνῇ· πῶς οὐκ ἄμφω ἀποδε κτέοι, ἐνεργὸν (6) τὴν πίστιν διὰ τῆς ἀγάπης τε- ποιημένοι; Τῇ δὲ αἰτία (7) τοῦ μὴ τὸ βέλτιστον ἑλο- ο Ριον. 11, 1, 2. » Ρ. Οὐκ ἐν πᾶσιν ἡ γνῶσις. τὴν ἄγνοιαν αὐτοῖς ὡς μὴ παρ. ή, τα:. χεν, τὸ ἐμὸν σὺν τόκῳ. λος λέγει, ἐνδυναμοῦ, υἱὲ, Παῦλος λέγει. ἑλομένου, Θεὸς δ᾽ ἀναίτιος. . STROMATUM LIB. I. B * Patres eos dicimus, qui nos catechesi instituerunt. Philosophia autem humana est, et se lubenter cum- municat. Dicit itaque Solomon : • Fili, si susce- ptam præcepti nei dictionem apud te absconderis, exaudiet sapientiam auris tua. » Sermonem, qui seminatur, in ejus, qui discit, anima abscondi di- cit, tanquam in terra : et læc est plantatio spirita- lis. Unde etiam infert: « Et applicabis cor tuum ad intelligentiam ; applicabis autem ipsam ad admoni- tionem filio tuo ª. » Anima enim animæ, et spiritus spiritui copulatus, per sermonis seminationem id, quod in terram fuerat conjectum, augent et vivifi- cant; filius autem est, quisquis eruditur, quatenus ei, a quo eruditur, morem gerit : • Fili, inquit, præscriptorum meorum ne obliviscaris b. › Quod si non est omnium cognitio, asibus ad lyram, ut ii dicunt qui proverbiis utuntur, vulgo sunt quæ scripta sunt. Sues quidem certe magis delectantur luto, quam aqua munda. Propterea, inquit Do- minus, loquor eis in parabolis, quod videntes nou vident, et audientes nou audiunt, et non intelli- gunt : › non quod eis Dominus pr:ebeat ignora- tionem; sic enim sentire est nefariumn; sed quod cam, quæ inerat, prophetice arguerit, et ea quæ dicebantur non esse intellecturos indicarit. Jam autem cernitur ipse Servator, qui ex redundanti copia, pro ejus qui accipit viribus, quæ ex exerci- tatione servis augentur, facultates distribuerat, re- versus cum eis ut rationem iniret, quando iis qui- dem, qui ejus pecuniam auxerant, qui in modico fuerant fideles, acceptis, eos super multa constitu - turum pollicitus, in Domini gaudium jussit ingredi; ei autem, qui pecuniam ad fenerandum creditain occultaverat, et eam ipsam, quam acceperat, als - que ullo emolumento reddebat, e Serve, inquit, nequam et ignave; oportebat te pecuniam meam dare nummulariis, et ego veniens meum recepis- sem ª. › Propter hæc servus inutilis ‹ injicietur in tenebras exteriores •. › ‹ Tu ergo fortis esto, ail quoque Paulus, in gratia, quæ est in Christo Jesu; et quæ audiisti a me per multos destes, ea committe fidelibus hominibus, qui quidem idonei erunt alios quoque docere f. » El rursus : e Stude C A corporum, animæ autem liberi sunt scripta, jam te ipsum Deo probum exhibere, operarium incon- fusibilem, recte tractantem verbum veritatis 6, Si Ph. 11, 1. c Matth. x, * ED. POTTER, ED. PARIS. Pauli dictum f Cor. viii, : citavit Protrept., pag. edit. Paris. quentia verba in Fior. edit. perplexius sic leguntur, Nostram lectionem secutus est etiam Hervetus interpres. Sylburg. relativum e que. » In. ID. © Matth. xxv, 30. ↑ II Tim, 11, 1, 2, Ibid., 15. ut Matth. xxit et xxv. Ibidem paulo ante, vulg. B. Matth. ID. vel, ID. Strom v, pag. et Strom. vi, pag. 660. per charitaten operari, dicit, Culpa eligentis est, Deus autem culpa, vacat. » Quod aliis etiam locis citavit, pag. 217, 511, 535, 542, 615, 705, 711, edit. Paris. 13. 1d Matth. XVIII, 32, etc.; Luc. xix, 22, etc. (96) Υἱῷ. Υἱῷ σου, Prov. (97) Θεσμών. Νομίμων, Prov. Mox respicit B. (98) Ὕες. Dictum proverbiale, quod superius re- (99) Καὶ οὐ συνιᾶσι. Οὐδὲ συνιούσι, Matth. Se (4) Kal. in Flor. edit. pro copulat. καί legitur (2) Τιθέναι. Iudicative quoque legere possis τίθε (3) Εμβληθήσεται. Εκβληθήσεται, « ejicictur, (4) Σὺ οὖν. Sententia mox postulat, ὡς ὁ Παῦ (5) Ὁ μὲν, τῇ γρ. Conf. quæ infra dicit auctor, (6) Ενεργόν. Respicit B. Pauli verba, ubi e Gidem (7) Τῇ δὲ αἰτία. Respicit illud vulgatum, Αιτία
PG 8:699εἰ δὲ ἑαυτοὺς διεκρίνομεν, οὐκ ἂν ἐκρινόμεθα.» Ἤδη δὲ οὐ γραφὴ εἰς ἐπίδειξιν τετεχνασμένη ἥδε ἡ πραγματεία, ἀλλά μοι ὑπομνήματα εἰς γῆρας θησαυρίζεται, λήθης φάρμακον, εἴδωλον ἀτεχνῶς καὶ σκιαγραφία τῶν ἐναργῶν καὶ ἐμψύχων ἐκείνων, ὧν κατηξιώθην ἐπακοῦσαι, λόγων τε καὶ ἀνδρῶν μακαρίων καὶ τῷ ὄντι ἀξιολόγων. τούτων ὃ μὲν ἐπὶ τῆς Ἑλλάδος, ὁ Ἰωνικός, οἳ δὲ ἐπὶ τῆς Μεγάλης Ἑλλάδος (τῆς κοίλης θάτερος αὐτῶν Συρίας ἦν, ὃ δὲ ἀπ’ Αἰγύπτου), ἄλλοι δὲ ἀνὰ τὴν ἀνατολήν· καὶ ταύτης ὃ μὲν τῆς τῶν Ἀσσυρίων, ὃ δὲ ἐν Παλαιστίνῃ Ἑβραῖος ἀνέκαθεν· ὑστάτῳ δὲ περιτυχὼν (δυνάμει δὲ οὗτος πρῶτος ἦν) ἀνεπαυσάμην, ἐν Αἰγύπτῳ θηράσας λεληθότα. Σικελικὴ τῷ ὄντι ἦν μέλιττα προφητικοῦ τε καὶ ἀποστολικοῦ λειμῶνος τὰ ἄνθη δρεπόμενος ἀκήρατόν τι γνώσεως χρῆμα ταῖς τῶν ἀκροωμένων ἐνεγέννησε ψυχαῖς. Ἀλλ’ οἳ μὲν τὴν ἀληθῆ τῆς μακαρίας σῴζοντες διδασκαλίας παράδοσιν εὐθὺς ἀπὸ Πέτρου τε καὶ Ἰακώβου Ἰωάννου τε καὶ Παύλου τῶν ἁγίων ἀποστόλων, παῖς παρὰ πατρὸς ἐκδεχόμενος (ὀλίγοι δὲ οἱ πατράσιν ὅμοιοι), ἧκον δὴ σὺν θεῷ καὶ εἰς ἡμᾶς τὰ προγονικὰ ἐκεῖνα καὶ ἀποστολικὰ καταθησόμενοι σπέρματα.
PG 8:701καὶ εὖ οἶδ’ ὅτι ἀγαλλιάσονται, οὐχὶ τῇ ἐκφράσει ἡσθέντες λέγω τῇδε, μόνῃ δὲ τῇ κατὰ τὴν ὑποσημείωσιν τηρήσει. ποθούσης γὰρ οἶμαι ψυχῆς τὴν μακαρίαν παράδοσιν ἀδιάδραστον φυλάττειν ἡ τοιάδε ὑποτύπωσις· «ἀνδρὸς δὲ φιλοῦντος σοφίαν εὐφρανθήσεται πατήρ.» τὰ φρέατα ἐξαντλούμενα διειδέστερον ὕδωρ ἀναδίδωσι, τρέπεται δὲ εἰς φθορὰν ὧν μεταλαμβάνει οὐδείς. καὶ τὸν σίδηρον ἡ χρῆσις καθαρώτερον φυλάσσει, ἡ δὲ ἀχρηστία ἰοῦ τούτῳ γεννητική. συνελόντι γὰρ φάναι ἡ συγγυμνασία ἕξιν ἐμποιεῖ ὑγιεινὴν καὶ πνεύμασι καὶ σώμασιν. «οὐδεὶς ἅπτει λύχνον καὶ ὑπὸ τὸν μόδιον τίθησιν,» ἀλλ’ ἐπὶ τῆς λυχνίας φαίνειν τοῖς τῆς ἑστιάσεως τῆς αὐτῆς κατηξιωμένοις. τί γὰρ ὄφελος σοφίας μὴ σοφιζούσης τὸν οἷόν τε ἐπαί̈ειν; ἔτι τε καὶ ὁ σωτὴρ σῴζει αἰεὶ καὶ αἰεὶ ἐργάζεται, ὡς βλέπει τὸν πατέρα. διδάσκων τις μανθάνει πλεῖον καὶ λέγων συνακροᾶται πολλάκις τοῖς ἐπακούουσιν αὐτοῦ·
Α μένου Θεὸς ἀναίτιος. Αὐτίκα τῶν μὲν, ἐκδανεῖσαι τὸν λόγον, ἔργον ἐστὶν, τῶν δὲ, δοκιμάσαι, καὶ ἤτοι ἐλέσθαι, ἢ μή· ἡ κρίσις δὲ ἐν αὐτοῖς κρίνεται. 'Αλλ' ἡ μὲν κηρυκτική επιστήμη, ἡ δέ πως ἀγγελική· ὁποτέρως ἂν ἐνεργῇ, διά τε τῆς χειρὸς διά τε τῆς γλώττης, ὠφελοῦσα· Ὅτι ὁ σπείρων εἰς τὸ πνεῦμα ἐκ τοῦ πνεύματος θερίσει ζωὴν αἰώνιον. Τὸ δὲ καλόν που οῦντες, μὴ ἐκκακῶμεν. » Συμβάλλεται γοῦν τὰ μέσ γιστα τῷ περιτυχόντι κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν, ἀρχὴν πίστεως, πολιτείας προθυμίαν, ὁρμὴν τὴν ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, κίνησιν ζητητικήν, ίχνος γνώσεως, συνελόντι εἰπεῖν, ἀφορμὰς δίδωσι σωτηρίας. Οἱ δὲ ἐντραφέντες γνησίως τοῖς τῆς ἀληθείας λόγοις, ἐφόδια ζωῆς ἀϊδίου λαβόντες, εἰς οὐρανὸν πτεροῦνται. Θαυ μασιώτατα τοίνυν ὁ Ἀπόστολος, « Εν παντί, φησί, Β συνιστάντες (8) ἑαυτοὺς ὡς Θεοῦ διάκονοι· ὡς εγενήθημεν, καθὼς οἴδατε, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, › Θεοῦ καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χρ. Μος, σώματος καὶ αἷμ. τοῦ καὶ ἐκ τοῦ ποτ. πτωχοί, πολλοὺς δὲ πλουτίζοντες· ὡς μηδὲν ἔχοντες, καὶ πάντα κατέχοντες. Τὸ στόμα ἡμῶν ἀνέωγε πρὸς ὑμᾶς. Διαμαρτύρομαι δὲ, ο τῷ Τιμοθέω φησὶν ἐπι- στέλλων, « ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ καὶ Χριστοῦ Ἰησοῦ, καὶ τῶν ἐκλεκτῶν ἀγγέλων, ἵνα ταῦτα φυλάξῃς χωρίς προκρίματος, μηδὲν ποιῶν κατὰ πρόσκλισιν. » Ανάγκη τοίνυν ἄμφω τούτω δοκιμάζειν σφᾶς αὐτούς· τὸν μὲν, - εἰ ἄξιος λέγειν τε καὶ ὑπομνήματα καταλιμπάνειν· τον μ · δὲ, εἰ ἀκροᾶσθαί τε καὶ ἐντυγχάνειν δίκαιος. Η καὶ τὴν Εὐχαριστίαν τινὲς διανείμαντες, ὡς ἔθος, αὐτὸν δὴ ἕκαστον τοῦ λαοῦ, λαβεῖν τὴν μοῖραν ἐπιτρέπου σιν. Αρίστη γὰρ πρὸς τὴν ἀκριβῆ αἴρεσίν τε καὶ φυγὴν ἡ συνείδησις. Θεμέλιος δὲ αὐτῆς βέβαιος ὀρθὸς βίος ἅμα μαθήσει τῇ καθηκούσῃ· τό τε ἔπεσθαι ἐτέ- ροις δοκιμασθεῖσιν ἤδη καὶ κατωρθωκόσιν ἄριστον πρός τε τῆς ἀληθείας τὴν νόησιν καὶ τὴν κατάπρα- ξιν τῶν ἐντολῶν. « Ὥστε ὃς ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον, καὶ πίνῃ (9) τὸ ποτήριον τοῦ Κυρίου ἀναξίως, ἔνοχος ἔσται τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ Κυρίου. Δοκιμαζέτω δὲ ἄνθρωπος ἑαυτὸν καὶ οὕτως ἐκ τοῦ ἄρτου ἐσθιέτω, καὶ τοῦ ποτηρίου πινέτω.» Σκοπεῖσθαι οὖν ἀκόλουθον, άρα τῶν τὴν ὠφέλειαν τῶν πλησίον ἐπανῃρημένων(10), εἰ μὴ θρασέως καί τισιν ἀντιζηλούμενος ἐπεπήδησε τη διδασκαλίᾳ· εἰ μὴ φιλόδοξος ἡ κοινωνία τοῦ λόγου εἰ τοῦτον· μόνον καρποῦται τὸν μισθόν, την σω τηρίαν τῶν ἐπαϊόντων, τό τε μὴ πρὸς χάριν ὁμιλεῖν· δωροδοκίας τε αὖ διαβολὴν διαπέφευγεν, ὁ δι᾽ ὑπομνη μάτων λαλῶν· « Ούτε γάρ ποτε ἐν λόγῳ κολακείας οὔτε ἐν (11) προφάσει πλεονεξίας, Θεὸς μάρτυς, οὔτε ζητοῦντες ἐξ ἀνθρώπων δόξαν, οὔτε ἀφ᾽ ὑμῶν, ούτε ἀπ' ἄλλων, δυνάμενοι ἐν βάρει εἶναι ὡς Χριστοῦ ἀπό στολοι · ἀλλ' ἐγενήθημεν ἤπιοι ἐν μέσῳ ὑμῶν, ὡς ἂν τροφὸς θάλπῃ τὰ ἑαυτῆς τέκνα. » Κατὰ ταῦτα δὲ καὶ τοὺς τῶν θείων μεταλαμβάνοντας λόγων, παρα- φυλακτέον, εἰ μὴ περιεργίας ἕνεκεν ἱστορήσοντες, ὥσπερ τῶν πόλεων τὰ οἰκοδομήματα, εἰς τόδε άφι ª εἷς ἐστι, . ' ' CLEMENTIS ALEXANDRINI * ambo ergo verbum prædicant, hic quidem scripto, ¡lle vero voce; quomodo non sunt ambo admittendi, qui effecerunt, ut fides operetur per dilectionem ? A culpa autem ejus, qui quod est optiinum non elegit, Deus est prorsus alienus, et minime ejus causa. Jam vero illorum quidem munus est verbum fene- rari; horum autem probare, et aut accipere, aut non. Judicium autem in ipsis judicatur. Sed alia · prædicandi quidem scientia est, alia velut nuntii, utrovis modo juvans, seu per manum, seu per lin- guam operetur : Quoniam qui seminat in spiri- tuin, de spiritu metet vitam æternam. Quod autem bonum est facientes, ne simus pusillo et abjecto. anino. 4. » In eum quidem certe, qui divina provi- dentia in eam inciderit, confert ea, quæ sunt maxima, principium fidei, vitæ recte iustituendæ promptum et alacre desiderium, veritatis appetitio- nem, et ad eam incitationem, motum inquisitionis, vestigium cognitionis, et, ut rem in pauca confe- ram, dat materiam et occasionem salutis. Qui autem in verbis veritatis germane et sincere sunt educati, accepto vitæ æternæ viatico, sublimes in cœlum feruntur. Valde itaque mirabiliter dicit Apostolus Semper nos exhibentes ut Dei mini- stros, ut pauperes, multos autem dilantes ; ut nihil habentes, et omnia possidentes. Os nostrum- aper- tum est al vos b. Testificor autem, » inquit, scri- bens ad Timotheum, ‹ coram Deo et Christo Jesu, et electis angelis, ut hæc serves absque prejudicio, nihil faciens secundum provocationem c. Necessor, est ergo utrosque eos probare se ipsos : illum qui- dem, an dignus sit, qui dieat et monimenta relin quat; hunc vero, an jure possit audire et legere. Quemadmodum eucharistiam cum quidam, ut mos est, diviserint, permittunt unicuique ex populo ejus partem sumere. Ad accurate enim perfecteque eligendum ac fugiendum optima est conscientia. Firmum autem ejus fundamentum, est recta vita, cum ea, quæ convenit, doctrina : et sequi alios jam probatos, et qui se recte gesserunt, optimum est, et ad veritatem intelligendam, et ad exse- quenda mandata. • Quamobrem qui comederit panem, et biberit calicem Domini indigne, reus erit corporis et sanguinis Domini. Probet autem homo seipsum, et sic de pane edat, et de calice bibal d. » D Consequens est ergo, ut qui ut proximis prosit curam suscipit, consideret, nunquid audacter ac temere, et aliqua æmulatione, ad docendum prosi- luerit, num gloriam ex eo aucupetur, quod doctri- nam suam communicat : mum hanc solam respiciat mercedem, eorum, qui audiunt, salutem, et quod nibil ad gratiam loquatur: tum cogitet an a sordi- bus corruptelisque semper alienus vixerit, qui P. 318-319, ED. POTTER, 271-272 ED. PARIS. v, 21. d Cor. xι, 27, 28. Τim. omisso articulo. Dein, Ibid. Galat. vi, 8, 9. b II Cor. vi, 4;10, 11. º1 Tim. diendum an sit ex eorum numero, qui proximi utilitatem spectant. › SYLBURG. (8) Συνιστάντες. Συνιστώντες 1 Cor. Mox, τοῦ (3) Αρτον, καὶ π. Αρτον τοῦτον, ἢ π. 1 Cor. (10) Ἐπανηρημένων. Pust hanc vocem sub (11) Έν. Hæc propositio addita ex I Thess. It
«εἷς γὰρ ὁ διδάσκαλος» καὶ τοῦ λέγοντος καὶ τοῦ ἀκροωμένου, ὁ ἐπιπηγάζων καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸν λόγον, ᾗ καὶ οὐ κεκώλυκεν ὁ κύριος ἀπὸ ἀγαθοῦ σαββατίζειν, μεταδιδόναι δὲ τῶν θείων μυστηρίων καὶ τοῦ φωτὸς ἐκείνου τοῦ ἁγίου «τοῖς χωρεῖν δυναμένοις» συγκεχώρηκεν. αὐτίκα οὐ πολλοῖς ἀπεκάλυψεν ἃ μὴ πολλῶν ἦν, ὀλίγοις δέ, οἷς προσήκειν ἠπίστατο, τοῖς οἵοις τε ἐκδέξασθαι καὶ τυπωθῆναι πρὸς αὐτά· τὰ δὲ ἀπόρρητα, καθάπερ ὁ θεός, λόγῳ πιστεύεται, οὐ γράμματι. κἄν τις λέγῃ γεγράφθαι «οὐδὲν κρυπτὸν ὃ οὐ φανερωθήσεται, οὐδὲ κεκαλυμμένον ὃ οὐκ ἀποκαλυφθήσεται», ἀκουσάτω καὶ παρ’ ἡμῶν, ὅτι τῷ κρυπτῶς ἐπαίοντι τὸ κρυπτὸν φανερωθήσεσθαι διὰ τοῦδε προεθέσπισεν τοῦ λογίου, καὶ τῷ παρακεκαλυμμένως τὰ παραδιδόμενα οἵῳ τε παραλαμβάνειν δηλωθήσεται τὸ κεκαλυμμένον ὡς ἡ ἀλήθεια, καὶ τὸ τοῖς πολλοῖς κρυπτόν, τοῦτο τοῖς ὀλίγοις φανερὸν γενήσεται· ἐπεὶ διὰ τί μὴ πάντες ἴσασι τὴν ἀλήθειαν; διὰ τί δὲ μὴ ἠγαπήθη ἡ δικαιοσύνη, εἰ πάντων ἡ δικαιοσύνη; ἀλλὰ γὰρ τὰ μυστήρια μυστικῶς παραδίδοται, ἵνα ᾖ ἐν στόματι λαλοῦντος καὶ ᾧ λαλεῖται, μᾶλλον δὲ οὐκ ἐν φωνῇ, ἀλλ’ ἐν τῷ νοεῖσθαι.
Α μένου Θεὸς ἀναίτιος. Αὐτίκα τῶν μὲν, ἐκδανεῖσαι τὸν λόγον, ἔργον ἐστὶν, τῶν δὲ, δοκιμάσαι, καὶ ἤτοι ἐλέσθαι, ἢ μή· ἡ κρίσις δὲ ἐν αὐτοῖς κρίνεται. 'Αλλ' ἡ μὲν κηρυκτική επιστήμη, ἡ δέ πως ἀγγελική· ὁποτέρως ἂν ἐνεργῇ, διά τε τῆς χειρὸς διά τε τῆς γλώττης, ὠφελοῦσα· Ὅτι ὁ σπείρων εἰς τὸ πνεῦμα ἐκ τοῦ πνεύματος θερίσει ζωὴν αἰώνιον. Τὸ δὲ καλόν που οῦντες, μὴ ἐκκακῶμεν. » Συμβάλλεται γοῦν τὰ μέσ γιστα τῷ περιτυχόντι κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν, ἀρχὴν πίστεως, πολιτείας προθυμίαν, ὁρμὴν τὴν ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, κίνησιν ζητητικήν, ίχνος γνώσεως, συνελόντι εἰπεῖν, ἀφορμὰς δίδωσι σωτηρίας. Οἱ δὲ ἐντραφέντες γνησίως τοῖς τῆς ἀληθείας λόγοις, ἐφόδια ζωῆς ἀϊδίου λαβόντες, εἰς οὐρανὸν πτεροῦνται. Θαυ μασιώτατα τοίνυν ὁ Ἀπόστολος, « Εν παντί, φησί, Β συνιστάντες (8) ἑαυτοὺς ὡς Θεοῦ διάκονοι· ὡς εγενήθημεν, καθὼς οἴδατε, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, › Θεοῦ καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χρ. Μος, σώματος καὶ αἷμ. τοῦ καὶ ἐκ τοῦ ποτ. πτωχοί, πολλοὺς δὲ πλουτίζοντες· ὡς μηδὲν ἔχοντες, καὶ πάντα κατέχοντες. Τὸ στόμα ἡμῶν ἀνέωγε πρὸς ὑμᾶς. Διαμαρτύρομαι δὲ, ο τῷ Τιμοθέω φησὶν ἐπι- στέλλων, « ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ καὶ Χριστοῦ Ἰησοῦ, καὶ τῶν ἐκλεκτῶν ἀγγέλων, ἵνα ταῦτα φυλάξῃς χωρίς προκρίματος, μηδὲν ποιῶν κατὰ πρόσκλισιν. » Ανάγκη τοίνυν ἄμφω τούτω δοκιμάζειν σφᾶς αὐτούς· τὸν μὲν, - εἰ ἄξιος λέγειν τε καὶ ὑπομνήματα καταλιμπάνειν· τον μ · δὲ, εἰ ἀκροᾶσθαί τε καὶ ἐντυγχάνειν δίκαιος. Η καὶ τὴν Εὐχαριστίαν τινὲς διανείμαντες, ὡς ἔθος, αὐτὸν δὴ ἕκαστον τοῦ λαοῦ, λαβεῖν τὴν μοῖραν ἐπιτρέπου σιν. Αρίστη γὰρ πρὸς τὴν ἀκριβῆ αἴρεσίν τε καὶ φυγὴν ἡ συνείδησις. Θεμέλιος δὲ αὐτῆς βέβαιος ὀρθὸς βίος ἅμα μαθήσει τῇ καθηκούσῃ· τό τε ἔπεσθαι ἐτέ- ροις δοκιμασθεῖσιν ἤδη καὶ κατωρθωκόσιν ἄριστον πρός τε τῆς ἀληθείας τὴν νόησιν καὶ τὴν κατάπρα- ξιν τῶν ἐντολῶν. « Ὥστε ὃς ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον, καὶ πίνῃ (9) τὸ ποτήριον τοῦ Κυρίου ἀναξίως, ἔνοχος ἔσται τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ Κυρίου. Δοκιμαζέτω δὲ ἄνθρωπος ἑαυτὸν καὶ οὕτως ἐκ τοῦ ἄρτου ἐσθιέτω, καὶ τοῦ ποτηρίου πινέτω.» Σκοπεῖσθαι οὖν ἀκόλουθον, άρα τῶν τὴν ὠφέλειαν τῶν πλησίον ἐπανῃρημένων(10), εἰ μὴ θρασέως καί τισιν ἀντιζηλούμενος ἐπεπήδησε τη διδασκαλίᾳ· εἰ μὴ φιλόδοξος ἡ κοινωνία τοῦ λόγου εἰ τοῦτον· μόνον καρποῦται τὸν μισθόν, την σω τηρίαν τῶν ἐπαϊόντων, τό τε μὴ πρὸς χάριν ὁμιλεῖν· δωροδοκίας τε αὖ διαβολὴν διαπέφευγεν, ὁ δι᾽ ὑπομνη μάτων λαλῶν· « Ούτε γάρ ποτε ἐν λόγῳ κολακείας οὔτε ἐν (11) προφάσει πλεονεξίας, Θεὸς μάρτυς, οὔτε ζητοῦντες ἐξ ἀνθρώπων δόξαν, οὔτε ἀφ᾽ ὑμῶν, ούτε ἀπ' ἄλλων, δυνάμενοι ἐν βάρει εἶναι ὡς Χριστοῦ ἀπό στολοι · ἀλλ' ἐγενήθημεν ἤπιοι ἐν μέσῳ ὑμῶν, ὡς ἂν τροφὸς θάλπῃ τὰ ἑαυτῆς τέκνα. » Κατὰ ταῦτα δὲ καὶ τοὺς τῶν θείων μεταλαμβάνοντας λόγων, παρα- φυλακτέον, εἰ μὴ περιεργίας ἕνεκεν ἱστορήσοντες, ὥσπερ τῶν πόλεων τὰ οἰκοδομήματα, εἰς τόδε άφι ª εἷς ἐστι, . ' ' CLEMENTIS ALEXANDRINI * ambo ergo verbum prædicant, hic quidem scripto, ¡lle vero voce; quomodo non sunt ambo admittendi, qui effecerunt, ut fides operetur per dilectionem ? A culpa autem ejus, qui quod est optiinum non elegit, Deus est prorsus alienus, et minime ejus causa. Jam vero illorum quidem munus est verbum fene- rari; horum autem probare, et aut accipere, aut non. Judicium autem in ipsis judicatur. Sed alia · prædicandi quidem scientia est, alia velut nuntii, utrovis modo juvans, seu per manum, seu per lin- guam operetur : Quoniam qui seminat in spiri- tuin, de spiritu metet vitam æternam. Quod autem bonum est facientes, ne simus pusillo et abjecto. anino. 4. » In eum quidem certe, qui divina provi- dentia in eam inciderit, confert ea, quæ sunt maxima, principium fidei, vitæ recte iustituendæ promptum et alacre desiderium, veritatis appetitio- nem, et ad eam incitationem, motum inquisitionis, vestigium cognitionis, et, ut rem in pauca confe- ram, dat materiam et occasionem salutis. Qui autem in verbis veritatis germane et sincere sunt educati, accepto vitæ æternæ viatico, sublimes in cœlum feruntur. Valde itaque mirabiliter dicit Apostolus Semper nos exhibentes ut Dei mini- stros, ut pauperes, multos autem dilantes ; ut nihil habentes, et omnia possidentes. Os nostrum- aper- tum est al vos b. Testificor autem, » inquit, scri- bens ad Timotheum, ‹ coram Deo et Christo Jesu, et electis angelis, ut hæc serves absque prejudicio, nihil faciens secundum provocationem c. Necessor, est ergo utrosque eos probare se ipsos : illum qui- dem, an dignus sit, qui dieat et monimenta relin quat; hunc vero, an jure possit audire et legere. Quemadmodum eucharistiam cum quidam, ut mos est, diviserint, permittunt unicuique ex populo ejus partem sumere. Ad accurate enim perfecteque eligendum ac fugiendum optima est conscientia. Firmum autem ejus fundamentum, est recta vita, cum ea, quæ convenit, doctrina : et sequi alios jam probatos, et qui se recte gesserunt, optimum est, et ad veritatem intelligendam, et ad exse- quenda mandata. • Quamobrem qui comederit panem, et biberit calicem Domini indigne, reus erit corporis et sanguinis Domini. Probet autem homo seipsum, et sic de pane edat, et de calice bibal d. » D Consequens est ergo, ut qui ut proximis prosit curam suscipit, consideret, nunquid audacter ac temere, et aliqua æmulatione, ad docendum prosi- luerit, num gloriam ex eo aucupetur, quod doctri- nam suam communicat : mum hanc solam respiciat mercedem, eorum, qui audiunt, salutem, et quod nibil ad gratiam loquatur: tum cogitet an a sordi- bus corruptelisque semper alienus vixerit, qui P. 318-319, ED. POTTER, 271-272 ED. PARIS. v, 21. d Cor. xι, 27, 28. Τim. omisso articulo. Dein, Ibid. Galat. vi, 8, 9. b II Cor. vi, 4;10, 11. º1 Tim. diendum an sit ex eorum numero, qui proximi utilitatem spectant. › SYLBURG. (8) Συνιστάντες. Συνιστώντες 1 Cor. Mox, τοῦ (3) Αρτον, καὶ π. Αρτον τοῦτον, ἢ π. 1 Cor. (10) Ἐπανηρημένων. Pust hanc vocem sub (11) Έν. Hæc propositio addita ex I Thess. It
PG 8:703«δέδωκεν δὲ ὁ θεὸς» τῇ ἐκκλησίᾳ «τοὺς μὲν ἀποστόλους, τοὺς δὲ προφήτας, τοὺς δὲ εὐαγγελιστάς, τοὺς δὲ ποιμένας καὶ διδασκάλους, πρὸς τὸν καταρτισμὸν τῶν ἁγίων, εἰς ἔργον διακονίας, εἰς οἰκοδομὴν τοῦ σώματος τοῦ Χριστοῦ.» Ἡ μὲν οὖν τῶνδέ μοι τῶν ὑπομνημάτων γραφὴ ἀσθενὴς μὲν εὖ οἶδ’ ὅτι παραβαλλομένη πρὸς τὸ πνεῦμα ἐκεῖνο τὸ κεχαριτωμένον, οὗ κατηξιώθημεν ὑπακοῦσαι, εἰκὼν δ’ ἂν εἴη ἀναμιμνῄσκουσα τοῦ ἀρχετύπου τὸν θύρσῳ πεπληγότα· «σοφῷ γάρ», φησί, «λάλει, καὶ σοφώτερος ἔσται,» καὶ «τῷ ἔχοντι δὲ προστεθήσεται». ἐπαγγέλλεται δὲ οὐχ ὥστε ἑρμηνεῦσαι τὰ ἀπόρρητα ἱκανῶς, πολλοῦ γε καὶ δεῖ, μόνον δὲ τὸ ὑπομνῆσαι, εἴτε ὁπότε ἐκλαθοίμεθα εἴτε ὅπως μηδ’ ἐκλανθανώμεθα. πολλὰ δὲ εὖ οἶδα παρερρύηκεν ἡμᾶς χρόνου μήκει ἀγράφως διαπεσόντα. ὅθεν τὸ ἀσθενὲς τῆς μνήμης τῆς ἐμῆς ἐπικουφίζων, κεφαλαίων συστηματικὴν ἔκθεσιν μνήμης ὑπόμνημα σωτήριον πορίζων ἐμαυτῷ, ἀναγκαίως κέχρημαι τῇδε τῇ ὑποτυπώσει.
Α μένου Θεὸς ἀναίτιος. Αὐτίκα τῶν μὲν, ἐκδανεῖσαι τὸν λόγον, ἔργον ἐστὶν, τῶν δὲ, δοκιμάσαι, καὶ ἤτοι ἐλέσθαι, ἢ μή· ἡ κρίσις δὲ ἐν αὐτοῖς κρίνεται. 'Αλλ' ἡ μὲν κηρυκτική επιστήμη, ἡ δέ πως ἀγγελική· ὁποτέρως ἂν ἐνεργῇ, διά τε τῆς χειρὸς διά τε τῆς γλώττης, ὠφελοῦσα· Ὅτι ὁ σπείρων εἰς τὸ πνεῦμα ἐκ τοῦ πνεύματος θερίσει ζωὴν αἰώνιον. Τὸ δὲ καλόν που οῦντες, μὴ ἐκκακῶμεν. » Συμβάλλεται γοῦν τὰ μέσ γιστα τῷ περιτυχόντι κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν, ἀρχὴν πίστεως, πολιτείας προθυμίαν, ὁρμὴν τὴν ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, κίνησιν ζητητικήν, ίχνος γνώσεως, συνελόντι εἰπεῖν, ἀφορμὰς δίδωσι σωτηρίας. Οἱ δὲ ἐντραφέντες γνησίως τοῖς τῆς ἀληθείας λόγοις, ἐφόδια ζωῆς ἀϊδίου λαβόντες, εἰς οὐρανὸν πτεροῦνται. Θαυ μασιώτατα τοίνυν ὁ Ἀπόστολος, « Εν παντί, φησί, Β συνιστάντες (8) ἑαυτοὺς ὡς Θεοῦ διάκονοι· ὡς εγενήθημεν, καθὼς οἴδατε, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, › Θεοῦ καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χρ. Μος, σώματος καὶ αἷμ. τοῦ καὶ ἐκ τοῦ ποτ. πτωχοί, πολλοὺς δὲ πλουτίζοντες· ὡς μηδὲν ἔχοντες, καὶ πάντα κατέχοντες. Τὸ στόμα ἡμῶν ἀνέωγε πρὸς ὑμᾶς. Διαμαρτύρομαι δὲ, ο τῷ Τιμοθέω φησὶν ἐπι- στέλλων, « ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ καὶ Χριστοῦ Ἰησοῦ, καὶ τῶν ἐκλεκτῶν ἀγγέλων, ἵνα ταῦτα φυλάξῃς χωρίς προκρίματος, μηδὲν ποιῶν κατὰ πρόσκλισιν. » Ανάγκη τοίνυν ἄμφω τούτω δοκιμάζειν σφᾶς αὐτούς· τὸν μὲν, - εἰ ἄξιος λέγειν τε καὶ ὑπομνήματα καταλιμπάνειν· τον μ · δὲ, εἰ ἀκροᾶσθαί τε καὶ ἐντυγχάνειν δίκαιος. Η καὶ τὴν Εὐχαριστίαν τινὲς διανείμαντες, ὡς ἔθος, αὐτὸν δὴ ἕκαστον τοῦ λαοῦ, λαβεῖν τὴν μοῖραν ἐπιτρέπου σιν. Αρίστη γὰρ πρὸς τὴν ἀκριβῆ αἴρεσίν τε καὶ φυγὴν ἡ συνείδησις. Θεμέλιος δὲ αὐτῆς βέβαιος ὀρθὸς βίος ἅμα μαθήσει τῇ καθηκούσῃ· τό τε ἔπεσθαι ἐτέ- ροις δοκιμασθεῖσιν ἤδη καὶ κατωρθωκόσιν ἄριστον πρός τε τῆς ἀληθείας τὴν νόησιν καὶ τὴν κατάπρα- ξιν τῶν ἐντολῶν. « Ὥστε ὃς ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον, καὶ πίνῃ (9) τὸ ποτήριον τοῦ Κυρίου ἀναξίως, ἔνοχος ἔσται τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ Κυρίου. Δοκιμαζέτω δὲ ἄνθρωπος ἑαυτὸν καὶ οὕτως ἐκ τοῦ ἄρτου ἐσθιέτω, καὶ τοῦ ποτηρίου πινέτω.» Σκοπεῖσθαι οὖν ἀκόλουθον, άρα τῶν τὴν ὠφέλειαν τῶν πλησίον ἐπανῃρημένων(10), εἰ μὴ θρασέως καί τισιν ἀντιζηλούμενος ἐπεπήδησε τη διδασκαλίᾳ· εἰ μὴ φιλόδοξος ἡ κοινωνία τοῦ λόγου εἰ τοῦτον· μόνον καρποῦται τὸν μισθόν, την σω τηρίαν τῶν ἐπαϊόντων, τό τε μὴ πρὸς χάριν ὁμιλεῖν· δωροδοκίας τε αὖ διαβολὴν διαπέφευγεν, ὁ δι᾽ ὑπομνη μάτων λαλῶν· « Ούτε γάρ ποτε ἐν λόγῳ κολακείας οὔτε ἐν (11) προφάσει πλεονεξίας, Θεὸς μάρτυς, οὔτε ζητοῦντες ἐξ ἀνθρώπων δόξαν, οὔτε ἀφ᾽ ὑμῶν, ούτε ἀπ' ἄλλων, δυνάμενοι ἐν βάρει εἶναι ὡς Χριστοῦ ἀπό στολοι · ἀλλ' ἐγενήθημεν ἤπιοι ἐν μέσῳ ὑμῶν, ὡς ἂν τροφὸς θάλπῃ τὰ ἑαυτῆς τέκνα. » Κατὰ ταῦτα δὲ καὶ τοὺς τῶν θείων μεταλαμβάνοντας λόγων, παρα- φυλακτέον, εἰ μὴ περιεργίας ἕνεκεν ἱστορήσοντες, ὥσπερ τῶν πόλεων τὰ οἰκοδομήματα, εἰς τόδε άφι ª εἷς ἐστι, . ' ' CLEMENTIS ALEXANDRINI * ambo ergo verbum prædicant, hic quidem scripto, ¡lle vero voce; quomodo non sunt ambo admittendi, qui effecerunt, ut fides operetur per dilectionem ? A culpa autem ejus, qui quod est optiinum non elegit, Deus est prorsus alienus, et minime ejus causa. Jam vero illorum quidem munus est verbum fene- rari; horum autem probare, et aut accipere, aut non. Judicium autem in ipsis judicatur. Sed alia · prædicandi quidem scientia est, alia velut nuntii, utrovis modo juvans, seu per manum, seu per lin- guam operetur : Quoniam qui seminat in spiri- tuin, de spiritu metet vitam æternam. Quod autem bonum est facientes, ne simus pusillo et abjecto. anino. 4. » In eum quidem certe, qui divina provi- dentia in eam inciderit, confert ea, quæ sunt maxima, principium fidei, vitæ recte iustituendæ promptum et alacre desiderium, veritatis appetitio- nem, et ad eam incitationem, motum inquisitionis, vestigium cognitionis, et, ut rem in pauca confe- ram, dat materiam et occasionem salutis. Qui autem in verbis veritatis germane et sincere sunt educati, accepto vitæ æternæ viatico, sublimes in cœlum feruntur. Valde itaque mirabiliter dicit Apostolus Semper nos exhibentes ut Dei mini- stros, ut pauperes, multos autem dilantes ; ut nihil habentes, et omnia possidentes. Os nostrum- aper- tum est al vos b. Testificor autem, » inquit, scri- bens ad Timotheum, ‹ coram Deo et Christo Jesu, et electis angelis, ut hæc serves absque prejudicio, nihil faciens secundum provocationem c. Necessor, est ergo utrosque eos probare se ipsos : illum qui- dem, an dignus sit, qui dieat et monimenta relin quat; hunc vero, an jure possit audire et legere. Quemadmodum eucharistiam cum quidam, ut mos est, diviserint, permittunt unicuique ex populo ejus partem sumere. Ad accurate enim perfecteque eligendum ac fugiendum optima est conscientia. Firmum autem ejus fundamentum, est recta vita, cum ea, quæ convenit, doctrina : et sequi alios jam probatos, et qui se recte gesserunt, optimum est, et ad veritatem intelligendam, et ad exse- quenda mandata. • Quamobrem qui comederit panem, et biberit calicem Domini indigne, reus erit corporis et sanguinis Domini. Probet autem homo seipsum, et sic de pane edat, et de calice bibal d. » D Consequens est ergo, ut qui ut proximis prosit curam suscipit, consideret, nunquid audacter ac temere, et aliqua æmulatione, ad docendum prosi- luerit, num gloriam ex eo aucupetur, quod doctri- nam suam communicat : mum hanc solam respiciat mercedem, eorum, qui audiunt, salutem, et quod nibil ad gratiam loquatur: tum cogitet an a sordi- bus corruptelisque semper alienus vixerit, qui P. 318-319, ED. POTTER, 271-272 ED. PARIS. v, 21. d Cor. xι, 27, 28. Τim. omisso articulo. Dein, Ibid. Galat. vi, 8, 9. b II Cor. vi, 4;10, 11. º1 Tim. diendum an sit ex eorum numero, qui proximi utilitatem spectant. › SYLBURG. (8) Συνιστάντες. Συνιστώντες 1 Cor. Mox, τοῦ (3) Αρτον, καὶ π. Αρτον τοῦτον, ἢ π. 1 Cor. (10) Ἐπανηρημένων. Pust hanc vocem sub (11) Έν. Hæc propositio addita ex I Thess. It
ἔστι μὲν οὖν τινα μηδὲ ἀπομνημονευθέντα ἡμῖν (πολλὴ γὰρ ἡ παρὰ τοῖς μακαρίοις δύναμις ἦν ἀνδράσιν), ἔστιν δὲ καὶ ἃ ἀνυποσημείωτα μεμενηκότα τῷ χρόνῳ [ἃ] νῦν ἀπέδρα, τὰ δὲ ὅσα ἐσβέννυτο ἐν αὐτῇ μαραινόμενα τῇ διανοίᾳ, ἐπεὶ μὴ ῥᾴδιος ἡ τοιάδε διακονία τοῖς μὴ δεδοκιμασμένοις. ταῦτα δὲ ἀναζωπυρῶν ὑπομνήμασι τὰ μὲν ἑκὼν παραπέμπομαι ἐκλέγων ἐπιστημόνως, φοβούμενος γράφειν ἃ καὶ λέγειν ἐφυλαξάμην, οὔ τί που φθονῶν (οὐ γὰρ θέμις), δεδιὼς δὲ ἄρα περὶ τῶν ἐντυγχανόντων, μή πῃ ἑτέρως σφαλεῖεν καὶ παιδὶ μάχαιραν, ᾗ φασιν οἱ παροιμιαζόμενοι, ὀρέγοντες εὑρεθῶμεν. «οὐ γὰρ ἔστι τὰ γραφέντα μὴ ⟨οὐκ⟩ ἐκπεσεῖν» καίτοι ἀνέκδοτα ὑπό γ’ ἐμοῦ μεμενηκότα, κυλιόμενα δὲ ἀεὶ μόνῃ μιᾷ χρώμενα τῇ ἐγγράφῳ φωνῇ πρὸς τὸν ἐπανερόμενον οὐδὲν πλέον παρὰ τὰ γεγραμμένα ἀποκρίνεται δεῖται γὰρ ἐξ ἀνάγκης βοηθοῦ ἤτοι τοῦ συγγραψαμένου ἢ καὶ ἄλλου του εἰς τὸ αὐτὸ ἴχνος ἐμβεβηκότος. ἔστι δὲ ἃ καὶ αἰνίξεταί μοι γραφή, καὶ τοῖς μὲν παραστήσεται, τὰ δὲ μόνον ἐρεῖ, πειράσεται δὲ καὶ λανθάνουσα εἰπεῖν καὶ ἐπικρυπτομένη ἐκφῆναι καὶ δεῖξαι σιωπῶσα.
Α μένου Θεὸς ἀναίτιος. Αὐτίκα τῶν μὲν, ἐκδανεῖσαι τὸν λόγον, ἔργον ἐστὶν, τῶν δὲ, δοκιμάσαι, καὶ ἤτοι ἐλέσθαι, ἢ μή· ἡ κρίσις δὲ ἐν αὐτοῖς κρίνεται. 'Αλλ' ἡ μὲν κηρυκτική επιστήμη, ἡ δέ πως ἀγγελική· ὁποτέρως ἂν ἐνεργῇ, διά τε τῆς χειρὸς διά τε τῆς γλώττης, ὠφελοῦσα· Ὅτι ὁ σπείρων εἰς τὸ πνεῦμα ἐκ τοῦ πνεύματος θερίσει ζωὴν αἰώνιον. Τὸ δὲ καλόν που οῦντες, μὴ ἐκκακῶμεν. » Συμβάλλεται γοῦν τὰ μέσ γιστα τῷ περιτυχόντι κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν, ἀρχὴν πίστεως, πολιτείας προθυμίαν, ὁρμὴν τὴν ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, κίνησιν ζητητικήν, ίχνος γνώσεως, συνελόντι εἰπεῖν, ἀφορμὰς δίδωσι σωτηρίας. Οἱ δὲ ἐντραφέντες γνησίως τοῖς τῆς ἀληθείας λόγοις, ἐφόδια ζωῆς ἀϊδίου λαβόντες, εἰς οὐρανὸν πτεροῦνται. Θαυ μασιώτατα τοίνυν ὁ Ἀπόστολος, « Εν παντί, φησί, Β συνιστάντες (8) ἑαυτοὺς ὡς Θεοῦ διάκονοι· ὡς εγενήθημεν, καθὼς οἴδατε, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, › Θεοῦ καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χρ. Μος, σώματος καὶ αἷμ. τοῦ καὶ ἐκ τοῦ ποτ. πτωχοί, πολλοὺς δὲ πλουτίζοντες· ὡς μηδὲν ἔχοντες, καὶ πάντα κατέχοντες. Τὸ στόμα ἡμῶν ἀνέωγε πρὸς ὑμᾶς. Διαμαρτύρομαι δὲ, ο τῷ Τιμοθέω φησὶν ἐπι- στέλλων, « ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ καὶ Χριστοῦ Ἰησοῦ, καὶ τῶν ἐκλεκτῶν ἀγγέλων, ἵνα ταῦτα φυλάξῃς χωρίς προκρίματος, μηδὲν ποιῶν κατὰ πρόσκλισιν. » Ανάγκη τοίνυν ἄμφω τούτω δοκιμάζειν σφᾶς αὐτούς· τὸν μὲν, - εἰ ἄξιος λέγειν τε καὶ ὑπομνήματα καταλιμπάνειν· τον μ · δὲ, εἰ ἀκροᾶσθαί τε καὶ ἐντυγχάνειν δίκαιος. Η καὶ τὴν Εὐχαριστίαν τινὲς διανείμαντες, ὡς ἔθος, αὐτὸν δὴ ἕκαστον τοῦ λαοῦ, λαβεῖν τὴν μοῖραν ἐπιτρέπου σιν. Αρίστη γὰρ πρὸς τὴν ἀκριβῆ αἴρεσίν τε καὶ φυγὴν ἡ συνείδησις. Θεμέλιος δὲ αὐτῆς βέβαιος ὀρθὸς βίος ἅμα μαθήσει τῇ καθηκούσῃ· τό τε ἔπεσθαι ἐτέ- ροις δοκιμασθεῖσιν ἤδη καὶ κατωρθωκόσιν ἄριστον πρός τε τῆς ἀληθείας τὴν νόησιν καὶ τὴν κατάπρα- ξιν τῶν ἐντολῶν. « Ὥστε ὃς ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον, καὶ πίνῃ (9) τὸ ποτήριον τοῦ Κυρίου ἀναξίως, ἔνοχος ἔσται τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ Κυρίου. Δοκιμαζέτω δὲ ἄνθρωπος ἑαυτὸν καὶ οὕτως ἐκ τοῦ ἄρτου ἐσθιέτω, καὶ τοῦ ποτηρίου πινέτω.» Σκοπεῖσθαι οὖν ἀκόλουθον, άρα τῶν τὴν ὠφέλειαν τῶν πλησίον ἐπανῃρημένων(10), εἰ μὴ θρασέως καί τισιν ἀντιζηλούμενος ἐπεπήδησε τη διδασκαλίᾳ· εἰ μὴ φιλόδοξος ἡ κοινωνία τοῦ λόγου εἰ τοῦτον· μόνον καρποῦται τὸν μισθόν, την σω τηρίαν τῶν ἐπαϊόντων, τό τε μὴ πρὸς χάριν ὁμιλεῖν· δωροδοκίας τε αὖ διαβολὴν διαπέφευγεν, ὁ δι᾽ ὑπομνη μάτων λαλῶν· « Ούτε γάρ ποτε ἐν λόγῳ κολακείας οὔτε ἐν (11) προφάσει πλεονεξίας, Θεὸς μάρτυς, οὔτε ζητοῦντες ἐξ ἀνθρώπων δόξαν, οὔτε ἀφ᾽ ὑμῶν, ούτε ἀπ' ἄλλων, δυνάμενοι ἐν βάρει εἶναι ὡς Χριστοῦ ἀπό στολοι · ἀλλ' ἐγενήθημεν ἤπιοι ἐν μέσῳ ὑμῶν, ὡς ἂν τροφὸς θάλπῃ τὰ ἑαυτῆς τέκνα. » Κατὰ ταῦτα δὲ καὶ τοὺς τῶν θείων μεταλαμβάνοντας λόγων, παρα- φυλακτέον, εἰ μὴ περιεργίας ἕνεκεν ἱστορήσοντες, ὥσπερ τῶν πόλεων τὰ οἰκοδομήματα, εἰς τόδε άφι ª εἷς ἐστι, . ' ' CLEMENTIS ALEXANDRINI * ambo ergo verbum prædicant, hic quidem scripto, ¡lle vero voce; quomodo non sunt ambo admittendi, qui effecerunt, ut fides operetur per dilectionem ? A culpa autem ejus, qui quod est optiinum non elegit, Deus est prorsus alienus, et minime ejus causa. Jam vero illorum quidem munus est verbum fene- rari; horum autem probare, et aut accipere, aut non. Judicium autem in ipsis judicatur. Sed alia · prædicandi quidem scientia est, alia velut nuntii, utrovis modo juvans, seu per manum, seu per lin- guam operetur : Quoniam qui seminat in spiri- tuin, de spiritu metet vitam æternam. Quod autem bonum est facientes, ne simus pusillo et abjecto. anino. 4. » In eum quidem certe, qui divina provi- dentia in eam inciderit, confert ea, quæ sunt maxima, principium fidei, vitæ recte iustituendæ promptum et alacre desiderium, veritatis appetitio- nem, et ad eam incitationem, motum inquisitionis, vestigium cognitionis, et, ut rem in pauca confe- ram, dat materiam et occasionem salutis. Qui autem in verbis veritatis germane et sincere sunt educati, accepto vitæ æternæ viatico, sublimes in cœlum feruntur. Valde itaque mirabiliter dicit Apostolus Semper nos exhibentes ut Dei mini- stros, ut pauperes, multos autem dilantes ; ut nihil habentes, et omnia possidentes. Os nostrum- aper- tum est al vos b. Testificor autem, » inquit, scri- bens ad Timotheum, ‹ coram Deo et Christo Jesu, et electis angelis, ut hæc serves absque prejudicio, nihil faciens secundum provocationem c. Necessor, est ergo utrosque eos probare se ipsos : illum qui- dem, an dignus sit, qui dieat et monimenta relin quat; hunc vero, an jure possit audire et legere. Quemadmodum eucharistiam cum quidam, ut mos est, diviserint, permittunt unicuique ex populo ejus partem sumere. Ad accurate enim perfecteque eligendum ac fugiendum optima est conscientia. Firmum autem ejus fundamentum, est recta vita, cum ea, quæ convenit, doctrina : et sequi alios jam probatos, et qui se recte gesserunt, optimum est, et ad veritatem intelligendam, et ad exse- quenda mandata. • Quamobrem qui comederit panem, et biberit calicem Domini indigne, reus erit corporis et sanguinis Domini. Probet autem homo seipsum, et sic de pane edat, et de calice bibal d. » D Consequens est ergo, ut qui ut proximis prosit curam suscipit, consideret, nunquid audacter ac temere, et aliqua æmulatione, ad docendum prosi- luerit, num gloriam ex eo aucupetur, quod doctri- nam suam communicat : mum hanc solam respiciat mercedem, eorum, qui audiunt, salutem, et quod nibil ad gratiam loquatur: tum cogitet an a sordi- bus corruptelisque semper alienus vixerit, qui P. 318-319, ED. POTTER, 271-272 ED. PARIS. v, 21. d Cor. xι, 27, 28. Τim. omisso articulo. Dein, Ibid. Galat. vi, 8, 9. b II Cor. vi, 4;10, 11. º1 Tim. diendum an sit ex eorum numero, qui proximi utilitatem spectant. › SYLBURG. (8) Συνιστάντες. Συνιστώντες 1 Cor. Mox, τοῦ (3) Αρτον, καὶ π. Αρτον τοῦτον, ἢ π. 1 Cor. (10) Ἐπανηρημένων. Pust hanc vocem sub (11) Έν. Hæc propositio addita ex I Thess. It
τά τε παρὰ τῶν ἐπισήμων δογματιζόμενα αἱρέσεων παραθήσεται, καὶ τούτοις ἀντερεῖ πάνθ’ ὅσα προοικονομηθῆναι καθήκει τῆς κατὰ τὴν ἐποπτικὴν θεωρίαν γνώσεως, ἣ προβήσεται ἡμῖν κατὰ «τὸν εὐκλεῆ καὶ σεμνὸν τῆς παραδόσεως κανόνα» ἀπὸ τῆς τοῦ κόσμου γενέσεως προϊοῦσιν, ⟨τὰ⟩ ἀναγκαίως ἔχοντα προδιαληφθῆναι τῆς φυσικῆς θεωρίας προπαρατιθεμένη καὶ τὰ ἐμποδὼν ἱστάμενα τῇ ἀκολουθίᾳ προαπολυομένη, ὡς ἑτοίμους ἔχειν τὰς ἀκοὰς πρὸς τὴν παραδοχὴν τῆς γνωστικῆς παραδόσεως προκεκαθαρμένης τῆς γῆς ἀπό τε τῶν ἀκανθῶν καὶ τῆς πόας ἁπάσης γεωργικῶς εἰς καταφύτευσιν ἀμπελῶνος. ἀγὼν γὰρ καὶ ὁ προαγὼν καὶ μυστήρια τὰ πρὸ μυστηρίων, οὐδὲ ὀκνήσει συγχρήσασθαι φιλοσοφίας καὶ τῆς ἄλλης προπαιδείας τοῖς καλλίστοις τὰ ὑπομνήματα ἡμῖν. οὐ γὰρ μόνον δι’ Ἑβραίους καὶ τοὺς ὑπὸ νόμον κατὰ τὸν ἀπόστολον εὔλογον Ἰουδαῖον γενέσθαι, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς Ἕλληνας Ἕλληνα, ἵνα πάντας κερδάνωμεν.
Α μένου Θεὸς ἀναίτιος. Αὐτίκα τῶν μὲν, ἐκδανεῖσαι τὸν λόγον, ἔργον ἐστὶν, τῶν δὲ, δοκιμάσαι, καὶ ἤτοι ἐλέσθαι, ἢ μή· ἡ κρίσις δὲ ἐν αὐτοῖς κρίνεται. 'Αλλ' ἡ μὲν κηρυκτική επιστήμη, ἡ δέ πως ἀγγελική· ὁποτέρως ἂν ἐνεργῇ, διά τε τῆς χειρὸς διά τε τῆς γλώττης, ὠφελοῦσα· Ὅτι ὁ σπείρων εἰς τὸ πνεῦμα ἐκ τοῦ πνεύματος θερίσει ζωὴν αἰώνιον. Τὸ δὲ καλόν που οῦντες, μὴ ἐκκακῶμεν. » Συμβάλλεται γοῦν τὰ μέσ γιστα τῷ περιτυχόντι κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν, ἀρχὴν πίστεως, πολιτείας προθυμίαν, ὁρμὴν τὴν ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, κίνησιν ζητητικήν, ίχνος γνώσεως, συνελόντι εἰπεῖν, ἀφορμὰς δίδωσι σωτηρίας. Οἱ δὲ ἐντραφέντες γνησίως τοῖς τῆς ἀληθείας λόγοις, ἐφόδια ζωῆς ἀϊδίου λαβόντες, εἰς οὐρανὸν πτεροῦνται. Θαυ μασιώτατα τοίνυν ὁ Ἀπόστολος, « Εν παντί, φησί, Β συνιστάντες (8) ἑαυτοὺς ὡς Θεοῦ διάκονοι· ὡς εγενήθημεν, καθὼς οἴδατε, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, › Θεοῦ καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χρ. Μος, σώματος καὶ αἷμ. τοῦ καὶ ἐκ τοῦ ποτ. πτωχοί, πολλοὺς δὲ πλουτίζοντες· ὡς μηδὲν ἔχοντες, καὶ πάντα κατέχοντες. Τὸ στόμα ἡμῶν ἀνέωγε πρὸς ὑμᾶς. Διαμαρτύρομαι δὲ, ο τῷ Τιμοθέω φησὶν ἐπι- στέλλων, « ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ καὶ Χριστοῦ Ἰησοῦ, καὶ τῶν ἐκλεκτῶν ἀγγέλων, ἵνα ταῦτα φυλάξῃς χωρίς προκρίματος, μηδὲν ποιῶν κατὰ πρόσκλισιν. » Ανάγκη τοίνυν ἄμφω τούτω δοκιμάζειν σφᾶς αὐτούς· τὸν μὲν, - εἰ ἄξιος λέγειν τε καὶ ὑπομνήματα καταλιμπάνειν· τον μ · δὲ, εἰ ἀκροᾶσθαί τε καὶ ἐντυγχάνειν δίκαιος. Η καὶ τὴν Εὐχαριστίαν τινὲς διανείμαντες, ὡς ἔθος, αὐτὸν δὴ ἕκαστον τοῦ λαοῦ, λαβεῖν τὴν μοῖραν ἐπιτρέπου σιν. Αρίστη γὰρ πρὸς τὴν ἀκριβῆ αἴρεσίν τε καὶ φυγὴν ἡ συνείδησις. Θεμέλιος δὲ αὐτῆς βέβαιος ὀρθὸς βίος ἅμα μαθήσει τῇ καθηκούσῃ· τό τε ἔπεσθαι ἐτέ- ροις δοκιμασθεῖσιν ἤδη καὶ κατωρθωκόσιν ἄριστον πρός τε τῆς ἀληθείας τὴν νόησιν καὶ τὴν κατάπρα- ξιν τῶν ἐντολῶν. « Ὥστε ὃς ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον, καὶ πίνῃ (9) τὸ ποτήριον τοῦ Κυρίου ἀναξίως, ἔνοχος ἔσται τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ Κυρίου. Δοκιμαζέτω δὲ ἄνθρωπος ἑαυτὸν καὶ οὕτως ἐκ τοῦ ἄρτου ἐσθιέτω, καὶ τοῦ ποτηρίου πινέτω.» Σκοπεῖσθαι οὖν ἀκόλουθον, άρα τῶν τὴν ὠφέλειαν τῶν πλησίον ἐπανῃρημένων(10), εἰ μὴ θρασέως καί τισιν ἀντιζηλούμενος ἐπεπήδησε τη διδασκαλίᾳ· εἰ μὴ φιλόδοξος ἡ κοινωνία τοῦ λόγου εἰ τοῦτον· μόνον καρποῦται τὸν μισθόν, την σω τηρίαν τῶν ἐπαϊόντων, τό τε μὴ πρὸς χάριν ὁμιλεῖν· δωροδοκίας τε αὖ διαβολὴν διαπέφευγεν, ὁ δι᾽ ὑπομνη μάτων λαλῶν· « Ούτε γάρ ποτε ἐν λόγῳ κολακείας οὔτε ἐν (11) προφάσει πλεονεξίας, Θεὸς μάρτυς, οὔτε ζητοῦντες ἐξ ἀνθρώπων δόξαν, οὔτε ἀφ᾽ ὑμῶν, ούτε ἀπ' ἄλλων, δυνάμενοι ἐν βάρει εἶναι ὡς Χριστοῦ ἀπό στολοι · ἀλλ' ἐγενήθημεν ἤπιοι ἐν μέσῳ ὑμῶν, ὡς ἂν τροφὸς θάλπῃ τὰ ἑαυτῆς τέκνα. » Κατὰ ταῦτα δὲ καὶ τοὺς τῶν θείων μεταλαμβάνοντας λόγων, παρα- φυλακτέον, εἰ μὴ περιεργίας ἕνεκεν ἱστορήσοντες, ὥσπερ τῶν πόλεων τὰ οἰκοδομήματα, εἰς τόδε άφι ª εἷς ἐστι, . ' ' CLEMENTIS ALEXANDRINI * ambo ergo verbum prædicant, hic quidem scripto, ¡lle vero voce; quomodo non sunt ambo admittendi, qui effecerunt, ut fides operetur per dilectionem ? A culpa autem ejus, qui quod est optiinum non elegit, Deus est prorsus alienus, et minime ejus causa. Jam vero illorum quidem munus est verbum fene- rari; horum autem probare, et aut accipere, aut non. Judicium autem in ipsis judicatur. Sed alia · prædicandi quidem scientia est, alia velut nuntii, utrovis modo juvans, seu per manum, seu per lin- guam operetur : Quoniam qui seminat in spiri- tuin, de spiritu metet vitam æternam. Quod autem bonum est facientes, ne simus pusillo et abjecto. anino. 4. » In eum quidem certe, qui divina provi- dentia in eam inciderit, confert ea, quæ sunt maxima, principium fidei, vitæ recte iustituendæ promptum et alacre desiderium, veritatis appetitio- nem, et ad eam incitationem, motum inquisitionis, vestigium cognitionis, et, ut rem in pauca confe- ram, dat materiam et occasionem salutis. Qui autem in verbis veritatis germane et sincere sunt educati, accepto vitæ æternæ viatico, sublimes in cœlum feruntur. Valde itaque mirabiliter dicit Apostolus Semper nos exhibentes ut Dei mini- stros, ut pauperes, multos autem dilantes ; ut nihil habentes, et omnia possidentes. Os nostrum- aper- tum est al vos b. Testificor autem, » inquit, scri- bens ad Timotheum, ‹ coram Deo et Christo Jesu, et electis angelis, ut hæc serves absque prejudicio, nihil faciens secundum provocationem c. Necessor, est ergo utrosque eos probare se ipsos : illum qui- dem, an dignus sit, qui dieat et monimenta relin quat; hunc vero, an jure possit audire et legere. Quemadmodum eucharistiam cum quidam, ut mos est, diviserint, permittunt unicuique ex populo ejus partem sumere. Ad accurate enim perfecteque eligendum ac fugiendum optima est conscientia. Firmum autem ejus fundamentum, est recta vita, cum ea, quæ convenit, doctrina : et sequi alios jam probatos, et qui se recte gesserunt, optimum est, et ad veritatem intelligendam, et ad exse- quenda mandata. • Quamobrem qui comederit panem, et biberit calicem Domini indigne, reus erit corporis et sanguinis Domini. Probet autem homo seipsum, et sic de pane edat, et de calice bibal d. » D Consequens est ergo, ut qui ut proximis prosit curam suscipit, consideret, nunquid audacter ac temere, et aliqua æmulatione, ad docendum prosi- luerit, num gloriam ex eo aucupetur, quod doctri- nam suam communicat : mum hanc solam respiciat mercedem, eorum, qui audiunt, salutem, et quod nibil ad gratiam loquatur: tum cogitet an a sordi- bus corruptelisque semper alienus vixerit, qui P. 318-319, ED. POTTER, 271-272 ED. PARIS. v, 21. d Cor. xι, 27, 28. Τim. omisso articulo. Dein, Ibid. Galat. vi, 8, 9. b II Cor. vi, 4;10, 11. º1 Tim. diendum an sit ex eorum numero, qui proximi utilitatem spectant. › SYLBURG. (8) Συνιστάντες. Συνιστώντες 1 Cor. Mox, τοῦ (3) Αρτον, καὶ π. Αρτον τοῦτον, ἢ π. 1 Cor. (10) Ἐπανηρημένων. Pust hanc vocem sub (11) Έν. Hæc propositio addita ex I Thess. It
PG 8:705κἀν τῇ πρὸς Κολασσαεῖς ἐπιστολῇ «νουθετοῦντες» γράφει «πάντα ἄνθρωπον καὶ διδάσκοντες ἐν πάσῃ σοφίᾳ, ἵνα παραστήσωμεν πάντα ἄνθρωπον τέλειον ἐν Χριστῷ.» ἁρμόζει δὲ καὶ ἄλλως τῇ τῶν ὑπομνημάτων ὑποτυπώσει τὸ γλαφυρὸν τῆς θεωρίας. αὐτίκα καὶ ἡ τῆς χρηστομαθίας περιουσία οἷον ἥδυσμά τί ἐστιν παραπεπλεγμένον ἀθλητοῦ βρώματι, οὐ τρυφητιῶντος, ὄρεξιν δὲ ἀγαθὴν ⟨διὰ⟩ φιλοτιμίαν λαμβάνοντος. ψάλλοντες γοῦν τὸ ὑπέρτονον τῆς σεμνότητος ἐμμελῶς ἀνίεμεν. καθάπερ δὲ οἱ βουλόμενοι δήμῳ προσομιλῆσαι διὰ κήρυκος τοῦτο πολλάκις ποιοῦσιν ὡς μᾶλλον ἐξάκουστα γενέσθαι τὰ λεγόμενα, οὕτω κἀνταῦθα (πρὸς πολλοὺς γὰρ ἡμῖν ὁ λόγος ὁ πρὸ αὐτῆς τῆς παραδόσεως λεγόμενος) τὰς συνήθεις [διὸ δὴ] παραθετέον δόξας τε καὶ φωνὰς τὰς ἐμβοώσας παρ’ ἕκαστα αὐτοῖς δι’ ὧν μᾶλλον οἱ ἀκούοντες ἐπιστραφήσονται. καὶ δὴ συνελόντι φάναι (ἐν πολλοῖς γὰρ τοῖς μαργαρίταις τοῖς μικροῖς ὁ εἷς, ἐν δὲ πολλῇ τῇ τῶν ἰχθύων ἄγρᾳ ὁ κάλλιχθυς) χρόνῳ τε καὶ πόνῳ τἀληθὲς ἐκλάμψει ἀγαθοῦ παρατυχόντος βοηθοῦ· δι’ ἀνθρώπων γὰρ θεόθεν αἱ πλεῖσται εὐεργεσίαι χορηγοῦνται.
PG 8:707πάντες μὲν οὖν ὅσοι ταῖς ὄψεσι κεχρήμεθα, θεωροῦμεν τὰ προσπίπτοντα αὐταῖς, ἄλλοι δὲ ἄλλων ἕνεκα. αὐτίκα οὐχ ὁμοίως θεωρεῖ τὸ πρόβατον ὁ μάγειρός τε καὶ ὁ ποιμήν· ὃ μὲν γὰρ εἰ πῖόν ἐστι πολυπραγμονεῖ, ὃ δὲ εἰς εὐγένειαν τηρεῖ. τὸ γάλα τοῦ προβάτου ὃ μέν τις ἀμελξάτω, εἰ χρῄζει τροφῆς, τὸν μαλλὸν κειράτω, εἰ σκέπης δεῖται. ὧδέ μοι καὶ τῆς Ἑλληνικῆς χρηστομαθίας ὁ καρπὸς προχωρείτω. οὐκ οἶμαι γάρ τινα οὕτως εὐτυχῆ γραφὴν ἡγεῖσθαι ᾗ μηδεὶς ἀντερεῖ, ἀλλ’ ἐκείνην εὔλογον νομιστέον ᾗ μηδεὶς εὐλόγως ἀντερεῖ. καὶ πρᾶξιν ἄρα καὶ αἵρεσιν ἀποδεκτέον οὐ τὴν ἀμεμφῆ, ἀλλ’ ἣν οὐδεὶς εὐλόγως καταμέμψεται. οὐκ εὐθὺς δ’ εἴ τις μὴ προηγουμένως ἐπιτελεῖ, κατὰ περίστασιν αὐτὸ ποιεῖ, ἀλλὰ οἰκονομούμενός τι θεοσόφως καὶ συμπεριφερόμενος ἐνεργήσει. οὔτε γὰρ ὁ ἔχων τὴν ἀρετὴν χρῄζει τῆς ἐπὶ τὴν ἀρετὴν ἔτι ὁδοῦ οὔθ’ ὁ ἐρρωμένος ἀναλήψεως. καθάπερ δ’ οἱ γεωργοὶ προαρδεύσαντες τὴν γῆν, οὕτω δὴ καὶ ἡμεῖς τῷ ποτίμῳ τῶν παρ’ Ἕλλησι λόγων προαρδεύομεν τὸ γεῶδες αὐτῶν, ὡς παραδέξασθαι τὸ καταβαλλόμενον σπέρμα πνευματικὸν καὶ τοῦτο εὐμαρῶς ἐκθρέψαι δύνασθαι.
Α ἁμαρτιῶν μου· τὰς ἀνομίας (17) μου ἐξάλειψον. Καρδίαν καθαράν κτίσον ἐν ἐμοὶ ὁ Θεὸς, καὶ πνεύμα εὐθὲς ἐγκαίνισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου. Μὴ ἀποῤῥίψης με ἀπὸ τοῦ προσώπου σου, καὶ τὸ Πνεῦμά σου τὸ - ἅγιον μὴ ἀντανέλῃς ἀπ' ἐμοῦ. Ἀπόδος μοι τὴν ἀγαλ λίασιν τοῦ σωτηρίου σου, καὶ πνεύματι ἡγεμονική στήριξόν με. » Ο μὲν οὖν πρὸς παρόντας λέγων καὶ χρόνῳ δοκιμάζει, καὶ κρίσει δικάζει, καὶ διακρίνει τῶν ἄλλων τὸν οἷόν τε ἀκούειν (18), ἐπιτηρῶν τοὺς λόγους, τοὺς τρόπους, τὰ ἤθη, τὸν βίον, τὰς κινή σεις, τὰς σχέσεις, τὸ βλέμμα, τὸ φθέγμα, την τρίο δον, τὴν πέτραν (19), την πατουμένην ὁδὸν, τὴν καρποφόρον γῆν, τὴν ὑλομανοῦσαν χώραν, την εύφο ρον καὶ καλὴν καὶ γεωργουμένην, την πολυπλασιάσαι τὸν σπόρον δυναμένην· ὁ δὲ δι᾽ ὑπομνημάτων λαλῶν πρὸς τὸν Θεὸν ἀφοσιοῦται, ταῦτα κεκραγώς ἐγγρά φως· « Μὴ κέρδους ἕνεκα, μὴ κενοδοξίας χάριν, μὴ προσπαθείς νικᾶσθαι, μὴ φόβῳ δουλοῦσθαι, μὴ ἡδον ἐπαίρεσθαι· μάνης δὲ τῆς τῶν τυγχανόντων ἀπο λαύειν σωτηρίας, ἧς οὐδὲ κατὰ τὸ παρὸν μεταλαμ βάνει, ἀλλὰ ἐλπίδι ἀπεκδεχόμενος τὴν ἀποδοθη σομένην πάντως ἀμοιβὴν παρὰ τοῦ τὸν μισθὸν (20) τοῖς ἐργάταις κατ' ἀξίαν ἀποδώσειν ὑπεσχημένου. » Ἀλλ᾿ οὐδὲ ἀντιμισθίας έφίεσθαι χρὴ τῷ εἰς ἄνδρας έγγραφομένῳ (21). Οὐ γὰρ ὁ μὲν καυχησάμενος (22) εὐποιίαν τὴν ἀμοιβὴν ἀπείληφε δι᾽ εὐδοξίας· ὁ δὲ τῶν προσηκόντων δι᾿ ἀντιμισθίαν πράσσων τι, ήτοι ὡς εὐεργὸς σπεύδων ἀπολαβεῖν, ἢ ὡς κακουργὸς τὴν ἀμοιβὴν περιιστάμενος, οὐχὶ τῇ κοσμικῇ ἐνέχεται συνηθείᾳ ; Δεῖ δὲ, ὡς οἷόν τε, τὸν Κύριον μιμεῖσθαι. Οὗτος δ' ἂν εἴη ὁ τῷ θελήματι τοῦ Θεοῦ ἐξυπηρετών, δωρεάν (23) λαβών, δωρεάν διδούς, μισθὸν ἀξιόλογον ἀπολαμβάνων, τὴν πολιτείαν αὐτήν· « Οὐκ εἰσελεύ σεται (24) δὲ εἰς τὰ ἅγια μίσθωμα πόρνης, » φησίν. Απείρηται δ᾽ οὖν προσφέρειν τῷ θυσιαστηρίῳ ἄλ λαγμα κυνός. Οτι δὲ ἀπήμβλυται κακή τροφή το καὶ διδασκαλία (25) τὸ τῆς ψυχῆς ἔμμα, πρὸς τὸ οἰκεῖον φῶς βαδιζέτω, ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, τὴν ἐγγράφως τὰ ἄγραφα δηλοῦσαν « Οἱ διψῶντες, πορεύεσθε ἐφ᾽ ὕδωρ,» Ἡσαΐας λέγει· καὶ ο Πίνε ὕδωρ ἀπὸ σῶν ἀγγείων, ο ὁ Σαλομών παραινεῖ. Ἐν γοῦν τοῖς Νόμοις ὁ ἐξ 'Εβραίων φιλόσοφος Πλάτων (26) κελεύει τους γεωρ τῶν οίωντε ἀκούειν, « ὁ ἐργάτης μισθοῦ αὐτοῦ, Δωρεὰν ἐλάβετε, δωρεάν δότε, φῇ τε καὶ διδασκαλία, πίνε ὕδατα, Ο τὴν ἀλήθειαν ἐζηλω χὼς τῶν φιλοσόφων Πλάτων, τὸ ἔναυσμα τῆς Ἑβραῖο κῆς φιλοσοφίας ζωπυρῶν· Ανδρία δ' εἴ τις CLEMENTIS ALEXANDRINI rum verborum susceptionem firmus est ac stabilis : B c Psal. I, 9-14 ut qui judicium, quod bona nititur ratione, nempe fidem, habeat. Eum autem hinc ex abundanti se- quitur persuasio. Hoc itaque erat illud propheti- cum : Nisi credideritis, non intelligetis . Dum ergo tempus habemus, operemur bonum, maxime autem apud domesticos fidei b., Unusquisque au- tem eorum beati ex Davidis sententia psallat gra- tias agens : « Asperges me, Domine, lyssopo, et mundabor{; lavabis me, et super nivem dealbabor. Auditam mihi facies lætitiam, et exsultatione exsul- tabunt ossa humiliata. Averte faciem tuam a pec- catis meis, et iniquitates meas dele. Cor mundum crea in me, Deus, et spiritum rectum innova in vi- sceribus meis. Ne projicias me a facie tua, et spiri- rum sanctum tuum ne auferas a me. Redde mihi p lætitiam salutaris tui, et spiritu principali confirma me c. » Atque qui ad præsentes quidem dicit, et 'empore probat, et judicio judicat, et discernit ab aliis eum, qui potest audire, observans sermones, mores, consuetudines, vitam, motus, habitus, aspectum, vocem, trivium, petram, viam quæ con- culcatur, terram fertilem, silvescentem regionem, et regionem bonam ac feracem, et excultam, et quæ potest multiplicare sementem. Qui autem per litte- rarum monimenta loquitur, apud Deum sese pur- gat, hac in scriptis vociferans : • Nec lucri gratia, nec inanis gloriæ causa, nec vinci ab affectione, aut quastui servire, aut efferri voluptate, sed eorum, qui legunt, sola frui salute, cujus nec est in praesentia. particeps, sed spe exspectans eam, quæ c omnino reddenda est, retributionen, ab eo, qui opera- riis pollicitus est se rediturum mercedem pro meri- tis. » Sed nec eum, qui in virorum numerum ascri- plus est, oportet desiderare remunerationeni. Non enim qui sua benefacta jactavit, propter gloriationen accepit retributionem. Qui autem eorum quæ oportet aliquid facit propter remunerationen, aut ut recte ope- rans I premium quaerens, aut ut maleficus plenam vitans, an non mundana tenetur consuetudine ? Oportet autem Dominum, quoad fieri potest, imitari. Is autem fuerit, qui Dei voluntati inservit, qui cum P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Isa. vii, 9. b Galat. vi, 10. D eorum qui audire possunt. » SYLBURG. quam recitat Matthæus cap. xiii, 1. Luc. x, 7. Quod alibi etiam profertur. perfecto Christiano, cui propter solum Dei amorem, non autem spe præmii, ex Clementis sententia, bene agendum est. XVIII, 11. Mallli. x, 8. cle, recitat Deut. xxiit, 2, 8. Adnotat Sylburgius, de illo: Mercedem meretricis non esse inferendum . in sacra, tractatum esse Philonis, P8 589. H. dativo casu. SYLBURG. Mor Γroverb. perius Peday. lib. 1. cap. 1): «Ille qui e philosophis veritatem sectalus est, Plato, Hebraicæ veritatis excitans scintillam. Infra etiam plurimis locis tradit, et multis argumentis astruit, Platonem ac reliquos Græcos sua fere omnia a Judæis didicisse. Minutius in Octavio p. 323, edit. Lugd. Bat. : ‹ Ani- madvertis philosophos cadem disputare, quæ dici- mus : non quod nos simus eorum vestigia subsecuti, sed quod illi de divinis prædicationibus propheta- rum umbram interpolatæ veritatis imitati sint. › His contraria dicit Lactantius lib. iv, cap. 2. Uiram id verum sit, necne, in proœmio nostro accuratius fortasse quæretur. Platonis autem verba sic se ha- bent lib. vii De legibus, pag. 917: (17) Τὰς ἀν. Πάσας τὰς ἀν. Psalm. (19) Τὴν πέτραν. Respicit Christi parabolam, (20) Τον μισθόν. Respicit illud Christi: Αξιος (21) Τῷ εἰς ἄνδρας έγγρ. Nempe « adulto » et (22) Ο καυχησάμενος. Nempe Pharisaeus, Luc. (25) Δωρεάν. Respicit Christi ad apostolos dictum: (24) Οὐκ εἰσ. Ex memoria, atque adeo imperfe- (25) Κακή τροφή τε καὶ δ. Rectius H., κακῇ τρο (26) Ὁ ἐξ Εβραίων φιλόσοφος Πλάτων. Sic su-
Περιέξουσι δὲ οἱ Στρωματεῖς ἀναμεμιγμένην τὴν ἀλήθειαν τοῖς φιλοσοφίας δόγμασι, μᾶλλον δὲ ἐγκεκαλυμμένην καὶ ἐπικεκρυμμένην, καθάπερ τῷ λεπύρῳ τὸ ἐδώδιμον τοῦ καρύου· ἁρμόζει γάρ, οἶμαι, τῆς ἀληθείας τὰ σπέρματα μόνοις φυλάσσεσθαι τοῖς τῆς πίστεως γεωργοῖς. οὐ λέληθεν δέ με καὶ τὰ θρυλούμενα πρός τινων ἀμαθῶς ψοφοδεῶν χρῆναι λεγόντων περὶ τὰ ἀναγκαιότατα καὶ συνέχοντα τὴν πίστιν καταγίνεσθαι, τὰ δὲ ἔξωθεν καὶ περιττὰ ὑπερβαίνειν μάτην ἡμᾶς τρίβοντα καὶ κατέχοντα περὶ τοῖς οὐδὲν συμβαλλομένοις πρὸς τὸ τέλος. οἳ δὲ καὶ πρὸς κακοῦ ἂν τὴν φιλοσοφίαν εἰσδεδυκέναι τὸν βίον νομίζουσιν ἐπὶ λύμῃ τῶν ἀνθρώπων πρός τινος εὑρετοῦ πονηροῦ. ἐγὼ δὲ ὅτι μὲν ἡ κακία κακὴν φύσιν ἔχει καὶ οὔποτ’ ἂν καλοῦ τινος ὑποσταίη γεωργὸς γενέσθαι, παρ’ ὅλους ἐνδείξομαι τοὺς Στρωματεῖς, αἰνισσόμενος ἁμῇ γέ πῃ θείας ἔργον προνοίας καὶ φιλοσοφίαν. ὑπὲρ δὲ τῶν ὑπομνημάτων τῶν περιειληφότων κατὰ τοὺς ἀναγκαίους καιροὺς τὴν Ἑλληνικὴν δόξαν τοσοῦτόν φημι τοῖς φιλεγκλήμοσι· πρῶτον μὲν εἰ καὶ ἄχρηστος εἴη φιλοσοφία, εἰ εὔχρηστος ἡ τῆς ἀχρηστίας βεβαίωσις, εὔχρηστος·
Α ἁμαρτιῶν μου· τὰς ἀνομίας (17) μου ἐξάλειψον. Καρδίαν καθαράν κτίσον ἐν ἐμοὶ ὁ Θεὸς, καὶ πνεύμα εὐθὲς ἐγκαίνισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου. Μὴ ἀποῤῥίψης με ἀπὸ τοῦ προσώπου σου, καὶ τὸ Πνεῦμά σου τὸ - ἅγιον μὴ ἀντανέλῃς ἀπ' ἐμοῦ. Ἀπόδος μοι τὴν ἀγαλ λίασιν τοῦ σωτηρίου σου, καὶ πνεύματι ἡγεμονική στήριξόν με. » Ο μὲν οὖν πρὸς παρόντας λέγων καὶ χρόνῳ δοκιμάζει, καὶ κρίσει δικάζει, καὶ διακρίνει τῶν ἄλλων τὸν οἷόν τε ἀκούειν (18), ἐπιτηρῶν τοὺς λόγους, τοὺς τρόπους, τὰ ἤθη, τὸν βίον, τὰς κινή σεις, τὰς σχέσεις, τὸ βλέμμα, τὸ φθέγμα, την τρίο δον, τὴν πέτραν (19), την πατουμένην ὁδὸν, τὴν καρποφόρον γῆν, τὴν ὑλομανοῦσαν χώραν, την εύφο ρον καὶ καλὴν καὶ γεωργουμένην, την πολυπλασιάσαι τὸν σπόρον δυναμένην· ὁ δὲ δι᾽ ὑπομνημάτων λαλῶν πρὸς τὸν Θεὸν ἀφοσιοῦται, ταῦτα κεκραγώς ἐγγρά φως· « Μὴ κέρδους ἕνεκα, μὴ κενοδοξίας χάριν, μὴ προσπαθείς νικᾶσθαι, μὴ φόβῳ δουλοῦσθαι, μὴ ἡδον ἐπαίρεσθαι· μάνης δὲ τῆς τῶν τυγχανόντων ἀπο λαύειν σωτηρίας, ἧς οὐδὲ κατὰ τὸ παρὸν μεταλαμ βάνει, ἀλλὰ ἐλπίδι ἀπεκδεχόμενος τὴν ἀποδοθη σομένην πάντως ἀμοιβὴν παρὰ τοῦ τὸν μισθὸν (20) τοῖς ἐργάταις κατ' ἀξίαν ἀποδώσειν ὑπεσχημένου. » Ἀλλ᾿ οὐδὲ ἀντιμισθίας έφίεσθαι χρὴ τῷ εἰς ἄνδρας έγγραφομένῳ (21). Οὐ γὰρ ὁ μὲν καυχησάμενος (22) εὐποιίαν τὴν ἀμοιβὴν ἀπείληφε δι᾽ εὐδοξίας· ὁ δὲ τῶν προσηκόντων δι᾿ ἀντιμισθίαν πράσσων τι, ήτοι ὡς εὐεργὸς σπεύδων ἀπολαβεῖν, ἢ ὡς κακουργὸς τὴν ἀμοιβὴν περιιστάμενος, οὐχὶ τῇ κοσμικῇ ἐνέχεται συνηθείᾳ ; Δεῖ δὲ, ὡς οἷόν τε, τὸν Κύριον μιμεῖσθαι. Οὗτος δ' ἂν εἴη ὁ τῷ θελήματι τοῦ Θεοῦ ἐξυπηρετών, δωρεάν (23) λαβών, δωρεάν διδούς, μισθὸν ἀξιόλογον ἀπολαμβάνων, τὴν πολιτείαν αὐτήν· « Οὐκ εἰσελεύ σεται (24) δὲ εἰς τὰ ἅγια μίσθωμα πόρνης, » φησίν. Απείρηται δ᾽ οὖν προσφέρειν τῷ θυσιαστηρίῳ ἄλ λαγμα κυνός. Οτι δὲ ἀπήμβλυται κακή τροφή το καὶ διδασκαλία (25) τὸ τῆς ψυχῆς ἔμμα, πρὸς τὸ οἰκεῖον φῶς βαδιζέτω, ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, τὴν ἐγγράφως τὰ ἄγραφα δηλοῦσαν « Οἱ διψῶντες, πορεύεσθε ἐφ᾽ ὕδωρ,» Ἡσαΐας λέγει· καὶ ο Πίνε ὕδωρ ἀπὸ σῶν ἀγγείων, ο ὁ Σαλομών παραινεῖ. Ἐν γοῦν τοῖς Νόμοις ὁ ἐξ 'Εβραίων φιλόσοφος Πλάτων (26) κελεύει τους γεωρ τῶν οίωντε ἀκούειν, « ὁ ἐργάτης μισθοῦ αὐτοῦ, Δωρεὰν ἐλάβετε, δωρεάν δότε, φῇ τε καὶ διδασκαλία, πίνε ὕδατα, Ο τὴν ἀλήθειαν ἐζηλω χὼς τῶν φιλοσόφων Πλάτων, τὸ ἔναυσμα τῆς Ἑβραῖο κῆς φιλοσοφίας ζωπυρῶν· Ανδρία δ' εἴ τις CLEMENTIS ALEXANDRINI rum verborum susceptionem firmus est ac stabilis : B c Psal. I, 9-14 ut qui judicium, quod bona nititur ratione, nempe fidem, habeat. Eum autem hinc ex abundanti se- quitur persuasio. Hoc itaque erat illud propheti- cum : Nisi credideritis, non intelligetis . Dum ergo tempus habemus, operemur bonum, maxime autem apud domesticos fidei b., Unusquisque au- tem eorum beati ex Davidis sententia psallat gra- tias agens : « Asperges me, Domine, lyssopo, et mundabor{; lavabis me, et super nivem dealbabor. Auditam mihi facies lætitiam, et exsultatione exsul- tabunt ossa humiliata. Averte faciem tuam a pec- catis meis, et iniquitates meas dele. Cor mundum crea in me, Deus, et spiritum rectum innova in vi- sceribus meis. Ne projicias me a facie tua, et spiri- rum sanctum tuum ne auferas a me. Redde mihi p lætitiam salutaris tui, et spiritu principali confirma me c. » Atque qui ad præsentes quidem dicit, et 'empore probat, et judicio judicat, et discernit ab aliis eum, qui potest audire, observans sermones, mores, consuetudines, vitam, motus, habitus, aspectum, vocem, trivium, petram, viam quæ con- culcatur, terram fertilem, silvescentem regionem, et regionem bonam ac feracem, et excultam, et quæ potest multiplicare sementem. Qui autem per litte- rarum monimenta loquitur, apud Deum sese pur- gat, hac in scriptis vociferans : • Nec lucri gratia, nec inanis gloriæ causa, nec vinci ab affectione, aut quastui servire, aut efferri voluptate, sed eorum, qui legunt, sola frui salute, cujus nec est in praesentia. particeps, sed spe exspectans eam, quæ c omnino reddenda est, retributionen, ab eo, qui opera- riis pollicitus est se rediturum mercedem pro meri- tis. » Sed nec eum, qui in virorum numerum ascri- plus est, oportet desiderare remunerationeni. Non enim qui sua benefacta jactavit, propter gloriationen accepit retributionem. Qui autem eorum quæ oportet aliquid facit propter remunerationen, aut ut recte ope- rans I premium quaerens, aut ut maleficus plenam vitans, an non mundana tenetur consuetudine ? Oportet autem Dominum, quoad fieri potest, imitari. Is autem fuerit, qui Dei voluntati inservit, qui cum P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Isa. vii, 9. b Galat. vi, 10. D eorum qui audire possunt. » SYLBURG. quam recitat Matthæus cap. xiii, 1. Luc. x, 7. Quod alibi etiam profertur. perfecto Christiano, cui propter solum Dei amorem, non autem spe præmii, ex Clementis sententia, bene agendum est. XVIII, 11. Mallli. x, 8. cle, recitat Deut. xxiit, 2, 8. Adnotat Sylburgius, de illo: Mercedem meretricis non esse inferendum . in sacra, tractatum esse Philonis, P8 589. H. dativo casu. SYLBURG. Mor Γroverb. perius Peday. lib. 1. cap. 1): «Ille qui e philosophis veritatem sectalus est, Plato, Hebraicæ veritatis excitans scintillam. Infra etiam plurimis locis tradit, et multis argumentis astruit, Platonem ac reliquos Græcos sua fere omnia a Judæis didicisse. Minutius in Octavio p. 323, edit. Lugd. Bat. : ‹ Ani- madvertis philosophos cadem disputare, quæ dici- mus : non quod nos simus eorum vestigia subsecuti, sed quod illi de divinis prædicationibus propheta- rum umbram interpolatæ veritatis imitati sint. › His contraria dicit Lactantius lib. iv, cap. 2. Uiram id verum sit, necne, in proœmio nostro accuratius fortasse quæretur. Platonis autem verba sic se ha- bent lib. vii De legibus, pag. 917: (17) Τὰς ἀν. Πάσας τὰς ἀν. Psalm. (19) Τὴν πέτραν. Respicit Christi parabolam, (20) Τον μισθόν. Respicit illud Christi: Αξιος (21) Τῷ εἰς ἄνδρας έγγρ. Nempe « adulto » et (22) Ο καυχησάμενος. Nempe Pharisaeus, Luc. (25) Δωρεάν. Respicit Christi ad apostolos dictum: (24) Οὐκ εἰσ. Ex memoria, atque adeo imperfe- (25) Κακή τροφή τε καὶ δ. Rectius H., κακῇ τρο (26) Ὁ ἐξ Εβραίων φιλόσοφος Πλάτων. Sic su-
PG 8:709ἔπειτα οὐδὲ καταψηφίσασθαι τῶν Ἑλλήνων οἷόν τε ψιλῇ τῇ περὶ τῶν δογματισθέντων αὐτοῖς χρωμένους φράσει, μὴ συνεμβαίνοντας εἰς τὴν κατὰ μέρος ἄχρι συγγνώσεως ἐκκάλυψιν. πιστὸς γὰρ εὖ μάλα ὁ μετ’ ἐμπειρίας ἔλεγχος, ὅτι καὶ τελειοτάτη ἀπόδειξις εὑρίσκεται ἡ γνῶσις τῶν κατεγνωσμένων. πολλὰ δ’ οὖν καὶ μὴ συμβαλλόμενα εἰς τέλος συγκοσμεῖ τὸν τεχνίτην, καὶ ἄλλως ἡ πολυμαθία διασυστατικὴ τυγχάνει τοῦ παρατιθεμένου τὰ κυριώτατα τῶν δογμάτων πρὸς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, θαυμασμὸν ἐγγεννῶσα τοῖς κατηχουμένοις, καὶ πρὸς τὴν ἀλήθειαν συνίστησιν. ἀξιόπιστος δὲ ἡ τοιαύτη ψυχαγωγία, δι’ ἧς κεκαλυμμένην οἱ φιλομαθεῖς παραδέχονται τὴν ἀλήθειαν, πρὸς τὸ μήτε αὐ⟨τοὺς δοκεῖν⟩ τὴν φιλοσοφίαν λυμαίνεσθαι τὸν βίον, ψευδῶν πραγμάτων καὶ φαύλων ἔργων δημιουργὸν ὑπάρχουσαν, ᾗ τινες διαβεβλήκασιν, ἀληθείας οὖσαν εἰκόνα ἐναργῆ, θείαν δωρεὰν Ἕλλησι δεδομένην, μήτε ἡμᾶς ἀποσπᾶσθαι τῆς πίστεως, οἷον ἀπό τινος ἀπατηλοῦ τέχνης καταγοητευομένους, ἀλλ’ ὡς ἔπος εἰπεῖν, περιβολῇ πλείονι χρωμένους, ἁμῇ γέ πῃ συγγυμνασίαν τινὰ πίστεως ἀποδεικτικὴν ἐκπορίζεσθαι.
Α ἁμαρτιῶν μου· τὰς ἀνομίας (17) μου ἐξάλειψον. Καρδίαν καθαράν κτίσον ἐν ἐμοὶ ὁ Θεὸς, καὶ πνεύμα εὐθὲς ἐγκαίνισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου. Μὴ ἀποῤῥίψης με ἀπὸ τοῦ προσώπου σου, καὶ τὸ Πνεῦμά σου τὸ - ἅγιον μὴ ἀντανέλῃς ἀπ' ἐμοῦ. Ἀπόδος μοι τὴν ἀγαλ λίασιν τοῦ σωτηρίου σου, καὶ πνεύματι ἡγεμονική στήριξόν με. » Ο μὲν οὖν πρὸς παρόντας λέγων καὶ χρόνῳ δοκιμάζει, καὶ κρίσει δικάζει, καὶ διακρίνει τῶν ἄλλων τὸν οἷόν τε ἀκούειν (18), ἐπιτηρῶν τοὺς λόγους, τοὺς τρόπους, τὰ ἤθη, τὸν βίον, τὰς κινή σεις, τὰς σχέσεις, τὸ βλέμμα, τὸ φθέγμα, την τρίο δον, τὴν πέτραν (19), την πατουμένην ὁδὸν, τὴν καρποφόρον γῆν, τὴν ὑλομανοῦσαν χώραν, την εύφο ρον καὶ καλὴν καὶ γεωργουμένην, την πολυπλασιάσαι τὸν σπόρον δυναμένην· ὁ δὲ δι᾽ ὑπομνημάτων λαλῶν πρὸς τὸν Θεὸν ἀφοσιοῦται, ταῦτα κεκραγώς ἐγγρά φως· « Μὴ κέρδους ἕνεκα, μὴ κενοδοξίας χάριν, μὴ προσπαθείς νικᾶσθαι, μὴ φόβῳ δουλοῦσθαι, μὴ ἡδον ἐπαίρεσθαι· μάνης δὲ τῆς τῶν τυγχανόντων ἀπο λαύειν σωτηρίας, ἧς οὐδὲ κατὰ τὸ παρὸν μεταλαμ βάνει, ἀλλὰ ἐλπίδι ἀπεκδεχόμενος τὴν ἀποδοθη σομένην πάντως ἀμοιβὴν παρὰ τοῦ τὸν μισθὸν (20) τοῖς ἐργάταις κατ' ἀξίαν ἀποδώσειν ὑπεσχημένου. » Ἀλλ᾿ οὐδὲ ἀντιμισθίας έφίεσθαι χρὴ τῷ εἰς ἄνδρας έγγραφομένῳ (21). Οὐ γὰρ ὁ μὲν καυχησάμενος (22) εὐποιίαν τὴν ἀμοιβὴν ἀπείληφε δι᾽ εὐδοξίας· ὁ δὲ τῶν προσηκόντων δι᾿ ἀντιμισθίαν πράσσων τι, ήτοι ὡς εὐεργὸς σπεύδων ἀπολαβεῖν, ἢ ὡς κακουργὸς τὴν ἀμοιβὴν περιιστάμενος, οὐχὶ τῇ κοσμικῇ ἐνέχεται συνηθείᾳ ; Δεῖ δὲ, ὡς οἷόν τε, τὸν Κύριον μιμεῖσθαι. Οὗτος δ' ἂν εἴη ὁ τῷ θελήματι τοῦ Θεοῦ ἐξυπηρετών, δωρεάν (23) λαβών, δωρεάν διδούς, μισθὸν ἀξιόλογον ἀπολαμβάνων, τὴν πολιτείαν αὐτήν· « Οὐκ εἰσελεύ σεται (24) δὲ εἰς τὰ ἅγια μίσθωμα πόρνης, » φησίν. Απείρηται δ᾽ οὖν προσφέρειν τῷ θυσιαστηρίῳ ἄλ λαγμα κυνός. Οτι δὲ ἀπήμβλυται κακή τροφή το καὶ διδασκαλία (25) τὸ τῆς ψυχῆς ἔμμα, πρὸς τὸ οἰκεῖον φῶς βαδιζέτω, ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, τὴν ἐγγράφως τὰ ἄγραφα δηλοῦσαν « Οἱ διψῶντες, πορεύεσθε ἐφ᾽ ὕδωρ,» Ἡσαΐας λέγει· καὶ ο Πίνε ὕδωρ ἀπὸ σῶν ἀγγείων, ο ὁ Σαλομών παραινεῖ. Ἐν γοῦν τοῖς Νόμοις ὁ ἐξ 'Εβραίων φιλόσοφος Πλάτων (26) κελεύει τους γεωρ τῶν οίωντε ἀκούειν, « ὁ ἐργάτης μισθοῦ αὐτοῦ, Δωρεὰν ἐλάβετε, δωρεάν δότε, φῇ τε καὶ διδασκαλία, πίνε ὕδατα, Ο τὴν ἀλήθειαν ἐζηλω χὼς τῶν φιλοσόφων Πλάτων, τὸ ἔναυσμα τῆς Ἑβραῖο κῆς φιλοσοφίας ζωπυρῶν· Ανδρία δ' εἴ τις CLEMENTIS ALEXANDRINI rum verborum susceptionem firmus est ac stabilis : B c Psal. I, 9-14 ut qui judicium, quod bona nititur ratione, nempe fidem, habeat. Eum autem hinc ex abundanti se- quitur persuasio. Hoc itaque erat illud propheti- cum : Nisi credideritis, non intelligetis . Dum ergo tempus habemus, operemur bonum, maxime autem apud domesticos fidei b., Unusquisque au- tem eorum beati ex Davidis sententia psallat gra- tias agens : « Asperges me, Domine, lyssopo, et mundabor{; lavabis me, et super nivem dealbabor. Auditam mihi facies lætitiam, et exsultatione exsul- tabunt ossa humiliata. Averte faciem tuam a pec- catis meis, et iniquitates meas dele. Cor mundum crea in me, Deus, et spiritum rectum innova in vi- sceribus meis. Ne projicias me a facie tua, et spiri- rum sanctum tuum ne auferas a me. Redde mihi p lætitiam salutaris tui, et spiritu principali confirma me c. » Atque qui ad præsentes quidem dicit, et 'empore probat, et judicio judicat, et discernit ab aliis eum, qui potest audire, observans sermones, mores, consuetudines, vitam, motus, habitus, aspectum, vocem, trivium, petram, viam quæ con- culcatur, terram fertilem, silvescentem regionem, et regionem bonam ac feracem, et excultam, et quæ potest multiplicare sementem. Qui autem per litte- rarum monimenta loquitur, apud Deum sese pur- gat, hac in scriptis vociferans : • Nec lucri gratia, nec inanis gloriæ causa, nec vinci ab affectione, aut quastui servire, aut efferri voluptate, sed eorum, qui legunt, sola frui salute, cujus nec est in praesentia. particeps, sed spe exspectans eam, quæ c omnino reddenda est, retributionen, ab eo, qui opera- riis pollicitus est se rediturum mercedem pro meri- tis. » Sed nec eum, qui in virorum numerum ascri- plus est, oportet desiderare remunerationeni. Non enim qui sua benefacta jactavit, propter gloriationen accepit retributionem. Qui autem eorum quæ oportet aliquid facit propter remunerationen, aut ut recte ope- rans I premium quaerens, aut ut maleficus plenam vitans, an non mundana tenetur consuetudine ? Oportet autem Dominum, quoad fieri potest, imitari. Is autem fuerit, qui Dei voluntati inservit, qui cum P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Isa. vii, 9. b Galat. vi, 10. D eorum qui audire possunt. » SYLBURG. quam recitat Matthæus cap. xiii, 1. Luc. x, 7. Quod alibi etiam profertur. perfecto Christiano, cui propter solum Dei amorem, non autem spe præmii, ex Clementis sententia, bene agendum est. XVIII, 11. Mallli. x, 8. cle, recitat Deut. xxiit, 2, 8. Adnotat Sylburgius, de illo: Mercedem meretricis non esse inferendum . in sacra, tractatum esse Philonis, P8 589. H. dativo casu. SYLBURG. Mor Γroverb. perius Peday. lib. 1. cap. 1): «Ille qui e philosophis veritatem sectalus est, Plato, Hebraicæ veritatis excitans scintillam. Infra etiam plurimis locis tradit, et multis argumentis astruit, Platonem ac reliquos Græcos sua fere omnia a Judæis didicisse. Minutius in Octavio p. 323, edit. Lugd. Bat. : ‹ Ani- madvertis philosophos cadem disputare, quæ dici- mus : non quod nos simus eorum vestigia subsecuti, sed quod illi de divinis prædicationibus propheta- rum umbram interpolatæ veritatis imitati sint. › His contraria dicit Lactantius lib. iv, cap. 2. Uiram id verum sit, necne, in proœmio nostro accuratius fortasse quæretur. Platonis autem verba sic se ha- bent lib. vii De legibus, pag. 917: (17) Τὰς ἀν. Πάσας τὰς ἀν. Psalm. (19) Τὴν πέτραν. Respicit Christi parabolam, (20) Τον μισθόν. Respicit illud Christi: Αξιος (21) Τῷ εἰς ἄνδρας έγγρ. Nempe « adulto » et (22) Ο καυχησάμενος. Nempe Pharisaeus, Luc. (25) Δωρεάν. Respicit Christi ad apostolos dictum: (24) Οὐκ εἰσ. Ex memoria, atque adeo imperfe- (25) Κακή τροφή τε καὶ δ. Rectius H., κακῇ τρο (26) Ὁ ἐξ Εβραίων φιλόσοφος Πλάτων. Sic su-
ναὶ μὴν καὶ ⟨ἡ⟩ συναφὴ τῶν δογμάτων διὰ τῆς ἀντιπαραθέσεως τὴν ἀλήθειαν μνηστεύεται, δι’ ἧς ἐξηκολούθηκεν ἡ γνῶσις, οὐ κατὰ προηγούμενον λόγον τῆς φιλοσοφίας παρεισελθούσης, διὰ δὲ τὸν ἀπὸ τῆς γνώσεως καρπόν. ἡμῶν βέβαιον λαμβανόντων πεῖσμα τῆς ἀληθοῦς καταλήψεως διὰ τῆς τῶν ὑπονοουμένων ἐπιστήμης. σιωπῶ γὰρ ὅτι οἱ Στρωματεῖς τῇ πολυμαθίᾳ σωματοποιούμενοι κρύπτειν ἐντέχνως τὰ τῆς γνώσεως βούλονται σπέρματα. καθάπερ οὖν ὁ τῆς ἄγρας ἐρωτικὸς ζητήσας, ἐρευνήσας, ἀνιχνεύσας, κυνοδρομήσας αἱρεῖ τὸ θηρίον, οὕτω καὶ τἀληθὲς γλυκύτητι φαίνεται ζητηθὲν καὶ πόνῳ πορισθέν. τί δή ποτ’ οὖν ὧδε διατετάχθαι φίλον ἔδοξεν εἶναι τοῖς ὑπομνήμασιν; ὅτι μέγας ὁ κίνδυνος τὸν ἀπόρρητον ὡς ἀληθῶς τῆς ὄντως φιλοσοφίας λόγον ἐξορχήσασθαι ⟨τού⟩τοις, ⟨οἳ⟩ ἀφειδῶς πάντα μὲν ἀντιλέγειν ἐθέλουσιν οὐκ ἐν δίκῃ, πάντα δὲ ὀνόματα καὶ ῥήματα ἀπορρίπτουσιν οὐδαμῶς κοσμίως, αὑτούς τε ἀπατῶντες καὶ τοὺς ἐχομένους αὐτῶν γοητεύοντες. «Ἑβραῖοι μὲν γὰρ σημεῖα αἰτοῦσιν,» ᾗ φησιν ὁ ἀπόστολος, «Ἕλληνες δὲ σοφίαν ζητοῦσι.» Πολὺς δὲ ὁ τοιόσδε ὄχλος·
Α ἁμαρτιῶν μου· τὰς ἀνομίας (17) μου ἐξάλειψον. Καρδίαν καθαράν κτίσον ἐν ἐμοὶ ὁ Θεὸς, καὶ πνεύμα εὐθὲς ἐγκαίνισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου. Μὴ ἀποῤῥίψης με ἀπὸ τοῦ προσώπου σου, καὶ τὸ Πνεῦμά σου τὸ - ἅγιον μὴ ἀντανέλῃς ἀπ' ἐμοῦ. Ἀπόδος μοι τὴν ἀγαλ λίασιν τοῦ σωτηρίου σου, καὶ πνεύματι ἡγεμονική στήριξόν με. » Ο μὲν οὖν πρὸς παρόντας λέγων καὶ χρόνῳ δοκιμάζει, καὶ κρίσει δικάζει, καὶ διακρίνει τῶν ἄλλων τὸν οἷόν τε ἀκούειν (18), ἐπιτηρῶν τοὺς λόγους, τοὺς τρόπους, τὰ ἤθη, τὸν βίον, τὰς κινή σεις, τὰς σχέσεις, τὸ βλέμμα, τὸ φθέγμα, την τρίο δον, τὴν πέτραν (19), την πατουμένην ὁδὸν, τὴν καρποφόρον γῆν, τὴν ὑλομανοῦσαν χώραν, την εύφο ρον καὶ καλὴν καὶ γεωργουμένην, την πολυπλασιάσαι τὸν σπόρον δυναμένην· ὁ δὲ δι᾽ ὑπομνημάτων λαλῶν πρὸς τὸν Θεὸν ἀφοσιοῦται, ταῦτα κεκραγώς ἐγγρά φως· « Μὴ κέρδους ἕνεκα, μὴ κενοδοξίας χάριν, μὴ προσπαθείς νικᾶσθαι, μὴ φόβῳ δουλοῦσθαι, μὴ ἡδον ἐπαίρεσθαι· μάνης δὲ τῆς τῶν τυγχανόντων ἀπο λαύειν σωτηρίας, ἧς οὐδὲ κατὰ τὸ παρὸν μεταλαμ βάνει, ἀλλὰ ἐλπίδι ἀπεκδεχόμενος τὴν ἀποδοθη σομένην πάντως ἀμοιβὴν παρὰ τοῦ τὸν μισθὸν (20) τοῖς ἐργάταις κατ' ἀξίαν ἀποδώσειν ὑπεσχημένου. » Ἀλλ᾿ οὐδὲ ἀντιμισθίας έφίεσθαι χρὴ τῷ εἰς ἄνδρας έγγραφομένῳ (21). Οὐ γὰρ ὁ μὲν καυχησάμενος (22) εὐποιίαν τὴν ἀμοιβὴν ἀπείληφε δι᾽ εὐδοξίας· ὁ δὲ τῶν προσηκόντων δι᾿ ἀντιμισθίαν πράσσων τι, ήτοι ὡς εὐεργὸς σπεύδων ἀπολαβεῖν, ἢ ὡς κακουργὸς τὴν ἀμοιβὴν περιιστάμενος, οὐχὶ τῇ κοσμικῇ ἐνέχεται συνηθείᾳ ; Δεῖ δὲ, ὡς οἷόν τε, τὸν Κύριον μιμεῖσθαι. Οὗτος δ' ἂν εἴη ὁ τῷ θελήματι τοῦ Θεοῦ ἐξυπηρετών, δωρεάν (23) λαβών, δωρεάν διδούς, μισθὸν ἀξιόλογον ἀπολαμβάνων, τὴν πολιτείαν αὐτήν· « Οὐκ εἰσελεύ σεται (24) δὲ εἰς τὰ ἅγια μίσθωμα πόρνης, » φησίν. Απείρηται δ᾽ οὖν προσφέρειν τῷ θυσιαστηρίῳ ἄλ λαγμα κυνός. Οτι δὲ ἀπήμβλυται κακή τροφή το καὶ διδασκαλία (25) τὸ τῆς ψυχῆς ἔμμα, πρὸς τὸ οἰκεῖον φῶς βαδιζέτω, ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, τὴν ἐγγράφως τὰ ἄγραφα δηλοῦσαν « Οἱ διψῶντες, πορεύεσθε ἐφ᾽ ὕδωρ,» Ἡσαΐας λέγει· καὶ ο Πίνε ὕδωρ ἀπὸ σῶν ἀγγείων, ο ὁ Σαλομών παραινεῖ. Ἐν γοῦν τοῖς Νόμοις ὁ ἐξ 'Εβραίων φιλόσοφος Πλάτων (26) κελεύει τους γεωρ τῶν οίωντε ἀκούειν, « ὁ ἐργάτης μισθοῦ αὐτοῦ, Δωρεὰν ἐλάβετε, δωρεάν δότε, φῇ τε καὶ διδασκαλία, πίνε ὕδατα, Ο τὴν ἀλήθειαν ἐζηλω χὼς τῶν φιλοσόφων Πλάτων, τὸ ἔναυσμα τῆς Ἑβραῖο κῆς φιλοσοφίας ζωπυρῶν· Ανδρία δ' εἴ τις CLEMENTIS ALEXANDRINI rum verborum susceptionem firmus est ac stabilis : B c Psal. I, 9-14 ut qui judicium, quod bona nititur ratione, nempe fidem, habeat. Eum autem hinc ex abundanti se- quitur persuasio. Hoc itaque erat illud propheti- cum : Nisi credideritis, non intelligetis . Dum ergo tempus habemus, operemur bonum, maxime autem apud domesticos fidei b., Unusquisque au- tem eorum beati ex Davidis sententia psallat gra- tias agens : « Asperges me, Domine, lyssopo, et mundabor{; lavabis me, et super nivem dealbabor. Auditam mihi facies lætitiam, et exsultatione exsul- tabunt ossa humiliata. Averte faciem tuam a pec- catis meis, et iniquitates meas dele. Cor mundum crea in me, Deus, et spiritum rectum innova in vi- sceribus meis. Ne projicias me a facie tua, et spiri- rum sanctum tuum ne auferas a me. Redde mihi p lætitiam salutaris tui, et spiritu principali confirma me c. » Atque qui ad præsentes quidem dicit, et 'empore probat, et judicio judicat, et discernit ab aliis eum, qui potest audire, observans sermones, mores, consuetudines, vitam, motus, habitus, aspectum, vocem, trivium, petram, viam quæ con- culcatur, terram fertilem, silvescentem regionem, et regionem bonam ac feracem, et excultam, et quæ potest multiplicare sementem. Qui autem per litte- rarum monimenta loquitur, apud Deum sese pur- gat, hac in scriptis vociferans : • Nec lucri gratia, nec inanis gloriæ causa, nec vinci ab affectione, aut quastui servire, aut efferri voluptate, sed eorum, qui legunt, sola frui salute, cujus nec est in praesentia. particeps, sed spe exspectans eam, quæ c omnino reddenda est, retributionen, ab eo, qui opera- riis pollicitus est se rediturum mercedem pro meri- tis. » Sed nec eum, qui in virorum numerum ascri- plus est, oportet desiderare remunerationeni. Non enim qui sua benefacta jactavit, propter gloriationen accepit retributionem. Qui autem eorum quæ oportet aliquid facit propter remunerationen, aut ut recte ope- rans I premium quaerens, aut ut maleficus plenam vitans, an non mundana tenetur consuetudine ? Oportet autem Dominum, quoad fieri potest, imitari. Is autem fuerit, qui Dei voluntati inservit, qui cum P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Isa. vii, 9. b Galat. vi, 10. D eorum qui audire possunt. » SYLBURG. quam recitat Matthæus cap. xiii, 1. Luc. x, 7. Quod alibi etiam profertur. perfecto Christiano, cui propter solum Dei amorem, non autem spe præmii, ex Clementis sententia, bene agendum est. XVIII, 11. Mallli. x, 8. cle, recitat Deut. xxiit, 2, 8. Adnotat Sylburgius, de illo: Mercedem meretricis non esse inferendum . in sacra, tractatum esse Philonis, P8 589. H. dativo casu. SYLBURG. Mor Γroverb. perius Peday. lib. 1. cap. 1): «Ille qui e philosophis veritatem sectalus est, Plato, Hebraicæ veritatis excitans scintillam. Infra etiam plurimis locis tradit, et multis argumentis astruit, Platonem ac reliquos Græcos sua fere omnia a Judæis didicisse. Minutius in Octavio p. 323, edit. Lugd. Bat. : ‹ Ani- madvertis philosophos cadem disputare, quæ dici- mus : non quod nos simus eorum vestigia subsecuti, sed quod illi de divinis prædicationibus propheta- rum umbram interpolatæ veritatis imitati sint. › His contraria dicit Lactantius lib. iv, cap. 2. Uiram id verum sit, necne, in proœmio nostro accuratius fortasse quæretur. Platonis autem verba sic se ha- bent lib. vii De legibus, pag. 917: (17) Τὰς ἀν. Πάσας τὰς ἀν. Psalm. (19) Τὴν πέτραν. Respicit Christi parabolam, (20) Τον μισθόν. Respicit illud Christi: Αξιος (21) Τῷ εἰς ἄνδρας έγγρ. Nempe « adulto » et (22) Ο καυχησάμενος. Nempe Pharisaeus, Luc. (25) Δωρεάν. Respicit Christi ad apostolos dictum: (24) Οὐκ εἰσ. Ex memoria, atque adeo imperfe- (25) Κακή τροφή τε καὶ δ. Rectius H., κακῇ τρο (26) Ὁ ἐξ Εβραίων φιλόσοφος Πλάτων. Sic su-
PG 8:711οἳ μὲν αὐτῶν, ἡδοναῖς δεδουλωμένοι, ἀπιστεῖν ἐθέλοντες, γελῶσι τὴν ἁπάσης σεμνότητος ἀξίαν ἀλήθειαν, τὸ βάρβαρον ἐν παιδιᾷ τιθέμενοι, οἳ δέ τινες σφᾶς αὐτοὺς ἐπαίροντες διαβολὰς τοῖς λόγοις ἐξευρίσκειν βιάζονται, ζητήσεις ἐριστικὰς ἐκπορίζοντες, λεξειδίων θηράτορες, ζηλωταὶ τεχνυδρίων, «ἐριδαντέες καὶ ἱμαντελικτέες,» ὡς ὁ Ἀβδηρίτης ἐκεῖνός φησιν· στρεπτὴ γὰρ γλῶσσα, φησί, βροτῶν· πολέες δ’ ἔνι μῦθοι· παντοίων ἐπέων δὲ πολὺς νομὸς ἔνθα καὶ ἔνθα. καί· ὁπποῖόν κ’ εἴπῃσθα ἔπος, τοῖόν κ’ ἐπακούσαις. ταύτῃ γοῦν ἐπαιρόμενοι τῇ τέχνῃ οἱ κακοδαίμονες σοφισταὶ τῇ σφῶν αὐτῶν στωμυλλόμενοι τερθρείᾳ, ἀμφὶ τὴν διάκρισιν τῶν ὀνομάτων καὶ τὴν ποιὰν τῶν λέξεων σύνθεσίν τε καὶ περιπλοκὴν τὸν πάντα πονούμενοι βίον τρυγόνων ἀναφαίνον⟨ται⟩ λαλίστεροι· κνήθοντες καὶ γαργαλίζοντες οὐκ ἀνδρικῶς, ἐμοὶ δοκεῖν, τὰς ἀκοὰς τῶν κνήσασθαι γλιχομένων, ποταμὸς ἀτεχνῶς ῥημάτων, νοῦ δὲ σταλαγμός. ἀμέλει καὶ καθάπερ τῶν παλαιῶν ὑποδημάτων τὰ μὲν ἄλλα αὐτοῖς ἀσθενεῖ καὶ διαρρεῖ, μόνη δὲ ἡ γλῶσσα ὑπολείπεται. παγκάλως ὁ Ἀθηναῖος ἀποτείνεται καὶ γράφει Σόλων· εἰς γὰρ γλῶσσαν ὁρᾶτε καὶ εἰς ἔπη αἱμύλου ἀνδρός·
Β γοὺς μὴ ἐπαρδεῦσαι, μηδὲ λαμβάνειν ὕδωρ παρ' ἑτέ- ρων, ἐὰν μὴ πρότερον όρύξαντες παρ' αὐτῶν ἄχρι τῆς παρθενίου (27) καλουμένης, ἄνυδρον εὕρωσι τὴν γῆν. Απορίᾳ γὰρ ἐπαρκεῖν οὐ δίκαιον (28)· ἀργίαν δὲ ἐφοδιάζειν οὐ καλόν· εἰ καὶ φορτίον συνεπιτιθέναι μὲν εύλογον, συγκαθαιρείν (29) δὲ οὐ προσήκειν ὁ Πυθαγόρας έλεγεν. Συνεξάπτει δὲ ἡ Γραφὴ τὸ ζώ πυρον τῆς ψυχῆς, καὶ συντείνει τὸ οἰκεῖον ὄμμα πρὸς θεωρίαν, τάχα μέν τι καὶ ἐντιθεῖσα, οἷον ὁ ἐγχει τρίζων γεωργός, τὸ δὲ ἐνυπάρχον ἀνακινοῦσα. « Πολ- λοὶ γὰρ ἐν ἡμῖν (30), κατὰ τὸν θεῖον Απόστολον, ἀσθενεῖς καὶ ἄῤῥωστοι· καὶ κοιμῶνται ἱκανοί. Εἰ δὲ ἑαυτοὺς διεκρίνομεν, οὐκ ἂν ἐκρινόμεθα. » Ηδη δὲ ἡ Γραφή (31) εἰς ἐπίδειξιν τετεχνασμένη ήδε ἡ πραγ- ματεία· ἀλλά μοι ὑπομνήματα εἰς γῆρας θησαυρί- ζεται λήθης φάρμακον (32), εἴδωλον ἀτεχνῶς καὶ σκιογραφία (33) τῶν ἐναργῶν καὶ ἐμψύχων ἐκείνων, ὧν κατηξιώθην ἐπακοῦσαι, λόγων τε καὶ ἀνδρῶν μακαρίων καὶ τῷ ὄντι ἀξιολόγων. Τούτων ὁ μὲν ἐπὶ τῆς Ἑλλάδος ὁ Ἰωνικός, οἱ δὲ (34) ἐπὶ τῆς μεγάλης Ελλάδος· τῆς κοίλης (35) θάτερος (56) αὐτῶν Συρίας τύποις ξύμφυτος ἐκ γῆς τὰ ἐκ Διός ιόντα αποστέγειν νάματα, καὶ ἐλλείπει τῶν ἀναγκαίων πομάτων, όρυτα τέτω μὲν ἐν τῷ αὐτοῦ χωρίῳ μέχρι τῆς κεραμίτιδος γῆς· ἐὰν δὲ ἐν τούτῳ τῷ βάθει μηδαμῶς ὕδατι προσ τυγχάνῃ, παρὰ τῶν γειτόνων ὑδρευέσθω μέχρι τοῦ ἀναγκαίου τόματος ἑκάστοις τῶν οἰκετῶν. « κεραμίτιδος γῆς. παρθενίου γῆς. παρθενία γῆ, γαίης παρθενίης, απορία γὰρ μὴ ἐπαρχεῖν, οὐ δίκαιον. ἀπορίᾳ γὰρ ἐπαρχεῖν, δίκαιον. • Νόμον ἔγραψε, ὅπου μὲν ἔστι δημόσιον φρέαρ ἐντὸς ἱππικοῦ, χρῇ- σθαι τούτῳ· (τὸ δ' ἱππικὸν διάστημα τεσσάρων ἦν σταδίων)· ὅπου δὲ πλεῖον ἀπεῖχε, ζητεῖν ὕδωρ ἴδιον. Ἐὰν δὲ ὀρύξαντες ὀργυιῶν δέκα βάθος, παρ' ἑαυτοῖς μὴ εὕρωσι, τότε λαμβάνειν παρὰ τοῦ γείτονος, ἐξά- χουν ὑδρίαν δὶς ἑκάστης ἡμέρας ἀναπληροῦντας. Απορίᾳ γὰρ ᾤετο δεῖν βοηθεῖν, οὐκ ἀργίαν ἐφοδιά ζειν. « Εἰ καὶ φορτίον συνεπιτιθέναι μὲν εὔλογον, συγκαθαιρεῖν δὲ οὐ προσήκειν ὁ Πυθαγόρας ἔλεγεν. συγκαθαιρεῖν Μηδενὸς ἀφαιρεῖν βάρος, συνεπιτιθέ- ναι δέ. Μὴ ἀποτι- θέναι, ἀλλὰ συνεπιτιθέναι, συμπράττειν τῇ ζωῇ, οὐκ ἀντιπράττειν. μὴ συγκαθαιρεῖν, μηδὲ συνεπιτιθέναι· ἤδη δὲ οὐ γραφή. Θησαυρίζεται· λήθης φάρμακον ἢ δόλου ἀτεχνῶς. ε: δωλον, ή δόλον ἢ δόλου, ὁ δέ, STROMATUM LIB. I. mercedem, ipsam vitæ rationem. Non ingredietur aulem, inquit, in sancta merces meretricis 4, Porro aulem prohibitum est offerre altari pretium canis. Cui autem mala educatione et doctrina ob- tusus est animæ oculus, vadat ad propriam lucem. ad veritatem, quæ in scriptis ea quæ non sunt scri- pla, indicat: • Qui sititis, ite ad aquam, o dicit Isaias b. Et : « Bibite aquam de vasis vestris, mo- net Salomon c. In Legibus itaque Plato, qui est ex Hebræis philosophus, jubet agricolas non irrigare, neque aquam ab aliis sumere, nisi cum prius apud se foderint usque ad terram, quæ virginalis dici- tur, terram aridam et aquæ expertem invenerint. Inopiæ enim non succurrere, injustum est ; socor- diam autem alere, minime est honestum : etiamsi onus quidem simul imponere rationi esse consen- taneum, simul autem portare non convenire dice- bat Pythagoras. Simul autem accendit Scriptura igniculum animæ, et convenienter oculum dirigit ad contemplationem, fortasse quidem etiam aliquid Α'gratis acceperit, dat gratis, Balis magnam recipici:s a Deut. xx111, 2. b Isa. Lv, 1. © Prov. v, 15. Quod si aquæ inopia solo insita in locis aliquibus aquas ab Jove prodeuntes non retinet, cum necessitate quis- piam opprimatur, in agro suo ad cretam usque ef- fodiat; el si hac in profunditate aquæ nihil invene- rit, tantum a vicinis mutuetur, quantum familiæ suæ necessitas postulat. tio libelli, quo monet non esse pecuniam mutuo accipiendam, At hic Clemens legit, Apud Nicandrum exponitur Samia terra, ubi jubet accipere drachmas in Alexipharmacis. Col- LECT. inopiæ succurrere, injustum est. Quod cum tole- rari non posse videret Hervetus, sic vertit, dupli- cata negativa particula: Inopiæ enim non succur- rere, injustuni est; ac si legisset, Malim, Inopiæ enim succurrere, justum est;, elisa negativa particula, quæ ex seq. membro irre- psisse videtur. Quam emendationem firmant, quæ in Solone refert Plutarchus p. : Legem scripsit Solon, ubi puteus publicus intra hippicum esset, eo uti ut esset jus (hippicum erat quatuor stadiorum spatium), ut privatam aquam investigaret, ubi majus erat intervallum. Quod si fossa decem passus in altum depressa, aquam in suo non invenissent; tunc ut sumerent a vicino, et sex congiorum hydriam bis die implerent. Inopia enim subveniendum, non alendam existimabat ignaviam.> Scilicet Platonicæ legis rationem a Solone petiit Clemens. c " D . bium commentarium scribens G. Hervetus, dum vertit : • Simul autem deponere, tametsi enim Græce non legitur apud Clementem, ut effert ipse, eaden tamen sententia est; sic enim habet : Quo loco confir- matur eorum sententía, qui hoc proverbium ita efferendum Græce putant, non ut existimavit Eras- mus, qui putavit significare ( simul tollere., Sic apud Plutarchum leginius lib. vi, c. 7. Symp. : « L. Gyraldus in libello De symib. Pythag. mo- net D. Hieronymun vertere : « Oneratis superimpo- nendum onus, deponentibus non connitendum; » Olympiodorum in Phædonem Platonis : hoc est, Suidam tamen ita legere, at Cyrillum : Non oportet cooperari cuipiam ad ignaviam, sed ad virtutem. » COLLECT. SYLBURG. Porro Eusebius hæc Clementis verba in suæ ecclesiastica Historiæ lib. v, cap. 11, transtulit, e quo scribendum gimus. Olim scriptum fuit : Quin etiam H. et C. pro vel placuisse refert Syl- Durgius. ut in caeteris membris. Innuitur autem iis ver bis Pythagoras. SYLBURG. Hanc emendationem fir- mat Eusebius. Eusebium hæc aduolat : « Ex duobus viris a Cle mente memoratis, male interpretes hoc loco qua- tuor fecerunt. Duos enim sacrarum litterarum do- ctores a se auditos memorat Clemens: alterum in Achaia, qui lonicus dicebatur; alterum vero in Italia : et horum quidem alterum e Calesyria oriun- dum fuisse; alterum autem Ægyptium. Præter hos duos alios quoque in Orientis partibus abs se audi- tos esse subjungit : alterum Assyrium genere, quem Tatianum (27) Παρθενίου. Legitur et apud Plutarchum ini- (28) Απορία γὰρ ἐπαρκεῖν, οὐ δίκαιον. « Nam (29) Συγκαθαιρεῖν. Rectius intellexit hoc prover- (50) Ἡμῖν. Υμῖν, 1 Cor. Mox εἰ γὰρ ἐαυτ. Ibid. (31) Ἤδη δὲ ἡ γραφή. Οὐ δὲ ἡ γραφή, H. et C. (32) Θησαυρίζεται λήθ. φάρ. Sic ex Eusebio le (35) Σκιογραφία. Σκιαγραφία, Euseb. (34) Οι δέ. Pro plur. οἱ δέ, rectius forte singul. (35) Τῆς κοίλης. Valesius ad hac verba apud (56) Θάτερος. "Ατερος, Euseb.
PG 8:713ὑμῶν δὲ εἷς ⟨μὲν⟩ ἕκαστος ἀλώπεκος ἴχνεσι βαίνει, σύμπασι⟨ν⟩ δὲ ὑμῖν χαῦνος ἔνεστι νόος. τοῦτό που αἰνίσσεται ἡ σωτήριος ἐκείνη φωνή· «αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσιν, ὁ δὲ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ·» μόνῳ γάρ, οἶμαι, τῷ πιστεύοντι, διακεκριμένῳ τέλεον τῶν ἄλλων τῶν πρὸς τῆς γραφῆς θηρίων εἰρημένων, ἐπαναπαύεται τὸ κεφάλαιον τῶν ὄντων, ὁ χρηστὸς καὶ ἥμερος λόγος, «ὁ δρασσόμενος τοὺς σοφοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν· κύριος γὰρ μόνος γινώσκει τοὺς διαλογισμοὺς τῶν σοφῶν, ὅτι εἰσὶ μάταιοι,» σοφοὺς δή που τοὺς σοφιστὰς τοὺς περὶ τὰς λέξεις καὶ τὰς τέχνας περιττοὺς καλούσης τῆς γραφῆς. ὅθεν οἱ Ἕλληνες καὶ αὐτοὶ τοὺς περὶ ὁτιοῦν πολυπράγμονας σοφοὺς ἅμα καὶ σοφιστὰς παρωνύμως κεκλήκασι. Κρατῖνος γοῦν ἐν τοῖς Ἀρχιλόχοις ποιητὰς καταλέξας ἔφη· οἷον σοφιστῶν σμῆνος ἀνεδιφήσατε. Ἰοφῶν τε ὁμοίως ⟨ὡς⟩ ὁ κωμικὸς ἐν Αὐλῳδοῖς σατύροις ἐπὶ ῥαψῳδῶν καὶ ἄλλων τινῶν λέγει· καὶ γὰρ εἰσελήλυθεν πολλῶν σοφιστῶν ὄχλος ἐξηρτυμένος. ἐπὶ τούτων καὶ τῶν παραπλησίων ὅσοι τοὺς κενοὺς μεμελετήκασι λόγους ἡ θεία γραφὴ παγκάλως λέγει·
PG 8:715«ἀπολῶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν, καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσω.» Ὅμηρος δὲ καὶ τέκτονα σοφὸν καλεῖ καὶ περὶ τοῦ Μαργίτου, εἰ δὴ αὐτοῦ, ὧδέ πως γράφει· τὸν δ’ οὔτ’ ἂρ σκαπτῆρα θεοὶ θέσαν οὔτ’ ἀροτῆρα, οὔτ’ ἄλλως τι σοφόν, πάσης δ’ ἡμάρτανε τέχνης. Ἡσίοδος γὰρ τὸν κιθαριστὴν Λίνον «παντοίας σοφίας δεδαηκότα» εἰπὼν καὶ ναύτην οὐκ ὀκνεῖ λέγειν σοφόν, «οὔτε τι ναυτιλίης σεσοφισμένον» γράφων. Δανιὴλ δὲ ὁ προφήτης «τὸ μυστήριον» φησὶν «ὃ ὁ βασιλεὺς ἐρωτᾷ, οὐκ ἔστι σοφῶν, μάγων, ἐπαοιδῶν, Γαζαρηνῶν δύναμις τοῦ ἀναγγεῖλαι τῷ βασιλεῖ, ἀλλ’ ἔστι θεὸς ἐν οὐρανῷ ἀποκαλύπτων.» καὶ δὴ τοὺς Βαβυλῶνος σοφοὺς προσαγορεύει. ὅτι δὲ σοφίαν ὁμωνύμως καλεῖ ἡ γραφὴ πάσαν τὴν κοσμικὴν εἴτε ἐπιστήμην εἴτε τέχνην, πολλαὶ δέ εἰσιν αἱ κατ’ ἐπισύνθεσιν ἀνθρωπίνῳ λογισμῷ ἐπινενοημέναι, καὶ ὡς θεόθεν ἡ τεχνικὴ καὶ ἡ σοφὴ ἐπίνοια, σαφὲς ἔσται παραθεμένοις τήνδε τὴν λέξιν· «καὶ ἐλάλησεν κύριος πρὸς Μωυσῆν λέγων· ἰδοὺ ἀνακέκληκα τὸν Βεσελεὴλ τὸν τοῦ Οὐρί, τὸν Ὤρ, τῆς φυλῆς Ἰούδα, καὶ ἐνέπλησᾳ αὐτὸν πνεῦμα θεῖον σοφίας καὶ συνέσεως καὶ ἐπιστήμης ἐν παντὶ ἔργῳ, διανοεῖσθαι καὶ ἀρχιτεκτονῆσαι.
καὶ ταύτης ὁ μὲν τῆς (37) τῶν ᾿Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν Παλαιστίνῃ Ἑβραῖος ἀνέκαθεν. Ὑστάτῳ (38) δὲ πε ριτυχών (δυνάμει δὲ οὗτος πρῶτος ἦν), ανεπαυσάμην ἐν Αἰγύπτῳ θηράσας λεληθότα. Σικελικὴ τῷ ὄντι ἡ μέλιττα· προφητικοῦ τε καὶ ἀποστολικοῦ λειμώνος τὰ ἄνθη δρεπόμενος, ἀκήρατόν τι γνώσεως χρήμα ταῖς τῶν ἀκροωμένων ενεγέννησε ψυχαῖς (59). Αλλ οἱ μὲν τὴν ἀληθῆ τῆς μακαρίας σώζοντες διδασκα λίας παράδοσιν, εὐθὺς ἀπὸ Πέτρου (40) τε (41) καὶ Ἰακώβου, Ἰωάννου τε καὶ Παύλου, τῶν ἁγίων ἀποστά λων, παῖς παρὰ πατρὸς ἐκδεχόμενος (ὀλίγοι δὲ οἱ πα τράσιν ὅμοιοι), ἧκον δὴ σὺν Θεῷ καὶ εἰς ἡμᾶς τὰ προ γονικὰ ἐκεῖνα καὶ ἀποστολικὰ καταθησόμενοι σπέρ ματα (42)· καὶ εὖ οἶδ' ὅτι ἀγαλλιάσονται οὐχὶ τῇ ἐκε Α ἦν· ὁ δὲ ἀπ' Αἰγύπτου ἄλλοι δὲ ἀνὰ τὴν ἀνατολήν· Β φράσει ήσθέντες λέγω τῇδε, μόνῃ δὲ τῇ κατὰ τὴν Ἐκ τῶν Θεοδότου Ανατολικῆς δια δασκαλίας. Ἀνατολικὴν διδασκαλίαν. τῇ Παλ. δυνάμει δ' ἄρα πρωτ. δυνάμει δὲ οὗτος πρώτ. Ὁ μὲν τῆς τῶν 'Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν Παλαιστίνῃ Ἑβραῖος ἀνέκαθεν. Υστάτῳ δὲ πε ριτ. δυνάμει πρῶτον ὺς δὴ καὶ ὀνομαστὶ ἐν αἷς συνέταξεν Ὑποτυπώσεων ὡς ἂν διδασκάλου τοῦ Πανταίνου μέμνηται. Τοῦτον δὲ αὐτὸν καὶ τῶν Στρωματέων ἐν πρώτῳ συγγράμ- ματι αινίττεσθαί μοι δοκεῖ, ὅτε τοὺς ἐμφανεστέρους ἧς κατείληφεν ἀποστολικῆς διαδοχῆς ἐπισημαινόμε νος, ταῦτά φησιν « τὸν ὕστατον, υποσημείωσιν τηρήσει. Ποθούσης γὰρ, οἶμαι, ψυχῆς την μακαρίαν παράδοσιν ἀδιάδραστον φυλάττειν, ἡ τοιάδε ὑποτύπωσις· ο Ανδρὸς (45) δὲ φιλοῦντος σα • Σικελικὴ τῷ ὄντι ἡ μέλιττα, Ὁ δ' αὐτὸς (Κλήμης) ἐν ἑβδόμῳ τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως (Υποτυπώσεων) ἔτι καὶ ταῦτα περὶ αὐτοῦ (Ἰακώβου) φησίν· Ἰακώβῳ, καὶ Ἰωάννη, καὶ Πέτρῳ μετὰ τὴν ἀνάστασιν παρέδωκε τὴν γνῶσιν ο Κύριος· οὗτοι τοῖς λοιποῖς ἀποστόλοις παρέδωκαν οἱ δὲ λοιποὶ ἀπόστολοι τοῖς ἑβδομήκοντα. « ἐκδεξάμενος ἐκδεχόμενος, παιδός· ἀνδρός CLEMENTIS ALEXANDRINI immittens, ut is qui inserit agricola, id autem quod inest excitans. Multi enim in nobis, ex divini Apostoli sententia, sunt infirmi et imbecilli, et dormiunt multi. Si autem nos ipsos dijudicaremus, I non judicaremur. " » Non est autem hoc opus scri- ptura artificiose comparata ad ostentationem, sed mihi ad senectutem reconduntur monimenta, obli- vionis medicamentum, vere imago et adumbratio evidentium et animatarum illarum orationum, quas dignus habitus sum qui audirem, et virorum beato- rum, quique revera erant maximi pretii et æstima- tionis. Eorum unus quidem iu Græcia, Ionicus, alius vero in magna Græcia; quorum alter erat ex Caelesyria, alter ex Ægypto oriundus. Alii autem ex Oriente, et ejus alter quidein Assyrius, alter vero in Palestina Hebræus ex alto ducta origine. Cum autem in ultimum incidissem, erat autem hie primus potestate, conquievi, cum ipsum in Ægypto latentem indagassem. Sicula revera apis, prophetici . P. ED. POTTER, ED. PARIS. Tatianum esse suspicor; alterum Hebræum ex Pa- lastina, quem Theophilum esse, Cæsariensen epi- scopum, credidit Baronius ad annum Christi 185. Assyrium vero illum idem Baronius Bardesanem esse opinatur. Ego vero Hebræum ex Palæstina oriundum, potius Theodotum esse crediderim : id ex eo conjicio, quod Epitome Hypotyposeon Clemen- tis inscribitur : Clenens enim ea quæ a magistris in Oriente didicerat, vocal Theophilum vero Cæsariensem bic à Clemente non designari, duo mihi argumenta persuadent. Primum quod Theophilus æqualis fuit Clementis: floruit euim temporibus Victoris papæ, ut ex Eusebio di- scimus. Deinde, Theophilumn hunc Hebræum, aut, quod idem est, Judaeum fuisse, nemo veterum dixit. vero quod spectat Bardesanein, neque hic intelligi a Clemente potest: non enim Assyrius fuit Bardesanes, sed Osdroenus; oriundus Edessa, quæ caput est Osdroenæ. Euseb. elegantius : ut eliam pro Porro hujusce loci prava distinctio cum Hervetum, tum etiam P. Halloixium fefellit: nec enim statos ille Clementis magister Hebræus erat; verum hoc modo hæc verba distingui debent : Quod iam in versione Latina expressum est. C tunc temporis scholæ catechetica in Alexandria præ-D luit, et Clementem e philosophorum scholis adve- nam Christiana doctrina imbuit : unde eum vocat. Eusebius loco superius memorato : Qui etiam in Institutionum li- bris a se conscriptis Pantænum præceptorem suum diserte nominat. Sed et in primo Stromateon libro eundem ipsum designare mihi videtur, ubi præ- stantissimos quosque apostolicæ doctrinæ succes- sores, a quibus institutus fuerat, recenset bis ver- bis, etc. Hæc Clementis verba recitat etiam An- dradius Orthodox. explicat. lib. it, p. 29, ubi per Papiam intelligit. Porro Justinus M. initio Dialogi cum Tryphone, perinde ac Clemens, refert se ab uno magistro ad alium subinde transtisse, a Cor. II, 31, 32. Stoico ad Peripateticum, ab hoc ad Pythagoreum, . ab illo ad Platonicum, ab eo ad Christianum, cui · tandem, inventa, quam quæsiverat, veritate, ac- quievit. terisse videtur Eusebius, ut ad suum institutum minus necessaria. Verumtamen hæc ad eum adnotat Valesius : : Hæc Clementis verba omittere non der buit Eusebius. Ex his enim colligi videtur, Panta- num ex Sicilia oriundum fuisse. Annon id apte innuunt hæc Clementis verba ? etc. Cum enim præcedentibus verbis Cle mens Pantænum designet, ut testatur Eusebius, bæc quoque ad eumdem Pantænum referantur, necesse est. Siculam igitur apem eum nominat Clemens, eo quod e Sicilia esset oriundus. Cur enim Siculam potius apem vocaret quam Atticam? P. Halloixius in Vita Pantani, ait illum fuisse genere Hebræum, idque ex Clementis verbis colligit. Verum Clemens plane contrarium innuit. Nam Hebræum quidem illum ait a se auditum esse in Oriente, Pantænum vero in Egypto. » Joannis et Pauli mentionem fecerit auctor, reliquis apostolis præteritis. Respondeo id eum-fecisse quod crediderit Christum his solis arcanorum scientiam præbuisse, ac tribus quidem primis ante ascensio- nein, postea vero Paulo, qui se affirmat in Epistolis ad Corinthios et Galatas ab ipso Christo, non vero a quoquam homine, omnia Christianæ religionis mysteria edoctum fuisse, et reliquis quibusvis apo- molis æqualem esse. Eusebius ecclesiastica Histo riæ lib. ni, c. : ldem Cle- mens in septimo Institutionum libro hæc de Jacobo ait : c Jacobo, inquit, Justo, Joanni et Petro Domi- mus post resurrectionem scientiæ donum impertiit; quod illi cæteris apostolis, hi vero LXX discipulis tradiderunt. › pro ibid.; utrumque, ut videtur, rectius. sed cum Biblia quoque agna caut, `Proverb. xxix, non videtur quærenda mutatio. 8×1.B. (37) Ὁ μὲν τ. Ὁ μέν τις τῆς Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν (38) Υστάτῳ. Videtur Pantænum intelligere, qui (39) Σικελική... ενεγέννησε ψυχαῖς. Hæc præ (40) Πέτρου. Quæri possit cur Petri, Jacobi, (41) Té. Hæc particula ab Eusebio abest. Mox (42) Καταθ. σπέρματα. lactenus Eusebius. (43) 'Ανδρός. Η. cum Herveto interprete legit
PG 8:717ἐργάζεσθαι τὸ χρυσίον καὶ τὸ ἀργύριον καὶ τὸν χαλκόν, καὶ τὴν ὑάκινθον καὶ τὴν πορφύραν καὶ τὸ κόκκινον, καὶ τὰ λιθουργικὰ καὶ τεκτονικὴν τῶν ξύλων, ἐργάζεσθαι [ἕως] κατὰ πάντα τὰ ἔργα.» ἔπειτα ἐπιφέρει καθολικὸν δὴ λόγον· «καὶ παντὶ τῷ συνετῷ καρδίᾳ δέδωκα σύνεσιν,» τουτέστιν τῷ οἵῳ τε ἐπιδέξασθαι πόνῳ καὶ συνασκήσει. πάλιν τε αὖ διαρρήδην ἐξ ὀνόματος κυρίου γέγραπται· «καὶ σὺ λάλησον πᾶσι τοῖς σοφοῖς τῇ διανοίᾳ, οὓς ἐνέπλησα πνεῦμα αἰσθήσεως·» ἔχουσι μέν τι οἰκεῖον φύσεως ἰδίωμα οἱ «σοφοὶ τῇ διανοίᾳ,» λαμβάνουσι δὲ «πνεῦμα αἰσθήσεως» παρὰ τῆς κυριωτάτης σοφίας διττόν, ἐπιτηδείους σφᾶς αὐτοὺς παραστήσαντες. οἱ μὲν γὰρ τὰς βαναύσους μετιόντες τέχνας τοῦ περὶ τὰς αἰσθήσεις ἀπολαύουσι περιττοῦ, ἀκοῆς μὲν ὁ κοινῶς λεγόμενος μουσικός, ἁφῆς δὲ ὁ πλαστικός. καὶ φωνῆς ὁ ᾠδικός, ὀσφρήσεως ὁ μυρεψικός, ὄψεως ὁ τῶν ἐν ταῖς σφραγῖσιν ἐντυπωμάτων τορευτικός. οἱ δὲ ἀμφὶ τὴν παιδείαν διατρίβοντες τὴν συναίσθησιν χορηγοῦνται, καθ’ ἣν τῶν μέτρων οἱ ποιηταὶ καὶ τῆς λέξεως οἱ σοφισταὶ καὶ τῶν συλλογισμῶν οἱ διαλεκτικοὶ καὶ οἱ φιλόσοφοι τῆς κατ’ αὐτοὺς θεωρίας ἀντιλαμβάνονται.
καὶ ταύτης ὁ μὲν τῆς (37) τῶν ᾿Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν Παλαιστίνῃ Ἑβραῖος ἀνέκαθεν. Ὑστάτῳ (38) δὲ πε ριτυχών (δυνάμει δὲ οὗτος πρῶτος ἦν), ανεπαυσάμην ἐν Αἰγύπτῳ θηράσας λεληθότα. Σικελικὴ τῷ ὄντι ἡ μέλιττα· προφητικοῦ τε καὶ ἀποστολικοῦ λειμώνος τὰ ἄνθη δρεπόμενος, ἀκήρατόν τι γνώσεως χρήμα ταῖς τῶν ἀκροωμένων ενεγέννησε ψυχαῖς (59). Αλλ οἱ μὲν τὴν ἀληθῆ τῆς μακαρίας σώζοντες διδασκα λίας παράδοσιν, εὐθὺς ἀπὸ Πέτρου (40) τε (41) καὶ Ἰακώβου, Ἰωάννου τε καὶ Παύλου, τῶν ἁγίων ἀποστά λων, παῖς παρὰ πατρὸς ἐκδεχόμενος (ὀλίγοι δὲ οἱ πα τράσιν ὅμοιοι), ἧκον δὴ σὺν Θεῷ καὶ εἰς ἡμᾶς τὰ προ γονικὰ ἐκεῖνα καὶ ἀποστολικὰ καταθησόμενοι σπέρ ματα (42)· καὶ εὖ οἶδ' ὅτι ἀγαλλιάσονται οὐχὶ τῇ ἐκε Α ἦν· ὁ δὲ ἀπ' Αἰγύπτου ἄλλοι δὲ ἀνὰ τὴν ἀνατολήν· Β φράσει ήσθέντες λέγω τῇδε, μόνῃ δὲ τῇ κατὰ τὴν Ἐκ τῶν Θεοδότου Ανατολικῆς δια δασκαλίας. Ἀνατολικὴν διδασκαλίαν. τῇ Παλ. δυνάμει δ' ἄρα πρωτ. δυνάμει δὲ οὗτος πρώτ. Ὁ μὲν τῆς τῶν 'Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν Παλαιστίνῃ Ἑβραῖος ἀνέκαθεν. Υστάτῳ δὲ πε ριτ. δυνάμει πρῶτον ὺς δὴ καὶ ὀνομαστὶ ἐν αἷς συνέταξεν Ὑποτυπώσεων ὡς ἂν διδασκάλου τοῦ Πανταίνου μέμνηται. Τοῦτον δὲ αὐτὸν καὶ τῶν Στρωματέων ἐν πρώτῳ συγγράμ- ματι αινίττεσθαί μοι δοκεῖ, ὅτε τοὺς ἐμφανεστέρους ἧς κατείληφεν ἀποστολικῆς διαδοχῆς ἐπισημαινόμε νος, ταῦτά φησιν « τὸν ὕστατον, υποσημείωσιν τηρήσει. Ποθούσης γὰρ, οἶμαι, ψυχῆς την μακαρίαν παράδοσιν ἀδιάδραστον φυλάττειν, ἡ τοιάδε ὑποτύπωσις· ο Ανδρὸς (45) δὲ φιλοῦντος σα • Σικελικὴ τῷ ὄντι ἡ μέλιττα, Ὁ δ' αὐτὸς (Κλήμης) ἐν ἑβδόμῳ τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως (Υποτυπώσεων) ἔτι καὶ ταῦτα περὶ αὐτοῦ (Ἰακώβου) φησίν· Ἰακώβῳ, καὶ Ἰωάννη, καὶ Πέτρῳ μετὰ τὴν ἀνάστασιν παρέδωκε τὴν γνῶσιν ο Κύριος· οὗτοι τοῖς λοιποῖς ἀποστόλοις παρέδωκαν οἱ δὲ λοιποὶ ἀπόστολοι τοῖς ἑβδομήκοντα. « ἐκδεξάμενος ἐκδεχόμενος, παιδός· ἀνδρός CLEMENTIS ALEXANDRINI immittens, ut is qui inserit agricola, id autem quod inest excitans. Multi enim in nobis, ex divini Apostoli sententia, sunt infirmi et imbecilli, et dormiunt multi. Si autem nos ipsos dijudicaremus, I non judicaremur. " » Non est autem hoc opus scri- ptura artificiose comparata ad ostentationem, sed mihi ad senectutem reconduntur monimenta, obli- vionis medicamentum, vere imago et adumbratio evidentium et animatarum illarum orationum, quas dignus habitus sum qui audirem, et virorum beato- rum, quique revera erant maximi pretii et æstima- tionis. Eorum unus quidem iu Græcia, Ionicus, alius vero in magna Græcia; quorum alter erat ex Caelesyria, alter ex Ægypto oriundus. Alii autem ex Oriente, et ejus alter quidein Assyrius, alter vero in Palestina Hebræus ex alto ducta origine. Cum autem in ultimum incidissem, erat autem hie primus potestate, conquievi, cum ipsum in Ægypto latentem indagassem. Sicula revera apis, prophetici . P. ED. POTTER, ED. PARIS. Tatianum esse suspicor; alterum Hebræum ex Pa- lastina, quem Theophilum esse, Cæsariensen epi- scopum, credidit Baronius ad annum Christi 185. Assyrium vero illum idem Baronius Bardesanem esse opinatur. Ego vero Hebræum ex Palæstina oriundum, potius Theodotum esse crediderim : id ex eo conjicio, quod Epitome Hypotyposeon Clemen- tis inscribitur : Clenens enim ea quæ a magistris in Oriente didicerat, vocal Theophilum vero Cæsariensem bic à Clemente non designari, duo mihi argumenta persuadent. Primum quod Theophilus æqualis fuit Clementis: floruit euim temporibus Victoris papæ, ut ex Eusebio di- scimus. Deinde, Theophilumn hunc Hebræum, aut, quod idem est, Judaeum fuisse, nemo veterum dixit. vero quod spectat Bardesanein, neque hic intelligi a Clemente potest: non enim Assyrius fuit Bardesanes, sed Osdroenus; oriundus Edessa, quæ caput est Osdroenæ. Euseb. elegantius : ut eliam pro Porro hujusce loci prava distinctio cum Hervetum, tum etiam P. Halloixium fefellit: nec enim statos ille Clementis magister Hebræus erat; verum hoc modo hæc verba distingui debent : Quod iam in versione Latina expressum est. C tunc temporis scholæ catechetica in Alexandria præ-D luit, et Clementem e philosophorum scholis adve- nam Christiana doctrina imbuit : unde eum vocat. Eusebius loco superius memorato : Qui etiam in Institutionum li- bris a se conscriptis Pantænum præceptorem suum diserte nominat. Sed et in primo Stromateon libro eundem ipsum designare mihi videtur, ubi præ- stantissimos quosque apostolicæ doctrinæ succes- sores, a quibus institutus fuerat, recenset bis ver- bis, etc. Hæc Clementis verba recitat etiam An- dradius Orthodox. explicat. lib. it, p. 29, ubi per Papiam intelligit. Porro Justinus M. initio Dialogi cum Tryphone, perinde ac Clemens, refert se ab uno magistro ad alium subinde transtisse, a Cor. II, 31, 32. Stoico ad Peripateticum, ab hoc ad Pythagoreum, . ab illo ad Platonicum, ab eo ad Christianum, cui · tandem, inventa, quam quæsiverat, veritate, ac- quievit. terisse videtur Eusebius, ut ad suum institutum minus necessaria. Verumtamen hæc ad eum adnotat Valesius : : Hæc Clementis verba omittere non der buit Eusebius. Ex his enim colligi videtur, Panta- num ex Sicilia oriundum fuisse. Annon id apte innuunt hæc Clementis verba ? etc. Cum enim præcedentibus verbis Cle mens Pantænum designet, ut testatur Eusebius, bæc quoque ad eumdem Pantænum referantur, necesse est. Siculam igitur apem eum nominat Clemens, eo quod e Sicilia esset oriundus. Cur enim Siculam potius apem vocaret quam Atticam? P. Halloixius in Vita Pantani, ait illum fuisse genere Hebræum, idque ex Clementis verbis colligit. Verum Clemens plane contrarium innuit. Nam Hebræum quidem illum ait a se auditum esse in Oriente, Pantænum vero in Egypto. » Joannis et Pauli mentionem fecerit auctor, reliquis apostolis præteritis. Respondeo id eum-fecisse quod crediderit Christum his solis arcanorum scientiam præbuisse, ac tribus quidem primis ante ascensio- nein, postea vero Paulo, qui se affirmat in Epistolis ad Corinthios et Galatas ab ipso Christo, non vero a quoquam homine, omnia Christianæ religionis mysteria edoctum fuisse, et reliquis quibusvis apo- molis æqualem esse. Eusebius ecclesiastica Histo riæ lib. ni, c. : ldem Cle- mens in septimo Institutionum libro hæc de Jacobo ait : c Jacobo, inquit, Justo, Joanni et Petro Domi- mus post resurrectionem scientiæ donum impertiit; quod illi cæteris apostolis, hi vero LXX discipulis tradiderunt. › pro ibid.; utrumque, ut videtur, rectius. sed cum Biblia quoque agna caut, `Proverb. xxix, non videtur quærenda mutatio. 8×1.B. (37) Ὁ μὲν τ. Ὁ μέν τις τῆς Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν (38) Υστάτῳ. Videtur Pantænum intelligere, qui (39) Σικελική... ενεγέννησε ψυχαῖς. Hæc præ (40) Πέτρου. Quæri possit cur Petri, Jacobi, (41) Té. Hæc particula ab Eusebio abest. Mox (42) Καταθ. σπέρματα. lactenus Eusebius. (43) 'Ανδρός. Η. cum Herveto interprete legit
εὑρετικὸν γὰρ καὶ ἐπινοητικὸν ἡ συναίσθησις ἐπιβάλλειν πιθανῶς ἀναπείθουσα, συναύξει δὲ τὴν ἐπιβολὴν ἡ εἰς ἐπιστήμην συνάσκησις. εἰκότως τοίνυν ὁ ἀπόστολος «πολυποίκιλον» εἴρηκεν τὴν σοφίαν τοῦ θεοῦ, «πολυμερῶς καὶ πολυτρόπως,» διὰ τέχνης, διὰ ἐπιστήμης, διὰ πίστεως, διὰ προφητείας, τὴν ἑαυτῆς ἐνδεικνυμένην δύναμιν εἰς τὴν ἡμετέραν εὐεργεσίαν, ὅτι «πᾶσα σοφία παρὰ κυρίου καὶ μετ’ αὐτοῦ ἐστιν εἰς τὸν αἰῶνα,» ᾗ φησιν ἡ τοῦ Ἰησοῦ σοφία. «ἐὰν γὰρ τὴν φρόνησιν τήν τε αἴσθησιν ἐπικαλέσῃ μεγάλῃ τῇ φωνῇ καὶ ζητήσῃς αὐτὴν ὥσπερ ἀργορίου θησαυροὺς καὶ προθύμως ἐξιχνιάσῃς, νοήσεις θεοσέβειαν καὶ αἴσθησιν θείαν εὑρήσεις,» πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῆς κατὰ φιλοσοφίαν αἰσθήσεως εἴρηκεν ὁ προφήτης, ἣν μεγαλοφυῶς καὶ μεγαλοπρεπῶς ἐξερευνᾶν διδάσκει εἰς τὴν ἐπὶ τὴν θεοσέβειαν προκοπήν. ἀντέθηκεν οὖν αὐτῇ τὴν ἐν θεοσεβείᾳ αἴσθησιν, τὴν γνῶσιν αἰνισσόμενος καὶ τάδε λέγων· «ὁ γὰρ θεὸς δίδωσι σοφίαν ἐκ τοῦ ἑαυτοῦ στόματος αἴσθησίν τε ἅμα καὶ φρόνησιν, καὶ θησαυρίζει δικαίοις βοήθειαν·» τοῖς γὰρ ὑπὸ φιλοσοφίας δεδικαιωμένοις βοήθεια θησαυρίζεται καὶ ἡ εἰς θεοσέβειαν συναίσθησις.
καὶ ταύτης ὁ μὲν τῆς (37) τῶν ᾿Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν Παλαιστίνῃ Ἑβραῖος ἀνέκαθεν. Ὑστάτῳ (38) δὲ πε ριτυχών (δυνάμει δὲ οὗτος πρῶτος ἦν), ανεπαυσάμην ἐν Αἰγύπτῳ θηράσας λεληθότα. Σικελικὴ τῷ ὄντι ἡ μέλιττα· προφητικοῦ τε καὶ ἀποστολικοῦ λειμώνος τὰ ἄνθη δρεπόμενος, ἀκήρατόν τι γνώσεως χρήμα ταῖς τῶν ἀκροωμένων ενεγέννησε ψυχαῖς (59). Αλλ οἱ μὲν τὴν ἀληθῆ τῆς μακαρίας σώζοντες διδασκα λίας παράδοσιν, εὐθὺς ἀπὸ Πέτρου (40) τε (41) καὶ Ἰακώβου, Ἰωάννου τε καὶ Παύλου, τῶν ἁγίων ἀποστά λων, παῖς παρὰ πατρὸς ἐκδεχόμενος (ὀλίγοι δὲ οἱ πα τράσιν ὅμοιοι), ἧκον δὴ σὺν Θεῷ καὶ εἰς ἡμᾶς τὰ προ γονικὰ ἐκεῖνα καὶ ἀποστολικὰ καταθησόμενοι σπέρ ματα (42)· καὶ εὖ οἶδ' ὅτι ἀγαλλιάσονται οὐχὶ τῇ ἐκε Α ἦν· ὁ δὲ ἀπ' Αἰγύπτου ἄλλοι δὲ ἀνὰ τὴν ἀνατολήν· Β φράσει ήσθέντες λέγω τῇδε, μόνῃ δὲ τῇ κατὰ τὴν Ἐκ τῶν Θεοδότου Ανατολικῆς δια δασκαλίας. Ἀνατολικὴν διδασκαλίαν. τῇ Παλ. δυνάμει δ' ἄρα πρωτ. δυνάμει δὲ οὗτος πρώτ. Ὁ μὲν τῆς τῶν 'Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν Παλαιστίνῃ Ἑβραῖος ἀνέκαθεν. Υστάτῳ δὲ πε ριτ. δυνάμει πρῶτον ὺς δὴ καὶ ὀνομαστὶ ἐν αἷς συνέταξεν Ὑποτυπώσεων ὡς ἂν διδασκάλου τοῦ Πανταίνου μέμνηται. Τοῦτον δὲ αὐτὸν καὶ τῶν Στρωματέων ἐν πρώτῳ συγγράμ- ματι αινίττεσθαί μοι δοκεῖ, ὅτε τοὺς ἐμφανεστέρους ἧς κατείληφεν ἀποστολικῆς διαδοχῆς ἐπισημαινόμε νος, ταῦτά φησιν « τὸν ὕστατον, υποσημείωσιν τηρήσει. Ποθούσης γὰρ, οἶμαι, ψυχῆς την μακαρίαν παράδοσιν ἀδιάδραστον φυλάττειν, ἡ τοιάδε ὑποτύπωσις· ο Ανδρὸς (45) δὲ φιλοῦντος σα • Σικελικὴ τῷ ὄντι ἡ μέλιττα, Ὁ δ' αὐτὸς (Κλήμης) ἐν ἑβδόμῳ τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως (Υποτυπώσεων) ἔτι καὶ ταῦτα περὶ αὐτοῦ (Ἰακώβου) φησίν· Ἰακώβῳ, καὶ Ἰωάννη, καὶ Πέτρῳ μετὰ τὴν ἀνάστασιν παρέδωκε τὴν γνῶσιν ο Κύριος· οὗτοι τοῖς λοιποῖς ἀποστόλοις παρέδωκαν οἱ δὲ λοιποὶ ἀπόστολοι τοῖς ἑβδομήκοντα. « ἐκδεξάμενος ἐκδεχόμενος, παιδός· ἀνδρός CLEMENTIS ALEXANDRINI immittens, ut is qui inserit agricola, id autem quod inest excitans. Multi enim in nobis, ex divini Apostoli sententia, sunt infirmi et imbecilli, et dormiunt multi. Si autem nos ipsos dijudicaremus, I non judicaremur. " » Non est autem hoc opus scri- ptura artificiose comparata ad ostentationem, sed mihi ad senectutem reconduntur monimenta, obli- vionis medicamentum, vere imago et adumbratio evidentium et animatarum illarum orationum, quas dignus habitus sum qui audirem, et virorum beato- rum, quique revera erant maximi pretii et æstima- tionis. Eorum unus quidem iu Græcia, Ionicus, alius vero in magna Græcia; quorum alter erat ex Caelesyria, alter ex Ægypto oriundus. Alii autem ex Oriente, et ejus alter quidein Assyrius, alter vero in Palestina Hebræus ex alto ducta origine. Cum autem in ultimum incidissem, erat autem hie primus potestate, conquievi, cum ipsum in Ægypto latentem indagassem. Sicula revera apis, prophetici . P. ED. POTTER, ED. PARIS. Tatianum esse suspicor; alterum Hebræum ex Pa- lastina, quem Theophilum esse, Cæsariensen epi- scopum, credidit Baronius ad annum Christi 185. Assyrium vero illum idem Baronius Bardesanem esse opinatur. Ego vero Hebræum ex Palæstina oriundum, potius Theodotum esse crediderim : id ex eo conjicio, quod Epitome Hypotyposeon Clemen- tis inscribitur : Clenens enim ea quæ a magistris in Oriente didicerat, vocal Theophilum vero Cæsariensem bic à Clemente non designari, duo mihi argumenta persuadent. Primum quod Theophilus æqualis fuit Clementis: floruit euim temporibus Victoris papæ, ut ex Eusebio di- scimus. Deinde, Theophilumn hunc Hebræum, aut, quod idem est, Judaeum fuisse, nemo veterum dixit. vero quod spectat Bardesanein, neque hic intelligi a Clemente potest: non enim Assyrius fuit Bardesanes, sed Osdroenus; oriundus Edessa, quæ caput est Osdroenæ. Euseb. elegantius : ut eliam pro Porro hujusce loci prava distinctio cum Hervetum, tum etiam P. Halloixium fefellit: nec enim statos ille Clementis magister Hebræus erat; verum hoc modo hæc verba distingui debent : Quod iam in versione Latina expressum est. C tunc temporis scholæ catechetica in Alexandria præ-D luit, et Clementem e philosophorum scholis adve- nam Christiana doctrina imbuit : unde eum vocat. Eusebius loco superius memorato : Qui etiam in Institutionum li- bris a se conscriptis Pantænum præceptorem suum diserte nominat. Sed et in primo Stromateon libro eundem ipsum designare mihi videtur, ubi præ- stantissimos quosque apostolicæ doctrinæ succes- sores, a quibus institutus fuerat, recenset bis ver- bis, etc. Hæc Clementis verba recitat etiam An- dradius Orthodox. explicat. lib. it, p. 29, ubi per Papiam intelligit. Porro Justinus M. initio Dialogi cum Tryphone, perinde ac Clemens, refert se ab uno magistro ad alium subinde transtisse, a Cor. II, 31, 32. Stoico ad Peripateticum, ab hoc ad Pythagoreum, . ab illo ad Platonicum, ab eo ad Christianum, cui · tandem, inventa, quam quæsiverat, veritate, ac- quievit. terisse videtur Eusebius, ut ad suum institutum minus necessaria. Verumtamen hæc ad eum adnotat Valesius : : Hæc Clementis verba omittere non der buit Eusebius. Ex his enim colligi videtur, Panta- num ex Sicilia oriundum fuisse. Annon id apte innuunt hæc Clementis verba ? etc. Cum enim præcedentibus verbis Cle mens Pantænum designet, ut testatur Eusebius, bæc quoque ad eumdem Pantænum referantur, necesse est. Siculam igitur apem eum nominat Clemens, eo quod e Sicilia esset oriundus. Cur enim Siculam potius apem vocaret quam Atticam? P. Halloixius in Vita Pantani, ait illum fuisse genere Hebræum, idque ex Clementis verbis colligit. Verum Clemens plane contrarium innuit. Nam Hebræum quidem illum ait a se auditum esse in Oriente, Pantænum vero in Egypto. » Joannis et Pauli mentionem fecerit auctor, reliquis apostolis præteritis. Respondeo id eum-fecisse quod crediderit Christum his solis arcanorum scientiam præbuisse, ac tribus quidem primis ante ascensio- nein, postea vero Paulo, qui se affirmat in Epistolis ad Corinthios et Galatas ab ipso Christo, non vero a quoquam homine, omnia Christianæ religionis mysteria edoctum fuisse, et reliquis quibusvis apo- molis æqualem esse. Eusebius ecclesiastica Histo riæ lib. ni, c. : ldem Cle- mens in septimo Institutionum libro hæc de Jacobo ait : c Jacobo, inquit, Justo, Joanni et Petro Domi- mus post resurrectionem scientiæ donum impertiit; quod illi cæteris apostolis, hi vero LXX discipulis tradiderunt. › pro ibid.; utrumque, ut videtur, rectius. sed cum Biblia quoque agna caut, `Proverb. xxix, non videtur quærenda mutatio. 8×1.B. (37) Ὁ μὲν τ. Ὁ μέν τις τῆς Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν (38) Υστάτῳ. Videtur Pantænum intelligere, qui (39) Σικελική... ενεγέννησε ψυχαῖς. Hæc præ (40) Πέτρου. Quæri possit cur Petri, Jacobi, (41) Té. Hæc particula ab Eusebio abest. Mox (42) Καταθ. σπέρματα. lactenus Eusebius. (43) 'Ανδρός. Η. cum Herveto interprete legit
Ἦν μὲν οὖν πρὸ τῆς τοῦ κυρίου παρουσίας εἰς δικαιοσύνην Ἕλλησιν ἀναγκαία φιλοσοφία, νυνὶ δὲ χρησίμη πρὸς θεοσέβειαν γίνεται, προπαιδεία τις οὖσα τοῖς τὴν πίστιν δι’ ἀποδείξεως καρπουμένοις, ὅτι «ὁ πούς σου» φησὶν «οὐ μὴ προσκόψῃ,» ἐπὶ τὴν πρόνοιαν τὰ καλὰ ἀναφέροντος, ἐάν τε Ἑλληνικὰ ᾖ ἐάν τε ἡμέτερα. πάντων μὲν γὰρ αἴτιος τῶν καλῶν ὁ θεός, ἀλλὰ τῶν μὲν κατὰ προηγούμενον ὡς τῆς τε διαθήκης τῆς παλαιᾶς καὶ τῆς νέας, τῶν δὲ κατ’ ἐπακολούθημα ὡς τῆς φιλοσοφίας. τάχα δὲ καὶ προηγουμένως τοῖς Ἕλλησιν ἐδόθη τότε πρὶν ἢ τὸν κύριον καλέσαι καὶ τοὺς Ἕλληνας· ἐπαιδαγώγει γὰρ καὶ αὐτὴ τὸ Ἑλληνικὸν ὡς ὁ νόμος τοὺς Ἑβραίους εἰς Χριστόν. προπαρασκευάζει τοίνυν ἡ φιλοσοφία προοδοποιοῦσα τὸν ὑπὸ Χριστοῦ τεκειούμενον. αὐτίκα «τὴν σοφίαν» ὁ Σολομὼν «περιχαράκωσον» φησίν, «καὶ ὑπερυψώσει σε· στεφάνῳ δὲ τρυφῆς ὑπερασπίσει σε,» ἐπεὶ καὶ σὺ τῷ θριγκῷ ὑπεροχυρώσας αὐτὴν διὰ φιλοσοφίας καὶ πολυτελείας ὀρθῆς ἀνεπίβατον τοῖς σοφισταῖς τηρήσαις. μία μὲν οὖν ἡ τῆς ἀληθείας ὁδός, ἀλλ’ εἰς αὐτὴν καθάπερ εἰς ἀέναον ποταμὸν ἐκρέουσι τὰ ῥεῖθρα ἄλλα ἄλλοθεν. ἐνθέως οὖν ἄρα εἴρηται·
καὶ ταύτης ὁ μὲν τῆς (37) τῶν ᾿Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν Παλαιστίνῃ Ἑβραῖος ἀνέκαθεν. Ὑστάτῳ (38) δὲ πε ριτυχών (δυνάμει δὲ οὗτος πρῶτος ἦν), ανεπαυσάμην ἐν Αἰγύπτῳ θηράσας λεληθότα. Σικελικὴ τῷ ὄντι ἡ μέλιττα· προφητικοῦ τε καὶ ἀποστολικοῦ λειμώνος τὰ ἄνθη δρεπόμενος, ἀκήρατόν τι γνώσεως χρήμα ταῖς τῶν ἀκροωμένων ενεγέννησε ψυχαῖς (59). Αλλ οἱ μὲν τὴν ἀληθῆ τῆς μακαρίας σώζοντες διδασκα λίας παράδοσιν, εὐθὺς ἀπὸ Πέτρου (40) τε (41) καὶ Ἰακώβου, Ἰωάννου τε καὶ Παύλου, τῶν ἁγίων ἀποστά λων, παῖς παρὰ πατρὸς ἐκδεχόμενος (ὀλίγοι δὲ οἱ πα τράσιν ὅμοιοι), ἧκον δὴ σὺν Θεῷ καὶ εἰς ἡμᾶς τὰ προ γονικὰ ἐκεῖνα καὶ ἀποστολικὰ καταθησόμενοι σπέρ ματα (42)· καὶ εὖ οἶδ' ὅτι ἀγαλλιάσονται οὐχὶ τῇ ἐκε Α ἦν· ὁ δὲ ἀπ' Αἰγύπτου ἄλλοι δὲ ἀνὰ τὴν ἀνατολήν· Β φράσει ήσθέντες λέγω τῇδε, μόνῃ δὲ τῇ κατὰ τὴν Ἐκ τῶν Θεοδότου Ανατολικῆς δια δασκαλίας. Ἀνατολικὴν διδασκαλίαν. τῇ Παλ. δυνάμει δ' ἄρα πρωτ. δυνάμει δὲ οὗτος πρώτ. Ὁ μὲν τῆς τῶν 'Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν Παλαιστίνῃ Ἑβραῖος ἀνέκαθεν. Υστάτῳ δὲ πε ριτ. δυνάμει πρῶτον ὺς δὴ καὶ ὀνομαστὶ ἐν αἷς συνέταξεν Ὑποτυπώσεων ὡς ἂν διδασκάλου τοῦ Πανταίνου μέμνηται. Τοῦτον δὲ αὐτὸν καὶ τῶν Στρωματέων ἐν πρώτῳ συγγράμ- ματι αινίττεσθαί μοι δοκεῖ, ὅτε τοὺς ἐμφανεστέρους ἧς κατείληφεν ἀποστολικῆς διαδοχῆς ἐπισημαινόμε νος, ταῦτά φησιν « τὸν ὕστατον, υποσημείωσιν τηρήσει. Ποθούσης γὰρ, οἶμαι, ψυχῆς την μακαρίαν παράδοσιν ἀδιάδραστον φυλάττειν, ἡ τοιάδε ὑποτύπωσις· ο Ανδρὸς (45) δὲ φιλοῦντος σα • Σικελικὴ τῷ ὄντι ἡ μέλιττα, Ὁ δ' αὐτὸς (Κλήμης) ἐν ἑβδόμῳ τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως (Υποτυπώσεων) ἔτι καὶ ταῦτα περὶ αὐτοῦ (Ἰακώβου) φησίν· Ἰακώβῳ, καὶ Ἰωάννη, καὶ Πέτρῳ μετὰ τὴν ἀνάστασιν παρέδωκε τὴν γνῶσιν ο Κύριος· οὗτοι τοῖς λοιποῖς ἀποστόλοις παρέδωκαν οἱ δὲ λοιποὶ ἀπόστολοι τοῖς ἑβδομήκοντα. « ἐκδεξάμενος ἐκδεχόμενος, παιδός· ἀνδρός CLEMENTIS ALEXANDRINI immittens, ut is qui inserit agricola, id autem quod inest excitans. Multi enim in nobis, ex divini Apostoli sententia, sunt infirmi et imbecilli, et dormiunt multi. Si autem nos ipsos dijudicaremus, I non judicaremur. " » Non est autem hoc opus scri- ptura artificiose comparata ad ostentationem, sed mihi ad senectutem reconduntur monimenta, obli- vionis medicamentum, vere imago et adumbratio evidentium et animatarum illarum orationum, quas dignus habitus sum qui audirem, et virorum beato- rum, quique revera erant maximi pretii et æstima- tionis. Eorum unus quidem iu Græcia, Ionicus, alius vero in magna Græcia; quorum alter erat ex Caelesyria, alter ex Ægypto oriundus. Alii autem ex Oriente, et ejus alter quidein Assyrius, alter vero in Palestina Hebræus ex alto ducta origine. Cum autem in ultimum incidissem, erat autem hie primus potestate, conquievi, cum ipsum in Ægypto latentem indagassem. Sicula revera apis, prophetici . P. ED. POTTER, ED. PARIS. Tatianum esse suspicor; alterum Hebræum ex Pa- lastina, quem Theophilum esse, Cæsariensen epi- scopum, credidit Baronius ad annum Christi 185. Assyrium vero illum idem Baronius Bardesanem esse opinatur. Ego vero Hebræum ex Palæstina oriundum, potius Theodotum esse crediderim : id ex eo conjicio, quod Epitome Hypotyposeon Clemen- tis inscribitur : Clenens enim ea quæ a magistris in Oriente didicerat, vocal Theophilum vero Cæsariensem bic à Clemente non designari, duo mihi argumenta persuadent. Primum quod Theophilus æqualis fuit Clementis: floruit euim temporibus Victoris papæ, ut ex Eusebio di- scimus. Deinde, Theophilumn hunc Hebræum, aut, quod idem est, Judaeum fuisse, nemo veterum dixit. vero quod spectat Bardesanein, neque hic intelligi a Clemente potest: non enim Assyrius fuit Bardesanes, sed Osdroenus; oriundus Edessa, quæ caput est Osdroenæ. Euseb. elegantius : ut eliam pro Porro hujusce loci prava distinctio cum Hervetum, tum etiam P. Halloixium fefellit: nec enim statos ille Clementis magister Hebræus erat; verum hoc modo hæc verba distingui debent : Quod iam in versione Latina expressum est. C tunc temporis scholæ catechetica in Alexandria præ-D luit, et Clementem e philosophorum scholis adve- nam Christiana doctrina imbuit : unde eum vocat. Eusebius loco superius memorato : Qui etiam in Institutionum li- bris a se conscriptis Pantænum præceptorem suum diserte nominat. Sed et in primo Stromateon libro eundem ipsum designare mihi videtur, ubi præ- stantissimos quosque apostolicæ doctrinæ succes- sores, a quibus institutus fuerat, recenset bis ver- bis, etc. Hæc Clementis verba recitat etiam An- dradius Orthodox. explicat. lib. it, p. 29, ubi per Papiam intelligit. Porro Justinus M. initio Dialogi cum Tryphone, perinde ac Clemens, refert se ab uno magistro ad alium subinde transtisse, a Cor. II, 31, 32. Stoico ad Peripateticum, ab hoc ad Pythagoreum, . ab illo ad Platonicum, ab eo ad Christianum, cui · tandem, inventa, quam quæsiverat, veritate, ac- quievit. terisse videtur Eusebius, ut ad suum institutum minus necessaria. Verumtamen hæc ad eum adnotat Valesius : : Hæc Clementis verba omittere non der buit Eusebius. Ex his enim colligi videtur, Panta- num ex Sicilia oriundum fuisse. Annon id apte innuunt hæc Clementis verba ? etc. Cum enim præcedentibus verbis Cle mens Pantænum designet, ut testatur Eusebius, bæc quoque ad eumdem Pantænum referantur, necesse est. Siculam igitur apem eum nominat Clemens, eo quod e Sicilia esset oriundus. Cur enim Siculam potius apem vocaret quam Atticam? P. Halloixius in Vita Pantani, ait illum fuisse genere Hebræum, idque ex Clementis verbis colligit. Verum Clemens plane contrarium innuit. Nam Hebræum quidem illum ait a se auditum esse in Oriente, Pantænum vero in Egypto. » Joannis et Pauli mentionem fecerit auctor, reliquis apostolis præteritis. Respondeo id eum-fecisse quod crediderit Christum his solis arcanorum scientiam præbuisse, ac tribus quidem primis ante ascensio- nein, postea vero Paulo, qui se affirmat in Epistolis ad Corinthios et Galatas ab ipso Christo, non vero a quoquam homine, omnia Christianæ religionis mysteria edoctum fuisse, et reliquis quibusvis apo- molis æqualem esse. Eusebius ecclesiastica Histo riæ lib. ni, c. : ldem Cle- mens in septimo Institutionum libro hæc de Jacobo ait : c Jacobo, inquit, Justo, Joanni et Petro Domi- mus post resurrectionem scientiæ donum impertiit; quod illi cæteris apostolis, hi vero LXX discipulis tradiderunt. › pro ibid.; utrumque, ut videtur, rectius. sed cum Biblia quoque agna caut, `Proverb. xxix, non videtur quærenda mutatio. 8×1.B. (37) Ὁ μὲν τ. Ὁ μέν τις τῆς Ασσυρίων, ὁ δὲ ἐν (38) Υστάτῳ. Videtur Pantænum intelligere, qui (39) Σικελική... ενεγέννησε ψυχαῖς. Hæc præ (40) Πέτρου. Quæri possit cur Petri, Jacobi, (41) Té. Hæc particula ab Eusebio abest. Mox (42) Καταθ. σπέρματα. lactenus Eusebius. (43) 'Ανδρός. Η. cum Herveto interprete legit
PG 8:719«ἄκουε, υἱέ μου, καὶ δέξαι ἐμοὺς λόγους,» φησίν, «ἵνα σοι γένωνται πολλαὶ ὁδοὶ βίου· ὁδοὺς γὰρ σοφίας διδάσκω σε, ὅπως μὴ ἐκλίπωσίν σε αἱ πηγαί,» αἱ τῆς αὐτῆς ἐκβλύζουσαι γῆς. οὐ δὴ μόνον ἑνός τινος δικαίου ὁδοὺς πλείονας σωτηρίους κατέλεξεν, ἐπιφέρει δὲ ἄλλας πολλῶν πολλὰς δικαίων ὁδοὺς μηνύων ὧδέ πως· «αἱ δὲ ὁδοὶ τῶν δικαίων ὁμοίως φωτὶ λάμπουσιν.» εἶεν δ’ ἂν καὶ αἱ ἐντολαὶ καὶ αἱ προπαιδεῖαι ὁδοὶ καὶ ἀφορμαὶ τοῦ βίου. «Ἱερουσαλὴμ Ἱερουσαλήμ, ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου ὡς ὄρνις τοὺς νεοσσούς.» Ἱερουσαλὴμ δὲ «ὅρασις εἰρήνης» ἑρμηνεύεται. δηλοῖ τοίνυν προφητικῶς τοὺς εἰρηνικῶς ἐποπτεύσαντας πολυτρόπως εἰς κλῆσιν πεπαιδαγωγῆσθαι. τί οὖν; ἠθέλησε μέν, οὐκ ἠδυνήθη δέ· ποσάκις δὲ ἢ ποῦ; δίς, διά τε προφητῶν καὶ διὰ τῆς παρουσίας. πολύτροπον μὲν οὖν τὴν σοφίαν ἡ «ποσάκις» ἐνδείκνυται λέξις, καὶ καθ’ ἕνα ἕκαστον τρόπον ποιότητός τε καὶ ποσότητος πάντως σῴζει τινὰς ἔν τε τῷ χρόνῳ ἔν τε τῷ αἰῶνι, «ὅτι πνεῦμα κυρίου πεπλήρωκε τὴν οἰκουμένην.» κἄν τις βιαζόμενος λέγῃ·
STROMATUM LIB. I. Β φίαν εὐφρανθήσεται Πατήρ. Τα φρέατα (44) εξαν- Α ελούμενα, διειδέστερον ὕδωρ ἀναδίδωσι· τρέπεται δὲ εἰς φθοράν, ὧν μεταλαμβάνει οὐδείς. Καὶ τὸν σίδη ρον ἡ χρῆσις καθαρώτερον φυλάσσει· ἡ δὲ ἀχρηστία, τοῦ τούτῳ γεννητική. Συνελόντι γὰρ φάναι, ή συγγυ μνασία ἕξιν έμποιεῖ ὑγιεινὴν καὶ πνεύμασι καὶ σώ μασιν. ι Οὐδεὶς (45) ἅπτει λύχνον καὶ ὑπὸ τὸν μόδιον τίθησιν, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῆς λυχνίας, φαίνειν τοῖς τῆς ἑστιά- σεως τῆς αὐτῆς κατηξιωμένοις. » Τί γὰρ ὄφελος του φίας μὴ σοφιζούσης τὸν οἷόν τε ἐπαΐειν; Ετι τε καὶ ὁ Σωτὴρ ι σώζει, καὶ αἰεὶ ἐργάζεται, ὡς βλέπει τὸν Πατέρα. ο Διδάσκων (46) τις, μανθάνει πλεῖον, καὶ λέγων, συνακροᾶται πολλάκις τοῖς ἐπακούουσιν αὐτοῦ. Εἷς γὰρ (47) ὁ διδάσκαλος καὶ τοῦ λέγοντος, καὶ τοῦ ἀκροωμένου, ὁ ἐπιπηγάζων καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸν λό- γον. Η καὶ οὐ κεκώλυκεν ὁ Κύριος ἀπὸ ἀγαθοῦ σαβ. βατίζειν μεταδιδόναι δὲ τῶν θείων μυστηρίων καὶ τοῦ φωτὸς ἐκείνου τοῦ ἁγίου τοῖς χωρεῖν δυναμένοις, συγκεχώρηκεν. Αὐτίκα οὐ πολλοῖς (48) ἀπεκάλυψεν ἃ μὴ πολλῶν ἦν, ὀλίγοις δὲ οἷς προσήκειν ήπίστατο, τοῖς οἴοις τε ἐκδέξασθαι καὶ τυπωθῆναι πρὸς αὐτά· τὰ δὲ ἀπόῤῥητα, καθάπερ ὁ Θεὸς, λόγῳ πιστεύεται, οὐ γράμματι. Κἄν τις λέγῃ γεγράφθαι, « Οὐδὲν κρυ πτὸν, ὃ οὐ φανερωθήσεται· οὐδὲ κεκαλυμμένον, ὃ οὐκ ἀποκαλυφθήσεται·, ἀκουσάτω καὶ παρ᾿ ἡμῶν, ὅτι τῷ κρυπτῶς ἐπαΐοντι καὶ κρυπτον φανερωθήσεται, διὰ τοῦδε προεθέσπισεν τοῦ λογίου· καὶ τῷ (49) πα- ρακεκαλυμμένως τὰ παραδιδόμενα οἵ τε παραλαμ- βάνειν δηλωθήσεται τὸ κεκαλυμμένον, ὡς ἡ ἀλήθεια, καὶ τὸ τοῖς πολλοῖς κρυπτόν, τοῦτο τοῖς ὀλίγοις φα- νερόν γενήσεται. Ἐπεὶ διὰ τί μὴ πάντες ἴσασι τὴν ἀλήθειαν, διὰ τί δὲ μὴ ἀγαπήθη ἡ δικαιοσύνη, εἰ πάντων ἡ δικαιοσύνη; ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μυστήρια μυ στικῶς παραδίδοται, ἵνα ᾗ ἐν στόματι λαλοῦντος καὶ λαλεῖται· μᾶλλον δὲ οὐκ ἐν φωνῇ, ἀλλ᾽ ἐν τῷ νοεί- σθαι. « Δέδωκε δὲ ὁ Θεὸς τῇ Ἐκκλησίᾳ τοὺς μὲν ἀπο- στόλους, τοὺς δὲ προφήτας, τοὺς δὲ εὐαγγελιστὰς, τοὺς δὲ ποιμένας καὶ διδασκάλους, πρὸς τὸν κατ- αρτισμὸν τῶν ἁγίων, εἰς ἔργον διακονίας, εἰς οι κοδομὴν τοῦ σώματος τοῦ Χριστοῦ. Ἡ μὲν οὖν τῶνδέ * Ρ. ΣΙ, 33. © δέ εὐφραίνεται στο εὐφρανθήσεται. Καὶ γὰρ τὰ φρέατα, φασὶν, ἀντλούμενα βελτίω γίνε- ται. « Πολλάκις δὲ καὶ πρὸς τὸ ἄμεινον ἐπιδίδωσιν, ὥσπερ φασὶ τὰς ἀπαντλουμένας πηγάς· καὶ γὰρ ἐκείνας λόγος ἔχει τότε μᾶλλον γλυκαίνεσθαι· Αττική μέλιττα, υἱ ν. 11, : Εἷς γάρ ἐστιν ὑμῶν ὁ καθηγητής, ὁ Χριστός· Ὥστε ἔξεστι τοῖς σάβο βασὶ καλῶς ποιεῖν· Τί ἔξεστι τοῖς σάβ βασι ; ἀγαθοποιῆσαι, ἢ κακοποιῆσαι ; γὰρ ἀπ' ἀρχῆς μόνοις τοῖς νοοῦσιν. Αὐτίκα διδάξαν τος τοῦ Σωτῆρος τοὺς ἀποστόλους, ἡ τῆς ἐγγράφου ἄγραφος ἤδη καὶ εἰς ἡμᾶς διαδίδοται παράδοσις· - τῆς γνώσεως et apostolici prati fores decerpens, sinceram quam ED. POTTER, ED. PARIS. Joan. v, 17, 19. - C Prov. Porro abest a Proverb. Mos, Ibid. apud Basil. 154. H. SYLB. Basilius ad Eustathium : Elenin puli (quod aiunt) si hauriantur, me- liores evadunt. . Philo Judæus lib. De Gigantibus : Sepe etiam melior evadit, quemadmodum perhibent fontes si haurian- tur : hos enim tunc dulcescere magis vulgaris opi- nio est, H. Junius cent. 4, proverb. 19. Illud porro quod paulo ante dixit, Sicula revera apis, ▸ non e Sicilia ortum indicat eum, de quo loquitur, et Xenophon dictus est sed, dixit Lucretius De rerum natura lib. III, Floriferis ut apes in saltibus omnia libant, Omnia nos itidem depascimur aurea dicta. COLLECT. D dam et incorruptam cognitionem ingeneravit eo- rum, qui audiebant, animis. Sed hi veram quidemn beatæ doctrinæ servabant traditionem, statim a Petro, et Jacobo, et Joanne, et Paulo, san- clis apostolis, ita ut filius acciperet a patre, (pauci autem sunt patribus similes), ad nos quoque, Deo volente, pervenerunt, illa a ma- joribus data et apostolica deposituri semina. Certe autem scio, fore ut exsultent, non hac dico lætati expositione, sed solum quod in hoc scripto serven- tur, quæ illi tradiderunt. Est enim haec, ut opinor, institutio animæ desiderantis beatam ita conservare traditionem, ut non possit effugere: ‹ Filio autem amante sapientiam, Pater laetitia afficietura. Pu- tei, qui exhauriuntur, emittunt aquain magis per- spicuam; corrumpuntur autem ii, quorum nullus est particeps. Ferrum quoque usus servat purius, usus autem defectus ei generat rubiginem. Ut sum- matim enim dicam, exercitatio salubrein.habitum ingenerat et spiritibus et corporibus. Nemo ac- cendit lucernam, et ponit eam suh molio, sed su- per candelabrum, ut luceat omnibus b,› qui accepti fuerint convivio. Quid, enim juvat sapientia, quæ non sapientem efficit eum, qui potest audire? Præ- terea autem ‹ semper › quoque servat › Servator, et semper operatur ut videt Patrem c. › Docens aliquis plus discit, et dicens sape una audit cum iis qui ipsum audiunt. Unus est enim magister et ejus qui discit, et ejus qui audit, qui et mentem ir- rigat et serinonem. Proinde etiam non probibuit Dominus a bono feriari et Sabbatum agere; divints autem mysteriis et sancta illa luce impertiri illos concessit, qui ea possent eapere. Jam vero non re- velavit multis ea, quæ non erant multorum, sed paucis, quibus sciebat convenire, qui et ea possent accipere, et ex eis informari. Arcana autem, sicut Deus, verbo creduntur, non scripto. Quod si quis dicat scriptum esse: Nihil occultum, quod non manifestabitur ; nihil opertum, quod non revelabi- xxx, 5. b Matth. v, 15; Marc. iv, 21; Luc. vult, ; quam sensunı exhibet. Quod etiam in iis fecit, quæ mox e Joanne et reliquis Evangeliis sequuntur. eorum numero me esse profiteor, qui scribunt pro- ficiendo, et scribendo proficiunt. » R. SYLBURG. Matth. xxiit, : et Matth. xii, : vel Luc. vi, : ctum enim ab initio fuit iis solis, qui intelligunt.¿ Jam vero cum apostolos docuerit Servator, scripte non scripta jam nobis quoque traditur traditio. › Cont. quæ de traditione Petro, Jacobo et Joanni, ex Eusebio superius adnotata sunt. est convenientior. SYLBURG. (44) Τὰ φρέατα. Similitudo de puleis est etiam (45) Ουδείς. Νon tam ipsa verba Evangeliorum, (46) Διδάσκων. Augustinus epist. 7 : Ego ex (47) Εις γάρ. In sequentibus respicere videtur (48) Οὐ πολλοῖς. Strom. vi, pag. 679 : Είρητο (49) Τῷ. Flor. edit., το mihi dativus τῷ visus
PG 8:721«μὴ πρόσεχε φαύλῃ γυναικί, μέλι γὰρ ἀποστάζει ἀπὸ χειλέων γυναικὸς πόρνης,» τὴν Ἑλληνικὴν εἶναι παιδείαν, ἐπακουσάτω τῶν ἑξῆς· «ἣ πρὸς καιρὸν λιπαίνει σὸν φάρυγγα,» φησί, φιλοσοφία δὲ οὐ κολακεύει. τίνα τοίνυν αἰνίσσεται τὴν ἐκπορνεύσασαν; ἐπιφέρει ῥητῶς· «τῆς γὰρ ἀφροσύνης οἱ πόδες κατάγουσι τοὺς χρωμένους αὐτῇ μετὰ θανάτου εἰς Ἅιδην, τὰ δὲ ἴχνη αὐτῆς οὐκ ἐρείδεται. μακρὰν οὖν ποίησον ἀπὸ τῆς ἄφρονος ἡδονῆς τὴν σὴν ὁδόν, μὴ ἐπιστῇς θύραις οἴκων αὐτῆς, ἵνα μὴ προῇ ἄλλοις τὴν σὴν ζωήν.» καὶ ἐπιμαρτυρεῖ· «εἶτα μεταμελήσει σοι ἐπὶ γήρως, ἡνίκα ἂν κατατριβῶσί σου σάρκες σώματος.» τοῦτο γὰρ τέλος τῆς ἄφρονος ἡδονῆς. καὶ ταῦτα μὲν ταύτῃ· ὁπηνίκα δ’ ἂν φῇ· «μὴ πολὺς ἴσθι πρὸς ἀλλοτρίαν,» χρῆσθαι μέν, οὐκ ἐνδιατρίβειν δὲ καὶ ἐναπομένειν τῇ κοσμικῇ παιδείᾳ παραινεῖ· προπαιδεύει γὰρ τῷ κυριακῷ λόγῳ τὰ κατὰ τοὺς προσήκοντας καιροὺς ἑκάστῃ γενεᾷ συμφερόντως δεδομένα. «ἤδη γάρ τινες τοῖς φίλτροις τῶν θεραπαινίδων δελεασθέντες ὠλιγώρησαν τῆς δεσποίνης, φιλοσοφίας, καὶ κατεγήρασαν» οἳ μὲν αὐτῶν ἐν μουσικῇ, οἳ δὲ ἐν γεωμετρίᾳ, ἄλλοι δὲ ἐν γραμματικῇ, οἱ πλεῖστοι δὲ ἐν ῥητορικῇ.
PG 8:723Ἀλλ’ ὡς τὰ ἐγκύκλια μαθήματα συμβάλλεται πρὸς φιλοσοφίαν τὴν δέσποιναν αὐτῶν, οὕτω καὶ φιλοσοφία αὐτὴ πρὸς σοφίας κτῆσιν συνεργεῖ. ἔστι γὰρ ἡ μὲν φιλοσοφία ἐπιτήδευσις ⟨σοφίας⟩, ἡ σοφία δὲ ἐπιστήμη θείων καὶ ἀνθρωπίνων καὶ τῶν τούτων αἰτίων. κυρία τοίνυν ἡ σοφία τῆς φιλοσοφίας ὡς ἐκείνη τῆς προπαιδείας. εἰ γὰρ ἐγκράτειαν φιλοσοφία ἐπαγγέλλεται γλώσσης τε καὶ γαστρὸς καὶ τῶν ὑπὸ γαστέρα, καὶ ἔστιν δι’ αὑτὴν αἱρετή, σεμνοτέρα φανεῖται καὶ κυριωτέρα, εἰ θεοῦ τιμῆς τε καὶ γνώσεως ἕνεκεν ἐπιτηδεύοιτο. Τῶν εἰρημένων μαρτυρίαν παρέξει ἡ γραφὴ διὰ τῶνδε· Σάρρα στεῖρα ἦν πάλαι, Ἀβραὰμ δὲ γυνή. μὴ τίκτουσα ἡ Σάρρα τὴν ἑαυτῆς παιδίσκην ὀνόματι Ἄγαρ τὴν Αἰγυπτίαν εἰς παιδοποιίαν ἐπιτρέπει τῷ Ἀβραάμ. ἡ σοφία τοίνυν ἡ τῷ πιστῷ σύνοικος (πιστὸς δὲ ἐλογίσθη Ἀβραὰμ καὶ δίκαιος) στεῖρα ἦν ἔτι καὶ ἄτεκνος κατὰ τὴν γενεὰν ἐκείνην, μηδέπω μηδὲν ἐνάρετον ἀποκυήσασα τῷ Ἀβραάμ, ἠξίου δὲ εἰκότως τὸν ἤδη καιρὸν ἔχοντα προκοπῆς τῇ κοσμικῇ παιδείᾳ (Αἴγυπτος δὲ ὁ κόσμος ἀλληγορεῖται) συνευνασθῆναι πρότερον, ὕστερον δὲ καὶ αὑτῇ προσελθόντα κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν γεννῆσαι τὸν Ἰσαάκ.
Β 70% Α μοι τῶν ὑπομνημάτων γραφὴ ἀσθενὴς μὲν εὖ οἶδ' ὅτι, κεκαθαρμένης τῆς γῆς ἀπό τε τῶν ἀκανθῶν καὶ τῆς παραβαλλομένη πρὸς τὸ πνεῦμα ἐκεῖνο τὸ κεχαριτω μένον, οὗ κατηξιώθημεν ὑπακοῦσαι· εἰκὼν δ᾽ ἂν εἴη ἀναμιμνήσκουσα τοὺς ἀρχετύπους τὸν θύρσῳ πεπλη γότα· « Σοφῷ γὰρ, φησὶ, λάλει, και σοφώτερος ἔσται· καὶ τῷ ἔχοντι δὲ προστεθήσεται. » Επαγγέλλεται δὲ οὐχ ὥστε ἑρμηνεῦσαι τὰ ἀπόβλητα ἱκανῶς, πολλού γε καὶ δεῖ, μόνον δὲ τοῦ ὑπομνῆσαι, εἴτε ποτὲ ἑκλα- θοίμεθα, εἴτε ὅπως μηδ' ἐκλανθανοίμεθα. Πολλὰ δὲ, εὖ οἶδα, παρεῤῥύηκεν ἡμᾶς χρόνου μήκει ἀγράφως διαπεσόντα. Ὅθεν τὸ ἀσθενὲς τῆς μνήμης τῆς ἐμῆς ἐπικουφίζων, κεφαλαίων συστηματικὴν ἔκθεσιν, μνή - μης ὑπόμνημα σωτήριον πορίζων ἐμαυτῷ, ἀναγκαίως κέχρημαι τῇδε τῇ ὑποτυπώσει. Ἔστι μὲν οὖν τις μηδὲ ἀπομνημονευθέντα ἡμῖν· πολλὴ γὰρ ἡ παρά τοῖς μακαρίοις δύναμις ἦν ἀνδράσιν. Ἔστι δὲ (50) καὶ ἀνυποσημείωτα μεμενηκότα τῷ χρόνῳ, ἃ νῦν ἀπέδρα τὰ δὲ, ὅσα ἐσβέννυτο, ἐν αὐτῇ μαραινόμενα τῇ δια- νοίᾳ, ἐπεὶ μὴ ῥᾴδιος ή τοιάδε διακονία τοῖς μὴ δεδοχι μασμένοις, ταῦτα δὲ ἀναζωπυρῶν ὑπομνήμασι, τὰ μὲν ἑκὼν παραπέμπομαι, ἐκλέγων ἐπιστημόνως, φο βούμενος γράφειν, ἃ καὶ λέγειν ἐφυλαξάμην· οὔτι που φθονῶν (οὐ γὰρ θέμις), δεδιὼς δὲ ἄρα περὶ τῶν ἐν τυγχανόντων, μή πη ἑτέρως σφαλεῖεν, « καὶ παιδ μάχαιραν, » ᾗ φασιν οἱ παροιμιαζόμενοι, « ὀρέγοντες ο εὑρεθῶμεν. Οὐ γὰρ ἔστι τὰ γραφέντα μὴ ἐκπεσεῖν, καίτοι ἀνέκδοτα ὑπό γ' ἐμοῦ μεμενηκότα· κυλιόμενα δὲ ἀεὶ, μόνῃ μιᾷ χρώμενα τῇ ἐγγράφω φωνῇ, προς τὸν ἐπανερόμενον οὐδὲν πλέον παρὰ τὰ γεγραμμένα ἀποκρίνεται· δεῖται γὰρ ἐξ ἀνάγκης βοηθοῦ, ἤτοι τοῦ ἐγγραψαμένου, ἢ καὶ ἄλλου τοῦ εἰς τὸ αὐτὸ ἴχνος ἐμ- βεβηκότος. Εστι δὲ ἡ καὶ αἰνίζεται μοι γραφή· καὶ τοῖς μὲν παραστήσεται, τὰ δὲ μόνον ἐρεῖ· πειράσεται δὲ καὶ λανθάνουσα εἰπεῖν, καὶ ἐπικρυπτομένη ἐκρή ναι, καὶ δεῖξαι σιωπῶσα· τά τε παρὰ τῶν ἐπισήμων δο γματιζόμενα αἱρέσεων παραθήσεται· καὶ τούτοις ἀντε· ρεῖ πάνθ' ὅσα προοικονομηθῆναι καθήκει τῆς κατὰ τὴν ύποπτικὴν θεωρίαν (54) γνώσεως, ή (52) προβήσε- ται ἡμῖν κατὰ τὸν εὐκλεὴ καὶ σεμνὸν τῆς παραδόσεως κανόνα ἀπὸ τῆς τοῦ κόσμου γενέσεως προϊοῦσιν, ἀναγ- καίως ἔχοντα προδιαληφθῆναι τῆς φυσικῆς θεωρίας προπαρατιθεμένη, καὶ τὰ ἐμποδὼν ἱστάμενα τῇ ἀκο λουθία προαπολυομένη· ὡς ἑτοίμους ἔχειν τὰς ἀκους πρὸς τὴν παραδοχὴν τῆς γνωστικῆς παραδόσεως, προ- Ἔστι δὲ καὶ ἀνυποσημείωτα μεμενηκότα, τῷ χρόνῳ ἃ νῦν ἀπέδρα. • τοὺς εἰρηνικῶς ὑπο ιπτεύσαντα προφητικήν 6. ἐποπτεύσαντα εποπτικὴν θεωρίαν Ει - πόας ἁπάσης γεωργικῶς εἰς καταφύτευσιν ἀμπελῶνος ἀγὼν γὰρ καὶ ὁ προαγών, καὶ μυστήρια τὰ πρὸ μυ ἐπόπται "Η τις ἂν εἴη θεωρία μεγίστη, ἡ ἐποπτική, ἡ τῷ ὄντι ἐπιστήμη· Βρῶμα δὲ, ἡ ἑποπτικὴ θεωρία. CLEMENTIS ALEXANDRINI tura y, a nobis quoque audiat, ei, qui occulte audit, occultum manifestatum iri; et ei, qui secrete ea, quæ traduntur, potest servare, apertum iri, quod opertum est, ut veritas, et id, quod multis est oc- cultum, fiet paucis manifestum. Nam cur non omnes sciunt veritatein ; cur autem non est ab om- nibus amata justitia, si est omnium justitia? Sed enim traduntur mystice mysteria, ut sit etiam in ore loquentis id, quod is loquitur; potius autem non in voce, sed in intelligentia. . Dedit autem Deus » Ec- clesiae, alios quidem apostolos, alios vero prophe- tas, alios vero evangelistas, alios vero pastores et doctores, ad perfectionem sanctorum, ad opus ini- nisterii, ad ædificationem corporis Christi b. Ho- rum itaque meorum commentariorum scriptura, scio quam sit imbecilla, si conferatur cum illo spi- ritu gratia pleno, quem ut audiremus digni sumus habiti; sit autem imago, archetypum in memoriam revocans ei, qui thyrso ictus fuerit. Sapienti enim, inquit, loquere, et erit sapientior; » quin- etiam habenti adjicietur. › Profitetur autem, non arcana satis posse interpretari, multum abest, sed tantum in memoriam revocare, sive aliquando obliti fuerimus, sive ne obliviscamur. Multa autem salis scio eduxisse propter longitudinem temporis, ut quæ absque scriptis elugerint. Unde memoriam meæ imbecillitatem sublevans expositionem certis capitibus constantem, salutare memoriæ monimen- tum mihi comparans, hac necessario usus sum in- stitutione. Sunt ergo qurdan, quorum ne recordati quidem sumus erat enim apud viros beatos ma- gna quædam vis. Sunt etiam quædam, quæ cum non adnotata aliquo tempore mansissent, nunc eſſu- gerunt; alia autem quæ prope exstinguebantur, in ipsa mente quodammodo obscurata, quoniam iis, qui non sunt exercitati, non facile est ejusmodi mi- nisterium, hæc monimentis suscitans, nonnulla qui- dem consulto praetermitto, scienter delectum faciens, timens scribere, quæ etiam cavi dicere, non utique invidens (neque enim fas), sed, iis metuens, qui in ea inciderint, ne in aliam forte partem accipientes laberentur, et puero gladium, ut dicunt qui pro- » verbiis utuntur, præbere, inveniremur. Neque enim fieri potest, ut quæ scripta sunt non elabantur, eliamsi a me non edita manserint. Revoluta au- D tem, et una semper voce, nempe ea, quæ scripta est, utentia, interroganti nihil amplius prater ea, C P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Matth. terunt : Sunt etiam nounulia, quæ, cum adnotata non essent, tempore mili excide runt. › cit, ita pag. edit. Paris, forsan « conjectatrices suspiciones , in- telligens. Interpres legit e quæcun- que ante propheticam contemplationem prius dis- Porro in utroque pensata esse oportet. › SYLB. loco u pros irrepsit. Nam ibi et hic scribendum est. Sensus est : . x, 26. Ephes. iv, 11, 12. . his opponet, quæcunque interiori contemplationi scientiæ præmitti debent. Etenim dice bantur, qui arcana mysteria in Eleusinius contem- plati fuissent. Hinc postea Clemens, Strom. 1, p. : et Siron. v. p. : ldem Lowthio videtur. Quin- etiam Hervetus hunc sensum postea est amplexus : quem præterea que sequuntur firmant. interpres. Flor. editio habet disjunctivam †, parum aple SYLBURG. H (50) Έστι δέ. Hæc sic distingui et explicari po (51) Ὑποπτικὴν θεωρίαν. Ut hic ὑποπτικήν di- (52) "H. Relativum 5, e que, agnoscit fervetus
ἑρμηνεύει δὲ ὁ Φίλων τὴν μὲν Ἄγαρ παροίκησιν (ἐνταῦθα γὰρ εἴρηται· «μὴ πολὺς ἴσθι πρὸς ἀλλοτρίαν»), τὴν Σάραν δὲ ἀρχήν μου. ἔνεστιν οὖν προπαιδευθέντα ἐπὶ τὴν ἀρχικωτάτην σοφίαν ἐλθεῖν, ἀφ’ ἧς τὸ Ἰσραηλιτικὸν γένος αὔξεται. ἐξ ὧν δείκνυται διδακτικὴν εἶναι τὴν σοφίαν. ἣν μετῆλθεν Ἀβραάμ, ἐκ τῆς τῶν οὐρανίων θέας μετιὼν εἰς τὴν κατὰ θεὸν πίστιν τε καὶ δικαιοσύνην. Ἰσαὰκ δὲ τὸ αὐτομαθὲς ἐνδείκνυται; διὸ καὶ Χριστοῦ τύπος εὑρίσκεται. οὗτος μιᾶς γυναικὸς ἀνὴρ τῆς Ῥεβέκκας, ἣν ὑπομονὴν μεταφράζουσιν. πλείοσι δὲ συνέρχεσθαι ὁ Ἰακὼβ λέγεται ὡς ἂν ἀσκητὴς ἑρμηνευόμενος (διὰ πλειόνων δὲ καὶ διαφερόντων αἱ ἀσκήσεις δογμάτων), ὅθεν καὶ Ἰσραὴλ οὗτος μετονομάζεται ὁ τῷ ὄντι διορατικὸς ὡς ἂν πολύπειρός τε καὶ ἀσκητικός. εἴη δ’ ἄν τι καὶ ἄλλο δηλούμενον διὰ τῶν τριῶν προπατόρων, κυρίαν εἶναι τὴν σφραγῖδα τῆς γνώσεως, ἐκ φύσεως καὶ μαθήσεως καὶ ἀσκήσεως συνεστῶσαν.
Β 70% Α μοι τῶν ὑπομνημάτων γραφὴ ἀσθενὴς μὲν εὖ οἶδ' ὅτι, κεκαθαρμένης τῆς γῆς ἀπό τε τῶν ἀκανθῶν καὶ τῆς παραβαλλομένη πρὸς τὸ πνεῦμα ἐκεῖνο τὸ κεχαριτω μένον, οὗ κατηξιώθημεν ὑπακοῦσαι· εἰκὼν δ᾽ ἂν εἴη ἀναμιμνήσκουσα τοὺς ἀρχετύπους τὸν θύρσῳ πεπλη γότα· « Σοφῷ γὰρ, φησὶ, λάλει, και σοφώτερος ἔσται· καὶ τῷ ἔχοντι δὲ προστεθήσεται. » Επαγγέλλεται δὲ οὐχ ὥστε ἑρμηνεῦσαι τὰ ἀπόβλητα ἱκανῶς, πολλού γε καὶ δεῖ, μόνον δὲ τοῦ ὑπομνῆσαι, εἴτε ποτὲ ἑκλα- θοίμεθα, εἴτε ὅπως μηδ' ἐκλανθανοίμεθα. Πολλὰ δὲ, εὖ οἶδα, παρεῤῥύηκεν ἡμᾶς χρόνου μήκει ἀγράφως διαπεσόντα. Ὅθεν τὸ ἀσθενὲς τῆς μνήμης τῆς ἐμῆς ἐπικουφίζων, κεφαλαίων συστηματικὴν ἔκθεσιν, μνή - μης ὑπόμνημα σωτήριον πορίζων ἐμαυτῷ, ἀναγκαίως κέχρημαι τῇδε τῇ ὑποτυπώσει. Ἔστι μὲν οὖν τις μηδὲ ἀπομνημονευθέντα ἡμῖν· πολλὴ γὰρ ἡ παρά τοῖς μακαρίοις δύναμις ἦν ἀνδράσιν. Ἔστι δὲ (50) καὶ ἀνυποσημείωτα μεμενηκότα τῷ χρόνῳ, ἃ νῦν ἀπέδρα τὰ δὲ, ὅσα ἐσβέννυτο, ἐν αὐτῇ μαραινόμενα τῇ δια- νοίᾳ, ἐπεὶ μὴ ῥᾴδιος ή τοιάδε διακονία τοῖς μὴ δεδοχι μασμένοις, ταῦτα δὲ ἀναζωπυρῶν ὑπομνήμασι, τὰ μὲν ἑκὼν παραπέμπομαι, ἐκλέγων ἐπιστημόνως, φο βούμενος γράφειν, ἃ καὶ λέγειν ἐφυλαξάμην· οὔτι που φθονῶν (οὐ γὰρ θέμις), δεδιὼς δὲ ἄρα περὶ τῶν ἐν τυγχανόντων, μή πη ἑτέρως σφαλεῖεν, « καὶ παιδ μάχαιραν, » ᾗ φασιν οἱ παροιμιαζόμενοι, « ὀρέγοντες ο εὑρεθῶμεν. Οὐ γὰρ ἔστι τὰ γραφέντα μὴ ἐκπεσεῖν, καίτοι ἀνέκδοτα ὑπό γ' ἐμοῦ μεμενηκότα· κυλιόμενα δὲ ἀεὶ, μόνῃ μιᾷ χρώμενα τῇ ἐγγράφω φωνῇ, προς τὸν ἐπανερόμενον οὐδὲν πλέον παρὰ τὰ γεγραμμένα ἀποκρίνεται· δεῖται γὰρ ἐξ ἀνάγκης βοηθοῦ, ἤτοι τοῦ ἐγγραψαμένου, ἢ καὶ ἄλλου τοῦ εἰς τὸ αὐτὸ ἴχνος ἐμ- βεβηκότος. Εστι δὲ ἡ καὶ αἰνίζεται μοι γραφή· καὶ τοῖς μὲν παραστήσεται, τὰ δὲ μόνον ἐρεῖ· πειράσεται δὲ καὶ λανθάνουσα εἰπεῖν, καὶ ἐπικρυπτομένη ἐκρή ναι, καὶ δεῖξαι σιωπῶσα· τά τε παρὰ τῶν ἐπισήμων δο γματιζόμενα αἱρέσεων παραθήσεται· καὶ τούτοις ἀντε· ρεῖ πάνθ' ὅσα προοικονομηθῆναι καθήκει τῆς κατὰ τὴν ύποπτικὴν θεωρίαν (54) γνώσεως, ή (52) προβήσε- ται ἡμῖν κατὰ τὸν εὐκλεὴ καὶ σεμνὸν τῆς παραδόσεως κανόνα ἀπὸ τῆς τοῦ κόσμου γενέσεως προϊοῦσιν, ἀναγ- καίως ἔχοντα προδιαληφθῆναι τῆς φυσικῆς θεωρίας προπαρατιθεμένη, καὶ τὰ ἐμποδὼν ἱστάμενα τῇ ἀκο λουθία προαπολυομένη· ὡς ἑτοίμους ἔχειν τὰς ἀκους πρὸς τὴν παραδοχὴν τῆς γνωστικῆς παραδόσεως, προ- Ἔστι δὲ καὶ ἀνυποσημείωτα μεμενηκότα, τῷ χρόνῳ ἃ νῦν ἀπέδρα. • τοὺς εἰρηνικῶς ὑπο ιπτεύσαντα προφητικήν 6. ἐποπτεύσαντα εποπτικὴν θεωρίαν Ει - πόας ἁπάσης γεωργικῶς εἰς καταφύτευσιν ἀμπελῶνος ἀγὼν γὰρ καὶ ὁ προαγών, καὶ μυστήρια τὰ πρὸ μυ ἐπόπται "Η τις ἂν εἴη θεωρία μεγίστη, ἡ ἐποπτική, ἡ τῷ ὄντι ἐπιστήμη· Βρῶμα δὲ, ἡ ἑποπτικὴ θεωρία. CLEMENTIS ALEXANDRINI tura y, a nobis quoque audiat, ei, qui occulte audit, occultum manifestatum iri; et ei, qui secrete ea, quæ traduntur, potest servare, apertum iri, quod opertum est, ut veritas, et id, quod multis est oc- cultum, fiet paucis manifestum. Nam cur non omnes sciunt veritatein ; cur autem non est ab om- nibus amata justitia, si est omnium justitia? Sed enim traduntur mystice mysteria, ut sit etiam in ore loquentis id, quod is loquitur; potius autem non in voce, sed in intelligentia. . Dedit autem Deus » Ec- clesiae, alios quidem apostolos, alios vero prophe- tas, alios vero evangelistas, alios vero pastores et doctores, ad perfectionem sanctorum, ad opus ini- nisterii, ad ædificationem corporis Christi b. Ho- rum itaque meorum commentariorum scriptura, scio quam sit imbecilla, si conferatur cum illo spi- ritu gratia pleno, quem ut audiremus digni sumus habiti; sit autem imago, archetypum in memoriam revocans ei, qui thyrso ictus fuerit. Sapienti enim, inquit, loquere, et erit sapientior; » quin- etiam habenti adjicietur. › Profitetur autem, non arcana satis posse interpretari, multum abest, sed tantum in memoriam revocare, sive aliquando obliti fuerimus, sive ne obliviscamur. Multa autem salis scio eduxisse propter longitudinem temporis, ut quæ absque scriptis elugerint. Unde memoriam meæ imbecillitatem sublevans expositionem certis capitibus constantem, salutare memoriæ monimen- tum mihi comparans, hac necessario usus sum in- stitutione. Sunt ergo qurdan, quorum ne recordati quidem sumus erat enim apud viros beatos ma- gna quædam vis. Sunt etiam quædam, quæ cum non adnotata aliquo tempore mansissent, nunc eſſu- gerunt; alia autem quæ prope exstinguebantur, in ipsa mente quodammodo obscurata, quoniam iis, qui non sunt exercitati, non facile est ejusmodi mi- nisterium, hæc monimentis suscitans, nonnulla qui- dem consulto praetermitto, scienter delectum faciens, timens scribere, quæ etiam cavi dicere, non utique invidens (neque enim fas), sed, iis metuens, qui in ea inciderint, ne in aliam forte partem accipientes laberentur, et puero gladium, ut dicunt qui pro- » verbiis utuntur, præbere, inveniremur. Neque enim fieri potest, ut quæ scripta sunt non elabantur, eliamsi a me non edita manserint. Revoluta au- D tem, et una semper voce, nempe ea, quæ scripta est, utentia, interroganti nihil amplius prater ea, C P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Matth. terunt : Sunt etiam nounulia, quæ, cum adnotata non essent, tempore mili excide runt. › cit, ita pag. edit. Paris, forsan « conjectatrices suspiciones , in- telligens. Interpres legit e quæcun- que ante propheticam contemplationem prius dis- Porro in utroque pensata esse oportet. › SYLB. loco u pros irrepsit. Nam ibi et hic scribendum est. Sensus est : . x, 26. Ephes. iv, 11, 12. . his opponet, quæcunque interiori contemplationi scientiæ præmitti debent. Etenim dice bantur, qui arcana mysteria in Eleusinius contem- plati fuissent. Hinc postea Clemens, Strom. 1, p. : et Siron. v. p. : ldem Lowthio videtur. Quin- etiam Hervetus hunc sensum postea est amplexus : quem præterea que sequuntur firmant. interpres. Flor. editio habet disjunctivam †, parum aple SYLBURG. H (50) Έστι δέ. Hæc sic distingui et explicari po (51) Ὑποπτικὴν θεωρίαν. Ut hic ὑποπτικήν di- (52) "H. Relativum 5, e que, agnoscit fervetus
PG 8:725ἔχοις δ’ ἂν καὶ ἄλλην εἰκόνα τῶν εἰρημένων τὴν Θάμαρ ἐπὶ τριόδου καθεσθεῖσαν καὶ πόρνης δόξαν παρασχοῦσαν, ἣν ὁ φιλομαθὴς Ἰούδας (δυνατὸς δὲ ἑρμηνεύεται) ὁ μηδὲν ἄσκεπτον καὶ ἀδιερεύνητον καταλιπὼν ἐπεσκέψατο καὶ «πρὸς αὐτὴν ἐξέκλινεν», σῴζων τὴν πρὸς τὸν θεὸν ὁμολογίαν. διὰ τοῦτο καὶ ὁ Ἀβραάμ, παραζηλούσης τῆς Σάρρας τὴν Ἄγαρ παρευδοκιμοῦσαν αὐτήν, ὡς ἂν τὸ χρήσιμον ἐκλεξάμενος μόνον τῆς κοσμικῆς φιλοσοφίας, «ἰδοὺ ἡ παιδίσκη ἐν ταῖς χερσί σου, χρῶ αὐτῇ ὡς ἄν σοι ἀρεστὸν ᾖ» φησί. δηλῶν ὅτι ἀσπάζομαι μὲν τὴν κοσμικὴν παιδείαν καὶ ὡς νεωτέραν καὶ ὡς σὴν θεραπαινίδα, τὴν δὲ ἐπιστήμην τὴν σὴν ὡς τελείαν δέσποιναν τιμῶ καὶ σέβω. «καὶ ἐκάκωσεν αὐτὴν Σάρρα» ἴσον τῷ ἐσωφρόνισε καὶ ἐνουθέτησεν. εὖ γοῦν εἴρηται «παιδείας θεοῦ, υἱέ, μὴ ὀλιγώρει, μηδὲ ἐκλύου ὑπ’ αὐτοῦ ἐλεγχόμενος· ὃν γὰρ ἀγαπᾷ κύριος παιδεύει, μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ὃν παραδέχεται.» κατ’ ἄλλους μέντοι γε τόπους ἐξεταζόμεναι αἱ προειρημέναι γραφαὶ ἄλλα μυστήρια μηνύουσαι παρίστανται.
Β 70% Α μοι τῶν ὑπομνημάτων γραφὴ ἀσθενὴς μὲν εὖ οἶδ' ὅτι, κεκαθαρμένης τῆς γῆς ἀπό τε τῶν ἀκανθῶν καὶ τῆς παραβαλλομένη πρὸς τὸ πνεῦμα ἐκεῖνο τὸ κεχαριτω μένον, οὗ κατηξιώθημεν ὑπακοῦσαι· εἰκὼν δ᾽ ἂν εἴη ἀναμιμνήσκουσα τοὺς ἀρχετύπους τὸν θύρσῳ πεπλη γότα· « Σοφῷ γὰρ, φησὶ, λάλει, και σοφώτερος ἔσται· καὶ τῷ ἔχοντι δὲ προστεθήσεται. » Επαγγέλλεται δὲ οὐχ ὥστε ἑρμηνεῦσαι τὰ ἀπόβλητα ἱκανῶς, πολλού γε καὶ δεῖ, μόνον δὲ τοῦ ὑπομνῆσαι, εἴτε ποτὲ ἑκλα- θοίμεθα, εἴτε ὅπως μηδ' ἐκλανθανοίμεθα. Πολλὰ δὲ, εὖ οἶδα, παρεῤῥύηκεν ἡμᾶς χρόνου μήκει ἀγράφως διαπεσόντα. Ὅθεν τὸ ἀσθενὲς τῆς μνήμης τῆς ἐμῆς ἐπικουφίζων, κεφαλαίων συστηματικὴν ἔκθεσιν, μνή - μης ὑπόμνημα σωτήριον πορίζων ἐμαυτῷ, ἀναγκαίως κέχρημαι τῇδε τῇ ὑποτυπώσει. Ἔστι μὲν οὖν τις μηδὲ ἀπομνημονευθέντα ἡμῖν· πολλὴ γὰρ ἡ παρά τοῖς μακαρίοις δύναμις ἦν ἀνδράσιν. Ἔστι δὲ (50) καὶ ἀνυποσημείωτα μεμενηκότα τῷ χρόνῳ, ἃ νῦν ἀπέδρα τὰ δὲ, ὅσα ἐσβέννυτο, ἐν αὐτῇ μαραινόμενα τῇ δια- νοίᾳ, ἐπεὶ μὴ ῥᾴδιος ή τοιάδε διακονία τοῖς μὴ δεδοχι μασμένοις, ταῦτα δὲ ἀναζωπυρῶν ὑπομνήμασι, τὰ μὲν ἑκὼν παραπέμπομαι, ἐκλέγων ἐπιστημόνως, φο βούμενος γράφειν, ἃ καὶ λέγειν ἐφυλαξάμην· οὔτι που φθονῶν (οὐ γὰρ θέμις), δεδιὼς δὲ ἄρα περὶ τῶν ἐν τυγχανόντων, μή πη ἑτέρως σφαλεῖεν, « καὶ παιδ μάχαιραν, » ᾗ φασιν οἱ παροιμιαζόμενοι, « ὀρέγοντες ο εὑρεθῶμεν. Οὐ γὰρ ἔστι τὰ γραφέντα μὴ ἐκπεσεῖν, καίτοι ἀνέκδοτα ὑπό γ' ἐμοῦ μεμενηκότα· κυλιόμενα δὲ ἀεὶ, μόνῃ μιᾷ χρώμενα τῇ ἐγγράφω φωνῇ, προς τὸν ἐπανερόμενον οὐδὲν πλέον παρὰ τὰ γεγραμμένα ἀποκρίνεται· δεῖται γὰρ ἐξ ἀνάγκης βοηθοῦ, ἤτοι τοῦ ἐγγραψαμένου, ἢ καὶ ἄλλου τοῦ εἰς τὸ αὐτὸ ἴχνος ἐμ- βεβηκότος. Εστι δὲ ἡ καὶ αἰνίζεται μοι γραφή· καὶ τοῖς μὲν παραστήσεται, τὰ δὲ μόνον ἐρεῖ· πειράσεται δὲ καὶ λανθάνουσα εἰπεῖν, καὶ ἐπικρυπτομένη ἐκρή ναι, καὶ δεῖξαι σιωπῶσα· τά τε παρὰ τῶν ἐπισήμων δο γματιζόμενα αἱρέσεων παραθήσεται· καὶ τούτοις ἀντε· ρεῖ πάνθ' ὅσα προοικονομηθῆναι καθήκει τῆς κατὰ τὴν ύποπτικὴν θεωρίαν (54) γνώσεως, ή (52) προβήσε- ται ἡμῖν κατὰ τὸν εὐκλεὴ καὶ σεμνὸν τῆς παραδόσεως κανόνα ἀπὸ τῆς τοῦ κόσμου γενέσεως προϊοῦσιν, ἀναγ- καίως ἔχοντα προδιαληφθῆναι τῆς φυσικῆς θεωρίας προπαρατιθεμένη, καὶ τὰ ἐμποδὼν ἱστάμενα τῇ ἀκο λουθία προαπολυομένη· ὡς ἑτοίμους ἔχειν τὰς ἀκους πρὸς τὴν παραδοχὴν τῆς γνωστικῆς παραδόσεως, προ- Ἔστι δὲ καὶ ἀνυποσημείωτα μεμενηκότα, τῷ χρόνῳ ἃ νῦν ἀπέδρα. • τοὺς εἰρηνικῶς ὑπο ιπτεύσαντα προφητικήν 6. ἐποπτεύσαντα εποπτικὴν θεωρίαν Ει - πόας ἁπάσης γεωργικῶς εἰς καταφύτευσιν ἀμπελῶνος ἀγὼν γὰρ καὶ ὁ προαγών, καὶ μυστήρια τὰ πρὸ μυ ἐπόπται "Η τις ἂν εἴη θεωρία μεγίστη, ἡ ἐποπτική, ἡ τῷ ὄντι ἐπιστήμη· Βρῶμα δὲ, ἡ ἑποπτικὴ θεωρία. CLEMENTIS ALEXANDRINI tura y, a nobis quoque audiat, ei, qui occulte audit, occultum manifestatum iri; et ei, qui secrete ea, quæ traduntur, potest servare, apertum iri, quod opertum est, ut veritas, et id, quod multis est oc- cultum, fiet paucis manifestum. Nam cur non omnes sciunt veritatein ; cur autem non est ab om- nibus amata justitia, si est omnium justitia? Sed enim traduntur mystice mysteria, ut sit etiam in ore loquentis id, quod is loquitur; potius autem non in voce, sed in intelligentia. . Dedit autem Deus » Ec- clesiae, alios quidem apostolos, alios vero prophe- tas, alios vero evangelistas, alios vero pastores et doctores, ad perfectionem sanctorum, ad opus ini- nisterii, ad ædificationem corporis Christi b. Ho- rum itaque meorum commentariorum scriptura, scio quam sit imbecilla, si conferatur cum illo spi- ritu gratia pleno, quem ut audiremus digni sumus habiti; sit autem imago, archetypum in memoriam revocans ei, qui thyrso ictus fuerit. Sapienti enim, inquit, loquere, et erit sapientior; » quin- etiam habenti adjicietur. › Profitetur autem, non arcana satis posse interpretari, multum abest, sed tantum in memoriam revocare, sive aliquando obliti fuerimus, sive ne obliviscamur. Multa autem salis scio eduxisse propter longitudinem temporis, ut quæ absque scriptis elugerint. Unde memoriam meæ imbecillitatem sublevans expositionem certis capitibus constantem, salutare memoriæ monimen- tum mihi comparans, hac necessario usus sum in- stitutione. Sunt ergo qurdan, quorum ne recordati quidem sumus erat enim apud viros beatos ma- gna quædam vis. Sunt etiam quædam, quæ cum non adnotata aliquo tempore mansissent, nunc eſſu- gerunt; alia autem quæ prope exstinguebantur, in ipsa mente quodammodo obscurata, quoniam iis, qui non sunt exercitati, non facile est ejusmodi mi- nisterium, hæc monimentis suscitans, nonnulla qui- dem consulto praetermitto, scienter delectum faciens, timens scribere, quæ etiam cavi dicere, non utique invidens (neque enim fas), sed, iis metuens, qui in ea inciderint, ne in aliam forte partem accipientes laberentur, et puero gladium, ut dicunt qui pro- » verbiis utuntur, præbere, inveniremur. Neque enim fieri potest, ut quæ scripta sunt non elabantur, eliamsi a me non edita manserint. Revoluta au- D tem, et una semper voce, nempe ea, quæ scripta est, utentia, interroganti nihil amplius prater ea, C P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Matth. terunt : Sunt etiam nounulia, quæ, cum adnotata non essent, tempore mili excide runt. › cit, ita pag. edit. Paris, forsan « conjectatrices suspiciones , in- telligens. Interpres legit e quæcun- que ante propheticam contemplationem prius dis- Porro in utroque pensata esse oportet. › SYLB. loco u pros irrepsit. Nam ibi et hic scribendum est. Sensus est : . x, 26. Ephes. iv, 11, 12. . his opponet, quæcunque interiori contemplationi scientiæ præmitti debent. Etenim dice bantur, qui arcana mysteria in Eleusinius contem- plati fuissent. Hinc postea Clemens, Strom. 1, p. : et Siron. v. p. : ldem Lowthio videtur. Quin- etiam Hervetus hunc sensum postea est amplexus : quem præterea que sequuntur firmant. interpres. Flor. editio habet disjunctivam †, parum aple SYLBURG. H (50) Έστι δέ. Hæc sic distingui et explicari po (51) Ὑποπτικὴν θεωρίαν. Ut hic ὑποπτικήν di- (52) "H. Relativum 5, e que, agnoscit fervetus
PG 8:727Φαμὲν τοίνυν ἐνθένδε γυμνῷ τῷ λόγῳ τὴν φιλοσοφίαν ζήτησιν ἔχειν περὶ ἀληθείας καὶ τῆς τῶν ὄντων φύσεως (ἀλήθεια δὲ αὕτη, περὶ ἧς ὁ κύριος αὐτὸς εἶπεν «ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια»), τήν τε αὖ προπαιδείαν τῆς ἐν Χριστῷ ἀναπαύσεως γυμνάζειν τὸν νοῦν καὶ διεγείρειν τὴν σύνεσιν ἀγχίνοιαν γεννῶσαν ζητητικὴν διὰ φιλοσοφίας ἀληθοῦς. ἣν εὑρόντες, μᾶλλον δὲ εἰληφότες παρ’ αὐτῆς τῆς ἀληθείας, ἔχουσιν οἱ μύσται. πολλὰ δ’ ἡ ἑτοιμότης πρὸς τὸ τὰ δέοντα ὁρᾶν διὰ τῆς προγυμνασίας συμβάλλεται. εἴη δ’ ἂν γυμνασία τῷ νῷ τὰ νοητά. τριττὴ δὲ ἡ τούτων φύσις, ἔν τε ποσοῖς καὶ πηλίκοις καὶ λεκτοῖς θεωρουμένη. ὁ γὰρ ἀπὸ τῶν ἀποδείξεων λόγος ἀκριβῆ πίστιν ἐντίθησι τῇ ψυχῇ τοῦ παρακολουθοῦντος, ὥστε μηδ’ ἂν ἄλλως ἔχειν τὸ ἀποδειχθὲν οἴεσθαι, τοῖς τε αὖ δι’ ἀπάτην ὑποτρέχουσιν ἡμῖν ὑποπίπτειν οὐκ ἐᾷ. ἐν τούτοις οὖν τοῖς μαθήμασιν ἐκκαθαίρεταί τε τῶν αἰσθητῶν καὶ ἀναζωπυρεῖται ἡ ψυχή, ἵνα δή ποτε ἀλήθειαν διιδεῖν δυνηθῇ.
στηρίων (35). Οὐδὲ ὀκνήσει συγχρήσασθαι φιλοσοφίας καὶ τῆς ἄλλης προπαιδείας τοῖς καλλίστοις τὰ ὑπο μνήματα ἡμῖν. « Οὐ γὰρ μόνον δι᾿ Εβραίους καὶ τοὺς ὑπὸ νόμον, ο κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ο Εύλογον Ἰουδαῖον γενέσθαι, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς Ἕλληνας Ἕλληνα, ἵνα πάντας κερδάνωμεν. » Κάν τῇ πρὸς Κολοσσαεῖς Ἐπιστολῇ. Νουθετοῦντες, γράφει, πάντα ἄνθρωπον, καὶ διδάσκοντες (54) ἐν πάσῃ σοφίᾳ, ἵνα παραστήσωμεν πάντα ἄνθρωπον τέλειον ἐν Χριστῷ. » Αρμόζει δὲ καὶ ἄλλως τῇ τῶν ὑπομνημάτων ὑποτυ πώσει τὸ γλαφυρὸν τῆς θεωρίας. Αὐτίκα καὶ ἡ τῆς χρηστομαθείας περιουσία οἷον ήδυσμά τι ἐστὶ παρα πεπλεγμένον ἀθλητοῦ βρώματι, οὐ τρυφητιῶντος, ὄρεξιν δὲ ἀγαθὴν φιλοτιμίαν λαμβάνοντος. Ψάλλοντες γοῦν, τὸ ὑπέρτονον (55) τῆς σεμνότητος ἐμμελῶς ἀνίεμεν. Καθάπερ δὲ οἱ βουλόμενοι δήμῳ προσομι- λῆσαι διὰ κήρυκος τοῦτο πολλάκις ποιοῦσιν, ὡς μᾶλλον ἐξάκουστα γενέσθαι τὰ λεγόμενα· οὕτω κάνε ταῦθα· πρὸς πολλοὺς γὰρ ἡμῖν ὁ λόγος ὁ πρὸ αὐτῆς τῆς παραδόσεως λεγόμενος τῆς συνήθους· διὸ δὴ πα ραθετέον δόξας τε καὶ φωνάς, τὰς ἐμβοώσας παρ᾽ ἕκα στα αὐτοῖς δι' ὧν μᾶλλον οἱ ἀκούοντες ἐπιστραφήσονται. Καὶ δὴ, συνελόντι φάναι· ἐν πολλοῖς γὰρ τοῖς μαργα ρίταις τοῖς μικροῖς ὁ εἷς· ἐν δὲ πολλῇ τῇ τῶν ἰχθύων ἄγρ! ὁ καλλίχθυς (56)· χρόνῳ δὲ καὶ πόνῳ τἀληθὲς ἐκλάμψει, ἀγαθοῦ παρατυχόντος βοηθοῦ· δι' ἀνθρώ πων γὰρ θεόθεν αἱ πλεῖσται εὐεργεσίαι χορηγούνται. Πάντες μὲν οὖν ὅσοι ταῖς ὄψεσι κεχρήμεθα, θεωροῦ μεν τὰ προσπίπτοντα αὐταῖς· ἄλλοι δὲ ἄλλων (57) ἕνεκα. Αὐτίκα οὐχ ὁμοίως θεωρεῖ τὸ πρόβατον ὁ μάγειράς τε καὶ ὁ ποιμήν· ὁ μὲν γὰρ (58), εἰ πιόν ἐστι πολυπραγμονεῖ, ὁ δὲ εἰς εὐγένειαν τηρεῖ. Το γάλα τοῦ προβάτου ὁ μέν τις ἀμελξάτω, εἰ χρήζει τροφῆς. Τὸν μαλλον χειράτω, εἰ σκέπης δεῖται. "Ωδέ μοι καὶ τῆς Ἑλληνικῆς χρηστομαθείας ὁ καρπὸς προχωρείτω. Οὐκ οἶμαι γάρ τινα οὕτως εὐτυχῆ γραφὴν ἡγεῖσθαι, ᾗ μηδεὶς ἀντερεῖ· ἀλλ' ἐκείνην εὔλογον νομιστέον, ᾗ μηδεὶς εὐλόγως ἀντερεῖ. Καὶ * Ρ. ς "Εστι τὰ μικρὰ (μυστήρια) ὥσπερ προκάθαρσις καὶ προάγνευσις τῶν μεγάλων Αχθέντα δὲ διὰ τούτων ίκα- νῶς, ὥσπερ διά τινων προτελείων καὶ μικρῶν μυ στηρίων, εἰς τὴν Πλάτωνος ἦγε μυσταγωγίαν ἐν τάξει καὶ οὐχ ὑπερβάθμιον πόδα, κατὰ τὸ λόγιον, τείνοντα· καὶ τὰς παρ' ἐκείνων θείας ὄντως τελετάς ἐποπτεύειν ἐποίει· « Τότε δὴ τὴν τῷ ὄντι γνω- στικὴν φυσιολογίαν μέτειμεν, τὰ μικρὰ πρὸ τῶν μεγάλων μυηθέντες μυστηριων· . ἐν π. Ὁ μὲν γὰρ, εἰ πῖόν ἐστι πολυπραγμονεῖ, ὁ δὲ εἰ εὐγένειον τηρεί. Τὸ γάλα τοῦ προβάτου ὁ μέν τις ἀμελξάτω, εἰ χρή ζει τροφῆς· τὸν μαλλὸν χειράτω, εἰ σκέπης δεῖται· • ἀντιστοιχήσειν εὐγένειον, ἢ γένειον, ὁ καλὸν γένειον ἔχων, STROMATUM LIB. I. A que scripta sunt, respondent. Necessario enim sen ED. POTTER, ED. PARIS. • [ Cor. per auxilio indigent, aut ejus, qui scripsit, aut al- terius, qui eisdem insistit vestigiis. Sunt autem quædam etiam, quæ mihi tacite significabit scriptα- ra et in his quidem latius insistet, aliorum sola mentione contenta erit, conabitur auteni et ce- Jans dicere, et occultans aperire, et tacens osten- dere; et quæ ab insignibus hæresibus decreta sunt, adducet, et adversus ea dicet quæcun- que ante propheticam contemplationem prius dispensata esse oportet, quae nobis procedet rx secun- dum celebrem et venerandam traditionis regulam ab ortu mundi progredientibus, primo ea, quæ ex naturali contemplatione necessario prius tractanda sunt adducens, priusque ea, quæ huic methodo B obstarent, diluens, ut aures ad susceptionem gnostica traditionis paratæ sint, præpurgata prius terra et a spinis et ab omni herba, agricolæ ritu, ad plantandam vineam. Certamen enim est etiam præ- ludium certaminis; et mysteria sunt ea quæ præ- cedunt mysteria. Neque vero verebuntur nostri commentarii uti iis, quæ sunt pulcherrima ex phi- losophia, et iis, quæ præcedunt, disciplinis. « Non enim solum propter Hebræns, et eos qui sunt sub lege, par est fieri Judæum, sed etiam propter Gra- cos Græcum, ut omnes lucrifaciamus ª. Et in Epistola ad Culossenses : Admouentes, inquit, omnem hominem, et docentes in omni sapientia, ut exhibeamus omnem hominem perfectum in b. Christo . » Quanquam alioqui commentariorum descriptioni convenit splendor contemplationis. Jam vero ipsa quoque bonarum disciplinarum co- pia est veluti quoddam condimentum athletæ cillu permnistum, non delicias quidem captantis, sed bo- num appetitum assumentis, laulis amorem. Psal- lentes quidem certe, valde intensum gravitatis so- num modulate remittimus. Quemadmodum autem qui volunt alloqui populum, hoc sæpenumero fa- ix, 20, 21. b Coloss. 1, 28. C Eleusiniæ Cereris mysteria, in quibus qui majori- bus mysteriis initiari cupiebant, per minora præ- parabantur. Aristophanis scholiastes ad Pluti act. 1v, sc. 1, vers. : Sunt parva mysteria tanquam prævia purgatio et D purificatio ad majora. Hinc ab auctoribus ad alias res sæpe allusum est. Non est inelegans illud Ma- rini in Vita Procli : Deductum vero quantum satis erat per illa, veluti per quasdam præparationes sacras et parva mysteria, ad Platonis duxit mystagogiain ordine et non immodicum gressum, ut oraculi verbo ular, tendentem; et, quæ apud illum de re divina exstant, initia contemplari faciebat. » Clemens po- stea, Strom. IV, pay. : Tunc same vere gnosticam naturæ aggredimur contemplationem parvis ante magna initiati mysteria; et quæ ibi ' ! sequuntur conf., ut etiam Strom. vi, pag. 582, et Sirom. vi. pag. 714. Coloss. Irenaeus lib. i, cap. 13. thias, inquit Sylburgius. pag. 805, et variis exemplis probat. Sic ergo scribantur et explicentur : file quidem, an sit pinguis, diligenter inquirit ; lic autem, an densum habeat vellus, observat. Lac ovis mu!geat, si quis cibo indigeat : vellus tondeat, si integumento ei opus sit. Atque sic demum hu- jus sententia partes videntur. Porro seu Homericum est ut ait Suidas : quod quamvis proprie ad barbam pertineat, tamen ad alia nou incom- mode transferri poterit. (53) Μυστήρια τὰ πρὸ μυστηρίων. Respicit (54) Διδάσκοντες. Διδάσκοντες πάντα ἄνθρωπον (55) Τὸ ὑπέρτονον. Sic ὑπέρτονα τοξεύειν dixit (56) Καλλίχθυς. Idem aliis piscis sacer, et An- (57) Ἄλλοι δὲ ἄλ. Similia dicit Epitom. Theodot. (58) Ὁ μὲν γάρ. His verbis sensus haud constat.
«τροφὴ γὰρ καὶ ἡ παίδευσις ἡ χρηστὴ σῳζομένη φύσεις ἀγαθὰς ποιεῖ, καὶ αἱ φύσεις αἱ χρησταὶ τοιαύτης παιδείας ἀντιλαμβανόμεναι ἔτι βελτίους τῶν πρότερον φύονται εἴς τε τὰ ἄλλα καὶ εἰς τὸ γεννᾶν, ὥσπερ καὶ ἐν τοῖς ἄλλοις ζῴοις.» διὸ καί φησιν· «ἴσθι πρὸς τὸν μύρμηκα, ὦ ὀκνηρέ, καὶ γενοῦ ἐκείνου σοφώτερος» ὃς πολλὴν καὶ παντοδαπὴν ἐν τῷ ἀμήτῳ παρατίθεται πρὸς τὴν τοῦ χειμῶνος ἀπειλὴν τὴν τροφήν, «ἢ πορεύθητι πρὸς τὴν μέλισσαν καὶ μάθε ὡς ἐργάτις ἐστί·» καὶ αὐτὴ γὰρ πάντα τὸν λειμῶνα ἐπινεμομένη ἓν κηρίον γεννᾷ. Εἰ δὲ ἐν τῷ ταμείῳ εὔχῃ, ὡς ὁ κύριος ἐδίδαξε, πνεύματι προσκυνῶν, οὐκέτι περὶ τὸν οἶκον εἴη ἂν μόνον ἡ οἰκονομία, ἀλλὰ καὶ περὶ τὴν ψυχήν, τίνα τε ἐπινεμητέον αὐτῇ καὶ ὅπως καὶ ὁπόσον, τίνα τε ἀποθετέον καὶ ἀποθησαυριστέον εἰς αὐτήν, καὶ ὅτε ταῦτα προκομιστέον, καὶ πρὸς οὕστινας. οὐ γὰρ φύσει, μαθήσει δὲ οἱ καλοὶ κἀγαθοὶ γίνονται, καθάπερ ἰατροὶ καὶ κυβερνῆται. ὁρῶμεν γοῦν κοινῶς οἱ πάντες τὴν ἄμπελον καὶ τὸν ἵππον, ἀλλ’ ὁ μὲν γεωργὸς εἴσεται, εἰ ἀγαθὴ πρὸς καρποφορίαν ἢ κακὴ ἡ ἄμπελος, καὶ ὁ ἱππικὸς ἄθυμον ἢ ταχὺν διακρινεῖ ῥᾳδίως.
στηρίων (35). Οὐδὲ ὀκνήσει συγχρήσασθαι φιλοσοφίας καὶ τῆς ἄλλης προπαιδείας τοῖς καλλίστοις τὰ ὑπο μνήματα ἡμῖν. « Οὐ γὰρ μόνον δι᾿ Εβραίους καὶ τοὺς ὑπὸ νόμον, ο κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ο Εύλογον Ἰουδαῖον γενέσθαι, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς Ἕλληνας Ἕλληνα, ἵνα πάντας κερδάνωμεν. » Κάν τῇ πρὸς Κολοσσαεῖς Ἐπιστολῇ. Νουθετοῦντες, γράφει, πάντα ἄνθρωπον, καὶ διδάσκοντες (54) ἐν πάσῃ σοφίᾳ, ἵνα παραστήσωμεν πάντα ἄνθρωπον τέλειον ἐν Χριστῷ. » Αρμόζει δὲ καὶ ἄλλως τῇ τῶν ὑπομνημάτων ὑποτυ πώσει τὸ γλαφυρὸν τῆς θεωρίας. Αὐτίκα καὶ ἡ τῆς χρηστομαθείας περιουσία οἷον ήδυσμά τι ἐστὶ παρα πεπλεγμένον ἀθλητοῦ βρώματι, οὐ τρυφητιῶντος, ὄρεξιν δὲ ἀγαθὴν φιλοτιμίαν λαμβάνοντος. Ψάλλοντες γοῦν, τὸ ὑπέρτονον (55) τῆς σεμνότητος ἐμμελῶς ἀνίεμεν. Καθάπερ δὲ οἱ βουλόμενοι δήμῳ προσομι- λῆσαι διὰ κήρυκος τοῦτο πολλάκις ποιοῦσιν, ὡς μᾶλλον ἐξάκουστα γενέσθαι τὰ λεγόμενα· οὕτω κάνε ταῦθα· πρὸς πολλοὺς γὰρ ἡμῖν ὁ λόγος ὁ πρὸ αὐτῆς τῆς παραδόσεως λεγόμενος τῆς συνήθους· διὸ δὴ πα ραθετέον δόξας τε καὶ φωνάς, τὰς ἐμβοώσας παρ᾽ ἕκα στα αὐτοῖς δι' ὧν μᾶλλον οἱ ἀκούοντες ἐπιστραφήσονται. Καὶ δὴ, συνελόντι φάναι· ἐν πολλοῖς γὰρ τοῖς μαργα ρίταις τοῖς μικροῖς ὁ εἷς· ἐν δὲ πολλῇ τῇ τῶν ἰχθύων ἄγρ! ὁ καλλίχθυς (56)· χρόνῳ δὲ καὶ πόνῳ τἀληθὲς ἐκλάμψει, ἀγαθοῦ παρατυχόντος βοηθοῦ· δι' ἀνθρώ πων γὰρ θεόθεν αἱ πλεῖσται εὐεργεσίαι χορηγούνται. Πάντες μὲν οὖν ὅσοι ταῖς ὄψεσι κεχρήμεθα, θεωροῦ μεν τὰ προσπίπτοντα αὐταῖς· ἄλλοι δὲ ἄλλων (57) ἕνεκα. Αὐτίκα οὐχ ὁμοίως θεωρεῖ τὸ πρόβατον ὁ μάγειράς τε καὶ ὁ ποιμήν· ὁ μὲν γὰρ (58), εἰ πιόν ἐστι πολυπραγμονεῖ, ὁ δὲ εἰς εὐγένειαν τηρεῖ. Το γάλα τοῦ προβάτου ὁ μέν τις ἀμελξάτω, εἰ χρήζει τροφῆς. Τὸν μαλλον χειράτω, εἰ σκέπης δεῖται. "Ωδέ μοι καὶ τῆς Ἑλληνικῆς χρηστομαθείας ὁ καρπὸς προχωρείτω. Οὐκ οἶμαι γάρ τινα οὕτως εὐτυχῆ γραφὴν ἡγεῖσθαι, ᾗ μηδεὶς ἀντερεῖ· ἀλλ' ἐκείνην εὔλογον νομιστέον, ᾗ μηδεὶς εὐλόγως ἀντερεῖ. Καὶ * Ρ. ς "Εστι τὰ μικρὰ (μυστήρια) ὥσπερ προκάθαρσις καὶ προάγνευσις τῶν μεγάλων Αχθέντα δὲ διὰ τούτων ίκα- νῶς, ὥσπερ διά τινων προτελείων καὶ μικρῶν μυ στηρίων, εἰς τὴν Πλάτωνος ἦγε μυσταγωγίαν ἐν τάξει καὶ οὐχ ὑπερβάθμιον πόδα, κατὰ τὸ λόγιον, τείνοντα· καὶ τὰς παρ' ἐκείνων θείας ὄντως τελετάς ἐποπτεύειν ἐποίει· « Τότε δὴ τὴν τῷ ὄντι γνω- στικὴν φυσιολογίαν μέτειμεν, τὰ μικρὰ πρὸ τῶν μεγάλων μυηθέντες μυστηριων· . ἐν π. Ὁ μὲν γὰρ, εἰ πῖόν ἐστι πολυπραγμονεῖ, ὁ δὲ εἰ εὐγένειον τηρεί. Τὸ γάλα τοῦ προβάτου ὁ μέν τις ἀμελξάτω, εἰ χρή ζει τροφῆς· τὸν μαλλὸν χειράτω, εἰ σκέπης δεῖται· • ἀντιστοιχήσειν εὐγένειον, ἢ γένειον, ὁ καλὸν γένειον ἔχων, STROMATUM LIB. I. A que scripta sunt, respondent. Necessario enim sen ED. POTTER, ED. PARIS. • [ Cor. per auxilio indigent, aut ejus, qui scripsit, aut al- terius, qui eisdem insistit vestigiis. Sunt autem quædam etiam, quæ mihi tacite significabit scriptα- ra et in his quidem latius insistet, aliorum sola mentione contenta erit, conabitur auteni et ce- Jans dicere, et occultans aperire, et tacens osten- dere; et quæ ab insignibus hæresibus decreta sunt, adducet, et adversus ea dicet quæcun- que ante propheticam contemplationem prius dispensata esse oportet, quae nobis procedet rx secun- dum celebrem et venerandam traditionis regulam ab ortu mundi progredientibus, primo ea, quæ ex naturali contemplatione necessario prius tractanda sunt adducens, priusque ea, quæ huic methodo B obstarent, diluens, ut aures ad susceptionem gnostica traditionis paratæ sint, præpurgata prius terra et a spinis et ab omni herba, agricolæ ritu, ad plantandam vineam. Certamen enim est etiam præ- ludium certaminis; et mysteria sunt ea quæ præ- cedunt mysteria. Neque vero verebuntur nostri commentarii uti iis, quæ sunt pulcherrima ex phi- losophia, et iis, quæ præcedunt, disciplinis. « Non enim solum propter Hebræns, et eos qui sunt sub lege, par est fieri Judæum, sed etiam propter Gra- cos Græcum, ut omnes lucrifaciamus ª. Et in Epistola ad Culossenses : Admouentes, inquit, omnem hominem, et docentes in omni sapientia, ut exhibeamus omnem hominem perfectum in b. Christo . » Quanquam alioqui commentariorum descriptioni convenit splendor contemplationis. Jam vero ipsa quoque bonarum disciplinarum co- pia est veluti quoddam condimentum athletæ cillu permnistum, non delicias quidem captantis, sed bo- num appetitum assumentis, laulis amorem. Psal- lentes quidem certe, valde intensum gravitatis so- num modulate remittimus. Quemadmodum autem qui volunt alloqui populum, hoc sæpenumero fa- ix, 20, 21. b Coloss. 1, 28. C Eleusiniæ Cereris mysteria, in quibus qui majori- bus mysteriis initiari cupiebant, per minora præ- parabantur. Aristophanis scholiastes ad Pluti act. 1v, sc. 1, vers. : Sunt parva mysteria tanquam prævia purgatio et D purificatio ad majora. Hinc ab auctoribus ad alias res sæpe allusum est. Non est inelegans illud Ma- rini in Vita Procli : Deductum vero quantum satis erat per illa, veluti per quasdam præparationes sacras et parva mysteria, ad Platonis duxit mystagogiain ordine et non immodicum gressum, ut oraculi verbo ular, tendentem; et, quæ apud illum de re divina exstant, initia contemplari faciebat. » Clemens po- stea, Strom. IV, pay. : Tunc same vere gnosticam naturæ aggredimur contemplationem parvis ante magna initiati mysteria; et quæ ibi ' ! sequuntur conf., ut etiam Strom. vi, pag. 582, et Sirom. vi. pag. 714. Coloss. Irenaeus lib. i, cap. 13. thias, inquit Sylburgius. pag. 805, et variis exemplis probat. Sic ergo scribantur et explicentur : file quidem, an sit pinguis, diligenter inquirit ; lic autem, an densum habeat vellus, observat. Lac ovis mu!geat, si quis cibo indigeat : vellus tondeat, si integumento ei opus sit. Atque sic demum hu- jus sententia partes videntur. Porro seu Homericum est ut ait Suidas : quod quamvis proprie ad barbam pertineat, tamen ad alia nou incom- mode transferri poterit. (53) Μυστήρια τὰ πρὸ μυστηρίων. Respicit (54) Διδάσκοντες. Διδάσκοντες πάντα ἄνθρωπον (55) Τὸ ὑπέρτονον. Sic ὑπέρτονα τοξεύειν dixit (56) Καλλίχθυς. Idem aliis piscis sacer, et An- (57) Ἄλλοι δὲ ἄλ. Similia dicit Epitom. Theodot. (58) Ὁ μὲν γάρ. His verbis sensus haud constat.
PG 8:729τὸ δ’ ἄλλους παρ’ ἄλλους εὖ πεφυκέναι πρὸς ἀρετὴν ἐπιτηδεύματα μέν τινα τῶν οὕτω πεφυκότων παρὰ τοὺς ἑτέρους ἐνδείκνυται, τελειότητα δὲ κατ’ ἀρετὴν οὐδ’ ἡντινοῦν τῶν ἄμεινον φύντων κατηγορεῖ, ὁπότε καὶ οἱ κακῶς πεφυκότες πρὸς ἀρετὴν τῆς προσηκούσης παιδείας τυχόντες ὡς ἐπίπαν καλοκἀγαθίας ἤνυσαν, καὶ αὖ τὰ ἐναντία οἱ ἐπιτηδείως φύντες ἀμελείᾳ γεγόνασι κακοί. φύσει δ’ αὖ κοινωνικοὺς καὶ δικαίους ὁ θεὸς ἡμᾶς ἐδημιούργησεν. ὅθεν οὐδὲ τὸ δίκαιον ἐκ μόνης φαίνεσθαι τῆς θέσεως ῥητέον, ἐκ δὲ τῆς ἐντολῆς ἀναζωπυρεῖσθαι τὸ τῆς δημιουργίας ἀγαθὸν νοητέον, μαθήσει παιδευθείσης τῆς ψυχῆς ἐθέλειν αἱρεῖσθαι τὸ κάλλιστον. ἀλλὰ καθάπερ καὶ ἄνευ γραμμάτων πιστὸν εἶναι δυνατόν φαμεν, οὕτως συνιέναι τὰ ἐν τῇ πίστει λεγόμενα οὐχ οἷόν τε μὴ μαθόντα ὁμολογοῦμεν. τὰ μὲν γὰρ εὖ λεγόμενα προσίεσθαι, τὰ δὲ ἀλλότρια μὴ προσίεσθαι οὐχ ἁπλῶς ἡ πίστις, ἀλλ’ ἡ περὶ τὴν μάθησιν πίστις ἐμποιεῖ. εἰ δ’ ἡ ἄγνοια ἀπαιδευσία τε ἅμα καὶ ἀμαθία. τὴν ἐπιστήμην τῶν θείων καὶ ἀνθρωπίνων ἐντίθησιν ἡ διδασκαλία.
ἀλλ᾽ ἣν οὐδεὶς εὐλόγως καταμέμφεται. Οὐκ εὐθὺς (59) δ', εἴ τις μὴ προηγουμένως ἐπιτελεῖ, κατὰ περίστα σιν αὐτὸ ποιεῖ· ἀλλὰ οἰκονομούμενός τι θεοσόφως, καὶ συμπεριφερόμενος ἐνεργήσει· Οὔτε γὰρ ὁ ἔχων τὴν ἀρετὴν χρήζει τῆς ἐπὶ τὴν ἀρετὴν ἔτι ὁδοῦ, οὔθ᾽ ὁ ἐῤῥωμένος ἀναλήψεως. Καθάπερ (60) γὰρ οἱ γεωργοί προαρδεύσαντες τὴν γῆν, οὕτω δὲ καὶ ἡμεῖς τῷ ποτίμῳ τῶν παρ' Έλλησι λόγων προαρδεύομεν τὸ γεῶδες αὐτῶν, ὡς παραδέξασθαι τὸ καταβαλλόμενον σπέρμα πνευματικὸν, καὶ τοῦτο εὐμαρῶς ἐκθρέψαι δύνασθαι. Περιέξουσι δὲ οἱ Στρωματεῖς ἀναμεμιγμέ νην τὴν ἀλήθειαν τοῖς φιλοσοφίας δόγμασι, μᾶλλον δὲ εγκεκαλυμμένην καὶ ἐπικεκρυμμένην, καθάπερ τῷ λεπύρῳ τὸ ἐδώδιμον τοῦ καρύου· ἁρμόζει γὰρ, οἶμαι, τῆς ἀληθείας τὰ σπέρματα μόνοις φυλάσσε σθαι τοῖς τῆς πίστεως γεωργοῖς. Οὐ λέληθε δέ με καὶ τὰ θρυλλούμενα πρός τινων, ἀμαθῶς ψοφοδεῶν· χρῆναι λεγόντων περὶ τὰ ἀναγκαιότατα καὶ συνέ χοντα τὴν πίστιν καταγίνεσθαι· τὰ δὲ ἔξωθεν (61) καὶ περιττὰ ὑπερβαίνειν, μάτην ἡμᾶς τρίβοντα καὶ κατέχοντα περὶ τοῖς οὐδὲν συμβαλλομένοις πρὸς τὸ τέλος. Οἱ δὲ καὶ πρὸς κακοῦ ἂν τὴν φιλοσοφίαν εἰσ δεδυκέναι τὸν βίον νομίζωσιν ἐπὶ λύμη τῶν ἀνθρώ των, πρός τινος εὑρετοῦ πονηροῦ (62). Ἐγὼ δὲ, ὅτι μὲν ἡ κακία κακὴν φύσιν ἔχει, καὶ οὔποτ᾽ ἂν καλοῦ τινος ὑποσταίη γεωργὸς γενέσθαι, παρ' ὅλους ἐνδεί ξομαι τοὺς Στρωματεῖς, αἰνισσόμενος ἀμηγέπη θείας πράξιν ἅμα καὶ αἵρεσιν ἀποδεκτέον οὐ τὴν ἀμεμφή, ἔργον προνοίας καὶ φιλοσοφίαν. Στρωματεῖς, Στρωματεῖς, Ρ. ἐπιτελεῖ Οὐκ εὐθὺς δ' εἴ τις μὴ προηγουμένως ἐπιτελεῖ, εἰ κατὰ περίστασιν αὐτὸ πειει· . κατὰ τὸν προηγούμενον λόγον, οι γεωργοί προοδεύσαντες τὴν γῆν, εἶθ' οὕτω τὸ - σπέρμα καταβάλλουσιν, οὕτω δὴ καὶ ἡμεῖς ... Τῶν ἐθνικῶν βιβλίων πάντων ἀπέχου· • Πῶς οὖν οὐκ ἄτοπον, τὴν ἀταξίαν καὶ τὴν ἀδικίαν προσνέμοντας τῷ διαβόλῳ, ἐναρέτου πράγματος τοῦτον, τῆς φιλοσοφίας, δοτήρα ποιεῖν ; « CLEMENTIS ALEXANDRINI B ciunt per praconem, at ea, quæ dicuntur, magis & exaudiantur ; ita hic quoque, cum ad multos ha- benda sit a nobis oratio, quæ solitam præcedit tra- ditionen), adducendæ sunt opiniones et voces, quæ eis in singulis resonant, per quas ii magis attenti reddentur, qui audient. Et, ut paucis dicam (in multis enim parvis margaritis una est eximia, in multa autem piscium piscatione unus est calliony- mus), tempore et labore elucescet veritas, si bonus obtigerit adjutor. Per homines enim divinitus plu- rima beneficia suppeditantur. Atque omnes quidem qui visu utimur, ea, quæ objiciuntur illi, contemi- plamur, sed alii aliorum gratia. Jam non similiter ovem contemplatur coquus et pastor. flle quidem an sit pinguis diligenter scrutatur; hic vero lac ovis observat, an sit generosum. Mulgeat quidem aliquis, si cibo egeat; vellus tondeat, si ei tegu- mento opus sit. Sic mihi etiam procedat fructus bonæ Græcorum doctrinæ. Nullam enim existimo scripturam adeo feliciter procedere, cui nullus omnino contradicat; sed illam existimandum est esse rationi consentaneam, cui nemo jure contra- dicit. Hic et actio simul et institutum est admittendum, non quod est a reprehensione alienum, sed quod nullus jure reprehendit. Non statim autem, si quis non principaliter efficit, hoc facit, quod id devitet; sed id agit divinam quemdam sapienter adhibens dispensationem, et se rebus accommodans, et in omnem partem ver. C sans. Neque enim qui habet virtutem, via ad virtutem amplius opus habet; neque qui valet viribus, eget instauratione. Quemadmodum enim terram prius rigant agricolæ, deinde sic semen injiciunt; ita etiam nos eo, quod bibi potest ex Græcorum scriptis, id, quod est in eis terrestre, prius irriga- mus, ut suscipiat spiritale semen quod dejicitur, et id facile possit alere. Continebunt autem bi libri, qui dicuntur seu Miscellanea, admistam veritatem philosophie decretis, vel po tius coopertam et absconsam, sicut testa operitur id, quod est in nuce esculentum. Fidei enim semina solis, ut existimo, convenit servari fidei agricolis. Noi me autem latent ea etiam, quæ ab aliquibus imperite omnia metuentibus jactantur, qui dicunt oportere in iis versari, quæ sunt maxime necessa- ria, et quæ fidem continent; externa autem, et quæ sunt supervacanea transilire, quæ nos finstra conterunt et detinent in iis, quæ ad finem nihil conferunt. Alii autem philosophiam etiam cum maximo malo et ad hominum perniciem venisse in vitam existimant, ut quæ profecta șit a maligno ali- quo inventore. Ego autem quod malitia quidem malam habeat naturam, nec alicujus boni esse agri- cola unquam possit, in his totis ostendam libris, qui dicuntur id etiam significans, quod divina quodammodo providentiæ opus sit philosophia. * ED. POTTER, ED. PARIS. habent, sensus constat. Restitui debet post negativa particula, quæ propter duplicem, quæ præcessit, negationem per librariorumn imperitiam D excidisse videtur. Scribe igitur : Non autem statim sequitur, quod si quis aliquid per se nolit facere, ipsum non esse urgente aliquo casu id facturum; verum tunc divina quo- dammodo arte aliquod medium inveniet, et sese praesentibus accommodans, effectum dabit. . Quem sensum quæ sequuntur, confirmant. Hinc paulo etiam post ait, philosophiam non fuisse hoc est « per se, » ingressam, sed quod suadendæ veritati inserviret. Sn- BURG. Quod in Latina versione expressum est. lib. 1, cap. : Ab omnibus gentilium libris abstine. » Qua de re conf. quæ ad ea verba adnotavit Cotelerius. nulli e veteribus Christianis philosophiam imputa- runt. Strom. vi, pag. : Quomodo non est absurdum, ut cum dia- bolo confusionem et injustitiam tribuamas, eum rei preclaræ, philosophiæ scilicet, datorem constitue re? . Couf. etiam Strom. v, pag. 550, et Strom. 3, pag. 310, quæque ibi adnotantur. (59) Οὐκ εὐθύς. Nec his verbis, prout jam se (60) Καθάπερ. Legendum videtur, καθάπερ γὰρ (61) Τὰ δὲ ἔξωθεν. Præcipitur Constitul. apostol. (62) Πονηροῦ. Nenipe diabolo, cui auctori non-
ἀλλ’ ὡς ἐν πενίᾳ βίου ὀρθῶς ἔστι βιοῦν, οὕτω δὲ καὶ ἐν περιουσίᾳ ἔξεστιν, καὶ ῥᾷον ἅμα καὶ θᾶττον σὺν τῇ προπαιδείᾳ θηρᾶσαι ἄν τινα τὴν ἀρετὴν ὁμολογοῦμεν οὐδὲ δίχα τούτων ἀθήρατον οὖσαν, πλὴν καὶ τότε τοῖς μεμαθηκόσι καὶ «τὰ αἰσθητήρια συγγεγυμνασμένοις». «μῖσος μὲν γάρ», φησὶν ὁ Σολομών, «ἐγείρει νεῖκος, ὁδοὺς δὲ ζωῆς φυλάσσει παιδεία,» ὡς μὴ ἀπατηθῆναι, ὡς μὴ κλαπῆναι πρὸς τῶν ἐπὶ βλάβῃ τῶν ἀκροωμένων κακοτεχνίαν ἠσκηκότων. «παιδεία δὲ ἀνεξέλεγκτος πλανᾶται,» φησίν, καὶ χρὴ μετιέναι τὸ ἐλεγκτικὸν εἶδος ἕνεκα τοῦ τὰς δόξας τὰς ἀπατηλὰς διακρούεσθαι τῶν σοφιστῶν. Εὖ γοῦν καὶ Ἀνάξαρχος ὁ Εὐδαιμονικὸς ἐν τῷ περὶ βασιλείας γράφει· «πολυμαθίη κάρτα μὲν ὠφελεῖ, κάρτα δὲ βλάπτει τὸν ἔχοντα· ὠφελέει μὲν τὸν δεξιὸν ὄντα, βλάπτει δὲ τὸν ῥηϊδίως φωνέοντα πᾶν ἔπος καὶ ἐν παντὶ δήμῳ. χρὴ δὲ καιροῦ μέτρα εἰδέναι· σοφίης γὰρ οὗτος ὅρος. ὅσοι δὲ ⟨ἔξω⟩ καιροῦ ῥῆσιν ἀείδουσιν, κἤν πῃ πεπνυμένην ἀείδωσιν, οὐ τιθέμενοι ἐν σοφίῃ γνώμην, ⟨αἰτίην⟩ ἔχουσι μωρίης.» καὶ Ἡσίοδος· Μουσάων, αἵτ’ ἄνδρα πολυφραδέοντα τιθεῖσι θέσπιον, αὐδήεντα·
ἀλλ᾽ ἣν οὐδεὶς εὐλόγως καταμέμφεται. Οὐκ εὐθὺς (59) δ', εἴ τις μὴ προηγουμένως ἐπιτελεῖ, κατὰ περίστα σιν αὐτὸ ποιεῖ· ἀλλὰ οἰκονομούμενός τι θεοσόφως, καὶ συμπεριφερόμενος ἐνεργήσει· Οὔτε γὰρ ὁ ἔχων τὴν ἀρετὴν χρήζει τῆς ἐπὶ τὴν ἀρετὴν ἔτι ὁδοῦ, οὔθ᾽ ὁ ἐῤῥωμένος ἀναλήψεως. Καθάπερ (60) γὰρ οἱ γεωργοί προαρδεύσαντες τὴν γῆν, οὕτω δὲ καὶ ἡμεῖς τῷ ποτίμῳ τῶν παρ' Έλλησι λόγων προαρδεύομεν τὸ γεῶδες αὐτῶν, ὡς παραδέξασθαι τὸ καταβαλλόμενον σπέρμα πνευματικὸν, καὶ τοῦτο εὐμαρῶς ἐκθρέψαι δύνασθαι. Περιέξουσι δὲ οἱ Στρωματεῖς ἀναμεμιγμέ νην τὴν ἀλήθειαν τοῖς φιλοσοφίας δόγμασι, μᾶλλον δὲ εγκεκαλυμμένην καὶ ἐπικεκρυμμένην, καθάπερ τῷ λεπύρῳ τὸ ἐδώδιμον τοῦ καρύου· ἁρμόζει γὰρ, οἶμαι, τῆς ἀληθείας τὰ σπέρματα μόνοις φυλάσσε σθαι τοῖς τῆς πίστεως γεωργοῖς. Οὐ λέληθε δέ με καὶ τὰ θρυλλούμενα πρός τινων, ἀμαθῶς ψοφοδεῶν· χρῆναι λεγόντων περὶ τὰ ἀναγκαιότατα καὶ συνέ χοντα τὴν πίστιν καταγίνεσθαι· τὰ δὲ ἔξωθεν (61) καὶ περιττὰ ὑπερβαίνειν, μάτην ἡμᾶς τρίβοντα καὶ κατέχοντα περὶ τοῖς οὐδὲν συμβαλλομένοις πρὸς τὸ τέλος. Οἱ δὲ καὶ πρὸς κακοῦ ἂν τὴν φιλοσοφίαν εἰσ δεδυκέναι τὸν βίον νομίζωσιν ἐπὶ λύμη τῶν ἀνθρώ των, πρός τινος εὑρετοῦ πονηροῦ (62). Ἐγὼ δὲ, ὅτι μὲν ἡ κακία κακὴν φύσιν ἔχει, καὶ οὔποτ᾽ ἂν καλοῦ τινος ὑποσταίη γεωργὸς γενέσθαι, παρ' ὅλους ἐνδεί ξομαι τοὺς Στρωματεῖς, αἰνισσόμενος ἀμηγέπη θείας πράξιν ἅμα καὶ αἵρεσιν ἀποδεκτέον οὐ τὴν ἀμεμφή, ἔργον προνοίας καὶ φιλοσοφίαν. Στρωματεῖς, Στρωματεῖς, Ρ. ἐπιτελεῖ Οὐκ εὐθὺς δ' εἴ τις μὴ προηγουμένως ἐπιτελεῖ, εἰ κατὰ περίστασιν αὐτὸ πειει· . κατὰ τὸν προηγούμενον λόγον, οι γεωργοί προοδεύσαντες τὴν γῆν, εἶθ' οὕτω τὸ - σπέρμα καταβάλλουσιν, οὕτω δὴ καὶ ἡμεῖς ... Τῶν ἐθνικῶν βιβλίων πάντων ἀπέχου· • Πῶς οὖν οὐκ ἄτοπον, τὴν ἀταξίαν καὶ τὴν ἀδικίαν προσνέμοντας τῷ διαβόλῳ, ἐναρέτου πράγματος τοῦτον, τῆς φιλοσοφίας, δοτήρα ποιεῖν ; « CLEMENTIS ALEXANDRINI B ciunt per praconem, at ea, quæ dicuntur, magis & exaudiantur ; ita hic quoque, cum ad multos ha- benda sit a nobis oratio, quæ solitam præcedit tra- ditionen), adducendæ sunt opiniones et voces, quæ eis in singulis resonant, per quas ii magis attenti reddentur, qui audient. Et, ut paucis dicam (in multis enim parvis margaritis una est eximia, in multa autem piscium piscatione unus est calliony- mus), tempore et labore elucescet veritas, si bonus obtigerit adjutor. Per homines enim divinitus plu- rima beneficia suppeditantur. Atque omnes quidem qui visu utimur, ea, quæ objiciuntur illi, contemi- plamur, sed alii aliorum gratia. Jam non similiter ovem contemplatur coquus et pastor. flle quidem an sit pinguis diligenter scrutatur; hic vero lac ovis observat, an sit generosum. Mulgeat quidem aliquis, si cibo egeat; vellus tondeat, si ei tegu- mento opus sit. Sic mihi etiam procedat fructus bonæ Græcorum doctrinæ. Nullam enim existimo scripturam adeo feliciter procedere, cui nullus omnino contradicat; sed illam existimandum est esse rationi consentaneam, cui nemo jure contra- dicit. Hic et actio simul et institutum est admittendum, non quod est a reprehensione alienum, sed quod nullus jure reprehendit. Non statim autem, si quis non principaliter efficit, hoc facit, quod id devitet; sed id agit divinam quemdam sapienter adhibens dispensationem, et se rebus accommodans, et in omnem partem ver. C sans. Neque enim qui habet virtutem, via ad virtutem amplius opus habet; neque qui valet viribus, eget instauratione. Quemadmodum enim terram prius rigant agricolæ, deinde sic semen injiciunt; ita etiam nos eo, quod bibi potest ex Græcorum scriptis, id, quod est in eis terrestre, prius irriga- mus, ut suscipiat spiritale semen quod dejicitur, et id facile possit alere. Continebunt autem bi libri, qui dicuntur seu Miscellanea, admistam veritatem philosophie decretis, vel po tius coopertam et absconsam, sicut testa operitur id, quod est in nuce esculentum. Fidei enim semina solis, ut existimo, convenit servari fidei agricolis. Noi me autem latent ea etiam, quæ ab aliquibus imperite omnia metuentibus jactantur, qui dicunt oportere in iis versari, quæ sunt maxime necessa- ria, et quæ fidem continent; externa autem, et quæ sunt supervacanea transilire, quæ nos finstra conterunt et detinent in iis, quæ ad finem nihil conferunt. Alii autem philosophiam etiam cum maximo malo et ad hominum perniciem venisse in vitam existimant, ut quæ profecta șit a maligno ali- quo inventore. Ego autem quod malitia quidem malam habeat naturam, nec alicujus boni esse agri- cola unquam possit, in his totis ostendam libris, qui dicuntur id etiam significans, quod divina quodammodo providentiæ opus sit philosophia. * ED. POTTER, ED. PARIS. habent, sensus constat. Restitui debet post negativa particula, quæ propter duplicem, quæ præcessit, negationem per librariorumn imperitiam D excidisse videtur. Scribe igitur : Non autem statim sequitur, quod si quis aliquid per se nolit facere, ipsum non esse urgente aliquo casu id facturum; verum tunc divina quo- dammodo arte aliquod medium inveniet, et sese praesentibus accommodans, effectum dabit. . Quem sensum quæ sequuntur, confirmant. Hinc paulo etiam post ait, philosophiam non fuisse hoc est « per se, » ingressam, sed quod suadendæ veritati inserviret. Sn- BURG. Quod in Latina versione expressum est. lib. 1, cap. : Ab omnibus gentilium libris abstine. » Qua de re conf. quæ ad ea verba adnotavit Cotelerius. nulli e veteribus Christianis philosophiam imputa- runt. Strom. vi, pag. : Quomodo non est absurdum, ut cum dia- bolo confusionem et injustitiam tribuamas, eum rei preclaræ, philosophiæ scilicet, datorem constitue re? . Couf. etiam Strom. v, pag. 550, et Strom. 3, pag. 310, quæque ibi adnotantur. (59) Οὐκ εὐθύς. Nec his verbis, prout jam se (60) Καθάπερ. Legendum videtur, καθάπερ γὰρ (61) Τὰ δὲ ἔξωθεν. Præcipitur Constitul. apostol. (62) Πονηροῦ. Nenipe diabolo, cui auctori non-
PG 8:731εὔπορον μὲν γὰρ ἐν λόγοις τὸν πολυφράδμονα λέγει, δεινὸν δὲ τὸν αὐδήεντα, καὶ θέσπιον τὸν ἔμπειρον καὶ φιλόσοφον καὶ τῆς ἀληθείας ἐπιστήμονα. Καταφαίνεται τοίνυν προπαιδεία ἡ Ἑλληνικὴ σὺν καὶ αὐτῇ φιλοσοφίᾳ θεόθεν ἥκειν εἰς ἀνθρώπους οὐ κατὰ προηγούμενον, ἀλλ’ ὃν τρόπον οἱ ὑετοὶ καταρρήγνυνται εἰς τὴν γῆν τὴν ἀγαθὴν καὶ εἰς τὴν κοπρίαν καὶ ἐπὶ τὰ δώματα. βλαστάνει δ’ ὁμοίως καὶ πόα καὶ πυρός, φύεται δὲ καὶ ἐπὶ τῶν μνημάτων συκῆ καὶ εἴ τι τῶν ἀναιδεστέρων δένδρων, καὶ τὰ φυόμενα ἐν τύπῳ προκύπτει τῶν ἀληθῶν, ὅτι τῆς αὐτῆς τοῦ ὑετοῦ ἀπέλαυσε δυνάμεως, ἀλλ’ οὐ τὴν αὐτὴν ἔσχηκε χάριν τοῖς ἐν τῷ πίονι φυεῖσιν ἤτοι ξηρανθέντα ἢ ἀποτιλθέντα. καὶ δὴ κἀνταῦθα χρησιμεύει ἡ τοῦ σπόρου παραβολή, ἣν ὁ κύριος ἡρμήνευσεν. εἷς γὰρ ὁ τῆς ἐν ἀνθρώποις γῆς γεωργὸς ὁ ἄνωθεν σπείρων ἐκ καταβολῆς κόσμου τὰ θρεπτικὰ σπέρματα, ὁ τὸν κύριον καθ’ ἕκαστον καιρὸν ἐπομβρίσας λόγον, οἱ καιροὶ δὲ καὶ οἱ τόποι οἱ δεκτικοὶ τὰς διαφορὰς ἐγέννησαν.
ἀλλ᾽ ἣν οὐδεὶς εὐλόγως καταμέμφεται. Οὐκ εὐθὺς (59) δ', εἴ τις μὴ προηγουμένως ἐπιτελεῖ, κατὰ περίστα σιν αὐτὸ ποιεῖ· ἀλλὰ οἰκονομούμενός τι θεοσόφως, καὶ συμπεριφερόμενος ἐνεργήσει· Οὔτε γὰρ ὁ ἔχων τὴν ἀρετὴν χρήζει τῆς ἐπὶ τὴν ἀρετὴν ἔτι ὁδοῦ, οὔθ᾽ ὁ ἐῤῥωμένος ἀναλήψεως. Καθάπερ (60) γὰρ οἱ γεωργοί προαρδεύσαντες τὴν γῆν, οὕτω δὲ καὶ ἡμεῖς τῷ ποτίμῳ τῶν παρ' Έλλησι λόγων προαρδεύομεν τὸ γεῶδες αὐτῶν, ὡς παραδέξασθαι τὸ καταβαλλόμενον σπέρμα πνευματικὸν, καὶ τοῦτο εὐμαρῶς ἐκθρέψαι δύνασθαι. Περιέξουσι δὲ οἱ Στρωματεῖς ἀναμεμιγμέ νην τὴν ἀλήθειαν τοῖς φιλοσοφίας δόγμασι, μᾶλλον δὲ εγκεκαλυμμένην καὶ ἐπικεκρυμμένην, καθάπερ τῷ λεπύρῳ τὸ ἐδώδιμον τοῦ καρύου· ἁρμόζει γὰρ, οἶμαι, τῆς ἀληθείας τὰ σπέρματα μόνοις φυλάσσε σθαι τοῖς τῆς πίστεως γεωργοῖς. Οὐ λέληθε δέ με καὶ τὰ θρυλλούμενα πρός τινων, ἀμαθῶς ψοφοδεῶν· χρῆναι λεγόντων περὶ τὰ ἀναγκαιότατα καὶ συνέ χοντα τὴν πίστιν καταγίνεσθαι· τὰ δὲ ἔξωθεν (61) καὶ περιττὰ ὑπερβαίνειν, μάτην ἡμᾶς τρίβοντα καὶ κατέχοντα περὶ τοῖς οὐδὲν συμβαλλομένοις πρὸς τὸ τέλος. Οἱ δὲ καὶ πρὸς κακοῦ ἂν τὴν φιλοσοφίαν εἰσ δεδυκέναι τὸν βίον νομίζωσιν ἐπὶ λύμη τῶν ἀνθρώ των, πρός τινος εὑρετοῦ πονηροῦ (62). Ἐγὼ δὲ, ὅτι μὲν ἡ κακία κακὴν φύσιν ἔχει, καὶ οὔποτ᾽ ἂν καλοῦ τινος ὑποσταίη γεωργὸς γενέσθαι, παρ' ὅλους ἐνδεί ξομαι τοὺς Στρωματεῖς, αἰνισσόμενος ἀμηγέπη θείας πράξιν ἅμα καὶ αἵρεσιν ἀποδεκτέον οὐ τὴν ἀμεμφή, ἔργον προνοίας καὶ φιλοσοφίαν. Στρωματεῖς, Στρωματεῖς, Ρ. ἐπιτελεῖ Οὐκ εὐθὺς δ' εἴ τις μὴ προηγουμένως ἐπιτελεῖ, εἰ κατὰ περίστασιν αὐτὸ πειει· . κατὰ τὸν προηγούμενον λόγον, οι γεωργοί προοδεύσαντες τὴν γῆν, εἶθ' οὕτω τὸ - σπέρμα καταβάλλουσιν, οὕτω δὴ καὶ ἡμεῖς ... Τῶν ἐθνικῶν βιβλίων πάντων ἀπέχου· • Πῶς οὖν οὐκ ἄτοπον, τὴν ἀταξίαν καὶ τὴν ἀδικίαν προσνέμοντας τῷ διαβόλῳ, ἐναρέτου πράγματος τοῦτον, τῆς φιλοσοφίας, δοτήρα ποιεῖν ; « CLEMENTIS ALEXANDRINI B ciunt per praconem, at ea, quæ dicuntur, magis & exaudiantur ; ita hic quoque, cum ad multos ha- benda sit a nobis oratio, quæ solitam præcedit tra- ditionen), adducendæ sunt opiniones et voces, quæ eis in singulis resonant, per quas ii magis attenti reddentur, qui audient. Et, ut paucis dicam (in multis enim parvis margaritis una est eximia, in multa autem piscium piscatione unus est calliony- mus), tempore et labore elucescet veritas, si bonus obtigerit adjutor. Per homines enim divinitus plu- rima beneficia suppeditantur. Atque omnes quidem qui visu utimur, ea, quæ objiciuntur illi, contemi- plamur, sed alii aliorum gratia. Jam non similiter ovem contemplatur coquus et pastor. flle quidem an sit pinguis diligenter scrutatur; hic vero lac ovis observat, an sit generosum. Mulgeat quidem aliquis, si cibo egeat; vellus tondeat, si ei tegu- mento opus sit. Sic mihi etiam procedat fructus bonæ Græcorum doctrinæ. Nullam enim existimo scripturam adeo feliciter procedere, cui nullus omnino contradicat; sed illam existimandum est esse rationi consentaneam, cui nemo jure contra- dicit. Hic et actio simul et institutum est admittendum, non quod est a reprehensione alienum, sed quod nullus jure reprehendit. Non statim autem, si quis non principaliter efficit, hoc facit, quod id devitet; sed id agit divinam quemdam sapienter adhibens dispensationem, et se rebus accommodans, et in omnem partem ver. C sans. Neque enim qui habet virtutem, via ad virtutem amplius opus habet; neque qui valet viribus, eget instauratione. Quemadmodum enim terram prius rigant agricolæ, deinde sic semen injiciunt; ita etiam nos eo, quod bibi potest ex Græcorum scriptis, id, quod est in eis terrestre, prius irriga- mus, ut suscipiat spiritale semen quod dejicitur, et id facile possit alere. Continebunt autem bi libri, qui dicuntur seu Miscellanea, admistam veritatem philosophie decretis, vel po tius coopertam et absconsam, sicut testa operitur id, quod est in nuce esculentum. Fidei enim semina solis, ut existimo, convenit servari fidei agricolis. Noi me autem latent ea etiam, quæ ab aliquibus imperite omnia metuentibus jactantur, qui dicunt oportere in iis versari, quæ sunt maxime necessa- ria, et quæ fidem continent; externa autem, et quæ sunt supervacanea transilire, quæ nos finstra conterunt et detinent in iis, quæ ad finem nihil conferunt. Alii autem philosophiam etiam cum maximo malo et ad hominum perniciem venisse in vitam existimant, ut quæ profecta șit a maligno ali- quo inventore. Ego autem quod malitia quidem malam habeat naturam, nec alicujus boni esse agri- cola unquam possit, in his totis ostendam libris, qui dicuntur id etiam significans, quod divina quodammodo providentiæ opus sit philosophia. * ED. POTTER, ED. PARIS. habent, sensus constat. Restitui debet post negativa particula, quæ propter duplicem, quæ præcessit, negationem per librariorumn imperitiam D excidisse videtur. Scribe igitur : Non autem statim sequitur, quod si quis aliquid per se nolit facere, ipsum non esse urgente aliquo casu id facturum; verum tunc divina quo- dammodo arte aliquod medium inveniet, et sese praesentibus accommodans, effectum dabit. . Quem sensum quæ sequuntur, confirmant. Hinc paulo etiam post ait, philosophiam non fuisse hoc est « per se, » ingressam, sed quod suadendæ veritati inserviret. Sn- BURG. Quod in Latina versione expressum est. lib. 1, cap. : Ab omnibus gentilium libris abstine. » Qua de re conf. quæ ad ea verba adnotavit Cotelerius. nulli e veteribus Christianis philosophiam imputa- runt. Strom. vi, pag. : Quomodo non est absurdum, ut cum dia- bolo confusionem et injustitiam tribuamas, eum rei preclaræ, philosophiæ scilicet, datorem constitue re? . Couf. etiam Strom. v, pag. 550, et Strom. 3, pag. 310, quæque ibi adnotantur. (59) Οὐκ εὐθύς. Nec his verbis, prout jam se (60) Καθάπερ. Legendum videtur, καθάπερ γὰρ (61) Τὰ δὲ ἔξωθεν. Præcipitur Constitul. apostol. (62) Πονηροῦ. Nenipe diabolo, cui auctori non-
ἄλλως τε ὁ γεωργὸς οὐ πυροὺς μόνον (καίτοι καὶ τούτων πλείους εἰσὶ διαφοραί), σπείρει δὲ καὶ τὰ ἄλλα σπέρματα, κριθάς τε καὶ κυάμους καὶ πίσον καὶ ἄρακα καὶ τὰ κηπευόμενα καὶ τὰ ἀνθητικὰ σπέρματα· τῆς αὐτῆς δὲ γεωργίας καὶ ἡ φυτουργία, ἐργάζεσθαι ὅσα εἰς αὐτά τε τὰ φυτώρια καὶ εἰς παραδείσους καὶ τὰ ὡραῖα καὶ ὅλως παντοίων δένδρων φύσιν καὶ τροφήν. ὡσαύτως δὲ οὐχ ἡ ποιμενικὴ μόνη, ἀλλὰ καὶ ἡ βουκολικὴ ἱπποτροφική τε καὶ κυνοτροφικὴ καὶ μελισσουργικὴ τέχναι πᾶσαι, συνελόντι δ’ εἰπεῖν ἀγελοκομική τε καὶ ζῳοτροφικὴ ἀλλήλων μὲν τῷ μᾶλλον καὶ ἧττον διαφέρουσι, πλὴν αἱ πᾶσαι βιωφελεῖς. φιλοσοφίαν δὲ οὐ τὴν Στωϊκὴν λέγω οὐδὲ τὴν Πλατωνικὴν ἢ τὴν Ἐπικούρειόν τε καὶ Ἀριστοτελικήν, ἀλλ’ ὅσα εἴρηται παρ’ ἑκάστῃ τῶν αἱρέσεων τούτων καλῶς, δικαιοσύνην μετὰ εὐσεβοῦς ἐπιστήμης ἐκδιδάσκοντα, τοῦτο σύμπαν τὸ ἐκλεκτικὸν φιλοσοφίαν φημί. ὅσα δὲ ἀνθρωπίνων λογισμῶν ἀποτεμόμενοι παρεχάραξαν, ταῦτα οὐκ ἄν ποτε θεῖα εἴποιμ’ ἄν. Ἤδη δὲ κἀκεῖνο σκοπῶμεν, ὡς εἴ ποτε οἱ μὴ ἐπιστάμενοι διαβιοῦσι καλῶς εὖ ποιεῖν·
ἀλλ᾽ ἣν οὐδεὶς εὐλόγως καταμέμφεται. Οὐκ εὐθὺς (59) δ', εἴ τις μὴ προηγουμένως ἐπιτελεῖ, κατὰ περίστα σιν αὐτὸ ποιεῖ· ἀλλὰ οἰκονομούμενός τι θεοσόφως, καὶ συμπεριφερόμενος ἐνεργήσει· Οὔτε γὰρ ὁ ἔχων τὴν ἀρετὴν χρήζει τῆς ἐπὶ τὴν ἀρετὴν ἔτι ὁδοῦ, οὔθ᾽ ὁ ἐῤῥωμένος ἀναλήψεως. Καθάπερ (60) γὰρ οἱ γεωργοί προαρδεύσαντες τὴν γῆν, οὕτω δὲ καὶ ἡμεῖς τῷ ποτίμῳ τῶν παρ' Έλλησι λόγων προαρδεύομεν τὸ γεῶδες αὐτῶν, ὡς παραδέξασθαι τὸ καταβαλλόμενον σπέρμα πνευματικὸν, καὶ τοῦτο εὐμαρῶς ἐκθρέψαι δύνασθαι. Περιέξουσι δὲ οἱ Στρωματεῖς ἀναμεμιγμέ νην τὴν ἀλήθειαν τοῖς φιλοσοφίας δόγμασι, μᾶλλον δὲ εγκεκαλυμμένην καὶ ἐπικεκρυμμένην, καθάπερ τῷ λεπύρῳ τὸ ἐδώδιμον τοῦ καρύου· ἁρμόζει γὰρ, οἶμαι, τῆς ἀληθείας τὰ σπέρματα μόνοις φυλάσσε σθαι τοῖς τῆς πίστεως γεωργοῖς. Οὐ λέληθε δέ με καὶ τὰ θρυλλούμενα πρός τινων, ἀμαθῶς ψοφοδεῶν· χρῆναι λεγόντων περὶ τὰ ἀναγκαιότατα καὶ συνέ χοντα τὴν πίστιν καταγίνεσθαι· τὰ δὲ ἔξωθεν (61) καὶ περιττὰ ὑπερβαίνειν, μάτην ἡμᾶς τρίβοντα καὶ κατέχοντα περὶ τοῖς οὐδὲν συμβαλλομένοις πρὸς τὸ τέλος. Οἱ δὲ καὶ πρὸς κακοῦ ἂν τὴν φιλοσοφίαν εἰσ δεδυκέναι τὸν βίον νομίζωσιν ἐπὶ λύμη τῶν ἀνθρώ των, πρός τινος εὑρετοῦ πονηροῦ (62). Ἐγὼ δὲ, ὅτι μὲν ἡ κακία κακὴν φύσιν ἔχει, καὶ οὔποτ᾽ ἂν καλοῦ τινος ὑποσταίη γεωργὸς γενέσθαι, παρ' ὅλους ἐνδεί ξομαι τοὺς Στρωματεῖς, αἰνισσόμενος ἀμηγέπη θείας πράξιν ἅμα καὶ αἵρεσιν ἀποδεκτέον οὐ τὴν ἀμεμφή, ἔργον προνοίας καὶ φιλοσοφίαν. Στρωματεῖς, Στρωματεῖς, Ρ. ἐπιτελεῖ Οὐκ εὐθὺς δ' εἴ τις μὴ προηγουμένως ἐπιτελεῖ, εἰ κατὰ περίστασιν αὐτὸ πειει· . κατὰ τὸν προηγούμενον λόγον, οι γεωργοί προοδεύσαντες τὴν γῆν, εἶθ' οὕτω τὸ - σπέρμα καταβάλλουσιν, οὕτω δὴ καὶ ἡμεῖς ... Τῶν ἐθνικῶν βιβλίων πάντων ἀπέχου· • Πῶς οὖν οὐκ ἄτοπον, τὴν ἀταξίαν καὶ τὴν ἀδικίαν προσνέμοντας τῷ διαβόλῳ, ἐναρέτου πράγματος τοῦτον, τῆς φιλοσοφίας, δοτήρα ποιεῖν ; « CLEMENTIS ALEXANDRINI B ciunt per praconem, at ea, quæ dicuntur, magis & exaudiantur ; ita hic quoque, cum ad multos ha- benda sit a nobis oratio, quæ solitam præcedit tra- ditionen), adducendæ sunt opiniones et voces, quæ eis in singulis resonant, per quas ii magis attenti reddentur, qui audient. Et, ut paucis dicam (in multis enim parvis margaritis una est eximia, in multa autem piscium piscatione unus est calliony- mus), tempore et labore elucescet veritas, si bonus obtigerit adjutor. Per homines enim divinitus plu- rima beneficia suppeditantur. Atque omnes quidem qui visu utimur, ea, quæ objiciuntur illi, contemi- plamur, sed alii aliorum gratia. Jam non similiter ovem contemplatur coquus et pastor. flle quidem an sit pinguis diligenter scrutatur; hic vero lac ovis observat, an sit generosum. Mulgeat quidem aliquis, si cibo egeat; vellus tondeat, si ei tegu- mento opus sit. Sic mihi etiam procedat fructus bonæ Græcorum doctrinæ. Nullam enim existimo scripturam adeo feliciter procedere, cui nullus omnino contradicat; sed illam existimandum est esse rationi consentaneam, cui nemo jure contra- dicit. Hic et actio simul et institutum est admittendum, non quod est a reprehensione alienum, sed quod nullus jure reprehendit. Non statim autem, si quis non principaliter efficit, hoc facit, quod id devitet; sed id agit divinam quemdam sapienter adhibens dispensationem, et se rebus accommodans, et in omnem partem ver. C sans. Neque enim qui habet virtutem, via ad virtutem amplius opus habet; neque qui valet viribus, eget instauratione. Quemadmodum enim terram prius rigant agricolæ, deinde sic semen injiciunt; ita etiam nos eo, quod bibi potest ex Græcorum scriptis, id, quod est in eis terrestre, prius irriga- mus, ut suscipiat spiritale semen quod dejicitur, et id facile possit alere. Continebunt autem bi libri, qui dicuntur seu Miscellanea, admistam veritatem philosophie decretis, vel po tius coopertam et absconsam, sicut testa operitur id, quod est in nuce esculentum. Fidei enim semina solis, ut existimo, convenit servari fidei agricolis. Noi me autem latent ea etiam, quæ ab aliquibus imperite omnia metuentibus jactantur, qui dicunt oportere in iis versari, quæ sunt maxime necessa- ria, et quæ fidem continent; externa autem, et quæ sunt supervacanea transilire, quæ nos finstra conterunt et detinent in iis, quæ ad finem nihil conferunt. Alii autem philosophiam etiam cum maximo malo et ad hominum perniciem venisse in vitam existimant, ut quæ profecta șit a maligno ali- quo inventore. Ego autem quod malitia quidem malam habeat naturam, nec alicujus boni esse agri- cola unquam possit, in his totis ostendam libris, qui dicuntur id etiam significans, quod divina quodammodo providentiæ opus sit philosophia. * ED. POTTER, ED. PARIS. habent, sensus constat. Restitui debet post negativa particula, quæ propter duplicem, quæ præcessit, negationem per librariorumn imperitiam D excidisse videtur. Scribe igitur : Non autem statim sequitur, quod si quis aliquid per se nolit facere, ipsum non esse urgente aliquo casu id facturum; verum tunc divina quo- dammodo arte aliquod medium inveniet, et sese praesentibus accommodans, effectum dabit. . Quem sensum quæ sequuntur, confirmant. Hinc paulo etiam post ait, philosophiam non fuisse hoc est « per se, » ingressam, sed quod suadendæ veritati inserviret. Sn- BURG. Quod in Latina versione expressum est. lib. 1, cap. : Ab omnibus gentilium libris abstine. » Qua de re conf. quæ ad ea verba adnotavit Cotelerius. nulli e veteribus Christianis philosophiam imputa- runt. Strom. vi, pag. : Quomodo non est absurdum, ut cum dia- bolo confusionem et injustitiam tribuamas, eum rei preclaræ, philosophiæ scilicet, datorem constitue re? . Couf. etiam Strom. v, pag. 550, et Strom. 3, pag. 310, quæque ibi adnotantur. (59) Οὐκ εὐθύς. Nec his verbis, prout jam se (60) Καθάπερ. Legendum videtur, καθάπερ γὰρ (61) Τὰ δὲ ἔξωθεν. Præcipitur Constitul. apostol. (62) Πονηροῦ. Nenipe diabolo, cui auctori non-
PG 8:733εὐποιίᾳ γὰρ περιπεπτώκασιν, ἔνιοι δὲ καὶ εὐστοχοῦσι διὰ συνέσεως εἰς τὸν περὶ ἀληθείας λόγον, «Ἀβραὰμ δὲ οὐκ ἐξ ἔργων ἐδικαιώθη, ἀλλ’ ἐκ πίστεως.» οὐδὲν οὖν ὄφελος αὐτοῖς μετὰ τὴν τελευτὴν τοῦ βίου, κἂν εὐεργεῖς ὦσι νῦν, εἰ μὴ πίστιν ἔχοιεν. διὰ τοῦτο γὰρ Ἑλλήνων φωνῇ ἡρμηνεύθησαν αἱ γραφαί, ὡς μὴ πρόφασιν ἀγνοίας προβάλλεσθαι δυνηθῆναί ποτε αὐτούς, οἵους τε ὄντας ἐπακοῦσαι καὶ τῶν παρ’ ἡμῖν, ἢν μόνον ἐθελήσωσιν. ἄλλως τις περὶ ἀληθείας λέγει, ἄλλως ἡ ἀλήθεια ἑαυτὴν ἑρμηνεύει. ἕτερον στοχασμὸς ἀληθείας, ἕτερον ἡ ἀλήθεια, ἄλλο ὁμοίωσις, ἄλλο αὐτὸ τὸ ὄν, καὶ ἣ μὲν μαθήσει καὶ ἀσκήσει περιγίνεται, ἣ δὲ δυνάμει καὶ πίστει. δωρεὰ γὰρ ἡ διδασκαλία τῆς θεοσεβείας, χάρις δὲ ἡ πίστις. ποιοῦντες γὰρ τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ τὸ θέλημα γινώσκομεν. «ἀνοίξατε οὖν», φησὶν ἡ γραφή, «πύλας δικαιοσύνης, ἵνα ἐν αὐταῖς εἰσελθὼν ἐξομολογήσωμαι τῷ κυρίῳ.» ἀλλ’ αἱ μὲν εἰς δικαιοσύνην ὁδοί, πολυτρόπως σῴζοντος τοῦ θεοῦ (ἀγαθὸς γάρ), πολλαί τε καὶ ποικίλαι καὶ φέρουσαι εἰς τὴν κυρίαν ὁδόν τε καὶ πύλην. ἐὰν δὲ τὴν βασιλικήν τε καὶ αὐθεντικὴν εἴσοδον ζητῇς, ἀκούσῃ·
PG 8:735«αὕτη ἡ πύλη τοῦ κυρίου, δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ.» «πολλῶν τοίνυν ἀνεῳγμένων πυλῶν ⟨ἡ⟩ ἐν δικαιοσύνῃ αὕτη ἦν ἐν Χριστῷ, ἐν ᾗ μακάριοι πάντες οἱ εἰσελθόντες καὶ κατευθύνοντες τὴν πορείαν αὐτῶν ἐν ὁσιότητι» γνωστικῇ. αὐτίκα ὁ Κλήμης ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους ἐπιστολῇ κατὰ λέξιν φησὶ τὰς διαφορὰς ἐκτιθέμενος τῶν κατὰ τὴν ἐκκλησίαν δοκίμων· «ἤτω τις πιστός, ἤτω δυνατὸς γνῶσιν ἐξειπεῖν, ἤτω σοφὸς ἐν διακρίσει λόγων, ἤτω γοργὸς ἐν ἔργοις.» Ἡ δὲ σοφιστικὴ τέχνη, ἣν ἐζηλώκασιν Ἕλληνες, δύναμίς ἐστι φανταστική, διὰ λόγων δοξῶν ἐμποιητικὴ ψευδῶν ὡς ἀληθῶν· παρέχει γὰρ πρὸς μὲν πειθὼ τὴν ῥητορικήν, πρὸς τὸ ἀγωνιστικὸν δὲ τὴν ἐριστικήν. αἱ τοίνυν τέχναι ⟨αὗται⟩ ἐὰν μὴ μετὰ φιλοσοφίας γένωνται, βλαβερώτεραι παντί που εἶεν ἄν. ἄντικρυς γοῦν ὁ Πλάτων κακοτεχνίαν προσεῖπεν τὴν σοφιστικὴν ὅ τε Ἀριστοτέλης ἑπόμενος κλεπτικήν τινα αὐτὴν ἀποφαίνεται, ἅτε τὸ ὅλον τῆς σοφίας ἔργον πιθανῶς ὑφαιρουμένην καὶ ἐπαγγελλομένην σοφίαν ἣν οὐκ ἐμελέτησεν.
Ὑπὲρ δὲ τῶν ὑπομνημάτων τῶν περιειληφότων Α κατὰ τοὺς ἀναγκαίους καιροὺς τὴν Ἑλληνικὴν δό ξαν, τοσοῦτόν φημι τοῖς φιλεγκλήμασι· πρῶτον μὲν, εἰ καὶ ἄχρηστος εἴη φιλοσοφία, εἰ εύχρηστος ἡ τῆς ἀχρηστίας βεβαίωσις, εύχρηστος· ἔπειτα, οὐδὲ κατα ψηφίσασθαι τῶν Ἑλλήνων οἷόν τε, ψιλῇ τῇ περὶ τῶν δογματισθέντων αὐτοῖς χρωμένους φράσει, μὴ συν εμβαίνοντας εἰς τὴν κατὰ μέρος ἄχρι συγγνώσεως ἐκκάλυψιν. Πιστὸς γὰρ εὖ μάλα᾽ ὁ μετ' ἐμπειρίας ἔλεγχος· ὅτι καὶ τελειοτάτη ἀπόδειξις εὑρίσκεται ή γνῶσις τῶν κατεγνωσμένων. Πολλὰ δ᾽ οὖν, καὶ μὴ συμβαλλόμενα εἰς τέλος, συγκοσμεῖ τὸν τεχνίτην · καὶ ἄλλως ἡ πολυμαθία διασυστατική τυγχάνει τοῦ παρατιθεμένου τὰ κυριώτατα τῶν δογμάτων (63) πρὸς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, θαυμασμὸν ἐγγεννῶσα τοῖς κατηχουμένοις, καὶ πρὸς τὴν ἀλήθειαν συνίστη- σιν. Αξιόπιστος δὲ ἡ τοιαύτη ψυχαγωγία, δι' ἧς και κουμένην οἱ φιλομαθείς παραδέχονται τὴν ἀλήθειαν, πρὸς τὸ μήτε αὖ τὴν φιλοσοφίαν λυμαίνεσθαι τὸν βίον, ψευδῶν (64) πραγμάτων καὶ φαύλων ἔργων δη- μιουργὸν ὑπάρχουσαν· ἦν τινες διαβεβλήκασιν, ἀλη- θείας οὖσαν εἰκόνα, εναργή, θείαν δωρεάν Ελλησι δε δομένην· μήτε ἡμᾶς ἀποσπᾶσθαι τῆς πίστεως, οἷον ἀπό τινος ἀπατηλοῦ τέχνης καταγοητευομένους· ἀλλ᾽ ὡς ἔπος εἰπεῖν, περιβολῇ πλείονι χρωμένους, ἀμη- γέπη συγγυμνασίαν τινὰ πίστεως ἀποδεικτικὴν ἐκε πορίζεσθαι. Ναὶ μὴν καὶ συναφὴ τῶν δογμάτων διὰ τῆς ἀντιπαραθέσεως (65) τὴν ἀλήθειαν μνηστεύεται, δι' ἧς ἐξηκολούθηκεν ἡ γνῶσις· οὐ κατὰ προηγού μενον λόγον τῆς φιλοσοφίας παρεισελθούσης, διὰ δὲ ς τὸν (66) ἀπὸ τῆς γνώσεως καρπὸν ἡμῶν, βέβαιον λαμβανόντων πεῖσμα τῆς ἀληθοῦς καταλήψεως, διὰ τῆς τῶν ὑπονοουμένων ἐπιστήμης (67). Σιωπώ γάρ ὅτι οἱ Στρωματεῖς τῇ πολυμαθίᾳ σωματοποιούμενοι, κρύπτειν ἐντέχνως τὰ τῆς γνώσεως βούλονται σπέρ ματα. Καθάπερ οὖν ὁ τῆς ἄγρας ἐρωτικός, ζητήσας, ἀνιχνεύσας, ερευνήσας, κυνοδρομήσας, αἱρεῖ τὸ θη- ρίον· οὕτω καὶ τἀληθὲς γλυκύτητι (68) φαίνεται ζη- τηθέν, καὶ πόνῳ πορισθέν. Τί δή ποτ' οὖν ὧδε διατε τάχθαι φίλον ἔδοξεν εἶναι τοῖς ὑπομνήμασιν; Ὅτι μέγας ο κίνδυνος, τὸν ἀπόῤῥητον ὡς ἀληθῶς τῆς ὄντως φιλοσοφίας λόγον ἐξορχήσασθαι (69) τοῖς ἀφει δῶς πάντα μὲν ἀντιλέγειν ἐθέλουσιν οὐκ ἐν δίκῃ, * Ρ. ΕD. κύρια τῶν δογμάτων, τὰ γενναιότατα τῶν δογμάτων, τίω τὰ ἐναντία πέφυκε μάλιστα γνωρίζεσθαι, Η. τῆς γνώσεως καρπόν· ἡμῶν βέβαιον λ. θέν. σπορά δην τε καὶ ὥσπερ οὐκ ἐν τάξει τὴν τῶν κεφαλαίων παράθεσιν ποιεῖται. Τὰ ἀπόρρητα εἰς τὸ συμφανὲς ἀπογυμνοῦν τας ἐξορχουμένους, Οὐκ ἐξορχήσομαι τὰ μυστήρια. STROMATUM LIB, I. * CAPUT II. Occurrit quorumdam objectioni, vituperantium quod tam multa e philosophia desumpta libris suis inserat. B POTTER, ED. PARIS. etc., pag. 303, 358, 475, 550, 618, 629, 675, 770. hæc in philosophiæ vituperium dicta existimavit; cum moneat tantum auctor, ne re præstantissima abulamur, quod fecere leretici. Confer pag. 283, 283, 287, 318, 635, 636, præter innumera alia loca. LOWTH. in- quit Philo, p. 194. SYLBURG. quod in La- ti a versione expressimus. D De commentariis autem hisce, qui, cum neces sarium fuerit, Græcorum complexi sunt opinio- nem, hactenus respondeo iis, qui reprehendendi studio delectantur. Primum quidem, etiamsi sit inutilis philosophia, tamen si inutilem eam confir- mare est utile, jam utilis est. Deinde nec iis licet Græcos condemnare, quibus in eorum decretis nil ultra nudas voces perceptum est, priusquam ea sim gillatim atque intime explorata atque cognita ha- buerint. Εst enim ea refutatio fide dignissima, quae sequitur experientiam : quippe cum eorum, quæ condemnaveris certa cognitio perfectissimæ de- monstrationis loco erit. Præterea multa, quæ ad finem non conferant, tamen artifici ornamentum afferunt. Et alioqui varia ac multiplex doctrina, eum, qui maxime principalia dogmata proponit, fidei auditorum commendat, discipulis admiratio- nem ipsius ingenerans, et ad veritatem eos addu- cit. Fidem autem faciet ejusmodi oblectatio, per quam a vulgo vituperatam studiosi recipiunt veri- talem, quod neque ipsa philosophia vitæ perniciem afferat, quam ac si esset rerum falsarum et malo- rum operum artifex, quidam falso calumniati sunt, cum sit evidens veritatis imago, donum Græcis da- tum divinitus; neque nos per ipsam tanquam a quibusdam decepti præstigiis a fide abducamur: sed potius majori munimento tecti, et socium quo- dammodo exercitationem, qua fides pleniorem de- monstrationem accipiet, lucrati sumus. Quinetiam dum contraria dogmata inter se conferuntur, veri- tas magis elucescit. Hinc consequitur scientia. At- que adeo haudquaquam per se inducitur 'philoso- phia, sed propter fructus ex scientia provenientes ; quia nobis per scientiam rerum animo comprehen- sarum firmatur veræ perceptionis persuasio. Taceo quod libri hi multiplici ac varia doctrina in unum corpus coagmentati, volunt artificiose celare semina cognitionis. Quemadmodum ergo qui studio tenetur venationis, postquam quæsiit, investigavit, indaga- vit, canes, qui cursu persequerentur, emisit, feram capit; ita etiam apparet verum dulcedine quasi- tum, et labore paratum. Quanam ergo de causa sic tuos commentarios tibi ordinare visum est? Quo- * Per cognitionem eorum quæ figurate et per invo- lucrum proferuntur. Vid. p. 557, inquit Lowthius. Hoc est, ita veritas demum suavis videtur esse, si investigetur et labore paretur. » Nam quemadmo dum in fine septimi, ita hic Clemens methodum occultam in his libris et confusam excusat: in qui- bus, sicut notat accuratus censor Photius, Ηeinsis. cap. : et Protrepl., pag. 9, edit. Paris. : Quem locum vide- sis. (63) Τὰ κυριώτατα των δογμάτων. Sic alibi τὰ (64) Ψευδών. Hallucinatur omnino Hervetus, qui (65) Διὰ τῆς ἀντιπαραθέσεως. Quia sc. τῷ έναν (66) Διὰ δὲ τ. Hæc sic distingue, διὰ δὲ τὸν ἀπὸ (67) Διὰ τῆς τῶν ὑπονοουμένων ἐπιστήμης. (68) Γλυκύτητι. Scribe, γλύκυ τι φαίνεται ζητη (69) Εξορμήσασθαι. Sic superius Pedag. lib. ut,
ἐν βραχεῖ δὲ εἰπεῖν, καθάπερ τῆς ῥητορικῆς ἀρχὴ μὲν τὸ πιθανόν, ἔργον δὲ τὸ ἐπιχείρημα καὶ τέλος ἡ πειθώ, οὕτω τῆς ἐριστικῆς ἀρχὴ μὲν τὸ δόξαν, ἔργον δὲ τὸ ἀγώνισμα καὶ τέλος ἡ νίκη. τὸν αὐτὸν γὰρ τρόπον καὶ τῆς σοφιστικῆς ἀρχὴ μὲν τὸ φαινόμενον, ἔργον δὲ διττόν, τὸ μὲν ἐκ ῥητορικῆς διεξοδικὸν φαινομένον, τὸ δὲ ἐκ διαλεκτικῆς ἐρωτητικόν, τέλος δὲ αὐτῆς ἡ ἔκπληξις. ἥ τε αὖ θρυλουμένη κατὰ τὰς διατριβὰς διαλεκτικὴ γύμνασμα φιλοσόφου περὶ τὸ ἔνδοξον δείκνυται ἀντιλογικῆς ἕνεκεν δυνάμεως· οὐδαμοῦ δ’ ἐν τούτοις ἡ ἀλήθεια. εἰκότως τοίνυν ὁ γενναῖος ἀπόστολος, ἐκφαυλίζων τὰς περιττὰς ταύτας τῶν λέξεων τέχνας, «εἴ τις μὴ προσέρχεται ὑγιαίνουσι λόγοις» φησί, «διδασκαλίᾳ δέ τινι τετύφωται μηδὲν ἐπιστάμενος, ἀλλὰ νοσῶν περὶ ζητήσεις καὶ λογομαχίας, ἐξ ὧν γίνεται ἔρις, φθόνος, βλασφημία, ὑπόνοιαι πονηραί, διαπαρατριβαὶ διεφθαρμένων ἀνθρώπων τὸν νοῦν καὶ ἀπεστερημένων τῆς ἀληθείας.» ὁρᾷς ὅπως πρὸς αὐτοὺς κεκίνηται, νόσον ὀνομάζων τὴν λογικὴν τέχνην αὐτῶν, ἐφ’ ᾗ σεμνύνονται οἷς φίλη ἡ στωμύλος αὕτη κακοτεχνία, εἴτε Ἕλληνες εἶεν εἴτε καὶ βάρβαροι σοφισταί.
Ὑπὲρ δὲ τῶν ὑπομνημάτων τῶν περιειληφότων Α κατὰ τοὺς ἀναγκαίους καιροὺς τὴν Ἑλληνικὴν δό ξαν, τοσοῦτόν φημι τοῖς φιλεγκλήμασι· πρῶτον μὲν, εἰ καὶ ἄχρηστος εἴη φιλοσοφία, εἰ εύχρηστος ἡ τῆς ἀχρηστίας βεβαίωσις, εύχρηστος· ἔπειτα, οὐδὲ κατα ψηφίσασθαι τῶν Ἑλλήνων οἷόν τε, ψιλῇ τῇ περὶ τῶν δογματισθέντων αὐτοῖς χρωμένους φράσει, μὴ συν εμβαίνοντας εἰς τὴν κατὰ μέρος ἄχρι συγγνώσεως ἐκκάλυψιν. Πιστὸς γὰρ εὖ μάλα᾽ ὁ μετ' ἐμπειρίας ἔλεγχος· ὅτι καὶ τελειοτάτη ἀπόδειξις εὑρίσκεται ή γνῶσις τῶν κατεγνωσμένων. Πολλὰ δ᾽ οὖν, καὶ μὴ συμβαλλόμενα εἰς τέλος, συγκοσμεῖ τὸν τεχνίτην · καὶ ἄλλως ἡ πολυμαθία διασυστατική τυγχάνει τοῦ παρατιθεμένου τὰ κυριώτατα τῶν δογμάτων (63) πρὸς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, θαυμασμὸν ἐγγεννῶσα τοῖς κατηχουμένοις, καὶ πρὸς τὴν ἀλήθειαν συνίστη- σιν. Αξιόπιστος δὲ ἡ τοιαύτη ψυχαγωγία, δι' ἧς και κουμένην οἱ φιλομαθείς παραδέχονται τὴν ἀλήθειαν, πρὸς τὸ μήτε αὖ τὴν φιλοσοφίαν λυμαίνεσθαι τὸν βίον, ψευδῶν (64) πραγμάτων καὶ φαύλων ἔργων δη- μιουργὸν ὑπάρχουσαν· ἦν τινες διαβεβλήκασιν, ἀλη- θείας οὖσαν εἰκόνα, εναργή, θείαν δωρεάν Ελλησι δε δομένην· μήτε ἡμᾶς ἀποσπᾶσθαι τῆς πίστεως, οἷον ἀπό τινος ἀπατηλοῦ τέχνης καταγοητευομένους· ἀλλ᾽ ὡς ἔπος εἰπεῖν, περιβολῇ πλείονι χρωμένους, ἀμη- γέπη συγγυμνασίαν τινὰ πίστεως ἀποδεικτικὴν ἐκε πορίζεσθαι. Ναὶ μὴν καὶ συναφὴ τῶν δογμάτων διὰ τῆς ἀντιπαραθέσεως (65) τὴν ἀλήθειαν μνηστεύεται, δι' ἧς ἐξηκολούθηκεν ἡ γνῶσις· οὐ κατὰ προηγού μενον λόγον τῆς φιλοσοφίας παρεισελθούσης, διὰ δὲ ς τὸν (66) ἀπὸ τῆς γνώσεως καρπὸν ἡμῶν, βέβαιον λαμβανόντων πεῖσμα τῆς ἀληθοῦς καταλήψεως, διὰ τῆς τῶν ὑπονοουμένων ἐπιστήμης (67). Σιωπώ γάρ ὅτι οἱ Στρωματεῖς τῇ πολυμαθίᾳ σωματοποιούμενοι, κρύπτειν ἐντέχνως τὰ τῆς γνώσεως βούλονται σπέρ ματα. Καθάπερ οὖν ὁ τῆς ἄγρας ἐρωτικός, ζητήσας, ἀνιχνεύσας, ερευνήσας, κυνοδρομήσας, αἱρεῖ τὸ θη- ρίον· οὕτω καὶ τἀληθὲς γλυκύτητι (68) φαίνεται ζη- τηθέν, καὶ πόνῳ πορισθέν. Τί δή ποτ' οὖν ὧδε διατε τάχθαι φίλον ἔδοξεν εἶναι τοῖς ὑπομνήμασιν; Ὅτι μέγας ο κίνδυνος, τὸν ἀπόῤῥητον ὡς ἀληθῶς τῆς ὄντως φιλοσοφίας λόγον ἐξορχήσασθαι (69) τοῖς ἀφει δῶς πάντα μὲν ἀντιλέγειν ἐθέλουσιν οὐκ ἐν δίκῃ, * Ρ. ΕD. κύρια τῶν δογμάτων, τὰ γενναιότατα τῶν δογμάτων, τίω τὰ ἐναντία πέφυκε μάλιστα γνωρίζεσθαι, Η. τῆς γνώσεως καρπόν· ἡμῶν βέβαιον λ. θέν. σπορά δην τε καὶ ὥσπερ οὐκ ἐν τάξει τὴν τῶν κεφαλαίων παράθεσιν ποιεῖται. Τὰ ἀπόρρητα εἰς τὸ συμφανὲς ἀπογυμνοῦν τας ἐξορχουμένους, Οὐκ ἐξορχήσομαι τὰ μυστήρια. STROMATUM LIB, I. * CAPUT II. Occurrit quorumdam objectioni, vituperantium quod tam multa e philosophia desumpta libris suis inserat. B POTTER, ED. PARIS. etc., pag. 303, 358, 475, 550, 618, 629, 675, 770. hæc in philosophiæ vituperium dicta existimavit; cum moneat tantum auctor, ne re præstantissima abulamur, quod fecere leretici. Confer pag. 283, 283, 287, 318, 635, 636, præter innumera alia loca. LOWTH. in- quit Philo, p. 194. SYLBURG. quod in La- ti a versione expressimus. D De commentariis autem hisce, qui, cum neces sarium fuerit, Græcorum complexi sunt opinio- nem, hactenus respondeo iis, qui reprehendendi studio delectantur. Primum quidem, etiamsi sit inutilis philosophia, tamen si inutilem eam confir- mare est utile, jam utilis est. Deinde nec iis licet Græcos condemnare, quibus in eorum decretis nil ultra nudas voces perceptum est, priusquam ea sim gillatim atque intime explorata atque cognita ha- buerint. Εst enim ea refutatio fide dignissima, quae sequitur experientiam : quippe cum eorum, quæ condemnaveris certa cognitio perfectissimæ de- monstrationis loco erit. Præterea multa, quæ ad finem non conferant, tamen artifici ornamentum afferunt. Et alioqui varia ac multiplex doctrina, eum, qui maxime principalia dogmata proponit, fidei auditorum commendat, discipulis admiratio- nem ipsius ingenerans, et ad veritatem eos addu- cit. Fidem autem faciet ejusmodi oblectatio, per quam a vulgo vituperatam studiosi recipiunt veri- talem, quod neque ipsa philosophia vitæ perniciem afferat, quam ac si esset rerum falsarum et malo- rum operum artifex, quidam falso calumniati sunt, cum sit evidens veritatis imago, donum Græcis da- tum divinitus; neque nos per ipsam tanquam a quibusdam decepti præstigiis a fide abducamur: sed potius majori munimento tecti, et socium quo- dammodo exercitationem, qua fides pleniorem de- monstrationem accipiet, lucrati sumus. Quinetiam dum contraria dogmata inter se conferuntur, veri- tas magis elucescit. Hinc consequitur scientia. At- que adeo haudquaquam per se inducitur 'philoso- phia, sed propter fructus ex scientia provenientes ; quia nobis per scientiam rerum animo comprehen- sarum firmatur veræ perceptionis persuasio. Taceo quod libri hi multiplici ac varia doctrina in unum corpus coagmentati, volunt artificiose celare semina cognitionis. Quemadmodum ergo qui studio tenetur venationis, postquam quæsiit, investigavit, indaga- vit, canes, qui cursu persequerentur, emisit, feram capit; ita etiam apparet verum dulcedine quasi- tum, et labore paratum. Quanam ergo de causa sic tuos commentarios tibi ordinare visum est? Quo- * Per cognitionem eorum quæ figurate et per invo- lucrum proferuntur. Vid. p. 557, inquit Lowthius. Hoc est, ita veritas demum suavis videtur esse, si investigetur et labore paretur. » Nam quemadmo dum in fine septimi, ita hic Clemens methodum occultam in his libris et confusam excusat: in qui- bus, sicut notat accuratus censor Photius, Ηeinsis. cap. : et Protrepl., pag. 9, edit. Paris. : Quem locum vide- sis. (63) Τὰ κυριώτατα των δογμάτων. Sic alibi τὰ (64) Ψευδών. Hallucinatur omnino Hervetus, qui (65) Διὰ τῆς ἀντιπαραθέσεως. Quia sc. τῷ έναν (66) Διὰ δὲ τ. Hæc sic distingue, διὰ δὲ τὸν ἀπὸ (67) Διὰ τῆς τῶν ὑπονοουμένων ἐπιστήμης. (68) Γλυκύτητι. Scribe, γλύκυ τι φαίνεται ζητη (69) Εξορμήσασθαι. Sic superius Pedag. lib. ut,
PG 8:737παγκάλως οὖν ὁ τραγικὸς Εὐριπίδης ἐν ταῖς Φοινίσσαις λέγει· ὁ δὲ ἄδικος λόγος νοσῶν ἐν αὑτῷ φαρμάκων δεῖται σοφῶν. «ὑγιαίνων» μὲν γὰρ ὁ σωτήριος εἴρηται λόγος αὐτὸς ὢν ἀλήθεια, καὶ τὸ ὑγιαῖνον αἰεὶ ἀθάνατον μένει, ἡ δὲ ἀπὸ τοῦ ὑγιεινοῦ τε καὶ θείου διάκρισις ἀθεότης τε καὶ πάθος θανατηφόρον. λύκοι οὗτοι ἅρπαγες προβάτων κῳδίοις ἐγκεκρυμμένοι, ἀνδραποδισταί τε καὶ ψυχαγωγοὶ εὔγλωσσοι, κλέπτοντες μὲν ἀφανῶς, διελεγχόμενοι δὲ λῃσταί, αἱρεῖν ἀγωνιζόμενοι καὶ δόλῳ καὶ βίᾳ ἡμᾶς δὴ τοὺς ἀπερίττους, ὡς ἂν εἰπεῖν ἀδυνατωτέρους. ἀγλωσσίᾳ δὲ πολλάκις ληφθεὶς ἀνὴρ δίκαια λέξας ἧσσον εὐγλώσσου φέρει. νῦν δ’ εὐρόοισι στόμασι τἀληθέστατα κλέπτουσιν, ὥστε μὴ δοκεῖν ἃ χρὴ δοκεῖν, ἡ τραγῳδία λέγει. τοιοῦτοι δὲ οἱ ἐριστικοὶ οὗτοι εἴτε αἱρέσεις μετίοιεν εἴτε καὶ διαλεκτικὰ συνασκοῖεν τεχνύδρια, οὗτοι οἱ τὰ κατάρτια κατασπῶντες καὶ μηθὲν ὑφαίνοντες, φησὶν ἡ γραφή, ματαιοπονίαν ἐζηλωκότες, ἣν κυβείαν ἀνθρώπων ὁ ἀπόστολος ἐκάλεσεν καὶ πανουργίαν, «πρὸς τὴν μεθοδείαν τῆς πλάνης» ἐπιτήδειον. «εἰσὶ γάρ», φησί, «πολλοὶ ἀνυπότακτοι, ματαιολόγοι, φρεναπατοῦντες.» οὔκουν οὐ πᾶσιν εἴρηται·
πάντα δὲ ὀνόματα καὶ ῥήματα απορρίπτουσι· οὐδα μῶς κοσμίως, αὐτούς τε ἀπατῶντες (70), καὶ τοὺς ἐχομένους αὐτῶν γοητεύοντες. « Ἑβραῖοι μὲν γὰρ, σημεία αἰτοῦσιν, ο ᾗ φησιν ὁ Ἀπόστολος ο Ελ ληνες δὲ σοφίαν ζητοῦσι. ο ‹ ΙΙΙ. Πολὺς δὲ ὁ τοιόσδε ὄχλος· οἱ μὲν αὐτῶν, ἡδο ναῖς δεδουλωμένοι, ἀπιστεῖν ἐθέλοντες, γελῶσι τὴν ἁπάσης σεμνότητος ἀξίαν ἀλήθειαν, τὸ βάρβαρον ἐν παιδείᾳ τιθέμενοι (71)· οἱ δέ τινες, σφᾶς αὐτοὺς ἐπαίροντες, διαβολὰς τοῖς λόγοις ἐξευρίσκειν βιάζον ται, ζητήσεις έριστικὰς ἐκπορίζοντες, λεξιδίων θηλω ράτορες (72), ζηλωταί τεχνυδρίων, ἐριδαντέες (73; καὶ ἱμαντελικτέες, ὡς ὁ ᾿Αβδηρίτης ἐκεῖνός φησιν· Στρεπτὴ γὰρ γλῶσσα βροτῶν· πολέες δ' Εκ [μῦθοι Παντοίων· ἐπέων δὲ πολὺς νομὸς ἔνθα καὶ ἔνθα Και, 'Οπποῖον καὶ εἴπῃσθα ἔπος, τον κ' ἐπακούσαις. Ταύτῃ γοῦν ἐπαιρόμενοι τῇ τέχνῃ οἱ κακοδαίμονες σοφισταί, τῇ σφῶν αὐτῶν στωμυλλόμενοι τερθρία, ἀμφὶ τὴν διάκρισιν τῶν ὀνομάτων καὶ τὴν ποιάν τῶν λέξεων σύνθεσίν τε καὶ περιπλοκὴν τὸν πάντα πονού μενοι βίον, τρυγόνων (74) ἀναφαίνονται λαλίστερος κνήθοντες (75) καὶ γαργαλίζοντες οὐκ ἀνδρικῶς, ἐμοὶ δοκεῖν, τὰς ἀκοὰς τῶν κνίσασθαι γλιχομένων· Ποταμὸς (76) ἀτέχνων ῥημάτων, οὐδὲ σταλαγμός· ἀμέλει καὶ καθάπερ τῶν παλαιῶν ὑποδημάτων, τὰ μὲν ἄλλα αὐτοῖς ἀσθενεῖ καὶ διαῤῥεῖ, μόνη δὲ ἡ τοὺς ἐχομένους αὐτῶν γοητεύοντας. Αὐτοῖς τε ἀπατώντες, καὶ τοῖς ἐχομένοις αὐτῶν γοητεύον τες, Ἰουδαῖοι Εβραίοι, ση- μεῖον σημεῖα, Ι τὰ βάρδ, ἐν παιδιά τιθέμενοι, θηρήτορες, θηρητῆρες. γάρ γὰρ τά, μὲν γὰρ, Στρεπτὴ δὲ γλῶσσ' ἐστὶ β. ἐριδαντέας, ἱμαντελιστέας, Εριδαντέες μὲν καὶ ἱμαντελικτέες, ὡς ὁ ᾿Αβδερίτης ἐκεῖνός φησιν: έριδανταίων δὲ, κατὰ Δημόκριτον, καὶ ἱμαντελικταίων λόγους ἀφε τέον · Κ. Τρυγονοψάλλειν. νοι τὴν ἀκοήν. Θεόκριτος ὁ Χίος, Αναξιμένους λέγειν μέλλοντος, Αρχεται, εἶπε, λέξεων μὲν ποταμὸς, νοῦ δὲ σταλαγμός. ταμὸν ἀτέχνων ῥημάτων, οὐδὲ σταλαγμόν, νοῦ, CLEMENTIS ALEXANDRINI niam magnum est periculum vere arcanan X vera A philosophis rationem iis propalare, qui profuse quidem ac petulanter, sed non jure volunt contra omnes dicere, omnia autem nomina ac verba turpi- ter et indecore ejaculantur, et seipsos fallentes, et eorum, qui sibi adhærent, oculos præstringentes. • Græci autem sapientiam quærunt. Hebræi enim signa petunt, ut ait Apostolus, CAPUT IH. Contra sophistas et inutilis scientiæ jactatores. Magna est autem turba ejusmodi : ac eorum qui- dem aliqui voluptatibus mancipati, cum non velint credere, omni veneratione dignam irrident verita- tem, barbariem ejus habentes ludibrio. Aliqui au- tem alii seipsos erigentes, ansas calumniandi ser- mones nostros invenire contendunt, contentiosas B comparantes quæstiones dictiuncularum venatores, pusillarum quarumdam artium æmulatores, litiga- tores, et jurgiorum consarcinatores, ut ait ille Ab- deritanus: Lingua volubilis est hominum, nec pauca profa- [tur : Dictorum omnimodum hinc alque hinc divisio [mulla est. Et: Quod verbum edideris, te tale audire necesse est. Ob hanc ergo artem se efferentes sophistæ infelices, canoris quibusdam suis nugis garrientes, cum in nominum delectu et certa dictionum compositione et connexione per totam vitam laborant, turturibus apparent loquaciores, eos, quibus pruriunt aures, C non satis, ut mihi videtur, viriliter demulcentes et titillantes : Verborum non stilla cadens, sed flumèn iner- [tum. Et certe quemadmodum veteribus in calceis, imbe- cilla iis sunt alia et difluunt, sola autem eis restat P. ED. POTTER, ED. PARIS. I Cor. 1, 22. SYLBURG. elit. Flor. Vera lectio esse videtur, quam in textu exhibuimus. Mos, pro et pro Cor. 1, 22. doctrinæ Christianæ causantes, nempe pro ra- tione incredulitatis. Nisi potius cum Sylburgio le- fendum sit, quod in Latina versione expressum est. Vide supra p. 109. vel ut in ms. epitome est, Sequenti versu si pro legamus aut recte constabit metrum. SYLBURG. Vera lectio est: ex Iliad. r, vers. 248. tilitigatores vocavit Cato, testante Plinio, eos non minore gratia et dixit Democritus Abderita: illud quod jurgia ferant liti- giosi ; hoc vero, quod veluti nexus quosdam vin- culorum implicent, quibus alios involvant irretiant- que. Clemens Strom. lib. 1: que lectio apud Plutarchum 1, Symposiacorum decade nonnihil corrupta, legitur hoc modo id est, « missas facere oportet eorum fabulas qui de lana caprina rixantur, et nodos texunt, ut est apud Democritum. H. Junius cent. 8, proverb. ‹qui veluti funes loreos tortuosis nodis implicant. › Versus autem, qui sequuntur, non Democriti sunt, sed Homeri Iliad. COLLECT. frustra. Conf. Hesychius v. cap. 3. Exstat apud Stobæum Theocriti Chii in Ana- ximenem oratorem scomma his verbis : Id est, « Theo- critus Chius, cum Anaximenes orator esset habitu- rus orationem : Incipit, inquit, verborum quidem flumen, sed mentis gutta. Clemens Alex. Strom. quod Gentianus perperam ita vertit, « Verborum, etc. Legendum autem id est, « flumen inertium vero borum, mentis autem gutta. COLLECT. (70) Αύτούς τε ἀπ. Η., αὐτούς τε ἀπατῶντας, καὶ (71) Τὸ βάρβ. ἐν παιδείᾳ τιθέμενοι. « Barbariem (72) θηράτορες. Monica dialecto magis convenit (73) Εριδαντέες. Quos non ineleganti voce Vi 18. Αι ἱμαντελικταίους exponit Η. Stephanus, (74) Τρυγένων. Hervetus τεττίγων maluit; sed (75) Κνήθοντες. Respicit 1 Tim. 1V, 5: κνηθόμε- (76) Ποταμός. Ρ. Leopardus lib. 1x Emendat., 1. 1, similem huic locum habet, sed depravatum, πο
«ὑμεῖς ἐστε οἱ ἅλες τῆς γῆς.» εἰσὶ γάρ τινες τῶν καὶ τοῦ λόγου ἐπακηκοότων τοῖς ἰχθύσι τοῖς θαλασσίοις ἐοικότες, οἳ δὴ ἐν ἅλμῃ ἐκ γενετῆς τρεφόμενοι ἁλῶν ὅμως πρὸς τὴν σκευασίαν δέονται. ἐγὼ γοῦν καὶ πάνυ ἀποδέχομαι τὴν τραγῳδίαν λέγουσαν· ὦ παῖ, γένοιντ’ ἂν εὖ λελεγμένοι λόγοι ψευδεῖς, ἐπῶν δὲ κάλλεσι⟨ν⟩ νικῷεν ἂν τἀληθές· ἀλλ’ οὐ τοῦτο τἀκριβέστατον, ἀλλ’ ἡ φύσις καὶ τοὐρθόν· ὃς δὲ εὐγλωσσίᾳ νικᾷ, σοφὸς μέν, ἀλλὰ γὰρ τὰ πράγματα κρείσσω νομίζω τῶν λόγων ἀεί ποτε. οὔποτε ἄρα ὀρεκτέον τοῖς πολλοῖς ἀρέσκειν. ἃ μὲν γὰρ ἐκείνους ἥδει, οὐκ ἀσκοῦμεν ἡμεῖς· ἃ δὲ ἡμεῖς ἴσμεν, μακράν ἐστι τῆς ἐκείνων διαθέσεως. «μὴ γινώμεθα κενόδοξοι,» φησὶν ὁ ἀπόστολος, «ἀλλήλους προκαλούμενοι, ἀλλήλους φθονοῦντες.» ταύτῃ τοι ὁ φιλαλήθης Πλάτων οἷον θεοφορούμενος «ὡς ἐγὼ τοιοῦτος» φησίν, «ὁποῖος οὐδενὶ ἄλλῳ ἢ τῷ λόγῳ πείθεσθαι, ὃς ἄν μοι σκοπουμένῳ βέλτιστος φαίνοιτο.» αἰτιᾶται γοῦν τοὺς ἄνευ νοῦ καὶ ἐπιστήμης δόξαις πιστεύοντας, ὡς μὴ προσῆκον ἀφεμένους τοῦ ὀρθοῦ καὶ ὑγιοῦς λόγου τῷ κοινωνοῦντι τοῦ ψεύδους πιστεύειν. τὸ μὲν γὰρ ἐψεῦσθαι τῆς ἀληθείας κακόν ἐστι, τὸ δὲ ἀληθεύειν καὶ τὰ ὄντα δοξάζειν ἀγαθόν.
πάντα δὲ ὀνόματα καὶ ῥήματα απορρίπτουσι· οὐδα μῶς κοσμίως, αὐτούς τε ἀπατῶντες (70), καὶ τοὺς ἐχομένους αὐτῶν γοητεύοντες. « Ἑβραῖοι μὲν γὰρ, σημεία αἰτοῦσιν, ο ᾗ φησιν ὁ Ἀπόστολος ο Ελ ληνες δὲ σοφίαν ζητοῦσι. ο ‹ ΙΙΙ. Πολὺς δὲ ὁ τοιόσδε ὄχλος· οἱ μὲν αὐτῶν, ἡδο ναῖς δεδουλωμένοι, ἀπιστεῖν ἐθέλοντες, γελῶσι τὴν ἁπάσης σεμνότητος ἀξίαν ἀλήθειαν, τὸ βάρβαρον ἐν παιδείᾳ τιθέμενοι (71)· οἱ δέ τινες, σφᾶς αὐτοὺς ἐπαίροντες, διαβολὰς τοῖς λόγοις ἐξευρίσκειν βιάζον ται, ζητήσεις έριστικὰς ἐκπορίζοντες, λεξιδίων θηλω ράτορες (72), ζηλωταί τεχνυδρίων, ἐριδαντέες (73; καὶ ἱμαντελικτέες, ὡς ὁ ᾿Αβδηρίτης ἐκεῖνός φησιν· Στρεπτὴ γὰρ γλῶσσα βροτῶν· πολέες δ' Εκ [μῦθοι Παντοίων· ἐπέων δὲ πολὺς νομὸς ἔνθα καὶ ἔνθα Και, 'Οπποῖον καὶ εἴπῃσθα ἔπος, τον κ' ἐπακούσαις. Ταύτῃ γοῦν ἐπαιρόμενοι τῇ τέχνῃ οἱ κακοδαίμονες σοφισταί, τῇ σφῶν αὐτῶν στωμυλλόμενοι τερθρία, ἀμφὶ τὴν διάκρισιν τῶν ὀνομάτων καὶ τὴν ποιάν τῶν λέξεων σύνθεσίν τε καὶ περιπλοκὴν τὸν πάντα πονού μενοι βίον, τρυγόνων (74) ἀναφαίνονται λαλίστερος κνήθοντες (75) καὶ γαργαλίζοντες οὐκ ἀνδρικῶς, ἐμοὶ δοκεῖν, τὰς ἀκοὰς τῶν κνίσασθαι γλιχομένων· Ποταμὸς (76) ἀτέχνων ῥημάτων, οὐδὲ σταλαγμός· ἀμέλει καὶ καθάπερ τῶν παλαιῶν ὑποδημάτων, τὰ μὲν ἄλλα αὐτοῖς ἀσθενεῖ καὶ διαῤῥεῖ, μόνη δὲ ἡ τοὺς ἐχομένους αὐτῶν γοητεύοντας. Αὐτοῖς τε ἀπατώντες, καὶ τοῖς ἐχομένοις αὐτῶν γοητεύον τες, Ἰουδαῖοι Εβραίοι, ση- μεῖον σημεῖα, Ι τὰ βάρδ, ἐν παιδιά τιθέμενοι, θηρήτορες, θηρητῆρες. γάρ γὰρ τά, μὲν γὰρ, Στρεπτὴ δὲ γλῶσσ' ἐστὶ β. ἐριδαντέας, ἱμαντελιστέας, Εριδαντέες μὲν καὶ ἱμαντελικτέες, ὡς ὁ ᾿Αβδερίτης ἐκεῖνός φησιν: έριδανταίων δὲ, κατὰ Δημόκριτον, καὶ ἱμαντελικταίων λόγους ἀφε τέον · Κ. Τρυγονοψάλλειν. νοι τὴν ἀκοήν. Θεόκριτος ὁ Χίος, Αναξιμένους λέγειν μέλλοντος, Αρχεται, εἶπε, λέξεων μὲν ποταμὸς, νοῦ δὲ σταλαγμός. ταμὸν ἀτέχνων ῥημάτων, οὐδὲ σταλαγμόν, νοῦ, CLEMENTIS ALEXANDRINI niam magnum est periculum vere arcanan X vera A philosophis rationem iis propalare, qui profuse quidem ac petulanter, sed non jure volunt contra omnes dicere, omnia autem nomina ac verba turpi- ter et indecore ejaculantur, et seipsos fallentes, et eorum, qui sibi adhærent, oculos præstringentes. • Græci autem sapientiam quærunt. Hebræi enim signa petunt, ut ait Apostolus, CAPUT IH. Contra sophistas et inutilis scientiæ jactatores. Magna est autem turba ejusmodi : ac eorum qui- dem aliqui voluptatibus mancipati, cum non velint credere, omni veneratione dignam irrident verita- tem, barbariem ejus habentes ludibrio. Aliqui au- tem alii seipsos erigentes, ansas calumniandi ser- mones nostros invenire contendunt, contentiosas B comparantes quæstiones dictiuncularum venatores, pusillarum quarumdam artium æmulatores, litiga- tores, et jurgiorum consarcinatores, ut ait ille Ab- deritanus: Lingua volubilis est hominum, nec pauca profa- [tur : Dictorum omnimodum hinc alque hinc divisio [mulla est. Et: Quod verbum edideris, te tale audire necesse est. Ob hanc ergo artem se efferentes sophistæ infelices, canoris quibusdam suis nugis garrientes, cum in nominum delectu et certa dictionum compositione et connexione per totam vitam laborant, turturibus apparent loquaciores, eos, quibus pruriunt aures, C non satis, ut mihi videtur, viriliter demulcentes et titillantes : Verborum non stilla cadens, sed flumèn iner- [tum. Et certe quemadmodum veteribus in calceis, imbe- cilla iis sunt alia et difluunt, sola autem eis restat P. ED. POTTER, ED. PARIS. I Cor. 1, 22. SYLBURG. elit. Flor. Vera lectio esse videtur, quam in textu exhibuimus. Mos, pro et pro Cor. 1, 22. doctrinæ Christianæ causantes, nempe pro ra- tione incredulitatis. Nisi potius cum Sylburgio le- fendum sit, quod in Latina versione expressum est. Vide supra p. 109. vel ut in ms. epitome est, Sequenti versu si pro legamus aut recte constabit metrum. SYLBURG. Vera lectio est: ex Iliad. r, vers. 248. tilitigatores vocavit Cato, testante Plinio, eos non minore gratia et dixit Democritus Abderita: illud quod jurgia ferant liti- giosi ; hoc vero, quod veluti nexus quosdam vin- culorum implicent, quibus alios involvant irretiant- que. Clemens Strom. lib. 1: que lectio apud Plutarchum 1, Symposiacorum decade nonnihil corrupta, legitur hoc modo id est, « missas facere oportet eorum fabulas qui de lana caprina rixantur, et nodos texunt, ut est apud Democritum. H. Junius cent. 8, proverb. ‹qui veluti funes loreos tortuosis nodis implicant. › Versus autem, qui sequuntur, non Democriti sunt, sed Homeri Iliad. COLLECT. frustra. Conf. Hesychius v. cap. 3. Exstat apud Stobæum Theocriti Chii in Ana- ximenem oratorem scomma his verbis : Id est, « Theo- critus Chius, cum Anaximenes orator esset habitu- rus orationem : Incipit, inquit, verborum quidem flumen, sed mentis gutta. Clemens Alex. Strom. quod Gentianus perperam ita vertit, « Verborum, etc. Legendum autem id est, « flumen inertium vero borum, mentis autem gutta. COLLECT. (70) Αύτούς τε ἀπ. Η., αὐτούς τε ἀπατῶντας, καὶ (71) Τὸ βάρβ. ἐν παιδείᾳ τιθέμενοι. « Barbariem (72) θηράτορες. Monica dialecto magis convenit (73) Εριδαντέες. Quos non ineleganti voce Vi 18. Αι ἱμαντελικταίους exponit Η. Stephanus, (74) Τρυγένων. Hervetus τεττίγων maluit; sed (75) Κνήθοντες. Respicit 1 Tim. 1V, 5: κνηθόμε- (76) Ποταμός. Ρ. Leopardus lib. 1x Emendat., 1. 1, similem huic locum habet, sed depravatum, πο
PG 8:739τῶν δὲ ἀγαθῶν ἀκουσίως μὲν στέρονται ἄνθρωποι, στέρονται δὲ ὅμως ἢ κλαπέντες ἢ γοητευθέντες ἢ βιασθέντες καὶ εἰκῆ πιστεύσαντες. ὁ μὲν δὴ πιστεύσας ἑκὼν ἤδη παραναλίσκεται· κλέπτεται δὲ ὁ μεταπεισθεὶς ⟨καὶ ὁ⟩ ἐκλαθόμενος, ὅτι τῶν μὲν ὁ χρόνος, τῶν δὲ ὁ λόγος ἐξαιρούμενος λανθάνει· βιάζεταί τε πολλάκις ὀδύνη τε καὶ ἀλγηδὼν φιλονικία τε αὖ καὶ θυμὸς μεταδοξάσαι, καὶ ἐπὶ πᾶσι γοητεύονται οἱ ἤτοι ὑφ’ ἡδονῆς κηληθέντες ἢ ὑπὸ φόβου δείσαντες· πᾶσαι δὲ ἀκούσιοι τροπαί, καὶ τούτων οὐδὲν ἄν ποτε ἐπιστήμην ἐκβάλοι. Ἔνιοι δὲ εὐφυεῖς οἰόμενοι εἶναι ἀξιοῦσι μήτε φιλοσοφίας ἅπτεσθαι μήτε διαλεκτικῆς, ἀλλὰ μηδὲ τὴν φυσικὴν θεωρίαν ἐκμανθάνειν, μόνην δὲ καὶ ψιλὴν τὴν πίστιν ἀπαιτοῦσιν, ὥσπερ εἰ μηδεμίαν ἠξίουν ἐπιμέλειαν ποιησάμενοι τῆς ἀμπέλου εὐθὺς ἐξ ἀρχῆς τοὺς βότρυας λαμβάνειν. «ἄμπελος» δὲ ὁ κύριος ἀλληγορεῖται, παρ’ οὗ μετ’ ἐπιμελείας καὶ τέχνης γεωργικῆς τῆς κατὰ τὸν λόγον τὸν καρπὸν τρυγητέον.
πάντα δὲ ὀνόματα καὶ ῥήματα απορρίπτουσι· οὐδα μῶς κοσμίως, αὐτούς τε ἀπατῶντες (70), καὶ τοὺς ἐχομένους αὐτῶν γοητεύοντες. « Ἑβραῖοι μὲν γὰρ, σημεία αἰτοῦσιν, ο ᾗ φησιν ὁ Ἀπόστολος ο Ελ ληνες δὲ σοφίαν ζητοῦσι. ο ‹ ΙΙΙ. Πολὺς δὲ ὁ τοιόσδε ὄχλος· οἱ μὲν αὐτῶν, ἡδο ναῖς δεδουλωμένοι, ἀπιστεῖν ἐθέλοντες, γελῶσι τὴν ἁπάσης σεμνότητος ἀξίαν ἀλήθειαν, τὸ βάρβαρον ἐν παιδείᾳ τιθέμενοι (71)· οἱ δέ τινες, σφᾶς αὐτοὺς ἐπαίροντες, διαβολὰς τοῖς λόγοις ἐξευρίσκειν βιάζον ται, ζητήσεις έριστικὰς ἐκπορίζοντες, λεξιδίων θηλω ράτορες (72), ζηλωταί τεχνυδρίων, ἐριδαντέες (73; καὶ ἱμαντελικτέες, ὡς ὁ ᾿Αβδηρίτης ἐκεῖνός φησιν· Στρεπτὴ γὰρ γλῶσσα βροτῶν· πολέες δ' Εκ [μῦθοι Παντοίων· ἐπέων δὲ πολὺς νομὸς ἔνθα καὶ ἔνθα Και, 'Οπποῖον καὶ εἴπῃσθα ἔπος, τον κ' ἐπακούσαις. Ταύτῃ γοῦν ἐπαιρόμενοι τῇ τέχνῃ οἱ κακοδαίμονες σοφισταί, τῇ σφῶν αὐτῶν στωμυλλόμενοι τερθρία, ἀμφὶ τὴν διάκρισιν τῶν ὀνομάτων καὶ τὴν ποιάν τῶν λέξεων σύνθεσίν τε καὶ περιπλοκὴν τὸν πάντα πονού μενοι βίον, τρυγόνων (74) ἀναφαίνονται λαλίστερος κνήθοντες (75) καὶ γαργαλίζοντες οὐκ ἀνδρικῶς, ἐμοὶ δοκεῖν, τὰς ἀκοὰς τῶν κνίσασθαι γλιχομένων· Ποταμὸς (76) ἀτέχνων ῥημάτων, οὐδὲ σταλαγμός· ἀμέλει καὶ καθάπερ τῶν παλαιῶν ὑποδημάτων, τὰ μὲν ἄλλα αὐτοῖς ἀσθενεῖ καὶ διαῤῥεῖ, μόνη δὲ ἡ τοὺς ἐχομένους αὐτῶν γοητεύοντας. Αὐτοῖς τε ἀπατώντες, καὶ τοῖς ἐχομένοις αὐτῶν γοητεύον τες, Ἰουδαῖοι Εβραίοι, ση- μεῖον σημεῖα, Ι τὰ βάρδ, ἐν παιδιά τιθέμενοι, θηρήτορες, θηρητῆρες. γάρ γὰρ τά, μὲν γὰρ, Στρεπτὴ δὲ γλῶσσ' ἐστὶ β. ἐριδαντέας, ἱμαντελιστέας, Εριδαντέες μὲν καὶ ἱμαντελικτέες, ὡς ὁ ᾿Αβδερίτης ἐκεῖνός φησιν: έριδανταίων δὲ, κατὰ Δημόκριτον, καὶ ἱμαντελικταίων λόγους ἀφε τέον · Κ. Τρυγονοψάλλειν. νοι τὴν ἀκοήν. Θεόκριτος ὁ Χίος, Αναξιμένους λέγειν μέλλοντος, Αρχεται, εἶπε, λέξεων μὲν ποταμὸς, νοῦ δὲ σταλαγμός. ταμὸν ἀτέχνων ῥημάτων, οὐδὲ σταλαγμόν, νοῦ, CLEMENTIS ALEXANDRINI niam magnum est periculum vere arcanan X vera A philosophis rationem iis propalare, qui profuse quidem ac petulanter, sed non jure volunt contra omnes dicere, omnia autem nomina ac verba turpi- ter et indecore ejaculantur, et seipsos fallentes, et eorum, qui sibi adhærent, oculos præstringentes. • Græci autem sapientiam quærunt. Hebræi enim signa petunt, ut ait Apostolus, CAPUT IH. Contra sophistas et inutilis scientiæ jactatores. Magna est autem turba ejusmodi : ac eorum qui- dem aliqui voluptatibus mancipati, cum non velint credere, omni veneratione dignam irrident verita- tem, barbariem ejus habentes ludibrio. Aliqui au- tem alii seipsos erigentes, ansas calumniandi ser- mones nostros invenire contendunt, contentiosas B comparantes quæstiones dictiuncularum venatores, pusillarum quarumdam artium æmulatores, litiga- tores, et jurgiorum consarcinatores, ut ait ille Ab- deritanus: Lingua volubilis est hominum, nec pauca profa- [tur : Dictorum omnimodum hinc alque hinc divisio [mulla est. Et: Quod verbum edideris, te tale audire necesse est. Ob hanc ergo artem se efferentes sophistæ infelices, canoris quibusdam suis nugis garrientes, cum in nominum delectu et certa dictionum compositione et connexione per totam vitam laborant, turturibus apparent loquaciores, eos, quibus pruriunt aures, C non satis, ut mihi videtur, viriliter demulcentes et titillantes : Verborum non stilla cadens, sed flumèn iner- [tum. Et certe quemadmodum veteribus in calceis, imbe- cilla iis sunt alia et difluunt, sola autem eis restat P. ED. POTTER, ED. PARIS. I Cor. 1, 22. SYLBURG. elit. Flor. Vera lectio esse videtur, quam in textu exhibuimus. Mos, pro et pro Cor. 1, 22. doctrinæ Christianæ causantes, nempe pro ra- tione incredulitatis. Nisi potius cum Sylburgio le- fendum sit, quod in Latina versione expressum est. Vide supra p. 109. vel ut in ms. epitome est, Sequenti versu si pro legamus aut recte constabit metrum. SYLBURG. Vera lectio est: ex Iliad. r, vers. 248. tilitigatores vocavit Cato, testante Plinio, eos non minore gratia et dixit Democritus Abderita: illud quod jurgia ferant liti- giosi ; hoc vero, quod veluti nexus quosdam vin- culorum implicent, quibus alios involvant irretiant- que. Clemens Strom. lib. 1: que lectio apud Plutarchum 1, Symposiacorum decade nonnihil corrupta, legitur hoc modo id est, « missas facere oportet eorum fabulas qui de lana caprina rixantur, et nodos texunt, ut est apud Democritum. H. Junius cent. 8, proverb. ‹qui veluti funes loreos tortuosis nodis implicant. › Versus autem, qui sequuntur, non Democriti sunt, sed Homeri Iliad. COLLECT. frustra. Conf. Hesychius v. cap. 3. Exstat apud Stobæum Theocriti Chii in Ana- ximenem oratorem scomma his verbis : Id est, « Theo- critus Chius, cum Anaximenes orator esset habitu- rus orationem : Incipit, inquit, verborum quidem flumen, sed mentis gutta. Clemens Alex. Strom. quod Gentianus perperam ita vertit, « Verborum, etc. Legendum autem id est, « flumen inertium vero borum, mentis autem gutta. COLLECT. (70) Αύτούς τε ἀπ. Η., αὐτούς τε ἀπατῶντας, καὶ (71) Τὸ βάρβ. ἐν παιδείᾳ τιθέμενοι. « Barbariem (72) θηράτορες. Monica dialecto magis convenit (73) Εριδαντέες. Quos non ineleganti voce Vi 18. Αι ἱμαντελικταίους exponit Η. Stephanus, (74) Τρυγένων. Hervetus τεττίγων maluit; sed (75) Κνήθοντες. Respicit 1 Tim. 1V, 5: κνηθόμε- (76) Ποταμός. Ρ. Leopardus lib. 1x Emendat., 1. 1, similem huic locum habet, sed depravatum, πο
κλαδεῦσαι δεῖ, σκάψαι, ἀναδῆσαι καὶ τὰ λοιπὰ ποιῆσαι, δρεπάνου τε, οἶμαι, καὶ μακέλλης καὶ τῶν ἄλλων ὀργάνων τῶν γεωργικῶν πρὸς τὴν ἐπιμέλειαν τῆς ἀμπέλου χρεία, ἵνα ἡμῖν τὸν ἐδώδιμον καρπὸν ἐκφήνῃ. καθάπερ δὲ ἐν γεωργίᾳ [οὕτω] καὶ ἐν ἰατρικῇ χρηστομαθὴς ἐκεῖνος ὁ ποικιλωτέρων μαθημάτων ἁψάμενος, ὡς βέλτιον γεωργεῖν τε καὶ ὑγιάζειν δύνασθαι, οὕτω κἀνταῦθα χρηστομαθῆ φημι τὸν πάντα ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναφέροντα, ὥστε καὶ ἀπὸ γεωμετρίας καὶ μουσικῆς καὶ ἀπὸ γραμματικῆς καὶ φιλοσοφίας αὐτῆς δρεπόμενον τὸ χρήσιμον ἀνεπιβούλευτον φυλάσσειν τὴν πίστιν. παρορᾶται δὲ καὶ ὁ ἀθλητής, ὡς προείρηται, ἀλλ’ εἰς τὴν σύνταξιν συμβαλλόμενος. αὐτίκα καὶ κυβερνήτην τὸν πολύπειρον ἐπαινοῦμεν, ὃς «πολλῶν ἀνθρώπων» εἶδεν «ἄστεα», καὶ ἰατρὸν τὸν ἐν πείρᾳ πολλῶν γεγενημένον· ᾗ τινες καὶ τὸν ἐμπειρικὸν ἀναπλάττουσιν.
πάντα δὲ ὀνόματα καὶ ῥήματα απορρίπτουσι· οὐδα μῶς κοσμίως, αὐτούς τε ἀπατῶντες (70), καὶ τοὺς ἐχομένους αὐτῶν γοητεύοντες. « Ἑβραῖοι μὲν γὰρ, σημεία αἰτοῦσιν, ο ᾗ φησιν ὁ Ἀπόστολος ο Ελ ληνες δὲ σοφίαν ζητοῦσι. ο ‹ ΙΙΙ. Πολὺς δὲ ὁ τοιόσδε ὄχλος· οἱ μὲν αὐτῶν, ἡδο ναῖς δεδουλωμένοι, ἀπιστεῖν ἐθέλοντες, γελῶσι τὴν ἁπάσης σεμνότητος ἀξίαν ἀλήθειαν, τὸ βάρβαρον ἐν παιδείᾳ τιθέμενοι (71)· οἱ δέ τινες, σφᾶς αὐτοὺς ἐπαίροντες, διαβολὰς τοῖς λόγοις ἐξευρίσκειν βιάζον ται, ζητήσεις έριστικὰς ἐκπορίζοντες, λεξιδίων θηλω ράτορες (72), ζηλωταί τεχνυδρίων, ἐριδαντέες (73; καὶ ἱμαντελικτέες, ὡς ὁ ᾿Αβδηρίτης ἐκεῖνός φησιν· Στρεπτὴ γὰρ γλῶσσα βροτῶν· πολέες δ' Εκ [μῦθοι Παντοίων· ἐπέων δὲ πολὺς νομὸς ἔνθα καὶ ἔνθα Και, 'Οπποῖον καὶ εἴπῃσθα ἔπος, τον κ' ἐπακούσαις. Ταύτῃ γοῦν ἐπαιρόμενοι τῇ τέχνῃ οἱ κακοδαίμονες σοφισταί, τῇ σφῶν αὐτῶν στωμυλλόμενοι τερθρία, ἀμφὶ τὴν διάκρισιν τῶν ὀνομάτων καὶ τὴν ποιάν τῶν λέξεων σύνθεσίν τε καὶ περιπλοκὴν τὸν πάντα πονού μενοι βίον, τρυγόνων (74) ἀναφαίνονται λαλίστερος κνήθοντες (75) καὶ γαργαλίζοντες οὐκ ἀνδρικῶς, ἐμοὶ δοκεῖν, τὰς ἀκοὰς τῶν κνίσασθαι γλιχομένων· Ποταμὸς (76) ἀτέχνων ῥημάτων, οὐδὲ σταλαγμός· ἀμέλει καὶ καθάπερ τῶν παλαιῶν ὑποδημάτων, τὰ μὲν ἄλλα αὐτοῖς ἀσθενεῖ καὶ διαῤῥεῖ, μόνη δὲ ἡ τοὺς ἐχομένους αὐτῶν γοητεύοντας. Αὐτοῖς τε ἀπατώντες, καὶ τοῖς ἐχομένοις αὐτῶν γοητεύον τες, Ἰουδαῖοι Εβραίοι, ση- μεῖον σημεῖα, Ι τὰ βάρδ, ἐν παιδιά τιθέμενοι, θηρήτορες, θηρητῆρες. γάρ γὰρ τά, μὲν γὰρ, Στρεπτὴ δὲ γλῶσσ' ἐστὶ β. ἐριδαντέας, ἱμαντελιστέας, Εριδαντέες μὲν καὶ ἱμαντελικτέες, ὡς ὁ ᾿Αβδερίτης ἐκεῖνός φησιν: έριδανταίων δὲ, κατὰ Δημόκριτον, καὶ ἱμαντελικταίων λόγους ἀφε τέον · Κ. Τρυγονοψάλλειν. νοι τὴν ἀκοήν. Θεόκριτος ὁ Χίος, Αναξιμένους λέγειν μέλλοντος, Αρχεται, εἶπε, λέξεων μὲν ποταμὸς, νοῦ δὲ σταλαγμός. ταμὸν ἀτέχνων ῥημάτων, οὐδὲ σταλαγμόν, νοῦ, CLEMENTIS ALEXANDRINI niam magnum est periculum vere arcanan X vera A philosophis rationem iis propalare, qui profuse quidem ac petulanter, sed non jure volunt contra omnes dicere, omnia autem nomina ac verba turpi- ter et indecore ejaculantur, et seipsos fallentes, et eorum, qui sibi adhærent, oculos præstringentes. • Græci autem sapientiam quærunt. Hebræi enim signa petunt, ut ait Apostolus, CAPUT IH. Contra sophistas et inutilis scientiæ jactatores. Magna est autem turba ejusmodi : ac eorum qui- dem aliqui voluptatibus mancipati, cum non velint credere, omni veneratione dignam irrident verita- tem, barbariem ejus habentes ludibrio. Aliqui au- tem alii seipsos erigentes, ansas calumniandi ser- mones nostros invenire contendunt, contentiosas B comparantes quæstiones dictiuncularum venatores, pusillarum quarumdam artium æmulatores, litiga- tores, et jurgiorum consarcinatores, ut ait ille Ab- deritanus: Lingua volubilis est hominum, nec pauca profa- [tur : Dictorum omnimodum hinc alque hinc divisio [mulla est. Et: Quod verbum edideris, te tale audire necesse est. Ob hanc ergo artem se efferentes sophistæ infelices, canoris quibusdam suis nugis garrientes, cum in nominum delectu et certa dictionum compositione et connexione per totam vitam laborant, turturibus apparent loquaciores, eos, quibus pruriunt aures, C non satis, ut mihi videtur, viriliter demulcentes et titillantes : Verborum non stilla cadens, sed flumèn iner- [tum. Et certe quemadmodum veteribus in calceis, imbe- cilla iis sunt alia et difluunt, sola autem eis restat P. ED. POTTER, ED. PARIS. I Cor. 1, 22. SYLBURG. elit. Flor. Vera lectio esse videtur, quam in textu exhibuimus. Mos, pro et pro Cor. 1, 22. doctrinæ Christianæ causantes, nempe pro ra- tione incredulitatis. Nisi potius cum Sylburgio le- fendum sit, quod in Latina versione expressum est. Vide supra p. 109. vel ut in ms. epitome est, Sequenti versu si pro legamus aut recte constabit metrum. SYLBURG. Vera lectio est: ex Iliad. r, vers. 248. tilitigatores vocavit Cato, testante Plinio, eos non minore gratia et dixit Democritus Abderita: illud quod jurgia ferant liti- giosi ; hoc vero, quod veluti nexus quosdam vin- culorum implicent, quibus alios involvant irretiant- que. Clemens Strom. lib. 1: que lectio apud Plutarchum 1, Symposiacorum decade nonnihil corrupta, legitur hoc modo id est, « missas facere oportet eorum fabulas qui de lana caprina rixantur, et nodos texunt, ut est apud Democritum. H. Junius cent. 8, proverb. ‹qui veluti funes loreos tortuosis nodis implicant. › Versus autem, qui sequuntur, non Democriti sunt, sed Homeri Iliad. COLLECT. frustra. Conf. Hesychius v. cap. 3. Exstat apud Stobæum Theocriti Chii in Ana- ximenem oratorem scomma his verbis : Id est, « Theo- critus Chius, cum Anaximenes orator esset habitu- rus orationem : Incipit, inquit, verborum quidem flumen, sed mentis gutta. Clemens Alex. Strom. quod Gentianus perperam ita vertit, « Verborum, etc. Legendum autem id est, « flumen inertium vero borum, mentis autem gutta. COLLECT. (70) Αύτούς τε ἀπ. Η., αὐτούς τε ἀπατῶντας, καὶ (71) Τὸ βάρβ. ἐν παιδείᾳ τιθέμενοι. « Barbariem (72) θηράτορες. Monica dialecto magis convenit (73) Εριδαντέες. Quos non ineleganti voce Vi 18. Αι ἱμαντελικταίους exponit Η. Stephanus, (74) Τρυγένων. Hervetus τεττίγων maluit; sed (75) Κνήθοντες. Respicit 1 Tim. 1V, 5: κνηθόμε- (76) Ποταμός. Ρ. Leopardus lib. 1x Emendat., 1. 1, similem huic locum habet, sed depravatum, πο
PG 8:741ὁ δὲ πρὸς τὸν βίον ἀναφέρων ἕκαστα τὸν ὀρθὸν ἔκ τε τῶν Ἑλληνικῶν καὶ τῶν βαρβαρικῶν ὑποδείγματα κομίζων πολύπειρος οὗτος τῆς ἀληθείας ἰχνευτὴς καὶ τῷ ὄντι «πολύμητις», δίκην τῆς βασάνου λίθου (ἣ δ’ ἐστὶ Λυδὴ διακρίνειν πεπιστευμένη τὸ νόθον ἀπὸ τοῦ ἰθαγενοῦς χρυσίου) [καὶ] ἱκανὸς ὢν χωρίζειν, ὁ «πολύιδρις» ἡμῶν καὶ γνωστικός, σοφιστικὴν μὲν φιλοσοφίας, κομμωτικὴν δὲ γυμναστικῆς καὶ ὀψοποιικὴν ἰατρικῆς καὶ ῥητορικὴν διαλεκτικῆς καὶ μετὰ τὰς ἄλλας ⟨καὶ⟩ τὰς κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν αἱρέσεις αὐτῆς τῆς ἀληθείας. πῶς δὲ οὐκ ἀναγκαῖον περὶ νοητῶν φιλοσοφοῦντα διαλαβεῖν τὸν ἐπιποθοῦντα τῆς τοῦ θεοῦ δυνάμεως ἐπήβολον γενέσθαι; πῶς δὲ οὐχὶ καὶ διαιρεῖσθαι χρήσιμον τάς τε ἀμφιβόλους φωνὰς τάς τε ὁμωνύμως ἐκφερομένας κατὰ τὰς διαθήκας; παρ’ ἀμφιβολίαν γὰρ ὁ κύριος τὸν διάβολον κατὰ τὸν τοῦ πειρασμοῦ σοφίζεται χρόνον, καὶ οὐκέτι ἔγωγε ἐνταῦθα συνορῶ, ὅπως ποτὲ ὁ τῆς φιλοσοφίας καὶ τῆς διαλεκτικῆς εὑρετής, ὥς τινες ὑπολαμβάνουσιν, παράγεται τῷ κατ’ ἀμφιβολίαν ἀπατώμενος τρόπῳ.
γλῶσσα ὑπολείπεται. Παγκάλως ὁ ᾿Αθηναῖος ἀποτε! & νεται, καὶ γράφει Σόλων Εἰς γὰρ γλῶσσαν (77) ὁρᾶτε, καὶ εἰς ἔπη αἱμύλου [ἀνδρός. Εἰς ἔργον (78) δ' οὐδὲν γιγνόμενον βλέπετε. Ὑμῶν δ' εἷς μὲν ἕκαστος ἀλώπεκος ίχνεσι βαίνει, Σύμπασιν δ' ὑμῖν χαῦνος ἔνεστι νέος, Τοῦτό που (79) αἰνίσσεται ἡ σωτήριος ἐκείνη φωνή - • Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσιν· Ὁ δὲ Υἱὸς τοῦ ἀν- θρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλήν κλίνει (80). Μόνῳ γὰρ, οἶμαι, τῷ πιστεύοντι, διακεκριμένῳ τέ- λεον τῶν ἄλλων, τῶν πρὸς τῆς Γραφῆς θηρίων είρη- μένων, ἐπαναπαύεται τὸ κεφάλαιον τῶν ὄντων, ὁ χρηστὸς καὶ ἡμερος Λόγος, « ὁ δρασσόμενος τοὺς σου φοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν· Κύριος » γὰρ ο μά νος γινώσκει τοὺς διαλογισμοὺς τῶν σοφῶν, ὅτι εἰσὶ μάταιοι ο σοφοὺς δήπου τους σοφιστάς, τοὺς περὶ τὰς λέξεις καὶ τὰς τέχνας περιττούς (81), καλούσης τῆς Γραφῆς. "Οθεν οἱ Ἕλληνες καὶ αὐτοὶ τοὺς περὶ ὁτιοῦν πολυπράγμονας σοφούς ἅμα και ο σοφι στὰς » (82) παρωνύμως κεκλήκασι. Κρατίνος γοῦν ἐν τοῖς ᾿Αρχιλοχείοις (83), ποιητὰς (84) καταλέξας, ἔφη· σοφιστῶν σμῆνος ἀνεδειςήσατε. Ἰορῶν (85) τε ὁμοίως ὁ κωμικὸς ἐν Αὐλῳδοῖς σατύ- τοις ἐπὶ ῥαψῳδῶν καὶ ἄλλων τινῶν λέγει· Καὶ γὰρ εἰσελήλυθεν Πολλών σοφιστών ὄχλος ἐξηρτυμένος. Ἐπὶ τούτων καὶ τῶν παραπλησίων, ὅσοι τοὺς κενούς μεμελετήκασι λόγους, ἡ θεία Γραφή παγκάλως λέ- γει· « ᾿Απολῶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν, καὶ τὴν σύν εσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσω. » Ρ. ν, 13; καὶ εἰς ἔπη αἱμύλου ἀνδρός, καὶ εἰς ἔπος αἰόλον ἀνδρός, ο χαύνος, « του τόπου ριττούς. • περιττός τὸ περὶ τὰς αἰσθήσεις περιττόν, ο Οἱ δὲ σοφοὶ καὶ σοφισταί ἐκαλοῦντο· καὶ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ οἱ ποιηταὶ σοφισταί· καθὰ καὶ Κρατίνος ἐν Ἀρχιλόχῳ τοὺς περὶ "Ομηρον καὶ Ἡσίοδον ἐπαινῶν, οὕτως καλεῖ· « σοφι- στάς πρώτος σοφιστής Περὶ ἀντιδόσεως. Γ' Οἷον σοφιστῶν σμήνος ἀεὶ διφήσατε. εν ᾿Αρχιλόχοις, Αρχίλοχον Αρχιλόχοις Αρχιλόχοις, Αρχιλοχείοις, ᾿Αρχιλόχοις · ποιηταίς. Αὐλῳδοὶ σάτυροι· Ιοφῶν ὁ κωμικὸς ἐν Αὐλῳδοῖς σατύροις, ὁ τραγικός; STROMATUM LIB. I. 71% . .. lingua. Pulchre ergo eos insectans, scribit Solon Atheniensis: Olcν R C Ad linguam aspicitis, et dulcia verba to- quentes: * At quod ft nemo special agentis opus. Ac quivis vestrum valpis vestigia figit, Et mentem vacuam putidulamque gerit. Hoc utique significat vox illa salutaris : ‹ Vulpes foveas habent, Filius autem hominis non habet ubi caput reclinet a., Super enim solo eo, ut arbitror, qui credit, perfecte separato a cæteris hominibus, quas Scriptura bestias vocat, rerum omnium caput conquiescat ac princeps, nempe benignus et man- suetus Logos, qui comprehendit sapientes in astutia ipsorum: Dominus enim solus cognoscit disceptationes sapientum, quod vanæ sunt b : » sa- pientes utique Scriptura vocante sophistas, qui in dictionibus versantur et artibus superfluis. Unde ipsi quoque Græci eos, qui in re aliqua curiose versantur, sapientes simul et • sophistas » denomi- native appellarunt. Cratinus itaque, cum in Archi- lochiis poetas recensuisset, ait: Quales sophistas perpetim scrutamini. Et similiter lophon comicus in Aulœdis Satyris, dicit de rhapsodis et aliquibus aliis: ..... Namque introit Una sophistarum caterva plurima. De iis et similibus, qui se inani dicendi genere exercuerunt, pulcherrime dicit divina Scriptura : Perdam sapientiam sapientum, et prudentiam prudentum abolebo ". * ED. POTTER, ED. PARIS. a Matth. vult, 20; Luc. IX, 58. b Job Cor. III, 19, ; Psal. xcut.11. c Isa. xxix, 14; Cor. 1, 19. opera Solonis cum cæteris gnosticis, edita, p. 138, sed ordine mutato, primum enim tertio loco poni- tur, in quo et legitur non ut apud Clementem, sed, Versutaque verba loquentis ; » et in tertio mollis » vertitur: Omnibus at vobis mollis inest animus. . CoLLECT. Plutarcho et Diogene Laertio. SYLBURG. editiones exhibuerunt. Qui verborum atque artium scientia ex- cellunt. » Eodem sensu paulo post occur- rit, ubi excellen- tia sensuum » dicitur. in procemio his gemina dicit : Ipsi vero sa- pientes sophistæ etiam sunt dicti. Neque hi solum, verum poetæ quoque sophistarum appellatione ho- norantur. Nam Cratinus in Archilocho, Homerum et Hesiodum admiratus, ita illos vocat. Hinc He- rodotus lib. Solonem ac reliquos sapientes vocavit: et Solon ab Isocrate lictus est oratione Postea sophi- stæ nomen eos solos significabat, qui ostentatio- PATROL. GR. VIII. • nis, aut quæstus causa philosophabantur, ut ait Cicero Acad. quæst. lib. 11. quod drama ab Athenæo et aliis non semel adduci- tur versuim autem Cratini hoc modo : Quales sophistas perpetim scrutamini. HEINSIUS. Athenaeus lib. ut citat Cratinum in Archilochis: et lib. v atque aliis locis. COLLECT. Laertius, loco superius dicto, hauc Dfabulam vocavit: verum in quibusdam ejus codici- bus plurale scriptum esse, adnotavit H. Stephanus. Menagius ibi adnotat, e legendum esse ut legitur apud Hephaestionem in Enchiridio p. 50, aut ut legitur apul Clementem Alexandrinum. Rectius, et ita rescribo, inquit, apud Clementem. olim scriptum erat lib. 1, cap. 5, ait : « Sophoclis filius, et in Trago.. diarum satyricorumque scriptione successor fuil Iophon. Videtur hic esse, cujus laudantur Clementi Alex. ipse tanen comicum poe tam appellat, non tragicum. Locus est in primo Strom. : etc. An scripserat Clemens an aliud agens hallucinatur? nam equidem præter Sophoclis filium, quem paternæ scriptionis æmulum fuisse constat, (77) Εἰς γὰρ γλ. Reperiuntur hac carmina inter (78) Εἰς ἔργον. Hic pentameter additus est ex (79) Τοῦτό που. Sic scribendum, quod priores (80) Κλίνει. Κλίνη, Evang. (81) Τοὺς περὶ τὰς λέξεις καὶ τὰς τέχνας πε- (82) Σοφούς ἅμα καὶ σοφιστάς. Diogenes Laertius (85) Αρχιλοχείοις. Primo scribe ᾿Αρχιλόχοις· (84) Ποιητάς. Hanc lectionem Hervelo debemus; (85) Ἰοφῶν. Is. Casaubonus De satyrica poesi
Εἰ δὲ οἱ προφῆται καὶ οἱ ἀπόστολοι οὐ τὰς τέχνας ἐγνώκεσαν, δι’ ὧν τὰ κατὰ φιλοσοφίαν ἐμφαίνεται γυμνάσματα, ἀλλ’ ὁ νοῦς γε τοῦ προφητικοῦ καὶ τοῦ διδασκαλικοῦ πνεύματος ἐπικεκρυμμένως λαλούμενος διὰ τὸ μὴ πάντων εἶναι τὴν συνιεῖσαν ἀκοήν, τὰς ἐντέχνους ἀπαιτεῖ πρὸς σαφήνειαν διδασκαλίας. ἀσφαλῶς γὰρ ἐγνώκεσαν τὸν νοῦν ἐκεῖνον οἱ προφῆται καὶ οἱ τοῦ πνεύματος μαθηταί· ἐκ γὰρ πίστεως καὶ ὡς οὐχ οἷόν τε ῥᾳδίως γνῶναι τὸ πνεῦμα εἴρηκεν, ἀλλ’ οὐχ οὕτως ⟨ὡς⟩ ἐκδέξασθαι μὴ μεμαθηκότας. «τὰς δὲ ἐντολάς», φησίν, «ἀπόγραψαι δισσῶς βουλήσει καὶ γνώσει τοῦ ἀποκρίνασθαι λόγους ἀληθείας τοῖς προβαλλομένοις σοι.» τίς οὖν ἡ γνῶσις τοῦ ἀποκρίνασθαι; ἥτις καὶ τοῦ ἐρωτᾶν· εἴη δ’ ἂν αὕτη διαλεκτική. τί δ’; οὐχὶ καὶ τὸ λέγειν ἔργον ἐστὶ καὶ τὸ ποιεῖν ἐκ τοῦ λόγου γίνεται; εἰ γὰρ μὴ λόγῳ πράττοιμεν, ἀλόγως ποιοῖμεν ἄν. τὸ λογικὸν δὲ ἔργον κατὰ θεὸν ἐκτελεῖται· «καὶ οὐδὲν χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο,» φησί, τοῦ λόγου τοῦ θεοῦ. ἢ οὐχὶ καὶ ὁ κύριος λόγῳ πάντα ἔπρασσεν; ἐργάζεται δὲ καὶ τὰ κτήνη ἐλαυνόμενα ἀναγκάζοντι τῷ φόβῳ.
γλῶσσα ὑπολείπεται. Παγκάλως ὁ ᾿Αθηναῖος ἀποτε! & νεται, καὶ γράφει Σόλων Εἰς γὰρ γλῶσσαν (77) ὁρᾶτε, καὶ εἰς ἔπη αἱμύλου [ἀνδρός. Εἰς ἔργον (78) δ' οὐδὲν γιγνόμενον βλέπετε. Ὑμῶν δ' εἷς μὲν ἕκαστος ἀλώπεκος ίχνεσι βαίνει, Σύμπασιν δ' ὑμῖν χαῦνος ἔνεστι νέος, Τοῦτό που (79) αἰνίσσεται ἡ σωτήριος ἐκείνη φωνή - • Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσιν· Ὁ δὲ Υἱὸς τοῦ ἀν- θρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλήν κλίνει (80). Μόνῳ γὰρ, οἶμαι, τῷ πιστεύοντι, διακεκριμένῳ τέ- λεον τῶν ἄλλων, τῶν πρὸς τῆς Γραφῆς θηρίων είρη- μένων, ἐπαναπαύεται τὸ κεφάλαιον τῶν ὄντων, ὁ χρηστὸς καὶ ἡμερος Λόγος, « ὁ δρασσόμενος τοὺς σου φοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν· Κύριος » γὰρ ο μά νος γινώσκει τοὺς διαλογισμοὺς τῶν σοφῶν, ὅτι εἰσὶ μάταιοι ο σοφοὺς δήπου τους σοφιστάς, τοὺς περὶ τὰς λέξεις καὶ τὰς τέχνας περιττούς (81), καλούσης τῆς Γραφῆς. "Οθεν οἱ Ἕλληνες καὶ αὐτοὶ τοὺς περὶ ὁτιοῦν πολυπράγμονας σοφούς ἅμα και ο σοφι στὰς » (82) παρωνύμως κεκλήκασι. Κρατίνος γοῦν ἐν τοῖς ᾿Αρχιλοχείοις (83), ποιητὰς (84) καταλέξας, ἔφη· σοφιστῶν σμῆνος ἀνεδειςήσατε. Ἰορῶν (85) τε ὁμοίως ὁ κωμικὸς ἐν Αὐλῳδοῖς σατύ- τοις ἐπὶ ῥαψῳδῶν καὶ ἄλλων τινῶν λέγει· Καὶ γὰρ εἰσελήλυθεν Πολλών σοφιστών ὄχλος ἐξηρτυμένος. Ἐπὶ τούτων καὶ τῶν παραπλησίων, ὅσοι τοὺς κενούς μεμελετήκασι λόγους, ἡ θεία Γραφή παγκάλως λέ- γει· « ᾿Απολῶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν, καὶ τὴν σύν εσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσω. » Ρ. ν, 13; καὶ εἰς ἔπη αἱμύλου ἀνδρός, καὶ εἰς ἔπος αἰόλον ἀνδρός, ο χαύνος, « του τόπου ριττούς. • περιττός τὸ περὶ τὰς αἰσθήσεις περιττόν, ο Οἱ δὲ σοφοὶ καὶ σοφισταί ἐκαλοῦντο· καὶ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ οἱ ποιηταὶ σοφισταί· καθὰ καὶ Κρατίνος ἐν Ἀρχιλόχῳ τοὺς περὶ "Ομηρον καὶ Ἡσίοδον ἐπαινῶν, οὕτως καλεῖ· « σοφι- στάς πρώτος σοφιστής Περὶ ἀντιδόσεως. Γ' Οἷον σοφιστῶν σμήνος ἀεὶ διφήσατε. εν ᾿Αρχιλόχοις, Αρχίλοχον Αρχιλόχοις Αρχιλόχοις, Αρχιλοχείοις, ᾿Αρχιλόχοις · ποιηταίς. Αὐλῳδοὶ σάτυροι· Ιοφῶν ὁ κωμικὸς ἐν Αὐλῳδοῖς σατύροις, ὁ τραγικός; STROMATUM LIB. I. 71% . .. lingua. Pulchre ergo eos insectans, scribit Solon Atheniensis: Olcν R C Ad linguam aspicitis, et dulcia verba to- quentes: * At quod ft nemo special agentis opus. Ac quivis vestrum valpis vestigia figit, Et mentem vacuam putidulamque gerit. Hoc utique significat vox illa salutaris : ‹ Vulpes foveas habent, Filius autem hominis non habet ubi caput reclinet a., Super enim solo eo, ut arbitror, qui credit, perfecte separato a cæteris hominibus, quas Scriptura bestias vocat, rerum omnium caput conquiescat ac princeps, nempe benignus et man- suetus Logos, qui comprehendit sapientes in astutia ipsorum: Dominus enim solus cognoscit disceptationes sapientum, quod vanæ sunt b : » sa- pientes utique Scriptura vocante sophistas, qui in dictionibus versantur et artibus superfluis. Unde ipsi quoque Græci eos, qui in re aliqua curiose versantur, sapientes simul et • sophistas » denomi- native appellarunt. Cratinus itaque, cum in Archi- lochiis poetas recensuisset, ait: Quales sophistas perpetim scrutamini. Et similiter lophon comicus in Aulœdis Satyris, dicit de rhapsodis et aliquibus aliis: ..... Namque introit Una sophistarum caterva plurima. De iis et similibus, qui se inani dicendi genere exercuerunt, pulcherrime dicit divina Scriptura : Perdam sapientiam sapientum, et prudentiam prudentum abolebo ". * ED. POTTER, ED. PARIS. a Matth. vult, 20; Luc. IX, 58. b Job Cor. III, 19, ; Psal. xcut.11. c Isa. xxix, 14; Cor. 1, 19. opera Solonis cum cæteris gnosticis, edita, p. 138, sed ordine mutato, primum enim tertio loco poni- tur, in quo et legitur non ut apud Clementem, sed, Versutaque verba loquentis ; » et in tertio mollis » vertitur: Omnibus at vobis mollis inest animus. . CoLLECT. Plutarcho et Diogene Laertio. SYLBURG. editiones exhibuerunt. Qui verborum atque artium scientia ex- cellunt. » Eodem sensu paulo post occur- rit, ubi excellen- tia sensuum » dicitur. in procemio his gemina dicit : Ipsi vero sa- pientes sophistæ etiam sunt dicti. Neque hi solum, verum poetæ quoque sophistarum appellatione ho- norantur. Nam Cratinus in Archilocho, Homerum et Hesiodum admiratus, ita illos vocat. Hinc He- rodotus lib. Solonem ac reliquos sapientes vocavit: et Solon ab Isocrate lictus est oratione Postea sophi- stæ nomen eos solos significabat, qui ostentatio- PATROL. GR. VIII. • nis, aut quæstus causa philosophabantur, ut ait Cicero Acad. quæst. lib. 11. quod drama ab Athenæo et aliis non semel adduci- tur versuim autem Cratini hoc modo : Quales sophistas perpetim scrutamini. HEINSIUS. Athenaeus lib. ut citat Cratinum in Archilochis: et lib. v atque aliis locis. COLLECT. Laertius, loco superius dicto, hauc Dfabulam vocavit: verum in quibusdam ejus codici- bus plurale scriptum esse, adnotavit H. Stephanus. Menagius ibi adnotat, e legendum esse ut legitur apud Hephaestionem in Enchiridio p. 50, aut ut legitur apul Clementem Alexandrinum. Rectius, et ita rescribo, inquit, apud Clementem. olim scriptum erat lib. 1, cap. 5, ait : « Sophoclis filius, et in Trago.. diarum satyricorumque scriptione successor fuil Iophon. Videtur hic esse, cujus laudantur Clementi Alex. ipse tanen comicum poe tam appellat, non tragicum. Locus est in primo Strom. : etc. An scripserat Clemens an aliud agens hallucinatur? nam equidem præter Sophoclis filium, quem paternæ scriptionis æmulum fuisse constat, (77) Εἰς γὰρ γλ. Reperiuntur hac carmina inter (78) Εἰς ἔργον. Hic pentameter additus est ex (79) Τοῦτό που. Sic scribendum, quod priores (80) Κλίνει. Κλίνη, Evang. (81) Τοὺς περὶ τὰς λέξεις καὶ τὰς τέχνας πε- (82) Σοφούς ἅμα καὶ σοφιστάς. Diogenes Laertius (85) Αρχιλοχείοις. Primo scribe ᾿Αρχιλόχοις· (84) Ποιητάς. Hanc lectionem Hervelo debemus; (85) Ἰοφῶν. Is. Casaubonus De satyrica poesi
PG 8:743οὐχὶ δὲ καὶ οἱ ὀρθοδοξασταὶ καλούμενοι ἔργοις προσφέρονται καλοῖς, οὐκ εἰδότες ἃ ποιοῦσιν; Διὰ τοῦτο οὖν ὁ σωτὴρ ἄρτον λαβὼν πρῶτον ἐλάλησεν καὶ εὐχαρίστησεν· εἶτα κλάσας τὸν ἄρτον προέθηκεν, ἵνα δὴ φάγωμεν λογικῶς, καὶ τὰς γραφὰς ἐπιγνόντες πολιτευσώμεθα καθ’ ὑπακοήν. καθάπερ δὲ οἱ λόγῳ χρώμενοι πονηρῷ οὐδὲν τῶν ἔργῳ χρωμένων πονηρῷ διαφέρουσιν (εἰ γὰρ διαβολὴ ξίφους διάκονος καὶ λύπην ἐμποιεῖ βλασφημία, ἐξ ὧν αἱ τοῦ βίου ἀνατροπαί, ἔργα τοῦ πονηροῦ λόγου εἶεν ἂν ταῦτα), οὕτω καὶ οἱ λόγῳ· ἀγαθῷ κεχρημένοι συνεγγίζουσι τοῖς τὰ καλὰ τῶν ἔργων ἐπιτελοῦσιν. ἀνακτᾶται γοῦν καὶ ὁ λόγος τὴν ψυχὴν καὶ ἐπὶ καλοκἀγαθίαν προτρέπει· μακάριος δὲ ὁ περιδέξιος. οὔτ’ οὖν βλασφημητέος ὁ εὐποιητικὸς πρὸς τοῦ εὖ λέγειν δυναμένου οὐδὲ μὴν κακιστέος ὁ οἷός τε εὖ λέγειν πρὸς τοῦ εὖ ποιεῖν ἐπιτηδείου· πρὸς δὲ ὃ ἑκάτερος πέφυκεν ἐνεργούντων. ὃ δ’ οὖν τὸ ἔργον δείκνυσιν, τοῦτο ἅτερος λαλεῖ, οἷον ἑτοιμάζων τῇ εὐποιίᾳ τὴν ὁδὸν καὶ ἐπὶ τὴν εὐεργεσίαν ἄγων τοὺς ἀκούοντας. ἔστι γὰρ καὶ σωτήριος λόγος ὡς καὶ ἔργον σωτήριον. ἡ δικαιοσύνη γοῦν οὐ χωρὶς λόγου συνίσταται.
Όμηρος δὲ καὶ τέκτονα σοφόν (86) καλεῖ· καὶ περὶ τοῦ Μαργείτου, εἰ δὴ αὐτοῦ (87), ὧδέ πως γράφει · * Β Ρ. Τὸν δ' οὔτ᾽ ἂρ σκαπτῆρα θεοὶ θέσαν, οὔτ᾽ ἀροτῆρα, Οὔτ' ἄλλως τι σοφόν· πάσης δ' ἡμάρτανε τέχνης. Ἡσίοδος γὰρ τὸν κιθαριστὴν Λῖνον, παντοίας σοφίας δεδαηκότα εἰπὼν, καὶ ναύτην οὐκ ἐκνεῖ λέγειν σοφόν Οὔτε τι ναυτιλίης σεσοφισμένον, γράφων. Δανιὴλ δὲ ὁ προφήτης, • Το μυστήριον, ο φησὶν, ε δ ὁ βασιλεὺς ἐρωτᾷ (88), οὐκ ἔστι σοφῶν, μάγων, ἐπαοιδῶν, Γαζαρηνῶν δύναμις, τοῦ ἀναγγεί λαι τῷ βασιλεῖ· ἀλλ' ἔστι Θεὸς ἐν οὐρανῷ ἀποκαλύ πτων. » Καὶ δὴ τοὺς Βαβυλῶνος « σοφούς ο προσαγο- ρεύει. Οτι δὲ « σοφίαν (89) » ὁμωνύμως καλεῖ ἡ Γραφὴ πᾶσαν τὴν κοσμικὴν εἴτε ἐπιστήμην, εἴτε τέχνην· ἄλλαι δέ εἰσιν αἱ κατ' ἐπισύνθεσιν ἀνθρωπίνῳ λογι- σμῷ ἐπινενοημέναι· καὶ ὡς θεόθεν ἡ τεχνικὴ καὶ ἡ σοφὴ ἐπίνοια, ταφὲς ἔσται παραθεμένοις τήνδε την λέξιν · • Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωσήν, λέ- γων· Ἰδοὺ ἀνακέκληκα (90) τον Βεσελεήλ τὸν τοῦ Οὐρί, τὸν Ὥρ, τῆς φυλῆς Ἰούδα· καὶ ἐνέπλησα αυτ τὸν πνεῦμα θεῖον σοφίας, καὶ συνέσεως, καὶ ἐπιστή- μης, ἐν παντὶ ἔργῳ διανοεῖσθαι καὶ ἀρχιτεκτονῆσαι, ἐργάζεσθαι τὸ χρυσίον, καὶ τὸ ἀργύριον, καὶ τὸν χαλο κὸν, καὶ τὴν ὑάκινθον, καὶ τὴν πορφύραν, καὶ τὸ κόκκινον, καὶ τὰ λιθουργικά, καὶ τεκτονικὴν (94) τῶν ξύλων ἐργάζεσθαι, ο ἕως καὶ ἅπαντα τὰ ἔργα κ Επειτα ἐπιφέρει καθολικὸν δὴ λόγον · ι Καὶ παντί τῷ συνετῷ καρδίᾳ δέδωκα σύνεσιν· ν τουτέστιν, τῷ οἴῳ τε ἐπιδέξασθαι πόνῳ καὶ συνασκήσει. Πάλιν τα αὖ διαρρήδην ἐξ ὀνόματος Κυρίου γέγραπται· ι Καὶ σὺ λάλησον πᾶσι τοῖς σοφοῖς τῇ διανοίᾳ, οὓς ἐνέπλησε πνεῦμα αἰσθήσεως (92). • Έχουσι μέν τι οἰκεῖον φύσεως ἰδίωμα οἱ σοφοὶ τῇ διανοίᾳ· λαμβάνουσι δὲ πνεῦμα αἰσθήσεως παρὰ τῆς κυριωτάτης σοφίας διτ- ■ Ἰοφῶν, Αθηναῖος τραγικός, υἱὸς Σοφοκλέους τοῦ τραγωδοποιοῦ. » Ἰοφῶν δ' ὁμοίως ὁ κω- μικὸς ἐν Αὐλῳδοῖς σατύροις· Νικοφών. ἐν Σειρῆσιν, ἐν Χειρογάστορσιν. ἐν Αὐλῳδοῖς ἢ Σατύροις. Τέκτονος ἐν παλάμησι δαήμονος, ὅς ῥά τε πά- [σης Εὖ εἰδῇ σοφίης, υποθημοσύνῃσιν ᾿Αθήνης. Περὶ ποιητικῆς· νι ἀλλ᾽ ἤ ἐστι μιο ἀλλ᾽ ἔστι. τὸν τοῦ Οὐρείου, κόκκικον τὸ «η- στόν. ἐργάζεσθαι κατὰ πάντα τὰ ἔργα. καὶ ἐγὼ δέδωκα σύνεσιν, τουτέστι . . . CLEMENTIS ALEXANDRINI CAPUT IV. • Humanas artes, non minus quam rerum divinarum scientiam, a Deo esse profecias. Homerus autem et fabrum vocat sapientem : et A' de Margite, si id opus utique Homeri est, sic scribit : Hunc nec aratorem dii fossoremve crearuni, Üllo aliove modo sapientem, arsque abfuit omnis. Hesiodus autem cum Linum citharœdum dixisset esse ‹ cujusvis sapientiæ peritum, › nautam etiam non veretur dicere sapientem, scribens: Nautica in arte aliquid qui nec sapit. Daniel autem propheta, • Mysterium, inquit, + quod rex rogat, non est sapientum, magorum, incantatorum, Gazarenorum potestas, ut regi an- nuptient, sed est Deus in coelo revelans ". » Ubi quidem appellat sapientes > Babylonis. Quod autem Scripturae sapientiam, appellet communi nomine omnem mundanam, sive scientiam, sive artem, alie autem sunt disciplinæ, quas insuper humana ratio adinvenit; et quod a Deo sit omnis artificiosa et sapiens inventio, manifestum erit, si hanc dictionem adjecerimus: Et locutus est Dominus ad Moysen, dicens: Ecce vocavi Beseleel filium Uri, filii Or de tribu Juda, et implevi eum divino spiritu sapientiæ, ut in omni opere excogitet et architectetur, operetur aurum et argentum, et es, et hyacinthum, et purpuram et coccinum, et ut operetur opera lapidea, et fabrilem artem ligno- rum, ›etc. usque ad ‹omnia opera b. › Deinde vero ge- neralem infert rationem: Et cuilibet intelligenti corde dedi intelligentiam c; » hoc est, ei, qui po- test ipsam recipere labore et exercitatione. Rursus c autem aperte scriptum est ex nomine Domini : « Et tu loquere omnibus sapientibus mente, quos im- plevi spiritu sensus d. Habent quidem aliquam peculiarem naturae proprietatem, qui sunt sapien- tes mente. Duplicem autem sensus spiritum acci- piunt ab ea, quae est principalis sapientia, ii, qui > * ED. POTTER, ED. PARIS. Dan. 11, 27, b Exod. XXXI, 2.5. c Ibid., alium eo nomine dramaticum poetam novi nullum. Suidas, Haec ille. Reinesius Var. lect. bib. 1, cap. 23, haec dicit: c D nomen poetæ, quod insolentius erat, corruptum est: id mutandum in Hunc enim Athenæus lib. nt, vt etix, lau- dal Harpocration et Pollux eodem nomine. Ejus Adonida aciam Olymp. XCVII, a. 2. Schol. Aristoph. Pluto. Binomine autem fuit illud Nicophontis drama: unde legendum apud Clementem, De lophonte Cnosio alia res est. Is enim vatın oracula heroicis versibus exposuit, ut constat e Pausaniæ Atticis. » nit autem Margitæ hujus etiam Aristoteles Ethic. ad Nicomach. 7, et lib. itemque Plato in Alcibiade altero. SYLBURG. Aristoteles - 28. Ethic., cap. 7, ad Nicomach., Homero tribuit hos versus ut Clemens; at Dion, Ilesiodo. Suidas Margiten fuisse docet a comœdiis irrisum ob stui- titiam, qui ultra quinarium numerare non poterat, et matrem suam aliquando interrogavit juvenis, an ex eodem patre edita esset. Margitas autem et stuk tos vocabant, ut Alexandrum Æschines in orat, con- tra Ctesiphontem. COLLECT. ahest. Dein, Ibid. agit etiam Basil. 186. 11. SYLBURG. Exod. Paulo post, Ibid. Alioqui Clemens noster particula wg uti solet in abbreviatis locorum citationibus, pro • et cetera usque ad .. ., ut infra pag. 155, 10, 181, et alibi. Paulo post SYLBURG. Exod. 6. Exod. xxviii, 3. (86) Τέκτονα σοφόν. Respicit Iliad. O, vers. 411: (87) Εἰ δὴ αὐτοῦ. Epitome ms. ήδη αὐτοῦ. Memi- (88) Ερωτᾷ. Επερωτᾷ, Dan. Mos, δύναμις, του (89) Σοφίαν. De homonyma σοφίας appellatione (90) Αντικέκλ. Ανακέκλημαι ἐξ ὀνόματος τὸν Βες. (91) Τεκτονικήν. Εxod., τα τεκτονικὰ τῶν ξύλων (92) Πνεῦμα αίσθ. Πνεύματος σοφίας καὶ αἰσθ.,
ὡς δὲ τὸ εὖ πάσχειν περιαιρεῖται, ἐὰν τὸ εὖ ποιεῖν ἀφέλωμεν, οὕτως ἡ ὑπακοὴ καὶ πίστις ἀναιρεῖται μήτε τῆς ἐντολῆς μήτε τοῦ τὴν ἐντολὴν σαφηνιοῦντος συμπαραλαμβανομένων. νυνὶ δὲ ἀλλήλων ἕνεκα εὐποροῦμεν καὶ λόγων καὶ ἔργων, τὴν δὲ ἐριστικήν τε καὶ σοφιστικὴν τέχνην παραιτητέον παντελῶς, ἐπεὶ καὶ αἱ λέξεις αὐταὶ τῶν σοφιστῶν οὐ μόνον γοητεύουσι ⟨καὶ⟩ κλέπτουσι τοὺς πολλούς, βιαζόμεναι δὲ ἔσθ’ ὅτε Καδμείαν νίκην ἀπηνέγκαντο. παντὸς γὰρ μᾶλλον ἀληθὴς ὁ ψαλμὸς ἐκεῖνος· «ὁ δίκαιος ζήσεται εἰς τέλος, ὅτι οὐκ ὄψεται καταφθοράν, ὅταν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνῄσκοντας.» τίνας δὴ σοφοὺς λέγει; ἄκουσον ἐκ τῆς σοφίας Ἰησοῦ· «οὐκ ἔστι σοφία πονηρίας ἐπιστήμη.» ταύτην δὴ λέγει, ἣν ἐπενόησαν τέχναι λεκτικαί τε καὶ διαλεκτικαί. «ζητήσεις οὖν σοφίαν παρὰ κακοῖς καὶ οὐχ εὑρήσεις.» κἂν πύθῃ πάλιν· ποίαν ταύτην; «στόμα δικαίου» φήσει σοι «ἀποστάξει σοφίαν». σοφία δὲ ὁμωνύμως τῇ ἀληθείᾳ ἡ σοφιστικὴ λέγεται τέχνη. ἐμοὶ δὲ εἰκότως, οἶμαι, πρόκειται βιοῦν μὲν κατὰ τὸν λόγον καὶ νοεῖν τὰ σημαινόμενα, εὐγλωττίαν δὲ μή ποτε ζηλοῦντα ἀρκεῖσθαι μόνῳ τῷ αἰνίξασθαι τὸ νοούμενον.
Όμηρος δὲ καὶ τέκτονα σοφόν (86) καλεῖ· καὶ περὶ τοῦ Μαργείτου, εἰ δὴ αὐτοῦ (87), ὧδέ πως γράφει · * Β Ρ. Τὸν δ' οὔτ᾽ ἂρ σκαπτῆρα θεοὶ θέσαν, οὔτ᾽ ἀροτῆρα, Οὔτ' ἄλλως τι σοφόν· πάσης δ' ἡμάρτανε τέχνης. Ἡσίοδος γὰρ τὸν κιθαριστὴν Λῖνον, παντοίας σοφίας δεδαηκότα εἰπὼν, καὶ ναύτην οὐκ ἐκνεῖ λέγειν σοφόν Οὔτε τι ναυτιλίης σεσοφισμένον, γράφων. Δανιὴλ δὲ ὁ προφήτης, • Το μυστήριον, ο φησὶν, ε δ ὁ βασιλεὺς ἐρωτᾷ (88), οὐκ ἔστι σοφῶν, μάγων, ἐπαοιδῶν, Γαζαρηνῶν δύναμις, τοῦ ἀναγγεί λαι τῷ βασιλεῖ· ἀλλ' ἔστι Θεὸς ἐν οὐρανῷ ἀποκαλύ πτων. » Καὶ δὴ τοὺς Βαβυλῶνος « σοφούς ο προσαγο- ρεύει. Οτι δὲ « σοφίαν (89) » ὁμωνύμως καλεῖ ἡ Γραφὴ πᾶσαν τὴν κοσμικὴν εἴτε ἐπιστήμην, εἴτε τέχνην· ἄλλαι δέ εἰσιν αἱ κατ' ἐπισύνθεσιν ἀνθρωπίνῳ λογι- σμῷ ἐπινενοημέναι· καὶ ὡς θεόθεν ἡ τεχνικὴ καὶ ἡ σοφὴ ἐπίνοια, ταφὲς ἔσται παραθεμένοις τήνδε την λέξιν · • Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωσήν, λέ- γων· Ἰδοὺ ἀνακέκληκα (90) τον Βεσελεήλ τὸν τοῦ Οὐρί, τὸν Ὥρ, τῆς φυλῆς Ἰούδα· καὶ ἐνέπλησα αυτ τὸν πνεῦμα θεῖον σοφίας, καὶ συνέσεως, καὶ ἐπιστή- μης, ἐν παντὶ ἔργῳ διανοεῖσθαι καὶ ἀρχιτεκτονῆσαι, ἐργάζεσθαι τὸ χρυσίον, καὶ τὸ ἀργύριον, καὶ τὸν χαλο κὸν, καὶ τὴν ὑάκινθον, καὶ τὴν πορφύραν, καὶ τὸ κόκκινον, καὶ τὰ λιθουργικά, καὶ τεκτονικὴν (94) τῶν ξύλων ἐργάζεσθαι, ο ἕως καὶ ἅπαντα τὰ ἔργα κ Επειτα ἐπιφέρει καθολικὸν δὴ λόγον · ι Καὶ παντί τῷ συνετῷ καρδίᾳ δέδωκα σύνεσιν· ν τουτέστιν, τῷ οἴῳ τε ἐπιδέξασθαι πόνῳ καὶ συνασκήσει. Πάλιν τα αὖ διαρρήδην ἐξ ὀνόματος Κυρίου γέγραπται· ι Καὶ σὺ λάλησον πᾶσι τοῖς σοφοῖς τῇ διανοίᾳ, οὓς ἐνέπλησε πνεῦμα αἰσθήσεως (92). • Έχουσι μέν τι οἰκεῖον φύσεως ἰδίωμα οἱ σοφοὶ τῇ διανοίᾳ· λαμβάνουσι δὲ πνεῦμα αἰσθήσεως παρὰ τῆς κυριωτάτης σοφίας διτ- ■ Ἰοφῶν, Αθηναῖος τραγικός, υἱὸς Σοφοκλέους τοῦ τραγωδοποιοῦ. » Ἰοφῶν δ' ὁμοίως ὁ κω- μικὸς ἐν Αὐλῳδοῖς σατύροις· Νικοφών. ἐν Σειρῆσιν, ἐν Χειρογάστορσιν. ἐν Αὐλῳδοῖς ἢ Σατύροις. Τέκτονος ἐν παλάμησι δαήμονος, ὅς ῥά τε πά- [σης Εὖ εἰδῇ σοφίης, υποθημοσύνῃσιν ᾿Αθήνης. Περὶ ποιητικῆς· νι ἀλλ᾽ ἤ ἐστι μιο ἀλλ᾽ ἔστι. τὸν τοῦ Οὐρείου, κόκκικον τὸ «η- στόν. ἐργάζεσθαι κατὰ πάντα τὰ ἔργα. καὶ ἐγὼ δέδωκα σύνεσιν, τουτέστι . . . CLEMENTIS ALEXANDRINI CAPUT IV. • Humanas artes, non minus quam rerum divinarum scientiam, a Deo esse profecias. Homerus autem et fabrum vocat sapientem : et A' de Margite, si id opus utique Homeri est, sic scribit : Hunc nec aratorem dii fossoremve crearuni, Üllo aliove modo sapientem, arsque abfuit omnis. Hesiodus autem cum Linum citharœdum dixisset esse ‹ cujusvis sapientiæ peritum, › nautam etiam non veretur dicere sapientem, scribens: Nautica in arte aliquid qui nec sapit. Daniel autem propheta, • Mysterium, inquit, + quod rex rogat, non est sapientum, magorum, incantatorum, Gazarenorum potestas, ut regi an- nuptient, sed est Deus in coelo revelans ". » Ubi quidem appellat sapientes > Babylonis. Quod autem Scripturae sapientiam, appellet communi nomine omnem mundanam, sive scientiam, sive artem, alie autem sunt disciplinæ, quas insuper humana ratio adinvenit; et quod a Deo sit omnis artificiosa et sapiens inventio, manifestum erit, si hanc dictionem adjecerimus: Et locutus est Dominus ad Moysen, dicens: Ecce vocavi Beseleel filium Uri, filii Or de tribu Juda, et implevi eum divino spiritu sapientiæ, ut in omni opere excogitet et architectetur, operetur aurum et argentum, et es, et hyacinthum, et purpuram et coccinum, et ut operetur opera lapidea, et fabrilem artem ligno- rum, ›etc. usque ad ‹omnia opera b. › Deinde vero ge- neralem infert rationem: Et cuilibet intelligenti corde dedi intelligentiam c; » hoc est, ei, qui po- test ipsam recipere labore et exercitatione. Rursus c autem aperte scriptum est ex nomine Domini : « Et tu loquere omnibus sapientibus mente, quos im- plevi spiritu sensus d. Habent quidem aliquam peculiarem naturae proprietatem, qui sunt sapien- tes mente. Duplicem autem sensus spiritum acci- piunt ab ea, quae est principalis sapientia, ii, qui > * ED. POTTER, ED. PARIS. Dan. 11, 27, b Exod. XXXI, 2.5. c Ibid., alium eo nomine dramaticum poetam novi nullum. Suidas, Haec ille. Reinesius Var. lect. bib. 1, cap. 23, haec dicit: c D nomen poetæ, quod insolentius erat, corruptum est: id mutandum in Hunc enim Athenæus lib. nt, vt etix, lau- dal Harpocration et Pollux eodem nomine. Ejus Adonida aciam Olymp. XCVII, a. 2. Schol. Aristoph. Pluto. Binomine autem fuit illud Nicophontis drama: unde legendum apud Clementem, De lophonte Cnosio alia res est. Is enim vatın oracula heroicis versibus exposuit, ut constat e Pausaniæ Atticis. » nit autem Margitæ hujus etiam Aristoteles Ethic. ad Nicomach. 7, et lib. itemque Plato in Alcibiade altero. SYLBURG. Aristoteles - 28. Ethic., cap. 7, ad Nicomach., Homero tribuit hos versus ut Clemens; at Dion, Ilesiodo. Suidas Margiten fuisse docet a comœdiis irrisum ob stui- titiam, qui ultra quinarium numerare non poterat, et matrem suam aliquando interrogavit juvenis, an ex eodem patre edita esset. Margitas autem et stuk tos vocabant, ut Alexandrum Æschines in orat, con- tra Ctesiphontem. COLLECT. ahest. Dein, Ibid. agit etiam Basil. 186. 11. SYLBURG. Exod. Paulo post, Ibid. Alioqui Clemens noster particula wg uti solet in abbreviatis locorum citationibus, pro • et cetera usque ad .. ., ut infra pag. 155, 10, 181, et alibi. Paulo post SYLBURG. Exod. 6. Exod. xxviii, 3. (86) Τέκτονα σοφόν. Respicit Iliad. O, vers. 411: (87) Εἰ δὴ αὐτοῦ. Epitome ms. ήδη αὐτοῦ. Memi- (88) Ερωτᾷ. Επερωτᾷ, Dan. Mos, δύναμις, του (89) Σοφίαν. De homonyma σοφίας appellatione (90) Αντικέκλ. Ανακέκλημαι ἐξ ὀνόματος τὸν Βες. (91) Τεκτονικήν. Εxod., τα τεκτονικὰ τῶν ξύλων (92) Πνεῦμα αίσθ. Πνεύματος σοφίας καὶ αἰσθ.,
PG 8:745ὁποίῳ δὲ ὀνόματι δηλοῦται τοῦτο ὅπερ παραστῆσαι βούλομαι, οὐθέν μοι μέλει. σωθῆναι γὰρ εὖ οἶδ’ ὅτι καὶ συνάρασθαι τοῖς σῴζεσθαι γλιχομένοις βέλτιστόν ἐστιν, οὐχὶ συνθεῖναι τὰ λεξείδια καθάπερ τὰ κόσμια. «κἂν φυλάξῃς», φησὶν ὁ Πυθαγόρειος ἐν τῷ Πλάτωνος Πολιτικῷ, «τὸ μὴ σπουδάζειν ἐπὶ τοῖς ὀνόμασι, πλουσιώτερος εἰς γῆρας ἀναφανήσῃ φρονήσεως.» καὶ ἔν γε τῷ Θεαιτήτῳ εὕροις ἂν πάλιν· «τὸ δὲ εὐχερὲς τῶν ὀνομάτων τε καὶ ῥημάτων καὶ μὴ δι’ ἀκριβείας ἐξεταζόμενον τὰ μὲν πολλὰ οὐκ ἀγεννές, ἀλλὰ μᾶλλον τὸ τούτου ἐναντίον ἀνελεύθερον, ἔστιν δ’ ὅτε ἀναγκαῖον.» ταῦτα ὡς ἔνι μάλιστα διὰ βραχέων ἐξήνεγκεν ἡ γραφή, «μὴ πολὺς ἐν ῥήμασι γίνου» λέγουσα· ἡ μὲν γὰρ λέξις οἷον ἐσθὴς ἐπὶ σώματος, τὰ δὲ πράγματα σάρκες εἰσὶ καὶ νεῦρα. οὐ χρὴ τοίνυν τῆς ἐσθῆτος πρὸ τῆς τοῦ σώματος σωτηρίας κήδεσθαι.
Όμηρος δὲ καὶ τέκτονα σοφόν (86) καλεῖ· καὶ περὶ τοῦ Μαργείτου, εἰ δὴ αὐτοῦ (87), ὧδέ πως γράφει · * Β Ρ. Τὸν δ' οὔτ᾽ ἂρ σκαπτῆρα θεοὶ θέσαν, οὔτ᾽ ἀροτῆρα, Οὔτ' ἄλλως τι σοφόν· πάσης δ' ἡμάρτανε τέχνης. Ἡσίοδος γὰρ τὸν κιθαριστὴν Λῖνον, παντοίας σοφίας δεδαηκότα εἰπὼν, καὶ ναύτην οὐκ ἐκνεῖ λέγειν σοφόν Οὔτε τι ναυτιλίης σεσοφισμένον, γράφων. Δανιὴλ δὲ ὁ προφήτης, • Το μυστήριον, ο φησὶν, ε δ ὁ βασιλεὺς ἐρωτᾷ (88), οὐκ ἔστι σοφῶν, μάγων, ἐπαοιδῶν, Γαζαρηνῶν δύναμις, τοῦ ἀναγγεί λαι τῷ βασιλεῖ· ἀλλ' ἔστι Θεὸς ἐν οὐρανῷ ἀποκαλύ πτων. » Καὶ δὴ τοὺς Βαβυλῶνος « σοφούς ο προσαγο- ρεύει. Οτι δὲ « σοφίαν (89) » ὁμωνύμως καλεῖ ἡ Γραφὴ πᾶσαν τὴν κοσμικὴν εἴτε ἐπιστήμην, εἴτε τέχνην· ἄλλαι δέ εἰσιν αἱ κατ' ἐπισύνθεσιν ἀνθρωπίνῳ λογι- σμῷ ἐπινενοημέναι· καὶ ὡς θεόθεν ἡ τεχνικὴ καὶ ἡ σοφὴ ἐπίνοια, ταφὲς ἔσται παραθεμένοις τήνδε την λέξιν · • Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωσήν, λέ- γων· Ἰδοὺ ἀνακέκληκα (90) τον Βεσελεήλ τὸν τοῦ Οὐρί, τὸν Ὥρ, τῆς φυλῆς Ἰούδα· καὶ ἐνέπλησα αυτ τὸν πνεῦμα θεῖον σοφίας, καὶ συνέσεως, καὶ ἐπιστή- μης, ἐν παντὶ ἔργῳ διανοεῖσθαι καὶ ἀρχιτεκτονῆσαι, ἐργάζεσθαι τὸ χρυσίον, καὶ τὸ ἀργύριον, καὶ τὸν χαλο κὸν, καὶ τὴν ὑάκινθον, καὶ τὴν πορφύραν, καὶ τὸ κόκκινον, καὶ τὰ λιθουργικά, καὶ τεκτονικὴν (94) τῶν ξύλων ἐργάζεσθαι, ο ἕως καὶ ἅπαντα τὰ ἔργα κ Επειτα ἐπιφέρει καθολικὸν δὴ λόγον · ι Καὶ παντί τῷ συνετῷ καρδίᾳ δέδωκα σύνεσιν· ν τουτέστιν, τῷ οἴῳ τε ἐπιδέξασθαι πόνῳ καὶ συνασκήσει. Πάλιν τα αὖ διαρρήδην ἐξ ὀνόματος Κυρίου γέγραπται· ι Καὶ σὺ λάλησον πᾶσι τοῖς σοφοῖς τῇ διανοίᾳ, οὓς ἐνέπλησε πνεῦμα αἰσθήσεως (92). • Έχουσι μέν τι οἰκεῖον φύσεως ἰδίωμα οἱ σοφοὶ τῇ διανοίᾳ· λαμβάνουσι δὲ πνεῦμα αἰσθήσεως παρὰ τῆς κυριωτάτης σοφίας διτ- ■ Ἰοφῶν, Αθηναῖος τραγικός, υἱὸς Σοφοκλέους τοῦ τραγωδοποιοῦ. » Ἰοφῶν δ' ὁμοίως ὁ κω- μικὸς ἐν Αὐλῳδοῖς σατύροις· Νικοφών. ἐν Σειρῆσιν, ἐν Χειρογάστορσιν. ἐν Αὐλῳδοῖς ἢ Σατύροις. Τέκτονος ἐν παλάμησι δαήμονος, ὅς ῥά τε πά- [σης Εὖ εἰδῇ σοφίης, υποθημοσύνῃσιν ᾿Αθήνης. Περὶ ποιητικῆς· νι ἀλλ᾽ ἤ ἐστι μιο ἀλλ᾽ ἔστι. τὸν τοῦ Οὐρείου, κόκκικον τὸ «η- στόν. ἐργάζεσθαι κατὰ πάντα τὰ ἔργα. καὶ ἐγὼ δέδωκα σύνεσιν, τουτέστι . . . CLEMENTIS ALEXANDRINI CAPUT IV. • Humanas artes, non minus quam rerum divinarum scientiam, a Deo esse profecias. Homerus autem et fabrum vocat sapientem : et A' de Margite, si id opus utique Homeri est, sic scribit : Hunc nec aratorem dii fossoremve crearuni, Üllo aliove modo sapientem, arsque abfuit omnis. Hesiodus autem cum Linum citharœdum dixisset esse ‹ cujusvis sapientiæ peritum, › nautam etiam non veretur dicere sapientem, scribens: Nautica in arte aliquid qui nec sapit. Daniel autem propheta, • Mysterium, inquit, + quod rex rogat, non est sapientum, magorum, incantatorum, Gazarenorum potestas, ut regi an- nuptient, sed est Deus in coelo revelans ". » Ubi quidem appellat sapientes > Babylonis. Quod autem Scripturae sapientiam, appellet communi nomine omnem mundanam, sive scientiam, sive artem, alie autem sunt disciplinæ, quas insuper humana ratio adinvenit; et quod a Deo sit omnis artificiosa et sapiens inventio, manifestum erit, si hanc dictionem adjecerimus: Et locutus est Dominus ad Moysen, dicens: Ecce vocavi Beseleel filium Uri, filii Or de tribu Juda, et implevi eum divino spiritu sapientiæ, ut in omni opere excogitet et architectetur, operetur aurum et argentum, et es, et hyacinthum, et purpuram et coccinum, et ut operetur opera lapidea, et fabrilem artem ligno- rum, ›etc. usque ad ‹omnia opera b. › Deinde vero ge- neralem infert rationem: Et cuilibet intelligenti corde dedi intelligentiam c; » hoc est, ei, qui po- test ipsam recipere labore et exercitatione. Rursus c autem aperte scriptum est ex nomine Domini : « Et tu loquere omnibus sapientibus mente, quos im- plevi spiritu sensus d. Habent quidem aliquam peculiarem naturae proprietatem, qui sunt sapien- tes mente. Duplicem autem sensus spiritum acci- piunt ab ea, quae est principalis sapientia, ii, qui > * ED. POTTER, ED. PARIS. Dan. 11, 27, b Exod. XXXI, 2.5. c Ibid., alium eo nomine dramaticum poetam novi nullum. Suidas, Haec ille. Reinesius Var. lect. bib. 1, cap. 23, haec dicit: c D nomen poetæ, quod insolentius erat, corruptum est: id mutandum in Hunc enim Athenæus lib. nt, vt etix, lau- dal Harpocration et Pollux eodem nomine. Ejus Adonida aciam Olymp. XCVII, a. 2. Schol. Aristoph. Pluto. Binomine autem fuit illud Nicophontis drama: unde legendum apud Clementem, De lophonte Cnosio alia res est. Is enim vatın oracula heroicis versibus exposuit, ut constat e Pausaniæ Atticis. » nit autem Margitæ hujus etiam Aristoteles Ethic. ad Nicomach. 7, et lib. itemque Plato in Alcibiade altero. SYLBURG. Aristoteles - 28. Ethic., cap. 7, ad Nicomach., Homero tribuit hos versus ut Clemens; at Dion, Ilesiodo. Suidas Margiten fuisse docet a comœdiis irrisum ob stui- titiam, qui ultra quinarium numerare non poterat, et matrem suam aliquando interrogavit juvenis, an ex eodem patre edita esset. Margitas autem et stuk tos vocabant, ut Alexandrum Æschines in orat, con- tra Ctesiphontem. COLLECT. ahest. Dein, Ibid. agit etiam Basil. 186. 11. SYLBURG. Exod. Paulo post, Ibid. Alioqui Clemens noster particula wg uti solet in abbreviatis locorum citationibus, pro • et cetera usque ad .. ., ut infra pag. 155, 10, 181, et alibi. Paulo post SYLBURG. Exod. 6. Exod. xxviii, 3. (86) Τέκτονα σοφόν. Respicit Iliad. O, vers. 411: (87) Εἰ δὴ αὐτοῦ. Epitome ms. ήδη αὐτοῦ. Memi- (88) Ερωτᾷ. Επερωτᾷ, Dan. Mos, δύναμις, του (89) Σοφίαν. De homonyma σοφίας appellatione (90) Αντικέκλ. Ανακέκλημαι ἐξ ὀνόματος τὸν Βες. (91) Τεκτονικήν. Εxod., τα τεκτονικὰ τῶν ξύλων (92) Πνεῦμα αίσθ. Πνεύματος σοφίας καὶ αἰσθ.,
εὐτελῆ γὰρ οὐ μόνον δίαιταν, ἀλλὰ καὶ λόγον ἀσκητέον ἀπέριττόν τε καὶ ἀπερίεργον τῷ τὸν ἀληθῆ βίον ἐπανῃρημένῳ, εἴ γε τὴν τρυφὴν ὡς δολεράν τε καὶ ἄσωτον παραιτοίμεθα, καθάπερ τὸ μύρον καὶ τὴν πορφύραν οἱ παλαιοὶ Λακεδαιμόνιοι, δολερὰ μὲν τὰ εἵματα, δολερὰ δὲ τὰ χρίσματα ὑπολαβόντες ὀρθῶς καὶ ὀνομάσαντες, ἐπεὶ μήτε ἐκείνη καλὴ σκευασία τροφῆς ἡ πλείω τῶν τρεφόντων ἔχουσα τὰ ἡδύσματα μήτε λόγου χρῆσις ἀστεία ἡ τέρπειν μᾶλλον ἢ ὠφελεῖν τοὺς ἀκούοντας δυναμένη. Μούσας Σειρήνων ἡδίους ἡγεῖσθαι Πυθαγόρας παραινεῖ, τὰς σοφίας ἀσκεῖν μὴ μετὰ ἡδονῆς διδάσκων, ἀπατηλὸν δὲ τὴν ἄλλην διελέγχων ψυχαγωγίαν. Σειρῆνας δὲ παραπλεύσας εἷς ἀρκεῖ, καὶ τῇ Σφιγγὶ ὑποκρινάμενος ἄλλος εἷς, εἰ δὲ βούλεσθε μηδὲ εἷς. οὔκουν «πλατύνειν τὰ φυλακτήρια» χρή ποτε κενοδοξίαν ζηλοῦντας, ἀρκεῖ δὲ τῷ γνωστικῷ κἂν εἷς μόνος ἀκροατὴς εὑρεθῇ. ἔστι γοῦν ἀκοῦσαι καὶ Πινδάρου τοῦ Βοιωτίου γράφοντος· μὴ πρὸς ἅπαντας ἀναρρῆξαι τὸν ἀρχαῖον λόγον· ἔσθ’ ὅτε πιστόταται σιγᾶς ὁδοί, κέντρον δὲ μάχας ὁ κρατιστεύων λόγος.
Όμηρος δὲ καὶ τέκτονα σοφόν (86) καλεῖ· καὶ περὶ τοῦ Μαργείτου, εἰ δὴ αὐτοῦ (87), ὧδέ πως γράφει · * Β Ρ. Τὸν δ' οὔτ᾽ ἂρ σκαπτῆρα θεοὶ θέσαν, οὔτ᾽ ἀροτῆρα, Οὔτ' ἄλλως τι σοφόν· πάσης δ' ἡμάρτανε τέχνης. Ἡσίοδος γὰρ τὸν κιθαριστὴν Λῖνον, παντοίας σοφίας δεδαηκότα εἰπὼν, καὶ ναύτην οὐκ ἐκνεῖ λέγειν σοφόν Οὔτε τι ναυτιλίης σεσοφισμένον, γράφων. Δανιὴλ δὲ ὁ προφήτης, • Το μυστήριον, ο φησὶν, ε δ ὁ βασιλεὺς ἐρωτᾷ (88), οὐκ ἔστι σοφῶν, μάγων, ἐπαοιδῶν, Γαζαρηνῶν δύναμις, τοῦ ἀναγγεί λαι τῷ βασιλεῖ· ἀλλ' ἔστι Θεὸς ἐν οὐρανῷ ἀποκαλύ πτων. » Καὶ δὴ τοὺς Βαβυλῶνος « σοφούς ο προσαγο- ρεύει. Οτι δὲ « σοφίαν (89) » ὁμωνύμως καλεῖ ἡ Γραφὴ πᾶσαν τὴν κοσμικὴν εἴτε ἐπιστήμην, εἴτε τέχνην· ἄλλαι δέ εἰσιν αἱ κατ' ἐπισύνθεσιν ἀνθρωπίνῳ λογι- σμῷ ἐπινενοημέναι· καὶ ὡς θεόθεν ἡ τεχνικὴ καὶ ἡ σοφὴ ἐπίνοια, ταφὲς ἔσται παραθεμένοις τήνδε την λέξιν · • Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωσήν, λέ- γων· Ἰδοὺ ἀνακέκληκα (90) τον Βεσελεήλ τὸν τοῦ Οὐρί, τὸν Ὥρ, τῆς φυλῆς Ἰούδα· καὶ ἐνέπλησα αυτ τὸν πνεῦμα θεῖον σοφίας, καὶ συνέσεως, καὶ ἐπιστή- μης, ἐν παντὶ ἔργῳ διανοεῖσθαι καὶ ἀρχιτεκτονῆσαι, ἐργάζεσθαι τὸ χρυσίον, καὶ τὸ ἀργύριον, καὶ τὸν χαλο κὸν, καὶ τὴν ὑάκινθον, καὶ τὴν πορφύραν, καὶ τὸ κόκκινον, καὶ τὰ λιθουργικά, καὶ τεκτονικὴν (94) τῶν ξύλων ἐργάζεσθαι, ο ἕως καὶ ἅπαντα τὰ ἔργα κ Επειτα ἐπιφέρει καθολικὸν δὴ λόγον · ι Καὶ παντί τῷ συνετῷ καρδίᾳ δέδωκα σύνεσιν· ν τουτέστιν, τῷ οἴῳ τε ἐπιδέξασθαι πόνῳ καὶ συνασκήσει. Πάλιν τα αὖ διαρρήδην ἐξ ὀνόματος Κυρίου γέγραπται· ι Καὶ σὺ λάλησον πᾶσι τοῖς σοφοῖς τῇ διανοίᾳ, οὓς ἐνέπλησε πνεῦμα αἰσθήσεως (92). • Έχουσι μέν τι οἰκεῖον φύσεως ἰδίωμα οἱ σοφοὶ τῇ διανοίᾳ· λαμβάνουσι δὲ πνεῦμα αἰσθήσεως παρὰ τῆς κυριωτάτης σοφίας διτ- ■ Ἰοφῶν, Αθηναῖος τραγικός, υἱὸς Σοφοκλέους τοῦ τραγωδοποιοῦ. » Ἰοφῶν δ' ὁμοίως ὁ κω- μικὸς ἐν Αὐλῳδοῖς σατύροις· Νικοφών. ἐν Σειρῆσιν, ἐν Χειρογάστορσιν. ἐν Αὐλῳδοῖς ἢ Σατύροις. Τέκτονος ἐν παλάμησι δαήμονος, ὅς ῥά τε πά- [σης Εὖ εἰδῇ σοφίης, υποθημοσύνῃσιν ᾿Αθήνης. Περὶ ποιητικῆς· νι ἀλλ᾽ ἤ ἐστι μιο ἀλλ᾽ ἔστι. τὸν τοῦ Οὐρείου, κόκκικον τὸ «η- στόν. ἐργάζεσθαι κατὰ πάντα τὰ ἔργα. καὶ ἐγὼ δέδωκα σύνεσιν, τουτέστι . . . CLEMENTIS ALEXANDRINI CAPUT IV. • Humanas artes, non minus quam rerum divinarum scientiam, a Deo esse profecias. Homerus autem et fabrum vocat sapientem : et A' de Margite, si id opus utique Homeri est, sic scribit : Hunc nec aratorem dii fossoremve crearuni, Üllo aliove modo sapientem, arsque abfuit omnis. Hesiodus autem cum Linum citharœdum dixisset esse ‹ cujusvis sapientiæ peritum, › nautam etiam non veretur dicere sapientem, scribens: Nautica in arte aliquid qui nec sapit. Daniel autem propheta, • Mysterium, inquit, + quod rex rogat, non est sapientum, magorum, incantatorum, Gazarenorum potestas, ut regi an- nuptient, sed est Deus in coelo revelans ". » Ubi quidem appellat sapientes > Babylonis. Quod autem Scripturae sapientiam, appellet communi nomine omnem mundanam, sive scientiam, sive artem, alie autem sunt disciplinæ, quas insuper humana ratio adinvenit; et quod a Deo sit omnis artificiosa et sapiens inventio, manifestum erit, si hanc dictionem adjecerimus: Et locutus est Dominus ad Moysen, dicens: Ecce vocavi Beseleel filium Uri, filii Or de tribu Juda, et implevi eum divino spiritu sapientiæ, ut in omni opere excogitet et architectetur, operetur aurum et argentum, et es, et hyacinthum, et purpuram et coccinum, et ut operetur opera lapidea, et fabrilem artem ligno- rum, ›etc. usque ad ‹omnia opera b. › Deinde vero ge- neralem infert rationem: Et cuilibet intelligenti corde dedi intelligentiam c; » hoc est, ei, qui po- test ipsam recipere labore et exercitatione. Rursus c autem aperte scriptum est ex nomine Domini : « Et tu loquere omnibus sapientibus mente, quos im- plevi spiritu sensus d. Habent quidem aliquam peculiarem naturae proprietatem, qui sunt sapien- tes mente. Duplicem autem sensus spiritum acci- piunt ab ea, quae est principalis sapientia, ii, qui > * ED. POTTER, ED. PARIS. Dan. 11, 27, b Exod. XXXI, 2.5. c Ibid., alium eo nomine dramaticum poetam novi nullum. Suidas, Haec ille. Reinesius Var. lect. bib. 1, cap. 23, haec dicit: c D nomen poetæ, quod insolentius erat, corruptum est: id mutandum in Hunc enim Athenæus lib. nt, vt etix, lau- dal Harpocration et Pollux eodem nomine. Ejus Adonida aciam Olymp. XCVII, a. 2. Schol. Aristoph. Pluto. Binomine autem fuit illud Nicophontis drama: unde legendum apud Clementem, De lophonte Cnosio alia res est. Is enim vatın oracula heroicis versibus exposuit, ut constat e Pausaniæ Atticis. » nit autem Margitæ hujus etiam Aristoteles Ethic. ad Nicomach. 7, et lib. itemque Plato in Alcibiade altero. SYLBURG. Aristoteles - 28. Ethic., cap. 7, ad Nicomach., Homero tribuit hos versus ut Clemens; at Dion, Ilesiodo. Suidas Margiten fuisse docet a comœdiis irrisum ob stui- titiam, qui ultra quinarium numerare non poterat, et matrem suam aliquando interrogavit juvenis, an ex eodem patre edita esset. Margitas autem et stuk tos vocabant, ut Alexandrum Æschines in orat, con- tra Ctesiphontem. COLLECT. ahest. Dein, Ibid. agit etiam Basil. 186. 11. SYLBURG. Exod. Paulo post, Ibid. Alioqui Clemens noster particula wg uti solet in abbreviatis locorum citationibus, pro • et cetera usque ad .. ., ut infra pag. 155, 10, 181, et alibi. Paulo post SYLBURG. Exod. 6. Exod. xxviii, 3. (86) Τέκτονα σοφόν. Respicit Iliad. O, vers. 411: (87) Εἰ δὴ αὐτοῦ. Epitome ms. ήδη αὐτοῦ. Memi- (88) Ερωτᾷ. Επερωτᾷ, Dan. Mos, δύναμις, του (89) Σοφίαν. De homonyma σοφίας appellatione (90) Αντικέκλ. Ανακέκλημαι ἐξ ὀνόματος τὸν Βες. (91) Τεκτονικήν. Εxod., τα τεκτονικὰ τῶν ξύλων (92) Πνεῦμα αίσθ. Πνεύματος σοφίας καὶ αἰσθ.,
PG 8:747διατείνεται οὖν εὖ μάλα ὁ μακάριος ἀπόστολος παραινῶν ἡμῖν «μὴ λογομαχεῖν τε δι’ οὐδὲν χρήσιμον ἐπὶ καταστροφῇ τῶν ἀκουόντων, τὰς δὲ βεβήλους κενοφωνίας περιίστασθαι. ἐπὶ πλεῖον γὰρ προκόπτουσιν ἀσεβείας, καὶ ὁ λόγος αὐτῶν ὡς γάγγραινα νομὴν ἕξει.» Αὕτη οὖν «ἡ σοφία τοῦ κόσμου μωρία παρὰ θεῷ ἐστιν,» καὶ τούτων «τῶν σοφῶν κύριος γινώσκει τοὺς διαλογισμοὺς ὅτι εἰσὶ μάταιοι.» μηδεὶς τοίνυν καυχάσθω ἐν ἀνθρωπίνῃ προανέχων διανοίᾳ. εὖ γάρ τοι ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ γέγραπται· «μὴ καυχάσθω ὁ σοφὸς ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ, καὶ μὴ καυχάσθω ὁ ἰσχυρὸς ἐν τῇ ἰσχύι αὐτοῦ, καὶ μὴ καυχάσθω ὁ πλούσιος ἐν τῷ πλούτῳ αὐτοῦ, ἀλλ’ ἢ ἐν τούτῳ καυχάσθω ὁ καυχώμενος, συνιέναι καὶ γινώσκειν ὅτι ἐγώ εἰμι κύριος ὁ ποιῶν ἔλεος καὶ κρίμα καὶ δικαιοσύνην ἐπὶ τῆς γῆς, ὅτι ἐν τούτοις τὸ θέλημά μου, λέγει κύριος.» «ἵνα μὴ πεποιθότες ὦμεν ἐφ’ ἑαυτοῖς, ἀλλ’ ἐπὶ τῷ θεῷ τῷ ἐγείροντι τοὺς νεκρούς,» ὁ ἀπόστολός φησιν, «ὃς ἐκ τηλικούτου θανάτου ἐρρύσατο ἡμᾶς, ἵνα ἡ πίστις ἡμῶν μὴ ᾖ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων, ἀλλ’ ἐν δυνάμει θεοῦ. ὁ γὰρ πνευματικὸς ἀνακρίνει πάντα, αὐτὸς δὲ ὑπ’ οὐδενὸς ἀνακρίνεται.» ἐπαί̈ω δὲ κἀκείνων αὐτοῦ·
τὸν, ἐπιτηδείους σφᾶς αὐτοὺς παραστήσαντες· οἱ μὲν γὰρ τὰς βαναύσους μετιόντες τέχνας τοῦ περὶ τὰς αἰσθήσεις ἀπολαύουσι περιττοῦ· ἀκοῆς μὲν ὁ κοινώς λεγόμενος μουσικός, ἀφῆς δὲ ὁ πλαστι κὸς (95), καὶ φωνῆς ὁ ᾠδικός, ἐσφρήσεως, ὁ μυρεψικός, ὄψεως ὁ τῶν ἐν ταῖς σφραγίσιν ἐντυ- πωμάτων τορευτικός, οἱ δὲ ἀμφὶ τὴν παιδείαν διατρίβοντες τὴν συναίσθησιν χορηγούνται καθ᾽ ἣν τῶν μέτρων οι ποιηταὶ (94) καὶ τῆς λέ- ξεως οἱ σοφισταί, καὶ τῶν συλλογισμῶν οἱ διαλεκτι κοὶ, καὶ οἱ φιλόσοφοι τῆς κατ' αὐτοὺς θεωρίας ἀντι- λαμβάνονται. Εὑρετικὸν γὰρ καὶ ἐπινοητικὸν ἡ συναί σθησις, ἐπιβάλλειν πιθανῶς ἀναπείθουσα συναύξει δὲ τὴν ἐπιβολὴν ἡ εἰς ἐπιστήμην συνάσκησις. Εικό- τως τοίνυν ὁ ᾿Απόστολος ο πολυποίκιλον » εἴρηκε • τὴν σοφίαν τοῦ Θεοῦ, πολυμερῶς καὶ πολυτρόπως, » διὰ τέχνης, διὰ ἐπιστήμης, διὰ πίστεως, διὰ προφη τείας, τὴν ἑαυτῆς ἐνδεικνυμένην δύναμιν εἰς τὴν ἡμετέραν εὐεργεσίαν· . "Οτι (95) πᾶσα σοφία παρὰ Κυρίου, καὶ μετ' αὐτοῦ ἐστιν εἰς τὸν αἰῶνα· ι ἡ φησιν ἡ τοῦ Ἰησοῦ σοφία. . Ἐὰν γὰρ τὴν φρόνησιν τήν τε αἴσθησιν ἐπικαλέσῃ μεγάλῃ τῇ φωνῇ, καὶ ζητήσῃς αὐτὴν ὥσπερ ἀργυρίου θησαυρούς, καὶ προθύμως ἐξιχνιάσῃς, νοήσεις θεοσέβειαν, καὶ αἴσθησιν θείαν εὑρήσεις. » Πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῆς κατὰ φιλοσοφίαν αἰσθήσεως εἴρηκεν ὁ προφήτης, ἣν μεγαλοφυῶς καὶ μεγαλοπρεπῶς ἐξερευνᾷν διδάσκει, εἰς τὴν ἐπὶ τὴν θεοσέβειαν προκοπήν. Αντέθηκεν οὖν αὐτῇ τὴν ἐν Θεοσεβείᾳ αἴσθησιν, τὴν γνῶσιν αἰνισσόμενος, καὶ τάδε λέγων· ο Ο γὰρ Θεός δίδωσι σοφίαν ἐκ τοῦ ἑαυτοῦ στόματος, αἴσθησίν τε ἅμα καὶ φρόνησιν, καὶ θησαυρίζει δικαίοις βοήθειαν, τοῖς γὰρ ὑπὸ φιλο σοφίας δεδικαιωμένοις βοήθεια θησαυρίζεται καὶ ἡ εἰς θεοσέβειαν συναίσθησις. *Ην μὲν οὖν (96) πρὸ τῆς τοῦ Κυρίου παρουσίας εἰς δικαιοσύνην Ἕλλησιν ἀναγκαία φιλοσοφία· νυνί δὲ χρησίμη πρὸς θεοσέβειαν γίνεται, προπαιδεία τις οὖσα τοῖς τὴν πίστιν δι᾿ ἀποδείξεως καρπουμένοις · ὅτι « ὁ ποῦς σου, ο φησὶν, « οὐ μὴ προσκέψῃ, ἐπὶ τὴν πρόνοιαν τὰ καλὰ ἀναφέροντος, ἐάν τε Έλ- ληνικὰ ᾖ, ἐάν τε ημέτερα. Πάντων μὲν γὰρ αἴτιος τῶν καλῶν ὁ Θεός· ἀλλὰ τῶν μὲν, κατὰ προηγού μενον, ὡς τῆς τε Διαθήκης τῆς Παλαιᾶς, καὶ τῆς Νέας, τῶν δὲ κατ' ἐπακολούθημα, ὡς τῆς φιλοσο φίας. Τάχα δὲ καὶ προηγουμένως τοῖς Ἕλλησιν ἐδόθη τότε, πρὶν ἢ τὸν Κύριον καλέσαι καὶ τοὺς Ἕλληνας • ἐπαιδαγώγει ο γὰρ καὶ αὐτὴ τὸ Ἑλληνικὸν, ὡς ὁ νόμος » τοὺς Εβραίους, « εἰς Χριστόν. » Προπαρα μνήμης Καθ' ἑαυτὴν ἐδικαίου ποτὲ καὶ φιλοσοφία τους Ελε ληνας. ‹ STROMATUM LIB. I. • enim artes sordidas, sensibus excellentissimis fru- untur : auditu quidem, qui dicitur communiter mul- sicus, tactu vero, figulus; et voce, cantor; olfactu, unguentarius; visu, qui ea, quæ in sigillis expri muntur, est cælandi facultate præditus. Qui autem in doctrina versantur, suppeditatam habent con- sensionem, per quan poetæ modos, dictionem rhetores, et syllogismos dialectici, et philosophi apprehendunt eam, quæ ad se pertinet, contem- plationem. Ad inveniendum enim et excogitandum res est apta consensio: ☑hæc enim studiis animum applicare persuadet : quam applicationem exercitatio in scientiam postea auget et intendit. Merito ergo Apostolus multiformem . dixit Dei sapientiam 4, . A se ipsos idoneos exuibuerunt. Qui persequuntur B ut quæ e nultifariam multisque modis b, per C • et artem, per scientiam, per fidem, per prophetiam, suam ostentat potentiam ad nostrum beneficium. ‹ Quoniam omnis sapientia a Domino, et cum ipso est in sæcula, › ut dicit Jeşu Sapientia. c. Si enim prudentiam et sensum magna voce invocaveris, et eam quæsieris, sicut argenti thesauros, prompto et alacri animo investigaris, intelliges Dei cultum, et sensum divinum invenies ª. › Quod dixit propheta, ut hunc distingueret a sensu, qui in philosophia versatur, quem præclare ac magnanime investigare jubet, utpote ad profectus in pietate faciendos utilem. Huic itaque eum, qui in pietate versatur, sensum opposuit, quo religionis scientiam innuit, his verbis: Deus enim dat sapientiam ex ore suo, et sensum simul et prudentiam, et justis instar thesauri recondit auxilium. lis enim, qui a philosophia fuere justificati, auxilium reconditur · ea quoque consensio, quæ ducit ad pietatem in Deum. CAPUT V. Philosophiam theologiæ ancillori; quod illustrat allegorica interpretatione historiæ Saræ et Agaris. Atque erat quidem ante Domini adventum philo- sophia Græcis necessaria ad justitiam : nunc au- tem est utilis ad pietatem, cui necessario præmit- tenda est ab iis, qui fidem ex demonstratione per- cipiunt. Quoniam pes, inquit, ctuus non offen- D derit e, si quæ bona sunt, ad Dei providentiam referas, sive Græca sint, sive nostra. Omnium enim bonorum Deus est causa: sed aliorum qui- dem priucipaliter, ut Testamenti Veteris et Novi aliorum autem per consequentiam, sicut philosophia. Quam tamen verisimile est, ipsum Græcis per se dedisɛe, priusquam Dominus Græcos quoque vocasset. Nam ipsa quoque Græcos Pæ- dagogi more docebat, sicut « lex Hebræos ad Ephes. 11, 10. b Hebr, 1, ☑P. ED. POTTER, ED. PARIS. II, 3-5. • Prov. iit, 23. а pag. 120, not. 2; Athenagoras p. 59, not. 1. caret. Sed addendum esse satis declarant commata sequentia. SYLBURG. recitavit auctor. Per se quoque olim Græcos justificavit philosophia. Qua de re conf. Vossius Historia Pelagiana lib. 113, part. uir, thes. 11. 1. ¢ Eccli. 1, 1. d Prov. (93) Ο πλαστικός. Conf. Tatianus edit. Oxon. (94) Οἱ ποιηταί. Ποιηταί in Flor. edit. articulo (95) Ότι. Hæc e Proverb. ut imperfecte et διὰ (96) Ἦν μὲν οὖν. Sic infra Strom. 1, pag. 519 :
PG 8:749«ταῦτα δὲ λέγω, ἵνα μηδεὶς ὑμᾶς παραλογίζηται ἐν πιθανολογίᾳ» μηδὲ ὑπεισέρχηται «ὁ συλαγωγῶν». καὶ πάλιν· «βλέπετε οὖν μή τις ἔσται ὑμᾶς ὁ συλαγωγῶν διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου καὶ οὐ κατὰ Χριστόν,» φιλοσοφίαν μὲν οὐ πᾶσαν, ἀλλὰ τὴν Ἐπικούρειον, ἧς καὶ μέμνηται ἐν ταῖς Πράξεσιν τῶν ἀποστόλων ὁ Παῦλος, διαβάλλων, πρόνοιαν ἀναιροῦσαν καὶ ἡδονὴν ἐκθειάζουσαν, καὶ εἰ δή τις ἄλλη τὰ στοιχεῖα ἐκτετίμηκεν μὴ ἐπιστήσασα τὴν ποιητικὴν αἰτίαν τούτοις, μηδὲ ἐφαντάσθη τὸν δημιουργόν. ἀλλὰ καὶ οἱ Στωϊκοί, ὧν καὶ αὐτῶν μέμνηται, σῶμα ὄντα τὸν θεὸν διὰ τῆς ἀτιμοτάτης ὕλης πεφοιτηκέναι λέγουσιν, οὐ καλῶς. «παράδοσιν» δὲ «ἀνθρωπίνην» τὴν λογικὴν τερθρείαν λέγει. διὸ κἀκεῖνα ἐπιστέλλει· «τὰς νεωτέρας ζητήσεις φεύγετε·» μειρακιώδεις γὰρ αἱ τοιαῦται φιλονικίαι. «ἀρετὴ δὲ οὐ φιλομειράκιον,» ὁ φιλόσοφος λέγει Πλάτων· καὶ «τὸ ἀγώνισμα» ἡμῶν κατὰ τὸν Λεοντῖνον Γοργίαν «διττῶν [δὲ] ἀρετῶν δεῖται, τόλμης καὶ σοφίας· τόλμης μὲν τὸ κίνδυνον ὑπομεῖναι, σοφίας δὲ τὸ αἴνιγμα γνῶναι.
Χριστοῦ τελειούμενον. « Αὐτίκα τὴν σοφίαν, ο ὁ Σαλο μών, ο περιχαράκωσον, ο φησί, ο καὶ ὑπερυψώ σει σε (97) στεφάνῳ δὲ τρυφῆς ὑπερασπίσει σε·, ἐπεὶ καὶ σὺ, τῷ θριγκῷ ὑπεροχυρώσας (93) αὐτ τὴν διὰ φιλοσοφίας καὶ πολυτελείας ὀρθῆς (99), ἀνεπίβατον τοῖς σοφισταίς τηρήσεις. Μία μὲν οὖν ἡ τῆς ἀληθείας ὁδός· ἀλλ᾽ εἰς αὐτὴν, καθάπερ εἰς ἀένναον ποταμόν, ἐκρέουσι τὰ ῥεῖθρα ἄλλα ἄλλοθεν. Ἐνθέως οὖν ἄρα εἴρηται· . Ακουε, υἱέ μου, καὶ δέξαι ἐμοὺς λόγους, ο φησίν, ο ἵνα σαι γένωνται πολύ λαὶ ὁδοὶ βίου· ὁδοὺς γὰρ σοφίας διδάσκω σε, ὅπως μὴ ἐκλίπωσίν σε αἱ πηγαί » αἱ τῆς αὐτῆς ἐκβλύζουσαι γῆς. Οὐ δὴ μόνον (1) ενός τινος δικαίου ὁδοὺς πλείο νας σωτηρίους κατέλεξεν· ἐπιφέρει δὲ ἄλλας πολ- λῶν πολλὰς δικαίων ὁδοὺς (2), μηνύων ὧδέ πως • Αἱ δὲ ὁδοὶ τῶν δικαίων ὁμοίως φωτὶ λάμπουσιν. ο Εἶεν δ᾽ ἂν καὶ αἱ ἐντολαὶ καὶ αἱ προπαιδεῖαι, δι καὶ ἀφορμαὶ τοῦ βίου. • Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλήμ, ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, ὡς ὄρνις τοὺς νεοσσούς; » Ιερουσαλήμ δὲ ι ὅρασις είν ρήνης ο ερμηνεύεται. Δηλοί τοίνυν προφητικῶς τοὺς εἰρηνικῶς ὑποπτεύσαντας (3), πολυτρόπως εἰς κλῆσιν παιδαγωγεῖσθαι (4). Τί οὖν ; «ἠθέλησε » μὲν, οὐκ ἠδυ νήθη δέ ; Ποσάκις δὲ ἢ που ; Δὶς, διά τε προφητῶν, καὶ διὰ τῆς παρουσίας. Πολύτροπον μὲν οὖν τὴν σοφίαν ἡ • ποσάκις ο ἐνδείκνυται λέξις, καὶ καθ᾽ ἕνα ἕκαστον τρόπον ποιότητός τε καὶ ποσότητος πάντως σώζει το νας, ἔν τε τῷ χρόνῳ, ἔν τε τῷ αἰῶνι· « Ότι Πνεῦμα Κυρίου πεπλήρωκε τὴν οἰκουμένην. » Κἄν τις βια- ζόμενος λέγῃ· . Μὴ πρόσεχε φαύλῃ γυναικί· μέλι γὰρ ἀποστάζει ἀπὸ χειλέων γυναικὸς πόρνης· κ την Ελληνικήν εἶναι παιδείαν, ἐπακουσάτω τῶν ἑξῆς • Η πρὸς καιρὸν λιπαίνει (5) σον φάρυγγα, φησί φιλοσοφία δὲ οὐ κολακεύει. Τίνα τοίνυν αινίσσεται τὴν ἐκπορνεύσασαν; ἐπιφέρει ρητώς. Τις γαρ ἀφροσύνης οἱ πόδες κατάγουσι τοὺς χρωμένους αὐτῇ μετὰ θάνατον εἰς ᾅδην· τὰ δὲ ἴχνη αὐτῆς οὐκ ἐρεί- δεται. ο Μακρὰν οὖν ποίησον ἀπὸ τῆς ἄφρονος ἡδο νῆς τὴν σὴν ὁδόν· · Μὴ ἐπιστῆς θύραις (6) οίκων 111, 24. σκευάζει τοίνυν ή φιλοσοφία, προοδοποιοῦσα τὸν ὑπὸ υπερωχύρωσας..... τηρήσας. πολυμαθείας ὀρθῆς, πολιτείας ὀρθῆς, « μόνον « μόνον 'Αλλ' αἱ μὲν εἰς δικαιοσύνην όδοι, πολυτρόπως σώζοντος τοῦ Θεοῦ (ἀγαθὸς γάρ), πολλα τε καὶ που ίλαι, καὶ φέρουσαι εἰς τὴν κυρίαν ὁδόν τε καὶ πύλην· ἐὰν δὲ τὴν βασιλικήν τε καὶ αὐθεντικὴν εἴσοδον ζητῇς, ἀκούσῃ· Αὕτη ἡ πύλη τοῦ Κυρίου δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. Πολλῶν τοίνυν ἀνεψ γμένων πυλῶν ἐν δικαιοσύνῃ, αὕτη ἦν ἐν Χριστῷ, ἐν ᾗ μακάριοι πάντες οἱ εἰσελθόντες. . ζωήν σου τὴν σὴν ζωήν. καὶ μεταμεληθήσῃ ἐπ᾿ ἐσχάτων μιο εἶτα μεταμελή σει σοι ἐπὶ γήρως. ' CLEMENTIS ALEXANDRINI ▸ B Prov. iv, 8, 9. • Ibid. 1, 10, 11, 21, Sap. 1, 7. Christum ac Præparat ergo philosophia, ei viam A muniens, qui a Christo perficitur. Jam sapien- tiam, › inquit Salomon, ‹ vallo circumda, el te exaltabit, corona autem voluptatis te proteget b. Nam cun tu eam philosophia, et multo prudenti rectoque ejusmodi sumptu, tanquam lorica, munie- ris, sophistis inaccessam servabis. Atque est qui- dem una via veritatis, sed in eam, tanquam in flu- vium perennem, alia aliunde fluenta influunt. Divine ergo dictum est: «Audi, fili mi, et mea verba suscipe, ut sint tibi & mullæ viæ vitæ : vias enim sapienti doceo te, ne te deficiant fontes ©,› qui ex ipsa terra scaturiunt. Non autem unius tantum justi vias plures salutares recensuit, verum infert alias multorum multas justorum vias, hoc modo id in- dicans : ‹ Viæ autem justorum splendent sicut lux d. Fuerint autem mandata quoque, et præce- daneæ disciplinæ, viæ et adminicula vitæ. ‹ Jeru… salen, Jerusalem, quoties volui congregare filios tuos, sicut gallina congregat pullos suos e?, Jeru- salem autem exponitur e visio pacis. Significat ergo prophetice eos, qui pacifice res sacras inspe- xerint, ad vocationem multis modis institui. Quid ergo? voluit, quidem, non autem potuit. Quot autem modis? aut ubi ? Bis : per prophetas, et per adventum. Multimodam ergo sapientiam ostendit dictio, c quoties : et per omnes qualitatis et quan- titatis modos cum in tempore, tum etiam in æter- nitate quosdam omnino servat : « Quoniam Spiritus Domini replevit orbem terra r. Quod si quis vim afferens, dicat: Ne animum adhibe muliert - malæ, mel enim distillat a labiis mulieris mere- tricis, Græcam esse dicens eruditionem, audiat quæ deinceps sequuntur: «Quæ ad tempus ungit gultur suum : philosophia autem non adulatur. Quamnam ergo meretricem significat? Dilucide infert ; ‹ Stultitiæ enim pedes deducunt eos, qui ea utuntur, post mortem ad inferos; ejus autem vestigia minime sunt stabilia. Fac ergo, ut via tua louge absit a stulta voluptate: Ne steteris P. ED. POTTER, ED. PARIS.. ª Gal. & Prov. 1, 18. e Matth. xx, 37. Luc. xii, 34. legi potest, SYLBURG. gisse dum vertit, « multam re- Clam eruditionem, inquit Sylburg. Petavio legen- dum videbatur, recto vivendi instituto. » Theolog. dogm., prolegom. cap. 4, art. 8. ctionem sequitur etiam Herveti versio, sed omissa particula quo quidem in loco unius cujus- dam justi vias plures salutares recensuit. Sed où legendum esse, ex sequentibus satis liquet. SYLBURG.-Quæ seq. ex Evangeliis, e memoria reci- tavit auctor. ▸ post, p.288 ed. Paris.: C D Sed viæ quidem öd justitiam, cum Deus variis nos modis servet (est enim bonus), sunt multæ et variæ, quæ tendunt ad Dominicam viam et portam. Quod si regiam viam, et authenticum quæris ingressum, audies : « Hæc est porta Domini, justi intrabunt in eall. Cum ergo multæ apertæ sint portæ in justitia, hæc in Christo invenienda est, in quam beati omnes qui intrarunt. Quorum verborum postrema perioche e Clementis Romani epistola sumpta est. pra p. 276. LOWTH. præterito. SYLB. superius Ped. lib. 111, cap. 11, p. edit. Paris., quem locum videsis. Proverb. Μox, pro Dein, Ibid. (97) Υπερυψώσει. Υψώσει, Proverb. (98) Ὑπεροχυρώσας. Permutata partium qualitate, (99) Πολυτελείας ὀρθῆς. Interpres videtur le- (1) Οὐ δὴ μόνον. Flor. edit. οὗ δὴ μ., quam le- (2) Πολλὰς δικαίων ὁδούς. Clemens non multo (5) Υποπτεύσαντας. Lege εποπτεύσαντας, ut su- (4) Παιδαγωγεῖσθαι. Lege παιδαγωγῆσθαι, temp. (5) Ἡ πρὸς καιρὸν λ. Ἡ πρὸς χάριν λαλοῦσα, λ. (6) Μὴ ἐπιστῆς θύρ. Μὴ ἐγγίσης προς θύρα
ὁ γάρ τοι λόγος καθάπερ τὸ κήρυγμα» τὸ Ὀλυμπίασι «καλεῖ μὲν τὸν βουλόμενον. στεφανοῖ δὲ τὸν δυνάμενον.» Ἀκίνητον μὲν οὖν πρὸς ἀλήθειαν καὶ τῷ ὄντι ἀργὸν οὐ βούλεται εἶναι τὸν πιστεύσαντα ὁ λόγος· «ζητεῖτε» γὰρ «καὶ εὑρήσετε» λέγει, ἀλλὰ τὴν ζήτησιν εἰς εὕρεσιν περαιοῖ, τὴν κενὴν ἐξελάσας φλυαρίαν, ἐγκρίνων δὲ τὴν ὀχυροῦσαν τὴν πίστιν ἡμῖν θεωρίαν. «τοῦτο δὲ λέγω, ἵνα μή τις ὑμᾶς παραλογίζηται ἐν πιθανολογίᾳ,» φησὶν ὁ ἀπόστολος, διακρίνειν δηλονότι τὰ ὑπ’ αὐτοῦ λεγόμενα μεμαθηκόσι καὶ ἀπαντᾶν πρὸς τὰ ἐπιφερόμενα δεδιδαγμένοις. «ὡς οὖν παρελάβετε Ἰησοῦν Χριστὸν τὸν κύριον. ἐν αὐτῷ περιπατεῖτε, ἐρριζωμένοι καὶ ἐποικοδομούμενοι ἐν αὐτῷ καὶ βεβαιούμενοι ἐν τῇ πίστει,» πειθὼ δὲ ἡ βεβαίωσις τῆς πίστεως· «βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγωγῶν» ἀπὸ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν Χριστὸν «διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης», τῆς ἀναιρούσης τὴν πρόνοιαν, «κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων·» ἡ γὰρ κατὰ τὴν θείαν παράδοσιν φιλοσοφία ἵστησι τὴν πρόνοιαν καὶ βεβαιοῖ, ἧς ἀναιρεθείσης μῦθος ἡ περὶ τὸν σωτῆρα οἰκονομία φαίνεται, «κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου καὶ οὐ κατὰ Χριστὸν» φερομένων ἡμῶν.
Χριστοῦ τελειούμενον. « Αὐτίκα τὴν σοφίαν, ο ὁ Σαλο μών, ο περιχαράκωσον, ο φησί, ο καὶ ὑπερυψώ σει σε (97) στεφάνῳ δὲ τρυφῆς ὑπερασπίσει σε·, ἐπεὶ καὶ σὺ, τῷ θριγκῷ ὑπεροχυρώσας (93) αὐτ τὴν διὰ φιλοσοφίας καὶ πολυτελείας ὀρθῆς (99), ἀνεπίβατον τοῖς σοφισταίς τηρήσεις. Μία μὲν οὖν ἡ τῆς ἀληθείας ὁδός· ἀλλ᾽ εἰς αὐτὴν, καθάπερ εἰς ἀένναον ποταμόν, ἐκρέουσι τὰ ῥεῖθρα ἄλλα ἄλλοθεν. Ἐνθέως οὖν ἄρα εἴρηται· . Ακουε, υἱέ μου, καὶ δέξαι ἐμοὺς λόγους, ο φησίν, ο ἵνα σαι γένωνται πολύ λαὶ ὁδοὶ βίου· ὁδοὺς γὰρ σοφίας διδάσκω σε, ὅπως μὴ ἐκλίπωσίν σε αἱ πηγαί » αἱ τῆς αὐτῆς ἐκβλύζουσαι γῆς. Οὐ δὴ μόνον (1) ενός τινος δικαίου ὁδοὺς πλείο νας σωτηρίους κατέλεξεν· ἐπιφέρει δὲ ἄλλας πολ- λῶν πολλὰς δικαίων ὁδοὺς (2), μηνύων ὧδέ πως • Αἱ δὲ ὁδοὶ τῶν δικαίων ὁμοίως φωτὶ λάμπουσιν. ο Εἶεν δ᾽ ἂν καὶ αἱ ἐντολαὶ καὶ αἱ προπαιδεῖαι, δι καὶ ἀφορμαὶ τοῦ βίου. • Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλήμ, ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, ὡς ὄρνις τοὺς νεοσσούς; » Ιερουσαλήμ δὲ ι ὅρασις είν ρήνης ο ερμηνεύεται. Δηλοί τοίνυν προφητικῶς τοὺς εἰρηνικῶς ὑποπτεύσαντας (3), πολυτρόπως εἰς κλῆσιν παιδαγωγεῖσθαι (4). Τί οὖν ; «ἠθέλησε » μὲν, οὐκ ἠδυ νήθη δέ ; Ποσάκις δὲ ἢ που ; Δὶς, διά τε προφητῶν, καὶ διὰ τῆς παρουσίας. Πολύτροπον μὲν οὖν τὴν σοφίαν ἡ • ποσάκις ο ἐνδείκνυται λέξις, καὶ καθ᾽ ἕνα ἕκαστον τρόπον ποιότητός τε καὶ ποσότητος πάντως σώζει το νας, ἔν τε τῷ χρόνῳ, ἔν τε τῷ αἰῶνι· « Ότι Πνεῦμα Κυρίου πεπλήρωκε τὴν οἰκουμένην. » Κἄν τις βια- ζόμενος λέγῃ· . Μὴ πρόσεχε φαύλῃ γυναικί· μέλι γὰρ ἀποστάζει ἀπὸ χειλέων γυναικὸς πόρνης· κ την Ελληνικήν εἶναι παιδείαν, ἐπακουσάτω τῶν ἑξῆς • Η πρὸς καιρὸν λιπαίνει (5) σον φάρυγγα, φησί φιλοσοφία δὲ οὐ κολακεύει. Τίνα τοίνυν αινίσσεται τὴν ἐκπορνεύσασαν; ἐπιφέρει ρητώς. Τις γαρ ἀφροσύνης οἱ πόδες κατάγουσι τοὺς χρωμένους αὐτῇ μετὰ θάνατον εἰς ᾅδην· τὰ δὲ ἴχνη αὐτῆς οὐκ ἐρεί- δεται. ο Μακρὰν οὖν ποίησον ἀπὸ τῆς ἄφρονος ἡδο νῆς τὴν σὴν ὁδόν· · Μὴ ἐπιστῆς θύραις (6) οίκων 111, 24. σκευάζει τοίνυν ή φιλοσοφία, προοδοποιοῦσα τὸν ὑπὸ υπερωχύρωσας..... τηρήσας. πολυμαθείας ὀρθῆς, πολιτείας ὀρθῆς, « μόνον « μόνον 'Αλλ' αἱ μὲν εἰς δικαιοσύνην όδοι, πολυτρόπως σώζοντος τοῦ Θεοῦ (ἀγαθὸς γάρ), πολλα τε καὶ που ίλαι, καὶ φέρουσαι εἰς τὴν κυρίαν ὁδόν τε καὶ πύλην· ἐὰν δὲ τὴν βασιλικήν τε καὶ αὐθεντικὴν εἴσοδον ζητῇς, ἀκούσῃ· Αὕτη ἡ πύλη τοῦ Κυρίου δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. Πολλῶν τοίνυν ἀνεψ γμένων πυλῶν ἐν δικαιοσύνῃ, αὕτη ἦν ἐν Χριστῷ, ἐν ᾗ μακάριοι πάντες οἱ εἰσελθόντες. . ζωήν σου τὴν σὴν ζωήν. καὶ μεταμεληθήσῃ ἐπ᾿ ἐσχάτων μιο εἶτα μεταμελή σει σοι ἐπὶ γήρως. ' CLEMENTIS ALEXANDRINI ▸ B Prov. iv, 8, 9. • Ibid. 1, 10, 11, 21, Sap. 1, 7. Christum ac Præparat ergo philosophia, ei viam A muniens, qui a Christo perficitur. Jam sapien- tiam, › inquit Salomon, ‹ vallo circumda, el te exaltabit, corona autem voluptatis te proteget b. Nam cun tu eam philosophia, et multo prudenti rectoque ejusmodi sumptu, tanquam lorica, munie- ris, sophistis inaccessam servabis. Atque est qui- dem una via veritatis, sed in eam, tanquam in flu- vium perennem, alia aliunde fluenta influunt. Divine ergo dictum est: «Audi, fili mi, et mea verba suscipe, ut sint tibi & mullæ viæ vitæ : vias enim sapienti doceo te, ne te deficiant fontes ©,› qui ex ipsa terra scaturiunt. Non autem unius tantum justi vias plures salutares recensuit, verum infert alias multorum multas justorum vias, hoc modo id in- dicans : ‹ Viæ autem justorum splendent sicut lux d. Fuerint autem mandata quoque, et præce- daneæ disciplinæ, viæ et adminicula vitæ. ‹ Jeru… salen, Jerusalem, quoties volui congregare filios tuos, sicut gallina congregat pullos suos e?, Jeru- salem autem exponitur e visio pacis. Significat ergo prophetice eos, qui pacifice res sacras inspe- xerint, ad vocationem multis modis institui. Quid ergo? voluit, quidem, non autem potuit. Quot autem modis? aut ubi ? Bis : per prophetas, et per adventum. Multimodam ergo sapientiam ostendit dictio, c quoties : et per omnes qualitatis et quan- titatis modos cum in tempore, tum etiam in æter- nitate quosdam omnino servat : « Quoniam Spiritus Domini replevit orbem terra r. Quod si quis vim afferens, dicat: Ne animum adhibe muliert - malæ, mel enim distillat a labiis mulieris mere- tricis, Græcam esse dicens eruditionem, audiat quæ deinceps sequuntur: «Quæ ad tempus ungit gultur suum : philosophia autem non adulatur. Quamnam ergo meretricem significat? Dilucide infert ; ‹ Stultitiæ enim pedes deducunt eos, qui ea utuntur, post mortem ad inferos; ejus autem vestigia minime sunt stabilia. Fac ergo, ut via tua louge absit a stulta voluptate: Ne steteris P. ED. POTTER, ED. PARIS.. ª Gal. & Prov. 1, 18. e Matth. xx, 37. Luc. xii, 34. legi potest, SYLBURG. gisse dum vertit, « multam re- Clam eruditionem, inquit Sylburg. Petavio legen- dum videbatur, recto vivendi instituto. » Theolog. dogm., prolegom. cap. 4, art. 8. ctionem sequitur etiam Herveti versio, sed omissa particula quo quidem in loco unius cujus- dam justi vias plures salutares recensuit. Sed où legendum esse, ex sequentibus satis liquet. SYLBURG.-Quæ seq. ex Evangeliis, e memoria reci- tavit auctor. ▸ post, p.288 ed. Paris.: C D Sed viæ quidem öd justitiam, cum Deus variis nos modis servet (est enim bonus), sunt multæ et variæ, quæ tendunt ad Dominicam viam et portam. Quod si regiam viam, et authenticum quæris ingressum, audies : « Hæc est porta Domini, justi intrabunt in eall. Cum ergo multæ apertæ sint portæ in justitia, hæc in Christo invenienda est, in quam beati omnes qui intrarunt. Quorum verborum postrema perioche e Clementis Romani epistola sumpta est. pra p. 276. LOWTH. præterito. SYLB. superius Ped. lib. 111, cap. 11, p. edit. Paris., quem locum videsis. Proverb. Μox, pro Dein, Ibid. (97) Υπερυψώσει. Υψώσει, Proverb. (98) Ὑπεροχυρώσας. Permutata partium qualitate, (99) Πολυτελείας ὀρθῆς. Interpres videtur le- (1) Οὐ δὴ μόνον. Flor. edit. οὗ δὴ μ., quam le- (2) Πολλὰς δικαίων ὁδούς. Clemens non multo (5) Υποπτεύσαντας. Lege εποπτεύσαντας, ut su- (4) Παιδαγωγεῖσθαι. Lege παιδαγωγῆσθαι, temp. (5) Ἡ πρὸς καιρὸν λ. Ἡ πρὸς χάριν λαλοῦσα, λ. (6) Μὴ ἐπιστῆς θύρ. Μὴ ἐγγίσης προς θύρα
ἡ γὰρ ἀκόλουθος Χριστῷ διδασκαλία καὶ τὸν δημιουργὸν ἐκθειάζει καὶ τὴν πρόνοιαν μέχρι τῶν κατὰ μέρος ἄγει καὶ τρεπτὴν καὶ γενητὴν οἶδεν τὴν τῶν στοιχείων φύσιν καὶ πολιτεύεσθαι εἰς δύναμιν ἐξομοιωτικὴν τῷ θεῷ διδάσκει καὶ τὴν οἰκονομίαν ὡς ἡγεμονικὸν τῆς ἁπάσης προσίεσθαι παιδείας. στοιχεῖα δὲ σέβουσι Διογένης μὲν τὸν ἀέρα, Θαλῆς δὲ τὸ ὕδωρ, Ἵππασος δὲ τὸ πῦρ, καὶ οἱ τὰς ἀτόμους ἀρχὰς ὑποτιθέμενοι, φιλοσοφίας ὄνομα ὑποδυόμενοι, ἄθεοί τινες ἀνθρωπίσκοι καὶ φιλήδονοι. «διὰ τοῦτο προσεύχομαι,» φησίν, «ἵνα ἡ ἀγάπη ὑμῶν ἔτι μᾶλλον καὶ μᾶλλον περισσεύῃ ἐν ἐπιγνώσει καὶ πάσῃ αἰσθήσει, εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τὰ διαφέροντα·» ἐπεὶ «ὅτε ἦμεν νήπιοι,» φησὶν ὁ αὐτὸς ἀπόστολος, «ὑπὸ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου ἦμεν δεδουλωμένοι. ὁ δὲ νήπιος, κἂν κληρονόμος ᾖ, οὐδὲν δούλου διαφέρει ἄχρι τῆς προθεσμίας τοῦ πατρός.» νήπιοι οὖν καὶ οἱ φιλόσοφοι, ἐὰν μὴ ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ ἀπανδρωθῶσιν. εἰ γὰρ «οὐ κληρονομήσει ὁ υἱὸς τῆς παιδίσκης μετὰ τοῦ υἱοῦ τῆς ἐλευθέρας,» ἀλλὰ γοῦν σπέρμα ἐστὶν Ἀβραὰμ τὸ μὴ ἐξ ἐπαγγελίας, τὸ ἴδιον εἰληφὸς δωρεάν.
Χριστοῦ τελειούμενον. « Αὐτίκα τὴν σοφίαν, ο ὁ Σαλο μών, ο περιχαράκωσον, ο φησί, ο καὶ ὑπερυψώ σει σε (97) στεφάνῳ δὲ τρυφῆς ὑπερασπίσει σε·, ἐπεὶ καὶ σὺ, τῷ θριγκῷ ὑπεροχυρώσας (93) αὐτ τὴν διὰ φιλοσοφίας καὶ πολυτελείας ὀρθῆς (99), ἀνεπίβατον τοῖς σοφισταίς τηρήσεις. Μία μὲν οὖν ἡ τῆς ἀληθείας ὁδός· ἀλλ᾽ εἰς αὐτὴν, καθάπερ εἰς ἀένναον ποταμόν, ἐκρέουσι τὰ ῥεῖθρα ἄλλα ἄλλοθεν. Ἐνθέως οὖν ἄρα εἴρηται· . Ακουε, υἱέ μου, καὶ δέξαι ἐμοὺς λόγους, ο φησίν, ο ἵνα σαι γένωνται πολύ λαὶ ὁδοὶ βίου· ὁδοὺς γὰρ σοφίας διδάσκω σε, ὅπως μὴ ἐκλίπωσίν σε αἱ πηγαί » αἱ τῆς αὐτῆς ἐκβλύζουσαι γῆς. Οὐ δὴ μόνον (1) ενός τινος δικαίου ὁδοὺς πλείο νας σωτηρίους κατέλεξεν· ἐπιφέρει δὲ ἄλλας πολ- λῶν πολλὰς δικαίων ὁδοὺς (2), μηνύων ὧδέ πως • Αἱ δὲ ὁδοὶ τῶν δικαίων ὁμοίως φωτὶ λάμπουσιν. ο Εἶεν δ᾽ ἂν καὶ αἱ ἐντολαὶ καὶ αἱ προπαιδεῖαι, δι καὶ ἀφορμαὶ τοῦ βίου. • Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλήμ, ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, ὡς ὄρνις τοὺς νεοσσούς; » Ιερουσαλήμ δὲ ι ὅρασις είν ρήνης ο ερμηνεύεται. Δηλοί τοίνυν προφητικῶς τοὺς εἰρηνικῶς ὑποπτεύσαντας (3), πολυτρόπως εἰς κλῆσιν παιδαγωγεῖσθαι (4). Τί οὖν ; «ἠθέλησε » μὲν, οὐκ ἠδυ νήθη δέ ; Ποσάκις δὲ ἢ που ; Δὶς, διά τε προφητῶν, καὶ διὰ τῆς παρουσίας. Πολύτροπον μὲν οὖν τὴν σοφίαν ἡ • ποσάκις ο ἐνδείκνυται λέξις, καὶ καθ᾽ ἕνα ἕκαστον τρόπον ποιότητός τε καὶ ποσότητος πάντως σώζει το νας, ἔν τε τῷ χρόνῳ, ἔν τε τῷ αἰῶνι· « Ότι Πνεῦμα Κυρίου πεπλήρωκε τὴν οἰκουμένην. » Κἄν τις βια- ζόμενος λέγῃ· . Μὴ πρόσεχε φαύλῃ γυναικί· μέλι γὰρ ἀποστάζει ἀπὸ χειλέων γυναικὸς πόρνης· κ την Ελληνικήν εἶναι παιδείαν, ἐπακουσάτω τῶν ἑξῆς • Η πρὸς καιρὸν λιπαίνει (5) σον φάρυγγα, φησί φιλοσοφία δὲ οὐ κολακεύει. Τίνα τοίνυν αινίσσεται τὴν ἐκπορνεύσασαν; ἐπιφέρει ρητώς. Τις γαρ ἀφροσύνης οἱ πόδες κατάγουσι τοὺς χρωμένους αὐτῇ μετὰ θάνατον εἰς ᾅδην· τὰ δὲ ἴχνη αὐτῆς οὐκ ἐρεί- δεται. ο Μακρὰν οὖν ποίησον ἀπὸ τῆς ἄφρονος ἡδο νῆς τὴν σὴν ὁδόν· · Μὴ ἐπιστῆς θύραις (6) οίκων 111, 24. σκευάζει τοίνυν ή φιλοσοφία, προοδοποιοῦσα τὸν ὑπὸ υπερωχύρωσας..... τηρήσας. πολυμαθείας ὀρθῆς, πολιτείας ὀρθῆς, « μόνον « μόνον 'Αλλ' αἱ μὲν εἰς δικαιοσύνην όδοι, πολυτρόπως σώζοντος τοῦ Θεοῦ (ἀγαθὸς γάρ), πολλα τε καὶ που ίλαι, καὶ φέρουσαι εἰς τὴν κυρίαν ὁδόν τε καὶ πύλην· ἐὰν δὲ τὴν βασιλικήν τε καὶ αὐθεντικὴν εἴσοδον ζητῇς, ἀκούσῃ· Αὕτη ἡ πύλη τοῦ Κυρίου δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. Πολλῶν τοίνυν ἀνεψ γμένων πυλῶν ἐν δικαιοσύνῃ, αὕτη ἦν ἐν Χριστῷ, ἐν ᾗ μακάριοι πάντες οἱ εἰσελθόντες. . ζωήν σου τὴν σὴν ζωήν. καὶ μεταμεληθήσῃ ἐπ᾿ ἐσχάτων μιο εἶτα μεταμελή σει σοι ἐπὶ γήρως. ' CLEMENTIS ALEXANDRINI ▸ B Prov. iv, 8, 9. • Ibid. 1, 10, 11, 21, Sap. 1, 7. Christum ac Præparat ergo philosophia, ei viam A muniens, qui a Christo perficitur. Jam sapien- tiam, › inquit Salomon, ‹ vallo circumda, el te exaltabit, corona autem voluptatis te proteget b. Nam cun tu eam philosophia, et multo prudenti rectoque ejusmodi sumptu, tanquam lorica, munie- ris, sophistis inaccessam servabis. Atque est qui- dem una via veritatis, sed in eam, tanquam in flu- vium perennem, alia aliunde fluenta influunt. Divine ergo dictum est: «Audi, fili mi, et mea verba suscipe, ut sint tibi & mullæ viæ vitæ : vias enim sapienti doceo te, ne te deficiant fontes ©,› qui ex ipsa terra scaturiunt. Non autem unius tantum justi vias plures salutares recensuit, verum infert alias multorum multas justorum vias, hoc modo id in- dicans : ‹ Viæ autem justorum splendent sicut lux d. Fuerint autem mandata quoque, et præce- daneæ disciplinæ, viæ et adminicula vitæ. ‹ Jeru… salen, Jerusalem, quoties volui congregare filios tuos, sicut gallina congregat pullos suos e?, Jeru- salem autem exponitur e visio pacis. Significat ergo prophetice eos, qui pacifice res sacras inspe- xerint, ad vocationem multis modis institui. Quid ergo? voluit, quidem, non autem potuit. Quot autem modis? aut ubi ? Bis : per prophetas, et per adventum. Multimodam ergo sapientiam ostendit dictio, c quoties : et per omnes qualitatis et quan- titatis modos cum in tempore, tum etiam in æter- nitate quosdam omnino servat : « Quoniam Spiritus Domini replevit orbem terra r. Quod si quis vim afferens, dicat: Ne animum adhibe muliert - malæ, mel enim distillat a labiis mulieris mere- tricis, Græcam esse dicens eruditionem, audiat quæ deinceps sequuntur: «Quæ ad tempus ungit gultur suum : philosophia autem non adulatur. Quamnam ergo meretricem significat? Dilucide infert ; ‹ Stultitiæ enim pedes deducunt eos, qui ea utuntur, post mortem ad inferos; ejus autem vestigia minime sunt stabilia. Fac ergo, ut via tua louge absit a stulta voluptate: Ne steteris P. ED. POTTER, ED. PARIS.. ª Gal. & Prov. 1, 18. e Matth. xx, 37. Luc. xii, 34. legi potest, SYLBURG. gisse dum vertit, « multam re- Clam eruditionem, inquit Sylburg. Petavio legen- dum videbatur, recto vivendi instituto. » Theolog. dogm., prolegom. cap. 4, art. 8. ctionem sequitur etiam Herveti versio, sed omissa particula quo quidem in loco unius cujus- dam justi vias plures salutares recensuit. Sed où legendum esse, ex sequentibus satis liquet. SYLBURG.-Quæ seq. ex Evangeliis, e memoria reci- tavit auctor. ▸ post, p.288 ed. Paris.: C D Sed viæ quidem öd justitiam, cum Deus variis nos modis servet (est enim bonus), sunt multæ et variæ, quæ tendunt ad Dominicam viam et portam. Quod si regiam viam, et authenticum quæris ingressum, audies : « Hæc est porta Domini, justi intrabunt in eall. Cum ergo multæ apertæ sint portæ in justitia, hæc in Christo invenienda est, in quam beati omnes qui intrarunt. Quorum verborum postrema perioche e Clementis Romani epistola sumpta est. pra p. 276. LOWTH. præterito. SYLB. superius Ped. lib. 111, cap. 11, p. edit. Paris., quem locum videsis. Proverb. Μox, pro Dein, Ibid. (97) Υπερυψώσει. Υψώσει, Proverb. (98) Ὑπεροχυρώσας. Permutata partium qualitate, (99) Πολυτελείας ὀρθῆς. Interpres videtur le- (1) Οὐ δὴ μόνον. Flor. edit. οὗ δὴ μ., quam le- (2) Πολλὰς δικαίων ὁδούς. Clemens non multo (5) Υποπτεύσαντας. Lege εποπτεύσαντας, ut su- (4) Παιδαγωγεῖσθαι. Lege παιδαγωγῆσθαι, temp. (5) Ἡ πρὸς καιρὸν λ. Ἡ πρὸς χάριν λαλοῦσα, λ. (6) Μὴ ἐπιστῆς θύρ. Μὴ ἐγγίσης προς θύρα
PG 8:751«τελείων δέ ἐστιν ἡ στερεὰ τροφή, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. πᾶς γὰρ ὁ μετέχων γάλακτος ἄπειρος λόγου δικαιοσύνης,» νήπιος ὢν καὶ μηδέπω ἐπιστάμενος τὸν λόγον καθ’ ὃν πεπίστευκέ τε καὶ ἐνεργεῖ, μηδὲ ἀποδοῦναι δυνάμενος τὴν αἰτίαν ἐν αὑτῷ. «πάντα δὲ δοκιμάζετε,» ὁ ἀπόστολός φησι, «καὶ τὸ καλὸν κατέχετε», τοῖς πνευματικοῖς λέγων τοῖς ἀνακρίνουσι πάντα, κατὰ ἀλήθειαν λεγόμενα πότερον δοκεῖ ἢ ὄντως ἔχεται τῆς ἀληθείας. «παιδεία δὲ ἀνεξέλεγκτος πλανᾶται, καὶ αἱ πληγαὶ καὶ οἱ ἔλεγχοι διδόασι παιδείαν σοφίας,» οἱ μετ’ ἀγάπης δηλονότι ἔλεγχοι· «καρδία γὰρ εὐθεῖα ἐκζητεῖ γνῶσιν,» ὅτι «ὁ ζητῶν τὸν θεὸν εὑρήσει γνῶσιν μετὰ δικαιοσύνης, οἱ δὲ ὀρθῶς ζητήσαντες αὐτὸν εἰρήνην εὗρον.» «καὶ γνώσομαι», φησίν, «οὐ τὸν λόγον τῶν πεφυσιωμένων, ἀλλὰ τὴν δύναμιν,» τοὺς δοκησισόφους καὶ οἰομένους εἶναι, οὐκ ὄντας δὲ σοφοὺς ἐπιρραπίζων γράφει. «οὐ γὰρ ἐν λόγῳ ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ,» οὐ τῷ μὴ ἀληθεῖ, ἀλλὰ καθ’ ὑπόληψιν πιθανῷ, «ἐν δυνάμει δὲ» εἶπεν· μόνη γὰρ ἡ ἀλήθεια δυνατή. καὶ πάλιν·
Χριστοῦ τελειούμενον. « Αὐτίκα τὴν σοφίαν, ο ὁ Σαλο μών, ο περιχαράκωσον, ο φησί, ο καὶ ὑπερυψώ σει σε (97) στεφάνῳ δὲ τρυφῆς ὑπερασπίσει σε·, ἐπεὶ καὶ σὺ, τῷ θριγκῷ ὑπεροχυρώσας (93) αὐτ τὴν διὰ φιλοσοφίας καὶ πολυτελείας ὀρθῆς (99), ἀνεπίβατον τοῖς σοφισταίς τηρήσεις. Μία μὲν οὖν ἡ τῆς ἀληθείας ὁδός· ἀλλ᾽ εἰς αὐτὴν, καθάπερ εἰς ἀένναον ποταμόν, ἐκρέουσι τὰ ῥεῖθρα ἄλλα ἄλλοθεν. Ἐνθέως οὖν ἄρα εἴρηται· . Ακουε, υἱέ μου, καὶ δέξαι ἐμοὺς λόγους, ο φησίν, ο ἵνα σαι γένωνται πολύ λαὶ ὁδοὶ βίου· ὁδοὺς γὰρ σοφίας διδάσκω σε, ὅπως μὴ ἐκλίπωσίν σε αἱ πηγαί » αἱ τῆς αὐτῆς ἐκβλύζουσαι γῆς. Οὐ δὴ μόνον (1) ενός τινος δικαίου ὁδοὺς πλείο νας σωτηρίους κατέλεξεν· ἐπιφέρει δὲ ἄλλας πολ- λῶν πολλὰς δικαίων ὁδοὺς (2), μηνύων ὧδέ πως • Αἱ δὲ ὁδοὶ τῶν δικαίων ὁμοίως φωτὶ λάμπουσιν. ο Εἶεν δ᾽ ἂν καὶ αἱ ἐντολαὶ καὶ αἱ προπαιδεῖαι, δι καὶ ἀφορμαὶ τοῦ βίου. • Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλήμ, ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, ὡς ὄρνις τοὺς νεοσσούς; » Ιερουσαλήμ δὲ ι ὅρασις είν ρήνης ο ερμηνεύεται. Δηλοί τοίνυν προφητικῶς τοὺς εἰρηνικῶς ὑποπτεύσαντας (3), πολυτρόπως εἰς κλῆσιν παιδαγωγεῖσθαι (4). Τί οὖν ; «ἠθέλησε » μὲν, οὐκ ἠδυ νήθη δέ ; Ποσάκις δὲ ἢ που ; Δὶς, διά τε προφητῶν, καὶ διὰ τῆς παρουσίας. Πολύτροπον μὲν οὖν τὴν σοφίαν ἡ • ποσάκις ο ἐνδείκνυται λέξις, καὶ καθ᾽ ἕνα ἕκαστον τρόπον ποιότητός τε καὶ ποσότητος πάντως σώζει το νας, ἔν τε τῷ χρόνῳ, ἔν τε τῷ αἰῶνι· « Ότι Πνεῦμα Κυρίου πεπλήρωκε τὴν οἰκουμένην. » Κἄν τις βια- ζόμενος λέγῃ· . Μὴ πρόσεχε φαύλῃ γυναικί· μέλι γὰρ ἀποστάζει ἀπὸ χειλέων γυναικὸς πόρνης· κ την Ελληνικήν εἶναι παιδείαν, ἐπακουσάτω τῶν ἑξῆς • Η πρὸς καιρὸν λιπαίνει (5) σον φάρυγγα, φησί φιλοσοφία δὲ οὐ κολακεύει. Τίνα τοίνυν αινίσσεται τὴν ἐκπορνεύσασαν; ἐπιφέρει ρητώς. Τις γαρ ἀφροσύνης οἱ πόδες κατάγουσι τοὺς χρωμένους αὐτῇ μετὰ θάνατον εἰς ᾅδην· τὰ δὲ ἴχνη αὐτῆς οὐκ ἐρεί- δεται. ο Μακρὰν οὖν ποίησον ἀπὸ τῆς ἄφρονος ἡδο νῆς τὴν σὴν ὁδόν· · Μὴ ἐπιστῆς θύραις (6) οίκων 111, 24. σκευάζει τοίνυν ή φιλοσοφία, προοδοποιοῦσα τὸν ὑπὸ υπερωχύρωσας..... τηρήσας. πολυμαθείας ὀρθῆς, πολιτείας ὀρθῆς, « μόνον « μόνον 'Αλλ' αἱ μὲν εἰς δικαιοσύνην όδοι, πολυτρόπως σώζοντος τοῦ Θεοῦ (ἀγαθὸς γάρ), πολλα τε καὶ που ίλαι, καὶ φέρουσαι εἰς τὴν κυρίαν ὁδόν τε καὶ πύλην· ἐὰν δὲ τὴν βασιλικήν τε καὶ αὐθεντικὴν εἴσοδον ζητῇς, ἀκούσῃ· Αὕτη ἡ πύλη τοῦ Κυρίου δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. Πολλῶν τοίνυν ἀνεψ γμένων πυλῶν ἐν δικαιοσύνῃ, αὕτη ἦν ἐν Χριστῷ, ἐν ᾗ μακάριοι πάντες οἱ εἰσελθόντες. . ζωήν σου τὴν σὴν ζωήν. καὶ μεταμεληθήσῃ ἐπ᾿ ἐσχάτων μιο εἶτα μεταμελή σει σοι ἐπὶ γήρως. ' CLEMENTIS ALEXANDRINI ▸ B Prov. iv, 8, 9. • Ibid. 1, 10, 11, 21, Sap. 1, 7. Christum ac Præparat ergo philosophia, ei viam A muniens, qui a Christo perficitur. Jam sapien- tiam, › inquit Salomon, ‹ vallo circumda, el te exaltabit, corona autem voluptatis te proteget b. Nam cun tu eam philosophia, et multo prudenti rectoque ejusmodi sumptu, tanquam lorica, munie- ris, sophistis inaccessam servabis. Atque est qui- dem una via veritatis, sed in eam, tanquam in flu- vium perennem, alia aliunde fluenta influunt. Divine ergo dictum est: «Audi, fili mi, et mea verba suscipe, ut sint tibi & mullæ viæ vitæ : vias enim sapienti doceo te, ne te deficiant fontes ©,› qui ex ipsa terra scaturiunt. Non autem unius tantum justi vias plures salutares recensuit, verum infert alias multorum multas justorum vias, hoc modo id in- dicans : ‹ Viæ autem justorum splendent sicut lux d. Fuerint autem mandata quoque, et præce- daneæ disciplinæ, viæ et adminicula vitæ. ‹ Jeru… salen, Jerusalem, quoties volui congregare filios tuos, sicut gallina congregat pullos suos e?, Jeru- salem autem exponitur e visio pacis. Significat ergo prophetice eos, qui pacifice res sacras inspe- xerint, ad vocationem multis modis institui. Quid ergo? voluit, quidem, non autem potuit. Quot autem modis? aut ubi ? Bis : per prophetas, et per adventum. Multimodam ergo sapientiam ostendit dictio, c quoties : et per omnes qualitatis et quan- titatis modos cum in tempore, tum etiam in æter- nitate quosdam omnino servat : « Quoniam Spiritus Domini replevit orbem terra r. Quod si quis vim afferens, dicat: Ne animum adhibe muliert - malæ, mel enim distillat a labiis mulieris mere- tricis, Græcam esse dicens eruditionem, audiat quæ deinceps sequuntur: «Quæ ad tempus ungit gultur suum : philosophia autem non adulatur. Quamnam ergo meretricem significat? Dilucide infert ; ‹ Stultitiæ enim pedes deducunt eos, qui ea utuntur, post mortem ad inferos; ejus autem vestigia minime sunt stabilia. Fac ergo, ut via tua louge absit a stulta voluptate: Ne steteris P. ED. POTTER, ED. PARIS.. ª Gal. & Prov. 1, 18. e Matth. xx, 37. Luc. xii, 34. legi potest, SYLBURG. gisse dum vertit, « multam re- Clam eruditionem, inquit Sylburg. Petavio legen- dum videbatur, recto vivendi instituto. » Theolog. dogm., prolegom. cap. 4, art. 8. ctionem sequitur etiam Herveti versio, sed omissa particula quo quidem in loco unius cujus- dam justi vias plures salutares recensuit. Sed où legendum esse, ex sequentibus satis liquet. SYLBURG.-Quæ seq. ex Evangeliis, e memoria reci- tavit auctor. ▸ post, p.288 ed. Paris.: C D Sed viæ quidem öd justitiam, cum Deus variis nos modis servet (est enim bonus), sunt multæ et variæ, quæ tendunt ad Dominicam viam et portam. Quod si regiam viam, et authenticum quæris ingressum, audies : « Hæc est porta Domini, justi intrabunt in eall. Cum ergo multæ apertæ sint portæ in justitia, hæc in Christo invenienda est, in quam beati omnes qui intrarunt. Quorum verborum postrema perioche e Clementis Romani epistola sumpta est. pra p. 276. LOWTH. præterito. SYLB. superius Ped. lib. 111, cap. 11, p. edit. Paris., quem locum videsis. Proverb. Μox, pro Dein, Ibid. (97) Υπερυψώσει. Υψώσει, Proverb. (98) Ὑπεροχυρώσας. Permutata partium qualitate, (99) Πολυτελείας ὀρθῆς. Interpres videtur le- (1) Οὐ δὴ μόνον. Flor. edit. οὗ δὴ μ., quam le- (2) Πολλὰς δικαίων ὁδούς. Clemens non multo (5) Υποπτεύσαντας. Lege εποπτεύσαντας, ut su- (4) Παιδαγωγεῖσθαι. Lege παιδαγωγῆσθαι, temp. (5) Ἡ πρὸς καιρὸν λ. Ἡ πρὸς χάριν λαλοῦσα, λ. (6) Μὴ ἐπιστῆς θύρ. Μὴ ἐγγίσης προς θύρα
PG 8:753«εἴ τις δοκεῖ ἐγνωκέναι τι, οὔπω ἔγνω καθὸ δεῖ γνῶναι·» οὐ γάρ ποτε ἡ ἀλήθεια οἴησις, ἀλλ’ ἡ μὲν ὑπόληψις τῆς γνώσεως «φυσιοῖ» καὶ τύφου ἐμπίπλησιν, «οἰκοδομεῖ δὲ ἡ ἀγάπη,» μὴ περὶ τὴν οἴησιν, ἀλλὰ περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναστρεφομένη. ὅθεν «εἴ τις ἀγαπᾷ, οὗτος ἔγνωσται» λέγει. Ἐπεὶ δὲ μὴ κοινὴ ἡ παράδοσις καὶ πάνδημος τῷ γε αἰσθομένῳ τῆς μεγαλειότητος τοῦ λόγου, ἐπικρυπτέον οὖν «τὴν ἐν μυστηρίῳ λαλουμένην σοφίαν», ἣν ἐδίδαξεν ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ. ἤδη γοῦν καὶ Ἡσαί̈ας ὁ προφήτης πυρὶ καθαίρεται τὴν γλῶτταν, ὡς εἰπεῖν δυνηθῆναι τὴν ὅρασιν, καὶ οὐδὲ τὴν γλῶτταν μόνον, ἀλλὰ καὶ τὰς ἀκοὰς ἁγνίζεσθαι προσήκει ἡμῖν, εἴ γε τῆς ἀληθείας μεθεκτικοὶ εἶναι πειρώμεθα. ταῦτα ἦν ἐμποδὼν τοῦ γράφειν ἐμοί, καὶ νῦν ἔτι εὐλαβῶς ἔχω, ᾗ φησιν, «ἔμπροσθεν τῶν χοίρων τοὺς μαργαρίτας βάλλειν μή ποτε καταπατήσωσι τοῖς ποσὶ καὶ στραφέντες ῥήξωσιν ὑμᾶς.» χαλεπὸν γὰρ τοὺς περὶ τοῦ ἀληθινοῦ φωτὸς καθαροὺς ὄντως καὶ διαυγεῖς ἐπιδεῖξαι λόγους ἀκροατῶν τοῖς ὑώδεσί τε καὶ «ἀπαιδεύτοις·
αὐτῆς, ἵνα μὴ προῇ ἄλλοις τὴν σὴν ζωήν. » Καὶ ἐπιμαρτυρεῖ· : Εἶτα μεταμελήσει σοι ἐπὶ γήρως, ἡνίκα ἂν κατατριβῶσί σου σάρκες σώματος. » Τοῦτο γὰρ τέλος τῆς ἄφρονος ἡδονῆς. Καὶ ταῦτα μὲν ταύτῃ· ἐπηνίκα δ' ἂν φῇ, « Μὴ πολὺς ἴσθι πρὸς ἀλλοτρίαν, χρῆσθαι μὲν, οὐκ ἐνδιατρίβειν δὲ καὶ ἐναπομένειν τῇ κοσμικῇ παιδείς παραινεῖ· προπαιδεύει γὰρ τῷ κυριακῷ λόγῳ τὰ κατὰ τοὺς προσήκοντας καιρούς ἑκάστῃ γενεᾷ συμφερόντως δεδομένα. "Ηδη γάρ (7) τινες τοῖς φίλτροις τῶν θεραπαινίδων δελεασθέντες, ὠλιγώρησαν τῆς δεσποίνης φιλοσοφίας, καὶ και τεγήρασαν οἱ μὲν αὐτῶν ἐν μουσικῇ, οἱ δὲ ἐν γεωμετρία, ἄλλοι δὲ ἐν γραμματικῇ, οἱ πλεῖστοι δὲ ἐν ῥητορικῇ. Αλλ' ὡς « τὰ (8) ἐγκύκλια μαθή- ματα συμβάλλεται πρὸς φιλοσοφίαν, τὴν δέσποιναν αὐτῶν, οὕτω καὶ φιλοσοφία αὐτὴ πρὸς σοφίας κτῆσιν Β συνεργεί. Εστι γὰρ ἡ μὲν φιλοσοφία ἐπιτήδευσις σοφίας, ἡ σοφία δὲ ἐπιστήμη (9) θείων καὶ ἀνθρω πίνων, καὶ τῶν τούτων αἰτίων. Κυρία τοίνυν ἡ σοφία * Ρ. Ἤδη γάρ. Τινὲς γὰρ, τοῖς φίλτροις τῶν θεραπαινίδων δελεα σθέντες, ὀλιγώρησαν τῆς δεσποίνης φιλοσοφίας, καὶ κατεγήρασαν, οἱ μὲν ἐν ποιήμασιν, οἱ δὲ ἐν γραμμαῖς, οἱ δὲ ἐν χρωμάτων κράσεσιν, οἱ δὲ ἐν ἄλλαις μυρίαις, οὐ δυνηθέντες ἐπὶ τὴν ἀστὴν ἀναδραμείν. « Καὶ μὴν ὥσπερ τὰ ἐγκύκλια συμφέρει πρὸς φιλοσοφίας ἀνάληψιν, οὕτω καὶ φιλοσοφία προς σοφίας κτῆσιν. Ἔστι γὰρ φιλοσοφία ἐπιτήδευσις σοφίας, του φία δὲ ἐπιστήμη θείων καὶ ἀνθρωπίνων, καὶ τῶν τούτων αιτίων. Γένοιτ' οὖν ὥσπερ ἡ ἐγκύκλιος μουσική, φιλοσοφίας, οὕτω καὶ φιλοσοφία δούλη σοφίας. Φιλοσοφία δὲ ἐγκράτειαν μὲν γαστρός, ἐγ κράτειαν δὲ τῶν μετὰ γαστέρα, εγκράτειαν δὲ καὶ γλώττης ἀναδιδάσκει. Ταῦτα λέγεται μὲν εἶναι δι' αὐτὰ αἱρετα, σεμνότερα δὲ φαίνοιτο, εἰ Θεοῦ τι μῆς καὶ ἀρεσκείας ἕνεκα, ἐπιτηδεύοιτο· « ο Ἐγκύκλιος παιδεία, • Εἰ δὲ παραστήσεις μοι διδασκάλους πρὸς φιλοσοφίαν προπαιδεύοντας, καὶ ἐν φιλοσοφία γυμνάζοντας, οὐκ ἀποτρέψομεν ἀπὸ τού των τους νέους· πειράσομαι δὲ προγυμνασομένους αὐτοὺς ὡς ἐν ἐγκυκλίοις μαθήμασι καὶ τοῖς φιλοσο- του μένοις ἀναβιβάσαι ἐπὶ τὸ σεμνὸν καὶ ὑψηλὸν τῆς λαληθείας τοὺς πολλοὺς Χριστιανών μεγαλοφωνίας, περὶ τῶν μεγίστων καὶ ἀναγκαιοτάτων διαλαμβανόν- των ἐγκυκλίους, Δύναται οὖν ἡ εὐ- φυΐα σου Ρωμαῖον σε νομικὸν ποιεῖν τέλειον, καὶ Ελληνικόν τινα φιλόσοφον τῶν νομιζομένων ἐλλογί μων αἱρέσεων. Αλλ' ἐγὼ τῇ πάσῃ τῆς εὐφυΐας δυ νάμει σου ἐβουλόμην καταχρήσασθαί σε τελικῶς μὲν εἰς Χριστιανισμὸν, ποιητικῶς δέ. Διὰ τοῦτ' ἂν ηυξάμην παραλαβεῖν σε καὶ φιλοσοφίας Ελλήνων τὰ οἰονεί εἰς Χριστιανισμὸν δυνάμενα γενέσθαι ἐγκύκλια μα θήματα, ή προπαιδεύματα, καὶ τὰ ἀπὸ γεωμετρίας καὶ ἀστρονομίας χρήσιμα ἑπόμενα εἰς τὴν τῶν ἱερῶν Γραφῶν διήγησιν· ἔν, ὥσπερ φασὶ φιλοσόφων παῖ- δες περὶ γεωμετρίας, καὶ μουσικῆς, γραμματικής τε καὶ ῥητορικῆς, καὶ ἀστρονομίας, ὡς συνερίθων φιλοσοφία, τοῦ θ' ἡμεῖς εἴπωμεν καὶ περὶ αὐτῆς φιλο σοφίας πρὸς Χριστιανισμόν φιλοσοφία αὐτὴ πρὸς φιλοσοφίας κτήσιν συνεργείο ἔστι γὰρ ἡ μὲν φιλοσοφία ἐπιτήδευσις, ἡ σοφία δὲ ἐπ. Φιλοσοφίας σοφίας Οἱ μὲν οὖν Στωϊκοὶ ἔφασαν τὴν μὲν σοφίαν εἶναι θείων τε καὶ ἀνθρωπίνων ἐπιστήμην, τὴν δὲ φιλοσοφίαν ἄσκησιν τέχνης ἐπιτηδείου. • ἐπιτή δευσιν λόγου ὀρθότητος. STROMATUM LIB. I. A ad fores domus ejus, ut non tradat aliis vitam ED. POTTER, ED. PARIS. / (7) Hæc Clemens sumpsit e Philonis Julei lib. De cong. erud. quær. gratia, p. 435: Sunt enim qui ancillarum illecebris inescati, parvi penderunt berani philosophiam, et consenuerunt, quidam in poematibus, quidam in delineationibus, quidam in colorum temperaturis, alii in aliis rebus innumeris, non valentes sese adl matronam recipere. C lone, qui paulo post verba modo laudata, sic per- Bit : Atqui sicut circulares, seu liberales, artes conferunt ad acquirendam philosophiam, ita philosophia ad pa- randam sapientiam. Est enim philosophia medita- tio sapientiæ : sapientia vero, scientia rerum di- vinarum humanarumque, et causarum insuper. Ergo sicut encyclopædia musica philosophiae ser- vit, ita philosophia sapientiæ. At philosophia nos docet continere linguam, ventrem, et ea, quæ D sub ventre sunt. Hæc quamvis per se expetenda, augustiora tamen fiunt, quando in honorem Dei et causa religionis exercentur, liberalium disciplinarum orbis, qualis fuerit, aliis etiam locis innuit Clemens : conf. p. 316, 343, 359, 428, 656, 661, 709, ed. Paris. His porro similia dicit Clementis discipulus, Origenes, Con- tra Celsumlib. II, p. 146, : Quod si mibi dederis præceptores philoso- phiam docentes et exercentes, a talibus nou deter- rebimus juvenes : sed ubi fuerint in horum scho- tuam. Tum attestatur : ' Deinde te poenitebit in senectute, quando contritæ fuerint carnes tui cor- poris. Hic est enim finis stultæ voluptatis. E: hæc quidem ita se habent. Cum autem dixerit : • Ne sis multum apud alienam *, » uti quidem, sed non immorari et permanere in doctrina sæ- culari admonet. Verbo enim Domini præparant, ae prius instituunt, quae temporibus convenienti- bus unicuique generationi utiliter data sunt. Jam enim quidam ancillarum inescati philtris, con- tempserunt dominam philosophiam, et ex ipsis alii quidem consenuerunt in musica, alii vero in geometria, alii autem in grammatica, plurimi au tem in rhetorica. Sed quemadmodum liberales, quas vocant hoc est e circulares, di- sciplina, conferunt ad pl:ilosophiam, quæ est ipso- rum domina : ita etiam ipsa philosophia ad paran- dam conducit sapientiam. Est enim philosophia a Prov. v, 2, 3, 5, 8, 9, 11, 20. - lis et orbe, ut vocant, disciplinarum preexercitati, subveham eos altius ad Christianorum subliínem ignotamque vulgo grandiloquentiam, disserentem de rebus maxime arduis et necessariis, etc. Llem Philocaliæ cap. 13, p. 41, : «Potest igitur ingenium tuum Romanum te jurisconsultum facere absolu- tissimum, et Græcum philosophum ex iis sectis, quæ præstantiores habentur. Ego vero ommt inge- nii et animi contentione te uti volebam, quod fi- nem attinet, ad Christianismum, sed et quoad ef- fectionem. Idcirco cupiebam e philosophia Græcorum ca te accipere, quæ ad Christianam doctrinam cir- culares disciplinæ, vel præludia esse possunt, quæque ex geometria et astronomia usui futura sunt ad sacrarum Litterarum interpretationem: ut qual de geometria, niusica, grammatica, rhetori- ca, et astronomia philosophi prædicant, tanquam philosophie sociis et adjutricibus, id nos de philo- sophia ad Christianam religionem dicantus. edit. Flor. in mutavit Syl- burg., quem reliqui editores postea secuti sunt. Nos integram sententiam ex Philone restituimus. His porro similia sunt, quæ Stoici de philoso- phia, ac e sapientia » tradebant. Plutarchus prin- cipio lib. De placitis philosophor. : Stoici igitur dicebant, sapien- tiam quidem divinarum humanarumque rerum seien- tiam esse philosophiam vero accommodatæ artis exercitationem. Clemens Pædag. lib. 1, cap. ult., philosophiani ex mente Stoicorum delinit Eamdem, quam hic Cle mens, sapientiæ definitionem tradit Origenes Con- ' (8) 'Αλλ' ώς τά. lc etiam sumpta sunt e Pli- (9) Οὕτω καὶ φιλόσοφ... σοφία δὲ ἐπ. Οὕτω καὶ
σχεδὸν γὰρ οὐκ ἔστι τούτων πρὸς τοὺς πολλοὺς καταγελαστότερα ἀκούσματα, οὐδ’ αὖ πρὸς τοὺς εὐφυεῖς θαυμασιώτερά τε καὶ ἐνθουσιαστικώτερα.» «ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ, μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστιν.» «σοφοὶ δὲ οὐκ ἐκφέρουσιν ἐκ στόματος, ἃ διαλογίζονται ἐν συνεδρίῳ.» ἀλλ’ «ὃ ἀκούετε εἰς τὸ οὖς,» φησὶν ὁ κύριος, «κηρύξατε ἐπὶ τῶν δωμάτων,» τὰς ἀποκρύφους τῆς ἀληθοῦς γνώσεως παραδόσεις ὑψηλῶς καὶ ἐξόχως ἑρμηνευομένας ἐκδέχεσθαι κελεύων, καὶ καθάπερ ἠκούσαμεν εἰς τὸ οὖς, οὕτω καὶ παραδιδόναι οἷς δέον, οὐχὶ δὲ πᾶσιν ἀνέδην ἐκδιδόναι τὰ ἐν παραβολαῖς εἰρημένα πρὸς αὐτοὺς παραγγέλλων. ἀλλ’ ἔστι τῷ ὄντι ἡ τῶν ὑπομνημάτων ὑποτύπωσις ὅσα διασποράδην καὶ διερριμμένως ἐγκατεσπαρμένην ἔχουσι τὴν ἀλήθειαν, ὅπως ἂν λάθοι τοὺς δίκην κολοιῶν σπερμολόγους. ἐπὰν δὲ ἀγαθοῦ τύχῃ γεωργοῦ, ἐκφύσεται ἕκαστον αὐτῶν καὶ τὸν πυρὸν ἀναδείξει. Μιᾶς τοίνυν οὔσης τῆς ἀληθείας (τὸ γὰρ ψεῦδος μυρίας ἐκτροπὰς ἔχει), καθάπερ αἱ βάκχαι τὰ τοῦ Πενθέως διαφορήσασαι μέλη αἱ τῆς φιλοσοφίας τῆς τε βαρβάρου τῆς τε Ἑλληνικῆς αἱρέσεις, ἑκάστη ὅπερ ἔλαχεν ὡς πᾶσαν αὐχεῖ τὴν ἀλήθειαν·
αὐτῆς, ἵνα μὴ προῇ ἄλλοις τὴν σὴν ζωήν. » Καὶ ἐπιμαρτυρεῖ· : Εἶτα μεταμελήσει σοι ἐπὶ γήρως, ἡνίκα ἂν κατατριβῶσί σου σάρκες σώματος. » Τοῦτο γὰρ τέλος τῆς ἄφρονος ἡδονῆς. Καὶ ταῦτα μὲν ταύτῃ· ἐπηνίκα δ' ἂν φῇ, « Μὴ πολὺς ἴσθι πρὸς ἀλλοτρίαν, χρῆσθαι μὲν, οὐκ ἐνδιατρίβειν δὲ καὶ ἐναπομένειν τῇ κοσμικῇ παιδείς παραινεῖ· προπαιδεύει γὰρ τῷ κυριακῷ λόγῳ τὰ κατὰ τοὺς προσήκοντας καιρούς ἑκάστῃ γενεᾷ συμφερόντως δεδομένα. "Ηδη γάρ (7) τινες τοῖς φίλτροις τῶν θεραπαινίδων δελεασθέντες, ὠλιγώρησαν τῆς δεσποίνης φιλοσοφίας, καὶ και τεγήρασαν οἱ μὲν αὐτῶν ἐν μουσικῇ, οἱ δὲ ἐν γεωμετρία, ἄλλοι δὲ ἐν γραμματικῇ, οἱ πλεῖστοι δὲ ἐν ῥητορικῇ. Αλλ' ὡς « τὰ (8) ἐγκύκλια μαθή- ματα συμβάλλεται πρὸς φιλοσοφίαν, τὴν δέσποιναν αὐτῶν, οὕτω καὶ φιλοσοφία αὐτὴ πρὸς σοφίας κτῆσιν Β συνεργεί. Εστι γὰρ ἡ μὲν φιλοσοφία ἐπιτήδευσις σοφίας, ἡ σοφία δὲ ἐπιστήμη (9) θείων καὶ ἀνθρω πίνων, καὶ τῶν τούτων αἰτίων. Κυρία τοίνυν ἡ σοφία * Ρ. Ἤδη γάρ. Τινὲς γὰρ, τοῖς φίλτροις τῶν θεραπαινίδων δελεα σθέντες, ὀλιγώρησαν τῆς δεσποίνης φιλοσοφίας, καὶ κατεγήρασαν, οἱ μὲν ἐν ποιήμασιν, οἱ δὲ ἐν γραμμαῖς, οἱ δὲ ἐν χρωμάτων κράσεσιν, οἱ δὲ ἐν ἄλλαις μυρίαις, οὐ δυνηθέντες ἐπὶ τὴν ἀστὴν ἀναδραμείν. « Καὶ μὴν ὥσπερ τὰ ἐγκύκλια συμφέρει πρὸς φιλοσοφίας ἀνάληψιν, οὕτω καὶ φιλοσοφία προς σοφίας κτῆσιν. Ἔστι γὰρ φιλοσοφία ἐπιτήδευσις σοφίας, του φία δὲ ἐπιστήμη θείων καὶ ἀνθρωπίνων, καὶ τῶν τούτων αιτίων. Γένοιτ' οὖν ὥσπερ ἡ ἐγκύκλιος μουσική, φιλοσοφίας, οὕτω καὶ φιλοσοφία δούλη σοφίας. Φιλοσοφία δὲ ἐγκράτειαν μὲν γαστρός, ἐγ κράτειαν δὲ τῶν μετὰ γαστέρα, εγκράτειαν δὲ καὶ γλώττης ἀναδιδάσκει. Ταῦτα λέγεται μὲν εἶναι δι' αὐτὰ αἱρετα, σεμνότερα δὲ φαίνοιτο, εἰ Θεοῦ τι μῆς καὶ ἀρεσκείας ἕνεκα, ἐπιτηδεύοιτο· « ο Ἐγκύκλιος παιδεία, • Εἰ δὲ παραστήσεις μοι διδασκάλους πρὸς φιλοσοφίαν προπαιδεύοντας, καὶ ἐν φιλοσοφία γυμνάζοντας, οὐκ ἀποτρέψομεν ἀπὸ τού των τους νέους· πειράσομαι δὲ προγυμνασομένους αὐτοὺς ὡς ἐν ἐγκυκλίοις μαθήμασι καὶ τοῖς φιλοσο- του μένοις ἀναβιβάσαι ἐπὶ τὸ σεμνὸν καὶ ὑψηλὸν τῆς λαληθείας τοὺς πολλοὺς Χριστιανών μεγαλοφωνίας, περὶ τῶν μεγίστων καὶ ἀναγκαιοτάτων διαλαμβανόν- των ἐγκυκλίους, Δύναται οὖν ἡ εὐ- φυΐα σου Ρωμαῖον σε νομικὸν ποιεῖν τέλειον, καὶ Ελληνικόν τινα φιλόσοφον τῶν νομιζομένων ἐλλογί μων αἱρέσεων. Αλλ' ἐγὼ τῇ πάσῃ τῆς εὐφυΐας δυ νάμει σου ἐβουλόμην καταχρήσασθαί σε τελικῶς μὲν εἰς Χριστιανισμὸν, ποιητικῶς δέ. Διὰ τοῦτ' ἂν ηυξάμην παραλαβεῖν σε καὶ φιλοσοφίας Ελλήνων τὰ οἰονεί εἰς Χριστιανισμὸν δυνάμενα γενέσθαι ἐγκύκλια μα θήματα, ή προπαιδεύματα, καὶ τὰ ἀπὸ γεωμετρίας καὶ ἀστρονομίας χρήσιμα ἑπόμενα εἰς τὴν τῶν ἱερῶν Γραφῶν διήγησιν· ἔν, ὥσπερ φασὶ φιλοσόφων παῖ- δες περὶ γεωμετρίας, καὶ μουσικῆς, γραμματικής τε καὶ ῥητορικῆς, καὶ ἀστρονομίας, ὡς συνερίθων φιλοσοφία, τοῦ θ' ἡμεῖς εἴπωμεν καὶ περὶ αὐτῆς φιλο σοφίας πρὸς Χριστιανισμόν φιλοσοφία αὐτὴ πρὸς φιλοσοφίας κτήσιν συνεργείο ἔστι γὰρ ἡ μὲν φιλοσοφία ἐπιτήδευσις, ἡ σοφία δὲ ἐπ. Φιλοσοφίας σοφίας Οἱ μὲν οὖν Στωϊκοὶ ἔφασαν τὴν μὲν σοφίαν εἶναι θείων τε καὶ ἀνθρωπίνων ἐπιστήμην, τὴν δὲ φιλοσοφίαν ἄσκησιν τέχνης ἐπιτηδείου. • ἐπιτή δευσιν λόγου ὀρθότητος. STROMATUM LIB. I. A ad fores domus ejus, ut non tradat aliis vitam ED. POTTER, ED. PARIS. / (7) Hæc Clemens sumpsit e Philonis Julei lib. De cong. erud. quær. gratia, p. 435: Sunt enim qui ancillarum illecebris inescati, parvi penderunt berani philosophiam, et consenuerunt, quidam in poematibus, quidam in delineationibus, quidam in colorum temperaturis, alii in aliis rebus innumeris, non valentes sese adl matronam recipere. C lone, qui paulo post verba modo laudata, sic per- Bit : Atqui sicut circulares, seu liberales, artes conferunt ad acquirendam philosophiam, ita philosophia ad pa- randam sapientiam. Est enim philosophia medita- tio sapientiæ : sapientia vero, scientia rerum di- vinarum humanarumque, et causarum insuper. Ergo sicut encyclopædia musica philosophiae ser- vit, ita philosophia sapientiæ. At philosophia nos docet continere linguam, ventrem, et ea, quæ D sub ventre sunt. Hæc quamvis per se expetenda, augustiora tamen fiunt, quando in honorem Dei et causa religionis exercentur, liberalium disciplinarum orbis, qualis fuerit, aliis etiam locis innuit Clemens : conf. p. 316, 343, 359, 428, 656, 661, 709, ed. Paris. His porro similia dicit Clementis discipulus, Origenes, Con- tra Celsumlib. II, p. 146, : Quod si mibi dederis præceptores philoso- phiam docentes et exercentes, a talibus nou deter- rebimus juvenes : sed ubi fuerint in horum scho- tuam. Tum attestatur : ' Deinde te poenitebit in senectute, quando contritæ fuerint carnes tui cor- poris. Hic est enim finis stultæ voluptatis. E: hæc quidem ita se habent. Cum autem dixerit : • Ne sis multum apud alienam *, » uti quidem, sed non immorari et permanere in doctrina sæ- culari admonet. Verbo enim Domini præparant, ae prius instituunt, quae temporibus convenienti- bus unicuique generationi utiliter data sunt. Jam enim quidam ancillarum inescati philtris, con- tempserunt dominam philosophiam, et ex ipsis alii quidem consenuerunt in musica, alii vero in geometria, alii autem in grammatica, plurimi au tem in rhetorica. Sed quemadmodum liberales, quas vocant hoc est e circulares, di- sciplina, conferunt ad pl:ilosophiam, quæ est ipso- rum domina : ita etiam ipsa philosophia ad paran- dam conducit sapientiam. Est enim philosophia a Prov. v, 2, 3, 5, 8, 9, 11, 20. - lis et orbe, ut vocant, disciplinarum preexercitati, subveham eos altius ad Christianorum subliínem ignotamque vulgo grandiloquentiam, disserentem de rebus maxime arduis et necessariis, etc. Llem Philocaliæ cap. 13, p. 41, : «Potest igitur ingenium tuum Romanum te jurisconsultum facere absolu- tissimum, et Græcum philosophum ex iis sectis, quæ præstantiores habentur. Ego vero ommt inge- nii et animi contentione te uti volebam, quod fi- nem attinet, ad Christianismum, sed et quoad ef- fectionem. Idcirco cupiebam e philosophia Græcorum ca te accipere, quæ ad Christianam doctrinam cir- culares disciplinæ, vel præludia esse possunt, quæque ex geometria et astronomia usui futura sunt ad sacrarum Litterarum interpretationem: ut qual de geometria, niusica, grammatica, rhetori- ca, et astronomia philosophi prædicant, tanquam philosophie sociis et adjutricibus, id nos de philo- sophia ad Christianam religionem dicantus. edit. Flor. in mutavit Syl- burg., quem reliqui editores postea secuti sunt. Nos integram sententiam ex Philone restituimus. His porro similia sunt, quæ Stoici de philoso- phia, ac e sapientia » tradebant. Plutarchus prin- cipio lib. De placitis philosophor. : Stoici igitur dicebant, sapien- tiam quidem divinarum humanarumque rerum seien- tiam esse philosophiam vero accommodatæ artis exercitationem. Clemens Pædag. lib. 1, cap. ult., philosophiani ex mente Stoicorum delinit Eamdem, quam hic Cle mens, sapientiæ definitionem tradit Origenes Con- ' (8) 'Αλλ' ώς τά. lc etiam sumpta sunt e Pli- (9) Οὕτω καὶ φιλόσοφ... σοφία δὲ ἐπ. Οὕτω καὶ
PG 8:755φωτὸς δ’, οἶμαι, ἀνατολῇ πάντα φωτίζεται. ξύμπαντες οὖν Ἕλληνές τε καὶ βάρβαροι, ὅσοι τἀληθοῦς ὠρέχθησαν, οἳ μὲν οὐκ ὀλίγα, οἳ δὲ μέρος τι, εἴπερ ἄρα, τοῦ τῆς ἀληθείας λόγου ἔχοντες ἀναδειχθεῖεν. ὁ γοῦν αἰὼν τοῦ χρόνου τὸ μέλλον καὶ τὸ ἐνεστός, ἀτὰρ δὴ καὶ τὸ παρῳχηκὸς ἀκαριαίως συνίστησι, πολὺ δὲ πλέον δυνατωτέρα τοῦ αἰῶνος ἡ ἀλήθεια συναγαγεῖν τὰ οἰκεῖα σπέρματα, κἂν εἰς τὴν ἀλλοδαπὴν ἐκπέσῃ γῆν. πάμπολλα γὰρ τῶν παρὰ ταῖς αἱρέσεσι δοξαζομένων εὕροιμεν ἄν (ὅσαι μὴ τέλεον ἐκκεκώφηνται μηδὲ ἐξετμήθησαν τὴν φυσικὴν ἀκολουθίαν, καθάπερ τὸν ἄνδρα αἱ γυναικωνίτιδες ἀποκοψάμεναι τὸν λόγον), εἰ καὶ ἀλλήλοις ἀνόμοια εἶναι δοκεῖ, τῷ γένει γε καὶ ὅλῃ τῇ ἀληθείᾳ ὁμολογοῦντα· ἢ γὰρ ὡς μέλος ἢ ὡς μέρος ἢ ὡς εἶδος ἢ ὡς γένος εἰς ἓν συνάπτεται. ἤδη δὲ καὶ ἡ ὑπάτη ἐναντία τῇ νεάτῃ οὖσα, ἀλλ’ ἄμφω γε ἁρμονία μία, ἔν τε ἀριθμοῖς ὁ ἄρτιος τῷ περιττῷ διαφέρεται, ὁμολογοῦσι δὲ ἄμφω τῇ ἀριθμητικῇ, ὡς τῷ σχήματι ὁ κύκλος καὶ τὸ τρίγωνον καὶ τὸ τετράγωνον καὶ ὅσα τῶν σχημάτων ἀλλήλων διενήνοχεν.
PG 8:757ἀτὰρ καὶ ἐν τῷ κόσμῳ παντὶ τὰ μέρη σύμπαντα, κἂν διαφέρηται πρὸς ἄλληλα, τὴν πρὸς τὸ ὅλον οἰκειότητα διαφυλάττει. οὕτως οὖν ἥ τε βάρβαρος ἥ τε Ἑλληνικὴ φιλοσοφία τὴν ἀίδιον ἀλήθειαν σπαραγμόν τινα, οὐ τῆς Διονύσου μυθολογίας, τῆς δὲ τοῦ λόγου τοῦ ὄντος ἀεὶ θεολογίας πεποίηται. ὁ δὲ τὰ διῃρημένα συνθεὶς αὖθις καὶ ἑνοποιήσας τέλειον τὸν λόγον ἀκινδύνως εὖ ἴσθ’ ὅτι κατόψεται, τὴν ἀλήθειαν. γέγραπται γοῦν ἐν τῷ Ἐκκλησιαστῇ· «καὶ προσέθηκα σοφίαν ἐπὶ πᾶσιν, οἳ δὴ ἐγένοντο ἔμπροσθέν μου ἐν Ἱερουσαλήμ· καὶ ἡ καρδία μου εἶδεν πολλά, σοφίαν καὶ γνῶσιν, παραβολὰς καὶ ἐπιστήμην ἔγνων. ὅτι καί γε τοῦτό ἐστι προαίρεσις πνεύματος, ὅτι ἐν πλήθει σοφίας πλῆθος γνώσεως.» ὁ δὲ τῆς παντοδαπῆς σοφίας ἔμπειρος, οὗτος κυρίως ἂν εἴη γνωστικός. αὐτίκα γέγραπται· «περισσεία γνώσεως τῆς σοφίας ζωοποιήσει τὸν παρ’ αὐτῆς.» πάλιν τε αὖ βεβαιοῖ σαφέστερον τὰ εἰρημένα ἥδε ἡ ῥῆσις· «πάντα ἐνώπια τοῖς νοοῦσι» (τὰ δὲ πάντα Ἑλληνικά ἐστι καὶ βαρβαρικά, θάτερα δὲ οὐκέτι πάντα), «ὀρθὰ δὲ τοῖς βουλομένοις ἀπενέγκασθαι αἴσθησιν.
Α τῆς φιλοσοφίας, ὡς ἐκείνη τῆς προπαιδείας. Εἰ γὰρ έγκράτειαν φιλοσοφία ἐπαγγέλλεται γλώσσης τε καὶ Ι. Φιλοσοφία δέ ἐστιν ἐπιστήμη θείων καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων· « ελθε οὖν, φησί, πρὸς τὴν παιδίσκην μου, τὴν τῶν μέσων καὶ ἐγκυκλίων ἐπιστημῶν μέσην παιδείαν, ἵνα τεκνοποιήσῃ πρότερον ἐξ αὐτῆς· αὖθις γὰρ δυνήσῃ καὶ τῶν πρὸς τὴν δέσποιναν ὁμιλιῶν, γενέσεις παί δων γνησίων ἀπόνασθαι· . ἐλογίσθη. ἐλογίσθη τῷ Αβραὰμ ἡ πίστις εἰς δικαιοσύνην. Γένος μὲν ἔστιν Αἰγυπτία, καλεῖται δὲ Αγάρ. Τοῦτο δὲ ἑρμηνευθέν έστι παροίκησις: • Περὶ τῶν χερουβίμ, Σάββα δὲ σύμ βολον ἀρχῆς ἐμῆς· καλεῖται γὰρ ἀρχή μου· « γαστρὸς, καὶ τῶν ὑπὸ γαστέρα, καὶ ἔστι δι' αὐτὴν αἱρετή· σεμνοτέρα φανεῖται καὶ κυριωτέρα, εἰ Θεοῦ τιμῆς τε καὶ γνώσεως ἕνεκεν ἐπιτηδεύοιτο. Τῶν εἰ ρημένων μαρτυρίαν παρέξει ή Γραφὴ διὰ τῶ δε Σάρρα (10) στείρα ἦν πάλαι, ᾽Αβραὰμ δὲ γυνή· μὴ τίκτουσα ἡ Σάρρα, τὴν ἑαυτῆς παιδίσκην, ὀνόματι Αγὰρ, τὴν Αἰγυπτίαν εἰς παιδοποιίαν ἐπιτρέπει το Αβραάμ. Η σοφία τοίνυν, ἡ τῷ πιστῷ σύνοικος, (πι- στὸς δὲ εὐλογίσθη (11) 'Αβραὰμ καὶ δίκαιος·) στείρα ἦν ἔτι καὶ ἄτεκνος κατὰ τὴν γενεὰν ἐκείνην, μηδέπω μηδὲν ἐνάρετον ἀποκνήσατα τῷ ᾿Αβραάμ. Ηξίου δὲ εἰκότως, τὸν ἤδη καιρὸν ἔχοντα προκοπής, τῇ κοι σμική παιδεία (Αἴγυπτος δὲ ὁ κόσμος αλληγορείται·) συνευνασθῆναι πρότερον, ὕστερον δὲ, καὶ αὐτῇ προς ελθόντα κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν, γεννῆσαι τὸν Ἰσαάκ. Ἑρμηνεύει δὲ ὁ Φίλων τὴν μὲν γὰρ (12) • παροίκησιν· ὁ ἐνταῦθα γὰρ εἴρηται· . Μὴ πολὺς ἴσθι πρὸς ἀλλοτρίαν· τὴν Σάρξαν (13) δὲ « ἀρχή μου. » Ενεστιν οὖν, προπαιδευθέντα, ἐπὶ τὴν ἀρ χικωτάτην σοφίαν ἐλθεῖν, ἀφ᾿ ἧς τὸ Ἰσραηλιτικὸν γένος αὔξεται. Ἐξ ὧν δείκνυται διδακτικὴν (14) εἶναι τὴν σοφίαν, ἣν μετῆλθεν Ἀβραὰμ, ἐκ τῆς τῶν οὐρανίων θέας μετιὼν εἰς τὴν κατὰ Θεὸν πίστιν τε καὶ δικαιο- σύνην. Ἰσαὰκ (15) δὲ • τὸ αὐτομαθὲς ἐνδείκνυται· διὸ καὶ Χριστοῦ τύπος εὑρίσκεται. Οὗτος μιᾶς γυναι κὸς ἀνὴρ, τῆς Ρεβέκκας, ἣν ὑπομονὴν » μεταφρά ζουσιν· πλείοσι δὲ συνέρχεσθαι ὁ Ἰακὼβ (16) λέγετα: ὡς ἂν ἀσκητὴς ο ἑρμηνευόμενος. Διὰ πλειόνων δὲ Περὶ τῆς εἰς τὰ προπαιδ. συνόδου, Διὰ τί ; ὅτι καὶ διδακτικὴ ἀρετὴ, ἣν ᾿Αβραὰμ μέτει σιν • διδακτή διδακτήν εὐμετάβολοι. μεθεκτοί μεθεκτικοί εφεκτο! εφεκτικοί διδακτήν, Τὸ δὲ αὐτομαθὲς γένος, οὗ ἐκοινω νησεν Ἰσαάκ. . Καλεῖται δὲ παρὰ μὲν Ἕλλησιν Ὑπομονή, παρὰ δὲ τοῖς Εβραίοις Τε- βέκκα· « Καὶ ἡ δι' ἀσκήσεως τελουμένη, περὶ ἣν Ἰακὼδ ἐσπουδακέναι φαίνεται· διὰ πλειόνων γὰρ καὶ διαφε ρόντων αἱ ἀσκήσεις δογμάτων, ἡγουμένων, προαπαν τώντων, ὑστεριζόντων, πόνους τοτὲ μὲν ἐλάττους, τοτὲ δὲ μείζους ἐχόντων . CLEMENTIS ALEXANDRINI quidem exercitatio sapientiæ, sapientia vero rerumn divinarum et humanarum, et causarum ipsarum scientia. Est enim sapientia domina philosophiæ, sic- ut illa illius, quæ præcedit, disciplinæ. Si enim philosophia profitetur continentiam et linguæ et ventris, et eorum quæ sunt sub ventrem, et est propter se eligenda at multo videbitur venerabi- lior et praestantior, si exerceatur propter Dei hono- rem et cognitionem. Eorum autem, quæ dicta sunt, per hæc præbebit Scriptura testimonium. Sara erat olim sterilis, Abrahæ uxor; cum autem non pare- ret Sara, ancillam suam nomine Agar Ægyptiam permittit Abrahæ ad liberorum susceptionem. Sa- pientia ergo, quæ cum tideli cohabitat (fidelis au- tem et justus reputatus est Abraham) erat adhuc sterilis et sine liberis in illa generatione, ut quæ nihil adhuc Abrahæ, quod esset ex virtute, pepe- risset. Merito autem volebat, ut qui etiamnum in progressu erat, cum mundana disciplina (per Ægy- plum autem allegorice significatur mundus) prius congrederetur, postea autem ad se quoque accedens divina providentia gigneret Isaac. Interpretatur au- tem Philo ¦ Agar quidem ‹ incolatum : › hic enim dictum est, Ne multum sis apud alienam a : ) Saram autem, o meum principatum. . Licet ergo ei, qui disciplinis prius est institutus, venire ad sa- pientiam, quæ vel maxime principatum obtinet, ex qua crescit genus Israeliticum. Ex quibus ostendi- tur, sapientiam esse doctrina comparabilem, ad quam pervenit Abraham, ex contemplatione cœle- B P. ED. POTTER. a Proverb. v, 20. tra Celsum lib. p. 154, ejus partem superius ( recitavit Clemens Pedag. lib. II, cap. 2, p. 154. Eamdem alii philosophiæ tribuunt quam a copia non distinguunt, Alcinous Anim. in Porphyr. cap.1: Philosophia autem est rerum divina- rum bumanarumque scientia. › mens nam hic haud procul a principio libri su- perius memorati in persona Saræ hæc dicit: Elo- Ingredere igitur, inquit, ad ancillam meam mediarum et encyclicarum artium mediam disciplinam, ut prius ex ea liberos suscipias; posthac enim poteris ex consuetudine cum domina frui legitimis liberis. Ibidem plura ejusdem argu- menti occurrunt, quibus Philo reliquas artes ac di- D sciplinas sapientiæ quodammodo ancillari ostendit. Respicit enim Rom. v, : hree adjicit : Si- quidem Ægyptia genere, nominatur Agar. Hoc au- tem si interpretere, est incolatus. lili etc., ait : Sarra vero symbolom principatus mei; significatur enim eo nomine principatus meus. Ibidem etiam alle- goriam Sara Abrahami et Agaris latius prosequitur. male vertit Hervetus. Vult enim auctor, e sapien- Liam doctrina comparari posse. • Quo sensu Philo, a quo Clemens hæc sumpsit, hac voce usus est, li- bri p. : Quare? quia virtus, quam Abraham pruse quitur, docibilis est. Si quis tamen apud Clementem, et apud Philonem substituere malit, haud repugnato. Sunt enim hujusmodi vo- ces Sic enim hujus Strom. p. 297, pro occurrit, et pro Strom. viii, p. 777. Porro notum est, Sioi- cos etiam docuisse, virtutem esse quod tradit in Zenone Laertius lib. vat, seg. 91. debet Clemens qui libri superius memorati pag. eo allusit : Al genus, inquit, a seipso do- clum, in quo Isaac censetur, etc. Deinde Re- becca interpretationem tradit : Vocatur autem a Græcis Tolerantia, ab Hebræis vero Rebecca. Quan etymologiam aliis etiam pluribus locis enarrat. Eamdem Clemens su- perius refert Paday. lib. 1, cap. 5, p. edit. Paris. adjicit : Itidem qua per meditationem absolvitur, quod genus virtutis Jacob sectotum ap- paret: meditationes enim constant ex compluribus variis dogmatibus, antecedentibus, consequentibus. citius aut serius occurrentibus, et labores nune minores, nunc majores exhibentibus. › Quæ verba Clemens abbreviavit. (10) Σάρρα. Haec eliam a Philone didicit Cle- (11) Ευλογίσθη. Scribendum cum Sylburgio (12) Αγάρ. Philo, paulo post verba jam laudata, (15) Τὴν Σάβραν. Philo non procul a principio (14) Διδακτικήν. « Docendi potestate preditam, (15) 'Ισαάκ. Hujus etymon et allegoriam Philoni (16) ῾Ο ᾿Ιακώβ. Philo, loco superius dicto, hæc
Liber Secundus
ἀνθαιρεῖσθε παιδείαν καὶ μὴ ἀργύριον, καὶ γνῶσιν ὑπὲρ χρυσίον δεδοκιμασμένον, ἀνθαιρεῖσθε δὲ καὶ αἴσθησιν χρυσίου καθαροῦ· κρείσσων γὰρ σοφία λίθων πολυτελῶν, πᾶν δὲ τίμιον οὐκ ἄξιον αὐτῆς.» Φασὶ δὲ Ἕλληνες μετά γε Ὀρφέα καὶ Λίνον καὶ τοὺς παλαιοτάτους παρὰ σφίσι ποιητὰς ἐπὶ σοφίᾳ πρώτους θαυμασθῆναι τοὺς ἑπτὰ τοὺς ἐπικληθέντας σοφούς, ὧν τέσσαρες μὲν ἀπὸ Ἀσίας ἦσαν, Θαλῆς τε ὁ Μιλήσιος καὶ Βίας ὁ Πριηνεὺς καὶ Πιττακὸς ὁ Μιτυληναῖος καὶ Κλεόβουλος ὁ Λίνδιος, δύο δὲ ἀπὸ Εὐρώπης, Σόλων τε ὁ Ἀθηναῖος καὶ Χίλων ὁ Λακεδαιμόνιος, τὸν δὲ ἕβδομον οἳ μὲν Περίανδρον εἶναι λέγουσιν τὸν Κροίνθιον, οἳ δὲ Ἀνάχαρσιν τὸν Σκύθην, οἳ δὲ Ἐπιμενίδην τὸν Κρῆτα· ([ὃν Ἑλληνικὸν οἶδε προφήτην,] οὗ μέμνηται ὁ ἀπόστολος Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Τίτον ἐπιστολῇ, λέγων οὕτως· «εἶπέν τις ἐξ αὐτῶν ἴδιος προφήτης οὕτως· Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται, κακὰ θηρία, γαστέρες ἀργαί· καὶ ἡ μαρτυρία αὕτη ἐστὶν ἀληθής.» ὁρᾷς ὅπως κἂν τοῖς Ἑλλήνων προφήταις δίδωσί τι τῆς ἀληθείας καὶ οὐκ ἐπαισχύνεται πρός τε οἰκοδομὴν καὶ πρὸς ἐντροπὴν διαλεγόμενός τινων Ἑλληνικοῖς συγχρῆσθαι ποιήμασι;
Α τῆς φιλοσοφίας, ὡς ἐκείνη τῆς προπαιδείας. Εἰ γὰρ έγκράτειαν φιλοσοφία ἐπαγγέλλεται γλώσσης τε καὶ Ι. Φιλοσοφία δέ ἐστιν ἐπιστήμη θείων καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων· « ελθε οὖν, φησί, πρὸς τὴν παιδίσκην μου, τὴν τῶν μέσων καὶ ἐγκυκλίων ἐπιστημῶν μέσην παιδείαν, ἵνα τεκνοποιήσῃ πρότερον ἐξ αὐτῆς· αὖθις γὰρ δυνήσῃ καὶ τῶν πρὸς τὴν δέσποιναν ὁμιλιῶν, γενέσεις παί δων γνησίων ἀπόνασθαι· . ἐλογίσθη. ἐλογίσθη τῷ Αβραὰμ ἡ πίστις εἰς δικαιοσύνην. Γένος μὲν ἔστιν Αἰγυπτία, καλεῖται δὲ Αγάρ. Τοῦτο δὲ ἑρμηνευθέν έστι παροίκησις: • Περὶ τῶν χερουβίμ, Σάββα δὲ σύμ βολον ἀρχῆς ἐμῆς· καλεῖται γὰρ ἀρχή μου· « γαστρὸς, καὶ τῶν ὑπὸ γαστέρα, καὶ ἔστι δι' αὐτὴν αἱρετή· σεμνοτέρα φανεῖται καὶ κυριωτέρα, εἰ Θεοῦ τιμῆς τε καὶ γνώσεως ἕνεκεν ἐπιτηδεύοιτο. Τῶν εἰ ρημένων μαρτυρίαν παρέξει ή Γραφὴ διὰ τῶ δε Σάρρα (10) στείρα ἦν πάλαι, ᾽Αβραὰμ δὲ γυνή· μὴ τίκτουσα ἡ Σάρρα, τὴν ἑαυτῆς παιδίσκην, ὀνόματι Αγὰρ, τὴν Αἰγυπτίαν εἰς παιδοποιίαν ἐπιτρέπει το Αβραάμ. Η σοφία τοίνυν, ἡ τῷ πιστῷ σύνοικος, (πι- στὸς δὲ εὐλογίσθη (11) 'Αβραὰμ καὶ δίκαιος·) στείρα ἦν ἔτι καὶ ἄτεκνος κατὰ τὴν γενεὰν ἐκείνην, μηδέπω μηδὲν ἐνάρετον ἀποκνήσατα τῷ ᾿Αβραάμ. Ηξίου δὲ εἰκότως, τὸν ἤδη καιρὸν ἔχοντα προκοπής, τῇ κοι σμική παιδεία (Αἴγυπτος δὲ ὁ κόσμος αλληγορείται·) συνευνασθῆναι πρότερον, ὕστερον δὲ, καὶ αὐτῇ προς ελθόντα κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν, γεννῆσαι τὸν Ἰσαάκ. Ἑρμηνεύει δὲ ὁ Φίλων τὴν μὲν γὰρ (12) • παροίκησιν· ὁ ἐνταῦθα γὰρ εἴρηται· . Μὴ πολὺς ἴσθι πρὸς ἀλλοτρίαν· τὴν Σάρξαν (13) δὲ « ἀρχή μου. » Ενεστιν οὖν, προπαιδευθέντα, ἐπὶ τὴν ἀρ χικωτάτην σοφίαν ἐλθεῖν, ἀφ᾿ ἧς τὸ Ἰσραηλιτικὸν γένος αὔξεται. Ἐξ ὧν δείκνυται διδακτικὴν (14) εἶναι τὴν σοφίαν, ἣν μετῆλθεν Ἀβραὰμ, ἐκ τῆς τῶν οὐρανίων θέας μετιὼν εἰς τὴν κατὰ Θεὸν πίστιν τε καὶ δικαιο- σύνην. Ἰσαὰκ (15) δὲ • τὸ αὐτομαθὲς ἐνδείκνυται· διὸ καὶ Χριστοῦ τύπος εὑρίσκεται. Οὗτος μιᾶς γυναι κὸς ἀνὴρ, τῆς Ρεβέκκας, ἣν ὑπομονὴν » μεταφρά ζουσιν· πλείοσι δὲ συνέρχεσθαι ὁ Ἰακὼβ (16) λέγετα: ὡς ἂν ἀσκητὴς ο ἑρμηνευόμενος. Διὰ πλειόνων δὲ Περὶ τῆς εἰς τὰ προπαιδ. συνόδου, Διὰ τί ; ὅτι καὶ διδακτικὴ ἀρετὴ, ἣν ᾿Αβραὰμ μέτει σιν • διδακτή διδακτήν εὐμετάβολοι. μεθεκτοί μεθεκτικοί εφεκτο! εφεκτικοί διδακτήν, Τὸ δὲ αὐτομαθὲς γένος, οὗ ἐκοινω νησεν Ἰσαάκ. . Καλεῖται δὲ παρὰ μὲν Ἕλλησιν Ὑπομονή, παρὰ δὲ τοῖς Εβραίοις Τε- βέκκα· « Καὶ ἡ δι' ἀσκήσεως τελουμένη, περὶ ἣν Ἰακὼδ ἐσπουδακέναι φαίνεται· διὰ πλειόνων γὰρ καὶ διαφε ρόντων αἱ ἀσκήσεις δογμάτων, ἡγουμένων, προαπαν τώντων, ὑστεριζόντων, πόνους τοτὲ μὲν ἐλάττους, τοτὲ δὲ μείζους ἐχόντων . CLEMENTIS ALEXANDRINI quidem exercitatio sapientiæ, sapientia vero rerumn divinarum et humanarum, et causarum ipsarum scientia. Est enim sapientia domina philosophiæ, sic- ut illa illius, quæ præcedit, disciplinæ. Si enim philosophia profitetur continentiam et linguæ et ventris, et eorum quæ sunt sub ventrem, et est propter se eligenda at multo videbitur venerabi- lior et praestantior, si exerceatur propter Dei hono- rem et cognitionem. Eorum autem, quæ dicta sunt, per hæc præbebit Scriptura testimonium. Sara erat olim sterilis, Abrahæ uxor; cum autem non pare- ret Sara, ancillam suam nomine Agar Ægyptiam permittit Abrahæ ad liberorum susceptionem. Sa- pientia ergo, quæ cum tideli cohabitat (fidelis au- tem et justus reputatus est Abraham) erat adhuc sterilis et sine liberis in illa generatione, ut quæ nihil adhuc Abrahæ, quod esset ex virtute, pepe- risset. Merito autem volebat, ut qui etiamnum in progressu erat, cum mundana disciplina (per Ægy- plum autem allegorice significatur mundus) prius congrederetur, postea autem ad se quoque accedens divina providentia gigneret Isaac. Interpretatur au- tem Philo ¦ Agar quidem ‹ incolatum : › hic enim dictum est, Ne multum sis apud alienam a : ) Saram autem, o meum principatum. . Licet ergo ei, qui disciplinis prius est institutus, venire ad sa- pientiam, quæ vel maxime principatum obtinet, ex qua crescit genus Israeliticum. Ex quibus ostendi- tur, sapientiam esse doctrina comparabilem, ad quam pervenit Abraham, ex contemplatione cœle- B P. ED. POTTER. a Proverb. v, 20. tra Celsum lib. p. 154, ejus partem superius ( recitavit Clemens Pedag. lib. II, cap. 2, p. 154. Eamdem alii philosophiæ tribuunt quam a copia non distinguunt, Alcinous Anim. in Porphyr. cap.1: Philosophia autem est rerum divina- rum bumanarumque scientia. › mens nam hic haud procul a principio libri su- perius memorati in persona Saræ hæc dicit: Elo- Ingredere igitur, inquit, ad ancillam meam mediarum et encyclicarum artium mediam disciplinam, ut prius ex ea liberos suscipias; posthac enim poteris ex consuetudine cum domina frui legitimis liberis. Ibidem plura ejusdem argu- menti occurrunt, quibus Philo reliquas artes ac di- D sciplinas sapientiæ quodammodo ancillari ostendit. Respicit enim Rom. v, : hree adjicit : Si- quidem Ægyptia genere, nominatur Agar. Hoc au- tem si interpretere, est incolatus. lili etc., ait : Sarra vero symbolom principatus mei; significatur enim eo nomine principatus meus. Ibidem etiam alle- goriam Sara Abrahami et Agaris latius prosequitur. male vertit Hervetus. Vult enim auctor, e sapien- Liam doctrina comparari posse. • Quo sensu Philo, a quo Clemens hæc sumpsit, hac voce usus est, li- bri p. : Quare? quia virtus, quam Abraham pruse quitur, docibilis est. Si quis tamen apud Clementem, et apud Philonem substituere malit, haud repugnato. Sunt enim hujusmodi vo- ces Sic enim hujus Strom. p. 297, pro occurrit, et pro Strom. viii, p. 777. Porro notum est, Sioi- cos etiam docuisse, virtutem esse quod tradit in Zenone Laertius lib. vat, seg. 91. debet Clemens qui libri superius memorati pag. eo allusit : Al genus, inquit, a seipso do- clum, in quo Isaac censetur, etc. Deinde Re- becca interpretationem tradit : Vocatur autem a Græcis Tolerantia, ab Hebræis vero Rebecca. Quan etymologiam aliis etiam pluribus locis enarrat. Eamdem Clemens su- perius refert Paday. lib. 1, cap. 5, p. edit. Paris. adjicit : Itidem qua per meditationem absolvitur, quod genus virtutis Jacob sectotum ap- paret: meditationes enim constant ex compluribus variis dogmatibus, antecedentibus, consequentibus. citius aut serius occurrentibus, et labores nune minores, nunc majores exhibentibus. › Quæ verba Clemens abbreviavit. (10) Σάρρα. Haec eliam a Philone didicit Cle- (11) Ευλογίσθη. Scribendum cum Sylburgio (12) Αγάρ. Philo, paulo post verba jam laudata, (15) Τὴν Σάβραν. Philo non procul a principio (14) Διδακτικήν. « Docendi potestate preditam, (15) 'Ισαάκ. Hujus etymon et allegoriam Philoni (16) ῾Ο ᾿Ιακώβ. Philo, loco superius dicto, hæc
PG 8:759πρὸς γοῦν Κορινθίους, οὐ γὰρ ἐνταῦθα μόνον, περὶ τῆς τῶν νεκρῶν ἀναστάσεως διαλεγόμενος ἰαμβείῳ συγκέχρηται τραγικῷ «τί μοι ὄφελος;» λέγων, «εἰ νεκροὶ οὐκ ἐγείρονται, φάγωμεν καὶ πίωμεν· αὔριον γὰρ ἀποθνῄσκομεν. μὴ πλανᾶσθε· φθείρουσιν ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι κακαί»)· οἳ δὲ Ἀκουσίλαον τὸν Ἀργεῖον ἐγκατέλεξαν τοῖς ἑπτὰ σοφοῖς, ἄλλοι δὲ Φερεκύδην τὸν Σύριον. Πλάτων δὲ ἀντὶ Περιάνδρου ὡς ἀναξίου σοφίας διὰ τὸ τετυραννηκέναι ἀντικατατάττει Μύσωνα τὸν Χηνέα. ὡς μὲν οὖν κάτω που τῆς Μωυσέως ἡλικίας οἱ παρ’ Ἕλλησι σοφοὶ γεγόνασι, μικρὸν ὕστερον δειχθήσεται· ὁ δὲ τρόπος τῆς παρ’ αὐτοῖς φιλοσοφίας, ὡς Ἑβραϊκὸς καὶ αἰνιγματώδης, ἤδη ἐπισκεπτέος. βραχυλογίαν γοῦν ἠσπάζοντο τὴν παραινετικήν, τὴν ὠφελιμωτάτην. αὐτίκα Πλάτων πάλαι [τὸ] διὰ σπουδῆς γεγονέναι τόνδε τὸν τρόπον λέγει, κοινῶς μὲν πᾶσιν Ἕλλησιν, ἐξαιρέτως δὲ Λακεδαιμονίοις καὶ Κρησὶ τοῖς εὐνομωτάτοις. Τὸ μὲν οὖν «γνῶθι σαυτὸν» οἳ μὲν Χίλωνος ὑπειλήφασι, Χαμαιλέων δὲ ἐν τῷ περὶ θεῶν Θαλοῦ, Ἀριστοτέλης δὲ τῆς Πυθίας. δύναται δὲ τὴν γνῶσιν ἐγκελεύεσθαι μεταδιώκειν. οὐκ ἔστι γὰρ ἄνευ τῆς τῶν ὅλων οὐσίας εἰδέναι τὰ μέρη·
δεῖ δὴ τὴν γένεσιν τοῦ κόσμου πολυπραγμονῆσαι, δι’ ἧς καὶ τὴν τοῦ ἀνθρώπου φύσιν καταμαθεῖν ἐξέσται. πάλιν αὖ Χίλωνι τῷ Λακεδαιμονίῳ ἀναφέρουσι τὸ «μηδὲν ἄγαν»· Στράτων δὲ ἐν τῷ περὶ εὑρημάτων Σωδάμῳ τῷ Τεγεάτῃ προσάπτει τὸ ἀπόφθεγμα, Δίδυμος δὲ Σόλωνι αὐτὸ ἀνατίθησιν, ὥσπερ ἀμέλει Κλεοβούλῳ τὸ «μέτρον ἄριστον». τὸ δ’ «ἐγγύα, πάρα δ’ ἄτα» Κλεομένης μὲν ἐν τῷ περὶ Ἡσιόδου Ὁμήρῳ φησὶ προειρῆσθαι διὰ τούτων· δειλαί τοι δειλῶν γε καὶ ἐγγύαι ἐγγυάασθαι· οἳ δὲ περὶ Ἀριστοτέλη Χίλωνος αὐτὸ νομίζουσι, Δίδυμος δὲ Θαλοῦ φησιν εἶναι τὴν παραίνεσιν. ἔπειτα ἑξῆς τὸ «πάντες ἄνθρωποι κακοὶ» ἢ «οἱ πλεῖστοι τῶν ἀνθρώπων κακοὶ» (διχῶς γὰρ ἐκφέρεται τὸ αὐτὸ ἀπόφθεγμα) οἱ περὶ Σωτάδαν τὸν Βυζάντιον Βίαντος λέγουσιν εἶναι καὶ τὸ «μελέτη πάντα καθαιρεῖ» Περιάνδρου τυγχάνειν βούλονται, ὁμοίως δὲ τὴν «γνῶθι καιρὸν» παραίνεσιν Πιττακοῦ καθεστάναι. ὁ μὲν οὖν Σόλων Ἀθηναίοις, Πιττακὸς δὲ Μιτυληναίοις ἐνομοθέτησαν. ὀψὲ δὲ Πυθαγόρας ὁ Φερεκύδου γνώριμος φιλόσοφον ἑαυτὸν πρῶτος ἀνηγόρευσεν.
PG 8:761Φιλοσοφίας τοίνυν μετὰ τοὺς προειρημένους ἄνδρας τρεῖς γεγόνασι διαδοχαὶ ἐπώνυμοι τῶν τόπων περὶ οὓς διέτριψαν, Ἰταλικὴ μὲν ἡ ἀπὸ Πυθαγόρου, Ἰωνικὴ δὲ ἡ ἀπὸ Θαλοῦ, Ἐλεατικὴ δὲ ἡ ἀπὸ Ξενοφάνους. Πυθαγόρας μὲν οὖν Μνησάρχου Σάμιος, ὥς φησιν Ἱππόβοτος, ὡς δὲ Ἀριστόξενος ἐν τῷ Πυθαγόρου βίῳ καὶ Ἀρίσταρχος καὶ Θεόπομπος, Τυρρηνὸς ἦν, ὡς δὲ Νεάνθης. Σύριος ἢ Τύριος, ὥστε εἶναι κατὰ τοὺς πλείστους τὸν Πυθαγόραν βάρβαρον τὸ γένος. ἀλλὰ καὶ Θαλῆς, ὡς Λέανδρος καὶ Ἡρόδοτος ἱστοροῦσι, Φοῖνιξ ἦν, ὡς δέ τινες ὑπειλήφασι, Μιλήσιος. μόνος οὗτος δοκεῖ τοῖς τῶν Αἰγυπτίων προφήταις συμβεβληκέναι, διδάσκαλος δὲ αὐτοῦ οὐδεὶς ἀναγράφεται, ὥσπερ οὐδὲ Φερεκύδου τοῦ Συρίου, ᾧ Πυθαγόρας ἐμαθήτευσεν. ἀλλ’ ἡ μὲν ἐν Μεταποντίῳ τῆς Ἰταλίας ἡ κατὰ Πυθαγόραν φιλοσοφία ἡ Ἰταλικὴ κατεγήρασεν. Ἀναξίμανδρος δὲ Πραξιάδου Μιλήσιος Θαλῆν διαδέχεται, τοῦτον δὲ Ἀναξιμένης Εὐρυστράτου Μιλήσιος, μεθ’ ὃν Ἀναξαγόρας Ἡγησιβούλου Κλαζομένιος. οὗτος μετήγαγεν ἀπὸ τῆς Ἰωνίας Ἀθήναζε τὴν διατριβήν. τοῦτον διαδέχεται Ἀρχέλαος, οὗ Σωκράτης διήκουσεν. ἐκ δ’ ἄρα τῶν ἀπέκλινε λαοξόος, ἐννομολέσχης.
καὶ διαφερόντων αἱ ἀσκήσεις, δογμάτων· ὅθεν καὶ Α Ισραήλ (17), οὗτος μετονομάζεται, ὁ τῷ ὄντι ι διο- ρατικός, ο ὡς ἂν πολύπειρός τε καὶ ἀσκητικός. Εἴη δ' ἄν τι καὶ ἄλλο δηλούμενον διὰ τῶν τριῶν προπα τέρων, κυρίαν εἶναι τὴν σφραγίδα τῆς γνώσεως, ἐκ φύσεως, καὶ μαθήσεως, καὶ ἀσκήσεως συνεστῶ- σαν. Ἔχοις δ' ἂν καὶ ἄλλην εἰκόνα τῶν εἰρημένων, τὴν Θήμαρ (18) ἐπὶ τριόδου καθεσθεῖσαν, καὶ πόρνης δόξαν παρασχοῦσαν· ἣν ὁ φιλομαθής Ιούδας, (ε δυνατός (19), δὲ ἑρμηνεύεται,) ὁ μηδὲν ἄσκε- στον καὶ ἀδιερεύνητον καταλιπών, ἐπεσκέψατο, καὶ πρὸς αὐτὴν ἐξέκλινε, σώζων τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ὁμολογίαν. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ ᾿Αβραὰμ, παραζηλούσης τῆς Σάρρας τὴν ᾿Αγὰρ παρευδοκιμοῦσαν αὐτὴν (20), ὡς ἂν τὸ χρήσιμον ἐκλεξάμενος μόνον τῆς κοσμικής φιλοσοφίας, • Ἰδοὺ ἡ παιδίσκη ἐν ταῖς χερσί σου· Β χρῶ αὐτῇ ὡς ἄν σοι ἀρεστὴν ᾖ, » φησί δηλῶν ὅτι, Ασπάζομαι μὲν τὴν κοσμικὴν παιδείαν, καὶ ὡς νεω τέραν, καὶ ὡς συνθεραπαινίδα· τὴν δὲ ἐπιστήμην τὴν σὴν, ὡς τελείαν δέσποιναν, τιμῶ καὶ σέξω. ι Καὶ ἐκάκωσεν (21) αὐτὴν Σάῤῥα· ο ἴσον τῷ, Εσωφρόνισε ραὴλ γὰρ ὁρῶν Θεὸν ἑρμηνεύεται. « Περὶ μέθης Ηνίκα γοῦν ὁ ἀσκητὴς Ἰακώβ, καὶ τοὺς ἀρετῆς ἄθλους διαθλῶν, ἔμελλεν ἀκοὰς ὀφθαλμῶν ἀντιδιδόναι, καὶ λόγους ἔργων, καὶ προκοπὰς τελειότητος, του φιλοδώρου Θεοῦ βουλη- θέντος αὐτοῦ τὴν διάνοιαν ἐνομματῶσαι, ἵνα ταῦτ' ἐναργώς ἴδῃ, ἃ πρότερον ἀκοῇ παρελάμβανε (πιο στοτέρα γὰρ ὄψις ὤτων· ἐπήχησαν οι χρησμοίς Οὐ κληθήσεται τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰακώβ, ἀλλὰ Ἰσραήλ ἔσται σου τὸ ὄνομα, ὅτι ἴσχυσας μετὰ Θεοῦ καὶ μετὰ ἀνθρώπων δυνατῶς. Ἰακώβ μὲν οὖν μαθήσεως καὶ προκοπῆς ὄνομα, ἀκοῆς ἐξηρτημένων δυνάμεων, Ισ- ραὴλ δὲ τελειότητος. Ορασιν γὰρ Θεοῦ μηνύει του νομα. • Εo Τὸν ἀληθινὸν Ἰσραήλ, τὸν θεοφιλῆ, τὸν ὁρῶντα Θεόν. άνθρωπος νικῶν δύναμιν. « τιστὰς ἀγγέλῳ Θείῳ. Θάμαρ ἐπὶ τριόδου καθέζεται, πόρνης δόξαν παρα- σχοῦσα τοῖς ὁδῷ βαδίζουσιν, ἵνα οι περιέργως ἔχον τες, ἀνακαλύψαντες ἀναφήνωσι, καὶ καταθεάσωνται τὸ ἄψαυστον καὶ ἀμίαντον καὶ παρθένιον ὄντως απ δοῦς καὶ σωφροσύνης εὐπρεπέστατον κάλλος· τις οὖν ὁ ἐξεταστικὸς, καὶ φιλομαθής, καὶ μηδὲν ἄσκευ πτον καὶ ἀδιερεύνητον τῶν ἐγκεκαλυμμένων πρα- γμάτων παραλιπεῖν ἀξιῶν ἐστιν, ὅτι μὴ ὁ ἀρχιστρά τήγος, καὶ βασιλεὺς, καὶ ταῖς πρὸς Θεὸν ὁμολογίαις ἐμμένων τε καὶ χαίρων, ὄνομα Ἰούδας; « γησις, Ιούδας, ὃς ἑρμηνεύεται Κυρίῳ ἐξομολόγησις. ι Τοῦ μὲν ἐξομολογουμένου ὁ Ἰούδας σύμβολον ο Σώζων τὴν πρὸς Θεὸν ὁμολο γίαν' « νι, μ. : Ἰουδαία γὰρ ἐξομολόγησις ἑρμηνεύεται· • Ἰούδας γὰρ ἐξομολό γησις ἑρμηνεύεται. ο δυνατός, το Διόπερ ἐπιφέρει· Καὶ ἐκάκωσεν αὐτὴν, ἴσον τῷ ἐνοι, θέτησε καὶ ἐσωφρόνισε . STROMATUM LIB. 1. justitiam. Per Isaac autem id, quod e per se didi- cit, indicatur. Quare etiam Christi typus inveni- tur. Is fuit vir unius uxoris, nempe Rebecce, quam transferunt tolerantiam. Dicitur autem Jacob congredi cum pluribus, ut qui exponatur « exer- citator. › Fiunt autem exercitationes per plura et differentia dogmata. Unde hic etiam nominatur Is- rael, qui revera est vi e perspiciendi, praeditus, ut qui sit multarum rerum peritus, et ad exercendum accommodatus. Fuerit etiam aliquid aliud quod si- gnificatur per tres illos priores patres, nempe esse Girmum ac validum cognitionis signaculum, quod constat ex natura, et doctrina, et exercitatione. Ha- bueris autem etiam aliam eorum, quæ dicta sunt, stium transiens ad eam, quæ ex Deo est, fidem el similitudinem, Thamar, quæ sedit in trivio, P. ED. POTTER, ED. PARIS. Israel enim videns Deum explicatur. Sed Cleniens fortasse ea Philonis verba præ oculis habuit, quæ occurrunt libri p. : Quando igitur exercitatur ille Jacob exandans virtutis certamina, permutaturus erat aures pro oculis, verba pro operibus, profectum pre perfe- ctione, benignissimo Deo volente illustrare mentis ejus oculos, ut jam manifeste cerneret, quæ prius auditu perceperat (oculis enim tutius creditur, quam auribus), insonuit ei hoc oraculum : • Non nominaberis posthac Jacob, sed Israel erit nomen • tuum, quia cum Deo validus fuisti, et cum ho- minibus. Est igitur Jacob discentis et proficien- tis nomen, pendentis ex auditus viribus, perfecti vero Israel. Nam visionem Der » nomen id signifi- cat. Eamdem etymologiam superius tradit Clemens, Pedag. lib. 1. c. 7, p. edit. Paris., et infra Strom. 1, p. 367. alludunt Constitutiones apo- stolica, lib. vi, cap. : Verum Israel, Deo charum, quique Deum videt. Optatus Milevitanus sub fin. lib. 1: Israel, id est, qui mente Deum vi- deat. » Justino martyri Dialogi cum Tryphone, pag. 354, Israel est Homo vincens virtutem; › Tertulliano ‹ cum Deo invale- scens. › Qui de visione Dei Joquuntur, Israelem ducunt a verbo 77. Sed longe præstat alia ety- mologia e sacris Scripturis petita, a verbo nomine, secundum quam Israel Josepho est åv- Hieronymo Israel est pro - ceps cum Deu, vel, princaps Dei. Quamvis igi- tur, › mquit, grandis auctoritatis, et eloquentiæ, et ipsorum umbra nos opprimat, qui Israel ‹ virum, › sive mentem videntem Deum > transtulerunt ; nos magis Scripturæ, et angeli, et Dei, qui ipsum Israel vocavit, auctoritate ducimur, quam cujuslibet el D et visa est esse meretrix, quam studiosus Ju- das x (exponitur auten « potens » ), qui nihil relin- quit, quod non consideret ac scrutetur, considera- vit, et ad eam declinavit, servans eam, quam lia- buit, in Deum • confessionem. Unde etiam Abra- eloquentiæ sæcularis. Verum in Hebraicis vocibus explicandis sæpe lapsi sunt Patres Græci Latinique. SYLBURG. Porro hanc etiam allegoriam e libro Phi- lonis superius dicto sumpsit Clemens, pag. : Thaniar se- det in trivio, pro ineretrice se ostentans prætereun- tibus, ut curiosior quispiam velum detrahat, et in - temerati virgineique pudoris pulchritudinem decen- tissimam conspiciat. Sed quis est ille quæsitor di- scendi cupidus, nihil indiscussum et inexploratum si- nens, nisi sunumus ille dux et rex, libenter perstans in icto semel cumn Deo foedere, Judas nonine? lib. De plantatione Noe, pag. : Judas, qui explicatur Domino confessio. Idem, lib. De legis allegor. pag. : Judas confitentem significat. » Ad quod etiam non solum alludit Philo in verbis proxi- me superiori nota allatis, sed etiam Clemens in His quæ jam sequuntur : Servans confessionem in Denim. . Et Sirom. Judaea enim exponitur confessio. » Constitutio- num apostol. lib. i, cap. : «Judas enim confessio exponi- tur. . Ubi hæc adnotavit Cotelerius : classim a11- ctores Judam de confessione et laude, confessore et laudatore interpretantur. At Clementi Alexandrino in Miscellaneo 1, p. 285, Judas » est e poteus, φίppe significat • robur » ac c pote- statem, et « dejecit, » quod est potentis. mens sumpsit e libro Philonis De cung, quar. erud. gratia, p. 446. - Quapropter mox additur : Et afflixit cam: ac si dixisset, castigavit, et coegit (17) Ισραήλ. Philo ejusdem libri p. 451 : Ίσ- (18) Θήμαρ. Vulg. Bibliis Θάμαρ est, Gen. xxxvii. (19) Δυνατός. Philoni Judas est Κυρίῳ ἐξομολό (20) Αὐτήν. F. αὐτῇ SYLBURG. Hare etiam Cle (21) Καὶ ἐκάκ. Philo libri jam dicti pag. 447 :
PG 8:763Ἑλλήνων ἐπαοιδός, ὁ Τίμων φησὶν ἐν τοῖς Σίλλοις διὰ τὸ ἀποκεκλικέναι ἀπὸ τῶν φυσικῶν ἐπὶ τὰ ἠθικά. Σωκράτους δὲ ἀκούσας Ἀντισθένης μὲν ἐκύνισε, Πλάτων δὲ εἰς τὴν Ἀκαδημίαν ἀνεχώρησε. παρὰ Πλάτωνι Ἀριστοτέλης φιλοσοφήσας μετελθὼν εἰς τὸ Λύκειον κτίζει τὴν Περιπατητικὴν αἵρεσιν. τοῦτον διαδέχεται Θεόφραστος, ὃν Στράτων, ὃν Λύκων, εἶτα Κριτόλαος, εἶτα Διόδωρος. Σπεύσιππος δὲ Πλάτωνα διαδέχεται, τοῦτον δὲ Ξενοκράτης, ὃν Πολέμων. Πολέμωνος δὲ ἀκουσταὶ Κράτης τε καὶ Κράντωρ, εἰς οὓς ἡ ἀπὸ Πλάτωνος κατέληξεν ἀρχαία Ἀκαδημία. Κράντορος δὲ μετέσχεν Ἀρκεσίλαος, ἀφ’ οὗ μέχρι Ἡγησίνου ἤνθησεν Ἀκαδημία ἡ μέση. εἶτα Καρνεάδης διαδέχεται Ἡγησίνουν καὶ οἱ ἐφεξῆς· Κράτητος δὲ Ζήνων ὁ Κιτιεὺς ὁ τῆς Στωϊκῆς ἄρξας αἱρέσεως γίνεται μαθητής. τοῦτον διαδέχεται Κλεάνθης, ὃν Χρύσιππος καὶ οἱ μετ’ αὐτόν. Τῆς δὲ Ἐλεατικῆς ἀγωγῆς Ξενοφάνης ὁ Κολοφώνιος κατάρχει, ὅν φησι Τίμαιος κατὰ Ἱέρωνα τὸν Σικελίας δυνάστην καὶ Ἐπίχαρμον τὸν ποιητὴν γεγονέναι, Ἀπολλόδωρος δὲ κατὰ τὴν τεσσαρακοστὴν ὀλυμπιάδα γενόμενον παρατετακέναι ἄχρι τῶν Δαρείου τε καὶ Κύρου χρόνων.
PG 8:765Παρμενίδης τοίνυν Ξενοφάνους ἀκουστὴς γίνεται, τούτου δὲ Ζήνων, εἶτα Λεύκιππος, εἶτα Δημόκριτος. Δημοκρίτου δὲ ἀκουσταὶ Πρωταγόρας ὁ Ἀβδηρίτης καὶ Μητρόδωρος ὁ Χῖος, οὗ Διογένης ὁ Σμυρναῖος, οὗ Ἀνάξαρχος, τούτου δὲ Πύρρων, οὗ Ναυσιφάνης. τούτου φασὶν ἔνιοι μαθητὴν Ἐπίκουρον γενέσθαι. Καὶ ἡ μὲν διαδοχὴ τῶν παρ’ Ἕλλησι φιλοσόφων ὡς ἐν ἐπιτομῇ ἥδε, οἱ χρόνοι δὲ τῶν προκαταρξάντων τῆς φιλοσοφίας αὐτῶν ἑπομένως λεκτέοι. ἵνα δὴ ἐν συγκρίσει ἀποδείξωμεν πολλαῖς γενεαῖς πρεσβυτέραν τὴν κατὰ Ἑβραίους φιλοσοφίαν. καὶ περὶ μὲν Ξενοφάνους εἴρηται, ὃς τῆς Ἐλεατικῆς ἦρξε φιλοσοφίας, Θαλῆν δὲ Εὔδημος ἐν ταῖς Ἀστρολογικαῖς ἱστορίαις τὴν γενομένην ἔκλειψιν τοῦ ἡλίου προειπεῖν φησι καθ’ οὓς χρόνους συνῆψαν μάχην πρὸς ἀλλήλους Μῆδοί τε καὶ Λυδοὶ βασιλεύοντος Κυαξάρους μὲν τοῦ Ἀστυάγους πατρὸς Μήδων, Ἀλυάττου δὲ τοῦ Κροίσου Λυδῶν. συνᾴδει δὲ αὐτῷ καὶ Ἡρόδοτος ἐν τῇ πρώτῃ. εἰσὶ δὲ οἱ χρόνοι ἀμφὶ τὴν πεντηκοστὴν ὀλυμπιάδα. Πυθαγόρας δὲ κατὰ Πολυκράτη τὸν τύραννον περὶ τὴν ἑξηκοστὴν δευτέραν ὀλυμπιάδα εὑρίσκεται. Σόλωνος δὲ ζηλωτὴς Μνησίφιλος ἀναγράφεται, ᾧ Θεμιστοκλῆς συνδιέτριψεν.
υἱὲ, μὴ ὀλιγώρει· μηδὲ ἐκλύου ὑπ' αὐτοῦ ἐλεγχόμε νος. Ὃν γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει· μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν, ὃν παραδέχεται. Κατ' ἄλλους μέντοι γε τό πους (25) ἐξεταζόμεναι αἱ προειρημέναι γραφαί άλλα μυστήρια μηνύουσι παρεστάναι. Φαμὲν τοίνυν ἐνθένδε γυμνῷ τῷ λόγῳ, τὴν φιλοσοφίαν ζήτησιν ἔχειν περί ἀληθείας καὶ τῆς τῶν ὄντων φύσεως· ἀλήθεια δὲ αὕτη, περὶ ἧς ὁ Κύριος αὐτὸς εἶπεν, « Εγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· ο τήν τε αὖ προπαιδείαν τῆς ἐν Χριστῷ ἀνα- παύσεως, γυμνάζειν τὸν νοῦν, καὶ διεγείρειν τὴν σύν εσιν, ἀγχίνοιαν γεννῶσαν ζητητικὴν διὰ φιλοσοφίας ἀληθοῦς, ἣν εὑρόντες, μᾶλλον (24) δὲ εἰληφότες, καὶ ἐνουθέτησεν. Εὖ γοῦν εἴρηται, « Παιδείας Θεοῦ (22), Β παρ' αὐτῆς τῆς ἀληθείας ἔχουσιν οἱ μύσται. Ει Πολλὰ δ᾽ ἡ ἑτοιμότης πρὸς τὸ τὰ δέοντα ὁρᾷν διὰ τῆς προγυμνασίας συμβάλλεται· εἴη δ' ἂν γυμνασία τῷ νῷ τὰ νοητά. Τριττὴ δὲ ἡ τούτων φύσις, ἔν τε πο σοῖς, καὶ πηλίκοις, καὶ λεκτοῖς θεωρουμένη. Ο γὰρ ἀπὸ τῶν ἀποδείξεων λόγος, ἀκριβῆ πίστιν ἐντίθησι τῇ ψυχῇ τοῦ παρακολουθοῦντος, ὥστε μηδ' ἂν ἄλλως ἔχειν τὸ ἀποδειχθὲν οἴεσθαι· τοῖς τε αὖ δι' ἀπάτην ὑποτρέχουσιν ἡμῖν, ὑποπίπτειν οὐκ ἐξ. Ἐν τούτοις οὖν τοῖς μαθήμασιν εκκαθαίρεταί τε τῶν αἰσθητῶν, καὶ ἀναζωπυρούται ἡ ψυχή, ἵνα δή ποτε ἀλήθειαν διιδεῖν δυνηθῇ. Τροφή (25) γάρ, καὶ ἡ παίδευσις ἡ χρηστὴ σωζομένη, φύσεις ἀγαθὰς ποιεῖ· καὶ αἱ φύ σεις αἱ χρησταί, τοιαύτης παιδείας ἀντιλαμβανόμε ναι, ἔτι βελτίους τῶν πρότερον φύονται εἷς τε τὰ ἄλλα, καὶ εἰς τὸ γεννᾶν, ὥσπερ καὶ ἐν τοῖς ἄλλοις ζώοις. Διὸ καί φησιν· ὁ Ἴθι πρὸς τὸν μύρμηκα, ὦ ὀκνηρέ καὶ γενοῦ ἐκείνου σοφώτερος, ο ὅς ο πολλὴν ο καὶ • παντοδαπὴν ἐν τῷ ἀμήτῳ παρατίθεται πρὸς τὴν τοῦ χειμῶνος » ἀπειλὴν τὴν τροφήν· ή, Πορεύθητε πρὸς τὴν μέλισσαν, καὶ μάθε ὡς ἐργάτις ἐστί· καὶ ο αὐτὴ γὰρ, πάντα τὸν λειμῶνα ἐπινεμομένη, ἐν κηρίον γεννά.» Εἰ δὲ κ ἐν τῷ ταμιείῳ εὔχη, » ὡς ὁ Κύριος ἐδίδαξε ι πνεύματι προσκυνεῖν, ο οὐκ ἔτι περὶ τὸν οἶκον εἴη ἂν μόνη ἡ οἰκονομία, ἀλλὰ καὶ περὶ τὴν ψυ χήν, τίνα τε έπινεμητέον αὐτῇ, καὶ ὅπως, καὶ ὁπό σου· τίνα τε ἀποθετέον καὶ ἐπιθησαυριστέον εἰς αὐτ * Ρ. Χριστοῦ τύπος. μίου, Υιέ μου, μὴ ὀλ. π. Κ. καὶ μὴ ἐκλύου μηδὲ ἐκλύου, ἐλέγχει ριο παιδεύει, παιδεύει "Ην εὑρόντες, μᾶλλον δὲ εἰληφότες παρ' αὐτῆς τῆς ᾿Αληθείας, ἔχ. « : CLEMENTIS ALEXANDRINI ham, cum Sara æmularetur Agar, quæ erat in majori A quam ipsa existimatione, ut qui sæcularis philoso- phiæ solum id, quod est utile, elegisset, ‹ Ecce, in- quitª, ‹ ancilla in manibus tuis, utere ea ut lubet. › Quasi diceret Sæcularem quidem amplector do- ctrinam, et ut juniorem, et ut conservam : scien- tiam autem tuam, ut perfectam dominam, honoro, et colo. Et afflixit eam Sara, quod perinde est aự correxit et admonuit. Recte itaque dictum est : • Noli negligere disciplinam Domini, neque defati· geris cum ab eo argueris. Quem enim diligit Domi- mus, castigat : flagellat autem omnem filium, quem recipit b. Ac prædictæ quidem Scripturæ, cum eas in aliis locis examinabimus, alia mysteria re- præsentare comperientur. Hic vero id solum dicimus, quod philosophia inquisitionem veritatis et naturæ rerum contineat : hæc autem est veritas, de qua ipse dixit Dominus : . Ego sum veritas c., rursus, quod disciplina, quæ præcedit eam, quæ est in Christo, quietem, exerceat mentem et excitet intelligentiam, generando ingenii acumen aptum ad inquirendum per veram philosophiam, quam in ventam, vel potius acceptam, mystæ habent ab ipsa Veritate. CAPUT VI. In_titutione plerumque, non natura, bonos fieri, multumque ad eruditionem virtutem conferre. Multum autem confert ea promptitudo, quam prævia exercitatio conciliat, ad videndum ea quæ oportet mentis autem fuerint exercitatio ea quæ mente possunt percipi. Triplex autem eorum na- tura, quæ in quantis continuis, et quantis discretis, et iis, quæ sunt dicenda, consideratur. Quæ enim ex demonstrationibus conficitur oratio, perfectam animæ fidem facit ejus, quod consequitur, ut non putet id, quod demonstratum est, aliter se habere: nec sinit ut iis succumbat, quæ nobis per fraudem c incurrunt. In his ergo disciplinis a sensilibus ex- purgatur et excitatur anima, ut possit veritatem perspicere. Victus enim, et bona eruditio, si serve- tur, bonas efficit naturas : et I bonæ nature talem suscipientes disciplinam, fiunt adhuc prioribus me- liores, cum ad alia, tum ad gignendum, quemad- modum in aliis animalibus. Unde etiam dicit: Vade ad formicam, o piger, et efficere illa sapien- tior, quæ multum, et omnis generis nutri- mentum recondit tempore messis adversus minas lemnis d, Aut vade ad apem, et disce quam labo- riosa sit : ipsa enim omne pratum depascens, unum favum generat. Si autem coras in cella • › sicut docuit Dominus adorare spirituf,', non utique cura tua solum circa domum versabitur, sed etiam D circa an:mam, quænam sint ei tribuenda, et quem- ED. POTTER, ED. PARIS. XIV, c Joan a Gen. XVI, 6. b Prov. 11, 11, 12. Heb. x1, 5, 6. f Joan. iv, 25. Sic paulo superius Isaac dicitur officium facere. » Item paulo post p. 449, Salo- monis dictum recitat, quod hic apud Clementem sequitur. Prov. Hebr. Philo codem modo hæc verba recitat, quo Clemens. Μox, pro Philo. Dein, Proverb. et Philo : sed exstat. Hebr. Quam inventam, vel potius ab ipsa Veritate acceptam, habent myste. Ubi per e veri- tatem › intelligit Christum. quibus meus nutrita et aucta, ad generationein, seu inventionem, apta fit, quemadmodum victu corpus. : 6. d Prov. vi, 6, 8. Matth. v, 6. (22) Παιδείας Θ. Υιέ, μὴ ὀλιγώρει παιδείας Κυ- (35) Τόπους. Scribi etiam possit τύπους, « typos. » (24) "Ην ευρόντες, μ. Malim sic distinguere : (25) Τροφή. « Victui » comparat scientias : quippe
PG 8:767ἤκμασεν οὖν ὁ Σόλων κατὰ τὴν τεσσαρακοστὴν ἕκτην ὀλυμπιάδα. Ἡράκλειτος γὰρ ὁ Βλύσωνος Μελαγκόμαν τὸν τύραννον ἔπεισεν ἀποθέσθαι τὴν ἀρχήν. οὗτος βασιλέα Δαρεῖον παρακαλοῦντα ἥκειν εἰς Πέρσας ὑπερεῖδεν. Οἵδε μὲν οἱ χρόνοι τῶν παρ’ Ἕλλησι πρεσβυτάτων σοφῶν τε καὶ φιλοσόφων. ὡς δὲ οἱ πλεῖστοι αὐτῶν βάρβαροι τὸ γένος καὶ παρὰ βαρβάροις παιδευθέντες, τί δεῖ καὶ λέγειν, εἴ γε Τυρρηνὸς ἢ Τύριος ὁ Πυθαγόρας ἐδείκνυτο, Ἀντισθένης δὲ Φρὺξ ἦν καὶ Ὀρφεὺς Ὀδρύσης ἢ Θρᾷξ; Ὅμηρον γὰρ οἱ πλεῖστοι Αἰγύπτιον φαίνουσιν. Θαλῆς δὲ Φοῖνιξ ὢν τὸ γένος καὶ τοῖς Αἰγυπτίων προφήταις συμβεβληκέναι εἴρηται, καθάπερ καὶ ὁ Πυθαγόρας αὐτοῖς γε τούτοις, δι’ οὓς καὶ περιετέμετο, ἵνα δὴ καὶ εἰς τὰ ἄδυτα κατελθὼν τὴν μυστικὴν παρ’ Αἰγυπτίων ἐκμάθοι φιλοσοφίαν, Χαλδαίων τε καὶ Μάγων τοῖς ἀρίστοις συνεγένετο καὶ τὴν ἐκκλησίαν τὴν νῦν οὕτω καλουμένην τὸ παρ’ αὐτῷ ὁμακοεῖον αἰνίττεται. Πλάτων δὲ οὐκ ἀρνεῖται τὰ κάλλιστα εἰς φιλοσοφίαν παρὰ τῶν βαρβάρων ἐμπορεύεσθαι εἴς τε Αἴγυπτον ἀφικέσθαι ὁμολογεῖ· δύνασθαι γοῦν ἐν τῷ Φαίδωνί ⟨φησι⟩ πανταχόθεν τὸν φιλόσοφον ὠφελεῖσθαι γράφων·
PG 8:769«πολλὴ μὲν ἡ Ἑλλάς, [ἔφη,] ὦ Κέβης, ἦ δ’ ὅς, ἐν ᾗ εἰσι πάμπαν ἀγαθοὶ ἄνδρες. πολλὰ δὲ καὶ τὰ τῶν βαρβάρων γένη.» οὕτως οἴεται ὁ Πλάτων καὶ βαρβάρων φιλοσόφους τινὰς εἶναι, ὁ δὲ Ἐπίκουρος ἔμπαλιν ὑπολαμβάνει μόνους φιλοσοφῆσαι Ἕλληνας δύνασθαι. ἔν τε τῷ Συμποσίῳ ἐπαινῶν Πλάτων τοὺς βαρβάρους ὡς διαφερόντως ἀσκήσαντας μόνους ἀληθῶς φησι «καὶ ⟨ἄλλοι⟩ ἄλλοθι πολλαχοῦ καὶ ἐν Ἕλλησι καὶ βαρβάροις, ὧν καὶ ἱερὰ πολλὰ ἤδη γέγονε διὰ τοὺς τοιούτους παῖδας.» δῆλοι δέ εἰσιν οἱ βάρβαροι διαφερόντως τιμήσαντες τοὺς αὑτῶν νομοθέτας τε καὶ διδασκάλους θεοὺς προσειπόντες.
υἱὲ, μὴ ὀλιγώρει· μηδὲ ἐκλύου ὑπ' αὐτοῦ ἐλεγχόμε νος. Ὃν γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει· μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν, ὃν παραδέχεται. Κατ' ἄλλους μέντοι γε τό πους (25) ἐξεταζόμεναι αἱ προειρημέναι γραφαί άλλα μυστήρια μηνύουσι παρεστάναι. Φαμὲν τοίνυν ἐνθένδε γυμνῷ τῷ λόγῳ, τὴν φιλοσοφίαν ζήτησιν ἔχειν περί ἀληθείας καὶ τῆς τῶν ὄντων φύσεως· ἀλήθεια δὲ αὕτη, περὶ ἧς ὁ Κύριος αὐτὸς εἶπεν, « Εγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· ο τήν τε αὖ προπαιδείαν τῆς ἐν Χριστῷ ἀνα- παύσεως, γυμνάζειν τὸν νοῦν, καὶ διεγείρειν τὴν σύν εσιν, ἀγχίνοιαν γεννῶσαν ζητητικὴν διὰ φιλοσοφίας ἀληθοῦς, ἣν εὑρόντες, μᾶλλον (24) δὲ εἰληφότες, καὶ ἐνουθέτησεν. Εὖ γοῦν εἴρηται, « Παιδείας Θεοῦ (22), Β παρ' αὐτῆς τῆς ἀληθείας ἔχουσιν οἱ μύσται. Ει Πολλὰ δ᾽ ἡ ἑτοιμότης πρὸς τὸ τὰ δέοντα ὁρᾷν διὰ τῆς προγυμνασίας συμβάλλεται· εἴη δ' ἂν γυμνασία τῷ νῷ τὰ νοητά. Τριττὴ δὲ ἡ τούτων φύσις, ἔν τε πο σοῖς, καὶ πηλίκοις, καὶ λεκτοῖς θεωρουμένη. Ο γὰρ ἀπὸ τῶν ἀποδείξεων λόγος, ἀκριβῆ πίστιν ἐντίθησι τῇ ψυχῇ τοῦ παρακολουθοῦντος, ὥστε μηδ' ἂν ἄλλως ἔχειν τὸ ἀποδειχθὲν οἴεσθαι· τοῖς τε αὖ δι' ἀπάτην ὑποτρέχουσιν ἡμῖν, ὑποπίπτειν οὐκ ἐξ. Ἐν τούτοις οὖν τοῖς μαθήμασιν εκκαθαίρεταί τε τῶν αἰσθητῶν, καὶ ἀναζωπυρούται ἡ ψυχή, ἵνα δή ποτε ἀλήθειαν διιδεῖν δυνηθῇ. Τροφή (25) γάρ, καὶ ἡ παίδευσις ἡ χρηστὴ σωζομένη, φύσεις ἀγαθὰς ποιεῖ· καὶ αἱ φύ σεις αἱ χρησταί, τοιαύτης παιδείας ἀντιλαμβανόμε ναι, ἔτι βελτίους τῶν πρότερον φύονται εἷς τε τὰ ἄλλα, καὶ εἰς τὸ γεννᾶν, ὥσπερ καὶ ἐν τοῖς ἄλλοις ζώοις. Διὸ καί φησιν· ὁ Ἴθι πρὸς τὸν μύρμηκα, ὦ ὀκνηρέ καὶ γενοῦ ἐκείνου σοφώτερος, ο ὅς ο πολλὴν ο καὶ • παντοδαπὴν ἐν τῷ ἀμήτῳ παρατίθεται πρὸς τὴν τοῦ χειμῶνος » ἀπειλὴν τὴν τροφήν· ή, Πορεύθητε πρὸς τὴν μέλισσαν, καὶ μάθε ὡς ἐργάτις ἐστί· καὶ ο αὐτὴ γὰρ, πάντα τὸν λειμῶνα ἐπινεμομένη, ἐν κηρίον γεννά.» Εἰ δὲ κ ἐν τῷ ταμιείῳ εὔχη, » ὡς ὁ Κύριος ἐδίδαξε ι πνεύματι προσκυνεῖν, ο οὐκ ἔτι περὶ τὸν οἶκον εἴη ἂν μόνη ἡ οἰκονομία, ἀλλὰ καὶ περὶ τὴν ψυ χήν, τίνα τε έπινεμητέον αὐτῇ, καὶ ὅπως, καὶ ὁπό σου· τίνα τε ἀποθετέον καὶ ἐπιθησαυριστέον εἰς αὐτ * Ρ. Χριστοῦ τύπος. μίου, Υιέ μου, μὴ ὀλ. π. Κ. καὶ μὴ ἐκλύου μηδὲ ἐκλύου, ἐλέγχει ριο παιδεύει, παιδεύει "Ην εὑρόντες, μᾶλλον δὲ εἰληφότες παρ' αὐτῆς τῆς ᾿Αληθείας, ἔχ. « : CLEMENTIS ALEXANDRINI ham, cum Sara æmularetur Agar, quæ erat in majori A quam ipsa existimatione, ut qui sæcularis philoso- phiæ solum id, quod est utile, elegisset, ‹ Ecce, in- quitª, ‹ ancilla in manibus tuis, utere ea ut lubet. › Quasi diceret Sæcularem quidem amplector do- ctrinam, et ut juniorem, et ut conservam : scien- tiam autem tuam, ut perfectam dominam, honoro, et colo. Et afflixit eam Sara, quod perinde est aự correxit et admonuit. Recte itaque dictum est : • Noli negligere disciplinam Domini, neque defati· geris cum ab eo argueris. Quem enim diligit Domi- mus, castigat : flagellat autem omnem filium, quem recipit b. Ac prædictæ quidem Scripturæ, cum eas in aliis locis examinabimus, alia mysteria re- præsentare comperientur. Hic vero id solum dicimus, quod philosophia inquisitionem veritatis et naturæ rerum contineat : hæc autem est veritas, de qua ipse dixit Dominus : . Ego sum veritas c., rursus, quod disciplina, quæ præcedit eam, quæ est in Christo, quietem, exerceat mentem et excitet intelligentiam, generando ingenii acumen aptum ad inquirendum per veram philosophiam, quam in ventam, vel potius acceptam, mystæ habent ab ipsa Veritate. CAPUT VI. In_titutione plerumque, non natura, bonos fieri, multumque ad eruditionem virtutem conferre. Multum autem confert ea promptitudo, quam prævia exercitatio conciliat, ad videndum ea quæ oportet mentis autem fuerint exercitatio ea quæ mente possunt percipi. Triplex autem eorum na- tura, quæ in quantis continuis, et quantis discretis, et iis, quæ sunt dicenda, consideratur. Quæ enim ex demonstrationibus conficitur oratio, perfectam animæ fidem facit ejus, quod consequitur, ut non putet id, quod demonstratum est, aliter se habere: nec sinit ut iis succumbat, quæ nobis per fraudem c incurrunt. In his ergo disciplinis a sensilibus ex- purgatur et excitatur anima, ut possit veritatem perspicere. Victus enim, et bona eruditio, si serve- tur, bonas efficit naturas : et I bonæ nature talem suscipientes disciplinam, fiunt adhuc prioribus me- liores, cum ad alia, tum ad gignendum, quemad- modum in aliis animalibus. Unde etiam dicit: Vade ad formicam, o piger, et efficere illa sapien- tior, quæ multum, et omnis generis nutri- mentum recondit tempore messis adversus minas lemnis d, Aut vade ad apem, et disce quam labo- riosa sit : ipsa enim omne pratum depascens, unum favum generat. Si autem coras in cella • › sicut docuit Dominus adorare spirituf,', non utique cura tua solum circa domum versabitur, sed etiam D circa an:mam, quænam sint ei tribuenda, et quem- ED. POTTER, ED. PARIS. XIV, c Joan a Gen. XVI, 6. b Prov. 11, 11, 12. Heb. x1, 5, 6. f Joan. iv, 25. Sic paulo superius Isaac dicitur officium facere. » Item paulo post p. 449, Salo- monis dictum recitat, quod hic apud Clementem sequitur. Prov. Hebr. Philo codem modo hæc verba recitat, quo Clemens. Μox, pro Philo. Dein, Proverb. et Philo : sed exstat. Hebr. Quam inventam, vel potius ab ipsa Veritate acceptam, habent myste. Ubi per e veri- tatem › intelligit Christum. quibus meus nutrita et aucta, ad generationein, seu inventionem, apta fit, quemadmodum victu corpus. : 6. d Prov. vi, 6, 8. Matth. v, 6. (22) Παιδείας Θ. Υιέ, μὴ ὀλιγώρει παιδείας Κυ- (35) Τόπους. Scribi etiam possit τύπους, « typos. » (24) "Ην ευρόντες, μ. Malim sic distinguere : (25) Τροφή. « Victui » comparat scientias : quippe
ψυχὰς γὰρ ἀγαθὰς κατὰ Πλάτωνα καταλιπούσας τὸν ὑπερουράνιον τόπον ὑπομεῖναι ἐλθεῖν εἰς τόνδε τὸν τάρταρον καὶ σῶμα ἀναλαβούσας τῶν ἐν γενέσει κακῶν ἁπάντων μετασχεῖν ὑπολαμβάνουσι, κηδομένας τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους, αἳ νόμους τε ἔθεσαν καὶ φιλοσοφίαν ἐκήρυξαν, «οὗ μεῖζον ἀγαθὸν τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει οὔτ’ ἦλθέν ποτε ἐκ θεῶν οὔτ’ ἀφίξεται.» καί μοι δοκοῦσιν αἰσθόμενοι τῆς μεγάλης εὐποιίας τῆς διὰ τῶν σοφῶν σεβασθῆναί τε τοὺς ἄνδρας καὶ δημοσίᾳ φιλοσοφῆσαι Βραχμᾶνές τε σύμπαντες καὶ Ὀδρύσαι καὶ Γέται καὶ τὸ τῶν Αἰγυπτίων γένος ⟨καὶ⟩ ἐθεολόγησαν ἀκριβῶς τὰ ἐκείνων, Χαλδαῖοί τε καὶ Ἀράβιοι οἱ κληθέντες εὐδαίμονες καὶ ὅσοι γε τὴν Παλαιστίνην κατῴκησαν καὶ τοῦ Περσικοῦ γένους οὐ τὸ ἐλάχιστον μέρος καὶ ἄλλα πρὸς τούτοις γένη μυρία. ὁ δὲ Πλάτων δῆλον ὡς σεμνύνων αἰεὶ τοὺς βαρβάρους εὑρίσκεται, μεμνημένος αὑτοῦ τε καὶ Πυθαγόρου τὰ πλεῖστα καὶ γενναιότατα τῶν δογμάτων ἐν βαρβάροις μαθόντος. διὰ τοῦτο καὶ «γένη βαρβάρων» εἶπεν, γένη φιλοσόφων ἀνδρῶν βαρβάρων γινώσκων, ἔν τε τῷ Φαίδρῳ τὸν Αἰγύπτιον βασιλέα καὶ τοῦ Θωὺθ ἡμῖν σοφώτερον δείκνυσιν, ὅντινα Ἑρμῆν οἶδεν ὄντα.
υἱὲ, μὴ ὀλιγώρει· μηδὲ ἐκλύου ὑπ' αὐτοῦ ἐλεγχόμε νος. Ὃν γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει· μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν, ὃν παραδέχεται. Κατ' ἄλλους μέντοι γε τό πους (25) ἐξεταζόμεναι αἱ προειρημέναι γραφαί άλλα μυστήρια μηνύουσι παρεστάναι. Φαμὲν τοίνυν ἐνθένδε γυμνῷ τῷ λόγῳ, τὴν φιλοσοφίαν ζήτησιν ἔχειν περί ἀληθείας καὶ τῆς τῶν ὄντων φύσεως· ἀλήθεια δὲ αὕτη, περὶ ἧς ὁ Κύριος αὐτὸς εἶπεν, « Εγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· ο τήν τε αὖ προπαιδείαν τῆς ἐν Χριστῷ ἀνα- παύσεως, γυμνάζειν τὸν νοῦν, καὶ διεγείρειν τὴν σύν εσιν, ἀγχίνοιαν γεννῶσαν ζητητικὴν διὰ φιλοσοφίας ἀληθοῦς, ἣν εὑρόντες, μᾶλλον (24) δὲ εἰληφότες, καὶ ἐνουθέτησεν. Εὖ γοῦν εἴρηται, « Παιδείας Θεοῦ (22), Β παρ' αὐτῆς τῆς ἀληθείας ἔχουσιν οἱ μύσται. Ει Πολλὰ δ᾽ ἡ ἑτοιμότης πρὸς τὸ τὰ δέοντα ὁρᾷν διὰ τῆς προγυμνασίας συμβάλλεται· εἴη δ' ἂν γυμνασία τῷ νῷ τὰ νοητά. Τριττὴ δὲ ἡ τούτων φύσις, ἔν τε πο σοῖς, καὶ πηλίκοις, καὶ λεκτοῖς θεωρουμένη. Ο γὰρ ἀπὸ τῶν ἀποδείξεων λόγος, ἀκριβῆ πίστιν ἐντίθησι τῇ ψυχῇ τοῦ παρακολουθοῦντος, ὥστε μηδ' ἂν ἄλλως ἔχειν τὸ ἀποδειχθὲν οἴεσθαι· τοῖς τε αὖ δι' ἀπάτην ὑποτρέχουσιν ἡμῖν, ὑποπίπτειν οὐκ ἐξ. Ἐν τούτοις οὖν τοῖς μαθήμασιν εκκαθαίρεταί τε τῶν αἰσθητῶν, καὶ ἀναζωπυρούται ἡ ψυχή, ἵνα δή ποτε ἀλήθειαν διιδεῖν δυνηθῇ. Τροφή (25) γάρ, καὶ ἡ παίδευσις ἡ χρηστὴ σωζομένη, φύσεις ἀγαθὰς ποιεῖ· καὶ αἱ φύ σεις αἱ χρησταί, τοιαύτης παιδείας ἀντιλαμβανόμε ναι, ἔτι βελτίους τῶν πρότερον φύονται εἷς τε τὰ ἄλλα, καὶ εἰς τὸ γεννᾶν, ὥσπερ καὶ ἐν τοῖς ἄλλοις ζώοις. Διὸ καί φησιν· ὁ Ἴθι πρὸς τὸν μύρμηκα, ὦ ὀκνηρέ καὶ γενοῦ ἐκείνου σοφώτερος, ο ὅς ο πολλὴν ο καὶ • παντοδαπὴν ἐν τῷ ἀμήτῳ παρατίθεται πρὸς τὴν τοῦ χειμῶνος » ἀπειλὴν τὴν τροφήν· ή, Πορεύθητε πρὸς τὴν μέλισσαν, καὶ μάθε ὡς ἐργάτις ἐστί· καὶ ο αὐτὴ γὰρ, πάντα τὸν λειμῶνα ἐπινεμομένη, ἐν κηρίον γεννά.» Εἰ δὲ κ ἐν τῷ ταμιείῳ εὔχη, » ὡς ὁ Κύριος ἐδίδαξε ι πνεύματι προσκυνεῖν, ο οὐκ ἔτι περὶ τὸν οἶκον εἴη ἂν μόνη ἡ οἰκονομία, ἀλλὰ καὶ περὶ τὴν ψυ χήν, τίνα τε έπινεμητέον αὐτῇ, καὶ ὅπως, καὶ ὁπό σου· τίνα τε ἀποθετέον καὶ ἐπιθησαυριστέον εἰς αὐτ * Ρ. Χριστοῦ τύπος. μίου, Υιέ μου, μὴ ὀλ. π. Κ. καὶ μὴ ἐκλύου μηδὲ ἐκλύου, ἐλέγχει ριο παιδεύει, παιδεύει "Ην εὑρόντες, μᾶλλον δὲ εἰληφότες παρ' αὐτῆς τῆς ᾿Αληθείας, ἔχ. « : CLEMENTIS ALEXANDRINI ham, cum Sara æmularetur Agar, quæ erat in majori A quam ipsa existimatione, ut qui sæcularis philoso- phiæ solum id, quod est utile, elegisset, ‹ Ecce, in- quitª, ‹ ancilla in manibus tuis, utere ea ut lubet. › Quasi diceret Sæcularem quidem amplector do- ctrinam, et ut juniorem, et ut conservam : scien- tiam autem tuam, ut perfectam dominam, honoro, et colo. Et afflixit eam Sara, quod perinde est aự correxit et admonuit. Recte itaque dictum est : • Noli negligere disciplinam Domini, neque defati· geris cum ab eo argueris. Quem enim diligit Domi- mus, castigat : flagellat autem omnem filium, quem recipit b. Ac prædictæ quidem Scripturæ, cum eas in aliis locis examinabimus, alia mysteria re- præsentare comperientur. Hic vero id solum dicimus, quod philosophia inquisitionem veritatis et naturæ rerum contineat : hæc autem est veritas, de qua ipse dixit Dominus : . Ego sum veritas c., rursus, quod disciplina, quæ præcedit eam, quæ est in Christo, quietem, exerceat mentem et excitet intelligentiam, generando ingenii acumen aptum ad inquirendum per veram philosophiam, quam in ventam, vel potius acceptam, mystæ habent ab ipsa Veritate. CAPUT VI. In_titutione plerumque, non natura, bonos fieri, multumque ad eruditionem virtutem conferre. Multum autem confert ea promptitudo, quam prævia exercitatio conciliat, ad videndum ea quæ oportet mentis autem fuerint exercitatio ea quæ mente possunt percipi. Triplex autem eorum na- tura, quæ in quantis continuis, et quantis discretis, et iis, quæ sunt dicenda, consideratur. Quæ enim ex demonstrationibus conficitur oratio, perfectam animæ fidem facit ejus, quod consequitur, ut non putet id, quod demonstratum est, aliter se habere: nec sinit ut iis succumbat, quæ nobis per fraudem c incurrunt. In his ergo disciplinis a sensilibus ex- purgatur et excitatur anima, ut possit veritatem perspicere. Victus enim, et bona eruditio, si serve- tur, bonas efficit naturas : et I bonæ nature talem suscipientes disciplinam, fiunt adhuc prioribus me- liores, cum ad alia, tum ad gignendum, quemad- modum in aliis animalibus. Unde etiam dicit: Vade ad formicam, o piger, et efficere illa sapien- tior, quæ multum, et omnis generis nutri- mentum recondit tempore messis adversus minas lemnis d, Aut vade ad apem, et disce quam labo- riosa sit : ipsa enim omne pratum depascens, unum favum generat. Si autem coras in cella • › sicut docuit Dominus adorare spirituf,', non utique cura tua solum circa domum versabitur, sed etiam D circa an:mam, quænam sint ei tribuenda, et quem- ED. POTTER, ED. PARIS. XIV, c Joan a Gen. XVI, 6. b Prov. 11, 11, 12. Heb. x1, 5, 6. f Joan. iv, 25. Sic paulo superius Isaac dicitur officium facere. » Item paulo post p. 449, Salo- monis dictum recitat, quod hic apud Clementem sequitur. Prov. Hebr. Philo codem modo hæc verba recitat, quo Clemens. Μox, pro Philo. Dein, Proverb. et Philo : sed exstat. Hebr. Quam inventam, vel potius ab ipsa Veritate acceptam, habent myste. Ubi per e veri- tatem › intelligit Christum. quibus meus nutrita et aucta, ad generationein, seu inventionem, apta fit, quemadmodum victu corpus. : 6. d Prov. vi, 6, 8. Matth. v, 6. (22) Παιδείας Θ. Υιέ, μὴ ὀλιγώρει παιδείας Κυ- (35) Τόπους. Scribi etiam possit τύπους, « typos. » (24) "Ην ευρόντες, μ. Malim sic distinguere : (25) Τροφή. « Victui » comparat scientias : quippe
PG 8:771ἀλλὰ κἀν τῷ Χαρμίδῃ Θρᾷκάς τινας ἐπιστάμενος φαίνεται, οἳ λέγονται ἀθανατίζειν τὴν ψυχήν. Ἱστορεῖται δὲ Πυθαγόρας μὲν Σώγχιδι τῷ Αἰγυπτίῳ ἀρχιπροφήτῃ μαθητεῦσαι, Πλάτων δὲ Σεχνούφιδι τῷ Ἡλιοπολίτῃ, Εὔδοξος δὲ ὁ Κνίδιος Κονούφιδι τῷ καὶ αὐτῷ Αἰγυπτίῳ. ἐν δὲ τῷ περὶ ψυχῆς Πλάτων πάλιν προφητείαν γνωρίζων φαίνεται, προφήτην εἰσάγων τὸν τῆς Λαχέσεως λόγον ἐξαγγέλλοντα πρὸς τὰς κληρουμένας ψυχὰς ⟨καὶ⟩ προθεσπίζοντα. κἀν τῷ Τιμαίῳ τὸν σοφώτατον Σόλωνα μανθάνοντα εἰοάγει πρὸς τοῦ βαρβάρου. ἔχει δὲ τὰ τῆς λέξεως ὧδε· «ὦ Σόλων, Σόλων, Ἕλληνες ὑμεῖς αἰεὶ παῖδές ἐστε, γέρων δὲ Ἕλλην οὐδείς· οὐ γὰρ ἔχετε μάθημα χρόνῳ πολιόν.» Δημόκριτος γὰρ τοὺς Βαβυλωνίους λόγους ⟨προσλαβὼν τοὺς⟩ ἠθικοὺς πεποίηται· λέγεται γὰρ τὴν Ἀκικάρου στήλην ἑρμηνευθεῖσαν τοῖς ἰδίοις συντάξαι συγγράμμασι κἄστιν ἐπισημήνασθαι ⟨τὰ⟩ παρ’ αὐτοῦ, «τάδε λέγει Δημόκριτος» γράφοντος. ναὶ μὴν καὶ περὶ αὑτοῦ [ᾑ] σεμνυνόμενός φησί που ἐπὶ τῇ πολυμαθία·
τὴν· καὶ ὅτε ταῦτα προκομιστέον, καὶ πρὸς οὔστινας. Α Οὐ γὰρ φύσει, μαθήσει δὲ, οἱ καλοὶ κἀγαθοὶ γίνονται, καθάπερ ἰατροὶ καὶ κυβερνῆται. Ορῶμεν γοῦν κοι νῶς οἱ πάντες τὴν ἄμπελον καὶ τὸν ἵππον· ἀλλ' ὁ μὲν γεωργός εἴσεται, εἰ ἀγαθὴ πρὸς καρποφορίαν, ἢ κακὴ ἡ ἄμπελος· καὶ ὁ ἱππικὸς ἄθυμον (26), ἢ τα χὺν διακρίνει ῥᾳδίως· τὸ δ' ἄλλους παρ' ἄλλους εξ πεφυκέναι πρὸς ἀρετὴν, ἐπιτηδεύματα μέν τινα τῶν οὕτω πεφυκότων παρὰ τοὺς ἑτέρους ἐνδείκνυται· τε- λειότητα δὲ κατ' ἀρετὴν, οὐδ᾽ ἦν τιν' οὖν τῶν ἄμεινον φύντων κατηγορεῖ, ὁπότε καὶ οἱ κακῶς πεφυκότες πρὸς ἀρετὴν, τῆς προσηκούσης παιδείας τυχόντες, ὡς ἐπίπαν καλοκαγαθίας ήνυσαν· καὶ αὖ τὰ ἐναντία, οἱ ἐπιτηδείως φύντες, ἀμελείᾳ γεγόνασι κακοί. Φύ- σει δ' αὖ κοινωνικοὺς καὶ δικαίους ὁ Θεὸς ἡμᾶς ἐδη μιούργησεν, ὅθεν οὐδὲ τὸ δίκαιον ἐκ μόνης φαίνε- σθαι τῆς θέσεως ῥητέον· ἐκ δὲ τῆς ἐντολῆς ἀναζω πυρεῖσθαι τὸ τῆς δημιουργίας ἀγαθὸν νοητέον, μαθή σει παιδευθείσης τῆς ψυχῆς ἐθέλειν αἱρεῖσθαι τὸ κάλο λιστον (27). ᾿Αλλὰ καθάπερ καὶ ἄνευ γραμμάτων πιο στὸν εἶναι δυνατόν φαμεν· οὕτω συνεῖναι (28) τὰ ἐν τῇ πίστει λεγόμενα οὐχ οἷόν τε, μὴ μαθόντα, ὁμολογοῦ- μεν. Τὰ μὲν γὰρ εξ λεγόμενα προσίεσθαι, τὰ δὲ ἀλ λύτρια μὴ προσίεσθαι, οὐχ ἁπλῶς ἡ πίστις, ἀλλ' ἡ περὶ τὴν μάθησιν πίστιν ἐμποιεῖ. Εἰ δ' ἡ ἄγνοια, απαι δευσία τε ἅμα καὶ ἀμαθία, τὴν ἐπιστήμην τῶν θείων καὶ ἀνθρωπίνων ἐντίθησι τῇ διδασκαλίᾳ, ἀλλ' ὡς ἐν πενίᾳ βίου ὀρθῶς ἐστι βιοῦν, οὕτω δὲ καὶ ἐν περιου στα ἔξεστι· καὶ ῥᾷον ἅμα καὶ θᾶττον σὺν τῇ προ παιδεία θηρᾶσαι ἄν τινα τὴν ἀρετὴν ὁμολογοῦμεν, οὐδὲ δίχα τούτων ἀθήρατον οὖσαν· πλὴν καὶ τότε τοῖς μεμαθηκόσι, καὶ τὰ αἰσθητήρια (29) συγγεγυ- μασμένοις. ι Μίσος μὲν γὰρ, » φησὶν ὁ Σολομών, «ἐγείρει νείκος, ὁδοὺς δὲ ζωῆς φυλάσσει παιδεία· ν ὡς μὴ ἀπατηθῆναι, ὡς μὴ κλαπῆναι πρὸς τῶν ἐπὶ βλά- Εῇ τῶν ἀκροωμένων κακοτεχνίαν ήσκηκότων. « Παι- δεία 50) δὲ ἀνεξέλεγκτος (51) πλανᾶται, φησί· καὶ χρὴ μετεῖναι τὸ ἐλεγκτικὸν εἶδος, ἕνεκα τοῦ τὰς δόξας τὰς ἀπατηλὰς διακρούεσθαι τῶν σοφιστῶν· Εξ γοῦν καὶ ᾿Ανάξαρχος εὐδαιμονικῶς (52) ἐν τῷ Περὶ βασι- είας γράφει· • Πολυμαθείη κάρτα μὲν ὠφελεῖ, κάρτα δε βλάπτει τὸν ἔχοντα· ὠφελέει μὲν τὸν ἄξιον ὄντα (53), βλάπτει δὲ, τὸν ῥηϊδίως φωνέοντα πᾶν ἔπος, κ' ἐν παντὶ δήμῳ. Χρὴ δὲ καιροῦ μέτρα εἰδέ Β Ρ. Κάλλιστον τὸ δικαιότατον· « δὲ ἐστιν ἡ στερεά τροφή, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθη- τήρια γεγυμνασμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. Στίχ, των Ο' Ευδαιμονικώς Η. ὁ εὐδαιμονικός. εὐδαιμονικώς, Εξ γοῦν 'Ανάξαρχος καὶ εὐδαιμονικῶς· εὐδαιμο- νικός » Οὗτος διὰ τὴν ἀπάθειαν καὶ εὐκολίαν τοῦ βίου εὐδαιμονικὸς ἐκαλεῖτο· « STROMATUM LIB. I. admodum, et quantum ; et quænam sint reponen- da, et in ipsam recondenda; et quando ea alfe renda, et ad qucs. Non enim natura, sed doctrina viri boni et honesti fiunt, quemadmodum medici et gubernatores. Omnes itaque communiter videmus vitem et equum : sed sciet quidem agricola, vitisne ad ferendum fructum bona sit, an nala ; et qui equo- rum habet cognitionem, facile discernit ignavuni vel celerem. Alios autem esse aliis natura ad virtu- tem aptiores, ostendunt quidem quædam studia eo- rum, qui sunt aliis natura aptiores; virtutis autem perfectionem inesse istis, qui sunt meliori natura, nullam arguit, quod etiam qui natura minime apti sunt ad virtutem, eam quam par est assecuti disci- plinam, vel ad omne genus probitatis et honestatis pervenerint; et contra, qui natura apui erant ad virtutem, evaserint mali negligentia et incuria. Cum vero nos natura ad societatem aptos justosque Deus fabricatus est, justitia ex sola constitutione oriri dicenda non est, sed potius id, quod a crea- tione inerat, bonum vi præcepti suscitari intelli- gendum est, cum ex doctrina didicerit anima velle quod optimum est eligere. Sed quemadmodum vel sine litteris fidelem posse esse dicimus, ita quæ in fide dicuntur non posse intelligere cum, qui non est doctus, confitemur. Quæ enim bene dicun- tur admittere, aliena autem non admittere, non simplex tiles, sed ea demum, quæ cum do- ctrina juncta est, efficit. Quod si ignorantia, im- peritia simul et inscitia, rerum divinarum et hu- C manarum scientiam æque affert ac doctrina. at quemadmodum in egestate licet recte vivere, ita etiam licet in abundantia: quin et facilius simul et celerius disciplinis liberalibus institutum posse aliquem virtutem assequi confitemur : quæ lamen non est ejusmodi, ut sine iis capi non possit; sed tunc quoque ab iis, qui didicerunt, et sensus ha- bent exercitatos. * Odium enim, inquit Salomon, • excital contentio, vias autem vitæ custodit disci- pliua a;, ut non decipiamur neque circumveniamur ab iis qui, ad auditorum perniciem, improbam artem exercuerunt : Disciplina autem vagatur,, inquit, in- confutabilis b. Oportet itaque arguendi et refellendi genus persequi, ut sophistarum fallaces repellamus * ED. POTTER, ED. PARIS. a Prov. x, 12, 17. b Ibid., 17. SYLBURG. Theognidis : Res pul- cherrima, quæ justissima. Idein Aristoteles docet v Ethic. ad Nicomachum. F. Morellus P. R. COLLECT. SYLBURG. dat. casu. SYLBURG. ve! contemnens. »Nesciit interpres hoc e Prov. x, pissime lapsus est in sententiis e Graeco de D sumptis, Latine vertendis. LowTH. - agnoscit etiamn Epitome us. du- bitat, an legendum sit SYLBURG. Vel, retenta voce scribendum : Bene igitur Anaxarchus, ac prout decebat eum, qui dictus est. Scribit enim Laertius in Auaxaro cho, Hic Anaxarchus ob animi constantiam, et facilem vivendi rationem fortuna- tus appellabatur. Idem tradunt etiam Ælianus Varia historiæ lib. ix, cap. 57, et Sextus Empiri.. cus lib. Adv. mathematicos pag. 146. Id cognominis nonnullis etiam aliis datum, scribunt Athenæus lib. x11, et Laertius in sui operis proœmió. BURG. (26) "Αθυμον. Forte verius ῥάθυμον, « segnem. » (27) Τὸ κάλλιστον. Videtur respexisse ad illud (28) Συνεῖναι. ΙΙ. mavult συνιέναι, præs. temp. (29) Τὰ αἰσθητήρια. Respicit Hebr. v. 14 : Τελείων (30) Παιδεία. Rectius vulg. Biblia Prov. x, παι (54) Ανεξέλεγκτος. • Correptionem deserens, 47. secundum LXX desumptum : alibi etiam tur- (52) Εὐ γοῦν καὶ Ανάξαρχος εὐδαιμονικῶς. (35) Τὸν ἄξιον ὄντα. Η., τὸν μὴ διεξιόντα. SL-
PG 8:775«ἐγὼ δὲ τῶν κατ’ ἐμαυτὸν ἀνθρώπων γῆν πλείστην ἐπεπλανησάμην, ἱστορέων τὰ μήκιστα, καὶ ἀέρας τε καὶ γέας πλείστας εἶδον, καὶ λογίων ἀνθρώπων πλείστων ἐπήκουσα, καὶ γραμμέων συνθέσι μετὰ ἀποδείξεως οὐδείς κώ με παρήλλαξεν, οὐδ’ οἱ Αἰγυπτίων καλεόμενοι Ἁρπεδονάπται, σὺν τοῖς δ’ ἐπὶ πᾶσιν ἐπ’ ἔτε’ ὀγδώκοντα ἐπὶ ξείνης ἐγενήθην.» ἐπῆλθε γὰρ Βαβυλῶνά τε καὶ Περσίδα καὶ Αἴγυπτον τοῖς τε Μάγοις καὶ τοῖς ἱερεῦσι μαθητεύων. Ζωροάστρην δὲ τὸν Μάγον τὸν Πέρσην ὁ Πυθαγόρας ἐζήλωσεν, ⟨καὶ⟩ βίβλους ἀποκρύφους τἀνδρὸς τοῦδε οἱ τὴν Προδίκου μετιόντες αἵρεσιν αὐχοῦσι κεκτῆσθαι. Ἀλέξανδρος δὲ ἐν τῷ περὶ Πυθαγορικῶν συμβόλων Ζαράτῳ τῷ Ἀσσυρίῳ μαθητεῦσαι ἱστορεῖ τὸν Πυθαγόραν (Ἰεζεκιὴλ τοῦτον ἡγοῦνταί τινες, οὐκ ἔστι δέ, ὡς ἔπειτα δηλωθήσεται), ἀκηκοέναι τε πρὸς τούτοις Γαλατῶν καὶ Βραχμάνων τὸν Πυθαγόραν βούλεται. Κλέαρχος δὲ ὁ Περιπατητικὸς εἰδέναι φησί τινα Ἰουδαῖον, ὃς Ἀριστοτέλει συνεγένετο. Ἡράκλειτος γὰρ οὐκ ἀνθρωπίνως φησίν, ἀλλὰ σὺν θεῷ ⟨τὸ⟩ μέλλον Σιβύλλῃ πεφάνθαι. φασὶ γοῦν ἐν Δελφοῖς παρὰ τὸ βουλευτήριον δείκνυσθαι πέτραν τινά.
Α ναι· σοφίης γὰρ οὗτος ὄρος· ὅσοι δὲ καὶ θύρῃσιν (54) ἀείδουσιν, ἢ ἤν τη πεπνυμένα ἀείδωσιν, οὐ τιθέμενο: ἐν σοφίῃ, γνώμην δ' ἔχουσι μωρίης. » Καὶ Ἡσίοδος· Ει Μουσάων, αἳ τ' ἄνδρα πολυφραδέοντα τιθεῖσαι Θέσπιον, αὐλήεντα· εὔπορον μὲν γὰρ ἐν λόγοις, « τὸν πολυφράδμονα, λέγει· δεινὸν δὲ, ι τὴν αὐδήεντα (55)·, καὶ ο θέσπιον, ο τὸν ἔμπειρον, καὶ φιλόσοφον, καὶ τῆς ἀληθείας ἐπι στήμονα. Καταφαίνεται τοίνυν προπαιδεία ή Ελληνική, σὺν καὶ αὐτῇ φιλοσοφία θεόθεν ήκειν εἰς ἀνθρώ πους, οὐ κατὰ προηγούμενον, ἀλλ᾽ ἂν τρόπον οἱ ὑετοὶ καταρήγνυνται εἰς τὴν γῆν τὴν ἀγαθὴν, καὶ εἰς τὴν κοπρίαν, καὶ ἐπὶ τὰ δώματα. Βλαστάνει δ' ὁμοίως καὶ πόα καὶ πυρός· φύεται τε καὶ ἐπὶ τῶν μνημε των συχῆ, καὶ εἴ τι τῶν ἀναιδεστέρων δένδρων· καὶ τὰ φυόμενα ἐν τύπῳ προκύπτει τῶν ἀληθῶν· ὅτι τῆς αὐτῆς τοῦ ὑετοῦ ἀπέλαυσε δυνάμεως· ἀλλ' οὐ τὴν αὐτὴν ἔσχηκε χάριν τοῖς ἐν τῷ πίονι φυεῖσιν, ήτοι ξηρανθέντα, ἢ ἀποτιλθέντα. Καὶ δὴ κανταῦθα χρησι μεύει ἡ ι τοῦ σπόρου » παραβολή, ἣν ὁ Κύριος ηρμήνευσεν. Εἷς γὰρ ὁ τῆς ἐν ἀνθρώποις γῆς γεωρ γός, ὁ ἄνωθεν σπείρων ἐκ καταβολῆς κόσμου τὰ θρεπτικά σπέρματα, ὁ τὸν Κύριον καθ᾿ ἕκαστον καιρὸν ἐπομβρίσας Λόγον· οἱ καιροὶ δὲ καὶ οἱ τόποι οἱ δεκτικοὶ τὰς διαφορὰς ἐγέννησαν. "Αλλως τε δ γεωργὸς οὐ πυρούς μόνον, (καίτοι καὶ τούτων πλείους εἰσὶ διαφοραί· σπείρει δὲ καὶ τὰ ἄλλα σπέρματα, κριθάς τε καὶ κυάμους, καὶ πίσον, καὶ ἄρακα, καὶ τα κηπευόμενα, καὶ τὰ ἀνθευτικὰ σπέρματα. Τῆς αὐτῆς δὲ γεωργίας καὶ ἡ φυτουργία, καὶ ἐργά- ζεσθαι ὅσα εἰς αὐτά τε τὰ φυτώρια, καὶ εἰς παρα δείσους, καὶ τὰ ὡραῖα, καὶ ὅλως παντοίων δένδρων φύσιν καὶ τροφήν. Ὡσαύτως δὲ οὐχ ἡ ποιμενική μόνη, ἀλλὰ καὶ ἡ βουκολική, Ιπποτροφική τε καὶ κυνοτροφική, καὶ μελισσουργική, τέχναι πᾶσαι· συνελόντι δ᾽ εἰπεῖν, ἀγελοκομική τε καὶ ζωοτροφική ἀλλήλων μὲν τῷ μᾶλλον καὶ ἧττον διαφέρουσι, πλὴν αἱ πᾶσαι βιωφελεῖς. Φιλοσοφίαν δὲ, οὐ τὴν Στωϊκὴν λέγω, οὐδὲ τὴν Πλατωνικήν, ἢ τὴν Ἐπικούρειόν τε, καὶ ᾿Αριστοτελικήν· ἀλλ' ὅσα εἴρηται παρ' ἑκάστῃ τῶν αἱρέσεων τούτων καλῶς, δικαιοσύνην μετά εὐσεβοῦς ἐπιστήμης ἐκδιδάσκοντα, τοῦτο σύμπαν τὸ ἐκλεκτικὸν (56) φιλοσοφίαν φημί. Όσα δὲ άνθρω πίνων λογισμῶν ἀποτεμόμενοι παρεχάμαξαν, ταῦτα οὐκ ἄν ποτε θεῖα εἴποιμ' ἄν. Ηδη δὲ κἀκεῖνο σ * Ρ. Θεοῦ ῥῆσιν ἀείδουσιν. "Αν πη πεπνυμένα ἀείδωσιν... Κ, Κίρκη ευπλόκαμος, δεινή θεὸς αὐδήεσσα. CLEMENTIS ALEXANDRINI opiniones. Recte profecto ac divine Anaxarchus scribit in libro De regno : ‹ Multa ac varia do- trina multum quidem juvat, multum autem lædit eum, qui eam possidet. Juvat quidem eum, qui dignus est: lædit autem eum, qui quidvis dicit, et coram universo populo. Oportet autem scire mensuram temporis. Hic est autem finis sapientiæ. Qui- cunque autem canunt præ foribus, etiamsi quid sapienter ac perite cecinerint, non reputantur sa- pientes, sed opinionem subeunt stultitiae. Hesiodus : Musarum, reddunt hominem quæ nulla floquentem Divinum, vocalem. In verbis enim copiosum dicit multa loquentem; › acrem autem ac vehementem, c vocalem ; » et e di- vinum, › eum, qui est peritus, et philosophus, et sciens veritatis. CAPUT VII. B Philosophiam ad divinam virtutem viam aperire, eamque non particularis alicujus secte, sed eclecticam. quæ Apparet itaque, præcedaneas illas liberales Græ- corum disciplinas, una cum ipsa philosophia, venire divinitus ad homines, non principaliter, sed quemadmodum imbres erumpunt in terram bonam. et in fimum, et super domos. Similiter autem germinat et herba et frumentuin, et nascitur etiam ficus in monimentis, et si qua est arbor impuden- tior. Et quæ temere nascuntur, in specie quidem supra ea, quæ vera sunt, emergunt, quoniam eamdem pluviæ vim assequuntur; sed non eamdem habent gratiam, quam ea, quæ in solo pingui nata sunt, ut quæ statim exsiccari vel velli soleant. Porro autem huic quoque loco est utilis parabola sementis 4, » quam Dominus est interpretatus. Unus enim est agricola terre, quæ est in homini- C bus, qui a principio seminat a constitutione mundi nutritia semina, qui illis unoquoque tempore Do- minum Logon impluit; tempora autem et loca, susceperunt, genuere differentiam. Et alioqui agri- cola non solum frumentum (etsi hujus quoque plures sint differentiæ), sed etiam alia semina seminat, I hordeum, fabas, pisa, cicer, et semina quæ olera in hortis producunt, et flores. Ejusdem est autem agriculturæ, et plantandi officium, et operandi quæcunque pertinent ad ipsa plantaria, hortos, et pomnaria, et in summa, ad omnis generis arbores producendas et alendas. Similiter autem non sola ars pascendarum ovium, sed et boum equorumque et canum alendorum et curandarum apum artes omnes, et, ut summatim dicam, quæ in D curandis gregibus animalibusque nutriendis versan- tur, inter se quidem secundum magis et minus differunt, sed sunt omnes vitæ utiles. Philosophiam autem, non dico Stoicam, nee Platonicam, aut Epi- cuream, et Aristotelicam, sed quæcunque ab his sectis recte dicta sunt, quæ docent justitiam cum pia scientia, hoc totum selectum, dico philoso- ED. POTTER, ED. PARIS. a Matth. xi, Marc. iv. II. SYLBURG. Homeri de Circe dictum, Odyss. vers. : Circe pulchricoma acris dea vocalis. (34) Ὅσοι δὲ καὶ θ. Epitome ms., ὅσοι δὲ καὶ (35) Δεινὸν δὲ τὸν αὐδήεντα. Respexisse videtur (35) Τὸ ἐκλεκτικόν. Probat hic Clemens eorum
ἐφ’ ἧς λέγεται καθίζεσθαι τὴν πρώτην Σίβυλλαν ἐκ τοῦ Ἑλικῶνος παραγενομένην ὑπὸ τῶν Μουσῶν τραφεῖσαν. ἔνιοι δέ φασιν ἐκ Μαλιέων ἀφικέσθαι Λαμίας οὖσαν θυγατέρα τῆς Ποσειδῶνος. Σαραπίων δὲ ἐν τοῖς ἔπεσι μηδὲ ἀποθανοῦσαν λῆξαι μαντικῆς φησι τὴν Σίβυλλαν, καὶ τὸ μὲν εἰς ἀέρα χωρῆσαν αὐτῆς μετὰ τελευτήν, τοῦτ’ εἶναι τὸ ἐν φήμαις καὶ κληδόσι μαντευόμενον, ⟨ἐκ⟩ δὲ τοῦ εἰς γῆν μεταβαλόντος σώματος πόας ὡς εἰκὸς ἀναφυείσης, ὅσα ἂν αὐτὴν ἐπινεμηθῇ θρέμματᾳ κατ’ ἐκεῖνον δήπουθεν γενόμενα τὸν τόπον, ἀκριβῆ τὴν διὰ τῶν σπλάγχνων τοῖς ἀνθρώποις προφαίνειν τοῦ μέλλοντος δήλωσιν γράφει, τὴν δὲ ψυχὴν αὐτῆς εἶναι τὸ ἐν τῇ σελήνῃ φαινόμενον πρόσωπον οἴεται. Τάδε μὲν περὶ Σιβύλλης· Νουμᾶς δὲ ὁ Ῥωμαίων βασιλεὺς Πυθαγόρειος μὲν ἦν, ἐκ δὲ τῶν Μωυσέως ὠφεληθεὶς διεκώλυσεν ἀνθρωποειδῆ καὶ ζῳόμορφον εἰκόνα θεοῦ Ῥωμαίους κτίζειν. ἐν γοῦν ἑκατὸν καὶ ἑβδομήκοντα τοῖς πρώτοις ἔτεσι ναοὺς οἰκοδομούμενοι ἄγαλμα οὐδὲν οὔτε πλαστὸν οὔτε μὴν γραπτὸν ἐποιήσαντο. ἐπεδείκνυτο γὰρ αὐτοῖς ὁ Νουμᾶς δι’ ἐπικρύψεως ὡς οὐκ ἐφάψασθαι τοῦ βελτίστου δυνατὸν ἄλλως ἢ μόνῳ τῷ νῷ.
Α ναι· σοφίης γὰρ οὗτος ὄρος· ὅσοι δὲ καὶ θύρῃσιν (54) ἀείδουσιν, ἢ ἤν τη πεπνυμένα ἀείδωσιν, οὐ τιθέμενο: ἐν σοφίῃ, γνώμην δ' ἔχουσι μωρίης. » Καὶ Ἡσίοδος· Ει Μουσάων, αἳ τ' ἄνδρα πολυφραδέοντα τιθεῖσαι Θέσπιον, αὐλήεντα· εὔπορον μὲν γὰρ ἐν λόγοις, « τὸν πολυφράδμονα, λέγει· δεινὸν δὲ, ι τὴν αὐδήεντα (55)·, καὶ ο θέσπιον, ο τὸν ἔμπειρον, καὶ φιλόσοφον, καὶ τῆς ἀληθείας ἐπι στήμονα. Καταφαίνεται τοίνυν προπαιδεία ή Ελληνική, σὺν καὶ αὐτῇ φιλοσοφία θεόθεν ήκειν εἰς ἀνθρώ πους, οὐ κατὰ προηγούμενον, ἀλλ᾽ ἂν τρόπον οἱ ὑετοὶ καταρήγνυνται εἰς τὴν γῆν τὴν ἀγαθὴν, καὶ εἰς τὴν κοπρίαν, καὶ ἐπὶ τὰ δώματα. Βλαστάνει δ' ὁμοίως καὶ πόα καὶ πυρός· φύεται τε καὶ ἐπὶ τῶν μνημε των συχῆ, καὶ εἴ τι τῶν ἀναιδεστέρων δένδρων· καὶ τὰ φυόμενα ἐν τύπῳ προκύπτει τῶν ἀληθῶν· ὅτι τῆς αὐτῆς τοῦ ὑετοῦ ἀπέλαυσε δυνάμεως· ἀλλ' οὐ τὴν αὐτὴν ἔσχηκε χάριν τοῖς ἐν τῷ πίονι φυεῖσιν, ήτοι ξηρανθέντα, ἢ ἀποτιλθέντα. Καὶ δὴ κανταῦθα χρησι μεύει ἡ ι τοῦ σπόρου » παραβολή, ἣν ὁ Κύριος ηρμήνευσεν. Εἷς γὰρ ὁ τῆς ἐν ἀνθρώποις γῆς γεωρ γός, ὁ ἄνωθεν σπείρων ἐκ καταβολῆς κόσμου τὰ θρεπτικά σπέρματα, ὁ τὸν Κύριον καθ᾿ ἕκαστον καιρὸν ἐπομβρίσας Λόγον· οἱ καιροὶ δὲ καὶ οἱ τόποι οἱ δεκτικοὶ τὰς διαφορὰς ἐγέννησαν. "Αλλως τε δ γεωργὸς οὐ πυρούς μόνον, (καίτοι καὶ τούτων πλείους εἰσὶ διαφοραί· σπείρει δὲ καὶ τὰ ἄλλα σπέρματα, κριθάς τε καὶ κυάμους, καὶ πίσον, καὶ ἄρακα, καὶ τα κηπευόμενα, καὶ τὰ ἀνθευτικὰ σπέρματα. Τῆς αὐτῆς δὲ γεωργίας καὶ ἡ φυτουργία, καὶ ἐργά- ζεσθαι ὅσα εἰς αὐτά τε τὰ φυτώρια, καὶ εἰς παρα δείσους, καὶ τὰ ὡραῖα, καὶ ὅλως παντοίων δένδρων φύσιν καὶ τροφήν. Ὡσαύτως δὲ οὐχ ἡ ποιμενική μόνη, ἀλλὰ καὶ ἡ βουκολική, Ιπποτροφική τε καὶ κυνοτροφική, καὶ μελισσουργική, τέχναι πᾶσαι· συνελόντι δ᾽ εἰπεῖν, ἀγελοκομική τε καὶ ζωοτροφική ἀλλήλων μὲν τῷ μᾶλλον καὶ ἧττον διαφέρουσι, πλὴν αἱ πᾶσαι βιωφελεῖς. Φιλοσοφίαν δὲ, οὐ τὴν Στωϊκὴν λέγω, οὐδὲ τὴν Πλατωνικήν, ἢ τὴν Ἐπικούρειόν τε, καὶ ᾿Αριστοτελικήν· ἀλλ' ὅσα εἴρηται παρ' ἑκάστῃ τῶν αἱρέσεων τούτων καλῶς, δικαιοσύνην μετά εὐσεβοῦς ἐπιστήμης ἐκδιδάσκοντα, τοῦτο σύμπαν τὸ ἐκλεκτικὸν (56) φιλοσοφίαν φημί. Όσα δὲ άνθρω πίνων λογισμῶν ἀποτεμόμενοι παρεχάμαξαν, ταῦτα οὐκ ἄν ποτε θεῖα εἴποιμ' ἄν. Ηδη δὲ κἀκεῖνο σ * Ρ. Θεοῦ ῥῆσιν ἀείδουσιν. "Αν πη πεπνυμένα ἀείδωσιν... Κ, Κίρκη ευπλόκαμος, δεινή θεὸς αὐδήεσσα. CLEMENTIS ALEXANDRINI opiniones. Recte profecto ac divine Anaxarchus scribit in libro De regno : ‹ Multa ac varia do- trina multum quidem juvat, multum autem lædit eum, qui eam possidet. Juvat quidem eum, qui dignus est: lædit autem eum, qui quidvis dicit, et coram universo populo. Oportet autem scire mensuram temporis. Hic est autem finis sapientiæ. Qui- cunque autem canunt præ foribus, etiamsi quid sapienter ac perite cecinerint, non reputantur sa- pientes, sed opinionem subeunt stultitiae. Hesiodus : Musarum, reddunt hominem quæ nulla floquentem Divinum, vocalem. In verbis enim copiosum dicit multa loquentem; › acrem autem ac vehementem, c vocalem ; » et e di- vinum, › eum, qui est peritus, et philosophus, et sciens veritatis. CAPUT VII. B Philosophiam ad divinam virtutem viam aperire, eamque non particularis alicujus secte, sed eclecticam. quæ Apparet itaque, præcedaneas illas liberales Græ- corum disciplinas, una cum ipsa philosophia, venire divinitus ad homines, non principaliter, sed quemadmodum imbres erumpunt in terram bonam. et in fimum, et super domos. Similiter autem germinat et herba et frumentuin, et nascitur etiam ficus in monimentis, et si qua est arbor impuden- tior. Et quæ temere nascuntur, in specie quidem supra ea, quæ vera sunt, emergunt, quoniam eamdem pluviæ vim assequuntur; sed non eamdem habent gratiam, quam ea, quæ in solo pingui nata sunt, ut quæ statim exsiccari vel velli soleant. Porro autem huic quoque loco est utilis parabola sementis 4, » quam Dominus est interpretatus. Unus enim est agricola terre, quæ est in homini- C bus, qui a principio seminat a constitutione mundi nutritia semina, qui illis unoquoque tempore Do- minum Logon impluit; tempora autem et loca, susceperunt, genuere differentiam. Et alioqui agri- cola non solum frumentum (etsi hujus quoque plures sint differentiæ), sed etiam alia semina seminat, I hordeum, fabas, pisa, cicer, et semina quæ olera in hortis producunt, et flores. Ejusdem est autem agriculturæ, et plantandi officium, et operandi quæcunque pertinent ad ipsa plantaria, hortos, et pomnaria, et in summa, ad omnis generis arbores producendas et alendas. Similiter autem non sola ars pascendarum ovium, sed et boum equorumque et canum alendorum et curandarum apum artes omnes, et, ut summatim dicam, quæ in D curandis gregibus animalibusque nutriendis versan- tur, inter se quidem secundum magis et minus differunt, sed sunt omnes vitæ utiles. Philosophiam autem, non dico Stoicam, nee Platonicam, aut Epi- cuream, et Aristotelicam, sed quæcunque ab his sectis recte dicta sunt, quæ docent justitiam cum pia scientia, hoc totum selectum, dico philoso- ED. POTTER, ED. PARIS. a Matth. xi, Marc. iv. II. SYLBURG. Homeri de Circe dictum, Odyss. vers. : Circe pulchricoma acris dea vocalis. (34) Ὅσοι δὲ καὶ θ. Epitome ms., ὅσοι δὲ καὶ (35) Δεινὸν δὲ τὸν αὐδήεντα. Respexisse videtur (35) Τὸ ἐκλεκτικόν. Probat hic Clemens eorum
PG 8:777Φιλοσοφία τοίνυν πολυωφελές τι χρῆμα πάλαι μὲν ἤκμασε παρὰ βαρβάροις κατὰ τὰ ἔθνη διαλάμψασα, ὕστερον δὲ καὶ εἰς Ἕλληνας κατῆλθεν. προέστησαν δ’ αὐτῆς Αἰγυπτίων τε οἱ προφῆται καὶ Ἀσσυρίων οἱ Χαλδαῖοι καὶ Γαλατῶν οἱ Δρυί̈δαι καὶ Σαμαναῖοι Βάκτρων καὶ Κελτῶν οἱ φιλοσοφήσαντες καὶ Περσῶν οἱ Μάγοι (οἳ μαγείᾳ καὶ τοῦ σωτῆρος προεμήνυσαν τὴν γένεσιν, ἀστέρος αὐτοῖς καθηγουμένου εἰς τὴν Ἰουδαίαν ἀφικνούμενοι γῆν) Ἰνδῶν τε οἱ γυμνοσοφισταί, ἄλλοι γε φιλόσοφοι βάρβαροι. διττὸν δὲ τούτων τὸ γένος, οἳ μὲν Σαρμᾶναι αὐτῶν, οἳ δὲ Βραχμᾶναι καλούμενοι. καὶ τῶν Σαρμανῶν οἱ ὑλόβιοι προσαγορευόμενοι οὔτε πόλεις οἰκοῦσιν οὔτε στέγας ἔχουσιν, δένδρων δὲ ἀμφιέννυνται φλοιοῖς καὶ ἀκρόδρυα σιτοῦνται καὶ ὕδωρ ταῖς χερσὶ πίνουσιν, οὐ γάμον, οὐ παιδοποιίαν ἴσασιν, ὥσπερ οἱ νῦν Ἐγκρατηταὶ καλούμενοι. εἰσὶ δὲ τῶν Ἰνδῶν οἱ τοῖς Βούττα πειθόμενοι παραγγέλμασιν. ὃν δι’ ὑπερβολὴν σεμνότητος ὡς θεὸν τετιμήκασι. Σκύθης δὲ καὶ Ἀνάχαρσις ἦν, καὶ πολλῶν παρ’ Ἕλλησι διαφέρων οὗτος ἀναγράφεται φιλοσόφων.
PG 8:779τοὺς δὲ Ὑπερβορέους Ἑλλάνικος ὑπὲρ τὰ Ῥίπαια ὄρη οἰκεῖν ἱστορεῖ, διδάσκεσθαι δὲ αὐτοὺς δικαιοσύνην μὴ κρεοφαγοῦντας, ἀλλ’ ἀκροδρύοις χρωμένους. τοὺς ἑξηκονταετεῖς οὗτοι ἔξω πυλῶν ἄγοντες ἀφανίζουσιν. εἰσὶ δὲ καὶ παρὰ Γερμανοῖς αἱ ἱεραὶ καλούμεναι γυναῖκες, αἳ ποταμῶν δίναις προσβλέπουσαι καὶ ῥευμάτων ἑλιγμοῖς καὶ ψόφοις τεκμαίρονται καὶ προθεσπίζουσι τὰ μέλλοντα. αὗται γοῦν οὐκ εἴασαν αὐτοὺς τὴν μάχην θέσθαι πρὸς Καίσαρα πρὶν ἐπιλάμψαι σελήνην τὴν νέαν. τούτων ἁπάντων πρεσβύτατον μακρῷ τὸ Ἰουδαίων γένος, καὶ τὴν παρ’ αὐτοῖς φιλοσοφίαν ἔγγραπτον γενομένην προκατάρξαι τῆς παρ’ Ἕλλησι φιλοσοφίας διὰ πολλῶν ὁ Πυθαγόρειος ὑποδείκνυσι Φίλων, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ Ἀριστόβουλος ὁ Περιπατητικὸς καὶ ἄλλοι πλείους, ἵνα μὴ κατ’ ὄνομα ἐπιὼν διατρίβω. φανερώτατα δὲ Μεγασθένης ὁ συγγραφεὺς ὁ Σελεύκῳ τῷ Νικάτορι συμβεβιωκὼς ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Ἰνδικῶν ὧδε γράφει·
Α ναι· σοφίης γὰρ οὗτος ὄρος· ὅσοι δὲ καὶ θύρῃσιν (54) ἀείδουσιν, ἢ ἤν τη πεπνυμένα ἀείδωσιν, οὐ τιθέμενο: ἐν σοφίῃ, γνώμην δ' ἔχουσι μωρίης. » Καὶ Ἡσίοδος· Ει Μουσάων, αἳ τ' ἄνδρα πολυφραδέοντα τιθεῖσαι Θέσπιον, αὐλήεντα· εὔπορον μὲν γὰρ ἐν λόγοις, « τὸν πολυφράδμονα, λέγει· δεινὸν δὲ, ι τὴν αὐδήεντα (55)·, καὶ ο θέσπιον, ο τὸν ἔμπειρον, καὶ φιλόσοφον, καὶ τῆς ἀληθείας ἐπι στήμονα. Καταφαίνεται τοίνυν προπαιδεία ή Ελληνική, σὺν καὶ αὐτῇ φιλοσοφία θεόθεν ήκειν εἰς ἀνθρώ πους, οὐ κατὰ προηγούμενον, ἀλλ᾽ ἂν τρόπον οἱ ὑετοὶ καταρήγνυνται εἰς τὴν γῆν τὴν ἀγαθὴν, καὶ εἰς τὴν κοπρίαν, καὶ ἐπὶ τὰ δώματα. Βλαστάνει δ' ὁμοίως καὶ πόα καὶ πυρός· φύεται τε καὶ ἐπὶ τῶν μνημε των συχῆ, καὶ εἴ τι τῶν ἀναιδεστέρων δένδρων· καὶ τὰ φυόμενα ἐν τύπῳ προκύπτει τῶν ἀληθῶν· ὅτι τῆς αὐτῆς τοῦ ὑετοῦ ἀπέλαυσε δυνάμεως· ἀλλ' οὐ τὴν αὐτὴν ἔσχηκε χάριν τοῖς ἐν τῷ πίονι φυεῖσιν, ήτοι ξηρανθέντα, ἢ ἀποτιλθέντα. Καὶ δὴ κανταῦθα χρησι μεύει ἡ ι τοῦ σπόρου » παραβολή, ἣν ὁ Κύριος ηρμήνευσεν. Εἷς γὰρ ὁ τῆς ἐν ἀνθρώποις γῆς γεωρ γός, ὁ ἄνωθεν σπείρων ἐκ καταβολῆς κόσμου τὰ θρεπτικά σπέρματα, ὁ τὸν Κύριον καθ᾿ ἕκαστον καιρὸν ἐπομβρίσας Λόγον· οἱ καιροὶ δὲ καὶ οἱ τόποι οἱ δεκτικοὶ τὰς διαφορὰς ἐγέννησαν. "Αλλως τε δ γεωργὸς οὐ πυρούς μόνον, (καίτοι καὶ τούτων πλείους εἰσὶ διαφοραί· σπείρει δὲ καὶ τὰ ἄλλα σπέρματα, κριθάς τε καὶ κυάμους, καὶ πίσον, καὶ ἄρακα, καὶ τα κηπευόμενα, καὶ τὰ ἀνθευτικὰ σπέρματα. Τῆς αὐτῆς δὲ γεωργίας καὶ ἡ φυτουργία, καὶ ἐργά- ζεσθαι ὅσα εἰς αὐτά τε τὰ φυτώρια, καὶ εἰς παρα δείσους, καὶ τὰ ὡραῖα, καὶ ὅλως παντοίων δένδρων φύσιν καὶ τροφήν. Ὡσαύτως δὲ οὐχ ἡ ποιμενική μόνη, ἀλλὰ καὶ ἡ βουκολική, Ιπποτροφική τε καὶ κυνοτροφική, καὶ μελισσουργική, τέχναι πᾶσαι· συνελόντι δ᾽ εἰπεῖν, ἀγελοκομική τε καὶ ζωοτροφική ἀλλήλων μὲν τῷ μᾶλλον καὶ ἧττον διαφέρουσι, πλὴν αἱ πᾶσαι βιωφελεῖς. Φιλοσοφίαν δὲ, οὐ τὴν Στωϊκὴν λέγω, οὐδὲ τὴν Πλατωνικήν, ἢ τὴν Ἐπικούρειόν τε, καὶ ᾿Αριστοτελικήν· ἀλλ' ὅσα εἴρηται παρ' ἑκάστῃ τῶν αἱρέσεων τούτων καλῶς, δικαιοσύνην μετά εὐσεβοῦς ἐπιστήμης ἐκδιδάσκοντα, τοῦτο σύμπαν τὸ ἐκλεκτικὸν (56) φιλοσοφίαν φημί. Όσα δὲ άνθρω πίνων λογισμῶν ἀποτεμόμενοι παρεχάμαξαν, ταῦτα οὐκ ἄν ποτε θεῖα εἴποιμ' ἄν. Ηδη δὲ κἀκεῖνο σ * Ρ. Θεοῦ ῥῆσιν ἀείδουσιν. "Αν πη πεπνυμένα ἀείδωσιν... Κ, Κίρκη ευπλόκαμος, δεινή θεὸς αὐδήεσσα. CLEMENTIS ALEXANDRINI opiniones. Recte profecto ac divine Anaxarchus scribit in libro De regno : ‹ Multa ac varia do- trina multum quidem juvat, multum autem lædit eum, qui eam possidet. Juvat quidem eum, qui dignus est: lædit autem eum, qui quidvis dicit, et coram universo populo. Oportet autem scire mensuram temporis. Hic est autem finis sapientiæ. Qui- cunque autem canunt præ foribus, etiamsi quid sapienter ac perite cecinerint, non reputantur sa- pientes, sed opinionem subeunt stultitiae. Hesiodus : Musarum, reddunt hominem quæ nulla floquentem Divinum, vocalem. In verbis enim copiosum dicit multa loquentem; › acrem autem ac vehementem, c vocalem ; » et e di- vinum, › eum, qui est peritus, et philosophus, et sciens veritatis. CAPUT VII. B Philosophiam ad divinam virtutem viam aperire, eamque non particularis alicujus secte, sed eclecticam. quæ Apparet itaque, præcedaneas illas liberales Græ- corum disciplinas, una cum ipsa philosophia, venire divinitus ad homines, non principaliter, sed quemadmodum imbres erumpunt in terram bonam. et in fimum, et super domos. Similiter autem germinat et herba et frumentuin, et nascitur etiam ficus in monimentis, et si qua est arbor impuden- tior. Et quæ temere nascuntur, in specie quidem supra ea, quæ vera sunt, emergunt, quoniam eamdem pluviæ vim assequuntur; sed non eamdem habent gratiam, quam ea, quæ in solo pingui nata sunt, ut quæ statim exsiccari vel velli soleant. Porro autem huic quoque loco est utilis parabola sementis 4, » quam Dominus est interpretatus. Unus enim est agricola terre, quæ est in homini- C bus, qui a principio seminat a constitutione mundi nutritia semina, qui illis unoquoque tempore Do- minum Logon impluit; tempora autem et loca, susceperunt, genuere differentiam. Et alioqui agri- cola non solum frumentum (etsi hujus quoque plures sint differentiæ), sed etiam alia semina seminat, I hordeum, fabas, pisa, cicer, et semina quæ olera in hortis producunt, et flores. Ejusdem est autem agriculturæ, et plantandi officium, et operandi quæcunque pertinent ad ipsa plantaria, hortos, et pomnaria, et in summa, ad omnis generis arbores producendas et alendas. Similiter autem non sola ars pascendarum ovium, sed et boum equorumque et canum alendorum et curandarum apum artes omnes, et, ut summatim dicam, quæ in D curandis gregibus animalibusque nutriendis versan- tur, inter se quidem secundum magis et minus differunt, sed sunt omnes vitæ utiles. Philosophiam autem, non dico Stoicam, nee Platonicam, aut Epi- cuream, et Aristotelicam, sed quæcunque ab his sectis recte dicta sunt, quæ docent justitiam cum pia scientia, hoc totum selectum, dico philoso- ED. POTTER, ED. PARIS. a Matth. xi, Marc. iv. II. SYLBURG. Homeri de Circe dictum, Odyss. vers. : Circe pulchricoma acris dea vocalis. (34) Ὅσοι δὲ καὶ θ. Epitome ms., ὅσοι δὲ καὶ (35) Δεινὸν δὲ τὸν αὐδήεντα. Respexisse videtur (35) Τὸ ἐκλεκτικόν. Probat hic Clemens eorum
PG 8:781«ἅπαντα μέντοι τὰ περὶ φύσεως εἰρημένα παρὰ τοῖς ἀρχαίοις λέγεται καὶ παρὰ τοῖς ἔξω τῆς Ἑλλάδος φιλοσοφοῦσι, τὰ μὲν παρ’ Ἰνδοῖς ὑπὸ τῶν Βραχμάνων, τὰ δὲ ἐν τῇ Συρίᾳ ὑπὸ τῶν καλουμένων Ἰουδαίων.» τινὲς δὲ μυθικώτερον τῶν Ἰδαίων καλουμένων δακτύλων σοφούς τινας πρώτους γενέσθαι λέγουσιν, εἰς οὓς ἥ τε τῶν Ἐφεσίων λεγομένων γραμμάτων καὶ ἡ τῶν κατὰ μουσικὴν εὕρεσις ῥυθμῶν ἀναφέρεται· δι’ ἣν αἰτίαν οἱ παρὰ τοῖς μουσικοῖς δάκτυλοι τὴν προσηγορίαν εἰλήφασι. Φρύγες δὲ ἦσαν καὶ βάρβαροι οἱ Ἰδαῖοι δάκτυλοι. Ἡρόδωρος δὲ τὸν Ἡρακλέα μάντιν καὶ φυσικὸν γενόμενον ἱστορεῖ παρὰ Ἄτλαντος τοῦ βαρβάρου τοῦ Φρυγὸς διαδέχεσθαι τοὺς τοῦ κόσμου κίονας, αἰνιττομένου τοῦ μύθου τὴν τῶν οὐρανίων ἐπιστήμην μαθήσει διαδέχεσθαι. ὁ δὲ Βηρύτιος Ἕρμιππος Χείρωνα τὸν Κένταυρον σοφὸν καλεῖ, ἐφ’ οὗ καὶ ὁ τὴν Τιτανομαχίαν γράψας φησίν, ὡς πρῶτος οὗτος εἴς τε δικαιοσύνην θνητῶν γένος ἤγαγε[ν] δείξας ὅρκους καὶ θυσίας ἱλαρὰς καὶ σχήματα Ὀλύμπου. παρὰ τούτῳ Ἀχιλλεὺς παιδεύεται ὁ ἐπ’ Ἴλιον στρατεύσας, Ἱππὼ δὲ ἡ θυγάτηρ τοῦ Κενταύρου συνοικήσασα Αἰόλῳ ἐδιδάξατο αὐτὸν τὴν φυσικὴν θεωρίαν, τὴν πάτριον ἐπιστήμην.
PG 8:783μαρτυρεῖ καὶ Εὐριπίδης περὶ τῆς Ἱπποῦς ὧδέ πως· ἣ πρῶτα μὲν τὰ θεῖα προὐμαντεύσατο χρησμοῖσι ⟨σαφέσιν⟩ ἀστέρων ἐπ’ ἀντολαῖς. παρὰ τῷ Αἰόλῳ τούτῳ Ὀδυσσεὺς μετὰ τὴν Ἰλίου ἅλωσιν ξενίζεται. παρατήρει μοι τοὺς χρόνους εἰς σύγκρισιν τῆς Μωυσέως ἡλικίας καὶ τῆς κατ’ αὐτὸν ἀρχαιοτάτης φιλοσοφίας. Οὐ μόνης δὲ φιλοσοφίας, ἀλλὰ καὶ πάσης σχεδὸν τέχνης εὑρεταὶ βάρβαροι. Αἰγύπτιοι γοῦν πρῶτοι ἀστρολογίαν εἰς ἀνθρώπους ἐξήνεγκαν, ὁμοίως δὲ καὶ Χαλδαῖοι. Αἰγύπτιοι λύχνους τε αὖ καίειν πρῶτοι κατέδειξαν καὶ τὸν ἐνιαυτὸν εἰς δώδεκα μῆνας διεῖλον καὶ ἐν ἱεροῖς μίσγεσθαι γυναιξὶν ἐκώλυσαν μηδ’ εἰς ἱερὰ εἰσιέναι ἀπὸ γυναικὸς ἀλούτους ἐνομοθέτησαν γεωμετρίας τε αὖ εὑρεταὶ ⟨οἱ αὐτοὶ⟩ γεγόνασιν. εἰσὶν δὲ οἳ Κᾶρας [οἳ] τὴν δι’ ἀστέρων πρόγνωσιν ἐπινενοηκέναι λέγουσιν. πτήσεις δὲ ὀρνίθων παρεφυλάξαντο πρῶτοι Φρύγες, καὶ θυτικὴν ἠκρίβωσαν Τοῦσκοι, Ἰταλίας γείτονες. Ἴσαυροι δὲ καὶ Ἄραβες ἐξεπόνησαν τὴν οἰωνιστικήν, ὥσπερ ⟨ἀμέλει⟩ Τελμισεῖς τὴν δι’ ὀνείρων μαντικήν. Τυρρηνοὶ ⟨δὲ⟩ σάλπιγγα ἐπενόησαν καὶ Φρύγες αὐλόν· Φρύγες γὰρ ἤστην Ὄλυμπός τε καὶ Μαρσύας.
πῶμεν, ὡς εἴ ποτε οἱ μὴ ἐπιστάμενοι (57), διαβιοῦσι καλῶς εὖ ποιεῖν· εὐποιία γὰρ περιπεπτώκασιν ἔνιοι δὲ καὶ εὐστοχοῦσι διὰ συνέσεως εἰς τὸν περὶ ἀληθείας λόγον· ο Αβραάμ, δὲ • οὐκ ἐξ ἔργων ἐδικαιώθη, » ἀλλ' ι ἐκ πίστεως. » Οὐδὲν οὖν ὄφελος αὐτοῖς μετὰ τὴν τελευτὴν τοῦ βίου, κἂν εὐεργῶς ὦσι νῦν, εἰ μὴ πίστιν ἔχοιεν. Διὰ τοῦτο γὰρ Ἑλλήνων φωνῇ ἑρμηνεύθησαν (58) αἱ Γραφαι, ὡς μὴ πρόφασιν ἀγνοίας προβάλλεσθαι δυνηθῆναι ποτε αὐτοὺς, στους τε ὄντας ἐπακοῦσαι καὶ τῶν παρ' ἡμῖν, ἢν μόνον ἐθελήσωσιν. Αλλως τις περὶ ἀληθείας λέγει, ἄλλως ἡ ἀλήθεια ἑαυτὴν ἑρμηνεύει· ἕτερον στοχασμὸς ἀλη θείας, ἕτερον ἡ ἀλήθεια· ἄλλο ὁμοίωσις, ἄλλο αὐτὸ τὸ ὄν. Καὶ ἡ μὲν μαθήσει καὶ ἀσκήσει περιγίνεται, ἡ δὲ δυνάμει καὶ πίστει. Δωρεὰ γὰρ ἡ διδασκαλία τῆς θεοσεβείας, χάρις δὲ ἡ πίστις. Ποιοῦντες (59) Β γὰρ τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ, τὸ θέλημα γινώσκομεν. • Ανοίξατε οὖν, ὦ φησὶν ἡ Γραφή, ο πύλας δικαιο σύνης, εἰσελθὼν ἐν αὐταῖς ἐξομολογήσομαι τῷ Κυρίῳ· ο ἀλλ᾽ αἱ μὲν, εἰς δικαιοσύνην ὁδοὶ, πολυ τρόπως σώζοντος τοῦ Θεοῦ, (ἀγαθὸς γάρ·) πολλαί τε καὶ ποικίλαι, καὶ φέρουσαι εἰς τὴν κυρίαν ὁδόν τε καὶ πύλην. Ἐὰν δὲ τὴν βασιλικήν τε καὶ αὐθεντικὴν εἴσοδον ζητῇς, ἀκούσῃ· « Αὕτη ἡ πύλη (40) τοῦ Κυ ρίου· δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. » Πολλῶν τοί- νυν ἀνεῳγμένων πυλῶν ἐν δικαιοσύνῃ, αὕτη (41) ἦν ἐν Χριστῷ· ἐν ᾗ μακάριοι πάντες οἱ εἰσελθόντες, καὶ κατευθύνοντες την πορείαν αὐτῶν ἐν ὁσιότητι γνωστική. Αὐτίκα ὁ Κλήμης ἐν τῇ ο πρὸς Κορινθίους * Ρ. Εt ἐκλεκτικήν, « ἔτι πρὸ ὀλίγου καὶ ἐκλεκτική τις αἴρεσις εἰσήχθη ὑπὸ Ποτάμωνος τοῦ Ἀλεξανδρέως, ἐκλεξαμένου τὰ ἀρέσαντα ἐξ ἑκάστου τῶν αἱρέσεων πρὸς Αὐγούστου, καὶ μετ' αὐτόν· • εκλεκτικοί, Περὶ τῶν ἁμαρτημάτων καὶ παθῶν τῆς ψυχῆς, μένοι εὖ ποιεῖν διαβιοῦσι καλῶς θέλει τὸ θέλημα αὐτοῦ ποιεῖν, γίνεται περὶ τῆς διδα χῆς, πότερον ἐκ τοῦ Θεοῦ ἐστιν, ἢ ἐγὼ ἀπ' ἐμαυτοῦ λαλῶ. αὔτ. δικαίου πολλὰς ὁδούς, « Πολλῶν τοίνυν ἀνεῳγμένων πυλῶν, ἡ δικαιοσύνη αὕτ.· • Πολλῶν τοίνυν πυλῶν ἀνεῳγμένων, ἡ ἐν δικαιο- σύνῃ, αΰτη.... Αὐτὸς ἂν θύρα τοῦ Πατρὸς, δι' ἧς εἰσέρχονται 'Αβραάμ, καὶ Ἰσαάκ, καὶ Ἰακώβ; καὶ οἱ ᾿Απόστολοι, καὶ ἡ Ἐκ κλησία. Εi Ἐγώ εἰμι ἡ θύρα· δι' ἐμοῦ ἐάν τις εἰσέλθῃ, σωθήσεται. STROMATUM LIB. I. o A phiam ; caetera autem, quæ ex humanis ratiocina- ED. POTTER, ED. PARIS. a Rom. IV. b Psal. cxvil, 19. c Psal. cxvu, 20. tionibus præsecta adulterarunt, ea nunquam divina dixerim. Jam vero illud quoque considerenius, an quando recte vivunt, qui nesciunt bene facere; accidit enim, ut bene faciant : nonnulli autem per intelligentiam ad veritatis verbum feruntur, tan- quam ad scopum : • Abraham » autem . non ex operibus justificatus est, sed c ex fides : » nihil ergo eis post vitæ finem proderit, etiam si nunc recte operentur, nisi fidem habeant. Propterca enim Græcorum lingua expositæ sunt Scripturæ, ut nullum unquam ignorantiæ possint prætextum afferre, cum possint quæ sunt apud nos audire, si tantum voluerint. Aliter dicit aliquis de veritate, aliter veritas seipsam interpretatur. Aliud est veri- tatis conjectura, et aliud veritas ; aliud rei simili- tudo, aliud ipsa res. altera quidem accedit disci- Et plina et exercitatione, altera vero potestate et fide. Est enim donum doctrina pietatis, gratia vero fides. Facientes enim Dei voluntatem, voluntatem co- gnoscimus. c Aperite ergo, inquit Scriptura, • portas justitiæ, ingressus in cas confitebor Domino b. Sed viæ quidem ad justitiam, cum Deus servet multis modis (est enim bonus), sunt multæ et variæ, et ferentes ad Dominicam viam et portam. Quod si viam regiam et authenticum in- gressum quaeris, audies : « Hæc est porta Domini, justi intrabunt in eam . › Cum ergo multæ apertæ sint porte in justitia, hæc in Christo invenienda C sententiam, qui electivam, philoso- phiam seetabantur, ac proinde alieno arbitrio so- luti, solamı veritatem, a quocunque prodita essel, amplecti sese velle dicebant. Hæc porro secta recen- tissima omnium fuit : nam, ut in fine proœmii sui refert Laertius. Haud ita pridem eclectica, seu electiva, quædam secta a Potamone Alexandrino invecta est, qui de singulis sectis ea, quæ sibi placuere, elegit. Hinc autem Polamonein Ante Augustum, et post eum, o vixisse, memorat Suidas. Quinetiam inter medicine studiosos, qui dam apud Galenum occurrunt qui Festo Latine Miscelliones › dicentur. Unde Galenus se monitumn a parente refert, ne cui sese seclarum ad- D diceret, verum ab omnibus discens, et de omnibus judicium ferens, laudem quæreret; quod se fecisse alibi gloriatur. Quintilianus etiam lib. iit, cap. : • Neque enim me cujusquam, inquit, « sectæ velut quadam superstitione addixi. Necnon ante Pota- monis tempora Dio, paucique similes eamdem phi- losophandi rationem instituerunt, licet proprio se- ctæ nomine caruerint. Quod de se Cicero profitetur, De offic. lib. 1, cap. : c Quoniam utrique, et 50- cratici et Platonici, esse volumus. » Et cap. : Sequimur igitur hoc quidem tempore, et hac in quæstione potissimum Stoicos, non ut interpretes, sed, ut solemus, e fontibus eorum, judicio arbitrio- que nostro, quantocunque modo videbitur, haurie- Inus. c quod si quando recte vivunt, qui nesciunt benefacere. SYLBURG.- Videtur aliquid ad supplendam sententiam deesse. augmento, ut præced. paulo superius. SYLBURG. Hinc sequitur, veritatis agnitionem non tam ab bumana sagacitate, quam a dono ac gratia Dei provenire. Μox adnotat Sylburgius vulg. Biblia, Psalm. cxvi, aliquantum hic variare. ed. Par., per memoriae lapsum Barnabae tribuit. Sunt autem Clementis Romani verba paulum mutata, que in ejus ad Corinth. Epist. 1, c. 48, occurrunt. Huic lectioni favere videtur, quod autor su- perius pag. 285, elit. Paris. dixit, justi multas vias esse. Recentiores vero editiones in Strom, vi hunc locum sic exhibent: Cum multæ apertæ sint portæ, justitia est ea in Christo. Sed verior lectio esse videtur, quam ibi editio Florentina, necnon Clemens Romanus exbi- It : Cum ergo multe portæ aperte sint, quæ est in justitia, ea sola est in Christo. Quod olim docuerunt Cotelerius in suis ad Clementern Romanum adnotationibus, et Menardus in judieio de S. Barnaba, ejus Epistolæ præmisso. Porro si- mili metaphora usus est Ignatius, Epist. ad Phila- delph. cap. 9, ubi de Christo hæc dicit : vero Christus ansam præbuit, ubi de se dixit : Joan. x, 9. (57) Οἱ μὴ ἐτ. Hervetus interpres, οἱ μὴ ἐπιστά (58) Ερμηνεύθησαν. Rectius ἡρμηνεύθησαν cuu (59) Ποιοῦντες. Respicit Joan. vult, 17 : Εἴ τις (40) Aütn ǹ x. Hæc Clemens Strom. vi, pag, 64€ (41) Πολλῶν τοίν. ἀν. πυλῶν ἐν δικαιοσύνῃ,
PG 8:785Κάδμος δὲ Φοῖνιξ ἦν ὁ τῶν γραμμάτων Ἕλλησιν εὑρετής, ὥς φησιν Ἔφορος, ὅθεν καὶ Φοινικήια τὰ γράμματα Ἡρόδοτος κεκλῆσθαι γράφει· οἳ δὲ Φοίνικας καὶ Σύρους γράμματα ἐπινοῆσαι πρώτους λέγουσιν. ἰατρικὴν δὲ Ἆπιν Αἰγύπτιον αὐτόχθονα πρὶν εἰς Αἴγυπτον ἀφικέσθαι τὴν Ἰώ, μετὰ δὲ ταῦτα Ἀσκληπιὸν τὴν τέχνην αὐξῆσαι λέγουσιν. Ἄτλας δὲ ὁ Λίβυς πρῶτος ναῦν ἐναυπηγήσατο καὶ τὴν θάλασσαν ἔπλευσεν. Κέλμις τε αὖ καὶ Δαμναμενεὺς οἱ τῶν Ἰδαίων δάκτυλοι πρῶτοι σίδηρον εὗρον ἐν Κύπρῳ, Δέλας δὲ ἄλλος Ἰδαῖος εὗρε χαλκοῦ κρᾶσιν, ὡς δὲ Ἡσίοδος, Σκύθης. ναὶ μὴν Θρᾷκες πρῶτοι τὴν καλουμένην ἅρπην εὗρον (ἔστι δὲ μάχαιρα καμπύλη) καὶ πρῶτοι πέλταις ἐπὶ τῶν ἵππων ἐχρήσαντο. ὁμοίως δὲ καὶ Ἰλλυριοὶ τὴν καλουμένην πάρμην ἐξεῦρον. ἔτι φασὶ Τουσκανοὺς πλαστικὴν ἐπινοῆσαι, Ἴτανόν τε (Σαυνίτης οὗτος ἦν) πρῶτον θυρεὸν κατασκευάσαι. Κάδμος γὰρ ὁ Φοῖνιξ λιθοτομίαν ἐξεῦρεν καὶ μέταλλα χρυσοῦ τὰ περὶ τὸ Πάγγαιον ἐπενόησεν ὄρος. ἤδη δὲ καὶ ἄλλο ἔθνος Καππάδοκες πρῶτοι εὗρον τὸν νάβλαν καλούμενον, ὃν τρόπον καὶ τὸ δίχορδον Ἀσσύριοι. Καρχηδόνιοι γὰρ πρῶτοι τετρήρη κατεσκεύασαν, ἐναυπήγησε δὲ αὐτὴν Βόσπορος αὐτοσχέδιον.
PG 8:789Μήδειά τε ἡ Αἰήτου ἡ Κολχὶς πρώτη βαφὴν τριχῶν ἐπενόησεν. ἀλλὰ καὶ Νώροπες (ἔθνος ἐστὶ Παιονικόν, νῦν δὲ Νωρικὸν καλοῦνται) κατειργάσαντο χαλκὸν καὶ σίδηρον ἐκάθηραν πρῶτοι. Ἄμυκός τε ὁ Βεβρύκων βασιλεὺς ἱμάντας πυκτικοὺς πρῶτος εὗρεν. περί τε μουσικὴν Ὄλυμπος ὁ Μυσὸς τὴν Λύδιον ἁρμονίαν ἐφιλοτέχνησεν· οἵ τε Τρωγλοδύται καλούμενοι σαμβύκην εὗρον, ὄργανον μουσικόν. φασὶ δὲ καὶ τὴν πλαγίαν σύριγγα Σάτυρον εὑρεῖν τὸν Φρύγα· ⟨τρίχορδον δὲ ὁμοίως καὶ τὴν διάτονον ἁρμονίαν Ἄγνιν τὸν καὶ αὐτὸν Φρύγα·⟩ κρούματα δὲ Ὄλυμπον ὁμοίως τὸν Φρύγα, καθάπερ Φρύγιον ἁρμονίαν καὶ μιξοφρύγιον καὶ μιξολύδιον Μαρσύαν, τῆς αὐτῆς ὄντα τοῖς προειρημένοις χώρας, καὶ τὴν Δώριον Θάμυριν ἐπινοῆσαι τὸν Θρᾷκα. Πέρσας τε πρώτους ἀκηκόαμεν ἀπήνην καὶ κλίνην καὶ ὑποπόδιον ἐργάσασθαι τούς τε Σιδονίους τρίκροτον ναῦν κατασκευάσαι. Σικελοί τε οἱ πρὸς τῇ Ἰταλίᾳ πρῶτοι φόρμιγγα εὗρον οὐ πολὺ τῆς κιθάρας λειπομένην καὶ κρόταλα ἐπενόησαν. ἐπί τε Σεμιράμεως βασιλέως Αἰγυπτίων τὰ βύσσινα ἱμάτια εὑρῆσθαι ἱστοροῦσιν. καὶ πρώτην ἐπιστολὰς συντάξαι Ἄτοσσαν τὴν Περσῶν βασιλεύσασάν φησιν Ἑλλάνικος.
PG 8:791Σκάμων μὲν οὖν ὁ Μιτυληναῖος καὶ Θεόφραστος ὁ Ἐρέσιος Κύδιππός τε ὁ Μαντινεύς, ἔτι τε Ἀντιφάνης καὶ Ἀριστόδημος καὶ Ἀριστοτέλης, πρὸς τούτοις δὲ Φιλοστέφανος, ἀλλὰ καὶ Στράτων ὁ Περιπατητικὸς ἐν τοῖς Περὶ εὑρημάτων ταῦτα ἱστόρησαν. παρεθέμην δὲ αὐτῶν ὀλίγα εἰς σύστασιν τῆς παρὰ βαρβάροις εὑρετικῆς καὶ βιωφελοῦς φύσεως, παρ’ ὧν Ἕλληνες τὰ ἐπιτηδεύματα ὠφέληνται. Εἰ δέ τις τὴν φωνὴν διαβάλλει τὴν βάρβαρον, «ἐμοὶ δέ», φησὶν ὁ Ἀνάχαρσις, «πάντες Ἕλληνες σκυθίζουσιν». οὗτος ἦν ὁ παρ’ Ἕλλησι θαυμασθεὶς ὁ φήσας «ἐμοὶ περίβλημα χλαῖνα, δεῖπνον γάλα, τυρός». ὁρᾷς φιλοσοφίαν βάρβαρον ἔργα ἐπαγγελλομένην, οὐ λόγους. ὁ δὲ ἀπόστολος «οὕτω» φησὶν «καὶ ὑμεῖς διὰ τῆς γλώσσης ἐὰν μὴ εὔσημον λόγον δῶτε, πῶς γνωσθήσεται τὸ λαλούμενον; ἔσεσθε γὰρ εἰς ἀέρα λαλοῦντες. τοσαῦτα, εἰ τύχοι, γένη φωνῶν εἰσιν ἐν κόσμῳ, καὶ οὐδὲν ἄφωνον· ἐὰν οὖν μὴ εἰδῶ τὴν δύναμιν τῆς φωνῆς, ἔσομαι τῷ λαλοῦντι βάρβαρος καὶ ὁ λαλῶν ἐμοὶ βάρβαρος.» καὶ «ὁ λαλῶν γλώσσῃ προσευχέσθω, ἵνα διερμηνεύῃ.» Ναὶ μὴν ὀψέ ποτε εἰς Ἕλληνας ἡ τῶν λόγων παρῆλθε διδασκαλία τε καὶ γραφή.
Επιστολῇ, « κατά λέξιν φησί, τὰς διαφορὰς ἐκτιθέ μενος τῶν κατὰ τὴν Ἐκκλησίαν δοκίμων· « Ητω τις πιστός· ήτω δυνατός τις γνῶσιν ἐξειπεῖν· ἥτω σοφός ἐν διακρίσει λόγων (42) ἤτω γοργὸς ἐν ἔργοις (43). ο Ἡ δὲ σοφιστικὴ τέχνη, ἣν ἐξηλώκασιν Έλληνες, δύναμίς ἐστι φανταστική, διὰ λόγων δοξῶν ἐμποιη τικὴ ψευδῶν ὡς ἀληθῶν· παρέχει γὰρ πρὸς μὲν πειθὼ τὴν ῥητορικὴν, πρὸς τὸ ἀγωνιστικὸν δὲ τὴν ἐριστικήν. Αἱ τοίνυν τέχναι, εἰ μὴ μετὰ φιλοσοφίας γένωνται, βλαβερώτεραι παντί που εἶεν ἄν. "Αντικρυς γὰρ οὖν ὁ Πλάτων ο κακοτεχνίαν, προσείπε τὴν σοφιστικήν· ὅ τε Αριστοτέλης (44) Επόμενος κλεπτι κήν τινα αὐτὴν ἀποφαίνεται, ἅτε τὸ ὅλον τῆς σοφίας ἔργον πιθανῶς ὑφαιρουμένην, καὶ ἐπαγγελλομένην σοφίαν, ἣν οὐκ ἐμελέτησεν. Ἐν βραχεῖ δὲ εἰπεῖν, καθάπερ τῆς ῥητορικῆς ἀρχὴ μὲν τὸ πιθανόν, ἔργον δὲ τὸ ἐπιχείρημα (45), καὶ τέλος ἡ πειθώ· οὕτω τῆς εριστικῆς ἀρχὴ μὲν τὸ δόξαν, ἔργον δὲ τὸ ἀγώνισμα, καὶ τέλος ἡ νίκη. Τὸν αὐτὸν γὰρ τρόπον καὶ τῆς σοφιστικῆς ἀρχὴ μὲν τὸ φαινόμενον, ἔργον δὲ διττόν· τὸ μὲν ἐκ ῥητορικής, διεξοδικόν φαινόμενον (46), τὸ δὲ ἐκ διαλεκτικῆς, ἐρωτητικόν· τέλος δὲ αὐτῆς ἡ ἔκπληξις. Η τε αὖ θρυλλουμένη κατὰ τὰς διατριβές διαλεκτική γύμνασμα φιλοσόφου περὶ τὸ ἔνδοξον δείκνυται, ἀντιλογικῆς ἕνεκεν δυνάμεως. Οὐδαμοῦ δ' ἐν τούτοις ἡ ἀλήθεια. Εἰκότως τοίνυν ὁ γενναῖος ἀπό στολος, ἐκφαυλίζων τὰς περιττὰς ταύτας τῶν λέξεων τέχνας, « Εἴ τις μὴ προσέρχεται ύγιαίνουσι λόγοις, ο φησί, ο διδασκαλίᾳ δέ τινι τετύφωται, μηδὲν ἐπιστά- μενος, ἀλλὰ νοσῶν περὶ ζητήσεις καὶ λογομαχίας, ἐξ ὧν γίνεται ἔρις, φθόνος, βλασφημία, ὑπόνοια: πονηραί, διαπαρατριβαί (47) διεφθαρμένων ἀνθρώπων τὸν νοῦν, καὶ ἀπεστερημένων τῆς ἀληθείας. » Ορος ὅπως πρὸς αὐτοὺς κεκίνηται, « νόσον ο ὀνομάζων τὴν λογικὴν τέχνην αὐτῶν, ἐφ' ᾗ σεμνύνονται, οἷς φίλη ἡ στωμύλος αὕτη κακοτεχνία, εἴτε Ἕλληνες εἶεν, εἴτε καὶ βάρβαροι σοφισταί. Παγκάλως οὖν ὁ τραγικὸ; Εὐριπίδης ἐν ταῖς Φοινίσσαις λέγει· Ρ. Ὁ δ' ἄδικος (48) λόγος, Νοσῶν ἐν αὑτῷ, φαρμάκων δεῖται σοφῶν. διακρίσει διακρίσει Ητω γοργός ἐν ἔργοις, ἥτω ἁγνός. νι, διὰ μνήμης διατριβαί, παρά τε τὸν καιρὸν, καὶ παρὰ τὸ δέον. αὑτῷ, « ἐν ἑαυτῷ κακῶς ἔχων. CLEMENTIS ALEXANDRINI est, in quam beati omnes qui intrarunt, et iter A suum direxerunt in gnostica sanctitate. Jam Cle- mens in Epistola ad Corinthios, his verbis inquit, exponens differentiam eorum, qui sunt probati in Ecclesia Sit aliquis fidelis, sit potens in explicanda cognitione, sit sapiens in discretione sermo- nnm, sit stupendus in operibus. › CAPUT VIII. Artem sophisticam, aliasque quæ in verbis tantum versentur, non perinde utiles esse habendas. B Ars autem sophistica, quam sectati sunt Græci, tanquam rem præclaram et magni faciendam, est potestas imaginativa, verbis falsas opiniones tan- quam veras ingenerans. Præbet enim ad persuaden- dum quidem artem dicendi, ad contendendum vero, litigandi ac decertandi. Hæ autem artes, si cum philosophia conjunctæ non fuerint, cuilibet exitia- les erunt. Aperte itaque Plato malam artem > appellavit sophisticam : et eum sequens Aristoteles, eam quamdam decipiendi artem pronuntiat, ut quæ totum sapientiæ officium probabiliter surripiat, et profiteatur sapientiam, in qua non est versata, nec in ea studium posuit. Ut paucis autem dicam, quemadmodum artis quidem dicendi principium est id quod probabile, opus vero, argumentum, et finis, persuasio : ita artis litigandi, principium est, id, quod apparet; opus vero, contentio : et finis, victoria. Eodem enim modo sophisticæ quo- que artis principium quidem est id, quod apparet; opus vero duplex, unum quidem ex rhetorica, quod G perpetua oratione rem persequitur; alterum vero ex dialectica, interrogans ; ejus vero dinis est admi- ratio. Et quæ rursus in scholis vulgo jactatur dia- lectica, est philosophi exercitatio in eo, quod est opinabile, contradicendi facultatis gratia. In his autem nusquam est veritas. Merito ergo egregius Apostolus supervacaneas has, quæ in vocibus con- sistunt, artes vilipendens, « Si quis non accedit, inquit, ‹ ad sanos sermones, ☑doctrina autem aliqua est inflatus, nihil sciens, sed laborans circa quæstio- Les et pugnas verboruin, ex quibus fit lis, invidia, maledictum, suspiciones male, concerta- tiones hominum mente corruptorum, et privatorum veritate s. » Vides quomodo in eos invectus sit, logicain eorum artem ‹ morbum > appellans, propter quam se efferunt, quibus cordi est hæc ars garrula et improba, sive sint Græci, sive etiam barbari sophistæ. Pulcherrime ergo dicit tragicus Euripides in Phænissis : Iniqua vero oratio, In se ægra, pharmacis eget sapientibus. * ED. POTTER, ED. PARIS. D a | Tim. vi, 3, 4, 5. Yov Clemens Rom. Verum cum Clemens noster Strom. vi, pag. 647, retineat, vix dubitari potest, quin ea vera lectio sit. Quo facit etiam, quod apud S. Paulum exstet, cujus Epist. ad Corinth. xii, 8, 9, 10, præ oculis habuisse videtur Clemens, dum hee scriberet. Clemens Ron. Sed noster Strom. vt : Quae lectio, ut pleuior, sic fortasse verior est. cherema. Quod ad rhetorem quomodo pertineat, disce ex Fabio lib. v. cap. 10. COLLECT. Liæ nienbro irrepsisse videtur. Quae seq. ex Tim. recitavit auctor. significentur quæ SYLBURG. niss. ´v. et 475, e quo pro aŭzų scribendum in versu posteriore se. » Ita etiam schol. Eadem correctio facienda in Theodoreti seru. De curandis Grac. affect., pag. 478. i (42) Ἐν διακρίσει λόγων. Ἐν δικαία κρίσει λό- (45) Ἤτω γοργὸς ἐν ἔργοις. Ἤτω ἁγνὸς ἐν ἔργοις (44) Ὅτε Αριστ. Malim ᾧ τε Αριστ. (45) Ἔργον δὲ τὸ ἐπιχείρημα. • Opus vero epi- (46) Φαινόμενον. Hæc vox e praecedenti senten- (47) Διαπαρατριβαί. Παραδιατριβαί, 1 Tim. vi, ut (48) Ὁ δ' άδ. lli versus occurrunt in Euripidis Pha-
Ἀλκμαίων γοῦν Περίθου Κροτωνιάτης πρῶτος φυσικὸν λόγον συνέταξεν. οἳ δὲ Ἀναξαγόραν Ἡγησιβούλου Κλαζομένιον πρῶτον διὰ γραφῆς ἐκδοῦναι βιβλίον ἱστοροῦσιν. μέλος τε αὖ πρῶτος περιέθηκε τοῖς ποιήμασι καὶ τοὺς Λακεδαιμονίων νόμους ἐμελοποίησε Τέρπανδρος ὁ Ἀντισσαῖος, διθύραμβον δὲ ἐπενόησεν Λᾶσος Ἑρμιονεύς, ὕμνον Στησίχορος Ἱμεραῖος, χορείαν Ἀλκμὰν Λακεδαιμόνιος, τὰ ἐρωτικὰ Ἀνακρέων Τήιος, ὑπόρχησιν Πίνδαρος Θηβαῖος νόμους τε πρῶτος ᾖσεν ἐν χορῷ καὶ κιθάρᾳ Τιμόθεος ὁ Μιλήσιος. ναὶ μὴν ἴαμβον μὲν ἐπενόησεν Ἀρχίλοχος ὁ Πάριος, χωλὸν δὲ ἴαμβον Ἱππῶναξ ὁ Ἐφέσιος, καὶ τραγῳδίαν μὲν Θέσπις ὁ Ἀθηναῖος, κωμῳδίαν δὲ Σουσαρίων ὁ Ἰκαριεύς. τοὺς χρόνους τούτων παῖδες παραδιδόασι γραμματικῶν, μακρὸν δ’ ἂν εἴη τούτους ἀκριβολογούμενον παραθέσθαι αὐτοῦ δεικνυμένου τοῦ Διονύσου, δι’ ὃν καὶ Διονυσιακαὶ θέαι, μεταγενεστέρου Μωυσέως [ἢ] αὐτίκα μάλα.
Επιστολῇ, « κατά λέξιν φησί, τὰς διαφορὰς ἐκτιθέ μενος τῶν κατὰ τὴν Ἐκκλησίαν δοκίμων· « Ητω τις πιστός· ήτω δυνατός τις γνῶσιν ἐξειπεῖν· ἥτω σοφός ἐν διακρίσει λόγων (42) ἤτω γοργὸς ἐν ἔργοις (43). ο Ἡ δὲ σοφιστικὴ τέχνη, ἣν ἐξηλώκασιν Έλληνες, δύναμίς ἐστι φανταστική, διὰ λόγων δοξῶν ἐμποιη τικὴ ψευδῶν ὡς ἀληθῶν· παρέχει γὰρ πρὸς μὲν πειθὼ τὴν ῥητορικὴν, πρὸς τὸ ἀγωνιστικὸν δὲ τὴν ἐριστικήν. Αἱ τοίνυν τέχναι, εἰ μὴ μετὰ φιλοσοφίας γένωνται, βλαβερώτεραι παντί που εἶεν ἄν. "Αντικρυς γὰρ οὖν ὁ Πλάτων ο κακοτεχνίαν, προσείπε τὴν σοφιστικήν· ὅ τε Αριστοτέλης (44) Επόμενος κλεπτι κήν τινα αὐτὴν ἀποφαίνεται, ἅτε τὸ ὅλον τῆς σοφίας ἔργον πιθανῶς ὑφαιρουμένην, καὶ ἐπαγγελλομένην σοφίαν, ἣν οὐκ ἐμελέτησεν. Ἐν βραχεῖ δὲ εἰπεῖν, καθάπερ τῆς ῥητορικῆς ἀρχὴ μὲν τὸ πιθανόν, ἔργον δὲ τὸ ἐπιχείρημα (45), καὶ τέλος ἡ πειθώ· οὕτω τῆς εριστικῆς ἀρχὴ μὲν τὸ δόξαν, ἔργον δὲ τὸ ἀγώνισμα, καὶ τέλος ἡ νίκη. Τὸν αὐτὸν γὰρ τρόπον καὶ τῆς σοφιστικῆς ἀρχὴ μὲν τὸ φαινόμενον, ἔργον δὲ διττόν· τὸ μὲν ἐκ ῥητορικής, διεξοδικόν φαινόμενον (46), τὸ δὲ ἐκ διαλεκτικῆς, ἐρωτητικόν· τέλος δὲ αὐτῆς ἡ ἔκπληξις. Η τε αὖ θρυλλουμένη κατὰ τὰς διατριβές διαλεκτική γύμνασμα φιλοσόφου περὶ τὸ ἔνδοξον δείκνυται, ἀντιλογικῆς ἕνεκεν δυνάμεως. Οὐδαμοῦ δ' ἐν τούτοις ἡ ἀλήθεια. Εἰκότως τοίνυν ὁ γενναῖος ἀπό στολος, ἐκφαυλίζων τὰς περιττὰς ταύτας τῶν λέξεων τέχνας, « Εἴ τις μὴ προσέρχεται ύγιαίνουσι λόγοις, ο φησί, ο διδασκαλίᾳ δέ τινι τετύφωται, μηδὲν ἐπιστά- μενος, ἀλλὰ νοσῶν περὶ ζητήσεις καὶ λογομαχίας, ἐξ ὧν γίνεται ἔρις, φθόνος, βλασφημία, ὑπόνοια: πονηραί, διαπαρατριβαί (47) διεφθαρμένων ἀνθρώπων τὸν νοῦν, καὶ ἀπεστερημένων τῆς ἀληθείας. » Ορος ὅπως πρὸς αὐτοὺς κεκίνηται, « νόσον ο ὀνομάζων τὴν λογικὴν τέχνην αὐτῶν, ἐφ' ᾗ σεμνύνονται, οἷς φίλη ἡ στωμύλος αὕτη κακοτεχνία, εἴτε Ἕλληνες εἶεν, εἴτε καὶ βάρβαροι σοφισταί. Παγκάλως οὖν ὁ τραγικὸ; Εὐριπίδης ἐν ταῖς Φοινίσσαις λέγει· Ρ. Ὁ δ' ἄδικος (48) λόγος, Νοσῶν ἐν αὑτῷ, φαρμάκων δεῖται σοφῶν. διακρίσει διακρίσει Ητω γοργός ἐν ἔργοις, ἥτω ἁγνός. νι, διὰ μνήμης διατριβαί, παρά τε τὸν καιρὸν, καὶ παρὰ τὸ δέον. αὑτῷ, « ἐν ἑαυτῷ κακῶς ἔχων. CLEMENTIS ALEXANDRINI est, in quam beati omnes qui intrarunt, et iter A suum direxerunt in gnostica sanctitate. Jam Cle- mens in Epistola ad Corinthios, his verbis inquit, exponens differentiam eorum, qui sunt probati in Ecclesia Sit aliquis fidelis, sit potens in explicanda cognitione, sit sapiens in discretione sermo- nnm, sit stupendus in operibus. › CAPUT VIII. Artem sophisticam, aliasque quæ in verbis tantum versentur, non perinde utiles esse habendas. B Ars autem sophistica, quam sectati sunt Græci, tanquam rem præclaram et magni faciendam, est potestas imaginativa, verbis falsas opiniones tan- quam veras ingenerans. Præbet enim ad persuaden- dum quidem artem dicendi, ad contendendum vero, litigandi ac decertandi. Hæ autem artes, si cum philosophia conjunctæ non fuerint, cuilibet exitia- les erunt. Aperte itaque Plato malam artem > appellavit sophisticam : et eum sequens Aristoteles, eam quamdam decipiendi artem pronuntiat, ut quæ totum sapientiæ officium probabiliter surripiat, et profiteatur sapientiam, in qua non est versata, nec in ea studium posuit. Ut paucis autem dicam, quemadmodum artis quidem dicendi principium est id quod probabile, opus vero, argumentum, et finis, persuasio : ita artis litigandi, principium est, id, quod apparet; opus vero, contentio : et finis, victoria. Eodem enim modo sophisticæ quo- que artis principium quidem est id, quod apparet; opus vero duplex, unum quidem ex rhetorica, quod G perpetua oratione rem persequitur; alterum vero ex dialectica, interrogans ; ejus vero dinis est admi- ratio. Et quæ rursus in scholis vulgo jactatur dia- lectica, est philosophi exercitatio in eo, quod est opinabile, contradicendi facultatis gratia. In his autem nusquam est veritas. Merito ergo egregius Apostolus supervacaneas has, quæ in vocibus con- sistunt, artes vilipendens, « Si quis non accedit, inquit, ‹ ad sanos sermones, ☑doctrina autem aliqua est inflatus, nihil sciens, sed laborans circa quæstio- Les et pugnas verboruin, ex quibus fit lis, invidia, maledictum, suspiciones male, concerta- tiones hominum mente corruptorum, et privatorum veritate s. » Vides quomodo in eos invectus sit, logicain eorum artem ‹ morbum > appellans, propter quam se efferunt, quibus cordi est hæc ars garrula et improba, sive sint Græci, sive etiam barbari sophistæ. Pulcherrime ergo dicit tragicus Euripides in Phænissis : Iniqua vero oratio, In se ægra, pharmacis eget sapientibus. * ED. POTTER, ED. PARIS. D a | Tim. vi, 3, 4, 5. Yov Clemens Rom. Verum cum Clemens noster Strom. vi, pag. 647, retineat, vix dubitari potest, quin ea vera lectio sit. Quo facit etiam, quod apud S. Paulum exstet, cujus Epist. ad Corinth. xii, 8, 9, 10, præ oculis habuisse videtur Clemens, dum hee scriberet. Clemens Ron. Sed noster Strom. vt : Quae lectio, ut pleuior, sic fortasse verior est. cherema. Quod ad rhetorem quomodo pertineat, disce ex Fabio lib. v. cap. 10. COLLECT. Liæ nienbro irrepsisse videtur. Quae seq. ex Tim. recitavit auctor. significentur quæ SYLBURG. niss. ´v. et 475, e quo pro aŭzų scribendum in versu posteriore se. » Ita etiam schol. Eadem correctio facienda in Theodoreti seru. De curandis Grac. affect., pag. 478. i (42) Ἐν διακρίσει λόγων. Ἐν δικαία κρίσει λό- (45) Ἤτω γοργὸς ἐν ἔργοις. Ἤτω ἁγνὸς ἐν ἔργοις (44) Ὅτε Αριστ. Malim ᾧ τε Αριστ. (45) Ἔργον δὲ τὸ ἐπιχείρημα. • Opus vero epi- (46) Φαινόμενον. Hæc vox e praecedenti senten- (47) Διαπαρατριβαί. Παραδιατριβαί, 1 Tim. vi, ut (48) Ὁ δ' άδ. lli versus occurrunt in Euripidis Pha-
PG 8:793φασὶ δὲ καὶ τοὺς κατὰ διατριβὴν λόγους καὶ τὰ ῥητορικὰ ἰδιώματα εὑρεῖν καὶ μισθοῦ συνηγορῆσαι πρῶτον δικανικὸν λόγον εἰς ἔκδοσιν γραψάμενον Ἀντιφῶντα ⟨Σω⟩φίλου Ῥαμνούσιον, ὥς φησι Διόδωρος, Ἀπολλόδωρος δὲ ὁ Κυμαῖος πρῶτος ⟨τοῦ γραμματικοῦ ἀντὶ⟩ τοῦ κριτικοῦ εἰσηγήσατο τοὔνομα καὶ γραμματικὸς προσηγορεύθη, ἔνιοι δὲ Ἐρατοσθένη τὸν Κυρηναῖόν φασιν, ἐπειδὴ ἐξέδωκεν οὗτος βιβλία δύο «γραμματικὰ» ἐπιγράψας. ὠνομάσθη δὲ γραμματικός, ὡς νῦν ὀνομάζομεν, πρῶτος Πραξιφάνης Διονυσοφάνους Μιτυληναῖος. Ζάλευκός τε ὁ Λοκρὸς πρῶτος ἱστόρηται νόμους θέσθαι, οἳ δὲ Μίνω τὸν Διὸς ἐπὶ Λυγκέως. οὗτος μετὰ Δαναὸν γίνεται ἑνδεκάτῃ ἄνωθεν ἀπὸ Ἰνάχου καὶ Μωσέως γενεᾷ, ὡς ὀλίγον ὑποβάντες δείξομεν. Λυκοῦργος δὲ μετὰ πολλὰ τῆς Ἰλίου ἁλώσεως γεγονὼς ἔτη πρὸ τῶν ὀλυμπιάδων ἔτεσιν ἑκατὸν [πεντήκοντα] νομοθετεῖ Λακεδαιμονίοις· Σόλωνος γὰρ τοὺς χρόνους προειρήκαμεν. Δράκων δὲ ὁ καὶ αὐτὸς νομοθέτης περὶ τὴν τριακοστὴν καὶ ἐνάτην ὀλυμπιάδα γεγονὼς εὑρίσκεται.
PG 8:795Ἀντίλοχος δὲ αὖ ὁ τοὺς ἵστορας πραγματευσάμενος ἀπὸ τῆς Πυθαγόρου ἡλικίας ἐπὶ τὴν Ἐπικούρου τελευτήν, γαμηλιῶνος δὲ δεκάτῃ ἱσταμένου γενομένην, ἔτη φέρει τὰ πάντα τριακόσια δώδεκα. ἔτι φασὶ τὸ ἡρῷον τὸ ἑξάμετρον Φανοθέαν τὴν γυναῖκα Ἰκαρίου, οἳ δὲ Θέμιν μίαν τῶν Τιτανίδων εὑρεῖν. Δίδυμος δ’ ἐν τῷ περὶ Πυθαγορικῆς φιλοσοφίας Θεανὼ τὴν Κροτωνιᾶτιν πρώτην γυναικῶν φιλοσοφῆσαι καὶ ποιήματα γράψαι ἱστορεῖ. Ἡ μὲν οὖν Ἑλληνικὴ φιλοσοφία, ὡς μέν τινες, κατὰ περίπτωσιν ἐπήβολος τῆς ἀληθείας ἁμῇ γέ πῃ, ἀμυδρῶς δὲ καὶ οὐ πάσης, γίνεται· ὡς δὲ ἄλλοι βούλονται, ἐκ τοῦ διαβόλου τὴν κίνησιν ἴσχει. ἔνιοι δὲ δυνάμεις τινὰς ὑποβεβηκυίας ἐμπνεῦσαι τὴν πᾶσαν φιλοσοφίαν ὑπειλήφασιν. ἀλλ’ εἰ καὶ μὴ καταλαμβάνει ἡ Ἑλληνικὴ φιλοσοφία τὸ μέγεθος τῆς ἀληθείας, ἔτι δὲ ἐξασθενεῖ πράττειν τὰς κυριακὰς ἐντολάς, ἀλλ’ οὖν γε προκατασκευάζει τὴν ὁδὸν τῇ βασιλικωτάτῃ διδασκαλίᾳ, ἁμῇ γέ πῃ σωφρονίζουσα καὶ τὸ ἦθος προτυποῦσα καὶ προστύφουσα εἰς παραδοχὴν τῆς ἀληθείας ⟨τὸν⟩ τὴν πρόνοιαν δοξάζοντα. Ναί φασι γεγράφθαι·
Υγιαίνων» μὲν γὰρ ὁ σωτήριος εἴρηται Λόγος, αὐτὸς ὢν ἀλήθεια· καὶ τὸ ὑγιαῖνον αἰεὶ ἀθάνατον μένει· ἡ δὲ ἀπὸ τοῦ ὑγιεινοῦ τε καὶ θείου διάκρισις ἀθεότης τε καὶ πάθος θανατηφόρον. Λύκοι (49) οὗτοι άρπαγες, προβάτων κωδίοις εγκεκρυμμένοι, ἀνδρα- ποδισταί τε καὶ ψυχαγωγοί εύγλωσσοι, κλέπτοντες μὲν ἀφανῶς, διελεγχόμενοι δὲ λῃσταί, αἴρειν (50) ἀγωνιζόμενοι καὶ δόλῳ καὶ βίᾳ ἡμᾶς δὴ τοὺς ἀπε ρίττους, ὡς ἂν εἰπεῖν ἀδυνατωτέρους. Αγλωσσία (51) δὲ πολλάκις ληφθεὶς ἀνὴρ, Δίκαια λέξας, ἧσσιν εὐγλώσσου φέρει. Νύν δ' εὐρόοισι στόμασι ταληθέστατα Κλέπτουσιν, ὥστε μὴ δοκεῖν & χρὴ δοκεῖν· ἡ τραγῳδία λέγει. Τοιοῦτοι δὲ οἱ ἐριστικοὶ οὗτοι, εἴτε αἱρέσεις μετίοιεν, εἴτε καὶ διαλεκτικά συνασκοῖεν τεχνύδρια· οὗτοι « οἱ τὰ κατάρτια (52) κατασπῶντες, Β καὶ μηθὲν ὑφαίνοντες, ο φησὶν ἡ Γραφή· ματαιοπο νίαν ἐξηλωκότες, ἣν «κυβείαν ἀνθρώπων (55), ὁ ᾿Από στολος εκάλεσε, καὶ πανουργίαν, πρὸς τὴν μεθοδείαν τῆς πλάνης ἐπιτήδειον. Εἰσὶ γὰρ, ο φησί, ο πολλοί ἀνυπότακτοι, ματαιολόγοι, φρεναπατοῦντες (54). Ούκουν οὗ πᾶσιν εἴρηται, « Ὑμεῖς ἐστε οἱ ἅλες τῆς γῆς.» Εἰσὶ γάρ τινες τῶν καὶ τοῦ λόγου ἐπακηκοότων τοῖς ἰχθύσι τοῖς θαλασσίοις εοικότες, οἱ δὴ ἐν ἅλμῃ ἐκ γενετῆς τρεφόμενοι, ἀλῶν ὅμως πρὸς τὴν σκευα σίαν δέονται. Εγώ γ᾽ οὖν καὶ πάνυ ἀποδέχομαι τὴν τραγῳδίαν λέγουσαν· *Ὦ παῖ (55), γένοιντ' ἂν εὖ λεγόμενοι οἱ λόγοι Ψευδεῖς· ἐπῶν δὲ κάλλεσιν νικῷεν ἂν Ταληθές· ἀλλ' οὐ τοῦτο τἀκριβέστατον· Ἀλλ᾽ ἡ φύσις καὶ τοὺρθόν· ὃς δ' ευγλωσσίαν (56) Εἰ καὶ σοφὸς μὲν, ἀλλά γε τὰ πράγματα Κρείσσω νομίζω τῶν λόγων· ἀεί ποτε. Οὐ ποτε ἄρα ὀρεκτέον τοῖς πολλοῖς ἀρέσκειν· ἃ μὲν γὰρ ἐκείνους εἰδείην (57), οὐκ ἀσκοῦμεν ἡμεῖς· ὁ δὲ ἡμεῖς ἴσμεν, μακράν ἐστι τῆς ἐκείνων διαθέσεως. • Μη γινώμεθα κενόδοξοι, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος, • ἀλλήλους προκαλούμενοι, ἀλλήλους φθονοῦντες. Ταύτῃ τοι ὁ φιλαλήθης Πλάτων, οἷον θεοφορούμενος. * Ρ. δὲ ἀπὸ τῶν ψευδοπροφητῶν, οἵτινες ἔρχονται πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασι προβάτων, Εσωθεν δέ εἰσι λύκοι άρπαγες. 40, ευγλωσσίᾳ, ἀγλωσσίᾳ. σπαρτία, ο κατάρ τιον Ιστός. δείαν αὐτήν ἀνθρώπων ανων, αὐτὴν Ελας οἱ ἄλες, ο Ὦ παῖ, γένοιντ' ἂν καὶ λεγόμενοι εν λόγοι Ψευδεῖς· ἐπῶν δὲ κάλλεσιν νικοῷεν ἂν Ταληθές· ἀλλ' οὐ τοῦτό τ' ἀκριβέστατον, Ἀλλ᾽ ἡ φύσις καὶ τοὐρθόν. Ὃς δ' ευγλωσσίαν Ασκεῖ, σοφὸς μέν· ἀλλ' ἐγὼ τὰ πράγματα Κρείσσω νομίζω τῶν λόγων αεί ποτε. κατά, περί, αλλ' ἐγὼ τὰ πράγμ. ἥδει, ἐκείνοις ἀνδάνει. ἐκείνους εἰδεῖμεν, ἀσκεῖν, « ἃ μὲν γὰρ ἐκεῖνοι εἰδεῖεν· . STROMATUM LIB. I. • A C Sanus » enim dictus est Logos salutaris, cum ED. POTTER, ED. PARIS. a Galat. v, 26. ex Euripide citatur in Alexandra, sed corrupte legitur pro Itaque hic cle- mentis locus emendationem confirmat Th. Canteri lib. It, cap. 5, Var. lect. Atque adeo falsum vide- tur, inquit. secundum Euripidem, quod inquit Sta- tius Cæcilius, eloquentiam innocentiam esse, ut est apud Apuleium. COLLECT. ms. Hervetus interpres legit funiculos. SYLBURG. Vertendum telas : a est enim idem, quod Quam vero scripturam re- spexerit auctor, reperire nondum potui. - Etenim e Vulg. Ephes. iv. SYLBURG. in mss., ut fieri solet, abbreviatum in per librariorum negligentiam in trans- iisse videtur. pro Matth. C D ipse sit verilas; et id, quod sanum est semper, manet immortale. Quæ est autem ab eo, quod est sanum et divinum, separatio, est impietas et lethalis affectio. Hi sunt lupi rapaces tecti pellibus ovium, plagiarii, et diserti animarum abigei; qui clam quidem furantur, sed fures esse convincuntur, qui et dolo et vi nos simplices conantur superare, ut qui minus eis in dicendo valeamus. Vir impeditus sæpe linguæ infantia, Cum justa dixit, at diserto habet minus. Nunc flumine oris, vera quæ sunt, occulunt, Ne veritas appareat, cum sit tamen : inquit tragoedia. Tales autem sunt litigiosi isti, sive sectas sectentur, sive artes, nescio quas, exer- ceant dialecticas. Isti sunt, qui « funiculos trahunt,, inquit Scriptura, et nihil texunt, » inane labo- rem plurimi facientes, quem hominum aleam et astutiam, ipse vocavit Apostolus, « aptam ad erro- ris insidias a. Sunt enim, » inquit, multi inobe- dientes, vaniloqui, mentem decipientes b. > Non omni: us ergo dictum est : « Vos estis sal terræ “, › Sunt enim aliqui, etiam ex iis qui verbum audiunt, marinis piscibus similes, qui cum ab ipso ortu in salso nutriantur, salibus tamen ad condiendum in- digent. Ego itaque vel lubentissime admitto trago - diam, quæ dicit : nate, sermo commode dictus potest Quoque esse falsus, viceritque oratio * Diserta verum : nec potissima hac puto, Sed recta naturamque : at eloquenția, Quanquam erudita, non placet: verum placet Res ipsa, pulchris praferenda vocibus. Multis ergo placere, minime est expetendum. Quæ enim sunt illis jucunda, nos non exercemus ; quæ nos autem scimus, procul sunt ab illorum affe- ctione. « Ne sinus, inquit Apostolus, c inanis gloriæ cupidi, nos invicem provocantes, invicem invidentes d. Sic itaque veri amator Plato, veluti a Ephes. iv, emendavit explicavitque Grotius Excerpt. e trag. et com. Græcis, pag. : O nate, sæpe bene polita oratio Est falsa : blandis interim verum dolis Exsuperat : at non ideo res hæc optima est, Sed indoles virtusque. Qui lingua valet, Doctum fatebor: sed tamen verbis ego Res ante habendas et putavi, et nunc puto. dum vel similis. In seq. vers. lego, SYLBURG. seu Alioqui legi etiam posset subaudito ex sequentibus verbo quæ illos exercere sciverinus. » SYLBURG. Emendandum putat F. Morellus Pr. Reg. Vulgo itaque ut placcas desi- (49) Λύκοι. Respicit Matth. v, 15 : Προσέχετε (50) Αἵρειν. Αptius αἱρεῖν, « capere. » SYLBURG. (51) Αγλωσσία. Apud Stobaeum lib. De calumnia (52) Κατάρτια. Κατάρτια est etiam in Epitome 153) Κυβείαν ἀνθρώπων. Hoc reposui pro κυ (54) Φρεναπατοῦντες. Φρεναπάται, Τit. Μox, τὸ 14. b Tit. 1, 10. c Matth. v, 15. (55) Ὦ παῖ. Hos incerti poetae versus hoc modo (56) Εὐγλωσσίαν. Cum εύγλωσσίαν subaudien (57) Εκείνους εἰδείην. Interpres legit εκείνους
PG 8:797«πάντες οἱ πρὸ τῆς παρουσίας τοῦ κυρίου κλέπται εἰσὶ καὶ λῃσταί.» πάντες μὲν οὖν οἱ ἐν λόγῳ, οὗτοι δὴ οἱ πρὸ τῆς τοῦ λόγου σαρκώσεως, ἐξακούονται καθολικώτερον. ἀλλ’ οἱ μὲν προφῆται, ἅτε ἀποσταλέντες καὶ ἐμπνευσθέντες ὑπὸ τοῦ κυρίου, οὐ κλέπται, ἀλλὰ διάκονοι. φησὶ γοῦν ἡ γραφή· «ἀπέστειλεν ἡ σοφία τοὺς ἑαυτῆς δούλους, συγκαλοῦσα μετὰ ὑψηλοῦ κηρύγματος ἐπὶ κρατῆρα οἴνου.» φιλοσοφία δὲ οὐκ ἀπεστάλη ὑπὸ κυρίου, ἀλλ’ ἦλθε, φασί, κλαπεῖσα ἢ παρὰ κλέπτου δοθεῖσα, εἴτ’ οὖν δύναμις ἢ ἄγγελος μαθών τι τῆς ἀληθείας καὶ μὴ καταμείνας ἐν αὐτῇ, ταῦτα ἐνέπνευσε καὶ κλέψας ἐδίδαξεν, οὐχὶ μὴ εἰδότος τοῦ κυρίου τοῦ καὶ τὰ τέλη τῶν ἐσομένων πρὸ καταβολῆς τοῦ ⟨κόσμου καὶ τοῦ⟩ ἕκαστον εἶναι ἐγνωκότος, ἀλλὰ μὴ κωλύσαντος· εἶχεν γάρ τινα ὠφέλειαν τότε ἡ εἰς ἀνθρώπους ἐρχομένη κλοπή, οὐ τοῦ ὑφελομένου τὸ συμφέρον σκοπουμένου, κατευθυνούσης δὲ εἰς τὸ συμφέρον τῆς προνοίας τὴν ἔκβασιν τοῦ τολμήματος. Οἶδα πολλοὺς ἀδιαλείπτως ἐπιφυομένους ἡμῖν καὶ τὸ μὴ κωλῦον αἴτιον εἶναι λέγοντας·
Υγιαίνων» μὲν γὰρ ὁ σωτήριος εἴρηται Λόγος, αὐτὸς ὢν ἀλήθεια· καὶ τὸ ὑγιαῖνον αἰεὶ ἀθάνατον μένει· ἡ δὲ ἀπὸ τοῦ ὑγιεινοῦ τε καὶ θείου διάκρισις ἀθεότης τε καὶ πάθος θανατηφόρον. Λύκοι (49) οὗτοι άρπαγες, προβάτων κωδίοις εγκεκρυμμένοι, ἀνδρα- ποδισταί τε καὶ ψυχαγωγοί εύγλωσσοι, κλέπτοντες μὲν ἀφανῶς, διελεγχόμενοι δὲ λῃσταί, αἴρειν (50) ἀγωνιζόμενοι καὶ δόλῳ καὶ βίᾳ ἡμᾶς δὴ τοὺς ἀπε ρίττους, ὡς ἂν εἰπεῖν ἀδυνατωτέρους. Αγλωσσία (51) δὲ πολλάκις ληφθεὶς ἀνὴρ, Δίκαια λέξας, ἧσσιν εὐγλώσσου φέρει. Νύν δ' εὐρόοισι στόμασι ταληθέστατα Κλέπτουσιν, ὥστε μὴ δοκεῖν & χρὴ δοκεῖν· ἡ τραγῳδία λέγει. Τοιοῦτοι δὲ οἱ ἐριστικοὶ οὗτοι, εἴτε αἱρέσεις μετίοιεν, εἴτε καὶ διαλεκτικά συνασκοῖεν τεχνύδρια· οὗτοι « οἱ τὰ κατάρτια (52) κατασπῶντες, Β καὶ μηθὲν ὑφαίνοντες, ο φησὶν ἡ Γραφή· ματαιοπο νίαν ἐξηλωκότες, ἣν «κυβείαν ἀνθρώπων (55), ὁ ᾿Από στολος εκάλεσε, καὶ πανουργίαν, πρὸς τὴν μεθοδείαν τῆς πλάνης ἐπιτήδειον. Εἰσὶ γὰρ, ο φησί, ο πολλοί ἀνυπότακτοι, ματαιολόγοι, φρεναπατοῦντες (54). Ούκουν οὗ πᾶσιν εἴρηται, « Ὑμεῖς ἐστε οἱ ἅλες τῆς γῆς.» Εἰσὶ γάρ τινες τῶν καὶ τοῦ λόγου ἐπακηκοότων τοῖς ἰχθύσι τοῖς θαλασσίοις εοικότες, οἱ δὴ ἐν ἅλμῃ ἐκ γενετῆς τρεφόμενοι, ἀλῶν ὅμως πρὸς τὴν σκευα σίαν δέονται. Εγώ γ᾽ οὖν καὶ πάνυ ἀποδέχομαι τὴν τραγῳδίαν λέγουσαν· *Ὦ παῖ (55), γένοιντ' ἂν εὖ λεγόμενοι οἱ λόγοι Ψευδεῖς· ἐπῶν δὲ κάλλεσιν νικῷεν ἂν Ταληθές· ἀλλ' οὐ τοῦτο τἀκριβέστατον· Ἀλλ᾽ ἡ φύσις καὶ τοὺρθόν· ὃς δ' ευγλωσσίαν (56) Εἰ καὶ σοφὸς μὲν, ἀλλά γε τὰ πράγματα Κρείσσω νομίζω τῶν λόγων· ἀεί ποτε. Οὐ ποτε ἄρα ὀρεκτέον τοῖς πολλοῖς ἀρέσκειν· ἃ μὲν γὰρ ἐκείνους εἰδείην (57), οὐκ ἀσκοῦμεν ἡμεῖς· ὁ δὲ ἡμεῖς ἴσμεν, μακράν ἐστι τῆς ἐκείνων διαθέσεως. • Μη γινώμεθα κενόδοξοι, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος, • ἀλλήλους προκαλούμενοι, ἀλλήλους φθονοῦντες. Ταύτῃ τοι ὁ φιλαλήθης Πλάτων, οἷον θεοφορούμενος. * Ρ. δὲ ἀπὸ τῶν ψευδοπροφητῶν, οἵτινες ἔρχονται πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασι προβάτων, Εσωθεν δέ εἰσι λύκοι άρπαγες. 40, ευγλωσσίᾳ, ἀγλωσσίᾳ. σπαρτία, ο κατάρ τιον Ιστός. δείαν αὐτήν ἀνθρώπων ανων, αὐτὴν Ελας οἱ ἄλες, ο Ὦ παῖ, γένοιντ' ἂν καὶ λεγόμενοι εν λόγοι Ψευδεῖς· ἐπῶν δὲ κάλλεσιν νικοῷεν ἂν Ταληθές· ἀλλ' οὐ τοῦτό τ' ἀκριβέστατον, Ἀλλ᾽ ἡ φύσις καὶ τοὐρθόν. Ὃς δ' ευγλωσσίαν Ασκεῖ, σοφὸς μέν· ἀλλ' ἐγὼ τὰ πράγματα Κρείσσω νομίζω τῶν λόγων αεί ποτε. κατά, περί, αλλ' ἐγὼ τὰ πράγμ. ἥδει, ἐκείνοις ἀνδάνει. ἐκείνους εἰδεῖμεν, ἀσκεῖν, « ἃ μὲν γὰρ ἐκεῖνοι εἰδεῖεν· . STROMATUM LIB. I. • A C Sanus » enim dictus est Logos salutaris, cum ED. POTTER, ED. PARIS. a Galat. v, 26. ex Euripide citatur in Alexandra, sed corrupte legitur pro Itaque hic cle- mentis locus emendationem confirmat Th. Canteri lib. It, cap. 5, Var. lect. Atque adeo falsum vide- tur, inquit. secundum Euripidem, quod inquit Sta- tius Cæcilius, eloquentiam innocentiam esse, ut est apud Apuleium. COLLECT. ms. Hervetus interpres legit funiculos. SYLBURG. Vertendum telas : a est enim idem, quod Quam vero scripturam re- spexerit auctor, reperire nondum potui. - Etenim e Vulg. Ephes. iv. SYLBURG. in mss., ut fieri solet, abbreviatum in per librariorum negligentiam in trans- iisse videtur. pro Matth. C D ipse sit verilas; et id, quod sanum est semper, manet immortale. Quæ est autem ab eo, quod est sanum et divinum, separatio, est impietas et lethalis affectio. Hi sunt lupi rapaces tecti pellibus ovium, plagiarii, et diserti animarum abigei; qui clam quidem furantur, sed fures esse convincuntur, qui et dolo et vi nos simplices conantur superare, ut qui minus eis in dicendo valeamus. Vir impeditus sæpe linguæ infantia, Cum justa dixit, at diserto habet minus. Nunc flumine oris, vera quæ sunt, occulunt, Ne veritas appareat, cum sit tamen : inquit tragoedia. Tales autem sunt litigiosi isti, sive sectas sectentur, sive artes, nescio quas, exer- ceant dialecticas. Isti sunt, qui « funiculos trahunt,, inquit Scriptura, et nihil texunt, » inane labo- rem plurimi facientes, quem hominum aleam et astutiam, ipse vocavit Apostolus, « aptam ad erro- ris insidias a. Sunt enim, » inquit, multi inobe- dientes, vaniloqui, mentem decipientes b. > Non omni: us ergo dictum est : « Vos estis sal terræ “, › Sunt enim aliqui, etiam ex iis qui verbum audiunt, marinis piscibus similes, qui cum ab ipso ortu in salso nutriantur, salibus tamen ad condiendum in- digent. Ego itaque vel lubentissime admitto trago - diam, quæ dicit : nate, sermo commode dictus potest Quoque esse falsus, viceritque oratio * Diserta verum : nec potissima hac puto, Sed recta naturamque : at eloquenția, Quanquam erudita, non placet: verum placet Res ipsa, pulchris praferenda vocibus. Multis ergo placere, minime est expetendum. Quæ enim sunt illis jucunda, nos non exercemus ; quæ nos autem scimus, procul sunt ab illorum affe- ctione. « Ne sinus, inquit Apostolus, c inanis gloriæ cupidi, nos invicem provocantes, invicem invidentes d. Sic itaque veri amator Plato, veluti a Ephes. iv, emendavit explicavitque Grotius Excerpt. e trag. et com. Græcis, pag. : O nate, sæpe bene polita oratio Est falsa : blandis interim verum dolis Exsuperat : at non ideo res hæc optima est, Sed indoles virtusque. Qui lingua valet, Doctum fatebor: sed tamen verbis ego Res ante habendas et putavi, et nunc puto. dum vel similis. In seq. vers. lego, SYLBURG. seu Alioqui legi etiam posset subaudito ex sequentibus verbo quæ illos exercere sciverinus. » SYLBURG. Emendandum putat F. Morellus Pr. Reg. Vulgo itaque ut placcas desi- (49) Λύκοι. Respicit Matth. v, 15 : Προσέχετε (50) Αἵρειν. Αptius αἱρεῖν, « capere. » SYLBURG. (51) Αγλωσσία. Apud Stobaeum lib. De calumnia (52) Κατάρτια. Κατάρτια est etiam in Epitome 153) Κυβείαν ἀνθρώπων. Hoc reposui pro κυ (54) Φρεναπατοῦντες. Φρεναπάται, Τit. Μox, τὸ 14. b Tit. 1, 10. c Matth. v, 15. (55) Ὦ παῖ. Hos incerti poetae versus hoc modo (56) Εὐγλωσσίαν. Cum εύγλωσσίαν subaudien (57) Εκείνους εἰδείην. Interpres legit εκείνους
φασὶ γὰρ αἴτιον εἶναι κλοπῆς τὸν μὴ φυλάξαντα ἢ τὸν μὴ κωλύσαντα, ὡς τοῦ ἐμπρησμοῦ τὸν μὴ σβέσαντα τὸ δεινὸν ἀρχόμενον καὶ τοῦ ναυαγίου τὸν κυβερνήτην μὴ στείλαντα τὴν ὀθόνην. αὐτίκα κολάζονται πρὸς τοῦ νόμου οἱ τούτων αἴτιοι. ᾧ γὰρ κωλῦσαι δύναμις ἦν, τούτῳ καὶ ἡ αἰτία τοῦ συμβαίνοντος προσάπτεται. φαμὲν δὴ πρὸς αὐτοὺς τὸ αἴτιον ἐν τῷ ποιεῖν καὶ ἐνεργεῖν καὶ δρᾶν νοεῖσθαι, τὸ δὲ μὴ κωλῦον κατά γε τοῦτο ἀνενέργητον εἶναι. ἔτι τὸ μὲν αἴτιον πρὸς τῇ ἐνεργείᾳ ἐστί, καθάπερ ὁ μὲν ναυπηγὸς πρὸς τῷ γίγνεσθαι τὸ σκάφος, ὁ δὲ οἰκοδόμος πρὸς τῷ κτίζεσθαι τὴν οἰκίαν· τὸ δὲ μὴ κωλῦον κεχώρισται τοῦ γινομένου. διὰ τοῦτο γοῦν ἐπιτελεῖται, ὅτι τὸ κωλῦσαι δυνάμενον οὐκ ἐνεργεῖ οὐδὲ κωλύει. τί γὰρ ἐνεργεῖ ὁ μὴ κωλύων; ἤδη δὲ καὶ εἰς ἀπέμφασιν αὐτοῖς ὁ λόγος χωρεῖ, εἴ γε τῆς τρώσεως οὐχὶ τὸ βέλος, ἀλλὰ τὴν ἀσπίδα τὴν μὴ κωλύσασαν τὸ βέλος διελθεῖν αἰτιάσονται· οὐδὲ γὰρ τὸν κλέπτην, ἀλλὰ τὸν μὴ κωλύσαντα τὴν κλοπὴν καταμέμψονται. καὶ τὰς ναῦς τοίνυν τῶν Ἑλλήνων μὴ τὸν Ἕκτορα ἐμπρῆσαι λεγόντων, ἀλλὰ τὸν Ἀχιλλέα, διότι κωλῦσαι τὸν Ἕκτορα δυνάμενος οὐ κεκώλυκεν·
Υγιαίνων» μὲν γὰρ ὁ σωτήριος εἴρηται Λόγος, αὐτὸς ὢν ἀλήθεια· καὶ τὸ ὑγιαῖνον αἰεὶ ἀθάνατον μένει· ἡ δὲ ἀπὸ τοῦ ὑγιεινοῦ τε καὶ θείου διάκρισις ἀθεότης τε καὶ πάθος θανατηφόρον. Λύκοι (49) οὗτοι άρπαγες, προβάτων κωδίοις εγκεκρυμμένοι, ἀνδρα- ποδισταί τε καὶ ψυχαγωγοί εύγλωσσοι, κλέπτοντες μὲν ἀφανῶς, διελεγχόμενοι δὲ λῃσταί, αἴρειν (50) ἀγωνιζόμενοι καὶ δόλῳ καὶ βίᾳ ἡμᾶς δὴ τοὺς ἀπε ρίττους, ὡς ἂν εἰπεῖν ἀδυνατωτέρους. Αγλωσσία (51) δὲ πολλάκις ληφθεὶς ἀνὴρ, Δίκαια λέξας, ἧσσιν εὐγλώσσου φέρει. Νύν δ' εὐρόοισι στόμασι ταληθέστατα Κλέπτουσιν, ὥστε μὴ δοκεῖν & χρὴ δοκεῖν· ἡ τραγῳδία λέγει. Τοιοῦτοι δὲ οἱ ἐριστικοὶ οὗτοι, εἴτε αἱρέσεις μετίοιεν, εἴτε καὶ διαλεκτικά συνασκοῖεν τεχνύδρια· οὗτοι « οἱ τὰ κατάρτια (52) κατασπῶντες, Β καὶ μηθὲν ὑφαίνοντες, ο φησὶν ἡ Γραφή· ματαιοπο νίαν ἐξηλωκότες, ἣν «κυβείαν ἀνθρώπων (55), ὁ ᾿Από στολος εκάλεσε, καὶ πανουργίαν, πρὸς τὴν μεθοδείαν τῆς πλάνης ἐπιτήδειον. Εἰσὶ γὰρ, ο φησί, ο πολλοί ἀνυπότακτοι, ματαιολόγοι, φρεναπατοῦντες (54). Ούκουν οὗ πᾶσιν εἴρηται, « Ὑμεῖς ἐστε οἱ ἅλες τῆς γῆς.» Εἰσὶ γάρ τινες τῶν καὶ τοῦ λόγου ἐπακηκοότων τοῖς ἰχθύσι τοῖς θαλασσίοις εοικότες, οἱ δὴ ἐν ἅλμῃ ἐκ γενετῆς τρεφόμενοι, ἀλῶν ὅμως πρὸς τὴν σκευα σίαν δέονται. Εγώ γ᾽ οὖν καὶ πάνυ ἀποδέχομαι τὴν τραγῳδίαν λέγουσαν· *Ὦ παῖ (55), γένοιντ' ἂν εὖ λεγόμενοι οἱ λόγοι Ψευδεῖς· ἐπῶν δὲ κάλλεσιν νικῷεν ἂν Ταληθές· ἀλλ' οὐ τοῦτο τἀκριβέστατον· Ἀλλ᾽ ἡ φύσις καὶ τοὺρθόν· ὃς δ' ευγλωσσίαν (56) Εἰ καὶ σοφὸς μὲν, ἀλλά γε τὰ πράγματα Κρείσσω νομίζω τῶν λόγων· ἀεί ποτε. Οὐ ποτε ἄρα ὀρεκτέον τοῖς πολλοῖς ἀρέσκειν· ἃ μὲν γὰρ ἐκείνους εἰδείην (57), οὐκ ἀσκοῦμεν ἡμεῖς· ὁ δὲ ἡμεῖς ἴσμεν, μακράν ἐστι τῆς ἐκείνων διαθέσεως. • Μη γινώμεθα κενόδοξοι, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος, • ἀλλήλους προκαλούμενοι, ἀλλήλους φθονοῦντες. Ταύτῃ τοι ὁ φιλαλήθης Πλάτων, οἷον θεοφορούμενος. * Ρ. δὲ ἀπὸ τῶν ψευδοπροφητῶν, οἵτινες ἔρχονται πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασι προβάτων, Εσωθεν δέ εἰσι λύκοι άρπαγες. 40, ευγλωσσίᾳ, ἀγλωσσίᾳ. σπαρτία, ο κατάρ τιον Ιστός. δείαν αὐτήν ἀνθρώπων ανων, αὐτὴν Ελας οἱ ἄλες, ο Ὦ παῖ, γένοιντ' ἂν καὶ λεγόμενοι εν λόγοι Ψευδεῖς· ἐπῶν δὲ κάλλεσιν νικοῷεν ἂν Ταληθές· ἀλλ' οὐ τοῦτό τ' ἀκριβέστατον, Ἀλλ᾽ ἡ φύσις καὶ τοὐρθόν. Ὃς δ' ευγλωσσίαν Ασκεῖ, σοφὸς μέν· ἀλλ' ἐγὼ τὰ πράγματα Κρείσσω νομίζω τῶν λόγων αεί ποτε. κατά, περί, αλλ' ἐγὼ τὰ πράγμ. ἥδει, ἐκείνοις ἀνδάνει. ἐκείνους εἰδεῖμεν, ἀσκεῖν, « ἃ μὲν γὰρ ἐκεῖνοι εἰδεῖεν· . STROMATUM LIB. I. • A C Sanus » enim dictus est Logos salutaris, cum ED. POTTER, ED. PARIS. a Galat. v, 26. ex Euripide citatur in Alexandra, sed corrupte legitur pro Itaque hic cle- mentis locus emendationem confirmat Th. Canteri lib. It, cap. 5, Var. lect. Atque adeo falsum vide- tur, inquit. secundum Euripidem, quod inquit Sta- tius Cæcilius, eloquentiam innocentiam esse, ut est apud Apuleium. COLLECT. ms. Hervetus interpres legit funiculos. SYLBURG. Vertendum telas : a est enim idem, quod Quam vero scripturam re- spexerit auctor, reperire nondum potui. - Etenim e Vulg. Ephes. iv. SYLBURG. in mss., ut fieri solet, abbreviatum in per librariorum negligentiam in trans- iisse videtur. pro Matth. C D ipse sit verilas; et id, quod sanum est semper, manet immortale. Quæ est autem ab eo, quod est sanum et divinum, separatio, est impietas et lethalis affectio. Hi sunt lupi rapaces tecti pellibus ovium, plagiarii, et diserti animarum abigei; qui clam quidem furantur, sed fures esse convincuntur, qui et dolo et vi nos simplices conantur superare, ut qui minus eis in dicendo valeamus. Vir impeditus sæpe linguæ infantia, Cum justa dixit, at diserto habet minus. Nunc flumine oris, vera quæ sunt, occulunt, Ne veritas appareat, cum sit tamen : inquit tragoedia. Tales autem sunt litigiosi isti, sive sectas sectentur, sive artes, nescio quas, exer- ceant dialecticas. Isti sunt, qui « funiculos trahunt,, inquit Scriptura, et nihil texunt, » inane labo- rem plurimi facientes, quem hominum aleam et astutiam, ipse vocavit Apostolus, « aptam ad erro- ris insidias a. Sunt enim, » inquit, multi inobe- dientes, vaniloqui, mentem decipientes b. > Non omni: us ergo dictum est : « Vos estis sal terræ “, › Sunt enim aliqui, etiam ex iis qui verbum audiunt, marinis piscibus similes, qui cum ab ipso ortu in salso nutriantur, salibus tamen ad condiendum in- digent. Ego itaque vel lubentissime admitto trago - diam, quæ dicit : nate, sermo commode dictus potest Quoque esse falsus, viceritque oratio * Diserta verum : nec potissima hac puto, Sed recta naturamque : at eloquenția, Quanquam erudita, non placet: verum placet Res ipsa, pulchris praferenda vocibus. Multis ergo placere, minime est expetendum. Quæ enim sunt illis jucunda, nos non exercemus ; quæ nos autem scimus, procul sunt ab illorum affe- ctione. « Ne sinus, inquit Apostolus, c inanis gloriæ cupidi, nos invicem provocantes, invicem invidentes d. Sic itaque veri amator Plato, veluti a Ephes. iv, emendavit explicavitque Grotius Excerpt. e trag. et com. Græcis, pag. : O nate, sæpe bene polita oratio Est falsa : blandis interim verum dolis Exsuperat : at non ideo res hæc optima est, Sed indoles virtusque. Qui lingua valet, Doctum fatebor: sed tamen verbis ego Res ante habendas et putavi, et nunc puto. dum vel similis. In seq. vers. lego, SYLBURG. seu Alioqui legi etiam posset subaudito ex sequentibus verbo quæ illos exercere sciverinus. » SYLBURG. Emendandum putat F. Morellus Pr. Reg. Vulgo itaque ut placcas desi- (49) Λύκοι. Respicit Matth. v, 15 : Προσέχετε (50) Αἵρειν. Αptius αἱρεῖν, « capere. » SYLBURG. (51) Αγλωσσία. Apud Stobaeum lib. De calumnia (52) Κατάρτια. Κατάρτια est etiam in Epitome 153) Κυβείαν ἀνθρώπων. Hoc reposui pro κυ (54) Φρεναπατοῦντες. Φρεναπάται, Τit. Μox, τὸ 14. b Tit. 1, 10. c Matth. v, 15. (55) Ὦ παῖ. Hos incerti poetae versus hoc modo (56) Εὐγλωσσίαν. Cum εύγλωσσίαν subaudien (57) Εκείνους εἰδείην. Interpres legit εκείνους
ἀλλ’ ὃ μὲν διὰ μῆνιν (ἐπ’ αὐτῷ δὲ ἦν καὶ μηνίειν καὶ μὴ) [καὶ μὴν] οὐκ ἀπεῖρξε τὸ πῦρ, καὶ ἴσως συναίτιος· ὁ δὲ διάβολος αὐτεξούσιος ὢν καὶ μετανοῆσαι οἷός τε ἦν καὶ κλέψαι, καὶ [ὁ] αἴτιος αὐτὸς τῆς κλοπῆς, οὐχ ὁ μὴ κωλύσας κύριος. ἀλλ’ οὐδ’ ἐπιβλαβὴς ἡ δόσις ἦν, ἵνα ἡ κώλυσις παρέλθῃ. εἰ δὲ χρὴ ἀκριβολογεῖσθαι πρὸς αὐτούς, ἴστωσαν τὸ μὲν μὴ κωλυτικόν, ὅπερ φαμὲν ἐπὶ τῆς κλοπῆς γεγονέναι, μηδ’ ὅλως αἴτιον εἶναι, τὸ δὲ κωλυτικὸν ἐνέχεσθαι τῷ τοῦ αἰτίου ἐγκλήματι. ὁ γὰρ προασπίζων αἴτιός ἐστι τῷ προασπιζομένῳ τοῦ μὴ τιτρώσκεσθαι κωλύων τὸ τρωθῆναι αὐτόν, καὶ τῷ Σωκράτει τὸ δαιμόνιον αἴτιον ἦν οὐχὶ μὴ κωλῦον, ἀλλ’ ἀποτρέπον, εἰ καὶ μὴ προέτρεπεν. οὔτε δὲ οἱ ἔπαινοι οὔτε οἱ ψόγοι οὔθ’ αἱ τιμαὶ οὔθ’ αἱ κολάσεις δίκαιαι, μὴ τῆς ψυχῆς ἐχούσης τὴν ἐξουσίαν τῆς ὁρμῆς καὶ ἀφορμῆς, ἀλλ’ ἀκουσίου τῆς κακίας οὔσης. ὅθεν ὁ μὲν κωλύσας αἴτιος, ὁ δὲ μὴ κωλύσας τὴν αἵρεσιν τῆς ψυχῆς κρίνει δικαίως, ἵν’ ὅτι μάλιστα ὁ θεὸς μένῃ ἡμῖν κακίας ἀναίτιος.
Υγιαίνων» μὲν γὰρ ὁ σωτήριος εἴρηται Λόγος, αὐτὸς ὢν ἀλήθεια· καὶ τὸ ὑγιαῖνον αἰεὶ ἀθάνατον μένει· ἡ δὲ ἀπὸ τοῦ ὑγιεινοῦ τε καὶ θείου διάκρισις ἀθεότης τε καὶ πάθος θανατηφόρον. Λύκοι (49) οὗτοι άρπαγες, προβάτων κωδίοις εγκεκρυμμένοι, ἀνδρα- ποδισταί τε καὶ ψυχαγωγοί εύγλωσσοι, κλέπτοντες μὲν ἀφανῶς, διελεγχόμενοι δὲ λῃσταί, αἴρειν (50) ἀγωνιζόμενοι καὶ δόλῳ καὶ βίᾳ ἡμᾶς δὴ τοὺς ἀπε ρίττους, ὡς ἂν εἰπεῖν ἀδυνατωτέρους. Αγλωσσία (51) δὲ πολλάκις ληφθεὶς ἀνὴρ, Δίκαια λέξας, ἧσσιν εὐγλώσσου φέρει. Νύν δ' εὐρόοισι στόμασι ταληθέστατα Κλέπτουσιν, ὥστε μὴ δοκεῖν & χρὴ δοκεῖν· ἡ τραγῳδία λέγει. Τοιοῦτοι δὲ οἱ ἐριστικοὶ οὗτοι, εἴτε αἱρέσεις μετίοιεν, εἴτε καὶ διαλεκτικά συνασκοῖεν τεχνύδρια· οὗτοι « οἱ τὰ κατάρτια (52) κατασπῶντες, Β καὶ μηθὲν ὑφαίνοντες, ο φησὶν ἡ Γραφή· ματαιοπο νίαν ἐξηλωκότες, ἣν «κυβείαν ἀνθρώπων (55), ὁ ᾿Από στολος εκάλεσε, καὶ πανουργίαν, πρὸς τὴν μεθοδείαν τῆς πλάνης ἐπιτήδειον. Εἰσὶ γὰρ, ο φησί, ο πολλοί ἀνυπότακτοι, ματαιολόγοι, φρεναπατοῦντες (54). Ούκουν οὗ πᾶσιν εἴρηται, « Ὑμεῖς ἐστε οἱ ἅλες τῆς γῆς.» Εἰσὶ γάρ τινες τῶν καὶ τοῦ λόγου ἐπακηκοότων τοῖς ἰχθύσι τοῖς θαλασσίοις εοικότες, οἱ δὴ ἐν ἅλμῃ ἐκ γενετῆς τρεφόμενοι, ἀλῶν ὅμως πρὸς τὴν σκευα σίαν δέονται. Εγώ γ᾽ οὖν καὶ πάνυ ἀποδέχομαι τὴν τραγῳδίαν λέγουσαν· *Ὦ παῖ (55), γένοιντ' ἂν εὖ λεγόμενοι οἱ λόγοι Ψευδεῖς· ἐπῶν δὲ κάλλεσιν νικῷεν ἂν Ταληθές· ἀλλ' οὐ τοῦτο τἀκριβέστατον· Ἀλλ᾽ ἡ φύσις καὶ τοὺρθόν· ὃς δ' ευγλωσσίαν (56) Εἰ καὶ σοφὸς μὲν, ἀλλά γε τὰ πράγματα Κρείσσω νομίζω τῶν λόγων· ἀεί ποτε. Οὐ ποτε ἄρα ὀρεκτέον τοῖς πολλοῖς ἀρέσκειν· ἃ μὲν γὰρ ἐκείνους εἰδείην (57), οὐκ ἀσκοῦμεν ἡμεῖς· ὁ δὲ ἡμεῖς ἴσμεν, μακράν ἐστι τῆς ἐκείνων διαθέσεως. • Μη γινώμεθα κενόδοξοι, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος, • ἀλλήλους προκαλούμενοι, ἀλλήλους φθονοῦντες. Ταύτῃ τοι ὁ φιλαλήθης Πλάτων, οἷον θεοφορούμενος. * Ρ. δὲ ἀπὸ τῶν ψευδοπροφητῶν, οἵτινες ἔρχονται πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασι προβάτων, Εσωθεν δέ εἰσι λύκοι άρπαγες. 40, ευγλωσσίᾳ, ἀγλωσσίᾳ. σπαρτία, ο κατάρ τιον Ιστός. δείαν αὐτήν ἀνθρώπων ανων, αὐτὴν Ελας οἱ ἄλες, ο Ὦ παῖ, γένοιντ' ἂν καὶ λεγόμενοι εν λόγοι Ψευδεῖς· ἐπῶν δὲ κάλλεσιν νικοῷεν ἂν Ταληθές· ἀλλ' οὐ τοῦτό τ' ἀκριβέστατον, Ἀλλ᾽ ἡ φύσις καὶ τοὐρθόν. Ὃς δ' ευγλωσσίαν Ασκεῖ, σοφὸς μέν· ἀλλ' ἐγὼ τὰ πράγματα Κρείσσω νομίζω τῶν λόγων αεί ποτε. κατά, περί, αλλ' ἐγὼ τὰ πράγμ. ἥδει, ἐκείνοις ἀνδάνει. ἐκείνους εἰδεῖμεν, ἀσκεῖν, « ἃ μὲν γὰρ ἐκεῖνοι εἰδεῖεν· . STROMATUM LIB. I. • A C Sanus » enim dictus est Logos salutaris, cum ED. POTTER, ED. PARIS. a Galat. v, 26. ex Euripide citatur in Alexandra, sed corrupte legitur pro Itaque hic cle- mentis locus emendationem confirmat Th. Canteri lib. It, cap. 5, Var. lect. Atque adeo falsum vide- tur, inquit. secundum Euripidem, quod inquit Sta- tius Cæcilius, eloquentiam innocentiam esse, ut est apud Apuleium. COLLECT. ms. Hervetus interpres legit funiculos. SYLBURG. Vertendum telas : a est enim idem, quod Quam vero scripturam re- spexerit auctor, reperire nondum potui. - Etenim e Vulg. Ephes. iv. SYLBURG. in mss., ut fieri solet, abbreviatum in per librariorum negligentiam in trans- iisse videtur. pro Matth. C D ipse sit verilas; et id, quod sanum est semper, manet immortale. Quæ est autem ab eo, quod est sanum et divinum, separatio, est impietas et lethalis affectio. Hi sunt lupi rapaces tecti pellibus ovium, plagiarii, et diserti animarum abigei; qui clam quidem furantur, sed fures esse convincuntur, qui et dolo et vi nos simplices conantur superare, ut qui minus eis in dicendo valeamus. Vir impeditus sæpe linguæ infantia, Cum justa dixit, at diserto habet minus. Nunc flumine oris, vera quæ sunt, occulunt, Ne veritas appareat, cum sit tamen : inquit tragoedia. Tales autem sunt litigiosi isti, sive sectas sectentur, sive artes, nescio quas, exer- ceant dialecticas. Isti sunt, qui « funiculos trahunt,, inquit Scriptura, et nihil texunt, » inane labo- rem plurimi facientes, quem hominum aleam et astutiam, ipse vocavit Apostolus, « aptam ad erro- ris insidias a. Sunt enim, » inquit, multi inobe- dientes, vaniloqui, mentem decipientes b. > Non omni: us ergo dictum est : « Vos estis sal terræ “, › Sunt enim aliqui, etiam ex iis qui verbum audiunt, marinis piscibus similes, qui cum ab ipso ortu in salso nutriantur, salibus tamen ad condiendum in- digent. Ego itaque vel lubentissime admitto trago - diam, quæ dicit : nate, sermo commode dictus potest Quoque esse falsus, viceritque oratio * Diserta verum : nec potissima hac puto, Sed recta naturamque : at eloquenția, Quanquam erudita, non placet: verum placet Res ipsa, pulchris praferenda vocibus. Multis ergo placere, minime est expetendum. Quæ enim sunt illis jucunda, nos non exercemus ; quæ nos autem scimus, procul sunt ab illorum affe- ctione. « Ne sinus, inquit Apostolus, c inanis gloriæ cupidi, nos invicem provocantes, invicem invidentes d. Sic itaque veri amator Plato, veluti a Ephes. iv, emendavit explicavitque Grotius Excerpt. e trag. et com. Græcis, pag. : O nate, sæpe bene polita oratio Est falsa : blandis interim verum dolis Exsuperat : at non ideo res hæc optima est, Sed indoles virtusque. Qui lingua valet, Doctum fatebor: sed tamen verbis ego Res ante habendas et putavi, et nunc puto. dum vel similis. In seq. vers. lego, SYLBURG. seu Alioqui legi etiam posset subaudito ex sequentibus verbo quæ illos exercere sciverinus. » SYLBURG. Emendandum putat F. Morellus Pr. Reg. Vulgo itaque ut placcas desi- (49) Λύκοι. Respicit Matth. v, 15 : Προσέχετε (50) Αἵρειν. Αptius αἱρεῖν, « capere. » SYLBURG. (51) Αγλωσσία. Apud Stobaeum lib. De calumnia (52) Κατάρτια. Κατάρτια est etiam in Epitome 153) Κυβείαν ἀνθρώπων. Hoc reposui pro κυ (54) Φρεναπατοῦντες. Φρεναπάται, Τit. Μox, τὸ 14. b Tit. 1, 10. c Matth. v, 15. (55) Ὦ παῖ. Hos incerti poetae versus hoc modo (56) Εὐγλωσσίαν. Cum εύγλωσσίαν subaudien (57) Εκείνους εἰδείην. Interpres legit εκείνους
PG 8:799ἐπεὶ δὲ τῶν ἁμαρτημάτων προαίρεσις καὶ ὁρμὴ κατάρχει, διημαρτημένη δὲ ὑπόληψις ἔσθ’ ὅτε κρατεῖ, ἧς, ἀγνοίας καὶ ἀμαθίας οὔσης, ὀλιγωροῦμεν ἀποστῆναι, εἰκότως ἂν κολάσειε (καὶ γὰρ τὸ πυρέττειν ἀκούσιον· ἀλλ’ ὅταν δι’ ἑαυτόν τις καὶ δι’ ἀκρασίαν πυρέττῃ, αἰτιώμεθα τοῦτον) [ὣς δὲ] καὶ τῆς κακίας ἀκουσίου οὔσης· οὐ γὰρ αἱρεῖταί τις κακὸν ᾗ κακόν, τῇ δὲ περὶ αὐτὸ ἡδονῇ συναπαγόμενος, ἀγαθὸν ὑπολαβών, ληπτὸν ἡγεῖται. ὧν οὕτως ἐχόντων τὸ ἀπαλλάττεσθαι τῆς τε ἀγνοίας τῆς τε αἱρέσεως τῆς φαύλης καὶ ἐπιτερποῦς καὶ πρὸ τούτων τὸ μὴ συγκατατίθεσθαι ταῖς ἀπατηλαῖς ἐκείναις φαντασίαις ἀπόκειται ἐφ’ ἡμῖν. λῃστὴς δὲ καὶ κλέπτης ὁ διάβολος λέγεται ψευδοπροφήτας ἐγκαταμίξας τοῖς προφήταις, καθάπερ τῷ πυρῷ τὰ ζιζάνια. «πάντες» οὖν «οἱ πρὸ κυρίου κλέπται καὶ λῃσταί,» οὐχ ἁπλῶς πάντες ἄνθρωποι, πάντες δὲ οἱ ψευδοπροφῆται καὶ πάντες οἱ μὴ κυρίως ὑπ’ αὐτοῦ ἀποσταλέντες. Εἶχον δὲ καὶ οἱ ψευδοπροφῆται τὸ κλέμμα, τὸ ὄνομα τὸ προφητικόν, προφῆται ὄντες, οὐ τοῦ κυρίου, ἀλλὰ τοῦ ψεύστου· λέγει ὁ κύριος «ὑμεῖς ἐκ τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ διαβόλου ἐστὲ καὶ τὰς ἐπιθυμίας τοῦ πατρὸς ὑμῶν θέλετε ποιεῖν.
Α . Ὡς ἐγὼ (38) τοιοῦτος, » φησίν, ο ὁποῖος οὐδενὶ ἄλλῳ ἢ τῷ λόγῳ πείθεσθαι, ὡς ἄν μοι σκοπουμένη, βέλτι στος φαίνοιτο.» Αἰτιᾶται γοῦν τοὺς ἄνευ νοῦ καὶ ἐπι- στήμης δόξαις πιστεύοντας· ὡς μὴ προσήκον, ἀφιε μένους τοῦ ὀρθοῦ καὶ ὑγιους λόγου, τῷ κοινω νοῦντι τοῦ ψεύδους πιστεύειν. Τὸ μὲν γὰρ ἐξεῦσθαι τῆς ἀληθείας κακόν ἐστι· τὸ δὲ ἀληθεύειν, καὶ τὰ ὄντα δοξάζειν, ἀγαθόν. Τῶν δὲ ἀγαθῶν ἀκουσίως μὲν στέρονται ἄνθρωποι· στέρονται δὲ ὅμως, ἢ κλαπέντες, ἢ γοητευθέντες, ἢ βιασθέντες, καὶ μὴ πιστεύσαντες. Ὁ μὲν δὴ πιστεύσας ἑκὼν ἤδη παραναλίσκεται· κλέπτεται δὲ ὁ μεταπεισθεὶς, εκλαθόμενος ὅτι τῶν μὲν ὁ χρόνος, τῶν δὲ ὁ λόγος ἐξαιρούμενος λανθάνει. Βιάζεται τε πολλάκις ὀδύνη τε καὶ ἀλγηδών φιλονει κία τε αὖ καὶ θυμὸς μετὰ τὸ δοξάσαι· καὶ ἐπὶ πᾶσι Η γοητεύονται οἱ ἤτοι ὑφ᾽ ἡδονῆς κληθέντες (59) ἢ ὑπὸ φόβου δείσαντες· πᾶσαι δὲ, ἑκούσιοι τροπαί· καὶ τούτων οὐδὲν ἄν ποτε ἐπιστήμη ἐκλάβοι. Ρ. ἐκείνους ήδειαν, ήδοιεν. Ὡς ἐγὼ οὐ μόνον νῦν, ἀλλὰ καὶ ἀεὶ τοιοῦτος, οἷος τῶν ἐμῶν μηδενὶ ἄλλῳ πείθεσθαι ἢ τῷ λόγῳ, ὃς ἂν μοι λογιζομένω βέλτιστος φαίνηται. Η οὐ τοιαῦτα καὶ Σωκράτης τῷ Κρίτωνι έλεγεν, Ὡς ἐγὼ οὐ μόνον νῦν, ἀλλὰ καὶ ἀεὶ τοιοῦτος, οἷος τῶν ἐμῶν οὐδενὶ ἄλλῳ πείθεσθαι ἢ τῷ λόγῳ, “ὃς ἂν μοι λογιζομένῳ βέλτιστος φαίνοιτο. Αn Ενιοι δὲ, εὐφυεῖς οἰόμενοι εἶναι, ἀξιοῦσι μήτε φιλοσοφίας ἅπτεσθαι, μήτε διαλεκτικῆς, ἀλλὰ μηδὲ τὴν φυσικὴν θεωρίαν ἐκμανθάνειν· μόνην δὲ καὶ ψιλὴν τὴν πίστιν ἀπαιτοῦσιν· ὥσπερ εἰ μηδεμίαν ἠξίουν ἐπιμέλειαν ποιησάμενοι τῆς ἀμπέλου, εὐθὺς ἐξ ἀρχῆς τοὺς βότρυας λαμβάνειν. « Αμπελος » δὲ ὁ Κύριος ἀλληγορεῖται, παρ' οὗ μετ' ἐπιμελείας καὶ τέχνης γεωργικῆς τῆς κατὰ τὸν Λόγον τὸν καρπὸν τρυγητέον. Κλαδεῦσαι δεῖ, σκάψαι, ἀναδῆσαι, καὶ τὰ λοιπὰ ποιῆσαι· δρεπάνου τε, οἶμαι, καὶ μακέλλης, καὶ · τῶν ἄλλων ὀργάνων τῶν γεωργικῶν πρὸς τὴν ἐπιμέ λειαν τῆς ἀμπέλου χρεία· ἵνα ἡμῖν τὸν ἐδώδιμον καρπὸν ἐκφήνῃ. Καθάπερ δὲ ἐν γεωργία, οὕτω καὶ ἐν ἰατρικῇ, χρηστομαθὴς ἐκεῖνος, ὁ ποικιλωτέρων μαθημάτων αψάμενος, ὡς βέλτιον γεωργεῖν τε καὶ ὑγιάζειν δύνασθαι· οὕτω κἀνταῦθα χρηστομαθῆ σημε τὸν πάντα ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναφέροντα· ὥστε καὶ ἀπὸ γεωμετρίας, καὶ μουσικῆς, καὶ ἀπὸ γραμματι κῆς, καὶ φιλοσοφίας αὐτῆς, δρεπόμενον τὸ χρήσιμον, ἀνεπιβούλευτον φυλάσσειν τὴν πίστιν. Παρορᾶται δὲ καὶ ὁ ἀθλητὴς, ὡς προείρηται· ἀλλ᾽ εἰς τὴν σύνταξιν συμβαλλόμενος (60). Αὐτίκα καὶ κυβερνήτην τὸν πολύπειρον ἐπαινοῦμεν, ὃς πολλῶν (61) ἀνθρώπων ὃς ἂν μ. ὡς ἄν μ. ἄλλῳ εἰς τὴν σύνταξιν συμβαλλόμενος, « Πολλῶν δ' ἀνθρώπων ἴδεν άστεα, καὶ νόον· ἔγνων CLEMENTIS ALEXANDRINI a Deo incitatus, dicit : « Ego, inquit, e sum ejus- modi, ut nulli alii credam nisi rationi, quæ mibi consideranti optima visa fuerit. Eos ergo repre- hendit, qui absque mente et scientia credunt opi- nionibus utpote quod non oporteat, relicta recta et sana ratione, ei credere, que est falsi particeps. A veritate enim aberrasse malum est: vera autem dicere, et ea quæ sunt opinari, bonum. Bonis autem inviti quidem privantur homines; privantur tamen, vel circumventi, vel praestigiis decepti, vel coacti, et cum non crediderint. Atque qui credidit quidem, sua sponte capitur; circumvenitur autem, qui in contrariam persuasionem traducitur, oblitus quod alia quidem tempus, alia vero ratio aufert impru- denti. Cogit autem sæpe dolor, et angor, et rursus contentio, et ira, postquam suscepta fuerit opinio. Postremo autem præstigiis decipiuntur, qui vel a voluptate sunt inducti, vel timore perterriti. Sunt antem hæ mutationes omnes voluntariæ. Atque nibil quidem horum unquam acceperit scientia. B CAPUT IX. Scientias humaniores ad Scripturas recte Nonnulli autem, qui se putant esse ingeniosos, nec philosophiam attingere volunt, nec dialecticam, sed nec contemplationem discere naturalem, sed solan et nudam fidem requirunt; perinde ac si cum nullam vitis curam gesserint, velint ab initio statim botros accipere. Dicitur autein Dominus • vilis, allegorice ^, a quo cum cura et agri cul- tura, quæ fit secundum Logon, fructus est vinde- G miandus. Putare oportet, fodere, ligare, et reliqua facere. Falce, ut sentio, ☑et ligone, et aliis rusticis instrumentis ad vitis curam opus est, ut nobis fructum producat esculentum. Quemadmodum au- tem in agricultura, ita etiam in medicina, ille utili- ter didicit, qui varias attigit disciplinas, ut possit melius colere et curare: ita hic etiam eum bene et utiliter eruditum existimo, qui omnia refert ad ve- ritatem, adeo ut ex geometria et musica, et ex grammatica et ipsa philosophia colligens quod est utile, tutam ab insidiis servet fidem. Porro autem athleta, ut prius dictum est, contemnitur, qui se non prius instruxit ad certamen. Jam vero guber- natorem quoque laudamus multarum rerum expe- rientia instructum, qui urbes multorum vidit homi- * ED. POTTER, ED. PARIS. derandum non est. Que namque novit ille, nos non exercemus : quæ vero nos scimus, procul sunt ab illius affectibus. » COLLECT. — Idem Lowthio videtur. Scribi etiam possit vel de se profitetur Socrates : Eadem verba sic recitavit Theodoretus, ut ei partim cum Clemente, partim cum Platone conveniret, serm. De curat. Græc. affect., p. : non talia Cri- D . intelligendas esse omnino necessarias. a Joan. xv, 1. toni Socrates dicebat? Ego autem non modo nunc, sed semper talis esse percupio, qui nulli meorum magis parendum esse, quam rationi existimem, quæ consulenti mihi optimia videatur. Porro es utroque apud Clementem pro substituendum videtur. qui non curn alio componitur. Hervetus vertit. qui se non prius ad certamen instruxit. » SILBURG. 5, ubi de Ulysse dicit : Multorum mores hominum qui vidit, et urbes, (58) Ὡς ἐγώ. Hæc in Platonis Critone, pag. 34, (59) Κληθέντες. Verius κηληθέντες. SYLBURG. (60) Αλλ' εἰς τὴν σύντ. συμβαλ. Forte, ὁ μὴ (61) Ὃς πολλ. Respicit Homeri Odyss. A, vers.
PG 8:801ἐκεῖνος ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ’ ἀρχῆς, καὶ ἐν τῇ ἀληθείᾳ οὐχ ἕστηκεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ἀλήθεια ἐν αὐτῷ. ὅταν λαλῇ τὸ ψεῦδος, ἐκ τῶν ἰδίων λαλεῖ, ὅτι ψεύστης ἐστὶ καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ.» ἐν δὲ τοῖς ψεύδεσι καὶ ἀληθῆ τινα ἔλεγον οἱ ψευδοπροφῆται, καὶ τῷ ὄντι οὗτοι ἐν ἐκστάσει προεφήτευον ὡς ἂν ἀποστάτου διάκονοι. λέγει δὲ καὶ «ὁ ποιμήν, ὁ ἄγγελος τῆς μετανοίας» τῷ Ἑρμᾷ περὶ τοῦ ψευδοπροφήτου· «τινὰ γὰρ ῥήματα ἀληθῆ λαλεῖ· ὁ γὰρ διάβολος αὐτὸν πληροῖ τῷ ἑαυτοῦ πνεύματι, εἴ τινα δυνήσεται ῥῆξαι τῶν δικαίων.» πάντα μὲν οὖν οἰκονομεῖται ἄνωθεν εἰς καλόν, «ἵνα γνωρισθῇ διὰ τῆς ἐκκλησίας ἡ πολυποίκιλος σοφία τοῦ θεοῦ, κατὰ πρόγνωσιν τῶν αἰώνων ἣν ἐποίησεν ἐν Χριστῷ.» τῷ θεῷ δὲ οὐδὲν ἀντίκειται οὐδὲ ἐναντιοῦταί τι αὐτῷ, κυρίῳ καὶ παντοκράτορι ὄντι. ἀλλὰ καὶ αἱ τῶν ἀποστατησάντων βουλαί τε καὶ ἐνέργειαι, μερικαὶ οὖσαι, γίνονται μὲν ἐκ φαύλης διαθέσεως, καθάπερ καὶ αἱ νόσοι αἱ σωματικαί· κυβερνῶνται δὲ ὑπὸ τῆς καθόλου προνοίας ἐπὶ τέλος ὑγιεινόν, κἂν νοσοποιὸς ᾖ ἡ αἰτία.
εἶδεν ἄστεα· καὶ ἰατρὸν τὸν ἐν πείρα πολλῶν γεγε- νημένον· ᾗ τινες καὶ τὸν ἐμπειρικὸν ἀναπλάττουσιν. Ὁ δὲ πρὸς τὸν βίον ἀναφέρων έκαστα τὸν ὀρθὸν, ἔκ τε τῶν Ἑλληνικῶν καὶ τῶν βαρβαρικῶν ὑποδείγματα κομίζων, πολύπειρος οὗτος τῆς ἀληθείας ἰχνευτής, καὶ τῷ ὄντι πολύμητις (62), δίκην τῆς βασάνου λίθου (*δ' (63) ἐστὶ Λυδή), διακρίνειν πεπιστευμένη τὸ νόθον ἀπὸ τοῦ ιθαγενούς χρυσίου· καὶ ἱκανὸς ὧν χωρίζειν ὁ πολύϊδρις ἡμῶν καὶ γνωστικός σου φιστικὴν μὲν φιλοσόφου, κομμωτικὴν δὲ γυμναστικῆς, καὶ ὀψοποιικὴν ἰατρικῆς, καὶ ῥητορικὴν διαλεκτικῆς, καὶ μετὰ τὰς (64) ἄλλας τῆς κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν αἱρέσεις, αὐτῆς τῆς ἀληθείας. Πῶς δὲ οὐκ ἀναγκαῖον περὶ νοητῶν φιλοσοφοῦντα διαλαβεῖν τὸν ἐπι- ποθοῦντα τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως ἐπίβολον γενέσθαι; Πῶς δὲ οὐχὶ καὶ διαιρεῖσθαι χρήσιμον τάς τε ἀμφι- βόλους φωνὰς, τάς τε ὁμωνύμως ἐκφερομένας κατὰ τὰς Διαθήκας; Παρ' ἀμφιβολίαν (65) γὰρ ὁ Κύριος τὸν διάβολον κατὰ τὸν τοῦ πειρασμοῦ σοφίζεται χρό- νον· καὶ οὐκ ἔτι ἔγωγε ἐνταῦθα συνορῶ, ὅπως ποτὲ τῆς φιλοσοφίας (66) καὶ τῆς διαλεκτικῆς εὐρετής, ὡς τινες ὑπολαμβάνουσι, παράγεται, τῷ κατ' ἀμφι βολίαν ἀπατώμενος τρόπῳ. Εἰ δὲ οἱ προφῆται καὶ οἱ ἀπόστολοι οὐ τὰς τέχνας ἐγνώκεσαν, δι' ὧν τὰ κατὰ φιλοσοφίαν ἐμφαίνεται γυμνάσματα· ἀλλ᾽ ὁ νοῦς γε τοῦ προφητικοῦ καὶ τοῦ διδασκαλικού πνεύματος ἐπικεκρυμμένως λαλούμενος. διὰ τὸ μὴ πάντων εἶναι τὴν συνεῖσαν ἀκοὴν, τὰς ἐντέχνους ἀπαιτεῖ πρὸς σα- φήνειαν διδασκαλίας. Ασφαλῶς γὰρ ἐγνώκεσαν τὸν νοῦν ἐκείνων οἱ προφῆται καὶ οἱ τοῦ πνεύματος μα θηταί· ἐκ γὰρ πίστεως, καὶ ὡς οὐχ οἷόν τε ῥᾳδίως, ὡς τὸ Πνεῦμα (67) εἴρηκεν· ἀλλ' οὐχ οὕτως ἐκδέξα- σθαι (68) μὴ μεμαθηκότας. Τὰς δὲ ἐντολὰς (69) φησὶν, ε ἀπογράψαι δισσῶς, βουλήσει, καὶ γνώσει τοῦ ἀποκρίνασθαι λόγους ἀληθείας τοῖς προβαλλομένοις σοι. » Τίς οὖν ἡ γνῶσις τοῦ ἀποκρίνασθαι, ἢ τίς καὶ τοῦ ἐρωτᾷν ; Εἴη δ' ἂν αὕτη διαλεκτική. Τί δ' ; οὐχὶ καὶ τὸ λέγειν ἔργον ἐστί, καὶ τὸ ποιεῖν ἐκ τοῦ Λόγου γίνεται ; Εἰ γὰρ μὴ λόγῳ (70) πράττοι μεν, ἀλόγως ποιοί μεν ἄν. Τὸ λογικὸν δὲ ἔργον κατὰ Θεὸν ἐκτε- λεῖται· ι Καὶ οὐδὲν χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο, φησί, τοῦ Λόγου τοῦ Θεοῦ. Η οὐχὶ καὶ ὁ Κύριος “Η οὐχὶ καὶ ὁ Κύριος - Λόγω (71) πάντα έπρασσεν; ἐργάζεται δὲ καὶ τὰ κτήνη, ἐλαυνόμενα ἀναγκάζοντι τῷ φόβῳ· οὐχὶ (72) * Ρ. καὶ μὴν καὶ τὰς ἄλλας τὰς κατὰ τὴν β. ἐγνώκεσαν εχ Καὶ σὺ δὲ ἀπό- γράψαι αυτά σεαυτῷ τρισσῶς, εἰς βουλὴν καὶ γνῶ- Β σιν, ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. Διδάσκω οὖν σε ἀληθῆ λόγον καὶ γνῶσιν ἀγαθὴν ὑπακούειν, τοῦ ἀποκρίνασθαί σε λόγους ἀληθείας τοῖς προβαλλομέ νοις σοι. ἀπόγραψαι ἀπογράψαι Τὰς δὲ ἐντολὰς, φησὶν, ἀπόγραψαι, Λόγου, ο οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν. STROMATUM LIB. I. A num ; et medicum, qui multa est expertus, qua ED. POTTER, 292-293 ED. PARIS. Odyssea occurrit. BURG. Forte ID. philosophiæ aliarumque artium inventionem dia- bolo tribuerunt. haec verba subintelligamus vocem sententia superiore. Lowry. fuisse videntur: sed facilia erunt advertenti aucto- rem respicere Proverb. xxi, 20, : B ratione effingunt quidam etiam empiricum. Qui autem singula refert ad rectam vitam, exempla afferens ex Græcis et ex barbaris, is valde peritus veritatis investigator, et multi revera consilii, instar lapidis indicis (is est autem Lydius) credi- tur posse discernere aurum adulterinum a probo, et aptus esse ad separandum is, qui ex nobis habet multam rerum experientiam et gnosticus est, so- phisticam quidem a philosophia, ornatricem autem a gymnastica, et culinariam a medicina, et dicendi artem a dialectica, quinetiam alias hæreses, quæ sunt in barbara philosophia, ab ipsa veritate. Quomodo autem non necesse est, ut de iis, quæ intelligentia percipiuntur, tractet philosophano, qui Dei velit potentiam attingere? Quomodo autem non est etiam utile, dividere voces, quæ sunt auci- pites, et quæ in Testamentis efferuntur æquivoce ? Ex amphibolia enim Dominus sapienter eludit dia- bolum in tempore tentationis. Nec ego hic utique video, quonam modo philosophiæ et dialecticæ in- ventor, ut quidam existimant, inducitur deceptus tropo amphibolia. Quod si prophetæ et apostoli non fuerint ejusmodi artibus instructi, quibus philoso- phiæ exercitationes ostenduntur: at mens prophe- tici et præceptoris Spiritus occulte enuntiata, pro- pterea quod non sint aures omnium intelligentes, sine cognitione artium haud facile explicari potest. Secure enim noverunt illorum sensum prophetæ et Spiritus discipuli. Ex fide enim eum perceperunt, et, qui modus cæteris haud facilis fuerit, prout innuit Spiritus; sed non tam facile percipere pos- sunt ii, qui non didicerunt. • Præcepta autem, inquit, « scribe dupliciter : nempe voluntate, et co- gnitione responendi verba veritatis iis qui tibi proponunt ª‚» Quænam est autem respondendi, vel quæ etiam interrogandi scientia? Fuerit quidem haec dialectica. Quid vero ? an non in dicendo etiam laborandum est ? et facere est ex Logo? Si non enim Logo, seu ratione, agamus, citra rationem fecerimus. Opus autem rationale ex Deo efficitur. « Et nihil sine ipso factum est b, » inquit : Logo, inquam, Deo. An non etiam Dominus omnia fecit Logo? Operantur autem etiam jumenta acta cogente • Proverb. XXII, 20, 21. D Quare substituendum imperat. pro infinit. mod. et hoc modo distin- guendum : etc. Quod Latine expressum est. C b Joan. 1, 3. qua: e Logon, Dei filium, c rationem, et • sermonem significat. cari possunt: Et jumenta quidem inetu coacla, laborant; nequaquam vero qui orthodoxi dici me- ruerant, in bona opera feruntur, nescientes quid faciant. > (62) Πολύμητις. Πολύμητις Οδυσσεύς ubique in (63) "H8". Divise quoque scribi potest † 8'. SYL- (64) Καὶ μετὰ τ. Καὶ ματὸ τ. mendose edit. Flor. (65) ᾿Αμφιβολίαν. Conf. Matth. IV, 4. (66) Ὁ τῆς φιλ. Hoc adversus eos dictum, qui (67) Ὡς τὸ Πν. Sensus non constat, nisi ante (68) 'Αλλ' οὐχ οὕτως ἐκ. Subintelligendum έστί. (69) Τὰς δὲ ἐντ. Have hactenus pariim intellecta (70) Λόγῳ. In his, quae sequuntur, ludit in voce (71) Λόγῳ. Ps. xxxi, 6 : Τῷ λόγῳ τοῦ Κυρίου οἱ (72) Ούχ/. Haec etiam sine interrogatione expli-
μέγιστον γοῦν τῆς θείας προνοίας τὸ μὴ ἐᾶσαι τὴν ἐξ ἀποστάσεως ἑκουσίου φυεῖσαν κακίαν ἄχρηστον καὶ ἀνωφελῆ μένειν μηδὲ μὴν κατὰ πάντα βλαβερὰν αὐτὴν γενέσθαι· τῆς γὰρ θείας σοφίας καὶ ἀρετῆς καὶ δυνάμεως ἔργον ἐστὶν οὐ μόνον τὸ ἀγαθοποιεῖν (φύσις γὰρ ὡς εἰπεῖν αὕτη τοῦ θεοῦ ὡς τοῦ πυρὸς τὸ θερμαίνειν καὶ τοῦ φωτὸς τὸ φωτίζειν), ἀλλὰ κἀκεῖνο μάλιστα τὸ διὰ κακῶν τῶν ἐπινοηθέντων πρός τινων ἀγαθόν τι καὶ χρηστὸν τέλος ἀποτελεῖν καὶ ὠφελίμως τοῖς δοκοῦσι φαύλοις χρῆσθαι καθάπερ καὶ τῷ ἐκ πειρασμοῦ μαρτυρίῳ. ἔστιν οὖν κἀν φιλοσοφίᾳ, τῇ κλαπείσῃ καθάπερ ὑπὸ Προμηθέως, πῦρ ὀλίγον εἰς φῶς ἐπιτήδειον χρησίμως ζωπυρούμενον, ἴχνος τι σοφίας καὶ κίνησις περὶ θεοῦ. τάχα δ’ ἂν εἶεν «κλέπται καὶ λῃσταὶ» οἱ παρ’ Ἕλλησι φιλόσοφοι καὶ οἱ πρὸ τῆς τοῦ κυρίου παρουσίας παρὰ τῶν Ἑβραϊκῶν προφητῶν μέρη τῆς ἀληθείας οὐ κατ’ ἐπίγνωσιν λαβόντες, ἀλλ’ ὡς ἴδια σφετερισάμενοι δόγματα, καὶ τὰ μὲν παραχαράξαντες, τὰ δὲ ὑπὸ περιεργίας ἀμαθῶς σοφισάμενοι, τὰ δὲ καὶ ἐξευρόντες· ἴσως γὰρ καὶ «πνεῦμα αἰσθήσεως» ἐσχήκασιν.
εἶδεν ἄστεα· καὶ ἰατρὸν τὸν ἐν πείρα πολλῶν γεγε- νημένον· ᾗ τινες καὶ τὸν ἐμπειρικὸν ἀναπλάττουσιν. Ὁ δὲ πρὸς τὸν βίον ἀναφέρων έκαστα τὸν ὀρθὸν, ἔκ τε τῶν Ἑλληνικῶν καὶ τῶν βαρβαρικῶν ὑποδείγματα κομίζων, πολύπειρος οὗτος τῆς ἀληθείας ἰχνευτής, καὶ τῷ ὄντι πολύμητις (62), δίκην τῆς βασάνου λίθου (*δ' (63) ἐστὶ Λυδή), διακρίνειν πεπιστευμένη τὸ νόθον ἀπὸ τοῦ ιθαγενούς χρυσίου· καὶ ἱκανὸς ὧν χωρίζειν ὁ πολύϊδρις ἡμῶν καὶ γνωστικός σου φιστικὴν μὲν φιλοσόφου, κομμωτικὴν δὲ γυμναστικῆς, καὶ ὀψοποιικὴν ἰατρικῆς, καὶ ῥητορικὴν διαλεκτικῆς, καὶ μετὰ τὰς (64) ἄλλας τῆς κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν αἱρέσεις, αὐτῆς τῆς ἀληθείας. Πῶς δὲ οὐκ ἀναγκαῖον περὶ νοητῶν φιλοσοφοῦντα διαλαβεῖν τὸν ἐπι- ποθοῦντα τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως ἐπίβολον γενέσθαι; Πῶς δὲ οὐχὶ καὶ διαιρεῖσθαι χρήσιμον τάς τε ἀμφι- βόλους φωνὰς, τάς τε ὁμωνύμως ἐκφερομένας κατὰ τὰς Διαθήκας; Παρ' ἀμφιβολίαν (65) γὰρ ὁ Κύριος τὸν διάβολον κατὰ τὸν τοῦ πειρασμοῦ σοφίζεται χρό- νον· καὶ οὐκ ἔτι ἔγωγε ἐνταῦθα συνορῶ, ὅπως ποτὲ τῆς φιλοσοφίας (66) καὶ τῆς διαλεκτικῆς εὐρετής, ὡς τινες ὑπολαμβάνουσι, παράγεται, τῷ κατ' ἀμφι βολίαν ἀπατώμενος τρόπῳ. Εἰ δὲ οἱ προφῆται καὶ οἱ ἀπόστολοι οὐ τὰς τέχνας ἐγνώκεσαν, δι' ὧν τὰ κατὰ φιλοσοφίαν ἐμφαίνεται γυμνάσματα· ἀλλ᾽ ὁ νοῦς γε τοῦ προφητικοῦ καὶ τοῦ διδασκαλικού πνεύματος ἐπικεκρυμμένως λαλούμενος. διὰ τὸ μὴ πάντων εἶναι τὴν συνεῖσαν ἀκοὴν, τὰς ἐντέχνους ἀπαιτεῖ πρὸς σα- φήνειαν διδασκαλίας. Ασφαλῶς γὰρ ἐγνώκεσαν τὸν νοῦν ἐκείνων οἱ προφῆται καὶ οἱ τοῦ πνεύματος μα θηταί· ἐκ γὰρ πίστεως, καὶ ὡς οὐχ οἷόν τε ῥᾳδίως, ὡς τὸ Πνεῦμα (67) εἴρηκεν· ἀλλ' οὐχ οὕτως ἐκδέξα- σθαι (68) μὴ μεμαθηκότας. Τὰς δὲ ἐντολὰς (69) φησὶν, ε ἀπογράψαι δισσῶς, βουλήσει, καὶ γνώσει τοῦ ἀποκρίνασθαι λόγους ἀληθείας τοῖς προβαλλομένοις σοι. » Τίς οὖν ἡ γνῶσις τοῦ ἀποκρίνασθαι, ἢ τίς καὶ τοῦ ἐρωτᾷν ; Εἴη δ' ἂν αὕτη διαλεκτική. Τί δ' ; οὐχὶ καὶ τὸ λέγειν ἔργον ἐστί, καὶ τὸ ποιεῖν ἐκ τοῦ Λόγου γίνεται ; Εἰ γὰρ μὴ λόγῳ (70) πράττοι μεν, ἀλόγως ποιοί μεν ἄν. Τὸ λογικὸν δὲ ἔργον κατὰ Θεὸν ἐκτε- λεῖται· ι Καὶ οὐδὲν χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο, φησί, τοῦ Λόγου τοῦ Θεοῦ. Η οὐχὶ καὶ ὁ Κύριος “Η οὐχὶ καὶ ὁ Κύριος - Λόγω (71) πάντα έπρασσεν; ἐργάζεται δὲ καὶ τὰ κτήνη, ἐλαυνόμενα ἀναγκάζοντι τῷ φόβῳ· οὐχὶ (72) * Ρ. καὶ μὴν καὶ τὰς ἄλλας τὰς κατὰ τὴν β. ἐγνώκεσαν εχ Καὶ σὺ δὲ ἀπό- γράψαι αυτά σεαυτῷ τρισσῶς, εἰς βουλὴν καὶ γνῶ- Β σιν, ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. Διδάσκω οὖν σε ἀληθῆ λόγον καὶ γνῶσιν ἀγαθὴν ὑπακούειν, τοῦ ἀποκρίνασθαί σε λόγους ἀληθείας τοῖς προβαλλομέ νοις σοι. ἀπόγραψαι ἀπογράψαι Τὰς δὲ ἐντολὰς, φησὶν, ἀπόγραψαι, Λόγου, ο οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν. STROMATUM LIB. I. A num ; et medicum, qui multa est expertus, qua ED. POTTER, 292-293 ED. PARIS. Odyssea occurrit. BURG. Forte ID. philosophiæ aliarumque artium inventionem dia- bolo tribuerunt. haec verba subintelligamus vocem sententia superiore. Lowry. fuisse videntur: sed facilia erunt advertenti aucto- rem respicere Proverb. xxi, 20, : B ratione effingunt quidam etiam empiricum. Qui autem singula refert ad rectam vitam, exempla afferens ex Græcis et ex barbaris, is valde peritus veritatis investigator, et multi revera consilii, instar lapidis indicis (is est autem Lydius) credi- tur posse discernere aurum adulterinum a probo, et aptus esse ad separandum is, qui ex nobis habet multam rerum experientiam et gnosticus est, so- phisticam quidem a philosophia, ornatricem autem a gymnastica, et culinariam a medicina, et dicendi artem a dialectica, quinetiam alias hæreses, quæ sunt in barbara philosophia, ab ipsa veritate. Quomodo autem non necesse est, ut de iis, quæ intelligentia percipiuntur, tractet philosophano, qui Dei velit potentiam attingere? Quomodo autem non est etiam utile, dividere voces, quæ sunt auci- pites, et quæ in Testamentis efferuntur æquivoce ? Ex amphibolia enim Dominus sapienter eludit dia- bolum in tempore tentationis. Nec ego hic utique video, quonam modo philosophiæ et dialecticæ in- ventor, ut quidam existimant, inducitur deceptus tropo amphibolia. Quod si prophetæ et apostoli non fuerint ejusmodi artibus instructi, quibus philoso- phiæ exercitationes ostenduntur: at mens prophe- tici et præceptoris Spiritus occulte enuntiata, pro- pterea quod non sint aures omnium intelligentes, sine cognitione artium haud facile explicari potest. Secure enim noverunt illorum sensum prophetæ et Spiritus discipuli. Ex fide enim eum perceperunt, et, qui modus cæteris haud facilis fuerit, prout innuit Spiritus; sed non tam facile percipere pos- sunt ii, qui non didicerunt. • Præcepta autem, inquit, « scribe dupliciter : nempe voluntate, et co- gnitione responendi verba veritatis iis qui tibi proponunt ª‚» Quænam est autem respondendi, vel quæ etiam interrogandi scientia? Fuerit quidem haec dialectica. Quid vero ? an non in dicendo etiam laborandum est ? et facere est ex Logo? Si non enim Logo, seu ratione, agamus, citra rationem fecerimus. Opus autem rationale ex Deo efficitur. « Et nihil sine ipso factum est b, » inquit : Logo, inquam, Deo. An non etiam Dominus omnia fecit Logo? Operantur autem etiam jumenta acta cogente • Proverb. XXII, 20, 21. D Quare substituendum imperat. pro infinit. mod. et hoc modo distin- guendum : etc. Quod Latine expressum est. C b Joan. 1, 3. qua: e Logon, Dei filium, c rationem, et • sermonem significat. cari possunt: Et jumenta quidem inetu coacla, laborant; nequaquam vero qui orthodoxi dici me- ruerant, in bona opera feruntur, nescientes quid faciant. > (62) Πολύμητις. Πολύμητις Οδυσσεύς ubique in (63) "H8". Divise quoque scribi potest † 8'. SYL- (64) Καὶ μετὰ τ. Καὶ ματὸ τ. mendose edit. Flor. (65) ᾿Αμφιβολίαν. Conf. Matth. IV, 4. (66) Ὁ τῆς φιλ. Hoc adversus eos dictum, qui (67) Ὡς τὸ Πν. Sensus non constat, nisi ante (68) 'Αλλ' οὐχ οὕτως ἐκ. Subintelligendum έστί. (69) Τὰς δὲ ἐντ. Have hactenus pariim intellecta (70) Λόγῳ. In his, quae sequuntur, ludit in voce (71) Λόγῳ. Ps. xxxi, 6 : Τῷ λόγῳ τοῦ Κυρίου οἱ (72) Ούχ/. Haec etiam sine interrogatione expli-
ὡμολόγησε δὲ καὶ Ἀριστοτέλης τῇ γραφῇ, κλεπτικὴν σοφίας τὴν σοφιστικὴν εἰπών, ὡς προεμηνύσαμεν. ὁ δὲ ἀπόστολος «ἃ καὶ λαλοῦμεν» λέγει «οὐκ ἐν διδακτοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ’ ἐν διδακτοῖς πνεύματος.» ἐπὶ μὲν γὰρ τῶν προφητῶν «πάντες» φησὶν «ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ ἐλάβομεν,» δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. ὥστε οὐ κλέπται οἱ προφῆται. καὶ «ἡ διδαχὴ ἡ ἐμὴ οὐκ ἔστιν ἐμὴ» ὁ κύριος λέγει, «ἀλλὰ τοῦ πέμψαντός με πατρός.» ἐπὶ δὲ τῶν κλεπτόντων «ὁ δὲ ἀφ’ ἑαυτοῦ» φησὶ «λαλῶν τὴν δόξαν τὴν ἰδίαν ζητεῖ.» τοιοῦτοι δὲ οἱ Ἕλληνες, οἱ «φίλαυτοι καὶ ἀλαζόνες». σοφοὺς δὲ αὐτοὺς λέγουσα ἡ γραφὴ οὐ τοὺς ὄντως σοφοὺς διαβάλλει, ἀλλὰ τοὺς δοκησισόφους. Καὶ τούτων, φησίν, «ἀπολῶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν, καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσω.» ἐπιφέρει γοῦν ὁ ἀπόστολος· «ποῦ σοφός; ποῦ γραμματεύς; ποῦ συζητητὴς τοῦ αἰῶνος τούτου;» πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῶν γραμματέων τοὺς τοῦ αἰῶνος τούτου ζητητάς, τοὺς ἐξ ἐθνῶν φιλοσόφους τάξας. «οὐχὶ ἐμώρανεν ὁ θεὸς τὴν σοφίαν τοῦ κόσμου;» ἐπ’ ἴσης τῷ «μωρὰν ἔδειξε» καὶ οὐκ ἀληθῆ, ὡς ᾤοντο. κἂν πύθῃ τὴν αἰτίαν τῆς δοξοσοφίας αὐτῶν, «διὰ τὴν πώρωσιν τῆς καρδίας αὐτῶν» ἐρεῖ.
εἶδεν ἄστεα· καὶ ἰατρὸν τὸν ἐν πείρα πολλῶν γεγε- νημένον· ᾗ τινες καὶ τὸν ἐμπειρικὸν ἀναπλάττουσιν. Ὁ δὲ πρὸς τὸν βίον ἀναφέρων έκαστα τὸν ὀρθὸν, ἔκ τε τῶν Ἑλληνικῶν καὶ τῶν βαρβαρικῶν ὑποδείγματα κομίζων, πολύπειρος οὗτος τῆς ἀληθείας ἰχνευτής, καὶ τῷ ὄντι πολύμητις (62), δίκην τῆς βασάνου λίθου (*δ' (63) ἐστὶ Λυδή), διακρίνειν πεπιστευμένη τὸ νόθον ἀπὸ τοῦ ιθαγενούς χρυσίου· καὶ ἱκανὸς ὧν χωρίζειν ὁ πολύϊδρις ἡμῶν καὶ γνωστικός σου φιστικὴν μὲν φιλοσόφου, κομμωτικὴν δὲ γυμναστικῆς, καὶ ὀψοποιικὴν ἰατρικῆς, καὶ ῥητορικὴν διαλεκτικῆς, καὶ μετὰ τὰς (64) ἄλλας τῆς κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν αἱρέσεις, αὐτῆς τῆς ἀληθείας. Πῶς δὲ οὐκ ἀναγκαῖον περὶ νοητῶν φιλοσοφοῦντα διαλαβεῖν τὸν ἐπι- ποθοῦντα τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως ἐπίβολον γενέσθαι; Πῶς δὲ οὐχὶ καὶ διαιρεῖσθαι χρήσιμον τάς τε ἀμφι- βόλους φωνὰς, τάς τε ὁμωνύμως ἐκφερομένας κατὰ τὰς Διαθήκας; Παρ' ἀμφιβολίαν (65) γὰρ ὁ Κύριος τὸν διάβολον κατὰ τὸν τοῦ πειρασμοῦ σοφίζεται χρό- νον· καὶ οὐκ ἔτι ἔγωγε ἐνταῦθα συνορῶ, ὅπως ποτὲ τῆς φιλοσοφίας (66) καὶ τῆς διαλεκτικῆς εὐρετής, ὡς τινες ὑπολαμβάνουσι, παράγεται, τῷ κατ' ἀμφι βολίαν ἀπατώμενος τρόπῳ. Εἰ δὲ οἱ προφῆται καὶ οἱ ἀπόστολοι οὐ τὰς τέχνας ἐγνώκεσαν, δι' ὧν τὰ κατὰ φιλοσοφίαν ἐμφαίνεται γυμνάσματα· ἀλλ᾽ ὁ νοῦς γε τοῦ προφητικοῦ καὶ τοῦ διδασκαλικού πνεύματος ἐπικεκρυμμένως λαλούμενος. διὰ τὸ μὴ πάντων εἶναι τὴν συνεῖσαν ἀκοὴν, τὰς ἐντέχνους ἀπαιτεῖ πρὸς σα- φήνειαν διδασκαλίας. Ασφαλῶς γὰρ ἐγνώκεσαν τὸν νοῦν ἐκείνων οἱ προφῆται καὶ οἱ τοῦ πνεύματος μα θηταί· ἐκ γὰρ πίστεως, καὶ ὡς οὐχ οἷόν τε ῥᾳδίως, ὡς τὸ Πνεῦμα (67) εἴρηκεν· ἀλλ' οὐχ οὕτως ἐκδέξα- σθαι (68) μὴ μεμαθηκότας. Τὰς δὲ ἐντολὰς (69) φησὶν, ε ἀπογράψαι δισσῶς, βουλήσει, καὶ γνώσει τοῦ ἀποκρίνασθαι λόγους ἀληθείας τοῖς προβαλλομένοις σοι. » Τίς οὖν ἡ γνῶσις τοῦ ἀποκρίνασθαι, ἢ τίς καὶ τοῦ ἐρωτᾷν ; Εἴη δ' ἂν αὕτη διαλεκτική. Τί δ' ; οὐχὶ καὶ τὸ λέγειν ἔργον ἐστί, καὶ τὸ ποιεῖν ἐκ τοῦ Λόγου γίνεται ; Εἰ γὰρ μὴ λόγῳ (70) πράττοι μεν, ἀλόγως ποιοί μεν ἄν. Τὸ λογικὸν δὲ ἔργον κατὰ Θεὸν ἐκτε- λεῖται· ι Καὶ οὐδὲν χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο, φησί, τοῦ Λόγου τοῦ Θεοῦ. Η οὐχὶ καὶ ὁ Κύριος “Η οὐχὶ καὶ ὁ Κύριος - Λόγω (71) πάντα έπρασσεν; ἐργάζεται δὲ καὶ τὰ κτήνη, ἐλαυνόμενα ἀναγκάζοντι τῷ φόβῳ· οὐχὶ (72) * Ρ. καὶ μὴν καὶ τὰς ἄλλας τὰς κατὰ τὴν β. ἐγνώκεσαν εχ Καὶ σὺ δὲ ἀπό- γράψαι αυτά σεαυτῷ τρισσῶς, εἰς βουλὴν καὶ γνῶ- Β σιν, ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. Διδάσκω οὖν σε ἀληθῆ λόγον καὶ γνῶσιν ἀγαθὴν ὑπακούειν, τοῦ ἀποκρίνασθαί σε λόγους ἀληθείας τοῖς προβαλλομέ νοις σοι. ἀπόγραψαι ἀπογράψαι Τὰς δὲ ἐντολὰς, φησὶν, ἀπόγραψαι, Λόγου, ο οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν. STROMATUM LIB. I. A num ; et medicum, qui multa est expertus, qua ED. POTTER, 292-293 ED. PARIS. Odyssea occurrit. BURG. Forte ID. philosophiæ aliarumque artium inventionem dia- bolo tribuerunt. haec verba subintelligamus vocem sententia superiore. Lowry. fuisse videntur: sed facilia erunt advertenti aucto- rem respicere Proverb. xxi, 20, : B ratione effingunt quidam etiam empiricum. Qui autem singula refert ad rectam vitam, exempla afferens ex Græcis et ex barbaris, is valde peritus veritatis investigator, et multi revera consilii, instar lapidis indicis (is est autem Lydius) credi- tur posse discernere aurum adulterinum a probo, et aptus esse ad separandum is, qui ex nobis habet multam rerum experientiam et gnosticus est, so- phisticam quidem a philosophia, ornatricem autem a gymnastica, et culinariam a medicina, et dicendi artem a dialectica, quinetiam alias hæreses, quæ sunt in barbara philosophia, ab ipsa veritate. Quomodo autem non necesse est, ut de iis, quæ intelligentia percipiuntur, tractet philosophano, qui Dei velit potentiam attingere? Quomodo autem non est etiam utile, dividere voces, quæ sunt auci- pites, et quæ in Testamentis efferuntur æquivoce ? Ex amphibolia enim Dominus sapienter eludit dia- bolum in tempore tentationis. Nec ego hic utique video, quonam modo philosophiæ et dialecticæ in- ventor, ut quidam existimant, inducitur deceptus tropo amphibolia. Quod si prophetæ et apostoli non fuerint ejusmodi artibus instructi, quibus philoso- phiæ exercitationes ostenduntur: at mens prophe- tici et præceptoris Spiritus occulte enuntiata, pro- pterea quod non sint aures omnium intelligentes, sine cognitione artium haud facile explicari potest. Secure enim noverunt illorum sensum prophetæ et Spiritus discipuli. Ex fide enim eum perceperunt, et, qui modus cæteris haud facilis fuerit, prout innuit Spiritus; sed non tam facile percipere pos- sunt ii, qui non didicerunt. • Præcepta autem, inquit, « scribe dupliciter : nempe voluntate, et co- gnitione responendi verba veritatis iis qui tibi proponunt ª‚» Quænam est autem respondendi, vel quæ etiam interrogandi scientia? Fuerit quidem haec dialectica. Quid vero ? an non in dicendo etiam laborandum est ? et facere est ex Logo? Si non enim Logo, seu ratione, agamus, citra rationem fecerimus. Opus autem rationale ex Deo efficitur. « Et nihil sine ipso factum est b, » inquit : Logo, inquam, Deo. An non etiam Dominus omnia fecit Logo? Operantur autem etiam jumenta acta cogente • Proverb. XXII, 20, 21. D Quare substituendum imperat. pro infinit. mod. et hoc modo distin- guendum : etc. Quod Latine expressum est. C b Joan. 1, 3. qua: e Logon, Dei filium, c rationem, et • sermonem significat. cari possunt: Et jumenta quidem inetu coacla, laborant; nequaquam vero qui orthodoxi dici me- ruerant, in bona opera feruntur, nescientes quid faciant. > (62) Πολύμητις. Πολύμητις Οδυσσεύς ubique in (63) "H8". Divise quoque scribi potest † 8'. SYL- (64) Καὶ μετὰ τ. Καὶ ματὸ τ. mendose edit. Flor. (65) ᾿Αμφιβολίαν. Conf. Matth. IV, 4. (66) Ὁ τῆς φιλ. Hoc adversus eos dictum, qui (67) Ὡς τὸ Πν. Sensus non constat, nisi ante (68) 'Αλλ' οὐχ οὕτως ἐκ. Subintelligendum έστί. (69) Τὰς δὲ ἐντ. Have hactenus pariim intellecta (70) Λόγῳ. In his, quae sequuntur, ludit in voce (71) Λόγῳ. Ps. xxxi, 6 : Τῷ λόγῳ τοῦ Κυρίου οἱ (72) Ούχ/. Haec etiam sine interrogatione expli-
PG 8:803«ἐπειδὴ ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ θεοῦ», τουτέστι διὰ τῶν προφητῶν κατηγγελμένῃ, «οὐκ ἔγνω ὁ κόσμος διὰ τῆς σοφίας», τῆς διὰ τῶν προφητῶν λαλούσης, «αὐτόν,» δηλονότι τὸν θεόν, «εὐδόκησεν οὗτος ὁ θεὸς διὰ τοῦ κηρύγματος τῆς μωρίας», τῆς δοκούσης Ἕλλησιν εἶναι μωρίας, «σῶσαι τοὺς πιστεύοντας· ἐπειδὴ Ἰουδαῖοι», φησί, «σημεῖα αἰτοῦσι» πρὸς πίστιν, «Ἕλληνες δὲ σοφίαν ζητοῦσι,» τοὺς ἀναγκαστικοὺς καλουμένους λόγους καὶ τοὺς ἄλλους συλλογισμοὺς δηλονότι, «ἡμεῖς δὲ κηρύσσομεν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐσταυρωμένον, Ἰουδαίοις μὲν σκάνδαλον» διὰ τὸ εἰδότας τὴν προφητείαν μὴ πιστεύειν τῇ ἐκβάσει, «Ἕλλησι δὲ μωρίαν·» μυθῶδες γὰρ ἡγοῦνται οἱ δοκησίσοφοι διά τε ἀνθρώπου υἱὸν θεοῦ λαλεῖν υἱόν τε ἔχειν τὸν θεὸν καὶ δὴ καὶ πεπονθέναι τοῦτον· ὅθεν αὐτοὺς ἡ πρόληψις τῆς οἰήσεως ἀναπείθει ἀπιστεῖν· ἡ γὰρ παρουσία τοῦ σωτῆρος οὐ μωροὺς ἐποίησεν καὶ σκληροκαρδίους καὶ ἀπίστους, ἀλλὰ συνετοὺς καὶ εὐπειθεῖς καὶ πρὸς ἔτι πιστούς. ἐδείχθησαν δὲ ἐκ τῆς τῶν ὑπακουσάντων ἑκουσίου προσκλίσεως χωρισθέντες οἱ μὴ ἐθελήσαντες πείθεσθαι ἀσύνετοί τε καὶ ἄπιστοι καὶ μωροί·
εἶδεν ἄστεα· καὶ ἰατρὸν τὸν ἐν πείρα πολλῶν γεγε- νημένον· ᾗ τινες καὶ τὸν ἐμπειρικὸν ἀναπλάττουσιν. Ὁ δὲ πρὸς τὸν βίον ἀναφέρων έκαστα τὸν ὀρθὸν, ἔκ τε τῶν Ἑλληνικῶν καὶ τῶν βαρβαρικῶν ὑποδείγματα κομίζων, πολύπειρος οὗτος τῆς ἀληθείας ἰχνευτής, καὶ τῷ ὄντι πολύμητις (62), δίκην τῆς βασάνου λίθου (*δ' (63) ἐστὶ Λυδή), διακρίνειν πεπιστευμένη τὸ νόθον ἀπὸ τοῦ ιθαγενούς χρυσίου· καὶ ἱκανὸς ὧν χωρίζειν ὁ πολύϊδρις ἡμῶν καὶ γνωστικός σου φιστικὴν μὲν φιλοσόφου, κομμωτικὴν δὲ γυμναστικῆς, καὶ ὀψοποιικὴν ἰατρικῆς, καὶ ῥητορικὴν διαλεκτικῆς, καὶ μετὰ τὰς (64) ἄλλας τῆς κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν αἱρέσεις, αὐτῆς τῆς ἀληθείας. Πῶς δὲ οὐκ ἀναγκαῖον περὶ νοητῶν φιλοσοφοῦντα διαλαβεῖν τὸν ἐπι- ποθοῦντα τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως ἐπίβολον γενέσθαι; Πῶς δὲ οὐχὶ καὶ διαιρεῖσθαι χρήσιμον τάς τε ἀμφι- βόλους φωνὰς, τάς τε ὁμωνύμως ἐκφερομένας κατὰ τὰς Διαθήκας; Παρ' ἀμφιβολίαν (65) γὰρ ὁ Κύριος τὸν διάβολον κατὰ τὸν τοῦ πειρασμοῦ σοφίζεται χρό- νον· καὶ οὐκ ἔτι ἔγωγε ἐνταῦθα συνορῶ, ὅπως ποτὲ τῆς φιλοσοφίας (66) καὶ τῆς διαλεκτικῆς εὐρετής, ὡς τινες ὑπολαμβάνουσι, παράγεται, τῷ κατ' ἀμφι βολίαν ἀπατώμενος τρόπῳ. Εἰ δὲ οἱ προφῆται καὶ οἱ ἀπόστολοι οὐ τὰς τέχνας ἐγνώκεσαν, δι' ὧν τὰ κατὰ φιλοσοφίαν ἐμφαίνεται γυμνάσματα· ἀλλ᾽ ὁ νοῦς γε τοῦ προφητικοῦ καὶ τοῦ διδασκαλικού πνεύματος ἐπικεκρυμμένως λαλούμενος. διὰ τὸ μὴ πάντων εἶναι τὴν συνεῖσαν ἀκοὴν, τὰς ἐντέχνους ἀπαιτεῖ πρὸς σα- φήνειαν διδασκαλίας. Ασφαλῶς γὰρ ἐγνώκεσαν τὸν νοῦν ἐκείνων οἱ προφῆται καὶ οἱ τοῦ πνεύματος μα θηταί· ἐκ γὰρ πίστεως, καὶ ὡς οὐχ οἷόν τε ῥᾳδίως, ὡς τὸ Πνεῦμα (67) εἴρηκεν· ἀλλ' οὐχ οὕτως ἐκδέξα- σθαι (68) μὴ μεμαθηκότας. Τὰς δὲ ἐντολὰς (69) φησὶν, ε ἀπογράψαι δισσῶς, βουλήσει, καὶ γνώσει τοῦ ἀποκρίνασθαι λόγους ἀληθείας τοῖς προβαλλομένοις σοι. » Τίς οὖν ἡ γνῶσις τοῦ ἀποκρίνασθαι, ἢ τίς καὶ τοῦ ἐρωτᾷν ; Εἴη δ' ἂν αὕτη διαλεκτική. Τί δ' ; οὐχὶ καὶ τὸ λέγειν ἔργον ἐστί, καὶ τὸ ποιεῖν ἐκ τοῦ Λόγου γίνεται ; Εἰ γὰρ μὴ λόγῳ (70) πράττοι μεν, ἀλόγως ποιοί μεν ἄν. Τὸ λογικὸν δὲ ἔργον κατὰ Θεὸν ἐκτε- λεῖται· ι Καὶ οὐδὲν χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο, φησί, τοῦ Λόγου τοῦ Θεοῦ. Η οὐχὶ καὶ ὁ Κύριος “Η οὐχὶ καὶ ὁ Κύριος - Λόγω (71) πάντα έπρασσεν; ἐργάζεται δὲ καὶ τὰ κτήνη, ἐλαυνόμενα ἀναγκάζοντι τῷ φόβῳ· οὐχὶ (72) * Ρ. καὶ μὴν καὶ τὰς ἄλλας τὰς κατὰ τὴν β. ἐγνώκεσαν εχ Καὶ σὺ δὲ ἀπό- γράψαι αυτά σεαυτῷ τρισσῶς, εἰς βουλὴν καὶ γνῶ- Β σιν, ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. Διδάσκω οὖν σε ἀληθῆ λόγον καὶ γνῶσιν ἀγαθὴν ὑπακούειν, τοῦ ἀποκρίνασθαί σε λόγους ἀληθείας τοῖς προβαλλομέ νοις σοι. ἀπόγραψαι ἀπογράψαι Τὰς δὲ ἐντολὰς, φησὶν, ἀπόγραψαι, Λόγου, ο οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν. STROMATUM LIB. I. A num ; et medicum, qui multa est expertus, qua ED. POTTER, 292-293 ED. PARIS. Odyssea occurrit. BURG. Forte ID. philosophiæ aliarumque artium inventionem dia- bolo tribuerunt. haec verba subintelligamus vocem sententia superiore. Lowry. fuisse videntur: sed facilia erunt advertenti aucto- rem respicere Proverb. xxi, 20, : B ratione effingunt quidam etiam empiricum. Qui autem singula refert ad rectam vitam, exempla afferens ex Græcis et ex barbaris, is valde peritus veritatis investigator, et multi revera consilii, instar lapidis indicis (is est autem Lydius) credi- tur posse discernere aurum adulterinum a probo, et aptus esse ad separandum is, qui ex nobis habet multam rerum experientiam et gnosticus est, so- phisticam quidem a philosophia, ornatricem autem a gymnastica, et culinariam a medicina, et dicendi artem a dialectica, quinetiam alias hæreses, quæ sunt in barbara philosophia, ab ipsa veritate. Quomodo autem non necesse est, ut de iis, quæ intelligentia percipiuntur, tractet philosophano, qui Dei velit potentiam attingere? Quomodo autem non est etiam utile, dividere voces, quæ sunt auci- pites, et quæ in Testamentis efferuntur æquivoce ? Ex amphibolia enim Dominus sapienter eludit dia- bolum in tempore tentationis. Nec ego hic utique video, quonam modo philosophiæ et dialecticæ in- ventor, ut quidam existimant, inducitur deceptus tropo amphibolia. Quod si prophetæ et apostoli non fuerint ejusmodi artibus instructi, quibus philoso- phiæ exercitationes ostenduntur: at mens prophe- tici et præceptoris Spiritus occulte enuntiata, pro- pterea quod non sint aures omnium intelligentes, sine cognitione artium haud facile explicari potest. Secure enim noverunt illorum sensum prophetæ et Spiritus discipuli. Ex fide enim eum perceperunt, et, qui modus cæteris haud facilis fuerit, prout innuit Spiritus; sed non tam facile percipere pos- sunt ii, qui non didicerunt. • Præcepta autem, inquit, « scribe dupliciter : nempe voluntate, et co- gnitione responendi verba veritatis iis qui tibi proponunt ª‚» Quænam est autem respondendi, vel quæ etiam interrogandi scientia? Fuerit quidem haec dialectica. Quid vero ? an non in dicendo etiam laborandum est ? et facere est ex Logo? Si non enim Logo, seu ratione, agamus, citra rationem fecerimus. Opus autem rationale ex Deo efficitur. « Et nihil sine ipso factum est b, » inquit : Logo, inquam, Deo. An non etiam Dominus omnia fecit Logo? Operantur autem etiam jumenta acta cogente • Proverb. XXII, 20, 21. D Quare substituendum imperat. pro infinit. mod. et hoc modo distin- guendum : etc. Quod Latine expressum est. C b Joan. 1, 3. qua: e Logon, Dei filium, c rationem, et • sermonem significat. cari possunt: Et jumenta quidem inetu coacla, laborant; nequaquam vero qui orthodoxi dici me- ruerant, in bona opera feruntur, nescientes quid faciant. > (62) Πολύμητις. Πολύμητις Οδυσσεύς ubique in (63) "H8". Divise quoque scribi potest † 8'. SYL- (64) Καὶ μετὰ τ. Καὶ ματὸ τ. mendose edit. Flor. (65) ᾿Αμφιβολίαν. Conf. Matth. IV, 4. (66) Ὁ τῆς φιλ. Hoc adversus eos dictum, qui (67) Ὡς τὸ Πν. Sensus non constat, nisi ante (68) 'Αλλ' οὐχ οὕτως ἐκ. Subintelligendum έστί. (69) Τὰς δὲ ἐντ. Have hactenus pariim intellecta (70) Λόγῳ. In his, quae sequuntur, ludit in voce (71) Λόγῳ. Ps. xxxi, 6 : Τῷ λόγῳ τοῦ Κυρίου οἱ (72) Ούχ/. Haec etiam sine interrogatione expli-
«αὐτοῖς δὲ τοῖς κλητοῖς Ἰουδαίοις τε καὶ Ἕλλησι Χριστὸς θεοῦ δύναμίς ἐστι καὶ θεοῦ σοφία.» μή τι οὖν, ὅπερ καὶ ἄμεινον, ἀποφατικὸν ἡγητέον τὸ «οὐχὶ ἐμώρανεν ὁ θεὸς τὴν σοφίαν τοῦ κόσμου» ἐπ’ ἴσης τῷ «οὐκ ἐμώρανεν», ἵνα μὴ ἡ αἰτία τῆς σκληροκαρδίας αὐτοῖς παρὰ τοῦ θεοῦ φαίνηται γενομένη, τοῦ μωράναντος τὴν σοφίαν; ἔμπαλιν γὰρ καίτοι σοφοὶ ὄντες ἐν μείζονι αἰτίᾳ γεγόνασι μὴ πιστεύσαντες τῷ κηρύγματι· ἑκούσιος γὰρ ἥ τε αἵρεσις ἥ τε τῆς ἀληθείας ἐκτροπή. ἀλλὰ καὶ τῷ «ἀπολῶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν» τῇ τῆς καταφρονουμένης ⟨καὶ⟩ ὑπερορωμένης βαρβάρου φιλοσοφίας ἀντιπαραθέσει καταλάμψαι φησίν, ὡς καὶ ὁ λύχνος ὑπὸ τοῦ ἡλίου καταλαμπόμενος ἀπολωλέναι λέγεται τῷ μὴ τὴν ἴσην ἐκτελεῖν ἐνέργειαν. πάντων τοίνυν ἀνθρώπων κεκλημένων οἱ ὑπακοῦσαι βουληθέντες «κλητοὶ» ὠνομάσθησαν. οὐ γάρ ἐστιν «ἀδικία παρὰ τῷ θεῷ». αὐτίκα ἐξ ἑκατέρου γένους οἱ πιστεύσαντες, οὗτοι «λαὸς περιούσιος». κἀν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων εὕροις ἂν κατὰ λέξιν· «οἱ μὲν οὖν ἀποδεξάμενοι τὸν λόγον αὐτοῦ ἐβαπτίσθησαν,» οἱ δὲ μὴ θελήσαντες πείθεσθαι ἑαυτοὺς ἀπέστησαν δηλαδή. πρὸς τούτους ἡ προφητεία λέγει·
εἶδεν ἄστεα· καὶ ἰατρὸν τὸν ἐν πείρα πολλῶν γεγε- νημένον· ᾗ τινες καὶ τὸν ἐμπειρικὸν ἀναπλάττουσιν. Ὁ δὲ πρὸς τὸν βίον ἀναφέρων έκαστα τὸν ὀρθὸν, ἔκ τε τῶν Ἑλληνικῶν καὶ τῶν βαρβαρικῶν ὑποδείγματα κομίζων, πολύπειρος οὗτος τῆς ἀληθείας ἰχνευτής, καὶ τῷ ὄντι πολύμητις (62), δίκην τῆς βασάνου λίθου (*δ' (63) ἐστὶ Λυδή), διακρίνειν πεπιστευμένη τὸ νόθον ἀπὸ τοῦ ιθαγενούς χρυσίου· καὶ ἱκανὸς ὧν χωρίζειν ὁ πολύϊδρις ἡμῶν καὶ γνωστικός σου φιστικὴν μὲν φιλοσόφου, κομμωτικὴν δὲ γυμναστικῆς, καὶ ὀψοποιικὴν ἰατρικῆς, καὶ ῥητορικὴν διαλεκτικῆς, καὶ μετὰ τὰς (64) ἄλλας τῆς κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν αἱρέσεις, αὐτῆς τῆς ἀληθείας. Πῶς δὲ οὐκ ἀναγκαῖον περὶ νοητῶν φιλοσοφοῦντα διαλαβεῖν τὸν ἐπι- ποθοῦντα τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως ἐπίβολον γενέσθαι; Πῶς δὲ οὐχὶ καὶ διαιρεῖσθαι χρήσιμον τάς τε ἀμφι- βόλους φωνὰς, τάς τε ὁμωνύμως ἐκφερομένας κατὰ τὰς Διαθήκας; Παρ' ἀμφιβολίαν (65) γὰρ ὁ Κύριος τὸν διάβολον κατὰ τὸν τοῦ πειρασμοῦ σοφίζεται χρό- νον· καὶ οὐκ ἔτι ἔγωγε ἐνταῦθα συνορῶ, ὅπως ποτὲ τῆς φιλοσοφίας (66) καὶ τῆς διαλεκτικῆς εὐρετής, ὡς τινες ὑπολαμβάνουσι, παράγεται, τῷ κατ' ἀμφι βολίαν ἀπατώμενος τρόπῳ. Εἰ δὲ οἱ προφῆται καὶ οἱ ἀπόστολοι οὐ τὰς τέχνας ἐγνώκεσαν, δι' ὧν τὰ κατὰ φιλοσοφίαν ἐμφαίνεται γυμνάσματα· ἀλλ᾽ ὁ νοῦς γε τοῦ προφητικοῦ καὶ τοῦ διδασκαλικού πνεύματος ἐπικεκρυμμένως λαλούμενος. διὰ τὸ μὴ πάντων εἶναι τὴν συνεῖσαν ἀκοὴν, τὰς ἐντέχνους ἀπαιτεῖ πρὸς σα- φήνειαν διδασκαλίας. Ασφαλῶς γὰρ ἐγνώκεσαν τὸν νοῦν ἐκείνων οἱ προφῆται καὶ οἱ τοῦ πνεύματος μα θηταί· ἐκ γὰρ πίστεως, καὶ ὡς οὐχ οἷόν τε ῥᾳδίως, ὡς τὸ Πνεῦμα (67) εἴρηκεν· ἀλλ' οὐχ οὕτως ἐκδέξα- σθαι (68) μὴ μεμαθηκότας. Τὰς δὲ ἐντολὰς (69) φησὶν, ε ἀπογράψαι δισσῶς, βουλήσει, καὶ γνώσει τοῦ ἀποκρίνασθαι λόγους ἀληθείας τοῖς προβαλλομένοις σοι. » Τίς οὖν ἡ γνῶσις τοῦ ἀποκρίνασθαι, ἢ τίς καὶ τοῦ ἐρωτᾷν ; Εἴη δ' ἂν αὕτη διαλεκτική. Τί δ' ; οὐχὶ καὶ τὸ λέγειν ἔργον ἐστί, καὶ τὸ ποιεῖν ἐκ τοῦ Λόγου γίνεται ; Εἰ γὰρ μὴ λόγῳ (70) πράττοι μεν, ἀλόγως ποιοί μεν ἄν. Τὸ λογικὸν δὲ ἔργον κατὰ Θεὸν ἐκτε- λεῖται· ι Καὶ οὐδὲν χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο, φησί, τοῦ Λόγου τοῦ Θεοῦ. Η οὐχὶ καὶ ὁ Κύριος “Η οὐχὶ καὶ ὁ Κύριος - Λόγω (71) πάντα έπρασσεν; ἐργάζεται δὲ καὶ τὰ κτήνη, ἐλαυνόμενα ἀναγκάζοντι τῷ φόβῳ· οὐχὶ (72) * Ρ. καὶ μὴν καὶ τὰς ἄλλας τὰς κατὰ τὴν β. ἐγνώκεσαν εχ Καὶ σὺ δὲ ἀπό- γράψαι αυτά σεαυτῷ τρισσῶς, εἰς βουλὴν καὶ γνῶ- Β σιν, ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. Διδάσκω οὖν σε ἀληθῆ λόγον καὶ γνῶσιν ἀγαθὴν ὑπακούειν, τοῦ ἀποκρίνασθαί σε λόγους ἀληθείας τοῖς προβαλλομέ νοις σοι. ἀπόγραψαι ἀπογράψαι Τὰς δὲ ἐντολὰς, φησὶν, ἀπόγραψαι, Λόγου, ο οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν. STROMATUM LIB. I. A num ; et medicum, qui multa est expertus, qua ED. POTTER, 292-293 ED. PARIS. Odyssea occurrit. BURG. Forte ID. philosophiæ aliarumque artium inventionem dia- bolo tribuerunt. haec verba subintelligamus vocem sententia superiore. Lowry. fuisse videntur: sed facilia erunt advertenti aucto- rem respicere Proverb. xxi, 20, : B ratione effingunt quidam etiam empiricum. Qui autem singula refert ad rectam vitam, exempla afferens ex Græcis et ex barbaris, is valde peritus veritatis investigator, et multi revera consilii, instar lapidis indicis (is est autem Lydius) credi- tur posse discernere aurum adulterinum a probo, et aptus esse ad separandum is, qui ex nobis habet multam rerum experientiam et gnosticus est, so- phisticam quidem a philosophia, ornatricem autem a gymnastica, et culinariam a medicina, et dicendi artem a dialectica, quinetiam alias hæreses, quæ sunt in barbara philosophia, ab ipsa veritate. Quomodo autem non necesse est, ut de iis, quæ intelligentia percipiuntur, tractet philosophano, qui Dei velit potentiam attingere? Quomodo autem non est etiam utile, dividere voces, quæ sunt auci- pites, et quæ in Testamentis efferuntur æquivoce ? Ex amphibolia enim Dominus sapienter eludit dia- bolum in tempore tentationis. Nec ego hic utique video, quonam modo philosophiæ et dialecticæ in- ventor, ut quidam existimant, inducitur deceptus tropo amphibolia. Quod si prophetæ et apostoli non fuerint ejusmodi artibus instructi, quibus philoso- phiæ exercitationes ostenduntur: at mens prophe- tici et præceptoris Spiritus occulte enuntiata, pro- pterea quod non sint aures omnium intelligentes, sine cognitione artium haud facile explicari potest. Secure enim noverunt illorum sensum prophetæ et Spiritus discipuli. Ex fide enim eum perceperunt, et, qui modus cæteris haud facilis fuerit, prout innuit Spiritus; sed non tam facile percipere pos- sunt ii, qui non didicerunt. • Præcepta autem, inquit, « scribe dupliciter : nempe voluntate, et co- gnitione responendi verba veritatis iis qui tibi proponunt ª‚» Quænam est autem respondendi, vel quæ etiam interrogandi scientia? Fuerit quidem haec dialectica. Quid vero ? an non in dicendo etiam laborandum est ? et facere est ex Logo? Si non enim Logo, seu ratione, agamus, citra rationem fecerimus. Opus autem rationale ex Deo efficitur. « Et nihil sine ipso factum est b, » inquit : Logo, inquam, Deo. An non etiam Dominus omnia fecit Logo? Operantur autem etiam jumenta acta cogente • Proverb. XXII, 20, 21. D Quare substituendum imperat. pro infinit. mod. et hoc modo distin- guendum : etc. Quod Latine expressum est. C b Joan. 1, 3. qua: e Logon, Dei filium, c rationem, et • sermonem significat. cari possunt: Et jumenta quidem inetu coacla, laborant; nequaquam vero qui orthodoxi dici me- ruerant, in bona opera feruntur, nescientes quid faciant. > (62) Πολύμητις. Πολύμητις Οδυσσεύς ubique in (63) "H8". Divise quoque scribi potest † 8'. SYL- (64) Καὶ μετὰ τ. Καὶ ματὸ τ. mendose edit. Flor. (65) ᾿Αμφιβολίαν. Conf. Matth. IV, 4. (66) Ὁ τῆς φιλ. Hoc adversus eos dictum, qui (67) Ὡς τὸ Πν. Sensus non constat, nisi ante (68) 'Αλλ' οὐχ οὕτως ἐκ. Subintelligendum έστί. (69) Τὰς δὲ ἐντ. Have hactenus pariim intellecta (70) Λόγῳ. In his, quae sequuntur, ludit in voce (71) Λόγῳ. Ps. xxxi, 6 : Τῷ λόγῳ τοῦ Κυρίου οἱ (72) Ούχ/. Haec etiam sine interrogatione expli-
PG 8:805«κἂν θέλητε καὶ εἰσακούσητέ μου, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φάγεσθε,» ἐφ’ ἡμῖν κείμενα διελέγχουσα καὶ τὴν αἵρεσιν καὶ τὴν ἐκτροπήν· «θεοῦ δὲ ⟨σοφίαν⟩» εἴρηκεν ὁ ἀπόστολος τὴν κατὰ τὸν κύριον διδασκαλίαν, σοφίαν ἵνα δείξῃ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν δι’ υἱοῦ παραδιδομένην. ἀλλὰ γὰρ καὶ ὁ δοκησίσοφος παραινέσεις ἔχει τινὰς τὰς παρὰ τῷ ἀποστόλῳ κελευούσας «ἐνδύσασθαι τὸν καινὸν ἄνθρωπον τὸν κατὰ θεὸν κτισθέντα ἐν δικαιοσύνῃ καὶ ὁσιότητι τῆς ἀληθείας. διὸ ἀποθέμενοι τὸ ψεῦδος λαλεῖτε ἀλήθειαν· μὴ δίδοτε τόπον τῷ διαβόλῳ. ὁ κλέπτων μηκέτι κλεπτέτω, μᾶλλον δὲ κοπιάτω ἐργαζόμενος τὸ ἀγαθόν.» ἐργάζεσθαι δέ ἐστι τὸ προσεκπονεῖν ζητοῦντα τὴν ἀλήθειαν, σὺν γὰρ τῇ λογικῇ εὐποιίᾳ, «ἵνα ἔχητε μεταδοῦναι τῷ χρείαν ἔχοντι» καὶ τῆς κοσμικῆς περιουσίας καὶ τῆς θείας σοφίας. βούλεται γὰρ ἐκδιδάσκεσθαι τὸν λόγον καὶ εἰς τὰς τραπέζας τὸ ἀργύριον βάλλεσθαι δεδοκιμασμένον ἀκριβῶς εἰς τὸ ἐκδανείζεσθαι. ὅθεν ἐπιφέρει·
Α Α δὲ καὶ οἱ ὀρθοδοξασταὶ καλούμενοι ἔργοις προσφέ ρονται καλοῖς, οὐκ εἰδότες ἃ ποιοῦσιν ; Διὰ τοῦτο οὖν ὁ Σωτὴρ, ἄρτον λαβών, πρῶτον ἐλάλησεν καὶ εὐχαρίστησεν· εἶτα κλάσας τὸν ἄρτον προέθηκεν (73), ἵνα δὴ φάγωμεν λογικῶς, καὶ τὰς Γραφὰς ἐπιγνόντες, πολιτευσώμεθα καθ᾽ ὑπακοήν. Καθάπερ δὲ οἱ λόγῳ χρώμενοι πονηρῷ, οὐδὲν τῶν ἔργῳ χρωμένων πονηρῷ διαφέρουσιν· ἡ γὰρ δια- βολή ξίφους διάκονος, καὶ λύπην ἐμποιεῖ βλασφημία· ἐξ ὧν αἱ τοῦ βίου ἀνατροπαί· ἔργα τοῦ πονηροῦ λό γου εἶεν ἂν ταῦτα· οὕτω καὶ οἱ λόγῳ ἀγαθῷ κεχρημέ να συνεγγίζουσι τοῖς τὰ καλὰ τῶν ἔργων ἐπιτελοῦ σιν. Ἀνακτᾶται γοῦν καὶ ὁ λόγος τὴν ψυχὴν, καὶ ἐπὶ καλοκαγαθίαν προτρέπει· μακάριος δὲ ὁ περιδέξιος. Οὔτ᾽ οὖν βλασφημητέος ὁ εὐποιητικὸς πρὸς τοῦ εὖ λέγειν δυναμένου, οὐδὲ μὴν κακιστέος ὁ οιός τε εὖ λέγειν, προς τοῦ εὖ ποιεῖν ἐπιτηδείου· πρὸς δὲ ᾧ (74) ἑκάτερος πέο φυκεν, ἐνεργούντων. Ὁ δ' οὖν τὸ ἔργον δείκνυσι, τοῦτο ἕτερος λαλεῖ, οἷον ἑτοιμάζων τῇ εὐποιία τὴν ὁδὸν, καὶ ἐπὶ τὴν εὐεργεσίαν ἄγων τοὺς ἀκούοντας. Ἔστι γὰρ καὶ σωτήριος λόγος, ὡς καὶ ἔργον των τήριον. Η δικαιοσύνη γ᾽ οὖν οὐ χωρίς λόγου συν- ίσταται. Ως δὲ τὸ εὖ πάσχειν περιαιρεῖται, ἐὰν τὸ εὖ ποιεῖν ἀφελοῦμεν· οὕτως ἡ ὑπακοὴ καὶ πίστις ἀναιρεῖται μήτε τῆς ἐντολῆς, μήτε τοῦ τὴν ἐντολὴν ταφηνιοῦντος συμπαραλαμβανομένων. Νυνὶε ἀλλήλων ἕνεκα εὐποροῦμεν, καὶ λόγων καὶ ἔργων. Τὴν δὲ ἐριστικήν τε καὶ σοφιστικὴν τέχνην παραιτητέον παντελῶς· ἐπεὶ καὶ αἱ λέξεις αὐταὶ τῶν σοφιστῶν οὐ μόνον γοητεύουσι, κλέπτουσι (75) τους πολλούς, βελ ζόμεναι δ' ἔσθ' ὅτε, Καδμείαν νίκην (76) ἀπηνέγκαν το. Παντὸς γὰρ μᾶλλον ἀληθὴς ὁ ψαλμὸς ἐκεῖνος· • Ο δίκαιος (77) ζήσεται εἰς τέλος, ὅτι οὐκ ὄψεται καταφθορὰν, ὅτ' ἂν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνήσκοντας. » Τί- νας δὴ σοφούς λέγει ; ἄκουσον ἐκ τῆς σοφίας Ἰησοῦ· • Οὐκ ἔστι σοφία πονηρίας ἐπιστήμη. » Ταύτην δὴ λέγει, ἣν ἐπενόησαν τέχναι λεκτικαί τε καὶ διαλεκτι καί. ο Ζητήσεις οὖν σοφίαν παρὰ κακοῖς, καὶ οὐχ εὑρήσεις. » Κἂν πύθῃ πάλιν ποίαν ταύτην, « Στόμα δικαίου, » φήσει σοι, ι ἀποστάξει (78) σοφίαν· του φία δὲ ὁμωνύμως τῇ ἀληθείᾳ ἡ σοφιστικὴ λέγεται τέχνη. Ἐμοὶ δὲ εἰκότως, οἶμαι, πρόκειται, βιοῦν μὲν Ρ. τουσι γοητεύουσι, κλέπτουσι· κατὰ τὸν Λόγον, καὶ νοεῖν τὰ σημαινόμενα· εύγλωτ Ὡς τὸ σύμπαν στράτευμα πλην Αδράστου φθαρῆναι. Εγένετο δὲ καὶ αὐτοῖς τὸ ἐρ- γον οὐκ ἄνευ κακῶν μεγάλων· καὶ ἀπ' ἐκείνου, τὰ σὺν ὀλέθρῳ τῶν κρατησάντων, Καδμείαν ὀνομάζουσι νίκην. « CLEMENTIS ALEXANDRINI metu. Num etiam qui vocantur orthodoxi, bona opera aggrediuntur, nescientes quæ faciunt? CAPUT X. B Majorem bene faciendi, quum bene Propterea ergo Servator, cum panem accepisset, primum locutus est, et egit gratias; deinde, cum panen fregisset, apposuit, ut comedamus ex ratione, et cum Scripturas agnoverimus, vitam instituamus per obedientian. Quemadmodum autem qui mala utuntur oratione, nibil differunt ab iis qui malo facto utuntur (calumnia enim est ministra gladii, et affert dolorem maledictum, ex quibus est vitæ eversio hæc autem fuerint opera improbæ ora- tionis); ita etiam qui bona utuntur oratione, prope accedunt ad eos qui bonis factis utuntur. Recreat itaque animam oratio, et hortatur ad honestatem. Beatus est autem, qui utraque manu utitur. Neque ergo qui bene potest facere, est maledictis inces- sendus ab eo qui bene potest dicere, neque est vi- tuperandus qui bene potest dicere, ab eo qui bene fa- cere potest. Faciat autem uterque id ad quod natura est aptus. Quod autem alter factum ostendit, hoc alter loquitur, beneficentiæ veluti viam præparans, et deducens auditores, ut bene operentur. Est enim etiam salutaris oratio, sicut opus salutare. Atque justitia quidem certe non consistit absque oratione. Quemadmodum autem beneficio affici nemo potest, si nemo bene faciat ; ita tollitur obedientia et fides, nisi tum præceptum, tum etiam qui est ipsum ex- c plicaturus, simul assumantur. Nunc autem altero alterius gratia, et verbis et factis, abundamus. Ars autem contentiosa et sophistica est penitus repu- dianda, quandoquidem ipsæ sophistarum dictiones non solum multorum oculos præstringunt, et eos seducunt, sed nonnunquam etiam vim afferentes, Cadmeam > referunt victoriam. Est enim longe ve- rissimus ille psalmus : c Justus vivet in finem, quo- niam non videbit interitum, quando viderit sapien - tes morientes ª., Quosnam autem dicit sapien- les, audi ex Jesu Sapientia : « Non est sapientia improbitatis scientia b. › Eam autem dicit, quam excogitarunt artes, quæ in dicendo et disserendo versantur. Quæres ergo apud malos sapientiam, ་ dicendi, curam esse høbendum. et non invenies c. Et si rursus roges, quænam ea D est ? « Os justi, » inquiet tibi, « distillabit sapien- * ED. POTTER, 293-294 ED. PARIS. igitur, cum fregisset, edendum proposuit, non tan- tum ejus speciem. Conf. Matth. xxvi, 26, etc. quod autem. » SYLBURG. commentatorem secutus scripsi, sed mallem reliquisse vulg. lectionem quia post infra similem copulæ ellipsim animad- verti, p. 133, 153, 184, 185. SYLBURG. appellant, quæ victori perinde ac victo perm ciem affert, a Cadmi terrigenis, quos fabulantur sese mu- tuv ad unum omnes occidisse. Alii dictam existi- ■ Psal. XLVIII, 10, 11. b Eccli. xix, 22. c Prov. xtv, 6. mant a victoria, qua Thebani, Cadmei scilicet ci- ves, Adrasto, Argivorum rege, devicto, haud minus ipsi damnum perpessi sunt. Pausanias, Baotic., pag. edit. Hanov. : Totus itaque exercitus, uno Adrasto ex- cepto, est ad internecionem cæsus. Sed ea Theba- nis victoria magna stetit clade. Ex eo usurpatum, ut si qua victores pernicies opprimat, Cadmea vi ctoria dicatur. (73) Κλάσας τὸν ἄρτον προέθηκεν. « Panem (74) Πρὸς δὲ ᾧ Forte rectius πρὸς δὲ ὅ, « ad (75) Γοητεύουσι, κλέπτουσι. Γοητεύουσαι κλέπ (76) Καδμείαν νίκην. • Cadmeam victoriam, (77) ῾Ο δίκαιος. A Clemente additum. (78) Ἀποστάξει. Αποστάζει. Ρroverb.
«λόγος σαπρὸς ἐκ τοῦ στόματος ὑμῶν μὴ ἐκπορευέσθω,» σαπρὸς λόγος οὗτος ὁ ἐξ οἰήσεως, «ἀλλ’ εἴ τις ἀγαθὸς πρὸς οἰκοδομὴν τῆς χρείας, ἵνα δῷ χάριν τοῖς ἀκούουσιν.» ἀγαθοῦ δ’ ἂν ἀνάγκη θεοῦ ἀγαθὸν ⟨εἶναι⟩ τὸν λόγον. πῶς δὲ οὐκ ἀγαθὸς ὁ σῴζων; Ὅτι οὖν μαρτυροῦνται ἀληθῆ τινα δογματίζειν καὶ Ἕλληνες, ἔξεστι κἀντεῦθεν σκοπεῖν. ὁ Παῦλος ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων ἀναγράφεται λέγων πρὸς τοὺς Ἀρεοπαγίτας· «δεισιδαιμονεστέρους ὑμᾶς θεωρῶ. διερχόμενος γὰρ καὶ ἱστορῶν τὰ σεβάσματα ὑμῶν εὗρον βωμὸν ἐν ᾧ ἀνεγέγραπτο· ἀγνώστῳ θεῷ. ὃν οὖν ἀγνοοῦντες εὐσεβεῖτε, τοῦτον ἐγὼ καταγγέλλω ὑμῖν. ὁ θεὸς ὁ ποιήσας τὸν κόσμον καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτῷ, οὗτος οὐρανοῦ καὶ γῆς ὑπάρχων κύριος οὐκ ἐν χειροποιήτοις ναοῖς κατοικεῖ οὐδὲ ὑπὸ χειρῶν ἀνθρωπίνων θεραπεύεται προσδεόμενός τινος, αὐτὸς δοὺς πᾶσι ζωὴν καὶ πνοὴν καὶ τὰ πάντα· ἐποίησέ τε ἐξ ἑνὸς πᾶν γένος ἀνθρώπων κατοικεῖν ἐπὶ παντὸς προσώπου τῆς γῆς, ὁρίσας προστεταγμένους καιροὺς καὶ τὰς ὁροθεσίας τῆς κατοικίας αὐτῶν, ζητεῖν τὸ θεῖον, εἰ ἄρα ψηλαφήσειαν ἢ εὕροιεν [ἄν], καίτοι οὐ μακρὰν ἀπὸ ἑνὸς ἑκάστου ἡμῶν ὑπάρχοντος·
Α Α δὲ καὶ οἱ ὀρθοδοξασταὶ καλούμενοι ἔργοις προσφέ ρονται καλοῖς, οὐκ εἰδότες ἃ ποιοῦσιν ; Διὰ τοῦτο οὖν ὁ Σωτὴρ, ἄρτον λαβών, πρῶτον ἐλάλησεν καὶ εὐχαρίστησεν· εἶτα κλάσας τὸν ἄρτον προέθηκεν (73), ἵνα δὴ φάγωμεν λογικῶς, καὶ τὰς Γραφὰς ἐπιγνόντες, πολιτευσώμεθα καθ᾽ ὑπακοήν. Καθάπερ δὲ οἱ λόγῳ χρώμενοι πονηρῷ, οὐδὲν τῶν ἔργῳ χρωμένων πονηρῷ διαφέρουσιν· ἡ γὰρ δια- βολή ξίφους διάκονος, καὶ λύπην ἐμποιεῖ βλασφημία· ἐξ ὧν αἱ τοῦ βίου ἀνατροπαί· ἔργα τοῦ πονηροῦ λό γου εἶεν ἂν ταῦτα· οὕτω καὶ οἱ λόγῳ ἀγαθῷ κεχρημέ να συνεγγίζουσι τοῖς τὰ καλὰ τῶν ἔργων ἐπιτελοῦ σιν. Ἀνακτᾶται γοῦν καὶ ὁ λόγος τὴν ψυχὴν, καὶ ἐπὶ καλοκαγαθίαν προτρέπει· μακάριος δὲ ὁ περιδέξιος. Οὔτ᾽ οὖν βλασφημητέος ὁ εὐποιητικὸς πρὸς τοῦ εὖ λέγειν δυναμένου, οὐδὲ μὴν κακιστέος ὁ οιός τε εὖ λέγειν, προς τοῦ εὖ ποιεῖν ἐπιτηδείου· πρὸς δὲ ᾧ (74) ἑκάτερος πέο φυκεν, ἐνεργούντων. Ὁ δ' οὖν τὸ ἔργον δείκνυσι, τοῦτο ἕτερος λαλεῖ, οἷον ἑτοιμάζων τῇ εὐποιία τὴν ὁδὸν, καὶ ἐπὶ τὴν εὐεργεσίαν ἄγων τοὺς ἀκούοντας. Ἔστι γὰρ καὶ σωτήριος λόγος, ὡς καὶ ἔργον των τήριον. Η δικαιοσύνη γ᾽ οὖν οὐ χωρίς λόγου συν- ίσταται. Ως δὲ τὸ εὖ πάσχειν περιαιρεῖται, ἐὰν τὸ εὖ ποιεῖν ἀφελοῦμεν· οὕτως ἡ ὑπακοὴ καὶ πίστις ἀναιρεῖται μήτε τῆς ἐντολῆς, μήτε τοῦ τὴν ἐντολὴν ταφηνιοῦντος συμπαραλαμβανομένων. Νυνὶε ἀλλήλων ἕνεκα εὐποροῦμεν, καὶ λόγων καὶ ἔργων. Τὴν δὲ ἐριστικήν τε καὶ σοφιστικὴν τέχνην παραιτητέον παντελῶς· ἐπεὶ καὶ αἱ λέξεις αὐταὶ τῶν σοφιστῶν οὐ μόνον γοητεύουσι, κλέπτουσι (75) τους πολλούς, βελ ζόμεναι δ' ἔσθ' ὅτε, Καδμείαν νίκην (76) ἀπηνέγκαν το. Παντὸς γὰρ μᾶλλον ἀληθὴς ὁ ψαλμὸς ἐκεῖνος· • Ο δίκαιος (77) ζήσεται εἰς τέλος, ὅτι οὐκ ὄψεται καταφθορὰν, ὅτ' ἂν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνήσκοντας. » Τί- νας δὴ σοφούς λέγει ; ἄκουσον ἐκ τῆς σοφίας Ἰησοῦ· • Οὐκ ἔστι σοφία πονηρίας ἐπιστήμη. » Ταύτην δὴ λέγει, ἣν ἐπενόησαν τέχναι λεκτικαί τε καὶ διαλεκτι καί. ο Ζητήσεις οὖν σοφίαν παρὰ κακοῖς, καὶ οὐχ εὑρήσεις. » Κἂν πύθῃ πάλιν ποίαν ταύτην, « Στόμα δικαίου, » φήσει σοι, ι ἀποστάξει (78) σοφίαν· του φία δὲ ὁμωνύμως τῇ ἀληθείᾳ ἡ σοφιστικὴ λέγεται τέχνη. Ἐμοὶ δὲ εἰκότως, οἶμαι, πρόκειται, βιοῦν μὲν Ρ. τουσι γοητεύουσι, κλέπτουσι· κατὰ τὸν Λόγον, καὶ νοεῖν τὰ σημαινόμενα· εύγλωτ Ὡς τὸ σύμπαν στράτευμα πλην Αδράστου φθαρῆναι. Εγένετο δὲ καὶ αὐτοῖς τὸ ἐρ- γον οὐκ ἄνευ κακῶν μεγάλων· καὶ ἀπ' ἐκείνου, τὰ σὺν ὀλέθρῳ τῶν κρατησάντων, Καδμείαν ὀνομάζουσι νίκην. « CLEMENTIS ALEXANDRINI metu. Num etiam qui vocantur orthodoxi, bona opera aggrediuntur, nescientes quæ faciunt? CAPUT X. B Majorem bene faciendi, quum bene Propterea ergo Servator, cum panem accepisset, primum locutus est, et egit gratias; deinde, cum panen fregisset, apposuit, ut comedamus ex ratione, et cum Scripturas agnoverimus, vitam instituamus per obedientian. Quemadmodum autem qui mala utuntur oratione, nibil differunt ab iis qui malo facto utuntur (calumnia enim est ministra gladii, et affert dolorem maledictum, ex quibus est vitæ eversio hæc autem fuerint opera improbæ ora- tionis); ita etiam qui bona utuntur oratione, prope accedunt ad eos qui bonis factis utuntur. Recreat itaque animam oratio, et hortatur ad honestatem. Beatus est autem, qui utraque manu utitur. Neque ergo qui bene potest facere, est maledictis inces- sendus ab eo qui bene potest dicere, neque est vi- tuperandus qui bene potest dicere, ab eo qui bene fa- cere potest. Faciat autem uterque id ad quod natura est aptus. Quod autem alter factum ostendit, hoc alter loquitur, beneficentiæ veluti viam præparans, et deducens auditores, ut bene operentur. Est enim etiam salutaris oratio, sicut opus salutare. Atque justitia quidem certe non consistit absque oratione. Quemadmodum autem beneficio affici nemo potest, si nemo bene faciat ; ita tollitur obedientia et fides, nisi tum præceptum, tum etiam qui est ipsum ex- c plicaturus, simul assumantur. Nunc autem altero alterius gratia, et verbis et factis, abundamus. Ars autem contentiosa et sophistica est penitus repu- dianda, quandoquidem ipsæ sophistarum dictiones non solum multorum oculos præstringunt, et eos seducunt, sed nonnunquam etiam vim afferentes, Cadmeam > referunt victoriam. Est enim longe ve- rissimus ille psalmus : c Justus vivet in finem, quo- niam non videbit interitum, quando viderit sapien - tes morientes ª., Quosnam autem dicit sapien- les, audi ex Jesu Sapientia : « Non est sapientia improbitatis scientia b. › Eam autem dicit, quam excogitarunt artes, quæ in dicendo et disserendo versantur. Quæres ergo apud malos sapientiam, ་ dicendi, curam esse høbendum. et non invenies c. Et si rursus roges, quænam ea D est ? « Os justi, » inquiet tibi, « distillabit sapien- * ED. POTTER, 293-294 ED. PARIS. igitur, cum fregisset, edendum proposuit, non tan- tum ejus speciem. Conf. Matth. xxvi, 26, etc. quod autem. » SYLBURG. commentatorem secutus scripsi, sed mallem reliquisse vulg. lectionem quia post infra similem copulæ ellipsim animad- verti, p. 133, 153, 184, 185. SYLBURG. appellant, quæ victori perinde ac victo perm ciem affert, a Cadmi terrigenis, quos fabulantur sese mu- tuv ad unum omnes occidisse. Alii dictam existi- ■ Psal. XLVIII, 10, 11. b Eccli. xix, 22. c Prov. xtv, 6. mant a victoria, qua Thebani, Cadmei scilicet ci- ves, Adrasto, Argivorum rege, devicto, haud minus ipsi damnum perpessi sunt. Pausanias, Baotic., pag. edit. Hanov. : Totus itaque exercitus, uno Adrasto ex- cepto, est ad internecionem cæsus. Sed ea Theba- nis victoria magna stetit clade. Ex eo usurpatum, ut si qua victores pernicies opprimat, Cadmea vi ctoria dicatur. (73) Κλάσας τὸν ἄρτον προέθηκεν. « Panem (74) Πρὸς δὲ ᾧ Forte rectius πρὸς δὲ ὅ, « ad (75) Γοητεύουσι, κλέπτουσι. Γοητεύουσαι κλέπ (76) Καδμείαν νίκην. • Cadmeam victoriam, (77) ῾Ο δίκαιος. A Clemente additum. (78) Ἀποστάξει. Αποστάζει. Ρroverb.
PG 8:807ἐν αὐτῷ γὰρ ζῶμεν καὶ κινούμεθα καὶ ἐσμέν, ὡς καί τινες τῶν καθ’ ὑμᾶς ποιητῶν εἰρήκασιν· τοῦ γὰρ καὶ γένος ἐσμέν.» ἐξ ὧν δῆλον ὅτι καὶ ποιητικοῖς χρώμενος παραδείγμασιν ἐκ τῶν Ἀράτου Φαινομένων δοκιμάζει τὰ παρ’ Ἕλλησι καλῶς εἰρημένα καὶ διὰ τοῦ ἀγνώστου θεοῦ τιμᾶσθαι μὲν κατὰ περίφρασιν πρὸς τῶν Ἑλλήνων τὸν δημιουργὸν θεὸν ᾐνίξατο, κατ’ ἐπίγνωσιν δὲ δεῖν δι’ υἱοῦ παραλαβεῖν τε καὶ μαθεῖν. «ἀπέστειλα οὖν διὰ τοῦτό σε εἰς τὰ ἔθνη, ἀνοῖξαι», φησίν, «ὀφθαλμοὺς αὐτῶν, τοῦ ἐπιστρέψαι ἀπὸ σκότους εἰς φῶς καὶ τῆς ἐξουσίας τοῦ σατανᾶ ἐπὶ θεόν, τοῦ λαβεῖν αὐτοὺς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν καὶ κλῆρον ἐν τοῖς ἡγιασμένοις πίστει τῇ εἰς ἐμέ» οὗτοι οὖν «οἱ ἀνοιγόμενοι τυφλῶν ὀφθαλμοὶ» ἡ δι’ υἱοῦ ἐπίγνωσίς ἐστι τοῦ πατρός, ἡ τῆς περιφράσεως τῆς Ἑλληνικῆς κατάληψις, τό τε «ἀπὸ τῆς ἐξουσίας τοῦ σατανᾶ ἐπιστρέψαι» τὸ ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας ἐστὶ μεταβάλλεσθαι, δι’ ἣν ἡ δουλεία ἐγεγόνει. οὐ μὴν ἁπλῶς πᾶσαν φιλοσοφίαν ἀποδεχόμεθα, ἀλλ’ ἐκείνην περὶ ἧς καὶ ὁ παρὰ Πλάτωνι λέγει Σωκράτης·
τίαν δὲ μήποτε ζηλοῦντα, ἀρκεῖσθαι μόνῳ τῷ αἰvi- ξασθαι τὸ νοούμενον. Οποίῳ δὲ ὀνόματι δηλοῦται τοῦτο, ὅπερ παραστῆσαι βούλομαι, οὐθέν μοι μέλει (79). Σωθῆναι γὰρ εὖ οἶδ' ὅτι, καὶ συνάρασθαι τοῖς σώζεσθαι γλιχομένοις, βέλτιστόν ἐστιν, οὐχὶ συνθεῖναι τὰ λεξείδια καθάπερ τὰ κόσμια. «Κἂν φυλάξης (80), φησὶν ὁ Πυθαγόρειος ἐν τῷ Πλάτωνος Πολιτι κῷ, ι τὸ μὴ σπουδάζειν ἐπὶ τοῖς ὀνόμασι (81), πλου- σιώτερος εἰς γῆρας ἀναφανήσῃ φρονήσεως. » Καὶ ἔν γε τῷ Θεαιτήτῳ εὕροις ἂν πάλιν· Τὸ δὲ εὐχερὲς τῶν ὀνομάτων τε καὶ ῥημάτων, καὶ μὴ δι' ἀκριβείας ἐξε ταζόμενον, τὰ μὲν πολλὰ οὐκ ἀγεννὲς, ἀλλὰ μᾶλλον τὸ τούτου ἐναντίον, ἀνελεύθερον· ἔστι δ' ὅτε ἀναγκαῖον. » Ταῦτα, ὡς ἔνι μάλιστα,διὰ βραχέων ἐξήνεγκεν ἡ Γραφή · Μὴ πολὺς ἐν βήμασι γίνου, ο λέγουσα· ἡ μὲν γὰρ λέ- ξις οἷον ἐσθῆς ἐπὶ σώματος· τὰ δὲ πράγματα, σάρκες Β εἰσὶ καὶ νεῦρα. Οὐ χρὴ τοίνυν τῆς ἐσθῆτος πρὸ τῆς τοῦ σώματος σωτηρίας κήδεσθαι· εὐτελῆ γὰρ οὐ μόνον δίαιταν, ἀλλὰ καὶ λόγον ἀσκητέον απέριττόν τε καὶ ἀπερίεργον, τῷ τὸν ἀληθῆ βίον ἐπανῃρημένῳ, εἴ γε τὴν τρυφὴν ὡς δολεράν τε καὶ ἄσωτον παραιτοίμεθα· καθάπερ τὸ μύρον καὶ τὴν πορφύραν οἱ παλαιοὶ Λα- κεδαιμόνιοι (82), δολερὰ μὲν τὰ ἴματα, δολερὰ δὲ τὰ χρίσματα ὑπολαβόντες ὀρθῶς, καὶ ὀνομάσαντες· ἐπεὶ μήτε ἐκείνη καλή σκευασία τροφῆς, ἡ πλείω τῶν τρεφόντων ἔχουσα τὰ ἡδύσματα· μήτε λόγου χρήσις αστεία ἡ τέρπειν μᾶλλον ἢ ὠφελεῖν τοὺς ἀκούοντας δυο ναμένη. Μούσας (83) σειρήνων ἡδίους ἡγεῖσθαι Πυθα γόρας παραινεῖ (84)· τὰς σοφίας (85) ἀσκεῖν μὴ (88) μετὰ ἡδονῆς διδάσκων, ἀπατηλὸν δὲ τὴν ἄλλην διελέγο χων ψυχαγωγίαν. Σειρῆνας δὲ παραπλεύσας, εἷς ἀρχεῖ· καὶ τῇ Σφιγγι ὑποκρινάμενος (87) ἄλλος εἷς· εἰ δὲ * Ρ. Καλώς γε, ὦ Σύ κρατες· κἂν διαφυλάξῃς τὸ μὴ σπουδάζειν ἐπὶ τοῖς ονόμασι, πλουσιώτερος εἰς τὸ γῆρας ἀναφανήσῃ. • ο Η. Οὐ γὰρ θέμις δολερὰ εἶματα, καὶ χρίσματα εἰς τὴν ἀληθείας παρεισιέναι πόλιν. Η καὶ τὸ μὲν μύρον εἰκότως ὑποδυσωπούμεθα καὶ τὴν πορφύραν διὰ τὴν ἐπίθετον πολυτέλειαν, ὡς δολερά είματα καὶ χρίσματα. . παρήνει, « τὴν σοφίαν. μέν. Διττὴν γὰρ εἶναι διαφορὰν ἡδονῶν· τὴν μὲν ἐν γαστρὶ καὶ ἀφροδισίοις διὰ πολυτελείας κεχωρισμένην ἀπεί καζε ταῖς ἀνδροφόνοις σειρήνων ᾠδαῖς· τὴν δ' ἐπὶ καλοῖς καὶ δικαίοις, τοῖς πρὸς τὸ ζῆν ἀναγκαίοις, ὁμοίως καὶ παραχρῆμα ἡδεῖαν, καὶ εἰς τὸ ἐπιὸν ἀμε ταμέλητον· ἣν ἔφασκεν ἐοικέναι μουσῶν τινι ἁρμονίᾳ. . STROMATUM LIB. 1. A tiam. Sapientia autem dicitur ars sophistica per ED. POTTER, 294-995 ED. PARIS. gmento ms. H. SYLBURG. rei in Platonis Politico, p. : Egregie respondisti, Socrates; et si verboruin curiositatem vitabis, evades in senectute admodum prudentior. › Eamdem sententiam recitavit Theo- Jurelus De curand. Grec. affect., p. 470. Quæ se- quuntur e Platonis Theaeteto, a Socrate prolata ibi occurrunt pag. 134. - absque præpos. Fragment. ins. SYLBURG. — Sed receptam lectionein Plato ac Theodoretus firmant. lib. i, cap. 8, p. 177, edit. Paris. : Plutarchus Sympos. lib. 11, quaest. 4, cuidam barbaro hoc dictum tribuit: Unde unguentum nobis me- rito suspectum est, purpuraque, ceu fallax indu- mentum, et dolosus veluti color formnidaretur. » De Lacedaemoniis conf. Cragius De repub. Lacedam., lib. st, instit. et 5. leci. similem ex Theodoreto locum profert lib. vult, De curat. Græc.: Pythagoram puto comptos lepi- dosque sermones Sireuibus opinatum esse persimi- les, Musis vero, qui nihil inducti decoris fucique præferentes, nudai veritatis formam ostendunt. › COLLECT. PATROL GR. VIII. inde ac veritas. Mihi autem non sine causa, ut existimo, constitutum est Logo convenienter vivere ; ea autem, quæ significantur, intelligere; elo- quentiam autem nunquam sectari, sed contentum esse, si quovis modo quid intelligam, significem. Quo autem nomine significetur id quod volo ex- ponere, nihil mihi curæ est. Servari enim et opem ferre iis qui servari cupiunt, puto esse optimum, non autem dictiunculas, tanquam quædam orna menta, componere. • Et si caveris, inquit Pytha- gorcus in Platonis Politico, ne sis de nominibus nimium sollicitus, prudentia locupletior apparebis in senectute. Et rursus invenies in Theæteto: Nominum autem et verborum facilitas, et non nimis accurata examinatio, ut plurimum non est sordida et illiberalis, sed ejus potius contrarium, est tamen nonnunquam etiam necessaria. » Hec, quam fieri potest, brevissime Scriptura enuntiavit, dicens : • Ne multum verseris in verbis. Dictio enim est tanquam vestis in corpore; res autem sunt carnes et nervi. Non oportet ergo majorem vestis quam salutis corporis curam gerere. Non solum enim frugalis vitæ ratio, sed etiam a supervacaneo cultu ornatuque aliena oratio exercenda est ei qui ve- ram vitam elegit: siquidem delicias ut dulosas et luxuriosas repudiamus, sicut unguentum et pur- puram veteres Lacedæmonii, dolosas quidem ve- stes, et dolosas unctiones recte reputantes et noni- uantes; quoniam nec honestus est ille cibi apparatus, qui plura habet * condimenta quam es, quæ nutriunt; nec est bellus urbanusve orationis a Prov. x, 31. C D - rii, quæ mox recitabuntur, conjecit scribendum esse hortabatur. » Verum Clemens alii- que in hujusmodi rebus præsenti tempore uti so- lent. Veteres enim per ingenii sui monimenta nos etiamnum hortantur ac monent. parles, aut c genera : » vel legendum SYLBURG. dum Voluit enim Pythagoras : cum volup'ate sapientiam conjungi, › voluptates nempe reliquas, quæ a sapientia alienæ essent, in probans. Soleut autem Musæ pro symbolo honestæ et cum virtute conjunctæ, Sirenes autem pravæ vitiosæque volu- platis haberi. Porphyrius lib. De vita Pythagora: Duplex enim voluptatum discrimen esse: quaruiii illam, quæ ventri et Veneris libidinibus opum pro- fusione indulget, Sirenum homicidis cantioni- bus comparabat; alteram vero, quæ in rebus hone- stis atque justis et ad vitam necessariis consisti', eam pariter et inpræsentiarum jucundam esse, neque postmodum pœnitentiam comitem Labere: hane ille Musarum cuidam concentui similem esse dicebat. › Horatius, Sat. HI, Hb. 11, vers. : Vitanda est improba Siren, Desidia . .... (79) Πέλει. Hoc pro vulg. λέγει repos. e fra- (81) Κἂν φυλάξης. Verba sunt hospitis Pythago- (81) Σπουδάζειν ἐπὶ τοῖς ἐν. Σπουδάζειν τοῖς ὀν. (82) Λακεδαιμόνιοι. Clemens superius, Pad. (85) Μούσας. Th. Canterus lib. 11, cap. 1, Var. (84) Παραινεῖ. Ritterhusius not. in verba Purply- (85) Τάς σοφίας. Accipiendum pro e sapientia (86) Μή. Redundare videtur: vel pro μή scriben- (87) Υποκρινάμενος. Verius ἀποκρινάμενος,
«εἰσὶ γὰρ δή, ὥς φασι⟨ν οἱ⟩ περὶ τὰς τελετάς, ναρθηκοφόροι μὲν πολλοί, βάκχοι δέ τε παῦροι,» πολλοὺς μὲν τοὺς κλητούς, ὀλίγους δὲ τοὺς ἐκλεκτοὺς αἰνιττόμενος. ἐπιφέρει γοῦν σαφῶς· «οὗτοι δέ εἰσι κατὰ τὴν ἐμὴν δόξαν οὐκ ἄλλοι ἢ οἱ πεφιλοσοφηκότες ὀρθῶς. ὧν δὴ κἀγὼ κατά γε τὸ δυνατὸν οὐδὲν ἀπέλιπον ἐν τῷ βίῳ, ἀλλὰ παντὶ τρόπῳ προὐθυμήθην γενέσθαι. εἰ δὲ ὀρθῶς προὐθυμήθην καί τι ἠνύσαμεν, ἐκεῖσε ἐλθόντες τὸ σαφὲς εἰσόμεθα, ἐὰν θεὸς θέλῃ, ὀλίγον ὕστερον.» ἆρ’ οὐ δοκεῖ σοι [πίστεως] ἐκ τῶν Ἑβραϊκῶν γραφῶν τὴν μετὰ θάνατον ἐλπίδα τοῦ δικαίου σαφηνίζειν; κἀν τῷ Δημοδόκῳ, εἰ δὴ τοῦ Πλάτωνος τὸ σύγγραμμα, «μὴ οὐκ ᾖ τοῦτο φιλοσοφεῖν» λέγει, «περὶ τὰς τέχνας κυπτάζοντα ζῆν οὐδὲ πολυμαθοῦντα, ἀλλὰ ἄλλο τι, ἐπεὶ ἔγωγε ᾤμην καὶ ὄνειδος εἶναι.» ᾔδει γάρ, οἶμαι, ὡς ἄρα ἤδη «πολυμαθίη νόον ἔχειν οὐ διδάσκει» καθ’ Ἡράκλειτον. ἔν τε τῷ πέμπτῳ τῆς Πολιτείας «τούτους οὖν πάντας» φησὶ «καὶ ἄλλους τοιούτων τινῶν μαθηματικοὺς καὶ ⟨τοὺς⟩ τῶν τεχνυδρίων φιλοσόφους θήσομεν; οὐδαμῶς, εἶπον, ἀλλ’ ὁμοίους μὲν φιλοσόφοις. τοὺς δ’ ἀληθινούς, ἔφη, τίνας λέγεις;
τίαν δὲ μήποτε ζηλοῦντα, ἀρκεῖσθαι μόνῳ τῷ αἰvi- ξασθαι τὸ νοούμενον. Οποίῳ δὲ ὀνόματι δηλοῦται τοῦτο, ὅπερ παραστῆσαι βούλομαι, οὐθέν μοι μέλει (79). Σωθῆναι γὰρ εὖ οἶδ' ὅτι, καὶ συνάρασθαι τοῖς σώζεσθαι γλιχομένοις, βέλτιστόν ἐστιν, οὐχὶ συνθεῖναι τὰ λεξείδια καθάπερ τὰ κόσμια. «Κἂν φυλάξης (80), φησὶν ὁ Πυθαγόρειος ἐν τῷ Πλάτωνος Πολιτι κῷ, ι τὸ μὴ σπουδάζειν ἐπὶ τοῖς ὀνόμασι (81), πλου- σιώτερος εἰς γῆρας ἀναφανήσῃ φρονήσεως. » Καὶ ἔν γε τῷ Θεαιτήτῳ εὕροις ἂν πάλιν· Τὸ δὲ εὐχερὲς τῶν ὀνομάτων τε καὶ ῥημάτων, καὶ μὴ δι' ἀκριβείας ἐξε ταζόμενον, τὰ μὲν πολλὰ οὐκ ἀγεννὲς, ἀλλὰ μᾶλλον τὸ τούτου ἐναντίον, ἀνελεύθερον· ἔστι δ' ὅτε ἀναγκαῖον. » Ταῦτα, ὡς ἔνι μάλιστα,διὰ βραχέων ἐξήνεγκεν ἡ Γραφή · Μὴ πολὺς ἐν βήμασι γίνου, ο λέγουσα· ἡ μὲν γὰρ λέ- ξις οἷον ἐσθῆς ἐπὶ σώματος· τὰ δὲ πράγματα, σάρκες Β εἰσὶ καὶ νεῦρα. Οὐ χρὴ τοίνυν τῆς ἐσθῆτος πρὸ τῆς τοῦ σώματος σωτηρίας κήδεσθαι· εὐτελῆ γὰρ οὐ μόνον δίαιταν, ἀλλὰ καὶ λόγον ἀσκητέον απέριττόν τε καὶ ἀπερίεργον, τῷ τὸν ἀληθῆ βίον ἐπανῃρημένῳ, εἴ γε τὴν τρυφὴν ὡς δολεράν τε καὶ ἄσωτον παραιτοίμεθα· καθάπερ τὸ μύρον καὶ τὴν πορφύραν οἱ παλαιοὶ Λα- κεδαιμόνιοι (82), δολερὰ μὲν τὰ ἴματα, δολερὰ δὲ τὰ χρίσματα ὑπολαβόντες ὀρθῶς, καὶ ὀνομάσαντες· ἐπεὶ μήτε ἐκείνη καλή σκευασία τροφῆς, ἡ πλείω τῶν τρεφόντων ἔχουσα τὰ ἡδύσματα· μήτε λόγου χρήσις αστεία ἡ τέρπειν μᾶλλον ἢ ὠφελεῖν τοὺς ἀκούοντας δυο ναμένη. Μούσας (83) σειρήνων ἡδίους ἡγεῖσθαι Πυθα γόρας παραινεῖ (84)· τὰς σοφίας (85) ἀσκεῖν μὴ (88) μετὰ ἡδονῆς διδάσκων, ἀπατηλὸν δὲ τὴν ἄλλην διελέγο χων ψυχαγωγίαν. Σειρῆνας δὲ παραπλεύσας, εἷς ἀρχεῖ· καὶ τῇ Σφιγγι ὑποκρινάμενος (87) ἄλλος εἷς· εἰ δὲ * Ρ. Καλώς γε, ὦ Σύ κρατες· κἂν διαφυλάξῃς τὸ μὴ σπουδάζειν ἐπὶ τοῖς ονόμασι, πλουσιώτερος εἰς τὸ γῆρας ἀναφανήσῃ. • ο Η. Οὐ γὰρ θέμις δολερὰ εἶματα, καὶ χρίσματα εἰς τὴν ἀληθείας παρεισιέναι πόλιν. Η καὶ τὸ μὲν μύρον εἰκότως ὑποδυσωπούμεθα καὶ τὴν πορφύραν διὰ τὴν ἐπίθετον πολυτέλειαν, ὡς δολερά είματα καὶ χρίσματα. . παρήνει, « τὴν σοφίαν. μέν. Διττὴν γὰρ εἶναι διαφορὰν ἡδονῶν· τὴν μὲν ἐν γαστρὶ καὶ ἀφροδισίοις διὰ πολυτελείας κεχωρισμένην ἀπεί καζε ταῖς ἀνδροφόνοις σειρήνων ᾠδαῖς· τὴν δ' ἐπὶ καλοῖς καὶ δικαίοις, τοῖς πρὸς τὸ ζῆν ἀναγκαίοις, ὁμοίως καὶ παραχρῆμα ἡδεῖαν, καὶ εἰς τὸ ἐπιὸν ἀμε ταμέλητον· ἣν ἔφασκεν ἐοικέναι μουσῶν τινι ἁρμονίᾳ. . STROMATUM LIB. 1. A tiam. Sapientia autem dicitur ars sophistica per ED. POTTER, 294-995 ED. PARIS. gmento ms. H. SYLBURG. rei in Platonis Politico, p. : Egregie respondisti, Socrates; et si verboruin curiositatem vitabis, evades in senectute admodum prudentior. › Eamdem sententiam recitavit Theo- Jurelus De curand. Grec. affect., p. 470. Quæ se- quuntur e Platonis Theaeteto, a Socrate prolata ibi occurrunt pag. 134. - absque præpos. Fragment. ins. SYLBURG. — Sed receptam lectionein Plato ac Theodoretus firmant. lib. i, cap. 8, p. 177, edit. Paris. : Plutarchus Sympos. lib. 11, quaest. 4, cuidam barbaro hoc dictum tribuit: Unde unguentum nobis me- rito suspectum est, purpuraque, ceu fallax indu- mentum, et dolosus veluti color formnidaretur. » De Lacedaemoniis conf. Cragius De repub. Lacedam., lib. st, instit. et 5. leci. similem ex Theodoreto locum profert lib. vult, De curat. Græc.: Pythagoram puto comptos lepi- dosque sermones Sireuibus opinatum esse persimi- les, Musis vero, qui nihil inducti decoris fucique præferentes, nudai veritatis formam ostendunt. › COLLECT. PATROL GR. VIII. inde ac veritas. Mihi autem non sine causa, ut existimo, constitutum est Logo convenienter vivere ; ea autem, quæ significantur, intelligere; elo- quentiam autem nunquam sectari, sed contentum esse, si quovis modo quid intelligam, significem. Quo autem nomine significetur id quod volo ex- ponere, nihil mihi curæ est. Servari enim et opem ferre iis qui servari cupiunt, puto esse optimum, non autem dictiunculas, tanquam quædam orna menta, componere. • Et si caveris, inquit Pytha- gorcus in Platonis Politico, ne sis de nominibus nimium sollicitus, prudentia locupletior apparebis in senectute. Et rursus invenies in Theæteto: Nominum autem et verborum facilitas, et non nimis accurata examinatio, ut plurimum non est sordida et illiberalis, sed ejus potius contrarium, est tamen nonnunquam etiam necessaria. » Hec, quam fieri potest, brevissime Scriptura enuntiavit, dicens : • Ne multum verseris in verbis. Dictio enim est tanquam vestis in corpore; res autem sunt carnes et nervi. Non oportet ergo majorem vestis quam salutis corporis curam gerere. Non solum enim frugalis vitæ ratio, sed etiam a supervacaneo cultu ornatuque aliena oratio exercenda est ei qui ve- ram vitam elegit: siquidem delicias ut dulosas et luxuriosas repudiamus, sicut unguentum et pur- puram veteres Lacedæmonii, dolosas quidem ve- stes, et dolosas unctiones recte reputantes et noni- uantes; quoniam nec honestus est ille cibi apparatus, qui plura habet * condimenta quam es, quæ nutriunt; nec est bellus urbanusve orationis a Prov. x, 31. C D - rii, quæ mox recitabuntur, conjecit scribendum esse hortabatur. » Verum Clemens alii- que in hujusmodi rebus præsenti tempore uti so- lent. Veteres enim per ingenii sui monimenta nos etiamnum hortantur ac monent. parles, aut c genera : » vel legendum SYLBURG. dum Voluit enim Pythagoras : cum volup'ate sapientiam conjungi, › voluptates nempe reliquas, quæ a sapientia alienæ essent, in probans. Soleut autem Musæ pro symbolo honestæ et cum virtute conjunctæ, Sirenes autem pravæ vitiosæque volu- platis haberi. Porphyrius lib. De vita Pythagora: Duplex enim voluptatum discrimen esse: quaruiii illam, quæ ventri et Veneris libidinibus opum pro- fusione indulget, Sirenum homicidis cantioni- bus comparabat; alteram vero, quæ in rebus hone- stis atque justis et ad vitam necessariis consisti', eam pariter et inpræsentiarum jucundam esse, neque postmodum pœnitentiam comitem Labere: hane ille Musarum cuidam concentui similem esse dicebat. › Horatius, Sat. HI, Hb. 11, vers. : Vitanda est improba Siren, Desidia . .... (79) Πέλει. Hoc pro vulg. λέγει repos. e fra- (81) Κἂν φυλάξης. Verba sunt hospitis Pythago- (81) Σπουδάζειν ἐπὶ τοῖς ἐν. Σπουδάζειν τοῖς ὀν. (82) Λακεδαιμόνιοι. Clemens superius, Pad. (85) Μούσας. Th. Canterus lib. 11, cap. 1, Var. (84) Παραινεῖ. Ritterhusius not. in verba Purply- (85) Τάς σοφίας. Accipiendum pro e sapientia (86) Μή. Redundare videtur: vel pro μή scriben- (87) Υποκρινάμενος. Verius ἀποκρινάμενος,
PG 8:809τοὺς τῆς ἀληθείας, ἦν δ’ ἐγώ, φιλοθεάμονας.» οὐ γὰρ ἐν γεωμετρίᾳ αἰτήματα καὶ ὑποθέσεις ἐχούσῃ φιλοσοφία, οὐδ’ ἐν μουσικῇ, στοχαστικῇ γε οὔσῃ, οὐδ’ ἐν ἀστρονομίᾳ, φυσικῶν καὶ ῥεόντων καὶ εἰκότων βεβυσμένῃ λόγων, ἀλλ’ αὐτοῦ τἀγαθοῦ δὴ ἐπιστήμη καὶ τῆς ἀληθείας, ⟨ἐκείνων⟩ ἑτέρων μὲν ὄντων τἀγαθοῦ, ὁδῶν ὥσπερ δὲ ἐπὶ τἀγαθόν. ὥστ’ οὐδ’ αὐτὸς τὴν ἐγκύκλιον παιδείαν συντελεῖν πρὸς τἀγαθὸν δίδωσι, συνεργεῖν δὲ πρὸς τὸ διεγείρειν καὶ συγγυμνάζειν πρὸς τὰ νοητὰ τὴν ψυχήν. Εἴτ’ οὖν κατὰ περίπτωσίν φασιν ἀποφθέγξασθαί τινα τῆς ἀληθοῦς φιλοσοφίας τοὺς Ἕλληνας, θείας οἰκονομίας ἡ περίπτωσις (οὐ γὰρ ταὐτόματον ἐκθειάσει τις διὰ τὴν πρὸς ἡμᾶς φιλοτιμίαν), εἴτε κατὰ συντυχίαν, οὐκ ἀπρονόητος ἡ συντυχία· εἴτ’ αὖ φυσικὴν ἔννοιαν ἐσχηκέναι τοὺς Ἕλληνας λέγοι, τὸν τῆς φύσεως δημιουργὸν ἕνα γινώσκομεν, καθὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην φυσικὴν εἰρήκαμεν, εἴτε μὴν κοινὸν ἐσχηκέναι νοῦν, τίς ὁ τούτου πατὴρ καὶ τῆς κατὰ «τὴν τοῦ νοῦ διανομὴν» δικαιοσύνης σκοπήσωμεν. ἂν γὰρ προαναφώνησίν τις εἴπῃ καὶ συνεκφώνησιν αἰτιάσηται, προφητείας εἴδη λέγει.
τίαν δὲ μήποτε ζηλοῦντα, ἀρκεῖσθαι μόνῳ τῷ αἰvi- ξασθαι τὸ νοούμενον. Οποίῳ δὲ ὀνόματι δηλοῦται τοῦτο, ὅπερ παραστῆσαι βούλομαι, οὐθέν μοι μέλει (79). Σωθῆναι γὰρ εὖ οἶδ' ὅτι, καὶ συνάρασθαι τοῖς σώζεσθαι γλιχομένοις, βέλτιστόν ἐστιν, οὐχὶ συνθεῖναι τὰ λεξείδια καθάπερ τὰ κόσμια. «Κἂν φυλάξης (80), φησὶν ὁ Πυθαγόρειος ἐν τῷ Πλάτωνος Πολιτι κῷ, ι τὸ μὴ σπουδάζειν ἐπὶ τοῖς ὀνόμασι (81), πλου- σιώτερος εἰς γῆρας ἀναφανήσῃ φρονήσεως. » Καὶ ἔν γε τῷ Θεαιτήτῳ εὕροις ἂν πάλιν· Τὸ δὲ εὐχερὲς τῶν ὀνομάτων τε καὶ ῥημάτων, καὶ μὴ δι' ἀκριβείας ἐξε ταζόμενον, τὰ μὲν πολλὰ οὐκ ἀγεννὲς, ἀλλὰ μᾶλλον τὸ τούτου ἐναντίον, ἀνελεύθερον· ἔστι δ' ὅτε ἀναγκαῖον. » Ταῦτα, ὡς ἔνι μάλιστα,διὰ βραχέων ἐξήνεγκεν ἡ Γραφή · Μὴ πολὺς ἐν βήμασι γίνου, ο λέγουσα· ἡ μὲν γὰρ λέ- ξις οἷον ἐσθῆς ἐπὶ σώματος· τὰ δὲ πράγματα, σάρκες Β εἰσὶ καὶ νεῦρα. Οὐ χρὴ τοίνυν τῆς ἐσθῆτος πρὸ τῆς τοῦ σώματος σωτηρίας κήδεσθαι· εὐτελῆ γὰρ οὐ μόνον δίαιταν, ἀλλὰ καὶ λόγον ἀσκητέον απέριττόν τε καὶ ἀπερίεργον, τῷ τὸν ἀληθῆ βίον ἐπανῃρημένῳ, εἴ γε τὴν τρυφὴν ὡς δολεράν τε καὶ ἄσωτον παραιτοίμεθα· καθάπερ τὸ μύρον καὶ τὴν πορφύραν οἱ παλαιοὶ Λα- κεδαιμόνιοι (82), δολερὰ μὲν τὰ ἴματα, δολερὰ δὲ τὰ χρίσματα ὑπολαβόντες ὀρθῶς, καὶ ὀνομάσαντες· ἐπεὶ μήτε ἐκείνη καλή σκευασία τροφῆς, ἡ πλείω τῶν τρεφόντων ἔχουσα τὰ ἡδύσματα· μήτε λόγου χρήσις αστεία ἡ τέρπειν μᾶλλον ἢ ὠφελεῖν τοὺς ἀκούοντας δυο ναμένη. Μούσας (83) σειρήνων ἡδίους ἡγεῖσθαι Πυθα γόρας παραινεῖ (84)· τὰς σοφίας (85) ἀσκεῖν μὴ (88) μετὰ ἡδονῆς διδάσκων, ἀπατηλὸν δὲ τὴν ἄλλην διελέγο χων ψυχαγωγίαν. Σειρῆνας δὲ παραπλεύσας, εἷς ἀρχεῖ· καὶ τῇ Σφιγγι ὑποκρινάμενος (87) ἄλλος εἷς· εἰ δὲ * Ρ. Καλώς γε, ὦ Σύ κρατες· κἂν διαφυλάξῃς τὸ μὴ σπουδάζειν ἐπὶ τοῖς ονόμασι, πλουσιώτερος εἰς τὸ γῆρας ἀναφανήσῃ. • ο Η. Οὐ γὰρ θέμις δολερὰ εἶματα, καὶ χρίσματα εἰς τὴν ἀληθείας παρεισιέναι πόλιν. Η καὶ τὸ μὲν μύρον εἰκότως ὑποδυσωπούμεθα καὶ τὴν πορφύραν διὰ τὴν ἐπίθετον πολυτέλειαν, ὡς δολερά είματα καὶ χρίσματα. . παρήνει, « τὴν σοφίαν. μέν. Διττὴν γὰρ εἶναι διαφορὰν ἡδονῶν· τὴν μὲν ἐν γαστρὶ καὶ ἀφροδισίοις διὰ πολυτελείας κεχωρισμένην ἀπεί καζε ταῖς ἀνδροφόνοις σειρήνων ᾠδαῖς· τὴν δ' ἐπὶ καλοῖς καὶ δικαίοις, τοῖς πρὸς τὸ ζῆν ἀναγκαίοις, ὁμοίως καὶ παραχρῆμα ἡδεῖαν, καὶ εἰς τὸ ἐπιὸν ἀμε ταμέλητον· ἣν ἔφασκεν ἐοικέναι μουσῶν τινι ἁρμονίᾳ. . STROMATUM LIB. 1. A tiam. Sapientia autem dicitur ars sophistica per ED. POTTER, 294-995 ED. PARIS. gmento ms. H. SYLBURG. rei in Platonis Politico, p. : Egregie respondisti, Socrates; et si verboruin curiositatem vitabis, evades in senectute admodum prudentior. › Eamdem sententiam recitavit Theo- Jurelus De curand. Grec. affect., p. 470. Quæ se- quuntur e Platonis Theaeteto, a Socrate prolata ibi occurrunt pag. 134. - absque præpos. Fragment. ins. SYLBURG. — Sed receptam lectionein Plato ac Theodoretus firmant. lib. i, cap. 8, p. 177, edit. Paris. : Plutarchus Sympos. lib. 11, quaest. 4, cuidam barbaro hoc dictum tribuit: Unde unguentum nobis me- rito suspectum est, purpuraque, ceu fallax indu- mentum, et dolosus veluti color formnidaretur. » De Lacedaemoniis conf. Cragius De repub. Lacedam., lib. st, instit. et 5. leci. similem ex Theodoreto locum profert lib. vult, De curat. Græc.: Pythagoram puto comptos lepi- dosque sermones Sireuibus opinatum esse persimi- les, Musis vero, qui nihil inducti decoris fucique præferentes, nudai veritatis formam ostendunt. › COLLECT. PATROL GR. VIII. inde ac veritas. Mihi autem non sine causa, ut existimo, constitutum est Logo convenienter vivere ; ea autem, quæ significantur, intelligere; elo- quentiam autem nunquam sectari, sed contentum esse, si quovis modo quid intelligam, significem. Quo autem nomine significetur id quod volo ex- ponere, nihil mihi curæ est. Servari enim et opem ferre iis qui servari cupiunt, puto esse optimum, non autem dictiunculas, tanquam quædam orna menta, componere. • Et si caveris, inquit Pytha- gorcus in Platonis Politico, ne sis de nominibus nimium sollicitus, prudentia locupletior apparebis in senectute. Et rursus invenies in Theæteto: Nominum autem et verborum facilitas, et non nimis accurata examinatio, ut plurimum non est sordida et illiberalis, sed ejus potius contrarium, est tamen nonnunquam etiam necessaria. » Hec, quam fieri potest, brevissime Scriptura enuntiavit, dicens : • Ne multum verseris in verbis. Dictio enim est tanquam vestis in corpore; res autem sunt carnes et nervi. Non oportet ergo majorem vestis quam salutis corporis curam gerere. Non solum enim frugalis vitæ ratio, sed etiam a supervacaneo cultu ornatuque aliena oratio exercenda est ei qui ve- ram vitam elegit: siquidem delicias ut dulosas et luxuriosas repudiamus, sicut unguentum et pur- puram veteres Lacedæmonii, dolosas quidem ve- stes, et dolosas unctiones recte reputantes et noni- uantes; quoniam nec honestus est ille cibi apparatus, qui plura habet * condimenta quam es, quæ nutriunt; nec est bellus urbanusve orationis a Prov. x, 31. C D - rii, quæ mox recitabuntur, conjecit scribendum esse hortabatur. » Verum Clemens alii- que in hujusmodi rebus præsenti tempore uti so- lent. Veteres enim per ingenii sui monimenta nos etiamnum hortantur ac monent. parles, aut c genera : » vel legendum SYLBURG. dum Voluit enim Pythagoras : cum volup'ate sapientiam conjungi, › voluptates nempe reliquas, quæ a sapientia alienæ essent, in probans. Soleut autem Musæ pro symbolo honestæ et cum virtute conjunctæ, Sirenes autem pravæ vitiosæque volu- platis haberi. Porphyrius lib. De vita Pythagora: Duplex enim voluptatum discrimen esse: quaruiii illam, quæ ventri et Veneris libidinibus opum pro- fusione indulget, Sirenum homicidis cantioni- bus comparabat; alteram vero, quæ in rebus hone- stis atque justis et ad vitam necessariis consisti', eam pariter et inpræsentiarum jucundam esse, neque postmodum pœnitentiam comitem Labere: hane ille Musarum cuidam concentui similem esse dicebat. › Horatius, Sat. HI, Hb. 11, vers. : Vitanda est improba Siren, Desidia . .... (79) Πέλει. Hoc pro vulg. λέγει repos. e fra- (81) Κἂν φυλάξης. Verba sunt hospitis Pythago- (81) Σπουδάζειν ἐπὶ τοῖς ἐν. Σπουδάζειν τοῖς ὀν. (82) Λακεδαιμόνιοι. Clemens superius, Pad. (85) Μούσας. Th. Canterus lib. 11, cap. 1, Var. (84) Παραινεῖ. Ritterhusius not. in verba Purply- (85) Τάς σοφίας. Accipiendum pro e sapientia (86) Μή. Redundare videtur: vel pro μή scriben- (87) Υποκρινάμενος. Verius ἀποκρινάμενος,
PG 8:811ναὶ μὴν κατ’ ἔμφασιν ἀληθείας ἄλλοι θέλουσιν εἰρῆσθαί τινα τοῖς φιλοσόφοις. ὁ μὲν οὖν θεσπέσιος ἀπόστολος ἐφ’ ἡμῶν γράφει· «βλέπομεν γὰρ νῦν ὡς δι’ ἐσόπτρου», κατ’ ἀνάκλασιν ἐπ’ αὐτοῦ ἑαυτοὺς γινώσκοντες κἀκ τοῦ ἐν ἡμῖν θείου τὸ ποιητικὸν αἴτιον ὡς οἷόν τε συνθεωροῦντες· «εἶδες γάρ», φησί, «τὸν ἀδελφόν σου, εἶδες τὸν θεόν σου.» τὸν σωτῆρα οἶμαι θεὸν εἰρῆσθαι ἡμῖν τὰ νῦν· μετὰ δὲ τὴν τῆς σαρκὸς ἀπόθεσιν «πρόσωπον πρὸς πρόσωπον», τότε ἤδη ὁριστικῶς καὶ καταληπτικῶς, ὅταν καθαρὰ ἡ καρδία γένηται. καὶ κατ’ ἔμφασιν δὲ καὶ διάφασιν οἱ ἀκριβῶς παρ’ Ἕλλησι φιλοσοφήσαντες διορῶσι τὸν θεόν· τοιαῦται γὰρ αἱ κατ’ ἀδυναμίαν φαντασίαι ἀληθείας, ὡς φαντασία καθορᾷ τὰ ἐν τοῖς ὕδασιν ὁρώμενα καὶ τὰ διὰ τῶν διαφανῶν καὶ διαυγῶν σωμάτων. καλῶς οὖν ὁ Σολομὼν «ὁ σπείρων» φησὶ «δικαιοσύνην ἐργάζεται πίστιν. εἰσὶ δὲ οἱ τὰ ἴδια σπείροντες οἳ πλείονα ποιοῦσιν.» καὶ πάλιν· «ἐπιμελοῦ τῶν ἐν τῷ πεδίῳ χλωρῶν καὶ κερεῖς πόαν, καὶ συνάγαγε χόρτον ὥριμον, ἵνα ἔχῃς πρόβατα εἰς ἱματισμόν.» ὁρᾷς ὅπως καὶ τῆς ἔξωθεν σκέπης τε καὶ φυλακῆς φροντιστέον.
φυλακτήρια χρή ποτε, κενοδοξίαν ζηλοῦντας· ἀρκεῖ δὲ τῷ γνωστικῷ κἂν εἰς μόνος ἀκροατὴς εὑρεθῇ. Εστι γ᾽ οὖν ἀκοῦσαι καὶ Πινδάρου (90) τοῦ Βοιωτίου γράφον τος· Μὴ πρὸς ἅπαντας ἀναῤῥῆξαι τὸν ἀρχαῖον 26- γον· "Εσθ' ὅτε πιστοτάταις (91) σιγᾶς ὁδοῖς. Κέτ τρον δὲ μάχας Ο κρατιστεύων λόγος. Διατείνεται οὖν εὖ μάλα ή μακάριος Απόστολος παραινῶν ἡμῖν • μὴ λογομαχείν τε δι᾿ οὐδὲν (92) χρήσιμον, ἐπὶ καταστροφῇ τῶν ἀκουόντων· τὰς δὲ βεβήλους κενο φωνίας, περιίστασθαι· ἐπὶ πλεῖον γάρ προκά πτουσιν ἀσεβείας, καὶ ὁ λόγος αὐτῶν ὡς γάγγραινα νομὴν ἕξει. » Α βούλεσθε, μηδὲ εἰς (88). Ούκουν πλατύνειν (89) τὰ Β Αὕτη οὖν « ἡ σοφία τοῦ κόσμου μωρία παρὰ θεῷ ἐστιν· κ καὶ τούτων κ τῶν σοφῶν Κύριος γινώσκει τους διαλογισμούς, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. • Μηδείς (93) τοίνυν καυχάσθω, ἐν ἀνθρωπίνῃ προανέχων διανοίᾳ. Εν γάρ τοι ἐν τῷ Ἱερεμία γέγραπται· . Μὴ καυχάσθω ὁ σοφὸς ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ, καὶ μὴ καυχάσθω ὁ ἰσχυ ρὸς ἐν τῇ ἰσχύϊ αὐτοῦ· καὶ μὴ καυχάσθω ὁ πλούσιος ἐν τῷ πλούτῳ αὐτοῦ· ἀλλ' ἐν (94) τούτῳ καυχάσθω ὁ καυχώμενος, συνιέναι καὶ γινώσκειν ὅτι ἐγώ εἰμι Κύ ριος ὁ ποιῶν ἔλεος, καὶ κρῖμα, καὶ δικαιοσύνην ἐπὶ τῆς γῆς· ὅτι ἐν τούτοις τὸ θέλημά μου, λέγει Κύριος. Ο • ἵνα μὴ πεποιθότες ὦμεν ἐφ' ἑαυτοῖς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ Θεῷ τῷ ἐγείροντι τοὺς νεκροὺς, ο δ Απόστολος φησίν, • ὃς ἐκ τηλικούτου θανάτου ἐῤῥύσατο ἡμᾶς, ἵνα ἡ πίστις ἡμῶν μὴ ᾗ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐν δυνά- μει Θεοῦ. Ὁ γὰρ (95) πνευματικὸς ἀνακρίνει πάντα, αὐτὸς δὲ ὑπ᾽ οὐδενὸς ἀνακρίνεται. » Ἐπαίω δὲ κάτ κείνων αὐτοῦ· « Ταῦτα (96) δὲ λέγω, ίνα μηδεὶς ὑμᾶς παραλογίζηται ἐν πιθανολογία, μηδὲ ὑπεισέρχηται ἡ συλαγωγῶν. » Καὶ πάλιν· . Βλέπετε οὖν, μή (97) τις ἔσται ὑμᾶς ὁ συλαγωγῶν διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης, κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου, καὶ οὐ κατὰ Χριστόν· ο φι- λοσοφίαν μὲν οὐ πᾶσαν, ἀλλὰ τὴν Ἐπικούρειον, ἧς καὶ μέμνηται ἐν ταῖς Πράξεσιν τῶν ἀποστόλων ὁ Παῦλος, διαβάλλων, πρόνοιαν ἀναιροῦσαν καὶ ἡδον • Ρ. Πάντα δὲ τὰ ἔργα αὐτῶν ποιοῦσι πρὸς τὸ θεαθῆναι τοῖς ἀνθρώποις· πλατύνουσι δὲ τὰ φυλακτήρια αὐτῶν, καὶ μεγαλύνουσι τὰ κράσπεδα τῶν ἱματίων αὐτῶν. Η οὐδὲ Πινδάρῳ τῷ λυρικῷ πεί- θεσθε, σαφῶς ἀπαγορεύοντι, μὴ πρὸς πάντας ἀναρ βῆξαι τὸν ἀρχαῖον λόγον ; . Ο σιγᾶς ὁδός. • "Ωστε μηδεὶς καυχάσθω ἐν ἀνθρώποις. ιέναι, CLEMENTIS ALEXANDRINI usus, qui auditores magis aptus est delectare quam juvare. Musas existimare Sirenibus jucundiores ad- monet Pythagoras, docens non cum voluptate exer- cère sapientias, arguens autem deceptricem aliam animi oblectationem. Qui navigando prætervectus est Sirenas, unus sufficit; et qui Sphingi respondit, unus alius, aut etiam, si vultis, ne unus quidem. Non oportet ergo unquam dilatare phylacteria, va- num æmulando gloriæ studium. Sufficit autem gno- stico, si ei vel unus inventus sit auditor. Licet ergo et Pindarum Bootium audire, qui scribit : Non apud omnes licet veterem aperire orationem, præ- terquam fidelissimis silentii viis. Stimulus autem pugnæ est dominans oratio. Admodum ergo recte nos vehementer admonet beatus Apostolus, ‹ de verbis contendamus sine ulla utilitate, ad eversionem auditorum: profanas autem vocum novitates vitemus. Ad magnam enim proficiunt impietatem, et sermo eorum serpit ut cancer ª.) CAPUT XI. Quænam sit sapientia mundana et philosophia quam devitare nos vult Apostolus. Hæc ergo sapientia mundi, stultitia est apud Deum. Et horum sapientum cognoscit Deus co- ficationes, quod vauæ sunt b. Nemo ergo glorietur, humana præcellens cogitatione. Recte enim scri- ptum est in Jeremia : « Ne glorietur sapiens in sa- pientia sua, et ne glorietur fortis in fortitudine sua, et ne glorietur dives in divitiis suis ; sed in hoc glo-. rietur, qui gloriatur, quod intelligat et cognoscat quod ego sum Deus faciens misericordiam, et judi- cium, et justitiam super terram: quoniam in his est voluntas mea, dicit Dominus º, › — ‹ Ne con- fidamus in nobis ipsis, sed in Deo, qui suscitat mortuos, › inquit Apostolus, ‹ qui ex tanta morte nos eripuit ; ut fides nostra non sit in sapientia ho- minum, sed in virtute Dei. Spiritalis enim dijudi- cat omnia, ipse autem a nullo dijudicatur d., la G quoque ejus andio: ‹ Hæc autem dico, ne quis vos decipiat in probabilitate sermonis neque sub- ingrediatur, qui deprædatur. Et rursus : « Videle » ne quis sit qui vos seducat per philosophiam et inanem deceptionem, secundum traditionem homi- num, secundum elementa mundi, et non secundum Christum ; f, philosophiam quidem non omnem, sed Epicuream 5, cujus etiam meminit Paulus in Actibus apostolorum, reprehendens, quæ tollit providentiam, et in deorum numerum refert volu- x . Il Tim. nr. 14, 16, 17. b Cor. 111, 19, 20. © Col. 11, 4, 8. Ibid., 8. Act. xvii, 18. * ED. POTTER, 295-296 ED. PARIS. • Jerem 1x, 23, 24. d II Cor. 1, 9, 10; I Cor. 11, 5, 15. • qui Sphingi ad enigma respondit. SYLBURG. de Edipo feruntur. risis dictum, Matth. xxi, 5: post Clementem Theodoretus, De curat. Græc. affect. serm. 1, pag. 482: An Pindaro, poetæ lyrico, auscultandum non putatis, aperte prohibenti anti- quum sermonem cunctis aperire?, Est cum silentii via fidelissima est : seu, « Nonnunquam silentium est tutissimum., SYLBURG. quentibus etiam Apostoli verba paulum mutata ad suum institutum accommodat. sequitur: Jerem. mutavit. Coloss. (88) Μηδέ εις. Nempe quod fabulosa sint, quæ (89) Ούκουν πλατύνειν. Respicit Christi de Pla- (90) Πινδάρου. Pindari elatum memorat etiam (91) Ἔσθ' ὅτε π. F. legendum ἔσθ' ὅτε πιστοτάτα (92) Δι' οὐδέν. Εἰς οὐδέν apud B. Paulum. In se- (93) Μηδείς. Respicit id, quod apud B. Paulum (94) 'Αλλ' ἐν. Αλλ' ἢ ἐν, et mox συνιείν pro συν (95) Γάρ. Δέ apud Paul., quod Clemens in γάρ (96) Ταῦτα. Τοῦτο, Coluss., ut etiam paulo post. (97) Βλέπετε οὖν, μή.Βλέπετε, μή τις ὑμᾶς ἔσται,
«γνωστῶς δὲ ἐπιγνώσῃ ψυχὰς ποιμνίου σου.» «ὅταν γὰρ ἔθνη τὰ μὴ νόμον ἔχοντα φύσει τὰ τοῦ νόμου ποιῶσιν, οὗτοι νόμον μὴ ἔχοντες ἑαυτοῖς εἰσι νόμος», «τῆς ἀκροβυστίας τὰ δικαιώματα τοῦ νόμου φυλασσούσης» κατὰ τὸν ἀπόστολον καὶ πρὸ τοῦ νόμου καὶ πρὸ τῆς παρουσίας. οἱονεὶ δὲ σύγκρισιν ποιούμενος ὁ λόγος τῶν ἀπὸ φιλοσοφίας πρὸς τοὺς αἱρετικοὺς καλουμένους, ἐμφανῶς πάνυ «κρείσσων» φησὶ «φίλος ἐγγὺς ἢ ἀδελφὸς μακρὰν οἰκῶν·» «ὃς δὲ ἐρείδεται ἐπὶ ψεύδεσιν, οὗτος ποιμαίνει ἀνέμους καὶ διώκει ὄρνεα πτερωτά.» οὐκ οἶμαι φιλοσοφίαν λέγειν τὰ νῦν τὸν λόγον, καίτοι ἐν πολλοῖς τὰ εἰκότα ἐπιχειρεῖ καὶ πιθανεύεται φιλοσοφία, ἀλλὰ τὰς αἱρέσεις ἐπιρραπίζει. ἐπιφέρει γοῦν· «ἀπέλιπεν γὰρ ὁδοὺς τοῦ ἑαυτοῦ ἀμπελῶνος, τὰς δὲ τροχιὰς τοῦ ἰδίου γεωργίου πεπλάνηται.» αὗται δέ εἰσιν αἱ τὴν ἐξ ἀρχῆς ἀπολείπουσαι ἐκκλησίαν.
φυλακτήρια χρή ποτε, κενοδοξίαν ζηλοῦντας· ἀρκεῖ δὲ τῷ γνωστικῷ κἂν εἰς μόνος ἀκροατὴς εὑρεθῇ. Εστι γ᾽ οὖν ἀκοῦσαι καὶ Πινδάρου (90) τοῦ Βοιωτίου γράφον τος· Μὴ πρὸς ἅπαντας ἀναῤῥῆξαι τὸν ἀρχαῖον 26- γον· "Εσθ' ὅτε πιστοτάταις (91) σιγᾶς ὁδοῖς. Κέτ τρον δὲ μάχας Ο κρατιστεύων λόγος. Διατείνεται οὖν εὖ μάλα ή μακάριος Απόστολος παραινῶν ἡμῖν • μὴ λογομαχείν τε δι᾿ οὐδὲν (92) χρήσιμον, ἐπὶ καταστροφῇ τῶν ἀκουόντων· τὰς δὲ βεβήλους κενο φωνίας, περιίστασθαι· ἐπὶ πλεῖον γάρ προκά πτουσιν ἀσεβείας, καὶ ὁ λόγος αὐτῶν ὡς γάγγραινα νομὴν ἕξει. » Α βούλεσθε, μηδὲ εἰς (88). Ούκουν πλατύνειν (89) τὰ Β Αὕτη οὖν « ἡ σοφία τοῦ κόσμου μωρία παρὰ θεῷ ἐστιν· κ καὶ τούτων κ τῶν σοφῶν Κύριος γινώσκει τους διαλογισμούς, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. • Μηδείς (93) τοίνυν καυχάσθω, ἐν ἀνθρωπίνῃ προανέχων διανοίᾳ. Εν γάρ τοι ἐν τῷ Ἱερεμία γέγραπται· . Μὴ καυχάσθω ὁ σοφὸς ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ, καὶ μὴ καυχάσθω ὁ ἰσχυ ρὸς ἐν τῇ ἰσχύϊ αὐτοῦ· καὶ μὴ καυχάσθω ὁ πλούσιος ἐν τῷ πλούτῳ αὐτοῦ· ἀλλ' ἐν (94) τούτῳ καυχάσθω ὁ καυχώμενος, συνιέναι καὶ γινώσκειν ὅτι ἐγώ εἰμι Κύ ριος ὁ ποιῶν ἔλεος, καὶ κρῖμα, καὶ δικαιοσύνην ἐπὶ τῆς γῆς· ὅτι ἐν τούτοις τὸ θέλημά μου, λέγει Κύριος. Ο • ἵνα μὴ πεποιθότες ὦμεν ἐφ' ἑαυτοῖς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ Θεῷ τῷ ἐγείροντι τοὺς νεκροὺς, ο δ Απόστολος φησίν, • ὃς ἐκ τηλικούτου θανάτου ἐῤῥύσατο ἡμᾶς, ἵνα ἡ πίστις ἡμῶν μὴ ᾗ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐν δυνά- μει Θεοῦ. Ὁ γὰρ (95) πνευματικὸς ἀνακρίνει πάντα, αὐτὸς δὲ ὑπ᾽ οὐδενὸς ἀνακρίνεται. » Ἐπαίω δὲ κάτ κείνων αὐτοῦ· « Ταῦτα (96) δὲ λέγω, ίνα μηδεὶς ὑμᾶς παραλογίζηται ἐν πιθανολογία, μηδὲ ὑπεισέρχηται ἡ συλαγωγῶν. » Καὶ πάλιν· . Βλέπετε οὖν, μή (97) τις ἔσται ὑμᾶς ὁ συλαγωγῶν διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης, κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου, καὶ οὐ κατὰ Χριστόν· ο φι- λοσοφίαν μὲν οὐ πᾶσαν, ἀλλὰ τὴν Ἐπικούρειον, ἧς καὶ μέμνηται ἐν ταῖς Πράξεσιν τῶν ἀποστόλων ὁ Παῦλος, διαβάλλων, πρόνοιαν ἀναιροῦσαν καὶ ἡδον • Ρ. Πάντα δὲ τὰ ἔργα αὐτῶν ποιοῦσι πρὸς τὸ θεαθῆναι τοῖς ἀνθρώποις· πλατύνουσι δὲ τὰ φυλακτήρια αὐτῶν, καὶ μεγαλύνουσι τὰ κράσπεδα τῶν ἱματίων αὐτῶν. Η οὐδὲ Πινδάρῳ τῷ λυρικῷ πεί- θεσθε, σαφῶς ἀπαγορεύοντι, μὴ πρὸς πάντας ἀναρ βῆξαι τὸν ἀρχαῖον λόγον ; . Ο σιγᾶς ὁδός. • "Ωστε μηδεὶς καυχάσθω ἐν ἀνθρώποις. ιέναι, CLEMENTIS ALEXANDRINI usus, qui auditores magis aptus est delectare quam juvare. Musas existimare Sirenibus jucundiores ad- monet Pythagoras, docens non cum voluptate exer- cère sapientias, arguens autem deceptricem aliam animi oblectationem. Qui navigando prætervectus est Sirenas, unus sufficit; et qui Sphingi respondit, unus alius, aut etiam, si vultis, ne unus quidem. Non oportet ergo unquam dilatare phylacteria, va- num æmulando gloriæ studium. Sufficit autem gno- stico, si ei vel unus inventus sit auditor. Licet ergo et Pindarum Bootium audire, qui scribit : Non apud omnes licet veterem aperire orationem, præ- terquam fidelissimis silentii viis. Stimulus autem pugnæ est dominans oratio. Admodum ergo recte nos vehementer admonet beatus Apostolus, ‹ de verbis contendamus sine ulla utilitate, ad eversionem auditorum: profanas autem vocum novitates vitemus. Ad magnam enim proficiunt impietatem, et sermo eorum serpit ut cancer ª.) CAPUT XI. Quænam sit sapientia mundana et philosophia quam devitare nos vult Apostolus. Hæc ergo sapientia mundi, stultitia est apud Deum. Et horum sapientum cognoscit Deus co- ficationes, quod vauæ sunt b. Nemo ergo glorietur, humana præcellens cogitatione. Recte enim scri- ptum est in Jeremia : « Ne glorietur sapiens in sa- pientia sua, et ne glorietur fortis in fortitudine sua, et ne glorietur dives in divitiis suis ; sed in hoc glo-. rietur, qui gloriatur, quod intelligat et cognoscat quod ego sum Deus faciens misericordiam, et judi- cium, et justitiam super terram: quoniam in his est voluntas mea, dicit Dominus º, › — ‹ Ne con- fidamus in nobis ipsis, sed in Deo, qui suscitat mortuos, › inquit Apostolus, ‹ qui ex tanta morte nos eripuit ; ut fides nostra non sit in sapientia ho- minum, sed in virtute Dei. Spiritalis enim dijudi- cat omnia, ipse autem a nullo dijudicatur d., la G quoque ejus andio: ‹ Hæc autem dico, ne quis vos decipiat in probabilitate sermonis neque sub- ingrediatur, qui deprædatur. Et rursus : « Videle » ne quis sit qui vos seducat per philosophiam et inanem deceptionem, secundum traditionem homi- num, secundum elementa mundi, et non secundum Christum ; f, philosophiam quidem non omnem, sed Epicuream 5, cujus etiam meminit Paulus in Actibus apostolorum, reprehendens, quæ tollit providentiam, et in deorum numerum refert volu- x . Il Tim. nr. 14, 16, 17. b Cor. 111, 19, 20. © Col. 11, 4, 8. Ibid., 8. Act. xvii, 18. * ED. POTTER, 295-296 ED. PARIS. • Jerem 1x, 23, 24. d II Cor. 1, 9, 10; I Cor. 11, 5, 15. • qui Sphingi ad enigma respondit. SYLBURG. de Edipo feruntur. risis dictum, Matth. xxi, 5: post Clementem Theodoretus, De curat. Græc. affect. serm. 1, pag. 482: An Pindaro, poetæ lyrico, auscultandum non putatis, aperte prohibenti anti- quum sermonem cunctis aperire?, Est cum silentii via fidelissima est : seu, « Nonnunquam silentium est tutissimum., SYLBURG. quentibus etiam Apostoli verba paulum mutata ad suum institutum accommodat. sequitur: Jerem. mutavit. Coloss. (88) Μηδέ εις. Nempe quod fabulosa sint, quæ (89) Ούκουν πλατύνειν. Respicit Christi de Pla- (90) Πινδάρου. Pindari elatum memorat etiam (91) Ἔσθ' ὅτε π. F. legendum ἔσθ' ὅτε πιστοτάτα (92) Δι' οὐδέν. Εἰς οὐδέν apud B. Paulum. In se- (93) Μηδείς. Respicit id, quod apud B. Paulum (94) 'Αλλ' ἐν. Αλλ' ἢ ἐν, et mox συνιείν pro συν (95) Γάρ. Δέ apud Paul., quod Clemens in γάρ (96) Ταῦτα. Τοῦτο, Coluss., ut etiam paulo post. (97) Βλέπετε οὖν, μή.Βλέπετε, μή τις ὑμᾶς ἔσται,
PG 8:813αὐτίκα ὁ εἰς αἵρεσιν ὑποπεσὼν «διέρχεται δι’ ἐρημίας ἀνύδρου,» τὸν ὄντως ὄντα θεὸν καταλιπών, ἔρημος θεοῦ, ὕδωρ ἄνυδρον ζητῶν, «τὴν ἀοίκητον καὶ δίψιον ἐπερχόμενος γῆν, συνάγων χερσὶν ἀκαρπίαν.» «καὶ τοῖς ἐνδεέσι φρενῶν παρακελεύομαι λέγουσα,» φησὶν ἡ σοφία, τοῖς ἀμφὶ τὰς αἱρέσεις δηλονότι, «ἄρτων κρυφίων ἡδέως ἅψασθε, καὶ ὕδατος κλοπῆς γλυκεροῦ,» ἄρτον καὶ ὕδωρ οὐκ ἐπ’ ἄλλων τινῶν, ἀλλ’ ἢ ἐπὶ τῶν ἄρτῳ καὶ ὕδατι κατὰ τὴν προσφορὰν μὴ κατὰ τὸν κανόνα τῆς ἐκκλησίας χρωμένων αἱρέσεων ἐμφανῶς ταττούσης τῆς γραφῆς. εἰσὶ γὰρ οἳ καὶ ὕδωρ ψιλὸν εὐχαριστοῦσιν. «ἀλλὰ ἀποπήδησον, μὴ χρονίσῃς ἐν τῷ τόπῳ αὐτῆς.» τόπον τὴν συναγωγήν, οὐχὶ δὲ ἐκκλησίαν ὁμωνύμως προσεῖπεν. εἶτα ἐπιφωνεῖ· «οὕτω γὰρ διαβήσῃ ὕδωρ ἀλλότριον», τὸ βάπτισμα τὸ αἱρετικὸν οὐκ οἰκεῖον καὶ γνήσιον ὕδωρ λογιζομένη, «καὶ ὑπερβήσῃ ποταμὸν ἀλλότριον» τὸν παραφέροντα καὶ κατασύροντα εἰς θάλαςσαν, εἰς ἣν ἐκδίδοται ὁ παρεκτραπεὶς ἐκ τῆς κατ’ ἀλήθειαν ἑδραιότητος, συνεκρυεὶς αὖθις εἰς τὰ ἐθνικὰ καὶ ἄτακτα τοῦ βίου κύματα.
ἐκθειάζουσαν, καὶ εἰ δή τις ἄλλη τὰ στοιχεῖα ἐκτετί- μηκε, μὴ ἐπιστήσασα τὴν ποιητικὴν αἰτίαν τούτοις, μηδὲ ἐφαντάσθη τὸν Δημιουργόν. ᾿Αλλὰ καὶ οἱ Στωϊκοί, ὧν καὶ αὐτῶν μέμνηται, σῶμα ὄντα τὸν Θεὸν (98) διὰ τῆς ἀτιμοτάτης ὕλης πεφοιτηκέναι λέ- γουσιν οὐ καλῶς. • Παράδοσιν δὲ ἀνθρωπίνην ο τὴν λογικὴν τερθρείαν λέγει. Διὸ κἀκεῖνα επιστέλλει · • Τὰς νεωτέρας (99) ζητήσεις φεύγετε, μειρακιώ δεις γὰρ αἱ τοιαῦται φιλονεικίαι. Ἀρετὴ δὲ οὐ φι λομειράκιον, » ὁ φιλόσοφος λέγει Πλάτων· καὶ τὸ ἀγώνισμα ἡμῶν, κατὰ τὸν Λεοντῖνον Γοργίαν, διττῶν δὲ ἀρετῶν δεῖται, τόλμης καὶ σοφίας· τόλμης μὲν, τὸ κίνδυνον ὑπομεῖναι, σοφίας δὲ, τὸ αἴνιγμα γνῶναι. Ο γάρ τοι Λόγος, καθάπερ τὸ κήρυγμα τὸ Ὀλυμπιάσι, καλεῖ μὲν τὸν βουλόμενον, στεφανοῖ δὲ τὸν δυνάμενον ἀκίνητον μὲν, ὅτι πρὸς (1) ἀλήθειαν, καὶ τῷ ὄντι ἀρ- Β γὸν οὐ βούλεται εἶναι τὸν πιστεύσαντα ὁ Λόγος. « Ζη- τεῖτε, γὰρ, καὶ εὑρήσετε, ο λέγει· ἀλλὰ τὴν ζή- τησιν εἰς εὕρεσιν περαιοί (2), τὴν καινὴν (3) ἐξελάσας φλυαρίαν, ἐγκρίνων δὲ τὴν ὀχυροῦσαν τὴν πίστιν ἡμῖν θεωρίαν. « Τοῦτο δὲ λέγω, ἵνα μή τις ὑμᾶς παραλο γίζηται ἐν πιθανολογίᾳ, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος· δια κρίνειν δηλονότι τὰ ὑπ' αὐτῶν (4) λεγόμενα μεμαθη- κόσι, καὶ ἀπαντᾶν πρὸς τὰ ἐπιφερόμενα δεδιδαγμένοις. • Ὡς οὖν παρελάβετε Ἰησοῦν Χριστὸν (5) τὸν Κύριον, ἐν αὐτῷ περιπατεῖτε, ἐῤῥιζωμένοι καὶ ἐποικοδομούμε- νοι ἐν αὐτῷ, καὶ βεβαιούμενοι ἐν τῇ πίστει.» Πειθω δὲ ἡ βεβαίωσις τῆς πίστεως. « Βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγωγῶν, ἀπὸ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν Χριστὸν · διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης, ο τῆς ἀναιρού σης τὴν Πρόνοιαν, ε κατὰ παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, ἡ γὰρ κατὰ τὴν θείαν παράδοσιν φιλοσοφία ίστησι τὴν πρόνοιαν καὶ βεβαιοί· ἧς ἀναιρεθείσης, μῦθος ἡ περὶ τὸν Σωτῆρα οικονομία φαίνεται· ι κατὰ τὰ στοι χεῖα τοῦ κόσμου, καὶ οὐ κατὰ Χριστόν, ο φερομένων ἡμῶν. Ἡ γὰρ ἀκόλουθος Χριστῷ διδασκαλία καὶ τὸν Δημιουργὸν ἐκθειάζει, καὶ τὴν πρόνοιαν μέχρι τῶν κατά μέρος ἄγει, καὶ τρεπτὴν καὶ γενητὴν οἶδε τὴν τῶν στοιχείων φύσιν· καὶ πολιτεύεσθαι εἰς δύναμιν Εξομοιωτικὴν τῷ Θεῷ διδάσκει, καὶ τὴν οἰκονομίαν ὡς ἡγεμονικόν, τῆς ἁπάσης προϊεσθαι παιδείας. Στοιχεῖα δὲ σέβουσι, Διογένης (6) μὲν τὸν ἀέρα, θά- Ρ. Οὐδὲ μὴν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς παρε λεύσομαι, διὰ πάσης ὕλης, καὶ διὰ τῆς ἀτιμοτάτης, τὸ θεῖον διήκειν λέγοντας, οι καταισχύνουσιν ἀτεχνῶς τὴν φιλοσοφίαν. . τέρας ζητήσεις φεύγειν. τὰς μωρὰς ...ζητήσεις παραιτεῖν, Ι τὰς νεωτερικὰς ἐπιθυμίας φεύγειν, δτι π. ἀνίκητον· ακί- νη τον μέντοι πρὸς ἄλ., ότι ἔτι. τὸν - τὸν δυνάμενον ἀκίνητον μένειν ὅ τι πρὸς ἀλ., « κητον κενήν, STROMATUM LIB. 1. A platem ; et si qua alia honore affecit elementa, qua iis non præficit causam efficientem, nec apprehen- dit Opiticem. Quin etiam Stoici *, quorum ipse quoque meminit, non recte dicunt Deum, cum sit corpus, vilissimam pervasisse materiam. • Tradi- tionem › autem ‹humanam › vocat logicam subti- litatem. Quamobrem illa quoque scribit: ‹ Juveniles fugite questiones bi, sunt enim pueriles hujus- modi contentiones. Virtus autem non tenetur amore juvenum, inquit Plato philosophus ; et cer- tamen nostrum, ut vult Gorgias Leontinus, duabus opus habet virtutibus, audacia et sapientia: auda- cia quidem, ut adeat periculum; sapientia autem, ut discernat enigma. Logos enim, quemadmodum in Olympia præconium, vocat quidem eum, qui vult, sed coronat eum, qui potest esse invictus : G C * ED. POTTER. a Act. XIII, 18. b II • Ibid., 6, 7. f Ibid., 8. Ibid. 8. quoniam revera Logos non vult otiosum esse .eum qui credidit. Quærite enim, inquit, c et iuve- • › nietis ©; › sed inquisitionem terminat inventions, recentes nugas exterminans, approbans autemi con - templationem, quæ nostram fidem confirmát. ‹ Hoc autem dico, ne quis vos decipiat in probabilitate sermonis 4, o ait Apostolus; ut qui, quæ ab eis di- cuntur, discernere scilicet didiceritis, et iis, que objiciuntur, occurrere docti sitis. • Sicut ergo ac- cepistis Jesum Christum Dominum, in eo ambulate radicati et superædificati in ipso, et confirmati in fide. Est autem' persuasio, fidei confirmatio. • Videte ne quis sit qui vos abducat a fide in Christum per philosophiam et inanem deceptio- nem, quæ tollit providentiam, e secundum tradi- tionem hominum . . Quæ est enin secundum tra - ditionem divinam philosophia, constituit et confir- mat providentiam : qua sublata videtur ✪ fabula Servatoris œconomia, cum nos secundum elementa hujus mundi, et non secundum Christum *, fera- mur. Quæ est enim Christo consentanea doctrina, et opificem Deum esse asserit, et deducit providen- tiam usque ad singularia, et talem elementorum novit esse naturam, ut in eam cadat ortus et muta- tio; eaque docet ad id dirigi, ut vim assimilantei Deo habeamus; ejusque dispensationem omni do- Tim. 11, 22, 23. Matth. vir, 7. d Col. 11, 4. » elit. Paris. : Sed nec Stoicos praetermittam, qui omnem, quantumvis vilem et abjectam, mate- riam dicunt Deum pervadere, qui plane philosophiam dedecorant. » Item Strom. v, pag. 591, ubi conf. ad- notata. Verum Timotheo scribit, Τim. 11, 25, et Τim. 11, 22. Quie Clemens, e memoria S. Scripturas recitans, com- miscuisse videtur. Hervetus legit fortasse verius, iminotum tamen, etc. Guil. Canterus pro legit SYLBURG. - Scribe Hervetus videtur : non quod placet Sylburgio. Hew sics. — Mallem, qui valet imniotus persistere, quantum ad veritatem spectat. › Respicit enim pugiles, qui ‹ immoti adversariorum ictus sustinebant. 'Avi- frigidius est. SYLBURG. • recentibus nugis ; ; sed baud scio an verius c inanem. . ID. luss. quæ superius dicta sunt Protrept. pag. edit. Paris. (38) Σῶμα ὄντα τὸν Θ. Clemens in Protrept. p. D δυνάμενον ἀνίκητον μένειν, quemadmodum legisse (99) Τὰς νεωτ. Nullibi monet Apostolus τὰς νεω (1) Στεφανοῖ δὲ τὸν δυνάμενον· ἀκίνητον μέν, (2) Περαιοῖ. Si quis περατοί malit, per me licet. (5) Καινήν. Καινήν agnoscit etiam Herveti versio, (4) Ὑπ' αὐτῶν. Lege ὑπ' αὐτοῦ, inquit Lowihius. (5) Ἰησοῦν Χριστόν. Τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν, Co- (6) Διογένης. Ms. H. Διομένης. SYLBURG. Conf.
Ὡς δὲ οἱ πολλοὶ ἄνθρωποι οἱ καθέλκοντες τὴν ναῦν οὐ πολλὰ αἴτια λέγοιντ’ ἄν, ἀλλ’ ἐκ πολλῶν αἴτιον ἕν (οὐκ ἔστι γὰρ αἴτιος ἕκαστος τοῦ καθέλκεσθαι τὴν ναῦν, ἀλλὰ σὺν τοῖς ἄλλοις), οὕτω καὶ ἡ φιλοσοφία πρὸς κατάληψιν τῆς ἀληθείας, ζήτησις οὖσα ἀληθείας, συλλαμβάνεται, οὐκ αἰτία οὖσα καταλήψεως, σὺν δὲ τοῖς ἄλλοις αἰτία καὶ συνεργός. τάχα δὲ καὶ τὸ συναίτιον αἴτιον. ὡς δέ, ἑνὸς ὄντος τοῦ εὐδαιμονεῖν, αἴτιαι τυγχάνουσιν αἱ ἀρεταὶ πλείονες ὑπάρχουσαι, καὶ ὡς τοῦ θερμαίνεσθαι ὅ τε ἥλιος τό τε πῦρ βαλανεῖόν τε καὶ ἐσθής, οὕτω μιᾶς οὔσης τῆς ἀληθείας πολλὰ τὰ συλλαμβανόμενα πρὸς ζήτησιν αὐτῆς, ἡ δὲ εὕρεσις δι’ υἱοῦ. εἰ γοῦν σκοποῖμεν, μία κατὰ δύναμίν ἐστιν ἡ ἀρετή, ταύτην δὲ συμβέβηκεν τούτοις μὲν τοῖς πράγμασιν ἐγγενομένην λέγεσθαι φρόνησιν, ἐν τούτοις δὲ σωφροσύνην, ἐν τούτοις δὲ ἀνδρείαν ἢ δικαιοσύνην. ἀνὰ τὸν αὐτὸν οὖν λόγον, καὶ μιᾶς οὔσης ἀληθείας, ἐν γεωμετρίᾳ μὲν γεωμετρίας ἀλήθεια, ἐν μουσικῇ δὲ μουσικῆς, κἀν φιλοσοφίᾳ τῇ ὀρθῇ Ἑλληνικὴ εἴη ἂν ἀλήθεια. μόνη δὲ ἡ κυρία αὕτη ἀλήθεια ἀπαρεγχείρητος, ἣν παρὰ τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ παιδευόμεθα.
ἐκθειάζουσαν, καὶ εἰ δή τις ἄλλη τὰ στοιχεῖα ἐκτετί- μηκε, μὴ ἐπιστήσασα τὴν ποιητικὴν αἰτίαν τούτοις, μηδὲ ἐφαντάσθη τὸν Δημιουργόν. ᾿Αλλὰ καὶ οἱ Στωϊκοί, ὧν καὶ αὐτῶν μέμνηται, σῶμα ὄντα τὸν Θεὸν (98) διὰ τῆς ἀτιμοτάτης ὕλης πεφοιτηκέναι λέ- γουσιν οὐ καλῶς. • Παράδοσιν δὲ ἀνθρωπίνην ο τὴν λογικὴν τερθρείαν λέγει. Διὸ κἀκεῖνα επιστέλλει · • Τὰς νεωτέρας (99) ζητήσεις φεύγετε, μειρακιώ δεις γὰρ αἱ τοιαῦται φιλονεικίαι. Ἀρετὴ δὲ οὐ φι λομειράκιον, » ὁ φιλόσοφος λέγει Πλάτων· καὶ τὸ ἀγώνισμα ἡμῶν, κατὰ τὸν Λεοντῖνον Γοργίαν, διττῶν δὲ ἀρετῶν δεῖται, τόλμης καὶ σοφίας· τόλμης μὲν, τὸ κίνδυνον ὑπομεῖναι, σοφίας δὲ, τὸ αἴνιγμα γνῶναι. Ο γάρ τοι Λόγος, καθάπερ τὸ κήρυγμα τὸ Ὀλυμπιάσι, καλεῖ μὲν τὸν βουλόμενον, στεφανοῖ δὲ τὸν δυνάμενον ἀκίνητον μὲν, ὅτι πρὸς (1) ἀλήθειαν, καὶ τῷ ὄντι ἀρ- Β γὸν οὐ βούλεται εἶναι τὸν πιστεύσαντα ὁ Λόγος. « Ζη- τεῖτε, γὰρ, καὶ εὑρήσετε, ο λέγει· ἀλλὰ τὴν ζή- τησιν εἰς εὕρεσιν περαιοί (2), τὴν καινὴν (3) ἐξελάσας φλυαρίαν, ἐγκρίνων δὲ τὴν ὀχυροῦσαν τὴν πίστιν ἡμῖν θεωρίαν. « Τοῦτο δὲ λέγω, ἵνα μή τις ὑμᾶς παραλο γίζηται ἐν πιθανολογίᾳ, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος· δια κρίνειν δηλονότι τὰ ὑπ' αὐτῶν (4) λεγόμενα μεμαθη- κόσι, καὶ ἀπαντᾶν πρὸς τὰ ἐπιφερόμενα δεδιδαγμένοις. • Ὡς οὖν παρελάβετε Ἰησοῦν Χριστὸν (5) τὸν Κύριον, ἐν αὐτῷ περιπατεῖτε, ἐῤῥιζωμένοι καὶ ἐποικοδομούμε- νοι ἐν αὐτῷ, καὶ βεβαιούμενοι ἐν τῇ πίστει.» Πειθω δὲ ἡ βεβαίωσις τῆς πίστεως. « Βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγωγῶν, ἀπὸ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν Χριστὸν · διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης, ο τῆς ἀναιρού σης τὴν Πρόνοιαν, ε κατὰ παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, ἡ γὰρ κατὰ τὴν θείαν παράδοσιν φιλοσοφία ίστησι τὴν πρόνοιαν καὶ βεβαιοί· ἧς ἀναιρεθείσης, μῦθος ἡ περὶ τὸν Σωτῆρα οικονομία φαίνεται· ι κατὰ τὰ στοι χεῖα τοῦ κόσμου, καὶ οὐ κατὰ Χριστόν, ο φερομένων ἡμῶν. Ἡ γὰρ ἀκόλουθος Χριστῷ διδασκαλία καὶ τὸν Δημιουργὸν ἐκθειάζει, καὶ τὴν πρόνοιαν μέχρι τῶν κατά μέρος ἄγει, καὶ τρεπτὴν καὶ γενητὴν οἶδε τὴν τῶν στοιχείων φύσιν· καὶ πολιτεύεσθαι εἰς δύναμιν Εξομοιωτικὴν τῷ Θεῷ διδάσκει, καὶ τὴν οἰκονομίαν ὡς ἡγεμονικόν, τῆς ἁπάσης προϊεσθαι παιδείας. Στοιχεῖα δὲ σέβουσι, Διογένης (6) μὲν τὸν ἀέρα, θά- Ρ. Οὐδὲ μὴν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς παρε λεύσομαι, διὰ πάσης ὕλης, καὶ διὰ τῆς ἀτιμοτάτης, τὸ θεῖον διήκειν λέγοντας, οι καταισχύνουσιν ἀτεχνῶς τὴν φιλοσοφίαν. . τέρας ζητήσεις φεύγειν. τὰς μωρὰς ...ζητήσεις παραιτεῖν, Ι τὰς νεωτερικὰς ἐπιθυμίας φεύγειν, δτι π. ἀνίκητον· ακί- νη τον μέντοι πρὸς ἄλ., ότι ἔτι. τὸν - τὸν δυνάμενον ἀκίνητον μένειν ὅ τι πρὸς ἀλ., « κητον κενήν, STROMATUM LIB. 1. A platem ; et si qua alia honore affecit elementa, qua iis non præficit causam efficientem, nec apprehen- dit Opiticem. Quin etiam Stoici *, quorum ipse quoque meminit, non recte dicunt Deum, cum sit corpus, vilissimam pervasisse materiam. • Tradi- tionem › autem ‹humanam › vocat logicam subti- litatem. Quamobrem illa quoque scribit: ‹ Juveniles fugite questiones bi, sunt enim pueriles hujus- modi contentiones. Virtus autem non tenetur amore juvenum, inquit Plato philosophus ; et cer- tamen nostrum, ut vult Gorgias Leontinus, duabus opus habet virtutibus, audacia et sapientia: auda- cia quidem, ut adeat periculum; sapientia autem, ut discernat enigma. Logos enim, quemadmodum in Olympia præconium, vocat quidem eum, qui vult, sed coronat eum, qui potest esse invictus : G C * ED. POTTER. a Act. XIII, 18. b II • Ibid., 6, 7. f Ibid., 8. Ibid. 8. quoniam revera Logos non vult otiosum esse .eum qui credidit. Quærite enim, inquit, c et iuve- • › nietis ©; › sed inquisitionem terminat inventions, recentes nugas exterminans, approbans autemi con - templationem, quæ nostram fidem confirmát. ‹ Hoc autem dico, ne quis vos decipiat in probabilitate sermonis 4, o ait Apostolus; ut qui, quæ ab eis di- cuntur, discernere scilicet didiceritis, et iis, que objiciuntur, occurrere docti sitis. • Sicut ergo ac- cepistis Jesum Christum Dominum, in eo ambulate radicati et superædificati in ipso, et confirmati in fide. Est autem' persuasio, fidei confirmatio. • Videte ne quis sit qui vos abducat a fide in Christum per philosophiam et inanem deceptio- nem, quæ tollit providentiam, e secundum tradi- tionem hominum . . Quæ est enin secundum tra - ditionem divinam philosophia, constituit et confir- mat providentiam : qua sublata videtur ✪ fabula Servatoris œconomia, cum nos secundum elementa hujus mundi, et non secundum Christum *, fera- mur. Quæ est enim Christo consentanea doctrina, et opificem Deum esse asserit, et deducit providen- tiam usque ad singularia, et talem elementorum novit esse naturam, ut in eam cadat ortus et muta- tio; eaque docet ad id dirigi, ut vim assimilantei Deo habeamus; ejusque dispensationem omni do- Tim. 11, 22, 23. Matth. vir, 7. d Col. 11, 4. » elit. Paris. : Sed nec Stoicos praetermittam, qui omnem, quantumvis vilem et abjectam, mate- riam dicunt Deum pervadere, qui plane philosophiam dedecorant. » Item Strom. v, pag. 591, ubi conf. ad- notata. Verum Timotheo scribit, Τim. 11, 25, et Τim. 11, 22. Quie Clemens, e memoria S. Scripturas recitans, com- miscuisse videtur. Hervetus legit fortasse verius, iminotum tamen, etc. Guil. Canterus pro legit SYLBURG. - Scribe Hervetus videtur : non quod placet Sylburgio. Hew sics. — Mallem, qui valet imniotus persistere, quantum ad veritatem spectat. › Respicit enim pugiles, qui ‹ immoti adversariorum ictus sustinebant. 'Avi- frigidius est. SYLBURG. • recentibus nugis ; ; sed baud scio an verius c inanem. . ID. luss. quæ superius dicta sunt Protrept. pag. edit. Paris. (38) Σῶμα ὄντα τὸν Θ. Clemens in Protrept. p. D δυνάμενον ἀνίκητον μένειν, quemadmodum legisse (99) Τὰς νεωτ. Nullibi monet Apostolus τὰς νεω (1) Στεφανοῖ δὲ τὸν δυνάμενον· ἀκίνητον μέν, (2) Περαιοῖ. Si quis περατοί malit, per me licet. (5) Καινήν. Καινήν agnoscit etiam Herveti versio, (4) Ὑπ' αὐτῶν. Lege ὑπ' αὐτοῦ, inquit Lowihius. (5) Ἰησοῦν Χριστόν. Τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν, Co- (6) Διογένης. Ms. H. Διομένης. SYLBURG. Conf.
PG 8:815τοῦτόν φαμεν τὸν τρόπον μιᾶς καὶ τῆς αὐτῆς δραχμῆς τῷ μὲν ναυκλήρῳ δοθείσης λέγεσθαι ναῦλον, τῷ δὲ τελώνῃ τέλος καὶ ἐνοίκιον μὲν τῷ σταθμούχῳ, μισθὸν δὲ τῷ διδασκάλῳ καὶ τῷ πιπράσκοντι ἀρραβῶνα. ἑκάστη δὲ εἴτε ἀρετὴ εἴτε καὶ ἀλήθεια συνωνύμως καλουμένη μόνου τοῦ καθ’ ἑαυτὴν ἀποτελέσματός ἐστιν αἰτία. κατὰ σύγχρησιν δὲ τούτων γίνεται τὸ εὐδαιμόνως ζῆν (μὴ γὰρ δὴ εὐδαιμονῶμεν πρὸς τὰ ὀνόματα), ὅταν τὸν ὀρθὸν βίον εὐδαιμονίαν λέγωμεν καὶ εὐδαίμονα τὸν κεκοσμημένον τὴν ψυχὴν ἐναρέτως. εἰ δὲ καὶ πόρρωθεν συλλαμβάνεται φιλοσοφία πρὸς τὴν ἀληθείας εὕρεσιν, κατὰ διαφόρους ἐπιβολὰς διατείνουσα ἐπὶ τὴν προσεχῶς ἁπτομένην τῆς ἀληθείας τῆς καθ’ ἡμᾶς εἴδησιν, ἀλλὰ συλλαμβάνεταί γε τῷ λογικῶς ἐπιχειρεῖν ἐσπουδακότι ἀνθάπτεσθαι γνώσεως. χωρίζεται δὲ ἡ Ἑλληνικὴ ἀλήθεια τῆς καθ’ ἡμᾶς, εἰ καὶ τοῦ αὐτοῦ μετείληφεν ὀνόματος, καὶ μεγέθει γνώσεως καὶ ἀποδείξει κυριωτέρᾳ καὶ θείᾳ δυνάμει καὶ τοῖς ὁμοίοις· «θεοδίδακτοι» γὰρ ἡμεῖς, ἱερὰ ὄντως γράμματα παρὰ τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ παιδευόμενοι· ἔνθεν οὐδ’ ὡσαύτως κινοῦσι τὰς ψυχάς, ἀλλὰ διαφόρῳ διδασκαλίᾳ.
ἐκθειάζουσαν, καὶ εἰ δή τις ἄλλη τὰ στοιχεῖα ἐκτετί- μηκε, μὴ ἐπιστήσασα τὴν ποιητικὴν αἰτίαν τούτοις, μηδὲ ἐφαντάσθη τὸν Δημιουργόν. ᾿Αλλὰ καὶ οἱ Στωϊκοί, ὧν καὶ αὐτῶν μέμνηται, σῶμα ὄντα τὸν Θεὸν (98) διὰ τῆς ἀτιμοτάτης ὕλης πεφοιτηκέναι λέ- γουσιν οὐ καλῶς. • Παράδοσιν δὲ ἀνθρωπίνην ο τὴν λογικὴν τερθρείαν λέγει. Διὸ κἀκεῖνα επιστέλλει · • Τὰς νεωτέρας (99) ζητήσεις φεύγετε, μειρακιώ δεις γὰρ αἱ τοιαῦται φιλονεικίαι. Ἀρετὴ δὲ οὐ φι λομειράκιον, » ὁ φιλόσοφος λέγει Πλάτων· καὶ τὸ ἀγώνισμα ἡμῶν, κατὰ τὸν Λεοντῖνον Γοργίαν, διττῶν δὲ ἀρετῶν δεῖται, τόλμης καὶ σοφίας· τόλμης μὲν, τὸ κίνδυνον ὑπομεῖναι, σοφίας δὲ, τὸ αἴνιγμα γνῶναι. Ο γάρ τοι Λόγος, καθάπερ τὸ κήρυγμα τὸ Ὀλυμπιάσι, καλεῖ μὲν τὸν βουλόμενον, στεφανοῖ δὲ τὸν δυνάμενον ἀκίνητον μὲν, ὅτι πρὸς (1) ἀλήθειαν, καὶ τῷ ὄντι ἀρ- Β γὸν οὐ βούλεται εἶναι τὸν πιστεύσαντα ὁ Λόγος. « Ζη- τεῖτε, γὰρ, καὶ εὑρήσετε, ο λέγει· ἀλλὰ τὴν ζή- τησιν εἰς εὕρεσιν περαιοί (2), τὴν καινὴν (3) ἐξελάσας φλυαρίαν, ἐγκρίνων δὲ τὴν ὀχυροῦσαν τὴν πίστιν ἡμῖν θεωρίαν. « Τοῦτο δὲ λέγω, ἵνα μή τις ὑμᾶς παραλο γίζηται ἐν πιθανολογίᾳ, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος· δια κρίνειν δηλονότι τὰ ὑπ' αὐτῶν (4) λεγόμενα μεμαθη- κόσι, καὶ ἀπαντᾶν πρὸς τὰ ἐπιφερόμενα δεδιδαγμένοις. • Ὡς οὖν παρελάβετε Ἰησοῦν Χριστὸν (5) τὸν Κύριον, ἐν αὐτῷ περιπατεῖτε, ἐῤῥιζωμένοι καὶ ἐποικοδομούμε- νοι ἐν αὐτῷ, καὶ βεβαιούμενοι ἐν τῇ πίστει.» Πειθω δὲ ἡ βεβαίωσις τῆς πίστεως. « Βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγωγῶν, ἀπὸ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν Χριστὸν · διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης, ο τῆς ἀναιρού σης τὴν Πρόνοιαν, ε κατὰ παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, ἡ γὰρ κατὰ τὴν θείαν παράδοσιν φιλοσοφία ίστησι τὴν πρόνοιαν καὶ βεβαιοί· ἧς ἀναιρεθείσης, μῦθος ἡ περὶ τὸν Σωτῆρα οικονομία φαίνεται· ι κατὰ τὰ στοι χεῖα τοῦ κόσμου, καὶ οὐ κατὰ Χριστόν, ο φερομένων ἡμῶν. Ἡ γὰρ ἀκόλουθος Χριστῷ διδασκαλία καὶ τὸν Δημιουργὸν ἐκθειάζει, καὶ τὴν πρόνοιαν μέχρι τῶν κατά μέρος ἄγει, καὶ τρεπτὴν καὶ γενητὴν οἶδε τὴν τῶν στοιχείων φύσιν· καὶ πολιτεύεσθαι εἰς δύναμιν Εξομοιωτικὴν τῷ Θεῷ διδάσκει, καὶ τὴν οἰκονομίαν ὡς ἡγεμονικόν, τῆς ἁπάσης προϊεσθαι παιδείας. Στοιχεῖα δὲ σέβουσι, Διογένης (6) μὲν τὸν ἀέρα, θά- Ρ. Οὐδὲ μὴν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς παρε λεύσομαι, διὰ πάσης ὕλης, καὶ διὰ τῆς ἀτιμοτάτης, τὸ θεῖον διήκειν λέγοντας, οι καταισχύνουσιν ἀτεχνῶς τὴν φιλοσοφίαν. . τέρας ζητήσεις φεύγειν. τὰς μωρὰς ...ζητήσεις παραιτεῖν, Ι τὰς νεωτερικὰς ἐπιθυμίας φεύγειν, δτι π. ἀνίκητον· ακί- νη τον μέντοι πρὸς ἄλ., ότι ἔτι. τὸν - τὸν δυνάμενον ἀκίνητον μένειν ὅ τι πρὸς ἀλ., « κητον κενήν, STROMATUM LIB. 1. A platem ; et si qua alia honore affecit elementa, qua iis non præficit causam efficientem, nec apprehen- dit Opiticem. Quin etiam Stoici *, quorum ipse quoque meminit, non recte dicunt Deum, cum sit corpus, vilissimam pervasisse materiam. • Tradi- tionem › autem ‹humanam › vocat logicam subti- litatem. Quamobrem illa quoque scribit: ‹ Juveniles fugite questiones bi, sunt enim pueriles hujus- modi contentiones. Virtus autem non tenetur amore juvenum, inquit Plato philosophus ; et cer- tamen nostrum, ut vult Gorgias Leontinus, duabus opus habet virtutibus, audacia et sapientia: auda- cia quidem, ut adeat periculum; sapientia autem, ut discernat enigma. Logos enim, quemadmodum in Olympia præconium, vocat quidem eum, qui vult, sed coronat eum, qui potest esse invictus : G C * ED. POTTER. a Act. XIII, 18. b II • Ibid., 6, 7. f Ibid., 8. Ibid. 8. quoniam revera Logos non vult otiosum esse .eum qui credidit. Quærite enim, inquit, c et iuve- • › nietis ©; › sed inquisitionem terminat inventions, recentes nugas exterminans, approbans autemi con - templationem, quæ nostram fidem confirmát. ‹ Hoc autem dico, ne quis vos decipiat in probabilitate sermonis 4, o ait Apostolus; ut qui, quæ ab eis di- cuntur, discernere scilicet didiceritis, et iis, que objiciuntur, occurrere docti sitis. • Sicut ergo ac- cepistis Jesum Christum Dominum, in eo ambulate radicati et superædificati in ipso, et confirmati in fide. Est autem' persuasio, fidei confirmatio. • Videte ne quis sit qui vos abducat a fide in Christum per philosophiam et inanem deceptio- nem, quæ tollit providentiam, e secundum tradi- tionem hominum . . Quæ est enin secundum tra - ditionem divinam philosophia, constituit et confir- mat providentiam : qua sublata videtur ✪ fabula Servatoris œconomia, cum nos secundum elementa hujus mundi, et non secundum Christum *, fera- mur. Quæ est enim Christo consentanea doctrina, et opificem Deum esse asserit, et deducit providen- tiam usque ad singularia, et talem elementorum novit esse naturam, ut in eam cadat ortus et muta- tio; eaque docet ad id dirigi, ut vim assimilantei Deo habeamus; ejusque dispensationem omni do- Tim. 11, 22, 23. Matth. vir, 7. d Col. 11, 4. » elit. Paris. : Sed nec Stoicos praetermittam, qui omnem, quantumvis vilem et abjectam, mate- riam dicunt Deum pervadere, qui plane philosophiam dedecorant. » Item Strom. v, pag. 591, ubi conf. ad- notata. Verum Timotheo scribit, Τim. 11, 25, et Τim. 11, 22. Quie Clemens, e memoria S. Scripturas recitans, com- miscuisse videtur. Hervetus legit fortasse verius, iminotum tamen, etc. Guil. Canterus pro legit SYLBURG. - Scribe Hervetus videtur : non quod placet Sylburgio. Hew sics. — Mallem, qui valet imniotus persistere, quantum ad veritatem spectat. › Respicit enim pugiles, qui ‹ immoti adversariorum ictus sustinebant. 'Avi- frigidius est. SYLBURG. • recentibus nugis ; ; sed baud scio an verius c inanem. . ID. luss. quæ superius dicta sunt Protrept. pag. edit. Paris. (38) Σῶμα ὄντα τὸν Θ. Clemens in Protrept. p. D δυνάμενον ἀνίκητον μένειν, quemadmodum legisse (99) Τὰς νεωτ. Nullibi monet Apostolus τὰς νεω (1) Στεφανοῖ δὲ τὸν δυνάμενον· ἀκίνητον μέν, (2) Περαιοῖ. Si quis περατοί malit, per me licet. (5) Καινήν. Καινήν agnoscit etiam Herveti versio, (4) Ὑπ' αὐτῶν. Lege ὑπ' αὐτοῦ, inquit Lowihius. (5) Ἰησοῦν Χριστόν. Τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν, Co- (6) Διογένης. Ms. H. Διομένης. SYLBURG. Conf.
εἰ δὲ καὶ διαστέλλεσθαι ἡμᾶς διὰ τοὺς φιλεγκλήμονας δεήσει, συναίτιον ⟨τὴν⟩ φιλοσοφίαν καὶ συνεργὸν λέγοντες τῆς ἀληθοῦς καταλήψεως, ζήτησιν οὖσαν ἀληθείας, προπαιδείαν αὐτὴν ὁμολογήσομεν τοῦ γνωστικοῦ, οὐκ αἴτιον τιθέμενοι τὸ συναίτιον οὐδὲ μὴν τὸ συνεργὸν συνεκτικὸν οὐδ’ ὡς οὗ οὐκ ἄνευ τὴν φιλοσοφίαν, ἐπεὶ σχεδὸν οἱ πάντες ἄνευ τῆς ἐγκυκλίου παιδείας καὶ φιλοσοφίας τῆς Ἑλληνικῆς, οἳ δὲ καὶ ἄνευ γραμμάτων, τῇ θείᾳ καὶ βαρβάρῳ κινηθέντες φιλοσοφίᾳ, «δυνάμει» τὸν περὶ θεοῦ διὰ πίστεως παρειλήφαμεν λόγον, αὐτουργῷ σοφίᾳ πεπαιδευμένοι. ὃ δὲ μεθ’ ἑτέρου ποιεῖ, ἀτελὲς ὂν καθ’ αὑτὸ ἐνεργεῖν, συνεργόν φαμεν καὶ συναίτιον ἀπὸ τοῦ σὺν αἰτίῳ αἴτιον ὑπάρχειν ⟨ἢ⟩ ἀπὸ τοῦ ἑτέρῳ συνελθὸν αἴτιον γίγνεσθαι ὠνομασμένον, καθ’ ἑαυτὸ δὲ μὴ δύνασθαι τὸ ἀποτέλεσμα τὸ κατ’ ἀλήθειαν παρέχειν.
ἐκθειάζουσαν, καὶ εἰ δή τις ἄλλη τὰ στοιχεῖα ἐκτετί- μηκε, μὴ ἐπιστήσασα τὴν ποιητικὴν αἰτίαν τούτοις, μηδὲ ἐφαντάσθη τὸν Δημιουργόν. ᾿Αλλὰ καὶ οἱ Στωϊκοί, ὧν καὶ αὐτῶν μέμνηται, σῶμα ὄντα τὸν Θεὸν (98) διὰ τῆς ἀτιμοτάτης ὕλης πεφοιτηκέναι λέ- γουσιν οὐ καλῶς. • Παράδοσιν δὲ ἀνθρωπίνην ο τὴν λογικὴν τερθρείαν λέγει. Διὸ κἀκεῖνα επιστέλλει · • Τὰς νεωτέρας (99) ζητήσεις φεύγετε, μειρακιώ δεις γὰρ αἱ τοιαῦται φιλονεικίαι. Ἀρετὴ δὲ οὐ φι λομειράκιον, » ὁ φιλόσοφος λέγει Πλάτων· καὶ τὸ ἀγώνισμα ἡμῶν, κατὰ τὸν Λεοντῖνον Γοργίαν, διττῶν δὲ ἀρετῶν δεῖται, τόλμης καὶ σοφίας· τόλμης μὲν, τὸ κίνδυνον ὑπομεῖναι, σοφίας δὲ, τὸ αἴνιγμα γνῶναι. Ο γάρ τοι Λόγος, καθάπερ τὸ κήρυγμα τὸ Ὀλυμπιάσι, καλεῖ μὲν τὸν βουλόμενον, στεφανοῖ δὲ τὸν δυνάμενον ἀκίνητον μὲν, ὅτι πρὸς (1) ἀλήθειαν, καὶ τῷ ὄντι ἀρ- Β γὸν οὐ βούλεται εἶναι τὸν πιστεύσαντα ὁ Λόγος. « Ζη- τεῖτε, γὰρ, καὶ εὑρήσετε, ο λέγει· ἀλλὰ τὴν ζή- τησιν εἰς εὕρεσιν περαιοί (2), τὴν καινὴν (3) ἐξελάσας φλυαρίαν, ἐγκρίνων δὲ τὴν ὀχυροῦσαν τὴν πίστιν ἡμῖν θεωρίαν. « Τοῦτο δὲ λέγω, ἵνα μή τις ὑμᾶς παραλο γίζηται ἐν πιθανολογίᾳ, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος· δια κρίνειν δηλονότι τὰ ὑπ' αὐτῶν (4) λεγόμενα μεμαθη- κόσι, καὶ ἀπαντᾶν πρὸς τὰ ἐπιφερόμενα δεδιδαγμένοις. • Ὡς οὖν παρελάβετε Ἰησοῦν Χριστὸν (5) τὸν Κύριον, ἐν αὐτῷ περιπατεῖτε, ἐῤῥιζωμένοι καὶ ἐποικοδομούμε- νοι ἐν αὐτῷ, καὶ βεβαιούμενοι ἐν τῇ πίστει.» Πειθω δὲ ἡ βεβαίωσις τῆς πίστεως. « Βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγωγῶν, ἀπὸ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν Χριστὸν · διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης, ο τῆς ἀναιρού σης τὴν Πρόνοιαν, ε κατὰ παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, ἡ γὰρ κατὰ τὴν θείαν παράδοσιν φιλοσοφία ίστησι τὴν πρόνοιαν καὶ βεβαιοί· ἧς ἀναιρεθείσης, μῦθος ἡ περὶ τὸν Σωτῆρα οικονομία φαίνεται· ι κατὰ τὰ στοι χεῖα τοῦ κόσμου, καὶ οὐ κατὰ Χριστόν, ο φερομένων ἡμῶν. Ἡ γὰρ ἀκόλουθος Χριστῷ διδασκαλία καὶ τὸν Δημιουργὸν ἐκθειάζει, καὶ τὴν πρόνοιαν μέχρι τῶν κατά μέρος ἄγει, καὶ τρεπτὴν καὶ γενητὴν οἶδε τὴν τῶν στοιχείων φύσιν· καὶ πολιτεύεσθαι εἰς δύναμιν Εξομοιωτικὴν τῷ Θεῷ διδάσκει, καὶ τὴν οἰκονομίαν ὡς ἡγεμονικόν, τῆς ἁπάσης προϊεσθαι παιδείας. Στοιχεῖα δὲ σέβουσι, Διογένης (6) μὲν τὸν ἀέρα, θά- Ρ. Οὐδὲ μὴν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς παρε λεύσομαι, διὰ πάσης ὕλης, καὶ διὰ τῆς ἀτιμοτάτης, τὸ θεῖον διήκειν λέγοντας, οι καταισχύνουσιν ἀτεχνῶς τὴν φιλοσοφίαν. . τέρας ζητήσεις φεύγειν. τὰς μωρὰς ...ζητήσεις παραιτεῖν, Ι τὰς νεωτερικὰς ἐπιθυμίας φεύγειν, δτι π. ἀνίκητον· ακί- νη τον μέντοι πρὸς ἄλ., ότι ἔτι. τὸν - τὸν δυνάμενον ἀκίνητον μένειν ὅ τι πρὸς ἀλ., « κητον κενήν, STROMATUM LIB. 1. A platem ; et si qua alia honore affecit elementa, qua iis non præficit causam efficientem, nec apprehen- dit Opiticem. Quin etiam Stoici *, quorum ipse quoque meminit, non recte dicunt Deum, cum sit corpus, vilissimam pervasisse materiam. • Tradi- tionem › autem ‹humanam › vocat logicam subti- litatem. Quamobrem illa quoque scribit: ‹ Juveniles fugite questiones bi, sunt enim pueriles hujus- modi contentiones. Virtus autem non tenetur amore juvenum, inquit Plato philosophus ; et cer- tamen nostrum, ut vult Gorgias Leontinus, duabus opus habet virtutibus, audacia et sapientia: auda- cia quidem, ut adeat periculum; sapientia autem, ut discernat enigma. Logos enim, quemadmodum in Olympia præconium, vocat quidem eum, qui vult, sed coronat eum, qui potest esse invictus : G C * ED. POTTER. a Act. XIII, 18. b II • Ibid., 6, 7. f Ibid., 8. Ibid. 8. quoniam revera Logos non vult otiosum esse .eum qui credidit. Quærite enim, inquit, c et iuve- • › nietis ©; › sed inquisitionem terminat inventions, recentes nugas exterminans, approbans autemi con - templationem, quæ nostram fidem confirmát. ‹ Hoc autem dico, ne quis vos decipiat in probabilitate sermonis 4, o ait Apostolus; ut qui, quæ ab eis di- cuntur, discernere scilicet didiceritis, et iis, que objiciuntur, occurrere docti sitis. • Sicut ergo ac- cepistis Jesum Christum Dominum, in eo ambulate radicati et superædificati in ipso, et confirmati in fide. Est autem' persuasio, fidei confirmatio. • Videte ne quis sit qui vos abducat a fide in Christum per philosophiam et inanem deceptio- nem, quæ tollit providentiam, e secundum tradi- tionem hominum . . Quæ est enin secundum tra - ditionem divinam philosophia, constituit et confir- mat providentiam : qua sublata videtur ✪ fabula Servatoris œconomia, cum nos secundum elementa hujus mundi, et non secundum Christum *, fera- mur. Quæ est enim Christo consentanea doctrina, et opificem Deum esse asserit, et deducit providen- tiam usque ad singularia, et talem elementorum novit esse naturam, ut in eam cadat ortus et muta- tio; eaque docet ad id dirigi, ut vim assimilantei Deo habeamus; ejusque dispensationem omni do- Tim. 11, 22, 23. Matth. vir, 7. d Col. 11, 4. » elit. Paris. : Sed nec Stoicos praetermittam, qui omnem, quantumvis vilem et abjectam, mate- riam dicunt Deum pervadere, qui plane philosophiam dedecorant. » Item Strom. v, pag. 591, ubi conf. ad- notata. Verum Timotheo scribit, Τim. 11, 25, et Τim. 11, 22. Quie Clemens, e memoria S. Scripturas recitans, com- miscuisse videtur. Hervetus legit fortasse verius, iminotum tamen, etc. Guil. Canterus pro legit SYLBURG. - Scribe Hervetus videtur : non quod placet Sylburgio. Hew sics. — Mallem, qui valet imniotus persistere, quantum ad veritatem spectat. › Respicit enim pugiles, qui ‹ immoti adversariorum ictus sustinebant. 'Avi- frigidius est. SYLBURG. • recentibus nugis ; ; sed baud scio an verius c inanem. . ID. luss. quæ superius dicta sunt Protrept. pag. edit. Paris. (38) Σῶμα ὄντα τὸν Θ. Clemens in Protrept. p. D δυνάμενον ἀνίκητον μένειν, quemadmodum legisse (99) Τὰς νεωτ. Nullibi monet Apostolus τὰς νεω (1) Στεφανοῖ δὲ τὸν δυνάμενον· ἀκίνητον μέν, (2) Περαιοῖ. Si quis περατοί malit, per me licet. (5) Καινήν. Καινήν agnoscit etiam Herveti versio, (4) Ὑπ' αὐτῶν. Lege ὑπ' αὐτοῦ, inquit Lowihius. (5) Ἰησοῦν Χριστόν. Τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν, Co- (6) Διογένης. Ms. H. Διομένης. SYLBURG. Conf.
PG 8:817καίτοι καὶ καθ’ ἑαυτὴν ἐδικαίου ποτὲ καὶ ἡ φιλοσοφία τοὺς Ἕλληνας, οὐκ εἰς τὴν καθόλου δὲ δικαιοσύνην (εἰς ἣν εὑρίσκεται συνεργός, καθάπερ καὶ ὁ πρῶτος καὶ ὁ δεύτερος βαθμὸς τῷ εἰς τὸ ὑπερῷον ἀνιόντι καὶ ὁ γραμματιστὴς τῷ φιλοσοφήσοντι), οὐδ’ ὡς κατὰ τὴν ἀφαίρεσιν αὐτῆς ἤτοι ἐλλείπειν τῷ καθόλου λόγῳ ἢ ἀναιρεῖσθαι τὴν ἀλήθειαν, ἐπεὶ καὶ ἡ ὄψις συμβάλλεται καὶ ἡ ἀκοὴ καὶ ἡ φωνὴ πρὸς ἀλήθειαν, νοῦς δὲ ὁ γνωρίζων αὐτὴν προσφυῶς. ἀλλὰ τῶν συνεργῶν τὰ μὲν πλείονα, τὰ δ’ ἐλάςσονα προσφέρεται δύναμιν. ἡ γοῦν σαφήνεια συνεργεῖ πρὸς τὴν παράδοσιν τῆς ἀληθείας καὶ ἡ διαλεκτικὴ πρὸς τὸ μὴ ὑποπίπτειν ταῖς κατατρεχούσαις αἱρέσεσιν. αὐτοτελὴς μὲν οὖν καὶ ἀπροσδεὴς ἡ κατὰ τὸν σωτῆρα διδασκαλία, «δύναμις» οὖσα καὶ σοφία τοῦ θεοῦ, προσιοῦσα δὲ φιλοσοφία ἡ Ἑλληνικὴ οὐ δυνατωτέραν ποιεῖ τὴν ἀλήθειαν, ἀλλ’ ἀδύνατον παρέχουσα τὴν κατ’ αὐτῆς σοφιστικὴν ἐπιχείρησιν καὶ διακρουομένη τὰς δολερὰς κατὰ τῆς ἀληθείας ἐπιβουλὰς φραγμὸς οἰκείως εἴρηται καὶ θριγκὸς εἶναι τοῦ ἀμπελῶνος. καὶ ἣ μὲν ὡς ἄρτος ἀναγκαία πρὸς τὸ ζῆν, ἡ κατὰ τὴν πίστιν ἀλήθεια·
Α λης δὲ τὸ ὕδωρ· Ιππασος δὲ τὸ πῦρ καὶ οἱ τὰς ἀπό μους ἀρχὰς ὑποτιθέμενοι, φιλοσοφίας όνομα υπο δυόμενοι, ἄθεοί τινες ἀνθρωπίσκοι καὶ φιλήδονοι. • Διὰ τοῦτο προσεύχομαι, φησὶν, ἵνα ἡ ἀγάπη ὑμῶν ἔτι μᾶλλον καὶ μᾶλλον περισσεύῃ ἐν ἐπιγνώσει καὶ πάσῃ αἰσθήσει, εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τὰ διαφέ ροντα. » Ἐπεὶ ι ὅτε ἦμεν νήπιοι, φησὶν ὁ αὐτὸς Απόστολος, ὑπὸ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου ἦμεν δε δουλωμένοι. Ὁ δὲ νήπιος, κἂν κληρονόμος ᾖ, οὐδὲν δούλου διαφέρει, ἄχρι τῆς προθεσμίας τοῦ πατρός. » Νήπιοι οὖν καὶ οἱ φιλόσοφοι, ἐὰν μὴ ὑπὸ τοῦ Χρι- στοῦ ἀπανδρωθῶσιν. Εἰ γὰρ οὐ κληρονομήσει ὁ υἱὸς τῆς παιδίσκης μετὰ τοῦ υἱοῦ τῆς ἐλευθέρας, ο ἀλλά γ' οὖν σπέρμα (7) ἐστὶν Ἀβραὰμ, τὸ μὴ ἐξ ἐπαγγελίας τὸ ἴδιον εἰληφὸς δωρεάν. « Τελείων δέ Β ἐστιν ἡ στερεά τροφή, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητή «Νομ ρια γεγυμνασμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. Πᾶς γὰρ ὁ μετέχων γάλακτος ἄπειρος λόγου δικαιοσύνης, νήπιος ὤν, » καὶ μηδέπω ἐπιστά μενος τὸν λόγον, καθ' δν πεπίστευκε (8) καὶ ἐνεργεῖ, μήτε ἀποδοῦναι δυνάμενος τὴν αἰτίαν ἐν αὐτῷ. • Πάντα δὲ δοκιμάζετε, ὁ ᾿Απόστολός φησι, καὶ τὸ καλὸν κατέχετε, τοῖς πνευματικοῖς λέγων, τοῖς ἀνακρίνουσι πάντα κατὰ ἀλήθειαν λεγόμενα, πότερον δοκεῖ, ἢ οὕτως (9) ἔχεται τῆς ἀληθείας. Παιδεία (10) δὲ ἀνεξέλεγκτος πλανᾶται· καὶ αἱ πληγαὶ καὶ οἱ έλεγχοι διδόασι παιδείαν σοφίας· οἱ μετ᾿ ἀγάπης δηλονότι ἔλεγχοι. Καρδία (11) γὰρ εὐθεῖα έχε ζητεῖ γνῶσιν· ὅτι ὁ ζητῶν τὸν Θεὸν εὑρήσει γνῶσιν μετὰ δικαιοσύνης· οἱ δὲ ὀρθῶς ζητήσαντες αὐτήν, εἰρήνην εὗρον. Καὶ γνώσομαι, φησίν, οὗ τὸν λόγον τῶν πεφυσιωμένων, ἀλλὰ τὴν δύναμιν' » τοὺς δοκή σει σοφούς, καὶ οἰομένους εἶναι, οὐκ ὄντας δὲ σοφούς, ἐπιῤῥαπίζων γράφει· . Οὐ γὰρ ἐν λόγῳ ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ·, οὐ τῷ μὴ ἀληθεῖ, ἀλλὰ καθ᾽ ὑπόληψιν πιθανῷ· τ ἐν δυνάμει » δὲ, εἶπε· μόνη γὰρ ἡ ἀλήθεια δυνατή. Καὶ πάλιν· « Εἴ τις (12) δοκεῖ ἐγνωκέναι τι, οὔπω ἔγνω καθὸ δεῖ γνῶναι· οὐ γάρ ποτε ἡ ἀλή θεια οἴησις· ἀλλ' ἡ μὲν « ὑπόληψις τῆς γνώσεως φυ σιοῖ, καὶ τύφου ἐμπίμπλησιν· οἰκοδομεῖ δὲ ἡ ἀγάπη, μὴ περὶ τὴν οἴησιν, ἀλλὰ περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναστρεφομένη. Όθεν, « Εἰ τις ἀγαπᾷ, οὗτος έγνωσται, ο λέγει. * Ρ. Αλλά γ᾽ οὖν σπέρμα ἐστὶν Ἀβραὰμ τὸ μὴ ἐξ ἐπαγγελίας, τὸ ἴδιον εἰληφὸς δωρεάν. « Ἐδέξασθε οὐ λόγον ἀνθρώπων, ἀλλὰ (καθώς ἐστιν ἀληθῶς) λόγον Θεοῦ, ὃς καὶ ἐνεργεῖται ἐν ὑμῖν τοῖς πιστεύουσιν. δ. όντως, « ἔγνωκε καθὼς δεῖ γνῶναι, Οίδαμεν ότι πάντες γνῶσιν ἔχομεν· ἡ γνώσις φυσιοί, ἡ δὲ ἀγάπη οἰκοδομεῖ. CLEMENTIS ALEXANDRINI etrinæ, ut principium, præmitti debere. Elementa autem colunt, Diogenes quidem acrem; Thales vero a quam; Hippasus vero ignen; et qui principia fa ciunt atomos, philosophiæ nomen arrogantes, im pii quidam homunculi et voluptati dediti. <Pro- ›pterea oro, inquit, ut dilectio vestra adhuc magis et magis abundet in agnitione et omni sensu, ad hoc ut vos probetis quæ sunt potiora ª. › Nam ‹ quando eranius, inquit Apostolus, parvuli, sub elementis ·hujus mundi eramus servientes. Parvulus autem, etiamsi sit hæres, nihil differt a servo usque præ- finitum tempus patris b. › Parvuli ergo sunt etiam philosophi, nisi a Christo viri fiant. Si enim filius aucillæ non futurus sit hæres cum filio liberæ ©, › at est quidem certe semen Abrahæ, quod non ex promissione donum suscepit proprium. Per- fectorum autem est solidus cibus, qui propter ha- bitum habent sensus exercitatos ad discretionem boni et mali. Quisquis enim est lactis particeps, non est peritus sermonis justitiæ, cum sit par- vulus d, et nondum sciat verbum, per quod credi- ∙dit et operatur, nec possit in ipso reddere rationein. ⚫ Omuia autem probate, inquit Apostolus, et quod bo- num est tenete • Spiritalibus id dicens, qui omnia quæ dicuntur ex veritate, dijudicant, utrum videantur an sint vera. ‹ Inconfutabilis autem vagatur disci- plina, et plaga et reprehensiones dant disciplinam sapientiæ, › reprehensiones scilicet, quæ sunt cum dilectione. c Cur enim rectum exquirit cognitionen. Quoniam qui quærit Deum, cognitionem invenit cuni justitia. Qui ipsam autem recte quæsierunt, pacem invenerunt (.)—‹ Et cognoscam non sermonem eo- rum qui inflati sunt, sed virtutem : › eos, qui sunt øpinione sapientes, et se quidem esse putant, non autem sunt sapientes, reprehendens, hæc scribit : euim est in sermone regnum Dei 8. Non, inquam, in eo, qui non est verus, sed opinione & tantum proba- bilis. < ln virtute, autem dixit, seu potentia ; sola enim est potens veritas. Et rursus: Si quis putat se nosse aliquid, nondum novit sicut nosse opof- tet. Nunquam est enim veritas opinio. Sed ‹ co- guitionis quidem opinio infat, et fastu replet, • charitas autem ædificat, quæ non in opinione versatur, sed veritate. Unde, ‹ si quis diligit, is co- guitus est b, inquit. C D ED. POTTER, ED. PARIS. a Phil. 1, 9, 10. ь Gal. iv, 3, 1, 2. 1v, 30. d Hebr. v, 14, 13. • I Thess. v, 21. ↑ Prov. xv, 14. Cor. 18, 19, 20. cari debent : At vero, quod non erat ex promisso, est semen Abrahæ, et proprium donum accepit. Scilicet Christianam doctrinam Isaaco dat, legitimo Abrahami filio, et ex divina promissione nato; cæteras autem disci- plinas Ismaeli Agaris ancillæ filio, aut filiis Che- turæ, qui licet nec e legitimis nuptiis, nec ex sin- gulari aliquo promisso geniti fuerani, tamen veri Abrahæ filii fuerunt, et singuli dona a patre suo acceperunt, ut scriptum est Gen. xxv, 6. 15: e Gen. xxi, 10; Gal. & Cor. viii, 1, 2, revera. SYLBURG. et superius pag. Sylburgio placuit. Sensus enim est : Qui non corripitur disciplina, vagatur. » Τunc recte sequitur : ‹ Reprehensiones dant disciplinamı sapientiæ. Salomon, Prov. xv, 14. Eorum, quæ sequuntur, sensus occurrit Prov. 11, aliisque locis : ipsa verba frustra in S. libris querentur. Cor. viii, . Ibid. 1. (7) Αλλά γ' οὖν σπ. Hæc sic distingui et expli (8) Πεπίστευκε. Respicere videtur | Thess. 11, (9) Ούτως. Rectius cum Guil. Cantero legemus (10) Παιδεία. Rectius παιδείᾳ daliv. cas. quod hic (11) Καρδία. Καρδία ὀρθὴ ζητεί αἴσθησιν, inquis (12) Εἴ τις. Εἴ τις δοκεῖ εἰδέναι τι, οὐδέπω οὐδὲν
ἡ προπαιδεία δὲ προσοψήματι ἔοικεν καὶ τραγήματι, δείπνου δὲ λήγοντος γλυκὺ τρωγάλιον κατὰ τὸν Θηβαῖον Πίνδαρον. ἄντικρυς δὲ ἐξεῖπεν ἡ γραφή· «πανουργότερος ἔσται ἄκακος συνίων, ὁ δὲ σοφὸς δέξεται γνῶσιν.» καὶ «ὁ μὲν ἀφ’ ἑαυτοῦ λαλῶν τὴν δόξαν τὴν ἰδίαν ζητεῖ,» φησὶν ὁ κύριος, «ὁ δὲ ζητῶν τὴν δόξαν τοῦ πέμψαντος αὐτὸν ἀληθής ἐστι καὶ ἀδικία οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ.» ἔμπαλιν οὖν ἀδικεῖ ὁ σφετερισάμενος τὰ βαρβάρων καὶ ὡς ἴδια αὐχῶν, τὴν ἑαυτοῦ δόξαν αὔξων καὶ ψευδόμενος τὴν ἀλήθειαν. οὗτος «κλέπτης» ὑπὸ τῆς γραφῆς εἴρηται. φησὶ γοῦν· «υἱέ, μὴ γίνου ψεύστης· ὁδηγεῖ γὰρ τὸ ψεῦσμα πρὸς τὴν κλοπήν.» ἤδη δὲ ὁ κλέπτης ὅπερ ὑφελόμενος ἔχει ἀληθῶς ἔχει, κἂν χρυσίον ᾖ κἂν ἄργυρος κἂν λόγος κἂν δόγμα. ἐκ μέρους τοίνυν, ἃ κεκλόφασιν, ἀληθῆ μέν, στοχαστικῶς δὲ καὶ ταῖς τῶν λόγων ἀνάγκαις ἴσασι. μαθητευθέντες οὖν καταληπτικῶς ἐπιγνώσονται. Καὶ περὶ μὲν τοῦ παρ’ Ἑβραίων τὰ τῶν φιλοσόφων ἐσκευωρῆσθαι δόγματα μικρὸν ὕστερον διαληψόμεθα, πρότερον δέ, ὅπερ ἀκόλουθον ἦν, περὶ τῶν κατὰ Μωυσέα χρόνων ἤδη λεκτέον, δι’ ὧν δειχθήσεται ἀναμφηρίστως πάσης σοφίας ἀρχαιοτάτη ἡ κατὰ Ἑβραίους φιλοσοφία.
Α λης δὲ τὸ ὕδωρ· Ιππασος δὲ τὸ πῦρ καὶ οἱ τὰς ἀπό μους ἀρχὰς ὑποτιθέμενοι, φιλοσοφίας όνομα υπο δυόμενοι, ἄθεοί τινες ἀνθρωπίσκοι καὶ φιλήδονοι. • Διὰ τοῦτο προσεύχομαι, φησὶν, ἵνα ἡ ἀγάπη ὑμῶν ἔτι μᾶλλον καὶ μᾶλλον περισσεύῃ ἐν ἐπιγνώσει καὶ πάσῃ αἰσθήσει, εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τὰ διαφέ ροντα. » Ἐπεὶ ι ὅτε ἦμεν νήπιοι, φησὶν ὁ αὐτὸς Απόστολος, ὑπὸ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου ἦμεν δε δουλωμένοι. Ὁ δὲ νήπιος, κἂν κληρονόμος ᾖ, οὐδὲν δούλου διαφέρει, ἄχρι τῆς προθεσμίας τοῦ πατρός. » Νήπιοι οὖν καὶ οἱ φιλόσοφοι, ἐὰν μὴ ὑπὸ τοῦ Χρι- στοῦ ἀπανδρωθῶσιν. Εἰ γὰρ οὐ κληρονομήσει ὁ υἱὸς τῆς παιδίσκης μετὰ τοῦ υἱοῦ τῆς ἐλευθέρας, ο ἀλλά γ' οὖν σπέρμα (7) ἐστὶν Ἀβραὰμ, τὸ μὴ ἐξ ἐπαγγελίας τὸ ἴδιον εἰληφὸς δωρεάν. « Τελείων δέ Β ἐστιν ἡ στερεά τροφή, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητή «Νομ ρια γεγυμνασμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. Πᾶς γὰρ ὁ μετέχων γάλακτος ἄπειρος λόγου δικαιοσύνης, νήπιος ὤν, » καὶ μηδέπω ἐπιστά μενος τὸν λόγον, καθ' δν πεπίστευκε (8) καὶ ἐνεργεῖ, μήτε ἀποδοῦναι δυνάμενος τὴν αἰτίαν ἐν αὐτῷ. • Πάντα δὲ δοκιμάζετε, ὁ ᾿Απόστολός φησι, καὶ τὸ καλὸν κατέχετε, τοῖς πνευματικοῖς λέγων, τοῖς ἀνακρίνουσι πάντα κατὰ ἀλήθειαν λεγόμενα, πότερον δοκεῖ, ἢ οὕτως (9) ἔχεται τῆς ἀληθείας. Παιδεία (10) δὲ ἀνεξέλεγκτος πλανᾶται· καὶ αἱ πληγαὶ καὶ οἱ έλεγχοι διδόασι παιδείαν σοφίας· οἱ μετ᾿ ἀγάπης δηλονότι ἔλεγχοι. Καρδία (11) γὰρ εὐθεῖα έχε ζητεῖ γνῶσιν· ὅτι ὁ ζητῶν τὸν Θεὸν εὑρήσει γνῶσιν μετὰ δικαιοσύνης· οἱ δὲ ὀρθῶς ζητήσαντες αὐτήν, εἰρήνην εὗρον. Καὶ γνώσομαι, φησίν, οὗ τὸν λόγον τῶν πεφυσιωμένων, ἀλλὰ τὴν δύναμιν' » τοὺς δοκή σει σοφούς, καὶ οἰομένους εἶναι, οὐκ ὄντας δὲ σοφούς, ἐπιῤῥαπίζων γράφει· . Οὐ γὰρ ἐν λόγῳ ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ·, οὐ τῷ μὴ ἀληθεῖ, ἀλλὰ καθ᾽ ὑπόληψιν πιθανῷ· τ ἐν δυνάμει » δὲ, εἶπε· μόνη γὰρ ἡ ἀλήθεια δυνατή. Καὶ πάλιν· « Εἴ τις (12) δοκεῖ ἐγνωκέναι τι, οὔπω ἔγνω καθὸ δεῖ γνῶναι· οὐ γάρ ποτε ἡ ἀλή θεια οἴησις· ἀλλ' ἡ μὲν « ὑπόληψις τῆς γνώσεως φυ σιοῖ, καὶ τύφου ἐμπίμπλησιν· οἰκοδομεῖ δὲ ἡ ἀγάπη, μὴ περὶ τὴν οἴησιν, ἀλλὰ περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναστρεφομένη. Όθεν, « Εἰ τις ἀγαπᾷ, οὗτος έγνωσται, ο λέγει. * Ρ. Αλλά γ᾽ οὖν σπέρμα ἐστὶν Ἀβραὰμ τὸ μὴ ἐξ ἐπαγγελίας, τὸ ἴδιον εἰληφὸς δωρεάν. « Ἐδέξασθε οὐ λόγον ἀνθρώπων, ἀλλὰ (καθώς ἐστιν ἀληθῶς) λόγον Θεοῦ, ὃς καὶ ἐνεργεῖται ἐν ὑμῖν τοῖς πιστεύουσιν. δ. όντως, « ἔγνωκε καθὼς δεῖ γνῶναι, Οίδαμεν ότι πάντες γνῶσιν ἔχομεν· ἡ γνώσις φυσιοί, ἡ δὲ ἀγάπη οἰκοδομεῖ. CLEMENTIS ALEXANDRINI etrinæ, ut principium, præmitti debere. Elementa autem colunt, Diogenes quidem acrem; Thales vero a quam; Hippasus vero ignen; et qui principia fa ciunt atomos, philosophiæ nomen arrogantes, im pii quidam homunculi et voluptati dediti. <Pro- ›pterea oro, inquit, ut dilectio vestra adhuc magis et magis abundet in agnitione et omni sensu, ad hoc ut vos probetis quæ sunt potiora ª. › Nam ‹ quando eranius, inquit Apostolus, parvuli, sub elementis ·hujus mundi eramus servientes. Parvulus autem, etiamsi sit hæres, nihil differt a servo usque præ- finitum tempus patris b. › Parvuli ergo sunt etiam philosophi, nisi a Christo viri fiant. Si enim filius aucillæ non futurus sit hæres cum filio liberæ ©, › at est quidem certe semen Abrahæ, quod non ex promissione donum suscepit proprium. Per- fectorum autem est solidus cibus, qui propter ha- bitum habent sensus exercitatos ad discretionem boni et mali. Quisquis enim est lactis particeps, non est peritus sermonis justitiæ, cum sit par- vulus d, et nondum sciat verbum, per quod credi- ∙dit et operatur, nec possit in ipso reddere rationein. ⚫ Omuia autem probate, inquit Apostolus, et quod bo- num est tenete • Spiritalibus id dicens, qui omnia quæ dicuntur ex veritate, dijudicant, utrum videantur an sint vera. ‹ Inconfutabilis autem vagatur disci- plina, et plaga et reprehensiones dant disciplinam sapientiæ, › reprehensiones scilicet, quæ sunt cum dilectione. c Cur enim rectum exquirit cognitionen. Quoniam qui quærit Deum, cognitionem invenit cuni justitia. Qui ipsam autem recte quæsierunt, pacem invenerunt (.)—‹ Et cognoscam non sermonem eo- rum qui inflati sunt, sed virtutem : › eos, qui sunt øpinione sapientes, et se quidem esse putant, non autem sunt sapientes, reprehendens, hæc scribit : euim est in sermone regnum Dei 8. Non, inquam, in eo, qui non est verus, sed opinione & tantum proba- bilis. < ln virtute, autem dixit, seu potentia ; sola enim est potens veritas. Et rursus: Si quis putat se nosse aliquid, nondum novit sicut nosse opof- tet. Nunquam est enim veritas opinio. Sed ‹ co- guitionis quidem opinio infat, et fastu replet, • charitas autem ædificat, quæ non in opinione versatur, sed veritate. Unde, ‹ si quis diligit, is co- guitus est b, inquit. C D ED. POTTER, ED. PARIS. a Phil. 1, 9, 10. ь Gal. iv, 3, 1, 2. 1v, 30. d Hebr. v, 14, 13. • I Thess. v, 21. ↑ Prov. xv, 14. Cor. 18, 19, 20. cari debent : At vero, quod non erat ex promisso, est semen Abrahæ, et proprium donum accepit. Scilicet Christianam doctrinam Isaaco dat, legitimo Abrahami filio, et ex divina promissione nato; cæteras autem disci- plinas Ismaeli Agaris ancillæ filio, aut filiis Che- turæ, qui licet nec e legitimis nuptiis, nec ex sin- gulari aliquo promisso geniti fuerani, tamen veri Abrahæ filii fuerunt, et singuli dona a patre suo acceperunt, ut scriptum est Gen. xxv, 6. 15: e Gen. xxi, 10; Gal. & Cor. viii, 1, 2, revera. SYLBURG. et superius pag. Sylburgio placuit. Sensus enim est : Qui non corripitur disciplina, vagatur. » Τunc recte sequitur : ‹ Reprehensiones dant disciplinamı sapientiæ. Salomon, Prov. xv, 14. Eorum, quæ sequuntur, sensus occurrit Prov. 11, aliisque locis : ipsa verba frustra in S. libris querentur. Cor. viii, . Ibid. 1. (7) Αλλά γ' οὖν σπ. Hæc sic distingui et expli (8) Πεπίστευκε. Respicere videtur | Thess. 11, (9) Ούτως. Rectius cum Guil. Cantero legemus (10) Παιδεία. Rectius παιδείᾳ daliv. cas. quod hic (11) Καρδία. Καρδία ὀρθὴ ζητεί αἴσθησιν, inquis (12) Εἴ τις. Εἴ τις δοκεῖ εἰδέναι τι, οὐδέπω οὐδὲν
PG 8:819εἴρηται μὲν οὖν περὶ τούτων ἀκριβῶς Τατιανῷ ἐν τῷ Πρὸς Ἕλληνας, εἴρηται δὲ καὶ Κασσιανῷ ἐν τῷ πρώτῳ τῶν Ἐξηγητικῶν· ἀπαιτεῖ δὲ ὅμως τὸ ὑπόμνημα καὶ ἡμᾶς ἐπιδραμεῖν τὰ κατὰ τὸν τόπον εἰρημένα. Ἀπίων τοίνυν ὁ γραμματικός, ὁ Πλειστονίκης ἐπικληθείς, ἐν τῇ τετάρτῃ τῶν Αἰγυπτιακῶν ἱστοριῶν, καίτοι φιλαπεχθημόνως πρὸς Ἑβραίους διακείμενος, ἅτε Αἰγύπτιος τὸ γένος, ὡς καὶ κατὰ Ἰουδαίων συντάξασθαι βιβλίον, Ἀμώσιος τοῦ Αἰγυπτίων βασιλέως μεμνημένος καὶ τῶν κατ’ αὐτὸν πράξεων, μάρτυρα παρατίθεται Πτολεμαῖον τὸν Μενδήσιον. καὶ τὰ τῆς λέξεως αὐτοῦ ὧδε ἔχει· «κατέσκαψε δὲ τὴν Ἀουαρίαν Ἄμωσις κατὰ τὸν Ἀργεῖον γενόμενος Ἴναχον, ὡς ἐν τοῖς Χρόνοις ἀνέγραψεν ὁ Μενδήσιος Πτολεμαῖος.» ὁ δὲ Πτολεμαῖος οὗτος ἱερεὺς μὲν ἦν, τὰς δὲ τῶν Αἰγυπτίων βασιλέων πράξεις ἐν τρισὶν ὅλαις ἐκθέμενος βίβλοις κατὰ Ἄμωσίν φησιν Αἰγύπτου βασιλέα Μωυσέως ἡγουμένου γεγονέναι Ἰουδαίοις τὴν ἐξ Αἰγύπτου πορείαν, ἐξ ὧν συνῶπται κατὰ Ἴναχον ἠκμακέναι τὸν Μωσέα. παλαίτατα δὲ τῶν Ἑλληνικῶν τὰ Ἀργολικά, τὰ ἀπὸ Ἰνάχου λέγω, ὡς Διονύσιος ὁ Ἁλικαρνασσεὺς ἐν τοῖς Χρόνοις διδάσκει.
PG 8:823τούτων δὲ τεσσαράκοντα μὲν γενεαῖς νεώτερα τὰ Ἀττικὰ τὰ ἀπὸ Κέκροπος τοῦ διφυοῦς δὴ καὶ αὐτόχθονος, ὥς φησι κατὰ λέξιν ὁ Τατιανός, ἐννέα δὲ τὰ Ἀρκαδικὰ τὰ ἀπὸ Πελασγοῦ· λέγεται δὲ καὶ οὗτος αὐτόχθων. τούτων δὲ ἄλλαιν δυοῖν νεώτερα τὰ Φθιωτικὰ τὰ ἀπὸ Δευκαλίωνος. εἰς δὲ τὸν χρόνον τῶν Τρωϊκῶν ἀπὸ Ἰνάχου γενεαὶ μὲν εἴκοσι ἢ ⟨μιᾷ⟩ πλείους διαριθμοῦνται, ἔτη δέ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τετρακόσια καὶ πρόσω. εἰ δὲ τὰ Ἀσσυρίων πολλοῖς ἔτεσι πρεσβύτερα τῶν Ἑλληνικῶν ἀφ’ ὧν Κτησίας λέγει, φανήσεται ⟨τῷ δευτέρῳ καὶ τετρακοσιοστῷ ἔτει τῆς Ἀσσυρίων ἀρχῆς, τῆς δὲ Βηλούχου τοῦ ὀγδόου δυναστείας⟩ τῷ δευτέρῳ καὶ τριακοστῷ ἡ Μωυσέως κατὰ Ἄμωσιν τὸν Αἰγύπτιον καὶ κατὰ Ἴναχον τὸν Ἀργεῖον ἐξ Αἰγύπτου κίνησις. ἦν δὲ κατὰ τὴν Ἑλλάδα κατὰ μὲν Φορωνέα τὸν μετὰ Ἴναχον ὁ ἐπὶ Ὠγύγου κατακλυσμὸς καὶ ἡ ἐν Σικυῶνι βασιλεία, πρώτου μὲν Αἰγιαλέως, εἶτα Εὔρωπος, εἶτα Τελχῖνος, καὶ ἡ Κρητὸς ἐν Κρήτῃ. Ἀκουσίλαος γὰρ Φορωνέα πρῶτον ἄνθρωπον γενέσθαι λέγει· ὅθεν καὶ ὁ τῆς Φορωνίδος ποιητὴς εἶναι αὐτὸν ἔφη «πατέρα θνητῶν ἀνθρώπων». ἐντεῦθεν ὁ Πλάτων ἐν Τιμαίῳ κατακολουθήσας Ἀκουσιλάῳ γράφει·
PG 8:825«καί ποτε προαγαγεῖν βουληθεὶς αὐτοὺς περὶ τῶν ἀρχαίων εἰς λόγους τῶν τῇδε τῇ πόλει τὰ ἀρχαιότατα λέγειν ἐπιχειρεῖ, περὶ Φορωνέως τε τοῦ πρώτου λεχθέντος καὶ Νιόβης, καὶ τὰ μετὰ τὸν κατακλυσμόν.» «κατὰ δὲ Φόρβαντα Ἀκταῖος, ἀφ’ οὗ Ἀκταία ἡ Ἀττική. κατὰ δὲ Τριόπαν Προμηθεὺς καὶ Ἄτλας καὶ Ἐπιμηθεὺς καὶ ὁ διφυὴς Κέκροψ καὶ Ἰώ. κατὰ δὲ Κρότωπον ἡ ἐπὶ Φαέθοντος ἐκπύρωσις καὶ ⟨ἡ⟩ ἐπὶ Δευκαλίωνος ἐπομβρία. κατὰ δὲ Σθένελον ἥ τε Ἀμφικτύονος βασιλεία καὶ ἡ εἰς Πελοπόννησον Δαναοῦ παρουσία καὶ ⟨ἡ⟩ ὑπὸ Δαρδάνου τῆς Δαρδανίας κτίσις,» ὃν «πρῶτον», φησὶν Ὅμηρος, «τέκετο νεφεληγερέτα Ζεύς,» «ἥ τε ⟨τῆς Εὐρώπης⟩ εἰς Κρήτην ἐκ Φοινίκης ἀνακομιδή. κατὰ δὲ Λυγκέα τῆς Κόρης ἡ ἁρπαγὴ καὶ ἡ τοῦ ἐν Ἐλευσῖνι τεμένους καθίδρυσις Τριπτολέμου τε γεωργία καὶ ἡ Κάδμου εἰς Θήβας παρουσία Μίνωός τε βασιλεία. κατὰ δὲ Προῖτον ὁ Εὐμόλπου πρὸς Ἀθηναίους πόλεμος.
PG 8:827κατὰ δὲ Ἀκρίσιον Πέλοπος ἀπὸ Φρυγίας διάβασις καὶ Ἴωνος εἰς Ἀθήνας ἄφιξις καὶ ὁ δεύτερος Κέκροψ αἵ τε Περσέως καὶ Διονύσου πράξεις Ὀρφεύς τε καὶ Μουσαῖος.» κατὰ δὲ τὸ ὀκτωκαιδέκατον ἔτος τῆς Ἀγαμέμνονος βασιλείας Ἴλιον ἑάλω, Δημοφῶντος τοῦ Θησέως βασιλεύοντος Ἀθήνησι τῷ πρώτῳ ἔτει, θαργηλιῶνος μηνὸς δευτέρᾳ ἐπὶ δέκα, ὥς φησι Διονύσιος ὁ Ἀργεῖος, Ἀγίας δὲ καὶ Δερκύλος ἐν τῇ τρίτῃ μηνὸς πανήμου ὀγδόῃ φθίνοντος, Ἑλλάνικος γὰρ δωδεκάτῃ θαργηλιῶνος μηνός, καί τινες τῶν τὰ Ἀττικὰ συγγραψαμένων ὀγδόῃ φθίνοντος, βασιλεύοντος τὸ τελευταῖον ἔτος Μενεσθέως, πληθυούσης σελήνης· νὺξ μὲν ἔην, φησὶν ὁ τὴν μικρὰν Ἰλιάδα πεποιηκώς, μεσάτα, λαμπρὰ δὲ ἐπέτελλε σελάνα· ἕτεροι ⟨δὲ⟩ σκιροφοριῶνος τῇ αὐτῇ ἡμέρᾳ. Θησεὺς δὲ [ὁ] Ἡρακλέους ζηλωτὴς ὢν πρεσβύτερός ἐστι τῶν Τρωϊκῶν μιᾷ γενεᾷ. τοῦ γοῦν Τληπολέμου, ὃς ἦν υἱὸς Ἡρακλέους, Ὅμηρος μέμνηται ἐπὶ Ἴλιον στρατεύσαντος. Προτερεῖν ἄρα Μωυσῆς ἀποδείκνυται τῆς μὲν Διονύσου ἀποθεώσεως ἔτη ἑξακόσια τέσσαρα, εἴ γε τῆς Περσέως βασιλείας τῷ τριακοστῷ δευτέρῳ ἔτει ἐκθεοῦται, ὥς φησιν Ἀπολλόδωρος ἐν τοῖς Χρονικοῖς.
Ἐπεὶ δὲ μὴ μόνη (13) ἡ παράδοσις καὶ πάνδημος τῷ γε αἰσθομένῳ τῆς μεγαλειότητος· τοῦ λόγου· ἐπι κρυπτέον (14) οὖν τὴν ἐν μυστηρίω λαλουμένην σου φίαν, ἣν ἐδίδαξεν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Ηδη γ᾽ οὖν καὶ Ησαΐας ὁ προφήτης πυρί (15) καθαίρεται τὴν γλῶτο ταν, ὡς εἰπεῖν δυνηθῆναι τὴν ὅρασιν· καὶ οὐδὲ τὴν γλῶτταν μόνον, ἀλλὰ καὶ τὰς ἀκοὰς ἀγνίζεσθαι προσήκει ἡμῖν, εἴ γε τῆς ἀληθείας μεθεκτοί (16) εἶναι πειρώμεθα. Ταῦτα ἦν ἐμποδὼν τοῦ γράφειν ἐμοί· καὶ νῦν ἔτι εὐλαβῶς ἔχω, ᾗ φησίν, « Εμπροσθεν τῶν χοίρων τοὺς· μαργαρίτας βάλλειν (17), μή ποτε καταπατήσωσι τοῖς ποσὶ, καὶ στραφέντες ρήξωσιν ἡμᾶς. » Χαλεπὸν γὰρ τοὺς περὶ τοῦ (18) ἀληθινοῦ φωτὸς καθαροὺς ὄντως καὶ διαυγεῖς ἐπιδεῖξαι λόγους. ἀκροατῶν τοῖς ὑώδεσί τε καὶ ἀπαιδεύτοις· σχεδόν γὰρ οὐκ ἔστι τούτων πρὸς τοὺς πολλοὺς καταγελα- στότερα ἀκούσματα· οὐδ᾽ αὖ πρὸς τοὺς εὐφυείς θαυ μασιώτερά τε καὶ ἐνθουσιαστικώτερα, ο Ψυχικός δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ Θεοῦ μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστιν. κ. Σοφοί (19) δὲ οὐκ ἐκφέρου- ν σιν ἐκ στόματος, ο διαλογίζονται εν συνεδρίω. Αλλ' Ὁ ἀκούετε εἰς τὸ οὖς, φησὶν ὁ Κύριος, κηρύξατε ἐπὶ τῶν δωμάτων· › τὰς ἀποκρύφους τῆς ἀληθοῦς γνώ σεως παραδόσεις, ὑψηλῶς καὶ ἐξόχως ερμηνευομέ νας ἐνδέχεσθαι (20) κελεύων· καὶ καθάπερ ἠκούσαμεν εἰς τὸ οὖς, οὕτω καὶ παραδιδόναι οἷς δέον· οὐχὶ δὲ πᾶσιν ἀναίδην (21) ἐκδιδόναι τὰ ἐν παραβολαῖς εἰρη- μένα πρὸς αὐτοὺς, παραγγέλλων. Ἀλλ᾿ ἔστι τῷ ὄντι ἡ τῶν ὑπομνημάτων ὑποτύπωσις, ὅσα διασποράδην καὶ διεῤῥιμμένως ἐγκατεσπαρμένην έχουσι τὴν ἀλή θειαν, ὅπως ἂν λάθοι τοὺς δίκην κολοιων σπερμολο- " γους· ἐπὰν δὲ ἀγαθοῦ τύχῃ γεωργοῦ, ἐκφύσει τε ἕκαστον αὐτῶν, καὶ τὸν πυρὸν ἀναδείξει. Μιᾶς τοίνυν (22) ούσης τῆς ἀληθείας (τὸ γὰρ ψεῦ δος μυρίας έκτροπάς έχει), καθάπερ αἱ Βάκχαι (23) τὰ τοῦ Πενθέως διαφορήσασαι μέλη, αἱ τῆς φιλο- σοφίας τῆς τε βαρβάρου, τῆς τε Ἑλληνικῆς αἱρές σεις, ἑκάστη, όπερ ἔλαχεν, ὡς πᾶσαν αὐχεῖ τὴν ἀλή ἡ παράδοσις, καὶ μὴ μόνον τῷ γε αἰσθ. « μεν σοφίαν Θεοῦ ἐν μυστηρίῳ, τὴν ἀποκεκρυμμέ νην. πρὸς μὲ ἐν τῶν σεραφίμ, καὶ ἐν τῇ χειρὶ εἶχεν ἄν θρακα, ἐν τῇ λαβίδι ἔλαβεν ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου. Καὶ ήψατο του στόματός μου, καὶ εἶπεν· Ἰδοὺ ἥψατο τοῦτο τῶν χειλέων σου, καὶ ἀφελεῖ τὰς ἀνομίας σου, καὶ τὰς ἁμαρτίας σου περικαθαριεί. εκτικοί, ο οἱ ἐφεκτοί εφεκτικοί, διδακτικήν δι- η δακτήν λειν, μεν υώδεσι. 10. Σοφοί οὐκ ἐκκλίνουσιν ἐκ στόματος Κυ- ρίου, ἀλλὰ λογίζονται ἐν συνεδρίοις. . STROMATUM LIB. 1: CAPUT XII. Fidei mysteria non esse cuivis propalanda, ideo quod non sint veritatis idonei auditores. A Quoniam autem non sola traditio est publica ei qui sensit sermonis magnificentiam, occultanda est sapientia, quæ dicta est in mysterio, quam docuit Dei Filius. Jam enim Isaias quoque propheta igne linguam purgatur, ut possit dicere visionem ; et nec linguam solum, sed etiam aures castas nobis la- bere convenit, si conemur feri veritatis participes. Hæc mihi eraut impedimento, quo minus scribe- rem, et nunc adhuc vereor, ut art, ante porcos jacere margaritas, ne eas conculcent pedibus, et conversi nos lacerent a. Est enim difficile de vero lumine vere puros et perspicuos declarare sermones suillis et indoctis auditoribus. His enim vix possunt. apud vulgus ulla magis audiri ridicula : rursus au-- tem apud ingeniosos magis admirabilia, et Deum B magis spirantia. c Animalis autem homo non susci- pit ea quæ sunt Spiritus Dei: sunt enim ei stulti- tia b., Sapientes autem ore non proferunt, quæ in consessu cogitant. ‹ Sed quod auditis, inquit Vo- minus, in aurem, prædicate super tecta c : arca- mas traditiones veræ cognitionis, excelse et excel- lenter explicatas, jubens suscipere, et sicut in au- rem audivimus, ita etiam tradere quibus oportet ;, non autem omnibus passim divulgare, quæ eis in parabulis dicta erant, præcipiens. Sed revera com- mentariorum delineationi illa inserviunt, quæcun- que sparsim liabent seminatam hic et illic verita- te, ut eos lateant, qui more graculorum passim ac temere verba serunt; cum autem agricolam bo- num nacta fuerint, germinabit unumquodque ex iis, et edet frumentum. C CAPUT XIII. Variarum philosophia sectarum unamquamque aliquam veritatis particulam sibi arripuisse. Cum una sit itaque veritas (habet enim innume- rabilia falsum diverticula), quemadmodum Bacchæ, quæ Penthei membra divulserunt ac distulerunt, phi- losophiæ & tam barbara quam Græcæ hæreses, unaquæque id, quod sortita est, tanquam totam ja- P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Matth. vII, 6. b Cor. 11, 1.4. • Matth. x, 27. Cum vero hæc traditio, non solum ad eum qui sermonis ma- jestatem perspicere valet, sed ad alios etiam passim pertingat. participes : pro Strom. viii, p. 777, et econtra pro superius p. 284, edit. Paris. ut Matth. vi. SYLBURG. sec. LXX : intelligere. » SYLBURG. BURG. in Indice Greco, quem conf. vi, cap. 7. Diodorus Siculus p. 159. II, SYLBURG. (15) Ἐπεὶ δὲ μὴ μ. Malim : Ἐπεὶ δὲ πάνδημος (44) Ἐπικρυπτέον. Respicit 1 Cor. 1, 7 : Λαλού- (15) Πυρί. Respicit Isa. vi, 6, 7 : Καὶ ἀπεστάλη (16) Μεθεκτοί. • Communicabiles. » Rectius μεθ (17) Βάλλειν. Negative intelligendum μὴ βάλ (18) Περὶ τοῦ. Ἐπὶ τοῦ ms. H., et mox συώδεσι (19) Σοφοί. Respicere videtur Prov. xxiv, 7, 8, (20) Ἐνδέχεσθαι. Rectius ἐκδέχεσθαι, « accipere, (21) Αναίδην. Rectius ἀνέδην, ut Pal. us. SL- (24) Μιᾶς τοίνυν. Similia scribit Lactantius lib. (23) Βάκχαι. Fabulam_de_Bacchis narrat etiam
PG 8:829ἀπὸ δὲ Διονύσου ἐπὶ Ἡρακλέα καὶ τοὺς περὶ Ἰάσονα ἀριστεῖς τοὺς ἐν τῇ Ἀργοῖ πλεύσαντας συνάγεται ἔτη ἑξήκοντα τρία· Ἀσκληπιός τε καὶ Διόσκουροι συνέπλεον αὐτοῖς, ὡς μαρτυρεῖ ὁ Ῥόδιος Ἀπολλώνιος ἐν τοῖς Ἀργοναυτικοῖς. ἀπὸ δὲ τῆς Ἡρακλέους ἐν Ἄργει βασιλείας ἐπὶ τὴν Ἡρακλέους αὐτοῦ καὶ Ἀσκληπιοῦ ἀποθέωσιν ἔτη συνάγεται τριάκοντα ὀκτὼ κατὰ τὸν χρονογράφον Ἀπολλόδωρον. ἐντεῦθεν δὲ ἐπὶ τὴν Κάστορος καὶ Πολυδεύκους ἀποθέωσιν ἔτη πεντήκοντα τρία. ἐνταῦθά που καὶ ἡ Ἰλίου κατάληψις. εἰ δὲ χρὴ πείθεσθαι καὶ Ἡσιόδῳ τῷ ποιητῇ, ἀκούσωμεν αὐτοῦ· Ζηνὶ δ’ ἄρα Ἀτλαντὶς Μαίη τέκε κύδιμον Ἑρμῆν, κήρυκ’ ἀθανάτων, ἱερὸν λέχος εἰσαναβᾶσα· Καδμείη δ’ ἄρα οἱ Σεμέλη τέκε φαίδιμον υἱόν, μιχθεῖς’ ἐν φιλότητι, Διώνυσον πολυγηθῆ. Κάδμος μὲν ὁ Σεμέλης πατὴρ ἐπὶ Λυγκέως εἰς Θήβας ἔρχεται καὶ τῶν Ἑλληνικῶν γραμμάτων εὑρετὴς γίνεται, Τριόπας δὲ συγχρονεῖ Ἴσιδι ἑβδόμῃ γενεᾷ ἀπὸ Ἰνάχου (Ἶσιν δὲ τὴν καὶ Ἰώ φασιν διὰ τὸ ἰέναι αὐτὴν διὰ πάσης τῆς γῆς πλανωμένην), ταύτην δὲ Ἴστρος ἐν τῷ περὶ τῆς Αἰγυπτίων ἀποικίας Προμηθέως θυγατέρα φησί.
PG 8:831Προμηθεὺς δὲ κατὰ Τριόπαν ἑβδόμῃ γενεᾷ μετὰ Μωυσέα, ὥστε καὶ πρὸ τῆς καθ’ Ἕλληνας ἀνθρωπογονίας ὁ Μωυσῆς ἠκμακέναι φαίνεται. Λέων δὲ ὁ τὰ περὶ τῶν κατ’ Αἴγυπτον θεῶν πραγματευσάμενος τὴν Ἶσιν ὑπὸ Ἑλλήνων Δήμητρα καλεῖσθαί φησιν, ἣ κατὰ Λυγκέα γίνεται ἑνδεκάτῃ ὕστερον Μωυσέως γενεᾷ. Ἆπίς τε ὁ Ἄργους βασιλεὺς Μέμφιν οἰκίζει, ὥς φησιν Ἀρίστιππος ἐν πρώτῃ Ἀρκαδικῶν. τοῦτον δὲ Ἀριστέας ὁ Ἀργεῖος ἐπονομασθῆναί φησι Σάραπιν καὶ τοῦτον εἶναι ὃν Αἰγύπτιοι σέβουσιν, Νυμφόδωρος δὲ ὁ Ἀμφιπολίτης ἐν τρίτῳ Νομίμων Ἀσίας τὸν Ἆπιν τὸν ταῦρον τελευτήσαντα καὶ ταριχευθέντα εἰς σορὸν ἀποτεθεῖσθαι ἐν τῷ ναῷ τοῦ τιμωμένου δαίμονος, κἀντεῦθεν Σορόαπιν κληθῆναι καὶ Σάραπιν συνηθείᾳ τινὶ τῶν ἐγχωρίων ὕστερον. Ἆπις δὲ τρίτος ἐστὶν ἀπὸ Ἰνάχου. ναὶ μὴν ἡ Λητὼ κατὰ Τιτυὸν γίνεται, Λητὼ γὰρ ἥλκησε, Διὸς κυδρὴν παράκοιτιν, Τιτυὸς δὲ συνεχρόνισεν Ταντάλῳ. εἰκότως ἄρα καὶ ὁ Βοιώτιος Πίνδαρος γράφει· «ἐν χρόνῳ δὲ γένετ’ Ἀπόλλων,» καὶ οὐδὲν θαυμαστόν, ὅπου γε καὶ Ἀδμήτῳ θητεύων εὑρίσκεται σὺν καὶ Ἡρακλεῖ «μέγαν εἰς ἐνιαυτόν». Ζῆθος δὲ καὶ Ἀμφίων οἱ μουσικῆς εὑρεταὶ περὶ τὴν Κάδμου γεγόνασιν ἡλικίαν.
θειαν. Φωτός (24) δ', οἶμαι, ἀνατολῇ πάντα φωτίζει ται. Σύμπαντες οὖν Ελληνές τε καὶ βάρβαροι, ὅσοι τἀληθοῦς ὠρέχθησαν, οἱ μὲν οὐκ ὀλίγα, οἱ δὲ μέρος τι εἴπερ ἄρα τοῦ τῆς ἀληθείας λόγου ἔχοντες ἀνα- δειχθείεν. Ο γ' οὖν αἱὼν τοῦ χρόνου τὸ μέλλον καὶ τὸ ἐνεστώς, αὐτὰρ δὴ καὶ τὸ παρωχηκὸς ἀκαριέως συν- ίστησι πολὺ δὲ πλέον δυνατωτέρα τοῦ αἰῶνος ἢ ἀλή θεια (25) συναγαγεῖν τὰ οἰκεῖα σπέρματα, κἂν εἰς τὴν ἀλλοδαπὴν ἐκπέσῃ (26) γῆν. Πάμπολλα (27) γὰρ τῶν παρὰ ταῖς αἱρέσεσι δοξαζομένων εύροιμεν ἂν, ὅσαι μὴ τέλεον εκκεχρηνται, μηδὲ ἐξετμήθησαν τὴν φυσικὴν ἀκολουθίαν, καθάπερ τὸν ἄνδρα αἱ για ναικωνίτιδες ἀποκοψάμεναι τὸν Χριστόν· εἰ καὶ ἀλ- λήλοις ανόμοια εἶναι δοκεῖ, τῷ γένει γε καὶ ὅλῃ τῇ ἀληθείᾳ ὁμολογοῦνται. "Η γὰρ ὡς μέλος (28), ἢ ὡς Β εἶδος, ἢ ὡς γένος, εἰς ἓν συνέπεται. Ηδη δὲ καὶ ἡ τὸ φῶς τοῦ κόσμου, Ἐγὼ εἰμὶ ἡ ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ ἡ ζωή, νι, β. Πάμπολλα γὰρ τῶν παρὰ ταῖς αἱρέσεσι δοξαζομένων εὕροιμεν ἂν (ὅσαι μὴ τέλεον εκκεκώφηνται, μηδὲ ἐξετμήθησαν τὴν φυσικὴν ἀκολουθίαν, καθάπερ τὸν ἄνδρα αἱ για ναικωνίτιδες, ἀποκοψάμεναι τὸν Χριστόν), εἰ καὶ ἀλ λήλοις ἀνόμοια εἶναι δοκεῖ, τῷ γένει γε καὶ ὅλῃ τῇ ἀληθείᾳ ὁμολογοῦντα, • φυσικήν ἀκολουθίαν 'Ακολουθίαν φύσεως ἀσπασόμενοι, ο λογοῦντα όμολογοῦνται, όμολο γοῦντα εὕροιμεν· ὑπάτη, ἐναντία τῇ νεάτῃ οὖσα, ἀλλ᾽ ἄμφω γε ἁρμο νία μία· ἔν τε ἀριθμοῖς ἡ ἄρτιος τῷ περιττῷ διαφέ- ρεται, ὁμολογοῦσι δὲ ἄμφω τῇ ἀριθμητικῇ· ὡς τῷ σχήματι ὁ κύκλος, καὶ τὸ τρίγωνον, καὶ τὸ τετρά γωνον, καὶ ὅσα τῶν σχημάτων ἀλλήλων διενήνοχεν ἀτὰρ (29) καὶ ἐν τῷ κόσμῳ παντὶ τὰ μέρη σύμπαντα, κἂν διαφέρηται πρὸς ἄλληλα, τὴν πρὸς τὸ ὅλον οἱ- χειότητα διαφυλάττει· οὕτως (50) οὖν ἡ τε βάρβαρος, ή τε Ελληνική φιλοσοφία, τὴν ἀΐδιον ἀλήθειαν σπα ραγμόν τινα, οὐ τῆς Διονύσου μυθολογίας, τῆς δὲ τοῦ Λόγου τοῦ ὄντος ἀεὶ θεολογίας πεποίηται· ὁ δὲ τὰ διηρημένα συνθεὶς αὖθις, καὶ ἐνοποιήσας, τέλειον τὸν Λόγον ἀκινδύνως εὖ ἴσθ᾽ ὅτι κατόψεται, τὴν ἀλήθειαν. Γέγραπταί γ' οὖν ἐν τῷ Ἐκκλησιαστῇ· « Καὶ προς έθηκα σοφίαν ἐπὶ πᾶσιν, οἱ δὴ (31) ἐγένοντο ἔμπρο σθέν μου ἐν Ἱερουσαλήμ καὶ ἡ καρδία μου είδε Περί φύσεως ἀνθρώπου, Εκα- στος γάρ τις ἀπὸ μέρους του σπερματικοῦ θείου Λό του τὸ συγγενὲς ὁρῶν, καλῶς ἐφθέγξατο. • Μεγαλειότερα μὲν οὖν πάσης ἀνθρωπείου δι δασκαλίας φαίνεται τὰ ἡμέτερα· διὰ τοῦτο λογικὸν τὸ ὅλον τὸ φανέντα δι' ἡμᾶς Χριστόν γεγονέναι, καὶ σῶμα, καὶ λόγον, καὶ ψυχήν· ὅσα γὰρ καλῶς ἀεὶ έφθέγξαντο καὶ εὗρον οἱ φιλοσοφήσαντες, ἢ νομοθε ποιηθέντα αὐτοῖς· ἐπειδὴ δὲ οὐ πάντα τὰ τοῦ τήσαντες, κατὰ λόγου μέρος εὑρέσεως καὶ θεωρίας λόγου ἐγνώρισαν, ὅς ἐστι Χριστὸς, καὶ ἐναντία ἑαυ τοῖς πολλάκις εἶπον. • ἀπὸ μέρους μετὰ λόγου βιώσαντας, CLEMENTIS ALEXANDRINI clat veritatem. Lucis autem, ut opinor, exortu omnia f illuminantur. Universi ergo Græci ac barbari, qui veritatis studiosi fuere, cum illi qui non levem portionem, tum etiam alii qui exiguam forte par- ticulam Logi veritatis assecuti sunt, in medium prodeant. Quod si sæculum quidem partes tempo- ris futuras, præsentes, et præteritas etiam uno quasi momento simul repræsentat : certe veritas in propriis seminibus colligendis, etiamsi in terra aliena dispersa fuerit, longe potentior est quam sæculum. Permulta enim invenimus ex his, quæ opinione recepta sunt, apud hæreses, quæ non sunt omnino absurdæ, nec excisam habent natu- ralem consequentiam, ut qua tanquam gynacea Christum viri instar exsciderint, etiamsi certum sit et extra controversiam, eas esse dissimiles ge. nere et tota veritate. Aut enim ut membrum, aut ut species, aut ut genus in unum coincidunt. Quem- admodum summa chorda, licet sit imæ contra- ria, tamen ambæ unam harmoniam edunt ; et nu- merus par, cum differat ab impari, in arithmetica tanien ambo conveniunt; queinadmodum etiam in figuræ ratione circulus, et triangulus, et quadratus, et quæcunque aliæ figuræ inter se differunt; quin etiam in mundo universo partes omnes, etiam si inter se differant, servant eam, quæ est cum loto, conjunctionem et convenientiam : sic ergo et bar- bara et Græca philosophia eternæ veritatis avulsam quamdam particulam, non e Bacchi mythologia, sed ex æterni Logi theologia, decerpsit: qui autem divisa rursus composuerit, et unum ex iis fecerit, C scias futurum ut perfectum Logon, veritatem, citra Juan. vn, 12. Joan. derit. » SYLBURG. stet, sic scribatur et explicetur : Etenim permulta reperire licet dogmata sectarum (earum scilicet, quieren non sunt prorsus fatuæ, nec naturæ ordinem ac rationem exsectæ, Christum, quemadmodum virum olim mulieres, exsciderunt), quæ quamvis inter se dissimilia videantur, tamen in genere et universali veritatis ratione conveniunt. . Porro per intelligit ordinem, seu rationem, qua res una ad aliam sequendam natura est apta. Hinc Philo De vita Moysis lib. 1, p. : ordinem naturæ amplexuri.» Per mulieres, intelligit Bacchas paulo superius memoratas, quæ Pentliea membratim lacerarunt, adeo ut nulla viri forma maneret. Denique, opo- scribendum pro quod ab imperito aliquo librario positum videtur, qui pro- pler interjectam sententiam non advertit recte sequi verbum quod eliam Serveto interpreti accidit. ut paulo post. SYLBURG. concordia vide et Nemesium libro p. 11. H. SYLBURG. Gnem Apologia minoris pag. elit. Oxon. : Unus- quisque enim ex parte divini seminarii Logi, quod eidem cognatum est videns, præclare locutus est : etc. Conf. ejusdem Apol. p. 20. Ibidem p. hæc dicit : D Longe sublimiores esse res nostras doctrinis humanis inde constat, quod qui nostri causa apparuit, Christus rationalis (logicus) ex omni parte factus est, corpore, ratione (logo) et anima. Et quæcunque recte quovis tempore dixe- runt aut invenerunt philosophi aut legislatores, juxta eam partem, quæ rationis (logi) inventionis et contemplationis est, id ab eis est factum. Quia autem non omnia, quæ Logi sunt, is quippe est Christus, perviderunt, seipsis contraria sæpe dixe- runt. . Dein addit, Socrati Christum cognitum fuisse. Idem in majore Apologia,p. 90, 91, affirmat, Socratem, Heraclitum, et reliquos om- nes Christi participes, et quodammodo Christianos fuisse. (24) Φωτός. Ejus scilicet, qui dixit : Ἐγὼ εἰμὶ (25) Ἡ ἀλήθεια. Scilicet Christus, qui dixit : (26) Εκπέσῃ. Legi potest etian ἐμπέσῃ, • inci- (27) Πάμπολλα. Ut huic sententiæ sensus con- (28) Μέλες. Fortasse rectius μέρος, ο pars, ο (29) Ατάρ. De partium tam dissimilium inter se (30) Οὕτως. Similia dicit Justinus M. paulo ante (51) Δή. Abest a vulg. Eccle. cap. 1. SYLBURG.
Liber Tertius
PG 8:833κἄν τις ἡμῖν λέγῃ Φημονόην πρώτην χρησμῳδῆσαι Ἀκρισίῳ, ἀλλ’ ἴστω γε ὅτι μετὰ Φημονόην ἔτεσιν ὕστερον εἴκοσι ἑπτὰ οἱ περὶ Ὀρφέα καὶ Μουσαῖον καὶ Λίνον τὸν Ἡρακλέους διδάσκαλον. Ὅμηρος δὲ καὶ Ἡσίοδος πολλῷ νεώτεροι τῶν Ἰλιακῶν, μεθ’ οὓς μακρῷ νεώτεροι οἱ παρ’ Ἕλλησι νομοθέται, Λυκοῦργός τε καὶ Σόλων, καὶ οἱ ἑπτὰ σοφοί, οἵ τε ἀμφὶ τὸν Σύριον Φερεκύδην καὶ Πυθαγόραν τὸν μέγαν κάτω που περὶ τὰς ὀλυμπιάδας γενόμενοι, ὡς παρεστήσαμεν. καὶ θεῶν ἄρα τῶν πλείστων παρ’ Ἕλλησιν, οὐ μόνον τῶν λεγομένων σοφῶν τε καὶ ποιητῶν, ὁ Μωυσῆς ἡμῖν ἀποδέδεικται πρεσβύτερος. Καὶ οὔτι γε μόνος οὗτος, ἀλλὰ καὶ ἡ Σίβυλλα Ὀρφέως παλαιοτέρα· λέγονται γὰρ καὶ περὶ τῆς ἐπωνυμίας αὐτῆς καὶ περὶ τῶν χρησμῶν τῶν καταπεφημισμένων ἐκείνης εἶναι λόγοι πλείους, Φρυγίαν τε οὖσαν κεκλῆσθαι Ἄρτεμιν καὶ ταύτην παραγενομένην εἰς Δελφοὺς ᾆσαι· ὦ Δελφοί, θεράποντες ἑκηβόλου Ἀπόλλωνος, ἦλθον ἐγὼ χρήσουσα Διὸς νόον αἰγιόχοιο, αὐτοκασιγνήτῳ κεχολωμένη Ἀπόλλωνι. ἔστι δὲ καὶ ἄλλη Ἐρυθραία Ἡροφίλη καλουμένη· μέμνηται τούτων Ἡρακλείδης ὁ Ποντικὸς ἐν τῷ Περὶ χρηστηρίων.
PG 8:835ἐῶ δὲ τὴν Αἰγυπτίαν καὶ τὴν Ἰταλήν, ἣ τὸ ἐν Ῥώμῃ Κάρμαλον ᾤκησεν, ἧς υἱὸς Εὔανδρος ὁ τὸ ἐν Ῥώμῃ τοῦ Πανὸς ἱερὸν τὸ Λουπέρκιον καλούμενον κτίσας. Ἄξιον δὴ ἐνταῦθα γενομένους διερευνῆσαι καὶ τῶν ἄλλων τῶν μετὰ Μωσέα παρὰ τοῖς Ἑβραίοις προφητῶν τοὺς χρόνους. Μετὰ τὴν Μωυσέως τοῦ βίου τελευτὴν διαδέχεται τὴν ἡγεμονίαν τοῦ λαοῦ Ἰησοῦς πολεμῶν μὲν ἔτη ξε, ἐν δὲ τῇ γῇ τῇ ἀγαθῇ ἄλλα πέντε καὶ εἴκοσι ἀναπαυσάμενος. ὡς δὲ τὸ βιβλίον τοῦ Ἰησοῦ περιέχει, διεδέξατο τὸν Μωυσέα ὁ προειρημένος ἀνὴρ ἔτη κζ. ἔπειτα ἁμαρτόντες οἱ Ἑβραῖοι παραδίδονται Χουσαχὰρ βασιλεῖ Μεσοποταμίας ἔτεσιν ὀκτώ, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν ἱστορεῖ βίβλος· δεηθέντες δὲ ὕστερον τοῦ θεοῦ λαμβάνουσιν ἡγεμόνα Γοθονιὴλ τὸν ἀδελφὸν τοῦ Χαλὲβ τὸν νεώτερον ἐκ φυλῆς Ἰούδα, ὃς ἀποκτείνας τὸν τῆς Μεσοποταμίας βασιλέα ἦρξε τοῦ λαοῦ ἔτεσιν ἐφεξῆς ν. καὶ πάλιν ἁμαρτόντες παρεδόθησαν Αἰγλὼμ βασιλεῖ Μωαβιτῶν ἔτεσιν ὀκτωκαίδεκα, ἐπιστρεψάντων δὲ αὐτῶν αὖθις ἡγήσατο αὐτῶν Ἀὼδ ἔτεσιν ὀγδοήκοντα, ἀνὴρ ἀμφοτεροδέξιος ἐκ φυλῆς Ἐφραί̈μ· οὗτός ἐστιν ὁ ἀνελὼν τὸν Αἰγλώμ.
πολλά· σοφίαν καὶ γνῶσιν, παραβολὰς καὶ ἐπιστή- μην ἔγνων ἔτι. Καί γε τοῦτό (32) έστι προαίρεσις πνεύματος, ὅτι ἐν πλήθει σοφίας πλῆθος γνώσεως. Ο δὲ τῆς παντοδαπῆς σοφίας Εμπειρος, οὗτος κυ ρίως ἂν εἴη γνωστικός. Αὐτίκα γέγραπται· ο Περισ σεία γνώσεως τῆς σοφίας ζωοποιήσει τὸν παρ' αὐτ τῆς. » Πάλιν τε αν βεβαιοί σαφέστερον τὰ εἰρημένα ήδε ἡ ῥῆσις· « Πάντα ἐνώπια τοῖς νοοῦσι· ν τὰ δὲ πάντα Ελληνικά ἐστι καὶ βαρβαρικά· θάτερα δὲ οὐκ ἔτι πάντα. Ορθὰ (33) δὲ, τοῖς βουλομένοις ἀπενέγκα- σθαι αἴσθησιν. 'Ανθαιρεῖσθε (54) παιδείαν, καὶ μὴ ἀργύριον, καὶ γνῶσιν ὑπὲρ χρυσίον δεδοκιμασμένον· ο ἀνθαιρεῖσθε δὲ καὶ αἴσθησιν χρυσίου, καθαρού (35) «. κρείσσων γὰρ σοφία λίθων πολυτελῶν· πᾶν δὲ τί- μιον οὐκ ἄξιον αὐτῆς. » Φασὶ δὲ Ἕλληνες, μετάγε Ορφέα καὶ Λίνον καὶ τοὺς παλαιοτάτους παρὰ σφίσι ποιητὰς, ἐπὶ σοφίᾳ πρώτους θαυμασθῆναι τοὺς ἑπτὰ (36), τοὺς ἐπικληθέντας σου φούς· ὧν τέσσαρες μὲν ἀπὸ Ἀσίας ἦσαν, Θαλῆς τε ὁ Μιλήσιος, καὶ Βίας ὁ Πριηνεύς, καὶ Πιττακὸς ὁ Μιτυλη- ναῖος, καὶ Κλεόβουλος ὁ Λίνδιος· δύο δὲ ἀπὸ Εὐρώπης; Σόλων τε ὁ ᾿Αθηναίος, καὶ Χίλων ο Λακεδαιμόνιος· τὸν δὲ ἑβδομον, οἱ μὲν Περίανδρον εἶναι λέγουσι τὸν Κορίνθιον, οἱ δὲ Ανάχαρσιν τὸν Σκύθην, οἱ δὲ Επι- μενίδην τὸν Κρῆτα, ὃν Ἑλληνικὸν οἶδε προφήτην, οὗ μέμνηται (57) ὁ ἀπόστολος Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Τίτον Ἐπιστολῇ, λέγων οὕτως· «Εἶπέ τις ἐξ αὐτῶν ἴδιος (38) προφήτης οὕτω· Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται, κακὰ θηρία, γαστέρες αργαί· καὶ ἡ μαρτυρία αὕτη ἐστὶν ἀληθής. Θρᾷς ὅπως κάν. τοῖς Ελλήνων προφήταις δίδωσι τι τῆς ἀληθείας, καὶ οὐκ ἐπαισχύνεται, πρός τε οίκο δομὴν καὶ πρὸς ἐντροπήν (39) διαλεγόμενός τινων, Ελληνικοῖς συγχρῆσθαι ποιήμασι; Πρός γ' οὖν Κο ρινθίους (οὐ γὰρ ἐνταῦθα μόνον), περὶ τῆς τῶν νε κρῶν ἀναστάσεως διαλεγόμενος, ιαμβείῳ (40) συγ κέχρηται τραγικών . Τί μοι όφελος, λέγων, « εἰ νε κροὶ οὐκ ἐγείρονται; Φάγωμεν καὶ πίωμεν, αὔριον γὰρ ἀποθνήσκομεν. Μὴ πλανάσθε φθείρουσιν ἤθη Ρ. Εγνων ἐγὼ ὅτι καί γε τ. ενώπια. ορατά. ὁρατά ὀρθά. ενώπια. ὁρατόν αἰσθητόν, θεωρητόν. Πάντα ἐνώπια τοῖς συνιούσι, καὶ ὀρθὰ τοῖς εὑρίσκουσι γνῶσιν. Η. αὐτῶν ἴδιος αὐτῶν πρ. και εντροπήν σίαν γὰρ Θεοῦ τινες ἔχουσι· πρὸς ἐντροπὴν ὑμῖν λέγω. STROMATUM LIB. I. Ecclesiaste Et adjeci sapientiam super oinues qui fuerunt ante me in ☑Jerusalem, et cor meumn vidit multa sapientiam et cognitionem, parabolas et scientiam novi præterea. Et hoc quidem est præelectio spiritus, quoniam in multitudine sapien- time est multitudo cognitionis . . Qui est au- tem omnigena multitudine sapientiæ præditus, is proprie fuerit gnosticus. Jam vero scriptum est: A periculum contemplatur. Scriptum est itaque in Abundantia cognitionis sapientiæ vivificabit eum, qui est ex ipsa b. . Et rursus apertius confirmat ea quæ dicta sunt, hoc dictum : ‹ Sunt omnia in conspectu eorum qui intelligunt.› Omnia: autem sunt Græca et barbara: alterutra autem non sunt Butique omnia. Recta autem sunt iis qui sensum volunt accipere. Eligite disciplinam, et non argentum, et cognitionem super aurum probatum. › Eligite autem sensum quoque plus quam aurum purum : ‹ nielior est enim sapientia lapidibus pre- Liosis; quidquid autem est pretiosum, non est pretio cum ea conferendum c. CAPUT XIV. . Philosophorum apud Græcos successio. Dicunt autem Græci post Orpheum et Linum, et pvelas, qui apud eos fuerunt antiquissimi, in admi- ratione fuisse habitos propter sapientiam primos septem, qui cognominati fuerunt sapientes, quorum quatuor quidem fuerunt ex Asia, Thales Milesius, et Bias Prieneus, et Pittacus Mitylenæus, et Cleobulus Lindius; duo autem ex Europa, Solon Atheniensis, C et Chilo Lacedamonius ; septimum autem alii qui- D morimur. Nolite seduci, corrumpunt bonos mores • Eccle. 1, 16, 17, 18. » Lece. vul, 13, sec. LXX. , * ED. POTTER, ED. PARIS. VIII, 9, 10, 11. d Tit. 1, 12, 13. Eccle. bens scilicet e verbis præcedentibus Seri bere potius debuerat Nam in facilius transire potuit, quam Est auim Hesychio, Verum nil mutandum : respicit enim auctor Prov. viii, 9, quem locum e memoria repetens paulum variavit : non invenio in S. Scriptura: eorum vero sensus exstat Prov. m, 14, 15. Platonem tom. 1, p. 343; Diogenem Laertium p. dein dicunt esse Periandrum Corinthium, alii vero Anacharsim Scytham, alii vero Epimenidem Creten sem, quem Græcum prophetam novit Paulus, cujus etiam meminit in Epistola ad Titum, sic dicens : + Dixit quidam ex ipsis proprius propheta: Cretenses semper mendaces, malæ besliæ, ven'rea: pigri; et testimonium hoc verum est d. » Vides, quomodɔ etiam Græcorum prophetis dat aliquid veritatis : nec erubescit, et ad ædificationem, et ad aliquorum conversionem disserens, uti Græcis poematibus ? Itaque ad Corinthios (non enim hic solum) disse- rens de resurrectione mortuorum, tragico iambo usus est, dicens : • Quid mihi prodest, si nortui non resurgunt? Manducemus et bibamus, cras enim c Prov. et 14, et Plutarchum in eorumdem Symposio. SYLBURG. Conf. quæ ad Laertii Thaletem adno- tavit Menagius. - mens, sumpta occasione a mentione Epimenidis, ut quæ superius dixerat de profanæ doctrinæ uti litate, Pauli apostoli auctoritate firmaret. Τit. Μox, abest. Ibid. Ut alios quidem ædificaret, aliis vero pudoren incuteret. . Perperam fervetus vertit « con- versionem. Respicit Clemens I Cor. xv, 34: 'Ayvw- ascribitur. SYLBURG. (32) Επιστήμην ἔγνω ἔτι· καί γε τ. Ἐπιστήμην. (35) Ορθά. « In conspectu vertit Hervetus, scri- (34) Ανθαιρεῖσθε. Λάβετε, Prov. (35) Ανθαιρεῖσθε δὲ ... καθαρού. Hæc verba (56) Τοὺς ἑπτά. De septem sapientibus vise et (57) Οὗ μέμνηται. Hæc ἐν παρόδῳ adjicit Cle- (33) Εἶπέ τις ἐξ αὐτῶν ἴδιος πρ. Εἶπέ τις ἐξ (34) Πρός τε οἰκοδομὴν καὶ πρὸς ἐντροπήν. (40) Ἰαμβείῳ. lambus, qui sequitur, Menandro
τελευτήσαντος δὲ Ἀὼδ ἁμαρτήσαντες αὖθις παρεδόθησαν βασιλεῖ Χαναὰν Ἰαβεὶμ ἔτεσιν εἴκοσι· ἐπὶ τούτου προφητεύει Δεββώρα γυνὴ Λαβιδὼθ ἐκ φυλῆς Ἐφραί̈μ, καὶ ἦν ἀρχιερεὺς Ὀζιοῦς ὁ τοῦ Ῥιησοῦ. διὰ ταύτης ἡγησάμενος τῆς στρατιᾶς Βαρὰκ ὁ τοῦ Βεννὴρ ἐκ φυλῆς Νεφθαλὶμ παραταξάμενος Σισάρᾳ τῷ ἀρχιστρατήγῳ τοῦ Ἰαβεὶμ ἐνίκησε, καὶ ἦρξεν ἐντεῦθεν τοῦ λαοῦ διακρίνουσα ἡ Δεββώρα ἔτη τεσσαράκοντα. τελευτησάσης δὲ αὐτῆς ἁμαρτὼν αὖθις ὁ λαὸς παραδίδοται Μαδιηναίοις ἔτη ἑπτά, ἐπὶ τούτοις Γεδεὼν ἐκ φυλῆς Μανασσῆ ὁ τοῦ Ἰωὰς τριακοσίους ἐκστρατεύσας καὶ δώδεκα μυριάδας αὐτῶν ἀπολέσας ἦρξεν ἔτη τεσσαράκοντα, μεθ’ ὃν ὁ υἱὸς αὐτοῦ Ἀβιμέλεχ ἔτη τρία. διαδέχεται τοῦτον Βωλεᾶς υἱὸς Βηδᾶν υἱοῦ Χαρρὰν ἐκ φυλῆς Ἐφραὶ̈μ ἄρξας ἔτη τρία πρὸς τοῖς εἴκοσι. μεθ’ ὃν ἐξαμαρτὼν πάλιν ὁ λαὸς ἔτεσιν ὀκτωκαίδεκα Ἀμμανίταις παραδίδοται. μετανοησάντων δὲ αὐτῶν ἡγεῖται Ἰεφθαὲ ὁ Γαλααδίτης ἐκ φυλῆς Μανασσῆ καὶ ἦρξεν ἔτη ἕξ, μεθ’ ὃν ἦρξεν Ἀβατθὰν ὁ ἐκ Βηθλεὲμ φυλῆς Ἰούδα ἔτη ἑπτά, ἔπειτα Ἑβρὼν ὁ Ζαβουλωνίτης ἔτη ὀκτώ, ἔπειτα Ἐγλὼμ Ἐφραὶ̈μ ἔτη ὀκτώ. ἔνιοι δὲ τοῖς τοῦ Ἀβατθὰν ἔτεσιν ἑπτὰ συνάπτουσι τὰ Ἑβρὼν ὀκτὼ ἔτη.
πολλά· σοφίαν καὶ γνῶσιν, παραβολὰς καὶ ἐπιστή- μην ἔγνων ἔτι. Καί γε τοῦτό (32) έστι προαίρεσις πνεύματος, ὅτι ἐν πλήθει σοφίας πλῆθος γνώσεως. Ο δὲ τῆς παντοδαπῆς σοφίας Εμπειρος, οὗτος κυ ρίως ἂν εἴη γνωστικός. Αὐτίκα γέγραπται· ο Περισ σεία γνώσεως τῆς σοφίας ζωοποιήσει τὸν παρ' αὐτ τῆς. » Πάλιν τε αν βεβαιοί σαφέστερον τὰ εἰρημένα ήδε ἡ ῥῆσις· « Πάντα ἐνώπια τοῖς νοοῦσι· ν τὰ δὲ πάντα Ελληνικά ἐστι καὶ βαρβαρικά· θάτερα δὲ οὐκ ἔτι πάντα. Ορθὰ (33) δὲ, τοῖς βουλομένοις ἀπενέγκα- σθαι αἴσθησιν. 'Ανθαιρεῖσθε (54) παιδείαν, καὶ μὴ ἀργύριον, καὶ γνῶσιν ὑπὲρ χρυσίον δεδοκιμασμένον· ο ἀνθαιρεῖσθε δὲ καὶ αἴσθησιν χρυσίου, καθαρού (35) «. κρείσσων γὰρ σοφία λίθων πολυτελῶν· πᾶν δὲ τί- μιον οὐκ ἄξιον αὐτῆς. » Φασὶ δὲ Ἕλληνες, μετάγε Ορφέα καὶ Λίνον καὶ τοὺς παλαιοτάτους παρὰ σφίσι ποιητὰς, ἐπὶ σοφίᾳ πρώτους θαυμασθῆναι τοὺς ἑπτὰ (36), τοὺς ἐπικληθέντας σου φούς· ὧν τέσσαρες μὲν ἀπὸ Ἀσίας ἦσαν, Θαλῆς τε ὁ Μιλήσιος, καὶ Βίας ὁ Πριηνεύς, καὶ Πιττακὸς ὁ Μιτυλη- ναῖος, καὶ Κλεόβουλος ὁ Λίνδιος· δύο δὲ ἀπὸ Εὐρώπης; Σόλων τε ὁ ᾿Αθηναίος, καὶ Χίλων ο Λακεδαιμόνιος· τὸν δὲ ἑβδομον, οἱ μὲν Περίανδρον εἶναι λέγουσι τὸν Κορίνθιον, οἱ δὲ Ανάχαρσιν τὸν Σκύθην, οἱ δὲ Επι- μενίδην τὸν Κρῆτα, ὃν Ἑλληνικὸν οἶδε προφήτην, οὗ μέμνηται (57) ὁ ἀπόστολος Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Τίτον Ἐπιστολῇ, λέγων οὕτως· «Εἶπέ τις ἐξ αὐτῶν ἴδιος (38) προφήτης οὕτω· Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται, κακὰ θηρία, γαστέρες αργαί· καὶ ἡ μαρτυρία αὕτη ἐστὶν ἀληθής. Θρᾷς ὅπως κάν. τοῖς Ελλήνων προφήταις δίδωσι τι τῆς ἀληθείας, καὶ οὐκ ἐπαισχύνεται, πρός τε οίκο δομὴν καὶ πρὸς ἐντροπήν (39) διαλεγόμενός τινων, Ελληνικοῖς συγχρῆσθαι ποιήμασι; Πρός γ' οὖν Κο ρινθίους (οὐ γὰρ ἐνταῦθα μόνον), περὶ τῆς τῶν νε κρῶν ἀναστάσεως διαλεγόμενος, ιαμβείῳ (40) συγ κέχρηται τραγικών . Τί μοι όφελος, λέγων, « εἰ νε κροὶ οὐκ ἐγείρονται; Φάγωμεν καὶ πίωμεν, αὔριον γὰρ ἀποθνήσκομεν. Μὴ πλανάσθε φθείρουσιν ἤθη Ρ. Εγνων ἐγὼ ὅτι καί γε τ. ενώπια. ορατά. ὁρατά ὀρθά. ενώπια. ὁρατόν αἰσθητόν, θεωρητόν. Πάντα ἐνώπια τοῖς συνιούσι, καὶ ὀρθὰ τοῖς εὑρίσκουσι γνῶσιν. Η. αὐτῶν ἴδιος αὐτῶν πρ. και εντροπήν σίαν γὰρ Θεοῦ τινες ἔχουσι· πρὸς ἐντροπὴν ὑμῖν λέγω. STROMATUM LIB. I. Ecclesiaste Et adjeci sapientiam super oinues qui fuerunt ante me in ☑Jerusalem, et cor meumn vidit multa sapientiam et cognitionem, parabolas et scientiam novi præterea. Et hoc quidem est præelectio spiritus, quoniam in multitudine sapien- time est multitudo cognitionis . . Qui est au- tem omnigena multitudine sapientiæ præditus, is proprie fuerit gnosticus. Jam vero scriptum est: A periculum contemplatur. Scriptum est itaque in Abundantia cognitionis sapientiæ vivificabit eum, qui est ex ipsa b. . Et rursus apertius confirmat ea quæ dicta sunt, hoc dictum : ‹ Sunt omnia in conspectu eorum qui intelligunt.› Omnia: autem sunt Græca et barbara: alterutra autem non sunt Butique omnia. Recta autem sunt iis qui sensum volunt accipere. Eligite disciplinam, et non argentum, et cognitionem super aurum probatum. › Eligite autem sensum quoque plus quam aurum purum : ‹ nielior est enim sapientia lapidibus pre- Liosis; quidquid autem est pretiosum, non est pretio cum ea conferendum c. CAPUT XIV. . Philosophorum apud Græcos successio. Dicunt autem Græci post Orpheum et Linum, et pvelas, qui apud eos fuerunt antiquissimi, in admi- ratione fuisse habitos propter sapientiam primos septem, qui cognominati fuerunt sapientes, quorum quatuor quidem fuerunt ex Asia, Thales Milesius, et Bias Prieneus, et Pittacus Mitylenæus, et Cleobulus Lindius; duo autem ex Europa, Solon Atheniensis, C et Chilo Lacedamonius ; septimum autem alii qui- D morimur. Nolite seduci, corrumpunt bonos mores • Eccle. 1, 16, 17, 18. » Lece. vul, 13, sec. LXX. , * ED. POTTER, ED. PARIS. VIII, 9, 10, 11. d Tit. 1, 12, 13. Eccle. bens scilicet e verbis præcedentibus Seri bere potius debuerat Nam in facilius transire potuit, quam Est auim Hesychio, Verum nil mutandum : respicit enim auctor Prov. viii, 9, quem locum e memoria repetens paulum variavit : non invenio in S. Scriptura: eorum vero sensus exstat Prov. m, 14, 15. Platonem tom. 1, p. 343; Diogenem Laertium p. dein dicunt esse Periandrum Corinthium, alii vero Anacharsim Scytham, alii vero Epimenidem Creten sem, quem Græcum prophetam novit Paulus, cujus etiam meminit in Epistola ad Titum, sic dicens : + Dixit quidam ex ipsis proprius propheta: Cretenses semper mendaces, malæ besliæ, ven'rea: pigri; et testimonium hoc verum est d. » Vides, quomodɔ etiam Græcorum prophetis dat aliquid veritatis : nec erubescit, et ad ædificationem, et ad aliquorum conversionem disserens, uti Græcis poematibus ? Itaque ad Corinthios (non enim hic solum) disse- rens de resurrectione mortuorum, tragico iambo usus est, dicens : • Quid mihi prodest, si nortui non resurgunt? Manducemus et bibamus, cras enim c Prov. et 14, et Plutarchum in eorumdem Symposio. SYLBURG. Conf. quæ ad Laertii Thaletem adno- tavit Menagius. - mens, sumpta occasione a mentione Epimenidis, ut quæ superius dixerat de profanæ doctrinæ uti litate, Pauli apostoli auctoritate firmaret. Τit. Μox, abest. Ibid. Ut alios quidem ædificaret, aliis vero pudoren incuteret. . Perperam fervetus vertit « con- versionem. Respicit Clemens I Cor. xv, 34: 'Ayvw- ascribitur. SYLBURG. (32) Επιστήμην ἔγνω ἔτι· καί γε τ. Ἐπιστήμην. (35) Ορθά. « In conspectu vertit Hervetus, scri- (34) Ανθαιρεῖσθε. Λάβετε, Prov. (35) Ανθαιρεῖσθε δὲ ... καθαρού. Hæc verba (56) Τοὺς ἑπτά. De septem sapientibus vise et (57) Οὗ μέμνηται. Hæc ἐν παρόδῳ adjicit Cle- (33) Εἶπέ τις ἐξ αὐτῶν ἴδιος πρ. Εἶπέ τις ἐξ (34) Πρός τε οἰκοδομὴν καὶ πρὸς ἐντροπήν. (40) Ἰαμβείῳ. lambus, qui sequitur, Menandro
PG 8:837καὶ μετὰ τοῦτον ἐξαμαρτὼν πάλιν ὁ λαὸς ὑπὸ ἀλλοφύλοις γίνεται τοῖς Φυλιστιεὶμ ἔτη τεσσαράκοντα. ἐπιστρεψάντων δὲ αὐτῶν Σαμψὼν ἡγεῖται ἐκ φυλῆς Δάν, νικήσας ἐν πολέμῳ τοὺς ἀλλοφύλους. οὗτος ἦρξεν ἔτεσιν εἴκοσι. καὶ μετὰ τοῦτον ἀναρχίας οὔσης διέκρινε τὸν λαὸν Ἠλὶ ὁ ἱερεὺς τεσσαράκοντα ἔτη. τοῦτον δὲ διαδέχεται Σαμουὴλ ὁ προφήτης, σὺν οἷς Σαοὺλ ἐβασίλευσεν, ἔτη εἴκοσι ἑπτὰ κατασχών. οὗτος καὶ τὸν Δαβὶδ ἔχρισεν. ἐτελεύτα δὲ Σαμουὴλ δυοῖν ἐτῶν πρότερος τοῦ Σαοὺλ ἐπὶ ἀρχιερέως Ἀβιμέλεχ. οὗτος τὸν Σαοὺλ εἰς βασιλέα ἔχρισεν, ὃς πρῶτος ἐβασίλευσεν ἐπὶ Ἰσραὴλ μετὰ τοὺς κριτάς, ὧν ὁ πᾶς ἀριθμὸς ἕως τοῦ Σαμουὴλ γίνεται ἔτη τετρακόσια ἑξήκοντα τρία μῆνες ἑπτά. ἔπειτα διὰ τῆς πρώτης βίβλου τῶν Βασιλειῶν τοῦ Σαοὺλ ἔτη εἴκοσι, ἐπεὶ ἀνακαινισθεὶς ἐβασίλευσε. μετὰ δὲ τὴν τελευτὴν Σαοὺλ βασιλεύει Δαβὶδ τὸ δεύτερον ἐν Χεβρὼν ὁ τοῦ Ἰεσσαὶ ἐκ φυλῆς Ἰούδα ἔτη τεσσαράκοντα, ὡς περιέχει ἡ δευτέρα τῶν Βασιλειῶν, καὶ ἦν ἀρχιερεὺς Ἀβιάθαρ ὁ τοῦ Ἀβιμέλεχ ἐκ συγγενείας Ἠλί, προφητεύουσι δὲ Γὰδ καὶ Νάθαν ἐπ’ αὐτοῦ.
πολλά· σοφίαν καὶ γνῶσιν, παραβολὰς καὶ ἐπιστή- μην ἔγνων ἔτι. Καί γε τοῦτό (32) έστι προαίρεσις πνεύματος, ὅτι ἐν πλήθει σοφίας πλῆθος γνώσεως. Ο δὲ τῆς παντοδαπῆς σοφίας Εμπειρος, οὗτος κυ ρίως ἂν εἴη γνωστικός. Αὐτίκα γέγραπται· ο Περισ σεία γνώσεως τῆς σοφίας ζωοποιήσει τὸν παρ' αὐτ τῆς. » Πάλιν τε αν βεβαιοί σαφέστερον τὰ εἰρημένα ήδε ἡ ῥῆσις· « Πάντα ἐνώπια τοῖς νοοῦσι· ν τὰ δὲ πάντα Ελληνικά ἐστι καὶ βαρβαρικά· θάτερα δὲ οὐκ ἔτι πάντα. Ορθὰ (33) δὲ, τοῖς βουλομένοις ἀπενέγκα- σθαι αἴσθησιν. 'Ανθαιρεῖσθε (54) παιδείαν, καὶ μὴ ἀργύριον, καὶ γνῶσιν ὑπὲρ χρυσίον δεδοκιμασμένον· ο ἀνθαιρεῖσθε δὲ καὶ αἴσθησιν χρυσίου, καθαρού (35) «. κρείσσων γὰρ σοφία λίθων πολυτελῶν· πᾶν δὲ τί- μιον οὐκ ἄξιον αὐτῆς. » Φασὶ δὲ Ἕλληνες, μετάγε Ορφέα καὶ Λίνον καὶ τοὺς παλαιοτάτους παρὰ σφίσι ποιητὰς, ἐπὶ σοφίᾳ πρώτους θαυμασθῆναι τοὺς ἑπτὰ (36), τοὺς ἐπικληθέντας σου φούς· ὧν τέσσαρες μὲν ἀπὸ Ἀσίας ἦσαν, Θαλῆς τε ὁ Μιλήσιος, καὶ Βίας ὁ Πριηνεύς, καὶ Πιττακὸς ὁ Μιτυλη- ναῖος, καὶ Κλεόβουλος ὁ Λίνδιος· δύο δὲ ἀπὸ Εὐρώπης; Σόλων τε ὁ ᾿Αθηναίος, καὶ Χίλων ο Λακεδαιμόνιος· τὸν δὲ ἑβδομον, οἱ μὲν Περίανδρον εἶναι λέγουσι τὸν Κορίνθιον, οἱ δὲ Ανάχαρσιν τὸν Σκύθην, οἱ δὲ Επι- μενίδην τὸν Κρῆτα, ὃν Ἑλληνικὸν οἶδε προφήτην, οὗ μέμνηται (57) ὁ ἀπόστολος Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Τίτον Ἐπιστολῇ, λέγων οὕτως· «Εἶπέ τις ἐξ αὐτῶν ἴδιος (38) προφήτης οὕτω· Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται, κακὰ θηρία, γαστέρες αργαί· καὶ ἡ μαρτυρία αὕτη ἐστὶν ἀληθής. Θρᾷς ὅπως κάν. τοῖς Ελλήνων προφήταις δίδωσι τι τῆς ἀληθείας, καὶ οὐκ ἐπαισχύνεται, πρός τε οίκο δομὴν καὶ πρὸς ἐντροπήν (39) διαλεγόμενός τινων, Ελληνικοῖς συγχρῆσθαι ποιήμασι; Πρός γ' οὖν Κο ρινθίους (οὐ γὰρ ἐνταῦθα μόνον), περὶ τῆς τῶν νε κρῶν ἀναστάσεως διαλεγόμενος, ιαμβείῳ (40) συγ κέχρηται τραγικών . Τί μοι όφελος, λέγων, « εἰ νε κροὶ οὐκ ἐγείρονται; Φάγωμεν καὶ πίωμεν, αὔριον γὰρ ἀποθνήσκομεν. Μὴ πλανάσθε φθείρουσιν ἤθη Ρ. Εγνων ἐγὼ ὅτι καί γε τ. ενώπια. ορατά. ὁρατά ὀρθά. ενώπια. ὁρατόν αἰσθητόν, θεωρητόν. Πάντα ἐνώπια τοῖς συνιούσι, καὶ ὀρθὰ τοῖς εὑρίσκουσι γνῶσιν. Η. αὐτῶν ἴδιος αὐτῶν πρ. και εντροπήν σίαν γὰρ Θεοῦ τινες ἔχουσι· πρὸς ἐντροπὴν ὑμῖν λέγω. STROMATUM LIB. I. Ecclesiaste Et adjeci sapientiam super oinues qui fuerunt ante me in ☑Jerusalem, et cor meumn vidit multa sapientiam et cognitionem, parabolas et scientiam novi præterea. Et hoc quidem est præelectio spiritus, quoniam in multitudine sapien- time est multitudo cognitionis . . Qui est au- tem omnigena multitudine sapientiæ præditus, is proprie fuerit gnosticus. Jam vero scriptum est: A periculum contemplatur. Scriptum est itaque in Abundantia cognitionis sapientiæ vivificabit eum, qui est ex ipsa b. . Et rursus apertius confirmat ea quæ dicta sunt, hoc dictum : ‹ Sunt omnia in conspectu eorum qui intelligunt.› Omnia: autem sunt Græca et barbara: alterutra autem non sunt Butique omnia. Recta autem sunt iis qui sensum volunt accipere. Eligite disciplinam, et non argentum, et cognitionem super aurum probatum. › Eligite autem sensum quoque plus quam aurum purum : ‹ nielior est enim sapientia lapidibus pre- Liosis; quidquid autem est pretiosum, non est pretio cum ea conferendum c. CAPUT XIV. . Philosophorum apud Græcos successio. Dicunt autem Græci post Orpheum et Linum, et pvelas, qui apud eos fuerunt antiquissimi, in admi- ratione fuisse habitos propter sapientiam primos septem, qui cognominati fuerunt sapientes, quorum quatuor quidem fuerunt ex Asia, Thales Milesius, et Bias Prieneus, et Pittacus Mitylenæus, et Cleobulus Lindius; duo autem ex Europa, Solon Atheniensis, C et Chilo Lacedamonius ; septimum autem alii qui- D morimur. Nolite seduci, corrumpunt bonos mores • Eccle. 1, 16, 17, 18. » Lece. vul, 13, sec. LXX. , * ED. POTTER, ED. PARIS. VIII, 9, 10, 11. d Tit. 1, 12, 13. Eccle. bens scilicet e verbis præcedentibus Seri bere potius debuerat Nam in facilius transire potuit, quam Est auim Hesychio, Verum nil mutandum : respicit enim auctor Prov. viii, 9, quem locum e memoria repetens paulum variavit : non invenio in S. Scriptura: eorum vero sensus exstat Prov. m, 14, 15. Platonem tom. 1, p. 343; Diogenem Laertium p. dein dicunt esse Periandrum Corinthium, alii vero Anacharsim Scytham, alii vero Epimenidem Creten sem, quem Græcum prophetam novit Paulus, cujus etiam meminit in Epistola ad Titum, sic dicens : + Dixit quidam ex ipsis proprius propheta: Cretenses semper mendaces, malæ besliæ, ven'rea: pigri; et testimonium hoc verum est d. » Vides, quomodɔ etiam Græcorum prophetis dat aliquid veritatis : nec erubescit, et ad ædificationem, et ad aliquorum conversionem disserens, uti Græcis poematibus ? Itaque ad Corinthios (non enim hic solum) disse- rens de resurrectione mortuorum, tragico iambo usus est, dicens : • Quid mihi prodest, si nortui non resurgunt? Manducemus et bibamus, cras enim c Prov. et 14, et Plutarchum in eorumdem Symposio. SYLBURG. Conf. quæ ad Laertii Thaletem adno- tavit Menagius. - mens, sumpta occasione a mentione Epimenidis, ut quæ superius dixerat de profanæ doctrinæ uti litate, Pauli apostoli auctoritate firmaret. Τit. Μox, abest. Ibid. Ut alios quidem ædificaret, aliis vero pudoren incuteret. . Perperam fervetus vertit « con- versionem. Respicit Clemens I Cor. xv, 34: 'Ayvw- ascribitur. SYLBURG. (32) Επιστήμην ἔγνω ἔτι· καί γε τ. Ἐπιστήμην. (35) Ορθά. « In conspectu vertit Hervetus, scri- (34) Ανθαιρεῖσθε. Λάβετε, Prov. (35) Ανθαιρεῖσθε δὲ ... καθαρού. Hæc verba (56) Τοὺς ἑπτά. De septem sapientibus vise et (57) Οὗ μέμνηται. Hæc ἐν παρόδῳ adjicit Cle- (33) Εἶπέ τις ἐξ αὐτῶν ἴδιος πρ. Εἶπέ τις ἐξ (34) Πρός τε οἰκοδομὴν καὶ πρὸς ἐντροπήν. (40) Ἰαμβείῳ. lambus, qui sequitur, Menandro
γίνονται οὖν ἀπὸ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ ἕως παρέλαβε τὴν βασιλείαν Δαβίδ, ὡς μέν τινες, ἔτη τετρακόσια πεντήκοντα, ὡς δὲ ἡ προκειμένη δείκνυσι χρονογραφία, συνάγονται ἔτη πεντακόσια εἴκοσι τρία μῆνες ἑπτὰ εἰς τὴν τοῦ Δαβὶδ τελευτήν. καὶ μετὰ ταῦτα ἐβασίλευσε Σολομὼν υἱὸς Δαβὶδ ἔτη τεσσαράκοντα. διαμένει ἐπὶ τούτου Νάθαν προφητεύων, ὃς καὶ παρεκάλει αὐτὸν περὶ τῆς τοῦ ναοῦ οἰκοδομῆς· ὁμοίως καὶ Ἀχίας ἐκ Σηλὼμ προφητεύει, ἦσαν δὲ καὶ οἱ βασιλεῖς ἄμφω, ὅ τε Δαβὶδ ὅ τε Σολομών, προφῆται. Σαδὼκ δὲ ὁ ἀρχιερεὺς πρῶτος ἐν τῷ ναῷ, ὃν ᾠκοδόμησε Σολομών, ἱεράτευσεν, ὄγδοος ὢν ἀπὸ Ἀαρὼν τοῦ πρώτου ἀρχιερέως. γίνονται οὖν ἀπὸ Μωυσέως ἐπὶ τὴν Σολομῶνος ἡλικίαν, ὡς μέν τινές φασιν, ἔτη πεντακόσια ἐνενήκοντα πέντε, ὡς δὲ ἕτεροι, πεντακόσια ἑβδομήκοντα ἕξ. εἰ δέ τις τοῖς ἀπὸ Ἰησοῦ μέχρι Δαβὶδ τετρακοσίοις πεντήκοντα ἔτεσι συγκαταριθμήσαι τὰ τῆς Μωυσέως στρατηγίας τεσσαράκοντα καὶ τὰ ἄλλα τὰ ὀγδοήκοντα ἔτη, ἃ γεγόνει ὁ Μωυσῆς πρὸ τοῦ τὴν ἔξοδον τοῖς Ἑβραίοις ἀπὸ Αἰγύπτου γεγονέναι, προσθείη τε τούτοις τὰ τῆς βασιλείας τῆς Δαβὶδ τεσσαράκοντα ἔτη, συνάξει ἔτη τὰ πάντα ἑξακόσια δέκα.
πολλά· σοφίαν καὶ γνῶσιν, παραβολὰς καὶ ἐπιστή- μην ἔγνων ἔτι. Καί γε τοῦτό (32) έστι προαίρεσις πνεύματος, ὅτι ἐν πλήθει σοφίας πλῆθος γνώσεως. Ο δὲ τῆς παντοδαπῆς σοφίας Εμπειρος, οὗτος κυ ρίως ἂν εἴη γνωστικός. Αὐτίκα γέγραπται· ο Περισ σεία γνώσεως τῆς σοφίας ζωοποιήσει τὸν παρ' αὐτ τῆς. » Πάλιν τε αν βεβαιοί σαφέστερον τὰ εἰρημένα ήδε ἡ ῥῆσις· « Πάντα ἐνώπια τοῖς νοοῦσι· ν τὰ δὲ πάντα Ελληνικά ἐστι καὶ βαρβαρικά· θάτερα δὲ οὐκ ἔτι πάντα. Ορθὰ (33) δὲ, τοῖς βουλομένοις ἀπενέγκα- σθαι αἴσθησιν. 'Ανθαιρεῖσθε (54) παιδείαν, καὶ μὴ ἀργύριον, καὶ γνῶσιν ὑπὲρ χρυσίον δεδοκιμασμένον· ο ἀνθαιρεῖσθε δὲ καὶ αἴσθησιν χρυσίου, καθαρού (35) «. κρείσσων γὰρ σοφία λίθων πολυτελῶν· πᾶν δὲ τί- μιον οὐκ ἄξιον αὐτῆς. » Φασὶ δὲ Ἕλληνες, μετάγε Ορφέα καὶ Λίνον καὶ τοὺς παλαιοτάτους παρὰ σφίσι ποιητὰς, ἐπὶ σοφίᾳ πρώτους θαυμασθῆναι τοὺς ἑπτὰ (36), τοὺς ἐπικληθέντας σου φούς· ὧν τέσσαρες μὲν ἀπὸ Ἀσίας ἦσαν, Θαλῆς τε ὁ Μιλήσιος, καὶ Βίας ὁ Πριηνεύς, καὶ Πιττακὸς ὁ Μιτυλη- ναῖος, καὶ Κλεόβουλος ὁ Λίνδιος· δύο δὲ ἀπὸ Εὐρώπης; Σόλων τε ὁ ᾿Αθηναίος, καὶ Χίλων ο Λακεδαιμόνιος· τὸν δὲ ἑβδομον, οἱ μὲν Περίανδρον εἶναι λέγουσι τὸν Κορίνθιον, οἱ δὲ Ανάχαρσιν τὸν Σκύθην, οἱ δὲ Επι- μενίδην τὸν Κρῆτα, ὃν Ἑλληνικὸν οἶδε προφήτην, οὗ μέμνηται (57) ὁ ἀπόστολος Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Τίτον Ἐπιστολῇ, λέγων οὕτως· «Εἶπέ τις ἐξ αὐτῶν ἴδιος (38) προφήτης οὕτω· Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται, κακὰ θηρία, γαστέρες αργαί· καὶ ἡ μαρτυρία αὕτη ἐστὶν ἀληθής. Θρᾷς ὅπως κάν. τοῖς Ελλήνων προφήταις δίδωσι τι τῆς ἀληθείας, καὶ οὐκ ἐπαισχύνεται, πρός τε οίκο δομὴν καὶ πρὸς ἐντροπήν (39) διαλεγόμενός τινων, Ελληνικοῖς συγχρῆσθαι ποιήμασι; Πρός γ' οὖν Κο ρινθίους (οὐ γὰρ ἐνταῦθα μόνον), περὶ τῆς τῶν νε κρῶν ἀναστάσεως διαλεγόμενος, ιαμβείῳ (40) συγ κέχρηται τραγικών . Τί μοι όφελος, λέγων, « εἰ νε κροὶ οὐκ ἐγείρονται; Φάγωμεν καὶ πίωμεν, αὔριον γὰρ ἀποθνήσκομεν. Μὴ πλανάσθε φθείρουσιν ἤθη Ρ. Εγνων ἐγὼ ὅτι καί γε τ. ενώπια. ορατά. ὁρατά ὀρθά. ενώπια. ὁρατόν αἰσθητόν, θεωρητόν. Πάντα ἐνώπια τοῖς συνιούσι, καὶ ὀρθὰ τοῖς εὑρίσκουσι γνῶσιν. Η. αὐτῶν ἴδιος αὐτῶν πρ. και εντροπήν σίαν γὰρ Θεοῦ τινες ἔχουσι· πρὸς ἐντροπὴν ὑμῖν λέγω. STROMATUM LIB. I. Ecclesiaste Et adjeci sapientiam super oinues qui fuerunt ante me in ☑Jerusalem, et cor meumn vidit multa sapientiam et cognitionem, parabolas et scientiam novi præterea. Et hoc quidem est præelectio spiritus, quoniam in multitudine sapien- time est multitudo cognitionis . . Qui est au- tem omnigena multitudine sapientiæ præditus, is proprie fuerit gnosticus. Jam vero scriptum est: A periculum contemplatur. Scriptum est itaque in Abundantia cognitionis sapientiæ vivificabit eum, qui est ex ipsa b. . Et rursus apertius confirmat ea quæ dicta sunt, hoc dictum : ‹ Sunt omnia in conspectu eorum qui intelligunt.› Omnia: autem sunt Græca et barbara: alterutra autem non sunt Butique omnia. Recta autem sunt iis qui sensum volunt accipere. Eligite disciplinam, et non argentum, et cognitionem super aurum probatum. › Eligite autem sensum quoque plus quam aurum purum : ‹ nielior est enim sapientia lapidibus pre- Liosis; quidquid autem est pretiosum, non est pretio cum ea conferendum c. CAPUT XIV. . Philosophorum apud Græcos successio. Dicunt autem Græci post Orpheum et Linum, et pvelas, qui apud eos fuerunt antiquissimi, in admi- ratione fuisse habitos propter sapientiam primos septem, qui cognominati fuerunt sapientes, quorum quatuor quidem fuerunt ex Asia, Thales Milesius, et Bias Prieneus, et Pittacus Mitylenæus, et Cleobulus Lindius; duo autem ex Europa, Solon Atheniensis, C et Chilo Lacedamonius ; septimum autem alii qui- D morimur. Nolite seduci, corrumpunt bonos mores • Eccle. 1, 16, 17, 18. » Lece. vul, 13, sec. LXX. , * ED. POTTER, ED. PARIS. VIII, 9, 10, 11. d Tit. 1, 12, 13. Eccle. bens scilicet e verbis præcedentibus Seri bere potius debuerat Nam in facilius transire potuit, quam Est auim Hesychio, Verum nil mutandum : respicit enim auctor Prov. viii, 9, quem locum e memoria repetens paulum variavit : non invenio in S. Scriptura: eorum vero sensus exstat Prov. m, 14, 15. Platonem tom. 1, p. 343; Diogenem Laertium p. dein dicunt esse Periandrum Corinthium, alii vero Anacharsim Scytham, alii vero Epimenidem Creten sem, quem Græcum prophetam novit Paulus, cujus etiam meminit in Epistola ad Titum, sic dicens : + Dixit quidam ex ipsis proprius propheta: Cretenses semper mendaces, malæ besliæ, ven'rea: pigri; et testimonium hoc verum est d. » Vides, quomodɔ etiam Græcorum prophetis dat aliquid veritatis : nec erubescit, et ad ædificationem, et ad aliquorum conversionem disserens, uti Græcis poematibus ? Itaque ad Corinthios (non enim hic solum) disse- rens de resurrectione mortuorum, tragico iambo usus est, dicens : • Quid mihi prodest, si nortui non resurgunt? Manducemus et bibamus, cras enim c Prov. et 14, et Plutarchum in eorumdem Symposio. SYLBURG. Conf. quæ ad Laertii Thaletem adno- tavit Menagius. - mens, sumpta occasione a mentione Epimenidis, ut quæ superius dixerat de profanæ doctrinæ uti litate, Pauli apostoli auctoritate firmaret. Τit. Μox, abest. Ibid. Ut alios quidem ædificaret, aliis vero pudoren incuteret. . Perperam fervetus vertit « con- versionem. Respicit Clemens I Cor. xv, 34: 'Ayvw- ascribitur. SYLBURG. (32) Επιστήμην ἔγνω ἔτι· καί γε τ. Ἐπιστήμην. (35) Ορθά. « In conspectu vertit Hervetus, scri- (34) Ανθαιρεῖσθε. Λάβετε, Prov. (35) Ανθαιρεῖσθε δὲ ... καθαρού. Hæc verba (56) Τοὺς ἑπτά. De septem sapientibus vise et (57) Οὗ μέμνηται. Hæc ἐν παρόδῳ adjicit Cle- (33) Εἶπέ τις ἐξ αὐτῶν ἴδιος πρ. Εἶπέ τις ἐξ (34) Πρός τε οἰκοδομὴν καὶ πρὸς ἐντροπήν. (40) Ἰαμβείῳ. lambus, qui sequitur, Menandro
PG 8:839ἀκριβέστερον δὲ ἡ καθ’ ἡμᾶς χρονογραφία πρόεισιν, εἰ τοῖς πεντακοσίοις εἴκοσι καὶ τρισὶ καὶ μησὶν ἑπτὰ μέχρι τῆς Δαβὶδ τελευτῆς προσθείη τις τά τε τοῦ Μωυσέως ἑκατὸν εἴκοσι ἔτη τά τε τοῦ Σολομῶνος τεσσαράκοντα· συνάξει γὰρ τὰ πάντα ἐπὶ τὴν Σολομῶνος τελευτὴν ἔτη ἑξακόσια ὀγδοήκοντα τρία μῆνας ἑπτά. Εἴραμος τὴν ἑαυτοῦ θυγατέρα Σολομῶνι δίδωσι καθ’ οὓς χρόνους μετὰ τὴν Τροίας ἅλωσιν Μενελάῳ εἰς Φοινίκην ἄφιξις, ὥς φησι Μένανδρος ὁ Περγαμηνὸς καὶ Λαῖτος ἐν τοῖς Φοινικικοῖς. μετὰ δὲ Σολομῶνα βασιλεύει Ῥοβοὰμ υἱὸς αὐτοῦ ἔτη ἑπτακαίδεκα, καὶ ἦν ἀρχιερεὺς Ἀβιμέλεχ ὁ τοῦ Σαδώκ. ἐπὶ τούτου μερισθείσης τῆς βασιλείας ἐν Σαμαρείᾳ βασιλεύει Ἱεροβοὰμ ἐκ φυλῆς Ἐφραὶ̈μ ὁ δοῦλος Σολομῶνος, προφητεύει δὲ ἔτι Ἀχίας ὁ Σηλωνίτης καὶ Σαμαίας υἱὸς Αἰλαμὶ καὶ ὁ ἐξ Ἰούδα ἀπελθὼν ἐπὶ Ἱεροβοὰμ καὶ προφητεύσας ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου. μετὰ τοῦτον βασιλεύει Ἀβιοὺμ υἱὸς αὐτοῦ ἔτη [εἴκοσι] τρία, καὶ ὁμοίως ὁ τούτου υἱὸς Ἄσα μα· οὗτος ἐπὶ γήρως ἐποδάγρησε, προφητεύει δὲ ἐπ’ αὐτοῦ Ἰοὺ υἱὸς Ἀνανίου. μετὰ τοῦτον βασιλεύει Ἰωσαφὰτ υἱὸς αὐτοῦ ἔτη ⟨κ⟩ε·
Α χρήσθ' ὁμιλίαι κακαί. » Οἱ δὲ ᾿Ακουσίλαον τὸν ᾿Αρ γεῖον ἐγκατέλεξαν τοῖς ἑπτὰ σοφοῖς· ἄλλοι δὲ Φερε κύδην τὸν Σύριον. Πλάτων (41) δὲ ἀντὶ Περιάνδρου, ὡς ἀναξίου σοφίας, διὰ τὸ τετυραννηκέναι, ἀντικατα τάττει Μύσωνα τὸν Χηνέα. Ὡς μὲν οὖν κάτω που τῆς Μωϋσέως ἡλικίας οἱ παρ' Ἕλλησι σοφοί γεγό νασι, μικρὸν ὕστερον δειχθήσεται· ὁ δὲ τρόπος τῆς παρ' αὐτοῖς φιλοσοφίας, ὡς Ἑβραϊκὸς καὶ αἰνιγματ τώδης, ἤδη ἐπισκεπτέος. Βραχυλογίαν (42) γούν ἠσπάζοντο τὴν παραινετικήν, τὴν ὠφελιμωτάτην. Αὐτίκα Πλάτων πάλαι τὸ διὰ σπουδῆς γεγονέναι τόν δε τὸν τρόπον λέγει, κοινῶς μὲν πᾶσιν Ἕλλησιν, ἐξαιρέτως δὲ Λακεδαιμονίοις (43) καὶ Κρησὶ τοῖς εὐ νομωτάτοις. Τὸ μὲν οὖν, « Γνῶθι σαυτὸν (44),, μὲν Χίλωνος ὑπειλήφασι - Χαμαιλέων (45) δὲ ἐν τῷ Περὶ θεῶν, Θαλοῦ· Αριστοτέλης δὲ, τῆς Πυθίας. Δύναται δὲ τὴν γνῶσιν ἐγκελεύεσθαι μεταδιώκειν. Οὐκ ἔστι γὰρ ἄνευ τῆς τῶν ὅλων οὐσίας εἰδέναι τὰ μέρη· δεῖ δὴ (46) τὴν γένεσιν τοῦ κόσμου πολυπρα γμονῆσαι, δι' ἧς καὶ τὴν τοῦ ἀνθρώπου φύσιν κατα μαθεῖν ἐξέσται. Πάλιν αὖ Χίλωνι τῷ Λακεδαιμονίῳ ἀναφέρουσι τό, « Μηδὲν ἄγαν (47)·, Στράτων δὲ ἐν τῷ Περὶ εὑρημάτων Στρατοδήμῳ τῷ Τεγεάτῃ προσ άπτει τὸ ἀπόφθεγμα Δίδυμος δε Σόλωνι αὐτὸ ἀνατίθησιν· ὥσπερ ἀμέλει Κλεοβούλῳ τὸ, ο Μέτρον ἄριστον (48). Τό δ', « Εγγύα, πάρα δ' ἄτα (49), Κλεομένης μὲν ἐν τῷ Περὶ Ησιόδου Ομήρω φησὶ προειρῆσθαι διὰ τούτων· · Δειλαί (50) τοι δειλῶν τε καὶ ἐγγύαι ἐγγυάασθαι· οἱ δὲ περὶ ᾿Αριστοτέλη Χίλωνος αὐτὸ νομίζουσι· Δίδυμος δὲ Θαλοῦ φησὶν εἶναι τὴν παραίνεσιν. Έπειτα ἑξῆς τὸ, ο Πάντες (51) ἄνθρωποι κακοί, ο ή, «Ο πλεῖστοι τῶν ἀνθρώπων κακοί, (διχῶς γὰρ ἐκφέ- ρεται τὸ αὐτὸ ἀπόφθεγμα), οἱ περὶ Σωτάδαν (52) τὸν Βυζάντιον Βίαντος λέγουσιν εἶναι· καὶ τὸ, ο Μελέτη Καὶ φασὶ τοὺς μὲν γυμνοσοφιστὰς καὶ δρυΐδας αίνιγμα- τωδῶς ἀποφθεγγομένους φιλοσοφήσαι, σέβειν θεούς, καὶ μηδὲν κακὸν ὁρᾷν, καὶ ἀνδρείαν ἀσκεῖν. « Την πόλιν ἅπαντες ἡμῶν Ἕλληνες ὑπολαμβάνουσιν ὡς φιλολόγος τέ ἐστι καὶ πολυλόγος· Λακεδαίμονα δὲ καὶ Κρήτην, τὴν μὲν βραχυλόγον, τὴν δὲ πολύνοιαν μᾶλλον ἢ πολυλογίαν ἀσκοῦσαν. « μαλαιέων Χαμαιλέων CLEMENTIS ALEXANDRINI colloquia prava ". » Alii autem Acusilaum Argivum in septem sapientum numerum retulerunt; alii au- tein Pherecydem Srium. Plato autem pro Perian- dro tanquam sapientia indigno, propterea quod fuerit tyrannus, ponit Mysonem Cheneum. Et quod longe quidem infra Moysis ætatem fuerint Græcorum sa pientes, ostendetur paulo post. Quod autem modus «jus, quæ fuit apud eos, philosophiæ, fuerit He braicus et ænigmaticus, jam considerandum est. Brevitatem itaque amplectebantur aptam ad tra- dendas admonitiones, et utilissimam. Ipse enim Plato hunc modum dicit studiose ac diligenter fuisse consectatos, communiter quidem omnes Græcos, præcipue autem Lacedamonios et Cretenses, qui optimis legibus utebantur. Atque illud quidem, • Nosce teipsum, alii quidem existimarunt Chi- lonis Chamæleo autem in libro De diis, Thaletis; Aristoteles autem, Pythiæ. Qua sententia fieri po- test, ut cognitionem persequi admoneamur: quippe cum partes sine essentia totius universitatis coguo- sci nequeunt: unde ad cognitionem humanæ na- turæ requiritur, ut ipsius mundi ortum prius quæ- jamus. Chiloni rursus Lacedaemonio tribuunt : « Ne quid nimis. » Strato autem, in opere De inventis, ascribit hoc dictum Stratolemno Tegeatæ; Didymus autem id censet esse Solonis ; sicut etiam Cleobuli, • Modus optimus. » Illud autem, • Sponde, noxa præsto est, ▸ Cleomenes quidem in libro De Hesiodo, dicit prius fuisse dictum ab Homero his verbis : B ol Misere pro miseris etiam sponsiones ad spondendum; C consule quæ congessit Menagius ad Laertii Thalet. lib. 1, seg. 40. Aristotelici autem existimant id fuisse Chilonis ; Didymus autem dicit id fuisse admonitionem Tha- louis. Et deinde illud: c Omnes homines mali ; » vel, ‹ Plurimi hominum mali, (hoc enim dictum duobus modis effertur) Sotades Byzantinus dicit esse Bianlis ; et illud: • Omnia vincit diligens me- ❖ P. ED. POTTER, ED. PARIS. a I Cor. xv, 32, 33. antiquioribus magistris præcepta tradebant. Aiunt gymnosophistas ac druidas obscure ac per senten- D tias philosophalos esse, colendos deos, nil mali fa- ciendum, et exercendam fortitudinem, inquit Diogenes Laertius in proœmio. Ejusmodi erant Py- thagoræ præcepta. Continuis sermonibus usi sunt posteriores, qui eloquentiæ doctrinæque studio sese magis ostentabant. Conf. quæ dicit Plato, Prota- gora p. 255, unde quæ sequuntur hausit Cienens. Protagora loco jam memorato respicit Clemens, hæc dicit, De legibus lib. 1, p. : Græci omnes civitatem nostram Athe- niensem et verborum studiosam judicant, et verbo- sam: Lacedæmonem vero et Cretam, alteram bre- viloquam, alteram intelligentiæ magis quam verbis studentem. » mendose: nan non solum mss. quidam codices, sed etiam Eusebius Tatiani verba recitans exhibet: sicque eum infra vocat Cle mens p. 351. SYLBURG. Cleobulo, segm. 93, et quæ ibi adnotavit Menagius. sed præsto est noxa: > id est, non quidem veto spon- dere: sed hoc tamen moneo, cum fideijussione plerumque conjunctam esse noxam : qua de re Plu- tarchus quoque p. 99, 321, 329, et Laertius p. 27. adnotavit Menagius ad Laertii Chilonem lib. 1, segni. 73. - et quae adnotavit Menagius. Iidenique de iis, que sc quuntur, consulendi. SYLBURG. (44) Πλάτων. Respicit Platonis Protagoram p. 258. (42) Βραχυλογίαν. Hac methodo alii plerique ex (13) Λακεδαιμονίοις. Plato, preter ea quæ in (44) Γνώθι σ. De auctore hujus apophthegmatis (45) Χαμαιλέων. Hic a Taliano p. 160 dicitur Χα- (46) Δεῖ δή. Δεῖ δέ • oportet autem,, f. ms. (47) Μηδὲν ἄγαν. Conf. Laertius lib. r, segm. 63. (48) Μέτρον άριστον. Conf. Laertius lib. 1, in (49) Ἐγγύα· πάρα δ' άτα. Sensus est, Sponde, 11. SYLB. Conf. Clemens infra Strom. vi, et quæ (50) Δειλαί. Homeri Odyss. Θ, ν. 551. (51) Πάντες. Conf. Laertius sub finem Bianlis, (52) Σωτάδα. Σωτάδην communi more . S.
PG 8:841ἐπὶ τούτου προφητεύουσιν Ἠλίας ὁ Θεσβίτης καὶ Μιχαίας υἱὸς Ἰεβλᾶ καὶ Ἀβδίας υἱὸς Ἀνανίου. ἐπὶ δὲ Μιχαίου καὶ ψευδοπροφήτης ἦν Σεδεκίας ὁ τοῦ Χαναάν. ἕπεται τούτοις ἡ βασιλεία Ἰωρὰμ τοῦ υἱοῦ Ἰωσαφὰτ ἐπὶ ἔτη ὀκτώ, ἐφ’ οὗ προφητεύει Ἠλίας καὶ μετὰ Ἠλίαν Ἐλισσαῖος ὁ τοῦ Σαφάτ. ἐπὶ τούτου οἱ ἐν Σαμαρείᾳ κόπρον ἔφαγον περιστερῖ καὶ τὰ τέκνα τὰ ἑαυτῶν. ὁ δὲ χρόνος Ἰωσαφὰτ ἀπὸ τῶν ὑστάτων τῆς τρίτης τῶν Βασιλειῶν ἄχρι τῆς τετάρτης ἐπεκτείνει. ἐπὶ δὲ τοῦ Ἰωρὰμ ἀνελήφθη μὲν Ἠλίας, ἤρξατο δὲ προφητεύειν Ἐλισσαῖος υἱὸς Σαφὰτ ἔτη ἕξ, ὢν ἐτῶν τεςσαράκοντα. εἶτα Ὀχοζίας ἐβασίλευσεν ἔτος ἕν, ἐπὶ τούτου ἔτι προφητεύει Ἐλισσαῖος καὶ σὺν αὐτῷ Ἀβδαδωναῖος. μετὰ τοῦτον ἡ μήτηρ Ὀζίου Γοθολία βασιλεύει ἔτη ὀκτώ, κατακτείνασα τὰ τέκνα τοῦ ἀδελφοῦ αὐτῆς· ἐκ γὰρ τοῦ γένους ἦν Ἀχαάβ. ἡ δὲ ἀδελφὴ Ὀζίου Ἰωσαβαία ἐξέκλεψε τὸν υἱὸν Ὀζίου Ἰωὰν καὶ τούτῳ περιέθηκεν ὕστερον τὴν βασιλείαν. ἐπὶ τῆς Γοθολίας ταύτης ἔτι ὁ Ἐλισσαῖος προφητεύει, μεθ’ ἣν βασιλεύει, ὡς προεῖπον, Ἰωὰς ὁ περισωθεὶς ὑπὸ Ἰωσαβαίας τῆς Ἰωδαὲ τοῦ ἀρχιερέως γυναικός, καὶ τὰ πάντα γίνεται ἔτη τεσσαράκοντα.
PG 8:843συνάγεται οὖν ἀπὸ Σολομῶνος ἐπὶ Ἐλισσαίου τοῦ προφήτου τελευτὴν ἔτη, ὡς μέν τινές φασιν, ἑκατὸν ε, ὡς δὲ ἕτεροι, ἑκατὸν δύο, ὡς δὲ ἡ προκειμένη δηλοῖ χρονογραφία, ἀπὸ βασιλείας τῆς Σολομῶνος ἔτη ἑκατὸν ὀγδοήκοντα ἕν. Ἀπὸ δὲ τῶν Τρωϊκῶν ἐπὶ τὴν Ὁμήρου γένεσιν κατὰ μὲν Φιλόχορον ἑκατὸν ὀγδοήκοντα ἔτη γίνεται ὕστερον τῆς Ἰωνικῆς ἀποικίας· Ἀρίσταρχος δὲ ἐν τοῖς Ἀρχιλοχείοις ὑπομνήμασι κατὰ τὴν Ἰωνικὴν ἀποικίαν φησὶ φέρεσθαι αὐτόν, ἣ ἐγένετο μετὰ ἑκατὸν τεσσαράκοντα ἔτη τῶν Τρωϊκῶν. Ἀπολλόδωρος δὲ μετὰ ἔτη ἑκατὸν τῆς Ἰωνικῆς ἀποικίας Ἀγησιλάου τοῦ Δορυσσαίου Λακεδαιμονίων βασιλεύοντος, ὥστε ἐπιβαλεῖν αὐτῷ Λυκοῦργον τὸν νομοθέτην ἔτι νέον ὄντα. Εὐθυμένης δὲ ἐν τοῖς Χρονικοῖς συνακμάσαντα Ἡσιόδῳ ἐπὶ Ἀκάστου ἐν Χίῳ γενέσθαι περὶ τὸ διακοσιοστὸν ἔτος ὕστερον τῆς Ἰλίου ἁλώσεως. ταύτης δέ ἐστι τῆς δόξης καὶ Ἀρχέμαχος ἐν Εὐβοϊκῶν τρίτῳ· ὡς εἶναι αὐτόν τε καὶ τὸν Ἡσίοδον καὶ Ἐλισσαίου τοῦ προφήτου νεωτέρους.
πάντα καθαιρεί, ο Περιάνδρου τυγχάνειν βούλονται· ὁμοίως δὲ τὴν, ο Γνῶθι καιρόν, ο παραίνεσιν Πιττα- κοῦ καθεστάναι. Ὁ μὲν οὖν Σόλων Αθηναίοις, Πιτ- τακὸς δὲ Μιτυληναίοις ἐνομοθέτησαν. ὑψὲ δὲ Πυθα γόρας, ὁ Φερεκύδους γνώριμος, φιλόσοφον (53) ἑαυτὸν πρῶτος ἀνηγόρευσε. Φιλοσοφίας τοίνυν μετὰ τοὺς προειρημένους άνδρας τρεῖς (54) γεγόνασι διαδοχαί, ἐπώνυμοι τῶν τόπων, περὶ οὓς διέτριψαν· Ιταλική μὲν ἡ ἀπὸ Πυθαγόρου, Ιωνικὴ δὲ ἡ ἀπὸ Θαλού, Ελεατικὴ δὲ ἡ ἀπὸ Ξενοφάνους. Πυθαγόρας (55) μὲν οὖν Μνησάρχου, Σάμιος, ὥς φησιν Ἱππόβοτος· ὡς δὲ 'Αριστόξενος ἐν τῷ Πυθαγόρου Βίῳ καὶ ᾿Αρίσ σταρχος, καὶ Θεόπομπος, Τυρρηνὸς ἦν· ὡς δὲ Νεάν θης, Σύριος ἢ Τύριος· ὥστε εἶναι, κατὰ τοὺς πλεί- στους, τὸν Πυθαγόραν βάρβαρον τὸ γένος. ᾿Αλλὰ καὶ Θαλῆς, ὡς Λέανδρος και Ηρόδοτος ἱστοροῦσι, Φοίνιξ ἦν· ὡς δέ τινες ὑπειλήφασι, Μιλήσιος· μόνος (56) οὗτος δοκεῖ τοῖς τῶν Αἰγυπτίων προφήταις συμβε- βληκέναι· διδάσκαλος δὲ αὐτοῦ οὐδεὶς ἀναγράφεται· ὥσπερ οὐδὲ Φερεκύδου (57) τοῦ Συρίου, ᾧ Πυθαγόρας ἐμαθήτευσεν. Ἀλλ᾿ ἡ μὲν ἐν Μεταποντίῳ (58) τῆς Ἰταλίας, ἡ κατὰ Πυθαγόραν φιλοσοφία ἡ Ἰταλική, κατεγήρασεν. ᾿Αναξίμανδρος δὲ Πραξιδάμου (59) Μα λήσιος, Θαλῆν διαδέχεται· τοῦτον δὲ ᾿Αναξιμένης * Ρ. σοφίαν δὲ πρῶτος ὠνόμασε Πυθαγόρας, καὶ ἑαυτὸν φιλόσοφον. « δύο διαδοχαί Φιλοσο μίας δὲ δύο γεγόνασι διαδοχαι, ή τε ἀπὸ ᾿Αναξιμάν δρου καὶ ἡ ἀπὸ Πυθαγόρου· τοῦ μὲν, Θαλοῦ διακη- κοότος, Πυθαγόρου δὲ Φερεκύδης καθηγήσατο. Καὶ ἐκαλεῖτο ἡ μὲν Ιωνική, ὅτι Θαλῆς Ἴων ὢν (Μιλή σιος γάρ) καθηγήσατο Αναξιμάνδρου, ἡ δὲ Ἰταλική ἀπὸ Πυθαγόρου, ὅτι τὰ πλεῖστα κατὰ τὴν Ἰταλίαν διέ τριψε. • Β Αρίσταρχος, καὶ Θεόπομπος Τυῤῥηνὸν εἶναί φασιν ὁ δὲ Νεάνθης Τύριον ονομάζει. Τὸν δὲ θαλῆν οἱ μὲν Μιλήσιον λέγουσιν, Λέανδρος δὲ καὶ Ἡρόδοτος Φοί- νικα προσηγόρευσαν. « η πλείους φασὶν, ιθαγενής Μιλήσιος ἦν, καὶ γένους λαμπρού • • μόνοις, • Οὐδείς τε αὐτοῦ καθηγήσατο. πλὴν ὅτ' Τέως ή εις Αίγυπτον ἐλθὼν τοῖς ἱερεῦσε συνδέο δὲ τριχή διεσπάσθη, μᾶλλον δὲ τέτραχα. υψὲ δέ τι καὶ μᾶλλον τοῖς χρόνοις ὑπο βεβηκότες οἱ παρ' Έλλησι φιλόσοφοι διαπρέψαι μνη- μονεύονται. "Ων Πυθαγόρας πρῶτος, Φερεκύδους γνώ ριμος, τὸ φιλοσοφίαν ἀνευρών ὄνομα, ὡς μέν τινες, Σάμιος, ὡς δὲ ἕτεροί φασι, Τυῤῥηνὸς ἦν, τινὲς δ' αύτ τὸν Σύριον ἢ Τύριον εἶναι λέγουσιν· ὥστε σε βάρβα ρον, ἀλλ' οὐχ Ἕλληνα γεγονέναι ὁμολογεῖν τὸν πρῶτον φιλοσόφων. • Τὸν δὲ Πυθαγόραν Αριστόξενος, καὶ τριψεν. • ἀλλ' ἑαυτὸν ἀσκῆσαι, κτησάμενον τὰ Φοι- νίκων ἀπόκρυφα βιβλία· « Πιττακού διακηκοηκέναι, ο λικὴ ἀπὸ Πυθαγόρου, ὅτι τὰ πλεῖστα κατὰ τὴν Ἰτα λίαν διέτριψε. « "Αναξί STROMATUM LIB. J. A ditatio, » volunt esse Periandri. Similiter autem ED. POTTER, ED. PARIS. Philosophiam primus nominavit Pytha- goras, et se philosophum. Idem tradunt Cicero Tusc. quæst. 1. v; Quint. lib. 11, 1, aliique plurimi. cum eorum auctoribus a Clemente doctus memorat Eusebius, Præp. evang. lib. x, cap. 4, p. 471. Laertio sunt procem. segm. 15: Ceterum philosophiæ duæ fuere successio- nes; quarum altera ab Anaximandro, altera a Py- thagora fluxit. Anaximander Thaletis auditor fuit, Pythagoras Pherecydæ. Appellatumque est id philo- sophiæ genus, lonicum, quod Thales, utpote Mile- sius, ex lonia cum esset, Amaximandrum instituit; hoc autem Italicum, quod illius auctor Pythagoras in Italia ut plurimum vixerit. Conf. Augustin. lib. VII De civitate Dei, cap. 2; Themistius quatuor admonitionem, quæ dicit: • Nosce occasionem, fuisse Pittaci. Solon autem leges tulit Atheniensi- bus, Pittacus vero Mitylenaeis. Tandem autem Py- thagoras, Pherecydis familiaris, seipsum primus appellavit philosophum. Philosophiae itaque, post hos, quos ante dixi, tres fuere successiones, quæ nomina sumpserunt a locis in quibus versatæ sunt. ltalica quidem, quæ derivata est a Pythago- ra; ionica, quæ a Thalete; Eleatica autem, quæ a Xenophane. Porro autem Pythagoras, Mnesarchi di- lius, Samius quidem erat, ut dicit lippobotus ; ut autem dicit Aristoxenus in Vita Pythagore, et Aristarchus, et Theopompus, erat Tuscus; ut autem Neanthes, Syrius vel Tyrius; adeo ut ex plurimo- rum sententia Pythagoras esset genere barbarus. Quinetiam Thales, ut referunt Leander et Herode- tus, erat Phoenis; ut autem nonnulli existimarunt, Milesius. Hic solus videtur esse congressus cum prophetis Ægyptiorum; ejus autem nullus scribi- tur præceptor; quemadmodum nec Pherecydæ Syri, cujus fuit discipulus Pythagoras. Sed Pytha - goræ quidem, quæ Italica dicta est, philosophia, consenuit in Metaponto, oppido Italiæ. Anaximander c Pythagoram autem Aristo- xenus, Aristarchus et Theopompus Tyrrhenum esse dicunt; Neanthes autem Tyrium vocat. Thaletem vero nonnulli Milesium appellant, Leander autem et Herodotus Phoenicem. Conf. Diogenes Laertius in principio Pythagora. Josephus lib. Adv. Apionem dicit, perinde dificile esse Pythagore atque Homeri patriam indicare. Porro secundum Laertium in prin- cipio Thaletis, Herodotus, Duris ac Democritus e Phoenicibus oriundum Thaletem tradebant: 'Aç d'oi Secundum vero plerosque, Milesius erat civis, e nobili familia prognatus. ▸ Pythagoras, aliique plures cum Ægyptiis studiorum gratia congressi sunt? Certe Clemens paulo infra pag. refert Pythagoram, ac Platonem Ægyptίος audivisse. Scribendum igitur sulis : s ut sensus sit: Cum solis ille Egyptiorum prophetis congressus fuisse videtur, nec præter illos ullum præceptorem habuisse. » Sicenini scribit in Thalete Diogenes Laertius: philosophia origines fuisse scribitaret. 15. c. 4, p. 470: Serius multo et sequioribus tenipori- bus feruntur philosophi Græcorum floruisse. Quo- rum primus Pythagoras, Pherecydis discipulus, qui philosophiæ nomen invenit, secundum nonnullos Samius fuit, secundum alios Tyrrhenus, secundum alios autem Syrius vel Tyrius: adeo ut tu non Græ- cum, sed barbarum fuisse fatearis primum philo- sophorum. » Theodoretus De curand. Græc. affect. serm. 4, praeter alia multa, hæc etiam a Cleniente nostro didicit : D Nullus ei præceptor fuit, nisi quod quando in Ægypto erat, cuin sacerdotibus versatus fuerit.› et Suidas scribunt, Pherecydain nullum magistrum labuisse, sed reconditis Phoenicum libris instructum, semetipsum exercuisse. » Verum Diogenes Laertius, principio Pherecyda, refert illum Pittacum audivisse. .. ponto consenuit, > id est usque ad ejus exitum du- ravit. Nam haec secta Metapontum, Italiæ urbem, semper coluit, Diogenes Laertius in proœmio: 'Ita- Italica secta a Pythagora : sic dicta, quod utplurimum in Italia commorata sit. › xiada. Laertius in principio Anaximandri : (53) Φιλόσοφον. Laertius procmii p. 8, 9 : Φιλο- (54) Τρεις. Tres philosophorum successiones, (56) Μάνος. Quare μόνος, e solus?, annon cuitu (55) Πυθαγόρας. Eusebius, Prap. evang. lib. x, (57) Οὐδὲ Φερεκύδου. Hesychius eliam Milesius (58) Εν Μεταπο κατεγήρασεν. « in Mela- (59) Πραξιδάμου. Sen potius Πραξιάδου, Pra-
PG 8:845κἂν ἕπεσθαί τις βουληθῇ τῷ γραμματικῷ Κράτητι καὶ λέγῃ περὶ τὴν Ἡρακλειδῶν κάθοδον Ὅμηρον γεγονέναι μετὰ ἔτη ὀγδοήκοντα τῆς Ἰλίου ἁλώσεως, εὑρεθήσεται πάλιν Σολομῶνος μεταγενέστερος, ἐφ’ οὗ ἡ Μενελάου εἰς Φοινίκην ἄφιξις, ὡς προείρηται. Ἐρατοσθένης δὲ μετὰ τὸ ἑκατοστὸν ἔτος τῆς Ἰλίου ἁλώσεως τὴν Ὁμήρου ἡλικίαν φέρει. ναὶ μὴν Θεόπομπος μὲν ἐν τῇ τεσσαρακοστῇ τρίτῃ τῶν Φιλιππικῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια τῶν ἐπὶ Ἰλίῳ στρατευσάντων γεγονέναι τὸν Ὅμηρον ἱστορεῖ. Εὐφορίων δὲ ἐν τῷ περὶ Ἀλευαδῶν κατὰ Γύγην αὐτὸν τίθησι γεγονέναι, ὃς βασιλεύειν ἤρξατο ἀπὸ τῆς ὀκτωκαιδεκάτης ὀλυμπιάδος, ὃν καί φησι πρῶτον ὠνομάσθαι τύραννον. Σωσίβιος δὲ ὁ Λάκων ἐν χρόνων ἀναγραφῇ κατὰ τὸ ὄγδοον ἔτος τῆς Χαρίλλου τοῦ Πολυδέκτου βασιλείας Ὅμηρον φέρει. βασιλεύει μὲν οὖν Χάριλλος ἔτη ἑξήκοντα τέσσαρα, μεθ’ ὃν υἱὸς Νίκανδρος ἔτη τριάκοντα ἐννέα· τούτου κατὰ τὸ τριακοστὸν τέταρτον ἔτος τεθῆναί φησι τὴν πρώτην ὀλυμπιάδα. ὡς εἶναι ἐνενήκοντά που ἐτῶν πρὸ τῆς τῶν Ὀλυμπίων θέσεως Ὅμηρον.
PG 8:847Μετὰ δὲ τὸν Ἰωὰν διαδέχεται τὴν βασιλείαν Ἀμασίας ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἔτη τριάκοντα ἐννέα, τοῦτον Ὀζίας ὁμοίως ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἐπὶ ἔτη πεντήκοντα δύο, καὶ λεπρῶν οὗτος ἐτελεύτα· προφητεύουσι δὲ ἐπ’ αὐτοῦ Ἀμὼς καὶ Ἡσαί̈ας ὁ υἱὸς αὐτοῦ καὶ Ὠσηὲ ὁ τοῦ Βεηρὶ καὶ Ἰωνᾶς ὁ τοῦ Ἀμαθὶ ὁ ἐκ Γὲθ Χοβὲρ ὁ κηρύξας Νινευίταις, ὁ ἐκ τοῦ κήτους προελθών. ἔπειτα βασιλεύει Ἰωναθὰν ὁ υἱὸς Ὀζίου ἔτη ἑκκαίδεκα· ἐπὶ τούτου ἔτι Ἡσαί̈ας προφητεύει καὶ Ὠσηὲ καὶ Μιχαίας ὁ Μωρασθίτης καὶ Ἰωὴλ ὁ τοῦ Βαθουήλ. τοῦτον διαδέχεται ὁ υἱὸς αὐτοῦ Ἄχαζ ἐπὶ ἔτη ἑκκαίδεκα· ἐπὶ τούτου πεντεκαιδεκάτῳ ἔτει ὁ Ἰσραὴλ εἰς Βαβυλῶνα ἀπήχθη Σαλμανασάρ τε ὁ βασιλεὺς τῶν Ἀςσυρίων μετῴκισε τοὺς ἐν Σαμαρείᾳ εἰς Μήδους καὶ Βαβυλῶνα. πάλιν τὸν Ἄχαζ διαδέχεται Ὠσηὲ ἐπὶ ἔτη ὀκτώ, εἶτα Ἐζεκίας ἐπὶ ἔτη εἴκοσι ἐννέα. τούτῳ δι’ ὁσιότητα πρὸς τῷ τέλει τοῦ βίου γενομένῳ διὰ Ἡσαί̈ου δωρεῖται ὁ θεὸς ἄλλα ἔτη βιῶσαι πεντεκαίδεκα δι’ ἀναποδισμοῦ ἡλίου. μέχρι τούτου διατείνουσι προφητεύοντες Ἡσαί̈ας καὶ Ὠσηὲ καὶ Μιχαίας. λέγονται δὲ οὗτοι μετὰ τὴν Λυκούργου τοῦ νομοθέτου Λακεδαιμονίων ἡλικίαν γεγονέναι·
πάντα καθαιρεί, ο Περιάνδρου τυγχάνειν βούλονται· ὁμοίως δὲ τὴν, ο Γνῶθι καιρόν, ο παραίνεσιν Πιττα- κοῦ καθεστάναι. Ὁ μὲν οὖν Σόλων Αθηναίοις, Πιτ- τακὸς δὲ Μιτυληναίοις ἐνομοθέτησαν. ὑψὲ δὲ Πυθα γόρας, ὁ Φερεκύδους γνώριμος, φιλόσοφον (53) ἑαυτὸν πρῶτος ἀνηγόρευσε. Φιλοσοφίας τοίνυν μετὰ τοὺς προειρημένους άνδρας τρεῖς (54) γεγόνασι διαδοχαί, ἐπώνυμοι τῶν τόπων, περὶ οὓς διέτριψαν· Ιταλική μὲν ἡ ἀπὸ Πυθαγόρου, Ιωνικὴ δὲ ἡ ἀπὸ Θαλού, Ελεατικὴ δὲ ἡ ἀπὸ Ξενοφάνους. Πυθαγόρας (55) μὲν οὖν Μνησάρχου, Σάμιος, ὥς φησιν Ἱππόβοτος· ὡς δὲ 'Αριστόξενος ἐν τῷ Πυθαγόρου Βίῳ καὶ ᾿Αρίσ σταρχος, καὶ Θεόπομπος, Τυρρηνὸς ἦν· ὡς δὲ Νεάν θης, Σύριος ἢ Τύριος· ὥστε εἶναι, κατὰ τοὺς πλεί- στους, τὸν Πυθαγόραν βάρβαρον τὸ γένος. ᾿Αλλὰ καὶ Θαλῆς, ὡς Λέανδρος και Ηρόδοτος ἱστοροῦσι, Φοίνιξ ἦν· ὡς δέ τινες ὑπειλήφασι, Μιλήσιος· μόνος (56) οὗτος δοκεῖ τοῖς τῶν Αἰγυπτίων προφήταις συμβε- βληκέναι· διδάσκαλος δὲ αὐτοῦ οὐδεὶς ἀναγράφεται· ὥσπερ οὐδὲ Φερεκύδου (57) τοῦ Συρίου, ᾧ Πυθαγόρας ἐμαθήτευσεν. Ἀλλ᾿ ἡ μὲν ἐν Μεταποντίῳ (58) τῆς Ἰταλίας, ἡ κατὰ Πυθαγόραν φιλοσοφία ἡ Ἰταλική, κατεγήρασεν. ᾿Αναξίμανδρος δὲ Πραξιδάμου (59) Μα λήσιος, Θαλῆν διαδέχεται· τοῦτον δὲ ᾿Αναξιμένης * Ρ. σοφίαν δὲ πρῶτος ὠνόμασε Πυθαγόρας, καὶ ἑαυτὸν φιλόσοφον. « δύο διαδοχαί Φιλοσο μίας δὲ δύο γεγόνασι διαδοχαι, ή τε ἀπὸ ᾿Αναξιμάν δρου καὶ ἡ ἀπὸ Πυθαγόρου· τοῦ μὲν, Θαλοῦ διακη- κοότος, Πυθαγόρου δὲ Φερεκύδης καθηγήσατο. Καὶ ἐκαλεῖτο ἡ μὲν Ιωνική, ὅτι Θαλῆς Ἴων ὢν (Μιλή σιος γάρ) καθηγήσατο Αναξιμάνδρου, ἡ δὲ Ἰταλική ἀπὸ Πυθαγόρου, ὅτι τὰ πλεῖστα κατὰ τὴν Ἰταλίαν διέ τριψε. • Β Αρίσταρχος, καὶ Θεόπομπος Τυῤῥηνὸν εἶναί φασιν ὁ δὲ Νεάνθης Τύριον ονομάζει. Τὸν δὲ θαλῆν οἱ μὲν Μιλήσιον λέγουσιν, Λέανδρος δὲ καὶ Ἡρόδοτος Φοί- νικα προσηγόρευσαν. « η πλείους φασὶν, ιθαγενής Μιλήσιος ἦν, καὶ γένους λαμπρού • • μόνοις, • Οὐδείς τε αὐτοῦ καθηγήσατο. πλὴν ὅτ' Τέως ή εις Αίγυπτον ἐλθὼν τοῖς ἱερεῦσε συνδέο δὲ τριχή διεσπάσθη, μᾶλλον δὲ τέτραχα. υψὲ δέ τι καὶ μᾶλλον τοῖς χρόνοις ὑπο βεβηκότες οἱ παρ' Έλλησι φιλόσοφοι διαπρέψαι μνη- μονεύονται. "Ων Πυθαγόρας πρῶτος, Φερεκύδους γνώ ριμος, τὸ φιλοσοφίαν ἀνευρών ὄνομα, ὡς μέν τινες, Σάμιος, ὡς δὲ ἕτεροί φασι, Τυῤῥηνὸς ἦν, τινὲς δ' αύτ τὸν Σύριον ἢ Τύριον εἶναι λέγουσιν· ὥστε σε βάρβα ρον, ἀλλ' οὐχ Ἕλληνα γεγονέναι ὁμολογεῖν τὸν πρῶτον φιλοσόφων. • Τὸν δὲ Πυθαγόραν Αριστόξενος, καὶ τριψεν. • ἀλλ' ἑαυτὸν ἀσκῆσαι, κτησάμενον τὰ Φοι- νίκων ἀπόκρυφα βιβλία· « Πιττακού διακηκοηκέναι, ο λικὴ ἀπὸ Πυθαγόρου, ὅτι τὰ πλεῖστα κατὰ τὴν Ἰτα λίαν διέτριψε. « "Αναξί STROMATUM LIB. J. A ditatio, » volunt esse Periandri. Similiter autem ED. POTTER, ED. PARIS. Philosophiam primus nominavit Pytha- goras, et se philosophum. Idem tradunt Cicero Tusc. quæst. 1. v; Quint. lib. 11, 1, aliique plurimi. cum eorum auctoribus a Clemente doctus memorat Eusebius, Præp. evang. lib. x, cap. 4, p. 471. Laertio sunt procem. segm. 15: Ceterum philosophiæ duæ fuere successio- nes; quarum altera ab Anaximandro, altera a Py- thagora fluxit. Anaximander Thaletis auditor fuit, Pythagoras Pherecydæ. Appellatumque est id philo- sophiæ genus, lonicum, quod Thales, utpote Mile- sius, ex lonia cum esset, Amaximandrum instituit; hoc autem Italicum, quod illius auctor Pythagoras in Italia ut plurimum vixerit. Conf. Augustin. lib. VII De civitate Dei, cap. 2; Themistius quatuor admonitionem, quæ dicit: • Nosce occasionem, fuisse Pittaci. Solon autem leges tulit Atheniensi- bus, Pittacus vero Mitylenaeis. Tandem autem Py- thagoras, Pherecydis familiaris, seipsum primus appellavit philosophum. Philosophiae itaque, post hos, quos ante dixi, tres fuere successiones, quæ nomina sumpserunt a locis in quibus versatæ sunt. ltalica quidem, quæ derivata est a Pythago- ra; ionica, quæ a Thalete; Eleatica autem, quæ a Xenophane. Porro autem Pythagoras, Mnesarchi di- lius, Samius quidem erat, ut dicit lippobotus ; ut autem dicit Aristoxenus in Vita Pythagore, et Aristarchus, et Theopompus, erat Tuscus; ut autem Neanthes, Syrius vel Tyrius; adeo ut ex plurimo- rum sententia Pythagoras esset genere barbarus. Quinetiam Thales, ut referunt Leander et Herode- tus, erat Phoenis; ut autem nonnulli existimarunt, Milesius. Hic solus videtur esse congressus cum prophetis Ægyptiorum; ejus autem nullus scribi- tur præceptor; quemadmodum nec Pherecydæ Syri, cujus fuit discipulus Pythagoras. Sed Pytha - goræ quidem, quæ Italica dicta est, philosophia, consenuit in Metaponto, oppido Italiæ. Anaximander c Pythagoram autem Aristo- xenus, Aristarchus et Theopompus Tyrrhenum esse dicunt; Neanthes autem Tyrium vocat. Thaletem vero nonnulli Milesium appellant, Leander autem et Herodotus Phoenicem. Conf. Diogenes Laertius in principio Pythagora. Josephus lib. Adv. Apionem dicit, perinde dificile esse Pythagore atque Homeri patriam indicare. Porro secundum Laertium in prin- cipio Thaletis, Herodotus, Duris ac Democritus e Phoenicibus oriundum Thaletem tradebant: 'Aç d'oi Secundum vero plerosque, Milesius erat civis, e nobili familia prognatus. ▸ Pythagoras, aliique plures cum Ægyptiis studiorum gratia congressi sunt? Certe Clemens paulo infra pag. refert Pythagoram, ac Platonem Ægyptίος audivisse. Scribendum igitur sulis : s ut sensus sit: Cum solis ille Egyptiorum prophetis congressus fuisse videtur, nec præter illos ullum præceptorem habuisse. » Sicenini scribit in Thalete Diogenes Laertius: philosophia origines fuisse scribitaret. 15. c. 4, p. 470: Serius multo et sequioribus tenipori- bus feruntur philosophi Græcorum floruisse. Quo- rum primus Pythagoras, Pherecydis discipulus, qui philosophiæ nomen invenit, secundum nonnullos Samius fuit, secundum alios Tyrrhenus, secundum alios autem Syrius vel Tyrius: adeo ut tu non Græ- cum, sed barbarum fuisse fatearis primum philo- sophorum. » Theodoretus De curand. Græc. affect. serm. 4, praeter alia multa, hæc etiam a Cleniente nostro didicit : D Nullus ei præceptor fuit, nisi quod quando in Ægypto erat, cuin sacerdotibus versatus fuerit.› et Suidas scribunt, Pherecydain nullum magistrum labuisse, sed reconditis Phoenicum libris instructum, semetipsum exercuisse. » Verum Diogenes Laertius, principio Pherecyda, refert illum Pittacum audivisse. .. ponto consenuit, > id est usque ad ejus exitum du- ravit. Nam haec secta Metapontum, Italiæ urbem, semper coluit, Diogenes Laertius in proœmio: 'Ita- Italica secta a Pythagora : sic dicta, quod utplurimum in Italia commorata sit. › xiada. Laertius in principio Anaximandri : (53) Φιλόσοφον. Laertius procmii p. 8, 9 : Φιλο- (54) Τρεις. Tres philosophorum successiones, (56) Μάνος. Quare μόνος, e solus?, annon cuitu (55) Πυθαγόρας. Eusebius, Prap. evang. lib. x, (57) Οὐδὲ Φερεκύδου. Hesychius eliam Milesius (58) Εν Μεταπο κατεγήρασεν. « in Mela- (59) Πραξιδάμου. Sen potius Πραξιάδου, Pra-
Διευχίδας γὰρ ἐν τετάρτῳ Μεγαρικῶν περὶ τὸ διακοσιοστὸν ἐνενηκοστὸν ἔτος ὕστερον τῆς Ἰλίου ἁλώσεως τὴν ἀκμὴν Λυκούργου φέρει· Ἡσαί̈ας δὲ ἀπὸ τῆς Σολομῶντος βασιλείας, ἐφ’ οὗ Μενέλεως εἰς Φοινίκην γενόμενος ἐδείχθη, τριακοσιοστῷ ἔτει προφητεύων ἔτι φαίνεται Μιχαίας τε σὺν αὐτῷ καὶ Ὠσηὲ καὶ Ἰωὴλ ὁ τοῦ Βαθουήλ. μετὰ δὲ Ἐζεκίαν ὁ υἱὸς αὐτοῦ Μανασσῆς βασιλεύει ἔτη πεντήκοντα πέντε, ἔπειτα ὁ τούτου υἱὸς Ἀμὼς ἔτη δύο, μεθ’ ὃν Ἰωσίας ὁ υἱὸς αὐτοῦ ὁ νομικώτατος ἔτη τριάκοντα καὶ ἕν. οὗτος ἐπέθηκε τὰ κῶλα τῶν ἀνθρώπων ἐπὶ τὰ κῶλα τῶν εἰδώλων, καθὼς ἐν τῷ Λευιτικῷ γέγραπται. ἐπὶ τούτου ὀκτωκαιδεκάτῳ ἔτει τὸ πάσχα ἤχθη, ἐξ οὗ ἀπὸ Σαμουήλ, μήτε ἐν τῷ μεταξὺ χρόνῳ τελεσθέν. τότε καὶ Χελκίας ὁ ἱερεὺς ὁ τοῦ προφήτου Ἱερεμίου πατὴρ περιτυχὼν τῷ τοῦ νόμου βιβλίῳ ἐν τῷ ἱερῷ ἀποκειμένῳ ἀναγνοὺς ἐτελεύτησεν. ἐπὶ τούτου προφητεύει Ὀλδᾶ καὶ Σοφονίας καὶ Ἱερεμίας. ἐπὶ δὲ Ἱερεμίου ψευδοπροφήτης γίνεται Ἀνανίας. ὁ Ἰωσίας οὗτος παρακούσας Ἱερεμίου τοῦ προφήτου ὑπὸ Νεχαὼ βασιλέως Αἰγύπτου ἀνῃρέθη κατὰ ποταμὸν Εὐφράτην, ὁρμῶντι αὐτῷ πρὸς Ἀσσυρίους ἀπαντήσας.
πάντα καθαιρεί, ο Περιάνδρου τυγχάνειν βούλονται· ὁμοίως δὲ τὴν, ο Γνῶθι καιρόν, ο παραίνεσιν Πιττα- κοῦ καθεστάναι. Ὁ μὲν οὖν Σόλων Αθηναίοις, Πιτ- τακὸς δὲ Μιτυληναίοις ἐνομοθέτησαν. ὑψὲ δὲ Πυθα γόρας, ὁ Φερεκύδους γνώριμος, φιλόσοφον (53) ἑαυτὸν πρῶτος ἀνηγόρευσε. Φιλοσοφίας τοίνυν μετὰ τοὺς προειρημένους άνδρας τρεῖς (54) γεγόνασι διαδοχαί, ἐπώνυμοι τῶν τόπων, περὶ οὓς διέτριψαν· Ιταλική μὲν ἡ ἀπὸ Πυθαγόρου, Ιωνικὴ δὲ ἡ ἀπὸ Θαλού, Ελεατικὴ δὲ ἡ ἀπὸ Ξενοφάνους. Πυθαγόρας (55) μὲν οὖν Μνησάρχου, Σάμιος, ὥς φησιν Ἱππόβοτος· ὡς δὲ 'Αριστόξενος ἐν τῷ Πυθαγόρου Βίῳ καὶ ᾿Αρίσ σταρχος, καὶ Θεόπομπος, Τυρρηνὸς ἦν· ὡς δὲ Νεάν θης, Σύριος ἢ Τύριος· ὥστε εἶναι, κατὰ τοὺς πλεί- στους, τὸν Πυθαγόραν βάρβαρον τὸ γένος. ᾿Αλλὰ καὶ Θαλῆς, ὡς Λέανδρος και Ηρόδοτος ἱστοροῦσι, Φοίνιξ ἦν· ὡς δέ τινες ὑπειλήφασι, Μιλήσιος· μόνος (56) οὗτος δοκεῖ τοῖς τῶν Αἰγυπτίων προφήταις συμβε- βληκέναι· διδάσκαλος δὲ αὐτοῦ οὐδεὶς ἀναγράφεται· ὥσπερ οὐδὲ Φερεκύδου (57) τοῦ Συρίου, ᾧ Πυθαγόρας ἐμαθήτευσεν. Ἀλλ᾿ ἡ μὲν ἐν Μεταποντίῳ (58) τῆς Ἰταλίας, ἡ κατὰ Πυθαγόραν φιλοσοφία ἡ Ἰταλική, κατεγήρασεν. ᾿Αναξίμανδρος δὲ Πραξιδάμου (59) Μα λήσιος, Θαλῆν διαδέχεται· τοῦτον δὲ ᾿Αναξιμένης * Ρ. σοφίαν δὲ πρῶτος ὠνόμασε Πυθαγόρας, καὶ ἑαυτὸν φιλόσοφον. « δύο διαδοχαί Φιλοσο μίας δὲ δύο γεγόνασι διαδοχαι, ή τε ἀπὸ ᾿Αναξιμάν δρου καὶ ἡ ἀπὸ Πυθαγόρου· τοῦ μὲν, Θαλοῦ διακη- κοότος, Πυθαγόρου δὲ Φερεκύδης καθηγήσατο. Καὶ ἐκαλεῖτο ἡ μὲν Ιωνική, ὅτι Θαλῆς Ἴων ὢν (Μιλή σιος γάρ) καθηγήσατο Αναξιμάνδρου, ἡ δὲ Ἰταλική ἀπὸ Πυθαγόρου, ὅτι τὰ πλεῖστα κατὰ τὴν Ἰταλίαν διέ τριψε. • Β Αρίσταρχος, καὶ Θεόπομπος Τυῤῥηνὸν εἶναί φασιν ὁ δὲ Νεάνθης Τύριον ονομάζει. Τὸν δὲ θαλῆν οἱ μὲν Μιλήσιον λέγουσιν, Λέανδρος δὲ καὶ Ἡρόδοτος Φοί- νικα προσηγόρευσαν. « η πλείους φασὶν, ιθαγενής Μιλήσιος ἦν, καὶ γένους λαμπρού • • μόνοις, • Οὐδείς τε αὐτοῦ καθηγήσατο. πλὴν ὅτ' Τέως ή εις Αίγυπτον ἐλθὼν τοῖς ἱερεῦσε συνδέο δὲ τριχή διεσπάσθη, μᾶλλον δὲ τέτραχα. υψὲ δέ τι καὶ μᾶλλον τοῖς χρόνοις ὑπο βεβηκότες οἱ παρ' Έλλησι φιλόσοφοι διαπρέψαι μνη- μονεύονται. "Ων Πυθαγόρας πρῶτος, Φερεκύδους γνώ ριμος, τὸ φιλοσοφίαν ἀνευρών ὄνομα, ὡς μέν τινες, Σάμιος, ὡς δὲ ἕτεροί φασι, Τυῤῥηνὸς ἦν, τινὲς δ' αύτ τὸν Σύριον ἢ Τύριον εἶναι λέγουσιν· ὥστε σε βάρβα ρον, ἀλλ' οὐχ Ἕλληνα γεγονέναι ὁμολογεῖν τὸν πρῶτον φιλοσόφων. • Τὸν δὲ Πυθαγόραν Αριστόξενος, καὶ τριψεν. • ἀλλ' ἑαυτὸν ἀσκῆσαι, κτησάμενον τὰ Φοι- νίκων ἀπόκρυφα βιβλία· « Πιττακού διακηκοηκέναι, ο λικὴ ἀπὸ Πυθαγόρου, ὅτι τὰ πλεῖστα κατὰ τὴν Ἰτα λίαν διέτριψε. « "Αναξί STROMATUM LIB. J. A ditatio, » volunt esse Periandri. Similiter autem ED. POTTER, ED. PARIS. Philosophiam primus nominavit Pytha- goras, et se philosophum. Idem tradunt Cicero Tusc. quæst. 1. v; Quint. lib. 11, 1, aliique plurimi. cum eorum auctoribus a Clemente doctus memorat Eusebius, Præp. evang. lib. x, cap. 4, p. 471. Laertio sunt procem. segm. 15: Ceterum philosophiæ duæ fuere successio- nes; quarum altera ab Anaximandro, altera a Py- thagora fluxit. Anaximander Thaletis auditor fuit, Pythagoras Pherecydæ. Appellatumque est id philo- sophiæ genus, lonicum, quod Thales, utpote Mile- sius, ex lonia cum esset, Amaximandrum instituit; hoc autem Italicum, quod illius auctor Pythagoras in Italia ut plurimum vixerit. Conf. Augustin. lib. VII De civitate Dei, cap. 2; Themistius quatuor admonitionem, quæ dicit: • Nosce occasionem, fuisse Pittaci. Solon autem leges tulit Atheniensi- bus, Pittacus vero Mitylenaeis. Tandem autem Py- thagoras, Pherecydis familiaris, seipsum primus appellavit philosophum. Philosophiae itaque, post hos, quos ante dixi, tres fuere successiones, quæ nomina sumpserunt a locis in quibus versatæ sunt. ltalica quidem, quæ derivata est a Pythago- ra; ionica, quæ a Thalete; Eleatica autem, quæ a Xenophane. Porro autem Pythagoras, Mnesarchi di- lius, Samius quidem erat, ut dicit lippobotus ; ut autem dicit Aristoxenus in Vita Pythagore, et Aristarchus, et Theopompus, erat Tuscus; ut autem Neanthes, Syrius vel Tyrius; adeo ut ex plurimo- rum sententia Pythagoras esset genere barbarus. Quinetiam Thales, ut referunt Leander et Herode- tus, erat Phoenis; ut autem nonnulli existimarunt, Milesius. Hic solus videtur esse congressus cum prophetis Ægyptiorum; ejus autem nullus scribi- tur præceptor; quemadmodum nec Pherecydæ Syri, cujus fuit discipulus Pythagoras. Sed Pytha - goræ quidem, quæ Italica dicta est, philosophia, consenuit in Metaponto, oppido Italiæ. Anaximander c Pythagoram autem Aristo- xenus, Aristarchus et Theopompus Tyrrhenum esse dicunt; Neanthes autem Tyrium vocat. Thaletem vero nonnulli Milesium appellant, Leander autem et Herodotus Phoenicem. Conf. Diogenes Laertius in principio Pythagora. Josephus lib. Adv. Apionem dicit, perinde dificile esse Pythagore atque Homeri patriam indicare. Porro secundum Laertium in prin- cipio Thaletis, Herodotus, Duris ac Democritus e Phoenicibus oriundum Thaletem tradebant: 'Aç d'oi Secundum vero plerosque, Milesius erat civis, e nobili familia prognatus. ▸ Pythagoras, aliique plures cum Ægyptiis studiorum gratia congressi sunt? Certe Clemens paulo infra pag. refert Pythagoram, ac Platonem Ægyptίος audivisse. Scribendum igitur sulis : s ut sensus sit: Cum solis ille Egyptiorum prophetis congressus fuisse videtur, nec præter illos ullum præceptorem habuisse. » Sicenini scribit in Thalete Diogenes Laertius: philosophia origines fuisse scribitaret. 15. c. 4, p. 470: Serius multo et sequioribus tenipori- bus feruntur philosophi Græcorum floruisse. Quo- rum primus Pythagoras, Pherecydis discipulus, qui philosophiæ nomen invenit, secundum nonnullos Samius fuit, secundum alios Tyrrhenus, secundum alios autem Syrius vel Tyrius: adeo ut tu non Græ- cum, sed barbarum fuisse fatearis primum philo- sophorum. » Theodoretus De curand. Græc. affect. serm. 4, praeter alia multa, hæc etiam a Cleniente nostro didicit : D Nullus ei præceptor fuit, nisi quod quando in Ægypto erat, cuin sacerdotibus versatus fuerit.› et Suidas scribunt, Pherecydain nullum magistrum labuisse, sed reconditis Phoenicum libris instructum, semetipsum exercuisse. » Verum Diogenes Laertius, principio Pherecyda, refert illum Pittacum audivisse. .. ponto consenuit, > id est usque ad ejus exitum du- ravit. Nam haec secta Metapontum, Italiæ urbem, semper coluit, Diogenes Laertius in proœmio: 'Ita- Italica secta a Pythagora : sic dicta, quod utplurimum in Italia commorata sit. › xiada. Laertius in principio Anaximandri : (53) Φιλόσοφον. Laertius procmii p. 8, 9 : Φιλο- (54) Τρεις. Tres philosophorum successiones, (56) Μάνος. Quare μόνος, e solus?, annon cuitu (55) Πυθαγόρας. Eusebius, Prap. evang. lib. x, (57) Οὐδὲ Φερεκύδου. Hesychius eliam Milesius (58) Εν Μεταπο κατεγήρασεν. « in Mela- (59) Πραξιδάμου. Sen potius Πραξιάδου, Pra-
PG 8:849Ἰωσίαν διαδέχεται Ἰεχωνίας, ⟨ὁ⟩ καὶ Ἰωάχας, ὁ υἱὸς αὐτοῦ μῆνας τρεῖς καὶ ἡμέρας δέκα. τοῦτον Νεχαὼ βασιλεὺς Αἰγύπτου δήσας ἀπήγαγεν εἰς Αἴγυπτον, καταστήσας ἀντ’ αὐτοῦ βασιλέα τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ Ἰωακεὶμ ἐπὶ φόρῳ τῆς γῆς ἔτη ἕνδεκα. μετὰ τοῦτον ὁ ὁμώνυμος αὐτοῦ Ἰωακεὶμ τρίμηνον βασιλεύει, εἶτα Σεδεκίας ἔτη ἕνδεκα. καὶ μέχρι τούτου προφητεύων διατείνει Ἱερεμίας, προφητεύουσι δὲ καὶ Βουζὶ καὶ Οὐρίας ὁ υἱὸς Σαμαίου καὶ Ἀμβακοὺμ σὺν αὐτῷ, καὶ τέλος ἔχει τὰ τῶν Ἑβραϊκῶν βασιλέων. γίνονται οὖν ἀπὸ μὲν τῆς Μωυσέως γενέσεως ἕως τῆς μετοικεσίας ταύτης ἔτη, ὡς μέν τινες, ἐννακόσια ἑβδομήκοντα δύο, κατὰ δὲ τὴν ἀκριβῆ χρονογραφίαν χίλια ὀγδοήκοντα πέντε μῆνες ἓξ ἡμέραι δέκα· ἀπὸ δὲ τῆς Δαβὶδ βασιλείας ἕως τῆς αἰχμαλωσίας τῆς ὑπὸ Χαλδαίων γενομένης ἔτη τετρακόσια πεντήκοντα δύο μῆνες ἕξ, ὡς δὲ ἡ καθ’ ἡμᾶς τῶν χρόνων ἀκρίβεια συνάγει, ἔτη τετρακόσια ὀγδοήκοντα δύο μῆνες ἓξ ἡμέραι δέκα. Ἐν δὲ τῷ δωδεκάτῳ ἔτει τῆς Σεδεκίου βασιλείας Ναβουχοδονόσορ πρὸ τῆς Περσῶν ἡγεμονίας ἔτεσιν ἑβδομήκοντα ἐπὶ Φοίνικας καὶ Ἰουδαίους ἐστράτευσεν, ὥς φησι Βήρωσσος ἐν ταῖς Χαλδαϊκαῖς ἱστορίαις.
Ευρυστράτου Μιλήσιος· μεθ᾽ ἂν Αναξαγόρας (60) Β Ρ. μανδρος Πραξιάδου Μιλήσιος· « Πραξιάδου. Φυσικά, Aνα- ξίμανδρος. Πραξιδάμου Στρωμ. 1. σιβούλου ἢ Εὐβούλου, Κλαζομένιος. • λαός, μαθητής ᾿Αναξαγόρου, διδάσκαλος Σωκράτους. • Αρχελάου του φυσικοῦ· οὗ καὶ παιδικὰ γενέσθαι φησὶν ᾿Αριστόξενος. Δοῦρις δὲ καὶ δουλεῦσαι αὐτὸν, καὶ ἐργάσασθαι λίθους· εἶναί τε αὐτοῦ καὶ τὰς ἐν ἀκροπόλει Χάριτας ἔνιοί φασιν, ἐνδεδυμένας οὖσας· ὅθεν καὶ Τίμωνα ἐν τοῖς Σίλλοις εἰπεῖν· Ἐκ δ' ἄρα τῶν ἀπέκλινε λιθοξόος, εννομολέ [σχης, Ἑλλήνων ἐπαοιδός, ἀκριβολόγους ἀποφήνας, Μυκτήρ, ῥητορόμυκτος, ὑπαττικός, ειρωνευτής. • Ηγησιβούλου Κλαζομένιος. Οὗτος μετήγαγεν (61) ἀπὸ τῆς Ἰωνίας ᾿Αθήναζε την διατριβήν. Τοῦτον διαδέχεται Αρχέλαος (62), οὗ Σωκράτης (63) διή- χρυσεν Ἐκ δ᾽ ἄρα τῶν ἀπέκλινε λαοξόος εννομολέσχης, Ἑλλήνων ἐπαοιδός, . ὁ Τίμων φησὶν ἐν τοῖς Σίλλοις, διὰ τὸ ἀποκεκλικέ ναι ἀπὸ τῶν φυσικῶν (64) ἐπὶ τὰ ἠθικά. Σωκράτους δὲ ἀκούσας, Αντισθένης μὲν ἐκύνισε, Πλάτων δὲ εἰς τὴν Ἀκαδημίαν ἀνεχώρησε. Παρὰ Πλάτωνι Αριστο τέλης φιλοσοφήσας, μετελθὼν εἰς τὸ Λύκειον, κτίζει τὴν περιπατητικὴν αἵρεσιν. Τοῦτον διαδέχεται θεό φραστος, ὃν Στράτων, ἐν Λύκων, εἶτα Κριτόλαος, εἶτα Διόδωρος. Σπεύσιππος· δὲ Πλάτωνα διαδέχεται, τοῦτον δὲ Ξενοκράτης, ὃν Πολέμων. Πολέμωνος δὲ ἀκουσταὶ Κράτης τε καὶ Κράντωρ, εἰς οὓς ἡ ἀπὸ Πλάτωνος κατέληξεν ἀρχαία ᾿Ακαδημία. Κράντορος δὲ μετέσχεν Αρκεσίλαος, ἀφ' οὗ μέχρι Ηγησιλάου ἤνθησεν ᾿Ακαδημία, ἡ μέση. Εἶτα Καρνεάδης (65) διαδέχεται Ηγησίλαον, καὶ οἱ ἐφεξῆς. Κράτητος (66) δὲ Ζήνων ὁ Κιτιεύς, ὁ τῆς Στωϊκῆς ἄρξας αἱρέσεως, γίνεται μαθητής. Τοῦτον διαδέχεται Κλεάνθης, ἐν Χρύσιππος, καὶ οἱ μετ' αὐτόν. Τῆς δὲ Ελεφτικῆς ἀγωγῆς Ξενοφάνης ὁ Κολοφώνιος κατάρχει, όν φησι Τίμαιος κατὰ Ἱέρωνα τὸν Σικελίας δυνάστην καὶ Επίχαρμον τὸν ποιητὴν γεγονέναι· Απολλόδωρος δὲ, κατὰ τὴν τεσσαρακοστήν Ὀλυμπιάδα γενόμενον, Τοῦ δὲ ἠθικοῦ μόνος ἐπεμελεῖτο Σωκράτης, κατά γε τοὺς ἄλλους αὐτοῦ γνωρίμους· εἴ γε καὶ ὁ Ξενοφών ἐν τοῖς Ἀπομνημονεύμασι ῥητῶς φησὶν ἀπαρνεί σθαι αὐτὸν τὸ φυσικὸν, ὡς ὑπὲρ ἡμᾶς καθεστηκός, καὶ σχολάζειν τῷ ἡθικῷ, ὡς πρὸς ἡμᾶς ὄντι. Τοιοῦτο οἶδε καὶ ὁ Τίμων, ἐν οἷς φησιν, Ἐκ δ' άρα τῶν ἀπέκλινε λαοξόος, ἐννομολέσχης, τουτέστιν ἀπὸ τῶν φυσικῶν ἐπὶ τὴν ἠθικὴν θεωρίαν· διὸ καὶ ἐννομολέσχης προσέθηκεν, ἅτε τοῦ ἠθικοῦ μέσ ρους ὄντος τοῦ περὶ τῶν νόμων διαλέγεσθαι. « τῆς νέας ᾿Ακαδημίας; Σωκράτους διήκουσεν Αν- τισθένης, οὗ Διογένης ὁ κύων, οὗ Κράτης ὁ Θηβαῖος, οὗ Ζήνων ὁ Κιτιεύς, οὐ Κλεάνθης, οὗ Χρύσιππος. CLEMENTIS ALEXANDRINI autem, Praxidami filius, Milesius, succedit Thaleli. A E, Anaximenes Eurystrati Milesius; post quem Ana- xagoras Hegesibuli Clazomenius. Hic ex lonia scho‐ lam traduxit Athenas. Ei succedit Archelaus, quem audivit Socrates: Ex his æquiloquus declinavit lapicida, Graium incantator, ait Timon in Sillis, propterea quod a physicis. de- clinarit ad ea quæ ad mores pertinent. Socratem autem cum audiisset, Antisthenes quidem sectam introduxit cynicam, Plato autem secessit in Aca· demiam. Apud Platonem philosophatus Ari- stoteles, cum transiisset in Lyceum, sectam condit peripateticam. Ei succedit Theophrastus, cui Stra- ton, cui Lycon, deinde Critolaus, deinde Diodorus. Platoni succedit Speusippus, ei Xenocrates, cui Polemon; Polemonis autem auditores fuere Crates. et Crantor, in quos desiit, vetus Academia. Cran- toris autem fuit particeps Arcesilaus, a quo usque ad Hegesilaum media floruit Academia. Deinde Carneades succedit legesilao, et alii deinceps. Cratetis autem discipulus fuit Zeno Citieus, Stoi- eorum sectæ princeps; huic succedit Cleanthies, post quem Chrysippus, et alii deinceps. Eleaticae autem disciplinæ princeps fuit Xenophanes Colo- phonius, quem dicit Tumæus fuisse tempore Hiero- nis, qui in Sicilia obtinuit dominatum, et Epicharmi poetæ; Apollodorus autem eum, cum natus esset . B * ED. POTTER. ED. PARIS. Anaxi mander, Pra- C xiadæ filius, Milesius. • Ad quæ verba hæc aduo- tavit Menagius : « Ita Themistius orat. 15; Eusebius De præpar. evangel. lib. x, c. ult. ; Simplicius arl Aristotelis et Suidas in male apud Clem. Anaxagoras, Hegesibuli vel Eubuli, filius, Clazomenius. Laertius et Suidas. Sed plerique Clementi potius assentiuntur. Etenim cum aliorum non paucorum, tum etiam ipsius Laertii testimonio constat, Ana- xagoram Athenis triginta annos docuisse. Archelaus, discipulus Anaxagoræ, magister So- cratis. > D Archelaum physicum audivit, cui in deliciis fuisse scribit Aristoxenus. Porro Duris serviisse illum ait, et sculpsisse lapides. Opus illius esse Gratias, quae sunt in arce, vestitas, plerique asserunt. Unde illum et Timon in Sillis ita depingit his versibus : Fluxit ab his legumque loquax, lapidumque politer, Græcorum vates, imposturaque magister, Derisor, rhetorque, subatticus, et simulator. Sextus Empiricus lib. Adversus mathem. p. 159: • Ethic solus operam dedit Socrates, secundum reliquos ejus discipulos; licet Xenophon in Memorabilibus expresse dicat ipsum repudiasse physicam, ut quæ supra nos esset; ethicæ autem se applicuisse, ut- pote juxta nos posita. Quemadmodum in his aliro- mat Timon, Ab his autem declinavit, lapidicida, legum magister : hoc est a physicis ad ethicam contemplationem, ac proinde addit legum magister, quod de legibus disputare ad ethicam pertineat. > lictis, ad ethica se contulisse, testatur etiam Cicero in Bruto. H. SYLBURG. tanquam auctorem in quo Clementi astipulantur Galenus et Lucianus. Verum Laertius id honoris Lacydæ, Carneadis magistro,, tribuit. micum philosophum modo memoratum, qui patria Atheniensis fuit; sed alium, Thebis oriundum, de quo Laertius in procinio : Socratem audivit Antisthenes, eum Diogenes canis, eum Crates Thebanus, eum Zeno Citieus, cum Cleanthes, cum Chrysippus. I (60) ᾿Αναξαγόρας. Laertius: 'Αναξαγόρας, Ηγη- (61) Οὗτος μετ. Hoc facium Archelao tribuunt (62) ᾿Αρχέλαος. Laertius initio Archelai : Αρχέ (63) Σωκράτης. Laertius in Socrate : Διήκουσεν (64) Ἀπὸ τῶν φυσικῶν. Socratem physicis re- (65) Καρνεάδης. Carneadem memorare videtur, (66) Κράτητος. Cratetem intelligit, non Acade-
PG 8:851Ἰόβας δὲ περὶ Ἀσσυρίων γράφων ὁμολογεῖ τὴν ἱστορίαν παρὰ Βηρώσσου εἰληφέναι, μαρτυρῶν τὴν ἀλήθειαν τἀνδρί. ὁ τοίνυν Ναβουχοδονόσορ τυφλώσας τὸν Σεδεκίαν εἰς Βαβυλῶνα ἀπάγει καὶ τὸν λαὸν πάντα μετοικίζει (καὶ γίνεται ἡ αἰχμαλωσία ἐπὶ ἔτη ἑβδομήκοντα) πλὴν ὀλίγων, οἳ εἰς Αἴγυπτον κατέφυγον. προφητεύουσι δὲ καὶ ἐπὶ Σεδεκίου ἔτι Ἱερεμίας καὶ Ἀμβακούμ, ἐν δὲ τῷ πέμπτῳ ἔτει τῆς βασιλείας αὐτοῦ ἐν Βαβυλῶνι προφητεύει Ἰεζεκιήλ, μεθ’ ὃν Ναοὺμ ὁ προφήτης, ἔπειτα Δανιήλ, πάλιν αὖ μετὰ τοῦτον προφητεύουσιν Ἀγγαῖος καὶ Ζαχαρίας ἐπὶ Δαρείου τοῦ πρώτου ἔτη δύο, μεθ’ ὃν ὁ ἐν τοῖς δώδεκα Ἄγγελος. μετὰ δὲ Ἀγγαῖον καὶ Ζαχαρίαν Νεεμίας ὁ ἀρχιοινοχόος Ἀρταξέρξου, υἱὸς δὲ Ἀχηλὶ τοῦ Ἰσραηλίτου, οἰκοδομεῖ τὴν πόλιν Ἱερουσαλὴμ καὶ τὸν νεὼν ἐπισκευάζει. ἐν τῇ αἰχμαλωσίᾳ ταύτῃ γίνεται Ἐσθὴρ καὶ Μαρδοχαῖος, οὗ φέρεται βιβλίον ὡς καὶ τὸ τῶν Μακκαβαϊκῶν. κατὰ τὴν αἰχμαλωσίαν ταύτην τῇ εἰκόνι λατρεῦσαι μὴ θελήσαντες Μισαὴλ Ἀνανίας τε καὶ Ἀζαρίας εἰς κάμινον ἐμβληθέντες πυρὸς δι’ ἐπιφανείας ἀγγέλου σῴζονται.
PG 8:853τότε διὰ δράκοντα Δανιὴλ εἰς λάκκον λεόντων βληθεὶς ὑπὸ Ἀμβακοὺμ προνοίᾳ θεοῦ τραφεὶς ἑβδομαῖος ἀνασῴζεται. ἐνταῦθα καὶ τὸ σημεῖον ἐγένετο Ἰωνᾶ, καὶ Τωβίας διὰ Ῥαφαὴλ τοῦ ἀγγέλου Σάρραν ἄγεται γυναῖκα, τοῦ δαίμονος αὐτῆς ἑπτὰ τοὺς πρώτους μνηστῆρας ἀνελόντος, καὶ μετὰ τὸν γάμον Τωβίου ὁ πατὴρ αὐτοῦ Τωβὶτ ἀναβλέπει. ἐνταῦθα Ζοροβάβελ σοφίᾳ νικήσας τοὺς ἀνταγωνιστὰς τυγχάνει παρὰ Δαρείου ὠνησάμενος ἀνανέωσιν Ἱερουσαλὴμ καὶ μετὰ Ἔσδρα εἰς τὴν πατρῴαν γῆν ἀναζεύγνυσι· δι’ ὃν γίνεται ἡ ἀπολύτρωσις τοῦ λαοῦ καὶ ὁ τῶν θεοπνεύστων ἀναγνωρισμὸς καὶ ἀνακαινισμὸς λογίων καὶ τὸ σωτήριον ἄγεται πάσχα καὶ λύσις ὀθνείας ἐπιγαμβρείας. προκεκηρύχει δὲ καὶ Κῦρος τὴν Ἑβραίων ἀποκατάστασιν, τελεσθείσης δὲ ἐπὶ Δαρείου τῆς ὑποσχέσεως ἡ τῶν ἐγκαινίων ἄγεται ἑορτή, καθὼς καὶ ἐπὶ τῆς σκηνῆς. καὶ γίνεται τὰ πάντα ἔτη σὺν τοῖς τῆς αἰχμαλωσίας μέχρι τῆς ἀποκαταστάσεως τοῦ λαοῦ ἀπὸ μὲν τῆς Μωυσέως γενέσεως ἔτη χίλια ἑκατὸν νε μῆνες ἓξ ἡμέραι δέκα, ἀπὸ δὲ τῆς Δαβὶδ βασιλείας ἔτη, ὡς μέν τινες, πεντακόσια πεντήκοντα δύο, ὡς δὲ ἀκριβέστερον, πεντακόσια ἑβδομήκοντα δύο μῆνες ἓξ ἡμέραι δέκα.
παρατετακέναι ἄχρι τῶν Δαρείου τε καὶ Κύρου χρό- Α νων (67). Παρμενίδης (68) τοίνυν Ξενοφάνους ἀκου- στης γίνεται· τούτου δὲ Ζήνων, εἶτα Λεύκιππος, εἶτα Δημόκριτος. Δημοκρίτου δὲ ἀκουστα. Πρωταγό- ρας ὁ ᾿Αβδηρίτης και Μητρόδωρος ὁ Χίος, οὗ Διο γένης ὁ Σμυρναίος, οὗ Ανάξαρχος· τούτου δὲ Πύρ ῥων, οὗ Ναυσιφάνης· τούτου φασὶν ἔνιοι μαθητὴν Επίκουρον γενέσθαι. Καὶ ἡ μὲν διαδοχὴ τῶν παρ' Ἕλλησι φιλοσόφων, ὡς ἐν ἐπιτομῇ, ἥδε· οἱ χρόνοι δὲ τῶν προκαταρξάντων τῆς φιλοσοφίας αὐτῶν ἐπο μένως λεκτέοι· ἵνα δὴ ἐν συγκρίσει ἀποδείξωμεν πολλαῖς γενεαῖς πρεσβυτέραν τὴν κατὰ ῾Εβραίους φιλοσοφίαν. Καὶ περὶ μὲν Ξενοφάνους εἴρηται, ὃς τῆς Ελεατικῆς ἦρξε φιλοσοφίας· Θαλήν (69) δὲ Εύδημος ἐν ταῖς Αστρολογικαῖς ἱστορίαις τὴν γενομένην ἔκλειψιν τοῦ ἡλίου προειπεῖν φησί, καθ' οὓς χρόνους Β συνήψαν μάχην πρὸς ἀλλήλους Μῆδοί τε καὶ Λυδοί, βασιλεύοντος Κυαξάρους μέν, τοῦ ᾿Αστυάγους πατρός, Μήδων, Αλυάττου δὲ τοῦ Κροίσου, Λυδῶν. Συνάδει δὲ αὐτῷ καὶ Ηρόδοτος (70) ἐν τῇ πρώτῃ. Εἰσὶ δὲ οἱ χρόνοι ἀμφὶ τὴν πεντηκοστήν Ὀλυμπιάδα (71). Πυ· θαγόρας (72) δὲ κατὰ Πολυκράτη τὸν τύραννον περί τὴν ἑξηκοστὴν (73) δευτέραν Ολυμπιάδα εὑρίσκεται. Σόλωνος δὲ ζηλωτής Μνησίφιλος (14) αναγράφεται, ᾧ Θεμιστοκλῆς συνδιέτριψεν. Ηκμασεν οὖν ὁ Σόλων κατὰ τὴν τεσσαρακοστὴν ἕκτην Ολυμπιάδα. Ηρά- κλειτος γὰρ (75) ὁ Βαύσωνος (76) Μελαγκόμαν τὸν τῶν Κύρου τε καὶ Δαρείου χρόνων, νης, οὗ Παρμενίδης, οὗ Ζήνων ὁ Ἐλεάτης, οὗ Λεύκιπ πος, οὗ πολλοὶ μὲν, ἐπ' ὀνόματι δὲ Ναυσιφάνης καὶ Ναυ κύδης, ὧν Ἐπίκουρος. • τινας καὶ πρῶτος ἀστρολογῆσαι, καὶ ἡλιακὰς ἐκλεί ψεις καὶ τροπάς προειπεῖν, ὥς φησιν Εὔδημος ἐν τῇ περὶ τῶν ἀστρολογουμένων ἱστορίᾳ· ὅθεν αὐτὸν καὶ Ξενοφάνης καὶ Ἡρόδοτος θαυμάζει. Μαρτυρεῖ δὲ αὐτῷ καὶ Ἡράκλειτος, καὶ Δημόκριτος. Συμβολῆς γενομένης, συνήνεικε ὥστε τῆς μά- χης συνεστεώσης τὴν ἡμέρην ἐξαπίνης νύκτα γενέ- σθαι· τὴν δὲ μεταλλαγὴν ταύτην τῆς ἡμέρης Θαλής ὁ Μιλήσιος τοῖς Ιωσι προηγόρευσε. Ηκμαζε δὲ κατὰ τὴν ἑξηκοστήν Ὀλυμπιάδα. • Σόλων περὶ μ', Πυθαγόρας περὶ 56. • περὶ τὴν τεσσαρακοστὴν ἕκτην Ολυμπιάδα. Τεσσαρακοστῇ ἔκτη Ολυμπιάδι Σόλων νενομοθέτηκε. Μᾶλλον οὖν τις προσέχοι τοῖς Μνη σιφίλου τὸν Θεμιστοκλέα τοῦ Φρεαρίου ζηλωτήν γε- νέσθαι λέγουσιν, οὔτε ῥήτορος ὄντος, οὔτε τῶν φυ- σικῶν κληθέντων φιλοσόφων, ἀλλὰ τὴν καλουμένην σοφίαν, οὖσαν δὲ δεινότητα πολιτικὴν καὶ δραστήριον σύνεσιν ἐπιτήδευμα πεποιημένου καὶ διασώζοντος, ὥσπερ αἵρεσιν ἐκ διαδοχῆς ἀπὸ Σόλωνος. « Ηράκλειτος γὰρ οὐκ ἀνθρωπ. εἰ Κάδμος γὰρ ὁ Φοίνιξ, μ. 505, Δημόκριτος γάρ, Βλοσύτωνος ἢ Βλεύτων νος, STROMATUM LIB. I. quadragesiina Olympiade, pervenisse usque ad tem- pora Darii et Cyri. Xenophanis ergo fuit auditor Parmenides, ejus Zeno, deinde Leucippus, deinde Democritus. Democriti autem auditores, Protagoras Abderitanus et Metrodorus Chius, cujus. Diogenes Sniyrnaeus, cujus Anaxarchus; ejus autein Pyrrhum, cujus Nausiphanes; ejus dicunt nonnulli discipulum fuisse Epicurum. Et hæc est quidem successio eu. rum, qui fuerunt apud Græcus, philosophorum, tanquain in epitome. Tempora autem eorum, qui fuerunt principes et auctores ipsorum philosophiæ, sunt dicenda consequenter, ut, facta comparatione, ostendanius Hebræorum philosophiam fuisse gene- rationibus multis antiquiorem. Et de Xenophane quidem dictum est, qui fuit Eleaticæ princeps phi lusophia. Thaletem autem Eudemus * in Historiis P. ED. POTTER, ED. PARIS. legeretur, inquit Menagius in Observ. ad Diogenis Laertii 1. ix, s. 20. Cujus discipulus erat Xeno- phanes, cujus Parmenides, cujus Zeno Eleates, cu- jus Leucippus, cujus multi quidem, nominatim vero Nausiphanes et Naucydes, quorum Epicurus. > Secundum quosdam, primus videtur astrologiam exercuisse, et solis defectus ac mutationes prædixisse, ut re- fert Eudemus in historia rerum astrologicarum ; unde illum Xenophanes et Herodotus mirantur. Quin etiam ei testimonium perhibent Heraclitus et Demo- critus. Quod vero Thales eam praedixit solis eli- psim quæ sub Halyatle contigit, testatur etiam Ci- D cero De Divinat. lib. 1, Plinius lib. 11, cap. 12,alii- qae plures. lib. 1: Contigit ut, commisso jam prælio dies, in noctem converteretur. Quam mutationem Thales Milesius Ionibus prædi- xerat. › Orat. contra Gracos pag. edit. Oxon. refert Thaletem vixisse circa L Olympiada. Laertius eum tradit natum fuisse anno primo trigesimæ quintæ Olymp., defunctum vero quinquagesima octava ; idemque refert Cyrillus contra Julian. lib. 1. Pythagoras idavi, quo Polycrates Samno potieba- B C astrologicis dicit prædixisse defectum solis, qui fuit eo tempore, quo inter se manus conseruere Medi et Lydi, regnante quidem Cyaxare, patre Astyagis, in Media, Alyatte autem Crœsi, in Lydia. Ei autem congruit Herodotus quoque in primo. Sunt autem ea tempora circa quinquagesimam Olympiadem. Pythagoras autem invenitur tempore Polycratis ty- ranni circa sexagesimam secundam Olympiadem. Solonis autem æmulator fuisse scribitur Mnesiphi- lus, cum quo versatus est Themistocles. Floruit autem Solon quadragesima sexta Olympiade. Hera- tur. » Laertius refert, eum a Polycrate Amasidi, Egy- pliorum regi, commendatum fuisse; deinde vero Samon reversum, cuin eam invenisset Polycratis tyrannide oppressan, in Italian cessisse. Consen- tiunt Strabo lib. xiv; Plutarchus De placitis philo- sophorum lib. 1, cap. 3; Jamblichus in Vita Pytha- gora. 45: Floruit autem circa Olympiadem seragesimam. Tatianus prope finem Orat. Olympiadas describens, Solon circa quadragesimam, Pythagoras circa sexagesimam secundam. » Eusebius in Chronico, Pythagoræ doctri- pam ad Olymp. Lx refert. Ad Solonem quod atti- net, eum Laertius refert leges posuisse Cyrillus lib. I con tra Julianum : Consentiunt Eusebius, aliique. 112, edit. Paris. : Potius igi- tur iis adhærendum, qui tradunt Themistoclem, Phrearii filium, discipulum fuisse Mnesiphili, qui nec rhetor erat, nec ex iis philosophis, qui Physici appellabantur, sed operam dabat ei, quam vocabant sapientiam, politicæ nempe activæque scientiæ, quæ- que peculiarem sectam a Solone descendentem con- stituit. nota est. Sic paulo post pag. 304, pag. 507, etc. etc., et alibi sape. babet Laertius in Heraclito, Suidas. (67) Των Δαρείου τε καὶ Κύρου χρόνων. Melius (68) Παρμενίδης. Laertius in prooemio : Οὗ Ξενοφά (69) Θαλῆν. Laertius in Thalele : Δοκεῖ δὲ κατά (70) Ηρόδοτος. Herodoti verba sic se habent in (71) Πεντηκοστὴν Ὀλυμπιάδα. Tatianus etiam (72) Πυθαγόρας. Αpuleius in Floridis : Fuit ferme (73) Την εξηκοστής. Laertius in Pythagora, segm. (74) Μνησίφιλος Plutarchus in Themistocle, p. (75) Ηράκλειτος γάρ. Γάρ hoc loco transitionis (76) Βαύσωνος. Γι. Βλύσωνος. SYLBURG.-Βλύσωνος
Πεπλήρωται τοίνυν ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας τῆς ἐπὶ Ἱερεμίου τοῦ προφήτου εἰς Βαβυλῶνα γενομένης τὰ ὑπὸ Δανιὴλ τοῦ προφήτου εἰρημένα οὕτως ἔχοντα· «ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συνετμήθησαν ἐπὶ τὸν λαόν σου καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν τοῦ συντελεσθῆναι ἁμαρτίαν, καὶ τοῦ σφραγίσαι ἁμαρτίας καὶ τοῦ ἀπαλεῖψαι τὰς ἀδικίας, καὶ τοῦ ἐξιλάσασθαι καὶ τοῦ ἀγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον, καὶ τοῦ σφραγίσαι ὅρασιν καὶ προφήτην, καὶ τοῦ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. καὶ γνώσῃ καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκρίνασθαι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως χριστοῦ ἡγουμένου ἑβδομάδες ἑπτὰ καὶ ἑβδομάδες ἑξήκοντα δύο, καὶ ἐπιστρέψει καὶ οἰκοδομηθήσεται πλατεία καὶ τεῖχος, καὶ κενωθήσονται οἱ καιροί. καὶ μετὰ τὰς ἑξήκοντα δύο ἑβδομάδας ἐξολοθρευθήσεται χρῖσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν αὐτῷ. καὶ τὴν πόλιν καὶ τὸ ἅγιον διαφθερεῖ σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῷ ἐρχομένῳ· ἐκκοπήσονται ἐν κατακλυσμῷ· καὶ ἕως τέλους πολέμου συντετμημένου ἀφανισμοῖς. καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία· καὶ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεταί μου θυσία καὶ σπονδή·
παρατετακέναι ἄχρι τῶν Δαρείου τε καὶ Κύρου χρό- Α νων (67). Παρμενίδης (68) τοίνυν Ξενοφάνους ἀκου- στης γίνεται· τούτου δὲ Ζήνων, εἶτα Λεύκιππος, εἶτα Δημόκριτος. Δημοκρίτου δὲ ἀκουστα. Πρωταγό- ρας ὁ ᾿Αβδηρίτης και Μητρόδωρος ὁ Χίος, οὗ Διο γένης ὁ Σμυρναίος, οὗ Ανάξαρχος· τούτου δὲ Πύρ ῥων, οὗ Ναυσιφάνης· τούτου φασὶν ἔνιοι μαθητὴν Επίκουρον γενέσθαι. Καὶ ἡ μὲν διαδοχὴ τῶν παρ' Ἕλλησι φιλοσόφων, ὡς ἐν ἐπιτομῇ, ἥδε· οἱ χρόνοι δὲ τῶν προκαταρξάντων τῆς φιλοσοφίας αὐτῶν ἐπο μένως λεκτέοι· ἵνα δὴ ἐν συγκρίσει ἀποδείξωμεν πολλαῖς γενεαῖς πρεσβυτέραν τὴν κατὰ ῾Εβραίους φιλοσοφίαν. Καὶ περὶ μὲν Ξενοφάνους εἴρηται, ὃς τῆς Ελεατικῆς ἦρξε φιλοσοφίας· Θαλήν (69) δὲ Εύδημος ἐν ταῖς Αστρολογικαῖς ἱστορίαις τὴν γενομένην ἔκλειψιν τοῦ ἡλίου προειπεῖν φησί, καθ' οὓς χρόνους Β συνήψαν μάχην πρὸς ἀλλήλους Μῆδοί τε καὶ Λυδοί, βασιλεύοντος Κυαξάρους μέν, τοῦ ᾿Αστυάγους πατρός, Μήδων, Αλυάττου δὲ τοῦ Κροίσου, Λυδῶν. Συνάδει δὲ αὐτῷ καὶ Ηρόδοτος (70) ἐν τῇ πρώτῃ. Εἰσὶ δὲ οἱ χρόνοι ἀμφὶ τὴν πεντηκοστήν Ὀλυμπιάδα (71). Πυ· θαγόρας (72) δὲ κατὰ Πολυκράτη τὸν τύραννον περί τὴν ἑξηκοστὴν (73) δευτέραν Ολυμπιάδα εὑρίσκεται. Σόλωνος δὲ ζηλωτής Μνησίφιλος (14) αναγράφεται, ᾧ Θεμιστοκλῆς συνδιέτριψεν. Ηκμασεν οὖν ὁ Σόλων κατὰ τὴν τεσσαρακοστὴν ἕκτην Ολυμπιάδα. Ηρά- κλειτος γὰρ (75) ὁ Βαύσωνος (76) Μελαγκόμαν τὸν τῶν Κύρου τε καὶ Δαρείου χρόνων, νης, οὗ Παρμενίδης, οὗ Ζήνων ὁ Ἐλεάτης, οὗ Λεύκιπ πος, οὗ πολλοὶ μὲν, ἐπ' ὀνόματι δὲ Ναυσιφάνης καὶ Ναυ κύδης, ὧν Ἐπίκουρος. • τινας καὶ πρῶτος ἀστρολογῆσαι, καὶ ἡλιακὰς ἐκλεί ψεις καὶ τροπάς προειπεῖν, ὥς φησιν Εὔδημος ἐν τῇ περὶ τῶν ἀστρολογουμένων ἱστορίᾳ· ὅθεν αὐτὸν καὶ Ξενοφάνης καὶ Ἡρόδοτος θαυμάζει. Μαρτυρεῖ δὲ αὐτῷ καὶ Ἡράκλειτος, καὶ Δημόκριτος. Συμβολῆς γενομένης, συνήνεικε ὥστε τῆς μά- χης συνεστεώσης τὴν ἡμέρην ἐξαπίνης νύκτα γενέ- σθαι· τὴν δὲ μεταλλαγὴν ταύτην τῆς ἡμέρης Θαλής ὁ Μιλήσιος τοῖς Ιωσι προηγόρευσε. Ηκμαζε δὲ κατὰ τὴν ἑξηκοστήν Ὀλυμπιάδα. • Σόλων περὶ μ', Πυθαγόρας περὶ 56. • περὶ τὴν τεσσαρακοστὴν ἕκτην Ολυμπιάδα. Τεσσαρακοστῇ ἔκτη Ολυμπιάδι Σόλων νενομοθέτηκε. Μᾶλλον οὖν τις προσέχοι τοῖς Μνη σιφίλου τὸν Θεμιστοκλέα τοῦ Φρεαρίου ζηλωτήν γε- νέσθαι λέγουσιν, οὔτε ῥήτορος ὄντος, οὔτε τῶν φυ- σικῶν κληθέντων φιλοσόφων, ἀλλὰ τὴν καλουμένην σοφίαν, οὖσαν δὲ δεινότητα πολιτικὴν καὶ δραστήριον σύνεσιν ἐπιτήδευμα πεποιημένου καὶ διασώζοντος, ὥσπερ αἵρεσιν ἐκ διαδοχῆς ἀπὸ Σόλωνος. « Ηράκλειτος γὰρ οὐκ ἀνθρωπ. εἰ Κάδμος γὰρ ὁ Φοίνιξ, μ. 505, Δημόκριτος γάρ, Βλοσύτωνος ἢ Βλεύτων νος, STROMATUM LIB. I. quadragesiina Olympiade, pervenisse usque ad tem- pora Darii et Cyri. Xenophanis ergo fuit auditor Parmenides, ejus Zeno, deinde Leucippus, deinde Democritus. Democriti autem auditores, Protagoras Abderitanus et Metrodorus Chius, cujus. Diogenes Sniyrnaeus, cujus Anaxarchus; ejus autein Pyrrhum, cujus Nausiphanes; ejus dicunt nonnulli discipulum fuisse Epicurum. Et hæc est quidem successio eu. rum, qui fuerunt apud Græcus, philosophorum, tanquain in epitome. Tempora autem eorum, qui fuerunt principes et auctores ipsorum philosophiæ, sunt dicenda consequenter, ut, facta comparatione, ostendanius Hebræorum philosophiam fuisse gene- rationibus multis antiquiorem. Et de Xenophane quidem dictum est, qui fuit Eleaticæ princeps phi lusophia. Thaletem autem Eudemus * in Historiis P. ED. POTTER, ED. PARIS. legeretur, inquit Menagius in Observ. ad Diogenis Laertii 1. ix, s. 20. Cujus discipulus erat Xeno- phanes, cujus Parmenides, cujus Zeno Eleates, cu- jus Leucippus, cujus multi quidem, nominatim vero Nausiphanes et Naucydes, quorum Epicurus. > Secundum quosdam, primus videtur astrologiam exercuisse, et solis defectus ac mutationes prædixisse, ut re- fert Eudemus in historia rerum astrologicarum ; unde illum Xenophanes et Herodotus mirantur. Quin etiam ei testimonium perhibent Heraclitus et Demo- critus. Quod vero Thales eam praedixit solis eli- psim quæ sub Halyatle contigit, testatur etiam Ci- D cero De Divinat. lib. 1, Plinius lib. 11, cap. 12,alii- qae plures. lib. 1: Contigit ut, commisso jam prælio dies, in noctem converteretur. Quam mutationem Thales Milesius Ionibus prædi- xerat. › Orat. contra Gracos pag. edit. Oxon. refert Thaletem vixisse circa L Olympiada. Laertius eum tradit natum fuisse anno primo trigesimæ quintæ Olymp., defunctum vero quinquagesima octava ; idemque refert Cyrillus contra Julian. lib. 1. Pythagoras idavi, quo Polycrates Samno potieba- B C astrologicis dicit prædixisse defectum solis, qui fuit eo tempore, quo inter se manus conseruere Medi et Lydi, regnante quidem Cyaxare, patre Astyagis, in Media, Alyatte autem Crœsi, in Lydia. Ei autem congruit Herodotus quoque in primo. Sunt autem ea tempora circa quinquagesimam Olympiadem. Pythagoras autem invenitur tempore Polycratis ty- ranni circa sexagesimam secundam Olympiadem. Solonis autem æmulator fuisse scribitur Mnesiphi- lus, cum quo versatus est Themistocles. Floruit autem Solon quadragesima sexta Olympiade. Hera- tur. » Laertius refert, eum a Polycrate Amasidi, Egy- pliorum regi, commendatum fuisse; deinde vero Samon reversum, cuin eam invenisset Polycratis tyrannide oppressan, in Italian cessisse. Consen- tiunt Strabo lib. xiv; Plutarchus De placitis philo- sophorum lib. 1, cap. 3; Jamblichus in Vita Pytha- gora. 45: Floruit autem circa Olympiadem seragesimam. Tatianus prope finem Orat. Olympiadas describens, Solon circa quadragesimam, Pythagoras circa sexagesimam secundam. » Eusebius in Chronico, Pythagoræ doctri- pam ad Olymp. Lx refert. Ad Solonem quod atti- net, eum Laertius refert leges posuisse Cyrillus lib. I con tra Julianum : Consentiunt Eusebius, aliique. 112, edit. Paris. : Potius igi- tur iis adhærendum, qui tradunt Themistoclem, Phrearii filium, discipulum fuisse Mnesiphili, qui nec rhetor erat, nec ex iis philosophis, qui Physici appellabantur, sed operam dabat ei, quam vocabant sapientiam, politicæ nempe activæque scientiæ, quæ- que peculiarem sectam a Solone descendentem con- stituit. nota est. Sic paulo post pag. 304, pag. 507, etc. etc., et alibi sape. babet Laertius in Heraclito, Suidas. (67) Των Δαρείου τε καὶ Κύρου χρόνων. Melius (68) Παρμενίδης. Laertius in prooemio : Οὗ Ξενοφά (69) Θαλῆν. Laertius in Thalele : Δοκεῖ δὲ κατά (70) Ηρόδοτος. Herodoti verba sic se habent in (71) Πεντηκοστὴν Ὀλυμπιάδα. Tatianus etiam (72) Πυθαγόρας. Αpuleius in Floridis : Fuit ferme (73) Την εξηκοστής. Laertius in Pythagora, segm. (74) Μνησίφιλος Plutarchus in Themistocle, p. (75) Ηράκλειτος γάρ. Γάρ hoc loco transitionis (76) Βαύσωνος. Γι. Βλύσωνος. SYLBURG.-Βλύσωνος
PG 8:855καὶ ἐπὶ τὸ ἱερὸν βδέλυγμα τῶν ἐρημώσεων, καὶ ἕως συντελείας καιροῦ συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν. καὶ ἥμισυ τῆς ἑβδομάδος καταπαύσει θυμίαμα θυσίας καὶ πτερυγίου ἀφανισμοῦ ἕως συντελείας καὶ σπουδῆς τάξιν ἀφανισμοῦ.» Ὅτι μὲν οὖν ἐν ἑπτὰ ἑβδομάσιν ᾠκοδομήθη ὁ ναός, τοῦτο φανερόν ἐστι· καὶ γὰρ ἐν τῷ Ἔσδρᾳ γέγραπται, καὶ οὕτως ἐγένετο χριστὸς βασιλεὺς Ἰουδαίων ἡγούμενος πληρουμένων τῶν ἑπτὰ ἑβδομάδων ἐν Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐν ταῖς ἑξήκοντα δύο ἑβδομάσιν ἡσύχασεν ἅπασα ἡ Ἰουδαία καὶ ἐγένετο ἄνευ πολέμων, καὶ ὁ κύριος ἡμῶν Χριστός, «ἅγιος τῶν ἁγίων,» ἐλθὼν καὶ πληρώσας «τὴν ὅρασιν καὶ τὸν προφήτην» ἐχρίσθη τὴν σάρκα τῷ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ πνεύματι ἐν ταύταις «ταῖς ἑξήκοντα δύο ἑβδομάσι,» καθὼς εἶπεν ὁ προφήτης. καὶ «ἐν τῇ μιᾷ ἑβδομάδι,» ἧς ἑβδομάδος τὸ ἥμισυ κατέσχεν Νέρων βασιλεύων καὶ ἐν τῇ ἁγίᾳ πόλει Ἱερουσαλὴμ ἔστησεν τὸ «βδέλυγμα,» καὶ ἐν τῷ «ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος» ἀνῃρέθη καὶ αὐτὸς καὶ Ὄθων καὶ Γάλβας καὶ Οὐιτέλλιος, Οὐεσπεσιανὸς δὲ ἐκράτησε καὶ καθεῖλεν τὴν Ἱερουσαλὴμ καὶ τὸ ἅγιον ἠρήμωσεν.
παρατετακέναι ἄχρι τῶν Δαρείου τε καὶ Κύρου χρό- Α νων (67). Παρμενίδης (68) τοίνυν Ξενοφάνους ἀκου- στης γίνεται· τούτου δὲ Ζήνων, εἶτα Λεύκιππος, εἶτα Δημόκριτος. Δημοκρίτου δὲ ἀκουστα. Πρωταγό- ρας ὁ ᾿Αβδηρίτης και Μητρόδωρος ὁ Χίος, οὗ Διο γένης ὁ Σμυρναίος, οὗ Ανάξαρχος· τούτου δὲ Πύρ ῥων, οὗ Ναυσιφάνης· τούτου φασὶν ἔνιοι μαθητὴν Επίκουρον γενέσθαι. Καὶ ἡ μὲν διαδοχὴ τῶν παρ' Ἕλλησι φιλοσόφων, ὡς ἐν ἐπιτομῇ, ἥδε· οἱ χρόνοι δὲ τῶν προκαταρξάντων τῆς φιλοσοφίας αὐτῶν ἐπο μένως λεκτέοι· ἵνα δὴ ἐν συγκρίσει ἀποδείξωμεν πολλαῖς γενεαῖς πρεσβυτέραν τὴν κατὰ ῾Εβραίους φιλοσοφίαν. Καὶ περὶ μὲν Ξενοφάνους εἴρηται, ὃς τῆς Ελεατικῆς ἦρξε φιλοσοφίας· Θαλήν (69) δὲ Εύδημος ἐν ταῖς Αστρολογικαῖς ἱστορίαις τὴν γενομένην ἔκλειψιν τοῦ ἡλίου προειπεῖν φησί, καθ' οὓς χρόνους Β συνήψαν μάχην πρὸς ἀλλήλους Μῆδοί τε καὶ Λυδοί, βασιλεύοντος Κυαξάρους μέν, τοῦ ᾿Αστυάγους πατρός, Μήδων, Αλυάττου δὲ τοῦ Κροίσου, Λυδῶν. Συνάδει δὲ αὐτῷ καὶ Ηρόδοτος (70) ἐν τῇ πρώτῃ. Εἰσὶ δὲ οἱ χρόνοι ἀμφὶ τὴν πεντηκοστήν Ὀλυμπιάδα (71). Πυ· θαγόρας (72) δὲ κατὰ Πολυκράτη τὸν τύραννον περί τὴν ἑξηκοστὴν (73) δευτέραν Ολυμπιάδα εὑρίσκεται. Σόλωνος δὲ ζηλωτής Μνησίφιλος (14) αναγράφεται, ᾧ Θεμιστοκλῆς συνδιέτριψεν. Ηκμασεν οὖν ὁ Σόλων κατὰ τὴν τεσσαρακοστὴν ἕκτην Ολυμπιάδα. Ηρά- κλειτος γὰρ (75) ὁ Βαύσωνος (76) Μελαγκόμαν τὸν τῶν Κύρου τε καὶ Δαρείου χρόνων, νης, οὗ Παρμενίδης, οὗ Ζήνων ὁ Ἐλεάτης, οὗ Λεύκιπ πος, οὗ πολλοὶ μὲν, ἐπ' ὀνόματι δὲ Ναυσιφάνης καὶ Ναυ κύδης, ὧν Ἐπίκουρος. • τινας καὶ πρῶτος ἀστρολογῆσαι, καὶ ἡλιακὰς ἐκλεί ψεις καὶ τροπάς προειπεῖν, ὥς φησιν Εὔδημος ἐν τῇ περὶ τῶν ἀστρολογουμένων ἱστορίᾳ· ὅθεν αὐτὸν καὶ Ξενοφάνης καὶ Ἡρόδοτος θαυμάζει. Μαρτυρεῖ δὲ αὐτῷ καὶ Ἡράκλειτος, καὶ Δημόκριτος. Συμβολῆς γενομένης, συνήνεικε ὥστε τῆς μά- χης συνεστεώσης τὴν ἡμέρην ἐξαπίνης νύκτα γενέ- σθαι· τὴν δὲ μεταλλαγὴν ταύτην τῆς ἡμέρης Θαλής ὁ Μιλήσιος τοῖς Ιωσι προηγόρευσε. Ηκμαζε δὲ κατὰ τὴν ἑξηκοστήν Ὀλυμπιάδα. • Σόλων περὶ μ', Πυθαγόρας περὶ 56. • περὶ τὴν τεσσαρακοστὴν ἕκτην Ολυμπιάδα. Τεσσαρακοστῇ ἔκτη Ολυμπιάδι Σόλων νενομοθέτηκε. Μᾶλλον οὖν τις προσέχοι τοῖς Μνη σιφίλου τὸν Θεμιστοκλέα τοῦ Φρεαρίου ζηλωτήν γε- νέσθαι λέγουσιν, οὔτε ῥήτορος ὄντος, οὔτε τῶν φυ- σικῶν κληθέντων φιλοσόφων, ἀλλὰ τὴν καλουμένην σοφίαν, οὖσαν δὲ δεινότητα πολιτικὴν καὶ δραστήριον σύνεσιν ἐπιτήδευμα πεποιημένου καὶ διασώζοντος, ὥσπερ αἵρεσιν ἐκ διαδοχῆς ἀπὸ Σόλωνος. « Ηράκλειτος γὰρ οὐκ ἀνθρωπ. εἰ Κάδμος γὰρ ὁ Φοίνιξ, μ. 505, Δημόκριτος γάρ, Βλοσύτωνος ἢ Βλεύτων νος, STROMATUM LIB. I. quadragesiina Olympiade, pervenisse usque ad tem- pora Darii et Cyri. Xenophanis ergo fuit auditor Parmenides, ejus Zeno, deinde Leucippus, deinde Democritus. Democriti autem auditores, Protagoras Abderitanus et Metrodorus Chius, cujus. Diogenes Sniyrnaeus, cujus Anaxarchus; ejus autein Pyrrhum, cujus Nausiphanes; ejus dicunt nonnulli discipulum fuisse Epicurum. Et hæc est quidem successio eu. rum, qui fuerunt apud Græcus, philosophorum, tanquain in epitome. Tempora autem eorum, qui fuerunt principes et auctores ipsorum philosophiæ, sunt dicenda consequenter, ut, facta comparatione, ostendanius Hebræorum philosophiam fuisse gene- rationibus multis antiquiorem. Et de Xenophane quidem dictum est, qui fuit Eleaticæ princeps phi lusophia. Thaletem autem Eudemus * in Historiis P. ED. POTTER, ED. PARIS. legeretur, inquit Menagius in Observ. ad Diogenis Laertii 1. ix, s. 20. Cujus discipulus erat Xeno- phanes, cujus Parmenides, cujus Zeno Eleates, cu- jus Leucippus, cujus multi quidem, nominatim vero Nausiphanes et Naucydes, quorum Epicurus. > Secundum quosdam, primus videtur astrologiam exercuisse, et solis defectus ac mutationes prædixisse, ut re- fert Eudemus in historia rerum astrologicarum ; unde illum Xenophanes et Herodotus mirantur. Quin etiam ei testimonium perhibent Heraclitus et Demo- critus. Quod vero Thales eam praedixit solis eli- psim quæ sub Halyatle contigit, testatur etiam Ci- D cero De Divinat. lib. 1, Plinius lib. 11, cap. 12,alii- qae plures. lib. 1: Contigit ut, commisso jam prælio dies, in noctem converteretur. Quam mutationem Thales Milesius Ionibus prædi- xerat. › Orat. contra Gracos pag. edit. Oxon. refert Thaletem vixisse circa L Olympiada. Laertius eum tradit natum fuisse anno primo trigesimæ quintæ Olymp., defunctum vero quinquagesima octava ; idemque refert Cyrillus contra Julian. lib. 1. Pythagoras idavi, quo Polycrates Samno potieba- B C astrologicis dicit prædixisse defectum solis, qui fuit eo tempore, quo inter se manus conseruere Medi et Lydi, regnante quidem Cyaxare, patre Astyagis, in Media, Alyatte autem Crœsi, in Lydia. Ei autem congruit Herodotus quoque in primo. Sunt autem ea tempora circa quinquagesimam Olympiadem. Pythagoras autem invenitur tempore Polycratis ty- ranni circa sexagesimam secundam Olympiadem. Solonis autem æmulator fuisse scribitur Mnesiphi- lus, cum quo versatus est Themistocles. Floruit autem Solon quadragesima sexta Olympiade. Hera- tur. » Laertius refert, eum a Polycrate Amasidi, Egy- pliorum regi, commendatum fuisse; deinde vero Samon reversum, cuin eam invenisset Polycratis tyrannide oppressan, in Italian cessisse. Consen- tiunt Strabo lib. xiv; Plutarchus De placitis philo- sophorum lib. 1, cap. 3; Jamblichus in Vita Pytha- gora. 45: Floruit autem circa Olympiadem seragesimam. Tatianus prope finem Orat. Olympiadas describens, Solon circa quadragesimam, Pythagoras circa sexagesimam secundam. » Eusebius in Chronico, Pythagoræ doctri- pam ad Olymp. Lx refert. Ad Solonem quod atti- net, eum Laertius refert leges posuisse Cyrillus lib. I con tra Julianum : Consentiunt Eusebius, aliique. 112, edit. Paris. : Potius igi- tur iis adhærendum, qui tradunt Themistoclem, Phrearii filium, discipulum fuisse Mnesiphili, qui nec rhetor erat, nec ex iis philosophis, qui Physici appellabantur, sed operam dabat ei, quam vocabant sapientiam, politicæ nempe activæque scientiæ, quæ- que peculiarem sectam a Solone descendentem con- stituit. nota est. Sic paulo post pag. 304, pag. 507, etc. etc., et alibi sape. babet Laertius in Heraclito, Suidas. (67) Των Δαρείου τε καὶ Κύρου χρόνων. Melius (68) Παρμενίδης. Laertius in prooemio : Οὗ Ξενοφά (69) Θαλῆν. Laertius in Thalele : Δοκεῖ δὲ κατά (70) Ηρόδοτος. Herodoti verba sic se habent in (71) Πεντηκοστὴν Ὀλυμπιάδα. Tatianus etiam (72) Πυθαγόρας. Αpuleius in Floridis : Fuit ferme (73) Την εξηκοστής. Laertius in Pythagora, segm. (74) Μνησίφιλος Plutarchus in Themistocle, p. (75) Ηράκλειτος γάρ. Γάρ hoc loco transitionis (76) Βαύσωνος. Γι. Βλύσωνος. SYLBURG.-Βλύσωνος
PG 8:859καὶ ὡς ταῦθ’ οὕτως ἔχει, τῷ γε συνιέναι δυναμένῳ δῆλον καθ’ ἃ καὶ ὁ προφήτης εἴρηκεν. Τοῦ ἑνδεκάτου τοίνυν ἔτους πληρουμένου κατὰ τὴν ἀρχὴν τοῦ ἑπομένου βασιλεύοντος Ἰωακεὶμ ἡ αἰχμαλωσία εἰς Βαβυλῶνα γίνεται ὑπὸ βασιλέως Ναβουχοδονόσορ τῷ ἑβδόμῳ ἔτει βασιλεύοντος αὐτοῦ Ἀσσυρίων, Αἰγυπτίων δὲ Οὐαφρηοῦς βασιλεύοντος τῷ δευτέρῳ ἔτει, Φιλίππου δὲ Ἀθήνησιν ἄρχοντος τῷ πρώτῳ ἔτει τῆς ὀγδόης καὶ τεσσαρακοστῆς ὀλυμπιάδος, καὶ ἔμεινεν ἡ αἰχμαλωσία ἐπὶ ἔτη ἑβδομήκοντα καταλήξασα εἰς τὸ δεύτερον ἔτος τῆς Δαρείου τοῦ Ὑστάσπου τοῦ Περσῶν καὶ Ἀσσυρίων καὶ Αἰγυπτίων γεγενημένου βασιλέως, ἐφ’ οὗ, ὡς προεῖπον, Ἀγγαῖος καὶ Ζαχαρίας καὶ ὁ ἐκ τῶν δώδεκα Ἄγγελος προφητεύουσι, καὶ ἦν ἀρχιερεὺς Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ἰωσεδέκ. κἀν τῷ δευτέρῳ ἔτει τῆς Δαρείου βασιλείας, ὅν φησιν Ἡρόδοτος καταλῦσαι τὴν τῶν Μάγων ἀρχήν, ἀποστέλλεται Ζοροβάβελ ὁ τοῦ Σαλαθιὴλ ἐγεῖραι καὶ ἐπικοσμῆσαι τὸν νεὼν τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις. Συνάγονται οὖν καὶ τῶν Περσῶν οἱ χρόνοι οὕτως·
PG 8:861Κῦρος ἔτη τριάκοντα, Καμβύσης δεκαεννέα, Δαρεῖος ἓξ καὶ τεσσαράκοντα, Ξέρξης ἓξ καὶ εἴκοσι, Ἀρταξέρξης ἓν καὶ τεσσαράκοντα, Δαρεῖος ὀκτώ, Ἀρταξέρξης τεσσαράκοντα δύο, Ὦχος η, Ἀρσὴς τρία. συνάγεται ἐπὶ τὸ αὐτὸ τῶν Περσικῶν ἔτη διακόσια τριάκοντα πέντε. καθελὼν δὲ τὸν Δαρεῖον τοῦτον Ἀλέξανδρος ὁ Μακεδὼν κατὰ τὰ προκείμενα ἔτη βασιλεύειν ἄρχεται. ὁμοίως οὖν καὶ τῶν Μακεδονικῶν βασιλέων οἱ χρόνοι οὕτω κατάγονται. Ἀλέξανδρος ἔτη δεκαοκτώ, Πτολεμαῖος ὁ Λάγου ἔτη τεσσαράκοντα, Πτολεμαῖος ὁ Φιλάδελφος ἔτη εἴκοσι ἑπτά, εἶτα ὁ Εὐεργέτης ἔτη πέντε καὶ εἴκοσι, εἶτα ὁ Φιλοπάτωρ ἔτη ἑπτακαίδεκα, μεθ’ ὃν ὁ Ἐπιφανὴς ἔτη τέσσαρα καὶ εἴκοσι· τοῦτον διαδέχεται ὁ Φιλομήτωρ καὶ βασιλεύει ἔτη πέντε καὶ τριάκοντα, μεθ’ ὃν ὁ Φύσκων ἔτη ἐννέα καὶ εἴκοσι, εἶτα ὁ Λάθουρος ἔτη ἓξ καὶ τριάκοντα, εἶτα ὁ ἐπικληθεὶς Διόνυσος ἔτη ἐννέα καὶ εἴκοσι. ἐπὶ πᾶσιν ἡ Κλεοπάτρα ἐβασίλευσεν ἔτη δύο καὶ εἴκοσι, μεθ’ ἣν ἡ τῶν Κλεοπάτρας παίδων βασιλεία ἡμερῶν ὀκτωκαίδεκα. γίνονται τοίνυν ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ οἱ τῶν Μακεδόνων βασιλέων χρόνοι ἔτη τριακόσια δώδεκα ἡμέραι ὀκτωκαίδεκα.
τύραννον ἔπεισεν ἀποθέσθαι τὴν ἀρχήν. Οὗτος βασι- λέα Δαρείον (77) παρακαλοῦντα ἥκειν εἰς Πέρσας ὑπερεῖδεν. όμα- χοείον. Ρ. δὲ ἀμνηστίην ἔχων πάσης πονηρίης, καὶ χώραν φεύ γων παντὸς οἰκειουμένου φθόνου, καὶ διὰ τὸ περιί- στασθαι ὑπερηφανίας οὐκ ἂν ἀφικοίμην εἰς Περσῶν χώραν, ὀλίγοις ἀρκεόμενος, κατ' ἐμὴν γνώμην. Τυρ- ῥηνὸς ἢ Τύριος, Αντισθένους, Αθηναῖος. Ἐλέγετο δὲ οὐκ εἶναι ἰθα γενής· ὅθεν πρὸς τὸν ὀνειδίζοντα εἰπεῖν· Καὶ ἡ Μή τηρ τῶν θεῶν Φρυγία ἐστίν. Εδόκει γὰρ εἶναι Θρᾴτο της μητρός. « σθένης, Τὸ δὲ τοῦ ᾿Αντισθέ νους οὐκ ἐπαινεῖς, πρὸς τὸν εἰπόντα· Η Φρυγία σου ἐστὶν ἡ μήτηρ, Καὶ γὰρ ἡ τῶν θεῶν; ὢν καὶ φιλομαθὴς, ἀπεδήμησε τῆς πατρίδος, καὶ πάσας ἐμυήθη τάς τε Ελληνικὰς καὶ βαρβαρικὰς τε- λετάς. Εγένετο οὖν ἐν Αἰγύπτῳ. Οἴδε μὲν οἱ χρόνοι τῶν παρ' Ἕλλησι πρεσβυτάτων σοφῶν τε καὶ φιλοσόφων· ὡς δὲ οἱ πλεῖστοι αὐτῶν βάρβαροι τὸ γένος, καὶ παρὰ βαρβάροις παιδευθέντες, τί δεῖ καὶ λέγειν; είγε Τυῤῥηνὸς ἢ Τυῤῥήνιος (78) ὁ Πυθαγόρας ἐδείκνυτο· Αντισθένης δὲ, Φρύξ (79) ἦν· καὶ Ὀρφεύς, Οδρύσης ἢ Θρᾷξ: Ομηρον γὰρ οἱ πλεῖστοι Αἰγύπτιον φαίνουσιν. Θαλῆς δὲ Φοίνιξ ὧν τὸ γένος, καὶ τοῖς Αἰγυπτίων προφήταις συμβεβλη κέναι εἴρηται· καθάπερ καὶ ὁ Πυθαγόρας (80) απ τοῖς γε τούτοις, δι' οὓς καὶ περιετέμετο (81), ἵνα δὴ, καὶ εἰς τὰ ἄδυτα κατελθών, τὴν μυστικὴν παρ' Αι- γυπτίων ἐκμάθοι φιλοσοφίαν· Χαλδαίων τε καὶ μά γων τοῖς ἀρίστοις συνεγένετο· καὶ τὴν Ἐκκλησίαν, τὴν νῦν οὕτω καλουμένην, τὸ παρ' αὐτῷ ὁμακοεῖον εἰς φιλοσοφίαν παρὰ τῶν βαρβάρων εμπορεύεσθαι ο εἴς τε Αίγυπτον ἀφικέσθαι ὁμολογεῖ. Δύνασθαι γούν ἐν τῷ Φαίδωνι πανταχόθεν τὸν φιλόσοφον ώρε λεῖσθαι γράφων, « Πολλὴ μὲν ἡ Ἑλλὰς, ἔφη, ὦ Κέβης, ἦ δ' δς, ἐν ᾗ εἰσὶ (83) πάμπαν ἀγαθοὶ ἄνδρες, Βίων πράσις, πάσαις Ἑλληνικαῖς καὶ βαρ βαρικαῖς τελεταίς, Τῶν δὲ οὐ δυναμένων περισχέσθαι αἰτίας διὰ τὸ δέος τοῦ βασιλέως, νομισάντων δὲ ἐν τῷ με γέθει τῆς κακοπαθείας ἀποστήσειν αὐτὸν τῆς ἐπι βολῆς, προστάγματα σκληρὰ καὶ κεχωρισμένα της Ἑλληνικῆς ἀγωγῆς κελεῦσαι ὑπομεῖναι αὐτόν· τὸν δὲ ταῦτα ἐκτελέσαντα προθύμως, οὕτω θαυμασθῆναι ὡς ἐξουσίαν λαβεῖν θύειν τοῖς θεοῖς τε, καὶ προσιέ- ναι ταῖς τούτων ἐπιμελείαις, ὅπως ἐπὶ ἄλλου ξένου γεγονὸς οὐχ ευρίσκεται. θεραπ. α', ρ· : Φασὶ δὲ τὸν Πυθαγόραν καὶ περιτομῆς ἀνασχέ σθαι, τοῦτο παρ' Αἰγυπτίων μεμαθηκότα. • ὦ Κέβης, ἐν ᾗ ἐνεισι. Πόθεν οὖν (ἔφη), ὦ Σώκρατες, τῶν τοιούτων ἀγαθὸν ἐπαῳδὸν ληψόμεθα, ἐπειδὴ σὺ (ἔφη) ἡμᾶς καταλείπεις; Πολλὴ μὲν ἡ Ἑλλὰς (Έφη), ὦ Κέβης, ἐν ᾗ ἐνεισί που ἀγαθοὶ ἄνδρες, πολλὰ δὲ καὶ τὰ τῶν βαρβάρων γένη, οὓς πάντας χρὴ διερευνᾶσθαι ζητοῦντας τοιοῦτον ἐπῳδὸν, μήτε χρημάτων φειδομένους, μήτε πόνων. • ο ο CLEMENTIS ALEXANDRINI clitus porro, Bausonis filius, persuasit Melanconæ & tyranno, ut deponeret tyrannidem. Hic despexit regem Darium adhortantem ut veniret ad Persas. CAPUT XV. Græcorum philosophiam magna ex parte a barbaris haustum, Haec sunt quiden tempora eorum, qui apud Gra- cos fuere antiquissimi sapientum et philosophorum. Quod autem eorum plurimi fuerint et genere bar- bari, et a barbaris eruditi, quid opus est dicere? Si- quidem Tuscum aut Tyrium fuisse Pythagoram os- tensum est. Phryx autem erat Antisthenes: et Or- pheus, Odrysius vel Thrax. Homerum enim plurimi produnt fuisse Ægyptium. Thales autem cum esset Ploenix genere, etiam cum Ægyptiorum prophetis B congressus esse dicitur: sicut etiam Pythagoras cum iis ipsis, per quos etiam fuit circumcisus, ut, adyta ingrediens, Ægyptiorum > mysticam disceret philo- sophiam et cum Chaldæorum et magorum versalus est praestantissimis: et eam, quæ nunc vocatur, Ec- clesiam significat id, quod apud ipsum est Plato autem non it inficias, se ea, quæ sunt præstantissima in philosophia, mercatum esse a barbaris, et fatetur venisse in Ægyptum: unde in Phaedone scribens, undequaque posse juvari philoso- phum : « Magna quidem est, inquit, Grecia, * ED. POTTER, ED. PARIS. pidæ ad Heraclitum litteræ, ejusque responsio qua pernegat se unquam ad Persas profecturum: 'Eyw C Ego autem omnis immemor nequitiæ, fastidiumque de- vitans omnis mihi familiaris invidiæ, et quod su- perbos aulæ mores fugiam, nunquam in Persarum solum adveniam, paucis contentus, quæ sunt, se- cundum meam sententiam. › bio mendosum est. Itaque suspicor legendum Tup- ut superius. SYLB. Antisthenes, Antisthenis filius, Athe- niensis. Dicebatur autem non esse indigena. Quod cum ei probro daretur, respondisse fertur: Et Deum mater Phrygia est; videbatur enim Thracia matre natus. Consentiunt de Thressa ejus matre, Seneca lib. De constantia Sapientis c. 18; Suidas v. 'Avti- et rursus in Socrate Laertius. Verum An- tisthenis responso magis convenire videtur, ut ejus matrem Phrygiain fuisse putemus: quod etiam as- serit Plutarchus lib. De exsilio : Non Anti sthenis illud laudas, qui ad dicentem, « Phrygia est water tua respondit: Etiam deorum?, Cum esset autem Juvenis et addiscendi studiosus, patriam linquens, omnibus fere Græcis barbarisque mysteriis initia- tus est. Denique Ægyptum petiit, etc. Cicero De finibus lib. v°: ‹Cur ipse Pythagoras et Ægyptum D lustravit et Persarum magos adiit. ». Conf. Plinius lib. xxv, c. 2. Lucianus in alique plures. » « thagoram initiatum fuisse omnibus Græcis et barbaris my- steriis. Verba Porphyrii in Vita Pythagorae viden- tur ad circumcisionem referri debere; dicit enim Pythagoram Amasidis litteris munitum ad Diospo- litas profectum fuisse, ut arcanas eorum disciplinas addisceret : Theodoretus Aiunt au- tem Pythagoras, ut hæc ab Ægyptiis disceret, cir- cumcidi se passum fuisse. » pag. 318. H. SYLBURG. Platone auctore, Platonis autem verba Plædon. P. sic se balent : Sed undenam, inquit Cebes, medicum ejusmodi nanciscemur, Socrates, quoniam tu nos deseris? Ampla est, inquit, Cebes, Græcia, in qua sunt alicubi viri boni; quamplurimæ sunt etiam barba- rorum nationes: per hos omnes ejusmodi medicum debetis perquirere, neque pecuniis parcentes, neque laboribus. (77) Δαρεῖον. Exstant apud Laertiumn Darii Hystas (78) Τυῤῥηνὸς ἢ Τυρρήνιος.Τυρρήνιος procul du- (79) Φρύξ. Laertius in Antisthene : Αντισθένης, (80) Πυθαγόρας. Laertius in Pythagora : Νέος δὲ (82) αινίττεται. Πλάτων δὲ οὐκ ἀρνεῖται τὰ κάλλιστα (81) Περιετέμετο. Superius refert Laertius, Py- (82) ῾Ομακοείον. De ὁμακοείῳ narrat Hierodes (85) Ο Κέβης, ή δ' ὅς, ἐν ᾗ εἰσί. Scribendum,
ἀποδείκνυνται τοίνυν οἱ ἐπὶ Δαρείου τοῦ Ὑστάσπου προφητεύσαντες κατὰ τὸ δεύτερον ἔτος τῆς βασιλείας αὐτοῦ Ἀγγαῖος καὶ Ζαχαρίας καὶ ὁ ἐκ τῶν δώδεκα Ἄγγελος κατὰ τὸ πρῶτον ἔτος τῆς ὀγδόης καὶ τεσσαρακοστῆς ὀλυμπιάδος προφητεύσαντες πρεσβύτεροι εἶναι Πυθαγόρου τοῦ κατὰ τὴν δευτέραν καὶ ἑξηκοστὴν ὀλυμπιάδα φερομένου καὶ τοῦ πρεσβυτάτου τῶν παρ’ Ἕλλησι σοφῶν Θαλοῦ περὶ τὴν πεντηκοστὴν ὀλυμπιάδα γενομένου. συνεχρόνισαν δὲ οἱ συγκαταλεγέντες σοφοὶ τῷ Θαλεῖ, ὥς φησιν Ἄνδρων ἐν τῷ Τρίποδι. Ἡράκλειτος γὰρ μεταγενέστερος ὢν Πυθαγόρου μέμνηται αὐτοῦ ἐν τῷ συγγράμματι. ὅθεν ἀναμφιλέκτως τῆς τῶν προειρημένων προφητῶν ἡλικίας σὺν καὶ τοῖς ἑπτὰ λεγομένοις σοφοῖς προγενεστέρα ἂν εἴη ἡ ὀλυμπιὰς ἡ πρώτη, ἣ καὶ ὑστέρα τῶν Ἰλιακῶν δείκνυται ἔτεσι τετρακοσίοις ἑπτά. ῥᾴδιον τοίνυν συνιδεῖν Σολομῶνα τὸν κατὰ Μενέλαον γενόμενον (ὃ δὲ κατὰ τὰ Ἰλιακὰ ἦν) πολλοῖς ἔτεσι πρεσβύτερον τῶν παρ’ Ἕλλησι σοφῶν. τούτου δ’ αὖ ὁπόσοις ἔτεσι Μωυσῆς προτερεῖ, ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἡμῖν δεδήλωται.
τύραννον ἔπεισεν ἀποθέσθαι τὴν ἀρχήν. Οὗτος βασι- λέα Δαρείον (77) παρακαλοῦντα ἥκειν εἰς Πέρσας ὑπερεῖδεν. όμα- χοείον. Ρ. δὲ ἀμνηστίην ἔχων πάσης πονηρίης, καὶ χώραν φεύ γων παντὸς οἰκειουμένου φθόνου, καὶ διὰ τὸ περιί- στασθαι ὑπερηφανίας οὐκ ἂν ἀφικοίμην εἰς Περσῶν χώραν, ὀλίγοις ἀρκεόμενος, κατ' ἐμὴν γνώμην. Τυρ- ῥηνὸς ἢ Τύριος, Αντισθένους, Αθηναῖος. Ἐλέγετο δὲ οὐκ εἶναι ἰθα γενής· ὅθεν πρὸς τὸν ὀνειδίζοντα εἰπεῖν· Καὶ ἡ Μή τηρ τῶν θεῶν Φρυγία ἐστίν. Εδόκει γὰρ εἶναι Θρᾴτο της μητρός. « σθένης, Τὸ δὲ τοῦ ᾿Αντισθέ νους οὐκ ἐπαινεῖς, πρὸς τὸν εἰπόντα· Η Φρυγία σου ἐστὶν ἡ μήτηρ, Καὶ γὰρ ἡ τῶν θεῶν; ὢν καὶ φιλομαθὴς, ἀπεδήμησε τῆς πατρίδος, καὶ πάσας ἐμυήθη τάς τε Ελληνικὰς καὶ βαρβαρικὰς τε- λετάς. Εγένετο οὖν ἐν Αἰγύπτῳ. Οἴδε μὲν οἱ χρόνοι τῶν παρ' Ἕλλησι πρεσβυτάτων σοφῶν τε καὶ φιλοσόφων· ὡς δὲ οἱ πλεῖστοι αὐτῶν βάρβαροι τὸ γένος, καὶ παρὰ βαρβάροις παιδευθέντες, τί δεῖ καὶ λέγειν; είγε Τυῤῥηνὸς ἢ Τυῤῥήνιος (78) ὁ Πυθαγόρας ἐδείκνυτο· Αντισθένης δὲ, Φρύξ (79) ἦν· καὶ Ὀρφεύς, Οδρύσης ἢ Θρᾷξ: Ομηρον γὰρ οἱ πλεῖστοι Αἰγύπτιον φαίνουσιν. Θαλῆς δὲ Φοίνιξ ὧν τὸ γένος, καὶ τοῖς Αἰγυπτίων προφήταις συμβεβλη κέναι εἴρηται· καθάπερ καὶ ὁ Πυθαγόρας (80) απ τοῖς γε τούτοις, δι' οὓς καὶ περιετέμετο (81), ἵνα δὴ, καὶ εἰς τὰ ἄδυτα κατελθών, τὴν μυστικὴν παρ' Αι- γυπτίων ἐκμάθοι φιλοσοφίαν· Χαλδαίων τε καὶ μά γων τοῖς ἀρίστοις συνεγένετο· καὶ τὴν Ἐκκλησίαν, τὴν νῦν οὕτω καλουμένην, τὸ παρ' αὐτῷ ὁμακοεῖον εἰς φιλοσοφίαν παρὰ τῶν βαρβάρων εμπορεύεσθαι ο εἴς τε Αίγυπτον ἀφικέσθαι ὁμολογεῖ. Δύνασθαι γούν ἐν τῷ Φαίδωνι πανταχόθεν τὸν φιλόσοφον ώρε λεῖσθαι γράφων, « Πολλὴ μὲν ἡ Ἑλλὰς, ἔφη, ὦ Κέβης, ἦ δ' δς, ἐν ᾗ εἰσὶ (83) πάμπαν ἀγαθοὶ ἄνδρες, Βίων πράσις, πάσαις Ἑλληνικαῖς καὶ βαρ βαρικαῖς τελεταίς, Τῶν δὲ οὐ δυναμένων περισχέσθαι αἰτίας διὰ τὸ δέος τοῦ βασιλέως, νομισάντων δὲ ἐν τῷ με γέθει τῆς κακοπαθείας ἀποστήσειν αὐτὸν τῆς ἐπι βολῆς, προστάγματα σκληρὰ καὶ κεχωρισμένα της Ἑλληνικῆς ἀγωγῆς κελεῦσαι ὑπομεῖναι αὐτόν· τὸν δὲ ταῦτα ἐκτελέσαντα προθύμως, οὕτω θαυμασθῆναι ὡς ἐξουσίαν λαβεῖν θύειν τοῖς θεοῖς τε, καὶ προσιέ- ναι ταῖς τούτων ἐπιμελείαις, ὅπως ἐπὶ ἄλλου ξένου γεγονὸς οὐχ ευρίσκεται. θεραπ. α', ρ· : Φασὶ δὲ τὸν Πυθαγόραν καὶ περιτομῆς ἀνασχέ σθαι, τοῦτο παρ' Αἰγυπτίων μεμαθηκότα. • ὦ Κέβης, ἐν ᾗ ἐνεισι. Πόθεν οὖν (ἔφη), ὦ Σώκρατες, τῶν τοιούτων ἀγαθὸν ἐπαῳδὸν ληψόμεθα, ἐπειδὴ σὺ (ἔφη) ἡμᾶς καταλείπεις; Πολλὴ μὲν ἡ Ἑλλὰς (Έφη), ὦ Κέβης, ἐν ᾗ ἐνεισί που ἀγαθοὶ ἄνδρες, πολλὰ δὲ καὶ τὰ τῶν βαρβάρων γένη, οὓς πάντας χρὴ διερευνᾶσθαι ζητοῦντας τοιοῦτον ἐπῳδὸν, μήτε χρημάτων φειδομένους, μήτε πόνων. • ο ο CLEMENTIS ALEXANDRINI clitus porro, Bausonis filius, persuasit Melanconæ & tyranno, ut deponeret tyrannidem. Hic despexit regem Darium adhortantem ut veniret ad Persas. CAPUT XV. Græcorum philosophiam magna ex parte a barbaris haustum, Haec sunt quiden tempora eorum, qui apud Gra- cos fuere antiquissimi sapientum et philosophorum. Quod autem eorum plurimi fuerint et genere bar- bari, et a barbaris eruditi, quid opus est dicere? Si- quidem Tuscum aut Tyrium fuisse Pythagoram os- tensum est. Phryx autem erat Antisthenes: et Or- pheus, Odrysius vel Thrax. Homerum enim plurimi produnt fuisse Ægyptium. Thales autem cum esset Ploenix genere, etiam cum Ægyptiorum prophetis B congressus esse dicitur: sicut etiam Pythagoras cum iis ipsis, per quos etiam fuit circumcisus, ut, adyta ingrediens, Ægyptiorum > mysticam disceret philo- sophiam et cum Chaldæorum et magorum versalus est praestantissimis: et eam, quæ nunc vocatur, Ec- clesiam significat id, quod apud ipsum est Plato autem non it inficias, se ea, quæ sunt præstantissima in philosophia, mercatum esse a barbaris, et fatetur venisse in Ægyptum: unde in Phaedone scribens, undequaque posse juvari philoso- phum : « Magna quidem est, inquit, Grecia, * ED. POTTER, ED. PARIS. pidæ ad Heraclitum litteræ, ejusque responsio qua pernegat se unquam ad Persas profecturum: 'Eyw C Ego autem omnis immemor nequitiæ, fastidiumque de- vitans omnis mihi familiaris invidiæ, et quod su- perbos aulæ mores fugiam, nunquam in Persarum solum adveniam, paucis contentus, quæ sunt, se- cundum meam sententiam. › bio mendosum est. Itaque suspicor legendum Tup- ut superius. SYLB. Antisthenes, Antisthenis filius, Athe- niensis. Dicebatur autem non esse indigena. Quod cum ei probro daretur, respondisse fertur: Et Deum mater Phrygia est; videbatur enim Thracia matre natus. Consentiunt de Thressa ejus matre, Seneca lib. De constantia Sapientis c. 18; Suidas v. 'Avti- et rursus in Socrate Laertius. Verum An- tisthenis responso magis convenire videtur, ut ejus matrem Phrygiain fuisse putemus: quod etiam as- serit Plutarchus lib. De exsilio : Non Anti sthenis illud laudas, qui ad dicentem, « Phrygia est water tua respondit: Etiam deorum?, Cum esset autem Juvenis et addiscendi studiosus, patriam linquens, omnibus fere Græcis barbarisque mysteriis initia- tus est. Denique Ægyptum petiit, etc. Cicero De finibus lib. v°: ‹Cur ipse Pythagoras et Ægyptum D lustravit et Persarum magos adiit. ». Conf. Plinius lib. xxv, c. 2. Lucianus in alique plures. » « thagoram initiatum fuisse omnibus Græcis et barbaris my- steriis. Verba Porphyrii in Vita Pythagorae viden- tur ad circumcisionem referri debere; dicit enim Pythagoram Amasidis litteris munitum ad Diospo- litas profectum fuisse, ut arcanas eorum disciplinas addisceret : Theodoretus Aiunt au- tem Pythagoras, ut hæc ab Ægyptiis disceret, cir- cumcidi se passum fuisse. » pag. 318. H. SYLBURG. Platone auctore, Platonis autem verba Plædon. P. sic se balent : Sed undenam, inquit Cebes, medicum ejusmodi nanciscemur, Socrates, quoniam tu nos deseris? Ampla est, inquit, Cebes, Græcia, in qua sunt alicubi viri boni; quamplurimæ sunt etiam barba- rorum nationes: per hos omnes ejusmodi medicum debetis perquirere, neque pecuniis parcentes, neque laboribus. (77) Δαρεῖον. Exstant apud Laertiumn Darii Hystas (78) Τυῤῥηνὸς ἢ Τυρρήνιος.Τυρρήνιος procul du- (79) Φρύξ. Laertius in Antisthene : Αντισθένης, (80) Πυθαγόρας. Laertius in Pythagora : Νέος δὲ (82) αινίττεται. Πλάτων δὲ οὐκ ἀρνεῖται τὰ κάλλιστα (81) Περιετέμετο. Superius refert Laertius, Py- (82) ῾Ομακοείον. De ὁμακοείῳ narrat Hierodes (85) Ο Κέβης, ή δ' ὅς, ἐν ᾗ εἰσί. Scribendum,
PG 8:863Ἀλέξανδρος δὲ ὁ Πολυί̈στωρ ἐπικληθεὶς ἐν τῷ περὶ Ἰουδαίων συγγράμματι ἀνέγραψέν τινας ἐπιστολὰς Σολομῶνος μὲν πρός τε Οὐάφρην τὸν Αἰγύπτου βασιλέα πρός τε τὸν Φοινίκης Τυρίων τάς τε αὐτῶν πρὸς Σολομῶντα, καθ’ ἃς δείκνυται ὁ μὲν Οὐάφρης ὀκτὼ μυριάδας ἀνδρῶν Αἰγυπτίων ἀπεσταλκέναι αὐτῷ εἰς οἰκοδομὴν τοῦ νεώ, ἅτερος δὲ τὰς ἴσας σὺν ἀρχιτέκτονι Τυρίῳ ἐκ μητρὸς Ἰουδαίας ἐκ τῆς φυλῆς Δαβίδ, ὡς ἐκεῖ γέγραπται, Ὑπέρων τοὔνομα. Ναὶ μὴν Ὀνομάκριτος ὁ Ἀθηναῖος, οὗ τὰ εἰς Ὀρφέα φερόμενα ποιήματα λέγεται εἶναι, κατὰ τὴν τῶν Πεισιστρατιδῶν ἀρχὴν περὶ τὴν πεντηκοστὴν ὀλυμπιάδα εὑρίσκεται, Ὀρφεὺς δὲ, ὁ συμπλεύσας Ἡρακλεῖ, Μουσαίου διδάσκαλος· Ἀμφίων γὰρ δυσὶ προάγει γενεαῖς τῶν Ἰλιακῶν, Δημόδοκος δὲ καὶ Φήμιος μετὰ τὴν Ἰλίου ἅλωσιν ὃ μὲν γὰρ παρὰ τοῖς Φαίαξιν, ὃ δὲ παρὰ τοῖς μνηστῆρσι) κατὰ τὸ κιθαρίζειν εὐδοκίμουν. καὶ τοὺς μὲν ἀναφερομένους εἰς Μουσαῖον χρησμοὺς Ὀνομακρίτου εἶναι λέγουσι, τὸν Κρατῆρα δὲ τὸν Ὀρφέως Ζωπύρου τοῦ Ἡρακλεώτου τήν τε Εἰς Ἅιδου κατάβασιν Προδίκου τοῦ Σαμίου. Ἴων δὲ ὁ Χῖος ἐν τοῖς Τριαγμοῖς καὶ Πυθαγόραν εἰς Ὀρφέα ἀνενεγκεῖν τινα ἱστορεῖ.
πολλὰ δὲ καὶ τὰ τῶν βαρβάρων γένη. » Οὕτως οίεται Β ὁ Πλάτων καὶ βαρβάρων φιλοσόφους τινὰς εἶναι. Ο δὲ Επίκουρος ἔμπαλιν ὑπολαμβάνει μόνους φιλοσο- φῆσαι Έλληνας δύνασθαι. Εν τε τῷ Συμποσίῳ ἱπαινῶν Πλάτων τοὺς βαρβάρους, ὡς διαφερόντως ἀσκήσαντας, μόνους (84) ἀληθῶς φησί, ο και ἄλλοθι πολλαχοῦ, καὶ ἐν Ἕλλησι καὶ βαρβάρας, ὧν καὶ ἱερὰ πολλὰ ἤδη γέγονε διὰ τοὺς τοιούτους παῖδας. » Δῆλοι δέ εἰσιν οἱ βάρβαροι, διαφερόντως τιμήσαντες τοὺς αὐτῶν νομοθέτας τε καὶ διδασκάλους, θεοὺς προσειπόντες. ο Ψυχάς (85) γὰρ ἀγαθὰς, ο κατὰ Πλάτωνα, ο καταλιπούσας τὴν ὑπερουράνιον τόπον, ὑπομεῖναι ἐλθεῖν εἰς τόνδε τὸν τάρταρον, καὶ σῶμα ἀναλαβούσας, τῶν ἐν γενέσει κακῶν ἁπάντων μετασχεῖν ὑπολαμβάνουσι, κηδεμόνας τοῦ τῶν ἀν- θρώπων γένους, » αἳ νόμους τε ἔθεσαν, καὶ φιλοσο- φίαν ἐκήρυξαν· οὗ μεῖζον (86) ἀγαθὸν τῷ τῶν ἀνθρώ των γένει οὔτ᾽ ἦλθέ ποτε ἐκ θεῶν, οὔτ᾽ ἀφίξεται. Καί μοι δοκοῦσιν αἰσθόμενοι τῆς μεγάλης εὐποιίας τῆς διὰ τῶν σοφῶν, σεβασθῆναι τε τοὺς ἄνδρας, καὶ δημοσίᾳ φιλοσοφῆσαι, Βραχμανές τε σύμπαντες, καὶ Ὀδρύσαι, καὶ Γέται. Καὶ τὸ τῶν Αἰγυπτίων γέ- νος ἐθεολόγησαν ἀκριβῶς τὰ ἐκείνων, Χαλδαίοί τε καὶ Αράδιοι, οἱ κληθέντες εὐδαίμονες, καὶ ὅσοι γε την Παλαιστίνην κατώκησαν, καὶ τοῦ Περσικοῦ γένους οὐ τὸ ἐλάχιστον μέρος, καὶ ἄλλα πρὸς τούτοις γένη μυ ρία. Ὁ δὲ Πλάτων δῆλον ὡς σεμνύνων ἀεὶ τοὺς βαρ βάρους εὑρίσκεται, μεμνημένος αὐτοῦ τε καὶ Πυθα γόρου, τὰ πλεῖστα καὶ γενναιότατα τῶν δογμάτων ἐν βαρβάροις μαθόντας (87). Διὰ τοῦτο καὶ γένη βαρ- - βάρων εἶπε ι γένη φιλοσόφων ἀνδρῶν βαρβάρων, γινώσκων ἔν τε τῷ Φαίδρῳ τὸν Αἰγύπτιον βασιλέα, καὶ τοῦ Θωὺθ (88) ὑμῖν σοφώτερον δείκνυσιν, ὅντινα ἀσκήσαντας νόμους, μόνους, Τίμιος δὲ παρ᾽ ὑμῖν καὶ Σόλων διὰ τὴν τῶν νόμων γέννησιν, καὶ ἄλλοι ἄλλοθι πολλαχοῦ ἄνδρες, καὶ ἐν Ἕλλησι καὶ ἐν βαρβάροις, πολλά καὶ καλὰ ἀποφηνάμενοι ἔργα, γεννήσαντες παντοίαν ἀρετήν· ὧν καὶ ἱερὰ πολλὰ ἤδη γέγονε διὰ τοὺς τοιού- τους παῖδας· διὰ τοὺς ἀνθρωπίνους, οὐδενός που. ἄλλοι ἀληθῶς Ἐξ ὧν ἐπορισάμεθα φιλοσοφίας γένος· οὗ μεῖζον ἀγαθὸν οὔτ᾽ ἦλθεν, οὔθ᾽ ἤξει ποτὲ τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει δωρηθὲν ἐκ θεῶν. • μαθόντων. Φωνὴν ἄπειρον κατενόησεν, εἴ τε θεός τις, εἴτε καὶ θεῖος ἄνθρωπος, ὡς λόγος ἐν Αἰγύπτῳ Θεῦθ τινὰ τοῦτο γενέσθαι. • Θωθ καὶ Θὼθ ὁ Ἑρμῆς. καὶ ἀπὸ τοῦδε ὥσπερ κρη πίδα βαλόμενος τοῦ λόγου, ὃν Αἰγύπτιοι μὲν ἐκάλε- σαν θωύθ, Αλεξανδρεῖς δὲ θώθ, Ἑρμῆν δὲ Ἕλληνες STROMATUM LIB. L. A Cebes, ait ille, in qua sunt viri omni ex parte boni, B multa sunt autem etiam genera barbarorum. » Sic exi stimat Plato ex barbaris quoque esse aliquos philoso- phos. Epicurus autem contra existimal solus Graecos posse philosophari. Et in Convivio Plato laudans barbaros, ut qui philosophiam insigniter exercuerint, vere dicit : « Et in multis aliis, et apud Graecos, et apud barbaros, quorum etiam tepla jam multa facta sunt, propter ejusmodi filios. › Clarum est autem, barbaros eximie semper honorasse suos legumlatores et præceptores, eos deos appellantes. • Bonas enim animas, , ut dicit Plato, e super- coelesti loco relicto, sustinuisse venire in hunc tartarum, et corpore suscepto, malorum omnium quæ ex generatione contrabuntur fuisse participes existiment, humani generis curam gerentes: a qua et leges tulerunt, et philosophiam prædicarunt ; ‹ quo majus bonum ad hominum genus nunquam a diis venit, nec veniet. » Atque mihi quidem videntur cum sensissent magna, quæ per sapientes conle- rebantur, beneficia, et eos coluisse, et publice esse philosophali, et Brachmanes universi, et Odrysa, et Getæ. Quin etiam genus Ægyptium diligentissime illos in deos retulit, et Challæi et Arabes, qui dicti sunt Felices, et quicunque habitarunt Palæstinam, et non minima Persici generis pars, et alia præter hæc genera innumerabilia. Clarum est autem in- veniri semper Platonem magni facere barbaros, ut qui meminisset se et Pythagoram plurima eaque præstantissima et nobilissima doginata didicisse C P. ED. POTTER, ED. PARIS. Certe a verbis Platonis, quæ sequuntur, inferri non potest eum existimavisse, quod (soli, bar- bari sapientiæ studia exercerent: sed contra dicit, esse Græcos perinde ac barbaros, qui id facerent. Proinde nisi aliquid ad complendam hanc senten- tiam desit, quod suspicor, scribendum quia de legum ferendarum scientia Platoni res est. Vel omittenda vox quæ forte e priori sententia in hanc irrepsit. Sic demum facilis erit sensus. Porro verba Platonis in Convivii pag. hæc sunt : D Honoratur apud vos propter generationem legum et ipse Solon, aliique permulti alibi apud Græcos et barbaros, qui multa et præclara demonstrarunt opera, virtutem omnem progenerantes. Quibus sa- cra ac templa multa ob hujusmodi sæpe natos di- cata sunt, ob humanos vero alicui nunquam. Equibus verbis si quis pro apud Clementem reponere velit, haud repugnabo. 1, cap. : • Nec ullum arbitror, ut apud Platonem est, majus aut melius a diis datum munus homini. Platonis verba occurrunt Timæi p. : apud barbaros. Et ideo etiam genera barbarorum vocat genera philosophorum barbaro- rum : › neque ignorat in Phædro regem Ægyptium, Quibus ex rebus philosophiam ade pti sumus. Quo bono nil unquam majus mortalium generi datum est deorum munere, neque dabitur. › vel plur. Comm. Sylburg. divos, ut Mercurium Ægyptium, cui præcipue Plato adsuevit. » Pamelius in eum locum scribens me- minit hujus Clementis, monetque hic legendum Theut quemadmodum legitur apud Piatonem in Phædro, ubi narrat Socrates, venisse Theut ad Tha- mum, regem Ægypti, eique artes suas demon- strasse. De eodem item in Philebo : Vocem infinitam animadvertit, sive deus aliquis, sive divinus homo, veluti fama refert, hujusmodi hominem, nomine Theat, in Ægypto exstitisse. » Cicero lib. De natura deor., ut monet Scaliger in Varronem, Theut vocat, locus tamen Ciceronis sic legitur in editione Lambini: «Mercurius quin- tus, quem colunt Pheneate, qui Argum dicitur interemisse, ob eamque causam Ægypto præfuisse, atque Ægyptiis leges et litteras tradidisse. Huuc Egypti Thoyth appellant. . Suidas, COLLECT.Philo Byblius apud Eusebium Præparat. evangel. lib. 1, c. 9, p. 31, edit. Pa- ris., refert e Sanchoniathone, Taautum primum litteras invenisse, ac scribendorum commentario- rum auctorem fuisse: (84) Ασκήσαντας, μόνους. Cur μόνους, solos, (85) Ψυχάς. Hæc in fine Phædonis exstant. SYLB. (86) Οὗ μεῖζον. Cicero Academicarum quæst. lib. (87) Μαθόντας. Structura lex postulat μαθόντος, (88) Τοῦ Θωύθ. Tertull. De anima c. 2 : « Nedum
PG 8:865Ἐπιγένης δὲ ἐν τοῖς Περὶ τῆς εἰς Ὀρφέα ποιήσεως Κέρκωπος εἶναι λέγει τοῦ Πυθαγορείου τὴν Εἰς Ἅιδου κατάβασιν καὶ τὸν Ἱερὸν λόγον, τὸν δὲ Πέπλον καὶ τὰ Φυσικὰ Βροντίνου. ναὶ μὴν καὶ Τέρπανδρον ἀρχαί̈ζουσί τινες· Ἑλλάνικος γοῦν τοῦτον ἱστορεῖ κατὰ Μίδαν γεγονέναι, Φανίας δὲ πρὸ Τερπάνδρου τιθεὶς Λέσχην τὸν Λέσβιον Ἀρχιλόχου νεώτερον φέρει τὸν Τέρπανδρον, διημιλλῆσθαι δὲ τὸν Λέσχην Ἀρκτίνῳ καὶ νενικηκέναι· Ξάνθος δὲ ὁ Λυδὸς περὶ τὴν ὀκτωκαιδεκάτην ὀλυμπιάδα (ὡς δὲ Διονύσιος, περὶ τὴν πεντεκαιδεκάτην) Θάσον ἐκτίσθαι, ὡς εἶναι συμφανὲς τὸν Ἀρχίλοχον μετὰ τὴν εἰκοστὴν ἤδη γνωρίζεσθαι ὀλυμπιάδα. μέμνηται γοῦν καὶ τῆς Μαγνήτων ἀπωλείας προσφάτως γεγενημένης. Σιμωνίδης μὲν οὖν κατὰ Ἀρχίλοχον φέρεται, Καλλῖνος δὲ πρεσβύτερος οὐ μακρῷ· τῶν γὰρ Μαγνήτων ὁ μὲν Ἀρχίλοχος ἀπολωλότων, ὃ δὲ εὐημερούντων μέμνηται· Εὔμηλος δὲ ὁ Κορίνθιος πρεσβύτερος ὢν ἐπιβεβληκέναι Ἀρχίᾳ τῷ Συρακούσας κτίσαντι. Καὶ ταῦτα μὲν προήχθημεν εἰπεῖν, ὅτι μάλιστα ἐν τοῖς πάνυ παλαιοῖς τοὺς τοῦ Κύκλου ποιητὰς τιθέασιν.
PG 8:867ἤδη δὲ καὶ παρ’ Ἕλλησι χρησμολόγοι συχνοὶ γεγονέναι φέρονται, ὡς οἱ Βάκιδες (ὃ μὲν Βοιώτιος, ὃ δὲ Ἀρκάς), πολλὰ πολλοῖς προαγορεύσαντες. τῇ δὲ τοῦ Ἀθηναίου Ἀμφιλύτου συμβουλῇ καὶ Πεισίστρατος ἐκράτυνε τὴν τυραννίδα τὸν καιρὸν τῆς ἐπιθέσεως δηλώσαντος. σιγάσθω γὰρ Κομήτης ὁ Κρής, Κινύρας ὁ Κύπριος, Ἄδμητος ὁ Θετταλός, Ἀρισταῖος ὁ Κυρηναῖος, Ἀμφιάραος ὁ Ἀθηναῖος, Τιμόξενος ὁ Κερκυραῖος, Δημαίνετος ὁ Φωκαεύς, Ἐπιγένης ὁ Θεσπιεύς, Νικίας ὁ Καρύστιος, Ἀρίστων ὁ Θετταλός, Διονύσιος ὁ Καρχηδόνιος, Κλεοφῶν ὁ Κορίνθιος, Ἱππώ τε ἡ Χείρωνος καὶ Βοιὼ καὶ Μαντὼ καὶ τῶν Σιβυλλῶν τὸ πλῆθος, ἡ Σαμία ἡ Κολοφωνία ἡ Κυμαία ἡ Ἐρυθραία ἡ Φυτὼ ἡ Ταραξάνδρα ἡ Μακέτις ἡ Θετταλὴ ἡ Θεσπρωτίς, Κάλχας τε αὖ καὶ Μόψος, οἳ κατὰ τὰ Τρωϊκὰ γεγόνασι, πρεσβύτερος δὲ ὁ Μόψος, ὡς ἂν συμπλεύσας τοῖς Ἀργοναύταις. φασὶ δὲ τὴν Μόψου καλουμένην Μαντικὴν συντάξαι τὸν Κυρηναῖον Βάττον, Δωρόθεός τε ἐν τῷ πρώτῳ πανδέκτῃ ἀλκυόνος καὶ κορώνης ἐπακοῦσαι τὸν Μόψον ἱστορεῖ.
πολλὰ δὲ καὶ τὰ τῶν βαρβάρων γένη. » Οὕτως οίεται Β ὁ Πλάτων καὶ βαρβάρων φιλοσόφους τινὰς εἶναι. Ο δὲ Επίκουρος ἔμπαλιν ὑπολαμβάνει μόνους φιλοσο- φῆσαι Έλληνας δύνασθαι. Εν τε τῷ Συμποσίῳ ἱπαινῶν Πλάτων τοὺς βαρβάρους, ὡς διαφερόντως ἀσκήσαντας, μόνους (84) ἀληθῶς φησί, ο και ἄλλοθι πολλαχοῦ, καὶ ἐν Ἕλλησι καὶ βαρβάρας, ὧν καὶ ἱερὰ πολλὰ ἤδη γέγονε διὰ τοὺς τοιούτους παῖδας. » Δῆλοι δέ εἰσιν οἱ βάρβαροι, διαφερόντως τιμήσαντες τοὺς αὐτῶν νομοθέτας τε καὶ διδασκάλους, θεοὺς προσειπόντες. ο Ψυχάς (85) γὰρ ἀγαθὰς, ο κατὰ Πλάτωνα, ο καταλιπούσας τὴν ὑπερουράνιον τόπον, ὑπομεῖναι ἐλθεῖν εἰς τόνδε τὸν τάρταρον, καὶ σῶμα ἀναλαβούσας, τῶν ἐν γενέσει κακῶν ἁπάντων μετασχεῖν ὑπολαμβάνουσι, κηδεμόνας τοῦ τῶν ἀν- θρώπων γένους, » αἳ νόμους τε ἔθεσαν, καὶ φιλοσο- φίαν ἐκήρυξαν· οὗ μεῖζον (86) ἀγαθὸν τῷ τῶν ἀνθρώ των γένει οὔτ᾽ ἦλθέ ποτε ἐκ θεῶν, οὔτ᾽ ἀφίξεται. Καί μοι δοκοῦσιν αἰσθόμενοι τῆς μεγάλης εὐποιίας τῆς διὰ τῶν σοφῶν, σεβασθῆναι τε τοὺς ἄνδρας, καὶ δημοσίᾳ φιλοσοφῆσαι, Βραχμανές τε σύμπαντες, καὶ Ὀδρύσαι, καὶ Γέται. Καὶ τὸ τῶν Αἰγυπτίων γέ- νος ἐθεολόγησαν ἀκριβῶς τὰ ἐκείνων, Χαλδαίοί τε καὶ Αράδιοι, οἱ κληθέντες εὐδαίμονες, καὶ ὅσοι γε την Παλαιστίνην κατώκησαν, καὶ τοῦ Περσικοῦ γένους οὐ τὸ ἐλάχιστον μέρος, καὶ ἄλλα πρὸς τούτοις γένη μυ ρία. Ὁ δὲ Πλάτων δῆλον ὡς σεμνύνων ἀεὶ τοὺς βαρ βάρους εὑρίσκεται, μεμνημένος αὐτοῦ τε καὶ Πυθα γόρου, τὰ πλεῖστα καὶ γενναιότατα τῶν δογμάτων ἐν βαρβάροις μαθόντας (87). Διὰ τοῦτο καὶ γένη βαρ- - βάρων εἶπε ι γένη φιλοσόφων ἀνδρῶν βαρβάρων, γινώσκων ἔν τε τῷ Φαίδρῳ τὸν Αἰγύπτιον βασιλέα, καὶ τοῦ Θωὺθ (88) ὑμῖν σοφώτερον δείκνυσιν, ὅντινα ἀσκήσαντας νόμους, μόνους, Τίμιος δὲ παρ᾽ ὑμῖν καὶ Σόλων διὰ τὴν τῶν νόμων γέννησιν, καὶ ἄλλοι ἄλλοθι πολλαχοῦ ἄνδρες, καὶ ἐν Ἕλλησι καὶ ἐν βαρβάροις, πολλά καὶ καλὰ ἀποφηνάμενοι ἔργα, γεννήσαντες παντοίαν ἀρετήν· ὧν καὶ ἱερὰ πολλὰ ἤδη γέγονε διὰ τοὺς τοιού- τους παῖδας· διὰ τοὺς ἀνθρωπίνους, οὐδενός που. ἄλλοι ἀληθῶς Ἐξ ὧν ἐπορισάμεθα φιλοσοφίας γένος· οὗ μεῖζον ἀγαθὸν οὔτ᾽ ἦλθεν, οὔθ᾽ ἤξει ποτὲ τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει δωρηθὲν ἐκ θεῶν. • μαθόντων. Φωνὴν ἄπειρον κατενόησεν, εἴ τε θεός τις, εἴτε καὶ θεῖος ἄνθρωπος, ὡς λόγος ἐν Αἰγύπτῳ Θεῦθ τινὰ τοῦτο γενέσθαι. • Θωθ καὶ Θὼθ ὁ Ἑρμῆς. καὶ ἀπὸ τοῦδε ὥσπερ κρη πίδα βαλόμενος τοῦ λόγου, ὃν Αἰγύπτιοι μὲν ἐκάλε- σαν θωύθ, Αλεξανδρεῖς δὲ θώθ, Ἑρμῆν δὲ Ἕλληνες STROMATUM LIB. L. A Cebes, ait ille, in qua sunt viri omni ex parte boni, B multa sunt autem etiam genera barbarorum. » Sic exi stimat Plato ex barbaris quoque esse aliquos philoso- phos. Epicurus autem contra existimal solus Graecos posse philosophari. Et in Convivio Plato laudans barbaros, ut qui philosophiam insigniter exercuerint, vere dicit : « Et in multis aliis, et apud Graecos, et apud barbaros, quorum etiam tepla jam multa facta sunt, propter ejusmodi filios. › Clarum est autem, barbaros eximie semper honorasse suos legumlatores et præceptores, eos deos appellantes. • Bonas enim animas, , ut dicit Plato, e super- coelesti loco relicto, sustinuisse venire in hunc tartarum, et corpore suscepto, malorum omnium quæ ex generatione contrabuntur fuisse participes existiment, humani generis curam gerentes: a qua et leges tulerunt, et philosophiam prædicarunt ; ‹ quo majus bonum ad hominum genus nunquam a diis venit, nec veniet. » Atque mihi quidem videntur cum sensissent magna, quæ per sapientes conle- rebantur, beneficia, et eos coluisse, et publice esse philosophali, et Brachmanes universi, et Odrysa, et Getæ. Quin etiam genus Ægyptium diligentissime illos in deos retulit, et Challæi et Arabes, qui dicti sunt Felices, et quicunque habitarunt Palæstinam, et non minima Persici generis pars, et alia præter hæc genera innumerabilia. Clarum est autem in- veniri semper Platonem magni facere barbaros, ut qui meminisset se et Pythagoram plurima eaque præstantissima et nobilissima doginata didicisse C P. ED. POTTER, ED. PARIS. Certe a verbis Platonis, quæ sequuntur, inferri non potest eum existimavisse, quod (soli, bar- bari sapientiæ studia exercerent: sed contra dicit, esse Græcos perinde ac barbaros, qui id facerent. Proinde nisi aliquid ad complendam hanc senten- tiam desit, quod suspicor, scribendum quia de legum ferendarum scientia Platoni res est. Vel omittenda vox quæ forte e priori sententia in hanc irrepsit. Sic demum facilis erit sensus. Porro verba Platonis in Convivii pag. hæc sunt : D Honoratur apud vos propter generationem legum et ipse Solon, aliique permulti alibi apud Græcos et barbaros, qui multa et præclara demonstrarunt opera, virtutem omnem progenerantes. Quibus sa- cra ac templa multa ob hujusmodi sæpe natos di- cata sunt, ob humanos vero alicui nunquam. Equibus verbis si quis pro apud Clementem reponere velit, haud repugnabo. 1, cap. : • Nec ullum arbitror, ut apud Platonem est, majus aut melius a diis datum munus homini. Platonis verba occurrunt Timæi p. : apud barbaros. Et ideo etiam genera barbarorum vocat genera philosophorum barbaro- rum : › neque ignorat in Phædro regem Ægyptium, Quibus ex rebus philosophiam ade pti sumus. Quo bono nil unquam majus mortalium generi datum est deorum munere, neque dabitur. › vel plur. Comm. Sylburg. divos, ut Mercurium Ægyptium, cui præcipue Plato adsuevit. » Pamelius in eum locum scribens me- minit hujus Clementis, monetque hic legendum Theut quemadmodum legitur apud Piatonem in Phædro, ubi narrat Socrates, venisse Theut ad Tha- mum, regem Ægypti, eique artes suas demon- strasse. De eodem item in Philebo : Vocem infinitam animadvertit, sive deus aliquis, sive divinus homo, veluti fama refert, hujusmodi hominem, nomine Theat, in Ægypto exstitisse. » Cicero lib. De natura deor., ut monet Scaliger in Varronem, Theut vocat, locus tamen Ciceronis sic legitur in editione Lambini: «Mercurius quin- tus, quem colunt Pheneate, qui Argum dicitur interemisse, ob eamque causam Ægypto præfuisse, atque Ægyptiis leges et litteras tradidisse. Huuc Egypti Thoyth appellant. . Suidas, COLLECT.Philo Byblius apud Eusebium Præparat. evangel. lib. 1, c. 9, p. 31, edit. Pa- ris., refert e Sanchoniathone, Taautum primum litteras invenisse, ac scribendorum commentario- rum auctorem fuisse: (84) Ασκήσαντας, μόνους. Cur μόνους, solos, (85) Ψυχάς. Hæc in fine Phædonis exstant. SYLB. (86) Οὗ μεῖζον. Cicero Academicarum quæst. lib. (87) Μαθόντας. Structura lex postulat μαθόντος, (88) Τοῦ Θωύθ. Tertull. De anima c. 2 : « Nedum
προγνώσει δὲ καὶ Πυθαγόρας ὁ μέγας προσανεῖχεν αἰεὶ Ἄβαρίς τε ὁ Ὑπερβόρειος καὶ Ἀριστέας ὁ Προκοννήσιος Ἐπιμενίδης τε ὁ Κρής, ὅστις εἰς Σπάρτην ἀφίκετο, καὶ Ζωροάστρης ὁ Μῆδος Ἐμπεδοκλῆς τε ὁ Ἀκραγαντῖνος καὶ Φορμίων ὁ Λάκων, ναὶ μὴν Πολυάρατος ὁ Θάσιος Ἐμπεδότιμός τε ὁ Συρακούσιος ἐπί τε τούτοις Σωκράτης ὁ Ἀθηναῖος μάλιστα· «ἔστι γάρ μοι», φησὶν ἐν τῷ Θεάγει, «ἐκ παιδὸς ἀρξάμενον θείᾳ μοίρᾳ παραγινόμενον δαιμόνιον σημεῖον, τοῦτο δέ ἐστι φωνή, ἣ ὅταν γένηται, ἐπίσχει τοῦτο ὃ μέλλω πράττειν, προτρέπει δὲ οὐδέποτε.» Ἐξήκεστός τε ὁ Φωκέων τύραννος δύο δακτυλίους φορῶν γεγοητευμένους τῷ ψόφῳ τῷ πρὸς ἀλλήλους διῃσθάνετο τοὺς καιροὺς τῶν πράξεων, ἀπέθανεν δὲ ὅμως δολοφονηθείς, καίτοι προσημήναντος τοῦ ψόφου, ὥς φησιν Ἀριστοτέλης ἐν τῇ Φωκέων πολιτείᾳ. ἀλλὰ καὶ τῶν παρ’ Αἰγυπτίοις ἀνθρώπων ποτέ, γενομένων δὲ ἀνθρωπίνῃ δόξῃ θεῶν, Ἑρμῆς τε ὁ Θηβαῖος καὶ Ἀσκληπιὸς ὁ Μεμφίτης, Τειρεσίας τε αὖ καὶ Μαντὼ ἐν Θήβαις, ὥς φησιν Εὐριπίδης, Ἕλενος ἤδη καὶ Λαοκόων καὶ Οἰνώνη Κεβρῆνος ἐν Ἰλίῳ·
πολλὰ δὲ καὶ τὰ τῶν βαρβάρων γένη. » Οὕτως οίεται Β ὁ Πλάτων καὶ βαρβάρων φιλοσόφους τινὰς εἶναι. Ο δὲ Επίκουρος ἔμπαλιν ὑπολαμβάνει μόνους φιλοσο- φῆσαι Έλληνας δύνασθαι. Εν τε τῷ Συμποσίῳ ἱπαινῶν Πλάτων τοὺς βαρβάρους, ὡς διαφερόντως ἀσκήσαντας, μόνους (84) ἀληθῶς φησί, ο και ἄλλοθι πολλαχοῦ, καὶ ἐν Ἕλλησι καὶ βαρβάρας, ὧν καὶ ἱερὰ πολλὰ ἤδη γέγονε διὰ τοὺς τοιούτους παῖδας. » Δῆλοι δέ εἰσιν οἱ βάρβαροι, διαφερόντως τιμήσαντες τοὺς αὐτῶν νομοθέτας τε καὶ διδασκάλους, θεοὺς προσειπόντες. ο Ψυχάς (85) γὰρ ἀγαθὰς, ο κατὰ Πλάτωνα, ο καταλιπούσας τὴν ὑπερουράνιον τόπον, ὑπομεῖναι ἐλθεῖν εἰς τόνδε τὸν τάρταρον, καὶ σῶμα ἀναλαβούσας, τῶν ἐν γενέσει κακῶν ἁπάντων μετασχεῖν ὑπολαμβάνουσι, κηδεμόνας τοῦ τῶν ἀν- θρώπων γένους, » αἳ νόμους τε ἔθεσαν, καὶ φιλοσο- φίαν ἐκήρυξαν· οὗ μεῖζον (86) ἀγαθὸν τῷ τῶν ἀνθρώ των γένει οὔτ᾽ ἦλθέ ποτε ἐκ θεῶν, οὔτ᾽ ἀφίξεται. Καί μοι δοκοῦσιν αἰσθόμενοι τῆς μεγάλης εὐποιίας τῆς διὰ τῶν σοφῶν, σεβασθῆναι τε τοὺς ἄνδρας, καὶ δημοσίᾳ φιλοσοφῆσαι, Βραχμανές τε σύμπαντες, καὶ Ὀδρύσαι, καὶ Γέται. Καὶ τὸ τῶν Αἰγυπτίων γέ- νος ἐθεολόγησαν ἀκριβῶς τὰ ἐκείνων, Χαλδαίοί τε καὶ Αράδιοι, οἱ κληθέντες εὐδαίμονες, καὶ ὅσοι γε την Παλαιστίνην κατώκησαν, καὶ τοῦ Περσικοῦ γένους οὐ τὸ ἐλάχιστον μέρος, καὶ ἄλλα πρὸς τούτοις γένη μυ ρία. Ὁ δὲ Πλάτων δῆλον ὡς σεμνύνων ἀεὶ τοὺς βαρ βάρους εὑρίσκεται, μεμνημένος αὐτοῦ τε καὶ Πυθα γόρου, τὰ πλεῖστα καὶ γενναιότατα τῶν δογμάτων ἐν βαρβάροις μαθόντας (87). Διὰ τοῦτο καὶ γένη βαρ- - βάρων εἶπε ι γένη φιλοσόφων ἀνδρῶν βαρβάρων, γινώσκων ἔν τε τῷ Φαίδρῳ τὸν Αἰγύπτιον βασιλέα, καὶ τοῦ Θωὺθ (88) ὑμῖν σοφώτερον δείκνυσιν, ὅντινα ἀσκήσαντας νόμους, μόνους, Τίμιος δὲ παρ᾽ ὑμῖν καὶ Σόλων διὰ τὴν τῶν νόμων γέννησιν, καὶ ἄλλοι ἄλλοθι πολλαχοῦ ἄνδρες, καὶ ἐν Ἕλλησι καὶ ἐν βαρβάροις, πολλά καὶ καλὰ ἀποφηνάμενοι ἔργα, γεννήσαντες παντοίαν ἀρετήν· ὧν καὶ ἱερὰ πολλὰ ἤδη γέγονε διὰ τοὺς τοιού- τους παῖδας· διὰ τοὺς ἀνθρωπίνους, οὐδενός που. ἄλλοι ἀληθῶς Ἐξ ὧν ἐπορισάμεθα φιλοσοφίας γένος· οὗ μεῖζον ἀγαθὸν οὔτ᾽ ἦλθεν, οὔθ᾽ ἤξει ποτὲ τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει δωρηθὲν ἐκ θεῶν. • μαθόντων. Φωνὴν ἄπειρον κατενόησεν, εἴ τε θεός τις, εἴτε καὶ θεῖος ἄνθρωπος, ὡς λόγος ἐν Αἰγύπτῳ Θεῦθ τινὰ τοῦτο γενέσθαι. • Θωθ καὶ Θὼθ ὁ Ἑρμῆς. καὶ ἀπὸ τοῦδε ὥσπερ κρη πίδα βαλόμενος τοῦ λόγου, ὃν Αἰγύπτιοι μὲν ἐκάλε- σαν θωύθ, Αλεξανδρεῖς δὲ θώθ, Ἑρμῆν δὲ Ἕλληνες STROMATUM LIB. L. A Cebes, ait ille, in qua sunt viri omni ex parte boni, B multa sunt autem etiam genera barbarorum. » Sic exi stimat Plato ex barbaris quoque esse aliquos philoso- phos. Epicurus autem contra existimal solus Graecos posse philosophari. Et in Convivio Plato laudans barbaros, ut qui philosophiam insigniter exercuerint, vere dicit : « Et in multis aliis, et apud Graecos, et apud barbaros, quorum etiam tepla jam multa facta sunt, propter ejusmodi filios. › Clarum est autem, barbaros eximie semper honorasse suos legumlatores et præceptores, eos deos appellantes. • Bonas enim animas, , ut dicit Plato, e super- coelesti loco relicto, sustinuisse venire in hunc tartarum, et corpore suscepto, malorum omnium quæ ex generatione contrabuntur fuisse participes existiment, humani generis curam gerentes: a qua et leges tulerunt, et philosophiam prædicarunt ; ‹ quo majus bonum ad hominum genus nunquam a diis venit, nec veniet. » Atque mihi quidem videntur cum sensissent magna, quæ per sapientes conle- rebantur, beneficia, et eos coluisse, et publice esse philosophali, et Brachmanes universi, et Odrysa, et Getæ. Quin etiam genus Ægyptium diligentissime illos in deos retulit, et Challæi et Arabes, qui dicti sunt Felices, et quicunque habitarunt Palæstinam, et non minima Persici generis pars, et alia præter hæc genera innumerabilia. Clarum est autem in- veniri semper Platonem magni facere barbaros, ut qui meminisset se et Pythagoram plurima eaque præstantissima et nobilissima doginata didicisse C P. ED. POTTER, ED. PARIS. Certe a verbis Platonis, quæ sequuntur, inferri non potest eum existimavisse, quod (soli, bar- bari sapientiæ studia exercerent: sed contra dicit, esse Græcos perinde ac barbaros, qui id facerent. Proinde nisi aliquid ad complendam hanc senten- tiam desit, quod suspicor, scribendum quia de legum ferendarum scientia Platoni res est. Vel omittenda vox quæ forte e priori sententia in hanc irrepsit. Sic demum facilis erit sensus. Porro verba Platonis in Convivii pag. hæc sunt : D Honoratur apud vos propter generationem legum et ipse Solon, aliique permulti alibi apud Græcos et barbaros, qui multa et præclara demonstrarunt opera, virtutem omnem progenerantes. Quibus sa- cra ac templa multa ob hujusmodi sæpe natos di- cata sunt, ob humanos vero alicui nunquam. Equibus verbis si quis pro apud Clementem reponere velit, haud repugnabo. 1, cap. : • Nec ullum arbitror, ut apud Platonem est, majus aut melius a diis datum munus homini. Platonis verba occurrunt Timæi p. : apud barbaros. Et ideo etiam genera barbarorum vocat genera philosophorum barbaro- rum : › neque ignorat in Phædro regem Ægyptium, Quibus ex rebus philosophiam ade pti sumus. Quo bono nil unquam majus mortalium generi datum est deorum munere, neque dabitur. › vel plur. Comm. Sylburg. divos, ut Mercurium Ægyptium, cui præcipue Plato adsuevit. » Pamelius in eum locum scribens me- minit hujus Clementis, monetque hic legendum Theut quemadmodum legitur apud Piatonem in Phædro, ubi narrat Socrates, venisse Theut ad Tha- mum, regem Ægypti, eique artes suas demon- strasse. De eodem item in Philebo : Vocem infinitam animadvertit, sive deus aliquis, sive divinus homo, veluti fama refert, hujusmodi hominem, nomine Theat, in Ægypto exstitisse. » Cicero lib. De natura deor., ut monet Scaliger in Varronem, Theut vocat, locus tamen Ciceronis sic legitur in editione Lambini: «Mercurius quin- tus, quem colunt Pheneate, qui Argum dicitur interemisse, ob eamque causam Ægypto præfuisse, atque Ægyptiis leges et litteras tradidisse. Huuc Egypti Thoyth appellant. . Suidas, COLLECT.Philo Byblius apud Eusebium Præparat. evangel. lib. 1, c. 9, p. 31, edit. Pa- ris., refert e Sanchoniathone, Taautum primum litteras invenisse, ac scribendorum commentario- rum auctorem fuisse: (84) Ασκήσαντας, μόνους. Cur μόνους, solos, (85) Ψυχάς. Hæc in fine Phædonis exstant. SYLB. (86) Οὗ μεῖζον. Cicero Academicarum quæst. lib. (87) Μαθόντας. Structura lex postulat μαθόντος, (88) Τοῦ Θωύθ. Tertull. De anima c. 2 : « Nedum
PG 8:869Κρῆνος γὰρ εἷς τῶν Ἡρακλειδῶν ἐπιφανὴς φέρεται μάντις καὶ Ἴαμος ἄλλος ἐν Ἤλιδι, ἀφ’ οὗ οἱ Ἰαμίδαι, Πολύιδός τε ἐν Ἄργει καὶ ἐν Μεγάροις, οὗ μέμνηται ἡ τραγῳδία. τί μοι Τήλεμον καταλέγειν, ὃς Κυκλώπων μάντις ὢν Πολυφήμῳ θεσπίζει τὰ κατὰ τὴν Ὀδυσσέως πλάνην, ἢ τὸν Ἀθήνησιν Ὀνομάκριτον ἢ τὸν Ἀμφιάρεων τὸν σὺν τοῖς ἑπτὰ τοῖς ἐπὶ Θήβας στρατεύσασι μιᾷ γενεᾷ τῆς Ἰλίου ἁλώσεως πρεσβύτερον φερόμενον ἢ Θεοκλύμενον ἐν Κεφαλληνίᾳ ἢ Τελμησσὸν ἐν Καρίᾳ ἢ Γαλεὸν ἐν Σικελίᾳ; εἶεν δ’ ἂν καὶ ἕτεροι πρὸς τούτοις, Ἴδμων ὁ σὺν τοῖς Ἀργοναύταις, Φημονόη Δελφίς, Μόψος ὁ Ἀπόλλωνος καὶ Μαντοῦς ἐν Παμφυλίᾳ καὶ Κιλικίᾳ, Ἀμφίλοχος Ἀμφιαράου ἐν Κιλικίᾳ, Ἀλκμέων ἐν Ἀκαρνᾶσιν, Ἄνιος ἐν Δήλῳ Ἀρίστανδρός τε ὁ Τελμησσεὺς ὁ σὺν Ἀλεξάνδρῳ γενόμενος. ἤδη δὲ καὶ Ὀρφέα Φιλόχορος μάντιν ἱστορεῖ γενέσθαι ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ μαντικῆς. Θεόπομπος δὲ καὶ Ἔφορος καὶ Τίμαιος Ὀρθαγόραν τινὰ μάντιν ἀναγράφουσι, καθάπερ ὁ Σάμιος Πυθοκλῆς ἐν τετάρτῳ Ἰταλικῶν Γάιον Ἰούλιον Νέπωτα.
Τ κας τινὰς ἐπιστάμενος φαίνεται, οἱ λέγοντα: ἀθανα τίζειν τὴν ψυχήν. Ιστορεῖται δὲ Πυθαγόρας μὲν Σώγ χηδι (90) τῷ Αἰγυπτίῳ ἀρχιπροφήτῃ μαθητεῦσαι· Πλάτων δὲ Σεχνούφιδι τῷ Ηλιοπολίτῃ· Εὔδοξος δὲ ὁ Κνίδιος Κονούφιδι (91) τῷ καὶ αὐτῷ Αἰγυπτίῳ. Εν δὲ τῷ Περὶ ψυχῆς (92) Πλάτων πάλιν προφητείαν γνωρίζων φαίνεται, προφήτην εἰσάγων τὸν τῆς Λα- χέσεως λόγον ἐξαγγέλλοντα, πρὸς τὰς κληρουμένας ψυχὰς προθεσπίζοντα· κὰν τῷ Τιμαίῳ τὸν σοφώτατον Σόλωνα μανθάνοντα εἰσάγει πρὸς τοῦ βαρβάρου (95). Ἔχει δὲ τὰ τῆς λέξεως ὧδε· « Ο Σόλων (94), Σόλων, Έλληνες ὑμεῖς ἀεὶ παῖδές ἐστε· γέρων δὲ Ἕλλην οὐδεὶς· οὐ γὰρ ἔχετε μάθημα χρόνῳ που λιόν. ο Δημόκριτος γὰρ τοὺς Βαβυλωνίους (95) λόγους ηθικοὺς πεποίηται· λέγεται γὰρ τὴν ᾿Ακικάρου (96) Α Ερμήν οἶδεν ὄντα. Ἀλλὰ κὰν τῷ Χαρμίδη (89) Θρα Ο Β μετέφρασαν· Ἔμαθον δ' αὐτὴν ἐπιδὴν ἐγὼ ἐκεῖ ἐπὶ στρατιᾶς παρά τινος τῶν Θρᾳκῶν τῶν Ζα- μόλξιδος ἰατρῶν, οἱ λέγονται καὶ ἀπαθανατίζειν. • Σύγχις. Σφᾶς οὖν, ἐπειδὴ ἀφικέσθαι εὐθὺς δεῖν ἰέναι πρὸς τὴν Λάχεσιν. Προ φήτην οὖν τινα σφᾶς πρῶτον μὲν ἐν τάξει διαστῆσαι· ἔπειτα λαβόντα ἐκ τῶν τῆς Λαχέσεως γονάτων κλή ρους τε καὶ βίων παραδείγματα, ἀναβάντα ἐπί τι βημα ὑψηλὸν, εἰπεῖν· Ανάγκης θυγατρός, κόρης Λαχέσεως, λόγος. : πρός του β., πρός τινος · ιν, 6: Εν τῳ πράγματι ἔν τινι πράγματι. ἐν τῷ. Θεραπ., Καί τινα εἰπεῖν τῶν ἱερέων εὖ μάλα παλαιῶν· 'Ο Σόλων, Σόλων, Ελλη- νες ἀεὶ παῖδες ἐστὲ, γέρων δὲ Ἕλλην οὐκ ἔστιν. Ακούσας οὖν, Πῶς τι τοῦτο λέγεις; φάναι. Νέοι ἐστὲ, εἰπεῖν, τὰς ψυχὰς πάντες· οὐδεμίαν γὰρ ἐν αὐταῖς ἔχετε δι' ἀρχαίαν ἀκοὴν παλαιὰν δόξαν, οὐδὲ μάθημα χρόνῳ πολιὸν οὐδέν. « Καὶ Δημόκριτος δὲ ἔτι πρότερον τοὺς Βαβυλωνίων λόγους ηθικοὺς πεποιῆσθαι λέγεται. Περὶ τῶν ἐν Βαβυλῶνι ἱερῶν γραμμάτων, κατ' ἐξοχήν, ΧΧνιιι, περὶ τῶν ἐν Βαβυλῶνι ἱερῶν γραμμάτων, Εa ἅπαξ αναγινωσκόμενα Άμμουνέες, ἀπόκρυφα Αμμουνέων γράμματα φρουρεῖον ερεμνόν περὶ τῶν ἐν Μερόη ἱερῶν γραμμάτων. Ἱερὰ γράμ- ματα CLEMENTIS ALEXANDRINI et Thoyth nobis ostendit sapientiorem : quem qui dem novit esse Mercurium. Quinetiam in Charmide videtur quosdam nosse Thraces, qui dicuntur`ani- inam facere immortalem. Narratur autem Pytha- goras fuisse discipulus Sonchedis, archiprophetæ Egyptii; Plato autem Sechnuphidis Heliopolitani; Eudoxus autem Cnidius Conuphidis, qui ipse quo- que fuit Ægyptius. In dialogo autem De anima, rursus vidctur Plato agnoscere prophetiam intro- ducens prophetam Lachesis orationem enuntian- tem, et apud eas, quæ sortiuntur, animas prædi- centem; et in Timao sapientissimum Solonem in- troducit discentem a barbaro. Ita autem se habet dictio : « Solon, Solon, vos Græci semper estis pueri, senex autem nullus est Græcus; disciplinam enim nullam habetis canam. Deinocritus autem ab illo autem auspicatum esse, quem ab Egyptiis Thout, ab Alexandrinis Thoth, nomina- tumn, Graeci Hermen, seu Mercurium reddidere. 464, hæc sunt : Quam incantationem didici ibidem in exercitu a quodam medicorum, Zamolxidis sectatorum, qui et immortalitatem afferre dicuntur. › SYLBURG. plius ille sophus dicitur Plutarcho in libro De gemo Socratis, et ita dici debet : » inquit Menagius Ob- servat. ad Laertii Eudorum, lib. viii, segm. 90. hæc tribuit Clemens dialogo De anima, qua: occur- runt lib. x De republica, pag. : Illuc ergo animæ cum venerint, statim oportere ad Lachesin accedere: ubi illico propheta aliquis primum singulas disponit in or- dinem, postea cum ex genibus Lachesis sortes, et vitarum exempla susceperit, sublime quoddam tribunal ascendens, sic fatur : Oratio Lachesis vir- ginis, Necessitatis filiæ, etc. in Porphyrium De vita Pythagoræ, his Clementis verbis laudatis, adjicit : Legendum quod valet ut apud S. Paulum Thess. valet Sic enim legendum, ubi vulgo C ante hujus libri finem, p. 355: item Justinus M. Cohort. ad Græcos, p. edit. Oxon.; Eusebius Præ- parat, evangel, lib. x. cap. 4, p. 471; Cyrillus Ale- xandrinus Contra Julianum, lib. 1, p. 15; Theodo- relus serm. 1, p. 437. In Platonis aulem Timeo ድ: sic se habent : Τunc e sacerdotibus Egyptiis quemdam grandem natu dixisse : O Solon, Solon, Græci pueri semper estis, nec quisquam e Græcia senex. Cur istud diceret, percontante So- lone, respondisse sacerdotem: Quia juvenis semper vobis est animus, in quo nulla est ex vetustatis commemoratione prisca opinio, nulla cana scientia. › lib. x, cap. 4, p. 472, a Clemente edoctus, haec ait: Quin etiam ante Platonem, Democritum ferunt, Babyloniorum de moribus disputationes edidisse. Laertius in De- mocrito meminit libri cui titulus hic fuit : De sacris in Babylone litteris. 22, ait : « Hic dignus vindice no:lus, sed in quem nemo doctorum hactenus incidit, qui solveret. De- mocritum, quem vel vel ut ab æqui- vocis, inter quos alius historicus, alius poeta, alius rhetor, cum discernerent, Physicum appellarunt, ut est apud Varronem De re rustic. lib. 1. c. 1, et Plinium lib. scripsisse e Diogene Laertio discimus. cum moralibus Babylonicis et expositione colu- mnæ Acicari, de quibus Clemens, eadem fuisse. vero simile est. Sed quis iste Acicarus, ejusque • columna? Est inter in antiquitate, quantum ejus mihi cognitum est, uni- versa : experiar tamen. Acoris quidam, qui et Acen- cheres, inter Ægypti reges fuit: Ægyptiis et Æthio- pibus solemne, doctrinas suas sacras et sapientiam arcanam de naturalibus et civilibus symbolis, qui- busdam figuris animalium aliarumque reruia sub- lunarium cælatis, seu litteris mysticis, in pyrani- dibus ei obeliscis proponere: partem etiam in tem- plorum adytis conservarunt soti ejus custodes et doctores seu sacerdotes, quarum in Solonis, Pythagore, Democriti, Platonis Vita multa mentio. Isiæ hinc a Philone Byblio apud Eusebium Præp. evang. lib. x, cap. appellantur. Præterea Democrituum præ- terquam Chaldæam, Indiam et Persidem, eliam Ægyptum perlustrasse, conversatum aliquandiu cum sacerdotibus, et cognitione scientiarum om- nium divitem ab iis in Græciam rediisse, constat. Ex his non absurde videtur colligi posse, quæ illa Acicari columna. » Acicarus Clementi non alius est, quam Acencheres. Babylon, de qua apud Dio- genem, oppidum est Ægypti memoratum Straboni, lib. xvii, qui appellat : olim sita super Nilum, hunc cum Cairo uno muro inclusa hoc nomine. Jac. de Vitr. lib. ut Hist. Hierosol. A Bellonio paulo supra Cairum ponitur. De ea vero Diogenem et Clementem intelligi debere probat, quod sequitur apud eum, Democritum scripsisse in solis Egyptiorum rebus nominantur. » llæc ille. Steph. le Moyne Var. sacr. pag. 346, 347, haec dicit : • Ab ista voce ppy, Ak.ker, vel Akiker, fluxit forsan vox, quæ occurrit apud Clementem Alexandr. Strom. 1, p. 303, ubi mentionem ingerit (89) Χαρμίδη. Platonis verba, Charmida pag. (90) Σώγχηδι. Forte rectius Σώγχιδι, a nomine (91) Κονούφιδι. ο Corrige Χονούφιδι. Ita Ægy- (92) Ἐν δὲ τῷ Περὶ ψυχῆς. Per memoriæ lapsum (93) Πρὸς τοῦ βαρβάρου. C. Rittherhusius not. (94) "Ο Σόλων. Hæc infra recitat Clemens, paulo D (95) Βαβυλωνίους. Eusebius Preparat. evangel. (96) Ακικάρου. Reinesius Var. lect. lib. 1, cap.
PG 8:871ἀλλ’ οἳ μὲν «κλέπται πάντες καὶ λῃσταί,» ὥς φησιν ἡ γραφή, τὰ πλεῖστα ἐκ παρατηρήσεως καὶ ἐξ εἰκότων προειρηκότες, καθάπερ οἱ φυσιογνωμονοῦντες ἰατροί τε καὶ μάντεις, οἳ δὲ καὶ ὑπὸ δαιμόνων κινηθέντες ἢ ὑδάτων καὶ θυμιαμάτων καὶ ἀέρος ποιοῦ ἐκταραχθέντες· παρὰ Ἑβραίοις δὲ οἱ προφῆται δυνάμει θεοῦ καὶ ἐπιπνοίᾳ, πρὸ μὲν τοῦ νόμου Ἀδὰμ ἐπί τε τῆς γυναικὸς ἐπί τε τῆς ζῴων ὀνομασίας προθεσπίσας καὶ Νῶε μετάνοιαν κηρύξας Ἀβραάμ τε καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ ἄντικρυς οὐκ ὀλίγα τῶν μελλόντων καὶ ἤδη ἐνεστώτων προφαίνοντες. σὺν δὲ τῷ νόμῳ Μωυσῆς τε καὶ Ἀαρών, μεθ’ οὓς προφητεύουσιν Ἰησοῦς ⟨ὁ⟩ τοῦ Ναυῆ, Σαμουήλ, Γάδ, Νάθαν, Ἀχίας, Σαμαίας, Ἰού, Ἠλίας, Μιχαίας, Ἀβδιού, Ἐλισσαῖος, Ἀβδαδωναί̈, Ἀμώς, Ἡσαί̈ας, Ὠσηέ, Ἰωνᾶς, Ἰωήλ, Ἱερεμίας, Σοφονίας, Βουζί, Ἰεζεκιήλ, Οὐρίας, Ἀμβακούμ, Ναούμ, Δανιήλ, Μισαήλ, ὁ τοὺς συλλογισμούς, Ἀγγαῖος, Ζαχαρίας καὶ ὁ ἐν τοῖς δώδεκα Ἄγγελος. γίνονται δὲ οἱ πάντες προφῆται πέντε καὶ τριάκοντα. γυναικῶν δὲ (καὶ γὰρ καὶ αὗται προεφήτευον) Σάρρα τε καὶ Ῥεβέκκα καὶ Μαριὰμ Δεββώρα τε καὶ Ὀλδά.
στήλην (97) ἑρμηνευθείσαν τοῖς ἰδίοις συντάξαι συγ- γράμμασι. Κάστιν ἐπισημήνασθαι παρ' αὐτοῦ (98), • Τάδε λέγει Δημόκριτος, ο γράφοντος· ναὶ μὴν καὶ περὶ αὐτοῦ, ᾗ σεμνυνόμενος φησί που ἐπὶ τῇ πολυμαθίᾳ·ι Ἐγὼ (99) δὲ τῶν κατ' ἐμαυτὸν ἀνθρώ των γῆν πλείστην ἐπεπλανησάμην, ἱστορέων τὰ μήκιστα· καὶ ἀέρας τε καὶ γέας (1) πλείστας εἶδον· καὶ λογίων ἀνθρώπων πλείστων ἐσήκουσα (2) καὶ γραμμέων (5) συνθέσιος (4) μετὰ ἀποδείξιος οὐδείς (5) κώ με παρήλλαξεν, οὐδ' οἱ Αἰγυπτίων καλεό μενοι Αρπεδονάπται (6)· σὺν τοῖς δ' ἐπὶ πᾶσιν ἐπ' ἔτει ὀγδώκοντα ἐπὶ ξείνης ἐγενήθην. » Επῆλθε (7) γὰρ Βαβυλῶνά τε, καὶ Περσίδα, καὶ Αἴγυπτον, τοῖς τε μάγοις καὶ τοῖς ἱερεῦσι μαθητεύων· Ζωρωάστρην δὲ τὸν μάγον (8) τόν Πέρσην ὁ Πυθαγόρας ἐδήλω σεν (9). Βίβλους ἀποκρύφους (10) τἀνδρὸς τοῦδε οἱ τὴν Β η έρευναν, Ακίχαρον παρὰ δὲ τοῖς Βοσπορανοῖς ᾿Αχαΐ χαρον, « λόγους Βαβυλωνίους, λόγον Χαλδαϊκὸν, λόγον Φρύγιον, περι τῶν ἐν Μερόῃ, ἐκ τῶν ἐν τῇ Σηριαδικῇ γῇ κειμένων στηλών, ἱερᾷ διαλέκτῳ καὶ ἱερογραφικοίς γράμμασι κεχαρα- κτηρισμένων ὑπὸ Θωὺθ τοῦ πρώτου Ερμού, « κόσμου στή λας, κουσα, θέσεσι, « οὐδείς χω οὐδείς πω, οὐδείς με παρήλλαξεν, οὐδὲ Αἰγυπτίων οἱ καλούμενοι Αρσε πεδονάπται, οἷς ἐπὶ πᾶσιν ἐπ᾿ ἔτεα ὀγδοήκοντα ἐπὶ ξένης ἐγέν. Μετ' ἀποδείξεως οὐδεὶς κἀμὲ παρήλλαξεν, οὔτε Αίγυπτίων οἱ καλούμενοι Αρπε δοναῦται, οἷς ἐπὶ πᾶσιν ἐπ' ἔτεα ὀγδώκοντα ἐπὶ ξένης ἐγεν. Αρπεδονάπται, 'Αρ πεδοναῦται ἁρπεδόνας ἅπα τειν γραμμάς συντίθεσθαι· ἄρσις, πέδον εἰ άπτω. Επῆλθε γὰρ καὶ οὗτος Βαβυλῶνά τε, καὶ τὴν Περσίδα, καὶ Αἰγυ πτον, τοῖς τε Αἰγυπτίοις καὶ τοῖς ἱερεῦσι μαθη τεύων. « Αἰγυπτίοις μάγοις. ἱερεῦσι μαθητεύων ἱστοροῦσι μαθητῶν. Ὁ τὸν μάγον Οστάνην καυχώμενος. • τὸν γένος Πάμφυλον, Ζωροάστρην τὸν Πέρσην, « STROMATUM LIB. I. A morales libros scripsit Babylonicos: dicitur auten P. ED. POTTER, ED. PARIS. columnæ cujusdam ‹ Akikeri. » Torsit locus iste viros eruditos, Bochartum inprimis et Bigotium, viros insignes. Existimavit Bochartus, per colun- nam Acicari apud Babylonios erectam, in qua multa secreta continebantur sculpta, posteritati transmittenda, fuisserpin columnam re- rum fundamentalium, radicalium, et dogmatum, quorum cura homines deberet primo tangere, et quæ præcipue deberent memoriæ commendare. Et revera pr apud Hebraeos sunt radices, et fun- damenta scientiæ, et articuli primarii religionis Judaicæ. Arguta sane conjectura, et quæ forsan multis eruditis et verisimilitudinis specie, et aucto- ris nomine possent sc commendare. Videant ta- men, annon columna potius dicebatur pr r columna exploratoris, investigatoris, hominis, qui operam tolam suam impenderat, arcanis phy-G sices, moralis, et religionis vulgandis, referendis, et cum omnibus lectoribus liberaliter communi- candis. Nam apud Babylonios et Chaldæos vox r, Akeker,, notat cindagatorem, inquisi- torem', ruspatorem, et qui, præteritis rebus vulgari- bus et notis, ad occulta se confert, et ut illa possit eruere, nulli parcit labori et diligentiæ. Hoc est proprie 1977, cum maxima conten- tione aliquid investigare. Hæc ille. Porro librum, dictum, edidisse Theophrastum, refert Laertius lib. v, seg. 50, ubi : c Qui, qualisve fuerit Acicharus, dicere, non nostrum est, sed aruspicis: inquit Menagius. Probabile est, eumdem fuisse, quen, Strabo Achaicarum vocat lib. xvi, pag. 762, ubi celebres páуɛ enumerans, memorat Amphia- raum, Trophonium, Persarum magos, Indorum gy- mnosophistas, etc., apud Bosporanos autem Achaicarum. Etenim apud Thracas, Scythasque fuisse, qui stu- D diis operam darent, constat exemplis Orphei et Anacharsidis. Quinetiam Judæi tradunt, decem Israeliticas tribus non solum in Persiam et Me- diam, sed etiam in regiones ultra Bosporum abdu- ctas fuisse. Democritus autem in omnes fere re- giones, quæ suo tempore studiis florebant, discendi causa peregrinatus fuisse dicitur : unde etc., edidisse memoratur. tradi volebant, columnis insculpsisse. Unde Mane- tho apud Fusebium se, quæ refert, accepisse profi- tetur a com luminis in Seriadica terra positis, sacra dialecto sacris litteris a Thout, primo Herma, insculptis. Paulo post p. Clemens memorat quas Hercules ab Atlante accepit Hac auriu Acicari, quam est interpretatus columnam, suis scriptis adjunxisse. Atque ex ipso observari hoc potest, ubi, « Hæc autem dicit Democritus, scri- bit. Quin etiam de seipso, de magna sua se jactans doctrina, ait : . Ego ex iis, qui meo tempore fue runt, plurimas terras peragravi, ea quæ procul erant remota inquirens, et aeris et terræ vidi regiones plurimas, et homines doctos audivi plurimos, nec in ducendis committendisque lineis, vel eorum, qui apud Ægyptios Arpedonaptæ dicuntur, quisquam me demonstrationum certitudine superabat, quibus cum omnibus ad octoginta annos peregrinus ho- spesque versatus sum. » Adiit enim Babylonem, Persidem et Ægyptum, magorum et sacerdotum se prabens discipulum. Zoroastrem autem magum de re qui plura scire cupit, adeat Fabricii Biblio- thecæ Græcæ lib. 1, cap. 11, sect. 3. eum. . SYLBURG. bius Preparat. evangel. lib. x, cap. 4, p. 472. Euseb. in bibliotheca collegii D. Joannis Baptistæ asservatus. compositionibus. » SYLBURG. Sed rece- plam lectionem firmat Eusebius. Mox, inquit Syl- burgius, lonice dictum pro c nullus dun, nemo adhuc. - Euseb. Ms. Joan. tanter retinuit apud Eusebium Vigerus ejus_editor, non advertens hæc e Clemente petita esse. Est au- tem verior lectio unde factum in codice Joan. Porro idem est, quod in quo his viris, utpote mathematicorum filiis, præcipue studium erat. Vigerus perperam ducit ab tata in suam Præp. evang. transtulit : Adiit enim ille Babylonem, et Persidemi, et Ægyptum, Ægyptiis et sacerdotibus se discipu- lum præbens. Ubi pro restituendum ex Clemnente Porro pro codex Joan. exhibet Talianus p. edit. Οxon. de Democrito ait : Qui de doctrina Ostang magi se jactabat." › idem dicitur infra p. 334. Verum Strom. v, p. seipsum appellat genere Pam- phylium. Laertius in procemio refert, Magorum principem fuisse Zoroa- strem Persam. Conf. de Zoroastre Recognitiones Clementis, lib. iv, cap. 27; Clementina, homil. 9, cap. 4, et utrobique Cotelerii notæ. quod (97) Στήλην. Νotum est, antiquos, que posteris (98) Παρ' αὐτοῦ. Forte rectius παρ' αὐτῷ, « apud (99) Εγώ. Hæc Democriti verba recitavit Εuse (1) Γέας. Γαίας, Euseb. (2) Ανθρώπων π. ἐσήκουσα. ᾿Ανδρῶν π. ἐπή- (3) Γραμμέων. Γραμμένων, ms. Eusebii codex (4) Συνθέσιος. Forte dativo casu legendum συν- (5) Μετὰ ἀποδείξιος οὐδ. Μετὰ ἀποδείξεως (6) Αρπεδονάπται. Αρσεπεδονάπται indubi- (7) Επῆλθε. Hæc etiam Eusebius paulum mu- (8) Ζωροάστρην τον μάγον. Ζωροάστρης ὁ Μήδος (9) Ἐδήλωσεν. Aptius ἐζήλωσεν, cæmulatus est, ο (10) Βίβλους αποκρύφους. Plinius, lib. xxx,
ἔπειτα περὶ τοὺς αὐτοὺς χρόνους Ἰωάννης προφητεύει μέχρι τοῦ σωτηρίου βαπτίσματος, μετὰ δὲ τὴν γένεσιν τοῦ Χριστοῦ Ἄννα καὶ Συμεών· Ζαχαρίας γὰρ ὁ Ἰωάννου πατὴρ καὶ πρὸ τοῦ παιδὸς προφητεύειν ἐν τοῖς εὐαγγελίοις λέγεται. Ἄνωθεν οὖν ἀπὸ Μωυσέως συναγάγωμεν τὴν καθ’ Ἕλληνας χρονογραφίαν· ἀπὸ τῆς Μωυσέως γενέσεως ἐπὶ τὴν ἐξ Αἰγύπτου τῶν Ἰουδαίων ἔξοδον ἔτη ὀγδοήκοντα καὶ τὰ μέχρι τῆς τελευτῆς αὐτοῦ ἄλλα τεσσαράκοντα· γίνεται ἡ ἔξοδος κατὰ Ἴναχον πρὸ τῆς Σωθιακῆς περιόδου ἐξελθόντος ἀπ’ Αἰγύπτου Μωυσέως ἔτεσι πρότερον τριακοσίοις τεσσαράκοντα ε. ἀπὸ δὲ τῆς Μωυσέως στρατηγίας καὶ Ἰνάχου ἐπὶ τὸν Δευκαλίωνος κατακλυσμόν, τὴν δευτέραν λέγω ἐπομβρίαν, καὶ ἐπὶ τὸν Φαέθοντος ἐμπρησμόν, ἃ δὴ συμβαίνει κατὰ Κρότωπον, γενεαὶ τεσσαράκοντα ἀριθμοῦνται· εἰς μέντοι τὰ ἑκατὸν ἔτη τρεῖς ἐγκαταλέγονται γενεαί. ἀπὸ δὲ τοῦ κατακλυσμοῦ ἐπὶ τὸν Ἴδης ἐμπρησμὸν καὶ τὴν εὕρεσιν τοῦ σιδήρου καὶ Ἰδαίους δακτύλους ἔτη ἑβδομήκοντα τρία, ὥς φησι Θράσυλλος. καὶ ἀπὸ Ἴδης ἐμπρησμοῦ ἐπὶ Γανυμήδους ἁρπαγὴν ἔτη ἑξήκοντα πέντε.
στήλην (97) ἑρμηνευθείσαν τοῖς ἰδίοις συντάξαι συγ- γράμμασι. Κάστιν ἐπισημήνασθαι παρ' αὐτοῦ (98), • Τάδε λέγει Δημόκριτος, ο γράφοντος· ναὶ μὴν καὶ περὶ αὐτοῦ, ᾗ σεμνυνόμενος φησί που ἐπὶ τῇ πολυμαθίᾳ·ι Ἐγὼ (99) δὲ τῶν κατ' ἐμαυτὸν ἀνθρώ των γῆν πλείστην ἐπεπλανησάμην, ἱστορέων τὰ μήκιστα· καὶ ἀέρας τε καὶ γέας (1) πλείστας εἶδον· καὶ λογίων ἀνθρώπων πλείστων ἐσήκουσα (2) καὶ γραμμέων (5) συνθέσιος (4) μετὰ ἀποδείξιος οὐδείς (5) κώ με παρήλλαξεν, οὐδ' οἱ Αἰγυπτίων καλεό μενοι Αρπεδονάπται (6)· σὺν τοῖς δ' ἐπὶ πᾶσιν ἐπ' ἔτει ὀγδώκοντα ἐπὶ ξείνης ἐγενήθην. » Επῆλθε (7) γὰρ Βαβυλῶνά τε, καὶ Περσίδα, καὶ Αἴγυπτον, τοῖς τε μάγοις καὶ τοῖς ἱερεῦσι μαθητεύων· Ζωρωάστρην δὲ τὸν μάγον (8) τόν Πέρσην ὁ Πυθαγόρας ἐδήλω σεν (9). Βίβλους ἀποκρύφους (10) τἀνδρὸς τοῦδε οἱ τὴν Β η έρευναν, Ακίχαρον παρὰ δὲ τοῖς Βοσπορανοῖς ᾿Αχαΐ χαρον, « λόγους Βαβυλωνίους, λόγον Χαλδαϊκὸν, λόγον Φρύγιον, περι τῶν ἐν Μερόῃ, ἐκ τῶν ἐν τῇ Σηριαδικῇ γῇ κειμένων στηλών, ἱερᾷ διαλέκτῳ καὶ ἱερογραφικοίς γράμμασι κεχαρα- κτηρισμένων ὑπὸ Θωὺθ τοῦ πρώτου Ερμού, « κόσμου στή λας, κουσα, θέσεσι, « οὐδείς χω οὐδείς πω, οὐδείς με παρήλλαξεν, οὐδὲ Αἰγυπτίων οἱ καλούμενοι Αρσε πεδονάπται, οἷς ἐπὶ πᾶσιν ἐπ᾿ ἔτεα ὀγδοήκοντα ἐπὶ ξένης ἐγέν. Μετ' ἀποδείξεως οὐδεὶς κἀμὲ παρήλλαξεν, οὔτε Αίγυπτίων οἱ καλούμενοι Αρπε δοναῦται, οἷς ἐπὶ πᾶσιν ἐπ' ἔτεα ὀγδώκοντα ἐπὶ ξένης ἐγεν. Αρπεδονάπται, 'Αρ πεδοναῦται ἁρπεδόνας ἅπα τειν γραμμάς συντίθεσθαι· ἄρσις, πέδον εἰ άπτω. Επῆλθε γὰρ καὶ οὗτος Βαβυλῶνά τε, καὶ τὴν Περσίδα, καὶ Αἰγυ πτον, τοῖς τε Αἰγυπτίοις καὶ τοῖς ἱερεῦσι μαθη τεύων. « Αἰγυπτίοις μάγοις. ἱερεῦσι μαθητεύων ἱστοροῦσι μαθητῶν. Ὁ τὸν μάγον Οστάνην καυχώμενος. • τὸν γένος Πάμφυλον, Ζωροάστρην τὸν Πέρσην, « STROMATUM LIB. I. A morales libros scripsit Babylonicos: dicitur auten P. ED. POTTER, ED. PARIS. columnæ cujusdam ‹ Akikeri. » Torsit locus iste viros eruditos, Bochartum inprimis et Bigotium, viros insignes. Existimavit Bochartus, per colun- nam Acicari apud Babylonios erectam, in qua multa secreta continebantur sculpta, posteritati transmittenda, fuisserpin columnam re- rum fundamentalium, radicalium, et dogmatum, quorum cura homines deberet primo tangere, et quæ præcipue deberent memoriæ commendare. Et revera pr apud Hebraeos sunt radices, et fun- damenta scientiæ, et articuli primarii religionis Judaicæ. Arguta sane conjectura, et quæ forsan multis eruditis et verisimilitudinis specie, et aucto- ris nomine possent sc commendare. Videant ta- men, annon columna potius dicebatur pr r columna exploratoris, investigatoris, hominis, qui operam tolam suam impenderat, arcanis phy-G sices, moralis, et religionis vulgandis, referendis, et cum omnibus lectoribus liberaliter communi- candis. Nam apud Babylonios et Chaldæos vox r, Akeker,, notat cindagatorem, inquisi- torem', ruspatorem, et qui, præteritis rebus vulgari- bus et notis, ad occulta se confert, et ut illa possit eruere, nulli parcit labori et diligentiæ. Hoc est proprie 1977, cum maxima conten- tione aliquid investigare. Hæc ille. Porro librum, dictum, edidisse Theophrastum, refert Laertius lib. v, seg. 50, ubi : c Qui, qualisve fuerit Acicharus, dicere, non nostrum est, sed aruspicis: inquit Menagius. Probabile est, eumdem fuisse, quen, Strabo Achaicarum vocat lib. xvi, pag. 762, ubi celebres páуɛ enumerans, memorat Amphia- raum, Trophonium, Persarum magos, Indorum gy- mnosophistas, etc., apud Bosporanos autem Achaicarum. Etenim apud Thracas, Scythasque fuisse, qui stu- D diis operam darent, constat exemplis Orphei et Anacharsidis. Quinetiam Judæi tradunt, decem Israeliticas tribus non solum in Persiam et Me- diam, sed etiam in regiones ultra Bosporum abdu- ctas fuisse. Democritus autem in omnes fere re- giones, quæ suo tempore studiis florebant, discendi causa peregrinatus fuisse dicitur : unde etc., edidisse memoratur. tradi volebant, columnis insculpsisse. Unde Mane- tho apud Fusebium se, quæ refert, accepisse profi- tetur a com luminis in Seriadica terra positis, sacra dialecto sacris litteris a Thout, primo Herma, insculptis. Paulo post p. Clemens memorat quas Hercules ab Atlante accepit Hac auriu Acicari, quam est interpretatus columnam, suis scriptis adjunxisse. Atque ex ipso observari hoc potest, ubi, « Hæc autem dicit Democritus, scri- bit. Quin etiam de seipso, de magna sua se jactans doctrina, ait : . Ego ex iis, qui meo tempore fue runt, plurimas terras peragravi, ea quæ procul erant remota inquirens, et aeris et terræ vidi regiones plurimas, et homines doctos audivi plurimos, nec in ducendis committendisque lineis, vel eorum, qui apud Ægyptios Arpedonaptæ dicuntur, quisquam me demonstrationum certitudine superabat, quibus cum omnibus ad octoginta annos peregrinus ho- spesque versatus sum. » Adiit enim Babylonem, Persidem et Ægyptum, magorum et sacerdotum se prabens discipulum. Zoroastrem autem magum de re qui plura scire cupit, adeat Fabricii Biblio- thecæ Græcæ lib. 1, cap. 11, sect. 3. eum. . SYLBURG. bius Preparat. evangel. lib. x, cap. 4, p. 472. Euseb. in bibliotheca collegii D. Joannis Baptistæ asservatus. compositionibus. » SYLBURG. Sed rece- plam lectionem firmat Eusebius. Mox, inquit Syl- burgius, lonice dictum pro c nullus dun, nemo adhuc. - Euseb. Ms. Joan. tanter retinuit apud Eusebium Vigerus ejus_editor, non advertens hæc e Clemente petita esse. Est au- tem verior lectio unde factum in codice Joan. Porro idem est, quod in quo his viris, utpote mathematicorum filiis, præcipue studium erat. Vigerus perperam ducit ab tata in suam Præp. evang. transtulit : Adiit enim ille Babylonem, et Persidemi, et Ægyptum, Ægyptiis et sacerdotibus se discipu- lum præbens. Ubi pro restituendum ex Clemnente Porro pro codex Joan. exhibet Talianus p. edit. Οxon. de Democrito ait : Qui de doctrina Ostang magi se jactabat." › idem dicitur infra p. 334. Verum Strom. v, p. seipsum appellat genere Pam- phylium. Laertius in procemio refert, Magorum principem fuisse Zoroa- strem Persam. Conf. de Zoroastre Recognitiones Clementis, lib. iv, cap. 27; Clementina, homil. 9, cap. 4, et utrobique Cotelerii notæ. quod (97) Στήλην. Νotum est, antiquos, que posteris (98) Παρ' αὐτοῦ. Forte rectius παρ' αὐτῷ, « apud (99) Εγώ. Hæc Democriti verba recitavit Εuse (1) Γέας. Γαίας, Euseb. (2) Ανθρώπων π. ἐσήκουσα. ᾿Ανδρῶν π. ἐπή- (3) Γραμμέων. Γραμμένων, ms. Eusebii codex (4) Συνθέσιος. Forte dativo casu legendum συν- (5) Μετὰ ἀποδείξιος οὐδ. Μετὰ ἀποδείξεως (6) Αρπεδονάπται. Αρσεπεδονάπται indubi- (7) Επῆλθε. Hæc etiam Eusebius paulum mu- (8) Ζωροάστρην τον μάγον. Ζωροάστρης ὁ Μήδος (9) Ἐδήλωσεν. Aptius ἐζήλωσεν, cæmulatus est, ο (10) Βίβλους αποκρύφους. Plinius, lib. xxx,
ἐντεῦθεν δὲ ἐπὶ τὴν Περσέως στρατείαν, ὅτε καὶ Γλαῦκος ἐπὶ Μελικέρτῃ τὰ Ἴσθμια ἔθηκεν, ἔτη πεντεκαίδεκα. ἀπὸ δὲ Περσέως στρατείας ἐπὶ Ἰλίου κτίσιν ἔτη τριάκοντα τέσσαρα. ἐντεῦθεν ἐπὶ τὸν ἔκπλουν τῆς Ἀργοῦς ἔτη ἑξήκοντα τέσσαρα. ἐκ τούτου ἐπὶ Θησέα καὶ Μινώταυρον ἔτη τριάκοντα δύο, εἶτα ἐπὶ τοὺς ἑπτὰ ἐπὶ Θήβαις ἔτη δέκα, ἐπὶ δὲ τὸν Ὀλυμπίασιν ἀγῶνα, ὃν Ἡρακλῆς ἔθηκεν ἐπὶ Πέλοπι, ἔτη τρία, εἴς τε τὴν Ἀμαζόνων εἰς Ἀθήνας στρατείαν καὶ τὴν Ἑλένης ὑπὸ Θησέως ἁρπαγὴν ἔτη ἐννέα. ἐντεῦθεν ἐπὶ τὴν Ἡρακλέους ἀποθέωσιν ἔτη ἕνδεκα, εἶτα ἐπὶ τὴν Ἑλένης ὑπὸ Ἀλεξάνδρου ἁρπαγὴν ἔτη τέσσαρα. ⟨εἶτα ἐπὶ τὴν Τροίας ἅλωσιν ἔτη εἴκοσι.⟩ ἀπὸ δὲ Τροίας ἁλώσεως ἐπὶ τὴν Αἰνείου κάθοδον καὶ κτίσιν Λαουινίου ἔτη δέκα, ἐπί τε τὴν Ἀσκανίου ἀρχὴν ἔτη ὀκτώ, καὶ ἐπὶ τὴν Ἡρακλειδῶν κάθοδον ἔτη ἑξήκοντα ἕν, ἐπί τε τὴν Ἰφίτου ὀλυμπιάδα ἔτη τριακόσια τριάκοντα ὀκτώ. Ἐρατοσθένης δὲ τοὺς χρόνους ὧδε ἀναγράφει· ἀπὸ μὲν Τροίας ἁλώσεως ἐπὶ Ἡρακλειδῶν κάθοδον ἔτη ὀγδοήκοντα· ἐντεῦθεν δὲ ἐπὶ τὴν Ἰωνίας κτίσιν ἔτη ἑξήκοντα· τὰ δὲ τούτοις ἑξῆς ἐπὶ μὲν τὴν ἐπιτροπίαν τὴν Λυκούργου ἔτη ἑκατὸν πεντήκοντα ἐννέα·
στήλην (97) ἑρμηνευθείσαν τοῖς ἰδίοις συντάξαι συγ- γράμμασι. Κάστιν ἐπισημήνασθαι παρ' αὐτοῦ (98), • Τάδε λέγει Δημόκριτος, ο γράφοντος· ναὶ μὴν καὶ περὶ αὐτοῦ, ᾗ σεμνυνόμενος φησί που ἐπὶ τῇ πολυμαθίᾳ·ι Ἐγὼ (99) δὲ τῶν κατ' ἐμαυτὸν ἀνθρώ των γῆν πλείστην ἐπεπλανησάμην, ἱστορέων τὰ μήκιστα· καὶ ἀέρας τε καὶ γέας (1) πλείστας εἶδον· καὶ λογίων ἀνθρώπων πλείστων ἐσήκουσα (2) καὶ γραμμέων (5) συνθέσιος (4) μετὰ ἀποδείξιος οὐδείς (5) κώ με παρήλλαξεν, οὐδ' οἱ Αἰγυπτίων καλεό μενοι Αρπεδονάπται (6)· σὺν τοῖς δ' ἐπὶ πᾶσιν ἐπ' ἔτει ὀγδώκοντα ἐπὶ ξείνης ἐγενήθην. » Επῆλθε (7) γὰρ Βαβυλῶνά τε, καὶ Περσίδα, καὶ Αἴγυπτον, τοῖς τε μάγοις καὶ τοῖς ἱερεῦσι μαθητεύων· Ζωρωάστρην δὲ τὸν μάγον (8) τόν Πέρσην ὁ Πυθαγόρας ἐδήλω σεν (9). Βίβλους ἀποκρύφους (10) τἀνδρὸς τοῦδε οἱ τὴν Β η έρευναν, Ακίχαρον παρὰ δὲ τοῖς Βοσπορανοῖς ᾿Αχαΐ χαρον, « λόγους Βαβυλωνίους, λόγον Χαλδαϊκὸν, λόγον Φρύγιον, περι τῶν ἐν Μερόῃ, ἐκ τῶν ἐν τῇ Σηριαδικῇ γῇ κειμένων στηλών, ἱερᾷ διαλέκτῳ καὶ ἱερογραφικοίς γράμμασι κεχαρα- κτηρισμένων ὑπὸ Θωὺθ τοῦ πρώτου Ερμού, « κόσμου στή λας, κουσα, θέσεσι, « οὐδείς χω οὐδείς πω, οὐδείς με παρήλλαξεν, οὐδὲ Αἰγυπτίων οἱ καλούμενοι Αρσε πεδονάπται, οἷς ἐπὶ πᾶσιν ἐπ᾿ ἔτεα ὀγδοήκοντα ἐπὶ ξένης ἐγέν. Μετ' ἀποδείξεως οὐδεὶς κἀμὲ παρήλλαξεν, οὔτε Αίγυπτίων οἱ καλούμενοι Αρπε δοναῦται, οἷς ἐπὶ πᾶσιν ἐπ' ἔτεα ὀγδώκοντα ἐπὶ ξένης ἐγεν. Αρπεδονάπται, 'Αρ πεδοναῦται ἁρπεδόνας ἅπα τειν γραμμάς συντίθεσθαι· ἄρσις, πέδον εἰ άπτω. Επῆλθε γὰρ καὶ οὗτος Βαβυλῶνά τε, καὶ τὴν Περσίδα, καὶ Αἰγυ πτον, τοῖς τε Αἰγυπτίοις καὶ τοῖς ἱερεῦσι μαθη τεύων. « Αἰγυπτίοις μάγοις. ἱερεῦσι μαθητεύων ἱστοροῦσι μαθητῶν. Ὁ τὸν μάγον Οστάνην καυχώμενος. • τὸν γένος Πάμφυλον, Ζωροάστρην τὸν Πέρσην, « STROMATUM LIB. I. A morales libros scripsit Babylonicos: dicitur auten P. ED. POTTER, ED. PARIS. columnæ cujusdam ‹ Akikeri. » Torsit locus iste viros eruditos, Bochartum inprimis et Bigotium, viros insignes. Existimavit Bochartus, per colun- nam Acicari apud Babylonios erectam, in qua multa secreta continebantur sculpta, posteritati transmittenda, fuisserpin columnam re- rum fundamentalium, radicalium, et dogmatum, quorum cura homines deberet primo tangere, et quæ præcipue deberent memoriæ commendare. Et revera pr apud Hebraeos sunt radices, et fun- damenta scientiæ, et articuli primarii religionis Judaicæ. Arguta sane conjectura, et quæ forsan multis eruditis et verisimilitudinis specie, et aucto- ris nomine possent sc commendare. Videant ta- men, annon columna potius dicebatur pr r columna exploratoris, investigatoris, hominis, qui operam tolam suam impenderat, arcanis phy-G sices, moralis, et religionis vulgandis, referendis, et cum omnibus lectoribus liberaliter communi- candis. Nam apud Babylonios et Chaldæos vox r, Akeker,, notat cindagatorem, inquisi- torem', ruspatorem, et qui, præteritis rebus vulgari- bus et notis, ad occulta se confert, et ut illa possit eruere, nulli parcit labori et diligentiæ. Hoc est proprie 1977, cum maxima conten- tione aliquid investigare. Hæc ille. Porro librum, dictum, edidisse Theophrastum, refert Laertius lib. v, seg. 50, ubi : c Qui, qualisve fuerit Acicharus, dicere, non nostrum est, sed aruspicis: inquit Menagius. Probabile est, eumdem fuisse, quen, Strabo Achaicarum vocat lib. xvi, pag. 762, ubi celebres páуɛ enumerans, memorat Amphia- raum, Trophonium, Persarum magos, Indorum gy- mnosophistas, etc., apud Bosporanos autem Achaicarum. Etenim apud Thracas, Scythasque fuisse, qui stu- D diis operam darent, constat exemplis Orphei et Anacharsidis. Quinetiam Judæi tradunt, decem Israeliticas tribus non solum in Persiam et Me- diam, sed etiam in regiones ultra Bosporum abdu- ctas fuisse. Democritus autem in omnes fere re- giones, quæ suo tempore studiis florebant, discendi causa peregrinatus fuisse dicitur : unde etc., edidisse memoratur. tradi volebant, columnis insculpsisse. Unde Mane- tho apud Fusebium se, quæ refert, accepisse profi- tetur a com luminis in Seriadica terra positis, sacra dialecto sacris litteris a Thout, primo Herma, insculptis. Paulo post p. Clemens memorat quas Hercules ab Atlante accepit Hac auriu Acicari, quam est interpretatus columnam, suis scriptis adjunxisse. Atque ex ipso observari hoc potest, ubi, « Hæc autem dicit Democritus, scri- bit. Quin etiam de seipso, de magna sua se jactans doctrina, ait : . Ego ex iis, qui meo tempore fue runt, plurimas terras peragravi, ea quæ procul erant remota inquirens, et aeris et terræ vidi regiones plurimas, et homines doctos audivi plurimos, nec in ducendis committendisque lineis, vel eorum, qui apud Ægyptios Arpedonaptæ dicuntur, quisquam me demonstrationum certitudine superabat, quibus cum omnibus ad octoginta annos peregrinus ho- spesque versatus sum. » Adiit enim Babylonem, Persidem et Ægyptum, magorum et sacerdotum se prabens discipulum. Zoroastrem autem magum de re qui plura scire cupit, adeat Fabricii Biblio- thecæ Græcæ lib. 1, cap. 11, sect. 3. eum. . SYLBURG. bius Preparat. evangel. lib. x, cap. 4, p. 472. Euseb. in bibliotheca collegii D. Joannis Baptistæ asservatus. compositionibus. » SYLBURG. Sed rece- plam lectionem firmat Eusebius. Mox, inquit Syl- burgius, lonice dictum pro c nullus dun, nemo adhuc. - Euseb. Ms. Joan. tanter retinuit apud Eusebium Vigerus ejus_editor, non advertens hæc e Clemente petita esse. Est au- tem verior lectio unde factum in codice Joan. Porro idem est, quod in quo his viris, utpote mathematicorum filiis, præcipue studium erat. Vigerus perperam ducit ab tata in suam Præp. evang. transtulit : Adiit enim ille Babylonem, et Persidemi, et Ægyptum, Ægyptiis et sacerdotibus se discipu- lum præbens. Ubi pro restituendum ex Clemnente Porro pro codex Joan. exhibet Talianus p. edit. Οxon. de Democrito ait : Qui de doctrina Ostang magi se jactabat." › idem dicitur infra p. 334. Verum Strom. v, p. seipsum appellat genere Pam- phylium. Laertius in procemio refert, Magorum principem fuisse Zoroa- strem Persam. Conf. de Zoroastre Recognitiones Clementis, lib. iv, cap. 27; Clementina, homil. 9, cap. 4, et utrobique Cotelerii notæ. quod (97) Στήλην. Νotum est, antiquos, que posteris (98) Παρ' αὐτοῦ. Forte rectius παρ' αὐτῷ, « apud (99) Εγώ. Hæc Democriti verba recitavit Εuse (1) Γέας. Γαίας, Euseb. (2) Ανθρώπων π. ἐσήκουσα. ᾿Ανδρῶν π. ἐπή- (3) Γραμμέων. Γραμμένων, ms. Eusebii codex (4) Συνθέσιος. Forte dativo casu legendum συν- (5) Μετὰ ἀποδείξιος οὐδ. Μετὰ ἀποδείξεως (6) Αρπεδονάπται. Αρσεπεδονάπται indubi- (7) Επῆλθε. Hæc etiam Eusebius paulum mu- (8) Ζωροάστρην τον μάγον. Ζωροάστρης ὁ Μήδος (9) Ἐδήλωσεν. Aptius ἐζήλωσεν, cæmulatus est, ο (10) Βίβλους αποκρύφους. Plinius, lib. xxx,
PG 8:873ἐπὶ δὲ ⟨τὸ⟩ προηγούμενον ἔτος τῶν πρώτων Ὀλυμπίων ἔτη ἑκατὸν ὀκτώ· ἀφ’ ἧς ὀλυμπιάδος ἐπὶ τὴν Ξέρξου διάβασιν ἔτη διακόσια ἐνενήκοντα ἑπτά· ἀφ’ ἧς ἐπὶ τὴν ἀρχὴν τοῦ Πελοποννησιακοῦ πολέμου ἔτη τεςσαράκοντα ὀκτώ· καὶ ἐπὶ τὴν κατάλυσιν καὶ Ἀθηναίων ἧτταν ἔτη εἴκοσι ἑπτά· καὶ ἐπὶ τὴν ἐν Λεύκτροις μάχην ἔτη τριάκοντα τέσσαρα· μεθ’ ἣν ἐπὶ τὴν Φιλίππου τελευτὴν ἔτη τριάκοντα πέντε· μετὰ δὲ ταῦτα ἐπὶ τὴν Ἀλεξάνδρου μεταλλαγὴν ἔτη δώδεκα. Πάλιν ἀπὸ τῆς πρώτης ὀλυμπιάδος ἔνιοί φασιν ἐπὶ Ῥώμης κτίσιν συνάγεσθαι ἔτη εἴκοσι τέσσαρα. ἐντεῦθεν ἐπὶ τὴν βασιλέων ἀναίρεσιν, ⟨ὅτε⟩ ὕπατοι ἐγένοντο, [ἐπὶ] ἔτη διακόσια τεσσαράκοντα τρία, ἀπὸ δὲ τῆς βασιλέων ἀναιρέσεως ἐπὶ τὴν Ἀλεξάνδρου τελευτὴν ἔτη ἑκατὸν ὀγδοήκοντα ἕξ. ἐντεῦθεν ἐπὶ τὴν Αὐγούστου νίκην, ὅτε Ἀντώνιος ἀπέσφαξεν ἑαυτὸν ἐν Ἀλεξανδρείᾳ, ἔτη διακόσια ἐνενήκοντα τέσσαρα, ⟨ὅτε⟩ ὑπάτευεν Αὔγουστος τὸ τέταρτον. ἀφ’ οὗ χρόνου ἐπὶ τὸν ἀγῶνα, ὃν ἔθηκε Δομετιανὸς ἐν Ῥώμῃ, ἔτη ἑκατὸν δεκατέσσαρα, ἀπὸ δὲ τοῦ πρώτου ἀγῶνος ἐπὶ τὴν Κομόδου τελευτὴν ἔτη ἑκατὸν ἕνδεκα.
στήλην (97) ἑρμηνευθείσαν τοῖς ἰδίοις συντάξαι συγ- γράμμασι. Κάστιν ἐπισημήνασθαι παρ' αὐτοῦ (98), • Τάδε λέγει Δημόκριτος, ο γράφοντος· ναὶ μὴν καὶ περὶ αὐτοῦ, ᾗ σεμνυνόμενος φησί που ἐπὶ τῇ πολυμαθίᾳ·ι Ἐγὼ (99) δὲ τῶν κατ' ἐμαυτὸν ἀνθρώ των γῆν πλείστην ἐπεπλανησάμην, ἱστορέων τὰ μήκιστα· καὶ ἀέρας τε καὶ γέας (1) πλείστας εἶδον· καὶ λογίων ἀνθρώπων πλείστων ἐσήκουσα (2) καὶ γραμμέων (5) συνθέσιος (4) μετὰ ἀποδείξιος οὐδείς (5) κώ με παρήλλαξεν, οὐδ' οἱ Αἰγυπτίων καλεό μενοι Αρπεδονάπται (6)· σὺν τοῖς δ' ἐπὶ πᾶσιν ἐπ' ἔτει ὀγδώκοντα ἐπὶ ξείνης ἐγενήθην. » Επῆλθε (7) γὰρ Βαβυλῶνά τε, καὶ Περσίδα, καὶ Αἴγυπτον, τοῖς τε μάγοις καὶ τοῖς ἱερεῦσι μαθητεύων· Ζωρωάστρην δὲ τὸν μάγον (8) τόν Πέρσην ὁ Πυθαγόρας ἐδήλω σεν (9). Βίβλους ἀποκρύφους (10) τἀνδρὸς τοῦδε οἱ τὴν Β η έρευναν, Ακίχαρον παρὰ δὲ τοῖς Βοσπορανοῖς ᾿Αχαΐ χαρον, « λόγους Βαβυλωνίους, λόγον Χαλδαϊκὸν, λόγον Φρύγιον, περι τῶν ἐν Μερόῃ, ἐκ τῶν ἐν τῇ Σηριαδικῇ γῇ κειμένων στηλών, ἱερᾷ διαλέκτῳ καὶ ἱερογραφικοίς γράμμασι κεχαρα- κτηρισμένων ὑπὸ Θωὺθ τοῦ πρώτου Ερμού, « κόσμου στή λας, κουσα, θέσεσι, « οὐδείς χω οὐδείς πω, οὐδείς με παρήλλαξεν, οὐδὲ Αἰγυπτίων οἱ καλούμενοι Αρσε πεδονάπται, οἷς ἐπὶ πᾶσιν ἐπ᾿ ἔτεα ὀγδοήκοντα ἐπὶ ξένης ἐγέν. Μετ' ἀποδείξεως οὐδεὶς κἀμὲ παρήλλαξεν, οὔτε Αίγυπτίων οἱ καλούμενοι Αρπε δοναῦται, οἷς ἐπὶ πᾶσιν ἐπ' ἔτεα ὀγδώκοντα ἐπὶ ξένης ἐγεν. Αρπεδονάπται, 'Αρ πεδοναῦται ἁρπεδόνας ἅπα τειν γραμμάς συντίθεσθαι· ἄρσις, πέδον εἰ άπτω. Επῆλθε γὰρ καὶ οὗτος Βαβυλῶνά τε, καὶ τὴν Περσίδα, καὶ Αἰγυ πτον, τοῖς τε Αἰγυπτίοις καὶ τοῖς ἱερεῦσι μαθη τεύων. « Αἰγυπτίοις μάγοις. ἱερεῦσι μαθητεύων ἱστοροῦσι μαθητῶν. Ὁ τὸν μάγον Οστάνην καυχώμενος. • τὸν γένος Πάμφυλον, Ζωροάστρην τὸν Πέρσην, « STROMATUM LIB. I. A morales libros scripsit Babylonicos: dicitur auten P. ED. POTTER, ED. PARIS. columnæ cujusdam ‹ Akikeri. » Torsit locus iste viros eruditos, Bochartum inprimis et Bigotium, viros insignes. Existimavit Bochartus, per colun- nam Acicari apud Babylonios erectam, in qua multa secreta continebantur sculpta, posteritati transmittenda, fuisserpin columnam re- rum fundamentalium, radicalium, et dogmatum, quorum cura homines deberet primo tangere, et quæ præcipue deberent memoriæ commendare. Et revera pr apud Hebraeos sunt radices, et fun- damenta scientiæ, et articuli primarii religionis Judaicæ. Arguta sane conjectura, et quæ forsan multis eruditis et verisimilitudinis specie, et aucto- ris nomine possent sc commendare. Videant ta- men, annon columna potius dicebatur pr r columna exploratoris, investigatoris, hominis, qui operam tolam suam impenderat, arcanis phy-G sices, moralis, et religionis vulgandis, referendis, et cum omnibus lectoribus liberaliter communi- candis. Nam apud Babylonios et Chaldæos vox r, Akeker,, notat cindagatorem, inquisi- torem', ruspatorem, et qui, præteritis rebus vulgari- bus et notis, ad occulta se confert, et ut illa possit eruere, nulli parcit labori et diligentiæ. Hoc est proprie 1977, cum maxima conten- tione aliquid investigare. Hæc ille. Porro librum, dictum, edidisse Theophrastum, refert Laertius lib. v, seg. 50, ubi : c Qui, qualisve fuerit Acicharus, dicere, non nostrum est, sed aruspicis: inquit Menagius. Probabile est, eumdem fuisse, quen, Strabo Achaicarum vocat lib. xvi, pag. 762, ubi celebres páуɛ enumerans, memorat Amphia- raum, Trophonium, Persarum magos, Indorum gy- mnosophistas, etc., apud Bosporanos autem Achaicarum. Etenim apud Thracas, Scythasque fuisse, qui stu- D diis operam darent, constat exemplis Orphei et Anacharsidis. Quinetiam Judæi tradunt, decem Israeliticas tribus non solum in Persiam et Me- diam, sed etiam in regiones ultra Bosporum abdu- ctas fuisse. Democritus autem in omnes fere re- giones, quæ suo tempore studiis florebant, discendi causa peregrinatus fuisse dicitur : unde etc., edidisse memoratur. tradi volebant, columnis insculpsisse. Unde Mane- tho apud Fusebium se, quæ refert, accepisse profi- tetur a com luminis in Seriadica terra positis, sacra dialecto sacris litteris a Thout, primo Herma, insculptis. Paulo post p. Clemens memorat quas Hercules ab Atlante accepit Hac auriu Acicari, quam est interpretatus columnam, suis scriptis adjunxisse. Atque ex ipso observari hoc potest, ubi, « Hæc autem dicit Democritus, scri- bit. Quin etiam de seipso, de magna sua se jactans doctrina, ait : . Ego ex iis, qui meo tempore fue runt, plurimas terras peragravi, ea quæ procul erant remota inquirens, et aeris et terræ vidi regiones plurimas, et homines doctos audivi plurimos, nec in ducendis committendisque lineis, vel eorum, qui apud Ægyptios Arpedonaptæ dicuntur, quisquam me demonstrationum certitudine superabat, quibus cum omnibus ad octoginta annos peregrinus ho- spesque versatus sum. » Adiit enim Babylonem, Persidem et Ægyptum, magorum et sacerdotum se prabens discipulum. Zoroastrem autem magum de re qui plura scire cupit, adeat Fabricii Biblio- thecæ Græcæ lib. 1, cap. 11, sect. 3. eum. . SYLBURG. bius Preparat. evangel. lib. x, cap. 4, p. 472. Euseb. in bibliotheca collegii D. Joannis Baptistæ asservatus. compositionibus. » SYLBURG. Sed rece- plam lectionem firmat Eusebius. Mox, inquit Syl- burgius, lonice dictum pro c nullus dun, nemo adhuc. - Euseb. Ms. Joan. tanter retinuit apud Eusebium Vigerus ejus_editor, non advertens hæc e Clemente petita esse. Est au- tem verior lectio unde factum in codice Joan. Porro idem est, quod in quo his viris, utpote mathematicorum filiis, præcipue studium erat. Vigerus perperam ducit ab tata in suam Præp. evang. transtulit : Adiit enim ille Babylonem, et Persidemi, et Ægyptum, Ægyptiis et sacerdotibus se discipu- lum præbens. Ubi pro restituendum ex Clemnente Porro pro codex Joan. exhibet Talianus p. edit. Οxon. de Democrito ait : Qui de doctrina Ostang magi se jactabat." › idem dicitur infra p. 334. Verum Strom. v, p. seipsum appellat genere Pam- phylium. Laertius in procemio refert, Magorum principem fuisse Zoroa- strem Persam. Conf. de Zoroastre Recognitiones Clementis, lib. iv, cap. 27; Clementina, homil. 9, cap. 4, et utrobique Cotelerii notæ. quod (97) Στήλην. Νotum est, antiquos, que posteris (98) Παρ' αὐτοῦ. Forte rectius παρ' αὐτῷ, « apud (99) Εγώ. Hæc Democriti verba recitavit Εuse (1) Γέας. Γαίας, Euseb. (2) Ανθρώπων π. ἐσήκουσα. ᾿Ανδρῶν π. ἐπή- (3) Γραμμέων. Γραμμένων, ms. Eusebii codex (4) Συνθέσιος. Forte dativo casu legendum συν- (5) Μετὰ ἀποδείξιος οὐδ. Μετὰ ἀποδείξεως (6) Αρπεδονάπται. Αρσεπεδονάπται indubi- (7) Επῆλθε. Hæc etiam Eusebius paulum mu- (8) Ζωροάστρην τον μάγον. Ζωροάστρης ὁ Μήδος (9) Ἐδήλωσεν. Aptius ἐζήλωσεν, cæmulatus est, ο (10) Βίβλους αποκρύφους. Plinius, lib. xxx,
PG 8:875Εἰσὶ δὲ οἳ ἀπὸ Κέκροπος μὲν ἐπὶ Ἀλέξανδρον τὸν Μακεδόνα συνάγουσιν ἔτη χίλια ὀκτακόσια εἴκοσι ὀκτώ, ἀπὸ δὲ Δημοφῶντος χίλια διακόσια πεντήκοντα, καὶ ἀπὸ Τροίας ἁλώσεως ἐπὶ τὴν Ἡρακλειδῶν κάθοδον ἔτη ἑκατὸν εἴκοσι ἢ ἑκατὸν ὀγδοήκοντα. ἀπὸ τούτου ἐπὶ Εὐαίνετον ἄρχοντα, ἐφ’ οὗ φασιν Ἀλέξανδρον εἰς τὴν Ἀσίαν διαβῆναι, ὡς μὲν Φανίας ἔτη ἑπτακόσια δεκαπέντε, ὡς δὲ Ἔφορος ἑπτακόσια τριάκοντα πέντε, ὡς δὲ Τίμαιος καὶ Κλείταρχος ὀκτακόσια εἴκοσι, ὡς δὲ Ἐρατοσθένης ἑπτακόσια ἑβδομήκοντα [τέσσαρα], ὡς δὲ Δοῦρις ἀπὸ Τροίας ἁλώσεως ἐπὶ τὴν Ἀλεξάνδρου εἰς Ἀσίαν διάβασιν ἔτη χίλια. ἐντεῦθεν ἐπὶ Εὐαίνετον τὸν Ἀθήνησιν ἄρχοντα, ἐφ’ οὗ θνῄσκει Ἀλέξανδρος, ἔτη ια. ἐντεῦθεν ἐπὶ τὴν ἡγεμονίαν Γερμανικοῦ Κλαυδίου Καίσαρος ἔτη τριακόσια ἑξήκοντα πέντε, ἀφ’ οὗ χρόνου δῆλα γίνεται καὶ τὰ ἐπὶ τὴν Κομόδου τελευτὴν ἔτη· ὅσα γε συνάγεται. Μετὰ δὲ τὰ Ἑλληνικὰ καὶ ἀπὸ τῶν κατὰ τοὺς ⟨βαρ⟩βάρους χρόνων ἀποδοτέον κατὰ τὰ μέγιστα διαστήματα.
PG 8:877ἀπὸ μὲν Ἀδὰμ ἕως τοῦ κατακλυσμοῦ συνάγεται ἔτη δισχίλια ἑκατὸν τεσσαράκοντα ὀκτὼ ἡμέραι τέσσαρες, ἀπὸ δὲ Σὴμ ἕως Ἀβραὰμ ἔτη χίλια διακόσια ν, ἀπὸ δὲ Ἰσαὰκ ἕως τῆς κληροδοσίας ἔτη ἑξακόσια δέκα ἕξ. ἔπειτα ἀπὸ κριτῶν ἕως Σαμουὴλ ἔτη τετρακόσια ἑξήκοντα τρία μῆνες ἑπτά. καὶ μετὰ τοὺς κριτὰς βασιλειῶν ἔτη πεντακόσια ἑβδομήκοντα δύο μῆνες ἓξ ἡμέραι δέκα. μεθ’ οὓς χρόνους Περσικῆς βασιλείας ἔτη διακόσια τριάκοντα πέντε, ἔπειτα τῆς Μακεδονικῆς ἕως Ἀντωνίου ἀναιρέσεως ἔτη τριακόσια δώδεκα ἡμέραι δεκαοκτώ. μεθ’ ὃν χρόνον ἡ Ῥωμαίων βασιλεία ἕως τῆς Κομόδου τελευτῆς ἔτη διακόσια εἴκοσι δύο. πάλιν τε αὖ ἀπὸ τῆς ἑβδομηκονταετοῦς αἰχμαλωσίας καὶ τῆς τοῦ λαοῦ εἰς πατρῴαν γῆν ἀποκαταστάσεως εἰς τὴν αἰχμαλωσίαν τὴν ἐπὶ Οὐεσπεσιανοῦ ἔτη συνάγεται τετρακόσια δέκα, τελευταῖα δὲ ἀπὸ Οὐεσπεσιανοῦ ἕως τῆς Κομόδου τελευτῆς εὑρίσκεται ἔτη ἑκατὸν εἴκοσι ἓν μῆνες ἓξ ἡμέραι εἴκοσι τέσσαρες.
Προδίκου (11) μετιόντες αἵρεσιν αὐτοῦσι κεκτῆσθαι. Β Ρ. πανάριστον ζηλωτήν, » Ζαράτῳ, Ναζα ράτῳ, Περὶ τῆς ἐν Τιμαίῳ ψυχογονίας. η ᾿Αλέξανδρος δὲ ἐν τῷ Περὶ Πυθαγορικών συμβόλων Ναζαράτῳ τῷ Ασσυρίῳ (12) μαθητεῦσαι ἱστορεῖ τὸν Πυθαγόραν ( Ἰεζεκιήλ τοῦτον ἡγοῦνταί τινες· οὐκ ἔστι δὲ, ὡς ἔπειτα δηλωθήσεται), ἀκηκοέναι τε πρὸς τούτοις Γαλατῶν καὶ βραχμάνων τὸν Πυθαγόραν βού λεται. Κλέαρχος (13) δὲ ὁ Περιπατητικὸς εἰδέναι (14) φησί τινα Ἰουδαῖον, ὃς Αριστοτέλει συνεγένετο. Ηρά κλειτος (15) γὰρ οὐκ ἀνθρωπίνως φησὶν, ἀλλὰ συν Θεῷ μᾶλλον Σιβύλλῃ πεφάνθαι (16). Φασὶ γοῦν ἐν Δελφοῖς (17) παρὰ τὸ βουλευτήριον δείκνυσθαι πέ τραν τινὰ, ἐφ' ἧς λέγεται καθίζεσθαι τὴν πρώτην Σίβυλλαν, ἐκ τοῦ Ἑλικῶνος παραγενομένην, ὑπό τῶν Μουσῶν τραφεῖσαν· ἔνιοι δὲ φασὶν ἐκ Μαλιαίων ἀφικέσθαι, Λαμίας οὖσαν θυγατέρα τῆς Σιδώνος (18). Σαραπίων (19) δὲ ἐν τοῖς ἔπεσι, μηδὲ ἀποθανοῦτα; λῆξαι μαντικῆς φησὶ τὴν Σίβυλλαν· καὶ τὸ μὲν εἰς αέρα χωρῆσαν αὐτῆς μετὰ τελευτήν (20), τοῦτ' εἶναι τὸ ἐν φήμαις καὶ κληδόσι μαντευόμενον· τοῦ δὲ εἰς γῆν μεταβαλόντος σώματος, πόας ὡς εἰκὸς ἀναφθεί σης, ὅσα ἂν αὐτὴν ἐπινεμηθῇ θρέμματα, κατ' ἐκεί νον δήπουθεν γενόμενα τὸν τόπον, ἀκριβῆ τὴν διὰ τῶν σπλάγχνων τοῖς ἀνθρώποις προφαίνειν του α Σίβυλλα, μαινομένῳ στόματι ἀγέλαστα καὶ ἀκαλλώπιστα καὶ ἀμύριστα φθεγγομένη, χιλίων ἐτῶν ἐξικνεῖται τῇ φωνῇ διὰ τὸν θεόν. • ὑπὸ τῶν Μουσῶν τραφεῖσαν· ι ἔνιο: δὲ φασὶν ἐκ Μαλιαίων ἀφικέσθαι, Λαμίας οὖσαν θυγατέρα της Σιδώνος. εἰς Μαλεώνα αφικέσθαι, Λαμίας ο σαν θυγατέρα τῆς Ποσειδῶνος. φάναι. Σιβύλλην Πέτρα δέ ἐστιν ἀνίσχουσα ὑπὲρ ταύτης· ἐπὶ ταύτῃ Δελφοὶ στᾶσαν φασιν ἶσαι τοὺς χρησμοὺς ὄνομα Ηροφίλην, Σίβυλλαν δὲ ἐπί κλησιν τὴν πρότερον γενομένην. Ταύταις ταῖς μάλι- στα ὁμοίως οὖσαν ἀρχαίαν εύρισκον, ἣν θυγατέρα Έλληνες Διὸς καὶ Λαμίας τῆς Ποσειδῶνος φασὶν εἶ- ναι. Ποσειδώνος, « Περί τοῦ μὴ χρᾷν ἔμμετρα την Π. τὴν τελευτήν. CLEMENTIS ALEXANDRINI Persam Pylliagoras ostendit. Qui Prodici hæresim A persequuntur, gloriantur se arcanos libros hujus viri possidere. Alexarder autern, in libro De sym- bolis Pythagoricis, refert Pythagoram fuisse disci- pulum Nazarati Assyrii (quidam eum existimant Ezechielem, sed non est, ut ostendetur postea ), et vult præterea Pythagoram Gallos audiisse et Bra- chmanas. Clearchus autem Peripateticus dicit se nosse quemdam Judæum, cum quo versatus est Aristoteles. Heraclitus autem non humanitus, sed divinitus potius dicit apparuisse Sibyllam. Aiunt itaque Delphis in curia ostendi petram quamdam, super quam dicitur sedisse prima Sibylla, quæ ex Helicone venerat, educata a Musis, cum esset filia Lamiæ Sidoniæ. Serapion autem in versibus dicit ne mortuam quidem a divinandi arte cessasse Si- byllam; et id quidem, quod ex ea in aerem recessit post obitum, esse, quod in ominosis vocibus ac rumoribus divinat; ex eo autem, quod in terram mutatum est, corpore, exorta, ut consentaneum est, herba, quaecunque eam bestiæ comedissent, cum in eo loco essent, scribit perfectam futuri cognitionem per exta hominibus significasse. Ejus * ED. POTTER. -- quod C. quoque monuit. SYLBURG. ‹ Ita legebat Cyrillus, lib. ut Contra Julian. pag. 87, uti constat non modo ex prolatis ibidem Clementis verbis, sed etiam ex sequentibus Cyrilli, qui Pythagoram ap- pellat Zoroastris inquit eru Citus Tatiani editor Oxon., p. 64. cap. : « Hermippus, qui de tota ea arte diligen- tissime scripsit, et vicies centum millia versuum a Zoroastre condita, indicibus quoque voluminibus ejus positis, explanavit. Recognitiones S. Ciemen- tis, lib. iv, cap. : • Cham cuidam ex filiis suis, qui Mesraim appellabatur, a quo Ægyptiorum et Babyloniorum et Persarum ducitur genus, male compertam magicæ artis tradidit disciplinam : hunc gentes, quæ tunc erant, Zoroastrem appellaverunt, admirantes primum magicæ auctorem, cujus nomine etiam libri super hoc plurimii habentur. › Clemens Strom. 111, pag. et Strom. vii, p. 722. Ad verba e Recognitionibus Clementis modo laudata hæc adnotavit Cotelerius • Conf. locum Clementis Alexandrini, lib. i Strom. pag. 304, de apocryphis Zoroastris libris circumlatis in Gnostica hæresi Pro- dici, cum loco Porphyrii in Vita Plotini de libro adul- terino Zoroastris nomine inscripto apud Gnosticos. › strationis evangelica propos. hæc dicit : « Pro eo, quod legi debet perperam legitur de vitiosa iteratione postremæ fitteræ præ- cedentis. Zaratus autem est, quem Zabratum ap- pellat Porphyrius in Vita Pythagoræ, et Zaratum Plutarchus lib. Atque hanc esse Zoroastrem, supra probavimus. De hoc nomine confer quæ adnotavit Cotelerius ad Recognit. Clementis lib. 1v, cap. 27; Cyrillus 1:1. 1v Contra Julian. qui ex Clemente sua transtulit, Zaran hunc virum appellat. Eusebius transtulit in suæ Præparationis evange- licæ lib. n, c. 6, p. 410. Ipsa Clearchi verba, ex ejus lib. De somno, laudata reperies ejusdemn libri c. 5, eune sibi visum dicat, aut utcunque cognitum. » C D de Sibylla affert lib. De Pyth. oraculis : Sibylla furenti ore non rili- cula, neque exornata, aut unguentis oblita verba fundens mille annos voce_pervadit, ejus dei opera, qui per eam loquitur. Ex eodem libro sumptum est, quod sequitur de petra, quæ apud Delphos ostenditur. Sed omissa sunt quædam ab Herveto, sequitur enim post illud, Musis, At Plutarchus, Sic in Aldina edi- tione at interpres Gallicus eruditissimus nobis est sequendus, qui cum manuscriptis eum auctoremi contulit: Quidam autem aiunt ex Melea profectam illam, filiamque Lamiæ fuisse, Neptuni filia. Postremo et quæ ex Serapione proferuntur, ex co- dem loco decerpta sunt. COLLECT. - LowTH.— legit etiam interpres. cicis p. edit. Hanov. : Supra eum porticum eminet saxum, in quo narrant Delphi stetisse et oracula cecinisse vatem nomine Herophilen, cognomine Sibyllam, quæ 12- men Sibylla longe ante vixit. Eam certe, ut quamvis aliam, longe vetustissimam comperi, quəm Græci Jove et Lamia, Neptuni filia, uatam f runt, o etc. gitur Neptuni : » paterque Sibylla perhibetur Jupiter. Plutarchus quoque in lib. Lamiam Neptunt filiam facit: ut monuit Joannes Opsopeus. Sris. Conf. quæ paulo superius dicta sunt. ID. (11) Προδίκου. Prodici hæreseus meminit postea (12) Ναζαράτῳ τῷ Ἀσσυρίῳ. Huetius Demon- (13) Κλέαρχος..... συνεγένετο. Hanc pericopen (14) Ειδέναι. Vigerus ad Euseb. • Dubium est, (15) Ηράκλειτος. Plutarchus hac verba Heracliti (16) Σιβύλλης πεφάνθαι. Forte legendum Σιβύλλην (47) Φασὶ γοῦν ἐν Δελφοῖς. Pausanias in Pho- (18) Σιδώνος. Pro Σιδώνος apud Pausaniam le (19) Σαραπίων. Η. ms. Σεραπίων. SYLBURG. (20) Μετὰ τελευτήν. Malim cum articulo μετά
Δημήτριος δέ φησιν ἐν τῷ Περὶ τῶν ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ βασιλέων τὴν Ἰούδα φυλὴν καὶ Βενιαμεὶν καὶ Λευὶ μὴ αἰχμαλωτισθῆναι ὑπὸ τοῦ Σεναχηρείμ, ἀλλ’ εἶναι ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας ταύτης εἰς τὴν ἐσχάτην, ἣν ἐποιήσατο Ναβουχοδονόσορ ἐξ Ἱεροσολύμων, ἔτη ἑκατὸν εἴκοσι ὀκτὼ μῆνας ἕξ. ἀφ’ οὗ δὲ αἱ φυλαὶ αἱ δέκα ἐκ Σαμαρείας αἰχμάλωτοι γεγόνασιν ἕως Πτολεμαίου τετάρτου ἔτη πεντακόσια ἑβδομήκοντα τρία μῆνας ἐννέα, ἀφ’ οὗ δὲ ἐξ Ἱεροσολύμων ἔτη τριακόσια τριάκοντα ὀκτὼ μῆνας τρεῖς. Φίλων δὲ καὶ αὐτὸς ἀνέγραψε τοὺς βασιλεῖς τοὺς Ἰουδαίων διαφώνως τῷ Δημητρίῳ. ἔτι δὲ καὶ Εὐπόλεμος ἐν τῇ ὁμοίᾳ πραγματείᾳ τὰ πάντα ἔτη φησὶν ἀπὸ Ἀδὰμ ἄχρι τοῦ πέμπτου ἔτους Δημητρίου βασιλείας Πτολεμαίου τὸ δωδέκατον βασιλεύοντος Αἰγύπτου συνάγεσθαι ἔτη ερμθ. ἀφ’ οὗ δὲ χρόνου ἐξήγαγε Μωυσῆς τοὺς Ἰουδαίους ἐξ Αἰγύπτου ἐπὶ τὴν προειρημένην προθεσμίαν συνάγεσθαι ἔτη [δις]χίλια πεντακόσια ὀγδοήκοντα. ἀπὸ δὲ τοῦ χρόνου τούτου ἄχρι τῶν ἐν Ῥώμῃ ὑπάτων Γναίου Δομετίου καὶ Ἀσινίου συναθροίζεται ἔτη ἑκατὸν εἴκοσι.
Προδίκου (11) μετιόντες αἵρεσιν αὐτοῦσι κεκτῆσθαι. Β Ρ. πανάριστον ζηλωτήν, » Ζαράτῳ, Ναζα ράτῳ, Περὶ τῆς ἐν Τιμαίῳ ψυχογονίας. η ᾿Αλέξανδρος δὲ ἐν τῷ Περὶ Πυθαγορικών συμβόλων Ναζαράτῳ τῷ Ασσυρίῳ (12) μαθητεῦσαι ἱστορεῖ τὸν Πυθαγόραν ( Ἰεζεκιήλ τοῦτον ἡγοῦνταί τινες· οὐκ ἔστι δὲ, ὡς ἔπειτα δηλωθήσεται), ἀκηκοέναι τε πρὸς τούτοις Γαλατῶν καὶ βραχμάνων τὸν Πυθαγόραν βού λεται. Κλέαρχος (13) δὲ ὁ Περιπατητικὸς εἰδέναι (14) φησί τινα Ἰουδαῖον, ὃς Αριστοτέλει συνεγένετο. Ηρά κλειτος (15) γὰρ οὐκ ἀνθρωπίνως φησὶν, ἀλλὰ συν Θεῷ μᾶλλον Σιβύλλῃ πεφάνθαι (16). Φασὶ γοῦν ἐν Δελφοῖς (17) παρὰ τὸ βουλευτήριον δείκνυσθαι πέ τραν τινὰ, ἐφ' ἧς λέγεται καθίζεσθαι τὴν πρώτην Σίβυλλαν, ἐκ τοῦ Ἑλικῶνος παραγενομένην, ὑπό τῶν Μουσῶν τραφεῖσαν· ἔνιοι δὲ φασὶν ἐκ Μαλιαίων ἀφικέσθαι, Λαμίας οὖσαν θυγατέρα τῆς Σιδώνος (18). Σαραπίων (19) δὲ ἐν τοῖς ἔπεσι, μηδὲ ἀποθανοῦτα; λῆξαι μαντικῆς φησὶ τὴν Σίβυλλαν· καὶ τὸ μὲν εἰς αέρα χωρῆσαν αὐτῆς μετὰ τελευτήν (20), τοῦτ' εἶναι τὸ ἐν φήμαις καὶ κληδόσι μαντευόμενον· τοῦ δὲ εἰς γῆν μεταβαλόντος σώματος, πόας ὡς εἰκὸς ἀναφθεί σης, ὅσα ἂν αὐτὴν ἐπινεμηθῇ θρέμματα, κατ' ἐκεί νον δήπουθεν γενόμενα τὸν τόπον, ἀκριβῆ τὴν διὰ τῶν σπλάγχνων τοῖς ἀνθρώποις προφαίνειν του α Σίβυλλα, μαινομένῳ στόματι ἀγέλαστα καὶ ἀκαλλώπιστα καὶ ἀμύριστα φθεγγομένη, χιλίων ἐτῶν ἐξικνεῖται τῇ φωνῇ διὰ τὸν θεόν. • ὑπὸ τῶν Μουσῶν τραφεῖσαν· ι ἔνιο: δὲ φασὶν ἐκ Μαλιαίων ἀφικέσθαι, Λαμίας οὖσαν θυγατέρα της Σιδώνος. εἰς Μαλεώνα αφικέσθαι, Λαμίας ο σαν θυγατέρα τῆς Ποσειδῶνος. φάναι. Σιβύλλην Πέτρα δέ ἐστιν ἀνίσχουσα ὑπὲρ ταύτης· ἐπὶ ταύτῃ Δελφοὶ στᾶσαν φασιν ἶσαι τοὺς χρησμοὺς ὄνομα Ηροφίλην, Σίβυλλαν δὲ ἐπί κλησιν τὴν πρότερον γενομένην. Ταύταις ταῖς μάλι- στα ὁμοίως οὖσαν ἀρχαίαν εύρισκον, ἣν θυγατέρα Έλληνες Διὸς καὶ Λαμίας τῆς Ποσειδῶνος φασὶν εἶ- ναι. Ποσειδώνος, « Περί τοῦ μὴ χρᾷν ἔμμετρα την Π. τὴν τελευτήν. CLEMENTIS ALEXANDRINI Persam Pylliagoras ostendit. Qui Prodici hæresim A persequuntur, gloriantur se arcanos libros hujus viri possidere. Alexarder autern, in libro De sym- bolis Pythagoricis, refert Pythagoram fuisse disci- pulum Nazarati Assyrii (quidam eum existimant Ezechielem, sed non est, ut ostendetur postea ), et vult præterea Pythagoram Gallos audiisse et Bra- chmanas. Clearchus autem Peripateticus dicit se nosse quemdam Judæum, cum quo versatus est Aristoteles. Heraclitus autem non humanitus, sed divinitus potius dicit apparuisse Sibyllam. Aiunt itaque Delphis in curia ostendi petram quamdam, super quam dicitur sedisse prima Sibylla, quæ ex Helicone venerat, educata a Musis, cum esset filia Lamiæ Sidoniæ. Serapion autem in versibus dicit ne mortuam quidem a divinandi arte cessasse Si- byllam; et id quidem, quod ex ea in aerem recessit post obitum, esse, quod in ominosis vocibus ac rumoribus divinat; ex eo autem, quod in terram mutatum est, corpore, exorta, ut consentaneum est, herba, quaecunque eam bestiæ comedissent, cum in eo loco essent, scribit perfectam futuri cognitionem per exta hominibus significasse. Ejus * ED. POTTER. -- quod C. quoque monuit. SYLBURG. ‹ Ita legebat Cyrillus, lib. ut Contra Julian. pag. 87, uti constat non modo ex prolatis ibidem Clementis verbis, sed etiam ex sequentibus Cyrilli, qui Pythagoram ap- pellat Zoroastris inquit eru Citus Tatiani editor Oxon., p. 64. cap. : « Hermippus, qui de tota ea arte diligen- tissime scripsit, et vicies centum millia versuum a Zoroastre condita, indicibus quoque voluminibus ejus positis, explanavit. Recognitiones S. Ciemen- tis, lib. iv, cap. : • Cham cuidam ex filiis suis, qui Mesraim appellabatur, a quo Ægyptiorum et Babyloniorum et Persarum ducitur genus, male compertam magicæ artis tradidit disciplinam : hunc gentes, quæ tunc erant, Zoroastrem appellaverunt, admirantes primum magicæ auctorem, cujus nomine etiam libri super hoc plurimii habentur. › Clemens Strom. 111, pag. et Strom. vii, p. 722. Ad verba e Recognitionibus Clementis modo laudata hæc adnotavit Cotelerius • Conf. locum Clementis Alexandrini, lib. i Strom. pag. 304, de apocryphis Zoroastris libris circumlatis in Gnostica hæresi Pro- dici, cum loco Porphyrii in Vita Plotini de libro adul- terino Zoroastris nomine inscripto apud Gnosticos. › strationis evangelica propos. hæc dicit : « Pro eo, quod legi debet perperam legitur de vitiosa iteratione postremæ fitteræ præ- cedentis. Zaratus autem est, quem Zabratum ap- pellat Porphyrius in Vita Pythagoræ, et Zaratum Plutarchus lib. Atque hanc esse Zoroastrem, supra probavimus. De hoc nomine confer quæ adnotavit Cotelerius ad Recognit. Clementis lib. 1v, cap. 27; Cyrillus 1:1. 1v Contra Julian. qui ex Clemente sua transtulit, Zaran hunc virum appellat. Eusebius transtulit in suæ Præparationis evange- licæ lib. n, c. 6, p. 410. Ipsa Clearchi verba, ex ejus lib. De somno, laudata reperies ejusdemn libri c. 5, eune sibi visum dicat, aut utcunque cognitum. » C D de Sibylla affert lib. De Pyth. oraculis : Sibylla furenti ore non rili- cula, neque exornata, aut unguentis oblita verba fundens mille annos voce_pervadit, ejus dei opera, qui per eam loquitur. Ex eodem libro sumptum est, quod sequitur de petra, quæ apud Delphos ostenditur. Sed omissa sunt quædam ab Herveto, sequitur enim post illud, Musis, At Plutarchus, Sic in Aldina edi- tione at interpres Gallicus eruditissimus nobis est sequendus, qui cum manuscriptis eum auctoremi contulit: Quidam autem aiunt ex Melea profectam illam, filiamque Lamiæ fuisse, Neptuni filia. Postremo et quæ ex Serapione proferuntur, ex co- dem loco decerpta sunt. COLLECT. - LowTH.— legit etiam interpres. cicis p. edit. Hanov. : Supra eum porticum eminet saxum, in quo narrant Delphi stetisse et oracula cecinisse vatem nomine Herophilen, cognomine Sibyllam, quæ 12- men Sibylla longe ante vixit. Eam certe, ut quamvis aliam, longe vetustissimam comperi, quəm Græci Jove et Lamia, Neptuni filia, uatam f runt, o etc. gitur Neptuni : » paterque Sibylla perhibetur Jupiter. Plutarchus quoque in lib. Lamiam Neptunt filiam facit: ut monuit Joannes Opsopeus. Sris. Conf. quæ paulo superius dicta sunt. ID. (11) Προδίκου. Prodici hæreseus meminit postea (12) Ναζαράτῳ τῷ Ἀσσυρίῳ. Huetius Demon- (13) Κλέαρχος..... συνεγένετο. Hanc pericopen (14) Ειδέναι. Vigerus ad Euseb. • Dubium est, (15) Ηράκλειτος. Plutarchus hac verba Heracliti (16) Σιβύλλης πεφάνθαι. Forte legendum Σιβύλλην (47) Φασὶ γοῦν ἐν Δελφοῖς. Pausanias in Pho- (18) Σιδώνος. Pro Σιδώνος apud Pausaniam le (19) Σαραπίων. Η. ms. Σεραπίων. SYLBURG. (20) Μετὰ τελευτήν. Malim cum articulo μετά
PG 8:879Ἔφορος δὲ καὶ ἄλλοι πολλοὶ τῶν ἱστορικῶν καὶ ἔθνη καὶ γλώςσας πέντε καὶ ἑβδομήκοντα λέγουσιν εἶναι, ἐπακούσαντες τῆς φωνῆς Μωυσέως λεγούσης· «ἦσαν δὲ πᾶσαι αἱ ψυχαὶ ἐξ Ἰακὼβ πέντε καὶ ἑβδομήκοντα αἱ εἰς Αἴγυπτον κατελθοῦσαι.» φαίνονται δὲ εἶναι καὶ κατὰ τὸν ἀληθῆ λόγον αἱ γενικαὶ διάλεκτοι δύο καὶ ἑβδομήκοντα ὡς αἱ ἡμέτεραι παραδιδόασι γραφαί, αἱ δὲ ἄλλαι αἱ πολλαὶ ἐπὶ κοινωνίᾳ διαλέκτων δύο ἢ τριῶν ἢ καὶ πλειόνων γίνονται. διάλεκτος δέ ἐστι λέξις ἴδιον χαρακτῆρα τόπου ἐμφαίνουσα, ἢ λέξις ἴδιον ἢ κοινὸν ἔθνους ἐπιφαίνουσα χαρακτῆρα. φασὶ δὲ οἱ Ἕλληνες διαλέκτους εἶναι τὰς παρὰ σφίσι ε, Ἀτθίδα, Ἰάδα, Δωρίδα, Αἰολίδα καὶ πέμπτην τὴν κοινήν, ἀπεριλήπτους δὲ οὔσας τὰς βαρβάρων φωνὰς μηδὲ διαλέκτους, ἀλλὰ γλώσσας λέγεσθαι. ὁ Πλάτων δὲ καὶ τοῖς θεοῖς διάλεκτον ἀπονέμει τινά, μάλιστα μὲν ἀπὸ τῶν ὀνειράτων τεκμαιρόμενος καὶ τῶν χρησμῶν, ἄλλως δὲ καὶ ἀπὸ τῶν δαιμονώντων, οἳ τὴν αὑτῶν οὐ φθέγγονται φωνὴν οὐδὲ διάλεκτον, ἀλλὰ τὴν τῶν ὑπεισιόντων δαιμόνων. οἴεται δὲ καὶ ἀλόγων ζῴων διαλέκτους εἶναι, ὧν τὰ ὁμογενῆ ἐπακούειν.
ἐλέφαντος γοῦν ἐμπεσόντος εἰς βόρβορον καὶ βοήσαντος παρών τις ἄλλος καὶ τὸ συμβὰν θεωρήσας ὑποστρέψας μετ’ οὐ πολὺ ἄγει μεθ’ ἑαυτοῦ ἀγέλην ἐλεφάντων καὶ σῴζει τὸν ἐμπεπτωκότα. φασὶ δὲ καὶ ἐν τῇ Λιβύῃ σκορπίον, ἐὰν μὴ ἐφικνῆται παίειν τὸν ἄνθρωπον, ἀπιόντα μετὰ πλειόνων ἀναστρέφειν, ἐξαρτώμενον δὲ θάτερον θατέρου ἁλύσεως δίκην, οὕτως δὴ φθάνειν ἐπιχειροῦντα τῇ ἐπιβουλῇ, οὐ δή που νεύματι ἀφανεῖ τῶν ἀλόγων ζῴων κεχρημένων οὐδὲ μὴν τῷ σχήματι μηνυόντων σφίσιν, ἀλλ’, οἶμαι, τῇ οἰκείᾳ διαλέκτῳ. φασὶ δὲ καὶ ἄλλοι τινές, ὡς εἴ τις ἰχθὺς ἀνασπώμενος τῆς μηρίνθου ἀπορραγείσης ἀποδράσει, οὐκέτ’ ἂν ἐν τῷ αὐτῷ τόπῳ τοῦ αὐτοῦ εἴδους ἰχθὺς αὐτῆς ἐκείνης εὑρεθήσεται τῆς ἡμέρας. αἱ δὲ πρῶται καὶ γενικαὶ διάλεκτοι βάρβαροι μέν, φύσει δὲ τὰ ὀνόματα ἔχουσιν, ἐπεὶ καὶ τὰς εὐχὰς ὁμολογοῦσιν οἱ ἄνθρωποι δυνατωτέρας εἶναι τὰς βαρβάρῳ φωνῇ λεγομένας. καὶ Πλάτων δὲ ἐν Κρατύλῳ τὸ πῦρ ἑρμηνεῦσαι βουλόμενος βαρβαρικόν φησιν εἶναι τὸ ὄνομα. μαρτυρεῖ γοῦν τοὺς Φρύγας οὕτω. καλοῦντας «μικρόν τι παρακλίνοντας».
PG 8:881Οὐδὲν δὲ οἶμαι ἐπὶ τούτοις χεῖρον καὶ τοὺς χρόνους τῶν Ῥωμαϊκῶν βασιλέων παραθέσθαι εἰς ἐπίδειξιν τῆς τοῦ σωτῆρος γενέσεως· Αὔγουστος ἔτη τεσσαράκοντα τρία, Τιβέριος ἔτη κβ, Γάιος ἔτη δ, Κλαύδιος ἔτη ιδ, Νέρων ἔτη ιδ, Γάλβας ἔτος ἕν, Οὐεσπεσιανὸς ἔτη ι, Τίτος ἔτη γ, Δομιτιανὸς ἔτη ιε, Νέρβας ἔτος α, Τραϊανὸς ἔτη ιθ, Ἀδριανὸς ἔτη κα, Ἀντωνῖνος ἔτη κγ, ὁμοίως πάλιν Ἀντωνῖνος καὶ Κόμοδος ἔτη λβ. γίνεται τὰ πάντα ἀπὸ Αὐγούστου ἕως Κομόδου ⟨τελευτῆς⟩ ἔτη σκβ, καὶ τὰ ἀπὸ Ἀδὰμ ἕως Κομόδου τελευτῆς ἔτη εψπδ μῆνες δύο ἡμέραι δώδεκα. τινὲς μέντοι τοὺς χρόνους τῶν Ῥωμαϊκῶν βασιλέων οὕτως ἀναγράφουσι· Γάιος Ἰούλιος Καῖσαρ ἔτη γ μῆνας δ ἡμέρας 2, μεθ’ ὃν Αὔγουστος ἐβασίλευσεν ἔτη μ μῆνας δ ἡμέραν μίαν, ἔπειτα Τιβέριος ἔτη κ μῆνας 2 ἡμέρας ιθ, ὃν διαδέχεται Γάιος Καῖσαρ ἔτη τρία μῆνας ι ἡμέρας ὀκτώ·
μέλλοντος δήλωσιν γράφει· τὴν δὲ ψυχὴν αὐτῆς εἶναι τὸ ἐν τῇ σελήνη (21) φαινόμενον πρόσωπον οἴεται. Τάδε μὲν περὶ Σιβύλλης. Νουμάς (22) δὲ, ὁ Ρωμαίων βασιλεύς, Πυθαγόριος (23) μὲν ἦν, ἐκ δὲ τῶν Μωϋσέως ὠφεληθεὶς, διεκώλυσεν ἀνθρωποειδή καὶ ζωόμορφον εἰκόνα Θεοῦ Ῥωμαίους κτίζειν. Εν γοῦν ἑκατὸν καὶ ἑβδομήκοντα τοῖς πρώτοις ἔτεσι, ναοὺς οἰκοδομούμενοι, ἄγαλμα οὐδὲν οὔτε πλαστὸν, οὔτε μὴν γραπτὸν, ἐποιήσαντο. Ἐπεδείκνυτο γὰρ αὐτοῖς ὁ Νουμᾶς δι' ἐπικρύψεως (24), ὡς οὐκ ἐφά- ψασθαι (25) τοῦ βελτίστου δυνατόν ἄλλως ἢ μόνῳ τῷ νῷ. Φιλοσοφία τοίνυν, πολυωφελές τι χρι μα, πάλαι μὲν ήκμασε παρὰ βαρβάροις, κατὰ τὰ ἔθνη διαλάμψασα· ὕστερον δὲ καὶ εἰς Ἕλληνας κατ ἦλθεν. Προέστησαν δ' αὐτῆς Αἰγυπτίων τε οἱ προ φῆται, καὶ Ασσυρίων οἱ Χαλδαίοι (26), καὶ Γαλατῶν Β οἱ δρυΐδαι, καὶ Σαμαναίοι (27) Βάκτρων, καὶ Κελτῶν οι φιλοσοφήσαντες, καὶ Περσῶν οἱ μάγοι, οἱ μέν γε (28) καὶ Σωτῆρος προεμήνυσαν την γένεσιν, ἀστέρος αὐτοῖς καθηγουμένου εἰς τὴν Ἰουδαίαν ἀφι κνούμενοι γῆν· Ἰνδῶν τε οἱ γυμνοσοφισταί, ἄλλοι τε φιλόσοφοι βάρβαροι. Διττὸν δὲ τούτων τὸ γένος· οἱ μὲν Σαρμάναι (29), αὐτῶν, οἱ δὲ Βραχμᾶνες καλού- * Ρ. Ελεγε δε ὁ δαίμων τὴν φωνὴν εἶναι Σιβύλλης· ᾄδειν γὰρ αὐτὴν περὶ τῶν μελλόντων ἐν τῷ προσώπῳ τῆς σελήνης περιφερομένην. « μόνῳ τῷ νῷ, Ὁ μὲν βασιλεὺς Ρωμαίων (Νου μᾶς ὄνομα αὐτῷ· Πυθαγόρειος ὤν, ἐξ ὧν καὶ μάλιστα λόγον ἔσχεν ἡ σοφία καὶ ἡ παίδευσις τοῦ ἀνδρὸς ὡς Πυθαγόρα γεγονότος : . Εt Πολλοὶ μὲν οἱ γράψαντες, ὅτι Πυθαγόρου μαθητής ὁ Νουμᾶς ἐγέ νετο, καὶ καθ᾿ ὃν χρόνον ὑπὸ τῆς Ῥωμαίων πόλεως ἀπεδείχθη βασιλεύς, φιλοσοφῶν ἐν Κρότωνι διήγεν. Ο δὲ χρόνος τῆς Πυθαγόρου ἡλικίας μάχεται, δυνατόν γλώττη (γλώσση μόνῳ δὲ τῷ νῷ. πάντα γινωσκόντων. Καὶ Γαλατῶν οἱ Δρυΐδαι, καὶ ἐκ Βάκτρων τῶν Περσι κῶν Σαμαναῖοι, καὶ Κελτῶν οὐκ ὀλίγοι. . "Αμα τῷ γεννηθῆναι αὐτὸν, Μάγοι ἀπὸ τῆς Αραβίας παραγε νόμενοι, προσεκύνησαν αὐτῷ. STROMATUM LIB. I. A autem animam existinat eam esse faciem, quæ ED. POTTER, ED. PARIS. sero a Numine pun., p. edit. Paris. : Dixit autem demon, eam esse 'Si. byllæ vocem quippe quæ in facie lunæ circumlata, de futuris canat. » ' in Præp. evang. lib. ix, c. 6, transtulit Eusebius. . Strom. v, p. 548: etc. Plutarchus Numa, pag. et aliis locis refert, Numæ instituta Pythagoricis simillima fuisse: Unde percrebuit precipue sapientiam hanc et eruditionem eum a Pythagora accepisse. Similia dicit Livius Histor. lib. i et lib. xL, ubi errorem de Numa Pythagoræ discipulo inde manasse existimat, quod utrisque similia in- stituta fuerint. Cicero De oratore lib. ii, cap. 37, dicit Numam, Pythagoreum licet existimatum, ta- men annis permultis ante fuisse, quam ipse Py- thagoras. paulo post principium lib. v Tusc. quæst., cum dixisset, Pythagoram fuisse in Italia temporibus iisdem, quibus L. Brutus patriam libe- ravit; nonnullis interjectis, hæc adjicit : • Quin- D etiam arbitror propter Pythagoreorum admiratio- nem, Numam quoque regem, Pythagoreum a po- sterioribus existimatum nam cum Pythagoræ di- sciplinam et instituta cognoscerent, regisque ejus æquitatem et sapientiam a majeribus suis accepis- sent, ætates autem et tempora ignorarent propter vetustatem, eum, qui sapientia excelleret, Pytha- goræ auditorem fuisse crediderunt. Dionysius Ha- licarnassensis Antig. Roman. lib. : etc. Multi scribunt Numam fuisse Pythagoræ discipu- lum et quo tempore ad regnum Romanum voca- tus est, apud Crotonem egisse, ac philosophiæ ope- ram dedisse. Quod quidem ratio temporum non patitur: quando non paucis annis, sed totis qua- PATROL. GB. VIII. > apparet in luna. Et hæc quidem de Sibylla. Numa autem, rex Romanorum, erat quidem Pythago- reus; ex iis autem quæ a Moyse tradita sunt, adjutus, prohibuit Romanis, ne homini aut ani- mali similem Dei facerent imaginem. Cum itaque centum et septuaginta primis annis templa ædifi- carent, nullam imaginem nec effictam nec depi- clam fecere. Occulte enim eis indicarat Numa, quod id, quod est optimum, non alia ratione quam sola mente ulli licet attingere. Philosophia ergo, res quædam valde utilis, olim quidem floruit apud barbaros, per gentes resplendens: postea autem venit etiam ad Græcos. Ei autem præfuerunt et Ægyptiorum prophetæ, et Assyriorum Chaldæi, et Gallorum Druidæ, et Samanæi Bactrorum, et Cel- tarum ii qui philosophati sunt, et Persarum Magi, qui quidem Servatoris quoque nostri ortum signifi- caverunt, stella eos præcedente venientes in Judæam: et Indorum Gymnosophistæ, et alii philosophi bar- bari. Est autem duplex horuin genus; alii enim ex iis vocantur Sarmanæ, alii vero Brachmanes. Et ex Sarnanis quidem, ii, qui appellantur Allobii, tuor ætatibus Pythagoras fuit Numa posterior, sice ut e communibus historiarum monumentis com- perimus. Nam hic circa medium sexta decima Olympiadis, Romæ regnum iniit : Pythagoras vero, post quinquagesimam demum Olympiadem docuit in Italia. Quin et validius argumentum habeo, tem- pora non congruere cum iis, quæ de isto viro nar- rantur, historiis, quia nondum erat Crotoniatarum urbs, quando Numa Romam ad regnum accitus est. Integro enim quadriennio post assumptum a Numa principatum, Myscelus eam condidit, decimæ se- ptima Olympiadis anno tertio. Paulo post, Quod si, inquit, licet meam opinionem proferre, vi- dentur mihi qui hæc scripserunt, occasionem sum- psisse duabus ex rebus confessis, Pythagora cou- moratione in Italia, sapientia Numa uno omnium ore celebrata ; atque ita hæc contexuisse, et Nu- mam fecisse Pythagoræ discipulum, non exqui- rentes, ut ego nunc, an eodem vixerint tempore.» codex Joan.) Ibid. - meminit etiam Plutarchus in Numa: cujus hæc quoque ibidem verba sunt. H. SYLBURG. - Item quod Numa tempore nec simulacris, nec templis res divina constaret, refert Tertullianus Apol. cap. et Ad Nation. lib. ut sub finem. Et Gallo rum druidæ, et ex Bactris Persicis samanæi, et e Celtis non pauci. Quæ quidem, ut alia etiam nou pauca, e Clemente transtulit. fert Justinus M. Dialogo cum Tryphone: Simul ac in lucem edebatur, inagi, ex Arabia profecti, illum_adora- vere. Hunc sequuntur Tertullianus et Epipha- nius. Alii e Media, Parthia, Chalda, Mesopota- mia venisse hos magos existimaut. Conf. Monta- cutius Originum ecclesiasticarum part. 1, p. seq. (21) Ἐν τῇ σελήνη. Plutarchus lib. De his qui (22) Νουμάς. Hæc etiam, usque ad illa verba, C (25) Πυθαγόριος. Πυθαγόρειος Euseb. Sic postea (24) Επικρύψεως. Αποκρύψεως, Euseb. Μox, (25) ὃς οὐκ ἐφ. De simulacris a Numa vetitis, (26) Χαλδαίοι. Hesychius, Χαλδαίοι, γένος μάγων (27) Σαμαναῖοι. Cyrillus, lib. v Contra Julian.: (28) Οι μέν γε. Magos ex Arabia profectos, re- (28) Σαρμάναι, Hi ab alus Samaurei dicuntur.
PG 8:883τοῦτον Κλαύδιος ἔτη ιγ μῆνας η ἡμέρας κη, Νέρων ἔτη ιγ μῆνας ὀκτὼ ἡμέρας κη, Γάλβας μῆνας ἑπτὰ ἡμέρας 2, Ὄθων μῆνας ε ἡμέραν α, Οὐιτέλλιος μῆνας ἑπτὰ ἡμέραν α, Οὐεσπεσιανὸς ἔτη ια μῆνας ια ἡμέρας κβ, Τίτος ἔτη β μῆνας β, Δομιτιανὸς ἔτη ιε μῆνας η ἡμέρας ε, Νέρβας ἔτος α μῆνας δ ἡμέρας ι, Τραϊανὸς ἔτη ιθ μῆνας ζ ἡμέρας ιε, Ἀδριανὸς ἔτη κ μῆνας ι ἡμέρας κη, Ἀντωνῖνος ἔτη κβ μῆνας τρεῖς ἡμέρας ζ, Μᾶρκος Αὐρήλιος Ἀντωνῖνος ἔτη ιθ ἡμέρας ια, Κόμοδος ἔτη ιβ μῆνας θ ἡμέρας ιδ. ἀπὸ Ἰουλίου τοίνυν Καίσαρος ἕως Κομόδου τελευτῆς γίνονται ἔτη σλ μῆνες 2. συνάγεται δὲ πάντα τὰ ἀπὸ Ῥωμύλου τοῦ κτίσαντος Ῥώμην ἕως Κομόδου τελευτῆς μγ μῆνες 2. Ἐγεννήθη δὲ ὁ κύριος ἡμῶν τῷ ὀγδόῳ καὶ εἰκοστῷ ἔτει, ὅτε πρῶτον ἐκέλευσαν ἀπογραφὰς γενέσθαι ἐπὶ Αὐγούστου. ὅτι δὲ τοῦτ’ ἀληθές ἐστιν, ἐν τῷ εὐαγγελίῳ τῷ κατὰ Λουκᾶν γέγραπται οὕτως· «ἔτει δὲ πεντεκαιδεκάτῳ ἐπὶ Τιβερίου Καίσαρος ἐγένετο ῥῆμα κυρίου ἐπὶ Ἰωάννην τὸν Ζαχαρίου υἱόν.» καὶ πάλιν ἐν τῷ αὐτῷ· «ἦν δὲ Ἰησοῦς ἐρχόμενος ἐπὶ τὸ βάπτισμα ὡς ἐτῶν λ.» καὶ ὅτι ἐνιαυτὸν μόνον ἔδει αὐτὸν κηρῦξαι, καὶ τοῦτο γέγραπται οὕτως·
Liber Quartus
PG 8:887«ἐνιαυτὸν δεκτὸν κυρίου κηρῦξαι ἀπέστειλέν με.» τοῦτο καὶ ὁ προφήτης εἶπεν καὶ τὸ εὐαγγέλιον. πεντεκαίδεκα οὖν ἔτη Τιβερίου καὶ πεντεκαίδεκα Αὐγούστου, οὕτω πληροῦται τὰ τριάκοντα ἔτη ἕως οὗ ἔπαθεν. ἀφ’ οὗ δὲ ἔπαθεν ἕως τῆς καταστροφῆς Ἱερουσαλὴμ γίνονται ἔτη μβ μῆνες γ, καὶ ἀπὸ τῆς καταστροφῆς Ἱερουσαλὴμ ἕως Κομόδου τελευτῆς ἔτη ρκβ μῆνες ι ἡμέραι ιγ. γίνονται οὖν ἀφ’ οὗ ὁ κύριος ἐγεννήθη ἕως Κομόδου τελευτῆς τὰ πάντα ἔτη ρδ μὴν εἷς ἡμέραι ιγ. εἰσὶ δὲ οἱ περιεργότερον τῇ γενέσει τοῦ σωτῆρος ἡμῶν οὐ μόνον τὸ ἔτος, ἀλλὰ καὶ τὴν ἡμέραν προστιθέντες, ἥν φασιν ἔτους κη Αὐγούστου ἐν πέμπτῃ Παχὼν καὶ εἰκάδι. Οἱ δὲ ἀπὸ Βασιλείδου καὶ τοῦ βαπτίσματος αὐτοῦ τὴν ἡμέραν ἑορτάζουσι προδιανυκτερεύοντες ⟨ἐν⟩ ἀναγνώσεσι. φασὶ δὲ εἶναι τὸ πεντεκαιδέκατον ἔτος Τιβερίου Καίσαρος τὴν πεντεκαιδεκάτην τοῦ Τυβὶ μηνός, τινὲς δὲ αὖ τὴν ἑνδεκάτην τοῦ αὐτοῦ μηνός. τό τε πάθος αὐτοῦ ἀκριβολογούμενοι φέρουσιν οἳ μέν τινες τῷ ἑκκαιδεκάτω ἔτει Τιβερίου Καίσαρος Φαμενὼθ κε, οἳ δὲ Φαρμουθὶ κε· ἄλλοι δὲ Φαρμουθὶ ιθ πεπονθέναι τὸν σωτῆρα λέγουσιν. ναὶ μήν τινες αὐτῶν φασι Φαρμουθὶ γεγενῆσθαι κδ ἢ κε.
PG 8:889Ἔτι δὲ κἀκεῖνα τῇ χρονογραφίᾳ προσαποδοτέον, τὰς ἡμέρας λέγω, ἃς αἰνίττεται Δανιὴλ ἀπὸ τῆς ἐρημώσεως Ἱερουσαλήμ, τὰ Οὐεσπεσιανοῦ ἔτη ζ μῆνας ια. τὰ γὰρ δύο ἔτη προσλαμβάνεται τοῖς Ὄθωνος καὶ Γάλβα καὶ Οὐιτελλίου μησὶ ιζ ἡμέραις η καὶ οὕτω γίνεται ἔτη τρία καὶ μῆνες 2, ὅ ἐστι «τὸ ἥμισυ τῆς ἑβδομάδος,» καθὼς εἴρηκε Δανιὴλ ὁ προφήτης. εἴρηκεν δὲ βτ ἡμέρας γενέσθαι ἀφ’ οὗ ἔστη τὸ βδέλυγμα ὑπὸ Νέρωνος εἰς τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν μέχρι τῆς καταστροφῆς αὐτῆς. οὕτω γὰρ τὸ ῥητὸν τὸ ὑποτεταγμένον δείκνυσιν· «ἕως πότε ἡ ὅρασις στήσεται, ἡ θυσία ἡ ἀρθεῖσα ⟨καὶ⟩ ἡ ἁμαρτία ἐρημώσεως ἡ δοθεῖσα, καὶ ἡ δύναμις καὶ τὸ ἅγιον συμπατηθήσεται; καὶ εἶπεν αὐτῷ, ἕως ἑσπέρας καὶ πρωί, ἡμέραι βτ καὶ ἀρθήσεται τὸ ἅγιον.» αὗται οὖν αἱ βτ ἡμέραι γίνονται ἔτη 2, μῆνες δ, ὧν τὸ ἥμισυ κατέσχε Νέρων βασιλεύων, καὶ ἐγένετο ἥμισυ ἑβδομάδος· τὸ δὲ ἥμισυ Οὐεσπεσιανὸς σὺν Ὄθωνι καὶ Γάλβᾳ καὶ Οὐιτελλίῳ. καὶ διὰ τοῦτο λέγει Δανιήλ· «μακάριος ὁ φθάσας εἰς ἡμέρας ατλε.» μέχρι γὰρ τούτων τῶν ἡμερῶν ὁ πόλεμος ἦν, μετὰ δὲ ταῦτα ἐπαύσατο. δείκνυται δὲ καὶ οὗτος ὁ ἀριθμὸς ἐκ τοῦ ὑποτεταγμένου κεφαλαίου ἔχοντος ὧδε·
καὶ τὴν παρ' αὐτοῖς φιλοσοφίαν ἔγγραπτον γενομέ- Α νην, προκατάρξαι τῆς παρ' Έλλησι φιλοσοφίας, διὰ πολλῶν ὁ Πυθαγόριος ὑποδείκνυσι Φίλων (39). Ο μὴν ἀλλὰ καὶ Ἀριστόβουλος (40) ὁ Περιπατητικός, καὶ ἄλλοι πλείους, ἵνα μὴ κατ᾿ ὄνομα ἐπιὼν διατρί- σω. Φανερώτατα (41) δὲ Μεγασθένης ὁ συγγραφεύς, ὁ Σελεύκῳ τῷ Νικάτορι (42) συμβεβιωκώς, ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Ἰνδικῶν ὧδε γράφει· « "Απαντα μέν τοι τὰ περὶ φύσεως εἰρημένα παρὰ τοῖς ἀρχαίοις λέγεται καὶ παρὰ τοῖς ἔξω τῆς Ἑλλάδος φιλοσοφοῦσι· τὰ μὲν παρ' Ἰνδοῖς (43) ὑπὸ τῶν Βραχμάνων, τὰ δὲ ἐν τῇ Συρίᾳ ὑπὸ τῶν καλουμένων Ἰουδαίων. Τινὲς δὲ μυθικώτερον τῶν Ἰδαίων (44) καλουμένων Δακτύλων σοφούς τινας πρώτους γενέσθαι λέγουσιν· εἰς οὓς ἤ τε τῶν Ἐφεσίων λεγομένων γραμμάτων (45), καὶ ἡ τῶν κατὰ μουσικὴν εὕρεσις ῥυθμῶν ἀναφέρε- Β ται. Δι᾿ ἣν αἰτίαν οἱ παρὰ τοῖς μουσικοῖς δάκτυλοι τὴν προσηγορίαν ειλήφασι. Φρύγες δὲ ἦσαν καὶ βάρ βαροι οἱ Ἰδαῖοι Δάκτυλοι. Ηρόδωρος δὲ τὸν Ηρα κλέα, μάντιν καὶ φυσικὸν γενόμενον, ἱστορεῖ παρὰ Ατλαντος τοῦ βαρβάρου τοῦ Φρυγός διαδέχεσθαι τοὺς τοῦ κόσμου κίονας (46)· αινιττομένου τοῦ μύτ θου, τὴν τῶν οὐρανίων ἐπιστήμην μαθήσει διαδέ χεσθαι. Ὁ δὲ Βηρύτιος Ερμιππος Χείρωνα τὸν κένταυρον σοφὸν καλεῖ, ἐφ' οὗ καὶ ὁ τὴν Τιτανομα- χίαν (47) γράψας, φησίν, ὡς ο πρώτος οὗτος (48) εἴς τε δικαιοσύνην θνητῶν γένος ἤγαγεν, δείξας ὅρ- κον καὶ θυσίας ἱλαρὸς, καὶ σχήματα Ολύμπου. * Ρ. Φίλων δὲ ὁ Πυθαγόρειος. Πυθαγόριος. "Η Φίλων πλατωνίζει, ἢ Πλάτων φιλωνίζει, τῶν Πυθαγορείων ἱερώ- τατον θίασον, « Περὶ τοῦ πάντα σπουδαῖον εἶναι ἐλεύθερον. καλουμένων Ἰουδαίων, ἐν Συρίᾳ, τῇ Οι μάγοι τοὺς δαιμο νιζομένους κελεύουσι τὰ Ἐφέσια γράμματα πρὸς αὐτοὺς καταλέγειν καὶ ὀνομάζειν. . στήλαις Οὗτος Εἰς τε δικαιοσύνην θνητών γένος ἤγαγε, δείξας Ορκον, καὶ θυσίας ἱλαρὰς, καὶ σχήματ' Ὀλύμπου. θυσίας Ιλαράς θυσίας ἱεράς, ⚫ ἱλαρούς, ο ιλαρός (λαος, ἵλεως. ἱλαροί, ο έλαρούς εἰ ἱλάους Τὰς δὲ εὐωχίας εκάλουν οὐκ ἀπὸ τῆς ὀχῆς, ἤ ἐστι τροφή, ἀλλ᾽ ἀπὸ τοῦ κατὰ ταῦτα εὖ ἔχειν, εἰς ἃς δὴ συνιόντες οἱ τὸ θεῖον τι- μῶντες, καὶ εἰς εὐφροσύνην καὶ ἄνεσιν αὐτοὺς μετ διέντες, τὸ μὲν ποτὸν μέθυ, τὸν δὲ τοῦτο δωρησάμε νον θεὸν Μεθυμναῖον, καὶ Λυαῖον, καὶ Εὔϊον, και τον προσηγόρευον· ὥσπερ καὶ τὸν μὴ σκυθρωπόν καὶ σύννουν ἱλαρὸν, διὸ καὶ τὸ δαιμόνιον ἵλεων ἠξίουν γίνεσθαι ἐπιφωνοῦντες ἰη ιή. "Οθεν καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ τοῦτο ἔπραττον, ἱερὸν ὠνόμαζον. Ὅτι δὲ τὸν απ τὸν ἵλεων καὶ ἱλαρὸν ἔλεγον, δηλοί Εφιππος, Ευωχίας οχή, εὖ ἔχειν, μé ἱλαρόν, STROMATUM LIB. I. est, philosophiam copisse ante Græcam, multis ver ED. POTTER. 'Apionem, Justinus Martyr Parænesi ad Græcos, et Eusebius Preparatione evangelica. H. SYLBURG. Hist. eccles. lib. i, cap. : Ubi hæc adnotavit Valesius: In codice Fuketiano scriptum est Atque ita semper in opti mis exemplaribus hoc vocabulum scriptum inveni. ..... Porro cur Sozomenus Philonem Pythagorium nominaverit, nescio. Melius, meo quidem judicio, Platonicum dixisset: siquidem de Philone ab anti- quis dictum accepimus, teste Hieronymo in libro De scriptoribus ecclesiasticis. Sed Pythagoram etiam sectatus est Philo. Unde sanctissimum Pythagoreorum cho- runi, vocat in principio lib. recitat p. ed. Paris. verba Eusebius in suæ Prap. evang. lib. viii, c. 6, p. transtulit. quit Sylburg. mox omisso articulo. rum Siculum, pag. 145, et Plutarchi Vitas, p. 22. H. SYLBURG. Sympos. lib. vit, quæst. : Magi daemoniis vexatos jubent ad se Ephesias litteras recensere et nominare. Quales autem hæ litteræ fuerint, docet Clemens Strom. v, p. 568, ubi conf. quæ ad- notata sunt. quibus, more antiquo, cœlestium corporum motus inscripserat. · Hinc de Atlante cœloruin columnas bis ostendit Philo Pythagoreus. Quinetiam Ari- ✓ stobulus quoque Peripateticus, et alii complures, ne in eis nominatim persequendis immorer. Apertissime autem scriptor Megasthenes, qui vixit cum Seleuco Nicatore, scribit in tertio Rerum Indicarum : Omnia quidem, quæ de natura dicta sunt a veteribus, dicun- tur etiam ab iis, qui extra Græciam philosophantur, partim quidem apud Indos a Braclimanis, partim vero in Syria ab iis qui vocantur Judæi. › Quidam autem fabulosius ex iis, qui Idæi appellantur Dactyli, sa- pientes quosdam primum fuisse dicunt, ad quos et Ephesiarum, quæ dicuntur, litterarum, et eorum, qui sunt in musica, uumerorum refertur inventio. Propter quam causam sunt appellati, qui sunt apudl musicos, dactyli. Phryges autem erant et barbari Idæi Dactyli. Herodorus autem refert Herculem, cum esset vates et naturalis scientiæ studiosus, ab Atlante barbaro Phryge mundi suscepisse colum- nas. Qua fabula innuitur, eum cœlestium scientiam ab illo didicisse. Hermippus autem Berytius vocat Chironem centaurum sapientem. De quo etiam di- cit, qui scripsit Titanomachiam, quod is primus universum mortalium genus ad justitiam duxit, indicatis jurisjurandi formulis, deorum lælis sacri ficiis, et coeli figuris. » Ab eo instituitur Achilles ηui militavit ad llium. Hippo autem filia Centauri, Eolo conjuncta, docuit eum naturæ contemplatio- humeris sustinente nata est fabula. Conf. quæ C paulo superius de veterum adnotata sunt. auctores. Athenæus ideo lib. vit citat Titanomachiæ scriptorem lib. 11, sive is fuerit Eumelus Corin- thius, sive Arctinus, sive alio quocunque nomine vocari gaudeat. COLLECT. D Pro Heinsius scripsit sacrificia sacra. Vocem apaç in sua versione omisit Hervetus interpres. Verum nil mutandum, vel omittendum. Intelligit enim sacrificia, quibus sperabant deos reddere propitios. Est enim llesychio Quinetiam ipsi deorum enitores sacrorum tempore hila- res, o erant, genioque indulgebant, et hymnos can- tabant; atque his artibus deos faciebant. Quo spectant, quæ refert Athenæus lib. vill, cap. 1o, pag. : ek. • quidem, non ali quo vocabulo indi- catur alimentum, nuncuparumt; sed ab quod in iis bene se haberent. Nam ad epulas con- venientes, primum deos venerabantur, deinde ad animi remissionem et hilaritatem sese traducebant, potum quidem appellantes, ejusque largito- rem deum Methymnaeum, Lyæum, Evium, leium : quemadmodum et minime tristem bominca (39) Ο Πυθαγόριος.... Φίλων. Sic Sozomenus (40) 'Αριστόβουλος. Ejus verba Clemens infra (41) Φανερώτατα. Hoc commation usque ad hæc (42) Νικάτορι, Νικάνδρι, Euseb. et Suidas, in- (43) Παρ' Ινδοῖς. Παρὰ τοῖς Ἰνδοῖς, Euseb., ubi (44) Ιδαίων. De Idæis Dactylis vise et Diodo- (45) Ἐφεσίων λ. γραμμάτων. De his Plutarchus (46) Κόσμου κίονας. Scilicet, c columnas,, in (47) Τιτανομαχίαν. Multi dicuntur hujus operis (48) Οὗτος. Ηi versus hoc modo scribendi sunt:
«καὶ ἀπὸ καιροῦ παραλλάξεως τοῦ ἐνδελεχισμοῦ καὶ δοθῆναι βδέλυγμα ἐρημώσεως ἡμέρας ας, μακάριος ὁ ὑπομένων καὶ φθάσας εἰς ἡμέρας ατλε.» Φλαύιος δὲ Ἰώσηπος ὁ Ἰουδαῖος ὁ τὰς Ἰουδαϊκὰς συντάξας ἱστορίας καταγαγὼν τοὺς χρόνους φησὶν ἀπὸ Μωυσέως ἕως Δαβὶδ ἔτη γίγνεσθαι φπε, ἀπὸ δὲ Δαβὶδ ἕως Οὐεσπεσιανοῦ δευτέρου ἔτους αροθ. εἶτα ἀπὸ τούτου μέχρι Ἀντωνίνου δεκάτου ἔτους ἔτη οζ, ὡς εἶναι ἀπὸ Μωυσέως ἐπὶ τὸ δέκατον ἔτος Ἀντωνίνου πάντα ἔτη αωλγ. ἄλλοι δὲ μέχρι τῆς Κομόδου τελευτῆς ἀριθμήσαντες ἀπὸ Ἰνάχου καὶ Μωυσέως ἔτη ἔφησαν γίνεσθαι αωμβ, οἳ δὲ ακα. ἐν δὲ τῷ κατὰ Ματθαῖον εὐαγγελίῳ ἡ ἀπὸ Ἀβραὰμ γενεαλογία μέχρι Μαρίας τῆς μητρὸς τοῦ κυρίου περαιοῦται· «γίνονται γάρ,» φησίν, «ἀπὸ Ἀβραὰμ ἕως Δαβὶδ γενεαὶ ιδ, καὶ ἀπὸ Δαβὶδ ἕως τῆς μετοικεσίας Βαβυλῶνος γενεαὶ ιδ, καὶ ἀπὸ τῆς μετοικεσίας Βαβυλῶνος ἕως τοῦ Χριστοῦ ὁμοίως ἄλλαι γενεαὶ ιδ,» τρία διαστήματα μυστικὰ ἓξ ἑβδομάσι τελειούμενα.
καὶ τὴν παρ' αὐτοῖς φιλοσοφίαν ἔγγραπτον γενομέ- Α νην, προκατάρξαι τῆς παρ' Έλλησι φιλοσοφίας, διὰ πολλῶν ὁ Πυθαγόριος ὑποδείκνυσι Φίλων (39). Ο μὴν ἀλλὰ καὶ Ἀριστόβουλος (40) ὁ Περιπατητικός, καὶ ἄλλοι πλείους, ἵνα μὴ κατ᾿ ὄνομα ἐπιὼν διατρί- σω. Φανερώτατα (41) δὲ Μεγασθένης ὁ συγγραφεύς, ὁ Σελεύκῳ τῷ Νικάτορι (42) συμβεβιωκώς, ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Ἰνδικῶν ὧδε γράφει· « "Απαντα μέν τοι τὰ περὶ φύσεως εἰρημένα παρὰ τοῖς ἀρχαίοις λέγεται καὶ παρὰ τοῖς ἔξω τῆς Ἑλλάδος φιλοσοφοῦσι· τὰ μὲν παρ' Ἰνδοῖς (43) ὑπὸ τῶν Βραχμάνων, τὰ δὲ ἐν τῇ Συρίᾳ ὑπὸ τῶν καλουμένων Ἰουδαίων. Τινὲς δὲ μυθικώτερον τῶν Ἰδαίων (44) καλουμένων Δακτύλων σοφούς τινας πρώτους γενέσθαι λέγουσιν· εἰς οὓς ἤ τε τῶν Ἐφεσίων λεγομένων γραμμάτων (45), καὶ ἡ τῶν κατὰ μουσικὴν εὕρεσις ῥυθμῶν ἀναφέρε- Β ται. Δι᾿ ἣν αἰτίαν οἱ παρὰ τοῖς μουσικοῖς δάκτυλοι τὴν προσηγορίαν ειλήφασι. Φρύγες δὲ ἦσαν καὶ βάρ βαροι οἱ Ἰδαῖοι Δάκτυλοι. Ηρόδωρος δὲ τὸν Ηρα κλέα, μάντιν καὶ φυσικὸν γενόμενον, ἱστορεῖ παρὰ Ατλαντος τοῦ βαρβάρου τοῦ Φρυγός διαδέχεσθαι τοὺς τοῦ κόσμου κίονας (46)· αινιττομένου τοῦ μύτ θου, τὴν τῶν οὐρανίων ἐπιστήμην μαθήσει διαδέ χεσθαι. Ὁ δὲ Βηρύτιος Ερμιππος Χείρωνα τὸν κένταυρον σοφὸν καλεῖ, ἐφ' οὗ καὶ ὁ τὴν Τιτανομα- χίαν (47) γράψας, φησίν, ὡς ο πρώτος οὗτος (48) εἴς τε δικαιοσύνην θνητῶν γένος ἤγαγεν, δείξας ὅρ- κον καὶ θυσίας ἱλαρὸς, καὶ σχήματα Ολύμπου. * Ρ. Φίλων δὲ ὁ Πυθαγόρειος. Πυθαγόριος. "Η Φίλων πλατωνίζει, ἢ Πλάτων φιλωνίζει, τῶν Πυθαγορείων ἱερώ- τατον θίασον, « Περὶ τοῦ πάντα σπουδαῖον εἶναι ἐλεύθερον. καλουμένων Ἰουδαίων, ἐν Συρίᾳ, τῇ Οι μάγοι τοὺς δαιμο νιζομένους κελεύουσι τὰ Ἐφέσια γράμματα πρὸς αὐτοὺς καταλέγειν καὶ ὀνομάζειν. . στήλαις Οὗτος Εἰς τε δικαιοσύνην θνητών γένος ἤγαγε, δείξας Ορκον, καὶ θυσίας ἱλαρὰς, καὶ σχήματ' Ὀλύμπου. θυσίας Ιλαράς θυσίας ἱεράς, ⚫ ἱλαρούς, ο ιλαρός (λαος, ἵλεως. ἱλαροί, ο έλαρούς εἰ ἱλάους Τὰς δὲ εὐωχίας εκάλουν οὐκ ἀπὸ τῆς ὀχῆς, ἤ ἐστι τροφή, ἀλλ᾽ ἀπὸ τοῦ κατὰ ταῦτα εὖ ἔχειν, εἰς ἃς δὴ συνιόντες οἱ τὸ θεῖον τι- μῶντες, καὶ εἰς εὐφροσύνην καὶ ἄνεσιν αὐτοὺς μετ διέντες, τὸ μὲν ποτὸν μέθυ, τὸν δὲ τοῦτο δωρησάμε νον θεὸν Μεθυμναῖον, καὶ Λυαῖον, καὶ Εὔϊον, και τον προσηγόρευον· ὥσπερ καὶ τὸν μὴ σκυθρωπόν καὶ σύννουν ἱλαρὸν, διὸ καὶ τὸ δαιμόνιον ἵλεων ἠξίουν γίνεσθαι ἐπιφωνοῦντες ἰη ιή. "Οθεν καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ τοῦτο ἔπραττον, ἱερὸν ὠνόμαζον. Ὅτι δὲ τὸν απ τὸν ἵλεων καὶ ἱλαρὸν ἔλεγον, δηλοί Εφιππος, Ευωχίας οχή, εὖ ἔχειν, μé ἱλαρόν, STROMATUM LIB. I. est, philosophiam copisse ante Græcam, multis ver ED. POTTER. 'Apionem, Justinus Martyr Parænesi ad Græcos, et Eusebius Preparatione evangelica. H. SYLBURG. Hist. eccles. lib. i, cap. : Ubi hæc adnotavit Valesius: In codice Fuketiano scriptum est Atque ita semper in opti mis exemplaribus hoc vocabulum scriptum inveni. ..... Porro cur Sozomenus Philonem Pythagorium nominaverit, nescio. Melius, meo quidem judicio, Platonicum dixisset: siquidem de Philone ab anti- quis dictum accepimus, teste Hieronymo in libro De scriptoribus ecclesiasticis. Sed Pythagoram etiam sectatus est Philo. Unde sanctissimum Pythagoreorum cho- runi, vocat in principio lib. recitat p. ed. Paris. verba Eusebius in suæ Prap. evang. lib. viii, c. 6, p. transtulit. quit Sylburg. mox omisso articulo. rum Siculum, pag. 145, et Plutarchi Vitas, p. 22. H. SYLBURG. Sympos. lib. vit, quæst. : Magi daemoniis vexatos jubent ad se Ephesias litteras recensere et nominare. Quales autem hæ litteræ fuerint, docet Clemens Strom. v, p. 568, ubi conf. quæ ad- notata sunt. quibus, more antiquo, cœlestium corporum motus inscripserat. · Hinc de Atlante cœloruin columnas bis ostendit Philo Pythagoreus. Quinetiam Ari- ✓ stobulus quoque Peripateticus, et alii complures, ne in eis nominatim persequendis immorer. Apertissime autem scriptor Megasthenes, qui vixit cum Seleuco Nicatore, scribit in tertio Rerum Indicarum : Omnia quidem, quæ de natura dicta sunt a veteribus, dicun- tur etiam ab iis, qui extra Græciam philosophantur, partim quidem apud Indos a Braclimanis, partim vero in Syria ab iis qui vocantur Judæi. › Quidam autem fabulosius ex iis, qui Idæi appellantur Dactyli, sa- pientes quosdam primum fuisse dicunt, ad quos et Ephesiarum, quæ dicuntur, litterarum, et eorum, qui sunt in musica, uumerorum refertur inventio. Propter quam causam sunt appellati, qui sunt apudl musicos, dactyli. Phryges autem erant et barbari Idæi Dactyli. Herodorus autem refert Herculem, cum esset vates et naturalis scientiæ studiosus, ab Atlante barbaro Phryge mundi suscepisse colum- nas. Qua fabula innuitur, eum cœlestium scientiam ab illo didicisse. Hermippus autem Berytius vocat Chironem centaurum sapientem. De quo etiam di- cit, qui scripsit Titanomachiam, quod is primus universum mortalium genus ad justitiam duxit, indicatis jurisjurandi formulis, deorum lælis sacri ficiis, et coeli figuris. » Ab eo instituitur Achilles ηui militavit ad llium. Hippo autem filia Centauri, Eolo conjuncta, docuit eum naturæ contemplatio- humeris sustinente nata est fabula. Conf. quæ C paulo superius de veterum adnotata sunt. auctores. Athenæus ideo lib. vit citat Titanomachiæ scriptorem lib. 11, sive is fuerit Eumelus Corin- thius, sive Arctinus, sive alio quocunque nomine vocari gaudeat. COLLECT. D Pro Heinsius scripsit sacrificia sacra. Vocem apaç in sua versione omisit Hervetus interpres. Verum nil mutandum, vel omittendum. Intelligit enim sacrificia, quibus sperabant deos reddere propitios. Est enim llesychio Quinetiam ipsi deorum enitores sacrorum tempore hila- res, o erant, genioque indulgebant, et hymnos can- tabant; atque his artibus deos faciebant. Quo spectant, quæ refert Athenæus lib. vill, cap. 1o, pag. : ek. • quidem, non ali quo vocabulo indi- catur alimentum, nuncuparumt; sed ab quod in iis bene se haberent. Nam ad epulas con- venientes, primum deos venerabantur, deinde ad animi remissionem et hilaritatem sese traducebant, potum quidem appellantes, ejusque largito- rem deum Methymnaeum, Lyæum, Evium, leium : quemadmodum et minime tristem bominca (39) Ο Πυθαγόριος.... Φίλων. Sic Sozomenus (40) 'Αριστόβουλος. Ejus verba Clemens infra (41) Φανερώτατα. Hoc commation usque ad hæc (42) Νικάτορι, Νικάνδρι, Euseb. et Suidas, in- (43) Παρ' Ινδοῖς. Παρὰ τοῖς Ἰνδοῖς, Euseb., ubi (44) Ιδαίων. De Idæis Dactylis vise et Diodo- (45) Ἐφεσίων λ. γραμμάτων. De his Plutarchus (46) Κόσμου κίονας. Scilicet, c columnas,, in (47) Τιτανομαχίαν. Multi dicuntur hujus operis (48) Οὗτος. Ηi versus hoc modo scribendi sunt:
PG 8:891Καὶ τὰ μὲν περὶ τῶν χρόνων διαφόρως πολλοῖς ἱστορηθέντα καὶ πρὸς ἡμῶν ἐκτεθέντα ὧδε ἐχέτω, ἑρμηνευθῆναι δὲ τὰς γραφὰς τάς τε τοῦ νόμου καὶ τὰς προφητικὰς ἐκ τῆς τῶν Ἑβραίων διαλέκτου εἰς τὴν Ἑλλάδα γλῶττάν φασιν ἐπὶ βασιλέως Πτολεμαίου τοῦ Λάγου ἢ ὥς τινες ἐπὶ τοῦ Φιλαδέλφου ἐπικληθέντος, τὴν μεγίστην φιλοτιμίαν εἰς τοῦτο προσενεγκαμένου, Δημητρίου τοῦ Φαληρέως [καὶ] τὰ περὶ τὴν ἑρμηνείαν ἀκριβῶς πραγματευσαμένου· ἔτι γὰρ Μακεδόνων τὴν Ἀσίαν κατεχόντων φιλοτιμούμενος ὁ βασιλεὺς τὴν ἐν Ἀλεξανδρείᾳ πρὸς αὐτοῦ γενομένην βιβλιοθήκην πάσαις κατακοσμῆσαι γραφαῖς ἠξίωσε καὶ τοὺς Ἱεροσολυμίτας τὰς παρ’ αὐτοῖς προφητείας εἰς τὴν Ἑλλάδα διάλεκτον ἑρμηνεῦσαι. οἳ δὲ ἅτε ἔτι ὑπακούοντες Μακεδόσι τῶν παρὰ σφίσιν εὐδοκιμωτάτων περὶ τὰς γραφὰς ἐμπείρους καὶ τῆς Ἑλληνικῆς διαλέκτου εἰδήμονας ἑβδομήκοντα πρεσβυτέρους ἐκλεξάμενοι ἀπέστειλαν αὐτῷ μετὰ καὶ τῶν θείων βίβλων. ἑκάστου δὲ ἐν μέρει κατ’ ἰδίαν ἑκάστην ἑρμηνεύσαντος προφητείαν συνέπνευσαν αἱ πᾶσαι ἑρμηνεῖαι συναντιβληθεῖσαι καὶ τὰς διανοίας καὶ τὰς λέξεις· θεοῦ γὰρ ἦν βούλημα μεμελετημένον εἰς Ἑλληνικὰς ἀκοάς.
PG 8:893οὐ δὴ ξένον ἐπιπνοίᾳ θεοῦ τοῦ τὴν προφητείαν δεδωκότος καὶ τὴν ἑρμηνείαν οἱονεὶ Ἑλληνικὴν προφητείαν ἐνεργεῖσθαι, ἐπεὶ κἀν τῇ ⟨ἐπὶ⟩ Ναβουχοδονόσορ αἰχμαλωσίᾳ διαφθαρεισῶν τῶν γραφῶν κατὰ τοὺς Ἀρταξέρξου τοῦ Περσῶν βασιλέως χρόνους ἐπίπνους Ἔσδρας ὁ Λευίτης ὁ ἱερεὺς γενόμενος πάσας τὰς παλαιὰς αὖθις ἀνανεούμενος προεφήτευσε γραφάς. Ἀριστόβουλος δὲ ἐν τῷ πρώτῳ τῶν πρὸς τὸν Φιλομήτορα κατὰ λέξιν γράφει· «κατηκολούθηκε δὲ καὶ ὁ Πλάτων τῇ καθ’ ἡμᾶς νομοθεσίᾳ, καὶ φανερός ἐστι περιειργασμένος ἕκαστα τῶν ἐν αὐτῇ λεγομένων. διηρμήνευται δὲ πρὸ Δημητρίου ὑφ’ ἑτέρων, πρὸ τῆς Ἀλεξάνδρου καὶ Περσῶν ἐπικρατήσεως, τά τε κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου ἐξαγωγὴν τῶν Ἑβραίων τῶν ἡμετέρων πολιτῶν καὶ ἡ τῶν γεγονότων ἁπάντων αὐτοῖς ἐπιφάνεια καὶ κράτησις τῆς χώρας καὶ τῆς ὅλης νομοθεσίας ἐπεξήγησις· ὥστε εὔδηλον εἶναι τὸν προειρημένον φιλόσοφον εἰληφέναι πολλά (γέγονε γὰρ πολυμαθής), καθὼς καὶ Πυθαγόρας πολλὰ τῶν παρ’ ἡμῖν μετενέγκας εἰς τὴν ἑαυτοῦ δογματοποιίαν.» Νουμήνιος δὲ ὁ Πυθαγόρειος φιλόσοφος ἄντικρυς γράφει·
καὶ τὴν παρ' αὐτοῖς φιλοσοφίαν ἔγγραπτον γενομέ- Α νην, προκατάρξαι τῆς παρ' Έλλησι φιλοσοφίας, διὰ πολλῶν ὁ Πυθαγόριος ὑποδείκνυσι Φίλων (39). Ο μὴν ἀλλὰ καὶ Ἀριστόβουλος (40) ὁ Περιπατητικός, καὶ ἄλλοι πλείους, ἵνα μὴ κατ᾿ ὄνομα ἐπιὼν διατρί- σω. Φανερώτατα (41) δὲ Μεγασθένης ὁ συγγραφεύς, ὁ Σελεύκῳ τῷ Νικάτορι (42) συμβεβιωκώς, ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Ἰνδικῶν ὧδε γράφει· « "Απαντα μέν τοι τὰ περὶ φύσεως εἰρημένα παρὰ τοῖς ἀρχαίοις λέγεται καὶ παρὰ τοῖς ἔξω τῆς Ἑλλάδος φιλοσοφοῦσι· τὰ μὲν παρ' Ἰνδοῖς (43) ὑπὸ τῶν Βραχμάνων, τὰ δὲ ἐν τῇ Συρίᾳ ὑπὸ τῶν καλουμένων Ἰουδαίων. Τινὲς δὲ μυθικώτερον τῶν Ἰδαίων (44) καλουμένων Δακτύλων σοφούς τινας πρώτους γενέσθαι λέγουσιν· εἰς οὓς ἤ τε τῶν Ἐφεσίων λεγομένων γραμμάτων (45), καὶ ἡ τῶν κατὰ μουσικὴν εὕρεσις ῥυθμῶν ἀναφέρε- Β ται. Δι᾿ ἣν αἰτίαν οἱ παρὰ τοῖς μουσικοῖς δάκτυλοι τὴν προσηγορίαν ειλήφασι. Φρύγες δὲ ἦσαν καὶ βάρ βαροι οἱ Ἰδαῖοι Δάκτυλοι. Ηρόδωρος δὲ τὸν Ηρα κλέα, μάντιν καὶ φυσικὸν γενόμενον, ἱστορεῖ παρὰ Ατλαντος τοῦ βαρβάρου τοῦ Φρυγός διαδέχεσθαι τοὺς τοῦ κόσμου κίονας (46)· αινιττομένου τοῦ μύτ θου, τὴν τῶν οὐρανίων ἐπιστήμην μαθήσει διαδέ χεσθαι. Ὁ δὲ Βηρύτιος Ερμιππος Χείρωνα τὸν κένταυρον σοφὸν καλεῖ, ἐφ' οὗ καὶ ὁ τὴν Τιτανομα- χίαν (47) γράψας, φησίν, ὡς ο πρώτος οὗτος (48) εἴς τε δικαιοσύνην θνητῶν γένος ἤγαγεν, δείξας ὅρ- κον καὶ θυσίας ἱλαρὸς, καὶ σχήματα Ολύμπου. * Ρ. Φίλων δὲ ὁ Πυθαγόρειος. Πυθαγόριος. "Η Φίλων πλατωνίζει, ἢ Πλάτων φιλωνίζει, τῶν Πυθαγορείων ἱερώ- τατον θίασον, « Περὶ τοῦ πάντα σπουδαῖον εἶναι ἐλεύθερον. καλουμένων Ἰουδαίων, ἐν Συρίᾳ, τῇ Οι μάγοι τοὺς δαιμο νιζομένους κελεύουσι τὰ Ἐφέσια γράμματα πρὸς αὐτοὺς καταλέγειν καὶ ὀνομάζειν. . στήλαις Οὗτος Εἰς τε δικαιοσύνην θνητών γένος ἤγαγε, δείξας Ορκον, καὶ θυσίας ἱλαρὰς, καὶ σχήματ' Ὀλύμπου. θυσίας Ιλαράς θυσίας ἱεράς, ⚫ ἱλαρούς, ο ιλαρός (λαος, ἵλεως. ἱλαροί, ο έλαρούς εἰ ἱλάους Τὰς δὲ εὐωχίας εκάλουν οὐκ ἀπὸ τῆς ὀχῆς, ἤ ἐστι τροφή, ἀλλ᾽ ἀπὸ τοῦ κατὰ ταῦτα εὖ ἔχειν, εἰς ἃς δὴ συνιόντες οἱ τὸ θεῖον τι- μῶντες, καὶ εἰς εὐφροσύνην καὶ ἄνεσιν αὐτοὺς μετ διέντες, τὸ μὲν ποτὸν μέθυ, τὸν δὲ τοῦτο δωρησάμε νον θεὸν Μεθυμναῖον, καὶ Λυαῖον, καὶ Εὔϊον, και τον προσηγόρευον· ὥσπερ καὶ τὸν μὴ σκυθρωπόν καὶ σύννουν ἱλαρὸν, διὸ καὶ τὸ δαιμόνιον ἵλεων ἠξίουν γίνεσθαι ἐπιφωνοῦντες ἰη ιή. "Οθεν καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ τοῦτο ἔπραττον, ἱερὸν ὠνόμαζον. Ὅτι δὲ τὸν απ τὸν ἵλεων καὶ ἱλαρὸν ἔλεγον, δηλοί Εφιππος, Ευωχίας οχή, εὖ ἔχειν, μé ἱλαρόν, STROMATUM LIB. I. est, philosophiam copisse ante Græcam, multis ver ED. POTTER. 'Apionem, Justinus Martyr Parænesi ad Græcos, et Eusebius Preparatione evangelica. H. SYLBURG. Hist. eccles. lib. i, cap. : Ubi hæc adnotavit Valesius: In codice Fuketiano scriptum est Atque ita semper in opti mis exemplaribus hoc vocabulum scriptum inveni. ..... Porro cur Sozomenus Philonem Pythagorium nominaverit, nescio. Melius, meo quidem judicio, Platonicum dixisset: siquidem de Philone ab anti- quis dictum accepimus, teste Hieronymo in libro De scriptoribus ecclesiasticis. Sed Pythagoram etiam sectatus est Philo. Unde sanctissimum Pythagoreorum cho- runi, vocat in principio lib. recitat p. ed. Paris. verba Eusebius in suæ Prap. evang. lib. viii, c. 6, p. transtulit. quit Sylburg. mox omisso articulo. rum Siculum, pag. 145, et Plutarchi Vitas, p. 22. H. SYLBURG. Sympos. lib. vit, quæst. : Magi daemoniis vexatos jubent ad se Ephesias litteras recensere et nominare. Quales autem hæ litteræ fuerint, docet Clemens Strom. v, p. 568, ubi conf. quæ ad- notata sunt. quibus, more antiquo, cœlestium corporum motus inscripserat. · Hinc de Atlante cœloruin columnas bis ostendit Philo Pythagoreus. Quinetiam Ari- ✓ stobulus quoque Peripateticus, et alii complures, ne in eis nominatim persequendis immorer. Apertissime autem scriptor Megasthenes, qui vixit cum Seleuco Nicatore, scribit in tertio Rerum Indicarum : Omnia quidem, quæ de natura dicta sunt a veteribus, dicun- tur etiam ab iis, qui extra Græciam philosophantur, partim quidem apud Indos a Braclimanis, partim vero in Syria ab iis qui vocantur Judæi. › Quidam autem fabulosius ex iis, qui Idæi appellantur Dactyli, sa- pientes quosdam primum fuisse dicunt, ad quos et Ephesiarum, quæ dicuntur, litterarum, et eorum, qui sunt in musica, uumerorum refertur inventio. Propter quam causam sunt appellati, qui sunt apudl musicos, dactyli. Phryges autem erant et barbari Idæi Dactyli. Herodorus autem refert Herculem, cum esset vates et naturalis scientiæ studiosus, ab Atlante barbaro Phryge mundi suscepisse colum- nas. Qua fabula innuitur, eum cœlestium scientiam ab illo didicisse. Hermippus autem Berytius vocat Chironem centaurum sapientem. De quo etiam di- cit, qui scripsit Titanomachiam, quod is primus universum mortalium genus ad justitiam duxit, indicatis jurisjurandi formulis, deorum lælis sacri ficiis, et coeli figuris. » Ab eo instituitur Achilles ηui militavit ad llium. Hippo autem filia Centauri, Eolo conjuncta, docuit eum naturæ contemplatio- humeris sustinente nata est fabula. Conf. quæ C paulo superius de veterum adnotata sunt. auctores. Athenæus ideo lib. vit citat Titanomachiæ scriptorem lib. 11, sive is fuerit Eumelus Corin- thius, sive Arctinus, sive alio quocunque nomine vocari gaudeat. COLLECT. D Pro Heinsius scripsit sacrificia sacra. Vocem apaç in sua versione omisit Hervetus interpres. Verum nil mutandum, vel omittendum. Intelligit enim sacrificia, quibus sperabant deos reddere propitios. Est enim llesychio Quinetiam ipsi deorum enitores sacrorum tempore hila- res, o erant, genioque indulgebant, et hymnos can- tabant; atque his artibus deos faciebant. Quo spectant, quæ refert Athenæus lib. vill, cap. 1o, pag. : ek. • quidem, non ali quo vocabulo indi- catur alimentum, nuncuparumt; sed ab quod in iis bene se haberent. Nam ad epulas con- venientes, primum deos venerabantur, deinde ad animi remissionem et hilaritatem sese traducebant, potum quidem appellantes, ejusque largito- rem deum Methymnaeum, Lyæum, Evium, leium : quemadmodum et minime tristem bominca (39) Ο Πυθαγόριος.... Φίλων. Sic Sozomenus (40) 'Αριστόβουλος. Ejus verba Clemens infra (41) Φανερώτατα. Hoc commation usque ad hæc (42) Νικάτορι, Νικάνδρι, Euseb. et Suidas, in- (43) Παρ' Ινδοῖς. Παρὰ τοῖς Ἰνδοῖς, Euseb., ubi (44) Ιδαίων. De Idæis Dactylis vise et Diodo- (45) Ἐφεσίων λ. γραμμάτων. De his Plutarchus (46) Κόσμου κίονας. Scilicet, c columnas,, in (47) Τιτανομαχίαν. Multi dicuntur hujus operis (48) Οὗτος. Ηi versus hoc modo scribendi sunt:
PG 8:895«τί γάρ ἐστι Πλάτων ἢ Μωυσῆς ἀττικίζων;» οὗτος ὁ Μωυσῆς θεολόγος καὶ προφήτης, ὡς δέ τινες νόμων ἱερῶν ἑρμηνεὺς ἦν. τὸ γένος αὐτοῦ καὶ τὰς πράξεις καὶ τὸν βίον ἀξιόπιστοι κηρύσσουσαι αὐταὶ αἱ γραφαί, λεκτέον δὲ ὅμως καὶ ἡμῖν ὡς ὅτι μάλιστα ⟨δι’ ὀλίγων⟩. Μωυσῆς ⟨οὖν⟩ ἄνωθεν τὸ γένος Χαλδαῖος ὢν ἐν Αἰγύπτῳ γεννᾶται, τῶν προγόνων αὐτοῦ διὰ πολυχρόνιον λιμὸν ἐκ Βαβυλῶνος εἰς Αἴγυπτον μεταναστάντων. ἑβδόμῃ γενεᾷ γεννηθεὶς καὶ τραφεὶς βασιλικῶς περιστάσει κέχρηται τοιαύτῃ. εἰς πολυανθρωπίαν ἐπιδεδωκότων ἐν Αἰγύπτῳ τῶν Ἑβραίων δείσας ὁ βασιλεὺς τῆς χώρας τὴν ἐκ τοῦ πλήθους ἐπιβουλὴν τῶν γεννωμένων ἐκ τῶν Ἑβραίων κελεύει τὰ μὲν θήλεα τρέφειν αὐτούς (ἀσθενὲς γὰρ εἰς πόλεμον γυνή), διαφθείρειν δὲ τὰ ἄρρενα εὐαλκῆ νεότητα ὑφορώμενος. εὐπατρίδην δὲ τὸν παῖδα ὄντα τρεῖς ἐφεξῆς κρύπτοντες ἔτρεφον μῆνας οἱ γονεῖς νικώσης τῆς φυσικῆς εὐνοίας τὴν τυραννικὴν ὠμότητα, δείσαντες δὲ ὕστερον μὴ συναπόλωνται τῷ παιδί, ἐκ βίβλου τῆς ἐπιχωρίου σκεῦός τι ποιησάμενοι τὸν παῖδα ἐνθέμενοι ἐκτιθέασι παρὰ τὰς ὄχθας τοῦ ποταμοῦ ἑλώδους ὄντος, ἐπετήρει δὲ τὸ ἀποβησόμενον ἄπωθεν ἑστῶσα τοῦ παιδὸς ἡ ἀδελφή.
Α Παρὰ τούτῳ Ἀχιλλεὺς παιδεύεται, ὁ ἐπ' Ἴλιον στρα- τεύσας. Ἱππὼ δὲ, ἡ θυγάτηρ τοῦ κενταύρου, συν οικήσασα Αἰόλῳ, ἐδιδάξατο αὐτὸν τὴν φυσικὴν θεωρίαν, τὴν πάτριον ἐπιστήμην. Μαρτυρεῖ καὶ Εὐρι πίδης περὶ τῆς Ἱππους ὧδέ πως Η πρῶτα μὲν τὰ θεῖα προὐμαντεύσατο Χρησμοῖσιν, ἢ δι᾽ ἀστέρων ἐπανατολάς (49). Παρὰ τῷ Αἰόλῳ τούτῳ Ὀδυσσεὺς μετὰ τὴν Ἰλίου ἅλωσιν ξενίζεται. Παρατήρει μοι τους χρόνους εἰς σύγκρισιν τῆς Μωσέως ηλικίας, καὶ τῆς κατ' αὐτὸν ἀρχαιοτάτης φιλοσοφίας. Οὐ μόνον δὲ φιλοσοφίας, ἀλλὰ καὶ πάσης σχεδόν τέχνης εὑρεται βάρβαροι (50). Αἰγύπτιοι (51) γοῦν ἵλεων, ἱερόν ἵλεων ἱλαρόν ἐπαντολάς, Εξῆς βάρδαρόν φησιν ἄνωθεν εἶναι τὸ δόγμα, δηλονότι τὸν Ἰουδαϊσμὸν, οὗ Χριστιανισμός ήρτηται. Καὶ εὐγνώμως γε οὐκ ὀνειδίζει ἐπὶ τῇ ἀπὸ βαρβάρων ἀρχῇ τῷ λόγῳ, ἐπαινῶν ὡς ἱκανοὺς εὑρεῖν δόγματα τους βαρβάρους. • κατά πόδας Ποῖον γὰρ ἐπιτήδευμα παρ' ὑμῖν τὴν σύστασιν οὐκ ἀπὸ βαρβάρων ἐκτήσατο; « τὴν δι᾿ ὀνεί ρων μαντικήν, τὴν δι' ἀστέρων πρόγνωσιν, πτήσεις ορνίθων, Ελληνες τὰ ἐπιτηδεύ ματα ὠφέληνται, ρήμασιν αὐτοῖς, πρῶτοι ἀστρολογίαν εἰς ἀνθρώπους ἐξήνεγκαν ὁμοίως δὲ καὶ Χαλδαίοι. Αἰγύπτιοι λύχνους τε αξ καίειν πρῶτοι κατέδειξαν (52), καὶ τὸν ἐνιαυτὸν εἰς δώδεκα μήνας διεῖλον, καὶ ἐν ἱεροῖς μίσγεσθαι γυναιξὶν (53) ἐκώλυσαν, μηδ' εἰς ἱερὰ εἰσιέναι ἀπὸ γυα ναικὸς ἀλούτους ἐνομοθέτησαν. Γεωμετρίας τε αὖ εύ ρεταὶ γεγόνασιν (54). Εἰσὶν δὲ οἱ Κάρας τὴν δι' ἀστέρων πρόγνωσιν ἐπινενοηκέναι λέγουσιν. Πτήσεις δὲ ὀρνίθων παρεφυλάξαντο (55) πρῶτοι Φρύγες. Καὶ θυτικὴν ἠκρίβωσαν Τούσκοι (56), Ιταλίας γείτονες. Ισαυρα δὲ καὶ Αραβες ἐξεπόνησαν τὴν οἰωνιστικὴν (57), ὥσπερ Τελμισεῖς (58) τὴν δι᾿ ὀνείρων μαντικήν. Τυῤῥηνοὶ (59) σάλπιγγα ἐπενόησαν, καὶ Φρύγες αὐτόν· Φρύγες γὰρ ἤστην Ολυμπός τε καὶ Μαρσύας. Κάδμος (60) (αὖ καίειν πρῶτοι κατέδειξαν Αἰγύ πτιοι, ἀπὸ γυναικῶν ἀλούτ. σαν τὴν ἱωστικήν, Τυρρηνών δέ έστιν εὕρημα κέρατά τε καὶ σάλπιγγες. “ θάλασσαν έπλευσε, Παραδοῦναι δὲ τοῖς Ἑλλήνων παισί, Κάδμου δηλονότι παρ' αὐτοῖς γεγονότος, καὶ αὐτὰ δὲ διδάξαντος τὰ πρῶτα στοιχεῖα. Ταύτης ἰδίᾳ μέμνηται τῆς ἱστορίας ἐν τοῖς Στρωματεύσι Κλή μης, ἀνὴρ ἐλλόγιμος καὶ φιλομαθής, καὶ ἀναγνω CLEMENTIS ALEXANDRINI nem, patris sui scientiam. De Hippone autem te- statur quoque sic Euripides: Divina quæ primum quidem præsagiit Oraculis, nec non per ortus siderum. Apud hunc folum, Ulysses post Trojam captam hospitio excipitur. Observa mihi tempora ad com- parationem ætatis Moysis, et antiquissimæ, quæ ejus tempore fuit, philosophize. CAPUT XVI. Præter philosophiam, aliarum etiam artium inventores fere barburos fuisse. B Non solius autem philosophiæ, sed etiam omnium fere artium fuere inventores barbari. Primi itaque, Ægyptii astrologiam ad homines deduxere. Simili- ter autem etiam Chaldai. Ægyptii rursus et lucer nas primi accendere 'docuerunt, et annum in men- ses duodecim diviserunt, et in templis cum mulie- ribus coire prohibuerunt, neque ad sacra ab uxore illotis adeundum esse, lege sanxerunt. Et rursus inventores fuere geometriæ. Sunt autem, qui dicunt Cares eam, quae ex astris colligitur, invenisse præscientiam. Avium autem volatus primi Phryges observarunt. Aruspicinam autem seu extispicinam perfecte tenuerunt Tusci, vicini Italiæ. Isauri au- tem et Arabes auguriis studuere, sicut Telmisenses ei, quæ per somnia fit, divinationi. Etrusci tubam, et Phryges tibiam excogitavere. Phryges enim erant sed cum comitate gravem. Deum autem cum propitium, sibi esse cuperent, thin acclamabant : ande templum, in quo hæc faciebant, νoca- bant. Quod vero et eodem sensu dice- rent, ostendit Ephippus, etc. Hujusmodi sacrili cium est, quo Græci Homerici Apollinem iratum placant, Iliad. A. Dorice gen. casu. SYLBURG. - Sumpla autem hæc sunt e quadam Euripidis tragoedia, quæ jam non exstal. G pag. 5, ail : Deinceps ait, suciam hanc ab origine esse barbaram', nimirum Judais- mum intelligens, cum quo Christianismus conjun- ctus est. Et merito non vituperat originem barba- D ricam, quandoquidem in ipso sermonis initio laudat barbaros, ut inventores dogmatum. › Tatianus idem argumentum copiose tractavit principio Orat. ad Grecos, quem Clemens fere secutus est. Quod enim, inquit, apud vos studium, non a barbaris traxit originem?, pag. 2. Deinde Telmissensibus tribuit Caribus Purygibus et Isauris reliqua ut præieream, quæ apud ipsum legi possunt. Conf. etiam Theodoretus De curandis Græc. affect. pag. est. ricopen, usque ad haec verba, recitavit in suæ Preparationis @angel. lib. x, cap. 6, Eusebius ut ait ipse. Sunt tamen quae omisit, quæque e suis locis in aliena transtulit. Conf. Recognitiones Cle- mentis lib. v, cap. 20, quæque ibi de rerum inven- toribus e mss. Regiis collegit Cotelerius ; et Plinius lib. vi, cap. 56. abest a coll. Joan.) Euseb. Euseb. Dein, Ibid. bio. SYLBURG. cod. Joan. absque sensu. cod. Joan. Athenaeus lib. iv, cap. : Tyrrbe- norum inventum sunt cornua, et tubæ. › - Qui- ciam intulisse, tradit etiam llerodotus lib. v, pag. 194; Diodorus Siculus pag. 140; Fl. Josephus pag. 917; Plutarch. 1× Sympos., 2. H. Sylburg. bus addi poterunt, quæ congessit Fabricius, Biblio- theca Græcæ lib. 1, cap. 25, sect. 2. Porro hanc de Cadmo periochen omisit Eusebius, ut etiam se- quentia verba usque ad end. Joan. Nihilominus ea, qua ad Cadmum spectant, olim apud Clementem exstitisse, locuples testis est Cyrillus Contra Julian. lib. vn, pag. 231, ubi post- quam dixerat, litteras a Judais ad Phoenices de- scendisse, hac addit : (49) Επανατολάς. Forte rectius ἐπαντολῆς, vel (50) Βάρβαροι. Hing de Celso Origenes lib. 1, 467. In quo opere a Clemente non pauca mutuatus, (51) Αιγύπτιοι. Hanc de rerum inventoribus pe- (52) Αιγύπτιοι ... κατέδειξαν. Λύχνους τε αὖ (απ (53) Μίσγεσθαι γυναιξίν. Γυναιξὶ μίγνυσθαι, (54) Εὑρεταὶ γεγ. Εὑρεταὶ οἱ αὐτοὶ γεγ. Euseb. (55) Παρεφυλάξαντο. Παρεφύλαξαν, Euseb. (56) Τούσκοι. Hoc pro όσοι repositum ex Euse- (57) Ἐξεπόνησαν τὴν οἰωνιστικήν. Εξεποίη- (58) Ὥσπερ Τ. Ὥσπερ ἀμέλει Τ. Euseb. (53) Τυρρηνεί. Τυρρηνοι δέ Euseb. Τυρρηναῖοι δὲ (60) Κάδμος. Cadmum litteras primum in Græ
PG 8:897ἐνταῦθα ἡ θυγάτηρ τοῦ βασιλέως, συχνῷ χρόνῳ μὴ κυί̈σκουσα, τέκνων δὲ ἐπιθυμοῦσα, ἐκείνης ἀφικνεῖται τῆς ἡμέρας ἐπὶ τὸν ποταμὸν λουτροῖς καὶ περιρραντηρίοις χρησομένη, ἐπακούσασα δὲ κλαυθμυριζομένου τοῦ παιδὸς κελεύει προςενεχθῆναι αὐτῇ καὶ κατοικτείρασα ἐζήτει τροφόν. ἐνταῦθα προσδραμοῦσα ἡ ἀδελφὴ τοῦ παιδὸς ἔχειν ἔφασκεν Ἑβραίαν γυναῖκα μὴ πρὸ πολλοῦ τετοκυῖαν παραστῆσαι αὐτῇ τροφόν, εἰ βούλοιτο· τῆς δὲ συνθεμένης καὶ δεηθείσης παρήνεγκε τὴν μητέρα τὴν τοῦ παιδὸς τροφὸν ἐσομένην ὥς τινα ἄλλην οὖσαν ἐπὶ ῥητῷ μισθῷ. εἶτα τίθεται τῷ παιδίῳ ὄνομα ἡ βασιλὶς Μωυσῆν ἐτύμως διὰ τὸ ἐξ ὕδατος ἀνελέσθαι αὐτό (τὸ γὰρ ὕδωρ μῶυ ὀνομάζουσιν Αἰγύπτιοι), εἰς ὃ ἐκτέθειται τεθνηξόμενος. καὶ γάρ τοι Μωυσῆν τὸν ἀποπνεύσαντα τῷ ὕδατι προσαγορεύουσι. δῆλον οὖν ὡς ἐν τῷ ἔμπροσθεν χρόνῳ περιτμηθέντι τῷ παιδίῳ οἱ γονεῖς ἔθεντο ὄνομά τι, ἐκαλεῖτο δὲ Ἰωακείμ. ἔσχεν δὲ καὶ τρίτον ὄνομα ἐν οὐρανῷ μετὰ τὴν ἀνάληψιν, ὥς φασιν οἱ μύσται, Μελχί.
PG 8:899ἐν δὲ ἡλικίᾳ γενόμενος ἀριθμητικήν τε καὶ γεωμετρίαν ῥυθμικήν τε καὶ ἁρμονικὴν ἔτι τε μετρικὴν ἅμα καὶ μουσικὴν παρὰ τοῖς διαπρέπουσιν Αἰγυπτίων ἐδιδάσκετο καὶ προσέτι τὴν διὰ συμβόλων φιλοσοφίαν, ἣν ἐν τοῖς ἱερογλυφικοῖς γράμμασιν ἐπιδείκνυνται. τὴν δὲ ἄλλην ἐγκύκλιον παιδείαν Ἕλληνες ἐδίδασκον ἐν Αἰγύπτῳ, ὡς ἂν βασιλικὸν παιδίον, ᾗ φησι Φίλων ἐν τῷ Μωυσέως βίῳ, προσεμάνθανε δὲ τὰ Ἀσσυρίων γράμματα καὶ τὴν τῶν οὐρανίων ἐπιστήμην παρά τε Χαλδαίων παρά τε Αἰγυπτίων, ὅθεν ἐν ταῖς Πράξεσι «πᾶσαν σοφίαν Αἰγυπτίων πεπαιδεῦσθαι» φέρεται. Εὐπόλεμος δὲ ἐν τῷ περὶ τῶν ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ βασιλέων τὸν Μωυσῆ φησι πρῶτον σοφὸν γενέσθαι καὶ γραμματικὴν πρῶτον τοῖς Ἰουδαίοις παραδοῦναι καὶ παρὰ Ἰουδαίων Φοίνικας παραλαβεῖν, Ἕλληνας δὲ παρὰ Φοινίκων. εἰς δὲ τὴν ἀνδρῶν φύσιν ᾄξας ἐπέτεινε τὴν φρόνησιν, τὴν συγγενικὴν καὶ προγονικὴν ζηλώσας παιδείαν, ἄχρι καὶ τὸν Αἰγύπτιον τὸν τῷ Ἑβραίῳ ἀδίκως ἐπιθέμενον πατάξας ἀποκτεῖναι. φασὶ δὲ οἱ μύσται λόγῳ μόνῳ ἀνελεῖν τὸν Αἰγύπτιον, ὥσπερ ἀμέλει ὕστερον Πέτρος ἐν ταῖς Πράξεσι φέρεται τοὺς νοσφισαμένους τῆς τιμῆς τοῦ χωρίου καὶ ψευσαμένους λόγῳ ἀποκτείνας.
δὲ Φοίνιξ ἦν, ὁ τῶν γραμμάτων Ἕλλησιν εὑρετής, ὡς φησιν Εύφορος (61)· ὅθεν καὶ Φοινικήτα τὰ γράμ- ματα Ηρόδοτος (62) κεκλῆσθαι γράφει. οἱ δὲ Φοίνικας καὶ Σύρους γράμματα ἐπινοῆσαι πρώτους λέγουσιν· ἰατρικὴν δὲ ῎Απιν Αἰγύπτιον αὐτόχθονα, πρὶν εἰς Αἴγυπτον ἀφικέσθαι τὴν Ἰώ (63)· μετὰ δὲ ταῦτα Ασκληπιὸν τὴν τέχνην αὐξῆσαι λέγουσιν (64). Ατλας δὲ ὁ Λίβυς πρῶτος ναῦν ἐναυπηγήσατο, καὶ τὴν θάλασσαν ἔπλευσε. Κέλμις τε αὖ καὶ Δαμνα- νεὺς (65) οἱ τῶν Ἰδαίων (66) Δάκτυλοι, πρῶτοι σίδη ρον εὗρον ἐν Κύπρῳ· ὁ δὲ ἄλλος Ἰδαῖος (67) εὗρε χαλκοῦ (68) κρίσιν· ὡς δὲ Ἡσίοδος, Σκύθης. Καὶ μὴν * Ρ. σμάτων Ἑλληνικῶν πολυπραγμονήσας βάθος, ὡς ὀλί γοι τάχα που τῶν πρὸ αὐτοῦ. « Καὶ τὰ γράμματα δὲ Φοίνικας εὑρηκέναι λογοποιοῦσιν οἱ Ἕλληνες, καὶ τὸν Κάδμον ταῦτα πρῶτον εἰς τὴν ῾Ελλάδα κομίσαι. Ἰατρικῆς δὲ ἄρξαι τὸν ᾿Απιν φασὶ τὸν Αἰγύπτιον, εἶτα τὸν ᾿Ασκληπιὸν αὐξῆσαι τὴν τέχνην. Σκάφος δὲ πρῶτον ἐν Λιβύῃ ναυπηγηθῆναι λέγουσιν. & Εύφορον ἐν τοῖς Ευρήμασι Εὔφορον Εύφορος τοὺς κατεψευσμένους εύ ρήματα, Έφορος Έφορος Οἱ δὲ Φοίνικες οὗτοι οἱ σὺν Κάδμῳ ἀπικόμενοι, τῶν ἔσαν οἱ Γεφυραῖοι, ἄλλα τε πολλὰ, οἰκήσαντες ταύτην τὴν χώρην, εἰσήγαγον διδασκάλια ἐς τοὺς Ἕλληνας, καὶ δὴ καὶ γράμματα, οὐκ ἐόντα πρὶν Ἕλλησιν, ὡς ἐμοὶ δοκέειν... Χρεώμενοι δέ, ἐφά- τισαν, ὥσπερ καὶ τὸ δίκαιον ἔφερε, ἐσαγαγόντων Φοινίκων ἐς τὴν Ἑλλάδα, Φοινικήτα κεκλῆσθαι. • φοινικήτα γράμ ματα φοίνικας Φοινικήία γράμματα, τὴν τέχνην ἱστοροῦσιν, Τέλμις τε καὶ Δαμναμενεὺς οἱ τῶν Ἰουδαίων δάκτυλοι, πρῶτοι ἐν Κύπρῳ σίδηρον εὗρον. Κέλμις τε αὖ καὶ Δαμνανεὺς οἱ τῶν Ἰδαίων. Κέλμις, Δαμναμενεύς τε μέγας, καὶ ὑπέρβιος ['Ακρων. Κέλμις ἐν σιδήρῳ, ἐν Κρήτῃ, ἐν Κύπρῳ. Τέλμης τε Δαμναμενεύς Κέλμις, οι Δαμναμενεύς, Κέλμις οι Δαμναμενεύς. ἄλλος Ἰουδαῖος εὗρε χαλκοῦ κρᾶσιν, ὡς δὲ Ἡσίοδος, Σκύθης. Δέλλας STROMATUM LIB. I. A. ED. POTTER, ED. PARIS. Hos (Phanics) illa Græcorum filiis tradidisse, cum Cadmus nimirum apud illos versatus, ipsa prima clementa docuisset. B Clemens hujus historiæ particulatim in Stromalis meminit, vir in primis doctus et studiorum amans, qui Græcarum litterarum altitudinem, quantum forsan ante illum pauci, perscrutatus est. » Theo- doretus etiam ut alibi sæpe, sic in his etiam Cle- mentem nostrum secutus est, serm. De curand. Gree. affect. pag. 467. : Memo- rant Græci litteras a Phoenicibus inventas, Cadium primum in Græciam intulisse. Apin Ægyptium me- dicinæ auctorem fuisse, eam vero postea auxisse Esculapium ferunt. Navem primam in Libya fa- clam tradunt. pag. et 167, hæc dicit : c Scimus autem non solum id præstitisse, sed etiam hoc effecisse confi- dimus, ut sæpiuscule productis Strabonis et Plinii de Ephori Heurematibus testimoniis omni exce- ptione majoribus persuasi viri docti, Athenæum, qui lib. 1, laudat_de tibiis tragicis, lysiodis et citharisteriis, itemque Cle- mentem, qui lib. : Strom. citat testem ejus, quod c Cadmus Phenix litteras Grecis tra- diderit, emendare non ultra sunt tergiversati. Est enim inter quoad vero nemini controversus. Casau C Animadvers. ad Athenæi lib. superius dicti cap. 25, nondum se constituisse ait, site Euphorus iste, qui de inventis priorum scripsit, notus omni- bus historicis Ephorus, an alius. Audacter Vossius lib. ms, pag. 285, lectionem in Athenæo non esse mutandam, et habet igitur Euphorum De inventis alium ab Ephoro. Quid in hanc partem constituen- dum sit, e dictis patet, nimirum mutandam esse lectionem editam in Athenæo planissime, pariter D que falsam in Clemente, videndumque me entia præter necessitatem multiplicentur. Hæc ille. Porro Clemens Euphorum vocat_infra pag. 558, sed Ephorum pag. 331, 337, 551. etiam hoc loco scribendum, dicunt Lipsius in Annal. Taciti cap. 11. Vossius Aristarchi lib. 1, cap. 11, itemque Josephus Scaliger notis in Eusebii Chronicon. c. 38, hæc sunt : Phoenices isti, qui cum Cadmo advenerunt, quo- rum Gephyræi fuere, dum hanc regionem incolunt, cum alias multas doctrinas in Græciam introduxe- Olympus et Marsyas.Cadmus autem erat Phenix, qui fuit Græcis litterarum inventor, ut ait Eupho rus. Unde etiam scribit Herodotus, litteras appella tas fuisse Phoenicias. Alii autem dicunt, Phoenices et Syros primos excogitasse litteras. Medicinam autem, Apim Ægyptium indigenam, priusquam lo veniret in Ægyptum: postea autem Æsculapium dicunt artem amplificasse. Atlas autem Libys, pri- mus navem est fabricatus, et mare navigavit. Et rursus Celmis et Damnaneus, Idæi Dactyli, ferrum primi invenerunt in Cypro. Alius autem Idæus eris invenit temperaturam ; ut autem Hesiodus, Scytha. re, tum vero litteras, quæ apud Graecos, ut mili videtur, antea non fuerant. Quibus utentes, famam parserunt, ut æquitas etiam postulabat, cum Phoe- nices eas in Græciam introduxissent, Phoenicias esse nominandlas. . Sunt etiam, qui a Cretensibus dicta autumant, qui litteras sese, ut dicebant, inventas foliis palmarum, quas Greci vocant, inscribere consueverunt. Conf. Suidas v. Apostolius cent. 20, prover. 29; Meursii Creta lib. iv, sub finem cap. 1. bius. ... Euseb. bium, Τrape- zuntius, Tolmentem vero et Damnanienæum Ju- dæos in Cypro primos ferrum invenisse. Atque ita Polydorus Virgilius in lib. De inventoribus. Cle- mens liabet rectius, Apollonii scholiastes auctoris Phoro- nidis (id est, poematis nomen, quod citatur pag. 372). carmina citat, in quibus tres tantum Dactyli nominantur : Celmis, Damnameneusque ingens, Acmonque su- [perbus. Vide proverbium de iis qui ni- mium sibi credunt. Sunt qui quatuor numerent, ait Greg. Gyraldus Synt. r: Salaminum, Damname- neum, Herculem et Acmonem. Plin. lib. vu, c. : Ferrum Hesiodus in Creta eos, qui vocati sunt Dactyli Idæi. › Itaque hic fortasse legendum erat non Seul et Strabo in lib. xi scribit Telchinas, quos quidam et Corybantes pu- tant ex Creta in Cyprum venisse, et primos ferrum, et ses operatos esse. Diod. Siculus lib. v, cap. 15, in loco, quem Berceynthum dicunt, Idæos Dactylos ignis usum et æris, ferrique naturam invenisse tra- dit. COLLECT. - codex Joan. Vera nomina esse e veteri Phoronidis auctore constat. Eorumdem etiam mul- tis in locis meminit Nonnus : et e multis dactylis, quos memorat Apollonii vetus scholiastes, duo præcipui sunt Trapezuntius : Aris autem tincturam au temperiem, qua robur accipi, Delam Judaeum con- perisse, quamvis Hesiodus Delam ex Scythia fuisse asserat. » Phn. lib. vi, cap. : • As conflare et temperare Aristoteles Lyduin Scythem monstrasse, Theophrastus Delam Phrygen putal. . Scribe er- go: • Delas autem alius luæus gris, etc., quam- vis de patria diversa sentiant, COLLECT. habere ms. Palat., refert Sylburgius. - (61) Εὔφορος. Reinesius Var. Lect. lib. r, cap. 6, (62) Ηρόδοτος. Herodoti verba Terpsichores (63) Αυτόχθονα τὴν Ἰώ. Hæc omnisit Euse- (64) Τὴν τέχνην αὐξῆσαι λέγουσιν. Αὐξῆσαι (65) Κέλμις τε αὖ καὶ Δαμνανεύς. Apud Euse- (66) Ιδαίων. Ἰουδαίων mendose Euseb. (67) Ὁ δὲ ἄλλος Ἰδαῖος. Αι Eusebius : Δέλας δὲ (68) Χαλκού. Χαλκῷ codex Joan.
PG 8:901Ἀρτάπανος γοῦν ἐν τῷ περὶ Ἰουδαίων συγγράμματι ἱστορεῖ κατακλεισθέντα εἰς φυλακὴν Μωυσέα ὑπὸ Χενεφρέους τοῦ Αἰγυπτίων βασιλέως ἐπὶ τῷ παραιτεῖσθαι τὸν λαὸν ἐξ Αἰγύπτου ἀπολυθῆναι, νύκτωρ ἀνοιχθέντος τοῦ δεσμωτηρίου κατὰ βούλησιν τοῦ θεοῦ ἐξελθόντα καὶ εἰς τὰ βασίλεια παρελθόντα ἐπιστῆναι κοιμωμένῳ τῷ βασιλεῖ καὶ ἐξεγεῖραι αὐτόν, τὸν δὲ καταπλαγέντα τῷ γεγονότι κελεῦσαι τῷ Μωυσεῖ τὸ τοῦ πέμψαντος εἰπεῖν ὄνομα θεοῦ καὶ τὸν μὲν προσκύψαντα πρὸς τὸ οὖς εἰπεῖν, ἀκούσαντα δὲ τὸν βασιλέα ἄφωνον πεσεῖν, διακρατηθέντα δὲ ὑπὸ τοῦ Μωυσέως πάλιν ἀναβιῶναι. Περὶ δὲ τῆς ἀνατροφῆς τοῦ Μωυσέως συνᾴσεται ἡμῖν καὶ ὁ Ἐζεκίηλος ὁ τῶν Ἰουδαϊκῶν τραγῳδιῶν ποιητὴς ἐν τῷ ἐπιγραφομένῳ δράματι «Ἐξαγωγή» γράφων ὧδε ἐκ προσώπου Μωυσέως· ἰδὼν γὰρ ἡμῶν γένναν ἅλις ηὐξημένην δόλον καθ’ ἡμῶν πολὺν ἐμηχανήσατο βασιλεὺς Φαραώ, τοὺς μὲν ἐν πλινθεύμασιν οἰκοδομίαις τε βαρέσιν αἰκίζων βροτούς, πόλεις τ’ ἐπύργου, σφῶν ἕκητι δυσμόρων· ἔπειτ’ ἐκήρυσς’ ἡμῖν, Ἑβραίων γένει, τἀρσενικὰ ῥίπτειν ποταμὸν ἐς βαθύρροον. ἐνταῦθα μήτηρ ἡ τεκοῦς’ ἔκρυπτέ με τρεῖς μῆνας, ὡς ἔφασκεν·
οὐ λαθοῦσα δὲ ὑπεξέθηκε, κόσμον ἀμφιθεῖσά μοι, παρ’ ἄκρα ποταμοῦ, λάσιον εἰς ἕλος βαθύ. Μαριὰμ δ’ ἀδελφή μου κατώπτευεν πέλας· κἄπειτα θυγάτηρ βασιλέως ἅβραις ὁμοῦ κατῆλθε λουτροῖς χρῶτα φαιδρῦναι νέον. ἰδοῦσα δ’ εὐθὺς καὶ λαβοῦς’ ἀνείλετο, ἔγνω δ’ Ἑβραῖον ὄντα· καὶ λέγει τάδε Μαριὰμ ἀδελφὴ προσδραμοῦσα βασιλίδι· «θέλεις τροφόν σοι παιδὶ τῷδ’ εὕρω ταχὺ ἐκ τῶν Ἑβραίων;» ἡ δ’ ⟨ἐπ⟩έσπευσεν κόρην. μολοῦσα δ’ εἶπεν μητρί, καὶ παρῆν ταχὺ αὐτή τε μήτηρ κἄλαβέν ⟨μ’⟩ εἰς ἀγκάλας. εἶπεν δὲ θυγάτηρ βασιλέως· «τοῦτον, γύναι, τρόφευε, κἀγὼ μισθὸν ἀποδώσω σέθεν.» ὄνομα δὲ Μωυσῆν ὠνόμαζ’, ὅτου χάριν ὑγρᾶς ἀνεῖλε ποταμίας ἀπ’ ᾐόνος. ἐπεὶ δὲ καιρὸς νηπίων παρῆλθέ μοι, ἦγέν με μήτηρ βασιλίδος πρὸς δώματα. ἅπαντα μυθεύσασα καὶ λέξασά μοι, γένος πατρῷον καὶ θεοῦ δωρήματα. ἕως μὲν οὖν τὸν παιδὸς εἴχομεν χρόνον, τροφαῖσι βασιλικαῖσι καὶ παιδεύμασιν ἅπανθ’ ὑπισχνεῖτο, ὡς ἀπὸ σπλάγχνων ἑῶν· ἐπεὶ δὲ πλήρης κύκλος ἡμερῶν παρῆν, ἐξῆλθον οἴκων βασιλικῶν. ἔπειτα τὴν διαμάχην τοῦ θ’ Ἑβραίου καὶ τοῦ Αἰγυπτίου διηγησάμενος καὶ τὴν ταφὴν τὴν ἐν τῇ ψάμμῳ τοῦ Αἰγυπτίου, ἐπὶ τῆς ἑτέρας μάχης φησὶν οὕτως·
PG 8:903«τί τύπτεις ἀσθενέστερον σέθεν;» ὃ δ’ εἶπεν· «ἡμῖν τίς ς’ ἀπέστειλε⟨ν⟩ κριτὴν ἢ ’πιστάτην ἐνταῦθα; μὴ κτενεῖς δέ με ὥσπερ τὸν ἐχθὲς ἄνδρα;» καὶ δείσας ἐγὼ ἔλεξα· «πῶς ἐγένετο συμφανὲς τόδε;» φεύγει δὴ ἐντεῦθεν καὶ ποιμαίνει πρόβατα προδιδασκόμενος εἰς ἡγεμονίαν ποιμενικῇ· προγυμνασία γὰρ βασιλείας τῷ μέλλοντι τῆς ἡμερωτάτης τῶν ἀνθρώπων ἐπιστατεῖν ἀγέλης ἡ ποιμενικὴ καθάπερ καὶ τοῖς πολεμικοῖς τῇ φύσει ἡ θηρευτική. ἄγει δὲ αὐτὸν ἐντεῦθεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὴν τῶν Ἑβραίων στρατηγίαν. ἔπειτα νουθετοῦνται μὲν Αἰγύπτιοι πολλάκις οἱ πολλάκις ἀσύνετοι, θεαταὶ δὲ Ἑβραῖοι ἐγίνοντο ὧν ἕτεροι κακῶν ὑπέμενον ἀκινδύνως ἐκμανθάνοντες τὴν δύναμιν τοῦ θεοῦ.
δὲ Φοίνιξ ἦν, ὁ τῶν γραμμάτων Ἕλλησιν εὑρετής, ὡς φησιν Εύφορος (61)· ὅθεν καὶ Φοινικήτα τὰ γράμ- ματα Ηρόδοτος (62) κεκλῆσθαι γράφει. οἱ δὲ Φοίνικας καὶ Σύρους γράμματα ἐπινοῆσαι πρώτους λέγουσιν· ἰατρικὴν δὲ ῎Απιν Αἰγύπτιον αὐτόχθονα, πρὶν εἰς Αἴγυπτον ἀφικέσθαι τὴν Ἰώ (63)· μετὰ δὲ ταῦτα Ασκληπιὸν τὴν τέχνην αὐξῆσαι λέγουσιν (64). Ατλας δὲ ὁ Λίβυς πρῶτος ναῦν ἐναυπηγήσατο, καὶ τὴν θάλασσαν ἔπλευσε. Κέλμις τε αὖ καὶ Δαμνα- νεὺς (65) οἱ τῶν Ἰδαίων (66) Δάκτυλοι, πρῶτοι σίδη ρον εὗρον ἐν Κύπρῳ· ὁ δὲ ἄλλος Ἰδαῖος (67) εὗρε χαλκοῦ (68) κρίσιν· ὡς δὲ Ἡσίοδος, Σκύθης. Καὶ μὴν * Ρ. σμάτων Ἑλληνικῶν πολυπραγμονήσας βάθος, ὡς ὀλί γοι τάχα που τῶν πρὸ αὐτοῦ. « Καὶ τὰ γράμματα δὲ Φοίνικας εὑρηκέναι λογοποιοῦσιν οἱ Ἕλληνες, καὶ τὸν Κάδμον ταῦτα πρῶτον εἰς τὴν ῾Ελλάδα κομίσαι. Ἰατρικῆς δὲ ἄρξαι τὸν ᾿Απιν φασὶ τὸν Αἰγύπτιον, εἶτα τὸν ᾿Ασκληπιὸν αὐξῆσαι τὴν τέχνην. Σκάφος δὲ πρῶτον ἐν Λιβύῃ ναυπηγηθῆναι λέγουσιν. & Εύφορον ἐν τοῖς Ευρήμασι Εὔφορον Εύφορος τοὺς κατεψευσμένους εύ ρήματα, Έφορος Έφορος Οἱ δὲ Φοίνικες οὗτοι οἱ σὺν Κάδμῳ ἀπικόμενοι, τῶν ἔσαν οἱ Γεφυραῖοι, ἄλλα τε πολλὰ, οἰκήσαντες ταύτην τὴν χώρην, εἰσήγαγον διδασκάλια ἐς τοὺς Ἕλληνας, καὶ δὴ καὶ γράμματα, οὐκ ἐόντα πρὶν Ἕλλησιν, ὡς ἐμοὶ δοκέειν... Χρεώμενοι δέ, ἐφά- τισαν, ὥσπερ καὶ τὸ δίκαιον ἔφερε, ἐσαγαγόντων Φοινίκων ἐς τὴν Ἑλλάδα, Φοινικήτα κεκλῆσθαι. • φοινικήτα γράμ ματα φοίνικας Φοινικήία γράμματα, τὴν τέχνην ἱστοροῦσιν, Τέλμις τε καὶ Δαμναμενεὺς οἱ τῶν Ἰουδαίων δάκτυλοι, πρῶτοι ἐν Κύπρῳ σίδηρον εὗρον. Κέλμις τε αὖ καὶ Δαμνανεὺς οἱ τῶν Ἰδαίων. Κέλμις, Δαμναμενεύς τε μέγας, καὶ ὑπέρβιος ['Ακρων. Κέλμις ἐν σιδήρῳ, ἐν Κρήτῃ, ἐν Κύπρῳ. Τέλμης τε Δαμναμενεύς Κέλμις, οι Δαμναμενεύς, Κέλμις οι Δαμναμενεύς. ἄλλος Ἰουδαῖος εὗρε χαλκοῦ κρᾶσιν, ὡς δὲ Ἡσίοδος, Σκύθης. Δέλλας STROMATUM LIB. I. A. ED. POTTER, ED. PARIS. Hos (Phanics) illa Græcorum filiis tradidisse, cum Cadmus nimirum apud illos versatus, ipsa prima clementa docuisset. B Clemens hujus historiæ particulatim in Stromalis meminit, vir in primis doctus et studiorum amans, qui Græcarum litterarum altitudinem, quantum forsan ante illum pauci, perscrutatus est. » Theo- doretus etiam ut alibi sæpe, sic in his etiam Cle- mentem nostrum secutus est, serm. De curand. Gree. affect. pag. 467. : Memo- rant Græci litteras a Phoenicibus inventas, Cadium primum in Græciam intulisse. Apin Ægyptium me- dicinæ auctorem fuisse, eam vero postea auxisse Esculapium ferunt. Navem primam in Libya fa- clam tradunt. pag. et 167, hæc dicit : c Scimus autem non solum id præstitisse, sed etiam hoc effecisse confi- dimus, ut sæpiuscule productis Strabonis et Plinii de Ephori Heurematibus testimoniis omni exce- ptione majoribus persuasi viri docti, Athenæum, qui lib. 1, laudat_de tibiis tragicis, lysiodis et citharisteriis, itemque Cle- mentem, qui lib. : Strom. citat testem ejus, quod c Cadmus Phenix litteras Grecis tra- diderit, emendare non ultra sunt tergiversati. Est enim inter quoad vero nemini controversus. Casau C Animadvers. ad Athenæi lib. superius dicti cap. 25, nondum se constituisse ait, site Euphorus iste, qui de inventis priorum scripsit, notus omni- bus historicis Ephorus, an alius. Audacter Vossius lib. ms, pag. 285, lectionem in Athenæo non esse mutandam, et habet igitur Euphorum De inventis alium ab Ephoro. Quid in hanc partem constituen- dum sit, e dictis patet, nimirum mutandam esse lectionem editam in Athenæo planissime, pariter D que falsam in Clemente, videndumque me entia præter necessitatem multiplicentur. Hæc ille. Porro Clemens Euphorum vocat_infra pag. 558, sed Ephorum pag. 331, 337, 551. etiam hoc loco scribendum, dicunt Lipsius in Annal. Taciti cap. 11. Vossius Aristarchi lib. 1, cap. 11, itemque Josephus Scaliger notis in Eusebii Chronicon. c. 38, hæc sunt : Phoenices isti, qui cum Cadmo advenerunt, quo- rum Gephyræi fuere, dum hanc regionem incolunt, cum alias multas doctrinas in Græciam introduxe- Olympus et Marsyas.Cadmus autem erat Phenix, qui fuit Græcis litterarum inventor, ut ait Eupho rus. Unde etiam scribit Herodotus, litteras appella tas fuisse Phoenicias. Alii autem dicunt, Phoenices et Syros primos excogitasse litteras. Medicinam autem, Apim Ægyptium indigenam, priusquam lo veniret in Ægyptum: postea autem Æsculapium dicunt artem amplificasse. Atlas autem Libys, pri- mus navem est fabricatus, et mare navigavit. Et rursus Celmis et Damnaneus, Idæi Dactyli, ferrum primi invenerunt in Cypro. Alius autem Idæus eris invenit temperaturam ; ut autem Hesiodus, Scytha. re, tum vero litteras, quæ apud Graecos, ut mili videtur, antea non fuerant. Quibus utentes, famam parserunt, ut æquitas etiam postulabat, cum Phoe- nices eas in Græciam introduxissent, Phoenicias esse nominandlas. . Sunt etiam, qui a Cretensibus dicta autumant, qui litteras sese, ut dicebant, inventas foliis palmarum, quas Greci vocant, inscribere consueverunt. Conf. Suidas v. Apostolius cent. 20, prover. 29; Meursii Creta lib. iv, sub finem cap. 1. bius. ... Euseb. bium, Τrape- zuntius, Tolmentem vero et Damnanienæum Ju- dæos in Cypro primos ferrum invenisse. Atque ita Polydorus Virgilius in lib. De inventoribus. Cle- mens liabet rectius, Apollonii scholiastes auctoris Phoro- nidis (id est, poematis nomen, quod citatur pag. 372). carmina citat, in quibus tres tantum Dactyli nominantur : Celmis, Damnameneusque ingens, Acmonque su- [perbus. Vide proverbium de iis qui ni- mium sibi credunt. Sunt qui quatuor numerent, ait Greg. Gyraldus Synt. r: Salaminum, Damname- neum, Herculem et Acmonem. Plin. lib. vu, c. : Ferrum Hesiodus in Creta eos, qui vocati sunt Dactyli Idæi. › Itaque hic fortasse legendum erat non Seul et Strabo in lib. xi scribit Telchinas, quos quidam et Corybantes pu- tant ex Creta in Cyprum venisse, et primos ferrum, et ses operatos esse. Diod. Siculus lib. v, cap. 15, in loco, quem Berceynthum dicunt, Idæos Dactylos ignis usum et æris, ferrique naturam invenisse tra- dit. COLLECT. - codex Joan. Vera nomina esse e veteri Phoronidis auctore constat. Eorumdem etiam mul- tis in locis meminit Nonnus : et e multis dactylis, quos memorat Apollonii vetus scholiastes, duo præcipui sunt Trapezuntius : Aris autem tincturam au temperiem, qua robur accipi, Delam Judaeum con- perisse, quamvis Hesiodus Delam ex Scythia fuisse asserat. » Phn. lib. vi, cap. : • As conflare et temperare Aristoteles Lyduin Scythem monstrasse, Theophrastus Delam Phrygen putal. . Scribe er- go: • Delas autem alius luæus gris, etc., quam- vis de patria diversa sentiant, COLLECT. habere ms. Palat., refert Sylburgius. - (61) Εὔφορος. Reinesius Var. Lect. lib. r, cap. 6, (62) Ηρόδοτος. Herodoti verba Terpsichores (63) Αυτόχθονα τὴν Ἰώ. Hæc omnisit Euse- (64) Τὴν τέχνην αὐξῆσαι λέγουσιν. Αὐξῆσαι (65) Κέλμις τε αὖ καὶ Δαμνανεύς. Apud Euse- (66) Ιδαίων. Ἰουδαίων mendose Euseb. (67) Ὁ δὲ ἄλλος Ἰδαῖος. Αι Eusebius : Δέλας δὲ (68) Χαλκού. Χαλκῷ codex Joan.
PG 8:905ἔτι δὲ Αἰγύπτιοι ἀκοῇ μὴ παραδεχόμενοι τὰ τῆς δυνάμεως ἀποτελέσματα, δι’ ἀφροσύνην οἱ νήπιοι ἀπιστοῦντες, τότε ὡς εἴρηται, ῥεχθὲν δέ τε οἱ νήπιοι ἔγνωσαν ὕστερόν τε ἐξιόντες οἱ Ἑβραῖοι πολλὴν λείαν τῶν Αἰγυπτίων ἐκφορήσαντες ἀπῄεσαν, οὐ διὰ φιλοχρηματίαν, ὡς οἱ κατήγοροί φασιν (οὐδὲ γὰρ ἀλλοτρίων αὐτοὺς ἀνέπειθεν ἐπιθυμεῖν ὁ θεός), ἀλλὰ πρῶτον μὲν ὧν παρὰ πάντα τὸν χρόνον ὑπηρέτησαν τοῖς Αἰγυπτίοις μισθὸν ἀναγκαῖον κομιζόμενοι, ἔπειτα δὲ καὶ τρόπον τινὰ ἠμύναντο ἀντιλυποῦντες ὡς φιλαργύρους Αἰγυπτίους τῇ τῆς λείας ἐκφορήσει, καθάπερ ἐκεῖνοι τοὺς Ἑβραίους τῇ καταδουλώσει. εἴτ’ οὖν ὡς ἐν πολέμῳ φαίη τις τοῦτο γεγονέναι, τὰ τῶν ἐχθρῶν φέρειν ἠξίουν νόμῳ τῶν κεκρατηκότων ὡς κρείττονες ἡττόνων (καὶ τοῦ πολέμου ἡ αἰτία δικαία· ἱκέται διὰ λιμὸν Ἑβραῖοι ἧκον πρὸς Αἰγυπτίους· οἳ δὲ τοὺς ξένους καταδουλωσάμενοι τρόπον αἰχμαλώτων ὑπηρετεῖν ἠνάγκασαν σφίσι μηδὲ τὸν μισθὸν ἀποδιδόντες), εἴτε ὡς ἐν εἰρήνῃ, μισθὸν ἔλαβον τὴν λείαν παρὰ ἀκόντων τῶν πολὺν χρόνον οὐκ ἀποδιδόντων, ἀλλὰ ἀποστερούντων. Ἔστιν οὖν ὁ Μωυσῆς ἡμῖν προφητικός, νομοθετικός. τακτικός, στρατηγικός, πολιτικός, φιλόσοφος.
άρπη Α Θρᾷκες πρῶτοι τὴν καλουμένην ἅρπην (69) εὗρον· Ρ. άρπην ἅρπην ν. 110, 111: • Αρ- τιν πέλτην εὗρον πέλταν ἐξευ- τοὺς Κανούς. Τριανόν τε (Σαμνίτης οὗτος ἦν,) π. θ. κατασκευάσαι, « Καππαδόκαι, τὴν νάβλαν καλου- μένην, Εαν καλουμένην. νάβλας, Β ἔστι δὲ μάχαιρα καμπύλη· καὶ πρῶτοι πέλταις ἐπὶ τῶν ἵππων ἐχρήσαντο. Ομοίως δὲ καὶ Ἰλλύριοι τὴν καλουμένην πέλταν ἐξεῦρον. Ἔτι φασὶ Τουσκα- νους (70) τὴν πλαστικὴν ἐπινοῆσαι, Ἰτανόν τε (Σα μνίτης (71) οὗτος ἦν), πρῶτον θυρεόν κατασκευάσαι. Κάδμος γὰρ ὁ Φοίνιξ λιθοτομίαν ἐξεῦρε· καὶ μέταλλα χρυσοῦ τὰ περὶ τὸ Πάγκαιον (72) επενόησεν όρος. "Ηδη δὲ καὶ ἄλλο ἔθνος, Καππάδοκες, πρῶτοι εἶσαν τὸν νάβλαν καλούμενον (73), ὃν τρόπον καὶ τὸ δίχορδον Ασσύριοι. Καρχηδόνιοι γὰρ πρῶτοι τετρήρη κατα σκεύασαν· ἐναυπήγησε δὲ αὐτὴν Βόσπορος αυτοσχέ διον (74). Μήδειά τε, ἡ Αἰήτου, η Κολχίς, πρώτη βαφὴν τριχῶν ἐπενόησεν. ᾿Αλλὰ καὶ Νώροπες (ἔθνος ἐστὶ Παιονικὸν, νῦν δὲ Νωρικοί (75) καλοῦνται) κάτ τειργάσαντο χαλκὸν, καὶ σίδηρον ἐκάθηραν πρῶτοι. "Αμυκόςτε, ὁ Βεβρύκων βασιλεὺς, ιμάντας πυκτικοὺς πρῶτος (76) εὗρε· περί τε μουσικὴν (77) Όλυμπος ὁ Μυσὸς τὴν Λύδιον ἁρμονίαν ἐφιλοτέχνησεν· οἵ τε Τρωγλοδύται καλούμενοι σαμβύκην εὗρον, ὄργανον νάβλα, νάβλα, εἶδος ὀργάνου μουσικοῦ, ἢ ψαλτήριον, ἢ κιθάρα. ἀναφωνοῦντες ἐν νάβλοις, καὶ κιθάραις. ο ἐν νάβλαις περὶ τῶν κρυφίων. Ἀλλὰ μὴν καὶ νάβλης μνημονεύεται Φιλήμων· Ἔδει παρεῖναι Παρμένων αὐλητρίδα, η ναβλην τιν. ρος αὐτόχθων. Αἰγύπτιον αὐτόχθονα, Αρί, ο Βόσπορος αὐτόχθων, *Απιν αὐτόχθονα αὐτοσχέδιον αὐτόχθων νῦν δὲ Νωρικοί. Νώρακος, πόλις Παιονίας, ὁ πολίτης Νωράκιος· ὡς Ἐπαφρόδιτος ἐν τοῖς Ὁμηρικοῖς φησιν, ὅτι γίγνεται ἐν Παιονία σίδηρος, ὃς ἀκονηθεὶς λαμπρότατός ἐστιν, ἀφ᾽ οὗ καὶ τὸ, νώροπα χαλκόν. Νώροψ, πόλιν Παννονίας Νώρακον, οι Νώροπα ὡς εἴ τις εἴποι Νωράκιος. Αι Λ, ἐδύσσατο νώροπα χαλκόν, νώροπα τὸν λαμ πρότατον, διὰ τὸ στερεῖν τοῦ ὁρᾶν. ὁ μὴ τῶν ὁρᾶν ἑαυτόν. Νωρικόν Περί τε μουσικήν. CLEMENTIS ALEXANDRINI Ac Thraces quidem primi eam, que vocatur, invenerunt: est autem incurvus gladius; et peltis primi usi sunt in equis. Similiter autem Illyrii quoque peltain invenerunt. Tuscanos aiunt plasti- cen excogitasse, Itanumque * (Samnites is fuit) primo clypeum fecisse. Cadmus autem Phoenix pri- mus invenit lapidicinam, et in monte Panca ex- cogitavit auri metalla. Jam vero alia quoque gens, Cappadoces, primi invenerunt id, quod nablum appellatur, quemadmodum Assyrii quoque dichor- don. Carthaginenses autem primi construxerunt quadriremem : eamdem extemporaneam, fabrica- tus est Bosphorus. Medea autem, Aetæ filia, Col. chis, prima pilos tingere excogitavit. Quinetiam Noropes (est autem gens Pæoniæ, nunc autem appellatur Norica) as elaborarunt, et primi fer. rum purgarunt. Aprycus, rex Bebrycum, lora pugi- lum, id est, castus, primus excogitavit ; et Olym- pus Mysius in musica harmoniam Lydiam artifi- ciose invenit, et qui vocantur Troglodyte, sambucam * ED. POTTER. - Easeb.:qua de re monuit et Brodeus Miscell. lib. 1, rap. 19, et Justus Lipsius Saturn. lib. 11, cap. 9, u: esse Latinorum e sicam, ex Josepho et veteribus glossis docet idem Lipsius. SYLBURG. Ex his postremis vocibus vides, restituen- u: esse. Eusebius quoque lik. Evang. præpar. ex apmy scribit, quem secutus Polydorus Vergil.us falcem vocat, id est, ensen falcatum, non falcem ru- ralem. Claudianus De laud. Stilic. lib. 1, Non falce Gelonus • • Non arcu pepulere Gete. Brodaeus Miscellan. lib. I, cap. 19. Vide et Justum Lipsium lib. ut, cap. 9, Saturnal. COLLECT. - cod. Joan. Mor, pro pov, Euseb. - Flor. editio et Eusebius divise habent Samnites vero scutum invenisse, testatur etiam Athenaus, lib. vi extremo. SYLBURG. ' de qua C. Plinius lib. vul, cap. 20, Natur. histor. in litteris diu multumque versati compertum ha- bent. Clemens in Stromatis ait, ‹Itanum (Samnis is erat) post hominum memoriam: primum fabri- casse scutum : » quod et Eusebius Evang. prap. x recitat. Non est ergo quod dubites aut apud Cle- mentem legi oportere & Tritanum, aut in Plinio Itanum. Quanquam de Latini gladiatoris nomine plus equidem Plinii vetustis exemplaribus, ejusque Metaphraste Solino, quam Græco librario fidei tri- buendum censeo. Plinii verba subjeci : Tritanum in gladiatorio ludo Samnitium arinatura celebreni, filiumque ejus militem magni Pompeii. Solinus vero adnotavit Tritanum gladiatorem armatura Samnitem fuisse. J. Parrhasius Epist. ad Lupici- ritem. His adde Ciceronem De finibus, hunc Lucilii Versum proferentem : › Municipem Ponti, Tritani, centurionum. Lege ergo, et Tritanum: Sannis is erat) pri- Liu n fabricasse scutum. » COLLECT. Lo, et alii. Mox idem Euseb. quod agnoscit etiam Stephanus. Μox, Euseb. SYLBURG. Frequentiori in usu est C D quanı ut apud Athenaeum lib. v, Diversum tamen esse a psalterio, conjicit ex Cicerone De aruspicum resp. et Quintiliano H. Stephanus. L. Co- lius Rhodigin. lib. ix, cap. 4, pro psalterio accipit ; et quidam interpretes ex Hebræo I Paral. cap. xv, • et nablis et citharis concrepantes, » Ibidem, c mablis arcana cantabant, Vos ab Hebræo non multum discedit. Ovid. De arte iner- tium, ut, 527: Disce etiam. duplici genialia naulia palma Vertere.... Pollux lib. Iv : Sic enim lego ex litterarum vestigiis scripti liliri. COLLECT. Trapezuntius Quadriremem a Car- chedoniis primum factam fuisse, cujus architectus Bosporus fuit. Certe paulo ante medicinam inve- nisse dixit Ægyptium indigenam. Plinius lib. vi, cap. 56: «Quadrire- mem Aristoteles auctor est fecisse Carthaginienses.> COLLECT. Vigerus ad Eusebium hæc adnotat : • Recte Eusebius ut paulo ante dixerat. Clemens legit, corrupte, ut videtur. » Quinetiam habere pal. ms., refert Sylburgius. rius. SYLBURG. Eusebius Tra- pezuntius : « Pannones, qui Noricum habitant, quos Noropes appellant, æris usum invenisse.» Stephanus De urbibus: Suidas s. v. in eandem sententiam scribit, Eustathius in illum locum Iliad. dici ait, Item, Certe ex Strabone lib. vu, aliisque geogra- phis constat Pannoniæ partem Noricos esse, vel ei- dem, secundum alios, finitimos. COLLECT. - habet col. Joan., ut etiam Pal. - (17 Vigerus ait : c Juvat Plinii locum ex lib. vu, cap. 56, ascribere : «Musicam,» inquit, Amphion; fistulam et monauloni, Pan « (69) "Αρπην. Hoc pro vulg. πάρην repositum es (70) Τουσκανούς. Hoc Com. reposuit e Tatiano. (71) Σαμνίτης. Quæ fuerit armatura Sanınilium, (12) Πάγκαιον. Euseb. Παγγαιον, ut etiam Stra- (3) Τον νάβλαν καλούμενον. Eusebius τὴν νά (74) Βόσπορος αὐτοσχέδιον. Eusebius, ὁ Βόσπο (75) Νῦν δὲ Νωρικοί. Flor. edit. Νωρικόν, du- (76) Πρώτος, Abest ab Euseb.
ὅπως μὲν οὖν ἦν προφητικός, μετὰ ταῦτα λεχθήσεται, ὁπηνίκα ἂν περὶ προφητείας διαλαμβάνωμεν· τὸ τακτικὸν δὲ μέρος ἂν εἴη τοῦ στρατηγικοῦ, τὸ στρατηγικὸν δὲ τοῦ βασιλικοῦ· πάλιν τε αὖ τὸ νομοθετικὸν μέρος ἂν εἴη τοῦ βασιλικοῦ, καθάπερ καὶ τὸ δικαστικόν. τοῦ δὲ βασιλικοῦ τὸ μὲν θεῖον μέρος ἐστίν, οἷον τὸ κατὰ τὸν θεὸν καὶ τὸν ἅγιον υἱὸν αὐτοῦ, παρ’ ὧν τά τε ἀπὸ γῆς ἀγαθὰ καὶ τὰ ἐκτὸς καὶ ἡ τελεία εὐδαιμονία χορηγεῖται· «αἰτεῖσθε γάρ», φησί, «τὰ μεγάλα, καὶ τὰ μικρὰ ὑμῖν προστεθήσεται.» δεύτερον δέ ἐστιν εἶδος βασιλείας μετὰ τὴν ἀκραιφνῶς λογικὴν καὶ θείαν διοίκησιν τὸ μόνῳ τῷ θυμοειδεῖ τῆς ψυχῆς εἰς βασιλείαν συγχρώμενον, καθ’ ὃ εἶδος Ἡρακλῆς μὲν Ἄργους, Ἀλέξανδρος δὲ Μακεδόνων ἐβασίλευσε. τρίτον δὲ τὸ ἑνὸς ἐφιέμενον τοῦ νικῆσαι μόνον καὶ καταστρέψασθαι (τὸ δὲ πρὸς κακὸν ἢ ἀγαθὸν τὴν νίκην ποιεῖσθαι τῷ τοιούτῳ οὐ πρόσεστιν)· ᾧ Πέρσαι ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα στρατεύσαντες συνεχρήσαντο. τοῦ γὰρ θυμοῦ τὸ μὲν φιλόνικον μόνον ἐστίν, αὐτοῦ τοῦ κρατεῖν ἕνεκα τὴν δυναστείαν πεποιημένον, τὸ δὲ φιλόκαλον, εἰς καλὸν καταχρωμένης τῆς ψυχῆς τῷ θυμῷ.
άρπη Α Θρᾷκες πρῶτοι τὴν καλουμένην ἅρπην (69) εὗρον· Ρ. άρπην ἅρπην ν. 110, 111: • Αρ- τιν πέλτην εὗρον πέλταν ἐξευ- τοὺς Κανούς. Τριανόν τε (Σαμνίτης οὗτος ἦν,) π. θ. κατασκευάσαι, « Καππαδόκαι, τὴν νάβλαν καλου- μένην, Εαν καλουμένην. νάβλας, Β ἔστι δὲ μάχαιρα καμπύλη· καὶ πρῶτοι πέλταις ἐπὶ τῶν ἵππων ἐχρήσαντο. Ομοίως δὲ καὶ Ἰλλύριοι τὴν καλουμένην πέλταν ἐξεῦρον. Ἔτι φασὶ Τουσκα- νους (70) τὴν πλαστικὴν ἐπινοῆσαι, Ἰτανόν τε (Σα μνίτης (71) οὗτος ἦν), πρῶτον θυρεόν κατασκευάσαι. Κάδμος γὰρ ὁ Φοίνιξ λιθοτομίαν ἐξεῦρε· καὶ μέταλλα χρυσοῦ τὰ περὶ τὸ Πάγκαιον (72) επενόησεν όρος. "Ηδη δὲ καὶ ἄλλο ἔθνος, Καππάδοκες, πρῶτοι εἶσαν τὸν νάβλαν καλούμενον (73), ὃν τρόπον καὶ τὸ δίχορδον Ασσύριοι. Καρχηδόνιοι γὰρ πρῶτοι τετρήρη κατα σκεύασαν· ἐναυπήγησε δὲ αὐτὴν Βόσπορος αυτοσχέ διον (74). Μήδειά τε, ἡ Αἰήτου, η Κολχίς, πρώτη βαφὴν τριχῶν ἐπενόησεν. ᾿Αλλὰ καὶ Νώροπες (ἔθνος ἐστὶ Παιονικὸν, νῦν δὲ Νωρικοί (75) καλοῦνται) κάτ τειργάσαντο χαλκὸν, καὶ σίδηρον ἐκάθηραν πρῶτοι. "Αμυκόςτε, ὁ Βεβρύκων βασιλεὺς, ιμάντας πυκτικοὺς πρῶτος (76) εὗρε· περί τε μουσικὴν (77) Όλυμπος ὁ Μυσὸς τὴν Λύδιον ἁρμονίαν ἐφιλοτέχνησεν· οἵ τε Τρωγλοδύται καλούμενοι σαμβύκην εὗρον, ὄργανον νάβλα, νάβλα, εἶδος ὀργάνου μουσικοῦ, ἢ ψαλτήριον, ἢ κιθάρα. ἀναφωνοῦντες ἐν νάβλοις, καὶ κιθάραις. ο ἐν νάβλαις περὶ τῶν κρυφίων. Ἀλλὰ μὴν καὶ νάβλης μνημονεύεται Φιλήμων· Ἔδει παρεῖναι Παρμένων αὐλητρίδα, η ναβλην τιν. ρος αὐτόχθων. Αἰγύπτιον αὐτόχθονα, Αρί, ο Βόσπορος αὐτόχθων, *Απιν αὐτόχθονα αὐτοσχέδιον αὐτόχθων νῦν δὲ Νωρικοί. Νώρακος, πόλις Παιονίας, ὁ πολίτης Νωράκιος· ὡς Ἐπαφρόδιτος ἐν τοῖς Ὁμηρικοῖς φησιν, ὅτι γίγνεται ἐν Παιονία σίδηρος, ὃς ἀκονηθεὶς λαμπρότατός ἐστιν, ἀφ᾽ οὗ καὶ τὸ, νώροπα χαλκόν. Νώροψ, πόλιν Παννονίας Νώρακον, οι Νώροπα ὡς εἴ τις εἴποι Νωράκιος. Αι Λ, ἐδύσσατο νώροπα χαλκόν, νώροπα τὸν λαμ πρότατον, διὰ τὸ στερεῖν τοῦ ὁρᾶν. ὁ μὴ τῶν ὁρᾶν ἑαυτόν. Νωρικόν Περί τε μουσικήν. CLEMENTIS ALEXANDRINI Ac Thraces quidem primi eam, que vocatur, invenerunt: est autem incurvus gladius; et peltis primi usi sunt in equis. Similiter autem Illyrii quoque peltain invenerunt. Tuscanos aiunt plasti- cen excogitasse, Itanumque * (Samnites is fuit) primo clypeum fecisse. Cadmus autem Phoenix pri- mus invenit lapidicinam, et in monte Panca ex- cogitavit auri metalla. Jam vero alia quoque gens, Cappadoces, primi invenerunt id, quod nablum appellatur, quemadmodum Assyrii quoque dichor- don. Carthaginenses autem primi construxerunt quadriremem : eamdem extemporaneam, fabrica- tus est Bosphorus. Medea autem, Aetæ filia, Col. chis, prima pilos tingere excogitavit. Quinetiam Noropes (est autem gens Pæoniæ, nunc autem appellatur Norica) as elaborarunt, et primi fer. rum purgarunt. Aprycus, rex Bebrycum, lora pugi- lum, id est, castus, primus excogitavit ; et Olym- pus Mysius in musica harmoniam Lydiam artifi- ciose invenit, et qui vocantur Troglodyte, sambucam * ED. POTTER. - Easeb.:qua de re monuit et Brodeus Miscell. lib. 1, rap. 19, et Justus Lipsius Saturn. lib. 11, cap. 9, u: esse Latinorum e sicam, ex Josepho et veteribus glossis docet idem Lipsius. SYLBURG. Ex his postremis vocibus vides, restituen- u: esse. Eusebius quoque lik. Evang. præpar. ex apmy scribit, quem secutus Polydorus Vergil.us falcem vocat, id est, ensen falcatum, non falcem ru- ralem. Claudianus De laud. Stilic. lib. 1, Non falce Gelonus • • Non arcu pepulere Gete. Brodaeus Miscellan. lib. I, cap. 19. Vide et Justum Lipsium lib. ut, cap. 9, Saturnal. COLLECT. - cod. Joan. Mor, pro pov, Euseb. - Flor. editio et Eusebius divise habent Samnites vero scutum invenisse, testatur etiam Athenaus, lib. vi extremo. SYLBURG. ' de qua C. Plinius lib. vul, cap. 20, Natur. histor. in litteris diu multumque versati compertum ha- bent. Clemens in Stromatis ait, ‹Itanum (Samnis is erat) post hominum memoriam: primum fabri- casse scutum : » quod et Eusebius Evang. prap. x recitat. Non est ergo quod dubites aut apud Cle- mentem legi oportere & Tritanum, aut in Plinio Itanum. Quanquam de Latini gladiatoris nomine plus equidem Plinii vetustis exemplaribus, ejusque Metaphraste Solino, quam Græco librario fidei tri- buendum censeo. Plinii verba subjeci : Tritanum in gladiatorio ludo Samnitium arinatura celebreni, filiumque ejus militem magni Pompeii. Solinus vero adnotavit Tritanum gladiatorem armatura Samnitem fuisse. J. Parrhasius Epist. ad Lupici- ritem. His adde Ciceronem De finibus, hunc Lucilii Versum proferentem : › Municipem Ponti, Tritani, centurionum. Lege ergo, et Tritanum: Sannis is erat) pri- Liu n fabricasse scutum. » COLLECT. Lo, et alii. Mox idem Euseb. quod agnoscit etiam Stephanus. Μox, Euseb. SYLBURG. Frequentiori in usu est C D quanı ut apud Athenaeum lib. v, Diversum tamen esse a psalterio, conjicit ex Cicerone De aruspicum resp. et Quintiliano H. Stephanus. L. Co- lius Rhodigin. lib. ix, cap. 4, pro psalterio accipit ; et quidam interpretes ex Hebræo I Paral. cap. xv, • et nablis et citharis concrepantes, » Ibidem, c mablis arcana cantabant, Vos ab Hebræo non multum discedit. Ovid. De arte iner- tium, ut, 527: Disce etiam. duplici genialia naulia palma Vertere.... Pollux lib. Iv : Sic enim lego ex litterarum vestigiis scripti liliri. COLLECT. Trapezuntius Quadriremem a Car- chedoniis primum factam fuisse, cujus architectus Bosporus fuit. Certe paulo ante medicinam inve- nisse dixit Ægyptium indigenam. Plinius lib. vi, cap. 56: «Quadrire- mem Aristoteles auctor est fecisse Carthaginienses.> COLLECT. Vigerus ad Eusebium hæc adnotat : • Recte Eusebius ut paulo ante dixerat. Clemens legit, corrupte, ut videtur. » Quinetiam habere pal. ms., refert Sylburgius. rius. SYLBURG. Eusebius Tra- pezuntius : « Pannones, qui Noricum habitant, quos Noropes appellant, æris usum invenisse.» Stephanus De urbibus: Suidas s. v. in eandem sententiam scribit, Eustathius in illum locum Iliad. dici ait, Item, Certe ex Strabone lib. vu, aliisque geogra- phis constat Pannoniæ partem Noricos esse, vel ei- dem, secundum alios, finitimos. COLLECT. - habet col. Joan., ut etiam Pal. - (17 Vigerus ait : c Juvat Plinii locum ex lib. vu, cap. 56, ascribere : «Musicam,» inquit, Amphion; fistulam et monauloni, Pan « (69) "Αρπην. Hoc pro vulg. πάρην repositum es (70) Τουσκανούς. Hoc Com. reposuit e Tatiano. (71) Σαμνίτης. Quæ fuerit armatura Sanınilium, (12) Πάγκαιον. Euseb. Παγγαιον, ut etiam Stra- (3) Τον νάβλαν καλούμενον. Eusebius τὴν νά (74) Βόσπορος αὐτοσχέδιον. Eusebius, ὁ Βόσπο (75) Νῦν δὲ Νωρικοί. Flor. edit. Νωρικόν, du- (76) Πρώτος, Abest ab Euseb.
PG 8:907τετάρτη δὲ ἡ πασῶν κακίστη ἡ κατὰ τὰς ἐπιθυμίας τάττεται βασιλεία, ὡς ἡ Σαρδαναπάλλου καὶ τῶν τὸ τέλος ποιουμένων ταῖς ἐπιθυμίαις ὡς πλεῖστα χαρίζεσθαι. τοῦ δὴ βασιλικοῦ τοῦ τε κατ’ ἀρετὴν νικῶντος καὶ τοῦ κατὰ βίαν ὄργανον τὸ τακτικόν, ἄλλο δὲ κατ’ ἄλλην φύσιν τε καὶ ὕλην. ἐν μέν γε ὅπλοις καὶ τοῖς μαχίμοις ζῴοις δι’ ἐμψύχων τε καὶ ἀψύχων ψυχὴ τὸ τάττον ἐστὶ καὶ νοῦς, ἐν δὲ τοῖς τῆς ψυχῆς πάθεσιν, ὧν ἐπικρατοῦμεν τῇ ἀρετῇ, λογισμός ἐστι τὸ τακτικόν, ἐπισφραγιζόμενος ἐγκράτειαν καὶ σωφροσύνην μεθ’ ὁσιότητος καὶ γνῶσιν ἀγαθὴν μετ’ ἀληθείας, τὸ τέλος εἰς εὐσέβειαν ἀναφέρων θεοῦ. οὕτω γὰρ τῇ ἀρετῇ χρωμένη φρόνησις ἡ τάττουσά ἐστι, τὰ μὲν θεῖα ἡ σοφία, τὰ ἀνθρώπεια δὲ ἡ πολιτική, σύμπαντα δὲ ἡ βασιλική. βασιλεὺς τοίνυν ἐστὶν ὁ ἄρχων κατὰ νόμους ὁ τὴν τοῦ ἄρχειν ἑκόντων ἐπιστήμην ἔχων, οἷός ἐστιν ὁ κύριος τοὺς εἰς αὐτὸν καὶ δι’ αὐτοῦ πιστεύοντας προσιέμενος.
μουσικόν. Φασὶ δὲ καὶ τὴν πλαγίαν σύριγγα Σάτυρον εὑρεῖν τὸν Φρύγα (78) · τρίχορδον δὲ (79) ὁμοίως καὶ τὴν διάτονον ἁρμονίαν "Αγνην, (80), τὸν καὶ αὐτὸν Φρύγα· κρούματα δὲ Ολυμπον ὁμοίως τὸν Φρύγα· καθάπερ Φρύγιον ἁρμονίαν, καὶ μιξοφρύγιον, καὶ μιξολύδιον, Μαρσύαν, τῆς αὐτῆς ὄντα τοῖς προειρη μένοις χώρας· καὶ τὴν Δώριον Θάμυριν (81) ἐπινοή - σαι τὸν Θρᾷκα. Πέρσας τε πρώτους ἀκηκόαμεν ἀπή - νην, καὶ κλίνην, καὶ ὑποπόδιον ἐργάσασθαι· τούς τε Σιδονίους (82) τρίκροτον ναῦν κατασκευάσαι. Σικελοί τε, οἱ πρὸς τῇ Ἰταλία, πρῶτοι φόρμιγγα εὗρον, οὐ πολὺ τῆς κιθάρας λειπομένην· καὶ κρόταλα ἐπενόη- σαν. Ἐπί τε Σεμιράμεως βασιλέως Αἰγυπτίων (83) τὰ βύσσινα ἱμάτια εὑρῆσθαι ἱστοροῦσιν· καὶ πρώτην ἐπιστολὰς συντάξαι (84) "Ατοσσαν, τὴν Περσῶν βασι- λεύσασαν, φησὶν Ελλάνικος. Σκάμων (85) μὲν οὖν ὁ Β Μιτυληναίος, καὶ Θεόφραστος ὁ Ἐρέσσιος (86), Κύδιππός τε ὁ Μαντινεύς, ἔτι τε Αντιφάνης, καὶ Αριστόδημος, καὶ ᾿Αριστοτέλης, πρὸς τούτοις δὲ Φιλοστέφανος, ἀλλὰ καὶ Στράτων ὁ περιπατητικός ἐν τοῖς περὶ εὑρημάτων, ταῦτα ἐστόρησαν. Παρε- θέμην δὲ αὐτῶν ὀλίγα εἰς σύστασιν τῆς παρὰ βαρβά Ρ. τρίχορδον δὲ ὁμοίως καὶ τὴν διάτονον ἁρμονίαν "Αγνην, τὸν καὶ αὐτὸν Φρύγα. καθάπερ Φρύγιον Μονό χορδον δὲ, ᾿Αράβων τὸ εὕρημα· τρίχορδον δὲ, ὅπερ Ασσύριοι πανδούραν ὠνόμαζον, ἐκείνων δ᾽ ἦν τὸ εύρημα. Όλυμπος, Μυσὸς αὐλητὴς, ἡγεμὼν γενόμενος τῆς κρουματικῆς μουσικῆς διὰ τῶν αὐλῶν. Πρὸς νέους· Εἰ δὲ τὰ Μαρσύου, ἢ τὰ Ὀλύμπου τῶν Φρυγών περιειργάζοντο κρούματα. Φρύγα ματα Ολυμπον πρῶτον εἰς τοὺς Ἕλληνας κομῖσαι· Ύαγνιν δὲ πρῶτον αὐλῆσαι, εἶτα τὸν τούτου υἱὸν Μαρσύαν, εἶτα Ολυμπον. τρίκροτον, τρίκωπον, τρίσκαλμον, κωπον ναῦν, τρίκροτον βασιλίδος Ασσυρίων. Ιατρικὴν δὲ, Απιν Αἰγύπτιοι· εἶτα μετὰ ταῦτα Ασκληπ. Τέλμης Κέλμις. Δέλ λας δὲ ἄλλοι ὁ δὲ ἄλλος Ιδ. Μος, Ἰλλυρικοί ριο Ιλλύριοι. Κάδμος δ' ὁ Φοιν. λιθοτομίαν τε ... Μοκ, περὶ τὸ Πάγγαιον ὄρος. Καρχηδόνιοι δὲ πρῶτοι. Βόσπορος αὐτόχθων Βόσπ. αὐτ τοσχέδιον. Μυα, νῦν δὲ Νωρικόν, κατειργ. τὴν ἰδίαν ἁρμονίαν τὴν Λύδιον ἁρμονίαν. Περσῶν βασιλίδα Περσών βασιλεύσασαν. ἔτι τε καὶ Ἀντιφ. ἔτι τε Αντιφ. Σεμιράμεως, βασιλίδος Ασσυρίων, « Θεόφραστος Ἐφέσιος, Σκάμμων, Καὶ ἐπιστολὰς συντάσσειν ἡ Περσῶν ποτε ήγησα μένη γυνή, καθάπερ φησὶν Ελλάνικος· Ατοσσα δὲ ὄνομα αὐτῇ. « Σκάμων δ' ἐν πρώτῳ Περὶ ευρημάτων. « Σχάμων Ερέσιος. "Ερεσος, πόλις ἐν Λέσβῳ, ἐξ ἧς Θεόφραστος, Αρι στοτέλους γνώριμος και διάδοχος. Τὸ ἐθνικὸν, Ἐρέ- σιος, καὶ Ἐρεσιεύς. » STROMATUM LIB. I. A instrumentum invenere musicum. Aiuntautem, obli- quam quoque fistulam Satyrum invenisse Phrygem; modos, Olympum similiter Phrygem; quemadmodum Phrygiam harmoniam et mixophrygiam et mixoly- diam, Marsyam, qui erat ejusdem regionis cum iis, qui ante dicti sunt; et Doricam Thamyrim Thracem exco- gitasse. Persas quoque primos audivimus currum, et lectum, et pedum scabellum effecisse, et Sidonios triremem navem ædificasse. Siculi quoque, qui sunt juxta Italiam, primi invenere phormingem, quæ non multum differt a cithara; et invenere cre- pitacula. Quinetiam tempore Semiramidis, regis Ægyptiorum, narrant inventas fuisse vestes lyssi- nas. Et primam composuisse epistolas Atossam, Persarum reginam, dicit Hellanicus. Scamon qui- dem Mitylenæus et Theophrastus Eressius, nonam * ED. POTTER, ED. PARIS. Mercurii ; obliquam tibiam Midas in Phrygia ; geminas tibias Marsyas in eadem gente; Lydios modulos Amphion; Dorios Thamyras Thrax; Phrys gios Marsyas Phryx; citharam Amphion; ut alii, Orpheus, ut alii, Linus; septem chordis additis, Terpander; octavam Simonides addidit, Timotheus; cithara sine voce cecinit Thamyras primus; cum cantu, Amphion; ut alii, Linus; ci- tharœlica carmina coniposuit Terpander; cum tibiis canere voce Trczenius Dardanus instituit. . C Hic Thamyras Plinio dicitur, quem paulo post Thamyrim ex Clemente vocat Eusebius, cum Homero. > Greco Eusebii, Trapezuntius hæc tribuit Marsyæ cum mixophrygia harmonia, de qua paulo post, vertitque : Marsyam Phrygem trichordum dialouamque harmoniam et mixophry- giam., Sed abest ab Eusebio illud, àppovíav. Plinius Marsya Phrygi modulos Phrygios acceptos refert. Pollux autem lib. iv, c. : Suidas, At Olympum alterum juniorem Phrygem facit.Exstat Olympi, ut musici insignis, nomen apud Basilium, orat. D Quoil si Marsya, vel Olympi, Phrygum musicorum, nodos tentare voluissent. Olympium perperam interpres et Historicum dictionarium scribunt. Collect. burgius ex Eusebio restituit, quæ negligentes li- brarii in Clementis codicibus propter repe- titum omisisse videntur. stituendum esse indicarunt Palmerius Exercit. in Chron. marm. Arundel., p. 687, et Worthius, Not. ad Tatian., p. 6. Plutarchus lib. De musica: Kpoú- lib. vn: Lydios modulos Amphion, Dorios Tha myras Thrax. Paulo post, delet Bru- et Cydippus Mantineus, et præterea Antiphanes, et Aristodemus, et Aristoteles, quinetiam Philoste- phanus, et Strato quoque Peripateticus, in libris suis De inventis, hæc narrarunt. Ex his autem pauca adjeci ad confirmandum, ad res inveniendas idoneam et vitæ utilem naturam inesse barbaris; dmus, corrigitque ex Eusebio id est, lib. Miscell., c. 19. COLLECT. quod sequitur Brodaeus loco citato. SYLB. — Sed æque in usu est. bio lege Cum Eusebiana lectione consonant Excerpta ms. Palatine bibliothecæ, nisi quod habent, Dein, pro Tum Ιδ.pro Dein, Dein, Tum, pro Dein, pro Dein, pro Denique, pro SYLBURG. Eusebius, re- ginæ Assyriorum. Sed ut praestent operas mutuas, quod est apud Eusebium, ex Clemente corrigendum est. Diogenes enim Eresium fuisse Theophrastum Aristotelis discipulum, auctor est. demum dicitur ab Eusebio Milyle- naus ille. COLLECT. - tiano didicisse videtur. Hic enim pag. hæc dicit : Alossæ feminæ, quæ Persis olim im- peravit, Hellanico teste, epistolarum compositio debetur. Non quod illa primum epistolas scripse- rit, ut plerumque existimabant post Tatiani et Clementis interpretes viri eruditi, sed quod certam tabularum epistolicarum formam docuerit. Conf. Dodwellus præfat. ad libellum De ætate Phalaridis et Pythagora. naus lib. xv, cap. 7: Scamo autem libro primo De rerum inventoribus. » apud Suidam etiam occurrit. • Legendum Sic enim apud Diogenem Laertium legitur: et Stephanus De urbibus, inquit, (78) Σάτυρον εὑρεῖν τὸν Φρύγα. Sequebatur in (79) Τρίχορδον δὲ ὁμ... τὸν Φρύγα. Hæc Syl- (80) "Αγγην. "Αγγιν cod. Joan. Sed "γαγνιν re- (81) Θάμυριν. Ιta quoque Eusebius. Plinius vero (82) Σιδονίους. Σιδωνίους Euseb., ubi mox τρί- (85) Σεμιράμεως βασιλέως Αἰγυπτίων. Ex Euse- (84) Πρώτην επιστολὰς σ. Hæc Clemens a Ta- (85) Σκάμων. Σκάμμων Euseb. Σχάμων Athe- (86) Ἐρέσσιος. Εφέσιος Euseb.,ubi Vigerus ait:
πάντα γὰρ παρέδωκεν ὁ θεὸς καὶ πάντα ὑπέταξεν Χριστῷ τῷ βασιλεῖ ἡμῶν, «ἵνα ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων, καὶ πᾶσα γλῶσσα ἐξομολογήσηται ὅτι κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς εἰς δόξαν θεοῦ πατρός.» Ἰδέαις δὲ ἐνέχεται τὸ στρατήγημα τρισίν, ἀσφαλεῖ, παραβόλῳ καὶ τῷ ἐκ τούτων μικτῷ· συντίθεται δὲ τούτων ἕκαστον ἐκ τριῶν, ἢ διὰ λόγου ἢ δι’ ἔργων ἢ καὶ δι’ ἀμφοτέρων ἅμα τούτων. ταῦτα δὲ ὑπάρξει πάντα ἐπιτελεῖν ἢ πείθοντας ἢ βιαζομένους ἢ ἀδικοῦντας ἐν τῷ ἀμύνασθαι ἢ τὰ δίκαια ποιοῦντας, οἷς ἐμπεριέχεται ἢ ψευδομένους ἢ ἀληθεύοντας, ἢ καὶ τούτων ἅμα τισὶ χρωμένους κατὰ τὸν αὐτὸν καιρόν. ταῦτα δὲ σύμπαντα καὶ τὸ πῶς δεῖ χρῆσθαι τούτων ἑκάστῳ παρὰ Μωυσέως λαβόντες Ἕλληνες ὠφέληνται. τύπου δὲ ἕνεκεν ἑνὸς ἢ καὶ δευτέρου ἐπιμνησθήσομαι παραδείγματος στρατηγικοῦ. Μωυσῆς τὸν λαὸν ἐξαγαγὼν ὑποπτεύσας ἐπιδιώξειν τοὺς Αἰγυπτίους τὴν ὀλίγην καὶ σύντομον ἀπολιπὼν ὁδὸν ἐπὶ τὴν ἔρημον ἐτρέπετο καὶ νύκτωρ τὰ πολλὰ τῇ πορείᾳ ἐκέχρητο.
μουσικόν. Φασὶ δὲ καὶ τὴν πλαγίαν σύριγγα Σάτυρον εὑρεῖν τὸν Φρύγα (78) · τρίχορδον δὲ (79) ὁμοίως καὶ τὴν διάτονον ἁρμονίαν "Αγνην, (80), τὸν καὶ αὐτὸν Φρύγα· κρούματα δὲ Ολυμπον ὁμοίως τὸν Φρύγα· καθάπερ Φρύγιον ἁρμονίαν, καὶ μιξοφρύγιον, καὶ μιξολύδιον, Μαρσύαν, τῆς αὐτῆς ὄντα τοῖς προειρη μένοις χώρας· καὶ τὴν Δώριον Θάμυριν (81) ἐπινοή - σαι τὸν Θρᾷκα. Πέρσας τε πρώτους ἀκηκόαμεν ἀπή - νην, καὶ κλίνην, καὶ ὑποπόδιον ἐργάσασθαι· τούς τε Σιδονίους (82) τρίκροτον ναῦν κατασκευάσαι. Σικελοί τε, οἱ πρὸς τῇ Ἰταλία, πρῶτοι φόρμιγγα εὗρον, οὐ πολὺ τῆς κιθάρας λειπομένην· καὶ κρόταλα ἐπενόη- σαν. Ἐπί τε Σεμιράμεως βασιλέως Αἰγυπτίων (83) τὰ βύσσινα ἱμάτια εὑρῆσθαι ἱστοροῦσιν· καὶ πρώτην ἐπιστολὰς συντάξαι (84) "Ατοσσαν, τὴν Περσῶν βασι- λεύσασαν, φησὶν Ελλάνικος. Σκάμων (85) μὲν οὖν ὁ Β Μιτυληναίος, καὶ Θεόφραστος ὁ Ἐρέσσιος (86), Κύδιππός τε ὁ Μαντινεύς, ἔτι τε Αντιφάνης, καὶ Αριστόδημος, καὶ ᾿Αριστοτέλης, πρὸς τούτοις δὲ Φιλοστέφανος, ἀλλὰ καὶ Στράτων ὁ περιπατητικός ἐν τοῖς περὶ εὑρημάτων, ταῦτα ἐστόρησαν. Παρε- θέμην δὲ αὐτῶν ὀλίγα εἰς σύστασιν τῆς παρὰ βαρβά Ρ. τρίχορδον δὲ ὁμοίως καὶ τὴν διάτονον ἁρμονίαν "Αγνην, τὸν καὶ αὐτὸν Φρύγα. καθάπερ Φρύγιον Μονό χορδον δὲ, ᾿Αράβων τὸ εὕρημα· τρίχορδον δὲ, ὅπερ Ασσύριοι πανδούραν ὠνόμαζον, ἐκείνων δ᾽ ἦν τὸ εύρημα. Όλυμπος, Μυσὸς αὐλητὴς, ἡγεμὼν γενόμενος τῆς κρουματικῆς μουσικῆς διὰ τῶν αὐλῶν. Πρὸς νέους· Εἰ δὲ τὰ Μαρσύου, ἢ τὰ Ὀλύμπου τῶν Φρυγών περιειργάζοντο κρούματα. Φρύγα ματα Ολυμπον πρῶτον εἰς τοὺς Ἕλληνας κομῖσαι· Ύαγνιν δὲ πρῶτον αὐλῆσαι, εἶτα τὸν τούτου υἱὸν Μαρσύαν, εἶτα Ολυμπον. τρίκροτον, τρίκωπον, τρίσκαλμον, κωπον ναῦν, τρίκροτον βασιλίδος Ασσυρίων. Ιατρικὴν δὲ, Απιν Αἰγύπτιοι· εἶτα μετὰ ταῦτα Ασκληπ. Τέλμης Κέλμις. Δέλ λας δὲ ἄλλοι ὁ δὲ ἄλλος Ιδ. Μος, Ἰλλυρικοί ριο Ιλλύριοι. Κάδμος δ' ὁ Φοιν. λιθοτομίαν τε ... Μοκ, περὶ τὸ Πάγγαιον ὄρος. Καρχηδόνιοι δὲ πρῶτοι. Βόσπορος αὐτόχθων Βόσπ. αὐτ τοσχέδιον. Μυα, νῦν δὲ Νωρικόν, κατειργ. τὴν ἰδίαν ἁρμονίαν τὴν Λύδιον ἁρμονίαν. Περσῶν βασιλίδα Περσών βασιλεύσασαν. ἔτι τε καὶ Ἀντιφ. ἔτι τε Αντιφ. Σεμιράμεως, βασιλίδος Ασσυρίων, « Θεόφραστος Ἐφέσιος, Σκάμμων, Καὶ ἐπιστολὰς συντάσσειν ἡ Περσῶν ποτε ήγησα μένη γυνή, καθάπερ φησὶν Ελλάνικος· Ατοσσα δὲ ὄνομα αὐτῇ. « Σκάμων δ' ἐν πρώτῳ Περὶ ευρημάτων. « Σχάμων Ερέσιος. "Ερεσος, πόλις ἐν Λέσβῳ, ἐξ ἧς Θεόφραστος, Αρι στοτέλους γνώριμος και διάδοχος. Τὸ ἐθνικὸν, Ἐρέ- σιος, καὶ Ἐρεσιεύς. » STROMATUM LIB. I. A instrumentum invenere musicum. Aiuntautem, obli- quam quoque fistulam Satyrum invenisse Phrygem; modos, Olympum similiter Phrygem; quemadmodum Phrygiam harmoniam et mixophrygiam et mixoly- diam, Marsyam, qui erat ejusdem regionis cum iis, qui ante dicti sunt; et Doricam Thamyrim Thracem exco- gitasse. Persas quoque primos audivimus currum, et lectum, et pedum scabellum effecisse, et Sidonios triremem navem ædificasse. Siculi quoque, qui sunt juxta Italiam, primi invenere phormingem, quæ non multum differt a cithara; et invenere cre- pitacula. Quinetiam tempore Semiramidis, regis Ægyptiorum, narrant inventas fuisse vestes lyssi- nas. Et primam composuisse epistolas Atossam, Persarum reginam, dicit Hellanicus. Scamon qui- dem Mitylenæus et Theophrastus Eressius, nonam * ED. POTTER, ED. PARIS. Mercurii ; obliquam tibiam Midas in Phrygia ; geminas tibias Marsyas in eadem gente; Lydios modulos Amphion; Dorios Thamyras Thrax; Phrys gios Marsyas Phryx; citharam Amphion; ut alii, Orpheus, ut alii, Linus; septem chordis additis, Terpander; octavam Simonides addidit, Timotheus; cithara sine voce cecinit Thamyras primus; cum cantu, Amphion; ut alii, Linus; ci- tharœlica carmina coniposuit Terpander; cum tibiis canere voce Trczenius Dardanus instituit. . C Hic Thamyras Plinio dicitur, quem paulo post Thamyrim ex Clemente vocat Eusebius, cum Homero. > Greco Eusebii, Trapezuntius hæc tribuit Marsyæ cum mixophrygia harmonia, de qua paulo post, vertitque : Marsyam Phrygem trichordum dialouamque harmoniam et mixophry- giam., Sed abest ab Eusebio illud, àppovíav. Plinius Marsya Phrygi modulos Phrygios acceptos refert. Pollux autem lib. iv, c. : Suidas, At Olympum alterum juniorem Phrygem facit.Exstat Olympi, ut musici insignis, nomen apud Basilium, orat. D Quoil si Marsya, vel Olympi, Phrygum musicorum, nodos tentare voluissent. Olympium perperam interpres et Historicum dictionarium scribunt. Collect. burgius ex Eusebio restituit, quæ negligentes li- brarii in Clementis codicibus propter repe- titum omisisse videntur. stituendum esse indicarunt Palmerius Exercit. in Chron. marm. Arundel., p. 687, et Worthius, Not. ad Tatian., p. 6. Plutarchus lib. De musica: Kpoú- lib. vn: Lydios modulos Amphion, Dorios Tha myras Thrax. Paulo post, delet Bru- et Cydippus Mantineus, et præterea Antiphanes, et Aristodemus, et Aristoteles, quinetiam Philoste- phanus, et Strato quoque Peripateticus, in libris suis De inventis, hæc narrarunt. Ex his autem pauca adjeci ad confirmandum, ad res inveniendas idoneam et vitæ utilem naturam inesse barbaris; dmus, corrigitque ex Eusebio id est, lib. Miscell., c. 19. COLLECT. quod sequitur Brodaeus loco citato. SYLB. — Sed æque in usu est. bio lege Cum Eusebiana lectione consonant Excerpta ms. Palatine bibliothecæ, nisi quod habent, Dein, pro Tum Ιδ.pro Dein, Dein, Tum, pro Dein, pro Dein, pro Denique, pro SYLBURG. Eusebius, re- ginæ Assyriorum. Sed ut praestent operas mutuas, quod est apud Eusebium, ex Clemente corrigendum est. Diogenes enim Eresium fuisse Theophrastum Aristotelis discipulum, auctor est. demum dicitur ab Eusebio Milyle- naus ille. COLLECT. - tiano didicisse videtur. Hic enim pag. hæc dicit : Alossæ feminæ, quæ Persis olim im- peravit, Hellanico teste, epistolarum compositio debetur. Non quod illa primum epistolas scripse- rit, ut plerumque existimabant post Tatiani et Clementis interpretes viri eruditi, sed quod certam tabularum epistolicarum formam docuerit. Conf. Dodwellus præfat. ad libellum De ætate Phalaridis et Pythagora. naus lib. xv, cap. 7: Scamo autem libro primo De rerum inventoribus. » apud Suidam etiam occurrit. • Legendum Sic enim apud Diogenem Laertium legitur: et Stephanus De urbibus, inquit, (78) Σάτυρον εὑρεῖν τὸν Φρύγα. Sequebatur in (79) Τρίχορδον δὲ ὁμ... τὸν Φρύγα. Hæc Syl- (80) "Αγγην. "Αγγιν cod. Joan. Sed "γαγνιν re- (81) Θάμυριν. Ιta quoque Eusebius. Plinius vero (82) Σιδονίους. Σιδωνίους Euseb., ubi mox τρί- (85) Σεμιράμεως βασιλέως Αἰγυπτίων. Ex Euse- (84) Πρώτην επιστολὰς σ. Hæc Clemens a Ta- (85) Σκάμων. Σκάμμων Euseb. Σχάμων Athe- (86) Ἐρέσσιος. Εφέσιος Euseb.,ubi Vigerus ait:
PG 8:909ἑτέρα γὰρ ἦν οἰκονομία, καθ’ ἣν ἐπαιδεύοντο Ἑβραῖοι δι’ ἐρημίας πολλῆς καὶ χρόνου μακροῦ, εἰς μόνον τὸ πιστεύειν τὸν θεὸν εἶναι δι’ ὑπομονῆς ἐθιζόμενοι σώφρονος. τὸ γοῦν στρατήγημα τοῦ Μωυσέως διδάσκει πρὸ τῶν κινδύνων δεῖν τὰ χρήσιμα συνιδεῖν καὶ οὕτως ἐπιβαλεῖν. ἀμέλει γέγονεν ὅπερ καὶ ὑπώπτευσεν· ἐπεδίωξαν γὰρ οἱ Αἰγύπτιοι ἐφ’ ἵππων καὶ ὀχημάτων, ἀλλ’ ἀπώλοντο θᾶττον ῥαγείσης τῆς θαλάσσης καὶ σὺν ἵπποις καὶ ἅρμασιν αὐτοὺς κατακλυσάσης, ὡς μηδὲ λείψανον αὐτῶν ἀπολειφθῆναι. μετὰ δὲ ταῦτα στῦλος πυρὸς ἑπόμενος (ὡδήγει γὰρ ἔμπροσθεν αὐτῶν) ἦγε νύκτωρ τοὺς Ἑβραίους δι’ ἀβάτου, ἐν πόνοις καὶ ὁδοιπορίαις εἴς τε ἀνδρείαν εἴς τε καρτερίαν γυμνάζων καὶ συμβιβάζων αὐτούς, ἵνα καὶ χρηστὰ τὰ τῆς χώρας μετὰ τὴν πεῖραν τῶν δοκούντων δεινῶν φανῇ, εἰς ἣν ἐξ ἀνοδίας παρέπεμπεν αὐτούς. ναὶ μὴν καὶ τοὺς πολεμίους τοὺς τῆς χώρας προκαθεζομένους τροπωσάμενος ἀπέκτεινεν ἐξ ἐρήμου καὶ τραχείας ὁδοῦ (τοιαύτη γὰρ ἡ ἀρετὴ τοῦ στρατηγικοῦ) ἐπιθέμενος αὐτοῖς. ἐμπειρίας γὰρ καὶ στρατηγίας ἔργον ἦν τὸ τὴν χώραν τῶν πολεμίων λαβεῖν.
μουσικόν. Φασὶ δὲ καὶ τὴν πλαγίαν σύριγγα Σάτυρον εὑρεῖν τὸν Φρύγα (78) · τρίχορδον δὲ (79) ὁμοίως καὶ τὴν διάτονον ἁρμονίαν "Αγνην, (80), τὸν καὶ αὐτὸν Φρύγα· κρούματα δὲ Ολυμπον ὁμοίως τὸν Φρύγα· καθάπερ Φρύγιον ἁρμονίαν, καὶ μιξοφρύγιον, καὶ μιξολύδιον, Μαρσύαν, τῆς αὐτῆς ὄντα τοῖς προειρη μένοις χώρας· καὶ τὴν Δώριον Θάμυριν (81) ἐπινοή - σαι τὸν Θρᾷκα. Πέρσας τε πρώτους ἀκηκόαμεν ἀπή - νην, καὶ κλίνην, καὶ ὑποπόδιον ἐργάσασθαι· τούς τε Σιδονίους (82) τρίκροτον ναῦν κατασκευάσαι. Σικελοί τε, οἱ πρὸς τῇ Ἰταλία, πρῶτοι φόρμιγγα εὗρον, οὐ πολὺ τῆς κιθάρας λειπομένην· καὶ κρόταλα ἐπενόη- σαν. Ἐπί τε Σεμιράμεως βασιλέως Αἰγυπτίων (83) τὰ βύσσινα ἱμάτια εὑρῆσθαι ἱστοροῦσιν· καὶ πρώτην ἐπιστολὰς συντάξαι (84) "Ατοσσαν, τὴν Περσῶν βασι- λεύσασαν, φησὶν Ελλάνικος. Σκάμων (85) μὲν οὖν ὁ Β Μιτυληναίος, καὶ Θεόφραστος ὁ Ἐρέσσιος (86), Κύδιππός τε ὁ Μαντινεύς, ἔτι τε Αντιφάνης, καὶ Αριστόδημος, καὶ ᾿Αριστοτέλης, πρὸς τούτοις δὲ Φιλοστέφανος, ἀλλὰ καὶ Στράτων ὁ περιπατητικός ἐν τοῖς περὶ εὑρημάτων, ταῦτα ἐστόρησαν. Παρε- θέμην δὲ αὐτῶν ὀλίγα εἰς σύστασιν τῆς παρὰ βαρβά Ρ. τρίχορδον δὲ ὁμοίως καὶ τὴν διάτονον ἁρμονίαν "Αγνην, τὸν καὶ αὐτὸν Φρύγα. καθάπερ Φρύγιον Μονό χορδον δὲ, ᾿Αράβων τὸ εὕρημα· τρίχορδον δὲ, ὅπερ Ασσύριοι πανδούραν ὠνόμαζον, ἐκείνων δ᾽ ἦν τὸ εύρημα. Όλυμπος, Μυσὸς αὐλητὴς, ἡγεμὼν γενόμενος τῆς κρουματικῆς μουσικῆς διὰ τῶν αὐλῶν. Πρὸς νέους· Εἰ δὲ τὰ Μαρσύου, ἢ τὰ Ὀλύμπου τῶν Φρυγών περιειργάζοντο κρούματα. Φρύγα ματα Ολυμπον πρῶτον εἰς τοὺς Ἕλληνας κομῖσαι· Ύαγνιν δὲ πρῶτον αὐλῆσαι, εἶτα τὸν τούτου υἱὸν Μαρσύαν, εἶτα Ολυμπον. τρίκροτον, τρίκωπον, τρίσκαλμον, κωπον ναῦν, τρίκροτον βασιλίδος Ασσυρίων. Ιατρικὴν δὲ, Απιν Αἰγύπτιοι· εἶτα μετὰ ταῦτα Ασκληπ. Τέλμης Κέλμις. Δέλ λας δὲ ἄλλοι ὁ δὲ ἄλλος Ιδ. Μος, Ἰλλυρικοί ριο Ιλλύριοι. Κάδμος δ' ὁ Φοιν. λιθοτομίαν τε ... Μοκ, περὶ τὸ Πάγγαιον ὄρος. Καρχηδόνιοι δὲ πρῶτοι. Βόσπορος αὐτόχθων Βόσπ. αὐτ τοσχέδιον. Μυα, νῦν δὲ Νωρικόν, κατειργ. τὴν ἰδίαν ἁρμονίαν τὴν Λύδιον ἁρμονίαν. Περσῶν βασιλίδα Περσών βασιλεύσασαν. ἔτι τε καὶ Ἀντιφ. ἔτι τε Αντιφ. Σεμιράμεως, βασιλίδος Ασσυρίων, « Θεόφραστος Ἐφέσιος, Σκάμμων, Καὶ ἐπιστολὰς συντάσσειν ἡ Περσῶν ποτε ήγησα μένη γυνή, καθάπερ φησὶν Ελλάνικος· Ατοσσα δὲ ὄνομα αὐτῇ. « Σκάμων δ' ἐν πρώτῳ Περὶ ευρημάτων. « Σχάμων Ερέσιος. "Ερεσος, πόλις ἐν Λέσβῳ, ἐξ ἧς Θεόφραστος, Αρι στοτέλους γνώριμος και διάδοχος. Τὸ ἐθνικὸν, Ἐρέ- σιος, καὶ Ἐρεσιεύς. » STROMATUM LIB. I. A instrumentum invenere musicum. Aiuntautem, obli- quam quoque fistulam Satyrum invenisse Phrygem; modos, Olympum similiter Phrygem; quemadmodum Phrygiam harmoniam et mixophrygiam et mixoly- diam, Marsyam, qui erat ejusdem regionis cum iis, qui ante dicti sunt; et Doricam Thamyrim Thracem exco- gitasse. Persas quoque primos audivimus currum, et lectum, et pedum scabellum effecisse, et Sidonios triremem navem ædificasse. Siculi quoque, qui sunt juxta Italiam, primi invenere phormingem, quæ non multum differt a cithara; et invenere cre- pitacula. Quinetiam tempore Semiramidis, regis Ægyptiorum, narrant inventas fuisse vestes lyssi- nas. Et primam composuisse epistolas Atossam, Persarum reginam, dicit Hellanicus. Scamon qui- dem Mitylenæus et Theophrastus Eressius, nonam * ED. POTTER, ED. PARIS. Mercurii ; obliquam tibiam Midas in Phrygia ; geminas tibias Marsyas in eadem gente; Lydios modulos Amphion; Dorios Thamyras Thrax; Phrys gios Marsyas Phryx; citharam Amphion; ut alii, Orpheus, ut alii, Linus; septem chordis additis, Terpander; octavam Simonides addidit, Timotheus; cithara sine voce cecinit Thamyras primus; cum cantu, Amphion; ut alii, Linus; ci- tharœlica carmina coniposuit Terpander; cum tibiis canere voce Trczenius Dardanus instituit. . C Hic Thamyras Plinio dicitur, quem paulo post Thamyrim ex Clemente vocat Eusebius, cum Homero. > Greco Eusebii, Trapezuntius hæc tribuit Marsyæ cum mixophrygia harmonia, de qua paulo post, vertitque : Marsyam Phrygem trichordum dialouamque harmoniam et mixophry- giam., Sed abest ab Eusebio illud, àppovíav. Plinius Marsya Phrygi modulos Phrygios acceptos refert. Pollux autem lib. iv, c. : Suidas, At Olympum alterum juniorem Phrygem facit.Exstat Olympi, ut musici insignis, nomen apud Basilium, orat. D Quoil si Marsya, vel Olympi, Phrygum musicorum, nodos tentare voluissent. Olympium perperam interpres et Historicum dictionarium scribunt. Collect. burgius ex Eusebio restituit, quæ negligentes li- brarii in Clementis codicibus propter repe- titum omisisse videntur. stituendum esse indicarunt Palmerius Exercit. in Chron. marm. Arundel., p. 687, et Worthius, Not. ad Tatian., p. 6. Plutarchus lib. De musica: Kpoú- lib. vn: Lydios modulos Amphion, Dorios Tha myras Thrax. Paulo post, delet Bru- et Cydippus Mantineus, et præterea Antiphanes, et Aristodemus, et Aristoteles, quinetiam Philoste- phanus, et Strato quoque Peripateticus, in libris suis De inventis, hæc narrarunt. Ex his autem pauca adjeci ad confirmandum, ad res inveniendas idoneam et vitæ utilem naturam inesse barbaris; dmus, corrigitque ex Eusebio id est, lib. Miscell., c. 19. COLLECT. quod sequitur Brodaeus loco citato. SYLB. — Sed æque in usu est. bio lege Cum Eusebiana lectione consonant Excerpta ms. Palatine bibliothecæ, nisi quod habent, Dein, pro Tum Ιδ.pro Dein, Dein, Tum, pro Dein, pro Dein, pro Denique, pro SYLBURG. Eusebius, re- ginæ Assyriorum. Sed ut praestent operas mutuas, quod est apud Eusebium, ex Clemente corrigendum est. Diogenes enim Eresium fuisse Theophrastum Aristotelis discipulum, auctor est. demum dicitur ab Eusebio Milyle- naus ille. COLLECT. - tiano didicisse videtur. Hic enim pag. hæc dicit : Alossæ feminæ, quæ Persis olim im- peravit, Hellanico teste, epistolarum compositio debetur. Non quod illa primum epistolas scripse- rit, ut plerumque existimabant post Tatiani et Clementis interpretes viri eruditi, sed quod certam tabularum epistolicarum formam docuerit. Conf. Dodwellus præfat. ad libellum De ætate Phalaridis et Pythagora. naus lib. xv, cap. 7: Scamo autem libro primo De rerum inventoribus. » apud Suidam etiam occurrit. • Legendum Sic enim apud Diogenem Laertium legitur: et Stephanus De urbibus, inquit, (78) Σάτυρον εὑρεῖν τὸν Φρύγα. Sequebatur in (79) Τρίχορδον δὲ ὁμ... τὸν Φρύγα. Hæc Syl- (80) "Αγγην. "Αγγιν cod. Joan. Sed "γαγνιν re- (81) Θάμυριν. Ιta quoque Eusebius. Plinius vero (82) Σιδονίους. Σιδωνίους Euseb., ubi mox τρί- (85) Σεμιράμεως βασιλέως Αἰγυπτίων. Ex Euse- (84) Πρώτην επιστολὰς σ. Hæc Clemens a Ta- (85) Σκάμων. Σκάμμων Euseb. Σχάμων Athe- (86) Ἐρέσσιος. Εφέσιος Euseb.,ubi Vigerus ait:
Τοῦτο συνιδὼν Μιλτιάδης ὁ τῶν Ἀθηναίων στρατηγὸς ὁ τῇ ἐν Μαραθῶνι μάχῃ νικήσας τοὺς Πέρσας ἐμιμήσατο τόνδε τὸν τρόπον· ἤγαγε τοὺς Ἀθηναίους νύκτωρ δι’ ἀνοδίας βαδίσας καὶ πλανήσας τοὺς τηροῦντας αὐτὸν τῶν βαρβάρων· ὁ γὰρ Ἱππίας ὁ τῶν Ἀθηναίων ἀποστὰς ἐπήγαγε τοὺς βαρβάρους εἰς τὴν Ἀττικὴν καὶ τοὺς ἐπικαίρους τῶν τόπων προκαταλαβόμενος ἐφύλαττεν διὰ τὸ τῆς χώρας ἔχειν τὴν ἐμπειρίαν. ἔργον μὲν οὖν ἦν τὸν Ἱππίαν λαθεῖν, ὅθεν εἰκότως ὁ Μιλτιάδης συγχρησάμενος ἀνοδίᾳ τε καὶ νυκτὶ ἐπιθέμενος τοῖς Πέρσαις, ὧν Δᾶτις ἡγεῖτο, τὰ κατὰ τὸν ἀγῶνα μετ’ ἐκείνων ὧν αὐτὸς ἡγεῖτο κατώρθωσεν. Ἀλλὰ καὶ Θρασυβούλῳ τοὺς ἐκπεσόντας ἀπὸ Φυλῆς καταγαγόντι καὶ βουλομένῳ λαθεῖν στῦλος ὁδηγὸς γίνεται διὰ τῶν ἀτριβῶν ἰόντι. τῷ Θρασυβούλῳ νύκτωρ ἀσελήνου καὶ δυσχειμέρου τοῦ καταστήματος γεγονότος πῦρ ἑωρᾶτο προηγούμενον, ὅπερ αὐτοὺς ἀπταίστως προπέμψαν κατὰ τὴν Μουνυχίαν ἐξέλιπεν, ἔνθα νῦν ὁ τῆς Φωσφόρου βωμός ἐστι, πιστὰ τοίνυν τὰ ἡμέτερα κἂν ἐντεῦθεν γενέσθω τοῖς Ἕλλησιν, ὅτι ἄρα δυνατὸν τῷ παντοκράτορι θεῷ προηγεῖσθαι ποιῆσαι τοῖς Ἑβραίοις νύκτωρ στῦλον πυρὸς τὸν καὶ καθηγησάμενον αὐτοῖς τῆς ὁδοῦ.
μουσικόν. Φασὶ δὲ καὶ τὴν πλαγίαν σύριγγα Σάτυρον εὑρεῖν τὸν Φρύγα (78) · τρίχορδον δὲ (79) ὁμοίως καὶ τὴν διάτονον ἁρμονίαν "Αγνην, (80), τὸν καὶ αὐτὸν Φρύγα· κρούματα δὲ Ολυμπον ὁμοίως τὸν Φρύγα· καθάπερ Φρύγιον ἁρμονίαν, καὶ μιξοφρύγιον, καὶ μιξολύδιον, Μαρσύαν, τῆς αὐτῆς ὄντα τοῖς προειρη μένοις χώρας· καὶ τὴν Δώριον Θάμυριν (81) ἐπινοή - σαι τὸν Θρᾷκα. Πέρσας τε πρώτους ἀκηκόαμεν ἀπή - νην, καὶ κλίνην, καὶ ὑποπόδιον ἐργάσασθαι· τούς τε Σιδονίους (82) τρίκροτον ναῦν κατασκευάσαι. Σικελοί τε, οἱ πρὸς τῇ Ἰταλία, πρῶτοι φόρμιγγα εὗρον, οὐ πολὺ τῆς κιθάρας λειπομένην· καὶ κρόταλα ἐπενόη- σαν. Ἐπί τε Σεμιράμεως βασιλέως Αἰγυπτίων (83) τὰ βύσσινα ἱμάτια εὑρῆσθαι ἱστοροῦσιν· καὶ πρώτην ἐπιστολὰς συντάξαι (84) "Ατοσσαν, τὴν Περσῶν βασι- λεύσασαν, φησὶν Ελλάνικος. Σκάμων (85) μὲν οὖν ὁ Β Μιτυληναίος, καὶ Θεόφραστος ὁ Ἐρέσσιος (86), Κύδιππός τε ὁ Μαντινεύς, ἔτι τε Αντιφάνης, καὶ Αριστόδημος, καὶ ᾿Αριστοτέλης, πρὸς τούτοις δὲ Φιλοστέφανος, ἀλλὰ καὶ Στράτων ὁ περιπατητικός ἐν τοῖς περὶ εὑρημάτων, ταῦτα ἐστόρησαν. Παρε- θέμην δὲ αὐτῶν ὀλίγα εἰς σύστασιν τῆς παρὰ βαρβά Ρ. τρίχορδον δὲ ὁμοίως καὶ τὴν διάτονον ἁρμονίαν "Αγνην, τὸν καὶ αὐτὸν Φρύγα. καθάπερ Φρύγιον Μονό χορδον δὲ, ᾿Αράβων τὸ εὕρημα· τρίχορδον δὲ, ὅπερ Ασσύριοι πανδούραν ὠνόμαζον, ἐκείνων δ᾽ ἦν τὸ εύρημα. Όλυμπος, Μυσὸς αὐλητὴς, ἡγεμὼν γενόμενος τῆς κρουματικῆς μουσικῆς διὰ τῶν αὐλῶν. Πρὸς νέους· Εἰ δὲ τὰ Μαρσύου, ἢ τὰ Ὀλύμπου τῶν Φρυγών περιειργάζοντο κρούματα. Φρύγα ματα Ολυμπον πρῶτον εἰς τοὺς Ἕλληνας κομῖσαι· Ύαγνιν δὲ πρῶτον αὐλῆσαι, εἶτα τὸν τούτου υἱὸν Μαρσύαν, εἶτα Ολυμπον. τρίκροτον, τρίκωπον, τρίσκαλμον, κωπον ναῦν, τρίκροτον βασιλίδος Ασσυρίων. Ιατρικὴν δὲ, Απιν Αἰγύπτιοι· εἶτα μετὰ ταῦτα Ασκληπ. Τέλμης Κέλμις. Δέλ λας δὲ ἄλλοι ὁ δὲ ἄλλος Ιδ. Μος, Ἰλλυρικοί ριο Ιλλύριοι. Κάδμος δ' ὁ Φοιν. λιθοτομίαν τε ... Μοκ, περὶ τὸ Πάγγαιον ὄρος. Καρχηδόνιοι δὲ πρῶτοι. Βόσπορος αὐτόχθων Βόσπ. αὐτ τοσχέδιον. Μυα, νῦν δὲ Νωρικόν, κατειργ. τὴν ἰδίαν ἁρμονίαν τὴν Λύδιον ἁρμονίαν. Περσῶν βασιλίδα Περσών βασιλεύσασαν. ἔτι τε καὶ Ἀντιφ. ἔτι τε Αντιφ. Σεμιράμεως, βασιλίδος Ασσυρίων, « Θεόφραστος Ἐφέσιος, Σκάμμων, Καὶ ἐπιστολὰς συντάσσειν ἡ Περσῶν ποτε ήγησα μένη γυνή, καθάπερ φησὶν Ελλάνικος· Ατοσσα δὲ ὄνομα αὐτῇ. « Σκάμων δ' ἐν πρώτῳ Περὶ ευρημάτων. « Σχάμων Ερέσιος. "Ερεσος, πόλις ἐν Λέσβῳ, ἐξ ἧς Θεόφραστος, Αρι στοτέλους γνώριμος και διάδοχος. Τὸ ἐθνικὸν, Ἐρέ- σιος, καὶ Ἐρεσιεύς. » STROMATUM LIB. I. A instrumentum invenere musicum. Aiuntautem, obli- quam quoque fistulam Satyrum invenisse Phrygem; modos, Olympum similiter Phrygem; quemadmodum Phrygiam harmoniam et mixophrygiam et mixoly- diam, Marsyam, qui erat ejusdem regionis cum iis, qui ante dicti sunt; et Doricam Thamyrim Thracem exco- gitasse. Persas quoque primos audivimus currum, et lectum, et pedum scabellum effecisse, et Sidonios triremem navem ædificasse. Siculi quoque, qui sunt juxta Italiam, primi invenere phormingem, quæ non multum differt a cithara; et invenere cre- pitacula. Quinetiam tempore Semiramidis, regis Ægyptiorum, narrant inventas fuisse vestes lyssi- nas. Et primam composuisse epistolas Atossam, Persarum reginam, dicit Hellanicus. Scamon qui- dem Mitylenæus et Theophrastus Eressius, nonam * ED. POTTER, ED. PARIS. Mercurii ; obliquam tibiam Midas in Phrygia ; geminas tibias Marsyas in eadem gente; Lydios modulos Amphion; Dorios Thamyras Thrax; Phrys gios Marsyas Phryx; citharam Amphion; ut alii, Orpheus, ut alii, Linus; septem chordis additis, Terpander; octavam Simonides addidit, Timotheus; cithara sine voce cecinit Thamyras primus; cum cantu, Amphion; ut alii, Linus; ci- tharœlica carmina coniposuit Terpander; cum tibiis canere voce Trczenius Dardanus instituit. . C Hic Thamyras Plinio dicitur, quem paulo post Thamyrim ex Clemente vocat Eusebius, cum Homero. > Greco Eusebii, Trapezuntius hæc tribuit Marsyæ cum mixophrygia harmonia, de qua paulo post, vertitque : Marsyam Phrygem trichordum dialouamque harmoniam et mixophry- giam., Sed abest ab Eusebio illud, àppovíav. Plinius Marsya Phrygi modulos Phrygios acceptos refert. Pollux autem lib. iv, c. : Suidas, At Olympum alterum juniorem Phrygem facit.Exstat Olympi, ut musici insignis, nomen apud Basilium, orat. D Quoil si Marsya, vel Olympi, Phrygum musicorum, nodos tentare voluissent. Olympium perperam interpres et Historicum dictionarium scribunt. Collect. burgius ex Eusebio restituit, quæ negligentes li- brarii in Clementis codicibus propter repe- titum omisisse videntur. stituendum esse indicarunt Palmerius Exercit. in Chron. marm. Arundel., p. 687, et Worthius, Not. ad Tatian., p. 6. Plutarchus lib. De musica: Kpoú- lib. vn: Lydios modulos Amphion, Dorios Tha myras Thrax. Paulo post, delet Bru- et Cydippus Mantineus, et præterea Antiphanes, et Aristodemus, et Aristoteles, quinetiam Philoste- phanus, et Strato quoque Peripateticus, in libris suis De inventis, hæc narrarunt. Ex his autem pauca adjeci ad confirmandum, ad res inveniendas idoneam et vitæ utilem naturam inesse barbaris; dmus, corrigitque ex Eusebio id est, lib. Miscell., c. 19. COLLECT. quod sequitur Brodaeus loco citato. SYLB. — Sed æque in usu est. bio lege Cum Eusebiana lectione consonant Excerpta ms. Palatine bibliothecæ, nisi quod habent, Dein, pro Tum Ιδ.pro Dein, Dein, Tum, pro Dein, pro Dein, pro Denique, pro SYLBURG. Eusebius, re- ginæ Assyriorum. Sed ut praestent operas mutuas, quod est apud Eusebium, ex Clemente corrigendum est. Diogenes enim Eresium fuisse Theophrastum Aristotelis discipulum, auctor est. demum dicitur ab Eusebio Milyle- naus ille. COLLECT. - tiano didicisse videtur. Hic enim pag. hæc dicit : Alossæ feminæ, quæ Persis olim im- peravit, Hellanico teste, epistolarum compositio debetur. Non quod illa primum epistolas scripse- rit, ut plerumque existimabant post Tatiani et Clementis interpretes viri eruditi, sed quod certam tabularum epistolicarum formam docuerit. Conf. Dodwellus præfat. ad libellum De ætate Phalaridis et Pythagora. naus lib. xv, cap. 7: Scamo autem libro primo De rerum inventoribus. » apud Suidam etiam occurrit. • Legendum Sic enim apud Diogenem Laertium legitur: et Stephanus De urbibus, inquit, (78) Σάτυρον εὑρεῖν τὸν Φρύγα. Sequebatur in (79) Τρίχορδον δὲ ὁμ... τὸν Φρύγα. Hæc Syl- (80) "Αγγην. "Αγγιν cod. Joan. Sed "γαγνιν re- (81) Θάμυριν. Ιta quoque Eusebius. Plinius vero (82) Σιδονίους. Σιδωνίους Euseb., ubi mox τρί- (85) Σεμιράμεως βασιλέως Αἰγυπτίων. Ex Euse- (84) Πρώτην επιστολὰς σ. Hæc Clemens a Ta- (85) Σκάμων. Σκάμμων Euseb. Σχάμων Athe- (86) Ἐρέσσιος. Εφέσιος Euseb.,ubi Vigerus ait:
λέγεται δὲ καὶ ἐν χρησμῷ τινι· στῦλος Θηβαίοισι Διώνυσος πολυγηθής, ἐκ τῆς παρ’ Ἑβραίοις ἱστορίας. ἀλλὰ καὶ Εὐριπίδης ἐν Ἀντιόπῃ φησίν· ἔνδον δὲ θαλάμοις βουκόλων κομῶντα κισσῷ στῦλον Εὐίου θεοῦ. σημαίνει δὲ ὁ στῦλος τὸ ἀνεικόνιστον τοῦ θεοῦ, ὁ δὲ πεφωτισμένος στῦλος πρὸς τῷ τὸ ἀνεικόνιστον σημαίνειν δηλοῖ τὸ ἑστὸς καὶ μόνιμον τοῦ θεοῦ καὶ τὸ ἄτρεπτον αὐτοῦ φῶς καὶ ἀσχημάτιστον. πρὶν γοῦν ἀκριβωθῆναι τὰς τῶν ἀγαλμάτων σχέσεις κίονας ἱστάντες οἱ παλαιοὶ ἔσεβον τούτους ὡς ἀφιδρύματα τοῦ θεοῦ. γράφει γοῦν ὁ τὴν Φορωνίδα ποιήσας· Καλλιθόη κλειδοῦχος Ὀλυμπιάδος βασιλείης, Ἥρης Ἀργείης, ἣ στέμμασι καὶ θυσάνοισι πρώτη ἐκόσμησε⟨ν⟩ περὶ κίονα μακρὸν ἀνάσσης. ἀλλὰ καὶ ὁ τὴν Εὐρωπίαν ποιήσας ἱστορεῖ τὸ ἐν Δελφοῖς ἄγαλμα Ἀπόλλωνος κίονα εἶναι διὰ τῶνδε· ὄφρα θεῷ δεκάτην ἀκροθίνιά τε κρεμάσαιμεν σταθμῶν ἐκ ζαθέων καὶ κίονος ὑψηλοῖο. Ἀπόλλων μέντοι μυστικῶς κατὰ στέρησιν τῶν πολλῶν νοούμενος ὁ εἷς ἐστι θεός.
μουσικόν. Φασὶ δὲ καὶ τὴν πλαγίαν σύριγγα Σάτυρον εὑρεῖν τὸν Φρύγα (78) · τρίχορδον δὲ (79) ὁμοίως καὶ τὴν διάτονον ἁρμονίαν "Αγνην, (80), τὸν καὶ αὐτὸν Φρύγα· κρούματα δὲ Ολυμπον ὁμοίως τὸν Φρύγα· καθάπερ Φρύγιον ἁρμονίαν, καὶ μιξοφρύγιον, καὶ μιξολύδιον, Μαρσύαν, τῆς αὐτῆς ὄντα τοῖς προειρη μένοις χώρας· καὶ τὴν Δώριον Θάμυριν (81) ἐπινοή - σαι τὸν Θρᾷκα. Πέρσας τε πρώτους ἀκηκόαμεν ἀπή - νην, καὶ κλίνην, καὶ ὑποπόδιον ἐργάσασθαι· τούς τε Σιδονίους (82) τρίκροτον ναῦν κατασκευάσαι. Σικελοί τε, οἱ πρὸς τῇ Ἰταλία, πρῶτοι φόρμιγγα εὗρον, οὐ πολὺ τῆς κιθάρας λειπομένην· καὶ κρόταλα ἐπενόη- σαν. Ἐπί τε Σεμιράμεως βασιλέως Αἰγυπτίων (83) τὰ βύσσινα ἱμάτια εὑρῆσθαι ἱστοροῦσιν· καὶ πρώτην ἐπιστολὰς συντάξαι (84) "Ατοσσαν, τὴν Περσῶν βασι- λεύσασαν, φησὶν Ελλάνικος. Σκάμων (85) μὲν οὖν ὁ Β Μιτυληναίος, καὶ Θεόφραστος ὁ Ἐρέσσιος (86), Κύδιππός τε ὁ Μαντινεύς, ἔτι τε Αντιφάνης, καὶ Αριστόδημος, καὶ ᾿Αριστοτέλης, πρὸς τούτοις δὲ Φιλοστέφανος, ἀλλὰ καὶ Στράτων ὁ περιπατητικός ἐν τοῖς περὶ εὑρημάτων, ταῦτα ἐστόρησαν. Παρε- θέμην δὲ αὐτῶν ὀλίγα εἰς σύστασιν τῆς παρὰ βαρβά Ρ. τρίχορδον δὲ ὁμοίως καὶ τὴν διάτονον ἁρμονίαν "Αγνην, τὸν καὶ αὐτὸν Φρύγα. καθάπερ Φρύγιον Μονό χορδον δὲ, ᾿Αράβων τὸ εὕρημα· τρίχορδον δὲ, ὅπερ Ασσύριοι πανδούραν ὠνόμαζον, ἐκείνων δ᾽ ἦν τὸ εύρημα. Όλυμπος, Μυσὸς αὐλητὴς, ἡγεμὼν γενόμενος τῆς κρουματικῆς μουσικῆς διὰ τῶν αὐλῶν. Πρὸς νέους· Εἰ δὲ τὰ Μαρσύου, ἢ τὰ Ὀλύμπου τῶν Φρυγών περιειργάζοντο κρούματα. Φρύγα ματα Ολυμπον πρῶτον εἰς τοὺς Ἕλληνας κομῖσαι· Ύαγνιν δὲ πρῶτον αὐλῆσαι, εἶτα τὸν τούτου υἱὸν Μαρσύαν, εἶτα Ολυμπον. τρίκροτον, τρίκωπον, τρίσκαλμον, κωπον ναῦν, τρίκροτον βασιλίδος Ασσυρίων. Ιατρικὴν δὲ, Απιν Αἰγύπτιοι· εἶτα μετὰ ταῦτα Ασκληπ. Τέλμης Κέλμις. Δέλ λας δὲ ἄλλοι ὁ δὲ ἄλλος Ιδ. Μος, Ἰλλυρικοί ριο Ιλλύριοι. Κάδμος δ' ὁ Φοιν. λιθοτομίαν τε ... Μοκ, περὶ τὸ Πάγγαιον ὄρος. Καρχηδόνιοι δὲ πρῶτοι. Βόσπορος αὐτόχθων Βόσπ. αὐτ τοσχέδιον. Μυα, νῦν δὲ Νωρικόν, κατειργ. τὴν ἰδίαν ἁρμονίαν τὴν Λύδιον ἁρμονίαν. Περσῶν βασιλίδα Περσών βασιλεύσασαν. ἔτι τε καὶ Ἀντιφ. ἔτι τε Αντιφ. Σεμιράμεως, βασιλίδος Ασσυρίων, « Θεόφραστος Ἐφέσιος, Σκάμμων, Καὶ ἐπιστολὰς συντάσσειν ἡ Περσῶν ποτε ήγησα μένη γυνή, καθάπερ φησὶν Ελλάνικος· Ατοσσα δὲ ὄνομα αὐτῇ. « Σκάμων δ' ἐν πρώτῳ Περὶ ευρημάτων. « Σχάμων Ερέσιος. "Ερεσος, πόλις ἐν Λέσβῳ, ἐξ ἧς Θεόφραστος, Αρι στοτέλους γνώριμος και διάδοχος. Τὸ ἐθνικὸν, Ἐρέ- σιος, καὶ Ἐρεσιεύς. » STROMATUM LIB. I. A instrumentum invenere musicum. Aiuntautem, obli- quam quoque fistulam Satyrum invenisse Phrygem; modos, Olympum similiter Phrygem; quemadmodum Phrygiam harmoniam et mixophrygiam et mixoly- diam, Marsyam, qui erat ejusdem regionis cum iis, qui ante dicti sunt; et Doricam Thamyrim Thracem exco- gitasse. Persas quoque primos audivimus currum, et lectum, et pedum scabellum effecisse, et Sidonios triremem navem ædificasse. Siculi quoque, qui sunt juxta Italiam, primi invenere phormingem, quæ non multum differt a cithara; et invenere cre- pitacula. Quinetiam tempore Semiramidis, regis Ægyptiorum, narrant inventas fuisse vestes lyssi- nas. Et primam composuisse epistolas Atossam, Persarum reginam, dicit Hellanicus. Scamon qui- dem Mitylenæus et Theophrastus Eressius, nonam * ED. POTTER, ED. PARIS. Mercurii ; obliquam tibiam Midas in Phrygia ; geminas tibias Marsyas in eadem gente; Lydios modulos Amphion; Dorios Thamyras Thrax; Phrys gios Marsyas Phryx; citharam Amphion; ut alii, Orpheus, ut alii, Linus; septem chordis additis, Terpander; octavam Simonides addidit, Timotheus; cithara sine voce cecinit Thamyras primus; cum cantu, Amphion; ut alii, Linus; ci- tharœlica carmina coniposuit Terpander; cum tibiis canere voce Trczenius Dardanus instituit. . C Hic Thamyras Plinio dicitur, quem paulo post Thamyrim ex Clemente vocat Eusebius, cum Homero. > Greco Eusebii, Trapezuntius hæc tribuit Marsyæ cum mixophrygia harmonia, de qua paulo post, vertitque : Marsyam Phrygem trichordum dialouamque harmoniam et mixophry- giam., Sed abest ab Eusebio illud, àppovíav. Plinius Marsya Phrygi modulos Phrygios acceptos refert. Pollux autem lib. iv, c. : Suidas, At Olympum alterum juniorem Phrygem facit.Exstat Olympi, ut musici insignis, nomen apud Basilium, orat. D Quoil si Marsya, vel Olympi, Phrygum musicorum, nodos tentare voluissent. Olympium perperam interpres et Historicum dictionarium scribunt. Collect. burgius ex Eusebio restituit, quæ negligentes li- brarii in Clementis codicibus propter repe- titum omisisse videntur. stituendum esse indicarunt Palmerius Exercit. in Chron. marm. Arundel., p. 687, et Worthius, Not. ad Tatian., p. 6. Plutarchus lib. De musica: Kpoú- lib. vn: Lydios modulos Amphion, Dorios Tha myras Thrax. Paulo post, delet Bru- et Cydippus Mantineus, et præterea Antiphanes, et Aristodemus, et Aristoteles, quinetiam Philoste- phanus, et Strato quoque Peripateticus, in libris suis De inventis, hæc narrarunt. Ex his autem pauca adjeci ad confirmandum, ad res inveniendas idoneam et vitæ utilem naturam inesse barbaris; dmus, corrigitque ex Eusebio id est, lib. Miscell., c. 19. COLLECT. quod sequitur Brodaeus loco citato. SYLB. — Sed æque in usu est. bio lege Cum Eusebiana lectione consonant Excerpta ms. Palatine bibliothecæ, nisi quod habent, Dein, pro Tum Ιδ.pro Dein, Dein, Tum, pro Dein, pro Dein, pro Denique, pro SYLBURG. Eusebius, re- ginæ Assyriorum. Sed ut praestent operas mutuas, quod est apud Eusebium, ex Clemente corrigendum est. Diogenes enim Eresium fuisse Theophrastum Aristotelis discipulum, auctor est. demum dicitur ab Eusebio Milyle- naus ille. COLLECT. - tiano didicisse videtur. Hic enim pag. hæc dicit : Alossæ feminæ, quæ Persis olim im- peravit, Hellanico teste, epistolarum compositio debetur. Non quod illa primum epistolas scripse- rit, ut plerumque existimabant post Tatiani et Clementis interpretes viri eruditi, sed quod certam tabularum epistolicarum formam docuerit. Conf. Dodwellus præfat. ad libellum De ætate Phalaridis et Pythagora. naus lib. xv, cap. 7: Scamo autem libro primo De rerum inventoribus. » apud Suidam etiam occurrit. • Legendum Sic enim apud Diogenem Laertium legitur: et Stephanus De urbibus, inquit, (78) Σάτυρον εὑρεῖν τὸν Φρύγα. Sequebatur in (79) Τρίχορδον δὲ ὁμ... τὸν Φρύγα. Hæc Syl- (80) "Αγγην. "Αγγιν cod. Joan. Sed "γαγνιν re- (81) Θάμυριν. Ιta quoque Eusebius. Plinius vero (82) Σιδονίους. Σιδωνίους Euseb., ubi mox τρί- (85) Σεμιράμεως βασιλέως Αἰγυπτίων. Ex Euse- (84) Πρώτην επιστολὰς σ. Hæc Clemens a Ta- (85) Σκάμων. Σκάμμων Euseb. Σχάμων Athe- (86) Ἐρέσσιος. Εφέσιος Euseb.,ubi Vigerus ait:
PG 8:911ἀλλ’ οὖν τὸ πῦρ ἐκεῖνο τὸ ἐοικὸς στύλῳ καὶ πῦρ τὸ διὰ βάτου σύμβολόν ἐστι φωτὸς ἁγίου τοῦ διαβαίνοντος ἐκ γῆς καὶ ἀνατρέχοντος αὖθις εἰς οὐρανὸν διὰ τοῦ ξύλου, δι’ οὗ καὶ τὸ βλέπειν ἡμῖν νοητῶς δεδώρηται. Πλάτων δὲ ὁ φιλόσοφος ἐκ τῶν Μωυσέως τὰ περὶ τὴν νομοθεσίαν ὠφεληθεὶς ἐπετίμησε μὲν τῇ Μίνωος καὶ Λυκούργου πολιτείᾳ πρὸς ἀνδρείαν μόνην ἀποβλεπομέναις, ἐπῄνεσε δὲ ὡς σεμνοτέραν τὴν ἕν τι λέγουσαν καὶ πρὸς δόγμα ἓν νεύουσαν αἰεί· καὶ γὰρ ἰσχύι καὶ σεμνότητι καὶ φρονήσει πρέπειν ἂν μᾶλλον φιλοσοφεῖν ἡμᾶς λέγει πρὸς τὸ ἀξίωμα τοῦ οὐρανοῦ ἀμετανοήτως χρωμένους γνώμῃ τῇ αὐτῇ [καὶ] περὶ τῶν αὐτῶν. ἆρ’ οὐ τὰ κατὰ τὸν νόμον ἑρμηνεύει πρὸς ἕνα θεὸν ἀφορᾶν καὶ δικαιοπραγεῖν ἐντελλόμενος;
Α ροις εὑρετικῆς καὶ βιωφελούς φύσεως (87)· παρ' ὧν Ελληνες τὰ ἐπιτηδεύματα ὠφέληνται (88). Εἰ δέ τις τὴν φωνὴν διαβάλλει τὴν βάρβαρον, « Ἐμοὶ, δὲ, φησὶν ὁ ᾿Ανάχαρσις, ο πάντες Έλληνες Σκυθίζουσιν. » Οὗτος ἦν ὁ παρ' Έλλησι θαυμασθεὶς, ὁ φήσας, ο ἐμοὶ περίβλημα (89) χλαίνα· δεῖπνον, γάλα, τυρός. » Ορος φιλοσοφίαν βάρβαρον, ἔργα (90) ἐπαγγελλομένην, οὐ λόγους. Ο δὲ Ἀπόστολος οὕτω φησίν· «Καὶ ὑμεῖς (91) διὰ τῆς γλώσσης ἐὰν μὴ εὐσημον λόγον δῶτε, πῶς γνωσθήσεται τὸ λαλούμενον; ἔσεσθε γὰρ εἰς ἀέρα λαλοῦντες. Τοσαῦτα, εἰ τύχοι, γένη φωνῶν εἰσιν (92) ἐν κόσμῳ, καὶ οὐδὲν ἄφωνον. Ἐὰν οὖν μὴ εἰδῶ τὴν δύναμιν τῆς φωνῆς, ἔσομαι τῷ λαλοῦντι βάρβαρος, καὶ ὁ λαλῶν ἐμοί βάρβαρος. Καὶ, « Ὁ λαλῶν (93) γλώσσῃ προσευχέσθω, ἵνα διερμηνεύῃ. » Ναὶ μὴν ὀψέ ποτε εἰς Ελληνας ἡ τῶν λόγων παρῆλθε διδασκα λία τε καὶ γραφή. 'Αλκμαίων γοῦν ὁ Περίθου, Κροτω νιάτης, πρῶτος φυσικὸν λόγον συνέταξεν. Οἱ δὲ ᾿Ανα- ξαγόραν Ηγησιβούλου, Κλαζομένιον, πρῶτον διὰ γρα φῆς ἐκδοῦναι βιβλίον ἱστοροῦσι. Μέλος τε αν πρῶτος περιέθηκε τοῖς ποιήμασι, καὶ τοὺς Λακεδαιμονίων νόμους ἐμελοποίησε Τέρπανδρος ὁ ᾿Αντισσαίος. Δι θύραμβον δὲ ἐπενόησεν Λάστος (94) Έρμιονεύς· ὑμ νον Στησίχορος Ἱμεραῖος· χορείαν Αλκμὰν Λακε- δαιμόνιος· τὰ ἐρωτικὰ ᾿Ανακρέων Τήϊος· ὑπάρ χησιν Πίνδαρος Θηβαῖος· νόμους τε πρώτους ᾖσει μὴν ἴαμβον μὲν ἐπενόησεν Αρχίλοχος ὁ Πάριος- χωλὸν δὲ ἴαμβον Ιππώναξ ὁ Ἐφέσιος· καὶ τρα γῳδίαν μὲν Θέσπις ὁ ᾿Αθηναῖος, κωμῳδίαν δὲ Σι- σαρίων (96) ὁ Ἰκαριεύς. Τοὺς χρόνους τούτων παῖ- δες παραδιδόασι γραμματικῶν· μακρὸν δ᾽ ἂν εἴη τούτους ἀκριβολογούμενον παραθέσθαι, αὐτοῦ δεικνυ μένου τοῦ Διονύσου, δι᾿ ἂν καὶ Διονύσια καὶ θέα (97), μεταγενεστέρου Μωϋσέως, ἢ αὐτίκα μάλα. Φασὶ δὲ καὶ τοὺς κατὰ διατριβήν λόγους καὶ τὰ ῥητορικὰ ἰδιώματα εὑρεῖν, καὶ μισθοῦ συνηγορή σαι πρῶτον δικανικὸν λόγον εἰς ἔκδοσιν (98) ΑΙ- ὑπόρχησιν Εt νόμους ευρετικῆς βιωφελείας. Ἐμοὶ μὲν περίβλημα, χλαῖνα Σκυθική· ὑπόδημα, δέρμα ποδῶν· κοίτη δὲ, πᾶσα γῆ· δεῖπνον καὶ ἄριστον, γάλα καὶ τυρὸς, καὶ κρέας ὀπτόν· πιεῖν, ὕδωρ. ν, ὁ δὲ Απόστολος, Οὕτω, φησὶ, καὶ ὑμ. οὕτω αὐτῶν ἄφωνον. ὁ λαλῶν, ἐν ἐμοὶ βάρβαρος. Τάσσον Λάσσον. Λάσον Λάσος, Πρώτος δὲ οὗτος περὶ μουσικῆς ἔγραψε λόγον, καὶ διθυραμ 6ον εἰς ἀγῶνα εἰσήγαγε, καὶ τοὺς ἐριστικούς εἰσηγή σατο λόγους. « Κυκλιοδιδάσκαλος. CLEMENTIS ALEXANDRINI quibus, in studiis et rebus exercendis, Græci ma- B a I Cor. xiv, 9, 10, 11, 13. gnam accepere utilitatem. Si quis autem vocem reprehendit barbaram : • Mihi, autem, inquit Anacharsis, omnes Græci Scythice loquuntur. › Is autem erat, qui apud Græcos in admiratione est labitus, qui dixit : c Milii indumentum est læna; cana, lac et caseus. Vides barbaram philoso- plian, quæ facta, non verba profitetur. Apostolus autem dicit:Sic et vos per linguam, si non recte significantem vocem dederitis, quomodo cognosce- tur, quod dicitur? eritis enim in aerem loquentes. Tol, verbi gratia, genera linguarum sunt in mundo, et nihil est vocis expers. Si ergo non novero vim vocis, ero loquenti barbarus, et loquens mihi bar- barus. » Et, e qui loquitur lingua, oret ut interpre- teture. » Quin et sero ad Græcos accessit compo- nendarum orationum doctrina, et scriptura. Et cmæon quidem, Perithi filius, Crotoniata, primus li- brum scripsit de natura. Alii autem Anaxagoram, He- Besibuli filium, Clazomenium, primum librum scrip- tum edidisse referunt. Modos autem poematibus pri- musadjecit, et Lacedæmoniorum leges numerosis versibus scripsit Terpander Antissus. Dithyram- bum autem excogitavit Lassus Hermioneus ; hym- num Stesichorus Himeræus, choream Alcman Ga- cedamonius; amatoria Anacreon Teius; (id est, canticum ad saltandum accommodatum) Pindarus Thebanus. quos vocant, primos Et cecinit in choro et cithara Timotheus Milesius. Jam vero iambum quidem excogitavit Archilochus Parius ; claudum autem iambum Hipponax Ephe- C sius. Et tragoediam quidem Thespis Atheniensis, comoediam autem Sisarion Icarieus. Tempora ho- rum tradunt grammatici. Longum autem fuerit ea accurate describere, cum ipse mox ostendatur Dio- nysius, nempe Bacchus, propter quem celebrantur et Dionysia et spectacula, esse Moyse posterior. Aiunt autein quæ in schola fiunt orationes, et rhe- × P. ED. POTTER, 308-309 ED. PARIS, cerpla ms. brevius SYLBURG. citavit Eusebius. Iannonem inter epistolas Geneva editas pag. hoc effalum sic se habet: Cicero Tuscul. quasί. cap. : « Illius (Anacharsidis) epistola fertur his verbis: Anacharsis Hannoni salutem. Mihi amictui est Scythicum tegmen; calceamentum, solorum callum ; cubile, terra ; pulpamentum, fames; lacte, caseo, carne vescor. > ctius sic distinguendum, Nam Pauli vox est. Quod Latine expressimus. Dein, Ibid. xal Clementis vox est. Quod Latine expressimus. legomenis ad Lycophronem ; mendose sto- bus serm. 27, pro Sedl cum sim- plici a eum appellat Diogenes Laertius 1. r, seg. 42; anonymus in descriptione Olympiadum, Olymp. Lvult ; Aristophanis scholiastes ad Vespas, et ex eo Suidas, v. ubi de eo hæc refert : Scripsit primus librum de musica; idemque auctor aliis fuit, ut dithyrambo certarent; et contentiosum dicendi genus in usum introduxit. Conf. idem v. cecinit. . SYLBURG. quem primum Comediæ inventorem apud Athe- nienses fuisse, testantur etiam Diomedes scholasti- cus et vetus auctor in proœmiis Aristophani præ- missis. Eumdemque ante Pisistrati tempora comœ- diam invenisse, ex marmore Arundeliano constat. sit:obquem et Dionysia dictum id spectaculum, seu ii ludi. SYLBURG. a se compositas tradebant reis ac litigantibus, qui pro se eas pronuntiabant. Qualis ea fuit, quam a Lysia oblatam Socrates recusavit. Cicero De ora- (95) ἐν χορῷ καὶ κιθάρᾳ Τιμόθεος ὁ Μιλήσιος. Ναὶ (87) Ευρετικῆς καὶ βιωφελούς φύσεως. Ex- (88) αξέληνται. lactenus verba Clementis re- (89) Ἐμοὶ περίβλ. In epistola Anacharsidis_ad (90) "Εργα. Similia superius dixit Pedagogi initio. (91) 'Ο δὲ 'Απόστολος οὕτω φησί · Καὶ ὑμ. Re- (92) Εἰσίν. Ἐστίν, apud Paulum. Μος, οὐδὲν (95) Καὶ ὁ λαλ. Scribe, και, Ο λαλῶν, nam (94) Λάσσος. Lassum vocat etiam Tzetzes, Pro- (95) Πρώτους ήσε. Forte πρῶτος ᾖσε, primus (96) Σισαρίων. Scribendum potius Σουσαρίων· (97) Διονύσια καὶ θέα. Forte Διονύσια ή θέα, ut (98) Εἰς ἔκδοσιν. Antiquiores advocali orationes
PG 8:913τοῦ δὲ πολιτικοῦ δύο εἴδη λέγει, τὸ μὲν νομικόν, τὸ δὲ πολιτικὸν ὁμωνύμως ὠνομασμένον, καὶ πολιτικὸν μὲν κυρίως αἰνίττεται τὸν δημιουργὸν ἐν τῷ ὁμωνύμῳ βιβλίῳ τούς τε εἰς αὐτὸν ἀφορῶντας καὶ βιοῦντας ἐνεργῶς καὶ δικαίως σὺν καὶ τῇ θεωρίᾳ καὶ αὐτοὺς πολιτικοὺς ὀνομάζει, τὸ δὲ ἐπ’ ἴσης τῷ νομικῷ κεκλημένον πολιτικὸν εἴς τε κοσμικὴν μεγαλόνοιαν διαιρεῖ εἴς τε ἰδιωτικὴν σύνταξιν, ἣν κοσμιότητα καὶ ἁρμονίαν καὶ σωφροσύνην ὠνόμασεν, ὅταν ἄρχοντες μὲν πρέπωσι τοῖς ἀρχομένοις, πειθήνιοι δὲ οἱ ἀρχόμενοι τοῖς ἄρχουσι γίγνωνται, ὅπερ ἡ κατὰ Μωυσέα πραγματεία διὰ σπουδῆς ἔχει γενέσθαι. ἔτι τὸ μὲν νομικὸν πρὸς γενέσεως εἶναι, τὸ πολιτικὸν δὲ πρὸς φιλίας καὶ ὁμονοίας ὁ Πλάτων ὠφεληθείς, τοῖς μὲν Νόμοις τὸν φιλόσοφον τὸν ἐν τῇ Ἐπινομίδι συνέταξεν, τὸν τὴν διέξοδον πάσης γενέσεως [τῆς] διὰ τῶν πλανωμένων εἰδότα. φιλόσοφον δὲ ἄλλον τὸν Τίμαιον, ὄντα ἀστρονομικὸν καὶ θεωρητικὸν τῆς ἐκείνων φορᾶς συμπαθείας τε καὶ κοινωνίας τῆς πρὸς ἄλληλα, ἑπομένως τῇ Πολιτείᾳ συνάπτει. ἔπειτα . τέλος γὰρ οἶμαι τοῦ τε πολιτικοῦ τοῦ τε κατὰ νόμον βιοῦντος ἡ θεωρία·
Α ροις εὑρετικῆς καὶ βιωφελούς φύσεως (87)· παρ' ὧν Ελληνες τὰ ἐπιτηδεύματα ὠφέληνται (88). Εἰ δέ τις τὴν φωνὴν διαβάλλει τὴν βάρβαρον, « Ἐμοὶ, δὲ, φησὶν ὁ ᾿Ανάχαρσις, ο πάντες Έλληνες Σκυθίζουσιν. » Οὗτος ἦν ὁ παρ' Έλλησι θαυμασθεὶς, ὁ φήσας, ο ἐμοὶ περίβλημα (89) χλαίνα· δεῖπνον, γάλα, τυρός. » Ορος φιλοσοφίαν βάρβαρον, ἔργα (90) ἐπαγγελλομένην, οὐ λόγους. Ο δὲ Ἀπόστολος οὕτω φησίν· «Καὶ ὑμεῖς (91) διὰ τῆς γλώσσης ἐὰν μὴ εὐσημον λόγον δῶτε, πῶς γνωσθήσεται τὸ λαλούμενον; ἔσεσθε γὰρ εἰς ἀέρα λαλοῦντες. Τοσαῦτα, εἰ τύχοι, γένη φωνῶν εἰσιν (92) ἐν κόσμῳ, καὶ οὐδὲν ἄφωνον. Ἐὰν οὖν μὴ εἰδῶ τὴν δύναμιν τῆς φωνῆς, ἔσομαι τῷ λαλοῦντι βάρβαρος, καὶ ὁ λαλῶν ἐμοί βάρβαρος. Καὶ, « Ὁ λαλῶν (93) γλώσσῃ προσευχέσθω, ἵνα διερμηνεύῃ. » Ναὶ μὴν ὀψέ ποτε εἰς Ελληνας ἡ τῶν λόγων παρῆλθε διδασκα λία τε καὶ γραφή. 'Αλκμαίων γοῦν ὁ Περίθου, Κροτω νιάτης, πρῶτος φυσικὸν λόγον συνέταξεν. Οἱ δὲ ᾿Ανα- ξαγόραν Ηγησιβούλου, Κλαζομένιον, πρῶτον διὰ γρα φῆς ἐκδοῦναι βιβλίον ἱστοροῦσι. Μέλος τε αν πρῶτος περιέθηκε τοῖς ποιήμασι, καὶ τοὺς Λακεδαιμονίων νόμους ἐμελοποίησε Τέρπανδρος ὁ ᾿Αντισσαίος. Δι θύραμβον δὲ ἐπενόησεν Λάστος (94) Έρμιονεύς· ὑμ νον Στησίχορος Ἱμεραῖος· χορείαν Αλκμὰν Λακε- δαιμόνιος· τὰ ἐρωτικὰ ᾿Ανακρέων Τήϊος· ὑπάρ χησιν Πίνδαρος Θηβαῖος· νόμους τε πρώτους ᾖσει μὴν ἴαμβον μὲν ἐπενόησεν Αρχίλοχος ὁ Πάριος- χωλὸν δὲ ἴαμβον Ιππώναξ ὁ Ἐφέσιος· καὶ τρα γῳδίαν μὲν Θέσπις ὁ ᾿Αθηναῖος, κωμῳδίαν δὲ Σι- σαρίων (96) ὁ Ἰκαριεύς. Τοὺς χρόνους τούτων παῖ- δες παραδιδόασι γραμματικῶν· μακρὸν δ᾽ ἂν εἴη τούτους ἀκριβολογούμενον παραθέσθαι, αὐτοῦ δεικνυ μένου τοῦ Διονύσου, δι᾿ ἂν καὶ Διονύσια καὶ θέα (97), μεταγενεστέρου Μωϋσέως, ἢ αὐτίκα μάλα. Φασὶ δὲ καὶ τοὺς κατὰ διατριβήν λόγους καὶ τὰ ῥητορικὰ ἰδιώματα εὑρεῖν, καὶ μισθοῦ συνηγορή σαι πρῶτον δικανικὸν λόγον εἰς ἔκδοσιν (98) ΑΙ- ὑπόρχησιν Εt νόμους ευρετικῆς βιωφελείας. Ἐμοὶ μὲν περίβλημα, χλαῖνα Σκυθική· ὑπόδημα, δέρμα ποδῶν· κοίτη δὲ, πᾶσα γῆ· δεῖπνον καὶ ἄριστον, γάλα καὶ τυρὸς, καὶ κρέας ὀπτόν· πιεῖν, ὕδωρ. ν, ὁ δὲ Απόστολος, Οὕτω, φησὶ, καὶ ὑμ. οὕτω αὐτῶν ἄφωνον. ὁ λαλῶν, ἐν ἐμοὶ βάρβαρος. Τάσσον Λάσσον. Λάσον Λάσος, Πρώτος δὲ οὗτος περὶ μουσικῆς ἔγραψε λόγον, καὶ διθυραμ 6ον εἰς ἀγῶνα εἰσήγαγε, καὶ τοὺς ἐριστικούς εἰσηγή σατο λόγους. « Κυκλιοδιδάσκαλος. CLEMENTIS ALEXANDRINI quibus, in studiis et rebus exercendis, Græci ma- B a I Cor. xiv, 9, 10, 11, 13. gnam accepere utilitatem. Si quis autem vocem reprehendit barbaram : • Mihi, autem, inquit Anacharsis, omnes Græci Scythice loquuntur. › Is autem erat, qui apud Græcos in admiratione est labitus, qui dixit : c Milii indumentum est læna; cana, lac et caseus. Vides barbaram philoso- plian, quæ facta, non verba profitetur. Apostolus autem dicit:Sic et vos per linguam, si non recte significantem vocem dederitis, quomodo cognosce- tur, quod dicitur? eritis enim in aerem loquentes. Tol, verbi gratia, genera linguarum sunt in mundo, et nihil est vocis expers. Si ergo non novero vim vocis, ero loquenti barbarus, et loquens mihi bar- barus. » Et, e qui loquitur lingua, oret ut interpre- teture. » Quin et sero ad Græcos accessit compo- nendarum orationum doctrina, et scriptura. Et cmæon quidem, Perithi filius, Crotoniata, primus li- brum scripsit de natura. Alii autem Anaxagoram, He- Besibuli filium, Clazomenium, primum librum scrip- tum edidisse referunt. Modos autem poematibus pri- musadjecit, et Lacedæmoniorum leges numerosis versibus scripsit Terpander Antissus. Dithyram- bum autem excogitavit Lassus Hermioneus ; hym- num Stesichorus Himeræus, choream Alcman Ga- cedamonius; amatoria Anacreon Teius; (id est, canticum ad saltandum accommodatum) Pindarus Thebanus. quos vocant, primos Et cecinit in choro et cithara Timotheus Milesius. Jam vero iambum quidem excogitavit Archilochus Parius ; claudum autem iambum Hipponax Ephe- C sius. Et tragoediam quidem Thespis Atheniensis, comoediam autem Sisarion Icarieus. Tempora ho- rum tradunt grammatici. Longum autem fuerit ea accurate describere, cum ipse mox ostendatur Dio- nysius, nempe Bacchus, propter quem celebrantur et Dionysia et spectacula, esse Moyse posterior. Aiunt autein quæ in schola fiunt orationes, et rhe- × P. ED. POTTER, 308-309 ED. PARIS, cerpla ms. brevius SYLBURG. citavit Eusebius. Iannonem inter epistolas Geneva editas pag. hoc effalum sic se habet: Cicero Tuscul. quasί. cap. : « Illius (Anacharsidis) epistola fertur his verbis: Anacharsis Hannoni salutem. Mihi amictui est Scythicum tegmen; calceamentum, solorum callum ; cubile, terra ; pulpamentum, fames; lacte, caseo, carne vescor. > ctius sic distinguendum, Nam Pauli vox est. Quod Latine expressimus. Dein, Ibid. xal Clementis vox est. Quod Latine expressimus. legomenis ad Lycophronem ; mendose sto- bus serm. 27, pro Sedl cum sim- plici a eum appellat Diogenes Laertius 1. r, seg. 42; anonymus in descriptione Olympiadum, Olymp. Lvult ; Aristophanis scholiastes ad Vespas, et ex eo Suidas, v. ubi de eo hæc refert : Scripsit primus librum de musica; idemque auctor aliis fuit, ut dithyrambo certarent; et contentiosum dicendi genus in usum introduxit. Conf. idem v. cecinit. . SYLBURG. quem primum Comediæ inventorem apud Athe- nienses fuisse, testantur etiam Diomedes scholasti- cus et vetus auctor in proœmiis Aristophani præ- missis. Eumdemque ante Pisistrati tempora comœ- diam invenisse, ex marmore Arundeliano constat. sit:obquem et Dionysia dictum id spectaculum, seu ii ludi. SYLBURG. a se compositas tradebant reis ac litigantibus, qui pro se eas pronuntiabant. Qualis ea fuit, quam a Lysia oblatam Socrates recusavit. Cicero De ora- (95) ἐν χορῷ καὶ κιθάρᾳ Τιμόθεος ὁ Μιλήσιος. Ναὶ (87) Ευρετικῆς καὶ βιωφελούς φύσεως. Ex- (88) αξέληνται. lactenus verba Clementis re- (89) Ἐμοὶ περίβλ. In epistola Anacharsidis_ad (90) "Εργα. Similia superius dixit Pedagogi initio. (91) 'Ο δὲ 'Απόστολος οὕτω φησί · Καὶ ὑμ. Re- (92) Εἰσίν. Ἐστίν, apud Paulum. Μος, οὐδὲν (95) Καὶ ὁ λαλ. Scribe, και, Ο λαλῶν, nam (94) Λάσσος. Lassum vocat etiam Tzetzes, Pro- (95) Πρώτους ήσε. Forte πρῶτος ᾖσε, primus (96) Σισαρίων. Scribendum potius Σουσαρίων· (97) Διονύσια καὶ θέα. Forte Διονύσια ή θέα, ut (98) Εἰς ἔκδοσιν. Antiquiores advocali orationes
ἀναγκαῖον γοῦν τὸ πολιτεύεσθαι ὀρθῶς, ἄριστον δὲ τὸ φιλοσοφεῖν. ὁ γὰρ νοῦν ἔχων πάντα τὰ αὑτοῦ εἰς γνῶσιν συντείνας βιώσειεν, κατευθύνας μὲν τὸν βίον ἔργοις ἀγαθοῖς, ἀτιμάσας δὲ τὰ ἐναντία τά τε πρὸς ἀλήθειαν συλλαμβανόμενα μεθέπων μαθήματα. νόμος δέ ἐστιν οὐ τὰ νομιζόμενα (οὐδὲ γὰρ τὰ ὁρώμενα ὅρασις) οὐδὲ δόξα πᾶσα (οὐ γὰρ καὶ ἡ πονηρά), ἀλλὰ νόμος ἐστὶ χρηστὴ δόξα, χρηστὴ δὲ ἡ ἀληθής, ἀληθὴς δὲ ἡ τὸ ὂν εὑρίσκουσα καὶ τούτου τυγχάνουσα· «ὁ ὢν δὲ ἐξαπέσταλκέν με,» φησὶν ὁ Μωυσῆς. ᾗ τινες ἀκολούθως δηλονότι τῇ χρηστῇ δόξῃ λόγον ὀρθὸν τὸν νόμον ἔφασαν, προστακτικὸν μὲν ὧν ποιητέον. ἀπαγορευτικὸν δὲ ὧν οὐ ποιητέον. Ὅθεν ὁ νόμος εἰκότως εἴρηται διὰ Μωυσέως δεδόσθαι, κανὼν τυγχάνων δικαίων τε καὶ ἀδίκων. καὶ τοῦτον κυρίως θεσμὸν ἂν εἴποιμεν τὸν ὑπὸ θεοῦ διὰ Μωυσέως παραδεδομένον. ἔχει γοῦν τὴν ἀγωγὴν εἰς τὸ θεῖον. λέγει δὲ καὶ ὁ Παῦλος· «ὁ νόμος τῶν παραβάσεων χάριν ἐτέθη, ἄχρις ἂν ἔλθῃ τὸ σπέρμα ᾧ ἐπήγγελται.» εἶτα οἱονεὶ ἐπεξηγούμενος τὴν διάνοιαν ἐπιφέρει·
Α ροις εὑρετικῆς καὶ βιωφελούς φύσεως (87)· παρ' ὧν Ελληνες τὰ ἐπιτηδεύματα ὠφέληνται (88). Εἰ δέ τις τὴν φωνὴν διαβάλλει τὴν βάρβαρον, « Ἐμοὶ, δὲ, φησὶν ὁ ᾿Ανάχαρσις, ο πάντες Έλληνες Σκυθίζουσιν. » Οὗτος ἦν ὁ παρ' Έλλησι θαυμασθεὶς, ὁ φήσας, ο ἐμοὶ περίβλημα (89) χλαίνα· δεῖπνον, γάλα, τυρός. » Ορος φιλοσοφίαν βάρβαρον, ἔργα (90) ἐπαγγελλομένην, οὐ λόγους. Ο δὲ Ἀπόστολος οὕτω φησίν· «Καὶ ὑμεῖς (91) διὰ τῆς γλώσσης ἐὰν μὴ εὐσημον λόγον δῶτε, πῶς γνωσθήσεται τὸ λαλούμενον; ἔσεσθε γὰρ εἰς ἀέρα λαλοῦντες. Τοσαῦτα, εἰ τύχοι, γένη φωνῶν εἰσιν (92) ἐν κόσμῳ, καὶ οὐδὲν ἄφωνον. Ἐὰν οὖν μὴ εἰδῶ τὴν δύναμιν τῆς φωνῆς, ἔσομαι τῷ λαλοῦντι βάρβαρος, καὶ ὁ λαλῶν ἐμοί βάρβαρος. Καὶ, « Ὁ λαλῶν (93) γλώσσῃ προσευχέσθω, ἵνα διερμηνεύῃ. » Ναὶ μὴν ὀψέ ποτε εἰς Ελληνας ἡ τῶν λόγων παρῆλθε διδασκα λία τε καὶ γραφή. 'Αλκμαίων γοῦν ὁ Περίθου, Κροτω νιάτης, πρῶτος φυσικὸν λόγον συνέταξεν. Οἱ δὲ ᾿Ανα- ξαγόραν Ηγησιβούλου, Κλαζομένιον, πρῶτον διὰ γρα φῆς ἐκδοῦναι βιβλίον ἱστοροῦσι. Μέλος τε αν πρῶτος περιέθηκε τοῖς ποιήμασι, καὶ τοὺς Λακεδαιμονίων νόμους ἐμελοποίησε Τέρπανδρος ὁ ᾿Αντισσαίος. Δι θύραμβον δὲ ἐπενόησεν Λάστος (94) Έρμιονεύς· ὑμ νον Στησίχορος Ἱμεραῖος· χορείαν Αλκμὰν Λακε- δαιμόνιος· τὰ ἐρωτικὰ ᾿Ανακρέων Τήϊος· ὑπάρ χησιν Πίνδαρος Θηβαῖος· νόμους τε πρώτους ᾖσει μὴν ἴαμβον μὲν ἐπενόησεν Αρχίλοχος ὁ Πάριος- χωλὸν δὲ ἴαμβον Ιππώναξ ὁ Ἐφέσιος· καὶ τρα γῳδίαν μὲν Θέσπις ὁ ᾿Αθηναῖος, κωμῳδίαν δὲ Σι- σαρίων (96) ὁ Ἰκαριεύς. Τοὺς χρόνους τούτων παῖ- δες παραδιδόασι γραμματικῶν· μακρὸν δ᾽ ἂν εἴη τούτους ἀκριβολογούμενον παραθέσθαι, αὐτοῦ δεικνυ μένου τοῦ Διονύσου, δι᾿ ἂν καὶ Διονύσια καὶ θέα (97), μεταγενεστέρου Μωϋσέως, ἢ αὐτίκα μάλα. Φασὶ δὲ καὶ τοὺς κατὰ διατριβήν λόγους καὶ τὰ ῥητορικὰ ἰδιώματα εὑρεῖν, καὶ μισθοῦ συνηγορή σαι πρῶτον δικανικὸν λόγον εἰς ἔκδοσιν (98) ΑΙ- ὑπόρχησιν Εt νόμους ευρετικῆς βιωφελείας. Ἐμοὶ μὲν περίβλημα, χλαῖνα Σκυθική· ὑπόδημα, δέρμα ποδῶν· κοίτη δὲ, πᾶσα γῆ· δεῖπνον καὶ ἄριστον, γάλα καὶ τυρὸς, καὶ κρέας ὀπτόν· πιεῖν, ὕδωρ. ν, ὁ δὲ Απόστολος, Οὕτω, φησὶ, καὶ ὑμ. οὕτω αὐτῶν ἄφωνον. ὁ λαλῶν, ἐν ἐμοὶ βάρβαρος. Τάσσον Λάσσον. Λάσον Λάσος, Πρώτος δὲ οὗτος περὶ μουσικῆς ἔγραψε λόγον, καὶ διθυραμ 6ον εἰς ἀγῶνα εἰσήγαγε, καὶ τοὺς ἐριστικούς εἰσηγή σατο λόγους. « Κυκλιοδιδάσκαλος. CLEMENTIS ALEXANDRINI quibus, in studiis et rebus exercendis, Græci ma- B a I Cor. xiv, 9, 10, 11, 13. gnam accepere utilitatem. Si quis autem vocem reprehendit barbaram : • Mihi, autem, inquit Anacharsis, omnes Græci Scythice loquuntur. › Is autem erat, qui apud Græcos in admiratione est labitus, qui dixit : c Milii indumentum est læna; cana, lac et caseus. Vides barbaram philoso- plian, quæ facta, non verba profitetur. Apostolus autem dicit:Sic et vos per linguam, si non recte significantem vocem dederitis, quomodo cognosce- tur, quod dicitur? eritis enim in aerem loquentes. Tol, verbi gratia, genera linguarum sunt in mundo, et nihil est vocis expers. Si ergo non novero vim vocis, ero loquenti barbarus, et loquens mihi bar- barus. » Et, e qui loquitur lingua, oret ut interpre- teture. » Quin et sero ad Græcos accessit compo- nendarum orationum doctrina, et scriptura. Et cmæon quidem, Perithi filius, Crotoniata, primus li- brum scripsit de natura. Alii autem Anaxagoram, He- Besibuli filium, Clazomenium, primum librum scrip- tum edidisse referunt. Modos autem poematibus pri- musadjecit, et Lacedæmoniorum leges numerosis versibus scripsit Terpander Antissus. Dithyram- bum autem excogitavit Lassus Hermioneus ; hym- num Stesichorus Himeræus, choream Alcman Ga- cedamonius; amatoria Anacreon Teius; (id est, canticum ad saltandum accommodatum) Pindarus Thebanus. quos vocant, primos Et cecinit in choro et cithara Timotheus Milesius. Jam vero iambum quidem excogitavit Archilochus Parius ; claudum autem iambum Hipponax Ephe- C sius. Et tragoediam quidem Thespis Atheniensis, comoediam autem Sisarion Icarieus. Tempora ho- rum tradunt grammatici. Longum autem fuerit ea accurate describere, cum ipse mox ostendatur Dio- nysius, nempe Bacchus, propter quem celebrantur et Dionysia et spectacula, esse Moyse posterior. Aiunt autein quæ in schola fiunt orationes, et rhe- × P. ED. POTTER, 308-309 ED. PARIS, cerpla ms. brevius SYLBURG. citavit Eusebius. Iannonem inter epistolas Geneva editas pag. hoc effalum sic se habet: Cicero Tuscul. quasί. cap. : « Illius (Anacharsidis) epistola fertur his verbis: Anacharsis Hannoni salutem. Mihi amictui est Scythicum tegmen; calceamentum, solorum callum ; cubile, terra ; pulpamentum, fames; lacte, caseo, carne vescor. > ctius sic distinguendum, Nam Pauli vox est. Quod Latine expressimus. Dein, Ibid. xal Clementis vox est. Quod Latine expressimus. legomenis ad Lycophronem ; mendose sto- bus serm. 27, pro Sedl cum sim- plici a eum appellat Diogenes Laertius 1. r, seg. 42; anonymus in descriptione Olympiadum, Olymp. Lvult ; Aristophanis scholiastes ad Vespas, et ex eo Suidas, v. ubi de eo hæc refert : Scripsit primus librum de musica; idemque auctor aliis fuit, ut dithyrambo certarent; et contentiosum dicendi genus in usum introduxit. Conf. idem v. cecinit. . SYLBURG. quem primum Comediæ inventorem apud Athe- nienses fuisse, testantur etiam Diomedes scholasti- cus et vetus auctor in proœmiis Aristophani præ- missis. Eumdemque ante Pisistrati tempora comœ- diam invenisse, ex marmore Arundeliano constat. sit:obquem et Dionysia dictum id spectaculum, seu ii ludi. SYLBURG. a se compositas tradebant reis ac litigantibus, qui pro se eas pronuntiabant. Qualis ea fuit, quam a Lysia oblatam Socrates recusavit. Cicero De ora- (95) ἐν χορῷ καὶ κιθάρᾳ Τιμόθεος ὁ Μιλήσιος. Ναὶ (87) Ευρετικῆς καὶ βιωφελούς φύσεως. Ex- (88) αξέληνται. lactenus verba Clementis re- (89) Ἐμοὶ περίβλ. In epistola Anacharsidis_ad (90) "Εργα. Similia superius dixit Pedagogi initio. (91) 'Ο δὲ 'Απόστολος οὕτω φησί · Καὶ ὑμ. Re- (92) Εἰσίν. Ἐστίν, apud Paulum. Μος, οὐδὲν (95) Καὶ ὁ λαλ. Scribe, και, Ο λαλῶν, nam (94) Λάσσος. Lassum vocat etiam Tzetzes, Pro- (95) Πρώτους ήσε. Forte πρῶτος ᾖσε, primus (96) Σισαρίων. Scribendum potius Σουσαρίων· (97) Διονύσια καὶ θέα. Forte Διονύσια ή θέα, ut (98) Εἰς ἔκδοσιν. Antiquiores advocali orationes
PG 8:915«πρὸ τοῦ δὲ ἐλθεῖν τὴν πίστιν ὑπὸ νόμον ἐφρουρούμεθα συγκεκλεισμένοι,» φόβῳ δηλαδὴ ἀπὸ ἁμαρτιῶν, «εἰς τὴν μέλλουσαν πίστιν ἀποκαλυφθήσεσθαι. ὥστε ὁ νόμος παιδαγωγὸς ἡμῶν ἐγένετο εἰς Χριστόν, ἵνα ἐκ πίστεως δικαιωθῶμεν.» ὁ νομοθετικὸς δέ ἐστιν ὁ τὸ προσῆκον ἑκάστῳ μέρει τῆς ψυχῆς καὶ τοῖς τούτων ἔργοις ἀπονέμων, Μωυσῆς δὲ συνελόντι εἰπεῖν νόμος ἔμψυχος ἦν τῷ χρηστῷ λόγῳ κυβερνώμενος. πολιτείαν γοῦν διηκόνησεν ἀγαθήν· ἣ δέ ἐστι «τροφὴ ἀνθρώπων» καλὴ κατὰ κοινωνίαν. αὐτίκα τὴν δικαστικὴν μετεχειρίζετο, ἐπιστήμην οὖσαν διορθωτικὴν τῶν ἁμαρτανομένων ἕνεκεν τοῦ δικαίου. σύστοιχος δὲ αὐτῇ ἡ κολαστική, τοῦ κατὰ τὰς κολάσεις μέτρου ἐπιστημονική τις οὖσα. κόλασις δὲ ⟨δικαία⟩ οὖσα διόρθωσίς ἐστι ψυχῆς. ἔστι δὲ ὡς ἔπος εἰπεῖν τῷ Μωυσεῖ ἡ πᾶσα ἀγωγὴ παιδευτικὴ μὲν τῶν οἵων τε γενέσθαι καλῶν κἀγαθῶν ἀνδρῶν, θηρευτικὴ δὲ τῶν ὁμοίων τούτοις, ἥτις ἂν εἴη στρατηγική· ἡ δὲ χρηστικὴ τοῖς θηρευθεῖσι λόγῳ κατὰ τρόπον σοφία εἴη ἂν νομοθετική· κτᾶσθαί τε γὰρ καὶ χρῆσθαι ταύτης ἴδιον βασιλικωτάτης οὔσης. μόνον γοῦν τὸν σοφὸν οἱ φιλόσοφοι βασιλέα, νομοθέτην, στρατηγόν, δίκαιον, ὅσιον, θεοφιλῆ κηρύττουσιν.
γραψάμενον ᾿Αντιφώντα Φύλου (99), Ραμνούσιον, ὡς φησὶ Διόδωρος. Απολλόδωρος δὲ ὁ Κυμαῖος πρῶτος τοῦ κριτικοῦ εἰσηγήσατο τούνομα, καὶ γραμματικὸς προσηγορεύθη. Ἔνιοι δὲ Ερατο- σθένη τὸν Κυρηναϊόν φασιν· ἐπειδὴ ἐξέδωκεν ού τος βιβλία δύο, «Γραμματικὰς ἐπιγράψας. Πνο- μάσθη δὲ γραμματικός, ὡς νῦν ὀνομάζομεν, πρω τος Πραξιφάνης Διονυσοφάνους, Μιτυληναίος. Ζά- λευκός τε ὁ Λοκρός πρῶτος ἱστόρηται νόμους (4) Θέσθαι· οἱ δὲ, Μίνω τὸν Διὸς ἐπὶ Λυγκέως. Οὗτος μετά Δαναόν (2) γίνεται. ενδεκάτῃ (5) ἄνωθεν ἀπὸ Ινάχου καὶ Μωϋσέως γενεᾷ, ὡς ὀλίγον ὑποβάντες δείξομεν. Λυκούργος δὲ μετὰ πολλὰ τῆς Ἰλίου ἁλώ σεως γεγονώς ἔτη, πρὸ τῶν Ὀλυμπιάδων ἔτεσιν ἑκατὸν πεντήκοντα (4) νομοθετεί Λακεδαιμονίοις· Σόλωνος γὰρ τοὺς χρόνους προειρήκαμεν. Δράκων δὲ, ὁ καὶ αὐτὸς νομοθέτης, περὶ τὴν τριακοστὴν καὶ ἐννάτην Ολυμπιάδα γεγονώς εὑρίσκεται. Αντίλο γος δὲ αὖ, ὁ τοὺς ἵστορας πραγματευσάμενος ἀπὸ τῆς Πυθαγόρου ἡλικίας ἐπὶ τὴν Ἐπικούρου τελευ τὴν, γαμηλιῶνος δὲ δεκάτῃ ἱσταμένου γενομένην, Στη φέρει τὰ πάντα τριακόσια δώδεκα. Ετι φασὶ τὸ ἤρον (5) τὸ ἑξάμετρον Φανοθέαν, τὴν γυναῖκα Ικα- Ρ. Αντιφών Σω- φίλου, Αθηναῖος, τὸν δῆμον Ραμνούσιος· διδάσκα λος δὲ αὐτοῦ οὐδεὶς προγινώσκεται· ἀλλ᾿ ὅμως ήρξε τοῦ δικανικοῦ λόγου μετὰ Γοργίαν. • δα Ρητορικήν δὲ τὸν ᾿Αντιφῶντα, οἱ μὲν οὐκ οὖσαν εὐρεῖν, οἱ δ' εὑρημένην αὐξῆσαι· γενέσθαι τε αὐτὸν οἱ μὲν αὐτο μαθὼς σοφὸν, οἱ δὲ ἐκ πατρός· πατέρα δέ φασιν αὐτ τη Σόφιλον. « Πρῶτοι δὲ νόμοις ἐγγράπτοις πεπιστευμέ νοι εἰσί. « Οἱ δὲ λεγόμενοι Επιζεφύριοι, πλησίον κεῖνται Λοκροί. Τούτους δὲ πρώτους φασὶ χρήσασθαι νόμοις Γραπτοῖσιν, οὓς Ζάλευκος ὑποθέσθαι δοκεῖ. Δαναόν. Β Μή νωτον διόσε πολυγκέως· οὗτος μὲν Δαναόν. . . Μίνως γὰρ, ὁ πάσης προὔχειν νομισθεὶς σοφίας, ἀγχινοία τε καὶ νομοθεσίᾳ, ἐπὶ Λυγκέως, τοῦ μετὰ Δαναν βασι λεύσαντος, γέγονεν, ἐνδεκάτῃ γενεᾷ μετὰ Ιναχον. Λυκούργος δὲ πολὺ γεννηθεὶς μετὰ τὴν Ἰλίου ἅλω σιν, πρὸ τῶν Ὀλυμπιάδων ἔτεσιν ἑκατὸν νομοθετεῖ Λακεδαιμονίοις. Δράκων δὲ περὶ Ὀλυμπιάδα τριακο- στὴν καὶ ἐννάτην εὑρίσκεται γεγονώς, Σόλων περὶ μ', Πυθαγόρας περὶ 56. δεκάτη, « έκατόν Διευχίδας γὰρ ἐν τετάρτῳ Μεγαρικών περὶ τὸ διακοσιοστὸν ἐνενηκοστὸν ἔτος ὕστερον τῆς Ιλίου ἁλώσεως τὴν ἀκμὴν Λυκούργου φέρει · πολύ μετὰ τὴν Ιλίου γεννηθείς ἅλωσιν πρὸ τῶν Ὀλυμπιάδων ἔτεσιν ἑκατόν. STROMATUM LIB. 1. ገ A toricas proprietates invenisse, et mercede advoca- tum fuisse, ac primum judicialem orationem alteri tradendam conscripsisse Antiphontem, Phyli filium, Rhamnusium, ut dicit Diodorus. Apollodorus au- tem Cumanus, primus critici nomen suscepit, et appellatus est grammaticus; nonnulli autem di- cunt Eratosthenem Cyrenæum, quoniam is duos edidit libros, quos inscripsit Grammaticos. No- minatus autem est Grammaticus, ut nunc dicimus, primus Praxiphanes, Dionysophanis filius, Mitgle- næus. Zaleucus vero Locrus primus scribitur leges tulisse : alii autem dicunt Minoem, filium Jovis, Lyncei tempore. Is fuit post Danaum, undecima generatione ab Inacho et Moyse, ut paulo inferius ostendemus. Lycurgus autem, qui fuit multis annis post Trojam captam, centum et quinquaginta annis ante Olympiades tulit leges Lacedæmoniis. Solonis vero tempus prius diximus. Dracon autem, qui ipse quoque fuit legislator, invenitur fuisse circa trice- simam nonam Olympiadem. Antilochus autem, qui scripsit de omnibus viris doctis a Pythagora gelate usque ad mortem Epicuri, quæ fuit decimo Game- lionis, complectitur totos annos trecentos duode- * ED. POTTER. ture, lib. : « Quinetiam cum ci (Socrati) scriptam orationem disertissimus orator Lysias altulisset, quam, si ei videretur, edisceret, ut ea pro se in judicio uteretur, non invitus legit, et commode scriptam esse dixit; sed, inquit, ut si mihi calceos Sicyonios attulisses, non utèɲer, quamvis essent habiles, et apti ad pedem, quia non essent viriles ; sic illam orationem disrtam sibi et oratoriam vi- deri, fortem et virilem non videri. › enim Antiphon Sophili filius. Suidas, Antiphon, phili filius, Atheniensis, pago Rhamnusius; cujus magister quidem ignoratur, sed tamen post Gor- giam ejus dicendi generis, quod in causis forensi- bus versatur, auetor fuit. ; Philostratus De vitis Sophistarum lib. i, cap. 15, pag. : Artem autem oratoriam, nondum ex- stantem quidam Antiphonta invenisse, alii vero in- ventam auxisse aiunt. Nonnullique, nemine iusti- tuente, doctum evasisse, pars a patre eruditum re- ferunt. Patrem autem Sophilum illi fuisse aiunt. Conf. Plutarchus Vit. x Rhetorum p. ; Photius Bibliothec. p. 1452. bus : Primis leges scripta concreditæ sunt. Marcianus Heracleotes: . Qui dicti sunt . Epizephyrii, prope jacent Lecri. Hos autem primos aiunt legibus usos fuisse Scriptis, quas Zaleucus illis subjecisse fertur. Loci hujus restitutio debetur Paulo Leo- pardo, qui Emendationum lib. 11, c. 41, ex Eusebii Chronico lectionem suam petiit. Flor. edit. corrupte c - sic habet, et corruptius interpres, Menotum f- lium Diosepilyncei. Nostram et Leopardi lectio- nem confirinat chronologia Clementis infra, p. 138. SYLB. Eamdem emendationem firmat etiam ille, a quo Clemens hæc sumpsisse videtur, Talianus, Orat. ad Gracos, cap. 63, p. 140, edit. Oxon.: Minos igitur, qui omni ge- nere sapientiæ excellere visus est, et ingenio clarus, et legibus latis, sub Lynceo, qui post Danaum re- gnavit, undecima post Inachium ætate floruit. Ly- curgus multo post lii captivitatem natus, annis centum ante Olympiades Lacedæmoniis leges præ- scripsit. Draco circiter tricesimanı nonam Olym- piadem nascitur, Solon circa quadragesimam, Py- thagoras circa sexagesimam secundam. in decima generatione. SYLBURG. memorato, habet. Itaque deesse in Tatiano De quinquaginta, annos, putavit Jos. Scaliger, in Chronicum Eusebii scribens, ad annum ab Abra- hamo MCXXXII. Econtra vero adnotat ad Tatianum Fronto Ducæus, ceumdem ex Clemente p. Dieu- chidam citasse : nimirum anno MCXXV 3b Abrahamo, qui tantum quinquennio distat ab anno MCXxx, in quo Eusebii Chronicum vult Lycurgum floruisse; ut Tatiani lectio, quæ centum annis tantum vult eum præcessisse Olym- piades, eum refert ad annum MCLXI. Denique, apud Eusebium lib. x De præpar, Evangel., cap. 3, pag. codem modo legitur, Itaque nihil est necesse, ut annos illus quinquaginta textui Tatiani adjungamus. › Hæc ille. (99) Φύλου. Scribe Σωφίλου, vel Σοφίλου. Erat (1) Νόμους. Sc. Scriptos. Strabo de Locrensi- (2) Μίνω τὸν Διὸς ἐπὶ Λυγκέως· οὗτος μετὰ (5) Ενδεκάτη. Hervetus interpres legit ἐν (4) Εκατόν πεντήκοντα. Tatianus, loco jam (5) 'Ηρῷον. De heroi inventione meminit etiam
εἰ δὲ ταῦτα περὶ τὸν Μωυσέα εὕροιμεν, ὡς ἐξ αὐτῶν δείκνυται τῶν γραφῶν, εὖ μάλα πεπεισμένως ἂν ἀγορεύοιμεν σοφὸν τῷ ὄντι τὸν Μωυσέα. καθάπερ οὖν τὴν ποιμενικὴν τὸ τῶν προβάτων προνοεῖν φαμεν, «[οὕτω γὰρ] ὁ ἀγαθὸς ποιμὴν τὴν ψυχὴν τίθησιν ὑπὲρ τῶν προβάτων,» οὕτω γε καὶ τὴν νομοθετικὴν τὴν ἀνθρώπων ἀρετὴν κατασκευάζειν ἐροῦμεν, τὸ ἀνθρώπινον κατὰ δύναμιν ἀγαθὸν ἀναζωπυροῦσαν, ἐπιστατικὴν οὖσαν καὶ κηδεμονικὴν τῆς ἀνθρώπων ἀγέλης. εἰ δὲ ἡ ποίμνη ἡ ἀλληγορουμένη πρὸς τοῦ κυρίου οὐδὲν ἄλλο ἢ ἀγέλη τις ἀνθρώπων ἐστίν, ὁ αὐτὸς ἔσται ποιμήν τε καὶ νομοθέτης ἀγαθὸς μιᾶς τῆς ἀγέλης τῶν αὐτοῦ ἐπαϊόντων προβάτων, ὁ εἷς κηδεμών, ὁ τὸ ἀπολωλὸς ἐπιζητῶν τε καὶ εὑρίσκων νόμῳ καὶ λόγῳ, εἶ γε «ὁ νόμος πνευματικός», καὶ ἐπὶ τὴν εὐδαιμονίαν ἄγων· ὁ γὰρ πνεύματι ἁγίῳ γενόμενος πνευματικός. οὗτος δὲ ὁ τῷ ὄντι νομοθέτης, ὃς οὐ μόνον ἐπαγγέλλεται τὰ ἀγαθά τε καὶ καλά, ἀλλὰ καὶ ἐπίσταται.
γραψάμενον ᾿Αντιφώντα Φύλου (99), Ραμνούσιον, ὡς φησὶ Διόδωρος. Απολλόδωρος δὲ ὁ Κυμαῖος πρῶτος τοῦ κριτικοῦ εἰσηγήσατο τούνομα, καὶ γραμματικὸς προσηγορεύθη. Ἔνιοι δὲ Ερατο- σθένη τὸν Κυρηναϊόν φασιν· ἐπειδὴ ἐξέδωκεν ού τος βιβλία δύο, «Γραμματικὰς ἐπιγράψας. Πνο- μάσθη δὲ γραμματικός, ὡς νῦν ὀνομάζομεν, πρω τος Πραξιφάνης Διονυσοφάνους, Μιτυληναίος. Ζά- λευκός τε ὁ Λοκρός πρῶτος ἱστόρηται νόμους (4) Θέσθαι· οἱ δὲ, Μίνω τὸν Διὸς ἐπὶ Λυγκέως. Οὗτος μετά Δαναόν (2) γίνεται. ενδεκάτῃ (5) ἄνωθεν ἀπὸ Ινάχου καὶ Μωϋσέως γενεᾷ, ὡς ὀλίγον ὑποβάντες δείξομεν. Λυκούργος δὲ μετὰ πολλὰ τῆς Ἰλίου ἁλώ σεως γεγονώς ἔτη, πρὸ τῶν Ὀλυμπιάδων ἔτεσιν ἑκατὸν πεντήκοντα (4) νομοθετεί Λακεδαιμονίοις· Σόλωνος γὰρ τοὺς χρόνους προειρήκαμεν. Δράκων δὲ, ὁ καὶ αὐτὸς νομοθέτης, περὶ τὴν τριακοστὴν καὶ ἐννάτην Ολυμπιάδα γεγονώς εὑρίσκεται. Αντίλο γος δὲ αὖ, ὁ τοὺς ἵστορας πραγματευσάμενος ἀπὸ τῆς Πυθαγόρου ἡλικίας ἐπὶ τὴν Ἐπικούρου τελευ τὴν, γαμηλιῶνος δὲ δεκάτῃ ἱσταμένου γενομένην, Στη φέρει τὰ πάντα τριακόσια δώδεκα. Ετι φασὶ τὸ ἤρον (5) τὸ ἑξάμετρον Φανοθέαν, τὴν γυναῖκα Ικα- Ρ. Αντιφών Σω- φίλου, Αθηναῖος, τὸν δῆμον Ραμνούσιος· διδάσκα λος δὲ αὐτοῦ οὐδεὶς προγινώσκεται· ἀλλ᾿ ὅμως ήρξε τοῦ δικανικοῦ λόγου μετὰ Γοργίαν. • δα Ρητορικήν δὲ τὸν ᾿Αντιφῶντα, οἱ μὲν οὐκ οὖσαν εὐρεῖν, οἱ δ' εὑρημένην αὐξῆσαι· γενέσθαι τε αὐτὸν οἱ μὲν αὐτο μαθὼς σοφὸν, οἱ δὲ ἐκ πατρός· πατέρα δέ φασιν αὐτ τη Σόφιλον. « Πρῶτοι δὲ νόμοις ἐγγράπτοις πεπιστευμέ νοι εἰσί. « Οἱ δὲ λεγόμενοι Επιζεφύριοι, πλησίον κεῖνται Λοκροί. Τούτους δὲ πρώτους φασὶ χρήσασθαι νόμοις Γραπτοῖσιν, οὓς Ζάλευκος ὑποθέσθαι δοκεῖ. Δαναόν. Β Μή νωτον διόσε πολυγκέως· οὗτος μὲν Δαναόν. . . Μίνως γὰρ, ὁ πάσης προὔχειν νομισθεὶς σοφίας, ἀγχινοία τε καὶ νομοθεσίᾳ, ἐπὶ Λυγκέως, τοῦ μετὰ Δαναν βασι λεύσαντος, γέγονεν, ἐνδεκάτῃ γενεᾷ μετὰ Ιναχον. Λυκούργος δὲ πολὺ γεννηθεὶς μετὰ τὴν Ἰλίου ἅλω σιν, πρὸ τῶν Ὀλυμπιάδων ἔτεσιν ἑκατὸν νομοθετεῖ Λακεδαιμονίοις. Δράκων δὲ περὶ Ὀλυμπιάδα τριακο- στὴν καὶ ἐννάτην εὑρίσκεται γεγονώς, Σόλων περὶ μ', Πυθαγόρας περὶ 56. δεκάτη, « έκατόν Διευχίδας γὰρ ἐν τετάρτῳ Μεγαρικών περὶ τὸ διακοσιοστὸν ἐνενηκοστὸν ἔτος ὕστερον τῆς Ιλίου ἁλώσεως τὴν ἀκμὴν Λυκούργου φέρει · πολύ μετὰ τὴν Ιλίου γεννηθείς ἅλωσιν πρὸ τῶν Ὀλυμπιάδων ἔτεσιν ἑκατόν. STROMATUM LIB. 1. ገ A toricas proprietates invenisse, et mercede advoca- tum fuisse, ac primum judicialem orationem alteri tradendam conscripsisse Antiphontem, Phyli filium, Rhamnusium, ut dicit Diodorus. Apollodorus au- tem Cumanus, primus critici nomen suscepit, et appellatus est grammaticus; nonnulli autem di- cunt Eratosthenem Cyrenæum, quoniam is duos edidit libros, quos inscripsit Grammaticos. No- minatus autem est Grammaticus, ut nunc dicimus, primus Praxiphanes, Dionysophanis filius, Mitgle- næus. Zaleucus vero Locrus primus scribitur leges tulisse : alii autem dicunt Minoem, filium Jovis, Lyncei tempore. Is fuit post Danaum, undecima generatione ab Inacho et Moyse, ut paulo inferius ostendemus. Lycurgus autem, qui fuit multis annis post Trojam captam, centum et quinquaginta annis ante Olympiades tulit leges Lacedæmoniis. Solonis vero tempus prius diximus. Dracon autem, qui ipse quoque fuit legislator, invenitur fuisse circa trice- simam nonam Olympiadem. Antilochus autem, qui scripsit de omnibus viris doctis a Pythagora gelate usque ad mortem Epicuri, quæ fuit decimo Game- lionis, complectitur totos annos trecentos duode- * ED. POTTER. ture, lib. : « Quinetiam cum ci (Socrati) scriptam orationem disertissimus orator Lysias altulisset, quam, si ei videretur, edisceret, ut ea pro se in judicio uteretur, non invitus legit, et commode scriptam esse dixit; sed, inquit, ut si mihi calceos Sicyonios attulisses, non utèɲer, quamvis essent habiles, et apti ad pedem, quia non essent viriles ; sic illam orationem disrtam sibi et oratoriam vi- deri, fortem et virilem non videri. › enim Antiphon Sophili filius. Suidas, Antiphon, phili filius, Atheniensis, pago Rhamnusius; cujus magister quidem ignoratur, sed tamen post Gor- giam ejus dicendi generis, quod in causis forensi- bus versatur, auetor fuit. ; Philostratus De vitis Sophistarum lib. i, cap. 15, pag. : Artem autem oratoriam, nondum ex- stantem quidam Antiphonta invenisse, alii vero in- ventam auxisse aiunt. Nonnullique, nemine iusti- tuente, doctum evasisse, pars a patre eruditum re- ferunt. Patrem autem Sophilum illi fuisse aiunt. Conf. Plutarchus Vit. x Rhetorum p. ; Photius Bibliothec. p. 1452. bus : Primis leges scripta concreditæ sunt. Marcianus Heracleotes: . Qui dicti sunt . Epizephyrii, prope jacent Lecri. Hos autem primos aiunt legibus usos fuisse Scriptis, quas Zaleucus illis subjecisse fertur. Loci hujus restitutio debetur Paulo Leo- pardo, qui Emendationum lib. 11, c. 41, ex Eusebii Chronico lectionem suam petiit. Flor. edit. corrupte c - sic habet, et corruptius interpres, Menotum f- lium Diosepilyncei. Nostram et Leopardi lectio- nem confirinat chronologia Clementis infra, p. 138. SYLB. Eamdem emendationem firmat etiam ille, a quo Clemens hæc sumpsisse videtur, Talianus, Orat. ad Gracos, cap. 63, p. 140, edit. Oxon.: Minos igitur, qui omni ge- nere sapientiæ excellere visus est, et ingenio clarus, et legibus latis, sub Lynceo, qui post Danaum re- gnavit, undecima post Inachium ætate floruit. Ly- curgus multo post lii captivitatem natus, annis centum ante Olympiades Lacedæmoniis leges præ- scripsit. Draco circiter tricesimanı nonam Olym- piadem nascitur, Solon circa quadragesimam, Py- thagoras circa sexagesimam secundam. in decima generatione. SYLBURG. memorato, habet. Itaque deesse in Tatiano De quinquaginta, annos, putavit Jos. Scaliger, in Chronicum Eusebii scribens, ad annum ab Abra- hamo MCXXXII. Econtra vero adnotat ad Tatianum Fronto Ducæus, ceumdem ex Clemente p. Dieu- chidam citasse : nimirum anno MCXXV 3b Abrahamo, qui tantum quinquennio distat ab anno MCXxx, in quo Eusebii Chronicum vult Lycurgum floruisse; ut Tatiani lectio, quæ centum annis tantum vult eum præcessisse Olym- piades, eum refert ad annum MCLXI. Denique, apud Eusebium lib. x De præpar, Evangel., cap. 3, pag. codem modo legitur, Itaque nihil est necesse, ut annos illus quinquaginta textui Tatiani adjungamus. › Hæc ille. (99) Φύλου. Scribe Σωφίλου, vel Σοφίλου. Erat (1) Νόμους. Sc. Scriptos. Strabo de Locrensi- (2) Μίνω τὸν Διὸς ἐπὶ Λυγκέως· οὗτος μετὰ (5) Ενδεκάτη. Hervetus interpres legit ἐν (4) Εκατόν πεντήκοντα. Tatianus, loco jam (5) 'Ηρῷον. De heroi inventione meminit etiam
PG 8:917τούτου καὶ ὁ νόμος τοῦ τὴν ἐπιστήμην ἔχοντος τὸ σωτήριον πρόσταγμα, μᾶλλον δὲ ἐπιστήμης πρόσταγμα ὁ νόμος, «δύναμις γὰρ καὶ σοφία ὁ λόγος τοῦ θεοῦ.» νόμων τε αὖ ἐξηγητὴς οὗτος αὐτός, δι’ οὗ «ὁ νόμος ἐδόθη», ὁ πρῶτος ἐξηγητὴς τῶν θείων προσταγμάτων, ὁ τὸν κόλπον τοῦ πατρὸς ἐξηγούμενος υἱὸς μονογενής. ἔπειτα οἱ μὲν πειθόμενοι τῷ νόμῳ τῷ [τε] γνῶσιν ἔχειν τινὰ αὐτοῦ οὔτ’ ἀπιστεῖν οὔτ’ ἀγνοεῖν δύνανται τὴν ἀλήθειαν, οἱ δὲ ἀπιστοῦντες ἥκιστά τε ἐν τοῖς ἔργοις εἶναι βεβουλημένοι, εἴπερ τινὲς ἄλλοι καὶ οὗτοι ἀγνοεῖν ὁμολογοῦνται τὴν ἀλήθειαν. τίς τοίνυν ἡ ἀπιστία τῶν Ἑλλήνων; μή πῃ βούλεσθαι πείθεσθαι τῇ ἀληθείᾳ φασκούσῃ θεόθεν διὰ Μωυσέως δεδόσθαι τὸν νόμον, ὁπότε γε καὶ αὐτοὶ ἐκ τῶν παρὰ σφίσι τιμῶσι Μωυσῆ.
δυμος δ' ἐν τῷ Περὶ Πυθαγορικῆς φιλοσοφίας Θεανώ τὴν Κροτωνιάτιν πρώτην γυναικών φιλοσο φῆσαι καὶ ποιήματα γράψαι, ἱστορεῖ. Ἡ μὲν οὖν Ἑλληνικὴ φιλοσοφία, ὡς μέν τινες, κατὰ περίπτω σιν ἐπήβολος τῆς ἀληθείας ἀμηγέπη, ἀμυδρώς τε, καὶ οὐ πάσης, γίνεται· ὡς δὲ ἄλλοι βούλονται, ἐκ τοῦ διαβόλου τὴν κίνησιν ἴσχει. Ενιοι δὲ δυνάμεις τινὰς ὑποβεβηκυίας εμπνεῦσαι τὴν πᾶσαν φιλοσοφίαν υπειλήφασιν. Αλλ' εἰ μὲν μὴ καταλαμβάνει (6) ή Ελ- ἡ ληνική φιλοσοφία τὸ μέγεθος τῆς ἀληθείας, ἔτι δὲ ἐξασθενεί πράττειν τὰς κυριακὰς ἐντολὰς, ἀλλ᾽ οὖν γε προκατασκευάζει τὴν ὁδὸν τῇ βασιλικωτάτη δι δασκαλίᾳ, ἀμηγέπη σωφρονίζουσα, καὶ τὸ ἦθος προ- τυποῦσα, καὶ προστύφουσα εἰς παραδοχὴν τῆς ἀλη θείας τὴν Πρόνοιαν δοξάζοντα. Α ρίου, οἱ δὲ, Θέμιν, μίαν τῶν Τιτανίδων, εὑρεῖν. Δί- Β Περὶ τοῦ μὴ χρᾷν ἔμμετρα τὴν νῦν Πυθίαν, Ενιοι δὲ καὶ πρῶτόν φασιν ἡρῷον ἐνταῦθα ἐν τῷ τῶν Μουσῶν ἱερῷ) μέτρον ἀκουσθῆναι· Συμφέρετε πτερά οιωνοί, κηρόν τε μέλισσαι. Η. Πάντες, ὅσοι πρὸ ἐμοῦ ἦλθον, κλέπται εἰσὶ καὶ λη σταί· ἀλλ᾽ οὐκ ἤκουσαν αὐτῶν τὰ πρόβατα. Υπόθεσις δὲ αὐτοῖς τῆς ἀποστασίας οἱ ἄνθρωποι γίνονται. Διά- γραμμα γὰρ αὐτοῖς ἀστροθεσίας ἀναδείξαντες, ὥστ περ οἱ τοῖς κύβοις παίζοντες, τὴν εἰμαρμένην εἰσω ηγήσαντο λίαν ἄδικον. • Δοκεί γάρ μοι (σοφία) τὴν ἀρχὴν εἰληφέναι ἀπὸ τῆς τῶν ἀγγέλων ἀποστασίας· « ἀλλὰ Ναί, φασίν, γεγράφθαι, ο Πάντες (7) οἱ πρὸ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου κλέπται εἰσὶ καὶ λῃσταί. Πάντες μὲν οὖν οἱ ἐν λόγῳ (οὗτοι δὴ οἱ πρὸ τῆς τοῦ Λόγου σαρκώσεως), ἐξακούονται καθολικώτερον. Αλλ' οἱ μὲν προφῆται, ἅτε ἀποσταλέντες καὶ ἐμ- πνευσθέντες ὑπὸ τοῦ Κυρίου, οὐ κλέπται, διάκονοι. Φησὶ γοῦν ἡ Γραφή Απέστειλεν ἡ σου φία (8) τοὺς ἑαυτῆς δούλους, συγκαλοῦσα μετὰ ὑψη λοῦ κηρύγματος ἐπὶ κρατῆρα οίνου. » Φιλοσοφία δ οὐκ ἀπεστάλη ὑπὸ Κυρίου, ἀλλ᾽ ἦλθε, φησί, κλπ- πεῖσα, ἢ παρὰ κλέπτου δοθεῖσα· εἴτ' οὖν δύναμις, ἢ ἄγγελος (9), μαθών τι τῆς ἀληθείας, καὶ μὴ κατα- « . Οἱ ἄγγελοι ἐκεῖνοι, οἱ τὸν ἄνω κλῆρον εἰληχότες, κατολισθήσαντες εἰς ἡδονὰς, ἐξεῖπον τὰ ἀπόῤῥητα ταῖς γυναιξὶν, ὅσα τε εἰς γνῶσιν αὐτῶν ἀφίκτο, κρυπτόντων τῶν ἄλλων ἀγγέλων, μᾶλλον δὲ τηρούντων εἰς τὴν τοῦ Κυρίου παρουσίαν. CLEMENTIS ALEXANDRINI cim. Praeterea aiunt Phanotbeam, Icarii uxorem, invenisse heroicum hexametrum; alii vero The- min, unam ex Titanidibus. Didymus autem, in li- bro De philosophia Pythagorica, refert Theano Crotoniatidem, primam ex mulieribus esse philo- sophatam et scripsisse poemata. Græca itaque phi- losophia, ut aliqui quidem, casu utcunque et ob- scure veritatem, sed non omnem assequitur; ut alii autem volunt, instituta est a diabolo. Nonnulli au- ten universam philosophiam quasdam potestates e cœlo delapsas inspirasse existimant. Quod si non comprehendit quidem Græca philosophia veritatis magnitudinem, et est adhuc imbecilla ad mandata Domini exsequenda, at maxime regali quidem do- ctrinæ viam præparat, utcunque castigans, et mo- res prius formans, et ad suscipiendam veritatem confirmans eum qui opinatur esse Providentiam. B CAPUT XVII. De illo dicto Salvatoris: Omnes qui me præcesserunt fures erant et latrones.> At, inquiunt, scriptumn est, Omnes qui fue runt ante adventum Domini, sunt fures et la- trones". › Omnes ergo, qui in Logo sunt (hi au- tem sunt etiam, qui fuerunt ante susceptam a Logo carnem), exaudiuntur generaliter. Sed prophetæ quidem, ut qui a Domino fuerunt missi et inspi- rati, non erant fures, sed ministri. Dicit itaque Scriptura : e Misit sapientia servos suos, cans cum alto præconio in craterem vini b. › Philo- sophia autem non missa est a Domino, sed venit, inquit, furto surrepta, vel a fure donata. Aliquis igitur, sive potestas, sive angelus, qui veritatis ali- a Joan. x, 8. b Prov. 1x, 3. couvo- Plutarchus lil. p. 621. (anempe SYLBURc. SILBURG. Conf. quæ adnotata sunt ad principium Strom. 11. Mox of you abest a Proverb. C nullos fuisse, qui diabolum philosophiæ auctorem existimarent, Strom. 1, cap. 16, sub finem. Putarunt enim e veteribus non pauci, angelos malos sive femi- narum amore captos, sive ut homines in errores tra- herent, varias illis artes ac disciplinas revelasse. Talianus Orat. ad Grac., p. 28, : Defectionis occasio ipsis et scopus sunt homines. Figuras enim positionis siderum hominibus ostendentes, tanquam in tesse- rarum ludo, fatum, rem prorsus iniquam, intro- duxerunt. Hermias philosophus cum Tatiano edi- tus, p. 213, : Vide- tur enim mihi sapientia ab angelorum defectione principium habuisse. Tertullianus Apolog. cap. : • Qui astrologos, et aruspices, et augures, et magos de Cæsarum capite consultant, quas artes, ut ab angelis desertoribus proditas, et a Deo inter- dictas, ne suis quidem causis adhibent Christiani.› ldem De idololair. cap. 9. c Angelos esse illos deser- tores, amatores feminarum, proditores bujus cu- riositatis (astrologiæ), proinde quoque damnatos a Deo. Idem De cultu femin. lib. 1, cap. : ‹ Nam et illi, qui ea constituerunt, damnati in pœnam mortis deputantur: illi scilicet angeli, qui ad fi- has hominum de cœlo ruerunt, ut hæc quoque ignominia feminæ accedat. Nam et cum materias quasdam bene occultas, et artes quasdam non bene revelatas, sæculo multo magis imperito prodidis- sent (siquidem et metallorum opera nudaverant, et herbarum ingenia traduxerant, et incantationum vires provulgaverant, et omnem curiositatem usque ad stellarum interpretationem designaverant), pro- prie et quasi peculiariter feminis instrumentum istud muliebris gloriæ contulerunt, lumina lapillo- rum, quibus monilia variantur ; et circulos ex auro, quibus brachia arctantur, et medicamenta ex fuco, quibus lane colorantur; et illum ipsum nigrum pulverem, quo oculorum exordia producuntur. Clemens postea Strom. v, p. : Conf. Strom. vi, p. : Padag., lib. 1, c. extremum, et quæ ibi adnotata sunt. Porro his aliisque bujusmodi opinionibus originem præ- buisse videtur Enochi liber supposititius, qui Spicileg. Patrum sæc. a Joan. Grabio editi pag. (6) Εἰ μὲν μὴ καταλ. Η. ms. εἰ καὶ καταλαμβ. (7) Πάντες. Respicit Christi dictum, Joan. x, 8: (8) Η σοφία. Adjectum est ex præcedente com. (9) Άγγελος. Clemens superius memoravit, non- D
τόν τε Μίνω παρὰ Διὸς δι’ ἐνάτου ἔτους λαμβάνειν τοὺς νόμους ἱστοροῦσι φοιτῶντα εἰς τὸ τοῦ Διὸς ἄντρον, τόν τε αὖ Λυκοῦργον τὰ νομοθετικὰ εἰς Δελφοὺς πρὸς τὸν Ἀπόλλωνα συνεχὲς ἀπιόντα παιδεύεσθαι γράφουσι Πλάτων τε καὶ Ἀριστοτέλης καὶ Ἔφορος, Χαμαιλέων τε ὁ Ἡρακλεώτης ἐν τῷ Περὶ μέθης καὶ Ἀριστοτέλης ἐν τῇ Λοκρῶν πολιτείᾳ Ζάλευκον τὸν Λοκρὸν παρὰ τῆς Ἀθηνᾶς τοὺς νόμους λαμβάνειν ἀπομνημονεύουσιν. οἳ δὲ τὸ ἀξιόπιστον τῆς παρ’ Ἕλλησι νομοθεσίας, ὡς οἷόν τε αὐτοῖς, ἐπαίροντες εἰς τὸ θεῖον κατ’ εἰκόνα τῆς κατὰ τὸν Μωυσέα προφητείας ἀγνώμονες, οὐκ αὐτόθεν ὁμολογοῦντες τήν τε ἀλήθειαν καὶ τὸ ἀρχέτυπον τῶν παρὰ σφίσιν ἱστορουμένων. Μὴ τοίνυν κατατρεχέτω τις τοῦ νόμου διὰ τὰς τιμωρίας ὡς οὐ καλοῦ κἀγαθοῦ· οὐ γὰρ ὁ μὲν τὴν τοῦ σώματος νόσον ἀπάγων εὐεργέτης δόξει, ψυχὴν δὲ ἀδικίας ὁ πειρώμενος ἀπαλλάττειν οὐ μᾶλλον ἂν εἴη κηδεμών, ὅσῳπερ ψυχὴ σώματος ἐντιμότερον.
δυμος δ' ἐν τῷ Περὶ Πυθαγορικῆς φιλοσοφίας Θεανώ τὴν Κροτωνιάτιν πρώτην γυναικών φιλοσο φῆσαι καὶ ποιήματα γράψαι, ἱστορεῖ. Ἡ μὲν οὖν Ἑλληνικὴ φιλοσοφία, ὡς μέν τινες, κατὰ περίπτω σιν ἐπήβολος τῆς ἀληθείας ἀμηγέπη, ἀμυδρώς τε, καὶ οὐ πάσης, γίνεται· ὡς δὲ ἄλλοι βούλονται, ἐκ τοῦ διαβόλου τὴν κίνησιν ἴσχει. Ενιοι δὲ δυνάμεις τινὰς ὑποβεβηκυίας εμπνεῦσαι τὴν πᾶσαν φιλοσοφίαν υπειλήφασιν. Αλλ' εἰ μὲν μὴ καταλαμβάνει (6) ή Ελ- ἡ ληνική φιλοσοφία τὸ μέγεθος τῆς ἀληθείας, ἔτι δὲ ἐξασθενεί πράττειν τὰς κυριακὰς ἐντολὰς, ἀλλ᾽ οὖν γε προκατασκευάζει τὴν ὁδὸν τῇ βασιλικωτάτη δι δασκαλίᾳ, ἀμηγέπη σωφρονίζουσα, καὶ τὸ ἦθος προ- τυποῦσα, καὶ προστύφουσα εἰς παραδοχὴν τῆς ἀλη θείας τὴν Πρόνοιαν δοξάζοντα. Α ρίου, οἱ δὲ, Θέμιν, μίαν τῶν Τιτανίδων, εὑρεῖν. Δί- Β Περὶ τοῦ μὴ χρᾷν ἔμμετρα τὴν νῦν Πυθίαν, Ενιοι δὲ καὶ πρῶτόν φασιν ἡρῷον ἐνταῦθα ἐν τῷ τῶν Μουσῶν ἱερῷ) μέτρον ἀκουσθῆναι· Συμφέρετε πτερά οιωνοί, κηρόν τε μέλισσαι. Η. Πάντες, ὅσοι πρὸ ἐμοῦ ἦλθον, κλέπται εἰσὶ καὶ λη σταί· ἀλλ᾽ οὐκ ἤκουσαν αὐτῶν τὰ πρόβατα. Υπόθεσις δὲ αὐτοῖς τῆς ἀποστασίας οἱ ἄνθρωποι γίνονται. Διά- γραμμα γὰρ αὐτοῖς ἀστροθεσίας ἀναδείξαντες, ὥστ περ οἱ τοῖς κύβοις παίζοντες, τὴν εἰμαρμένην εἰσω ηγήσαντο λίαν ἄδικον. • Δοκεί γάρ μοι (σοφία) τὴν ἀρχὴν εἰληφέναι ἀπὸ τῆς τῶν ἀγγέλων ἀποστασίας· « ἀλλὰ Ναί, φασίν, γεγράφθαι, ο Πάντες (7) οἱ πρὸ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου κλέπται εἰσὶ καὶ λῃσταί. Πάντες μὲν οὖν οἱ ἐν λόγῳ (οὗτοι δὴ οἱ πρὸ τῆς τοῦ Λόγου σαρκώσεως), ἐξακούονται καθολικώτερον. Αλλ' οἱ μὲν προφῆται, ἅτε ἀποσταλέντες καὶ ἐμ- πνευσθέντες ὑπὸ τοῦ Κυρίου, οὐ κλέπται, διάκονοι. Φησὶ γοῦν ἡ Γραφή Απέστειλεν ἡ σου φία (8) τοὺς ἑαυτῆς δούλους, συγκαλοῦσα μετὰ ὑψη λοῦ κηρύγματος ἐπὶ κρατῆρα οίνου. » Φιλοσοφία δ οὐκ ἀπεστάλη ὑπὸ Κυρίου, ἀλλ᾽ ἦλθε, φησί, κλπ- πεῖσα, ἢ παρὰ κλέπτου δοθεῖσα· εἴτ' οὖν δύναμις, ἢ ἄγγελος (9), μαθών τι τῆς ἀληθείας, καὶ μὴ κατα- « . Οἱ ἄγγελοι ἐκεῖνοι, οἱ τὸν ἄνω κλῆρον εἰληχότες, κατολισθήσαντες εἰς ἡδονὰς, ἐξεῖπον τὰ ἀπόῤῥητα ταῖς γυναιξὶν, ὅσα τε εἰς γνῶσιν αὐτῶν ἀφίκτο, κρυπτόντων τῶν ἄλλων ἀγγέλων, μᾶλλον δὲ τηρούντων εἰς τὴν τοῦ Κυρίου παρουσίαν. CLEMENTIS ALEXANDRINI cim. Praeterea aiunt Phanotbeam, Icarii uxorem, invenisse heroicum hexametrum; alii vero The- min, unam ex Titanidibus. Didymus autem, in li- bro De philosophia Pythagorica, refert Theano Crotoniatidem, primam ex mulieribus esse philo- sophatam et scripsisse poemata. Græca itaque phi- losophia, ut aliqui quidem, casu utcunque et ob- scure veritatem, sed non omnem assequitur; ut alii autem volunt, instituta est a diabolo. Nonnulli au- ten universam philosophiam quasdam potestates e cœlo delapsas inspirasse existimant. Quod si non comprehendit quidem Græca philosophia veritatis magnitudinem, et est adhuc imbecilla ad mandata Domini exsequenda, at maxime regali quidem do- ctrinæ viam præparat, utcunque castigans, et mo- res prius formans, et ad suscipiendam veritatem confirmans eum qui opinatur esse Providentiam. B CAPUT XVII. De illo dicto Salvatoris: Omnes qui me præcesserunt fures erant et latrones.> At, inquiunt, scriptumn est, Omnes qui fue runt ante adventum Domini, sunt fures et la- trones". › Omnes ergo, qui in Logo sunt (hi au- tem sunt etiam, qui fuerunt ante susceptam a Logo carnem), exaudiuntur generaliter. Sed prophetæ quidem, ut qui a Domino fuerunt missi et inspi- rati, non erant fures, sed ministri. Dicit itaque Scriptura : e Misit sapientia servos suos, cans cum alto præconio in craterem vini b. › Philo- sophia autem non missa est a Domino, sed venit, inquit, furto surrepta, vel a fure donata. Aliquis igitur, sive potestas, sive angelus, qui veritatis ali- a Joan. x, 8. b Prov. 1x, 3. couvo- Plutarchus lil. p. 621. (anempe SYLBURc. SILBURG. Conf. quæ adnotata sunt ad principium Strom. 11. Mox of you abest a Proverb. C nullos fuisse, qui diabolum philosophiæ auctorem existimarent, Strom. 1, cap. 16, sub finem. Putarunt enim e veteribus non pauci, angelos malos sive femi- narum amore captos, sive ut homines in errores tra- herent, varias illis artes ac disciplinas revelasse. Talianus Orat. ad Grac., p. 28, : Defectionis occasio ipsis et scopus sunt homines. Figuras enim positionis siderum hominibus ostendentes, tanquam in tesse- rarum ludo, fatum, rem prorsus iniquam, intro- duxerunt. Hermias philosophus cum Tatiano edi- tus, p. 213, : Vide- tur enim mihi sapientia ab angelorum defectione principium habuisse. Tertullianus Apolog. cap. : • Qui astrologos, et aruspices, et augures, et magos de Cæsarum capite consultant, quas artes, ut ab angelis desertoribus proditas, et a Deo inter- dictas, ne suis quidem causis adhibent Christiani.› ldem De idololair. cap. 9. c Angelos esse illos deser- tores, amatores feminarum, proditores bujus cu- riositatis (astrologiæ), proinde quoque damnatos a Deo. Idem De cultu femin. lib. 1, cap. : ‹ Nam et illi, qui ea constituerunt, damnati in pœnam mortis deputantur: illi scilicet angeli, qui ad fi- has hominum de cœlo ruerunt, ut hæc quoque ignominia feminæ accedat. Nam et cum materias quasdam bene occultas, et artes quasdam non bene revelatas, sæculo multo magis imperito prodidis- sent (siquidem et metallorum opera nudaverant, et herbarum ingenia traduxerant, et incantationum vires provulgaverant, et omnem curiositatem usque ad stellarum interpretationem designaverant), pro- prie et quasi peculiariter feminis instrumentum istud muliebris gloriæ contulerunt, lumina lapillo- rum, quibus monilia variantur ; et circulos ex auro, quibus brachia arctantur, et medicamenta ex fuco, quibus lane colorantur; et illum ipsum nigrum pulverem, quo oculorum exordia producuntur. Clemens postea Strom. v, p. : Conf. Strom. vi, p. : Padag., lib. 1, c. extremum, et quæ ibi adnotata sunt. Porro his aliisque bujusmodi opinionibus originem præ- buisse videtur Enochi liber supposititius, qui Spicileg. Patrum sæc. a Joan. Grabio editi pag. (6) Εἰ μὲν μὴ καταλ. Η. ms. εἰ καὶ καταλαμβ. (7) Πάντες. Respicit Christi dictum, Joan. x, 8: (8) Η σοφία. Adjectum est ex præcedente com. (9) Άγγελος. Clemens superius memoravit, non- D
PG 8:919ἀλλ’ ἄρα τῆς μὲν τοῦ σώματος ὑγείας ἕνεκα καὶ τομὰς καὶ καύσεις καὶ φαρμακοποσίας ὑφιστάμεθα καὶ ὁ ταῦτα προσάγων σωτήρ τε καὶ ἰατρὸς [τε] καλεῖται, οὐ φθόνῳ τινὶ οὐδὲ δυσμενείᾳ τῇ πρὸς τὸν πάσχοντα, ὡς δ’ ἂν ὁ τῆς τέχνης ὑπαγορεύοι λόγος, καὶ μέρη τινὰ ἀποτέμνων, ὡς μὴ τὰ ὑγιαίνοντα συνδιαφθείρεσθαι αὐτοῖς, καὶ οὐκ ἄν τις πονηρίας αἰτιάσαιτο τοῦ ἰατροῦ τὴν τέχνην· τῆς δὲ ψυχῆς ἕνεκα οὐχ ὁμοίως ὑποστησόμεθα ἐάν τε φεύγειν ἐάν τε ἐκτίνειν ζημίας ἐάν τε δεσμά, εἰ μέλλοι τις μόνον ἐξ ἀδικίας ποτὲ δικαιοσύνην κτᾶσθαι; ὁ γὰρ νόμος κηδόμενος τῶν ὑπηκόων πρὸς μὲν τὴν θεοσέβειαν παιδεύει καὶ ὑπαγορεύει τὰ ποιητέα εἴργει τε ἕκαστον τῶν ἁμαρτημάτων, δίκας ἐπιτιθεὶς τοῖς μετρίοις αὐτῶν, ὅταν δέ τινα οὕτως ἔχοντα κατίδῃ ὡς ἀνίατον δοκεῖν εἰς ἔσχατον ἀδικίας ἐλαύνοντα, τότε ἤδη τῶν ἄλλων κηδόμενος ὅπως ἂν μὴ διαφθείρωνται πρὸς αὐτοῦ, ὥσπερ μέρος τι τοῦ παντὸς σώματος ἀποτεμὼν οὕτω που τὸν τοιοῦτον ὑγιέστατα ἀποκτείννυσι. «κρινόμενοι δὲ ὑπὸ τοῦ κυρίου», φησὶν ὁ ἀπόστολος, «παιδευόμεθα, ἵνα μὴ σὺν τῷ κόσμῳ κατακριθῶμεν.» προεῖπεν γὰρ ὁ προφήτης·
δυμος δ' ἐν τῷ Περὶ Πυθαγορικῆς φιλοσοφίας Θεανώ τὴν Κροτωνιάτιν πρώτην γυναικών φιλοσο φῆσαι καὶ ποιήματα γράψαι, ἱστορεῖ. Ἡ μὲν οὖν Ἑλληνικὴ φιλοσοφία, ὡς μέν τινες, κατὰ περίπτω σιν ἐπήβολος τῆς ἀληθείας ἀμηγέπη, ἀμυδρώς τε, καὶ οὐ πάσης, γίνεται· ὡς δὲ ἄλλοι βούλονται, ἐκ τοῦ διαβόλου τὴν κίνησιν ἴσχει. Ενιοι δὲ δυνάμεις τινὰς ὑποβεβηκυίας εμπνεῦσαι τὴν πᾶσαν φιλοσοφίαν υπειλήφασιν. Αλλ' εἰ μὲν μὴ καταλαμβάνει (6) ή Ελ- ἡ ληνική φιλοσοφία τὸ μέγεθος τῆς ἀληθείας, ἔτι δὲ ἐξασθενεί πράττειν τὰς κυριακὰς ἐντολὰς, ἀλλ᾽ οὖν γε προκατασκευάζει τὴν ὁδὸν τῇ βασιλικωτάτη δι δασκαλίᾳ, ἀμηγέπη σωφρονίζουσα, καὶ τὸ ἦθος προ- τυποῦσα, καὶ προστύφουσα εἰς παραδοχὴν τῆς ἀλη θείας τὴν Πρόνοιαν δοξάζοντα. Α ρίου, οἱ δὲ, Θέμιν, μίαν τῶν Τιτανίδων, εὑρεῖν. Δί- Β Περὶ τοῦ μὴ χρᾷν ἔμμετρα τὴν νῦν Πυθίαν, Ενιοι δὲ καὶ πρῶτόν φασιν ἡρῷον ἐνταῦθα ἐν τῷ τῶν Μουσῶν ἱερῷ) μέτρον ἀκουσθῆναι· Συμφέρετε πτερά οιωνοί, κηρόν τε μέλισσαι. Η. Πάντες, ὅσοι πρὸ ἐμοῦ ἦλθον, κλέπται εἰσὶ καὶ λη σταί· ἀλλ᾽ οὐκ ἤκουσαν αὐτῶν τὰ πρόβατα. Υπόθεσις δὲ αὐτοῖς τῆς ἀποστασίας οἱ ἄνθρωποι γίνονται. Διά- γραμμα γὰρ αὐτοῖς ἀστροθεσίας ἀναδείξαντες, ὥστ περ οἱ τοῖς κύβοις παίζοντες, τὴν εἰμαρμένην εἰσω ηγήσαντο λίαν ἄδικον. • Δοκεί γάρ μοι (σοφία) τὴν ἀρχὴν εἰληφέναι ἀπὸ τῆς τῶν ἀγγέλων ἀποστασίας· « ἀλλὰ Ναί, φασίν, γεγράφθαι, ο Πάντες (7) οἱ πρὸ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου κλέπται εἰσὶ καὶ λῃσταί. Πάντες μὲν οὖν οἱ ἐν λόγῳ (οὗτοι δὴ οἱ πρὸ τῆς τοῦ Λόγου σαρκώσεως), ἐξακούονται καθολικώτερον. Αλλ' οἱ μὲν προφῆται, ἅτε ἀποσταλέντες καὶ ἐμ- πνευσθέντες ὑπὸ τοῦ Κυρίου, οὐ κλέπται, διάκονοι. Φησὶ γοῦν ἡ Γραφή Απέστειλεν ἡ σου φία (8) τοὺς ἑαυτῆς δούλους, συγκαλοῦσα μετὰ ὑψη λοῦ κηρύγματος ἐπὶ κρατῆρα οίνου. » Φιλοσοφία δ οὐκ ἀπεστάλη ὑπὸ Κυρίου, ἀλλ᾽ ἦλθε, φησί, κλπ- πεῖσα, ἢ παρὰ κλέπτου δοθεῖσα· εἴτ' οὖν δύναμις, ἢ ἄγγελος (9), μαθών τι τῆς ἀληθείας, καὶ μὴ κατα- « . Οἱ ἄγγελοι ἐκεῖνοι, οἱ τὸν ἄνω κλῆρον εἰληχότες, κατολισθήσαντες εἰς ἡδονὰς, ἐξεῖπον τὰ ἀπόῤῥητα ταῖς γυναιξὶν, ὅσα τε εἰς γνῶσιν αὐτῶν ἀφίκτο, κρυπτόντων τῶν ἄλλων ἀγγέλων, μᾶλλον δὲ τηρούντων εἰς τὴν τοῦ Κυρίου παρουσίαν. CLEMENTIS ALEXANDRINI cim. Praeterea aiunt Phanotbeam, Icarii uxorem, invenisse heroicum hexametrum; alii vero The- min, unam ex Titanidibus. Didymus autem, in li- bro De philosophia Pythagorica, refert Theano Crotoniatidem, primam ex mulieribus esse philo- sophatam et scripsisse poemata. Græca itaque phi- losophia, ut aliqui quidem, casu utcunque et ob- scure veritatem, sed non omnem assequitur; ut alii autem volunt, instituta est a diabolo. Nonnulli au- ten universam philosophiam quasdam potestates e cœlo delapsas inspirasse existimant. Quod si non comprehendit quidem Græca philosophia veritatis magnitudinem, et est adhuc imbecilla ad mandata Domini exsequenda, at maxime regali quidem do- ctrinæ viam præparat, utcunque castigans, et mo- res prius formans, et ad suscipiendam veritatem confirmans eum qui opinatur esse Providentiam. B CAPUT XVII. De illo dicto Salvatoris: Omnes qui me præcesserunt fures erant et latrones.> At, inquiunt, scriptumn est, Omnes qui fue runt ante adventum Domini, sunt fures et la- trones". › Omnes ergo, qui in Logo sunt (hi au- tem sunt etiam, qui fuerunt ante susceptam a Logo carnem), exaudiuntur generaliter. Sed prophetæ quidem, ut qui a Domino fuerunt missi et inspi- rati, non erant fures, sed ministri. Dicit itaque Scriptura : e Misit sapientia servos suos, cans cum alto præconio in craterem vini b. › Philo- sophia autem non missa est a Domino, sed venit, inquit, furto surrepta, vel a fure donata. Aliquis igitur, sive potestas, sive angelus, qui veritatis ali- a Joan. x, 8. b Prov. 1x, 3. couvo- Plutarchus lil. p. 621. (anempe SYLBURc. SILBURG. Conf. quæ adnotata sunt ad principium Strom. 11. Mox of you abest a Proverb. C nullos fuisse, qui diabolum philosophiæ auctorem existimarent, Strom. 1, cap. 16, sub finem. Putarunt enim e veteribus non pauci, angelos malos sive femi- narum amore captos, sive ut homines in errores tra- herent, varias illis artes ac disciplinas revelasse. Talianus Orat. ad Grac., p. 28, : Defectionis occasio ipsis et scopus sunt homines. Figuras enim positionis siderum hominibus ostendentes, tanquam in tesse- rarum ludo, fatum, rem prorsus iniquam, intro- duxerunt. Hermias philosophus cum Tatiano edi- tus, p. 213, : Vide- tur enim mihi sapientia ab angelorum defectione principium habuisse. Tertullianus Apolog. cap. : • Qui astrologos, et aruspices, et augures, et magos de Cæsarum capite consultant, quas artes, ut ab angelis desertoribus proditas, et a Deo inter- dictas, ne suis quidem causis adhibent Christiani.› ldem De idololair. cap. 9. c Angelos esse illos deser- tores, amatores feminarum, proditores bujus cu- riositatis (astrologiæ), proinde quoque damnatos a Deo. Idem De cultu femin. lib. 1, cap. : ‹ Nam et illi, qui ea constituerunt, damnati in pœnam mortis deputantur: illi scilicet angeli, qui ad fi- has hominum de cœlo ruerunt, ut hæc quoque ignominia feminæ accedat. Nam et cum materias quasdam bene occultas, et artes quasdam non bene revelatas, sæculo multo magis imperito prodidis- sent (siquidem et metallorum opera nudaverant, et herbarum ingenia traduxerant, et incantationum vires provulgaverant, et omnem curiositatem usque ad stellarum interpretationem designaverant), pro- prie et quasi peculiariter feminis instrumentum istud muliebris gloriæ contulerunt, lumina lapillo- rum, quibus monilia variantur ; et circulos ex auro, quibus brachia arctantur, et medicamenta ex fuco, quibus lane colorantur; et illum ipsum nigrum pulverem, quo oculorum exordia producuntur. Clemens postea Strom. v, p. : Conf. Strom. vi, p. : Padag., lib. 1, c. extremum, et quæ ibi adnotata sunt. Porro his aliisque bujusmodi opinionibus originem præ- buisse videtur Enochi liber supposititius, qui Spicileg. Patrum sæc. a Joan. Grabio editi pag. (6) Εἰ μὲν μὴ καταλ. Η. ms. εἰ καὶ καταλαμβ. (7) Πάντες. Respicit Christi dictum, Joan. x, 8: (8) Η σοφία. Adjectum est ex præcedente com. (9) Άγγελος. Clemens superius memoravit, non- D
«παιδεύων ἐπαίδευσέν με ὁ κύριος, τῷ δὲ θανάτῳ οὐ παρέδωκέν με·» «ἕνεκα γὰρ τοῦ διδάξαι σε τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ ἐπαίδευσέν σε,» φησί, «καὶ ἐπείρασέν σε καὶ ἐλιμαγχόνησέν σε καὶ διψ⟨ῆν ἐποί⟩ησέν σε ἐν γῇ ἐρήμῳ, ἵνα γνωσθῇ πάντα τὰ δικαιώματα καὶ τὰ κρίματα αὐτοῦ ἐν τῇ καρδίᾳ σου ὅσα ἐγὼ ἐντέλλομαί σοι σήμερον, καὶ γνώσῃ ἐν τῇ καρδίᾳ σου ὅτι ὡς εἴ τις παιδεύσει ἄνθρωπος τὸν υἱὸν αὐτοῦ, οὕτω παιδεύσει σε κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν.» ὅτι δὲ τὸ ὑπόδειγμα σωφρονίζει, αὐτίκα φησί· «πανοῦργος ἰδὼν τιμωρούμενον πονηρὸν κραταιῶς αὐτὸς παιδεύεται,» ἐπεὶ «γενεὰ σοφίας φόβος κυρίου.» μέγιστον δὲ καὶ τελεώτατον ἀγαθόν, ὅταν τινὰ ἐκ τοῦ κακῶς πράττειν εἰς ἀρετήν τε καὶ εὐπραγίαν μετάγειν δύνηταί τις, ὅπερ ὁ νόμος ἐργάζεται. ὥστε καὶ ὅταν ἀνηκέστῳ τινὶ κακῷ περιπέσῃ τις ὑπό τε ἀδικίας καὶ πλεονεξίας καταληφθείς, εὐεργετοῖτ’ ἂν [ὁ] ἀποκτειννύμενος· εὐεργέτης γὰρ ὁ νόμος τοὺς μὲν δικαίους ἐξ ἀδίκων ποιεῖν δυνάμενος, ἢν μόνον ἐπαί̈ειν ἐθελήσωσιν αὐτοῦ, τοὺς δὲ ἀπαλλάττων τῶν παρόντων κακῶν. τοὺς γὰρ σωφρόνως καὶ δικαίως βιοῦν ἑλομένους ἀθανατίζειν ἐπαγγέλλεται.
δυμος δ' ἐν τῷ Περὶ Πυθαγορικῆς φιλοσοφίας Θεανώ τὴν Κροτωνιάτιν πρώτην γυναικών φιλοσο φῆσαι καὶ ποιήματα γράψαι, ἱστορεῖ. Ἡ μὲν οὖν Ἑλληνικὴ φιλοσοφία, ὡς μέν τινες, κατὰ περίπτω σιν ἐπήβολος τῆς ἀληθείας ἀμηγέπη, ἀμυδρώς τε, καὶ οὐ πάσης, γίνεται· ὡς δὲ ἄλλοι βούλονται, ἐκ τοῦ διαβόλου τὴν κίνησιν ἴσχει. Ενιοι δὲ δυνάμεις τινὰς ὑποβεβηκυίας εμπνεῦσαι τὴν πᾶσαν φιλοσοφίαν υπειλήφασιν. Αλλ' εἰ μὲν μὴ καταλαμβάνει (6) ή Ελ- ἡ ληνική φιλοσοφία τὸ μέγεθος τῆς ἀληθείας, ἔτι δὲ ἐξασθενεί πράττειν τὰς κυριακὰς ἐντολὰς, ἀλλ᾽ οὖν γε προκατασκευάζει τὴν ὁδὸν τῇ βασιλικωτάτη δι δασκαλίᾳ, ἀμηγέπη σωφρονίζουσα, καὶ τὸ ἦθος προ- τυποῦσα, καὶ προστύφουσα εἰς παραδοχὴν τῆς ἀλη θείας τὴν Πρόνοιαν δοξάζοντα. Α ρίου, οἱ δὲ, Θέμιν, μίαν τῶν Τιτανίδων, εὑρεῖν. Δί- Β Περὶ τοῦ μὴ χρᾷν ἔμμετρα τὴν νῦν Πυθίαν, Ενιοι δὲ καὶ πρῶτόν φασιν ἡρῷον ἐνταῦθα ἐν τῷ τῶν Μουσῶν ἱερῷ) μέτρον ἀκουσθῆναι· Συμφέρετε πτερά οιωνοί, κηρόν τε μέλισσαι. Η. Πάντες, ὅσοι πρὸ ἐμοῦ ἦλθον, κλέπται εἰσὶ καὶ λη σταί· ἀλλ᾽ οὐκ ἤκουσαν αὐτῶν τὰ πρόβατα. Υπόθεσις δὲ αὐτοῖς τῆς ἀποστασίας οἱ ἄνθρωποι γίνονται. Διά- γραμμα γὰρ αὐτοῖς ἀστροθεσίας ἀναδείξαντες, ὥστ περ οἱ τοῖς κύβοις παίζοντες, τὴν εἰμαρμένην εἰσω ηγήσαντο λίαν ἄδικον. • Δοκεί γάρ μοι (σοφία) τὴν ἀρχὴν εἰληφέναι ἀπὸ τῆς τῶν ἀγγέλων ἀποστασίας· « ἀλλὰ Ναί, φασίν, γεγράφθαι, ο Πάντες (7) οἱ πρὸ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου κλέπται εἰσὶ καὶ λῃσταί. Πάντες μὲν οὖν οἱ ἐν λόγῳ (οὗτοι δὴ οἱ πρὸ τῆς τοῦ Λόγου σαρκώσεως), ἐξακούονται καθολικώτερον. Αλλ' οἱ μὲν προφῆται, ἅτε ἀποσταλέντες καὶ ἐμ- πνευσθέντες ὑπὸ τοῦ Κυρίου, οὐ κλέπται, διάκονοι. Φησὶ γοῦν ἡ Γραφή Απέστειλεν ἡ σου φία (8) τοὺς ἑαυτῆς δούλους, συγκαλοῦσα μετὰ ὑψη λοῦ κηρύγματος ἐπὶ κρατῆρα οίνου. » Φιλοσοφία δ οὐκ ἀπεστάλη ὑπὸ Κυρίου, ἀλλ᾽ ἦλθε, φησί, κλπ- πεῖσα, ἢ παρὰ κλέπτου δοθεῖσα· εἴτ' οὖν δύναμις, ἢ ἄγγελος (9), μαθών τι τῆς ἀληθείας, καὶ μὴ κατα- « . Οἱ ἄγγελοι ἐκεῖνοι, οἱ τὸν ἄνω κλῆρον εἰληχότες, κατολισθήσαντες εἰς ἡδονὰς, ἐξεῖπον τὰ ἀπόῤῥητα ταῖς γυναιξὶν, ὅσα τε εἰς γνῶσιν αὐτῶν ἀφίκτο, κρυπτόντων τῶν ἄλλων ἀγγέλων, μᾶλλον δὲ τηρούντων εἰς τὴν τοῦ Κυρίου παρουσίαν. CLEMENTIS ALEXANDRINI cim. Praeterea aiunt Phanotbeam, Icarii uxorem, invenisse heroicum hexametrum; alii vero The- min, unam ex Titanidibus. Didymus autem, in li- bro De philosophia Pythagorica, refert Theano Crotoniatidem, primam ex mulieribus esse philo- sophatam et scripsisse poemata. Græca itaque phi- losophia, ut aliqui quidem, casu utcunque et ob- scure veritatem, sed non omnem assequitur; ut alii autem volunt, instituta est a diabolo. Nonnulli au- ten universam philosophiam quasdam potestates e cœlo delapsas inspirasse existimant. Quod si non comprehendit quidem Græca philosophia veritatis magnitudinem, et est adhuc imbecilla ad mandata Domini exsequenda, at maxime regali quidem do- ctrinæ viam præparat, utcunque castigans, et mo- res prius formans, et ad suscipiendam veritatem confirmans eum qui opinatur esse Providentiam. B CAPUT XVII. De illo dicto Salvatoris: Omnes qui me præcesserunt fures erant et latrones.> At, inquiunt, scriptumn est, Omnes qui fue runt ante adventum Domini, sunt fures et la- trones". › Omnes ergo, qui in Logo sunt (hi au- tem sunt etiam, qui fuerunt ante susceptam a Logo carnem), exaudiuntur generaliter. Sed prophetæ quidem, ut qui a Domino fuerunt missi et inspi- rati, non erant fures, sed ministri. Dicit itaque Scriptura : e Misit sapientia servos suos, cans cum alto præconio in craterem vini b. › Philo- sophia autem non missa est a Domino, sed venit, inquit, furto surrepta, vel a fure donata. Aliquis igitur, sive potestas, sive angelus, qui veritatis ali- a Joan. x, 8. b Prov. 1x, 3. couvo- Plutarchus lil. p. 621. (anempe SYLBURc. SILBURG. Conf. quæ adnotata sunt ad principium Strom. 11. Mox of you abest a Proverb. C nullos fuisse, qui diabolum philosophiæ auctorem existimarent, Strom. 1, cap. 16, sub finem. Putarunt enim e veteribus non pauci, angelos malos sive femi- narum amore captos, sive ut homines in errores tra- herent, varias illis artes ac disciplinas revelasse. Talianus Orat. ad Grac., p. 28, : Defectionis occasio ipsis et scopus sunt homines. Figuras enim positionis siderum hominibus ostendentes, tanquam in tesse- rarum ludo, fatum, rem prorsus iniquam, intro- duxerunt. Hermias philosophus cum Tatiano edi- tus, p. 213, : Vide- tur enim mihi sapientia ab angelorum defectione principium habuisse. Tertullianus Apolog. cap. : • Qui astrologos, et aruspices, et augures, et magos de Cæsarum capite consultant, quas artes, ut ab angelis desertoribus proditas, et a Deo inter- dictas, ne suis quidem causis adhibent Christiani.› ldem De idololair. cap. 9. c Angelos esse illos deser- tores, amatores feminarum, proditores bujus cu- riositatis (astrologiæ), proinde quoque damnatos a Deo. Idem De cultu femin. lib. 1, cap. : ‹ Nam et illi, qui ea constituerunt, damnati in pœnam mortis deputantur: illi scilicet angeli, qui ad fi- has hominum de cœlo ruerunt, ut hæc quoque ignominia feminæ accedat. Nam et cum materias quasdam bene occultas, et artes quasdam non bene revelatas, sæculo multo magis imperito prodidis- sent (siquidem et metallorum opera nudaverant, et herbarum ingenia traduxerant, et incantationum vires provulgaverant, et omnem curiositatem usque ad stellarum interpretationem designaverant), pro- prie et quasi peculiariter feminis instrumentum istud muliebris gloriæ contulerunt, lumina lapillo- rum, quibus monilia variantur ; et circulos ex auro, quibus brachia arctantur, et medicamenta ex fuco, quibus lane colorantur; et illum ipsum nigrum pulverem, quo oculorum exordia producuntur. Clemens postea Strom. v, p. : Conf. Strom. vi, p. : Padag., lib. 1, c. extremum, et quæ ibi adnotata sunt. Porro his aliisque bujusmodi opinionibus originem præ- buisse videtur Enochi liber supposititius, qui Spicileg. Patrum sæc. a Joan. Grabio editi pag. (6) Εἰ μὲν μὴ καταλ. Η. ms. εἰ καὶ καταλαμβ. (7) Πάντες. Respicit Christi dictum, Joan. x, 8: (8) Η σοφία. Adjectum est ex præcedente com. (9) Άγγελος. Clemens superius memoravit, non- D
«τὸ δὲ γνῶναι νόμον διανοίας ἐστὶν ἀγαθῆς.» καὶ πάλιν· «ἄνδρες κακοὶ οὐ νοοῦσι νόμον, οἱ δὲ ζητοῦντες τὸν κύριον συνήσουσιν ἐν παντὶ ἀγαθῷ.» δεῖ δὴ τὴν διοικοῦσαν πρόνοιαν κυρίαν τε εἶναι καὶ ἀγαθήν. ἀμφοῖν γὰρ ἡ δύναμις οἰκονομεῖ σωτηρίαν, ἣ μὲν κολάσει σωφρονίζουσα ὡς κυρία, ἣ δὲ δι’ εὐποιίας χρηστευομένη ὡς εὐεργέτις. ἔξεστι δὲ μὴ εἶναι «ἀπειθείας υἱόν», ἀλλὰ «μεταβαίνειν ἐκ τοῦ σκότους εἰς ζωὴν» καὶ παραθέντα τῇ σοφίᾳ τὴν ἀκοὴν νόμιμον εἶναι θεοῦ δοῦλον μὲν τὰ πρῶτα, ἔπειτα δὲ πιστὸν γενέσθαι θεράποντα, φοβούμενον κύριον τὸν θεόν, εἰ δέ τις ἐπαναβαίη, τοῖς υἱοῖς ἐγκαταλέγεσθαι, ἐπὰν δὲ «ἀγάπη καλύψῃ πλῆθος ἁμαρτιῶν,» μακαρίας ἐλπίδος τελείωσιν αὐξηθέντα ἐν ἀγάπῃ ἐκδέχεσθαι τοῦτον ἐγκαταταγέντα τῇ ἐκλεκτῇ υἱοθεσίᾳ τῇ φίλῃ κεκλημένῃ τοῦ θεοῦ, ᾄδοντα ἤδη τὴν εὐχὴν καὶ λέγοντα· «γενέσθω μοι κύριος εἰς θεόν.» τοῦ νόμου δὲ τὴν εὐποιίαν διὰ τῆς πρὸς τοὺς Ἰουδαίους περικοπῆς δεδήλωκεν ὁ ἀπόστολος γράφων ὧδέ πως·
δυμος δ' ἐν τῷ Περὶ Πυθαγορικῆς φιλοσοφίας Θεανώ τὴν Κροτωνιάτιν πρώτην γυναικών φιλοσο φῆσαι καὶ ποιήματα γράψαι, ἱστορεῖ. Ἡ μὲν οὖν Ἑλληνικὴ φιλοσοφία, ὡς μέν τινες, κατὰ περίπτω σιν ἐπήβολος τῆς ἀληθείας ἀμηγέπη, ἀμυδρώς τε, καὶ οὐ πάσης, γίνεται· ὡς δὲ ἄλλοι βούλονται, ἐκ τοῦ διαβόλου τὴν κίνησιν ἴσχει. Ενιοι δὲ δυνάμεις τινὰς ὑποβεβηκυίας εμπνεῦσαι τὴν πᾶσαν φιλοσοφίαν υπειλήφασιν. Αλλ' εἰ μὲν μὴ καταλαμβάνει (6) ή Ελ- ἡ ληνική φιλοσοφία τὸ μέγεθος τῆς ἀληθείας, ἔτι δὲ ἐξασθενεί πράττειν τὰς κυριακὰς ἐντολὰς, ἀλλ᾽ οὖν γε προκατασκευάζει τὴν ὁδὸν τῇ βασιλικωτάτη δι δασκαλίᾳ, ἀμηγέπη σωφρονίζουσα, καὶ τὸ ἦθος προ- τυποῦσα, καὶ προστύφουσα εἰς παραδοχὴν τῆς ἀλη θείας τὴν Πρόνοιαν δοξάζοντα. Α ρίου, οἱ δὲ, Θέμιν, μίαν τῶν Τιτανίδων, εὑρεῖν. Δί- Β Περὶ τοῦ μὴ χρᾷν ἔμμετρα τὴν νῦν Πυθίαν, Ενιοι δὲ καὶ πρῶτόν φασιν ἡρῷον ἐνταῦθα ἐν τῷ τῶν Μουσῶν ἱερῷ) μέτρον ἀκουσθῆναι· Συμφέρετε πτερά οιωνοί, κηρόν τε μέλισσαι. Η. Πάντες, ὅσοι πρὸ ἐμοῦ ἦλθον, κλέπται εἰσὶ καὶ λη σταί· ἀλλ᾽ οὐκ ἤκουσαν αὐτῶν τὰ πρόβατα. Υπόθεσις δὲ αὐτοῖς τῆς ἀποστασίας οἱ ἄνθρωποι γίνονται. Διά- γραμμα γὰρ αὐτοῖς ἀστροθεσίας ἀναδείξαντες, ὥστ περ οἱ τοῖς κύβοις παίζοντες, τὴν εἰμαρμένην εἰσω ηγήσαντο λίαν ἄδικον. • Δοκεί γάρ μοι (σοφία) τὴν ἀρχὴν εἰληφέναι ἀπὸ τῆς τῶν ἀγγέλων ἀποστασίας· « ἀλλὰ Ναί, φασίν, γεγράφθαι, ο Πάντες (7) οἱ πρὸ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου κλέπται εἰσὶ καὶ λῃσταί. Πάντες μὲν οὖν οἱ ἐν λόγῳ (οὗτοι δὴ οἱ πρὸ τῆς τοῦ Λόγου σαρκώσεως), ἐξακούονται καθολικώτερον. Αλλ' οἱ μὲν προφῆται, ἅτε ἀποσταλέντες καὶ ἐμ- πνευσθέντες ὑπὸ τοῦ Κυρίου, οὐ κλέπται, διάκονοι. Φησὶ γοῦν ἡ Γραφή Απέστειλεν ἡ σου φία (8) τοὺς ἑαυτῆς δούλους, συγκαλοῦσα μετὰ ὑψη λοῦ κηρύγματος ἐπὶ κρατῆρα οίνου. » Φιλοσοφία δ οὐκ ἀπεστάλη ὑπὸ Κυρίου, ἀλλ᾽ ἦλθε, φησί, κλπ- πεῖσα, ἢ παρὰ κλέπτου δοθεῖσα· εἴτ' οὖν δύναμις, ἢ ἄγγελος (9), μαθών τι τῆς ἀληθείας, καὶ μὴ κατα- « . Οἱ ἄγγελοι ἐκεῖνοι, οἱ τὸν ἄνω κλῆρον εἰληχότες, κατολισθήσαντες εἰς ἡδονὰς, ἐξεῖπον τὰ ἀπόῤῥητα ταῖς γυναιξὶν, ὅσα τε εἰς γνῶσιν αὐτῶν ἀφίκτο, κρυπτόντων τῶν ἄλλων ἀγγέλων, μᾶλλον δὲ τηρούντων εἰς τὴν τοῦ Κυρίου παρουσίαν. CLEMENTIS ALEXANDRINI cim. Praeterea aiunt Phanotbeam, Icarii uxorem, invenisse heroicum hexametrum; alii vero The- min, unam ex Titanidibus. Didymus autem, in li- bro De philosophia Pythagorica, refert Theano Crotoniatidem, primam ex mulieribus esse philo- sophatam et scripsisse poemata. Græca itaque phi- losophia, ut aliqui quidem, casu utcunque et ob- scure veritatem, sed non omnem assequitur; ut alii autem volunt, instituta est a diabolo. Nonnulli au- ten universam philosophiam quasdam potestates e cœlo delapsas inspirasse existimant. Quod si non comprehendit quidem Græca philosophia veritatis magnitudinem, et est adhuc imbecilla ad mandata Domini exsequenda, at maxime regali quidem do- ctrinæ viam præparat, utcunque castigans, et mo- res prius formans, et ad suscipiendam veritatem confirmans eum qui opinatur esse Providentiam. B CAPUT XVII. De illo dicto Salvatoris: Omnes qui me præcesserunt fures erant et latrones.> At, inquiunt, scriptumn est, Omnes qui fue runt ante adventum Domini, sunt fures et la- trones". › Omnes ergo, qui in Logo sunt (hi au- tem sunt etiam, qui fuerunt ante susceptam a Logo carnem), exaudiuntur generaliter. Sed prophetæ quidem, ut qui a Domino fuerunt missi et inspi- rati, non erant fures, sed ministri. Dicit itaque Scriptura : e Misit sapientia servos suos, cans cum alto præconio in craterem vini b. › Philo- sophia autem non missa est a Domino, sed venit, inquit, furto surrepta, vel a fure donata. Aliquis igitur, sive potestas, sive angelus, qui veritatis ali- a Joan. x, 8. b Prov. 1x, 3. couvo- Plutarchus lil. p. 621. (anempe SYLBURc. SILBURG. Conf. quæ adnotata sunt ad principium Strom. 11. Mox of you abest a Proverb. C nullos fuisse, qui diabolum philosophiæ auctorem existimarent, Strom. 1, cap. 16, sub finem. Putarunt enim e veteribus non pauci, angelos malos sive femi- narum amore captos, sive ut homines in errores tra- herent, varias illis artes ac disciplinas revelasse. Talianus Orat. ad Grac., p. 28, : Defectionis occasio ipsis et scopus sunt homines. Figuras enim positionis siderum hominibus ostendentes, tanquam in tesse- rarum ludo, fatum, rem prorsus iniquam, intro- duxerunt. Hermias philosophus cum Tatiano edi- tus, p. 213, : Vide- tur enim mihi sapientia ab angelorum defectione principium habuisse. Tertullianus Apolog. cap. : • Qui astrologos, et aruspices, et augures, et magos de Cæsarum capite consultant, quas artes, ut ab angelis desertoribus proditas, et a Deo inter- dictas, ne suis quidem causis adhibent Christiani.› ldem De idololair. cap. 9. c Angelos esse illos deser- tores, amatores feminarum, proditores bujus cu- riositatis (astrologiæ), proinde quoque damnatos a Deo. Idem De cultu femin. lib. 1, cap. : ‹ Nam et illi, qui ea constituerunt, damnati in pœnam mortis deputantur: illi scilicet angeli, qui ad fi- has hominum de cœlo ruerunt, ut hæc quoque ignominia feminæ accedat. Nam et cum materias quasdam bene occultas, et artes quasdam non bene revelatas, sæculo multo magis imperito prodidis- sent (siquidem et metallorum opera nudaverant, et herbarum ingenia traduxerant, et incantationum vires provulgaverant, et omnem curiositatem usque ad stellarum interpretationem designaverant), pro- prie et quasi peculiariter feminis instrumentum istud muliebris gloriæ contulerunt, lumina lapillo- rum, quibus monilia variantur ; et circulos ex auro, quibus brachia arctantur, et medicamenta ex fuco, quibus lane colorantur; et illum ipsum nigrum pulverem, quo oculorum exordia producuntur. Clemens postea Strom. v, p. : Conf. Strom. vi, p. : Padag., lib. 1, c. extremum, et quæ ibi adnotata sunt. Porro his aliisque bujusmodi opinionibus originem præ- buisse videtur Enochi liber supposititius, qui Spicileg. Patrum sæc. a Joan. Grabio editi pag. (6) Εἰ μὲν μὴ καταλ. Η. ms. εἰ καὶ καταλαμβ. (7) Πάντες. Respicit Christi dictum, Joan. x, 8: (8) Η σοφία. Adjectum est ex præcedente com. (9) Άγγελος. Clemens superius memoravit, non- D
PG 8:921«εἰ δὲ σὺ Ἰουδαῖος ἐπονομάζῃ καὶ ἐπαναπαύῃ νόμῳ καὶ καυχᾶσαι ἐν θεῷ καὶ γιγνώσκεις τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ καὶ δοκιμάζεις τὰ διαφέροντα κατηχούμενος ἐκ τοῦ νόμου, πέποιθάς τε σεαυτὸν ὁδηγὸν εἶναι τυφλῶν, φῶς τῶν ἐν σκότει, παιδευτὴν ἀφρόνων, διδάσκαλον νηπίων, ἔχοντα τὴν μόρφωσιν τῆς γνώσεως καὶ τῆς ἀληθείας ἐν τῷ νόμῳ.» ταῦτα γὰρ δύνασθαι τὸν νόμον ὁμολογεῖται, κἂν οἱ κατὰ νόμον μὴ πολιτευόμενοι ὡς ἐν νόμῳ ἀλαζονεύωνται βιοῦντες· «μακάριος δὲ ἀνὴρ ὃς εὗρεν σοφίαν, καὶ θνητὸς ὃς εἶδεν φρόνησιν, ἐκ δὲ τοῦ στόματος αὐτῆς», τῆς σοφίας δηλονότι, «δικαιοσύνη ἐκπορεύεται, νόμον δὲ καὶ ἔλεον ἐπὶ γλώσσης φορεῖ.» ἑνὸς γὰρ κυρίου ἐνέργεια, ὅς ἐστι «δύναμις καὶ σοφία τοῦ θεοῦ,» ὅ τε νόμος τό τε εὐαγγέλιον, καὶ ὃν ἐγέννησε φόβον ὁ νόμος, ἐλεήμων οὗτος εἰς σωτηρίαν. «ἐλεημοσύναι δὲ καὶ πίστεις καὶ ἀλήθεια μὴ ἐκλιπέτωσάν σε, ἄφαψαι δὲ αὐτὰς περὶ σῷ τραχήλῳ.» ὁμοίως δὲ τῷ Παύλῳ ἡ προφητεία ὀνειδίζει τὸν λαὸν ὡς μὴ συνιέντα τὸν νόμον.
μείνας ἐν αὐτῇ, ταῦτα ἐνέπνευσε καὶ κλέψας ἐδίδα- Α ξεν, οὐχὶ μὴ εἰδότος τοῦ Κυρίου, τοῦ καὶ τὰ τέλη τῶν ἐσομένων πρὸ καταβολῆς τοῦ ἕκαστον εἶναι ἔγνωκότος, ἀλλὰ μὴ κωλύσαντος. Είχε γάρ τινα ὠφέ λειαν τότε ἡ εἰς ἀνθρώπους ἐρχομένη κλοπή, οὐ τοῦ ὑφελομένου τὸ συμφέρον σκοπουμένου, κατευθυ νούσης δὲ εἰς τὸ συμφέρον τῆς Προνοίας τὴν ἔκβασιν τοῦ τολμήματος. Οἶδα πολλοὺς ἀδιαλείπτως ἐπιφυο- μένους ἡμῖν, καὶ τὸ μὴ κωλύον αἴτιον εἶναι λέγοντας· φασὶ γὰρ αἴτιον εἶναι κλοπῆς τὸν μὴ φυλάξαντα, ἢ τὸν μὴ κωλύσαντα· ὡς τοῦ ἐμπρησμοῦ, τὸν μὴ σβέσαντα τὸ δεινὸν ἀρχόμενον· καὶ τοῦ ναυαγίου, τον κυβερνήτην, μὴ στείλαντα τὴν ὀθόνην. Αὐτίκα κολάζονται πρὸς τοῦ νόμου οἱ τούτων αἴτιοι· ᾧ γὰρ κωλύσαι (10) δύναμις ἦν, τούτῳ καὶ ἡ αἰτία τοῦ συμβαίνοντος προσάπτεται. Φαμὲν δὴ πρὸς αὐτοὺς, Β τὸ αἴτιον ἐν τῷ ποιεῖν καὶ ἐνεργεῖν καὶ δρᾷν νοεῖ- σθαι· τὸ δὲ μὴ κωλύον, κατά γε τοῦτο ἀνενέργητον εἶναι. Ετι τὸ μὲν αἴτιον πρὸς τῇ ἐνεργείᾳ ἐστί· και θάπερ ὁ μὲν ναυπηγὸς πρὸς τὸ γίγνεσθαι τὸ σκάφος· ὁ δὲ οἰκοδόμος πρὸς τὸ ἐκτίσθαι (11) τὴν οἰκίαν· τὸ δὲ μὴ κωλύον κεχώρισται τοῦ γινομένου· διὰ τοῦτο γοῦν ἐπιτελεῖται, ὅτι τὸ κωλύσαι δυνάμενον οὐκ έντρο γεῖ, οὐδὲ κωλύει· τί γὰρ ἐνεργεῖ ὁ μὴ κωλύων; Ηδη δὲ καὶ εἰς ἀπέμφασιν αὐτοῖς ὁ λόγος χωρεί, εἴ γε τῆς τρώσεως, οὐχὶ τὸ βέλος, ἀλλὰ τὴν ἀσπίδα τὴν μὴ κωλύσασαν τὸ βέλος διελθεῖν, αἰτιάσονται· οὐδὲ γὰρ τὸν κλέπτην, ἀλλὰ τὸν μὴ κωλύσαντα τὴν κλα τὴν καταμέμψονται. Καὶ τὰς ναῦς τοίνυν τῶν Ἑλ- λήνων μὴ τὸν Ἕκτορα εμπρῆσαι λεγόντων (12), ἀλλὰ τὸν ᾿Αχιλλέα· διότι κωλῦσαι τὸν Ἔκτορα δυνάμε- " νος, οὐ κεκώλυκεν· ἀλλ' ὁ μὲν διὰ μῆνιν (ἐπ' αὐτῷ δὲ ἦν (15) και μηνίειν, καὶ μή)· καὶ μὴν οὐκ ἀπεῖρξε τὸ πῦρ, καὶ ἴσως συναίτιος· ὁ δὲ διάβολος, αὐτεξούσιος ὢν, καὶ μετανοῆσαι οιός τε ἦν (14) καὶ κλέψαι· καὶ ὁ αἴτιος αὐτὸς τῆς κλοπῆς, οὐχ ὁ μὴ κωλύσας Κύριος. Ἀλλ᾿ οὐδ᾽ ἐπιβλαβής ή δόσις ἦν, ἵνα ἡ κώλυσις παρέλθῃ. Εἰ δὲ χρὴ ἀκριβολογεῖσθαι πρὸς αὐτοὺς, ίστωσαν τὸ μὲν μὴ κωλυτικόν (15), ὅπερ φαμὲν ἐπὶ τῆς κλοπῆς γεγονέναι, μηδ' ὅλως αἴτιον εἶναι· τὸ δὲ κωλυτικὸν ἐνέχεσθαι τῷ τοῦ αἰτίου ἐγκλήματι. Ὁ γὰρ προασπίζων αἴτιός ἐστι τῷ προασπιζομένῳ τοῦ μὴ τιτρώσκεσθαι, κωλύων τὸ τρωθῆναι αὐτόν. Καὶ τῷ Σωκράτει τὸ δαιμόνιον αἴτιον ἦν, οὐχὶ μὴ κω Εδί- δαξε γὰρ τὰ μυστήρια, καὶ ἀπεκάλυψε τῷ αἰῶνι τὰ ἐν οὐρανῷ· ἐπιτηδεύουσι δὲ τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτοῦ, εἰδέναι τὰ μυστήρια, τολμῶσιν οἱ υἱοὶ τῶν ἀνθρώ- πων. « γίγνεσθαι. σαν, « οὐκ ἦν, « Τὸ μὴ κωλύον ἀνενέργητόν ἐστιν· διὸ οὐκ ἔστιν αἴτιον τὸ μὴ κω λύον, ἀλλὰ τὸ κωλύον· ἐν γὰρ τῷ ἐνεργεῖν καὶ δραν τι τὸ αἴτιον νοεῖται. Ἔτι τὸ μὴ κωλύον κεχώρισται τοῦ γινομένου· τὸ δὲ αἴτιον πρὸς τὸ γινόμενον. Οὐκ ἂν οὖν εἴη αἴτιον τὸ μὴ κωλύον. « 14, STROMATUM LIB. I. furto surrepta docuit; hoc faciens, non quod ne- scierit Dominus, qui fines eorum, quæ futura sunt, novit ante constitutionem uniuscujusque essentia, sed quod non prohibuerit. Tunc enim aliquam ba- buit utilitatem furtum, quod redibat ád homines, non quod is, qui surripuit, utile sibi proponeret, sed Providentia ad utile dirigeret istius facinoris eventum. Scio multos in nos assidue insurgere, et id, quod non prohibet, causam esse dicere. Furti enim causam esse dicunt eum, qui non ser- vavit, vel eum, qui non prohibuit : quemadmodum incendii, eum, qui ignem non exstinxit incipientem ; et naufragii, gubernatorem, qui velum non con- traxerit. Jam vero puniuntur a lege, qui horum causa sunt : nam in cujus potestate erat situm prohibere, in eum ejus, quod accidit, culpa confer- tur. Ad hos autem dicimus, quod in faciendo, ope- rando, et agendo, causa cognoscatur: id autem, quod non prohibet, hoc ipso remotum est ab ope ratione. Præterea causa quidem versatur in opera- tione; quemadmodum navis ædilicator in fubrican- da scapla ; domus autem ædificator, in ædis con- structione : id autem, quod non prohibet, ab eo, quod fit, separatum est. Propterea ergo perdici- tur, quod id, quod potest prohibere, non operatur, nec prohibet. Quid enin operatur, qui non probi- bet? Jam vero ad absurdum quoque redit id, quod ab eis dicitur siquidem vulneris causam esse di- cent, non telum, sed clypeum, qui non prohibuit, quid didicit, et u ea non mansit, hæc inspiravit, et quominus telum pervaderet. Neque igitur furem, C P. 367-368 ED. POTTER, 310-311 ED. PARIS. 350, de quodam lapso angelo hæc continet : D Secreta palam fecit, et ista, qua in cœlis occlusa erant, sæculo revelavit. Genium ejus stu- dent assequi, et arcana quæque perscrutari non verentur filii hominum. › Sequuntur hac de re alia non pauca, quæ perscribere nimis longum esset. 109, de regul. Juris ; et l. Culpa. 50, eodem. R. In- fra eadem disputatio repetitur, p. 333. SYLBURG. pore, ut in præced. membro SYLBURG. dicant. . SYLBURG. legit in ejus potestate non erat. » Qua ad- ditione non video quid opus sit: nemo enim coge- sed eum, qui furtum nou prohibuit, reprehendent. Alioqui Græcorum quoque naves non Hectorem dicant combussisse, sed Achille; quoniam cum prohibere posset Hectorem, non prohibuit. Sed ille quidem propter iram (i ejus autem potestate erat irasci, vel non irasci), et ignem non prohibuit, et forte adjuvans causa fuit : diabolus autem cum li- berum haberet arbitrium, et duci posset pœniten- tia et furari, ipse quoque furti causa est, non au - tem Dominus, qui non prohibuit. Sed nec noxium erat donum, ut accederet prohibitio. Quod si ac- curate adversus eos agendum est, sciant id quidem, quod non prohibet, quod in furto factum esse di- bat Achillem vel irasci, vel non irasci : sed utrum- que in ejus arbitrio erat positum). Sylburg. postea defendisse Origenem, Clementis discipulum, satis notum est. Iv, p. 508et Strom. vu p. 784, : quod non prohibet, non operatur : quocirca nou est causa id, quod non prohibet, sed id, quod pro- libet; nam in agendo et operando causa dicitur. Præterea quod non prohibet, separatum est ab co quod fit; causa autem ad id quod fit refertur. Non erit ergo causa id quod non prohibet. » Quod allatis etiam exemplis ibidem probat. (10) Ο γὰρ κωλύσαι. Paulus J. C. in l. Nullum, (11) Ἐκτίσθαι. F. rectius κτίζεσθαι, pras. tem- (12) Λεγόντων. Imperative dictum pro λεγέτω (13) Hr. A. cum Herveto interprete negative (14) Μετανοῆσαι οἷός τε ἦν. Εandem sententiam (15) Τὸ μὲν μὴ κωλυτ. Similia dicit infra Strom.
«σύντριμμα καὶ ταλαιπωρία ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν, καὶ ὁδὸν εἰρήνης οὐκ ἔγνωσαν,» «οὐκ ἔστι φόβος θεοῦ ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν.» «φάσκοντες εἶναι σοφοὶ ἐμωράνθησαν.» «οἴδαμεν δὲ ὅτι καλὸς ὁ νόμος, ἐάν τις αὐτῷ νομίμως χρήσηται· οἳ δὲ θέλοντες εἶναι νομοδιδάσκαλοι οὐ νοοῦσι,» φησὶν ὁ ἀπόστολος, «οὔτε ἃ λέγουσιν οὔτε περὶ τίνων διαβεβαιοῦνται, τὸ δὲ τέλος τῆς παραγγελίας ἀγάπη ἐκ καθαρᾶς καρδίας καὶ συνειδήσεως ἀγαθῆς καὶ πίστεως ἀνυποκρίτου.» Ἡ μὲν οὖν κατὰ Μωυσέα φιλοσοφία τετραχῇ τέμνεται, εἴς τε τὸ ἱστορικὸν καὶ τὸ κυρίως λεγόμενον νομοθετικόν, ἅπερ ἂν εἴη τῆς ἠθικῆς πραγματείας ἴδια, τὸ τρίτον δὲ εἰς τὸ ἱερουργικόν, ὅ ἐστιν ἤδη τῆς φυσικῆς θεωρίας· καὶ τέταρτον ἐπὶ πᾶσι τὸ θεολογικὸν εἶδος, ἡ ἐποπτεία, ἥν φησιν ὁ Πλάτων τῶν μεγάλων ὄντως εἶναι μυστηρίων, Ἀριστοτέλης δὲ τὸ εἶδος τοῦτο μετὰ τὰ φυσικὰ καλεῖ.
μείνας ἐν αὐτῇ, ταῦτα ἐνέπνευσε καὶ κλέψας ἐδίδα- Α ξεν, οὐχὶ μὴ εἰδότος τοῦ Κυρίου, τοῦ καὶ τὰ τέλη τῶν ἐσομένων πρὸ καταβολῆς τοῦ ἕκαστον εἶναι ἔγνωκότος, ἀλλὰ μὴ κωλύσαντος. Είχε γάρ τινα ὠφέ λειαν τότε ἡ εἰς ἀνθρώπους ἐρχομένη κλοπή, οὐ τοῦ ὑφελομένου τὸ συμφέρον σκοπουμένου, κατευθυ νούσης δὲ εἰς τὸ συμφέρον τῆς Προνοίας τὴν ἔκβασιν τοῦ τολμήματος. Οἶδα πολλοὺς ἀδιαλείπτως ἐπιφυο- μένους ἡμῖν, καὶ τὸ μὴ κωλύον αἴτιον εἶναι λέγοντας· φασὶ γὰρ αἴτιον εἶναι κλοπῆς τὸν μὴ φυλάξαντα, ἢ τὸν μὴ κωλύσαντα· ὡς τοῦ ἐμπρησμοῦ, τὸν μὴ σβέσαντα τὸ δεινὸν ἀρχόμενον· καὶ τοῦ ναυαγίου, τον κυβερνήτην, μὴ στείλαντα τὴν ὀθόνην. Αὐτίκα κολάζονται πρὸς τοῦ νόμου οἱ τούτων αἴτιοι· ᾧ γὰρ κωλύσαι (10) δύναμις ἦν, τούτῳ καὶ ἡ αἰτία τοῦ συμβαίνοντος προσάπτεται. Φαμὲν δὴ πρὸς αὐτοὺς, Β τὸ αἴτιον ἐν τῷ ποιεῖν καὶ ἐνεργεῖν καὶ δρᾷν νοεῖ- σθαι· τὸ δὲ μὴ κωλύον, κατά γε τοῦτο ἀνενέργητον εἶναι. Ετι τὸ μὲν αἴτιον πρὸς τῇ ἐνεργείᾳ ἐστί· και θάπερ ὁ μὲν ναυπηγὸς πρὸς τὸ γίγνεσθαι τὸ σκάφος· ὁ δὲ οἰκοδόμος πρὸς τὸ ἐκτίσθαι (11) τὴν οἰκίαν· τὸ δὲ μὴ κωλύον κεχώρισται τοῦ γινομένου· διὰ τοῦτο γοῦν ἐπιτελεῖται, ὅτι τὸ κωλύσαι δυνάμενον οὐκ έντρο γεῖ, οὐδὲ κωλύει· τί γὰρ ἐνεργεῖ ὁ μὴ κωλύων; Ηδη δὲ καὶ εἰς ἀπέμφασιν αὐτοῖς ὁ λόγος χωρεί, εἴ γε τῆς τρώσεως, οὐχὶ τὸ βέλος, ἀλλὰ τὴν ἀσπίδα τὴν μὴ κωλύσασαν τὸ βέλος διελθεῖν, αἰτιάσονται· οὐδὲ γὰρ τὸν κλέπτην, ἀλλὰ τὸν μὴ κωλύσαντα τὴν κλα τὴν καταμέμψονται. Καὶ τὰς ναῦς τοίνυν τῶν Ἑλ- λήνων μὴ τὸν Ἕκτορα εμπρῆσαι λεγόντων (12), ἀλλὰ τὸν ᾿Αχιλλέα· διότι κωλῦσαι τὸν Ἔκτορα δυνάμε- " νος, οὐ κεκώλυκεν· ἀλλ' ὁ μὲν διὰ μῆνιν (ἐπ' αὐτῷ δὲ ἦν (15) και μηνίειν, καὶ μή)· καὶ μὴν οὐκ ἀπεῖρξε τὸ πῦρ, καὶ ἴσως συναίτιος· ὁ δὲ διάβολος, αὐτεξούσιος ὢν, καὶ μετανοῆσαι οιός τε ἦν (14) καὶ κλέψαι· καὶ ὁ αἴτιος αὐτὸς τῆς κλοπῆς, οὐχ ὁ μὴ κωλύσας Κύριος. Ἀλλ᾿ οὐδ᾽ ἐπιβλαβής ή δόσις ἦν, ἵνα ἡ κώλυσις παρέλθῃ. Εἰ δὲ χρὴ ἀκριβολογεῖσθαι πρὸς αὐτοὺς, ίστωσαν τὸ μὲν μὴ κωλυτικόν (15), ὅπερ φαμὲν ἐπὶ τῆς κλοπῆς γεγονέναι, μηδ' ὅλως αἴτιον εἶναι· τὸ δὲ κωλυτικὸν ἐνέχεσθαι τῷ τοῦ αἰτίου ἐγκλήματι. Ὁ γὰρ προασπίζων αἴτιός ἐστι τῷ προασπιζομένῳ τοῦ μὴ τιτρώσκεσθαι, κωλύων τὸ τρωθῆναι αὐτόν. Καὶ τῷ Σωκράτει τὸ δαιμόνιον αἴτιον ἦν, οὐχὶ μὴ κω Εδί- δαξε γὰρ τὰ μυστήρια, καὶ ἀπεκάλυψε τῷ αἰῶνι τὰ ἐν οὐρανῷ· ἐπιτηδεύουσι δὲ τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτοῦ, εἰδέναι τὰ μυστήρια, τολμῶσιν οἱ υἱοὶ τῶν ἀνθρώ- πων. « γίγνεσθαι. σαν, « οὐκ ἦν, « Τὸ μὴ κωλύον ἀνενέργητόν ἐστιν· διὸ οὐκ ἔστιν αἴτιον τὸ μὴ κω λύον, ἀλλὰ τὸ κωλύον· ἐν γὰρ τῷ ἐνεργεῖν καὶ δραν τι τὸ αἴτιον νοεῖται. Ἔτι τὸ μὴ κωλύον κεχώρισται τοῦ γινομένου· τὸ δὲ αἴτιον πρὸς τὸ γινόμενον. Οὐκ ἂν οὖν εἴη αἴτιον τὸ μὴ κωλύον. « 14, STROMATUM LIB. I. furto surrepta docuit; hoc faciens, non quod ne- scierit Dominus, qui fines eorum, quæ futura sunt, novit ante constitutionem uniuscujusque essentia, sed quod non prohibuerit. Tunc enim aliquam ba- buit utilitatem furtum, quod redibat ád homines, non quod is, qui surripuit, utile sibi proponeret, sed Providentia ad utile dirigeret istius facinoris eventum. Scio multos in nos assidue insurgere, et id, quod non prohibet, causam esse dicere. Furti enim causam esse dicunt eum, qui non ser- vavit, vel eum, qui non prohibuit : quemadmodum incendii, eum, qui ignem non exstinxit incipientem ; et naufragii, gubernatorem, qui velum non con- traxerit. Jam vero puniuntur a lege, qui horum causa sunt : nam in cujus potestate erat situm prohibere, in eum ejus, quod accidit, culpa confer- tur. Ad hos autem dicimus, quod in faciendo, ope- rando, et agendo, causa cognoscatur: id autem, quod non prohibet, hoc ipso remotum est ab ope ratione. Præterea causa quidem versatur in opera- tione; quemadmodum navis ædilicator in fubrican- da scapla ; domus autem ædificator, in ædis con- structione : id autem, quod non prohibet, ab eo, quod fit, separatum est. Propterea ergo perdici- tur, quod id, quod potest prohibere, non operatur, nec prohibet. Quid enin operatur, qui non probi- bet? Jam vero ad absurdum quoque redit id, quod ab eis dicitur siquidem vulneris causam esse di- cent, non telum, sed clypeum, qui non prohibuit, quid didicit, et u ea non mansit, hæc inspiravit, et quominus telum pervaderet. Neque igitur furem, C P. 367-368 ED. POTTER, 310-311 ED. PARIS. 350, de quodam lapso angelo hæc continet : D Secreta palam fecit, et ista, qua in cœlis occlusa erant, sæculo revelavit. Genium ejus stu- dent assequi, et arcana quæque perscrutari non verentur filii hominum. › Sequuntur hac de re alia non pauca, quæ perscribere nimis longum esset. 109, de regul. Juris ; et l. Culpa. 50, eodem. R. In- fra eadem disputatio repetitur, p. 333. SYLBURG. pore, ut in præced. membro SYLBURG. dicant. . SYLBURG. legit in ejus potestate non erat. » Qua ad- ditione non video quid opus sit: nemo enim coge- sed eum, qui furtum nou prohibuit, reprehendent. Alioqui Græcorum quoque naves non Hectorem dicant combussisse, sed Achille; quoniam cum prohibere posset Hectorem, non prohibuit. Sed ille quidem propter iram (i ejus autem potestate erat irasci, vel non irasci), et ignem non prohibuit, et forte adjuvans causa fuit : diabolus autem cum li- berum haberet arbitrium, et duci posset pœniten- tia et furari, ipse quoque furti causa est, non au - tem Dominus, qui non prohibuit. Sed nec noxium erat donum, ut accederet prohibitio. Quod si ac- curate adversus eos agendum est, sciant id quidem, quod non prohibet, quod in furto factum esse di- bat Achillem vel irasci, vel non irasci : sed utrum- que in ejus arbitrio erat positum). Sylburg. postea defendisse Origenem, Clementis discipulum, satis notum est. Iv, p. 508et Strom. vu p. 784, : quod non prohibet, non operatur : quocirca nou est causa id, quod non prohibet, sed id, quod pro- libet; nam in agendo et operando causa dicitur. Præterea quod non prohibet, separatum est ab co quod fit; causa autem ad id quod fit refertur. Non erit ergo causa id quod non prohibet. » Quod allatis etiam exemplis ibidem probat. (10) Ο γὰρ κωλύσαι. Paulus J. C. in l. Nullum, (11) Ἐκτίσθαι. F. rectius κτίζεσθαι, pras. tem- (12) Λεγόντων. Imperative dictum pro λεγέτω (13) Hr. A. cum Herveto interprete negative (14) Μετανοῆσαι οἷός τε ἦν. Εandem sententiam (15) Τὸ μὲν μὴ κωλυτ. Similia dicit infra Strom.
PG 8:923καὶ ἥ γε κατὰ Πλάτωνα διαλεκτική, ὥς φησιν ἐν τῷ Πολιτικῷ, τῆς τῶν ὄντων δηλώσεως εὑρετική τίς ἐστιν ἐπιστήμη, κτητὴ δὲ αὕτη τῷ σώφρονι οὐχ ἕνεκα τοῦ λέγειν τε καὶ πράττειν τι τῶν πρὸς τοὺς ἀνθρώπους, ὥσπερ οἱ νῦν διαλεκτικοὶ περὶ τὰ σοφιστικὰ ἀσχολούμενοι ποιοῦσιν, ἀλλὰ ⟨τοῦ⟩ τῷ θεῷ κεχαρισμένα μὲν λέγειν δύνασθαι, κεχαρισμένα δὲ πράττειν, τὸ πᾶν εἰς δύναμιν. μικτὴ δὲ φιλοσοφίᾳ οὖσα τῇ ἀληθεῖ ἡ ἀληθὴς διαλεκτικὴ ἐπισκοποῦσα τὰ πράγματα καὶ τὰς δυνάμεις καὶ τὰς ἐξουσίας δοκιμάζουσα ὑπεξαναβαίνει ἐπὶ τὴν πάντων κρατίστην οὐσίαν τολμᾷ τε ἐπέκεινα ἐπὶ τὸν τῶν ὅλων θεόν, οὐκ ἐμπειρίαν τῶν θνητῶν, ἀλλ’ ἐπιστήμην τῶν θείων καὶ οὐρανίων ἐπαγγελλομένη, ᾗ συνέπεται καὶ ἡ [περὶ] τῶν ἀνθρωπείων περί τε τοὺς λόγους καὶ τὰς πράξεις οἰκεία χρῆσις. εἰκότως ἄρα καὶ ἡ γραφὴ τοιούτους τινὰς ἡμᾶς διαλεκτικοὺς οὕτως ἐθέλουσα γενέσθαι παραινεῖ· «γίνεσθε δὲ δόκιμοι τραπεζῖται,» τὰ μὲν ἀποδοκιμάζοντες, τὸ δὲ καλὸν κατέχοντες·
Α λύον, ἀλλὰ προτρέπον (16), εἰ καὶ μὴ προέτρεπεν. Ούτε Ρ. Β δὲ οἱ ἔπαινοι, οὔτε οἱ ψόγοι, οὔθ' αἱ τιμαί, οὔθ᾽ αἱ κολά σεις δίκαιαι, μὴ τῆς ψυχῆς ἐχούσης τὴν ἐξουσίαν τῆς ὁρμῆς καὶ ἀφορμῆς, ἀλλ' ἀκουσίου τῆς κακίας οὔσης. Οθεν ὁ μὲν κωλύσας αἴτιος· ὁ δὲ μὴ κωλύσας τὴν αἵρεσιν τῆς ψυχῆς κρίνει δικαίως· ἵν᾿ ὅτι μάλιστα δ Θεὸς μὲν ἡμῖν κακίας ἀναίτιος. Ἐπεὶ δὲ τῶν ἁμαρ τημάτων προαίρεσις καὶ ὁρμὴ κατάρχει, διημαρτημένη δὲ ὑπόληψις ἔσθ' ὅτε κρατεῖ, ἧς ἀγνοίας καὶ ἀμαθίας οὗ σης ὀλιγωροῦμεν ἀποστῆναι, εἰκότως αἱ κολάσεις. Καὶ γὰρ τὸ πυρέττειν ἀκούσιον, ἀλλ' ὅταν δι' ἑαυτόν τις καὶ δι' ἀκρασίαν πυρέττῃ, αιτιώμεθα τοῦτον. ὡς δὲ καὶ τῆς κακίας ἀκουσίου οὔσης· οὐ γὰρ αἱρεῖται τις κακόν, ᾗ κακόν· τῇ δὲ περὶ αὐτῷ (17) ἡδονῇ συνα- παγόμενος, ἀγαθὸν ὑπολαβὼν, ληπτὸν ἡγεῖται. Ταν οὕτως ἐχόντων, τὸ ἀπαλλάττεσθαι τῆς τε ἁγνοίας, τῆς τε αἱρέσεως τῆς φαύλης καὶ ἐπιτερπούς, καὶ πρὸ τούτων τὸ μὴ συγκατατίθεσθαι ταῖς ἀπατηλαῖς ἐκεί. ναις φαντασίαις, ἀπόκειται ἐφ' ἡμῖν. « Λῃστὴς δὲ καὶ κλέπτης » ὁ διάβολος λέγεται, ψευδοπροφήτας έγκα ταμίξας τοῖς προφήταις, καθάπερ τῷ πυρῷ τὰ ζιζά νια· « Πάντες οὖν οἱ πρὸ Κυρίου κλέπται καὶ λῃ σταί·, οὐχ ἁπλῶς πάντες ἄνθρωποι, πάντες δὲ οἱ ψευδοπροφῆται, καὶ πάντες οἱ μὴ κυρίως ὑπ' αὐ τοῦ ἀποσταλέντες. Εἶχον δὲ καὶ οἱ ψευδοπροφή ται τὸ κλέμμα τὸ ὄνομα τὸ προφητικόν, προ φῆται ὄντες, ἀλλὰ τοῦ ψεύστου. Λέγει γὰρ ὁ Κύριος Ὑμεῖς ἐκ τοῦ πατρὸς ὑμῶν (18) τοῦ διαβόλου ἐστὲ, καὶ τὰς ἐπιθυμίας τοῦ πατρὸς ὑμῶν θέλετε ποιεῖν. Ἐκεῖνος ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ' ἀρχῆς, καὶ ἐν τῇ ἀληθείᾳ οὐχ ἔστηκεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ἀλήθεια ἐν αὐτῷ. Οτ' ἂν λαλῇ τὸ ψεῦδος, ἐκ τῶν ἰδίων λαλεῖ· ὅτι ψεύστης ἐστὶ, καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ. Ἐν δὲ τοῖς ψεύδεσι καὶ ἀληθῆ (19) τινα ἔλεγον οἱ ψευδοπροφῆται. Καὶ τῷ ὄντι οὗτοι ἐν ι ἐκστάσει ο προεφήτευον, ὡς ἂν ἀποστάτου ο διάκονοι. Λέγει δὲ καὶ ὁ Ποιμήν, ὁ ἄγγελος τῆς μετανοίας (20), τῷ Ἑρμῇ περὶ τοῦ ψευδοπροφήτου « Τινά (21) γάρ ῥήματα ἀληθῆ λαλεῖ· ὁ γὰρ διάβολος αὐτὸν πληροί τῷ ἑαυτοῦ πνεύ ματι, εἴ τινα δυνήσεται ῥῆξαι τῶν δικαίων. » Πάντα μὲν οὖν οἰκονομεῖται ἄνωθεν εἰς καλόν, ο ἵνα γνωρι σθῇ διὰ τῆς Ἐκκλησίας ή πολυποίκιλος σοφία τοῦ περὶ αὐτό. οὐχὶ μὴ προτρέπον, ἀλλὰ κω λύον εἰ καὶ μὴ προέτρεπεν. ο "Εστι γάρ τι θείᾳ μοίρα παρεπόμενον ἐμοὶ, ἐκ παιδὸς ἀρξάμενον δαι- μόνιον· Εστι δὲ τοῦτο φωνὴ, ἢ ὅταν γένηται, ἀεί μοι σημαίνει δ ἂν μέλλω πράττειν, τούτου ἀποτροπήν προτρέπει δὲ οὐδέποτε. « (ῆξαι, CLEMENTIS ALEXANDRINI cimus, nullo modo esse causam; in id autem quod prohibet, causam culpamque conferri, Qui enim clypeo protegit, ei, qui protegitur, causa est, ne saucietur, prohibens ipsum sauciari. Et Socrati dæmonium causa erat, non prohibens, sed adhor- tans, etsi non adhortaretur. Sed nec laudes, nec vituperationes, nec honores, nec supplicia justa sunt, si anima non habeat liberan potestatem et appetendi et abstinendi, sed sit vitium involunta- rium. Unde qui prohibuit quidem, causa est; qui autem non prohibuit atque impediit, liberam ani- mæ electionem juste judicat : ut vel maxime qui- dem, Deus nobis non sit causa vicii. Quoniam au- tem libera electio et appetitio peccata primum in- choat, falsa autem nonnunquam dominatur opinio, a qua, cum ignorantia et imperitia sit, recedere ne- gligimus, jure infliguntur supplicia. Febrire enim est involuntarium, sed cum quis per se et propter suam intemperantiam febrierit, eum reprehendi- mus. Utpote cum involuntarium jam sit malum : nemo enim malum eligit, quatenus malum, sed abductus ab ea, quæ inest in ipso, voluptate, id bonum ratus, suscipiendum existimat. Quæ cum ita se habeant, et liberari ab ignoratione, et a mala et delectabili electione, et ante omnia non assen- tiri fallacibus illis phantasiis et visis, situm est in nostra potestate. c Latro » autem et . fur » dici- tur diabolus, qui prophetis pseudoprophetas admi- scuit, tanquam frumento zizania. • Omnes » ergo, ‹ qui fuerunt ante Dominum, fures et latrones ª\;> non absolute autem omnes homines, sed omnes pseudoprophetæ, et omnes, qui non proprie ab ipso missi sunt. Habuerunt autem pseudoprophetæ quoque furtum, quod prophetæ dicerentur: cum prophetæ quidem essent, sed ejus, qui est mendax. Dicit enim Dominus : « Vos ex patre vestro diabolo estis, et desideria patris vestri vultis facere. Ille homicida erat ab initio, et in veritate nou stetit, quoniam non est in ipso veritas. Cum locutus fue- rit falsum, ex propriis loquitur, quoniam mendax est, et pater ejus b. In falsis autem vera quoque aliqua dicebant pseudoprophetæ. Et ii revera pro- * ED. POTTER, ED. PARIS. a Joan. x, 8. b Joan. VIII, 44. vere C tis apolog. p. 30. test SYLBURG. falsis miscuerint, notarunt etiam scriptor Recognit. lib. 1V, c. 21, 22, et lib. vult, c. 60, pseudo-Ambro- sius ad I Thess. v, 21, et pseudo-Chrysostomus ad Matth. vii, 21. Conf. Maimonides De fundamentis legis, cap. 10, n. 3. scribendum admonuit, et delenda sequentia, Quoad vero hoc postremum, ei assentiri haud pos- sum. Sensus enim est, Damonium Socrati causam agendi fuisse, non eum hortando, sed prohibendo, etiam tum, cum non hortaretur. › Vult enim auctor ostendere non solum eum, qui hortatur; sed etiam eum, qui prohibet, etiamsi non hortetur, causam esse. Porro Socrates apud Platonem refert, dæmonium, quod sibi assistebat, prohibere solitum, non vero hortari, Theag. pag. : Adest mihi divina quadam sorte dæmonium quoddam, a pueritia me secutum : hoc autem vox est quædain, quæ cum fit, semper ejus rei, quam facturus sum, dissuasionem innuit, hortatur vero nunquam. » Quæ infra recitat Clemens. adnotavit Cotelerius ad Hermæ Past. lib. 11, c. 1, p. edit. Amstelod. Pastor. lib. 11, mand. 10, p. : Quædam autem verba vera loquitur. Diabolus implet eum spiritu suo, ut dejiciat aliquem ex justis. Ubi quod Herveto est « frangere, melius explicatur deji- cere. Est enim verbum athletis ac bellatoribus (17) Περὶ αὐτῷ. Etiam accusativo casu legi po (18) Ὑμῶν. Abest a Joan. (19) Αληθή. Quod falsi prophetæ vera quædam (16) Οὐχὶ μὴ κωλυον, ἀλλὰ προτρέπον. Lowthius D p. 534. Similia apud Platonem occurrunt in Socra- (20) Ἄγγελος τῆς μετ. De hoc angelo conf. quæ (21) Τινά. Hæc Latine exstant apud Hermam,
αὕτη γὰρ τῷ ὄντι ἡ διαλεκτικὴ φρόνησίς ἐστι περὶ τὰ νοητὰ διαιρετική, ἑκάστου τῶν ὄντων ἀμίκτως τε καὶ εἰλικρινῶς τοῦ ὑποκειμένου δεικτική, ἢ δύναμις περὶ τὰ τῶν πραγμάτων γένη διαιρετική, μέχρι τῶν ἰδικωτάτων καταβαίνουσα, παρεχομένη ἕκαστον τῶν ὄντων καθαρὸν οἷον ἔστι φαίνεσθαι. διὸ καὶ μόνη αὕτη ἐπὶ τὴν ἀληθῆ σοφίαν χειραγωγεῖ, ἥτις ἐστὶ δύναμις θεία, τῶν ὄντων ὡς ὄντων γνωστική, τὸ τέλειον ἔχουσα, παντὸς πάθους ἀπηλλαγμένη, οὐκ ἄνευ τοῦ σωτῆρος τοῦ καταγαγόντος ἡμῶν τῷ θείῳ λόγῳ τοῦ ὁρατικοῦ τῆς ψυχῆς τὴν ἐπιχυθεῖσαν ἐκ φαύλης ἀναστροφῆς ἄγνοιαν ἀχλυώδη καὶ τὸ βέλτιστον ἀποδεδωκότος, «ὄφρ’ εὖ γινώσκοιμεν ἠμὲν θεὸν ἠδὲ καὶ ἄνδρα.» οὗτός ἐστιν ὁ τῷ ὄντι δείξας ὅπως [τε] γνωστέον ἑαυτούς, οὗτος ὁ τῶν ὅλων τὸν πατέρα ἐκκαλύπτων, ᾧ ἂν βούληται, [καὶ] ὡς οἷόν τε τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν χωρῆσαι [νοεῖν]·
Α λύον, ἀλλὰ προτρέπον (16), εἰ καὶ μὴ προέτρεπεν. Ούτε Ρ. Β δὲ οἱ ἔπαινοι, οὔτε οἱ ψόγοι, οὔθ' αἱ τιμαί, οὔθ᾽ αἱ κολά σεις δίκαιαι, μὴ τῆς ψυχῆς ἐχούσης τὴν ἐξουσίαν τῆς ὁρμῆς καὶ ἀφορμῆς, ἀλλ' ἀκουσίου τῆς κακίας οὔσης. Οθεν ὁ μὲν κωλύσας αἴτιος· ὁ δὲ μὴ κωλύσας τὴν αἵρεσιν τῆς ψυχῆς κρίνει δικαίως· ἵν᾿ ὅτι μάλιστα δ Θεὸς μὲν ἡμῖν κακίας ἀναίτιος. Ἐπεὶ δὲ τῶν ἁμαρ τημάτων προαίρεσις καὶ ὁρμὴ κατάρχει, διημαρτημένη δὲ ὑπόληψις ἔσθ' ὅτε κρατεῖ, ἧς ἀγνοίας καὶ ἀμαθίας οὗ σης ὀλιγωροῦμεν ἀποστῆναι, εἰκότως αἱ κολάσεις. Καὶ γὰρ τὸ πυρέττειν ἀκούσιον, ἀλλ' ὅταν δι' ἑαυτόν τις καὶ δι' ἀκρασίαν πυρέττῃ, αιτιώμεθα τοῦτον. ὡς δὲ καὶ τῆς κακίας ἀκουσίου οὔσης· οὐ γὰρ αἱρεῖται τις κακόν, ᾗ κακόν· τῇ δὲ περὶ αὐτῷ (17) ἡδονῇ συνα- παγόμενος, ἀγαθὸν ὑπολαβὼν, ληπτὸν ἡγεῖται. Ταν οὕτως ἐχόντων, τὸ ἀπαλλάττεσθαι τῆς τε ἁγνοίας, τῆς τε αἱρέσεως τῆς φαύλης καὶ ἐπιτερπούς, καὶ πρὸ τούτων τὸ μὴ συγκατατίθεσθαι ταῖς ἀπατηλαῖς ἐκεί. ναις φαντασίαις, ἀπόκειται ἐφ' ἡμῖν. « Λῃστὴς δὲ καὶ κλέπτης » ὁ διάβολος λέγεται, ψευδοπροφήτας έγκα ταμίξας τοῖς προφήταις, καθάπερ τῷ πυρῷ τὰ ζιζά νια· « Πάντες οὖν οἱ πρὸ Κυρίου κλέπται καὶ λῃ σταί·, οὐχ ἁπλῶς πάντες ἄνθρωποι, πάντες δὲ οἱ ψευδοπροφῆται, καὶ πάντες οἱ μὴ κυρίως ὑπ' αὐ τοῦ ἀποσταλέντες. Εἶχον δὲ καὶ οἱ ψευδοπροφή ται τὸ κλέμμα τὸ ὄνομα τὸ προφητικόν, προ φῆται ὄντες, ἀλλὰ τοῦ ψεύστου. Λέγει γὰρ ὁ Κύριος Ὑμεῖς ἐκ τοῦ πατρὸς ὑμῶν (18) τοῦ διαβόλου ἐστὲ, καὶ τὰς ἐπιθυμίας τοῦ πατρὸς ὑμῶν θέλετε ποιεῖν. Ἐκεῖνος ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ' ἀρχῆς, καὶ ἐν τῇ ἀληθείᾳ οὐχ ἔστηκεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ἀλήθεια ἐν αὐτῷ. Οτ' ἂν λαλῇ τὸ ψεῦδος, ἐκ τῶν ἰδίων λαλεῖ· ὅτι ψεύστης ἐστὶ, καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ. Ἐν δὲ τοῖς ψεύδεσι καὶ ἀληθῆ (19) τινα ἔλεγον οἱ ψευδοπροφῆται. Καὶ τῷ ὄντι οὗτοι ἐν ι ἐκστάσει ο προεφήτευον, ὡς ἂν ἀποστάτου ο διάκονοι. Λέγει δὲ καὶ ὁ Ποιμήν, ὁ ἄγγελος τῆς μετανοίας (20), τῷ Ἑρμῇ περὶ τοῦ ψευδοπροφήτου « Τινά (21) γάρ ῥήματα ἀληθῆ λαλεῖ· ὁ γὰρ διάβολος αὐτὸν πληροί τῷ ἑαυτοῦ πνεύ ματι, εἴ τινα δυνήσεται ῥῆξαι τῶν δικαίων. » Πάντα μὲν οὖν οἰκονομεῖται ἄνωθεν εἰς καλόν, ο ἵνα γνωρι σθῇ διὰ τῆς Ἐκκλησίας ή πολυποίκιλος σοφία τοῦ περὶ αὐτό. οὐχὶ μὴ προτρέπον, ἀλλὰ κω λύον εἰ καὶ μὴ προέτρεπεν. ο "Εστι γάρ τι θείᾳ μοίρα παρεπόμενον ἐμοὶ, ἐκ παιδὸς ἀρξάμενον δαι- μόνιον· Εστι δὲ τοῦτο φωνὴ, ἢ ὅταν γένηται, ἀεί μοι σημαίνει δ ἂν μέλλω πράττειν, τούτου ἀποτροπήν προτρέπει δὲ οὐδέποτε. « (ῆξαι, CLEMENTIS ALEXANDRINI cimus, nullo modo esse causam; in id autem quod prohibet, causam culpamque conferri, Qui enim clypeo protegit, ei, qui protegitur, causa est, ne saucietur, prohibens ipsum sauciari. Et Socrati dæmonium causa erat, non prohibens, sed adhor- tans, etsi non adhortaretur. Sed nec laudes, nec vituperationes, nec honores, nec supplicia justa sunt, si anima non habeat liberan potestatem et appetendi et abstinendi, sed sit vitium involunta- rium. Unde qui prohibuit quidem, causa est; qui autem non prohibuit atque impediit, liberam ani- mæ electionem juste judicat : ut vel maxime qui- dem, Deus nobis non sit causa vicii. Quoniam au- tem libera electio et appetitio peccata primum in- choat, falsa autem nonnunquam dominatur opinio, a qua, cum ignorantia et imperitia sit, recedere ne- gligimus, jure infliguntur supplicia. Febrire enim est involuntarium, sed cum quis per se et propter suam intemperantiam febrierit, eum reprehendi- mus. Utpote cum involuntarium jam sit malum : nemo enim malum eligit, quatenus malum, sed abductus ab ea, quæ inest in ipso, voluptate, id bonum ratus, suscipiendum existimat. Quæ cum ita se habeant, et liberari ab ignoratione, et a mala et delectabili electione, et ante omnia non assen- tiri fallacibus illis phantasiis et visis, situm est in nostra potestate. c Latro » autem et . fur » dici- tur diabolus, qui prophetis pseudoprophetas admi- scuit, tanquam frumento zizania. • Omnes » ergo, ‹ qui fuerunt ante Dominum, fures et latrones ª\;> non absolute autem omnes homines, sed omnes pseudoprophetæ, et omnes, qui non proprie ab ipso missi sunt. Habuerunt autem pseudoprophetæ quoque furtum, quod prophetæ dicerentur: cum prophetæ quidem essent, sed ejus, qui est mendax. Dicit enim Dominus : « Vos ex patre vestro diabolo estis, et desideria patris vestri vultis facere. Ille homicida erat ab initio, et in veritate nou stetit, quoniam non est in ipso veritas. Cum locutus fue- rit falsum, ex propriis loquitur, quoniam mendax est, et pater ejus b. In falsis autem vera quoque aliqua dicebant pseudoprophetæ. Et ii revera pro- * ED. POTTER, ED. PARIS. a Joan. x, 8. b Joan. VIII, 44. vere C tis apolog. p. 30. test SYLBURG. falsis miscuerint, notarunt etiam scriptor Recognit. lib. 1V, c. 21, 22, et lib. vult, c. 60, pseudo-Ambro- sius ad I Thess. v, 21, et pseudo-Chrysostomus ad Matth. vii, 21. Conf. Maimonides De fundamentis legis, cap. 10, n. 3. scribendum admonuit, et delenda sequentia, Quoad vero hoc postremum, ei assentiri haud pos- sum. Sensus enim est, Damonium Socrati causam agendi fuisse, non eum hortando, sed prohibendo, etiam tum, cum non hortaretur. › Vult enim auctor ostendere non solum eum, qui hortatur; sed etiam eum, qui prohibet, etiamsi non hortetur, causam esse. Porro Socrates apud Platonem refert, dæmonium, quod sibi assistebat, prohibere solitum, non vero hortari, Theag. pag. : Adest mihi divina quadam sorte dæmonium quoddam, a pueritia me secutum : hoc autem vox est quædain, quæ cum fit, semper ejus rei, quam facturus sum, dissuasionem innuit, hortatur vero nunquam. » Quæ infra recitat Clemens. adnotavit Cotelerius ad Hermæ Past. lib. 11, c. 1, p. edit. Amstelod. Pastor. lib. 11, mand. 10, p. : Quædam autem verba vera loquitur. Diabolus implet eum spiritu suo, ut dejiciat aliquem ex justis. Ubi quod Herveto est « frangere, melius explicatur deji- cere. Est enim verbum athletis ac bellatoribus (17) Περὶ αὐτῷ. Etiam accusativo casu legi po (18) Ὑμῶν. Abest a Joan. (19) Αληθή. Quod falsi prophetæ vera quædam (16) Οὐχὶ μὴ κωλυον, ἀλλὰ προτρέπον. Lowthius D p. 534. Similia apud Platonem occurrunt in Socra- (20) Ἄγγελος τῆς μετ. De hoc angelo conf. quæ (21) Τινά. Hæc Latine exstant apud Hermam,
PG 8:925«οὐδεὶς γὰρ ἔγνω τὸν υἱὸν εἰ μὴ ὁ πατήρ, οὐδὲ τὸν πατέρα εἰ μὴ ὁ υἱὸς καὶ ᾧ ἂν ὁ υἱὸς ἀποκαλύψῃ.» εἰκότως ἄρα ὁ ἀπόστολος «κατὰ ἀποκάλυψιν» φησὶν ἐγνωκέναι «τὸ μυστήριον, καθὼς προέγραψα ἐν ὀλίγῳ, πρὸς ὃ δύνασθε ἀναγινώσκοντες νοῆσαι τὴν σύνεσίν μου ἐν τῷ μυστηρίῳ τοῦ Χριστοῦ.» «πρὸς ὃ δύνασθε» εἶπεν, ἐπεὶ ᾔδει τινὰς γάλα μόνον εἰληφότας, οὐδέπω δὲ καὶ βρῶμα, αὐτίκα οὐχ ἁπλῶς γάλα. τετραχῶς δὲ ἡμῖν ἐκληπτέον καὶ τοῦ νόμου τὴν βούλησιν, ἢ ὡς σημεῖον ἐμφαίνουσαν ἢ ὡς ἐντολὴν κυροῦσαν εἰς πολιτείαν ὀρθὴν ἢ θεσπίζουσαν ὡς προφητείαν. ἀνδρῶν δὲ εὖ οἶδ’ ὅτι τὰ τοιαῦτα διακρίνειν τε καὶ λέγειν· οὐ γὰρ δὴ «μία Μύκονος» ἡ πᾶσα πρὸς νόησιν γραφή, ᾗ φασιν οἱ παροιμιαζόμενοι· διαλεκτικώτερον δὲ ὡς ἔνι μάλιστα προσιτέον αὐτῇ, τὴν ἀκολουθίαν τῆς θείας διδασκαλίας θηρωμένοις. Ὅθεν παγκάλως ὁ παρὰ τῷ Πλάτωνι Αἰγύπτιος ἱερεύς·
Α λύον, ἀλλὰ προτρέπον (16), εἰ καὶ μὴ προέτρεπεν. Ούτε Ρ. Β δὲ οἱ ἔπαινοι, οὔτε οἱ ψόγοι, οὔθ' αἱ τιμαί, οὔθ᾽ αἱ κολά σεις δίκαιαι, μὴ τῆς ψυχῆς ἐχούσης τὴν ἐξουσίαν τῆς ὁρμῆς καὶ ἀφορμῆς, ἀλλ' ἀκουσίου τῆς κακίας οὔσης. Οθεν ὁ μὲν κωλύσας αἴτιος· ὁ δὲ μὴ κωλύσας τὴν αἵρεσιν τῆς ψυχῆς κρίνει δικαίως· ἵν᾿ ὅτι μάλιστα δ Θεὸς μὲν ἡμῖν κακίας ἀναίτιος. Ἐπεὶ δὲ τῶν ἁμαρ τημάτων προαίρεσις καὶ ὁρμὴ κατάρχει, διημαρτημένη δὲ ὑπόληψις ἔσθ' ὅτε κρατεῖ, ἧς ἀγνοίας καὶ ἀμαθίας οὗ σης ὀλιγωροῦμεν ἀποστῆναι, εἰκότως αἱ κολάσεις. Καὶ γὰρ τὸ πυρέττειν ἀκούσιον, ἀλλ' ὅταν δι' ἑαυτόν τις καὶ δι' ἀκρασίαν πυρέττῃ, αιτιώμεθα τοῦτον. ὡς δὲ καὶ τῆς κακίας ἀκουσίου οὔσης· οὐ γὰρ αἱρεῖται τις κακόν, ᾗ κακόν· τῇ δὲ περὶ αὐτῷ (17) ἡδονῇ συνα- παγόμενος, ἀγαθὸν ὑπολαβὼν, ληπτὸν ἡγεῖται. Ταν οὕτως ἐχόντων, τὸ ἀπαλλάττεσθαι τῆς τε ἁγνοίας, τῆς τε αἱρέσεως τῆς φαύλης καὶ ἐπιτερπούς, καὶ πρὸ τούτων τὸ μὴ συγκατατίθεσθαι ταῖς ἀπατηλαῖς ἐκεί. ναις φαντασίαις, ἀπόκειται ἐφ' ἡμῖν. « Λῃστὴς δὲ καὶ κλέπτης » ὁ διάβολος λέγεται, ψευδοπροφήτας έγκα ταμίξας τοῖς προφήταις, καθάπερ τῷ πυρῷ τὰ ζιζά νια· « Πάντες οὖν οἱ πρὸ Κυρίου κλέπται καὶ λῃ σταί·, οὐχ ἁπλῶς πάντες ἄνθρωποι, πάντες δὲ οἱ ψευδοπροφῆται, καὶ πάντες οἱ μὴ κυρίως ὑπ' αὐ τοῦ ἀποσταλέντες. Εἶχον δὲ καὶ οἱ ψευδοπροφή ται τὸ κλέμμα τὸ ὄνομα τὸ προφητικόν, προ φῆται ὄντες, ἀλλὰ τοῦ ψεύστου. Λέγει γὰρ ὁ Κύριος Ὑμεῖς ἐκ τοῦ πατρὸς ὑμῶν (18) τοῦ διαβόλου ἐστὲ, καὶ τὰς ἐπιθυμίας τοῦ πατρὸς ὑμῶν θέλετε ποιεῖν. Ἐκεῖνος ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ' ἀρχῆς, καὶ ἐν τῇ ἀληθείᾳ οὐχ ἔστηκεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ἀλήθεια ἐν αὐτῷ. Οτ' ἂν λαλῇ τὸ ψεῦδος, ἐκ τῶν ἰδίων λαλεῖ· ὅτι ψεύστης ἐστὶ, καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ. Ἐν δὲ τοῖς ψεύδεσι καὶ ἀληθῆ (19) τινα ἔλεγον οἱ ψευδοπροφῆται. Καὶ τῷ ὄντι οὗτοι ἐν ι ἐκστάσει ο προεφήτευον, ὡς ἂν ἀποστάτου ο διάκονοι. Λέγει δὲ καὶ ὁ Ποιμήν, ὁ ἄγγελος τῆς μετανοίας (20), τῷ Ἑρμῇ περὶ τοῦ ψευδοπροφήτου « Τινά (21) γάρ ῥήματα ἀληθῆ λαλεῖ· ὁ γὰρ διάβολος αὐτὸν πληροί τῷ ἑαυτοῦ πνεύ ματι, εἴ τινα δυνήσεται ῥῆξαι τῶν δικαίων. » Πάντα μὲν οὖν οἰκονομεῖται ἄνωθεν εἰς καλόν, ο ἵνα γνωρι σθῇ διὰ τῆς Ἐκκλησίας ή πολυποίκιλος σοφία τοῦ περὶ αὐτό. οὐχὶ μὴ προτρέπον, ἀλλὰ κω λύον εἰ καὶ μὴ προέτρεπεν. ο "Εστι γάρ τι θείᾳ μοίρα παρεπόμενον ἐμοὶ, ἐκ παιδὸς ἀρξάμενον δαι- μόνιον· Εστι δὲ τοῦτο φωνὴ, ἢ ὅταν γένηται, ἀεί μοι σημαίνει δ ἂν μέλλω πράττειν, τούτου ἀποτροπήν προτρέπει δὲ οὐδέποτε. « (ῆξαι, CLEMENTIS ALEXANDRINI cimus, nullo modo esse causam; in id autem quod prohibet, causam culpamque conferri, Qui enim clypeo protegit, ei, qui protegitur, causa est, ne saucietur, prohibens ipsum sauciari. Et Socrati dæmonium causa erat, non prohibens, sed adhor- tans, etsi non adhortaretur. Sed nec laudes, nec vituperationes, nec honores, nec supplicia justa sunt, si anima non habeat liberan potestatem et appetendi et abstinendi, sed sit vitium involunta- rium. Unde qui prohibuit quidem, causa est; qui autem non prohibuit atque impediit, liberam ani- mæ electionem juste judicat : ut vel maxime qui- dem, Deus nobis non sit causa vicii. Quoniam au- tem libera electio et appetitio peccata primum in- choat, falsa autem nonnunquam dominatur opinio, a qua, cum ignorantia et imperitia sit, recedere ne- gligimus, jure infliguntur supplicia. Febrire enim est involuntarium, sed cum quis per se et propter suam intemperantiam febrierit, eum reprehendi- mus. Utpote cum involuntarium jam sit malum : nemo enim malum eligit, quatenus malum, sed abductus ab ea, quæ inest in ipso, voluptate, id bonum ratus, suscipiendum existimat. Quæ cum ita se habeant, et liberari ab ignoratione, et a mala et delectabili electione, et ante omnia non assen- tiri fallacibus illis phantasiis et visis, situm est in nostra potestate. c Latro » autem et . fur » dici- tur diabolus, qui prophetis pseudoprophetas admi- scuit, tanquam frumento zizania. • Omnes » ergo, ‹ qui fuerunt ante Dominum, fures et latrones ª\;> non absolute autem omnes homines, sed omnes pseudoprophetæ, et omnes, qui non proprie ab ipso missi sunt. Habuerunt autem pseudoprophetæ quoque furtum, quod prophetæ dicerentur: cum prophetæ quidem essent, sed ejus, qui est mendax. Dicit enim Dominus : « Vos ex patre vestro diabolo estis, et desideria patris vestri vultis facere. Ille homicida erat ab initio, et in veritate nou stetit, quoniam non est in ipso veritas. Cum locutus fue- rit falsum, ex propriis loquitur, quoniam mendax est, et pater ejus b. In falsis autem vera quoque aliqua dicebant pseudoprophetæ. Et ii revera pro- * ED. POTTER, ED. PARIS. a Joan. x, 8. b Joan. VIII, 44. vere C tis apolog. p. 30. test SYLBURG. falsis miscuerint, notarunt etiam scriptor Recognit. lib. 1V, c. 21, 22, et lib. vult, c. 60, pseudo-Ambro- sius ad I Thess. v, 21, et pseudo-Chrysostomus ad Matth. vii, 21. Conf. Maimonides De fundamentis legis, cap. 10, n. 3. scribendum admonuit, et delenda sequentia, Quoad vero hoc postremum, ei assentiri haud pos- sum. Sensus enim est, Damonium Socrati causam agendi fuisse, non eum hortando, sed prohibendo, etiam tum, cum non hortaretur. › Vult enim auctor ostendere non solum eum, qui hortatur; sed etiam eum, qui prohibet, etiamsi non hortetur, causam esse. Porro Socrates apud Platonem refert, dæmonium, quod sibi assistebat, prohibere solitum, non vero hortari, Theag. pag. : Adest mihi divina quadam sorte dæmonium quoddam, a pueritia me secutum : hoc autem vox est quædain, quæ cum fit, semper ejus rei, quam facturus sum, dissuasionem innuit, hortatur vero nunquam. » Quæ infra recitat Clemens. adnotavit Cotelerius ad Hermæ Past. lib. 11, c. 1, p. edit. Amstelod. Pastor. lib. 11, mand. 10, p. : Quædam autem verba vera loquitur. Diabolus implet eum spiritu suo, ut dejiciat aliquem ex justis. Ubi quod Herveto est « frangere, melius explicatur deji- cere. Est enim verbum athletis ac bellatoribus (17) Περὶ αὐτῷ. Etiam accusativo casu legi po (18) Ὑμῶν. Abest a Joan. (19) Αληθή. Quod falsi prophetæ vera quædam (16) Οὐχὶ μὴ κωλυον, ἀλλὰ προτρέπον. Lowthius D p. 534. Similia apud Platonem occurrunt in Socra- (20) Ἄγγελος τῆς μετ. De hoc angelo conf. quæ (21) Τινά. Hæc Latine exstant apud Hermam,
«ὦ Σόλων, Σόλων, εἶπεν, Ἕλληνες ὑμεῖς αἰεὶ παῖδές ἐστε, οὐδ’ ἡντινοῦν ἐν ταῖς ψυχαῖς ἔχοντες δι’ ἀρχαίαν ἀκοὴν παλαιὰν δόξαν, γέρων δὲ Ἑλλήνων οὐκ ἔστιν οὐδείς·» γέροντας, οἶμαι, εἰπὼν τοὺς τὰ πρεσβύτερα, τουτέστι τὰ ἡμέτερα, εἰδότας, ὡς ἔμπαλιν νέους τοὺς τὰ νεώτερα καὶ ὑπὸ Ἑλλήνων ἐπιτετηδευμένα, τὰ χθὲς καὶ πρῴην γενόμενα, ὡς παλαιὰ καὶ ἀρχαῖα ἱστοροῦντας. ἐπήγαγεν οὖν «μάθημα χρόνῳ πολιόν», κατὰ βαρβαρικόν τινα τρόπον ἀπλάστῳ καὶ οὐκ εὐκρινεῖ χρωμένων ἡμῶν τῇ μεταφορᾷ. ἀτεχνῶς γοῦν οἱ εὐγνώμονες ὅλῳ τῷ πλάσματι τῷ τῆς ἑρμηνείας προσίασιν· ἐπὶ δὲ τῶν Ἑλλήνων φησὶ τὴν οἴησιν αὐτῶν ⟨παίδων⟩ βραχύ τι διαφέρειν μύθων· οὐ γὰρ μύθων παιδικῶν ἐξακουστέον οὐδὲ μὴν τῶν τοῖς παισὶ γενομένων μύθων· παῖδας δὲ εἴρηκεν αὐτούς γε τοὺς μύθους, ὡς ἂν μικρὸν διορώντων τῶν παρ’ Ἕλλησιν οἰησισόφων, αἰνιττόμενος τὸ μάθημα τὸ πολιόν, τὴν παρὰ βαρβάροις προγενεστάτην· ἀλήθειαν, ᾧ ῥήματι ἀντέθηκε τὸ παῖς μῦθος, τὸ μυθικὸν τῆς τῶν νεωτέρων ἐπιβολῆς διελέγχων ὡς δίκην παίδων μηδὲν πρεσβύτερον ἐχούσης, ἄμφω κοινῶς τοὺς μύθους αὐτῶν καὶ τοὺς λόγους παιδικοὺς εἶναι παριστάς.
Α λύον, ἀλλὰ προτρέπον (16), εἰ καὶ μὴ προέτρεπεν. Ούτε Ρ. Β δὲ οἱ ἔπαινοι, οὔτε οἱ ψόγοι, οὔθ' αἱ τιμαί, οὔθ᾽ αἱ κολά σεις δίκαιαι, μὴ τῆς ψυχῆς ἐχούσης τὴν ἐξουσίαν τῆς ὁρμῆς καὶ ἀφορμῆς, ἀλλ' ἀκουσίου τῆς κακίας οὔσης. Οθεν ὁ μὲν κωλύσας αἴτιος· ὁ δὲ μὴ κωλύσας τὴν αἵρεσιν τῆς ψυχῆς κρίνει δικαίως· ἵν᾿ ὅτι μάλιστα δ Θεὸς μὲν ἡμῖν κακίας ἀναίτιος. Ἐπεὶ δὲ τῶν ἁμαρ τημάτων προαίρεσις καὶ ὁρμὴ κατάρχει, διημαρτημένη δὲ ὑπόληψις ἔσθ' ὅτε κρατεῖ, ἧς ἀγνοίας καὶ ἀμαθίας οὗ σης ὀλιγωροῦμεν ἀποστῆναι, εἰκότως αἱ κολάσεις. Καὶ γὰρ τὸ πυρέττειν ἀκούσιον, ἀλλ' ὅταν δι' ἑαυτόν τις καὶ δι' ἀκρασίαν πυρέττῃ, αιτιώμεθα τοῦτον. ὡς δὲ καὶ τῆς κακίας ἀκουσίου οὔσης· οὐ γὰρ αἱρεῖται τις κακόν, ᾗ κακόν· τῇ δὲ περὶ αὐτῷ (17) ἡδονῇ συνα- παγόμενος, ἀγαθὸν ὑπολαβὼν, ληπτὸν ἡγεῖται. Ταν οὕτως ἐχόντων, τὸ ἀπαλλάττεσθαι τῆς τε ἁγνοίας, τῆς τε αἱρέσεως τῆς φαύλης καὶ ἐπιτερπούς, καὶ πρὸ τούτων τὸ μὴ συγκατατίθεσθαι ταῖς ἀπατηλαῖς ἐκεί. ναις φαντασίαις, ἀπόκειται ἐφ' ἡμῖν. « Λῃστὴς δὲ καὶ κλέπτης » ὁ διάβολος λέγεται, ψευδοπροφήτας έγκα ταμίξας τοῖς προφήταις, καθάπερ τῷ πυρῷ τὰ ζιζά νια· « Πάντες οὖν οἱ πρὸ Κυρίου κλέπται καὶ λῃ σταί·, οὐχ ἁπλῶς πάντες ἄνθρωποι, πάντες δὲ οἱ ψευδοπροφῆται, καὶ πάντες οἱ μὴ κυρίως ὑπ' αὐ τοῦ ἀποσταλέντες. Εἶχον δὲ καὶ οἱ ψευδοπροφή ται τὸ κλέμμα τὸ ὄνομα τὸ προφητικόν, προ φῆται ὄντες, ἀλλὰ τοῦ ψεύστου. Λέγει γὰρ ὁ Κύριος Ὑμεῖς ἐκ τοῦ πατρὸς ὑμῶν (18) τοῦ διαβόλου ἐστὲ, καὶ τὰς ἐπιθυμίας τοῦ πατρὸς ὑμῶν θέλετε ποιεῖν. Ἐκεῖνος ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ' ἀρχῆς, καὶ ἐν τῇ ἀληθείᾳ οὐχ ἔστηκεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ἀλήθεια ἐν αὐτῷ. Οτ' ἂν λαλῇ τὸ ψεῦδος, ἐκ τῶν ἰδίων λαλεῖ· ὅτι ψεύστης ἐστὶ, καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ. Ἐν δὲ τοῖς ψεύδεσι καὶ ἀληθῆ (19) τινα ἔλεγον οἱ ψευδοπροφῆται. Καὶ τῷ ὄντι οὗτοι ἐν ι ἐκστάσει ο προεφήτευον, ὡς ἂν ἀποστάτου ο διάκονοι. Λέγει δὲ καὶ ὁ Ποιμήν, ὁ ἄγγελος τῆς μετανοίας (20), τῷ Ἑρμῇ περὶ τοῦ ψευδοπροφήτου « Τινά (21) γάρ ῥήματα ἀληθῆ λαλεῖ· ὁ γὰρ διάβολος αὐτὸν πληροί τῷ ἑαυτοῦ πνεύ ματι, εἴ τινα δυνήσεται ῥῆξαι τῶν δικαίων. » Πάντα μὲν οὖν οἰκονομεῖται ἄνωθεν εἰς καλόν, ο ἵνα γνωρι σθῇ διὰ τῆς Ἐκκλησίας ή πολυποίκιλος σοφία τοῦ περὶ αὐτό. οὐχὶ μὴ προτρέπον, ἀλλὰ κω λύον εἰ καὶ μὴ προέτρεπεν. ο "Εστι γάρ τι θείᾳ μοίρα παρεπόμενον ἐμοὶ, ἐκ παιδὸς ἀρξάμενον δαι- μόνιον· Εστι δὲ τοῦτο φωνὴ, ἢ ὅταν γένηται, ἀεί μοι σημαίνει δ ἂν μέλλω πράττειν, τούτου ἀποτροπήν προτρέπει δὲ οὐδέποτε. « (ῆξαι, CLEMENTIS ALEXANDRINI cimus, nullo modo esse causam; in id autem quod prohibet, causam culpamque conferri, Qui enim clypeo protegit, ei, qui protegitur, causa est, ne saucietur, prohibens ipsum sauciari. Et Socrati dæmonium causa erat, non prohibens, sed adhor- tans, etsi non adhortaretur. Sed nec laudes, nec vituperationes, nec honores, nec supplicia justa sunt, si anima non habeat liberan potestatem et appetendi et abstinendi, sed sit vitium involunta- rium. Unde qui prohibuit quidem, causa est; qui autem non prohibuit atque impediit, liberam ani- mæ electionem juste judicat : ut vel maxime qui- dem, Deus nobis non sit causa vicii. Quoniam au- tem libera electio et appetitio peccata primum in- choat, falsa autem nonnunquam dominatur opinio, a qua, cum ignorantia et imperitia sit, recedere ne- gligimus, jure infliguntur supplicia. Febrire enim est involuntarium, sed cum quis per se et propter suam intemperantiam febrierit, eum reprehendi- mus. Utpote cum involuntarium jam sit malum : nemo enim malum eligit, quatenus malum, sed abductus ab ea, quæ inest in ipso, voluptate, id bonum ratus, suscipiendum existimat. Quæ cum ita se habeant, et liberari ab ignoratione, et a mala et delectabili electione, et ante omnia non assen- tiri fallacibus illis phantasiis et visis, situm est in nostra potestate. c Latro » autem et . fur » dici- tur diabolus, qui prophetis pseudoprophetas admi- scuit, tanquam frumento zizania. • Omnes » ergo, ‹ qui fuerunt ante Dominum, fures et latrones ª\;> non absolute autem omnes homines, sed omnes pseudoprophetæ, et omnes, qui non proprie ab ipso missi sunt. Habuerunt autem pseudoprophetæ quoque furtum, quod prophetæ dicerentur: cum prophetæ quidem essent, sed ejus, qui est mendax. Dicit enim Dominus : « Vos ex patre vestro diabolo estis, et desideria patris vestri vultis facere. Ille homicida erat ab initio, et in veritate nou stetit, quoniam non est in ipso veritas. Cum locutus fue- rit falsum, ex propriis loquitur, quoniam mendax est, et pater ejus b. In falsis autem vera quoque aliqua dicebant pseudoprophetæ. Et ii revera pro- * ED. POTTER, ED. PARIS. a Joan. x, 8. b Joan. VIII, 44. vere C tis apolog. p. 30. test SYLBURG. falsis miscuerint, notarunt etiam scriptor Recognit. lib. 1V, c. 21, 22, et lib. vult, c. 60, pseudo-Ambro- sius ad I Thess. v, 21, et pseudo-Chrysostomus ad Matth. vii, 21. Conf. Maimonides De fundamentis legis, cap. 10, n. 3. scribendum admonuit, et delenda sequentia, Quoad vero hoc postremum, ei assentiri haud pos- sum. Sensus enim est, Damonium Socrati causam agendi fuisse, non eum hortando, sed prohibendo, etiam tum, cum non hortaretur. › Vult enim auctor ostendere non solum eum, qui hortatur; sed etiam eum, qui prohibet, etiamsi non hortetur, causam esse. Porro Socrates apud Platonem refert, dæmonium, quod sibi assistebat, prohibere solitum, non vero hortari, Theag. pag. : Adest mihi divina quadam sorte dæmonium quoddam, a pueritia me secutum : hoc autem vox est quædain, quæ cum fit, semper ejus rei, quam facturus sum, dissuasionem innuit, hortatur vero nunquam. » Quæ infra recitat Clemens. adnotavit Cotelerius ad Hermæ Past. lib. 11, c. 1, p. edit. Amstelod. Pastor. lib. 11, mand. 10, p. : Quædam autem verba vera loquitur. Diabolus implet eum spiritu suo, ut dejiciat aliquem ex justis. Ubi quod Herveto est « frangere, melius explicatur deji- cere. Est enim verbum athletis ac bellatoribus (17) Περὶ αὐτῷ. Etiam accusativo casu legi po (18) Ὑμῶν. Abest a Joan. (19) Αληθή. Quod falsi prophetæ vera quædam (16) Οὐχὶ μὴ κωλυον, ἀλλὰ προτρέπον. Lowthius D p. 534. Similia apud Platonem occurrunt in Socra- (20) Ἄγγελος τῆς μετ. De hoc angelo conf. quæ (21) Τινά. Hæc Latine exstant apud Hermam,
PG 8:927θείως τοίνυν ἡ δύναμις ἡ τῷ Ἑρμᾷ κατὰ ἀποκάλυψιν λαλοῦσα «τὰ ὁράματα» φησὶ «καὶ τὰ ἀποκαλύμματα διὰ τοὺς διψύχους, τοὺς διαλογιζομένους ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, εἰ ἄρα ἔστι ταῦτα ἢ οὐκ ἔστιν». ὁμοίως δὲ καὶ ἐκ τῆς πολυμαθοῦς περιουσίας ἀποδείξεις ἰσχυροποιοῦσι καὶ βεβαιοῦσι καὶ θεμελιοῦσι τοὺς λόγους τοὺς ἀποδεικτικούς, ὅσον ἔτι αἱ αὐτῶν ὡς νέων «φρένες ἠερέθονται». «λαμπτὴρ ἄρα ἐντολὴ ἀγαθή,» κατὰ τὴν γραφήν, «νόμος δὲ φῶς ὁδοῦ· ὁδοὺς γὰρ βιότητος ἐλέγχει παιδεία.» νόμος ὁ πάντων βασιλεὺς θνατῶν τε καὶ ἀθανάτων, λέγει Πίνδαρος. ἐγὼ δὲ τὸν θέμενον τὸν νόμον διὰ τούτων ἐξακούω καὶ τό γε Ἡσιόδειον ἐπὶ τοῦ πάντων λελέχθαι θεοῦ λαμβάνω, εἰ καὶ στοχαστικῶς εἴρηται τῷ ποιητῇ, ἀλλ’ οὐ καταληπτικῶς· τόνδε γὰρ ἀνθρώποισι νόμον διέταξε Κρονίων, ἰχθύσι μὲν καὶ θηρσὶ καὶ οἰωνοῖς πετεηνοῖς, ἐσθέμεν ἀλλήλους, ἐπεὶ οὐ δίκη ἐστὶ μετ’ αὐτῶν· ἀνθρώποισι δ’ ἔδωκε δίκην, ἣ πολλὸν ἀρίστη.
Θεοῦ, κατὰ πρόγνωσιν (22) τῶν αἰώνων, ἣν ἐποίη- Α σεν ἐν Χριστῷ τῷ Θεῷ δὲ οὐδὲν ἀντίκειται, οὐδὲ ἐναντιοῦται τι αὐτῷ, Κυρίῳ καὶ παντοκράτορι ὄντι. Ἀλλὰ καὶ αἱ τῶν ἀποστατησάντων (23) βουλαί τε καὶ ἐνέργειαι, μερικαὶ οὖσαι, γίνονται μὲν ἐκ φαύλης διαθέσεως, καθάπερ καὶ αἱ νόσοι αἱ σωματικαί· κυ βερνῶνται δὲ ὑπὸ τῆς καθόλου προνοίας ἐπὶ τέλος ὑγιεινὸν, κἂν νοσοποιός ᾗ ἡ αἰτία. Μέγιστον γοῦν τῆς θείας προνοίας, τὸ μὴ ἐᾶσαι τὴν ἐξ ἀποστάσεως ἑκουσίου φυεῖσαν κακίαν ἄχρηστον καὶ ἀνωφελῆ μέσ νειν, μηδὲ μὴν κατὰ πάντα βλαβερὰν αὐτὴν γενέσθαι· τῆς γὰρ θείας σοφίας, καὶ ἀρετῆς, καὶ δυνάμεως ἔργον ἐστὶν οὐ μόνον τὸ ἀγαθοποιεῖν (φύσις γάρ, ὡς εἰπεῖν, αὕτη τοῦ Θεοῦ, ὡς τοῦ πυρὸς τὸ θερμαίνειν, καὶ τοῦ φωτὸς τὸ φωτίζειν)· ἀλλὰ κἀκεῖνο μάλιστα, τὸ διὰ κακῶν τῶν ἐπινοηθέντων πρός τινων, ἀγαθόν τι καὶ χρηστὸν τέλος ἀποτελεῖν, καὶ ὠφελίμως τοῖς δοκοῦσι φαύλοις χρῆσθαι, καθάπερ καὶ τῷ ἐκ πει ρασμοῦ μαρτυρίῳ. Ἔστιν οὖν κἂν φιλοσοφίᾳ τῇ κλα- πείσῃ, καθάπερ ὑπὸ Προμηθέως, πῦρ ὀλίγον εἰς φῶς ἐπιτήδειον χρησίμως ζωπυρούμενον, ίχνος τι σοφίας καὶ κίνησις παρὰ Θεοῦ. Ταῦτα (24) δ᾽ ἂν εἶεν « κλέ- πται καὶ λῃσταὶ ν οἱ παρ' Έλλησι φιλόσοφοι, καὶ πρὸ τῆς τοῦ Κυρίου παρουσίας παρὰ τῶν Ἑβραϊκῶν προ- φητῶν μέρη τῆς ἀληθείας οὐ κατ' ἐπίγνωσιν λαβόντες, ἀλλ' ὡς ἴδια σφετερισάμενοι δόγματα· καὶ τὰ μὲν παραχαράξαντες, τὰ δὲ ὑπὸ περιεργίας ἀμαθῶς σου φισάμενοι, τὰ δὲ καὶ ἐξευρόντες· ἴσως γὰρ καὶ • πνεῦμα αἰσθήσεως (25), ἐσχήκασιν. Ομολόγησε δὲ καὶ ᾿Αριστοτέλης τῇ Γραφῇ, κλεπτικὴν σοφίας τὴν σοφιστικὴν εἰπὼν, ὡς προεμηνύσαμεν. Ο δὲ Απόστολος· ι "Α καὶ λαλοῦμεν, λέγει, οὐκ ἐν διδα- κτοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ' ἐν διδακτοῖς πνεύματος. » Ἐπὶ μὲν γὰρ τῶν προφητῶν· « Πάντες, φησὶν, ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ ἐλάβομεν, δηλον- ότι τοῦ Χριστοῦ. Ὥστε οὐ κλέπται οἱ προφῆται. • Καὶ ἡ διδαχὴ ἡ ἐμὴ (26), οὐκ ἔστιν ἐμὴ, ὁ Κύριος λέγει, ἀλλὰ τοῦ πέμψαντός με Πατρός· › ἐπὶ δὲ τῶν κλεπτόντων, ο Ὁ δὲ ἀφ' ἑαυτοῦ, φησί, λαλῶν τὴν δό- ξαν τὴν ἰδίαν ζητεῖ. » Τοιοῦτοι δὲ οἱ Ἕλληνες, «φίλαυτοι καὶ ἀλαζόνες. ο Σοφοὺς δὲ αὐτοὺς λέγουσα ἡ Γραφή, οὐ τοὺς ὄντως σοφούς διαβάλλει, ἀλλὰ τοὺς δοκήσει σοφούς. Β ο ῥῆξαι καταβαλεῖν, κατά ταύτῃ. Ι. ῥηξίφρων, ρηξη- (25) Πνεῦμα αἰσθήσεως. χχνιι, . Πᾶσι τοῖς σοφοῖς διανοίᾳ, οὓς ἐνέπλησα νωρ, πνεῦμα αἰσθήσεως. ἀποστάν των. ἡ ἐμὴ διδαχή. πατρός. STROMATUM LIB. I. phetabant in c exstasi, ut e apostatæ, » ejus, in- quam, qui defecerat, ministri. Dicit autem Pastor quoque, angelus poenitentia, ad Hermnetem, de pseudopropheta : • Quædam enim verba vera di- cit diabolus enim eum implet suo spiritu, si quem possit ex justis frangere. » Omnia ergo co- litus in bonum dispensantur, ut per Ecclesiam innotescat multiplex ac varia Dei sapientia, secan- dum sæculorum præscientiam, quam fecit in Chri- sto a. > Deo autem nihil adversatur, nec est quidquam ei contrarium, ut qui sit Dominus et omnipotens. Quinetiam eorum, qui defecerunt, consilia et operationes, cum partem solum afficiant, funt quidem ex mala affectione, sicut morbi cor- poris; ab universali autem providentia diriguntur ad finem salubrem, etiamsi causa sit morbi effi- ciens. Est itaque maximum divinæ providentia opus, quod non sinat, ut vitium, quod ex volun- taria defectione ortum est, inconducibile maneat et inutile, sed nec sit ubique et in omnibus noxium. Divinæ enim sapientiæ, et virtutis, et potentiæ est olicium, non solum benefacere (hæc est enim, ut ita dicam, Dei natura, ut ignis calefacere, et lucis illuminare), sed illud quoque maxime, ut id, quod per malos aliquos excogitatum est, ad bonum ali- quem finem et utilem deducat, et commode iis, quæ videntur mala, utatur, sieut eo, quod ex ten- tatione processit, testimonio. Est ergo etiam in philosophia, quæ furto surrepta, veluti a Proine- theo, tanquam aliquantulum ignis, generando lu mini, si commode excitetur, aptum, et vestigium aliquod sapientiæ, et motio a Deo orta. In hoc autem latrones et fures fuerint Græcoruni philosophi, quod cum ante Domini adventum a prophetis Hebræis quasdam partes veritatis sumpserint, id minime agnoscentes, sibi tanquam propria dogmata attribuerunt, et alia quidem adul. terarunt, alia autem, supervacanea quadam diligen- tia imperite, ac sophistarum more interpolarunt, alia autem etiam invenerunt; nec enim vero ab- simile est, eos sensus spiritum by habuisse.☑As- sentitur autem Scripturæ quoque Aristoteles, qui dixit, sophisticani esse furem sapientiæ, sicut ante ostendimus. Apostolus autem : ‹ Quæ etiam loquimur, inquit, non in doctis humanæ sapientiæ verbis, sed in doctrina spiritus c. » De prophetis enim : c Omnes, inquit, de plenitudine ejus accc- pimus d, Christi scilicet. Quare non sunt fures propheta. . Et doctrina mea, non est mea, inqui. Dominus, sed ejus, qui misit me, Patris. » Et de furibus : • Qui autem ex seipso, inquit, loquitur, gloriam propriam quærit . » Tales autem sunt Græci, e seipsos amantes, elati f. » Sapientes au- tem eos dicens Scriptura, non reprehendit eos qui sunt vere sapientes; sed eos qui sibi videntur. 11, 13. . – C ≥ Exod. xxviii, 3. € Cor. P. ED. POTTER, ED. FARIS. a Ephes. Ill, 10, 11. d Joan. 1, 16. • Joan. vul, 16, 18. ] Tim. 111, 2. notissimum, apud quos est ut praepositio aut similis; vel legendum exp. Hesychius. Inde epitheta Respicere videtur Exod. etc. Conf. quæ superius dixit aucior p. edit. Paris. sed verior vulg. lectio; vel etiam brevius, SYLBURG. Ab iisdem abest etiam appositivum SYLBURG. (22) Πρόγνωσιν. Πρόθεσιν, Ephes. (23) Αποστατησάντων. Η. ms., ἀποστησάντων· (24) Tavra. Si vera est scriptura, subaudienda (26) Ἡ διδ. ἡ ἐμή. Vulg. Bib. Joan. vit brevius,
PG 8:929εἴτ’ οὖν τὸν ἅμα τῇ γενέσει φησὶ νόμον εἴτε καὶ τὸν αὖθις δοθέντα, πλὴν ἐκ θεοῦ ὅ τε τῆς φύσεως ὅ τε τῆς μαθήσεως νόμος, εἷς ⟨ὤν⟩, ὡς καὶ Πλάτων ἐν τῷ Πολιτικῷ ἕνα τὸν νομοθέτην φησίν, ἐν δὲ τοῖς Νόμοις ἕνα τὸν συνήσοντα τῶν μουσικῶν, διὰ τούτων διδάσκων τὸν λόγον εἶναι ἕνα καὶ τὸν θεὸν ἕνα. Μωυσῆς δὲ φαίνεται τὸν κύριον διαθήκην καλῶν, «ἰδοὺ ἐγώ,» λέγων, «ἡ διαθήκη μου μετὰ σοῦ·» ἐπεὶ καὶ πρότερον εἶπεν «διαθήκην», ⟨παραινεῖ⟩ μὴ ζητεῖν αὐτὴν ἐν γραφῇ. ἔστι γὰρ διαθήκη ἣν ὁ αἴτιος τοῦ παντὸς θεὸς τίθεται (θεὸς δὲ παρὰ τὴν θέσιν εἴρηται), ⟨αὐτὸς ὁ ποιήσας⟩ κατὰ τάξιν τὴν διακόσμησιν. ἐν δὲ τῷ Πέτρου Κηρύγματι εὕροις ἂν «νόμον καὶ λόγον» τὸν κύριον προσαγορευόμενον. Ἀλλ’ ὁ μὲν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων πρῶτος ἡμῖν Στρωματεὺς ἐνταυθοῖ περιγεγράφθω.
τὸν αὖθις δοθέντα, πλὴν ἐκ Θεοῦ, ὅ τε τῆς φύσεως, ὅ τε τῆς μαθήσεως νόμος εἷς· ὡς καὶ Πλάτων ἐν τῷ Πολιτικῷ ἕνα τὸν νομοθέτην φησίν· ἐν δὲ τοῖς Νό- μοις, ἕνα τὸν συνήσοντα τῶν μουσικῶν· διὰ τούτων διδάσκων τὸν Λόγον εἶναι ἕνα, καὶ τὸν Θεὸν ἕνα. Μωϋ- σῆς δὲ φαίνεται τὸν Κύριον διαθήκην καλῶν· «Ἰδοὺ ἐγὼ (6), ο λέγων· ἡ διαθήκη μου μετὰ σοῦ· ἡ ἐπεὶ καὶ πρότερον εἶπεν (7), διαθήκην μὴ ζητεῖν αὐτὴν ἐν γραφῇ· ἔστι γὰρ διαθήκη, ἣν ὁ αἴτιος τοῦ παντὸς Θεὸς τίθεται. Θεὸς δὲ παρὰ τὴν θέσιν εἴρηται, καὶ τάξιν, την διακόσμησιν. Ἐν δὲ τῷ Πέτρου Κηρύγμα τι (8) εὕροις ἂν Νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προσ- αγορευόμενον. Αλλ' ὁ μὲν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσο- φίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων πρῶτος ἡμῖν Στρωμα τεὺς ἐνταῦθα περιγεγράφθω. • Καὶ ξήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ, καὶ ἀνὰ μέσον σου· καὶ πληθυνώ σε σφόδρα. ἐκ τῶν προφητ. Νόμος καὶ Λόγος αὐτὸς διαθήκην, παρὰ τὴν θέσιν, ὁ Σωτὴρ λέγεται, ως Πέτρος ἐν Κηρύγματι· « 'Ο Πέτρος ἐν τῷ Κηρύγματι, νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προ εἶπεν· • ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ (9) ΛΟΓΟΣ ΔΕΥΤΕΡΟΣ. Εξῆς δ' ἂν εἴη διαλαβεῖν, ἐπεὶ κλέπτας της βαρ- βάρου (10) φιλοσοφίας Ελληνας εἶναι προσεἶπεν ἡ Οὐ γὰρ μόνον Ἕλλησι διὰ Σωκράτους ὑπὸ Λόγου ηλέγχθη ταῦτα, ἀλλὰ καὶ ἐν βαρβάροις ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου μορφωθέντος καὶ ἀνθρώπου γενομένου, καὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ κληθέντος· STROMATUM LIB. II. A ratione; sive eam dicat, quæ postea data est, Gen. xvii, 4. putabat? Forte in capitis modo notati vers. : sub finem : verum a Deo ; et natura et disciplina una eadem- que est lex ut etiam Plato in Politico dirit unum legislatorem: in Legibus autem, unum ea quæ ail musicam pertinent intellecturum : per hæc docens unum esse Logon, et Deum unum. Moyses autem videtur Dominum appellare huc est foedus : Ecce ego, dicens, c foedus meum tecum s. Nam autea dixit, foedus ipsum non esse quærendum in scriptura : est enim foedus, quod Deus statuit, qui. est auctor universi. Deus autem Græce Aɛd dictus, hoc est « ex positione, et ordine, seu constitutione. In Petri autem Prædicatione inveneris Dominum vocari Legem et Logon. Verum primus gnosticorum secundum veram philosophiam com- B mentariorum Stromateus hic terminetur. Les et Logos ipse Servator appellatur, ut Petrus in Prædicatione ait. . Strom. 1, pag. : Petrus in Prædicatione, legem et Logon Dominum appellavit. » › CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SECUNDUS. CAPUT PRIMUM. SEU PRÆFATIO. Auctor res a se deinceps tractandas proponit. repetitur etiam in quinque librorum sequentium inscriptione : sed suspectum cur sit, supra exposui lib. I, cap. 1, not. 1. Sylburg. Deinceps autem fuerit nitendum, quoniam ba baræ philosophiæ fures Scriptura Græcos esse telligit. Sic ante Clementem S. Justinus Apol. 1, pag. edit. Οxon. : (6) Ἰδοὺ ἐγώ. Καὶ ἐγώ, ἰδοὺ, Genes. xvii, 4. (7) Πρότερον εἶπεν. Ubi prius id dixisse Deum (8) Πέτρου Κηρύγματι. Sic infra in Excerptis, (9) Τῶν εἰς ὀκτώ. Commation illud, τῶν εἰς ὀκτώ, (10) Βαρβάρου. Per barbaros imprimis judæos in-
Clement, Stromata Book IIΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΔΕΥΤΕΡΟΣ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΔΕΥΤΕΡΟΣ Ἑξῆς δ’ ἂν εἴη διαλαβεῖν, ἐπεὶ «κλέπτας» τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας Ἕλληνας εἶναι προσεῖπεν ἡ γραφή, ὅπως τοῦτο δι’ ὀλίγων δειχθήσεται.
τὸν αὖθις δοθέντα, πλὴν ἐκ Θεοῦ, ὅ τε τῆς φύσεως, ὅ τε τῆς μαθήσεως νόμος εἷς· ὡς καὶ Πλάτων ἐν τῷ Πολιτικῷ ἕνα τὸν νομοθέτην φησίν· ἐν δὲ τοῖς Νό- μοις, ἕνα τὸν συνήσοντα τῶν μουσικῶν· διὰ τούτων διδάσκων τὸν Λόγον εἶναι ἕνα, καὶ τὸν Θεὸν ἕνα. Μωϋ- σῆς δὲ φαίνεται τὸν Κύριον διαθήκην καλῶν· «Ἰδοὺ ἐγὼ (6), ο λέγων· ἡ διαθήκη μου μετὰ σοῦ· ἡ ἐπεὶ καὶ πρότερον εἶπεν (7), διαθήκην μὴ ζητεῖν αὐτὴν ἐν γραφῇ· ἔστι γὰρ διαθήκη, ἣν ὁ αἴτιος τοῦ παντὸς Θεὸς τίθεται. Θεὸς δὲ παρὰ τὴν θέσιν εἴρηται, καὶ τάξιν, την διακόσμησιν. Ἐν δὲ τῷ Πέτρου Κηρύγμα τι (8) εὕροις ἂν Νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προσ- αγορευόμενον. Αλλ' ὁ μὲν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσο- φίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων πρῶτος ἡμῖν Στρωμα τεὺς ἐνταῦθα περιγεγράφθω. • Καὶ ξήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ, καὶ ἀνὰ μέσον σου· καὶ πληθυνώ σε σφόδρα. ἐκ τῶν προφητ. Νόμος καὶ Λόγος αὐτὸς διαθήκην, παρὰ τὴν θέσιν, ὁ Σωτὴρ λέγεται, ως Πέτρος ἐν Κηρύγματι· « 'Ο Πέτρος ἐν τῷ Κηρύγματι, νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προ εἶπεν· • ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ (9) ΛΟΓΟΣ ΔΕΥΤΕΡΟΣ. Εξῆς δ' ἂν εἴη διαλαβεῖν, ἐπεὶ κλέπτας της βαρ- βάρου (10) φιλοσοφίας Ελληνας εἶναι προσεἶπεν ἡ Οὐ γὰρ μόνον Ἕλλησι διὰ Σωκράτους ὑπὸ Λόγου ηλέγχθη ταῦτα, ἀλλὰ καὶ ἐν βαρβάροις ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου μορφωθέντος καὶ ἀνθρώπου γενομένου, καὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ κληθέντος· STROMATUM LIB. II. A ratione; sive eam dicat, quæ postea data est, Gen. xvii, 4. putabat? Forte in capitis modo notati vers. : sub finem : verum a Deo ; et natura et disciplina una eadem- que est lex ut etiam Plato in Politico dirit unum legislatorem: in Legibus autem, unum ea quæ ail musicam pertinent intellecturum : per hæc docens unum esse Logon, et Deum unum. Moyses autem videtur Dominum appellare huc est foedus : Ecce ego, dicens, c foedus meum tecum s. Nam autea dixit, foedus ipsum non esse quærendum in scriptura : est enim foedus, quod Deus statuit, qui. est auctor universi. Deus autem Græce Aɛd dictus, hoc est « ex positione, et ordine, seu constitutione. In Petri autem Prædicatione inveneris Dominum vocari Legem et Logon. Verum primus gnosticorum secundum veram philosophiam com- B mentariorum Stromateus hic terminetur. Les et Logos ipse Servator appellatur, ut Petrus in Prædicatione ait. . Strom. 1, pag. : Petrus in Prædicatione, legem et Logon Dominum appellavit. » › CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SECUNDUS. CAPUT PRIMUM. SEU PRÆFATIO. Auctor res a se deinceps tractandas proponit. repetitur etiam in quinque librorum sequentium inscriptione : sed suspectum cur sit, supra exposui lib. I, cap. 1, not. 1. Sylburg. Deinceps autem fuerit nitendum, quoniam ba baræ philosophiæ fures Scriptura Græcos esse telligit. Sic ante Clementem S. Justinus Apol. 1, pag. edit. Οxon. : (6) Ἰδοὺ ἐγώ. Καὶ ἐγώ, ἰδοὺ, Genes. xvii, 4. (7) Πρότερον εἶπεν. Ubi prius id dixisse Deum (8) Πέτρου Κηρύγματι. Sic infra in Excerptis, (9) Τῶν εἰς ὀκτώ. Commation illud, τῶν εἰς ὀκτώ, (10) Βαρβάρου. Per barbaros imprimis judæos in-
PG 8:931οὐ γὰρ μόνον τὰ παράδοξα τῶν παρ’ ἡμῖν ἱστορουμένων ἀπομιμουμένους ἀναγράφειν αὐτοὺς παραστήσομεν, πρὸς δὲ τὰ κυριώτατα τῶν δογμάτων σκευωρουμένους καὶ παραχαράσσοντας, προγενεστέρων οὐσῶν τῶν παρ’ ἡμῖν γραφῶν, ὡς ἀπεδείξαμεν, διελέγξομεν ἔν τε τοῖς περὶ πίστεως περί τε σοφίας γνώσεώς τε καὶ ἐπιστήμης ἐλπίδος τε καὶ ἀγάπης περί τε μετανοίας καὶ ἐγκρατείας καὶ δὴ καὶ φόβου θεοῦ (σμῆνος ἀτεχνῶς τῶν ἀληθείας ἀρετῶν)· ὅσα τε ἀπαιτήσει ἡ κατὰ τὸν τόπον τὸν προκείμενον ὑποσημείωσις, περιληφθήσεται καὶ ὡς τὰ μάλιστα τὸ ἐπικεκρυμμένον τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας, τὸ συμβολικὸν τοῦτο καὶ αἰνιγματῶδες εἶδος, ἐζήλωσαν οἱ πραγματικῶς τὰ τῶν ἀρχαίων φιλοσοφήσαντες, χρησιμώτατον, μᾶλλον δὲ ἀναγκαιότατον τῇ γνώσει τῆς ἀληθείας ὑπάρχον. ἐπὶ τούτοις ἀκόλουθον οἶμαι ὑπὲρ ὧν κατατρέχουσιν ἡμῶν Ἕλληνες ἀπολογήσασθαι ὀλίγαις συγχρωμένους γραφαῖς, εἴ πως ἠρέμα καὶ ὁ Ἰουδαῖος ἐπαί̈ων ἐπιστρέψαι δυνηθείη ἐξ ὧν ἐπίστευσεν εἰς ὃν οὐκ ἐπίστευσεν.
τὸν αὖθις δοθέντα, πλὴν ἐκ Θεοῦ, ὅ τε τῆς φύσεως, ὅ τε τῆς μαθήσεως νόμος εἷς· ὡς καὶ Πλάτων ἐν τῷ Πολιτικῷ ἕνα τὸν νομοθέτην φησίν· ἐν δὲ τοῖς Νό- μοις, ἕνα τὸν συνήσοντα τῶν μουσικῶν· διὰ τούτων διδάσκων τὸν Λόγον εἶναι ἕνα, καὶ τὸν Θεὸν ἕνα. Μωϋ- σῆς δὲ φαίνεται τὸν Κύριον διαθήκην καλῶν· «Ἰδοὺ ἐγὼ (6), ο λέγων· ἡ διαθήκη μου μετὰ σοῦ· ἡ ἐπεὶ καὶ πρότερον εἶπεν (7), διαθήκην μὴ ζητεῖν αὐτὴν ἐν γραφῇ· ἔστι γὰρ διαθήκη, ἣν ὁ αἴτιος τοῦ παντὸς Θεὸς τίθεται. Θεὸς δὲ παρὰ τὴν θέσιν εἴρηται, καὶ τάξιν, την διακόσμησιν. Ἐν δὲ τῷ Πέτρου Κηρύγμα τι (8) εὕροις ἂν Νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προσ- αγορευόμενον. Αλλ' ὁ μὲν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσο- φίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων πρῶτος ἡμῖν Στρωμα τεὺς ἐνταῦθα περιγεγράφθω. • Καὶ ξήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ, καὶ ἀνὰ μέσον σου· καὶ πληθυνώ σε σφόδρα. ἐκ τῶν προφητ. Νόμος καὶ Λόγος αὐτὸς διαθήκην, παρὰ τὴν θέσιν, ὁ Σωτὴρ λέγεται, ως Πέτρος ἐν Κηρύγματι· « 'Ο Πέτρος ἐν τῷ Κηρύγματι, νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προ εἶπεν· • ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ (9) ΛΟΓΟΣ ΔΕΥΤΕΡΟΣ. Εξῆς δ' ἂν εἴη διαλαβεῖν, ἐπεὶ κλέπτας της βαρ- βάρου (10) φιλοσοφίας Ελληνας εἶναι προσεἶπεν ἡ Οὐ γὰρ μόνον Ἕλλησι διὰ Σωκράτους ὑπὸ Λόγου ηλέγχθη ταῦτα, ἀλλὰ καὶ ἐν βαρβάροις ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου μορφωθέντος καὶ ἀνθρώπου γενομένου, καὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ κληθέντος· STROMATUM LIB. II. A ratione; sive eam dicat, quæ postea data est, Gen. xvii, 4. putabat? Forte in capitis modo notati vers. : sub finem : verum a Deo ; et natura et disciplina una eadem- que est lex ut etiam Plato in Politico dirit unum legislatorem: in Legibus autem, unum ea quæ ail musicam pertinent intellecturum : per hæc docens unum esse Logon, et Deum unum. Moyses autem videtur Dominum appellare huc est foedus : Ecce ego, dicens, c foedus meum tecum s. Nam autea dixit, foedus ipsum non esse quærendum in scriptura : est enim foedus, quod Deus statuit, qui. est auctor universi. Deus autem Græce Aɛd dictus, hoc est « ex positione, et ordine, seu constitutione. In Petri autem Prædicatione inveneris Dominum vocari Legem et Logon. Verum primus gnosticorum secundum veram philosophiam com- B mentariorum Stromateus hic terminetur. Les et Logos ipse Servator appellatur, ut Petrus in Prædicatione ait. . Strom. 1, pag. : Petrus in Prædicatione, legem et Logon Dominum appellavit. » › CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SECUNDUS. CAPUT PRIMUM. SEU PRÆFATIO. Auctor res a se deinceps tractandas proponit. repetitur etiam in quinque librorum sequentium inscriptione : sed suspectum cur sit, supra exposui lib. I, cap. 1, not. 1. Sylburg. Deinceps autem fuerit nitendum, quoniam ba baræ philosophiæ fures Scriptura Græcos esse telligit. Sic ante Clementem S. Justinus Apol. 1, pag. edit. Οxon. : (6) Ἰδοὺ ἐγώ. Καὶ ἐγώ, ἰδοὺ, Genes. xvii, 4. (7) Πρότερον εἶπεν. Ubi prius id dixisse Deum (8) Πέτρου Κηρύγματι. Sic infra in Excerptis, (9) Τῶν εἰς ὀκτώ. Commation illud, τῶν εἰς ὀκτώ, (10) Βαρβάρου. Per barbaros imprimis judæos in-
διαδέξεται δὲ εἰκότως τοὺς γενναίους τῶν φιλοσόφων ἔλεγχος ἀγαπητικὸς τοῦ βίου τε αὐτῶν καὶ τῆς εὑρέσεως τῶν καινῶν δογμάτων, οὐκ ἀμυνομένων ἡμῶν τοὺς κατηγόρους (πολλοῦ γε καὶ δεῖ, τοὺς εὐλογεῖν μεμαθηκότας τοὺς καταρωμένους, κἂν βλασφήμους κενῶς καταφέρωσιν ἡμῶν λόγους), ἀλλ’ εἰς ἐπιστροφὴν τὴν ἐκείνων αὐτῶν, εἴ πως ἐπαισχυνθεῖεν οἱ πάνσοφοι δι’ ἐλέγχου βαρβάρου σωφρονισθέντες, ὡς διιδεῖν ὀψὲ γοῦν δυνηθῆναι, ὁποῖα ἄρα εἴη τὰ μαθήματα, ἐφ’ ἃ στέλλονται τὰς ἀποδημίας τὰς διαποντίους. ὧν μὲν γὰρ δὴ κλέπται, καὶ δὴ καὶ ταῦτα ἀποδεικτέα περιαιρεθείσης αὐτοῖς τῆς φιλαυτίας, ἃ δὲ αὐτοὶ «διζησάμενοι ἑαυτοὺς» ἐξευρηκέναι φρυάττονται, τούτων ὁ ἔλεγχος· κατ’ ἐπακολούθημα δὲ καὶ περὶ τῆς ἐγκυκλίου καλουμένης παιδείας, εἰς ὅσα εὔχρηστος, περί τε ἀστρολογικῆς καὶ μαθηματικῆς καὶ μαγικῆς γοητείας τε ἐπιδραμητέον. αὐχοῦσι γὰρ δὴ καὶ ἐπὶ ταῖσδε οἱ Πανέλληνες ὡς μεγίσταις ἐπιστήμαις. «ὃς δ’ ἐλέγχει μετὰ παρρησίας εἰρηνοποιεῖ.» ἔφαμεν δὲ πολλάκις ἤδη μήτε μεμελετηκέναι μήτε μὴν ἐπιτηδεύειν ἑλληνίζειν·
τὸν αὖθις δοθέντα, πλὴν ἐκ Θεοῦ, ὅ τε τῆς φύσεως, ὅ τε τῆς μαθήσεως νόμος εἷς· ὡς καὶ Πλάτων ἐν τῷ Πολιτικῷ ἕνα τὸν νομοθέτην φησίν· ἐν δὲ τοῖς Νό- μοις, ἕνα τὸν συνήσοντα τῶν μουσικῶν· διὰ τούτων διδάσκων τὸν Λόγον εἶναι ἕνα, καὶ τὸν Θεὸν ἕνα. Μωϋ- σῆς δὲ φαίνεται τὸν Κύριον διαθήκην καλῶν· «Ἰδοὺ ἐγὼ (6), ο λέγων· ἡ διαθήκη μου μετὰ σοῦ· ἡ ἐπεὶ καὶ πρότερον εἶπεν (7), διαθήκην μὴ ζητεῖν αὐτὴν ἐν γραφῇ· ἔστι γὰρ διαθήκη, ἣν ὁ αἴτιος τοῦ παντὸς Θεὸς τίθεται. Θεὸς δὲ παρὰ τὴν θέσιν εἴρηται, καὶ τάξιν, την διακόσμησιν. Ἐν δὲ τῷ Πέτρου Κηρύγμα τι (8) εὕροις ἂν Νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προσ- αγορευόμενον. Αλλ' ὁ μὲν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσο- φίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων πρῶτος ἡμῖν Στρωμα τεὺς ἐνταῦθα περιγεγράφθω. • Καὶ ξήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ, καὶ ἀνὰ μέσον σου· καὶ πληθυνώ σε σφόδρα. ἐκ τῶν προφητ. Νόμος καὶ Λόγος αὐτὸς διαθήκην, παρὰ τὴν θέσιν, ὁ Σωτὴρ λέγεται, ως Πέτρος ἐν Κηρύγματι· « 'Ο Πέτρος ἐν τῷ Κηρύγματι, νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προ εἶπεν· • ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ (9) ΛΟΓΟΣ ΔΕΥΤΕΡΟΣ. Εξῆς δ' ἂν εἴη διαλαβεῖν, ἐπεὶ κλέπτας της βαρ- βάρου (10) φιλοσοφίας Ελληνας εἶναι προσεἶπεν ἡ Οὐ γὰρ μόνον Ἕλλησι διὰ Σωκράτους ὑπὸ Λόγου ηλέγχθη ταῦτα, ἀλλὰ καὶ ἐν βαρβάροις ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου μορφωθέντος καὶ ἀνθρώπου γενομένου, καὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ κληθέντος· STROMATUM LIB. II. A ratione; sive eam dicat, quæ postea data est, Gen. xvii, 4. putabat? Forte in capitis modo notati vers. : sub finem : verum a Deo ; et natura et disciplina una eadem- que est lex ut etiam Plato in Politico dirit unum legislatorem: in Legibus autem, unum ea quæ ail musicam pertinent intellecturum : per hæc docens unum esse Logon, et Deum unum. Moyses autem videtur Dominum appellare huc est foedus : Ecce ego, dicens, c foedus meum tecum s. Nam autea dixit, foedus ipsum non esse quærendum in scriptura : est enim foedus, quod Deus statuit, qui. est auctor universi. Deus autem Græce Aɛd dictus, hoc est « ex positione, et ordine, seu constitutione. In Petri autem Prædicatione inveneris Dominum vocari Legem et Logon. Verum primus gnosticorum secundum veram philosophiam com- B mentariorum Stromateus hic terminetur. Les et Logos ipse Servator appellatur, ut Petrus in Prædicatione ait. . Strom. 1, pag. : Petrus in Prædicatione, legem et Logon Dominum appellavit. » › CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SECUNDUS. CAPUT PRIMUM. SEU PRÆFATIO. Auctor res a se deinceps tractandas proponit. repetitur etiam in quinque librorum sequentium inscriptione : sed suspectum cur sit, supra exposui lib. I, cap. 1, not. 1. Sylburg. Deinceps autem fuerit nitendum, quoniam ba baræ philosophiæ fures Scriptura Græcos esse telligit. Sic ante Clementem S. Justinus Apol. 1, pag. edit. Οxon. : (6) Ἰδοὺ ἐγώ. Καὶ ἐγώ, ἰδοὺ, Genes. xvii, 4. (7) Πρότερον εἶπεν. Ubi prius id dixisse Deum (8) Πέτρου Κηρύγματι. Sic infra in Excerptis, (9) Τῶν εἰς ὀκτώ. Commation illud, τῶν εἰς ὀκτώ, (10) Βαρβάρου. Per barbaros imprimis judæos in-
ἱκανὸν γὰρ δὴ τοῦτο ἀποδημαγωγεῖν τῆς ἀληθείας τοὺς πολλούς, τὸ δὲ τῷ ὄντι φιλοσόφημα οὐκ εἰς τὴν γλῶσσαν, ἀλλ’ εἰς τὴν γνώμην ὀνήσει τοὺς ἐπαί̈οντας. δεῖ δ’, οἶμαι, τὸν ἀληθείας κηδόμενον οὐκ ἐξ ἐπιβολῆς καὶ φροντίδος τὴν φράσιν συνθεῖναι, πειρᾶσθαι δὲ ὀνομάζειν μόνον ὡς δύναται ὃ βούλεται· τοὺς γὰρ τῶν λέξεων ἐχομένους καὶ περὶ ταύτας ἀσχολουμένους διαδιδράσκει τὰ πράγματα. γεωργοῦ μὲν οὖν ἴδιον τὸ ἐν ἀκάνθαις φυόμενον ῥόδον ἀβλαβῶς λαβεῖν καὶ τεχνίτου τὸν ἐν ὀστρείου σαρκὶ κατορωρυγμένον μαργαρίτην ἐξευρεῖν, φασὶ δὲ καὶ τὰς ὄρνιθας ἡδίστην ἔχειν τὴν σαρκὸς ποιότητα, ὅτε οὐκ ἀφθόνου τροφῆς παρατεθείσης αὐταῖς αἱ δὲ σκαλεύουσαι τοῖς ποσὶν ἐκλέγονται μετὰ πόνου τὰς τροφάς. εἴ τις οὖν τοῦ ὁμοίου θεωρητικὸς ἐν πολλοῖς τοῖς πιθανοῖς τε καὶ Ἑλληνικοῖς τὸ ἀληθὲς διαλεληθέναι ποθεῖ, καθάπερ ὑπὸ τοῖς μορμολυκείοις τὸ πρόςωπον τὸ ἀληθινόν, πολυπραγμονήσας θηράσεται. φησὶ γὰρ ἐν τῷ ὁράματι τῷ Ἑρμᾷ ἡ δύναμις ἡ φανεῖσα· «ὃ ἐὰν ἐνδέχηταί σοι ἀποκαλυφθῆναι, ἀποκαλυφθήσεται.» «Ἐπὶ δὲ σῇ σοφίᾳ μὴ ἐπαίρου,» αἱ Παροιμίαι λέγουσιν, «ἐν πάσαις δὲ ὁδοῖς γνώριζε αὐτήν, ἵνα ὀρθοτομῇ τὰς ὁδούς σου·
τὸν αὖθις δοθέντα, πλὴν ἐκ Θεοῦ, ὅ τε τῆς φύσεως, ὅ τε τῆς μαθήσεως νόμος εἷς· ὡς καὶ Πλάτων ἐν τῷ Πολιτικῷ ἕνα τὸν νομοθέτην φησίν· ἐν δὲ τοῖς Νό- μοις, ἕνα τὸν συνήσοντα τῶν μουσικῶν· διὰ τούτων διδάσκων τὸν Λόγον εἶναι ἕνα, καὶ τὸν Θεὸν ἕνα. Μωϋ- σῆς δὲ φαίνεται τὸν Κύριον διαθήκην καλῶν· «Ἰδοὺ ἐγὼ (6), ο λέγων· ἡ διαθήκη μου μετὰ σοῦ· ἡ ἐπεὶ καὶ πρότερον εἶπεν (7), διαθήκην μὴ ζητεῖν αὐτὴν ἐν γραφῇ· ἔστι γὰρ διαθήκη, ἣν ὁ αἴτιος τοῦ παντὸς Θεὸς τίθεται. Θεὸς δὲ παρὰ τὴν θέσιν εἴρηται, καὶ τάξιν, την διακόσμησιν. Ἐν δὲ τῷ Πέτρου Κηρύγμα τι (8) εὕροις ἂν Νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προσ- αγορευόμενον. Αλλ' ὁ μὲν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσο- φίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων πρῶτος ἡμῖν Στρωμα τεὺς ἐνταῦθα περιγεγράφθω. • Καὶ ξήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ, καὶ ἀνὰ μέσον σου· καὶ πληθυνώ σε σφόδρα. ἐκ τῶν προφητ. Νόμος καὶ Λόγος αὐτὸς διαθήκην, παρὰ τὴν θέσιν, ὁ Σωτὴρ λέγεται, ως Πέτρος ἐν Κηρύγματι· « 'Ο Πέτρος ἐν τῷ Κηρύγματι, νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προ εἶπεν· • ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ (9) ΛΟΓΟΣ ΔΕΥΤΕΡΟΣ. Εξῆς δ' ἂν εἴη διαλαβεῖν, ἐπεὶ κλέπτας της βαρ- βάρου (10) φιλοσοφίας Ελληνας εἶναι προσεἶπεν ἡ Οὐ γὰρ μόνον Ἕλλησι διὰ Σωκράτους ὑπὸ Λόγου ηλέγχθη ταῦτα, ἀλλὰ καὶ ἐν βαρβάροις ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου μορφωθέντος καὶ ἀνθρώπου γενομένου, καὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ κληθέντος· STROMATUM LIB. II. A ratione; sive eam dicat, quæ postea data est, Gen. xvii, 4. putabat? Forte in capitis modo notati vers. : sub finem : verum a Deo ; et natura et disciplina una eadem- que est lex ut etiam Plato in Politico dirit unum legislatorem: in Legibus autem, unum ea quæ ail musicam pertinent intellecturum : per hæc docens unum esse Logon, et Deum unum. Moyses autem videtur Dominum appellare huc est foedus : Ecce ego, dicens, c foedus meum tecum s. Nam autea dixit, foedus ipsum non esse quærendum in scriptura : est enim foedus, quod Deus statuit, qui. est auctor universi. Deus autem Græce Aɛd dictus, hoc est « ex positione, et ordine, seu constitutione. In Petri autem Prædicatione inveneris Dominum vocari Legem et Logon. Verum primus gnosticorum secundum veram philosophiam com- B mentariorum Stromateus hic terminetur. Les et Logos ipse Servator appellatur, ut Petrus in Prædicatione ait. . Strom. 1, pag. : Petrus in Prædicatione, legem et Logon Dominum appellavit. » › CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SECUNDUS. CAPUT PRIMUM. SEU PRÆFATIO. Auctor res a se deinceps tractandas proponit. repetitur etiam in quinque librorum sequentium inscriptione : sed suspectum cur sit, supra exposui lib. I, cap. 1, not. 1. Sylburg. Deinceps autem fuerit nitendum, quoniam ba baræ philosophiæ fures Scriptura Græcos esse telligit. Sic ante Clementem S. Justinus Apol. 1, pag. edit. Οxon. : (6) Ἰδοὺ ἐγώ. Καὶ ἐγώ, ἰδοὺ, Genes. xvii, 4. (7) Πρότερον εἶπεν. Ubi prius id dixisse Deum (8) Πέτρου Κηρύγματι. Sic infra in Excerptis, (9) Τῶν εἰς ὀκτώ. Commation illud, τῶν εἰς ὀκτώ, (10) Βαρβάρου. Per barbaros imprimis judæos in-
ὁ δὲ πούς σου οὐ μὴ προσκόπτῃ.» βούλεται μὲν γὰρ διὰ τούτων δεῖξαι ἀκόλουθα δεῖν γενέσθαι τῷ λόγῳ τὰ ἔργα, ἤδη δὲ ἐμφαίνειν χρῆναι τὸ ἐξ ἁπάσης παιδείας χρήσιμον ἐκλεγομένους ἡμᾶς ἔχειν. αἱ δὴ ὁδοὶ σοφίας ποικίλαι ὀρθοτομεῖν ἐπὶ τὴν ὁδὸν τῆς ἀληθείας, ὁδὸς δὲ ἡ πίστις· «ὁ δὲ πούς σου μὴ προσκοπτέτω,» λέγει περί τινων ἐναντιοῦσθαι δοκούντων τῇ μιᾷ καὶ θείᾳ τῇ προνοητικῇ διοικήσει. ὅθεν ἐπάγει· «μὴ ἴσθι φρόνιμος παρὰ σεαυτῷ,» κατὰ τοὺς ἀθέους λογισμοὺς τοὺς ἀντιστασιώδεις τῇ οἰκονομίᾳ τοῦ θεοῦ, «φοβοῦ δὲ τὸν μόνον δυνατὸν θεόν,» ᾧ ἕπεται μηδὲν ἀντικεῖσθαι τῷ θεῷ ἄλλως τε καὶ ἡ ἐπαγωγὴ διδάσκει σαφῶς, ὅτι ὁ θεῖος φόβος ἔκκλισίς ἐστι κακοῦ. φησὶ γάρ· «καὶ ἔκκλινον ἀπὸ παντὸς κακοῦ.» αὕτη παιδεία σοφίας· «ὃν γὰρ ἀγαπᾷ κύριος παιδεύει,» ἀλγεῖν μὲν ποιῶν εἰς σύνεσιν, ἀποκαθιστὰς δὲ εἰς εἰρήνην καὶ ἀφθαρσίαν. ἡ μὲν οὖν βάρβαρος φιλοσοφία, ἣν μεθέπομεν ἡμεῖς, τελεία τῷ ὄντι καὶ ἀληθής. φησὶ γοῦν ἐν τῇ Σοφίᾳ·
τὸν αὖθις δοθέντα, πλὴν ἐκ Θεοῦ, ὅ τε τῆς φύσεως, ὅ τε τῆς μαθήσεως νόμος εἷς· ὡς καὶ Πλάτων ἐν τῷ Πολιτικῷ ἕνα τὸν νομοθέτην φησίν· ἐν δὲ τοῖς Νό- μοις, ἕνα τὸν συνήσοντα τῶν μουσικῶν· διὰ τούτων διδάσκων τὸν Λόγον εἶναι ἕνα, καὶ τὸν Θεὸν ἕνα. Μωϋ- σῆς δὲ φαίνεται τὸν Κύριον διαθήκην καλῶν· «Ἰδοὺ ἐγὼ (6), ο λέγων· ἡ διαθήκη μου μετὰ σοῦ· ἡ ἐπεὶ καὶ πρότερον εἶπεν (7), διαθήκην μὴ ζητεῖν αὐτὴν ἐν γραφῇ· ἔστι γὰρ διαθήκη, ἣν ὁ αἴτιος τοῦ παντὸς Θεὸς τίθεται. Θεὸς δὲ παρὰ τὴν θέσιν εἴρηται, καὶ τάξιν, την διακόσμησιν. Ἐν δὲ τῷ Πέτρου Κηρύγμα τι (8) εὕροις ἂν Νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προσ- αγορευόμενον. Αλλ' ὁ μὲν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσο- φίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων πρῶτος ἡμῖν Στρωμα τεὺς ἐνταῦθα περιγεγράφθω. • Καὶ ξήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ, καὶ ἀνὰ μέσον σου· καὶ πληθυνώ σε σφόδρα. ἐκ τῶν προφητ. Νόμος καὶ Λόγος αὐτὸς διαθήκην, παρὰ τὴν θέσιν, ὁ Σωτὴρ λέγεται, ως Πέτρος ἐν Κηρύγματι· « 'Ο Πέτρος ἐν τῷ Κηρύγματι, νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προ εἶπεν· • ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ (9) ΛΟΓΟΣ ΔΕΥΤΕΡΟΣ. Εξῆς δ' ἂν εἴη διαλαβεῖν, ἐπεὶ κλέπτας της βαρ- βάρου (10) φιλοσοφίας Ελληνας εἶναι προσεἶπεν ἡ Οὐ γὰρ μόνον Ἕλλησι διὰ Σωκράτους ὑπὸ Λόγου ηλέγχθη ταῦτα, ἀλλὰ καὶ ἐν βαρβάροις ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου μορφωθέντος καὶ ἀνθρώπου γενομένου, καὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ κληθέντος· STROMATUM LIB. II. A ratione; sive eam dicat, quæ postea data est, Gen. xvii, 4. putabat? Forte in capitis modo notati vers. : sub finem : verum a Deo ; et natura et disciplina una eadem- que est lex ut etiam Plato in Politico dirit unum legislatorem: in Legibus autem, unum ea quæ ail musicam pertinent intellecturum : per hæc docens unum esse Logon, et Deum unum. Moyses autem videtur Dominum appellare huc est foedus : Ecce ego, dicens, c foedus meum tecum s. Nam autea dixit, foedus ipsum non esse quærendum in scriptura : est enim foedus, quod Deus statuit, qui. est auctor universi. Deus autem Græce Aɛd dictus, hoc est « ex positione, et ordine, seu constitutione. In Petri autem Prædicatione inveneris Dominum vocari Legem et Logon. Verum primus gnosticorum secundum veram philosophiam com- B mentariorum Stromateus hic terminetur. Les et Logos ipse Servator appellatur, ut Petrus in Prædicatione ait. . Strom. 1, pag. : Petrus in Prædicatione, legem et Logon Dominum appellavit. » › CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SECUNDUS. CAPUT PRIMUM. SEU PRÆFATIO. Auctor res a se deinceps tractandas proponit. repetitur etiam in quinque librorum sequentium inscriptione : sed suspectum cur sit, supra exposui lib. I, cap. 1, not. 1. Sylburg. Deinceps autem fuerit nitendum, quoniam ba baræ philosophiæ fures Scriptura Græcos esse telligit. Sic ante Clementem S. Justinus Apol. 1, pag. edit. Οxon. : (6) Ἰδοὺ ἐγώ. Καὶ ἐγώ, ἰδοὺ, Genes. xvii, 4. (7) Πρότερον εἶπεν. Ubi prius id dixisse Deum (8) Πέτρου Κηρύγματι. Sic infra in Excerptis, (9) Τῶν εἰς ὀκτώ. Commation illud, τῶν εἰς ὀκτώ, (10) Βαρβάρου. Per barbaros imprimis judæos in-
«αὐτὸς γάρ μοι δέδωκεν τῶν ὄντων γνῶσιν ἀψευδῆ, εἰδέναι σύστασιν κόσμου» καὶ τὰ ἑξῆς ἕως «καὶ δυνάμεις ῥιζῶν.» ἐν τούτοις ἅπασι τὴν φυσικὴν ἐμπεριείληφε θεωρίαν τὴν κατὰ τὸν αἰσθητὸν κόσμον ἁπάντων τῶν γεγονότων. ἑξῆς δὲ καὶ περὶ τῶν νοητῶν αἰνίττεται δι’ ὧν ἐπάγει· «ὅσα τέ ἐστι κρυπτὰ καὶ ἐμφανῆ ἔγνων· ἡ γὰρ πάντων τεχνῖτις ἐδίδαξέ με σοφία.» ἔχεις ἐν βραχεῖ τὸ ἐπάγγελμα τῆς καθ’ ἡμᾶς φιλοσοφίας. ἀνάγει δὲ ἡ τούτων μάθησις, μετὰ ὀρθῆς πολιτείας ἀσκηθεῖσα, διὰ τῆς πάντων τεχνίτιδος σοφίας ἐπὶ τὸν ἡγεμόνα τοῦ παντός, δυσάλωτόν τι χρῆμα καὶ δυσθήρατον, ἐξαναχωροῦν ἀεὶ καὶ πόρρω ἀφιστάμενον τοῦ διώκοντος. ὁ δὲ αὐτὸς μακρὰν ὢν ἐγγυτάτω βέβηκεν, θαῦμα ἄρρητον· «θεὸς ἐγγίζων ἐγώ,» φησὶ κύριος· πόρρω μὲν κατ’ οὐσίαν (πῶς γὰρ ἂν συνεγγίσαι ποτὲ τὸ γεννητὸν ἀγεννήτῳ;), ἐγγυτάτω δὲ δυνάμει, ᾗ τὰ πάντα ἐγκεκόλπισται. «εἰ ποιήσει τις κρύφα», φησί, «τι, καὶ οὐκ ἐπόψομαι αὐτόν;» καὶ δὴ πάρεστιν ἀεὶ τῇ τε ἐποπτικῇ τῇ τε εὐεργετικῇ τῇ τε παιδευτικῇ ἁπτομένη ἡμῶν δυνάμει δύναμις τοῦ θεοῦ.
τὸν αὖθις δοθέντα, πλὴν ἐκ Θεοῦ, ὅ τε τῆς φύσεως, ὅ τε τῆς μαθήσεως νόμος εἷς· ὡς καὶ Πλάτων ἐν τῷ Πολιτικῷ ἕνα τὸν νομοθέτην φησίν· ἐν δὲ τοῖς Νό- μοις, ἕνα τὸν συνήσοντα τῶν μουσικῶν· διὰ τούτων διδάσκων τὸν Λόγον εἶναι ἕνα, καὶ τὸν Θεὸν ἕνα. Μωϋ- σῆς δὲ φαίνεται τὸν Κύριον διαθήκην καλῶν· «Ἰδοὺ ἐγὼ (6), ο λέγων· ἡ διαθήκη μου μετὰ σοῦ· ἡ ἐπεὶ καὶ πρότερον εἶπεν (7), διαθήκην μὴ ζητεῖν αὐτὴν ἐν γραφῇ· ἔστι γὰρ διαθήκη, ἣν ὁ αἴτιος τοῦ παντὸς Θεὸς τίθεται. Θεὸς δὲ παρὰ τὴν θέσιν εἴρηται, καὶ τάξιν, την διακόσμησιν. Ἐν δὲ τῷ Πέτρου Κηρύγμα τι (8) εὕροις ἂν Νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προσ- αγορευόμενον. Αλλ' ὁ μὲν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσο- φίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων πρῶτος ἡμῖν Στρωμα τεὺς ἐνταῦθα περιγεγράφθω. • Καὶ ξήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ, καὶ ἀνὰ μέσον σου· καὶ πληθυνώ σε σφόδρα. ἐκ τῶν προφητ. Νόμος καὶ Λόγος αὐτὸς διαθήκην, παρὰ τὴν θέσιν, ὁ Σωτὴρ λέγεται, ως Πέτρος ἐν Κηρύγματι· « 'Ο Πέτρος ἐν τῷ Κηρύγματι, νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προ εἶπεν· • ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ (9) ΛΟΓΟΣ ΔΕΥΤΕΡΟΣ. Εξῆς δ' ἂν εἴη διαλαβεῖν, ἐπεὶ κλέπτας της βαρ- βάρου (10) φιλοσοφίας Ελληνας εἶναι προσεἶπεν ἡ Οὐ γὰρ μόνον Ἕλλησι διὰ Σωκράτους ὑπὸ Λόγου ηλέγχθη ταῦτα, ἀλλὰ καὶ ἐν βαρβάροις ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου μορφωθέντος καὶ ἀνθρώπου γενομένου, καὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ κληθέντος· STROMATUM LIB. II. A ratione; sive eam dicat, quæ postea data est, Gen. xvii, 4. putabat? Forte in capitis modo notati vers. : sub finem : verum a Deo ; et natura et disciplina una eadem- que est lex ut etiam Plato in Politico dirit unum legislatorem: in Legibus autem, unum ea quæ ail musicam pertinent intellecturum : per hæc docens unum esse Logon, et Deum unum. Moyses autem videtur Dominum appellare huc est foedus : Ecce ego, dicens, c foedus meum tecum s. Nam autea dixit, foedus ipsum non esse quærendum in scriptura : est enim foedus, quod Deus statuit, qui. est auctor universi. Deus autem Græce Aɛd dictus, hoc est « ex positione, et ordine, seu constitutione. In Petri autem Prædicatione inveneris Dominum vocari Legem et Logon. Verum primus gnosticorum secundum veram philosophiam com- B mentariorum Stromateus hic terminetur. Les et Logos ipse Servator appellatur, ut Petrus in Prædicatione ait. . Strom. 1, pag. : Petrus in Prædicatione, legem et Logon Dominum appellavit. » › CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SECUNDUS. CAPUT PRIMUM. SEU PRÆFATIO. Auctor res a se deinceps tractandas proponit. repetitur etiam in quinque librorum sequentium inscriptione : sed suspectum cur sit, supra exposui lib. I, cap. 1, not. 1. Sylburg. Deinceps autem fuerit nitendum, quoniam ba baræ philosophiæ fures Scriptura Græcos esse telligit. Sic ante Clementem S. Justinus Apol. 1, pag. edit. Οxon. : (6) Ἰδοὺ ἐγώ. Καὶ ἐγώ, ἰδοὺ, Genes. xvii, 4. (7) Πρότερον εἶπεν. Ubi prius id dixisse Deum (8) Πέτρου Κηρύγματι. Sic infra in Excerptis, (9) Τῶν εἰς ὀκτώ. Commation illud, τῶν εἰς ὀκτώ, (10) Βαρβάρου. Per barbaros imprimis judæos in-
PG 8:933ὅθεν ὁ Μωσῆς οὔποτε ἀνθρωπίνῃ σοφίᾳ γνωσθήσεσθαι τὸν θεὸν πεπεισμένος, «ἐμφάνισόν μοι σεαυτὸν» φησὶ καὶ «εἰς τὸν γνόφον», οὗ ἦν ἡ φωνὴ τοῦ θεοῦ, εἰσελθεῖν βιάζεται, τουτέστιν εἰς τὰς ἀδύτους καὶ ἀειδεῖς περὶ τοῦ ὄντος ἐννοίας· οὐ γὰρ ἐν γνόφῳ ἢ τόπῳ ὁ θεός, ἀλλ’ ὑπεράνω καὶ τόπου καὶ χρόνου καὶ τῆς τῶν γεγονότων ἰδιότητος. διὸ οὐδ’ ἐν μέρει καταγίνεταί ποτε ἅτε περιέχων οὐ περιεχόμενος ἢ κατὰ ὁρισμόν τινα ἢ κατὰ ἀποτομήν. «ποῖον γὰρ οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι;» λέγει κύριος· ἀλλ’ οὐδὲ ἑαυτῷ ᾠκοδόμησεν ἀχώρητος ὤν, κἂν «ὁ οὐρανὸς θρόνος» αὐτοῦ λέγηται, οὐδ’ οὕτω περιέχεται, ἐπαναπαύεται δὲ τερπόμενος τῇ δημιουργίᾳ. δῆλον οὖν ἡμῖν ἐπικεκρύφθαι τὴν ἀλήθειαν, ᾗ καὶ ἐξ ἑνὸς παραδείγματος ἤδη δέδεικται, μικρὸν δ’ ὕστερον καὶ διὰ πλειόνων παραστήσομεν.
ταῖσδε οἱ Πανέλληνες, ώς μεγίσταις επιστήμαις. "Ος δ' ἐλέγχει μετά παρρησίας, ειρηνοποιεῖ. Εφαμεν δὲ πολλάκις ἤδη μήτε μεμελετηκέναι, μήτε μην ἐπιτηδεύειν ἑλληνίζειν· ἱκανὸν γὰρ δὴ τοῦτο, ἀπο- δημαγωγεῖν τῆς ἀληθείας τοὺς πολλούς· τὸ δὲ τῷ Εντι φιλοσόφημα, οὐκ εἰς τὴν γλῶσσαν, ἀλλ᾽ εἰς τὴν γνώμην ὀνήσει τοὺς ἐπαΐοντας. Δεῖ δ', οἶμαι, τὸν ἀληθείας κηδόμενον οὐκ ἐξ ἐπιβουλῆς καὶ φροντίδος τὴν φράσιν συνθεῖναι· πειρᾶσθαι δὲ ὀνομάζειν μόνον ὡς δύναται, βούλεται· τοὺς γὰρ τῶν λέξεων έχου μένους καὶ περὶ ταύτας ἀσχολουμένους διαδιδράσκει τὰ πράγματα. Γεωργοῦ μὲν οὖν ἴδιον τὸ ἐν ἀκάνθαις φυόμενον ῥόδον ἀβλαβῶς λαβεῖν· καὶ τεχνίτου, τὸν ἐν ὀστρείῳ σαρκὶ (15) κατορωρυγμένον μαργαρίτην ἐξευρεῖν. Φασὶ δὲ καὶ τὰς ὄρνιθας ἡδίστην ἔχειν τὴν σαρκὸς ποιότητα, ὅτε, οὐκ ἀφθόνου τροφῆς παρατε- θείσης αὐταῖς, αἴδε σκαλεύουσαι τοῖς ποσὶν, ἐκλέ- " γονται μετά πόνου τὰς τροφάς. Εἴ τις οὖν τοῦ ὁμοίου θεωρητικὸς ἐν πολλοῖς τοῖς πιθανοῖς τε καὶ Ἑλληνι κοῖς τὸ ἀληθὲς διαλεληθέναι (16) ποθεῖ, καθάπερ ὑπὸ τοῖς μορμολυκείοις τὸ πρόσωπον τὸ ἀληθινὸν, πολυ πραγμονήσας, θηράσεται. Φησὶ γὰρ ἐν τῷ δράματι τῷ Ἑρμᾷ ἡ Δύναμις ἡ φανεῖσα· ῾Ο ἐὰν ἐνδέχεται (17) σοι ἀποκαλυφθῆναι, ἀποκαλυφθήσεται. Ἐπὶ δὲ τῇ σοφίᾳ μὴ ἐπαίρου, αἱ Παροιμίαι λέγουσιν· ἐν πάσαις δὲ ὁδοῖς γνώριζε (18) αὐτὴν, ἵνα ὀρθοτομῇ τὰς ὁδούς σου, ὁ δὲ ποῦς σου οὐ μὴ προσκόπτη. Βούλεται μὲν γὰρ διὰ τούτων δεῖξαι, ἀκόλουθα δεῖν γενέσθαι τῷ λόγῳ τὰ ἔργα· ἤδη δὲ ἐμφαίνειν, χρῆναι τὸ ἐξ ἁπάσης παιδείας χρήσιμον Εκλεγομένους ἡμᾶς ἔχειν· αἱ δὴ ὁδοὶ σοφίας ποικίλαι, ὀρθοτομεῖν ἐπὶ τὴν ὁδὸν τῆς ἀληθείας· ὁδὸς δὲ ἡ πίστις. ῾Ο δὲ ποῦς σου μὴ προσκοπτέτω, λέγει περί τινων ἐναντιοῦσθαι δοκούντων τῇ μιᾷ καὶ θείᾳ τῇ προνοητικῇ διοικήσει. Οθεν ἐπάγει· Μὴ ἴσθι φρόνιμος παρὰ σεαυτῷ, κατὰ τοὺς ἀθέους λογι- σμοὺς τοὺς ἀντιστασιώδεις τῇ οἰκονομίᾳ τοῦ Θεοῦ · Φοβοῦ δὲ τὸν μόνον δυνατὸν Θεόν· ᾧ ἔπεται, μηδὲν ἀντικεῖσθαι τῷ Θεῷ. Αλλως τε καὶ ἡ ἐπαγωγή διδά- μ σκει σαφῶς, ὅτι ὁ θεῖος φόβος Εκκλισίς ἐστι κακοῦ. Φησὶ γάρ· Καὶ ἔκκλινον ἀπὸ παντὸς κακοῦ. Αὕτη παιδεία σοφίας· Ον γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει· ἀλγεῖν μὲν ποιῶν εἰς σύνεσιν, ἀποκαθιστὰς δὲ εἰς εἰρήνην καὶ ἀφθαρσίαν. Η μὲν οὖν βάρβαρος φιλο σοφία, ἣν μεθέπομεν ἡμεῖς, τελεία τῷ ὄντι καὶ ἀληθής. Φησὶ γοῦν ἐν τῇ Σοφίᾳ· Αὐτὸς γάρ μοι σαρχί: δὲ σκαλ. STROMATUM LIB. II. - A Consequens autem est, ut disciplinarum, qui voca- tur, orbis ostendamus quam sit inutilis : et de astrologia, mathematica, et magica, et prestigiis, cursim est a nobis tractandum. De iis enim, tan- quam maximis scientiis, omnes Græci se jactant. Qui autem libere reprehendit, est pacificus e. Saepe autem diximus, neque nos ut Græce loquainur nosmet exercuisse, neque in eo studium ponere. Hoc enim illis prodest, qui vulgus a veritate abdu- cunt. Vera autem philosophia, non tam linguas audientium, quam mentes juvat. Oportet autem, at opinor, eum, qui curam gerit veritatis, ✪ non arti- ficiose et longo studio composita oratione uti; sed conari tantum id, quod vult, qualicunque potest modo exponere. Eos enim, qui hærent clictionibus, et in eis sunt occupati, res ipsæ effu- giunt. Atque agricola quidem est proprium, rosam, quæ in spinis nascitur, citra noxam carpere; simi- liter et artificis, eam, quæ in ostrei carne infossa est, margaritam invenire. Quinetiam aiunt gallinas quoque carnem habere suavissimam, quando eis non copiosus appositus fuerit cibus, sed ipsæ pedibus fodientes, cum labore alimentum colligunt. Si quis ergo verisimilium contemplationi deditus, cupit in multis probabilibus, iisque Græcis, id, quod verum est, persequi, haud dissimilis erit ei, qui verum vultum larvis oblectum discernere satagit. Dicit enim, quæ Hermæ in visione appa- ruit, Potestas : Quod tibi contingit revelari, revelabilur. B CAPUT II. Per fidem solam ad Dei cognitionem perveniri posse. C Propter tuam autem ne efferaris sapientiam, di- cunt Proverbia in omnibus autem viis agnosce ipsam, ut recto tramite dirigat vias tuas, pes autem tuus ne offendat. Vult enim per hac ostendere, oportere opera esse rationi convenientia ; et præ- terea nos oportere ex omni doctrina eligere id quod est utile. Sunt autem viæ sapientiæ variæ, ut recto tramite incedamus ad viam veritatis. Via autem est fides. Pes autem tuus non offendas, ait de aliquibus, qui videbantur adversari unius divinæ providentiæ administrationi. Unde subjun- git : Ne sis sapiens apud teipsum, per impias scili- cet rationes, quæ adversus Dei providentiam con- tendunt. Time autem Deum, qui sulus est potens : cui est consequens, Deo nunquam adversari. Quinetiam quod sequitur, aperte quoque docet, quod Dei limor, est mali declinatio. Dicit enim : Et declina ab omni malo. Hæc est disciplina sa- pientia. Quem enim diligit Dominus, castigat h; afficiens quidem dolore ut intelligat, restituens autem ad pacem et incorruptionem. Barbara ita- que, quam nos sectamur, philosophia, vera est, P. ED. POTTER, ED. PARIS. ■ Proverb. x, sec. LXX. et mox divise aἱ SYLBURG. pervadere. Ib. subjunctivo modo. SYLBURG. Hæc porro exstant - b Prov. III, 5, 6, 7, 12, 25. apud Hermam, Pastor. lib. I, vis. 5, pag. edit. Amstelod. Ait mihi : Quodcunque oportuerit tibi rem velari, revelabitur. Prov. In iis que sequuntur, diversa ejusdem ca- pitis Proverbiorum commata commiscuit. (45) Ἐν ὀστρείῳ σ. Legi etiam potest ἐν ὀστρείου (16) Διαλεληθέναι. Aptius forte διεληλυθέναι, (17) Ὃ ἐὰν ἐνδέχεται. Usitatius ὅ ἐὰν ἐνδέχηται, (18) Ἐν πάσαις δὲ ὁδοῖς γ. Πάσαις ὁδοῖς σου γ.
πῶς δ’ οὐχὶ ἀποδοχῆς ἄξιοι οἵ τε μαθεῖν ἐθέλοντες οἵ τε δυνάμενοι κατὰ τὸν Σολομῶντα «γνῶναι σοφίαν καὶ παιδείαν νοῆσαί τε λόγους φρονήσεως δέξασθαί τε στροφὰς λόγων νοῆσαί τε δικαιοσύνην ἀληθῆ» (ὡς οὔσης καὶ ἑτέρας τῆς μὴ κατὰ τὴν ἀλήθειαν διδασκομένης πρὸς τῶν νόμων τῶν Ἑλληνικῶν καὶ τῶν ἄλλων τῶν φιλοσόφων) «καὶ κρίματα», φησίν, «εὐθῦναι,» οὐ τὰ δικαστικά, ἀλλὰ τὸ κριτήριον τὸ ἐν ἡμῖν ὑγιὲς καὶ ἀπλανὲς ἔχειν δεῖν μηνύει, «ἵνα δῷ ἀκάκοις πανουργίαν, παιδὶ δὲ νέῳ αἴσθησίν τε καὶ ἔννοιαν. τῶνδε γὰρ ἀκούσας σοφός», ὁ ὑπακούειν ταῖς ἐντολαῖς πεπεισμένος, «σοφώτερος ἔσται» κατὰ τὴν γνῶσιν, «ὁ δὲ νοήμων κυβέρνησιν κτήσεται νοήσει τε παραβολὴν καὶ σκοτεινὸν λόγον ῥήσεις τε σοφῶν καὶ αἰνίγματα.» οὐ γὰρ κιβδήλους οἱ ἔπιπνοι ἐκ θεοῦ λόγους προφέρουσιν οὐδ’ οἱ παρὰ τούτων ἐμπορευόμενοι οὐδὲ μὴν πάγας, αἷς οἱ πολλοὶ τῶν σοφιστῶν τοὺς νέους ἐμπλέκουσι πρὸς οὐδὲν ἀληθὲς σχολάζοντες, ἀλλ’ οἱ μὲν τὸ ἅγιον πνεῦμα κεκτημένοι ἐρευνῶσι «τὰ βάθη τοῦ θεοῦ,» τουτέστι τῆς περὶ τὰς προφητείας ἐπικρύψεως ἐπήβολοι γίνονται· τῶν δὲ ἁγίων μεταδιδόναι τοῖς κυσὶν ἀπαγορεύεται, ἔστ’ ἂν μένῃ θηρία.
ταῖσδε οἱ Πανέλληνες, ώς μεγίσταις επιστήμαις. "Ος δ' ἐλέγχει μετά παρρησίας, ειρηνοποιεῖ. Εφαμεν δὲ πολλάκις ἤδη μήτε μεμελετηκέναι, μήτε μην ἐπιτηδεύειν ἑλληνίζειν· ἱκανὸν γὰρ δὴ τοῦτο, ἀπο- δημαγωγεῖν τῆς ἀληθείας τοὺς πολλούς· τὸ δὲ τῷ Εντι φιλοσόφημα, οὐκ εἰς τὴν γλῶσσαν, ἀλλ᾽ εἰς τὴν γνώμην ὀνήσει τοὺς ἐπαΐοντας. Δεῖ δ', οἶμαι, τὸν ἀληθείας κηδόμενον οὐκ ἐξ ἐπιβουλῆς καὶ φροντίδος τὴν φράσιν συνθεῖναι· πειρᾶσθαι δὲ ὀνομάζειν μόνον ὡς δύναται, βούλεται· τοὺς γὰρ τῶν λέξεων έχου μένους καὶ περὶ ταύτας ἀσχολουμένους διαδιδράσκει τὰ πράγματα. Γεωργοῦ μὲν οὖν ἴδιον τὸ ἐν ἀκάνθαις φυόμενον ῥόδον ἀβλαβῶς λαβεῖν· καὶ τεχνίτου, τὸν ἐν ὀστρείῳ σαρκὶ (15) κατορωρυγμένον μαργαρίτην ἐξευρεῖν. Φασὶ δὲ καὶ τὰς ὄρνιθας ἡδίστην ἔχειν τὴν σαρκὸς ποιότητα, ὅτε, οὐκ ἀφθόνου τροφῆς παρατε- θείσης αὐταῖς, αἴδε σκαλεύουσαι τοῖς ποσὶν, ἐκλέ- " γονται μετά πόνου τὰς τροφάς. Εἴ τις οὖν τοῦ ὁμοίου θεωρητικὸς ἐν πολλοῖς τοῖς πιθανοῖς τε καὶ Ἑλληνι κοῖς τὸ ἀληθὲς διαλεληθέναι (16) ποθεῖ, καθάπερ ὑπὸ τοῖς μορμολυκείοις τὸ πρόσωπον τὸ ἀληθινὸν, πολυ πραγμονήσας, θηράσεται. Φησὶ γὰρ ἐν τῷ δράματι τῷ Ἑρμᾷ ἡ Δύναμις ἡ φανεῖσα· ῾Ο ἐὰν ἐνδέχεται (17) σοι ἀποκαλυφθῆναι, ἀποκαλυφθήσεται. Ἐπὶ δὲ τῇ σοφίᾳ μὴ ἐπαίρου, αἱ Παροιμίαι λέγουσιν· ἐν πάσαις δὲ ὁδοῖς γνώριζε (18) αὐτὴν, ἵνα ὀρθοτομῇ τὰς ὁδούς σου, ὁ δὲ ποῦς σου οὐ μὴ προσκόπτη. Βούλεται μὲν γὰρ διὰ τούτων δεῖξαι, ἀκόλουθα δεῖν γενέσθαι τῷ λόγῳ τὰ ἔργα· ἤδη δὲ ἐμφαίνειν, χρῆναι τὸ ἐξ ἁπάσης παιδείας χρήσιμον Εκλεγομένους ἡμᾶς ἔχειν· αἱ δὴ ὁδοὶ σοφίας ποικίλαι, ὀρθοτομεῖν ἐπὶ τὴν ὁδὸν τῆς ἀληθείας· ὁδὸς δὲ ἡ πίστις. ῾Ο δὲ ποῦς σου μὴ προσκοπτέτω, λέγει περί τινων ἐναντιοῦσθαι δοκούντων τῇ μιᾷ καὶ θείᾳ τῇ προνοητικῇ διοικήσει. Οθεν ἐπάγει· Μὴ ἴσθι φρόνιμος παρὰ σεαυτῷ, κατὰ τοὺς ἀθέους λογι- σμοὺς τοὺς ἀντιστασιώδεις τῇ οἰκονομίᾳ τοῦ Θεοῦ · Φοβοῦ δὲ τὸν μόνον δυνατὸν Θεόν· ᾧ ἔπεται, μηδὲν ἀντικεῖσθαι τῷ Θεῷ. Αλλως τε καὶ ἡ ἐπαγωγή διδά- μ σκει σαφῶς, ὅτι ὁ θεῖος φόβος Εκκλισίς ἐστι κακοῦ. Φησὶ γάρ· Καὶ ἔκκλινον ἀπὸ παντὸς κακοῦ. Αὕτη παιδεία σοφίας· Ον γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει· ἀλγεῖν μὲν ποιῶν εἰς σύνεσιν, ἀποκαθιστὰς δὲ εἰς εἰρήνην καὶ ἀφθαρσίαν. Η μὲν οὖν βάρβαρος φιλο σοφία, ἣν μεθέπομεν ἡμεῖς, τελεία τῷ ὄντι καὶ ἀληθής. Φησὶ γοῦν ἐν τῇ Σοφίᾳ· Αὐτὸς γάρ μοι σαρχί: δὲ σκαλ. STROMATUM LIB. II. - A Consequens autem est, ut disciplinarum, qui voca- tur, orbis ostendamus quam sit inutilis : et de astrologia, mathematica, et magica, et prestigiis, cursim est a nobis tractandum. De iis enim, tan- quam maximis scientiis, omnes Græci se jactant. Qui autem libere reprehendit, est pacificus e. Saepe autem diximus, neque nos ut Græce loquainur nosmet exercuisse, neque in eo studium ponere. Hoc enim illis prodest, qui vulgus a veritate abdu- cunt. Vera autem philosophia, non tam linguas audientium, quam mentes juvat. Oportet autem, at opinor, eum, qui curam gerit veritatis, ✪ non arti- ficiose et longo studio composita oratione uti; sed conari tantum id, quod vult, qualicunque potest modo exponere. Eos enim, qui hærent clictionibus, et in eis sunt occupati, res ipsæ effu- giunt. Atque agricola quidem est proprium, rosam, quæ in spinis nascitur, citra noxam carpere; simi- liter et artificis, eam, quæ in ostrei carne infossa est, margaritam invenire. Quinetiam aiunt gallinas quoque carnem habere suavissimam, quando eis non copiosus appositus fuerit cibus, sed ipsæ pedibus fodientes, cum labore alimentum colligunt. Si quis ergo verisimilium contemplationi deditus, cupit in multis probabilibus, iisque Græcis, id, quod verum est, persequi, haud dissimilis erit ei, qui verum vultum larvis oblectum discernere satagit. Dicit enim, quæ Hermæ in visione appa- ruit, Potestas : Quod tibi contingit revelari, revelabilur. B CAPUT II. Per fidem solam ad Dei cognitionem perveniri posse. C Propter tuam autem ne efferaris sapientiam, di- cunt Proverbia in omnibus autem viis agnosce ipsam, ut recto tramite dirigat vias tuas, pes autem tuus ne offendat. Vult enim per hac ostendere, oportere opera esse rationi convenientia ; et præ- terea nos oportere ex omni doctrina eligere id quod est utile. Sunt autem viæ sapientiæ variæ, ut recto tramite incedamus ad viam veritatis. Via autem est fides. Pes autem tuus non offendas, ait de aliquibus, qui videbantur adversari unius divinæ providentiæ administrationi. Unde subjun- git : Ne sis sapiens apud teipsum, per impias scili- cet rationes, quæ adversus Dei providentiam con- tendunt. Time autem Deum, qui sulus est potens : cui est consequens, Deo nunquam adversari. Quinetiam quod sequitur, aperte quoque docet, quod Dei limor, est mali declinatio. Dicit enim : Et declina ab omni malo. Hæc est disciplina sa- pientia. Quem enim diligit Dominus, castigat h; afficiens quidem dolore ut intelligat, restituens autem ad pacem et incorruptionem. Barbara ita- que, quam nos sectamur, philosophia, vera est, P. ED. POTTER, ED. PARIS. ■ Proverb. x, sec. LXX. et mox divise aἱ SYLBURG. pervadere. Ib. subjunctivo modo. SYLBURG. Hæc porro exstant - b Prov. III, 5, 6, 7, 12, 25. apud Hermam, Pastor. lib. I, vis. 5, pag. edit. Amstelod. Ait mihi : Quodcunque oportuerit tibi rem velari, revelabitur. Prov. In iis que sequuntur, diversa ejusdem ca- pitis Proverbiorum commata commiscuit. (45) Ἐν ὀστρείῳ σ. Legi etiam potest ἐν ὀστρείου (16) Διαλεληθέναι. Aptius forte διεληλυθέναι, (17) Ὃ ἐὰν ἐνδέχεται. Usitatius ὅ ἐὰν ἐνδέχηται, (18) Ἐν πάσαις δὲ ὁδοῖς γ. Πάσαις ὁδοῖς σου γ.
οὐ γάρ ποτε ἐγκιρνάναι προσήκει φθονεροῖς καὶ τεταραγμένοις ἀπίστοις τε ἔτι ἤθεσιν, εἰς ὑλακὴν ζητήσεως ἀναιδέσι, τοῦ θείου καὶ καθαροῦ νάματος, τοῦ ζῶντος ὕδατος. «μὴ δὴ ὑπερεκχείσθω σοι ὕδατα ἔξω πηγῆς σου, εἰς δὲ σὰς πλατείας διαπορευέσθω σὰ ὕδατα.» «οὐ γὰρ φρονέουσι τοιαῦτα πολλοὶ ὁκόσοι ἐγκυρεῦσιν οὐδὲ μαθόντες γινώσκουσιν, ἑωυτοῖσι δὲ δοκέουσι,» κατὰ τὸν γενναῖον Ἡράκλειτον. ἆρ’ οὐ δοκεῖ σοι καὶ οὗτος τοὺς μὴ πιστεύοντας ψέγειν; «ὁ δὲ δίκαιός μου ἐκ πίστεως ζήσεται,» ὁ προφήτης εἴρηκεν. λέγει δὲ καὶ ἄλλος προφήτης· «ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε.» πῶς γὰρ τούτων ὑπερφυᾶ θεωρίαν χωρήσαι ποτ’ ἂν ψυχὴ διαμαχομένης ἔνδον τῆς περὶ τὴν μάθησιν ἀπιστίας; πίστις δέ, ἣν διαβάλλουσι κενὴν καὶ βάρβαρον νομίζοντες Ἕλληνες, πρόληψις ἑκούσιός ἐστι, θεοσεβείας συγκατάθεσις, «ἐλπιζομένων ὑπόστασις, πραγμάτων ἔλεγχος οὐ βλεπομένων,» κατὰ τὸν θεῖον ἀπόστολον· «ταύτῃ γὰρ» μάλιστα «ἐμαρτυρήθησαν οἱ πρεσβύτεροι·
ταῖσδε οἱ Πανέλληνες, ώς μεγίσταις επιστήμαις. "Ος δ' ἐλέγχει μετά παρρησίας, ειρηνοποιεῖ. Εφαμεν δὲ πολλάκις ἤδη μήτε μεμελετηκέναι, μήτε μην ἐπιτηδεύειν ἑλληνίζειν· ἱκανὸν γὰρ δὴ τοῦτο, ἀπο- δημαγωγεῖν τῆς ἀληθείας τοὺς πολλούς· τὸ δὲ τῷ Εντι φιλοσόφημα, οὐκ εἰς τὴν γλῶσσαν, ἀλλ᾽ εἰς τὴν γνώμην ὀνήσει τοὺς ἐπαΐοντας. Δεῖ δ', οἶμαι, τὸν ἀληθείας κηδόμενον οὐκ ἐξ ἐπιβουλῆς καὶ φροντίδος τὴν φράσιν συνθεῖναι· πειρᾶσθαι δὲ ὀνομάζειν μόνον ὡς δύναται, βούλεται· τοὺς γὰρ τῶν λέξεων έχου μένους καὶ περὶ ταύτας ἀσχολουμένους διαδιδράσκει τὰ πράγματα. Γεωργοῦ μὲν οὖν ἴδιον τὸ ἐν ἀκάνθαις φυόμενον ῥόδον ἀβλαβῶς λαβεῖν· καὶ τεχνίτου, τὸν ἐν ὀστρείῳ σαρκὶ (15) κατορωρυγμένον μαργαρίτην ἐξευρεῖν. Φασὶ δὲ καὶ τὰς ὄρνιθας ἡδίστην ἔχειν τὴν σαρκὸς ποιότητα, ὅτε, οὐκ ἀφθόνου τροφῆς παρατε- θείσης αὐταῖς, αἴδε σκαλεύουσαι τοῖς ποσὶν, ἐκλέ- " γονται μετά πόνου τὰς τροφάς. Εἴ τις οὖν τοῦ ὁμοίου θεωρητικὸς ἐν πολλοῖς τοῖς πιθανοῖς τε καὶ Ἑλληνι κοῖς τὸ ἀληθὲς διαλεληθέναι (16) ποθεῖ, καθάπερ ὑπὸ τοῖς μορμολυκείοις τὸ πρόσωπον τὸ ἀληθινὸν, πολυ πραγμονήσας, θηράσεται. Φησὶ γὰρ ἐν τῷ δράματι τῷ Ἑρμᾷ ἡ Δύναμις ἡ φανεῖσα· ῾Ο ἐὰν ἐνδέχεται (17) σοι ἀποκαλυφθῆναι, ἀποκαλυφθήσεται. Ἐπὶ δὲ τῇ σοφίᾳ μὴ ἐπαίρου, αἱ Παροιμίαι λέγουσιν· ἐν πάσαις δὲ ὁδοῖς γνώριζε (18) αὐτὴν, ἵνα ὀρθοτομῇ τὰς ὁδούς σου, ὁ δὲ ποῦς σου οὐ μὴ προσκόπτη. Βούλεται μὲν γὰρ διὰ τούτων δεῖξαι, ἀκόλουθα δεῖν γενέσθαι τῷ λόγῳ τὰ ἔργα· ἤδη δὲ ἐμφαίνειν, χρῆναι τὸ ἐξ ἁπάσης παιδείας χρήσιμον Εκλεγομένους ἡμᾶς ἔχειν· αἱ δὴ ὁδοὶ σοφίας ποικίλαι, ὀρθοτομεῖν ἐπὶ τὴν ὁδὸν τῆς ἀληθείας· ὁδὸς δὲ ἡ πίστις. ῾Ο δὲ ποῦς σου μὴ προσκοπτέτω, λέγει περί τινων ἐναντιοῦσθαι δοκούντων τῇ μιᾷ καὶ θείᾳ τῇ προνοητικῇ διοικήσει. Οθεν ἐπάγει· Μὴ ἴσθι φρόνιμος παρὰ σεαυτῷ, κατὰ τοὺς ἀθέους λογι- σμοὺς τοὺς ἀντιστασιώδεις τῇ οἰκονομίᾳ τοῦ Θεοῦ · Φοβοῦ δὲ τὸν μόνον δυνατὸν Θεόν· ᾧ ἔπεται, μηδὲν ἀντικεῖσθαι τῷ Θεῷ. Αλλως τε καὶ ἡ ἐπαγωγή διδά- μ σκει σαφῶς, ὅτι ὁ θεῖος φόβος Εκκλισίς ἐστι κακοῦ. Φησὶ γάρ· Καὶ ἔκκλινον ἀπὸ παντὸς κακοῦ. Αὕτη παιδεία σοφίας· Ον γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει· ἀλγεῖν μὲν ποιῶν εἰς σύνεσιν, ἀποκαθιστὰς δὲ εἰς εἰρήνην καὶ ἀφθαρσίαν. Η μὲν οὖν βάρβαρος φιλο σοφία, ἣν μεθέπομεν ἡμεῖς, τελεία τῷ ὄντι καὶ ἀληθής. Φησὶ γοῦν ἐν τῇ Σοφίᾳ· Αὐτὸς γάρ μοι σαρχί: δὲ σκαλ. STROMATUM LIB. II. - A Consequens autem est, ut disciplinarum, qui voca- tur, orbis ostendamus quam sit inutilis : et de astrologia, mathematica, et magica, et prestigiis, cursim est a nobis tractandum. De iis enim, tan- quam maximis scientiis, omnes Græci se jactant. Qui autem libere reprehendit, est pacificus e. Saepe autem diximus, neque nos ut Græce loquainur nosmet exercuisse, neque in eo studium ponere. Hoc enim illis prodest, qui vulgus a veritate abdu- cunt. Vera autem philosophia, non tam linguas audientium, quam mentes juvat. Oportet autem, at opinor, eum, qui curam gerit veritatis, ✪ non arti- ficiose et longo studio composita oratione uti; sed conari tantum id, quod vult, qualicunque potest modo exponere. Eos enim, qui hærent clictionibus, et in eis sunt occupati, res ipsæ effu- giunt. Atque agricola quidem est proprium, rosam, quæ in spinis nascitur, citra noxam carpere; simi- liter et artificis, eam, quæ in ostrei carne infossa est, margaritam invenire. Quinetiam aiunt gallinas quoque carnem habere suavissimam, quando eis non copiosus appositus fuerit cibus, sed ipsæ pedibus fodientes, cum labore alimentum colligunt. Si quis ergo verisimilium contemplationi deditus, cupit in multis probabilibus, iisque Græcis, id, quod verum est, persequi, haud dissimilis erit ei, qui verum vultum larvis oblectum discernere satagit. Dicit enim, quæ Hermæ in visione appa- ruit, Potestas : Quod tibi contingit revelari, revelabilur. B CAPUT II. Per fidem solam ad Dei cognitionem perveniri posse. C Propter tuam autem ne efferaris sapientiam, di- cunt Proverbia in omnibus autem viis agnosce ipsam, ut recto tramite dirigat vias tuas, pes autem tuus ne offendat. Vult enim per hac ostendere, oportere opera esse rationi convenientia ; et præ- terea nos oportere ex omni doctrina eligere id quod est utile. Sunt autem viæ sapientiæ variæ, ut recto tramite incedamus ad viam veritatis. Via autem est fides. Pes autem tuus non offendas, ait de aliquibus, qui videbantur adversari unius divinæ providentiæ administrationi. Unde subjun- git : Ne sis sapiens apud teipsum, per impias scili- cet rationes, quæ adversus Dei providentiam con- tendunt. Time autem Deum, qui sulus est potens : cui est consequens, Deo nunquam adversari. Quinetiam quod sequitur, aperte quoque docet, quod Dei limor, est mali declinatio. Dicit enim : Et declina ab omni malo. Hæc est disciplina sa- pientia. Quem enim diligit Dominus, castigat h; afficiens quidem dolore ut intelligat, restituens autem ad pacem et incorruptionem. Barbara ita- que, quam nos sectamur, philosophia, vera est, P. ED. POTTER, ED. PARIS. ■ Proverb. x, sec. LXX. et mox divise aἱ SYLBURG. pervadere. Ib. subjunctivo modo. SYLBURG. Hæc porro exstant - b Prov. III, 5, 6, 7, 12, 25. apud Hermam, Pastor. lib. I, vis. 5, pag. edit. Amstelod. Ait mihi : Quodcunque oportuerit tibi rem velari, revelabitur. Prov. In iis que sequuntur, diversa ejusdem ca- pitis Proverbiorum commata commiscuit. (45) Ἐν ὀστρείῳ σ. Legi etiam potest ἐν ὀστρείου (16) Διαλεληθέναι. Aptius forte διεληλυθέναι, (17) Ὃ ἐὰν ἐνδέχεται. Usitatius ὅ ἐὰν ἐνδέχηται, (18) Ἐν πάσαις δὲ ὁδοῖς γ. Πάσαις ὁδοῖς σου γ.
χωρὶς δὲ πίστεως ἀδύνατόν ἐστιν εὐαρεστῆσαι θεῷ.» ἄλλοι δ’ ἀφανοῦς πράγματος ἐννοητικὴν συγκατάθεσιν ἀπέδωκαν εἶναι τὴν πίστιν, ὥσπερ ἀμέλει τὴν ἀπόδειξιν ἀγνοουμένου πράγματος φανερὰν συγκατάθεσιν. εἰ μὲν οὖν προαίρεσίς ἐστιν, ὀρεκτική τινος οὖσα, ἡ ὄρεξις νῦν διανοητική, ἐπεὶ δὲ πράξεως ἀρχὴ ἡ προαίρεσις, πίστις εὑρίσκεται ἀρχὴ [γὰρ] πράξεως, θεμέλιος ἔμφρονος προαιρέσεως, προαποδεικνύντος τινὸς αὐτῷ διὰ τῆς πίστεως τὴν ἀπόδειξιν. ἐθελοντὴν δὲ συνέπεσθαι τῷ συμφέροντι συνέσεως ἀρχή. μεγάλην γοῦν εἰς γνῶσιν ῥοπὴν ἀπερίσπαστος παρέχει προαίρεσις. αὐτίκα ἡ μελέτη τῆς πίστεως ἐπιστήμη γίνεται θεμελίῳ βεβαίῳ ἐπερηρεισμένη. τὴν γοῦν ἐπιστήμην ὁρίζονται φιλοσόφων παῖδες ἕξιν ἀμετάπτωτον ὑπὸ λόγου. ἔστιν οὖν ἄλλη τις τοιαύτη κατάστασις ἀληθὴς θεοσεβείας αὐτῆς, ἧς μόνος διδάσκαλος ὁ λόγος; οὐκ ἔγωγε οἶμαι. Θεόφραστος δὲ τὴν αἴσθησιν ἀρχὴν εἶναι πίστεώς φησιν· ἀπὸ γὰρ ταύτης αἱ ἀρχαὶ πρὸς τὸν λόγον τὸν ἐν ἡμῖν καὶ τὴν διάνοιαν ἐκτείνονται. ὁ πιστεύσας τοίνυν ταῖς γραφαῖς ταῖς θείαις, τὴν κρίσιν βεβαίαν ἔχων, ἀπόδειξιν ἀναντίρρητον τὴν τοῦ τὰς γραφὰς δεδωρημένου φωνὴν λαμβάνει θεοῦ·
ταῖσδε οἱ Πανέλληνες, ώς μεγίσταις επιστήμαις. "Ος δ' ἐλέγχει μετά παρρησίας, ειρηνοποιεῖ. Εφαμεν δὲ πολλάκις ἤδη μήτε μεμελετηκέναι, μήτε μην ἐπιτηδεύειν ἑλληνίζειν· ἱκανὸν γὰρ δὴ τοῦτο, ἀπο- δημαγωγεῖν τῆς ἀληθείας τοὺς πολλούς· τὸ δὲ τῷ Εντι φιλοσόφημα, οὐκ εἰς τὴν γλῶσσαν, ἀλλ᾽ εἰς τὴν γνώμην ὀνήσει τοὺς ἐπαΐοντας. Δεῖ δ', οἶμαι, τὸν ἀληθείας κηδόμενον οὐκ ἐξ ἐπιβουλῆς καὶ φροντίδος τὴν φράσιν συνθεῖναι· πειρᾶσθαι δὲ ὀνομάζειν μόνον ὡς δύναται, βούλεται· τοὺς γὰρ τῶν λέξεων έχου μένους καὶ περὶ ταύτας ἀσχολουμένους διαδιδράσκει τὰ πράγματα. Γεωργοῦ μὲν οὖν ἴδιον τὸ ἐν ἀκάνθαις φυόμενον ῥόδον ἀβλαβῶς λαβεῖν· καὶ τεχνίτου, τὸν ἐν ὀστρείῳ σαρκὶ (15) κατορωρυγμένον μαργαρίτην ἐξευρεῖν. Φασὶ δὲ καὶ τὰς ὄρνιθας ἡδίστην ἔχειν τὴν σαρκὸς ποιότητα, ὅτε, οὐκ ἀφθόνου τροφῆς παρατε- θείσης αὐταῖς, αἴδε σκαλεύουσαι τοῖς ποσὶν, ἐκλέ- " γονται μετά πόνου τὰς τροφάς. Εἴ τις οὖν τοῦ ὁμοίου θεωρητικὸς ἐν πολλοῖς τοῖς πιθανοῖς τε καὶ Ἑλληνι κοῖς τὸ ἀληθὲς διαλεληθέναι (16) ποθεῖ, καθάπερ ὑπὸ τοῖς μορμολυκείοις τὸ πρόσωπον τὸ ἀληθινὸν, πολυ πραγμονήσας, θηράσεται. Φησὶ γὰρ ἐν τῷ δράματι τῷ Ἑρμᾷ ἡ Δύναμις ἡ φανεῖσα· ῾Ο ἐὰν ἐνδέχεται (17) σοι ἀποκαλυφθῆναι, ἀποκαλυφθήσεται. Ἐπὶ δὲ τῇ σοφίᾳ μὴ ἐπαίρου, αἱ Παροιμίαι λέγουσιν· ἐν πάσαις δὲ ὁδοῖς γνώριζε (18) αὐτὴν, ἵνα ὀρθοτομῇ τὰς ὁδούς σου, ὁ δὲ ποῦς σου οὐ μὴ προσκόπτη. Βούλεται μὲν γὰρ διὰ τούτων δεῖξαι, ἀκόλουθα δεῖν γενέσθαι τῷ λόγῳ τὰ ἔργα· ἤδη δὲ ἐμφαίνειν, χρῆναι τὸ ἐξ ἁπάσης παιδείας χρήσιμον Εκλεγομένους ἡμᾶς ἔχειν· αἱ δὴ ὁδοὶ σοφίας ποικίλαι, ὀρθοτομεῖν ἐπὶ τὴν ὁδὸν τῆς ἀληθείας· ὁδὸς δὲ ἡ πίστις. ῾Ο δὲ ποῦς σου μὴ προσκοπτέτω, λέγει περί τινων ἐναντιοῦσθαι δοκούντων τῇ μιᾷ καὶ θείᾳ τῇ προνοητικῇ διοικήσει. Οθεν ἐπάγει· Μὴ ἴσθι φρόνιμος παρὰ σεαυτῷ, κατὰ τοὺς ἀθέους λογι- σμοὺς τοὺς ἀντιστασιώδεις τῇ οἰκονομίᾳ τοῦ Θεοῦ · Φοβοῦ δὲ τὸν μόνον δυνατὸν Θεόν· ᾧ ἔπεται, μηδὲν ἀντικεῖσθαι τῷ Θεῷ. Αλλως τε καὶ ἡ ἐπαγωγή διδά- μ σκει σαφῶς, ὅτι ὁ θεῖος φόβος Εκκλισίς ἐστι κακοῦ. Φησὶ γάρ· Καὶ ἔκκλινον ἀπὸ παντὸς κακοῦ. Αὕτη παιδεία σοφίας· Ον γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει· ἀλγεῖν μὲν ποιῶν εἰς σύνεσιν, ἀποκαθιστὰς δὲ εἰς εἰρήνην καὶ ἀφθαρσίαν. Η μὲν οὖν βάρβαρος φιλο σοφία, ἣν μεθέπομεν ἡμεῖς, τελεία τῷ ὄντι καὶ ἀληθής. Φησὶ γοῦν ἐν τῇ Σοφίᾳ· Αὐτὸς γάρ μοι σαρχί: δὲ σκαλ. STROMATUM LIB. II. - A Consequens autem est, ut disciplinarum, qui voca- tur, orbis ostendamus quam sit inutilis : et de astrologia, mathematica, et magica, et prestigiis, cursim est a nobis tractandum. De iis enim, tan- quam maximis scientiis, omnes Græci se jactant. Qui autem libere reprehendit, est pacificus e. Saepe autem diximus, neque nos ut Græce loquainur nosmet exercuisse, neque in eo studium ponere. Hoc enim illis prodest, qui vulgus a veritate abdu- cunt. Vera autem philosophia, non tam linguas audientium, quam mentes juvat. Oportet autem, at opinor, eum, qui curam gerit veritatis, ✪ non arti- ficiose et longo studio composita oratione uti; sed conari tantum id, quod vult, qualicunque potest modo exponere. Eos enim, qui hærent clictionibus, et in eis sunt occupati, res ipsæ effu- giunt. Atque agricola quidem est proprium, rosam, quæ in spinis nascitur, citra noxam carpere; simi- liter et artificis, eam, quæ in ostrei carne infossa est, margaritam invenire. Quinetiam aiunt gallinas quoque carnem habere suavissimam, quando eis non copiosus appositus fuerit cibus, sed ipsæ pedibus fodientes, cum labore alimentum colligunt. Si quis ergo verisimilium contemplationi deditus, cupit in multis probabilibus, iisque Græcis, id, quod verum est, persequi, haud dissimilis erit ei, qui verum vultum larvis oblectum discernere satagit. Dicit enim, quæ Hermæ in visione appa- ruit, Potestas : Quod tibi contingit revelari, revelabilur. B CAPUT II. Per fidem solam ad Dei cognitionem perveniri posse. C Propter tuam autem ne efferaris sapientiam, di- cunt Proverbia in omnibus autem viis agnosce ipsam, ut recto tramite dirigat vias tuas, pes autem tuus ne offendat. Vult enim per hac ostendere, oportere opera esse rationi convenientia ; et præ- terea nos oportere ex omni doctrina eligere id quod est utile. Sunt autem viæ sapientiæ variæ, ut recto tramite incedamus ad viam veritatis. Via autem est fides. Pes autem tuus non offendas, ait de aliquibus, qui videbantur adversari unius divinæ providentiæ administrationi. Unde subjun- git : Ne sis sapiens apud teipsum, per impias scili- cet rationes, quæ adversus Dei providentiam con- tendunt. Time autem Deum, qui sulus est potens : cui est consequens, Deo nunquam adversari. Quinetiam quod sequitur, aperte quoque docet, quod Dei limor, est mali declinatio. Dicit enim : Et declina ab omni malo. Hæc est disciplina sa- pientia. Quem enim diligit Dominus, castigat h; afficiens quidem dolore ut intelligat, restituens autem ad pacem et incorruptionem. Barbara ita- que, quam nos sectamur, philosophia, vera est, P. ED. POTTER, ED. PARIS. ■ Proverb. x, sec. LXX. et mox divise aἱ SYLBURG. pervadere. Ib. subjunctivo modo. SYLBURG. Hæc porro exstant - b Prov. III, 5, 6, 7, 12, 25. apud Hermam, Pastor. lib. I, vis. 5, pag. edit. Amstelod. Ait mihi : Quodcunque oportuerit tibi rem velari, revelabitur. Prov. In iis que sequuntur, diversa ejusdem ca- pitis Proverbiorum commata commiscuit. (45) Ἐν ὀστρείῳ σ. Legi etiam potest ἐν ὀστρείου (16) Διαλεληθέναι. Aptius forte διεληλυθέναι, (17) Ὃ ἐὰν ἐνδέχεται. Usitatius ὅ ἐὰν ἐνδέχηται, (18) Ἐν πάσαις δὲ ὁδοῖς γ. Πάσαις ὁδοῖς σου γ.
PG 8:935οὐκέτ’ οὖν πίστις γίνεται δι’ ἀποδείξεως ὠχυρωμένη. «μακάριοι τοίνυν οἱ μὴ ἰδόντες καὶ πιστεύσαντες.» αἱ γοῦν τῶν Σειρήνων ἐπικηλήσεις δύναμιν ὑπεράνθρωπον ἐνδεικνύμεναι ἐξέπληττον τοὺς παρατυγχάνοντας πρὸς τὴν τῶν λεγομένων παραδοχὴν σχεδὸν ἄκοντας εὐτρεπίζουσαι. Ἐνταῦθα φυσικὴν ἡγοῦνται τὴν πίστιν οἱ ἀμφὶ τὸν Βασιλείδην, καθὸ καὶ ἐπὶ τῆς ἐκλογῆς τάττουσιν αὐτήν, τὰ μαθήματα ἀναποδείκτως εὑρίσκουσαν καταλήψει νοητικῇ. οἱ δὲ ἀπὸ Οὐαλεντίνου τὴν μὲν πίστιν τοῖς ἁπλοῖς ἀπονείμαντες ἡμῖν, αὑτοῖς δὲ τὴν γνῶσιν τοῖς φύσει σῳζομένοις κατὰ τὴν τοῦ διαφέροντος πλεονεξίαν σπέρματος ἐνυπάρχειν βούλονται, μακρῷ δὴ κεχωρισμένην πίστεως, ᾗ τὸ πνευματικὸν τοῦ ψυχικοῦ, λέγοντες. ἔτι φασὶν οἱ ἀπὸ Βασιλείδου πίστιν ἅμα καὶ ἐκλογὴν οἰκείαν εἶναι καθ’ ἕκαστον διάστημα, κατ’ ἐπακολούθημα δ’ αὖ τῆς ἐκλογῆς τῆς ὑπερκοσμίου τὴν κοσμικὴν ἁπάσης φύσεως συνέπεσθαι πίστιν κατάλληλόν τε εἶναι τῇ ἑκάστου ἐλπίδι καὶ τῆς πίστεως τὴν δωρεάν.
στασιν κόσμου, καὶ τὰ ἑξῆς, ἕως· Κεὶ δυνά μεις ῥιζῶν. Ἐν τούτοις ἅπασι τὴν φυσικὴν ἐμπει ριείληφε θεωρίαν, τὴν κατὰ τὸν αἰσθητὸν κόσμων ἁπάντων τῶν γεγονότων. Εξῆς δὲ καὶ περὶ τῶν νοητῶν αἰνίττεται, δι᾿ ὧν ἐπάγει· Οσα τέ ἐστι κρυπτὰ καὶ ἐμφανῆ, ἔγνων· ἡ γὰρ πάντων τεχνῖτις ἐδίδαξέ με, σοφία. Ἔχεις ἐν βραχεῖ τὸ ἐπάγγελμα τῆς καθ' ἡμᾶς φιλοσοφίας. Ανάγει δὲ ἡ τούτων μάθησις μετὰ ὀρθῆς πολιτείας ἀσκηθεῖσα, διὰ τῆς πάντων τεχνίτιδος σοφίας, ἐπὶ τὸν ἡγεμόνα τοῦ παντὸς, δυσάλωτόν τι χρῆμα καὶ δυσθήρατον, ἐξανα χωροῦν ἀεὶ καὶ πόῤῥω ἀφιστάμενον τοῦ διώκοντος. Ὁ δὲ αὐτὸς, μακρὰν ὢν, ἐγγυτάτω βέβηκε, θαῦμα ἄρ ῥητον. Θεὸς ἐγγίζων ἐγώ, φησί Κύριος· πόρρω μὲν κατ' οὐσίαν (19)· πῶς γὰρ ἂν συνεγγίσαι ποτὲ τὸ γεννητὸν ἀγεννήτῳ; Εγγυτάτω δὲ δυνάμει, ἡ (20) τὰ πάντα ἐγκεκόλπισται (21). Εἰ ποιήσει (22) τις κρύ φα, φησί, τί, καὶ οὐκ ἐπόψομαι αὐτόν; Καὶ δὴ πά ρεστιν ἀεὶ τῇ τε ἐποπτικῇ, τῇ τε εὐεργετικῇ, τῇ τε παιδευτικῇ ἁπτομένη ἡμῶν δυνάμει· δύναμις τοῦ Θεοῦ. "Οθεν ὁ Μωϋσῆς, οὐ ποτε ἀνθρωπίνῃ σοφία γνωσθήσεσθαι τὸν Θεὸν πεπεισμένος, Εμφάνισόν μοι σεαυτόν, φησί· καὶ εἰς τὸν γνόφον (23), οὗ ἦν ἄτοπον, ἀμεγέθη, Α δέδωκε τῶν ὄντων γνῶσιν ἀψευδη, εἰδέναι στ Β πάντα χωρεί», πάντη παρεῖναι, τόποις τισὶν ὡρισμένοις. κατακεκλεισμένον, περιέχον, περιεχόμενον, τὰ πάντα διήκειν, Ἔτι δὲ τὰ λεχθέντα περιεκτικὰ τῷ εἶναι περιέχει τὰ περιέχοντα (Γ. περιεχόμενα) μόνος δὲ ὁ Θεὸς περιέχει τῇ βουλήσει τὸ πᾶν δυνάμει ἐγκολπίζειν, Οὐ συμπαρεκτεινόμενος τοῖς πᾶσι πεπλήρωκε τὰ πάντα Θεός· σωματικὸν γὰρ τοῦτο· ὥσπερ εἰ τὸν αέρα φαίη πεπληρωκέναι τις τὸ μεταξὺ γῆς καὶ οὐ ρανοῦ· ἀλλ' ὡς δύναμις συνέχει τὰ πάντα· δύναμις· γὰρ ἀσώματος, ἀόρατος, οὐ κυκλοῦσα, οὐ κυκλου- μένη. Οὐ γὰρ ἐν τόπῳ τὸ θεῖον· ἄπεστι δὲ παντελῶς τῶν ὄντων οὐδενός· πληροῖ γὰρ τὰ πάντα, καὶ διὰ πάντων ἐρχόμενον, ἔξω τε πάντων, καὶ ἐν πᾶσιν ἐστιν· περιειληφέναι καὶ ἐγκολπίσαι τὰ πάντα, δύναμις εγκεκόλπισται, ο Δύναμις δὲ, ἡ ἔθηκε καὶ διετάξατο τὰ πάντα, κέκληται μὲν ἐτύμως Θεὸς, εγκεκόλπισται δὲ τὰ ὅλα, καὶ διὰ τῶν τοῦ παντὸς μερῶν διελήλυθε τὸ δὲ Θεῖον καὶ ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον πανταχοῦ· καὶ ἐγὼ οὐκ ὄψομαι αὐτόν; Μωϋσῆς οὖν, ὁ τῆς ἀειδοῦς φύσεως θεατής, καὶ θεόπτης· εἰς γὰρ τὸν γνόφον φασὶν αὐτὸν εἰσελθεῖν, τὴν ἀόρατον οὐσίαν αἰνιττόμενοι· τὴν ἀπὸ τῶν ἄλλων διδα σκαλίαν ἀπογνούς, ἐπ᾿ αὐτὸ καταφεύγει το ζητούμε νον, καὶ δεῖται λέγων· Ἐμφάνισόν μοι σεαυτόν, γνω στῶς ἴδω σε. CLEMENTIS ALEXANDRINI penitus abest. Nam implet omnia, et omnia per- means, extra omnia est, et in omnibus. Unde idem eum alibi vocavit loci expertem : ut etiam expertem magnitudinis, seu corporez quantitatis. et vere perfecta. Dicit itaque in Sapientia : Ipse mihi dedit non falsam eorum quæ sunt cognitionem, ut cognoscam mundi constitutionem, et ea, quæ deinceps sequuntur, usque ad illud : Et vires radi- cum. In his omnibus naturalem comprehendit con- templationem, quæ circa omnia, quæ fiunt in mundo sensili, versatur. Deinceps autem tacite quoque ea significat, quæ solo intellectu compre- henduntur, cum subjungit: Et quæcunque sunt occulta et aperta, cognovi. Quæ est enim omnium I artifex, me docuit, sapientia a. Paucis habes, quid nostra profiteatur philosophia. Horum autem do- ctrina cum recta vitæ institutione fuerit exercitata, per omnium artificem sapientiam, deducit ad eum qui est princeps universi, qui apprehensu est ad- modum difficilis, ut qui semper recedat, et procul se proripiat ab eo qui persequitur. Ipse autem cum prorul sit, incedit quam proxime, miraculum certe ineffabile. Deus appropinquans ego, inquit Dominus. Procul quidem essentia: quomodo enim quod est genitum, appropinquarit ingenito? proxime autem est potestate, quæ sinu suo omnia complectitur. Si clanculum quis fecerit, inquit, et non videbo eum b? Atqui et vidente, et benefaciente, et docente pote- P. ED. POTTER, ED. PARIS. ▲ Sap. vii, 17, 20, 21, 22. Jer. xx111, 23, 24. procul abesse, quoad essentiam, quod putaret euni emeli limitibus circumscribi, quein asserit omnia continere, Strom. v, ubique adesse, et non esse certis aliquibus locis conclusum, Strom. vit, sed quod Dei essentia, cum spiritualis sit, sensus nostros fugiat vel quod nec loco ulli insit, nec rebus corporeis permista sit, neque sit quid aut ut paulo post di- citur; verum extra hæc omnia exsistat, licet interea suo modo omnibus intime adsit. Sic theologi cum veteres, tum recentiores, tradunt spirituales sub- stantias quascunque non per essentiam suam, sed per actiones, locis corporeis inesse. Unde Clemens noster Strom. v, Deum non pervadere creaturas con- tendit adversus Stoicos, qui Deum, instar tenuis, sed tamen corporex, substantiæ, omnia pervadere, putabant. Auctor Quast. et re- spous. ad orthodoxos, una cum Justino M. editus, quæst. 11, ait : Praterea qua continere alia dicuntur, ea continent essentia : solus autem Deus voluntate universa continet. Ubi illud voluntate continere, quemadmodum apud Clemen- tem potentia continere, oppo- nitur continentiæ, seu circumscriptioni corporeæ. Hine Athanasius in libro Adversus Sabellianos ait: Non cum omnibus rebus extensus, omnia com- plet Deus: hoc enim corporeum est. Ut si quis aerem dixerit implevisse quidquid inter cœlum ac terram interjacet. Verum tanquam vis omnia continet. Est enim vis corporis expers, sub aspectum non cadens, nec ambiens, nec ambita. Cyrillus Alexandrinus : Non est divinum Numen in loco : nec tamen ab ulla re D inquit SYLBURG. - Unde n exstat in editionibus illo recentioribus. Sed prius receptum &, quæ, veram esse lectionem, constat e verbis Philonis, quæ sta- tim apponenda sunt. 587, Deum ait universa comprehendere et sinu suo comple- cli. Hæc autem phrasis, Philone Judæo sumpta est, lib. De confusione lin- guarum, pag. 339, 340, ubi Dei immensitatem de- scribens, ait : Potentia autem illa, quæ condidit et disposuis uni- versa, vere Deus dicitur, suo autem sinu omnia con- tinet, et per omnes universi totius partes pervadit : ipsum autem divinum Numen invisibile, et incompre- hensibile ubique, etc. Jerem. xxiii, 24. .... Porro hæc etiam Clemens hausit e principio libri Philonis De nominum mutatione, p. : «Quapropter Moyses, iuaspectabilis ua- turæ spectator, Deique inspector (aiunt quippe ip- sum in caliginem ingressum fuisse, ita subobscure inaspectabilem essentiam designantes); abjecta spe doctrinam ejusmodi percipiendi ab aliis, ad illud ipsam se recepit, quod indagabat, hacque usus est precatione : Ostende mihi teipsun, aperte vi- deam te. (19) Πόῤῥω μὲν κατ' οὐσίαν. Non dixit Deum (20) "H. Etiam dativo casu legi potest ᾖ, qua (21) Εγκεκόλπισται. Sic auctor Strom. v, pag. (22) Εἰ ποιήσει. Εἰ κρυβήσεται τις ἐν κρυφαίοις, (23) Εἰς τὸν γνόφον. Conf. Exod. xxxΙν. 5.
οὐκέτ’ οὖν προαιρέσεως κατόρθωμα ἡ πίστις, εἰ φύσεως πλεονέκτημα, οὐδὲ ἀμοιβῆς δικαίας τεύξεται ἀναίτιος ὢν ὁ μὴ πιστεύσας, καὶ οὐκ αἴτιος ὁ πιστεύσας, πᾶσα δὲ ἡ τῆς πίστεως καὶ ἀπιστίας ἰδιότης καὶ διαφορότης οὔτ’ ἐπαίνῳ οὔτε μὴν ψόγῳ ὑποπέσοι ἂν ὀρθῶς λογιζομένοις, προηγουμένην ἔχουσα τὴν ἐκ τοῦ τὰ πάντα δυνατοῦ φυσικὴν ἀνάγκην γενομένην· νευροσπαστουμένων δὲ ἡμῶν ἀψύχων δίκην φυσικαῖς ἐνεργείαις τό τε ⟨ἑκούσιον καὶ τὸ⟩ ἀκούσιον παρέλκει ὁρμή τε ἡ προκαθηγουμένη τούτων. καὶ οὐκέτι ἔγωγε ἐννοῶ ζῷον τοῦτο, οὗ τὸ ὁρμητικὸν ἀνάγκη λέλογχεν ὑπὸ τῆς ἔξωθεν αἰτίας κινούμενον. ποῦ δὲ ἔτι ἡ τοῦ ποτὲ ἀπίστου μετάνοια, δι’ ἣν ἄφεσις ἁμαρτιῶν; ὥστε οὐδὲ βάπτισμα ἔτι εὔλογον οὐδὲ μακαρία σφραγὶς οὐδὲ ὁ υἱὸς οὐδὲ ὁ πατήρ· ἀλλὰ θεός, οἶμαι, ἡ τῶν φύσεων αὐτοῖς εὑρίσκεται διανομή, τὸν θεμέλιον τῆς σωτηρίας, τὴν ἑκούσιον πίστιν, οὐκ ἔχουσα.
στασιν κόσμου, καὶ τὰ ἑξῆς, ἕως· Κεὶ δυνά μεις ῥιζῶν. Ἐν τούτοις ἅπασι τὴν φυσικὴν ἐμπει ριείληφε θεωρίαν, τὴν κατὰ τὸν αἰσθητὸν κόσμων ἁπάντων τῶν γεγονότων. Εξῆς δὲ καὶ περὶ τῶν νοητῶν αἰνίττεται, δι᾿ ὧν ἐπάγει· Οσα τέ ἐστι κρυπτὰ καὶ ἐμφανῆ, ἔγνων· ἡ γὰρ πάντων τεχνῖτις ἐδίδαξέ με, σοφία. Ἔχεις ἐν βραχεῖ τὸ ἐπάγγελμα τῆς καθ' ἡμᾶς φιλοσοφίας. Ανάγει δὲ ἡ τούτων μάθησις μετὰ ὀρθῆς πολιτείας ἀσκηθεῖσα, διὰ τῆς πάντων τεχνίτιδος σοφίας, ἐπὶ τὸν ἡγεμόνα τοῦ παντὸς, δυσάλωτόν τι χρῆμα καὶ δυσθήρατον, ἐξανα χωροῦν ἀεὶ καὶ πόῤῥω ἀφιστάμενον τοῦ διώκοντος. Ὁ δὲ αὐτὸς, μακρὰν ὢν, ἐγγυτάτω βέβηκε, θαῦμα ἄρ ῥητον. Θεὸς ἐγγίζων ἐγώ, φησί Κύριος· πόρρω μὲν κατ' οὐσίαν (19)· πῶς γὰρ ἂν συνεγγίσαι ποτὲ τὸ γεννητὸν ἀγεννήτῳ; Εγγυτάτω δὲ δυνάμει, ἡ (20) τὰ πάντα ἐγκεκόλπισται (21). Εἰ ποιήσει (22) τις κρύ φα, φησί, τί, καὶ οὐκ ἐπόψομαι αὐτόν; Καὶ δὴ πά ρεστιν ἀεὶ τῇ τε ἐποπτικῇ, τῇ τε εὐεργετικῇ, τῇ τε παιδευτικῇ ἁπτομένη ἡμῶν δυνάμει· δύναμις τοῦ Θεοῦ. "Οθεν ὁ Μωϋσῆς, οὐ ποτε ἀνθρωπίνῃ σοφία γνωσθήσεσθαι τὸν Θεὸν πεπεισμένος, Εμφάνισόν μοι σεαυτόν, φησί· καὶ εἰς τὸν γνόφον (23), οὗ ἦν ἄτοπον, ἀμεγέθη, Α δέδωκε τῶν ὄντων γνῶσιν ἀψευδη, εἰδέναι στ Β πάντα χωρεί», πάντη παρεῖναι, τόποις τισὶν ὡρισμένοις. κατακεκλεισμένον, περιέχον, περιεχόμενον, τὰ πάντα διήκειν, Ἔτι δὲ τὰ λεχθέντα περιεκτικὰ τῷ εἶναι περιέχει τὰ περιέχοντα (Γ. περιεχόμενα) μόνος δὲ ὁ Θεὸς περιέχει τῇ βουλήσει τὸ πᾶν δυνάμει ἐγκολπίζειν, Οὐ συμπαρεκτεινόμενος τοῖς πᾶσι πεπλήρωκε τὰ πάντα Θεός· σωματικὸν γὰρ τοῦτο· ὥσπερ εἰ τὸν αέρα φαίη πεπληρωκέναι τις τὸ μεταξὺ γῆς καὶ οὐ ρανοῦ· ἀλλ' ὡς δύναμις συνέχει τὰ πάντα· δύναμις· γὰρ ἀσώματος, ἀόρατος, οὐ κυκλοῦσα, οὐ κυκλου- μένη. Οὐ γὰρ ἐν τόπῳ τὸ θεῖον· ἄπεστι δὲ παντελῶς τῶν ὄντων οὐδενός· πληροῖ γὰρ τὰ πάντα, καὶ διὰ πάντων ἐρχόμενον, ἔξω τε πάντων, καὶ ἐν πᾶσιν ἐστιν· περιειληφέναι καὶ ἐγκολπίσαι τὰ πάντα, δύναμις εγκεκόλπισται, ο Δύναμις δὲ, ἡ ἔθηκε καὶ διετάξατο τὰ πάντα, κέκληται μὲν ἐτύμως Θεὸς, εγκεκόλπισται δὲ τὰ ὅλα, καὶ διὰ τῶν τοῦ παντὸς μερῶν διελήλυθε τὸ δὲ Θεῖον καὶ ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον πανταχοῦ· καὶ ἐγὼ οὐκ ὄψομαι αὐτόν; Μωϋσῆς οὖν, ὁ τῆς ἀειδοῦς φύσεως θεατής, καὶ θεόπτης· εἰς γὰρ τὸν γνόφον φασὶν αὐτὸν εἰσελθεῖν, τὴν ἀόρατον οὐσίαν αἰνιττόμενοι· τὴν ἀπὸ τῶν ἄλλων διδα σκαλίαν ἀπογνούς, ἐπ᾿ αὐτὸ καταφεύγει το ζητούμε νον, καὶ δεῖται λέγων· Ἐμφάνισόν μοι σεαυτόν, γνω στῶς ἴδω σε. CLEMENTIS ALEXANDRINI penitus abest. Nam implet omnia, et omnia per- means, extra omnia est, et in omnibus. Unde idem eum alibi vocavit loci expertem : ut etiam expertem magnitudinis, seu corporez quantitatis. et vere perfecta. Dicit itaque in Sapientia : Ipse mihi dedit non falsam eorum quæ sunt cognitionem, ut cognoscam mundi constitutionem, et ea, quæ deinceps sequuntur, usque ad illud : Et vires radi- cum. In his omnibus naturalem comprehendit con- templationem, quæ circa omnia, quæ fiunt in mundo sensili, versatur. Deinceps autem tacite quoque ea significat, quæ solo intellectu compre- henduntur, cum subjungit: Et quæcunque sunt occulta et aperta, cognovi. Quæ est enim omnium I artifex, me docuit, sapientia a. Paucis habes, quid nostra profiteatur philosophia. Horum autem do- ctrina cum recta vitæ institutione fuerit exercitata, per omnium artificem sapientiam, deducit ad eum qui est princeps universi, qui apprehensu est ad- modum difficilis, ut qui semper recedat, et procul se proripiat ab eo qui persequitur. Ipse autem cum prorul sit, incedit quam proxime, miraculum certe ineffabile. Deus appropinquans ego, inquit Dominus. Procul quidem essentia: quomodo enim quod est genitum, appropinquarit ingenito? proxime autem est potestate, quæ sinu suo omnia complectitur. Si clanculum quis fecerit, inquit, et non videbo eum b? Atqui et vidente, et benefaciente, et docente pote- P. ED. POTTER, ED. PARIS. ▲ Sap. vii, 17, 20, 21, 22. Jer. xx111, 23, 24. procul abesse, quoad essentiam, quod putaret euni emeli limitibus circumscribi, quein asserit omnia continere, Strom. v, ubique adesse, et non esse certis aliquibus locis conclusum, Strom. vit, sed quod Dei essentia, cum spiritualis sit, sensus nostros fugiat vel quod nec loco ulli insit, nec rebus corporeis permista sit, neque sit quid aut ut paulo post di- citur; verum extra hæc omnia exsistat, licet interea suo modo omnibus intime adsit. Sic theologi cum veteres, tum recentiores, tradunt spirituales sub- stantias quascunque non per essentiam suam, sed per actiones, locis corporeis inesse. Unde Clemens noster Strom. v, Deum non pervadere creaturas con- tendit adversus Stoicos, qui Deum, instar tenuis, sed tamen corporex, substantiæ, omnia pervadere, putabant. Auctor Quast. et re- spous. ad orthodoxos, una cum Justino M. editus, quæst. 11, ait : Praterea qua continere alia dicuntur, ea continent essentia : solus autem Deus voluntate universa continet. Ubi illud voluntate continere, quemadmodum apud Clemen- tem potentia continere, oppo- nitur continentiæ, seu circumscriptioni corporeæ. Hine Athanasius in libro Adversus Sabellianos ait: Non cum omnibus rebus extensus, omnia com- plet Deus: hoc enim corporeum est. Ut si quis aerem dixerit implevisse quidquid inter cœlum ac terram interjacet. Verum tanquam vis omnia continet. Est enim vis corporis expers, sub aspectum non cadens, nec ambiens, nec ambita. Cyrillus Alexandrinus : Non est divinum Numen in loco : nec tamen ab ulla re D inquit SYLBURG. - Unde n exstat in editionibus illo recentioribus. Sed prius receptum &, quæ, veram esse lectionem, constat e verbis Philonis, quæ sta- tim apponenda sunt. 587, Deum ait universa comprehendere et sinu suo comple- cli. Hæc autem phrasis, Philone Judæo sumpta est, lib. De confusione lin- guarum, pag. 339, 340, ubi Dei immensitatem de- scribens, ait : Potentia autem illa, quæ condidit et disposuis uni- versa, vere Deus dicitur, suo autem sinu omnia con- tinet, et per omnes universi totius partes pervadit : ipsum autem divinum Numen invisibile, et incompre- hensibile ubique, etc. Jerem. xxiii, 24. .... Porro hæc etiam Clemens hausit e principio libri Philonis De nominum mutatione, p. : «Quapropter Moyses, iuaspectabilis ua- turæ spectator, Deique inspector (aiunt quippe ip- sum in caliginem ingressum fuisse, ita subobscure inaspectabilem essentiam designantes); abjecta spe doctrinam ejusmodi percipiendi ab aliis, ad illud ipsam se recepit, quod indagabat, hacque usus est precatione : Ostende mihi teipsun, aperte vi- deam te. (19) Πόῤῥω μὲν κατ' οὐσίαν. Non dixit Deum (20) "H. Etiam dativo casu legi potest ᾖ, qua (21) Εγκεκόλπισται. Sic auctor Strom. v, pag. (22) Εἰ ποιήσει. Εἰ κρυβήσεται τις ἐν κρυφαίοις, (23) Εἰς τὸν γνόφον. Conf. Exod. xxxΙν. 5.
PG 8:937Ἡμεῖς δὲ οἱ τὴν αἵρεσιν καὶ φυγὴν δεδόσθαι τοῖς ἀνθρώποις αὐτοκρατορικὴν παρὰ τοῦ κυρίου διὰ τῶν γραφῶν παρειληφότες ἀμεταπτώτῳ κριτηρίῳ τῇ πίστει ἐπαναπαυώμεθα, «τὸ πνεύμα πρόθυμον» ἐνδειξάμενοι, ὅτι εἱλόμεθα τὴν ζωὴν καὶ τῷ θεῷ διὰ τῆς ἐκείνου φωνῆς πεπιστεύκαμεν· καὶ ὁ τῷ λόγῳ πιστεύσας οἶδεν τὸ πρᾶγμα ἀληθές· ἀλήθεια γὰρ ὁ λόγος· ὁ δὲ ἀπιστήσας τῷ λέγοντι ἠπίστησε τῷ θεῷ. «πίστει νοοῦμεν κατηρτίσθαι τοὺς αἰῶνας ῥήματι θεοῦ εἰς τὸ μὴ ἐκ φαινομένων τὸ βλεπόμενον γεγονέναι,» φησὶν ὁ ἀπόστολος «πίστει πλείονα θυσίαν Ἄβελ παρὰ Κάιν προσήνεγκε, δι’ ἧς ἐμαρτυρήθη εἶναι δίκαιος, μαρτυροῦντος ἐπὶ τοῖς δώροις αὐτῷ τοῦ θεοῦ· καὶ δι’ αὐτῆς ἀποθανὼν ἔτι λαλεῖ» καὶ τὰ ἑξῆς ἕως «ἢ πρόσκαιρον ἔχειν ἁμαρτίας ἀπόλαυσιν.» τούτους μὲν οὖν καὶ πρὸ νόμου ἡ πίστις δικαιώσασα κληρονόμους κατέστησε τῆς θείας ἐπαγγελίας. τί οὖν ἔτι τὰ τῆς πίστεως ἐκ τῆς παρ’ ἡμῖν ἱστορίας ἀναλεγόμενος παρατίθεμαι μαρτύρια; «ἐπιλείψει γάρ με διηγούμενον ὁ χρόνος περὶ Γεδεών, Βαράκ, Σαμψών, Ἰεφθάε Δαβίδ τε καὶ Σαμουὴλ καὶ τῶν προφητῶν» καὶ τὰ τούτοις ἑπόμενα.
Β ἡ φωνὴ τοῦ Θεοῦ, εἰσελθεῖν βιάζεται, τουτέστιν, εἰς τὰς ἀδύτους καὶ ἀειδεῖς περὶ τοῦ ὄντος ἐννοίας. Οὐ γὰρ ἐν γνόφῳ ἢ τόπῳ ὁ Θεὸς, ἀλλ' ὑπεράνω καὶ τό που, καὶ χρόνου, καὶ τῆς τῶν γεγονότων ιδιότητος· διὸ οὐδ᾽ ἐν μέρει καταγίνεται ποτε, οὔτε περιέχων, οὔτε περιεχόμενος, ἢ κατὰ ὁρισμόν τινα, ἢ κατὰ ἀπο τομήν. Ποῖον γὰρ οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι; λέγει Κύριος· ἀλλ᾽ οὐδὲ ἑαυτῷ ᾠκοδόμησεν, ἀχώρητος ὤν κἂν ὁ οὐρανὸς θρόνος αὐτοῦ λέγηται, οὐδ' οὕτω περ ριέχεται, ἐπαναπαύεται δὲ τερπόμενος τῇ δημιουργία Δῆλον οὖν ἡμῖν ἐστι κεκρύφθαι τὴν ἀλήθειαν· εἰ καὶ ἐξ ἑνὸς παραδείγματος ήδη δέδεικται, μικρὸν δ᾽ ὕστε ρον καὶ διὰ πλειόνων παραστήσομεν. Πῶς δὲ οὐχὶ ἀποδοχῆς ἄξιοι οἵ τε μαθεῖν ἐθέλοντες, οἵ τε δυνάμε νοι, κατὰ τὸν Σολομῶντα, γνώναι σοφίαν καὶ παι δείαν, νοῆσαί τε λόγους φρονήσεως, δέξασθαί τε στροφάς λόγων (24), νοῆσαί τε δικαιοσύνην ἀλη θῆ; ὡς οὔσης καὶ ἑτέρας τῆς μὴ κατὰ τὴν ἀλήθειαν διδασκομένης πρὸς τῶν νόμων τῶν Ἑλληνικῶν, καὶ τῶν ἄλλων τῶν φιλοσόφων. Καὶ κρίματα, φησίν, εὐθῦναι, οὐ τὰ δικαστικά, ἀλλὰ τὸ κριτήριον τὸ ἐν ἡμῖν, ὑγιὲς καὶ ἀπλανὲς ἔχειν δεῖν μηνύει· "Ινα δῷ ἀκάκοις πανουργίαν, παιδὶ δὲ νέῳ αἴσθησιν τε καὶ εὔνοιαν (25). Τῶνδε γὰρ ἀκούσας σοφὸς ὁ ὑπα- κούειν ταῖς ἐντολαῖς πεπεισμένος, σοφώτερος ἔσται κατὰ τὴν γνῶσιν· ὁ δὲ νοήμων κυβέρνησιν κτήσε- ται· νοήσει τε παραβολὴν καὶ σκοτεινὸν λόγον, βήσεις τε σοφῶν καὶ αἰίγματα. Οὐ γὰρ κιβδή λους οἱ ἔπιπνοι ἐκ Θεοῦ λόγους προφέρουσιν, οὐδ' οἱ παρὰ τούτων ἐμπορευόμενοι· οὐδὲ μὴν πάγας, αἷς οἱ πολλοὶ τῶν σοφιστῶν τοὺς νέους εμπλέκουσι, πρὸς οὐδὲν ἀληθὲς σχολάζοντες· ἀλλ᾽ οἱ μὲν τὸ ἅγιον Πνεῦμα (26) κεκτημένοι, ἐρευνῶσι τὰ βάθη του Θεοῦ, τουτέστι, τῆς περὶ τὰς προφητείας επικρύ ψεως ἐπήβολοι γινόμενοι. Τῶν δὲ ἁγίων μεταδιδόναι τοῖς κυσὶν ἀπαγορεύεται, ἔστ' ἂν μένῃ θηρία· οὐ γάρ ποτε ἐγκιρνάναι προσήκει φθονεροῖς καὶ τεταραγμέ νοις, ἀπίστοις τε ἔτι ἤθεσιν, εἰς ὑλακὴν ζητήσεως ἀναι- δέσι, τοῦ θείου (27) καὶ καθαροῦ νάματος τοῦ ζῶντος ὕδατος. Μὴ δὴ ὑπερεκχείσθω (28) σοι ὕδατα ἔξω πηγῆς σου· εἰς δὲ σὰς πλατείας διαπορευέσθω σα ὕδατα. Οὐ γὰρ φρονέουσι τοιαῦτα πολλοί, σκό- σοι (29) έγκυρσεύουσιν· οὐδὲ μαθόντες, γινώ σκουσιν· ἑαυτοῖσι δὲ δοκέουσι, κατὰ τὸν γενναῖον Ηράκλειτον. Αρ' οὐ δοκεῖ σοι καὶ οὗτος τοὺς μὴ Ρ. 452. Ρroν. ι, 2-6. φὰς λόγων, καὶ λύσεις αἰνιγμάτων· κρίμα κατευθύνειν, τὸ δικα-, στιχόν. τὸ Πνεῦμα, Τὸ γὰρ Πνεῦμα, ο Καὶ ἔδειξέ μοι καθαρὸν ποταμὸν ὕδατος ζωής, λαμ πρὸν ὡς κρύσταλλον, ἐκπορευόμενον ἐκ τοῦ θρόνον τοῦ Θεοῦ. τὰ ὕδατα ἐκ τῆς σῆς πηγῆς· τὰ σὰ ὕδατα. STROMATUM LIB. II. A state semper nobis adest, et plane tangit nos Dei potestas. Unde Moyses, cum persuasum haberet Deum nunquam humana cognitum iri sapientia, Ostende te mihi e, inquit : et in caliginem, ubi erat Dei vox, ingredi contendit, hoc est, ad arcanas et informes de eo quod est notiones. Non est enim in caligine Deus, aut in loco, sed supra locum, et tem- pus, et proprietatem eorum quæ facta sunt: quare nu: quam est in parte, nec ut continens, nec ut contentus, aut per circumscriptionem, aut per se ctionem. Quam enim domum ædificabitis mihi ? in- quit Dominus b. Sed nec sibi ædificavit, cum capi non possit. Et quamvis cœlum dicatur ejus sedes, ne sic quidem continetur, sed requiescit delectatus opificio. Clarum est ergo, occultatam nobis esse veritatem : et si id jam uno exemplo ostensum est, id quoque paulo post monstrabitur pluribus. Quare autem non sunt merito recipiendi, qui et discere volunt, et ex sententia Salomonis possunt nosse sa- pientiam et disciplinam, et intelligere rationes prudentiæ, et suscipere strophus orationum, et ve- ram intelligere justitiam? cum et alia utique sit, quæ non ex veritate doceatur a Græcis legibus, et aliis philosophis. Et judicia, inquit, dirigere : non forensia, sed quod est in nobis judicium sanum et ab errore alienum oportere nos habere, significat : Ut det simplicibus astuțiam, puero autem nuper na- to sensum et benevolentiam. Hæc enim cum audierit sapiens, cui persuasum est obedire præceptis, erit per cognitionem sapientior : qui est autem intelli- gens, acquiret gubernationem, et intelliget parabo- lam et obscurum sermonem, et sapientum dicla et enigmata c. Non enim adulterinas proferunt ratio- nes, qui sunt a Deo inspirati, nec ii, qui ab eis mercantur : sed nec laqueos, quibus plerique so- phistæ adolescentes implicant, veritati minime va- cantes. Sed qui Spiritum sanctum possident, pro- funda Dei scrutantur &; hoc est, ea assequuntur, quæ latent in prophetis. Sancta autem canibus im- pertire e vetatur, scilicet quandiu manserint fera, Non oportet enim illis, qui invidiosi et perturbati, et adhuc infideles moribus, et ad impudenter la- irandum adversus veritatis inquisitionem parati sunt, immiscere divinum et purum fluentuin aquæ D viva : Ne efundantur, inquit, aqua extra fontem * ED. POTTER, ED. PARIS. * Εxod. xxxi, 13. b Isa. Lxvi, 1. c d I Cor. 11, 10. e Matth. vII, 6. et mox, sing. numero : quæ lectio si recipia- tur, mox etiam singulariter legendum erit SYLBURG. interpretibus, quod Sylburgio etiam placuit. enim omnia scrutatur, etiam profunda Dei. Ita locum hune de Spiritu sancto exposuit Didymus Alexan- drinus lib. i De Spiritu sancto : Sic et quæ Dei sunt, nemo cognovit, nisi id est, Spiritus Dei : hoc est, Spiritus enim scrutatur omnia, eliam alla Dei. COLLECT. PATROL. Gu. VIII. sunt a Vulg. Bibl. Proverb. v, ubi etiam legitur itemque mor, Clementem tamen de industria prohibitivam parti- culam usurpasse declarant tuni antecedentia, tuin sequentia : ut vetet, in loca supervacua et rigatio- nis non capacia effundere aquas suas, sed tantum in sua loca, quibus cum fructu impenditur opera, rivos diduci. SYLBURG. quit Gatakerus, Comment. in Marci Antonini lib. 1v, p. 168. (24) Στροφάς 12. Vulg. Biblia Proverb. 1, στρο (25) Εὔνοιαν. Scribendum ἔννοιαν cum LXX (26) Πνεῦμα. 5. Paulus) Cor ", 10 : Spiritus (27) Τοῦ θείου. Respicere videtur Apocal. xxii, 1: (28) Μὴ δὴ ὑπ. Duæ istæ particulæ, μὴ δή, ab- (29) 'Οκόσοι. Legendum existimem οκόσοις, in-
τεσσάρων δὲ ὄντων ἐν οἷς τὸ ἀληθές, αἰσθήσεως, νοῦ, ἐπιστήμης, ὑπολήψεως, φύσει μὲν πρῶτος ὁ νοῦς, ἡμῖν δὲ καὶ πρὸς ἡμᾶς ἡ αἴσθησις, ἐκ δὲ αἰσθήσεως καὶ τοῦ νοῦ ἡ τῆς ἐπιστήμης συνίσταται οὐσία, κοινὸν δὲ νοῦ τε καὶ αἰσθήσεως τὸ ἐναργές. ἀλλ’ ἡ μὲν αἴσθησις ἐπιβάθρα τῆς ἐπιστήμης, ἡ πίστις δὲ διὰ τῶν αἰσθητῶν ὁδεύσασα ἀπολείπει τὴν ὑπόληψιν, πρὸς δὲ τὰ ἀψευδῆ σπεύδει καὶ εἰς τὴν ἀλήθειαν καταμένει. εἰ δέ τις λέγοι τὴν ἐπιστήμην ἀποδεικτικὴν εἶναι μετὰ λόγου, ἀκουσάτω ὅτι καὶ αἱ ἀρχαὶ ἀναπόδεικτοι· οὔτε γὰρ τέχνῃ οὔτε μὴν φρονήσει γνωσταί. ἣ μὲν γὰρ περὶ τὰ ἐνδεχόμενά ἐστιν ἄλλως ἔχειν, ἣ δὲ ποιητικὴ μόνον, οὐχὶ δὲ καὶ θεωρητική. πίστει οὖν ἐφικέσθαι μόνῃ οἷόν τε τῆς τῶν ὅλων ἀρχῆς. πᾶσα γὰρ ἐπιστήμη διδακτή ἐστι· τὸ δὲ διδακτὸν ἐκ προγινωσκομένου. οὐ προεγινώσκετο δὲ ἡ τῶν ὅλων ἀρχὴ τοῖς Ἕλλησιν, οὔτ’ οὖν Θαλῇ ὕδωρ ἐπισταμένῳ τὴν πρώτην αἰτίαν οὔτε τοῖς ἄλλοις [τοῖς] φυσικοῖς τοῖς ἑξῆς· ἐπεὶ ⟨εἰ⟩ καὶ Ἀναξαγόρας πρῶτος ἐπέστησε τὸν νοῦν τοῖς πράγμασιν, ἀλλ’ οὐδὲ οὗτος ἐτήρησε τὴν αἰτίαν τὴν ποιητικήν, δίνους τινὰς ἀνοήτους ἀναζωγραφῶν σὺν τῇ τοῦ νοῦ ἀπραξίᾳ τε καὶ ἀνοίᾳ.
Β ἡ φωνὴ τοῦ Θεοῦ, εἰσελθεῖν βιάζεται, τουτέστιν, εἰς τὰς ἀδύτους καὶ ἀειδεῖς περὶ τοῦ ὄντος ἐννοίας. Οὐ γὰρ ἐν γνόφῳ ἢ τόπῳ ὁ Θεὸς, ἀλλ' ὑπεράνω καὶ τό που, καὶ χρόνου, καὶ τῆς τῶν γεγονότων ιδιότητος· διὸ οὐδ᾽ ἐν μέρει καταγίνεται ποτε, οὔτε περιέχων, οὔτε περιεχόμενος, ἢ κατὰ ὁρισμόν τινα, ἢ κατὰ ἀπο τομήν. Ποῖον γὰρ οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι; λέγει Κύριος· ἀλλ᾽ οὐδὲ ἑαυτῷ ᾠκοδόμησεν, ἀχώρητος ὤν κἂν ὁ οὐρανὸς θρόνος αὐτοῦ λέγηται, οὐδ' οὕτω περ ριέχεται, ἐπαναπαύεται δὲ τερπόμενος τῇ δημιουργία Δῆλον οὖν ἡμῖν ἐστι κεκρύφθαι τὴν ἀλήθειαν· εἰ καὶ ἐξ ἑνὸς παραδείγματος ήδη δέδεικται, μικρὸν δ᾽ ὕστε ρον καὶ διὰ πλειόνων παραστήσομεν. Πῶς δὲ οὐχὶ ἀποδοχῆς ἄξιοι οἵ τε μαθεῖν ἐθέλοντες, οἵ τε δυνάμε νοι, κατὰ τὸν Σολομῶντα, γνώναι σοφίαν καὶ παι δείαν, νοῆσαί τε λόγους φρονήσεως, δέξασθαί τε στροφάς λόγων (24), νοῆσαί τε δικαιοσύνην ἀλη θῆ; ὡς οὔσης καὶ ἑτέρας τῆς μὴ κατὰ τὴν ἀλήθειαν διδασκομένης πρὸς τῶν νόμων τῶν Ἑλληνικῶν, καὶ τῶν ἄλλων τῶν φιλοσόφων. Καὶ κρίματα, φησίν, εὐθῦναι, οὐ τὰ δικαστικά, ἀλλὰ τὸ κριτήριον τὸ ἐν ἡμῖν, ὑγιὲς καὶ ἀπλανὲς ἔχειν δεῖν μηνύει· "Ινα δῷ ἀκάκοις πανουργίαν, παιδὶ δὲ νέῳ αἴσθησιν τε καὶ εὔνοιαν (25). Τῶνδε γὰρ ἀκούσας σοφὸς ὁ ὑπα- κούειν ταῖς ἐντολαῖς πεπεισμένος, σοφώτερος ἔσται κατὰ τὴν γνῶσιν· ὁ δὲ νοήμων κυβέρνησιν κτήσε- ται· νοήσει τε παραβολὴν καὶ σκοτεινὸν λόγον, βήσεις τε σοφῶν καὶ αἰίγματα. Οὐ γὰρ κιβδή λους οἱ ἔπιπνοι ἐκ Θεοῦ λόγους προφέρουσιν, οὐδ' οἱ παρὰ τούτων ἐμπορευόμενοι· οὐδὲ μὴν πάγας, αἷς οἱ πολλοὶ τῶν σοφιστῶν τοὺς νέους εμπλέκουσι, πρὸς οὐδὲν ἀληθὲς σχολάζοντες· ἀλλ᾽ οἱ μὲν τὸ ἅγιον Πνεῦμα (26) κεκτημένοι, ἐρευνῶσι τὰ βάθη του Θεοῦ, τουτέστι, τῆς περὶ τὰς προφητείας επικρύ ψεως ἐπήβολοι γινόμενοι. Τῶν δὲ ἁγίων μεταδιδόναι τοῖς κυσὶν ἀπαγορεύεται, ἔστ' ἂν μένῃ θηρία· οὐ γάρ ποτε ἐγκιρνάναι προσήκει φθονεροῖς καὶ τεταραγμέ νοις, ἀπίστοις τε ἔτι ἤθεσιν, εἰς ὑλακὴν ζητήσεως ἀναι- δέσι, τοῦ θείου (27) καὶ καθαροῦ νάματος τοῦ ζῶντος ὕδατος. Μὴ δὴ ὑπερεκχείσθω (28) σοι ὕδατα ἔξω πηγῆς σου· εἰς δὲ σὰς πλατείας διαπορευέσθω σα ὕδατα. Οὐ γὰρ φρονέουσι τοιαῦτα πολλοί, σκό- σοι (29) έγκυρσεύουσιν· οὐδὲ μαθόντες, γινώ σκουσιν· ἑαυτοῖσι δὲ δοκέουσι, κατὰ τὸν γενναῖον Ηράκλειτον. Αρ' οὐ δοκεῖ σοι καὶ οὗτος τοὺς μὴ Ρ. 452. Ρroν. ι, 2-6. φὰς λόγων, καὶ λύσεις αἰνιγμάτων· κρίμα κατευθύνειν, τὸ δικα-, στιχόν. τὸ Πνεῦμα, Τὸ γὰρ Πνεῦμα, ο Καὶ ἔδειξέ μοι καθαρὸν ποταμὸν ὕδατος ζωής, λαμ πρὸν ὡς κρύσταλλον, ἐκπορευόμενον ἐκ τοῦ θρόνον τοῦ Θεοῦ. τὰ ὕδατα ἐκ τῆς σῆς πηγῆς· τὰ σὰ ὕδατα. STROMATUM LIB. II. A state semper nobis adest, et plane tangit nos Dei potestas. Unde Moyses, cum persuasum haberet Deum nunquam humana cognitum iri sapientia, Ostende te mihi e, inquit : et in caliginem, ubi erat Dei vox, ingredi contendit, hoc est, ad arcanas et informes de eo quod est notiones. Non est enim in caligine Deus, aut in loco, sed supra locum, et tem- pus, et proprietatem eorum quæ facta sunt: quare nu: quam est in parte, nec ut continens, nec ut contentus, aut per circumscriptionem, aut per se ctionem. Quam enim domum ædificabitis mihi ? in- quit Dominus b. Sed nec sibi ædificavit, cum capi non possit. Et quamvis cœlum dicatur ejus sedes, ne sic quidem continetur, sed requiescit delectatus opificio. Clarum est ergo, occultatam nobis esse veritatem : et si id jam uno exemplo ostensum est, id quoque paulo post monstrabitur pluribus. Quare autem non sunt merito recipiendi, qui et discere volunt, et ex sententia Salomonis possunt nosse sa- pientiam et disciplinam, et intelligere rationes prudentiæ, et suscipere strophus orationum, et ve- ram intelligere justitiam? cum et alia utique sit, quæ non ex veritate doceatur a Græcis legibus, et aliis philosophis. Et judicia, inquit, dirigere : non forensia, sed quod est in nobis judicium sanum et ab errore alienum oportere nos habere, significat : Ut det simplicibus astuțiam, puero autem nuper na- to sensum et benevolentiam. Hæc enim cum audierit sapiens, cui persuasum est obedire præceptis, erit per cognitionem sapientior : qui est autem intelli- gens, acquiret gubernationem, et intelliget parabo- lam et obscurum sermonem, et sapientum dicla et enigmata c. Non enim adulterinas proferunt ratio- nes, qui sunt a Deo inspirati, nec ii, qui ab eis mercantur : sed nec laqueos, quibus plerique so- phistæ adolescentes implicant, veritati minime va- cantes. Sed qui Spiritum sanctum possident, pro- funda Dei scrutantur &; hoc est, ea assequuntur, quæ latent in prophetis. Sancta autem canibus im- pertire e vetatur, scilicet quandiu manserint fera, Non oportet enim illis, qui invidiosi et perturbati, et adhuc infideles moribus, et ad impudenter la- irandum adversus veritatis inquisitionem parati sunt, immiscere divinum et purum fluentuin aquæ D viva : Ne efundantur, inquit, aqua extra fontem * ED. POTTER, ED. PARIS. * Εxod. xxxi, 13. b Isa. Lxvi, 1. c d I Cor. 11, 10. e Matth. vII, 6. et mox, sing. numero : quæ lectio si recipia- tur, mox etiam singulariter legendum erit SYLBURG. interpretibus, quod Sylburgio etiam placuit. enim omnia scrutatur, etiam profunda Dei. Ita locum hune de Spiritu sancto exposuit Didymus Alexan- drinus lib. i De Spiritu sancto : Sic et quæ Dei sunt, nemo cognovit, nisi id est, Spiritus Dei : hoc est, Spiritus enim scrutatur omnia, eliam alla Dei. COLLECT. PATROL. Gu. VIII. sunt a Vulg. Bibl. Proverb. v, ubi etiam legitur itemque mor, Clementem tamen de industria prohibitivam parti- culam usurpasse declarant tuni antecedentia, tuin sequentia : ut vetet, in loca supervacua et rigatio- nis non capacia effundere aquas suas, sed tantum in sua loca, quibus cum fructu impenditur opera, rivos diduci. SYLBURG. quit Gatakerus, Comment. in Marci Antonini lib. 1v, p. 168. (24) Στροφάς 12. Vulg. Biblia Proverb. 1, στρο (25) Εὔνοιαν. Scribendum ἔννοιαν cum LXX (26) Πνεῦμα. 5. Paulus) Cor ", 10 : Spiritus (27) Τοῦ θείου. Respicere videtur Apocal. xxii, 1: (28) Μὴ δὴ ὑπ. Duæ istæ particulæ, μὴ δή, ab- (29) 'Οκόσοι. Legendum existimem οκόσοις, in-
διὸ καί φησιν ὁ λόγος· «μὴ εἴπητε ἑαυτοῖς διδάσκαλον ἐπὶ τῆς γῆς·» ἡ μὲν γὰρ ἐπιστήμη ἕξις ἀποδεικτική, ἡ πίστις δὲ χάρις ἐξ ἀναποδείκτων εἰς τὸ καθόλου ἀναβιβάζουσα τὸ ἁπλοῦν, ὃ οὔτε σὺν ὕλῃ ἐστὶν οὔτε ὕλη οὔτε ὑπὸ ὕλης. οἱ δὲ ἄπιστοι, ὡς ἔοικεν, «ἐξ οὐρανοῦ καὶ τοῦ ἀοράτου πάντα ἕλκουσιν εἰς γῆν, ταῖς χερσὶν ἀτεχνῶς πέτρας καὶ δρῦς περιλαμβάνοντες» κατὰ τὸν Πλάτωνα· «τῶν γὰρ τοιούτων ἐφαπτόμενοι πάντων διισχυρίζονται τοῦτ’ εἶναι μόνον, ὃ παρέχει προσβολὴν καὶ ἐπαφήν τινα, ταὐτὸν σῶμα καὶ οὐσίαν ὁριζόμενοι.» «⟨οἱ δὲ⟩ πρὸς αὐτοὺς ἀμφισβητοῦντες μάλα εὐλαβῶς ἄνωθεν ἐξ ἀοράτου ποθὲν ἀμύνονται, νοητὰ ἄττα καὶ ἀσώματα εἴδη βιαζόμενοι τὴν ἀληθινὴν οὐσίαν εἶναι.» «ἰδοὺ δή, ποιῶ καινά,» ὁ λόγος φησίν, «ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν οὐδὲ οὖς ἤκουσεν οὐδὲ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη·» καινῷ ὀφθαλμῷ, καινῇ ἀκοῇ, καινῇ καρδίᾳ ὅσα ὁρατὰ καὶ ἀκουστὰ ⟨καὶ⟩ καταληπτὰ διὰ τῆς πίστεως καὶ συνέσεως, πνευματικῶς λεγόντων, ἀκουόντων, πραττόντων τῶν τοῦ κυρίου μαθητῶν.
Β ἡ φωνὴ τοῦ Θεοῦ, εἰσελθεῖν βιάζεται, τουτέστιν, εἰς τὰς ἀδύτους καὶ ἀειδεῖς περὶ τοῦ ὄντος ἐννοίας. Οὐ γὰρ ἐν γνόφῳ ἢ τόπῳ ὁ Θεὸς, ἀλλ' ὑπεράνω καὶ τό που, καὶ χρόνου, καὶ τῆς τῶν γεγονότων ιδιότητος· διὸ οὐδ᾽ ἐν μέρει καταγίνεται ποτε, οὔτε περιέχων, οὔτε περιεχόμενος, ἢ κατὰ ὁρισμόν τινα, ἢ κατὰ ἀπο τομήν. Ποῖον γὰρ οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι; λέγει Κύριος· ἀλλ᾽ οὐδὲ ἑαυτῷ ᾠκοδόμησεν, ἀχώρητος ὤν κἂν ὁ οὐρανὸς θρόνος αὐτοῦ λέγηται, οὐδ' οὕτω περ ριέχεται, ἐπαναπαύεται δὲ τερπόμενος τῇ δημιουργία Δῆλον οὖν ἡμῖν ἐστι κεκρύφθαι τὴν ἀλήθειαν· εἰ καὶ ἐξ ἑνὸς παραδείγματος ήδη δέδεικται, μικρὸν δ᾽ ὕστε ρον καὶ διὰ πλειόνων παραστήσομεν. Πῶς δὲ οὐχὶ ἀποδοχῆς ἄξιοι οἵ τε μαθεῖν ἐθέλοντες, οἵ τε δυνάμε νοι, κατὰ τὸν Σολομῶντα, γνώναι σοφίαν καὶ παι δείαν, νοῆσαί τε λόγους φρονήσεως, δέξασθαί τε στροφάς λόγων (24), νοῆσαί τε δικαιοσύνην ἀλη θῆ; ὡς οὔσης καὶ ἑτέρας τῆς μὴ κατὰ τὴν ἀλήθειαν διδασκομένης πρὸς τῶν νόμων τῶν Ἑλληνικῶν, καὶ τῶν ἄλλων τῶν φιλοσόφων. Καὶ κρίματα, φησίν, εὐθῦναι, οὐ τὰ δικαστικά, ἀλλὰ τὸ κριτήριον τὸ ἐν ἡμῖν, ὑγιὲς καὶ ἀπλανὲς ἔχειν δεῖν μηνύει· "Ινα δῷ ἀκάκοις πανουργίαν, παιδὶ δὲ νέῳ αἴσθησιν τε καὶ εὔνοιαν (25). Τῶνδε γὰρ ἀκούσας σοφὸς ὁ ὑπα- κούειν ταῖς ἐντολαῖς πεπεισμένος, σοφώτερος ἔσται κατὰ τὴν γνῶσιν· ὁ δὲ νοήμων κυβέρνησιν κτήσε- ται· νοήσει τε παραβολὴν καὶ σκοτεινὸν λόγον, βήσεις τε σοφῶν καὶ αἰίγματα. Οὐ γὰρ κιβδή λους οἱ ἔπιπνοι ἐκ Θεοῦ λόγους προφέρουσιν, οὐδ' οἱ παρὰ τούτων ἐμπορευόμενοι· οὐδὲ μὴν πάγας, αἷς οἱ πολλοὶ τῶν σοφιστῶν τοὺς νέους εμπλέκουσι, πρὸς οὐδὲν ἀληθὲς σχολάζοντες· ἀλλ᾽ οἱ μὲν τὸ ἅγιον Πνεῦμα (26) κεκτημένοι, ἐρευνῶσι τὰ βάθη του Θεοῦ, τουτέστι, τῆς περὶ τὰς προφητείας επικρύ ψεως ἐπήβολοι γινόμενοι. Τῶν δὲ ἁγίων μεταδιδόναι τοῖς κυσὶν ἀπαγορεύεται, ἔστ' ἂν μένῃ θηρία· οὐ γάρ ποτε ἐγκιρνάναι προσήκει φθονεροῖς καὶ τεταραγμέ νοις, ἀπίστοις τε ἔτι ἤθεσιν, εἰς ὑλακὴν ζητήσεως ἀναι- δέσι, τοῦ θείου (27) καὶ καθαροῦ νάματος τοῦ ζῶντος ὕδατος. Μὴ δὴ ὑπερεκχείσθω (28) σοι ὕδατα ἔξω πηγῆς σου· εἰς δὲ σὰς πλατείας διαπορευέσθω σα ὕδατα. Οὐ γὰρ φρονέουσι τοιαῦτα πολλοί, σκό- σοι (29) έγκυρσεύουσιν· οὐδὲ μαθόντες, γινώ σκουσιν· ἑαυτοῖσι δὲ δοκέουσι, κατὰ τὸν γενναῖον Ηράκλειτον. Αρ' οὐ δοκεῖ σοι καὶ οὗτος τοὺς μὴ Ρ. 452. Ρroν. ι, 2-6. φὰς λόγων, καὶ λύσεις αἰνιγμάτων· κρίμα κατευθύνειν, τὸ δικα-, στιχόν. τὸ Πνεῦμα, Τὸ γὰρ Πνεῦμα, ο Καὶ ἔδειξέ μοι καθαρὸν ποταμὸν ὕδατος ζωής, λαμ πρὸν ὡς κρύσταλλον, ἐκπορευόμενον ἐκ τοῦ θρόνον τοῦ Θεοῦ. τὰ ὕδατα ἐκ τῆς σῆς πηγῆς· τὰ σὰ ὕδατα. STROMATUM LIB. II. A state semper nobis adest, et plane tangit nos Dei potestas. Unde Moyses, cum persuasum haberet Deum nunquam humana cognitum iri sapientia, Ostende te mihi e, inquit : et in caliginem, ubi erat Dei vox, ingredi contendit, hoc est, ad arcanas et informes de eo quod est notiones. Non est enim in caligine Deus, aut in loco, sed supra locum, et tem- pus, et proprietatem eorum quæ facta sunt: quare nu: quam est in parte, nec ut continens, nec ut contentus, aut per circumscriptionem, aut per se ctionem. Quam enim domum ædificabitis mihi ? in- quit Dominus b. Sed nec sibi ædificavit, cum capi non possit. Et quamvis cœlum dicatur ejus sedes, ne sic quidem continetur, sed requiescit delectatus opificio. Clarum est ergo, occultatam nobis esse veritatem : et si id jam uno exemplo ostensum est, id quoque paulo post monstrabitur pluribus. Quare autem non sunt merito recipiendi, qui et discere volunt, et ex sententia Salomonis possunt nosse sa- pientiam et disciplinam, et intelligere rationes prudentiæ, et suscipere strophus orationum, et ve- ram intelligere justitiam? cum et alia utique sit, quæ non ex veritate doceatur a Græcis legibus, et aliis philosophis. Et judicia, inquit, dirigere : non forensia, sed quod est in nobis judicium sanum et ab errore alienum oportere nos habere, significat : Ut det simplicibus astuțiam, puero autem nuper na- to sensum et benevolentiam. Hæc enim cum audierit sapiens, cui persuasum est obedire præceptis, erit per cognitionem sapientior : qui est autem intelli- gens, acquiret gubernationem, et intelliget parabo- lam et obscurum sermonem, et sapientum dicla et enigmata c. Non enim adulterinas proferunt ratio- nes, qui sunt a Deo inspirati, nec ii, qui ab eis mercantur : sed nec laqueos, quibus plerique so- phistæ adolescentes implicant, veritati minime va- cantes. Sed qui Spiritum sanctum possident, pro- funda Dei scrutantur &; hoc est, ea assequuntur, quæ latent in prophetis. Sancta autem canibus im- pertire e vetatur, scilicet quandiu manserint fera, Non oportet enim illis, qui invidiosi et perturbati, et adhuc infideles moribus, et ad impudenter la- irandum adversus veritatis inquisitionem parati sunt, immiscere divinum et purum fluentuin aquæ D viva : Ne efundantur, inquit, aqua extra fontem * ED. POTTER, ED. PARIS. * Εxod. xxxi, 13. b Isa. Lxvi, 1. c d I Cor. 11, 10. e Matth. vII, 6. et mox, sing. numero : quæ lectio si recipia- tur, mox etiam singulariter legendum erit SYLBURG. interpretibus, quod Sylburgio etiam placuit. enim omnia scrutatur, etiam profunda Dei. Ita locum hune de Spiritu sancto exposuit Didymus Alexan- drinus lib. i De Spiritu sancto : Sic et quæ Dei sunt, nemo cognovit, nisi id est, Spiritus Dei : hoc est, Spiritus enim scrutatur omnia, eliam alla Dei. COLLECT. PATROL. Gu. VIII. sunt a Vulg. Bibl. Proverb. v, ubi etiam legitur itemque mor, Clementem tamen de industria prohibitivam parti- culam usurpasse declarant tuni antecedentia, tuin sequentia : ut vetet, in loca supervacua et rigatio- nis non capacia effundere aquas suas, sed tantum in sua loca, quibus cum fructu impenditur opera, rivos diduci. SYLBURG. quit Gatakerus, Comment. in Marci Antonini lib. 1v, p. 168. (24) Στροφάς 12. Vulg. Biblia Proverb. 1, στρο (25) Εὔνοιαν. Scribendum ἔννοιαν cum LXX (26) Πνεῦμα. 5. Paulus) Cor ", 10 : Spiritus (27) Τοῦ θείου. Respicere videtur Apocal. xxii, 1: (28) Μὴ δὴ ὑπ. Duæ istæ particulæ, μὴ δή, ab- (29) 'Οκόσοι. Legendum existimem οκόσοις, in-
ἔστι γὰρ δόκιμον νόμισμα καὶ ἄλλο κίβδηλον, ὅπερ οὐδὲν ἔλαττον ἀπατᾷ τοὺς ἰδιώτας, οὐ μὴν τοὺς ἀργυραμοιβούς, οἳ ἴσασι μαθόντες τό τε παρακεχαραγμένον καὶ τὸ δόκιμον χωρίζειν καὶ διακρίνειν. οὕτως ὁ ἀργυραμοιβὸς τῷ ἰδιώτῃ τὸ νόμισμα τοῦτο μόνον, ὅτι κίβδηλόν ἐστι, φησί· τὸ δὲ πῶς, μόνος ὁ τοῦ τραπεζίτου γνώριμος καὶ ὁ ἐπὶ τοῦτο ἀλειφόμενος μανθάνει. Ἀριστοτέλης δὲ τὸ ἑπόμενον τῇ ἐπιστήμῃ κρῖμα, ὡς ἀληθὲς τόδε τι, πίστιν εἶναί φησι. κυριώτερον οὖν τῆς ἐπιστήμης ἡ πίστις καὶ ἔστιν αὐτῆς κριτήριον. Ὑποκρίνεται δὲ τὴν πίστιν ἡ εἰκασία, ἀσθενὴς οὖσα ὑπόληψις, καθάπερ ὁ κόλαξ τὸν φίλον καὶ ὁ λύκος τὸν κύνα. ἐπειδὴ δὲ ὁρῶμεν ⟨ὅτι⟩ ὁ τέκτων [ὅτι] μαθών τινα τεχνίτης γίνεται καὶ ὁ κυβερνήτης παιδευθεὶς τὴν τέχνην κυβερνᾶν δυνήσεται, οὐκ ἀπαρκεῖν λογιζόμενος τὸ βούλεσθαι καλὸν γενέσθαι κἀγαθόν, ἀνάγκη [δὲ] ἄρα πειθόμενον μαθεῖν· τὸ δὲ πείθεσθαι τῷ λόγῳ, ὃν διδάσκαλον ἀνηγορεύσαμεν, αὐτῷ ἐκείνῳ πιστεῦσαί ἐστι κατ’ οὐδὲν ἀντιβαίνοντα. πῶς γὰρ οἷόν τε ἀντεφίστασθαι τῷ θεῷ; πιστὴ τοίνυν ἡ γνῶσις, γνωστὴ δὲ ἡ πίστις θείᾳ τινὶ ἀκολουθίᾳ τε καὶ ἀντακολουθίᾳ γίνεται.
Β ἡ φωνὴ τοῦ Θεοῦ, εἰσελθεῖν βιάζεται, τουτέστιν, εἰς τὰς ἀδύτους καὶ ἀειδεῖς περὶ τοῦ ὄντος ἐννοίας. Οὐ γὰρ ἐν γνόφῳ ἢ τόπῳ ὁ Θεὸς, ἀλλ' ὑπεράνω καὶ τό που, καὶ χρόνου, καὶ τῆς τῶν γεγονότων ιδιότητος· διὸ οὐδ᾽ ἐν μέρει καταγίνεται ποτε, οὔτε περιέχων, οὔτε περιεχόμενος, ἢ κατὰ ὁρισμόν τινα, ἢ κατὰ ἀπο τομήν. Ποῖον γὰρ οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι; λέγει Κύριος· ἀλλ᾽ οὐδὲ ἑαυτῷ ᾠκοδόμησεν, ἀχώρητος ὤν κἂν ὁ οὐρανὸς θρόνος αὐτοῦ λέγηται, οὐδ' οὕτω περ ριέχεται, ἐπαναπαύεται δὲ τερπόμενος τῇ δημιουργία Δῆλον οὖν ἡμῖν ἐστι κεκρύφθαι τὴν ἀλήθειαν· εἰ καὶ ἐξ ἑνὸς παραδείγματος ήδη δέδεικται, μικρὸν δ᾽ ὕστε ρον καὶ διὰ πλειόνων παραστήσομεν. Πῶς δὲ οὐχὶ ἀποδοχῆς ἄξιοι οἵ τε μαθεῖν ἐθέλοντες, οἵ τε δυνάμε νοι, κατὰ τὸν Σολομῶντα, γνώναι σοφίαν καὶ παι δείαν, νοῆσαί τε λόγους φρονήσεως, δέξασθαί τε στροφάς λόγων (24), νοῆσαί τε δικαιοσύνην ἀλη θῆ; ὡς οὔσης καὶ ἑτέρας τῆς μὴ κατὰ τὴν ἀλήθειαν διδασκομένης πρὸς τῶν νόμων τῶν Ἑλληνικῶν, καὶ τῶν ἄλλων τῶν φιλοσόφων. Καὶ κρίματα, φησίν, εὐθῦναι, οὐ τὰ δικαστικά, ἀλλὰ τὸ κριτήριον τὸ ἐν ἡμῖν, ὑγιὲς καὶ ἀπλανὲς ἔχειν δεῖν μηνύει· "Ινα δῷ ἀκάκοις πανουργίαν, παιδὶ δὲ νέῳ αἴσθησιν τε καὶ εὔνοιαν (25). Τῶνδε γὰρ ἀκούσας σοφὸς ὁ ὑπα- κούειν ταῖς ἐντολαῖς πεπεισμένος, σοφώτερος ἔσται κατὰ τὴν γνῶσιν· ὁ δὲ νοήμων κυβέρνησιν κτήσε- ται· νοήσει τε παραβολὴν καὶ σκοτεινὸν λόγον, βήσεις τε σοφῶν καὶ αἰίγματα. Οὐ γὰρ κιβδή λους οἱ ἔπιπνοι ἐκ Θεοῦ λόγους προφέρουσιν, οὐδ' οἱ παρὰ τούτων ἐμπορευόμενοι· οὐδὲ μὴν πάγας, αἷς οἱ πολλοὶ τῶν σοφιστῶν τοὺς νέους εμπλέκουσι, πρὸς οὐδὲν ἀληθὲς σχολάζοντες· ἀλλ᾽ οἱ μὲν τὸ ἅγιον Πνεῦμα (26) κεκτημένοι, ἐρευνῶσι τὰ βάθη του Θεοῦ, τουτέστι, τῆς περὶ τὰς προφητείας επικρύ ψεως ἐπήβολοι γινόμενοι. Τῶν δὲ ἁγίων μεταδιδόναι τοῖς κυσὶν ἀπαγορεύεται, ἔστ' ἂν μένῃ θηρία· οὐ γάρ ποτε ἐγκιρνάναι προσήκει φθονεροῖς καὶ τεταραγμέ νοις, ἀπίστοις τε ἔτι ἤθεσιν, εἰς ὑλακὴν ζητήσεως ἀναι- δέσι, τοῦ θείου (27) καὶ καθαροῦ νάματος τοῦ ζῶντος ὕδατος. Μὴ δὴ ὑπερεκχείσθω (28) σοι ὕδατα ἔξω πηγῆς σου· εἰς δὲ σὰς πλατείας διαπορευέσθω σα ὕδατα. Οὐ γὰρ φρονέουσι τοιαῦτα πολλοί, σκό- σοι (29) έγκυρσεύουσιν· οὐδὲ μαθόντες, γινώ σκουσιν· ἑαυτοῖσι δὲ δοκέουσι, κατὰ τὸν γενναῖον Ηράκλειτον. Αρ' οὐ δοκεῖ σοι καὶ οὗτος τοὺς μὴ Ρ. 452. Ρroν. ι, 2-6. φὰς λόγων, καὶ λύσεις αἰνιγμάτων· κρίμα κατευθύνειν, τὸ δικα-, στιχόν. τὸ Πνεῦμα, Τὸ γὰρ Πνεῦμα, ο Καὶ ἔδειξέ μοι καθαρὸν ποταμὸν ὕδατος ζωής, λαμ πρὸν ὡς κρύσταλλον, ἐκπορευόμενον ἐκ τοῦ θρόνον τοῦ Θεοῦ. τὰ ὕδατα ἐκ τῆς σῆς πηγῆς· τὰ σὰ ὕδατα. STROMATUM LIB. II. A state semper nobis adest, et plane tangit nos Dei potestas. Unde Moyses, cum persuasum haberet Deum nunquam humana cognitum iri sapientia, Ostende te mihi e, inquit : et in caliginem, ubi erat Dei vox, ingredi contendit, hoc est, ad arcanas et informes de eo quod est notiones. Non est enim in caligine Deus, aut in loco, sed supra locum, et tem- pus, et proprietatem eorum quæ facta sunt: quare nu: quam est in parte, nec ut continens, nec ut contentus, aut per circumscriptionem, aut per se ctionem. Quam enim domum ædificabitis mihi ? in- quit Dominus b. Sed nec sibi ædificavit, cum capi non possit. Et quamvis cœlum dicatur ejus sedes, ne sic quidem continetur, sed requiescit delectatus opificio. Clarum est ergo, occultatam nobis esse veritatem : et si id jam uno exemplo ostensum est, id quoque paulo post monstrabitur pluribus. Quare autem non sunt merito recipiendi, qui et discere volunt, et ex sententia Salomonis possunt nosse sa- pientiam et disciplinam, et intelligere rationes prudentiæ, et suscipere strophus orationum, et ve- ram intelligere justitiam? cum et alia utique sit, quæ non ex veritate doceatur a Græcis legibus, et aliis philosophis. Et judicia, inquit, dirigere : non forensia, sed quod est in nobis judicium sanum et ab errore alienum oportere nos habere, significat : Ut det simplicibus astuțiam, puero autem nuper na- to sensum et benevolentiam. Hæc enim cum audierit sapiens, cui persuasum est obedire præceptis, erit per cognitionem sapientior : qui est autem intelli- gens, acquiret gubernationem, et intelliget parabo- lam et obscurum sermonem, et sapientum dicla et enigmata c. Non enim adulterinas proferunt ratio- nes, qui sunt a Deo inspirati, nec ii, qui ab eis mercantur : sed nec laqueos, quibus plerique so- phistæ adolescentes implicant, veritati minime va- cantes. Sed qui Spiritum sanctum possident, pro- funda Dei scrutantur &; hoc est, ea assequuntur, quæ latent in prophetis. Sancta autem canibus im- pertire e vetatur, scilicet quandiu manserint fera, Non oportet enim illis, qui invidiosi et perturbati, et adhuc infideles moribus, et ad impudenter la- irandum adversus veritatis inquisitionem parati sunt, immiscere divinum et purum fluentuin aquæ D viva : Ne efundantur, inquit, aqua extra fontem * ED. POTTER, ED. PARIS. * Εxod. xxxi, 13. b Isa. Lxvi, 1. c d I Cor. 11, 10. e Matth. vII, 6. et mox, sing. numero : quæ lectio si recipia- tur, mox etiam singulariter legendum erit SYLBURG. interpretibus, quod Sylburgio etiam placuit. enim omnia scrutatur, etiam profunda Dei. Ita locum hune de Spiritu sancto exposuit Didymus Alexan- drinus lib. i De Spiritu sancto : Sic et quæ Dei sunt, nemo cognovit, nisi id est, Spiritus Dei : hoc est, Spiritus enim scrutatur omnia, eliam alla Dei. COLLECT. PATROL. Gu. VIII. sunt a Vulg. Bibl. Proverb. v, ubi etiam legitur itemque mor, Clementem tamen de industria prohibitivam parti- culam usurpasse declarant tuni antecedentia, tuin sequentia : ut vetet, in loca supervacua et rigatio- nis non capacia effundere aquas suas, sed tantum in sua loca, quibus cum fructu impenditur opera, rivos diduci. SYLBURG. quit Gatakerus, Comment. in Marci Antonini lib. 1v, p. 168. (24) Στροφάς 12. Vulg. Biblia Proverb. 1, στρο (25) Εὔνοιαν. Scribendum ἔννοιαν cum LXX (26) Πνεῦμα. 5. Paulus) Cor ", 10 : Spiritus (27) Τοῦ θείου. Respicere videtur Apocal. xxii, 1: (28) Μὴ δὴ ὑπ. Duæ istæ particulæ, μὴ δή, ab- (29) 'Οκόσοι. Legendum existimem οκόσοις, in-
PG 8:939ναὶ μὴν καὶ ὁ Ἐπίκουρος, ὁ μάλιστα τῆς ἀληθείας προτιμήσας τὴν ἡδονήν, πρόληψιν εἶναι διανοίας τὴν πίστιν ὑπολαμβάνει· πρόληψιν δὲ ἀποδίδωσιν ἐπιβολὴν ἐπί τι ἐναργὲς καὶ ἐπὶ τὴν ἐναργῆ τοῦ πράγματος ἐπίνοιαν· μὴ δύνασθαι δὲ μηδένα μήτε ζητῆσαι μήτε ἀπορῆσαι μηδὲ μὴν δοξάσαι, ἀλλ’ οὐδὲ ἐλέγξαι χωρὶς προλήψεως. πῶς δ’ ἂν μὴ ἔχων τις πρόληψιν οὗ ἐφίεται μάθοι περὶ οὗ ζητεῖ; ὁ μαθὼν δὲ ἤδη κατάληψιν ποιεῖ τὴν πρόληψιν. εἰ δὲ ὁ μανθάνων οὐκ ἄνευ προλήψεως μανθάνει τῆς τῶν λεγομένων παραδεκτικῆς, αὐτὸς μὲν ὦτα ἔχει τὰ ἀκουστικὰ τῆς ἀληθείας· «μακάριος δὲ ὁ λέγων εἰς ὦτα ἀκουόντων,» ὥσπερ ἀμέλει μακάριος καὶ αὐτὸς [ὁ] τῆς ὑπακοῆς. τὸ δὲ κατακοῦσαι συνεῖναί ἐστιν. εἰ τοίνυν ἡ πίστις οὐδὲν ἄλλο ἢ πρόληψίς ἐστι διανοίας περὶ τὰ λεγόμενα καὶ τοῦτο ὑπακοή τε εἴρηται σύνεσίς τε καὶ πειθώ, οὐ μὴ μαθήσεταί τις ἄνευ πίστεως, ἐπεὶ μηδὲ ἄνευ προλήψεως. ἀληθὲς δ’ οὖν ὂν παντὸς μᾶλλον ἀποδείκνυται τὸ ὑπὸ τοῦ προφήτου εἰρημένον· «ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε.» τοῦτο καὶ Ἡράκλειτος ὁ Ἐφέσιος τὸ λόγιον παραφράσας εἴρηκεν·
Α πιστεύοντας ψέγειν; 'Ο δὲ δίκαιός (50) μου ἐκ εί- . στεως ζήσεται, ὁ προφήτης εἴρηκε. Λέγει δὲ καὶ ἄλλος προφήτης Εὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. Πῶς γὰρ τούτων ὑπερφυᾶ θεωρίαν χωρί σαι ποτ' ἂν ψυχὴ, διαμαχομένης ἔνδον τῆς περὶ τὴν μάθησιν ἀπιστίας; πίστις δὲ (51), Αν διαβάλλοντ κενὴν καὶ βάρβαρον νομίζοντες Ἕλληνες, πρόληψη: ἑκούσιός ἐστι, θεοσεβείας συγκατάθεσις, ἐλπιζεμέν νων ὑπόστασις, πραγμάτων ἔλεγχος οὐ βλε πομένων, κατὰ τὸν θεῖον Απόστολον· ταύτῃ (52) γὰρ μάλιστα ἐμαρτυρήθησαν οἱ πρεσβύτεροι. Χω ρὶς δὲ πίστεως ἀδύνατόν ἐστιν εὐαρεστῆσαι Θεῷ. Αλλοι δ' ἀφανοῦς πράγματος ενωτικήν συγκα τάθεσιν ἀπέδωκαν εἶναι τὴν πίστιν· ὥσπερ ἀμέσ λει τὴν ἀπόδειξιν ἀγνοουμένου πράγματος φανεράν Β συγκατάθεσιν. Εἰ μὲν οὖν προαίρεσίς (35) ἐστιν, ὀρεκτική τινος οὖσα, ἡ ὄρεξις νῦν διανοητική· ἐπεὶ δὲ πράξεως ἀρχὴ ἡ προαίρεσις, πίστις εὑρίσκεται (34) ἀρχὴ γὰρ τῆς πράξεως, θεμέλιος ἔμφρονος προαιρέ- σεως, προαποδεικνύντος τινὸς αὐτῷ (55) διὰ τῆς πο στεως τὴν ἀπόδειξιν. Εθελοντὴν δὲ συνέπεσθαι τῷ συμφέροντι, συνέσεως ἀρχή. Μεγάλην γοῦν εἰς γνώ σιν ῥοπὴν ἀπερίσπαστος παρέχει προαίρεσις. Αὐτίκα ἡ μελέτη τῆς πίστεως ἐπιστήμη γίνεται, θεμελίω βεβαίῳ ἐπερηρεισμένη. Τὴν γοῦν ἐπιστήμην (56) ὁρί ζονται φιλοσόφων παῖδες, ἕξιν ἀμετάπτωτον ὑπὸ λό γου. Εστιν οὖν ἄλλη τις τοιαύτη κατάστασις ἀληθὲς θεοσεβείας αὐτῆς (37), ἧς μόνος διδάσκαλος ὁ λόγος; Οὐκ ἔγωγε οἶμαι. Θεόφραστος δὲ τὴν αἴσθησιν (58) ἀρχὴν εἶναι πίστεώς φησιν· ἀπὸ γὰρ ταύτης αἱ ἀρ χαὶ πρὸς τὸν λόγον τὸν ἐν ἡμῖν καὶ τὴν διάνοιαν έχ- Θεραπευτ. Α', πρόληψιν Κατὰ δὲ τὸν ἡμέτερον λόγον, πίστις ἐστὶν ἑκούσιος τῆς ψυχῆς συγκατάθεσις· ῆ, ἀφανοῦς πρά- γματος θεωρία· ΐ, περὶ τὸ ὂν ἔνστασις, καὶ κατάλη ψις τῶν ἀοράτων τῇ φύσει σύμμετρος· ή, διάθεσις ἀναμφίβολος ταῖς ψυχαῖς τῶν κεκτημένων ενιδρυ- μένη. ἐμαρτυρήθησαν. Α. Επεται τῇ πίστει ἡ γνῶσις· ἔχεται δὲ τῆς γνώσεως ἡ ὁρμή· ἀκολουθεῖ δὲ ταύτῃ ἡ πρᾶξις. Δεῖ γὰρ πιστεῦσαι πρῶτον, εἶτα μαθεῖν· γνόντα δὲ, ὁρμῆσαι· ὁρμήσαντα δὲ, πρᾶξαι. πίστις οὖσα εὑρίσκεται ἡ προαίρεσις. ή προαίρεσις, πίστις εὑρίσκεται ἀρχὴ τῆς πράξεως, θ. πραγμάτων ἔλεγχος οὐ βλεπομένων, Επι στήμη γὰρ πλέον ἐστὶ τέχνης, τὸ βέβαιον καὶ ἀμετ τάπτωτον ὑπὸ λόγου προσειληφυΐα. Επιστήμη, δὲ (ὅρος) κατάληψις ἀσφαλὴς καὶ βέβαιος, ἀμετάπτωτος ὑπὸ λόγου. Εἶναι δὲ ἐπιστήμην κατάληψιν ἀσφαλῆ καὶ ἀμετάπτωτον ὑπὸ λόγου. Επι Υπο- βάθρα μέντοι καὶ κρηπὶς τῆς ἐπιστήμης ἡ πίστις τὴν μὲν γὰρ πίστιν καὶ οἱ ὑμέτεροι φιλόσοφοι ὠρί σαντο εἶναι ἐθελούσιον τῆς ψυχῆς συγκατάθεσιν· τὴν δὲ ἐπιστήμην ἕξιν ἀμετάπτωτον μετὰ λόγου. θεοσεβείας αὐτ. CLEMENTIS ALEXANDRINI tuum, în tuas autem plateas transeant aquæ tuæ 1. Non enim hæc multi percipiunt, qui in ea incidunt : sed nec cum didicerint, cognoscunt, licet sibi videan- tur : ut ait egregius Heraclitus. An non is quoque tibi videtur eos, qui non credunt, vituperare? Justus autem meus ex fide vivet b, dixit propheta. Dicit autem alius quoque propheta: Nisi credide- ritis, non intelligetis c. Quomodo enim admirabi- Jem eorum contemplationem capere potuerit ani- ma, si intus adversetur eorum, quæ discenda sunt, incredulitas ? Fides autem, quam Græci calumnian- tur, existimantes inanem et barbaram, est volunta- ria anticipatio; pietatis assensio; rerum quæ spe- rantur substantia; argumentum earum quæ non videntur, ut est sententia divini Apostoli. Per eam enim maxime testimonium acceperunt antiquio- res. Sin: fide autem impossibile est Deo placere d. Alii autem, rei non apparentis unientem assensio- nem tradiderunt esse fidem : sicut demonstratio- nem, rei, quæ ignoratur, evidentem assensio- ner. Si sit itaque voluntaria electio, quandoqui- dem aliquid appetit, certe appetitio est intelle- ctiva. Quoniam autem actionis principium est ele- ctio voluntaria, sequitur fidem esse principium actionis, quæ fundamentum est prudentis electio- nis, aliquo ei prius per fidem ostendente demon- strationem. Lubenter autem sequi et appetere id, quod est utile, est principium prudentiæ. Jam magnum momentum ad cognitionem affert electio firma et inconcussa. Statim igitur fidei meditatio fit scientia, stabili innixa fundamento. Scientiam C P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Prov. v, 16. b Habac. 11, 4. c Isa. vit, 9. ª Heb. x1, 1, 2, 6. Ilabac. 11, 4. Enitiones cum iis conferre, quas Theodoretus par- tim e Clemente nostro, partim ex aliis auctoribus congessit, p. 479, ubi postquam fi- dem ex Epicuri sententia vocasset, hæc addit : Caterum, prout nos definimus, fides est vo- luntaria animi assensio : vel, latentis rei contem- platio: vel, circa id, quod est, adhæsio, invisibi- liumque apprehensio naturæ congruens : vel, insita D credentium' animis citra ambiguitatem aliquam dis. positio. SYLBURG. cebant xɛviv esse fidem, probat eam omnis appeti- tionis, et consequenter actionis, causam esse. Theo- doretus loco jam dicto : Sequitur fidem cognitio cognitionem subit appetitus : appeti- tum actio sequitur. Prius enim credere oportet, postea addiscere: tum vero, qui cognorit, appetitu aliquo commoveri commotum denique agere. detur, Herve - tus interpres hoc commation cumi sequenti conne- clit, dum vertit, invenitur fides esse principium - actionis, inquit Sylburg. Unde in editionibus Syl- burgiana posterioribus exstat, ac proinde pre monstrat ea, quæ cum postea apparuerint, demon- strari poterint. tradit p. 364, 381, 393, edit. Paris. Philo lib. De congressu quær. erud. gratia, pag. : Ibidem paulo post : Stobaeus eam Stoicis tri- buit, Eclog. ethic. c. 4, p. : auter scientiam tradunt Stoici firmam et cerlam ra- tionis comprehensionem. Porro hæc a Clemente sum psit Theodoretus, libri superius dicti p. : Est ita que fides velut primaria quædam basis el fundamen- tum scientiæ. Fidem enim vestri quoque philosophi esse voluerunt voluntariam quamdam animi assensio- nem scientiam, habitum indeciduum cum ratione. in hunc sensum : Estne enim rerera alius quis ejusmodi status, præterquam ipsius pieta- tis? Scilicet, id agit Clemens, ut fidem omni scien- La potiorem ostendat. Lowri. tele didicit Theophrastus ejus enim sententia : Nihil est in intellectu, quod non prius fuit in sense. (50) ῾Ο δέ δ. Ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεώς μου ζ. (51) Πίστις δέ. Opere pretium erit, has fidei de- (32) Ταύτη. Vulg. Bibl. Hebr. xt: Εν ταύτῃ γὰρ (33) Εἰ μὲν οὖν πρ. Contra philosophos, qui di- (54) Ἡ προαίρεσις πίστις εύρ. Sensus esse vi- (35) Αὐτῷ. Seu potius αὑτῷ, sibi. Nam fides est (56) Επιστήμην. Εandem definitionem infra (57) Θεοσεβείας αὐτῆς. Quid si legamus, πλην (58) Τὴν αἴσθησιν. floc a magistro suo Aristo
«ἐὰν μὴ ἔλπηται ἀνέλπιστον, οὐκ ἐξευρήσει, ἀνεξερεύνητον ἐὸν καὶ ἄπορον.» ἀλλὰ καὶ Πλάτων ὁ φιλόσοφος ἐν τοῖς Νόμοις «τὸν μέλλοντα μακάριόν τε καὶ εὐδαίμονα γενέσθαι τῆς ἀληθείας ἐξ ἀρχῆς εὐθὺς εἶναι μέτοχον χρῆναι» φησίν, «ἵν’ ὡς πλεῖστον χρόνον ἀληθὴς ὢν διαβιῴη· πιστὸς γάρ. ὃ δὲ ἄπιστος, ᾧ φίλον ψεῦδος ἑκούσιον· ὅτῳ δὲ ἀκούσιον, ἄνους· ὧν [οὐ ζῷον] οὐδέτερον [οὖν] ζηλωτόν· ἄφιλος γὰρ πᾶς ὅ γε ἄπιστος καὶ ἀμαθής.» καὶ μή τι ταύτην σοφίαν «βασιλικὴν» ἐν Εὐθυδήμῳ ἐπικεκρυμμένως λέγει. ἐν γοῦν τῷ Πολιτικῷ πρὸς λέξιν φησίν· «ὥστε ἡ τοῦ ἀληθινοῦ βασιλέως ἐπιστήμη βασιλική, καὶ ὁ ταύτην κεκτημένος, ἐάν τε ἄρχων ἐάν τε ἰδιώτης ὢν τυγχάνῃ, πάντως κατά γε τὴν τέχνην αὐτὴν βασιλικὸς ὀρθῶς προσαγορευθήσεται.» αὐτίκα οἱ εἰς τὸν Χριστὸν πεπιστευκότες χρηστοί τε εἰσὶ καὶ λέγονται, ὡς τῷ ὄντι βασιλικοὶ οἱ βασιλεῖ μεμελημένοι. ὡς γὰρ «οἱ σοφοὶ σοφίᾳ εἰσὶ σοφοὶ καὶ οἱ νόμιμοι νόμῳ νόμιμοι,» οὕτως οἱ Χριστῷ βασιλεῖ βασιλεῖς καὶ οἱ Χριστοῦ Χριστιανοί. εἶθ’ ὑποβὰς ἐπιφέρει σαφῶς·
Α πιστεύοντας ψέγειν; 'Ο δὲ δίκαιός (50) μου ἐκ εί- . στεως ζήσεται, ὁ προφήτης εἴρηκε. Λέγει δὲ καὶ ἄλλος προφήτης Εὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. Πῶς γὰρ τούτων ὑπερφυᾶ θεωρίαν χωρί σαι ποτ' ἂν ψυχὴ, διαμαχομένης ἔνδον τῆς περὶ τὴν μάθησιν ἀπιστίας; πίστις δὲ (51), Αν διαβάλλοντ κενὴν καὶ βάρβαρον νομίζοντες Ἕλληνες, πρόληψη: ἑκούσιός ἐστι, θεοσεβείας συγκατάθεσις, ἐλπιζεμέν νων ὑπόστασις, πραγμάτων ἔλεγχος οὐ βλε πομένων, κατὰ τὸν θεῖον Απόστολον· ταύτῃ (52) γὰρ μάλιστα ἐμαρτυρήθησαν οἱ πρεσβύτεροι. Χω ρὶς δὲ πίστεως ἀδύνατόν ἐστιν εὐαρεστῆσαι Θεῷ. Αλλοι δ' ἀφανοῦς πράγματος ενωτικήν συγκα τάθεσιν ἀπέδωκαν εἶναι τὴν πίστιν· ὥσπερ ἀμέσ λει τὴν ἀπόδειξιν ἀγνοουμένου πράγματος φανεράν Β συγκατάθεσιν. Εἰ μὲν οὖν προαίρεσίς (35) ἐστιν, ὀρεκτική τινος οὖσα, ἡ ὄρεξις νῦν διανοητική· ἐπεὶ δὲ πράξεως ἀρχὴ ἡ προαίρεσις, πίστις εὑρίσκεται (34) ἀρχὴ γὰρ τῆς πράξεως, θεμέλιος ἔμφρονος προαιρέ- σεως, προαποδεικνύντος τινὸς αὐτῷ (55) διὰ τῆς πο στεως τὴν ἀπόδειξιν. Εθελοντὴν δὲ συνέπεσθαι τῷ συμφέροντι, συνέσεως ἀρχή. Μεγάλην γοῦν εἰς γνώ σιν ῥοπὴν ἀπερίσπαστος παρέχει προαίρεσις. Αὐτίκα ἡ μελέτη τῆς πίστεως ἐπιστήμη γίνεται, θεμελίω βεβαίῳ ἐπερηρεισμένη. Τὴν γοῦν ἐπιστήμην (56) ὁρί ζονται φιλοσόφων παῖδες, ἕξιν ἀμετάπτωτον ὑπὸ λό γου. Εστιν οὖν ἄλλη τις τοιαύτη κατάστασις ἀληθὲς θεοσεβείας αὐτῆς (37), ἧς μόνος διδάσκαλος ὁ λόγος; Οὐκ ἔγωγε οἶμαι. Θεόφραστος δὲ τὴν αἴσθησιν (58) ἀρχὴν εἶναι πίστεώς φησιν· ἀπὸ γὰρ ταύτης αἱ ἀρ χαὶ πρὸς τὸν λόγον τὸν ἐν ἡμῖν καὶ τὴν διάνοιαν έχ- Θεραπευτ. Α', πρόληψιν Κατὰ δὲ τὸν ἡμέτερον λόγον, πίστις ἐστὶν ἑκούσιος τῆς ψυχῆς συγκατάθεσις· ῆ, ἀφανοῦς πρά- γματος θεωρία· ΐ, περὶ τὸ ὂν ἔνστασις, καὶ κατάλη ψις τῶν ἀοράτων τῇ φύσει σύμμετρος· ή, διάθεσις ἀναμφίβολος ταῖς ψυχαῖς τῶν κεκτημένων ενιδρυ- μένη. ἐμαρτυρήθησαν. Α. Επεται τῇ πίστει ἡ γνῶσις· ἔχεται δὲ τῆς γνώσεως ἡ ὁρμή· ἀκολουθεῖ δὲ ταύτῃ ἡ πρᾶξις. Δεῖ γὰρ πιστεῦσαι πρῶτον, εἶτα μαθεῖν· γνόντα δὲ, ὁρμῆσαι· ὁρμήσαντα δὲ, πρᾶξαι. πίστις οὖσα εὑρίσκεται ἡ προαίρεσις. ή προαίρεσις, πίστις εὑρίσκεται ἀρχὴ τῆς πράξεως, θ. πραγμάτων ἔλεγχος οὐ βλεπομένων, Επι στήμη γὰρ πλέον ἐστὶ τέχνης, τὸ βέβαιον καὶ ἀμετ τάπτωτον ὑπὸ λόγου προσειληφυΐα. Επιστήμη, δὲ (ὅρος) κατάληψις ἀσφαλὴς καὶ βέβαιος, ἀμετάπτωτος ὑπὸ λόγου. Εἶναι δὲ ἐπιστήμην κατάληψιν ἀσφαλῆ καὶ ἀμετάπτωτον ὑπὸ λόγου. Επι Υπο- βάθρα μέντοι καὶ κρηπὶς τῆς ἐπιστήμης ἡ πίστις τὴν μὲν γὰρ πίστιν καὶ οἱ ὑμέτεροι φιλόσοφοι ὠρί σαντο εἶναι ἐθελούσιον τῆς ψυχῆς συγκατάθεσιν· τὴν δὲ ἐπιστήμην ἕξιν ἀμετάπτωτον μετὰ λόγου. θεοσεβείας αὐτ. CLEMENTIS ALEXANDRINI tuum, în tuas autem plateas transeant aquæ tuæ 1. Non enim hæc multi percipiunt, qui in ea incidunt : sed nec cum didicerint, cognoscunt, licet sibi videan- tur : ut ait egregius Heraclitus. An non is quoque tibi videtur eos, qui non credunt, vituperare? Justus autem meus ex fide vivet b, dixit propheta. Dicit autem alius quoque propheta: Nisi credide- ritis, non intelligetis c. Quomodo enim admirabi- Jem eorum contemplationem capere potuerit ani- ma, si intus adversetur eorum, quæ discenda sunt, incredulitas ? Fides autem, quam Græci calumnian- tur, existimantes inanem et barbaram, est volunta- ria anticipatio; pietatis assensio; rerum quæ spe- rantur substantia; argumentum earum quæ non videntur, ut est sententia divini Apostoli. Per eam enim maxime testimonium acceperunt antiquio- res. Sin: fide autem impossibile est Deo placere d. Alii autem, rei non apparentis unientem assensio- nem tradiderunt esse fidem : sicut demonstratio- nem, rei, quæ ignoratur, evidentem assensio- ner. Si sit itaque voluntaria electio, quandoqui- dem aliquid appetit, certe appetitio est intelle- ctiva. Quoniam autem actionis principium est ele- ctio voluntaria, sequitur fidem esse principium actionis, quæ fundamentum est prudentis electio- nis, aliquo ei prius per fidem ostendente demon- strationem. Lubenter autem sequi et appetere id, quod est utile, est principium prudentiæ. Jam magnum momentum ad cognitionem affert electio firma et inconcussa. Statim igitur fidei meditatio fit scientia, stabili innixa fundamento. Scientiam C P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Prov. v, 16. b Habac. 11, 4. c Isa. vit, 9. ª Heb. x1, 1, 2, 6. Ilabac. 11, 4. Enitiones cum iis conferre, quas Theodoretus par- tim e Clemente nostro, partim ex aliis auctoribus congessit, p. 479, ubi postquam fi- dem ex Epicuri sententia vocasset, hæc addit : Caterum, prout nos definimus, fides est vo- luntaria animi assensio : vel, latentis rei contem- platio: vel, circa id, quod est, adhæsio, invisibi- liumque apprehensio naturæ congruens : vel, insita D credentium' animis citra ambiguitatem aliquam dis. positio. SYLBURG. cebant xɛviv esse fidem, probat eam omnis appeti- tionis, et consequenter actionis, causam esse. Theo- doretus loco jam dicto : Sequitur fidem cognitio cognitionem subit appetitus : appeti- tum actio sequitur. Prius enim credere oportet, postea addiscere: tum vero, qui cognorit, appetitu aliquo commoveri commotum denique agere. detur, Herve - tus interpres hoc commation cumi sequenti conne- clit, dum vertit, invenitur fides esse principium - actionis, inquit Sylburg. Unde in editionibus Syl- burgiana posterioribus exstat, ac proinde pre monstrat ea, quæ cum postea apparuerint, demon- strari poterint. tradit p. 364, 381, 393, edit. Paris. Philo lib. De congressu quær. erud. gratia, pag. : Ibidem paulo post : Stobaeus eam Stoicis tri- buit, Eclog. ethic. c. 4, p. : auter scientiam tradunt Stoici firmam et cerlam ra- tionis comprehensionem. Porro hæc a Clemente sum psit Theodoretus, libri superius dicti p. : Est ita que fides velut primaria quædam basis el fundamen- tum scientiæ. Fidem enim vestri quoque philosophi esse voluerunt voluntariam quamdam animi assensio- nem scientiam, habitum indeciduum cum ratione. in hunc sensum : Estne enim rerera alius quis ejusmodi status, præterquam ipsius pieta- tis? Scilicet, id agit Clemens, ut fidem omni scien- La potiorem ostendat. Lowri. tele didicit Theophrastus ejus enim sententia : Nihil est in intellectu, quod non prius fuit in sense. (50) ῾Ο δέ δ. Ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεώς μου ζ. (51) Πίστις δέ. Opere pretium erit, has fidei de- (32) Ταύτη. Vulg. Bibl. Hebr. xt: Εν ταύτῃ γὰρ (33) Εἰ μὲν οὖν πρ. Contra philosophos, qui di- (54) Ἡ προαίρεσις πίστις εύρ. Sensus esse vi- (35) Αὐτῷ. Seu potius αὑτῷ, sibi. Nam fides est (56) Επιστήμην. Εandem definitionem infra (57) Θεοσεβείας αὐτῆς. Quid si legamus, πλην (58) Τὴν αἴσθησιν. floc a magistro suo Aristo
PG 8:941«τὸ μὲν ὀρθὸν ἂν εἴη νόμιμον καὶ νόμος φύσει ὢν ὁ λόγος ὁ ὀρθὸς καὶ οὐκ ἐν γράμμασιν οὐδὲ ἑτέροις.» ὅ τε Ἐλεάτης ξένος τὸν βασιλικὸν καὶ πολιτικὸν ἄνδρα νόμον ἔμψυχον ἀποφαίνεται. τοιοῦτος δὲ ὁ πληρῶν μὲν τὸν νόμον, «ποιῶν δὲ τὸ θέλημα τοῦ πατρός,» ἀναγεγραμμένος δὲ ἄντικρυς ἐπὶ ξύλου τινὸς ὑψηλοῦ παράδειγμα θείας ἀρετῆς τοῖς διορᾶν δυναμένοις ἐκκείμενος. ἴσασι δὲ Ἕλληνες τὰς τῶν ἐν Λακεδαίμονι ἐφόρων σκυτάλας νόμῳ ἐπὶ ξύλων ἀναγεγραμμένας· ὁ δὲ ἐμὸς νόμος, ὡς προείρηται, βασιλικός τέ ἐστι καὶ ἔμψυχος καὶ λόγος ὁ ὀρθός· νόμος ὁ πάντων βασιλεὺς θνατῶν τε καὶ ἀθανάτων, ὡς ὁ Βοιώτιος ᾄδει Πίνδαρος. Σπεύσιππος γὰρ ἐν τῷ πρὸς Κλεοφῶντα πρώτῳ τὰ ὅμοια τῷ Πλάτωνι ἔοικε διὰ τούτου γράφειν· «εἰ γὰρ ἡ βασιλεία σπουδαῖον ὅ τε σοφὸς μόνος βασιλεὺς καὶ ἄρχων, ὁ νόμος λόγος ὢν ὀρθὸς σπουδαῖος·» ἃ καὶ ἔστιν. τούτοις ἀκόλουθα οἱ Στωϊκοὶ φιλόσοφοι δογματίζουσιν, βασιλείαν, ἱερωσύνην, προφητείαν, νομοθετικήν, πλοῦτον, κάλλος ἀληθινόν, εὐγένειαν, ἐλευθερίαν μόνῳ προσάπτοντες τῷ σοφῷ· ὃ δὲ δυσεύρετος πάνυ σφόδρα καὶ πρὸς αὐτῶν ὁμολογεῖται.
τείνονται. Ὁ πιστεύσας τοίνυν ταῖς Γραφαῖς ταῖς ἡ θείαις, τὴν κρίσιν βεβαίαν ἔχων (39), ἀπόδειξιν ἀνα τίῤῥητον τὴν τοῦ τὰς Γραφὰς δεδωρημένου φωνήν λαμβάνει Θεοῦ. Οὐκέτ᾽ οὖν πίστες γίνεται δι' ἀποδεί- ξεως ὠχυρωμένη. Μακάριοι τοίνυν, οἱ μὴ ἰδόντες, καὶ πιστεύσαντες. Αἱ γοῦν τῶν σειρήνων ἐπιτελέ- σεις, δύναμιν ὑπὲρ ἄνθρωπον ἐνδεικνύμεναι, ἐξέπλητα τον τοὺς παρατυγχάνοντας, πρὸς τὴν τῶν λεγομένων παραδοχὴν σχεδὸν ἄκοντας εὐτρεπίζουσαι. Ἐνταῦθα φυσικὴν ἡγοῦνται τὴν πίστιν οἱ ἀμφὶ τὸν Β Βασιλείδην· καθὸ καὶ ἐπὶ τῆς ἐκλογῆς τάττουσιν αὐ τὴν, τὰ μαθήματα αναποδείκτως εὑρίσκουσαν κατα- λήψει νοητικῇ. Οἱ δὲ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, τὴν μὲν πί στιν τοῖς ἁπλοῖς ἀπονείμαντες ἡμῖν, αὐτοῖς δὲ τὴν γνῶσιν (40), τοῖς φύσει σωζομένοις (41), κατὰ τὴν τοῦ διαφέροντος πλεονεξίαν σπέρματος ἐνυπάρχειν βούλονται, μακρῷ (42) δὲ κεχωρισμένην πίστεως, ἢ τὸ πνευματικὸν τοῦ ψυχικοῦ λέγοντες. Ετι φασὶν οἱ ἀπὸ Βασιλείδου (45), πίστιν ἅμα καὶ ἐκλογὴν οἰκείαν εἶναι καθ' ἕκαστον διάστημα· κατ' ἐπακολούθημα δ' αὖ τῆς ἐκλογῆς τῆς ὑπερκοσμίου, τὴν κοσμικὴν ἁπά σης φύσεως συνέπεσθαι πίστιν, κατάλληλόν τε εἶναι τῇ ἑκάστου ἐλπίδι καὶ τῆς πίστεως τὴν δωρεάν. Ού- κέτ οὖν προαιρέσεως κατόρθωμα ἡ πίστις, εἰ φύσεως πλεονέκτημα· οὐδὲ ἀμοιβῆς δικαίας τεύξεται, ἀναί- τιος ῶν, ὁ μὴ πιστεύσας· καὶ οὐκ αἴτιος ὁ πιστεύσας. Πᾶσα δὲ ἡ τῆς πίστεως καὶ ἀπιστίας ἰδιότης καὶ δια φορότης οὔτ᾽ ἐπαίνῳ, οὔτε μὴν ψόγῳ ὑποπέσοι ἂν, ὀρθῶς λογιζομένοις, προηγουμένην ἔχουσα τὴν ἐκ τοῦ τὰ πάντα δυνατοῦ φυσικὴν ἀνάγκην γενομένην. Νευ ροσπαστουμένων δὲ ἡμῶν, ἀψύχων δίκην, φυσικαῖς ἐνεργείαις, τό τε ἀκούσιον παρέλκει (44), ὁρμή τε, ἡ προκαθηγουμένη τούτων. Καὶ οὐκ ἔτι ἔγωγε ἐννοῶ ζῶον τοῦτο, οὗ τὸ ὁρμητικὸν ἀνάγκη (45) λελογχεν ὑπὸ τῆς ἔξωθεν αἰτίας κινούμενον. Ποῦ δὲ ἔτι ἡ τοῦ ποτε ἀπίστου μετάνοια, δι᾿ ἣν ἄφεσις ἁμαρτιῶν; Ωστε οὐδὲ βάπτισμα ἔτι εύλογον, οὐδὲ μακαρία σφρα γές (46), οὐδὲ ὁ Υἱὸς, οὐδὲ ὁ Πατήρ· ἀλλὰ Θεὸς, οἷ - μαι, ἡ τῶν φύσεων αὐτοῖς εὑρίσκεται διανομή, τὸν . & Ρ. Τὸ μὲν πνευματικόν, φύσει σωζόμενον. μ. : Αὐτοὺς δὲ μὴ διὰ πράξεων, ἀλλὰ διὰ τὸ φύσει πνευματικοὺς εἶναι πάντη τε καὶ πάντως σωθήσε- σθαι. μᾶλλον, εκούσιον. Τό τε ἀκούσιον καὶ τὸ ἐκούσιον παρέλκει, ὁρμή τε, ἡ προκαθηγου μένη τούτων. τούτων STROMATUM LIB. IL enim definiunt philosophi habitum, a ratione qui transmoveri non potest. Estne ergo aliquis alius ejusmodi verus status pietatis, cujus sola est ma- gistra ratio? Non ego quidem arbitror. Cæterum Theophrastus dicit, sensum esse idei principium. Is enim principia rationi et intellectui nostro sup- peditat. Qui divinis ergo Scripturis firmo judicio credit, demonstrationem, cui contradici nequit, Dei scilicet, qui Scripturas nobis dedit, vocem ac nequit. Beati itaque, qui non viderunt, et credide- cipit. Ita fides per demonstrationem firmior fieri runt R. Ac sirenum quidem cantus, vi plus quam humana eos, qui in eas inciderant, obstupefaciebant, ut ca, quæ dicebantur, exciperent, propemodum invitos inducentes. CAPUT III. Contra hæreticos disputat, qui fidem ex naturæ necessitate provenire statuunt. D Hic fidem esse naturalem existimant Basilidis se- ctatores qua ratione etiam eam electioni tribuunt, ut quæ intellectuali comprehensione disciplinas in- veniat citra demonstrationem. Valentiniani autem cum nobis quidem simplicibus fidem tribuerint, sibi, qui natura salvi fiunt, volunt esse : cognitio- nem ab excellentis abundantia semínis : dicentes eam longe magis a fide distare, quam spiritale ab animali. Præterea dicunt Basilidei, fidem simul et electionem esse propriam in unoquoque spatio : rur- sus autem ex consequentia supermundanæ electio- nis consequi mundanam totius naturæ fidem, et pro modo spei uniuscujusque conveniens quoque esse donum fidei.Voluntariæ ergo ac liberæ electio- nis non est fides utique officium, si est naturæ præ- rogativa : neque justam consequetur retributionem, qui non credidit, quia ejus culpa id non evenit; nec is, qui credidit, quia causa non fuit. Nulla autem fidei et încredulitatis proprietas, vel differentia, laudi, vel vituperationi fuerit obnoxia, si recte con- sideremus, cum habeat præcedentem naturalem ne- cessitatern, quæ orta est ab eo, qui polest omnia. Quod si nos, tanquam inanima, naturalibus opera- tionibus, veluti fidiculis, trahamur, frustra est in- voluntarium, et appetitio, quæ ea præcedit. Nec ego illud utique animal quale sit intelligo, cujus vim appetendi, quæ ab externa causa movetur, sortita est necessitas. Ubi autem est ejus, qui fuit aliquando incredulus, penitentia, per quam remissio pecca- torum? Quare nec amplius baptismus rationis con- * ED. POTTER, ED. PARIS. • Joan. xx, 29. tinguit. SYLB. : Spiri- tuale quidem natura servatur. Irenæus lib. 1. c. 11, Semetipsos autem non per operationem, sed eo quod sint naturaliter spirituales omnino salvari di- cunt. longe magis a fide separatam, quam spirituale ab animali. Alioqui pro legendum esset, quo mode, sicut. SYLB. dicta sunt ad p. edit. Paris. omnino LowTH. Malim : Nam si natura viribus, velut quibus dum fidiculis, trahamur, frustra erunt invitum e spontaneum, ut etiam ea, quæ hæc præcedit, appeti tio. Nam illud duplex antecedens respicit. Herveti versio, sortita est necessitus. Dativum si quis malit, tolerabilem et ipse reddet sensum. SYLB. res interdum baptismo tribuerunt, interdum impo- sitioni manuum quæ baptismum sequebatur, (59) Βεβαίαν ἔχων. Hervetus post has voces dis- (40) Γνῶσιν. Unde Gnostici dicti sunt. (41) Τοῖς φύσει σως. Sic infra in Excerptis, pag. (42) Μακρῷ. Hervetus cum μακρῷ subintelligit (43) Βασιλείδου. Seu Βασιλείδους. Conf. quæ (44) Τό τε ἀκούσιον π. Pro ἀκούσιν legendum (45) Ανάγκη. Nominativum ἀνάγκη agnoscit (46) Σφραγίς. Hoc nomen ecclesiastici scripto-
Πάντα τοίνυν τὰ προειρημένα φαίνεται παρὰ Μωυσέως τοῦ μεγάλου ἐπὶ τοὺς Ἕλληνας διαδεδόσθαι δόγματα. πάντα μὲν οὖν τοῦ σοφοῦ ὑπάρχειν διὰ τούτων διδάσκει· «καὶ διότι ἠλέησέν με ὁ θεός, ἔστι μοι πάντα.» θεοφιλῆ δὲ αὐτὸν μηνύει λέγων· «θεὸς Ἀβραάμ, θεὸς Ἰσαάκ, θεὸς Ἰακώβ.» ὃ μὲν γὰρ «φίλος» ἄντικρυς κεκλημένος εὑρίσκεται, ὃ δὲ «ὁρῶν τὸν θεὸν» μετωνομασμένος δείκνυται· τόν τε Ἰσαὰκ ὡς καθωσιωμένον ἱερεῖον ἀλληγορήσας ἐξελέξατο ἑαυτῷ τύπον ἐσόμενον ἡμῖν οἰκονομίας σωτηρίου. παρά τε Ἕλλησιν ᾄδεται ὁ Μίνως «ἐννέωρος βασιλεὺς ὀαριστὴς Διός,» ἀκηκοότων αὐτῶν, ὅπως ποτὲ μετὰ Μωυσέως διελέγετο ὁ θεός, «ὡς εἴ τις λαλήσαι πρὸς τὸν ἑαυτοῦ φίλον.» ἦν δ’ οὖν ὁ μὲν Μωυσῆς σοφός, βασιλεύς, νομοθέτης· ὁ σωτὴρ δὲ ἡμῶν ὑπερβάλλει πᾶσαν ἀνθρωπίνην φύσιν· καλὸς μὲν ὡς ἀγαπᾶσθαι μόνος πρὸς ἡμῶν τὸ καλὸν τὸ ἀληθινὸν ἐπιποθούντων, «ἦν γὰρ τὸ φῶς τὸ ἀληθινόν», «βασιλεὺς» δὲ καὶ ὑπὸ παίδων ἀπείρων ἔτι καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ἀπιστούντων καὶ ἀγνοούντων ἀναγορευόμενος καὶ πρὸς αὐτῶν προφητῶν ἀνακηρυττόμενος δείκνυται·
τείνονται. Ὁ πιστεύσας τοίνυν ταῖς Γραφαῖς ταῖς ἡ θείαις, τὴν κρίσιν βεβαίαν ἔχων (39), ἀπόδειξιν ἀνα τίῤῥητον τὴν τοῦ τὰς Γραφὰς δεδωρημένου φωνήν λαμβάνει Θεοῦ. Οὐκέτ᾽ οὖν πίστες γίνεται δι' ἀποδεί- ξεως ὠχυρωμένη. Μακάριοι τοίνυν, οἱ μὴ ἰδόντες, καὶ πιστεύσαντες. Αἱ γοῦν τῶν σειρήνων ἐπιτελέ- σεις, δύναμιν ὑπὲρ ἄνθρωπον ἐνδεικνύμεναι, ἐξέπλητα τον τοὺς παρατυγχάνοντας, πρὸς τὴν τῶν λεγομένων παραδοχὴν σχεδὸν ἄκοντας εὐτρεπίζουσαι. Ἐνταῦθα φυσικὴν ἡγοῦνται τὴν πίστιν οἱ ἀμφὶ τὸν Β Βασιλείδην· καθὸ καὶ ἐπὶ τῆς ἐκλογῆς τάττουσιν αὐ τὴν, τὰ μαθήματα αναποδείκτως εὑρίσκουσαν κατα- λήψει νοητικῇ. Οἱ δὲ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, τὴν μὲν πί στιν τοῖς ἁπλοῖς ἀπονείμαντες ἡμῖν, αὐτοῖς δὲ τὴν γνῶσιν (40), τοῖς φύσει σωζομένοις (41), κατὰ τὴν τοῦ διαφέροντος πλεονεξίαν σπέρματος ἐνυπάρχειν βούλονται, μακρῷ (42) δὲ κεχωρισμένην πίστεως, ἢ τὸ πνευματικὸν τοῦ ψυχικοῦ λέγοντες. Ετι φασὶν οἱ ἀπὸ Βασιλείδου (45), πίστιν ἅμα καὶ ἐκλογὴν οἰκείαν εἶναι καθ' ἕκαστον διάστημα· κατ' ἐπακολούθημα δ' αὖ τῆς ἐκλογῆς τῆς ὑπερκοσμίου, τὴν κοσμικὴν ἁπά σης φύσεως συνέπεσθαι πίστιν, κατάλληλόν τε εἶναι τῇ ἑκάστου ἐλπίδι καὶ τῆς πίστεως τὴν δωρεάν. Ού- κέτ οὖν προαιρέσεως κατόρθωμα ἡ πίστις, εἰ φύσεως πλεονέκτημα· οὐδὲ ἀμοιβῆς δικαίας τεύξεται, ἀναί- τιος ῶν, ὁ μὴ πιστεύσας· καὶ οὐκ αἴτιος ὁ πιστεύσας. Πᾶσα δὲ ἡ τῆς πίστεως καὶ ἀπιστίας ἰδιότης καὶ δια φορότης οὔτ᾽ ἐπαίνῳ, οὔτε μὴν ψόγῳ ὑποπέσοι ἂν, ὀρθῶς λογιζομένοις, προηγουμένην ἔχουσα τὴν ἐκ τοῦ τὰ πάντα δυνατοῦ φυσικὴν ἀνάγκην γενομένην. Νευ ροσπαστουμένων δὲ ἡμῶν, ἀψύχων δίκην, φυσικαῖς ἐνεργείαις, τό τε ἀκούσιον παρέλκει (44), ὁρμή τε, ἡ προκαθηγουμένη τούτων. Καὶ οὐκ ἔτι ἔγωγε ἐννοῶ ζῶον τοῦτο, οὗ τὸ ὁρμητικὸν ἀνάγκη (45) λελογχεν ὑπὸ τῆς ἔξωθεν αἰτίας κινούμενον. Ποῦ δὲ ἔτι ἡ τοῦ ποτε ἀπίστου μετάνοια, δι᾿ ἣν ἄφεσις ἁμαρτιῶν; Ωστε οὐδὲ βάπτισμα ἔτι εύλογον, οὐδὲ μακαρία σφρα γές (46), οὐδὲ ὁ Υἱὸς, οὐδὲ ὁ Πατήρ· ἀλλὰ Θεὸς, οἷ - μαι, ἡ τῶν φύσεων αὐτοῖς εὑρίσκεται διανομή, τὸν . & Ρ. Τὸ μὲν πνευματικόν, φύσει σωζόμενον. μ. : Αὐτοὺς δὲ μὴ διὰ πράξεων, ἀλλὰ διὰ τὸ φύσει πνευματικοὺς εἶναι πάντη τε καὶ πάντως σωθήσε- σθαι. μᾶλλον, εκούσιον. Τό τε ἀκούσιον καὶ τὸ ἐκούσιον παρέλκει, ὁρμή τε, ἡ προκαθηγου μένη τούτων. τούτων STROMATUM LIB. IL enim definiunt philosophi habitum, a ratione qui transmoveri non potest. Estne ergo aliquis alius ejusmodi verus status pietatis, cujus sola est ma- gistra ratio? Non ego quidem arbitror. Cæterum Theophrastus dicit, sensum esse idei principium. Is enim principia rationi et intellectui nostro sup- peditat. Qui divinis ergo Scripturis firmo judicio credit, demonstrationem, cui contradici nequit, Dei scilicet, qui Scripturas nobis dedit, vocem ac nequit. Beati itaque, qui non viderunt, et credide- cipit. Ita fides per demonstrationem firmior fieri runt R. Ac sirenum quidem cantus, vi plus quam humana eos, qui in eas inciderant, obstupefaciebant, ut ca, quæ dicebantur, exciperent, propemodum invitos inducentes. CAPUT III. Contra hæreticos disputat, qui fidem ex naturæ necessitate provenire statuunt. D Hic fidem esse naturalem existimant Basilidis se- ctatores qua ratione etiam eam electioni tribuunt, ut quæ intellectuali comprehensione disciplinas in- veniat citra demonstrationem. Valentiniani autem cum nobis quidem simplicibus fidem tribuerint, sibi, qui natura salvi fiunt, volunt esse : cognitio- nem ab excellentis abundantia semínis : dicentes eam longe magis a fide distare, quam spiritale ab animali. Præterea dicunt Basilidei, fidem simul et electionem esse propriam in unoquoque spatio : rur- sus autem ex consequentia supermundanæ electio- nis consequi mundanam totius naturæ fidem, et pro modo spei uniuscujusque conveniens quoque esse donum fidei.Voluntariæ ergo ac liberæ electio- nis non est fides utique officium, si est naturæ præ- rogativa : neque justam consequetur retributionem, qui non credidit, quia ejus culpa id non evenit; nec is, qui credidit, quia causa non fuit. Nulla autem fidei et încredulitatis proprietas, vel differentia, laudi, vel vituperationi fuerit obnoxia, si recte con- sideremus, cum habeat præcedentem naturalem ne- cessitatern, quæ orta est ab eo, qui polest omnia. Quod si nos, tanquam inanima, naturalibus opera- tionibus, veluti fidiculis, trahamur, frustra est in- voluntarium, et appetitio, quæ ea præcedit. Nec ego illud utique animal quale sit intelligo, cujus vim appetendi, quæ ab externa causa movetur, sortita est necessitas. Ubi autem est ejus, qui fuit aliquando incredulus, penitentia, per quam remissio pecca- torum? Quare nec amplius baptismus rationis con- * ED. POTTER, ED. PARIS. • Joan. xx, 29. tinguit. SYLB. : Spiri- tuale quidem natura servatur. Irenæus lib. 1. c. 11, Semetipsos autem non per operationem, sed eo quod sint naturaliter spirituales omnino salvari di- cunt. longe magis a fide separatam, quam spirituale ab animali. Alioqui pro legendum esset, quo mode, sicut. SYLB. dicta sunt ad p. edit. Paris. omnino LowTH. Malim : Nam si natura viribus, velut quibus dum fidiculis, trahamur, frustra erunt invitum e spontaneum, ut etiam ea, quæ hæc præcedit, appeti tio. Nam illud duplex antecedens respicit. Herveti versio, sortita est necessitus. Dativum si quis malit, tolerabilem et ipse reddet sensum. SYLB. res interdum baptismo tribuerunt, interdum impo- sitioni manuum quæ baptismum sequebatur, (59) Βεβαίαν ἔχων. Hervetus post has voces dis- (40) Γνῶσιν. Unde Gnostici dicti sunt. (41) Τοῖς φύσει σως. Sic infra in Excerptis, pag. (42) Μακρῷ. Hervetus cum μακρῷ subintelligit (43) Βασιλείδου. Seu Βασιλείδους. Conf. quæ (44) Τό τε ἀκούσιον π. Pro ἀκούσιν legendum (45) Ανάγκη. Nominativum ἀνάγκη agnoscit (46) Σφραγίς. Hoc nomen ecclesiastici scripto-
πλούσιος δὲ εἰς τοσοῦτον, ὡς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὸ ὑπὲρ γῆς καὶ ὑπ’ αὐτὴν χρυσίον ὑπερηφάνησεν σὺν καὶ δόξῃ πάσῃ διδόμενα αὐτῷ πρὸς τοῦ ἀντικειμένου. τί δεῖ λέγειν, ὡς μόνος [ὁ] ἀρχιερεὺς ὁ μόνος ἐπιστήμων τῆς τοῦ θεοῦ θεραπείας «βασιλεὺς εἰρήνης Μελχισεδέκ», ὁ πάντων ἱκανώτατος ἀφηγεῖσθαι τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους; νομοθέτης δὲ ὡς ἂν διδοὺς τὸν νόμον ἐν τῷ στόματι τῶν προφητῶν τά τε πρακτέα καὶ μὴ σαφέστατα ἐντελλόμενός τε καὶ διδάσκων. τίς δ’ ἂν τούτου εὐγενέστερος, οὗ μόνος πατὴρ ὁ θεός; φέρε δὴ καὶ Πλάτωνα τοῖς αὐτοῖς ἐπιβάλλοντα παραστησώμεθα δόγμασιν· πλούσιον μὲν τὸν σοφὸν εἴρηκεν ἐν τῷ Φαίδρῳ, «ὦ φίλε Πὰν» λέγων «καὶ ὅσοι ἄλλοι τῇδε θεοί, δοίητέ μοι καλῷ γενέσθαι τἄνδοθεν· ἔξωθεν δὲ ὅσα ἔχω, τοῖς ἐντὸς εἶναί μοι φίλα· πλούσιον δὲ νομίζοιμι τὸν σοφόν.» καταμεμφόμενος δὲ ὁ Ἀθηναῖος ξένος τῶν οἰομένων πλουσίους εἶναι τοὺς πολλὰ κεκτημένους χρήματα ὧδε λέγει· «πλουσίους δ’ αὖ σφόδρα εἶναι καὶ ἀγαθοὺς ἀδύνατον, οὕς γε δὴ πλουσίους οἱ πολλοὶ καταλέγουσι·
τείνονται. Ὁ πιστεύσας τοίνυν ταῖς Γραφαῖς ταῖς ἡ θείαις, τὴν κρίσιν βεβαίαν ἔχων (39), ἀπόδειξιν ἀνα τίῤῥητον τὴν τοῦ τὰς Γραφὰς δεδωρημένου φωνήν λαμβάνει Θεοῦ. Οὐκέτ᾽ οὖν πίστες γίνεται δι' ἀποδεί- ξεως ὠχυρωμένη. Μακάριοι τοίνυν, οἱ μὴ ἰδόντες, καὶ πιστεύσαντες. Αἱ γοῦν τῶν σειρήνων ἐπιτελέ- σεις, δύναμιν ὑπὲρ ἄνθρωπον ἐνδεικνύμεναι, ἐξέπλητα τον τοὺς παρατυγχάνοντας, πρὸς τὴν τῶν λεγομένων παραδοχὴν σχεδὸν ἄκοντας εὐτρεπίζουσαι. Ἐνταῦθα φυσικὴν ἡγοῦνται τὴν πίστιν οἱ ἀμφὶ τὸν Β Βασιλείδην· καθὸ καὶ ἐπὶ τῆς ἐκλογῆς τάττουσιν αὐ τὴν, τὰ μαθήματα αναποδείκτως εὑρίσκουσαν κατα- λήψει νοητικῇ. Οἱ δὲ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, τὴν μὲν πί στιν τοῖς ἁπλοῖς ἀπονείμαντες ἡμῖν, αὐτοῖς δὲ τὴν γνῶσιν (40), τοῖς φύσει σωζομένοις (41), κατὰ τὴν τοῦ διαφέροντος πλεονεξίαν σπέρματος ἐνυπάρχειν βούλονται, μακρῷ (42) δὲ κεχωρισμένην πίστεως, ἢ τὸ πνευματικὸν τοῦ ψυχικοῦ λέγοντες. Ετι φασὶν οἱ ἀπὸ Βασιλείδου (45), πίστιν ἅμα καὶ ἐκλογὴν οἰκείαν εἶναι καθ' ἕκαστον διάστημα· κατ' ἐπακολούθημα δ' αὖ τῆς ἐκλογῆς τῆς ὑπερκοσμίου, τὴν κοσμικὴν ἁπά σης φύσεως συνέπεσθαι πίστιν, κατάλληλόν τε εἶναι τῇ ἑκάστου ἐλπίδι καὶ τῆς πίστεως τὴν δωρεάν. Ού- κέτ οὖν προαιρέσεως κατόρθωμα ἡ πίστις, εἰ φύσεως πλεονέκτημα· οὐδὲ ἀμοιβῆς δικαίας τεύξεται, ἀναί- τιος ῶν, ὁ μὴ πιστεύσας· καὶ οὐκ αἴτιος ὁ πιστεύσας. Πᾶσα δὲ ἡ τῆς πίστεως καὶ ἀπιστίας ἰδιότης καὶ δια φορότης οὔτ᾽ ἐπαίνῳ, οὔτε μὴν ψόγῳ ὑποπέσοι ἂν, ὀρθῶς λογιζομένοις, προηγουμένην ἔχουσα τὴν ἐκ τοῦ τὰ πάντα δυνατοῦ φυσικὴν ἀνάγκην γενομένην. Νευ ροσπαστουμένων δὲ ἡμῶν, ἀψύχων δίκην, φυσικαῖς ἐνεργείαις, τό τε ἀκούσιον παρέλκει (44), ὁρμή τε, ἡ προκαθηγουμένη τούτων. Καὶ οὐκ ἔτι ἔγωγε ἐννοῶ ζῶον τοῦτο, οὗ τὸ ὁρμητικὸν ἀνάγκη (45) λελογχεν ὑπὸ τῆς ἔξωθεν αἰτίας κινούμενον. Ποῦ δὲ ἔτι ἡ τοῦ ποτε ἀπίστου μετάνοια, δι᾿ ἣν ἄφεσις ἁμαρτιῶν; Ωστε οὐδὲ βάπτισμα ἔτι εύλογον, οὐδὲ μακαρία σφρα γές (46), οὐδὲ ὁ Υἱὸς, οὐδὲ ὁ Πατήρ· ἀλλὰ Θεὸς, οἷ - μαι, ἡ τῶν φύσεων αὐτοῖς εὑρίσκεται διανομή, τὸν . & Ρ. Τὸ μὲν πνευματικόν, φύσει σωζόμενον. μ. : Αὐτοὺς δὲ μὴ διὰ πράξεων, ἀλλὰ διὰ τὸ φύσει πνευματικοὺς εἶναι πάντη τε καὶ πάντως σωθήσε- σθαι. μᾶλλον, εκούσιον. Τό τε ἀκούσιον καὶ τὸ ἐκούσιον παρέλκει, ὁρμή τε, ἡ προκαθηγου μένη τούτων. τούτων STROMATUM LIB. IL enim definiunt philosophi habitum, a ratione qui transmoveri non potest. Estne ergo aliquis alius ejusmodi verus status pietatis, cujus sola est ma- gistra ratio? Non ego quidem arbitror. Cæterum Theophrastus dicit, sensum esse idei principium. Is enim principia rationi et intellectui nostro sup- peditat. Qui divinis ergo Scripturis firmo judicio credit, demonstrationem, cui contradici nequit, Dei scilicet, qui Scripturas nobis dedit, vocem ac nequit. Beati itaque, qui non viderunt, et credide- cipit. Ita fides per demonstrationem firmior fieri runt R. Ac sirenum quidem cantus, vi plus quam humana eos, qui in eas inciderant, obstupefaciebant, ut ca, quæ dicebantur, exciperent, propemodum invitos inducentes. CAPUT III. Contra hæreticos disputat, qui fidem ex naturæ necessitate provenire statuunt. D Hic fidem esse naturalem existimant Basilidis se- ctatores qua ratione etiam eam electioni tribuunt, ut quæ intellectuali comprehensione disciplinas in- veniat citra demonstrationem. Valentiniani autem cum nobis quidem simplicibus fidem tribuerint, sibi, qui natura salvi fiunt, volunt esse : cognitio- nem ab excellentis abundantia semínis : dicentes eam longe magis a fide distare, quam spiritale ab animali. Præterea dicunt Basilidei, fidem simul et electionem esse propriam in unoquoque spatio : rur- sus autem ex consequentia supermundanæ electio- nis consequi mundanam totius naturæ fidem, et pro modo spei uniuscujusque conveniens quoque esse donum fidei.Voluntariæ ergo ac liberæ electio- nis non est fides utique officium, si est naturæ præ- rogativa : neque justam consequetur retributionem, qui non credidit, quia ejus culpa id non evenit; nec is, qui credidit, quia causa non fuit. Nulla autem fidei et încredulitatis proprietas, vel differentia, laudi, vel vituperationi fuerit obnoxia, si recte con- sideremus, cum habeat præcedentem naturalem ne- cessitatern, quæ orta est ab eo, qui polest omnia. Quod si nos, tanquam inanima, naturalibus opera- tionibus, veluti fidiculis, trahamur, frustra est in- voluntarium, et appetitio, quæ ea præcedit. Nec ego illud utique animal quale sit intelligo, cujus vim appetendi, quæ ab externa causa movetur, sortita est necessitas. Ubi autem est ejus, qui fuit aliquando incredulus, penitentia, per quam remissio pecca- torum? Quare nec amplius baptismus rationis con- * ED. POTTER, ED. PARIS. • Joan. xx, 29. tinguit. SYLB. : Spiri- tuale quidem natura servatur. Irenæus lib. 1. c. 11, Semetipsos autem non per operationem, sed eo quod sint naturaliter spirituales omnino salvari di- cunt. longe magis a fide separatam, quam spirituale ab animali. Alioqui pro legendum esset, quo mode, sicut. SYLB. dicta sunt ad p. edit. Paris. omnino LowTH. Malim : Nam si natura viribus, velut quibus dum fidiculis, trahamur, frustra erunt invitum e spontaneum, ut etiam ea, quæ hæc præcedit, appeti tio. Nam illud duplex antecedens respicit. Herveti versio, sortita est necessitus. Dativum si quis malit, tolerabilem et ipse reddet sensum. SYLB. res interdum baptismo tribuerunt, interdum impo- sitioni manuum quæ baptismum sequebatur, (59) Βεβαίαν ἔχων. Hervetus post has voces dis- (40) Γνῶσιν. Unde Gnostici dicti sunt. (41) Τοῖς φύσει σως. Sic infra in Excerptis, pag. (42) Μακρῷ. Hervetus cum μακρῷ subintelligit (43) Βασιλείδου. Seu Βασιλείδους. Conf. quæ (44) Τό τε ἀκούσιον π. Pro ἀκούσιν legendum (45) Ανάγκη. Nominativum ἀνάγκη agnoscit (46) Σφραγίς. Hoc nomen ecclesiastici scripto-
λέγουσι δὲ τοὺς κεκτημένους ἐν ὀλίγοις τῶν ἀνθρώπων πλείστου νομίσματος ἄξια κτήματα, ἃ καὶ κακός τις κέκτηται.» «τοῦ πιστοῦ ὅλος ὁ κόσμος τῶν χρημάτων,» ὁ Σολομὼν λέγει, «τοῦ δὲ ἀπίστου οὐδὲ ὀβολός.» πειστέον οὖν πολλῷ μᾶλλον τῇ γραφῇ λεγούσῃ θᾶττον «κάμηλον διὰ τρυπήματος βελόνης» διελεύσεσθαι ἢ πλούσιον φιλοσοφεῖν· μακαρίζει δ’ ἔμπαλιν τοὺς πένητας, ὡς συνῆκεν Πλάτων λέγων· «πενίαν δὲ ἡγητέον οὐ τὸ τὴν οὐσίαν ἐλάττω ποιεῖν, ἀλλὰ τὸ τὴν ἀπληστίαν πλείω.» οὐ γάρ ποτε ἡ ὀλιγοχρηματία, ἀλλ’ ἡ ἀπληστία, ἧς φροῦδος ὁ ἀγαθὸς ὢν καὶ πλούσιός γ’ ἂν εἴη. ἐν τε τῷ Ἀλκιβιάδῃ «δουλοπρεπὲς» μὲν τὴν κακίαν προσαγορεύει, «ἐλευθεροπρεπὲς» δὲ τὴν ἀρετήν. «ἄρατε», φησίν, «ἀφ’ ὑμῶν τὸν βαρὺν ζυγὸν καὶ λάβετε τὸν πρᾶον,» ἡ γραφή φησι, καθάπερ καὶ οἱ ποιηταὶ «δούλειον» καλοῦσι «ζυγόν». καὶ τὸ «ἐπράθητε ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν» τοῖς προειρημένοις συνᾴδει. «πᾶς μὲν οὖν ὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν δοῦλός ἐστιν. ὁ δὲ δοῦλος οὐ μένει ἐν τῇ οἰκίᾳ εἰς τὸν αἰῶνα. ἐὰν δὲ ὁ υἱὸς ὑμᾶς ἐλευθερώσῃ, ἐλεύθεροι ἔσεσθε, καὶ ἡ ἀλήθεια ἐλευθερώσει ὑμᾶς.» καλὸν δ’ αὖ εἶναι τὸν σοφὸν ὁ Ἀθηναῖος ξένος ὡδὶ λέγει·
τείνονται. Ὁ πιστεύσας τοίνυν ταῖς Γραφαῖς ταῖς ἡ θείαις, τὴν κρίσιν βεβαίαν ἔχων (39), ἀπόδειξιν ἀνα τίῤῥητον τὴν τοῦ τὰς Γραφὰς δεδωρημένου φωνήν λαμβάνει Θεοῦ. Οὐκέτ᾽ οὖν πίστες γίνεται δι' ἀποδεί- ξεως ὠχυρωμένη. Μακάριοι τοίνυν, οἱ μὴ ἰδόντες, καὶ πιστεύσαντες. Αἱ γοῦν τῶν σειρήνων ἐπιτελέ- σεις, δύναμιν ὑπὲρ ἄνθρωπον ἐνδεικνύμεναι, ἐξέπλητα τον τοὺς παρατυγχάνοντας, πρὸς τὴν τῶν λεγομένων παραδοχὴν σχεδὸν ἄκοντας εὐτρεπίζουσαι. Ἐνταῦθα φυσικὴν ἡγοῦνται τὴν πίστιν οἱ ἀμφὶ τὸν Β Βασιλείδην· καθὸ καὶ ἐπὶ τῆς ἐκλογῆς τάττουσιν αὐ τὴν, τὰ μαθήματα αναποδείκτως εὑρίσκουσαν κατα- λήψει νοητικῇ. Οἱ δὲ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, τὴν μὲν πί στιν τοῖς ἁπλοῖς ἀπονείμαντες ἡμῖν, αὐτοῖς δὲ τὴν γνῶσιν (40), τοῖς φύσει σωζομένοις (41), κατὰ τὴν τοῦ διαφέροντος πλεονεξίαν σπέρματος ἐνυπάρχειν βούλονται, μακρῷ (42) δὲ κεχωρισμένην πίστεως, ἢ τὸ πνευματικὸν τοῦ ψυχικοῦ λέγοντες. Ετι φασὶν οἱ ἀπὸ Βασιλείδου (45), πίστιν ἅμα καὶ ἐκλογὴν οἰκείαν εἶναι καθ' ἕκαστον διάστημα· κατ' ἐπακολούθημα δ' αὖ τῆς ἐκλογῆς τῆς ὑπερκοσμίου, τὴν κοσμικὴν ἁπά σης φύσεως συνέπεσθαι πίστιν, κατάλληλόν τε εἶναι τῇ ἑκάστου ἐλπίδι καὶ τῆς πίστεως τὴν δωρεάν. Ού- κέτ οὖν προαιρέσεως κατόρθωμα ἡ πίστις, εἰ φύσεως πλεονέκτημα· οὐδὲ ἀμοιβῆς δικαίας τεύξεται, ἀναί- τιος ῶν, ὁ μὴ πιστεύσας· καὶ οὐκ αἴτιος ὁ πιστεύσας. Πᾶσα δὲ ἡ τῆς πίστεως καὶ ἀπιστίας ἰδιότης καὶ δια φορότης οὔτ᾽ ἐπαίνῳ, οὔτε μὴν ψόγῳ ὑποπέσοι ἂν, ὀρθῶς λογιζομένοις, προηγουμένην ἔχουσα τὴν ἐκ τοῦ τὰ πάντα δυνατοῦ φυσικὴν ἀνάγκην γενομένην. Νευ ροσπαστουμένων δὲ ἡμῶν, ἀψύχων δίκην, φυσικαῖς ἐνεργείαις, τό τε ἀκούσιον παρέλκει (44), ὁρμή τε, ἡ προκαθηγουμένη τούτων. Καὶ οὐκ ἔτι ἔγωγε ἐννοῶ ζῶον τοῦτο, οὗ τὸ ὁρμητικὸν ἀνάγκη (45) λελογχεν ὑπὸ τῆς ἔξωθεν αἰτίας κινούμενον. Ποῦ δὲ ἔτι ἡ τοῦ ποτε ἀπίστου μετάνοια, δι᾿ ἣν ἄφεσις ἁμαρτιῶν; Ωστε οὐδὲ βάπτισμα ἔτι εύλογον, οὐδὲ μακαρία σφρα γές (46), οὐδὲ ὁ Υἱὸς, οὐδὲ ὁ Πατήρ· ἀλλὰ Θεὸς, οἷ - μαι, ἡ τῶν φύσεων αὐτοῖς εὑρίσκεται διανομή, τὸν . & Ρ. Τὸ μὲν πνευματικόν, φύσει σωζόμενον. μ. : Αὐτοὺς δὲ μὴ διὰ πράξεων, ἀλλὰ διὰ τὸ φύσει πνευματικοὺς εἶναι πάντη τε καὶ πάντως σωθήσε- σθαι. μᾶλλον, εκούσιον. Τό τε ἀκούσιον καὶ τὸ ἐκούσιον παρέλκει, ὁρμή τε, ἡ προκαθηγου μένη τούτων. τούτων STROMATUM LIB. IL enim definiunt philosophi habitum, a ratione qui transmoveri non potest. Estne ergo aliquis alius ejusmodi verus status pietatis, cujus sola est ma- gistra ratio? Non ego quidem arbitror. Cæterum Theophrastus dicit, sensum esse idei principium. Is enim principia rationi et intellectui nostro sup- peditat. Qui divinis ergo Scripturis firmo judicio credit, demonstrationem, cui contradici nequit, Dei scilicet, qui Scripturas nobis dedit, vocem ac nequit. Beati itaque, qui non viderunt, et credide- cipit. Ita fides per demonstrationem firmior fieri runt R. Ac sirenum quidem cantus, vi plus quam humana eos, qui in eas inciderant, obstupefaciebant, ut ca, quæ dicebantur, exciperent, propemodum invitos inducentes. CAPUT III. Contra hæreticos disputat, qui fidem ex naturæ necessitate provenire statuunt. D Hic fidem esse naturalem existimant Basilidis se- ctatores qua ratione etiam eam electioni tribuunt, ut quæ intellectuali comprehensione disciplinas in- veniat citra demonstrationem. Valentiniani autem cum nobis quidem simplicibus fidem tribuerint, sibi, qui natura salvi fiunt, volunt esse : cognitio- nem ab excellentis abundantia semínis : dicentes eam longe magis a fide distare, quam spiritale ab animali. Præterea dicunt Basilidei, fidem simul et electionem esse propriam in unoquoque spatio : rur- sus autem ex consequentia supermundanæ electio- nis consequi mundanam totius naturæ fidem, et pro modo spei uniuscujusque conveniens quoque esse donum fidei.Voluntariæ ergo ac liberæ electio- nis non est fides utique officium, si est naturæ præ- rogativa : neque justam consequetur retributionem, qui non credidit, quia ejus culpa id non evenit; nec is, qui credidit, quia causa non fuit. Nulla autem fidei et încredulitatis proprietas, vel differentia, laudi, vel vituperationi fuerit obnoxia, si recte con- sideremus, cum habeat præcedentem naturalem ne- cessitatern, quæ orta est ab eo, qui polest omnia. Quod si nos, tanquam inanima, naturalibus opera- tionibus, veluti fidiculis, trahamur, frustra est in- voluntarium, et appetitio, quæ ea præcedit. Nec ego illud utique animal quale sit intelligo, cujus vim appetendi, quæ ab externa causa movetur, sortita est necessitas. Ubi autem est ejus, qui fuit aliquando incredulus, penitentia, per quam remissio pecca- torum? Quare nec amplius baptismus rationis con- * ED. POTTER, ED. PARIS. • Joan. xx, 29. tinguit. SYLB. : Spiri- tuale quidem natura servatur. Irenæus lib. 1. c. 11, Semetipsos autem non per operationem, sed eo quod sint naturaliter spirituales omnino salvari di- cunt. longe magis a fide separatam, quam spirituale ab animali. Alioqui pro legendum esset, quo mode, sicut. SYLB. dicta sunt ad p. edit. Paris. omnino LowTH. Malim : Nam si natura viribus, velut quibus dum fidiculis, trahamur, frustra erunt invitum e spontaneum, ut etiam ea, quæ hæc præcedit, appeti tio. Nam illud duplex antecedens respicit. Herveti versio, sortita est necessitus. Dativum si quis malit, tolerabilem et ipse reddet sensum. SYLB. res interdum baptismo tribuerunt, interdum impo- sitioni manuum quæ baptismum sequebatur, (59) Βεβαίαν ἔχων. Hervetus post has voces dis- (40) Γνῶσιν. Unde Gnostici dicti sunt. (41) Τοῖς φύσει σως. Sic infra in Excerptis, pag. (42) Μακρῷ. Hervetus cum μακρῷ subintelligit (43) Βασιλείδου. Seu Βασιλείδους. Conf. quæ (44) Τό τε ἀκούσιον π. Pro ἀκούσιν legendum (45) Ανάγκη. Nominativum ἀνάγκη agnoscit (46) Σφραγίς. Hoc nomen ecclesiastici scripto-
PG 8:943«ὡς εἴ τις διισχυρίζοιτο εἶναι τοὺς δικαίους, ἂν καὶ τυγχάνωσιν ὄντες αἰσχροὶ τὰ σώματα, κατά γε τὸ δικαιότατον ἦθος ταύτῃ παγκάλους εἶναι, σχεδὸν οὐδεὶς ἂν λέγων οὕτω πλημμελῶς δόξειεν λέγειν·» καὶ «τὸ εἶδος αὐτοῦ ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων ἦν» ἡ προφητεία προηγόρευσεν. Πλάτων δὲ βασιλέα τὸν σοφὸν εἴρηκεν ἐν τῷ Πολιτικῷ, καὶ πρόκειται ἡ λέξις. Τούτων δὴ ἐπιδεδειγμένων ἀναδράμωμεν αὖθις ἐπὶ τὸν περὶ τῆς πίστεως λόγον. ναὶ μὴν μετὰ πάσης ἀποδείξεως ὁ Πλάτων ὅτι πίστεως χρεία πανταχοῦ, ὧδέ πως παρίστησιν, ἐξυμνῶν ἅμα τὴν εἰρήνην· «πιστὸς μὲν γὰρ καὶ ὑγιὴς ἐν στάσεσιν οὐκ ἄν που γένοιτο ἄνευ ξυμπάσης ἀρετῆς· μαχητικοὶ δὲ καὶ ἐθελονταὶ ἀποθνῄσκειν ἐν πολέμῳ τῶν μισθοφόρων εἰσὶν πάμπολλοι, ὧν πλεῖστοι γίνονται θρασεῖς καὶ ἄδικοι ὑβρισταί τε καὶ ἄφρονες, ἐκτὸς δή τινων μάλα ὀλίγων. εἰ δὴ ταῦτα ὀρθῶς λέγεται, πᾶς νομοθέτης, οὗ καὶ σμικρὸν ὄφελος, παρὰ τὴν μεγίστην ἀρετὴν ἀποβλέπων μάλιστα θήσεται τοὺς νόμους.» αὕτη δέ ἐστι πιστότης, ἧς κατὰ πάντα καιρὸν χρῄζομεν ἔν τε εἰρήνῃ καὶ παντὶ πολέμῳ κἀν τῷ ἄλλῳ σύμπαντι βίῳ. συλλαβοῦσα γὰρ ἔοικε τὰς ἄλλας περιέχειν.
θεμέλιον τῆς σωτηρίας, τὴν ἐκούσιον πίστιν, οὐκ ἔχουσα. Β Ρ. τὸν Λόγον ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή, Μος, προσήνεγκε τῷ Θεῷ. ἔτι λαλεῖται. ἢ πρόσκαιρον ἔχειν, Καὶ τί ἔτι λέγω ; Ἡμεῖς δὲ, οἱ τὴν αἵρεσιν καὶ φυγὴν δεδόσθαι τοῖς ἀνθρώποις αὐτοκρατορικὴν παρὰ τοῦ Κυρίου διὰ τῶν Γραφῶν παρειληφότες, ἀμεταπτώτῳ κριτηρίῳ τῇ πίσ στει επαναπαυώμεθα, τὸ πνεῦμα πρόθυμον ἐνδειξά μενοι, ὅτι εἰλόμεθα τὴν ζωὴν, καὶ τῷ Θεῷ διὰ ἐκεί νου (47) φωνῆς πεπιστεύκαμεν· καὶ ὁ τῷ λόγῳ πιο στεύσας οἶδε τὸ πρᾶγμα ἀληθές· ἀλήθεια γὰρ ὁ Λέ γος. Ὁ δὲ ἀπιστήσας τῷ λέγοντι ἠπίστησε τῷ Θεῷ. Πίστει νοοῦμεν κατηρτίσθαι τοὺς αἰῶνας ῥήματι Θεοῦ, εἰς τὸ μὴ ἐκ φαινομένων τὸ βλεπόμενον (48) γεγονέναι, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος· πίστει πλείονα θυσίαν Αβελ παρὰ Κάϊν προσήνεγκε, δι' ἧς ἐμαρτυρήθη εἶναι δίκαιος, μαρτυροῦντος ἐπὶ τοῖς δώροις αὐτῷ τοῦ Θεοῦ· καὶ δι' αὐτῆς, ἀπο- θανών, ἔτι λαλεῖ, καὶ τὰ ἑξῆς, έως (49), πρόσκαιρον ἔχει ἁμαρτίας ἀπόλαυσιν. Τούτους μὲν οὖν καὶ πρὸ Νόμου ἡ πίστις δικαιώσασα, κληρο νόμους κατέστησε τῆς θείας ἐπαγγελίας. Τί οὖν ἔτι τὰ τῆς πίστεως ἐκ τῆς παρ' ἡμῖν ἱστορίας ἀναλεγό μενος, παρατίθεμαι μαρτύρια (50); Επιλείψει γὰρ με διηγούμενον ὁ χρόνος περὶ Γεδεών, Βαράκ (51), Σαμψών, Ιεφθάε, Δαβίδ τε καὶ Σαμουὴλ, καὶ τῶν προφητῶν, καὶ τὰ τούτοις ἑπόμενα. Τεσσάρων δὲ ὄντων, ἐν οἷς τὸ ἀληθὲς, αἰσθήσεως, νοῦ, ἐπιστή μης, υπολήψεως φύσει μὲν πρῶτος ὁ νοῦς, ἡμῖν δὲ καὶ πρὸς ἡμᾶς ἡ αἴσθησις· ἐκ δὲ αἰσθήσεως καὶ τοῦ νοῦ ἡ τῆς ἐπιστήμης συνίσταται οὐσία· κοινὸν δὲ νοῦ τε καὶ αἰσθήσεως τὸ ἐναργές. Ἀλλ᾿ ἡ μὲν αἴσθησις ἐπιβάθρα τῆς ἐπιστήμης· ἡ πίστις δὲ, διὰ τῶν αἰσθη τῶν (52) ὁδεύσασα, ἀπολείπει τὴν ὑπόληψιν πρὸς δὲ τὰ ἀψευδῆ σπεύδει, καὶ εἰς τὴν ἀλήθειαν καταμένει. Εἰ δέ τις λέγοι τὴν ἐπιστήμην ἀποδεικτικὴν εἶναι μετὰ λόγου, ἀκουσάτω, ὅτι καὶ αἱ ἀρχαὶ ἀναπόδει κτοι· οὔτε γὰρ τέχνῃ, οὔτε μὴν φρονήσει γνωσταί. Ἡ μὲν γὰρ περὶ τὰ ἐνδεχόμενά ἐστιν ἄλλως ἔχειν ἡ δὲ ποιητικὴ (53), μονονουχί δὲ καὶ θεωρητική. Πίστει οὖν ἐφικέσθαι μόνῃ οἴονται τῆς τῶν ὅλων ἀρχῆς. Πᾶσα γὰρ ἐπιστήμη διδακτή ἐστι· τὸ δὲ δι δακτὸν ἐκ προγινωσκομένου. Οὐ προεγινώσκετο δὲ ἡ τῶν ὅλων ἀρχὴ τοῖς Ἕλλησιν· οὔτ᾽ οὖν Θαλῇ (54), ὕδωρ ἐπισταμένῳ τὴν πρώτην αἰτίαν, οὔτε τοῖς ἄλ ª φθάε, ἡ δὲ ποιητική μόνον, οὐχὶ δὲ καὶ θεωρητική. CLEMENTIS ALEXANDRINI sentaneus, het beatum signaculum, nec Filius, nec A Pater, sed est eis Deus, ut videtur, impia natura- rum distributio, quæ fidem voluntariam non habet fundamentum salutis. CAPUT IV. Iterum de utilitate credendi, fidemque esse omnis scientiæ fundamentum. Nos autem, qui liberam potestatem, eligendi et vitaudi a Domino dalam esse hominibus, a Scri- pturis accepimus, judicio firmo ac immobili fidei acquiescamus, alacrem et promptum ostendentes spiritum, quoniam vitam elegimus, et Deo per vo- cem illius credidimus; et qui Logo credidit, novit rem esse veram : Logos enim est veritas. Qui au- tem non credidit dicenti, Deo non credidit. Fide intel- ligimus aplata esse sacula verbo Dei, ut ex invisibilibus visibilia fierent, inquit Apostolus. Fide majorem ho- stiam Abel, quam Cain, obtulit, per quam testimonium est consecutus, quod esset justus, testimonium perhi- bente muneribus ejus Dev, et per illam defunctus adhuc loquitur, et quæ deinceps sequuntur, usque ad illud, quam temporalis peccati habere jucunditatem. Hos ergo cum etiam ante Legem fides justificasset, constituit hæredes divinæ promissionis. Quid ergo adhuc fidei ex nostra historia recensens adduco testimonia? Deficiet enim me tempus enarrantem de Gedeon, Barac, Sampson, Jephte, David, Samuel, et prophetisª, et quæ sequuntur. Cum autem sint quatuor, in quibus verum consistit, sensus, intelli- gentia, scientia; opinio; natura quidem prima est intelligentia; nobis autem et respectu nostri sen- sus: ex sensu autem et intelligentia consistit scien- tiæ essentia. Intelligentiæ autem et sensus commu- nis est evidentia. Sed sensus quidem est gradus ad scientiam, Fides autem progressa per sensilia, re- linquit opinionem : contendit autem ad ea, quæ mendacio carent, et permanet in veritate. Si quis autem dicat scientiam esse demonstrativam ex ra- tione; is perpendat, quod scientiæ principia de- monstrari nequeant: neque enim ea cognosci pos- sunt ex arte, vel prudentia. Hæc enim versatur in iis, quæ contingit se aliter habere: illa autem est efficiens et propemodum contemplans. Fide ergo sola existimant se consequi principium universo- rum. Quævis enim scientia doceri potest : quod au- tem doceri potest, docetur ex eo, quod prius com gnoscitur: non prius autem cognoscebatur a Græcis principium universorum. Neque enim a Thalele, qui * ED. POTTER, ED. PARIS. man vocem adjungit, quia intelligit, qui est ut ipse se vocat Joan. xiv, 6. Dein, Ibid. sunt. Contrahit enim loci prolixioris citationem, et transilit a versu ejus capitis usque ad 25, ab Abele nempe usque ad Moysem. Ibidem mox ex eo- dem capite legendumn, quam temp. habere. SYLB. opat illa D. Pauli verba : Hebr. xl, 32. C D Hebr. x1, 3, 4, 25, 32. Hebr. fit, ut ait Apostolus Rom. x, 17. dogmata, c. 7, ait : « Lege, Siquidem prudentia circu contingentia versatur, quæ aliter habere possunt; ars autem effectrix solum est, non contemplatris. › Idem Lowthio placuit. edit. Paris. (47) Εκείνου. Scilicet ζωῆς, vitæ : cui masculi- (48) Το βλεπόμενον. Τὰ βλεπόμενα Hebr. πι. (49) Καὶ τὰ ἑξῆς, ἕως. Haec verba Clementis (50) Τί ούν... μαρτύρια. Hæc paraphrastice expo- (51) Βαράκ. Βαράκ τε καὶ Σαμψών, καὶ 1- (52) Διὰ τῶν αἰσθητῶν. Nam fides per audilum (53) 'Η δὲ π. Petavius Prolegom. ad Theolog. (54) βαλῇ. Conf. Protrept. p. 42, Strom. 1, p. 295
PG 8:957«τὸ δὲ ἄριστον οὔθ’ ὁ πόλεμος οὔτε ἡ στάσις· ἀπευκτὸν γὰρ τὸ δεηθῆναι τούτων, εἰρήνη δὲ πρὸς ἀλλήλους ἅμα καὶ φιλοφροσύνη τὸ κράτιστον.» ἐκ δὴ τούτων καταφαίνεται μεγίστη μὲν εὐχὴ τὸ εἰρήνην ἔχειν κατὰ Πλάτωνα, μεγίστη δὲ ἀρετῶν μήτηρ ἡ πίστις. εἰκότως οὖν εἴρηται παρὰ τῷ Σολομῶντι «σοφία ἐν στόματι πιστῶν», ἐπεὶ καὶ Ξενοκράτης ἐν τῷ Περὶ φρονήσεως τὴν σοφίαν ἐπιστήμην τῶν πρώτων αἰτίων καὶ τῆς νοητῆς οὐσίας εἶναί φησι, τὴν φρόνησιν ἡγούμενος διττήν, τὴν μὲν πρακτικήν, τὴν δὲ θεωρητικήν, ἣν δὴ σοφίαν ὑπάρχειν ἀνθρωπίνην. διόπερ ἡ μὲν σοφία φρόνησις, οὐ μὴν πᾶσα φρόνησις σοφία. δέδεικται δὲ τῆς τῶν ὅλων ἀρχῆς ἐπιστήμη πιστή, ἀλλ’ οὐκ ἀπόδειξις εἶναι. καὶ γὰρ ἄτοπον, τοὺς μὲν Πυθαγόρου τοῦ Σαμίου ζηλωτὰς τῶν ζητουμένων τὰς ἀποδείξεις παραιτουμένους τὸ «αὐτὸς ἔφα» πίστιν ἡγεῖσθαι καὶ ταύτῃ ἀρκεῖσθαι μόνῃ τῇ φωνῇ πρὸς τὴν βεβαίωσιν ὧν ἀκηκόασι, «τοὺς δὲ τῆς ἀληθείας φιλοθεάμονας», ἀπιστεῖν ἐπιχειροῦντας ἀξιοπίστῳ διδασκάλῳ, τῷ μόνῳ σωτῆρι θεῷ, βασάνους τῶν λεγομένων ἀπαιτεῖν παρ’ αὐτοῦ. ὃ δὲ «ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω» λέγει. καὶ τίς οὗτος; Ἐπίχαρμος εἰπάτω·
PG 8:959νοῦς ὁρῇ ⟨καὶ⟩ νοῦς ἀκούει, τἄλλα κωφὰ καὶ τυφλά. «ἀπίστους» εἶναί τινας ἐπιστύφων Ἡράκλειτός φησιν, «ἀκοῦσαι οὐκ ἐπιστάμενοι οὐδ’ εἰπεῖν,» ὠφεληθεὶς δήπουθεν παρὰ Σολομῶντος, «ἐὰν ἀγαπήσῃς ἀκούειν, ἐκδέξῃ, καὶ ἐὰν κλίνῃς τὸ οὖς σου, σοφὸς ἔσῃ.» «Κύριε, τίς ἐπίστευσεν τῇ ἀκοῇ ἡμῶν;» Ἡσαί̈ας φησίν. «ἡ μὲν γὰρ πίστις ἐξ ἀκοῆς, ἡ δὲ ἀκοὴ διὰ ῥήματος θεοῦ,» φησὶν ὁ ἀπόστολος. «πῶς οὖν ἐπικαλέσονται εἰς ὃν οὐκ ἐπίστευσαν; πῶς δὲ πιστεύσουσιν οὗ οὐκ ἤκουσαν; πῶς δὲ ἀκούσουσι χωρὶς κηρύσσοντος; πῶς δὲ κηρύξωσιν, ἐὰν μὴ ἀποσταλῶσι; καθὼς γέγραπται· ὡς ὡραῖοι οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ ἀγαθά.» ὁρᾷς πῶς ἀνάγει τὴν πίστιν δι’ ἀκοῆς καὶ τῆς τῶν ἀποστόλων κηρύξεως ἐπὶ τὸ ῥῆμα κυρίου καὶ τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ; οὐδέπω συνίεμεν ἀπόδειξιν εἶναι τὸ ῥῆμα κυρίου; ὥσπερ οὖν τὸ σφαιρίζειν οὐκ ἐκ τοῦ κατὰ τέχνην πέμποντος τὴν σφαῖραν ἤρτηται μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῦ εὐρύθμως ἀποδεχομένου προσδεῖ αὐτῷ, ἵνα δὴ κατὰ νόμους τοὺς σφαιριστικοὺς τὸ γυμνάσιον ἐκτελῆται, οὕτω καὶ τὴν διδασκαλίαν ἀξιόπιστον εἶναι συμβέβηκεν, ὅταν ἡ πίστις τῶν ἀκροωμένων, τέχνη τις ὡς εἰπεῖν ὑπάρχουσα φυσική, πρὸς μάθησιν συλλαμβάνῃ.
PG 8:961συνεργεῖ οὖν καὶ γῆ γόνιμος ὑπάρχουσα πρὸς τὴν τῶν σπερμάτων καταβολήν. οὔτε γὰρ τῆς ἀρίστης παιδεύσεως ὄφελός τι ἄνευ τῆς τοῦ μανθάνοντος παραδοχῆς οὔτε μὴν προφητείας [οὔτε], τῆς τῶν ἀκουόντων εὐπειθείας μὴ παρούσης. καὶ γὰρ τὰ κάρφη τὰ ξηρά, ἕτοιμα ὄντα καταδέχεσθαι τὴν δύναμιν τὴν καυστικήν, ῥᾷον ἐξάπτεται, καὶ ἡ λίθος ἡ θρυλουμένη ἕλκει τὸν σίδηρον διὰ συγγένειαν, ὥσπερ καὶ τὸ δάκρυον τὸ σούχειον ἐπισπᾶται τὰ κάρφη καὶ τὸ ἤλεκτρον τὰς ἀχυρμιὰς ἀνακινεῖ· πείθεται δὲ αὐτοῖς τὰ ἑλκόμενα ἀρρήτῳ ἑλκόμενα πνεύματι οὐχ ὡς αἴτια, ἀλλ’ ὡς συναίτια. διπλοῦ τοίνυν ὄντος τοῦ τῆς κακίας εἴδους, τοῦ μὲν μετὰ ἀπάτης καὶ τοῦ λανθάνειν, τοῦ δὲ μετὰ βίας ἄγοντος καὶ φέροντος, ὁ θεῖος λόγος κέκραγεν πάντας συλλήβδην καλῶν, εἰδὼς μὲν καὶ μάλιστα τοὺς μὴ πεισθησομένους, ὅμως δ’ οὖν, ὅτι ἐφ’ ἡμῖν τὸ πείθεσθαί τε καὶ μή, ὡς μὴ ἔχειν ἄγνοιαν προφασίσασθαί τινας, δικαίαν τὴν κλῆσιν πεποίηται, τὸ κατὰ δύναμιν δὲ ἑκάστου ἀπαιτεῖ. τοῖς μὲν γὰρ ὁμοῦ τῷ θέλειν καὶ τὸ δύνασθαι πάρεστιν, ἐκ συνασκήσεως ηὐξηκόσι τοῦτο καὶ κεκαθαρμένοις· οἳ δέ, εἰ καὶ μήπω δύνανται, τὸ βούλεσθαι ἤδη ἔχουσιν.
λοις τοῖς φυσικοῖς τοῖς ἑξῆς· ἐπεὶ καὶ ᾿Αναξαγόρας (55) πρῶτος ἐπέστησε τὸν νοῦν τοῖς πράγμασιν· ἀλλ' οὐδὲ οὗτος ἐτήρησε τὴν ἀξίαν τὴν ποιητικήν, δίνους τινὰς ἀνοήτους ἀναζωγραφῶν, σὺν τῇ τοῦ νοῦ ἀπρα- ξίᾳ τε καὶ ἀνοίᾳ. Διό καί φησιν ὁ Λόγος· Μὴ εἶπη τε (56) ἑαυτοῖς διδάσκαλον ἐπὶ τῆς γῆς. Ἡ μὲν γὰρ ἐπιστήμη ἕξις ἀποδεικτική· ἡ πίστις δὲ χάρις ἐξ ἀναποδείκτων εἰς τὸ καθόλου αναβιβάζουσα τὸ ἁπλοῦν, ὅ οὔτε σὺν ὕλῃ ἐστὶν, οὔτε ὕλη, οὔτε ὑπὸ ὕλης. Οἱ δὲ ἄπιστοι (57) ὡς ἔοικεν, ἐξ οὐρανοῦ καὶ τοῦ ἀοράτου πάντα ἕλκουσιν εἰς γῆν, ταῖς χερσὶν ἀτεχνῶς πέτρας καὶ δρῦς περιλαμβάνοντες, κατὰ τὸν Πλάτωνα· τῶν γὰρ τοιούτων ἐφαπτόμενοι πάντων, διισχυρίζονται τοῦτ᾽ εἶναι μόνον, ὅπερ ἔχει προσβο- * λὴν καὶ ἐπαφήν τινα· ταὐτὸν σῶμα καὶ οὐσίαν όρι- ζόμενοι, πρὸς αὐτοὺς ἀμφισβητοῦντες, μάλα εὐλαβῶς ἄνωθεν ἐξ ἀοράτου ποθὲν ἀμύνονται νοητὰ ἅττα καὶ ἀσώματα εἴδη, βιαζόμενοι τὴν ἀληθινὴν οὐσίαν εἶναι. Ἰδοὺ δὴ (58), ποιῶ καινὰ, ὁ Λόγος φησιν, ο ὀφθαλ γιὸς οὐκ εἶδεν, οὐδὲ οὖς ἤκουσεν, οὐδὲ ἐπὶ καρ δίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· καινῷ ὀφθαλμῷ, καινῇ ἀκοῇ, καινῇ καρδίᾳ, ὅσα ὁρατὰ καὶ ἀκουστά, καταληπτά διὰ τῆς πίστεως καὶ συνέσεως, πνευματικώς λεγόν- των, ἀκουόντων, πραττόντων τῶν τοῦ Κυρίου μαθη- τῶν. Ἔστι γὰρ δόκιμον (59) νόμισμα, καὶ ἄλλο και Εδηλον, ὅπερ οὐδὲν ἔλαττον ἀπατᾷ τοὺς ἰδιώτας, οὐ μὴν τοὺς ἀργυραμοιβούς· οἱ ἴσασι μαθόντες τό τε παρακεχαραγμένον καὶ τὸ δόκιμον χωρίζειν καὶ δια- κρίνειν· οὕτως ὁ ἀργυραμοιβὸς τῷ ἰδιώτῃ, τὸ νό μισμα τοῦτο μόνον (60) ὅτι κίβδηλόν ἐστι, φησί· τὸ δὲ πῶς, μόνος ὁ τοῦ τραπεζίτου γνώριμος, καὶ ὁ ἐπὶ τοῦτο ἀλειφόμενος, μανθάνει. Αριστοτέλης δὲ τὸ ἑπό Πρώτος τῇ ὕλῃ νοῦν ἐπέστησεν, ἀρ ξάμενος οὕτω τοῦ συγγράμματος, ὅ ἐστιν ἡδέως και μεγαλοφρόνως ερμηνευμένον· . Πάντα χρήματα ἦν ὁμοῦ, εἶτα νοῦς ἐλθὼν αὐτὰ διεκόσμησε· κ παρ' δ καὶ Νοῦς ἐπεκλήθη. Οπερ γὰρ ὀφθαλμὸς ἐν σώματι, τοῦτο ἄρα πίστις ἐν διανοία· μᾶλλον δὲ ὥσπερ ὀφθαλμὸς δεῖται φωτὸς ἐπιδεικνύντος τὰ ὁρατὰ, οὕτω δὴ αὖ καὶ ὁ νοῦς δεῖται πίστεως ἐπιδεικνυούσης τὰ θεῖα, καὶ τὴν περὶ τούτων δόξαν φυλαττούσης βεβαίαν. Τῶν δέ γε τὰ νοητὰ θεωρεῖν οὐ βουλομένων ἀκούσατε ὅπως ὁ Πλάτων κατηγορεί ο "Αθρες γὰρ δὴ, φησί, περισκο τῶν μή τις τῶν ἀμυήτων ἐπακούσῃ· εἰσὶ δὲ οὗτοι οἱ μηδὲν ἄλλο ἡγούμενοι εἶναι, ἢ οὗ ἐὰν ἀπρὶξ ταῖς χερσὶ λαβέσθαι δύναιντο· πράξεις δὲ, καὶ γενέσεις, καὶ πᾶν τὸ ἀόρατον οὐκ ἀποδεχόμενοι ὡς ἐν οὐσίας μέρει. » ρ " και ἐπὶ κ. ἀν. οὐκ ἀνέβη, Οὐκοῦν, ὦ φιλότης, κοινόν τι χρῆμα πάντων ἡ πίστις, καὶ τῶν μαθεῖν τις τέχνην ἐριεμένων, καὶ τῶν πλεόντων, καὶ γεωργούντων, καὶ ἰατροῖς προσεδρευόντων· ἡ δὲ γνώσις οὐ πάντων, ἀλλὰ μόνον τῶν τὰς τέχνας ἐπισταμένων. Αὐτίκα τοίνυν ἐὰν ἐθελήσομεν διαγνώναι χρυσόν δόκιμόν τε καὶ ἄπεφθον, οὐχ ἡμεῖς τῇ βασάνῳ τοῦτον προσφέ ρομεν, ἀλλ' ἐπιστάμενον τὰ τοιαῦτα δοκιμάσαι κε- λεύομεν· ὁ δὲ ἢ τῇ λίθῳ προσφέρων, ἢ τῷ πυρί, ἢ κίβδηλον, ἢ δόκιμον ἀποφαίνει. Οὐκοῦν οὐχ ἁπάντων ἡ ἐπιστήμη, ἀλλὰ τῶν διδασκα- λίᾳ, καὶ χρόνῳ, καὶ πείρα ταῦτα μεμαθηκότων· ἡ δὲ γε πίστις ἁπάντων ἐστὶ τῶν μαθεῖν τι προθυμουμέ νων. 9.15 STROMATUM LIB. II. B A aquam statuit primam causam ; neque ab aliis, qui deinceps consecuti sunt, physicis. Primus enim Anaxagoras mentem rebus præfecit. Sed nec ille dignitatem servavit causa eficientis, nescio quas amentes describens revolutiones, cum mentis ab agendo cessatione et amentia. Quocirca Logos quo- que dicit: Ne dixeritis vobis magistrum super ter- ram •. Est enim scientia habitus demonstrativus : fides autem gratia, quæ ex iis, quæ demonstrari nequeunt, deducit ad id, quod est simples, gene rale, et universum, quod neque est cum materia, neque materia, neque sub materia. Increduli autem, ut videtur, ex coelo, et invisibili, omuia trahunt in terram, manibus petras et quercus plane ap- prehendentes, ut ait Plato. Omnia enim, quæ sunt cjusmodi, attingentes, nil aliud uspiam esse afir- mant, nisi quod contingi et contrectari possit: i lem slatuenţes esse corpus et essentiam, adversus se decertantes, pie admodum de parte superiori atque ex invisibili alicunde vindicant incorporeas quas- dan, et quae intelligentia sola percipiuntur, formas, urgentes veram esse essentiam. Ecce facio nova ait Verbum, quæ oculus non vidit, nec auris audivit,, nec in cor hominis ascenderunt b; novo oculo, nova aure, novo corde, quæcunque videri et audiri pos- sunt, sunt per fidem et intelligentiam comprehen- denda, spiritualiter dicentibus, audientibus, agenti- bus Domini discipulis. Est enim inter nummos alius probus, alius adulterinus, qui nihilo secius rudes decipit, sed non argentarios, qui didicerint separare et discernere probum ab altero, qui est malæ notæ. Sic argentarius rudi solum indicat nummum esse P. ED. POTTER. • Matth. xxus, 9. • Isa. LXIV, 4, 19; I Cor. 11, 9. pio Anaxagore : Primus hic materia mentem adjecit, in principio operis sui suavi et magnifica oratione sic scribens: Omnia simul erant, deinde accessit wiens, eaque composuit : » quamobrem et Mens co- gnominatus est. p. : Nam quod est oculus in corpore, hoc est fides in mente. Aut potius sicut oculus luce indiget, per quam ipsi visibilia ostendantur; pari modo intel- lectus indiget fide, quæ divina ipsi ostendat, quæque stabilem de his conceptum perpetuumque conservel. Audile vero, et quo pacto Plato eos accuset, qui nos lunt animo contemplari, quæ sunt intellectu solo perceptibilia : « Vide, inquit, circumspiciens, ne quis nondum initiatus hæc audiat: cujusmodi sunt qui nihil aliud esse usquam opinantur, nisi quod ipsi queant manibus tenaciter apprehendere; actiones vero et generationes, ac demum quidquid videri non po- test, in substantiæ partem non admittunt. › Ibid. serit Theodoretus, e quibus postrema sunt hæc li- bri jam dicti p. : Fides itaque, o amici, communis quædam res est omnibus, et qui videlicet artem quampiam cupiant discere, et qui navigent, et qui agriculturæ inserviant, medicisve operam dent: peritia vero non omnium, sed illorum duntaxat, qui illarum artium scientiam tenent. Itaque si, exempli causa, probum aurum et excoctum discere velimus, minime nos ipsi id probationi subjicimus, sed ipsum id explorare rogamus, qui harum rerum peritus sit; is vero aut indici admotum, aut igni, vel adulterinum esse, vel legitimum decernit. Paulo post haec addit: Non igitur omnium est scientia, sed eorum, qui doctrina, diuturnitate temporis et experientia sunt eam assecuti; at vero fides omnium est, qui quidquam discere cupiunt. (55) Αναξαγόρας. Diogenes Laertius in princi- (56) Μὴ εἶπ. Exprimit sensum Matth. xxi, 9. (57) Οἱ δὲ ἄπιστοι. 'Theodoretus Θεραπευτ. Α', (58) Δή. Abest ab Isa. Mos, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, 159) "Εστι γὰρ δ. In lianc sententiam multa lis- (60) Τοῦτο μ. Simplicior ordo est, μόνον τοῦτε
ἔργον δὲ τὸ μὲν βούλεσθαι ψυχῆς, τὸ πράττειν δὲ οὐκ ἄνευ σώματος. οὐδὲ μὴν τῷ τέλει παραμετρεῖται μόνῳ τὰ πράγματα, ἀλλὰ καὶ τῇ ἑκάστου κρίνεται προαιρέσει, εἰ ῥᾳδίως εἵλετο, εἰ ἐφ’ οἷς ἥμαρτεν μετενόησεν, εἰ σύνεσιν ἔλαβεν ἐφ’ οἷς ἔπταισεν, καὶ μετέγνω, ὅπερ ἐστὶ μετὰ ταῦτα ἔγνω· βραδεῖα γὰρ γνῶσις μετάνοια, γνῶσις δὲ ἡ πρώτη ἀναμαρτησία. πίστεως οὖν καὶ ἡ μετάνοια κατόρθωμα· ἐὰν γὰρ μὴ πιστεύσῃ ἁμάρτημα εἶναι ᾧ προκατείχετο, οὐδὲ μεταθήσεται· κἂν μὴ πιστεύσῃ κόλασιν μὲν ἐπηρτῆσθαι τῷ πλημμελοῦντι, σωτηρίαν δὲ τῷ κατὰ τὰς ἐντολὰς βιοῦντι, οὐδ’ οὕτως μεταβαλεῖται. ἤδη δὲ καὶ ἡ ἐλπὶς ἐκ πίστεως συνέστηκεν. ὁρίζονται γοῦν οἱ ἀπὸ Βασιλείδου τὴν πίστιν ψυχῆς συγκατάθεσιν πρός τι τῶν μὴ κινούντων αἴσθησιν διὰ τὸ μὴ παρεῖναι. ἐλπὶς δὲ προσδοκία κτήσεως ἀγαθοῦ· πιστὴν δὲ ἀνάγκη τὴν προσδοκίαν εἶναι. πιστὸς δὲ ὁ ἀπαραβάτως τηρητικὸς τῶν ἐγχειρισθέντων· ἐγχειρίζονται δὲ ἡμῖν οἱ περὶ θεοῦ λόγοι καὶ οἱ θεῖοι λόγοι, αἱ ἐντολαί, σὺν τῇ καταπράξει τῶν παραγγελμάτων. οὗτός ἐστιν «ὁ δοῦλος ὁ πιστός», ὁ πρὸς τοῦ κυρίου ἐπαινούμενος.
λοις τοῖς φυσικοῖς τοῖς ἑξῆς· ἐπεὶ καὶ ᾿Αναξαγόρας (55) πρῶτος ἐπέστησε τὸν νοῦν τοῖς πράγμασιν· ἀλλ' οὐδὲ οὗτος ἐτήρησε τὴν ἀξίαν τὴν ποιητικήν, δίνους τινὰς ἀνοήτους ἀναζωγραφῶν, σὺν τῇ τοῦ νοῦ ἀπρα- ξίᾳ τε καὶ ἀνοίᾳ. Διό καί φησιν ὁ Λόγος· Μὴ εἶπη τε (56) ἑαυτοῖς διδάσκαλον ἐπὶ τῆς γῆς. Ἡ μὲν γὰρ ἐπιστήμη ἕξις ἀποδεικτική· ἡ πίστις δὲ χάρις ἐξ ἀναποδείκτων εἰς τὸ καθόλου αναβιβάζουσα τὸ ἁπλοῦν, ὅ οὔτε σὺν ὕλῃ ἐστὶν, οὔτε ὕλη, οὔτε ὑπὸ ὕλης. Οἱ δὲ ἄπιστοι (57) ὡς ἔοικεν, ἐξ οὐρανοῦ καὶ τοῦ ἀοράτου πάντα ἕλκουσιν εἰς γῆν, ταῖς χερσὶν ἀτεχνῶς πέτρας καὶ δρῦς περιλαμβάνοντες, κατὰ τὸν Πλάτωνα· τῶν γὰρ τοιούτων ἐφαπτόμενοι πάντων, διισχυρίζονται τοῦτ᾽ εἶναι μόνον, ὅπερ ἔχει προσβο- * λὴν καὶ ἐπαφήν τινα· ταὐτὸν σῶμα καὶ οὐσίαν όρι- ζόμενοι, πρὸς αὐτοὺς ἀμφισβητοῦντες, μάλα εὐλαβῶς ἄνωθεν ἐξ ἀοράτου ποθὲν ἀμύνονται νοητὰ ἅττα καὶ ἀσώματα εἴδη, βιαζόμενοι τὴν ἀληθινὴν οὐσίαν εἶναι. Ἰδοὺ δὴ (58), ποιῶ καινὰ, ὁ Λόγος φησιν, ο ὀφθαλ γιὸς οὐκ εἶδεν, οὐδὲ οὖς ἤκουσεν, οὐδὲ ἐπὶ καρ δίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· καινῷ ὀφθαλμῷ, καινῇ ἀκοῇ, καινῇ καρδίᾳ, ὅσα ὁρατὰ καὶ ἀκουστά, καταληπτά διὰ τῆς πίστεως καὶ συνέσεως, πνευματικώς λεγόν- των, ἀκουόντων, πραττόντων τῶν τοῦ Κυρίου μαθη- τῶν. Ἔστι γὰρ δόκιμον (59) νόμισμα, καὶ ἄλλο και Εδηλον, ὅπερ οὐδὲν ἔλαττον ἀπατᾷ τοὺς ἰδιώτας, οὐ μὴν τοὺς ἀργυραμοιβούς· οἱ ἴσασι μαθόντες τό τε παρακεχαραγμένον καὶ τὸ δόκιμον χωρίζειν καὶ δια- κρίνειν· οὕτως ὁ ἀργυραμοιβὸς τῷ ἰδιώτῃ, τὸ νό μισμα τοῦτο μόνον (60) ὅτι κίβδηλόν ἐστι, φησί· τὸ δὲ πῶς, μόνος ὁ τοῦ τραπεζίτου γνώριμος, καὶ ὁ ἐπὶ τοῦτο ἀλειφόμενος, μανθάνει. Αριστοτέλης δὲ τὸ ἑπό Πρώτος τῇ ὕλῃ νοῦν ἐπέστησεν, ἀρ ξάμενος οὕτω τοῦ συγγράμματος, ὅ ἐστιν ἡδέως και μεγαλοφρόνως ερμηνευμένον· . Πάντα χρήματα ἦν ὁμοῦ, εἶτα νοῦς ἐλθὼν αὐτὰ διεκόσμησε· κ παρ' δ καὶ Νοῦς ἐπεκλήθη. Οπερ γὰρ ὀφθαλμὸς ἐν σώματι, τοῦτο ἄρα πίστις ἐν διανοία· μᾶλλον δὲ ὥσπερ ὀφθαλμὸς δεῖται φωτὸς ἐπιδεικνύντος τὰ ὁρατὰ, οὕτω δὴ αὖ καὶ ὁ νοῦς δεῖται πίστεως ἐπιδεικνυούσης τὰ θεῖα, καὶ τὴν περὶ τούτων δόξαν φυλαττούσης βεβαίαν. Τῶν δέ γε τὰ νοητὰ θεωρεῖν οὐ βουλομένων ἀκούσατε ὅπως ὁ Πλάτων κατηγορεί ο "Αθρες γὰρ δὴ, φησί, περισκο τῶν μή τις τῶν ἀμυήτων ἐπακούσῃ· εἰσὶ δὲ οὗτοι οἱ μηδὲν ἄλλο ἡγούμενοι εἶναι, ἢ οὗ ἐὰν ἀπρὶξ ταῖς χερσὶ λαβέσθαι δύναιντο· πράξεις δὲ, καὶ γενέσεις, καὶ πᾶν τὸ ἀόρατον οὐκ ἀποδεχόμενοι ὡς ἐν οὐσίας μέρει. » ρ " και ἐπὶ κ. ἀν. οὐκ ἀνέβη, Οὐκοῦν, ὦ φιλότης, κοινόν τι χρῆμα πάντων ἡ πίστις, καὶ τῶν μαθεῖν τις τέχνην ἐριεμένων, καὶ τῶν πλεόντων, καὶ γεωργούντων, καὶ ἰατροῖς προσεδρευόντων· ἡ δὲ γνώσις οὐ πάντων, ἀλλὰ μόνον τῶν τὰς τέχνας ἐπισταμένων. Αὐτίκα τοίνυν ἐὰν ἐθελήσομεν διαγνώναι χρυσόν δόκιμόν τε καὶ ἄπεφθον, οὐχ ἡμεῖς τῇ βασάνῳ τοῦτον προσφέ ρομεν, ἀλλ' ἐπιστάμενον τὰ τοιαῦτα δοκιμάσαι κε- λεύομεν· ὁ δὲ ἢ τῇ λίθῳ προσφέρων, ἢ τῷ πυρί, ἢ κίβδηλον, ἢ δόκιμον ἀποφαίνει. Οὐκοῦν οὐχ ἁπάντων ἡ ἐπιστήμη, ἀλλὰ τῶν διδασκα- λίᾳ, καὶ χρόνῳ, καὶ πείρα ταῦτα μεμαθηκότων· ἡ δὲ γε πίστις ἁπάντων ἐστὶ τῶν μαθεῖν τι προθυμουμέ νων. 9.15 STROMATUM LIB. II. B A aquam statuit primam causam ; neque ab aliis, qui deinceps consecuti sunt, physicis. Primus enim Anaxagoras mentem rebus præfecit. Sed nec ille dignitatem servavit causa eficientis, nescio quas amentes describens revolutiones, cum mentis ab agendo cessatione et amentia. Quocirca Logos quo- que dicit: Ne dixeritis vobis magistrum super ter- ram •. Est enim scientia habitus demonstrativus : fides autem gratia, quæ ex iis, quæ demonstrari nequeunt, deducit ad id, quod est simples, gene rale, et universum, quod neque est cum materia, neque materia, neque sub materia. Increduli autem, ut videtur, ex coelo, et invisibili, omuia trahunt in terram, manibus petras et quercus plane ap- prehendentes, ut ait Plato. Omnia enim, quæ sunt cjusmodi, attingentes, nil aliud uspiam esse afir- mant, nisi quod contingi et contrectari possit: i lem slatuenţes esse corpus et essentiam, adversus se decertantes, pie admodum de parte superiori atque ex invisibili alicunde vindicant incorporeas quas- dan, et quae intelligentia sola percipiuntur, formas, urgentes veram esse essentiam. Ecce facio nova ait Verbum, quæ oculus non vidit, nec auris audivit,, nec in cor hominis ascenderunt b; novo oculo, nova aure, novo corde, quæcunque videri et audiri pos- sunt, sunt per fidem et intelligentiam comprehen- denda, spiritualiter dicentibus, audientibus, agenti- bus Domini discipulis. Est enim inter nummos alius probus, alius adulterinus, qui nihilo secius rudes decipit, sed non argentarios, qui didicerint separare et discernere probum ab altero, qui est malæ notæ. Sic argentarius rudi solum indicat nummum esse P. ED. POTTER. • Matth. xxus, 9. • Isa. LXIV, 4, 19; I Cor. 11, 9. pio Anaxagore : Primus hic materia mentem adjecit, in principio operis sui suavi et magnifica oratione sic scribens: Omnia simul erant, deinde accessit wiens, eaque composuit : » quamobrem et Mens co- gnominatus est. p. : Nam quod est oculus in corpore, hoc est fides in mente. Aut potius sicut oculus luce indiget, per quam ipsi visibilia ostendantur; pari modo intel- lectus indiget fide, quæ divina ipsi ostendat, quæque stabilem de his conceptum perpetuumque conservel. Audile vero, et quo pacto Plato eos accuset, qui nos lunt animo contemplari, quæ sunt intellectu solo perceptibilia : « Vide, inquit, circumspiciens, ne quis nondum initiatus hæc audiat: cujusmodi sunt qui nihil aliud esse usquam opinantur, nisi quod ipsi queant manibus tenaciter apprehendere; actiones vero et generationes, ac demum quidquid videri non po- test, in substantiæ partem non admittunt. › Ibid. serit Theodoretus, e quibus postrema sunt hæc li- bri jam dicti p. : Fides itaque, o amici, communis quædam res est omnibus, et qui videlicet artem quampiam cupiant discere, et qui navigent, et qui agriculturæ inserviant, medicisve operam dent: peritia vero non omnium, sed illorum duntaxat, qui illarum artium scientiam tenent. Itaque si, exempli causa, probum aurum et excoctum discere velimus, minime nos ipsi id probationi subjicimus, sed ipsum id explorare rogamus, qui harum rerum peritus sit; is vero aut indici admotum, aut igni, vel adulterinum esse, vel legitimum decernit. Paulo post haec addit: Non igitur omnium est scientia, sed eorum, qui doctrina, diuturnitate temporis et experientia sunt eam assecuti; at vero fides omnium est, qui quidquam discere cupiunt. (55) Αναξαγόρας. Diogenes Laertius in princi- (56) Μὴ εἶπ. Exprimit sensum Matth. xxi, 9. (57) Οἱ δὲ ἄπιστοι. 'Theodoretus Θεραπευτ. Α', (58) Δή. Abest ab Isa. Mos, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, 159) "Εστι γὰρ δ. In lianc sententiam multa lis- (60) Τοῦτο μ. Simplicior ordo est, μόνον τοῦτε
PG 8:963ἐπὰν δὲ εἴπῃ «πιστὸς ὁ θεός,» ᾧ ἀποφαινομένῳ πιστεύειν ἄξιον, μηνύει· ἀποφαίνεται δὲ ὁ λόγος αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς ἂν εἴη πιστὸς ὁ θεός. πῶς οὖν εἰ τὸ πιστεύειν ὑπολαμβάνειν ἐστί, βέβαια τὰ παρ’ αὐτῶν οἱ φιλόσοφοι νομίζουσιν; οὐ γάρ ἐστιν ὑπόληψις ἡ ἑκούσιος πρὸ ἀποδείξεως συγκατάθεσις, ἀλλὰ συγκατάθεσις ἰσχυρῷ τινι. τίς δ’ ἂν εἴη δυνατώτερος θεοῦ; ἡ δὲ ἀπιστία ὑπόληψις τοῦ ἀντικειμένου ἀσθενὴς ἀποφατική, καθάπερ ἡ δυσπιστία ἕξις δυσπαράδεκτος πίστεως. καὶ ἡ μὲν πίστις ὑπόληψις ἑκούσιος καὶ πρόληψις εὐγνώμονος πρὸ καταλήψεως, προσδοκία δὲ δόξα μέλλοντος· ἡ δὲ τῶν ἄλλων προςδοκία δόξα ἀδήλου· πεποίθησις δὲ διάληψις βεβαία περί τινος. διὸ πιστεύομεν, ᾧ ἂν πεποιθότες ὦμεν, εἰς δόξαν θείαν καὶ σωτηρίαν· πεποίθαμεν δὲ τῷ μόνῳ θεῷ, ὃν γινώσκομεν ὅτι οὐ παραβήσεται τὰ καλῶς ἡμῖν ἐπηγγελμένα καὶ διὰ ταῦτα δεδημιουργημένα καὶ δεδωρημένα ὑπ’ αὐτοῦ ἡμῖν εὐνοϊκῶς. εὔνοια δέ ἐστι βούλησις ἀγαθῶν ἑτέρῳ ἕνεκεν αὐτοῦ ἐκείνου. ὃ μὲν γάρ ἐστιν ἀνενδεής· εἰς ἡμᾶς δὲ ἡ εὐεργεσία καὶ ἡ παρὰ τοῦ κυρίου εὐμένεια καταλήγει, εὔνοια θεία οὖσα καὶ εὔνοια πρὸς τὸ εὖ ποιεῖν οὖσα.
λοις τοῖς φυσικοῖς τοῖς ἑξῆς· ἐπεὶ καὶ ᾿Αναξαγόρας (55) πρῶτος ἐπέστησε τὸν νοῦν τοῖς πράγμασιν· ἀλλ' οὐδὲ οὗτος ἐτήρησε τὴν ἀξίαν τὴν ποιητικήν, δίνους τινὰς ἀνοήτους ἀναζωγραφῶν, σὺν τῇ τοῦ νοῦ ἀπρα- ξίᾳ τε καὶ ἀνοίᾳ. Διό καί φησιν ὁ Λόγος· Μὴ εἶπη τε (56) ἑαυτοῖς διδάσκαλον ἐπὶ τῆς γῆς. Ἡ μὲν γὰρ ἐπιστήμη ἕξις ἀποδεικτική· ἡ πίστις δὲ χάρις ἐξ ἀναποδείκτων εἰς τὸ καθόλου αναβιβάζουσα τὸ ἁπλοῦν, ὅ οὔτε σὺν ὕλῃ ἐστὶν, οὔτε ὕλη, οὔτε ὑπὸ ὕλης. Οἱ δὲ ἄπιστοι (57) ὡς ἔοικεν, ἐξ οὐρανοῦ καὶ τοῦ ἀοράτου πάντα ἕλκουσιν εἰς γῆν, ταῖς χερσὶν ἀτεχνῶς πέτρας καὶ δρῦς περιλαμβάνοντες, κατὰ τὸν Πλάτωνα· τῶν γὰρ τοιούτων ἐφαπτόμενοι πάντων, διισχυρίζονται τοῦτ᾽ εἶναι μόνον, ὅπερ ἔχει προσβο- * λὴν καὶ ἐπαφήν τινα· ταὐτὸν σῶμα καὶ οὐσίαν όρι- ζόμενοι, πρὸς αὐτοὺς ἀμφισβητοῦντες, μάλα εὐλαβῶς ἄνωθεν ἐξ ἀοράτου ποθὲν ἀμύνονται νοητὰ ἅττα καὶ ἀσώματα εἴδη, βιαζόμενοι τὴν ἀληθινὴν οὐσίαν εἶναι. Ἰδοὺ δὴ (58), ποιῶ καινὰ, ὁ Λόγος φησιν, ο ὀφθαλ γιὸς οὐκ εἶδεν, οὐδὲ οὖς ἤκουσεν, οὐδὲ ἐπὶ καρ δίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· καινῷ ὀφθαλμῷ, καινῇ ἀκοῇ, καινῇ καρδίᾳ, ὅσα ὁρατὰ καὶ ἀκουστά, καταληπτά διὰ τῆς πίστεως καὶ συνέσεως, πνευματικώς λεγόν- των, ἀκουόντων, πραττόντων τῶν τοῦ Κυρίου μαθη- τῶν. Ἔστι γὰρ δόκιμον (59) νόμισμα, καὶ ἄλλο και Εδηλον, ὅπερ οὐδὲν ἔλαττον ἀπατᾷ τοὺς ἰδιώτας, οὐ μὴν τοὺς ἀργυραμοιβούς· οἱ ἴσασι μαθόντες τό τε παρακεχαραγμένον καὶ τὸ δόκιμον χωρίζειν καὶ δια- κρίνειν· οὕτως ὁ ἀργυραμοιβὸς τῷ ἰδιώτῃ, τὸ νό μισμα τοῦτο μόνον (60) ὅτι κίβδηλόν ἐστι, φησί· τὸ δὲ πῶς, μόνος ὁ τοῦ τραπεζίτου γνώριμος, καὶ ὁ ἐπὶ τοῦτο ἀλειφόμενος, μανθάνει. Αριστοτέλης δὲ τὸ ἑπό Πρώτος τῇ ὕλῃ νοῦν ἐπέστησεν, ἀρ ξάμενος οὕτω τοῦ συγγράμματος, ὅ ἐστιν ἡδέως και μεγαλοφρόνως ερμηνευμένον· . Πάντα χρήματα ἦν ὁμοῦ, εἶτα νοῦς ἐλθὼν αὐτὰ διεκόσμησε· κ παρ' δ καὶ Νοῦς ἐπεκλήθη. Οπερ γὰρ ὀφθαλμὸς ἐν σώματι, τοῦτο ἄρα πίστις ἐν διανοία· μᾶλλον δὲ ὥσπερ ὀφθαλμὸς δεῖται φωτὸς ἐπιδεικνύντος τὰ ὁρατὰ, οὕτω δὴ αὖ καὶ ὁ νοῦς δεῖται πίστεως ἐπιδεικνυούσης τὰ θεῖα, καὶ τὴν περὶ τούτων δόξαν φυλαττούσης βεβαίαν. Τῶν δέ γε τὰ νοητὰ θεωρεῖν οὐ βουλομένων ἀκούσατε ὅπως ὁ Πλάτων κατηγορεί ο "Αθρες γὰρ δὴ, φησί, περισκο τῶν μή τις τῶν ἀμυήτων ἐπακούσῃ· εἰσὶ δὲ οὗτοι οἱ μηδὲν ἄλλο ἡγούμενοι εἶναι, ἢ οὗ ἐὰν ἀπρὶξ ταῖς χερσὶ λαβέσθαι δύναιντο· πράξεις δὲ, καὶ γενέσεις, καὶ πᾶν τὸ ἀόρατον οὐκ ἀποδεχόμενοι ὡς ἐν οὐσίας μέρει. » ρ " και ἐπὶ κ. ἀν. οὐκ ἀνέβη, Οὐκοῦν, ὦ φιλότης, κοινόν τι χρῆμα πάντων ἡ πίστις, καὶ τῶν μαθεῖν τις τέχνην ἐριεμένων, καὶ τῶν πλεόντων, καὶ γεωργούντων, καὶ ἰατροῖς προσεδρευόντων· ἡ δὲ γνώσις οὐ πάντων, ἀλλὰ μόνον τῶν τὰς τέχνας ἐπισταμένων. Αὐτίκα τοίνυν ἐὰν ἐθελήσομεν διαγνώναι χρυσόν δόκιμόν τε καὶ ἄπεφθον, οὐχ ἡμεῖς τῇ βασάνῳ τοῦτον προσφέ ρομεν, ἀλλ' ἐπιστάμενον τὰ τοιαῦτα δοκιμάσαι κε- λεύομεν· ὁ δὲ ἢ τῇ λίθῳ προσφέρων, ἢ τῷ πυρί, ἢ κίβδηλον, ἢ δόκιμον ἀποφαίνει. Οὐκοῦν οὐχ ἁπάντων ἡ ἐπιστήμη, ἀλλὰ τῶν διδασκα- λίᾳ, καὶ χρόνῳ, καὶ πείρα ταῦτα μεμαθηκότων· ἡ δὲ γε πίστις ἁπάντων ἐστὶ τῶν μαθεῖν τι προθυμουμέ νων. 9.15 STROMATUM LIB. II. B A aquam statuit primam causam ; neque ab aliis, qui deinceps consecuti sunt, physicis. Primus enim Anaxagoras mentem rebus præfecit. Sed nec ille dignitatem servavit causa eficientis, nescio quas amentes describens revolutiones, cum mentis ab agendo cessatione et amentia. Quocirca Logos quo- que dicit: Ne dixeritis vobis magistrum super ter- ram •. Est enim scientia habitus demonstrativus : fides autem gratia, quæ ex iis, quæ demonstrari nequeunt, deducit ad id, quod est simples, gene rale, et universum, quod neque est cum materia, neque materia, neque sub materia. Increduli autem, ut videtur, ex coelo, et invisibili, omuia trahunt in terram, manibus petras et quercus plane ap- prehendentes, ut ait Plato. Omnia enim, quæ sunt cjusmodi, attingentes, nil aliud uspiam esse afir- mant, nisi quod contingi et contrectari possit: i lem slatuenţes esse corpus et essentiam, adversus se decertantes, pie admodum de parte superiori atque ex invisibili alicunde vindicant incorporeas quas- dan, et quae intelligentia sola percipiuntur, formas, urgentes veram esse essentiam. Ecce facio nova ait Verbum, quæ oculus non vidit, nec auris audivit,, nec in cor hominis ascenderunt b; novo oculo, nova aure, novo corde, quæcunque videri et audiri pos- sunt, sunt per fidem et intelligentiam comprehen- denda, spiritualiter dicentibus, audientibus, agenti- bus Domini discipulis. Est enim inter nummos alius probus, alius adulterinus, qui nihilo secius rudes decipit, sed non argentarios, qui didicerint separare et discernere probum ab altero, qui est malæ notæ. Sic argentarius rudi solum indicat nummum esse P. ED. POTTER. • Matth. xxus, 9. • Isa. LXIV, 4, 19; I Cor. 11, 9. pio Anaxagore : Primus hic materia mentem adjecit, in principio operis sui suavi et magnifica oratione sic scribens: Omnia simul erant, deinde accessit wiens, eaque composuit : » quamobrem et Mens co- gnominatus est. p. : Nam quod est oculus in corpore, hoc est fides in mente. Aut potius sicut oculus luce indiget, per quam ipsi visibilia ostendantur; pari modo intel- lectus indiget fide, quæ divina ipsi ostendat, quæque stabilem de his conceptum perpetuumque conservel. Audile vero, et quo pacto Plato eos accuset, qui nos lunt animo contemplari, quæ sunt intellectu solo perceptibilia : « Vide, inquit, circumspiciens, ne quis nondum initiatus hæc audiat: cujusmodi sunt qui nihil aliud esse usquam opinantur, nisi quod ipsi queant manibus tenaciter apprehendere; actiones vero et generationes, ac demum quidquid videri non po- test, in substantiæ partem non admittunt. › Ibid. serit Theodoretus, e quibus postrema sunt hæc li- bri jam dicti p. : Fides itaque, o amici, communis quædam res est omnibus, et qui videlicet artem quampiam cupiant discere, et qui navigent, et qui agriculturæ inserviant, medicisve operam dent: peritia vero non omnium, sed illorum duntaxat, qui illarum artium scientiam tenent. Itaque si, exempli causa, probum aurum et excoctum discere velimus, minime nos ipsi id probationi subjicimus, sed ipsum id explorare rogamus, qui harum rerum peritus sit; is vero aut indici admotum, aut igni, vel adulterinum esse, vel legitimum decernit. Paulo post haec addit: Non igitur omnium est scientia, sed eorum, qui doctrina, diuturnitate temporis et experientia sunt eam assecuti; at vero fides omnium est, qui quidquam discere cupiunt. (55) Αναξαγόρας. Diogenes Laertius in princi- (56) Μὴ εἶπ. Exprimit sensum Matth. xxi, 9. (57) Οἱ δὲ ἄπιστοι. 'Theodoretus Θεραπευτ. Α', (58) Δή. Abest ab Isa. Mos, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, 159) "Εστι γὰρ δ. In lianc sententiam multa lis- (60) Τοῦτο μ. Simplicior ordo est, μόνον τοῦτε
εἰ δὲ «τῷ Ἀβραὰμ πιστεύσαντι ἐλογίσθη εἰς δικαιοσύνην,» σπέρμα δὲ Ἀβραὰμ ἡμεῖς δι’ ἀκοῆς, καὶ ἡμῖν πιστευτέον. Ἰσραηλῖται γὰρ ἡμεῖς οἱ μὴ διὰ σημείων, δι’ ἀκοῆς δὲ εὐπειθεῖς. διὰ τοῦτο «εὐφράνθητι, στεῖρα ἡ οὐ τίκτουσα, ῥῆξον καὶ βόησον,» φησίν, «ἡ οὐκ ὠδίνουσα· ὅτι πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον ἢ τῆς ἐχούσης τὸν ἄνδρα.» «ἐβίωσας εἰς τὸ περίφραγμα τοῦ λαοῦ, ἐνευλογήθησαν τὰ τέκνα σου εἰς τὰς σκηνὰς τῶν πατέρων.» εἰ δὲ αἱ αὐταὶ [αἱ] μοναὶ ὑπὸ τῆς προφητείας ἡμῖν τε αὖ καὶ τοῖς πατριάρχαις καταγγέλλονται, εἷς ἀμφοῖν ταῖν διαθήκαιν δείκνυται ὁ θεός. ἐπιφέρει γοῦν σαφέστερον· «ἐκληρονόμησας τὴν διαθήκην τοῦ Ἰσραήλ,» τῇ ἐξ ἐθνῶν κλήσει λέγων, τῇ στείρᾳ ποτὲ τούτου τοῦ ἀνδρός, ὅς ἐστιν ὁ λόγος, τῇ ἐρήμῳ πρότερον τοῦ νυμφίου. «ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται,» τῆς κατὰ τὴν διαθήκην καὶ τὰς ἐντολάς, ἐπειδὴ δύο αὗται ὀνόματι καὶ χρόνῳ, καθ’ ἡλικίαν καὶ προκοπὴν οἰκονομικῶς δεδομέναι, δυνάμει μία οὖσαι, ἣ μὲν παλαιά, ἣ δὲ καινή, διὰ υἱοῦ παρ’ ἑνὸς θεοῦ χορηγοῦνται. ᾗ καὶ ὁ ἀπόστολος ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους ἐπιστολῇ λέγει·
λοις τοῖς φυσικοῖς τοῖς ἑξῆς· ἐπεὶ καὶ ᾿Αναξαγόρας (55) πρῶτος ἐπέστησε τὸν νοῦν τοῖς πράγμασιν· ἀλλ' οὐδὲ οὗτος ἐτήρησε τὴν ἀξίαν τὴν ποιητικήν, δίνους τινὰς ἀνοήτους ἀναζωγραφῶν, σὺν τῇ τοῦ νοῦ ἀπρα- ξίᾳ τε καὶ ἀνοίᾳ. Διό καί φησιν ὁ Λόγος· Μὴ εἶπη τε (56) ἑαυτοῖς διδάσκαλον ἐπὶ τῆς γῆς. Ἡ μὲν γὰρ ἐπιστήμη ἕξις ἀποδεικτική· ἡ πίστις δὲ χάρις ἐξ ἀναποδείκτων εἰς τὸ καθόλου αναβιβάζουσα τὸ ἁπλοῦν, ὅ οὔτε σὺν ὕλῃ ἐστὶν, οὔτε ὕλη, οὔτε ὑπὸ ὕλης. Οἱ δὲ ἄπιστοι (57) ὡς ἔοικεν, ἐξ οὐρανοῦ καὶ τοῦ ἀοράτου πάντα ἕλκουσιν εἰς γῆν, ταῖς χερσὶν ἀτεχνῶς πέτρας καὶ δρῦς περιλαμβάνοντες, κατὰ τὸν Πλάτωνα· τῶν γὰρ τοιούτων ἐφαπτόμενοι πάντων, διισχυρίζονται τοῦτ᾽ εἶναι μόνον, ὅπερ ἔχει προσβο- * λὴν καὶ ἐπαφήν τινα· ταὐτὸν σῶμα καὶ οὐσίαν όρι- ζόμενοι, πρὸς αὐτοὺς ἀμφισβητοῦντες, μάλα εὐλαβῶς ἄνωθεν ἐξ ἀοράτου ποθὲν ἀμύνονται νοητὰ ἅττα καὶ ἀσώματα εἴδη, βιαζόμενοι τὴν ἀληθινὴν οὐσίαν εἶναι. Ἰδοὺ δὴ (58), ποιῶ καινὰ, ὁ Λόγος φησιν, ο ὀφθαλ γιὸς οὐκ εἶδεν, οὐδὲ οὖς ἤκουσεν, οὐδὲ ἐπὶ καρ δίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· καινῷ ὀφθαλμῷ, καινῇ ἀκοῇ, καινῇ καρδίᾳ, ὅσα ὁρατὰ καὶ ἀκουστά, καταληπτά διὰ τῆς πίστεως καὶ συνέσεως, πνευματικώς λεγόν- των, ἀκουόντων, πραττόντων τῶν τοῦ Κυρίου μαθη- τῶν. Ἔστι γὰρ δόκιμον (59) νόμισμα, καὶ ἄλλο και Εδηλον, ὅπερ οὐδὲν ἔλαττον ἀπατᾷ τοὺς ἰδιώτας, οὐ μὴν τοὺς ἀργυραμοιβούς· οἱ ἴσασι μαθόντες τό τε παρακεχαραγμένον καὶ τὸ δόκιμον χωρίζειν καὶ δια- κρίνειν· οὕτως ὁ ἀργυραμοιβὸς τῷ ἰδιώτῃ, τὸ νό μισμα τοῦτο μόνον (60) ὅτι κίβδηλόν ἐστι, φησί· τὸ δὲ πῶς, μόνος ὁ τοῦ τραπεζίτου γνώριμος, καὶ ὁ ἐπὶ τοῦτο ἀλειφόμενος, μανθάνει. Αριστοτέλης δὲ τὸ ἑπό Πρώτος τῇ ὕλῃ νοῦν ἐπέστησεν, ἀρ ξάμενος οὕτω τοῦ συγγράμματος, ὅ ἐστιν ἡδέως και μεγαλοφρόνως ερμηνευμένον· . Πάντα χρήματα ἦν ὁμοῦ, εἶτα νοῦς ἐλθὼν αὐτὰ διεκόσμησε· κ παρ' δ καὶ Νοῦς ἐπεκλήθη. Οπερ γὰρ ὀφθαλμὸς ἐν σώματι, τοῦτο ἄρα πίστις ἐν διανοία· μᾶλλον δὲ ὥσπερ ὀφθαλμὸς δεῖται φωτὸς ἐπιδεικνύντος τὰ ὁρατὰ, οὕτω δὴ αὖ καὶ ὁ νοῦς δεῖται πίστεως ἐπιδεικνυούσης τὰ θεῖα, καὶ τὴν περὶ τούτων δόξαν φυλαττούσης βεβαίαν. Τῶν δέ γε τὰ νοητὰ θεωρεῖν οὐ βουλομένων ἀκούσατε ὅπως ὁ Πλάτων κατηγορεί ο "Αθρες γὰρ δὴ, φησί, περισκο τῶν μή τις τῶν ἀμυήτων ἐπακούσῃ· εἰσὶ δὲ οὗτοι οἱ μηδὲν ἄλλο ἡγούμενοι εἶναι, ἢ οὗ ἐὰν ἀπρὶξ ταῖς χερσὶ λαβέσθαι δύναιντο· πράξεις δὲ, καὶ γενέσεις, καὶ πᾶν τὸ ἀόρατον οὐκ ἀποδεχόμενοι ὡς ἐν οὐσίας μέρει. » ρ " και ἐπὶ κ. ἀν. οὐκ ἀνέβη, Οὐκοῦν, ὦ φιλότης, κοινόν τι χρῆμα πάντων ἡ πίστις, καὶ τῶν μαθεῖν τις τέχνην ἐριεμένων, καὶ τῶν πλεόντων, καὶ γεωργούντων, καὶ ἰατροῖς προσεδρευόντων· ἡ δὲ γνώσις οὐ πάντων, ἀλλὰ μόνον τῶν τὰς τέχνας ἐπισταμένων. Αὐτίκα τοίνυν ἐὰν ἐθελήσομεν διαγνώναι χρυσόν δόκιμόν τε καὶ ἄπεφθον, οὐχ ἡμεῖς τῇ βασάνῳ τοῦτον προσφέ ρομεν, ἀλλ' ἐπιστάμενον τὰ τοιαῦτα δοκιμάσαι κε- λεύομεν· ὁ δὲ ἢ τῇ λίθῳ προσφέρων, ἢ τῷ πυρί, ἢ κίβδηλον, ἢ δόκιμον ἀποφαίνει. Οὐκοῦν οὐχ ἁπάντων ἡ ἐπιστήμη, ἀλλὰ τῶν διδασκα- λίᾳ, καὶ χρόνῳ, καὶ πείρα ταῦτα μεμαθηκότων· ἡ δὲ γε πίστις ἁπάντων ἐστὶ τῶν μαθεῖν τι προθυμουμέ νων. 9.15 STROMATUM LIB. II. B A aquam statuit primam causam ; neque ab aliis, qui deinceps consecuti sunt, physicis. Primus enim Anaxagoras mentem rebus præfecit. Sed nec ille dignitatem servavit causa eficientis, nescio quas amentes describens revolutiones, cum mentis ab agendo cessatione et amentia. Quocirca Logos quo- que dicit: Ne dixeritis vobis magistrum super ter- ram •. Est enim scientia habitus demonstrativus : fides autem gratia, quæ ex iis, quæ demonstrari nequeunt, deducit ad id, quod est simples, gene rale, et universum, quod neque est cum materia, neque materia, neque sub materia. Increduli autem, ut videtur, ex coelo, et invisibili, omuia trahunt in terram, manibus petras et quercus plane ap- prehendentes, ut ait Plato. Omnia enim, quæ sunt cjusmodi, attingentes, nil aliud uspiam esse afir- mant, nisi quod contingi et contrectari possit: i lem slatuenţes esse corpus et essentiam, adversus se decertantes, pie admodum de parte superiori atque ex invisibili alicunde vindicant incorporeas quas- dan, et quae intelligentia sola percipiuntur, formas, urgentes veram esse essentiam. Ecce facio nova ait Verbum, quæ oculus non vidit, nec auris audivit,, nec in cor hominis ascenderunt b; novo oculo, nova aure, novo corde, quæcunque videri et audiri pos- sunt, sunt per fidem et intelligentiam comprehen- denda, spiritualiter dicentibus, audientibus, agenti- bus Domini discipulis. Est enim inter nummos alius probus, alius adulterinus, qui nihilo secius rudes decipit, sed non argentarios, qui didicerint separare et discernere probum ab altero, qui est malæ notæ. Sic argentarius rudi solum indicat nummum esse P. ED. POTTER. • Matth. xxus, 9. • Isa. LXIV, 4, 19; I Cor. 11, 9. pio Anaxagore : Primus hic materia mentem adjecit, in principio operis sui suavi et magnifica oratione sic scribens: Omnia simul erant, deinde accessit wiens, eaque composuit : » quamobrem et Mens co- gnominatus est. p. : Nam quod est oculus in corpore, hoc est fides in mente. Aut potius sicut oculus luce indiget, per quam ipsi visibilia ostendantur; pari modo intel- lectus indiget fide, quæ divina ipsi ostendat, quæque stabilem de his conceptum perpetuumque conservel. Audile vero, et quo pacto Plato eos accuset, qui nos lunt animo contemplari, quæ sunt intellectu solo perceptibilia : « Vide, inquit, circumspiciens, ne quis nondum initiatus hæc audiat: cujusmodi sunt qui nihil aliud esse usquam opinantur, nisi quod ipsi queant manibus tenaciter apprehendere; actiones vero et generationes, ac demum quidquid videri non po- test, in substantiæ partem non admittunt. › Ibid. serit Theodoretus, e quibus postrema sunt hæc li- bri jam dicti p. : Fides itaque, o amici, communis quædam res est omnibus, et qui videlicet artem quampiam cupiant discere, et qui navigent, et qui agriculturæ inserviant, medicisve operam dent: peritia vero non omnium, sed illorum duntaxat, qui illarum artium scientiam tenent. Itaque si, exempli causa, probum aurum et excoctum discere velimus, minime nos ipsi id probationi subjicimus, sed ipsum id explorare rogamus, qui harum rerum peritus sit; is vero aut indici admotum, aut igni, vel adulterinum esse, vel legitimum decernit. Paulo post haec addit: Non igitur omnium est scientia, sed eorum, qui doctrina, diuturnitate temporis et experientia sunt eam assecuti; at vero fides omnium est, qui quidquam discere cupiunt. (55) Αναξαγόρας. Diogenes Laertius in princi- (56) Μὴ εἶπ. Exprimit sensum Matth. xxi, 9. (57) Οἱ δὲ ἄπιστοι. 'Theodoretus Θεραπευτ. Α', (58) Δή. Abest ab Isa. Mos, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, 159) "Εστι γὰρ δ. In lianc sententiam multa lis- (60) Τοῦτο μ. Simplicior ordo est, μόνον τοῦτε
PG 8:965«δικαιοσύνη γὰρ θεοῦ ἐν αὐτῷ ἀποκαλύπτεται ἐκ πίστεως εἰς πίστιν,» τὴν μίαν τὴν ἐκ προφητείας εἰς εὐαγγέλιον τετελειωμένην δι’ ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ κυρίου διδάσκων σωτηρίαν. «ταύτην», ἔφη, «παρατίθεμαί σοι τὴν παραγγελίαν, τέκνον Τιμόθεε, κατὰ τὰς προαγούσας ἐπὶ σὲ προφητείας, ἵνα στρατεύσῃ ἐν αὐταῖς τὴν καλὴν στρατείαν, ἔχων πίστιν καὶ ἀγαθὴν συνείδησιν, ἥν τινες ἀπωσάμενοι περὶ τὴν πίστιν ἐναυάγησαν,» ὅτι τὴν θεόθεν ἥκουσαν συνείδησιν ἀπιστίᾳ κατεμίαναν. οὔκουν ἔτ’ εἰκότως ⟨ὡς⟩ πρόχειρον τὴν πίστιν διαβλητέον, ὡς εὔκολόν τε καὶ πάνδημον καὶ προσέτι τῶν τυχόντων. εἰ γὰρ ἀνθρώπινον ἦν τὸ ἐπιτήδευμα, ὡς Ἕλληνες ὑπέλαβον, κἂν ἀπέσβη· ἣ δὲ αὔξει ⟨καὶ⟩ οὐκ ἔστιν ἔνθα οὐκ ἔστιν. φημὶ τοίνυν τὴν πίστιν, εἴτε ὑπὸ ἀγάπης θεμελιωθείη εἴτε καὶ ὑπὸ φόβου, ᾗ φασιν οἱ κατήγοροι, θεῖόν τι εἶναι, μήτε ὑπὸ ἄλλης φιλίας κοσμικῆς διασπωμένην μήτε ὑπὸ φόβου παρόντος διαλυομένην. ἡ μὲν γὰρ ἀγάπη τῇ πρὸς τὴν πίστιν φιλίᾳ τοὺς πιστοὺς ποιεῖ, ἡ δὲ πίστις ἕδρασμα ἀγάπης ἀντεπάγουσα τὴν εὐποιίαν, ὅτε καὶ ⟨ὁ⟩ τοῦ νόμου παιδαγωγὸς φόβος ἀφ’ ὧν πιστεύεται, καὶ φόβος εἶναι πιστεύεται.
μενον τῇ ἐπιστήμῃ κρῖμα ὡς ἀληθὲς τὸ δέ τι (61) Ρ. φασιν, ὅτι τὸ νόμισμα κίβδηλόν ἐστι. Μηδεὶς τοίνυν, ὦ φίλοι, κατηγορείτω τῆς πί στεως· καὶ γὰρ δὴ τὴν πίστιν Αριστοτέλης κριτήριον ἐπιστήμης εκάλεσεν. νῆς ὑπόληψις, υπόληψις σφοδρά, ὡς μαθών. γνωστή, Δεῖται μέν του ἡ πίστις τῆς γνώσεως, καθάπερ αὖ ἡ γνῶσις τῆς πίστεως· οὔτε γὰρ πίστις ἄνευ γνώσεως, οὔτε γνῶσις δίχα πίστεως γένοιτ' ἄν. Ηγείται μέντοι τῆς γνώσεως ἡ πίστις, ἔπεται δὲ τῇ πίστει ἡ γνῶσις. πρόληψιν πίστιν εἶναί φησι. Κυριώτερον οὖν τῆς ἐπιστήμης ἡ πίστις, καὶ ἔστιν αὐτῆς κριτήριον. Υποκρίνεται δὲ τὴν πίστιν ἡ εἰκασία (62), ἀσθενὴς οὖσα ὑπόληψις· καθάπερ ὁ κόλαξ τὸν φίλον, καὶ ὁ λύκος τὸν κύνα. Ἐπειδὴ δὲ ὁρῶν ὁ τέκτων, ὅτι μαθών (63) τινα, τεχνίτης γίνεται· καὶ ὁ κυβερνήτης, παιδευθείς τὴν τέχνην, κυβερναν δυνήσεται, οὐκ ἀπαρκεῖν (64) λο- γιζόμενος τὸ βούλεσθαι καλὸν γενέσθαι κἀγαθὸν, ἀνάγκη δὲ ἄρα πειθόμενον μαθεῖν· τὸ δὲ πείθεσθαι τῷ λόγῳ, ἐν διδάσκαλον ἀνηγορεύσαμεν, αὐτῷ ἐκείνῳ πιστεῦσαί ἐστι, κατ' οὐδὲν ἀντιβαίνοντα· πῶς γὰρ οἷόν τε ἀνεπίστασθαι τῷ Θεῷ ; Πιστὴ (65) τοίνυν ἡ γνῶσις· γνωστὴ δὲ ἡ πίστις θείᾳ τινὶ ἀκολουθίᾳ τε καὶ ἀντακολουθία γίνεται. Ναὶ μὴν καὶ ὁ Ἐπίκουρος, ὁ μάλιστα τῆς ἀληθείας προτι μήσας τὴν ἡδονὴν, πρόληψιν (66) είναι διανοίας τὴν πίστιν ὑπολαμβάνει· πρόληψιν δὲ ἀποδίδωσιν, ἐπι βολὴν ἐπί τι ἐναργές, καὶ ἐπὶ τὴν ἐναργὴ τοῦ πράγ ματος ἐπίνοιαν· μὴ δύνασθαι δὲ μηδένα μήτε ζητῆσαι, μήτε ἀπορῆσαι, μηδὲ μὴν δοξᾶσαι, ἀλλ᾽ οὐδὲ ἐλέγξαι χωρὶς προλήψεως. Πῶς δ᾽ ἂν, μὴ ἔχων τις πρόληψιν οὗ ἐφίεται, μάθοι περὶ οὗ ζητεῖ; Ο μαθὼν (67) δὲ ήδη κατάληψιν ποιεῖ τὴν πρόληψιν. Εἰ δὲ ὁ μανθάνων οὐκ ἄνευ προλήψεως μανθάνει τῆς τῶν λεγομένων παραδεκτικῆς, αὐτὸς μὲν ὦτα ἔχει τὰ ἀκουστικὰ τῆς ἀληθείας· μακάριος δὲ ὁ λέγων εἰς ὦτα ἀκουόντων· ὥσπερ ἀμέλει μακάριος καὶ αὐτὸς, ὁ τῆς ὑπακοῆς (68). Τὸ δὲ κατακοῦσαι συνεῖναι ἐστιν. Εἰ τοίνυν ή πίστις οὐδὲν ἄλλο ή πρόληψις ἐστι διανοίας περὶ τὰ πρόληψις, Την πρόληψιν λέγουσιν οἱονεὶ κατάληψιν, ἢ δόξαν ὀρθὴν, ἢ ἔννοιαν, ἢ καθο- λικὴν νόησιν ἐναποκειμένην, τουτέστι μνήμην του πολλάκις ἔξωθεν φανέντος. Οἷον τό· Τοιοῦτον ἐστὶν ἄνθρωπος· ἅμα γὰρ τῷ ῥηθῆναι ἄνθρωπος, εὐθὺς κατὰ πρόληψιν καὶ ὁ τύπος αὐτοῦ νοεῖται, προηγου μένων τῶν αἰσθήσεων. Πᾶν οὖν πρᾶγμα ὀνόματι τῷ πρώτως ἐπιτεταγμένῳ ἐναργές ἐστι· καὶ οὐκ ἂν ἐζη· τήσαμεν τὸ ζητούμενον, εἰ μὴ πρότερον εγνώκειμεν αὐτό. Ο δέ γε Ἐπίκουρος πρόληψιν διανοίας αὐτὴν (πίστιν) εἶπε· τὴν δὲ πρόληψιν, προσλαβοῦσαν τὴν γνῶσιν, κατάληψιν γίνεσθαι. μακάριος καὶ αὐτὸς τῆς ὑπακοῆς, CLEMENTIS ALEXANDRINI Adulterinum : qua vero ratione id indicat, solus dis- A eit argentarii discipulus, et qui ad id est exercitatus. Aristoteles autem, id, quod consequitur scientiam, judicium, quo verum esse hoc aut illud judicamus, dicit esse fidem. Est ergo fides scientia præstantior, et ejus criterium. Fidem autem imitatur conjectura, quæ est imbecilla opinio, sicut adulator amicum, et lupus canem. Quoniam autem videt faber, quod, quædam discendo fit artifex ; et gubernator, quod cum artem perceperit, gubernare poterit; non satis esse reputat, velle fieri bonum et honestum: sed ne- cesse est, eum alicui parendo discere: parere autem Logo, quem magistrum esse diximus, est illi cre- dere, in nulla re ei repugnando. Quomodo enim fieri potest, ut adversus Deum in acie stemus? Est ergo cum fide cognitio, et vicissim cum cognitione fl- des, quadam divina consecutione mutuo connexa. Quinetiam Epicurus, qui veritati maxime præ- tulit voluptatem, mentis anticipationėm existimat esse fidem. Anticipationem autem definit, adjectio- nem animi ad aliquid evidens, et ad evidentem rei intelligentiam: neminem autem posse nec quærere, nec dubitare, neque vero opinari, sed neque pro- bare, aut arguere, absque anticipatione. Quomodo autem si non habeat quis anticipationem ejus, quod desiderat, didicerit id, de quo quærit? Qui autem didicit, anticipationem jam facit comprehensionem. Si autem is, qui discit, non discit absque antici patione, quæ possit ea, quæ dicuntur, suscipere, ipse quidem habet aures præditas facultate au- * ED. POTTER, ED. PARIS. SYLBURG. Aristotelem ; atque ita etiam interpres, hoc quidpiam, inquit Sylburgius. Theodoretus, libri jam dicti pag. : Nemo itaque vestrum, o amici, fidem accuset; quandoquidem Aristoteles fidem scien- time criterium appellavit. opinio debilis ; sic uides est opinio vehemens; secundum Aristotelem, Topic. lib. v, c. 5. LoweH. Sed non video cur recepta lectio sollicitari debeat. rius. --- tur ut significet persuasionis effectum esse cognitionem, sicut fides e cognitione oritur. SYL- BURG. Sed nil mutandum. Sensus est, fidem et cognitionem sibi mutuam operam præstare. Theo- «loretus, libri_superius dicti pag. : Indigel au- tem fides cognitione, sicut et cognitio vicissim fide. Neque enim esse potest fides sine cognitione, neque cognitio sine fide. Cognitionem quidem fides præcedit, subsequitur autem fidem cognitio. vertit anticipationem. Quæ enim, inquit, gens, aut quod genus hominum, quod non habeat sine doctrina anticipationem quamdam deorum? Est au- B D tem Epicuri antecepta in animo rei cu- jusvis notio, sine qua nec intelligi quidquam, nec quæri, nec disputari possit. Unde anticipatio hæc est animi ad aliquid manifestum adjectio. Nam qui de homine disputat, notionem hominis evidentem animo prius teneat, necesse est. Diogenes Laertius in Epicuro. lib. x, seg. : Ceterum anticipationem dicunt veluti compre- hensionem, sive cogitationem, sive universalem in- telligentiam insitam, hoc est, memoriam ejus rei, quæ sape extrinsecus apparuit; ut, exempli gratia : Tale quiddam homo est. Simul enim atque homo nomina- tur, continuo per anticipationem forma illius intelli- gitur, præcedentibus ac ducibus sensibus. Omnis enim res nomine principaliter imposito manifesta est. Ne- que enim profecto quæreremus, quod inquirimus, nisi prius illud novissemus, etc. : Epicurus vero anticipa- tionem mentis fidem esse asserit; anticipationem autem, accepta cognitione, in comprehensionem eva- dere. possit, omisso o articulo, beatus etiam est ille. qui discit, propter obedientiam. (61) τὸ δέ τι. Rectius τόδε τι, ut passim apud (62) Εικασία. Quemadmodum ἡ εἰκασία est ἀσθε (65) Ὅτι μαθών. Forte legendum καὶ μαθών, vel (64) Οὐκ ἀπαρκεῖν. Conf. Herveli Commenta- (65) Πιστή Forte rectius πειστή, ut mox sequi- (66) Πρόληψιν. Cicero, lib. 1 De natura deorum, (67) Ο μαθών. Theodoretus, libri jam dicti p. (68) Μακάριος καὶ αὐτὸς, ὁ τῆς ὑπ. Scribi etiam
εἰ γὰρ ἐν τῷ ἐνεργεῖν τὸ εἶναι δείκνυται, ὃ δὲ μέλλων καὶ ἀπειλῶν, οὐχὶ δὲ ἐνεργῶν καὶ παρὼν πιστεύεται, κατὰ τὸ εἶναι πιστευόμενος οὐκ αὐτὸς τῆς πίστεως γεννητικός, ὅ γε πρὸς αὐτῆς ἀξιόπιστος εἶναι δοκιμασθείς. θεία τοίνυν ἡ τοσαύτη μεταβολὴ ἐξ ἀπιστίας πιστόν τι⟨να⟩ γενόμενον καὶ τῇ ἐλπίδι καὶ τῷ φόβῳ πιστεῦσαι. καὶ δὴ ἡ πρώτη πρὸς σωτηρίαν νεῦσις ἡ πίστις ἡμῖν ἀναφαίνεται, μεθ’ ἣν φόβος τε καὶ ἐλπὶς καὶ μετάνοια σύν τε ἐγκρατείᾳ καὶ ὑπομονῇ προκόπτουσαι ἄγουσιν ἡμᾶς ἐπί τε ἀγάπην ἐπί τε γνῶσιν. εἰκότως οὖν ὁ ἀπόστολος Βαρνάβας «ἀφ’ οὗ» φησὶν «ἔλαβον, μέρος ἐσπούδασα κατὰ μικρὸν ὑμῖν πέμψαι, ἵνα μετὰ τῆς πίστεως ὑμῶν τελείαν ἔχητε καὶ τὴν γνῶσιν. τῆς μὲν οὖν πίστεως ἡμῶν εἰσιν οἱ συλλήπτορες φόβος καὶ ὑπομονή, τὰ δὲ συμμαχοῦντα ἡμῖν μακροθυμία καὶ ἐγκράτεια. τούτων οὖν», φησί, «τὰ πρὸς τὸν κύριον μενόντων ἁγνῶς, συνευφραίνονται αὐτοῖς σοφία, σύνεσις, ἐπιστήμη, γνῶσις.» στοιχείων γοῦν ⟨οὐσῶν⟩ τῆς γνώσεως τῶν προειρημένων ἀρετῶν στοιχειωδεστέραν εἶναι συμβέβηκε τὴν πίστιν, οὕτως ἀναγκαίαν τῷ γνωστικῷ ὑπάρχουσαν, ὡς τῷ κατὰ τὸν κόσμον τόνδε βιοῦντι πρὸς τὸ ζῆν τὸ ἀναπνεῖν·
μενον τῇ ἐπιστήμῃ κρῖμα ὡς ἀληθὲς τὸ δέ τι (61) Ρ. φασιν, ὅτι τὸ νόμισμα κίβδηλόν ἐστι. Μηδεὶς τοίνυν, ὦ φίλοι, κατηγορείτω τῆς πί στεως· καὶ γὰρ δὴ τὴν πίστιν Αριστοτέλης κριτήριον ἐπιστήμης εκάλεσεν. νῆς ὑπόληψις, υπόληψις σφοδρά, ὡς μαθών. γνωστή, Δεῖται μέν του ἡ πίστις τῆς γνώσεως, καθάπερ αὖ ἡ γνῶσις τῆς πίστεως· οὔτε γὰρ πίστις ἄνευ γνώσεως, οὔτε γνῶσις δίχα πίστεως γένοιτ' ἄν. Ηγείται μέντοι τῆς γνώσεως ἡ πίστις, ἔπεται δὲ τῇ πίστει ἡ γνῶσις. πρόληψιν πίστιν εἶναί φησι. Κυριώτερον οὖν τῆς ἐπιστήμης ἡ πίστις, καὶ ἔστιν αὐτῆς κριτήριον. Υποκρίνεται δὲ τὴν πίστιν ἡ εἰκασία (62), ἀσθενὴς οὖσα ὑπόληψις· καθάπερ ὁ κόλαξ τὸν φίλον, καὶ ὁ λύκος τὸν κύνα. Ἐπειδὴ δὲ ὁρῶν ὁ τέκτων, ὅτι μαθών (63) τινα, τεχνίτης γίνεται· καὶ ὁ κυβερνήτης, παιδευθείς τὴν τέχνην, κυβερναν δυνήσεται, οὐκ ἀπαρκεῖν (64) λο- γιζόμενος τὸ βούλεσθαι καλὸν γενέσθαι κἀγαθὸν, ἀνάγκη δὲ ἄρα πειθόμενον μαθεῖν· τὸ δὲ πείθεσθαι τῷ λόγῳ, ἐν διδάσκαλον ἀνηγορεύσαμεν, αὐτῷ ἐκείνῳ πιστεῦσαί ἐστι, κατ' οὐδὲν ἀντιβαίνοντα· πῶς γὰρ οἷόν τε ἀνεπίστασθαι τῷ Θεῷ ; Πιστὴ (65) τοίνυν ἡ γνῶσις· γνωστὴ δὲ ἡ πίστις θείᾳ τινὶ ἀκολουθίᾳ τε καὶ ἀντακολουθία γίνεται. Ναὶ μὴν καὶ ὁ Ἐπίκουρος, ὁ μάλιστα τῆς ἀληθείας προτι μήσας τὴν ἡδονὴν, πρόληψιν (66) είναι διανοίας τὴν πίστιν ὑπολαμβάνει· πρόληψιν δὲ ἀποδίδωσιν, ἐπι βολὴν ἐπί τι ἐναργές, καὶ ἐπὶ τὴν ἐναργὴ τοῦ πράγ ματος ἐπίνοιαν· μὴ δύνασθαι δὲ μηδένα μήτε ζητῆσαι, μήτε ἀπορῆσαι, μηδὲ μὴν δοξᾶσαι, ἀλλ᾽ οὐδὲ ἐλέγξαι χωρὶς προλήψεως. Πῶς δ᾽ ἂν, μὴ ἔχων τις πρόληψιν οὗ ἐφίεται, μάθοι περὶ οὗ ζητεῖ; Ο μαθὼν (67) δὲ ήδη κατάληψιν ποιεῖ τὴν πρόληψιν. Εἰ δὲ ὁ μανθάνων οὐκ ἄνευ προλήψεως μανθάνει τῆς τῶν λεγομένων παραδεκτικῆς, αὐτὸς μὲν ὦτα ἔχει τὰ ἀκουστικὰ τῆς ἀληθείας· μακάριος δὲ ὁ λέγων εἰς ὦτα ἀκουόντων· ὥσπερ ἀμέλει μακάριος καὶ αὐτὸς, ὁ τῆς ὑπακοῆς (68). Τὸ δὲ κατακοῦσαι συνεῖναι ἐστιν. Εἰ τοίνυν ή πίστις οὐδὲν ἄλλο ή πρόληψις ἐστι διανοίας περὶ τὰ πρόληψις, Την πρόληψιν λέγουσιν οἱονεὶ κατάληψιν, ἢ δόξαν ὀρθὴν, ἢ ἔννοιαν, ἢ καθο- λικὴν νόησιν ἐναποκειμένην, τουτέστι μνήμην του πολλάκις ἔξωθεν φανέντος. Οἷον τό· Τοιοῦτον ἐστὶν ἄνθρωπος· ἅμα γὰρ τῷ ῥηθῆναι ἄνθρωπος, εὐθὺς κατὰ πρόληψιν καὶ ὁ τύπος αὐτοῦ νοεῖται, προηγου μένων τῶν αἰσθήσεων. Πᾶν οὖν πρᾶγμα ὀνόματι τῷ πρώτως ἐπιτεταγμένῳ ἐναργές ἐστι· καὶ οὐκ ἂν ἐζη· τήσαμεν τὸ ζητούμενον, εἰ μὴ πρότερον εγνώκειμεν αὐτό. Ο δέ γε Ἐπίκουρος πρόληψιν διανοίας αὐτὴν (πίστιν) εἶπε· τὴν δὲ πρόληψιν, προσλαβοῦσαν τὴν γνῶσιν, κατάληψιν γίνεσθαι. μακάριος καὶ αὐτὸς τῆς ὑπακοῆς, CLEMENTIS ALEXANDRINI Adulterinum : qua vero ratione id indicat, solus dis- A eit argentarii discipulus, et qui ad id est exercitatus. Aristoteles autem, id, quod consequitur scientiam, judicium, quo verum esse hoc aut illud judicamus, dicit esse fidem. Est ergo fides scientia præstantior, et ejus criterium. Fidem autem imitatur conjectura, quæ est imbecilla opinio, sicut adulator amicum, et lupus canem. Quoniam autem videt faber, quod, quædam discendo fit artifex ; et gubernator, quod cum artem perceperit, gubernare poterit; non satis esse reputat, velle fieri bonum et honestum: sed ne- cesse est, eum alicui parendo discere: parere autem Logo, quem magistrum esse diximus, est illi cre- dere, in nulla re ei repugnando. Quomodo enim fieri potest, ut adversus Deum in acie stemus? Est ergo cum fide cognitio, et vicissim cum cognitione fl- des, quadam divina consecutione mutuo connexa. Quinetiam Epicurus, qui veritati maxime præ- tulit voluptatem, mentis anticipationėm existimat esse fidem. Anticipationem autem definit, adjectio- nem animi ad aliquid evidens, et ad evidentem rei intelligentiam: neminem autem posse nec quærere, nec dubitare, neque vero opinari, sed neque pro- bare, aut arguere, absque anticipatione. Quomodo autem si non habeat quis anticipationem ejus, quod desiderat, didicerit id, de quo quærit? Qui autem didicit, anticipationem jam facit comprehensionem. Si autem is, qui discit, non discit absque antici patione, quæ possit ea, quæ dicuntur, suscipere, ipse quidem habet aures præditas facultate au- * ED. POTTER, ED. PARIS. SYLBURG. Aristotelem ; atque ita etiam interpres, hoc quidpiam, inquit Sylburgius. Theodoretus, libri jam dicti pag. : Nemo itaque vestrum, o amici, fidem accuset; quandoquidem Aristoteles fidem scien- time criterium appellavit. opinio debilis ; sic uides est opinio vehemens; secundum Aristotelem, Topic. lib. v, c. 5. LoweH. Sed non video cur recepta lectio sollicitari debeat. rius. --- tur ut significet persuasionis effectum esse cognitionem, sicut fides e cognitione oritur. SYL- BURG. Sed nil mutandum. Sensus est, fidem et cognitionem sibi mutuam operam præstare. Theo- «loretus, libri_superius dicti pag. : Indigel au- tem fides cognitione, sicut et cognitio vicissim fide. Neque enim esse potest fides sine cognitione, neque cognitio sine fide. Cognitionem quidem fides præcedit, subsequitur autem fidem cognitio. vertit anticipationem. Quæ enim, inquit, gens, aut quod genus hominum, quod non habeat sine doctrina anticipationem quamdam deorum? Est au- B D tem Epicuri antecepta in animo rei cu- jusvis notio, sine qua nec intelligi quidquam, nec quæri, nec disputari possit. Unde anticipatio hæc est animi ad aliquid manifestum adjectio. Nam qui de homine disputat, notionem hominis evidentem animo prius teneat, necesse est. Diogenes Laertius in Epicuro. lib. x, seg. : Ceterum anticipationem dicunt veluti compre- hensionem, sive cogitationem, sive universalem in- telligentiam insitam, hoc est, memoriam ejus rei, quæ sape extrinsecus apparuit; ut, exempli gratia : Tale quiddam homo est. Simul enim atque homo nomina- tur, continuo per anticipationem forma illius intelli- gitur, præcedentibus ac ducibus sensibus. Omnis enim res nomine principaliter imposito manifesta est. Ne- que enim profecto quæreremus, quod inquirimus, nisi prius illud novissemus, etc. : Epicurus vero anticipa- tionem mentis fidem esse asserit; anticipationem autem, accepta cognitione, in comprehensionem eva- dere. possit, omisso o articulo, beatus etiam est ille. qui discit, propter obedientiam. (61) τὸ δέ τι. Rectius τόδε τι, ut passim apud (62) Εικασία. Quemadmodum ἡ εἰκασία est ἀσθε (65) Ὅτι μαθών. Forte legendum καὶ μαθών, vel (64) Οὐκ ἀπαρκεῖν. Conf. Herveli Commenta- (65) Πιστή Forte rectius πειστή, ut mox sequi- (66) Πρόληψιν. Cicero, lib. 1 De natura deorum, (67) Ο μαθών. Theodoretus, libri jam dicti p. (68) Μακάριος καὶ αὐτὸς, ὁ τῆς ὑπ. Scribi etiam
PG 8:967ὡς δ’ ἄνευ τῶν τεσσάρων στοιχείων οὐκ ἔστι ζῆν, οὐδ’ ἄνευ πίστεως γνῶσιν ἐπακολουθῆσαι. αὕτη τοίνυν κρηπὶς ἀληθείας. Οἱ δὲ τοῦ φόβου κατηγοροῦντες κατατρέχουσι τοῦ νόμου, εἰ δὲ τοῦ νόμου, δῆλόν που ὡς καὶ τοῦ δεδωκότος τὸν νόμον θεοῦ. τρία γὰρ ταῦτα ἐξ ἀνάγκης ὑφέστηκεν περὶ τὸ ὑποκείμενον, ὁ διοικῶν, ἡ διοίκησις, τὸ διοικούμενον. εἰ γοῦν καθ’ ὑπόθεσιν ἐξέλοιεν τὸν νόμον, ἀνάγκη δήπου ἕκαστον ὃς ἄγεται ὑπὸ ἐπιθυμίας, ἡδονῇ χαριζόμενον ἀμελεῖν μὲν τοῦ καλῶς ἔχοντος, ὑπερφρονεῖν δὲ τοῦ θείου, ἀσεβεῖν δὲ ἅμα καὶ ἀδικεῖν ἀδεῶς ἀποσκιρτήσαντα τῆς ἀληθείας. ναί, φασίν, ἄλογος ἔκκλισις ὁ φόβος ἐστὶ καὶ πάθος. τί σὺ λέγεις; καὶ πῶς ἄν σοι ἔτι σῴζοιτο οὗτος ὁ ὅρος διὰ λόγου δοθείσης μοι τῆς ἐντολῆς; ἐντολὴ δὲ ἀπαγορεύει, τὸν φόβον ἐπαρτῶσα διὰ παιδείαν τῶν οὕτως ἐπιδεχομένων νουθετεῖσθαι. οὐ τοίνυν ἄλογος ὁ φόβος, λογικὸς μὲν οὖν· πῶς γὰρ οὔ, παραινῶν «οὐ φονεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδομαρτυρήσεις»; ἀλλ’ εἰ σοφίζονται τὰ ὀνόματα, εὐλάβειαν καλούντων οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ νόμου φόβον, εὔλογον οὖσαν ἔκκλισιν. ὀνοματομάχους τούτους οὐκ ἀπὸ τρόπου ὁ Φασηλίτης ἐκάλει Κριτόλαος.
λεγόμενα, καὶ τοῦτο ὑπακοή τε εἴρηται, σύνεσίς τε Α πειθώ (69), οὐ μὴν μαθήσεται τις ἄνευ πίστεως· ἐπεὶ μηδὲ ἄνευ προλήψεως. ᾿Αληθὲς δ' οὖν ὂν πάντως μᾶλ λον ἀποδείκνυται τὸ ὑπὸ τοῦ προφήτου εἰρημένον· Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. Τοῦτο καὶ Ἡράκλειτος ὁ Ἐφέσιος τὸ λόγιον παραφράσας, εξ ρηκεν· Ἐὰν μὴ ἔλπηται (70) ἀνέλπιστον οὐκ ἐξευ ρήσει, ἀνεξερεύνητον ἐὸν καὶ ἄπορον. ᾿Αλλὰ καὶ Πλάτων ὁ φιλόσοφος ἐν τοῖς Νόμοις (71) τὸν μέλ- λοντα μακαριόν τε καὶ εὐδαίμονα γενέσθαι. τῆς ἀληθείας ἐξ ἀρχῆς εὐθὺς εἶναι μέτοχον χρῆναι φησίν, ἵν᾽ ὡς πλεῖστον χρόνον ἀληθὴς ὢν δια Ειψη· πιστὸς γάρ. Ὁ δὲ ἄπιστος, ᾧ φίλον ψεῦδος ἑκούσιον· ὅτῳ δὲ ἀκούσιον, ἄνους ὢν, οὐ ζῶον οὔθ᾽ ἕτερον οὖν ζηλωτόν (72). Ἄφιλος γὰρ πᾶς, ὅ γε ἄπιστος καὶ ἀμαθής. Καὶ μή τι ταύτην σο- Β φίαν βασιλικὴν ἐν Εὐθυδήμῳ ἐπικεκρυμμένως λέγει; Ἐν γοῦν τῷ Πολιτικῷ πρὸς λέξιν φησίν: "Ωστε ἡ τοῦ (73) ἀληθινοῦ βασιλέως ἐπιστήμη βασιλική· καὶ ὁ ταύτην κεκτημένος, ἐάν τε ἄρ- χων, ἐάν τε ἰδιώτης ὢν τυγχάνῃ, πάντως κατά γε τὴν τέχνην αὐτὴν βασιλικὸς ὀρθῶς προσαγο- ρευθήσεται. Αὐτίκα οἱ εἰς τὸν Χριστὸν πεπιστευκότ τις χρηστοί (74) τέ εἰσι καὶ λέγονται· ὡς οἱ (75) τῷ Έντι βασιλικοί βασιλεῖ μεμελημένοι. Ὡς γὰρ οἱ σου * Ρ. καὶ πειθώ, Εἰ μὴ ἐλπίζητε τὸ ἀνέλπιστον, οὐκ ἐξευρή- σετε. ἐὰν μὴ ἔλπησθε, ἀγέλπιστον οὐκ ἐξευρήσετε. ἔλπεσθαι τῷ ἐλπί- ζειν. Καὶ ὁ Ἡράκλειτος πάλιν παρεγγυά ξεναγεῖσθαι ὑπὸ τῆς πίστεως, οὕτω λέγων· « Ἐὰν μὴ ἐλπίζητε, ἀνέλπιστον οὐχ εὑρήσετε, ἀνεξερεύνητον ἐὸν καὶ ἄπορον. » Αλήθεια δή πάντων ἀγαθῶν θεοῖς ἡγεῖται, πάντων δὲ ἀνθρώποις· ἧς ὁ γενήσεσθαι μέλλων μακάριός τε καὶ εὐδαίμων ἐξ ἀρχῆς εὐθὺς μέτοχος εἴη, ἵνα ὡς πλεῖστον χρόνον ἀληθῆς τῶν διαβιοί· πιστὸς γάρ' ὁ δὲ ἄπιστος, ᾧ φί- λον ψεῦδος ἐχούσιον· ὅτῳ δὲ ἀκούσιον, ἄνους· ων οὐδέτερον ζηλωτόν. "Αφιλος γὰρ δὴ πᾶς, ὅ γε ἄπιστος καὶ ἀμαθής, χρόνου δὲ προϊόντος γνωσθείς, εἰς τὸ χαλεπὸν γῆρας ἐρημίαν αὐτῷ πᾶσαν κατεσκευάσατο ἐπὶ τέλει τοῦ βίου, ὥστε ζώντων καὶ μὴ ἑταίρων καὶ παιδων, σχεδὸν ὁμοίως ὀρφανὸν αὐτῷ γενέσθαι τὸν βίον. η Προσγενομένη δὲ τῇ πίστει ἡ γνω- σις, τελεσιουργεῖ τῆς ἀληθείας τὴν ἐπιστήμην· ὁ δὲ γε ταύτην κεκτημένος, βλῶιος καὶ τρισόλβιος. Καὶ τοῦτο δὲ ὁ Πλάτων ἐν τοῖς Νόμοις δεδήλωκε. Τον μέλο λοντα γάρ, φησί, μακάριον καὶ εὐδαίμωνα ἔσε τύλι τῆς ἀληθείας εὐθὺς ἐξ ἀρχῆς μέτοχον εἶναι χρή, ἵν ὡς ἐπὶ πλεῖστον χρόνον ἀληθῆς ὧν διαβιῴη. τά. ἄνους· ὧν οὐδέτερον ζηλωτόν Ξ. Τί δ'; ὅστις βασιλεύ οντι χώρας ἀνδρὶ παραινεῖν δεινός, ἰδιώτης ὢν αὐτὸς, ἆρ' οὗ φήσομεν ἔχειν αὐτὸν τὴν ἐπιστήμην, ἣν ἔδες τὸν ἄρχοντα αὐτὸν κεκτῆσθαι; Ν. Σ. Φήσομεν. Ξ. ᾿Αλλὰ μὴν ἤ γε ἀληθινοῦ βασιλέως, βασιλική; Ν. Σ. Ναί. Ξ. Ταύτην δὲ ὁ κεκτημένος, οὐκ, ἄν τε ἄρχων ἄν τε ἰδιώτης ὢν τυγχάνη, πάντως κατά γε τὴν τέχνην αὐτ τὴν βασιλικός προσρηθήσεται ; Χ. οἱ τῷ ὄντι βασιλεῖ μεμελημένοι. ὡς τῷ ὄντι βασιλικοί, οἱ τῷ β. μ., STROMATUM LIB, II. . aures audientium; sicut certe beatus quoque est is, qui est obedientiæ. Audire autem est intelligere. Si ergo fides nihil est aliud, quam anticipatio co- gnitionis circa ea, quæ dicuntur; et hoc di- ctum est obedientia et intelligentia persuasio, tum sine fide nemo discet, quoniam nec sine anticipa- tione. Verum ergo omnino ostenditur, quod a pro- pheta dictum est: nisi credideritis, non intelligelis ^. Hoc eloquium Heraclitus quoque Ephesius circumi- locutione quadam est interpretatus: Nisi speret, id quod est insperatum, non inveniet, cum sit et inscru- tabile, et nullus ad id patent aditus. Sed Plato quo- que philosophus, in Legibus, eum, qui beatus et felix est futurus, dicit oportere esse ab initio parti- dienda veritatis. Beatus est auten, qui dicit in cipem veritatis, ut in veritate plurimum rivat Lent ED. POTTER, ED. PARIS. intelligentia eliam, et persuasio. rentina editione Clementis; apud Theodoretum au- tem : Fortasse Clemens scripserat, Utitur autem et alibi Heraclitus verbo potius quam Εst enim illud magis lonicum. Henricus Ste- phanus in Poesi philosoph. Interpres Theodoreti lib. Therapeutices Grac. vertit : Ni spereris, quod sperare non est, nequaquam invenietis, quod inscru- tabile, dubium, inaccessumque est. Pindari porro dictum, quod paulo post addit, habes et p. 50. COLLECT. Theodoreti locus sic se habet, libri jam dicti p. : Ipse etiam Heraclitus hortatur, ut fidei ductum sequamur, sic loquens : • Nisi spcrelis, insperatum non invenietis, cum inscrutabile sit et inaccessum. in lib. v De legibus, p. : Veritas profecto tum diis, tum hominibus dur est omnium bonorum. Cujus, qui felix beatus- que futurus est, statim ab initio particeps esse debet, ut in veritate plurimum tempus vitam agat. Fidus hic certe est; infidus autem, qui sponte mentitur ; qui vero non sponte, amens, quorum neutrum opia- bile est: nam et infidus et amens ab amicitia admo- dum alienus; ac procedente tempore cognitus, in fantam odiosu senecta vitæque termino solitudinem G D pus: is fidelis enim. Infidelis ✈ autem est, cui vo- luntarium placet falsum. Cui autem involuntarium, cum sit amens, non est animal. Neutrum ergo est expetendum. Nam ab amicilia alienus est, quisquis cst infidelis et ignarus. Nunquid autem in Eulliy demo occulte hanc esse dicit regalem sapientiam ? In Politico quidem certe his verbis utitur: Quare veri regis regalis est sapientia, et qui eam possederit, sive princeps, sive privatus fuerit, omninc ex hac a Isa. vII, 9. incidit, ut seu vivant, seu decesserint filii ac amici, pene similiter orbam vitam misere agat. Theodore- tus, Clementis vestigiis insistens, libri superius dicii p. ait : Fidei autem adjuncta cognitio perficit scientiam veritatis : quam qui assequitur, felix nimirum et felicissimus est habendus. lloc et Plato in suis Legibus ostendit : Oportere eum, qui beatus feliaque futurus sit, etc. Scribendum e Platone, eo sensu, qui superius expositus est. principio Politici, pag. : Quid porro? si quis privatus regem civitatis admonere et instruere potest, nonne scientiam illam habere dicetur, qua pollere, qui regit, debebat? N. S. Dicetur. X. Atqui veri re- gis scientia, regia disciplina est. N. S. Esi. X. Quis- quis ea præditus est, seu publico fungatur munere, sive privatus vivat, nonne omnino secundum hanc peritiam regius merito nuncupabitur allusum est ab antiquis Ecclesiæ scriptoribus. Conf. Protrept. pag. edit. Paris., et quæ ibi adnotata sunt: et Strom. 1, p. 168. . SYLBURG. - Vel, ut vere regales, qui regi cura sunt. Conf. Strom. vi, pag. 696, Strom, vi, p. 713, 746, 750, edit. Paris. (69) Σύνεσίς τε πειθώ. Scribendum σύνεσίς τε (70) Ἐὰν μὴ ἔλπ. Ita legitur hic locus in Flo- (71) Ἐν τοῖς Νόμοις. Platonis verba occurrunt (72) Ανους ὤν, οὐ ζῶον· οὔθ᾽ ἕτερον οὖν ζη!ω (73) Ὥστε ἡ τοῦ. Platonis verba occurrunt in (74) Χρηστοί. Α Christi nomine ad χρηστόν spe (75) Ὡς ol. Congruentior ordo est, ὡς βασιλικοί
ἀστεία μὲν οὖν ἤδη καὶ καλλίστη πέφηνε τοῖς ἐγκαλοῦσιν ἡμῖν ἡ ἐντολὴ ὀνόματος ἐναλλαγῇ νοηθεῖσα. ἡ οὖν εὐλάβεια λογικὴ δείκνυται, τοῦ βλάπτοντος ἔκκλισις οὖσα, ἐξ ἧς ἡ μετάνοια τῶν προημαρτημένων φύεται. «ἀρχὴ γὰρ σοφίας φόβος κυρίου, σύνεσις δὲ ἀγαθὴ πᾶσι τοῖς ποιοῦσιν αὐτήν.» τὴν σοφίας λέγει ποίησιν, ἥ ἐστι φόβος θεοῦ ὁδοποιῶν εἰς σοφίαν. εἰ δὲ ὁ νόμος φόβου ἐμποιητικός, ἀρχὴ σοφίας γνῶσις νόμου, καὶ οὐκ ἔστιν ἄνευ νόμου σοφός. ἄσοφοι τοίνυν οἱ παραιτούμενοι τὸν νόμον, ᾧ ἕπεται ἀθέους αὐτοὺς λογίζεσθαι. παιδεία δὲ ἀρχὴ σοφίας. «σοφίαν δὲ καὶ παιδείαν ἀσεβεῖς ἐξουθενήσουσιν», λέγει ἡ γραφή. Τίνα δὲ τὰ φοβερὰ ὁ νόμος καταγγέλλει, θεασώμεθα. εἰ μὲν τὰ μεταξὺ ἀρετῆς καὶ κακίας, οἷον πενίαν καὶ νόσον καὶ ἀδοξίαν καὶ δυσγένειαν καὶ ὅσα παραπλήσια, ταῦτα μὲν καὶ οἱ κατὰ πόλιν νόμοι προτείνοντες ἐπαινοῦνται, καὶ τοῖς ἐκ Περιπάτου τρία γένη τῶν ἀγαθῶν εἰσηγουμένοις καὶ τὰ τούτων ἐναντία λογιζομένοις εἶναι κακὰ ἁρμόνιος ἥδε ἡ δόξα·
λεγόμενα, καὶ τοῦτο ὑπακοή τε εἴρηται, σύνεσίς τε Α πειθώ (69), οὐ μὴν μαθήσεται τις ἄνευ πίστεως· ἐπεὶ μηδὲ ἄνευ προλήψεως. ᾿Αληθὲς δ' οὖν ὂν πάντως μᾶλ λον ἀποδείκνυται τὸ ὑπὸ τοῦ προφήτου εἰρημένον· Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. Τοῦτο καὶ Ἡράκλειτος ὁ Ἐφέσιος τὸ λόγιον παραφράσας, εξ ρηκεν· Ἐὰν μὴ ἔλπηται (70) ἀνέλπιστον οὐκ ἐξευ ρήσει, ἀνεξερεύνητον ἐὸν καὶ ἄπορον. ᾿Αλλὰ καὶ Πλάτων ὁ φιλόσοφος ἐν τοῖς Νόμοις (71) τὸν μέλ- λοντα μακαριόν τε καὶ εὐδαίμονα γενέσθαι. τῆς ἀληθείας ἐξ ἀρχῆς εὐθὺς εἶναι μέτοχον χρῆναι φησίν, ἵν᾽ ὡς πλεῖστον χρόνον ἀληθὴς ὢν δια Ειψη· πιστὸς γάρ. Ὁ δὲ ἄπιστος, ᾧ φίλον ψεῦδος ἑκούσιον· ὅτῳ δὲ ἀκούσιον, ἄνους ὢν, οὐ ζῶον οὔθ᾽ ἕτερον οὖν ζηλωτόν (72). Ἄφιλος γὰρ πᾶς, ὅ γε ἄπιστος καὶ ἀμαθής. Καὶ μή τι ταύτην σο- Β φίαν βασιλικὴν ἐν Εὐθυδήμῳ ἐπικεκρυμμένως λέγει; Ἐν γοῦν τῷ Πολιτικῷ πρὸς λέξιν φησίν: "Ωστε ἡ τοῦ (73) ἀληθινοῦ βασιλέως ἐπιστήμη βασιλική· καὶ ὁ ταύτην κεκτημένος, ἐάν τε ἄρ- χων, ἐάν τε ἰδιώτης ὢν τυγχάνῃ, πάντως κατά γε τὴν τέχνην αὐτὴν βασιλικὸς ὀρθῶς προσαγο- ρευθήσεται. Αὐτίκα οἱ εἰς τὸν Χριστὸν πεπιστευκότ τις χρηστοί (74) τέ εἰσι καὶ λέγονται· ὡς οἱ (75) τῷ Έντι βασιλικοί βασιλεῖ μεμελημένοι. Ὡς γὰρ οἱ σου * Ρ. καὶ πειθώ, Εἰ μὴ ἐλπίζητε τὸ ἀνέλπιστον, οὐκ ἐξευρή- σετε. ἐὰν μὴ ἔλπησθε, ἀγέλπιστον οὐκ ἐξευρήσετε. ἔλπεσθαι τῷ ἐλπί- ζειν. Καὶ ὁ Ἡράκλειτος πάλιν παρεγγυά ξεναγεῖσθαι ὑπὸ τῆς πίστεως, οὕτω λέγων· « Ἐὰν μὴ ἐλπίζητε, ἀνέλπιστον οὐχ εὑρήσετε, ἀνεξερεύνητον ἐὸν καὶ ἄπορον. » Αλήθεια δή πάντων ἀγαθῶν θεοῖς ἡγεῖται, πάντων δὲ ἀνθρώποις· ἧς ὁ γενήσεσθαι μέλλων μακάριός τε καὶ εὐδαίμων ἐξ ἀρχῆς εὐθὺς μέτοχος εἴη, ἵνα ὡς πλεῖστον χρόνον ἀληθῆς τῶν διαβιοί· πιστὸς γάρ' ὁ δὲ ἄπιστος, ᾧ φί- λον ψεῦδος ἐχούσιον· ὅτῳ δὲ ἀκούσιον, ἄνους· ων οὐδέτερον ζηλωτόν. "Αφιλος γὰρ δὴ πᾶς, ὅ γε ἄπιστος καὶ ἀμαθής, χρόνου δὲ προϊόντος γνωσθείς, εἰς τὸ χαλεπὸν γῆρας ἐρημίαν αὐτῷ πᾶσαν κατεσκευάσατο ἐπὶ τέλει τοῦ βίου, ὥστε ζώντων καὶ μὴ ἑταίρων καὶ παιδων, σχεδὸν ὁμοίως ὀρφανὸν αὐτῷ γενέσθαι τὸν βίον. η Προσγενομένη δὲ τῇ πίστει ἡ γνω- σις, τελεσιουργεῖ τῆς ἀληθείας τὴν ἐπιστήμην· ὁ δὲ γε ταύτην κεκτημένος, βλῶιος καὶ τρισόλβιος. Καὶ τοῦτο δὲ ὁ Πλάτων ἐν τοῖς Νόμοις δεδήλωκε. Τον μέλο λοντα γάρ, φησί, μακάριον καὶ εὐδαίμωνα ἔσε τύλι τῆς ἀληθείας εὐθὺς ἐξ ἀρχῆς μέτοχον εἶναι χρή, ἵν ὡς ἐπὶ πλεῖστον χρόνον ἀληθῆς ὧν διαβιῴη. τά. ἄνους· ὧν οὐδέτερον ζηλωτόν Ξ. Τί δ'; ὅστις βασιλεύ οντι χώρας ἀνδρὶ παραινεῖν δεινός, ἰδιώτης ὢν αὐτὸς, ἆρ' οὗ φήσομεν ἔχειν αὐτὸν τὴν ἐπιστήμην, ἣν ἔδες τὸν ἄρχοντα αὐτὸν κεκτῆσθαι; Ν. Σ. Φήσομεν. Ξ. ᾿Αλλὰ μὴν ἤ γε ἀληθινοῦ βασιλέως, βασιλική; Ν. Σ. Ναί. Ξ. Ταύτην δὲ ὁ κεκτημένος, οὐκ, ἄν τε ἄρχων ἄν τε ἰδιώτης ὢν τυγχάνη, πάντως κατά γε τὴν τέχνην αὐτ τὴν βασιλικός προσρηθήσεται ; Χ. οἱ τῷ ὄντι βασιλεῖ μεμελημένοι. ὡς τῷ ὄντι βασιλικοί, οἱ τῷ β. μ., STROMATUM LIB, II. . aures audientium; sicut certe beatus quoque est is, qui est obedientiæ. Audire autem est intelligere. Si ergo fides nihil est aliud, quam anticipatio co- gnitionis circa ea, quæ dicuntur; et hoc di- ctum est obedientia et intelligentia persuasio, tum sine fide nemo discet, quoniam nec sine anticipa- tione. Verum ergo omnino ostenditur, quod a pro- pheta dictum est: nisi credideritis, non intelligelis ^. Hoc eloquium Heraclitus quoque Ephesius circumi- locutione quadam est interpretatus: Nisi speret, id quod est insperatum, non inveniet, cum sit et inscru- tabile, et nullus ad id patent aditus. Sed Plato quo- que philosophus, in Legibus, eum, qui beatus et felix est futurus, dicit oportere esse ab initio parti- dienda veritatis. Beatus est auten, qui dicit in cipem veritatis, ut in veritate plurimum rivat Lent ED. POTTER, ED. PARIS. intelligentia eliam, et persuasio. rentina editione Clementis; apud Theodoretum au- tem : Fortasse Clemens scripserat, Utitur autem et alibi Heraclitus verbo potius quam Εst enim illud magis lonicum. Henricus Ste- phanus in Poesi philosoph. Interpres Theodoreti lib. Therapeutices Grac. vertit : Ni spereris, quod sperare non est, nequaquam invenietis, quod inscru- tabile, dubium, inaccessumque est. Pindari porro dictum, quod paulo post addit, habes et p. 50. COLLECT. Theodoreti locus sic se habet, libri jam dicti p. : Ipse etiam Heraclitus hortatur, ut fidei ductum sequamur, sic loquens : • Nisi spcrelis, insperatum non invenietis, cum inscrutabile sit et inaccessum. in lib. v De legibus, p. : Veritas profecto tum diis, tum hominibus dur est omnium bonorum. Cujus, qui felix beatus- que futurus est, statim ab initio particeps esse debet, ut in veritate plurimum tempus vitam agat. Fidus hic certe est; infidus autem, qui sponte mentitur ; qui vero non sponte, amens, quorum neutrum opia- bile est: nam et infidus et amens ab amicitia admo- dum alienus; ac procedente tempore cognitus, in fantam odiosu senecta vitæque termino solitudinem G D pus: is fidelis enim. Infidelis ✈ autem est, cui vo- luntarium placet falsum. Cui autem involuntarium, cum sit amens, non est animal. Neutrum ergo est expetendum. Nam ab amicilia alienus est, quisquis cst infidelis et ignarus. Nunquid autem in Eulliy demo occulte hanc esse dicit regalem sapientiam ? In Politico quidem certe his verbis utitur: Quare veri regis regalis est sapientia, et qui eam possederit, sive princeps, sive privatus fuerit, omninc ex hac a Isa. vII, 9. incidit, ut seu vivant, seu decesserint filii ac amici, pene similiter orbam vitam misere agat. Theodore- tus, Clementis vestigiis insistens, libri superius dicii p. ait : Fidei autem adjuncta cognitio perficit scientiam veritatis : quam qui assequitur, felix nimirum et felicissimus est habendus. lloc et Plato in suis Legibus ostendit : Oportere eum, qui beatus feliaque futurus sit, etc. Scribendum e Platone, eo sensu, qui superius expositus est. principio Politici, pag. : Quid porro? si quis privatus regem civitatis admonere et instruere potest, nonne scientiam illam habere dicetur, qua pollere, qui regit, debebat? N. S. Dicetur. X. Atqui veri re- gis scientia, regia disciplina est. N. S. Esi. X. Quis- quis ea præditus est, seu publico fungatur munere, sive privatus vivat, nonne omnino secundum hanc peritiam regius merito nuncupabitur allusum est ab antiquis Ecclesiæ scriptoribus. Conf. Protrept. pag. edit. Paris., et quæ ibi adnotata sunt: et Strom. 1, p. 168. . SYLBURG. - Vel, ut vere regales, qui regi cura sunt. Conf. Strom. vi, pag. 696, Strom, vi, p. 713, 746, 750, edit. Paris. (69) Σύνεσίς τε πειθώ. Scribendum σύνεσίς τε (70) Ἐὰν μὴ ἔλπ. Ita legitur hic locus in Flo- (71) Ἐν τοῖς Νόμοις. Platonis verba occurrunt (72) Ανους ὤν, οὐ ζῶον· οὔθ᾽ ἕτερον οὖν ζη!ω (73) Ὥστε ἡ τοῦ. Platonis verba occurrunt in (74) Χρηστοί. Α Christi nomine ad χρηστόν spe (75) Ὡς ol. Congruentior ordo est, ὡς βασιλικοί
PG 8:969ἡμῖν δὲ ὁ δοθεὶς νόμος τὰ τῷ ὄντι κακὰ ἀποφεύγειν προστάττει, μοιχείαν, ἀσέλγειαν, παιδεραστίαν, ἄγνοιαν, ἀδικίαν, νόσον ψυχῆς, θάνατον, οὐ τὸν διαλύοντα ψυχὴν ἀπὸ σώματος, ἀλλὰ τὸν διαλύοντα ψυχὴν ἀπὸ ἀληθείας· δειναὶ γὰρ καὶ φοβεραὶ τῷ ὄντι κακίαι αὗται καὶ αἱ ἀπὸ τούτων ἐνέργειαι· «οὐ μὴν ἀδίκως» ἐκτείνεσθαι «δίκτυα πτερωτοῖς» λέγουσιν οἱ χρησμοὶ οἱ θεῖοι, «αὐτοὶ γὰρ αἱμάτων μετέχοντες θησαυρίζουσιν ἑαυτοῖς κακά·» πῶς οὖν ἔτι οὐκ ἀγαθὸς ὁ νόμος πρός τινων αἱρέσεων λέγεται ἐπιβοωμένων τὸν ἀπόστολον λέγοντα «διὰ γὰρ νόμου γνῶσις ἁμαρτίας»; πρὸς οὕς φαμεν· ὁ νόμος οὐκ ἐποίησεν, ἀλλ’ ἔδειξεν τὴν ἁμαρτίαν· προστάξας γὰρ ἃ ποιητέον ἤλεγξε τὰ μὴ ποιητέα. ἀγαθοῦ δὲ τὸ μὲν σωτήριον ἐκδιδάξαι, τὸ δὲ δηλητήριον ἐπιδεῖξαι, καὶ τῷ μὲν χρῆσθαι συμβουλεῦσαι, τὸ δὲ ἀποφυγεῖν κελεῦσαι. αὐτίκα ὁ ἀπόστολος, ὃν οὐ συνιᾶσι, γνῶσιν εἶπεν ἁμαρτίας διὰ νόμου πεφανερῶσθαι, οὐχὶ ὑπόστασιν εἰληφέναι. πῶς δ’ οὐκ ἀγαθὸς ὁ παιδεύων νόμος, «ὁ παιδαγωγὸς εἰς Χριστὸν» δοθείς, ἵνα δὴ ἐπιστρέψωμεν διὰ φόβου παιδευτικῶς κατευθυνόμενοι πρὸς τὴν διὰ Χριστοῦ τελείωσιν;
λεγόμενα, καὶ τοῦτο ὑπακοή τε εἴρηται, σύνεσίς τε Α πειθώ (69), οὐ μὴν μαθήσεται τις ἄνευ πίστεως· ἐπεὶ μηδὲ ἄνευ προλήψεως. ᾿Αληθὲς δ' οὖν ὂν πάντως μᾶλ λον ἀποδείκνυται τὸ ὑπὸ τοῦ προφήτου εἰρημένον· Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. Τοῦτο καὶ Ἡράκλειτος ὁ Ἐφέσιος τὸ λόγιον παραφράσας, εξ ρηκεν· Ἐὰν μὴ ἔλπηται (70) ἀνέλπιστον οὐκ ἐξευ ρήσει, ἀνεξερεύνητον ἐὸν καὶ ἄπορον. ᾿Αλλὰ καὶ Πλάτων ὁ φιλόσοφος ἐν τοῖς Νόμοις (71) τὸν μέλ- λοντα μακαριόν τε καὶ εὐδαίμονα γενέσθαι. τῆς ἀληθείας ἐξ ἀρχῆς εὐθὺς εἶναι μέτοχον χρῆναι φησίν, ἵν᾽ ὡς πλεῖστον χρόνον ἀληθὴς ὢν δια Ειψη· πιστὸς γάρ. Ὁ δὲ ἄπιστος, ᾧ φίλον ψεῦδος ἑκούσιον· ὅτῳ δὲ ἀκούσιον, ἄνους ὢν, οὐ ζῶον οὔθ᾽ ἕτερον οὖν ζηλωτόν (72). Ἄφιλος γὰρ πᾶς, ὅ γε ἄπιστος καὶ ἀμαθής. Καὶ μή τι ταύτην σο- Β φίαν βασιλικὴν ἐν Εὐθυδήμῳ ἐπικεκρυμμένως λέγει; Ἐν γοῦν τῷ Πολιτικῷ πρὸς λέξιν φησίν: "Ωστε ἡ τοῦ (73) ἀληθινοῦ βασιλέως ἐπιστήμη βασιλική· καὶ ὁ ταύτην κεκτημένος, ἐάν τε ἄρ- χων, ἐάν τε ἰδιώτης ὢν τυγχάνῃ, πάντως κατά γε τὴν τέχνην αὐτὴν βασιλικὸς ὀρθῶς προσαγο- ρευθήσεται. Αὐτίκα οἱ εἰς τὸν Χριστὸν πεπιστευκότ τις χρηστοί (74) τέ εἰσι καὶ λέγονται· ὡς οἱ (75) τῷ Έντι βασιλικοί βασιλεῖ μεμελημένοι. Ὡς γὰρ οἱ σου * Ρ. καὶ πειθώ, Εἰ μὴ ἐλπίζητε τὸ ἀνέλπιστον, οὐκ ἐξευρή- σετε. ἐὰν μὴ ἔλπησθε, ἀγέλπιστον οὐκ ἐξευρήσετε. ἔλπεσθαι τῷ ἐλπί- ζειν. Καὶ ὁ Ἡράκλειτος πάλιν παρεγγυά ξεναγεῖσθαι ὑπὸ τῆς πίστεως, οὕτω λέγων· « Ἐὰν μὴ ἐλπίζητε, ἀνέλπιστον οὐχ εὑρήσετε, ἀνεξερεύνητον ἐὸν καὶ ἄπορον. » Αλήθεια δή πάντων ἀγαθῶν θεοῖς ἡγεῖται, πάντων δὲ ἀνθρώποις· ἧς ὁ γενήσεσθαι μέλλων μακάριός τε καὶ εὐδαίμων ἐξ ἀρχῆς εὐθὺς μέτοχος εἴη, ἵνα ὡς πλεῖστον χρόνον ἀληθῆς τῶν διαβιοί· πιστὸς γάρ' ὁ δὲ ἄπιστος, ᾧ φί- λον ψεῦδος ἐχούσιον· ὅτῳ δὲ ἀκούσιον, ἄνους· ων οὐδέτερον ζηλωτόν. "Αφιλος γὰρ δὴ πᾶς, ὅ γε ἄπιστος καὶ ἀμαθής, χρόνου δὲ προϊόντος γνωσθείς, εἰς τὸ χαλεπὸν γῆρας ἐρημίαν αὐτῷ πᾶσαν κατεσκευάσατο ἐπὶ τέλει τοῦ βίου, ὥστε ζώντων καὶ μὴ ἑταίρων καὶ παιδων, σχεδὸν ὁμοίως ὀρφανὸν αὐτῷ γενέσθαι τὸν βίον. η Προσγενομένη δὲ τῇ πίστει ἡ γνω- σις, τελεσιουργεῖ τῆς ἀληθείας τὴν ἐπιστήμην· ὁ δὲ γε ταύτην κεκτημένος, βλῶιος καὶ τρισόλβιος. Καὶ τοῦτο δὲ ὁ Πλάτων ἐν τοῖς Νόμοις δεδήλωκε. Τον μέλο λοντα γάρ, φησί, μακάριον καὶ εὐδαίμωνα ἔσε τύλι τῆς ἀληθείας εὐθὺς ἐξ ἀρχῆς μέτοχον εἶναι χρή, ἵν ὡς ἐπὶ πλεῖστον χρόνον ἀληθῆς ὧν διαβιῴη. τά. ἄνους· ὧν οὐδέτερον ζηλωτόν Ξ. Τί δ'; ὅστις βασιλεύ οντι χώρας ἀνδρὶ παραινεῖν δεινός, ἰδιώτης ὢν αὐτὸς, ἆρ' οὗ φήσομεν ἔχειν αὐτὸν τὴν ἐπιστήμην, ἣν ἔδες τὸν ἄρχοντα αὐτὸν κεκτῆσθαι; Ν. Σ. Φήσομεν. Ξ. ᾿Αλλὰ μὴν ἤ γε ἀληθινοῦ βασιλέως, βασιλική; Ν. Σ. Ναί. Ξ. Ταύτην δὲ ὁ κεκτημένος, οὐκ, ἄν τε ἄρχων ἄν τε ἰδιώτης ὢν τυγχάνη, πάντως κατά γε τὴν τέχνην αὐτ τὴν βασιλικός προσρηθήσεται ; Χ. οἱ τῷ ὄντι βασιλεῖ μεμελημένοι. ὡς τῷ ὄντι βασιλικοί, οἱ τῷ β. μ., STROMATUM LIB, II. . aures audientium; sicut certe beatus quoque est is, qui est obedientiæ. Audire autem est intelligere. Si ergo fides nihil est aliud, quam anticipatio co- gnitionis circa ea, quæ dicuntur; et hoc di- ctum est obedientia et intelligentia persuasio, tum sine fide nemo discet, quoniam nec sine anticipa- tione. Verum ergo omnino ostenditur, quod a pro- pheta dictum est: nisi credideritis, non intelligelis ^. Hoc eloquium Heraclitus quoque Ephesius circumi- locutione quadam est interpretatus: Nisi speret, id quod est insperatum, non inveniet, cum sit et inscru- tabile, et nullus ad id patent aditus. Sed Plato quo- que philosophus, in Legibus, eum, qui beatus et felix est futurus, dicit oportere esse ab initio parti- dienda veritatis. Beatus est auten, qui dicit in cipem veritatis, ut in veritate plurimum rivat Lent ED. POTTER, ED. PARIS. intelligentia eliam, et persuasio. rentina editione Clementis; apud Theodoretum au- tem : Fortasse Clemens scripserat, Utitur autem et alibi Heraclitus verbo potius quam Εst enim illud magis lonicum. Henricus Ste- phanus in Poesi philosoph. Interpres Theodoreti lib. Therapeutices Grac. vertit : Ni spereris, quod sperare non est, nequaquam invenietis, quod inscru- tabile, dubium, inaccessumque est. Pindari porro dictum, quod paulo post addit, habes et p. 50. COLLECT. Theodoreti locus sic se habet, libri jam dicti p. : Ipse etiam Heraclitus hortatur, ut fidei ductum sequamur, sic loquens : • Nisi spcrelis, insperatum non invenietis, cum inscrutabile sit et inaccessum. in lib. v De legibus, p. : Veritas profecto tum diis, tum hominibus dur est omnium bonorum. Cujus, qui felix beatus- que futurus est, statim ab initio particeps esse debet, ut in veritate plurimum tempus vitam agat. Fidus hic certe est; infidus autem, qui sponte mentitur ; qui vero non sponte, amens, quorum neutrum opia- bile est: nam et infidus et amens ab amicitia admo- dum alienus; ac procedente tempore cognitus, in fantam odiosu senecta vitæque termino solitudinem G D pus: is fidelis enim. Infidelis ✈ autem est, cui vo- luntarium placet falsum. Cui autem involuntarium, cum sit amens, non est animal. Neutrum ergo est expetendum. Nam ab amicilia alienus est, quisquis cst infidelis et ignarus. Nunquid autem in Eulliy demo occulte hanc esse dicit regalem sapientiam ? In Politico quidem certe his verbis utitur: Quare veri regis regalis est sapientia, et qui eam possederit, sive princeps, sive privatus fuerit, omninc ex hac a Isa. vII, 9. incidit, ut seu vivant, seu decesserint filii ac amici, pene similiter orbam vitam misere agat. Theodore- tus, Clementis vestigiis insistens, libri superius dicii p. ait : Fidei autem adjuncta cognitio perficit scientiam veritatis : quam qui assequitur, felix nimirum et felicissimus est habendus. lloc et Plato in suis Legibus ostendit : Oportere eum, qui beatus feliaque futurus sit, etc. Scribendum e Platone, eo sensu, qui superius expositus est. principio Politici, pag. : Quid porro? si quis privatus regem civitatis admonere et instruere potest, nonne scientiam illam habere dicetur, qua pollere, qui regit, debebat? N. S. Dicetur. X. Atqui veri re- gis scientia, regia disciplina est. N. S. Esi. X. Quis- quis ea præditus est, seu publico fungatur munere, sive privatus vivat, nonne omnino secundum hanc peritiam regius merito nuncupabitur allusum est ab antiquis Ecclesiæ scriptoribus. Conf. Protrept. pag. edit. Paris., et quæ ibi adnotata sunt: et Strom. 1, p. 168. . SYLBURG. - Vel, ut vere regales, qui regi cura sunt. Conf. Strom. vi, pag. 696, Strom, vi, p. 713, 746, 750, edit. Paris. (69) Σύνεσίς τε πειθώ. Scribendum σύνεσίς τε (70) Ἐὰν μὴ ἔλπ. Ita legitur hic locus in Flo- (71) Ἐν τοῖς Νόμοις. Platonis verba occurrunt (72) Ανους ὤν, οὐ ζῶον· οὔθ᾽ ἕτερον οὖν ζη!ω (73) Ὥστε ἡ τοῦ. Platonis verba occurrunt in (74) Χρηστοί. Α Christi nomine ad χρηστόν spe (75) Ὡς ol. Congruentior ordo est, ὡς βασιλικοί
«οὐ βούλομαι» φησίν, «τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ.» μετάνοιαν δὲ ἐντολὴ ποιεῖ, κωλυτικὴ μὲν τῶν μὴ ποιητέων, ἐπαγγελτικὴ δὲ τῶν εὐεργεσιῶν. θάνατον, οἶμαι, τὴν ἄγνοιαν λέγει· καὶ «ὁ ἐγγὺς κυρίου πλήρης μαστίγων·» ὁ συνεγγίζων δηλονότι τῇ γνώσει κινδύνων, φόβων, ἀνιῶν, θλίψεων διὰ τὸν πόθον τῆς ἀληθείας ἀπολαύει· «υἱὸς γὰρ πεπαιδευμένος σοφὸς ἀπέβη, καὶ διεσώθη ἀπὸ καύματος υἱὸς νοήμων, υἱὸς δὲ νοήμων δέξεται ἐντολάς.» καὶ Βαρνάβας ὁ ἀπόστολος «οὐαὶ οἱ συνετοὶ παρ’ ἑαυτοῖς καὶ ἐνώπιον αὐτῶν ἐπιστήμονες» προτάξας ἐπήγαγεν· «πνευματικοὶ γενώμεθα, ναὸς τέλειος τῷ θεῷ. ἐφ’ ὅσον ἐστὶν ἐφ’ ἡμῖν, μελετῶμεν τὸν φόβον τοῦ θεοῦ καὶ φυλάσσειν ἀγωνιζώμεθα τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, ἵνα ἐν τοῖς δικαιώμασιν αὐτοῦ εὐφρανθῶμεν.» ὅθεν «ἀρχὴ σοφίας φόβος θεοῦ» θείως λέλεκται.
λεγόμενα, καὶ τοῦτο ὑπακοή τε εἴρηται, σύνεσίς τε Α πειθώ (69), οὐ μὴν μαθήσεται τις ἄνευ πίστεως· ἐπεὶ μηδὲ ἄνευ προλήψεως. ᾿Αληθὲς δ' οὖν ὂν πάντως μᾶλ λον ἀποδείκνυται τὸ ὑπὸ τοῦ προφήτου εἰρημένον· Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. Τοῦτο καὶ Ἡράκλειτος ὁ Ἐφέσιος τὸ λόγιον παραφράσας, εξ ρηκεν· Ἐὰν μὴ ἔλπηται (70) ἀνέλπιστον οὐκ ἐξευ ρήσει, ἀνεξερεύνητον ἐὸν καὶ ἄπορον. ᾿Αλλὰ καὶ Πλάτων ὁ φιλόσοφος ἐν τοῖς Νόμοις (71) τὸν μέλ- λοντα μακαριόν τε καὶ εὐδαίμονα γενέσθαι. τῆς ἀληθείας ἐξ ἀρχῆς εὐθὺς εἶναι μέτοχον χρῆναι φησίν, ἵν᾽ ὡς πλεῖστον χρόνον ἀληθὴς ὢν δια Ειψη· πιστὸς γάρ. Ὁ δὲ ἄπιστος, ᾧ φίλον ψεῦδος ἑκούσιον· ὅτῳ δὲ ἀκούσιον, ἄνους ὢν, οὐ ζῶον οὔθ᾽ ἕτερον οὖν ζηλωτόν (72). Ἄφιλος γὰρ πᾶς, ὅ γε ἄπιστος καὶ ἀμαθής. Καὶ μή τι ταύτην σο- Β φίαν βασιλικὴν ἐν Εὐθυδήμῳ ἐπικεκρυμμένως λέγει; Ἐν γοῦν τῷ Πολιτικῷ πρὸς λέξιν φησίν: "Ωστε ἡ τοῦ (73) ἀληθινοῦ βασιλέως ἐπιστήμη βασιλική· καὶ ὁ ταύτην κεκτημένος, ἐάν τε ἄρ- χων, ἐάν τε ἰδιώτης ὢν τυγχάνῃ, πάντως κατά γε τὴν τέχνην αὐτὴν βασιλικὸς ὀρθῶς προσαγο- ρευθήσεται. Αὐτίκα οἱ εἰς τὸν Χριστὸν πεπιστευκότ τις χρηστοί (74) τέ εἰσι καὶ λέγονται· ὡς οἱ (75) τῷ Έντι βασιλικοί βασιλεῖ μεμελημένοι. Ὡς γὰρ οἱ σου * Ρ. καὶ πειθώ, Εἰ μὴ ἐλπίζητε τὸ ἀνέλπιστον, οὐκ ἐξευρή- σετε. ἐὰν μὴ ἔλπησθε, ἀγέλπιστον οὐκ ἐξευρήσετε. ἔλπεσθαι τῷ ἐλπί- ζειν. Καὶ ὁ Ἡράκλειτος πάλιν παρεγγυά ξεναγεῖσθαι ὑπὸ τῆς πίστεως, οὕτω λέγων· « Ἐὰν μὴ ἐλπίζητε, ἀνέλπιστον οὐχ εὑρήσετε, ἀνεξερεύνητον ἐὸν καὶ ἄπορον. » Αλήθεια δή πάντων ἀγαθῶν θεοῖς ἡγεῖται, πάντων δὲ ἀνθρώποις· ἧς ὁ γενήσεσθαι μέλλων μακάριός τε καὶ εὐδαίμων ἐξ ἀρχῆς εὐθὺς μέτοχος εἴη, ἵνα ὡς πλεῖστον χρόνον ἀληθῆς τῶν διαβιοί· πιστὸς γάρ' ὁ δὲ ἄπιστος, ᾧ φί- λον ψεῦδος ἐχούσιον· ὅτῳ δὲ ἀκούσιον, ἄνους· ων οὐδέτερον ζηλωτόν. "Αφιλος γὰρ δὴ πᾶς, ὅ γε ἄπιστος καὶ ἀμαθής, χρόνου δὲ προϊόντος γνωσθείς, εἰς τὸ χαλεπὸν γῆρας ἐρημίαν αὐτῷ πᾶσαν κατεσκευάσατο ἐπὶ τέλει τοῦ βίου, ὥστε ζώντων καὶ μὴ ἑταίρων καὶ παιδων, σχεδὸν ὁμοίως ὀρφανὸν αὐτῷ γενέσθαι τὸν βίον. η Προσγενομένη δὲ τῇ πίστει ἡ γνω- σις, τελεσιουργεῖ τῆς ἀληθείας τὴν ἐπιστήμην· ὁ δὲ γε ταύτην κεκτημένος, βλῶιος καὶ τρισόλβιος. Καὶ τοῦτο δὲ ὁ Πλάτων ἐν τοῖς Νόμοις δεδήλωκε. Τον μέλο λοντα γάρ, φησί, μακάριον καὶ εὐδαίμωνα ἔσε τύλι τῆς ἀληθείας εὐθὺς ἐξ ἀρχῆς μέτοχον εἶναι χρή, ἵν ὡς ἐπὶ πλεῖστον χρόνον ἀληθῆς ὧν διαβιῴη. τά. ἄνους· ὧν οὐδέτερον ζηλωτόν Ξ. Τί δ'; ὅστις βασιλεύ οντι χώρας ἀνδρὶ παραινεῖν δεινός, ἰδιώτης ὢν αὐτὸς, ἆρ' οὗ φήσομεν ἔχειν αὐτὸν τὴν ἐπιστήμην, ἣν ἔδες τὸν ἄρχοντα αὐτὸν κεκτῆσθαι; Ν. Σ. Φήσομεν. Ξ. ᾿Αλλὰ μὴν ἤ γε ἀληθινοῦ βασιλέως, βασιλική; Ν. Σ. Ναί. Ξ. Ταύτην δὲ ὁ κεκτημένος, οὐκ, ἄν τε ἄρχων ἄν τε ἰδιώτης ὢν τυγχάνη, πάντως κατά γε τὴν τέχνην αὐτ τὴν βασιλικός προσρηθήσεται ; Χ. οἱ τῷ ὄντι βασιλεῖ μεμελημένοι. ὡς τῷ ὄντι βασιλικοί, οἱ τῷ β. μ., STROMATUM LIB, II. . aures audientium; sicut certe beatus quoque est is, qui est obedientiæ. Audire autem est intelligere. Si ergo fides nihil est aliud, quam anticipatio co- gnitionis circa ea, quæ dicuntur; et hoc di- ctum est obedientia et intelligentia persuasio, tum sine fide nemo discet, quoniam nec sine anticipa- tione. Verum ergo omnino ostenditur, quod a pro- pheta dictum est: nisi credideritis, non intelligelis ^. Hoc eloquium Heraclitus quoque Ephesius circumi- locutione quadam est interpretatus: Nisi speret, id quod est insperatum, non inveniet, cum sit et inscru- tabile, et nullus ad id patent aditus. Sed Plato quo- que philosophus, in Legibus, eum, qui beatus et felix est futurus, dicit oportere esse ab initio parti- dienda veritatis. Beatus est auten, qui dicit in cipem veritatis, ut in veritate plurimum rivat Lent ED. POTTER, ED. PARIS. intelligentia eliam, et persuasio. rentina editione Clementis; apud Theodoretum au- tem : Fortasse Clemens scripserat, Utitur autem et alibi Heraclitus verbo potius quam Εst enim illud magis lonicum. Henricus Ste- phanus in Poesi philosoph. Interpres Theodoreti lib. Therapeutices Grac. vertit : Ni spereris, quod sperare non est, nequaquam invenietis, quod inscru- tabile, dubium, inaccessumque est. Pindari porro dictum, quod paulo post addit, habes et p. 50. COLLECT. Theodoreti locus sic se habet, libri jam dicti p. : Ipse etiam Heraclitus hortatur, ut fidei ductum sequamur, sic loquens : • Nisi spcrelis, insperatum non invenietis, cum inscrutabile sit et inaccessum. in lib. v De legibus, p. : Veritas profecto tum diis, tum hominibus dur est omnium bonorum. Cujus, qui felix beatus- que futurus est, statim ab initio particeps esse debet, ut in veritate plurimum tempus vitam agat. Fidus hic certe est; infidus autem, qui sponte mentitur ; qui vero non sponte, amens, quorum neutrum opia- bile est: nam et infidus et amens ab amicitia admo- dum alienus; ac procedente tempore cognitus, in fantam odiosu senecta vitæque termino solitudinem G D pus: is fidelis enim. Infidelis ✈ autem est, cui vo- luntarium placet falsum. Cui autem involuntarium, cum sit amens, non est animal. Neutrum ergo est expetendum. Nam ab amicilia alienus est, quisquis cst infidelis et ignarus. Nunquid autem in Eulliy demo occulte hanc esse dicit regalem sapientiam ? In Politico quidem certe his verbis utitur: Quare veri regis regalis est sapientia, et qui eam possederit, sive princeps, sive privatus fuerit, omninc ex hac a Isa. vII, 9. incidit, ut seu vivant, seu decesserint filii ac amici, pene similiter orbam vitam misere agat. Theodore- tus, Clementis vestigiis insistens, libri superius dicii p. ait : Fidei autem adjuncta cognitio perficit scientiam veritatis : quam qui assequitur, felix nimirum et felicissimus est habendus. lloc et Plato in suis Legibus ostendit : Oportere eum, qui beatus feliaque futurus sit, etc. Scribendum e Platone, eo sensu, qui superius expositus est. principio Politici, pag. : Quid porro? si quis privatus regem civitatis admonere et instruere potest, nonne scientiam illam habere dicetur, qua pollere, qui regit, debebat? N. S. Dicetur. X. Atqui veri re- gis scientia, regia disciplina est. N. S. Esi. X. Quis- quis ea præditus est, seu publico fungatur munere, sive privatus vivat, nonne omnino secundum hanc peritiam regius merito nuncupabitur allusum est ab antiquis Ecclesiæ scriptoribus. Conf. Protrept. pag. edit. Paris., et quæ ibi adnotata sunt: et Strom. 1, p. 168. . SYLBURG. - Vel, ut vere regales, qui regi cura sunt. Conf. Strom. vi, pag. 696, Strom, vi, p. 713, 746, 750, edit. Paris. (69) Σύνεσίς τε πειθώ. Scribendum σύνεσίς τε (70) Ἐὰν μὴ ἔλπ. Ita legitur hic locus in Flo- (71) Ἐν τοῖς Νόμοις. Platonis verba occurrunt (72) Ανους ὤν, οὐ ζῶον· οὔθ᾽ ἕτερον οὖν ζη!ω (73) Ὥστε ἡ τοῦ. Platonis verba occurrunt in (74) Χρηστοί. Α Christi nomine ad χρηστόν spe (75) Ὡς ol. Congruentior ordo est, ὡς βασιλικοί
PG 8:971Ἐνταῦθα οἱ ἀμφὶ τὸν Βασιλείδην τοῦτο ἐξηγούμενοι τὸ ῥητὸν αὐτόν φασιν Ἄρχοντα ἐπακούσαντα τὴν φάσιν τοῦ διακονουμένου πνεύματος ἐκπλαγῆναι τῷ τε ἀκούσματι καὶ τῷ θεάματι παρ’ ἐλπίδας εὐηγγελισμένον, καὶ τὴν ἔκπληξιν αὐτοῦ φόβον κληθῆναι ἀρχὴν γενόμενον σοφίας φυλοκρινητικῆς τε καὶ διακριτικῆς καὶ τελεωτικῆς καὶ ἀποκαταστατικῆς· οὐ γὰρ μόνον τὸν κόσμον, ἀλλὰ καὶ τὴν ἐκλογὴν διακρίνας ὁ ἐπὶ πᾶσι προπέμπει. ἔοικε δὲ καὶ Οὐαλεντῖνος ἔν τινι ἐπιστολῇ τοιαῦτά τινα ἐν νῷ λαβὼν αὐταῖς γράφειν ταῖς λέξεσι· «καὶ ὡσπερεὶ φόβος ἐπ’ ἐκείνου τοῦ πλάσματος ὑπῆρξε τοῖς ἀγγέλοις, ὅτε μείζονα ἐφθέγξατο τῆς πλάσεως διὰ τὸν ἀοράτως ἐν αὐτῷ σπέρμα δεδωκότα τῆς ἄνωθεν οὐσίας καὶ παρρησιαζόμενον· οὕτω καὶ ἐν ταῖς γενεαῖς τῶν κοσμικῶν ἀνθρώπων φόβοι τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων τοῖς ποιοῦσιν ἐγένετο, οἷον ἀνδριάντες καὶ εἰκόνες καὶ πάνθ’ ἃ χεῖρες ἀνύουσιν εἰς ὄνομα θεοῦ·
οὕτως οἱ Χριστῷ βασιλεῖ βασιλεῖς, καὶ οἱ Χριστοῦ Χριστιανοί. Είθ' ὑποβὰς, ἐπιφέρει σαφῶς· Τὸ μὲν ὀρθὸν (76) ἂν εἴη νόμιμον, καὶ νόμος φύσει ὧν ὁ λόγος ὁ ὀρθὸς, καὶ οὐκ ἐν γράμμασιν, οὐδὲ ἑτέροις. Ο τε Ελεάτης ξένος τὸν βασιλικὴν καὶ που λιτικὸν ἄνδρα νόμον ἔμψυχον ἀποφαίνεται. Τοιοῦ τος δὲ ὁ πληρῶν μὲν τὸν νόμον, ποιῶν δὲ τὸ θέλημα τοῦ Πατρός, ἀναγεγραμμένος δὲ ἄντικρυς ἐπὶ ξύ λου (77) τινὸς ὑψηλοῦ, παράδειγμα θείας ἀρετῆς τοῖς διορᾷν δυναμένοις ἐκκείμενος. Ισασι δὲ Ἕλληνες τὰς τῶν ἐν Λακεδαίμον. ἐφόρων σκυτάλας, νόμῳ ἐπὶ ξύλων ἀναγεγραμμένας· ὁ δὲ ἐμὸς νόμος, ὡς προεί ρηται, βασιλικός τέ ἐστι, καὶ ἔμψυχος· καὶ ὁ λόγος ὁ ὀρθός Νόμος (78), ο πάντων βασιλεύς, θνητών Α φοὶ σοφίᾳ εἰσὶ σοφοὶ, καὶ οἱ νόμιμοι νόμῳ νόμιμα Β τε καὶ ἀθανάτων, ὡς ὁ Βοιώτιος ᾄδει Πίνδαρος. Σπεύσιππος (79) γὰρ ἐν τῷ πρὸς Κλεοφώντα πρώτω τὰ ὅμοια τῷ Πλάτωνι ἔοικε διὰ τούτου γράφειν· Εἰ γὰρ ἡ βασιλεία σπουδαῖν, ὅ τε σοφὸς μόνος βα- σιλεὺς καὶ ἄρχων· ὁ νομος, λόγος ὢν ὀρθὸς, σπουδαῖος· ἃ καὶ ἔστιν. Τούτοις ἀκόλουθα οἱ Στωί- καὶ (80) φιλόσοφοι δογματίζουσι, βασιλείαν, ἱερωσύ νην, προφητείαν, νομοθετικὴν, πλοῦτον, κάλλος ἀλη θινὸν, εὐγένειαν, ἐλευθερίαν, μόνῳ προσάπτοντες τῷ σοφῷ· ὁ δὲ δυσεύρετος πάνυ σφόδρα καὶ πρὸς αὐτῶν ὁμολογεῖται. Ρ. μόνους ἱερέας σοφούς· μόνον τε ἐλεύθερον, οὐ μή γον δὲ ἐλευθέρους εἶναι σοφούς, ἀλλὰ καὶ βασιλέας· · ὁμοίως δὲ καὶ ἀρχικούς, δικαστικούς τε, καὶ ῥητορικούς μόνους εἶναι· τῶν δὲ φαύλων οὐδένα· Πάντα τοίνυν τὰ προειρημένα φαίνεται παρὰ Μωυ- σεως τοῦ μεγάλου ἐπὶ τοὺς Ἕλληνας διαδεδόσθαι δόγματα. Πάντα (81) μὲν οὖν τοῦ σοφοῦ ὑπάρχειν διὰ τούτων διδάσκει· Καὶ διότι (82) ἠλέησέ με δ Θεὺς, ἔστι μοι πάντα· Θεοφιλῆ δὲ αὐτὸν μηνύει, λέγων Θεός Αβραάμ, Θεὸς Ισαάκ, Θεὸς Ἰακώβ. Ὁ μὲν γὰρ φίλος ἄντικρυς κεκλημένος εὑρίσκεται· ὁ δὲ ῾Ορῶν τὸν Θεὸν (83), μετωνομασμένος δείχνυ- ται· τόν τε Ἰσαάκ, ὡς καθωσιωμένον ἱερεῖον ἀλλη γορήσας, ἐξελέξατο ἑαυτῷ, τύπον ἐσόμενον ἡμῖν οἱ κονομίας σωτηρίου. Παρά τε Ελλησιν ᾄδεται ὁ Μίνως Μόνους βασιλεῖς, καὶ μόνους πλου σίους, καὶ καλούς· αὐτοὺς καὶ πολίτας, καὶ δικαστὰς μόνους. Λάβε τὰς εὐλογίας μου, ἃς ἤνεγκα σοι· ὅτι ἠλέησέ με ὁ Θεὸς, καὶ ἔστι μοι πάντα. CLEMENTIS ALEXANDRINE quidem arte regalis recte appellabitur. Jam qui in Christum erediderunt, chresti, id est, probi, et runt, et dicuntur: sicut ii, qui sunt revera regales, regi curæ sunt. Sicut enim sapientes sunt sapientia sapientes, et qui sunt justi, jure justi sunt; ita etiam sunt a Christo rege reges; et qui Christi sunt, sunt Christiani. Deinde inferius aperte sub- jungit: Quod rectum est autem fuerit legitimum, et lex, cum naturu sit recta ratio, neque in scriptis, neque in aliis continetur. Et hospes Eleates virum regalem et politicum legem animatam pronuntiat. Talis autem est, qui legem quidem implet, facit autem voluntatem patris ª, aperte in excelso aliquo ligne inscriptus, divinæ virtutis exemplar expositus iis, qui possunt perspicere. Sciunt autem Græci, ephororum Lacedemoniorum scytalas fuisse lege in lignis inscriptas. Lex autem mea, ut prius di- etum est, est et regia, et animata, et recta ratio: Lex, quæ est rex omnium mortalium et immorta- lium, ut canit Pindarus Brotius. Speusippus autein in primo adversus Cleophontem, videtur dicere similia Platoni, sic scribens: Si enim regnum res bona est, et sapiens solus est rex et princeps: lex cum sit recta ratio, bona fuerit. Quæ quidem ita se habent. His convenientia statuunt philosophi Stoici, qui regnum, sacerdotium, prophetiam, legis fe- renda scientiam, divitias, veram pulchritulinem, nobilitatem, libertatem, soli sapienti tribuunt. Fa tentur autem ipsi quoque eum inveniri difficiliter. CAPUT V. Gracos e sacris scriptoribus plurima hausisse multis eremplis probat. * Videntur ergo omnia, quæ prius dicta sunt, G dogmata, a magno Moyse Græcis esse tradita. Et omnia quidem esse sapientis per hæc docet : Et quoniam misertus est mei Deus, mihi sunt omnia b. Eum autem Deo esse amicum significat, dicens : Deus Abraham, Deus Isuac, Deus Jacob c. Horum enim unus quidem aperte vocatur amicus & ; alius au- tem videns Deum, mutato nomine, dictus est; et Isaac, tanquam victimam consecratam allegorice innuens, sibi delegit, typum futuram salutaris @conomiæ. Et a Gracis celebratur Minos, qui novem annis : * ED. POTTER, 567-368 ED. PARIS. Politici p. 552, 553. leges, quas promulgari vellent, in columnis ligneis, lapideisve, legendas omnibus exhibere solebant. laudavit Clemens Strom. 1, p. 357. sorore nepos, post magistri sui mortem Platonicæ scholae octo annos præluit. Conf. Diogenes Laertius. statuisse, solos sapientes esse sacerdotes : lib. vii, seg. 119: eumdem solum esse liberum, ibid. seg. 121: non modo autem liberos esse sapientes, sed etiam reges; a Matth. XXI, 31. b Gen. xxxII, - Exod. 111, 11. D similiter ad magistratus, et judicia, et oratoriam, solos illos esse idoneos, neminemque malorum, ibid. seg. 192. Plutarchus De communibus notionibus adv. Stoicos : Solos reges, et solos divites, et pulchros : cives etiam, et judices solos, sapientes suos existi- mnavisse eos memorat. Conf. Stobæus Eclog. ethic. cap. 4, p. et seq., et Clemens infra p. 403. Protreplici, ubi conf. quæ a nobis adnotata sunt, Gen. xxxi, : Conf. quæ infra dicit Clemens, p. edit. Paris. sunt. Strom. 1, pag. 284, et Pædag. 1, cap. 5, p. edit. Paris. 16. d Jac. 11, 23. (76) Τὸ μὲν ὁ. Horum verborum sensus exstat (77) Ἐπὶ ξύλου. Respicit eorum morem, qui (78) Νόμος. Hanc Pindari sententiam superius (79) Σπεύσιππος. Is Platonis discipulus, et ex (80) Στωϊκοί. Diogenes Laertius refert Stoicos (81) Πάντα. Similia superius dixit sub finen (82) Διότι. Hæc Jacobus ad Esarum loquitur (83) Ορῶν τὸν Θεόν. Conf. quæ superius dicta
PG 8:973εἰς γὰρ ὄνομα Ἀνθρώπου πλασθεὶς Ἀδὰμ φόβον παρέσχεν προόντος Ἀνθρώπου, ὡς δὴ αὐτοῦ ἐν αὐτῷ καθεστῶτος, καὶ κατεπλάγησαν καὶ ταχὺ τὸ ἔργον ἠφάνισαν.» Μιᾶς δ’ οὔσης ἀρχῆς, ὡς δειχθήσεται ὕστερον, τερετίσματα καὶ μινυρίσματα ἀναπλάσσοντες οἵδε οἱ ἄνδρες φανήσονται. ἐπειδὴ δὲ ἐκ νόμου καὶ προφητῶν προπαιδεύεσθαι διὰ κυρίου τῷ θεῷ συμφέρειν ἔδοξεν, «ἀρχὴ σοφίας φόβος» εἴρηται «κυρίου», παρὰ κυρίου διὰ Μωυσέως δοθεὶς τοῖς ἀπειθοῦσι καὶ σκληροκαρδίοις· οὓς γὰρ οὐχ αἱρεῖ λόγος, τιθασεύει τούτους φόβος. ὃ καὶ προϊδὼν ἄνωθεν ὁ παιδεύων λόγος ἑκατέρῳ τῶν τρόπων, ἐκκαθαίρων οἰκείως εἰς θεοσέβειαν, ἥρμοσεν ὄργανον. ἔστι μὲν οὖν ἡ [μὲν] ἔκπληξις φόβος ἐκ φαντασίας ἀσυνήθους ἢ ἐπ’ ἀπροσδοκήτῳ φαντασίᾳ, ἅτε καὶ ἀγγελίας, φόβος δὲ ὡς γεγονότι ἢ ὄντι ἢ θαυμασιότης ὑπερβάλλουσα. οὐ συνορῶσι τοίνυν ἐμπαθῆ ποιήσαντες δι’ ἐκπλήξεως τὸν μέγιστον καὶ πρὸς αὐτῶν ἀνυμνούμενον θεὸν καὶ πρό γε τῆς ἐκπλήξεως ἐν ἀγνοίᾳ γενόμενον.
Εννέωρος (84) βασιλεύς, δαριστής Διός· ἀκηκοότων αὐτῶν ὅπως ποτέ μετὰ Μωϋσέως διελέγετο ὁ Θεός, ὡς εἴ τις λαλήσαι πρὸς τὸν ἑαυτοῦ φίλον. Ην δ' οὖν ὁ μὲν Μωϋσῆς σοφός, βασιλεύς, νομοθέτης· ὁ Σωτὴρ δὲ ἡμῶν ὑπερβάλλει πᾶσαν ἀνθρωπίνην φύσιν· και λὸς μὲν ὡς ἀγαπᾶσθαι μόνος πρὸς ἡμῶν, τὸ καλὸν τὸ ἀληθινὸν ἐπιποθούντων· ἦν γὰρ τὸ φῶς τὸ ἀληθι νόν. Βασιλεὺς (85) δὲ καὶ ὑπὸ παίδων ἀπείρων ἔτι, καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ἀπιστούντων καὶ ἀγνοούντων ἀνα- γορευόμενος, καὶ πρὸς αὐτῶν προφητῶν ἀνακηρυτ τόμενος δείκνυται. Πλούσιος δὲ εἰς τοσοῦτον, ὡς πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ τὸ ὑπὲρ γῆς καὶ ὑπ' αὐτὴν χρυσίον, ὑπερηφάνησεν σὺν καὶ δόξῃ πάσῃ διδόμενα αὐτῷ πρὸς τοῦ ᾿Αντικειμένου (86). Τί δεῖ λέγειν, ὡς μόν νος ὁ ἀρχιερεὺς, ὁ μόνος ἐπιστήμων (87) τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας; Βασιλεὺς εἰρήνης, Μελχισεδέκ, Β ὁ πάντων ἱκανώτατος ἀφηγεῖσθαι τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους· νομοθέτης δέ, ὡς ἂν διδοὺς τὸν νόμον ἐν τῷ στόματι τῶν προφητῶν, τά τε πρακτέα καὶ μὴ, σα- φέστατα εντελλόμενός τε καὶ διδάσκων. Τίς δ' ἂν τούτου εὐγενέστερος, οὗ μόνος πατὴρ ὁ Θεός; Φέρε δὴ καὶ Πλάτωνα τοῖς αὐτοῖς· ἐπιβάλλοντα παραστη- σώμεθα δόγμασιν· πλούσιον μὲν τὸν σοφὸν εἴρηκεν ἐν τῷ Φαίδρῳ (88), "Ω φίλε (89) Πᾶν, λέγων, καὶ ὅσει άλλοι τῇδε θεοί, δοίητέ μοι καλῷ γενέσθαι τάν- δοθεν· ἔξωθεν· δὲ ὅσα ἔχω, τοῖς ἐντὸς εἶναί μοι φίλα· πλούσιον δὲ νομίζοιμι τὸν σοφόν ! Κατα- μεμφόμενος δὲ ὁ ᾿Αθηναῖος ξένος τῶν οἰομένων πλου- σίους εἶναι τοὺς πολλὰ κεκτημένους χρήματα, ὧδε λέγει· Πλουσίους (90) δ' αὖ σφόδρα εἶναι κάγα θεὺς (91) ἀδύνατον, οὓς γε δὴ πλουσίους οἱ πολ λοὶ καταλέγουσι λέγουσι δὲ τοὺς κεκτημένους ἐν ὀλίγοις τῶν ἀνθρώπων πλείστου (92) νομίσμα- της άξια κτήματα· ὰ καὶ κακές τις κέκτηται (95). Τοῦ πιστοῦ (94) ὅλος ὁ κόσμος τῶν χρημάτων, ὁ Σολομών λέγει· τοῦ δὲ ἀπίστου οὐδὲ ὀβολός. Πι- στέον οὖν πολλῷ μᾶλλον τῇ Γρατῇ, λεγούσῃ, θᾶττον κάμηλον διὰ τρυπήματος βελύνης διελεύσεσθαι, ἢ πλούσιον φιλοσοφεῖν· μακαρίζει δ' ἔμπαλιν τοὺς πένητας, ὡς συνῆκε (95) Πλάτων, λέγων· Πενίαν δὲ ἡγητέον οὐ τὸ τὴν οὐσίαν ἐλάττω ποιεῖν, ἀλλὰ τὸ τὴν ἁπληστίαν πλείω· οὐ γὰρ πε- 118, Τοῖσι δ' ἐνὶ Κνωσσός, μεγάλη πόλις· ἔνθα τε Μίνως Εννέωρος βασίλευε, Διὸς μεγάλου αριστής. ἀντίδικος, εὐσέβειαν, ἐπιστήμην θεῶν θεραπείας. τάξωθεν έξωθεν, οι φίλια φίλο μὴ τὸ τήν οὐ τὸ τ. STROMATUM LIB. II. A regnavit, et familiariter cum Jove est versatus, cum audivissent, quod Deus cum Moyse loqueba- tur, ut si quis cum suo amico loqueretur •. Erat au- tem Moyses quidem sapiens, rex, legislator. Ser- vator autem noster humanam omnem naturam su- perat; adeo quidem pulcher, ut a nobis solus ame- tur, qui veram desideramus pulchritudinem : erat enim lur vera b. Rex autem et a pueris imperitis, et a non credentibus Judæis et ignorantibus voca- tus, et ab ipsis prophetis prædicatus ostenditur. Adeo autem dives, ut omnem terram, et quod su- per terram, et sub terra est aurum, quæ ei cum omni gloria ab Adversario dabantur, despexerit. Quid attinet dicere, quod sit solus pontifex, qui solus Dei cultus tenet scientiam? Rex pucis, Mel- chisedech c, qui solus est vel omnium aptissimus, ut C P. ED. POTTER, ED. PARIS. & Exod. præesit humano generi. Legislator autem, ut qui dat legem in ore prophetarum, quæ sunt agenda, et quæ non, apertissime præcipiens et docens. Quis autem eo nobilior, cujus solus pater est Deus? Age vero, ostendamus Platonem quoque eisdem suffra- gari dogmatibus. Sapientem in Phædro quidem dixit esse divitem, dicens : O dilecte Pan, et quicunque alii dii hic adestis, dute mihi, ut pulcher intus effi- ciar; et quæcunque extrinsecus habeo, intrinsecis sint amica; divitem autem sapientem solum existi- mem! Hospes autem Atheniensis eos reprehendens, qui existimabant illos esse divites, qui multas pos- sident pecunias, sic dicit: Ut autem valde sint di- vites simul et probi, nequit fieri: dico autem divites, ut vulgus existimat, asserens eos esse divites, qui ❖ pauci e multis maximi pretii possessiones possident, quas etiam possit malus quilibet possidere. Fide is est totus mundus pecuniarum, ait Salomon, infidelis autem ne obolus quidem. Multo ergo magis Scri- pturæ credendum est, quæ dicit fore ut celerius ca- melus per foramen acus transeat, quam ut dives a philosophetur. Contra autem pauperes beatos • cen set, quemadmodum Plato intellexit, dicens : Pamper autem fieri est existimandus, non cujus pecuniæ facultates minuuntur, sed cujus insatietas augetur. Non est enim paupertas, pecuniæ paucitas, sed insa- xxxit, b Joan. 1, 9. © Hebr.vii, 2. d Matth. 11. Creta incolas describens, ait : Inter hos est Cnossus, magna urbs: ubi Minos Per novem annos regnavit, Jovis magni confabulator. Marc. x1, 9, 10, vel Luc. xix, 38. 10; adversarius. Barnabas cap. 2: Cum sint ergo dies nequissimi, et Contrarius habeat hujus æculi potestatem. Respicit autem Clemens Matth. 1v, 8, 9, 10. qui teste Laertio lib. vii, seg. 119, deli- niebant Eamdem delini- vionem memorant etiam Sextus Empiricus Adv. Mathematicos p. 330, Stobæus in Eclogis ethicis, et crates, p. 1245. Plato. Mos, pro pro Ibid. De legibus, pag. 849. Plato. editionibus perperam abest. Plato. crypho quodam libro sumpsisse videtur. intellexit. Μos, vulg. Platonis ed. lib. v De quod legib. pro SvL.BURG. ' 21. • Matth. v, 5. (84) Εννέωρος. Homerus Odyss. T', vers. 178, D Suidas v. Ευσέβεια. (85) Βασιλεύς. Respicit Matth. xxi, 9, (86) Αντικειμένου. Hoc est Satana : nam porr (87) Ο μόνος ἐπιστ Hæc Stoicorum verba sunt : (88) Φαίδρῳ. Hæc sub finem Phadri profert So- (89) Ο φ. "Ω φίλε Πᾶν τε, καὶ ἄλλοι ὅσοι τῇδε θ. (90) Πλουσίους. Hæc occurrunt sub finem lib. v (91) Σφόδρα είναι κἀγαθούς. Σφόδρα καὶ ἀγαθ. (92) Πλείστου. Hæc vos a nonnullis Platonis (93) Κέκτηται. Malim κέκτητ᾽ ἄν, quod habet (94) Του π. Hanc sententiam Clemens ex apo- (95) Ως συνῆκε. Legi potest etiam, ο συνῆκε,
εἰ δὴ ἄγνοια προκατῆρξε τῆς ἐκπλήξεως, ἡ δ’ ἔκπληξις καὶ ὁ φόβος ἀρχὴ σοφίας [φόβος] τοῦ θεοῦ γεγένηται, κινδυνεύει τῆς τε σοφίας τοῦ θεοῦ καὶ τῆς κοσμοποιίας ἁπάσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ἀποκαταστάσεως αὐτῆς τῆς ἐκλογῆς ἄγνοια προκατάρχειν αἰτιωδῶς. πότερον οὖν τῶν καλῶν ἢ φαύλων ἡ ἄγνοια; ἀλλ’ εἰ μὲν τῶν καλῶν, τί παύεται ἐκπλήξει; καὶ παρέλκει ὁ διάκονος αὐτοῖς καὶ τὸ κήρυγμα καὶ τὸ βάπτισμα. εἰ δὲ τῶν φαύλων, πῶς τῶν καλλίστων αἴτιον τὸ κακόν; εἰ μὴ γὰρ προϋπῆρχεν ἄγνοια, οὐκ ἂν ὁ διάκονος κατῆλθεν, οὐδ’ ἂν ἔκπληξις εἷλε τὸν Ἄρχοντα, ὡς αὐτοὶ λέγουσιν, οὐδ’ ἂν ἀρχὴν σοφίας ἐκ τοῦ φόβου ἔλαβεν εἰς τὴν φυλοκρίνησιν τῆς τε ἐκλογῆς τῶν τε κοσμικῶν. εἰ δὲ ὁ φόβος τοῦ προόντος Ἀνθρώπου ἐπιβούλους τοῦ σφετέρου πλάσματος πεποίηκε τοὺς ἀγγέλους, ὡς ἐνιδρυμένου τῷ δημιουργήματι ἀοράτου τοῦ σπέρματος τῆς ἄνωθεν οὐσίας, ἢ ὑπολήψει κενῇ παρεζήλωσαν, ὅπερ ἀπίθανον, ἀγγέλους δημιουργίας ἧς ἐπιστεύθησαν οἷον τέκνου τινὸς αὐθέντας γενέσθαι, ἄγνοιαν πᾶσαν κατεγνωσμένους·
Εννέωρος (84) βασιλεύς, δαριστής Διός· ἀκηκοότων αὐτῶν ὅπως ποτέ μετὰ Μωϋσέως διελέγετο ὁ Θεός, ὡς εἴ τις λαλήσαι πρὸς τὸν ἑαυτοῦ φίλον. Ην δ' οὖν ὁ μὲν Μωϋσῆς σοφός, βασιλεύς, νομοθέτης· ὁ Σωτὴρ δὲ ἡμῶν ὑπερβάλλει πᾶσαν ἀνθρωπίνην φύσιν· και λὸς μὲν ὡς ἀγαπᾶσθαι μόνος πρὸς ἡμῶν, τὸ καλὸν τὸ ἀληθινὸν ἐπιποθούντων· ἦν γὰρ τὸ φῶς τὸ ἀληθι νόν. Βασιλεὺς (85) δὲ καὶ ὑπὸ παίδων ἀπείρων ἔτι, καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ἀπιστούντων καὶ ἀγνοούντων ἀνα- γορευόμενος, καὶ πρὸς αὐτῶν προφητῶν ἀνακηρυτ τόμενος δείκνυται. Πλούσιος δὲ εἰς τοσοῦτον, ὡς πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ τὸ ὑπὲρ γῆς καὶ ὑπ' αὐτὴν χρυσίον, ὑπερηφάνησεν σὺν καὶ δόξῃ πάσῃ διδόμενα αὐτῷ πρὸς τοῦ ᾿Αντικειμένου (86). Τί δεῖ λέγειν, ὡς μόν νος ὁ ἀρχιερεὺς, ὁ μόνος ἐπιστήμων (87) τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας; Βασιλεὺς εἰρήνης, Μελχισεδέκ, Β ὁ πάντων ἱκανώτατος ἀφηγεῖσθαι τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους· νομοθέτης δέ, ὡς ἂν διδοὺς τὸν νόμον ἐν τῷ στόματι τῶν προφητῶν, τά τε πρακτέα καὶ μὴ, σα- φέστατα εντελλόμενός τε καὶ διδάσκων. Τίς δ' ἂν τούτου εὐγενέστερος, οὗ μόνος πατὴρ ὁ Θεός; Φέρε δὴ καὶ Πλάτωνα τοῖς αὐτοῖς· ἐπιβάλλοντα παραστη- σώμεθα δόγμασιν· πλούσιον μὲν τὸν σοφὸν εἴρηκεν ἐν τῷ Φαίδρῳ (88), "Ω φίλε (89) Πᾶν, λέγων, καὶ ὅσει άλλοι τῇδε θεοί, δοίητέ μοι καλῷ γενέσθαι τάν- δοθεν· ἔξωθεν· δὲ ὅσα ἔχω, τοῖς ἐντὸς εἶναί μοι φίλα· πλούσιον δὲ νομίζοιμι τὸν σοφόν ! Κατα- μεμφόμενος δὲ ὁ ᾿Αθηναῖος ξένος τῶν οἰομένων πλου- σίους εἶναι τοὺς πολλὰ κεκτημένους χρήματα, ὧδε λέγει· Πλουσίους (90) δ' αὖ σφόδρα εἶναι κάγα θεὺς (91) ἀδύνατον, οὓς γε δὴ πλουσίους οἱ πολ λοὶ καταλέγουσι λέγουσι δὲ τοὺς κεκτημένους ἐν ὀλίγοις τῶν ἀνθρώπων πλείστου (92) νομίσμα- της άξια κτήματα· ὰ καὶ κακές τις κέκτηται (95). Τοῦ πιστοῦ (94) ὅλος ὁ κόσμος τῶν χρημάτων, ὁ Σολομών λέγει· τοῦ δὲ ἀπίστου οὐδὲ ὀβολός. Πι- στέον οὖν πολλῷ μᾶλλον τῇ Γρατῇ, λεγούσῃ, θᾶττον κάμηλον διὰ τρυπήματος βελύνης διελεύσεσθαι, ἢ πλούσιον φιλοσοφεῖν· μακαρίζει δ' ἔμπαλιν τοὺς πένητας, ὡς συνῆκε (95) Πλάτων, λέγων· Πενίαν δὲ ἡγητέον οὐ τὸ τὴν οὐσίαν ἐλάττω ποιεῖν, ἀλλὰ τὸ τὴν ἁπληστίαν πλείω· οὐ γὰρ πε- 118, Τοῖσι δ' ἐνὶ Κνωσσός, μεγάλη πόλις· ἔνθα τε Μίνως Εννέωρος βασίλευε, Διὸς μεγάλου αριστής. ἀντίδικος, εὐσέβειαν, ἐπιστήμην θεῶν θεραπείας. τάξωθεν έξωθεν, οι φίλια φίλο μὴ τὸ τήν οὐ τὸ τ. STROMATUM LIB. II. A regnavit, et familiariter cum Jove est versatus, cum audivissent, quod Deus cum Moyse loqueba- tur, ut si quis cum suo amico loqueretur •. Erat au- tem Moyses quidem sapiens, rex, legislator. Ser- vator autem noster humanam omnem naturam su- perat; adeo quidem pulcher, ut a nobis solus ame- tur, qui veram desideramus pulchritudinem : erat enim lur vera b. Rex autem et a pueris imperitis, et a non credentibus Judæis et ignorantibus voca- tus, et ab ipsis prophetis prædicatus ostenditur. Adeo autem dives, ut omnem terram, et quod su- per terram, et sub terra est aurum, quæ ei cum omni gloria ab Adversario dabantur, despexerit. Quid attinet dicere, quod sit solus pontifex, qui solus Dei cultus tenet scientiam? Rex pucis, Mel- chisedech c, qui solus est vel omnium aptissimus, ut C P. ED. POTTER, ED. PARIS. & Exod. præesit humano generi. Legislator autem, ut qui dat legem in ore prophetarum, quæ sunt agenda, et quæ non, apertissime præcipiens et docens. Quis autem eo nobilior, cujus solus pater est Deus? Age vero, ostendamus Platonem quoque eisdem suffra- gari dogmatibus. Sapientem in Phædro quidem dixit esse divitem, dicens : O dilecte Pan, et quicunque alii dii hic adestis, dute mihi, ut pulcher intus effi- ciar; et quæcunque extrinsecus habeo, intrinsecis sint amica; divitem autem sapientem solum existi- mem! Hospes autem Atheniensis eos reprehendens, qui existimabant illos esse divites, qui multas pos- sident pecunias, sic dicit: Ut autem valde sint di- vites simul et probi, nequit fieri: dico autem divites, ut vulgus existimat, asserens eos esse divites, qui ❖ pauci e multis maximi pretii possessiones possident, quas etiam possit malus quilibet possidere. Fide is est totus mundus pecuniarum, ait Salomon, infidelis autem ne obolus quidem. Multo ergo magis Scri- pturæ credendum est, quæ dicit fore ut celerius ca- melus per foramen acus transeat, quam ut dives a philosophetur. Contra autem pauperes beatos • cen set, quemadmodum Plato intellexit, dicens : Pamper autem fieri est existimandus, non cujus pecuniæ facultates minuuntur, sed cujus insatietas augetur. Non est enim paupertas, pecuniæ paucitas, sed insa- xxxit, b Joan. 1, 9. © Hebr.vii, 2. d Matth. 11. Creta incolas describens, ait : Inter hos est Cnossus, magna urbs: ubi Minos Per novem annos regnavit, Jovis magni confabulator. Marc. x1, 9, 10, vel Luc. xix, 38. 10; adversarius. Barnabas cap. 2: Cum sint ergo dies nequissimi, et Contrarius habeat hujus æculi potestatem. Respicit autem Clemens Matth. 1v, 8, 9, 10. qui teste Laertio lib. vii, seg. 119, deli- niebant Eamdem delini- vionem memorant etiam Sextus Empiricus Adv. Mathematicos p. 330, Stobæus in Eclogis ethicis, et crates, p. 1245. Plato. Mos, pro pro Ibid. De legibus, pag. 849. Plato. editionibus perperam abest. Plato. crypho quodam libro sumpsisse videtur. intellexit. Μos, vulg. Platonis ed. lib. v De quod legib. pro SvL.BURG. ' 21. • Matth. v, 5. (84) Εννέωρος. Homerus Odyss. T', vers. 178, D Suidas v. Ευσέβεια. (85) Βασιλεύς. Respicit Matth. xxi, 9, (86) Αντικειμένου. Hoc est Satana : nam porr (87) Ο μόνος ἐπιστ Hæc Stoicorum verba sunt : (88) Φαίδρῳ. Hæc sub finem Phadri profert So- (89) Ο φ. "Ω φίλε Πᾶν τε, καὶ ἄλλοι ὅσοι τῇδε θ. (90) Πλουσίους. Hæc occurrunt sub finem lib. v (91) Σφόδρα είναι κἀγαθούς. Σφόδρα καὶ ἀγαθ. (92) Πλείστου. Hæc vos a nonnullis Platonis (93) Κέκτηται. Malim κέκτητ᾽ ἄν, quod habet (94) Του π. Hanc sententiam Clemens ex apo- (95) Ως συνῆκε. Legi potest etiam, ο συνῆκε,
ἢ προγνώσει ἐνεχόμενοι κεκίνηνται, ἀλλ’ οὐκ ἂν ἐπεβούλευσαν δι’ οὗ ἐπεχείρησαν, ᾧ προέγνωσαν, οὐδ’ ἂν κατεπλάγησαν τὸ ἔργον τὸ αὑτῶν, ἐκ προγνώσεως τὸ ἄνωθεν σπέρμα νενοηκότες· ἢ τὸ τελευταῖον γνώσει πεποιθότες ἐτόλμησαν· ὃ καὶ αὐτὸ ἀδύνατον, μαθόντας τὸ διαφέρον τὸ ἐν πληρώματι Ἀνθρώπῳ ἐπιβουλεύειν, ἔτι καὶ τὸ «κατ’ εἰκόνα», ἐν ᾧ καὶ τὸ ἀρχέτυπον καὶ τὸ σὺν τῇ γνώσει τῇ λοιπῇ ἄφθαρτον παρειλήφεσαν. Τούτοις τε οὖν αὐτοῖς καὶ ἑτέροις τισί, μάλιστα δὲ τοῖς ἀπὸ Μαρκίωνος ἐμβοᾷ οὐκ ἐπαί̈ουσιν ἡ γραφή· «ὁ δὲ ἐμοῦ ἀκούων ἀναπαήσεται ἐπ’ εἰρήνης πεποιθώς, καὶ ἡσυχάσει ἀφόβως ἀπὸ παντὸς κακοῦ.» τί τοίνυν τὸν νόμον βούλονται; κακὸν μὲν οὖν οὐ φήσουσι, δίκαιον δέ, διαστέλλοντες τὸ ἀγαθὸν τοῦ δικαίου. ὁ δὲ κύριος φοβεῖσθαι τὸ κακὸν προστάττων οὐ κακῷ τὸ κακὸν ἀπαλλάττει, τῷ δὲ ἐναντίῳ τὸ ἐναντίον καταλύει. ἀγαθῷ δὲ κακὸν ἐναντίον, ὡς δίκαιον ἀδίκῳ. εἰ τοίνυν κακῶν ἀποχὴν ἀφοβίαν εἴρηκεν ἣν ὁ τοῦ κυρίου φόβος ἐργάζεται, ἀγαθὸν ὁ φόβος, καὶ ὁ ἐκ τοῦ νόμου φόβος οὐ μόνον δίκαιος, ἀλλὰ καὶ ἀγαθὸς κακίαν ἀναιρῶν· φόβῳ δὲ ἀφοβίαν εἰσάγων οὐ πάθει ἀπάθειαν, παιδείᾳ δὲ μετριοπάθειαν ἐμποιεῖ.
Εννέωρος (84) βασιλεύς, δαριστής Διός· ἀκηκοότων αὐτῶν ὅπως ποτέ μετὰ Μωϋσέως διελέγετο ὁ Θεός, ὡς εἴ τις λαλήσαι πρὸς τὸν ἑαυτοῦ φίλον. Ην δ' οὖν ὁ μὲν Μωϋσῆς σοφός, βασιλεύς, νομοθέτης· ὁ Σωτὴρ δὲ ἡμῶν ὑπερβάλλει πᾶσαν ἀνθρωπίνην φύσιν· και λὸς μὲν ὡς ἀγαπᾶσθαι μόνος πρὸς ἡμῶν, τὸ καλὸν τὸ ἀληθινὸν ἐπιποθούντων· ἦν γὰρ τὸ φῶς τὸ ἀληθι νόν. Βασιλεὺς (85) δὲ καὶ ὑπὸ παίδων ἀπείρων ἔτι, καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ἀπιστούντων καὶ ἀγνοούντων ἀνα- γορευόμενος, καὶ πρὸς αὐτῶν προφητῶν ἀνακηρυτ τόμενος δείκνυται. Πλούσιος δὲ εἰς τοσοῦτον, ὡς πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ τὸ ὑπὲρ γῆς καὶ ὑπ' αὐτὴν χρυσίον, ὑπερηφάνησεν σὺν καὶ δόξῃ πάσῃ διδόμενα αὐτῷ πρὸς τοῦ ᾿Αντικειμένου (86). Τί δεῖ λέγειν, ὡς μόν νος ὁ ἀρχιερεὺς, ὁ μόνος ἐπιστήμων (87) τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας; Βασιλεὺς εἰρήνης, Μελχισεδέκ, Β ὁ πάντων ἱκανώτατος ἀφηγεῖσθαι τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους· νομοθέτης δέ, ὡς ἂν διδοὺς τὸν νόμον ἐν τῷ στόματι τῶν προφητῶν, τά τε πρακτέα καὶ μὴ, σα- φέστατα εντελλόμενός τε καὶ διδάσκων. Τίς δ' ἂν τούτου εὐγενέστερος, οὗ μόνος πατὴρ ὁ Θεός; Φέρε δὴ καὶ Πλάτωνα τοῖς αὐτοῖς· ἐπιβάλλοντα παραστη- σώμεθα δόγμασιν· πλούσιον μὲν τὸν σοφὸν εἴρηκεν ἐν τῷ Φαίδρῳ (88), "Ω φίλε (89) Πᾶν, λέγων, καὶ ὅσει άλλοι τῇδε θεοί, δοίητέ μοι καλῷ γενέσθαι τάν- δοθεν· ἔξωθεν· δὲ ὅσα ἔχω, τοῖς ἐντὸς εἶναί μοι φίλα· πλούσιον δὲ νομίζοιμι τὸν σοφόν ! Κατα- μεμφόμενος δὲ ὁ ᾿Αθηναῖος ξένος τῶν οἰομένων πλου- σίους εἶναι τοὺς πολλὰ κεκτημένους χρήματα, ὧδε λέγει· Πλουσίους (90) δ' αὖ σφόδρα εἶναι κάγα θεὺς (91) ἀδύνατον, οὓς γε δὴ πλουσίους οἱ πολ λοὶ καταλέγουσι λέγουσι δὲ τοὺς κεκτημένους ἐν ὀλίγοις τῶν ἀνθρώπων πλείστου (92) νομίσμα- της άξια κτήματα· ὰ καὶ κακές τις κέκτηται (95). Τοῦ πιστοῦ (94) ὅλος ὁ κόσμος τῶν χρημάτων, ὁ Σολομών λέγει· τοῦ δὲ ἀπίστου οὐδὲ ὀβολός. Πι- στέον οὖν πολλῷ μᾶλλον τῇ Γρατῇ, λεγούσῃ, θᾶττον κάμηλον διὰ τρυπήματος βελύνης διελεύσεσθαι, ἢ πλούσιον φιλοσοφεῖν· μακαρίζει δ' ἔμπαλιν τοὺς πένητας, ὡς συνῆκε (95) Πλάτων, λέγων· Πενίαν δὲ ἡγητέον οὐ τὸ τὴν οὐσίαν ἐλάττω ποιεῖν, ἀλλὰ τὸ τὴν ἁπληστίαν πλείω· οὐ γὰρ πε- 118, Τοῖσι δ' ἐνὶ Κνωσσός, μεγάλη πόλις· ἔνθα τε Μίνως Εννέωρος βασίλευε, Διὸς μεγάλου αριστής. ἀντίδικος, εὐσέβειαν, ἐπιστήμην θεῶν θεραπείας. τάξωθεν έξωθεν, οι φίλια φίλο μὴ τὸ τήν οὐ τὸ τ. STROMATUM LIB. II. A regnavit, et familiariter cum Jove est versatus, cum audivissent, quod Deus cum Moyse loqueba- tur, ut si quis cum suo amico loqueretur •. Erat au- tem Moyses quidem sapiens, rex, legislator. Ser- vator autem noster humanam omnem naturam su- perat; adeo quidem pulcher, ut a nobis solus ame- tur, qui veram desideramus pulchritudinem : erat enim lur vera b. Rex autem et a pueris imperitis, et a non credentibus Judæis et ignorantibus voca- tus, et ab ipsis prophetis prædicatus ostenditur. Adeo autem dives, ut omnem terram, et quod su- per terram, et sub terra est aurum, quæ ei cum omni gloria ab Adversario dabantur, despexerit. Quid attinet dicere, quod sit solus pontifex, qui solus Dei cultus tenet scientiam? Rex pucis, Mel- chisedech c, qui solus est vel omnium aptissimus, ut C P. ED. POTTER, ED. PARIS. & Exod. præesit humano generi. Legislator autem, ut qui dat legem in ore prophetarum, quæ sunt agenda, et quæ non, apertissime præcipiens et docens. Quis autem eo nobilior, cujus solus pater est Deus? Age vero, ostendamus Platonem quoque eisdem suffra- gari dogmatibus. Sapientem in Phædro quidem dixit esse divitem, dicens : O dilecte Pan, et quicunque alii dii hic adestis, dute mihi, ut pulcher intus effi- ciar; et quæcunque extrinsecus habeo, intrinsecis sint amica; divitem autem sapientem solum existi- mem! Hospes autem Atheniensis eos reprehendens, qui existimabant illos esse divites, qui multas pos- sident pecunias, sic dicit: Ut autem valde sint di- vites simul et probi, nequit fieri: dico autem divites, ut vulgus existimat, asserens eos esse divites, qui ❖ pauci e multis maximi pretii possessiones possident, quas etiam possit malus quilibet possidere. Fide is est totus mundus pecuniarum, ait Salomon, infidelis autem ne obolus quidem. Multo ergo magis Scri- pturæ credendum est, quæ dicit fore ut celerius ca- melus per foramen acus transeat, quam ut dives a philosophetur. Contra autem pauperes beatos • cen set, quemadmodum Plato intellexit, dicens : Pamper autem fieri est existimandus, non cujus pecuniæ facultates minuuntur, sed cujus insatietas augetur. Non est enim paupertas, pecuniæ paucitas, sed insa- xxxit, b Joan. 1, 9. © Hebr.vii, 2. d Matth. 11. Creta incolas describens, ait : Inter hos est Cnossus, magna urbs: ubi Minos Per novem annos regnavit, Jovis magni confabulator. Marc. x1, 9, 10, vel Luc. xix, 38. 10; adversarius. Barnabas cap. 2: Cum sint ergo dies nequissimi, et Contrarius habeat hujus æculi potestatem. Respicit autem Clemens Matth. 1v, 8, 9, 10. qui teste Laertio lib. vii, seg. 119, deli- niebant Eamdem delini- vionem memorant etiam Sextus Empiricus Adv. Mathematicos p. 330, Stobæus in Eclogis ethicis, et crates, p. 1245. Plato. Mos, pro pro Ibid. De legibus, pag. 849. Plato. editionibus perperam abest. Plato. crypho quodam libro sumpsisse videtur. intellexit. Μos, vulg. Platonis ed. lib. v De quod legib. pro SvL.BURG. ' 21. • Matth. v, 5. (84) Εννέωρος. Homerus Odyss. T', vers. 178, D Suidas v. Ευσέβεια. (85) Βασιλεύς. Respicit Matth. xxi, 9, (86) Αντικειμένου. Hoc est Satana : nam porr (87) Ο μόνος ἐπιστ Hæc Stoicorum verba sunt : (88) Φαίδρῳ. Hæc sub finem Phadri profert So- (89) Ο φ. "Ω φίλε Πᾶν τε, καὶ ἄλλοι ὅσοι τῇδε θ. (90) Πλουσίους. Hæc occurrunt sub finem lib. v (91) Σφόδρα είναι κἀγαθούς. Σφόδρα καὶ ἀγαθ. (92) Πλείστου. Hæc vos a nonnullis Platonis (93) Κέκτηται. Malim κέκτητ᾽ ἄν, quod habet (94) Του π. Hanc sententiam Clemens ex apo- (95) Ως συνῆκε. Legi potest etiam, ο συνῆκε,
PG 8:975ἐπὰν οὖν ἀκούσωμεν· «τίμα τὸν κύριον καὶ ἰσχύσεις, πλὴν δὲ αὐτοῦ μὴ φοβοῦ ἄλλον,» τὸ φοβεῖσθαι ἁμαρτάνειν, ἕπεσθαι δὲ ταῖς ὑπὸ θεοῦ δοθείσαις ἐντολαῖς τιμὴν εἶναι τοῦ θεοῦ ἐκδεχόμεθα. δέος δέ ἐστι φόβος θείου. ἀλλ’ εἰ καὶ πάθος ὁ φόβος, ὡς βούλονταί τινες, ὅτι φόβος ἐστὶ πάθος, οὐχ ὁ πᾶς φόβος πάθος. ἡ γοῦν δεισιδαιμονία πάθος, φόβος δαιμόνων οὖσα ἐκπαθῶν τε καὶ ἐμπαθῶν· ἔμπαλιν οὖν ὁ τοῦ ἀπαθοῦς θεοῦ φόβος ἀπαθής· φοβεῖται γάρ τις οὐ τὸν θεόν, ἀλλὰ τὸ ἀποπεσεῖν τοῦ θεοῦ· ὁ δὲ τοῦτο δεδιὼς τὸ τοῖς κακοῖς περιπεσεῖν φοβεῖται καὶ δέδιεν τὰ κακά· ὁ δεδιὼς δὲ τὸ πτῶμα ἄφθαρτον ἑαυτὸν καὶ ἀπαθῆ εἶναι βούλεται. «σοφὸς φοβηθεὶς ἐξέκλινεν ἀπὸ κακοῦ, ὁ δὲ ἄφρων μίγνυται πεποιθώς,» ἡ γραφὴ λέγει· αὖθίς τε «ἐν φόβῳ κυρίου ἐλπὶς ἰσχύος» φησίν. Ἀνάγει γοῦν ὁ τοιοῦτος φόβος ἐπί τε τὴν μετάνοιαν ἐπί τε τὴν ἐλπίδα. ἐλπὶς δὲ προσδοκία ἀγαθῶν ἡ ἀπόντος ἀγαθοῦ εὔελπις. ἀμέλει καὶ ἡ ⟨εὐ⟩εμπτωσία λαμβάνεται εἰς ἐλπίδα, ἣν ἐπὶ τὴν ἀγάπην χειραγωγεῖν μεμαθήκαμεν.
Εννέωρος (84) βασιλεύς, δαριστής Διός· ἀκηκοότων αὐτῶν ὅπως ποτέ μετὰ Μωϋσέως διελέγετο ὁ Θεός, ὡς εἴ τις λαλήσαι πρὸς τὸν ἑαυτοῦ φίλον. Ην δ' οὖν ὁ μὲν Μωϋσῆς σοφός, βασιλεύς, νομοθέτης· ὁ Σωτὴρ δὲ ἡμῶν ὑπερβάλλει πᾶσαν ἀνθρωπίνην φύσιν· και λὸς μὲν ὡς ἀγαπᾶσθαι μόνος πρὸς ἡμῶν, τὸ καλὸν τὸ ἀληθινὸν ἐπιποθούντων· ἦν γὰρ τὸ φῶς τὸ ἀληθι νόν. Βασιλεὺς (85) δὲ καὶ ὑπὸ παίδων ἀπείρων ἔτι, καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ἀπιστούντων καὶ ἀγνοούντων ἀνα- γορευόμενος, καὶ πρὸς αὐτῶν προφητῶν ἀνακηρυτ τόμενος δείκνυται. Πλούσιος δὲ εἰς τοσοῦτον, ὡς πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ τὸ ὑπὲρ γῆς καὶ ὑπ' αὐτὴν χρυσίον, ὑπερηφάνησεν σὺν καὶ δόξῃ πάσῃ διδόμενα αὐτῷ πρὸς τοῦ ᾿Αντικειμένου (86). Τί δεῖ λέγειν, ὡς μόν νος ὁ ἀρχιερεὺς, ὁ μόνος ἐπιστήμων (87) τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας; Βασιλεὺς εἰρήνης, Μελχισεδέκ, Β ὁ πάντων ἱκανώτατος ἀφηγεῖσθαι τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους· νομοθέτης δέ, ὡς ἂν διδοὺς τὸν νόμον ἐν τῷ στόματι τῶν προφητῶν, τά τε πρακτέα καὶ μὴ, σα- φέστατα εντελλόμενός τε καὶ διδάσκων. Τίς δ' ἂν τούτου εὐγενέστερος, οὗ μόνος πατὴρ ὁ Θεός; Φέρε δὴ καὶ Πλάτωνα τοῖς αὐτοῖς· ἐπιβάλλοντα παραστη- σώμεθα δόγμασιν· πλούσιον μὲν τὸν σοφὸν εἴρηκεν ἐν τῷ Φαίδρῳ (88), "Ω φίλε (89) Πᾶν, λέγων, καὶ ὅσει άλλοι τῇδε θεοί, δοίητέ μοι καλῷ γενέσθαι τάν- δοθεν· ἔξωθεν· δὲ ὅσα ἔχω, τοῖς ἐντὸς εἶναί μοι φίλα· πλούσιον δὲ νομίζοιμι τὸν σοφόν ! Κατα- μεμφόμενος δὲ ὁ ᾿Αθηναῖος ξένος τῶν οἰομένων πλου- σίους εἶναι τοὺς πολλὰ κεκτημένους χρήματα, ὧδε λέγει· Πλουσίους (90) δ' αὖ σφόδρα εἶναι κάγα θεὺς (91) ἀδύνατον, οὓς γε δὴ πλουσίους οἱ πολ λοὶ καταλέγουσι λέγουσι δὲ τοὺς κεκτημένους ἐν ὀλίγοις τῶν ἀνθρώπων πλείστου (92) νομίσμα- της άξια κτήματα· ὰ καὶ κακές τις κέκτηται (95). Τοῦ πιστοῦ (94) ὅλος ὁ κόσμος τῶν χρημάτων, ὁ Σολομών λέγει· τοῦ δὲ ἀπίστου οὐδὲ ὀβολός. Πι- στέον οὖν πολλῷ μᾶλλον τῇ Γρατῇ, λεγούσῃ, θᾶττον κάμηλον διὰ τρυπήματος βελύνης διελεύσεσθαι, ἢ πλούσιον φιλοσοφεῖν· μακαρίζει δ' ἔμπαλιν τοὺς πένητας, ὡς συνῆκε (95) Πλάτων, λέγων· Πενίαν δὲ ἡγητέον οὐ τὸ τὴν οὐσίαν ἐλάττω ποιεῖν, ἀλλὰ τὸ τὴν ἁπληστίαν πλείω· οὐ γὰρ πε- 118, Τοῖσι δ' ἐνὶ Κνωσσός, μεγάλη πόλις· ἔνθα τε Μίνως Εννέωρος βασίλευε, Διὸς μεγάλου αριστής. ἀντίδικος, εὐσέβειαν, ἐπιστήμην θεῶν θεραπείας. τάξωθεν έξωθεν, οι φίλια φίλο μὴ τὸ τήν οὐ τὸ τ. STROMATUM LIB. II. A regnavit, et familiariter cum Jove est versatus, cum audivissent, quod Deus cum Moyse loqueba- tur, ut si quis cum suo amico loqueretur •. Erat au- tem Moyses quidem sapiens, rex, legislator. Ser- vator autem noster humanam omnem naturam su- perat; adeo quidem pulcher, ut a nobis solus ame- tur, qui veram desideramus pulchritudinem : erat enim lur vera b. Rex autem et a pueris imperitis, et a non credentibus Judæis et ignorantibus voca- tus, et ab ipsis prophetis prædicatus ostenditur. Adeo autem dives, ut omnem terram, et quod su- per terram, et sub terra est aurum, quæ ei cum omni gloria ab Adversario dabantur, despexerit. Quid attinet dicere, quod sit solus pontifex, qui solus Dei cultus tenet scientiam? Rex pucis, Mel- chisedech c, qui solus est vel omnium aptissimus, ut C P. ED. POTTER, ED. PARIS. & Exod. præesit humano generi. Legislator autem, ut qui dat legem in ore prophetarum, quæ sunt agenda, et quæ non, apertissime præcipiens et docens. Quis autem eo nobilior, cujus solus pater est Deus? Age vero, ostendamus Platonem quoque eisdem suffra- gari dogmatibus. Sapientem in Phædro quidem dixit esse divitem, dicens : O dilecte Pan, et quicunque alii dii hic adestis, dute mihi, ut pulcher intus effi- ciar; et quæcunque extrinsecus habeo, intrinsecis sint amica; divitem autem sapientem solum existi- mem! Hospes autem Atheniensis eos reprehendens, qui existimabant illos esse divites, qui multas pos- sident pecunias, sic dicit: Ut autem valde sint di- vites simul et probi, nequit fieri: dico autem divites, ut vulgus existimat, asserens eos esse divites, qui ❖ pauci e multis maximi pretii possessiones possident, quas etiam possit malus quilibet possidere. Fide is est totus mundus pecuniarum, ait Salomon, infidelis autem ne obolus quidem. Multo ergo magis Scri- pturæ credendum est, quæ dicit fore ut celerius ca- melus per foramen acus transeat, quam ut dives a philosophetur. Contra autem pauperes beatos • cen set, quemadmodum Plato intellexit, dicens : Pamper autem fieri est existimandus, non cujus pecuniæ facultates minuuntur, sed cujus insatietas augetur. Non est enim paupertas, pecuniæ paucitas, sed insa- xxxit, b Joan. 1, 9. © Hebr.vii, 2. d Matth. 11. Creta incolas describens, ait : Inter hos est Cnossus, magna urbs: ubi Minos Per novem annos regnavit, Jovis magni confabulator. Marc. x1, 9, 10, vel Luc. xix, 38. 10; adversarius. Barnabas cap. 2: Cum sint ergo dies nequissimi, et Contrarius habeat hujus æculi potestatem. Respicit autem Clemens Matth. 1v, 8, 9, 10. qui teste Laertio lib. vii, seg. 119, deli- niebant Eamdem delini- vionem memorant etiam Sextus Empiricus Adv. Mathematicos p. 330, Stobæus in Eclogis ethicis, et crates, p. 1245. Plato. Mos, pro pro Ibid. De legibus, pag. 849. Plato. editionibus perperam abest. Plato. crypho quodam libro sumpsisse videtur. intellexit. Μos, vulg. Platonis ed. lib. v De quod legib. pro SvL.BURG. ' 21. • Matth. v, 5. (84) Εννέωρος. Homerus Odyss. T', vers. 178, D Suidas v. Ευσέβεια. (85) Βασιλεύς. Respicit Matth. xxi, 9, (86) Αντικειμένου. Hoc est Satana : nam porr (87) Ο μόνος ἐπιστ Hæc Stoicorum verba sunt : (88) Φαίδρῳ. Hæc sub finem Phadri profert So- (89) Ο φ. "Ω φίλε Πᾶν τε, καὶ ἄλλοι ὅσοι τῇδε θ. (90) Πλουσίους. Hæc occurrunt sub finem lib. v (91) Σφόδρα είναι κἀγαθούς. Σφόδρα καὶ ἀγαθ. (92) Πλείστου. Hæc vos a nonnullis Platonis (93) Κέκτηται. Malim κέκτητ᾽ ἄν, quod habet (94) Του π. Hanc sententiam Clemens ex apo- (95) Ως συνῆκε. Legi potest etiam, ο συνῆκε,
PG 8:977ἀγάπη δὲ ὁμόνοια ἂν εἴη τῶν κατὰ τὸν λόγον καὶ τὸν βίον καὶ τὸν τρόπον ἢ συνελόντι φάναι κοινωνία βίου ἢ ἐκτένεια φιλίας καὶ φιλοστοργίας μετὰ λόγου ὀρθοῦ περὶ χρῆσιν ἑταίρων. ὁ δὲ ἑταῖρος ἕτερος ἐγώ· ᾗ καὶ ἀδελφοὺς τοὺς τῷ αὐτῷ λόγῳ ἀναγεννηθέντας προσαγορεύομεν. παράκειται δὲ τῇ ἀγάπῃ ἥ τε φιλοξενία, φιλοτεχνία τις οὖσα περὶ χρῆσιν ξένων· ξένοι δὲ ὧν ξένα τὰ κοσμικά. κοσμικοὺς γὰρ τοὺς εἰς γῆν ἐλπίζοντας καὶ τὰς σαρκικὰς ἐπιθυμίας ἐξακούομεν· «μὴ συσχηματίζεσθε», φησὶν ὁ ἀπόστολος, «τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ μεταμορφοῦσθε τῇ ἀνακαινώσει τοῦ νοός, εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τί τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ, τὸ ἀγαθὸν καὶ εὐάρεστον καὶ τέλειον.» ἀναστρέφει τοίνυν ἡ φιλοξενία περὶ τὸ ὠφέλιμον τοῖς ξένοις, ξένοι δὲ οἱ ἐπίξενοι, ἐπίξενοι δὲ οἱ φίλοι, φίλοι δὲ οἱ ἀδελφοί· «φίλε κασίγνητε» φησὶν Ὅμηρος. ἥ τε φιλανθρωπία, δι’ ἣν καὶ ἡ φιλοστοργία, φιλικὴ χρῆσις ἀνθρώπων ὑπάρχουσα, ἥ τε φιλοστοργία, φιλοτεχνία τις οὖσα περὶ στέρξιν φίλων ἢ οἰκείων, συμπαρομαρτοῦσιν ἀγάπῃ. εἰ δ’ ὁ τῷ ὄντι ἄνθρωπος ὁ ἐν ἡμῖν ἐστιν ὁ πνευματικός, φιλαδελφία ἡ φιλανθρωπία τοῖς τοῦ αὐτοῦ πνεύματος κεκοινωνηκόσιν·
Α νία ποτὲ ἡ ὀλιγοχρηματία, ἀλλ' ἡ ἀπληστία (96)· ἧς φροῦδος ὁ ἀγαθὸς ὢν, καὶ πλούσιός τ' ἂν εἴη. Ἔν τε τῷ ᾿Αλκιβιάδη (97) δουλοπρεπὲς μὲν τὴν κακίαν προσαγορεύει, ελευθεροπρεπὲς δὲ τὴν ἀρε τήν. "Αρατε (98), φησὶν (99), ἀφ' ὑμῶν τὸν βαρὺν Εt ζυγόν, καὶ λάβετε τὸν πρᾷον, ἡ Γραφή φησι· και θάπερ καὶ οἱ ποιηταὶ δούλειον καλοῦσι ζυγών (1). Καὶ τὸν Ἐπράθητε (2) ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν, ταῖς προειρημένοις συνάδει. Πᾶς μὲν οὖν ὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν δοῦλός ἐστιν· ὁ δὲ δοῦλος, οὐ μένει . ἐν τῇ οἰκίᾳ (5) εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐὰν δὲ ὁ υἱὸς ὑμᾶς ἐλευθερώσῃ, ἐλεύθεροι ἔσεσθε, καὶ ἡ ἀλή θεια ελευθερώσει ὑμᾶς. Καλόν δ' αὖ εἶναι τὸν σοφόν, ὁ ᾿Αθηναῖος ξένος (4) ὧδε λέγει, ὡς εἴ τις διισχυρί ζοιτο εἶναι τοὺς δικαίους, ἂν καὶ τυγχάνωσιν ένας Β αἰσχροὶ τὰ σώματα· κατά γε τὸ δικαιότατον ἦθος, ταύτῃ ἂν καλοὺς εἶναι σχεδὸν οὐδεὶς ἂν λέγων οὔπω πλημμελῶς δόξειεν λέγειν· καὶ, Τὸ εἶδος (5) αὐτο ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων ἦν, ἡ προφητεία προηγόρευσε. Πλάτων δὲ βασιλέα τὸν σοφὸν εἴρηκεν ἐν τῷ Πολιτικῷ· καὶ πρόκειται (5) ἡ λέξις. Τούτων δὴ ἐπιδεδειγμένων, ἀναδράμωμεν αὖθις ἐπὶ τὸν περὶ τῆς πίστεως λόγον. Ναὶ μὴν μετά * πάσης ἀποδείξεως ὁ Πλάτων, ὅτι πίστεως χρεία πανταχοῦ, ὧδέ πως παρίστησιν, ἐξυμνῶν ἄμε τὴν εἰρήνην· Πιστὸς (7) μὲν γὰρ καὶ ὑγιὴς ἐν στάσεσιν οὐκ ἄν που γένοιτο ἄνευ ξυμπάσης ἀρετῆς· μαχητικοὶ δὲ καὶ ἐθελονταὶ ἀποθνήσκειν ἐν πολέμῳ τῶν μισθοφόρων εἶναι (8) πάμπολλα ✯ ἡ ἁπληστία. οὐ γάρ ποτε ἡ ὀλιγοχρηματία· Σ. Πρέ- πει ἄρα τῷ κακῷ δουλεύειν· ἄμεινον γάρ. Α. Ναί. Σ. Δουλοπρ πὲς ἄρα ἡ κακία. Α. Φαίνεται Σ. Ελευ θεροπρεπὲς δὲ ἡ ἀρετή. Α. Ναί. Α. ᾗ μόνη ζυγὸν Δούλειον ἀμφήρεισαν Ακταίων λύκρι. Ἐγὼ δὲ σαρκικός είμι, πεπραμένος ὑπὸ τὴν ἁμαρ τίαν. διὰ μνή- μης παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, Ἡμεῖς δέ γε ἀγαθῶν ὄντων τούτων, ἔτι φαμὲν ἀμείνους εἶναι καὶ πολὺ τοὺς ἐν τῷ μεγίστω πολέμῳ γιγνομένους ἀρίστους διαφανώς Ποιητὴν δὲ καὶ ἡμεῖς μάρτυρα ἔχομεν τὸν Θέογνιν, πολίτην τῶν ἐν Σικελία Μεγαρέων· ὅς φησι· Πιστὸς ἀνὴρ χρυσοῦ τε καὶ ἀργύρου ἀντερύσασία: Αξιος ἐν χαλεπῇ, Κύρνε, διχοστασίῃ. Τοῦτον δή φαμεν ἐν πολέμῳ χαλεπωτέρῳ ἀμείνονα ἐκείνου πάμπολυ γίγνεσθαι, σχεδὸν ὅσον ἀμείνων δ καιοσύνη καὶ σωφροσύνη και φρόνησις εἰς ταὐτὸν ἐλθοῦσα μετ' ἀνδρείας. Πιστὸς μὲν γὰρ καὶ ὑγιὴς ἐν στάσεσιν οὐκ ἄν ποτε γένοιτο, ἄνευ ξυμπάσης ἀρετῆς· διαβάντες δ' εὖ καὶ μαχόμενοι ἐθέλοντες ἀποθνήσκειν ἐν τῷ πολέμῳ, φράζει Τύρταιος, των μισθοφόρων εἰσὶ πάμπολλοι, ὧν οἱ πλεῖστοι γίγνονται θρασείς καὶ ἄδικοι καὶ ὑβρισταὶ, καὶ ἀφρονέστατοι σχεδὸν ἀπέν των, ἐκτὸς δή τινων μάλα ὀλίγων. Νος CLEMENTIS ALEXANDRINI B tietas : quæ si recesserit, qui bonus est, dives quo- que fuerit. Et in Alcibiade, rem quidem servilem dicit esse vitium, virtutem vero rem liberalem. Tollite, inquit, a vobis jugum grave, et sumite leve³, ait Scriptura : quemadmodum vocant etiam poetæ jugum servile. illud : Venundali estis peccatis ve- stris, iis, quæ prius dicta sunt, convenit. Omnis ergo, qui facit peccatum, servus est; qui est autem servus, non manet in domo in æternum. Si autem Klius vos liberaverit, liberi eritis, et veritas liberabit vos P. Pulchrum autem esse sapientem, non alia ra- tione dicit hospes Atheniensis, quam si quis affir- met, quosdam esse justos, etsi sint deformes cor- pore : nec sane male id diceret, ea ratione pul- chros esse asserens, quatenus justis moribus præ- diti sunt. Et, species ejus defciebat prater omnes fi- lios hominum c, prædixit prophetia. Plato autem sapientem dixit regem in Politico, ut prius jam di- ctum est. His autem demonstratis, revertamur ad susceptam de fide orationem. Jam vero Plato quo- que plena ostendit demonstratione, quod ubique fide opus sit, celebrans simul pacem : Fidelis enim el sincerus in seditionibus nunquam fuerit absque omni virtute. Pugnaces aulem sunt et in bello mori volunt permulti mercenarii, quorum plerique fere omnes sunt audaces et injusti, insolentes et pruden- tiæ expertes, paucis admodum exceptis. Si hæc au- tem recte dicuntur, quivis legislator, a quo est ali- qua utilitas, ad maximam virtutem maxime respi- C P. ED. POTTER. • Matth. x1, 28, 29, 30. b Joan. viii, 52, 54, 35, 36, Isa. LIII, 5. Ita edilimus, cum ante legeretur, quemadmodum adhuc in Sylburgiana legitur. HEINsius. p. 450, haec romantur Socrates et Alcibiades : S. Decet itaque mu- lum servire : melius enim. A. Ita est. S. Servilis pravitas. e. Apparet. S. Liberalis autem virtus. Decet. etiam alias. Nisi potius e præced. sententia irre- psisse putanda sit. Lycophron noster Cassandra vers. : .... cui soli jugum Servile imposuerunt Attici lupi. Quae sequuntur e Joannis Evangelio recitat auctor. lectio petita est ex Joan. vii. SYLBURG. libris De legibus introduxit cum Socrate loquentem. Isa. Li1, 5. Quæ verba de Christo secundum litteram interpretantur, cum alii ex antiquis Patribus, tum etiam Clemens no- ster Strom. ut, p. 470, et Pedag. lib. ut sub finem cap. 1, ubi quæ adnotata sunt, conferri poterunt. gra Platonis sententia perlecta: quæ lib. De legi- bus, p. sic se habet : D cum hi præstantes sint, longe præstantiores cos exi stimamus, qui maximo in bello præstant. Testemque et nos poetam habemus Theognir, Megarensem cive. ex Sicilia, qui ait : Galena Argento fuerit fulvo æquiparandus et auro Fidus in insana seditione manens. Hunc itaque dicimus in gravissimo bello, tanto it. esse meliorem, quanto sola fortitudine melior en justitia, et temperantia, et prudentia, fortitud conjuncta. Nemo enim integer et fidelis sine oMRINI virtutum numero in seditionibus reperiri poterit. Malli autem etiam mercenarii, inquit Tyrtæus, reperiuntur, qui externo in bello intrepide pugnant : quorum plu- rimi feroces, injurii, contumeliosi, et omnium amen- tissimi, paucis quidem exceptis. (96) Οὐ γὰρ πενlα ποτὲ ἡ ὀλιγοχρηματία, ἀλλ' (95) Αλκιβιάδη. Sub finem Alcibiadis primi, (93) "Αρατε. Respicit Matth. x1, 28, 29, 30. (99) Φησίν. Redlundat hæc vox, ut quandoque (1) Δούλειον... ζυγόν Phrasis poetis familiaris. (2) Επράθητε. Respicere videtur Rom. vi, 14 : (3) Οἰκίᾳ. Flor. edit. οἰκείᾳ, minus apte. Nostra (4) ῾Ο Ἀθηναῖος ξένος. Is scilicet, quem Plato in (5) Τὸ εἶδος. Τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλείπον (6) Πρόκειται. Nempe pag. 566 elit. Paris. (7) Πιστός. Ηaec clarius intelligi poterunt inte- (8) Εἶναι. Scribendum e Platone εἰσί.
στέρξις δ’ αὖ τήρησίς ἐστιν εὐνοίας ἢ ἀγαπήσεως, ἀγάπησις δὲ ἀπόδεξις παντελής, καὶ τὸ ἀγαπᾶν ἀρέσκεσθαι τῷ ἤθει, ἀγόμενόν τε καὶ ἀπαγόμενον· ἄγονται δὲ εἰς ταὐτότητα δι’ ὁμόνοιαν, ἐπιστήμην οὖσαν κοινῶν ἀγαθῶν· καὶ γὰρ ἡ ὁμογνωμοσύνη συμφωνία γνωμῶν. καὶ «ἡ ἀγάπη» φησὶν «ἀνυπόκριτος ἔστω ἡμῖν, αὐτοί τε ἀποστυγοῦντες τὸ πονηρὸν γινώμεθα, κολλώμενοι τῷ ἀγαθῷ τῇ φιλαδελφίᾳ τε» καὶ τὰ ἑξῆς ἕως «εἰ δυνατόν, τὸ ἐξ ὑμῶν, μετὰ πάντων ἀνθρώπων εἰρηνεύοντες.» ἔπειτα «μὴ νικῶ» λέγει «ὑπὸ τοῦ κακοῦ, ἀλλὰ νίκα ἐν τῷ ἀγαθῷ τὸ κακόν.» Ἰουδαίοις τε ὁ αὐτὸς ἀπόστολος μαρτυρεῖν ὁμολογεῖ «ὅτι ζῆλον θεοῦ ἔχουσιν, ἀλλ’ οὐ κατ’ ἐπίγνωσιν· ἀγνοοῦντες γὰρ τὴν τοῦ θεοῦ δικαιοσύνην, καὶ τὴν ἰδίαν ζητοῦντες στῆσαι, τῇ δικαιοσύνῃ τοῦ θεοῦ οὐχ ὑπετάγησαν·» οὐ γὰρ τὸ βούλημα τοῦ νόμου ἔγνωσάν τε καὶ ἐποίησαν, ἀλλ’ ὃ ὑπέλαβον αὐτοί, τοῦτο καὶ βούλεσθαι τὸν νόμον ᾠήθησαν· οὐδ’ ὡς προφητεύοντι τῷ νόμῳ ἐπίστευσαν, λόγῳ δὲ ψιλῷ καὶ φόβῳ, ἀλλ’ οὐ διαθέσει καὶ πίστει ἠκολούθησαν· «τέλος γὰρ νόμου Χριστὸς εἰς δικαιοσύνην», ὁ ὑπὸ νόμου προφητευθείς, «παντὶ τῷ πιστεύοντι.» ὅθεν εἴρηται τούτοις παρὰ Μωυσέως·
Α νία ποτὲ ἡ ὀλιγοχρηματία, ἀλλ' ἡ ἀπληστία (96)· ἧς φροῦδος ὁ ἀγαθὸς ὢν, καὶ πλούσιός τ' ἂν εἴη. Ἔν τε τῷ ᾿Αλκιβιάδη (97) δουλοπρεπὲς μὲν τὴν κακίαν προσαγορεύει, ελευθεροπρεπὲς δὲ τὴν ἀρε τήν. "Αρατε (98), φησὶν (99), ἀφ' ὑμῶν τὸν βαρὺν Εt ζυγόν, καὶ λάβετε τὸν πρᾷον, ἡ Γραφή φησι· και θάπερ καὶ οἱ ποιηταὶ δούλειον καλοῦσι ζυγών (1). Καὶ τὸν Ἐπράθητε (2) ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν, ταῖς προειρημένοις συνάδει. Πᾶς μὲν οὖν ὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν δοῦλός ἐστιν· ὁ δὲ δοῦλος, οὐ μένει . ἐν τῇ οἰκίᾳ (5) εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐὰν δὲ ὁ υἱὸς ὑμᾶς ἐλευθερώσῃ, ἐλεύθεροι ἔσεσθε, καὶ ἡ ἀλή θεια ελευθερώσει ὑμᾶς. Καλόν δ' αὖ εἶναι τὸν σοφόν, ὁ ᾿Αθηναῖος ξένος (4) ὧδε λέγει, ὡς εἴ τις διισχυρί ζοιτο εἶναι τοὺς δικαίους, ἂν καὶ τυγχάνωσιν ένας Β αἰσχροὶ τὰ σώματα· κατά γε τὸ δικαιότατον ἦθος, ταύτῃ ἂν καλοὺς εἶναι σχεδὸν οὐδεὶς ἂν λέγων οὔπω πλημμελῶς δόξειεν λέγειν· καὶ, Τὸ εἶδος (5) αὐτο ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων ἦν, ἡ προφητεία προηγόρευσε. Πλάτων δὲ βασιλέα τὸν σοφὸν εἴρηκεν ἐν τῷ Πολιτικῷ· καὶ πρόκειται (5) ἡ λέξις. Τούτων δὴ ἐπιδεδειγμένων, ἀναδράμωμεν αὖθις ἐπὶ τὸν περὶ τῆς πίστεως λόγον. Ναὶ μὴν μετά * πάσης ἀποδείξεως ὁ Πλάτων, ὅτι πίστεως χρεία πανταχοῦ, ὧδέ πως παρίστησιν, ἐξυμνῶν ἄμε τὴν εἰρήνην· Πιστὸς (7) μὲν γὰρ καὶ ὑγιὴς ἐν στάσεσιν οὐκ ἄν που γένοιτο ἄνευ ξυμπάσης ἀρετῆς· μαχητικοὶ δὲ καὶ ἐθελονταὶ ἀποθνήσκειν ἐν πολέμῳ τῶν μισθοφόρων εἶναι (8) πάμπολλα ✯ ἡ ἁπληστία. οὐ γάρ ποτε ἡ ὀλιγοχρηματία· Σ. Πρέ- πει ἄρα τῷ κακῷ δουλεύειν· ἄμεινον γάρ. Α. Ναί. Σ. Δουλοπρ πὲς ἄρα ἡ κακία. Α. Φαίνεται Σ. Ελευ θεροπρεπὲς δὲ ἡ ἀρετή. Α. Ναί. Α. ᾗ μόνη ζυγὸν Δούλειον ἀμφήρεισαν Ακταίων λύκρι. Ἐγὼ δὲ σαρκικός είμι, πεπραμένος ὑπὸ τὴν ἁμαρ τίαν. διὰ μνή- μης παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, Ἡμεῖς δέ γε ἀγαθῶν ὄντων τούτων, ἔτι φαμὲν ἀμείνους εἶναι καὶ πολὺ τοὺς ἐν τῷ μεγίστω πολέμῳ γιγνομένους ἀρίστους διαφανώς Ποιητὴν δὲ καὶ ἡμεῖς μάρτυρα ἔχομεν τὸν Θέογνιν, πολίτην τῶν ἐν Σικελία Μεγαρέων· ὅς φησι· Πιστὸς ἀνὴρ χρυσοῦ τε καὶ ἀργύρου ἀντερύσασία: Αξιος ἐν χαλεπῇ, Κύρνε, διχοστασίῃ. Τοῦτον δή φαμεν ἐν πολέμῳ χαλεπωτέρῳ ἀμείνονα ἐκείνου πάμπολυ γίγνεσθαι, σχεδὸν ὅσον ἀμείνων δ καιοσύνη καὶ σωφροσύνη και φρόνησις εἰς ταὐτὸν ἐλθοῦσα μετ' ἀνδρείας. Πιστὸς μὲν γὰρ καὶ ὑγιὴς ἐν στάσεσιν οὐκ ἄν ποτε γένοιτο, ἄνευ ξυμπάσης ἀρετῆς· διαβάντες δ' εὖ καὶ μαχόμενοι ἐθέλοντες ἀποθνήσκειν ἐν τῷ πολέμῳ, φράζει Τύρταιος, των μισθοφόρων εἰσὶ πάμπολλοι, ὧν οἱ πλεῖστοι γίγνονται θρασείς καὶ ἄδικοι καὶ ὑβρισταὶ, καὶ ἀφρονέστατοι σχεδὸν ἀπέν των, ἐκτὸς δή τινων μάλα ὀλίγων. Νος CLEMENTIS ALEXANDRINI B tietas : quæ si recesserit, qui bonus est, dives quo- que fuerit. Et in Alcibiade, rem quidem servilem dicit esse vitium, virtutem vero rem liberalem. Tollite, inquit, a vobis jugum grave, et sumite leve³, ait Scriptura : quemadmodum vocant etiam poetæ jugum servile. illud : Venundali estis peccatis ve- stris, iis, quæ prius dicta sunt, convenit. Omnis ergo, qui facit peccatum, servus est; qui est autem servus, non manet in domo in æternum. Si autem Klius vos liberaverit, liberi eritis, et veritas liberabit vos P. Pulchrum autem esse sapientem, non alia ra- tione dicit hospes Atheniensis, quam si quis affir- met, quosdam esse justos, etsi sint deformes cor- pore : nec sane male id diceret, ea ratione pul- chros esse asserens, quatenus justis moribus præ- diti sunt. Et, species ejus defciebat prater omnes fi- lios hominum c, prædixit prophetia. Plato autem sapientem dixit regem in Politico, ut prius jam di- ctum est. His autem demonstratis, revertamur ad susceptam de fide orationem. Jam vero Plato quo- que plena ostendit demonstratione, quod ubique fide opus sit, celebrans simul pacem : Fidelis enim el sincerus in seditionibus nunquam fuerit absque omni virtute. Pugnaces aulem sunt et in bello mori volunt permulti mercenarii, quorum plerique fere omnes sunt audaces et injusti, insolentes et pruden- tiæ expertes, paucis admodum exceptis. Si hæc au- tem recte dicuntur, quivis legislator, a quo est ali- qua utilitas, ad maximam virtutem maxime respi- C P. ED. POTTER. • Matth. x1, 28, 29, 30. b Joan. viii, 52, 54, 35, 36, Isa. LIII, 5. Ita edilimus, cum ante legeretur, quemadmodum adhuc in Sylburgiana legitur. HEINsius. p. 450, haec romantur Socrates et Alcibiades : S. Decet itaque mu- lum servire : melius enim. A. Ita est. S. Servilis pravitas. e. Apparet. S. Liberalis autem virtus. Decet. etiam alias. Nisi potius e præced. sententia irre- psisse putanda sit. Lycophron noster Cassandra vers. : .... cui soli jugum Servile imposuerunt Attici lupi. Quae sequuntur e Joannis Evangelio recitat auctor. lectio petita est ex Joan. vii. SYLBURG. libris De legibus introduxit cum Socrate loquentem. Isa. Li1, 5. Quæ verba de Christo secundum litteram interpretantur, cum alii ex antiquis Patribus, tum etiam Clemens no- ster Strom. ut, p. 470, et Pedag. lib. ut sub finem cap. 1, ubi quæ adnotata sunt, conferri poterunt. gra Platonis sententia perlecta: quæ lib. De legi- bus, p. sic se habet : D cum hi præstantes sint, longe præstantiores cos exi stimamus, qui maximo in bello præstant. Testemque et nos poetam habemus Theognir, Megarensem cive. ex Sicilia, qui ait : Galena Argento fuerit fulvo æquiparandus et auro Fidus in insana seditione manens. Hunc itaque dicimus in gravissimo bello, tanto it. esse meliorem, quanto sola fortitudine melior en justitia, et temperantia, et prudentia, fortitud conjuncta. Nemo enim integer et fidelis sine oMRINI virtutum numero in seditionibus reperiri poterit. Malli autem etiam mercenarii, inquit Tyrtæus, reperiuntur, qui externo in bello intrepide pugnant : quorum plu- rimi feroces, injurii, contumeliosi, et omnium amen- tissimi, paucis quidem exceptis. (96) Οὐ γὰρ πενlα ποτὲ ἡ ὀλιγοχρηματία, ἀλλ' (95) Αλκιβιάδη. Sub finem Alcibiadis primi, (93) "Αρατε. Respicit Matth. x1, 28, 29, 30. (99) Φησίν. Redlundat hæc vox, ut quandoque (1) Δούλειον... ζυγόν Phrasis poetis familiaris. (2) Επράθητε. Respicere videtur Rom. vi, 14 : (3) Οἰκίᾳ. Flor. edit. οἰκείᾳ, minus apte. Nostra (4) ῾Ο Ἀθηναῖος ξένος. Is scilicet, quem Plato in (5) Τὸ εἶδος. Τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλείπον (6) Πρόκειται. Nempe pag. 566 elit. Paris. (7) Πιστός. Ηaec clarius intelligi poterunt inte- (8) Εἶναι. Scribendum e Platone εἰσί.
PG 8:979«ἐγὼ παραζηλώσω ὑμᾶς ἐπ’ οὐκ ἔθνει, ἐπ’ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ ὑμᾶς», τῷ εἰς ὑπακοὴν δηλονότι εὐτρεπεῖ γενομένῳ. καὶ διὰ Ἡσαί̈ου «εὑρέθην» λέγει «τοῖς ἐμὲ μὴ ζητοῦσιν, ἐμφανὴς ἐγενόμην τοῖς ἐμὲ μὴ ἐπερωτῶσι,» πρὸ τῆς τοῦ κυρίου παρουσίας δηλαδή, μεθ’ ἣν καὶ τῷ Ἰσραὴλ ἐκεῖνα τὰ προφητευθέντα οἰκείως λέγεται νῦν· «ἐξεπέτασα τὰς χεῖράς μου ὅλην τὴν ἡμέραν ἐπὶ λαὸν ἀπειθοῦντα καὶ ἀντιλέγοντα.» ὁρᾷς τὴν αἰτίαν τῆς ἐξ ἐθνῶν κλήσεως σαφῶς πρὸς τοῦ προφήτου ἀπείθειαν τοῦ λαοῦ καὶ ἀντιλογίαν εἰρημένην; εἶθ’ ἡ ἀγαθότης καὶ ἐπὶ τούτοις δείκνυται τοῦ θεοῦ· φησὶ γὰρ ὁ ἀπόστολος· «ἀλλὰ τῷ αὐτῶν παραπτώματι ἡ σωτηρία τοῖς ἔθνεσιν εἰς τὸ παραζηλῶσαι αὐτοὺς» καὶ μετανοῆσαι βουληθῆναι. ὁ Ποιμὴν δὲ ἁπλῶς ἐπὶ τῶν κεκοιμημένων θεὶς τὴν λέξιν δικαίους οἶδέ τινας ἐν ἔθνεσι καὶ ἐν Ἰουδαίοις οὐ μόνον πρὸ τῆς τοῦ κυρίου παρουσίας, ἀλλὰ καὶ πρὸ νόμου κατὰ τὴν πρὸς θεὸν εὐαρέστησιν, ὡς Ἄβελ, ὡς Νῶε, ὡς εἴ τις ἕτερος δίκαιος. φησὶ γοῦν τοὺς ἀποστόλους καὶ διδασκάλους τοὺς κηρύξαντας τὸ ὄνομα τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ καὶ κοιμηθέντας τῇ δυνάμει καὶ τῇ πίστει κηρῦξαι τοῖς προκεκοιμημένοις. εἶτα ἐπιφέρει·
ὧν πλεῖστοι γίνονται θρασεῖς καὶ ἄδικοι, ὑβρι- σταί τε καὶ ἄφρονες, ἐκτὸς δή τινων μάλα ολί- των. Εἰ δὲ ταῦτα ὀρθῶς λέγεται, πᾶς νομοθέτης, οὗ καὶ σμικρὸν ὄφελος, παρὰ τὴν (9) μεγίστην ἀρετὴν ἀποβλέπων, μάλιστα σταθήσεται τοὺς νόμους (10). Αὕτη δὲ ἐστι πιστότης ἧς κατὰ πάντα καιρὸν χρήζομεν, ἔν τε εἰρήνῃ καὶ παντὶ που λέμῳ, κὰν τῷ ἄλλῳ σύμπαντι βίῳ συλλαβοῦσα γὰρ ἔοικε τὰς ἄλλας περιέχειν. Τὸ δὲ ἄριστον (11) οὔθ᾽ ὁ πόλεμος, οὔτε ἡ στάσις· ἀπευκτὸν γὰρ τὸ δεη- θῆναι τούτων· εἰρήνη δὲ πρὸς ἀλλήλους ἅμα καὶ φιλοφροσύνη τὸ κράτιστον. Ἐκ δὲ τούτων καταφαίνεται μεγίστη μὲν εὐχὴ, τὸ εἰρήνην ἔχειν, κατὰ Πλάτωνα· μεγίστη δὲ ἀρετῶν μήτηρ, ἡ πίστις. Εἰκότως οὖν εἴρηται παρὰ τῷ Σολομῶντι· Σοφία (12) ἐν στόματι πιστῶν. Ἐπεὶ καὶ Ξενοκράτης ἐν τῷ η Περὶ φρονήσεως τὴν σοφίαν ἐπιστήμην των των αἰτίων καὶ τῆς νοητῆς οὐσίας εἶναί φησι· τὴν φρόνησιν ἡγούμενος διττήν· τὴν μὲν πρακτικὴν, τὴν δὲ θεωρητικήν· ἣν δὴ σοφίαν ὑπάρχειν άνθρω- πίνην. Διόπερ ἡ μὲν σοφία φρόνησις, οὐ μὴν πᾶσα φρόνησις σοφία. Δέδεικται δὲ τῆς τῶν ὅλων ἀρχῆς Επιστήμη πιστή, ἀλλ' οὐκ ἀπόδειξις (13) είναι. Καὶ γὰρ ἄτοπον τοὺς μὲν Πυθαγόρου τοῦ Σαμίου ζηλωτάς, τῶν ζητουμένων τὰς ἀποδείξεις παραιτουμένους, τὸ, Αὐτὸς ἔρα (14), πίστιν ἡγεῖσθαι, καὶ ταύτῃ ἀρκεῖ- * Ρ. Ποῖ δὴ τελευτῷ νῦν ἡμῖν οὗτος ὁ λόγος; καὶ τί φανερόν ποτε ποιῆσαι βουλη- θεὶς, λέγει ταῦτα; δῆλον, ὅτι τόδε, ὡς παντὸς μᾶλ τον καὶ ὁ τῇδε παρὰ Διὸς νομοθέτης, πᾶς τε, οὗ καὶ μικρὸν ὄφελος, οὐκ ἄλλο ἢ πρὸς τὴν μεγίστην ἀρε- τὴν βλέπων ἀεὶ, θήσει τους νόμους. Εστι δέ, ὥς ρησι Θέογνις, αὕτη πιστότης ἐν τοῖς δεινοῖς· ἣν καιοσύνην ἄν τις τελείαν ὀνομάσειεν. σταθμήσεται στήσει. θήσει. Ἐν γὰρ σοφία ρηθήσεται αἶνος, καὶ ὁ Κύριος εὐοδώσει αὐτόν. Για παρὰ Κυρίου ἀπεστάλη, Σοφία στόματι πιστῷ τελείωσις. Τό γε μὴν ἄριστον οὔτε ὁ πόλεμος, ὅτε ἡ στάσις· ἀπευκτὸν δὲ τὸ δεηθῆναι τούτων· ἐρήνη δὲ πρὸς ἀλλήλους ἅμα καὶ φιλοφροσύνη. καὶ δὴ καὶ τὸ νικᾶν, ὡς ἔοικεν, αὐτὴν αὐτὴν πόλιν ὐκ ἦν τῶν ἀρίστων, ἀλλὰ τῶν ἀναγκαίων· ὅμοιον κ εἰ κάμνον σῶμα, ἰατρικῆς καθάρσεως τυχόν, γοντό τις άριστα πράττειν τότε, τῷ δὲ μηδὲ οπαράπαν δεηθέντι σώματι μηδὲ προσέχοι τὸν νοῦν. Τρίτος, Ζακύνθιος, οὗ φασιν εἶναι τἀπόρθητα τῆς φιλοσοφίας, αὐτῶν διδάσκαλος· ἐφ᾽ οὗ καὶ τὸ Αὐτὸς Ένα παροιμιακὸν εἰς τὸν βίον ἦλθε. Αὐτὸς ἔφα Αὐτὸς ἔφη, οὐκ ἐμὸς, ἀλλὰ τοῦ Θεοῦ λόγος ἐστίν· STROMATUM LIB. II. A cius, feret leges. Fa est autem fidelitas : qua in omni tempore opus habemus, et in pace, et in bello, et in alia universa, denique, vita : ea quippe alias simul omnes videtur continere. Quod optimum est autem, non est bellum, nec seditio: iis enim opus habere deprecandum fuerit. Pax autem inter se invicem, et benevolentia, res est longe optima. Ex his quidem constat, maxime esse optandum pacem habere, ex Platonis sententia: maximam autem matrem virtutum esse fidem. Merito ergo dictum est apud Salomonem: Sapientia est in ore fide- lium 4. Nam Xenocrates quoque, in libro De pru- dentia, sapientiam dicit esse scientiam primarum causarum, et essentiæ, quæ percipitur intelligentia : existimans esse duplicem prudentiam, unam qui- dem, quæ versatur in agendo; alteran quæ in con- πρώ-templando, quam quidem esse dicit humanam sa- ED. POTTER, 359-570 ED. PARIS. enim hæc etiam e Platone sumpta, qui post verba am posita, sic pergit: Quorsum c? quidque ex his declaratum esse voluit, cum aec dixit ? Quod videlicet omnino, tam ille, qui le- es hic ab Jove dedit, quam alius omnis legumlator, i quid modo profuturus est, ita leges condet, ut non id aliud, quam ad amplissimam virtutem, semper espiciat. Est autem, ut inquit Theognis, fides illa, 'uæ maxime in periculis luceat : quam justitiam per- ectam quis nominabit. . cripsisse pro quo vulg. edit. Platonis abet SYLBURG. Vel B pientiam. Quocirca sapientia quidem est prudentia, sed non quavis prudentia est sapientia. Ostensum est autem, principium universorum per fidem sciri, non antem per demonstrationem. Absurdum enim fuerit, Pythagoræ quidem Samii sectatores, reje- ctis eorum, quæ quærebantur, demonstrationibus, illud, Ipse dixit, fidem facere arbitrari, et ad ea, quæ audierunt, confirmanda ☑, hanc vocem satis esse ducere; eos autem, qui contemplandæ veritatis Ecli.gr, 10. unde hoc fortasse Clemens: Sapientiæ enim aslabıl Claus, et in ore fideli abundabit, et dominator dabit eam illi. In quem locum scribens C. Jansenius, relativum putat referendum ad laudem, et non ad sapientiam, quod Græca habeant : sapientia enim dicetur laus, et Dominus prosperabit illam. At Dionysius Carthusianus et N. Lyranus utrumque menibrum, quod sequitur, referunt ad sapientiam, et exponunt: Sapientiam augebit suo laudatori fideli, Clemens videtur editionem legisse, quam secutus est auctor Vulgatæ. Sic in præce- denti versu alius ad lau- dem, alius ad sapientiam refert. Similis est ille locus c. : Sapientia in ore fidelis complanabitur. Gr., Sapientia ori fideli consummatio. COLLECT. quæ quo clarius intelligi possint, ex libri jam dicti . integram ejus sententiam apposuisse, haud bs re fuerit : qui optimum, nec bellum, nec seditio est; omnes nim deprecantur, nequid horum sibi ineundum sit; ed pax, mutuaque benevolentia. Sed neque victoria la, qua civitas ipsa seipsam superat, optimum uiddam est, sed necessarium potius. Putare aulem ptimum civitatis statum in pugnando et vincendo onsistere, simile est ac si quis optime cum ægrotante gi putet, dum curatur, de eo vero ne cogitet qui- em, qui nunquam ægrotaverit. - quod suaderi potest, demonstrari non potest. Vide p. 365. LoWTH. Sed moth cum hoc loco, tum etiam p. edit. Paris. vera lectio esse videtur, et eo sensu accipi debere, quem in Latina versione expressinius. • seg. 46, a Pythagora Zacynthio manasse tradit: Tertius, Zacy- thius, cujus esse aiunt philosophiæ arcana, eorum præceptor; sub quo item proverbiale illud : « Ipse dixit in vitam manavit. Suidas id Pythagoræ Samio tribuit, in v. a quo prolatum fuisse refert, cum a Deo se sua dogmata accepisse jactaret, q. d. non meus, sed ipsius Dei sermo est. Plerique autem a Pythagoræ Samii discipulis de suo magistro dici solitum memorant, ut Cicero lib. De natura deorum, Quintilianus Institut, orat. lib. x!, c. 1, Hermias in Irrisione gentilium philo- sophorum, Origenes lib. Contra Celsum, Gregorius (9) Παρά. Scribendum e Platone πρὸς τ. Sunt (10) Σταθήσεται τοὺς νόμους. Auctor videtur (12) Σοφία. Est in Ecclesiastici cap. xv, v. 10, (11) Τὸ δὲ ἄριστον. Hæc etiam Platonis sunt, D (13) Πιστή, ἀλλ' οὐκ ἀπ. Legendum πειστή, (14) Αὐτὸς ἔψα. Hoc dictum Laertius lib. vi
«καὶ αὐτοὶ ἔδωκαν αὐτοῖς τὴν σφραγῖδα τοῦ κηρύγματος. κατέβησαν οὖν μετ’ αὐτῶν εἰς τὸ ὕδωρ καὶ πάλιν ἀνέβησαν. ἀλλ’ οὗτοι ζῶντες κατέβησαν καὶ πάλιν ζῶντες ἀνέβησαν· ἐκεῖνοι δὲ οἱ προκεκοιμημένοι νεκροὶ κατέβησαν, ζῶντες δὲ ἀνέβησαν. διὰ τούτων οὖν ἐζωοποιήθησαν καὶ ἐπέγνωσαν τὸ ὄνομα τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ. διὰ τοῦτο καὶ συνανέβησαν μετ’ αὐτῶν καὶ συνήρμοσαν εἰς τὴν οἰκοδομὴν τοῦ πύργου καὶ ἀλατόμητοι συνῳκοδομήθησαν· ἐν δικαιοσύνῃ ⟨γὰρ⟩ ἐκοιμήθησαν καὶ ἐν μεγάλῃ ἁγνείᾳ, μόνην δὲ τὴν σφραγῖδα ταύτην οὐκ ἔσχον.» «ὅταν γὰρ ἔθνη τὰ μὴ νόμον ἔχοντα φύσει τὰ τοῦ νόμου ποιῶσιν, οὗτοι νόμον μὴ ἔχοντες ἑαυτοῖς εἰσι νόμος» κατὰ τὸν ἀπόστολον. Ὡς μὲν οὖν ἀντακολουθοῦσιν ἀλλήλαις αἱ ἀρεταί, τί χρὴ λέγειν, ἐπιδεδειγμένου ἤδη ὡς πίστις μὲν ἐπὶ μετανοίᾳ ἐλπίδι τε, εὐλάβεια δὲ ἐπὶ πίστει, καὶ ἡ ἐν τούτοις ἐπιμονή τε καὶ ἄσκησις ἅμα μαθήσει συμπεραιοῦται εἰς ἀγάπην, ἣ δὲ τῇ γνώσει τελειοῦται; ἐκεῖνο δὲ ἐξ ἀνάγκης παρασημειωτέον ὡς μόνον τὸ θεῖον σοφὸν εἶναι φύσει νοεῖσθαι χρή· διὸ καὶ ἡ σοφία δύναμις θεοῦ ἡ διδάξασα τὴν ἀλήθειαν· κἀνταῦθά που εἴληπται ἡ τελείωσις τῆς γνώσεως.
ὧν πλεῖστοι γίνονται θρασεῖς καὶ ἄδικοι, ὑβρι- σταί τε καὶ ἄφρονες, ἐκτὸς δή τινων μάλα ολί- των. Εἰ δὲ ταῦτα ὀρθῶς λέγεται, πᾶς νομοθέτης, οὗ καὶ σμικρὸν ὄφελος, παρὰ τὴν (9) μεγίστην ἀρετὴν ἀποβλέπων, μάλιστα σταθήσεται τοὺς νόμους (10). Αὕτη δὲ ἐστι πιστότης ἧς κατὰ πάντα καιρὸν χρήζομεν, ἔν τε εἰρήνῃ καὶ παντὶ που λέμῳ, κὰν τῷ ἄλλῳ σύμπαντι βίῳ συλλαβοῦσα γὰρ ἔοικε τὰς ἄλλας περιέχειν. Τὸ δὲ ἄριστον (11) οὔθ᾽ ὁ πόλεμος, οὔτε ἡ στάσις· ἀπευκτὸν γὰρ τὸ δεη- θῆναι τούτων· εἰρήνη δὲ πρὸς ἀλλήλους ἅμα καὶ φιλοφροσύνη τὸ κράτιστον. Ἐκ δὲ τούτων καταφαίνεται μεγίστη μὲν εὐχὴ, τὸ εἰρήνην ἔχειν, κατὰ Πλάτωνα· μεγίστη δὲ ἀρετῶν μήτηρ, ἡ πίστις. Εἰκότως οὖν εἴρηται παρὰ τῷ Σολομῶντι· Σοφία (12) ἐν στόματι πιστῶν. Ἐπεὶ καὶ Ξενοκράτης ἐν τῷ η Περὶ φρονήσεως τὴν σοφίαν ἐπιστήμην των των αἰτίων καὶ τῆς νοητῆς οὐσίας εἶναί φησι· τὴν φρόνησιν ἡγούμενος διττήν· τὴν μὲν πρακτικὴν, τὴν δὲ θεωρητικήν· ἣν δὴ σοφίαν ὑπάρχειν άνθρω- πίνην. Διόπερ ἡ μὲν σοφία φρόνησις, οὐ μὴν πᾶσα φρόνησις σοφία. Δέδεικται δὲ τῆς τῶν ὅλων ἀρχῆς Επιστήμη πιστή, ἀλλ' οὐκ ἀπόδειξις (13) είναι. Καὶ γὰρ ἄτοπον τοὺς μὲν Πυθαγόρου τοῦ Σαμίου ζηλωτάς, τῶν ζητουμένων τὰς ἀποδείξεις παραιτουμένους, τὸ, Αὐτὸς ἔρα (14), πίστιν ἡγεῖσθαι, καὶ ταύτῃ ἀρκεῖ- * Ρ. Ποῖ δὴ τελευτῷ νῦν ἡμῖν οὗτος ὁ λόγος; καὶ τί φανερόν ποτε ποιῆσαι βουλη- θεὶς, λέγει ταῦτα; δῆλον, ὅτι τόδε, ὡς παντὸς μᾶλ τον καὶ ὁ τῇδε παρὰ Διὸς νομοθέτης, πᾶς τε, οὗ καὶ μικρὸν ὄφελος, οὐκ ἄλλο ἢ πρὸς τὴν μεγίστην ἀρε- τὴν βλέπων ἀεὶ, θήσει τους νόμους. Εστι δέ, ὥς ρησι Θέογνις, αὕτη πιστότης ἐν τοῖς δεινοῖς· ἣν καιοσύνην ἄν τις τελείαν ὀνομάσειεν. σταθμήσεται στήσει. θήσει. Ἐν γὰρ σοφία ρηθήσεται αἶνος, καὶ ὁ Κύριος εὐοδώσει αὐτόν. Για παρὰ Κυρίου ἀπεστάλη, Σοφία στόματι πιστῷ τελείωσις. Τό γε μὴν ἄριστον οὔτε ὁ πόλεμος, ὅτε ἡ στάσις· ἀπευκτὸν δὲ τὸ δεηθῆναι τούτων· ἐρήνη δὲ πρὸς ἀλλήλους ἅμα καὶ φιλοφροσύνη. καὶ δὴ καὶ τὸ νικᾶν, ὡς ἔοικεν, αὐτὴν αὐτὴν πόλιν ὐκ ἦν τῶν ἀρίστων, ἀλλὰ τῶν ἀναγκαίων· ὅμοιον κ εἰ κάμνον σῶμα, ἰατρικῆς καθάρσεως τυχόν, γοντό τις άριστα πράττειν τότε, τῷ δὲ μηδὲ οπαράπαν δεηθέντι σώματι μηδὲ προσέχοι τὸν νοῦν. Τρίτος, Ζακύνθιος, οὗ φασιν εἶναι τἀπόρθητα τῆς φιλοσοφίας, αὐτῶν διδάσκαλος· ἐφ᾽ οὗ καὶ τὸ Αὐτὸς Ένα παροιμιακὸν εἰς τὸν βίον ἦλθε. Αὐτὸς ἔφα Αὐτὸς ἔφη, οὐκ ἐμὸς, ἀλλὰ τοῦ Θεοῦ λόγος ἐστίν· STROMATUM LIB. II. A cius, feret leges. Fa est autem fidelitas : qua in omni tempore opus habemus, et in pace, et in bello, et in alia universa, denique, vita : ea quippe alias simul omnes videtur continere. Quod optimum est autem, non est bellum, nec seditio: iis enim opus habere deprecandum fuerit. Pax autem inter se invicem, et benevolentia, res est longe optima. Ex his quidem constat, maxime esse optandum pacem habere, ex Platonis sententia: maximam autem matrem virtutum esse fidem. Merito ergo dictum est apud Salomonem: Sapientia est in ore fide- lium 4. Nam Xenocrates quoque, in libro De pru- dentia, sapientiam dicit esse scientiam primarum causarum, et essentiæ, quæ percipitur intelligentia : existimans esse duplicem prudentiam, unam qui- dem, quæ versatur in agendo; alteran quæ in con- πρώ-templando, quam quidem esse dicit humanam sa- ED. POTTER, 359-570 ED. PARIS. enim hæc etiam e Platone sumpta, qui post verba am posita, sic pergit: Quorsum c? quidque ex his declaratum esse voluit, cum aec dixit ? Quod videlicet omnino, tam ille, qui le- es hic ab Jove dedit, quam alius omnis legumlator, i quid modo profuturus est, ita leges condet, ut non id aliud, quam ad amplissimam virtutem, semper espiciat. Est autem, ut inquit Theognis, fides illa, 'uæ maxime in periculis luceat : quam justitiam per- ectam quis nominabit. . cripsisse pro quo vulg. edit. Platonis abet SYLBURG. Vel B pientiam. Quocirca sapientia quidem est prudentia, sed non quavis prudentia est sapientia. Ostensum est autem, principium universorum per fidem sciri, non antem per demonstrationem. Absurdum enim fuerit, Pythagoræ quidem Samii sectatores, reje- ctis eorum, quæ quærebantur, demonstrationibus, illud, Ipse dixit, fidem facere arbitrari, et ad ea, quæ audierunt, confirmanda ☑, hanc vocem satis esse ducere; eos autem, qui contemplandæ veritatis Ecli.gr, 10. unde hoc fortasse Clemens: Sapientiæ enim aslabıl Claus, et in ore fideli abundabit, et dominator dabit eam illi. In quem locum scribens C. Jansenius, relativum putat referendum ad laudem, et non ad sapientiam, quod Græca habeant : sapientia enim dicetur laus, et Dominus prosperabit illam. At Dionysius Carthusianus et N. Lyranus utrumque menibrum, quod sequitur, referunt ad sapientiam, et exponunt: Sapientiam augebit suo laudatori fideli, Clemens videtur editionem legisse, quam secutus est auctor Vulgatæ. Sic in præce- denti versu alius ad lau- dem, alius ad sapientiam refert. Similis est ille locus c. : Sapientia in ore fidelis complanabitur. Gr., Sapientia ori fideli consummatio. COLLECT. quæ quo clarius intelligi possint, ex libri jam dicti . integram ejus sententiam apposuisse, haud bs re fuerit : qui optimum, nec bellum, nec seditio est; omnes nim deprecantur, nequid horum sibi ineundum sit; ed pax, mutuaque benevolentia. Sed neque victoria la, qua civitas ipsa seipsam superat, optimum uiddam est, sed necessarium potius. Putare aulem ptimum civitatis statum in pugnando et vincendo onsistere, simile est ac si quis optime cum ægrotante gi putet, dum curatur, de eo vero ne cogitet qui- em, qui nunquam ægrotaverit. - quod suaderi potest, demonstrari non potest. Vide p. 365. LoWTH. Sed moth cum hoc loco, tum etiam p. edit. Paris. vera lectio esse videtur, et eo sensu accipi debere, quem in Latina versione expressinius. • seg. 46, a Pythagora Zacynthio manasse tradit: Tertius, Zacy- thius, cujus esse aiunt philosophiæ arcana, eorum præceptor; sub quo item proverbiale illud : « Ipse dixit in vitam manavit. Suidas id Pythagoræ Samio tribuit, in v. a quo prolatum fuisse refert, cum a Deo se sua dogmata accepisse jactaret, q. d. non meus, sed ipsius Dei sermo est. Plerique autem a Pythagoræ Samii discipulis de suo magistro dici solitum memorant, ut Cicero lib. De natura deorum, Quintilianus Institut, orat. lib. x!, c. 1, Hermias in Irrisione gentilium philo- sophorum, Origenes lib. Contra Celsum, Gregorius (9) Παρά. Scribendum e Platone πρὸς τ. Sunt (10) Σταθήσεται τοὺς νόμους. Auctor videtur (12) Σοφία. Est in Ecclesiastici cap. xv, v. 10, (11) Τὸ δὲ ἄριστον. Hæc etiam Platonis sunt, D (13) Πιστή, ἀλλ' οὐκ ἀπ. Legendum πειστή, (14) Αὐτὸς ἔψα. Hoc dictum Laertius lib. vi
PG 8:981φιλεῖ δὲ καὶ ἀγαπᾷ τὴν ἀλήθειαν ὁ φιλόσοφος, ἐκ τοῦ θεράπων εἶναι γνήσιος δι’ ἀγάπην ἤδη φίλος νομισθείς. ταύτης δὲ ἀρχὴ τὸ θαυμάσαι τὰ πράγματα, ὡς Πλάτων ἐν Θεαιτήτῳ λέγει, καὶ Ματθίας ἐν ταῖς Παραδόσεσι παραινῶν «θαύμασον τὰ παρόντα», βαθμὸν τοῦτον πρῶτον τῆς ἐπέκεινα γνώσεως ὑποτιθέμενος· ᾗ κἀν τῷ καθ’ Ἑβραίους εὐαγγελίῳ «ὁ θαυμάσας βασιλεύσει» γέγραπται «καὶ ὁ βασιλεύσας ἀναπαήσεται». ἀδύνατον οὖν τὸν ἀμαθῆ, ἔστ’ ἂν μένῃ ἀμαθής, φιλοσοφεῖν [δέ], τόν γε μὴ ἔννοιαν σοφίας εἰληφότα, φιλοσοφίας οὔσης ὀρέξεως τοῦ ὄντως ὄντος καὶ τῶν εἰς τοῦτο συντεινόντων μαθημάτων. κἂν τὸ ποιεῖν καλῶς ᾖ τισιν ἐξησκημένον, ἀλλὰ τὸ ἐπίστασθαι, ὡς χρηστέον καὶ ποιητέον, [καὶ] συνεκπονητέον, καθὸ καὶ ὁμοιοῦταί τις θεῷ, θεῷ λέγω τῷ σωτῆρι, θεραπεύων τὸν τῶν ὅλων θεὸν διὰ τοῦ ἀρχιερέως λόγου, δι’ οὗ καθορᾶται τὰ κατ’ ἀλήθειαν καλὰ καὶ δίκαια. εὐσέβεια ἔστι πρᾶξις ἑπομένη καὶ ἀκόλουθος θεῷ. Τριῶν τοίνυν τούτων ἀντέχεται ὁ ἡμεδαπὸς φιλόσοφος, πρῶτον μὲν τῆς θεωρίας, δεύτερον δὲ τῆς τῶν ἐντολῶν ἐπιτελέσεως, τρίτον ἀνδρῶν ἀγαθῶν κατασκευῆς· ἃ δὴ συνελθόντα τὸν γνωστικὸν ἐπιτελεῖ.
PG 8:983ὅ τι δ’ ἂν ἐνδέῃ τούτων, χωλεύει τὰ τῆς γνώσεως. ὅθεν θείως ἡ γραφή φησι· «καὶ εἶπεν κύριος πρὸς Μωυσῆν λέγων· λάλησον τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς· ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν· κατὰ ⟨τὰ⟩ ἐπιτηδεύματα γῆς Αἰγύπτου, ἐν ᾗ κατῳκήσατε ἐν αὐτῇ, οὐ ποιήσετε· καὶ κατὰ τὰ ἐπιτηδεύματα γῆς Χαναάν, εἰς ἣν ἐγὼ εἰσάγω ὑμᾶς ἐκεῖ, οὐ ποιήσετε· καὶ τοῖς νομίμοις αὐτῶν οὐ πορεύσεσθε· τὰ κρίματά μου ποιήσετε καὶ τὰ προστάγματά μου φυλάξεσθε, πορεύεσθαι ἐν αὐτοῖς· ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν. καὶ φυλάξεσθε πάντα τὰ προστάγματά μου, καὶ ποιήσετε αὐτά. ὁ ποιήσας αὐτὰ ἄνθρωπος ζήσεται ἐν αὐτοῖς· ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν.» εἴτ’ οὖν κόσμου καὶ ἀπάτης εἴτε παθῶν καὶ κακιῶν σύμβολον Αἴγυπτος καὶ ἡ Χανανῖτις γῆ, ὧν μὲν ἀφεκτέον, ὁποῖα δὲ ἐπιτηδευτέον ὡς θεῖα καὶ οὐ κοσμικά, ἐπιδείκνυσιν ἡμῖν τὸ λόγιον. ὅταν δὲ εἴπῃ «ὁ ποιήσας ἄνθρωπος ζήσεται ἐν αὐτοῖς», τήν τε Ἑβραίων αὐτῶν ἐπανόρθωσιν τήν τε τῶν πέλας, ἡμῶν αὐτῶν, συνάσκησίν τε καὶ προκοπὴν ζωὴν λέγει αὐτῶν τε καὶ ἡμῶν. «οἱ γὰρ νεκροὶ τοῖς παραπτώμασι συζωοποιοῦνται Χριστῷ» διὰ τῆς ἡμετέρας διαθήκης.
ὧν πλεῖστοι γίνονται θρασεῖς καὶ ἄδικοι, ὑβρι- σταί τε καὶ ἄφρονες, ἐκτὸς δή τινων μάλα ολί- των. Εἰ δὲ ταῦτα ὀρθῶς λέγεται, πᾶς νομοθέτης, οὗ καὶ σμικρὸν ὄφελος, παρὰ τὴν (9) μεγίστην ἀρετὴν ἀποβλέπων, μάλιστα σταθήσεται τοὺς νόμους (10). Αὕτη δὲ ἐστι πιστότης ἧς κατὰ πάντα καιρὸν χρήζομεν, ἔν τε εἰρήνῃ καὶ παντὶ που λέμῳ, κὰν τῷ ἄλλῳ σύμπαντι βίῳ συλλαβοῦσα γὰρ ἔοικε τὰς ἄλλας περιέχειν. Τὸ δὲ ἄριστον (11) οὔθ᾽ ὁ πόλεμος, οὔτε ἡ στάσις· ἀπευκτὸν γὰρ τὸ δεη- θῆναι τούτων· εἰρήνη δὲ πρὸς ἀλλήλους ἅμα καὶ φιλοφροσύνη τὸ κράτιστον. Ἐκ δὲ τούτων καταφαίνεται μεγίστη μὲν εὐχὴ, τὸ εἰρήνην ἔχειν, κατὰ Πλάτωνα· μεγίστη δὲ ἀρετῶν μήτηρ, ἡ πίστις. Εἰκότως οὖν εἴρηται παρὰ τῷ Σολομῶντι· Σοφία (12) ἐν στόματι πιστῶν. Ἐπεὶ καὶ Ξενοκράτης ἐν τῷ η Περὶ φρονήσεως τὴν σοφίαν ἐπιστήμην των των αἰτίων καὶ τῆς νοητῆς οὐσίας εἶναί φησι· τὴν φρόνησιν ἡγούμενος διττήν· τὴν μὲν πρακτικὴν, τὴν δὲ θεωρητικήν· ἣν δὴ σοφίαν ὑπάρχειν άνθρω- πίνην. Διόπερ ἡ μὲν σοφία φρόνησις, οὐ μὴν πᾶσα φρόνησις σοφία. Δέδεικται δὲ τῆς τῶν ὅλων ἀρχῆς Επιστήμη πιστή, ἀλλ' οὐκ ἀπόδειξις (13) είναι. Καὶ γὰρ ἄτοπον τοὺς μὲν Πυθαγόρου τοῦ Σαμίου ζηλωτάς, τῶν ζητουμένων τὰς ἀποδείξεις παραιτουμένους, τὸ, Αὐτὸς ἔρα (14), πίστιν ἡγεῖσθαι, καὶ ταύτῃ ἀρκεῖ- * Ρ. Ποῖ δὴ τελευτῷ νῦν ἡμῖν οὗτος ὁ λόγος; καὶ τί φανερόν ποτε ποιῆσαι βουλη- θεὶς, λέγει ταῦτα; δῆλον, ὅτι τόδε, ὡς παντὸς μᾶλ τον καὶ ὁ τῇδε παρὰ Διὸς νομοθέτης, πᾶς τε, οὗ καὶ μικρὸν ὄφελος, οὐκ ἄλλο ἢ πρὸς τὴν μεγίστην ἀρε- τὴν βλέπων ἀεὶ, θήσει τους νόμους. Εστι δέ, ὥς ρησι Θέογνις, αὕτη πιστότης ἐν τοῖς δεινοῖς· ἣν καιοσύνην ἄν τις τελείαν ὀνομάσειεν. σταθμήσεται στήσει. θήσει. Ἐν γὰρ σοφία ρηθήσεται αἶνος, καὶ ὁ Κύριος εὐοδώσει αὐτόν. Για παρὰ Κυρίου ἀπεστάλη, Σοφία στόματι πιστῷ τελείωσις. Τό γε μὴν ἄριστον οὔτε ὁ πόλεμος, ὅτε ἡ στάσις· ἀπευκτὸν δὲ τὸ δεηθῆναι τούτων· ἐρήνη δὲ πρὸς ἀλλήλους ἅμα καὶ φιλοφροσύνη. καὶ δὴ καὶ τὸ νικᾶν, ὡς ἔοικεν, αὐτὴν αὐτὴν πόλιν ὐκ ἦν τῶν ἀρίστων, ἀλλὰ τῶν ἀναγκαίων· ὅμοιον κ εἰ κάμνον σῶμα, ἰατρικῆς καθάρσεως τυχόν, γοντό τις άριστα πράττειν τότε, τῷ δὲ μηδὲ οπαράπαν δεηθέντι σώματι μηδὲ προσέχοι τὸν νοῦν. Τρίτος, Ζακύνθιος, οὗ φασιν εἶναι τἀπόρθητα τῆς φιλοσοφίας, αὐτῶν διδάσκαλος· ἐφ᾽ οὗ καὶ τὸ Αὐτὸς Ένα παροιμιακὸν εἰς τὸν βίον ἦλθε. Αὐτὸς ἔφα Αὐτὸς ἔφη, οὐκ ἐμὸς, ἀλλὰ τοῦ Θεοῦ λόγος ἐστίν· STROMATUM LIB. II. A cius, feret leges. Fa est autem fidelitas : qua in omni tempore opus habemus, et in pace, et in bello, et in alia universa, denique, vita : ea quippe alias simul omnes videtur continere. Quod optimum est autem, non est bellum, nec seditio: iis enim opus habere deprecandum fuerit. Pax autem inter se invicem, et benevolentia, res est longe optima. Ex his quidem constat, maxime esse optandum pacem habere, ex Platonis sententia: maximam autem matrem virtutum esse fidem. Merito ergo dictum est apud Salomonem: Sapientia est in ore fide- lium 4. Nam Xenocrates quoque, in libro De pru- dentia, sapientiam dicit esse scientiam primarum causarum, et essentiæ, quæ percipitur intelligentia : existimans esse duplicem prudentiam, unam qui- dem, quæ versatur in agendo; alteran quæ in con- πρώ-templando, quam quidem esse dicit humanam sa- ED. POTTER, 359-570 ED. PARIS. enim hæc etiam e Platone sumpta, qui post verba am posita, sic pergit: Quorsum c? quidque ex his declaratum esse voluit, cum aec dixit ? Quod videlicet omnino, tam ille, qui le- es hic ab Jove dedit, quam alius omnis legumlator, i quid modo profuturus est, ita leges condet, ut non id aliud, quam ad amplissimam virtutem, semper espiciat. Est autem, ut inquit Theognis, fides illa, 'uæ maxime in periculis luceat : quam justitiam per- ectam quis nominabit. . cripsisse pro quo vulg. edit. Platonis abet SYLBURG. Vel B pientiam. Quocirca sapientia quidem est prudentia, sed non quavis prudentia est sapientia. Ostensum est autem, principium universorum per fidem sciri, non antem per demonstrationem. Absurdum enim fuerit, Pythagoræ quidem Samii sectatores, reje- ctis eorum, quæ quærebantur, demonstrationibus, illud, Ipse dixit, fidem facere arbitrari, et ad ea, quæ audierunt, confirmanda ☑, hanc vocem satis esse ducere; eos autem, qui contemplandæ veritatis Ecli.gr, 10. unde hoc fortasse Clemens: Sapientiæ enim aslabıl Claus, et in ore fideli abundabit, et dominator dabit eam illi. In quem locum scribens C. Jansenius, relativum putat referendum ad laudem, et non ad sapientiam, quod Græca habeant : sapientia enim dicetur laus, et Dominus prosperabit illam. At Dionysius Carthusianus et N. Lyranus utrumque menibrum, quod sequitur, referunt ad sapientiam, et exponunt: Sapientiam augebit suo laudatori fideli, Clemens videtur editionem legisse, quam secutus est auctor Vulgatæ. Sic in præce- denti versu alius ad lau- dem, alius ad sapientiam refert. Similis est ille locus c. : Sapientia in ore fidelis complanabitur. Gr., Sapientia ori fideli consummatio. COLLECT. quæ quo clarius intelligi possint, ex libri jam dicti . integram ejus sententiam apposuisse, haud bs re fuerit : qui optimum, nec bellum, nec seditio est; omnes nim deprecantur, nequid horum sibi ineundum sit; ed pax, mutuaque benevolentia. Sed neque victoria la, qua civitas ipsa seipsam superat, optimum uiddam est, sed necessarium potius. Putare aulem ptimum civitatis statum in pugnando et vincendo onsistere, simile est ac si quis optime cum ægrotante gi putet, dum curatur, de eo vero ne cogitet qui- em, qui nunquam ægrotaverit. - quod suaderi potest, demonstrari non potest. Vide p. 365. LoWTH. Sed moth cum hoc loco, tum etiam p. edit. Paris. vera lectio esse videtur, et eo sensu accipi debere, quem in Latina versione expressinius. • seg. 46, a Pythagora Zacynthio manasse tradit: Tertius, Zacy- thius, cujus esse aiunt philosophiæ arcana, eorum præceptor; sub quo item proverbiale illud : « Ipse dixit in vitam manavit. Suidas id Pythagoræ Samio tribuit, in v. a quo prolatum fuisse refert, cum a Deo se sua dogmata accepisse jactaret, q. d. non meus, sed ipsius Dei sermo est. Plerique autem a Pythagoræ Samii discipulis de suo magistro dici solitum memorant, ut Cicero lib. De natura deorum, Quintilianus Institut, orat. lib. x!, c. 1, Hermias in Irrisione gentilium philo- sophorum, Origenes lib. Contra Celsum, Gregorius (9) Παρά. Scribendum e Platone πρὸς τ. Sunt (10) Σταθήσεται τοὺς νόμους. Auctor videtur (12) Σοφία. Est in Ecclesiastici cap. xv, v. 10, (11) Τὸ δὲ ἄριστον. Hæc etiam Platonis sunt, D (13) Πιστή, ἀλλ' οὐκ ἀπ. Legendum πειστή, (14) Αὐτὸς ἔψα. Hoc dictum Laertius lib. vi
πολλάκις δὲ ἐπαναλαμβάνουσα ἡ γραφὴ τὸ «ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν» δυσωπεῖ μὲν διατρεπτικώτατα, ἕπεσθαι διδάσκουσα τῷ τὰς ἐντολὰς δεδωκότι θεῷ, ὑπομιμνῄσκει δὲ ἠρέμα ζητεῖν τὸν θεὸν καὶ ὡς οἷόν τε γινώσκειν ἐπιχειρεῖν, ἥτις ἂν εἴη θεωρία μεγίστη, ἡ ἐποπτική, ἡ τῷ ὄντι ἐπιστήμη, ἡ ἀμετάπτωτος λόγῳ γινομένη. αὕτη ἂν εἴη μόνη ἡ τῆς σοφίας γνῶσις, ἧς οὐδέποτε χωρίζεται ἡ δικαιοπραγία. Ἀλλ’ ἡ μὲν τῶν οἰησισόφων, εἴτε αἱρέσεις εἶεν βάρβαροι εἴτε οἱ παρ’ Ἕλλησι φιλόσοφοι, «γνῶσις φυσιοῖ» κατὰ τὸν ἀπόστολον· πιστὴ δὲ ἡ γνῶσις ἥτις ἂν εἴη ἐπιστημονικὴ ἀπόδειξις τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν παραδιδομένων. φήσαιμεν δ’ ἂν αὐτὴν λόγον εἶναι τοῖς ἀμφισβητουμένοις ἐκ τῶν ὁμολογουμένων ἐκπορίζοντα τὴν πίστιν. πίστεως δ’ οὔσης διττῆς, τῆς μὲν ἐπιστημονικῆς, τῆς δὲ δοξαστικῆς, οὐδὲν κωλύει ἀπόδειξιν ὀνομάζειν διττήν, τὴν μὲν ἐπιστημονικήν, τὴν δὲ δοξαστικήν, ἐπεὶ καὶ ἡ γνῶσις καὶ ἡ πρόγνωσις διττὴ λέγεται, ἣ μὲν ἀπηκριβωμένην ἔχουσα τὴν ἑαυτῆς φύσιν, ἣ δὲ ἐλλιπῆ.
ὧν πλεῖστοι γίνονται θρασεῖς καὶ ἄδικοι, ὑβρι- σταί τε καὶ ἄφρονες, ἐκτὸς δή τινων μάλα ολί- των. Εἰ δὲ ταῦτα ὀρθῶς λέγεται, πᾶς νομοθέτης, οὗ καὶ σμικρὸν ὄφελος, παρὰ τὴν (9) μεγίστην ἀρετὴν ἀποβλέπων, μάλιστα σταθήσεται τοὺς νόμους (10). Αὕτη δὲ ἐστι πιστότης ἧς κατὰ πάντα καιρὸν χρήζομεν, ἔν τε εἰρήνῃ καὶ παντὶ που λέμῳ, κὰν τῷ ἄλλῳ σύμπαντι βίῳ συλλαβοῦσα γὰρ ἔοικε τὰς ἄλλας περιέχειν. Τὸ δὲ ἄριστον (11) οὔθ᾽ ὁ πόλεμος, οὔτε ἡ στάσις· ἀπευκτὸν γὰρ τὸ δεη- θῆναι τούτων· εἰρήνη δὲ πρὸς ἀλλήλους ἅμα καὶ φιλοφροσύνη τὸ κράτιστον. Ἐκ δὲ τούτων καταφαίνεται μεγίστη μὲν εὐχὴ, τὸ εἰρήνην ἔχειν, κατὰ Πλάτωνα· μεγίστη δὲ ἀρετῶν μήτηρ, ἡ πίστις. Εἰκότως οὖν εἴρηται παρὰ τῷ Σολομῶντι· Σοφία (12) ἐν στόματι πιστῶν. Ἐπεὶ καὶ Ξενοκράτης ἐν τῷ η Περὶ φρονήσεως τὴν σοφίαν ἐπιστήμην των των αἰτίων καὶ τῆς νοητῆς οὐσίας εἶναί φησι· τὴν φρόνησιν ἡγούμενος διττήν· τὴν μὲν πρακτικὴν, τὴν δὲ θεωρητικήν· ἣν δὴ σοφίαν ὑπάρχειν άνθρω- πίνην. Διόπερ ἡ μὲν σοφία φρόνησις, οὐ μὴν πᾶσα φρόνησις σοφία. Δέδεικται δὲ τῆς τῶν ὅλων ἀρχῆς Επιστήμη πιστή, ἀλλ' οὐκ ἀπόδειξις (13) είναι. Καὶ γὰρ ἄτοπον τοὺς μὲν Πυθαγόρου τοῦ Σαμίου ζηλωτάς, τῶν ζητουμένων τὰς ἀποδείξεις παραιτουμένους, τὸ, Αὐτὸς ἔρα (14), πίστιν ἡγεῖσθαι, καὶ ταύτῃ ἀρκεῖ- * Ρ. Ποῖ δὴ τελευτῷ νῦν ἡμῖν οὗτος ὁ λόγος; καὶ τί φανερόν ποτε ποιῆσαι βουλη- θεὶς, λέγει ταῦτα; δῆλον, ὅτι τόδε, ὡς παντὸς μᾶλ τον καὶ ὁ τῇδε παρὰ Διὸς νομοθέτης, πᾶς τε, οὗ καὶ μικρὸν ὄφελος, οὐκ ἄλλο ἢ πρὸς τὴν μεγίστην ἀρε- τὴν βλέπων ἀεὶ, θήσει τους νόμους. Εστι δέ, ὥς ρησι Θέογνις, αὕτη πιστότης ἐν τοῖς δεινοῖς· ἣν καιοσύνην ἄν τις τελείαν ὀνομάσειεν. σταθμήσεται στήσει. θήσει. Ἐν γὰρ σοφία ρηθήσεται αἶνος, καὶ ὁ Κύριος εὐοδώσει αὐτόν. Για παρὰ Κυρίου ἀπεστάλη, Σοφία στόματι πιστῷ τελείωσις. Τό γε μὴν ἄριστον οὔτε ὁ πόλεμος, ὅτε ἡ στάσις· ἀπευκτὸν δὲ τὸ δεηθῆναι τούτων· ἐρήνη δὲ πρὸς ἀλλήλους ἅμα καὶ φιλοφροσύνη. καὶ δὴ καὶ τὸ νικᾶν, ὡς ἔοικεν, αὐτὴν αὐτὴν πόλιν ὐκ ἦν τῶν ἀρίστων, ἀλλὰ τῶν ἀναγκαίων· ὅμοιον κ εἰ κάμνον σῶμα, ἰατρικῆς καθάρσεως τυχόν, γοντό τις άριστα πράττειν τότε, τῷ δὲ μηδὲ οπαράπαν δεηθέντι σώματι μηδὲ προσέχοι τὸν νοῦν. Τρίτος, Ζακύνθιος, οὗ φασιν εἶναι τἀπόρθητα τῆς φιλοσοφίας, αὐτῶν διδάσκαλος· ἐφ᾽ οὗ καὶ τὸ Αὐτὸς Ένα παροιμιακὸν εἰς τὸν βίον ἦλθε. Αὐτὸς ἔφα Αὐτὸς ἔφη, οὐκ ἐμὸς, ἀλλὰ τοῦ Θεοῦ λόγος ἐστίν· STROMATUM LIB. II. A cius, feret leges. Fa est autem fidelitas : qua in omni tempore opus habemus, et in pace, et in bello, et in alia universa, denique, vita : ea quippe alias simul omnes videtur continere. Quod optimum est autem, non est bellum, nec seditio: iis enim opus habere deprecandum fuerit. Pax autem inter se invicem, et benevolentia, res est longe optima. Ex his quidem constat, maxime esse optandum pacem habere, ex Platonis sententia: maximam autem matrem virtutum esse fidem. Merito ergo dictum est apud Salomonem: Sapientia est in ore fide- lium 4. Nam Xenocrates quoque, in libro De pru- dentia, sapientiam dicit esse scientiam primarum causarum, et essentiæ, quæ percipitur intelligentia : existimans esse duplicem prudentiam, unam qui- dem, quæ versatur in agendo; alteran quæ in con- πρώ-templando, quam quidem esse dicit humanam sa- ED. POTTER, 359-570 ED. PARIS. enim hæc etiam e Platone sumpta, qui post verba am posita, sic pergit: Quorsum c? quidque ex his declaratum esse voluit, cum aec dixit ? Quod videlicet omnino, tam ille, qui le- es hic ab Jove dedit, quam alius omnis legumlator, i quid modo profuturus est, ita leges condet, ut non id aliud, quam ad amplissimam virtutem, semper espiciat. Est autem, ut inquit Theognis, fides illa, 'uæ maxime in periculis luceat : quam justitiam per- ectam quis nominabit. . cripsisse pro quo vulg. edit. Platonis abet SYLBURG. Vel B pientiam. Quocirca sapientia quidem est prudentia, sed non quavis prudentia est sapientia. Ostensum est autem, principium universorum per fidem sciri, non antem per demonstrationem. Absurdum enim fuerit, Pythagoræ quidem Samii sectatores, reje- ctis eorum, quæ quærebantur, demonstrationibus, illud, Ipse dixit, fidem facere arbitrari, et ad ea, quæ audierunt, confirmanda ☑, hanc vocem satis esse ducere; eos autem, qui contemplandæ veritatis Ecli.gr, 10. unde hoc fortasse Clemens: Sapientiæ enim aslabıl Claus, et in ore fideli abundabit, et dominator dabit eam illi. In quem locum scribens C. Jansenius, relativum putat referendum ad laudem, et non ad sapientiam, quod Græca habeant : sapientia enim dicetur laus, et Dominus prosperabit illam. At Dionysius Carthusianus et N. Lyranus utrumque menibrum, quod sequitur, referunt ad sapientiam, et exponunt: Sapientiam augebit suo laudatori fideli, Clemens videtur editionem legisse, quam secutus est auctor Vulgatæ. Sic in præce- denti versu alius ad lau- dem, alius ad sapientiam refert. Similis est ille locus c. : Sapientia in ore fidelis complanabitur. Gr., Sapientia ori fideli consummatio. COLLECT. quæ quo clarius intelligi possint, ex libri jam dicti . integram ejus sententiam apposuisse, haud bs re fuerit : qui optimum, nec bellum, nec seditio est; omnes nim deprecantur, nequid horum sibi ineundum sit; ed pax, mutuaque benevolentia. Sed neque victoria la, qua civitas ipsa seipsam superat, optimum uiddam est, sed necessarium potius. Putare aulem ptimum civitatis statum in pugnando et vincendo onsistere, simile est ac si quis optime cum ægrotante gi putet, dum curatur, de eo vero ne cogitet qui- em, qui nunquam ægrotaverit. - quod suaderi potest, demonstrari non potest. Vide p. 365. LoWTH. Sed moth cum hoc loco, tum etiam p. edit. Paris. vera lectio esse videtur, et eo sensu accipi debere, quem in Latina versione expressinius. • seg. 46, a Pythagora Zacynthio manasse tradit: Tertius, Zacy- thius, cujus esse aiunt philosophiæ arcana, eorum præceptor; sub quo item proverbiale illud : « Ipse dixit in vitam manavit. Suidas id Pythagoræ Samio tribuit, in v. a quo prolatum fuisse refert, cum a Deo se sua dogmata accepisse jactaret, q. d. non meus, sed ipsius Dei sermo est. Plerique autem a Pythagoræ Samii discipulis de suo magistro dici solitum memorant, ut Cicero lib. De natura deorum, Quintilianus Institut, orat. lib. x!, c. 1, Hermias in Irrisione gentilium philo- sophorum, Origenes lib. Contra Celsum, Gregorius (9) Παρά. Scribendum e Platone πρὸς τ. Sunt (10) Σταθήσεται τοὺς νόμους. Auctor videtur (12) Σοφία. Est in Ecclesiastici cap. xv, v. 10, (11) Τὸ δὲ ἄριστον. Hæc etiam Platonis sunt, D (13) Πιστή, ἀλλ' οὐκ ἀπ. Legendum πειστή, (14) Αὐτὸς ἔψα. Hoc dictum Laertius lib. vi
καὶ μή τι ἡ παρ’ ἡμῖν ἀπόδειξις μόνη ἂν εἴη ἀληθής, ἅτε ἐκ θείων χορηγουμένη γραφῶν, τῶν ἱερῶν γραμμάτων καὶ τῆς «θεοδιδάκτου» σοφίας κατὰ τὸν ἀπόστολον. μάθησις γοῦν καὶ τὸ πείθεσθαι ταῖς ἐντολαῖς, ὅ ἐστι πιστεύειν τῷ θεῷ. καὶ ἡ πίστις δύναμίς τις τοῦ θεοῦ, ἰσχὺς οὖσα τῆς ἀληθείας. αὐτίκα φησίν· «ἐὰν ἔχητε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως, μεταστήσετε τὸ ὄρος·» καὶ πάλιν· «κατὰ τὴν πίστιν σου γενηθήτω σοι·» καὶ ὃ μὲν θεραπεύεται προσλαβὼν τῇ πίστει τὴν ἴασιν, ὃ δὲ νεκρὸς ἀνίσταται διὰ τὴν τοῦ πιστεύσαντος ὅτι ἀναστήσεται ἰσχύν. ἡ δὲ δοξαστικὴ ἀπόδειξις ἀνθρωπική τέ ἐστι καὶ πρὸς τῶν ῥητορικῶν γινομένη ἐπιχειρημάτων ἢ καὶ διαλεκτικῶν συλλογισμῶν. ἡ γὰρ ἀνωτάτω ἀπόδειξις, ἣν ᾐνιξάμεθα ἐπιστημονικήν, πίστιν ἐντίθησι διὰ τῆς τῶν γραφῶν παραθέσεώς τε καὶ διοίξεως ταῖς τῶν μανθάνειν ὀρεγομένων ψυχαῖς, ἥτις ἂν εἴη γνῶσις. εἰ γὰρ τὰ παραλαμβανόμενα πρὸς τὸ ζητούμενον ἀληθῆ λαμβάνεται, ὡς ἂν θεῖα ὄντα καὶ προφητικά, δῆλόν που ὡς καὶ τὸ συμπέρασμα τὸ ἐπιφερόμενον αὐτοῖς ἀκολούθως ἀληθὲς ἐπενεχθήσεται· καὶ εἴη ἂν ὀρθῶς ἡμῖν ἀπόδειξις ἡ γνῶσις.
ὧν πλεῖστοι γίνονται θρασεῖς καὶ ἄδικοι, ὑβρι- σταί τε καὶ ἄφρονες, ἐκτὸς δή τινων μάλα ολί- των. Εἰ δὲ ταῦτα ὀρθῶς λέγεται, πᾶς νομοθέτης, οὗ καὶ σμικρὸν ὄφελος, παρὰ τὴν (9) μεγίστην ἀρετὴν ἀποβλέπων, μάλιστα σταθήσεται τοὺς νόμους (10). Αὕτη δὲ ἐστι πιστότης ἧς κατὰ πάντα καιρὸν χρήζομεν, ἔν τε εἰρήνῃ καὶ παντὶ που λέμῳ, κὰν τῷ ἄλλῳ σύμπαντι βίῳ συλλαβοῦσα γὰρ ἔοικε τὰς ἄλλας περιέχειν. Τὸ δὲ ἄριστον (11) οὔθ᾽ ὁ πόλεμος, οὔτε ἡ στάσις· ἀπευκτὸν γὰρ τὸ δεη- θῆναι τούτων· εἰρήνη δὲ πρὸς ἀλλήλους ἅμα καὶ φιλοφροσύνη τὸ κράτιστον. Ἐκ δὲ τούτων καταφαίνεται μεγίστη μὲν εὐχὴ, τὸ εἰρήνην ἔχειν, κατὰ Πλάτωνα· μεγίστη δὲ ἀρετῶν μήτηρ, ἡ πίστις. Εἰκότως οὖν εἴρηται παρὰ τῷ Σολομῶντι· Σοφία (12) ἐν στόματι πιστῶν. Ἐπεὶ καὶ Ξενοκράτης ἐν τῷ η Περὶ φρονήσεως τὴν σοφίαν ἐπιστήμην των των αἰτίων καὶ τῆς νοητῆς οὐσίας εἶναί φησι· τὴν φρόνησιν ἡγούμενος διττήν· τὴν μὲν πρακτικὴν, τὴν δὲ θεωρητικήν· ἣν δὴ σοφίαν ὑπάρχειν άνθρω- πίνην. Διόπερ ἡ μὲν σοφία φρόνησις, οὐ μὴν πᾶσα φρόνησις σοφία. Δέδεικται δὲ τῆς τῶν ὅλων ἀρχῆς Επιστήμη πιστή, ἀλλ' οὐκ ἀπόδειξις (13) είναι. Καὶ γὰρ ἄτοπον τοὺς μὲν Πυθαγόρου τοῦ Σαμίου ζηλωτάς, τῶν ζητουμένων τὰς ἀποδείξεις παραιτουμένους, τὸ, Αὐτὸς ἔρα (14), πίστιν ἡγεῖσθαι, καὶ ταύτῃ ἀρκεῖ- * Ρ. Ποῖ δὴ τελευτῷ νῦν ἡμῖν οὗτος ὁ λόγος; καὶ τί φανερόν ποτε ποιῆσαι βουλη- θεὶς, λέγει ταῦτα; δῆλον, ὅτι τόδε, ὡς παντὸς μᾶλ τον καὶ ὁ τῇδε παρὰ Διὸς νομοθέτης, πᾶς τε, οὗ καὶ μικρὸν ὄφελος, οὐκ ἄλλο ἢ πρὸς τὴν μεγίστην ἀρε- τὴν βλέπων ἀεὶ, θήσει τους νόμους. Εστι δέ, ὥς ρησι Θέογνις, αὕτη πιστότης ἐν τοῖς δεινοῖς· ἣν καιοσύνην ἄν τις τελείαν ὀνομάσειεν. σταθμήσεται στήσει. θήσει. Ἐν γὰρ σοφία ρηθήσεται αἶνος, καὶ ὁ Κύριος εὐοδώσει αὐτόν. Για παρὰ Κυρίου ἀπεστάλη, Σοφία στόματι πιστῷ τελείωσις. Τό γε μὴν ἄριστον οὔτε ὁ πόλεμος, ὅτε ἡ στάσις· ἀπευκτὸν δὲ τὸ δεηθῆναι τούτων· ἐρήνη δὲ πρὸς ἀλλήλους ἅμα καὶ φιλοφροσύνη. καὶ δὴ καὶ τὸ νικᾶν, ὡς ἔοικεν, αὐτὴν αὐτὴν πόλιν ὐκ ἦν τῶν ἀρίστων, ἀλλὰ τῶν ἀναγκαίων· ὅμοιον κ εἰ κάμνον σῶμα, ἰατρικῆς καθάρσεως τυχόν, γοντό τις άριστα πράττειν τότε, τῷ δὲ μηδὲ οπαράπαν δεηθέντι σώματι μηδὲ προσέχοι τὸν νοῦν. Τρίτος, Ζακύνθιος, οὗ φασιν εἶναι τἀπόρθητα τῆς φιλοσοφίας, αὐτῶν διδάσκαλος· ἐφ᾽ οὗ καὶ τὸ Αὐτὸς Ένα παροιμιακὸν εἰς τὸν βίον ἦλθε. Αὐτὸς ἔφα Αὐτὸς ἔφη, οὐκ ἐμὸς, ἀλλὰ τοῦ Θεοῦ λόγος ἐστίν· STROMATUM LIB. II. A cius, feret leges. Fa est autem fidelitas : qua in omni tempore opus habemus, et in pace, et in bello, et in alia universa, denique, vita : ea quippe alias simul omnes videtur continere. Quod optimum est autem, non est bellum, nec seditio: iis enim opus habere deprecandum fuerit. Pax autem inter se invicem, et benevolentia, res est longe optima. Ex his quidem constat, maxime esse optandum pacem habere, ex Platonis sententia: maximam autem matrem virtutum esse fidem. Merito ergo dictum est apud Salomonem: Sapientia est in ore fide- lium 4. Nam Xenocrates quoque, in libro De pru- dentia, sapientiam dicit esse scientiam primarum causarum, et essentiæ, quæ percipitur intelligentia : existimans esse duplicem prudentiam, unam qui- dem, quæ versatur in agendo; alteran quæ in con- πρώ-templando, quam quidem esse dicit humanam sa- ED. POTTER, 359-570 ED. PARIS. enim hæc etiam e Platone sumpta, qui post verba am posita, sic pergit: Quorsum c? quidque ex his declaratum esse voluit, cum aec dixit ? Quod videlicet omnino, tam ille, qui le- es hic ab Jove dedit, quam alius omnis legumlator, i quid modo profuturus est, ita leges condet, ut non id aliud, quam ad amplissimam virtutem, semper espiciat. Est autem, ut inquit Theognis, fides illa, 'uæ maxime in periculis luceat : quam justitiam per- ectam quis nominabit. . cripsisse pro quo vulg. edit. Platonis abet SYLBURG. Vel B pientiam. Quocirca sapientia quidem est prudentia, sed non quavis prudentia est sapientia. Ostensum est autem, principium universorum per fidem sciri, non antem per demonstrationem. Absurdum enim fuerit, Pythagoræ quidem Samii sectatores, reje- ctis eorum, quæ quærebantur, demonstrationibus, illud, Ipse dixit, fidem facere arbitrari, et ad ea, quæ audierunt, confirmanda ☑, hanc vocem satis esse ducere; eos autem, qui contemplandæ veritatis Ecli.gr, 10. unde hoc fortasse Clemens: Sapientiæ enim aslabıl Claus, et in ore fideli abundabit, et dominator dabit eam illi. In quem locum scribens C. Jansenius, relativum putat referendum ad laudem, et non ad sapientiam, quod Græca habeant : sapientia enim dicetur laus, et Dominus prosperabit illam. At Dionysius Carthusianus et N. Lyranus utrumque menibrum, quod sequitur, referunt ad sapientiam, et exponunt: Sapientiam augebit suo laudatori fideli, Clemens videtur editionem legisse, quam secutus est auctor Vulgatæ. Sic in præce- denti versu alius ad lau- dem, alius ad sapientiam refert. Similis est ille locus c. : Sapientia in ore fidelis complanabitur. Gr., Sapientia ori fideli consummatio. COLLECT. quæ quo clarius intelligi possint, ex libri jam dicti . integram ejus sententiam apposuisse, haud bs re fuerit : qui optimum, nec bellum, nec seditio est; omnes nim deprecantur, nequid horum sibi ineundum sit; ed pax, mutuaque benevolentia. Sed neque victoria la, qua civitas ipsa seipsam superat, optimum uiddam est, sed necessarium potius. Putare aulem ptimum civitatis statum in pugnando et vincendo onsistere, simile est ac si quis optime cum ægrotante gi putet, dum curatur, de eo vero ne cogitet qui- em, qui nunquam ægrotaverit. - quod suaderi potest, demonstrari non potest. Vide p. 365. LoWTH. Sed moth cum hoc loco, tum etiam p. edit. Paris. vera lectio esse videtur, et eo sensu accipi debere, quem in Latina versione expressinius. • seg. 46, a Pythagora Zacynthio manasse tradit: Tertius, Zacy- thius, cujus esse aiunt philosophiæ arcana, eorum præceptor; sub quo item proverbiale illud : « Ipse dixit in vitam manavit. Suidas id Pythagoræ Samio tribuit, in v. a quo prolatum fuisse refert, cum a Deo se sua dogmata accepisse jactaret, q. d. non meus, sed ipsius Dei sermo est. Plerique autem a Pythagoræ Samii discipulis de suo magistro dici solitum memorant, ut Cicero lib. De natura deorum, Quintilianus Institut, orat. lib. x!, c. 1, Hermias in Irrisione gentilium philo- sophorum, Origenes lib. Contra Celsum, Gregorius (9) Παρά. Scribendum e Platone πρὸς τ. Sunt (10) Σταθήσεται τοὺς νόμους. Auctor videtur (12) Σοφία. Est in Ecclesiastici cap. xv, v. 10, (11) Τὸ δὲ ἄριστον. Hæc etiam Platonis sunt, D (13) Πιστή, ἀλλ' οὐκ ἀπ. Legendum πειστή, (14) Αὐτὸς ἔψα. Hoc dictum Laertius lib. vi
PG 8:985Ἡνίκα γοῦν τῆς οὐρανίου καὶ θείας τροφῆς τὸ μνημόσυνον ἐν στάμνῳ χρυσῷ καθιεροῦσθαι προσετάττετο, «τὸ γόμορ» φησὶ «τὸ δέκατον τῶν τριῶν μέτρων ἦν». ἐν ἡμῖν γὰρ αὐτοῖς τρία μέτρα, τρία κριτήρια μηνύεται, αἴσθησις μὲν αἰσθητῶν, λεγομένων δὲ ⟨καὶ⟩ ὀνομάτων καὶ ῥημάτων ὁ λόγος, νοητῶν δὲ νοῦς. ὁ τοίνυν γνωστικὸς ἀφέξεται μὲν τῶν κατὰ λόγον καὶ τῶν κατὰ διάνοιαν καὶ τῶν κατὰ αἴσθησιν καὶ ἐνέργειαν ἁμαρτημάτων, ἀκηκοὼς ὅπως «ὁ ἰδὼν πρὸς ἐπιθυμίαν ἐμοίχευσεν,» λαβών τε ἐν νῷ ὡς «μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν θεὸν ὄψονται,» κἀκεῖνο ἐπιστάμενος ὅτι «οὐ τὰ εἰσερχόμενα εἰς τὸ στόμα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον, ἀλλὰ τὰ ἐξερχόμενα διὰ τοῦ στόματος ἐκεῖνα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον· ἐκ γὰρ τῆς καρδίας ἐξέρχονται διαλογισμοί.» τοῦτ’, οἶμαι, τὸ κατὰ θεὸν ἀληθινὸν καὶ δίκαιον μέτρον, ᾧ μετρεῖται τὰ μετρούμενα, ἡ τὸν ἄνθρωπον συνέχουσα δεκάς, ἣν ἐπὶ κεφαλαίων τὰ προειρημένα τρία ἐδήλωσεν μέτρα. εἴη δ’ ἂν σῶμά τε καὶ ψυχὴ αἵ τε πέντε αἰσθήσεις καὶ τὸ φωνητικὸν καὶ σπερματικὸν καὶ τὸ διανοητικὸν ἢ πνευματικὸν ἢ ὅπως καὶ βούλει καλεῖν.
PG 8:987χρὴ δὲ ὡς ἔπος εἰπεῖν τῶν ἄλλων πάντων ὑπεραναβαίνοντας ἐπὶ τὸν νοῦν ἵστασθαι, ὥσπερ ἀμέλει κἀν τῷ κόσμῳ τὰς ἐννέα μοίρας ὑπερπηδήσαντας, πρώτην μὲν τὴν διὰ τῶν τεσσάρων στοιχείων ἐν μιᾷ χώρᾳ τιθεμένων διὰ τὴν ἴσην τροπήν, ἔπειτα δὲ τὰς ἑπτὰ τὰς πλανωμένας τήν τε ἀπλανῆ ἐνάτην, ἐπὶ τὸν τέλειον ἀριθμὸν τὸν ὑπεράνω τῶν ἐννέα, τὴν [δὲ] δεκάτην μοῖραν, ἐπὶ τὴν γνῶσιν ἀφικνεῖσθαι τοῦ θεοῦ, συνελόντι φάναι μετὰ τὴν κτίσιν τὸν ποιητὴν ἐπιποθοῦντας. διὰ τοῦτο αἱ δεκάται τοῦ τε οἶφι τῶν τε ἱερείων τῷ θεῷ προσεκομίζοντο, καὶ ἡ τοῦ πάσχα ἑορτὴ ἀπὸ δεκάτης ἤρχετο, παντὸς πάθους καὶ παντὸς αἰσθητοῦ διάβασις οὖσα. πέπηγεν οὖν τῇ πίστει ὁ γνωστικός, ὁ δὲ οἰησίσοφος ἑκὼν τῆς ἀληθείας οὐχ ἅπτεται, ἀστάτοις καὶ ἀνιδρύτοις ὁρμαῖς κεχρημένος. εἰκότως οὖν γέγραπται· «ἐξῆλθεν δὲ Κάιν ἀπὸ προσώπου τοῦ θεοῦ καὶ ᾤκησεν ἐν γῇ Ναὶδ κατέναντι Ἐδέμ·» ἑρμηνεύεται δὲ ἡ μὲν Ναὶδ σάλος, ἡ δὲ Ἐδὲμ τρυφή·
STROMATUM LIB. Η προφητείας (19), ούτε τῆς τῶν ἀκουόντων εὐπει- Α θείας μὴ παρούσης. Καὶ γὰρ τὰ κάρφη τὰ ξηρά, Έτοιμα ὄντα καταδέχεσθαι τὴν δύναμιν τὴν καυστι κὴν, ῥᾷον ἐξάπτεται· καὶ ἡ λίθος (20) ή θρυλλουμένη, ἕλκει τὸν σίδηρον διὰ συγγένειαν· ὥσπερ καὶ τὸ δά- κρυον τὸ σούχιον· ἐπισπᾶται τὰ κάρφη, καὶ τὸ ἥλεκ- τρον τὰς ἀχυρμιὰς ἀνακινεῖ. Πείθεται δὲ αὐτοῖς τὰ ἑλκόμενα, ἀῤῥήτῳ ἑλκόμενα πνεύματι, οὐχ ὡς αίτια, ἀλλ' ὡς συναίτια. Διπλοῦ τοίνυν ὄντος τοῦ τῆς κακίας εἴδους· τοῦ μὲν, μετὰ ἀπάτης καὶ τοῦ λανθάνειν, τοῦ δὲ μετὰ βίας ἄγοντος καὶ φέ ροντος· ὁ θεῖος Λόγος κέκραγε, πάντας συλλήδην καλῶν· εἰδὼς μὲν καὶ μάλιστα τοὺς μὴ πεισθη- σομένους, ὅμως δ' οὖν, ὅτι ἐφ᾽ ἡμῖν τὸ πείθεσθαί τε καὶ μὴ, ὡς μὴ ἔχειν ἄγνοιαν προφασίσασθαί τινας, δικαίαν τὴν κλῆσιν πεποίηται, τὸ κατὰ Β δύναμιν δὲ ἑκάστου ἀπαιτεῖ (21). Τοῖς μὲν γὰρ ὁμοῦ τῷ θέλειν καὶ τὸ δύνασθαι πάρεστιν, ἐκ συνασκήσεως ηύξηκόσι τοῦτο (22), καὶ κεκαθαρ- μένοις· οἱ δὲ, εἰ καὶ μήπω δύνανται, τὸ βούλε σθαι ἤδη ἔχουσιν. Ἔργον· δὲ τὸ μὲν βούλεσθαι ψυχῆς, τὸ πράττειν δὲ, οὐκ ἄνευ σώματος. Οὐδὲ μὴν τῷ τέλει παραμετρείται μόνῳ τὰ πράγματα, ἀλλὰ καὶ τῇ ἑκάστου κρίνεται προαιρέσει, εἰ ῥᾳδίως εἵλετο, εἰ ἐφ᾽ οἷς ἥμαρτεν μετενόησεν, εἰ σύνεσιν ἔλαβεν ἐφ᾽ οἷς ἔπταισεν, καὶ μετέ- γνω, ὅπερ ἐστί, μετὰ ταῦτα ἔγνω· βραδεία γὰρ γνῶσις μετάνοια· γνῶσις δὲ ἡ πρώτη αναμαρ- τησία. Πίστεως οὖν καὶ ἡ μετάνοια κατόρθω- μα· ἐὰν γὰρ μὴ πιστεύσῃ ἁμάρτημα είναι ᾧ προκατείχετο, οὐδὲ μεταθήσεται· κἂν μὴ πι στεύσῃ, κόλασιν μὲν ἐπηρτῆσθαι τῷ πλημμελοῦν- τι, σωτηρίαν δὲ τῷ κατὰ τὰς ἐντολὰς βιοῦντι, οὐδ᾽ οὕτω μεταβαλεῖται. Ηδη δὲ καὶ ἡ ἐλπὶς ἐκ πίστεως συνέστηκεν. Ορίζονται γοῦν οἱ ἀπὸ Βασιλείδους τὴν πίστιν, ψυχῆς συγκατάθεσιν πρός τι τῶν μὴ κινούντων αἴσθησιν, διὰ τὸ μὴ πα είναι ο Ελπὶς δὲ προσδοκία κτήσεως ἀγαθού. Πιστὴν δὲ ἀνάγκη τὴν προσδοκίαν εἶναι. Πιστός δὲ ὁ ἀπαραβάτως τηρητικὸς τῶν ἐγχειρισθέντων· ἐγχειρίζονται δὲ ἡμῖν οἱ περὶ Θεοῦ λόγοι, καὶ οἱ θεῖοι λόγοι, αἱ ἐντολαί (23), σὺν τῇ καταπράξει τῶν παραγγελμάτων. Οὗτός ἐστιν ὁ δοῦλος ὁ πιστὸς, ὁ πρὸς τοῦ Κυρίου ἐπαινούμενος. Ἐπαν προφητείας όνησίς τις, τῆς τῶν Περί στοιχείων, β': Φυσικὴ γὰρ τίς ἐστι δύναμις ελκτικὴ τῶν οἰκείων ἑκάστῳ τῶν ὄντων, ὥσπερ ἐν τῇ λίθῳ τῇ Ηρακλείᾳ τοῦ σιδήρου. ἕλκειν τὸν σίδηρον διὰ συγγένειαν ἀῤῥήτῳ τῆς φύσεως βία· ἀποφοραῖς πνευματώδεσι, τῇ ἀῤῥήτῳ ἰδιότητι, συγγένεια οἰκειότης ? κατὰ δ. ἀπαιτεῖν. • καὶ αἱ θεῖαι έντολ. sunt paratæ ad suscipiendam ignis vim, facilius ac- cenduntur; et lapis vulgo celebratus ferrum tra- hit propter natura cognationem, et lacrgina succini attrahit festucas, et electrum commovet paleas. Eis autem parent, quæ trahuntur, occulto quodam spiritu tracta, non ut principales causæ, sed ut adjuvantes. Cum sit ergo duplex vitii ge- nus: unum quidem, quod dolo nos et clanculum; alterum autem, quod aperta vi aggreditur et rapit; divinus Logos clamavit, omnes simul vocans; et li- cet eos certissime noverit, qui non sunt parituri, tamen, quoniam in nostra potestate situm est, utrum pareamus, necne, ne quis possit causari prætextum ignorantiæ, justam fecit vocationem, qui eam audiunt. Quinetiam aridæ festuca, quæ et quod praestare possunt uniuscujusque vires, P. ED. POTTER. 370-371 ED. PARIS. ἀκ.,alioqui vel ex- pungendum istud obte, vel genitivus aliquis post illud deest. SYLBURG. rum ad se trahat, ingens inter physicos pugna est. Galenus Cle mens Alexandr., Gregorius, alii, teste Plutarcho : quidam magnetem ferrum appelere tanquain cibum, quo vitam sus- tentet, eaque lapides omnes via vivere, probare lol cessant : nos id fieri pu- tamus. Nonnullæ porro pluresque hujusmodi sen- C D . ab exigit. Nonnullis enim simul adest et velle et posse; ut iis, qui per exercitationem eo pervenerint, et purgati sint. Alii autem, etsi nondumn possunt, jam tamen habent velle. Est autem velle quidem mu- nus animæ; agere autem non sine corpore. Ne- que vero solus finis res dimetitur, sed eæ etiam uniuscujusque electione dijudicantur: si facile cle- git, si peccatorum suorum Juctus est pœnitentia, si propter ea, in quibus lapsus est, eum remor- det conscientia, et errorem recognovit, quod est, postea cognovit : est enim tarda cognitio peni- est innocentia ab ipso tentia : cognitio autem principio. Fidei ergo opus est penitentia. Nisi enimn crediderit esse peccatum, quo prius tenebatur, eo non dimovebitur : et nisi crediderit, ei quidem, qui delinquit, impendere supplicium : paratam au- tem esse salutem ei, qui ex præceptis vivit, ne sic quidem mutabitur. Jam autem spes quoque con- sistit ex fide. Definiunt itaque fidem sectatores Ba- silidis, animæ assensionem alicui eorum quæ sensum non movent, propterea quod non adsunt. Spes autem est bonæ possessionis exspectatio. Fi- delem autem necesse est esse exspectationem. Fide- lis autem est, qui citra transgressionem ea servat, quæ sunt ei tradita. Nobis autem traduntur, quæ de Deo dicuntur, et verba divina, nempe mandata, cum exsecutione præceptorum. Hic est servus fidelis qui laudatur a Domino. Cum autem dixerit, Fidelis a Matth. xxiv, 45; xxv, 21. tentiæ, quas referre piget, indignæ sunt, quæ refu- tentur, præter unam Galeni, cui succinit Clemens: quæ ideo mihi non arridet, quod permulta varias res ad se derivent, cum quibus nulla est prorsus quæ enim rhabarbari cum lava bile, quæ agarici cum pituita alia sileo : quæ succini cum paleis, quæ adamantis cum feslucis, quæ plantæ cujusdam cam sanguine eum, ut tražit ipse Galenus, elicientis allinitas ? Brodæus, Miscel. lib. ii, cap. 29. COLLECT. SYLBURG. (19) Οὔτε μὴν πρ. Forte legendum, οὔτε μὴν (20) Ἡ λίθος. Quid est, cur Heraclius lapis fer- (21) Τὸ κατὰ δ. . . . ἀπαιτεῖ. Lowth. mavult τῷ (22) Τοῦτο. Forte εἰς τοῦτο. (23) Καὶ οἱ θεῖοι λόγοι αἱ ἐντολ. Η. ms. λόγοι
πίστις δὲ καὶ γνῶσις καὶ εἰρήνη ἡ τρυφή, ἧς ὁ παρακούσας ἐκβάλλεται, ὁ δὲ οἰησίσοφος τὴν ἀρχὴν οὐδὲ ἐπαί̈ειν βούλεται τῶν θείων ἐντολῶν, ἀλλ’ οἷον αὐτομαθὴς ἀφηνιάσας εἰς σάλον κυμαινόμενον ἑκὼν μεθίσταται, εἰς τὰ θνητά τε καὶ γεννητὰ καταβαίνων ἐκ τῆς τοῦ ἀγεννήτου γνώσεως, ἄλλοτε ἀλλοῖα δοξάζων. «οἷς δὲ μὴ ὑπάρχει κυβέρνησις, πίπτουσιν ὥσπερ φύλλα·» ὁ λογισμὸς καὶ τὸ ἡγεμονικὸν ἄπταιστον μένον καὶ καθηγούμενον τῆς ψυχῆς κυβερνήτης αὐτῆς εἴρηται· ὄντως γὰρ ἀτρέπτῳ πρὸς τὸ ἄτρεπτον ἡ προσαγωγή. οὕτως «Ἀβραὰμ ἑστὼς ἦν ἀπέναντι κυρίου καὶ ἐγγίσας εἶπεν·» καὶ τῷ Μωυσεῖ λέγεται «σὺ δὲ αὐτοῦ στῆθι μετ’ ἐμοῦ.» οἱ δὲ ἀμφὶ τὸν Σίμωνα τῷ Ἑστῶτι, ὃν σέβουσιν, ἐξομοιοῦσθαι ⟨τὸν⟩ τρόπον βούλονται. ἡ πίστις οὖν ἥ τε γνῶσις τῆς ἀληθείας αἰεὶ κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως ἔχειν κατασκευάζουσι τὴν ἑλομένην αὐτὰς ψυχήν. συγγενὲς δὲ τῷ ψεύδει μετάβασις ⟨καὶ⟩ ἐκτροπὴ καὶ ἀπόστασις, ὥσπερ τῷ γνωστικῷ ἠρεμία καὶ ἀνάπαυσις καὶ εἰρήνη.
STROMATUM LIB. Η προφητείας (19), ούτε τῆς τῶν ἀκουόντων εὐπει- Α θείας μὴ παρούσης. Καὶ γὰρ τὰ κάρφη τὰ ξηρά, Έτοιμα ὄντα καταδέχεσθαι τὴν δύναμιν τὴν καυστι κὴν, ῥᾷον ἐξάπτεται· καὶ ἡ λίθος (20) ή θρυλλουμένη, ἕλκει τὸν σίδηρον διὰ συγγένειαν· ὥσπερ καὶ τὸ δά- κρυον τὸ σούχιον· ἐπισπᾶται τὰ κάρφη, καὶ τὸ ἥλεκ- τρον τὰς ἀχυρμιὰς ἀνακινεῖ. Πείθεται δὲ αὐτοῖς τὰ ἑλκόμενα, ἀῤῥήτῳ ἑλκόμενα πνεύματι, οὐχ ὡς αίτια, ἀλλ' ὡς συναίτια. Διπλοῦ τοίνυν ὄντος τοῦ τῆς κακίας εἴδους· τοῦ μὲν, μετὰ ἀπάτης καὶ τοῦ λανθάνειν, τοῦ δὲ μετὰ βίας ἄγοντος καὶ φέ ροντος· ὁ θεῖος Λόγος κέκραγε, πάντας συλλήδην καλῶν· εἰδὼς μὲν καὶ μάλιστα τοὺς μὴ πεισθη- σομένους, ὅμως δ' οὖν, ὅτι ἐφ᾽ ἡμῖν τὸ πείθεσθαί τε καὶ μὴ, ὡς μὴ ἔχειν ἄγνοιαν προφασίσασθαί τινας, δικαίαν τὴν κλῆσιν πεποίηται, τὸ κατὰ Β δύναμιν δὲ ἑκάστου ἀπαιτεῖ (21). Τοῖς μὲν γὰρ ὁμοῦ τῷ θέλειν καὶ τὸ δύνασθαι πάρεστιν, ἐκ συνασκήσεως ηύξηκόσι τοῦτο (22), καὶ κεκαθαρ- μένοις· οἱ δὲ, εἰ καὶ μήπω δύνανται, τὸ βούλε σθαι ἤδη ἔχουσιν. Ἔργον· δὲ τὸ μὲν βούλεσθαι ψυχῆς, τὸ πράττειν δὲ, οὐκ ἄνευ σώματος. Οὐδὲ μὴν τῷ τέλει παραμετρείται μόνῳ τὰ πράγματα, ἀλλὰ καὶ τῇ ἑκάστου κρίνεται προαιρέσει, εἰ ῥᾳδίως εἵλετο, εἰ ἐφ᾽ οἷς ἥμαρτεν μετενόησεν, εἰ σύνεσιν ἔλαβεν ἐφ᾽ οἷς ἔπταισεν, καὶ μετέ- γνω, ὅπερ ἐστί, μετὰ ταῦτα ἔγνω· βραδεία γὰρ γνῶσις μετάνοια· γνῶσις δὲ ἡ πρώτη αναμαρ- τησία. Πίστεως οὖν καὶ ἡ μετάνοια κατόρθω- μα· ἐὰν γὰρ μὴ πιστεύσῃ ἁμάρτημα είναι ᾧ προκατείχετο, οὐδὲ μεταθήσεται· κἂν μὴ πι στεύσῃ, κόλασιν μὲν ἐπηρτῆσθαι τῷ πλημμελοῦν- τι, σωτηρίαν δὲ τῷ κατὰ τὰς ἐντολὰς βιοῦντι, οὐδ᾽ οὕτω μεταβαλεῖται. Ηδη δὲ καὶ ἡ ἐλπὶς ἐκ πίστεως συνέστηκεν. Ορίζονται γοῦν οἱ ἀπὸ Βασιλείδους τὴν πίστιν, ψυχῆς συγκατάθεσιν πρός τι τῶν μὴ κινούντων αἴσθησιν, διὰ τὸ μὴ πα είναι ο Ελπὶς δὲ προσδοκία κτήσεως ἀγαθού. Πιστὴν δὲ ἀνάγκη τὴν προσδοκίαν εἶναι. Πιστός δὲ ὁ ἀπαραβάτως τηρητικὸς τῶν ἐγχειρισθέντων· ἐγχειρίζονται δὲ ἡμῖν οἱ περὶ Θεοῦ λόγοι, καὶ οἱ θεῖοι λόγοι, αἱ ἐντολαί (23), σὺν τῇ καταπράξει τῶν παραγγελμάτων. Οὗτός ἐστιν ὁ δοῦλος ὁ πιστὸς, ὁ πρὸς τοῦ Κυρίου ἐπαινούμενος. Ἐπαν προφητείας όνησίς τις, τῆς τῶν Περί στοιχείων, β': Φυσικὴ γὰρ τίς ἐστι δύναμις ελκτικὴ τῶν οἰκείων ἑκάστῳ τῶν ὄντων, ὥσπερ ἐν τῇ λίθῳ τῇ Ηρακλείᾳ τοῦ σιδήρου. ἕλκειν τὸν σίδηρον διὰ συγγένειαν ἀῤῥήτῳ τῆς φύσεως βία· ἀποφοραῖς πνευματώδεσι, τῇ ἀῤῥήτῳ ἰδιότητι, συγγένεια οἰκειότης ? κατὰ δ. ἀπαιτεῖν. • καὶ αἱ θεῖαι έντολ. sunt paratæ ad suscipiendam ignis vim, facilius ac- cenduntur; et lapis vulgo celebratus ferrum tra- hit propter natura cognationem, et lacrgina succini attrahit festucas, et electrum commovet paleas. Eis autem parent, quæ trahuntur, occulto quodam spiritu tracta, non ut principales causæ, sed ut adjuvantes. Cum sit ergo duplex vitii ge- nus: unum quidem, quod dolo nos et clanculum; alterum autem, quod aperta vi aggreditur et rapit; divinus Logos clamavit, omnes simul vocans; et li- cet eos certissime noverit, qui non sunt parituri, tamen, quoniam in nostra potestate situm est, utrum pareamus, necne, ne quis possit causari prætextum ignorantiæ, justam fecit vocationem, qui eam audiunt. Quinetiam aridæ festuca, quæ et quod praestare possunt uniuscujusque vires, P. ED. POTTER. 370-371 ED. PARIS. ἀκ.,alioqui vel ex- pungendum istud obte, vel genitivus aliquis post illud deest. SYLBURG. rum ad se trahat, ingens inter physicos pugna est. Galenus Cle mens Alexandr., Gregorius, alii, teste Plutarcho : quidam magnetem ferrum appelere tanquain cibum, quo vitam sus- tentet, eaque lapides omnes via vivere, probare lol cessant : nos id fieri pu- tamus. Nonnullæ porro pluresque hujusmodi sen- C D . ab exigit. Nonnullis enim simul adest et velle et posse; ut iis, qui per exercitationem eo pervenerint, et purgati sint. Alii autem, etsi nondumn possunt, jam tamen habent velle. Est autem velle quidem mu- nus animæ; agere autem non sine corpore. Ne- que vero solus finis res dimetitur, sed eæ etiam uniuscujusque electione dijudicantur: si facile cle- git, si peccatorum suorum Juctus est pœnitentia, si propter ea, in quibus lapsus est, eum remor- det conscientia, et errorem recognovit, quod est, postea cognovit : est enim tarda cognitio peni- est innocentia ab ipso tentia : cognitio autem principio. Fidei ergo opus est penitentia. Nisi enimn crediderit esse peccatum, quo prius tenebatur, eo non dimovebitur : et nisi crediderit, ei quidem, qui delinquit, impendere supplicium : paratam au- tem esse salutem ei, qui ex præceptis vivit, ne sic quidem mutabitur. Jam autem spes quoque con- sistit ex fide. Definiunt itaque fidem sectatores Ba- silidis, animæ assensionem alicui eorum quæ sensum non movent, propterea quod non adsunt. Spes autem est bonæ possessionis exspectatio. Fi- delem autem necesse est esse exspectationem. Fide- lis autem est, qui citra transgressionem ea servat, quæ sunt ei tradita. Nobis autem traduntur, quæ de Deo dicuntur, et verba divina, nempe mandata, cum exsecutione præceptorum. Hic est servus fidelis qui laudatur a Domino. Cum autem dixerit, Fidelis a Matth. xxiv, 45; xxv, 21. tentiæ, quas referre piget, indignæ sunt, quæ refu- tentur, præter unam Galeni, cui succinit Clemens: quæ ideo mihi non arridet, quod permulta varias res ad se derivent, cum quibus nulla est prorsus quæ enim rhabarbari cum lava bile, quæ agarici cum pituita alia sileo : quæ succini cum paleis, quæ adamantis cum feslucis, quæ plantæ cujusdam cam sanguine eum, ut tražit ipse Galenus, elicientis allinitas ? Brodæus, Miscel. lib. ii, cap. 29. COLLECT. SYLBURG. (19) Οὔτε μὴν πρ. Forte legendum, οὔτε μὴν (20) Ἡ λίθος. Quid est, cur Heraclius lapis fer- (21) Τὸ κατὰ δ. . . . ἀπαιτεῖ. Lowth. mavult τῷ (22) Τοῦτο. Forte εἰς τοῦτο. (23) Καὶ οἱ θεῖοι λόγοι αἱ ἐντολ. Η. ms. λόγοι
PG 8:989καθάπερ οὖν τὴν φιλοσοφίαν ὁ τῦφος καὶ ἡ οἴησις διαβέβληκεν, οὕτως καὶ τὴν γνῶσιν ἡ ψευδὴς γνῶσις, ἡ [τε] ὁμωνύμως καλουμένη, περὶ ἧς ὁ ἀπόστολος γράφων «ὦ Τιμόθεε,» φησίν, «τὴν παραθήκην φύλαξον, ἐκτρεπόμενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας καὶ ἀντιθέσεις τῆς ψευδωνύμου γνώσεως, ἥν τινες ἐπαγγελλόμενοι περὶ τὴν πίστιν ἠστόχησαν.» ὑπὸ ταύτης ἐλεγχόμενοι τῆς φωνῆς οἱ ἀπὸ τῶν αἱρέσεων τὰς πρὸς Τιμόθεον ἀθετοῦσιν ἐπιστολάς. φέρε οὖν εἰ ὁ κύριος «ἀλήθεια» καὶ «σοφία καὶ δύναμις θεοῦ», ὥσπερ οὖν ἐστι, δειχθείη ὅτι τῷ ὄντι γνωστικὸς ὁ τοῦτον ἐγνωκὼς καὶ τὸν πατέρα τὸν αὐτοῦ δι’ αὐτοῦ· συναίσθεται γὰρ τοῦ λέγοντος· «χείλη δικαίων ἐπίσταται ὑψηλά.» Τῆς δὲ πίστεως καθάπερ τοῦ χρόνου διττῶν ὄντων εὕροιμεν ἂν διττὰς ἀρετὰς συνοικούσας ἀμφοῖν. τοῦ γὰρ χρόνου τῷ μὲν παρῳχηκότι ἡ μνήμη, τῷ δὲ μέλλοντι ἐλπίς ἐστι· πιστεύομεν δὲ τὰ παρῳχηκότα γεγονέναι καὶ τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι· ἀγαπῶμέν τε αὖ, οὕτως ἔχειν τὰ παρῳχηκότα πίστει πεπεισμένοι, τὰ μέλλοντα ἐλπίδι ἀπεκδεχόμενοι. διὰ πάντων γὰρ ἡ ἀγάπη τῷ γνωστικῷ πεφοίτηκεν ἕνα θεὸν εἰδότι· «καὶ ἰδού, πάντα ὅσα δεδημιούργηκε λίαν καλὰ» οἶδέν τε καὶ θαυμάζει·
STROMATUM LIB. Η προφητείας (19), ούτε τῆς τῶν ἀκουόντων εὐπει- Α θείας μὴ παρούσης. Καὶ γὰρ τὰ κάρφη τὰ ξηρά, Έτοιμα ὄντα καταδέχεσθαι τὴν δύναμιν τὴν καυστι κὴν, ῥᾷον ἐξάπτεται· καὶ ἡ λίθος (20) ή θρυλλουμένη, ἕλκει τὸν σίδηρον διὰ συγγένειαν· ὥσπερ καὶ τὸ δά- κρυον τὸ σούχιον· ἐπισπᾶται τὰ κάρφη, καὶ τὸ ἥλεκ- τρον τὰς ἀχυρμιὰς ἀνακινεῖ. Πείθεται δὲ αὐτοῖς τὰ ἑλκόμενα, ἀῤῥήτῳ ἑλκόμενα πνεύματι, οὐχ ὡς αίτια, ἀλλ' ὡς συναίτια. Διπλοῦ τοίνυν ὄντος τοῦ τῆς κακίας εἴδους· τοῦ μὲν, μετὰ ἀπάτης καὶ τοῦ λανθάνειν, τοῦ δὲ μετὰ βίας ἄγοντος καὶ φέ ροντος· ὁ θεῖος Λόγος κέκραγε, πάντας συλλήδην καλῶν· εἰδὼς μὲν καὶ μάλιστα τοὺς μὴ πεισθη- σομένους, ὅμως δ' οὖν, ὅτι ἐφ᾽ ἡμῖν τὸ πείθεσθαί τε καὶ μὴ, ὡς μὴ ἔχειν ἄγνοιαν προφασίσασθαί τινας, δικαίαν τὴν κλῆσιν πεποίηται, τὸ κατὰ Β δύναμιν δὲ ἑκάστου ἀπαιτεῖ (21). Τοῖς μὲν γὰρ ὁμοῦ τῷ θέλειν καὶ τὸ δύνασθαι πάρεστιν, ἐκ συνασκήσεως ηύξηκόσι τοῦτο (22), καὶ κεκαθαρ- μένοις· οἱ δὲ, εἰ καὶ μήπω δύνανται, τὸ βούλε σθαι ἤδη ἔχουσιν. Ἔργον· δὲ τὸ μὲν βούλεσθαι ψυχῆς, τὸ πράττειν δὲ, οὐκ ἄνευ σώματος. Οὐδὲ μὴν τῷ τέλει παραμετρείται μόνῳ τὰ πράγματα, ἀλλὰ καὶ τῇ ἑκάστου κρίνεται προαιρέσει, εἰ ῥᾳδίως εἵλετο, εἰ ἐφ᾽ οἷς ἥμαρτεν μετενόησεν, εἰ σύνεσιν ἔλαβεν ἐφ᾽ οἷς ἔπταισεν, καὶ μετέ- γνω, ὅπερ ἐστί, μετὰ ταῦτα ἔγνω· βραδεία γὰρ γνῶσις μετάνοια· γνῶσις δὲ ἡ πρώτη αναμαρ- τησία. Πίστεως οὖν καὶ ἡ μετάνοια κατόρθω- μα· ἐὰν γὰρ μὴ πιστεύσῃ ἁμάρτημα είναι ᾧ προκατείχετο, οὐδὲ μεταθήσεται· κἂν μὴ πι στεύσῃ, κόλασιν μὲν ἐπηρτῆσθαι τῷ πλημμελοῦν- τι, σωτηρίαν δὲ τῷ κατὰ τὰς ἐντολὰς βιοῦντι, οὐδ᾽ οὕτω μεταβαλεῖται. Ηδη δὲ καὶ ἡ ἐλπὶς ἐκ πίστεως συνέστηκεν. Ορίζονται γοῦν οἱ ἀπὸ Βασιλείδους τὴν πίστιν, ψυχῆς συγκατάθεσιν πρός τι τῶν μὴ κινούντων αἴσθησιν, διὰ τὸ μὴ πα είναι ο Ελπὶς δὲ προσδοκία κτήσεως ἀγαθού. Πιστὴν δὲ ἀνάγκη τὴν προσδοκίαν εἶναι. Πιστός δὲ ὁ ἀπαραβάτως τηρητικὸς τῶν ἐγχειρισθέντων· ἐγχειρίζονται δὲ ἡμῖν οἱ περὶ Θεοῦ λόγοι, καὶ οἱ θεῖοι λόγοι, αἱ ἐντολαί (23), σὺν τῇ καταπράξει τῶν παραγγελμάτων. Οὗτός ἐστιν ὁ δοῦλος ὁ πιστὸς, ὁ πρὸς τοῦ Κυρίου ἐπαινούμενος. Ἐπαν προφητείας όνησίς τις, τῆς τῶν Περί στοιχείων, β': Φυσικὴ γὰρ τίς ἐστι δύναμις ελκτικὴ τῶν οἰκείων ἑκάστῳ τῶν ὄντων, ὥσπερ ἐν τῇ λίθῳ τῇ Ηρακλείᾳ τοῦ σιδήρου. ἕλκειν τὸν σίδηρον διὰ συγγένειαν ἀῤῥήτῳ τῆς φύσεως βία· ἀποφοραῖς πνευματώδεσι, τῇ ἀῤῥήτῳ ἰδιότητι, συγγένεια οἰκειότης ? κατὰ δ. ἀπαιτεῖν. • καὶ αἱ θεῖαι έντολ. sunt paratæ ad suscipiendam ignis vim, facilius ac- cenduntur; et lapis vulgo celebratus ferrum tra- hit propter natura cognationem, et lacrgina succini attrahit festucas, et electrum commovet paleas. Eis autem parent, quæ trahuntur, occulto quodam spiritu tracta, non ut principales causæ, sed ut adjuvantes. Cum sit ergo duplex vitii ge- nus: unum quidem, quod dolo nos et clanculum; alterum autem, quod aperta vi aggreditur et rapit; divinus Logos clamavit, omnes simul vocans; et li- cet eos certissime noverit, qui non sunt parituri, tamen, quoniam in nostra potestate situm est, utrum pareamus, necne, ne quis possit causari prætextum ignorantiæ, justam fecit vocationem, qui eam audiunt. Quinetiam aridæ festuca, quæ et quod praestare possunt uniuscujusque vires, P. ED. POTTER. 370-371 ED. PARIS. ἀκ.,alioqui vel ex- pungendum istud obte, vel genitivus aliquis post illud deest. SYLBURG. rum ad se trahat, ingens inter physicos pugna est. Galenus Cle mens Alexandr., Gregorius, alii, teste Plutarcho : quidam magnetem ferrum appelere tanquain cibum, quo vitam sus- tentet, eaque lapides omnes via vivere, probare lol cessant : nos id fieri pu- tamus. Nonnullæ porro pluresque hujusmodi sen- C D . ab exigit. Nonnullis enim simul adest et velle et posse; ut iis, qui per exercitationem eo pervenerint, et purgati sint. Alii autem, etsi nondumn possunt, jam tamen habent velle. Est autem velle quidem mu- nus animæ; agere autem non sine corpore. Ne- que vero solus finis res dimetitur, sed eæ etiam uniuscujusque electione dijudicantur: si facile cle- git, si peccatorum suorum Juctus est pœnitentia, si propter ea, in quibus lapsus est, eum remor- det conscientia, et errorem recognovit, quod est, postea cognovit : est enim tarda cognitio peni- est innocentia ab ipso tentia : cognitio autem principio. Fidei ergo opus est penitentia. Nisi enimn crediderit esse peccatum, quo prius tenebatur, eo non dimovebitur : et nisi crediderit, ei quidem, qui delinquit, impendere supplicium : paratam au- tem esse salutem ei, qui ex præceptis vivit, ne sic quidem mutabitur. Jam autem spes quoque con- sistit ex fide. Definiunt itaque fidem sectatores Ba- silidis, animæ assensionem alicui eorum quæ sensum non movent, propterea quod non adsunt. Spes autem est bonæ possessionis exspectatio. Fi- delem autem necesse est esse exspectationem. Fide- lis autem est, qui citra transgressionem ea servat, quæ sunt ei tradita. Nobis autem traduntur, quæ de Deo dicuntur, et verba divina, nempe mandata, cum exsecutione præceptorum. Hic est servus fidelis qui laudatur a Domino. Cum autem dixerit, Fidelis a Matth. xxiv, 45; xxv, 21. tentiæ, quas referre piget, indignæ sunt, quæ refu- tentur, præter unam Galeni, cui succinit Clemens: quæ ideo mihi non arridet, quod permulta varias res ad se derivent, cum quibus nulla est prorsus quæ enim rhabarbari cum lava bile, quæ agarici cum pituita alia sileo : quæ succini cum paleis, quæ adamantis cum feslucis, quæ plantæ cujusdam cam sanguine eum, ut tražit ipse Galenus, elicientis allinitas ? Brodæus, Miscel. lib. ii, cap. 29. COLLECT. SYLBURG. (19) Οὔτε μὴν πρ. Forte legendum, οὔτε μὴν (20) Ἡ λίθος. Quid est, cur Heraclius lapis fer- (21) Τὸ κατὰ δ. . . . ἀπαιτεῖ. Lowth. mavult τῷ (22) Τοῦτο. Forte εἰς τοῦτο. (23) Καὶ οἱ θεῖοι λόγοι αἱ ἐντολ. Η. ms. λόγοι
PG 8:991θεοσέβεια δὲ προστίθησι «μῆκος βίου» καὶ «φόβος κυρίου προστίθησιν ἡμέρας». ὡς οὖν αἱ ἡμέραι μόριον βίου τοῦ κατ’ ἐπανάβασιν, οὕτω καὶ ὁ φόβος τῆς ἀγάπης ἀρχή, κατὰ παραύξησιν πίστις γινόμενος, εἶτα ἀγάπη· ἀλλ’ οὐχ ὡς φοβοῦμαι τὸ θηρίον καὶ μισῶ (διττοῦ τυγχάνοντος τοῦ φόβου), ὡς δὲ καὶ τὸν πατέρα δέδια, ὃν φοβοῦμαι ἅμα καὶ ἀγαπῶ· πάλιν, φοβούμενος μὴ κολασθῶ, ἐμαυτὸν ἀγαπῶ, αἱρούμενος τὸν φόβον· ὁ ⟨δὲ⟩ φοβούμενος προσκόψαι τῷ πατρὶ ἀγαπᾷ αὐτόν. μακάριος οὖν ὃς πιστὸς γίνεται, ἀγάπῃ καὶ φόβῳ κεκραμένος· πίστις δὲ ἰσχὺς εἰς σωτηρίαν καὶ δύναμις εἰς ζωὴν αἰώνιον. πάλιν ἡ προφητεία πρόγνωσίς ἐστιν, ἡ δὲ γνῶσις προφητείας νόησις, οἷον γνῶσις τῶν ἐκείνοις προεγνωσμένων ὑπὸ τοῦ προφαίνοντος τὰ πάντα κυρίου. ἡ τοίνυν γνῶσις τῶν προαγορευθέντων τριττὴν ἐνδείκνυται τὴν ἔκβασιν, ἢ γεγονυῖαν πάλαι ἢ ἐνεστηκυῖαν ἤδη ἢ ἔσεσθαι μέλλουσαν. εἶθ’ αἱ μὲν ἀκρότητες ὑποπεπτώκασι πίστει ἢ τελεσθέντων ἢ ἐλπιζομένων, πειθὼ δὲ παρέχει ἡ ἐνεστηκυῖα ἐνέργεια πρὸς τὴν βεβαίωσιν ἀμφοῖν τοῖν ἄκροιν.
Α δὲ εἴπῃ, Πιστὸς ὁ Θεὸς, ᾧ ἀποφαινομένων το στεύειν ἄξιον, μηνύει· ἀποφαίνεται δὲ ὁ λόγος του Εἰ Β πρὸ ἀποδείξεως, Πρὸ ἀποδείξεως αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς ἂν εἴη πιστὸς ὁ Θεός (24) Πῶς οὖν, εἰ τὸ πιστεύειν ὑπολαμβάνειν ἐστί, βέ βαια τὰ παρ' αὐτῶν οἱ φιλόσοφοι νομίζουσιν; 0. γάρ ἐστιν ὑπόληψις ἡ ἑκούσιος προαποδείξεως (25 συγκατάθεσις, ἀλλὰ συγκατάθεσις ἰσχυρῷ τικ Τίς δ' ἂν εἴη δυνατώτερος Θεοῦ; Ἡ δὲ ἀπιστή ὑπόληψις τοῦ ἀντικειμένου ἀσθενής αποφατική καθάπερ ἡ δυσπιστία ἕξις δυσπαράδεκτος πίστεως. Καὶ ἡ μὲν πίστις ὑπόληψις ἑκούσιος καὶ πρόληψη εὐγνώμονος προκαταλήψεως· προσδοκία δὲ δέξε μέλλοντος· ἡ δὲ τῶν ἄλλων προσδοκία δόξα α λου· πεποίθησις δὲ διάληψις βεβαία περί της Διὸ πιστεύομεν, ᾧ ἂν πεποιθότες ὦμεν εἰς δόξαν θείαν καὶ σωτηρίαν· πεποίθαμεν δὲ τῷ μόνῳ θεῷ, ὃν γινώσκομεν, ὅτι οὐ παραβήσεται τὰ καλῶς ἡμῖν ἐπηγγελμένα, καὶ διὰ ταῦτα δεδημιουργημένα και δεδωρημένα ὑπ' αὐτοῦ ἡμῖν εὐνοϊκῶς. Είναις (20 δέ ἐστι βούλησις ἀγαθῶν ἑτέρῳ ἕνεκεν αὐτοῦ ἐπε:· νου· ὁ μὲν γάρ ἐστιν ἀνενδεής· εἰς ἡμᾶς δὲ ἡ εὐ γεσία, καὶ ἡ παρὰ τοῦ Κυρίου ευμένεια καταλήγει εὔνοια θεία οὖσα, καὶ εὔνοια πρὸς τὸ εὐποιεί οὖσα. Εἰ δὲ τῷ Ἀβραὰμ πιστεύσαντι ελογίσθη εἰς δικαιοσύνην, σπέρμα δὲ ᾽Αβραὰμ ἡμεῖς, δι' ἀκοῆς καὶ ἡμῖν πιστευτέον. Ἰσραηλῖται (27) γέρ ἡμεῖς, οἱ μὴ διὰ σημείων, δι' ἀκοῆς δὲ εὐπειθεῖς. Διὰ τοῦτο, Εὐφράνθητι (28) στείρα, ἡ οὐ τίκτε σα· ῥῆξον καὶ βόησον, φησὶν, ἡ οὐκ ὠδίνοντα ὅτι πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον ἢ τῆς ἐχούσης τὸν ἄνδρα. Ἐβίωσας εἰς τὸ περίφραγματο λαοῦ, ἐνευλογήθησαν τὰ τέκνα σου εἰς τὰς σκηνὰς τῶν πατέρων (29). Εἰ δὲ αἱ αὐταὶ μοναὶ ὑπὸ τῆς προ φητείας ἡμῖν τε αὖ καὶ τοῖς Πατριάρχαις καταγ γέλλονται, εἷς ἀμφοῖν ταῖν διαθήκαιν δείκνυται ὁ Θεός Ἐπιφέρει γοῦν σαφέστερον· Ἑκληρονόμη σας (50) τὴν διαθήκην τοῦ Ἰσραὴλ, τῇ ἐξ ἐθνῶν κλήσει, λέγων, τῇ στείρᾳ ποτὲ τούτου τοῦ ἀνδρὸς, ὅς ἐστιν ὁ Λόγος, τῇ ἐρήμῳ πρότερον του νομο φίου. ῾Ο δὲ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται, της κατὰ τὴν διαθήκην καὶ τὰς ἐντολάς· ἐπειδὴ δύο αὗται ὀνόματι καὶ χρόνῳ, καθ᾽ ἡλικίαν καὶ προ κοπὴν οἰκονομικῶς δεδομέναι, δυνάμει μία ούσα:, ἡ μὲν παλαιὰ, ἡ δὲ καινή, διὰ Υἱοῦ παρ' ἑνὸς Θεοῦ χορηγούνται· ᾗ καὶ ὁ ᾿Απόστολος ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους Επιστολῇ λέγει· Δικαιοσύνη γάρ θετ ἐν αὐτῷ ἀποκαλύπτεται ἐκ πίστεως εἰς πίστιν την μίαν, τὴν ἐκ προφητείας εἰς Εὐαγγέλιον τετελειωμέν νην, δι' ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ Κυρίου διδάσκων σωτηρία μα σου έθνη κληρονομήσει. Ἡ διαθέ κη τῆς εἰρήνης σου οὐ μὴ μεταστῇ. CLEMENTIS ALEXANDRINI Et Deus, eum, cui aliquid declaranti par sit credere, significat: declarat autem Logos ejus, qui etiam fuerit Deus ille fidelis a. Quomodo ergo, si credere est existimare, quæ ab ipsis dicuntur philosophi firma esse putant ? Non est enim existimatio, luntaria demonstrationis præcedentis ☑ assensio, sed alicui valido ac potenti assensio. Quis autem Deo fuerit potentior? Infidelitas autem est oppo- siti imbecilla ac negativa existimatio: quemadmo- dum credendi difficultas est habitus, qui fidem difficiliter admi.tit. Et fides quidem est voluntaria existimatio, et anticipatio prudentis præcompre- hensionis. Exspectatio autem est opinio futuri. cæteræ quidem exspectationes sunt opiniones de incertis : fiducia autem est firma de aliquo appre- hensio. Quare ci credimus, in quo fiduciam habe- mus, nos gloriam divinam et salutem consecu- turos. In solo autem Deo fiduciam habemus, quem scimus non transgressurum ea, quæ sunt pulchre nobis promissa, quæ cum in hunc finem creata fue- rint, ab ipso benevole nobis data sunt. Est autem benevolentia, bene velle alteri illius ipsius gratia. Ille enim nullius indiget : in nos autem desinit be- neficentia, et quæ est a Domino benignitas, cum sit plane divina benevolentia, quæque in hoc solum tendit, ut bene faciat, Si auten Abraha, qui credi- dil, reputatum est ad justitiam b; semen auten Abrahæ sumus nos; per auditum quoque nobis est credendum. Israelitæ enim sumus nos, qui non per signa, sed per auditum credimus. Propterea, Lalare, sterilis, qua non paris : erumpe et clama, inquit, quæ non parturis; quoniam multi sunt filii desertæ magis quam ejus, quæ habet virum ©, Vixisti in circuitu populi, benedicti sunt filii tui in tabernaculis patrum tuorum. Si autem eædem mansiones a prophetia et nobis rursus et Patriar= chis annuntiantur: ostenditur unum esse Deum utriusque testamenti. Subjungit itaque manifestius: Hæreditasti testamentum, Israel; alloquens eam, quæ est ex gentibus, vocationem, quæ erat ali- quando sterilis hujus viri, qui est Logos, quæ prius fuerat deserta a sponso. Justus autem ex fide vivet d, ea scilicet, quæ secundum testamentum et præceptum est; quoniam hæc duo nomine et tem- pore, secundum ætatem et profectum providenter dala, cum potestate quidem unum sint, illud qui- dem novum, hoc vero vetus, per Filium ab uno Deo suppeditantur. Qua ratione dicit etiam Aposto- lus in Epistola ad Romanos: Justitia enim Dei in ED. POTTER, 371-372 ED. PARIS. Galat. 1, 27. d Rom. 1, 17. sed quo sensu accipienda sint, in Latina versione declaravimus. pres, dum vertit, voluntaria præcedentis demonstra- lionis assensio. Si quis tamen divise malit, non multum refragabor. SYLBURG. Lowthio etiam placet. tradidit Clemeus Pædag. lib. 1, cap. extremo. G C D a I Cor. 1, 9; x, 15. b Rom. IV, 3. e Isa. Liv, 4: ed. Oxon. in SS. libris reperire nondum potui. Dein, v. 10: Verba, qu recitavit auctor, reperire nondum potui. (24) 'Ο Θεός. Hæc Lowthio delenda videntur : (25) Προαποδείξεως. Sic conjuncte legit inter- (26) Εὔνοια. Similemn benevolentia definitionem (27) Ισραηλῖται. Respicit Gal. iv. 27. (28) Ευφράνθητι. Conf. Justinus M. Apol. 1, p. (29) Εβίωσας πατέρων. Hanc sententiam (30) Ἐκληρονόμησας. Isaias Liv, 5: Καὶ τὸ σπέρ
εἰ γὰρ μιᾶς οὔσης τῆς προφητείας τὸ μὲν ἤδη τελεῖται, τὸ δὲ πεπλήρωται, πιστὸν ἐντεῦθεν καὶ τὸ ἐλπιζόμενον καὶ τὸ παρῳχηκὸς ἀληθές. πρότερον γὰρ ἐνεστὸς ἦν, εἶτα ἡμῖν παρῴχηκεν, ὡς εἶναι καὶ τὴν τῶν παρῳχηκότων πίστιν κατάληψιν παρῳχηκότος, καὶ τὴν τῶν ἐσομένων ἐλπίδα κατάληψιν ἐσομένου πράγματος. τὰς δὲ συγκαταθέσεις οὐ μόνον οἱ ἀπὸ Πλάτωνος, ἀλλὰ καὶ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἐφ’ ἡμῖν εἶναι λέγουσιν. πᾶσα οὖν δόξα καὶ κρίσις καὶ ὑπόληψις καὶ μάθησις, οἷς ζῶμεν καὶ σύνεσμεν αἰεὶ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, συγκατάθεσίς ἐστιν· ἣ δ’ οὐδὲν ἄλλο ἢ πίστις εἴη ἄν, ἥ τε ἀπιστία, ἀπόστασις οὖσα τῆς πίστεως, δυνατὴν δείκνυσι τὴν συγκατάθεσίν τε καὶ πίστιν· ἀνυπαρξίας γὰρ στέρησις οὐκ ἂν λεχθείη. κἄν τις τἀληθὲς σκοπῇ, εὑρήσει τὸν ἄνθρωπον φύσει διαβεβλημένον μὲν πρὸς τὴν τοῦ ψεύδους συγκατάθεσιν, ἔχοντα δὲ ἀφορμὰς πρὸς πίστιν τἀληθοῦς. «ἡ τοίνυν συνέχουσα τὴν ἐκκλησίαν», ὥς φησιν ὁ Ποιμήν, «ἀρετὴ ἡ πίστις ἐστί, δι’ ἧς σῴζονται οἱ ἐκλεκτοὶ τοῦ θεοῦ· ἡ δὲ ἀνδριζομένη ἐγκράτεια. ἕπεται δ’ αὐταῖς ἁπλότης, ἐπιστήμη, ἀκακία, σεμνότης, ἀγάπη. πᾶσαι δὲ αὗται πίστεώς εἰσι θυγατέρες.» καὶ πάλιν·
Α δὲ εἴπῃ, Πιστὸς ὁ Θεὸς, ᾧ ἀποφαινομένων το στεύειν ἄξιον, μηνύει· ἀποφαίνεται δὲ ὁ λόγος του Εἰ Β πρὸ ἀποδείξεως, Πρὸ ἀποδείξεως αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς ἂν εἴη πιστὸς ὁ Θεός (24) Πῶς οὖν, εἰ τὸ πιστεύειν ὑπολαμβάνειν ἐστί, βέ βαια τὰ παρ' αὐτῶν οἱ φιλόσοφοι νομίζουσιν; 0. γάρ ἐστιν ὑπόληψις ἡ ἑκούσιος προαποδείξεως (25 συγκατάθεσις, ἀλλὰ συγκατάθεσις ἰσχυρῷ τικ Τίς δ' ἂν εἴη δυνατώτερος Θεοῦ; Ἡ δὲ ἀπιστή ὑπόληψις τοῦ ἀντικειμένου ἀσθενής αποφατική καθάπερ ἡ δυσπιστία ἕξις δυσπαράδεκτος πίστεως. Καὶ ἡ μὲν πίστις ὑπόληψις ἑκούσιος καὶ πρόληψη εὐγνώμονος προκαταλήψεως· προσδοκία δὲ δέξε μέλλοντος· ἡ δὲ τῶν ἄλλων προσδοκία δόξα α λου· πεποίθησις δὲ διάληψις βεβαία περί της Διὸ πιστεύομεν, ᾧ ἂν πεποιθότες ὦμεν εἰς δόξαν θείαν καὶ σωτηρίαν· πεποίθαμεν δὲ τῷ μόνῳ θεῷ, ὃν γινώσκομεν, ὅτι οὐ παραβήσεται τὰ καλῶς ἡμῖν ἐπηγγελμένα, καὶ διὰ ταῦτα δεδημιουργημένα και δεδωρημένα ὑπ' αὐτοῦ ἡμῖν εὐνοϊκῶς. Είναις (20 δέ ἐστι βούλησις ἀγαθῶν ἑτέρῳ ἕνεκεν αὐτοῦ ἐπε:· νου· ὁ μὲν γάρ ἐστιν ἀνενδεής· εἰς ἡμᾶς δὲ ἡ εὐ γεσία, καὶ ἡ παρὰ τοῦ Κυρίου ευμένεια καταλήγει εὔνοια θεία οὖσα, καὶ εὔνοια πρὸς τὸ εὐποιεί οὖσα. Εἰ δὲ τῷ Ἀβραὰμ πιστεύσαντι ελογίσθη εἰς δικαιοσύνην, σπέρμα δὲ ᾽Αβραὰμ ἡμεῖς, δι' ἀκοῆς καὶ ἡμῖν πιστευτέον. Ἰσραηλῖται (27) γέρ ἡμεῖς, οἱ μὴ διὰ σημείων, δι' ἀκοῆς δὲ εὐπειθεῖς. Διὰ τοῦτο, Εὐφράνθητι (28) στείρα, ἡ οὐ τίκτε σα· ῥῆξον καὶ βόησον, φησὶν, ἡ οὐκ ὠδίνοντα ὅτι πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον ἢ τῆς ἐχούσης τὸν ἄνδρα. Ἐβίωσας εἰς τὸ περίφραγματο λαοῦ, ἐνευλογήθησαν τὰ τέκνα σου εἰς τὰς σκηνὰς τῶν πατέρων (29). Εἰ δὲ αἱ αὐταὶ μοναὶ ὑπὸ τῆς προ φητείας ἡμῖν τε αὖ καὶ τοῖς Πατριάρχαις καταγ γέλλονται, εἷς ἀμφοῖν ταῖν διαθήκαιν δείκνυται ὁ Θεός Ἐπιφέρει γοῦν σαφέστερον· Ἑκληρονόμη σας (50) τὴν διαθήκην τοῦ Ἰσραὴλ, τῇ ἐξ ἐθνῶν κλήσει, λέγων, τῇ στείρᾳ ποτὲ τούτου τοῦ ἀνδρὸς, ὅς ἐστιν ὁ Λόγος, τῇ ἐρήμῳ πρότερον του νομο φίου. ῾Ο δὲ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται, της κατὰ τὴν διαθήκην καὶ τὰς ἐντολάς· ἐπειδὴ δύο αὗται ὀνόματι καὶ χρόνῳ, καθ᾽ ἡλικίαν καὶ προ κοπὴν οἰκονομικῶς δεδομέναι, δυνάμει μία ούσα:, ἡ μὲν παλαιὰ, ἡ δὲ καινή, διὰ Υἱοῦ παρ' ἑνὸς Θεοῦ χορηγούνται· ᾗ καὶ ὁ ᾿Απόστολος ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους Επιστολῇ λέγει· Δικαιοσύνη γάρ θετ ἐν αὐτῷ ἀποκαλύπτεται ἐκ πίστεως εἰς πίστιν την μίαν, τὴν ἐκ προφητείας εἰς Εὐαγγέλιον τετελειωμέν νην, δι' ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ Κυρίου διδάσκων σωτηρία μα σου έθνη κληρονομήσει. Ἡ διαθέ κη τῆς εἰρήνης σου οὐ μὴ μεταστῇ. CLEMENTIS ALEXANDRINI Et Deus, eum, cui aliquid declaranti par sit credere, significat: declarat autem Logos ejus, qui etiam fuerit Deus ille fidelis a. Quomodo ergo, si credere est existimare, quæ ab ipsis dicuntur philosophi firma esse putant ? Non est enim existimatio, luntaria demonstrationis præcedentis ☑ assensio, sed alicui valido ac potenti assensio. Quis autem Deo fuerit potentior? Infidelitas autem est oppo- siti imbecilla ac negativa existimatio: quemadmo- dum credendi difficultas est habitus, qui fidem difficiliter admi.tit. Et fides quidem est voluntaria existimatio, et anticipatio prudentis præcompre- hensionis. Exspectatio autem est opinio futuri. cæteræ quidem exspectationes sunt opiniones de incertis : fiducia autem est firma de aliquo appre- hensio. Quare ci credimus, in quo fiduciam habe- mus, nos gloriam divinam et salutem consecu- turos. In solo autem Deo fiduciam habemus, quem scimus non transgressurum ea, quæ sunt pulchre nobis promissa, quæ cum in hunc finem creata fue- rint, ab ipso benevole nobis data sunt. Est autem benevolentia, bene velle alteri illius ipsius gratia. Ille enim nullius indiget : in nos autem desinit be- neficentia, et quæ est a Domino benignitas, cum sit plane divina benevolentia, quæque in hoc solum tendit, ut bene faciat, Si auten Abraha, qui credi- dil, reputatum est ad justitiam b; semen auten Abrahæ sumus nos; per auditum quoque nobis est credendum. Israelitæ enim sumus nos, qui non per signa, sed per auditum credimus. Propterea, Lalare, sterilis, qua non paris : erumpe et clama, inquit, quæ non parturis; quoniam multi sunt filii desertæ magis quam ejus, quæ habet virum ©, Vixisti in circuitu populi, benedicti sunt filii tui in tabernaculis patrum tuorum. Si autem eædem mansiones a prophetia et nobis rursus et Patriar= chis annuntiantur: ostenditur unum esse Deum utriusque testamenti. Subjungit itaque manifestius: Hæreditasti testamentum, Israel; alloquens eam, quæ est ex gentibus, vocationem, quæ erat ali- quando sterilis hujus viri, qui est Logos, quæ prius fuerat deserta a sponso. Justus autem ex fide vivet d, ea scilicet, quæ secundum testamentum et præceptum est; quoniam hæc duo nomine et tem- pore, secundum ætatem et profectum providenter dala, cum potestate quidem unum sint, illud qui- dem novum, hoc vero vetus, per Filium ab uno Deo suppeditantur. Qua ratione dicit etiam Aposto- lus in Epistola ad Romanos: Justitia enim Dei in ED. POTTER, 371-372 ED. PARIS. Galat. 1, 27. d Rom. 1, 17. sed quo sensu accipienda sint, in Latina versione declaravimus. pres, dum vertit, voluntaria præcedentis demonstra- lionis assensio. Si quis tamen divise malit, non multum refragabor. SYLBURG. Lowthio etiam placet. tradidit Clemeus Pædag. lib. 1, cap. extremo. G C D a I Cor. 1, 9; x, 15. b Rom. IV, 3. e Isa. Liv, 4: ed. Oxon. in SS. libris reperire nondum potui. Dein, v. 10: Verba, qu recitavit auctor, reperire nondum potui. (24) 'Ο Θεός. Hæc Lowthio delenda videntur : (25) Προαποδείξεως. Sic conjuncte legit inter- (26) Εὔνοια. Similemn benevolentia definitionem (27) Ισραηλῖται. Respicit Gal. iv. 27. (28) Ευφράνθητι. Conf. Justinus M. Apol. 1, p. (29) Εβίωσας πατέρων. Hanc sententiam (30) Ἐκληρονόμησας. Isaias Liv, 5: Καὶ τὸ σπέρ
PG 8:993«προηγεῖται μὲν πίστις, φόβος δὲ οἰκοδομεῖ, τελειοῖ δὲ ἡ ἀγάπη.» «φοβητέον οὖν τὸν κύριον», λέγει, «εἰς οἰκοδομήν, ἀλλ’ οὐ τὸν διάβολον εἰς καταστροφήν.» ἔμπαλιν δέ· «τὰ μὲν ἔργα τοῦ κυρίου, τουτέστι τὰς ἐντολάς, ἀγαπητέον καὶ ποιητέον, τὰ δὲ ἔργα τοῦ διαβόλου φοβητέον καὶ οὐ ποιητέον· ὁ μὲν γὰρ τοῦ θεοῦ φόβος παιδεύει καὶ εἰς ἀγάπην ἀποκαθίστησιν, ὁ δὲ τῶν τοῦ διαβόλου ἔργων μῖσος ἔχει σύνοικον.» ὁ δὲ αὐτὸς καὶ τὴν μετάνοιαν «σύνεσιν» εἶναί φησι «μεγάλην· μετανοῶν γὰρ ἐφ’ οἷς ἔδρασεν οὐκέτι ποιεῖ ἢ λέγει, βασανίζων δὲ ἐφ’ οἷς ἥμαρτεν τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ἀγαθοεργεῖ.» «ἄφεσις τοίνυν ἁμαρτιῶν μετανοίας διαφέρει, ἄμφω δὲ δείκνυσι τὰ ἐφ’ ἡμῖν.» Τὸν οὖν εἰληφότα τὴν ἄφεσιν τῶν ἁμαρτιῶν οὐκέτι ἁμαρτάνειν χρή. ἐπὶ γὰρ τῇ πρώτῃ καὶ μόνῃ μετανοίᾳ τῶν ἁμαρτιῶν (αὕτη ἂν εἴη τῶν προϋπαρξάντων κατὰ τὸν ἐθνικὸν καὶ πρῶτον βίον, τὸν ἐν ἀγνοίᾳ λέγω) αὐτίκα τοῖς κληθεῖσι πρόκειται μετάνοια ἡ καθαίρουσα τὸν τόπον τῆς ψυχῆς ἀπὸ τῶν πλημμελημάτων, ἵνα ἡ πίστις θεμελιωθῇ.
PG 8:995«καρδιογνώστης» δὲ ὢν ὁ κύριος καὶ τὰ μέλλοντα προγινώσκων τό τε εὐμετάβολον τοῦ ἀνθρώπου καὶ τὸ παλίμβολον καὶ πανοῦργον τοῦ διαβόλου ἄνωθεν ἀρχῆθεν προεῖδεν, ὡς ζηλώσας ἐπὶ τῇ ἀφέσει τῶν ἁμαρτιῶν τὸν ἄνθρωπον προστρίψεταί τινας αἰτίας τῶν ἁμαρτημάτων τοῖς δούλοις τοῦ θεοῦ, φρονίμως πονηρευόμενος, ὅπως δὴ καὶ αὐτοὶ συνεκπέσοιεν αὐτῷ. ἔδωκεν οὖν ἄλλην ἔτι τοῖς κἀν τῇ πίστει περιπίπτουσί τινι πλημμελήματι πολυέλεος ὢν μετάνοιαν δευτέραν, ἵν’, εἴ τις ἐκπειρασθείη μετὰ τὴν κλῆσιν, βιασθεὶς δὲ καὶ κατασοφισθείς, μίαν ἔτι «μετάνοιαν ἀμετανόητον» λάβῃ. «ἑκουσίως γὰρ ἁμαρτανόντων ἡμῶν μετὰ τὸ λαβεῖν τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας, οὐκέτι περὶ ἁμαρτιῶν ἀπολείπεται θυσία, φοβερὰ δέ τις ἐκδοχὴ κρίσεως καὶ πυρὸς ζῆλος ἐσθίειν μέλλοντος τοὺς ὑπεναντίους.» αἱ δὲ συνεχεῖς καὶ ἐπάλληλοι ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασι μετάνοιαι οὐδὲν τῶν καθάπαξ μὴ πεπιστευκότων διαφέρουσιν ἢ μόνῳ τῷ συναίσθεσθαι ὅτι ἁμαρτάνουσι· καὶ οὐκ οἶδ’ ὁπότερον αὐτοῖν χεῖρον, ἢ τὸ εἰδότα ἁμαρτάνειν ἢ μετανοήσαντα ἐφ’ οἷς ἥμαρτεν πλημμελεῖν αὖθις·
STROMATUM LIB. II. Ταύτην (31), ἔφη, παρατίθεμαι σοι τὴν παραγγε- Α λίαν, τέκνον Τιμόθεε, κατὰ τὰς προαγούσας ἐπὶ σὲ προφητείας, ἵνα στρατεύσῃ ἐν αὐταῖς τὴν και τὴν στρατείαν, ἔχων πίστιν καὶ ἀγαθὴν συνεί- δησιν, ἣν τινες ἀπωσάμενοι, περὶ τὴν πίστιν ἐναυάγησαν· ὅτι τὴν θεόθεν ἤκουσαν συνείδησιν ἀπιστίᾳ κατεμίαναν. Οὐκοῦν ἔτ᾽ εἰκότως πρόχει ρον τὴν πίστιν διαβλητέον, ὡς εὐκολόν τε καὶ πάν δημον, καὶ πρὸς ἔτι τῶν τυχόντων. Εἰ γὰρ ἀνθρώ- πινον ἦν τὸ ἐπιτήδευμα, ὡς Ἕλληνες ὑπέλαβον, κἂν ἐπέστη· εἰ δὲ αὔξει, οὐκ ἔστιν (52) ἔνθα οὐκ ἔστιν. Φημί τοίνυν τὴν πίστιν, εἴτε ὑπὸ ἀγάπης θεμελιωθῇ εἴτε καὶ ὑπὸ φόβου, ᾗ φασιν οἱ κατήγοροι, θεῖόν τι εἶναι· μήτε ὑπὸ ἄλλης φιλίας κοσμικής διασπωμένην, μήτε ὑπὸ φόβου παρόντος διαλυομένην. Η μὲν γὰρ ἀγά- πη τῇ πρὸς τὴν πίστιν φιλία τοὺς πιστοὺς ποιεῖ· Β ἡ δὲ πίστις ἕδρασμα ἀγάπης, ἀντεπάγουσα τὴν εὐποιίαν· ὅτε καὶ τοῦ νόμου παιδαγωγός φόβος, ἀφ' ὧν πιστεύεται, καὶ φόβος εἶναι πιστεύεται. Εἰ γὰρ ἐν τῷ ἐνεργεῖν τῷ εἶναι δείκνυται (55), ὁ δὲ μέλ λων καὶ ἀπειλῶν, οὐχὶ δὲ ἐνεργῶν καὶ παρών, πιο στεύεται· καὶ τὸ εἶναι πιστευόμενος, οὐκ αὐτὸς τῆς πίστεως γεννητικός, ὅ γε πρὸς αὐτῆς ἀξιόπι στὸς εἶναι δοκιμασθείς. Θεία τοίνυν ή τοσαύτη με ταβολή, ἐξ ἀπιστίας πιστόν τι γενόμενον, καὶ τῇ ἐλπίδι καὶ τῷ φόβῳ πιστεῦσαι. Καὶ δὴ ἡ πρώτη πρὸς σωτηρίαν νεῦσις ἡ πίστις ἡμῖν ἀναφαίνεται, μεθ᾿ ἣν φόβος τε καὶ ἐλπὶς καὶ μετάνοια, σύν τε ἐγκρατείᾳ καὶ ὑπομονῇ προκόπτουσαι, ἄγουσιν ἡμᾶς ἐπί τε ἀγάπην ἐπί τε γνῶσιν. Εἰκότως οὖν ὁ ἀπόστολος Βαρνάβας, Αφ' οὗ (34), φησίν, ἔλαβον μέ- ρους, ἐσπούδασα κατὰ μικρὸν ὑμῖν πέμψαι· ἵνα μετὰ τῆς πίστεως ὑμῶν τελείαν ἔχητε καὶ τὴν γνῶσιν. Τῆς μὲν (35) οὖν πίστεως ἡμῶν εἰσιν οι συλλήπτορες φόβος καὶ ὑπομονή· τὰ δὲ συμμαχοῦντα ἡμῖν μακροθυμία καὶ ἐγκράτεια. Τούτων οὖν, φησί, τὰ πρὸς τὸν Κύριον (56), μενόντων ἁγνῶς, συνευφραίνονται αὐτοῖς σοφία, σύνεσις, ἐπιστήμη, γνῶσις. Στοιχείων γοῦν τῆς γνώσεως τῶν προειρημένων ἀρετῶν, στοιχειωδε- στέραν εἶναι συμβέβηκε τὴν πίστιν, οὕτως ἀναγ καίαν τῷ γνωστικῷ ὑπάρχουσαν, ὡς τῷ κατὰ τὸν κόσμον τόνδε βιοῦντι πρὸς τὸ ζῆν τὸ ἀναπνεῖν. Ὡς δ' * Ρ. μαί σοι στρατεύῃ, στρατεύσῃ. Εἰ δὲ αὔξει, καὶ οὐκ ἔστιν ἔνθα οὐκ ἔστιν. Φημὶ τοίνυν τὴν π. τὸ εἶναι δείκνυται, καί τοι εἶναι πιστευόμενος, κατά, τά. Τούτων οὖν πρὸς τὸν Κύριον μενόντων ἁγνῶς. . ipso revelatur ex fide in fidem & unam, quæ ex pro- C ED POTTER,372-375 ED. PARIS. phetia perficitur in Evangelio, per unum et eum- dem Dominum docens salutem. Hoc, inquit, præ- ceptum commendo tibi, fli Timothee, secundum præcedentes in teprophetias, ut milites in illis bo- nam militiam, habens fidem et bonam conscientiam, quam quidam repellentes, circa fidem naufragium fecerunt ; quoniam conscientiam, quæ a Deo ve- nit, polluerunt infidelitate. Non est ergo amplius fi- des merito temere reprehendenda, ut et facilis et vulgaris, et quæ fit quorumlibet. Si humanum enim esset inventum, ut existimabant Græci, etiam exstinctum esset. Sin autem augetur, non est ubi non est. Dico ergo fidem, sive fundata sit a cha- ritate, sive etiam a timore, ut dicunt accusatores, esse divinum aliquid ; ut quæ neque ab alia mun- dana amicitia distrahatur, neque a timore præsente dissolvatur. Charitas enim per eam, quæ illi cum fi ie intercedit, amicitiam facit fideles. Fides au- tem est stabilimentum charitatis, vicissim indu- cens beneficentiam; quandoquidem etiam timor,' qui legis pædagogus est, a quibus credatur, timor esse creditur. Si enim in operando, quod is sit, ostenditur : hic autem cum futurus est et minatur, non autem operans et præsens, creditur; ideo quod esse creditur, non ipse fidem procreat, qui esse fide dignus est ab ipsa probatus. Hæc ergo tanta mutatio a Deo procedit, qua fit, ut qui ex infidelitate fidelis factus fuerit, spem quoque et timorem, ut res fide dignas, am- plectatur. At prima quidem ad salutem esse incli- natio nobis fides apparet, post quam timor et spes et pœnitentia, cum continentia et tolerantia pro- ficientes, nos ducunt ad charitatem et ad coguitio- rem. Merito ergo Barnabas apostolus : Ex ea, quam accepi, inquit, parte studui paulatim ad vos mil- tere, ut cum fide vestra perfectam etiam habeatis cognitionem. Fidei ergo nostra coadjutores sunt timor et tolerantia: quæ autem nobis opem ferunt, sunt longanimitas et continentia. His ergo, inquit, in iis, quæ ad Dominum pertinent, caste manentibus, una cum eis tætantur sapientia, intelligentia, scientia, cognitio. Cum itaque prius dictæ virtutės sint cle- • Rom. 1, 17. b ] Tim. 1, 18, 19. . apud! D. Paulum. Dein, pro Ibid. tiam sic scribere : Sensus est : Si fides humani ingenii commentum fuisset, jampridem esset exstincta sin vero tantum ceperit incrementum, ut nullus sit in toto orbe locus, quo non pervasit, haud dubitaverim affirmare, eam, seu in amore fun - dala sit, seu potius, ut dicunt calumniatores, in Limore, rem esse divinam. nominativo casu legit in operando quod is sit ostenditur. Μox, haud scio aut verius, quanquam esse creditur, in- quit SILBURG. in veteri Latina versione sic se habent: Cogitans . Liar ex ea, quod accepi, futurum mihi talibus spi- rilus servientes (f. spiritu servienti ) hoc in mer- cede, appropiavi pauca vobis millere, ut fidem vestram consummatam habeatis, et scientiam. cap. : Fidei ergo nostra adjutor est timor et su stinentia: quæ autem nobiscum pugnant, patientia est, et continentia. Hæc cum apud Dominum per- manent casta, contætantur illis sapientia et intel- lectus. - subaudienda vel similis prepositio. Sensus est, quod ad Dominum attinet : seu, in rebus ad Sed Dominum pertinentibus, inquit SYLBURG. articulo omisso, vetus Barnabæ interpres hoc com- mation propinquis ex utraque parte verbis conne- clit Hæc cum apud Dominum permanent casta: (51) Ταύτην. Ταύτην την παραγγελίαν παρατίθε- D ergo hoc, quasi cura mihi fuerit, ut vobiscum par (52) Εἰ δὲ αὔξει, οὐκ ἔστ. Malim hanc senten (33) Εἰ γὰρ ἐν τῷ ἐνεργεῖν τῷ εἶν. δ. Interpres (34) Αφ' οὗ. Hæc apud S. Barnabam cap. 1, (35) Τῆς μέν. Hæc paulo post ibidem occurrunt, (56) Τὰ πρὸς τὸν Κύριον. Cum hoc commnatio
τῷ ἐλέγχεσθαι γὰρ ἑκατέρωθεν ἡ ἁμαρτία φαίνεται, ἣ μὲν ἐπὶ τῷ πραχθῆναι καταγινωσκομένη πρὸς τοῦ ἐργάτου τῆς ἀνομίας, ἣ δὲ τὸ πραχθησόμενον προγινώσκοντος ὡς φαῦλον ἐπιχειροῦντος. καὶ ὃ μὲν θυμῷ χαρίζεται ἴσως καὶ ἡδονῇ, οὐκ ἀγνοῶν τίσι χαρίζεται· ὃ δὲ ἐφ’ οἷς ἐχαρίσατο μετανοῶν, εἶτα παλινδρομῶν αὖθις εἰς ἡδονήν, συνάπτει τῷ τὴν ἀρχὴν ἑκουσίως ἐξαμαρτάνοντι· ἐφ’ ᾧ γάρ τις μετενόησεν, αὖθις τοῦτο ποιῶν, οὗ πράσσει κατεγνωκώς, τοῦτο ἑκὼν ἐπιτελεῖ. ὁ μὲν οὖν ἐξ ἐθνῶν καὶ τῆς προβιότητος ἐκείνης ἐπὶ τὴν πίστιν ὁρμήσας ἅπαξ ἔτυχεν ἀφέσεως ἁμαρτιῶν· ὁ δὲ καὶ μετὰ ταῦτα ἁμαρτήσας, εἶτα μετανοῶν, κἂν συγγνώμης τυγχάνῃ, αἰδεῖσθαι ὀφείλει, μηκέτι λουόμενος εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. δεῖ γὰρ οὐ τὰ εἴδωλα μόνον καταλιπεῖν ἃ πρότερον ἐξεθείαζεν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔργα τοῦ προτέρου βίου «τὸν οὐκ ἐξ αἱμάτων οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκός», ἐν πνεύματι δὲ ἀναγεννώμενον· ὅπερ εἴη ἂν τὸ μὴ εἰς ταὐτὸν ὑπενεχθέντα πλημμέλημα μετανοῆσαι· μελέτη γὰρ ἔμπαλιν ἁμαρτιῶν τὸ πολλάκις μετανοεῖν καὶ ἐπιτηδειότης εἰς εὐτρεψίαν ἐξ ἀνασκησίας.
STROMATUM LIB. II. Ταύτην (31), ἔφη, παρατίθεμαι σοι τὴν παραγγε- Α λίαν, τέκνον Τιμόθεε, κατὰ τὰς προαγούσας ἐπὶ σὲ προφητείας, ἵνα στρατεύσῃ ἐν αὐταῖς τὴν και τὴν στρατείαν, ἔχων πίστιν καὶ ἀγαθὴν συνεί- δησιν, ἣν τινες ἀπωσάμενοι, περὶ τὴν πίστιν ἐναυάγησαν· ὅτι τὴν θεόθεν ἤκουσαν συνείδησιν ἀπιστίᾳ κατεμίαναν. Οὐκοῦν ἔτ᾽ εἰκότως πρόχει ρον τὴν πίστιν διαβλητέον, ὡς εὐκολόν τε καὶ πάν δημον, καὶ πρὸς ἔτι τῶν τυχόντων. Εἰ γὰρ ἀνθρώ- πινον ἦν τὸ ἐπιτήδευμα, ὡς Ἕλληνες ὑπέλαβον, κἂν ἐπέστη· εἰ δὲ αὔξει, οὐκ ἔστιν (52) ἔνθα οὐκ ἔστιν. Φημί τοίνυν τὴν πίστιν, εἴτε ὑπὸ ἀγάπης θεμελιωθῇ εἴτε καὶ ὑπὸ φόβου, ᾗ φασιν οἱ κατήγοροι, θεῖόν τι εἶναι· μήτε ὑπὸ ἄλλης φιλίας κοσμικής διασπωμένην, μήτε ὑπὸ φόβου παρόντος διαλυομένην. Η μὲν γὰρ ἀγά- πη τῇ πρὸς τὴν πίστιν φιλία τοὺς πιστοὺς ποιεῖ· Β ἡ δὲ πίστις ἕδρασμα ἀγάπης, ἀντεπάγουσα τὴν εὐποιίαν· ὅτε καὶ τοῦ νόμου παιδαγωγός φόβος, ἀφ' ὧν πιστεύεται, καὶ φόβος εἶναι πιστεύεται. Εἰ γὰρ ἐν τῷ ἐνεργεῖν τῷ εἶναι δείκνυται (55), ὁ δὲ μέλ λων καὶ ἀπειλῶν, οὐχὶ δὲ ἐνεργῶν καὶ παρών, πιο στεύεται· καὶ τὸ εἶναι πιστευόμενος, οὐκ αὐτὸς τῆς πίστεως γεννητικός, ὅ γε πρὸς αὐτῆς ἀξιόπι στὸς εἶναι δοκιμασθείς. Θεία τοίνυν ή τοσαύτη με ταβολή, ἐξ ἀπιστίας πιστόν τι γενόμενον, καὶ τῇ ἐλπίδι καὶ τῷ φόβῳ πιστεῦσαι. Καὶ δὴ ἡ πρώτη πρὸς σωτηρίαν νεῦσις ἡ πίστις ἡμῖν ἀναφαίνεται, μεθ᾿ ἣν φόβος τε καὶ ἐλπὶς καὶ μετάνοια, σύν τε ἐγκρατείᾳ καὶ ὑπομονῇ προκόπτουσαι, ἄγουσιν ἡμᾶς ἐπί τε ἀγάπην ἐπί τε γνῶσιν. Εἰκότως οὖν ὁ ἀπόστολος Βαρνάβας, Αφ' οὗ (34), φησίν, ἔλαβον μέ- ρους, ἐσπούδασα κατὰ μικρὸν ὑμῖν πέμψαι· ἵνα μετὰ τῆς πίστεως ὑμῶν τελείαν ἔχητε καὶ τὴν γνῶσιν. Τῆς μὲν (35) οὖν πίστεως ἡμῶν εἰσιν οι συλλήπτορες φόβος καὶ ὑπομονή· τὰ δὲ συμμαχοῦντα ἡμῖν μακροθυμία καὶ ἐγκράτεια. Τούτων οὖν, φησί, τὰ πρὸς τὸν Κύριον (56), μενόντων ἁγνῶς, συνευφραίνονται αὐτοῖς σοφία, σύνεσις, ἐπιστήμη, γνῶσις. Στοιχείων γοῦν τῆς γνώσεως τῶν προειρημένων ἀρετῶν, στοιχειωδε- στέραν εἶναι συμβέβηκε τὴν πίστιν, οὕτως ἀναγ καίαν τῷ γνωστικῷ ὑπάρχουσαν, ὡς τῷ κατὰ τὸν κόσμον τόνδε βιοῦντι πρὸς τὸ ζῆν τὸ ἀναπνεῖν. Ὡς δ' * Ρ. μαί σοι στρατεύῃ, στρατεύσῃ. Εἰ δὲ αὔξει, καὶ οὐκ ἔστιν ἔνθα οὐκ ἔστιν. Φημὶ τοίνυν τὴν π. τὸ εἶναι δείκνυται, καί τοι εἶναι πιστευόμενος, κατά, τά. Τούτων οὖν πρὸς τὸν Κύριον μενόντων ἁγνῶς. . ipso revelatur ex fide in fidem & unam, quæ ex pro- C ED POTTER,372-375 ED. PARIS. phetia perficitur in Evangelio, per unum et eum- dem Dominum docens salutem. Hoc, inquit, præ- ceptum commendo tibi, fli Timothee, secundum præcedentes in teprophetias, ut milites in illis bo- nam militiam, habens fidem et bonam conscientiam, quam quidam repellentes, circa fidem naufragium fecerunt ; quoniam conscientiam, quæ a Deo ve- nit, polluerunt infidelitate. Non est ergo amplius fi- des merito temere reprehendenda, ut et facilis et vulgaris, et quæ fit quorumlibet. Si humanum enim esset inventum, ut existimabant Græci, etiam exstinctum esset. Sin autem augetur, non est ubi non est. Dico ergo fidem, sive fundata sit a cha- ritate, sive etiam a timore, ut dicunt accusatores, esse divinum aliquid ; ut quæ neque ab alia mun- dana amicitia distrahatur, neque a timore præsente dissolvatur. Charitas enim per eam, quæ illi cum fi ie intercedit, amicitiam facit fideles. Fides au- tem est stabilimentum charitatis, vicissim indu- cens beneficentiam; quandoquidem etiam timor,' qui legis pædagogus est, a quibus credatur, timor esse creditur. Si enim in operando, quod is sit, ostenditur : hic autem cum futurus est et minatur, non autem operans et præsens, creditur; ideo quod esse creditur, non ipse fidem procreat, qui esse fide dignus est ab ipsa probatus. Hæc ergo tanta mutatio a Deo procedit, qua fit, ut qui ex infidelitate fidelis factus fuerit, spem quoque et timorem, ut res fide dignas, am- plectatur. At prima quidem ad salutem esse incli- natio nobis fides apparet, post quam timor et spes et pœnitentia, cum continentia et tolerantia pro- ficientes, nos ducunt ad charitatem et ad coguitio- rem. Merito ergo Barnabas apostolus : Ex ea, quam accepi, inquit, parte studui paulatim ad vos mil- tere, ut cum fide vestra perfectam etiam habeatis cognitionem. Fidei ergo nostra coadjutores sunt timor et tolerantia: quæ autem nobis opem ferunt, sunt longanimitas et continentia. His ergo, inquit, in iis, quæ ad Dominum pertinent, caste manentibus, una cum eis tætantur sapientia, intelligentia, scientia, cognitio. Cum itaque prius dictæ virtutės sint cle- • Rom. 1, 17. b ] Tim. 1, 18, 19. . apud! D. Paulum. Dein, pro Ibid. tiam sic scribere : Sensus est : Si fides humani ingenii commentum fuisset, jampridem esset exstincta sin vero tantum ceperit incrementum, ut nullus sit in toto orbe locus, quo non pervasit, haud dubitaverim affirmare, eam, seu in amore fun - dala sit, seu potius, ut dicunt calumniatores, in Limore, rem esse divinam. nominativo casu legit in operando quod is sit ostenditur. Μox, haud scio aut verius, quanquam esse creditur, in- quit SILBURG. in veteri Latina versione sic se habent: Cogitans . Liar ex ea, quod accepi, futurum mihi talibus spi- rilus servientes (f. spiritu servienti ) hoc in mer- cede, appropiavi pauca vobis millere, ut fidem vestram consummatam habeatis, et scientiam. cap. : Fidei ergo nostra adjutor est timor et su stinentia: quæ autem nobiscum pugnant, patientia est, et continentia. Hæc cum apud Dominum per- manent casta, contætantur illis sapientia et intel- lectus. - subaudienda vel similis prepositio. Sensus est, quod ad Dominum attinet : seu, in rebus ad Sed Dominum pertinentibus, inquit SYLBURG. articulo omisso, vetus Barnabæ interpres hoc com- mation propinquis ex utraque parte verbis conne- clit Hæc cum apud Dominum permanent casta: (51) Ταύτην. Ταύτην την παραγγελίαν παρατίθε- D ergo hoc, quasi cura mihi fuerit, ut vobiscum par (52) Εἰ δὲ αὔξει, οὐκ ἔστ. Malim hanc senten (33) Εἰ γὰρ ἐν τῷ ἐνεργεῖν τῷ εἶν. δ. Interpres (34) Αφ' οὗ. Hæc apud S. Barnabam cap. 1, (35) Τῆς μέν. Hæc paulo post ibidem occurrunt, (56) Τὰ πρὸς τὸν Κύριον. Cum hoc commnatio
PG 8:997δόκησις τοίνυν μετανοίας, οὐ μετάνοια, τὸ πολλάκις αἰτεῖσθαι συγγνώμην ἐφ’ οἷς πλημμελοῦμεν πολλάκις· «δικαιοσύνη δὲ ἀμώμους ὀρθοτομεῖ ὁδούς», κέκραγεν ἡ γραφή. καὶ πάλιν αὖ· «ἡ τοῦ ἀκάκου δικαιοσύνη κατορθώσει τὴν ὁδὸν αὐτοῦ.» ναὶ μὴν «καθὼς οἰκτείρει πατὴρ υἱούς, ᾠκτείρησεν κύριος τοὺς φοβουμένους αὐτὸν» ὁ Δαβὶδ γράφει· «οἱ σπείροντες» οὖν «ἐν δάκρυσιν ἐν ἀγαλλιάσει θεριοῦσι» τῶν ἐν μετανοίᾳ ἐξομολογουμένων· «μακάριοι γὰρ πάντες οἱ φοβούμενοι τὸν κύριον.» ὁρᾷς τὸν ⟨τοῖς⟩ ἐν τῷ εὐαγγελίῳ ἐμφερῆ μακαρισμόν; «μὴ φοβοῦ,» φησίν, «ὅταν πλουτήσῃ ἄνθρωπος, καὶ ὅταν πληθυνθῇ ἡ δόξα τοῦ οἴκου αὐτοῦ· ὅτι οὐκ ἐν τῷ ἀποθνῄσκειν αὐτὸν λήψεται τὰ πάντα, οὐδὲ συγκαταβήσεται αὐτῷ ἡ δόξα αὐτοῦ.» «ἐγὼ δὲ ἐν τῷ ἐλέει σου εἰσελεύσομαι εἰς τὸν οἶκόν σου, προσκυνήσω πρὸς ναὸν ἅγιόν σου ἐν φόβῳ σου. κύριε, ὁδήγησόν με ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου.» Ὁρμὴ μὲν οὖν φορὰ διανοίας ἐπί τι ἢ ἀπό του· πάθος δὲ πλεονάζουσα ὁρμὴ ἢ ὑπερτείνουσα τὰ κατὰ τὸν λόγον μέτρα, ἢ ὁρμὴ ἐκφερομένη καὶ ἀπειθὴς λόγῳ·
STROMATUM LIB. II. Ταύτην (31), ἔφη, παρατίθεμαι σοι τὴν παραγγε- Α λίαν, τέκνον Τιμόθεε, κατὰ τὰς προαγούσας ἐπὶ σὲ προφητείας, ἵνα στρατεύσῃ ἐν αὐταῖς τὴν και τὴν στρατείαν, ἔχων πίστιν καὶ ἀγαθὴν συνεί- δησιν, ἣν τινες ἀπωσάμενοι, περὶ τὴν πίστιν ἐναυάγησαν· ὅτι τὴν θεόθεν ἤκουσαν συνείδησιν ἀπιστίᾳ κατεμίαναν. Οὐκοῦν ἔτ᾽ εἰκότως πρόχει ρον τὴν πίστιν διαβλητέον, ὡς εὐκολόν τε καὶ πάν δημον, καὶ πρὸς ἔτι τῶν τυχόντων. Εἰ γὰρ ἀνθρώ- πινον ἦν τὸ ἐπιτήδευμα, ὡς Ἕλληνες ὑπέλαβον, κἂν ἐπέστη· εἰ δὲ αὔξει, οὐκ ἔστιν (52) ἔνθα οὐκ ἔστιν. Φημί τοίνυν τὴν πίστιν, εἴτε ὑπὸ ἀγάπης θεμελιωθῇ εἴτε καὶ ὑπὸ φόβου, ᾗ φασιν οἱ κατήγοροι, θεῖόν τι εἶναι· μήτε ὑπὸ ἄλλης φιλίας κοσμικής διασπωμένην, μήτε ὑπὸ φόβου παρόντος διαλυομένην. Η μὲν γὰρ ἀγά- πη τῇ πρὸς τὴν πίστιν φιλία τοὺς πιστοὺς ποιεῖ· Β ἡ δὲ πίστις ἕδρασμα ἀγάπης, ἀντεπάγουσα τὴν εὐποιίαν· ὅτε καὶ τοῦ νόμου παιδαγωγός φόβος, ἀφ' ὧν πιστεύεται, καὶ φόβος εἶναι πιστεύεται. Εἰ γὰρ ἐν τῷ ἐνεργεῖν τῷ εἶναι δείκνυται (55), ὁ δὲ μέλ λων καὶ ἀπειλῶν, οὐχὶ δὲ ἐνεργῶν καὶ παρών, πιο στεύεται· καὶ τὸ εἶναι πιστευόμενος, οὐκ αὐτὸς τῆς πίστεως γεννητικός, ὅ γε πρὸς αὐτῆς ἀξιόπι στὸς εἶναι δοκιμασθείς. Θεία τοίνυν ή τοσαύτη με ταβολή, ἐξ ἀπιστίας πιστόν τι γενόμενον, καὶ τῇ ἐλπίδι καὶ τῷ φόβῳ πιστεῦσαι. Καὶ δὴ ἡ πρώτη πρὸς σωτηρίαν νεῦσις ἡ πίστις ἡμῖν ἀναφαίνεται, μεθ᾿ ἣν φόβος τε καὶ ἐλπὶς καὶ μετάνοια, σύν τε ἐγκρατείᾳ καὶ ὑπομονῇ προκόπτουσαι, ἄγουσιν ἡμᾶς ἐπί τε ἀγάπην ἐπί τε γνῶσιν. Εἰκότως οὖν ὁ ἀπόστολος Βαρνάβας, Αφ' οὗ (34), φησίν, ἔλαβον μέ- ρους, ἐσπούδασα κατὰ μικρὸν ὑμῖν πέμψαι· ἵνα μετὰ τῆς πίστεως ὑμῶν τελείαν ἔχητε καὶ τὴν γνῶσιν. Τῆς μὲν (35) οὖν πίστεως ἡμῶν εἰσιν οι συλλήπτορες φόβος καὶ ὑπομονή· τὰ δὲ συμμαχοῦντα ἡμῖν μακροθυμία καὶ ἐγκράτεια. Τούτων οὖν, φησί, τὰ πρὸς τὸν Κύριον (56), μενόντων ἁγνῶς, συνευφραίνονται αὐτοῖς σοφία, σύνεσις, ἐπιστήμη, γνῶσις. Στοιχείων γοῦν τῆς γνώσεως τῶν προειρημένων ἀρετῶν, στοιχειωδε- στέραν εἶναι συμβέβηκε τὴν πίστιν, οὕτως ἀναγ καίαν τῷ γνωστικῷ ὑπάρχουσαν, ὡς τῷ κατὰ τὸν κόσμον τόνδε βιοῦντι πρὸς τὸ ζῆν τὸ ἀναπνεῖν. Ὡς δ' * Ρ. μαί σοι στρατεύῃ, στρατεύσῃ. Εἰ δὲ αὔξει, καὶ οὐκ ἔστιν ἔνθα οὐκ ἔστιν. Φημὶ τοίνυν τὴν π. τὸ εἶναι δείκνυται, καί τοι εἶναι πιστευόμενος, κατά, τά. Τούτων οὖν πρὸς τὸν Κύριον μενόντων ἁγνῶς. . ipso revelatur ex fide in fidem & unam, quæ ex pro- C ED POTTER,372-375 ED. PARIS. phetia perficitur in Evangelio, per unum et eum- dem Dominum docens salutem. Hoc, inquit, præ- ceptum commendo tibi, fli Timothee, secundum præcedentes in teprophetias, ut milites in illis bo- nam militiam, habens fidem et bonam conscientiam, quam quidam repellentes, circa fidem naufragium fecerunt ; quoniam conscientiam, quæ a Deo ve- nit, polluerunt infidelitate. Non est ergo amplius fi- des merito temere reprehendenda, ut et facilis et vulgaris, et quæ fit quorumlibet. Si humanum enim esset inventum, ut existimabant Græci, etiam exstinctum esset. Sin autem augetur, non est ubi non est. Dico ergo fidem, sive fundata sit a cha- ritate, sive etiam a timore, ut dicunt accusatores, esse divinum aliquid ; ut quæ neque ab alia mun- dana amicitia distrahatur, neque a timore præsente dissolvatur. Charitas enim per eam, quæ illi cum fi ie intercedit, amicitiam facit fideles. Fides au- tem est stabilimentum charitatis, vicissim indu- cens beneficentiam; quandoquidem etiam timor,' qui legis pædagogus est, a quibus credatur, timor esse creditur. Si enim in operando, quod is sit, ostenditur : hic autem cum futurus est et minatur, non autem operans et præsens, creditur; ideo quod esse creditur, non ipse fidem procreat, qui esse fide dignus est ab ipsa probatus. Hæc ergo tanta mutatio a Deo procedit, qua fit, ut qui ex infidelitate fidelis factus fuerit, spem quoque et timorem, ut res fide dignas, am- plectatur. At prima quidem ad salutem esse incli- natio nobis fides apparet, post quam timor et spes et pœnitentia, cum continentia et tolerantia pro- ficientes, nos ducunt ad charitatem et ad coguitio- rem. Merito ergo Barnabas apostolus : Ex ea, quam accepi, inquit, parte studui paulatim ad vos mil- tere, ut cum fide vestra perfectam etiam habeatis cognitionem. Fidei ergo nostra coadjutores sunt timor et tolerantia: quæ autem nobis opem ferunt, sunt longanimitas et continentia. His ergo, inquit, in iis, quæ ad Dominum pertinent, caste manentibus, una cum eis tætantur sapientia, intelligentia, scientia, cognitio. Cum itaque prius dictæ virtutės sint cle- • Rom. 1, 17. b ] Tim. 1, 18, 19. . apud! D. Paulum. Dein, pro Ibid. tiam sic scribere : Sensus est : Si fides humani ingenii commentum fuisset, jampridem esset exstincta sin vero tantum ceperit incrementum, ut nullus sit in toto orbe locus, quo non pervasit, haud dubitaverim affirmare, eam, seu in amore fun - dala sit, seu potius, ut dicunt calumniatores, in Limore, rem esse divinam. nominativo casu legit in operando quod is sit ostenditur. Μox, haud scio aut verius, quanquam esse creditur, in- quit SILBURG. in veteri Latina versione sic se habent: Cogitans . Liar ex ea, quod accepi, futurum mihi talibus spi- rilus servientes (f. spiritu servienti ) hoc in mer- cede, appropiavi pauca vobis millere, ut fidem vestram consummatam habeatis, et scientiam. cap. : Fidei ergo nostra adjutor est timor et su stinentia: quæ autem nobiscum pugnant, patientia est, et continentia. Hæc cum apud Dominum per- manent casta, contætantur illis sapientia et intel- lectus. - subaudienda vel similis prepositio. Sensus est, quod ad Dominum attinet : seu, in rebus ad Sed Dominum pertinentibus, inquit SYLBURG. articulo omisso, vetus Barnabæ interpres hoc com- mation propinquis ex utraque parte verbis conne- clit Hæc cum apud Dominum permanent casta: (51) Ταύτην. Ταύτην την παραγγελίαν παρατίθε- D ergo hoc, quasi cura mihi fuerit, ut vobiscum par (52) Εἰ δὲ αὔξει, οὐκ ἔστ. Malim hanc senten (33) Εἰ γὰρ ἐν τῷ ἐνεργεῖν τῷ εἶν. δ. Interpres (34) Αφ' οὗ. Hæc apud S. Barnabam cap. 1, (35) Τῆς μέν. Hæc paulo post ibidem occurrunt, (56) Τὰ πρὸς τὸν Κύριον. Cum hoc commnatio
παρὰ φύσιν οὖν κίνησις ψυχῆς κατὰ τὴν πρὸς τὸν λόγον ἀπείθειαν τὰ πάθη (ἡ δ’ ἀπόστασις καὶ ἔκστασις καὶ ἀπείθεια ἐφ’ ἡμῖν, ὥσπερ καὶ ἡ ὑπακοὴ ἐφ’ ἡμῖν· διὸ καὶ τὰ ἑκούσια κρίνεται)· αὐτίκα καθ’ ἓν ἕκαστον τῶν παθῶν εἴ τις ἐπεξίοι, ἀλόγους ὀρέξεις εὕροι ἂν αὐτά. Τὸ γοῦν ἀκούσιον οὐ κρίνεται (διττὸν δὲ τοῦτο, τὸ μὲν γινόμενον μετ’ ἀγνοίας, τὸ δὲ ἀνάγκῃ)· ἐπεὶ πῶς ἂν καὶ δικάσειας περὶ τῶν κατὰ τοὺς ἀκουσίους τρόπους ἁμαρτάνειν λεγομένων;
STROMATUM LIB. II. Ταύτην (31), ἔφη, παρατίθεμαι σοι τὴν παραγγε- Α λίαν, τέκνον Τιμόθεε, κατὰ τὰς προαγούσας ἐπὶ σὲ προφητείας, ἵνα στρατεύσῃ ἐν αὐταῖς τὴν και τὴν στρατείαν, ἔχων πίστιν καὶ ἀγαθὴν συνεί- δησιν, ἣν τινες ἀπωσάμενοι, περὶ τὴν πίστιν ἐναυάγησαν· ὅτι τὴν θεόθεν ἤκουσαν συνείδησιν ἀπιστίᾳ κατεμίαναν. Οὐκοῦν ἔτ᾽ εἰκότως πρόχει ρον τὴν πίστιν διαβλητέον, ὡς εὐκολόν τε καὶ πάν δημον, καὶ πρὸς ἔτι τῶν τυχόντων. Εἰ γὰρ ἀνθρώ- πινον ἦν τὸ ἐπιτήδευμα, ὡς Ἕλληνες ὑπέλαβον, κἂν ἐπέστη· εἰ δὲ αὔξει, οὐκ ἔστιν (52) ἔνθα οὐκ ἔστιν. Φημί τοίνυν τὴν πίστιν, εἴτε ὑπὸ ἀγάπης θεμελιωθῇ εἴτε καὶ ὑπὸ φόβου, ᾗ φασιν οἱ κατήγοροι, θεῖόν τι εἶναι· μήτε ὑπὸ ἄλλης φιλίας κοσμικής διασπωμένην, μήτε ὑπὸ φόβου παρόντος διαλυομένην. Η μὲν γὰρ ἀγά- πη τῇ πρὸς τὴν πίστιν φιλία τοὺς πιστοὺς ποιεῖ· Β ἡ δὲ πίστις ἕδρασμα ἀγάπης, ἀντεπάγουσα τὴν εὐποιίαν· ὅτε καὶ τοῦ νόμου παιδαγωγός φόβος, ἀφ' ὧν πιστεύεται, καὶ φόβος εἶναι πιστεύεται. Εἰ γὰρ ἐν τῷ ἐνεργεῖν τῷ εἶναι δείκνυται (55), ὁ δὲ μέλ λων καὶ ἀπειλῶν, οὐχὶ δὲ ἐνεργῶν καὶ παρών, πιο στεύεται· καὶ τὸ εἶναι πιστευόμενος, οὐκ αὐτὸς τῆς πίστεως γεννητικός, ὅ γε πρὸς αὐτῆς ἀξιόπι στὸς εἶναι δοκιμασθείς. Θεία τοίνυν ή τοσαύτη με ταβολή, ἐξ ἀπιστίας πιστόν τι γενόμενον, καὶ τῇ ἐλπίδι καὶ τῷ φόβῳ πιστεῦσαι. Καὶ δὴ ἡ πρώτη πρὸς σωτηρίαν νεῦσις ἡ πίστις ἡμῖν ἀναφαίνεται, μεθ᾿ ἣν φόβος τε καὶ ἐλπὶς καὶ μετάνοια, σύν τε ἐγκρατείᾳ καὶ ὑπομονῇ προκόπτουσαι, ἄγουσιν ἡμᾶς ἐπί τε ἀγάπην ἐπί τε γνῶσιν. Εἰκότως οὖν ὁ ἀπόστολος Βαρνάβας, Αφ' οὗ (34), φησίν, ἔλαβον μέ- ρους, ἐσπούδασα κατὰ μικρὸν ὑμῖν πέμψαι· ἵνα μετὰ τῆς πίστεως ὑμῶν τελείαν ἔχητε καὶ τὴν γνῶσιν. Τῆς μὲν (35) οὖν πίστεως ἡμῶν εἰσιν οι συλλήπτορες φόβος καὶ ὑπομονή· τὰ δὲ συμμαχοῦντα ἡμῖν μακροθυμία καὶ ἐγκράτεια. Τούτων οὖν, φησί, τὰ πρὸς τὸν Κύριον (56), μενόντων ἁγνῶς, συνευφραίνονται αὐτοῖς σοφία, σύνεσις, ἐπιστήμη, γνῶσις. Στοιχείων γοῦν τῆς γνώσεως τῶν προειρημένων ἀρετῶν, στοιχειωδε- στέραν εἶναι συμβέβηκε τὴν πίστιν, οὕτως ἀναγ καίαν τῷ γνωστικῷ ὑπάρχουσαν, ὡς τῷ κατὰ τὸν κόσμον τόνδε βιοῦντι πρὸς τὸ ζῆν τὸ ἀναπνεῖν. Ὡς δ' * Ρ. μαί σοι στρατεύῃ, στρατεύσῃ. Εἰ δὲ αὔξει, καὶ οὐκ ἔστιν ἔνθα οὐκ ἔστιν. Φημὶ τοίνυν τὴν π. τὸ εἶναι δείκνυται, καί τοι εἶναι πιστευόμενος, κατά, τά. Τούτων οὖν πρὸς τὸν Κύριον μενόντων ἁγνῶς. . ipso revelatur ex fide in fidem & unam, quæ ex pro- C ED POTTER,372-375 ED. PARIS. phetia perficitur in Evangelio, per unum et eum- dem Dominum docens salutem. Hoc, inquit, præ- ceptum commendo tibi, fli Timothee, secundum præcedentes in teprophetias, ut milites in illis bo- nam militiam, habens fidem et bonam conscientiam, quam quidam repellentes, circa fidem naufragium fecerunt ; quoniam conscientiam, quæ a Deo ve- nit, polluerunt infidelitate. Non est ergo amplius fi- des merito temere reprehendenda, ut et facilis et vulgaris, et quæ fit quorumlibet. Si humanum enim esset inventum, ut existimabant Græci, etiam exstinctum esset. Sin autem augetur, non est ubi non est. Dico ergo fidem, sive fundata sit a cha- ritate, sive etiam a timore, ut dicunt accusatores, esse divinum aliquid ; ut quæ neque ab alia mun- dana amicitia distrahatur, neque a timore præsente dissolvatur. Charitas enim per eam, quæ illi cum fi ie intercedit, amicitiam facit fideles. Fides au- tem est stabilimentum charitatis, vicissim indu- cens beneficentiam; quandoquidem etiam timor,' qui legis pædagogus est, a quibus credatur, timor esse creditur. Si enim in operando, quod is sit, ostenditur : hic autem cum futurus est et minatur, non autem operans et præsens, creditur; ideo quod esse creditur, non ipse fidem procreat, qui esse fide dignus est ab ipsa probatus. Hæc ergo tanta mutatio a Deo procedit, qua fit, ut qui ex infidelitate fidelis factus fuerit, spem quoque et timorem, ut res fide dignas, am- plectatur. At prima quidem ad salutem esse incli- natio nobis fides apparet, post quam timor et spes et pœnitentia, cum continentia et tolerantia pro- ficientes, nos ducunt ad charitatem et ad coguitio- rem. Merito ergo Barnabas apostolus : Ex ea, quam accepi, inquit, parte studui paulatim ad vos mil- tere, ut cum fide vestra perfectam etiam habeatis cognitionem. Fidei ergo nostra coadjutores sunt timor et tolerantia: quæ autem nobis opem ferunt, sunt longanimitas et continentia. His ergo, inquit, in iis, quæ ad Dominum pertinent, caste manentibus, una cum eis tætantur sapientia, intelligentia, scientia, cognitio. Cum itaque prius dictæ virtutės sint cle- • Rom. 1, 17. b ] Tim. 1, 18, 19. . apud! D. Paulum. Dein, pro Ibid. tiam sic scribere : Sensus est : Si fides humani ingenii commentum fuisset, jampridem esset exstincta sin vero tantum ceperit incrementum, ut nullus sit in toto orbe locus, quo non pervasit, haud dubitaverim affirmare, eam, seu in amore fun - dala sit, seu potius, ut dicunt calumniatores, in Limore, rem esse divinam. nominativo casu legit in operando quod is sit ostenditur. Μox, haud scio aut verius, quanquam esse creditur, in- quit SILBURG. in veteri Latina versione sic se habent: Cogitans . Liar ex ea, quod accepi, futurum mihi talibus spi- rilus servientes (f. spiritu servienti ) hoc in mer- cede, appropiavi pauca vobis millere, ut fidem vestram consummatam habeatis, et scientiam. cap. : Fidei ergo nostra adjutor est timor et su stinentia: quæ autem nobiscum pugnant, patientia est, et continentia. Hæc cum apud Dominum per- manent casta, contætantur illis sapientia et intel- lectus. - subaudienda vel similis prepositio. Sensus est, quod ad Dominum attinet : seu, in rebus ad Sed Dominum pertinentibus, inquit SYLBURG. articulo omisso, vetus Barnabæ interpres hoc com- mation propinquis ex utraque parte verbis conne- clit Hæc cum apud Dominum permanent casta: (51) Ταύτην. Ταύτην την παραγγελίαν παρατίθε- D ergo hoc, quasi cura mihi fuerit, ut vobiscum par (52) Εἰ δὲ αὔξει, οὐκ ἔστ. Malim hanc senten (33) Εἰ γὰρ ἐν τῷ ἐνεργεῖν τῷ εἶν. δ. Interpres (34) Αφ' οὗ. Hæc apud S. Barnabam cap. 1, (35) Τῆς μέν. Hæc paulo post ibidem occurrunt, (56) Τὰ πρὸς τὸν Κύριον. Cum hoc commnatio
PG 8:999ἢ γὰρ αὑτόν τις ἠγνόησεν, ὡς Κλεομένης καὶ Ἀθάμας οἱ μανέντες, ἢ τὸ πρᾶγμα ὃ πράσσει, ὡς Αἰσχύλος (τὰ μυστήρια ἐπὶ σκηνῆς ἐξειπὼν ἐν Ἀρείῳ πάγῳ κριθεὶς οὕτως ἀφείθη ἐπιδείξας αὑτὸν μὴ μεμυημένον), ἢ τὸ περ⟨ὶ ὃν⟩ πράττεται ἀγνοήσαι τις, ὥσπερ ὁ τὸν ἀντίπαλον ἀφεὶς καὶ ἀποκτείνας οἰκεῖον ἀντὶ τοῦ πολεμίου, ἢ τὸ ἐν τίνι πράττεται, καθάπερ ὁ ταῖς ἐσφαιρωμέναις λόγχαις γυμναζόμενος καὶ ἀποκτείνας τινὰ τοῦ δόρατος ἀποβαλόντος τὴν σφαῖραν, ἢ τὸ παρὰ τὸ πῶς, ὡς ὁ ἐν σταδίῳ ἀποκτείνας τὸν ἀνταγωνιστήν (οὐ γὰρ θανάτου, ἀλλὰ νίκης χάριν ἠγωνίζετο), ἢ τὸ οὗ ἕνεκα πράττεται, οἷον ὁ ἰατρὸς δέδωκεν ἀντίδοτον ὑγιεινὴν καὶ ἀπέκτεινεν, ὃ δὲ οὐ τούτου χάριν δέδωκεν, ἀλλὰ τοῦ σῶσαι. Ἐκράτει μὲν οὖν ὁ νόμος τότε καὶ τὸν ἀκουσίως φονεύσαντα ὡς τὸν ἀκουσίως γονορρυῆ, ἀλλ’ οὐ κατ’ ἴσον τῷ ἑκουσίως. καίτοι κἀκεῖνος ὡς ἐπὶ ἑκουσίῳ κολασθήσεται, εἴ τις μεταγάγοι τὸ πάθος ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· τῷ ὄντι γὰρ κολαστέος ὁ ἀκρατὴς τοῦ γονίμου λόγου, ὃ καὶ αὐτὸ πάθος ἐστὶ ψυχῆς ἄλογον, ἐγγὺς ἀδολεσχίας ἰόν· «πιστὸς δὲ ᾕρηται πνοῇ κρύπτειν πράγματα.» τὰ προαιρετικὰ τοίνυν κρίνεται.
Α άνευ τῶν τεσσάρων στοιχείων οὐκ ἔστι ζήν, οὐδ' ἄνευ πίστεως γνῶσιν ἐπακολουθῆσαι. Αὕτη τοίνυν κρηπὶς ἀληθείας. εὐλάβειαν, ὀνοματομάχους, Οἱ δὲ τοῦ φόβου κατηγοροῦντες κατατρέχουσ τοῦ νόμου. Εἰ δὲ τοῦ νόμου, δῆλόν που ὡς καὶ τοῦ δεδωκότος τὸν νόμον Θεοῦ. Τρία γὰρ ταῦτα ἐξ ἀνάγ κης ὑφέστηκεν παρὰ τὸ ὑποκείμενον, ὁ διοικῶν, διοίκησις, τὸ διοικούμενον. Εἰ γοῦν καθ' ὑπόθεσιν ἐξέλοιεν τὸν νόμον, ἀνάγκη δήπου ἕκαστον, ὃς ἅγι ται (37) ὑπὸ ἐπιθυμίας, ἡδονῇ χαριζόμενον, ἀμετ λεῖν μὲν τοῦ καλῶς ἔχοντος, ὑπερφρονεῖν δὲ τοῦ Θείου, ἀσεβεῖν δὲ ἅμα καὶ ἀδικεῖν ἀδεῶς, ἀπο σκιρτήσαντα τῆς ἀληθείας. Ναι, φασὶν, ἄλογή έκκλισις (38) ὁ φόβος ἐστὶ, καὶ πάθος. Τί σὺ λέ- γεις; καὶ πῶς ἂν σοι ἔτι σώζοιτο οὗτος ὁ ὅρος, διά Λόγου δοθείσης μοι τῆς ἐντολῆς; Ἐντολὴ δὲ ἀπα γορεύει τὸν φόβον, ἐπαρτῶσα διὰ παιδείαν τὸν οὐ τως ἐπιδεχόμενον νουθετεῖσθαι (59). Οὐ τοίνυν άλογος ὁ φόβος· λογικὸς μὲν οὖν, πῶς γὰρ οὔ; παραινῶν, οὐ φονεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδο- μαρτυρήσεις. ᾿Αλλ' εἰ σοφίζονται τὰ ὀνόματα, εν λάβειαν (40) καλούντων (41) οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ νό μου φόβον, εύλογον οὖσαν ἔκκλισιν. Ονοματομά χους τούτους οὐκ ἀπὸ τρόπου ὁ Φασηλίτης εκάλει Κριτόλαος. Αστεία μὲν οὖν ἤδη καὶ καλλίστη πέο φῇνε τοῖς ἐγκαλοῦσιν ἡμῖν ἡ ἐντολὴ, ὀνόματος εναλ λαγῇ νοηθεῖσα. Ἡ οὖν εὐλάβεια λογική δείκνυται, τοῦ βλάπτοντος ἔκκλισις οὖσα· ἐξ ἧς ἡ μετάνοια τῶν προημαρτημένων φύεται. Ἀρχὴ γὰρ σερίας φόβος Κυρίου· σύνεσις δὲ ἀγαθὴ πᾶσι τοῖς ποιοῦσιν αὐτήν. Τὴν σοφίαν λέγει (42) ποιησιν; ἤ ἐστι φόβος Θεοῦ, ὁδοποιῶν εἰς σοφίαν. Εἰ δὲ ὁ νόμος φόβου ἐμποιητικός, ἀρχὴ σοφίας γνώσις να μου· καὶ οὐκ ἔστιν ἄνευ νόμου σοφός. "Ασοφοι το νυν οἱ παραιτούμενοι τὸν νόμον· ᾧ ἔπεται ἀθέους αὐτοὺς λογίζεσθαι. Παιδεία δὲ ἀρχὴ σοφία (45). Σε * Ρ. ἔκλυσις, Αὐτίκα γοῦν τὰ πάθη τὰ γενικώτατα ὧδέ πως ὁρίζεσθαι ἀξιοῦσιν οἱ φιλό- σοφοι· τὴν μὲν ἐπιθυμίαν ὄρεξιν ἀπειθῆ λόγῳ, τὸν δὲ φόδον ἔκλυσιν ἀπειθῆ λόγῳ. Τὴν μὲν οὖν ἐπιθυμίαν λέγουσιν ὄρεξιν εἶναι ἀπειθῆ λόγῳ. . . φόβον δὲ εἶναι ἔκλυσιν ἀπειθῆ λόγῳ. ἔκκλισιν Εὐλάβειαν καλούντων οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ Νόμου φόβον, εὔλογον οὖσαν ἔκκλισιν. Ει φόβον ἔκκλισιν κακοῦ, Τῷ δὲ φόβῳ Κυρίου ἐκκλί- νει πᾶς ἀπὸ κακοῦ. Εt Εὐλάβεια, Εκκλισις οὖσα σὺν λόγῳ. ἐντολὴ ἀπαγορεύει, τὸν φόβον ἑπαρτῶσα διὰ παιδείαν τῶν οὕτως ἐπιδεχο μένων νουθετεῖσθαι. φόβον, Μοκ, ἐξ ἧς ἡ μετάν. τωσαν, μιο ἑξῆς ἡ μ., ἧς ἀρχή ἐστι φόβος Θεοῦ, σοφίας, CLEMENTIS ALEXANDRINI menta cognitionis, evenit ut fides sit magis ele- mentaris, nec minus homini gnostico necessaria, quam ei, qui in hoc mundo vivit, ad vivendum respiratio. Ut autem absque quatuor elementis non possumus vivere; ita nec absque fide possumus assequi cognitionem. Hæc est ergo basis veritatis. CAPUT VII. Timoris usum ostendit eumque a vituperantium objectionibus vindical. * Qui timorem autern accusant, legem inse- ctantur. Quod si legem, clarum est, quod illum quo- que, qui legem dedit, Deum. Hæc enim tria necesse est consistant in subjecto: is qui administrat, administratio, et id quod administratur. Si ergo legem supponant esse tollendam, necesse est uti- que, ut unusquisque, qui ducitur a cupiditate, vo- luptati obsequens, id quidem, quod recte honeste- que se habet, negligat, Deum autem despiciat, absque metu autem simul sit impius et injustus, et a veritate penitus exsiliat. At certe, inquiunt, timor est a ratione aliena declinatio, et animi per- turbatio. Quid tu dicis? et quomodo tibi amplius servari possit hæc definitio, cum præceptum mihi per Logon, seu rationem, datum sit? Præceptum autem timorem pronuntiat per disciplinam, eum, qui id suscipit, parans ut corrigatur. Non est ergo timor a ratione alienus : est itaque rationi consen- taneus. Quidni enim ? cum adhortetur: Non occi- des, non mechaberis, non furaberis, non falsum diaes testimonium 4. Sed si nomina argute excogitare ve- lint, id est, cautionem, per me licet vo- cent legis timorem philosophi, quæ est consenta- nea rationi declinatio. Hos Critolaus Phaselites non inepte vocavit id est, qui de- pugnant de nominibus. Pulchrum ergo, atque adeo pulcherrimum, iis, qui nos accusant, præceptum apparuit, excogitata inutatione nominis. Cautio orgo esse rationi consentanea ostenditur, cum sit ejus, quod lædit, declinatio ex qua exoritur eo- rum, quæ præcesserunt, peccatorum poenitentia. Principium enim sapientiæ est timor Domini. In- tellectus autem bonus omnibus facientibus cum b. B C ED. POTTER 373-374 ED. PARIS, Prov. 1, 7. ducitur. SYLBURG. .. solutio. Est enim metus secundum Stoi cus, solutio animi contra rationem. Clemens Padag. lib. 1, in principio cap. : Consentit Stobæus :: Elogis ethicis, p. : Cupiditatem igilur dicunt esse «ppetitum contra rationem, metum autem esse so- Tationem animi contra rationem. Verumta.nen paulo post retinuit auctor : alias e Proverbiis notal, esse p. : p. : a Exod. xx, 13-16. b Psal. cx, 10; huic periodo ita concepte sensus. Forte legend, et interpungend. hoc modo : Præceptum velut res turp metum intentans in disciplinam illorum, qui ita corrigi sustinent. Vid. pag. et 478. LowTH. sapienti suo tribuerunt vocent. SYLBURG. posui. - etiam interpres Sapientiam vocal effectionem, que est timor Domini. Sed forte legendum, cujus initium est timor Dei. Sn- BURG. ut etiam paulo ante. (37) "Ος ἄγ. Non minus aptum ὡς ἄγεται, ut D (58) Εκκλισις. Scribendum potius videtur, (59) Εντολή . νουθετεῖσθαι. Nullus inest (40) Εὐλάβειαν. διοιεῖ εὐλάβειαν, ΠΟΛ vero (41) Καλούντων. Imperative positum pro καλε (42) Την σοφίαν λ. Vulg. lectionem sequitur (43) Αρχὴ σοφίᾳ. Vulg. Bib. Proverb. 1, ἀρχὴ
«κύριος γὰρ ἐτάζει καρδίας καὶ νεφρούς·» καὶ ὁ «ἐμβλέψας πρὸς ἐπιθυμίαν» κρίνεται. διὸ «μηδὲ ἐπιθυμήσῃς» λέγει καὶ «ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσί με τιμᾷ» φησίν, «ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόρρω ἐστὶν ἀπ’ ἐμοῦ.» εἰς αὐτὴν γὰρ ἀφορᾷ τὴν γνώμην ὁ θεός, ἐπεὶ καὶ τὴν Λὼτ γυναῖκα ἐπιστραφεῖσαν μόνον ἑκουσίως ἐπὶ τὴν κακίαν τὴν κοσμικὴν κατέλιπεν ἀναίσθητον, ὡς λίθον δείξας ἁλατίνην καὶ στήσας εἰς τὸ μὴ πρόσω χωρεῖν, οὐ μωρὰν καὶ ἄπρακτον εἰκόνα, ἀρτῦσαι δὲ καὶ στῦψαι τὸν πνευματικῶς διορᾶν δυνάμενον. Τὸ δ’ ἑκούσιον ἢ τὸ κατ’ ὄρεξίν ἐστιν ἢ τὸ κατὰ προαίρεσιν ἢ τὸ κατὰ διάνοιαν. αὐτίκα παράκειταί πως ταῦτα ἀλλήλοις, ἁμάρτημα, ἀτύχημα, ἀδίκημα. καὶ ἔστιν ἁμάρτημα μὲν φέρε εἰπεῖν τὸ τρυφητικῶς καὶ ἀσελγῶς βιοῦν, ἀτύχημα δὲ τὸ φίλον ὡς πολέμιον ὑπ’ ἀγνοίας βαλεῖν, ἀδίκημα δὲ ἡ τυμβωρυχία ἢ ἡ ἱεροσυλία. τὸ δὲ ἁμαρτάνειν ἐκ τοῦ ἀγνοεῖν κρίνειν ὅ τι χρὴ ποιεῖν συνίσταται, ἢ τοῦ ἀδυνατεῖν ποιεῖν, ὥσπερ ἀμέλει καὶ βόθρῳ περιπίπτει τις ἤτοι ἀγνοήσας ἢ ἀδυνατήσας ὑπερβῆναι δι’ ἀσθένειαν σώματος. ἀλλ’ ἐφ’ ἡμῖν γε ἥ τε πρὸς τὴν παιδείαν ἡμῶν παράστασις ἥ τε πρὸς τὰς ἐντολὰς ὑπακοή.
Α άνευ τῶν τεσσάρων στοιχείων οὐκ ἔστι ζήν, οὐδ' ἄνευ πίστεως γνῶσιν ἐπακολουθῆσαι. Αὕτη τοίνυν κρηπὶς ἀληθείας. εὐλάβειαν, ὀνοματομάχους, Οἱ δὲ τοῦ φόβου κατηγοροῦντες κατατρέχουσ τοῦ νόμου. Εἰ δὲ τοῦ νόμου, δῆλόν που ὡς καὶ τοῦ δεδωκότος τὸν νόμον Θεοῦ. Τρία γὰρ ταῦτα ἐξ ἀνάγ κης ὑφέστηκεν παρὰ τὸ ὑποκείμενον, ὁ διοικῶν, διοίκησις, τὸ διοικούμενον. Εἰ γοῦν καθ' ὑπόθεσιν ἐξέλοιεν τὸν νόμον, ἀνάγκη δήπου ἕκαστον, ὃς ἅγι ται (37) ὑπὸ ἐπιθυμίας, ἡδονῇ χαριζόμενον, ἀμετ λεῖν μὲν τοῦ καλῶς ἔχοντος, ὑπερφρονεῖν δὲ τοῦ Θείου, ἀσεβεῖν δὲ ἅμα καὶ ἀδικεῖν ἀδεῶς, ἀπο σκιρτήσαντα τῆς ἀληθείας. Ναι, φασὶν, ἄλογή έκκλισις (38) ὁ φόβος ἐστὶ, καὶ πάθος. Τί σὺ λέ- γεις; καὶ πῶς ἂν σοι ἔτι σώζοιτο οὗτος ὁ ὅρος, διά Λόγου δοθείσης μοι τῆς ἐντολῆς; Ἐντολὴ δὲ ἀπα γορεύει τὸν φόβον, ἐπαρτῶσα διὰ παιδείαν τὸν οὐ τως ἐπιδεχόμενον νουθετεῖσθαι (59). Οὐ τοίνυν άλογος ὁ φόβος· λογικὸς μὲν οὖν, πῶς γὰρ οὔ; παραινῶν, οὐ φονεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδο- μαρτυρήσεις. ᾿Αλλ' εἰ σοφίζονται τὰ ὀνόματα, εν λάβειαν (40) καλούντων (41) οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ νό μου φόβον, εύλογον οὖσαν ἔκκλισιν. Ονοματομά χους τούτους οὐκ ἀπὸ τρόπου ὁ Φασηλίτης εκάλει Κριτόλαος. Αστεία μὲν οὖν ἤδη καὶ καλλίστη πέο φῇνε τοῖς ἐγκαλοῦσιν ἡμῖν ἡ ἐντολὴ, ὀνόματος εναλ λαγῇ νοηθεῖσα. Ἡ οὖν εὐλάβεια λογική δείκνυται, τοῦ βλάπτοντος ἔκκλισις οὖσα· ἐξ ἧς ἡ μετάνοια τῶν προημαρτημένων φύεται. Ἀρχὴ γὰρ σερίας φόβος Κυρίου· σύνεσις δὲ ἀγαθὴ πᾶσι τοῖς ποιοῦσιν αὐτήν. Τὴν σοφίαν λέγει (42) ποιησιν; ἤ ἐστι φόβος Θεοῦ, ὁδοποιῶν εἰς σοφίαν. Εἰ δὲ ὁ νόμος φόβου ἐμποιητικός, ἀρχὴ σοφίας γνώσις να μου· καὶ οὐκ ἔστιν ἄνευ νόμου σοφός. "Ασοφοι το νυν οἱ παραιτούμενοι τὸν νόμον· ᾧ ἔπεται ἀθέους αὐτοὺς λογίζεσθαι. Παιδεία δὲ ἀρχὴ σοφία (45). Σε * Ρ. ἔκλυσις, Αὐτίκα γοῦν τὰ πάθη τὰ γενικώτατα ὧδέ πως ὁρίζεσθαι ἀξιοῦσιν οἱ φιλό- σοφοι· τὴν μὲν ἐπιθυμίαν ὄρεξιν ἀπειθῆ λόγῳ, τὸν δὲ φόδον ἔκλυσιν ἀπειθῆ λόγῳ. Τὴν μὲν οὖν ἐπιθυμίαν λέγουσιν ὄρεξιν εἶναι ἀπειθῆ λόγῳ. . . φόβον δὲ εἶναι ἔκλυσιν ἀπειθῆ λόγῳ. ἔκκλισιν Εὐλάβειαν καλούντων οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ Νόμου φόβον, εὔλογον οὖσαν ἔκκλισιν. Ει φόβον ἔκκλισιν κακοῦ, Τῷ δὲ φόβῳ Κυρίου ἐκκλί- νει πᾶς ἀπὸ κακοῦ. Εt Εὐλάβεια, Εκκλισις οὖσα σὺν λόγῳ. ἐντολὴ ἀπαγορεύει, τὸν φόβον ἑπαρτῶσα διὰ παιδείαν τῶν οὕτως ἐπιδεχο μένων νουθετεῖσθαι. φόβον, Μοκ, ἐξ ἧς ἡ μετάν. τωσαν, μιο ἑξῆς ἡ μ., ἧς ἀρχή ἐστι φόβος Θεοῦ, σοφίας, CLEMENTIS ALEXANDRINI menta cognitionis, evenit ut fides sit magis ele- mentaris, nec minus homini gnostico necessaria, quam ei, qui in hoc mundo vivit, ad vivendum respiratio. Ut autem absque quatuor elementis non possumus vivere; ita nec absque fide possumus assequi cognitionem. Hæc est ergo basis veritatis. CAPUT VII. Timoris usum ostendit eumque a vituperantium objectionibus vindical. * Qui timorem autern accusant, legem inse- ctantur. Quod si legem, clarum est, quod illum quo- que, qui legem dedit, Deum. Hæc enim tria necesse est consistant in subjecto: is qui administrat, administratio, et id quod administratur. Si ergo legem supponant esse tollendam, necesse est uti- que, ut unusquisque, qui ducitur a cupiditate, vo- luptati obsequens, id quidem, quod recte honeste- que se habet, negligat, Deum autem despiciat, absque metu autem simul sit impius et injustus, et a veritate penitus exsiliat. At certe, inquiunt, timor est a ratione aliena declinatio, et animi per- turbatio. Quid tu dicis? et quomodo tibi amplius servari possit hæc definitio, cum præceptum mihi per Logon, seu rationem, datum sit? Præceptum autem timorem pronuntiat per disciplinam, eum, qui id suscipit, parans ut corrigatur. Non est ergo timor a ratione alienus : est itaque rationi consen- taneus. Quidni enim ? cum adhortetur: Non occi- des, non mechaberis, non furaberis, non falsum diaes testimonium 4. Sed si nomina argute excogitare ve- lint, id est, cautionem, per me licet vo- cent legis timorem philosophi, quæ est consenta- nea rationi declinatio. Hos Critolaus Phaselites non inepte vocavit id est, qui de- pugnant de nominibus. Pulchrum ergo, atque adeo pulcherrimum, iis, qui nos accusant, præceptum apparuit, excogitata inutatione nominis. Cautio orgo esse rationi consentanea ostenditur, cum sit ejus, quod lædit, declinatio ex qua exoritur eo- rum, quæ præcesserunt, peccatorum poenitentia. Principium enim sapientiæ est timor Domini. In- tellectus autem bonus omnibus facientibus cum b. B C ED. POTTER 373-374 ED. PARIS, Prov. 1, 7. ducitur. SYLBURG. .. solutio. Est enim metus secundum Stoi cus, solutio animi contra rationem. Clemens Padag. lib. 1, in principio cap. : Consentit Stobæus :: Elogis ethicis, p. : Cupiditatem igilur dicunt esse «ppetitum contra rationem, metum autem esse so- Tationem animi contra rationem. Verumta.nen paulo post retinuit auctor : alias e Proverbiis notal, esse p. : p. : a Exod. xx, 13-16. b Psal. cx, 10; huic periodo ita concepte sensus. Forte legend, et interpungend. hoc modo : Præceptum velut res turp metum intentans in disciplinam illorum, qui ita corrigi sustinent. Vid. pag. et 478. LowTH. sapienti suo tribuerunt vocent. SYLBURG. posui. - etiam interpres Sapientiam vocal effectionem, que est timor Domini. Sed forte legendum, cujus initium est timor Dei. Sn- BURG. ut etiam paulo ante. (37) "Ος ἄγ. Non minus aptum ὡς ἄγεται, ut D (58) Εκκλισις. Scribendum potius videtur, (59) Εντολή . νουθετεῖσθαι. Nullus inest (40) Εὐλάβειαν. διοιεῖ εὐλάβειαν, ΠΟΛ vero (41) Καλούντων. Imperative positum pro καλε (42) Την σοφίαν λ. Vulg. lectionem sequitur (43) Αρχὴ σοφίᾳ. Vulg. Bib. Proverb. 1, ἀρχὴ
PG 8:1001ὧν εἰ μὴ μετέχειν βουληθείημεν θυμῷ τε καὶ ἐπιθυμίᾳ ἐκδότους σφᾶς αὐτοὺς ἐπιδόντες, ἁμαρτησόμεθα, μᾶλλον δὲ ἀδικήσομεν τὴν ἑαυτῶν ψυχήν. ὁ μὲν γὰρ Λάιος ἐκεῖνος κατὰ τὴν τραγῳδίαν φησίν· λέληθεν δέ με οὐθὲν τῶνδε ὧν σὺ νουθετεῖς, γνώμην δ’ ἔχοντά με ἡ φύσις βιάζεται· τουτέστι τὸ ἔκδοτον γεγενῆσθαι τῷ πάθει. ἡ Μήδεια δὲ καὶ αὐτὴ ὁμοίως ἐπὶ τῆς σκηνῆς βοᾷ· καὶ μανθάνω μὲν οἷα δρᾶν μέλλω κακά, θυμὸς δὲ κρείσσων τῶν ἐμῶν βουλευμάτων. ἀλλ’ οὐδὲ Αἴας σιωπᾷ, μέλλων δὲ ἑαυτὸν ἀποσφάττειν κέκραγεν· οὐδὲν οὖν ἦν πῆμα ἐλευθέρου ψυχὴν δάκνον οὕτως ἀνδρὸς ὡς ἀτιμία· οὕτως πέπονθα καί με συμφοροῦσα βαθεῖα κηλὶς ἐκ βυθῶν ἀναστρέφει λύσσης πικροῖς κέντροισιν ἠρεθισμένον. τούτους μὲν οὖν ὁ θυμός, μυρίους δὲ ἄλλους ἡ ἐπιθυμία τραγῳδεῖ, τὴν Φαίδραν, τὴν Ἄνθειαν, τὴν Ἐριφύλην, ἣ χρυσὸν φίλου ἀνδρὸς ἐδέξατο τιμήεντα. τὸν γὰρ κωμικὸν ἐκεῖνον Θρασωνίδην ἄλλη σκηνὴ «παιδισκάριόν με» φησὶν «εὐτελὲς καταδεδούλωκεν.» Ἀτύχημα μὲν οὖν παράλογός ἐστιν ἁμαρτία, ἡ δὲ ἁμαρτία ἀκούσιος ἀδικία, ἀδικία δὲ ἑκούσιος κακία. ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἀκούσιον. διὸ καί φησιν· «ἁμαρτία γὰρ ὑμῶν οὐ κυριεύσει·
Α άνευ τῶν τεσσάρων στοιχείων οὐκ ἔστι ζήν, οὐδ' ἄνευ πίστεως γνῶσιν ἐπακολουθῆσαι. Αὕτη τοίνυν κρηπὶς ἀληθείας. εὐλάβειαν, ὀνοματομάχους, Οἱ δὲ τοῦ φόβου κατηγοροῦντες κατατρέχουσ τοῦ νόμου. Εἰ δὲ τοῦ νόμου, δῆλόν που ὡς καὶ τοῦ δεδωκότος τὸν νόμον Θεοῦ. Τρία γὰρ ταῦτα ἐξ ἀνάγ κης ὑφέστηκεν παρὰ τὸ ὑποκείμενον, ὁ διοικῶν, διοίκησις, τὸ διοικούμενον. Εἰ γοῦν καθ' ὑπόθεσιν ἐξέλοιεν τὸν νόμον, ἀνάγκη δήπου ἕκαστον, ὃς ἅγι ται (37) ὑπὸ ἐπιθυμίας, ἡδονῇ χαριζόμενον, ἀμετ λεῖν μὲν τοῦ καλῶς ἔχοντος, ὑπερφρονεῖν δὲ τοῦ Θείου, ἀσεβεῖν δὲ ἅμα καὶ ἀδικεῖν ἀδεῶς, ἀπο σκιρτήσαντα τῆς ἀληθείας. Ναι, φασὶν, ἄλογή έκκλισις (38) ὁ φόβος ἐστὶ, καὶ πάθος. Τί σὺ λέ- γεις; καὶ πῶς ἂν σοι ἔτι σώζοιτο οὗτος ὁ ὅρος, διά Λόγου δοθείσης μοι τῆς ἐντολῆς; Ἐντολὴ δὲ ἀπα γορεύει τὸν φόβον, ἐπαρτῶσα διὰ παιδείαν τὸν οὐ τως ἐπιδεχόμενον νουθετεῖσθαι (59). Οὐ τοίνυν άλογος ὁ φόβος· λογικὸς μὲν οὖν, πῶς γὰρ οὔ; παραινῶν, οὐ φονεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδο- μαρτυρήσεις. ᾿Αλλ' εἰ σοφίζονται τὰ ὀνόματα, εν λάβειαν (40) καλούντων (41) οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ νό μου φόβον, εύλογον οὖσαν ἔκκλισιν. Ονοματομά χους τούτους οὐκ ἀπὸ τρόπου ὁ Φασηλίτης εκάλει Κριτόλαος. Αστεία μὲν οὖν ἤδη καὶ καλλίστη πέο φῇνε τοῖς ἐγκαλοῦσιν ἡμῖν ἡ ἐντολὴ, ὀνόματος εναλ λαγῇ νοηθεῖσα. Ἡ οὖν εὐλάβεια λογική δείκνυται, τοῦ βλάπτοντος ἔκκλισις οὖσα· ἐξ ἧς ἡ μετάνοια τῶν προημαρτημένων φύεται. Ἀρχὴ γὰρ σερίας φόβος Κυρίου· σύνεσις δὲ ἀγαθὴ πᾶσι τοῖς ποιοῦσιν αὐτήν. Τὴν σοφίαν λέγει (42) ποιησιν; ἤ ἐστι φόβος Θεοῦ, ὁδοποιῶν εἰς σοφίαν. Εἰ δὲ ὁ νόμος φόβου ἐμποιητικός, ἀρχὴ σοφίας γνώσις να μου· καὶ οὐκ ἔστιν ἄνευ νόμου σοφός. "Ασοφοι το νυν οἱ παραιτούμενοι τὸν νόμον· ᾧ ἔπεται ἀθέους αὐτοὺς λογίζεσθαι. Παιδεία δὲ ἀρχὴ σοφία (45). Σε * Ρ. ἔκλυσις, Αὐτίκα γοῦν τὰ πάθη τὰ γενικώτατα ὧδέ πως ὁρίζεσθαι ἀξιοῦσιν οἱ φιλό- σοφοι· τὴν μὲν ἐπιθυμίαν ὄρεξιν ἀπειθῆ λόγῳ, τὸν δὲ φόδον ἔκλυσιν ἀπειθῆ λόγῳ. Τὴν μὲν οὖν ἐπιθυμίαν λέγουσιν ὄρεξιν εἶναι ἀπειθῆ λόγῳ. . . φόβον δὲ εἶναι ἔκλυσιν ἀπειθῆ λόγῳ. ἔκκλισιν Εὐλάβειαν καλούντων οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ Νόμου φόβον, εὔλογον οὖσαν ἔκκλισιν. Ει φόβον ἔκκλισιν κακοῦ, Τῷ δὲ φόβῳ Κυρίου ἐκκλί- νει πᾶς ἀπὸ κακοῦ. Εt Εὐλάβεια, Εκκλισις οὖσα σὺν λόγῳ. ἐντολὴ ἀπαγορεύει, τὸν φόβον ἑπαρτῶσα διὰ παιδείαν τῶν οὕτως ἐπιδεχο μένων νουθετεῖσθαι. φόβον, Μοκ, ἐξ ἧς ἡ μετάν. τωσαν, μιο ἑξῆς ἡ μ., ἧς ἀρχή ἐστι φόβος Θεοῦ, σοφίας, CLEMENTIS ALEXANDRINI menta cognitionis, evenit ut fides sit magis ele- mentaris, nec minus homini gnostico necessaria, quam ei, qui in hoc mundo vivit, ad vivendum respiratio. Ut autem absque quatuor elementis non possumus vivere; ita nec absque fide possumus assequi cognitionem. Hæc est ergo basis veritatis. CAPUT VII. Timoris usum ostendit eumque a vituperantium objectionibus vindical. * Qui timorem autern accusant, legem inse- ctantur. Quod si legem, clarum est, quod illum quo- que, qui legem dedit, Deum. Hæc enim tria necesse est consistant in subjecto: is qui administrat, administratio, et id quod administratur. Si ergo legem supponant esse tollendam, necesse est uti- que, ut unusquisque, qui ducitur a cupiditate, vo- luptati obsequens, id quidem, quod recte honeste- que se habet, negligat, Deum autem despiciat, absque metu autem simul sit impius et injustus, et a veritate penitus exsiliat. At certe, inquiunt, timor est a ratione aliena declinatio, et animi per- turbatio. Quid tu dicis? et quomodo tibi amplius servari possit hæc definitio, cum præceptum mihi per Logon, seu rationem, datum sit? Præceptum autem timorem pronuntiat per disciplinam, eum, qui id suscipit, parans ut corrigatur. Non est ergo timor a ratione alienus : est itaque rationi consen- taneus. Quidni enim ? cum adhortetur: Non occi- des, non mechaberis, non furaberis, non falsum diaes testimonium 4. Sed si nomina argute excogitare ve- lint, id est, cautionem, per me licet vo- cent legis timorem philosophi, quæ est consenta- nea rationi declinatio. Hos Critolaus Phaselites non inepte vocavit id est, qui de- pugnant de nominibus. Pulchrum ergo, atque adeo pulcherrimum, iis, qui nos accusant, præceptum apparuit, excogitata inutatione nominis. Cautio orgo esse rationi consentanea ostenditur, cum sit ejus, quod lædit, declinatio ex qua exoritur eo- rum, quæ præcesserunt, peccatorum poenitentia. Principium enim sapientiæ est timor Domini. In- tellectus autem bonus omnibus facientibus cum b. B C ED. POTTER 373-374 ED. PARIS, Prov. 1, 7. ducitur. SYLBURG. .. solutio. Est enim metus secundum Stoi cus, solutio animi contra rationem. Clemens Padag. lib. 1, in principio cap. : Consentit Stobæus :: Elogis ethicis, p. : Cupiditatem igilur dicunt esse «ppetitum contra rationem, metum autem esse so- Tationem animi contra rationem. Verumta.nen paulo post retinuit auctor : alias e Proverbiis notal, esse p. : p. : a Exod. xx, 13-16. b Psal. cx, 10; huic periodo ita concepte sensus. Forte legend, et interpungend. hoc modo : Præceptum velut res turp metum intentans in disciplinam illorum, qui ita corrigi sustinent. Vid. pag. et 478. LowTH. sapienti suo tribuerunt vocent. SYLBURG. posui. - etiam interpres Sapientiam vocal effectionem, que est timor Domini. Sed forte legendum, cujus initium est timor Dei. Sn- BURG. ut etiam paulo ante. (37) "Ος ἄγ. Non minus aptum ὡς ἄγεται, ut D (58) Εκκλισις. Scribendum potius videtur, (59) Εντολή . νουθετεῖσθαι. Nullus inest (40) Εὐλάβειαν. διοιεῖ εὐλάβειαν, ΠΟΛ vero (41) Καλούντων. Imperative positum pro καλε (42) Την σοφίαν λ. Vulg. lectionem sequitur (43) Αρχὴ σοφίᾳ. Vulg. Bib. Proverb. 1, ἀρχὴ
PG 8:1003οὐ γάρ ἐστε ὑπὸ νόμον, ἀλλ’ ὑπὸ χάριν,» τοῖς ἤδη πεπιστευκόσι λέγων, «ὅτι τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν.» ἀτυχία δέ ἐστιν ἄλλου εἰς ἐμὲ πρᾶξις ἀκούσιος, ἡ δὲ ἀδικία μόνη εὑρίσκεται ἑκούσιος εἴτε ἐμὴ εἴτε ἄλλου. Ταύτας δ’ αἰνίσσεται τῶν ἁμαρτιῶν τὰς διαφορὰς ὁ ψαλμῳδὸς μακαρίους λέγων ὧν ὁ θεὸς τὰς μὲν ἀπήλειψεν ἀνομίας, τὰς δὲ ἐπεκάλυψεν ἁμαρτίας, οὐκ ἐλογίσατό τε τὰς ἄλλας καὶ ἀφῆκε τὰς λοιπάς. «γέγραπται γάρ· ‹μακάριοι ὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἐπεκαλύφθησαν αἱ ἁμαρτίαι· μακάριος ἀνὴρ ᾧ οὐ μὴ λογίσηται κύριος ἁμαρτίαν, οὐδὲ ἔστιν ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος·› οὗτος ὁ μακαρισμὸς ἐγένετο ἐπὶ τοὺς ἐκλελεγμένους ὑπὸ τοῦ θεοῦ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ κυρίου ἡμῶν.» «καλύπτει μὲν γὰρ ἀγάπη πλῆθος ἁμαρτιῶν.» ἀπαλείφει δὲ ὁ «τὴν μετάνοιαν μᾶλλον τοῦ ἁμαρτωλοῦ ἢ τὸν θάνατον αἱρούμενος». οὐ λογίζονται δὲ ὅσαι μὴ κατὰ προαίρεσιν συνίστανται· «ὁ γὰρ ἐπιθυμήσας ἤδη μεμοίχευκε» φησίν. ἀφίησί τε τὰς ἁμαρτίας ὁ «φωτίζων» λόγος «καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ, φησὶν ὁ κύριος, ζητήσουσιν τὴν ἀδικίαν Ἰσραήλ, καὶ οὐχ ὑπάρξει, καὶ τὰς ἁμαρτίας Ἰούδα, καὶ οὐ μὴ εὑρεθῶσιν,» «ὅτι τίς ὥσπερ ἐγώ;
φίαν δὲ καὶ παιδείαν ἀσεβεῖς ἐξουθενήσουσι, λέγει ἡ Γραφή. Τίνα δὲ τὰ φοβερὰ ὁ νόμος κατ αγγέλλει, θεασώμεθα. Εἰ μὲν τὰ μεταξὺ ἀρετῆς καὶ κακίας, οἷον πενίαν, καὶ νόσον, καὶ ἀδοξίαν, καὶ δυσγένειαν, καὶ ὅσα παραπλήσια· ταῦτα μὲν καὶ οἱ κατὰ πόλιν νόμοι προτείνοντες, ἐπαινοῦνται· καὶ άθεοι, τοῖς ἐκ Περιπάτου τρία γένη τῶν ἀγαθῶν εἰσηγου- μένοις, καὶ τὰ τούτων ἐναντία λογιζομένοις εἶναι κακά, ἁρμόνιος ἤδε ἡ δόξα· ἡμῖν δὲ ὁ δοθεὶς νόμος τὰ τῷ ὄντι κακὰ ἀποφεύγειν προστάττει, μοιχείαν, ἀσέλγειαν, παιδεραστίαν, ἄγνοιαν, ἀδικίαν, νόσον ❖ ψυχῆς, θάνατον· οὐ τὸν διαλύοντα ψυχὴν ἀπὸ σώ- ματος, ἀλλὰ τὸν διαλύοντα ψυχὴν ἀπὸ ἀληθείας· δειναὶ γὰρ καὶ φοβεραὶ τῷ ὄντι κακίαι αὗται, καὶ αἱ ἀπὸ τούτων ἐνέργειαι. Οὐ μὴν (44) ἀδίκως ἐκτεί- νεσθαι δίκτυα πτερωτοῖς, λέγουσιν οἱ χρησμοί οἱ θεῖοι· αὐτοὶ γὰρ αἱμάτων μετέχοντες, θησαυ- ρίζουσιν ἑαυτοῖς κακά. Πῶς οὖν ἔτι οὐκ ἀγαθὸς ὁ νόμος πρός τινων αἱρέσεων λέγεται, ἐπιβοωμένων τὸν ᾿Απόστολον λέγοντα, Διὰ γὰρ νόμου γνῶσις (45) ἁμαρτίας; Πρὸς οὓς φαμεν· Ο νόμος οὐκ ἐποίη σεν, ἀλλ' ἔδειξεν τὴν ἁμαρτίαν. Προστάξας γὰρ Οι ποιητέον, ήλεγξε τὰ μὴ ποιητέα. Αγαθοῦ δὲ τὸ μὲν σωτήριον ἐκδιδάξαι, τὸ δὲ δηλητήριον ἐπιδεῖξαι· καὶ τῷ μὲν χρῆσθαι συμβουλεῦσαι, τὸ δὲ ἀποφυγεῖν κελεῦσαι. Αὐτίκα ὁ Ἀπόστολος, ὃν οὐ συνιεῖσι, γνῶσιν εἶπεν ἁμαρτίας διὰ νόμου πεφανερῶσθαι, οὐχὶ ὑπόστασιν εἰληφέναι. Πῶς δ᾽ οὐκ ἀγαθὸς ὁ παι- δεύων νόμος, ὁ παιδαγωγὺς εἰς Χριστὸν δοθεὶς, ἵνα δὴ ἐπιστρέψωμεν, διὰ φόβου παιδευτικῶς κατευθυ νόμενοι, πρὸς τὴν διὰ Χριστοῦ τελείωσιν; Οὐ βού 3ομαι (46), φησὶν, τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ. Μετάνοιαν δὲ ἐντολὴ ποιεῖ, κωλυτικὴν μὲν τῶν μὴ ποιητέων, επαγγελ- τικὴν δὲ τῶν (47) εὐεργεσιών. Θάνατον δὲ, οἶμαι, τὴν ἄγνοιαν λέγει. Καὶ ὁ ἐγγὺς (48) Κυρίου, πλή ρης μαστίγων· ὁ συνεγγίζων δηλονότι τῇ γνώσει, κινδύνων, φόβων, ἀνιῶν, θλίψεων, διὰ τὸν πόθον τῆς ἀληθείας ἀπολαύει· Υἱὸς γὰρ πεπαιδευμένος σοφὸς ἀπέβη· καὶ διεσώθη ἀπὸ καύματος υἱὸς νοήμων. Υἱὸς δὲ νοήμων δέξεται ἐντολάς. Καὶ Βαρνάβας ὁ ᾿Απόστολος, Οὐαὶ (49) οἱ συνετοὶ παρ' ἑαυτοῖς καὶ ἐνώπιον αὐτῶν ἐπιστήμονες, προσ- τάξας (50), επήγαγε· Πνευματικοί γενώμεθα, ναὸς τέλειος τῷ Θεῷ· ἐφ' ὅσον ἐστὶν ἐφ' ἡμῖν, αἱμάτων μετέχ. κωλυτική εἰ ἐπαγγελτική, εντολή λόγον ὀρθὸν, προστακτικὸν μὲν ὧν ποιητέον, ἀπαγορευτικὸν δὲ ὧν οὐ ποιητέον: διὰ μνήμης Υἱὸς πεπαιδευμένος σοφὸς ἔσται : Διεσώθη ἀπὸ καύματος υἱὸς νοήμων. Σοφός καρδίᾳ δέ- ξεται ἐντολάς. «να STROMATUM LIB. II. B A Sapientiam vocat effectionem, quæ est timor Do- mini, deducens ad sapientiam. Si autem lex affert timorem, principium sapientiæ est legis cogui- tio, et non est sapiens absque lege. Insipientes er- go sunt, qui legem recusant : cui est consequens, ut ipsi reputentur seu impii. Disciplina au- tem est principium sapientiæ. Sapientiam autem et disciplinam impii nihili pendent, ait Scriptura ª. Videamus autem, quænain esse timenda lex annun· tiet. Si ea quidem, quæ sunt media inter virtutem et vitium, ut paupertatem, et morbum, et igno- miniam, et ignobilitatein, et quæ sunt his similia ; hæc quidem pleræque civitatum leges proponentes laudantur; et Peripateticis, qui tria bonorum ge D ignorantiam. Et qui est prope Dominum, est plenis P. ED. POTTER. 374-375 ED. PARIS. ª Prov. 1, 7. b Ibid., 17, 18. ↑ Rom. 111, 20. Pro Ibid. XXXIII, 2, vel avuli, 25, 32. ut hæ voces ad relatæ intelligantur: quod Latine expressum est. Sic superius legem definit, rectam rationem, quæ ea quæ oportet fieri jubet : quæ autem non oportet fieri, prohibet. Strom. 1, p. 350. PATROL. GR. VIII. C nera introducunt; et corum contraria mala esse reputant, ea conformis est opinio. Nobis autem data lex ea, quæ vere mala sunt, jubet fugere, adulterium, petulantiam, puerorum amorem, ignc- rantiam, injustitiam, morbum animæ, mortem ; non eam, quæ solvit animam a corpore; sed eam, quæ animam dissolvit a veritate. Hæc sunt enim vere gravia et timenda vitia, ct quæ ex eis proti- ciscuntur operationes. Verumenimvero non injuste pennutis tendi retia, dicunt divina responsa. Ipsi enim dum sunt sanguinum participes, mala sibi re- condunt. Quomodo ergo a nonnullis hæresibus lex adhuc mala dicitur, vociferantibus dicere Ape- stolum Per legem enim cognitio peccati ? Quibus dicimus: Lex peccatum non fecit, sed ostendit. Cum enim ea, quæ sunt facienda, jusserit, repre- hendit ea, quæ non facienda. Boni autem est, id, quod salutare quidem est, docere; quod exitiale autem, ostendere: et illo quidem uti consulere, hoc vero jubere fugere. Jam Apostolus, quem non intelligunt, dixit peccati cognitionem per legem esse manifestatam, non autem accepisse substantiam. Quomodo autem non est bona lex castigans, Ju data est pædagogus ad Christum ª, ut dum per ti- moris castigationem dirigimur, ad eam, quæ est per Christum, perfectionem convertamur? Nolo, inquit, mortem peccatoris, sed ejus penitentiam *. Poenitentiam autem efficit præceptum, quod ea qui- dem prohibet, quæ non sunt facienda, benefact: autem mandat. Mortem autem, ut arbitror, dicit d Galat. 11!, In iis, quae sequuntur, recitat Proverb. *. 4: V. 5. V.8: ciderunt, sed apud veterem ejus interpretem hoc modo exstant, cap. 4: Dicit enim Scriptura: illis, qui sibi solis intelligunt, et apud se docti viden tur. i Simus spiritales : simus templum consum- matum Deo: in quantum est in nobis, meditemur ti- morem Dei, et custodiamus mandata illius. praposuisset. SYLB. 3: 24. Ezech. xxxm, 11; xvin, 23, 32. (44) Μήν. Γάρ Proverb. Μox, οἱ φόνου μετέχοντες (45) Γνώσις. Επίγνωσις, Rom. ult. (46) Οὐ βούλομαι. Διὰ μνήμης recitat Ezech. (47) Κωλυτικὴν μὲν... ἐπαγγελτικὴν δὲ τ. Malim (48) Kał ¿èr. Respicere videtur Judith v111. 27. (49) Oval. Hæc e Græco S. Barnabæ textu ex- (50) Προστάξας. Forte rectius προτάξας, cum
καὶ τίς ἀντιστήσεται κατὰ πρόσωπόν μου;» ὁρᾷς ἕνα θεὸν καταγγελλόμενον ἀγαθόν, τῶν κατ’ ἀξίαν ἀπονεμητικόν τε καὶ ἀφετικὸν ἁμαρτημάτων. φαίνεται δὲ καὶ Ἰωάννης ἐν τῇ μείζονι ἐπιστολῇ τὰς διαφορὰς τῶν ἁμαρτιῶν ἐκδιδάσκων ἐν τούτοις· «ἐάν τις ἴδῃ τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ ἁμαρτάνοντα ἁμαρτίαν μὴ πρὸς θάνατον, αἰτήσει, καὶ σώσει αὐτῷ ζωήν, τοῖς ἁμαρτάνουσι μὴ πρὸς θάνατον» εἶπεν· «ἔστι γὰρ ἁμαρτία πρὸς θάνατον· οὐ περὶ ἐκείνης λέγω, ἵνα ἐρωτήσῃ τις. πᾶσα ἀδικία ἁμαρτία ἐστί, καὶ ἔστιν ἁμαρτία μὴ πρὸς θάνατον.» ἀλλὰ καὶ Δαβὶδ καὶ πρὸ Δαβὶδ ὁ Μωυσῆς τῶν τριῶν δογμάτων τὴν γνῶσιν ἐμφαίνουσιν διὰ τούτων· «μακάριος ἀνὴρ ὃς οὐκ ἐπορεύθη ἐν βουλῇ ἀσεβῶν,» καθὼς οἱ ἰχθύες πορεύονται ἐν σκότει εἰς τὰ βάθη· οἱ γὰρ λεπίδα μὴ ἔχοντες, ὧν ἀπαγορεύει Μωυσῆς ἐφάπτεσθαι, κάτω τῆς θαλάσσης νέμονται· «οὐδὲ ἐν ὁδῷ ἁμαρτωλῶν ἔστη,» καθὼς οἱ δοκοῦντες φοβεῖσθαι τὸν κύριον ἁμαρτάνουσιν ὡς ὁ χοῖρος· πεινῶν γὰρ κραυγάζει, πληρωθεὶς δὲ τὸν δεσπότην οὐ γνωρίζει· «οὐδὲ ἐπὶ καθέδραν λοιμῶν ἐκάθισεν,» καθὼς τὰ πτηνὰ εἰς ἁρπαγὴν ἕτοιμα. παρῄνεσε δὲ Μωυσῆς·
φίαν δὲ καὶ παιδείαν ἀσεβεῖς ἐξουθενήσουσι, λέγει ἡ Γραφή. Τίνα δὲ τὰ φοβερὰ ὁ νόμος κατ αγγέλλει, θεασώμεθα. Εἰ μὲν τὰ μεταξὺ ἀρετῆς καὶ κακίας, οἷον πενίαν, καὶ νόσον, καὶ ἀδοξίαν, καὶ δυσγένειαν, καὶ ὅσα παραπλήσια· ταῦτα μὲν καὶ οἱ κατὰ πόλιν νόμοι προτείνοντες, ἐπαινοῦνται· καὶ άθεοι, τοῖς ἐκ Περιπάτου τρία γένη τῶν ἀγαθῶν εἰσηγου- μένοις, καὶ τὰ τούτων ἐναντία λογιζομένοις εἶναι κακά, ἁρμόνιος ἤδε ἡ δόξα· ἡμῖν δὲ ὁ δοθεὶς νόμος τὰ τῷ ὄντι κακὰ ἀποφεύγειν προστάττει, μοιχείαν, ἀσέλγειαν, παιδεραστίαν, ἄγνοιαν, ἀδικίαν, νόσον ❖ ψυχῆς, θάνατον· οὐ τὸν διαλύοντα ψυχὴν ἀπὸ σώ- ματος, ἀλλὰ τὸν διαλύοντα ψυχὴν ἀπὸ ἀληθείας· δειναὶ γὰρ καὶ φοβεραὶ τῷ ὄντι κακίαι αὗται, καὶ αἱ ἀπὸ τούτων ἐνέργειαι. Οὐ μὴν (44) ἀδίκως ἐκτεί- νεσθαι δίκτυα πτερωτοῖς, λέγουσιν οἱ χρησμοί οἱ θεῖοι· αὐτοὶ γὰρ αἱμάτων μετέχοντες, θησαυ- ρίζουσιν ἑαυτοῖς κακά. Πῶς οὖν ἔτι οὐκ ἀγαθὸς ὁ νόμος πρός τινων αἱρέσεων λέγεται, ἐπιβοωμένων τὸν ᾿Απόστολον λέγοντα, Διὰ γὰρ νόμου γνῶσις (45) ἁμαρτίας; Πρὸς οὓς φαμεν· Ο νόμος οὐκ ἐποίη σεν, ἀλλ' ἔδειξεν τὴν ἁμαρτίαν. Προστάξας γὰρ Οι ποιητέον, ήλεγξε τὰ μὴ ποιητέα. Αγαθοῦ δὲ τὸ μὲν σωτήριον ἐκδιδάξαι, τὸ δὲ δηλητήριον ἐπιδεῖξαι· καὶ τῷ μὲν χρῆσθαι συμβουλεῦσαι, τὸ δὲ ἀποφυγεῖν κελεῦσαι. Αὐτίκα ὁ Ἀπόστολος, ὃν οὐ συνιεῖσι, γνῶσιν εἶπεν ἁμαρτίας διὰ νόμου πεφανερῶσθαι, οὐχὶ ὑπόστασιν εἰληφέναι. Πῶς δ᾽ οὐκ ἀγαθὸς ὁ παι- δεύων νόμος, ὁ παιδαγωγὺς εἰς Χριστὸν δοθεὶς, ἵνα δὴ ἐπιστρέψωμεν, διὰ φόβου παιδευτικῶς κατευθυ νόμενοι, πρὸς τὴν διὰ Χριστοῦ τελείωσιν; Οὐ βού 3ομαι (46), φησὶν, τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ. Μετάνοιαν δὲ ἐντολὴ ποιεῖ, κωλυτικὴν μὲν τῶν μὴ ποιητέων, επαγγελ- τικὴν δὲ τῶν (47) εὐεργεσιών. Θάνατον δὲ, οἶμαι, τὴν ἄγνοιαν λέγει. Καὶ ὁ ἐγγὺς (48) Κυρίου, πλή ρης μαστίγων· ὁ συνεγγίζων δηλονότι τῇ γνώσει, κινδύνων, φόβων, ἀνιῶν, θλίψεων, διὰ τὸν πόθον τῆς ἀληθείας ἀπολαύει· Υἱὸς γὰρ πεπαιδευμένος σοφὸς ἀπέβη· καὶ διεσώθη ἀπὸ καύματος υἱὸς νοήμων. Υἱὸς δὲ νοήμων δέξεται ἐντολάς. Καὶ Βαρνάβας ὁ ᾿Απόστολος, Οὐαὶ (49) οἱ συνετοὶ παρ' ἑαυτοῖς καὶ ἐνώπιον αὐτῶν ἐπιστήμονες, προσ- τάξας (50), επήγαγε· Πνευματικοί γενώμεθα, ναὸς τέλειος τῷ Θεῷ· ἐφ' ὅσον ἐστὶν ἐφ' ἡμῖν, αἱμάτων μετέχ. κωλυτική εἰ ἐπαγγελτική, εντολή λόγον ὀρθὸν, προστακτικὸν μὲν ὧν ποιητέον, ἀπαγορευτικὸν δὲ ὧν οὐ ποιητέον: διὰ μνήμης Υἱὸς πεπαιδευμένος σοφὸς ἔσται : Διεσώθη ἀπὸ καύματος υἱὸς νοήμων. Σοφός καρδίᾳ δέ- ξεται ἐντολάς. «να STROMATUM LIB. II. B A Sapientiam vocat effectionem, quæ est timor Do- mini, deducens ad sapientiam. Si autem lex affert timorem, principium sapientiæ est legis cogui- tio, et non est sapiens absque lege. Insipientes er- go sunt, qui legem recusant : cui est consequens, ut ipsi reputentur seu impii. Disciplina au- tem est principium sapientiæ. Sapientiam autem et disciplinam impii nihili pendent, ait Scriptura ª. Videamus autem, quænain esse timenda lex annun· tiet. Si ea quidem, quæ sunt media inter virtutem et vitium, ut paupertatem, et morbum, et igno- miniam, et ignobilitatein, et quæ sunt his similia ; hæc quidem pleræque civitatum leges proponentes laudantur; et Peripateticis, qui tria bonorum ge D ignorantiam. Et qui est prope Dominum, est plenis P. ED. POTTER. 374-375 ED. PARIS. ª Prov. 1, 7. b Ibid., 17, 18. ↑ Rom. 111, 20. Pro Ibid. XXXIII, 2, vel avuli, 25, 32. ut hæ voces ad relatæ intelligantur: quod Latine expressum est. Sic superius legem definit, rectam rationem, quæ ea quæ oportet fieri jubet : quæ autem non oportet fieri, prohibet. Strom. 1, p. 350. PATROL. GR. VIII. C nera introducunt; et corum contraria mala esse reputant, ea conformis est opinio. Nobis autem data lex ea, quæ vere mala sunt, jubet fugere, adulterium, petulantiam, puerorum amorem, ignc- rantiam, injustitiam, morbum animæ, mortem ; non eam, quæ solvit animam a corpore; sed eam, quæ animam dissolvit a veritate. Hæc sunt enim vere gravia et timenda vitia, ct quæ ex eis proti- ciscuntur operationes. Verumenimvero non injuste pennutis tendi retia, dicunt divina responsa. Ipsi enim dum sunt sanguinum participes, mala sibi re- condunt. Quomodo ergo a nonnullis hæresibus lex adhuc mala dicitur, vociferantibus dicere Ape- stolum Per legem enim cognitio peccati ? Quibus dicimus: Lex peccatum non fecit, sed ostendit. Cum enim ea, quæ sunt facienda, jusserit, repre- hendit ea, quæ non facienda. Boni autem est, id, quod salutare quidem est, docere; quod exitiale autem, ostendere: et illo quidem uti consulere, hoc vero jubere fugere. Jam Apostolus, quem non intelligunt, dixit peccati cognitionem per legem esse manifestatam, non autem accepisse substantiam. Quomodo autem non est bona lex castigans, Ju data est pædagogus ad Christum ª, ut dum per ti- moris castigationem dirigimur, ad eam, quæ est per Christum, perfectionem convertamur? Nolo, inquit, mortem peccatoris, sed ejus penitentiam *. Poenitentiam autem efficit præceptum, quod ea qui- dem prohibet, quæ non sunt facienda, benefact: autem mandat. Mortem autem, ut arbitror, dicit d Galat. 11!, In iis, quae sequuntur, recitat Proverb. *. 4: V. 5. V.8: ciderunt, sed apud veterem ejus interpretem hoc modo exstant, cap. 4: Dicit enim Scriptura: illis, qui sibi solis intelligunt, et apud se docti viden tur. i Simus spiritales : simus templum consum- matum Deo: in quantum est in nobis, meditemur ti- morem Dei, et custodiamus mandata illius. praposuisset. SYLB. 3: 24. Ezech. xxxm, 11; xvin, 23, 32. (44) Μήν. Γάρ Proverb. Μox, οἱ φόνου μετέχοντες (45) Γνώσις. Επίγνωσις, Rom. ult. (46) Οὐ βούλομαι. Διὰ μνήμης recitat Ezech. (47) Κωλυτικὴν μὲν... ἐπαγγελτικὴν δὲ τ. Malim (48) Kał ¿èr. Respicere videtur Judith v111. 27. (49) Oval. Hæc e Græco S. Barnabæ textu ex- (50) Προστάξας. Forte rectius προτάξας, cum
PG 8:1005«οὐ φάγεσθε χοῖρον οὐδὲ ἀετὸν οὐδὲ ὀξύπτερον οὐδὲ κόρακα οὐδὲ πάντ’ ἰχθὺν ὃς οὐκ ἔχει λεπίδα ἐν αὑτῷ.» ταῦτα μὲν ὁ Βαρνάβας. ἀκήκοα δ’ ἔγωγε σοφοῦ τὰ τοιαῦτα ἀνδρὸς «βουλὴν μὲν ἀσεβῶν» τὰ ἔθνη λέγοντος, «ὁδὸν δὲ ἁμαρτωλῶν» τὴν Ἰουδαϊκὴν ὑπόληψιν καὶ «καθέδραν λοιμῶν» τὰς αἱρέσεις ἐκλαμβάνοντος. ἕτερος δὲ κυριώτερον ἔλεγεν τὸν μὲν πρῶτον μακαρισμὸν τετάχθαι ἐπὶ τῶν μὴ κατακολουθησάντων ταῖς γνώμαις ταῖς πονηραῖς, ταῖς ἀποστατησάσαις τοῦ θεοῦ, τὸν δεύτερον δὲ ἐπὶ τῶν τῇ «εὐρυχώρῳ καὶ πλατείᾳ ὁδῷ» οὐκ ἐμμενόντων, ἢ τῶν ἐν νόμῳ τραφέντων ἢ καὶ τῶν ἐξ ἐθνῶν μετανενοηκότων· «καθέδρα δὲ λοιμῶν» καὶ τὰ θέατρα καὶ τὰ δικαστήρια εἴη ἂν ⟨ἤ⟩, ὅπερ καὶ μᾶλλον, ἡ ἐξακολούθησις ταῖς πονηραῖς καὶ ταῖς λυμαντικαῖς ἐξουσίαις καὶ ἡ κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν κοινωνία. «ἀλλ’ ἢ ἐν τῷ νόμῳ κυρίου τὸ θέλημα αὐτοῦ·» ὁ Πέτρος ἐν τῷ Κηρύγματι «νόμον καὶ λόγον» τὸν κύριον προσεῖπεν. δοκεῖ δὲ καὶ ἄλλως τριῶν ἀποχὴν ἁμαρτίας τρόπων διδάσκειν ὁ νομοθέτης, τῶν μὲν ἐν λόγῳ διὰ τῶν ἰχθύων τῶν ἀναύδων· ἔστι γὰρ τῷ ὄντι οὗ σιγὴ λόγου διαφέρει·
PG 8:1007«ἔστι καὶ σιγῆς ἀκίνδυνον γέρας·» τῶν δὲ ἐν ἔργῳ διὰ τῶν ἁρπακτικῶν καὶ σαρκοβόρων ὀρνέων· χοῖρος «βορβόρῳ ἥδεται» καὶ κόπρῳ· καὶ χρὴ μηδὲ «τὴν συνείδησιν» ἔχειν «μεμολυσμένην». εἰκότως οὖν φησιν ὁ προφήτης· «οὐχ οὕτως», φησίν, «οἱ ἀσεβεῖς, ἀλλ’ ἢ ὡσεὶ χνοῦς ὃν ἐκρίπτει ὁ ἄνεμος ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς. διὰ τοῦτο οὐκ ἀναστήσονται ἀσεβεῖς ἐν κρίσει» (οἱ ἤδη κατακεκριμένοι, ἐπεὶ «ὁ μὴ πιστεύων ἤδη κέκριται»), «οὐδὲ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἐν βουλῇ δικαίων» (οἱ ἤδη κατεγνωσμένοι εἰς τὸ μὴ ἑνωθῆναι τοῖς ἀπταίστως βεβιωκόσιν), «ὅτι γινώσκει κύριος ὁδὸν δικαίων, καὶ ὁδὸς ἀσεβῶν ἀπολεῖται.» πάλιν ὁ κύριος δείκνυσιν ἄντικρυς ἐφ’ ἡμῖν καὶ τὰ παραπτώματα καὶ τὰ πλημμελήματα, τρόπους θεραπείας καταλλήλους τοῖς πάθεσιν ὑποτιθέμενος, πρὸς τῶν ποιμένων ἐπανορθοῦσθαι βουλόμενος ἡμᾶς, διὰ Ἰεζεκιὴλ αἰτιώμενος αὐτῶν, οἶμαι, τινὰς ἐφ’ οἷς οὐκ ἐτήρησαν τὰς ἐντολάς· «τὸ ἠσθενηκὸς οὐκ ἐνισχύσατε» καὶ τὰ ἑξῆς ἕως «καὶ οὐκ ἦν ὁ ἐπιζητῶν οὐδὲ ὁ ἀποστρέφων·» «μεγάλη γὰρ χαρὰ παρὰ τῷ πατρὶ ἑνὸς ἁμαρτωλοῦ σωθέντος,» ὁ κύριός φησι. ταύτῃ πλέον ἐπαινετὸς ὁ Ἀβραὰμ ὅτι «ἐπορεύθη καθάπερ ἐλάλησεν αὐτῷ ὁ κύριος».
ἀγωνιζώμεθα τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, ἵνα ἐν τις δικαιώμασιν αὐτοῦ εὐφρανθώμεν. Ὅθεν, Αρχή σοφίας φόβος Θεοῦ θείως λέλεκται. Α μελετώμεν τον φόβον τοῦ Θεοῦ, καὶ φυλάσσειν Ἐνταῦθα οἱ ἀμφὶ τὸν Βασιλείδην, τοῦτο ἐξηγού μενοι τὸ ῥητὸν, «αὐτόν φασιν "Αρχοντα (51), έπαι κούσαντα τὴν φάσιν τοῦ διακονουμένου Πνεύματος, ἐκπλαγῆναι τῷ τε ἀκούσματι καὶ τῷ θεάματι, παρ ἐλπίδας εὐηγγελισμένον· καὶ τὴν ἔκπληξιν αὐτοῦ φόσον κληθῆναι, ἀρχὴν γενόμενον σοφίας φυλοκρι νητικῆς τε, καὶ διακριτικῆς, καὶ τελεωτικῆς, καὶ ἀποκαταστατικῆς. Οἱ γὰρ μόνον τὸν κόσμον, ἀλλά καὶ τὴν ἐκλογὴν διακρίνας, ὁ ἐπὶ πᾶσι προπέμπει. Εοικε δὲ καὶ Οὐαλεντίνος ἔν τινι ἐπιστολῇ τοιαύτά τινα ἐν νῷ λαβών· αὐταῖς γὰρ γράφει ταῖς λέξεσι· • Καὶ ὡς περίφοβος (52) ἐπ' ἐκείνου (55) τοῦ πλάτ ματος ὑπῆρξε τοῖς ἀγγέλοις, ὅτε μείζονα ἐφθέγξα τῆς πλάσεως, διὰ τὸν ἀοράτως ἐν αὐτῷ σπέρμα δεδωκότα τῆς ἄνωθεν οὐσίας, καὶ παρρησιαζόμενον· οὕτω καὶ ἐν ταῖς γενεαῖς τῶν κοσμικῶν ἀνθρώπων, φόβοι τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων τοῖς ποιοῦσιν ἐγένετ οἷον ἀνδριάντες καὶ εἰκόνες· καὶ πάντων αἱ χεῖρες ἀνύουσιν εἰς ὄνομα Θεοῦ· εἰς γὰρ ὄνομα ἀνθρώπου πλασθείς Αδάμ, φόβον παρέσχεν πρὸ ὄντος (31) ἀνθρώπου, ὡς δὴ αὐτοῦ ἐν αὐτῷ καθεστῶτος, κατεπλάγησαν, καὶ ταχὺ τὸ ἔργον ηφάνισαν. » Μιας δ' οὔσης ἀρχῆς, ὡς δειχθήσεται ὕστερον, τερετίσματα καὶ μινυρίσματα ἀναπλάσσοντες οἶδε οἱ ἄνδρες φαντ σονται. Ἐπειδὴ δὲ ἐκ νόμου καὶ προφητῶν προπαι- δεύεσθαι διὰ Κυρίου, τῷ Θεῷ συμφέρειν ἔδοξεν, ἀρχὴ σοφίας φίλος εἴρηται Κυρίου, παρὰ Κυρίου δια Μωϋσέως δοθείς τοῖς ἀπειθοῦσι καὶ σκληροκαρδίοις. Οὓς γὰρ οὐχ αἱρεῖ λόγος, τιθασσεύει τούτους φάδος. και Καὶ ὡσε περεί φόβος, Οὕτω καὶ . φόβοι τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώ πων τοῖς ποιοῦσιν ἐγένετο, οἷον ἀνδριάντες, καὶ εἶ κόνες, καὶ πάντα, & πάντων αἴ, ἀνύουσιν εἰς ὄνομα Θεοῦ. Για γὰρ ὄνομα ἀνθρώπου πλασθείς Αδάμ, φόβον παρέ σχεν προόντος (που πρὸ ὄντος) ἀνθρώπου, ὡς δὲ αὐτοῦ ἐν αὐτῷ καθεστώτος, Εἰ δὲ ὁ φόβος τοῦ προόντος ἀνθρώπου ἐπιβούλους τοῦ σφετέρου πλάσματος πο ποίηκε τοὺς ἀγγέλους, φαί νου. CLEMENTIS ALEXANDRINI flagellis ". Qui cognitioni seilicet appropinquat, pe- rice:lis, timoribus, molestiis, affectionibus utitur, propter desiderium veritatis. Filius enim castiga- tus evasit sapiens, et servatus est ab æstu filius in- telligens. Filius autem intelligens suscipiet præcepta b. Et Barnabas apostolus: Væ qui sunt intelli. gentes apud seipsos, et coram se scientes c, cum dixisset, subjunxit : Efficiamur spirituales, tcmplar Deo perfectum: quatenus est in nobis, Dei timorem meditemur, et ejus præcepta servare contendumus, ul tætemur in ejus justificationibus. Unde sapientiæ principium timor Dei ª divine dictus est. CAPUT VIII. Basilidis et Valentini deliria de Hic Basilidis sectatores hoc dictum exponentes, dicunt « ipsum principem, cum exaudiisset dictionem Spiritus, qui ministrabatur, auditione et spectaculo fuisse obstupefactum, cum ei præter spem annuntiatum esset Evangelium, et ejus ob- stupefactionem appellatam esse timorem, qui fuit principium sapientiæ genera dijudicantis, et discer- gentis, et perficientis, et restituentis. Cum enim non solum mundum, sed etiam electionem discre- sisset, qui omnibus præest, emittit. » Videtur au- tem Valentinus quoque in quadam epistola talia quædam mente apprehendisse. His enim verbis scri- bit: Et sic ex illo figmento terrore affectus fuit au- ctor angelorum, quando majora elocutus est, quam quæ convenirent effictioni, propter eum, qui in ipso inaspectabiliter dederat semen supernæ essentiæ, et libere loquebatur. Ita etiam in mundanorum homi- num generationibus, timores fuerunt opera homi- num iis, qui ea faciebant, quemadmodum statuæ et jinagines et omnium manus efficiunt in nomine Dei; in nomine enim hominis formatus Adam, ti- norem præbuit ejus, qui prius erat, hominis, ut qui ipse esset in ipso constitutus, et obstupuerunt, et opns cito aboleverunt ». Sed cum sit unum princi- pium, ut ostendetur paulo post, canoras quasdam nugas et figmenta videbuntur isti homines eſſingere. Quoniam autem a lege et prophetis prius erudiri per Dominum, utiie esse Deo visum est, principium sa- pientiæ dictus est timor Domini •, qui a Domino per 1, timore ut rerum causa refulat. B C ED. POTTER, 375-376 ED. PARIS. a Judith vi, 27. b Prov. x, 4, 5, 8. Isa. v, 21. & Prov. tici, explicat Irenæus lib. 1, cap. 23, p. edit. Gron. Eos autem, qui posterius continent calum. D angelos. quod etiam a nobis videtur, constituisse ca quæ sunt in mundo, omnia, et partes sibi fecisse terræ, et earum, quæ super eum sunt, gentium. Esse autem principem ipsorum eum, Judæorum putatur esse Deus. ... Spicilegio_sæculi i1, pag. 50, 51, scribit : « etc. Et quemadmodum illa creatura ( homo) terrorem incussit angelis, qui ipsi hominum conditores erant ex hæreticorum istorum hypothesi, ut ex sequentibus patet. Atque runc apte respondet apodosis: (pro duabus vocibus quarum priorem ex conjectura, posteriorem ex Flo- rentino exemplari emendo) et . . . timori fuerunt opera hominum iis, qui ea faciebant: veluti statuæ et imagines, et omnia quæ manus perficiunt in nomen (sive bonorem) Dei. Eig etc. Quippe in honorem, et add imaginem, hominis prototypi formatus Adam, timo- rem sive reverentiam præexistentis hominis, utpole in ipso kabitantis, præbuit angelis, indeque obstupur runt, et opus cito aboleverunt. Quæ ultima dicto modo legenda atque intelligenda esse, non solum ipse horum verborum contextus, atque hypotheses_an- tiquorum hæreticorum, sed et paulo post p. 376, sequentia Clementis contra hæc disputantis verba unicuique probabunt: etc. Si autem metus ejus, prius exsistebat, hominis, angelos fecit sui figmenši insidiatores, ut scilicet illud corruptum irent, etc Ipsum Clemnenten, si placet, lege. » Ilec ille. SYLBURG, paulo post. SYLB. 7. • Psal. cx, 10. (51) Άρχοντα. Quem ἄρχοντα intellexerint hære- (52) Καὶ ὡς περίφοβος. Joannes Eru. Grabius in (55) Επ' ἐκείνου. Aptius ὑπ' ἐκείνου, νεὶ ἀπ' ἐκεί (54) Πρὸ ὄντος. Aplius προόντας conjuncte, ut bis
PG 8:1009ἐντεῦθεν ἀρυσάμενός τις τῶν παρ’ Ἕλλησι σοφῶν τὸ «ἕπου θεῷ» ἀπεφθέγξατο. «οἱ δὲ εὐσεβεῖς» φησὶν Ἡσαί̈ας «συνετὰ ἐβουλεύσαντο.» βουλὴ δέ ἐστι ζήτησις περὶ τοῦ πῶς ἂν ἐν τοῖς παροῦσι πράγμασιν ὀρθῶς διεξάγοιμεν, εὐβουλία δὲ φρόνησις πρὸς τὰ βουλεύματα. τί δέ; οὐχὶ καὶ ὁ θεὸς μετὰ τὴν ἐπὶ τῷ Κάιν συγγνώμην ἀκολούθως οὐ πολλῷ ὕστερον τὸν μετανοήσαντα Ἐνὼχ εἰσάγει δηλῶν ὅτι συγγνώμη μετάνοιαν πέφυκε γεννᾶν; ἡ συγγνώμη δὲ οὐ κατὰ ἄφεσιν, ἀλλὰ κατὰ ἴασιν συνίσταται. τὸ δ’ αὐτὸ γίνεται κἀν τῇ κατὰ τὸν Ἀαρὼν τοῦ λαοῦ μοσχοποιίᾳ. ἐντεῦθέν τις τῶν παρ’ Ἕλλησι σοφῶν «συγγνώμη τιμωρίας κρείσσων» ἀπεφθέγξατο, ὥσπερ ἀμέλει καὶ τὸ «ἐγγύα, πάρα δ’ ἄτα» ἀπὸ τῆς Σολομῶντος φωνῆς λεγούσης· «υἱέ, ἐὰν ἐγγυήσῃ σὸν φίλον, παραδώσεις σὴν χεῖρα ἐχθρῷ· παγὶς γὰρ ἀνδρὶ ἰσχυρὰ τὰ ἴδια χείλη, καὶ ἁλίσκεται ῥήμασιν ἰδίου στόματος.» μυστικώτερον δὲ ἤδη τὸ «γνῶθι σαυτὸν» ἐκεῖθεν εἴληπται·
PG 8:1011«εἶδες τὸν ἀδελφόν σου, εἶδες τὸν θεόν σου.» ταύτῃ που «ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου ἐξ ὅλης καρδίας καὶ τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν·» ἐν ταύταις λέγει ταῖς ἐντολαῖς ὅλον τὸν νόμον καὶ τοὺς προφήτας κρέμασθαί τε καὶ ἐξηρτῆσθαι. συνᾴδει τούτοις κἀκεῖνα· «ταῦτα λελάληκα ὑμῖν, ἵνα ἡ χαρὰ ἡ ἐμὴ πληρωθῇ. αὕτη δέ ἐστιν ἡ ἐντολὴ ἡ ἐμή, ἵνα ἀγαπᾶτε ἀλλήλους καθὼς ἠγάπησα ὑμᾶς·» «ἐλεήμων γὰρ καὶ οἰκτίρμων ὁ κύριος,» καὶ «χρηστὸς κύριος τοῖς σύμπασι.» σαφέστερον δὲ τὸ «γνῶθι σαυτὸν» παρεγγυῶν ὁ Μωυσῆς λέγει πολλάκις· «πρόσεχε σεαυτῷ.» «ἐλεημοσύναις οὖν καὶ πίστεσιν ἀποκαθαίρονται ἁμαρτίαι· τῷ δὲ φόβῳ κυρίου ἐκκλίνει πᾶς ἀπὸ κακοῦ.» «φόβος δὲ κυρίου παιδεία καὶ σοφία.» Ἐνταῦθα πάλιν ἐπιφύονται οἱ κατήγοροι χαρὰν καὶ λύπην πάθη ψυχῆς λέγοντες· τὴν μὲν γὰρ χαρὰν εὔλογον ἔπαρσιν ἀποδιδόασι καὶ τὸ ἀγάλλεσθαι χαίρειν ἐπὶ καλοῖς. τὸ δὲ ἔλεος λύπην ἐπὶ ἀναξίως κακοπαθοῦντι, τροπὰς δὲ εἶναι ψυχῆς καὶ πάθη τὰ τοιαῦτα.
ἀγωνιζώμεθα τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, ἵνα ἐν τις δικαιώμασιν αὐτοῦ εὐφρανθώμεν. Ὅθεν, Αρχή σοφίας φόβος Θεοῦ θείως λέλεκται. Α μελετώμεν τον φόβον τοῦ Θεοῦ, καὶ φυλάσσειν Ἐνταῦθα οἱ ἀμφὶ τὸν Βασιλείδην, τοῦτο ἐξηγού μενοι τὸ ῥητὸν, «αὐτόν φασιν "Αρχοντα (51), έπαι κούσαντα τὴν φάσιν τοῦ διακονουμένου Πνεύματος, ἐκπλαγῆναι τῷ τε ἀκούσματι καὶ τῷ θεάματι, παρ ἐλπίδας εὐηγγελισμένον· καὶ τὴν ἔκπληξιν αὐτοῦ φόσον κληθῆναι, ἀρχὴν γενόμενον σοφίας φυλοκρι νητικῆς τε, καὶ διακριτικῆς, καὶ τελεωτικῆς, καὶ ἀποκαταστατικῆς. Οἱ γὰρ μόνον τὸν κόσμον, ἀλλά καὶ τὴν ἐκλογὴν διακρίνας, ὁ ἐπὶ πᾶσι προπέμπει. Εοικε δὲ καὶ Οὐαλεντίνος ἔν τινι ἐπιστολῇ τοιαύτά τινα ἐν νῷ λαβών· αὐταῖς γὰρ γράφει ταῖς λέξεσι· • Καὶ ὡς περίφοβος (52) ἐπ' ἐκείνου (55) τοῦ πλάτ ματος ὑπῆρξε τοῖς ἀγγέλοις, ὅτε μείζονα ἐφθέγξα τῆς πλάσεως, διὰ τὸν ἀοράτως ἐν αὐτῷ σπέρμα δεδωκότα τῆς ἄνωθεν οὐσίας, καὶ παρρησιαζόμενον· οὕτω καὶ ἐν ταῖς γενεαῖς τῶν κοσμικῶν ἀνθρώπων, φόβοι τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων τοῖς ποιοῦσιν ἐγένετ οἷον ἀνδριάντες καὶ εἰκόνες· καὶ πάντων αἱ χεῖρες ἀνύουσιν εἰς ὄνομα Θεοῦ· εἰς γὰρ ὄνομα ἀνθρώπου πλασθείς Αδάμ, φόβον παρέσχεν πρὸ ὄντος (31) ἀνθρώπου, ὡς δὴ αὐτοῦ ἐν αὐτῷ καθεστῶτος, κατεπλάγησαν, καὶ ταχὺ τὸ ἔργον ηφάνισαν. » Μιας δ' οὔσης ἀρχῆς, ὡς δειχθήσεται ὕστερον, τερετίσματα καὶ μινυρίσματα ἀναπλάσσοντες οἶδε οἱ ἄνδρες φαντ σονται. Ἐπειδὴ δὲ ἐκ νόμου καὶ προφητῶν προπαι- δεύεσθαι διὰ Κυρίου, τῷ Θεῷ συμφέρειν ἔδοξεν, ἀρχὴ σοφίας φίλος εἴρηται Κυρίου, παρὰ Κυρίου δια Μωϋσέως δοθείς τοῖς ἀπειθοῦσι καὶ σκληροκαρδίοις. Οὓς γὰρ οὐχ αἱρεῖ λόγος, τιθασσεύει τούτους φάδος. και Καὶ ὡσε περεί φόβος, Οὕτω καὶ . φόβοι τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώ πων τοῖς ποιοῦσιν ἐγένετο, οἷον ἀνδριάντες, καὶ εἶ κόνες, καὶ πάντα, & πάντων αἴ, ἀνύουσιν εἰς ὄνομα Θεοῦ. Για γὰρ ὄνομα ἀνθρώπου πλασθείς Αδάμ, φόβον παρέ σχεν προόντος (που πρὸ ὄντος) ἀνθρώπου, ὡς δὲ αὐτοῦ ἐν αὐτῷ καθεστώτος, Εἰ δὲ ὁ φόβος τοῦ προόντος ἀνθρώπου ἐπιβούλους τοῦ σφετέρου πλάσματος πο ποίηκε τοὺς ἀγγέλους, φαί νου. CLEMENTIS ALEXANDRINI flagellis ". Qui cognitioni seilicet appropinquat, pe- rice:lis, timoribus, molestiis, affectionibus utitur, propter desiderium veritatis. Filius enim castiga- tus evasit sapiens, et servatus est ab æstu filius in- telligens. Filius autem intelligens suscipiet præcepta b. Et Barnabas apostolus: Væ qui sunt intelli. gentes apud seipsos, et coram se scientes c, cum dixisset, subjunxit : Efficiamur spirituales, tcmplar Deo perfectum: quatenus est in nobis, Dei timorem meditemur, et ejus præcepta servare contendumus, ul tætemur in ejus justificationibus. Unde sapientiæ principium timor Dei ª divine dictus est. CAPUT VIII. Basilidis et Valentini deliria de Hic Basilidis sectatores hoc dictum exponentes, dicunt « ipsum principem, cum exaudiisset dictionem Spiritus, qui ministrabatur, auditione et spectaculo fuisse obstupefactum, cum ei præter spem annuntiatum esset Evangelium, et ejus ob- stupefactionem appellatam esse timorem, qui fuit principium sapientiæ genera dijudicantis, et discer- gentis, et perficientis, et restituentis. Cum enim non solum mundum, sed etiam electionem discre- sisset, qui omnibus præest, emittit. » Videtur au- tem Valentinus quoque in quadam epistola talia quædam mente apprehendisse. His enim verbis scri- bit: Et sic ex illo figmento terrore affectus fuit au- ctor angelorum, quando majora elocutus est, quam quæ convenirent effictioni, propter eum, qui in ipso inaspectabiliter dederat semen supernæ essentiæ, et libere loquebatur. Ita etiam in mundanorum homi- num generationibus, timores fuerunt opera homi- num iis, qui ea faciebant, quemadmodum statuæ et jinagines et omnium manus efficiunt in nomine Dei; in nomine enim hominis formatus Adam, ti- norem præbuit ejus, qui prius erat, hominis, ut qui ipse esset in ipso constitutus, et obstupuerunt, et opns cito aboleverunt ». Sed cum sit unum princi- pium, ut ostendetur paulo post, canoras quasdam nugas et figmenta videbuntur isti homines eſſingere. Quoniam autem a lege et prophetis prius erudiri per Dominum, utiie esse Deo visum est, principium sa- pientiæ dictus est timor Domini •, qui a Domino per 1, timore ut rerum causa refulat. B C ED. POTTER, 375-376 ED. PARIS. a Judith vi, 27. b Prov. x, 4, 5, 8. Isa. v, 21. & Prov. tici, explicat Irenæus lib. 1, cap. 23, p. edit. Gron. Eos autem, qui posterius continent calum. D angelos. quod etiam a nobis videtur, constituisse ca quæ sunt in mundo, omnia, et partes sibi fecisse terræ, et earum, quæ super eum sunt, gentium. Esse autem principem ipsorum eum, Judæorum putatur esse Deus. ... Spicilegio_sæculi i1, pag. 50, 51, scribit : « etc. Et quemadmodum illa creatura ( homo) terrorem incussit angelis, qui ipsi hominum conditores erant ex hæreticorum istorum hypothesi, ut ex sequentibus patet. Atque runc apte respondet apodosis: (pro duabus vocibus quarum priorem ex conjectura, posteriorem ex Flo- rentino exemplari emendo) et . . . timori fuerunt opera hominum iis, qui ea faciebant: veluti statuæ et imagines, et omnia quæ manus perficiunt in nomen (sive bonorem) Dei. Eig etc. Quippe in honorem, et add imaginem, hominis prototypi formatus Adam, timo- rem sive reverentiam præexistentis hominis, utpole in ipso kabitantis, præbuit angelis, indeque obstupur runt, et opus cito aboleverunt. Quæ ultima dicto modo legenda atque intelligenda esse, non solum ipse horum verborum contextus, atque hypotheses_an- tiquorum hæreticorum, sed et paulo post p. 376, sequentia Clementis contra hæc disputantis verba unicuique probabunt: etc. Si autem metus ejus, prius exsistebat, hominis, angelos fecit sui figmenši insidiatores, ut scilicet illud corruptum irent, etc Ipsum Clemnenten, si placet, lege. » Ilec ille. SYLBURG, paulo post. SYLB. 7. • Psal. cx, 10. (51) Άρχοντα. Quem ἄρχοντα intellexerint hære- (52) Καὶ ὡς περίφοβος. Joannes Eru. Grabius in (55) Επ' ἐκείνου. Aptius ὑπ' ἐκείνου, νεὶ ἀπ' ἐκεί (54) Πρὸ ὄντος. Aplius προόντας conjuncte, ut bis
ἡμεῖς δέ, ὡς ἔοικεν, οὐ παυόμεθα [τὰ τοιαῦτα] σαρκικῶς νοοῦντες τὰς γραφὰς καὶ ἀπὸ τῶν ἡμετέρων παθῶν ἀναγόμενοι, τὸ βούλημα τοῦ ἀπαθοῦς θεοῦ ὁμοίως τοῖς ἡμεδαποῖς κινήμασιν ἀπεκδεχόμενοι· ὡς δ’ ἡμεῖς ἀκοῦσαι δυνατοί, οὕτως ἔχειν ἐπὶ τοῦ παντοκράτορος ὑπολαμβάνοντες, ἀθέως πλανώμεθα. οὐ γὰρ ὡς ἔχει τὸ θεῖον, οὕτως οἷόν τε ἦν λέγεσθαι· ἀλλ’ ὡς οἷόν τε ἦν ἐπαί̈ειν ἡμᾶς σαρκὶ πεπεδημένους, οὕτως ἡμῖν ἐλάλησαν οἱ προφῆται συμπεριφερομένου σωτηρίως τῇ τῶν ἀνθρώπων ἀσθενείᾳ τοῦ κυρίου. ἐπεὶ τοίνυν βούλημά ἐστι τοῦ θεοῦ σῴζεσθαι τὸν ταῖς ἐντολαῖς πειθήνιον τόν τε ἐκ τῶν ἁμαρτημάτων μετανοοῦντα, χαίρομεν δὲ ἡμεῖς ἐπὶ τῇ σωτηρίᾳ ἡμῶν, τὸ χαρτὸν ἡμῶν ἐξιδιοποιήσατο ὁ διὰ τῶν προφητῶν λαλήσας κύριος, καθάπερ ἐν τῷ εὐαγγελίῳ φιλανθρώπως λέγων· «ἐπείνασα καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν, ἐδίψησα καὶ ἐδώκατέ μοι πιεῖν· ὃ γὰρ ἑνὶ τούτων τῶν ἐλαχίστων πεποιήκατε, ἐμοὶ πεποιήκατε.» ὥσπερ οὖν τρέφεται μὴ τρεφόμενος διὰ τὸ τεθράφθαι ὅνπερ βούλεται, οὕτως ἐχάρη μὴ τραπεὶς διὰ τὸ ἐν χαρᾷ γεγονέναι τὸν μετανενοηκότα ὡς ἐβούλετο.
ἀγωνιζώμεθα τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, ἵνα ἐν τις δικαιώμασιν αὐτοῦ εὐφρανθώμεν. Ὅθεν, Αρχή σοφίας φόβος Θεοῦ θείως λέλεκται. Α μελετώμεν τον φόβον τοῦ Θεοῦ, καὶ φυλάσσειν Ἐνταῦθα οἱ ἀμφὶ τὸν Βασιλείδην, τοῦτο ἐξηγού μενοι τὸ ῥητὸν, «αὐτόν φασιν "Αρχοντα (51), έπαι κούσαντα τὴν φάσιν τοῦ διακονουμένου Πνεύματος, ἐκπλαγῆναι τῷ τε ἀκούσματι καὶ τῷ θεάματι, παρ ἐλπίδας εὐηγγελισμένον· καὶ τὴν ἔκπληξιν αὐτοῦ φόσον κληθῆναι, ἀρχὴν γενόμενον σοφίας φυλοκρι νητικῆς τε, καὶ διακριτικῆς, καὶ τελεωτικῆς, καὶ ἀποκαταστατικῆς. Οἱ γὰρ μόνον τὸν κόσμον, ἀλλά καὶ τὴν ἐκλογὴν διακρίνας, ὁ ἐπὶ πᾶσι προπέμπει. Εοικε δὲ καὶ Οὐαλεντίνος ἔν τινι ἐπιστολῇ τοιαύτά τινα ἐν νῷ λαβών· αὐταῖς γὰρ γράφει ταῖς λέξεσι· • Καὶ ὡς περίφοβος (52) ἐπ' ἐκείνου (55) τοῦ πλάτ ματος ὑπῆρξε τοῖς ἀγγέλοις, ὅτε μείζονα ἐφθέγξα τῆς πλάσεως, διὰ τὸν ἀοράτως ἐν αὐτῷ σπέρμα δεδωκότα τῆς ἄνωθεν οὐσίας, καὶ παρρησιαζόμενον· οὕτω καὶ ἐν ταῖς γενεαῖς τῶν κοσμικῶν ἀνθρώπων, φόβοι τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων τοῖς ποιοῦσιν ἐγένετ οἷον ἀνδριάντες καὶ εἰκόνες· καὶ πάντων αἱ χεῖρες ἀνύουσιν εἰς ὄνομα Θεοῦ· εἰς γὰρ ὄνομα ἀνθρώπου πλασθείς Αδάμ, φόβον παρέσχεν πρὸ ὄντος (31) ἀνθρώπου, ὡς δὴ αὐτοῦ ἐν αὐτῷ καθεστῶτος, κατεπλάγησαν, καὶ ταχὺ τὸ ἔργον ηφάνισαν. » Μιας δ' οὔσης ἀρχῆς, ὡς δειχθήσεται ὕστερον, τερετίσματα καὶ μινυρίσματα ἀναπλάσσοντες οἶδε οἱ ἄνδρες φαντ σονται. Ἐπειδὴ δὲ ἐκ νόμου καὶ προφητῶν προπαι- δεύεσθαι διὰ Κυρίου, τῷ Θεῷ συμφέρειν ἔδοξεν, ἀρχὴ σοφίας φίλος εἴρηται Κυρίου, παρὰ Κυρίου δια Μωϋσέως δοθείς τοῖς ἀπειθοῦσι καὶ σκληροκαρδίοις. Οὓς γὰρ οὐχ αἱρεῖ λόγος, τιθασσεύει τούτους φάδος. και Καὶ ὡσε περεί φόβος, Οὕτω καὶ . φόβοι τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώ πων τοῖς ποιοῦσιν ἐγένετο, οἷον ἀνδριάντες, καὶ εἶ κόνες, καὶ πάντα, & πάντων αἴ, ἀνύουσιν εἰς ὄνομα Θεοῦ. Για γὰρ ὄνομα ἀνθρώπου πλασθείς Αδάμ, φόβον παρέ σχεν προόντος (που πρὸ ὄντος) ἀνθρώπου, ὡς δὲ αὐτοῦ ἐν αὐτῷ καθεστώτος, Εἰ δὲ ὁ φόβος τοῦ προόντος ἀνθρώπου ἐπιβούλους τοῦ σφετέρου πλάσματος πο ποίηκε τοὺς ἀγγέλους, φαί νου. CLEMENTIS ALEXANDRINI flagellis ". Qui cognitioni seilicet appropinquat, pe- rice:lis, timoribus, molestiis, affectionibus utitur, propter desiderium veritatis. Filius enim castiga- tus evasit sapiens, et servatus est ab æstu filius in- telligens. Filius autem intelligens suscipiet præcepta b. Et Barnabas apostolus: Væ qui sunt intelli. gentes apud seipsos, et coram se scientes c, cum dixisset, subjunxit : Efficiamur spirituales, tcmplar Deo perfectum: quatenus est in nobis, Dei timorem meditemur, et ejus præcepta servare contendumus, ul tætemur in ejus justificationibus. Unde sapientiæ principium timor Dei ª divine dictus est. CAPUT VIII. Basilidis et Valentini deliria de Hic Basilidis sectatores hoc dictum exponentes, dicunt « ipsum principem, cum exaudiisset dictionem Spiritus, qui ministrabatur, auditione et spectaculo fuisse obstupefactum, cum ei præter spem annuntiatum esset Evangelium, et ejus ob- stupefactionem appellatam esse timorem, qui fuit principium sapientiæ genera dijudicantis, et discer- gentis, et perficientis, et restituentis. Cum enim non solum mundum, sed etiam electionem discre- sisset, qui omnibus præest, emittit. » Videtur au- tem Valentinus quoque in quadam epistola talia quædam mente apprehendisse. His enim verbis scri- bit: Et sic ex illo figmento terrore affectus fuit au- ctor angelorum, quando majora elocutus est, quam quæ convenirent effictioni, propter eum, qui in ipso inaspectabiliter dederat semen supernæ essentiæ, et libere loquebatur. Ita etiam in mundanorum homi- num generationibus, timores fuerunt opera homi- num iis, qui ea faciebant, quemadmodum statuæ et jinagines et omnium manus efficiunt in nomine Dei; in nomine enim hominis formatus Adam, ti- norem præbuit ejus, qui prius erat, hominis, ut qui ipse esset in ipso constitutus, et obstupuerunt, et opns cito aboleverunt ». Sed cum sit unum princi- pium, ut ostendetur paulo post, canoras quasdam nugas et figmenta videbuntur isti homines eſſingere. Quoniam autem a lege et prophetis prius erudiri per Dominum, utiie esse Deo visum est, principium sa- pientiæ dictus est timor Domini •, qui a Domino per 1, timore ut rerum causa refulat. B C ED. POTTER, 375-376 ED. PARIS. a Judith vi, 27. b Prov. x, 4, 5, 8. Isa. v, 21. & Prov. tici, explicat Irenæus lib. 1, cap. 23, p. edit. Gron. Eos autem, qui posterius continent calum. D angelos. quod etiam a nobis videtur, constituisse ca quæ sunt in mundo, omnia, et partes sibi fecisse terræ, et earum, quæ super eum sunt, gentium. Esse autem principem ipsorum eum, Judæorum putatur esse Deus. ... Spicilegio_sæculi i1, pag. 50, 51, scribit : « etc. Et quemadmodum illa creatura ( homo) terrorem incussit angelis, qui ipsi hominum conditores erant ex hæreticorum istorum hypothesi, ut ex sequentibus patet. Atque runc apte respondet apodosis: (pro duabus vocibus quarum priorem ex conjectura, posteriorem ex Flo- rentino exemplari emendo) et . . . timori fuerunt opera hominum iis, qui ea faciebant: veluti statuæ et imagines, et omnia quæ manus perficiunt in nomen (sive bonorem) Dei. Eig etc. Quippe in honorem, et add imaginem, hominis prototypi formatus Adam, timo- rem sive reverentiam præexistentis hominis, utpole in ipso kabitantis, præbuit angelis, indeque obstupur runt, et opus cito aboleverunt. Quæ ultima dicto modo legenda atque intelligenda esse, non solum ipse horum verborum contextus, atque hypotheses_an- tiquorum hæreticorum, sed et paulo post p. 376, sequentia Clementis contra hæc disputantis verba unicuique probabunt: etc. Si autem metus ejus, prius exsistebat, hominis, angelos fecit sui figmenši insidiatores, ut scilicet illud corruptum irent, etc Ipsum Clemnenten, si placet, lege. » Ilec ille. SYLBURG, paulo post. SYLB. 7. • Psal. cx, 10. (51) Άρχοντα. Quem ἄρχοντα intellexerint hære- (52) Καὶ ὡς περίφοβος. Joannes Eru. Grabius in (55) Επ' ἐκείνου. Aptius ὑπ' ἐκείνου, νεὶ ἀπ' ἐκεί (54) Πρὸ ὄντος. Aplius προόντας conjuncte, ut bis
ἐπεὶ δὲ πλουσίως ἐλεεῖ ἀγαθὸς ὢν ὁ θεὸς τάς τε ἐντολὰς διδοὺς διὰ νόμου, διὰ προφητῶν καὶ προσεχέστερον ἤδη διὰ τῆς τοῦ υἱοῦ παρουσίας σῴζων καὶ ἐλεῶν, ὡς εἴρηται, τοὺς ἠλεημένους, κυρίως τε ἐλεεῖ ὁ κρείττων τὸν ἐλάσσω, καὶ κρείττων μὲν ἄνθρωπος ἀνθρώπου οὐκ ἂν εἴη, καθὸ ἄνθρωπος πέφυκεν, κρείττων δὲ ὁ θεὸς τοῦ ἀνθρώπου κατὰ πάντα, εἰ τοίνυν ὁ κρείττων τὸν ἥσσω ἐλεεῖ, μόνος ἡμᾶς ὁ θεὸς ἐλεήσει. κοινωνικὸς μὲν γὰρ ἄνθρωπος ὑπὸ δικαιοσύνης γίνεται καὶ μεταδίδωσιν ὧν ἔλαβεν παρὰ τοῦ θεοῦ διά τε φυσικὴν εὔνοιαν καὶ σχέσιν διά τε τὰς ἐντολὰς αἷς πείθεται· ὁ θεὸς δὲ οὐδεμίαν ἔχει πρὸς ἡμᾶς φυσικὴν σχέσιν, ὡς οἱ τῶν αἱρέσεων κτίσται θέλουσιν, (οὔτ’ εἰ ἐκ μὴ ὄντων ποιοίη οὔτ’ εἰ ἐξ ὕλης δημιουργοίη, ἐπεὶ τὸ μὲν οὐδ’ ὅλως ὄν, ἣ δὲ κατὰ πάντα ἑτέρα τυγχάνει τοῦ θεοῦ) εἰ μή τις μέρος αὐτοῦ καὶ ὁμοουσίους ἡμᾶς τῷ θεῷ τολμήσει λέγειν· καὶ οὐκ οἶδ’ ὅπως ἀνέξεταί τις ἐπαί̈ων τούτου θεὸν ἐγνωκώς, ἀπιδὼν εἰς τὸν βίον τὸν ἡμέτερον, ἐν ὅσοις φυρόμεθα κακοῖς.
ἀγωνιζώμεθα τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, ἵνα ἐν τις δικαιώμασιν αὐτοῦ εὐφρανθώμεν. Ὅθεν, Αρχή σοφίας φόβος Θεοῦ θείως λέλεκται. Α μελετώμεν τον φόβον τοῦ Θεοῦ, καὶ φυλάσσειν Ἐνταῦθα οἱ ἀμφὶ τὸν Βασιλείδην, τοῦτο ἐξηγού μενοι τὸ ῥητὸν, «αὐτόν φασιν "Αρχοντα (51), έπαι κούσαντα τὴν φάσιν τοῦ διακονουμένου Πνεύματος, ἐκπλαγῆναι τῷ τε ἀκούσματι καὶ τῷ θεάματι, παρ ἐλπίδας εὐηγγελισμένον· καὶ τὴν ἔκπληξιν αὐτοῦ φόσον κληθῆναι, ἀρχὴν γενόμενον σοφίας φυλοκρι νητικῆς τε, καὶ διακριτικῆς, καὶ τελεωτικῆς, καὶ ἀποκαταστατικῆς. Οἱ γὰρ μόνον τὸν κόσμον, ἀλλά καὶ τὴν ἐκλογὴν διακρίνας, ὁ ἐπὶ πᾶσι προπέμπει. Εοικε δὲ καὶ Οὐαλεντίνος ἔν τινι ἐπιστολῇ τοιαύτά τινα ἐν νῷ λαβών· αὐταῖς γὰρ γράφει ταῖς λέξεσι· • Καὶ ὡς περίφοβος (52) ἐπ' ἐκείνου (55) τοῦ πλάτ ματος ὑπῆρξε τοῖς ἀγγέλοις, ὅτε μείζονα ἐφθέγξα τῆς πλάσεως, διὰ τὸν ἀοράτως ἐν αὐτῷ σπέρμα δεδωκότα τῆς ἄνωθεν οὐσίας, καὶ παρρησιαζόμενον· οὕτω καὶ ἐν ταῖς γενεαῖς τῶν κοσμικῶν ἀνθρώπων, φόβοι τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων τοῖς ποιοῦσιν ἐγένετ οἷον ἀνδριάντες καὶ εἰκόνες· καὶ πάντων αἱ χεῖρες ἀνύουσιν εἰς ὄνομα Θεοῦ· εἰς γὰρ ὄνομα ἀνθρώπου πλασθείς Αδάμ, φόβον παρέσχεν πρὸ ὄντος (31) ἀνθρώπου, ὡς δὴ αὐτοῦ ἐν αὐτῷ καθεστῶτος, κατεπλάγησαν, καὶ ταχὺ τὸ ἔργον ηφάνισαν. » Μιας δ' οὔσης ἀρχῆς, ὡς δειχθήσεται ὕστερον, τερετίσματα καὶ μινυρίσματα ἀναπλάσσοντες οἶδε οἱ ἄνδρες φαντ σονται. Ἐπειδὴ δὲ ἐκ νόμου καὶ προφητῶν προπαι- δεύεσθαι διὰ Κυρίου, τῷ Θεῷ συμφέρειν ἔδοξεν, ἀρχὴ σοφίας φίλος εἴρηται Κυρίου, παρὰ Κυρίου δια Μωϋσέως δοθείς τοῖς ἀπειθοῦσι καὶ σκληροκαρδίοις. Οὓς γὰρ οὐχ αἱρεῖ λόγος, τιθασσεύει τούτους φάδος. και Καὶ ὡσε περεί φόβος, Οὕτω καὶ . φόβοι τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώ πων τοῖς ποιοῦσιν ἐγένετο, οἷον ἀνδριάντες, καὶ εἶ κόνες, καὶ πάντα, & πάντων αἴ, ἀνύουσιν εἰς ὄνομα Θεοῦ. Για γὰρ ὄνομα ἀνθρώπου πλασθείς Αδάμ, φόβον παρέ σχεν προόντος (που πρὸ ὄντος) ἀνθρώπου, ὡς δὲ αὐτοῦ ἐν αὐτῷ καθεστώτος, Εἰ δὲ ὁ φόβος τοῦ προόντος ἀνθρώπου ἐπιβούλους τοῦ σφετέρου πλάσματος πο ποίηκε τοὺς ἀγγέλους, φαί νου. CLEMENTIS ALEXANDRINI flagellis ". Qui cognitioni seilicet appropinquat, pe- rice:lis, timoribus, molestiis, affectionibus utitur, propter desiderium veritatis. Filius enim castiga- tus evasit sapiens, et servatus est ab æstu filius in- telligens. Filius autem intelligens suscipiet præcepta b. Et Barnabas apostolus: Væ qui sunt intelli. gentes apud seipsos, et coram se scientes c, cum dixisset, subjunxit : Efficiamur spirituales, tcmplar Deo perfectum: quatenus est in nobis, Dei timorem meditemur, et ejus præcepta servare contendumus, ul tætemur in ejus justificationibus. Unde sapientiæ principium timor Dei ª divine dictus est. CAPUT VIII. Basilidis et Valentini deliria de Hic Basilidis sectatores hoc dictum exponentes, dicunt « ipsum principem, cum exaudiisset dictionem Spiritus, qui ministrabatur, auditione et spectaculo fuisse obstupefactum, cum ei præter spem annuntiatum esset Evangelium, et ejus ob- stupefactionem appellatam esse timorem, qui fuit principium sapientiæ genera dijudicantis, et discer- gentis, et perficientis, et restituentis. Cum enim non solum mundum, sed etiam electionem discre- sisset, qui omnibus præest, emittit. » Videtur au- tem Valentinus quoque in quadam epistola talia quædam mente apprehendisse. His enim verbis scri- bit: Et sic ex illo figmento terrore affectus fuit au- ctor angelorum, quando majora elocutus est, quam quæ convenirent effictioni, propter eum, qui in ipso inaspectabiliter dederat semen supernæ essentiæ, et libere loquebatur. Ita etiam in mundanorum homi- num generationibus, timores fuerunt opera homi- num iis, qui ea faciebant, quemadmodum statuæ et jinagines et omnium manus efficiunt in nomine Dei; in nomine enim hominis formatus Adam, ti- norem præbuit ejus, qui prius erat, hominis, ut qui ipse esset in ipso constitutus, et obstupuerunt, et opns cito aboleverunt ». Sed cum sit unum princi- pium, ut ostendetur paulo post, canoras quasdam nugas et figmenta videbuntur isti homines eſſingere. Quoniam autem a lege et prophetis prius erudiri per Dominum, utiie esse Deo visum est, principium sa- pientiæ dictus est timor Domini •, qui a Domino per 1, timore ut rerum causa refulat. B C ED. POTTER, 375-376 ED. PARIS. a Judith vi, 27. b Prov. x, 4, 5, 8. Isa. v, 21. & Prov. tici, explicat Irenæus lib. 1, cap. 23, p. edit. Gron. Eos autem, qui posterius continent calum. D angelos. quod etiam a nobis videtur, constituisse ca quæ sunt in mundo, omnia, et partes sibi fecisse terræ, et earum, quæ super eum sunt, gentium. Esse autem principem ipsorum eum, Judæorum putatur esse Deus. ... Spicilegio_sæculi i1, pag. 50, 51, scribit : « etc. Et quemadmodum illa creatura ( homo) terrorem incussit angelis, qui ipsi hominum conditores erant ex hæreticorum istorum hypothesi, ut ex sequentibus patet. Atque runc apte respondet apodosis: (pro duabus vocibus quarum priorem ex conjectura, posteriorem ex Flo- rentino exemplari emendo) et . . . timori fuerunt opera hominum iis, qui ea faciebant: veluti statuæ et imagines, et omnia quæ manus perficiunt in nomen (sive bonorem) Dei. Eig etc. Quippe in honorem, et add imaginem, hominis prototypi formatus Adam, timo- rem sive reverentiam præexistentis hominis, utpole in ipso kabitantis, præbuit angelis, indeque obstupur runt, et opus cito aboleverunt. Quæ ultima dicto modo legenda atque intelligenda esse, non solum ipse horum verborum contextus, atque hypotheses_an- tiquorum hæreticorum, sed et paulo post p. 376, sequentia Clementis contra hæc disputantis verba unicuique probabunt: etc. Si autem metus ejus, prius exsistebat, hominis, angelos fecit sui figmenši insidiatores, ut scilicet illud corruptum irent, etc Ipsum Clemnenten, si placet, lege. » Ilec ille. SYLBURG, paulo post. SYLB. 7. • Psal. cx, 10. (51) Άρχοντα. Quem ἄρχοντα intellexerint hære- (52) Καὶ ὡς περίφοβος. Joannes Eru. Grabius in (55) Επ' ἐκείνου. Aptius ὑπ' ἐκείνου, νεὶ ἀπ' ἐκεί (54) Πρὸ ὄντος. Aplius προόντας conjuncte, ut bis
PG 8:1013εἴη γὰρ ἂν οὕτως, ὃ μηδ’ εἰπεῖν θέμις, μερικῶς ἁμαρτάνων ὁ θεός, εἴ γε τὰ μέρη τοῦ ὅλου μέρη καὶ συμπληρωτικὰ τοῦ ὅλου, εἰ δὲ μὴ συμπληρωτικά, οὐδὲ μέρη εἴη ἄν. ἀλλὰ γὰρ φύσει «πλούσιος ὢν ὁ θεὸς ἐν ἐλέῳ» διὰ τὴν αὑτοῦ ἀγαθότητα κήδεται ἡμῶν μήτε μορίων ὄντων αὐτοῦ μήτε φύσει τέκνων. καὶ δὴ ἡ μεγίστη τῆς τοῦ θεοῦ ἀγαθότητος ἔνδειξις αὕτη τυγχάνει, ὅτι οὕτως ἐχόντων ἡμῶν πρὸς αὐτὸν καὶ φύσει «ἀπηλλοτριωμένων» παντελῶς ὅμως κήδεται. φυσικὴ μὲν γὰρ ἡ πρὸς τὰ τέκνα φιλοστοργία τοῖς ζῴοις ἥ τε ἐκ συνηθείας τοῖς ὁμογνώμοσι φιλία, θεοῦ δὲ ὁ ἔλεος εἰς ἡμᾶς πλούσιος τοὺς κατὰ μηδὲν αὐτῷ προσήκοντας, τῇ οὐσίᾳ ἡμῶν λέγω ἢ φύσει ἢ δυνάμει τῇ οἰκείᾳ τῆς οὐσίας ἡμῶν, μόνῳ δὲ τῷ ἔργον εἶναι τοῦ θελήματος αὐτοῦ· καὶ δὴ τὸν ἑκόντα μετὰ ἀσκήσεως καὶ διδασκαλίας τὴν γνῶσιν τῆς ἀληθείας ἐπανῃρημένον εἰς υἱοθεσίαν καλεῖ, τὴν μεγίστην πασῶν προκοπήν. «παρανομίαι δὲ ἄνδρα ἀγρεύουσι, σειραῖς δὲ τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτιῶν ἕκαστος σφίγγεται,» καὶ ἔστιν ὁ θεὸς ἀναίτιος·
Α δίκαιον ἀδίκῳ. Εἰ τοίνυν κακῶν ἀρχὴν ἀφοβία (59) εἴρηκεν, ἣν ὁ τοῦ Κυρίου φόβος ἐργάζεται, ἀγαθόν ὁ φόβος· καὶ ὁ ἐκ τοῦ Νόμου φόβος, οὐ μόνον εί καιος, ἀλλὰ καὶ ἀγαθὸς, κακίαν ἀναιρῶν· φόβῳ δὲ ἀφοβίαν εἰσάγων, οὐ πάθει ἀπάθειαν, παιδείᾳ δ μετριοπάθειαν έμποιεῖ. Ἐπὰν οὖν ἀκούσωμεν· Τίμα τὸν Κύριον, καὶ ἰσχύσεις· πλὴν δὲ αὐτοῦ μὴ φοβοῦ ἄλλον· τὸ φοβεῖσθαι ἁμαρτάνειν, ἕπεσθαι δὲ ταῖς ὑπὸ Θεοῦ δοθείσαις ἐντολαῖς, τιμὴν ἣν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ (60) ἐκδεχόμεθα. Δέος (61) δέ ἐστι φόβος Θεού. Αλλ' εἰ καὶ πάθος ὁ φόβος, ὡς βούλονταί τινες ὅτι φόβος ἐστὶ πάθος, οὐχ ὁ πᾶς φόβος πάθος· ἡ γούν δεισιδαιμονία πάθος, φόβος δαιμόνων οὖσα, ἐκπαθῶν τε καὶ ἐμπαθῶν. Ἔμπαλιν οὖν ὁ τοῦ ἀπαθοῦς Θεοῦ φόβος ἀπαθής· φοβεῖται γάρ τις οὐ τὸν Θεὸν, ἀλλὰ τὸ ἀποπεσεῖν τοῦ Θεοῦ. Ὁ δὲ τοῦτο δεδιὼς, τὸ τοῖς και κοῖς περιπεσεῖν, φοβεῖται καὶ δέδιεν τὰ κακά· ὁ δεδιὼς δὲ τὸ πτῶμα, ἄφθαρτον ἑαυτὸν καὶ ἀπαθῆ εἶναι βού λεται (2). Σοφὸς φοβηθεὶς ἐξέκλινεν ἀπὸ κακοῦ· ὁ δὲ ἄφρων (63) μίγνυται πεποιθώς, ἡ Γραφὴ λέ- γει· αὖθις τε, Ἐν φόβῳ Κυρίου ἐλπὶς ἰσχύος, φησίν. Β Δέος Ανάγει γοῦν ὁ τοιοῦτος φόβος ἐπί τε τὴν μετάνοιαν ἑταῖροι ἑταῖρος, ἕτερος ἐγώ, ἐπὶ τε τὴν ἐλπίδα. Ἐλπὶς δὲ προσδοκία ἀγαθῶν, η ἀπόντος ἀγαθοῦ εὔελπις· ἀμέλει καὶ ἡ ἐμπτωσία λαμβάνεται εἰς εὐέλπιδα (64), ἣν ἐπὶ τὴν ἀγάπην χειραγωγεῖν μεμαθήκαμεν. Αγάπη δὲ ὁμόνοια ἂν εἴη τῶν κατὰ τὸν λόγον καὶ τὸν βίον καὶ τὸν τρόπον, ή, συνελόντι φάναι, κοινωνία βίου· ἡ ἐκτένεια φιλίας καὶ φιλοστοργίας μετὰ λόγου ὀρθοῦ περὶ χρῆσιν ἑταίρων. Ὁ δὲ ἑταῖρος ἕτερος ἐγώ. Η καὶ ἀδελ φοὺς (65) τοὺς τῷ αὐτῷ λόγῳ ἀναγεννηθέντας προς- αγορεύομεν. Παράκειται δὲ τῇ ἀγάπῃ ή τε φιλοξενία, φιλοτεχνία τις οὖσα περὶ χρῆσιν ξένων· ξένοι δε, ὧν ξένα τὰ κοσμικά· κοσμικοὺς γὰρ τοὺς εἰς γῆν ὁ δὲ ἄφρων, ἑαυτῷ πεποιθὼς, μίγνυται ἀνόμῳ. 4. κακῶν ἀπαλλαγὴν ἀφοβίαν. ἀφοβία, κακῶν ἀρχή, κακῶν ἀπαλλαγή, κακῶν ἀργὴν ἀφοβίαν, ἀργὸς πόνων, εἰ ἀργὸς κλήρου, καλῶν ἀρχήν, καταλύσεως κακῶν. ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, τιμὴν εἶναι, ἀπὸ τ., τιμὴν εἶναι τοῦ Θ. έ., ἡ εὐεμπτωσία λαμβ. εἰς ἐλπίδα. ἡ ἀπόντος ἀγαθοῦ εὐελπις, Εύελπις εὐελπίς, • CLEMENTIS ALEXANDRINI audientibus clamat Scriptura : Qui autem me audit, requiescet in pace confidens, et sine metu cessabit ab omni malo ª. Quid ergo hi legem esse volunt? Malam quidem non inquient, sed justam, bonum a justo distinguentes. Dominus autem cum jubet timere malum, non maluin malo liberat, sed dissolvit contrarium contrario. Bono autem malum est con- trarium, ut justum injusto. Si ergo malorum dixit principium metus & vacuitatem, quam facit Dom nini cimor : timor bonum est, et qui est ex Lege netus, non solum est justus, sed etiam bonus, ut qui auferat vitium : metu autem inducens metus vacuitatem, non animi perturbatione perturbatio- num vacuitatem, sed disciplina ingenerat affectio- moderationem. Cum itaque audierimus : Honora Doninum, et eris fortis; præter ipsum autem ne time aliumb: timere peccatum, sequi autem, quæ a Deo data sunt, pracepta, a Deo honorem accipimus. autem est Dei melus. Sed etsi timor sit passio, ut volunt aliqui timorem esse passionem, non est quivis metus passio. Superstitio quidem est passio, ut quæ sit dæmo- num metus, qui passionibus susque deque feruntur et agitantur; e contra igitur Dei impatibilis metus est impatibilis : timet enim quis non Deum, sed a Deo excidere. Qui autem hoc veretur, nempe ne in mala incidat, mala timet et veretur; qui autem timet ne cadat, esse se ab interitu alienum vult et impatibilem. Sapiens timens declinavit a malo; insipiens autem confidens aggreditur, ait Scriptura. Et rursus : In timore Domini est, inquit, spes fortitudinis CAPUT IX. Virtutes Christianas esse inter se connexas. Deducit ergo talis metus et ad poenitentiam, et C £ ad spem. Spes.autem est exspectatio bonorum, vel absentis boni bona speratio. Certe casus quoque vel ad bonam spem assumitur, quam ad charita- tem deducere didicimus. Charitas autem fuerit consensio eorum quæ sunt in ratione et vita et moribus; aut, ut paucis dicam, vitæ socie- · tas; vel amicitiæ et benevolentiæ perseverantia cum recta ratione, in usu amicorum ac familia- rium, qui vocantur (dicitur autem quasi id est, ego alter), qua ratione eos fratres appellamus, qui sunt eodem verbo rege- nerati. Adhæret autem charitati et hospitalitas; quæ P. ED. POTTER, 377-378 ED. PARIS. • Prov. 1, 33. b Prov. VII, 2. © Prov. xıv, 16, 26. margine libri sui adnotavit hanc sententiam citari a Damasceno Parallel. lib. 1, cap. 4. SYLBURG. Proverbiorum locum jam dictum, dixisset potius Nam illa quam timor Dei operatur, non est malorum origo ac principium; sed liberatio a malis. Scribi etiam possit, una littera mutata, malorum expertem metus va- cuitatem. Quo sensu laborum expers : sorte privatus, a Platone dicitur. Clementis sententia sic intellecta erit hæc : Si igitur illa metus vacuitas, quam efficit timor Domini, sit malorum expers, tum timor erit quid bonum, nem- pe, quod a malis liberet. Sed Lowthius ait : c Quid si legatur vel honorem qui a Deo est. SYLBURG. Vel, honorem esse, a Deo ipso accipimus. Vel, honorem Dei aliquis suspicetur, transposito e legendum esse Præcedenti quoque sententia, disjunctiva in articulum versa, legi po- test de absente bono bona spe freta. sane, seu pro substan- tivo, rarum est, mihi quidem. SYLBURG. Paris. (64) Δέος. Unde δεισιδαιμονία. (62) Ἔμπαλιν οὖν βούλεται. Cl. Grabius in (63) ῾Ο δὲ ἄφρ. Vulg. Bib. Proverb. xiv, plenius, (39) Κακῶν ἀρχὴν ἀφοβίαν. Respiciens auctor D esse accipimus. (60) Τιμὴν ἣν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ. Forte τιμὴν τὴν (64) Εἰς εὐέλπιδα. Flor. edit. εἰς εὐελπίδα, unde (65) Αδελφούς. Similia dicit infra pag. 597 cdit
καὶ τῷ ὄντι «μακάριος ἀνὴρ ὃς καταπτήσσει πάντα δι’ εὐλάβειαν.» Ὡς οὖν ἡ ἐπιστήμη ἐπιστητική ἐστιν ἕξις, ἀφ’ ἧς τὸ ἐπίστασθαι συμβαίνει, γίνεται δὲ ἡ κατάληψις αὐτῇ ἀμετάπτωτος ὑπὸ λόγου, οὕτω καὶ ἡ ἄγνοια φαντασία ἐστὶν εἴκουσα, μεταπτωτικὴ ὑπὸ λόγου, τὸ δὲ μεταπῖπτον ὡς καὶ τὸ συνασκούμενον ἐκ λόγου ἐφ’ ἡμῖν. παράκειται δὲ τῇ ἐπιστήμῃ ἥ τ’ ἐμπειρία καὶ ἡ εἴδησις σύνεσίς τε καὶ νόησις καὶ γνῶσις. καὶ ἡ μὲν εἴδησις ἐπιστήμη τῶν καθ’ ὅλου κατ’ εἶδος εἴη ἄν· ἡ δὲ ἐμπειρία ἐπιστήμη περιληπτική, ὥστε καὶ οἷόν ἐστιν ἕκαστον πολυπραγμονεῖν· νόησις δὲ ἐπιστήμη νοητοῦ· καὶ σύνεσις ἐπιστήμη συμβλητοῦ ἢ σύμβλησις ἀμετάπτωτος ἢ συμβλητικὴ δύναμις ὧν φρόνησίς ἐστι καὶ ἐπιστήμη, καὶ ἑνὸς καὶ ἑκάστου καὶ πάντων τῶν εἰς ἕνα λόγον· γνῶσις δὲ ἐπιστήμη τοῦ ὄντος αὐτοῦ ἢ ἐπιστήμη σύμφωνος τοῖς γινομένοις· ἀλήθειά τε ἐπιστήμη ἀληθοῦς, ἡ δὲ ἕξις τῆς ἀληθείας ἐπιστήμη ἀληθῶν. ἡ δὲ ἐπιστήμη διὰ τοῦ λόγου συνίσταται καὶ ἀμετάπτωτός ἐστιν ἄλλῳ λόγῳ. [ἐνταῦθα τὴν γνῶσιν πολυπραγμονεῖ.] Ἃ δὲ μὴ ποιοῦμεν, ἤτοι διὰ τὸ μὴ δύνασθαι οὐ ποιοῦμεν ἢ διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι ἢ δι’ ἀμφότερα.
Α δίκαιον ἀδίκῳ. Εἰ τοίνυν κακῶν ἀρχὴν ἀφοβία (59) εἴρηκεν, ἣν ὁ τοῦ Κυρίου φόβος ἐργάζεται, ἀγαθόν ὁ φόβος· καὶ ὁ ἐκ τοῦ Νόμου φόβος, οὐ μόνον εί καιος, ἀλλὰ καὶ ἀγαθὸς, κακίαν ἀναιρῶν· φόβῳ δὲ ἀφοβίαν εἰσάγων, οὐ πάθει ἀπάθειαν, παιδείᾳ δ μετριοπάθειαν έμποιεῖ. Ἐπὰν οὖν ἀκούσωμεν· Τίμα τὸν Κύριον, καὶ ἰσχύσεις· πλὴν δὲ αὐτοῦ μὴ φοβοῦ ἄλλον· τὸ φοβεῖσθαι ἁμαρτάνειν, ἕπεσθαι δὲ ταῖς ὑπὸ Θεοῦ δοθείσαις ἐντολαῖς, τιμὴν ἣν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ (60) ἐκδεχόμεθα. Δέος (61) δέ ἐστι φόβος Θεού. Αλλ' εἰ καὶ πάθος ὁ φόβος, ὡς βούλονταί τινες ὅτι φόβος ἐστὶ πάθος, οὐχ ὁ πᾶς φόβος πάθος· ἡ γούν δεισιδαιμονία πάθος, φόβος δαιμόνων οὖσα, ἐκπαθῶν τε καὶ ἐμπαθῶν. Ἔμπαλιν οὖν ὁ τοῦ ἀπαθοῦς Θεοῦ φόβος ἀπαθής· φοβεῖται γάρ τις οὐ τὸν Θεὸν, ἀλλὰ τὸ ἀποπεσεῖν τοῦ Θεοῦ. Ὁ δὲ τοῦτο δεδιὼς, τὸ τοῖς και κοῖς περιπεσεῖν, φοβεῖται καὶ δέδιεν τὰ κακά· ὁ δεδιὼς δὲ τὸ πτῶμα, ἄφθαρτον ἑαυτὸν καὶ ἀπαθῆ εἶναι βού λεται (2). Σοφὸς φοβηθεὶς ἐξέκλινεν ἀπὸ κακοῦ· ὁ δὲ ἄφρων (63) μίγνυται πεποιθώς, ἡ Γραφὴ λέ- γει· αὖθις τε, Ἐν φόβῳ Κυρίου ἐλπὶς ἰσχύος, φησίν. Β Δέος Ανάγει γοῦν ὁ τοιοῦτος φόβος ἐπί τε τὴν μετάνοιαν ἑταῖροι ἑταῖρος, ἕτερος ἐγώ, ἐπὶ τε τὴν ἐλπίδα. Ἐλπὶς δὲ προσδοκία ἀγαθῶν, η ἀπόντος ἀγαθοῦ εὔελπις· ἀμέλει καὶ ἡ ἐμπτωσία λαμβάνεται εἰς εὐέλπιδα (64), ἣν ἐπὶ τὴν ἀγάπην χειραγωγεῖν μεμαθήκαμεν. Αγάπη δὲ ὁμόνοια ἂν εἴη τῶν κατὰ τὸν λόγον καὶ τὸν βίον καὶ τὸν τρόπον, ή, συνελόντι φάναι, κοινωνία βίου· ἡ ἐκτένεια φιλίας καὶ φιλοστοργίας μετὰ λόγου ὀρθοῦ περὶ χρῆσιν ἑταίρων. Ὁ δὲ ἑταῖρος ἕτερος ἐγώ. Η καὶ ἀδελ φοὺς (65) τοὺς τῷ αὐτῷ λόγῳ ἀναγεννηθέντας προς- αγορεύομεν. Παράκειται δὲ τῇ ἀγάπῃ ή τε φιλοξενία, φιλοτεχνία τις οὖσα περὶ χρῆσιν ξένων· ξένοι δε, ὧν ξένα τὰ κοσμικά· κοσμικοὺς γὰρ τοὺς εἰς γῆν ὁ δὲ ἄφρων, ἑαυτῷ πεποιθὼς, μίγνυται ἀνόμῳ. 4. κακῶν ἀπαλλαγὴν ἀφοβίαν. ἀφοβία, κακῶν ἀρχή, κακῶν ἀπαλλαγή, κακῶν ἀργὴν ἀφοβίαν, ἀργὸς πόνων, εἰ ἀργὸς κλήρου, καλῶν ἀρχήν, καταλύσεως κακῶν. ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, τιμὴν εἶναι, ἀπὸ τ., τιμὴν εἶναι τοῦ Θ. έ., ἡ εὐεμπτωσία λαμβ. εἰς ἐλπίδα. ἡ ἀπόντος ἀγαθοῦ εὐελπις, Εύελπις εὐελπίς, • CLEMENTIS ALEXANDRINI audientibus clamat Scriptura : Qui autem me audit, requiescet in pace confidens, et sine metu cessabit ab omni malo ª. Quid ergo hi legem esse volunt? Malam quidem non inquient, sed justam, bonum a justo distinguentes. Dominus autem cum jubet timere malum, non maluin malo liberat, sed dissolvit contrarium contrario. Bono autem malum est con- trarium, ut justum injusto. Si ergo malorum dixit principium metus & vacuitatem, quam facit Dom nini cimor : timor bonum est, et qui est ex Lege netus, non solum est justus, sed etiam bonus, ut qui auferat vitium : metu autem inducens metus vacuitatem, non animi perturbatione perturbatio- num vacuitatem, sed disciplina ingenerat affectio- moderationem. Cum itaque audierimus : Honora Doninum, et eris fortis; præter ipsum autem ne time aliumb: timere peccatum, sequi autem, quæ a Deo data sunt, pracepta, a Deo honorem accipimus. autem est Dei melus. Sed etsi timor sit passio, ut volunt aliqui timorem esse passionem, non est quivis metus passio. Superstitio quidem est passio, ut quæ sit dæmo- num metus, qui passionibus susque deque feruntur et agitantur; e contra igitur Dei impatibilis metus est impatibilis : timet enim quis non Deum, sed a Deo excidere. Qui autem hoc veretur, nempe ne in mala incidat, mala timet et veretur; qui autem timet ne cadat, esse se ab interitu alienum vult et impatibilem. Sapiens timens declinavit a malo; insipiens autem confidens aggreditur, ait Scriptura. Et rursus : In timore Domini est, inquit, spes fortitudinis CAPUT IX. Virtutes Christianas esse inter se connexas. Deducit ergo talis metus et ad poenitentiam, et C £ ad spem. Spes.autem est exspectatio bonorum, vel absentis boni bona speratio. Certe casus quoque vel ad bonam spem assumitur, quam ad charita- tem deducere didicimus. Charitas autem fuerit consensio eorum quæ sunt in ratione et vita et moribus; aut, ut paucis dicam, vitæ socie- · tas; vel amicitiæ et benevolentiæ perseverantia cum recta ratione, in usu amicorum ac familia- rium, qui vocantur (dicitur autem quasi id est, ego alter), qua ratione eos fratres appellamus, qui sunt eodem verbo rege- nerati. Adhæret autem charitati et hospitalitas; quæ P. ED. POTTER, 377-378 ED. PARIS. • Prov. 1, 33. b Prov. VII, 2. © Prov. xıv, 16, 26. margine libri sui adnotavit hanc sententiam citari a Damasceno Parallel. lib. 1, cap. 4. SYLBURG. Proverbiorum locum jam dictum, dixisset potius Nam illa quam timor Dei operatur, non est malorum origo ac principium; sed liberatio a malis. Scribi etiam possit, una littera mutata, malorum expertem metus va- cuitatem. Quo sensu laborum expers : sorte privatus, a Platone dicitur. Clementis sententia sic intellecta erit hæc : Si igitur illa metus vacuitas, quam efficit timor Domini, sit malorum expers, tum timor erit quid bonum, nem- pe, quod a malis liberet. Sed Lowthius ait : c Quid si legatur vel honorem qui a Deo est. SYLBURG. Vel, honorem esse, a Deo ipso accipimus. Vel, honorem Dei aliquis suspicetur, transposito e legendum esse Præcedenti quoque sententia, disjunctiva in articulum versa, legi po- test de absente bono bona spe freta. sane, seu pro substan- tivo, rarum est, mihi quidem. SYLBURG. Paris. (64) Δέος. Unde δεισιδαιμονία. (62) Ἔμπαλιν οὖν βούλεται. Cl. Grabius in (63) ῾Ο δὲ ἄφρ. Vulg. Bib. Proverb. xiv, plenius, (39) Κακῶν ἀρχὴν ἀφοβίαν. Respiciens auctor D esse accipimus. (60) Τιμὴν ἣν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ. Forte τιμὴν τὴν (64) Εἰς εὐέλπιδα. Flor. edit. εἰς εὐελπίδα, unde (65) Αδελφούς. Similia dicit infra pag. 597 cdit
PG 8:1015οὐχ ἱπτάμεθα μὲν οὖν, ἐπειδὴ οὔτε δυνάμεθα οὔτε βουλόμεθα· οὐ νηχόμεθα δὲ φέρ’ εἰπεῖν ἄρτι, ἐπειδὴ δυνάμεθα μέν, οὐ βουλόμεθα δέ· οὐκ ἐσμὲν δὲ ὡς ὁ κύριος, ἐπειδὴ βουλόμεθα μέν, οὐ δυνάμεθα δέ. «οὐδεὶς γὰρ μαθητὴς ὑπὲρ τὸν διδάσκαλον, ἀρκετὸν δὲ ἐὰν γενώμεθα ὡς ὁ διδάσκαλος,» οὐ κατ’ οὐσίαν, ἀδύνατον γὰρ ἴσον εἶναι πρὸς τὴν ὕπαρξιν τὸ θέσει τῷ φύσει, τῷ δὲ ἀιδίους γεγονέναι καὶ τὴν τῶν ὄντων θεωρίαν ἐγνωκέναι καὶ υἱοὺς προσηγορεῦσθαι καὶ τὸν πατέρα ἀπὸ τῶν οἰκείων καθορᾶν μόνον. προηγεῖται τοίνυν πάντων τὸ βούλεσθαι· αἱ γὰρ λογικαὶ δυνάμεις τοῦ βούλεσθαι διάκονοι πεφύκασι· «θέλε,» φησί, «καὶ δυνήσῃ·» τοῦ γνωστικοῦ δὲ καὶ ἡ βούλησις καὶ ἡ κρίσις καὶ ἡ ἄσκησις ἡ αὐτή. εἰ γὰρ αἱ αὐταὶ ⟨αἱ⟩ προθέσεις, τὰ αὐτὰ καὶ τὰ δόγματα καὶ αἱ κρίσεις, ἵνα δὴ ὦσιν αὐτῷ καὶ οἱ λόγοι καὶ ὁ βίος καὶ ὁ τρόπος ἀκόλουθοι τῇ ἐνστάσει· «καρδία δὲ εὐθεῖα ἐκζητεῖ γνώσεις» καὶ ἐκείνων ἐπαί̈ει.
PG 8:1017«ὁ θεὸς δεδίδαχέν με σοφίαν καὶ γνῶσιν ἁγίων ἔγνωκα.» Προφανεῖς μὲν οὖν καὶ πᾶσαι ⟨αἱ⟩ ἄλλαι ἀρεταί, αἱ παρὰ τῷ Μωυσεῖ ἀναγεγραμμέναι, ἀρχὴν Ἕλλησι παντὸς τοῦ ἠθικοῦ τόπου παρασχόμεναι, ἀνδρείαν λέγω καὶ σωφροσύνην καὶ φρόνησιν καὶ δικαιοσύνην καρτερίαν τε καὶ ὑπομονὴν καὶ τὴν σεμνότητα καὶ ἐγκράτειαν τήν τε ἐπὶ τούτοις εὐσέβειαν. ἀλλ’ ἡ μὲν εὐσέβεια παντί που δήλη τὸ ἀνωτάτω καὶ πρεσβύτατον αἴτιον σέβειν καὶ τιμᾶν [καὶ] διδάσκουσα. καὶ δικαιοσύνην δὲ αὐτὸς ὁ νόμος παρίστησι παιδεύων τήν τε φρόνησιν διὰ τῆς τῶν αἰσθητῶν εἰδώλων ἀποχῆς καὶ τῆς πρὸς τὸν ποιητὴν καὶ πατέρα τῶν ὅλων προσκληρώσεως, ἀφ’ ἧς δόξης οἷον πηγῆς πᾶσα σύνεσις αὔξεται. «θυσίαι γὰρ ἀνόμων βδέλυγμα κυρίῳ, εὐχαὶ δὲ κατευθυνόντων δεκταὶ παρ’ αὐτῷ.» ἐπεὶ «δεκτὴ παρὰ θεῷ δικαιοσύνη μᾶλλον ἢ θυσία.» τοιαῦτα καὶ τὰ παρὰ Ἡσαί̈ᾳ· «τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; λέγει κύριος,» καὶ πᾶσα ἡ περικοπή· «λῦε πάντα σύνδεσμον ἀδικίας· αὕτη γὰρ θυσία θεῷ δεκτή, καρδία συντετριμμένη καὶ ζητοῦσα τὸν πεπλακότα.» «ζυγὰ δόλια βδέλυγμα ἔναντι θεοῦ, στάθμιον δὲ δίκαιον δεκτὸν αὐτῷ.» ἐντεῦθεν «ζυγὸν μὴ ὑπερβαίνειν» Πυθαγόρας παραινεῖ.
Α δίκαιον ἀδίκῳ. Εἰ τοίνυν κακῶν ἀρχὴν ἀφοβία (59) εἴρηκεν, ἣν ὁ τοῦ Κυρίου φόβος ἐργάζεται, ἀγαθόν ὁ φόβος· καὶ ὁ ἐκ τοῦ Νόμου φόβος, οὐ μόνον εί καιος, ἀλλὰ καὶ ἀγαθὸς, κακίαν ἀναιρῶν· φόβῳ δὲ ἀφοβίαν εἰσάγων, οὐ πάθει ἀπάθειαν, παιδείᾳ δ μετριοπάθειαν έμποιεῖ. Ἐπὰν οὖν ἀκούσωμεν· Τίμα τὸν Κύριον, καὶ ἰσχύσεις· πλὴν δὲ αὐτοῦ μὴ φοβοῦ ἄλλον· τὸ φοβεῖσθαι ἁμαρτάνειν, ἕπεσθαι δὲ ταῖς ὑπὸ Θεοῦ δοθείσαις ἐντολαῖς, τιμὴν ἣν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ (60) ἐκδεχόμεθα. Δέος (61) δέ ἐστι φόβος Θεού. Αλλ' εἰ καὶ πάθος ὁ φόβος, ὡς βούλονταί τινες ὅτι φόβος ἐστὶ πάθος, οὐχ ὁ πᾶς φόβος πάθος· ἡ γούν δεισιδαιμονία πάθος, φόβος δαιμόνων οὖσα, ἐκπαθῶν τε καὶ ἐμπαθῶν. Ἔμπαλιν οὖν ὁ τοῦ ἀπαθοῦς Θεοῦ φόβος ἀπαθής· φοβεῖται γάρ τις οὐ τὸν Θεὸν, ἀλλὰ τὸ ἀποπεσεῖν τοῦ Θεοῦ. Ὁ δὲ τοῦτο δεδιὼς, τὸ τοῖς και κοῖς περιπεσεῖν, φοβεῖται καὶ δέδιεν τὰ κακά· ὁ δεδιὼς δὲ τὸ πτῶμα, ἄφθαρτον ἑαυτὸν καὶ ἀπαθῆ εἶναι βού λεται (2). Σοφὸς φοβηθεὶς ἐξέκλινεν ἀπὸ κακοῦ· ὁ δὲ ἄφρων (63) μίγνυται πεποιθώς, ἡ Γραφὴ λέ- γει· αὖθις τε, Ἐν φόβῳ Κυρίου ἐλπὶς ἰσχύος, φησίν. Β Δέος Ανάγει γοῦν ὁ τοιοῦτος φόβος ἐπί τε τὴν μετάνοιαν ἑταῖροι ἑταῖρος, ἕτερος ἐγώ, ἐπὶ τε τὴν ἐλπίδα. Ἐλπὶς δὲ προσδοκία ἀγαθῶν, η ἀπόντος ἀγαθοῦ εὔελπις· ἀμέλει καὶ ἡ ἐμπτωσία λαμβάνεται εἰς εὐέλπιδα (64), ἣν ἐπὶ τὴν ἀγάπην χειραγωγεῖν μεμαθήκαμεν. Αγάπη δὲ ὁμόνοια ἂν εἴη τῶν κατὰ τὸν λόγον καὶ τὸν βίον καὶ τὸν τρόπον, ή, συνελόντι φάναι, κοινωνία βίου· ἡ ἐκτένεια φιλίας καὶ φιλοστοργίας μετὰ λόγου ὀρθοῦ περὶ χρῆσιν ἑταίρων. Ὁ δὲ ἑταῖρος ἕτερος ἐγώ. Η καὶ ἀδελ φοὺς (65) τοὺς τῷ αὐτῷ λόγῳ ἀναγεννηθέντας προς- αγορεύομεν. Παράκειται δὲ τῇ ἀγάπῃ ή τε φιλοξενία, φιλοτεχνία τις οὖσα περὶ χρῆσιν ξένων· ξένοι δε, ὧν ξένα τὰ κοσμικά· κοσμικοὺς γὰρ τοὺς εἰς γῆν ὁ δὲ ἄφρων, ἑαυτῷ πεποιθὼς, μίγνυται ἀνόμῳ. 4. κακῶν ἀπαλλαγὴν ἀφοβίαν. ἀφοβία, κακῶν ἀρχή, κακῶν ἀπαλλαγή, κακῶν ἀργὴν ἀφοβίαν, ἀργὸς πόνων, εἰ ἀργὸς κλήρου, καλῶν ἀρχήν, καταλύσεως κακῶν. ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, τιμὴν εἶναι, ἀπὸ τ., τιμὴν εἶναι τοῦ Θ. έ., ἡ εὐεμπτωσία λαμβ. εἰς ἐλπίδα. ἡ ἀπόντος ἀγαθοῦ εὐελπις, Εύελπις εὐελπίς, • CLEMENTIS ALEXANDRINI audientibus clamat Scriptura : Qui autem me audit, requiescet in pace confidens, et sine metu cessabit ab omni malo ª. Quid ergo hi legem esse volunt? Malam quidem non inquient, sed justam, bonum a justo distinguentes. Dominus autem cum jubet timere malum, non maluin malo liberat, sed dissolvit contrarium contrario. Bono autem malum est con- trarium, ut justum injusto. Si ergo malorum dixit principium metus & vacuitatem, quam facit Dom nini cimor : timor bonum est, et qui est ex Lege netus, non solum est justus, sed etiam bonus, ut qui auferat vitium : metu autem inducens metus vacuitatem, non animi perturbatione perturbatio- num vacuitatem, sed disciplina ingenerat affectio- moderationem. Cum itaque audierimus : Honora Doninum, et eris fortis; præter ipsum autem ne time aliumb: timere peccatum, sequi autem, quæ a Deo data sunt, pracepta, a Deo honorem accipimus. autem est Dei melus. Sed etsi timor sit passio, ut volunt aliqui timorem esse passionem, non est quivis metus passio. Superstitio quidem est passio, ut quæ sit dæmo- num metus, qui passionibus susque deque feruntur et agitantur; e contra igitur Dei impatibilis metus est impatibilis : timet enim quis non Deum, sed a Deo excidere. Qui autem hoc veretur, nempe ne in mala incidat, mala timet et veretur; qui autem timet ne cadat, esse se ab interitu alienum vult et impatibilem. Sapiens timens declinavit a malo; insipiens autem confidens aggreditur, ait Scriptura. Et rursus : In timore Domini est, inquit, spes fortitudinis CAPUT IX. Virtutes Christianas esse inter se connexas. Deducit ergo talis metus et ad poenitentiam, et C £ ad spem. Spes.autem est exspectatio bonorum, vel absentis boni bona speratio. Certe casus quoque vel ad bonam spem assumitur, quam ad charita- tem deducere didicimus. Charitas autem fuerit consensio eorum quæ sunt in ratione et vita et moribus; aut, ut paucis dicam, vitæ socie- · tas; vel amicitiæ et benevolentiæ perseverantia cum recta ratione, in usu amicorum ac familia- rium, qui vocantur (dicitur autem quasi id est, ego alter), qua ratione eos fratres appellamus, qui sunt eodem verbo rege- nerati. Adhæret autem charitati et hospitalitas; quæ P. ED. POTTER, 377-378 ED. PARIS. • Prov. 1, 33. b Prov. VII, 2. © Prov. xıv, 16, 26. margine libri sui adnotavit hanc sententiam citari a Damasceno Parallel. lib. 1, cap. 4. SYLBURG. Proverbiorum locum jam dictum, dixisset potius Nam illa quam timor Dei operatur, non est malorum origo ac principium; sed liberatio a malis. Scribi etiam possit, una littera mutata, malorum expertem metus va- cuitatem. Quo sensu laborum expers : sorte privatus, a Platone dicitur. Clementis sententia sic intellecta erit hæc : Si igitur illa metus vacuitas, quam efficit timor Domini, sit malorum expers, tum timor erit quid bonum, nem- pe, quod a malis liberet. Sed Lowthius ait : c Quid si legatur vel honorem qui a Deo est. SYLBURG. Vel, honorem esse, a Deo ipso accipimus. Vel, honorem Dei aliquis suspicetur, transposito e legendum esse Præcedenti quoque sententia, disjunctiva in articulum versa, legi po- test de absente bono bona spe freta. sane, seu pro substan- tivo, rarum est, mihi quidem. SYLBURG. Paris. (64) Δέος. Unde δεισιδαιμονία. (62) Ἔμπαλιν οὖν βούλεται. Cl. Grabius in (63) ῾Ο δὲ ἄφρ. Vulg. Bib. Proverb. xiv, plenius, (39) Κακῶν ἀρχὴν ἀφοβίαν. Respiciens auctor D esse accipimus. (60) Τιμὴν ἣν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ. Forte τιμὴν τὴν (64) Εἰς εὐέλπιδα. Flor. edit. εἰς εὐελπίδα, unde (65) Αδελφούς. Similia dicit infra pag. 597 cdit
δικαιοσύνη δὲ δολία εἴρηται ἡ τῶν αἱρέσεων ἐπαγγελία, καὶ «γλῶσσα μὲν ἀδίκων ἐξολεῖται, στόμα δὲ δικαίων ἀποστάζει σοφίαν.» ἀλλὰ γὰρ «τοὺς σοφοὺς καὶ φρονίμους φαύλους καλοῦσιν.» μακρὸν δ’ ἂν εἴη περὶ τῶν ἀρετῶν τούτων μαρτυρίας παρατίθεσθαι, ἁπάσης ταύτας ἐξυμνούσης τῆς γραφῆς. ἐπεὶ δ’ οὖν τὴν μὲν ἀνδρείαν ὁρίζονται ἐπιστήμην δεινῶν καὶ οὐ δεινῶν καὶ τῶν μεταξύ, τὴν δὲ σωφροσύνην ἕξιν ἐν αἱρέσει καὶ φυγῇ σῴζουσαν τὰ τῆς φρονήσεως κρίματα, παράκειται [τε] τῇ μὲν ἀνδρείᾳ ἥ τε ὑπομονή, ἣν καρτερίαν καλοῦσιν, ἐπιστήμην ἐμμενετέων καὶ οὐκ ἐμμενετέων, ἥ τε μεγαλοψυχία, ἐπιστήμη τῶν συμβαινόντων ὑπεραίρουσα, ἀλλὰ καὶ τῇ σωφροσύνῃ ἡ εὐλάβεια, ἔκκλισις οὖσα σὺν λόγῳ. Φυλακὴ δὲ τῶν ἐντολῶν, τήρησις οὖσα αὐτῶν ἀβλαβής, περιποίησίς ἐστιν ἀσφαλείας βίου. καὶ οὐκ ἔστιν ἄνευ ἀνδρείας καρτερικὸν εἶναι οὐδὲ μὴν ἄνευ σωφροσύνης ἐγκρατῆ. ἀντακολουθοῦσι δὲ ἀλλήλαις αἱ ἀρεταί, καὶ παρ’ ᾧ αἱ τῶν ἀρετῶν ἀκολουθίαι, παρὰ τούτῳ καὶ ἡ σωτηρία, τήρησις οὖσα τοῦ εὖ ἔχοντος.
Α δίκαιον ἀδίκῳ. Εἰ τοίνυν κακῶν ἀρχὴν ἀφοβία (59) εἴρηκεν, ἣν ὁ τοῦ Κυρίου φόβος ἐργάζεται, ἀγαθόν ὁ φόβος· καὶ ὁ ἐκ τοῦ Νόμου φόβος, οὐ μόνον εί καιος, ἀλλὰ καὶ ἀγαθὸς, κακίαν ἀναιρῶν· φόβῳ δὲ ἀφοβίαν εἰσάγων, οὐ πάθει ἀπάθειαν, παιδείᾳ δ μετριοπάθειαν έμποιεῖ. Ἐπὰν οὖν ἀκούσωμεν· Τίμα τὸν Κύριον, καὶ ἰσχύσεις· πλὴν δὲ αὐτοῦ μὴ φοβοῦ ἄλλον· τὸ φοβεῖσθαι ἁμαρτάνειν, ἕπεσθαι δὲ ταῖς ὑπὸ Θεοῦ δοθείσαις ἐντολαῖς, τιμὴν ἣν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ (60) ἐκδεχόμεθα. Δέος (61) δέ ἐστι φόβος Θεού. Αλλ' εἰ καὶ πάθος ὁ φόβος, ὡς βούλονταί τινες ὅτι φόβος ἐστὶ πάθος, οὐχ ὁ πᾶς φόβος πάθος· ἡ γούν δεισιδαιμονία πάθος, φόβος δαιμόνων οὖσα, ἐκπαθῶν τε καὶ ἐμπαθῶν. Ἔμπαλιν οὖν ὁ τοῦ ἀπαθοῦς Θεοῦ φόβος ἀπαθής· φοβεῖται γάρ τις οὐ τὸν Θεὸν, ἀλλὰ τὸ ἀποπεσεῖν τοῦ Θεοῦ. Ὁ δὲ τοῦτο δεδιὼς, τὸ τοῖς και κοῖς περιπεσεῖν, φοβεῖται καὶ δέδιεν τὰ κακά· ὁ δεδιὼς δὲ τὸ πτῶμα, ἄφθαρτον ἑαυτὸν καὶ ἀπαθῆ εἶναι βού λεται (2). Σοφὸς φοβηθεὶς ἐξέκλινεν ἀπὸ κακοῦ· ὁ δὲ ἄφρων (63) μίγνυται πεποιθώς, ἡ Γραφὴ λέ- γει· αὖθις τε, Ἐν φόβῳ Κυρίου ἐλπὶς ἰσχύος, φησίν. Β Δέος Ανάγει γοῦν ὁ τοιοῦτος φόβος ἐπί τε τὴν μετάνοιαν ἑταῖροι ἑταῖρος, ἕτερος ἐγώ, ἐπὶ τε τὴν ἐλπίδα. Ἐλπὶς δὲ προσδοκία ἀγαθῶν, η ἀπόντος ἀγαθοῦ εὔελπις· ἀμέλει καὶ ἡ ἐμπτωσία λαμβάνεται εἰς εὐέλπιδα (64), ἣν ἐπὶ τὴν ἀγάπην χειραγωγεῖν μεμαθήκαμεν. Αγάπη δὲ ὁμόνοια ἂν εἴη τῶν κατὰ τὸν λόγον καὶ τὸν βίον καὶ τὸν τρόπον, ή, συνελόντι φάναι, κοινωνία βίου· ἡ ἐκτένεια φιλίας καὶ φιλοστοργίας μετὰ λόγου ὀρθοῦ περὶ χρῆσιν ἑταίρων. Ὁ δὲ ἑταῖρος ἕτερος ἐγώ. Η καὶ ἀδελ φοὺς (65) τοὺς τῷ αὐτῷ λόγῳ ἀναγεννηθέντας προς- αγορεύομεν. Παράκειται δὲ τῇ ἀγάπῃ ή τε φιλοξενία, φιλοτεχνία τις οὖσα περὶ χρῆσιν ξένων· ξένοι δε, ὧν ξένα τὰ κοσμικά· κοσμικοὺς γὰρ τοὺς εἰς γῆν ὁ δὲ ἄφρων, ἑαυτῷ πεποιθὼς, μίγνυται ἀνόμῳ. 4. κακῶν ἀπαλλαγὴν ἀφοβίαν. ἀφοβία, κακῶν ἀρχή, κακῶν ἀπαλλαγή, κακῶν ἀργὴν ἀφοβίαν, ἀργὸς πόνων, εἰ ἀργὸς κλήρου, καλῶν ἀρχήν, καταλύσεως κακῶν. ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, τιμὴν εἶναι, ἀπὸ τ., τιμὴν εἶναι τοῦ Θ. έ., ἡ εὐεμπτωσία λαμβ. εἰς ἐλπίδα. ἡ ἀπόντος ἀγαθοῦ εὐελπις, Εύελπις εὐελπίς, • CLEMENTIS ALEXANDRINI audientibus clamat Scriptura : Qui autem me audit, requiescet in pace confidens, et sine metu cessabit ab omni malo ª. Quid ergo hi legem esse volunt? Malam quidem non inquient, sed justam, bonum a justo distinguentes. Dominus autem cum jubet timere malum, non maluin malo liberat, sed dissolvit contrarium contrario. Bono autem malum est con- trarium, ut justum injusto. Si ergo malorum dixit principium metus & vacuitatem, quam facit Dom nini cimor : timor bonum est, et qui est ex Lege netus, non solum est justus, sed etiam bonus, ut qui auferat vitium : metu autem inducens metus vacuitatem, non animi perturbatione perturbatio- num vacuitatem, sed disciplina ingenerat affectio- moderationem. Cum itaque audierimus : Honora Doninum, et eris fortis; præter ipsum autem ne time aliumb: timere peccatum, sequi autem, quæ a Deo data sunt, pracepta, a Deo honorem accipimus. autem est Dei melus. Sed etsi timor sit passio, ut volunt aliqui timorem esse passionem, non est quivis metus passio. Superstitio quidem est passio, ut quæ sit dæmo- num metus, qui passionibus susque deque feruntur et agitantur; e contra igitur Dei impatibilis metus est impatibilis : timet enim quis non Deum, sed a Deo excidere. Qui autem hoc veretur, nempe ne in mala incidat, mala timet et veretur; qui autem timet ne cadat, esse se ab interitu alienum vult et impatibilem. Sapiens timens declinavit a malo; insipiens autem confidens aggreditur, ait Scriptura. Et rursus : In timore Domini est, inquit, spes fortitudinis CAPUT IX. Virtutes Christianas esse inter se connexas. Deducit ergo talis metus et ad poenitentiam, et C £ ad spem. Spes.autem est exspectatio bonorum, vel absentis boni bona speratio. Certe casus quoque vel ad bonam spem assumitur, quam ad charita- tem deducere didicimus. Charitas autem fuerit consensio eorum quæ sunt in ratione et vita et moribus; aut, ut paucis dicam, vitæ socie- · tas; vel amicitiæ et benevolentiæ perseverantia cum recta ratione, in usu amicorum ac familia- rium, qui vocantur (dicitur autem quasi id est, ego alter), qua ratione eos fratres appellamus, qui sunt eodem verbo rege- nerati. Adhæret autem charitati et hospitalitas; quæ P. ED. POTTER, 377-378 ED. PARIS. • Prov. 1, 33. b Prov. VII, 2. © Prov. xıv, 16, 26. margine libri sui adnotavit hanc sententiam citari a Damasceno Parallel. lib. 1, cap. 4. SYLBURG. Proverbiorum locum jam dictum, dixisset potius Nam illa quam timor Dei operatur, non est malorum origo ac principium; sed liberatio a malis. Scribi etiam possit, una littera mutata, malorum expertem metus va- cuitatem. Quo sensu laborum expers : sorte privatus, a Platone dicitur. Clementis sententia sic intellecta erit hæc : Si igitur illa metus vacuitas, quam efficit timor Domini, sit malorum expers, tum timor erit quid bonum, nem- pe, quod a malis liberet. Sed Lowthius ait : c Quid si legatur vel honorem qui a Deo est. SYLBURG. Vel, honorem esse, a Deo ipso accipimus. Vel, honorem Dei aliquis suspicetur, transposito e legendum esse Præcedenti quoque sententia, disjunctiva in articulum versa, legi po- test de absente bono bona spe freta. sane, seu pro substan- tivo, rarum est, mihi quidem. SYLBURG. Paris. (64) Δέος. Unde δεισιδαιμονία. (62) Ἔμπαλιν οὖν βούλεται. Cl. Grabius in (63) ῾Ο δὲ ἄφρ. Vulg. Bib. Proverb. xiv, plenius, (39) Κακῶν ἀρχὴν ἀφοβίαν. Respiciens auctor D esse accipimus. (60) Τιμὴν ἣν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ. Forte τιμὴν τὴν (64) Εἰς εὐέλπιδα. Flor. edit. εἰς εὐελπίδα, unde (65) Αδελφούς. Similia dicit infra pag. 597 cdit
PG 8:1019εἰκότως ἔτι περὶ τούτων διαλαβόντες τῶν ἀρετῶν περὶ πασῶν ἂν εἴημεν ἐσκεμμένοι, ὅτι ὁ μίαν ἔχων ἀρετὴν γνωστικῶς πάσας ἔχει διὰ τὴν ἀντακολουθίαν. αὐτίκα ἡ ἐγκράτεια διάθεσίς ἐστιν ἀνυπέρβατος τῶν κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον φανέντων. ἐγκρατεύεται δὲ ὁ κατέχων τὰς παρὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ὁρμὰς ἢ ὁ κατέχων αὑτὸν ὥστε μὴ ὁρμᾶν παρὰ τὸν ὀρθὸν λόγον. σωφροσύνη δὲ αὕτη οὐκ ἄνευ ἀνδρείας, ἐπειδὴ ἐξ ἐντολῶν γίνεται ἑπομένη τῷ διατεταγμένῳ θεῷ φρόνησίς τε καὶ ἡ μιμητικὴ τῆς θείας διαθέσεως δικαιοσύνη, καθ’ ἣν ἐγκρατευόμενοι καθαροὶ πρὸς εὐσέβειαν καὶ τὴν ἑπομένην ἀκολούθως τῷ θεῷ πρᾶξιν στελλόμεθα, ἐξομοιούμενοι τῷ κυρίῳ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, ἐπικήροις τὴν φύσιν ὑπάρχουσιν. τοῦτο δέ ἐστι « δίκαιον καὶ ὅσιον μετὰ φρονήσεως γενέσθαι». ἀνενδεὲς μὲν γὰρ τὸ θεῖον καὶ ἀπαθές, ὅθεν οὐδὲ ἐγκρατὲς κυρίως· οὐ γὰρ ὑποπίπτει πάθει ποτέ, ἵνα καὶ κρατήσῃ τοῦδε· ἡ δὲ ἡμετέρα φύσις ἐμπαθὴς οὖσα ἐγκρατείας δεῖται, δι’ ἧς πρὸς τὸ ὀλιγοδεὲς συνασκουμένη συνεγγίζειν πειρᾶται κατὰ διάθεσιν τῇ θείᾳ φύσει.
ἐλπίζοντας καὶ τὰς σαρκικὰς ἐπιθυμίας· ἐξακούομεν· Με συσχηματίζεσθε, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ μεταμορφοῦσθε τῇ ἀνακοινώσει τοῦ τοὺς (66), εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς, τί τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ τὸ ἀγαθὸν, καὶ εὐάρεστον, καὶ τέλειον. Αναστρέψει τοίνυν ή φιλοξενία περὶ τὸ ὠφέλιμον τοῖς ξένοις· ξένοι δὲ οἱ ἐπίξενοι· ἐπίξενοι δὲ οἱ φίλοι· φίλοι δὲ οἱ ἀδελφοί· Φίλε κασίγνητε (67), φησὶν Ομηρος· ή τε φιλανθρωπία, δι᾿ ἣν καὶ ἡ φιλοστοργία, φιλική χρῆσις ἀνθρώπων ὑπάρχουσα· * τε φιλοστοργία, φιλοτεχνία τις οὖσα περὶ στέρξιν φίλων ἢ οἰκείων, συμπαρομαρτούσιν (68) ἀγάπῃ. Εἰ δὲ τῷ ὄντι ἄνθρωπος ὁ ἐν ἡμῖν, ἐστὶν ὁ πνευματικός, φιλαδελφία (69) ή φιλανθρωπία, τοῖς τοῦ αὐτοῦ Πνεύματος κεκοινωνηκόσιν. Στέρξις δ' αὖ, τήρησις ἐστιν εὐνοίας ἢ ἀγαπήσεως· ἀγάπησις δὲ ἀπόδει- Β ξις (70) παντελής· καὶ τὸ ἀγαπᾶσθαι ἀρέσκεσθαι τῷ ἤθει, ἀγόμενόν τε καὶ ἀπαγόμενον. Αγονται δὲ εἰς ταυτότητα δι' ὁμόνοιαν, ἐπιστήμην οὖσαν κοινῶν ἀγαθῶν. Καὶ γὰρ ἡ ὁμογνωμοσύνη συμφωνία γνω- μῶν. Καὶ, Ἡ ἀγάπη (71), φησίν, ἀνυπόκριτος ἔστω ἡμῖν αὐτοῖς, καὶ ἀποστυγοῦντες τὸ πονηρὸν, γινώμεθα κολλώμενοι τῷ ἀγαθῷ τῇ φιλαδελφίᾳ τε, καὶ τὰ ἑξῆς ἕως, Εἰ δυνατόν, τὸ ἐξ ὑμῶν μετὰ πάντων ἀνθρώπων εἰρηνεύοντες. Έπειτα, Μὴ νικῶ, λέγει, ὑπὸ τοῦ κακοῦ, ἀλλὰ νίκα ἐν τῷ ἀγαθῷ τὸ κακόν. Ἰουδαίοις τε ὁ αὐτὸς ἀπόστολος μαρτυρεῖν ὁμολογεῖ, ὅτι ζῆλον Θεοῦ ἔχουσιν, ἀλλ' οὐ κατ' ἐπίγνωσιν· ἀγνοοῦντες γὰρ τὴν τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνην, καὶ τὴν ἰδίαν ζητοῦν. τες (72) στῆσαι, τῇ δικαιοσύνῃ τοῦ Θεοῦ οὐχ ὑπετάγησαν· οὐ γὰρ τὸ βούλημα του νόμου ἔγνω σάν τε καὶ ἐποίησαν, ἀλλ᾽ ὁ ὑπέλαβον αὐτοὶ, τοῦτο καὶ βούλεσθαι τὸν νόμον ᾠήθησαν· οὐδ᾽ ὡς προφη τεύοντι (75) τῷ νόμῳ ἐπίστευσαν, λόγῳ δὲ ψιλῷ· καὶ φόβῳ, ἀλλ' οὐ διαθέσει καὶ πίστει ἠκολούθησαν· Τέλος γὰρ νόμου Χριστὸς εἰς δικαιοσύνην ὁ ὑπὸ νόμου προφητευθεὶς παντὶ τῷ πιστεύοντι. Οθεν εἴρηται τούτοις παρὰ Μωϋσέως· Ἐγώ (75) παρα- ζηλώσω ὑμᾶς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει, ἐπ᾽ ἔθνει ασυνέτῳ παροργιῶ ὑμᾶς, τῷ εἰς ὑπακοὴν δηλονότι εὐτρεπεῖ γενομένῳ. Καὶ διὰ Ησαΐου, Εὑρέθην, λέγει, τοῖς ἐμὲ μὴ ζητοῦσιν· ἐμφανὴς ἐγενόμην (75) τοῖς ἐμὲ μὴ ἐπερωτῶσι· πρὸ τῆς τοῦ Κυρίου παρουσίας δηλαδή, μεθ᾿ ἣν καὶ τῷ Ἰσραὴλ ἐκεῖνα τὰ προφη- η τευθέντα οἰκείως λέγεται νῦν· Ἐξεπέτασα τὰς συμπαρομαρτούσα. παντελῶς ἀποδέχεσθαι, δο κιμάζειν καὶ συναινείν, ἀρέσκεσθαι τῷ ἔθει. ἐπίξενοι, ἐπίξενοι ἀγαπᾶσθαι, ομογνωμο σύνη, τες τὸ πονηρὸν, κολλώμενοι τῷ ἀγαθῷ, ΧΙΙ, 9. Καγώ ἐγώ, αὐτοὺς ὑμᾶς, οὐκ ἐκάλεσάν μου τὸ ὄνομα, STROMATUM LIB. II. A est artificiosa amicitiæ ratio circa usum peregri - ☑P. ED. POTTER, 378-379 ED. PARIS. a Rom. XII, 2. b Ibid. x11, 9, 10, 18, 21. a Ibid. 19; Deut. xxxn, 21. 3, 4. scribenti Fratres dicuntur et habentur, qui unum Patrem Deum agnoverunt, qui unum Spiritum biberunt san- clitatis. Nam amoris est ainalos et, ut sequitur, norum. Peregrini autem sunt, quibus peregrina sunt, quæ sunt mundana. Mundanos enini eos, qui in terram sperant, et concupiscentias carnales, intelligimus : Νolite conformari, inquit Apostolus, huic sæculo, sed transformamini renovatione mentis, ad hoc ut vos probetis, quæ sit voluntas Dei bona, bene placens, et perfecta •. Versabitur ergo hospi- talitas in x eo, quod est utile peregrinis. Pere- grini autem sunt, qui etiam dicuntur seu hospitio excepti: autem sunt amici ; amici autem sunt fratres. Frater amice, inquit Homerus : et humanitas, per quanı fit bona affectio, quæ est amicus usus hominum; et ipsa bona affectio, quæ est quædam artificiosa amicitiæ ratio circa amico- rum vel necessariorum dilectiones, comitantur charitatem. Si autem revera homo, qui est in no- bis, est spiritalis, humanitas est fraternitas iis, qui sunt ejusdem Spiritus participes. Affectio au- tem rursus est conservatio benevolentiæ, vel di- lectionis. Dilectio autem est perfecta et absoluta demonstratio : et diligi, quod est est placere moribus, ducique et abduci. In idem autem ducuntur per consensionem, quæ est scientia com- munium bonorum. Consensio enim, quæ est consensus animorum. Et : Non ficia inquit, charitas sit nobis, et odio habentes malum, adhæreamus bono et fratrum amori, et quæ sequun- tur, usque ad illud : Si possibile est, quantum in vobis est, cum omnibus hominibus pacem haben!es. C Deinde : Ne vincaris, inquit, a malo, sed vince in bono malum Þ. Et idem apostolus fatetur se Judæis ferre testimonium quod zelum Dei hubeant, sed non secundum scientiam: ignorantes enim Dei justitiam, et propriam quærentes statuere, Dei justitiæ non fuere subjecti. Non enim legis voluntatem cognove- runt et fecerunt, sed quod ipsi existimaverunt, hoc etiam legem velle putarunt. Neque legi tan- quam prophetiam continenti crediderunt, sed tan- quam nudo sermoni : et præ timore, siue affectu et fide, obsecuti sunt. Finis enim legis est Christus ad justitiam, qui est a lege prædictus, omui credenti c. Unde eis dictum est a Moyse: Ego æmulatione vos provocabo in non gente, in populo stullo vos al iram irritabo ª, qui fuit scilicet paratus ad obe- diendum. Et per Isaiam : Inventus sum, inquit, iis, c Rom. x, 2, D Rom. prophetico ac mystico legis sensui, quo Christus venturus indicatus est: sed duntaxat externam ejus litteram, idque timore potius, quam sincero affectu, aut fide, secuti sunt. ex Isaia sequuntur, recitandis Epistolam ad Roma- nos potissimum secutus est. pro Deu- ter. Dein, bis pro ibid. Isa. (66) Νοός. Ναὸς ὑμῶν, Rom. (67) Φίλε κ. Homer. Iliad. E, ν. 359. (68) Συμπαρομαρτούσιν. Non assentior Lowthio (69) Φιλαδελφία. Tertullianus Apologia cap. 59 : (70) Ἀπόδειξις. Forte scribendum ἀπόδεξις. (71) Ἡ ἀγ. Ἡ ἀγάπη ἀνυπόκριτος. Ἀποστυγοῦν- (72) Ιδίαν ζ. Ιδίαν δικαιοσύνην ζ. Rom. (73) Οὐδ᾽ ὡς προφ. Hoc est, non assensi sunt (74) Εγώ. Clemens in his, ut etiam in iis quæ (75) Εμφανὴς ἐγ. Εἶπα, Ἰδοὺ εἰμι, τῷ ἔθνει οι
ὁ γὰρ σπουδαῖος ὀλιγοδεής, ἀθανάτου καὶ θνητῆς φύσεως μεθόριος, τὸ μὲν ἐνδεὲς διά τε τὸ σῶμα διά τε τὴν γένεσιν αὐτὴν ἔχων, ὀλίγων δὲ διὰ τὴν λογικὴν ἐγκράτειαν δεῖσθαι δεδιδαγμένος. ἐπεὶ τίνα λόγον ἔχει τὸ ἀπειπεῖν τὸν νόμον ἀνδρὶ γυναικὸς ἀμπεχόνην ἀναλαμβάνειν; ἢ οὐχὶ ἀνδρεί̈ζεσθαι ἡμᾶς βούλεται μήτε κατὰ τὸ σῶμα καὶ τὰ ἔργα μήτε κατὰ τὴν διάνοιαν καὶ τὸν λόγον ἐκθηλυνομένους; ἠρρενῶσθαι γὰρ τὸν ἀληθείᾳ σχολάζοντα ἔν τε ὑπομοναῖς ἔν τε καρτερίαις κἀν τῷ βίῳ κἀν τῷ τρόπῳ κἀν τῷ λόγῳ κἀν τῇ ἀσκήσει νύκτωρ τε καὶ μεθ’ ἡμέραν καί, εἴ που μαρτυρίου δι’ αἵματος χωροῦντος ἐπικαταλάβοι χρεία, βούλεται.
ἐλπίζοντας καὶ τὰς σαρκικὰς ἐπιθυμίας· ἐξακούομεν· Με συσχηματίζεσθε, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ μεταμορφοῦσθε τῇ ἀνακοινώσει τοῦ τοὺς (66), εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς, τί τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ τὸ ἀγαθὸν, καὶ εὐάρεστον, καὶ τέλειον. Αναστρέψει τοίνυν ή φιλοξενία περὶ τὸ ὠφέλιμον τοῖς ξένοις· ξένοι δὲ οἱ ἐπίξενοι· ἐπίξενοι δὲ οἱ φίλοι· φίλοι δὲ οἱ ἀδελφοί· Φίλε κασίγνητε (67), φησὶν Ομηρος· ή τε φιλανθρωπία, δι᾿ ἣν καὶ ἡ φιλοστοργία, φιλική χρῆσις ἀνθρώπων ὑπάρχουσα· * τε φιλοστοργία, φιλοτεχνία τις οὖσα περὶ στέρξιν φίλων ἢ οἰκείων, συμπαρομαρτούσιν (68) ἀγάπῃ. Εἰ δὲ τῷ ὄντι ἄνθρωπος ὁ ἐν ἡμῖν, ἐστὶν ὁ πνευματικός, φιλαδελφία (69) ή φιλανθρωπία, τοῖς τοῦ αὐτοῦ Πνεύματος κεκοινωνηκόσιν. Στέρξις δ' αὖ, τήρησις ἐστιν εὐνοίας ἢ ἀγαπήσεως· ἀγάπησις δὲ ἀπόδει- Β ξις (70) παντελής· καὶ τὸ ἀγαπᾶσθαι ἀρέσκεσθαι τῷ ἤθει, ἀγόμενόν τε καὶ ἀπαγόμενον. Αγονται δὲ εἰς ταυτότητα δι' ὁμόνοιαν, ἐπιστήμην οὖσαν κοινῶν ἀγαθῶν. Καὶ γὰρ ἡ ὁμογνωμοσύνη συμφωνία γνω- μῶν. Καὶ, Ἡ ἀγάπη (71), φησίν, ἀνυπόκριτος ἔστω ἡμῖν αὐτοῖς, καὶ ἀποστυγοῦντες τὸ πονηρὸν, γινώμεθα κολλώμενοι τῷ ἀγαθῷ τῇ φιλαδελφίᾳ τε, καὶ τὰ ἑξῆς ἕως, Εἰ δυνατόν, τὸ ἐξ ὑμῶν μετὰ πάντων ἀνθρώπων εἰρηνεύοντες. Έπειτα, Μὴ νικῶ, λέγει, ὑπὸ τοῦ κακοῦ, ἀλλὰ νίκα ἐν τῷ ἀγαθῷ τὸ κακόν. Ἰουδαίοις τε ὁ αὐτὸς ἀπόστολος μαρτυρεῖν ὁμολογεῖ, ὅτι ζῆλον Θεοῦ ἔχουσιν, ἀλλ' οὐ κατ' ἐπίγνωσιν· ἀγνοοῦντες γὰρ τὴν τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνην, καὶ τὴν ἰδίαν ζητοῦν. τες (72) στῆσαι, τῇ δικαιοσύνῃ τοῦ Θεοῦ οὐχ ὑπετάγησαν· οὐ γὰρ τὸ βούλημα του νόμου ἔγνω σάν τε καὶ ἐποίησαν, ἀλλ᾽ ὁ ὑπέλαβον αὐτοὶ, τοῦτο καὶ βούλεσθαι τὸν νόμον ᾠήθησαν· οὐδ᾽ ὡς προφη τεύοντι (75) τῷ νόμῳ ἐπίστευσαν, λόγῳ δὲ ψιλῷ· καὶ φόβῳ, ἀλλ' οὐ διαθέσει καὶ πίστει ἠκολούθησαν· Τέλος γὰρ νόμου Χριστὸς εἰς δικαιοσύνην ὁ ὑπὸ νόμου προφητευθεὶς παντὶ τῷ πιστεύοντι. Οθεν εἴρηται τούτοις παρὰ Μωϋσέως· Ἐγώ (75) παρα- ζηλώσω ὑμᾶς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει, ἐπ᾽ ἔθνει ασυνέτῳ παροργιῶ ὑμᾶς, τῷ εἰς ὑπακοὴν δηλονότι εὐτρεπεῖ γενομένῳ. Καὶ διὰ Ησαΐου, Εὑρέθην, λέγει, τοῖς ἐμὲ μὴ ζητοῦσιν· ἐμφανὴς ἐγενόμην (75) τοῖς ἐμὲ μὴ ἐπερωτῶσι· πρὸ τῆς τοῦ Κυρίου παρουσίας δηλαδή, μεθ᾿ ἣν καὶ τῷ Ἰσραὴλ ἐκεῖνα τὰ προφη- η τευθέντα οἰκείως λέγεται νῦν· Ἐξεπέτασα τὰς συμπαρομαρτούσα. παντελῶς ἀποδέχεσθαι, δο κιμάζειν καὶ συναινείν, ἀρέσκεσθαι τῷ ἔθει. ἐπίξενοι, ἐπίξενοι ἀγαπᾶσθαι, ομογνωμο σύνη, τες τὸ πονηρὸν, κολλώμενοι τῷ ἀγαθῷ, ΧΙΙ, 9. Καγώ ἐγώ, αὐτοὺς ὑμᾶς, οὐκ ἐκάλεσάν μου τὸ ὄνομα, STROMATUM LIB. II. A est artificiosa amicitiæ ratio circa usum peregri - ☑P. ED. POTTER, 378-379 ED. PARIS. a Rom. XII, 2. b Ibid. x11, 9, 10, 18, 21. a Ibid. 19; Deut. xxxn, 21. 3, 4. scribenti Fratres dicuntur et habentur, qui unum Patrem Deum agnoverunt, qui unum Spiritum biberunt san- clitatis. Nam amoris est ainalos et, ut sequitur, norum. Peregrini autem sunt, quibus peregrina sunt, quæ sunt mundana. Mundanos enini eos, qui in terram sperant, et concupiscentias carnales, intelligimus : Νolite conformari, inquit Apostolus, huic sæculo, sed transformamini renovatione mentis, ad hoc ut vos probetis, quæ sit voluntas Dei bona, bene placens, et perfecta •. Versabitur ergo hospi- talitas in x eo, quod est utile peregrinis. Pere- grini autem sunt, qui etiam dicuntur seu hospitio excepti: autem sunt amici ; amici autem sunt fratres. Frater amice, inquit Homerus : et humanitas, per quanı fit bona affectio, quæ est amicus usus hominum; et ipsa bona affectio, quæ est quædam artificiosa amicitiæ ratio circa amico- rum vel necessariorum dilectiones, comitantur charitatem. Si autem revera homo, qui est in no- bis, est spiritalis, humanitas est fraternitas iis, qui sunt ejusdem Spiritus participes. Affectio au- tem rursus est conservatio benevolentiæ, vel di- lectionis. Dilectio autem est perfecta et absoluta demonstratio : et diligi, quod est est placere moribus, ducique et abduci. In idem autem ducuntur per consensionem, quæ est scientia com- munium bonorum. Consensio enim, quæ est consensus animorum. Et : Non ficia inquit, charitas sit nobis, et odio habentes malum, adhæreamus bono et fratrum amori, et quæ sequun- tur, usque ad illud : Si possibile est, quantum in vobis est, cum omnibus hominibus pacem haben!es. C Deinde : Ne vincaris, inquit, a malo, sed vince in bono malum Þ. Et idem apostolus fatetur se Judæis ferre testimonium quod zelum Dei hubeant, sed non secundum scientiam: ignorantes enim Dei justitiam, et propriam quærentes statuere, Dei justitiæ non fuere subjecti. Non enim legis voluntatem cognove- runt et fecerunt, sed quod ipsi existimaverunt, hoc etiam legem velle putarunt. Neque legi tan- quam prophetiam continenti crediderunt, sed tan- quam nudo sermoni : et præ timore, siue affectu et fide, obsecuti sunt. Finis enim legis est Christus ad justitiam, qui est a lege prædictus, omui credenti c. Unde eis dictum est a Moyse: Ego æmulatione vos provocabo in non gente, in populo stullo vos al iram irritabo ª, qui fuit scilicet paratus ad obe- diendum. Et per Isaiam : Inventus sum, inquit, iis, c Rom. x, 2, D Rom. prophetico ac mystico legis sensui, quo Christus venturus indicatus est: sed duntaxat externam ejus litteram, idque timore potius, quam sincero affectu, aut fide, secuti sunt. ex Isaia sequuntur, recitandis Epistolam ad Roma- nos potissimum secutus est. pro Deu- ter. Dein, bis pro ibid. Isa. (66) Νοός. Ναὸς ὑμῶν, Rom. (67) Φίλε κ. Homer. Iliad. E, ν. 359. (68) Συμπαρομαρτούσιν. Non assentior Lowthio (69) Φιλαδελφία. Tertullianus Apologia cap. 59 : (70) Ἀπόδειξις. Forte scribendum ἀπόδεξις. (71) Ἡ ἀγ. Ἡ ἀγάπη ἀνυπόκριτος. Ἀποστυγοῦν- (72) Ιδίαν ζ. Ιδίαν δικαιοσύνην ζ. Rom. (73) Οὐδ᾽ ὡς προφ. Hoc est, non assensi sunt (74) Εγώ. Clemens in his, ut etiam in iis quæ (75) Εμφανὴς ἐγ. Εἶπα, Ἰδοὺ εἰμι, τῷ ἔθνει οι
PG 8:1021πάλιν εἴ τις, φησί, νεωστὶ δειμάμενος οἰκίαν οὐκ ἔφθη εἰσοικίσασθαι, ἢ ἀμπελῶνα νεόφυτον ἐργασάμενος μηδέπω τοῦ καρποῦ μετείληφεν, ἢ παρθένον ἐγγυησάμενος οὐδέπω ἔγημεν, τούτους ἀφεῖσθαι τῆς στρατείας ὁ φιλάνθρωπος κελεύει νόμος, στρατηγικῶς μέν, ὡς μὴ περισπώμενοι πρὸς τὰς ἐπιθυμίας ἀπρόθυμοι τῷ πολέμῳ ἐξυπηρετῶμεν (ἐλεύθεροι γὰρ τὰς ὁρμὰς οἱ ἀπροφασίστως τοῖς δεινοῖς ἐπαποδυόμενοι), φιλανθρώπως δέ, ἐπειδὴ τὰ κατὰ τοὺς πολέμους ἄδηλα, ἄδικον εἶναι λογισάμενος τὸν μὲν μὴ ὄνασθαι τῶν αὑτοῦ πόνων, ἕτερον δὲ τὰ τῶν καμόντων ἀταλαιπώρως λαβεῖν. ἔοικεν δὲ ὁ νόμος καὶ τὴν τῆς ψυχῆς ἐμφαίνειν ἀνδρείαν, δεῖν νομοθετῶν τὸν φυτεύσαντα καρποῦσθαι καὶ τὸν οἰκοδομησάμενον οἰκεῖν καὶ τὸν μνώμενον γαμεῖν, οὐ γὰρ ἀτελεῖς τὰς ἐλπίδας τοῖς ἀσκήσασι κατὰ τὸν λόγον τὸν γνωστικὸν κατασκευάζει· «τελευτήσαντος» γὰρ καὶ ζῶντος «ἀνδρὸς ἀγαθοῦ οὐκ ἀπόλλυται ἐλπίς.» «ἐγώ», φησί, «τοὺς ἐμὲ φιλοῦντας ἀγαπῶ,» ἡ σοφία λέγει, «οἱ δὲ ἐμὲ ζητοῦντες εὑρήσουσιν εἰρήνην» καὶ τὰ ἑξῆς. τί δέ;
οὐχὶ αἱ Μαδιηναίων γυναῖκες τῷ κάλλει τῷ σφῶν πολεμοῦντας τοὺς Ἑβραίους ἐκ σωφροσύνης δι’ ἀκρασίαν εἰς ἀθεότητα ὑπηγάγοντο; προσεταιρισάμεναι γὰρ ⟨αὐ⟩τοὺς ἐκ τῆς σεμνῆς ἀσκήσεως εἰς ἡδονὰς ἑταιρικὰς τῷ κάλλει δελεάσασαι ἐπί τε τὰς τῶν εἰδώλων θυσίας ἐπί τε τὰς ἀλλοδαπὰς ἐξέμηναν γυναῖκας· γυναικῶν δὲ ἅμα καὶ ἡδονῆς ἡττηθέντες ἀπέστησαν μὲν τοῦ θεοῦ, ἀπέστησαν δὲ καὶ τοῦ νόμου, καὶ μικροῦ δεῖν ὁ πᾶς λεὼς ὑποχείριος τοῖς πολεμίοις γυναικείῳ στρατηγήματι ἐγεγόνει, ἕως αὐτοὺς κινδυνεύοντας ἀνεχαίτισε νουθετήσας φόβος. αὐτίκα οἱ περιλειφθέντες φιλοκινδύνως τὸν ὑπὲρ εὐσεβείας ἀγῶνα ἀράμενοι κύριοι κατέστησαν τῶν πολεμίων. «ἀρχὴ οὖν σοφίας θεοσέβεια, σύνεσις δὲ ἁγίων προμήθεια, τὸ δὲ γνῶναι νόμον διανοίας ἐστὶν ἀγαθῆς.» οἱ τοίνυν ἐμπαθοῦς φόβου περιποιητικὸν τὸν νόμον ὑπολαβόντες οὔτε ἀγαθοὶ συνιέναι οὔτε ἐνενόησαν τῷ ὄντι τὸν νόμον. «φόβος γὰρ κυρίου ζωὴν ποιεῖ.
PG 8:1023ὁ δὲ πλανώμενος ὀδυνηθήσεται ἐν πόνοις οἷς οὐκ ἐπισκέπτεται γνῶσις.» ἀμέλει μυστικῶς ὁ Βαρνάβας «ὁ δὲ θεός, ὁ τοῦ παντὸς κόσμου κυριεύων,» φησί, «δῴη καὶ ὑμῖν σοφίαν καὶ σύνεσιν, ἐπιστήμην, γνῶσιν τῶν δικαιωμάτων αὐτοῦ, ὑπομονήν. γίνεσθε οὖν θεοδίδακτοι, ἐκζητοῦντες τί ζητεῖ ὁ κύριος ἀφ’ ὑμῶν, ἵνα εὕρητε ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως.» τοὺς τούτων ἐπηβόλους «ἀγάπης τέκνα καὶ εἰρήνης» γνωστικῶς προσηγόρευσεν. περί τε τῆς μεταδόσεως καὶ κοινωνίας πολλῶν ὄντων ⟨λόγων⟩ ἀπόχρη μόνον τοῦτο εἰπεῖν, ὅτι ὁ νόμος ἀπαγορεύει ἀδελφῷ δανείζειν (ἀδελφὸν ὀνομάζων οὐ μόνον τὸν ἐκ τῶν αὐτῶν φύντα γονέων, ἀλλὰ καὶ ὃς ἂν ὁμόφυλος ᾖ ὁμογνώμων τε καὶ τοῦ αὐτοῦ λόγου κεκοινωνηκώς), οὐ δικαιῶν ἐκλέγειν τόκους ἐπὶ χρήμασιν, ἀλλὰ ἀνειμέναις χερσὶ καὶ γνώμαις χαρίζεσθαι τοῖς δεομένοις. θεὸς γὰρ ὁ κτίστης τοιᾶσδε χάριτος· ἤδη δὲ ὁ μεταδοτικὸς καὶ τόκους ἀξιολόγους λαμβάνει, τὰ τιμιώτατα τῶν ἐν ἀνθρώποις, ἡμερότητα, χρηστότητα, μεγαλόνοιαν, εὐφημίαν, εὔκλειαν. Ἆρ’ οὐ δοκεῖ σοι φιλανθρωπίας εἶναι τὸ παράγγελμα τοῦτο ὥσπερ κἀκεῖνο, «μισθὸν πένητος αὐθημερὸν ἀποδιδόναι»;
χειράς μου ὅλην τὴν ἡμέραν (76) ἐπὶ λαὸν ἀπει Β ◆ Εt ἐξεπέτασα τὰς χεῖράς μου, πρὸ λ. ριο ἐπὶ λ. σοῦντα καὶ ἀντιλέγοντα. Ορᾷς τὴν αἰτίαν τῆς ἐξ ἐθνῶν κλήσεως, σαφῶς πρὸς τοῦ προφήτου ἀπείθειαν τοῦ λαοῦ καὶ ἀντιλογίαν εἰρημένην; Εἶθ' ἡ ἀγαθότης καὶ ἐπὶ τούτοις δείκνυται τοῦ Θεοῦ· φησὶ γὰρ ὁ Απόστολος· Ἀλλὰ τῷ αὐτῶν παραπτώματι ή σωτηρία τοῖς ἔθνεσιν εἰς τὸ παραζηλῶσαι αὐτοὺς καὶ μετανοῆσαι βουληθῆναι. Ο Ποιμήν (77) δὲ, ἁπλῶς ἐπὶ τῶν κεκοιμημένων θεὶς τὴν λέξιν, δι- καίους οἶδέ τινας ἐν ἔθνεσι καὶ ἐν Ἰουδαίοις οὐ μόνον πρὸ τῆς τοῦ Κυρίου παρουσίας, ἀλλὰ καὶ πρὸ νόμου κατὰ τὴν πρὸς Θεὸν εὐαρέστησιν, ὡς ᾿Αβελ, ὡς Νώε, ὡς εἴ τις ἕτερος δίκαιος. Φησὶ γοῦν, « τοὺς ἀποστόλους καὶ διδασκάλους, τους κηρύξαντας τὸ ὄνομα τοῦ Γιο τοῦ Θεοῦ, καὶ κοιμηθέντας, τῇ δυνάμει καὶ τῇ πίστει κηρύξαι τοῖς προκεκοιμημένοις. » Εἶτα ἐπιφέρει ο Καί αὐτοὶ ἔδωκαν αὐτοῖς τὴν σφραγίδα τοῦ κηρύγματος. Κατέβησαν οὖν μετ᾿ αὐτῶν εἰς τὸ ὕδωρ, καὶ πάλιν ἀνέβησαν. Αλλ' οὗτοι ζῶντες κατέβησαν, καὶ πάλι ζῶντες ἀνέβησαν· ἐκεῖνοι δὲ οἱ προκεκοιμημένα νεκροὶ κατέβησαν, ζῶντες δὲ ἀνέβησαν. Διὰ τοῦ των οὖν ἐζωοποιήθησαν καὶ ἐπέγνωσαν τὸ ὄνομα τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ· διὰ τοῦτο καὶ συνανέβησαν μετ' αὐτῶν, καὶ συνήρμοσαν εἰς τὴν οἰκοδομὴν τοῦ πύργου, καὶ ἀλη τόμητοι συνῳκοδομήθησαν· ἐν δικαιοσύνῃ ἐκοιμήθη- σαν, καὶ ἐν μεγάλῃ ἀγνεία· μόνην δὲ τὴν σφραγίδα ταύτην οὐκ ἔσχον. » "Οταν γὰρ ἔθνη τὰ μὴ νόμον ἔχοντα φύσει τὰ τοῦ νόμου ποιῶσιν (78), είται νόμον μὴ ἔχοντες, ἑαυτοῖς εἰσι νόμος, κατὰ τὸν Απόστολον. Ως μὲν οὖν ἀντακολουθοῦσιν (79) ἀλλή λαις αἱ ἀρεταί, τί χρή λέγειν, ἐπιδεδειγμένοι (80) Εδη, ὡς πίστις μὲν ἐπὶ μετανοίᾳ ἐλπίζεται, εὐλάβεια ἐπὶ πίστει· καὶ ἡ ἐν τούτοις ἐπιμονή τε καὶ ἄσκησις ἅμα μαθήσει συμπεραιοῦται εἰς ἀγάπην, ἡ δὲ τῇ γνώσει τελειοῦται ; Ἐκεῖνο δὲ ἐξ ἀνάγκης παραστ μειωτέον, ὡς μόνον τὸ θεῖον σοφὸν εἶναι φύσει νοεῖσθαι χρή. Διὸ καὶ ἡ σοφία δύναμις Θεοῦ, ἡ διδά ξασα τὴν ἀλήθειαν· κἀνταῦθά που είληπται ἡ τελείω σις (81) τῆς γνώσεως. Φιλεῖ (82) δὲ καὶ ἀγαπᾷ τὴν ἀλήθειαν ὁ φιλόσοφος, ἐκ τοῦ θεράπων (85) εἶναι γνήσιος, δι' ἀγάπην ἤδη φίλος νομισθείς. Ταύτης γμένον, « έπιδεδει γμένους Πάντα & ήκουσα παρὰ τοῦ Πατρός μου, ἐγνώρισα ὑμῖν. Οὐκέτι ὑμᾶς λέγω δου λους, ὅτι ὁ δοῦλος οὐκ οἶδε τί ποιεῖ αὐτοῦ ὁ κύριος. ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους, ὅτι πάντα ά ήκουσα παρά τοῦ Πατρός μου, ἐγνώρισα ὑμῖν. Θε. Καὶ νὴ τοὺς θεούς γε, ὦ Σώκρατες, υπερφικές θαυμάζω, τί ποτ' ἐστὶ ταῦτα· καὶ ἐνίοτε ὡς ἀληθῶς CLEMENTIS ALEXANDRINI Gui me non quærunt; manifestus fui iis qui me non A interrogant: ante Domini adventum scilicet, post quem Israeli quoque illa, quæ prædicta sunt, convenienter jam dicuntur: Expandi manus meas solo die ad populum inobedientem et contradicen- tema. Vides causam vocationis gentium aperte a propheta dictam esse, populi inobedientiam et contradictionem? Deinde, in hos quoque Dei estenditur bonitas. Dicit enim Apostolus : * Sed eorum delicto salus gentibus, ad hoc ut eos ad æmu- lationem provocaret b, ut et vellent ipsi duci peni- tentia. Pastor autem de iis solis, qui dormiissent, verba faciens, novit quosdam justos in gentibus et in Judæis, non solum ante adventum Domini, sed etiam ante legem, qui Deo grati acceptique fuerint, ut Abel, ut Noe, ut si quis alius justus. Dicit ergo, apostolos et doctores, qui prædicarunt nomen Filii Dei, etiam cum dormiissent, potestate et fide predicasse iis, qui prius dormierant. » Deinde sub- jungit : « ipsi dederunt ipsis signaculum prædi- Et çationis. Descenderunt ergo cum ipsis in aquam, et rursus ascenderunt. Sed hi viventes descende- runt, et rursus viventes ascenderunt; illi aulem, qui prius dormierant, mortui descenderunt, vivi autem ascenderunt. Per hos ergo vivificati sunt, et agnoverunt nomen Filii Dei, et ideo una quo- дне cum illis ascenderunt, et una quadra- runt in turris aedificationem, et qui in lapides casi non sunt, comedificati sunt. in justitia dormie- runt, et in magna puritate. Solum autem hoc signaculum non habebant. Quando enim gentes " legem non habentes, natura qua sunt legis faciunt, ii legem non habentes, sibi ipsi sunt lex, ut ait Apostolus c. Quod itaque virtutes se invicem con- sequuntur, quid opus est dicere, cum jam osten- derimus, quod fides quidem sperat propter peni- tentiam, timor autem propter fidem, et quæ in iis est perseverantia et exercitatio, una cum doctrina terminatur in charitate, illa vero perficitur cogni- tione? Illud autem necessario adnotandum est, quod solus Deus est intelligendus natura esse 41. › P. ED. POTTER, 379-380 ED. PARIS. c Rom. 11, 14. ... C Rom. Μox, Rom., Isa. lib. 111, cap. : Quoniam hi apostoli et doctores, qui prædicaverunt nomen Filii Dei, cum, habentes fidem cius el potestatem, defuncti essent, prædicaverunt his, qui ante obierunt, et ipsi dederunt eis illud si- num. Descenderunt igitur in aquam cum illis', et sterum ascenderunt. Sed hi vivi ascenderunt; at illi, qui fuerunt ante defuncti, mortui quidem descende- runt, sed vivi uscenderunt. Per hos igitur vitam re- ceperunt, et cognoverunt Filium Dei; ideoque ascen- derunt cum eis, el convenerunt in structuram turris; noc circumcisi, sed integri ædificati sunt; quoniam cum æquitate pleni, cum summa castitate defuncti sand; sed tantummodo hoc sigillum defuerat eis. Ubi conf. quæ adnotavit Cl. Gotelerius. Eadem recitat Chemiers Strom. vi, pag. 637. Ubi conf. adnotata. (S4) b Romn. XI, a Isa. Lxv, 1, 2; Rom. x, 20, 21. VIII, p. 786. cum demonstratum sit. • Siquis malit, activa significatione accipiendum erit id participium. SYLBURG. Joan. xv, 15, sermonem, Joan. xv, : admirationem ad investigandanı veritatem excitare, monet Socrates Platonicus_in Theaeteto pag. : (76) Εξεπέτασα ἡμέραν. Ολην τὴν ἡμέραν D (77) Ο Ποιμήν. Hæc occurrunt in Herma Past. (78) Ποιώσιν. Ποιῇ. Rom. (79) Αντακολουθοῦσιν. Similia dicit infra Strom. (80) Επιδεδειγμένοι. Convenientius επιδεδει - (81) Τελείωσις. Christus enim apostclis dixit : (82) Φιλεῖ. Ludit in etymo του φιλόσοφος. (83) Ἐκ τοῦ θεράπων. Inuitari videtur Christi (84) Ταύτης. Scilicet ἀληθείας, vel γνώσεως, nam
PG 8:1025ἀνυπερθέτως δεῖν διδάσκει ἐκτίνειν τὸν ἐπὶ ταῖς ὑπηρεσίαις μισθόν· παραλύεται γάρ, οἶμαι, ἡ προθυμία τοῦ πένητος ἀτροφήσαντος πρὸς τοὐπιόν. ἔτι, φησί, δανειστὴς μὴ ἐπιστῇ χρεώστου οἰκίᾳ, ἐνέχυρον μετὰ βίας ληψόμενος, ἀλλ’ ὃ μὲν ἔξω προφέρειν κελευέτω, ὃ δὲ ἔχων μὴ ἀναδυέσθω. ἔν τε τῷ ἀμήτῳ τὰ ἀποπίπτοντα τῶν δραγμάτων ἀναιρεῖσθαι κωλύει τοὺς κτήτορας, καθάπερ κἀν τῷ θερισμῷ ὑπολείπεσθαί τι παραινεῖ ἄτμητον, διὰ τούτου εὖ μάλα τοὺς μὲν κτήτορας εἰς κοινωνίαν καὶ μεγαλοφροσύνην συνασκῶν ἐκ τοῦ προϊέναι τι τῶν ἰδίων τοῖς δεομένοις, τοῖς πένησι δὲ ἀφορμὴν πορίζων τροφῶν. ὁρᾷς ὅπως ἡ νομοθεσία τὴν τοῦ θεοῦ δικαιοσύνην ἅμα καὶ ἀγαθότητα καταγγέλλει, τοῦ πᾶσιν ἀφθόνως χορηγοῦντος τὰς τροφάς; ἔν τε αὖ τῇ τρυγῇ τὸ ἐπιέναι πάλιν τὰ καταλειφθέντα δρεπομένους καὶ τὸ τὰς ἀποπιπτούσας ῥῶγας συλλέγειν κεκώλυκεν· τὰ δ’ αὐτὰ καὶ τοῖς ἐλάας συλλέγουσι διατάσσεται. ναὶ μὴν καὶ αἱ δεκάται τῶν τε καρπῶν καὶ τῶν θρεμμάτων εὐσεβεῖν τε εἰς τὸ θεῖον καὶ μὴ πάντα εἶναι φιλοκερδεῖς, μεταδιδόναι δὲ φιλανθρώπως καὶ τοῖς πλησίον ἐδίδασκον. ἐκ τούτων γάρ, οἶμαι, τῶν ἀπαρχῶν καὶ οἱ ἱερεῖς διετρέφοντο.
δὲ ἀρχὴ τὸ θαυμάσαι τα πράγματα, ώς Πλάτων εν Θεαιτήτῳ λέγει· καὶ Ματθίας (83) ἐν ταῖς Παραδό σεσι παραινών, Θαύμασον τὰ παρόντα· βαθμόν τοῦτον πρώτον τῆς ἐπέκεινα γνώσεως ὑποτιθέμενος. Η κὰν τῷ καθ᾿ Εβραίους Εὐαγγελία, Ὁ θαυμάσας βασιλεύσει, γέγραπται· καὶ ὁ βασιλεύσας ἀναπαυ- θήσεται (86). Αδύνατον οὖν τὸν ἀμαθῆ, ἔστ' ἂν μένῃ ἀμαθής, φιλοσοφεῖν· τόν γε μὴ ἔννοιαν (87) σοφίας ειληφότα, φιλοσοφίας ούσης ορέξεως τοῦ ὄντως ὄντος καὶ τῶν εἰς τοῦτο συντεινόντων μαθημάτων. Κἂν τῷ ποιεῖν (88) καλῶς ἤ τισιν ἐξησκημένον, ἀλλὰ τὸ ἐπίστασθαι ὡς χρηστέον, καὶ ποιητέον, καὶ συν- εκπονητέον· καθὸ καὶ ὁμοιοῦται τις Θεῷ, Θεῷ λέγω τῷ Σωτῆρι, θεραπεύων τὸν τῶν ὅλων Θεὸν διὰ τοῦ ἀρχιερέως Λόγου, δι' οὗ καθορᾶται τὰ κατ' ἀλήθειαν καλὰ καὶ δίκαια. Εὐσέβειά ἐστι πρᾶξις ἐπομένη καὶ Β Ει ἀκόλουθος θεῷ. Τριῶν τοίνυν (89) τούτων ἀντέχεται ὁ ἡμεδαπός φιλόσοφος· πρῶτον μὲν τῆς θεωρίας, δεύτερον δὲ τῆς τῶν ἐντολῶν ἐπιτελέσεως, τρίτον ἀνδρῶν ἀγα θῶν κατασκευῆς· ὰ δὴ συνελθόντα τὸν γνωστικὸν ἐπιτελεῖ. Ο τι δ' ἂν ἐνδέῃ τούτων, χωλεύει τὰ τῆς γνώσεως. "Οθεν θείως ή Γραφή φησι· Καὶ εἶπεν (90) Κύριος πρὸς Μωυσῆν, λέγων· Λάλησον τοῖς υἱοῖς Ισραὴλ, καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς· Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν. Κατὰ τὰ ἐπιτηδεύματα γῆς (91) Αἰγύ πτου, ἐν ᾗ κατῳκήσατε ἐν αὐτῇ, οὐ ποιήσετε καὶ κατὰ ἐπιτηδεύματα (92) γῆς Χαναάν, εἰς ἣν ἐγὼ εἰσάγω ὑμᾶς ἐκεῖ, οὐ ποιήσετε (93)· καὶ τοῖς νομίμοις αὐτῶν οὐ πορεύσεσθε (94)· τὰ κρίματά * Ρ. βλέπων εἰς αὐτὰ σκοτοδινιώ. Σωκ. Θεόδωρος γὰρ, ὦ φίλε, φαίνεται οὐ κακῶς τοπάζειν περὶ τῆς φύσεως σου μάλα γὰρ φιλοσόφου τοῦτο πάθος τὸ θαυμάζειν· οὐ γὰρ ἄλλη ἀρχὴ φιλοσοφίας ή αὕτη· καὶ ἔοικεν ὁ τὴν Ιριν θαύμαντος ἔκγονον φήσας οὐ κακῶς γενεα- λογεῖν. ο μὴ ἔν. ἔστ' ἂν μένῃ ἀμαθής· φιλοσοφεῖν δὲ τόν γε μὴ ἔν. αμαθής φιλολογείν, κοὺ τὸ ποιεῖν καλοῖς ἤθεσιν ἐξησκη μένον, κἂν τὸ ποιεῖν καλῶς ᾖ τισιν ἐξησκημένον, Η καί μοι καταφαίνεται τρία εἶναι τῆς γνωστικής δυνάμεως ἀποτελέσματα, τὸ γινώσκειν τὰ πράγματα, δεύτερον τὸ ἐπιτελεῖν ὅτι ἂν ὁ Λόγος ὑπαγορεύῃ, καὶ τρίτον τὸ παραδιδό και δύνασθαι θεοπρεπῶς τὰ παρὰ τῇ ἀληθείᾳ ἐπι κεκρυμμένα. Μυς, ἐπ' αὐτῇ μια ἐν αὐτῇ, κρίματά μου ποιή σετε, STROMATUM LIB. II. quæ docuit veritatem; in qua etiam continetur perfectio cognitionis. Amat autem et diligit verita- tem philosophus, ex germano famulo jam propter amorem existimatus amicus. Ejus autem est prin- cipiumn, res admirari, ut dicit. Plato in Theæleto ; et Mathias adhortans in Traditionibus, Admirare presentia; eum esse primum gradum statuens ul- terioris cognitionis. Qua ratione etiam scriptum èst in Evangelio secundum Hebræos : Qui admira- tus fuerit, regnabit; et qui regnavit, requiescet. Fieri ergo non potest, ut philosophetur, qui est rudis et ignarus, quandiu rudis manet: quippe qui sapicn tiæ notionem non ceperit, cum philosophia sit ejus, quod vere est, appetitio, et earum, quæ ad id ten- A sapiens. Quare sapientia quoque est Dei virtus, dunt, disciplinarum. quamvis in recte agendo se aliqui exercuerint, ut sciatur tamen quomodo sit utendum, et faciendum, est allaborandum. Nam in hoc Deo quoque assimilatur aliquis, Deo inquam Servatori, colens Deum universorum per Logon pontificem, per quem perspiciuntur quæ in veritate sunt honesta et justa. Pietas enim est actio, quæ Deum sequitur. CAPUT X. Quid sibi vindicet philosophus Christianus. C ED. POTTER. The. Per deos, Socrates, quid ista sint ad- miror, interdumque ipsa maxime inspiciens tenebris offundor. Soc. Theodorus, o amice, non male de tuo ingenio conjectasse videtur. Maxime enim philosophis hoc usu venit, ut admirentur. Neque enim aliud D præter hoc est philosophiæ principium. Et qui Irin Thaumantis, id est admirationis, filiam esse trudi- dit, non absurde originem ejus explicuit. Grabii Spicilegium, sæc. 1, p. 117, 118. De Evan- gelio secundum Hebræos ejusdem Spicilegium sæc. 1, p. et seq. Sylburg. Sic scribendus hic locus, quem editiones Florent. et Sylburg. hoc modo exhibent : Unde hæc adnotavit Sylburgius : e Post desideratur aut aliud consimile verbum, ut et stru- clura, et sensus arguit. » nem postulat : Haec ergo tria noster sibi vindicat philosophus : primum quidem, contemplationem ; secundo autem, præceptorum exsecutionem; tertio vero, bonorum virorum constitutionem. Quæ quidem cum conve- nerint, eficiunt virum gnosticum. Si quid autem defecerit ex istis, claudicat cognitio. Unde divine dixit Scriptura: Et dixit Dominus ad Moysem, dicens : Loquere filiis Israel, et dices illis : Ego Dol minus Deus vester. Sccundum studia terræ Ægypti, in qua habitastis in ea, non facietis, et secundum studia terræ Chanaan, in quam vos ego illuc intro- duco, non facietis, et in eorum legitimis non incede tis. Judicia mea facietis, et pracepta mea servabilis. nec honestis moribus excultum reddere : in- quit Sylburg. Sic etiam scribi possit, una littera mutata, licet quidam usu bene agant, tamen ut sciant utendi alque agendi rationem, alluborandum est, Auctor Strom. vi, p. : Unde videntur mihi tria gnostica po- kentia effecta_esse : primo, res nosse; secundo, id facere, quod Logos, seu ratio, diclaverit; tertio, ea que apud veritatem occulta fuerunt, prout Dei ma- jestati convenit, aliis tradere posse. e Philonis libro De congressu quær. erudit. gr., p. 437. Levil. apud Philonem post haec verba, occurrit. Clementis lectionem tuetur. (85) Ματθίας. De Matthie Traditionibus conf. Cl. (86) Επαναπαυθήσεται. Επαναπαύσεται, Flor. (87) Εστ' ἂν μένῃ ἀμαθής, φιλοσοφεῖν· τόν με (88) Κἂν τῷ π. Sententia talem quampiam lectio- (89) Τριῶν τοίνυν. His similia sunt, quæ scribit (90) Καὶ εἶπεν. Hæc Clemens sumpsisse videtur (91) Γῆς. Τῆς, Philo : utrumque abest a Levit. (92) Κατὰ ἐπ. Κατὰ τὰ ἐπ. Levit., Philo. (95) Καὶ κατὰ ἐπ. ... ποιήσετε. Hic sententia (94) Πορεύσεσθε. Πορεύεσθε, Levit. sed Philo
ἤδη οὖν συνίεμεν εἰς εὐσέβειαν καὶ εἰς κοινωνίαν καὶ εἰς δικαιοσύνην καὶ εἰς φιλανθρωπίαν παιδευομένους ἡμᾶς πρὸς τοῦ νόμου; ἦ γάρ; οὐχὶ διὰ μὲν τοῦ ἑβδόμου ἔτους ἀργὴν ἀνίεσθαι τὴν χώραν προστάττει, τοὺς πένητας δὲ ἀδεῶς τοῖς κατὰ θεὸν φυεῖσι καρποῖς χρῆσθαι ἐκέλευεν, τῆς φύσεως τοῖς βουλομένοις γεωργούσης; πῶς οὖν ⟨οὐ⟩ χρηστὸς ὁ νόμος καὶ δικαιοσύνης διδάσκαλος; πάλιν τε αὖ τῷ πεντηκοστῷ ἔτει τὰ αὐτὰ ἐπιτελεῖν κελεύει, ἃ καὶ τῷ ἑβδόμῳ, προσαποδιδοὺς ἑκάστῳ τὸ ἴδιον εἴ τις ἐν τῷ μεταξὺ διά τινα περίστασιν ἀφῃρέθη χωρίον, τήν τε ἐπιθυμίαν τῶν κτᾶσθαι ποθούντων περιορίζων χρόνῳ μεμετρημένῳ καρπώσεως τούς τε πενίᾳ μακρᾷ ὑποσχόντας δίκην μὴ διὰ βίου κολάζεσθαι ἐθέλων. «ἐλεημοσύναι δὲ καὶ πίστεις φυλακαὶ βασιλικαί,» «εὐλογία δὲ εἰς κεφαλὴν τοῦ μεταδιδόντος» καὶ «ὁ ἐλεῶν πτωχοὺς μακαρισθήσεται,» ὅτι τὴν ἀγάπην ἐνδείκνυται εἰς τὸν ὅμοιον διὰ τὴν ἀγάπην τὴν πρὸς τὸν δημιουργὸν τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους. Ἔχει μὲν οὖν καὶ ἄλλας ἐκδόσεις τὰ προειρημένα φυσικωτέρας περί τε ἀναπαύσεως καὶ τῆς ἀπολήψεως τῆς κληρονομίας, ἀλλ’ οὐκ ἐν τῷ παρόντι λεκτέαι.
δὲ ἀρχὴ τὸ θαυμάσαι τα πράγματα, ώς Πλάτων εν Θεαιτήτῳ λέγει· καὶ Ματθίας (83) ἐν ταῖς Παραδό σεσι παραινών, Θαύμασον τὰ παρόντα· βαθμόν τοῦτον πρώτον τῆς ἐπέκεινα γνώσεως ὑποτιθέμενος. Η κὰν τῷ καθ᾿ Εβραίους Εὐαγγελία, Ὁ θαυμάσας βασιλεύσει, γέγραπται· καὶ ὁ βασιλεύσας ἀναπαυ- θήσεται (86). Αδύνατον οὖν τὸν ἀμαθῆ, ἔστ' ἂν μένῃ ἀμαθής, φιλοσοφεῖν· τόν γε μὴ ἔννοιαν (87) σοφίας ειληφότα, φιλοσοφίας ούσης ορέξεως τοῦ ὄντως ὄντος καὶ τῶν εἰς τοῦτο συντεινόντων μαθημάτων. Κἂν τῷ ποιεῖν (88) καλῶς ἤ τισιν ἐξησκημένον, ἀλλὰ τὸ ἐπίστασθαι ὡς χρηστέον, καὶ ποιητέον, καὶ συν- εκπονητέον· καθὸ καὶ ὁμοιοῦται τις Θεῷ, Θεῷ λέγω τῷ Σωτῆρι, θεραπεύων τὸν τῶν ὅλων Θεὸν διὰ τοῦ ἀρχιερέως Λόγου, δι' οὗ καθορᾶται τὰ κατ' ἀλήθειαν καλὰ καὶ δίκαια. Εὐσέβειά ἐστι πρᾶξις ἐπομένη καὶ Β Ει ἀκόλουθος θεῷ. Τριῶν τοίνυν (89) τούτων ἀντέχεται ὁ ἡμεδαπός φιλόσοφος· πρῶτον μὲν τῆς θεωρίας, δεύτερον δὲ τῆς τῶν ἐντολῶν ἐπιτελέσεως, τρίτον ἀνδρῶν ἀγα θῶν κατασκευῆς· ὰ δὴ συνελθόντα τὸν γνωστικὸν ἐπιτελεῖ. Ο τι δ' ἂν ἐνδέῃ τούτων, χωλεύει τὰ τῆς γνώσεως. "Οθεν θείως ή Γραφή φησι· Καὶ εἶπεν (90) Κύριος πρὸς Μωυσῆν, λέγων· Λάλησον τοῖς υἱοῖς Ισραὴλ, καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς· Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν. Κατὰ τὰ ἐπιτηδεύματα γῆς (91) Αἰγύ πτου, ἐν ᾗ κατῳκήσατε ἐν αὐτῇ, οὐ ποιήσετε καὶ κατὰ ἐπιτηδεύματα (92) γῆς Χαναάν, εἰς ἣν ἐγὼ εἰσάγω ὑμᾶς ἐκεῖ, οὐ ποιήσετε (93)· καὶ τοῖς νομίμοις αὐτῶν οὐ πορεύσεσθε (94)· τὰ κρίματά * Ρ. βλέπων εἰς αὐτὰ σκοτοδινιώ. Σωκ. Θεόδωρος γὰρ, ὦ φίλε, φαίνεται οὐ κακῶς τοπάζειν περὶ τῆς φύσεως σου μάλα γὰρ φιλοσόφου τοῦτο πάθος τὸ θαυμάζειν· οὐ γὰρ ἄλλη ἀρχὴ φιλοσοφίας ή αὕτη· καὶ ἔοικεν ὁ τὴν Ιριν θαύμαντος ἔκγονον φήσας οὐ κακῶς γενεα- λογεῖν. ο μὴ ἔν. ἔστ' ἂν μένῃ ἀμαθής· φιλοσοφεῖν δὲ τόν γε μὴ ἔν. αμαθής φιλολογείν, κοὺ τὸ ποιεῖν καλοῖς ἤθεσιν ἐξησκη μένον, κἂν τὸ ποιεῖν καλῶς ᾖ τισιν ἐξησκημένον, Η καί μοι καταφαίνεται τρία εἶναι τῆς γνωστικής δυνάμεως ἀποτελέσματα, τὸ γινώσκειν τὰ πράγματα, δεύτερον τὸ ἐπιτελεῖν ὅτι ἂν ὁ Λόγος ὑπαγορεύῃ, καὶ τρίτον τὸ παραδιδό και δύνασθαι θεοπρεπῶς τὰ παρὰ τῇ ἀληθείᾳ ἐπι κεκρυμμένα. Μυς, ἐπ' αὐτῇ μια ἐν αὐτῇ, κρίματά μου ποιή σετε, STROMATUM LIB. II. quæ docuit veritatem; in qua etiam continetur perfectio cognitionis. Amat autem et diligit verita- tem philosophus, ex germano famulo jam propter amorem existimatus amicus. Ejus autem est prin- cipiumn, res admirari, ut dicit. Plato in Theæleto ; et Mathias adhortans in Traditionibus, Admirare presentia; eum esse primum gradum statuens ul- terioris cognitionis. Qua ratione etiam scriptum èst in Evangelio secundum Hebræos : Qui admira- tus fuerit, regnabit; et qui regnavit, requiescet. Fieri ergo non potest, ut philosophetur, qui est rudis et ignarus, quandiu rudis manet: quippe qui sapicn tiæ notionem non ceperit, cum philosophia sit ejus, quod vere est, appetitio, et earum, quæ ad id ten- A sapiens. Quare sapientia quoque est Dei virtus, dunt, disciplinarum. quamvis in recte agendo se aliqui exercuerint, ut sciatur tamen quomodo sit utendum, et faciendum, est allaborandum. Nam in hoc Deo quoque assimilatur aliquis, Deo inquam Servatori, colens Deum universorum per Logon pontificem, per quem perspiciuntur quæ in veritate sunt honesta et justa. Pietas enim est actio, quæ Deum sequitur. CAPUT X. Quid sibi vindicet philosophus Christianus. C ED. POTTER. The. Per deos, Socrates, quid ista sint ad- miror, interdumque ipsa maxime inspiciens tenebris offundor. Soc. Theodorus, o amice, non male de tuo ingenio conjectasse videtur. Maxime enim philosophis hoc usu venit, ut admirentur. Neque enim aliud D præter hoc est philosophiæ principium. Et qui Irin Thaumantis, id est admirationis, filiam esse trudi- dit, non absurde originem ejus explicuit. Grabii Spicilegium, sæc. 1, p. 117, 118. De Evan- gelio secundum Hebræos ejusdem Spicilegium sæc. 1, p. et seq. Sylburg. Sic scribendus hic locus, quem editiones Florent. et Sylburg. hoc modo exhibent : Unde hæc adnotavit Sylburgius : e Post desideratur aut aliud consimile verbum, ut et stru- clura, et sensus arguit. » nem postulat : Haec ergo tria noster sibi vindicat philosophus : primum quidem, contemplationem ; secundo autem, præceptorum exsecutionem; tertio vero, bonorum virorum constitutionem. Quæ quidem cum conve- nerint, eficiunt virum gnosticum. Si quid autem defecerit ex istis, claudicat cognitio. Unde divine dixit Scriptura: Et dixit Dominus ad Moysem, dicens : Loquere filiis Israel, et dices illis : Ego Dol minus Deus vester. Sccundum studia terræ Ægypti, in qua habitastis in ea, non facietis, et secundum studia terræ Chanaan, in quam vos ego illuc intro- duco, non facietis, et in eorum legitimis non incede tis. Judicia mea facietis, et pracepta mea servabilis. nec honestis moribus excultum reddere : in- quit Sylburg. Sic etiam scribi possit, una littera mutata, licet quidam usu bene agant, tamen ut sciant utendi alque agendi rationem, alluborandum est, Auctor Strom. vi, p. : Unde videntur mihi tria gnostica po- kentia effecta_esse : primo, res nosse; secundo, id facere, quod Logos, seu ratio, diclaverit; tertio, ea que apud veritatem occulta fuerunt, prout Dei ma- jestati convenit, aliis tradere posse. e Philonis libro De congressu quær. erudit. gr., p. 437. Levil. apud Philonem post haec verba, occurrit. Clementis lectionem tuetur. (85) Ματθίας. De Matthie Traditionibus conf. Cl. (86) Επαναπαυθήσεται. Επαναπαύσεται, Flor. (87) Εστ' ἂν μένῃ ἀμαθής, φιλοσοφεῖν· τόν με (88) Κἂν τῷ π. Sententia talem quampiam lectio- (89) Τριῶν τοίνυν. His similia sunt, quæ scribit (90) Καὶ εἶπεν. Hæc Clemens sumpsisse videtur (91) Γῆς. Τῆς, Philo : utrumque abest a Levit. (92) Κατὰ ἐπ. Κατὰ τὰ ἐπ. Levit., Philo. (95) Καὶ κατὰ ἐπ. ... ποιήσετε. Hic sententia (94) Πορεύσεσθε. Πορεύεσθε, Levit. sed Philo
PG 8:1027ἀγάπη δὲ πολλαχῶς νοεῖται διὰ πραότητος, διὰ χρηστότητος, δι’ ὑπομονῆς, δι’ ἀφθονίας καὶ ἀζηλίας, δι’ ἀμισίας, δι’ ἀμνησικακίας· ἀμέριστός ἐστιν ἐν πᾶσιν, ἀδιάκριτος, κοινωνική. πάλιν «ἐὰν ἴδῃς» φησὶ «τῶν οἰκείων ἢ φίλων ἢ καθόλου ὧν γνωρίζεις ἀνθρώπων ἐν ἐρημίᾳ πλανώμενον ὑποζύγιον, ἀπαγαγὼν ἀπόδος. κἂν οὖν τύχῃ μακρὰν ἀφεστὼς ὁ δεσπότης, μετὰ τῶν σαυτοῦ διαφυλάξας ἄχρις ἂν κομίσηται ἀπόδος.» φυσικὴν κοινωνίαν διδάσκει τὸ εὕρημα παρακαταθήκην λογίζεσθαι μηδὲ μνησικακεῖν τῷ ἐχθρῷ. «πρόσταγμα κυρίου πηγὴ ζωῆς,» ὡς ἀληθῶς, «ποιεῖ ἐκκλίνειν ἐκ παγίδος θανάτου.» τί δέ; οὐχὶ τοὺς ἐπήλυδας ἀγαπᾶν κελεύει, οὐ μόνον ὡς φίλους καὶ συγγενεῖς, ἀλλ’ ὡς ἑαυτούς, κατά τε σῶμα καὶ ψυχήν; ναὶ μὴν καὶ τὰ ἔθνη τετίμηκεν καὶ τοῖς γε κακῶς πεποιηκόσιν οὐ μνησιπονηρεῖ. ἄντικρυς γοῦν φησιν· «οὐ βδελύξῃ Αἰγύπτιον, ὅτι πάροικος ἐγένου κατ’ Αἴγυπτον,» ἤτοι τὸν ἐθνικὸν ἢ καὶ πάντα τὸν κοσμικὸν Αἰγύπτιον προσειπών· τούς τε πολεμίους, κἂν ἤδη τοῖς τείχεσιν ἐφεστῶτες ὦσιν ἑλεῖν τὴν πόλιν πειρώμενοι, μήπω νομίζεσθαι πολεμίους, ἄχρις ἂν αὐτοὺς ἐπικηρυκευσάμενοι προσκαλέσωνται πρὸς εἰρήνην.
PG 8:1029ναὶ μὴν καὶ τῇ αἰχμαλώτῳ οὐ πρὸς ὕβριν ὁμιλεῖν κελεύει, ἀλλὰ «τὰς λ ἡμέρας ἐπιτρέψας» φησὶ «πενθῆσαι οὓς βούλεται, μεταμφιάσας ὕστερον ὡς γαμετῇ νόμῳ συνέρχου·» οὔτε γὰρ ἐφ’ ὕβρει τὰς συνουσίας οὐδὲ μὴν διὰ μισθαρνίαν ὡς ἑταίρας, ἀλλ’ ἢ διὰ μόνην τῶν τέκνων τὴν γένεσιν γίνεσθαι τὰς ὁμιλίας ἀξιοῖ. ὁρᾷς φιλανθρωπίαν μετ’ ἐγκρατείας; τῷ ἐρῶντι κυρίῳ τῆς αἰχμαλώτου γεγονότι οὐκ ἐπιτρέπει χαρίζεσθαι τῇ ἡδονῇ, ἀνακόπτει δὲ τὴν ἐπιθυμίαν διαστήματι μεμετρημένῳ καὶ προσέτι ἀποκείρει τῆς αἰχμαλώτου καὶ τὰς τρίχας, ἵνα τὸν ἐφύβριστον δυσωπήσῃ ἔρωτα· εἰ γὰρ λογισμὸς ἀναπείθει γῆμαι, καὶ γενομένης αἰσχρᾶς ἀνθέξεται. ἔπειτα ἐάν τις τῆς ἐπιθυμίας κατάκορος γενόμενος μηκέτι κοινωνεῖν τῇ αἰχμαλώτῳ καταξιώσῃ, μηδὲ πιπράσκειν ταύτην ἐξεῖναι διατάττεται, ἀλλὰ μηδὲ ἔτι θεράπαιναν ἔχειν, ἐλευθέραν δὲ εἶναι καὶ τῆς οἰκετίας ἀπαλλάττεσθαι βούλεται, ὡς μὴ γυναικὸς ἑτέρας ἐπειςελθούσης πάθῃ τι τῶν κατὰ ζηλοτυπίαν ἀνηκέστων. Τί δέ;
Α μου ποιήσετε, καὶ τὰ προστάγματά μου φυλάξε σθε· πορεύεσθε ἐν αὐτοῖς· ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν καὶ φυλάξεσθε πάντα τὰ προστάγματά μου (95), καὶ ποιήσετε αυτά. Ο ποιήσας αὐτὰ ἄνθρω πος (96), ζήσεται ἐν αὐτοῖς. Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν. Εἶτ᾽ οὖν κόσμου καὶ ἀπάτης, εἴτε παθῶν καὶ κακιῶν (97) σύμβολον Αἴγυπτος καὶ ἡ Χανανίτις γῆ, ὧν μὲν ἀφεκτέον, ὁποῖα δὲ ἐπιτηδευτέον, ὡς θεία καὶ οὐ κοσμικά, δείκνυσιν ἡμῖν τὸ λόγιον. Ὅταν δὲ εἴπῃ, Ὁ ποιήσας ἄνθρωπος, ζήσεται ἐν αὐ τοῖς, τήν τε Ἑβραίων αὐτῶν ἐπανόρθωσιν, την τε τῶν πέλας (98) ἡμῶν αὐτῶν συνασκησίν τε καὶ προκοπήν, ζωὴν λέγει αὐτῶν τε καὶ ἡμῶν. Οἱ γὰρ νεκροὶ τοῖς παραπτώμασι συζωοποιοῦνται Χρι- στῷ, διὰ τῆς ἡμετέρας Διαθήκης. Πολλάκις δὲ ἐπι Β ναλαμβάνουσα ἡ Γραφή, τό, Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, δυσωπεῖ μὲν διατρεπτικώτατα έπεσθαι διδά σκουσα τῷ τὰς ἐντολὰς δεδωκότι θεῷ, ὑπομιμνήσκει δὲ ἠρέμα ζητεῖν τὸν Θεὸν, καὶ ὡς οἷόν τε γινώσκειν ἐπιχειρεῖν· ἥτις ἂν εἴη θεωρία μεγίστη, ἡ ἐποπτι κή, ἡ τῷ ὄντι ἐπιστήμη (99), ἡ ἀμετάπτωτος λόγῳ γινομένη· αὕτη ἂν εἴη μόνη ἡ τῆς σοφίας γνῶσις. ἧς οὐδέποτε χωρίζεται ἡ δικαιοπραγία. Ἀλλ᾿ ἡ μὲν τῶν οἰησισόφων, εἴτε αἱρέσεις εἶεν βάρβαροι εἴτε οἱ παρ' Ἕλλησι φιλόσοφοι, γνώσις φυσιοῖ κατὰ τὸν Ἀπόστολον· πιστὴ δὲ ἡ γνώσις, Ρ. πάντα τὰ κρίματά μου, ὑμῶν, καὶ φυλάξεσθε πάντα τὰ προστάγματά μου, καὶ τὰ κρί ματά μου. Εἰδέναι χρή, ὅτι παθῶν μὲν Αἴγυπτος σύμβολόν ἐστι, · κακιῶν δὲ ἡ Χαναναίων γῆ. Μον, νῦν μὲν ἀφεκ. ἥτις ἂν εἴη ἐπιστημονικὴ ἀπόδειξις τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν παραδιδομένων. Φήσαιμεν δὲ ἂν αὐτὴν λόγον εἶναι τοῖς ἀμφισβητουμένοις ἐκ τῶν ὁμολογουμένων ἐκπορίζοντα τὴν πίστιν. Πίστεως δ᾽ οὔσης διττῆς, τῆς μὲν ἐπιστημονικῆς, τῆς δὲ δοξαστικῆς, οὐθὲν κωλύει ἀπόδειξιν ὀνομάζειν διττήν, τὴν μὲν ἐπιστημονικήν, τὴν δὲ δοξαστικήν· ἐπεὶ καὶ ἡ γνῶσις καὶ ἡ πρόγνωσις διττή λέγεται, ἡ μὲν ἀπη- χριβωμένην ἔχουσα τὴν ἑαυτῆς φύσιν, ἡ δὲ ἐλλιπή. Καὶ μήτι ἡ παρ' ἡμῖν ἀπόδειξις μόνη ἂν εἴη ἀληθής, ἅτε ἐκ θείων χορηγουμένη Γραφῶν, τῶν ἱερῶν γραμμάτων, καὶ τῆς θεοδιδάκτου σοφίας, κατά τὸν ᾿Απόστολον ; Μάθησις γοῦν καὶ τὸ πείθεσθαι ταῖς ἐντολαῖς, ὅ ἐστι πιστεύειν τῷ Θεῷ. Καὶ ἡ πίστις δύναμίς τις τοῦ Θεοῦ, ἰσχὺς οὖσα τῆς ἀληθείας. Απ τίκα φησίν· Ἐὰν ἔχητε πίστιν ὡς κόκκον σινά- πεως, μεταστήσετε (1) τὸ ὄρος· καὶ πάλιν, Κατά τὴν πίστιν σου γενηθήτω σοι· καὶ ὁ μὲν (2) θερα πεύεται, προσλαβὼν τῇ πίστει τὴν ἴασιν· ὁ δὲ (5) τοῖς μακράν, Νῦν δὲ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ὑμεῖς, οἱ ποτὲ ὄντες μα κράν, ἐγγὺς ἐγενήθητε ἐν τῷ αἵματι τοῦ Χριστοῦ. CLEMENTIS ALEXANDRINI Ambulate in eis. Ego Dominus Deus vester. Et serva- bitis omnia præcepta mea, et facietis ea. Qui fecerit eu homo, vivet in eis. Ego Dominus Deus vester ª. Utrum autem mundi et deceptionis, an animi per- turbationum et vitiorum sint symbolum Ægyptus et terra Chanaan, a quibus abstinendum sit, quibus autem rebus danda sit opera, quod divinis potius quam mundanis, nobis ostendit oraculum. Cum autem dicit : Qui fecerit homo, vivet in eis : et ipso- rum Hebræorum correctionem, et proximorum nostrorum exercitationem et profectuni, ☑ ipsorum vitam dicit et nostram. Qui enim sunt mortui de- lictis, convivificantur Christo b, per nostrum testa- mentum. Sæpe autem repetens Scriptura illud : Ego Dominus Deus vester, pudore afficiendo pul- cherrime hortatur, docens sequi Deum, qui dedit præcepta. Quinetiam tacite commonet, Deum que- rere, et, quoad tieri potest, conari cognoscere; quæ quidem fuerit maxima contemplatio, sacra mysteria inspiciens, vere scientia, certa et immu- tabilis ratione facta. Hæc sola est sapientiæ cogni- tio, a qua nunquam separatur justa operatio. CAPUT XI. Cognitionem illam quæ per fidem traditur esse omnium certissimam. Sed eorum quidem, qui se sapientes existimant, sive sint barbarae læereses, sive Græcorum pliloso- phi, inftat scientia c, ex sententia Apostoli. Fidelis C est autem cognitio, quæ fuerit scientifica demon- slratio eorum quæ traduntur in vera philosophia. Dixerimus autem eam esse rationem, quæ iis, de quibus dubitatur, ex iis, quæ sunt certa et extra controversiam, fidem facit. Cum sit autem duplex fides, una quidem quæ est cum scientia conjuncta, altera vero quæ cum opinione : nihil obstat, quo minus duplex nominetur quoque demonstratio, una scientiam, altera opinionem parens : quando- quidem cognitio quoque, et præcognitio duplex dicitur: una quidem accurata et exacta, altera vero imperfecta. Numquid autem ea sola, quæ est apud nos, vera fuerit demonstratio, ut quæ ex divi- is suppeditetur Scripturis, quæ sunt sacræ litteræ, et ex ea, qua a Deo docetur, sapientia ", ut ait D Apostolus? Est igitur doctrina quædam parere præ- ceptis, quod est Deo credere; et fides est quaedam Dei potentia, cum sit vis veritatis. Dixit nimirum : Si habeatis fidem ut granum sinapis, montem trans- * ED. POTTER, ED. PARIS. a vii, 4. [ Thess. 1, 9. Levit. repetit Philo, errore, ut videtur, librarii, Sciendum, affectus per Egyptum significari, vitia per terram Chananæam. aliqui inglunt. Levit. xvi, 1, 2, 3, 4, 5. ь Eph. 11, 5. © I Cor. cos, qui prope sunt, scilicet Christianos, opponit exteris, qui procul sunt. Ephes. 11, 15: tione superius dicta sunt p. edit. Paris. geliorum hic, et in iis, quae sequuntur, exhibet. vel Luc. xvi, 42. (95) Μου. Καὶ τὰ κρίματά μου addit Philo : και (96) Ἄνθρωπος. Abest a Philone. Mox post Θεός (97) Παθῶν καὶ κακιῶν. Philo, loco jam dicto : (38) Τήν τε των πέλας. Hoc est, nostram. Nan (99) Επιστήμη. Conf. quæ de scientiæ delini (1) Μεταστήσετε. Non verba, sed sensum Evan- (2) Καὶ ὁ μέν. Respicere videtur Matth. us, 22. (3) Ὁ δέ. Matth. is, vel Joan. xi, 40.
καὶ ἐχθρῶν ὑποζύγια ἀχθοφοροῦντα συνεπικουφίζειν καὶ συνεγείρειν προστάσσει πόρρωθεν διδάσκων ἡμᾶς ὁ κύριος ἐπιχαιρεκακίαν μὴ ἀσπάζεσθαι μηδὲ ἐφήδεσθαι τοῖς ἐχθροῖς, ἵνα τούτοις ἐγγυμνασαμένους ὑπὲρ τῶν ἐχθρῶν προσεύχεσθαι διδάξῃ. οὔτε γὰρ φθονεῖν καὶ ἐπὶ τοῖς τοῦ πέλας ἀγαθοῖς λυπεῖσθαι προσῆκεν οὐδὲ μὴν ἐπὶ τοῖς τοῦ πλησίον κακοῖς ἡδονὴν καρποῦσθαι. «κἂν πλανώμενον μέντοι», φησίν, «ἐχθροῦ τινος ὑποζύγιον εὕρῃς, τὰ τῆς διαφορᾶς παραλιπὼν ὑπεκκαύματα ἀπαγαγὼν ἀπόδος.» τῇ γὰρ ἀμνηστίᾳ ἕπεται ἡ καλοκἀγαθία, καὶ ταύτῃ ἡ τῆς ἔχθρας διάλυσις. ἐντεῦθεν εἰς ὁμόνοιαν καταρτιζόμεθα, ἣ δὲ εἰς εὐδαιμονίαν χειραγωγεῖ. κἄν τινα ἐξ ἔθους ἐχθρὸν ὑπολάβῃς, παραλογιζόμενον δὲ τοῦτον ἀλόγως ἤτοι ἐπιθυμίᾳ ἢ καὶ θυμῷ καταλάβῃς, ἐπίστρεψον αὐτὸν εἰς καλοκἀγαθίαν. Ἆρα ἤδη καταφαίνεται φιλάνθρωπος καὶ χρηστὸς ὁ νόμος, «ὁ εἰς Χριστὸν παιδαγωγῶν,» θεός τε ὁ αὐτὸς ἀγαθὸς μετὰ δικαιοσύνης, ἀπ’ ἀρχῆς εἰς τέλος ἑκάστῳ γένει προσφυῶς εἰς σωτηρίαν κεχρημένος; «ἐλεᾶτε,» φησὶν ὁ κύριος, «ἵνα ἐλεηθῆτε· ἀφίετε, ἵνα ἀφεθῇ ὑμῖν· ὡς ποιεῖτε, οὕτως ποιηθήσεται ὑμῖν· ὡς δίδοτε, οὕτως δοθήσεται ὑμῖν·
Α μου ποιήσετε, καὶ τὰ προστάγματά μου φυλάξε σθε· πορεύεσθε ἐν αὐτοῖς· ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν καὶ φυλάξεσθε πάντα τὰ προστάγματά μου (95), καὶ ποιήσετε αυτά. Ο ποιήσας αὐτὰ ἄνθρω πος (96), ζήσεται ἐν αὐτοῖς. Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν. Εἶτ᾽ οὖν κόσμου καὶ ἀπάτης, εἴτε παθῶν καὶ κακιῶν (97) σύμβολον Αἴγυπτος καὶ ἡ Χανανίτις γῆ, ὧν μὲν ἀφεκτέον, ὁποῖα δὲ ἐπιτηδευτέον, ὡς θεία καὶ οὐ κοσμικά, δείκνυσιν ἡμῖν τὸ λόγιον. Ὅταν δὲ εἴπῃ, Ὁ ποιήσας ἄνθρωπος, ζήσεται ἐν αὐ τοῖς, τήν τε Ἑβραίων αὐτῶν ἐπανόρθωσιν, την τε τῶν πέλας (98) ἡμῶν αὐτῶν συνασκησίν τε καὶ προκοπήν, ζωὴν λέγει αὐτῶν τε καὶ ἡμῶν. Οἱ γὰρ νεκροὶ τοῖς παραπτώμασι συζωοποιοῦνται Χρι- στῷ, διὰ τῆς ἡμετέρας Διαθήκης. Πολλάκις δὲ ἐπι Β ναλαμβάνουσα ἡ Γραφή, τό, Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, δυσωπεῖ μὲν διατρεπτικώτατα έπεσθαι διδά σκουσα τῷ τὰς ἐντολὰς δεδωκότι θεῷ, ὑπομιμνήσκει δὲ ἠρέμα ζητεῖν τὸν Θεὸν, καὶ ὡς οἷόν τε γινώσκειν ἐπιχειρεῖν· ἥτις ἂν εἴη θεωρία μεγίστη, ἡ ἐποπτι κή, ἡ τῷ ὄντι ἐπιστήμη (99), ἡ ἀμετάπτωτος λόγῳ γινομένη· αὕτη ἂν εἴη μόνη ἡ τῆς σοφίας γνῶσις. ἧς οὐδέποτε χωρίζεται ἡ δικαιοπραγία. Ἀλλ᾿ ἡ μὲν τῶν οἰησισόφων, εἴτε αἱρέσεις εἶεν βάρβαροι εἴτε οἱ παρ' Ἕλλησι φιλόσοφοι, γνώσις φυσιοῖ κατὰ τὸν Ἀπόστολον· πιστὴ δὲ ἡ γνώσις, Ρ. πάντα τὰ κρίματά μου, ὑμῶν, καὶ φυλάξεσθε πάντα τὰ προστάγματά μου, καὶ τὰ κρί ματά μου. Εἰδέναι χρή, ὅτι παθῶν μὲν Αἴγυπτος σύμβολόν ἐστι, · κακιῶν δὲ ἡ Χαναναίων γῆ. Μον, νῦν μὲν ἀφεκ. ἥτις ἂν εἴη ἐπιστημονικὴ ἀπόδειξις τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν παραδιδομένων. Φήσαιμεν δὲ ἂν αὐτὴν λόγον εἶναι τοῖς ἀμφισβητουμένοις ἐκ τῶν ὁμολογουμένων ἐκπορίζοντα τὴν πίστιν. Πίστεως δ᾽ οὔσης διττῆς, τῆς μὲν ἐπιστημονικῆς, τῆς δὲ δοξαστικῆς, οὐθὲν κωλύει ἀπόδειξιν ὀνομάζειν διττήν, τὴν μὲν ἐπιστημονικήν, τὴν δὲ δοξαστικήν· ἐπεὶ καὶ ἡ γνῶσις καὶ ἡ πρόγνωσις διττή λέγεται, ἡ μὲν ἀπη- χριβωμένην ἔχουσα τὴν ἑαυτῆς φύσιν, ἡ δὲ ἐλλιπή. Καὶ μήτι ἡ παρ' ἡμῖν ἀπόδειξις μόνη ἂν εἴη ἀληθής, ἅτε ἐκ θείων χορηγουμένη Γραφῶν, τῶν ἱερῶν γραμμάτων, καὶ τῆς θεοδιδάκτου σοφίας, κατά τὸν ᾿Απόστολον ; Μάθησις γοῦν καὶ τὸ πείθεσθαι ταῖς ἐντολαῖς, ὅ ἐστι πιστεύειν τῷ Θεῷ. Καὶ ἡ πίστις δύναμίς τις τοῦ Θεοῦ, ἰσχὺς οὖσα τῆς ἀληθείας. Απ τίκα φησίν· Ἐὰν ἔχητε πίστιν ὡς κόκκον σινά- πεως, μεταστήσετε (1) τὸ ὄρος· καὶ πάλιν, Κατά τὴν πίστιν σου γενηθήτω σοι· καὶ ὁ μὲν (2) θερα πεύεται, προσλαβὼν τῇ πίστει τὴν ἴασιν· ὁ δὲ (5) τοῖς μακράν, Νῦν δὲ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ὑμεῖς, οἱ ποτὲ ὄντες μα κράν, ἐγγὺς ἐγενήθητε ἐν τῷ αἵματι τοῦ Χριστοῦ. CLEMENTIS ALEXANDRINI Ambulate in eis. Ego Dominus Deus vester. Et serva- bitis omnia præcepta mea, et facietis ea. Qui fecerit eu homo, vivet in eis. Ego Dominus Deus vester ª. Utrum autem mundi et deceptionis, an animi per- turbationum et vitiorum sint symbolum Ægyptus et terra Chanaan, a quibus abstinendum sit, quibus autem rebus danda sit opera, quod divinis potius quam mundanis, nobis ostendit oraculum. Cum autem dicit : Qui fecerit homo, vivet in eis : et ipso- rum Hebræorum correctionem, et proximorum nostrorum exercitationem et profectuni, ☑ ipsorum vitam dicit et nostram. Qui enim sunt mortui de- lictis, convivificantur Christo b, per nostrum testa- mentum. Sæpe autem repetens Scriptura illud : Ego Dominus Deus vester, pudore afficiendo pul- cherrime hortatur, docens sequi Deum, qui dedit præcepta. Quinetiam tacite commonet, Deum que- rere, et, quoad tieri potest, conari cognoscere; quæ quidem fuerit maxima contemplatio, sacra mysteria inspiciens, vere scientia, certa et immu- tabilis ratione facta. Hæc sola est sapientiæ cogni- tio, a qua nunquam separatur justa operatio. CAPUT XI. Cognitionem illam quæ per fidem traditur esse omnium certissimam. Sed eorum quidem, qui se sapientes existimant, sive sint barbarae læereses, sive Græcorum pliloso- phi, inftat scientia c, ex sententia Apostoli. Fidelis C est autem cognitio, quæ fuerit scientifica demon- slratio eorum quæ traduntur in vera philosophia. Dixerimus autem eam esse rationem, quæ iis, de quibus dubitatur, ex iis, quæ sunt certa et extra controversiam, fidem facit. Cum sit autem duplex fides, una quidem quæ est cum scientia conjuncta, altera vero quæ cum opinione : nihil obstat, quo minus duplex nominetur quoque demonstratio, una scientiam, altera opinionem parens : quando- quidem cognitio quoque, et præcognitio duplex dicitur: una quidem accurata et exacta, altera vero imperfecta. Numquid autem ea sola, quæ est apud nos, vera fuerit demonstratio, ut quæ ex divi- is suppeditetur Scripturis, quæ sunt sacræ litteræ, et ex ea, qua a Deo docetur, sapientia ", ut ait D Apostolus? Est igitur doctrina quædam parere præ- ceptis, quod est Deo credere; et fides est quaedam Dei potentia, cum sit vis veritatis. Dixit nimirum : Si habeatis fidem ut granum sinapis, montem trans- * ED. POTTER, ED. PARIS. a vii, 4. [ Thess. 1, 9. Levit. repetit Philo, errore, ut videtur, librarii, Sciendum, affectus per Egyptum significari, vitia per terram Chananæam. aliqui inglunt. Levit. xvi, 1, 2, 3, 4, 5. ь Eph. 11, 5. © I Cor. cos, qui prope sunt, scilicet Christianos, opponit exteris, qui procul sunt. Ephes. 11, 15: tione superius dicta sunt p. edit. Paris. geliorum hic, et in iis, quae sequuntur, exhibet. vel Luc. xvi, 42. (95) Μου. Καὶ τὰ κρίματά μου addit Philo : και (96) Ἄνθρωπος. Abest a Philone. Mox post Θεός (97) Παθῶν καὶ κακιῶν. Philo, loco jam dicto : (38) Τήν τε των πέλας. Hoc est, nostram. Nan (99) Επιστήμη. Conf. quæ de scientiæ delini (1) Μεταστήσετε. Non verba, sed sensum Evan- (2) Καὶ ὁ μέν. Respicere videtur Matth. us, 22. (3) Ὁ δέ. Matth. is, vel Joan. xi, 40.
PG 8:1031ὡς κρίνετε, οὕτως κριθήσεσθε· ὡς χρηστεύεσθε, οὕτως χρηστευθήσεται ὑμῖν· ᾧ μέτρῳ μετρεῖτε, ἀντιμετρηθήσεται ὑμῖν.» Ἔτι τοὺς ⟨ἐπὶ⟩ τροφῇ δουλεύοντας ἀτιμάζεσθαι κωλύει, τοῖς τε ἐκ δανείων καταδουλωθεῖσιν ἐκεχειρίαν τὴν εἰς πᾶν δίδωσιν ἐνιαυτῷ ἑβδόμῳ. ἀλλὰ καὶ ἱκέτας ἐκδιδόναι εἰς κόλασιν κωλύει. παντὸς οὖν μᾶλλον ἀληθὲς τὸ λόγιον ἐκεῖνο· «ὥσπερ δοκιμάζεται χρυσὸς καὶ ἄργυρος εἰς κάμινον, οὕτως ἐκλέγεται καρδίας ἀνθρώπων κύριος.» καὶ «ὁ μὲν ἐλεήμων ἀνὴρ μακροθυμεῖ, ἐν παντί τε μεριμνῶντι ἔνεστι σοφία· ἐμπεσεῖται γὰρ μέριμνα ἀνδρὶ νοήμονι, φροντιστής τε ὢν ζωὴν ζητήσει· καὶ ὁ ζητῶν τὸν θεὸν εὑρήσει γνῶσιν μετὰ δικαιοσύνης, οἱ δὲ ὀρθῶς ζητήσαντες αὐτὸν εἰρήνην εὗρον.» Ἐμοὶ δὲ δοκεῖ καὶ Πυθαγόρας τὸ ἥμερον τὸ περὶ τὰ ἄλογα ζῷα παρὰ τοῦ νόμου εἰληφέναι. αὐτίκα τῶν γεννωμένων κατά τε τὰς ποίμνας κατά τε τὰ αἰπόλια καὶ βουκόλια τῆς παραχρῆμα ἀπολαύσεως, μηδὲ ἐπὶ προφάσει θυσιῶν ⟨λαμβάνοντας, ἀπέχεσθαι⟩ διηγόρευσεν, ἐκγόνων τε ἕνεκα καὶ μητέρων, εἰς ἡμερότητα τὸν ἄνθρωπον κάτωθεν ἀπὸ τῶν ἀλόγων ζῴων ἀνατρέφων.
Α μου ποιήσετε, καὶ τὰ προστάγματά μου φυλάξε σθε· πορεύεσθε ἐν αὐτοῖς· ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν καὶ φυλάξεσθε πάντα τὰ προστάγματά μου (95), καὶ ποιήσετε αυτά. Ο ποιήσας αὐτὰ ἄνθρω πος (96), ζήσεται ἐν αὐτοῖς. Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν. Εἶτ᾽ οὖν κόσμου καὶ ἀπάτης, εἴτε παθῶν καὶ κακιῶν (97) σύμβολον Αἴγυπτος καὶ ἡ Χανανίτις γῆ, ὧν μὲν ἀφεκτέον, ὁποῖα δὲ ἐπιτηδευτέον, ὡς θεία καὶ οὐ κοσμικά, δείκνυσιν ἡμῖν τὸ λόγιον. Ὅταν δὲ εἴπῃ, Ὁ ποιήσας ἄνθρωπος, ζήσεται ἐν αὐ τοῖς, τήν τε Ἑβραίων αὐτῶν ἐπανόρθωσιν, την τε τῶν πέλας (98) ἡμῶν αὐτῶν συνασκησίν τε καὶ προκοπήν, ζωὴν λέγει αὐτῶν τε καὶ ἡμῶν. Οἱ γὰρ νεκροὶ τοῖς παραπτώμασι συζωοποιοῦνται Χρι- στῷ, διὰ τῆς ἡμετέρας Διαθήκης. Πολλάκις δὲ ἐπι Β ναλαμβάνουσα ἡ Γραφή, τό, Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, δυσωπεῖ μὲν διατρεπτικώτατα έπεσθαι διδά σκουσα τῷ τὰς ἐντολὰς δεδωκότι θεῷ, ὑπομιμνήσκει δὲ ἠρέμα ζητεῖν τὸν Θεὸν, καὶ ὡς οἷόν τε γινώσκειν ἐπιχειρεῖν· ἥτις ἂν εἴη θεωρία μεγίστη, ἡ ἐποπτι κή, ἡ τῷ ὄντι ἐπιστήμη (99), ἡ ἀμετάπτωτος λόγῳ γινομένη· αὕτη ἂν εἴη μόνη ἡ τῆς σοφίας γνῶσις. ἧς οὐδέποτε χωρίζεται ἡ δικαιοπραγία. Ἀλλ᾿ ἡ μὲν τῶν οἰησισόφων, εἴτε αἱρέσεις εἶεν βάρβαροι εἴτε οἱ παρ' Ἕλλησι φιλόσοφοι, γνώσις φυσιοῖ κατὰ τὸν Ἀπόστολον· πιστὴ δὲ ἡ γνώσις, Ρ. πάντα τὰ κρίματά μου, ὑμῶν, καὶ φυλάξεσθε πάντα τὰ προστάγματά μου, καὶ τὰ κρί ματά μου. Εἰδέναι χρή, ὅτι παθῶν μὲν Αἴγυπτος σύμβολόν ἐστι, · κακιῶν δὲ ἡ Χαναναίων γῆ. Μον, νῦν μὲν ἀφεκ. ἥτις ἂν εἴη ἐπιστημονικὴ ἀπόδειξις τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν παραδιδομένων. Φήσαιμεν δὲ ἂν αὐτὴν λόγον εἶναι τοῖς ἀμφισβητουμένοις ἐκ τῶν ὁμολογουμένων ἐκπορίζοντα τὴν πίστιν. Πίστεως δ᾽ οὔσης διττῆς, τῆς μὲν ἐπιστημονικῆς, τῆς δὲ δοξαστικῆς, οὐθὲν κωλύει ἀπόδειξιν ὀνομάζειν διττήν, τὴν μὲν ἐπιστημονικήν, τὴν δὲ δοξαστικήν· ἐπεὶ καὶ ἡ γνῶσις καὶ ἡ πρόγνωσις διττή λέγεται, ἡ μὲν ἀπη- χριβωμένην ἔχουσα τὴν ἑαυτῆς φύσιν, ἡ δὲ ἐλλιπή. Καὶ μήτι ἡ παρ' ἡμῖν ἀπόδειξις μόνη ἂν εἴη ἀληθής, ἅτε ἐκ θείων χορηγουμένη Γραφῶν, τῶν ἱερῶν γραμμάτων, καὶ τῆς θεοδιδάκτου σοφίας, κατά τὸν ᾿Απόστολον ; Μάθησις γοῦν καὶ τὸ πείθεσθαι ταῖς ἐντολαῖς, ὅ ἐστι πιστεύειν τῷ Θεῷ. Καὶ ἡ πίστις δύναμίς τις τοῦ Θεοῦ, ἰσχὺς οὖσα τῆς ἀληθείας. Απ τίκα φησίν· Ἐὰν ἔχητε πίστιν ὡς κόκκον σινά- πεως, μεταστήσετε (1) τὸ ὄρος· καὶ πάλιν, Κατά τὴν πίστιν σου γενηθήτω σοι· καὶ ὁ μὲν (2) θερα πεύεται, προσλαβὼν τῇ πίστει τὴν ἴασιν· ὁ δὲ (5) τοῖς μακράν, Νῦν δὲ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ὑμεῖς, οἱ ποτὲ ὄντες μα κράν, ἐγγὺς ἐγενήθητε ἐν τῷ αἵματι τοῦ Χριστοῦ. CLEMENTIS ALEXANDRINI Ambulate in eis. Ego Dominus Deus vester. Et serva- bitis omnia præcepta mea, et facietis ea. Qui fecerit eu homo, vivet in eis. Ego Dominus Deus vester ª. Utrum autem mundi et deceptionis, an animi per- turbationum et vitiorum sint symbolum Ægyptus et terra Chanaan, a quibus abstinendum sit, quibus autem rebus danda sit opera, quod divinis potius quam mundanis, nobis ostendit oraculum. Cum autem dicit : Qui fecerit homo, vivet in eis : et ipso- rum Hebræorum correctionem, et proximorum nostrorum exercitationem et profectuni, ☑ ipsorum vitam dicit et nostram. Qui enim sunt mortui de- lictis, convivificantur Christo b, per nostrum testa- mentum. Sæpe autem repetens Scriptura illud : Ego Dominus Deus vester, pudore afficiendo pul- cherrime hortatur, docens sequi Deum, qui dedit præcepta. Quinetiam tacite commonet, Deum que- rere, et, quoad tieri potest, conari cognoscere; quæ quidem fuerit maxima contemplatio, sacra mysteria inspiciens, vere scientia, certa et immu- tabilis ratione facta. Hæc sola est sapientiæ cogni- tio, a qua nunquam separatur justa operatio. CAPUT XI. Cognitionem illam quæ per fidem traditur esse omnium certissimam. Sed eorum quidem, qui se sapientes existimant, sive sint barbarae læereses, sive Græcorum pliloso- phi, inftat scientia c, ex sententia Apostoli. Fidelis C est autem cognitio, quæ fuerit scientifica demon- slratio eorum quæ traduntur in vera philosophia. Dixerimus autem eam esse rationem, quæ iis, de quibus dubitatur, ex iis, quæ sunt certa et extra controversiam, fidem facit. Cum sit autem duplex fides, una quidem quæ est cum scientia conjuncta, altera vero quæ cum opinione : nihil obstat, quo minus duplex nominetur quoque demonstratio, una scientiam, altera opinionem parens : quando- quidem cognitio quoque, et præcognitio duplex dicitur: una quidem accurata et exacta, altera vero imperfecta. Numquid autem ea sola, quæ est apud nos, vera fuerit demonstratio, ut quæ ex divi- is suppeditetur Scripturis, quæ sunt sacræ litteræ, et ex ea, qua a Deo docetur, sapientia ", ut ait D Apostolus? Est igitur doctrina quædam parere præ- ceptis, quod est Deo credere; et fides est quaedam Dei potentia, cum sit vis veritatis. Dixit nimirum : Si habeatis fidem ut granum sinapis, montem trans- * ED. POTTER, ED. PARIS. a vii, 4. [ Thess. 1, 9. Levit. repetit Philo, errore, ut videtur, librarii, Sciendum, affectus per Egyptum significari, vitia per terram Chananæam. aliqui inglunt. Levit. xvi, 1, 2, 3, 4, 5. ь Eph. 11, 5. © I Cor. cos, qui prope sunt, scilicet Christianos, opponit exteris, qui procul sunt. Ephes. 11, 15: tione superius dicta sunt p. edit. Paris. geliorum hic, et in iis, quae sequuntur, exhibet. vel Luc. xvi, 42. (95) Μου. Καὶ τὰ κρίματά μου addit Philo : και (96) Ἄνθρωπος. Abest a Philone. Mox post Θεός (97) Παθῶν καὶ κακιῶν. Philo, loco jam dicto : (38) Τήν τε των πέλας. Hoc est, nostram. Nan (99) Επιστήμη. Conf. quæ de scientiæ delini (1) Μεταστήσετε. Non verba, sed sensum Evan- (2) Καὶ ὁ μέν. Respicere videtur Matth. us, 22. (3) Ὁ δέ. Matth. is, vel Joan. xi, 40.
PG 8:1033«χάρισαι γοῦν», φησί, «τῇ μητρὶ τὸ ἔκγονον κἂν ἑπτὰ τὰς πρώτας ἡμέρας.» εἰ γὰρ μηδὲν ἀναιτίως γίνεται, γάλα δὲ ἐπομβρεῖται ταῖς τετοκυίαις εἰς διατροφὴν τῶν ἐκγόνων, ⟨ὁ⟩ ἀποσπῶν τῆς τοῦ γάλακτος οἰκονομίας τὸ τεχθὲν ἀτιμάζει τὴν φύσιν. δυσωπείσθωσαν οὖν Ἕλληνες καὶ εἴ τις ἕτερός ἐστι τοῦ νόμου κατατρέχων, εἰ ὃ μὲν καὶ ἐπ’ ἀλόγων ζῴων χρηστεύεται, οἳ δὲ καὶ τὰ τῶν ἀνθρώπων ἐκτιθέασιν ἔκγονα, καίτοι μακρόθεν καὶ προφητικῶς ἀνακόπτοντος αὐτῶν τὴν ἀγριότητα τοῦ νόμου διὰ τῆς προειρημένης ἐντολῆς. εἰ γὰρ τῶν ἀλόγων τὰ ἔκγονα διαζεύγνυσθαι τῆς τεκούσης πρὸ τῆς γαλακτουχίας ἀπαγορεύει, πολὺ πλέον ἐπ’ ἀνθρώπων τὴν ὠμὴν καὶ ἀτιθάσευτον προθεραπεύει γνώμην, ἵν’ εἰ καὶ τῆς φύσεως, μαθήσεως γοῦν μὴ καταφρονῶσιν. ἐρίφων μὲν γὰρ καὶ ἀρνῶν ἐμφορεῖσθαι ἐπιτέτραπται, καί τις ἴσως ἀπολογία τῷ διαζεύξαντι τῆς τεκούσης τὸ ἔκγονον· ἡ δὲ τοῦ παιδίου ἔκθεσις τίνα τὴν αἰτίαν ἔχει; ἐχρῆν γὰρ μηδὲ τὴν ἀρχὴν γῆμαι τῷ μηδὲ παιδοποιεῖσθαι γλιχομένῳ ἢ δι’ ἡδονῆς ἀκρασίαν παιδοκτόνον γεγονέναι. πάλιν αὖ ὁ χρηστὸς νόμος ἀπαγορεύει ἡμέρᾳ τῇ αὐτῇ συγκαταθύειν ἔκγονον καὶ μητέρα.
PG 8:1035ἐντεῦθεν καὶ Ῥωμαῖοι, εἰ καί τις ἔγκυος καταδικασθείη τὴν ἐπὶ θανάτῳ, οὐ πρότερον ἐῶσιν ὑποσχεῖν τὴν τιμωρίαν πρὶν ἢ ἐκτεκεῖν. ἄντικρυς γοῦν καὶ ὅσα τῶν ζῴων κυοφορεῖ, ὁ νόμος οὐκ ἐπιτρέπει ἄχρις ἂν ἀποτέκῃ σφαγιάζεσθαι, μακρόθεν ἐπισχὼν τὴν εὐχέρειαν τῶν εἰς ἄνθρωπον ἀδικούντων. οὕτως ἄχρι καὶ τῶν ἀλόγων ζῴων τὸ ἐπιεικὲς ἀπέτεινεν, ἵνα ἐν τοῖς ἀνομογενέσιν ἀσκήσαντες πολλῇ τινι περιουσίᾳ φιλανθρωπίας ἐν τοῖς ὁμογενέσι χρησώμεθα. οἳ δὲ καὶ περιλακτίζοντες τὰς γαστέρας πρὸ τῆς ἀποτέξεως ζῴων τινῶν, ἵνα δὴ γάλακτι ἀνακεκραμένην σάρκα θοινάζωνται, τάφον τῶν κυοφορουμένων τὴν εἰς γένεσιν κτισθεῖσαν μήτραν πεποιήκασι, διαρρήδην τοῦ νομοθέτου κελεύοντος «ἀλλ’ οὐδὲ ἑψήσεις ἄρνα ἐν γάλακτι μητρὸς αὐτοῦ»· μὴ γὰρ γινέσθω ἡ τοῦ ζῶντος τροφὴ ἥδυσμα τοῦ ἀναιρεθέντος ζῴου, φησίν ⟨ἡ σάρξ⟩, μηδὲ τὸ τῆς ζωῆς αἴτιον συνεργὸν τῇ τοῦ σώματος καταναλώσει γινέσθω. ὁ δὲ αὐτὸς νόμος διαγορεύει «βοῦν ἀλοῶντα μὴ φιμοῦν»· δεῖ γὰρ καὶ «τὸν ἐργάτην τροφῆς ἀξιοῦσθαι».
νεκρὸς ἀνίσταται διὰ τὴν τοῦ πιστεύσαντος, ὅτι ἀνα- Εt στήσεται, ἰσχύν. Ἡ δὲ δοξαστικὴ ἀπόδειξις ἀνθρω- πική τέ ἐστι καὶ πρὸς τῶν ῥητορικῶν γινομένη επι χειρημάτων ἢ καὶ διαλεκτικῶν συλλογισμῶν. Ἡ γὰρ ἀνωτάτω (4) ἀπόδειξις, ἣν ἡνιξάμεθα, επιστημονικὴν πίστιν ἐντίθησι διὰ τῆς τῶν Γραφών παραθέσεως τα καὶ διοίξεως (5) ταῖς τῶν μανθάνειν ὀρεγομένων ψυχαῖς, ἥτις ἂν εἴη γνώσις. Εἰ γὰρ τὰ παραλαμβα- νόμενα πρὸς τὸ ζητούμενον ἀληθῆ λαμβάνεται, ὡς ἂν θεῖα ὄντα καὶ προφητικά, δηλόν που ὡς καὶ τὸ συμπέρασμα τὸ ἐπιφερόμενον αὐτοῖς ἀκολούθως ἀληθὲς ἐπενεχθήσεται· καὶ εἴη ἂν ὀρθῶς ἡμῖν ἀπό δειξις ἡ γνῶσις. Ηνίκα γοῦν τῆς οὐρανίου καὶ θείας τροφῆς (6) τὸ μνημόσυνον ἐν στάμνῳ χρυσῷ καθιε ροῦσθαι προσετάττετο, Τὸ γόμερ, φησί, τὸ δέκατον τῶν τριῶν μέτρον ἦν· ἐν ἡμῖν γὰρ αὐτοῖς τρία μέ- Β τρα, τρία κριτήρια μηνύεται· αἴσθησις μὲν αίσθησ τῶν, λεγομένων δὲ ὀνομάτων καὶ ῥημάτων ὁ λόγος, νοητῶν δὲ νοῦς. Ὁ τοίνυν γνωστικὸς ἀφέξεται μὲν τῶν κατὰ λόγον καὶ τῶν κατὰ διάνοιαν καὶ τῶν κατὰ αἴσθησιν καὶ ἐνέργειαν ἁμαρτημάτων, ἀκηκοώς, όπως Ο ἰδὼν (7) πρὸς ἐπιθυμίαν ἐμοίχευσεν· λ σών τε ἐν νῷ, ὡς Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται· κἀκεῖνο ἐπιστάμενος, ὅτι Οὐ τὰ εἰσερχόμενα εἰς τὸ στόμα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον, ἀλλὰ τὰ ἐξερχόμενα διὰ τοῦ στόματος, ἐκεῖνα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον, ἐκ γὰρ τῆς καρδίας ἐξέρχονται διαλογισμοί. Τοῦτ', οἶμαι, τὸ κατὰ Θεὸν ἀληθινὸν καὶ δίκαιον μέτρον, ᾧ μετρεῖται τὰ μετρούσ μενα, ἡ τὸν ἄνθρωπον συνέχουσα δεκάς, ἣν ἐπὶ κεφα λαίων τὰ προειρημένα τρία εδήλωσεν μέτρα. Εἴη (8) δ' ἂν σῶμά τε καὶ ψυχή, αν τε πέντε αἰσθήσεις, καὶ τὸ φωνητικὸν καὶ σπερματικὸν, καὶ τὸ διανοητικὸν ἢ πνευματικὸν, ἢ ὅπως καὶ βούλει καλεῖν. Χρὴ δὲ (9), ὡς ἔπος εἰπεῖν, τῶν ἄλλων πάντων ὑπεραναβαίνον- ν, 28. " Η γὰρ ἀνωτάτω ἀπόδειξις, ἣν ἠνιξάμεθα ἐπιστη μονικὴν, πίστιν ἐντίθησι διὰ τ., νοίξεως.) διοιχθέντων τῶν ὀφθαλμῶν διανοιχθείσης τῆς παλ. Γραφῆς Παγκάλως οὖν καὶ ἀναγκαίως ἅμα ἐν εἴδει παραδιη- γήματος, ἡνίκα τῆς οὐρανίου καὶ θείας τροφῆς τὸ μνημεῖον ἐν στάμνω χρυσῷ καθιεροῦτο, φησὶν ὡς ἄρα τὸ γόμορ δέκατον τῶν τριῶν μέτρων ἦν. Ἐν ἡμῖν γὰρ αὐτοῖς τρία μέτρα είναι δοκεί, αἴσθησις, λόγος, νοῦς αἰσθητῶν μὲν αἴσθησις, ὀνομάτων δὲ καὶ ῥημάτων καὶ τῶν λεγομένων λόγος, νοητῶν δὲ νοῦς. τριῶν μέτρων τριῶν μέτρον Ἔμαθον γὰρ τὸν ἕνατον ὑπερβαίνοντες αἰσθητὸν δοκήσει Θεὸν, τὸν δέ- κατον καὶ μόνον ὄντα ἀψευδῶς προσκυνεῖν. Εννέα γὰρ ὁ κόσμος ἔλαχε μοίρας, ἐν οὐρανῷ μὲν ὀκτώ, τήν τε ἁπλανῆ, καὶ τὰς πεπλανημένας ἐν τάξεσι φε ρομένας ταῖς αὐταῖς, ἐνάτην δὲ γῆν σὺν ὕδατι καὶ ἀέρι. Τούτων γὰρ μία συγγένεια, τροπὰς καὶ μετα- βολὰς παντοίας δεχομένων. Οἱ μὲν οὖν πολλοὶ τὰς εννέα ταύτας μοίρας καὶ τὸν παγέντα κόσμον ἐξ αὐτ τῶν ἐτίμησαν· ὁ δὲ τέλειος τὸν ὑπεράνω τῶν ἐννέα δημιουργὸν αὐτὸν Θεὸν δέκατον. Ὅλον γὰρ ὑπερκύ ψας τὸ ἔργον, ἐπάθει τὸν τεχνίτην, καὶ ἱκέτης καὶ θεραπευτὴς ἐσπούδαζεν αὐτοῦ γενέσθαι. STROMATUM LIB. ¡I. tibi s. Et unus quidem curatur, suscepta per fidem curatione mortuus autem alter resurgit per vim ejus qui crediderat quod esset resurrecturus. Quæ autem opinionem generat demonstratio, est et humana, et tit ex argumentis rhetoricis, vel etiam dialecticis syllogismis. Suprenia enim de- monstratio, quam scientificam esse jam innuimus, fidem inserit, per allationem et apertionem Scri- pturarum, animis eorum, qui discere cupiunt, quæ quidem fuerit cognitio. Si enim quæ assumuntur ad id probandum, quod quæritur, vera sumuntur, ut quæ sunt divina et prophetica, clarum est uti- que, quod quæ etiam ex eis infertur conclusio, ☑ vera inferetur, et recte nobis demonstratio fuern A feretis a. rursus: Secundum fdem tuam fat cognitio. Cum itaque divini et coelestis nutrimenti P. ED. POTTER, ED. PARIS. ⚫ lbid. 8. f Matth. xv, 11, 19. Matth. quod Latine expres- simus. Sic pag. 583, pag. 677, Sylburg in Indice Graco. Exod. xvi, 35. Porro haec sumpsit auctor e Philo- nis libro De_congr. quarenda erudit. gr., pag. 438: Pulcher- rime igitur et simul necessarie per speciem enarratio- nis, quando cælestis illius et divini alimenti moni- mentum in urna aurea consecratum est, ait, quod gomor erat decima pars trium mensurarum. In nobis cnim ipsis tres mensura videntur esse, sensus, sermo e: mens: sensibilia sensu, verba, dictiones et orationes terpone, intelligibilia mente melimur. Hinc pro substituendum. lasse videtur. monimentum in urna aurea consecrare jubebatur, gomor, inquit, erat decima trium mensura c. In nobis enim ipsis per tres mensuras tria significan- tur criteria, sensus quidem sensilium ; eorum au- tem, quæ dicuntur, scilicet nominum, et verborum, sermo ; eorum autem, quæ percipiuntur intelligen- tia, mens. Qui est ergo gnosticus, abstinebit quidem a peccatis, quæ funt et sermone, et cogitatione, et sensu, et opere, cum audierit, quod qui videt ad concupiscendum, machatus est a; et anino percepe- rit, quod beati sunt, qui sunt mundo corde, quoniam ipsi Deum videbunt : illud quoque sciens, quod non quæ intrant per os, coinquinant hominem; sed illa, quæ per os exeunt, hominem coinquinant. Ex corde enim exeunt cogitationes f. Haec est, ut exi- stimo, quæ ex Deo est, vera et justa mensura, quæ metitur ea, quæ veniunt in dimensionem, ea, quæ hominem continet, decas, quam in summa tres prius dictæ significarunt mensura. Fuerit autem xvi, 20. b Matth. IX, 29. c Exod. xv:, 36. d Matth, C D dem loco Notat. D. Hoeschelii ad Philonis opusc. Phi- lonis libro jam dicto, p. : Didicerant enim, transcenso novenario sensibili existimato Deo, decimum et solum verum vere colere: in novem enim partes mundus distribuitur, octo in cœlo, supremum orbem et septem reliquos erraticorum siderum similes cursus habentium; nonam autem, terram cum aqua el aere. Horum enim una est cognatio, varias muta- tiones recipientium. Vulgus autem has novem partes, el compactum ex his mundum colebat: at vir perfe- ctus superiorem his opificem Deum decimum. Emer- gens enim super omnia ejus opera, desiderabat ar- tificem ipsum, supplex ejus cultor fieri cupiens. (4) Ἡ μὲν γὰρ ἀν. Malim hæc sic distinguere : (5) Τῆς τῶν Γραφῶν ... διοίξεως. (II. ms., δια (6) Οὐρανίου. . . τροφῆς. Scilicet manne. Conf. (1) Ο ιδών. Hæc ex Matthæo διὰ μνήμης reci- (8) Εtn. Hoc aptius quam receptum είδη. De eo- 228. SYLBURG. (9) Χρή δέ. Hæc etiam transtulit Clemens
ἀπαγορεύει τε ἐν ταὐτῷ καταζευγνύναι πρὸς ἄροτον γῆς βοῦν καὶ ὄνον, τάχα μὲν καὶ τοῦ περὶ τὰ ζῷα ἀνοικείου στοχασάμενος, δηλῶν δ’ ἅμα μηδένα τῶν ἑτεροεθνῶν ἀδικεῖν καὶ ὑπὸ ζυγὸν ἄγειν, οὐδὲν ἔχοντας αἰτιάσασθαι ἢ [ὅτι] τὸ ἀλλογενές, ὅπερ ἐστὶν ἀναίτιον, μήτε κακία μήτε ἀπὸ κακίας ὁρμώμενον. ἐμοὶ δὲ δοκεῖ καὶ μηνύειν ἡ ἀλληγορία, μὴ δεῖν ἐπ’ ἴσης καθαρῷ καὶ ἀκαθάρτῳ, πιστῷ τε καὶ ἀπίστῳ τῆς τοῦ λόγου μεταδιδόναι γεωργίας, διότι τὸ μέν ἐστι καθαρόν, ὁ βοῦς, ὄνος δὲ τῶν ἀκαθάρτων λελόγισται. Δαψιλευόμενος δὲ τῇ φιλανθρωπίᾳ ὁ χρηστὸς λόγος μηδὲ ὅσα τῆς ἡμέρου ὕλης ἐστί, δενδροτομεῖν ταῦτα προσῆκον εἶναι διδάσκει, μηδὲ μὴν κείρειν ἐπὶ λύμῃ στάχυν πρὸ τοῦ θερισμοῦ, ἀλλὰ μηδὲ συνόλως καρπὸν ἥμερον διαφθείρειν μήτε τὸν γῆς μήτε τὸν τῆς ψυχῆς· οὐδὲ γὰρ τὴν τῶν πολεμίων χώραν τέμνειν ἐᾷ. ναὶ μὴν καὶ γεωργικοὶ παρὰ τοῦ νόμου καὶ ταῦτα ὠφέληνται·
νεκρὸς ἀνίσταται διὰ τὴν τοῦ πιστεύσαντος, ὅτι ἀνα- Εt στήσεται, ἰσχύν. Ἡ δὲ δοξαστικὴ ἀπόδειξις ἀνθρω- πική τέ ἐστι καὶ πρὸς τῶν ῥητορικῶν γινομένη επι χειρημάτων ἢ καὶ διαλεκτικῶν συλλογισμῶν. Ἡ γὰρ ἀνωτάτω (4) ἀπόδειξις, ἣν ἡνιξάμεθα, επιστημονικὴν πίστιν ἐντίθησι διὰ τῆς τῶν Γραφών παραθέσεως τα καὶ διοίξεως (5) ταῖς τῶν μανθάνειν ὀρεγομένων ψυχαῖς, ἥτις ἂν εἴη γνώσις. Εἰ γὰρ τὰ παραλαμβα- νόμενα πρὸς τὸ ζητούμενον ἀληθῆ λαμβάνεται, ὡς ἂν θεῖα ὄντα καὶ προφητικά, δηλόν που ὡς καὶ τὸ συμπέρασμα τὸ ἐπιφερόμενον αὐτοῖς ἀκολούθως ἀληθὲς ἐπενεχθήσεται· καὶ εἴη ἂν ὀρθῶς ἡμῖν ἀπό δειξις ἡ γνῶσις. Ηνίκα γοῦν τῆς οὐρανίου καὶ θείας τροφῆς (6) τὸ μνημόσυνον ἐν στάμνῳ χρυσῷ καθιε ροῦσθαι προσετάττετο, Τὸ γόμερ, φησί, τὸ δέκατον τῶν τριῶν μέτρον ἦν· ἐν ἡμῖν γὰρ αὐτοῖς τρία μέ- Β τρα, τρία κριτήρια μηνύεται· αἴσθησις μὲν αίσθησ τῶν, λεγομένων δὲ ὀνομάτων καὶ ῥημάτων ὁ λόγος, νοητῶν δὲ νοῦς. Ὁ τοίνυν γνωστικὸς ἀφέξεται μὲν τῶν κατὰ λόγον καὶ τῶν κατὰ διάνοιαν καὶ τῶν κατὰ αἴσθησιν καὶ ἐνέργειαν ἁμαρτημάτων, ἀκηκοώς, όπως Ο ἰδὼν (7) πρὸς ἐπιθυμίαν ἐμοίχευσεν· λ σών τε ἐν νῷ, ὡς Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται· κἀκεῖνο ἐπιστάμενος, ὅτι Οὐ τὰ εἰσερχόμενα εἰς τὸ στόμα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον, ἀλλὰ τὰ ἐξερχόμενα διὰ τοῦ στόματος, ἐκεῖνα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον, ἐκ γὰρ τῆς καρδίας ἐξέρχονται διαλογισμοί. Τοῦτ', οἶμαι, τὸ κατὰ Θεὸν ἀληθινὸν καὶ δίκαιον μέτρον, ᾧ μετρεῖται τὰ μετρούσ μενα, ἡ τὸν ἄνθρωπον συνέχουσα δεκάς, ἣν ἐπὶ κεφα λαίων τὰ προειρημένα τρία εδήλωσεν μέτρα. Εἴη (8) δ' ἂν σῶμά τε καὶ ψυχή, αν τε πέντε αἰσθήσεις, καὶ τὸ φωνητικὸν καὶ σπερματικὸν, καὶ τὸ διανοητικὸν ἢ πνευματικὸν, ἢ ὅπως καὶ βούλει καλεῖν. Χρὴ δὲ (9), ὡς ἔπος εἰπεῖν, τῶν ἄλλων πάντων ὑπεραναβαίνον- ν, 28. " Η γὰρ ἀνωτάτω ἀπόδειξις, ἣν ἠνιξάμεθα ἐπιστη μονικὴν, πίστιν ἐντίθησι διὰ τ., νοίξεως.) διοιχθέντων τῶν ὀφθαλμῶν διανοιχθείσης τῆς παλ. Γραφῆς Παγκάλως οὖν καὶ ἀναγκαίως ἅμα ἐν εἴδει παραδιη- γήματος, ἡνίκα τῆς οὐρανίου καὶ θείας τροφῆς τὸ μνημεῖον ἐν στάμνω χρυσῷ καθιεροῦτο, φησὶν ὡς ἄρα τὸ γόμορ δέκατον τῶν τριῶν μέτρων ἦν. Ἐν ἡμῖν γὰρ αὐτοῖς τρία μέτρα είναι δοκεί, αἴσθησις, λόγος, νοῦς αἰσθητῶν μὲν αἴσθησις, ὀνομάτων δὲ καὶ ῥημάτων καὶ τῶν λεγομένων λόγος, νοητῶν δὲ νοῦς. τριῶν μέτρων τριῶν μέτρον Ἔμαθον γὰρ τὸν ἕνατον ὑπερβαίνοντες αἰσθητὸν δοκήσει Θεὸν, τὸν δέ- κατον καὶ μόνον ὄντα ἀψευδῶς προσκυνεῖν. Εννέα γὰρ ὁ κόσμος ἔλαχε μοίρας, ἐν οὐρανῷ μὲν ὀκτώ, τήν τε ἁπλανῆ, καὶ τὰς πεπλανημένας ἐν τάξεσι φε ρομένας ταῖς αὐταῖς, ἐνάτην δὲ γῆν σὺν ὕδατι καὶ ἀέρι. Τούτων γὰρ μία συγγένεια, τροπὰς καὶ μετα- βολὰς παντοίας δεχομένων. Οἱ μὲν οὖν πολλοὶ τὰς εννέα ταύτας μοίρας καὶ τὸν παγέντα κόσμον ἐξ αὐτ τῶν ἐτίμησαν· ὁ δὲ τέλειος τὸν ὑπεράνω τῶν ἐννέα δημιουργὸν αὐτὸν Θεὸν δέκατον. Ὅλον γὰρ ὑπερκύ ψας τὸ ἔργον, ἐπάθει τὸν τεχνίτην, καὶ ἱκέτης καὶ θεραπευτὴς ἐσπούδαζεν αὐτοῦ γενέσθαι. STROMATUM LIB. ¡I. tibi s. Et unus quidem curatur, suscepta per fidem curatione mortuus autem alter resurgit per vim ejus qui crediderat quod esset resurrecturus. Quæ autem opinionem generat demonstratio, est et humana, et tit ex argumentis rhetoricis, vel etiam dialecticis syllogismis. Suprenia enim de- monstratio, quam scientificam esse jam innuimus, fidem inserit, per allationem et apertionem Scri- pturarum, animis eorum, qui discere cupiunt, quæ quidem fuerit cognitio. Si enim quæ assumuntur ad id probandum, quod quæritur, vera sumuntur, ut quæ sunt divina et prophetica, clarum est uti- que, quod quæ etiam ex eis infertur conclusio, ☑ vera inferetur, et recte nobis demonstratio fuern A feretis a. rursus: Secundum fdem tuam fat cognitio. Cum itaque divini et coelestis nutrimenti P. ED. POTTER, ED. PARIS. ⚫ lbid. 8. f Matth. xv, 11, 19. Matth. quod Latine expres- simus. Sic pag. 583, pag. 677, Sylburg in Indice Graco. Exod. xvi, 35. Porro haec sumpsit auctor e Philo- nis libro De_congr. quarenda erudit. gr., pag. 438: Pulcher- rime igitur et simul necessarie per speciem enarratio- nis, quando cælestis illius et divini alimenti moni- mentum in urna aurea consecratum est, ait, quod gomor erat decima pars trium mensurarum. In nobis cnim ipsis tres mensura videntur esse, sensus, sermo e: mens: sensibilia sensu, verba, dictiones et orationes terpone, intelligibilia mente melimur. Hinc pro substituendum. lasse videtur. monimentum in urna aurea consecrare jubebatur, gomor, inquit, erat decima trium mensura c. In nobis enim ipsis per tres mensuras tria significan- tur criteria, sensus quidem sensilium ; eorum au- tem, quæ dicuntur, scilicet nominum, et verborum, sermo ; eorum autem, quæ percipiuntur intelligen- tia, mens. Qui est ergo gnosticus, abstinebit quidem a peccatis, quæ funt et sermone, et cogitatione, et sensu, et opere, cum audierit, quod qui videt ad concupiscendum, machatus est a; et anino percepe- rit, quod beati sunt, qui sunt mundo corde, quoniam ipsi Deum videbunt : illud quoque sciens, quod non quæ intrant per os, coinquinant hominem; sed illa, quæ per os exeunt, hominem coinquinant. Ex corde enim exeunt cogitationes f. Haec est, ut exi- stimo, quæ ex Deo est, vera et justa mensura, quæ metitur ea, quæ veniunt in dimensionem, ea, quæ hominem continet, decas, quam in summa tres prius dictæ significarunt mensura. Fuerit autem xvi, 20. b Matth. IX, 29. c Exod. xv:, 36. d Matth, C D dem loco Notat. D. Hoeschelii ad Philonis opusc. Phi- lonis libro jam dicto, p. : Didicerant enim, transcenso novenario sensibili existimato Deo, decimum et solum verum vere colere: in novem enim partes mundus distribuitur, octo in cœlo, supremum orbem et septem reliquos erraticorum siderum similes cursus habentium; nonam autem, terram cum aqua el aere. Horum enim una est cognatio, varias muta- tiones recipientium. Vulgus autem has novem partes, el compactum ex his mundum colebat: at vir perfe- ctus superiorem his opificem Deum decimum. Emer- gens enim super omnia ejus opera, desiderabat ar- tificem ipsum, supplex ejus cultor fieri cupiens. (4) Ἡ μὲν γὰρ ἀν. Malim hæc sic distinguere : (5) Τῆς τῶν Γραφῶν ... διοίξεως. (II. ms., δια (6) Οὐρανίου. . . τροφῆς. Scilicet manne. Conf. (1) Ο ιδών. Hæc ex Matthæo διὰ μνήμης reci- (8) Εtn. Hoc aptius quam receptum είδη. De eo- 228. SYLBURG. (9) Χρή δέ. Hæc etiam transtulit Clemens
PG 8:1037κελεύει γὰρ τὰ νεόφυτα τῶν δένδρων ἐπὶ τριετίαν ἑξῆς τιθηνεῖσθαι τάς τε περιττὰς ἐπιφύσεις ἀποτέμνοντας, ὑπὲρ τοῦ μὴ βαρυνόμενα πιέζεσθαι καὶ ὑπὲρ τοῦ μὴ κατακερματιζομένης τῆς τροφῆς δι’ ἔνδειαν ἐξασθενεῖν, γυροῦν τε καὶ περισκάπτειν, ὡς μηδὲν παραβλαστάνον κωλύῃ τὴν αὔξησιν. τόν τε καρπὸν οὐκ ἐᾷ δρέπεσθαι ἀτελῆ ἐξ ἀτελῶν, ἀλλὰ μετὰ τριετίαν ἔτει τετάρτῳ καθιερώσοντα τὴν ἀπαρχὴν τῷ θεῷ μετὰ τὸ τελεωθῆναι τὸ δένδρον. εἴη δ’ ἂν οὗτος ὁ τῆς γεωργίας τύπος διδασκαλίας τρόπος, διδάσκων δεῖν τὰς παραφύσεις τῶν ἁμαρτιῶν ἐπικόπτειν καὶ τὰς συναναθαλλούσας τῷ γονίμῳ καρπῷ ματαίας τῆς ἐννοίας πόας, ἔστ’ ἂν τελειωθῇ καὶ βέβαιον γένηται τὸ ἔρνος τῆς πίστεως. τῷ [τε] γὰρ τετάρτῳ ἔτει, ἐπεὶ καὶ χρόνου χρεία τῷ κατηχουμένῳ βεβαίως, ἡ τετρὰς τῶν ἀρετῶν καθιεροῦται τῷ θεῷ, τῆς τρίτης ἤδη μονῆς συναπτούσης ἐπὶ τὴν τοῦ κυρίου τετάρτην ὑπόστασιν. Θυσία δὲ αἰνέσεως ὑπὲρ ὁλοκαυτώματα. «οὗτος γάρ σοι», φησί, «δίδωσιν ἰσχὺν ποιῆσαι δύναμιν.» ἐὰν δὲ φωτισθῇ σοι τὰ πράγματα, λαβὼν καὶ κτησάμενος ἰσχὺν ἐν γνώσει ποίει δύναμιν.
Β τίς ἐννέα μοίρας ὑπερπηδήσαντας· πρώτην μὲν τὴν διὰ τῶν τεσσάρων στοιχείων ἐν μια χώρα τιθεμένων διὰ τὴν ἴσην τροπὴν, ἔπειτα δὲ τὰς ἑπτὰ τὰς πλανω μένας, τήν τε ἁπλανῆ, ἐνάτην, ἐπὶ τὸν τέλειον άρι- θμὸν (10) τὸν ὑπεράνω τῶν θεῶν (14), τὴν δὲ δεκά την (12) μοῖραν ἐπὶ τὴν γνῶσιν ἀφικνεῖσθαι τοῦ Θεοῦ, συνελόντι φάναι, μετὰ τὴν κτίσιν τὸν ποιητὴν ἐπι ποθοῦντας. Διὰ τοῦτο αἱ δεκάται (15), του τε εφι τῶν τε ἱερείων, τῷ Θεῷ προσεκομίζοντο· καὶ ἡ τοῦ Πάσχα (14) ἑορτὴ ἀπὸ δεκάτης ἤρχετο, παντὸς κα θους καὶ παντὸς αἰσθητοῦ διάβασις οὖσα. Πέπηγεν οὖν τῇ πίστει ὁ γνωστικός· ὁ δὲ οἰησίσοφος ἐκ τῶν τῆς ἀληθείας οὐχ ἅπτεται, ἀστάτοις καὶ ἀἱδρύτους όρμαῖς κεχρημένος. Εἰκότως (15) οὖν γέγραπται· 'Εξῆλθεν δὲ Κάϊν ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ, καὶ ᾤκησεν ἐν γῇ Ναΐδ, κατέναντι Εδέμ. Ερμηνεύε ται δὲ ἡ μὲν Ναῖδ, σάλος, ἡ δὲ Ἐδὲμ τρυφή τί στις δὲ καὶ γνῶσις καὶ εἰρήνη ἡ τρυφή· ἧς ὁ παρα κούσας ἐκβάλλεται. Ὁ δὲ οἰησίσοφος τὴν ἀρχὴν οὐδὲ ἐπαίειν βούλεται τῶν θείων ἐντολῶν, ἀλλ', οἷον αὐτο μαθής, ἀφηνιάσας, εἰς σάλον κυμαινόμενον έκών μεθ ίσταται, εἰς τὰ θνητά τε καὶ γενητὰ καταβαίνων ἐχ τῆς τοῦ ἀγενήτου (16) γνώσεως, άλλοτε ἀλλοῖα δο ξάζων. Οἷς δὲ μὴ ὑπάρχει κυβέρνησις, πίπτουσιν ὥσπερ φύλλα· ὁ λογισμὸς καὶ τὸ ἡγεμονικόν, ἅπται στον μένον καὶ καθηγούμενον τῆς ψυχῆς, κυβερνήτης αὐτῆς εἴρηται· ὄντως γὰρ ἀτρέπτως πρὸς τὸ ἄτρεπτον ἡ προσαγωγή. Οὕτως Αβραάμ (17) ἑστὼς ἦν ἀπέ ναντι Κυρίου, καὶ ἐγγίσας εἶπεν. Καὶ τῷ Μων τεί λέγεται· Σὺ δὲ αὐτοῦ στῆθι μετ' ἐμοῦ. Οἱ δὲ ἀμφὶ τὸν Σίμωνα τῷ ἑστῶτι (18), ἂν σέβουσιν (19), εξο Α τας ἐπὶ τὸν νοῦν ἴστασθαι, ὥσπερ ἀμέλει κὰν τῷ κόσμῳ ύπεράνω τῶν θεῶν, ὑπεράνω τῶν ἐννέα, δι- ὑπεράνω τῶν θ', ἐννέα θεῶν. συνάδει καὶ ἡ τῶν ἱερέων ἐνδελεχής θυσία· τὸ γὰρ δέκατον τοῦ ὑφι σεμιδάλεως ἀεὶ διείρηται προσφέ ρειν αὐτοῖς. Διὰ τοῦτο δεκάτην ἐνδελεχῆ τῷ δεκάτῳ καὶ μόνῳ καὶ αἰωνίῳ ὁ ἱερεὺς ἀνατίθησι, τουτέστι, κυρίως εἰπεῖν, τὸ ψυχικὸν πάσχα, ἢ παντὸς πάθους καὶ παντὸς αἰσθη τοῦ διάβασις πρὸς τὸ δέκατον, δ δὴ νοητόν ἐστι καὶ θεῖον. Πάσχα Τοῦ μὲν ἀντιτεταγμένου παράδειγμα τὸ ἐπὶ τῷ Κάῖν εἰρημένον, ὅτι ἐξῆλθεν ἀπὸ τοῦ προσώπου τοῦ Θεοῦ, καὶ ᾤκησεν ἐν γῇ κατέναντι Εδέμ. Ἑρμηνεύεται δὲ Ναϊδ μὲν σάλος Ἐδὲμ δὲ τρυφή. εἰ ἀγεννήτου· γενναν. Αβραάμ. Αβραὰμ δὲ ἔτι ἦν ἑστηκὼς ἐναντίον Κυρίου. Καὶ ἐγγίσας Αβραάμ, εἶπε. Καὶ στήσῃ μοι ἐκεῖ ἐπ᾿ ἄκρου του όρους. δια μνήμης Τὸ ἑστὼς καὶ μόνιμον τοῦ Θεοῦ, καὶ τὸ ἄτρεπτον αὐτοῦ φῶς. Φῶς ἑστὼς, καὶ μένον ἰδίως, πάντη πάντως άτρεπτον. ἑστῶτα προσκυνεῖσθαι ὡς τὸν πρῶτον Θεόν· Θεὸν ὑπεράνω πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας καὶ δυνά μεως • * CLEMENTIS ALEXANDRINI corpus et anima, et quinque sensus, et vocis edendie potestas, visque seminaria, et cogitandi seu spiri- talis facultas, aut quocunque alio nomine vis vo- care. Oportet autem, ut uno verbo dicam, alia om- nia transcendentes, in mente sistere; sicut certe in mundo quoque, cum novem partes transilierimus, primam quidem, quæ constat quatuor elementis, quæ in uno loco ponuntur, ut inter se æqualiter commisceantur; deinde septem errantes, et nonam inerrantem; venire ad perfectum nume- rum, qui est super deos, nempe decimam partein, el, ut summatim dicam, ad Dei cognitionem, post creaturam desiderantes Creatorem. Propterea offe- rebantur Deo decinæ æphi, et hostiarum, et Pascha dies festus incipiebat a decima, quæ omnis pertur fationis et omnium sensibilium transitum significat. Fide ergo consistit gnosticus: qui se autem exi- stimat sapientem, ea, quæ sunt veritatis, non attin- git, infirmis et instabilibus affectibus abreptus. Jure ergo scriptum est: Egressus est autem Cain a facie Dei, et habitavit in terra Nuid, contra Edem 8. Interpretatio autem Naid, est commotio; Edem au- t-m, deliciæ. Fides autem, et cognitio, et pax sunt delicia, e quibus, qui non paruerit, ejicitur. Qui se autem existimat sapientem, ne omnino quidem di- vina vult audire præcepta; sed, tanquam qui per se didicerit, effrenatus, lubens fertur in salum flu- ctuans, descendens ad mortalia, et ea quæ sunt generabilia, a cognitione ingeniti, alias alia opinans. Qui autem sunt gubernatione soluti, ii cadunt sicul folia b. Ratio et pars principalis cum immota ma- neat, et animam ducat ac regat, dicta est ejus gu- P. ED. POTTER, 382-383 ED. PARIS. a Gen. iv, 16. b Prov. xi, 14. meri conf. Stromat. vi, p. 656. Int Clementis editiones, nos e Philone restituimus. Quid vero est illud super decs? An sidera ex sententia gentilium dees appel- hat? Apud Philonem exstat per novem mundi partes. Unde admodum verisi- mile est, apud Clementem scriptum fuisse nota numerali pro voce posita; ac deinde imperitum librarium 0' illud mutasse in jam ex eo citata fuerunt, hæc etiam dicit: Toto: luc facit et quotidianum sacerdotum sacrificium. His enim præceptum est, ut decimam partem Ephi simile semper offeraut. sila sic pergit: Ideo decimas perpetuas decimo illi, qui solus æternus est, dedicat sacerdos, quod propriæ anima pascha dicitur, omnium affectuum et omnium sensibilium transitus, dum properat ad decimum illud, quod est divinum et intelligibile. Eamdem to interpretationem tradit Philo in lib. De Abrahamo, p. 392. lib. De Cherubim, p. 110: C Exemplum contrariorum infestorum est in Cain, quando dicitur: Exivit a facie Dei, et habitavit in terra Naid contra Edem.» Explicatur autem Naid commotio, et Edem deliciæ. nempe a themate SYLBURG. (17; Genes. xvii: Exod. xxxiv: Verum Clemens haec, pro more suo, recitasse videtur. De statu absque ulla mutatione consistit. Sic Strom. 1, p. edit. Paris. : Dei stabili- tatem ac permanentiam, et immutabilem ejus lucem. Sirom. vii, pag. : Lux stans et manens pro prie, ex omri parte omnino immutabilis. Hinc Deura valii etiam auctores vocant. Philo Judens ✓ hb. adorari ut pri mum Deum: Apol. 1, p. edit. Oxon, et tanquam Deum super omne principium, potestatem et polentiam: Dialog. cum Tryphone pag. edit Paris. Irenaeus lib. r, sub finem cap. 20: Imaginem quoque Simonis habent factam ad figuram Jovis, et Helenæ in figuram Minerva; et has adorant. Conf. Theodoretus Maret. fab. Lib. 1, sub finem cap. 1. (10) Τέλειον ἀριθμόν. De perfectione denarii nu- (11) Ὑπεράνω τῶν θεῶν. Ὑπὲρ άνω divise exhi- (12) Τὴν δὲ δεκ. Legendum τὴν δὴ δεκ. Lowen, (15) Διὰ τοῦτο αἱ δεκάται. Philo ante ea, quæ (44) Ἡ τοῦ Πάσχα. Philo post verba superius po- (15) Εικότως. Ηaec transtulit Clemens e Philonis (16) Γενητά . . . ἀγενήτου. Α. mavult γεννητά, (18) Τῷ ἑστῶτι. Εστώς Clementi is est, qui in (19) Ὃν σέβουσιν. Justinus M. refert, Simonem
PG 8:1039ἐμφαίνει γὰρ διὰ τούτων τά τε ἀγαθὰ τάς τε δωρεὰς παρὰ τοῦ θεοῦ χορηγεῖσθαι καὶ δεῖν ἡμᾶς, διακόνους γενομένους τῆς θείας χάριτος, σπείρειν τὰς τοῦ θεοῦ εὐποιίας καὶ τοὺς πλησιάζοντας κατασκευάζειν καλούς τε καὶ ἀγαθούς, ἵνα ὡς ὅτι μάλιστα ὁ μὲν σώφρων τοὺς ἐγκρατεῖς, ὁ δὲ ἀνδρεῖος τοὺς γενναίους συνετούς τε ὁ φρόνιμος καὶ δίκαιος τοὺς δικαίους ἐκτελῇ. Οὗτός ἐστιν ὁ «κατ’ εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν», ὁ γνωστικός, ὁ μιμούμενος τὸν θεὸν καθ’ ὅσον οἷόν τε, μηδὲν παραλιπὼν τῶν εἰς τὴν ἐνδεχομένην ὁμοίωσιν, ἐγκρατευόμενος, ὑπομένων, δικαίως βιούς, βασιλεύων τῶν παθῶν, μεταδιδοὺς ὧν ἔχει, ὡς οἷός τέ ἐστιν, εὐεργετῶν καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ. οὗτος «μέγιστος», φησίν, «ἐν τῇ βασιλείᾳ ὃς ἂν ποιῇ καὶ διδάσκῃ» μιμούμενος τὸν θεὸν τῷ παραπλήσια χαρίζεσθαι· κοινωφελεῖς γὰρ αἱ τοῦ θεοῦ δωρεαί. «ὃς δ’ ἂν ἐγχειρῇ τι πράσσειν μεθ’ ὑπερηφανίας, τὸν θεὸν παροξύνει,» φησίν· ἀλαζονεία γὰρ ψυχῆς ἐστι κακία, ἀφ’ ἧς καὶ τῶν ἄλλων κακιῶν μετανοεῖν κελεύει ἁρμοζομένοις τὸν βίον ἐξ ἀναρμοστίας πρὸς τὴν ἀμείνω μεταβολὴν διὰ τῶν τριῶν τούτων, στόματος, καρδίας, χειρῶν.
PG 8:1041σύμβολον δ’ ἂν εἴη ταῦτα, πράξεως μὲν αἱ χεῖρες, βουλῆς δὲ ἡ καρδία καὶ λόγου ⟨τὸ⟩ στόμα. καλῶς οὖν ἐπὶ τῶν μετανοούντων εἴρηται τὸ λόγιον ἐκεῖνο· «τὸν θεὸν εἵλου σήμερον εἶναί σου θεόν, καὶ κύριος εἵλετό σε σήμερον γενέσθαι λαὸν αὐτῷ.» τὸν γὰρ σπεύδοντα θεραπεύειν τὸ ὂν ἱκέτην ὄντα ἐξοικειοῦται ὁ θεός. κἂν εἷς ᾖ τὸν ἀριθμόν, ἐπ’ ἴσης τῷ λαῷ τετίμηται· μέρος γὰρ ὢν τοῦ λαοῦ συμπληρωτικὸς αὐτοῦ γίνεται, ἀποκατασταθεὶς ἐξ οὗ ἦν, καλεῖται δὲ καὶ ἐκ μέρους τὸ πᾶν. αὕτη δὲ ἡ εὐγένεια ἐν τῷ ἑλέσθαι καὶ συνασκῆσαι τὰ κάλλιστα διαδείκνυται. ἐπεὶ τί τὸν Ἀδὰμ ὠφέλησεν ἡ τοιαύτη αὐτοῦ εὐγένεια; πατὴρ δὲ αὐτοῦ θνητὸς οὐδείς· αὐτὸς γὰρ ἀνθρώπων τῶν ἐν γενέσει πατήρ. τὰ μὲν αἰσχρὰ οὗτος προθύμως εἵλετο ἑπόμενος τῇ γυναικί, τῶν δὲ ἀληθῶν καὶ καλῶν ἠμέλησεν· ἐφ’ οἷς θνητὸν ἀθανάτου βίον, ἀλλ’ οὐκ εἰς τέλος, ἀνθυπηλλάξατο. Νῶε δὲ ὁ μὴ οὕτω γενόμενος ὡς ὁ Ἀδὰμ ἐπισκοπῇ θείᾳ διασῴζεται· φέρων γὰρ αὑτὸν ἀνέθηκε τῷ θεῷ.
Β τίς ἐννέα μοίρας ὑπερπηδήσαντας· πρώτην μὲν τὴν διὰ τῶν τεσσάρων στοιχείων ἐν μια χώρα τιθεμένων διὰ τὴν ἴσην τροπὴν, ἔπειτα δὲ τὰς ἑπτὰ τὰς πλανω μένας, τήν τε ἁπλανῆ, ἐνάτην, ἐπὶ τὸν τέλειον άρι- θμὸν (10) τὸν ὑπεράνω τῶν θεῶν (14), τὴν δὲ δεκά την (12) μοῖραν ἐπὶ τὴν γνῶσιν ἀφικνεῖσθαι τοῦ Θεοῦ, συνελόντι φάναι, μετὰ τὴν κτίσιν τὸν ποιητὴν ἐπι ποθοῦντας. Διὰ τοῦτο αἱ δεκάται (15), του τε εφι τῶν τε ἱερείων, τῷ Θεῷ προσεκομίζοντο· καὶ ἡ τοῦ Πάσχα (14) ἑορτὴ ἀπὸ δεκάτης ἤρχετο, παντὸς κα θους καὶ παντὸς αἰσθητοῦ διάβασις οὖσα. Πέπηγεν οὖν τῇ πίστει ὁ γνωστικός· ὁ δὲ οἰησίσοφος ἐκ τῶν τῆς ἀληθείας οὐχ ἅπτεται, ἀστάτοις καὶ ἀἱδρύτους όρμαῖς κεχρημένος. Εἰκότως (15) οὖν γέγραπται· 'Εξῆλθεν δὲ Κάϊν ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ, καὶ ᾤκησεν ἐν γῇ Ναΐδ, κατέναντι Εδέμ. Ερμηνεύε ται δὲ ἡ μὲν Ναῖδ, σάλος, ἡ δὲ Ἐδὲμ τρυφή τί στις δὲ καὶ γνῶσις καὶ εἰρήνη ἡ τρυφή· ἧς ὁ παρα κούσας ἐκβάλλεται. Ὁ δὲ οἰησίσοφος τὴν ἀρχὴν οὐδὲ ἐπαίειν βούλεται τῶν θείων ἐντολῶν, ἀλλ', οἷον αὐτο μαθής, ἀφηνιάσας, εἰς σάλον κυμαινόμενον έκών μεθ ίσταται, εἰς τὰ θνητά τε καὶ γενητὰ καταβαίνων ἐχ τῆς τοῦ ἀγενήτου (16) γνώσεως, άλλοτε ἀλλοῖα δο ξάζων. Οἷς δὲ μὴ ὑπάρχει κυβέρνησις, πίπτουσιν ὥσπερ φύλλα· ὁ λογισμὸς καὶ τὸ ἡγεμονικόν, ἅπται στον μένον καὶ καθηγούμενον τῆς ψυχῆς, κυβερνήτης αὐτῆς εἴρηται· ὄντως γὰρ ἀτρέπτως πρὸς τὸ ἄτρεπτον ἡ προσαγωγή. Οὕτως Αβραάμ (17) ἑστὼς ἦν ἀπέ ναντι Κυρίου, καὶ ἐγγίσας εἶπεν. Καὶ τῷ Μων τεί λέγεται· Σὺ δὲ αὐτοῦ στῆθι μετ' ἐμοῦ. Οἱ δὲ ἀμφὶ τὸν Σίμωνα τῷ ἑστῶτι (18), ἂν σέβουσιν (19), εξο Α τας ἐπὶ τὸν νοῦν ἴστασθαι, ὥσπερ ἀμέλει κὰν τῷ κόσμῳ ύπεράνω τῶν θεῶν, ὑπεράνω τῶν ἐννέα, δι- ὑπεράνω τῶν θ', ἐννέα θεῶν. συνάδει καὶ ἡ τῶν ἱερέων ἐνδελεχής θυσία· τὸ γὰρ δέκατον τοῦ ὑφι σεμιδάλεως ἀεὶ διείρηται προσφέ ρειν αὐτοῖς. Διὰ τοῦτο δεκάτην ἐνδελεχῆ τῷ δεκάτῳ καὶ μόνῳ καὶ αἰωνίῳ ὁ ἱερεὺς ἀνατίθησι, τουτέστι, κυρίως εἰπεῖν, τὸ ψυχικὸν πάσχα, ἢ παντὸς πάθους καὶ παντὸς αἰσθη τοῦ διάβασις πρὸς τὸ δέκατον, δ δὴ νοητόν ἐστι καὶ θεῖον. Πάσχα Τοῦ μὲν ἀντιτεταγμένου παράδειγμα τὸ ἐπὶ τῷ Κάῖν εἰρημένον, ὅτι ἐξῆλθεν ἀπὸ τοῦ προσώπου τοῦ Θεοῦ, καὶ ᾤκησεν ἐν γῇ κατέναντι Εδέμ. Ἑρμηνεύεται δὲ Ναϊδ μὲν σάλος Ἐδὲμ δὲ τρυφή. εἰ ἀγεννήτου· γενναν. Αβραάμ. Αβραὰμ δὲ ἔτι ἦν ἑστηκὼς ἐναντίον Κυρίου. Καὶ ἐγγίσας Αβραάμ, εἶπε. Καὶ στήσῃ μοι ἐκεῖ ἐπ᾿ ἄκρου του όρους. δια μνήμης Τὸ ἑστὼς καὶ μόνιμον τοῦ Θεοῦ, καὶ τὸ ἄτρεπτον αὐτοῦ φῶς. Φῶς ἑστὼς, καὶ μένον ἰδίως, πάντη πάντως άτρεπτον. ἑστῶτα προσκυνεῖσθαι ὡς τὸν πρῶτον Θεόν· Θεὸν ὑπεράνω πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας καὶ δυνά μεως • * CLEMENTIS ALEXANDRINI corpus et anima, et quinque sensus, et vocis edendie potestas, visque seminaria, et cogitandi seu spiri- talis facultas, aut quocunque alio nomine vis vo- care. Oportet autem, ut uno verbo dicam, alia om- nia transcendentes, in mente sistere; sicut certe in mundo quoque, cum novem partes transilierimus, primam quidem, quæ constat quatuor elementis, quæ in uno loco ponuntur, ut inter se æqualiter commisceantur; deinde septem errantes, et nonam inerrantem; venire ad perfectum nume- rum, qui est super deos, nempe decimam partein, el, ut summatim dicam, ad Dei cognitionem, post creaturam desiderantes Creatorem. Propterea offe- rebantur Deo decinæ æphi, et hostiarum, et Pascha dies festus incipiebat a decima, quæ omnis pertur fationis et omnium sensibilium transitum significat. Fide ergo consistit gnosticus: qui se autem exi- stimat sapientem, ea, quæ sunt veritatis, non attin- git, infirmis et instabilibus affectibus abreptus. Jure ergo scriptum est: Egressus est autem Cain a facie Dei, et habitavit in terra Nuid, contra Edem 8. Interpretatio autem Naid, est commotio; Edem au- t-m, deliciæ. Fides autem, et cognitio, et pax sunt delicia, e quibus, qui non paruerit, ejicitur. Qui se autem existimat sapientem, ne omnino quidem di- vina vult audire præcepta; sed, tanquam qui per se didicerit, effrenatus, lubens fertur in salum flu- ctuans, descendens ad mortalia, et ea quæ sunt generabilia, a cognitione ingeniti, alias alia opinans. Qui autem sunt gubernatione soluti, ii cadunt sicul folia b. Ratio et pars principalis cum immota ma- neat, et animam ducat ac regat, dicta est ejus gu- P. ED. POTTER, 382-383 ED. PARIS. a Gen. iv, 16. b Prov. xi, 14. meri conf. Stromat. vi, p. 656. Int Clementis editiones, nos e Philone restituimus. Quid vero est illud super decs? An sidera ex sententia gentilium dees appel- hat? Apud Philonem exstat per novem mundi partes. Unde admodum verisi- mile est, apud Clementem scriptum fuisse nota numerali pro voce posita; ac deinde imperitum librarium 0' illud mutasse in jam ex eo citata fuerunt, hæc etiam dicit: Toto: luc facit et quotidianum sacerdotum sacrificium. His enim præceptum est, ut decimam partem Ephi simile semper offeraut. sila sic pergit: Ideo decimas perpetuas decimo illi, qui solus æternus est, dedicat sacerdos, quod propriæ anima pascha dicitur, omnium affectuum et omnium sensibilium transitus, dum properat ad decimum illud, quod est divinum et intelligibile. Eamdem to interpretationem tradit Philo in lib. De Abrahamo, p. 392. lib. De Cherubim, p. 110: C Exemplum contrariorum infestorum est in Cain, quando dicitur: Exivit a facie Dei, et habitavit in terra Naid contra Edem.» Explicatur autem Naid commotio, et Edem deliciæ. nempe a themate SYLBURG. (17; Genes. xvii: Exod. xxxiv: Verum Clemens haec, pro more suo, recitasse videtur. De statu absque ulla mutatione consistit. Sic Strom. 1, p. edit. Paris. : Dei stabili- tatem ac permanentiam, et immutabilem ejus lucem. Sirom. vii, pag. : Lux stans et manens pro prie, ex omri parte omnino immutabilis. Hinc Deura valii etiam auctores vocant. Philo Judens ✓ hb. adorari ut pri mum Deum: Apol. 1, p. edit. Oxon, et tanquam Deum super omne principium, potestatem et polentiam: Dialog. cum Tryphone pag. edit Paris. Irenaeus lib. r, sub finem cap. 20: Imaginem quoque Simonis habent factam ad figuram Jovis, et Helenæ in figuram Minerva; et has adorant. Conf. Theodoretus Maret. fab. Lib. 1, sub finem cap. 1. (10) Τέλειον ἀριθμόν. De perfectione denarii nu- (11) Ὑπεράνω τῶν θεῶν. Ὑπὲρ άνω divise exhi- (12) Τὴν δὲ δεκ. Legendum τὴν δὴ δεκ. Lowen, (15) Διὰ τοῦτο αἱ δεκάται. Philo ante ea, quæ (44) Ἡ τοῦ Πάσχα. Philo post verba superius po- (15) Εικότως. Ηaec transtulit Clemens e Philonis (16) Γενητά . . . ἀγενήτου. Α. mavult γεννητά, (18) Τῷ ἑστῶτι. Εστώς Clementi is est, qui in (19) Ὃν σέβουσιν. Justinus M. refert, Simonem
PG 8:1043τόν τε Ἀβραὰμ ἐκ τριῶν παιδοποιησάμενον γυναικῶν οὐ δι’ ἡδονῆς ἀπόλαυσιν, δι’ ἐλπίδα δέ, οἶμαι, τοῦ πληθῦναι τὸ γένος ἐν ἀρχῇ, εἷς μόνος διαδέχεται κληρονόμος τῶν πατρῴων ἀγαθῶν, οἱ δὲ ἄλλοι διῳκίσθησαν τῆς συγγενείας· ἔκ τε αὐτοῦ διδύμων γενομένων ὁ νεώτερος κληρονομεῖ εὐάρεστος τῷ πατρὶ γενόμενος, καὶ τὰς εὐχὰς λαμβάνει, δουλεύει δὲ ὁ πρεσβύτερος αὐτῷ· ἀγαθὸν γὰρ μέγιστον τῷ φαύλῳ τὸ μὴ αὐτεξούσιον. ἡ δὲ οἰκονομία αὕτη καὶ προφητικὴ καὶ τυπική. ὅτι δὲ τοῦ σοφοῦ πάντα ἐστί, σαφῶς μηνύει λέγων· «διότι ἠλέησέν με ὁ θεός, ἔστι μοι πάντα.» ἑνὸς γὰρ δεῖν ὀρέγεσθαι διδάσκει, δι’ οὗ τὰ πάντα γέγονεν καὶ τοῖς ἀξίοις τὰ ἐπηγγελμένα νέμεται. κληρονόμον οὖν τὸν σπουδαῖον γενόμενον τῆς βασιλείας συμπολίτην διὰ τῆς θείας σοφίας ἀναγράφει καὶ τῶν πάλαι δικαίων, τῶν κατὰ τὸν νόμον καὶ πρὸ νόμου νομίμως βεβιωκότων, ὧν αἱ πράξεις νόμοι γεγόνασιν εἰς ἡμᾶς. πάλιν τε αὖ βασιλέα τὸν σοφὸν διδάσκων τοὺς μὴ ὁμοφύλους ποιεῖ λέγοντας αὐτῷ· «βασιλεὺς παρὰ θεοῦ σὺ ἐν ἡμῖν εἶ,» ἐθελουσίῳ γνώμῃ τῶν ἀρχομένων διὰ ζῆλον ἀρετῆς ὑπακουόντων τῷ σπουδαίῳ.
PG 8:1045Πλάτων δὲ ὁ φιλόσοφος, εὐδαιμονίαν τέλος τιθέμενος, «ὁμοίωσιν θεῷ» φησιν αὐτὴν εἶναι «κατὰ τὸ δυνατόν», εἴτε [καὶ] συνδραμών πως τῷ δόγματι τοῦ νόμου («αἱ γὰρ μεγάλαι φύσεις καὶ γυμναὶ παθῶν εὐστοχοῦσί πως περὶ τὴν ἀλήθειαν,» ὥς φησιν ὁ Πυθαγόρειος Φίλων τὰ Μωυσέως ἐξηγούμενος), εἴτε καὶ παρά τινων τότε λογίων ἀναδιδαχθεὶς ἅτε μαθήσεως ἀεὶ διψῶν. φησὶ γὰρ ὁ νόμος· «ὀπίσω κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν πορεύεσθε καὶ τὰς ἐντολάς μου φυλάξετε.» τὴν μὲν γὰρ ἐξομοίωσιν ὁ νόμος ἀκολουθίαν ὀνομάζει· ἡ δὲ τοιαύτη ἀκολουθία κατὰ δύναμιν ἐξομοιοῖ. «γίνεσθε», φησὶν ὁ κύριος, «ἐλεήμονες καὶ οἰκτίρμονες, ὡς ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος οἰκτίρμων ἐστίν.» ἐντεῦθεν καὶ οἱ Στωϊκοὶ τὸ ἀκολούθως τῇ φύσει ζῆν τέλος εἶναι ἐδογμάτισαν, τὸν θεὸν εἰς φύσιν μετονομάσαντες ἀπρεπῶς, ἐπειδὴ ἡ φύσις καὶ εἰς φυτὰ καὶ εἰς σπαρτὰ καὶ εἰς δένδρα καὶ εἰς λίθους διατείνει. Σαφῶς τοίνυν εἴρηται·
μοιεῦσθαι τρόπον βούλονται. Ἡ πίστις οὖν ἥ τε γνῶσις τῆς ἀληθείας αἰεὶ κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως ἔχειν κατασκευάζουσι τὴν ἑλομένην αὐτὰς ψυχήν. Συγγενές (20) δὲ τῷ ψεύδει (21) μετάβασις, εκτροπή καὶ ἀπόστασις, ὥσπερ τῷ γνωστικῷ ηρεμία, καὶ ἀνάπαυσις, καὶ εἰρήνη. Καθάπερ οὖν τὴν φιλοσοφίαν ὁ τύφος καὶ ἡ οἴησις διαβέβληκεν, οὕτως καὶ τὴν γνῶσιν ἡ ψευδής γνῶσις, ἤ τε ὁμωνύμως καλουμένη περὶ ἧς ὁ ᾿Απόστολος γράφων, ο Τιμόθεε, φησίν, τὴν παραθήκην (22) φύλαξον, ἐκτρεπόμενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας καὶ ἀντιθέσεις τῆς ψευδω νύμου γνώσεως, ἤν τινες ἐπαγγελλόμενοι, περὶ τὴν πίστιν ἡστόχησαν. Ὑπὸ ταύτης ελεγχόμενοι τῆς φωνῆς οἱ ἀπὸ τῶν αἱρέσεων (23) τὰς πρὸς Τιμή θεον ἀθετοῦσιν Επιστολάς. Φέρε οὖν, εἰ ὁ Κύριος ἁλή- θεια (24), καὶ σοφία καὶ δύναμις Θεοῦ, ὥσπερ οὖν ἐστι, δειχθείη, ὅτι τῷ ὄντι γνωστικὸς ὁ τοῦτον ἐγνωκώς, καὶ τὸν Πατέρα τὸν αὐτοῦ δι' αὐτοῦ· συναίσθηται (25) γὰρ τοῦ λέγοντος· Χείλη δικαίων ἐπίσταται ὑψηλά. Ο Τῆς δὲ πίστεως, καθάπερ τοῦ χρόνου, διττῶν ὄν των, εὕροιμεν ἂν διττὰς ἀρετὰς, συνοικούσας άμφω. Τοῦ γὰρ χρόνου τῷ μὲν παρῳχηκότι ἡ μνήμη, τῷ δὲ μέλλοντι ἐλπίς ἐστι. Πιστεύομεν δὲ τὰ παρωχηκότα γεγονέναι, καὶ τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι· ἀγαπῶμέν τε * Ρ. Αρ' οὐκ ἔμελλεν ὑποσχέσεσι θείαις γνῶναι τε ἑαυ- τὸν καὶ τὴν τοῦ θνητοῦ γένους οὐθένειαν, καὶ πεσεῖν παρὰ τὸν Ἐστῶτα εἰς ἔνδειξιν τῆς ὑπολήψεως, ἣν περὶ ἑαυτοῦ τε ἔσχε καὶ Θεοῦ, ὅτι ὁ μὲν κατὰ αὐτὰ ἑστὼς κινεῖ τὴν σύμπασαν στάσιν ; Δῆλον δὲ, ὅτι ὁ μὲν πρῶτος Θεὸς ἑστὼς, ὁ δὲ δεύτερος ἔμπαλιν ἐστι κινούμενος. Οὗτος (Σίμων) ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ πάνυ ἐξασκήσας ἑαυτὸν, καὶ μαγείᾳ πολὺ δυνηθεῖς, καὶ φρενωθεὶς θέλει νομίζεσθαι άνω- τάτη τις εἶναι δύναμις, καὶ αὐτοῦ τοῦ τὸν κόσμον κτί- σαντος Θεοῦ· ἐνίοτε δὲ, καὶ Χριστὸν ἑαυτὸν αἰνισσό μενος, Εστῶτα προσαγορεύει. Ταύτῃ δὲ τῇ προσηγο ρία κέχρηται, ὡς δὲ στησάμενος ἀεὶ, καὶ αἰτίαν φθο ρᾶς, τὸ σῶμα πεσεῖν, οὐκ ἔχων, καὶ οὔτε Θεὸν τὸν κτίσαντα τὸν κόσμον ἀνώτατον εἶναι λέγει. τοῦ ἑστῶτος Σὺ δὲ οὐκ εἶ ὁ ἑστὼς Υἱός. Εἰ γὰρ Υἱὸς ἧς, πάντως ἂν ᾔδεις τῆς τοιαύτης απο καλύψεως τοὺς ἀξίους. τῷ γνωστικῷ. παρακαταθήκην Λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλή θεια, καὶ ἡ ζωή. Οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν Πατέρα, εἰ μὴ δι' ἐμοῦ. Χριστὸν, Θεοῦ δύναμιν, καὶ Θεοῦ σοφίαν. STROMATUM LIB. II. A bernator. Nam per aliquid immutabile ad id, quod minus est veritas, et sapientia ac virtus Dei, sicut cognovit, et per ipsum ejus Patrem. Sentit enim est immutabile, deduci oportet. Sic Abraham sta- bat rectus ex adverso Domini, et appropinquans, di- xit a. Et dicitur Moysi: Tu autem sta ibi mecum b. Simonis autem sectatores, stanti, quem colunt, vo- lunt assimilari moribus. Fides ergo et cognitio ve- ritatis efficiunt, ut quæ cas acceperit anima, coder modo et semper similiter se habeat. Cum falso at- tem cognatione conjunctæ sunt transitio, declinatio et defectio ; sicut cum gnostico tranquillitas, quies, et pax. Quemadmodum ergo suspectam reddit phi- losophiam arrogantia sx et gloriosa de se persua- sio: ita etiam cognitionem falsa cognitio, et quæ appellatur æquivoce. De qua scribens Apostoius: Timothee, inquit, depositum custodi, devitans profa- nas vocum nevitates et oppositiones falsi nominis scientia, quam quidam promittenies, circa fidem ex- ciderunt c. Cum ab hac voce: convincantur hæretici, Epistolas ad Timotheum rejiciunt. Age ergo, si Do- est; patet, quod revera is est gnosticus, qui eum una eum, qui dicit: Labia justorum sciunt excelsa ª. CAPUT XII. B De fide duplici. ED. POTTER, ED. PARIS. 20, 21. d Prov. x, ; xi, 1. Cum autem fidei, sicut etiam temporis, duæ sunt partes, duas etiam inveniemus, quæ simul babi- tant, virtutes. Temporis enim parti præteritæ adest memoria ; ei autem, quæ futura est, spes. Credimus enim fuisse præterita, et fore ca quæ futura sunt. a Gen. xvIII, 22, 23. b Exod. XXXIV, 2. c Tim. vi, lib. De nominum mutatione, pag. 1034, agens de Abrahamo, qui coraın Deo pronus in faciem cecidit : C Annon ex divinis promissis seipsum cogniturus erat, et mortalis generis inanitatem, et procubiturus coram Stante, ut osten- deret opinionem eam, quam de se habebat, ac de Deo? nimirum Deum in codem statu consistentem id omne, quod stat, movere. Hunc autem loquendi modum Plato docuit : nam Cyrillus, lib. Contra Julianum, scribit, Platonem duos constituisse deos, quoruir. primum stantem esse voluit, secundum vero semper moveri. Cur vero Simon Magus stantem sese appellari jusserit, constat e Clementinis, homil. 2, cap. 22: D Simon. Alexandriæ cum multum se exercuerat, et arte magica polleret, mente elatus se vult existimari esse Virtu- tem supremam, ipso quoque Deo mundi conditore su- periorem. Interdum etiam Christum se significans, Stantem appellat. Eam autem appellationem sumpsit, quasi qui exstiturus semper sit, nec habeat corru- ´ptionis causam, ut corpore concidat. Neque vero Deum mundi creatorem, supremum esse ait. Idem auctor iterum meminit, ejusdem homiliae cap. Petrus Sirioni dicit : Tu autem non es stans Filius. Nam si Filius esses, omnino cognosceres hac dignos revelatione. Ejusdem iterum mentio facta est in ea- dem homilia, cap. 7, et 14. Meminit etiam Si- monis Stantis auctor Recognitionum S. Clementis lib. I, cap. 72: Zachaus de Casarea scripserit sibi, Simonem quemdam Samareum magam plurimos no- strorum subvertere, asserentem se esse quemdam Stantem, hoc est alio nomine, Christum, et Virtutem summam excelsi Dei, quæ sit supra 'conditorem mundi. Conf. ejusdem operis lib. ii, cap. et 14; lib. iii, cap. 47, et Clementina Epitomes cap. 23. respondeat mavult : et recte. SYLBURG. principe Marcione hæc dicit Irenæus lib. 1, cap. 29: Similiter autem et Pauli epistolas abscidit, auferens quæcunque manifeste dicta sunt ab Apostolo de eo Deo, qui mundum fecit, quoniam hic Pater Domini nostri Jesu Christi, etc. Conf. idem lib. iri, cap. 12; Tertullianus Contra Marcionem lib. iv et v ; Epipla- nius hæres. 42. Cor. 1, : præterito. SYLBURG. 24. Quin etiam homil. 18, cap. 6. de eodem hæc (20) Συγγενές. Malim συγγενείς. (21) Ψεύδει. Malim adjectivo ψευδεί, ut hæc vox (22) Παραθήκην. Α. cum Vulg. Bibl. I Tim. v, (23) Αιρέσεων. Marcionitas intelligit, de quorum (24) Ὁ Κύριος ἀλήθεια. Respicit Joan. xiv, 6: (25) Συναίσθεται. Rectius συνήσθηται, ten.
«ἄνδρες κακοὶ οὐ νοοῦσι νόμον, οἱ δὲ ἀγαπῶντες νόμον προβάλλουσιν ἑαυτοῖς τεῖχος.» «σοφία» γὰρ «πανούργων ἐπιγνώσεται τὰς ὁδοὺς αὐτῆς, ἄνοια δὲ ἀφρόνων ἐν πλάνῃ.» «ἐπὶ τίνα γὰρ ἐπιβλέψω ἀλλ’ ἢ ἐπὶ τὸν πρᾷον καὶ ἡσύχιον καὶ τρέμοντά μου τοὺς λόγους;» ἡ προφητεία λέγει. Τριττὰ δὲ εἴδη φιλίας διδασκόμεθα, καὶ τούτων τὸ μὲν πρῶτον καὶ ἄριστον τὸ κατ’ ἀρετήν· στερρὰ γὰρ ἡ ἐκ λόγου ἀγάπη· τὸ δὲ δεύτερον καὶ μέσον ⟨τὸ⟩ κατ’ ἀμοιβήν· κοινωνικὸν δὲ τοῦτο καὶ μεταδοτικὸν καὶ βιωφελές· κοινὴ γὰρ ἡ ἐκ χάριτος φιλία· τὸ δὲ ὕστατον καὶ τρίτον ἡμεῖς μὲν τὸ ἐκ συνηθείας φαμέν, οἳ δὲ τὸ καθ’ ἡδονὴν τρεπτὸν καὶ μεταβλητόν. καί μοι δοκεῖ παγκάλως Ἱππόδαμος ὁ Πυθαγόρειος γράφειν· «τᾶν φιλιᾶν ἃ μὲν ἐξ ἐπιστάμας θεῶν, ἃ δ’ ἐκ παροχᾶς ἀνθρώπων, ἃ δὲ ἐξ ἁδονᾶς ζῴων.» οὐκοῦν ἣ μέν τίς ἐστι φιλοσόφου φιλία, ἣ δὲ ἀνθρώπου, ἣ δὲ ζῴου. τῷ γὰρ ὄντι εἰκὼν τοῦ θεοῦ ἄνθρωπος εὐεργετῶν, ἐν ᾧ καὶ αὐτὸς εὐεργετεῖται· ὥσπερ γὰρ ὁ κυβερνήτης ἅμα σῴζει καὶ σῴζεται. διὰ τοῦτο ὅταν τις αἰτῶν τύχῃ, οὔ φησι τῷ διδόντι· «καλῶς ἔδωκας», ἀλλά· «καλῶς εἴληφας.» οὕτω λαμβάνει μὲν ὁ διδούς, δίδωσι δὲ ὁ λαμβάνων.
μοιεῦσθαι τρόπον βούλονται. Ἡ πίστις οὖν ἥ τε γνῶσις τῆς ἀληθείας αἰεὶ κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως ἔχειν κατασκευάζουσι τὴν ἑλομένην αὐτὰς ψυχήν. Συγγενές (20) δὲ τῷ ψεύδει (21) μετάβασις, εκτροπή καὶ ἀπόστασις, ὥσπερ τῷ γνωστικῷ ηρεμία, καὶ ἀνάπαυσις, καὶ εἰρήνη. Καθάπερ οὖν τὴν φιλοσοφίαν ὁ τύφος καὶ ἡ οἴησις διαβέβληκεν, οὕτως καὶ τὴν γνῶσιν ἡ ψευδής γνῶσις, ἤ τε ὁμωνύμως καλουμένη περὶ ἧς ὁ ᾿Απόστολος γράφων, ο Τιμόθεε, φησίν, τὴν παραθήκην (22) φύλαξον, ἐκτρεπόμενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας καὶ ἀντιθέσεις τῆς ψευδω νύμου γνώσεως, ἤν τινες ἐπαγγελλόμενοι, περὶ τὴν πίστιν ἡστόχησαν. Ὑπὸ ταύτης ελεγχόμενοι τῆς φωνῆς οἱ ἀπὸ τῶν αἱρέσεων (23) τὰς πρὸς Τιμή θεον ἀθετοῦσιν Επιστολάς. Φέρε οὖν, εἰ ὁ Κύριος ἁλή- θεια (24), καὶ σοφία καὶ δύναμις Θεοῦ, ὥσπερ οὖν ἐστι, δειχθείη, ὅτι τῷ ὄντι γνωστικὸς ὁ τοῦτον ἐγνωκώς, καὶ τὸν Πατέρα τὸν αὐτοῦ δι' αὐτοῦ· συναίσθηται (25) γὰρ τοῦ λέγοντος· Χείλη δικαίων ἐπίσταται ὑψηλά. Ο Τῆς δὲ πίστεως, καθάπερ τοῦ χρόνου, διττῶν ὄν των, εὕροιμεν ἂν διττὰς ἀρετὰς, συνοικούσας άμφω. Τοῦ γὰρ χρόνου τῷ μὲν παρῳχηκότι ἡ μνήμη, τῷ δὲ μέλλοντι ἐλπίς ἐστι. Πιστεύομεν δὲ τὰ παρωχηκότα γεγονέναι, καὶ τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι· ἀγαπῶμέν τε * Ρ. Αρ' οὐκ ἔμελλεν ὑποσχέσεσι θείαις γνῶναι τε ἑαυ- τὸν καὶ τὴν τοῦ θνητοῦ γένους οὐθένειαν, καὶ πεσεῖν παρὰ τὸν Ἐστῶτα εἰς ἔνδειξιν τῆς ὑπολήψεως, ἣν περὶ ἑαυτοῦ τε ἔσχε καὶ Θεοῦ, ὅτι ὁ μὲν κατὰ αὐτὰ ἑστὼς κινεῖ τὴν σύμπασαν στάσιν ; Δῆλον δὲ, ὅτι ὁ μὲν πρῶτος Θεὸς ἑστὼς, ὁ δὲ δεύτερος ἔμπαλιν ἐστι κινούμενος. Οὗτος (Σίμων) ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ πάνυ ἐξασκήσας ἑαυτὸν, καὶ μαγείᾳ πολὺ δυνηθεῖς, καὶ φρενωθεὶς θέλει νομίζεσθαι άνω- τάτη τις εἶναι δύναμις, καὶ αὐτοῦ τοῦ τὸν κόσμον κτί- σαντος Θεοῦ· ἐνίοτε δὲ, καὶ Χριστὸν ἑαυτὸν αἰνισσό μενος, Εστῶτα προσαγορεύει. Ταύτῃ δὲ τῇ προσηγο ρία κέχρηται, ὡς δὲ στησάμενος ἀεὶ, καὶ αἰτίαν φθο ρᾶς, τὸ σῶμα πεσεῖν, οὐκ ἔχων, καὶ οὔτε Θεὸν τὸν κτίσαντα τὸν κόσμον ἀνώτατον εἶναι λέγει. τοῦ ἑστῶτος Σὺ δὲ οὐκ εἶ ὁ ἑστὼς Υἱός. Εἰ γὰρ Υἱὸς ἧς, πάντως ἂν ᾔδεις τῆς τοιαύτης απο καλύψεως τοὺς ἀξίους. τῷ γνωστικῷ. παρακαταθήκην Λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλή θεια, καὶ ἡ ζωή. Οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν Πατέρα, εἰ μὴ δι' ἐμοῦ. Χριστὸν, Θεοῦ δύναμιν, καὶ Θεοῦ σοφίαν. STROMATUM LIB. II. A bernator. Nam per aliquid immutabile ad id, quod minus est veritas, et sapientia ac virtus Dei, sicut cognovit, et per ipsum ejus Patrem. Sentit enim est immutabile, deduci oportet. Sic Abraham sta- bat rectus ex adverso Domini, et appropinquans, di- xit a. Et dicitur Moysi: Tu autem sta ibi mecum b. Simonis autem sectatores, stanti, quem colunt, vo- lunt assimilari moribus. Fides ergo et cognitio ve- ritatis efficiunt, ut quæ cas acceperit anima, coder modo et semper similiter se habeat. Cum falso at- tem cognatione conjunctæ sunt transitio, declinatio et defectio ; sicut cum gnostico tranquillitas, quies, et pax. Quemadmodum ergo suspectam reddit phi- losophiam arrogantia sx et gloriosa de se persua- sio: ita etiam cognitionem falsa cognitio, et quæ appellatur æquivoce. De qua scribens Apostoius: Timothee, inquit, depositum custodi, devitans profa- nas vocum nevitates et oppositiones falsi nominis scientia, quam quidam promittenies, circa fidem ex- ciderunt c. Cum ab hac voce: convincantur hæretici, Epistolas ad Timotheum rejiciunt. Age ergo, si Do- est; patet, quod revera is est gnosticus, qui eum una eum, qui dicit: Labia justorum sciunt excelsa ª. CAPUT XII. B De fide duplici. ED. POTTER, ED. PARIS. 20, 21. d Prov. x, ; xi, 1. Cum autem fidei, sicut etiam temporis, duæ sunt partes, duas etiam inveniemus, quæ simul babi- tant, virtutes. Temporis enim parti præteritæ adest memoria ; ei autem, quæ futura est, spes. Credimus enim fuisse præterita, et fore ca quæ futura sunt. a Gen. xvIII, 22, 23. b Exod. XXXIV, 2. c Tim. vi, lib. De nominum mutatione, pag. 1034, agens de Abrahamo, qui coraın Deo pronus in faciem cecidit : C Annon ex divinis promissis seipsum cogniturus erat, et mortalis generis inanitatem, et procubiturus coram Stante, ut osten- deret opinionem eam, quam de se habebat, ac de Deo? nimirum Deum in codem statu consistentem id omne, quod stat, movere. Hunc autem loquendi modum Plato docuit : nam Cyrillus, lib. Contra Julianum, scribit, Platonem duos constituisse deos, quoruir. primum stantem esse voluit, secundum vero semper moveri. Cur vero Simon Magus stantem sese appellari jusserit, constat e Clementinis, homil. 2, cap. 22: D Simon. Alexandriæ cum multum se exercuerat, et arte magica polleret, mente elatus se vult existimari esse Virtu- tem supremam, ipso quoque Deo mundi conditore su- periorem. Interdum etiam Christum se significans, Stantem appellat. Eam autem appellationem sumpsit, quasi qui exstiturus semper sit, nec habeat corru- ´ptionis causam, ut corpore concidat. Neque vero Deum mundi creatorem, supremum esse ait. Idem auctor iterum meminit, ejusdem homiliae cap. Petrus Sirioni dicit : Tu autem non es stans Filius. Nam si Filius esses, omnino cognosceres hac dignos revelatione. Ejusdem iterum mentio facta est in ea- dem homilia, cap. 7, et 14. Meminit etiam Si- monis Stantis auctor Recognitionum S. Clementis lib. I, cap. 72: Zachaus de Casarea scripserit sibi, Simonem quemdam Samareum magam plurimos no- strorum subvertere, asserentem se esse quemdam Stantem, hoc est alio nomine, Christum, et Virtutem summam excelsi Dei, quæ sit supra 'conditorem mundi. Conf. ejusdem operis lib. ii, cap. et 14; lib. iii, cap. 47, et Clementina Epitomes cap. 23. respondeat mavult : et recte. SYLBURG. principe Marcione hæc dicit Irenæus lib. 1, cap. 29: Similiter autem et Pauli epistolas abscidit, auferens quæcunque manifeste dicta sunt ab Apostolo de eo Deo, qui mundum fecit, quoniam hic Pater Domini nostri Jesu Christi, etc. Conf. idem lib. iri, cap. 12; Tertullianus Contra Marcionem lib. iv et v ; Epipla- nius hæres. 42. Cor. 1, : præterito. SYLBURG. 24. Quin etiam homil. 18, cap. 6. de eodem hæc (20) Συγγενές. Malim συγγενείς. (21) Ψεύδει. Malim adjectivo ψευδεί, ut hæc vox (22) Παραθήκην. Α. cum Vulg. Bibl. I Tim. v, (23) Αιρέσεων. Marcionitas intelligit, de quorum (24) Ὁ Κύριος ἀλήθεια. Respicit Joan. xiv, 6: (25) Συναίσθεται. Rectius συνήσθηται, ten.
PG 8:1047«δίκαιοι δὲ οἰκτείρουσι καὶ ἐλεοῦσι,» «χρηστοὶ δὲ ἔσονται οἰκήτορες γῆς, ἄκακοι δὲ ὑπολειφθήσονται ἐπ’ αὐτῆς, οἱ δὲ παρανομοῦντες ἐξολοθρευθήσονται ἀπ’ αὐτῆς.» καί μοι δοκεῖ τὸν πιστὸν προμαντευόμενος Ὅμηρος εἰρηκέναι «δὸς φίλῳ». ⟨φίλῳ μὲν κοινωνητέον, ἵν’ ἔτι καὶ μᾶλλον περιμένῃ φίλος,⟩ ἐχθρῷ δὲ ἐπικουρητέον, ἵνα μὴ μείνῃ ἐχθρός· ἐπικουρίᾳ γὰρ εὔνοια μὲν συνδεῖται, λύεται δὲ ἔχθρα. ἀλλ’ «εἰ καὶ προθυμία πρόκειται, καθὸ ἐὰν ἔχῃ εὐπρόσδεκτος, οὐ καθὸ οὐκ ἔχει. οὐ γὰρ ἵνα ἄλλοις ἄνεσις, ὑμῖν δὲ θλῖψις· ἀλλ’ ἐξ ἰσότητος ἐν τῷ νῦν καιρῷ» καὶ τὰ ἑξῆς. «ἐσκόρπισεν, ἔδωκεν τοῖς πένησιν, ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα» ἡ γραφὴ λέγει. τῷ γὰρ «κατ’ εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν», ὡς καὶ πρόσθεν εἰρήκαμεν, οὐ τὸ κατὰ σῶμα μηνύεται, οὐ γὰρ θέμις θνητὸν ἀθανάτῳ ἐξομοιοῦσθαι, ἀλλ’ ἢ κατὰ νοῦν καὶ λογισμόν, ᾧ καὶ τὴν πρὸς τὸ εὐεργετεῖν καὶ τὴν πρὸς τὸ ἄρχειν ὁμοιότητα προσηκόντως ὁ κύριος ἐνσφραγίζεται· οὐ γὰρ αἱ ἡγεμονίαι σωμάτων ποιότησιν, ἀλλὰ διανοίας κρίσεσι κατορθοῦνται·
αὖ, οὕτως ἔχειν τὰ παρωχηκότα, πίστει πεπεισμέ Β Θεὸς τὰ πάντα, ὅσα ἐποίησε· καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. Αλλ' οὐχ ὡς φοβοῦμαι τὸ θηρίον καὶ μισῶ· διττοῦ τυγχάνοντος τοῦ φόβου· ὡς δὴ καὶ τὸν πατέρα δέδια, ἂν φοβοῦμαι ἅμα καὶ ἀγαπῶ. Πάν λιν, φοβούμενος μὴ κολασθώ, ἐμαυτὸν ἀγαπῶ, αἱρού μενος τὸν φόβον· ὁ δὲ φοβούμενος προσκόψαι τῷ πα τρὶ ἀγαπᾷ αὐτόν. νοι, τὰ μέλλοντα ἐλπίδι ἀπεκδεχόμενοι. Διὰ πάντων γὰρ ἡ ἀγάπη τῷ γνωστικῷ πεφοίτηκεν, ἕνα Θεὸν εἰδότι· Καὶ ἰδοὺ (26) πάντα, ὅσα δεδημιούργηκε, λίαν καλά· οἶδέν τε καὶ θαυμάζει· Θεοσέβεια (27) δὲ προστίθησι μήκος βίου, καὶ φόβος Κυρίου προστί θησιν ἡμέρας. Ὡς οὖν αἱ ἡμέραι μόριον βίου τοῦ κατ ἐπανάβασιν, οὕτω καὶ ὁ φόβος τῆς ἀγάπης ἀρχὴ, κατὰ παραύξησιν πίστις γινόμενος, εἶτα ἀγάπη. Αλλ οὐχ ὡς (28) φοβοῦμαι τὸ θηρίον, καὶ μισῶ, δι τοῦ τυγχάνοντος τοῦ φόβου, ὡς δὲ καὶ τὸν πατέρα δέδια, ἐν φοβοῦμαι ἅμα καὶ ἀγαπῶ· πάλιν φοβούμενος με κολασθῶ, ἐμαυτὸν ἀγαπῶ, αἱρούμενος τὸν φόβον· ὁ φοβούμενος προσκόψαι τῷ πατρὶ ἀγαπᾷ ἑαυτόν. Μα κάριος οὖν ὃς πιστὸς γίνεται, ἀγάπῃ καὶ φόβῳ κεκρα- μένος· πίστις δὲ ἰσχὺς εἰς σωτηρίαν καὶ δύναμις εἰς ζωὴν αἰώνιον. Πάλιν ή προφητεία, πρόγνωσίς ἐστιν ἡ δὲ γνῶσις προφητείας νόησις, οἷον γνώσις των ἐκείνοις προεγνωσμένων ὑπὸ τοῦ προφαίνοντος τὰ πάντα Κυρίου. Η τοίνυν γνῶσις τῶν προαγορευθέν των τριττὴν ἐνδείκνυται τὴν ἔκβασιν, ἢ γεγονυίαν πάλαι, ἢ ἐνεστηκυίαν ἤδη, ἢ ἔσεσθαι μέλλουσαν. Είθ' αἱ μὲν ἀκρότητες (29) ὑποπεπτώκασι πίστει, ἢ τελε σθέντων ἢ ἐλπιζομένων· πειθὼ δὲ παρέχει ἡ ἐνεστη κυῖα ἐνέργεια πρὸς τὴν βεβαίωσιν ἀμφοῖν τοῖν ἄκρον. Εἰ γὰρ, μιᾶς οὔσης τῆς προφητείας, τὸ μὲν ἤδη τε λεῖται, τὸ δὲ πεπλήρωται, πιστὸν ἐντεῦθεν καὶ τὸ ἐλπιζόμενον καὶ τὸ παρῳχηκὸς ἀληθές. Πρότερον γὰρ ἐνεστὼς ἦν, εἶτα ἡμῖν παρώχηκεν, ὡς εἶναι καὶ τὴν τῶν παρῳχηκότων πίστιν κατάληψιν παρωχηκότος, καὶ τὴν μὲν ἐσομένην ἐλπίδα κατάληψιν ἐσομένου πράγματος. Τὰς δὲ συγκαταθέσεις (50) οὐ μόνον οἱ ἀπὸ Πλάτωνος, ἀλλὰ καὶ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς, ἐφ' ἡμῖν εἶναι λέγουσιν. Πᾶσα οὖν δόξα, καὶ κρίσις, καὶ ὑπό ληψις, καὶ μάθησις, οἷς ζῶμεν καὶ σύνεσμεν αἰεὶ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, συγκατάθεσίς ἐστιν· ἡ δ᾽ οὐδὲν ἄλλο ἢ πίστις εἴη ἄν· ἥ τε ἀπιστία, ἀποσύστασις (51) οὖσα τῆς πίστεως, δυνατὴν δείκνυσι τὴν συγκατάθε σίν τε καὶ πίστιν· ἀνυπαρξία γὰρ στέρησις οὐκ ἂν λε χθείη. Κἄν τις τἀληθὲς σκοπῇ, εὑρήσει τὸν ἄνθρωπον φύσει διαβεβλημένον μὲν πρὸς τὴν τοῦ ψεύδους συγκ κατάθεσιν, ἔχοντα δὲ ἀφορμὰς πρὸς πίστιν τἀληθοῦς. • Η τοίνυν (32) συνέχουσα τὴν Ἐκκλησίαν (33), ὡς κ (50) Συγκαταθέσεις. Α. CLEMENTIS ALEXANDRINI] Et rursus diligimus, sic se preterita habere fide A persuasi, futura, spe exspectantes. Gnostico enim in omnibus adest dilectio, ut qui unum Deum sci- verit: Et ecce omnia, quæcunque est architectatus, erant valde bona s, et novit, et admiratur. Pielas all- tem adjicit vitæ longitudinem, et timor Domini adjicit dies. Quemadmodum ergo dies sunt pars vitæ, quæ in progressu est ; ita etiam tinior est principium dilectionis, qui fit per incrementum Jiries, deinde dilectio. Sed non sicut feram et timeo et odi, ita etiam patrem vereor, quem timen et amo. Rursus Limnens ne castiger, meipsum diligo, timo- rem eligens. Qui timet offendere patrem, seipsum diligit. Beatus ergo, qui invenitur fidelis, dilectione et timore contemperatus. Fides autem est virtus ad salutem, et potentia ad vitam æternam. Rursus, prophetia est præcognitio; cognitio autem est pro- phetiæ intelligentia; et veluti cognitio illorum, quæ illis prius fuere cognita, a Domino, qui omnia prius manifestat. Cognitio ergo eorum, quæ prædicta sunt, triplicem ostendit eventum; aut eun, qui fuit olim; aut eum, qui jam est præsens; aut eum, qui est fui - turus. Deinde extrema quidem sub fidem cadunt, tum eorum, quæ sunt perfecta; tum eorum, quæ sperantur: ad confirmanda ✈ autem ambo extrema, affert persuasionem præsens operatio. Si enim cum una sit prophetia, ejus quidem una pars jain perſi- citur, altera vero pars est impleta ; hinc fit credibile et id, quod speratur; et id, quod præteriit. Prius eņim erat præsens, deinde nos præteriit; adeo ut sit etiam fides præteritorum, præteriti comprehensio; et spes quidem futura, comprehensio rei futuræ. Assensiones autem, non solum Platonici, sed etiam Stoici, dicunt esse in nostra potestate. Omnis ergo opinio, et judicium, et existimatio, et disciplina, quibus semper vivimus, et versamur cum humano genere, est assensio. Ea autem nihil fuerit aliud, quam fides. Et incredulitas seu infidelitas, quæ est fidei interemptio aut destructio, ostendit posse esse assensionem, aut fidem ; ejus enim, quæ esse non potuerit, non fuerit privatio. Et si quis verum consideret, inveniet hominem quidem natura cir- cumventum ad præbendam falso assensionem; ta- ☛ P. ED. POTTER, 584-585 ED. PARIS. ' haul constat, levi mutatione facta, sic scribi et ex- plcari poterunt : Sed non sicut feram timeo et odi (cum duplex sit timor),sic patrem metuo, quem ve- reor simul ac diligo. Rursus, timens ne castiger, meipsum diligo, timorem eligens: qui vero patrem offendere timet, illum diligit. Vult enim auctor du- plicem esse Limorem : alterum, cum ejus, quod time- iur, odio; alterum, cum ejusdem amore conjun- clum. C D a Gen. 1, 31. ter quæ niedia sunt præsentia. Sic vocabant deliberatas as- sensiones : de quibus elegans est locus Gellii lib. Nis, cap. 1. - Qua voce infra usus est auctor p. 586. lib. 1, vis. 5, principio c. 8: Raspiciens me, subri- sit, et ait mihi: Vides septem mulieres circa turrim Video, inquam, domina. Turris hac, inquit, ab iis supportatur secundum præceptum Domini; audi nunc effectus earum: Prima earum, quæ continet mank, Fides vocatur: per hanc salvi fiunt electi Dei. Alie VETO, Herma, et interpretamenti loco a Clemente allje ctum videtur. (26) Καὶ ἰδ. Respicit Genes. 1 51: Καὶ εἶδεν ὁ (27) Θεοσέβεια. Respicit Prov. 11, 2, 16. (28) Αλλ' οὐχ ὡς φ. Hec, quibus jamn sensus (20) Ακρότητες. lloc est, præterita ac futura, in- (31) Ἀποσύστασις. Legendum ἀπόστασις. LowΤΗ. (52) Η τοίνυν. Haec occurrunt in Herine Pastor. (35) Τὴν Ἐκκλησίαν. Hoc abest ab hodierno
βουλαῖς γὰρ ἀνδρῶν (ὁσίων) εὖ μὲν οἰκοῦνται πόλεις, εὖ δ’ οἶκος Ἥ γε μὴν καρτερία καὶ αὐτὴ εἰς τὴν θείαν ἐξομοίωσιν βιάζεται δι’ ὑπομονῆς ἀπάθειαν καρπουμένη, εἴ τῳ ἔναυλα τὰ ἐπὶ ⟨τῶν περὶ⟩ τὸν Ἀνανίαν ἱστορούμενα, ὧν εἷς καὶ Δανιὴλ ὁ προφήτης ἦν, θείας πίστεως πεπληρωμένος. Βαβυλῶνα ᾤκει Δανιήλ, καθάπερ ὁ μὲν Λὼτ τὰ Σόδομα, τὴν Χαλδαίων δὲ γῆν ὁ Ἀβραὰμ ὁ μετ’ ὀλίγον «φίλος τοῦ θεοῦ». κατήγαγεν οὖν εἰς ὄρυγμα θηρίων ἔμπλεων τὸν Δανιὴλ ὁ Βαβυλωνίων βασιλεύς, ἀνήγαγε δὲ αὐτὸν ἀβλαβῆ ὁ ἁπάντων βασιλεὺς ὁ πιστὸς κύριος. ταύτην κτήσεται τὴν ὑπομονὴν ὁ γνωστικὸς ᾗ γνωστικός, εὐλογήσει πειραζόμενος ὡς ὁ γενναῖος Ἰώβ, ὡς Ἰωνᾶς εὔξεται καταπινόμενος ὑπὸ κήτους, καὶ ἡ πίστις αὐτὸν ἀποκαταστήσει Νινευίταις προφητεύοντα· κἂν μετὰ λεόντων καθειρχθῇ, ἡμερώσει τὰ θηρία, κἂν εἰς πῦρ ἐμβληθῇ, δροσισθήσεται, ἀλλ’ οὐκ ἐκπυρωθήσεται· μαρτυρήσει νύκτωρ, μαρτυρήσει μεθ’ ἡμέραν· ἐν λόγῳ, ἐν βίῳ, ἐν τρόπῳ μαρτυρήσει· σύνοικος ὢν τῷ κυρίῳ «ὀαριστής» τε καὶ συνέστιος κατὰ τὸ πνεῦμα διαμενεῖ, καθαρὸς μὲν τὴν σάρκα, καθαρὸς δὲ τὴν καρδίαν, ἡγιασμένος τὸν λόγον.
αὖ, οὕτως ἔχειν τὰ παρωχηκότα, πίστει πεπεισμέ Β Θεὸς τὰ πάντα, ὅσα ἐποίησε· καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. Αλλ' οὐχ ὡς φοβοῦμαι τὸ θηρίον καὶ μισῶ· διττοῦ τυγχάνοντος τοῦ φόβου· ὡς δὴ καὶ τὸν πατέρα δέδια, ἂν φοβοῦμαι ἅμα καὶ ἀγαπῶ. Πάν λιν, φοβούμενος μὴ κολασθώ, ἐμαυτὸν ἀγαπῶ, αἱρού μενος τὸν φόβον· ὁ δὲ φοβούμενος προσκόψαι τῷ πα τρὶ ἀγαπᾷ αὐτόν. νοι, τὰ μέλλοντα ἐλπίδι ἀπεκδεχόμενοι. Διὰ πάντων γὰρ ἡ ἀγάπη τῷ γνωστικῷ πεφοίτηκεν, ἕνα Θεὸν εἰδότι· Καὶ ἰδοὺ (26) πάντα, ὅσα δεδημιούργηκε, λίαν καλά· οἶδέν τε καὶ θαυμάζει· Θεοσέβεια (27) δὲ προστίθησι μήκος βίου, καὶ φόβος Κυρίου προστί θησιν ἡμέρας. Ὡς οὖν αἱ ἡμέραι μόριον βίου τοῦ κατ ἐπανάβασιν, οὕτω καὶ ὁ φόβος τῆς ἀγάπης ἀρχὴ, κατὰ παραύξησιν πίστις γινόμενος, εἶτα ἀγάπη. Αλλ οὐχ ὡς (28) φοβοῦμαι τὸ θηρίον, καὶ μισῶ, δι τοῦ τυγχάνοντος τοῦ φόβου, ὡς δὲ καὶ τὸν πατέρα δέδια, ἐν φοβοῦμαι ἅμα καὶ ἀγαπῶ· πάλιν φοβούμενος με κολασθῶ, ἐμαυτὸν ἀγαπῶ, αἱρούμενος τὸν φόβον· ὁ φοβούμενος προσκόψαι τῷ πατρὶ ἀγαπᾷ ἑαυτόν. Μα κάριος οὖν ὃς πιστὸς γίνεται, ἀγάπῃ καὶ φόβῳ κεκρα- μένος· πίστις δὲ ἰσχὺς εἰς σωτηρίαν καὶ δύναμις εἰς ζωὴν αἰώνιον. Πάλιν ή προφητεία, πρόγνωσίς ἐστιν ἡ δὲ γνῶσις προφητείας νόησις, οἷον γνώσις των ἐκείνοις προεγνωσμένων ὑπὸ τοῦ προφαίνοντος τὰ πάντα Κυρίου. Η τοίνυν γνῶσις τῶν προαγορευθέν των τριττὴν ἐνδείκνυται τὴν ἔκβασιν, ἢ γεγονυίαν πάλαι, ἢ ἐνεστηκυίαν ἤδη, ἢ ἔσεσθαι μέλλουσαν. Είθ' αἱ μὲν ἀκρότητες (29) ὑποπεπτώκασι πίστει, ἢ τελε σθέντων ἢ ἐλπιζομένων· πειθὼ δὲ παρέχει ἡ ἐνεστη κυῖα ἐνέργεια πρὸς τὴν βεβαίωσιν ἀμφοῖν τοῖν ἄκρον. Εἰ γὰρ, μιᾶς οὔσης τῆς προφητείας, τὸ μὲν ἤδη τε λεῖται, τὸ δὲ πεπλήρωται, πιστὸν ἐντεῦθεν καὶ τὸ ἐλπιζόμενον καὶ τὸ παρῳχηκὸς ἀληθές. Πρότερον γὰρ ἐνεστὼς ἦν, εἶτα ἡμῖν παρώχηκεν, ὡς εἶναι καὶ τὴν τῶν παρῳχηκότων πίστιν κατάληψιν παρωχηκότος, καὶ τὴν μὲν ἐσομένην ἐλπίδα κατάληψιν ἐσομένου πράγματος. Τὰς δὲ συγκαταθέσεις (50) οὐ μόνον οἱ ἀπὸ Πλάτωνος, ἀλλὰ καὶ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς, ἐφ' ἡμῖν εἶναι λέγουσιν. Πᾶσα οὖν δόξα, καὶ κρίσις, καὶ ὑπό ληψις, καὶ μάθησις, οἷς ζῶμεν καὶ σύνεσμεν αἰεὶ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, συγκατάθεσίς ἐστιν· ἡ δ᾽ οὐδὲν ἄλλο ἢ πίστις εἴη ἄν· ἥ τε ἀπιστία, ἀποσύστασις (51) οὖσα τῆς πίστεως, δυνατὴν δείκνυσι τὴν συγκατάθε σίν τε καὶ πίστιν· ἀνυπαρξία γὰρ στέρησις οὐκ ἂν λε χθείη. Κἄν τις τἀληθὲς σκοπῇ, εὑρήσει τὸν ἄνθρωπον φύσει διαβεβλημένον μὲν πρὸς τὴν τοῦ ψεύδους συγκ κατάθεσιν, ἔχοντα δὲ ἀφορμὰς πρὸς πίστιν τἀληθοῦς. • Η τοίνυν (32) συνέχουσα τὴν Ἐκκλησίαν (33), ὡς κ (50) Συγκαταθέσεις. Α. CLEMENTIS ALEXANDRINI] Et rursus diligimus, sic se preterita habere fide A persuasi, futura, spe exspectantes. Gnostico enim in omnibus adest dilectio, ut qui unum Deum sci- verit: Et ecce omnia, quæcunque est architectatus, erant valde bona s, et novit, et admiratur. Pielas all- tem adjicit vitæ longitudinem, et timor Domini adjicit dies. Quemadmodum ergo dies sunt pars vitæ, quæ in progressu est ; ita etiam tinior est principium dilectionis, qui fit per incrementum Jiries, deinde dilectio. Sed non sicut feram et timeo et odi, ita etiam patrem vereor, quem timen et amo. Rursus Limnens ne castiger, meipsum diligo, timo- rem eligens. Qui timet offendere patrem, seipsum diligit. Beatus ergo, qui invenitur fidelis, dilectione et timore contemperatus. Fides autem est virtus ad salutem, et potentia ad vitam æternam. Rursus, prophetia est præcognitio; cognitio autem est pro- phetiæ intelligentia; et veluti cognitio illorum, quæ illis prius fuere cognita, a Domino, qui omnia prius manifestat. Cognitio ergo eorum, quæ prædicta sunt, triplicem ostendit eventum; aut eun, qui fuit olim; aut eum, qui jam est præsens; aut eum, qui est fui - turus. Deinde extrema quidem sub fidem cadunt, tum eorum, quæ sunt perfecta; tum eorum, quæ sperantur: ad confirmanda ✈ autem ambo extrema, affert persuasionem præsens operatio. Si enim cum una sit prophetia, ejus quidem una pars jain perſi- citur, altera vero pars est impleta ; hinc fit credibile et id, quod speratur; et id, quod præteriit. Prius eņim erat præsens, deinde nos præteriit; adeo ut sit etiam fides præteritorum, præteriti comprehensio; et spes quidem futura, comprehensio rei futuræ. Assensiones autem, non solum Platonici, sed etiam Stoici, dicunt esse in nostra potestate. Omnis ergo opinio, et judicium, et existimatio, et disciplina, quibus semper vivimus, et versamur cum humano genere, est assensio. Ea autem nihil fuerit aliud, quam fides. Et incredulitas seu infidelitas, quæ est fidei interemptio aut destructio, ostendit posse esse assensionem, aut fidem ; ejus enim, quæ esse non potuerit, non fuerit privatio. Et si quis verum consideret, inveniet hominem quidem natura cir- cumventum ad præbendam falso assensionem; ta- ☛ P. ED. POTTER, 584-585 ED. PARIS. ' haul constat, levi mutatione facta, sic scribi et ex- plcari poterunt : Sed non sicut feram timeo et odi (cum duplex sit timor),sic patrem metuo, quem ve- reor simul ac diligo. Rursus, timens ne castiger, meipsum diligo, timorem eligens: qui vero patrem offendere timet, illum diligit. Vult enim auctor du- plicem esse Limorem : alterum, cum ejus, quod time- iur, odio; alterum, cum ejusdem amore conjun- clum. C D a Gen. 1, 31. ter quæ niedia sunt præsentia. Sic vocabant deliberatas as- sensiones : de quibus elegans est locus Gellii lib. Nis, cap. 1. - Qua voce infra usus est auctor p. 586. lib. 1, vis. 5, principio c. 8: Raspiciens me, subri- sit, et ait mihi: Vides septem mulieres circa turrim Video, inquam, domina. Turris hac, inquit, ab iis supportatur secundum præceptum Domini; audi nunc effectus earum: Prima earum, quæ continet mank, Fides vocatur: per hanc salvi fiunt electi Dei. Alie VETO, Herma, et interpretamenti loco a Clemente allje ctum videtur. (26) Καὶ ἰδ. Respicit Genes. 1 51: Καὶ εἶδεν ὁ (27) Θεοσέβεια. Respicit Prov. 11, 2, 16. (28) Αλλ' οὐχ ὡς φ. Hec, quibus jamn sensus (20) Ακρότητες. lloc est, præterita ac futura, in- (31) Ἀποσύστασις. Legendum ἀπόστασις. LowΤΗ. (52) Η τοίνυν. Haec occurrunt in Herine Pastor. (35) Τὴν Ἐκκλησίαν. Hoc abest ab hodierno
PG 8:1049«ὁ κόσμος τούτῳ», φησίν, «ἐσταύρωται καὶ αὐτὸς τῷ κόσμῳ.» οὗτος τὸν σταυρὸν τοῦ σωτῆρος περιφέρων ἕπεται κυρίῳ «μετ’ ἴχνιον ὥστε θεοῖο», ἅγιος ἁγίων γενόμενος. Πάσης τοίνυν ἀρετῆς μεμνημένος ὁ θεῖος νόμος ἀλείφει μάλιστα τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ τὴν ἐγκράτειαν, θεμέλιον ἀρετῶν κατατιθέμενος ταύτην, καὶ δὴ προπαιδεύει ἡμᾶς εἰς τὴν περιποίησιν τῆς ἐγκρατείας ἀπὸ τῆς τῶν ζῴων χρήσεως, ἀπαγορεύων μεταλαμβάνειν τῶν ὅσα φύσει πίονα καθάπερ τὸ τῶν συῶν γένος εὐσαρκότατον τυγχάνον· τρυφητιῶσι γὰρ ἡ τοιαύτη χρῆσις χορηγεῖται. λέγεται γοῦν τινα τῶν φιλοσοφούντων ἐτυμολογοῦντα τὴν ὗν θῦν εἶναι φάναι, ὡς εἰς θύσιν καὶ σφαγὴν μόνον ἐπιτήδειον· δεδόσθαι γὰρ τῷδε τῷ ζῴῳ ψυχὴν πρὸς οὐδὲν ἕτερον ἢ ἕνεκα τοῦ τὰς σάρκας σφριγᾶν. τῶν τε ἰχθύων ὁμοίως ἀπηγόρευσε μεταλαμβάνειν, στέλλων ἡμῶν τὰς ἐπιθυμίας ἐκείνων οἷς μήτε πτερύγια μήτε λεπίδες εἰσίν· εὐσαρκίᾳ γὰρ καὶ πιότητι τῶν ἄλλων ἰχθύων οὗτοι διαφέρουσιν. ἐντεῦθεν οἶμαι καὶ ⟨τὸν εὑρόντα⟩ τὰς τελετὰς οὐ μόνον τινῶν ζῴων ἀπαγορεύειν ἅπτεσθαι, ἀλλ’ ἔστιν ἃ καὶ τῶν καταθυομένων ὑπεξείλετο τῆς χρήσεως μέρη δι’ αἰτίας ἃς ἴσασιν οἱ μύσται.
αὖ, οὕτως ἔχειν τὰ παρωχηκότα, πίστει πεπεισμέ Β Θεὸς τὰ πάντα, ὅσα ἐποίησε· καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. Αλλ' οὐχ ὡς φοβοῦμαι τὸ θηρίον καὶ μισῶ· διττοῦ τυγχάνοντος τοῦ φόβου· ὡς δὴ καὶ τὸν πατέρα δέδια, ἂν φοβοῦμαι ἅμα καὶ ἀγαπῶ. Πάν λιν, φοβούμενος μὴ κολασθώ, ἐμαυτὸν ἀγαπῶ, αἱρού μενος τὸν φόβον· ὁ δὲ φοβούμενος προσκόψαι τῷ πα τρὶ ἀγαπᾷ αὐτόν. νοι, τὰ μέλλοντα ἐλπίδι ἀπεκδεχόμενοι. Διὰ πάντων γὰρ ἡ ἀγάπη τῷ γνωστικῷ πεφοίτηκεν, ἕνα Θεὸν εἰδότι· Καὶ ἰδοὺ (26) πάντα, ὅσα δεδημιούργηκε, λίαν καλά· οἶδέν τε καὶ θαυμάζει· Θεοσέβεια (27) δὲ προστίθησι μήκος βίου, καὶ φόβος Κυρίου προστί θησιν ἡμέρας. Ὡς οὖν αἱ ἡμέραι μόριον βίου τοῦ κατ ἐπανάβασιν, οὕτω καὶ ὁ φόβος τῆς ἀγάπης ἀρχὴ, κατὰ παραύξησιν πίστις γινόμενος, εἶτα ἀγάπη. Αλλ οὐχ ὡς (28) φοβοῦμαι τὸ θηρίον, καὶ μισῶ, δι τοῦ τυγχάνοντος τοῦ φόβου, ὡς δὲ καὶ τὸν πατέρα δέδια, ἐν φοβοῦμαι ἅμα καὶ ἀγαπῶ· πάλιν φοβούμενος με κολασθῶ, ἐμαυτὸν ἀγαπῶ, αἱρούμενος τὸν φόβον· ὁ φοβούμενος προσκόψαι τῷ πατρὶ ἀγαπᾷ ἑαυτόν. Μα κάριος οὖν ὃς πιστὸς γίνεται, ἀγάπῃ καὶ φόβῳ κεκρα- μένος· πίστις δὲ ἰσχὺς εἰς σωτηρίαν καὶ δύναμις εἰς ζωὴν αἰώνιον. Πάλιν ή προφητεία, πρόγνωσίς ἐστιν ἡ δὲ γνῶσις προφητείας νόησις, οἷον γνώσις των ἐκείνοις προεγνωσμένων ὑπὸ τοῦ προφαίνοντος τὰ πάντα Κυρίου. Η τοίνυν γνῶσις τῶν προαγορευθέν των τριττὴν ἐνδείκνυται τὴν ἔκβασιν, ἢ γεγονυίαν πάλαι, ἢ ἐνεστηκυίαν ἤδη, ἢ ἔσεσθαι μέλλουσαν. Είθ' αἱ μὲν ἀκρότητες (29) ὑποπεπτώκασι πίστει, ἢ τελε σθέντων ἢ ἐλπιζομένων· πειθὼ δὲ παρέχει ἡ ἐνεστη κυῖα ἐνέργεια πρὸς τὴν βεβαίωσιν ἀμφοῖν τοῖν ἄκρον. Εἰ γὰρ, μιᾶς οὔσης τῆς προφητείας, τὸ μὲν ἤδη τε λεῖται, τὸ δὲ πεπλήρωται, πιστὸν ἐντεῦθεν καὶ τὸ ἐλπιζόμενον καὶ τὸ παρῳχηκὸς ἀληθές. Πρότερον γὰρ ἐνεστὼς ἦν, εἶτα ἡμῖν παρώχηκεν, ὡς εἶναι καὶ τὴν τῶν παρῳχηκότων πίστιν κατάληψιν παρωχηκότος, καὶ τὴν μὲν ἐσομένην ἐλπίδα κατάληψιν ἐσομένου πράγματος. Τὰς δὲ συγκαταθέσεις (50) οὐ μόνον οἱ ἀπὸ Πλάτωνος, ἀλλὰ καὶ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς, ἐφ' ἡμῖν εἶναι λέγουσιν. Πᾶσα οὖν δόξα, καὶ κρίσις, καὶ ὑπό ληψις, καὶ μάθησις, οἷς ζῶμεν καὶ σύνεσμεν αἰεὶ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, συγκατάθεσίς ἐστιν· ἡ δ᾽ οὐδὲν ἄλλο ἢ πίστις εἴη ἄν· ἥ τε ἀπιστία, ἀποσύστασις (51) οὖσα τῆς πίστεως, δυνατὴν δείκνυσι τὴν συγκατάθε σίν τε καὶ πίστιν· ἀνυπαρξία γὰρ στέρησις οὐκ ἂν λε χθείη. Κἄν τις τἀληθὲς σκοπῇ, εὑρήσει τὸν ἄνθρωπον φύσει διαβεβλημένον μὲν πρὸς τὴν τοῦ ψεύδους συγκ κατάθεσιν, ἔχοντα δὲ ἀφορμὰς πρὸς πίστιν τἀληθοῦς. • Η τοίνυν (32) συνέχουσα τὴν Ἐκκλησίαν (33), ὡς κ (50) Συγκαταθέσεις. Α. CLEMENTIS ALEXANDRINI] Et rursus diligimus, sic se preterita habere fide A persuasi, futura, spe exspectantes. Gnostico enim in omnibus adest dilectio, ut qui unum Deum sci- verit: Et ecce omnia, quæcunque est architectatus, erant valde bona s, et novit, et admiratur. Pielas all- tem adjicit vitæ longitudinem, et timor Domini adjicit dies. Quemadmodum ergo dies sunt pars vitæ, quæ in progressu est ; ita etiam tinior est principium dilectionis, qui fit per incrementum Jiries, deinde dilectio. Sed non sicut feram et timeo et odi, ita etiam patrem vereor, quem timen et amo. Rursus Limnens ne castiger, meipsum diligo, timo- rem eligens. Qui timet offendere patrem, seipsum diligit. Beatus ergo, qui invenitur fidelis, dilectione et timore contemperatus. Fides autem est virtus ad salutem, et potentia ad vitam æternam. Rursus, prophetia est præcognitio; cognitio autem est pro- phetiæ intelligentia; et veluti cognitio illorum, quæ illis prius fuere cognita, a Domino, qui omnia prius manifestat. Cognitio ergo eorum, quæ prædicta sunt, triplicem ostendit eventum; aut eun, qui fuit olim; aut eum, qui jam est præsens; aut eum, qui est fui - turus. Deinde extrema quidem sub fidem cadunt, tum eorum, quæ sunt perfecta; tum eorum, quæ sperantur: ad confirmanda ✈ autem ambo extrema, affert persuasionem præsens operatio. Si enim cum una sit prophetia, ejus quidem una pars jain perſi- citur, altera vero pars est impleta ; hinc fit credibile et id, quod speratur; et id, quod præteriit. Prius eņim erat præsens, deinde nos præteriit; adeo ut sit etiam fides præteritorum, præteriti comprehensio; et spes quidem futura, comprehensio rei futuræ. Assensiones autem, non solum Platonici, sed etiam Stoici, dicunt esse in nostra potestate. Omnis ergo opinio, et judicium, et existimatio, et disciplina, quibus semper vivimus, et versamur cum humano genere, est assensio. Ea autem nihil fuerit aliud, quam fides. Et incredulitas seu infidelitas, quæ est fidei interemptio aut destructio, ostendit posse esse assensionem, aut fidem ; ejus enim, quæ esse non potuerit, non fuerit privatio. Et si quis verum consideret, inveniet hominem quidem natura cir- cumventum ad præbendam falso assensionem; ta- ☛ P. ED. POTTER, 584-585 ED. PARIS. ' haul constat, levi mutatione facta, sic scribi et ex- plcari poterunt : Sed non sicut feram timeo et odi (cum duplex sit timor),sic patrem metuo, quem ve- reor simul ac diligo. Rursus, timens ne castiger, meipsum diligo, timorem eligens: qui vero patrem offendere timet, illum diligit. Vult enim auctor du- plicem esse Limorem : alterum, cum ejus, quod time- iur, odio; alterum, cum ejusdem amore conjun- clum. C D a Gen. 1, 31. ter quæ niedia sunt præsentia. Sic vocabant deliberatas as- sensiones : de quibus elegans est locus Gellii lib. Nis, cap. 1. - Qua voce infra usus est auctor p. 586. lib. 1, vis. 5, principio c. 8: Raspiciens me, subri- sit, et ait mihi: Vides septem mulieres circa turrim Video, inquam, domina. Turris hac, inquit, ab iis supportatur secundum præceptum Domini; audi nunc effectus earum: Prima earum, quæ continet mank, Fides vocatur: per hanc salvi fiunt electi Dei. Alie VETO, Herma, et interpretamenti loco a Clemente allje ctum videtur. (26) Καὶ ἰδ. Respicit Genes. 1 51: Καὶ εἶδεν ὁ (27) Θεοσέβεια. Respicit Prov. 11, 2, 16. (28) Αλλ' οὐχ ὡς φ. Hec, quibus jamn sensus (20) Ακρότητες. lloc est, præterita ac futura, in- (31) Ἀποσύστασις. Legendum ἀπόστασις. LowΤΗ. (52) Η τοίνυν. Haec occurrunt in Herine Pastor. (35) Τὴν Ἐκκλησίαν. Hoc abest ab hodierno
Εἰ δὴ γαστρὸς καὶ τῶν ὑπὸ γαστέρα κρατητέον, δῆλον ὡς ἄνωθεν παρειλήφαμεν παρὰ τοῦ κυρίου διὰ τοῦ νόμου τὴν ἐπιθυμίαν ἐκκόπτειν. γένοιτο δ’ ἂν τελείως τοῦτο, εἰ τοῦ ὑπεκκαύματος τῆς ἐπιθυμίας, τῆς ἡδονῆς λέγω, ἀνυποκρίτως καταγνοίημεν. φασὶ δὲ αὐτῆς εἶναι τὴν ἔννοιαν κίνησιν λείαν καὶ προσηνῆ μετά τινος αἰσθήσεως. ταύτῃ δουλεύοντα τὸν Μενέλεων μετὰ τὴν Ἰλίου ἅλωσιν φασὶν ὁρμήσαντα τὴν Ἑλένην ἀνελεῖν ὡς κακῶν τοσούτων αἰτίαν γενομένην, ὅμως οὐ κατισχῦσαι πρᾶξαι ἡττηθέντα τῷ κάλλει, δι’ οὗ ἐπὶ τὴν ἀνάμνησιν τῆς ἡδονῆς ἀφίκετο. ὅθεν ἐπισκώπτοντες οἱ τραγῳδοποιοὶ ὀνειδιστικῶς ἐπεβόησαν αὐτῷ· σὺ δ’, ὡς ἐσεῖδες μαστόν, ἐκβαλὼν ξίφος φίλημ’ ἐδέξω, προδότιν αἰκάλλων κύνα. καὶ πάλιν· ἆρ’ εἰς τὸ κάλλος ἐκκεκώφηνται ξίφη; ἐγὼ δὲ ἀποδέχομαι τὸν Ἀντισθένη, «τὴν Ἀφροδίτην» λέγοντα «κἂν κατατοξεύσαιμι, εἰ λάβοιμι, ὅτι πολλὰς ἡμῶν καλὰς καὶ ἀγαθὰς γυναῖκας διέφθειρεν.» τόν τε ἔρωτα κακίαν φησὶ φύσεως· ἧς ἥττους ὄντες οἱ κακοδαίμονες θεὸν τὴν νόσον καλοῦσιν.
αὖ, οὕτως ἔχειν τὰ παρωχηκότα, πίστει πεπεισμέ Β Θεὸς τὰ πάντα, ὅσα ἐποίησε· καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. Αλλ' οὐχ ὡς φοβοῦμαι τὸ θηρίον καὶ μισῶ· διττοῦ τυγχάνοντος τοῦ φόβου· ὡς δὴ καὶ τὸν πατέρα δέδια, ἂν φοβοῦμαι ἅμα καὶ ἀγαπῶ. Πάν λιν, φοβούμενος μὴ κολασθώ, ἐμαυτὸν ἀγαπῶ, αἱρού μενος τὸν φόβον· ὁ δὲ φοβούμενος προσκόψαι τῷ πα τρὶ ἀγαπᾷ αὐτόν. νοι, τὰ μέλλοντα ἐλπίδι ἀπεκδεχόμενοι. Διὰ πάντων γὰρ ἡ ἀγάπη τῷ γνωστικῷ πεφοίτηκεν, ἕνα Θεὸν εἰδότι· Καὶ ἰδοὺ (26) πάντα, ὅσα δεδημιούργηκε, λίαν καλά· οἶδέν τε καὶ θαυμάζει· Θεοσέβεια (27) δὲ προστίθησι μήκος βίου, καὶ φόβος Κυρίου προστί θησιν ἡμέρας. Ὡς οὖν αἱ ἡμέραι μόριον βίου τοῦ κατ ἐπανάβασιν, οὕτω καὶ ὁ φόβος τῆς ἀγάπης ἀρχὴ, κατὰ παραύξησιν πίστις γινόμενος, εἶτα ἀγάπη. Αλλ οὐχ ὡς (28) φοβοῦμαι τὸ θηρίον, καὶ μισῶ, δι τοῦ τυγχάνοντος τοῦ φόβου, ὡς δὲ καὶ τὸν πατέρα δέδια, ἐν φοβοῦμαι ἅμα καὶ ἀγαπῶ· πάλιν φοβούμενος με κολασθῶ, ἐμαυτὸν ἀγαπῶ, αἱρούμενος τὸν φόβον· ὁ φοβούμενος προσκόψαι τῷ πατρὶ ἀγαπᾷ ἑαυτόν. Μα κάριος οὖν ὃς πιστὸς γίνεται, ἀγάπῃ καὶ φόβῳ κεκρα- μένος· πίστις δὲ ἰσχὺς εἰς σωτηρίαν καὶ δύναμις εἰς ζωὴν αἰώνιον. Πάλιν ή προφητεία, πρόγνωσίς ἐστιν ἡ δὲ γνῶσις προφητείας νόησις, οἷον γνώσις των ἐκείνοις προεγνωσμένων ὑπὸ τοῦ προφαίνοντος τὰ πάντα Κυρίου. Η τοίνυν γνῶσις τῶν προαγορευθέν των τριττὴν ἐνδείκνυται τὴν ἔκβασιν, ἢ γεγονυίαν πάλαι, ἢ ἐνεστηκυίαν ἤδη, ἢ ἔσεσθαι μέλλουσαν. Είθ' αἱ μὲν ἀκρότητες (29) ὑποπεπτώκασι πίστει, ἢ τελε σθέντων ἢ ἐλπιζομένων· πειθὼ δὲ παρέχει ἡ ἐνεστη κυῖα ἐνέργεια πρὸς τὴν βεβαίωσιν ἀμφοῖν τοῖν ἄκρον. Εἰ γὰρ, μιᾶς οὔσης τῆς προφητείας, τὸ μὲν ἤδη τε λεῖται, τὸ δὲ πεπλήρωται, πιστὸν ἐντεῦθεν καὶ τὸ ἐλπιζόμενον καὶ τὸ παρῳχηκὸς ἀληθές. Πρότερον γὰρ ἐνεστὼς ἦν, εἶτα ἡμῖν παρώχηκεν, ὡς εἶναι καὶ τὴν τῶν παρῳχηκότων πίστιν κατάληψιν παρωχηκότος, καὶ τὴν μὲν ἐσομένην ἐλπίδα κατάληψιν ἐσομένου πράγματος. Τὰς δὲ συγκαταθέσεις (50) οὐ μόνον οἱ ἀπὸ Πλάτωνος, ἀλλὰ καὶ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς, ἐφ' ἡμῖν εἶναι λέγουσιν. Πᾶσα οὖν δόξα, καὶ κρίσις, καὶ ὑπό ληψις, καὶ μάθησις, οἷς ζῶμεν καὶ σύνεσμεν αἰεὶ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, συγκατάθεσίς ἐστιν· ἡ δ᾽ οὐδὲν ἄλλο ἢ πίστις εἴη ἄν· ἥ τε ἀπιστία, ἀποσύστασις (51) οὖσα τῆς πίστεως, δυνατὴν δείκνυσι τὴν συγκατάθε σίν τε καὶ πίστιν· ἀνυπαρξία γὰρ στέρησις οὐκ ἂν λε χθείη. Κἄν τις τἀληθὲς σκοπῇ, εὑρήσει τὸν ἄνθρωπον φύσει διαβεβλημένον μὲν πρὸς τὴν τοῦ ψεύδους συγκ κατάθεσιν, ἔχοντα δὲ ἀφορμὰς πρὸς πίστιν τἀληθοῦς. • Η τοίνυν (32) συνέχουσα τὴν Ἐκκλησίαν (33), ὡς κ (50) Συγκαταθέσεις. Α. CLEMENTIS ALEXANDRINI] Et rursus diligimus, sic se preterita habere fide A persuasi, futura, spe exspectantes. Gnostico enim in omnibus adest dilectio, ut qui unum Deum sci- verit: Et ecce omnia, quæcunque est architectatus, erant valde bona s, et novit, et admiratur. Pielas all- tem adjicit vitæ longitudinem, et timor Domini adjicit dies. Quemadmodum ergo dies sunt pars vitæ, quæ in progressu est ; ita etiam tinior est principium dilectionis, qui fit per incrementum Jiries, deinde dilectio. Sed non sicut feram et timeo et odi, ita etiam patrem vereor, quem timen et amo. Rursus Limnens ne castiger, meipsum diligo, timo- rem eligens. Qui timet offendere patrem, seipsum diligit. Beatus ergo, qui invenitur fidelis, dilectione et timore contemperatus. Fides autem est virtus ad salutem, et potentia ad vitam æternam. Rursus, prophetia est præcognitio; cognitio autem est pro- phetiæ intelligentia; et veluti cognitio illorum, quæ illis prius fuere cognita, a Domino, qui omnia prius manifestat. Cognitio ergo eorum, quæ prædicta sunt, triplicem ostendit eventum; aut eun, qui fuit olim; aut eum, qui jam est præsens; aut eum, qui est fui - turus. Deinde extrema quidem sub fidem cadunt, tum eorum, quæ sunt perfecta; tum eorum, quæ sperantur: ad confirmanda ✈ autem ambo extrema, affert persuasionem præsens operatio. Si enim cum una sit prophetia, ejus quidem una pars jain perſi- citur, altera vero pars est impleta ; hinc fit credibile et id, quod speratur; et id, quod præteriit. Prius eņim erat præsens, deinde nos præteriit; adeo ut sit etiam fides præteritorum, præteriti comprehensio; et spes quidem futura, comprehensio rei futuræ. Assensiones autem, non solum Platonici, sed etiam Stoici, dicunt esse in nostra potestate. Omnis ergo opinio, et judicium, et existimatio, et disciplina, quibus semper vivimus, et versamur cum humano genere, est assensio. Ea autem nihil fuerit aliud, quam fides. Et incredulitas seu infidelitas, quæ est fidei interemptio aut destructio, ostendit posse esse assensionem, aut fidem ; ejus enim, quæ esse non potuerit, non fuerit privatio. Et si quis verum consideret, inveniet hominem quidem natura cir- cumventum ad præbendam falso assensionem; ta- ☛ P. ED. POTTER, 584-585 ED. PARIS. ' haul constat, levi mutatione facta, sic scribi et ex- plcari poterunt : Sed non sicut feram timeo et odi (cum duplex sit timor),sic patrem metuo, quem ve- reor simul ac diligo. Rursus, timens ne castiger, meipsum diligo, timorem eligens: qui vero patrem offendere timet, illum diligit. Vult enim auctor du- plicem esse Limorem : alterum, cum ejus, quod time- iur, odio; alterum, cum ejusdem amore conjun- clum. C D a Gen. 1, 31. ter quæ niedia sunt præsentia. Sic vocabant deliberatas as- sensiones : de quibus elegans est locus Gellii lib. Nis, cap. 1. - Qua voce infra usus est auctor p. 586. lib. 1, vis. 5, principio c. 8: Raspiciens me, subri- sit, et ait mihi: Vides septem mulieres circa turrim Video, inquam, domina. Turris hac, inquit, ab iis supportatur secundum præceptum Domini; audi nunc effectus earum: Prima earum, quæ continet mank, Fides vocatur: per hanc salvi fiunt electi Dei. Alie VETO, Herma, et interpretamenti loco a Clemente allje ctum videtur. (26) Καὶ ἰδ. Respicit Genes. 1 51: Καὶ εἶδεν ὁ (27) Θεοσέβεια. Respicit Prov. 11, 2, 16. (28) Αλλ' οὐχ ὡς φ. Hec, quibus jamn sensus (20) Ακρότητες. lloc est, præterita ac futura, in- (31) Ἀποσύστασις. Legendum ἀπόστασις. LowΤΗ. (52) Η τοίνυν. Haec occurrunt in Herine Pastor. (35) Τὴν Ἐκκλησίαν. Hoc abest ab hodierno
PG 8:1051δείκνυται γὰρ διὰ τούτων ἡττᾶσθαι τοὺς ἀμαθεστέρους δι’ ἄγνοιαν ἡδονῆς, ἣν οὐ χρὴ προσίεσθαι, κἂν θεὸς λέγηται, τουτέστι κἂν θεόθεν ἐπὶ τὴν τῆς παιδοποιίας χρείαν δεδομένη τυγχάνῃ. καὶ ὁ Ξενοφῶν ἄντικρυς κακίαν λέγων τὴν ἡδονήν φησιν· «ὦ τλῆμον, τί δὲ σὺ ἀγαθὸν οἶσθα, ἢ τί καλὸν σκοπεῖς; ἥτις οὐδὲ τὴν τῶν ἡδέων ἐπιθυμίαν ἀναμένεις, πρὶν μὲν πεινῆν ἐσθίουσα, πρὶν δὲ διψῆν πίνουσα, καὶ ἵνα μὲν ἡδέως φάγῃς, ὀψοποιοὺς μηχανωμένη· ἵνα δὲ ἡδέως πίνῃς, οἴνους πολυτελεῖς παρασκευάζῃ, καὶ τοῦ θέρους χιόνα περιθέουσα ζητεῖς· ἵνα δὲ κατακοιμηθῇς ἡδέως, οὐ μόνον τὰς κλίνας μαλθακάς, ἀλλὰ καὶ τὰ ὑπόβαθρα ταῖς κλίναις παρασκευάζῃ.» ὅθεν ὡς ἔλεγεν Ἀρίστων «πρὸς ὅλον τὸ τετράχορδον, ἡδονήν, λύπην, φόβον, ἐπιθυμίαν, πολλῆς δεῖ τῆς ἀσκήσεως καὶ μάχης, οὗτοι γάρ, οὗτοι καὶ διὰ σπλάγχνων ἔσω χωροῦσι καὶ κυκῶσιν ἀνθρώπων κέαρ.» «καὶ γὰρ τῶν σεμνῶν οἰομένων εἶναι τοὺς θυμοὺς ἡ ἡδονὴ κηρίνους ποιεῖ» κατὰ Πλάτωνα, ὅτι «ἑκάστη ἡδονή τε καὶ λύπη προσπασσαλοῖ τῷ σώματι τὴν ψυχὴν» τοῦ γε μὴ ἀφορίζοντος καὶ ἀποσταυροῦντος ἑαυτὸν τῶν παθῶν.
ψησὶν ὁ Ποιμὴν, ἀρετὴ ἡ πίστις ἐστὶ, δι' ἧς σώζονται οἱ ἐκλεκτοὶ τοῦ Θεοῦ· ἡ δὲ ἀνδριζομένη εγκράτεια. Επεται δ' αὐταῖς ἁπλότης, ἐπιστήμη, ἀκακία, σε μνότης, ἀγάπη. Πᾶσαι δὲ αὗται πίστεώς εἰσι θυγα τέρες. Καὶ πάλιν, προηγεῖται μὲν πίστις, φόβος δὲ αἰκοδομεῖ, τελειοῖ δὲ ἡ ἀγάπη (34). Φοβητέον (55) οὖν τὸν Κύριον, λέγει, εἰς οἰκοδομὴν, ἀλλ᾽ οὐ τὸν διάβο λον εἰς καταστροφήν. Εμπαλιν δὲ, τὰ μὲν ἔργα τοῦ Κυρίου, τουτέστι τὰς ἐντολὰς, ἀγαπητέον καὶ ποιη- τέον, τὰ δὲ ἔργα τοῦ διαβόλου φοβητέον καὶ οὐ ποιη- τέον· ὁ μὲν γὰρ τοῦ Θεοῦ φόβος παιδεύει καὶ εἰς ἀγάπην ἀποκαθίστησιν, ὁ δὲ τῶν τοῦ διαβόλου ἔργων μῖσος ἔχει σύνοικον. » Ὁ δὲ αὐτὸς καὶ ι τὴν μετά- νοιαν (36) σύνεσιν εἶναί φησι μεγάλην· μετανοών γὰρ ἐφ᾽ οἷς ἔδρασεν, οὐκ ἔτι ποιεῖ ἡ λέγει· βασανί ζων δὲ ἐφ' οἷς ἥμαρτεν, τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ἀγαθοερ- Β γεῖ. ῎Αφεσις (37) τοίνυν ἁμαρτιῶν μετανοίας διαφέ- ρει· ἄμφω δὲ δείκνυσι τὰ ἐφ' ἡμῖν. Τὸν οὖν εἰληφότα τὴν ἄφεσιν τῶν ἁμαρτιῶν οὐκ ἔτι ἁμαρτάνειν χρή· ἐπὶ γὰρ τῇ πρώτῃ καὶ μόνῃ μετανοίᾳ τῶν ἁμαρτιῶν αὕτη ἂν εἴη τῶν προϋπαρ- ξάντων κατὰ τὸν ἐθνικὸν καὶ πρῶτον βίον, τὸν ἐν μετάνοια, ἡ καθαίρουσα τὸν τόπον τῆς ψυχῆς ἀπὸ τῶν πλημμελημάτων, ἵνα ἡ πίστις θεμελιωθῇ. Καρ- " ἐπὶ γὰρ τῇ πρώ τῇ καὶ μόνῃ μετανοίᾳ τῶν ἁμαρτιῶν· αὕτη ἂν εἴη των προ · λέγω· αὐτίκα της κλ. C93 STROMATUM LIB. II. A men occasiones habere, quæ eum moveant et inci- tent ad veri fidem. Quæ ergo Ecclesiam continet, ut Pastor inquit, virtus, est fides, per quam ser- vantur electi Dei; quæ autem se viriliter ac fortiter gerit, est continentia. Eas autem consequitur sim- plicitas, scientia, innocentia, honestas, dilectio. Hæ autem omnes sunt filiæ fidei. Et rursus: Præcedit quidem fides, timor autem ædificat, perſi- cit autem dilectio. Dicit itaque, timendum esse Do- minum ad ædificationem, sed non diabolum ad ever- sionem. Rursus autem, opera quidem Domini, hoc est præcepta, esse diligenda et facienda; opera autem diaboli esse timenda, et non facienda. Timor enim Dei erudit ac castigat, et in dilectionem resti- tuit: timor autem operum diaboli, secum habet odium. » Idem autem dicit etiam, poenitentiam esse magnam intelligentiam. Qui enim eorum, quæ fecit, ducitur pœnitentia, non amplius facit, vel dicit: propter ea autem, quæ peccavit, torquens animam, bona facit. Remissio ergo peccatorum ☑ differt a pœnitentia: ambo autem eo ostendit in nostra esse potestate. › CAPUT XIN. De prima et secunda pœnitentia. • dyvola léyw (38), autixa toïç xì póxεcal P. ED. POTTER. 385-386 ED. PARIS. vero, quæ succincta est, et viriliter agit, Abstinentia vocatur: hæc filia est Fidei. Quisquis ergo seculus fuerit illam, felix fiet in vita sua; quoniam ab omni- bus malis operibus abstinebit; credens quod, si se continuerit ab omni concupiscentia, hæres erit vilæ æternæ. Cæteræ autem, inquam, domina, quinque, quæ sunt? Filia, inquit, invicem sunt. Vocatur au- tem quædam Simplicitas, alia Innocentia, alia Mo- destia, alia Disciplina, alia autem Charitas. • post: Ex fide nascitur Abstinentia, de Abstinentia Simplicitas, de Simplicitate Innocentia, de Modestia Disciplina et Charitas. exstat apud Hermain lib. 11, mandat. 7: Time, in- quit, Dominum, et mandata ejus custodi... Timens enim Dominum, omnia bona opera operaberis. Hic est timor, quo timere oportet, ut salvus esse possis. Diabolum autem ne timeas. Time plane facia diaboli, quoniam maligna sunt: metuens enim Domi- num, timebis, et opera diaboli non facies, sed absti- nebis te ab eis. Duplex enim timor est. Si enim ma- tum operari volueris, timens Dominum ne id quidem facies. Si autem bonum operari volueris, timor uti- que Domini validus, etc. Pastoris lib. 11, mandat. 4, sect. 2: Annon tibi vi- detur, pænitentiam agere, mugnam sapientiam esse, quoniam qui pænitentiam agit, sensum magnum adi- piscitur? Sentit enim se peccasse, et fecisse nequiter in conspectu Domini; et recordatur intellectu quod deliquit ; et pænitentiam agit, et amplius non opera- tur nequiter; sed operatur bene, et humiliat animam suam, et torquet eam, quia peccavit. Vides ergo, quod pœnitentia sensus est magnus. C D • Eum ergo, qui accepit remissionem pecca- torum, non oportet amplius peccare; nam in prima et unica peccatorum poenitentia, ea fuc- rit eorum, quæ prius fuerunt in gentili et prima vita, ea, inquam, quæ fuit in ignorantia, iis etiam, qui vocati sunt, continuo proponitur poenitentia, expurgans locum animæ a peccatis, ut fides funde- verbis, qui paulo post hoc modo pergit: Et dixi illi: Etiam nunc, Domine, audivi a quibusdam do- ctoribus, quod alia pœnitentia non est, nisi illa, cum in aquam descendinus, et accipimus remissionem peccatorum nostrorum, ulterius non peccare, sed in castitate permanere. Et ait mihi: Recte audi- sti. Nunc autem, quia diligenter omnia quæris, et hoc tibi demonstro, non dans occasionem illis qui credituri sunt, aut qui crediderunt Domino. Qui enim jum crediderunt, aut qui creditari sunt, pœniten- tiam peccatorum non habent, sed remissionem. Iliis enim, qui vocati sunt ante hos dies, posuit Dominus poenitentiam. Quoniam cogitationes præcordiorum novit Deus, et scit infirmitatem hominum, et multi- plicem nequitiam diaboli, qua molitur aliquid sini- stri servis Dei, et maligne insidiatur illis. Misericors ergo Dominus misertus est figmenti sui: el posuil poenitentiam istam, et potestatem pœnitentiæ hujus mihi dedit. Et ideo dico tibi, quod post vocationem illam magnam et sanctam, si quis tentatus fuerit a diabolo, unam pœnitentiam habet. Si autem subinde peccet, et poenitentiam agat, non proderit homini ta- lia agenti: difficile enim vivet Deo. Ubi conf. quæ adnotavit Cotelerius. - includenda sunt. LoWTH.- Clarissimo Grabio hoc modo haec distinguere visum est : Nam post primam el unicam peccatorum pœnitentiam (ea fuerit eorum, quæ prius fuerunt in gentili et prima vita : ea, in- quam, quæ fuit in ignorantia), iis etiam, qui vocati sunt, continuo proponitur pœnitentia, exp. (34) Προηγεῖται . . ἡ ἀγάπη. Hernias paulo (35) Pontéor. Eorum, quæ sequuntur, sensus (36) Thr uɛtárolar. Horum etiam sensus exstat (37) "Apeσiç. Hæc clariora fient, appositis Hermæ (38) Eлl ráp tỹ.... lεyw. Hæc parenthesi
PG 8:1053«ὁ ἀπολέσας τὴν ψυχὴν τὴν ἑαυτοῦ», φησὶν ὁ κύριος, «σώσει αὐτήν,» ἤτοι ῥιψοκινδύνως ὑπὲρ τοῦ σωτῆρος αὐτὴν ἐπιδιδούς, ὡς αὐτὸς ὑπὲρ ἡμῶν πεποίηκεν, ἢ ἀπολύσας αὐτὴν ἐκ τῆς πρὸς τὸν συνήθη βίον κοινωνίας. ἐὰν γὰρ ἀπολῦσαι καὶ ἀποστῆσαι καὶ ἀφορίσαι (τοῦτο γὰρ ὁ σταυρὸς σημαίνει) τὴν ψυχὴν ἐθελήσῃς τῆς ἐν τούτῳ τῷ ζῆν τέρψεώς τε καὶ ἡδονῆς, ἕξεις αὐτὴν ἐν τῇ ἐλπίδι τῇ προσδοκωμένῃ «εὑρημένην» καὶ ἀναπεπαυμένην. «εἴη δ’ ἂν τοῦτο μελέτη θανάτου,» εἰ μόναις ταῖς κατὰ φύσιν μεμετρημέναις ὀρέξεσι, μηδὲν ὑπεροριζούσαις τῶν κατὰ φύσιν ἐπὶ τὸ μᾶλλον ἢ παρὰ φύσιν, ἔνθα τὸ ἁμαρτητικὸν φύεται, ἀρκεῖσθαι βουλοίμεθα. «ἐνδύσασθαι οὖν δεῖ τὴν πανοπλίαν τοῦ θεοῦ πρὸς τὸ δύνασθαι ἡμᾶς στῆναι πρὸς τὰς μεθοδείας τοῦ διαβόλου,» ἐπεὶ «τὰ ὅπλα τῆς στρατείας ἡμῶν οὐ σαρκικά, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ θεῷ πρὸς καθαίρεσιν ὀχυρωμάτων, λογισμοὺς καθαιροῦντες καὶ πᾶν ὕψωμα ἐπαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ θεοῦ, καὶ αἰχμαλωτίζοντες πᾶν νόημα εἰς τὴν ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ,» ὁ θεῖός φησιν ἀπόστολος.
Β διαγνώστης δὲ ὧν ὁ Κύριος καὶ τὰ μέλλοντα προγια νώσκων, τό τε εὐμετάβολον τοῦ ἀνθρώπου καὶ τὸ παλίμβολον καὶ πανούργον τοῦ διαβόλου, ἄνωθεν ἀρ χῆθεν προεῖδεν, ὡς, ζηλώσας ἐπὶ τῇ ἀφέσει τῶν ἁμαρ τιών τὸν ἄνθρωπον, προστρίψηταί τινας αἰτίας των ἁμαρτημάτων τοῖς δούλοις τοῦ Θεοῦ· φρονίμως των ρευόμενος, ὅπως δὴ καὶ αὐτοὶ συνεκπέσοιεν αὐτῷ Ἔδωκεν οὖν ἄλλην ἐπὶ τοῖς κάν τῇ πίστει περιπί πτουσί τινι πλημμελήματι, πολυέλεος ων, μετάνο Σ δευτέραν, ἣν (59) εἴ τις ἐκπειρασθείη μετὰ τὴν κλι σιν, βιασθεὶς δὲ (40) καὶ κατασοφισθείς, μίαν ἔτι με τάνοιαν ἀμετανόητον λάξῃ. » Εκουσίως γὰρ ἁμαρ τανόντων ἡμῶν μετὰ τὸ λαβεῖν τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας οὐκ ἔτι περὶ ἁμαρτιῶν ἀπολείπεται θυσία, φοβερὰ δέ τις ἐκδοχὴ κρίσεως, καὶ πυρὶς ζῆλος, εσθίειν μέλλοντος τοὺς ὑπεναντίους. Αἱ δὲ συνεχείς καὶ ἐπάλληλοι ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασι μετάνοιαι, οὐδὲν τῶν καθάπαξ μὴ πεπιστευκότων διαφέρουσιν, ἢ μόνῳ τῷ συναισθέσθαι ὅτι ἁμαρτάνουσι· καὶ οὐκ οἶδ' ὁπό τερον αὐτοῖν χεῖρον, ἢ τὸ εἰδότα ἁμαρτάνειν, ἢ μετ τανοήσαντα ἐφ᾽ οἷς ἥμαρτεν, πλημμελεῖν αὖθις· τῷ ἐλέγχεσθαι γὰρ ἑκατέρωθεν ἡ ἁμαρτία φαίνεται, ἡ μὲν ἐπὶ τῷ πραχθῆναι καταγινωσκομένη πρὸς τοῦ ἐργάτου τῆς ἀνομίας, ἡ δὲ τὸ πραχθησόμενον προγι νώσκοντος, ὡς φαῦλον ἐπιχειροῦντος. Καὶ ἦς μὲν θα με χαρίζεται ἴσως καὶ ἡδονῇ, οὐκ ἀγνοῶν τίσι χαρί ζεται, ὃς δὲ ἐφ' οἷς ἐχαρίσατο μετανοῶν, εἶτα παλι δρομῶν αὖθις εἰς ἡδονὴν, συνάπτει τῷ τὴν ἀρχὴν ἑκουσίως εξαμαρτάνοντι· ἐφ' ᾧ γάρ τις μετενόησεν, αὖθις τοῦτο ποιῶν, οὗ πράσσει κατεγνωκώς, τοῦτο ἑκὼν ἐπιτελεῖ. Ὁ μὲν (41) οὖν, ἐξ ἐθνῶν καὶ τῆς προβιότητος ἐκείνης ἐπὶ τὴν πίστιν ὁρμήσας, ἅπαξ ἔτυχεν ἀφέσεως ἁμαρτιῶν· ὁ δὲ καὶ μετὰ ταῦτα ἁμαρτήσας, εἶτα μετανοῶν, κἂν συγγνώμης τυγχάνη, αἰδεῖσθαι οφείλει, μηκέτι λουόμενος (62) εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Δεῖ γὰρ οὐ τὰ εἴδωλα μόνον καταλιπεῖν, δ πρότερον ἐξεθείαζεν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔργα τοῦ προτέ μου βίου, τὸν οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς, ἐν πνεύματι δὲ ἀναγεννώμενον· ὅπερ εἴη ἂν τὸ μὴ εἰς ταυτὸν ὑπενεχθέντα πλημμέλημα μετα- νῆσαι· μελέτη γὰρ ἔμπαλιν ἁμαρτιῶν τὸ πολλάκι; μετανοεῖν, καὶ ἐπιτηδειότης εἰς εὐτρεψίαν ἐξ ἀνα- σκησίας. Δόκησις τοίνυν μετανοίας, οὐ μετάνοις, τὸ πολλάκις αἰτεῖσθαι συγγνώμην, ἐφ᾽ οἷς πλημμελού μεν πολλάκις· Δικαιοσύνη δὲ ἀμώμους (47) έρθετο. μεῖ ὁδούς, κέκραγεν ἡ Γραφή. Καὶ πάλιν αὖ, 'Η τοῦ ἀκάκου (44) δικαιοσύνη κατορθώσει τὴν ὀδὲν Ρ. δικαιοσύνη δὲ ἀμώμου. £95 CLEMENTIS ALEXANDRINI tir. Cum autem sit Dominus cognitor cordium, et A futura præsciat, facilem hominis mutationem, et ad revertendum propensionem, et diaboli callidi- tatem ab alto vidit a principio, quod homini invi- dens propter remissionem peccatorum, aliquas pec- catoruin causas servis Dei suggeret, astute hoc mo- liens, ut ipsi quoque cum eo cadlant. Dedit ergo, cun sit multæ misericordiæ, iis etiam qui in fide in aliquod peccatum incidunt, secundam pœnitentiam, quam, si quis tentatus fuerit post vocationem, co- actus et callide circuniventus, unam adhuc non pœ- nitendam acceperit pœnitentiam. › Voluntarie enim peccantibus nobis, postquam acceperimus agnitionem veritatis, non amplius relinquitur pro peccatis hostia, sed terribilis quædam exspectatio judicii, et zelus ignis, qui est devoraturus adversariosa. Continue autem et se vicissim excipientes propter peccata pœnitentiæ, nihil differunt ab iis qui omnino non crediderunt, praeterquam in eo solo, quod se pec- care senserunt: neque scio utrum sit deterius prudentemne ac scientem peccare, an cum pro iis, quæ peccavit, pœnitentia ductus fuerit, rursus peccare. Eo enim, quod utrinque arguatur, pecca- tum apparet: illud quidem, quod dum fit, condle- mnatur ab ipso auctore iniquitatis : hoc vero, quod cum antequam fieret, auctor præsciverit, tamen aggreditur ut malum. Et ille quidem iræ fortasse et voluptati obsequitur, non ignoraus quibus gratidi- cetur : hic autem, qui cum ductus sit penitentia, propterea quod sit gratificatus, deinde rursus recur- rerit ad voluptatem, ei propinquus est, qui ab ini- tio peccat voluntarie. Cujus enim ductus est aliquis pœnitentia, hoc rursus faciens, quod ☑a se conde- matum fuit, hoc sua sponte peragit. Ille ergo ex gentibus et priore illa vita ad fidem se conferens, remissionem peccatorum semel est consecutus; hic autem, qui etiam postea peccavit, deinde peniten- tia ducitur, etiamsi veniam assequatur, debet eru- bescere, ut qui non amplius lavetur in remissionen peccatorum. Oportet euim nou solum idola relin- quere, quæ prius pro diis habebat, sed etiam facta prioris vitæ, eum, qui non est ex sanguinibus, neque ex voluntate carnis b, sed in spiritu regeneratur : quod quidem tum fuerit, si nunquam in idem revo - lutus peccatum, ducatur penitentia. Est enim rur- D sus meditatio peccatorum sape resipiscere, et ad " facilem mutationem aptitudo ex defectu exercita- C * ED. POTTER,537 ED. PARIS. a Hebr. quis post vocationem tentatus fuerit... unicam adhuc habeat non pænitendam pœnitentiam. Idem sensit eliam Grabius. videtur astruere, impossibile esse eos, qui post susceptam Evangelicæ prædicationis gratiam et fiden, abnegaverunt Christum, rursum ad pœni- tentiam reverti, et veniam delicti impetrare, qui error in Novatianis damınatus est. Et hunc errorem videtur hausisse e schola Clementis Alexandrini, præceptoris sui : is enim lib. n Stromat. duas tan- tum pœnitentias per omnem vitam admittere vide. x, 26, 27. b Joan. 1, 13. tur, alteram ante baptismum, alteram post, plures autem minime. Caterum credibile est, tam Clemen- tem, quam Origenem noluisse pœnitentiam lapsis denegare, sed peccantes a relapsu deterrere voluisse his dictis. Sixtus Semen. lib. vi Bibliotheca an. 119. COLLECT. quae adnotavit Cotelerius in Herme lib. 11, mand. 4. verb. 11, SYLBURG. Prov. xii, 6. Eam Romanus codes, et post eum vulgatæ editiones twv 0′ interpretum desiderant. In Alexandrino et Complutensi codd. hoc modo es- (59) Hr. Forte scribendum ἵν᾽ εἴ τις ἐκπ., ut si (40) Δέ. Malim δή. (41) Ο μέν. Origenes tract. 55, in Matthæum, (42) Λουόμενος. Nempe aqua baptismali. Conf. (45) Δικαιοσύνη δ' αμώμους. Vulg. Bibl. Pro (44) ῾Η τοῦ ἀκάκου. Hæc sententia pertinet ad
ἀνδρὸς δὴ χρεία ὅστις ἀθαυμάστως καὶ ἀσυγχύτως τοῖς πράγμασι χρήσεται ἀφ’ ὧν τὰ πάθη ὁρμᾶται, οἷον πλούτῳ καὶ πενίᾳ καὶ δόξῃ καὶ ἀδοξίᾳ, ὑγείᾳ καὶ νόσῳ, ζωῇ καὶ θανάτῳ, πόνῳ καὶ ἡδονῇ. ἵνα γὰρ ἀδιαφόρως τοῖς ἀδιαφόροις χρησώμεθα, πολλῆς ἡμῖν δεῖ διαφορᾶς, ἅτε προκεκακωμένοις ἀσθενείᾳ πολλῇ καὶ προδιαστροφῇ κακῆς ἀγωγῆς τε καὶ τροφῆς μετὰ ἀμαθίας προαπολελαυκόσιν. ὁ μὲν οὖν ἁπλοῦς λόγος τῆς καθ’ ἡμᾶς φιλοσοφίας τὰ πάθη πάντα ἐναπερείσματα τῆς ψυχῆς φησιν εἶναι τῆς μαλθακῆς καὶ εἰκούσης καὶ οἷον ἐναποσφραγίσματα τῶν «πνευματικῶν» δυνάμεων, πρὸς ἃς «ἡ πάλη ἡμῖν». ἔργον γάρ, οἶμαι, ταῖς κακούργοις δυνάμεσιν ἐνεργεῖν τι τῆς ἰδίας ἕξεως παρ’ ἕκαστα πειρᾶσθαι εἰς τὸ καταγωνίσασθαι καὶ ἐξιδιοποιήσασθαι τοὺς ἀπειπαμένους αὐτάς. ἕπεται δ’ εἰκότως τοὺς μὲν καταπαλαίεσθαι, ὅσοι δὲ ἀθλητικώτερον τὸν ἀγῶνα μεταχειρίζονται πάμμαχον ἀγωνισάμενοι καὶ μέχρι τοῦ στεφάνου χωρήσαντες, αἱ προειρημέναι δυνάμεις ἐν πολλῷ τῷ λύθρῳ τότε δὴ ἀπαυδῶσι θαυμάζουσαι τοὺς νικηφόρους. Τῶν γὰρ κινουμένων τὰ μὲν καθ’ ὁρμὴν καὶ φαντασίαν κινεῖται, ὡς τὰ ζῷα, τὰ δὲ κατὰ μετάθεσιν, ὡς τὰ ἄψυχα.
Β διαγνώστης δὲ ὧν ὁ Κύριος καὶ τὰ μέλλοντα προγια νώσκων, τό τε εὐμετάβολον τοῦ ἀνθρώπου καὶ τὸ παλίμβολον καὶ πανούργον τοῦ διαβόλου, ἄνωθεν ἀρ χῆθεν προεῖδεν, ὡς, ζηλώσας ἐπὶ τῇ ἀφέσει τῶν ἁμαρ τιών τὸν ἄνθρωπον, προστρίψηταί τινας αἰτίας των ἁμαρτημάτων τοῖς δούλοις τοῦ Θεοῦ· φρονίμως των ρευόμενος, ὅπως δὴ καὶ αὐτοὶ συνεκπέσοιεν αὐτῷ Ἔδωκεν οὖν ἄλλην ἐπὶ τοῖς κάν τῇ πίστει περιπί πτουσί τινι πλημμελήματι, πολυέλεος ων, μετάνο Σ δευτέραν, ἣν (59) εἴ τις ἐκπειρασθείη μετὰ τὴν κλι σιν, βιασθεὶς δὲ (40) καὶ κατασοφισθείς, μίαν ἔτι με τάνοιαν ἀμετανόητον λάξῃ. » Εκουσίως γὰρ ἁμαρ τανόντων ἡμῶν μετὰ τὸ λαβεῖν τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας οὐκ ἔτι περὶ ἁμαρτιῶν ἀπολείπεται θυσία, φοβερὰ δέ τις ἐκδοχὴ κρίσεως, καὶ πυρὶς ζῆλος, εσθίειν μέλλοντος τοὺς ὑπεναντίους. Αἱ δὲ συνεχείς καὶ ἐπάλληλοι ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασι μετάνοιαι, οὐδὲν τῶν καθάπαξ μὴ πεπιστευκότων διαφέρουσιν, ἢ μόνῳ τῷ συναισθέσθαι ὅτι ἁμαρτάνουσι· καὶ οὐκ οἶδ' ὁπό τερον αὐτοῖν χεῖρον, ἢ τὸ εἰδότα ἁμαρτάνειν, ἢ μετ τανοήσαντα ἐφ᾽ οἷς ἥμαρτεν, πλημμελεῖν αὖθις· τῷ ἐλέγχεσθαι γὰρ ἑκατέρωθεν ἡ ἁμαρτία φαίνεται, ἡ μὲν ἐπὶ τῷ πραχθῆναι καταγινωσκομένη πρὸς τοῦ ἐργάτου τῆς ἀνομίας, ἡ δὲ τὸ πραχθησόμενον προγι νώσκοντος, ὡς φαῦλον ἐπιχειροῦντος. Καὶ ἦς μὲν θα με χαρίζεται ἴσως καὶ ἡδονῇ, οὐκ ἀγνοῶν τίσι χαρί ζεται, ὃς δὲ ἐφ' οἷς ἐχαρίσατο μετανοῶν, εἶτα παλι δρομῶν αὖθις εἰς ἡδονὴν, συνάπτει τῷ τὴν ἀρχὴν ἑκουσίως εξαμαρτάνοντι· ἐφ' ᾧ γάρ τις μετενόησεν, αὖθις τοῦτο ποιῶν, οὗ πράσσει κατεγνωκώς, τοῦτο ἑκὼν ἐπιτελεῖ. Ὁ μὲν (41) οὖν, ἐξ ἐθνῶν καὶ τῆς προβιότητος ἐκείνης ἐπὶ τὴν πίστιν ὁρμήσας, ἅπαξ ἔτυχεν ἀφέσεως ἁμαρτιῶν· ὁ δὲ καὶ μετὰ ταῦτα ἁμαρτήσας, εἶτα μετανοῶν, κἂν συγγνώμης τυγχάνη, αἰδεῖσθαι οφείλει, μηκέτι λουόμενος (62) εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Δεῖ γὰρ οὐ τὰ εἴδωλα μόνον καταλιπεῖν, δ πρότερον ἐξεθείαζεν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔργα τοῦ προτέ μου βίου, τὸν οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς, ἐν πνεύματι δὲ ἀναγεννώμενον· ὅπερ εἴη ἂν τὸ μὴ εἰς ταυτὸν ὑπενεχθέντα πλημμέλημα μετα- νῆσαι· μελέτη γὰρ ἔμπαλιν ἁμαρτιῶν τὸ πολλάκι; μετανοεῖν, καὶ ἐπιτηδειότης εἰς εὐτρεψίαν ἐξ ἀνα- σκησίας. Δόκησις τοίνυν μετανοίας, οὐ μετάνοις, τὸ πολλάκις αἰτεῖσθαι συγγνώμην, ἐφ᾽ οἷς πλημμελού μεν πολλάκις· Δικαιοσύνη δὲ ἀμώμους (47) έρθετο. μεῖ ὁδούς, κέκραγεν ἡ Γραφή. Καὶ πάλιν αὖ, 'Η τοῦ ἀκάκου (44) δικαιοσύνη κατορθώσει τὴν ὀδὲν Ρ. δικαιοσύνη δὲ ἀμώμου. £95 CLEMENTIS ALEXANDRINI tir. Cum autem sit Dominus cognitor cordium, et A futura præsciat, facilem hominis mutationem, et ad revertendum propensionem, et diaboli callidi- tatem ab alto vidit a principio, quod homini invi- dens propter remissionem peccatorum, aliquas pec- catoruin causas servis Dei suggeret, astute hoc mo- liens, ut ipsi quoque cum eo cadlant. Dedit ergo, cun sit multæ misericordiæ, iis etiam qui in fide in aliquod peccatum incidunt, secundam pœnitentiam, quam, si quis tentatus fuerit post vocationem, co- actus et callide circuniventus, unam adhuc non pœ- nitendam acceperit pœnitentiam. › Voluntarie enim peccantibus nobis, postquam acceperimus agnitionem veritatis, non amplius relinquitur pro peccatis hostia, sed terribilis quædam exspectatio judicii, et zelus ignis, qui est devoraturus adversariosa. Continue autem et se vicissim excipientes propter peccata pœnitentiæ, nihil differunt ab iis qui omnino non crediderunt, praeterquam in eo solo, quod se pec- care senserunt: neque scio utrum sit deterius prudentemne ac scientem peccare, an cum pro iis, quæ peccavit, pœnitentia ductus fuerit, rursus peccare. Eo enim, quod utrinque arguatur, pecca- tum apparet: illud quidem, quod dum fit, condle- mnatur ab ipso auctore iniquitatis : hoc vero, quod cum antequam fieret, auctor præsciverit, tamen aggreditur ut malum. Et ille quidem iræ fortasse et voluptati obsequitur, non ignoraus quibus gratidi- cetur : hic autem, qui cum ductus sit penitentia, propterea quod sit gratificatus, deinde rursus recur- rerit ad voluptatem, ei propinquus est, qui ab ini- tio peccat voluntarie. Cujus enim ductus est aliquis pœnitentia, hoc rursus faciens, quod ☑a se conde- matum fuit, hoc sua sponte peragit. Ille ergo ex gentibus et priore illa vita ad fidem se conferens, remissionem peccatorum semel est consecutus; hic autem, qui etiam postea peccavit, deinde peniten- tia ducitur, etiamsi veniam assequatur, debet eru- bescere, ut qui non amplius lavetur in remissionen peccatorum. Oportet euim nou solum idola relin- quere, quæ prius pro diis habebat, sed etiam facta prioris vitæ, eum, qui non est ex sanguinibus, neque ex voluntate carnis b, sed in spiritu regeneratur : quod quidem tum fuerit, si nunquam in idem revo - lutus peccatum, ducatur penitentia. Est enim rur- D sus meditatio peccatorum sape resipiscere, et ad " facilem mutationem aptitudo ex defectu exercita- C * ED. POTTER,537 ED. PARIS. a Hebr. quis post vocationem tentatus fuerit... unicam adhuc habeat non pænitendam pœnitentiam. Idem sensit eliam Grabius. videtur astruere, impossibile esse eos, qui post susceptam Evangelicæ prædicationis gratiam et fiden, abnegaverunt Christum, rursum ad pœni- tentiam reverti, et veniam delicti impetrare, qui error in Novatianis damınatus est. Et hunc errorem videtur hausisse e schola Clementis Alexandrini, præceptoris sui : is enim lib. n Stromat. duas tan- tum pœnitentias per omnem vitam admittere vide. x, 26, 27. b Joan. 1, 13. tur, alteram ante baptismum, alteram post, plures autem minime. Caterum credibile est, tam Clemen- tem, quam Origenem noluisse pœnitentiam lapsis denegare, sed peccantes a relapsu deterrere voluisse his dictis. Sixtus Semen. lib. vi Bibliotheca an. 119. COLLECT. quae adnotavit Cotelerius in Herme lib. 11, mand. 4. verb. 11, SYLBURG. Prov. xii, 6. Eam Romanus codes, et post eum vulgatæ editiones twv 0′ interpretum desiderant. In Alexandrino et Complutensi codd. hoc modo es- (59) Hr. Forte scribendum ἵν᾽ εἴ τις ἐκπ., ut si (40) Δέ. Malim δή. (41) Ο μέν. Origenes tract. 55, in Matthæum, (42) Λουόμενος. Nempe aqua baptismali. Conf. (45) Δικαιοσύνη δ' αμώμους. Vulg. Bibl. Pro (44) ῾Η τοῦ ἀκάκου. Hæc sententia pertinet ad
PG 8:1055κινεῖσθαι δὲ καὶ τῶν ἀψύχων τὰ φυτὰ μεταβατικῶς φασιν εἰς αὔξησιν, εἴ τις αὐτοῖς ἄψυχα εἶναι συγχωρήσει τὰ φυτά. ἕξεως μὲν οὖν οἱ λίθοι, φύσεως δὲ τὰ φυτά, ὁρμῆς δὲ καὶ φαντασίας τῶν τε αὖ δυεῖν τῶν προειρημένων καὶ τὰ ἄλογα μετέχει ζῷα. ἡ λογικὴ δὲ δύναμις, ἰδία οὖσα τῆς ἀνθρωπείας ψυχῆς, οὐχ ὡσαύτως τοῖς ἀλόγοις ζῴοις ὁρμᾶν ὀφείλει, ἀλλὰ καὶ διακρίνειν τὰς φαντασίας καὶ μὴ συναποφέρεσθαι αὐταῖς. Αἱ τοίνυν δυνάμεις, περὶ ὧν εἰρήκαμεν, κάλλη καὶ δόξας καὶ μοιχείας καὶ ἡδονὰς καὶ τοιαύτας τινὰς φαντασίας δελεαστικὰς προτείνουσι ταῖς εὐεπιφόροις ψυχαῖς, καθάπερ οἱ ἀπελαύνοντες τὰ θρέμματα θαλλοὺς προσείοντες, εἶτα, κατασοφισάμεναι τοὺς μὴ διακρίνειν δυνηθέντας τὴν ἀληθῆ ἀπὸ ψεύδους ἡδονὴν καὶ τὸ ἐπίκηρόν τε καὶ ἐφύβριστον ἀπὸ τοῦ ἁγίου κάλλους, ἄγουσιν δουλωσάμεναι. ἑκάστη δὲ ἀπάτη, συνεχῶς ἐναπερειδομένη τῇ ψυχῇ, τὴν φαντασίαν ἐν αὐτῇ τυποῦται. καὶ δὴ τὴν εἰκόνα ἔλαθεν περιφέρουσα τοῦ πάθους ἡ ψυχή, τῆς αἰτίας ἀπό τε τοῦ δελέατος καὶ τῆς ἡμῶν συγκαταθέσεως γινομένης.
PG 8:1057Οἱ δ’ ἀμφὶ τὸν Βασιλείδην προσαρτήματα τὰ πάθη καλεῖν εἰώθασι, πνεύματά ⟨τέ⟩ τινα ταῦτα κατ’ οὐσίαν ὑπάρχειν προσηρτημένα τῇ λογικῇ ψυχῇ κατά τινα τάραχον καὶ σύγχυσιν ἀρχικὴν ἄλλας τε αὖ πνευμάτων νόθους καὶ ἑτερογενεῖς φύσεις προσεπιφύεσθαι ταύταις οἷον λύκου, πιθήκου, λέοντος, τράγου, ὧν τὰ ἰδιώματα περὶ τὴν ψυχὴν φανταζόμενα τὰς ἐπιθυμίας τῆς ψυχῆς τοῖς ζῴοις ἐμφερῶς ἐξομοιοῦν λέγουσιν· ὧν γὰρ ἰδιώματα φέρουσι, τούτων τὰ ἔργα μιμοῦνται, καὶ οὐ μόνον ταῖς ὁρμαῖς καὶ φαντασίαις τῶν ἀλόγων ζῴων προσοικειοῦνται, ἀλλὰ καὶ φυτῶν κινήματα καὶ κάλλη ζηλοῦσι διὰ τὸ καὶ φυτῶν ἰδιώματα προσηρτημένα φέρειν, ἔτι δὲ καὶ ἕξεως ἰδιώματα, οἷον ἀδάμαντος σκληρίαν. Ἀλλὰ πρὸς μὲν τὸ δόγμα τοῦτο διαλεξόμεθα ὕστερον, ὁπηνίκα περὶ ψυχῆς διαλαμβάνομεν· νῦν δὲ τοῦτο μόνον παρασημειωτέον, ὡς δουρείου τινὸς ἵππου κατὰ τὸν ποιητικὸν μῦθον εἰκόνα σῴζει ὁ κατὰ Βασιλείδην ἄνθρωπος, ἐν ἑνὶ σώματι τοσούτων πνευμάτων διαφόρων στρατὸν ἐγκεκολπισμένος. αὐτὸς γοῦν ὁ τοῦ Βασιλείδου υἱὸς Ἰσίδωρος ἐν τῷ Περὶ προσφυοῦς ψυχῆς συναισθόμενος τοῦ δόγματος οἷον ἑαυτοῦ κατηγορῶν γράφει κατὰ λέξιν·
Β διαγνώστης δὲ ὧν ὁ Κύριος καὶ τὰ μέλλοντα προγια νώσκων, τό τε εὐμετάβολον τοῦ ἀνθρώπου καὶ τὸ παλίμβολον καὶ πανούργον τοῦ διαβόλου, ἄνωθεν ἀρ χῆθεν προεῖδεν, ὡς, ζηλώσας ἐπὶ τῇ ἀφέσει τῶν ἁμαρ τιών τὸν ἄνθρωπον, προστρίψηταί τινας αἰτίας των ἁμαρτημάτων τοῖς δούλοις τοῦ Θεοῦ· φρονίμως των ρευόμενος, ὅπως δὴ καὶ αὐτοὶ συνεκπέσοιεν αὐτῷ Ἔδωκεν οὖν ἄλλην ἐπὶ τοῖς κάν τῇ πίστει περιπί πτουσί τινι πλημμελήματι, πολυέλεος ων, μετάνο Σ δευτέραν, ἣν (59) εἴ τις ἐκπειρασθείη μετὰ τὴν κλι σιν, βιασθεὶς δὲ (40) καὶ κατασοφισθείς, μίαν ἔτι με τάνοιαν ἀμετανόητον λάξῃ. » Εκουσίως γὰρ ἁμαρ τανόντων ἡμῶν μετὰ τὸ λαβεῖν τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας οὐκ ἔτι περὶ ἁμαρτιῶν ἀπολείπεται θυσία, φοβερὰ δέ τις ἐκδοχὴ κρίσεως, καὶ πυρὶς ζῆλος, εσθίειν μέλλοντος τοὺς ὑπεναντίους. Αἱ δὲ συνεχείς καὶ ἐπάλληλοι ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασι μετάνοιαι, οὐδὲν τῶν καθάπαξ μὴ πεπιστευκότων διαφέρουσιν, ἢ μόνῳ τῷ συναισθέσθαι ὅτι ἁμαρτάνουσι· καὶ οὐκ οἶδ' ὁπό τερον αὐτοῖν χεῖρον, ἢ τὸ εἰδότα ἁμαρτάνειν, ἢ μετ τανοήσαντα ἐφ᾽ οἷς ἥμαρτεν, πλημμελεῖν αὖθις· τῷ ἐλέγχεσθαι γὰρ ἑκατέρωθεν ἡ ἁμαρτία φαίνεται, ἡ μὲν ἐπὶ τῷ πραχθῆναι καταγινωσκομένη πρὸς τοῦ ἐργάτου τῆς ἀνομίας, ἡ δὲ τὸ πραχθησόμενον προγι νώσκοντος, ὡς φαῦλον ἐπιχειροῦντος. Καὶ ἦς μὲν θα με χαρίζεται ἴσως καὶ ἡδονῇ, οὐκ ἀγνοῶν τίσι χαρί ζεται, ὃς δὲ ἐφ' οἷς ἐχαρίσατο μετανοῶν, εἶτα παλι δρομῶν αὖθις εἰς ἡδονὴν, συνάπτει τῷ τὴν ἀρχὴν ἑκουσίως εξαμαρτάνοντι· ἐφ' ᾧ γάρ τις μετενόησεν, αὖθις τοῦτο ποιῶν, οὗ πράσσει κατεγνωκώς, τοῦτο ἑκὼν ἐπιτελεῖ. Ὁ μὲν (41) οὖν, ἐξ ἐθνῶν καὶ τῆς προβιότητος ἐκείνης ἐπὶ τὴν πίστιν ὁρμήσας, ἅπαξ ἔτυχεν ἀφέσεως ἁμαρτιῶν· ὁ δὲ καὶ μετὰ ταῦτα ἁμαρτήσας, εἶτα μετανοῶν, κἂν συγγνώμης τυγχάνη, αἰδεῖσθαι οφείλει, μηκέτι λουόμενος (62) εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Δεῖ γὰρ οὐ τὰ εἴδωλα μόνον καταλιπεῖν, δ πρότερον ἐξεθείαζεν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔργα τοῦ προτέ μου βίου, τὸν οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς, ἐν πνεύματι δὲ ἀναγεννώμενον· ὅπερ εἴη ἂν τὸ μὴ εἰς ταυτὸν ὑπενεχθέντα πλημμέλημα μετα- νῆσαι· μελέτη γὰρ ἔμπαλιν ἁμαρτιῶν τὸ πολλάκι; μετανοεῖν, καὶ ἐπιτηδειότης εἰς εὐτρεψίαν ἐξ ἀνα- σκησίας. Δόκησις τοίνυν μετανοίας, οὐ μετάνοις, τὸ πολλάκις αἰτεῖσθαι συγγνώμην, ἐφ᾽ οἷς πλημμελού μεν πολλάκις· Δικαιοσύνη δὲ ἀμώμους (47) έρθετο. μεῖ ὁδούς, κέκραγεν ἡ Γραφή. Καὶ πάλιν αὖ, 'Η τοῦ ἀκάκου (44) δικαιοσύνη κατορθώσει τὴν ὀδὲν Ρ. δικαιοσύνη δὲ ἀμώμου. £95 CLEMENTIS ALEXANDRINI tir. Cum autem sit Dominus cognitor cordium, et A futura præsciat, facilem hominis mutationem, et ad revertendum propensionem, et diaboli callidi- tatem ab alto vidit a principio, quod homini invi- dens propter remissionem peccatorum, aliquas pec- catoruin causas servis Dei suggeret, astute hoc mo- liens, ut ipsi quoque cum eo cadlant. Dedit ergo, cun sit multæ misericordiæ, iis etiam qui in fide in aliquod peccatum incidunt, secundam pœnitentiam, quam, si quis tentatus fuerit post vocationem, co- actus et callide circuniventus, unam adhuc non pœ- nitendam acceperit pœnitentiam. › Voluntarie enim peccantibus nobis, postquam acceperimus agnitionem veritatis, non amplius relinquitur pro peccatis hostia, sed terribilis quædam exspectatio judicii, et zelus ignis, qui est devoraturus adversariosa. Continue autem et se vicissim excipientes propter peccata pœnitentiæ, nihil differunt ab iis qui omnino non crediderunt, praeterquam in eo solo, quod se pec- care senserunt: neque scio utrum sit deterius prudentemne ac scientem peccare, an cum pro iis, quæ peccavit, pœnitentia ductus fuerit, rursus peccare. Eo enim, quod utrinque arguatur, pecca- tum apparet: illud quidem, quod dum fit, condle- mnatur ab ipso auctore iniquitatis : hoc vero, quod cum antequam fieret, auctor præsciverit, tamen aggreditur ut malum. Et ille quidem iræ fortasse et voluptati obsequitur, non ignoraus quibus gratidi- cetur : hic autem, qui cum ductus sit penitentia, propterea quod sit gratificatus, deinde rursus recur- rerit ad voluptatem, ei propinquus est, qui ab ini- tio peccat voluntarie. Cujus enim ductus est aliquis pœnitentia, hoc rursus faciens, quod ☑a se conde- matum fuit, hoc sua sponte peragit. Ille ergo ex gentibus et priore illa vita ad fidem se conferens, remissionem peccatorum semel est consecutus; hic autem, qui etiam postea peccavit, deinde peniten- tia ducitur, etiamsi veniam assequatur, debet eru- bescere, ut qui non amplius lavetur in remissionen peccatorum. Oportet euim nou solum idola relin- quere, quæ prius pro diis habebat, sed etiam facta prioris vitæ, eum, qui non est ex sanguinibus, neque ex voluntate carnis b, sed in spiritu regeneratur : quod quidem tum fuerit, si nunquam in idem revo - lutus peccatum, ducatur penitentia. Est enim rur- D sus meditatio peccatorum sape resipiscere, et ad " facilem mutationem aptitudo ex defectu exercita- C * ED. POTTER,537 ED. PARIS. a Hebr. quis post vocationem tentatus fuerit... unicam adhuc habeat non pænitendam pœnitentiam. Idem sensit eliam Grabius. videtur astruere, impossibile esse eos, qui post susceptam Evangelicæ prædicationis gratiam et fiden, abnegaverunt Christum, rursum ad pœni- tentiam reverti, et veniam delicti impetrare, qui error in Novatianis damınatus est. Et hunc errorem videtur hausisse e schola Clementis Alexandrini, præceptoris sui : is enim lib. n Stromat. duas tan- tum pœnitentias per omnem vitam admittere vide. x, 26, 27. b Joan. 1, 13. tur, alteram ante baptismum, alteram post, plures autem minime. Caterum credibile est, tam Clemen- tem, quam Origenem noluisse pœnitentiam lapsis denegare, sed peccantes a relapsu deterrere voluisse his dictis. Sixtus Semen. lib. vi Bibliotheca an. 119. COLLECT. quae adnotavit Cotelerius in Herme lib. 11, mand. 4. verb. 11, SYLBURG. Prov. xii, 6. Eam Romanus codes, et post eum vulgatæ editiones twv 0′ interpretum desiderant. In Alexandrino et Complutensi codd. hoc modo es- (59) Hr. Forte scribendum ἵν᾽ εἴ τις ἐκπ., ut si (40) Δέ. Malim δή. (41) Ο μέν. Origenes tract. 55, in Matthæum, (42) Λουόμενος. Nempe aqua baptismali. Conf. (45) Δικαιοσύνη δ' αμώμους. Vulg. Bibl. Pro (44) ῾Η τοῦ ἀκάκου. Hæc sententia pertinet ad
«ἐὰν γάρ τινι πεῖσμα δῷς, ὅτι μὴ ἔστιν ἡ ψυχὴ μονομερής, τῇ δὲ τῶν προσαρτημάτων βίᾳ τὰ τῶν χειρόνων γίνεται πάθη, πρόφασιν οὐ τὴν τυχοῦσαν ἕξουσιν οἱ μοχθηροὶ τῶν ἀνθρώπων λέγειν· ‹ἐβιάσθην, ἀπηνέχθην, ἄκων ἔδρασα. μὴ βουλόμενος ἐνήργησα,› τῆς τῶν κακῶν ἐπιθυμίας αὐτοὶ ἡγησάμενοι καὶ οὐ μαχεσάμενοι ταῖς τῶν προσαρτημάτων βίαις. δεῖ δέ, τῷ λογιστικῷ κρείττονας γενομένους, τῆς ἐλάττονος ἐν ἡμῖν κτίσεως φανῆναι κρατοῦντας.» δύο γὰρ δὴ ψυχὰς ὑποτίθεται καὶ οὗτος ἐν ἡμῖν, καθάπερ οἱ Πυθαγόρειοι, περὶ ὧν ὕστερον ἐπισκεψόμεθα. ἀλλὰ καὶ Οὐαλεντῖνος πρός τινας ἐπιστέλλων αὐταῖς λέξεσι γράφει περὶ τῶν προσαρτημάτων· «εἷς δέ ἐστιν ἀγαθός, οὗ παρρησία ἡ διὰ τοῦ υἱοῦ φανέρωσις, καὶ δι’ αὐτοῦ μόνου δύναιτο ἂν ἡ καρδία καθαρὰ γενέσθαι, παντὸς πονηροῦ πνεύματος ἐξωθουμένου τῆς καρδίας. πολλὰ γὰρ ἐνοικοῦντα αὐτῇ πνεύματα οὐκ ἐᾷ καθαρεύειν, ἕκαστον δὲ αὐτῶν τὰ ἴδια ἐκτελεῖ ἔργα πολλαχῶς ἐνυβριζόντων ἐπιθυμίαις οὐ προσηκούσαις. καί μοι δοκεῖ ὅμοιόν τι πάσχειν τῷ πανδοχείῳ ἡ καρδία·
Β διαγνώστης δὲ ὧν ὁ Κύριος καὶ τὰ μέλλοντα προγια νώσκων, τό τε εὐμετάβολον τοῦ ἀνθρώπου καὶ τὸ παλίμβολον καὶ πανούργον τοῦ διαβόλου, ἄνωθεν ἀρ χῆθεν προεῖδεν, ὡς, ζηλώσας ἐπὶ τῇ ἀφέσει τῶν ἁμαρ τιών τὸν ἄνθρωπον, προστρίψηταί τινας αἰτίας των ἁμαρτημάτων τοῖς δούλοις τοῦ Θεοῦ· φρονίμως των ρευόμενος, ὅπως δὴ καὶ αὐτοὶ συνεκπέσοιεν αὐτῷ Ἔδωκεν οὖν ἄλλην ἐπὶ τοῖς κάν τῇ πίστει περιπί πτουσί τινι πλημμελήματι, πολυέλεος ων, μετάνο Σ δευτέραν, ἣν (59) εἴ τις ἐκπειρασθείη μετὰ τὴν κλι σιν, βιασθεὶς δὲ (40) καὶ κατασοφισθείς, μίαν ἔτι με τάνοιαν ἀμετανόητον λάξῃ. » Εκουσίως γὰρ ἁμαρ τανόντων ἡμῶν μετὰ τὸ λαβεῖν τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας οὐκ ἔτι περὶ ἁμαρτιῶν ἀπολείπεται θυσία, φοβερὰ δέ τις ἐκδοχὴ κρίσεως, καὶ πυρὶς ζῆλος, εσθίειν μέλλοντος τοὺς ὑπεναντίους. Αἱ δὲ συνεχείς καὶ ἐπάλληλοι ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασι μετάνοιαι, οὐδὲν τῶν καθάπαξ μὴ πεπιστευκότων διαφέρουσιν, ἢ μόνῳ τῷ συναισθέσθαι ὅτι ἁμαρτάνουσι· καὶ οὐκ οἶδ' ὁπό τερον αὐτοῖν χεῖρον, ἢ τὸ εἰδότα ἁμαρτάνειν, ἢ μετ τανοήσαντα ἐφ᾽ οἷς ἥμαρτεν, πλημμελεῖν αὖθις· τῷ ἐλέγχεσθαι γὰρ ἑκατέρωθεν ἡ ἁμαρτία φαίνεται, ἡ μὲν ἐπὶ τῷ πραχθῆναι καταγινωσκομένη πρὸς τοῦ ἐργάτου τῆς ἀνομίας, ἡ δὲ τὸ πραχθησόμενον προγι νώσκοντος, ὡς φαῦλον ἐπιχειροῦντος. Καὶ ἦς μὲν θα με χαρίζεται ἴσως καὶ ἡδονῇ, οὐκ ἀγνοῶν τίσι χαρί ζεται, ὃς δὲ ἐφ' οἷς ἐχαρίσατο μετανοῶν, εἶτα παλι δρομῶν αὖθις εἰς ἡδονὴν, συνάπτει τῷ τὴν ἀρχὴν ἑκουσίως εξαμαρτάνοντι· ἐφ' ᾧ γάρ τις μετενόησεν, αὖθις τοῦτο ποιῶν, οὗ πράσσει κατεγνωκώς, τοῦτο ἑκὼν ἐπιτελεῖ. Ὁ μὲν (41) οὖν, ἐξ ἐθνῶν καὶ τῆς προβιότητος ἐκείνης ἐπὶ τὴν πίστιν ὁρμήσας, ἅπαξ ἔτυχεν ἀφέσεως ἁμαρτιῶν· ὁ δὲ καὶ μετὰ ταῦτα ἁμαρτήσας, εἶτα μετανοῶν, κἂν συγγνώμης τυγχάνη, αἰδεῖσθαι οφείλει, μηκέτι λουόμενος (62) εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Δεῖ γὰρ οὐ τὰ εἴδωλα μόνον καταλιπεῖν, δ πρότερον ἐξεθείαζεν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔργα τοῦ προτέ μου βίου, τὸν οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς, ἐν πνεύματι δὲ ἀναγεννώμενον· ὅπερ εἴη ἂν τὸ μὴ εἰς ταυτὸν ὑπενεχθέντα πλημμέλημα μετα- νῆσαι· μελέτη γὰρ ἔμπαλιν ἁμαρτιῶν τὸ πολλάκι; μετανοεῖν, καὶ ἐπιτηδειότης εἰς εὐτρεψίαν ἐξ ἀνα- σκησίας. Δόκησις τοίνυν μετανοίας, οὐ μετάνοις, τὸ πολλάκις αἰτεῖσθαι συγγνώμην, ἐφ᾽ οἷς πλημμελού μεν πολλάκις· Δικαιοσύνη δὲ ἀμώμους (47) έρθετο. μεῖ ὁδούς, κέκραγεν ἡ Γραφή. Καὶ πάλιν αὖ, 'Η τοῦ ἀκάκου (44) δικαιοσύνη κατορθώσει τὴν ὀδὲν Ρ. δικαιοσύνη δὲ ἀμώμου. £95 CLEMENTIS ALEXANDRINI tir. Cum autem sit Dominus cognitor cordium, et A futura præsciat, facilem hominis mutationem, et ad revertendum propensionem, et diaboli callidi- tatem ab alto vidit a principio, quod homini invi- dens propter remissionem peccatorum, aliquas pec- catoruin causas servis Dei suggeret, astute hoc mo- liens, ut ipsi quoque cum eo cadlant. Dedit ergo, cun sit multæ misericordiæ, iis etiam qui in fide in aliquod peccatum incidunt, secundam pœnitentiam, quam, si quis tentatus fuerit post vocationem, co- actus et callide circuniventus, unam adhuc non pœ- nitendam acceperit pœnitentiam. › Voluntarie enim peccantibus nobis, postquam acceperimus agnitionem veritatis, non amplius relinquitur pro peccatis hostia, sed terribilis quædam exspectatio judicii, et zelus ignis, qui est devoraturus adversariosa. Continue autem et se vicissim excipientes propter peccata pœnitentiæ, nihil differunt ab iis qui omnino non crediderunt, praeterquam in eo solo, quod se pec- care senserunt: neque scio utrum sit deterius prudentemne ac scientem peccare, an cum pro iis, quæ peccavit, pœnitentia ductus fuerit, rursus peccare. Eo enim, quod utrinque arguatur, pecca- tum apparet: illud quidem, quod dum fit, condle- mnatur ab ipso auctore iniquitatis : hoc vero, quod cum antequam fieret, auctor præsciverit, tamen aggreditur ut malum. Et ille quidem iræ fortasse et voluptati obsequitur, non ignoraus quibus gratidi- cetur : hic autem, qui cum ductus sit penitentia, propterea quod sit gratificatus, deinde rursus recur- rerit ad voluptatem, ei propinquus est, qui ab ini- tio peccat voluntarie. Cujus enim ductus est aliquis pœnitentia, hoc rursus faciens, quod ☑a se conde- matum fuit, hoc sua sponte peragit. Ille ergo ex gentibus et priore illa vita ad fidem se conferens, remissionem peccatorum semel est consecutus; hic autem, qui etiam postea peccavit, deinde peniten- tia ducitur, etiamsi veniam assequatur, debet eru- bescere, ut qui non amplius lavetur in remissionen peccatorum. Oportet euim nou solum idola relin- quere, quæ prius pro diis habebat, sed etiam facta prioris vitæ, eum, qui non est ex sanguinibus, neque ex voluntate carnis b, sed in spiritu regeneratur : quod quidem tum fuerit, si nunquam in idem revo - lutus peccatum, ducatur penitentia. Est enim rur- D sus meditatio peccatorum sape resipiscere, et ad " facilem mutationem aptitudo ex defectu exercita- C * ED. POTTER,537 ED. PARIS. a Hebr. quis post vocationem tentatus fuerit... unicam adhuc habeat non pænitendam pœnitentiam. Idem sensit eliam Grabius. videtur astruere, impossibile esse eos, qui post susceptam Evangelicæ prædicationis gratiam et fiden, abnegaverunt Christum, rursum ad pœni- tentiam reverti, et veniam delicti impetrare, qui error in Novatianis damınatus est. Et hunc errorem videtur hausisse e schola Clementis Alexandrini, præceptoris sui : is enim lib. n Stromat. duas tan- tum pœnitentias per omnem vitam admittere vide. x, 26, 27. b Joan. 1, 13. tur, alteram ante baptismum, alteram post, plures autem minime. Caterum credibile est, tam Clemen- tem, quam Origenem noluisse pœnitentiam lapsis denegare, sed peccantes a relapsu deterrere voluisse his dictis. Sixtus Semen. lib. vi Bibliotheca an. 119. COLLECT. quae adnotavit Cotelerius in Herme lib. 11, mand. 4. verb. 11, SYLBURG. Prov. xii, 6. Eam Romanus codes, et post eum vulgatæ editiones twv 0′ interpretum desiderant. In Alexandrino et Complutensi codd. hoc modo es- (59) Hr. Forte scribendum ἵν᾽ εἴ τις ἐκπ., ut si (40) Δέ. Malim δή. (41) Ο μέν. Origenes tract. 55, in Matthæum, (42) Λουόμενος. Nempe aqua baptismali. Conf. (45) Δικαιοσύνη δ' αμώμους. Vulg. Bibl. Pro (44) ῾Η τοῦ ἀκάκου. Hæc sententia pertinet ad
PG 8:1059καὶ γὰρ ἐκεῖνο κατατιτρᾶταί τε καὶ ὀρύττεται καὶ πολλάκις κόπρου πίμπλαται ἀνθρώπων ἀσελγῶς ἐμμενόντων καὶ μηδεμίαν πρόνοιαν ποιουμένων τοῦ χωρίου, καθάπερ ἀλλοτρίου καθεστῶτος. τὸν τρόπον τοῦτον καὶ ἡ καρδία, μέχρι μὴ προνοίας τυγχάνει, ἀκάθαρτος [οὖσα], πολλῶν οὖσα δαιμόνων οἰκητήριον· ἐπειδὰν δὲ ἐπισκέψηται αὐτὴν ὁ μόνος ἀγαθὸς πατήρ, ἡγίασται καὶ φωτὶ διαλάμπει, καὶ οὕτω μακαρίζεται ὁ ἔχων τὴν τοιαύτην καρδίαν, ὅτι ὄψεται τὸν θεόν.» Τίς οὖν ἡ αἰτία τοῦ μὴ προνοεῖσθαι ἐξ ἀρχῆς τὴν τοιαύτην ψυχήν, εἰπάτωσαν ἡμῖν. ἤτοι γὰρ οὐκ ἔστιν ἀξία (καὶ πῶς ὥσπερ ἐκ μετανοίας ἡ πρόνοια πρόσεισιν αὐτῇ;) ἢ φύσις σῳζομένη, ὡς αὐτὸς βούλεται, τυγχάνει καὶ ἀνάγκη ταύτην ἐξ ἀρχῆς διὰ συγγένειαν προνοουμένην μηδεμίαν παρείσδυσιν τοῖς ἀκαθάρτοις παρέχειν πνεύμασιν, ἐκτὸς εἰ μὴ βιασθείη καὶ ἀσθενὴς ἐλεγχθείη. ἐὰν γὰρ δῷ μετανοήσασαν αὐτὴν ἑλέσθαι τὰ κρείττω, τοῦτ’ ἐκεῖνος ἄκων ἐρεῖ, ὅπερ ἡ παρ’ ἡμῖν ἀλήθεια δογματίζει, ἐκ μεταβολῆς πειθηνίου, ἀλλ’ οὐκ ἐκ φύσεως ⟨γίγνεσθαι⟩ τὴν σωτηρίαν.
πολεμίους ἢ τὸ ἐν τίνι πράττεται, καθάπερ ὁ ταῖς ἐσφαιρωμέναις λόγχαις γυμναζόμενος καὶ ἀποκτείνας τινὰ, τοῦ δόρατος ἀποβαλόντος τὴν σφαίραν ἢ τὸ παρὰ τὸ πῶς, ὡς ὁ ἐν σταδίῳ ἀποκτείνας τὸν ἀντα- γωνιστήν· οὐ γὰρ θανάτου, ἀλλὰ νίκης χάριν Αγων ζετο· ἢ τὸ οὗ ἕνεκα πράττεται, οἷον ὁ ἰατρὸς δέδωκεν ἀντίδοτον ὑγιεινὴν, καὶ ἀπέκτεινεν· ὁ δὲ οὐ τούτων χάριν δέδωκεν, ἀλλὰ τοῦ σῶσαι. Ἑκράτει μὲν οὖν ὁ νόμος τότε καὶ τὸν ἀκουσίως φονεύσαντα, ὡς τὸν ἀκουσίως γονοῤῥυῆ, ἀλλ᾽ οὐ κατ᾽ ἴσον τῷ ἑκουσίως. Καίτοι κἀκεῖνος ὡς ἐπὶ ἑκουσίῳ κολασθήσεται, εἴ τις μεταγάγοι τὸ πάθος ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· τῷ ὄντι γὰρ κολαστέος ὁ ἀκρατὴς τοῦ γονίμου λόγου· ὅ καὶ αὐτὸ, πάθος ἐστὶ ψυχῆς ἄλογον, ἐγγὺς ἀδολεσχίας Ιόν· Πι· στὸς δὲ ἤρηται πνοῇ κρύπτειν πράγματα (51). Τα προαιρετικά τοίνυν κρίνεται. Κύριος γὰρ ἐτάζει καρδίας καὶ νεφρούς· καὶ ὁ ἐμβλέψας πρὸς ἐπι θυμίαν κρίνεται. Διό, Μηδὲ ἐπιθυμήσῃς, λέγει και, Ο λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσί με τιμᾷ, φησίν· ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἐστὶν ἀπ' ἐμοῦ. Εἰς αὐτήν γὰρ ἀφορᾶ τὴν γνώμην ὁ Θεός· ἐπεὶ καὶ τὴν Λὼτ γυναῖκα ἐπιστραφεῖσαν μόνον ἑκουσίως ἐπὶ τὴν καὶ κίαν τὴν κοσμικήν, κατέλιπεν ἀναίσθητον, ὡς λίθον δείξας ἀλατίνην, καὶ στήσας, εἰς τὸ μὴ πρόσω χαλ ρεῖν, οὐ μωρὰν καὶ ἄπρακτον εἰκόνα, ἀρτύσαι δὲ καὶ στύψαι τὸν πνευματικῶς δυνάμενον διορᾷν. ἀντίπαλον ἀφεὶς, καὶ ἀποκτείνας οἰκεῖον ἀντὶ τοῦ Ει, Τὸ δ᾽ ἑκούσιον ἢ τὸ κατ᾿ ὄρεξίν ἐστιν, ἢ τὸ κατὰ προαίρεσιν, ἢ τὸ κατὰ διάνοιαν. Αὐτίκα παρέκειταί πως ταῦτα ἀλλήλοις, ἁμάρτημα (52), ατύχημα, ἀδι κημα. Καὶ ἔστιν ἁμάρτημα μὲν, φέρε εἰπεῖν, τὸ τρυφητικῶς καὶ ἀσελγῶς βιοῦν· ἀτύχημα δὲ τὸν είν λον, ὡς πολέμιον, ὑπ' ἀγνοίας βαλεῖν· ἀδίκημα δὲ ή τυμβωρυχία ἢ ἡ ἱεροσυλία. Τὸ δὲ ἁμαρτάνειν ἐκ τοῦ ἀγνοεῖν κρίνειν ὅ τι χρὴ ποιεῖν συνίσταται, ἢ τῷ ἀδυνατεῖν ποιεῖν· ὥσπερ ἀμέλει καὶ βόθρω περι πίπτει τις, ἤτοι ἀγνοήσας, ἢ ἀδυνατήσας ὑπερθῆναι δι᾿ ἀσθένειαν σώματος. Αλλ' ἐφ' ἡμῖν γε ἥ τε πρὸς τὴν παιδείαν ἡμῶν παράστασις ἤ τε πρὸς τὰς ἐντο λὰς ὑπακοή· ὧν εἰ μὴ μετέχειν βουληθείημεν, θυμῷ τε καὶ ἐπιθυμίᾳ ἐκδότους σφᾶς αὐτοὺς ἐπιδόντες, ἁμαρτησόμεθα, μᾶλλον δὲ ἀδικήσομεν τὴν ἑαυτῶν ψυχήν. Ὁ μὲν γὰρ Λάϊος ἐκεῖνος κατὰ τὴν τραγω δίαν φησίν· * Ανὴρ δίγλωτ σος ἀποκαλύπτει βουλὰς ἐν συνεδρίῳ· πιστὸς δὲ πνοῇ κρύπτει πράγματα. ἀδικήματος CLEMENTIS ALEXANDRINI • non esse mysteriis initiatum; aut ignoraus id quod A agitur, ut qui, dimisso adversario, domesticum occidit pro inimico; aut id quo agitur, ut qui præplatis exercetur lanceis, et aliquem interfe- cit, cum pilam lancea amisisset; aut ignorans quemadmodum esset faciendum, ut qui in stadio occidit adversarium; non enim ut occide. ret, sed ut vinceret, certabatur; aut id, cujus gia- tia agitur, quemadmodum dedit medicus salubre antidotum, et occidit. Is autem non ea de causa dedit, sed ut eum servaret. Ac puniebat quidem tunc quoque lex eum, qui non sponte interfecit; ut eum, qui non sponte laborabat profluvio seminis : sed non æque atque eum, qui sponte. Quanquam ille quoque punietur tanquam propter voluntarium, si quis affectum traduxerit ad veritatem. Revera enim est puniendus is, qui est verbi genitalis in- continens quod ipsum quoque est animi affectio aliena a ratione, quæ prope accedit ad futilem loquacitatem : Fidelis autem eligit res celare spi- rita a. Quae sponte ergo et ex electione suscipiun- tur, puniuntur. Dominus enim scrutatur corda et renes b : et judicatur is, qui respexit ad concupis- centiam c. Quare etiam dicit, Ne concupiscas 4. Hic populus, inquit, honorat me labiis; cor autem ipsorum procul est a mec. Deus enim respicit ad animum. Nam uxorem quoque Lot, quæ sua sponte solum erat conversa ad mundanum vitium, reliquit insensilem, in similitudinem salinæ petræ con- versam, et sic fixam, ne ulterius progrederetur, non stultam et quæ nihii efficeret imaginem, sed quæ condire et confirmare posset eum qui potest perspicere spiritaliter. B CAPUT XV. De diversis voluntarii et peccatorum exinde sequentium generibus. Voluntarium autem, seu spontaneum, est, vel ex G appetitione, vel ex electione, vel ex animi sententia. Jam vero hæc quodammodo inter se prope sita sunt, peccatum, infortunium, scelus seu injuria. Et est peccatum quidem, verbi gratia, luxuriose et intempe ranter vivere. Infortunium autem, amicum tanquam inimicum inscienter occidere. Scelus autem seu inju- ria est, sepulcrorum elfossio, aut sacrilegium. Pec- care autem constat ex eo, quod nesciat quis judi- care quidnam facere oporteat, aut quod facere non possit : sicut certe in fossam quoque incidit aliquis, vel quod ignoraverit, vel quod transilire non potuerit propter imbecillitatem corporis. Sed in nostra quidem certe est potestate, ut percipiendæ disciplinæ operam demus, et ut pareamus præce- ptis : quorum si noluerinrus esse participes, iræ et voluptati nos ipsos dedentes, peccabimus, vel po- tius injuria nostram afficiemus animam. Laius enim ille dicit in tragœdia : D ED. POTTER, ED. PARIS. • Prov. xt, 15. b Psal. vil, 9. Jerem. xvii, 10. c Matth. v, 28. d Exod. xx, 17. •Isa. xxix, 15; Matth. xv, 8; Marc. vi, 6. hastis deludens aliquem interfecerit, pila ex cuspide hastæ delapsa. Villiomarus in Titium lib. v, cap. 11. COLLECT. sequitur etiam interpretis versio, eligit res celare spiritu : inquit Sylburgius, existimans, ut videtur, textum auctoris corruptum. Sed nil mutari debet : respicit enim Clemens Prov. xi, : Loca Scripturæ, quæ - quuntur, auctor e memoria recitavit. explicatio est etiam apud Aristotele:n lib. v, c. 8. SYLBURG. (51) Πνοῇ κρύπτειν πρ. Vulgatam lectionem (52) Αμάρτημα. Αμαρτήματος, ἀτυχήματος επ
ὥσπερ γὰρ αἱ ἀναθυμιάσεις αἵ τε γῆθεν αἵ τε ἀπὸ τελμάτων εἰς ὁμίχλας συνίστανται καὶ νεφελώδεις συστροφάς, οὕτως αἱ τῶν σαρκικῶν ἐπιθυμιῶν ἀναδόσεις καχεξίαν προστρίβονται ψυχῇ, κατασκεδαννύουσαι τὰ εἴδωλα τῆς ἡδονῆς ἐπίπροσθε τῆς ψυχῆς. ἐπισκοτοῦσι γοῦν τῷ φωτὶ τῷ νοερῷ ἐπισπωμένης τῆς ψυχῆς τὰς ἐκ τῆς ἐπιθυμίας ἀναδόσεις καὶ παχυνούσης τὰς συστροφὰς τῶν παθῶν ἐνδελεχείᾳ ἡδονῶν. χρυσοῦ δὲ ἀπὸ γῆς οὐκ αἴρεται βῶλος, ἀλλ’ ἀφεψόμενος διυλίζεται, ἔπειτα καθαρὸς γενόμενος χρυσὸς ἀκούει, γῆ κεκαθαρμένη. «αἰτεῖσθε γὰρ καὶ δοθήσεται ὑμῖν» τοῖς ἐξ ἑαυτῶν ἑλέσθαι τὰ κάλλιστα δυναμένοις λέγεται. ὅπως δ’ ἡμεῖς τοῦ διαβόλου τὰς ἐνεργείας καὶ τὰ πνεύματα τὰ ἀκάθαρτα εἰς τὴν τοῦ ἁμαρτωλοῦ ψυχὴν ἐπισπείρειν φαμέν, οὔ μοι δεῖ πλειόνων λόγων παραθεμένῳ μάρτυν τὸν ἀποστολικὸν Βαρνάβαν (ὃ δὲ τῶν ἑβδομήκοντα ἦν καὶ συνεργὸς τοῦ Παύλου) κατὰ λέξιν ὧδέ πως λέγοντα· «πρὸ τοῦ ἡμᾶς πιστεῦσαι τῷ θεῷ ἦν ἡμῶν τὸ οἰκητήριον τῆς καρδίας φθαρτὸν καὶ ἀσθενές, ἀληθῶς οἰκοδομητὸς ναὸς διὰ χειρός·
πολεμίους ἢ τὸ ἐν τίνι πράττεται, καθάπερ ὁ ταῖς ἐσφαιρωμέναις λόγχαις γυμναζόμενος καὶ ἀποκτείνας τινὰ, τοῦ δόρατος ἀποβαλόντος τὴν σφαίραν ἢ τὸ παρὰ τὸ πῶς, ὡς ὁ ἐν σταδίῳ ἀποκτείνας τὸν ἀντα- γωνιστήν· οὐ γὰρ θανάτου, ἀλλὰ νίκης χάριν Αγων ζετο· ἢ τὸ οὗ ἕνεκα πράττεται, οἷον ὁ ἰατρὸς δέδωκεν ἀντίδοτον ὑγιεινὴν, καὶ ἀπέκτεινεν· ὁ δὲ οὐ τούτων χάριν δέδωκεν, ἀλλὰ τοῦ σῶσαι. Ἑκράτει μὲν οὖν ὁ νόμος τότε καὶ τὸν ἀκουσίως φονεύσαντα, ὡς τὸν ἀκουσίως γονοῤῥυῆ, ἀλλ᾽ οὐ κατ᾽ ἴσον τῷ ἑκουσίως. Καίτοι κἀκεῖνος ὡς ἐπὶ ἑκουσίῳ κολασθήσεται, εἴ τις μεταγάγοι τὸ πάθος ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· τῷ ὄντι γὰρ κολαστέος ὁ ἀκρατὴς τοῦ γονίμου λόγου· ὅ καὶ αὐτὸ, πάθος ἐστὶ ψυχῆς ἄλογον, ἐγγὺς ἀδολεσχίας Ιόν· Πι· στὸς δὲ ἤρηται πνοῇ κρύπτειν πράγματα (51). Τα προαιρετικά τοίνυν κρίνεται. Κύριος γὰρ ἐτάζει καρδίας καὶ νεφρούς· καὶ ὁ ἐμβλέψας πρὸς ἐπι θυμίαν κρίνεται. Διό, Μηδὲ ἐπιθυμήσῃς, λέγει και, Ο λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσί με τιμᾷ, φησίν· ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἐστὶν ἀπ' ἐμοῦ. Εἰς αὐτήν γὰρ ἀφορᾶ τὴν γνώμην ὁ Θεός· ἐπεὶ καὶ τὴν Λὼτ γυναῖκα ἐπιστραφεῖσαν μόνον ἑκουσίως ἐπὶ τὴν καὶ κίαν τὴν κοσμικήν, κατέλιπεν ἀναίσθητον, ὡς λίθον δείξας ἀλατίνην, καὶ στήσας, εἰς τὸ μὴ πρόσω χαλ ρεῖν, οὐ μωρὰν καὶ ἄπρακτον εἰκόνα, ἀρτύσαι δὲ καὶ στύψαι τὸν πνευματικῶς δυνάμενον διορᾷν. ἀντίπαλον ἀφεὶς, καὶ ἀποκτείνας οἰκεῖον ἀντὶ τοῦ Ει, Τὸ δ᾽ ἑκούσιον ἢ τὸ κατ᾿ ὄρεξίν ἐστιν, ἢ τὸ κατὰ προαίρεσιν, ἢ τὸ κατὰ διάνοιαν. Αὐτίκα παρέκειταί πως ταῦτα ἀλλήλοις, ἁμάρτημα (52), ατύχημα, ἀδι κημα. Καὶ ἔστιν ἁμάρτημα μὲν, φέρε εἰπεῖν, τὸ τρυφητικῶς καὶ ἀσελγῶς βιοῦν· ἀτύχημα δὲ τὸν είν λον, ὡς πολέμιον, ὑπ' ἀγνοίας βαλεῖν· ἀδίκημα δὲ ή τυμβωρυχία ἢ ἡ ἱεροσυλία. Τὸ δὲ ἁμαρτάνειν ἐκ τοῦ ἀγνοεῖν κρίνειν ὅ τι χρὴ ποιεῖν συνίσταται, ἢ τῷ ἀδυνατεῖν ποιεῖν· ὥσπερ ἀμέλει καὶ βόθρω περι πίπτει τις, ἤτοι ἀγνοήσας, ἢ ἀδυνατήσας ὑπερθῆναι δι᾿ ἀσθένειαν σώματος. Αλλ' ἐφ' ἡμῖν γε ἥ τε πρὸς τὴν παιδείαν ἡμῶν παράστασις ἤ τε πρὸς τὰς ἐντο λὰς ὑπακοή· ὧν εἰ μὴ μετέχειν βουληθείημεν, θυμῷ τε καὶ ἐπιθυμίᾳ ἐκδότους σφᾶς αὐτοὺς ἐπιδόντες, ἁμαρτησόμεθα, μᾶλλον δὲ ἀδικήσομεν τὴν ἑαυτῶν ψυχήν. Ὁ μὲν γὰρ Λάϊος ἐκεῖνος κατὰ τὴν τραγω δίαν φησίν· * Ανὴρ δίγλωτ σος ἀποκαλύπτει βουλὰς ἐν συνεδρίῳ· πιστὸς δὲ πνοῇ κρύπτει πράγματα. ἀδικήματος CLEMENTIS ALEXANDRINI • non esse mysteriis initiatum; aut ignoraus id quod A agitur, ut qui, dimisso adversario, domesticum occidit pro inimico; aut id quo agitur, ut qui præplatis exercetur lanceis, et aliquem interfe- cit, cum pilam lancea amisisset; aut ignorans quemadmodum esset faciendum, ut qui in stadio occidit adversarium; non enim ut occide. ret, sed ut vinceret, certabatur; aut id, cujus gia- tia agitur, quemadmodum dedit medicus salubre antidotum, et occidit. Is autem non ea de causa dedit, sed ut eum servaret. Ac puniebat quidem tunc quoque lex eum, qui non sponte interfecit; ut eum, qui non sponte laborabat profluvio seminis : sed non æque atque eum, qui sponte. Quanquam ille quoque punietur tanquam propter voluntarium, si quis affectum traduxerit ad veritatem. Revera enim est puniendus is, qui est verbi genitalis in- continens quod ipsum quoque est animi affectio aliena a ratione, quæ prope accedit ad futilem loquacitatem : Fidelis autem eligit res celare spi- rita a. Quae sponte ergo et ex electione suscipiun- tur, puniuntur. Dominus enim scrutatur corda et renes b : et judicatur is, qui respexit ad concupis- centiam c. Quare etiam dicit, Ne concupiscas 4. Hic populus, inquit, honorat me labiis; cor autem ipsorum procul est a mec. Deus enim respicit ad animum. Nam uxorem quoque Lot, quæ sua sponte solum erat conversa ad mundanum vitium, reliquit insensilem, in similitudinem salinæ petræ con- versam, et sic fixam, ne ulterius progrederetur, non stultam et quæ nihii efficeret imaginem, sed quæ condire et confirmare posset eum qui potest perspicere spiritaliter. B CAPUT XV. De diversis voluntarii et peccatorum exinde sequentium generibus. Voluntarium autem, seu spontaneum, est, vel ex G appetitione, vel ex electione, vel ex animi sententia. Jam vero hæc quodammodo inter se prope sita sunt, peccatum, infortunium, scelus seu injuria. Et est peccatum quidem, verbi gratia, luxuriose et intempe ranter vivere. Infortunium autem, amicum tanquam inimicum inscienter occidere. Scelus autem seu inju- ria est, sepulcrorum elfossio, aut sacrilegium. Pec- care autem constat ex eo, quod nesciat quis judi- care quidnam facere oporteat, aut quod facere non possit : sicut certe in fossam quoque incidit aliquis, vel quod ignoraverit, vel quod transilire non potuerit propter imbecillitatem corporis. Sed in nostra quidem certe est potestate, ut percipiendæ disciplinæ operam demus, et ut pareamus præce- ptis : quorum si noluerinrus esse participes, iræ et voluptati nos ipsos dedentes, peccabimus, vel po- tius injuria nostram afficiemus animam. Laius enim ille dicit in tragœdia : D ED. POTTER, ED. PARIS. • Prov. xt, 15. b Psal. vil, 9. Jerem. xvii, 10. c Matth. v, 28. d Exod. xx, 17. •Isa. xxix, 15; Matth. xv, 8; Marc. vi, 6. hastis deludens aliquem interfecerit, pila ex cuspide hastæ delapsa. Villiomarus in Titium lib. v, cap. 11. COLLECT. sequitur etiam interpretis versio, eligit res celare spiritu : inquit Sylburgius, existimans, ut videtur, textum auctoris corruptum. Sed nil mutari debet : respicit enim Clemens Prov. xi, : Loca Scripturæ, quæ - quuntur, auctor e memoria recitavit. explicatio est etiam apud Aristotele:n lib. v, c. 8. SYLBURG. (51) Πνοῇ κρύπτειν πρ. Vulgatam lectionem (52) Αμάρτημα. Αμαρτήματος, ἀτυχήματος επ
ὅτι ἦν πλήρης μὲν εἰδωλολατρείας καὶ ἦν οἶκος δαιμόνων, διὰ τὸ ποιεῖν ὅσα ἦν ἐναντία τῷ θεῷ.» τὰς ἐνεργείας οὖν τὰς τοῖς δαιμονίοις καταλλήλους ἐπιτελεῖν φησι τοὺς ἁμαρτωλούς, οὐχὶ δὲ αὐτὰ τὰ πνεύματα ἐν τῇ τοῦ ἀπίστου κατοικεῖν ψυχῇ λέγει. διὰ τοῦτο καὶ ἐπιφέρει· «προσέχετε, ἵνα ὁ ναὸς τοῦ κυρίου ἐνδόξως οἰκοδομηθῇ. πῶς; μάθετε· λαβόντες τὴν ἄφεσιν τῶν ἁμαρτιῶν καὶ ἐλπίσαντες ἐπὶ τὸ ὄνομα γενώμεθα καινοί, πάλιν ἐξ ἀρχῆς κτιζόμενοι.» οὐ γὰρ οἱ δαίμονες ἡμῶν ἀπελαύνονται, ἀλλ’ αἱ ἁμαρτίαι, φησίν, ἀφίενται, ἃς ὁμοίως ἐκείνοις ἐπετελοῦμεν πρὶν ἢ πιστεῦσαι. εἰκότως οὖν ἀντέθηκε τὰ ἐπιφερόμενα· «διὸ ἐν τῷ κατοικητηρίῳ ἡμῶν ἀληθῶς ὁ θεὸς κατοικεῖ ἐν ἡμῖν. πῶς;
πολεμίους ἢ τὸ ἐν τίνι πράττεται, καθάπερ ὁ ταῖς ἐσφαιρωμέναις λόγχαις γυμναζόμενος καὶ ἀποκτείνας τινὰ, τοῦ δόρατος ἀποβαλόντος τὴν σφαίραν ἢ τὸ παρὰ τὸ πῶς, ὡς ὁ ἐν σταδίῳ ἀποκτείνας τὸν ἀντα- γωνιστήν· οὐ γὰρ θανάτου, ἀλλὰ νίκης χάριν Αγων ζετο· ἢ τὸ οὗ ἕνεκα πράττεται, οἷον ὁ ἰατρὸς δέδωκεν ἀντίδοτον ὑγιεινὴν, καὶ ἀπέκτεινεν· ὁ δὲ οὐ τούτων χάριν δέδωκεν, ἀλλὰ τοῦ σῶσαι. Ἑκράτει μὲν οὖν ὁ νόμος τότε καὶ τὸν ἀκουσίως φονεύσαντα, ὡς τὸν ἀκουσίως γονοῤῥυῆ, ἀλλ᾽ οὐ κατ᾽ ἴσον τῷ ἑκουσίως. Καίτοι κἀκεῖνος ὡς ἐπὶ ἑκουσίῳ κολασθήσεται, εἴ τις μεταγάγοι τὸ πάθος ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· τῷ ὄντι γὰρ κολαστέος ὁ ἀκρατὴς τοῦ γονίμου λόγου· ὅ καὶ αὐτὸ, πάθος ἐστὶ ψυχῆς ἄλογον, ἐγγὺς ἀδολεσχίας Ιόν· Πι· στὸς δὲ ἤρηται πνοῇ κρύπτειν πράγματα (51). Τα προαιρετικά τοίνυν κρίνεται. Κύριος γὰρ ἐτάζει καρδίας καὶ νεφρούς· καὶ ὁ ἐμβλέψας πρὸς ἐπι θυμίαν κρίνεται. Διό, Μηδὲ ἐπιθυμήσῃς, λέγει και, Ο λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσί με τιμᾷ, φησίν· ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἐστὶν ἀπ' ἐμοῦ. Εἰς αὐτήν γὰρ ἀφορᾶ τὴν γνώμην ὁ Θεός· ἐπεὶ καὶ τὴν Λὼτ γυναῖκα ἐπιστραφεῖσαν μόνον ἑκουσίως ἐπὶ τὴν καὶ κίαν τὴν κοσμικήν, κατέλιπεν ἀναίσθητον, ὡς λίθον δείξας ἀλατίνην, καὶ στήσας, εἰς τὸ μὴ πρόσω χαλ ρεῖν, οὐ μωρὰν καὶ ἄπρακτον εἰκόνα, ἀρτύσαι δὲ καὶ στύψαι τὸν πνευματικῶς δυνάμενον διορᾷν. ἀντίπαλον ἀφεὶς, καὶ ἀποκτείνας οἰκεῖον ἀντὶ τοῦ Ει, Τὸ δ᾽ ἑκούσιον ἢ τὸ κατ᾿ ὄρεξίν ἐστιν, ἢ τὸ κατὰ προαίρεσιν, ἢ τὸ κατὰ διάνοιαν. Αὐτίκα παρέκειταί πως ταῦτα ἀλλήλοις, ἁμάρτημα (52), ατύχημα, ἀδι κημα. Καὶ ἔστιν ἁμάρτημα μὲν, φέρε εἰπεῖν, τὸ τρυφητικῶς καὶ ἀσελγῶς βιοῦν· ἀτύχημα δὲ τὸν είν λον, ὡς πολέμιον, ὑπ' ἀγνοίας βαλεῖν· ἀδίκημα δὲ ή τυμβωρυχία ἢ ἡ ἱεροσυλία. Τὸ δὲ ἁμαρτάνειν ἐκ τοῦ ἀγνοεῖν κρίνειν ὅ τι χρὴ ποιεῖν συνίσταται, ἢ τῷ ἀδυνατεῖν ποιεῖν· ὥσπερ ἀμέλει καὶ βόθρω περι πίπτει τις, ἤτοι ἀγνοήσας, ἢ ἀδυνατήσας ὑπερθῆναι δι᾿ ἀσθένειαν σώματος. Αλλ' ἐφ' ἡμῖν γε ἥ τε πρὸς τὴν παιδείαν ἡμῶν παράστασις ἤ τε πρὸς τὰς ἐντο λὰς ὑπακοή· ὧν εἰ μὴ μετέχειν βουληθείημεν, θυμῷ τε καὶ ἐπιθυμίᾳ ἐκδότους σφᾶς αὐτοὺς ἐπιδόντες, ἁμαρτησόμεθα, μᾶλλον δὲ ἀδικήσομεν τὴν ἑαυτῶν ψυχήν. Ὁ μὲν γὰρ Λάϊος ἐκεῖνος κατὰ τὴν τραγω δίαν φησίν· * Ανὴρ δίγλωτ σος ἀποκαλύπτει βουλὰς ἐν συνεδρίῳ· πιστὸς δὲ πνοῇ κρύπτει πράγματα. ἀδικήματος CLEMENTIS ALEXANDRINI • non esse mysteriis initiatum; aut ignoraus id quod A agitur, ut qui, dimisso adversario, domesticum occidit pro inimico; aut id quo agitur, ut qui præplatis exercetur lanceis, et aliquem interfe- cit, cum pilam lancea amisisset; aut ignorans quemadmodum esset faciendum, ut qui in stadio occidit adversarium; non enim ut occide. ret, sed ut vinceret, certabatur; aut id, cujus gia- tia agitur, quemadmodum dedit medicus salubre antidotum, et occidit. Is autem non ea de causa dedit, sed ut eum servaret. Ac puniebat quidem tunc quoque lex eum, qui non sponte interfecit; ut eum, qui non sponte laborabat profluvio seminis : sed non æque atque eum, qui sponte. Quanquam ille quoque punietur tanquam propter voluntarium, si quis affectum traduxerit ad veritatem. Revera enim est puniendus is, qui est verbi genitalis in- continens quod ipsum quoque est animi affectio aliena a ratione, quæ prope accedit ad futilem loquacitatem : Fidelis autem eligit res celare spi- rita a. Quae sponte ergo et ex electione suscipiun- tur, puniuntur. Dominus enim scrutatur corda et renes b : et judicatur is, qui respexit ad concupis- centiam c. Quare etiam dicit, Ne concupiscas 4. Hic populus, inquit, honorat me labiis; cor autem ipsorum procul est a mec. Deus enim respicit ad animum. Nam uxorem quoque Lot, quæ sua sponte solum erat conversa ad mundanum vitium, reliquit insensilem, in similitudinem salinæ petræ con- versam, et sic fixam, ne ulterius progrederetur, non stultam et quæ nihii efficeret imaginem, sed quæ condire et confirmare posset eum qui potest perspicere spiritaliter. B CAPUT XV. De diversis voluntarii et peccatorum exinde sequentium generibus. Voluntarium autem, seu spontaneum, est, vel ex G appetitione, vel ex electione, vel ex animi sententia. Jam vero hæc quodammodo inter se prope sita sunt, peccatum, infortunium, scelus seu injuria. Et est peccatum quidem, verbi gratia, luxuriose et intempe ranter vivere. Infortunium autem, amicum tanquam inimicum inscienter occidere. Scelus autem seu inju- ria est, sepulcrorum elfossio, aut sacrilegium. Pec- care autem constat ex eo, quod nesciat quis judi- care quidnam facere oporteat, aut quod facere non possit : sicut certe in fossam quoque incidit aliquis, vel quod ignoraverit, vel quod transilire non potuerit propter imbecillitatem corporis. Sed in nostra quidem certe est potestate, ut percipiendæ disciplinæ operam demus, et ut pareamus præce- ptis : quorum si noluerinrus esse participes, iræ et voluptati nos ipsos dedentes, peccabimus, vel po- tius injuria nostram afficiemus animam. Laius enim ille dicit in tragœdia : D ED. POTTER, ED. PARIS. • Prov. xt, 15. b Psal. vil, 9. Jerem. xvii, 10. c Matth. v, 28. d Exod. xx, 17. •Isa. xxix, 15; Matth. xv, 8; Marc. vi, 6. hastis deludens aliquem interfecerit, pila ex cuspide hastæ delapsa. Villiomarus in Titium lib. v, cap. 11. COLLECT. sequitur etiam interpretis versio, eligit res celare spiritu : inquit Sylburgius, existimans, ut videtur, textum auctoris corruptum. Sed nil mutari debet : respicit enim Clemens Prov. xi, : Loca Scripturæ, quæ - quuntur, auctor e memoria recitavit. explicatio est etiam apud Aristotele:n lib. v, c. 8. SYLBURG. (51) Πνοῇ κρύπτειν πρ. Vulgatam lectionem (52) Αμάρτημα. Αμαρτήματος, ἀτυχήματος επ
PG 8:1061ὁ λόγος αὐτοῦ τῆς πίστεως, ἡ κλῆσις αὐτοῦ τῆς ἐπαγγελίας, ἡ σοφία τῶν δικαιωμάτων, αἱ ἐντολαὶ τῆς διδαχῆς.» οἶδα ἐγὼ αἱρέσει τινὶ ἐντυχών, καὶ ὁ ταύτης προϊστάμενος διὰ τῆς χρήσεως ἔφασκεν τῆς ἡδονῆς ἡδονῇ μάχεσθαι, αὐτομολῶν πρὸς ἡδονὴν διὰ προσποιητοῦ μάχης ὁ γενναῖος οὗτος γνωστικός (ἔφασκε γὰρ δὴ αὑτὸν καὶ γνωστικὸν εἶναι), ἐπεὶ οὐδὲ μέγα ἔλεγεν τὸ ἀπέχεσθαι ἡδονῆς μὴ πεπειραμένον, ἐν αὐτῇ δὲ γενόμενον μὴ κρατεῖσθαι, ὅθεν γυμνάζεσθαι δι’ αὐτῆς ἐν αὐτῇ. ἐλάνθανεν δὲ ἑαυτὸν κατασοφιζόμενος ὁ ἄθλιος τῇ φιληδόνῳ τέχνῃ. ταύτῃ δηλονότι τῇ δόξῃ καὶ Ἀρίστιππος ὁ Κυρηναῖος προσέβαλλεν τοῦ τὴν ἀλήθειαν αὐχοῦντος σοφιστοῦ. ὀνειδιζόμενος γοῦν ἐπὶ τῷ συνεχῶς ὁμιλεῖν τῇ ἑταίρᾳ τῇ Κορινθίᾳ, «ἔχω γὰρ» ἔλεγεν «Λαί̈δα καὶ οὐκ ἔχομαι ὑπ’ αὐτῆς.» τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ φάσκοντες ἑαυτοὺς Νικολάῳ ἕπεσθαι, ἀπομνημόνευμά τι τἀνδρὸς φέροντες ἐκ παρατροπῆς τὸ «δεῖν παραχρῆσθαι τῇ σαρκί». ἀλλ’ ὁ μὲν γενναῖος κολούειν δεῖν ἐδήλου τάς τε ἡδονὰς τάς τε ἐπιθυμίας καὶ τῇ ἀσκήσει ταύτῃ καταμαραίνειν τὰς τῆς σαρκὸς ὁρμάς τε καὶ ἐπιθέσεις.
PG 8:1063οἳ δὲ εἰς ἡδονὴν τράγων δίκην ἐκχυθέντες, οἷον ἐφυβρίζοντες τῷ σώματι, καθηδυπαθοῦσιν, οὐκ εἰδότες ὅτι τὸ μὲν ῥακοῦται φύσει ῥευστὸν ὄν, ἡ ψυχὴ δὲ αὐτῶν ἐν βορβόρῳ κακίας κατορώρυκται, δόγμα ἡδονῆς αὐτῆς, οὐχὶ δὲ ἀνδρὸς ἀποστολικοῦ μεταδιωκόντων. τίνι γὰρ οὗτοι Σαρδαναπάλλου διαφέρουσιν; οὗ τὸν βίον δηλοῖ τὸ ἐπίγραμμα· ταῦτ’ ἔχω ὅσς’ ἔφαγον καὶ ἐφύβρισα καὶ μετ’ ἔρωτος τέρπν’ ἔπαθον, τὰ δὲ πολλὰ καὶ ὄλβια κεῖνα λέλειπται. καὶ γὰρ ἐγὼ σποδός εἰμι, Νίνου μεγάλης βασιλεύσας. καθόλου γὰρ οὐκ ἀναγκαῖον τὸ τῆς ἡδονῆς πάθος, ἐπακολούθημα δὲ χρείαις τισὶ φυσικαῖς, πείνῃ, δίψει, ῥίγει, γάμῳ. εἰ γοῦν ταύτης δίχα πιεῖν οἷόν τε ἦν ἢ τροφὴν προσίεσθαι ἢ παιδοποιεῖν, ἐδείχθη ἂν οὐδεμία ἑτέρα χρεία ταύτης. οὔτε γὰρ ἐνέργεια οὔτε διάθεσις οὐδὲ μὴν μέρος τι ἡμέτερον ἡ ἡδονή, ἀλλ’ ὑπουργίας ἕνεκα παρῆλθεν εἰς τὸν βίον, ὥσπερ τοὺς ἅλας φασὶ τῆς παραπέψεως τῆς τροφῆς χάριν. ἣ δὲ ἀφηνιάσασα καὶ τοῦ οἴκου κατακρατήσασα πρώτην ἐπιθυμίαν γεννᾷ, ἔφεσιν καὶ ὄρεξιν οὖσαν ἄλογον τοῦ κεχαρισμένου αὐτῇ, ⟨ἣ⟩ καὶ τὸν Ἐπίκουρον τέλος εἶναι τοῦ φιλοσόφου ἀνέπεισε θέσθαι τὴν ἡδονήν.
πολεμίους ἢ τὸ ἐν τίνι πράττεται, καθάπερ ὁ ταῖς ἐσφαιρωμέναις λόγχαις γυμναζόμενος καὶ ἀποκτείνας τινὰ, τοῦ δόρατος ἀποβαλόντος τὴν σφαίραν ἢ τὸ παρὰ τὸ πῶς, ὡς ὁ ἐν σταδίῳ ἀποκτείνας τὸν ἀντα- γωνιστήν· οὐ γὰρ θανάτου, ἀλλὰ νίκης χάριν Αγων ζετο· ἢ τὸ οὗ ἕνεκα πράττεται, οἷον ὁ ἰατρὸς δέδωκεν ἀντίδοτον ὑγιεινὴν, καὶ ἀπέκτεινεν· ὁ δὲ οὐ τούτων χάριν δέδωκεν, ἀλλὰ τοῦ σῶσαι. Ἑκράτει μὲν οὖν ὁ νόμος τότε καὶ τὸν ἀκουσίως φονεύσαντα, ὡς τὸν ἀκουσίως γονοῤῥυῆ, ἀλλ᾽ οὐ κατ᾽ ἴσον τῷ ἑκουσίως. Καίτοι κἀκεῖνος ὡς ἐπὶ ἑκουσίῳ κολασθήσεται, εἴ τις μεταγάγοι τὸ πάθος ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· τῷ ὄντι γὰρ κολαστέος ὁ ἀκρατὴς τοῦ γονίμου λόγου· ὅ καὶ αὐτὸ, πάθος ἐστὶ ψυχῆς ἄλογον, ἐγγὺς ἀδολεσχίας Ιόν· Πι· στὸς δὲ ἤρηται πνοῇ κρύπτειν πράγματα (51). Τα προαιρετικά τοίνυν κρίνεται. Κύριος γὰρ ἐτάζει καρδίας καὶ νεφρούς· καὶ ὁ ἐμβλέψας πρὸς ἐπι θυμίαν κρίνεται. Διό, Μηδὲ ἐπιθυμήσῃς, λέγει και, Ο λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσί με τιμᾷ, φησίν· ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἐστὶν ἀπ' ἐμοῦ. Εἰς αὐτήν γὰρ ἀφορᾶ τὴν γνώμην ὁ Θεός· ἐπεὶ καὶ τὴν Λὼτ γυναῖκα ἐπιστραφεῖσαν μόνον ἑκουσίως ἐπὶ τὴν καὶ κίαν τὴν κοσμικήν, κατέλιπεν ἀναίσθητον, ὡς λίθον δείξας ἀλατίνην, καὶ στήσας, εἰς τὸ μὴ πρόσω χαλ ρεῖν, οὐ μωρὰν καὶ ἄπρακτον εἰκόνα, ἀρτύσαι δὲ καὶ στύψαι τὸν πνευματικῶς δυνάμενον διορᾷν. ἀντίπαλον ἀφεὶς, καὶ ἀποκτείνας οἰκεῖον ἀντὶ τοῦ Ει, Τὸ δ᾽ ἑκούσιον ἢ τὸ κατ᾿ ὄρεξίν ἐστιν, ἢ τὸ κατὰ προαίρεσιν, ἢ τὸ κατὰ διάνοιαν. Αὐτίκα παρέκειταί πως ταῦτα ἀλλήλοις, ἁμάρτημα (52), ατύχημα, ἀδι κημα. Καὶ ἔστιν ἁμάρτημα μὲν, φέρε εἰπεῖν, τὸ τρυφητικῶς καὶ ἀσελγῶς βιοῦν· ἀτύχημα δὲ τὸν είν λον, ὡς πολέμιον, ὑπ' ἀγνοίας βαλεῖν· ἀδίκημα δὲ ή τυμβωρυχία ἢ ἡ ἱεροσυλία. Τὸ δὲ ἁμαρτάνειν ἐκ τοῦ ἀγνοεῖν κρίνειν ὅ τι χρὴ ποιεῖν συνίσταται, ἢ τῷ ἀδυνατεῖν ποιεῖν· ὥσπερ ἀμέλει καὶ βόθρω περι πίπτει τις, ἤτοι ἀγνοήσας, ἢ ἀδυνατήσας ὑπερθῆναι δι᾿ ἀσθένειαν σώματος. Αλλ' ἐφ' ἡμῖν γε ἥ τε πρὸς τὴν παιδείαν ἡμῶν παράστασις ἤ τε πρὸς τὰς ἐντο λὰς ὑπακοή· ὧν εἰ μὴ μετέχειν βουληθείημεν, θυμῷ τε καὶ ἐπιθυμίᾳ ἐκδότους σφᾶς αὐτοὺς ἐπιδόντες, ἁμαρτησόμεθα, μᾶλλον δὲ ἀδικήσομεν τὴν ἑαυτῶν ψυχήν. Ὁ μὲν γὰρ Λάϊος ἐκεῖνος κατὰ τὴν τραγω δίαν φησίν· * Ανὴρ δίγλωτ σος ἀποκαλύπτει βουλὰς ἐν συνεδρίῳ· πιστὸς δὲ πνοῇ κρύπτει πράγματα. ἀδικήματος CLEMENTIS ALEXANDRINI • non esse mysteriis initiatum; aut ignoraus id quod A agitur, ut qui, dimisso adversario, domesticum occidit pro inimico; aut id quo agitur, ut qui præplatis exercetur lanceis, et aliquem interfe- cit, cum pilam lancea amisisset; aut ignorans quemadmodum esset faciendum, ut qui in stadio occidit adversarium; non enim ut occide. ret, sed ut vinceret, certabatur; aut id, cujus gia- tia agitur, quemadmodum dedit medicus salubre antidotum, et occidit. Is autem non ea de causa dedit, sed ut eum servaret. Ac puniebat quidem tunc quoque lex eum, qui non sponte interfecit; ut eum, qui non sponte laborabat profluvio seminis : sed non æque atque eum, qui sponte. Quanquam ille quoque punietur tanquam propter voluntarium, si quis affectum traduxerit ad veritatem. Revera enim est puniendus is, qui est verbi genitalis in- continens quod ipsum quoque est animi affectio aliena a ratione, quæ prope accedit ad futilem loquacitatem : Fidelis autem eligit res celare spi- rita a. Quae sponte ergo et ex electione suscipiun- tur, puniuntur. Dominus enim scrutatur corda et renes b : et judicatur is, qui respexit ad concupis- centiam c. Quare etiam dicit, Ne concupiscas 4. Hic populus, inquit, honorat me labiis; cor autem ipsorum procul est a mec. Deus enim respicit ad animum. Nam uxorem quoque Lot, quæ sua sponte solum erat conversa ad mundanum vitium, reliquit insensilem, in similitudinem salinæ petræ con- versam, et sic fixam, ne ulterius progrederetur, non stultam et quæ nihii efficeret imaginem, sed quæ condire et confirmare posset eum qui potest perspicere spiritaliter. B CAPUT XV. De diversis voluntarii et peccatorum exinde sequentium generibus. Voluntarium autem, seu spontaneum, est, vel ex G appetitione, vel ex electione, vel ex animi sententia. Jam vero hæc quodammodo inter se prope sita sunt, peccatum, infortunium, scelus seu injuria. Et est peccatum quidem, verbi gratia, luxuriose et intempe ranter vivere. Infortunium autem, amicum tanquam inimicum inscienter occidere. Scelus autem seu inju- ria est, sepulcrorum elfossio, aut sacrilegium. Pec- care autem constat ex eo, quod nesciat quis judi- care quidnam facere oporteat, aut quod facere non possit : sicut certe in fossam quoque incidit aliquis, vel quod ignoraverit, vel quod transilire non potuerit propter imbecillitatem corporis. Sed in nostra quidem certe est potestate, ut percipiendæ disciplinæ operam demus, et ut pareamus præce- ptis : quorum si noluerinrus esse participes, iræ et voluptati nos ipsos dedentes, peccabimus, vel po- tius injuria nostram afficiemus animam. Laius enim ille dicit in tragœdia : D ED. POTTER, ED. PARIS. • Prov. xt, 15. b Psal. vil, 9. Jerem. xvii, 10. c Matth. v, 28. d Exod. xx, 17. •Isa. xxix, 15; Matth. xv, 8; Marc. vi, 6. hastis deludens aliquem interfecerit, pila ex cuspide hastæ delapsa. Villiomarus in Titium lib. v, cap. 11. COLLECT. sequitur etiam interpretis versio, eligit res celare spiritu : inquit Sylburgius, existimans, ut videtur, textum auctoris corruptum. Sed nil mutari debet : respicit enim Clemens Prov. xi, : Loca Scripturæ, quæ - quuntur, auctor e memoria recitavit. explicatio est etiam apud Aristotele:n lib. v, c. 8. SYLBURG. (51) Πνοῇ κρύπτειν πρ. Vulgatam lectionem (52) Αμάρτημα. Αμαρτήματος, ἀτυχήματος επ
PG 8:1065θειάζει γοῦν «σαρκὸς εὐσταθὲς κατάστημα καὶ τὸ περὶ ταύτης πιστὸν ἔλπισμα». τί γὰρ ἕτερον ἡ τρυφὴ ἢ φιλήδονος λιχνεία καὶ πλεονασμὸς περίεργος πρὸς ἡδυπάθειαν ἀνειμένων; ἐμφαντικῶς ὁ Διογένης ἔν τινι τραγῳδίᾳ γράφει· οἱ τῆς ἀνάνδρου καὶ διεσκατωμένης τρυφῆς ὑφ’ ἡδοναῖσι σαχθέντες κέαρ πονεῖν θέλοντες οὐδὲ βαιά, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις ὅσα αἰσχρῶς μὲν εἴρηται, ἐπαξίως δὲ τῶν φιληδόνων. Διό μοι δοκεῖ ὁ θεῖος νόμος ἀναγκαίως τὸν φόβον ἐπαρτᾶν, ἵν’ εὐλαβείᾳ καὶ προσοχῇ τὴν ἀμεριμνίαν ὁ φιλόσοφος κτήσηταί τε καὶ τηρήσῃ, ἀδιάπτωτός τε καὶ ἀναμάρτητος ἐν πᾶσι διαμένων. οὐ γὰρ ἄλλως. εἰρήνη καὶ ἐλευθερία περιγίνεται ἢ διὰ τῆς ἀπαύστου καὶ ἀναπαυδήτου πρὸς τὰς τῶν παθῶν ἡμῶν ἀντιμαχήσεις . οὗτοι γὰρ οἱ ἀνταγωνισταὶ παχεῖς καὶ Ὀλυμπικοὶ σφηκῶν ὡς εἰπεῖν εἰσι δριμύτεροι, καὶ μάλιστα ἡ ἡδονή, οὐ μόνον μεθ’ ἡμέραν, ἀλλὰ καὶ νύκτωρ ἐν αὐτοῖς τοῖς ἐνυπνίοις μετὰ γοητείας δελεαστικῶς ἐπιβουλεύουσα καὶ δάκνουσα. πῶς οὖν ἔτι δίκαιοι κατατρέχειν τοῦ νόμου Ἕλληνες, φόβῳ καὶ αὐτοὶ τὴν ἡδονὴν δουλοῦσθαι διδάσκοντες;
Δέληθεν (57) οὐδὲν τῶνδέ μ', ὧν σὺ νουθετεῖς· Α Γνώμην δ' ἔχοντά μ' ἡ φύσις βιάζεται, τουτέστι, τὸ ἔκδοτον γεγενῆσθαι τῷ πάθει. Η Μήδεια δὲ, καὶ αὐτὴ ὁμοίως ἐπὶ τῆς σκηνής βολ . Καὶ μανθάνω (54) μὲν οἷα δρᾷν μέλλῳ κακά (55) Θυμὸς δὲ κρείσσων τῶν ἐμῶν βουλευμάτων. Αλλ' οὐδὲ Αἴας σιωπᾷ, μέλλων δὲ ἑαυτὴν ἀποσφάτω τειν, κέκραγεν· Οὐδὲν (56) οὖν ἦν τῆμα, ἐλευθέρου Ψυχήν δάκνον οὕτως ὡς ἀνδρὸς ἀτιμία. Οὕτως πέπονθα, και με συμποροῦσα Βαθεῖα κηλὶς, ἐκ βυθῶν ἀναστρέφει, Λύσσης πικροῖς κέντροισιν ἠρεθισμένον. Τούτους μὲν οὖν ὁ θυμός· μυρίους δὲ ἄλλους ἡ ἐπι- θυμία τραγῳδεῖ, τὴν Φαῖδραν, τὴν ᾿Ανθίαν, τὴν Β Εριφύλην, Η χρυσόν φίλον ἀνδρὸς ἐδέξατο τιμήεντα (57). Τὸν γὰρ κωμικὸν ἐκεῖνον Θρασωνίδην άλλη σκηνή (53), Παιδισκάριόν με, φησὶν, εὐτελὲς καταδεδούλωκεν. Ατύχημα (59) δὲ νοῦ παράλογος ἐστιν ἁμαρτία· ἡ οἷα μέλλω δρᾷν κακά δι' ἐπαγγελίας Θρήσσας τὸ ἴδιον τῆς ἑρμηνείας, Πῆμα δ' οὐδὲν ἐλευθέρου Ψυχὴν ἔδακνεν ἀνδρὸς, ὡς ἀτιμία· Οὕτως πέπονθα και με συμφοροῦσ᾽ ἀεὶ Βαθεῖα κηλὶς ἐκ β. Οὐδὲν ὡς ἐλευθέρου Πῆμ' ἀνδρὸς ἦτορ δάκνον, ὡς ἀτιμία. Οὕτως πέπονθα· και με συμφοροῦσα δὴ Βαθεία κηλὶς ἐκ βυθῶν ἀναστρέφει, Λύσσης πικροῖς κέντροισιν ἠρεθισμένον. Τὸ σεμνὸν, τὸ γοργόν, βή- σεσ:, 'Οδυσσ. έδω- ροδοκήθη κατὰ τοῦ ἀνδρὸς, ἢ χρυσὸν ἔλαβεν ἀντὶ τοῦ ἀνδρὸς, ὡς οἷον ἀπεμπολήσασα ἐκεῖνον ὁρμοῦ χρυ σοῦ δοθέντος παρὰ Πολυνείκους ἢ Αδράστου. STROMATUM LIB. 11. Nihil me eorum, quæ mones, latet quidem, Natura sed me, cum sciam, rapit tamen : 100% Hoc est, se tradidisse in affectuum potestatem. Medea quoque ipsa similiter clamat in scena : Factura quænam sim satis scio mala : At ira major consili vires domat. Sed nec tacet Ajax, sed sibi manus illaturus voci- feratur : Res ergo mentem est nulla, quæ sic liberi Mordet viri, ac iniqua injusta infamia. Affectus ipse sic sum ego, quem nunc rapit Condensa labes, ex profundo commovet, Stimulis furoris concitum perucribus. Atque hos quidem ira, alios vero innumerabiles cupiditas deducit in tragediam, Phædrain, An- P. ED. POTTER; 388-389 ED. PARIS. Hi versus exstant inter fragmenta Euripidis, v. 278. mine reddidit G. Buchananus : Videoque quantum perpetrabitur nefas; Sed pessimorum facinorum genitor furor, Ratione major me retrorsum distrahit. E: apud Ovid. Metamorph. vii, seqq.: aliudque cupido, .... Mens aliud suadet : video meliora, proboque, Deteriora sequor. COLLECT. Hi versus ex Euripidis Medea sunt, v. 1078. Euripid., eamque lectionem in omnibus Euripidis exemplaribus reperiri, testatur Barnesius. Hierocles habet, ellt.Cantabrig. pag. 75. Clementis lectionem exhibent Simplicius in Epictet. cap. et 11; Arrianus in Epictet. lib. ?, c. et alii, quos enumerat Thom. Gatakerus Advers. Mi- scellan., c. 10. BURG. - thiam, Eriphylen, Quæ pro dilecto viro pretiosum acceperat aurum. Comicum enim Thrasonidem alia scena, Puellula, inquit, vilis me sibi servum fecit. Infortunium au- tem est peccatum mentis præter rationem; pecca- similius. Quid, quod critici observant, neminem ex reliquis tragicis, Ajacem morientem in scena re- præsentasse, sed tantum factum exposuisse? quod et Æschylus fecit in tragedia quam inscripsit. Itaque tanquam iugula- re factum hoc Sophoclis notant. Hæc autem viden- tur deprompta esse ex phoɩ aliqua, quæ mortem ejus in theatro exhibitam præcessit, et hoc Clemens C innuere videtur. Quanquain minus hoc sit certum, quam quæ Sophoclem sapit. HEINSIUS. Hos versus sic restituit et explicavit H. Grotius in Excerptis e Tragœd. pag. : etc.... Sophoclis, qui exstat, nihil horum invenio. SL- Ordo verborum mire est turbatus, et, tan- quam membra Virbii, immutate dictiones sunt, aut sparsæ. Neque novum aut inusitatum est Cle: D menti, vocem æquipollentem pro voce substituere. Quanquam non sit magni adinodum negotii ele- gantissimos versus sanitati suæ restituere. Et pa- rum abest, quin ita fuerint concipiendi : nam prio- res duo cum dimidio, maxime luxati sunt, et trans- positi : .... Verum est, in Ajace Sophoclis non exstare quidem. Sed profecto præter Sophoclem, aut fallor, aut non exstat quisquam ex antiquitate tota, qui sic scri- val. mores, quos Ajaci tribuit, in paucis versibus mirum in modum redolent çœ- leste illud os. Conferantur cum postremis illis quas moriturus Ajax loquitur, nihil illis est PATROL. GR. VIII. .... .... Nihil infamia Gravius perurit pectus ingenuum viri : Ea me calamitas terret, et penitus fibris Adacta miserum versat ex imo lues, Stimulisque mentem durus exagitat furor. Que sibi dilecti pretiosum acceperat aurum. Rectius convertit e Greco pag. 251, cap. 10, lib. Pedagog. hunc versum A. Non enim fuit aurum illud mariti, sed ut docet Eustathius, Νam cum ejus arbitrio permissum esset, ut vir ejus proficisceretur ad bellum, aureo illo torque corru- pta secundum adversarios ejus litem dedit. Cicero lib. iv in Verrem: Eriphylam accepimus in fabulis ea cupiditate, ut cum vidisset monile, ut opinor, ex auro et gemmis, pulchritudine ejus incensa salutem viri proderet. Athenaeus lib. i tradit, ideo celebre fuisse Eriphyles aureum monile, quia tum aurum foret in magna apud Græcos penuria, quin et ar- genteum poculum illa ætate non sine admiratione, velut novum et insolens quippiam, visum fuisse. In vulgata interpretatione Homeri idem error emen- dandus est, et apud Pausaniam in Broticis ex in- terpretatione Loescheri. COLLECT. quæ hic explicantur, vocum sensum, non tam ex (53) Δέληθεν. Η. legit, Λέληθε μὲν οὐθέν. SYLBURG. (54) Καὶ μανθάνω. Medeam Euripidis Latino car- (55) στα δράν μέλλω κακά. Οἷα μελλήσω κακά, (56) Οὐδέν. Plane luxatun est metrum. In Ajace (57) Η χρ. Hervetus vertit : (55) Αλλη σκηνή. Nempe comica. (59) Ατύχημα. Hervetus hujus et reliquarum,
ὁ γοῦν Σωκράτης φυλάσσεσθαι κελεύει τὰ ἀναπείθοντα μὴ πεινῶντας ἐσθίειν καὶ μὴ διψῶντας πίνειν καὶ τὰ βλέμματα καὶ τὰ φιλήματα τῶν καλῶν ὡς χαλεπώτερον σκορπίων καὶ φαλαγγίων ἰὸν ἐνιέναι πεφυκότα. καὶ Ἀντισθένης δὲ μανῆναι μᾶλλον ἢ ἡσθῆναι αἱρεῖται, ὅ τε Θηβαῖος Κράτης τῶν δὲ (φησὶ) κράτει ψυχῆς ἤθει ἀγαλλομένη· οὔθ’ ὑπὸ χρυσείων δουλουμένη οὔθ’ ὑπ’ ἐρώτων τηξιπόθων, οὐδ’ εἴ τι συνέμπορόν ἐστι φίλυβρι. καὶ τὸ ὅλον ἐπιλέγει· ἡδονῇ ἀνδραποδώδει ἀδούλωτοι καὶ ἄκναπτοι ἀθάνατον βασιλείαν ἐλευθερίαν τ’ ἀγαπῶσιν. οὗτος ἐν ἄλλοις εὐθυρρημόνως γράφει τῆς εἰς τὰ ἀφροδίσια ἀκατασχέτου ὁρμῆς κατάπλασμα εἶναι λιμόν, εἰ δὲ μή, βρόχον. Ζήνωνι δὲ τῷ Στωϊκῷ τὴν διδασκαλίαν μαρτυροῦσι καίτοι διασύροντες οἱ κωμικοὶ ὧδέ πως· φιλοσοφίαν καινὴν γὰρ οὗτος φιλοσοφεῖ· πεινῆν διδάσκει καὶ μαθητὰς λαμβάνει· εἷς ἄρτος, ὄψον ἰσχάς, ἐπιπιεῖν ὕδωρ. Πάντες δὴ οὗτοι οὐκ αἰσχύνονται σαφῶς ὁμολογεῖν τὴν ἐκ τῆς εὐλαβείας ὠφέλειαν·
Δέληθεν (57) οὐδὲν τῶνδέ μ', ὧν σὺ νουθετεῖς· Α Γνώμην δ' ἔχοντά μ' ἡ φύσις βιάζεται, τουτέστι, τὸ ἔκδοτον γεγενῆσθαι τῷ πάθει. Η Μήδεια δὲ, καὶ αὐτὴ ὁμοίως ἐπὶ τῆς σκηνής βολ . Καὶ μανθάνω (54) μὲν οἷα δρᾷν μέλλῳ κακά (55) Θυμὸς δὲ κρείσσων τῶν ἐμῶν βουλευμάτων. Αλλ' οὐδὲ Αἴας σιωπᾷ, μέλλων δὲ ἑαυτὴν ἀποσφάτω τειν, κέκραγεν· Οὐδὲν (56) οὖν ἦν τῆμα, ἐλευθέρου Ψυχήν δάκνον οὕτως ὡς ἀνδρὸς ἀτιμία. Οὕτως πέπονθα, και με συμποροῦσα Βαθεῖα κηλὶς, ἐκ βυθῶν ἀναστρέφει, Λύσσης πικροῖς κέντροισιν ἠρεθισμένον. Τούτους μὲν οὖν ὁ θυμός· μυρίους δὲ ἄλλους ἡ ἐπι- θυμία τραγῳδεῖ, τὴν Φαῖδραν, τὴν ᾿Ανθίαν, τὴν Β Εριφύλην, Η χρυσόν φίλον ἀνδρὸς ἐδέξατο τιμήεντα (57). Τὸν γὰρ κωμικὸν ἐκεῖνον Θρασωνίδην άλλη σκηνή (53), Παιδισκάριόν με, φησὶν, εὐτελὲς καταδεδούλωκεν. Ατύχημα (59) δὲ νοῦ παράλογος ἐστιν ἁμαρτία· ἡ οἷα μέλλω δρᾷν κακά δι' ἐπαγγελίας Θρήσσας τὸ ἴδιον τῆς ἑρμηνείας, Πῆμα δ' οὐδὲν ἐλευθέρου Ψυχὴν ἔδακνεν ἀνδρὸς, ὡς ἀτιμία· Οὕτως πέπονθα και με συμφοροῦσ᾽ ἀεὶ Βαθεῖα κηλὶς ἐκ β. Οὐδὲν ὡς ἐλευθέρου Πῆμ' ἀνδρὸς ἦτορ δάκνον, ὡς ἀτιμία. Οὕτως πέπονθα· και με συμφοροῦσα δὴ Βαθεία κηλὶς ἐκ βυθῶν ἀναστρέφει, Λύσσης πικροῖς κέντροισιν ἠρεθισμένον. Τὸ σεμνὸν, τὸ γοργόν, βή- σεσ:, 'Οδυσσ. έδω- ροδοκήθη κατὰ τοῦ ἀνδρὸς, ἢ χρυσὸν ἔλαβεν ἀντὶ τοῦ ἀνδρὸς, ὡς οἷον ἀπεμπολήσασα ἐκεῖνον ὁρμοῦ χρυ σοῦ δοθέντος παρὰ Πολυνείκους ἢ Αδράστου. STROMATUM LIB. 11. Nihil me eorum, quæ mones, latet quidem, Natura sed me, cum sciam, rapit tamen : 100% Hoc est, se tradidisse in affectuum potestatem. Medea quoque ipsa similiter clamat in scena : Factura quænam sim satis scio mala : At ira major consili vires domat. Sed nec tacet Ajax, sed sibi manus illaturus voci- feratur : Res ergo mentem est nulla, quæ sic liberi Mordet viri, ac iniqua injusta infamia. Affectus ipse sic sum ego, quem nunc rapit Condensa labes, ex profundo commovet, Stimulis furoris concitum perucribus. Atque hos quidem ira, alios vero innumerabiles cupiditas deducit in tragediam, Phædrain, An- P. ED. POTTER; 388-389 ED. PARIS. Hi versus exstant inter fragmenta Euripidis, v. 278. mine reddidit G. Buchananus : Videoque quantum perpetrabitur nefas; Sed pessimorum facinorum genitor furor, Ratione major me retrorsum distrahit. E: apud Ovid. Metamorph. vii, seqq.: aliudque cupido, .... Mens aliud suadet : video meliora, proboque, Deteriora sequor. COLLECT. Hi versus ex Euripidis Medea sunt, v. 1078. Euripid., eamque lectionem in omnibus Euripidis exemplaribus reperiri, testatur Barnesius. Hierocles habet, ellt.Cantabrig. pag. 75. Clementis lectionem exhibent Simplicius in Epictet. cap. et 11; Arrianus in Epictet. lib. ?, c. et alii, quos enumerat Thom. Gatakerus Advers. Mi- scellan., c. 10. BURG. - thiam, Eriphylen, Quæ pro dilecto viro pretiosum acceperat aurum. Comicum enim Thrasonidem alia scena, Puellula, inquit, vilis me sibi servum fecit. Infortunium au- tem est peccatum mentis præter rationem; pecca- similius. Quid, quod critici observant, neminem ex reliquis tragicis, Ajacem morientem in scena re- præsentasse, sed tantum factum exposuisse? quod et Æschylus fecit in tragedia quam inscripsit. Itaque tanquam iugula- re factum hoc Sophoclis notant. Hæc autem viden- tur deprompta esse ex phoɩ aliqua, quæ mortem ejus in theatro exhibitam præcessit, et hoc Clemens C innuere videtur. Quanquain minus hoc sit certum, quam quæ Sophoclem sapit. HEINSIUS. Hos versus sic restituit et explicavit H. Grotius in Excerptis e Tragœd. pag. : etc.... Sophoclis, qui exstat, nihil horum invenio. SL- Ordo verborum mire est turbatus, et, tan- quam membra Virbii, immutate dictiones sunt, aut sparsæ. Neque novum aut inusitatum est Cle: D menti, vocem æquipollentem pro voce substituere. Quanquam non sit magni adinodum negotii ele- gantissimos versus sanitati suæ restituere. Et pa- rum abest, quin ita fuerint concipiendi : nam prio- res duo cum dimidio, maxime luxati sunt, et trans- positi : .... Verum est, in Ajace Sophoclis non exstare quidem. Sed profecto præter Sophoclem, aut fallor, aut non exstat quisquam ex antiquitate tota, qui sic scri- val. mores, quos Ajaci tribuit, in paucis versibus mirum in modum redolent çœ- leste illud os. Conferantur cum postremis illis quas moriturus Ajax loquitur, nihil illis est PATROL. GR. VIII. .... .... Nihil infamia Gravius perurit pectus ingenuum viri : Ea me calamitas terret, et penitus fibris Adacta miserum versat ex imo lues, Stimulisque mentem durus exagitat furor. Que sibi dilecti pretiosum acceperat aurum. Rectius convertit e Greco pag. 251, cap. 10, lib. Pedagog. hunc versum A. Non enim fuit aurum illud mariti, sed ut docet Eustathius, Νam cum ejus arbitrio permissum esset, ut vir ejus proficisceretur ad bellum, aureo illo torque corru- pta secundum adversarios ejus litem dedit. Cicero lib. iv in Verrem: Eriphylam accepimus in fabulis ea cupiditate, ut cum vidisset monile, ut opinor, ex auro et gemmis, pulchritudine ejus incensa salutem viri proderet. Athenaeus lib. i tradit, ideo celebre fuisse Eriphyles aureum monile, quia tum aurum foret in magna apud Græcos penuria, quin et ar- genteum poculum illa ætate non sine admiratione, velut novum et insolens quippiam, visum fuisse. In vulgata interpretatione Homeri idem error emen- dandus est, et apud Pausaniam in Broticis ex in- terpretatione Loescheri. COLLECT. quæ hic explicantur, vocum sensum, non tam ex (53) Δέληθεν. Η. legit, Λέληθε μὲν οὐθέν. SYLBURG. (54) Καὶ μανθάνω. Medeam Euripidis Latino car- (55) στα δράν μέλλω κακά. Οἷα μελλήσω κακά, (56) Οὐδέν. Plane luxatun est metrum. In Ajace (57) Η χρ. Hervetus vertit : (55) Αλλη σκηνή. Nempe comica. (59) Ατύχημα. Hervetus hujus et reliquarum,
PG 8:1067ἡ δὲ ἀληθὴς καὶ οὐκ ἄλογος σοφία οὐ λόγοις ψιλοῖς καὶ θεσπίσμασι πεποιθυῖα, ἀλλὰ σκεπαστηρίοις ἀτρώτοις καὶ ἀμυντηρίοις δραστικοῖς, ταῖς θείαις ἐντολαῖς, συγγυμνασίᾳ τε καὶ συνασκήσει μελετῶσα, δύναμιν θείαν κατὰ τὸ ἐμπνεόμενον μέρος αὐτῆς ὑπὸ τοῦ λόγου λαμβάνει. ἤδη γοῦν καὶ τοῦ ποιητικοῦ Διὸς τὴν αἰγίδα γράφουσι δεινήν, ἣν πέρι μὲν πάντῃ φόβος ἐστεφάνωται, ἐν δ’ Ἔρις, ἐν δ’ Ἀλκή, ἐν δὲ κρυόεσσα Ἰωκή· ἐν δέ τε Γοργείη κεφαλὴ δεινοῖο πελώρου, δεινή τε σμερδνή τε, Διὸς τέρας αἰγιόχοιο. τοῖς δὲ τὸ σωτήριον διορᾶν ὀρθῶς δυναμένοις οὐκ οἶδα εἴ τι φίλτερον φανήσεται τῆς τε σεμνότητος τοῦ νόμου καὶ τῆς θυγατρὸς αὐτοῦ εὐλαβείας. ἀλλὰ γὰρ ὅταν ὑπέρτονον ᾄδειν λέγηται, ὥσπερ καὶ ὁ κύριος ἐπί τινας, ἵνα μή τινες τῶν ζηλούντων αὐτὸν ἔκτονον καὶ ἀπόχορδον ᾄσωσιν, οὕτως ἀκούω, οὐχ ὡς ὑπέρτονον, ἀλλὰ τοῖς μὴ βουλομένοις ἀναλαβεῖν τὸν θεῖον ζυγόν, τούτοις ὑπέρτονον· τοῖς γὰρ ἀτόνοις καὶ ἀσθενικοῖς τὸ μέτριον ὑπέρτονον δοκεῖ, καὶ τοῖς ἀδίκοις ἀκροδίκαιον τὸ ἐπιβάλλον.
PG 8:1069ὅσους γὰρ διὰ τὸ φιλικῶς πρὸς ἁμαρτίας ἔχειν ἡ συγγνώμη παρεισέρχεται, οὗτοι τὴν ἀλήθειαν ἀπήνειαν ὑπολαμβάνουσιν καὶ τὴν αὐστηρίαν ἀποτομίαν, καὶ ἀνηλεῆ τὸν μὴ συναμαρτάνοντα μηδὲ συγκατασπώμενον. εὖ γοῦν ἡ τραχῳδία ἐπὶ τοῦ Ἅιδου γράφει· πρὸς δ’ οἷον ἥξεις δαίμονα ὡς ἔρωτα, ὃς οὔτε τοὐπιεικὲς οὔτε τὴν χάριν ᾔδει, μόνον δ’ ἔστεργε τὴν ἁπλῶς δίκην. καὶ γὰρ εἰ μηδέπω ποιεῖν τὰ ἡμῖν προσταττόμενα ὑπὸ τοῦ νόμου οἷοί τέ ἐσμεν, ἀλλά τοι συνορῶντες, ὡς ὑποδείγματα ἡμῖν ἔκκειται κάλλιστα ἐν αὐτῷ, τρέφειν καὶ αὔξειν τὸν ἔρωτα τῆς ἐλευθερίας δυνάμεθα· καὶ τῇδε ὠφελοίμεθ’ ἄν, κατὰ δύναμιν προθυμότερον τὰ μὲν προκαλούμενοι, τὰ δὲ μιμούμενοι, τὰ δὲ καὶ δυσωπούμενοι. οὐδὲ γὰρ οἱ παλαιοὶ δίκαιοι κατὰ νόμον βιώσαντες «ἀπὸ δρυὸς» ἦσαν «παλαιφάτου οὐδ’ ἀπὸ πέτρης». τῷ γοῦν βουληθῆναι γνησίως φιλοσοφεῖν ὅλους αὑτοὺς φέροντες ἀνέθεσαν τῷ θεῷ καὶ «εἰς πίστιν ἐλογίσθησαν». Καλῶς ὁ Ζήνων ἐπὶ τῶν Ἰνδῶν ἔλεγεν ἕνα Ἰνδὸν παροπτώμενον ἐθέλειν ⟨ἂν⟩ ἰδεῖν ἢ πάσας τὰς περὶ πόνου ἀποδείξεις μαθεῖν.
Α δὲ ἁμαρτία ἑκούσιος ἀδικία· ἀδικία δὲ ἐκούσιος κακία. Ρ. ἁμαρτίαν, ἐκ τοῦ ἀγνοεῖν, ἢ ἀδυνατεῖν· ἀδικίαν μόνην εὑρίσκεσθαι ἐκούσιον· ἀδικίαν ἁμαρτία, ἑκούσιος ἀδι- κία· ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἑκούσιον. Ατύχημα δὲ οὖν παράλογός ἐστιν ἁμαρτία· ἡ δὲ ἁμαρτία ἐκού- σιος ἀδικία· ἀδικία δὲ ἑκούσιος κακία. Ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἀκούσιον· — ἀτυχία δέ ἐστιν ἄλλου εἰς ἐμὲ πρᾶξις ἀκούσιος· ἡ δὲ ἀδι κία μόνη εὑρίσκεται ἑκούσιος, εἴτε ἐμὴ εἴτε ἄλ λου. (ἀτύχημα) (ἁμαρτία) (ἁμαρτία) (ἀδικία). (ἀδικία) (κακία). Ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἑκούσιον· διὸ καὶ φη σίν· 'Αμαρτία γὰρ ὑμῶν οὐ κυριεύσει· οὐ γάρ έστε ὑπὸ νόμον, ἀλλ' ὑπὸ χάριν· τοῖς ἤδη πεπιστευκόσι λέγων· "Οτι τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν). Ατυχία δέ ἐστιν ἄλλου εἰς ἐμὲ πρᾶξις ἀκούσιος· ἡ δὲ ἀδικία μόνη εὑρίσκεται ἑκούσιος, εἴτε ἐμὴ εἶτε ἄλλου. Ταύτας δ' αἰνίσσεται τῶν ἁμαρτιῶν τὰς δια- φορὰς ὁ Ψαλμῳδὸς, μακαρίους λέγων, ὧν ὁ Θεὸς τὰς μὲν ἀπήλειψεν ἀνομίας, τὰς δὲ ἐπεκάλυψεν ἁμαρ τίας· οὐκ ἐλογίσατό τε τὰς ἄλλας, καὶ ἀφῆκε τις λοιπάς. Γέγραπται γάρ. Μακάριοι (60), ὧν ἀρέθη σαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἐπεκαλύφθησαν αἱ ἁμαρ τίαι· μακάριος ἀνὴρ ᾧ οὐ μὴ λογίσηται Κύριος ἁμαρτίαν, οὐδέ ἐστιν ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος οὗτος ὁ μακαρισμός (64) ἐγένετο ἐπὶ τοὺς ἐκλελε γμένους ἀπὸ τοῦ Θεοῦ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυ- ρίου ἡμῶν. Καλύπτει μὲν γὰρ ἀγάπη πλῆθος ἁμαρ τιῶν, ἀπαλείφει δὲ ὁ τὴν μετάνοιαν (62) μάλλον τοῦ ἁμαρτωλοῦ ἢ τὸν θάνατον αἱρούμενος. Οὐ λογίζονται δὲ, ὅσαι μὴ κατὰ προαίρεσιν συνίσταν ται· Ο γὰρ (63) ἐπιθυμήσεις ἤδη μεμοίχευκε, φησίν. Αφίησί τε τὰς ἁμαρτίας ὁ φωτίζων Λόγος· Καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ, φησὶν ὁ Κύριος, ζητή- σουσι τὴν ἀδικίαν Ισραὴλ, καὶ οὐχ ὑπάρ ξει (64), καὶ τὰς ἁμαρτίας Ιούδα, καὶ οὐ μὴ εὐ ρεθῶσιν. "Οτι τίς ὥσπερ ἐγώ; καὶ τίς ἀντιστήσε ται κατὰ πρόσωπόν μου; Ορᾷς ἕνα θεὸν καταγ γελλόμενον ἀγαθὸν, τῶν κατ᾽ ἀξίαν ἀπονεμητικόν τε καὶ ἀφετικὸν ἁμαρτημάτων. Φαίνεται δὲ καὶ Ἰωάν νης ἐν τῇ μείζονι ἐπιστολῇ τὰς διαφορὰς τῶν ἁμαρ τιῶν ἐκδιδάσκων ἐν τούτοις· Ἐάν τις ἴδῃ τὸν ἀδελ φὸν αὐτοῦ (65) ἁμαρτάνοντα ἁμαρτίαν μὴ πρὸς θάνατον, αἰτήσει καὶ δώσει αὐτῷ ζωήν τοῖς ἁμαρ τάνουσι μὴ πρὸς θάνατον, εἶπεν. Εστι γὰρ ἁμας- τία πρὺς θάνατον· οὐ περὶ ἐκείνης λέγω, ἵνα έρω τήσῃ τις (66)· πᾶσα ἀδικία ἁμαρτία ἐστί· καὶ ἔστιν ἀδικίαν τίαν, ἀτυχίαν, οὐδέ ἐστιν ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος. Ο μαχα- ρισμὸς οὖν οὗτος ἐπὶ τὴν περιτομὴν, ἢ καὶ ἐπὶ τὴν ἀκροβυστίαν ; ἵλεως ἔσομαι τοῖς ὑπολελειμμένοις. Οτι τίς ὥσπερ ἐγώ; καὶ τίς ἀντιστήσεταί μοι ; καὶ τίς οὗτος ποιμὴν, ὃς στήσεται κατὰ πρόσωπόν μου; . CLEMENTIS ALEXANDRINI tum autem est voluntaria injustitia; injuria autem est vitium voluntarium. Est ergo peccatum quidem meum voluntarium . (Et ideo dicit. Peccatum vo- bis non dominabitur. Non enim estis sub lege, sed sub gratia ^ ; dicens iis, qui jam crediderant : Quoniam ejus nos livore sanati sumus b.) Infortunium autem est alterius in me actio involuntaria. Injuria autem invenitur solum voluntaria, sive sit nea, sive al- terius. Has autem peccatorum differentias signifi- cat Psalmographus, beatos dicens, quorum Deus delevit iniquitates, texit autem peccata; et non quidem alia imputavit, alia vero dimisit : scriptum est enim : Beali, quorum renuissa sunt iniquitates, et quorum tecta sunt peccata; beatus, cui non impu- taverit Dominus peccatum, nec est in spiritu ejus do- lus c. Hæc beatitudo facta est super electos a Deo B per Jesum Christum Dominum nostrum. Operit enim charitas multitudinem peccatorum d. Delet autem is, qui magis vult pœnitentiam quam mortem peccatoris *. Non imputantur autein, quæ non procedunt ex li- bera electione. Qui enim concupitit, jam, iuquit, machatus est. Et remittit peccata Logos illumi- nans : Et in tempore illo, inquit Dominus, quærent injustitiam Israel, et non erit : et peccata Juda, et non invenientur 8. Quoniam quis sicut ego, et quis stabit contra faciem meam b? Vides & unum Deum annuntiari bonum, qui retribuit pro meritis, et peccata remittit. Videtur autem Joannes quoque in majore epistola, in his peccatorum docere dife- rentias : Si quis viderit frutrem suum peccantem pec- calum non ad mortem, petet, et dabit ei vitam : pec- cantibus non ad mortem, inquit. Εst enim pecca- tum ad mortem: non de illo dico, ut roget quis. Omnis injustitia est peccatum : et est peccatum non ad mortem i. c Sed et David, et ante David Moyses, per hæc trium dogmatum ostendunt cognitionem. `Beatus vir, qui non ambulavit in via impiorum, sic- * ED. POTTER. • Rom. vi, 14. b Isa. 7,8. d [ Pet. 1, 8. • Ezech. xxx!!!, 11. f Matth. i'l Joan. v, 16-17. mente Clementis, quam apparet eum non fuisse as- secutum, quam Aristotelis, vel alterius cujuspiam, tradidit. Sunt autem hæc admodum turbata atque confusa. Constat enim, Clementis sen- tentia, esse quiddam involuntarium : nam paulo superius dixit, eam provenire et defectu scientia, vel virium : et paulo post affirmat, olam ex his esse voluntariam. Unde procul dubio hæc corrupta sunt : et, Proinde, ut huic sententiæ sensus constet, sic eam scribi, distingui, et explicari vellem : Est igitur infortunium peccatum quod prater opinionem accidit. Pecca- wm autem voluntarium est injustitia luijustitia autem voluntaria, est malitia Est igitur peccatum, id quod a meipso fit contra voluntatem; infortunium, quod ab alio in me contra ejus voluntatem committitur; sola C Lili, ; Petr. 11, 24. c Psal. xxxi, 1, 2, Rom. 1, v, 28. Jerem. L, 20, h Jerem. XLIX, 19. D autem injustitia est voluntaria sive a me, sive ab alio fat. Vult igitur Clemens, malum id dici, quod a quopiam voluntarie perpetratum est; quac quod quis imprudens, aut vi coactus, fecerit; quod quis ab alio præter voluntatem agente passus fuerit. ex eo Rom. 1v, 7, 8, excepta postrema sententia, Epistola_ad_Romanos statim sequitur: Ezechielis locum prius citavit. Quæ hic apud Clementem sequuntur, petita sunt ex ejusdem pro- phetæ cap. xLix, : (60) Μακάριοι. Hæc exstant Psal. xxxi, 1, 2, et (61) Οὗτος ὁ μ. Respicit sententiam, quæ in (62) ῾Ο τὴν μετ. Conf. p. 375 ed. Paris., ubi hunc (63) Ο γάρ. Conf. superius pag. 382 edit. Paris. (64) Οὐχ ὑπάρξει. Sequitur apud Jeremiam, ὅτι (65) Αὐτοῦ. Αὐτοῦ, Joan. (66) Τίς. Abest a Joan. Mos, οὐ πρὸς θ. Ibid.
ἡμῖν δὲ ἄφθονοι μαρτύρων πηγαὶ ἑκάστης ἡμέρας ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν θεωρούμεναι παροπτωμένων ἀνασκινδυλευομένων τὰς κεφαλὰς ἀποτεμνομένων. τούτους πάντας ὁ παρὰ τοῦ νόμου φόβος εἰς Χριστὸν παιδαγωγήσας συνήσκησε τὸ εὐλαβὲς καὶ δι’ αἱμάτων ἐνδείκνυσθαι. «ὁ θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν, ἐν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ.» τίνας τούτους; τοὺς ἡδονῆς κρείττονας, τοὺς τῶν παθῶν διαφέροντας, τοὺς ἕκαστον ὧν πράσσουσιν ἐπισταμένους, τοὺς γνωστικούς, τοὺς τοῦ κόσμου μείζονας. καὶ πάλιν «ἐγὼ εἶπα, θεοί ἐστε καὶ υἱοὶ ὑψίστου πάντες» τίσι λέγει ὁ κύριος; τοῖς παραιτουμένοις ὡς οἷόν τε πᾶν τὸ ἀνθρώπινον. καὶ ὁ ἀπόστολος λέγει· «ὑμεῖς γὰρ οὐκέτι ἐστὲ ἐν σαρκί, ἀλλ’ ἐν πνεύματι.» καὶ πάλιν λέγει· «ἐν σαρκὶ ὄντες οὐ κατὰ σάρκα στρατευόμεθα·» «σὰρξ» γὰρ «καὶ αἷμα βασιλείαν θεοῦ κληρονομῆσαι οὐ δύνανται, οὐδὲ ἡ φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν κληρονομεῖ·» «ἰδοὺ δὲ ὡς ἄνθρωποι ἀποθνῄσκετε» διελέγχον ἡμᾶς τὸ πνεῦμα εἴρηκεν.
Α δὲ ἁμαρτία ἑκούσιος ἀδικία· ἀδικία δὲ ἐκούσιος κακία. Ρ. ἁμαρτίαν, ἐκ τοῦ ἀγνοεῖν, ἢ ἀδυνατεῖν· ἀδικίαν μόνην εὑρίσκεσθαι ἐκούσιον· ἀδικίαν ἁμαρτία, ἑκούσιος ἀδι- κία· ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἑκούσιον. Ατύχημα δὲ οὖν παράλογός ἐστιν ἁμαρτία· ἡ δὲ ἁμαρτία ἐκού- σιος ἀδικία· ἀδικία δὲ ἑκούσιος κακία. Ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἀκούσιον· — ἀτυχία δέ ἐστιν ἄλλου εἰς ἐμὲ πρᾶξις ἀκούσιος· ἡ δὲ ἀδι κία μόνη εὑρίσκεται ἑκούσιος, εἴτε ἐμὴ εἴτε ἄλ λου. (ἀτύχημα) (ἁμαρτία) (ἁμαρτία) (ἀδικία). (ἀδικία) (κακία). Ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἑκούσιον· διὸ καὶ φη σίν· 'Αμαρτία γὰρ ὑμῶν οὐ κυριεύσει· οὐ γάρ έστε ὑπὸ νόμον, ἀλλ' ὑπὸ χάριν· τοῖς ἤδη πεπιστευκόσι λέγων· "Οτι τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν). Ατυχία δέ ἐστιν ἄλλου εἰς ἐμὲ πρᾶξις ἀκούσιος· ἡ δὲ ἀδικία μόνη εὑρίσκεται ἑκούσιος, εἴτε ἐμὴ εἶτε ἄλλου. Ταύτας δ' αἰνίσσεται τῶν ἁμαρτιῶν τὰς δια- φορὰς ὁ Ψαλμῳδὸς, μακαρίους λέγων, ὧν ὁ Θεὸς τὰς μὲν ἀπήλειψεν ἀνομίας, τὰς δὲ ἐπεκάλυψεν ἁμαρ τίας· οὐκ ἐλογίσατό τε τὰς ἄλλας, καὶ ἀφῆκε τις λοιπάς. Γέγραπται γάρ. Μακάριοι (60), ὧν ἀρέθη σαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἐπεκαλύφθησαν αἱ ἁμαρ τίαι· μακάριος ἀνὴρ ᾧ οὐ μὴ λογίσηται Κύριος ἁμαρτίαν, οὐδέ ἐστιν ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος οὗτος ὁ μακαρισμός (64) ἐγένετο ἐπὶ τοὺς ἐκλελε γμένους ἀπὸ τοῦ Θεοῦ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυ- ρίου ἡμῶν. Καλύπτει μὲν γὰρ ἀγάπη πλῆθος ἁμαρ τιῶν, ἀπαλείφει δὲ ὁ τὴν μετάνοιαν (62) μάλλον τοῦ ἁμαρτωλοῦ ἢ τὸν θάνατον αἱρούμενος. Οὐ λογίζονται δὲ, ὅσαι μὴ κατὰ προαίρεσιν συνίσταν ται· Ο γὰρ (63) ἐπιθυμήσεις ἤδη μεμοίχευκε, φησίν. Αφίησί τε τὰς ἁμαρτίας ὁ φωτίζων Λόγος· Καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ, φησὶν ὁ Κύριος, ζητή- σουσι τὴν ἀδικίαν Ισραὴλ, καὶ οὐχ ὑπάρ ξει (64), καὶ τὰς ἁμαρτίας Ιούδα, καὶ οὐ μὴ εὐ ρεθῶσιν. "Οτι τίς ὥσπερ ἐγώ; καὶ τίς ἀντιστήσε ται κατὰ πρόσωπόν μου; Ορᾷς ἕνα θεὸν καταγ γελλόμενον ἀγαθὸν, τῶν κατ᾽ ἀξίαν ἀπονεμητικόν τε καὶ ἀφετικὸν ἁμαρτημάτων. Φαίνεται δὲ καὶ Ἰωάν νης ἐν τῇ μείζονι ἐπιστολῇ τὰς διαφορὰς τῶν ἁμαρ τιῶν ἐκδιδάσκων ἐν τούτοις· Ἐάν τις ἴδῃ τὸν ἀδελ φὸν αὐτοῦ (65) ἁμαρτάνοντα ἁμαρτίαν μὴ πρὸς θάνατον, αἰτήσει καὶ δώσει αὐτῷ ζωήν τοῖς ἁμαρ τάνουσι μὴ πρὸς θάνατον, εἶπεν. Εστι γὰρ ἁμας- τία πρὺς θάνατον· οὐ περὶ ἐκείνης λέγω, ἵνα έρω τήσῃ τις (66)· πᾶσα ἀδικία ἁμαρτία ἐστί· καὶ ἔστιν ἀδικίαν τίαν, ἀτυχίαν, οὐδέ ἐστιν ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος. Ο μαχα- ρισμὸς οὖν οὗτος ἐπὶ τὴν περιτομὴν, ἢ καὶ ἐπὶ τὴν ἀκροβυστίαν ; ἵλεως ἔσομαι τοῖς ὑπολελειμμένοις. Οτι τίς ὥσπερ ἐγώ; καὶ τίς ἀντιστήσεταί μοι ; καὶ τίς οὗτος ποιμὴν, ὃς στήσεται κατὰ πρόσωπόν μου; . CLEMENTIS ALEXANDRINI tum autem est voluntaria injustitia; injuria autem est vitium voluntarium. Est ergo peccatum quidem meum voluntarium . (Et ideo dicit. Peccatum vo- bis non dominabitur. Non enim estis sub lege, sed sub gratia ^ ; dicens iis, qui jam crediderant : Quoniam ejus nos livore sanati sumus b.) Infortunium autem est alterius in me actio involuntaria. Injuria autem invenitur solum voluntaria, sive sit nea, sive al- terius. Has autem peccatorum differentias signifi- cat Psalmographus, beatos dicens, quorum Deus delevit iniquitates, texit autem peccata; et non quidem alia imputavit, alia vero dimisit : scriptum est enim : Beali, quorum renuissa sunt iniquitates, et quorum tecta sunt peccata; beatus, cui non impu- taverit Dominus peccatum, nec est in spiritu ejus do- lus c. Hæc beatitudo facta est super electos a Deo B per Jesum Christum Dominum nostrum. Operit enim charitas multitudinem peccatorum d. Delet autem is, qui magis vult pœnitentiam quam mortem peccatoris *. Non imputantur autein, quæ non procedunt ex li- bera electione. Qui enim concupitit, jam, iuquit, machatus est. Et remittit peccata Logos illumi- nans : Et in tempore illo, inquit Dominus, quærent injustitiam Israel, et non erit : et peccata Juda, et non invenientur 8. Quoniam quis sicut ego, et quis stabit contra faciem meam b? Vides & unum Deum annuntiari bonum, qui retribuit pro meritis, et peccata remittit. Videtur autem Joannes quoque in majore epistola, in his peccatorum docere dife- rentias : Si quis viderit frutrem suum peccantem pec- calum non ad mortem, petet, et dabit ei vitam : pec- cantibus non ad mortem, inquit. Εst enim pecca- tum ad mortem: non de illo dico, ut roget quis. Omnis injustitia est peccatum : et est peccatum non ad mortem i. c Sed et David, et ante David Moyses, per hæc trium dogmatum ostendunt cognitionem. `Beatus vir, qui non ambulavit in via impiorum, sic- * ED. POTTER. • Rom. vi, 14. b Isa. 7,8. d [ Pet. 1, 8. • Ezech. xxx!!!, 11. f Matth. i'l Joan. v, 16-17. mente Clementis, quam apparet eum non fuisse as- secutum, quam Aristotelis, vel alterius cujuspiam, tradidit. Sunt autem hæc admodum turbata atque confusa. Constat enim, Clementis sen- tentia, esse quiddam involuntarium : nam paulo superius dixit, eam provenire et defectu scientia, vel virium : et paulo post affirmat, olam ex his esse voluntariam. Unde procul dubio hæc corrupta sunt : et, Proinde, ut huic sententiæ sensus constet, sic eam scribi, distingui, et explicari vellem : Est igitur infortunium peccatum quod prater opinionem accidit. Pecca- wm autem voluntarium est injustitia luijustitia autem voluntaria, est malitia Est igitur peccatum, id quod a meipso fit contra voluntatem; infortunium, quod ab alio in me contra ejus voluntatem committitur; sola C Lili, ; Petr. 11, 24. c Psal. xxxi, 1, 2, Rom. 1, v, 28. Jerem. L, 20, h Jerem. XLIX, 19. D autem injustitia est voluntaria sive a me, sive ab alio fat. Vult igitur Clemens, malum id dici, quod a quopiam voluntarie perpetratum est; quac quod quis imprudens, aut vi coactus, fecerit; quod quis ab alio præter voluntatem agente passus fuerit. ex eo Rom. 1v, 7, 8, excepta postrema sententia, Epistola_ad_Romanos statim sequitur: Ezechielis locum prius citavit. Quæ hic apud Clementem sequuntur, petita sunt ex ejusdem pro- phetæ cap. xLix, : (60) Μακάριοι. Hæc exstant Psal. xxxi, 1, 2, et (61) Οὗτος ὁ μ. Respicit sententiam, quæ in (62) ῾Ο τὴν μετ. Conf. p. 375 ed. Paris., ubi hunc (63) Ο γάρ. Conf. superius pag. 382 edit. Paris. (64) Οὐχ ὑπάρξει. Sequitur apud Jeremiam, ὅτι (65) Αὐτοῦ. Αὐτοῦ, Joan. (66) Τίς. Abest a Joan. Mos, οὐ πρὸς θ. Ibid.
PG 8:1071χρὴ τοίνυν συνασκεῖν αὑτοὺς εἰς εὐλάβειαν τῶν ὑποπιπτόντων τοῖς πάθεσι, φυγαδεύοντας κατὰ τοὺς ὄντως φιλοσόφους τὰ πασχητιῶντα τῶν βρωμάτων καὶ τὴν παρὰ τὴν κοίτην ἔκλυτον ἄνεσιν καὶ τὴν τρυφὴν καὶ τὰ εἰς τρυφὴν πάθη, ἄλλοις εἶναι ἆθλον βαρύ, ἡμῖν δὲ οὐκέτι· δῶρον γὰρ τοῦ θεοῦ σωφροσύνη τὸ μέγιστον. «αὐτὸς γὰρ εἴρηκεν, οὐ μή σε ἀνῶ οὐδ’ οὐ μή σε ἐγκαταλείπω,» ἄξιον κρίνας διὰ τὴν γνησίαν αἵρεσιν. οὕτω τοίνυν ἡμᾶς εὐλαβῶς προσιέναι πειρωμένους ἐκδέξεται ὁ «χρηστὸς» τοῦ κυρίου «ζυγός», «ἐκ πίστεως εἰς πίστιν» ἑνὸς ἡνιόχου κατὰ προκοπὴν ἐλαύνοντος ἕκαστον ἡμῶν εἰς σωτηρίαν, ὅπως ὁ προσήκων τῆς εὐδαιμονίας περιγένηται καρπός. γίνεται δὲ [ἡ] «ἄσκησις» κατὰ τὸν Κῷον Ἱπποκράτην οὐ μόνον τοῦ σώματος, ἀλλὰ καὶ τῆς ψυχῆς «ὑγιείης ἀοκνίη πόνων, ἀκορίη τροφῆς.» Ἐπίκουρος δέ, ἐν τῷ μὴ πεινῆν μηδὲ διψῆν μηδὲ ῥιγοῦν τὴν εὐδαιμονίαν τιθέμενος τὴν ἰσόθεον, ἐπεφώνησε φωνὴν ἀσεβῶς εἰπών, ἐν τούτοις κἂν Διὶ πατρὶ μάχεσθαι, ὥσπερ ὑῶν σκατοφάγων καὶ οὐχὶ τῶν λογικῶν καὶ φιλοσόφων τὴν μακαρίαν νίκην δογματίζων. τῶν γὰρ ἀπὸ τῆς ἡδονῆς ἀρχομένων τούς τε Κυρηναϊκοὺς εἶναι καὶ τὸν Ἐπίκουρον·
Α δὲ ἁμαρτία ἑκούσιος ἀδικία· ἀδικία δὲ ἐκούσιος κακία. Ρ. ἁμαρτίαν, ἐκ τοῦ ἀγνοεῖν, ἢ ἀδυνατεῖν· ἀδικίαν μόνην εὑρίσκεσθαι ἐκούσιον· ἀδικίαν ἁμαρτία, ἑκούσιος ἀδι- κία· ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἑκούσιον. Ατύχημα δὲ οὖν παράλογός ἐστιν ἁμαρτία· ἡ δὲ ἁμαρτία ἐκού- σιος ἀδικία· ἀδικία δὲ ἑκούσιος κακία. Ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἀκούσιον· — ἀτυχία δέ ἐστιν ἄλλου εἰς ἐμὲ πρᾶξις ἀκούσιος· ἡ δὲ ἀδι κία μόνη εὑρίσκεται ἑκούσιος, εἴτε ἐμὴ εἴτε ἄλ λου. (ἀτύχημα) (ἁμαρτία) (ἁμαρτία) (ἀδικία). (ἀδικία) (κακία). Ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἑκούσιον· διὸ καὶ φη σίν· 'Αμαρτία γὰρ ὑμῶν οὐ κυριεύσει· οὐ γάρ έστε ὑπὸ νόμον, ἀλλ' ὑπὸ χάριν· τοῖς ἤδη πεπιστευκόσι λέγων· "Οτι τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν). Ατυχία δέ ἐστιν ἄλλου εἰς ἐμὲ πρᾶξις ἀκούσιος· ἡ δὲ ἀδικία μόνη εὑρίσκεται ἑκούσιος, εἴτε ἐμὴ εἶτε ἄλλου. Ταύτας δ' αἰνίσσεται τῶν ἁμαρτιῶν τὰς δια- φορὰς ὁ Ψαλμῳδὸς, μακαρίους λέγων, ὧν ὁ Θεὸς τὰς μὲν ἀπήλειψεν ἀνομίας, τὰς δὲ ἐπεκάλυψεν ἁμαρ τίας· οὐκ ἐλογίσατό τε τὰς ἄλλας, καὶ ἀφῆκε τις λοιπάς. Γέγραπται γάρ. Μακάριοι (60), ὧν ἀρέθη σαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἐπεκαλύφθησαν αἱ ἁμαρ τίαι· μακάριος ἀνὴρ ᾧ οὐ μὴ λογίσηται Κύριος ἁμαρτίαν, οὐδέ ἐστιν ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος οὗτος ὁ μακαρισμός (64) ἐγένετο ἐπὶ τοὺς ἐκλελε γμένους ἀπὸ τοῦ Θεοῦ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυ- ρίου ἡμῶν. Καλύπτει μὲν γὰρ ἀγάπη πλῆθος ἁμαρ τιῶν, ἀπαλείφει δὲ ὁ τὴν μετάνοιαν (62) μάλλον τοῦ ἁμαρτωλοῦ ἢ τὸν θάνατον αἱρούμενος. Οὐ λογίζονται δὲ, ὅσαι μὴ κατὰ προαίρεσιν συνίσταν ται· Ο γὰρ (63) ἐπιθυμήσεις ἤδη μεμοίχευκε, φησίν. Αφίησί τε τὰς ἁμαρτίας ὁ φωτίζων Λόγος· Καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ, φησὶν ὁ Κύριος, ζητή- σουσι τὴν ἀδικίαν Ισραὴλ, καὶ οὐχ ὑπάρ ξει (64), καὶ τὰς ἁμαρτίας Ιούδα, καὶ οὐ μὴ εὐ ρεθῶσιν. "Οτι τίς ὥσπερ ἐγώ; καὶ τίς ἀντιστήσε ται κατὰ πρόσωπόν μου; Ορᾷς ἕνα θεὸν καταγ γελλόμενον ἀγαθὸν, τῶν κατ᾽ ἀξίαν ἀπονεμητικόν τε καὶ ἀφετικὸν ἁμαρτημάτων. Φαίνεται δὲ καὶ Ἰωάν νης ἐν τῇ μείζονι ἐπιστολῇ τὰς διαφορὰς τῶν ἁμαρ τιῶν ἐκδιδάσκων ἐν τούτοις· Ἐάν τις ἴδῃ τὸν ἀδελ φὸν αὐτοῦ (65) ἁμαρτάνοντα ἁμαρτίαν μὴ πρὸς θάνατον, αἰτήσει καὶ δώσει αὐτῷ ζωήν τοῖς ἁμαρ τάνουσι μὴ πρὸς θάνατον, εἶπεν. Εστι γὰρ ἁμας- τία πρὺς θάνατον· οὐ περὶ ἐκείνης λέγω, ἵνα έρω τήσῃ τις (66)· πᾶσα ἀδικία ἁμαρτία ἐστί· καὶ ἔστιν ἀδικίαν τίαν, ἀτυχίαν, οὐδέ ἐστιν ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος. Ο μαχα- ρισμὸς οὖν οὗτος ἐπὶ τὴν περιτομὴν, ἢ καὶ ἐπὶ τὴν ἀκροβυστίαν ; ἵλεως ἔσομαι τοῖς ὑπολελειμμένοις. Οτι τίς ὥσπερ ἐγώ; καὶ τίς ἀντιστήσεταί μοι ; καὶ τίς οὗτος ποιμὴν, ὃς στήσεται κατὰ πρόσωπόν μου; . CLEMENTIS ALEXANDRINI tum autem est voluntaria injustitia; injuria autem est vitium voluntarium. Est ergo peccatum quidem meum voluntarium . (Et ideo dicit. Peccatum vo- bis non dominabitur. Non enim estis sub lege, sed sub gratia ^ ; dicens iis, qui jam crediderant : Quoniam ejus nos livore sanati sumus b.) Infortunium autem est alterius in me actio involuntaria. Injuria autem invenitur solum voluntaria, sive sit nea, sive al- terius. Has autem peccatorum differentias signifi- cat Psalmographus, beatos dicens, quorum Deus delevit iniquitates, texit autem peccata; et non quidem alia imputavit, alia vero dimisit : scriptum est enim : Beali, quorum renuissa sunt iniquitates, et quorum tecta sunt peccata; beatus, cui non impu- taverit Dominus peccatum, nec est in spiritu ejus do- lus c. Hæc beatitudo facta est super electos a Deo B per Jesum Christum Dominum nostrum. Operit enim charitas multitudinem peccatorum d. Delet autem is, qui magis vult pœnitentiam quam mortem peccatoris *. Non imputantur autein, quæ non procedunt ex li- bera electione. Qui enim concupitit, jam, iuquit, machatus est. Et remittit peccata Logos illumi- nans : Et in tempore illo, inquit Dominus, quærent injustitiam Israel, et non erit : et peccata Juda, et non invenientur 8. Quoniam quis sicut ego, et quis stabit contra faciem meam b? Vides & unum Deum annuntiari bonum, qui retribuit pro meritis, et peccata remittit. Videtur autem Joannes quoque in majore epistola, in his peccatorum docere dife- rentias : Si quis viderit frutrem suum peccantem pec- calum non ad mortem, petet, et dabit ei vitam : pec- cantibus non ad mortem, inquit. Εst enim pecca- tum ad mortem: non de illo dico, ut roget quis. Omnis injustitia est peccatum : et est peccatum non ad mortem i. c Sed et David, et ante David Moyses, per hæc trium dogmatum ostendunt cognitionem. `Beatus vir, qui non ambulavit in via impiorum, sic- * ED. POTTER. • Rom. vi, 14. b Isa. 7,8. d [ Pet. 1, 8. • Ezech. xxx!!!, 11. f Matth. i'l Joan. v, 16-17. mente Clementis, quam apparet eum non fuisse as- secutum, quam Aristotelis, vel alterius cujuspiam, tradidit. Sunt autem hæc admodum turbata atque confusa. Constat enim, Clementis sen- tentia, esse quiddam involuntarium : nam paulo superius dixit, eam provenire et defectu scientia, vel virium : et paulo post affirmat, olam ex his esse voluntariam. Unde procul dubio hæc corrupta sunt : et, Proinde, ut huic sententiæ sensus constet, sic eam scribi, distingui, et explicari vellem : Est igitur infortunium peccatum quod prater opinionem accidit. Pecca- wm autem voluntarium est injustitia luijustitia autem voluntaria, est malitia Est igitur peccatum, id quod a meipso fit contra voluntatem; infortunium, quod ab alio in me contra ejus voluntatem committitur; sola C Lili, ; Petr. 11, 24. c Psal. xxxi, 1, 2, Rom. 1, v, 28. Jerem. L, 20, h Jerem. XLIX, 19. D autem injustitia est voluntaria sive a me, sive ab alio fat. Vult igitur Clemens, malum id dici, quod a quopiam voluntarie perpetratum est; quac quod quis imprudens, aut vi coactus, fecerit; quod quis ab alio præter voluntatem agente passus fuerit. ex eo Rom. 1v, 7, 8, excepta postrema sententia, Epistola_ad_Romanos statim sequitur: Ezechielis locum prius citavit. Quæ hic apud Clementem sequuntur, petita sunt ex ejusdem pro- phetæ cap. xLix, : (60) Μακάριοι. Hæc exstant Psal. xxxi, 1, 2, et (61) Οὗτος ὁ μ. Respicit sententiam, quæ in (62) ῾Ο τὴν μετ. Conf. p. 375 ed. Paris., ubi hunc (63) Ο γάρ. Conf. superius pag. 382 edit. Paris. (64) Οὐχ ὑπάρξει. Sequitur apud Jeremiam, ὅτι (65) Αὐτοῦ. Αὐτοῦ, Joan. (66) Τίς. Abest a Joan. Mos, οὐ πρὸς θ. Ibid.
τούτους γὰρ τέλος εἶναι λέγειν διαρρήδην τὸ ἡδέως ζῆν, τέλειον δὲ ἀγαθὸν μόνον τὴν ἡδονήν. ὁ δὲ Ἐπίκουρος καὶ τὴν τῆς ἀλγηδόνος ὑπεξαίρεσιν ἡδονὴν εἶναι λέγει· αἱρετὸν δὲ εἶναί φησιν ὃ πρῶτον ἐξ ἑαυτοῦ ἐφ’ ἑαυτὸ ἐπισπᾶται πάντως δηλονότι ἐν κινήσει ὑπάρχον. Δεινόμαχος δὲ καὶ Καλλιφῶν τέλος εἶναι ἔφασαν πᾶν τὸ καθ’ αὑτὸν ποιεῖν ἕνεκα τοῦ ἐπιτυγχάνειν ἡδονῆς καὶ τυγχάνειν, ὅ τε Ἱερώνυμος ὁ Περιπατητικὸς τέλος μὲν εἶναι τὸ ἀοχλήτως ζῆν, τελικὸν δὲ ἀγαθὸν μόνον τὴν εὐδαιμονίαν. καὶ Διόδωρος ὁμοίως ἀπὸ τῆς αὐτῆς αἱρέσεως γενόμενος τέλος ἀποφαίνεται τὸ ἀοχλήτως καὶ καλῶς ζῆν. Ἐπίκουρος μὲν οὖν καὶ οἱ Κυρηναϊκοὶ τὸ πρῶτον οἰκεῖόν φασιν ἡδονὴν εἶναι· ἕνεκα γὰρ ἡδονῆς παρελθοῦσα. φασίν, ἡ ἀρετὴ ἡδονὴν ἐνεποίησε. κατὰ δὲ τοὺς περὶ Καλλιφῶντα ἕνεκα μὲν τῆς ἡδονῆς παρεισῆλθεν ἡ ἀρετή, χρόνῳ δὲ ὕστερον τὸ περὶ αὐτὴν κάλλος κατιδοῦσα ἰσότιμον ἑαυτὴν τῇ ἀρχῇ, τουτέστι τῇ ἡδονῇ, παρέσχεν. Οἱ δὲ περὶ τὸν Ἀριστοτέλη τέλος ἀποδιδόασιν εἶναι τὸ ζῆν κατ’ ἀρετήν, οὔτε δὲ τὴν εὐδαιμονίαν οὔτε τὸ τέλος παντὶ τῷ τὴν ἀρετὴν ἔχοντι παρεῖναι·
Α δὲ ἁμαρτία ἑκούσιος ἀδικία· ἀδικία δὲ ἐκούσιος κακία. Ρ. ἁμαρτίαν, ἐκ τοῦ ἀγνοεῖν, ἢ ἀδυνατεῖν· ἀδικίαν μόνην εὑρίσκεσθαι ἐκούσιον· ἀδικίαν ἁμαρτία, ἑκούσιος ἀδι- κία· ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἑκούσιον. Ατύχημα δὲ οὖν παράλογός ἐστιν ἁμαρτία· ἡ δὲ ἁμαρτία ἐκού- σιος ἀδικία· ἀδικία δὲ ἑκούσιος κακία. Ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἀκούσιον· — ἀτυχία δέ ἐστιν ἄλλου εἰς ἐμὲ πρᾶξις ἀκούσιος· ἡ δὲ ἀδι κία μόνη εὑρίσκεται ἑκούσιος, εἴτε ἐμὴ εἴτε ἄλ λου. (ἀτύχημα) (ἁμαρτία) (ἁμαρτία) (ἀδικία). (ἀδικία) (κακία). Ἔστιν οὖν ἡ μὲν ἁμαρτία ἐμὸν ἑκούσιον· διὸ καὶ φη σίν· 'Αμαρτία γὰρ ὑμῶν οὐ κυριεύσει· οὐ γάρ έστε ὑπὸ νόμον, ἀλλ' ὑπὸ χάριν· τοῖς ἤδη πεπιστευκόσι λέγων· "Οτι τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν). Ατυχία δέ ἐστιν ἄλλου εἰς ἐμὲ πρᾶξις ἀκούσιος· ἡ δὲ ἀδικία μόνη εὑρίσκεται ἑκούσιος, εἴτε ἐμὴ εἶτε ἄλλου. Ταύτας δ' αἰνίσσεται τῶν ἁμαρτιῶν τὰς δια- φορὰς ὁ Ψαλμῳδὸς, μακαρίους λέγων, ὧν ὁ Θεὸς τὰς μὲν ἀπήλειψεν ἀνομίας, τὰς δὲ ἐπεκάλυψεν ἁμαρ τίας· οὐκ ἐλογίσατό τε τὰς ἄλλας, καὶ ἀφῆκε τις λοιπάς. Γέγραπται γάρ. Μακάριοι (60), ὧν ἀρέθη σαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἐπεκαλύφθησαν αἱ ἁμαρ τίαι· μακάριος ἀνὴρ ᾧ οὐ μὴ λογίσηται Κύριος ἁμαρτίαν, οὐδέ ἐστιν ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος οὗτος ὁ μακαρισμός (64) ἐγένετο ἐπὶ τοὺς ἐκλελε γμένους ἀπὸ τοῦ Θεοῦ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυ- ρίου ἡμῶν. Καλύπτει μὲν γὰρ ἀγάπη πλῆθος ἁμαρ τιῶν, ἀπαλείφει δὲ ὁ τὴν μετάνοιαν (62) μάλλον τοῦ ἁμαρτωλοῦ ἢ τὸν θάνατον αἱρούμενος. Οὐ λογίζονται δὲ, ὅσαι μὴ κατὰ προαίρεσιν συνίσταν ται· Ο γὰρ (63) ἐπιθυμήσεις ἤδη μεμοίχευκε, φησίν. Αφίησί τε τὰς ἁμαρτίας ὁ φωτίζων Λόγος· Καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ, φησὶν ὁ Κύριος, ζητή- σουσι τὴν ἀδικίαν Ισραὴλ, καὶ οὐχ ὑπάρ ξει (64), καὶ τὰς ἁμαρτίας Ιούδα, καὶ οὐ μὴ εὐ ρεθῶσιν. "Οτι τίς ὥσπερ ἐγώ; καὶ τίς ἀντιστήσε ται κατὰ πρόσωπόν μου; Ορᾷς ἕνα θεὸν καταγ γελλόμενον ἀγαθὸν, τῶν κατ᾽ ἀξίαν ἀπονεμητικόν τε καὶ ἀφετικὸν ἁμαρτημάτων. Φαίνεται δὲ καὶ Ἰωάν νης ἐν τῇ μείζονι ἐπιστολῇ τὰς διαφορὰς τῶν ἁμαρ τιῶν ἐκδιδάσκων ἐν τούτοις· Ἐάν τις ἴδῃ τὸν ἀδελ φὸν αὐτοῦ (65) ἁμαρτάνοντα ἁμαρτίαν μὴ πρὸς θάνατον, αἰτήσει καὶ δώσει αὐτῷ ζωήν τοῖς ἁμαρ τάνουσι μὴ πρὸς θάνατον, εἶπεν. Εστι γὰρ ἁμας- τία πρὺς θάνατον· οὐ περὶ ἐκείνης λέγω, ἵνα έρω τήσῃ τις (66)· πᾶσα ἀδικία ἁμαρτία ἐστί· καὶ ἔστιν ἀδικίαν τίαν, ἀτυχίαν, οὐδέ ἐστιν ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος. Ο μαχα- ρισμὸς οὖν οὗτος ἐπὶ τὴν περιτομὴν, ἢ καὶ ἐπὶ τὴν ἀκροβυστίαν ; ἵλεως ἔσομαι τοῖς ὑπολελειμμένοις. Οτι τίς ὥσπερ ἐγώ; καὶ τίς ἀντιστήσεταί μοι ; καὶ τίς οὗτος ποιμὴν, ὃς στήσεται κατὰ πρόσωπόν μου; . CLEMENTIS ALEXANDRINI tum autem est voluntaria injustitia; injuria autem est vitium voluntarium. Est ergo peccatum quidem meum voluntarium . (Et ideo dicit. Peccatum vo- bis non dominabitur. Non enim estis sub lege, sed sub gratia ^ ; dicens iis, qui jam crediderant : Quoniam ejus nos livore sanati sumus b.) Infortunium autem est alterius in me actio involuntaria. Injuria autem invenitur solum voluntaria, sive sit nea, sive al- terius. Has autem peccatorum differentias signifi- cat Psalmographus, beatos dicens, quorum Deus delevit iniquitates, texit autem peccata; et non quidem alia imputavit, alia vero dimisit : scriptum est enim : Beali, quorum renuissa sunt iniquitates, et quorum tecta sunt peccata; beatus, cui non impu- taverit Dominus peccatum, nec est in spiritu ejus do- lus c. Hæc beatitudo facta est super electos a Deo B per Jesum Christum Dominum nostrum. Operit enim charitas multitudinem peccatorum d. Delet autem is, qui magis vult pœnitentiam quam mortem peccatoris *. Non imputantur autein, quæ non procedunt ex li- bera electione. Qui enim concupitit, jam, iuquit, machatus est. Et remittit peccata Logos illumi- nans : Et in tempore illo, inquit Dominus, quærent injustitiam Israel, et non erit : et peccata Juda, et non invenientur 8. Quoniam quis sicut ego, et quis stabit contra faciem meam b? Vides & unum Deum annuntiari bonum, qui retribuit pro meritis, et peccata remittit. Videtur autem Joannes quoque in majore epistola, in his peccatorum docere dife- rentias : Si quis viderit frutrem suum peccantem pec- calum non ad mortem, petet, et dabit ei vitam : pec- cantibus non ad mortem, inquit. Εst enim pecca- tum ad mortem: non de illo dico, ut roget quis. Omnis injustitia est peccatum : et est peccatum non ad mortem i. c Sed et David, et ante David Moyses, per hæc trium dogmatum ostendunt cognitionem. `Beatus vir, qui non ambulavit in via impiorum, sic- * ED. POTTER. • Rom. vi, 14. b Isa. 7,8. d [ Pet. 1, 8. • Ezech. xxx!!!, 11. f Matth. i'l Joan. v, 16-17. mente Clementis, quam apparet eum non fuisse as- secutum, quam Aristotelis, vel alterius cujuspiam, tradidit. Sunt autem hæc admodum turbata atque confusa. Constat enim, Clementis sen- tentia, esse quiddam involuntarium : nam paulo superius dixit, eam provenire et defectu scientia, vel virium : et paulo post affirmat, olam ex his esse voluntariam. Unde procul dubio hæc corrupta sunt : et, Proinde, ut huic sententiæ sensus constet, sic eam scribi, distingui, et explicari vellem : Est igitur infortunium peccatum quod prater opinionem accidit. Pecca- wm autem voluntarium est injustitia luijustitia autem voluntaria, est malitia Est igitur peccatum, id quod a meipso fit contra voluntatem; infortunium, quod ab alio in me contra ejus voluntatem committitur; sola C Lili, ; Petr. 11, 24. c Psal. xxxi, 1, 2, Rom. 1, v, 28. Jerem. L, 20, h Jerem. XLIX, 19. D autem injustitia est voluntaria sive a me, sive ab alio fat. Vult igitur Clemens, malum id dici, quod a quopiam voluntarie perpetratum est; quac quod quis imprudens, aut vi coactus, fecerit; quod quis ab alio præter voluntatem agente passus fuerit. ex eo Rom. 1v, 7, 8, excepta postrema sententia, Epistola_ad_Romanos statim sequitur: Ezechielis locum prius citavit. Quæ hic apud Clementem sequuntur, petita sunt ex ejusdem pro- phetæ cap. xLix, : (60) Μακάριοι. Hæc exstant Psal. xxxi, 1, 2, et (61) Οὗτος ὁ μ. Respicit sententiam, quæ in (62) ῾Ο τὴν μετ. Conf. p. 375 ed. Paris., ubi hunc (63) Ο γάρ. Conf. superius pag. 382 edit. Paris. (64) Οὐχ ὑπάρξει. Sequitur apud Jeremiam, ὅτι (65) Αὐτοῦ. Αὐτοῦ, Joan. (66) Τίς. Abest a Joan. Mos, οὐ πρὸς θ. Ibid.
PG 8:1073βασανιζόμενον γὰρ καὶ τύχαις ἀβουλήτοις περιπίπτοντα τὸν σοφὸν καὶ διὰ ταῦτα ἐκ τοῦ ζῆν ἀσμένως ἐθέλοντα διαφεύγειν μὴ εἶναι μήτε μακάριον μήτ’ εὐδαίμονα. δεῖ γὰρ καὶ χρόνου τινὸς τῇ ἀρετῇ· οὐ γὰρ ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ περιγίνεται, ἣ καὶ ἐν τελείῳ συνίσταται, ἐπεὶ μὴ ἔστιν, ὥς φασι, παῖς εὐδαίμων ποτέ· τέλειος δ’ ἂν εἴη χρόνος ὁ ἀνθρώπινος βίος. συμπληροῦσθαι τοίνυν τὴν εὐδαιμονίαν ἐκ τῆς τριγενείας τῶν ἀγαθῶν. οὔτ’ οὖν ὁ πένης οὔθ’ ὁ ἄδοξος, ἀλλ’ οὐδ’ ὁ ἐπίνοσος, ἀλλ’ οὐδ’ ἂν οἰκέτης ᾖ τις, κατ’ αὐτοὺς . Πάλιν δ’ αὖ Ζήνων μὲν ὁ Στωϊκὸς τέλος ἡγεῖται τὸ κατ’ ἀρετὴν ζῆν, Κλεάνθης δὲ τὸ ὁμολογουμένως τῇ φύσει ζῆν, ⟨Διογένης δὲ τὸ τέλος κεῖσθαι ἡγεῖτο⟩ ἐν τῷ εὐλογιστεῖν, ὃ ἐν τῇ τῶν κατὰ φύσιν ἐκλογῇ κεῖσθαι διελάμβανεν. ὅ τε Ἀντίπατρος ὁ τούτου γνώριμος τὸ τέλος κεῖσθαι ἐν τῷ διηνεκῶς καὶ ἀπαραβάτως ἐκλέγεσθαι μὲν τὰ κατὰ φύσιν, ἀπεκλέγεσθαι δὲ τὰ παρὰ φύσιν ὑπολαμβάνει. Ἀρχέδημός τε αὖ οὕτως ἐξηγεῖτο εἶναι τὸ τέλος, ⟨ζῆν⟩ ἐκλεγόμενον τὰ κατὰ φύσιν μέγιστα καὶ κυριώτατα, οὐχ οἷόν τε ὄντα ὑπερβαίνειν.
ἁμαρτία μὴ πρὸς θάνατον. « Ἀλλὰ καὶ Δαβίδ (67), καὶ πρὸ Δαβὶδ ὁ Μωϋσῆς, τῶν τριῶν δογμάτων τὴν γνῶσιν (68) ἐμφαίνουσι διὰ τούτων· Μακάριος ἀνὴρ, ὃς οὐκ ἐπορεύθη ἐν βουλῇ ἀσεβῶν· καθὼς οἱ Ιχθύες πορεύονται ἐν σκότει εἰς τὰ βάθη· οἱ γὰρ λε- πίδα μὴ ἔχοντες, ὧν ἀπαγορεύει Μωϋσῆς ἐφάπτε- σθαι, κάτω τῆς θαλάσσης νέμονται (69). Οὐδὲ ἐν ὁδῷ ἁμαρτωλῶν ἔστη (70) · καθὼς οἱ δοκοῦντες φο δεῖσθαι τὸν Κύριον ἁμαρτάνουσιν, ὡς ὁ χοῖρος (71) · πεινῶν γὰρ, κραυγάζει· πληρωθεὶς δὲ, τὸν δεσπό την οὐ γνωρίζει (72). Οὐδὲ ἐπὶ καθέδραν λοιμών ἐκάθισε, καθὼς τὰ πτηνὰ εἰς ἁρπαγὴν ἕτοιμα (75). Παρήνεσε δὲ Μωϋσῆς (74) οὐ φάγεσθαι χεῖρον, οὐδὲ ἀετὸν, οὐδὲ ὀξύπτερον (75), οὔδε κόρακα, οὐδὲ πάντ' ἰχθὺν ὃς οὐκ ἔχει λεπίδα ἐν αὐτῷ. • Ταῦτα μὲν ὁ Βαρ- νάβας. Ακήκοα δ' ἔγωγε σοφοῦ τὰ τοιαῦτα ἀνδρὸς, Β βουλὴν μὲν ἀσεβῶν, τὰ ἔθνη λέγοντος, ὁδὸν δὲ ἁμαρτωλῶν, τὴν Ἰουδαϊκὴν ὑπόληψιν, καὶ καθέ δραν λοιμῶν, τὰς αἱρέσεις ἐκλαμβάνοντος. Ετερος δὲ κυριώτερον ἔλεγεν, τὸν μὲν πρῶτον μακαρισμὸν τετάχθαι ἐπὶ τῶν μὴ κατακολουθησάντων ταῖς γνώ μαις ταῖς πονηραῖς, ταῖς ἀποστατησάσαις τοῦ Θεοῦ, τὸν δεύτερον δὲ ἐπὶ τῶν τῇ εὐρυχώρῳ (76) καὶ πλατεία ὁδῷ οὐκ ἐμμενόντων, ἢ τῶν ἐν νόμῳ τραφέντων, ἢ καὶ τῶν ἐθνῶν μετανενοηκότων (77). Καθέδρα δὲ λοιμῶν καὶ Ρ. χιν. Περὶ τῶν βρωμάτων μὲν οὖν Μωϋσῆς τρία δόγματα ἐν πνεύματι ἐλάλησεν· οἱ δὲ κατ' ἐπι θυμίαν τῆς σαρκὸς ὡς περὶ βρωμάτων προσεδέξαντο. Λαμβάνει δὲ τριών δογμάτων γνῶσιν Δαβίδ, καὶ λέ- γει ὁμοίως· Μακάριος ἀνὴρ, ὃς οὐκ ἐπορεύθη ἐν βουλῇ ἀσεβῶν· καθὼς οἱ ἰχθύες πορεύονται ἐν σχό- τε: εἰς τὰ βάθη. Καὶ ἐν ὁδῷ ἁμαρτωλῶν οὐκ ἔστη· καθὼς οἱ δοκούντες φοβεῖσθαι τὸν Κύριον ἁμαρτά- νουσιν ὡς οἱ χοῖροι. Καὶ ἐπὶ καθέδρα λοιμῶν οὐκ ἐκάθισε· καθὼς τὰ πετεινὰ τὰ καθήμενα εἰς ἁρπα- γήν. Οὐ μὴ, φησίν, ὁμοιωθήσῃ κολλώμενος ἀνθρώποις τοιούτοις, οἵτινες εἰς τέλος εἰσὶν ἀσεβεῖς, καὶ κεκριμένοι τῷ θανάτῳ· ὡς καὶ ταῦτα τὰ ἰχθύδια, μόνα ἐπικατάρατα, ἐν τῷ βυθῷ νήχεται, μὴ κολυμβώντα, ὡς τὰ λοιπὰ, ἀλλὰ ἐν τῇ τῇ κατὰ τοῦ βυθοῦ κατοικεῖ. καὶ ἐπὶ καθέδρα λοιμῶν οὐκ ἐκάθ. Καθέδραν ώς- χοίροι Τον οὖν χοῖρον πρὸς τοῦτο εἴρηκεν· οὐ μὴ κολληθήσῃ, φησίν, ἀνθρώποις τοιούτοις, οἵτινες ὅμοιοί εἰσι χοί- ροις. Οταν γὰρ σπαταλῶσιν, ἐπιλανθάνονται του Κυρίου ἑαυτῶν· ὅταν δὲ ὑστερηθῶσι, ἐπιγινώσκουσι τὸν Κύριον. Καὶ χοἶρος ὅταν τρώγῃ, οὐκ οἶδε τὸν κύ- ριον · ὅταν δὲ πεινάζῃ, κραυγάζει· καὶ λαβὼν, πά δεν σιωπά. καὶ λαβὼν, πάλιν σιωπῇ· εε καθήμενα εἰς ἁρπαγήν, ὅτι δὲ Μωϋσῆς εἴρηκεν· ὁ Οὐ φάγεσθε χοῖρον, οὐδὲ ἀετὸν, οὐδὲ ὀξύπτερον, οὐδὲ κόρακα, οὐδὲ πάντα ἰχθὺν ὃς οὐκ ἔχει λεπίδα ἐν αὐτῷ, » τρία ἔλαβεν ἐν τῇ συνέσει δόγματα. τεῖα ἡ πύλη, καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς ἀπώλειαν. των. STROMATUM LIB. II. A ut pisces vadunt in tenebris ac in profundo. Qu B enim squamas non habent, quos prohibet Moyses attingere, pascuntur in profundo maris. Ne que in via peccatorum stelit, sicut ii, qui cum Do- miuum videantur timere, peccant ut porcus. Esu- riens enim, clamat : repletus autem, non agnoscit dominum. Neque sedit super cathedram pestilentiæª, sicut volucres paratæ ad rapinam. Suasit autem Μoyses non vesci porco, nec aquila, nec accipitre, neque corvo, neque quovis pisce qui non habet squamas b. » Hee quidem Barnabas. Audivi autem ego virum in his rebus doctum, dicentem consilium impiorum significare gentes ; viam auten peccatorum, Judaicam opinionem ; et pestilentiæ cathedram, hæ- reses interpretantem. Alius autem dicebat magis pro- prie, intelligendam quidem esse primam beatitudinem de iis, qui non sunt sceleratas secuti sententias, quæ a Deo defecerunt; secundam autem de iis, qui in lata via non manent, sive nutriti in lege, sive ex gen-/ tibus ex conversi fuerint. Cathedra autem pesti- lentie et theatra fuerint, et tribunalia, ubi inprimis solent homines sequi improbas et exitiales potesta- tes, et operum earum participes fieri. Sed in lege Domini voluntas ejus c. Petrus in Prædicatione le- gem et Logon appellavit Dominum. Aliter autem * ED. POTTER, ED. PARIS. • Psal, 1, 1. b Levit. xi ; Deut, c Psal. 1, 2. C dag. lib. 11, c. 11, p. 254, et infra Strom. v, p. 571, edit. Paris. Sunt autem horum pleraque ex epist. S. Barnabæ cap. x petita, nonnullis a Cle- mente additis, aliis autem omissis. Barnabæ verba sic se habent : Igitur Moyses de escis tria decreta locutus est in spiritu : illi vero, juxta carnis cupiditatem, quasi de escis simpliciter egisset, acceperunt. Horum porro trium decretorum cognitionem sumit David, et ait similiter Beatus vir, qui non abiit in consilio impiorum: sicut pisces vadunt in tenebris ac maris profundo. • Et in via peccatorum non stetit : ) sicut p ii, qui videntur timere Dominum, el sicul sues pec- cant. : Et in cathedra pestilentium non sedit : quemadmodum aves quæ ad rapinam sedent. sum, sive Midrasch. Clemens ex Barnaba sumpsit, qui paulo ante verba jain allata, hae dicit : Non, inquit, adhare- bis, nec similis eris hujusmodi hominibus, qui in perpetuum impii sunt et ad mortem sunt adjudicati: quemadmodum istî pisciculi, soli maledicti, in pro- jundo volutantur, nec ut reliqui pisces natant, sed in terra quæ in profundo maris est, degunt. nab. Μox, Iidem. habent Constit. apost. lib. 11, cap. 61. tanquam porcus. Sed in Greco textu hodierno exstat. sumpta abbreviavit Clemens. Ejus verba, paulo ante sententiam modo allatam, sic se habent : Quapropter sic suem ait quasi diceret : Non adhærebis hominibus talibus, qui similes sunt porcis. Nam cum in deliciis vivunt, Domini sui obli - viscuntur; cum autem destituuntur necessariis,Domi- num agnoscunt. Et quidem porcus quando comedit, dominum non novit ; quando autem esurit, clamat; et accepta iterum esca tacet. Ubi postrema verba sic distinguere malim : accepta esca iterum lacet. inquit S. Barnabas. cipio capitis superius dicti hæc ait : Cum autenn Moyses dixit : « Non mandu- cubis suem, neque aquilam, neque accipitrem, neque corvum, nec ullum piscem qui non habet squamam; › tria dogmata in intellectu comprehendit. nabam adnotavit Cl. Cotelerins. ita etiam interpres Hervetus, non sunt duc (67) Ἀλλὰ καὶ Δαβίδ. Similia dicit Clemens Pa- (68) Τὴν γνῶσιν. Hoc est, spiritualem sen- (69) Οι γάρ λεπίδα... νέμονται. Ilanc sententiam (70) Οὐδέ... ἔστη. Καὶ οὐκ ἔστη, Psalm. Bar- (71) Ὡς ὁ χοῖρος. Sic Barnaba vetus interpres, 12) Πεινῶν... οὐ γνωρίζει. Hæc ctiam e Barnaba (73) Τὰ πτηνὰ εἰς ἁρπ. ἕτοιμα. Τὰ πετεινὰ τὰ (74) Παρήνεσε δὲ Μωϋσῆς. S. Barnabas in prin- (75) Οξύπτερον. Conf. quæ de hac voce ad Bar (76) Ευρυχώρῳ. Respicit Matth. vi, 13 : Πλα (77) Μετανενοηκότων. Lege, μὴ μετανενοηκό
PG 8:1075πρὸς τούτοις ἔτι Παναίτιος τὸ ζῆν κατὰ τὰς δεδομένας ἡμῖν ἐκ φύσεως ἀφορμὰς τέλος ἀπεφήνατο· ἐπὶ πᾶσί τε ὁ Ποσειδώνιος τὸ ζῆν θεωροῦντα τὴν τῶν ὅλων ἀλήθειαν καὶ τάξιν καὶ συγκατασκευάζοντα αὐτὴν κατὰ τὸ δυνατόν, κατὰ μηδὲν ἀγόμενον ὑπὸ τοῦ ἀλόγου μέρους τῆς ψυχῆς. τινὲς δὲ τῶν νεωτέρων Στωϊκῶν οὕτως ἀπέδοσαν, τέλος εἶναι τὸ ζῆν ἀκολούθως τῇ τοῦ ἀνθρώπου κατασκευῇ. τί δή σοι Ἀρίστωνα ⟨ἂν⟩ καταλέγοιμι; τέλος οὗτος εἶναι τὴν ἀδιαφορίαν ἔφη, τὸ δὲ ἀδιάφορον ἁπλῶς ἀδιάφορον ἀπολείπει· ἢ τὰ Ἡρίλλου εἰς μέσον παράγοιμι; τὸ κατ’ ἐπιστήμην ζῆν τέλος εἶναι τίθησιν Ἥριλλος. τοὺς γὰρ ἐκ τῆς Ἀκαδημίας νεωτέρους ἀξιοῦσί τινες τέλος ἀποδιδόναι τὴν ἀσφαλῆ πρὸς τὰς φαντασίας ἐποχήν. ναὶ μὴν Λύκων ὁ Περιπατητικὸς τὴν ἀληθινὴν χαρὰν τῆς ψυχῆς τέλος ἔλεγεν εἶναι, ὡς Λεύκιμος τὴν ἐπὶ τοῖς καλοῖς. Κριτόλαος δέ, ὁ καὶ αὐτὸς Περιπατητικός, τελειότητα ἔλεγεν κατὰ φύσιν εὐροοῦντος βίου, τὴν ἐκ τῶν τριῶν γενῶν συμπληρουμένην τριγενικὴν τελειότητα μηνύων. Οὔκουν ἐπὶ τούτοις ἀρκουμένους καταπαυστέον, φιλοτιμητέον δὲ ὡς ἔνι μάλιστα καὶ τὰ πρὸς τῶν φυσικῶν δογματιζόμενα περὶ τοῦ προκειμένου παραθέσθαι.
PG 8:1077Ἀναξαγόραν μὲν γὰρ τὸν Κλαζομένιον τὴν θεωρίαν φάναι τοῦ βίου τέλος εἶναι καὶ τὴν ἀπὸ ταύτης ἐλευθερίαν λέγουσιν Ἡρακλειτόν τε τὸν Ἐφέσιον τὴν εὐαρέστησιν. Πυθαγόραν δὲ ὁ Ποντικὸς Ἡρακλείδης ἱστορεῖ τὴν ἐπιστήμην τῆς τελειότητος τῶν ἀριθμῶν τῆς ψυχῆς εὐδαιμονίαν εἶναι παραδεδωκέναι. ἀλλὰ καὶ οἱ Ἀβδηρῖται τέλος ὑπάρχειν διδάσκουσι, Δημόκριτος μὲν ἐν τῷ Περὶ τέλους τὴν εὐθυμίαν, ἣν καὶ εὐεστὼ προσηγόρευσεν (καὶ πολλάκις ἐπιλέγει· «τέρψις γὰρ καὶ ἀτερπίη οὖρος τῶν περιηκμακότων»), Ἑκαταῖος δὲ αὐτάρκειαν, καὶ δὴ Ἀπολλόδοτος ὁ Κυζικηνὸς τὴν ψυχαγωγίαν, καθάπερ Ναυσιφάνης τὴν ἀκαταπληξίαν· ταύτην γὰρ ἔφη ὑπὸ Δημοκρίτου ἀθαμβίην λέγεσθαι. ἔτι πρὸς τούτοις Διότιμος τὴν παντέλειαν τῶν ἀγαθῶν, ἣν εὐεστὼ προσαγορεύεσθαι, τέλος ἀπέφηνεν. πάλιν Ἀντισθένης μὲν τὴν ἀτυφίαν, οἱ δὲ Ἀννικέρειοι καλούμενοι ἐκ τῆς Κυρηναϊκῆς διαδοχῆς τοῦ μὲν ὅλου βίου τέλος οὐδὲν ὡρισμένον ἔταξαν, ἑκάστης δὲ πράξεως ἴδιον ὑπάρχειν τέλος τὴν ἐκ τῆς πράξεως κεριγινομένην ἡδονήν. οὗτοι οἱ Κυρηναϊκοὶ τὸν ὅρον τῆς ἡδονῆς Ἐπικούρου, τουτέστι τὴν τοῦ ἀλγοῦντος ὑπεξαίρεσιν, ἀθετοῦσιν, νεκροῦ κατάστασιν ἀποκαλοῦντες·
Α τὰ θέατρα καὶ τὰ δικαστήρια (78) εἴη ἄν· ὅπερ καὶ εὐβουλία Ρ. μᾶλλον ἡ ἐξακολούθησις ταῖς πονηραῖς καὶ ταῖς λυ- μαντικαῖς ἐξουσίαις καὶ ἡ κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν και νωνία. Ἀλλ' ἢ ἐν τῷ νόμῳ Κυρίου τὸ θέλημα αυτ τοῦ· ὁ Πέτρος (79) ἐν τῷ Κηρύγματι νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προσεῖπεν. Δοκεῖ δὲ καὶ ἄλλως τριών ἀποδοχὴν ἁμαρτίας τρόπων διδάσκειν ὁ νομοθέτης τῶν μὲν ἐν λόγῳ διὰ τῶν ἰχθύων τῶν ἀναύδων ἔστι (80) γὰρ τῷ ὄντι οὗ σιγὴ λόγου διαφέρει· ἔστι καὶ σιγῆς ἀκίνδυνον γέρας· τῶν δὲ ἐν ἔργῳ διὰ τῶν ἁρπακτικῶν καὶ σαρκοβόρων ὀρνέων· χοίρος βορ βόρῳ ἥδεται καὶ κόπρῳ· καὶ χρή (81) μηδὲ τὴν συνείδησιν ἔχειν μεμολυσμένην. Εἰκότως ον φησὶν ὁ προφήτης· Οὐχ οὕτως, φησίν, οἱ ἀσεβεῖς (82), ἀλλ' ἢ ὡσεὶ χνοῦς, ὃν ἐκρίπτει ἡ ἄνεμος Β ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς. Διὰ τοῦτο οὐκ ἀναστή σονται ἀσεβεῖς (83) ἐν κρίσει, οἱ ἤδη κατακεκρι- μένοι· ἐπεὶ ὁ μὴ πιστεύων (84) ἤδη κέκριται· οὐδὲ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἐν βουλῇ δικαίων· οἱ ἤδη κατ γνωσμένοι, εἰς τὸ μὴ ἑνωθῆναι τοῖς ἁπταίστως (85) βεβιωκόσιν· ὅτι γινώσκει Κύριος ὁδὲν δικαίων, καὶ ὁδὸς ἀσεβῶν ἀπολεῖται. Πάλιν ὁ Κύριος δεί κνυσιν ἄντικρυς ἐφ' ἡμῖν καὶ τὰ παραπτώματα καὶ τὰ πλημμελήματα, τρόπους θεραπείας καταλλήλους τοῖς πάθεσιν ὑποτιθέμενος, πρὸς τῶν ποιμένων ἐπ- ανορθοῦσθαι βουλόμενος ἡμᾶς διὰ Ἰεζεκιήλ· αἰτιώ μενος αὐτῶν, οἶμαι, τινὰς, ἐφ' οἷς οὐκ ἐτήρησαν τὰς ἐντολάς· Τὸ ἦσθενηκὺς οὐκ ἐνισχύσατε, καὶ τὰ ἑξῆς, ἕως, Καὶ οὐκ ἦν ὁ ἐπιζητῶν, οὐδὲ ἀποστρέ φων (86). Μεγάλη (87) γὰρ χαρὰ παρὰ τῷ Πατρὶ ἑνὸς ἁμαρτωλοῦ σωθέντος, ὁ Κύριός φησι. Ταύτη πλέον ἐπαινετὸς ὁ ᾿Αβραάμ, ὅτι ἐπορεύθη καθάπερ ἐλάλησεν αὐτῷ ὁ Κύριος. Ἐντεῦθεν ἀρυσάμενός τις τῶν παρ' Ἕλλησι σοφῶν, τὸ Ἔπου Θεῷ (88), ἀπε φθέγξατο. Οἱ δὲ εὐσεβεῖς, φησὶν Ησαΐας, συνετά ἐβουλεύσαντο. Βουλὴ δέ ἐστι ζήτησις περὶ τοῦ πῶς ἂν ἐν τοῖς παροῦσι πράγμασιν ὀρθῶς διεξάγοιμεν εὐβουλία δὲ φρόνησις πρὸς τὰ βουλεύματα. Τί δέ; οὐχὶ καὶ ὁ Θεὸς μετὰ τὴν ἐπὶ τῷ Κάϊν συγγνώμην δ' οὗ σιγὴ λόγου κρείσσων γένοιτ' ἂν, ἔστι δ' οὗ σιγῆς λόγος. Σιγή ποτ' ἐστὶν αἱρετωτέρα λόγου. νιι. : Καὶ ἡ συνείδησις αὐτῶν, ἀσθενὴς οὖσα, μου λύνεται. οὐχ οὕτως· ἀλλ᾽ ἢ ὡς ὁ χν. πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ κρίνεται· ὁ δὲ μὴ πιστεύων ἤδη κέκριται, ὅτι μὴ πεπίστευκεν εἰς ὄνομα τοῦ μου νογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. τοὺς ἁπταίστως βεβιωκότας. Απταίστως, ἀκαταγνώστως. Ὁ ἐκζητῶν, οὐδὲ ὁ ἀποστρέφων, Α. ν. 7: · Χαρὰ ἔσται ἐν τῷ οὐρανῷ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι, Χαρὰ γίνεται ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοούντι. CLEMENTIS ALEXANDRINI videtur quoque legislator docere tres modos, qui- bus accipitur peccatum; eorum quidem, quæ in sermone fiunt, per pisces mutos; est enim revera ubi silentium est sermone præstantius; est etiam silentii honor expers periculi; eorum autem, quæ sunt in facto, per aves rapaces et carnivoras; por- cus cœno et stercore delectatur; et oportet ne conscientiam quidem habere pollutam ª. Merito ergo dicit propheta : Non sic, inquit, impii, sed tanquam pulvis, quem projicit ventus a facie terræ. Propterea non resurgent impii in judicio b, qui jam sunt condemnati : quoniam qui non credil, jam ju- dicatus est; neque peccatores in consilio justorum qui jam sunt damnati ad hoc, ut non aniantur jis qui innocenter vixerunt : Quoniam novit Domi- nus viam justorum, et via peccatorum peribit d. Rur- sus Dominus aperte ostendit in nostra esse pote- state delicta el peccata, cum modos curationis animi morbis convenientes ostendit, et nos a pa- storibus corrigi debere per Ezechielem monet; accusans, opinor, eorum aliquos, quod præcepta non servaverint: Quod imbecillum fuit, non confr. maslis et quæ deinceps consequuntur, usque ad illud : Et non erat qui requireret, nec averteret f. Ma- gnum est enim gaudium apud Patrem, uno peccatore servato 6, inquit Dominus. Quamobrem magis est Haudandus Abraham, qui ambulavit sicut locutus est ei Dominus. Cum hinc hausisset quidam ex Gracorum sapientibus, illud dictum protulit, Deum sequere. Pii autem, inquit Isaias, ea quæ sunt sa- pientia, consultarunt h. Consilium autern est quæ- stio, ✈ quomodo in præsentibus rebus recte transi- gamus; autem, id est bona consultatio, est prudentia in consiliis. Quid vero? annon Deus quoque post Cain datam veniam, consequenter non multo post introducit Enoch, qui ductus fuerat poenitentia, significans solere poenitentiam generare veniam ? Consistit autem venia non ex remissione, sed ex medela. Hoc ipsum etiam fit apud Aaron in * ED. POTTER, 390-391 ED. PARIS. Luc. xv. 1, 5, 6. e Ezech. XXXIV, 4. lbid. 6. pœnitentia, inquit Lowthius. Mihi recepta lectio, cujus sensum in Latina versione explicavimus, mu- tanda non esse videtur. Cor. viii, 7. b Psal. 1, 4, 3. c Joan. 11, 8. Psal. h Isa. xxxii, 8. superius posuit, Pedagog. lib. ut, cap. 11. perius laudavit auctor in fine Strom. 1, ubi conf. adnotata. nos doctissimus vir Fed. Morellus, aliquantulum immutata ; sic enim habent:Ἔστι Versum proxime sequentem Athenodoro tribuit Stobæus tit. 126. Vide quæ in p. adnotata sunt. Col - -Solet etiam illud ex incerto poeta citari : Est, ubi loquela melius est silentium. LEGT.- in animo consistit. Vult enim tribus modis peccari, sermone, opere, cogitatione. Respicit autem Cor. C D Psal. et ipse Clemeus Pedag. lib. 1. cap. 10. omisso articulo ot, Ibid. condemnatis, opponit Hesychius, Ezech. xxxιν : re- clius. SYLBURG. riuntur. Eorum vero sensus exstat Luc. xv, ubi, cum prodigus ad patrem suum reversus, maguo cum gaudio exceptus ab eo fuisset, dicit Christus et v. : (78) Δικαστήρια. Δικαστηρίων loco, τὰ στάδια (79) Ὁ Πέτρος. Eadem e Petri Prædicatione su- (80) "Εστι. Εx Euripidis Oresle hæc esse monuit (81) Καὶ χρή. Tertium peccati genus innuit, quod (89) Οὐχ οὕτως οἱ ἀσεβ. Οὐχ οὕτως οἱ ἀσεβεῖς, (85) Ασεβεῖς. Οἱ ἀσεβ. Psalm. Μox, οὐδὲ ἁμαρτ. (84) ῾Ο μὴ πιστεύων. Respicit Joan. ut, 18: Ὁ (85) Απταίστως. Τοῖς ἤδη κατεγνωσμένοις, jam (86) Ὁ ἐπιζητῶν, οὐδὲ ἀποστρέφων. Vulg. Bilia (87) Μεγάλη. Hæc verba in Scriptura non repe (88) Επου Θεῷ. Solet hoc adagium inter re-
PG 8:1079χαίρειν γὰρ ἡμᾶς μὴ μόνον ἐπὶ ἡδοναῖς, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ ὁμιλίαις καὶ ἐπὶ φιλοτιμίαις. ὁ δὲ Ἐπίκουρος πᾶσαν χαρὰν τῆς ψυχῆς οἴεται ἐπὶ πρωτοπαθούσῃ τῇ σαρκὶ γενέσθαι. ὅ τε Μητρόδωρος ἐν τῷ Περὶ τοῦ μείζονα εἶναι τὴν παρ’ ἡμᾶς αἰτίαν πρὸς εὐδαιμονίαν τῆς ἐκ τῶν πραγμάτων «ἀγαθὸν» φησὶ «ψυχῆς τί ἄλλο ἢ τὸ σαρκὸς εὐσταθὲς κατάστημα καὶ τὸ περὶ ταύτης πιστὸν ἔλπισμα;» Ναὶ μὴν Πλάτων ὁ φιλόσοφος διττὸν εἶναι τὸ τέλος φησίν, τὸ μὲν μεθεκτόν τε καὶ πρῶτον ἐν αὐτοῖς ὑπάρχον τοῖς εἴδεσιν, ὃ δὴ καὶ τἀγαθὸν προσονομάζει, τὸ δὲ μετέχον ἐκείνου καὶ τὴν ἀπ’ αὐτοῦ δεχόμενον ὁμοιότητα, ὃ περὶ ἀνθρώπους γίνεται τοὺς μεταποιουμένους ἀρετῆς τε καὶ τῆς ἀληθοῦς φιλοσοφίας. διὸ καὶ Κλεάνθης ἐν τῷ δευτέρῳ Περὶ ἡδονῆς τὸν Σωκράτην φησὶ παρ’ ἕκαστα διδάσκειν ὡς ὁ αὐτὸς δίκαιός τε καὶ εὐδαίμων ἀνὴρ καὶ τῷ πρώτῳ διελόντι τὸ δίκαιον ἀπὸ τοῦ συμφέροντος καταρᾶσθαι ὡς ἀσεβές τι πρᾶγμα δεδρακότι· ἀσεβεῖς γὰρ τῷ ὄντι οἱ τὸ συμφέρον ἀπὸ τοῦ δικαίου τοῦ κατὰ νόμον χωρίζοντες.
Α τὰ θέατρα καὶ τὰ δικαστήρια (78) εἴη ἄν· ὅπερ καὶ εὐβουλία Ρ. μᾶλλον ἡ ἐξακολούθησις ταῖς πονηραῖς καὶ ταῖς λυ- μαντικαῖς ἐξουσίαις καὶ ἡ κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν και νωνία. Ἀλλ' ἢ ἐν τῷ νόμῳ Κυρίου τὸ θέλημα αυτ τοῦ· ὁ Πέτρος (79) ἐν τῷ Κηρύγματι νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προσεῖπεν. Δοκεῖ δὲ καὶ ἄλλως τριών ἀποδοχὴν ἁμαρτίας τρόπων διδάσκειν ὁ νομοθέτης τῶν μὲν ἐν λόγῳ διὰ τῶν ἰχθύων τῶν ἀναύδων ἔστι (80) γὰρ τῷ ὄντι οὗ σιγὴ λόγου διαφέρει· ἔστι καὶ σιγῆς ἀκίνδυνον γέρας· τῶν δὲ ἐν ἔργῳ διὰ τῶν ἁρπακτικῶν καὶ σαρκοβόρων ὀρνέων· χοίρος βορ βόρῳ ἥδεται καὶ κόπρῳ· καὶ χρή (81) μηδὲ τὴν συνείδησιν ἔχειν μεμολυσμένην. Εἰκότως ον φησὶν ὁ προφήτης· Οὐχ οὕτως, φησίν, οἱ ἀσεβεῖς (82), ἀλλ' ἢ ὡσεὶ χνοῦς, ὃν ἐκρίπτει ἡ ἄνεμος Β ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς. Διὰ τοῦτο οὐκ ἀναστή σονται ἀσεβεῖς (83) ἐν κρίσει, οἱ ἤδη κατακεκρι- μένοι· ἐπεὶ ὁ μὴ πιστεύων (84) ἤδη κέκριται· οὐδὲ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἐν βουλῇ δικαίων· οἱ ἤδη κατ γνωσμένοι, εἰς τὸ μὴ ἑνωθῆναι τοῖς ἁπταίστως (85) βεβιωκόσιν· ὅτι γινώσκει Κύριος ὁδὲν δικαίων, καὶ ὁδὸς ἀσεβῶν ἀπολεῖται. Πάλιν ὁ Κύριος δεί κνυσιν ἄντικρυς ἐφ' ἡμῖν καὶ τὰ παραπτώματα καὶ τὰ πλημμελήματα, τρόπους θεραπείας καταλλήλους τοῖς πάθεσιν ὑποτιθέμενος, πρὸς τῶν ποιμένων ἐπ- ανορθοῦσθαι βουλόμενος ἡμᾶς διὰ Ἰεζεκιήλ· αἰτιώ μενος αὐτῶν, οἶμαι, τινὰς, ἐφ' οἷς οὐκ ἐτήρησαν τὰς ἐντολάς· Τὸ ἦσθενηκὺς οὐκ ἐνισχύσατε, καὶ τὰ ἑξῆς, ἕως, Καὶ οὐκ ἦν ὁ ἐπιζητῶν, οὐδὲ ἀποστρέ φων (86). Μεγάλη (87) γὰρ χαρὰ παρὰ τῷ Πατρὶ ἑνὸς ἁμαρτωλοῦ σωθέντος, ὁ Κύριός φησι. Ταύτη πλέον ἐπαινετὸς ὁ ᾿Αβραάμ, ὅτι ἐπορεύθη καθάπερ ἐλάλησεν αὐτῷ ὁ Κύριος. Ἐντεῦθεν ἀρυσάμενός τις τῶν παρ' Ἕλλησι σοφῶν, τὸ Ἔπου Θεῷ (88), ἀπε φθέγξατο. Οἱ δὲ εὐσεβεῖς, φησὶν Ησαΐας, συνετά ἐβουλεύσαντο. Βουλὴ δέ ἐστι ζήτησις περὶ τοῦ πῶς ἂν ἐν τοῖς παροῦσι πράγμασιν ὀρθῶς διεξάγοιμεν εὐβουλία δὲ φρόνησις πρὸς τὰ βουλεύματα. Τί δέ; οὐχὶ καὶ ὁ Θεὸς μετὰ τὴν ἐπὶ τῷ Κάϊν συγγνώμην δ' οὗ σιγὴ λόγου κρείσσων γένοιτ' ἂν, ἔστι δ' οὗ σιγῆς λόγος. Σιγή ποτ' ἐστὶν αἱρετωτέρα λόγου. νιι. : Καὶ ἡ συνείδησις αὐτῶν, ἀσθενὴς οὖσα, μου λύνεται. οὐχ οὕτως· ἀλλ᾽ ἢ ὡς ὁ χν. πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ κρίνεται· ὁ δὲ μὴ πιστεύων ἤδη κέκριται, ὅτι μὴ πεπίστευκεν εἰς ὄνομα τοῦ μου νογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. τοὺς ἁπταίστως βεβιωκότας. Απταίστως, ἀκαταγνώστως. Ὁ ἐκζητῶν, οὐδὲ ὁ ἀποστρέφων, Α. ν. 7: · Χαρὰ ἔσται ἐν τῷ οὐρανῷ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι, Χαρὰ γίνεται ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοούντι. CLEMENTIS ALEXANDRINI videtur quoque legislator docere tres modos, qui- bus accipitur peccatum; eorum quidem, quæ in sermone fiunt, per pisces mutos; est enim revera ubi silentium est sermone præstantius; est etiam silentii honor expers periculi; eorum autem, quæ sunt in facto, per aves rapaces et carnivoras; por- cus cœno et stercore delectatur; et oportet ne conscientiam quidem habere pollutam ª. Merito ergo dicit propheta : Non sic, inquit, impii, sed tanquam pulvis, quem projicit ventus a facie terræ. Propterea non resurgent impii in judicio b, qui jam sunt condemnati : quoniam qui non credil, jam ju- dicatus est; neque peccatores in consilio justorum qui jam sunt damnati ad hoc, ut non aniantur jis qui innocenter vixerunt : Quoniam novit Domi- nus viam justorum, et via peccatorum peribit d. Rur- sus Dominus aperte ostendit in nostra esse pote- state delicta el peccata, cum modos curationis animi morbis convenientes ostendit, et nos a pa- storibus corrigi debere per Ezechielem monet; accusans, opinor, eorum aliquos, quod præcepta non servaverint: Quod imbecillum fuit, non confr. maslis et quæ deinceps consequuntur, usque ad illud : Et non erat qui requireret, nec averteret f. Ma- gnum est enim gaudium apud Patrem, uno peccatore servato 6, inquit Dominus. Quamobrem magis est Haudandus Abraham, qui ambulavit sicut locutus est ei Dominus. Cum hinc hausisset quidam ex Gracorum sapientibus, illud dictum protulit, Deum sequere. Pii autem, inquit Isaias, ea quæ sunt sa- pientia, consultarunt h. Consilium autern est quæ- stio, ✈ quomodo in præsentibus rebus recte transi- gamus; autem, id est bona consultatio, est prudentia in consiliis. Quid vero? annon Deus quoque post Cain datam veniam, consequenter non multo post introducit Enoch, qui ductus fuerat poenitentia, significans solere poenitentiam generare veniam ? Consistit autem venia non ex remissione, sed ex medela. Hoc ipsum etiam fit apud Aaron in * ED. POTTER, 390-391 ED. PARIS. Luc. xv. 1, 5, 6. e Ezech. XXXIV, 4. lbid. 6. pœnitentia, inquit Lowthius. Mihi recepta lectio, cujus sensum in Latina versione explicavimus, mu- tanda non esse videtur. Cor. viii, 7. b Psal. 1, 4, 3. c Joan. 11, 8. Psal. h Isa. xxxii, 8. superius posuit, Pedagog. lib. ut, cap. 11. perius laudavit auctor in fine Strom. 1, ubi conf. adnotata. nos doctissimus vir Fed. Morellus, aliquantulum immutata ; sic enim habent:Ἔστι Versum proxime sequentem Athenodoro tribuit Stobæus tit. 126. Vide quæ in p. adnotata sunt. Col - -Solet etiam illud ex incerto poeta citari : Est, ubi loquela melius est silentium. LEGT.- in animo consistit. Vult enim tribus modis peccari, sermone, opere, cogitatione. Respicit autem Cor. C D Psal. et ipse Clemeus Pedag. lib. 1. cap. 10. omisso articulo ot, Ibid. condemnatis, opponit Hesychius, Ezech. xxxιν : re- clius. SYLBURG. riuntur. Eorum vero sensus exstat Luc. xv, ubi, cum prodigus ad patrem suum reversus, maguo cum gaudio exceptus ab eo fuisset, dicit Christus et v. : (78) Δικαστήρια. Δικαστηρίων loco, τὰ στάδια (79) Ὁ Πέτρος. Eadem e Petri Prædicatione su- (80) "Εστι. Εx Euripidis Oresle hæc esse monuit (81) Καὶ χρή. Tertium peccati genus innuit, quod (89) Οὐχ οὕτως οἱ ἀσεβ. Οὐχ οὕτως οἱ ἀσεβεῖς, (85) Ασεβεῖς. Οἱ ἀσεβ. Psalm. Μox, οὐδὲ ἁμαρτ. (84) ῾Ο μὴ πιστεύων. Respicit Joan. ut, 18: Ὁ (85) Απταίστως. Τοῖς ἤδη κατεγνωσμένοις, jam (86) Ὁ ἐπιζητῶν, οὐδὲ ἀποστρέφων. Vulg. Bilia (87) Μεγάλη. Hæc verba in Scriptura non repe (88) Επου Θεῷ. Solet hoc adagium inter re-
αὐτὸς δὲ ὁ Πλάτων τὴν εὐδαιμονίαν τὸ εὖ τὸν δαίμονα ἔχειν, δαίμονα δὲ λέγεσθαι τὸ τῆς ψυχῆς ἡμῶν ἡγεμονικόν, τὴν δὲ εὐδαιμονίαν τὸ τελειότατον ἀγαθὸν καὶ πληρέστατον λέγει. ὁτὲ δὲ βίον ὁμολογούμενον καὶ σύμφωνον αὐτὴν ἀποκαλεῖ, καὶ ἔσθ’ ὅτε τὸ κατ’ ἀρετὴν τελειότατον, τοῦτο δὲ ἐν ἐπιστήμῃ τοῦ ἀγαθοῦ τίθεται καὶ ἐν ἐξομοιώσει τῇ πρὸς τὸν θεόν, ὁμοίωσιν ἀποφαινόμενος «δίκαιον καὶ ὅσιον μετὰ φρονήσεως εἶναι». ἢ γὰρ οὐχ οὕτως τινὲς τῶν ἡμετέρων τὸ μὲν «κατ’ εἰκόνα» εὐθέως κατὰ τὴν γένεσιν εἰληφέναι τὸν ἄνθρωπον, τὸ «καθ’ ὁμοίωσιν» δὲ ὕστερον κατὰ τὴν τελείωσιν μέλλειν ἀπολαμβάνειν ἐκδέχονται; αὐτίκα ὁ Πλάτων τὴν ὁμοίωσιν ταύτην μετὰ ταπεινοφροσύνης ἔσεσθαι τῷ ἐναρέτῳ διδάσκων ἐκεῖνό που ἑρμηνεύει· «πᾶς ὁ ταπεινῶν ἑαυτὸν ὑψωθήσεται.» λέγει γοῦν ἐν τοῖς Νόμοις· «ὁ μὲν δὴ θεός, ὥσπερ καὶ ὁ παλαιὸς λόγος, ἀρχήν τε καὶ μέσα καὶ τελευτὴν τῶν πάντων ἔχων, εὐθεῖαν περαίνει κατὰ φύσιν περιπορευόμενος· τῷ δὲ αἰεὶ ξυνέπεται δίκη τῶν ἀπολειπομένων τοῦ θείου νόμου τιμωρός.» ὁρᾷς ὅπως καὶ αὐτὸς εὐλάβειαν προσάγει τῷ θείῳ νόμῳ; ἐπιφέρει γοῦν·
Α τὰ θέατρα καὶ τὰ δικαστήρια (78) εἴη ἄν· ὅπερ καὶ εὐβουλία Ρ. μᾶλλον ἡ ἐξακολούθησις ταῖς πονηραῖς καὶ ταῖς λυ- μαντικαῖς ἐξουσίαις καὶ ἡ κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν και νωνία. Ἀλλ' ἢ ἐν τῷ νόμῳ Κυρίου τὸ θέλημα αυτ τοῦ· ὁ Πέτρος (79) ἐν τῷ Κηρύγματι νόμον καὶ Λόγον τὸν Κύριον προσεῖπεν. Δοκεῖ δὲ καὶ ἄλλως τριών ἀποδοχὴν ἁμαρτίας τρόπων διδάσκειν ὁ νομοθέτης τῶν μὲν ἐν λόγῳ διὰ τῶν ἰχθύων τῶν ἀναύδων ἔστι (80) γὰρ τῷ ὄντι οὗ σιγὴ λόγου διαφέρει· ἔστι καὶ σιγῆς ἀκίνδυνον γέρας· τῶν δὲ ἐν ἔργῳ διὰ τῶν ἁρπακτικῶν καὶ σαρκοβόρων ὀρνέων· χοίρος βορ βόρῳ ἥδεται καὶ κόπρῳ· καὶ χρή (81) μηδὲ τὴν συνείδησιν ἔχειν μεμολυσμένην. Εἰκότως ον φησὶν ὁ προφήτης· Οὐχ οὕτως, φησίν, οἱ ἀσεβεῖς (82), ἀλλ' ἢ ὡσεὶ χνοῦς, ὃν ἐκρίπτει ἡ ἄνεμος Β ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς. Διὰ τοῦτο οὐκ ἀναστή σονται ἀσεβεῖς (83) ἐν κρίσει, οἱ ἤδη κατακεκρι- μένοι· ἐπεὶ ὁ μὴ πιστεύων (84) ἤδη κέκριται· οὐδὲ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἐν βουλῇ δικαίων· οἱ ἤδη κατ γνωσμένοι, εἰς τὸ μὴ ἑνωθῆναι τοῖς ἁπταίστως (85) βεβιωκόσιν· ὅτι γινώσκει Κύριος ὁδὲν δικαίων, καὶ ὁδὸς ἀσεβῶν ἀπολεῖται. Πάλιν ὁ Κύριος δεί κνυσιν ἄντικρυς ἐφ' ἡμῖν καὶ τὰ παραπτώματα καὶ τὰ πλημμελήματα, τρόπους θεραπείας καταλλήλους τοῖς πάθεσιν ὑποτιθέμενος, πρὸς τῶν ποιμένων ἐπ- ανορθοῦσθαι βουλόμενος ἡμᾶς διὰ Ἰεζεκιήλ· αἰτιώ μενος αὐτῶν, οἶμαι, τινὰς, ἐφ' οἷς οὐκ ἐτήρησαν τὰς ἐντολάς· Τὸ ἦσθενηκὺς οὐκ ἐνισχύσατε, καὶ τὰ ἑξῆς, ἕως, Καὶ οὐκ ἦν ὁ ἐπιζητῶν, οὐδὲ ἀποστρέ φων (86). Μεγάλη (87) γὰρ χαρὰ παρὰ τῷ Πατρὶ ἑνὸς ἁμαρτωλοῦ σωθέντος, ὁ Κύριός φησι. Ταύτη πλέον ἐπαινετὸς ὁ ᾿Αβραάμ, ὅτι ἐπορεύθη καθάπερ ἐλάλησεν αὐτῷ ὁ Κύριος. Ἐντεῦθεν ἀρυσάμενός τις τῶν παρ' Ἕλλησι σοφῶν, τὸ Ἔπου Θεῷ (88), ἀπε φθέγξατο. Οἱ δὲ εὐσεβεῖς, φησὶν Ησαΐας, συνετά ἐβουλεύσαντο. Βουλὴ δέ ἐστι ζήτησις περὶ τοῦ πῶς ἂν ἐν τοῖς παροῦσι πράγμασιν ὀρθῶς διεξάγοιμεν εὐβουλία δὲ φρόνησις πρὸς τὰ βουλεύματα. Τί δέ; οὐχὶ καὶ ὁ Θεὸς μετὰ τὴν ἐπὶ τῷ Κάϊν συγγνώμην δ' οὗ σιγὴ λόγου κρείσσων γένοιτ' ἂν, ἔστι δ' οὗ σιγῆς λόγος. Σιγή ποτ' ἐστὶν αἱρετωτέρα λόγου. νιι. : Καὶ ἡ συνείδησις αὐτῶν, ἀσθενὴς οὖσα, μου λύνεται. οὐχ οὕτως· ἀλλ᾽ ἢ ὡς ὁ χν. πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ κρίνεται· ὁ δὲ μὴ πιστεύων ἤδη κέκριται, ὅτι μὴ πεπίστευκεν εἰς ὄνομα τοῦ μου νογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. τοὺς ἁπταίστως βεβιωκότας. Απταίστως, ἀκαταγνώστως. Ὁ ἐκζητῶν, οὐδὲ ὁ ἀποστρέφων, Α. ν. 7: · Χαρὰ ἔσται ἐν τῷ οὐρανῷ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι, Χαρὰ γίνεται ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοούντι. CLEMENTIS ALEXANDRINI videtur quoque legislator docere tres modos, qui- bus accipitur peccatum; eorum quidem, quæ in sermone fiunt, per pisces mutos; est enim revera ubi silentium est sermone præstantius; est etiam silentii honor expers periculi; eorum autem, quæ sunt in facto, per aves rapaces et carnivoras; por- cus cœno et stercore delectatur; et oportet ne conscientiam quidem habere pollutam ª. Merito ergo dicit propheta : Non sic, inquit, impii, sed tanquam pulvis, quem projicit ventus a facie terræ. Propterea non resurgent impii in judicio b, qui jam sunt condemnati : quoniam qui non credil, jam ju- dicatus est; neque peccatores in consilio justorum qui jam sunt damnati ad hoc, ut non aniantur jis qui innocenter vixerunt : Quoniam novit Domi- nus viam justorum, et via peccatorum peribit d. Rur- sus Dominus aperte ostendit in nostra esse pote- state delicta el peccata, cum modos curationis animi morbis convenientes ostendit, et nos a pa- storibus corrigi debere per Ezechielem monet; accusans, opinor, eorum aliquos, quod præcepta non servaverint: Quod imbecillum fuit, non confr. maslis et quæ deinceps consequuntur, usque ad illud : Et non erat qui requireret, nec averteret f. Ma- gnum est enim gaudium apud Patrem, uno peccatore servato 6, inquit Dominus. Quamobrem magis est Haudandus Abraham, qui ambulavit sicut locutus est ei Dominus. Cum hinc hausisset quidam ex Gracorum sapientibus, illud dictum protulit, Deum sequere. Pii autem, inquit Isaias, ea quæ sunt sa- pientia, consultarunt h. Consilium autern est quæ- stio, ✈ quomodo in præsentibus rebus recte transi- gamus; autem, id est bona consultatio, est prudentia in consiliis. Quid vero? annon Deus quoque post Cain datam veniam, consequenter non multo post introducit Enoch, qui ductus fuerat poenitentia, significans solere poenitentiam generare veniam ? Consistit autem venia non ex remissione, sed ex medela. Hoc ipsum etiam fit apud Aaron in * ED. POTTER, 390-391 ED. PARIS. Luc. xv. 1, 5, 6. e Ezech. XXXIV, 4. lbid. 6. pœnitentia, inquit Lowthius. Mihi recepta lectio, cujus sensum in Latina versione explicavimus, mu- tanda non esse videtur. Cor. viii, 7. b Psal. 1, 4, 3. c Joan. 11, 8. Psal. h Isa. xxxii, 8. superius posuit, Pedagog. lib. ut, cap. 11. perius laudavit auctor in fine Strom. 1, ubi conf. adnotata. nos doctissimus vir Fed. Morellus, aliquantulum immutata ; sic enim habent:Ἔστι Versum proxime sequentem Athenodoro tribuit Stobæus tit. 126. Vide quæ in p. adnotata sunt. Col - -Solet etiam illud ex incerto poeta citari : Est, ubi loquela melius est silentium. LEGT.- in animo consistit. Vult enim tribus modis peccari, sermone, opere, cogitatione. Respicit autem Cor. C D Psal. et ipse Clemeus Pedag. lib. 1. cap. 10. omisso articulo ot, Ibid. condemnatis, opponit Hesychius, Ezech. xxxιν : re- clius. SYLBURG. riuntur. Eorum vero sensus exstat Luc. xv, ubi, cum prodigus ad patrem suum reversus, maguo cum gaudio exceptus ab eo fuisset, dicit Christus et v. : (78) Δικαστήρια. Δικαστηρίων loco, τὰ στάδια (79) Ὁ Πέτρος. Eadem e Petri Prædicatione su- (80) "Εστι. Εx Euripidis Oresle hæc esse monuit (81) Καὶ χρή. Tertium peccati genus innuit, quod (89) Οὐχ οὕτως οἱ ἀσεβ. Οὐχ οὕτως οἱ ἀσεβεῖς, (85) Ασεβεῖς. Οἱ ἀσεβ. Psalm. Μox, οὐδὲ ἁμαρτ. (84) ῾Ο μὴ πιστεύων. Respicit Joan. ut, 18: Ὁ (85) Απταίστως. Τοῖς ἤδη κατεγνωσμένοις, jam (86) Ὁ ἐπιζητῶν, οὐδὲ ἀποστρέφων. Vulg. Bilia (87) Μεγάλη. Hæc verba in Scriptura non repe (88) Επου Θεῷ. Solet hoc adagium inter re-
PG 8:1081«ἧς ὁ μὲν εὐδαιμονήσειν μέλλων ἐχόμενος ξυνέπεται ταπεινὸς καὶ κεκοσμημένος.» εἶτα τούτοις τὰ ἀκόλουθα συνάψας καὶ τῷ φόβῳ νουθετήσας ἐπιφέρει· «τίς οὖν δὴ πρᾶξις φίλη καὶ ἀκόλουθος θεῷ; μία καὶ ἕνα λόγον ἔχουσα ἀρχαῖον, ὅτι τῷ μὲν ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον ὄντι μετρίῳ φίλον ἂν εἴη, τὰ δὲ ἄμετρα οὔτε ἀλλήλοις οὔτε τοῖς ἐμμέτροις. τὸν οὖν τῷ θεῷ προσφιλῆ γενησόμενον εἰς δύναμιν ὅτι μάλιστα καὶ αὐτὸν τοιοῦτον ἀναγκαῖον γίνεσθαι. καὶ κατὰ τοῦτον δὴ τὸν λόγον ὁ μὲν σώφρων ἡμῶν θεῷ φίλος, ὅμοιος γάρ, ὅ τε μὴ σώφρων ἀνόμοιός τε καὶ διάφορος.» τοῦτο ἀρχαῖον εἶναι φήσας τὸ δόγμα τὴν ἐκ τοῦ νόμου εἰς αὐτὸν ἥκουσαν διδασκαλίαν ᾐνίξατο. κἀν τῷ Θεαιτήτῳ τὰ κακὰ «ἀμφὶ τὴν θνητὴν φύσιν καὶ τόνδε τὸν τόπον περιπολεῖν ἐξ ἀνάγκης» δοὺς ἐπιφέρει· «διὸ καὶ πειρᾶσθαι χρὴ ἐνθένδε ἐκεῖσε φεύγειν ὅτι τάχιστα· φυγὴ δὲ ὁμοίωσις θεῷ κατὰ τὸ δυνατόν·
ἀκολούθως οὐ πολλῷ ὕστερον τὸν μετανοήσαντα Ενώχ (89) εἰσάγει, δηλῶν, ὅτι συγγνώμην μετάνοια πέφυκε γεννᾷν; Η συγγνώμη δὲ οὐ κατὰ ἄφεσιν, ἀλλὰ κατὰ ἴασιν συνίσταται. Τὸ δ' αὐτὸ γίνεται κἀν τῇ κατὰ τὸν ᾿Απρὼν τοῦ λαοῦ μοσχοποιίᾳ. Ἐντεῦθεν τις τῶν παρ' Ελλησι σοφῶν, Συγγνώμη (90) τιμω ρίας κρείσσον (91), ἀπεφθέγξατο· ὥσπερ ἀμέλει καὶ τὸ, Εγγύα (92), πάρα δ' ἄτα, ἀπὸ τῆς Σολο μῶντος φωνῆς λεγούσης, Υιέ, ἐὰν ἐγγυήσῃ σύν φίλον, παραδώσεις σὴν χεῖρα ἐχθρῷ· παγὶς γὰρ ἀνδρὶ ἰσχυρὰ (95) τὰ ἴδια χείλη, καὶ ἁλίσκεται ρήμασιν ιδίου στόματος. Μυστικώτερον δὲ ἤδη τὸ Γνῶθι σαυτὸν ἐκεῖθεν εἴληπται, Εἶδες (94) τὸν ἀδελ φόν σου, εἶδες τόν Θεόν σου. Ταύτῃ που Αγα- πήσεις (95) Κύριον τόν Θεόν σου ἐξ ὅλης καρ- δίας, καὶ τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν· ἐν ταύ- Β ταις λέγει ταῖς ἐντολαῖς ὅλον τὸν νόμον καὶ τοὺς προφήτας κρεμᾶσθαί τε καὶ ἐξηρτῆσθαι. Συνάδει τούτοις κἀκεῖνα· Ταῦτα λελάληκα ὑμῖν, ἵνα ἡ χαρὰ ἡ ἐμὴ πληρωθῇ (96)· αὕτη δέ ἐστιν ἡ ἐν- τολὴ ἡ ἐμὴ, ἵνα ἀγαπᾶτε ἀλλήλους, καθὼς ἠγά- πησα ὑμᾶς. Ἐλεήμων γὰρ καὶ οἰκτίρμων ὁ Κύριος, καὶ Χριστὸς (97) Κύριος τοῖς σύμπασι. Σαφέστε ρον δὲ τὸ, Γνῶθι σαυτόν, παρεγγυῶν ὁ Μωϋσῆς, λέγει πολλάκις· Πρόσεχε σεαυτῷ. Ελεημοσύναις (98) ταὐτὸν εἶναι τὸ ἕπεσθαι Θεῷ καὶ τὸ πείθε σθαι λόγῳ· ἀκολούθως τῇ φύσει ζήν, ὅταν πράττηται κατὰ τὴν συμφωνίαν τοῦ παρ' ἑκάστῳ δαίμονος· Δευτέραν δ' ἔχει τά- ξιν μετὰ τὴν ἐλπίδα ἡ ἐπὶ τοῖς ἁμαρτανομένοις μετάνοια καὶ βελτίωσις· ὅθεν ἑξῆς ἀναγράφει τὸν ἀπὸ χείρονος βίον πρὸς τὸν ἀμείνονα μεταβαλόντα, ὃς καλεῖται παρὰ μὲν Ἑβραίοις Ενώχ, ὡς δ᾽ ἂν Ελ- ληνες εἴποιεν, κεχαρισμένος· ἐφ' οὗ καὶ ταυτὶ λέλε- κται, ὡς « ἄρα εὐηρέστησεν Ενώχ τῷ Θεῷ, καὶ οὐχ ηὑρίσκετο, ότι μετέθηκεν αὐτὸν ὁ Θεός· ἡ γὰρ με τάθεσις τροπὴν ἐμφαίνει καὶ μεταβολήν· πρὸς δὲ τὸ βέλτιον ἡ μεταβολή, διότι προμηθείᾳ γίνεται Θεοῦ. Παμφίλη δέ φησιν ἐν δευτέρω τῶν Υπομνημάτων, ὡς τὸν υἱὸν αὐτοῦ Τυῤῥαῖον καθέ ἡμενον ἐπὶ κουρείου ἐν Κύμη χαλκεύς τις πέλεκυν ἐμβαλὼν ἀνέλοι· τῶν δὲ Κυμαίων πεμψάντων τὸν φονέα τῷ Πιττακῷ, μαθόντα, καὶ ἀπολύσαντα, είν πεῖν· › Συγγνώμη μετανοίας κρείσσων. » Ηράκλειτος δέ φησιν, Αλκαίον ὑποχείριον λαβόντα καὶ ἀπολύ σαντα, ε φάναι· Συγγνώμη τιμωρίας κρείσσων. » λεσιν πιο ρήμασιν, Καὶ αὐτός σοι προσλαλήσει πρὸς τὸν λαον, καὶ αὐτὸς ἔσται σου στόμα· σὺ δὲ αὐτῷ ἔσῃ τὰ πρὸς τὸν Θεόν. Ιδον τὸ πρόσωπόν σου, ὡς ἄν τις ἴδοι πρόσωπον Θεοῦ, καὶ εὐδοκήσεις με. διὰ μνήμης χαρὰ ὑμῶν πληρωθῇ· αὕτη ἐστ. STROMATUM LIB. II. A fabricatione vituli. Hinc quidam ex Græcorum sa- pientibus dixit: Venia est melior supplicio ; sicut certe illud quoque : Sponde, nota præsto est, ex voce Salomonis dicentis: Fili, si pro amico tuo fidejusseris, trades manum inimico. Laqueus enim viro validus labia propria, et capitur verbis oris pre- prii a: Paulo autem jam magis mystice sumptum est illud : Nosce leipsum; illinc : Vidisti fratrem tuum, vidisti Deum tuum. Hac utique ratione diliges Dominum Deum tuum ex toto corde tuo, et prori- mum sicut teipsum. In his dicit præceptis totam legem et prophetas pendere b. His illa quoque con- cinunt Hæc locutus sum vobis, ut gaudium meum impleretur. Hoc autem est præceptum meum, ut vos invicem diligatis, sicut dilexi vos c. Est enim mise- ricors et miserator Dominus a, et Dominus est Chri- stus universis. Apertius autem, Nosce leipsum, præcipiens Moyses, sape dicit: Attende tibi ipsi . Eleemosynis ergo et fide expurgantur peccata ; ti- more autem Domini quilibet a malo declinat. Timor autem Domini est disciplina et sapientia §. c Joan. xv, 11, 12. d Psal. • Prov. vi, 1, 2. b Luc. x, 27; Matth. xx11, 37, 39, 40; Marc. XII, 30. CI, 8; cx, 4. • Gen. xxiv, 6; Exod. x, 28, xxxiv, 12; Deut. 1, 9. f Eccli. 1, 27. ponsa septem sapientum referri. Cicero veterum id sapientum præceptis annumerat, De fin. lib. 11: Quæque sunt velera præcepta sapientum, qui jubent tempori parere, et sequi Deum, et se noscere, et ne quid nimis. Plutarchus, lib. De auditione pag. 37, ait, idem esse Deum sequi, et rationi parere. Idem voluit Zeno, jubens secundum naturam vivere; et tuin omnia feliciter cessura esse aflirmans, cum geruntur ex demonis, qui apud unumquemque est, consensu ; quod refert Laertius in Zenone. explicatu difficilia videantur, facillima erunt, appo- sttis Philonis Judæi verbis, quæ secutus est Cle- mens. Ea vero lib. De vita sapientis, seu De Abra- hamo, pag. 32, sic se habent : Post spem secundum ordinem tenet pœnitentia pecca- torum et correctio; ideo deinceps memorat in melius ex pejore vita mutatum hominem Enoch dictum He- brais, hoc est gratiosum, de quo sic legimus, quod < placuit Enoch Deo, et non est invcnius, quoniam transtulit eum Deus. Nam translatio versionem et mutationem significat; erat autem hæc mutatio in melius, quandoquidem per Dei providentiam facta sit, etc. memorant Julianus imperator orat. 2, et Stobæus serm. 16, plenissime vero Diogenes Laertius in Pit- taco, lib. 1, seg. : C D Pam- phila autem in secundo Commentariorum, Tyrrhæum refert, Pittaci filium, cum sederet in toustrina Ca- mis, injecta securi ab erario fuisse necatum; a Cu- manis vero vinctum homicidam ad Pittacum missum, atque ab eo pana fuisse absolutum, dicente, cum rem cognovisset, indulgentiam pœnitentiæ esse præferen- dam. Heraclitus autem asserit Alcæum, captivo suo libero dimisso, dixisse: « Venia supplicio melior. gen. SYLBURG. Consentit Laertius in verbis jam allatis. - de se cognoscendo, superius retulit auctor guntur. 1, p. ed. Paris. Proverb. rins etiam recitavit Clemens, Strom. 1, p. edit. Paris., quæ tamen in sacro codice nunc non repe riuntur. Cl. Grabius conjecit. Clementem id respe xisse, quod Moysi de se et Aarone dicit Deus, Εxod. 1, : Mihi potius videtur hæc sumpsisse ex quodam apocrypho scriptore, vel ex Jacobi ad Esavum, fratrem suun, verbis, Gen. xxxi, 10: Marco et Matthæo ab auctore ca reci- tante sumpta sunt. Juan. dicta sunt ad Protrept. p. 56, et Strom. 11, p. edit. Paris. , (89) Τον μετανοήσαντα Ενώχ. Hæc utcunque (90) Συγγνώμη. Hoc Pittaci, seu Alcæi dictum (91) Κρείσσον. Α. mavult κρείσσων, petior, fem. (92) Εγγύα. Hoc adagium, et id quod mox se- (95) Ανδρὶ ισχυρά. Ισχυρὰ ἀνδρί, et mox χεί (94) Είδες. Hæc tanquam e S. Scriptura supe (95) Αγαπήσεις. Hæc partim e Luca, partim e (96) 'Η ἐμὴ πλ. Ἡ ἐμὴ ἐν ὑμῖν μείνῃ, καὶ ἡ (97) Χριστός. Vel χρηστός. Couf. quæ superius. (98) Ελεημοσύναις. Respicere videtur Prov. uit
ὁμοίωσις δὲ δίκαιον καὶ ὅσιον μετὰ φρονήσεως γενέσθαι.» Σπεύσιππός τε ὁ Πλάτωνος ἀδελφιδοῦς τὴν εὐδαιμονίαν φησὶν ἕξιν εἶναι τελείαν ἐν τοῖς κατὰ φύσιν ἔχουσιν ἢ ἕξιν ἀγαθῶν, ἧς δὴ καταστάσεως ἅπαντας μὲν ἀνθρώπους ὄρεξιν ἔχειν, στοχάζεσθαι δὲ τοὺς ἀγαθοὺς τῆς ἀοχλησίας. εἶεν δ’ ἂν αἱ ἀρεταὶ τῆς εὐδαιμονίας ἀπεργαστικαί. Ξενοκράτης τε ὁ Καλχηδόνιος τὴν εὐδαιμονίαν ἀποδίδωσι κτῆσιν τῆς οἰκείας ἀρετῆς καὶ τῆς ὑπηρετικῆς αὐτῇ δυνάμεως. εἶτα ὡς μὲν ἐν ᾧ γίνεται, φαίνεται λέγων τὴν ψυχήν· ὡς δ’ ὑφ’ ὧν, τὰς ἀρετάς· ὡς δ’ ἐξ ὧν ὡς μερῶν, τὰς καλὰς πράξεις καὶ τὰς σπουδαίας ἕξεις τε καὶ διαθέσεις καὶ κινήσεις καὶ σχέσεις· ὡς δ’ ὧν οὐκ ἄνευ, τὰ σωματικὰ καὶ τὰ ἐκτός. ὁ γὰρ Ξενοκράτους γνώριμος Πολέμων φαίνεται τὴν εὐδαιμονίαν αὐτάρκειαν εἶναι βουλόμενος ἀγαθῶν πάντων, ἢ τῶν πλείστων καὶ μεγίστων. δογματίζει γοῦν χωρὶς μὲν ἀρετῆς μηδέποτε ἂν εὐδαιμονίαν ὑπάρχειν, δίχα δὲ καὶ τῶν σωματικῶν καὶ τῶν ἐκτὸς τὴν ἀρετὴν αὐτάρκη πρὸς εὐδαιμονίαν εἶναι.
ἀκολούθως οὐ πολλῷ ὕστερον τὸν μετανοήσαντα Ενώχ (89) εἰσάγει, δηλῶν, ὅτι συγγνώμην μετάνοια πέφυκε γεννᾷν; Η συγγνώμη δὲ οὐ κατὰ ἄφεσιν, ἀλλὰ κατὰ ἴασιν συνίσταται. Τὸ δ' αὐτὸ γίνεται κἀν τῇ κατὰ τὸν ᾿Απρὼν τοῦ λαοῦ μοσχοποιίᾳ. Ἐντεῦθεν τις τῶν παρ' Ελλησι σοφῶν, Συγγνώμη (90) τιμω ρίας κρείσσον (91), ἀπεφθέγξατο· ὥσπερ ἀμέλει καὶ τὸ, Εγγύα (92), πάρα δ' ἄτα, ἀπὸ τῆς Σολο μῶντος φωνῆς λεγούσης, Υιέ, ἐὰν ἐγγυήσῃ σύν φίλον, παραδώσεις σὴν χεῖρα ἐχθρῷ· παγὶς γὰρ ἀνδρὶ ἰσχυρὰ (95) τὰ ἴδια χείλη, καὶ ἁλίσκεται ρήμασιν ιδίου στόματος. Μυστικώτερον δὲ ἤδη τὸ Γνῶθι σαυτὸν ἐκεῖθεν εἴληπται, Εἶδες (94) τὸν ἀδελ φόν σου, εἶδες τόν Θεόν σου. Ταύτῃ που Αγα- πήσεις (95) Κύριον τόν Θεόν σου ἐξ ὅλης καρ- δίας, καὶ τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν· ἐν ταύ- Β ταις λέγει ταῖς ἐντολαῖς ὅλον τὸν νόμον καὶ τοὺς προφήτας κρεμᾶσθαί τε καὶ ἐξηρτῆσθαι. Συνάδει τούτοις κἀκεῖνα· Ταῦτα λελάληκα ὑμῖν, ἵνα ἡ χαρὰ ἡ ἐμὴ πληρωθῇ (96)· αὕτη δέ ἐστιν ἡ ἐν- τολὴ ἡ ἐμὴ, ἵνα ἀγαπᾶτε ἀλλήλους, καθὼς ἠγά- πησα ὑμᾶς. Ἐλεήμων γὰρ καὶ οἰκτίρμων ὁ Κύριος, καὶ Χριστὸς (97) Κύριος τοῖς σύμπασι. Σαφέστε ρον δὲ τὸ, Γνῶθι σαυτόν, παρεγγυῶν ὁ Μωϋσῆς, λέγει πολλάκις· Πρόσεχε σεαυτῷ. Ελεημοσύναις (98) ταὐτὸν εἶναι τὸ ἕπεσθαι Θεῷ καὶ τὸ πείθε σθαι λόγῳ· ἀκολούθως τῇ φύσει ζήν, ὅταν πράττηται κατὰ τὴν συμφωνίαν τοῦ παρ' ἑκάστῳ δαίμονος· Δευτέραν δ' ἔχει τά- ξιν μετὰ τὴν ἐλπίδα ἡ ἐπὶ τοῖς ἁμαρτανομένοις μετάνοια καὶ βελτίωσις· ὅθεν ἑξῆς ἀναγράφει τὸν ἀπὸ χείρονος βίον πρὸς τὸν ἀμείνονα μεταβαλόντα, ὃς καλεῖται παρὰ μὲν Ἑβραίοις Ενώχ, ὡς δ᾽ ἂν Ελ- ληνες εἴποιεν, κεχαρισμένος· ἐφ' οὗ καὶ ταυτὶ λέλε- κται, ὡς « ἄρα εὐηρέστησεν Ενώχ τῷ Θεῷ, καὶ οὐχ ηὑρίσκετο, ότι μετέθηκεν αὐτὸν ὁ Θεός· ἡ γὰρ με τάθεσις τροπὴν ἐμφαίνει καὶ μεταβολήν· πρὸς δὲ τὸ βέλτιον ἡ μεταβολή, διότι προμηθείᾳ γίνεται Θεοῦ. Παμφίλη δέ φησιν ἐν δευτέρω τῶν Υπομνημάτων, ὡς τὸν υἱὸν αὐτοῦ Τυῤῥαῖον καθέ ἡμενον ἐπὶ κουρείου ἐν Κύμη χαλκεύς τις πέλεκυν ἐμβαλὼν ἀνέλοι· τῶν δὲ Κυμαίων πεμψάντων τὸν φονέα τῷ Πιττακῷ, μαθόντα, καὶ ἀπολύσαντα, είν πεῖν· › Συγγνώμη μετανοίας κρείσσων. » Ηράκλειτος δέ φησιν, Αλκαίον ὑποχείριον λαβόντα καὶ ἀπολύ σαντα, ε φάναι· Συγγνώμη τιμωρίας κρείσσων. » λεσιν πιο ρήμασιν, Καὶ αὐτός σοι προσλαλήσει πρὸς τὸν λαον, καὶ αὐτὸς ἔσται σου στόμα· σὺ δὲ αὐτῷ ἔσῃ τὰ πρὸς τὸν Θεόν. Ιδον τὸ πρόσωπόν σου, ὡς ἄν τις ἴδοι πρόσωπον Θεοῦ, καὶ εὐδοκήσεις με. διὰ μνήμης χαρὰ ὑμῶν πληρωθῇ· αὕτη ἐστ. STROMATUM LIB. II. A fabricatione vituli. Hinc quidam ex Græcorum sa- pientibus dixit: Venia est melior supplicio ; sicut certe illud quoque : Sponde, nota præsto est, ex voce Salomonis dicentis: Fili, si pro amico tuo fidejusseris, trades manum inimico. Laqueus enim viro validus labia propria, et capitur verbis oris pre- prii a: Paulo autem jam magis mystice sumptum est illud : Nosce leipsum; illinc : Vidisti fratrem tuum, vidisti Deum tuum. Hac utique ratione diliges Dominum Deum tuum ex toto corde tuo, et prori- mum sicut teipsum. In his dicit præceptis totam legem et prophetas pendere b. His illa quoque con- cinunt Hæc locutus sum vobis, ut gaudium meum impleretur. Hoc autem est præceptum meum, ut vos invicem diligatis, sicut dilexi vos c. Est enim mise- ricors et miserator Dominus a, et Dominus est Chri- stus universis. Apertius autem, Nosce leipsum, præcipiens Moyses, sape dicit: Attende tibi ipsi . Eleemosynis ergo et fide expurgantur peccata ; ti- more autem Domini quilibet a malo declinat. Timor autem Domini est disciplina et sapientia §. c Joan. xv, 11, 12. d Psal. • Prov. vi, 1, 2. b Luc. x, 27; Matth. xx11, 37, 39, 40; Marc. XII, 30. CI, 8; cx, 4. • Gen. xxiv, 6; Exod. x, 28, xxxiv, 12; Deut. 1, 9. f Eccli. 1, 27. ponsa septem sapientum referri. Cicero veterum id sapientum præceptis annumerat, De fin. lib. 11: Quæque sunt velera præcepta sapientum, qui jubent tempori parere, et sequi Deum, et se noscere, et ne quid nimis. Plutarchus, lib. De auditione pag. 37, ait, idem esse Deum sequi, et rationi parere. Idem voluit Zeno, jubens secundum naturam vivere; et tuin omnia feliciter cessura esse aflirmans, cum geruntur ex demonis, qui apud unumquemque est, consensu ; quod refert Laertius in Zenone. explicatu difficilia videantur, facillima erunt, appo- sttis Philonis Judæi verbis, quæ secutus est Cle- mens. Ea vero lib. De vita sapientis, seu De Abra- hamo, pag. 32, sic se habent : Post spem secundum ordinem tenet pœnitentia pecca- torum et correctio; ideo deinceps memorat in melius ex pejore vita mutatum hominem Enoch dictum He- brais, hoc est gratiosum, de quo sic legimus, quod < placuit Enoch Deo, et non est invcnius, quoniam transtulit eum Deus. Nam translatio versionem et mutationem significat; erat autem hæc mutatio in melius, quandoquidem per Dei providentiam facta sit, etc. memorant Julianus imperator orat. 2, et Stobæus serm. 16, plenissime vero Diogenes Laertius in Pit- taco, lib. 1, seg. : C D Pam- phila autem in secundo Commentariorum, Tyrrhæum refert, Pittaci filium, cum sederet in toustrina Ca- mis, injecta securi ab erario fuisse necatum; a Cu- manis vero vinctum homicidam ad Pittacum missum, atque ab eo pana fuisse absolutum, dicente, cum rem cognovisset, indulgentiam pœnitentiæ esse præferen- dam. Heraclitus autem asserit Alcæum, captivo suo libero dimisso, dixisse: « Venia supplicio melior. gen. SYLBURG. Consentit Laertius in verbis jam allatis. - de se cognoscendo, superius retulit auctor guntur. 1, p. ed. Paris. Proverb. rins etiam recitavit Clemens, Strom. 1, p. edit. Paris., quæ tamen in sacro codice nunc non repe riuntur. Cl. Grabius conjecit. Clementem id respe xisse, quod Moysi de se et Aarone dicit Deus, Εxod. 1, : Mihi potius videtur hæc sumpsisse ex quodam apocrypho scriptore, vel ex Jacobi ad Esavum, fratrem suun, verbis, Gen. xxxi, 10: Marco et Matthæo ab auctore ca reci- tante sumpta sunt. Juan. dicta sunt ad Protrept. p. 56, et Strom. 11, p. edit. Paris. , (89) Τον μετανοήσαντα Ενώχ. Hæc utcunque (90) Συγγνώμη. Hoc Pittaci, seu Alcæi dictum (91) Κρείσσον. Α. mavult κρείσσων, petior, fem. (92) Εγγύα. Hoc adagium, et id quod mox se- (95) Ανδρὶ ισχυρά. Ισχυρὰ ἀνδρί, et mox χεί (94) Είδες. Hæc tanquam e S. Scriptura supe (95) Αγαπήσεις. Hæc partim e Luca, partim e (96) 'Η ἐμὴ πλ. Ἡ ἐμὴ ἐν ὑμῖν μείνῃ, καὶ ἡ (97) Χριστός. Vel χρηστός. Couf. quæ superius. (98) Ελεημοσύναις. Respicere videtur Prov. uit
PG 8:1083Καὶ τὰ μὲν ὧδε ἐχέτω, αἱ δὲ ἀντιρρήσεις αἱ πρὸς τὰς εἰρημένας δόξας κατὰ καιρὸν τεθήσονται, ἡμῖν δὲ αὐτοῖς εἰς τέλος ἀτελεύτητον ἀφικέσθαι πρόκειται πειθομένοις ταῖς ἐντολαῖς, τουτέστι τῷ θεῷ, καὶ κατ’ αὐτὰς βιώσασιν ἀνεπιλήπτως καὶ ἐπιστημόνως διὰ τῆς τοῦ θείου θελήματος γνώσεως· ἥ τε πρὸς τὸν ὀρθὸν λόγον ὡς οἷόν τε ἐξομοίωσις τέλος ἐστὶ καὶ εἰς τὴν τελείαν υἱοθεσίαν διὰ τοῦ υἱοῦ ἀποκατάστασις, δοξάζουσαν ἀεὶ τὸν πατέρα διὰ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως τοῦ «ἀδελφοὺς» καὶ «συγκληρονόμους» καταξιώσαντος ἡμᾶς εἰπεῖν. καὶ ὁ μὲν ἀπόστολος συντόμως τὸ τέλος ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους ἐπιστολῇ διαγράφων λέγει· «νυνὶ δὲ ἐλευθερωθέντες ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας, δουλωθέντες δὲ τῷ θεῷ, ἔχετε τὸν καρπὸν ὑμῶν εἰς ἁγιασμόν, τὸ δὲ τέλος ζωὴν αἰώνιον·» διττὴν δὲ εἰδὼς τὴν ἐλπίδα, τὴν μὲν προςδοκωμένην, τὴν δὲ ἀπειλημμένην, ἤδη τέλος διδάσκει τὴν τῆς ἐλπίδος ἀποκατάστασιν· «ἡ γὰρ ὑπομονή», φησί, «δοκιμήν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα·
οὖν καὶ πίστεσιν ἀποκαθαίρονται ἁμαρτίαι· τῷ δὲ φόβῳ Κυρίου ἐκκλίνει πᾶς ἀπὸ κακοῦ. Φόβο; δὲ Κυρίου παιδεία καὶ σοφία. Ἐνταῦθα πάλιν ἐπιφύονται οἱ κατήγορος, χαράν καὶ λύπην πάθη ψυχῆς λέγοντες· τὴν μὲν γὰρ χα- ρἂν εὔλογον ἔπαρσιν ἀποδιδόασι, καὶ τὸ ἀγάλλεσθαι χαίρειν ἐπὶ καλοῖς· τὸ δὲ ἔλεος λύπην ἐπὶ ἀναξίως κακοπαθοῦνται· τροπὰς δὲ εἶναι ψυχῆς καὶ πάθη τὰ τοιαῦτα. Ἡμεῖς δὲ, ὡς ἔοικεν, οὐ παυόμεθα τὰ τοιαῦτα σαρκικῶς νοοῦντες τὰς Γραφὰς, καὶ ἀπὸ τῶν ἡμετέρων παθῶν ἀναγόμενοι, 'τὸ βούλημα του ἀπαθοῦς Θεοῦ ὁμοίως τοῖς ἡμεδαποῖς κινήμασιν ἀπεκδεχόμενοι. ὡς δ᾽ ἡμεῖς ἀκοῦσαι δυνατοί, οὕτως ἔχειν ἐπὶ τοῦ παντοκράτορος ὑπολαμβάνοντες, ἀθέως πλανώμεθα. Οὐ γὰρ ὡς ἔχει τὸ θεῖον, οὕτως οἷόν τε ἦν λέγεσθαι· ἀλλ' ὡς οἷόν τε ἦν ἐπαίειν ἡμᾶς σαρκ πεπεδημένους, οὕτως ἡμῖν ἐλάλησαν οἱ προφῆται, συμπεριφερομένου σωτηρίως τῇ τῶν ἀνθρώπων ἀσθε Β νείᾳ τοῦ Κυρίου. Ἐπεὶ τοίνυν βούλημά ἐστι τοῦ Ελεημοσύναι καὶ πίστεις μὴ ἐκλειπέτωσάν σε ἄφαψαι δὲ αὐτὰς ἐπὶ σῷ τραχήλῳ, καὶ εὑρήσεις χά ριν. . Φοβοῦ δὲ τὸν Θεὸν, καὶ ἔκκλινε ἀπὸ παντὸς κακοῦ. Ελεημοσύνη έξι- λάσεται ἁμαρτίας. Σοφία γὰρ καὶ παιδεία φόβος Κυρίου. τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε, Θεοῦ σώζεσθαι τὸν ταῖς ἐντολαῖς πειθήνιον τόν τε ἐκ τῶν ἁμαρτημάτων μετανοοῦντα, χαίρομεν δὲ ἡμεῖς ἐπὶ τῇ σωτηρίᾳ ἡμῶν· τὸ χαρτὸν ἡμῶν ἐξιδιοποιή σατο ὁ διὰ τῶν προφητῶν λαλήσας Κύριος· καθάπερ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ φιλανθρώπως λέγων· Ἐπείνασα, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ ἐδώκατέ μοι πιεῖν (99)· ὃ γὰρ ἑνὶ τούτων (1) τῶν ἐλαχίστων πεποιήκατε, ἐμοὶ πεποιήκατε. Ὥσπερ οὖν τρέφεται μὴ τρεφόμενος διὰ τὸ τετράφθαι ὅνπερ βούλεται, οὕτως ἐχάρη μὴ τραπεὶς, διὰ τὸ ἐν χαρᾷ γεγονέναι τὸν μετανενοηκότα ὡς ἐβούλετο. Ἐπεὶ δὲ πλουσίως ἐλεεῖ ἀγαθὸς ὢν ὁ Θεὸς, τάς τε ἐντολὰς διδοὺς, διὰ νόμου καὶ διὰ προφητῶν, καὶ προσεχέστερον 45η διά τῆς τοῦ Υἱοῦ παρουσίας, σώζων καὶ ἐλεῶν, ὡς εἴ- ρηται, τοὺς ἡλεημένους κυρίως τε ἐλεεῖ ὁ κρείττων τὸν ἑλάσσω· καὶ κρείττων μὲν ἄνθρωπος ἀνθρώπου οὐκ ἂν εἴη, καθὸ ἄνθρωπος πέφυκεν· κρείττων δὲ ὁ Θεὸς τοῦ ἀνθρώπου κατὰ πάντα· εἰ τοίνυν ὁ κρείτ των τὸν ἥσσω ἐλεεῖ, μόνος ἡμᾶς ὁ Θεὸς ἐλεήσει κοινωνικὸς μὲν γὰρ ἄνθρωπος ὑπὸ δικαιοσύνης γίνε ται, καὶ μεταδίδωσιν ὧν ἔλαβε παρὰ τοῦ Θεοῦ, διά τε φυσικὴν εὔνοιαν καὶ σχέσιν διά τε τὰς ἐντολὰς αἷς πείθεται. Ὁ Θεὸς δὲ οὐδεμίαν ἔχει πρὸς ἡμᾶς φυσικὴν σχέσιν, ὡς οἱ τῶν αἱρέσεων κτίσται θέλε σιν, οὔτ᾽ εἰ ἐκ μὴ ὄντων ποιοίη, οὔτ᾽ εἰ ἐξ ὕλης (2) δημιουργοίη· ἐπεὶ τὸ μὲν οὔθ᾽ ὅλως ὂν, ἡ δὲ κατά πάντα ἑτέρα τυγχάνει τοῦ Θεοῦ· εἰ μή τις μέρος αὐτοῦ (5) καὶ ὁμοουσίους ἡμᾶς τῷ Θεῷ τολμήσει λέ Σαφῶς δὲ τὸν ὅλον κόσμον λέγουσιν εἶναι Θεόν, Στωϊκοὶ μὲν τὸν πρῶτον, οἱ δὲ ἀπὸ Πλάτωνος τὸν δεύτερον, τινὲς δὲ αὐτῶν τὸν τρίτον CLEMENTIS ALEXANDRINI CAPUT XVI. Quomodo loca S. Scripturæ exponenda sunt quæ affectus humanos Deo tribuunt. Ilic rursus exoriuntur accusatores, gaudium et A tristitiam dicentes esse animi passiones. Gaudium enim definiunt elationem rationi consentaneam ; et exsultare, propter ea, quæ sunt bona, lætari ; misericordiam autem, tristitiam propter eum, qui indigne mala patitur; animæ autem mutationes et perturbationes esse ca, quæ sunt ejusmodi. Nos autem, ut videtur, non cessamus Scripturas carna - liter intelligere, et ex nostris animi affectionibus abducti, Dei impatibilis voluntatem nostris motio- nibus similem existimare. Quod si res ita esse in omnipotenti Deo existimamus, prout nos eas audire et percipere valemus, impie erramus. Non enim Dens, prout in se est, enarrari potuit; sed ut nos audire poteramus, qui carne eramus illigati, ita no- bis sunt locuti prophetæ, Domino se salubriter ac. commodante ac demittente ad hominum imbecilli- tatem. Quoniam igitur est Dei voluntas, ut serve- tur is, qui paret præceptis, et suorum peccatorum ducitur poenitentia; nos autem gaudemus propter nostram salutem ; nostram lætitiam, sibi ut pro- priam attribuit Dominus, qui locutus est per prophetas quemadmodum bumane dicens in Evan- gelio : ‹ Esurivi, et dedistis mihi manducare; sitivi, et dedistis mihi bibere; quod enim uni horum mini- morum fecistis, mihi ſeristis ª. Quemadmodum ergo nutritur, qui non nutritur, propterea quod sit nu- tritus is, quem velit : ita absque mutatione ga- visus est, propterea quod gaudio affectus sit is, qui penitentia ductus est, ut volebat. Quo- niam autem affatim miseretur Deus, cum sit bo- nus, et præcepta dans per legem et prophetas, et jam propinquius per Filii adventum, servans et miserans eos, qui misericordiam obtinuerunt: et proprie miseretur major minoris; homo au- tem non est homine major, quatenus est bomo, est autem Deus homine major in omnibus: si ergo qui est major, miseretur minoris, solus Deus nostri miscrebitur. Homo enim justitiæ regulis paret sua libenter communicans, et ea impertit, quæ a Deo accepit, et propter naturalem benevolentiam, et propter præcepta, quibus paret. Deus autem nul- lam habet in nos naturalem habitudinem seu rela- tionem, ut volunt hæresium conditores; neque si P. ED. POTTER, 391-392 ED. PARIS. 5, 4: Ecclesiastici cap. iu, : Εjusdem cap. 1, : Matth. • C Matth. xxv, 35, 40. D gentiles philosophos secuti', mundum e materia præexsistente a Deo creatum existimaverunt. Ire- naus lib. u, cap. 19, p. edit. Oxon. : Et hoc autem, quod ex subjecta maleria dicunt fabricato- rem fecisse mundum, et Anaxagoras, el Empedocles, et Plato primi ante hos dixerunt, Conf. Strom. vi, p. et quæ ibi adnotanda sunt. p. : Certe forum (99) 'Εδώκατέ μοι πιεῖν. Ἐποτίσατέ με, Malll. (1) Ο γὰρ ἐνὶ τ. Ἐφ᾽ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων (2) Εξ ύλης. Valentiniani, aliique hæretici, (3) Μέρος αὐτοῦ. Origenes Contra Celsum lib. v,
ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, ὅτι ἡ ἀγάπη τοῦ θεοῦ ἐκκέχυται ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν διὰ πνεύματος ἁγίου τοῦ δοθέντος ἡμῖν.» δι’ ἣν ἀγάπην καὶ ⟨ἡ⟩ εἰς τὴν ἐλπίδα ἀποκατάστασις, ἣν ἀνάπαυσιν ἀλλαχοῦ λέγει ἀποκεῖσθαι ἡμῖν. τὰ ὅμοια καὶ παρὰ τῷ Ἰεζεκιὴλ εὕροις ἂν οὕτως ἔχοντα· «ἡ ψυχὴ ἁμαρτάνουσα αὕτη ἀποθανεῖται. καὶ ἀνὴρ ὃς ἂν γένηται δίκαιος καὶ ποιήσῃ κρῖμα καὶ δικαιοσύνην, ἐπὶ τὰ ὄρη οὐκ ἔφαγεν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ οὐκ ἦρεν ἐπὶ τὰ εἴδωλα οἴκου Ἰσραήλ, καὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον οὐκ ἐμίανεν, καὶ πρὸς γυναῖκα ἐν χωρισμῷ ἀκαθαρσίας αὐτῆς οὐ προσῆλθεν» (οὐ γὰρ ἐφύβριστον τὴν ἀνθρώπου σπορὰν εἶναι βούλεται), «καὶ ἄνδρα», φησί, «μὴ κακώσῃ, ἐνεχύρασμα ὀφείλοντος ἀποδώσει, ἅρπαγμα οὐ μὴ ἁρπάσῃ, τὸν ἄρτον αὐτοῦ πεινῶντι δώσει, ⟨καὶ γυμνὸν περιβαλεῖ, τὸ ἀργύριον αὐτοῦ ἐπὶ τόκῳ οὐ δώσει,⟩ καὶ πλεονασμὸν οὐ λήψεται, ἐξ ἀδικίας ἀποστρέψει τὴν χεῖρα αὐτοῦ, κρῖμα ἀληθινὸν ποιήσει ἀνὰ μέσον ἀνδρὸς καὶ τοῦ πλησίον, ἐν τοῖς δικαιώμασί μου πορεύσεται καὶ τὰ δικαιώματά μου ἐφύλαξε τοῦ ποιῆσαι ἀλήθειαν·
οὖν καὶ πίστεσιν ἀποκαθαίρονται ἁμαρτίαι· τῷ δὲ φόβῳ Κυρίου ἐκκλίνει πᾶς ἀπὸ κακοῦ. Φόβο; δὲ Κυρίου παιδεία καὶ σοφία. Ἐνταῦθα πάλιν ἐπιφύονται οἱ κατήγορος, χαράν καὶ λύπην πάθη ψυχῆς λέγοντες· τὴν μὲν γὰρ χα- ρἂν εὔλογον ἔπαρσιν ἀποδιδόασι, καὶ τὸ ἀγάλλεσθαι χαίρειν ἐπὶ καλοῖς· τὸ δὲ ἔλεος λύπην ἐπὶ ἀναξίως κακοπαθοῦνται· τροπὰς δὲ εἶναι ψυχῆς καὶ πάθη τὰ τοιαῦτα. Ἡμεῖς δὲ, ὡς ἔοικεν, οὐ παυόμεθα τὰ τοιαῦτα σαρκικῶς νοοῦντες τὰς Γραφὰς, καὶ ἀπὸ τῶν ἡμετέρων παθῶν ἀναγόμενοι, 'τὸ βούλημα του ἀπαθοῦς Θεοῦ ὁμοίως τοῖς ἡμεδαποῖς κινήμασιν ἀπεκδεχόμενοι. ὡς δ᾽ ἡμεῖς ἀκοῦσαι δυνατοί, οὕτως ἔχειν ἐπὶ τοῦ παντοκράτορος ὑπολαμβάνοντες, ἀθέως πλανώμεθα. Οὐ γὰρ ὡς ἔχει τὸ θεῖον, οὕτως οἷόν τε ἦν λέγεσθαι· ἀλλ' ὡς οἷόν τε ἦν ἐπαίειν ἡμᾶς σαρκ πεπεδημένους, οὕτως ἡμῖν ἐλάλησαν οἱ προφῆται, συμπεριφερομένου σωτηρίως τῇ τῶν ἀνθρώπων ἀσθε Β νείᾳ τοῦ Κυρίου. Ἐπεὶ τοίνυν βούλημά ἐστι τοῦ Ελεημοσύναι καὶ πίστεις μὴ ἐκλειπέτωσάν σε ἄφαψαι δὲ αὐτὰς ἐπὶ σῷ τραχήλῳ, καὶ εὑρήσεις χά ριν. . Φοβοῦ δὲ τὸν Θεὸν, καὶ ἔκκλινε ἀπὸ παντὸς κακοῦ. Ελεημοσύνη έξι- λάσεται ἁμαρτίας. Σοφία γὰρ καὶ παιδεία φόβος Κυρίου. τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε, Θεοῦ σώζεσθαι τὸν ταῖς ἐντολαῖς πειθήνιον τόν τε ἐκ τῶν ἁμαρτημάτων μετανοοῦντα, χαίρομεν δὲ ἡμεῖς ἐπὶ τῇ σωτηρίᾳ ἡμῶν· τὸ χαρτὸν ἡμῶν ἐξιδιοποιή σατο ὁ διὰ τῶν προφητῶν λαλήσας Κύριος· καθάπερ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ φιλανθρώπως λέγων· Ἐπείνασα, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ ἐδώκατέ μοι πιεῖν (99)· ὃ γὰρ ἑνὶ τούτων (1) τῶν ἐλαχίστων πεποιήκατε, ἐμοὶ πεποιήκατε. Ὥσπερ οὖν τρέφεται μὴ τρεφόμενος διὰ τὸ τετράφθαι ὅνπερ βούλεται, οὕτως ἐχάρη μὴ τραπεὶς, διὰ τὸ ἐν χαρᾷ γεγονέναι τὸν μετανενοηκότα ὡς ἐβούλετο. Ἐπεὶ δὲ πλουσίως ἐλεεῖ ἀγαθὸς ὢν ὁ Θεὸς, τάς τε ἐντολὰς διδοὺς, διὰ νόμου καὶ διὰ προφητῶν, καὶ προσεχέστερον 45η διά τῆς τοῦ Υἱοῦ παρουσίας, σώζων καὶ ἐλεῶν, ὡς εἴ- ρηται, τοὺς ἡλεημένους κυρίως τε ἐλεεῖ ὁ κρείττων τὸν ἑλάσσω· καὶ κρείττων μὲν ἄνθρωπος ἀνθρώπου οὐκ ἂν εἴη, καθὸ ἄνθρωπος πέφυκεν· κρείττων δὲ ὁ Θεὸς τοῦ ἀνθρώπου κατὰ πάντα· εἰ τοίνυν ὁ κρείτ των τὸν ἥσσω ἐλεεῖ, μόνος ἡμᾶς ὁ Θεὸς ἐλεήσει κοινωνικὸς μὲν γὰρ ἄνθρωπος ὑπὸ δικαιοσύνης γίνε ται, καὶ μεταδίδωσιν ὧν ἔλαβε παρὰ τοῦ Θεοῦ, διά τε φυσικὴν εὔνοιαν καὶ σχέσιν διά τε τὰς ἐντολὰς αἷς πείθεται. Ὁ Θεὸς δὲ οὐδεμίαν ἔχει πρὸς ἡμᾶς φυσικὴν σχέσιν, ὡς οἱ τῶν αἱρέσεων κτίσται θέλε σιν, οὔτ᾽ εἰ ἐκ μὴ ὄντων ποιοίη, οὔτ᾽ εἰ ἐξ ὕλης (2) δημιουργοίη· ἐπεὶ τὸ μὲν οὔθ᾽ ὅλως ὂν, ἡ δὲ κατά πάντα ἑτέρα τυγχάνει τοῦ Θεοῦ· εἰ μή τις μέρος αὐτοῦ (5) καὶ ὁμοουσίους ἡμᾶς τῷ Θεῷ τολμήσει λέ Σαφῶς δὲ τὸν ὅλον κόσμον λέγουσιν εἶναι Θεόν, Στωϊκοὶ μὲν τὸν πρῶτον, οἱ δὲ ἀπὸ Πλάτωνος τὸν δεύτερον, τινὲς δὲ αὐτῶν τὸν τρίτον CLEMENTIS ALEXANDRINI CAPUT XVI. Quomodo loca S. Scripturæ exponenda sunt quæ affectus humanos Deo tribuunt. Ilic rursus exoriuntur accusatores, gaudium et A tristitiam dicentes esse animi passiones. Gaudium enim definiunt elationem rationi consentaneam ; et exsultare, propter ea, quæ sunt bona, lætari ; misericordiam autem, tristitiam propter eum, qui indigne mala patitur; animæ autem mutationes et perturbationes esse ca, quæ sunt ejusmodi. Nos autem, ut videtur, non cessamus Scripturas carna - liter intelligere, et ex nostris animi affectionibus abducti, Dei impatibilis voluntatem nostris motio- nibus similem existimare. Quod si res ita esse in omnipotenti Deo existimamus, prout nos eas audire et percipere valemus, impie erramus. Non enim Dens, prout in se est, enarrari potuit; sed ut nos audire poteramus, qui carne eramus illigati, ita no- bis sunt locuti prophetæ, Domino se salubriter ac. commodante ac demittente ad hominum imbecilli- tatem. Quoniam igitur est Dei voluntas, ut serve- tur is, qui paret præceptis, et suorum peccatorum ducitur poenitentia; nos autem gaudemus propter nostram salutem ; nostram lætitiam, sibi ut pro- priam attribuit Dominus, qui locutus est per prophetas quemadmodum bumane dicens in Evan- gelio : ‹ Esurivi, et dedistis mihi manducare; sitivi, et dedistis mihi bibere; quod enim uni horum mini- morum fecistis, mihi ſeristis ª. Quemadmodum ergo nutritur, qui non nutritur, propterea quod sit nu- tritus is, quem velit : ita absque mutatione ga- visus est, propterea quod gaudio affectus sit is, qui penitentia ductus est, ut volebat. Quo- niam autem affatim miseretur Deus, cum sit bo- nus, et præcepta dans per legem et prophetas, et jam propinquius per Filii adventum, servans et miserans eos, qui misericordiam obtinuerunt: et proprie miseretur major minoris; homo au- tem non est homine major, quatenus est bomo, est autem Deus homine major in omnibus: si ergo qui est major, miseretur minoris, solus Deus nostri miscrebitur. Homo enim justitiæ regulis paret sua libenter communicans, et ea impertit, quæ a Deo accepit, et propter naturalem benevolentiam, et propter præcepta, quibus paret. Deus autem nul- lam habet in nos naturalem habitudinem seu rela- tionem, ut volunt hæresium conditores; neque si P. ED. POTTER, 391-392 ED. PARIS. 5, 4: Ecclesiastici cap. iu, : Εjusdem cap. 1, : Matth. • C Matth. xxv, 35, 40. D gentiles philosophos secuti', mundum e materia præexsistente a Deo creatum existimaverunt. Ire- naus lib. u, cap. 19, p. edit. Oxon. : Et hoc autem, quod ex subjecta maleria dicunt fabricato- rem fecisse mundum, et Anaxagoras, el Empedocles, et Plato primi ante hos dixerunt, Conf. Strom. vi, p. et quæ ibi adnotanda sunt. p. : Certe forum (99) 'Εδώκατέ μοι πιεῖν. Ἐποτίσατέ με, Malll. (1) Ο γὰρ ἐνὶ τ. Ἐφ᾽ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων (2) Εξ ύλης. Valentiniani, aliique hæretici, (3) Μέρος αὐτοῦ. Origenes Contra Celsum lib. v,
PG 8:1085δίκαιός ἐστι, ζωῇ ζήσεται, λέγει ἀδωναὶ̈ κύριος.» ὅ τε Ἡσαί̈ας τὸν μὲν πιστεύσαντα εἰς σεμνότητα βίου, τὸν γνωστικὸν δὲ εἰς ἐπίστασιν παρακαλῶν, μὴ τὴν αὐτὴν εἶναι ἀρετὴν ἀνθρώπου καὶ θεοῦ παριστὰς ὧδέ φησι· «ζητήσατε τὸν κύριον, καὶ ἐν τῷ εὑρίσκειν αὐτὸν ἐπικαλέσασθε· ἡνίκα δ’ ἂν ἐγγίζῃ ὑμῖν, ἀπολειπέτω ὁ ἀσεβὴς τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ καὶ ἀνὴρ ἄνομος τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ καὶ ἐπιστραφήτω πρὸς κύριον, καὶ ἐλεηθήσεται» ἕως «καὶ τὰ διανοήματα ὑμῶν ἀπὸ τῆς διανοίας μου.» «ἡμεῖς» τοίνυν κατὰ τὸν γενναῖον ἀπόστολον «ἐκ πίστεως ἐλπίδα δικαιοσύνης ἀπεκδεχόμεθα. ἐν γὰρ Χριστῷ οὔτε περιτομή τι ἰσχύει οὔτε ἀκροβυστία, ἀλλὰ πίστις δι’ ἀγάπης ἐνεργουμένη.» «ἐπιθυμοῦμεν δὲ ἕκαστον ὑμῶν τὴν αὐτὴν ἐνδείκνυσθαι σπουδὴν πρὸς τὴν πληροφορίαν τῆς ἐλπίδος» ἕως «κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδὲκ ἀρχιερεὺς γενόμενος εἰς τὸν αἰῶνα.» τὰ ὅμοια τῷ Παύλῳ καὶ ἡ πανάρετος σοφία λέγει· «ὁ δὲ ἐμοῦ ἀκούων κατασκηνώσει ἐπ’ ἐλπίδι πεποιθώς·» ἡ γὰρ τῆς ἐλπίδος ἀποκατάστασις ὁμωνύμως ἐλπὶς εἴρηται·
οὖν καὶ πίστεσιν ἀποκαθαίρονται ἁμαρτίαι· τῷ δὲ φόβῳ Κυρίου ἐκκλίνει πᾶς ἀπὸ κακοῦ. Φόβο; δὲ Κυρίου παιδεία καὶ σοφία. Ἐνταῦθα πάλιν ἐπιφύονται οἱ κατήγορος, χαράν καὶ λύπην πάθη ψυχῆς λέγοντες· τὴν μὲν γὰρ χα- ρἂν εὔλογον ἔπαρσιν ἀποδιδόασι, καὶ τὸ ἀγάλλεσθαι χαίρειν ἐπὶ καλοῖς· τὸ δὲ ἔλεος λύπην ἐπὶ ἀναξίως κακοπαθοῦνται· τροπὰς δὲ εἶναι ψυχῆς καὶ πάθη τὰ τοιαῦτα. Ἡμεῖς δὲ, ὡς ἔοικεν, οὐ παυόμεθα τὰ τοιαῦτα σαρκικῶς νοοῦντες τὰς Γραφὰς, καὶ ἀπὸ τῶν ἡμετέρων παθῶν ἀναγόμενοι, 'τὸ βούλημα του ἀπαθοῦς Θεοῦ ὁμοίως τοῖς ἡμεδαποῖς κινήμασιν ἀπεκδεχόμενοι. ὡς δ᾽ ἡμεῖς ἀκοῦσαι δυνατοί, οὕτως ἔχειν ἐπὶ τοῦ παντοκράτορος ὑπολαμβάνοντες, ἀθέως πλανώμεθα. Οὐ γὰρ ὡς ἔχει τὸ θεῖον, οὕτως οἷόν τε ἦν λέγεσθαι· ἀλλ' ὡς οἷόν τε ἦν ἐπαίειν ἡμᾶς σαρκ πεπεδημένους, οὕτως ἡμῖν ἐλάλησαν οἱ προφῆται, συμπεριφερομένου σωτηρίως τῇ τῶν ἀνθρώπων ἀσθε Β νείᾳ τοῦ Κυρίου. Ἐπεὶ τοίνυν βούλημά ἐστι τοῦ Ελεημοσύναι καὶ πίστεις μὴ ἐκλειπέτωσάν σε ἄφαψαι δὲ αὐτὰς ἐπὶ σῷ τραχήλῳ, καὶ εὑρήσεις χά ριν. . Φοβοῦ δὲ τὸν Θεὸν, καὶ ἔκκλινε ἀπὸ παντὸς κακοῦ. Ελεημοσύνη έξι- λάσεται ἁμαρτίας. Σοφία γὰρ καὶ παιδεία φόβος Κυρίου. τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε, Θεοῦ σώζεσθαι τὸν ταῖς ἐντολαῖς πειθήνιον τόν τε ἐκ τῶν ἁμαρτημάτων μετανοοῦντα, χαίρομεν δὲ ἡμεῖς ἐπὶ τῇ σωτηρίᾳ ἡμῶν· τὸ χαρτὸν ἡμῶν ἐξιδιοποιή σατο ὁ διὰ τῶν προφητῶν λαλήσας Κύριος· καθάπερ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ φιλανθρώπως λέγων· Ἐπείνασα, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ ἐδώκατέ μοι πιεῖν (99)· ὃ γὰρ ἑνὶ τούτων (1) τῶν ἐλαχίστων πεποιήκατε, ἐμοὶ πεποιήκατε. Ὥσπερ οὖν τρέφεται μὴ τρεφόμενος διὰ τὸ τετράφθαι ὅνπερ βούλεται, οὕτως ἐχάρη μὴ τραπεὶς, διὰ τὸ ἐν χαρᾷ γεγονέναι τὸν μετανενοηκότα ὡς ἐβούλετο. Ἐπεὶ δὲ πλουσίως ἐλεεῖ ἀγαθὸς ὢν ὁ Θεὸς, τάς τε ἐντολὰς διδοὺς, διὰ νόμου καὶ διὰ προφητῶν, καὶ προσεχέστερον 45η διά τῆς τοῦ Υἱοῦ παρουσίας, σώζων καὶ ἐλεῶν, ὡς εἴ- ρηται, τοὺς ἡλεημένους κυρίως τε ἐλεεῖ ὁ κρείττων τὸν ἑλάσσω· καὶ κρείττων μὲν ἄνθρωπος ἀνθρώπου οὐκ ἂν εἴη, καθὸ ἄνθρωπος πέφυκεν· κρείττων δὲ ὁ Θεὸς τοῦ ἀνθρώπου κατὰ πάντα· εἰ τοίνυν ὁ κρείτ των τὸν ἥσσω ἐλεεῖ, μόνος ἡμᾶς ὁ Θεὸς ἐλεήσει κοινωνικὸς μὲν γὰρ ἄνθρωπος ὑπὸ δικαιοσύνης γίνε ται, καὶ μεταδίδωσιν ὧν ἔλαβε παρὰ τοῦ Θεοῦ, διά τε φυσικὴν εὔνοιαν καὶ σχέσιν διά τε τὰς ἐντολὰς αἷς πείθεται. Ὁ Θεὸς δὲ οὐδεμίαν ἔχει πρὸς ἡμᾶς φυσικὴν σχέσιν, ὡς οἱ τῶν αἱρέσεων κτίσται θέλε σιν, οὔτ᾽ εἰ ἐκ μὴ ὄντων ποιοίη, οὔτ᾽ εἰ ἐξ ὕλης (2) δημιουργοίη· ἐπεὶ τὸ μὲν οὔθ᾽ ὅλως ὂν, ἡ δὲ κατά πάντα ἑτέρα τυγχάνει τοῦ Θεοῦ· εἰ μή τις μέρος αὐτοῦ (5) καὶ ὁμοουσίους ἡμᾶς τῷ Θεῷ τολμήσει λέ Σαφῶς δὲ τὸν ὅλον κόσμον λέγουσιν εἶναι Θεόν, Στωϊκοὶ μὲν τὸν πρῶτον, οἱ δὲ ἀπὸ Πλάτωνος τὸν δεύτερον, τινὲς δὲ αὐτῶν τὸν τρίτον CLEMENTIS ALEXANDRINI CAPUT XVI. Quomodo loca S. Scripturæ exponenda sunt quæ affectus humanos Deo tribuunt. Ilic rursus exoriuntur accusatores, gaudium et A tristitiam dicentes esse animi passiones. Gaudium enim definiunt elationem rationi consentaneam ; et exsultare, propter ea, quæ sunt bona, lætari ; misericordiam autem, tristitiam propter eum, qui indigne mala patitur; animæ autem mutationes et perturbationes esse ca, quæ sunt ejusmodi. Nos autem, ut videtur, non cessamus Scripturas carna - liter intelligere, et ex nostris animi affectionibus abducti, Dei impatibilis voluntatem nostris motio- nibus similem existimare. Quod si res ita esse in omnipotenti Deo existimamus, prout nos eas audire et percipere valemus, impie erramus. Non enim Dens, prout in se est, enarrari potuit; sed ut nos audire poteramus, qui carne eramus illigati, ita no- bis sunt locuti prophetæ, Domino se salubriter ac. commodante ac demittente ad hominum imbecilli- tatem. Quoniam igitur est Dei voluntas, ut serve- tur is, qui paret præceptis, et suorum peccatorum ducitur poenitentia; nos autem gaudemus propter nostram salutem ; nostram lætitiam, sibi ut pro- priam attribuit Dominus, qui locutus est per prophetas quemadmodum bumane dicens in Evan- gelio : ‹ Esurivi, et dedistis mihi manducare; sitivi, et dedistis mihi bibere; quod enim uni horum mini- morum fecistis, mihi ſeristis ª. Quemadmodum ergo nutritur, qui non nutritur, propterea quod sit nu- tritus is, quem velit : ita absque mutatione ga- visus est, propterea quod gaudio affectus sit is, qui penitentia ductus est, ut volebat. Quo- niam autem affatim miseretur Deus, cum sit bo- nus, et præcepta dans per legem et prophetas, et jam propinquius per Filii adventum, servans et miserans eos, qui misericordiam obtinuerunt: et proprie miseretur major minoris; homo au- tem non est homine major, quatenus est bomo, est autem Deus homine major in omnibus: si ergo qui est major, miseretur minoris, solus Deus nostri miscrebitur. Homo enim justitiæ regulis paret sua libenter communicans, et ea impertit, quæ a Deo accepit, et propter naturalem benevolentiam, et propter præcepta, quibus paret. Deus autem nul- lam habet in nos naturalem habitudinem seu rela- tionem, ut volunt hæresium conditores; neque si P. ED. POTTER, 391-392 ED. PARIS. 5, 4: Ecclesiastici cap. iu, : Εjusdem cap. 1, : Matth. • C Matth. xxv, 35, 40. D gentiles philosophos secuti', mundum e materia præexsistente a Deo creatum existimaverunt. Ire- naus lib. u, cap. 19, p. edit. Oxon. : Et hoc autem, quod ex subjecta maleria dicunt fabricato- rem fecisse mundum, et Anaxagoras, el Empedocles, et Plato primi ante hos dixerunt, Conf. Strom. vi, p. et quæ ibi adnotanda sunt. p. : Certe forum (99) 'Εδώκατέ μοι πιεῖν. Ἐποτίσατέ με, Malll. (1) Ο γὰρ ἐνὶ τ. Ἐφ᾽ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων (2) Εξ ύλης. Valentiniani, aliique hæretici, (3) Μέρος αὐτοῦ. Origenes Contra Celsum lib. v,
διὸ τοῦ «κατασκηνώσει» τῇ λέξει παγκάλως προσέθηκε τὸ «πεποιθώς», δεικνὺς τὸν τοιοῦτον ἀναπεπαῦσθαι ἀπολαβόντα ἣν ἤλπιζεν ἐλπίδα, διὸ καὶ ἐπιφέρει· «καὶ ἡσυχάσει ἀφόβως ἀπὸ παντὸς κακοῦ.» ἄντικρυς δὲ ὁ ἀπόστολος ἐν τῇ προτέρᾳ τῶν πρὸς Κορινθίους διαρρήδην φησί· «μιμηταί μου γίνεσθε καθὼς κἀγὼ Χριστοῦ,» ἵνα γένηται ἐκεῖνο· εἰ ὑμεῖς ἐμοῦ, ἐγὼ δὲ Χριστοῦ, ὑμεῖς οὖν μιμηταὶ Χριστοῦ γίνεσθε, Χριστὸς δὲ θεοῦ. «τὴν ἐξομοίωσιν» τοίνυν «τῷ θεῷ εἰς ὅσον οἷόν τε ἦν δίκαιον καὶ ὅσιον μετὰ φρονήσεως γενέσθαι» σκοπὸν τῆς πίστεως ὑποτίθεται, τέλος δὲ τὴν ἐπὶ τῇ πίστει τῆς ἐπαγγελίας ἀποκατάστασιν. ἐκ τούτων οὖν αἱ πηγαὶ τῶν περὶ τέλους δογματισάντων ἃς προειρήκαμεν βλύζουσιν. ἀλλὰ τούτων μὲν ἅλις. Ἐπεὶ δὲ ἡδονῇ καὶ ἐπιθυμίᾳ ὑποπίπτειν γάμος δοκεῖ, καὶ περὶ τούτου διαληπτέον. γάμος μὲν οὖν ἐστι σύνοδος ἀνδρὸς καὶ γυναικὸς ἡ πρώτη κατὰ νόμον ἐπὶ γνησίων τέκνων σπορᾷ. ὁ γοῦν κωμικὸς Μένανδρος παίδων (φησὶν) ἐπ’ ἀρότῳ γνησίων δίδωμί σοί γε τὴν ἐμαυτοῦ θυγατέρα. ζητοῦμεν δὲ εἰ γαμητέον, ὅπερ τῶν κατὰ ⟨τὸ⟩ πρός τί πως ἔχειν ὠνομασμένων ἐστίν.
οὖν καὶ πίστεσιν ἀποκαθαίρονται ἁμαρτίαι· τῷ δὲ φόβῳ Κυρίου ἐκκλίνει πᾶς ἀπὸ κακοῦ. Φόβο; δὲ Κυρίου παιδεία καὶ σοφία. Ἐνταῦθα πάλιν ἐπιφύονται οἱ κατήγορος, χαράν καὶ λύπην πάθη ψυχῆς λέγοντες· τὴν μὲν γὰρ χα- ρἂν εὔλογον ἔπαρσιν ἀποδιδόασι, καὶ τὸ ἀγάλλεσθαι χαίρειν ἐπὶ καλοῖς· τὸ δὲ ἔλεος λύπην ἐπὶ ἀναξίως κακοπαθοῦνται· τροπὰς δὲ εἶναι ψυχῆς καὶ πάθη τὰ τοιαῦτα. Ἡμεῖς δὲ, ὡς ἔοικεν, οὐ παυόμεθα τὰ τοιαῦτα σαρκικῶς νοοῦντες τὰς Γραφὰς, καὶ ἀπὸ τῶν ἡμετέρων παθῶν ἀναγόμενοι, 'τὸ βούλημα του ἀπαθοῦς Θεοῦ ὁμοίως τοῖς ἡμεδαποῖς κινήμασιν ἀπεκδεχόμενοι. ὡς δ᾽ ἡμεῖς ἀκοῦσαι δυνατοί, οὕτως ἔχειν ἐπὶ τοῦ παντοκράτορος ὑπολαμβάνοντες, ἀθέως πλανώμεθα. Οὐ γὰρ ὡς ἔχει τὸ θεῖον, οὕτως οἷόν τε ἦν λέγεσθαι· ἀλλ' ὡς οἷόν τε ἦν ἐπαίειν ἡμᾶς σαρκ πεπεδημένους, οὕτως ἡμῖν ἐλάλησαν οἱ προφῆται, συμπεριφερομένου σωτηρίως τῇ τῶν ἀνθρώπων ἀσθε Β νείᾳ τοῦ Κυρίου. Ἐπεὶ τοίνυν βούλημά ἐστι τοῦ Ελεημοσύναι καὶ πίστεις μὴ ἐκλειπέτωσάν σε ἄφαψαι δὲ αὐτὰς ἐπὶ σῷ τραχήλῳ, καὶ εὑρήσεις χά ριν. . Φοβοῦ δὲ τὸν Θεὸν, καὶ ἔκκλινε ἀπὸ παντὸς κακοῦ. Ελεημοσύνη έξι- λάσεται ἁμαρτίας. Σοφία γὰρ καὶ παιδεία φόβος Κυρίου. τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε, Θεοῦ σώζεσθαι τὸν ταῖς ἐντολαῖς πειθήνιον τόν τε ἐκ τῶν ἁμαρτημάτων μετανοοῦντα, χαίρομεν δὲ ἡμεῖς ἐπὶ τῇ σωτηρίᾳ ἡμῶν· τὸ χαρτὸν ἡμῶν ἐξιδιοποιή σατο ὁ διὰ τῶν προφητῶν λαλήσας Κύριος· καθάπερ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ φιλανθρώπως λέγων· Ἐπείνασα, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ ἐδώκατέ μοι πιεῖν (99)· ὃ γὰρ ἑνὶ τούτων (1) τῶν ἐλαχίστων πεποιήκατε, ἐμοὶ πεποιήκατε. Ὥσπερ οὖν τρέφεται μὴ τρεφόμενος διὰ τὸ τετράφθαι ὅνπερ βούλεται, οὕτως ἐχάρη μὴ τραπεὶς, διὰ τὸ ἐν χαρᾷ γεγονέναι τὸν μετανενοηκότα ὡς ἐβούλετο. Ἐπεὶ δὲ πλουσίως ἐλεεῖ ἀγαθὸς ὢν ὁ Θεὸς, τάς τε ἐντολὰς διδοὺς, διὰ νόμου καὶ διὰ προφητῶν, καὶ προσεχέστερον 45η διά τῆς τοῦ Υἱοῦ παρουσίας, σώζων καὶ ἐλεῶν, ὡς εἴ- ρηται, τοὺς ἡλεημένους κυρίως τε ἐλεεῖ ὁ κρείττων τὸν ἑλάσσω· καὶ κρείττων μὲν ἄνθρωπος ἀνθρώπου οὐκ ἂν εἴη, καθὸ ἄνθρωπος πέφυκεν· κρείττων δὲ ὁ Θεὸς τοῦ ἀνθρώπου κατὰ πάντα· εἰ τοίνυν ὁ κρείτ των τὸν ἥσσω ἐλεεῖ, μόνος ἡμᾶς ὁ Θεὸς ἐλεήσει κοινωνικὸς μὲν γὰρ ἄνθρωπος ὑπὸ δικαιοσύνης γίνε ται, καὶ μεταδίδωσιν ὧν ἔλαβε παρὰ τοῦ Θεοῦ, διά τε φυσικὴν εὔνοιαν καὶ σχέσιν διά τε τὰς ἐντολὰς αἷς πείθεται. Ὁ Θεὸς δὲ οὐδεμίαν ἔχει πρὸς ἡμᾶς φυσικὴν σχέσιν, ὡς οἱ τῶν αἱρέσεων κτίσται θέλε σιν, οὔτ᾽ εἰ ἐκ μὴ ὄντων ποιοίη, οὔτ᾽ εἰ ἐξ ὕλης (2) δημιουργοίη· ἐπεὶ τὸ μὲν οὔθ᾽ ὅλως ὂν, ἡ δὲ κατά πάντα ἑτέρα τυγχάνει τοῦ Θεοῦ· εἰ μή τις μέρος αὐτοῦ (5) καὶ ὁμοουσίους ἡμᾶς τῷ Θεῷ τολμήσει λέ Σαφῶς δὲ τὸν ὅλον κόσμον λέγουσιν εἶναι Θεόν, Στωϊκοὶ μὲν τὸν πρῶτον, οἱ δὲ ἀπὸ Πλάτωνος τὸν δεύτερον, τινὲς δὲ αὐτῶν τὸν τρίτον CLEMENTIS ALEXANDRINI CAPUT XVI. Quomodo loca S. Scripturæ exponenda sunt quæ affectus humanos Deo tribuunt. Ilic rursus exoriuntur accusatores, gaudium et A tristitiam dicentes esse animi passiones. Gaudium enim definiunt elationem rationi consentaneam ; et exsultare, propter ea, quæ sunt bona, lætari ; misericordiam autem, tristitiam propter eum, qui indigne mala patitur; animæ autem mutationes et perturbationes esse ca, quæ sunt ejusmodi. Nos autem, ut videtur, non cessamus Scripturas carna - liter intelligere, et ex nostris animi affectionibus abducti, Dei impatibilis voluntatem nostris motio- nibus similem existimare. Quod si res ita esse in omnipotenti Deo existimamus, prout nos eas audire et percipere valemus, impie erramus. Non enim Dens, prout in se est, enarrari potuit; sed ut nos audire poteramus, qui carne eramus illigati, ita no- bis sunt locuti prophetæ, Domino se salubriter ac. commodante ac demittente ad hominum imbecilli- tatem. Quoniam igitur est Dei voluntas, ut serve- tur is, qui paret præceptis, et suorum peccatorum ducitur poenitentia; nos autem gaudemus propter nostram salutem ; nostram lætitiam, sibi ut pro- priam attribuit Dominus, qui locutus est per prophetas quemadmodum bumane dicens in Evan- gelio : ‹ Esurivi, et dedistis mihi manducare; sitivi, et dedistis mihi bibere; quod enim uni horum mini- morum fecistis, mihi ſeristis ª. Quemadmodum ergo nutritur, qui non nutritur, propterea quod sit nu- tritus is, quem velit : ita absque mutatione ga- visus est, propterea quod gaudio affectus sit is, qui penitentia ductus est, ut volebat. Quo- niam autem affatim miseretur Deus, cum sit bo- nus, et præcepta dans per legem et prophetas, et jam propinquius per Filii adventum, servans et miserans eos, qui misericordiam obtinuerunt: et proprie miseretur major minoris; homo au- tem non est homine major, quatenus est bomo, est autem Deus homine major in omnibus: si ergo qui est major, miseretur minoris, solus Deus nostri miscrebitur. Homo enim justitiæ regulis paret sua libenter communicans, et ea impertit, quæ a Deo accepit, et propter naturalem benevolentiam, et propter præcepta, quibus paret. Deus autem nul- lam habet in nos naturalem habitudinem seu rela- tionem, ut volunt hæresium conditores; neque si P. ED. POTTER, 391-392 ED. PARIS. 5, 4: Ecclesiastici cap. iu, : Εjusdem cap. 1, : Matth. • C Matth. xxv, 35, 40. D gentiles philosophos secuti', mundum e materia præexsistente a Deo creatum existimaverunt. Ire- naus lib. u, cap. 19, p. edit. Oxon. : Et hoc autem, quod ex subjecta maleria dicunt fabricato- rem fecisse mundum, et Anaxagoras, el Empedocles, et Plato primi ante hos dixerunt, Conf. Strom. vi, p. et quæ ibi adnotanda sunt. p. : Certe forum (99) 'Εδώκατέ μοι πιεῖν. Ἐποτίσατέ με, Malll. (1) Ο γὰρ ἐνὶ τ. Ἐφ᾽ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων (2) Εξ ύλης. Valentiniani, aliique hæretici, (3) Μέρος αὐτοῦ. Origenes Contra Celsum lib. v,
PG 8:1087τίνι γὰρ γαμητέον [ὅπερ] καὶ πῶς ἔχοντι, καὶ τίνα καὶ πῶς ἔχουσαν; οὔτε γὰρ παντὶ γαμητέον οὔτε πάντοτε, ἀλλὰ καὶ χρόνος ἐστὶν ἐν ᾧ καθήκει, καὶ πρόσωπον ᾧ προσήκει, καὶ ἡλικία μέχρι τίνος. οὔτε οὖν παντὶ γαμητέον πᾶσαν οὔτε πάντοτε, ἀλλ’ οὐδὲ παντελῶς καὶ ἀνέδην, ἀλλὰ τῷ πως ἔχοντι καὶ ὁποίαν καὶ ὁπότε δεῖ, καὶ χάριν παίδων καὶ τὴν κατὰ πάντα ὁμοίαν καὶ μὴ βίᾳ ἢ ἀνάγκῃ στέργουσαν τὸν ἀγαπῶντα ἄνδρα. ὅθεν ὁ Ἀβραάμ φησιν ἐπὶ τῆς γυναικὸς σκηπτόμενος ὡς ἀδελφῆς· «ἀδελφή μοί ἐστιν ἐκ πατρός, ἀλλ’ οὐκ ἐκ μητρός, ἐγένετο δέ μοι καὶ εἰς γυναῖκα,» τὰς ὁμομητρίους μὴ δεῖν ἄγεσθαι πρὸς γάμον διδάσκων. Ἐπίωμεν δὲ ἐν βραχεῖ τὴν ἱστορίαν. Πλάτων μὲν οὖν ἐν τοῖς ἐκτὸς ἀγαθοῖς τάττει τὸν γάμον, ἐπισκευάσας τὴν ἀθανασίαν τοῦ γένους ἡμῶν [καὶ] οἱονεὶ διαμονήν τινα παισὶ παίδων μεταλαμπαδευομένην. Δημόκριτος δὲ γάμον καὶ παιδοποιίαν παραιτεῖται διὰ τὰς πολλὰς ἐξ αὐτῶν ἀηδίας τε καὶ ἀφολκὰς ἀπὸ τῶν ἀναγκαιοτέρων. συγκατατάττεται δὲ αὐτῷ καὶ Ἐπίκουρος καὶ ὅσοι ἐν ἡδονῇ καὶ ἀοχλησίᾳ, ἔτι δὲ καὶ ἀλυπίᾳ τἀγαθὸν τίθενται.
PG 8:1089ἔτι κατὰ μὲν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἀδιάφορον ὅ τε γάμος ἥ τε παιδοτροφία, κατὰ δὲ τοὺς ἐκ τοῦ Περιπάτου ἀγαθόν. συλλήβδην οὗτοι μέχρι γλώττης ἀγαγόντες τὰ δόγματα ἡδοναῖς ἐδουλώθησαν, οἳ μὲν παλλακίσιν, οἳ δὲ ἑταίραις μειρακίοις τε οἱ πλεῖστοι κεχρημένοι. ἡ σοφὴ δὲ ἐκείνη τετρακτὺς ἐν τῷ κήπῳ μετὰ τῆς ἑταίρας ἔργοις ἐκύδαινον τὴν ἡδονήν. οὐκ ἂν οὖν ἐκφύγοιεν τὴν Βουζύγιον ἀρὰν ὅσοι μὴ δοκιμάζοντες σφίσι συμφέρειν τινὰ ἑτέροις ταῦτα παρακελεύονται ποιεῖν, ἢ αὖ τοὔμπαλιν. τοῦτο βραχέως ἡ γραφὴ δεδήλωκεν εἰρηκυῖα· «ὃ μισεῖς, ἄλλῳ οὐ ποιήσεις.» πλὴν οἱ γάμον δοκιμάζοντες «ἡ φύσις ἡμᾶς ἐποίησεν» φασὶν «εὐθέτους πρὸς γάμον», ὡς δῆλον ἐκ τῆς σωμάτων κατασκευῆς τῶν τε ἀρρένων καὶ τῶν θηλειῶν, καὶ τὸ «αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε» συνεχῶς ἐπιβοῶνται. εἰ δὲ καὶ ταῦθ’ οὕτως ἔχει, ἀλλ’ αἰσχρόν γε αὐτοῖς δοκείτω καὶ τῶν ἀλόγων ζῴων τὸν ὑπὸ θεοῦ δημιουργηθέντα ἄνθρωπον ἀκρατέστερον εἶναι, ἃ τὴν ἐπιμιξίαν οὐ ποιεῖται πρὸς πολλὰ καὶ ἀνέδην, ἀλλὰ πρὸς ἓν καὶ ὁμόφυλον, οἷαι αἱ πελιάδες καὶ αἱ φάσσαι καὶ τὸ τρυγόνων γένος καὶ ὅσα τούτοις παραπλήσια.
γεῖν· καὶ οὐκ οἶδ' ὅπως ἀνέξεται τις ἐπαΐων τούτου Θεὸν ἐγνωκώς, ἀπιδὼν εἰς τὸν βίον τὸν ἡμέτερον, ἐν ὅσοις φυρόμεθα κακοῖς. Εἴη γὰρ ἂν οὕτως, δ μηδ' εἰπεῖν θέμις, μερικῶς ἁμαρτάνων ὁ Θεός, εἴ γε τὰ μέρη τοῦ ὅλου μέρη και συμπληρωτικὰ τοῦ ὅλου· εἰ δὲ μὴ συμπληρωτικά, οὐδὲ μέρη εἴη ἄν. ᾿Αλλὰ γὰρ φύσει πλούσιος ὢν ὁ Θεὸς ἐν ἐλέῳ, διὰ τὴν αὑτοῦ ἀγαθότητα κήδεται ἡμῶν, μήτε μορίων ὄντων αὐτοῦ μήτε φύσει τέκνων. Καὶ δὴ ἡ μεγίστη τῆς τοῦ Θεοῦ ἀγαθότητος ἔνδειξις αὕτη τυγχάνει· ὅτι οὕτως ἐχόν- των ἡμῶν πρὸς αὐτὸν, καὶ φύσει ἀπηλλοτριωμέ- νων (4) παντελῶς, ὅμως κήδεται. Φυσικὴ μὲν γὰρ ἢ πρὸς τὰ τέκνα φιλοστοργία τοῖς ζώοις, ἥ τε ἐκ συνηθείας τοῖς ὁμογνώμοσι φιλία (5)· Θεοῦ δὲ ὁ ἔλεος εἰς ἡμᾶς πλουσίως (6), τοὺς κατὰ μηδὲν αὐτῷ προσ- ήχοντας, ἢ οὐσίᾳ ἡμῶν λέγω, ἢ φύσει, ἢ δυνάμει τῇ & οἰκείᾳ τῆς οὐσίας ἡμῶν· μόνῳ δὲ τῷ ἔργον εἶναι τοῦ θελήματος αὐτοῦ· καὶ δὴ τὸν ἑκόντα μετὰ ἀσκήσεως καὶ διδασκαλίας τὴν γνῶσιν τῆς ἀληθείας ἐπανῃρη- μένον εἰς υἱοθεσίαν καλεῖ, τὴν μεγίστην πασῶν προ- κοπήν. Παρανομίαι δὲ ἄνδρα ἀγορεύουσι (7) σειραῖς δὲ τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτιῶν ἕκαστος σφίγγεται, καὶ ἔστιν ὁ Θεὸς ἀναίτιος (8)· καὶ τῷ ὄντι μακάριος ἀνὴρ, ὃς καταπτήσσει πάντα δι' εὐλάβειαν. Ὡς οὖν ἡ ἐπιστήμη ἐπιστητική ἐστιν ἕξις, ἀφ᾿ ἧς τὸ ἐπίστασθαι συμβαίνει· γίνεται δὲ ἡ κατάληψις (9) αὐτῇ (10) ἀμετάπτωτος ὑπὸ λόγου· οὕτω καὶ ἡ ἄγνοια φαντασία ἐστὶν εἴκουσα, μεταπτωτικὴ ὑπὸ λόγου· τὸ δὲ μεταπίπτον, ὡς καὶ τὸ συνασκούμενον, ἐκ λόγου ἐφ' ἡμῖν. Παράκειται δὲ τῇ ἐπιστήμῃ ἡ τ' ἐμπειρία καὶ ἡ εἴδησις, σύνεσίς τε καὶ νόησις, καὶ γνῶσις. Καὶ ἡ μὲν εἴδησις ἐπιστήμη τῶν καθ' ὅλου είδησις, σύνεσις κατ᾽ εἶδος εἴη ἂν, ἡ δὲ ἐμπειρία ἐπιστήμη περιλη- είδησις, πτική· ὥστε καὶ οἷόν ἐστιν ἕκαστον πολυπραγμονεῖν· νόησις δὲ ἐπιστήμη νοητοῦ, καὶ σύνεσις ἐπιστήμη συμβλητοῦ, ἢ σύμβλησις ἀμετάπτωτος, ἢ συμβλη- τικὴ δύναμις, ὧν φρόνησίς ἐστι καὶ ἐπιστήμη, καὶ Ει σύνεσις ἑνὸς καὶ ἑκάστου, καὶ πάντων τῶν εἰς ἕνα λόγον γνῶσις δὲ ἐπιστήμη τοῦ ὄντος αὐτοῦ. ἢ ἐπιστήμη σύμφωνος τοῖς γινομένοις· ἀλήθειά τε ἐπιστήμη άλη- Στωί- καὶ δὲ, ὅλον τὸν κόσμον σὺν τοῖς μέρεσιν αὐτοῦ, προ- σαγορεύουσι Θεόν. STROMATUM LIB. II. A ex nihilo omnia produxerit, nec si ex præersistente materia fecerit : quandoquidem illud quidem ne om- nino quidem est, hæc vero est a Deo diversa in om- nibus; nisi quis nos ejus esse partem, et ejusdem cum Deo essentiæ ausit dicere. Nescio autem quomodo quis, qui Deum novit, æquo * hoc audire animo pos- sit, si respiciens ad nostram vitam, in quot versemur malis, consideret. Sic enim, quod nefas est dicere Deus peccaret in quibusdam partibus, siquidem partes sunt totius partes, et totum complent. Sin autem non complent, ne partes quidem fuerint. Verum enim vero cum natura Deus sit dives miseri- cordia, nostri propter suam bonitatem curam gerit, qui nec sumus ejus partes, nec filii natura. El est hoc quidem certe maximum Dei in nos bonitatis. indicium, quod eum sic in ipsum nos geramus, et B natura simus omnino alieni, nostri tamen curam gerat. Ac naturalis quidem est animantibus in suos fetus affectio, et quæ ex consuetudine oritur amici- tia iis, qui sunt ejusdem sententiæ. Est autem in nos copiosa Dei misericordia, qui nihil ad eum at- tinemus, vel essentia, inquam, nostra, vel natura, vel propria nostræ essentiæ facultate, sed eo tantum quod simus opus ejus voluntatis. Atque adeo eum, qui sua sponte cum exercitatione et doctrina cognitionem accepit veritatis, vocat ad adoptionem, quæ est maximus omnium profectus. Loquuntur autem virum iniquitates : suorum autem peccatorum cutenis unusquisque astringitur •; nec eorum causa Deo est ascribenda; et revera beatus est vir, qui omnia veretur propter pietatem b. CAPUT XVII. De variis Cognitionis generibus. C Quemadmodum ergo scientia est habitus sciendi, a quo scire evenit : fit autem ei comprehensio, quæ dimoveri non potest a ratione: ita etiam ignoratio est conceptio cedens, quæ dimoveri potest a ratione. Quod autem dimovetur, ut id, quod constituitur ac confirmatur, a ratione, est in nostra potestate. Scientiæ autem est adjuncta et experientia, et quæ Graece dicitur et quæ et intelligen- tia, et cognitio. Et erit quidem universo- rum scientia per species. Experientia autem, scien- tia comprehensiva, quæ singularia perscrutatur quomodo se habeant. Intelligentia autem est scien- tia ejus, quod sola mente percipiur. est scientia ejus, quod potest in unum conferri, aut compago, quæ dimoveri non potest : aut facultas D simul conferendi ea, circa quæ versantur prudentia, ✈ P. ED. POTTER, 392-393 ED. PARIS. mundum Deum esse dicunt; Stoici quidem prima- rium : Platonici vero secundarium; nec desunt, qui tertium inter deos locum ei assignent. Didymus apud Eusebium De preparatione Evangel. lib. xv : Stoici autem, totum mundum, cum partibus ejus, Deum appellant. Seneca epist. : Totum hoc quo continetur, et unum est, et Deus est; et socii ejus, et membra sumus. loss. 1, 21. a.Prov. v, 22. b Prov. xxvin, 14. lustium Idem velle ac nalle, ea demum firma ami- cilia est. ex Proverb. v, 22. SYLBURG. conf. quæ adnotata sunt ad Pedag. lib. 1, cap. 8, Strom. 1, p. 271, edit. Paris. conf. quæ superius dicta sunt ad p. 362, edit. Paris. minat, casu. (4) Απηλλοτριωμένων. Respicere videtur Co- (5) Τοῖς ὁμογνώμοσι φιλία. Catilina apud Sal- (6) Πλουσίως. A. mavult πλούσιος. SYLBURG. (7) Αγορεύουσι. A. Rectius ἀγρεύουσιν, venantur, (8) Ὁ Θεὸς ἀναίτιος. Respicit dictum, de quo (9) Κατάληψις. De hac scientiæ defnitione (10) Αὐτῇ. Scribi possit αὕτη, vel αὐτή, in no-
ἔτι, φασίν, ὁ ἄτεκνος τῆς κατὰ φύσιν τελειότητος ἀπολείπεται ἅτε μὴ ἀντικαταστήσας τῇ χώρᾳ τὸν οἰκεῖον διάδοχον· τέλειος γὰρ ὁ πεποιηκὼς ἐξ αὑτοῦ τὸν ὅμοιον, μᾶλλον δὲ ἐπειδὰν κἀκεῖνον τὸ αὐτὸ πεποιηκότα ἐπίδῃ, τουτέστιν ὅταν εἰς τὴν αὐτὴν καταστήσῃ φύσιν τὸ τεκνωθὲν τῷ τεκνώσαντι. Γαμητέον οὖν πάντως καὶ τῆς πατρίδος ἕνεκα καὶ τῆς τῶν παίδων διαδοχῆς καὶ τῆς τοῦ κόσμου τὸ ὅσον ἐφ’ ἡμῖν συντελειώσεως, ἐπεὶ καὶ γάμον τινὰ οἰκτείρουσιν οἱ ποιηταὶ «ἡμιτελῆ» καὶ ἄπαιδα, μακαρίζουσι δὲ τὸν «ἀμφιθαλῆ». αἱ δὲ σωματικαὶ νόσοι μάλιστα τὸν γάμον ἀναγκαῖον δεικνύουσιν· ἡ γὰρ τῆς γυναικὸς κηδεμονία καὶ τῆς παραμονῆς ἡ ἐκτένεια τὰς ἐκ τῶν ἄλλων οἰκείων καὶ φίλων ἔοικεν ὑπερτίθεσθαι προσκαρτερήσεις, ὅσῳ τῇ συμπαθείᾳ διαφέρειν καὶ προςεδρεύειν μάλιστα πάντων προαιρεῖται, καὶ τῷ ὄντι κατὰ τὴν γραφὴν ἀναγκαία «βοηθός». ὁ γοῦν κωμικὸς Μένανδρος καταδραμὼν τοῦ γάμου, ἀλλὰ καὶ τὰ χρήσιμα ἀντιτιθεὶς ἀποκρίνεται τῷ εἰπόντι πρὸς τὸ πρᾶγμα ἔχω κακῶς.
γεῖν· καὶ οὐκ οἶδ' ὅπως ἀνέξεται τις ἐπαΐων τούτου Θεὸν ἐγνωκώς, ἀπιδὼν εἰς τὸν βίον τὸν ἡμέτερον, ἐν ὅσοις φυρόμεθα κακοῖς. Εἴη γὰρ ἂν οὕτως, δ μηδ' εἰπεῖν θέμις, μερικῶς ἁμαρτάνων ὁ Θεός, εἴ γε τὰ μέρη τοῦ ὅλου μέρη και συμπληρωτικὰ τοῦ ὅλου· εἰ δὲ μὴ συμπληρωτικά, οὐδὲ μέρη εἴη ἄν. ᾿Αλλὰ γὰρ φύσει πλούσιος ὢν ὁ Θεὸς ἐν ἐλέῳ, διὰ τὴν αὑτοῦ ἀγαθότητα κήδεται ἡμῶν, μήτε μορίων ὄντων αὐτοῦ μήτε φύσει τέκνων. Καὶ δὴ ἡ μεγίστη τῆς τοῦ Θεοῦ ἀγαθότητος ἔνδειξις αὕτη τυγχάνει· ὅτι οὕτως ἐχόν- των ἡμῶν πρὸς αὐτὸν, καὶ φύσει ἀπηλλοτριωμέ- νων (4) παντελῶς, ὅμως κήδεται. Φυσικὴ μὲν γὰρ ἢ πρὸς τὰ τέκνα φιλοστοργία τοῖς ζώοις, ἥ τε ἐκ συνηθείας τοῖς ὁμογνώμοσι φιλία (5)· Θεοῦ δὲ ὁ ἔλεος εἰς ἡμᾶς πλουσίως (6), τοὺς κατὰ μηδὲν αὐτῷ προσ- ήχοντας, ἢ οὐσίᾳ ἡμῶν λέγω, ἢ φύσει, ἢ δυνάμει τῇ & οἰκείᾳ τῆς οὐσίας ἡμῶν· μόνῳ δὲ τῷ ἔργον εἶναι τοῦ θελήματος αὐτοῦ· καὶ δὴ τὸν ἑκόντα μετὰ ἀσκήσεως καὶ διδασκαλίας τὴν γνῶσιν τῆς ἀληθείας ἐπανῃρη- μένον εἰς υἱοθεσίαν καλεῖ, τὴν μεγίστην πασῶν προ- κοπήν. Παρανομίαι δὲ ἄνδρα ἀγορεύουσι (7) σειραῖς δὲ τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτιῶν ἕκαστος σφίγγεται, καὶ ἔστιν ὁ Θεὸς ἀναίτιος (8)· καὶ τῷ ὄντι μακάριος ἀνὴρ, ὃς καταπτήσσει πάντα δι' εὐλάβειαν. Ὡς οὖν ἡ ἐπιστήμη ἐπιστητική ἐστιν ἕξις, ἀφ᾿ ἧς τὸ ἐπίστασθαι συμβαίνει· γίνεται δὲ ἡ κατάληψις (9) αὐτῇ (10) ἀμετάπτωτος ὑπὸ λόγου· οὕτω καὶ ἡ ἄγνοια φαντασία ἐστὶν εἴκουσα, μεταπτωτικὴ ὑπὸ λόγου· τὸ δὲ μεταπίπτον, ὡς καὶ τὸ συνασκούμενον, ἐκ λόγου ἐφ' ἡμῖν. Παράκειται δὲ τῇ ἐπιστήμῃ ἡ τ' ἐμπειρία καὶ ἡ εἴδησις, σύνεσίς τε καὶ νόησις, καὶ γνῶσις. Καὶ ἡ μὲν εἴδησις ἐπιστήμη τῶν καθ' ὅλου είδησις, σύνεσις κατ᾽ εἶδος εἴη ἂν, ἡ δὲ ἐμπειρία ἐπιστήμη περιλη- είδησις, πτική· ὥστε καὶ οἷόν ἐστιν ἕκαστον πολυπραγμονεῖν· νόησις δὲ ἐπιστήμη νοητοῦ, καὶ σύνεσις ἐπιστήμη συμβλητοῦ, ἢ σύμβλησις ἀμετάπτωτος, ἢ συμβλη- τικὴ δύναμις, ὧν φρόνησίς ἐστι καὶ ἐπιστήμη, καὶ Ει σύνεσις ἑνὸς καὶ ἑκάστου, καὶ πάντων τῶν εἰς ἕνα λόγον γνῶσις δὲ ἐπιστήμη τοῦ ὄντος αὐτοῦ. ἢ ἐπιστήμη σύμφωνος τοῖς γινομένοις· ἀλήθειά τε ἐπιστήμη άλη- Στωί- καὶ δὲ, ὅλον τὸν κόσμον σὺν τοῖς μέρεσιν αὐτοῦ, προ- σαγορεύουσι Θεόν. STROMATUM LIB. II. A ex nihilo omnia produxerit, nec si ex præersistente materia fecerit : quandoquidem illud quidem ne om- nino quidem est, hæc vero est a Deo diversa in om- nibus; nisi quis nos ejus esse partem, et ejusdem cum Deo essentiæ ausit dicere. Nescio autem quomodo quis, qui Deum novit, æquo * hoc audire animo pos- sit, si respiciens ad nostram vitam, in quot versemur malis, consideret. Sic enim, quod nefas est dicere Deus peccaret in quibusdam partibus, siquidem partes sunt totius partes, et totum complent. Sin autem non complent, ne partes quidem fuerint. Verum enim vero cum natura Deus sit dives miseri- cordia, nostri propter suam bonitatem curam gerit, qui nec sumus ejus partes, nec filii natura. El est hoc quidem certe maximum Dei in nos bonitatis. indicium, quod eum sic in ipsum nos geramus, et B natura simus omnino alieni, nostri tamen curam gerat. Ac naturalis quidem est animantibus in suos fetus affectio, et quæ ex consuetudine oritur amici- tia iis, qui sunt ejusdem sententiæ. Est autem in nos copiosa Dei misericordia, qui nihil ad eum at- tinemus, vel essentia, inquam, nostra, vel natura, vel propria nostræ essentiæ facultate, sed eo tantum quod simus opus ejus voluntatis. Atque adeo eum, qui sua sponte cum exercitatione et doctrina cognitionem accepit veritatis, vocat ad adoptionem, quæ est maximus omnium profectus. Loquuntur autem virum iniquitates : suorum autem peccatorum cutenis unusquisque astringitur •; nec eorum causa Deo est ascribenda; et revera beatus est vir, qui omnia veretur propter pietatem b. CAPUT XVII. De variis Cognitionis generibus. C Quemadmodum ergo scientia est habitus sciendi, a quo scire evenit : fit autem ei comprehensio, quæ dimoveri non potest a ratione: ita etiam ignoratio est conceptio cedens, quæ dimoveri potest a ratione. Quod autem dimovetur, ut id, quod constituitur ac confirmatur, a ratione, est in nostra potestate. Scientiæ autem est adjuncta et experientia, et quæ Graece dicitur et quæ et intelligen- tia, et cognitio. Et erit quidem universo- rum scientia per species. Experientia autem, scien- tia comprehensiva, quæ singularia perscrutatur quomodo se habeant. Intelligentia autem est scien- tia ejus, quod sola mente percipiur. est scientia ejus, quod potest in unum conferri, aut compago, quæ dimoveri non potest : aut facultas D simul conferendi ea, circa quæ versantur prudentia, ✈ P. ED. POTTER, 392-393 ED. PARIS. mundum Deum esse dicunt; Stoici quidem prima- rium : Platonici vero secundarium; nec desunt, qui tertium inter deos locum ei assignent. Didymus apud Eusebium De preparatione Evangel. lib. xv : Stoici autem, totum mundum, cum partibus ejus, Deum appellant. Seneca epist. : Totum hoc quo continetur, et unum est, et Deus est; et socii ejus, et membra sumus. loss. 1, 21. a.Prov. v, 22. b Prov. xxvin, 14. lustium Idem velle ac nalle, ea demum firma ami- cilia est. ex Proverb. v, 22. SYLBURG. conf. quæ adnotata sunt ad Pedag. lib. 1, cap. 8, Strom. 1, p. 271, edit. Paris. conf. quæ superius dicta sunt ad p. 362, edit. Paris. minat, casu. (4) Απηλλοτριωμένων. Respicere videtur Co- (5) Τοῖς ὁμογνώμοσι φιλία. Catilina apud Sal- (6) Πλουσίως. A. mavult πλούσιος. SYLBURG. (7) Αγορεύουσι. A. Rectius ἀγρεύουσιν, venantur, (8) Ὁ Θεὸς ἀναίτιος. Respicit dictum, de quo (9) Κατάληψις. De hac scientiæ defnitione (10) Αὐτῇ. Scribi possit αὕτη, vel αὐτή, in no-
§ 3
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 8:1091Β. ἐπαριστερῶς γὰρ αὐτὸ λαμβάνεις. εἶτ’ ἐπιφέρει· τὰ δυσχερῆ τε καὶ τὰ λυπήσοντά σε ὁρᾷς ἐν αὐτῷ, τὰ δὲ ἀγαθὰ οὐκ ἐπιβλέπεις καὶ τὰ ἑξῆς.
βοηθεῖ δὲ ὁ γάμος καὶ ἐπὶ τῶν προβεβηκότων τῷ χρόνῳ παριστὰς τὴν γαμετὴν ἐπιμελομένην καὶ τοὺς ἐκ ταύτης παῖδας γηροβοσκοὺς ἐκτρέφων. «παῖδες» δὲ ἀνδρὶ κατθανόντι κληδόνες γεγάασι· φελλοὶ δ’ ὣς ἄγουσι δίκτυον, τὸν ἐκ βυθοῦ [καὶ] κλωστῆρα σῴζοντες λίνου κατὰ τὸν τραγικὸν Σοφοκλέα. οἵ τε νομοθέται οὐκ ἐπιτρέπουσι τὰς μεγίστας ἀρχὰς τοῖς μὴ γαμήσασι μετιέναι. αὐτίκα ὁ τῶν Λακώνων νομοθέτης οὐκ ἀγαμίου μόνον ἐπιτίμιον ἔστησεν, ἀλλὰ κακογαμίου καὶ ὀψιγαμίου καὶ μονοδιαιτησίας· ὁ δὲ γενναῖος Πλάτων καὶ τροφὴν γυναικὸς ἀποτίνειν εἰς τὸ δημόσιον κελεύει τὸν μὴ γήμαντα καὶ τὰς καθηκούσας δαπάνας ἀποδιδόναι τοῖς ἄρχουσιν· εἰ γὰρ μὴ γήμαντες οὐ παιδοποιήσονται, τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτοῖς ἀνδρῶν σπάνιν ποιήσουσιν καὶ καταλύσουσι τάς τε πόλεις καὶ τὸν κόσμον τὸν ἐκ τούτων. τὸ δὲ τοιοῦτον ἀσεβὲς θείαν γένεσιν καταλυόντων. ἤδη δὲ ἄνανδρον καὶ ἀσθενὲς τὴν μετὰ γυναικὸς καὶ τέκνων φεύγειν συμβίωσιν. οὗ γὰρ ἡ ἀποβολὴ κακόν ἐστι, τούτου πάντως ἡ κτῆσις ἀγαθόν· ἔχει δ’ οὕτω καὶ ἐπὶ τῶν λοιπῶν. ἀλλὰ μὴν ἡ τῶν τέκνων ἀποβολὴ τῶν ἀνωτάτω κακῶν ἐστι, φασίν. ἡ οὖν τῶν τέκνων κτῆσις ἀγαθόν.
PG 8:1093εἰ δὲ τοῦτο, καὶ ὁ γάμος. ἄνευ δὲ πατρὸς (φησὶ) τέκνον οὐκ εἴη ποτ’ ἄν, ἄνευ δὲ μητρὸς οὐδὲ συλλαβὴ τέκνου. πατέρα δὲ γάμος ποιεῖ ὡς μητέρα ἀνήρ. εὐχὴν οὖν μεγίστην καὶ Ὅμηρος τίθεται «ἄνδρα τε καὶ οἶκον,» ἀλλ’ οὐχ ἁπλῶς, μετὰ «ὁμοφροσύνης» δὲ τῆς «ἐσθλῆς»· ὁ μὲν γὰρ τῶν ἄλλων γάμος ἐφ’ ἡδυπαθείᾳ ὁμονοεῖ, ὁ δὲ τῶν φιλοσοφούντων ἐπὶ τὴν κατὰ λόγον ὁμόνοιαν ἄγει, ὁ μὴ τὸ εἶδος, ἀλλὰ τὸ ἦθος ἐπιτρέπων ταῖς γυναιξὶ κοσμεῖσθαι μηδ’ ὡς ἐρωμέναις χρῆσθαι ταῖς γαμεταῖς προστάττων τοῖς ἀνδράσι σκοπὸν πεποιημένοις τὴν τῶν σωμάτων ὕβριν, ἀλλ’ εἰς βοήθειαν παντὸς τοῦ βίου καὶ τὴν ἀρίστην σωφροσύνην περιποιεῖσθαι τὸν γάμον. πυρῶν γὰρ οἶμαι καὶ κριθῶν τε αὖ κατὰ τοὺς οἰκείους καιροὺς καταβαλλομένων σπερμάτων τιμιώτερός ἐστιν ὁ σπειρόμενος ἄνθρωπος, ᾧ πάντα φύεται, κἀκεῖνά γε καὶ νήφοντες καταβάλλουσι τὰ σπέρματα οἱ γεωργοί. πᾶν οὖν εἴ τι ῥυπαρὸν καὶ μεμολυσμένον ἐπιτήδευμα ἀφαγνιστέον τοῦ γάμου, ὡς μὴ ὀνειδισθείημεν τὴν τῶν ἀλόγων ζῴων σύνοδον τῆς ἀνθρωπίνης συζυγίας συνᾴδουσαν τῇ φύσει μᾶλλον κατὰ τὸν ὁμολογούμενον ὅρον.
PG 8:1095θορόντα γοῦν ἔνια αὐτῶν ᾧ κελεύεται καιρῷ εὐθέως ἀπαλλάττεται καταλιπόντα τὴν δημιουργίαν τῇ διοικήσει. τοῖς τραγῳδοποιοῖς δὲ ἡ Πολυξένη καίτοι ἀποσφαττομένη ἀναγέγραπται, ἀλλὰ καὶ «θνῄσκουσα ὅμως πολλὴν πρόνοιαν» πεποιῆσθαι τοῦ «εὐσχημόνως πεσεῖν», κρύπτους’ ἃ κρύπτειν ὄμματα ἀρρένων ἐχρῆν. ἦν δὲ κἀκείνῃ γάμος ἡ συμφορά. τὸ ὑποπεσεῖν οὖν καὶ παραχωρῆσαι τοῖς πάθεσιν ἐσχάτη δουλεία, ὥσπερ ἀμέλει τὸ κρατεῖν τούτων ἐλευθερία μόνη. ἡ γοῦν θεία γραφὴ τοὺς παραβάντας τὰς ἐντολὰς πεπρᾶσθαι λέγει τοῖς ἀλλογενέσι, τουτέστιν ἁμαρτίαις ἀνοικείαις τῇ φύσει, ἄχρις ἂν ἐπιστρέψαντες μετανοήσωσι. Καθαρὸν οὖν τὸν γάμον ὥσπερ τι ἱερὸν ἄγαλμα τῶν μιαινόντων φυλακτέον, ἀνεγειρομένοις μὲν ἐκ τῶν ὕπνων μετὰ κυρίου, ἀπιοῦσι δὲ εἰς ὕπνον μετ’ εὐχαριστίας καὶ εὐχομένοις, ἠμὲν ὅτ’ εὐνάζῃ καὶ ὅτ’ ἂν φάος ἱερὸν ἔλθῃ, μαρτυρομένοις τὸν κύριον παρ’ ὅλον ἡμῶν τὸν βίον, τὸ μὲν θεοσεβεῖν τῇ ψυχῇ κεκτημένοις, τὸ σῶφρον δὲ μέχρι καὶ τοῦ σώματος ἄγουσιν. θεοφιλὲς γὰρ τῷ ὄντι ἀπὸ τῆς γλώττης ἐπὶ τὰ ἔργα τὸ κόσμιον διαχειραγωγεῖν, ὁδὸς δὲ ἐπ’ ἀναισχυντίαν ἡ αἰσχρολογία, καὶ τέλος ἀμφοῖν ἡ αἰσχρουργία.
Α θοῦς· ἡ δὲ ἕξις τῆς ἀληθείας επιστημη ἀληθῶν. Ἡ & ἐπιστήμη διὰ τοῦ λόγου συνίσταται, καὶ ἀμετάπτωτές ἐστιν ἄλλῳ λόγῳ· ἐνταῦθα τὴν γνῶσιν πολυπραγμο νεῖ (11). "Α δὲ μὴ ποιοῦμεν, ἤτοι διὰ τὸ μὴ δύνα- σθαι οὐ ποιοῦμεν, ἢ διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι, ἡ ὁ ἀμφότερα. Οὐχ ἱπτάμεθα μὲν οὖν, ἐπειδὴ οὔτε ἐν ** νάμεθα οὔτε βουλόμεθα· οὐ νηχόμεθα δὲ, φέρε εἰπεῖν, ἄρτι, ἐπειδὴ δυνάμεθα μεν, οὐ βουλόμεθα δέ· οὐκ ἑσμὲν δὲ ὡς ὁ Κύριος, ἐπειδὴ βουλόμεθα μεν, οὐ δυνάμεθα δέ. Οὐδεὶς γὰρ μαθητὴς ὑπὲρ τὴν δι δάσκαλον· ἀρκετὸν δὲ, ἐὰν γενώμεθα ὡς ὁ δι δάσκαλος, οὐ κατ' οὐσίαν· ἀδύνατον γὰρ ἴσον εἶναι πρὸς τὴν ὕπαρξιν τὸ θέσει τῷ φύσει· τὸ δὲ (14) ἀϊδίους γεγονέναι, καὶ τὴν τῶν ὄντων θεωρίαν έγνω κέναι, καὶ υἱοὺς προσηγορεῦσθαι, καὶ τὸν πατέρα ἀπὸ τῶν οἰκείων καθορᾷν μόνον. Προηγείται τοίνυν πάντων τὸ βούλεσθαι· αἱ γὰρ λογικαὶ δυνάμεις του βούλεσθαι διάκονοι πεφύκασι· θέλε, φησὶ, καὶ δι νήσῃ (15)· τοῦ γνωστικοῦ δὲ καὶ ἡ βούλησις, καὶ ἡ κρίσις, καὶ ἡ ἄσκησις ἡ αὐτή. Εἰ γὰρ οἱ αὐτοὶ προ θέσεις, τὰ αὐτὰ καὶ τὰ δόγματα καὶ αἱ κρίσεις, ἵνα δὴ ὦσιν αὐτῷ καὶ οἱ λόγοι, καὶ ὁ βίος, καὶ ὁ τρόπος ἀκόλουθοι τῇ ἐνστάσει. Καρδία δὲ εὐθεῖα ἐκζητεί γνώσεις, καὶ ἐκείνων ἐπαῖει (14). Ὁ Θεὸς δεδίδα χέ με σοφίαν, καὶ γνῶσιν ἁγίων έγνωκα. Β Προφανεῖς μὲν οὖν καὶ πᾶσαι ἄλλαι ἀρεταὶ, αἱ Ρ. ταῦθα τὴν γνῶσιν πολυπραγμόνει. γνῶσις, πολυπραγμόνει πολυ πραγμονεῖ Θέλεις ὑγιὴς γενέσθαι; Ἐάν θέλης, δύνασαι με καθαρίσαι. παρὰ τῷ Μωϋσεῖ ἀναγεγραμμέναι, ἀρχὴν Έλλη σε παντὸς τοῦ ἠθικοῦ τόπου παρασχόμενοι· ἀνδρείαν λέγω, καὶ σωφροσύνην, καὶ φρόνησιν, καὶ δικαιο σύνην, καρτερίαν τε καὶ ὑπομονὴν, καὶ τὴν σεμ- νότητα, καὶ ἐγκράτειαν, τήν τε ἐπὶ τούτοις εὐσέ βειαν. Αλλ' ἡ μὲν εὐσέβεια παντί που δήλη τὸ ἀνω τάτω καὶ πρεσβύτατον αἴτιον (15) σέβειν καὶ τιμῶν διδάσκουσα (16), καὶ δικαιοσύνην δὲ αὐτὸς ὁ νόμος παρίστησι, παιδεύων τήν τε φρόνησιν διὰ τῆς τῶν αἰσθητῶν εἰδώλων ἀποχῆς καὶ τῆς πρὸς τὸν ποιη τὴν καὶ Πατέρα τῶν ὅλων προσκλήσεως (17)· ἀφ' ἧς * καὶ πρεσβύτατον αίτιον ἀνωτάτω ανώτατος ἡ γὰρ ἄνω τάτω ἀπόδειξις. σκουσα, καταδιδάσκουσα. προσκλη- ρώσεως. Οὗτοι πρὸς Ἑβραίους φιλαπ εχθημόνως έχοντες, οὐδενὸς ἑτέρου μᾶλλον ἢ ὅτι τὸ ἀνώτατον καὶ πρεσβύτατον αἴτιον σέβουσι καὶ τιμῶσι, τῷ ποιητῇ καὶ Πατρὶ τῶν ὅλων προσκεκληρωμένοι. CLEMENTIS ALEXANDRINI . ☐ et scientia, et unius, et singulorum, et omnium, quæ in unam conferuntur rationem. Cognitio au- tem est rei prout est scientia; aut scientia iis, quæ fiunt, congrua. Veritas autem, veri scientia, Hali- tus autem veritatis, est scientia verorum. Scientia autem consistit per rationem, et alia ratione dimoveri non potest; et hic cognitionem inqui- rit. Quæ autem non facimus, ea aut non facimus propterea quod non possimus, aut propterea quod nolimus, aut propter utrumque. Non volamus ita- que, quoniam nec possumus, nec volumus. Non natamus autem adhuc, verbi gratia, quoniam pos- sumus quidem, sed non volumus. Non sumus au- ten sicut Dominus, quoniam volumnus quidem, sed non possumus. Nullus est enim discipulus su- per magistrum : satis est aulem, si facti fuerimus sicut magister ª, non essentia (fieri enim non po- test, ut id quod est adoptione, sit essentia æquale ei, quod est natura), sed quod facti simus sempi- terni, et ad contemplationem eorum, quæ sunt, ad missi, et filii appellati simus, et patrem ex iis so- lum, quæ sunt ei conjuncta, videamus. Velle ergo omnia antecedit: rationales enim facultates sunt voluntatis ministra. Velis, inquit, et poteris. Gno- stici autem et voluntas, et judicium, et exercitatio est eadem. Si sunt enim eædem auimi propositiones, eadem quoque erunt et dogmata et judicia, ut et verba, et vita, et mores sint ejus instituto consentanea. Cor autem rectum exquirit cognitiones, et illas exaudit. ; Deus docuit me sapientiam, et novi sanctorum cognitionem Þ. CAPUT XVIII. Legem Mosaicam omnis doctrinæ moralis esse fontem, atque inde Græcos ethica sua hausisse. Clarum est ergo, omnes quoque alias virtutes, C quæ scriptæ sunt apud Moysem, præbuisse Græcis principium totius loci moralis, fortitudinem, in- quam, et temperantiam, et prudentiam, et justi- tiam, et tolerantiam etiam, et patientiam, et mode- stiam, et honestatem, et continentiam, et, quæ eas superat, pietaten, Sed de pietate quidem est cui- libet manifestum, quod supremam et antiquissi- mam causam doceat colere et honorare. Eadem quoque lex exhibet justitiam : et docet etiam pru- dentiam, per abstinentiam a simulacris sensilibus, et ad universorum effectorem et patrem evocatio- * ED. POTTER, 392-594 ED. PARIS, spicor aliquem in libri sui margine adnotasse : 'Ev Hic observa, quid sit de qua scilicet toties a Clemente men- tio facta est: idque postea in textum receptum fuisse, imperat, mutato in indicat. modi, ut cum præcedentibus co- hæreret. SYLBURG. respicit auctor verba Christi ad infirmum, Joan. v, : vel potius leprosi verba ad Christum, Marc. 1, : ptura reperire nondum potui. Ea, quæ sequitur, a plerisque y O interpretum editionibus abest. D Matth. x, 24, 25; Luc. ví, 40. b Prov. xxx, 3. Philo in loco mox apponen do. Sed cum articulo pro alias dixit Clemens : quemadmodum p. : ne quid ergo e corruptis vestigiis decedat, legi potest SYLBURG. - BURG. -Vera autem lectio videtur esse Vult enim auctor legem Moysis Judaeos Dev, universalis conditori, in hæreditatem addixisse. Hoc ita se habere, didicimus e verbis Philonis, qua imitatus est Clemens. Ea vero exstant in ejus libro De fortitudine, p. : Madianai odio Hebræos hac præcipue causa pro- secuti, quod summam et antiquissima: causam co- (11) Ενταῦθα τὴν γνῶσιν πολυπραγμονεί. Su- (12) τό δέ. Etiam dativo casu legi potest τῷ δέ. (13) Θέλε . . καὶ δυνήσῃ. Ubi hoc dictum ? Forte (14) Καρδία... έπατει. Hanc sententiam in S. Scri (15) Τὸ ἀνωτάτω καὶ πρ. αἴτιον. Τὸ ἀνώτατον (16) Τιμᾷν διδάσκουσα. Flor. edit., καὶ διδά- (17) Προσκλήσεως. Aptius προσκλίσεως. Su-
ὅτι δὲ γαμεῖν ἡ γραφὴ συμβουλεύει οὐδὲ ἀφίστασθαί ποτε τῆς συζυγίας ἐπιτρέπει, ἄντικρυς νομοθετεῖ· «οὐκ ἀπολύσεις γυναῖκα πλὴν εἰ μὴ ἐπὶ λόγῳ πορνείας·» μοιχείαν δὲ ἡγεῖται τὸ ἐπιγῆμαι ζῶντος θατέρου τῶν κεχωρισμένων. ἀνύποπτον δὲ εἰς διαβολὴν δείκνυσι γυναῖκα τὸ μὴ καλλωπίζεσθαι μηδὲ μὴν κοσμεῖσθαι πέρα τοῦ πρέποντος, εὐχαῖς καὶ δεήσεσι προσανέχουσαν ἐκτενῶς, τὰς μὲν ἐξόδους τῆς οἰκίας φυλαττομένην τὰς πολλάς, ἀποκλείουσαν δ’ ὡς οἷόν τε αὑτὴν τῆς πρὸς τοὺς οὐ προσήκοντας προσόψεως, προὐργιαίτερον τιθεμένην τῆς ἀκαίρου φλυαρίας τὴν οἰκουρίαν. «ὁ δὲ ἀπολελυμένην λαμβάνων γυναῖκα μοιχᾶται,» φησίν, «ἐὰν» γάρ «τις ἀπολύσῃ γυναῖκα, μοιχᾶται αὐτήν,» τουτέστιν ἀναγκάζει μοιχευθῆναι. οὐ μόνον δὲ ὁ ἀπολύσας αἴτιος γίνεται τούτου, ἀλλὰ καὶ ὁ παραδεξάμενος αὐτήν, ἀφορμὴν παρέχων τοῦ ἁμαρτῆσαι τῇ γυναικί· εἰ γὰρ μὴ δέχοιτο, ἀνακάμψει πρὸς τὸν ἄνδρα. τί οὖν ὁ νόμος; πρὸς ἀναστολὴν τῆς εὐεπιφορίας τῶν παθῶν ἀναιρεῖσθαι προστάττει τὴν μοιχευθεῖσαν καὶ ἐπὶ τούτῳ ἐλεγχθεῖσαν· ἐὰν δὲ ἱέρεια ᾖ, πυρὶ παραδίδοσθαι προστάττει.
Α θοῦς· ἡ δὲ ἕξις τῆς ἀληθείας επιστημη ἀληθῶν. Ἡ & ἐπιστήμη διὰ τοῦ λόγου συνίσταται, καὶ ἀμετάπτωτές ἐστιν ἄλλῳ λόγῳ· ἐνταῦθα τὴν γνῶσιν πολυπραγμο νεῖ (11). "Α δὲ μὴ ποιοῦμεν, ἤτοι διὰ τὸ μὴ δύνα- σθαι οὐ ποιοῦμεν, ἢ διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι, ἡ ὁ ἀμφότερα. Οὐχ ἱπτάμεθα μὲν οὖν, ἐπειδὴ οὔτε ἐν ** νάμεθα οὔτε βουλόμεθα· οὐ νηχόμεθα δὲ, φέρε εἰπεῖν, ἄρτι, ἐπειδὴ δυνάμεθα μεν, οὐ βουλόμεθα δέ· οὐκ ἑσμὲν δὲ ὡς ὁ Κύριος, ἐπειδὴ βουλόμεθα μεν, οὐ δυνάμεθα δέ. Οὐδεὶς γὰρ μαθητὴς ὑπὲρ τὴν δι δάσκαλον· ἀρκετὸν δὲ, ἐὰν γενώμεθα ὡς ὁ δι δάσκαλος, οὐ κατ' οὐσίαν· ἀδύνατον γὰρ ἴσον εἶναι πρὸς τὴν ὕπαρξιν τὸ θέσει τῷ φύσει· τὸ δὲ (14) ἀϊδίους γεγονέναι, καὶ τὴν τῶν ὄντων θεωρίαν έγνω κέναι, καὶ υἱοὺς προσηγορεῦσθαι, καὶ τὸν πατέρα ἀπὸ τῶν οἰκείων καθορᾷν μόνον. Προηγείται τοίνυν πάντων τὸ βούλεσθαι· αἱ γὰρ λογικαὶ δυνάμεις του βούλεσθαι διάκονοι πεφύκασι· θέλε, φησὶ, καὶ δι νήσῃ (15)· τοῦ γνωστικοῦ δὲ καὶ ἡ βούλησις, καὶ ἡ κρίσις, καὶ ἡ ἄσκησις ἡ αὐτή. Εἰ γὰρ οἱ αὐτοὶ προ θέσεις, τὰ αὐτὰ καὶ τὰ δόγματα καὶ αἱ κρίσεις, ἵνα δὴ ὦσιν αὐτῷ καὶ οἱ λόγοι, καὶ ὁ βίος, καὶ ὁ τρόπος ἀκόλουθοι τῇ ἐνστάσει. Καρδία δὲ εὐθεῖα ἐκζητεί γνώσεις, καὶ ἐκείνων ἐπαῖει (14). Ὁ Θεὸς δεδίδα χέ με σοφίαν, καὶ γνῶσιν ἁγίων έγνωκα. Β Προφανεῖς μὲν οὖν καὶ πᾶσαι ἄλλαι ἀρεταὶ, αἱ Ρ. ταῦθα τὴν γνῶσιν πολυπραγμόνει. γνῶσις, πολυπραγμόνει πολυ πραγμονεῖ Θέλεις ὑγιὴς γενέσθαι; Ἐάν θέλης, δύνασαι με καθαρίσαι. παρὰ τῷ Μωϋσεῖ ἀναγεγραμμέναι, ἀρχὴν Έλλη σε παντὸς τοῦ ἠθικοῦ τόπου παρασχόμενοι· ἀνδρείαν λέγω, καὶ σωφροσύνην, καὶ φρόνησιν, καὶ δικαιο σύνην, καρτερίαν τε καὶ ὑπομονὴν, καὶ τὴν σεμ- νότητα, καὶ ἐγκράτειαν, τήν τε ἐπὶ τούτοις εὐσέ βειαν. Αλλ' ἡ μὲν εὐσέβεια παντί που δήλη τὸ ἀνω τάτω καὶ πρεσβύτατον αἴτιον (15) σέβειν καὶ τιμῶν διδάσκουσα (16), καὶ δικαιοσύνην δὲ αὐτὸς ὁ νόμος παρίστησι, παιδεύων τήν τε φρόνησιν διὰ τῆς τῶν αἰσθητῶν εἰδώλων ἀποχῆς καὶ τῆς πρὸς τὸν ποιη τὴν καὶ Πατέρα τῶν ὅλων προσκλήσεως (17)· ἀφ' ἧς * καὶ πρεσβύτατον αίτιον ἀνωτάτω ανώτατος ἡ γὰρ ἄνω τάτω ἀπόδειξις. σκουσα, καταδιδάσκουσα. προσκλη- ρώσεως. Οὗτοι πρὸς Ἑβραίους φιλαπ εχθημόνως έχοντες, οὐδενὸς ἑτέρου μᾶλλον ἢ ὅτι τὸ ἀνώτατον καὶ πρεσβύτατον αἴτιον σέβουσι καὶ τιμῶσι, τῷ ποιητῇ καὶ Πατρὶ τῶν ὅλων προσκεκληρωμένοι. CLEMENTIS ALEXANDRINI . ☐ et scientia, et unius, et singulorum, et omnium, quæ in unam conferuntur rationem. Cognitio au- tem est rei prout est scientia; aut scientia iis, quæ fiunt, congrua. Veritas autem, veri scientia, Hali- tus autem veritatis, est scientia verorum. Scientia autem consistit per rationem, et alia ratione dimoveri non potest; et hic cognitionem inqui- rit. Quæ autem non facimus, ea aut non facimus propterea quod non possimus, aut propterea quod nolimus, aut propter utrumque. Non volamus ita- que, quoniam nec possumus, nec volumus. Non natamus autem adhuc, verbi gratia, quoniam pos- sumus quidem, sed non volumus. Non sumus au- ten sicut Dominus, quoniam volumnus quidem, sed non possumus. Nullus est enim discipulus su- per magistrum : satis est aulem, si facti fuerimus sicut magister ª, non essentia (fieri enim non po- test, ut id quod est adoptione, sit essentia æquale ei, quod est natura), sed quod facti simus sempi- terni, et ad contemplationem eorum, quæ sunt, ad missi, et filii appellati simus, et patrem ex iis so- lum, quæ sunt ei conjuncta, videamus. Velle ergo omnia antecedit: rationales enim facultates sunt voluntatis ministra. Velis, inquit, et poteris. Gno- stici autem et voluntas, et judicium, et exercitatio est eadem. Si sunt enim eædem auimi propositiones, eadem quoque erunt et dogmata et judicia, ut et verba, et vita, et mores sint ejus instituto consentanea. Cor autem rectum exquirit cognitiones, et illas exaudit. ; Deus docuit me sapientiam, et novi sanctorum cognitionem Þ. CAPUT XVIII. Legem Mosaicam omnis doctrinæ moralis esse fontem, atque inde Græcos ethica sua hausisse. Clarum est ergo, omnes quoque alias virtutes, C quæ scriptæ sunt apud Moysem, præbuisse Græcis principium totius loci moralis, fortitudinem, in- quam, et temperantiam, et prudentiam, et justi- tiam, et tolerantiam etiam, et patientiam, et mode- stiam, et honestatem, et continentiam, et, quæ eas superat, pietaten, Sed de pietate quidem est cui- libet manifestum, quod supremam et antiquissi- mam causam doceat colere et honorare. Eadem quoque lex exhibet justitiam : et docet etiam pru- dentiam, per abstinentiam a simulacris sensilibus, et ad universorum effectorem et patrem evocatio- * ED. POTTER, 392-594 ED. PARIS, spicor aliquem in libri sui margine adnotasse : 'Ev Hic observa, quid sit de qua scilicet toties a Clemente men- tio facta est: idque postea in textum receptum fuisse, imperat, mutato in indicat. modi, ut cum præcedentibus co- hæreret. SYLBURG. respicit auctor verba Christi ad infirmum, Joan. v, : vel potius leprosi verba ad Christum, Marc. 1, : ptura reperire nondum potui. Ea, quæ sequitur, a plerisque y O interpretum editionibus abest. D Matth. x, 24, 25; Luc. ví, 40. b Prov. xxx, 3. Philo in loco mox apponen do. Sed cum articulo pro alias dixit Clemens : quemadmodum p. : ne quid ergo e corruptis vestigiis decedat, legi potest SYLBURG. - BURG. -Vera autem lectio videtur esse Vult enim auctor legem Moysis Judaeos Dev, universalis conditori, in hæreditatem addixisse. Hoc ita se habere, didicimus e verbis Philonis, qua imitatus est Clemens. Ea vero exstant in ejus libro De fortitudine, p. : Madianai odio Hebræos hac præcipue causa pro- secuti, quod summam et antiquissima: causam co- (11) Ενταῦθα τὴν γνῶσιν πολυπραγμονεί. Su- (12) τό δέ. Etiam dativo casu legi potest τῷ δέ. (13) Θέλε . . καὶ δυνήσῃ. Ubi hoc dictum ? Forte (14) Καρδία... έπατει. Hanc sententiam in S. Scri (15) Τὸ ἀνωτάτω καὶ πρ. αἴτιον. Τὸ ἀνώτατον (16) Τιμᾷν διδάσκουσα. Flor. edit., καὶ διδά- (17) Προσκλήσεως. Aptius προσκλίσεως. Su-
PG 8:1097λιθοβολεῖται δὲ καὶ ὁ μοιχός, ἀλλ’ οὐκ ἐν τῷ αὐτῷ τόπῳ, ἵνα μηδὲ ὁ θάνατος αὐτοῖς κοινὸς ᾖ. οὐ δὴ μάχεται τῷ εὐαγγελίῳ ὁ νόμος, συνᾴδει δὲ αὐτῷ. πῶς γὰρ οὐχί, ἑνὸς ὄντος ἀμφοῖν χορηγοῦ τοῦ κυρίου; ἡ γάρ τοι πορνεύσασα ζῇ μὲν τῇ ἁμαρτίᾳ, ἀπέθανεν δὲ ταῖς ἐντολαῖς, ἡ δὲ μετανοήσασα οἷον ἀναγεννηθεῖσα κατὰ τὴν ἐπιστροφὴν τοῦ βίου παλιγγενεσίαν ἔχει ζωῆς, τεθνηκυίας μὲν τῆς πόρνης τῆς παλαιᾶς, εἰς βίον δὲ παρελθούσης αὖθις τῆς κατὰ τὴν μετάνοιαν γεννηθείσης. μαρτυρεῖ τοῖς εἰρημένοις διὰ Ἰεζεκιὴλ τὸ πνεῦμα λέγον· «οὐ βούλομαι τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὸ ἐπιστρέψαι.» αὐτίκα λιθόλευστοι γίνονται ὡς ἂν διὰ σκληροκαρδίαν ἀποθανόντες τῷ νόμῳ, ᾧ μὴ ἐπείσθησαν, τῇ δὲ ἱερείᾳ ἐπιτείνεται τὰ τῆς κολάσεως, ὅτι «ᾧ πλεῖον ἐδόθη, οὗτος καὶ ἀπαιτηθήσεται». Περιγεγράφθω καὶ ὁ δεύτερος ἡμῖν ἐνθάδε Στρωματεὺς διὰ τὸ μῆκός τε καὶ πλῆθος τῶν κεφαλαίων.
δόξης, οἷον πηγῆς (18), πᾶσα σύνεσις αύξεται. Θυσίαι γὰρ ἀνόμων (19) βδέλυγμα Κυρίῳ· εὐ χαὶ δὲ κατευθυνόντων δεκταὶ παρ' αὐτῷ· ἐπεὶ δεκτή (20) παρὰ Θεῷ (21) δικαιοσύνη μᾶλλον, ἢ θυ- σία. Τοιαῦτα καὶ τὰ παρὰ Ἡσαΐᾳ· Τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; λέγει Κύριος· καὶ πᾶσα ἡ περικοπή. Λύε πάντα σύνδεσμον ἀδικίας· αὕτη γὰρ θυσία θεῷ δεκτή (22), καρδία συντετριμ μένη, καὶ ζητοῦσα τὸν πεπλακότα. Ζυγὰ δόλια δεκτὸν αὐτῷ. Ἐντεῦθεν, ζυγὸν μὴ ὑπερβαίνειν, Πυθαγόρας (24) παραινεῖ. Δικαιοσύνη δὲ δολία εἴρηται ἡ τῶν αἱρέσεων ἐπαγγελία· καὶ, Γλώσσα ἀποστάζει σοφίαν. Ἀλλὰ γὰρ τους σοφούς καὶ φρονίμους (26) φαύλους καλοῦσιν. Μακρὸν δ᾽ ἂν εἴη περὶ τῶν ἀρετῶν τούτων μαρτυρίας παρατίθεσθαι, ἁπάσης ταύτας εξυμνούσης τῆς Γραφῆς· ἐπεὶ δ᾽ οὖν τὴν μὲν ἀνδρείαν ὁρίζονται ἐπιστήμην δεινῶν καὶ οὐ δεινῶν καὶ μεταξύ, τὴν δὲ σωφροσύνην έξιν εἶναι, αἱρέσει καὶ φυγῇ σώζουσαν τὰ τῆς φρονήσεως κρίματα· παράκειται τῇ μὲν ἀνδρείᾳ ή τε ὑπομονή, ἣν καρτερίαν καλοῦσιν, ἐπιστήμην (27) εμμενετέων καὶ οὐκ ἐμμενετέων· ἡ τε μεγαλοψυχία ἐπιστήμη τῶν συμβαινόντων ὑπεραίρουσα· ἀλλὰ καὶ τῇ σω φροσύνῃ ἡ εὐλάβεια (28), Εκκλισις οὖσα σὺν λόγῳ. Φυλακὴ δὲ τῶν ἐντολῶν, τήρησις οὖσα αὐτῶν ἀβλα- 6ης, περιποίησίς ἐστιν ἀσφαλείας βίου. Καὶ οὐκ * Ρ. Διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη. . . καὶ ἐγεννήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ· σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. γῆς Ἡ περὶ τοῦ ἑνὸς Θεοῦ δόξα, ἀφ᾿ ἧς, οἷα πηγῆς, ἐνωτικῇ καὶ ἀδιαλύτῳ φιλία κέχρηται πρὸς ἀλλήλους. χι, 7: Ελεον θέλω καὶ οὐ θυσίαν· Ἔλεος θέλω ἢ θυσίαν. Ἡμεῖς νοητὴν καὶ πνευματικὴν ἀποπληροῦν τες λατρείαν, προστεταγμεθα προσκομίζειν εἰς ὀσμὴν εὐωδίας πάντα τρόπον ἐπιεικείας, πίστιν, ἐλπίδα, ἀγάπην, δικαιοσύνην, εγκράτειαν, ἀκαταπαύστους δο ξολογίας· ἄῦλος γὰρ αὐτὴ θυσία τῷ ἀΰλῳ καὶ καθα ρῷ πρέπουσα Θεῷ, καὶ νοητῆς εὐκοσμίας αναθήματα τῆς ἀληθοῦς εὐζωΐας οἱ τρόποι. εὐοσμίας. Πῶς οὖν θύ σω τῷ Κυρίῳ; Θυσία, φησὶν, τῷ Κυρίῳ πνεῦμα συν τετριμμένον. Πῶς οὖν στέψω, ἢ μύρῳ χρίσω, ἢ τί θυμιάσω τῷ Κυρίῳ; Οσμή, φησίν, εὐωδίας τῷ Θεῷ, καρδία δοξάζουσα τὸν πεπλακότα αὐτήν. έναντι, γλῶσσα δὲ ἀδίκου ἐξολεῖται. ἀνδρείαν Επι στήμη γάρ ἐστι ὑπομενετέων, καὶ οὐχ ὑπομενετέων καὶ οὐδετέρων. Εἰ πανά- ρετόν ἐστι τὸ θεῖον, καὶ ἀνδρείαν ἔχει· εἰ δὲ ἀν δρείαν ἔχει, ἐπιστήμην ἔχει δεινῶν, καὶ οὐ δεινῶν καὶ τῶν μεταξύ. την καρτερίαν ἐπιστήμην, ἢ ἕξιν τῶν ἐμμενετέων, καὶ μὴ, καὶ οὐδετέρων· Εὐλάβειαν καλούντων οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ νό- μου φόβον, εύλογον οὖσαν ἔκκλισιν. εὐλά Γειαν STROMATUM LIB. II. A nem. Ex qua quidem sententia, tanquam ex fonte ED. POTTER, 594-595 ED. PARIS. 31, 1. e Isa. x, 31. Prov. xvi, 21. lerent et adorarent, et omnium conditori ac patri in hereditatem addicti essent. Nempe secundum illud: Deyteron. xxxii, 8, 9. . Philonis vox est loco citato : De uno Deo sententia, a qua, ceu fonte, nascitur indissolubilis amicitia. verb. 13; vel Os. vi, : num : Hæc ita citantur al Anastasio in Quæstionibus de Scripturæ locis, quas G. Hervetus interpretatus est : Nos cultum implen- ies spiritualem, et qui cadit sub intelligentiam, jussi sumus offerre in odorem suavitatis omne genus vir- tulis, fidem, spem, charitatem, justitiam, continen- tiam, perpetuas glorificationes. Nam hoc materiæ expers sacrificium Deum decet, qui est expers male- riæ, et purus, et honestatis cadentis sub intelligen- tiam donaria sunt modi veræ, quæ recte agitur, vilæ. Interpres Cyrilli hic videtur aliter legisse in re- sponsione lib. x, ut cum vertit extrema : Et menia- fis fragrantiæ oblationes sunt vere honestæ vitæ modi, COLLECT. aliquo, augetur omnis intelligentia. Sacrificia enim iniquorum, sunt Domino abominatio : vota eo- rum autem, qui recta via incedunt, sunt ei accepta ª. Deo enim magis ☑est accepta justitia, quam sa- crificium. Talia sunt etiam ea, quae sunt apud Isa- iam : Quid mihi multitudo sacrificiorum vestrorum? inquit Dominus b; et cætera, quæ sequuntur. Solve omne vinculum iniquitatis; hoc enim sacrificium est Deo acceptum; cor contritum, et quæreus eum, qui formavit c. Trutina dolosæ abominatio coram Do- mino; statera autem justa est Domino accepta ª. Hinc suadet, Pythagoras, stateram non transilire. Dolosa autem justitia dicta est, professio hære- sium. Et lingua quidem injustorum peribit, os au- B tem justorum distillat sapientiam *. Etenim sapien- tes el prudentes, stultos appellant f. Longum autem fuerit de his virtutibus testimonia adducere, cum universa eas celebret Scriptura. Quoniam autem fortitudinem definiunt scientiam eorum, quæ sunt gravia, et non gravia, et eorum quæ sunt interme- dia; temperantiam autem, habitum, qui eligendo et vitando servat judicia prudentiæ; adjungitur forti- tudini quidem patientia, quam appellant toleran- tiam, scieutiam scilicet eorum, quæ sunt sustinen- da, et quæ non; et celsitudo animi quæ scientia est, qua quis quibuscunque casibus superior evasit. Quinetiam temperantiæ adjuncta est cautio, quæ est • Prov. xv, 8. b Isa. 1, 11. c Isa. Lvull, d Prov. c B lib. iii, cap. 12. p. 261, edit. Paris. : Ubi conf. adnotata. pro Prov. symbolum explicavit auctor Strom, v, p. 560, edit. Paris., ubi conf. adnotata. Proverb., inverso sen- tentiarum ordine. definivit, Legis allegor. lib. 1, p. : Εst enim scientia sustinendorum,et non sustinendorum, et neutrorum. Item Sextus Empiri- cus Adv. mathematicos lib. vi, pag. : Quod si Deus est omni virtute præditus, habet etiam fortitudinem ; si eam autem habet, scientiam habet eorum, quæ sunt gravia, et quæ non sunt graviu, et quæ sunt intermedia. Et ante hos Zeuo dixit esse scien tiam, vel habitum eorum, quibus acquiescendum sit, vel non, atque mediorum : ut refert in Zenons Diogenes Laertius, lib. vii, seg. 93. Paris. : Philosophi appellant legis timorem, cum sit rationi consen tanea declinatio. (23) βδέλυγμα έναντι Θεοῦ· στάθμιον δὲ δίκαιον (25) μὲν ἀδίκων ἐξολεῖται, στόμα δὲ δικαίων (18) Πηγῆς. Η. Ms. αὐτῆς. SYLBURG. - Sed πη (19) Θυσίαι γὰρ ἀνόμων. Θυσίαι ἀσεβῶν, Pro- (20) Δεκτή. Respexisse videtur Matth. ix, (21) Παρὰ Θεῷ. S. Cyrillus Alexand. x in Julia- (22) Αὕτη γὰρ ουσία δ. Clemens supra Padag. (25) Ζυγά δόλια. Ζυγοὶ δόλιοι, et mox ἐνώπιον (24) Πυθαγόρας. Simili modo hoc Pythagora (25) Γλώσσα. Στόμα δικαίου ἀποστάζει σοφίαν, (26) Φρονίμους. Συνετούς, Proverb. (27) Επιστήμην. Sic ante Clementem Philo τὴν (28) Εὐλάβεια. Clemens superitis p. 374, edit.
Clement, Stromata IIIΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΡΙΤΟΣ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΡΙΤΟΣ Οἱ μὲν οὖν ἀμφὶ τὸν Οὐαλεντῖνον ἄνωθεν ἐκ τῶν θείων προβολῶν τὰς συζυγίας καταγαγόντες εὐαρεστοῦνται γάμῳ, οἱ δὲ ἀπὸ Βασιλείδου «πυθομένων» φασὶ «τῶν ἀποστόλων μή ποτε ἄμεινόν ἐστι τὸ μὴ γαμεῖν» ἀποκρίνασθαι λέγουσι τὸν κύριον· «οὐ πάντες χωροῦσι τὸν λόγον τοῦτον· εἰσὶ γὰρ εὐνοῦχοι, οἳ μὲν ἐκ γενετῆς, οἳ δὲ ἐξ ἀνάγκης.» ἐξηγοῦνται δὲ τὸ ῥητὸν ὧδέ πως· «φυσικήν τινες ἔχουσι πρὸς γυναῖκα ἀποστροφὴν ἐκ γενετῆς, οἵτινες τῇ φυσικῇ ταύτῃ συγκράσει χρώμενοι καλῶς ποιοῦσι μὴ γαμοῦντες. οὗτοι», φασίν, «εἰσὶν οἱ ἐκ γενετῆς εὐνοῦχοι· οἱ δὲ ἐξ ἀνάγκης, ἐκεῖνοι οἱ θεατρικοὶ ἀσκηταί, οἵτινες διὰ τὴν ἀνθολκὴν τῆς εὐδοξίας κρατοῦσιν ἑαυτῶν, οἱ δὲ ἐκτετμημένοι κατὰ συμφορὰν εὐνοῦχοι γεγόνασι κατὰ ἀνάγκην. οἱ τοίνυν κατὰ ἀνάγκην οὐ κατὰ λόγον εὐνοῦχοι γίνονται.
δόξης, οἷον πηγῆς (18), πᾶσα σύνεσις αύξεται. Θυσίαι γὰρ ἀνόμων (19) βδέλυγμα Κυρίῳ· εὐ χαὶ δὲ κατευθυνόντων δεκταὶ παρ' αὐτῷ· ἐπεὶ δεκτή (20) παρὰ Θεῷ (21) δικαιοσύνη μᾶλλον, ἢ θυ- σία. Τοιαῦτα καὶ τὰ παρὰ Ἡσαΐᾳ· Τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; λέγει Κύριος· καὶ πᾶσα ἡ περικοπή. Λύε πάντα σύνδεσμον ἀδικίας· αὕτη γὰρ θυσία θεῷ δεκτή (22), καρδία συντετριμ μένη, καὶ ζητοῦσα τὸν πεπλακότα. Ζυγὰ δόλια δεκτὸν αὐτῷ. Ἐντεῦθεν, ζυγὸν μὴ ὑπερβαίνειν, Πυθαγόρας (24) παραινεῖ. Δικαιοσύνη δὲ δολία εἴρηται ἡ τῶν αἱρέσεων ἐπαγγελία· καὶ, Γλώσσα ἀποστάζει σοφίαν. Ἀλλὰ γὰρ τους σοφούς καὶ φρονίμους (26) φαύλους καλοῦσιν. Μακρὸν δ᾽ ἂν εἴη περὶ τῶν ἀρετῶν τούτων μαρτυρίας παρατίθεσθαι, ἁπάσης ταύτας εξυμνούσης τῆς Γραφῆς· ἐπεὶ δ᾽ οὖν τὴν μὲν ἀνδρείαν ὁρίζονται ἐπιστήμην δεινῶν καὶ οὐ δεινῶν καὶ μεταξύ, τὴν δὲ σωφροσύνην έξιν εἶναι, αἱρέσει καὶ φυγῇ σώζουσαν τὰ τῆς φρονήσεως κρίματα· παράκειται τῇ μὲν ἀνδρείᾳ ή τε ὑπομονή, ἣν καρτερίαν καλοῦσιν, ἐπιστήμην (27) εμμενετέων καὶ οὐκ ἐμμενετέων· ἡ τε μεγαλοψυχία ἐπιστήμη τῶν συμβαινόντων ὑπεραίρουσα· ἀλλὰ καὶ τῇ σω φροσύνῃ ἡ εὐλάβεια (28), Εκκλισις οὖσα σὺν λόγῳ. Φυλακὴ δὲ τῶν ἐντολῶν, τήρησις οὖσα αὐτῶν ἀβλα- 6ης, περιποίησίς ἐστιν ἀσφαλείας βίου. Καὶ οὐκ * Ρ. Διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη. . . καὶ ἐγεννήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ· σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. γῆς Ἡ περὶ τοῦ ἑνὸς Θεοῦ δόξα, ἀφ᾿ ἧς, οἷα πηγῆς, ἐνωτικῇ καὶ ἀδιαλύτῳ φιλία κέχρηται πρὸς ἀλλήλους. χι, 7: Ελεον θέλω καὶ οὐ θυσίαν· Ἔλεος θέλω ἢ θυσίαν. Ἡμεῖς νοητὴν καὶ πνευματικὴν ἀποπληροῦν τες λατρείαν, προστεταγμεθα προσκομίζειν εἰς ὀσμὴν εὐωδίας πάντα τρόπον ἐπιεικείας, πίστιν, ἐλπίδα, ἀγάπην, δικαιοσύνην, εγκράτειαν, ἀκαταπαύστους δο ξολογίας· ἄῦλος γὰρ αὐτὴ θυσία τῷ ἀΰλῳ καὶ καθα ρῷ πρέπουσα Θεῷ, καὶ νοητῆς εὐκοσμίας αναθήματα τῆς ἀληθοῦς εὐζωΐας οἱ τρόποι. εὐοσμίας. Πῶς οὖν θύ σω τῷ Κυρίῳ; Θυσία, φησὶν, τῷ Κυρίῳ πνεῦμα συν τετριμμένον. Πῶς οὖν στέψω, ἢ μύρῳ χρίσω, ἢ τί θυμιάσω τῷ Κυρίῳ; Οσμή, φησίν, εὐωδίας τῷ Θεῷ, καρδία δοξάζουσα τὸν πεπλακότα αὐτήν. έναντι, γλῶσσα δὲ ἀδίκου ἐξολεῖται. ἀνδρείαν Επι στήμη γάρ ἐστι ὑπομενετέων, καὶ οὐχ ὑπομενετέων καὶ οὐδετέρων. Εἰ πανά- ρετόν ἐστι τὸ θεῖον, καὶ ἀνδρείαν ἔχει· εἰ δὲ ἀν δρείαν ἔχει, ἐπιστήμην ἔχει δεινῶν, καὶ οὐ δεινῶν καὶ τῶν μεταξύ. την καρτερίαν ἐπιστήμην, ἢ ἕξιν τῶν ἐμμενετέων, καὶ μὴ, καὶ οὐδετέρων· Εὐλάβειαν καλούντων οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ νό- μου φόβον, εύλογον οὖσαν ἔκκλισιν. εὐλά Γειαν STROMATUM LIB. II. A nem. Ex qua quidem sententia, tanquam ex fonte ED. POTTER, 594-595 ED. PARIS. 31, 1. e Isa. x, 31. Prov. xvi, 21. lerent et adorarent, et omnium conditori ac patri in hereditatem addicti essent. Nempe secundum illud: Deyteron. xxxii, 8, 9. . Philonis vox est loco citato : De uno Deo sententia, a qua, ceu fonte, nascitur indissolubilis amicitia. verb. 13; vel Os. vi, : num : Hæc ita citantur al Anastasio in Quæstionibus de Scripturæ locis, quas G. Hervetus interpretatus est : Nos cultum implen- ies spiritualem, et qui cadit sub intelligentiam, jussi sumus offerre in odorem suavitatis omne genus vir- tulis, fidem, spem, charitatem, justitiam, continen- tiam, perpetuas glorificationes. Nam hoc materiæ expers sacrificium Deum decet, qui est expers male- riæ, et purus, et honestatis cadentis sub intelligen- tiam donaria sunt modi veræ, quæ recte agitur, vilæ. Interpres Cyrilli hic videtur aliter legisse in re- sponsione lib. x, ut cum vertit extrema : Et menia- fis fragrantiæ oblationes sunt vere honestæ vitæ modi, COLLECT. aliquo, augetur omnis intelligentia. Sacrificia enim iniquorum, sunt Domino abominatio : vota eo- rum autem, qui recta via incedunt, sunt ei accepta ª. Deo enim magis ☑est accepta justitia, quam sa- crificium. Talia sunt etiam ea, quae sunt apud Isa- iam : Quid mihi multitudo sacrificiorum vestrorum? inquit Dominus b; et cætera, quæ sequuntur. Solve omne vinculum iniquitatis; hoc enim sacrificium est Deo acceptum; cor contritum, et quæreus eum, qui formavit c. Trutina dolosæ abominatio coram Do- mino; statera autem justa est Domino accepta ª. Hinc suadet, Pythagoras, stateram non transilire. Dolosa autem justitia dicta est, professio hære- sium. Et lingua quidem injustorum peribit, os au- B tem justorum distillat sapientiam *. Etenim sapien- tes el prudentes, stultos appellant f. Longum autem fuerit de his virtutibus testimonia adducere, cum universa eas celebret Scriptura. Quoniam autem fortitudinem definiunt scientiam eorum, quæ sunt gravia, et non gravia, et eorum quæ sunt interme- dia; temperantiam autem, habitum, qui eligendo et vitando servat judicia prudentiæ; adjungitur forti- tudini quidem patientia, quam appellant toleran- tiam, scieutiam scilicet eorum, quæ sunt sustinen- da, et quæ non; et celsitudo animi quæ scientia est, qua quis quibuscunque casibus superior evasit. Quinetiam temperantiæ adjuncta est cautio, quæ est • Prov. xv, 8. b Isa. 1, 11. c Isa. Lvull, d Prov. c B lib. iii, cap. 12. p. 261, edit. Paris. : Ubi conf. adnotata. pro Prov. symbolum explicavit auctor Strom, v, p. 560, edit. Paris., ubi conf. adnotata. Proverb., inverso sen- tentiarum ordine. definivit, Legis allegor. lib. 1, p. : Εst enim scientia sustinendorum,et non sustinendorum, et neutrorum. Item Sextus Empiri- cus Adv. mathematicos lib. vi, pag. : Quod si Deus est omni virtute præditus, habet etiam fortitudinem ; si eam autem habet, scientiam habet eorum, quæ sunt gravia, et quæ non sunt graviu, et quæ sunt intermedia. Et ante hos Zeuo dixit esse scien tiam, vel habitum eorum, quibus acquiescendum sit, vel non, atque mediorum : ut refert in Zenons Diogenes Laertius, lib. vii, seg. 93. Paris. : Philosophi appellant legis timorem, cum sit rationi consen tanea declinatio. (23) βδέλυγμα έναντι Θεοῦ· στάθμιον δὲ δίκαιον (25) μὲν ἀδίκων ἐξολεῖται, στόμα δὲ δικαίων (18) Πηγῆς. Η. Ms. αὐτῆς. SYLBURG. - Sed πη (19) Θυσίαι γὰρ ἀνόμων. Θυσίαι ἀσεβῶν, Pro- (20) Δεκτή. Respexisse videtur Matth. ix, (21) Παρὰ Θεῷ. S. Cyrillus Alexand. x in Julia- (22) Αὕτη γὰρ ουσία δ. Clemens supra Padag. (25) Ζυγά δόλια. Ζυγοὶ δόλιοι, et mox ἐνώπιον (24) Πυθαγόρας. Simili modo hoc Pythagora (25) Γλώσσα. Στόμα δικαίου ἀποστάζει σοφίαν, (26) Φρονίμους. Συνετούς, Proverb. (27) Επιστήμην. Sic ante Clementem Philo τὴν (28) Εὐλάβεια. Clemens superitis p. 374, edit.
οἱ δὲ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας εὐνουχίσαντες ἑαυτοὺς διὰ τὰ ἐκ τοῦ γάμου», φασί, «συμβαίνοντα τὸν ἐπιλογισμὸν τοῦτον λαμβάνουσι, τὴν περὶ τὸν πορισμὸν τῶν ἐπιτηδείων ἀσχολίαν δεδιότες.» καὶ τῷ «ἄμεινον γαμῆσαι ἢ πυροῦσθαι» «μὴ εἰς πῦρ ἐμβάλῃς τὴν ψυχήν σου» λέγειν τὸν ἀπόστολον, «νυκτὸς καὶ ἡμέρας ἀντέχων καὶ φοβούμενος μὴ τῆς ἐγκρατείας ἀποπέσῃς· πρὸς γὰρ τὸ ἀντέχειν γενομένη ψυχὴ μερίζεται τῆς ἐλπίδος.» «ἀντέχου τοίνυν», φησὶ κατὰ λέξιν ὁ Ἰσίδωρος ἐν τοῖς Ἠθικοῖς, «μαχίμης γυναικός, ἵνα μὴ ἀποσπασθῇς τῆς χάριτος τοῦ θεοῦ, τό τε πῦρ ἀποσπερματίσας εὐσυνειδήτως προσεύχου. ὅταν δὲ ἡ εὐχαριστία σου», φησίν, «εἰς αἴτησιν ὑποπέσῃ καὶ αἰτῇς τὸ λοιπὸν οὐ κατορθῶσαι, ἀλλὰ μὴ σφαλῆναι, γάμησον. ἀλλὰ νέος τίς ἐστιν ἢ πένης ἢ κατωφερὴς καὶ οὐ θέλει γῆμαι κατὰ τὸν λόγον, οὗτος τοῦ ἀδελφοῦ μὴ χωριζέσθω· λεγέτω ὅτι εἰσελήλυθα ἐγὼ εἰς τὰ ἅγια, οὐδὲν δύναμαι παθεῖν· ἐὰν δὲ ὑπόνοιαν ἔχῃ, εἰπάτω· ἀδελφέ, ἐπίθες μοι τὴν χεῖρα, ἵνα μὴ ἁμαρτήσω· καὶ λήψεται βοήθειαν καὶ νοητὴν καὶ αἰσθητήν. θελησάτω μόνον ἀπαρτίσαι τὸ καλὸν καὶ ἐπιτεύξεται. ἐνίοτε δὲ τῷ μὲν στόματι λέγομεν·
δόξης, οἷον πηγῆς (18), πᾶσα σύνεσις αύξεται. Θυσίαι γὰρ ἀνόμων (19) βδέλυγμα Κυρίῳ· εὐ χαὶ δὲ κατευθυνόντων δεκταὶ παρ' αὐτῷ· ἐπεὶ δεκτή (20) παρὰ Θεῷ (21) δικαιοσύνη μᾶλλον, ἢ θυ- σία. Τοιαῦτα καὶ τὰ παρὰ Ἡσαΐᾳ· Τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; λέγει Κύριος· καὶ πᾶσα ἡ περικοπή. Λύε πάντα σύνδεσμον ἀδικίας· αὕτη γὰρ θυσία θεῷ δεκτή (22), καρδία συντετριμ μένη, καὶ ζητοῦσα τὸν πεπλακότα. Ζυγὰ δόλια δεκτὸν αὐτῷ. Ἐντεῦθεν, ζυγὸν μὴ ὑπερβαίνειν, Πυθαγόρας (24) παραινεῖ. Δικαιοσύνη δὲ δολία εἴρηται ἡ τῶν αἱρέσεων ἐπαγγελία· καὶ, Γλώσσα ἀποστάζει σοφίαν. Ἀλλὰ γὰρ τους σοφούς καὶ φρονίμους (26) φαύλους καλοῦσιν. Μακρὸν δ᾽ ἂν εἴη περὶ τῶν ἀρετῶν τούτων μαρτυρίας παρατίθεσθαι, ἁπάσης ταύτας εξυμνούσης τῆς Γραφῆς· ἐπεὶ δ᾽ οὖν τὴν μὲν ἀνδρείαν ὁρίζονται ἐπιστήμην δεινῶν καὶ οὐ δεινῶν καὶ μεταξύ, τὴν δὲ σωφροσύνην έξιν εἶναι, αἱρέσει καὶ φυγῇ σώζουσαν τὰ τῆς φρονήσεως κρίματα· παράκειται τῇ μὲν ἀνδρείᾳ ή τε ὑπομονή, ἣν καρτερίαν καλοῦσιν, ἐπιστήμην (27) εμμενετέων καὶ οὐκ ἐμμενετέων· ἡ τε μεγαλοψυχία ἐπιστήμη τῶν συμβαινόντων ὑπεραίρουσα· ἀλλὰ καὶ τῇ σω φροσύνῃ ἡ εὐλάβεια (28), Εκκλισις οὖσα σὺν λόγῳ. Φυλακὴ δὲ τῶν ἐντολῶν, τήρησις οὖσα αὐτῶν ἀβλα- 6ης, περιποίησίς ἐστιν ἀσφαλείας βίου. Καὶ οὐκ * Ρ. Διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη. . . καὶ ἐγεννήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ· σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. γῆς Ἡ περὶ τοῦ ἑνὸς Θεοῦ δόξα, ἀφ᾿ ἧς, οἷα πηγῆς, ἐνωτικῇ καὶ ἀδιαλύτῳ φιλία κέχρηται πρὸς ἀλλήλους. χι, 7: Ελεον θέλω καὶ οὐ θυσίαν· Ἔλεος θέλω ἢ θυσίαν. Ἡμεῖς νοητὴν καὶ πνευματικὴν ἀποπληροῦν τες λατρείαν, προστεταγμεθα προσκομίζειν εἰς ὀσμὴν εὐωδίας πάντα τρόπον ἐπιεικείας, πίστιν, ἐλπίδα, ἀγάπην, δικαιοσύνην, εγκράτειαν, ἀκαταπαύστους δο ξολογίας· ἄῦλος γὰρ αὐτὴ θυσία τῷ ἀΰλῳ καὶ καθα ρῷ πρέπουσα Θεῷ, καὶ νοητῆς εὐκοσμίας αναθήματα τῆς ἀληθοῦς εὐζωΐας οἱ τρόποι. εὐοσμίας. Πῶς οὖν θύ σω τῷ Κυρίῳ; Θυσία, φησὶν, τῷ Κυρίῳ πνεῦμα συν τετριμμένον. Πῶς οὖν στέψω, ἢ μύρῳ χρίσω, ἢ τί θυμιάσω τῷ Κυρίῳ; Οσμή, φησίν, εὐωδίας τῷ Θεῷ, καρδία δοξάζουσα τὸν πεπλακότα αὐτήν. έναντι, γλῶσσα δὲ ἀδίκου ἐξολεῖται. ἀνδρείαν Επι στήμη γάρ ἐστι ὑπομενετέων, καὶ οὐχ ὑπομενετέων καὶ οὐδετέρων. Εἰ πανά- ρετόν ἐστι τὸ θεῖον, καὶ ἀνδρείαν ἔχει· εἰ δὲ ἀν δρείαν ἔχει, ἐπιστήμην ἔχει δεινῶν, καὶ οὐ δεινῶν καὶ τῶν μεταξύ. την καρτερίαν ἐπιστήμην, ἢ ἕξιν τῶν ἐμμενετέων, καὶ μὴ, καὶ οὐδετέρων· Εὐλάβειαν καλούντων οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ νό- μου φόβον, εύλογον οὖσαν ἔκκλισιν. εὐλά Γειαν STROMATUM LIB. II. A nem. Ex qua quidem sententia, tanquam ex fonte ED. POTTER, 594-595 ED. PARIS. 31, 1. e Isa. x, 31. Prov. xvi, 21. lerent et adorarent, et omnium conditori ac patri in hereditatem addicti essent. Nempe secundum illud: Deyteron. xxxii, 8, 9. . Philonis vox est loco citato : De uno Deo sententia, a qua, ceu fonte, nascitur indissolubilis amicitia. verb. 13; vel Os. vi, : num : Hæc ita citantur al Anastasio in Quæstionibus de Scripturæ locis, quas G. Hervetus interpretatus est : Nos cultum implen- ies spiritualem, et qui cadit sub intelligentiam, jussi sumus offerre in odorem suavitatis omne genus vir- tulis, fidem, spem, charitatem, justitiam, continen- tiam, perpetuas glorificationes. Nam hoc materiæ expers sacrificium Deum decet, qui est expers male- riæ, et purus, et honestatis cadentis sub intelligen- tiam donaria sunt modi veræ, quæ recte agitur, vilæ. Interpres Cyrilli hic videtur aliter legisse in re- sponsione lib. x, ut cum vertit extrema : Et menia- fis fragrantiæ oblationes sunt vere honestæ vitæ modi, COLLECT. aliquo, augetur omnis intelligentia. Sacrificia enim iniquorum, sunt Domino abominatio : vota eo- rum autem, qui recta via incedunt, sunt ei accepta ª. Deo enim magis ☑est accepta justitia, quam sa- crificium. Talia sunt etiam ea, quae sunt apud Isa- iam : Quid mihi multitudo sacrificiorum vestrorum? inquit Dominus b; et cætera, quæ sequuntur. Solve omne vinculum iniquitatis; hoc enim sacrificium est Deo acceptum; cor contritum, et quæreus eum, qui formavit c. Trutina dolosæ abominatio coram Do- mino; statera autem justa est Domino accepta ª. Hinc suadet, Pythagoras, stateram non transilire. Dolosa autem justitia dicta est, professio hære- sium. Et lingua quidem injustorum peribit, os au- B tem justorum distillat sapientiam *. Etenim sapien- tes el prudentes, stultos appellant f. Longum autem fuerit de his virtutibus testimonia adducere, cum universa eas celebret Scriptura. Quoniam autem fortitudinem definiunt scientiam eorum, quæ sunt gravia, et non gravia, et eorum quæ sunt interme- dia; temperantiam autem, habitum, qui eligendo et vitando servat judicia prudentiæ; adjungitur forti- tudini quidem patientia, quam appellant toleran- tiam, scieutiam scilicet eorum, quæ sunt sustinen- da, et quæ non; et celsitudo animi quæ scientia est, qua quis quibuscunque casibus superior evasit. Quinetiam temperantiæ adjuncta est cautio, quæ est • Prov. xv, 8. b Isa. 1, 11. c Isa. Lvull, d Prov. c B lib. iii, cap. 12. p. 261, edit. Paris. : Ubi conf. adnotata. pro Prov. symbolum explicavit auctor Strom, v, p. 560, edit. Paris., ubi conf. adnotata. Proverb., inverso sen- tentiarum ordine. definivit, Legis allegor. lib. 1, p. : Εst enim scientia sustinendorum,et non sustinendorum, et neutrorum. Item Sextus Empiri- cus Adv. mathematicos lib. vi, pag. : Quod si Deus est omni virtute præditus, habet etiam fortitudinem ; si eam autem habet, scientiam habet eorum, quæ sunt gravia, et quæ non sunt graviu, et quæ sunt intermedia. Et ante hos Zeuo dixit esse scien tiam, vel habitum eorum, quibus acquiescendum sit, vel non, atque mediorum : ut refert in Zenons Diogenes Laertius, lib. vii, seg. 93. Paris. : Philosophi appellant legis timorem, cum sit rationi consen tanea declinatio. (23) βδέλυγμα έναντι Θεοῦ· στάθμιον δὲ δίκαιον (25) μὲν ἀδίκων ἐξολεῖται, στόμα δὲ δικαίων (18) Πηγῆς. Η. Ms. αὐτῆς. SYLBURG. - Sed πη (19) Θυσίαι γὰρ ἀνόμων. Θυσίαι ἀσεβῶν, Pro- (20) Δεκτή. Respexisse videtur Matth. ix, (21) Παρὰ Θεῷ. S. Cyrillus Alexand. x in Julia- (22) Αὕτη γὰρ ουσία δ. Clemens supra Padag. (25) Ζυγά δόλια. Ζυγοὶ δόλιοι, et mox ἐνώπιον (24) Πυθαγόρας. Simili modo hoc Pythagora (25) Γλώσσα. Στόμα δικαίου ἀποστάζει σοφίαν, (26) Φρονίμους. Συνετούς, Proverb. (27) Επιστήμην. Sic ante Clementem Philo τὴν (28) Εὐλάβεια. Clemens superitis p. 374, edit.
οὐ θέλομεν ἁμαρτῆσαι, ἡ δὲ διάνοια ἔγκειται ἐπὶ τὸ ἁμαρτάνειν. ὁ τοιοῦτος διὰ φόβον οὐ ποιεῖ ὃ θέλει, ἵνα μὴ ἡ κόλασις αὐτῷ ἐλλογισθῇ· ἡ δὲ ἀνθρωπότης ἔχει τινὰ ἀναγκαῖα καὶ φυσικά, ⟨ἄλλα δὲ φυσικὰ⟩ μόνα. ἔχει τὸ περιβάλλεσθαι ἀναγκαῖον καὶ φυσικόν, φυσικὸν δὲ τὸ τῶν ἀφροδισίων, οὐκ ἀναγκαῖον δέ.» Ταύτας παρεθέμην τὰς φωνὰς εἰς ἔλεγχον τῶν μὴ βιούντων ὀρθῶς Βασιλειδιανῶν, ὡς ἤτοι ἐχόντων ἐξουσίαν καὶ τοῦ ἁμαρτεῖν διὰ τὴν τελειότητα, ἢ πάντως γε σωθησομένων φύσει, κἂν νῦν ἁμάρτωσι, διὰ τὴν ἔμφυτον ἐκλογήν, ἐπεὶ μηδὲ ταὐτὰ αὐτοῖς πράττειν συγχωροῦσιν οἱ προπάτορες τῶν δογμάτων. μὴ τοίνυν ὑποδυόμενοι τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν ἐν ἔθνεσιν ἀκρατεστάτων ἀκολαστότερον βιοῦντες βλασφημίαν τῷ ὀνόματι προστριβέσθωσαν· «οἱ γὰρ τοιοῦτοι ψευδαπόστολοι, ἐργάται δόλιοι,» ἕως «ὧν τὸ τέλος ἔσται κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν.» ἐγκράτεια τοίνυν σώματος ὑπεροψία κατὰ τὴν πρὸς θεὸν ὁμολογίαν. οὐ μόνον γὰρ περὶ τὰ ἀφροδίσια, ἀλλὰ καὶ περὶ τὰ ἄλλα, ἃ ἐπιθυμεῖ ἡ ψυχὴ κακῶς οὐκ ἀρκουμένη τοῖς ἀναγκαίοις, ἡ ἐγκράτεια ἀναστρέφεται.
δόξης, οἷον πηγῆς (18), πᾶσα σύνεσις αύξεται. Θυσίαι γὰρ ἀνόμων (19) βδέλυγμα Κυρίῳ· εὐ χαὶ δὲ κατευθυνόντων δεκταὶ παρ' αὐτῷ· ἐπεὶ δεκτή (20) παρὰ Θεῷ (21) δικαιοσύνη μᾶλλον, ἢ θυ- σία. Τοιαῦτα καὶ τὰ παρὰ Ἡσαΐᾳ· Τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; λέγει Κύριος· καὶ πᾶσα ἡ περικοπή. Λύε πάντα σύνδεσμον ἀδικίας· αὕτη γὰρ θυσία θεῷ δεκτή (22), καρδία συντετριμ μένη, καὶ ζητοῦσα τὸν πεπλακότα. Ζυγὰ δόλια δεκτὸν αὐτῷ. Ἐντεῦθεν, ζυγὸν μὴ ὑπερβαίνειν, Πυθαγόρας (24) παραινεῖ. Δικαιοσύνη δὲ δολία εἴρηται ἡ τῶν αἱρέσεων ἐπαγγελία· καὶ, Γλώσσα ἀποστάζει σοφίαν. Ἀλλὰ γὰρ τους σοφούς καὶ φρονίμους (26) φαύλους καλοῦσιν. Μακρὸν δ᾽ ἂν εἴη περὶ τῶν ἀρετῶν τούτων μαρτυρίας παρατίθεσθαι, ἁπάσης ταύτας εξυμνούσης τῆς Γραφῆς· ἐπεὶ δ᾽ οὖν τὴν μὲν ἀνδρείαν ὁρίζονται ἐπιστήμην δεινῶν καὶ οὐ δεινῶν καὶ μεταξύ, τὴν δὲ σωφροσύνην έξιν εἶναι, αἱρέσει καὶ φυγῇ σώζουσαν τὰ τῆς φρονήσεως κρίματα· παράκειται τῇ μὲν ἀνδρείᾳ ή τε ὑπομονή, ἣν καρτερίαν καλοῦσιν, ἐπιστήμην (27) εμμενετέων καὶ οὐκ ἐμμενετέων· ἡ τε μεγαλοψυχία ἐπιστήμη τῶν συμβαινόντων ὑπεραίρουσα· ἀλλὰ καὶ τῇ σω φροσύνῃ ἡ εὐλάβεια (28), Εκκλισις οὖσα σὺν λόγῳ. Φυλακὴ δὲ τῶν ἐντολῶν, τήρησις οὖσα αὐτῶν ἀβλα- 6ης, περιποίησίς ἐστιν ἀσφαλείας βίου. Καὶ οὐκ * Ρ. Διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη. . . καὶ ἐγεννήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ· σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. γῆς Ἡ περὶ τοῦ ἑνὸς Θεοῦ δόξα, ἀφ᾿ ἧς, οἷα πηγῆς, ἐνωτικῇ καὶ ἀδιαλύτῳ φιλία κέχρηται πρὸς ἀλλήλους. χι, 7: Ελεον θέλω καὶ οὐ θυσίαν· Ἔλεος θέλω ἢ θυσίαν. Ἡμεῖς νοητὴν καὶ πνευματικὴν ἀποπληροῦν τες λατρείαν, προστεταγμεθα προσκομίζειν εἰς ὀσμὴν εὐωδίας πάντα τρόπον ἐπιεικείας, πίστιν, ἐλπίδα, ἀγάπην, δικαιοσύνην, εγκράτειαν, ἀκαταπαύστους δο ξολογίας· ἄῦλος γὰρ αὐτὴ θυσία τῷ ἀΰλῳ καὶ καθα ρῷ πρέπουσα Θεῷ, καὶ νοητῆς εὐκοσμίας αναθήματα τῆς ἀληθοῦς εὐζωΐας οἱ τρόποι. εὐοσμίας. Πῶς οὖν θύ σω τῷ Κυρίῳ; Θυσία, φησὶν, τῷ Κυρίῳ πνεῦμα συν τετριμμένον. Πῶς οὖν στέψω, ἢ μύρῳ χρίσω, ἢ τί θυμιάσω τῷ Κυρίῳ; Οσμή, φησίν, εὐωδίας τῷ Θεῷ, καρδία δοξάζουσα τὸν πεπλακότα αὐτήν. έναντι, γλῶσσα δὲ ἀδίκου ἐξολεῖται. ἀνδρείαν Επι στήμη γάρ ἐστι ὑπομενετέων, καὶ οὐχ ὑπομενετέων καὶ οὐδετέρων. Εἰ πανά- ρετόν ἐστι τὸ θεῖον, καὶ ἀνδρείαν ἔχει· εἰ δὲ ἀν δρείαν ἔχει, ἐπιστήμην ἔχει δεινῶν, καὶ οὐ δεινῶν καὶ τῶν μεταξύ. την καρτερίαν ἐπιστήμην, ἢ ἕξιν τῶν ἐμμενετέων, καὶ μὴ, καὶ οὐδετέρων· Εὐλάβειαν καλούντων οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ νό- μου φόβον, εύλογον οὖσαν ἔκκλισιν. εὐλά Γειαν STROMATUM LIB. II. A nem. Ex qua quidem sententia, tanquam ex fonte ED. POTTER, 594-595 ED. PARIS. 31, 1. e Isa. x, 31. Prov. xvi, 21. lerent et adorarent, et omnium conditori ac patri in hereditatem addicti essent. Nempe secundum illud: Deyteron. xxxii, 8, 9. . Philonis vox est loco citato : De uno Deo sententia, a qua, ceu fonte, nascitur indissolubilis amicitia. verb. 13; vel Os. vi, : num : Hæc ita citantur al Anastasio in Quæstionibus de Scripturæ locis, quas G. Hervetus interpretatus est : Nos cultum implen- ies spiritualem, et qui cadit sub intelligentiam, jussi sumus offerre in odorem suavitatis omne genus vir- tulis, fidem, spem, charitatem, justitiam, continen- tiam, perpetuas glorificationes. Nam hoc materiæ expers sacrificium Deum decet, qui est expers male- riæ, et purus, et honestatis cadentis sub intelligen- tiam donaria sunt modi veræ, quæ recte agitur, vilæ. Interpres Cyrilli hic videtur aliter legisse in re- sponsione lib. x, ut cum vertit extrema : Et menia- fis fragrantiæ oblationes sunt vere honestæ vitæ modi, COLLECT. aliquo, augetur omnis intelligentia. Sacrificia enim iniquorum, sunt Domino abominatio : vota eo- rum autem, qui recta via incedunt, sunt ei accepta ª. Deo enim magis ☑est accepta justitia, quam sa- crificium. Talia sunt etiam ea, quae sunt apud Isa- iam : Quid mihi multitudo sacrificiorum vestrorum? inquit Dominus b; et cætera, quæ sequuntur. Solve omne vinculum iniquitatis; hoc enim sacrificium est Deo acceptum; cor contritum, et quæreus eum, qui formavit c. Trutina dolosæ abominatio coram Do- mino; statera autem justa est Domino accepta ª. Hinc suadet, Pythagoras, stateram non transilire. Dolosa autem justitia dicta est, professio hære- sium. Et lingua quidem injustorum peribit, os au- B tem justorum distillat sapientiam *. Etenim sapien- tes el prudentes, stultos appellant f. Longum autem fuerit de his virtutibus testimonia adducere, cum universa eas celebret Scriptura. Quoniam autem fortitudinem definiunt scientiam eorum, quæ sunt gravia, et non gravia, et eorum quæ sunt interme- dia; temperantiam autem, habitum, qui eligendo et vitando servat judicia prudentiæ; adjungitur forti- tudini quidem patientia, quam appellant toleran- tiam, scieutiam scilicet eorum, quæ sunt sustinen- da, et quæ non; et celsitudo animi quæ scientia est, qua quis quibuscunque casibus superior evasit. Quinetiam temperantiæ adjuncta est cautio, quæ est • Prov. xv, 8. b Isa. 1, 11. c Isa. Lvull, d Prov. c B lib. iii, cap. 12. p. 261, edit. Paris. : Ubi conf. adnotata. pro Prov. symbolum explicavit auctor Strom, v, p. 560, edit. Paris., ubi conf. adnotata. Proverb., inverso sen- tentiarum ordine. definivit, Legis allegor. lib. 1, p. : Εst enim scientia sustinendorum,et non sustinendorum, et neutrorum. Item Sextus Empiri- cus Adv. mathematicos lib. vi, pag. : Quod si Deus est omni virtute præditus, habet etiam fortitudinem ; si eam autem habet, scientiam habet eorum, quæ sunt gravia, et quæ non sunt graviu, et quæ sunt intermedia. Et ante hos Zeuo dixit esse scien tiam, vel habitum eorum, quibus acquiescendum sit, vel non, atque mediorum : ut refert in Zenons Diogenes Laertius, lib. vii, seg. 93. Paris. : Philosophi appellant legis timorem, cum sit rationi consen tanea declinatio. (23) βδέλυγμα έναντι Θεοῦ· στάθμιον δὲ δίκαιον (25) μὲν ἀδίκων ἐξολεῖται, στόμα δὲ δικαίων (18) Πηγῆς. Η. Ms. αὐτῆς. SYLBURG. - Sed πη (19) Θυσίαι γὰρ ἀνόμων. Θυσίαι ἀσεβῶν, Pro- (20) Δεκτή. Respexisse videtur Matth. ix, (21) Παρὰ Θεῷ. S. Cyrillus Alexand. x in Julia- (22) Αὕτη γὰρ ουσία δ. Clemens supra Padag. (25) Ζυγά δόλια. Ζυγοὶ δόλιοι, et mox ἐνώπιον (24) Πυθαγόρας. Simili modo hoc Pythagora (25) Γλώσσα. Στόμα δικαίου ἀποστάζει σοφίαν, (26) Φρονίμους. Συνετούς, Proverb. (27) Επιστήμην. Sic ante Clementem Philo τὴν (28) Εὐλάβεια. Clemens superitis p. 374, edit.
ἔστι δὲ καὶ περὶ τὴν γλῶσσαν καὶ περὶ τὴν κτῆσιν καὶ περὶ τὴν χρῆσιν καὶ περὶ τὴν ἐπιθυμίαν ἐγκράτεια. οὐ διδάσκει δ’ αὕτη σωφρονεῖν μόνον, ἥ γε παρέχει σωφροσύνην ἡμῖν, δύναμις οὖσα καὶ θεία χάρις. τίνα οὖν τοῖς ἡμετέροις δοκεῖ περὶ τοῦ προκειμένου, λεκτέον· ἡμεῖς εὐνουχίαν μὲν καὶ οἷς τοῦτο δεδώρηται ὑπὸ θεοῦ μακαρίζομεν, μονογαμίαν δὲ καὶ τὴν περὶ τὸν ἕνα γάμον σεμνότητα θαυμάζομεν, συμπάσχειν [δὲ] δεῖν λέγοντες καὶ «ἀλλήλων τὰ βάρη βαστάζειν», μή ποτέ τις «δοκῶν» καλῶς «ἑστάναι» καὶ αὐτὸς «πέσῃ». περὶ δὲ τοῦ δευτέρου γάμου «εἰ πυροῖ» φησὶν ὁ ἀπόστολος, «γάμησον». Οἱ δὲ ἀπὸ Καρποκράτους καὶ Ἐπιφάνους ἀναγόμενοι κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας ἀξιοῦσιν, ἐξ ὧν ἡ μεγίστη κατὰ τοῦ ὀνόματος ἐρρύη βλασφημία.
δόξης, οἷον πηγῆς (18), πᾶσα σύνεσις αύξεται. Θυσίαι γὰρ ἀνόμων (19) βδέλυγμα Κυρίῳ· εὐ χαὶ δὲ κατευθυνόντων δεκταὶ παρ' αὐτῷ· ἐπεὶ δεκτή (20) παρὰ Θεῷ (21) δικαιοσύνη μᾶλλον, ἢ θυ- σία. Τοιαῦτα καὶ τὰ παρὰ Ἡσαΐᾳ· Τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; λέγει Κύριος· καὶ πᾶσα ἡ περικοπή. Λύε πάντα σύνδεσμον ἀδικίας· αὕτη γὰρ θυσία θεῷ δεκτή (22), καρδία συντετριμ μένη, καὶ ζητοῦσα τὸν πεπλακότα. Ζυγὰ δόλια δεκτὸν αὐτῷ. Ἐντεῦθεν, ζυγὸν μὴ ὑπερβαίνειν, Πυθαγόρας (24) παραινεῖ. Δικαιοσύνη δὲ δολία εἴρηται ἡ τῶν αἱρέσεων ἐπαγγελία· καὶ, Γλώσσα ἀποστάζει σοφίαν. Ἀλλὰ γὰρ τους σοφούς καὶ φρονίμους (26) φαύλους καλοῦσιν. Μακρὸν δ᾽ ἂν εἴη περὶ τῶν ἀρετῶν τούτων μαρτυρίας παρατίθεσθαι, ἁπάσης ταύτας εξυμνούσης τῆς Γραφῆς· ἐπεὶ δ᾽ οὖν τὴν μὲν ἀνδρείαν ὁρίζονται ἐπιστήμην δεινῶν καὶ οὐ δεινῶν καὶ μεταξύ, τὴν δὲ σωφροσύνην έξιν εἶναι, αἱρέσει καὶ φυγῇ σώζουσαν τὰ τῆς φρονήσεως κρίματα· παράκειται τῇ μὲν ἀνδρείᾳ ή τε ὑπομονή, ἣν καρτερίαν καλοῦσιν, ἐπιστήμην (27) εμμενετέων καὶ οὐκ ἐμμενετέων· ἡ τε μεγαλοψυχία ἐπιστήμη τῶν συμβαινόντων ὑπεραίρουσα· ἀλλὰ καὶ τῇ σω φροσύνῃ ἡ εὐλάβεια (28), Εκκλισις οὖσα σὺν λόγῳ. Φυλακὴ δὲ τῶν ἐντολῶν, τήρησις οὖσα αὐτῶν ἀβλα- 6ης, περιποίησίς ἐστιν ἀσφαλείας βίου. Καὶ οὐκ * Ρ. Διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη. . . καὶ ἐγεννήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ· σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. γῆς Ἡ περὶ τοῦ ἑνὸς Θεοῦ δόξα, ἀφ᾿ ἧς, οἷα πηγῆς, ἐνωτικῇ καὶ ἀδιαλύτῳ φιλία κέχρηται πρὸς ἀλλήλους. χι, 7: Ελεον θέλω καὶ οὐ θυσίαν· Ἔλεος θέλω ἢ θυσίαν. Ἡμεῖς νοητὴν καὶ πνευματικὴν ἀποπληροῦν τες λατρείαν, προστεταγμεθα προσκομίζειν εἰς ὀσμὴν εὐωδίας πάντα τρόπον ἐπιεικείας, πίστιν, ἐλπίδα, ἀγάπην, δικαιοσύνην, εγκράτειαν, ἀκαταπαύστους δο ξολογίας· ἄῦλος γὰρ αὐτὴ θυσία τῷ ἀΰλῳ καὶ καθα ρῷ πρέπουσα Θεῷ, καὶ νοητῆς εὐκοσμίας αναθήματα τῆς ἀληθοῦς εὐζωΐας οἱ τρόποι. εὐοσμίας. Πῶς οὖν θύ σω τῷ Κυρίῳ; Θυσία, φησὶν, τῷ Κυρίῳ πνεῦμα συν τετριμμένον. Πῶς οὖν στέψω, ἢ μύρῳ χρίσω, ἢ τί θυμιάσω τῷ Κυρίῳ; Οσμή, φησίν, εὐωδίας τῷ Θεῷ, καρδία δοξάζουσα τὸν πεπλακότα αὐτήν. έναντι, γλῶσσα δὲ ἀδίκου ἐξολεῖται. ἀνδρείαν Επι στήμη γάρ ἐστι ὑπομενετέων, καὶ οὐχ ὑπομενετέων καὶ οὐδετέρων. Εἰ πανά- ρετόν ἐστι τὸ θεῖον, καὶ ἀνδρείαν ἔχει· εἰ δὲ ἀν δρείαν ἔχει, ἐπιστήμην ἔχει δεινῶν, καὶ οὐ δεινῶν καὶ τῶν μεταξύ. την καρτερίαν ἐπιστήμην, ἢ ἕξιν τῶν ἐμμενετέων, καὶ μὴ, καὶ οὐδετέρων· Εὐλάβειαν καλούντων οἱ φιλόσοφοι τὸν τοῦ νό- μου φόβον, εύλογον οὖσαν ἔκκλισιν. εὐλά Γειαν STROMATUM LIB. II. A nem. Ex qua quidem sententia, tanquam ex fonte ED. POTTER, 594-595 ED. PARIS. 31, 1. e Isa. x, 31. Prov. xvi, 21. lerent et adorarent, et omnium conditori ac patri in hereditatem addicti essent. Nempe secundum illud: Deyteron. xxxii, 8, 9. . Philonis vox est loco citato : De uno Deo sententia, a qua, ceu fonte, nascitur indissolubilis amicitia. verb. 13; vel Os. vi, : num : Hæc ita citantur al Anastasio in Quæstionibus de Scripturæ locis, quas G. Hervetus interpretatus est : Nos cultum implen- ies spiritualem, et qui cadit sub intelligentiam, jussi sumus offerre in odorem suavitatis omne genus vir- tulis, fidem, spem, charitatem, justitiam, continen- tiam, perpetuas glorificationes. Nam hoc materiæ expers sacrificium Deum decet, qui est expers male- riæ, et purus, et honestatis cadentis sub intelligen- tiam donaria sunt modi veræ, quæ recte agitur, vilæ. Interpres Cyrilli hic videtur aliter legisse in re- sponsione lib. x, ut cum vertit extrema : Et menia- fis fragrantiæ oblationes sunt vere honestæ vitæ modi, COLLECT. aliquo, augetur omnis intelligentia. Sacrificia enim iniquorum, sunt Domino abominatio : vota eo- rum autem, qui recta via incedunt, sunt ei accepta ª. Deo enim magis ☑est accepta justitia, quam sa- crificium. Talia sunt etiam ea, quae sunt apud Isa- iam : Quid mihi multitudo sacrificiorum vestrorum? inquit Dominus b; et cætera, quæ sequuntur. Solve omne vinculum iniquitatis; hoc enim sacrificium est Deo acceptum; cor contritum, et quæreus eum, qui formavit c. Trutina dolosæ abominatio coram Do- mino; statera autem justa est Domino accepta ª. Hinc suadet, Pythagoras, stateram non transilire. Dolosa autem justitia dicta est, professio hære- sium. Et lingua quidem injustorum peribit, os au- B tem justorum distillat sapientiam *. Etenim sapien- tes el prudentes, stultos appellant f. Longum autem fuerit de his virtutibus testimonia adducere, cum universa eas celebret Scriptura. Quoniam autem fortitudinem definiunt scientiam eorum, quæ sunt gravia, et non gravia, et eorum quæ sunt interme- dia; temperantiam autem, habitum, qui eligendo et vitando servat judicia prudentiæ; adjungitur forti- tudini quidem patientia, quam appellant toleran- tiam, scieutiam scilicet eorum, quæ sunt sustinen- da, et quæ non; et celsitudo animi quæ scientia est, qua quis quibuscunque casibus superior evasit. Quinetiam temperantiæ adjuncta est cautio, quæ est • Prov. xv, 8. b Isa. 1, 11. c Isa. Lvull, d Prov. c B lib. iii, cap. 12. p. 261, edit. Paris. : Ubi conf. adnotata. pro Prov. symbolum explicavit auctor Strom, v, p. 560, edit. Paris., ubi conf. adnotata. Proverb., inverso sen- tentiarum ordine. definivit, Legis allegor. lib. 1, p. : Εst enim scientia sustinendorum,et non sustinendorum, et neutrorum. Item Sextus Empiri- cus Adv. mathematicos lib. vi, pag. : Quod si Deus est omni virtute præditus, habet etiam fortitudinem ; si eam autem habet, scientiam habet eorum, quæ sunt gravia, et quæ non sunt graviu, et quæ sunt intermedia. Et ante hos Zeuo dixit esse scien tiam, vel habitum eorum, quibus acquiescendum sit, vel non, atque mediorum : ut refert in Zenons Diogenes Laertius, lib. vii, seg. 93. Paris. : Philosophi appellant legis timorem, cum sit rationi consen tanea declinatio. (23) βδέλυγμα έναντι Θεοῦ· στάθμιον δὲ δίκαιον (25) μὲν ἀδίκων ἐξολεῖται, στόμα δὲ δικαίων (18) Πηγῆς. Η. Ms. αὐτῆς. SYLBURG. - Sed πη (19) Θυσίαι γὰρ ἀνόμων. Θυσίαι ἀσεβῶν, Pro- (20) Δεκτή. Respexisse videtur Matth. ix, (21) Παρὰ Θεῷ. S. Cyrillus Alexand. x in Julia- (22) Αὕτη γὰρ ουσία δ. Clemens supra Padag. (25) Ζυγά δόλια. Ζυγοὶ δόλιοι, et mox ἐνώπιον (24) Πυθαγόρας. Simili modo hoc Pythagora (25) Γλώσσα. Στόμα δικαίου ἀποστάζει σοφίαν, (26) Φρονίμους. Συνετούς, Proverb. (27) Επιστήμην. Sic ante Clementem Philo τὴν (28) Εὐλάβεια. Clemens superitis p. 374, edit.
PG 8:1099Ἐπιφάνης οὗτος, οὗ καὶ τὰ συγγράμματα κομίζεται, υἱὸς ἦν Καρποκράτους καὶ μητρὸς Ἀλεξανδρείας τοὔνομα τὰ μὲν πρὸς πατρὸς Ἀλεξανδρεύς, ἀπὸ δὲ μητρὸς Κεφαλληνεύς, ἔζησε δὲ τὰ πάντα ἔτη ἑπτακαίδεκα, καὶ θεὸς ἐν Σάμῃ τῆς Κεφαλληνίας τετίμηται, ἔνθα αὐτῷ ἱερὸν ῥυτῶν λίθων, βωμοί, τεμένη, μουσεῖον ᾠκοδόμηταί τε καὶ καθιέρωται, καὶ συνιόντες εἰς τὸ ἱερὸν οἱ Κεφαλλῆνες κατὰ νουμηνίαν γενέθλιον ἀποθέωσιν θύουσιν Ἐπιφάνει, σπένδουσί τε καὶ εὐωχοῦνται καὶ ὕμνοι ᾄδονται. ἐπαιδεύθη μὲν οὖν παρὰ τῷ πατρὶ τήν τε ἐγκύκλιον παιδείαν καὶ τὰ Πλάτωνος, καθηγήσατο δὲ τῆς μοναδικῆς γνώσεως, ἀφ’ οὗ καὶ ἡ τῶν Καρποκρατιανῶν αἵρεσις. λέγει τοίνυν οὗτος ἐν τῷ Περὶ δικαιοσύνης «τὴν δικαιοσύνην τοῦ θεοῦ κοινωνίαν τινὰ εἶναι μετ’ ἰσότητος.
Α δου (25), ο Πυθομένων, φασί, τῶν ἀποστόλων μήν Β ποτε ἄμεινόν ἐστι τὸ μὴ γαμεῖν, ἀποκρίνασθαι λέ- γουσι τὸν Κύριον· Οὐ πάντες (24) χωροῦσι τὸν λόγον τοῦτον· εἰσὶ γὰρ εὐνοῦχοι, οἱ μὲν ἐκ γενετής. οἱ δὲ ἐξ ἀνάγκης (25). • Εξηγοῦνται δὲ τὸ ῥητὸν ὧδέ πως • Φυσικήν τινες έχουσι πρὸς γυναίκα ἀποστροφὴν ἐκ γενετής, οἵτινες, τῇ φυσικῇ ταύτη συγκράσει χρώμα νοι, καλῶς ποιοῦσι μὴ γαμοῦντες. Οὗτοι, φασὶν, εἰσὶν οἱ ἐκ γενετῆς εὐνοῦχοι. Οἱ δὲ ἐξ ἀνάγκης, ἐκεῖνοι οἱ θεατρικοὶ ἀσκηταὶ (26), οἵτινες διὰ τὴν ἀνθολκὴν τῆς εὐδοξίας κρατοῦσιν ἑαυτῶν· οἱ δὲ ἐκτετμημένοι κατὰ συμφορὰν (27) εὐνοῦχοι γεγόνασι κατὰ ἀνάγ κην. Οἱ τοίνυν κατὰ ἀνάγκην οὐ κατὰ λόγον εὐνοῦχοι γίνονται· οἱ δὲ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας εὐνου χίσαντες ἑαυτοὺς, διὰ τὰ ἐκ τοῦ γαμοῦ, φασί, συμ βαίνοντα, τὸν ἐπιλογισμόν (28) τοῦτον λαμβάνουσιν, τὴν περὶ τὸν πορισμὸν τῶν ἐπιτηδείων ἀσχολίαν δε διότες. Καὶ τὸ, « Αμεινον (29) γαμῆσαι ἡ πυρού σθαι, » μὴ εἰς πῦρ ἐμβάλῃς τὴν ψυχήν σου, λέγειν τὸν Ἀπόστολον, νυκτὸς καὶ ἡμέρας (30) ἀντέχων, καὶ φοβούμενος μὴ τῆς ἐγκρατείας ἀποπέσῃς· πρὸς γὰρ τὸ ἀντέχειν γενομένη ψυχή, μερίζεται τῆς ἐλπίδος. » τοὺς ἀνοήτους, αὐταῖς λέξεσι λέγοντες οὕτως· ὓς ἂν ἐν κόσμῳ γενόμενος, γυναῖκα οὐκ ἐφίλησεν, ὥστε αὐτὴν κρατηθῆναι, οὐκ ἔστιν ἐξ ἀληθείας, καὶ οὐ χωρήσει εἰς ἀλήθεια». Ποσειδώνιος, Βασιλειδιανῶν, « Αλεξανδρείας, Βασιλίδου, Ποσιδωνίου, Βασιλιδιανῶν, Αλεξανδρίας. κης. οἵτινες εὐνούχη σαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· « οἱ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας εύνουχί σαντες ἑαυτούς· « έχουσίως κατὰ τὴν βασιλείαν οὐρανῶν, « οἱ δὲ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας, « γυναῖκα ὡραιοτάτην ἔχων, μὴ ὁμιλεῖν αὐτῇ· ‹ Δεινὸν ἔλεγεν ὁ Διογένης, εἰ οἱ μὲν αθληταὶ καὶ οἱ κιθαρωδοί γαστρὸς καὶ ἡδονῶν κρα- τοῦσιν, οἱ μὲν τῆς φωνῆς χάριν, οἱ δὲ τοῦ σώματος, σωφροσύνης δὲ ἕνεκα οὐδεὶς τούτων καταφρονήσει. ἀντέχου τοίνυν μαχίμης γυναικός, ἀνέχου μαχίμης, « Όταν δέ, φη σίν, ἡ εὐχαριστία σου εἰς αἴτησιν ὑποπέσοι. Καὶ στῆς τὸ λοιπὸν οὐ κατορθῶσαι, ἀλλὰ μὴ σφαλῆναι, γάμησον, και τῆς Καὶ στῆς τὸ λοιπὸν, οὐ κατορθώσας με σφαλῆναι, γάμησον. τὸν ἐπιλογισμόν τῶν ἐπιτηδείων ἀσχολίαν δεδιότες όμοιοτελεύτους, τοῦτον λαμβάνου σιν τὴν περὶ τὸν πορισμόν. τοῦ κρείσσον, γινομένη γενομένη. CLEMENTIS ALEXANDRIM • Cum interrogassent, inquiunt, apostoli, num sit melius uxorem non ducere, dicunt respondisse Do- minum : * « Non omnes capiunt verbum hoc. Sunt enim eunuchi alii a nativitate, alii vero a necessi· tate a., Hoc dictum autem sic interpretantur : • Quidam ex quo nati sunt, naturaliter feminam aversantur, qui quidem hoc naturali utentes tem- peramento, recte faciunt, si uxorem non ducant. Hi, inquiunt, eunuchi sunt ex nativitate. Qui autem sunt a necessitate, ii sunt theatrici exercitatores, qui, gloriæ studio retracli, se continent. Quinetiam qui casu aliquo excisi sunt, eunuchi facti sunt per necessitatem. Qui itaque eunuchi fiunt per necessi- tatem, non fiunt eunuchi secundum logon, seu ra - tionem. Qui autem regni sempiterni gratia seipsos castrarunt, id ad declinandas, inquiunt, conjugii inolestias fecerunt, quod procurandæ rei familiaris cnus ac sollicitudinem timerent. Et illud: Melius est nubere quam uri b, › dicentem Apostolum aiunt velle: Ne animam tuam in ignem injicias, noctu et interdiu resistens, et timens ne a continentia exci- das. Nam cum in resistendo occupata fuerit anima, B P. ED. POTTER, 490-427 ED. PARIS. • Matth. vi, 11, 12. b Cor. vul, 9. «Quapropter ex omni modo oportere eos semper syzygiæ meditari mysterium; et hoc suadent insensibilibus, in sermonibus dicen- tes sic : Quicunque in sæculo est, et uxorem non c amnat, ut ei conjungatur, non est in veritate, et non transiet in veritatem. » 4! supra et paulo infra etc., pro Matth. xix. 11, 12. Porro hæc, paucis mutatis, oc- currunt in Epiphanii lib. I, hæres. 32. Duo eunuchorum genera memorat, quorum alii ex nativitate, alii casu aliquo contra volunta- tem facti sunt eunuchi; tertium genus memorat Matthaus, loco jam dicto, eorum qui seipsos castraverunt propter regnum coelorum., Et paulo infra Clemens, id Christi effatum ex sen- tentia Basilidianorum explicans, hoc tertium genus memoral, qui sempiterni regni gratia se castrarunt. » Denique, Epiphanius etiam, haec enar- rans, eos tertio loco refert, qui se castrarunt sponte propter regnum calorum. Ex quibus probabile fit, hujusmodi pe- riochen, alii autem propter sempiternum regnum, ex codicibus Clementis casu aliquo excidisse. sic etiam vocem corrumpere putabatur. Conf. Juve- nalis sat. 11, v. 156. Hinc athletæ et cantores ea abstinebant. Quemadmodum Amebeus citharœdus dicitur cum venustissimam uxorem haberet, non coivisse cum ea, ut referunt Ælianus Variæ historiæ lib. 111, cap. 50, et Clemens noster infra pag. elit. Paris. Hinc Diogenis dictum, quod memorat Sto- lus serm. 5: D Indignum esse aiebat Diogenes, athletas ventri et voluptatibus temperare; hos vocis, illos corporis, gratia : propter temperantiam vero neminem ista contemnere. ▸ autem excisi sunt casu aliquo sinistro, eunuchi facti sunt ex necessitate. llæc omnia ex Clemente transtulit Epiphanius in librum suum i, hæresi 52, pag. Basil. edit., ubi hoc deest membruni. Illust quoque quod sequitur: ‹ Propter ea quæ ex matri- monio eveniunt, et alia usque ad finem periodi, manca sunt apud Epiphanium, qui ex hoc loco restituendus est. Item illud, apprehende ergo, » Grace est, rectius quam apud Epiphanium, sustine pugnacem uxorem. Nec melius, opinor, vertit Cor- narius : c Cum autem, inquit, gratiarum aclio et benignitas Dei in petitionem tuam incid. rit; quam Hervetus Quando tua eucharistia inciderit in petitionem. Grece utrobique erat: Sequitur apud Clem.: ubi corrigit Hervetus vertitque, et « de cetero petas non recte et per- fecte agere, sed non labi, due, uxorem. » Apud Epi- planium : El steteris de cætero non per- agens cum virtute, ut ne offendaris, nuptias con- trahe. Forte ita vertere potes: Et steteris in po- sterum, non ut recte agas, sed non offendas, uxo- ren duc... COLLECT. ' hanc sententiam hoc modo exhibet : his nempe verbis propter voces ut per librariorum ne- gligentiam saepe alias fit, omissis, Proinde hæc ei ex Cle- imente restituenda sunt. tamentum est quod exstat Cor. vii, y. ordine, Epiphan., ubi mox pro (23) Βασιλείδου. Sic scribendum, vel Βασιλείδους, (24) Οὐ πάντες. Similia iis quæ dicit Christus (25) Ευνούχοι, οἱ μὲν ἐκ γενετῆς, οἱ δὲ ἐξ ἀνάγ (26) Θεατρικοὶ ἀσκηταί. Veneris usus ut vires, (27) Οἱ δὲ ἐκτετμημένοι κατὰ συμφοράν. • Qui (28) Τὸν ἐπιλογ. Deficit hoc loco Epiphanius, qui (24) "Αμεινον. Βέλτιον, Εpiph. Utrumque interpr (50) Νυκτὸς καὶ ἡμ. Ημέρας καὶ νυχτός, inverso
ἴσος γέ τοι πανταχόθεν ἐκταθεὶς οὐρανὸς κύκλῳ τὴν γῆν περιέχει πᾶσαν, καὶ πάντας ἡ νὺξ ἐπ’ ἴσης ἐπιδείκνυται τοὺς ἀστέρας, τόν τε τῆς ἡμέρας αἴτιον καὶ πατέρα τοῦ φωτὸς ἥλιον ὁ θεὸς ἐξέχεεν ἄνωθεν ἴσον ἐπὶ γῆς ἅπασι τοῖς βλέπειν δυναμένοις, οἳ δὲ κοινῇ πάντες βλέπουσιν, ἐπεὶ μὴ διακρίνει πλούσιον ἢ πένητα, δῆμον ἢ ἄρχοντα, ἄφρονάς τε καὶ τοὺς φρονοῦντας, θηλείας ἄρσενας, ἐλευθέρους δούλους. ἀλλ’ οὐδὲ τῶν ἀλόγων παρὰ τοῦτο ποιεῖταί τι, πᾶσι δὲ ἐπ’ ἴσης τοῖς ζῴοις κοινὸν αὐτὸν ἐκχέας ἄνωθεν ἀγαθοῖς τε καὶ φαύλοις τὴν δικαιοσύνην ἐμπεδοῖ μηδενὸς δυναμένου πλεῖον ἔχειν μηδὲ ἀφαιρεῖσθαι τὸν πλησίον, ἵν’ αὐτὸς κἀκείνου τὸ φῶς διπλασιάσας ἔχῃ. ἥλιος κοινὰς τροφὰς ζῴοις ἅπασιν ἀνατέλλει, δικαιοσύνης [τε] τῆς κοινῆς ἅπασιν ἐπ’ ἴσης δοθείσης, καὶ εἰς τὰ τοιαῦτα βοῶν γένος ὁμοίως γίνεται ὡς αἱ βόες καὶ συῶν ὡς οἱ σύες καὶ προβάτων ὡς τὰ πρόβατα καὶ τὰ λοιπὰ πάντα· δικαιοσύνη γὰρ ἐν αὐτοῖς ἀναφαίνεται ἡ κοινότης.
Α δου (25), ο Πυθομένων, φασί, τῶν ἀποστόλων μήν Β ποτε ἄμεινόν ἐστι τὸ μὴ γαμεῖν, ἀποκρίνασθαι λέ- γουσι τὸν Κύριον· Οὐ πάντες (24) χωροῦσι τὸν λόγον τοῦτον· εἰσὶ γὰρ εὐνοῦχοι, οἱ μὲν ἐκ γενετής. οἱ δὲ ἐξ ἀνάγκης (25). • Εξηγοῦνται δὲ τὸ ῥητὸν ὧδέ πως • Φυσικήν τινες έχουσι πρὸς γυναίκα ἀποστροφὴν ἐκ γενετής, οἵτινες, τῇ φυσικῇ ταύτη συγκράσει χρώμα νοι, καλῶς ποιοῦσι μὴ γαμοῦντες. Οὗτοι, φασὶν, εἰσὶν οἱ ἐκ γενετῆς εὐνοῦχοι. Οἱ δὲ ἐξ ἀνάγκης, ἐκεῖνοι οἱ θεατρικοὶ ἀσκηταὶ (26), οἵτινες διὰ τὴν ἀνθολκὴν τῆς εὐδοξίας κρατοῦσιν ἑαυτῶν· οἱ δὲ ἐκτετμημένοι κατὰ συμφορὰν (27) εὐνοῦχοι γεγόνασι κατὰ ἀνάγ κην. Οἱ τοίνυν κατὰ ἀνάγκην οὐ κατὰ λόγον εὐνοῦχοι γίνονται· οἱ δὲ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας εὐνου χίσαντες ἑαυτοὺς, διὰ τὰ ἐκ τοῦ γαμοῦ, φασί, συμ βαίνοντα, τὸν ἐπιλογισμόν (28) τοῦτον λαμβάνουσιν, τὴν περὶ τὸν πορισμὸν τῶν ἐπιτηδείων ἀσχολίαν δε διότες. Καὶ τὸ, « Αμεινον (29) γαμῆσαι ἡ πυρού σθαι, » μὴ εἰς πῦρ ἐμβάλῃς τὴν ψυχήν σου, λέγειν τὸν Ἀπόστολον, νυκτὸς καὶ ἡμέρας (30) ἀντέχων, καὶ φοβούμενος μὴ τῆς ἐγκρατείας ἀποπέσῃς· πρὸς γὰρ τὸ ἀντέχειν γενομένη ψυχή, μερίζεται τῆς ἐλπίδος. » τοὺς ἀνοήτους, αὐταῖς λέξεσι λέγοντες οὕτως· ὓς ἂν ἐν κόσμῳ γενόμενος, γυναῖκα οὐκ ἐφίλησεν, ὥστε αὐτὴν κρατηθῆναι, οὐκ ἔστιν ἐξ ἀληθείας, καὶ οὐ χωρήσει εἰς ἀλήθεια». Ποσειδώνιος, Βασιλειδιανῶν, « Αλεξανδρείας, Βασιλίδου, Ποσιδωνίου, Βασιλιδιανῶν, Αλεξανδρίας. κης. οἵτινες εὐνούχη σαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· « οἱ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας εύνουχί σαντες ἑαυτούς· « έχουσίως κατὰ τὴν βασιλείαν οὐρανῶν, « οἱ δὲ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας, « γυναῖκα ὡραιοτάτην ἔχων, μὴ ὁμιλεῖν αὐτῇ· ‹ Δεινὸν ἔλεγεν ὁ Διογένης, εἰ οἱ μὲν αθληταὶ καὶ οἱ κιθαρωδοί γαστρὸς καὶ ἡδονῶν κρα- τοῦσιν, οἱ μὲν τῆς φωνῆς χάριν, οἱ δὲ τοῦ σώματος, σωφροσύνης δὲ ἕνεκα οὐδεὶς τούτων καταφρονήσει. ἀντέχου τοίνυν μαχίμης γυναικός, ἀνέχου μαχίμης, « Όταν δέ, φη σίν, ἡ εὐχαριστία σου εἰς αἴτησιν ὑποπέσοι. Καὶ στῆς τὸ λοιπὸν οὐ κατορθῶσαι, ἀλλὰ μὴ σφαλῆναι, γάμησον, και τῆς Καὶ στῆς τὸ λοιπὸν, οὐ κατορθώσας με σφαλῆναι, γάμησον. τὸν ἐπιλογισμόν τῶν ἐπιτηδείων ἀσχολίαν δεδιότες όμοιοτελεύτους, τοῦτον λαμβάνου σιν τὴν περὶ τὸν πορισμόν. τοῦ κρείσσον, γινομένη γενομένη. CLEMENTIS ALEXANDRIM • Cum interrogassent, inquiunt, apostoli, num sit melius uxorem non ducere, dicunt respondisse Do- minum : * « Non omnes capiunt verbum hoc. Sunt enim eunuchi alii a nativitate, alii vero a necessi· tate a., Hoc dictum autem sic interpretantur : • Quidam ex quo nati sunt, naturaliter feminam aversantur, qui quidem hoc naturali utentes tem- peramento, recte faciunt, si uxorem non ducant. Hi, inquiunt, eunuchi sunt ex nativitate. Qui autem sunt a necessitate, ii sunt theatrici exercitatores, qui, gloriæ studio retracli, se continent. Quinetiam qui casu aliquo excisi sunt, eunuchi facti sunt per necessitatem. Qui itaque eunuchi fiunt per necessi- tatem, non fiunt eunuchi secundum logon, seu ra - tionem. Qui autem regni sempiterni gratia seipsos castrarunt, id ad declinandas, inquiunt, conjugii inolestias fecerunt, quod procurandæ rei familiaris cnus ac sollicitudinem timerent. Et illud: Melius est nubere quam uri b, › dicentem Apostolum aiunt velle: Ne animam tuam in ignem injicias, noctu et interdiu resistens, et timens ne a continentia exci- das. Nam cum in resistendo occupata fuerit anima, B P. ED. POTTER, 490-427 ED. PARIS. • Matth. vi, 11, 12. b Cor. vul, 9. «Quapropter ex omni modo oportere eos semper syzygiæ meditari mysterium; et hoc suadent insensibilibus, in sermonibus dicen- tes sic : Quicunque in sæculo est, et uxorem non c amnat, ut ei conjungatur, non est in veritate, et non transiet in veritatem. » 4! supra et paulo infra etc., pro Matth. xix. 11, 12. Porro hæc, paucis mutatis, oc- currunt in Epiphanii lib. I, hæres. 32. Duo eunuchorum genera memorat, quorum alii ex nativitate, alii casu aliquo contra volunta- tem facti sunt eunuchi; tertium genus memorat Matthaus, loco jam dicto, eorum qui seipsos castraverunt propter regnum coelorum., Et paulo infra Clemens, id Christi effatum ex sen- tentia Basilidianorum explicans, hoc tertium genus memoral, qui sempiterni regni gratia se castrarunt. » Denique, Epiphanius etiam, haec enar- rans, eos tertio loco refert, qui se castrarunt sponte propter regnum calorum. Ex quibus probabile fit, hujusmodi pe- riochen, alii autem propter sempiternum regnum, ex codicibus Clementis casu aliquo excidisse. sic etiam vocem corrumpere putabatur. Conf. Juve- nalis sat. 11, v. 156. Hinc athletæ et cantores ea abstinebant. Quemadmodum Amebeus citharœdus dicitur cum venustissimam uxorem haberet, non coivisse cum ea, ut referunt Ælianus Variæ historiæ lib. 111, cap. 50, et Clemens noster infra pag. elit. Paris. Hinc Diogenis dictum, quod memorat Sto- lus serm. 5: D Indignum esse aiebat Diogenes, athletas ventri et voluptatibus temperare; hos vocis, illos corporis, gratia : propter temperantiam vero neminem ista contemnere. ▸ autem excisi sunt casu aliquo sinistro, eunuchi facti sunt ex necessitate. llæc omnia ex Clemente transtulit Epiphanius in librum suum i, hæresi 52, pag. Basil. edit., ubi hoc deest membruni. Illust quoque quod sequitur: ‹ Propter ea quæ ex matri- monio eveniunt, et alia usque ad finem periodi, manca sunt apud Epiphanium, qui ex hoc loco restituendus est. Item illud, apprehende ergo, » Grace est, rectius quam apud Epiphanium, sustine pugnacem uxorem. Nec melius, opinor, vertit Cor- narius : c Cum autem, inquit, gratiarum aclio et benignitas Dei in petitionem tuam incid. rit; quam Hervetus Quando tua eucharistia inciderit in petitionem. Grece utrobique erat: Sequitur apud Clem.: ubi corrigit Hervetus vertitque, et « de cetero petas non recte et per- fecte agere, sed non labi, due, uxorem. » Apud Epi- planium : El steteris de cætero non per- agens cum virtute, ut ne offendaris, nuptias con- trahe. Forte ita vertere potes: Et steteris in po- sterum, non ut recte agas, sed non offendas, uxo- ren duc... COLLECT. ' hanc sententiam hoc modo exhibet : his nempe verbis propter voces ut per librariorum ne- gligentiam saepe alias fit, omissis, Proinde hæc ei ex Cle- imente restituenda sunt. tamentum est quod exstat Cor. vii, y. ordine, Epiphan., ubi mox pro (23) Βασιλείδου. Sic scribendum, vel Βασιλείδους, (24) Οὐ πάντες. Similia iis quæ dicit Christus (25) Ευνούχοι, οἱ μὲν ἐκ γενετῆς, οἱ δὲ ἐξ ἀνάγ (26) Θεατρικοὶ ἀσκηταί. Veneris usus ut vires, (27) Οἱ δὲ ἐκτετμημένοι κατὰ συμφοράν. • Qui (28) Τὸν ἐπιλογ. Deficit hoc loco Epiphanius, qui (24) "Αμεινον. Βέλτιον, Εpiph. Utrumque interpr (50) Νυκτὸς καὶ ἡμ. Ημέρας καὶ νυχτός, inverso
ἔπειτα κατὰ κοινότητα πάντα ὁμοίως κατὰ γένος σπείρεται, τροφή τε κοινὴ χαμαὶ νεμομένοις ἀνεῖται πᾶσι τοῖς κτήνεσι καὶ πᾶσιν ἐπ’ ἴσης, οὐδενὶ νόμῳ κρατουμένη, τῇ δὲ παρὰ τοῦ διδόντος ⟨καὶ⟩ κελεύσαντος χορηγίᾳ συμφώνως ἅπασι δικαιοσύνῃ παροῦσα. ἀλλ’ οὐδὲ τὰ τῆς γενέσεως νόμον ἔχει γεγραμμένον (μετεγράφη γὰρ ἄν), σπείρουσι δὲ καὶ γεννῶσιν ἐπ’ ἴσης, κοινωνίαν ὑπὸ δικαιοσύνης ἔμφυτον ἔχοντες. κοινῇ πᾶσιν ἐπ’ ἴσης ὀφθαλμὸν εἰς τὸ βλέπειν ὁ ποιητής τε καὶ πατὴρ πάντων δικαιοσύνῃ νομοθετήσας τῇ παρ’ αὐτοῦ παρέσχεν, οὐ διακρίνας θήλειαν ἄρρενος, οὐ λογικὸν ἀλόγου, καὶ καθάπαξ οὐδενὸς οὐδέν, ἰσότητι δὲ καὶ κοινότητι μερίσας τὸ βλέπειν ὁμοίως ἑνὶ κελεύσματι πᾶσι κεχάρισται. οἱ νόμοι δέ», φησίν, «ἀνθρώπων ἀμαθίαν κολάζειν μὴ δυνάμενοι παρανομεῖν ἐδίδαξαν· ἡ γὰρ ἰδιότης τῶν νόμων τὴν κοινωνίαν τοῦ θείου νόμου κατέτεμεν καὶ παρατρώγει,» μὴ συνιεὶς τὸ τοῦ ἀποστόλου ῥητόν, λέγοντος «διὰ νόμου τὴν ἁμαρτίαν ἔγνων»· τό τε ἐμὸν καὶ τὸ σόν φησι διὰ τῶν νόμων παρεισελθεῖν, μηκέτι εἰς κοινότητα [κοινά τε γὰρ] καρπουμένων μήτε γῆν μήτε κτήματα, ἀλλὰ μηδὲ γάμον·
Α δου (25), ο Πυθομένων, φασί, τῶν ἀποστόλων μήν Β ποτε ἄμεινόν ἐστι τὸ μὴ γαμεῖν, ἀποκρίνασθαι λέ- γουσι τὸν Κύριον· Οὐ πάντες (24) χωροῦσι τὸν λόγον τοῦτον· εἰσὶ γὰρ εὐνοῦχοι, οἱ μὲν ἐκ γενετής. οἱ δὲ ἐξ ἀνάγκης (25). • Εξηγοῦνται δὲ τὸ ῥητὸν ὧδέ πως • Φυσικήν τινες έχουσι πρὸς γυναίκα ἀποστροφὴν ἐκ γενετής, οἵτινες, τῇ φυσικῇ ταύτη συγκράσει χρώμα νοι, καλῶς ποιοῦσι μὴ γαμοῦντες. Οὗτοι, φασὶν, εἰσὶν οἱ ἐκ γενετῆς εὐνοῦχοι. Οἱ δὲ ἐξ ἀνάγκης, ἐκεῖνοι οἱ θεατρικοὶ ἀσκηταὶ (26), οἵτινες διὰ τὴν ἀνθολκὴν τῆς εὐδοξίας κρατοῦσιν ἑαυτῶν· οἱ δὲ ἐκτετμημένοι κατὰ συμφορὰν (27) εὐνοῦχοι γεγόνασι κατὰ ἀνάγ κην. Οἱ τοίνυν κατὰ ἀνάγκην οὐ κατὰ λόγον εὐνοῦχοι γίνονται· οἱ δὲ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας εὐνου χίσαντες ἑαυτοὺς, διὰ τὰ ἐκ τοῦ γαμοῦ, φασί, συμ βαίνοντα, τὸν ἐπιλογισμόν (28) τοῦτον λαμβάνουσιν, τὴν περὶ τὸν πορισμὸν τῶν ἐπιτηδείων ἀσχολίαν δε διότες. Καὶ τὸ, « Αμεινον (29) γαμῆσαι ἡ πυρού σθαι, » μὴ εἰς πῦρ ἐμβάλῃς τὴν ψυχήν σου, λέγειν τὸν Ἀπόστολον, νυκτὸς καὶ ἡμέρας (30) ἀντέχων, καὶ φοβούμενος μὴ τῆς ἐγκρατείας ἀποπέσῃς· πρὸς γὰρ τὸ ἀντέχειν γενομένη ψυχή, μερίζεται τῆς ἐλπίδος. » τοὺς ἀνοήτους, αὐταῖς λέξεσι λέγοντες οὕτως· ὓς ἂν ἐν κόσμῳ γενόμενος, γυναῖκα οὐκ ἐφίλησεν, ὥστε αὐτὴν κρατηθῆναι, οὐκ ἔστιν ἐξ ἀληθείας, καὶ οὐ χωρήσει εἰς ἀλήθεια». Ποσειδώνιος, Βασιλειδιανῶν, « Αλεξανδρείας, Βασιλίδου, Ποσιδωνίου, Βασιλιδιανῶν, Αλεξανδρίας. κης. οἵτινες εὐνούχη σαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· « οἱ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας εύνουχί σαντες ἑαυτούς· « έχουσίως κατὰ τὴν βασιλείαν οὐρανῶν, « οἱ δὲ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας, « γυναῖκα ὡραιοτάτην ἔχων, μὴ ὁμιλεῖν αὐτῇ· ‹ Δεινὸν ἔλεγεν ὁ Διογένης, εἰ οἱ μὲν αθληταὶ καὶ οἱ κιθαρωδοί γαστρὸς καὶ ἡδονῶν κρα- τοῦσιν, οἱ μὲν τῆς φωνῆς χάριν, οἱ δὲ τοῦ σώματος, σωφροσύνης δὲ ἕνεκα οὐδεὶς τούτων καταφρονήσει. ἀντέχου τοίνυν μαχίμης γυναικός, ἀνέχου μαχίμης, « Όταν δέ, φη σίν, ἡ εὐχαριστία σου εἰς αἴτησιν ὑποπέσοι. Καὶ στῆς τὸ λοιπὸν οὐ κατορθῶσαι, ἀλλὰ μὴ σφαλῆναι, γάμησον, και τῆς Καὶ στῆς τὸ λοιπὸν, οὐ κατορθώσας με σφαλῆναι, γάμησον. τὸν ἐπιλογισμόν τῶν ἐπιτηδείων ἀσχολίαν δεδιότες όμοιοτελεύτους, τοῦτον λαμβάνου σιν τὴν περὶ τὸν πορισμόν. τοῦ κρείσσον, γινομένη γενομένη. CLEMENTIS ALEXANDRIM • Cum interrogassent, inquiunt, apostoli, num sit melius uxorem non ducere, dicunt respondisse Do- minum : * « Non omnes capiunt verbum hoc. Sunt enim eunuchi alii a nativitate, alii vero a necessi· tate a., Hoc dictum autem sic interpretantur : • Quidam ex quo nati sunt, naturaliter feminam aversantur, qui quidem hoc naturali utentes tem- peramento, recte faciunt, si uxorem non ducant. Hi, inquiunt, eunuchi sunt ex nativitate. Qui autem sunt a necessitate, ii sunt theatrici exercitatores, qui, gloriæ studio retracli, se continent. Quinetiam qui casu aliquo excisi sunt, eunuchi facti sunt per necessitatem. Qui itaque eunuchi fiunt per necessi- tatem, non fiunt eunuchi secundum logon, seu ra - tionem. Qui autem regni sempiterni gratia seipsos castrarunt, id ad declinandas, inquiunt, conjugii inolestias fecerunt, quod procurandæ rei familiaris cnus ac sollicitudinem timerent. Et illud: Melius est nubere quam uri b, › dicentem Apostolum aiunt velle: Ne animam tuam in ignem injicias, noctu et interdiu resistens, et timens ne a continentia exci- das. Nam cum in resistendo occupata fuerit anima, B P. ED. POTTER, 490-427 ED. PARIS. • Matth. vi, 11, 12. b Cor. vul, 9. «Quapropter ex omni modo oportere eos semper syzygiæ meditari mysterium; et hoc suadent insensibilibus, in sermonibus dicen- tes sic : Quicunque in sæculo est, et uxorem non c amnat, ut ei conjungatur, non est in veritate, et non transiet in veritatem. » 4! supra et paulo infra etc., pro Matth. xix. 11, 12. Porro hæc, paucis mutatis, oc- currunt in Epiphanii lib. I, hæres. 32. Duo eunuchorum genera memorat, quorum alii ex nativitate, alii casu aliquo contra volunta- tem facti sunt eunuchi; tertium genus memorat Matthaus, loco jam dicto, eorum qui seipsos castraverunt propter regnum coelorum., Et paulo infra Clemens, id Christi effatum ex sen- tentia Basilidianorum explicans, hoc tertium genus memoral, qui sempiterni regni gratia se castrarunt. » Denique, Epiphanius etiam, haec enar- rans, eos tertio loco refert, qui se castrarunt sponte propter regnum calorum. Ex quibus probabile fit, hujusmodi pe- riochen, alii autem propter sempiternum regnum, ex codicibus Clementis casu aliquo excidisse. sic etiam vocem corrumpere putabatur. Conf. Juve- nalis sat. 11, v. 156. Hinc athletæ et cantores ea abstinebant. Quemadmodum Amebeus citharœdus dicitur cum venustissimam uxorem haberet, non coivisse cum ea, ut referunt Ælianus Variæ historiæ lib. 111, cap. 50, et Clemens noster infra pag. elit. Paris. Hinc Diogenis dictum, quod memorat Sto- lus serm. 5: D Indignum esse aiebat Diogenes, athletas ventri et voluptatibus temperare; hos vocis, illos corporis, gratia : propter temperantiam vero neminem ista contemnere. ▸ autem excisi sunt casu aliquo sinistro, eunuchi facti sunt ex necessitate. llæc omnia ex Clemente transtulit Epiphanius in librum suum i, hæresi 52, pag. Basil. edit., ubi hoc deest membruni. Illust quoque quod sequitur: ‹ Propter ea quæ ex matri- monio eveniunt, et alia usque ad finem periodi, manca sunt apud Epiphanium, qui ex hoc loco restituendus est. Item illud, apprehende ergo, » Grace est, rectius quam apud Epiphanium, sustine pugnacem uxorem. Nec melius, opinor, vertit Cor- narius : c Cum autem, inquit, gratiarum aclio et benignitas Dei in petitionem tuam incid. rit; quam Hervetus Quando tua eucharistia inciderit in petitionem. Grece utrobique erat: Sequitur apud Clem.: ubi corrigit Hervetus vertitque, et « de cetero petas non recte et per- fecte agere, sed non labi, due, uxorem. » Apud Epi- planium : El steteris de cætero non per- agens cum virtute, ut ne offendaris, nuptias con- trahe. Forte ita vertere potes: Et steteris in po- sterum, non ut recte agas, sed non offendas, uxo- ren duc... COLLECT. ' hanc sententiam hoc modo exhibet : his nempe verbis propter voces ut per librariorum ne- gligentiam saepe alias fit, omissis, Proinde hæc ei ex Cle- imente restituenda sunt. tamentum est quod exstat Cor. vii, y. ordine, Epiphan., ubi mox pro (23) Βασιλείδου. Sic scribendum, vel Βασιλείδους, (24) Οὐ πάντες. Similia iis quæ dicit Christus (25) Ευνούχοι, οἱ μὲν ἐκ γενετῆς, οἱ δὲ ἐξ ἀνάγ (26) Θεατρικοὶ ἀσκηταί. Veneris usus ut vires, (27) Οἱ δὲ ἐκτετμημένοι κατὰ συμφοράν. • Qui (28) Τὸν ἐπιλογ. Deficit hoc loco Epiphanius, qui (24) "Αμεινον. Βέλτιον, Εpiph. Utrumque interpr (50) Νυκτὸς καὶ ἡμ. Ημέρας καὶ νυχτός, inverso
«κοινῇ γὰρ ἅπασιν ἐποίησε τὰς ἀμπέλους, αἳ μή⟨τε⟩ στρουθὸν μήτε κλέπτην ἀπαρνοῦνται, καὶ τὸν σῖτον οὕτως καὶ τοὺς ἄλλους καρπούς. ἡ δὲ κοινωνία παρανομηθεῖσα καὶ τὰ τῆς ἰσότητος ἐγέννησε θρεμμάτων καὶ καρπῶν κλέπτην. κοινῇ τοίνυν ὁ θεὸς ἅπαντα ἀνθρώπῳ ποιήσας καὶ τὸ θῆλυ τῷ ἄρρενι κοινῇ συναγαγὼν καὶ πάνθ’ ὁμοίως τὰ ζῷα κολλήσας τὴν δικαιοσύνην ἀνέφηνεν κοινωνίαν μετ’ ἰσότητος. οἳ δὲ γεγονότες οὕτω τὴν συνάγουσαν κοινωνίαν τὴν γένεσιν αὐτῶν ἀπηρνήθησαν καί φασιν· ὁ μίαν ἀγόμενος ἐχέτω, δυναμένων κοινωνεῖν ἁπάντων, ὥσπερ ἀπέφηνε τὰ λοιπὰ τῶν ζῴων.» ταῦτα εἰπὼν κατὰ λέξιν πάλιν ὁμοίως αὐταῖς ταῖς λέξεσιν ἐπιφέρει· «τὴν γὰρ ἐπιθυμίαν εὔτονον καὶ σφοδροτέραν ἐνεποίησε τοῖς ἄρρεσιν εἰς τὴν τῶν γενῶν παραμονήν, ἣν οὔτε νόμος οὔτε ἔθος οὔτε ἄλλο ⟨τι⟩ τῶν ὄντων ἀφανίσαι δύναται. θεοῦ γάρ ἐστι δόγμα.» καὶ πῶς ἔτι οὗτος ἐν τῷ καθ’ ἡμᾶς ἐξετασθείη λόγῳ ἄντικρυς καὶ τὸν νόμον καὶ τὸ εὐαγγέλιον διὰ τούτων καθαιρῶν; ὃ μὲν γάρ φησιν· «οὐ μοιχεύσεις,» τὸ δὲ «πᾶς ὁ προσβλέπων κατ’ ἐπιθυμίαν ἤδη ἐμοίχευσεν» λέγει.
Α δου (25), ο Πυθομένων, φασί, τῶν ἀποστόλων μήν Β ποτε ἄμεινόν ἐστι τὸ μὴ γαμεῖν, ἀποκρίνασθαι λέ- γουσι τὸν Κύριον· Οὐ πάντες (24) χωροῦσι τὸν λόγον τοῦτον· εἰσὶ γὰρ εὐνοῦχοι, οἱ μὲν ἐκ γενετής. οἱ δὲ ἐξ ἀνάγκης (25). • Εξηγοῦνται δὲ τὸ ῥητὸν ὧδέ πως • Φυσικήν τινες έχουσι πρὸς γυναίκα ἀποστροφὴν ἐκ γενετής, οἵτινες, τῇ φυσικῇ ταύτη συγκράσει χρώμα νοι, καλῶς ποιοῦσι μὴ γαμοῦντες. Οὗτοι, φασὶν, εἰσὶν οἱ ἐκ γενετῆς εὐνοῦχοι. Οἱ δὲ ἐξ ἀνάγκης, ἐκεῖνοι οἱ θεατρικοὶ ἀσκηταὶ (26), οἵτινες διὰ τὴν ἀνθολκὴν τῆς εὐδοξίας κρατοῦσιν ἑαυτῶν· οἱ δὲ ἐκτετμημένοι κατὰ συμφορὰν (27) εὐνοῦχοι γεγόνασι κατὰ ἀνάγ κην. Οἱ τοίνυν κατὰ ἀνάγκην οὐ κατὰ λόγον εὐνοῦχοι γίνονται· οἱ δὲ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας εὐνου χίσαντες ἑαυτοὺς, διὰ τὰ ἐκ τοῦ γαμοῦ, φασί, συμ βαίνοντα, τὸν ἐπιλογισμόν (28) τοῦτον λαμβάνουσιν, τὴν περὶ τὸν πορισμὸν τῶν ἐπιτηδείων ἀσχολίαν δε διότες. Καὶ τὸ, « Αμεινον (29) γαμῆσαι ἡ πυρού σθαι, » μὴ εἰς πῦρ ἐμβάλῃς τὴν ψυχήν σου, λέγειν τὸν Ἀπόστολον, νυκτὸς καὶ ἡμέρας (30) ἀντέχων, καὶ φοβούμενος μὴ τῆς ἐγκρατείας ἀποπέσῃς· πρὸς γὰρ τὸ ἀντέχειν γενομένη ψυχή, μερίζεται τῆς ἐλπίδος. » τοὺς ἀνοήτους, αὐταῖς λέξεσι λέγοντες οὕτως· ὓς ἂν ἐν κόσμῳ γενόμενος, γυναῖκα οὐκ ἐφίλησεν, ὥστε αὐτὴν κρατηθῆναι, οὐκ ἔστιν ἐξ ἀληθείας, καὶ οὐ χωρήσει εἰς ἀλήθεια». Ποσειδώνιος, Βασιλειδιανῶν, « Αλεξανδρείας, Βασιλίδου, Ποσιδωνίου, Βασιλιδιανῶν, Αλεξανδρίας. κης. οἵτινες εὐνούχη σαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· « οἱ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας εύνουχί σαντες ἑαυτούς· « έχουσίως κατὰ τὴν βασιλείαν οὐρανῶν, « οἱ δὲ ἕνεκα τῆς αἰωνίου βασιλείας, « γυναῖκα ὡραιοτάτην ἔχων, μὴ ὁμιλεῖν αὐτῇ· ‹ Δεινὸν ἔλεγεν ὁ Διογένης, εἰ οἱ μὲν αθληταὶ καὶ οἱ κιθαρωδοί γαστρὸς καὶ ἡδονῶν κρα- τοῦσιν, οἱ μὲν τῆς φωνῆς χάριν, οἱ δὲ τοῦ σώματος, σωφροσύνης δὲ ἕνεκα οὐδεὶς τούτων καταφρονήσει. ἀντέχου τοίνυν μαχίμης γυναικός, ἀνέχου μαχίμης, « Όταν δέ, φη σίν, ἡ εὐχαριστία σου εἰς αἴτησιν ὑποπέσοι. Καὶ στῆς τὸ λοιπὸν οὐ κατορθῶσαι, ἀλλὰ μὴ σφαλῆναι, γάμησον, και τῆς Καὶ στῆς τὸ λοιπὸν, οὐ κατορθώσας με σφαλῆναι, γάμησον. τὸν ἐπιλογισμόν τῶν ἐπιτηδείων ἀσχολίαν δεδιότες όμοιοτελεύτους, τοῦτον λαμβάνου σιν τὴν περὶ τὸν πορισμόν. τοῦ κρείσσον, γινομένη γενομένη. CLEMENTIS ALEXANDRIM • Cum interrogassent, inquiunt, apostoli, num sit melius uxorem non ducere, dicunt respondisse Do- minum : * « Non omnes capiunt verbum hoc. Sunt enim eunuchi alii a nativitate, alii vero a necessi· tate a., Hoc dictum autem sic interpretantur : • Quidam ex quo nati sunt, naturaliter feminam aversantur, qui quidem hoc naturali utentes tem- peramento, recte faciunt, si uxorem non ducant. Hi, inquiunt, eunuchi sunt ex nativitate. Qui autem sunt a necessitate, ii sunt theatrici exercitatores, qui, gloriæ studio retracli, se continent. Quinetiam qui casu aliquo excisi sunt, eunuchi facti sunt per necessitatem. Qui itaque eunuchi fiunt per necessi- tatem, non fiunt eunuchi secundum logon, seu ra - tionem. Qui autem regni sempiterni gratia seipsos castrarunt, id ad declinandas, inquiunt, conjugii inolestias fecerunt, quod procurandæ rei familiaris cnus ac sollicitudinem timerent. Et illud: Melius est nubere quam uri b, › dicentem Apostolum aiunt velle: Ne animam tuam in ignem injicias, noctu et interdiu resistens, et timens ne a continentia exci- das. Nam cum in resistendo occupata fuerit anima, B P. ED. POTTER, 490-427 ED. PARIS. • Matth. vi, 11, 12. b Cor. vul, 9. «Quapropter ex omni modo oportere eos semper syzygiæ meditari mysterium; et hoc suadent insensibilibus, in sermonibus dicen- tes sic : Quicunque in sæculo est, et uxorem non c amnat, ut ei conjungatur, non est in veritate, et non transiet in veritatem. » 4! supra et paulo infra etc., pro Matth. xix. 11, 12. Porro hæc, paucis mutatis, oc- currunt in Epiphanii lib. I, hæres. 32. Duo eunuchorum genera memorat, quorum alii ex nativitate, alii casu aliquo contra volunta- tem facti sunt eunuchi; tertium genus memorat Matthaus, loco jam dicto, eorum qui seipsos castraverunt propter regnum coelorum., Et paulo infra Clemens, id Christi effatum ex sen- tentia Basilidianorum explicans, hoc tertium genus memoral, qui sempiterni regni gratia se castrarunt. » Denique, Epiphanius etiam, haec enar- rans, eos tertio loco refert, qui se castrarunt sponte propter regnum calorum. Ex quibus probabile fit, hujusmodi pe- riochen, alii autem propter sempiternum regnum, ex codicibus Clementis casu aliquo excidisse. sic etiam vocem corrumpere putabatur. Conf. Juve- nalis sat. 11, v. 156. Hinc athletæ et cantores ea abstinebant. Quemadmodum Amebeus citharœdus dicitur cum venustissimam uxorem haberet, non coivisse cum ea, ut referunt Ælianus Variæ historiæ lib. 111, cap. 50, et Clemens noster infra pag. elit. Paris. Hinc Diogenis dictum, quod memorat Sto- lus serm. 5: D Indignum esse aiebat Diogenes, athletas ventri et voluptatibus temperare; hos vocis, illos corporis, gratia : propter temperantiam vero neminem ista contemnere. ▸ autem excisi sunt casu aliquo sinistro, eunuchi facti sunt ex necessitate. llæc omnia ex Clemente transtulit Epiphanius in librum suum i, hæresi 52, pag. Basil. edit., ubi hoc deest membruni. Illust quoque quod sequitur: ‹ Propter ea quæ ex matri- monio eveniunt, et alia usque ad finem periodi, manca sunt apud Epiphanium, qui ex hoc loco restituendus est. Item illud, apprehende ergo, » Grace est, rectius quam apud Epiphanium, sustine pugnacem uxorem. Nec melius, opinor, vertit Cor- narius : c Cum autem, inquit, gratiarum aclio et benignitas Dei in petitionem tuam incid. rit; quam Hervetus Quando tua eucharistia inciderit in petitionem. Grece utrobique erat: Sequitur apud Clem.: ubi corrigit Hervetus vertitque, et « de cetero petas non recte et per- fecte agere, sed non labi, due, uxorem. » Apud Epi- planium : El steteris de cætero non per- agens cum virtute, ut ne offendaris, nuptias con- trahe. Forte ita vertere potes: Et steteris in po- sterum, non ut recte agas, sed non offendas, uxo- ren duc... COLLECT. ' hanc sententiam hoc modo exhibet : his nempe verbis propter voces ut per librariorum ne- gligentiam saepe alias fit, omissis, Proinde hæc ei ex Cle- imente restituenda sunt. tamentum est quod exstat Cor. vii, y. ordine, Epiphan., ubi mox pro (23) Βασιλείδου. Sic scribendum, vel Βασιλείδους, (24) Οὐ πάντες. Similia iis quæ dicit Christus (25) Ευνούχοι, οἱ μὲν ἐκ γενετῆς, οἱ δὲ ἐξ ἀνάγ (26) Θεατρικοὶ ἀσκηταί. Veneris usus ut vires, (27) Οἱ δὲ ἐκτετμημένοι κατὰ συμφοράν. • Qui (28) Τὸν ἐπιλογ. Deficit hoc loco Epiphanius, qui (24) "Αμεινον. Βέλτιον, Εpiph. Utrumque interpr (50) Νυκτὸς καὶ ἡμ. Ημέρας καὶ νυχτός, inverso
PG 8:1101τὸ γὰρ «οὐκ ἐπιθυμήσεις» πρὸς τοῦ νόμου λεγόμενον τὸν ἕνα δείκνυσι θεὸν διὰ νόμου καὶ προφητῶν καὶ εὐαγγελίου κηρυσσόμενον· λέγει γάρ· «οὐκ ἐπιθυμήσεις τῆς τοῦ πλησίον.» ὁ πλησίον δὲ οὐχ ὁ Ἰουδαῖος τῷ Ἰουδαίῳ, ἀδελφὸς γὰρ καὶ ταὐτότης τοῦ πνεύματος, λείπεται δὴ πλησίον τὸν ἀλλοεθνῆ λέγειν. πῶς γὰρ οὐ πλησίον ὁ οἷός τε κοινωνῆσαι τοῦ πνεύματος; οὐ γὰρ μόνων Ἑβραίων, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν πατὴρ Ἀβραάμ. εἰ δὲ ἡ μοιχευθεῖσα καὶ ὁ εἰς αὐτὴν πορνεύσας θανάτῳ κολάζεται, δῆλον δήπου τὴν ἐντολὴν τὴν λέγουσαν «οὐκ ἐπιθυμήσεις τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον» περὶ τῶν ἐθνῶν διαγορεύειν, ἵνα τις κατὰ νόμον καὶ τῆς τοῦ πλησίον καὶ τῆς ἀδελφῆς ἀποσχόμενος ἄντικρυς ἀκούσῃ παρὰ τοῦ κυρίου· «ἐγὼ δὲ λέγω, οὐκ ἐπιθυμήσεις·» ἡ δὲ τοῦ «ἐγὼ» μορίου προσθήκη προσεχεστέραν δείκνυσι τῆς ἐντολῆς τὴν ἐνέργειαν, καὶ ὅτι θεομαχεῖ ὅ τε Καρποκράτης ὅ τ’ Ἐπιφάνης, ⟨ὃς⟩ ἐν αὐτῷ τῷ πολυθρυλήτῳ βιβλίῳ, τῷ Περὶ δικαιοσύνης λέγω, ὧδέ πως ἐπιφέρει κατὰ λέξιν· «ἔνθεν ὡς γελοῖον εἰρηκότος τοῦ νομοθέτου ῥῆμα τοῦτο ἀκουστέον ‹οὐκ ἐπιθυμήσεις› πρὸς τὸ γελοιότερον εἰπεῖν ‹τῶν τοῦ πλησίον›·
Αντέχου (51) τοίνυν, ο φησὶ κατὰ λέξιν ὁ Ἰσί- Α δωρος ἐν τοῖς « Ἠθικοῖς, ο μαχίμης γυναικός, ἵνα μὴ ἀποσπασθῇς τῆς χάριτος τοῦ Θεοῦ, τό τε πῦρ ἀπο- σπερματίσας, εὐσυνειδήτως (52) προσεύχῃ (35). Οταν δὲ ἡ εὐχαριστία σου, φησὶν, εἰς αἴτησιν ὑποπέσῃ (54), καὶ στῆς τὸ λοιπὸν οὐ κατορθῶσαι, ἀλλὰ μὴ σφαλή ναι, γάμησον. Ἀλλὰ νέος τίς ἐστιν, ἢ πένης, ἢ κατω φερὴς, καὶ οὐ θέλει γῆμαι κατὰ τὸν λόγον· οὗτος του ἀδελφοῦ μὴ χωριζέσθω λεγέτω, ὅτι Εἰσελήλυθα ἐγὼ εἰς τὰ ἅγια· οὐδὲν δύναμαι παθεῖν. Ἐὰν δὲ ὑπόνοιαν ἔχῃ, εἰπάτω· Αδελφέ, ἐπίθες μοι τὴν (35) χεῖρα, ένα μὴ ἁμαρτήσω· καὶ λήψεται βοήθειαν, καὶ νοητὴν καὶ αἰσθητήν· θελησάτω (36) μόνον ἀπαρτῆσαι (37) τὸ καλὸν, καὶ ἐπιτεύξεται. Ενίοτε δὲ τῷ μὲν στόματι λέγομεν, Οὐ θέλομεν ἁμαρτῆσαι· ἡ δὲ διάνοια ἔγκει- Αντέχου ἀνέχου) Καὶ στῆς τὸ λοιπὸν οὐ κατορθώσας τὸ μὴ σφαλῆναι, γάμησον. • Εt κατωφερής καταφερής κατὰ τὸν λό φυσικὸν δὲ τὸ τῶν ἀφροδισίων. ᾿Αναγκαίως δὲ ταύτας παρεθέμην τὰς φωνάς, φυσικὸν δὲ τὸ τῶν ἀφροδισίων, οὐκ ἀναγκαῖον δέ. Ταύτας παρ ἀποσπερματίσας Φυσικὰν δὲ τὸ τῶν ἀφροδισίων, οὐκ ἀναγκαῖον δέ. Ταύτας παρεθέμην, σομένων φυσικῶν, πάντως γε STROMATUM LIB. I. • a spe est divisa. — Apprehende ergo, › inquit his xal xai P. ED. POTTER. " phan. Porro in Isidori verba hæc adnotavit cl. Gra- bius Spicilegii sæc. 11, pag. 66, 67; ‹ Ista emenda- tione et explicatione egent, qua allata, patebit hæc verba bonum habere sensuin. Ac priora quidem, (sive, ut apud Epiphanium legimus paxiuns ruvaixós, pessime vertit, imo pervertit, lervetus, Clementis interpres : Apprehende ergo robustam mulierem; pro quo repone: Patienter sustine contentiosam niulierem; sicut et Petavius apud Epiphanium : « Patienter igitur tibi contuma- is uxoris mores sustinendi sunt, ne gratiam Dei amittas. Unde sequitur: Cumque una cum se- mine libidinis flammam ejeceris (per legitimum matrimonii usum, tanquam fornicationis remedium), tum te, optima fretus conscientia, ad orandum converte. Quid vero sibi volunt hæc: Quando autem tua gratiarum actio in petitionem inciderit,> , sive delapsa fuerit? Videtur Isidorus respexisse C duplicem Christianorum statum, perfectoruni et in firmorum ex quibus illi, in bono fundati ac immo- biles, non tam preces, quam gratias, Deo fundunt pro concesso justitiæ habitu; hi vero, minus stabi- les, a periculo lapsus sibi metuunt, ac idcirco pre- cibus magis indigent, quibns auxilium divinæ gratiæ postulent. Idem igitur est, ac si dixerat: Quando autem in istam delapsus fueris conditio- nem, ut ores potius, quam gratias agas, › etc. Quem sensum aperte confirmant immediate sequen- tia, apud Clementem corrupta, ac proinde ex Epi- phanio corrigenda hoc modo : ste- teris, non tamen quoad reliquum vitæ tempus a periculo lapsus immunis sis, duc uxorem., Vel, ut Petavius vertit apud Epiphanium: Neque id tamen obtinueris, ut labi prorsus ac titubare desi- nas, ad nuptias confugito. Quod consilium sane bonum est, simile illi apostolico, Cor. vII, 9: D Quod si non se continent, nubant; melius est enim nubere, quam uri. Pergit vero Isidorus do- cens, quid sit faciendum, ubi aliquis uxorem ducere nequeat, vel quod adhuc sit nimium juvenis vel pau- per, vel sive (utroque enim modo scribitur) id est, ass, infirmus, ut Epi- phanius explicationis gratia addit, quanquam, alibi pronum ad Venerem significet: si igitur ob has circumstantias conjugium inire nolit yov, id est, ut verbum Dei suadet, vel etiamı cut ratio exigit, » ne scilicet in isto statu uxorem ducat, tum, inquit Isidorus, iste homo propterea a conventu fratrum ne segregetur. Dicat vero: In- gressus in sancta, nil patiar; id est, si ecclesiam, ubi fratres ad sacra conveniunt, frequentavero, nil patiar mali. Si vero habeat suspicionem, de seipso scilicet, ne in peccatum incidat; ‹ dicat : Frater, impone mihi manum, ut non peccem; › verbis Isidorus in Moralibus, ☑ robustam inu- lierem, ne a Dei gratia avellaris; et cum ignem in semine excreveris, cuin bona ores conscientia. Quando autem, inquit, tua gratiarum actio delapsa fuerit in petitionem, et deinceps steteris, ut tamen labi ac titubare non desinas, duc uxorem. Sin est aliquis juvenis, vel pauper, vel infirmius, et non ei libet logo, seu rationi, convenienter uxorem du- cere, is a fratre ne discedat; dicat: Ingressus sum in sancta, nihil possum pati. Quod si eum suspicio aliqua subeat, dicat : Frater, impone mihi nanum, ne peccem; et confestim tum in mente, tum m corpore opem experietur. Velit modo quad bonam est perficere, et assequetur. Nonnunquam autem intelligens per fratrem, sive quemcunque fide- lium, sive potius sacerdotem, cui proprie oratio cum manus impositione competit. Cætera sunt fa- cillima intellectu: unde ad alia pergo, ubi tribus verbis monuero, quoad ultima Isidori verba editio - nem Epiphanii ex Clemente corrigendam. et pro etc., legendum esse, pebéµŋy ywvás, etc. Nam ita apud Clementem recte sunt distincta., cedens referunt. modo, quod habet Epiphan. ordine, xal alsēŋthy xal vontýv. Velit solum perficere Lonum, et assequetur. » Ibidem legitur que où Оéhoμεv, rectius hic, 2- YouEv corrige itaque in interprete: Aliquando ore quidem dicimus, nolumus peccare. Deinde ibidem corrige ex Clemente: etc. Naturale autem est venereis rebus uti, a- cessarium vero minime. Has apposui voces, › etc. Paulo post emenda illa Epiphanii, návrwy yɛ ower- sic ut habet Clemens, owrooμévwv qúe et lege in interpretatione: Do- cuerupi propter perfectionem, cum omnino natura salvi futuri sint, et si peccent propter naturaliter insitam electionem, cum alioqui neque eadem ipsis facere permittant h. d. p. » Valentiniani se natura salvos fieri dicebant. Tertullianus in lib. adversus eosdem, c. 29: « Quæ nunc quoque și plenam atque perfectam notitiam apprehenderint istarum næmia- rum, naturificatæ jam spiritalis conditionis germi- natæ (vel potius germanitate) certain obtine- bunt, imo omnino debitam. Irenæus lib. 1, c. : ✔ Quapropter et nobis quidem necessariam esse bo- nam conversationem respondent; aliter enim im- possibile esse salvari. Semetipsos autem non per operationem, sed eo quod sunt naturaliter spiritales, omnino salvari dicunt. Quemadmodum enim aurum in cœno positum non amitut decorem suum, sed suam naturam custodit, cum cænum nihil nocere auro possit; sic et semetipsos dicunt, licet in quis buscunque materialibus operibus sint, nihil semet- ipsos noceri › Reque amittere spiritalem substan- tiam. Vide lib. 1, 390, 20. COLLECT. tere. Sed verior lectio videtur, àñaptisal, ‹ per- ficere, absolvere quam præbet Epiphanius. Ea- dem Sylburgio placuit, (31) Avréxov. 'Aveyou, sustine, habet Epi- B (32) Evovrεidnτwę. Nonnulli hanc vocem ad præ- (33) Ipcoεvxn. Scribendum posɛúxou, imperat. (34) Ὑποπέσῃ. Υποπέσοι, Epiphan. (35) Tir. Abest ab Epiphan., ubi mox, inverso (33) θελησάτω. Epiphanius, μόνον ἀπαρτῆσαι. (37) Απαρτῆσαι, Hervetus legit ἀπαιτῆσαι, « por
αὐτὸς γὰρ ὁ τὴν ἐπιθυμίαν δοὺς ὡς συνέχουσαν τὰ τῆς γενέσεως ταύτην ἀφαιρεῖσθαι κελεύει μηδενὸς αὐτὴν ἀφελὼν ζῴου· τὸ δὲ ‹τῆς τοῦ πλησίον γυναικὸς› ἰδιότητα τὴν κοινωνίαν ἀναγκάζων ἔτι γελοιότερον εἶπεν.» Καὶ ταῦτα μὲν οἱ γενναῖοι Καρποκρατιανοὶ δογματίζουσι. τούτους φασὶ καί τινας ἄλλους ζηλωτὰς τῶν ὁμοίων κακῶν εἰς τὰ δεῖπνα ἀθροιζομένους (οὐ γὰρ ἀγάπην εἴποιμ’ ἂν ἔγωγε τὴν συνέλευσιν αὐτῶν), ἄνδρας ὁμοῦ καὶ γυναῖκας, μετὰ δὴ τὸ κορεσθῆναι («ἐν πλησμονῇ τοι Κύπρις», ᾗ φασι) τὸ καταισχῦνον αὐτῶν τὴν πορνικὴν ταύτην δικαιοσύνην ἐκποδὼν ποιησαμένους φῶς τῇ τοῦ λύχνου περιτροπῇ, μίγνυσθαι, ὅπως ἐθέλοιεν, αἷς βούλοιντο, μελετήσαντας δὲ ἐν τοιαύτῃ ἀγάπῃ τὴν κοινωνίαν, μεθ’ ἡμέραν ἤδη παρ’ ὧν ἂν ἐθελήσωσι γυναικῶν ἀπαιτεῖν τὴν τοῦ Καρποκρατείου, οὐ γὰρ θέμις εἰπεῖν θείου, νόμου ὑπακοήν. τοιαῦτα δὲ οἶμαι ταῖς κυνῶν καὶ συῶν καὶ τράγων λαγνείαις νομοθετεῖν τὸν Καρποκράτην ἔδει.
Αντέχου (51) τοίνυν, ο φησὶ κατὰ λέξιν ὁ Ἰσί- Α δωρος ἐν τοῖς « Ἠθικοῖς, ο μαχίμης γυναικός, ἵνα μὴ ἀποσπασθῇς τῆς χάριτος τοῦ Θεοῦ, τό τε πῦρ ἀπο- σπερματίσας, εὐσυνειδήτως (52) προσεύχῃ (35). Οταν δὲ ἡ εὐχαριστία σου, φησὶν, εἰς αἴτησιν ὑποπέσῃ (54), καὶ στῆς τὸ λοιπὸν οὐ κατορθῶσαι, ἀλλὰ μὴ σφαλή ναι, γάμησον. Ἀλλὰ νέος τίς ἐστιν, ἢ πένης, ἢ κατω φερὴς, καὶ οὐ θέλει γῆμαι κατὰ τὸν λόγον· οὗτος του ἀδελφοῦ μὴ χωριζέσθω λεγέτω, ὅτι Εἰσελήλυθα ἐγὼ εἰς τὰ ἅγια· οὐδὲν δύναμαι παθεῖν. Ἐὰν δὲ ὑπόνοιαν ἔχῃ, εἰπάτω· Αδελφέ, ἐπίθες μοι τὴν (35) χεῖρα, ένα μὴ ἁμαρτήσω· καὶ λήψεται βοήθειαν, καὶ νοητὴν καὶ αἰσθητήν· θελησάτω (36) μόνον ἀπαρτῆσαι (37) τὸ καλὸν, καὶ ἐπιτεύξεται. Ενίοτε δὲ τῷ μὲν στόματι λέγομεν, Οὐ θέλομεν ἁμαρτῆσαι· ἡ δὲ διάνοια ἔγκει- Αντέχου ἀνέχου) Καὶ στῆς τὸ λοιπὸν οὐ κατορθώσας τὸ μὴ σφαλῆναι, γάμησον. • Εt κατωφερής καταφερής κατὰ τὸν λό φυσικὸν δὲ τὸ τῶν ἀφροδισίων. ᾿Αναγκαίως δὲ ταύτας παρεθέμην τὰς φωνάς, φυσικὸν δὲ τὸ τῶν ἀφροδισίων, οὐκ ἀναγκαῖον δέ. Ταύτας παρ ἀποσπερματίσας Φυσικὰν δὲ τὸ τῶν ἀφροδισίων, οὐκ ἀναγκαῖον δέ. Ταύτας παρεθέμην, σομένων φυσικῶν, πάντως γε STROMATUM LIB. I. • a spe est divisa. — Apprehende ergo, › inquit his xal xai P. ED. POTTER. " phan. Porro in Isidori verba hæc adnotavit cl. Gra- bius Spicilegii sæc. 11, pag. 66, 67; ‹ Ista emenda- tione et explicatione egent, qua allata, patebit hæc verba bonum habere sensuin. Ac priora quidem, (sive, ut apud Epiphanium legimus paxiuns ruvaixós, pessime vertit, imo pervertit, lervetus, Clementis interpres : Apprehende ergo robustam mulierem; pro quo repone: Patienter sustine contentiosam niulierem; sicut et Petavius apud Epiphanium : « Patienter igitur tibi contuma- is uxoris mores sustinendi sunt, ne gratiam Dei amittas. Unde sequitur: Cumque una cum se- mine libidinis flammam ejeceris (per legitimum matrimonii usum, tanquam fornicationis remedium), tum te, optima fretus conscientia, ad orandum converte. Quid vero sibi volunt hæc: Quando autem tua gratiarum actio in petitionem inciderit,> , sive delapsa fuerit? Videtur Isidorus respexisse C duplicem Christianorum statum, perfectoruni et in firmorum ex quibus illi, in bono fundati ac immo- biles, non tam preces, quam gratias, Deo fundunt pro concesso justitiæ habitu; hi vero, minus stabi- les, a periculo lapsus sibi metuunt, ac idcirco pre- cibus magis indigent, quibns auxilium divinæ gratiæ postulent. Idem igitur est, ac si dixerat: Quando autem in istam delapsus fueris conditio- nem, ut ores potius, quam gratias agas, › etc. Quem sensum aperte confirmant immediate sequen- tia, apud Clementem corrupta, ac proinde ex Epi- phanio corrigenda hoc modo : ste- teris, non tamen quoad reliquum vitæ tempus a periculo lapsus immunis sis, duc uxorem., Vel, ut Petavius vertit apud Epiphanium: Neque id tamen obtinueris, ut labi prorsus ac titubare desi- nas, ad nuptias confugito. Quod consilium sane bonum est, simile illi apostolico, Cor. vII, 9: D Quod si non se continent, nubant; melius est enim nubere, quam uri. Pergit vero Isidorus do- cens, quid sit faciendum, ubi aliquis uxorem ducere nequeat, vel quod adhuc sit nimium juvenis vel pau- per, vel sive (utroque enim modo scribitur) id est, ass, infirmus, ut Epi- phanius explicationis gratia addit, quanquam, alibi pronum ad Venerem significet: si igitur ob has circumstantias conjugium inire nolit yov, id est, ut verbum Dei suadet, vel etiamı cut ratio exigit, » ne scilicet in isto statu uxorem ducat, tum, inquit Isidorus, iste homo propterea a conventu fratrum ne segregetur. Dicat vero: In- gressus in sancta, nil patiar; id est, si ecclesiam, ubi fratres ad sacra conveniunt, frequentavero, nil patiar mali. Si vero habeat suspicionem, de seipso scilicet, ne in peccatum incidat; ‹ dicat : Frater, impone mihi manum, ut non peccem; › verbis Isidorus in Moralibus, ☑ robustam inu- lierem, ne a Dei gratia avellaris; et cum ignem in semine excreveris, cuin bona ores conscientia. Quando autem, inquit, tua gratiarum actio delapsa fuerit in petitionem, et deinceps steteris, ut tamen labi ac titubare non desinas, duc uxorem. Sin est aliquis juvenis, vel pauper, vel infirmius, et non ei libet logo, seu rationi, convenienter uxorem du- cere, is a fratre ne discedat; dicat: Ingressus sum in sancta, nihil possum pati. Quod si eum suspicio aliqua subeat, dicat : Frater, impone mihi nanum, ne peccem; et confestim tum in mente, tum m corpore opem experietur. Velit modo quad bonam est perficere, et assequetur. Nonnunquam autem intelligens per fratrem, sive quemcunque fide- lium, sive potius sacerdotem, cui proprie oratio cum manus impositione competit. Cætera sunt fa- cillima intellectu: unde ad alia pergo, ubi tribus verbis monuero, quoad ultima Isidori verba editio - nem Epiphanii ex Clemente corrigendam. et pro etc., legendum esse, pebéµŋy ywvás, etc. Nam ita apud Clementem recte sunt distincta., cedens referunt. modo, quod habet Epiphan. ordine, xal alsēŋthy xal vontýv. Velit solum perficere Lonum, et assequetur. » Ibidem legitur que où Оéhoμεv, rectius hic, 2- YouEv corrige itaque in interprete: Aliquando ore quidem dicimus, nolumus peccare. Deinde ibidem corrige ex Clemente: etc. Naturale autem est venereis rebus uti, a- cessarium vero minime. Has apposui voces, › etc. Paulo post emenda illa Epiphanii, návrwy yɛ ower- sic ut habet Clemens, owrooμévwv qúe et lege in interpretatione: Do- cuerupi propter perfectionem, cum omnino natura salvi futuri sint, et si peccent propter naturaliter insitam electionem, cum alioqui neque eadem ipsis facere permittant h. d. p. » Valentiniani se natura salvos fieri dicebant. Tertullianus in lib. adversus eosdem, c. 29: « Quæ nunc quoque și plenam atque perfectam notitiam apprehenderint istarum næmia- rum, naturificatæ jam spiritalis conditionis germi- natæ (vel potius germanitate) certain obtine- bunt, imo omnino debitam. Irenæus lib. 1, c. : ✔ Quapropter et nobis quidem necessariam esse bo- nam conversationem respondent; aliter enim im- possibile esse salvari. Semetipsos autem non per operationem, sed eo quod sunt naturaliter spiritales, omnino salvari dicunt. Quemadmodum enim aurum in cœno positum non amitut decorem suum, sed suam naturam custodit, cum cænum nihil nocere auro possit; sic et semetipsos dicunt, licet in quis buscunque materialibus operibus sint, nihil semet- ipsos noceri › Reque amittere spiritalem substan- tiam. Vide lib. 1, 390, 20. COLLECT. tere. Sed verior lectio videtur, àñaptisal, ‹ per- ficere, absolvere quam præbet Epiphanius. Ea- dem Sylburgio placuit, (31) Avréxov. 'Aveyou, sustine, habet Epi- B (32) Evovrεidnτwę. Nonnulli hanc vocem ad præ- (33) Ipcoεvxn. Scribendum posɛúxou, imperat. (34) Ὑποπέσῃ. Υποπέσοι, Epiphan. (35) Tir. Abest ab Epiphan., ubi mox, inverso (33) θελησάτω. Epiphanius, μόνον ἀπαρτῆσαι. (37) Απαρτῆσαι, Hervetus legit ἀπαιτῆσαι, « por
PG 8:1103δοκεῖ δέ μοι καὶ τοῦ Πλάτωνος παρακηκοέναι ἐν τῇ Πολιτείᾳ φαμένου κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας πάντων, κοινὰς μὲν τὰς πρὸ τοῦ γάμου τῶν αἰτεῖσθαι μελλόντων, καθάπερ καὶ τὸ θέατρον κοινὸν τῶν θεωμένων φάσκοντος, τοῦ προκαταλαβόντος δὲ ἑκάστην ἑκάστου εἶναι καὶ οὐκέτι κοινὴν τὴν γεγαμημένην. Ξάνθος δὲ ἐν τοῖς ἐπιγραφομένοις Μαγικοῖς « μίγνυνται δὲ» φησὶν «οἱ Μάγοι μητράσι καὶ θυγατράσι καὶ ἀδελφαῖς μίγνυσθαι θεμιτὸν εἶναι κοινάς τε εἶναι τὰς γυναῖκας οὐ βίᾳ καὶ λάθρᾳ, ἀλλὰ συναινούντων ἀμφοτέρων, ὅταν θέλῃ γῆμαι ὁ ἕτερος τὴν τοῦ ἑτέρου.» ἐπὶ τούτων οἶμαι καὶ τῶν ὁμοίων αἱρέσεων προφητικῶς Ἰούδαν ἐν τῇ ἐπιστολῇ εἰρηκέναι· «ὁμοίως μέντοι καὶ οὗτοι ἐνυπνιαζόμενοι» (οὐ γὰρ ὕπαρ τῇ ἀληθείᾳ ἐπιβάλλουσιν) ἕως «καὶ τὸ στόμα αὐτῶν λαλεῖ ὑπέρογκα.» Ἤδη δὲ εἰ αὐτός τε ὁ Πλάτων καὶ οἱ Πυθαγόρειοι καθάπερ οὖν ὕστερον καὶ οἱ ἀπὸ Μαρκίωνος κακὴν τὴν γένεσιν ὑπειλήφεσαν (πολλοῦ γε ἔδει κοινὰς αὐτὸν ὑποτίθεσθαι τὰς γυναῖκας), ἀλλ’ οἱ μὲν ἀπὸ Μαρκίωνος φύσιν κακὴν ἔκ τε ὕλης κακῆς καὶ ἐκ δικαίου γενομένην δημιουργοῦ·
Λ ται ἐπὶ (58) τὸ ἁμαρτάνειν. Ὁ τοιοῦτος διὰ φόβον Β οὐ ποιεῖ ὁ θέλει, ἵνα μὴ ἡ κόλασις αὐτῷ ἑλλογισθή. Ἡ δὲ ἀνθρωπότης ἔχει τινὰ ἀναγκαῖα καὶ φυσικά μόνα· ἔχει τὸ περιβάλλεσθαι ἀναγκαῖον (39) καὶ φυ σικόν· φυσικὸν δὲ τὸ τῶν ἀφροδισίων, οὐκ ἀναγκαῖον δέ. » Ταύτας παρεθέμην τὰς φωνὰς εἰς ἔλεγχον τῶν μὴ βιούντων ὀρθῶς Βασιλειδιανῶν (40), ὡς ήτοι ἐχόν των ἐξουσίαν καὶ τοῦ ἁμαρτεῖν (41) διὰ τὴν τελειό τητα, ἢ πάντως (42) γε σωθησομένων (43) φύσει (44), κἂν νῦν ἁμάρτωσι, διὰ τὴν ἔμφυτον ἐκλογήν· ἐπεὶ μηδὲ ταῦτα αὐτοῖς πράττειν συγχωροῦσιν οἱ προ πάτορες τῶν δογμάτων (45). Μή τοίνυν ὑποδ μενοι τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῶν ἐν ἔθνεσιν ἀκρατεστάτων ἀκολαστότερον βιοῦντες, βλασφημίαν τῷ ὀνόματι προστριβέσθων· « Οἱ γὰρ τοιοῦτοι ψευδα πόστολοι, ἐργάται δόλιοι, ο ἕως, ο Ων τὸ τέλος ἔσται κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν. » Εγκράτεια τοίνυν σώματος ὑπεροψία, κατὰ τὴν πρὸς Θεὸν ὁμολογίαν· οὐ μόνον γὰρ περὶ τὰ ἀφροδίσια, ἀλλὰ καὶ περὶ τὰ ἄλλα, & ἐπιθυμεῖ ἡ ψυχὴ κακῶς, οὐκ ἀρκουμένη τοῖς ἀναγ καίοις, ἡ ἐγκράτεια ἀναστρέφεται. Ἔστι δὲ καὶ περὶ τὴν γλῶσσαν, καὶ περὶ τὴν κτῆσιν, καὶ περὶ τὴν χρή σιν, καὶ περὶ τὴν ἐπιθυμίαν ἐγκράτεια. Οι διδάσκει δ' αὐτὴ σωφρονεῖν μόνον, ἤ γε παρέχει σωφροσύνην ἡμῖν, δύναμις οὖσα καὶ θεία χάρις. Τίνα οὖν ταῖς ἡμετέροις δοκεῖ περὶ τοῦ προκειμένου, λεκτέον Ἡμεῖς εὐνουχίαν μὲν, καὶ οἷς τοῦτο δεδώρηται ὑπὸ Θεοῦ, μακαρίζομεν· μονογαμίαν δὲ καὶ τὴν περὶ τὸν ἕνα γάμον σεμνότητα θαυμάζομεν· συμπάσχειν δ δεῖν λέγοντες, καὶ ἀλλήλων (46) τὰ βάρη βαστάζειν μή ποτέ τις δοκῶν καλῶς ἑστάναι, καὶ αὐτὸς πέση. Περὶ δὲ τοῦ δευτέρου γάμου, « Εἰ πυροῖ, φησὶν ὁ Απόστολος, γάμησον. τ Οἱ δὲ ἀπὸ Καρποκράτους καὶ Ἐπιφάνους ἀναγ μενοι κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας ἀξιοῦσιν· ἐξ ὧν μεγίστη κατὰ τοῦ ὀνόματος (47) ερρύη βλαστημία ✈ Βασιλιδιανῶν. Καὶ Καρποκρατιανῶν καὶ τῶν ἀπὸ Οὐαλεντί νου, καὶ τοῦ Ἐπιφάνους καλουμένου· ᾧ δὲ συνήφθη Σεκούνδος ὁ προτεταγμένος· ἐξ ἀλλήλων γὰρ έκα- στος, ἤτοι οὗτος ἐκείνῳ μεταδούς, ἢ ἐκεῖνος τούτῳ, τὰ δεινὰ ἀπεμπολήσαντες, καὶ εἰς τι πρὸς ἀλλήλους διαφερόμενοι, ὅμως ἐν μιᾷ αἱρέσει ἑαυτοὺς κατέθεντο, ὥστε καὶ ἔχειν ἐξουσίαν ἐδογμάτισαν. . Εt Τὸ πνευματικὴν θεο λουσιν οἱ αὐτοὶ εἶναι ἀδύνατον φθορὰν καταδέξασθαι, κἂν ὁποίαις συγκαταλέγωνται πράξεσιν. • βάρη βαστάζετε. ὥστε ὁ δοκῶν ἐσ.εναι βλεπέτω μὴ πέσῃ. Εἰ οὐκ ἐγκρατεύον· ται, γαμησάτωσαν· κρείσσον γάρ ἐστι γαμήσει πυροῦσθαι. CLEMENTIS ALEXANDRINI ore tenus dicimus : Nolumus peccare; animus au- tem noster propendet in peccatum. Qui est ejus- modi, propter metum, quod vult, non facit, ne ei constituatur supplicium. At hominum generi quæ dain necessaria sunt ac naturalia duntaxat. Quod indumentis egeat, necessarium simul est et natu- rale est autem venerea voluptas naturalis, sed ton necessaria. > Ilas voces adduxi ad reprehenden- dum Basilidianos, qui non recte vivunt, ut qui vel peccandi potestatem habeant propter perfectionem, vel omnino quidem natura salvi futuri sint, etsi nunc peccent, quod naturæ dignitate sunt electi. Neque vero primi dogmatum architecti eorumdem perpetrandoruin potestatem illis faciunt. Ne ergo Christ nomen suscipientes, et iis,qui sunt in gemi- bus intemperantissimi, incontinentius viventes, no- mini maledictum inurant. «Qui enim sunt ejus- modi, pseudapostoli, operarii dolosi, usque ad illud: Quorum finis erit secundum opera eorum ª. Est ergo continentia, corporis despicientia secun- dum confessionem in Deum; non solum enim in rebus venereis, sed etiam in aliis, quæ anima per- peram concupiscit, non contenta necessariis, ver- satur continentia. Est autem et in lingua, et in ac- quirendo, et in utendo, et in concupiscendo conti- mentia. Non docet autem ea solummodo esse tem- perantes, siquidem præbet nobis temperantiaın, ut quæ sit divina potestas et gratia. Dicendum est ergo, quidnam nostris videatur de eo, quod est pro- positum. Nos quidem castitatem, et eos, quibus hoc a Deo datum est, beatos dicimus : monogamiam qutem, et quæ consistit in uno solum matrimonio, honestatem admiramur; dicentes tamen oportere C aliorum misereri, et ‹ alterum alterius onera portare b, > ne ‹ quis, cum recte ‹ stare videatur © ipse quoque ‹ cadat. › De secundis autem nuptiis : • Si uraris, inquit Apostolus, ‹ jungere matri- monio d. ' CAPUT II. Carpocratis et Epiphanis sententiam de feminarum communitate refutat. Qui autem a Carpocrate descendunt et Epipha- ne, censent oportere uxores esse communes ; a qui- bus contra nomen Christi maximum emanavit P. ED. POTTER, ED. PARIS. ■ II Cor. xı, 13, 45. Galat. vi, 2. • I Cor. x, 12. d I Cor.vii, 9. pro vulg. Hoc loco hæc addit Epipha nius: Carpo- cratianos, et Valentini, Epiphaniisque discipulos ; ad quem Secundus prius a nobis commemoratus adjungitur. Etenim illi a se invicem propagati ; sive iste alteri, sive alter isti, tanquam malas merces, ita pestiferam doctrinam communicaverunt. Ac licet aliqua in re dissideant, in eadem tamen hæsere secta, ut vel peccare sibi propter perfectionem li- sere dicerent. . . D peram, nisi els aut similis particula addatur. Irenaeus lib. 1, cap. 10, p. : Idem spi ritale existimant non posse corruptelam percipere, licet in qualibuscunque fuerint factis. › habet Epiphanius. Ubi mox, tà aŭtà pro tašta. Epiphanius. Cor. x, : Cor. vi, : intelligit. Similia refert Eusebius, de Carpocratia (38) Επ'. Εἰς, Epiphan. (39) Αναγκαῖον. Τὸ ἀναγκ., Epiphan. (40) Βασιλειδιανών. Sic scripsi cum Epiphanio 141) Τοῦ ἁμαρτεῖν. Τὸ ἁμαρτάνειν, Epiphan. per- (42) Η πάντως. Epiphan., ᾗ πάντων. (47) Σωθησομένων. De Valentinianis hæc refert (44) Φύσει. Melius videtur, quam φυσικῶν, quod (45) Δογμάτων. Ηactenus Clementem secutus est (46) Αλλήλων. Respicit Gal, νι, 2 : Αλλήλων τι (47) Κατὰ τοῦ ὀνόματος. Nomen Christianat
ᾧ δὴ λόγῳ, μὴ βουλόμενοι τὸν κόσμον τὸν ὑπὸ τοῦ δημιουργοῦ γενόμενον συμπληροῦν, ἀπέχεσθαι γάμου βούλονται, ἀντιτασσόμενοι τῷ ποιητῇ τῷ σφῶν καὶ σπεύδοντες πρὸς τὸν κεκληκότα ἀγαθόν, ἀλλ’ οὐ τὸν ὥς φασι θεὸν ἐν ἄλλῳ τρόπῳ, ὅθεν οὐδὲν ἴδιον καταλιπεῖν ἐνταῦθα βουλόμενοι οὐ τῇ προαιρέσει γίνονται ἐγκρατεῖς, τῇ δὲ πρὸς τὸν πεποιηκότα ἔχθρᾳ, μὴ βουλόμενοι χρῆσθαι τοῖς ὑπ’ αὐτοῦ κτισθεῖσιν. ἀλλ’ οὗτοί γε ἀσεβεῖ θεομαχίᾳ τῶν κατὰ φύσιν ἐκστάντες λογισμῶν, τῆς μακροθυμίας καὶ χρηστότητος τοῦ θεοῦ καταφρονοῦντες, εἰ καὶ μὴ γαμεῖν ἐθέλουσιν, ἀλλὰ τροφαῖς χρῶνται ταῖς κτισταῖς καὶ τὸν ἀέρα τοῦ δημιουργοῦ ἀναπνέουσιν, αὐτοῦ τε ὄντες ἔργα καὶ ἐν τοῖς αὐτοῦ καταμένοντες, τήν τε ξένην, ὥς φασι, γνῶσιν εὐαγγελίζονται, κἂν κατὰ τοῦτο χάριν ἐγνωκέναι τῷ κυρίῳ τοῦ κόσμου ὀφείλοντες καθ’ ὃ ἐνταῦθα εὐηγγελίσθησαν. ἀλλὰ πρὸς μὲν τούτους, ὁπόταν τὸν περὶ ἀρχῶν διαλαμβάνωμεν λόγον, ἀκριβέστατα διαλεξόμεθα·
Λ ται ἐπὶ (58) τὸ ἁμαρτάνειν. Ὁ τοιοῦτος διὰ φόβον Β οὐ ποιεῖ ὁ θέλει, ἵνα μὴ ἡ κόλασις αὐτῷ ἑλλογισθή. Ἡ δὲ ἀνθρωπότης ἔχει τινὰ ἀναγκαῖα καὶ φυσικά μόνα· ἔχει τὸ περιβάλλεσθαι ἀναγκαῖον (39) καὶ φυ σικόν· φυσικὸν δὲ τὸ τῶν ἀφροδισίων, οὐκ ἀναγκαῖον δέ. » Ταύτας παρεθέμην τὰς φωνὰς εἰς ἔλεγχον τῶν μὴ βιούντων ὀρθῶς Βασιλειδιανῶν (40), ὡς ήτοι ἐχόν των ἐξουσίαν καὶ τοῦ ἁμαρτεῖν (41) διὰ τὴν τελειό τητα, ἢ πάντως (42) γε σωθησομένων (43) φύσει (44), κἂν νῦν ἁμάρτωσι, διὰ τὴν ἔμφυτον ἐκλογήν· ἐπεὶ μηδὲ ταῦτα αὐτοῖς πράττειν συγχωροῦσιν οἱ προ πάτορες τῶν δογμάτων (45). Μή τοίνυν ὑποδ μενοι τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῶν ἐν ἔθνεσιν ἀκρατεστάτων ἀκολαστότερον βιοῦντες, βλασφημίαν τῷ ὀνόματι προστριβέσθων· « Οἱ γὰρ τοιοῦτοι ψευδα πόστολοι, ἐργάται δόλιοι, ο ἕως, ο Ων τὸ τέλος ἔσται κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν. » Εγκράτεια τοίνυν σώματος ὑπεροψία, κατὰ τὴν πρὸς Θεὸν ὁμολογίαν· οὐ μόνον γὰρ περὶ τὰ ἀφροδίσια, ἀλλὰ καὶ περὶ τὰ ἄλλα, & ἐπιθυμεῖ ἡ ψυχὴ κακῶς, οὐκ ἀρκουμένη τοῖς ἀναγ καίοις, ἡ ἐγκράτεια ἀναστρέφεται. Ἔστι δὲ καὶ περὶ τὴν γλῶσσαν, καὶ περὶ τὴν κτῆσιν, καὶ περὶ τὴν χρή σιν, καὶ περὶ τὴν ἐπιθυμίαν ἐγκράτεια. Οι διδάσκει δ' αὐτὴ σωφρονεῖν μόνον, ἤ γε παρέχει σωφροσύνην ἡμῖν, δύναμις οὖσα καὶ θεία χάρις. Τίνα οὖν ταῖς ἡμετέροις δοκεῖ περὶ τοῦ προκειμένου, λεκτέον Ἡμεῖς εὐνουχίαν μὲν, καὶ οἷς τοῦτο δεδώρηται ὑπὸ Θεοῦ, μακαρίζομεν· μονογαμίαν δὲ καὶ τὴν περὶ τὸν ἕνα γάμον σεμνότητα θαυμάζομεν· συμπάσχειν δ δεῖν λέγοντες, καὶ ἀλλήλων (46) τὰ βάρη βαστάζειν μή ποτέ τις δοκῶν καλῶς ἑστάναι, καὶ αὐτὸς πέση. Περὶ δὲ τοῦ δευτέρου γάμου, « Εἰ πυροῖ, φησὶν ὁ Απόστολος, γάμησον. τ Οἱ δὲ ἀπὸ Καρποκράτους καὶ Ἐπιφάνους ἀναγ μενοι κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας ἀξιοῦσιν· ἐξ ὧν μεγίστη κατὰ τοῦ ὀνόματος (47) ερρύη βλαστημία ✈ Βασιλιδιανῶν. Καὶ Καρποκρατιανῶν καὶ τῶν ἀπὸ Οὐαλεντί νου, καὶ τοῦ Ἐπιφάνους καλουμένου· ᾧ δὲ συνήφθη Σεκούνδος ὁ προτεταγμένος· ἐξ ἀλλήλων γὰρ έκα- στος, ἤτοι οὗτος ἐκείνῳ μεταδούς, ἢ ἐκεῖνος τούτῳ, τὰ δεινὰ ἀπεμπολήσαντες, καὶ εἰς τι πρὸς ἀλλήλους διαφερόμενοι, ὅμως ἐν μιᾷ αἱρέσει ἑαυτοὺς κατέθεντο, ὥστε καὶ ἔχειν ἐξουσίαν ἐδογμάτισαν. . Εt Τὸ πνευματικὴν θεο λουσιν οἱ αὐτοὶ εἶναι ἀδύνατον φθορὰν καταδέξασθαι, κἂν ὁποίαις συγκαταλέγωνται πράξεσιν. • βάρη βαστάζετε. ὥστε ὁ δοκῶν ἐσ.εναι βλεπέτω μὴ πέσῃ. Εἰ οὐκ ἐγκρατεύον· ται, γαμησάτωσαν· κρείσσον γάρ ἐστι γαμήσει πυροῦσθαι. CLEMENTIS ALEXANDRINI ore tenus dicimus : Nolumus peccare; animus au- tem noster propendet in peccatum. Qui est ejus- modi, propter metum, quod vult, non facit, ne ei constituatur supplicium. At hominum generi quæ dain necessaria sunt ac naturalia duntaxat. Quod indumentis egeat, necessarium simul est et natu- rale est autem venerea voluptas naturalis, sed ton necessaria. > Ilas voces adduxi ad reprehenden- dum Basilidianos, qui non recte vivunt, ut qui vel peccandi potestatem habeant propter perfectionem, vel omnino quidem natura salvi futuri sint, etsi nunc peccent, quod naturæ dignitate sunt electi. Neque vero primi dogmatum architecti eorumdem perpetrandoruin potestatem illis faciunt. Ne ergo Christ nomen suscipientes, et iis,qui sunt in gemi- bus intemperantissimi, incontinentius viventes, no- mini maledictum inurant. «Qui enim sunt ejus- modi, pseudapostoli, operarii dolosi, usque ad illud: Quorum finis erit secundum opera eorum ª. Est ergo continentia, corporis despicientia secun- dum confessionem in Deum; non solum enim in rebus venereis, sed etiam in aliis, quæ anima per- peram concupiscit, non contenta necessariis, ver- satur continentia. Est autem et in lingua, et in ac- quirendo, et in utendo, et in concupiscendo conti- mentia. Non docet autem ea solummodo esse tem- perantes, siquidem præbet nobis temperantiaın, ut quæ sit divina potestas et gratia. Dicendum est ergo, quidnam nostris videatur de eo, quod est pro- positum. Nos quidem castitatem, et eos, quibus hoc a Deo datum est, beatos dicimus : monogamiam qutem, et quæ consistit in uno solum matrimonio, honestatem admiramur; dicentes tamen oportere C aliorum misereri, et ‹ alterum alterius onera portare b, > ne ‹ quis, cum recte ‹ stare videatur © ipse quoque ‹ cadat. › De secundis autem nuptiis : • Si uraris, inquit Apostolus, ‹ jungere matri- monio d. ' CAPUT II. Carpocratis et Epiphanis sententiam de feminarum communitate refutat. Qui autem a Carpocrate descendunt et Epipha- ne, censent oportere uxores esse communes ; a qui- bus contra nomen Christi maximum emanavit P. ED. POTTER, ED. PARIS. ■ II Cor. xı, 13, 45. Galat. vi, 2. • I Cor. x, 12. d I Cor.vii, 9. pro vulg. Hoc loco hæc addit Epipha nius: Carpo- cratianos, et Valentini, Epiphaniisque discipulos ; ad quem Secundus prius a nobis commemoratus adjungitur. Etenim illi a se invicem propagati ; sive iste alteri, sive alter isti, tanquam malas merces, ita pestiferam doctrinam communicaverunt. Ac licet aliqua in re dissideant, in eadem tamen hæsere secta, ut vel peccare sibi propter perfectionem li- sere dicerent. . . D peram, nisi els aut similis particula addatur. Irenaeus lib. 1, cap. 10, p. : Idem spi ritale existimant non posse corruptelam percipere, licet in qualibuscunque fuerint factis. › habet Epiphanius. Ubi mox, tà aŭtà pro tašta. Epiphanius. Cor. x, : Cor. vi, : intelligit. Similia refert Eusebius, de Carpocratia (38) Επ'. Εἰς, Epiphan. (39) Αναγκαῖον. Τὸ ἀναγκ., Epiphan. (40) Βασιλειδιανών. Sic scripsi cum Epiphanio 141) Τοῦ ἁμαρτεῖν. Τὸ ἁμαρτάνειν, Epiphan. per- (42) Η πάντως. Epiphan., ᾗ πάντων. (47) Σωθησομένων. De Valentinianis hæc refert (44) Φύσει. Melius videtur, quam φυσικῶν, quod (45) Δογμάτων. Ηactenus Clementem secutus est (46) Αλλήλων. Respicit Gal, νι, 2 : Αλλήλων τι (47) Κατὰ τοῦ ὀνόματος. Nomen Christianat
οἱ φιλόσοφοι δὲ ὧν ἐμνήσθημεν, παρ’ ὧν τὴν γένεσιν κακὴν εἶναι ἀσεβῶς ἐκμαθόντες οἱ ἀπὸ Μαρκίωνος καθάπερ ἰδίῳ δόγματι φρυάττονται, οὐ φύσει κακὴν βούλονται ταύτην εἶναι, ἀλλὰ τῇ ψυχῇ τῇ τὸ ἀληθὲς διιδούσῃ· κατάγουσι γὰρ ἐνταῦθα τὴν ψυχὴν θείαν οὖσαν καθάπερ εἰς κολαστήριον τὸν κόσμον, ἀποκαθαίρεσθαι δὲ ταῖς ἐνσωματουμέναις ψυχαῖς προσήκει κατ’ αὐτούς. κἄστιν τὸ δόγμα τοῦτο οὐ τοῖς ἀπὸ Μαρκίωνος ἔτι, τοῖς δὲ ἐνσωματοῦσθαι καὶ μετενδεῖσθαι καὶ μεταγγίζεσθαι τὰς ψυχὰς ἀξιοῦσιν οἰκεῖον, πρὸς οὓς ἄλλος ἂν εἴη καιρὸς λέγειν, ὁπηνίκα ἂν περὶ ψυχῆς διαλαμβάνωμεν. Ἡράκλειτος γοῦν κακίζων φαίνεται τὴν γένεσιν, ἐπειδὰν φῇ· «γενόμενοι ζώειν ἐθέλουσι μόρους τ’ ἔχειν» μᾶλλον δὲ ἀναπαύεσθαι, «καὶ παῖδας καταλείπουσι μόρους γενέσθαι.» δῆλος δὲ αὐτῷ συμφερόμενος καὶ Ἐμπεδοκλῆς λέγων· κλαῦσά τε καὶ κώκυσα ἰδὼν ἀσυνήθεα χῶρον. καὶ ἔτι· ἐκ μὲν γὰρ ζωῶν ἐτίθει νεκρὰ εἴδε’ ἀμείβων. καὶ πάλιν· ὢ πόποι, ὢ δειλὸν θνητῶν γένος, ὢ δυσάνολβον· οἵων ἐξ ἐρίδων ἔκ τε στοναχῶν ἐγένεσθε. λέγει δὲ καὶ ἡ Σίβυλλα· ἄνθρωποι θνητοὶ καὶ σάρκινοι, οὐδὲν ἐόντες, ὁμοίως τῷ γράφοντι ποιητῇ·
Λ ται ἐπὶ (58) τὸ ἁμαρτάνειν. Ὁ τοιοῦτος διὰ φόβον Β οὐ ποιεῖ ὁ θέλει, ἵνα μὴ ἡ κόλασις αὐτῷ ἑλλογισθή. Ἡ δὲ ἀνθρωπότης ἔχει τινὰ ἀναγκαῖα καὶ φυσικά μόνα· ἔχει τὸ περιβάλλεσθαι ἀναγκαῖον (39) καὶ φυ σικόν· φυσικὸν δὲ τὸ τῶν ἀφροδισίων, οὐκ ἀναγκαῖον δέ. » Ταύτας παρεθέμην τὰς φωνὰς εἰς ἔλεγχον τῶν μὴ βιούντων ὀρθῶς Βασιλειδιανῶν (40), ὡς ήτοι ἐχόν των ἐξουσίαν καὶ τοῦ ἁμαρτεῖν (41) διὰ τὴν τελειό τητα, ἢ πάντως (42) γε σωθησομένων (43) φύσει (44), κἂν νῦν ἁμάρτωσι, διὰ τὴν ἔμφυτον ἐκλογήν· ἐπεὶ μηδὲ ταῦτα αὐτοῖς πράττειν συγχωροῦσιν οἱ προ πάτορες τῶν δογμάτων (45). Μή τοίνυν ὑποδ μενοι τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῶν ἐν ἔθνεσιν ἀκρατεστάτων ἀκολαστότερον βιοῦντες, βλασφημίαν τῷ ὀνόματι προστριβέσθων· « Οἱ γὰρ τοιοῦτοι ψευδα πόστολοι, ἐργάται δόλιοι, ο ἕως, ο Ων τὸ τέλος ἔσται κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν. » Εγκράτεια τοίνυν σώματος ὑπεροψία, κατὰ τὴν πρὸς Θεὸν ὁμολογίαν· οὐ μόνον γὰρ περὶ τὰ ἀφροδίσια, ἀλλὰ καὶ περὶ τὰ ἄλλα, & ἐπιθυμεῖ ἡ ψυχὴ κακῶς, οὐκ ἀρκουμένη τοῖς ἀναγ καίοις, ἡ ἐγκράτεια ἀναστρέφεται. Ἔστι δὲ καὶ περὶ τὴν γλῶσσαν, καὶ περὶ τὴν κτῆσιν, καὶ περὶ τὴν χρή σιν, καὶ περὶ τὴν ἐπιθυμίαν ἐγκράτεια. Οι διδάσκει δ' αὐτὴ σωφρονεῖν μόνον, ἤ γε παρέχει σωφροσύνην ἡμῖν, δύναμις οὖσα καὶ θεία χάρις. Τίνα οὖν ταῖς ἡμετέροις δοκεῖ περὶ τοῦ προκειμένου, λεκτέον Ἡμεῖς εὐνουχίαν μὲν, καὶ οἷς τοῦτο δεδώρηται ὑπὸ Θεοῦ, μακαρίζομεν· μονογαμίαν δὲ καὶ τὴν περὶ τὸν ἕνα γάμον σεμνότητα θαυμάζομεν· συμπάσχειν δ δεῖν λέγοντες, καὶ ἀλλήλων (46) τὰ βάρη βαστάζειν μή ποτέ τις δοκῶν καλῶς ἑστάναι, καὶ αὐτὸς πέση. Περὶ δὲ τοῦ δευτέρου γάμου, « Εἰ πυροῖ, φησὶν ὁ Απόστολος, γάμησον. τ Οἱ δὲ ἀπὸ Καρποκράτους καὶ Ἐπιφάνους ἀναγ μενοι κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας ἀξιοῦσιν· ἐξ ὧν μεγίστη κατὰ τοῦ ὀνόματος (47) ερρύη βλαστημία ✈ Βασιλιδιανῶν. Καὶ Καρποκρατιανῶν καὶ τῶν ἀπὸ Οὐαλεντί νου, καὶ τοῦ Ἐπιφάνους καλουμένου· ᾧ δὲ συνήφθη Σεκούνδος ὁ προτεταγμένος· ἐξ ἀλλήλων γὰρ έκα- στος, ἤτοι οὗτος ἐκείνῳ μεταδούς, ἢ ἐκεῖνος τούτῳ, τὰ δεινὰ ἀπεμπολήσαντες, καὶ εἰς τι πρὸς ἀλλήλους διαφερόμενοι, ὅμως ἐν μιᾷ αἱρέσει ἑαυτοὺς κατέθεντο, ὥστε καὶ ἔχειν ἐξουσίαν ἐδογμάτισαν. . Εt Τὸ πνευματικὴν θεο λουσιν οἱ αὐτοὶ εἶναι ἀδύνατον φθορὰν καταδέξασθαι, κἂν ὁποίαις συγκαταλέγωνται πράξεσιν. • βάρη βαστάζετε. ὥστε ὁ δοκῶν ἐσ.εναι βλεπέτω μὴ πέσῃ. Εἰ οὐκ ἐγκρατεύον· ται, γαμησάτωσαν· κρείσσον γάρ ἐστι γαμήσει πυροῦσθαι. CLEMENTIS ALEXANDRINI ore tenus dicimus : Nolumus peccare; animus au- tem noster propendet in peccatum. Qui est ejus- modi, propter metum, quod vult, non facit, ne ei constituatur supplicium. At hominum generi quæ dain necessaria sunt ac naturalia duntaxat. Quod indumentis egeat, necessarium simul est et natu- rale est autem venerea voluptas naturalis, sed ton necessaria. > Ilas voces adduxi ad reprehenden- dum Basilidianos, qui non recte vivunt, ut qui vel peccandi potestatem habeant propter perfectionem, vel omnino quidem natura salvi futuri sint, etsi nunc peccent, quod naturæ dignitate sunt electi. Neque vero primi dogmatum architecti eorumdem perpetrandoruin potestatem illis faciunt. Ne ergo Christ nomen suscipientes, et iis,qui sunt in gemi- bus intemperantissimi, incontinentius viventes, no- mini maledictum inurant. «Qui enim sunt ejus- modi, pseudapostoli, operarii dolosi, usque ad illud: Quorum finis erit secundum opera eorum ª. Est ergo continentia, corporis despicientia secun- dum confessionem in Deum; non solum enim in rebus venereis, sed etiam in aliis, quæ anima per- peram concupiscit, non contenta necessariis, ver- satur continentia. Est autem et in lingua, et in ac- quirendo, et in utendo, et in concupiscendo conti- mentia. Non docet autem ea solummodo esse tem- perantes, siquidem præbet nobis temperantiaın, ut quæ sit divina potestas et gratia. Dicendum est ergo, quidnam nostris videatur de eo, quod est pro- positum. Nos quidem castitatem, et eos, quibus hoc a Deo datum est, beatos dicimus : monogamiam qutem, et quæ consistit in uno solum matrimonio, honestatem admiramur; dicentes tamen oportere C aliorum misereri, et ‹ alterum alterius onera portare b, > ne ‹ quis, cum recte ‹ stare videatur © ipse quoque ‹ cadat. › De secundis autem nuptiis : • Si uraris, inquit Apostolus, ‹ jungere matri- monio d. ' CAPUT II. Carpocratis et Epiphanis sententiam de feminarum communitate refutat. Qui autem a Carpocrate descendunt et Epipha- ne, censent oportere uxores esse communes ; a qui- bus contra nomen Christi maximum emanavit P. ED. POTTER, ED. PARIS. ■ II Cor. xı, 13, 45. Galat. vi, 2. • I Cor. x, 12. d I Cor.vii, 9. pro vulg. Hoc loco hæc addit Epipha nius: Carpo- cratianos, et Valentini, Epiphaniisque discipulos ; ad quem Secundus prius a nobis commemoratus adjungitur. Etenim illi a se invicem propagati ; sive iste alteri, sive alter isti, tanquam malas merces, ita pestiferam doctrinam communicaverunt. Ac licet aliqua in re dissideant, in eadem tamen hæsere secta, ut vel peccare sibi propter perfectionem li- sere dicerent. . . D peram, nisi els aut similis particula addatur. Irenaeus lib. 1, cap. 10, p. : Idem spi ritale existimant non posse corruptelam percipere, licet in qualibuscunque fuerint factis. › habet Epiphanius. Ubi mox, tà aŭtà pro tašta. Epiphanius. Cor. x, : Cor. vi, : intelligit. Similia refert Eusebius, de Carpocratia (38) Επ'. Εἰς, Epiphan. (39) Αναγκαῖον. Τὸ ἀναγκ., Epiphan. (40) Βασιλειδιανών. Sic scripsi cum Epiphanio 141) Τοῦ ἁμαρτεῖν. Τὸ ἁμαρτάνειν, Epiphan. per- (42) Η πάντως. Epiphan., ᾗ πάντων. (47) Σωθησομένων. De Valentinianis hæc refert (44) Φύσει. Melius videtur, quam φυσικῶν, quod (45) Δογμάτων. Ηactenus Clementem secutus est (46) Αλλήλων. Respicit Gal, νι, 2 : Αλλήλων τι (47) Κατὰ τοῦ ὀνόματος. Nomen Christianat
οὐδὲν ἀκιδνότερον γαῖα τρέφει ἀνθρώποιο. ναὶ μὴν καὶ Θέογνις τὴν γένεσιν δείκνυσι κακὴν ὧδέ πως λέγων· πάντων μὲν μὴ φῦναι ἐπιχθονίοισιν ἄριστον, μηδ’ ἐσορᾶν αὐγὰς ὀξέος ἠελίου· φύντα δ’ ὅπως ὤκιστα πύλας Ἀίδαο περῆσαι. ἀκόλουθα δ’ αὐτοῖς καὶ ὁ τῆς τραγῳδίας ποιητὴς Εὐριπίδης γράφει· ἔδει γὰρ ἡμᾶς σύλλογον ποιουμένους τὸν φύντα θρηνεῖν εἰς ὅς’ ἔρχεται κακά· τὸν δ’ αὖ θανόντα καὶ πόνων πεπαυμένον χαίροντας εὐφημοῦντας ἐκπέμπειν δόμων. καὶ αὖθις τὰ ὅμοια οὕτως ἐρεῖ· τίς δ’ οἶδεν εἰ τὸ ζῆν μέν ἐστι κατθανεῖν, τὸ κατθανεῖν δὲ [τὸ] ζῆν; ταὐτὸν δὴ τούτοις φαίνεται καὶ Ἡρόδοτος ποιῶν λέγοντα τὸν Σόλωνα· «ὦ Κροῖσε, πᾶς ἄνθρωπός ἐστι συμφορή.» καὶ ὁ μῦθος δὲ αὐτῷ σαφῶς ὁ περὶ τοῦ Κλεόβιδος καὶ Βίτωνος οὐκ ἄλλο τι βούλεται ἀλλ’ ἢ ψέγειν μὲν τὴν γένεσιν, τὸν θάνατον δὲ ἐπαινεῖν. οἵη περ φύλλων γενεή, τοίη δὲ καὶ ἀνδρῶν Ὅμηρος λέγει. Πλάτων δὲ ἐν Κρατύλῳ Ὀρφεῖ τὸν λόγον ἀνατίθησι τὸν περὶ τοῦ κολάζεσθαι τὴν ψυχὴν ἐν τῷ σώματι, λέγει δὲ ὧδε· «καὶ γὰρ σῆμά τινές φασιν αὐτὸ εἶναι τῆς ψυχῆς, ὡς τεθαμμένης ἐν τῷ νῦν παρόντι· καὶ διότι τούτῳ σημαίνει ἃ ἂν σημαίνῃ ἡ ψυχή, καὶ ταύτῃ σῆμα ὀρθῶς καλεῖσθαι.
Λ ται ἐπὶ (58) τὸ ἁμαρτάνειν. Ὁ τοιοῦτος διὰ φόβον Β οὐ ποιεῖ ὁ θέλει, ἵνα μὴ ἡ κόλασις αὐτῷ ἑλλογισθή. Ἡ δὲ ἀνθρωπότης ἔχει τινὰ ἀναγκαῖα καὶ φυσικά μόνα· ἔχει τὸ περιβάλλεσθαι ἀναγκαῖον (39) καὶ φυ σικόν· φυσικὸν δὲ τὸ τῶν ἀφροδισίων, οὐκ ἀναγκαῖον δέ. » Ταύτας παρεθέμην τὰς φωνὰς εἰς ἔλεγχον τῶν μὴ βιούντων ὀρθῶς Βασιλειδιανῶν (40), ὡς ήτοι ἐχόν των ἐξουσίαν καὶ τοῦ ἁμαρτεῖν (41) διὰ τὴν τελειό τητα, ἢ πάντως (42) γε σωθησομένων (43) φύσει (44), κἂν νῦν ἁμάρτωσι, διὰ τὴν ἔμφυτον ἐκλογήν· ἐπεὶ μηδὲ ταῦτα αὐτοῖς πράττειν συγχωροῦσιν οἱ προ πάτορες τῶν δογμάτων (45). Μή τοίνυν ὑποδ μενοι τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῶν ἐν ἔθνεσιν ἀκρατεστάτων ἀκολαστότερον βιοῦντες, βλασφημίαν τῷ ὀνόματι προστριβέσθων· « Οἱ γὰρ τοιοῦτοι ψευδα πόστολοι, ἐργάται δόλιοι, ο ἕως, ο Ων τὸ τέλος ἔσται κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν. » Εγκράτεια τοίνυν σώματος ὑπεροψία, κατὰ τὴν πρὸς Θεὸν ὁμολογίαν· οὐ μόνον γὰρ περὶ τὰ ἀφροδίσια, ἀλλὰ καὶ περὶ τὰ ἄλλα, & ἐπιθυμεῖ ἡ ψυχὴ κακῶς, οὐκ ἀρκουμένη τοῖς ἀναγ καίοις, ἡ ἐγκράτεια ἀναστρέφεται. Ἔστι δὲ καὶ περὶ τὴν γλῶσσαν, καὶ περὶ τὴν κτῆσιν, καὶ περὶ τὴν χρή σιν, καὶ περὶ τὴν ἐπιθυμίαν ἐγκράτεια. Οι διδάσκει δ' αὐτὴ σωφρονεῖν μόνον, ἤ γε παρέχει σωφροσύνην ἡμῖν, δύναμις οὖσα καὶ θεία χάρις. Τίνα οὖν ταῖς ἡμετέροις δοκεῖ περὶ τοῦ προκειμένου, λεκτέον Ἡμεῖς εὐνουχίαν μὲν, καὶ οἷς τοῦτο δεδώρηται ὑπὸ Θεοῦ, μακαρίζομεν· μονογαμίαν δὲ καὶ τὴν περὶ τὸν ἕνα γάμον σεμνότητα θαυμάζομεν· συμπάσχειν δ δεῖν λέγοντες, καὶ ἀλλήλων (46) τὰ βάρη βαστάζειν μή ποτέ τις δοκῶν καλῶς ἑστάναι, καὶ αὐτὸς πέση. Περὶ δὲ τοῦ δευτέρου γάμου, « Εἰ πυροῖ, φησὶν ὁ Απόστολος, γάμησον. τ Οἱ δὲ ἀπὸ Καρποκράτους καὶ Ἐπιφάνους ἀναγ μενοι κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας ἀξιοῦσιν· ἐξ ὧν μεγίστη κατὰ τοῦ ὀνόματος (47) ερρύη βλαστημία ✈ Βασιλιδιανῶν. Καὶ Καρποκρατιανῶν καὶ τῶν ἀπὸ Οὐαλεντί νου, καὶ τοῦ Ἐπιφάνους καλουμένου· ᾧ δὲ συνήφθη Σεκούνδος ὁ προτεταγμένος· ἐξ ἀλλήλων γὰρ έκα- στος, ἤτοι οὗτος ἐκείνῳ μεταδούς, ἢ ἐκεῖνος τούτῳ, τὰ δεινὰ ἀπεμπολήσαντες, καὶ εἰς τι πρὸς ἀλλήλους διαφερόμενοι, ὅμως ἐν μιᾷ αἱρέσει ἑαυτοὺς κατέθεντο, ὥστε καὶ ἔχειν ἐξουσίαν ἐδογμάτισαν. . Εt Τὸ πνευματικὴν θεο λουσιν οἱ αὐτοὶ εἶναι ἀδύνατον φθορὰν καταδέξασθαι, κἂν ὁποίαις συγκαταλέγωνται πράξεσιν. • βάρη βαστάζετε. ὥστε ὁ δοκῶν ἐσ.εναι βλεπέτω μὴ πέσῃ. Εἰ οὐκ ἐγκρατεύον· ται, γαμησάτωσαν· κρείσσον γάρ ἐστι γαμήσει πυροῦσθαι. CLEMENTIS ALEXANDRINI ore tenus dicimus : Nolumus peccare; animus au- tem noster propendet in peccatum. Qui est ejus- modi, propter metum, quod vult, non facit, ne ei constituatur supplicium. At hominum generi quæ dain necessaria sunt ac naturalia duntaxat. Quod indumentis egeat, necessarium simul est et natu- rale est autem venerea voluptas naturalis, sed ton necessaria. > Ilas voces adduxi ad reprehenden- dum Basilidianos, qui non recte vivunt, ut qui vel peccandi potestatem habeant propter perfectionem, vel omnino quidem natura salvi futuri sint, etsi nunc peccent, quod naturæ dignitate sunt electi. Neque vero primi dogmatum architecti eorumdem perpetrandoruin potestatem illis faciunt. Ne ergo Christ nomen suscipientes, et iis,qui sunt in gemi- bus intemperantissimi, incontinentius viventes, no- mini maledictum inurant. «Qui enim sunt ejus- modi, pseudapostoli, operarii dolosi, usque ad illud: Quorum finis erit secundum opera eorum ª. Est ergo continentia, corporis despicientia secun- dum confessionem in Deum; non solum enim in rebus venereis, sed etiam in aliis, quæ anima per- peram concupiscit, non contenta necessariis, ver- satur continentia. Est autem et in lingua, et in ac- quirendo, et in utendo, et in concupiscendo conti- mentia. Non docet autem ea solummodo esse tem- perantes, siquidem præbet nobis temperantiaın, ut quæ sit divina potestas et gratia. Dicendum est ergo, quidnam nostris videatur de eo, quod est pro- positum. Nos quidem castitatem, et eos, quibus hoc a Deo datum est, beatos dicimus : monogamiam qutem, et quæ consistit in uno solum matrimonio, honestatem admiramur; dicentes tamen oportere C aliorum misereri, et ‹ alterum alterius onera portare b, > ne ‹ quis, cum recte ‹ stare videatur © ipse quoque ‹ cadat. › De secundis autem nuptiis : • Si uraris, inquit Apostolus, ‹ jungere matri- monio d. ' CAPUT II. Carpocratis et Epiphanis sententiam de feminarum communitate refutat. Qui autem a Carpocrate descendunt et Epipha- ne, censent oportere uxores esse communes ; a qui- bus contra nomen Christi maximum emanavit P. ED. POTTER, ED. PARIS. ■ II Cor. xı, 13, 45. Galat. vi, 2. • I Cor. x, 12. d I Cor.vii, 9. pro vulg. Hoc loco hæc addit Epipha nius: Carpo- cratianos, et Valentini, Epiphaniisque discipulos ; ad quem Secundus prius a nobis commemoratus adjungitur. Etenim illi a se invicem propagati ; sive iste alteri, sive alter isti, tanquam malas merces, ita pestiferam doctrinam communicaverunt. Ac licet aliqua in re dissideant, in eadem tamen hæsere secta, ut vel peccare sibi propter perfectionem li- sere dicerent. . . D peram, nisi els aut similis particula addatur. Irenaeus lib. 1, cap. 10, p. : Idem spi ritale existimant non posse corruptelam percipere, licet in qualibuscunque fuerint factis. › habet Epiphanius. Ubi mox, tà aŭtà pro tašta. Epiphanius. Cor. x, : Cor. vi, : intelligit. Similia refert Eusebius, de Carpocratia (38) Επ'. Εἰς, Epiphan. (39) Αναγκαῖον. Τὸ ἀναγκ., Epiphan. (40) Βασιλειδιανών. Sic scripsi cum Epiphanio 141) Τοῦ ἁμαρτεῖν. Τὸ ἁμαρτάνειν, Epiphan. per- (42) Η πάντως. Epiphan., ᾗ πάντων. (47) Σωθησομένων. De Valentinianis hæc refert (44) Φύσει. Melius videtur, quam φυσικῶν, quod (45) Δογμάτων. Ηactenus Clementem secutus est (46) Αλλήλων. Respicit Gal, νι, 2 : Αλλήλων τι (47) Κατὰ τοῦ ὀνόματος. Nomen Christianat
PG 8:1105δοκοῦσι μέντοι μάλιστα θέσθαι οἱ ἀμφὶ Ὀρφέα τοῦτο τὸ ὄνομα, ὡς δίκην διδούσης ὧν δὴ ἕνεκα δίδωσιν.» ἄξιον δὲ καὶ τῆς Φιλολάου λέξεως μνημονεῦσαι· λέγει γὰρ ὁ Πυθαγόρειος ὧδε· «μαρτυρέονται δὲ καὶ οἱ παλαιοὶ θεολόγοι τε καὶ μάντιες, ὡς διά τινας τιμωρίας ἁ ψυχὰ τῷ σώματι συνέζευκται καὶ καθάπερ ἐν σήματι τούτῳ τέθαπται.» ἀλλὰ καὶ Πίνδαρος περὶ τῶν ἐν Ἐλευσῖνι μυστηρίων λέγων ἐπιφέρει· ὄλβιος ὅστις ἰδὼν [ἐ]κεῖνα [κοινὰ] εἶς’ ὑπὸ χθόνα· οἶδε μὲν βίου τελευτάν, οἶδεν δὲ διόσδοτον ἀρχάν. Πλάτων τε ἀκολούθως ἐν Φαίδωνι οὐκ ὀκνεῖ γράφειν ὧδέ πως· «καὶ οἱ τὰς τελετὰς δὲ ἡμῖν οὗτοι καταστήσαντες οὐ φαῦλοί τινες» ἕως «μετὰ θεῶν τε οἰκήσει.» τί δὲ ὅταν λέγῃ· «ἕως ἂν τὸ σῶμα ἔχωμεν καὶ συμπεφυρμένη ἡμῶν ἡ ψυχὴ ᾖ μετὰ τοιούτου κακοῦ, οὐ μήποτε κτησώμεθα ἐκεῖνο ἱκανῶς οὗ ἐπιθυμοῦμεν»; οὐχὶ αἰτίαν τῶν μεγίστων κακῶν τὴν γένεσιν αἰνίσσεται; κἀν τῷ Φαίδωνι ἐπιμαρτυρεῖ· «κινδυνεύουσι γὰρ ὅσοι τυγχάνουσιν ὀρθῶς ἁπτόμενοι φιλοσοφίας λεληθέναι τοὺς ἄλλους, ὅτι οὐδὲν ἄλλο αὐτοὶ ἐπιτηδεύουσιν ἢ ἀποθνῄσκειν τε καὶ τεθνάναι.» καὶ πάλιν·
Επεράνης (48) οὗτος, οὗ καὶ τὰ συγγράμματα κομί- ζεται, υἱὸς ἦν Καρποκράτους, καὶ μητρὸς Αλεξαν- ρείας τούνομα (49)· τὰ μὲν πρὸς πατρὸς ᾿Αλεξαν- δρεὺς (50), ἀπὸ δὲ μητρὸς Κεφαλληνεύς. Ἔζησε δὲ τὰ πάντα ἔτη ἑπτακαίδεκα, καὶ Θεὸς ἐν Σάμῃ τῆς Κεφαλληνίας τετίμηται· ἔνθα αὐτῷ ἱερὸν ῥυτῶν λί των, βωμοί, τεμένη, μουσεῖον ᾠκοδόμηταί τε καὶ καθιέρωται· καὶ συνιόντες εἰς τὸ ἱερὸν οἱ Κεφαλλή νες (51) κατὰ νουμηνίαν, γενέθλιον ἀποθέωσιν θύου σιν Ἐπιφάνει· σπένδουσί τε καὶ εὐωχοῦνται, καὶ Έμνοι λέγονται (52). Επαιδεύθη μὲν οὖν παρὰ τῷ πατρὶ τήν τε ἐγκύκλιον παιδείαν καὶ τὰ Πλάτωνος (55)· καθηγήσατο δὲ τῆς μοναδικῆς γνώσεως (54)· ἀφ' οὗ καὶ ἡ τῶν Καρποκρατιανών αίρεσις. Λέγει τοίνυν οὗ τὸς ἐν τῷ Περὶ δικαιοσύνης· . Τὴν δικαιοσύνην τοῦ Θεοῦ κοινωνίαν τινὰ εἶναι μετ' ισότητος. Ισος γέ τοι πανταχόθεν ἐκταθεὶς οὐρανός, κύκλῳ τὴν γῆν περιέχει πᾶσαν· καὶ πάντας ἡ νύξ ἐπίσης ἐπιδείκ νται τοὺς ἀστέρας· τόν τε τῆς ἡμέρας αἴτιον καὶ πατέρα τοῦ φωτὸς ἥλιον ὁ Θεὸς ἐξέχεεν ἄνωθεν ἴσον καὶ γῆς ἅπασι τοῖς βλέπειν δυναμένοις· (οἱ δὲ κοινή πάντες βλέπουσιν·) ἐπεὶ μὴ διακρίνει πλούσιον, ἢ πένητα, ἢ δήμου ἄρχοντα, ἄφρονάς τε καὶ τοὺς Β Τοῖς δὲ ἀπίστοις ἔθνεσι πολλὴν παρέχειν κατὰ τοῦ θείου λόγου δυσφημίας περιουσίαν, τῆς ἐξ αὐτῶν φήμης εἰς τὴν τοῦ παντὸς Χριστιανῶν ἔθνους διαβολήν καταχεομένης. Ταύτῃ δ' οὖν ἐπιπλεῖστον συνέβαινε τὴν περὶ ἡμῶν παρὰ τοῖς τό τε ἀπίστοις ὑπόνοιαν δυσσεβῆ καὶ ἀτοπωτάτην διαδίδοσθαι· ὡς δὲ ἀθεμί- τοις πρὸς μητέρας καὶ ἀδελφὰς μίξεσιν ἀνοσίαις τε τροφαῖς χρωμένων. « Αλεξάνδρειαν Απὸ Κεφαλληνίας μὲν τὸ πρὸς πατρὸς γένος ὤν, το ἐν Σάμῳ γάρ, ἐν Σάμη. ο Σάμην Σάμον, γουσι. Δι' ὑπερβολὴν δὲ τῆς ἐκείνου παιδείας, ἐγκυκλίου τε καὶ Πλατωνικῆς, ἡ πᾶσα τοῖς προειρη μένοις κατά τε αἵρεσιν καὶ κατὰ τὴν ἑτέραν πλάνην, λέγω τὴν εἰς εἰδωλομανίαν, τοὺς ἐπιχωρίους τρέ ψασαν, γέγονεν ἀπ' αὐτοῦ ἀπάτη. Καὶ Ἐπιφάνης δὲ, τούτου παῖς, Πλατωνικῆς ἡγμένος παιδεία;, τὴν τούτου μυθολο γίαν ἐπλάτυνεν. « γνῶσις, δι: Εστι τις πρὸ πάντων Προαρχή, Προανεννόητος, "Α ῥητός τε, καὶ ᾿Ανονόμαστος, ἣν ἐγὼ Μονάδα άρι υμώ. • ὁ λόγος μονάδα καλεῖ, μοναδική γνώσις, με μονάδος ει μονότητας χὴν ἁπάντων μονάδα, « ρ. STROMATUM LIB. III. A probrum. Ilic autem Epiphanes, cujus etiam scr pla feruntur, Glius erat Carpocratis, et matris Alc P. ED. POTTER, 428-429 ED. PARIS. gorta agens, Historia eccles. lib. iv, cap. : C Deinde gentibus a fide nostra alienis amplam obtrectandi et calumniandi Evan- gelii materiam subministravit : dum ab illis primum arta infamia ad totius Christiani nominis oppro- brium diffunderetur. Atque hinc factum est, ut absurda quædam et impia de nobis opinio apud infideles tunc temporis spargeretur, quasi nefario concubitu cum sororibus et matribus misceri, et exsecrandis dapibus vesci soleremus. » De iisdem tee conqueritur Irenæus lib. i, cap. 34, p. : • Qui et ipsi ad detractionem divini nominis, quemadmodum et gentes, a Satana præmissi sunt, uti secundum aliuni et alium modum, quæ sunt illo- rum, audientes homines, et putantes omnes nos tales esse, averiant aures suos a præconio veritatis. Conf. Justinus M. Dialogo cum Tryphone ; Athena- goras Legationis pag. edit. Oxon.; Minucius Felix Octavio ; Tertullianus Apolog. et Ad uror. lib. ti, cap. 4; Origenes Adv. Celsum, Epiphanius Adv. hæres. lib. 1; item Clemens mox p. edit. Paris. transtulit in suum Adv. hæres. lib. 1, hieres. 32, p. 210. interpretamentum est. Uterque voluit Carpocratis matrem, non patria, sed nomine, fuisse. in lib. De hæresibus Carpocratem, Epiphanis pa- trem, Alexandrinum fuisse testatur. Quamobrem corrigendus est Epiphanii locus, leresi : e- phallenia genus habens : nisi forte memoria la- psus est Epiphanius, dum hunc Clementis locum exscripsit. Paulo post etiam scripsit cum sit apud Clementem Verum ex qua- tuor urbibus insulæ illius unam tradit Strabo lib. xandriæ nomine, ex patre quidem Alexandrinus, ex matre vero Cephalleneus, Vixit autem solum septemdecim annis, et Sanæ, quæ est urbs Cephallenie, ut deus est honore affectus. Quo in loco templum ex ingentibus lapidibus, altaria, de lubra, museum, aedificatum est et consecratum ; et cum est nova luna, convenientes Cephallenei, diem natalem, quo in deos relatus est Epiphanes, sacri- ficant, libantque, et convivantur, et hymnos ca- nunt. A patre autem didicit et orbem disciplina- rum, et Platonis philosophiam. Fuit autem prin- ceps monadicæ cognitionis. A quo etiam profluxit hæresis eorum, qui nunc sunt, Carpocratianorum. 1s ergo dicit in libro De justitiᾳ, Justitiam Dei esse quamdam cum æqualitate communionem. Equale quidem certe cœlum undequaque exteu- sum totam terram cingit. Et nox ex æquo stellas omnes ostendit; et dici auctorem et lucis patrem, solem, Deus ex alto equalem effudit omnibus, qui possunt videre (illi autem omnes communiter respi- ciunt), quoniam non discernit divitem vel paupe- x, dici et et communi illi cum insula nomine. COLLECT. phanes in patria materna, Same Cephallenia, po- tius quami Alexandriæ, quæ paterna ei urbs fuit, coleretur, respondit Cl. Dodwellus dissert. in Irenæum, sect. 29. inde contigisse, quod illam delegisset scholæ sedem, et, quod ibi proinde ha- beret præcipuam discipulorum multitudinem. › SYLBURG. pag. 111: «Habuit vero ad infelices cos decipiendos, ac non modo ad eam sectam, sed et ad aliud genus erroris, huc est, si- mulacrorum superstitionem, traducendos magnam illecebram exquisita quædam hominis eruditio, et cum in omni humanitatis genere, tum in Platonicis dogmatibus apprime versata. » Et hactenus Clemen- tem secutus est ille. Theodoretus Hæret. fabulo lil. 1, cap. 5, p. : Epiphanes vero, Carpocratis filius, în Platonica institutus disciplina, illius fabulas amplificavit. disci poterit ex Irenzo lib. 1, cap. 2, p. Est quidem ante omnes Proarche, Proanen- noelos, et Inenarrabilis, et Innominabilis, quam ego Monotetem voco. » Ab hac et Henotete emis- sum dicit omnium principium, quod sermo monadem vocat. Ab hac igitur ‹ monade › est cujus princ fuit Ep.phanes, eari petens e scholis Platonis, cujus in theologia frequens est mentio. Quinetiain ante Platonem Pythagoras ap- principium rerum omnium imonaden, › statuit, ut refert Diogenes Laertius hab. viii, segm. 25. Conf. Clemens iufia Strom, tv, (48) Επιφάνης. Hæc paulumn mutata Epiplanius (49) Τούνομα. Epiphan., οὕτω καλουμένης, quod (50) Πρὸς πατρὸς Ἀλεξανδρεύς. Theodoretus (51) Οι Κεφαλλήνες. Si quis interroget, cur Epi- (52) "Υμνοι λέγονται. Concimius, ὕμνους λέ (55) Τὰ Πλάτωνος. Εpiphanius libri jam dici (54) Μοναδικῆς γνώσεως. Quid sit μοναδική
PG 8:1121«οὐκοῦν καὶ ἐνταῦθα ἡ τοῦ φιλοσόφου ψυχὴ μάλιστα ἀτιμάζει τὸ σῶμα καὶ φεύγει ἀπ’ αὐτοῦ, ζητεῖ δὲ αὐτὴ καθ’ αὑτὴν γίνεσθαι.» καὶ μή τι συνᾴδει τῷ θείῳ ἀποστόλῳ λέγοντι· «ταλαίπωρος ἐγὼ ἄνθρωπος, τίς με ῥύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου;» εἰ μὴ τὴν ὁμοφροσύνην τῶν εἰς κακίαν ὑποσεσυρμένων σῶμα θανάτου τροπικῶς λέγει. τήν τε συνουσίαν γενέσεως οὖσαν ἀρχὴν καὶ πρὸ τοῦ Μαρκίωνος ἀποστρεφόμενος φαίνεται ἐν τῷ πρώτῳ τῆς Πολιτείας ὁ Πλάτων. ἐπαινῶν γὰρ τὸ γῆρας ἐπιφέρει ὅτι «εὖ ἴσθι ὅτι ἔμοιγε, ὅσον αἱ ἄλλαι αἱ κατὰ τὸ σῶμα ἡδοναὶ ἀπομαραίνονται, τοσοῦτον αὔξονται αἱ περὶ τοὺς λόγους ἐπιθυμίαι τε καὶ ἡδοναί·» τῆς τε τῶν ἀφροδισίων χρήσεως ἐπιμνησθείς· «εὐφήμει, ἄνθρωπε, ἀσμενέστατα μέντοι αὐτὸ ἀπέφυγον, ὥσπερ λυττῶντά τινα καὶ ἄγριον δεσπότην ἀποφυγών.» πάλιν δ’ ἐν τῷ Φαίδωνι τὴν γένεσιν κακίζων γράφει· «ὁ μὲν οὖν ἐν ἀπορρήτοις λεγόμενος περὶ αὐτῶν λόγος, ὡς ἔν τινι φρουρᾷ ἐσμεν οἱ ἄνθρωποι.» καὶ αὖθις·
PG 8:1123«οἳ δὲ δὴ ἂν δόξωσι διαφερόντως πρὸς τὸ ὁσίως βιῶναι, οὗτοί εἰσιν οἱ τῶνδε μὲν τῶν τόπων ἐν τῇ γῇ ἐλευθερούμενοί τε καὶ ἀπαλλαττόμενοι ὥσπερ δεσμωτηρίων, ἄνω δὲ εἰς τὴν καθαρὰν οἴκησιν ἀφικνούμενοι.» ἀλλ’ ὅμως οὕτως ἔχων αἴσθεται τῆς διοικήσεως καλῶς ἐχούσης καί φησιν· «οὐ δεῖ δὴ ἑαυτὸν ἐκ ταύτης λύειν οὐδὲ ἀποδιδράσκειν.» καὶ συνελόντι εἰπεῖν ⟨τοῦ⟩ κακὴν λογίζεσθαι τὴν ὕλην ἀφορμὴν οὐ παρέσχεν τῷ Μαρκίωνι, εὐσεβῶς αὐτὸς εἰπὼν περὶ τοῦ κόσμου τάδε· «παρὰ μὲν γὰρ τοῦ συνθέντος πάντα [τὰ] καλὰ κέκτηται· παρὰ δὲ τῆς ἔμπροσθεν ἕξεως ὅσα χαλεπὰ καὶ ἄδικα ἐν οὐρανῷ γίνεται, ταῦτα ἐξ ἐκείνης αὐτός τε ἔχει καὶ τοῖς ζῴοις ἐναπεργάζεται.» ἔτι δὲ σαφέστερον ἐπιφέρει· «τούτων δὲ αὐτῷ τὸ σωματοειδὲς τῆς συγκράσεως αἴτιον, τὸ τῆς πάλαι ποτὲ φύσεως σύντροφον, ὅτι πολλῆς ἦν μετέχον ἀταξίας πρὶν εἰς τὸν νῦν κόσμον ἀφικέσθαι.» οὐδὲν δὲ ἧττον κἀν τοῖς Νόμοις ὀδύρεται τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος λέγων ὧδε· «θεοὶ δὲ οἰκτείραντες τὸ τῶν ἀνθρώπων ἐπίπονον πεφυκὸς γένος ἀναπαύλας τε αὐτοῖς τῶν πόνων ἐτάξαντο τὰς τῶν ἑορτῶν ἀμοιβάς.» ἔν τε τῇ Ἐπινομίδι καὶ τὰς αἰτίας τοῦ οἴκτου δίεισι καὶ τάδε λέγει·
έτσ Α φρονοῦντας, θηλείας, ἄρσενας, ἐλευθέρους, δούλους. Θεραπ. β' ; Ὁ ἐξανατέλλων χόρτον τοῖς κτήνεσι. ἅπασι παροῦσα, δικαιοσύνη, τροφή. δικαιοσύνῃ, δικαιοσύνῃ νομο θετήσας. Αλλ' οὐδὲ τῶν ἀλόγων παρὰ τοῦτο ποιεῖταί τι· πο σι δὲ ἐπίσης τοῖς ζώοις κοινὸν αὐτὸν ἐκχέας ἄνωθεν, ἀγαθοῖς τε καὶ φαύλοις, δικαιοσύνην έμπεδον, μηδενός δυναμένου πλεῖον ἔχειν, μηδὲ ἀφαιρεῖσθαι τὸν πληγ σίον, ἵν᾽ αὐτὸς τὸ κἀκείνου φῶς διπλασιάσας ἔχή. "Ηλιος κοινὰς τροφάς ζώοις ἅπασιν ἀνατέλλειν (55) δικαιοσύνης τε τῆς κοινῆς ἅπασιν ἐπίσης δοθείσης καὶ εἰς τὰ τοιαῦτα βοῶν γένος ὁμοίως γίνεται ὡς ο βόες, καὶ συῶν ὡς οἱ σύες, καὶ προβάτων ὡς τὰ πρό βατα, καὶ τὰ λοιπὰ πάντα· δικαιοσύνη γὰρ ἐν αὐτοῖς ἀναφαίνεται ἡ κοινότης. Επειτα κατὰ κοινότητα πάντα ὁμοίως κατὰ γένος σπείρεται· τροφή τε κοινή χαμαί νεμομένοις ἀνεῖται, πᾶσι τοῖς κτήνεσι, καὶ πᾶσιν ἐπίσης, οὐδενὶ νόμῳ κρατουμένη, τῇ δὲ παρά τοῦ διδόντος κελεύσαντος χορηγία συμφώνως ἅπασι δικαιοσύνη παροῦσα (56). 'Αλλ' οὐδὲ τὰ τῆς γενέσεως νόμον ἔχει γεγραμμένον· μετεγράφη γὰρ ἂν σπεί ρουσι δὲ καὶ γεννῶσιν ἐπίσης, κοινωνίαν ὑπὸ δικαι σύνης ἔμφυτον ἔχοντες· κοινῇ πᾶσιν ἐπίσης (57) ὀφθαλμὸν εἰς τὸ βλέπειν ὁ ποιητής τε καὶ πα τὴρ πάντων δικαιοσύνη νομοθετήσας τῇ παρ' αυ τοῦ παρέσχεν, οὐ διακρίνας θήλειαν ἄῤῥενος, σύ λογικὸν ἀλόγου, καὶ καθάπαξ οὐδενὸς οὐδέν· ἰσότητε δὲ καὶ κοινότητι μερίσας τὸ βλέπειν ὁμοίως ἐπὶ κελεύματι πᾶσι κεχάρισται. Οι νόμοι δέ, φησιν, ἀν θρώπων ἀμαθίαν κολάζειν μὴ δυνάμενος παρα νομεῖν ἐδίδαξαν· ἡ γὰρ ἰδιότης τῶν νόμων, τὴν κοι νωνίαν τοῦ θείου νόμου κατέτεμεν καὶ παρατρώγει μὴ συνιεὶς τὸ τοῦ Ἀποστόλου ῥητὸν, λέγοντας « Διά Νόμου τὴν ἁμαρτίαν ἔγνων (58)·, τό τ' ἐμὸν καὶ τὸ σὸν φησὶ διὰ τῶν νόμων παρεισελθεῖν· μηκέτι (59) εἰς κοινότητα (κοινά τε γάρ) καρπουμένων, μήτε γῆν, μήτε κτήματα, ἀλλὰ μηδὲ γάμον· κοινῇ γὰρ ἅπασιν ἐποίησε τὰς ἀμπέλους, α? μὴ στρουθόν, μήτε κλέπτην ἀπαρνοῦνται· καὶ τὸν σἶτον οὕτως, καὶ τοὺς ἄλλους καρπούς. Ἡ δὲ κοινωνία παρανομηθεῖσα (60) καὶ τὰ τῆς ἰσότητος ἐγέννησε θρεμμάτων καὶ καρπῶν κλέπτην. Κοινῇ τοίνυν ὁ Θεὸς ἅπαντα ἀνθρώπ ποιήσας, καὶ τὸ θῆλυ τῷ ἄῤῥενι κοινῇ συναγαγών, καὶ πάνθ᾽ ὁμοίως τὰ ζῶα κολλήσας, τὴν δικαιοσύνην ἀνέ- φηνεν, κοινωνίαν μετ' ισότητος. Οἱ δὲ γεγονότες οὕτως τὴν συνάγουσαν κοινωνίαν, την γένεσιν αὐτῶν ἀπηρο νήθησαν· καὶ φησὶν, εἰ μίαν ἀγόμενος (61) ἐχέτω, Διὰ γὰρ νόμου ἐπίγνωσις ἁμαρτίας· Τὴν ἁμαρ τίαν οὐκ ἔγνων εἰ μὴ διὰ νόμου. μηκέτι εἰς κοινότητα· κοινά τε γὰρ καρπουμένων, μήτ. κοινά τε γάρ. Οἱ νόμοι..... παρανομεῖν ἐδίδαξαν. νος. CLEMENTIS ALEXANDRINI rem vel populi principem, insipientes et sapientes, feminas et masculos, liberos, servos. Sed neque secus facit in brutis. Cum autem omnibus animan- tibus æque ipsum communem effuderit, bonis et malis justitiam suam confirmat, cum nemo possit plus habere, neque auferre a proximo, ut ipse il- lius lucent habeat duplicatam. Sol facit omnibus animantibus communia exoriri nutrimenta, com- muni justitia ex æquo data omnibus et ad ea, quæ sunt hujusmodi, similiter se habet genus Doum, ut boves ; et suum, ut sues; et ovium, ut oves; et reliqua omnia. Justitia enim in iis appa - þat esse communitas. Deinde per communitatem omnia similiter secundum sua genera seminantur, et commune nutrimentum editur humi pascentibus jumentis omnibus, et omnibus ex æquo; ut quod nulla lege circumscriptum sit, sed ejus, qui donat, Jubentis suppeditatione, convenienter justeque ad- sit omnibus. Sed neque generationi posita est lex, esset enim jamdiu abolita : ex æquo autem semi- nant et generant, habentia innatam a justitia com- imunionem ex æquo communiter omnibus oculum ad videndum, creator et pater omnium, sua ju- stitia legem ferens, præbuit, non discernens fe- minam a masculo, non id quod est rationis particeps, ab experte rationis, et, ut semel dicam, nullum a nul- lo; sed æqualitate et communitate visum similiter dividens, uno jussu omnibus est largitus. Leges au- tem, inquit, hominum, cum ignorationem castigare non possent, contra & leges facere docuerunt : le- gum enim proprietas dissecuit divinæ legis commu- nionem et arrodit; non intelligens dictum Apostoli dicentis : ‹ Per legem peccatum cognovi. › Et meum et tuum dicit subiisse per leges, ut quæ non amplius communiter fruantur (sunt enim communia), neque terra, neque possessionibus, sed neque matrimonio. Fecit enim vites communiter omnibus, quæ neque passerem, neque furem abnegant; et frumentum similiter, et alios fructus. Violata au- tem communio et æqualitas, genuit ſurem pecorum et fructuum. Cum ergo Deus communiter omnia fecisset homini, et feminam eum masculo commu- niter conjunxisset, et onnia similiter animantia conglutinasset, pronuntiavit justitiam, communio- P. ED. POTTER, 429-430 ED. PARIS. ; Theodoretus Hermias in Irrisione philosoph. gentil., Plutarchus De placitis philosoph., lib. 1, etc. ca phrasi, qua_psalmo cur: SYLBURG. Eadem lectio Grabio eliasm placuit, Spicileg., sect. 11, p. 61. expuncto ut hoc quo- que membrum referatur ad superiorem nominati- vum SYLBURG. Verum non opus est ut ea vox expungatur, modo scribatur in dativo casu hoc sensu : • Sed ejus, qui id donat, jubentis suppeditatione convenienter omnibus ex justitia e adsit. Sic paulo post, B C editionibus post has voces occurrit, tollere visum est. sunt. Respicit autem Rom. 11, 20: vel Rom. vil, : stingunt : Εst enim parentheticum illud, Vult enim leges naturalem rerum omnium communionem injuste magnoque adeo hominum damno sustulisse. Sic paulo superius : SYLBURG. Vel hæc si scribi et explicari (55) Ανατέλλειν. Rectius ανατέλλει, indic. modo: (56) "Απασι δικαιοσύνη παροῦσα. Forte rectius (37) Επίσης Periodi notam, quae in prioribus (58) Μὴ συνιείς.... ἔγνων. Hæc Clementis verbe (59) Μηκέτι. Priores editiones perperam hæc di (60) Παρανομηθεῖσα. Hoc est, e legibus eversa. D. (61) Ει μίαν άγ. Melius fortasse, ὁ μίαν ἀγόμε
«ὡς ἐξ ἀρχῆς τὸ γενέσθαι χαλεπὸν ἅπαντι ζῴῳ, πρῶτον μὲν τὸ μετασχεῖν τῆς τῶν κυουμένων ἕξεως, ἔπειτ’ αὖ τὸ γίνεσθαι καὶ ἔτι τρέφεσθαι καὶ παιδεύεσθαι, διὰ πόνων μυρίων γίγνεται ξύμπαντα, ὥς φαμεν ἅπαντες.» τί δέ; οὐχὶ καὶ Ἡράκλειτος θάνατον τὴν γένεσιν καλεῖ Πυθαγόρᾳ τε καὶ τῷ ἐν Γοργίᾳ Σωκράτει ἐμφερῶς ἐν οἷς φησι «θάνατός ἐστιν ὁκόσα ἐγερθέντες ὁρέομεν, ὁκόσα δὲ εὕδοντες, ὕπνος»; Ἀλλὰ τούτων μὲν ἅλις· ἐπειδὰν δὲ περὶ τῶν ἀρχῶν διαλαμβάνωμεν, τότε καὶ τὰς ἐναντιότητας ταύτας ἃς οἵ τε φιλόσοφοι αἰνίςσονται οἵ τε περὶ Μαρκίωνα δογματίζουσιν, ἐπισκεψόμεθα· πλὴν οὐκ ἀσαφῶς δεδεῖχθαι ἡμῖν νομίζω τὰς ἀφορμὰς τῶν ξένων δογμάτων τὸν Μαρκίωνα παρὰ Πλάτωνος ἀχαρίστως τε καὶ ἀμαθῶς εἰληφέναι. Ὁ δὲ περὶ ἐγκρατείας ἡμῖν προβαινέτω λόγος. ἐφάσκομεν δὲ τὴν δυσχρηστίαν ὑφορωμένους Ἕλληνας πολλὰ εἰς τὴν γένεσιν τῶν παίδων ἀποφθέγξασθαι, ἀθέως δὲ ἐκδεξαμένους ταῦτα τοὺς περὶ Μαρκίωνα ἀχαριστεῖν τῷ δημιουργῷ. λέγει γὰρ ἡ τραγῳδία· τὸ μὴ γενέσθαι κρεῖττον ἢ φῦναι βροτούς. ἔπειτα παῖδας σὺν πικραῖς ἀλγηδόσι τίκτω·
έτσ Α φρονοῦντας, θηλείας, ἄρσενας, ἐλευθέρους, δούλους. Θεραπ. β' ; Ὁ ἐξανατέλλων χόρτον τοῖς κτήνεσι. ἅπασι παροῦσα, δικαιοσύνη, τροφή. δικαιοσύνῃ, δικαιοσύνῃ νομο θετήσας. Αλλ' οὐδὲ τῶν ἀλόγων παρὰ τοῦτο ποιεῖταί τι· πο σι δὲ ἐπίσης τοῖς ζώοις κοινὸν αὐτὸν ἐκχέας ἄνωθεν, ἀγαθοῖς τε καὶ φαύλοις, δικαιοσύνην έμπεδον, μηδενός δυναμένου πλεῖον ἔχειν, μηδὲ ἀφαιρεῖσθαι τὸν πληγ σίον, ἵν᾽ αὐτὸς τὸ κἀκείνου φῶς διπλασιάσας ἔχή. "Ηλιος κοινὰς τροφάς ζώοις ἅπασιν ἀνατέλλειν (55) δικαιοσύνης τε τῆς κοινῆς ἅπασιν ἐπίσης δοθείσης καὶ εἰς τὰ τοιαῦτα βοῶν γένος ὁμοίως γίνεται ὡς ο βόες, καὶ συῶν ὡς οἱ σύες, καὶ προβάτων ὡς τὰ πρό βατα, καὶ τὰ λοιπὰ πάντα· δικαιοσύνη γὰρ ἐν αὐτοῖς ἀναφαίνεται ἡ κοινότης. Επειτα κατὰ κοινότητα πάντα ὁμοίως κατὰ γένος σπείρεται· τροφή τε κοινή χαμαί νεμομένοις ἀνεῖται, πᾶσι τοῖς κτήνεσι, καὶ πᾶσιν ἐπίσης, οὐδενὶ νόμῳ κρατουμένη, τῇ δὲ παρά τοῦ διδόντος κελεύσαντος χορηγία συμφώνως ἅπασι δικαιοσύνη παροῦσα (56). 'Αλλ' οὐδὲ τὰ τῆς γενέσεως νόμον ἔχει γεγραμμένον· μετεγράφη γὰρ ἂν σπεί ρουσι δὲ καὶ γεννῶσιν ἐπίσης, κοινωνίαν ὑπὸ δικαι σύνης ἔμφυτον ἔχοντες· κοινῇ πᾶσιν ἐπίσης (57) ὀφθαλμὸν εἰς τὸ βλέπειν ὁ ποιητής τε καὶ πα τὴρ πάντων δικαιοσύνη νομοθετήσας τῇ παρ' αυ τοῦ παρέσχεν, οὐ διακρίνας θήλειαν ἄῤῥενος, σύ λογικὸν ἀλόγου, καὶ καθάπαξ οὐδενὸς οὐδέν· ἰσότητε δὲ καὶ κοινότητι μερίσας τὸ βλέπειν ὁμοίως ἐπὶ κελεύματι πᾶσι κεχάρισται. Οι νόμοι δέ, φησιν, ἀν θρώπων ἀμαθίαν κολάζειν μὴ δυνάμενος παρα νομεῖν ἐδίδαξαν· ἡ γὰρ ἰδιότης τῶν νόμων, τὴν κοι νωνίαν τοῦ θείου νόμου κατέτεμεν καὶ παρατρώγει μὴ συνιεὶς τὸ τοῦ Ἀποστόλου ῥητὸν, λέγοντας « Διά Νόμου τὴν ἁμαρτίαν ἔγνων (58)·, τό τ' ἐμὸν καὶ τὸ σὸν φησὶ διὰ τῶν νόμων παρεισελθεῖν· μηκέτι (59) εἰς κοινότητα (κοινά τε γάρ) καρπουμένων, μήτε γῆν, μήτε κτήματα, ἀλλὰ μηδὲ γάμον· κοινῇ γὰρ ἅπασιν ἐποίησε τὰς ἀμπέλους, α? μὴ στρουθόν, μήτε κλέπτην ἀπαρνοῦνται· καὶ τὸν σἶτον οὕτως, καὶ τοὺς ἄλλους καρπούς. Ἡ δὲ κοινωνία παρανομηθεῖσα (60) καὶ τὰ τῆς ἰσότητος ἐγέννησε θρεμμάτων καὶ καρπῶν κλέπτην. Κοινῇ τοίνυν ὁ Θεὸς ἅπαντα ἀνθρώπ ποιήσας, καὶ τὸ θῆλυ τῷ ἄῤῥενι κοινῇ συναγαγών, καὶ πάνθ᾽ ὁμοίως τὰ ζῶα κολλήσας, τὴν δικαιοσύνην ἀνέ- φηνεν, κοινωνίαν μετ' ισότητος. Οἱ δὲ γεγονότες οὕτως τὴν συνάγουσαν κοινωνίαν, την γένεσιν αὐτῶν ἀπηρο νήθησαν· καὶ φησὶν, εἰ μίαν ἀγόμενος (61) ἐχέτω, Διὰ γὰρ νόμου ἐπίγνωσις ἁμαρτίας· Τὴν ἁμαρ τίαν οὐκ ἔγνων εἰ μὴ διὰ νόμου. μηκέτι εἰς κοινότητα· κοινά τε γὰρ καρπουμένων, μήτ. κοινά τε γάρ. Οἱ νόμοι..... παρανομεῖν ἐδίδαξαν. νος. CLEMENTIS ALEXANDRINI rem vel populi principem, insipientes et sapientes, feminas et masculos, liberos, servos. Sed neque secus facit in brutis. Cum autem omnibus animan- tibus æque ipsum communem effuderit, bonis et malis justitiam suam confirmat, cum nemo possit plus habere, neque auferre a proximo, ut ipse il- lius lucent habeat duplicatam. Sol facit omnibus animantibus communia exoriri nutrimenta, com- muni justitia ex æquo data omnibus et ad ea, quæ sunt hujusmodi, similiter se habet genus Doum, ut boves ; et suum, ut sues; et ovium, ut oves; et reliqua omnia. Justitia enim in iis appa - þat esse communitas. Deinde per communitatem omnia similiter secundum sua genera seminantur, et commune nutrimentum editur humi pascentibus jumentis omnibus, et omnibus ex æquo; ut quod nulla lege circumscriptum sit, sed ejus, qui donat, Jubentis suppeditatione, convenienter justeque ad- sit omnibus. Sed neque generationi posita est lex, esset enim jamdiu abolita : ex æquo autem semi- nant et generant, habentia innatam a justitia com- imunionem ex æquo communiter omnibus oculum ad videndum, creator et pater omnium, sua ju- stitia legem ferens, præbuit, non discernens fe- minam a masculo, non id quod est rationis particeps, ab experte rationis, et, ut semel dicam, nullum a nul- lo; sed æqualitate et communitate visum similiter dividens, uno jussu omnibus est largitus. Leges au- tem, inquit, hominum, cum ignorationem castigare non possent, contra & leges facere docuerunt : le- gum enim proprietas dissecuit divinæ legis commu- nionem et arrodit; non intelligens dictum Apostoli dicentis : ‹ Per legem peccatum cognovi. › Et meum et tuum dicit subiisse per leges, ut quæ non amplius communiter fruantur (sunt enim communia), neque terra, neque possessionibus, sed neque matrimonio. Fecit enim vites communiter omnibus, quæ neque passerem, neque furem abnegant; et frumentum similiter, et alios fructus. Violata au- tem communio et æqualitas, genuit ſurem pecorum et fructuum. Cum ergo Deus communiter omnia fecisset homini, et feminam eum masculo commu- niter conjunxisset, et onnia similiter animantia conglutinasset, pronuntiavit justitiam, communio- P. ED. POTTER, 429-430 ED. PARIS. ; Theodoretus Hermias in Irrisione philosoph. gentil., Plutarchus De placitis philosoph., lib. 1, etc. ca phrasi, qua_psalmo cur: SYLBURG. Eadem lectio Grabio eliasm placuit, Spicileg., sect. 11, p. 61. expuncto ut hoc quo- que membrum referatur ad superiorem nominati- vum SYLBURG. Verum non opus est ut ea vox expungatur, modo scribatur in dativo casu hoc sensu : • Sed ejus, qui id donat, jubentis suppeditatione convenienter omnibus ex justitia e adsit. Sic paulo post, B C editionibus post has voces occurrit, tollere visum est. sunt. Respicit autem Rom. 11, 20: vel Rom. vil, : stingunt : Εst enim parentheticum illud, Vult enim leges naturalem rerum omnium communionem injuste magnoque adeo hominum damno sustulisse. Sic paulo superius : SYLBURG. Vel hæc si scribi et explicari (55) Ανατέλλειν. Rectius ανατέλλει, indic. modo: (56) "Απασι δικαιοσύνη παροῦσα. Forte rectius (37) Επίσης Periodi notam, quae in prioribus (58) Μὴ συνιείς.... ἔγνων. Hæc Clementis verbe (59) Μηκέτι. Priores editiones perperam hæc di (60) Παρανομηθεῖσα. Hoc est, e legibus eversa. D. (61) Ει μίαν άγ. Melius fortasse, ὁ μίαν ἀγόμε
PG 8:1125τεκοῦσα δ’ ἢν μὲν ἄφρονας τέκω, στένω ματαίως, εἰσορῶσα ⟨μὲν⟩ κακούς, χρηστοὺς δ’ ἀπολλῦς’ ἢν δὲ καὶ σεσωσμένους, τήκω τάλαιναν καρδίαν ὀρρωδίᾳ. τί τοῦτο δὴ τὸ χρηστόν; οὐκ ἀρκεῖ μίαν ψυχὴν ἀλύειν κἀπὶ τῇδ’ ἔχειν πόνους; καὶ ἔθ’ ὁμοίως· ἔμοιγε νυν τε καὶ πάλαι δοκεῖν, παῖδας φυτεύειν οὔποτ’ ἀνθρώπους ἐχρῆν πόνους ὁρῶντας εἰς ὅσους φυτεύομεν. ἐν δὲ τοῖς αὖθις λεγομένοις καὶ τὴν αἰτίαν τῶν κακῶν ἐναργῶς ἐπὶ τὰς ἀρχὰς ἐπανάγει λέγων ὧδε· ὢ δυστυχεῖν φὺς καὶ κακῶς πεπραγέναι, ἄνθρωπος ἐγένου καὶ τὸ δυστυχὲς βίου ἐκεῖθεν ἔλαβες, ὅθεν ἅπασιν ἤρξατο τρέφειν ὅδ’ αἰθὴρ ἐνδιδοὺς θνητοῖς πνοάς· μή [τοι] νυν τὰ θνητὰ θνητὸς ὢν ἀγνωμόνει. πάλιν δ’ αὖ τὰ ὅμοια τούτοις ὧδε ἀποδίδωσι· θνητῶν δὲ ὄλβιος οὐδεὶς οὐδὲ εὐδαίμων· οὔπω γὰρ ἔφυ τις ἄλυπος. καὶ εἶτ’ αὖθις· φεῦ φεῦ, βροτείων πημάτων ὅσαι τύχαι, ὅσαι δὲ μορφαί, τέρμα δ’ οὐκ εἴποι τις ἄν. καὶ ἔθ’ ὁμοίως· τῶν γὰρ ἐν βροτοῖς οὐκ ἔστιν ⟨οὐδὲν⟩ διὰ τέλους εὐδαιμονοῦν. Ταύτῃ οὖν φασι καὶ τοὺς Πυθαγορείους ἀπέχεσθαι ἀφροδισίων. ἐμοὶ δὲ ἔμπαλιν δοκοῦσι γαμεῖν μὲν παιδοποιίας ἕνεκα, τῆς δὲ ἐξ ἀφροδισίων ἡδονῆς ἐθέλειν κρατεῖν μετὰ τὴν παιδοποιίαν.
PG 8:1127ταύτῃ μυστικῶς ἀπαγορεύουσι κυάμοις χρῆσθαι, οὐχ ὅτι πνευματοποιὸν καὶ δύσπεπτον καὶ τοὺς ὀνείρους τεταραγμένους ποιεῖ τὸ ὄσπριον, οὐδὲ μὴν ὅτι ἀνθρώπου κεφαλῇ ἀπείκασται κύαμος κατὰ τὸ ἐπύλλιον ἐκεῖνο, ἶσόν τοι κυάμους τρώγειν κεφαλάς τε τοκήων, μᾶλλον δὲ ὅτι κύαμοι ἐσθιόμενοι ἀτόκους ἐργάζονται τὰς γυναῖκας. Θεόφραστος γοῦν ἐν τῷ πέμπτῳ τῶν Φυτικῶν αἰτίων τὰ κελύφη τῶν κυάμων περὶ τὰς ῥίζας τῶν νεοφύτων δένδρων περιτιθέμενα ξηραίνειν τὰ φυόμενα ἱστορεῖ, καὶ αἱ κατοικίδιοι δὲ ὄρνιθες συνεχῶς ταῦτα σιτούμεναι ἄτοκοι γίνονται. Τῶν δὲ ἀφ’ αἱρέσεως ἀγομένων Μαρκίωνος μὲν τοῦ Ποντικοῦ ἐπεμνήσθημεν δι’ ἀντίταξιν τὴν πρὸς τὸν δημιουργὸν τὴν χρῆσιν τῶν κοσμικῶν παραιτουμένου. γίνεται δὲ αὐτῷ τῆς ἐγκρατείας αἴτιος, εἴ γε τοῦτο ἐγκράτειαν ῥητέον, αὐτὸς ὁ δημιουργός, πρὸς ὃν ὁ θεομάχος οὗτος γίγας ἀνθεστάναι οἰόμενος ἄκων ἐστὶν ἐγκρατὴς κατατρέχων καὶ τῆς κτίσεως καὶ τοῦ πλάσματος. κἂν συγχρήσωνται τῇ τοῦ κυρίου φωνῇ λέγοντος τῷ Φιλίππῳ·
έτσ Α φρονοῦντας, θηλείας, ἄρσενας, ἐλευθέρους, δούλους. Θεραπ. β' ; Ὁ ἐξανατέλλων χόρτον τοῖς κτήνεσι. ἅπασι παροῦσα, δικαιοσύνη, τροφή. δικαιοσύνῃ, δικαιοσύνῃ νομο θετήσας. Αλλ' οὐδὲ τῶν ἀλόγων παρὰ τοῦτο ποιεῖταί τι· πο σι δὲ ἐπίσης τοῖς ζώοις κοινὸν αὐτὸν ἐκχέας ἄνωθεν, ἀγαθοῖς τε καὶ φαύλοις, δικαιοσύνην έμπεδον, μηδενός δυναμένου πλεῖον ἔχειν, μηδὲ ἀφαιρεῖσθαι τὸν πληγ σίον, ἵν᾽ αὐτὸς τὸ κἀκείνου φῶς διπλασιάσας ἔχή. "Ηλιος κοινὰς τροφάς ζώοις ἅπασιν ἀνατέλλειν (55) δικαιοσύνης τε τῆς κοινῆς ἅπασιν ἐπίσης δοθείσης καὶ εἰς τὰ τοιαῦτα βοῶν γένος ὁμοίως γίνεται ὡς ο βόες, καὶ συῶν ὡς οἱ σύες, καὶ προβάτων ὡς τὰ πρό βατα, καὶ τὰ λοιπὰ πάντα· δικαιοσύνη γὰρ ἐν αὐτοῖς ἀναφαίνεται ἡ κοινότης. Επειτα κατὰ κοινότητα πάντα ὁμοίως κατὰ γένος σπείρεται· τροφή τε κοινή χαμαί νεμομένοις ἀνεῖται, πᾶσι τοῖς κτήνεσι, καὶ πᾶσιν ἐπίσης, οὐδενὶ νόμῳ κρατουμένη, τῇ δὲ παρά τοῦ διδόντος κελεύσαντος χορηγία συμφώνως ἅπασι δικαιοσύνη παροῦσα (56). 'Αλλ' οὐδὲ τὰ τῆς γενέσεως νόμον ἔχει γεγραμμένον· μετεγράφη γὰρ ἂν σπεί ρουσι δὲ καὶ γεννῶσιν ἐπίσης, κοινωνίαν ὑπὸ δικαι σύνης ἔμφυτον ἔχοντες· κοινῇ πᾶσιν ἐπίσης (57) ὀφθαλμὸν εἰς τὸ βλέπειν ὁ ποιητής τε καὶ πα τὴρ πάντων δικαιοσύνη νομοθετήσας τῇ παρ' αυ τοῦ παρέσχεν, οὐ διακρίνας θήλειαν ἄῤῥενος, σύ λογικὸν ἀλόγου, καὶ καθάπαξ οὐδενὸς οὐδέν· ἰσότητε δὲ καὶ κοινότητι μερίσας τὸ βλέπειν ὁμοίως ἐπὶ κελεύματι πᾶσι κεχάρισται. Οι νόμοι δέ, φησιν, ἀν θρώπων ἀμαθίαν κολάζειν μὴ δυνάμενος παρα νομεῖν ἐδίδαξαν· ἡ γὰρ ἰδιότης τῶν νόμων, τὴν κοι νωνίαν τοῦ θείου νόμου κατέτεμεν καὶ παρατρώγει μὴ συνιεὶς τὸ τοῦ Ἀποστόλου ῥητὸν, λέγοντας « Διά Νόμου τὴν ἁμαρτίαν ἔγνων (58)·, τό τ' ἐμὸν καὶ τὸ σὸν φησὶ διὰ τῶν νόμων παρεισελθεῖν· μηκέτι (59) εἰς κοινότητα (κοινά τε γάρ) καρπουμένων, μήτε γῆν, μήτε κτήματα, ἀλλὰ μηδὲ γάμον· κοινῇ γὰρ ἅπασιν ἐποίησε τὰς ἀμπέλους, α? μὴ στρουθόν, μήτε κλέπτην ἀπαρνοῦνται· καὶ τὸν σἶτον οὕτως, καὶ τοὺς ἄλλους καρπούς. Ἡ δὲ κοινωνία παρανομηθεῖσα (60) καὶ τὰ τῆς ἰσότητος ἐγέννησε θρεμμάτων καὶ καρπῶν κλέπτην. Κοινῇ τοίνυν ὁ Θεὸς ἅπαντα ἀνθρώπ ποιήσας, καὶ τὸ θῆλυ τῷ ἄῤῥενι κοινῇ συναγαγών, καὶ πάνθ᾽ ὁμοίως τὰ ζῶα κολλήσας, τὴν δικαιοσύνην ἀνέ- φηνεν, κοινωνίαν μετ' ισότητος. Οἱ δὲ γεγονότες οὕτως τὴν συνάγουσαν κοινωνίαν, την γένεσιν αὐτῶν ἀπηρο νήθησαν· καὶ φησὶν, εἰ μίαν ἀγόμενος (61) ἐχέτω, Διὰ γὰρ νόμου ἐπίγνωσις ἁμαρτίας· Τὴν ἁμαρ τίαν οὐκ ἔγνων εἰ μὴ διὰ νόμου. μηκέτι εἰς κοινότητα· κοινά τε γὰρ καρπουμένων, μήτ. κοινά τε γάρ. Οἱ νόμοι..... παρανομεῖν ἐδίδαξαν. νος. CLEMENTIS ALEXANDRINI rem vel populi principem, insipientes et sapientes, feminas et masculos, liberos, servos. Sed neque secus facit in brutis. Cum autem omnibus animan- tibus æque ipsum communem effuderit, bonis et malis justitiam suam confirmat, cum nemo possit plus habere, neque auferre a proximo, ut ipse il- lius lucent habeat duplicatam. Sol facit omnibus animantibus communia exoriri nutrimenta, com- muni justitia ex æquo data omnibus et ad ea, quæ sunt hujusmodi, similiter se habet genus Doum, ut boves ; et suum, ut sues; et ovium, ut oves; et reliqua omnia. Justitia enim in iis appa - þat esse communitas. Deinde per communitatem omnia similiter secundum sua genera seminantur, et commune nutrimentum editur humi pascentibus jumentis omnibus, et omnibus ex æquo; ut quod nulla lege circumscriptum sit, sed ejus, qui donat, Jubentis suppeditatione, convenienter justeque ad- sit omnibus. Sed neque generationi posita est lex, esset enim jamdiu abolita : ex æquo autem semi- nant et generant, habentia innatam a justitia com- imunionem ex æquo communiter omnibus oculum ad videndum, creator et pater omnium, sua ju- stitia legem ferens, præbuit, non discernens fe- minam a masculo, non id quod est rationis particeps, ab experte rationis, et, ut semel dicam, nullum a nul- lo; sed æqualitate et communitate visum similiter dividens, uno jussu omnibus est largitus. Leges au- tem, inquit, hominum, cum ignorationem castigare non possent, contra & leges facere docuerunt : le- gum enim proprietas dissecuit divinæ legis commu- nionem et arrodit; non intelligens dictum Apostoli dicentis : ‹ Per legem peccatum cognovi. › Et meum et tuum dicit subiisse per leges, ut quæ non amplius communiter fruantur (sunt enim communia), neque terra, neque possessionibus, sed neque matrimonio. Fecit enim vites communiter omnibus, quæ neque passerem, neque furem abnegant; et frumentum similiter, et alios fructus. Violata au- tem communio et æqualitas, genuit ſurem pecorum et fructuum. Cum ergo Deus communiter omnia fecisset homini, et feminam eum masculo commu- niter conjunxisset, et onnia similiter animantia conglutinasset, pronuntiavit justitiam, communio- P. ED. POTTER, 429-430 ED. PARIS. ; Theodoretus Hermias in Irrisione philosoph. gentil., Plutarchus De placitis philosoph., lib. 1, etc. ca phrasi, qua_psalmo cur: SYLBURG. Eadem lectio Grabio eliasm placuit, Spicileg., sect. 11, p. 61. expuncto ut hoc quo- que membrum referatur ad superiorem nominati- vum SYLBURG. Verum non opus est ut ea vox expungatur, modo scribatur in dativo casu hoc sensu : • Sed ejus, qui id donat, jubentis suppeditatione convenienter omnibus ex justitia e adsit. Sic paulo post, B C editionibus post has voces occurrit, tollere visum est. sunt. Respicit autem Rom. 11, 20: vel Rom. vil, : stingunt : Εst enim parentheticum illud, Vult enim leges naturalem rerum omnium communionem injuste magnoque adeo hominum damno sustulisse. Sic paulo superius : SYLBURG. Vel hæc si scribi et explicari (55) Ανατέλλειν. Rectius ανατέλλει, indic. modo: (56) "Απασι δικαιοσύνη παροῦσα. Forte rectius (37) Επίσης Periodi notam, quae in prioribus (58) Μὴ συνιείς.... ἔγνων. Hæc Clementis verbe (59) Μηκέτι. Priores editiones perperam hæc di (60) Παρανομηθεῖσα. Hoc est, e legibus eversa. D. (61) Ει μίαν άγ. Melius fortasse, ὁ μίαν ἀγόμε
PG 8:1129«ἄφες τοὺς νεκροὺς θάψαι τοὺς ἑαυτῶν νεκρούς, σὺ δὲ ἀκολούθει μοι,» ἀλλ’ ἐκεῖνο σκοπείτωσαν ὡς τὴν ὁμοίαν τῆς σαρκὸς πλάσιν καὶ Φίλιππος φέρει, νεκρὸν οὐκ ἔχων μεμιαμμένον. πῶς οὖν σαρκίον ἔχων νεκρὸν οὐκ εἶχεν; ὅτι ἐξανέστη τοῦ μνήματος τοῦ κυρίου τὰ πάθη νεκρώσαντος, ἔζησε δὲ Χριστῷ. ἐπεμνήσθημεν δὲ καὶ τῆς κατὰ Καρποκράτην ἀθέσμου γυναικῶν κοινωνίας, περὶ δὲ τῆς Νικολάου ῥήσεως διαλεχθέντες ἐκεῖνο παρελίπομεν. ὡραίαν, φασί, γυναῖκα ἔχων οὗτος, μετὰ τὴν ἀνάληψιν τὴν τοῦ σωτῆρος πρὸς τῶν ἀποστόλων ὀνειδισθεὶς ζηλοτυπίαν, εἰς μέσον ἀγαγὼν τὴν γυναῖκα γῆμαι τῷ βουλομένῳ ἐπέτρεψεν. ἀκόλουθον γὰρ εἶναί φασι τὴν πρᾶξιν ταύτην ἐκείνῃ τῇ φωνῇ τῇ ὅτι «παραχρήσασθαι τῇ σαρκὶ δεῖ», καὶ δὴ κατακολουθήσαντες τῷ ⟨τε⟩ γενομένῳ τῷ τε εἰρημένῳ ἁπλῶς καὶ ἀβασανίστως ἀνέδην ἐκπορνεύουσιν οἱ τὴν αἵρεσιν αὐτοῦ μετιόντες. πυνθάνομαι δ’ ἔγωγε τὸν Νικόλαον μηδεμιᾷ ἑτέρᾳ παρ’ ἣν ἔγημεν κεχρῆσθαι γυναικὶ τῶν τ’ ἐκείνου τέκνων ⟨τὰς⟩ θηλείας μὲν καταγηρᾶσαι παρθένους, ἄφθορον δὲ διαμεῖναι τὸν υἱόν·
PG 8:1131ὧν οὕτως ἐχόντων ἀποβολὴ πάθους ἦν εἰς μέσον τῶν ἀποστόλων ἡ τῆς ζηλοτυπουμένης ἐκκύκλησις γυναικός, καὶ ἡ ἐγκράτεια τῶν περισπουδάστων ἡδονῶν τὸ «παραχρῆσθαι τῇ σαρκὶ» ἐδίδασκεν. οὐ γάρ, οἶμαι, ἐβούλετο κατὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἐντολὴν «δυσὶ κυρίοις δουλεύειν», ἡδονῇ καὶ θεῷ. λέγουσι γοῦν καὶ τὸν Ματθίαν οὕτως διδάξαι, σαρκὶ μὲν μάχεσθαι καὶ παραχρῆσθαι μηθὲν αὐτῇ πρὸς ἡδονὴν ἀκόλαστον ἐνδιδόντα, ψυχὴν δὲ αὔξειν διὰ πίστεως καὶ γνώσεως. Εἰσὶν δ’ οἳ τὴν πάνδημον Ἀφροδίτην κοινωνίαν μυστικὴν ἀναγορεύουσιν ἐνυβρίζοντες καὶ τῷ ὀνόματι· λέγεται γὰρ καὶ τὸ ποιεῖν τι κακὸν ἐργάζεσθαι, ὥσπερ οὖν καὶ τὸ ἀγαθόν τι ποιεῖν ὁμωνύμως ἐργάζεσθαι, ὁμοίως δὲ καὶ ἡ κοινωνία ἀγαθὸν μὲν ἐν μεταδόσει ἀργυρίου καὶ τροφῆς καὶ στολῆς, οἳ δὲ καὶ τὴν ὁποίαν δήποτ’ οὖν ἀφροδισίων συμπλοκὴν κοινωνίαν ἀσεβῶς κεκλήκασιν. φασὶ γοῦν τινα αὐτῶν ἡμετέρᾳ παρθένῳ ὡραίᾳ τὴν ὄψιν προσελθόντα φάναι· «γέγραπται ‹παντὶ τῷ αἰτοῦντί σε δίδου›», τὴν δὲ σεμνῶς πάνυ ἀποκρίνασθαι μὴ συνιεῖσαν τὴν τἀνθρώπου ἀσέλγειαν· «ἀλλὰ περὶ γάμου τῇ μητρὶ διαλέγου.» ὢ τῆς ἀθεότητος·
δυναμένων κοινωνεῖν ἁπάντων, ὥσπερ ἀπέφηνε τὰ δ ατὰ τῶν ζώων. » Ταῦτα εἰπὼν κατὰ λέξιν, πάλιν ἐμοίως αὐταῖς ταῖς λέξεσιν ἐπιφέρει· . Τὴν γὰρ ἐπιθυμίαν εύτονον καὶ σφοδροτέραν ἐνεποίησε τοῖς ἄῤῥεσιν εἰς τὴν τῶν γενῶν παραμονήν· ἣν οὔτε νόσ μος, οὔτε ἔθος, οὔτε ἄλλο τι τῶν ὄντων ἀφανίσαι δύ- καται· Θεοῦ γάρ ἐστι δόγμα. Καὶ πῶς ἔτι οὗτος ἐν τῷ καθ᾿ ἡμᾶς ἐξετασθείη λόγῳ, ἄντικρυς καὶ τὸν νόμον καὶ τὸ Εὐαγγέλιον διὰ τούτων καθαιρῶν; Ο μὲν γάρ φησιν· . Οὐ μοιχεύσεις· τὸ δέ, Πᾶς (62) προσβλέπων κατ' ἐπιθυμίαν, ἤδη ἐμοίχευσεν, » λέγει τὸ γὰρ ι Οὐκ ἐπιθυμήσεις, ο πρὸς τοῦ νόμου λεγό μενον, τὸν ἕνα δείκνυσι Θεόν, διὰ νόμου καὶ προφη- τῶν καὶ Εὐαγγελίου κηρυσσόμενον· λέγει γάρ, «Οὐκ ἐπιθυμήσεις τῆς τοῦ πλησίον· ο ὁ πλησίον δὲ οὐχ ὁ Ἰουδαῖος τῷ Ἰουδαίῳ· ἀδελφὸς γὰρ καὶ ταυτότης τοῦ Πνεύματος (65)· λείπεται δὴ πλησίον τὸν ἀλλος- θνῆ λέγειν· πῶς γὰρ οὐ πλησίον, ὁ οξύς τε κοινω- νῆσαι τοῦ Πνεύματος; Οὐ γὰρ μόνων Εβραίων, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν πατήρ 'Αβραάμ (64). Εἰ δὲ ἡ μοιχευ- θεῖσα, καὶ ὁ εἰς αὐτὴν πορνεύσας θανάτῳ κολάζεται, δῆλον δήπου τὴν ἐντολὴν τὴν λέγουσαν, « Οὐκ ἐπι θυμήσεις τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον, ο περὶ τῶν ἐθνῶν διαγορεύειν· ἵνα τις, κατὰ νόμον καὶ τῆς τοῦ πλη στον καὶ τῆς ἀδελφῆς ἀποσχόμενος, ἄντικρυς ἀκούσῃ παρὰ τοῦ Κυρίου· Ἐγὼ δὲ λέγω, Οὐκ ἐπιθυμή σεις. Ἡ δὲ τοῦ « Εγώ ο μορίου προσθήκη προσ- εχεστέραν δείκνυσι τῆς ἐντολῆς τὴν ἐνέργειαν. Και ὅτι θεομαχεῖ ὅ τε Καρποκράτης ὅ τ' Ἐπιφάνης ἐν αὐτῷ τῷ πολυθρυλλήτῳ βιβλίῳ τῷ ι Περὶ δικαιοσύ νης » λέγων (65), ὧδέ πως ἐπιφέρει κατὰ λέξιν· • Ενθεν, ὡς γελοῖον εἰρηκότος τοῦ νομοθέτου, ῥῆμα τοῦτο ἀκουστέον, « Οὐκ ἐπιθυμήσεις, ο πρὸς τὸ γελοιότερον εἰπεῖν, « Τῶν τοῦ πλησίον· αὐτὸς γὰρ ὁ τὴν ἐπιθυμίαν δούς, ὡς συνέχουσαν τὰ τῆς γενέ- σεως, ταύτην ἀφαιρεῖσθαι κελεύει, μηδενὸς αὐτὴν Εφελὼν ζώου· τὸ δὲ « Τῆς » τοῦ πλησίον (66) « γυ ναικὸς ο ιδιότητα τὴν κοινωνίαν ἀναγκάζων, ἔτι γελοιότερον εἶπεν. » Καὶ ταῦτα μὲν οἱ γενναῖοι Καρ- ποκρατιανοὶ δογματίζουσι· τούτους (67) φασί, καί Ρ. ἀπηρνήθησαν, και, φησίν, εἰ μίαν ἀγ. ἔχῃ δ. • κοινωνίᾳ ὅτι πᾶς ὁ βλέπων γυναῖκα πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι αὐ τῆς ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτήν. Γινώσκετε ἄρα, ὅτι οἱ ἐκ πίστεως, οὗτοί εἰσιν υἱοὶ ᾿Αβραάμ, Περὶ δικαιοσύνης λέγω· Τὸ δὲ, Τῆς τοῦ πλη- ι!ο, γυναικός, εἰς ἰδιότητα τὴν κοινωνίαν αναγκά των, ἔτι γελοιότερον εἶπεν. ο Οὗτος προφανῶς λαγνεύ ειν τοῖς Καρποκράτους προστέθηκε δόγμασι. Κοινὰς γὰρ εἶναι τὰς γυναῖκας ἐνομοθέτησεν. Οὗ δὴ χάριν οὐκ ἐν τοῖς κοινοῖς δείπνοις μόνον τὸ λυχνιαῖον φῶς ἐκποδὼν ποιούμενοι, ᾗπερ ἂν ἕκαστος ἐπέτυχε συνε μίγνυτο. ίδι [109 STROMATUM LIB. III. A nein cum æqualitate. Qui autem sic nati sunt. B C ▸ communionem, quæ eorum conciliat generationem, abnegaverunt. Et dicit, si unam ducens habeat, cum omnium possint esse participes, sicut reliqua fecit animantia. Hæc cum his verbis dixisset, subjungit rursus his verbis: Intensam enim et vehementiorem ingeneravit masculis cupiditatem ad generum perpetuitatem, quam nec lex, nec mos, nec aliquid aliud potest abolere est enim Dei de- cretum. » Et quomodo amplius hic in nostra exa- minetur oratione, cum legem et Evangelium per hæc aperte destruat? llla enim dicit : « Non me- chaberis 4. » Hoc autem dicit : c Quicunque respicit ad concupiscentia.n, jam mochatus est b. Illud enim : c Non concupisces c, » quod a lege dicitur, ostendit unum esse Deum, qui prædicatur per le gem et prophetas et Evangelium. Dicit enim : ‹ Non concupisces uxorem proximi tui. Proximus autem non est Judæus Judæo: frater enim est et eumdem habet Spiritum; restat ergo, ut propinquum dicat eum qui est alterius gentis. Quomodo autem nou propinquus, qui aptus est esse Spiritus particeps? Non solum enim Hebræorum, sed etiam gentium pater est Abrahamı. Si autem quæ est adulterata, et qui in eam fornicatus est, capite puniturd; cla- rum est utique præceptum, quod dicit : • Nou concupisces uxorem propinqui tui, › loqui de gen- tibus : ut cum quis secundum legem et ab uxore proximi et a sorore abstinuerit, aperte audiat a Domino : e Ego autem dico, non concupisces. Additio autem bujus particulæ, ‹ ego, › majė- rem præcepti vim ostendit. Quod autem cum Deu bellum gerat Carpoerates, et Epiphanes etiam in eo, qui vulgo jactatur, libro De justitia, patet ex eo quod subjungit his verbis : « Hinc ut qui ridicu lum dixerit, legislatoris hoc verbum audiendum est : « Non concupisces : . usque ad id, quod magis ridicule dicit : c Res proximi tui. » Ipse enim, qui dedit cupiditatem, ut quæ contineret generationem, jubet eam auferre, cum a nullo eam auferat ani- * ED. POTTER. • Exod. xx, 13. b Matth. v, 28. - Exod. xx, 17. d Deut. XXII, 22. poterunt : abnegaverunt, etiamsi, inquit, unam qui ducit habeat, cum omnes participes esse possint, ut reliqua animalia declarant. » Putavit enim hære- ticus ille matrimonium naturali repugnare. Vel forte aliquid excidit. Paris. LowTH. iful Gal. ut, : et seq. • eo, inquam, qui De justi- tia inscriptus est. › Sylb. benda et explicanda videtur : Hae autem verba, uxorem proximi tui, quibus communionem ad pro- D prietatem redigit, adhuc magis ridicule dixit. » resibus : • Floriani, sive Carpocratiani, dicuntur negantes judicium et resurrectionem, Christum de Virgine natum non credentes, omnemque resur- rectionem in filiorum procreatione nefandi cœtus existimantes consistere, ut in ecclesia sua post oc- casum solis lucernis exstinctis misceri cum mulier- culis non dubitaverint, legis præceptum implere putantes : Nascimini et multiplicamini, Judaismo potius et paganitati parere nefandæ, quam Chri- stianæ veritati acquiescere properantes. » Theodo- retus lib. De fabul. hæretic., non ipsi Carpocrati, sed ejus «liscipulo attribuit : Is aperte et palam scortari adjecit de- cretis Carpocratis. Mulieres enim esse communes constituit. Quamobrem non solum in conviviis pu- blicis, candelz: lumine paulo longius remoto, (62) Πᾶς. Μatth. v. 28. Ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, (65) Ταυτότης τοῦ πν. Vid. supra p. 597 edit. (64) 'Εθνῶν πατήρ Αβραάμ. Nempe secundum (65) Τῷ Περὶ δικ. λέγων. Melius fortasse, τῷ (66) Τὸ δέ, Τῆς τοῦ π. Hæc sententia sic scri- (67) Τούτους. Philastrius Brixiensis lib. De ha-
PG 8:1133καὶ τῶν τοῦ κυρίου φωνῶν διαψεύδονται οἱ τῆς ἀσελγείας κοινωνοί, οἱ τῆς λαγνείας ἀδελφοί, ὄνειδος οὐ φιλοσοφίας μόνον, ἀλλὰ καὶ παντὸς τοῦ βίου, οἱ παραχαράσσοντες τὴν ἀλήθειαν, μᾶλλον δὲ κατασκάπτοντες ὡς οἷόν τε αὐτοῖς· οἱ γὰρ τρισάθλιοι τὴν [τε] σαρκικὴν καὶ [τὴν] συνουσιαστικὴν κοινωνίαν ἱεροφαντοῦσι καὶ ταύτην οἴονται εἰς τὴν βασιλείαν αὐτοὺς ἀνάγειν τοῦ θεοῦ. εἰς τὰ χαμαιτυπεῖα μὲν οὖν ἡ τοιάδε εἰσάγει κοινωνία καὶ δὴ συμμέτοχοι εἶεν αὐτοῖς οἱ σύες καὶ οἱ τράγοι, εἶεν δ’ ἂν ἐν ταῖς μείζοσι παρ’ αὐτοῖς ἐλπίσιν αἱ προεστῶσαι τοῦ τέγους πόρναι ἀνέδην εἰσδεχόμεναι τοὺς βουλομένους ἅπαντας. «ὑμεῖς δὲ οὐχ οὕτως ἐμάθετε τὸν Χριστόν, εἴ γε αὐτὸν ἠκούσατε καὶ ἐν αὐτῷ ἐδιδάχθητε, καθώς ἐστιν ἀλήθεια ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ἀποθέσθαι ὑμᾶς τὰ κατὰ τὴν προτέραν ἀναστροφὴν τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον τὸν φθειρόμενον κατὰ τὰς ἐπιθυμίας τῆς ἀπάτης· ἀνανεοῦσθε δὲ τῷ πνεύματι τοῦ νοὸς ὑμῶν καὶ ἐνδύσασθε τὸν καινὸν ἄνθρωπον τὸν κατὰ θεὸν κτισθέντα ἐν δικαιοσύνῃ καὶ ὁσιότητι τῆς ἀληθείας,» κατὰ τὴν ἐξομοίωσιν τοῦ θείου.
Α τινας ἄλλους ζηλωτὰς τῶν ὁμοίων κακών (68), εἰς τὰ Ει Β Σ.Ρ. φῶς ἐκποδὼν ποιησαμένους τῇ τοῦ λύχνου περιτρο- πῇ, καὶ ἀθέμιτουργίαν ἀγάπην, εδέσματα πασχη- τιῶντα βινητιώντα βρώματα. καπριῶσαν δεῖπνα ἀθροιζομένους· οὐ γὰρ « ἀγάπην ο εἶπαμ' ἂν ἔγωγε τὴν συνέλευσιν αὐτῶν· ἄνδρας ὁμοῦ καὶ γυναῖκας, μετὰ δὴ τὸ κορεσθῆναι ἐν πλησμονῇ τῇ κυπρίσῃ (69) φασί, τὸ καταισχύνον αὐτῶν τὴν που νικὴν ταύτην δικαιοσύνην, ἐκποδών ποιησαμένους φῶς τῇ τοῦ λύχνου περιτροπῇ, μίγνυσθαι, ὅπως ἐθέσ λοιεν, αἷς βούλοιντο - μελετήσαντας δὲ ἐν τοιαύτη · ἀγάπῃ ἢ τὴν κοινωνίαν, μεθ' ἡμέραν ἤδη παρ' ὧν ἂν ἐθελήσωσι γυναικῶν ἀπαιτεῖν τὴν τοῦ Καρποκρατείου (οὐ γὰρ θέμις εἰπεῖν θείου) νόμου ὑπακοήν. Τοιαῦτα, οἶμαι, ταῖς κυνῶν καὶ συῶν καὶ τράγων λαγνείαις νομο θετεῖν τὸν Καρποκράτην ἔδει. Δοκεί δέ μοι καὶ τοῦ ΠΑΣ τωνος παρακηκοέναι ἐν τῇ « Πολιτεία ο φαμένου, και νὰς (70) εἶναι τὰς γυναῖκας πάντων· κοινὰς μὲν, τὰς πρὸ τοῦ γάμου, τῶν αἰτεῖσθαι μελλόντων, καθά- περ καὶ τὸ θέατρον κοινὸν τῶν θεωμένων, φάσκον τος· τοῦ προκαταλαβόντος δὲ ἑκάστην ἑκάστου είναι, καὶ οὐκ ἔτι κοινὴν τὴν γεγαμημένην. Ξάνθος δὲ ἐν τοῖς ἐπιγραφομένοις « Μαγικοίς, Μίγνυνται δέ, ο σίν, ο οἱ μάγοι μητράτι καὶ θυγατράσι (71)· καὶ πλησμονήν, ο Ἐν πλησμονοῦντι Κύπρις, ἐν πεινώντι δ' ού. Οὐ γὰρ ἀγάπην εξ ποιμ' ἂν ἔγωγε τὴν συνέλευσιν αὐτῶν· ἄνδρας ἐμεῦ καὶ γυναῖκας, μετὰ δὴ τὸ κορεσθῆναι ἐν πλησμονή τη καπριώσῃ φασί, τὸ καταισχύνον αὐτῶν τὴν πορνική ταύτην δικαιοσύνην, τὰς γυναῖκας τῶν ἀνδρῶν πάντων πάσας είναι κοινάς, ἰδία δὲ μηδενὶ μηδε μίαν συνοικεῖν· καὶ τοὺς παῖδας αὖ κοινούς, καὶ μήτε γονέα ἔκγονον εἰδέναι τὸν αὐτοῦ, μήτε παῖδα γονέα < Αρέσκει δὲ αὐτοῖς καὶ κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας δεῖν παρὰ τοῖς σοφοῖς, ὥστε τὸν ἐντυχόντα τῇ ἐντυχούσῃ χρῆσθαι, καθά φησι Ζήνων ἐν τῇ Πολιτεία, » καὶ Χρύσιππος ἐν τῷ • Περὶ πολιτείας, » ἀλλά τε καὶ Διογένης ὁ Κυνικός, καὶ Πλάτων. « CLEMENTIS ALEXANDRINT mali. Illud autem : « Uxorem proximi tui, o quo communionem cogit ad proprietatem, dixit adhuc magis ridicule. » hæc quidem dogmata constituunt egregii Carpocratiani. Hos dicunt et aliquos alios sinillum malorum æmulatores, ad ˙ cœnas convenientes (neque enim dixerim agapen ▸ corum congressionem viros simul et mulieres, postquam cibis venerem excitantibus se expleve- rint, lumine amoto, quod eorum fornicatoriam hanc justitiam pudore afficiebat, aversa lucerna, coire quomodo velint, et cum quibus velint : medi- tatos autem in ejusmodi ‹ agape › communionen, interdiu jam, a quitus velint mulieribus exigere Carpocrateæ (divinæ enim nefas est dicere) legis obedientiam. Has leges, ut sentio, ferre oportuit Carpocratem canum et suum et hircorum libidi- nibus. Mihi autem videtur, Platonem quoque male intellexisse, in Republica dicentem, oportere esse communes omnium uxores : ut qui diccret eas * quidem, quæ nondum nupserant, esse commu- pes eorum, qui essent petituri, quemadmodum ED. POTTER, ED. PARIS. quamcurque inciderat, cum ea unusquisque co- ihat. . Si interpres : at illud de lumine sic verten- dum est, candele lumine e medio sublato : › Clemens enim, unde il sumpsit Theodoretus, ait, cum luren eversione lucernæ sustulerint. Id objectum olim ab ethnicis fuit Christianis. Unde illa Tertulliani in Apologetico, cap. : • Dicimur sceleratissimi de sacramento infanticidii, et pabulo cruda, et pust convivium incesto, quod eversores C luminum canes, lenores scilicet, tenebrarum et libi- dinum impiarum inverecundiam procurent. > Item 9: ● Præterea candelal ra, et lucernæ et canes aliqui, et offular, quæ illos ad eversionem luminum exten- dant. » Minucius Felix, Octavio : • Ad epulas solemni die coeunt, cum omnibus liberis, sororibus, mati- bus, sexus omnis homines et omnis ætatis. Illic post multas epulas, ubi convivium caluit, et ince- stæ libidinis fervor exarsit, canis, qui candelabro nexus est, jactu offulæ ultra spatium line:e, qua vinctus est, ad impetum et saltum provocatur. Sic everso et exstincto conscio lumine, impudentibus te- nebris rexus infandae cupiditatis volvunt. » CoL- LECT. Tertullianus De anima, c. : • Carpa- crates pariter nagus, pariter fornicarius. » Conf. Augustinus De hæres., cap. 7. - Improbitatum. » SYLBURG. tamen lectio ad sequens magis quam ad præcedens membrum pertinet. SYLBURG. - Non possumn negare, quin aliquantulum me exercuerit hic cus. Nam doctissimum Sylburg. ne assequor quidem. Carpe- crates, quem in libro De anima fornicarium Ter- tullianus vocat, in abominandumn, inquit auctor, usum, illam suam, falso nomine dictam instituerat si sic appellandus sit turpissimus et in turpissimum fordissimumque finem institutus conventus. In eo quippe, qui convenerant, corpus saginabant, non alia de causa, quam ut vim libidinis intenderent, quam postea promiscue, exstincto lumine, explebant. Cibos et potum exci- tare libidinem, nemo nescit. Unde eleganter noster libro Padagogi secundo cap. 1, vocat, quæ aut nimia sunt, aut nimis deli- cala : et Menander comicus, Plane codem modo hic vocavit foedum illum Car- pocratitarum luxum et saturitatem, D subanten satietatem, s quæ ad v nerem libidinemque impellit. Præclare Euripides: Scribe totum locum hoc modo : etc. Ηeinsius. sanciendum esse putat, ut mulierum virorum omnium omnes sint com munes, nullaque privatim habitet cum aliquo : ac rursus ut sint liberi communes, neque pater filium suum, neque filius patrem agnoscat. Dio : nes Lacrtius in Zenone, lib. vni, segm. 151, Stoicorum dogmata describens. haec dicit : Placet item illis, uxores quasque communes esse oportere apud sapientes, ut quilibet cum ca congrediatur, quæ sibi occurrit: ut ait Zeno in Republica, Chrysippus item in libro de Republi- ca, Diogene item Cynico et Platone hujus rei au- ctoribus. » Falsus Clemens Recognit. lib. x, cap. 5: Communis enim usus omnium que sunt in loc mundo, omnibus esse hominibus debuit; sed per iniquitatem alius hoc suum dicit esse, alius illud; et sic inter mortales divisio facta est. Denique, Græ- corum quidam sapientissimus hæc ita sciens esse, ait : ‹ Communja debere esse amicorum omnia; › in omnibus autem sunt sine dubio et conjuges, etc. › Ubi Cl. Cotelerius hæc adnotavit : « Græcorum qui dam sapientissimus: Socrates apud Platonem in opere De republica. Quos ideo arguunt plurimi, de fendere vero conantur alii; ut discere est ex lectione Clementis Alexandrim Strom. m; Ariani în Epi- ctet. lib. 11, c. 4; Luciani in Fugitivis; Eusebii Præ- parat. evang. lib xiu, cap. 19; Theodoreti sur- mone De legibus, ac N.ceta Choniatæ lib. w The- sauri, cap. 10. › auctor Paag. lib. i, cap. 7, et quæ iui adlolala = (68) Κακῶν. Convenientius κακιῶν, « vitiorum, (69) Κυπρίσῃ. Rectius fortasse κυπρίσει qua (70) Κοινάς. li lib. v De repub., p. 655, Plato lege (71) Μητράσι καὶ θυγ. Conf. que superius dixit
«γίνεσθε οὖν μιμηταὶ τοῦ θεοῦ, ὡς τέκνα ἀγαπητά, καὶ περιπατεῖτε ἐν ἀγάπῃ, καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἠγάπησεν ὑμᾶς καὶ παρέδωκεν ἑαυτὸν ὑπὲρ ἡμῶν προςφορὰν καὶ θυσίαν τῷ θεῷ εἰς ὀσμὴν εὐωδίας. πορνεία δὲ καὶ πᾶσα ἀκαθαρσία ἢ πλεονεξία μηδὲ ὀνομαζέσθω ἐν ὑμῖν, καθὼς πρέπει ἁγίοις, καὶ αἰσχρότης καὶ μωρολογία.» καὶ γὰρ ἀπὸ τῆς φωνῆς ἁγνεύειν μελετᾶν διδάσκων ὁ ἀπόστολος γράφει· «τοῦτο γὰρ ἴστε γινώσκοντες, ὅτι πᾶς πόρνος» καὶ τὰ ἑξῆς ἕως «μᾶλλον δὲ καὶ ἐλέγχετε.» Ἐρρύη δὲ αὐτοῖς τὸ δόγμα ἔκ τινος ἀποκρύφου, καὶ δὴ παραθήσομαι τὴν λέξιν τὴν τῆς τούτων ἀσελγείας μητέρα· καὶ εἴτε αὐτοὶ τῆς βίβλου συγγραφεῖς (ὅρα τὴν ἀπόνοιαν, εἰ καὶ θεοῦ διαψεύδονται δι’ ἀκρασίαν), εἴτε ἄλλοις περιτυχόντες τὸ καλὸν τοῦτο ἐνόησαν δόγμα διεστραμμένως ἀκηκοότες· ἔχει δὲ οὕτως τὰ τῆς λέξεως· «ἓν ἦν τὰ πάντα· ἐπεὶ δὲ ἔδοξεν αὐτοῦ τῇ ἑνότητι μὴ εἶναι μόνῃ, ἐξῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ ἐπίπνοια, καὶ ἐκοινώνησεν αὐτῇ καὶ ἐποίησεν τὸν ἀγαπητόν·
Α τινας ἄλλους ζηλωτὰς τῶν ὁμοίων κακών (68), εἰς τὰ Ει Β Σ.Ρ. φῶς ἐκποδὼν ποιησαμένους τῇ τοῦ λύχνου περιτρο- πῇ, καὶ ἀθέμιτουργίαν ἀγάπην, εδέσματα πασχη- τιῶντα βινητιώντα βρώματα. καπριῶσαν δεῖπνα ἀθροιζομένους· οὐ γὰρ « ἀγάπην ο εἶπαμ' ἂν ἔγωγε τὴν συνέλευσιν αὐτῶν· ἄνδρας ὁμοῦ καὶ γυναῖκας, μετὰ δὴ τὸ κορεσθῆναι ἐν πλησμονῇ τῇ κυπρίσῃ (69) φασί, τὸ καταισχύνον αὐτῶν τὴν που νικὴν ταύτην δικαιοσύνην, ἐκποδών ποιησαμένους φῶς τῇ τοῦ λύχνου περιτροπῇ, μίγνυσθαι, ὅπως ἐθέσ λοιεν, αἷς βούλοιντο - μελετήσαντας δὲ ἐν τοιαύτη · ἀγάπῃ ἢ τὴν κοινωνίαν, μεθ' ἡμέραν ἤδη παρ' ὧν ἂν ἐθελήσωσι γυναικῶν ἀπαιτεῖν τὴν τοῦ Καρποκρατείου (οὐ γὰρ θέμις εἰπεῖν θείου) νόμου ὑπακοήν. Τοιαῦτα, οἶμαι, ταῖς κυνῶν καὶ συῶν καὶ τράγων λαγνείαις νομο θετεῖν τὸν Καρποκράτην ἔδει. Δοκεί δέ μοι καὶ τοῦ ΠΑΣ τωνος παρακηκοέναι ἐν τῇ « Πολιτεία ο φαμένου, και νὰς (70) εἶναι τὰς γυναῖκας πάντων· κοινὰς μὲν, τὰς πρὸ τοῦ γάμου, τῶν αἰτεῖσθαι μελλόντων, καθά- περ καὶ τὸ θέατρον κοινὸν τῶν θεωμένων, φάσκον τος· τοῦ προκαταλαβόντος δὲ ἑκάστην ἑκάστου είναι, καὶ οὐκ ἔτι κοινὴν τὴν γεγαμημένην. Ξάνθος δὲ ἐν τοῖς ἐπιγραφομένοις « Μαγικοίς, Μίγνυνται δέ, ο σίν, ο οἱ μάγοι μητράτι καὶ θυγατράσι (71)· καὶ πλησμονήν, ο Ἐν πλησμονοῦντι Κύπρις, ἐν πεινώντι δ' ού. Οὐ γὰρ ἀγάπην εξ ποιμ' ἂν ἔγωγε τὴν συνέλευσιν αὐτῶν· ἄνδρας ἐμεῦ καὶ γυναῖκας, μετὰ δὴ τὸ κορεσθῆναι ἐν πλησμονή τη καπριώσῃ φασί, τὸ καταισχύνον αὐτῶν τὴν πορνική ταύτην δικαιοσύνην, τὰς γυναῖκας τῶν ἀνδρῶν πάντων πάσας είναι κοινάς, ἰδία δὲ μηδενὶ μηδε μίαν συνοικεῖν· καὶ τοὺς παῖδας αὖ κοινούς, καὶ μήτε γονέα ἔκγονον εἰδέναι τὸν αὐτοῦ, μήτε παῖδα γονέα < Αρέσκει δὲ αὐτοῖς καὶ κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας δεῖν παρὰ τοῖς σοφοῖς, ὥστε τὸν ἐντυχόντα τῇ ἐντυχούσῃ χρῆσθαι, καθά φησι Ζήνων ἐν τῇ Πολιτεία, » καὶ Χρύσιππος ἐν τῷ • Περὶ πολιτείας, » ἀλλά τε καὶ Διογένης ὁ Κυνικός, καὶ Πλάτων. « CLEMENTIS ALEXANDRINT mali. Illud autem : « Uxorem proximi tui, o quo communionem cogit ad proprietatem, dixit adhuc magis ridicule. » hæc quidem dogmata constituunt egregii Carpocratiani. Hos dicunt et aliquos alios sinillum malorum æmulatores, ad ˙ cœnas convenientes (neque enim dixerim agapen ▸ corum congressionem viros simul et mulieres, postquam cibis venerem excitantibus se expleve- rint, lumine amoto, quod eorum fornicatoriam hanc justitiam pudore afficiebat, aversa lucerna, coire quomodo velint, et cum quibus velint : medi- tatos autem in ejusmodi ‹ agape › communionen, interdiu jam, a quitus velint mulieribus exigere Carpocrateæ (divinæ enim nefas est dicere) legis obedientiam. Has leges, ut sentio, ferre oportuit Carpocratem canum et suum et hircorum libidi- nibus. Mihi autem videtur, Platonem quoque male intellexisse, in Republica dicentem, oportere esse communes omnium uxores : ut qui diccret eas * quidem, quæ nondum nupserant, esse commu- pes eorum, qui essent petituri, quemadmodum ED. POTTER, ED. PARIS. quamcurque inciderat, cum ea unusquisque co- ihat. . Si interpres : at illud de lumine sic verten- dum est, candele lumine e medio sublato : › Clemens enim, unde il sumpsit Theodoretus, ait, cum luren eversione lucernæ sustulerint. Id objectum olim ab ethnicis fuit Christianis. Unde illa Tertulliani in Apologetico, cap. : • Dicimur sceleratissimi de sacramento infanticidii, et pabulo cruda, et pust convivium incesto, quod eversores C luminum canes, lenores scilicet, tenebrarum et libi- dinum impiarum inverecundiam procurent. > Item 9: ● Præterea candelal ra, et lucernæ et canes aliqui, et offular, quæ illos ad eversionem luminum exten- dant. » Minucius Felix, Octavio : • Ad epulas solemni die coeunt, cum omnibus liberis, sororibus, mati- bus, sexus omnis homines et omnis ætatis. Illic post multas epulas, ubi convivium caluit, et ince- stæ libidinis fervor exarsit, canis, qui candelabro nexus est, jactu offulæ ultra spatium line:e, qua vinctus est, ad impetum et saltum provocatur. Sic everso et exstincto conscio lumine, impudentibus te- nebris rexus infandae cupiditatis volvunt. » CoL- LECT. Tertullianus De anima, c. : • Carpa- crates pariter nagus, pariter fornicarius. » Conf. Augustinus De hæres., cap. 7. - Improbitatum. » SYLBURG. tamen lectio ad sequens magis quam ad præcedens membrum pertinet. SYLBURG. - Non possumn negare, quin aliquantulum me exercuerit hic cus. Nam doctissimum Sylburg. ne assequor quidem. Carpe- crates, quem in libro De anima fornicarium Ter- tullianus vocat, in abominandumn, inquit auctor, usum, illam suam, falso nomine dictam instituerat si sic appellandus sit turpissimus et in turpissimum fordissimumque finem institutus conventus. In eo quippe, qui convenerant, corpus saginabant, non alia de causa, quam ut vim libidinis intenderent, quam postea promiscue, exstincto lumine, explebant. Cibos et potum exci- tare libidinem, nemo nescit. Unde eleganter noster libro Padagogi secundo cap. 1, vocat, quæ aut nimia sunt, aut nimis deli- cala : et Menander comicus, Plane codem modo hic vocavit foedum illum Car- pocratitarum luxum et saturitatem, D subanten satietatem, s quæ ad v nerem libidinemque impellit. Præclare Euripides: Scribe totum locum hoc modo : etc. Ηeinsius. sanciendum esse putat, ut mulierum virorum omnium omnes sint com munes, nullaque privatim habitet cum aliquo : ac rursus ut sint liberi communes, neque pater filium suum, neque filius patrem agnoscat. Dio : nes Lacrtius in Zenone, lib. vni, segm. 151, Stoicorum dogmata describens. haec dicit : Placet item illis, uxores quasque communes esse oportere apud sapientes, ut quilibet cum ca congrediatur, quæ sibi occurrit: ut ait Zeno in Republica, Chrysippus item in libro de Republi- ca, Diogene item Cynico et Platone hujus rei au- ctoribus. » Falsus Clemens Recognit. lib. x, cap. 5: Communis enim usus omnium que sunt in loc mundo, omnibus esse hominibus debuit; sed per iniquitatem alius hoc suum dicit esse, alius illud; et sic inter mortales divisio facta est. Denique, Græ- corum quidam sapientissimus hæc ita sciens esse, ait : ‹ Communja debere esse amicorum omnia; › in omnibus autem sunt sine dubio et conjuges, etc. › Ubi Cl. Cotelerius hæc adnotavit : « Græcorum qui dam sapientissimus: Socrates apud Platonem in opere De republica. Quos ideo arguunt plurimi, de fendere vero conantur alii; ut discere est ex lectione Clementis Alexandrim Strom. m; Ariani în Epi- ctet. lib. 11, c. 4; Luciani in Fugitivis; Eusebii Præ- parat. evang. lib xiu, cap. 19; Theodoreti sur- mone De legibus, ac N.ceta Choniatæ lib. w The- sauri, cap. 10. › auctor Paag. lib. i, cap. 7, et quæ iui adlolala = (68) Κακῶν. Convenientius κακιῶν, « vitiorum, (69) Κυπρίσῃ. Rectius fortasse κυπρίσει qua (70) Κοινάς. li lib. v De repub., p. 655, Plato lege (71) Μητράσι καὶ θυγ. Conf. que superius dixit
PG 8:1135ἐκ δὲ τούτου ἐξῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ ἐπίπνοια, ᾗ κοινωνήσας ἐποίησεν δυνάμεις μήτε ὁραθῆναι μήτε ἀκουσθῆναι δυναμένας» ἕως «ἐπ’ ὀνόματος ἰδίου ἑκάστην.» εἰ γὰρ καὶ οὗτοι καθάπερ οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου πνευματικὰς ἐτίθεντο κοινωνίας, ἴσως τις αὐτῶν τὴν ὑπόληψιν ἐπεδέξατ’ ⟨ἄν⟩· σαρκικῆς δὲ ὕβρεως κοινωνίαν εἰς προφητείαν ἁγίαν ἀνάγειν ἀπεγνωκότος ἐστὶ τὴν σωτηρίαν. τοιαῦτα καὶ οἱ ἀπὸ Προδίκου ψευδωνύμως γνωστικοὺς σφᾶς αὐτοὺς ἀναγορεύοντες δογματίζουσιν, υἱοὺς μὲν φύσει τοῦ πρώτου θεοῦ λέγοντες αὑτούς· καταχρώμενοι δὲ τῇ εὐγενείᾳ καὶ τῇ ἐλευθερίᾳ ζῶσιν ὡς βούλονται βούλονται δὲ φιληδόνως, κρατηθῆναι ὑπ’ οὐδενὸς νενομικότες ὡς ἂν κύριοι τοῦ σαββάτου καὶ ὑπεράνω παντὸς γένους πεφυκότες βασίλειοι παῖδες, βασιλεῖ δέ, φασί, νόμος ἄγραφος. πρῶτον μὲν οὖν οὐ ποιοῦσιν ἃ βούλονται πάντα, πολλὰ γὰρ αὐτοὺς κωλύσει καὶ ἐπιθυμοῦντας καὶ πειρωμένους, καὶ ἃ ποιοῦσι δέ, οὐχ ὡς βασιλεῖς, ἀλλ’ ὡς μαστιγίαι ποιοῦσι, λάθρᾳ γὰρ μοιχεύουσι τὸ ἁλῶναι δεδιότες καὶ τὸ καταγνωσθῆναι ἐκκλίνοντες καὶ φοβούμενοι ⟨τὸ⟩ κολασθῆναι. πῶς δὲ ἐλεύθερον ἡ ἀκρασία καὶ ἡ αἰσχρολογία;
Α τινας ἄλλους ζηλωτὰς τῶν ὁμοίων κακών (68), εἰς τὰ Ει Β Σ.Ρ. φῶς ἐκποδὼν ποιησαμένους τῇ τοῦ λύχνου περιτρο- πῇ, καὶ ἀθέμιτουργίαν ἀγάπην, εδέσματα πασχη- τιῶντα βινητιώντα βρώματα. καπριῶσαν δεῖπνα ἀθροιζομένους· οὐ γὰρ « ἀγάπην ο εἶπαμ' ἂν ἔγωγε τὴν συνέλευσιν αὐτῶν· ἄνδρας ὁμοῦ καὶ γυναῖκας, μετὰ δὴ τὸ κορεσθῆναι ἐν πλησμονῇ τῇ κυπρίσῃ (69) φασί, τὸ καταισχύνον αὐτῶν τὴν που νικὴν ταύτην δικαιοσύνην, ἐκποδών ποιησαμένους φῶς τῇ τοῦ λύχνου περιτροπῇ, μίγνυσθαι, ὅπως ἐθέσ λοιεν, αἷς βούλοιντο - μελετήσαντας δὲ ἐν τοιαύτη · ἀγάπῃ ἢ τὴν κοινωνίαν, μεθ' ἡμέραν ἤδη παρ' ὧν ἂν ἐθελήσωσι γυναικῶν ἀπαιτεῖν τὴν τοῦ Καρποκρατείου (οὐ γὰρ θέμις εἰπεῖν θείου) νόμου ὑπακοήν. Τοιαῦτα, οἶμαι, ταῖς κυνῶν καὶ συῶν καὶ τράγων λαγνείαις νομο θετεῖν τὸν Καρποκράτην ἔδει. Δοκεί δέ μοι καὶ τοῦ ΠΑΣ τωνος παρακηκοέναι ἐν τῇ « Πολιτεία ο φαμένου, και νὰς (70) εἶναι τὰς γυναῖκας πάντων· κοινὰς μὲν, τὰς πρὸ τοῦ γάμου, τῶν αἰτεῖσθαι μελλόντων, καθά- περ καὶ τὸ θέατρον κοινὸν τῶν θεωμένων, φάσκον τος· τοῦ προκαταλαβόντος δὲ ἑκάστην ἑκάστου είναι, καὶ οὐκ ἔτι κοινὴν τὴν γεγαμημένην. Ξάνθος δὲ ἐν τοῖς ἐπιγραφομένοις « Μαγικοίς, Μίγνυνται δέ, ο σίν, ο οἱ μάγοι μητράτι καὶ θυγατράσι (71)· καὶ πλησμονήν, ο Ἐν πλησμονοῦντι Κύπρις, ἐν πεινώντι δ' ού. Οὐ γὰρ ἀγάπην εξ ποιμ' ἂν ἔγωγε τὴν συνέλευσιν αὐτῶν· ἄνδρας ἐμεῦ καὶ γυναῖκας, μετὰ δὴ τὸ κορεσθῆναι ἐν πλησμονή τη καπριώσῃ φασί, τὸ καταισχύνον αὐτῶν τὴν πορνική ταύτην δικαιοσύνην, τὰς γυναῖκας τῶν ἀνδρῶν πάντων πάσας είναι κοινάς, ἰδία δὲ μηδενὶ μηδε μίαν συνοικεῖν· καὶ τοὺς παῖδας αὖ κοινούς, καὶ μήτε γονέα ἔκγονον εἰδέναι τὸν αὐτοῦ, μήτε παῖδα γονέα < Αρέσκει δὲ αὐτοῖς καὶ κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας δεῖν παρὰ τοῖς σοφοῖς, ὥστε τὸν ἐντυχόντα τῇ ἐντυχούσῃ χρῆσθαι, καθά φησι Ζήνων ἐν τῇ Πολιτεία, » καὶ Χρύσιππος ἐν τῷ • Περὶ πολιτείας, » ἀλλά τε καὶ Διογένης ὁ Κυνικός, καὶ Πλάτων. « CLEMENTIS ALEXANDRINT mali. Illud autem : « Uxorem proximi tui, o quo communionem cogit ad proprietatem, dixit adhuc magis ridicule. » hæc quidem dogmata constituunt egregii Carpocratiani. Hos dicunt et aliquos alios sinillum malorum æmulatores, ad ˙ cœnas convenientes (neque enim dixerim agapen ▸ corum congressionem viros simul et mulieres, postquam cibis venerem excitantibus se expleve- rint, lumine amoto, quod eorum fornicatoriam hanc justitiam pudore afficiebat, aversa lucerna, coire quomodo velint, et cum quibus velint : medi- tatos autem in ejusmodi ‹ agape › communionen, interdiu jam, a quitus velint mulieribus exigere Carpocrateæ (divinæ enim nefas est dicere) legis obedientiam. Has leges, ut sentio, ferre oportuit Carpocratem canum et suum et hircorum libidi- nibus. Mihi autem videtur, Platonem quoque male intellexisse, in Republica dicentem, oportere esse communes omnium uxores : ut qui diccret eas * quidem, quæ nondum nupserant, esse commu- pes eorum, qui essent petituri, quemadmodum ED. POTTER, ED. PARIS. quamcurque inciderat, cum ea unusquisque co- ihat. . Si interpres : at illud de lumine sic verten- dum est, candele lumine e medio sublato : › Clemens enim, unde il sumpsit Theodoretus, ait, cum luren eversione lucernæ sustulerint. Id objectum olim ab ethnicis fuit Christianis. Unde illa Tertulliani in Apologetico, cap. : • Dicimur sceleratissimi de sacramento infanticidii, et pabulo cruda, et pust convivium incesto, quod eversores C luminum canes, lenores scilicet, tenebrarum et libi- dinum impiarum inverecundiam procurent. > Item 9: ● Præterea candelal ra, et lucernæ et canes aliqui, et offular, quæ illos ad eversionem luminum exten- dant. » Minucius Felix, Octavio : • Ad epulas solemni die coeunt, cum omnibus liberis, sororibus, mati- bus, sexus omnis homines et omnis ætatis. Illic post multas epulas, ubi convivium caluit, et ince- stæ libidinis fervor exarsit, canis, qui candelabro nexus est, jactu offulæ ultra spatium line:e, qua vinctus est, ad impetum et saltum provocatur. Sic everso et exstincto conscio lumine, impudentibus te- nebris rexus infandae cupiditatis volvunt. » CoL- LECT. Tertullianus De anima, c. : • Carpa- crates pariter nagus, pariter fornicarius. » Conf. Augustinus De hæres., cap. 7. - Improbitatum. » SYLBURG. tamen lectio ad sequens magis quam ad præcedens membrum pertinet. SYLBURG. - Non possumn negare, quin aliquantulum me exercuerit hic cus. Nam doctissimum Sylburg. ne assequor quidem. Carpe- crates, quem in libro De anima fornicarium Ter- tullianus vocat, in abominandumn, inquit auctor, usum, illam suam, falso nomine dictam instituerat si sic appellandus sit turpissimus et in turpissimum fordissimumque finem institutus conventus. In eo quippe, qui convenerant, corpus saginabant, non alia de causa, quam ut vim libidinis intenderent, quam postea promiscue, exstincto lumine, explebant. Cibos et potum exci- tare libidinem, nemo nescit. Unde eleganter noster libro Padagogi secundo cap. 1, vocat, quæ aut nimia sunt, aut nimis deli- cala : et Menander comicus, Plane codem modo hic vocavit foedum illum Car- pocratitarum luxum et saturitatem, D subanten satietatem, s quæ ad v nerem libidinemque impellit. Præclare Euripides: Scribe totum locum hoc modo : etc. Ηeinsius. sanciendum esse putat, ut mulierum virorum omnium omnes sint com munes, nullaque privatim habitet cum aliquo : ac rursus ut sint liberi communes, neque pater filium suum, neque filius patrem agnoscat. Dio : nes Lacrtius in Zenone, lib. vni, segm. 151, Stoicorum dogmata describens. haec dicit : Placet item illis, uxores quasque communes esse oportere apud sapientes, ut quilibet cum ca congrediatur, quæ sibi occurrit: ut ait Zeno in Republica, Chrysippus item in libro de Republi- ca, Diogene item Cynico et Platone hujus rei au- ctoribus. » Falsus Clemens Recognit. lib. x, cap. 5: Communis enim usus omnium que sunt in loc mundo, omnibus esse hominibus debuit; sed per iniquitatem alius hoc suum dicit esse, alius illud; et sic inter mortales divisio facta est. Denique, Græ- corum quidam sapientissimus hæc ita sciens esse, ait : ‹ Communja debere esse amicorum omnia; › in omnibus autem sunt sine dubio et conjuges, etc. › Ubi Cl. Cotelerius hæc adnotavit : « Græcorum qui dam sapientissimus: Socrates apud Platonem in opere De republica. Quos ideo arguunt plurimi, de fendere vero conantur alii; ut discere est ex lectione Clementis Alexandrim Strom. m; Ariani în Epi- ctet. lib. 11, c. 4; Luciani in Fugitivis; Eusebii Præ- parat. evang. lib xiu, cap. 19; Theodoreti sur- mone De legibus, ac N.ceta Choniatæ lib. w The- sauri, cap. 10. › auctor Paag. lib. i, cap. 7, et quæ iui adlolala = (68) Κακῶν. Convenientius κακιῶν, « vitiorum, (69) Κυπρίσῃ. Rectius fortasse κυπρίσει qua (70) Κοινάς. li lib. v De repub., p. 655, Plato lege (71) Μητράσι καὶ θυγ. Conf. que superius dixit
«πᾶς γάρ», φησίν, «ὁ ἁμαρτάνων δοῦλός ἐστιν,» ὁ ἀπόστολος λέγει. ἀλλὰ πῶς κατὰ θεὸν πολιτεύεται ὁ πάσῃ ἐπιθυμίᾳ ἔκδοτον ἑαυτὸν παρασχὼν τοῦ κυρίου φήσαντος «ἐγὼ δὲ λέγω, μὴ ἐπιθυμήσῃς»; ἑκὼν δέ τις ἁμαρτάνειν βούλεται καὶ δόγμα τίθησι τὸ μοιχεύειν καὶ καθηδυπαθεῖν καὶ λυμαίνεσθαι τοὺς ἄλλων γάμους, ὅπου γε καὶ τοὺς ἄλλους ἄκοντας ἁμαρτάνοντας ἐλεοῦμεν; κἂν εἰς ξένον τὸν κόσμον ἀφιγμένοι ὦσι, πιστοὶ ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ μὴ γενόμενοι, τὸ ἀληθὲς οὐχ ἕξουσιν. ὑβρίζει δέ τις ξένος πολίτας καὶ τούτους ἀδικεῖ, οὐχὶ δὲ ὡς παρεπίδημος τοῖς ἀναγκαίοις χρώμενος ἀπρόσκοπος τοῖς πολίταις διαβιοῖ; πῶς δὲ καὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ἐθνῶν μεμισημένοις διὰ τὸ μὴ πράσσειν τὰ ὑπὸ τῶν νόμων διηγορευμένα, τουτέστι τοῖς ἀδίκοις καὶ ἀκρατέσι καὶ πλεονέκταις καὶ μοιχοῖς τὰ αὐτὰ πράσσοντες θεὸν ἐγνωκέναι μόνοι λέγουσιν; ἐχρῆν γὰρ αὐτοὺς καὶ ἐν τοῖς ἀλλοτρίοις παρόντας καλῶς βιοῦν, ἵνα δὴ τῷ ὄντι τὸ βασιλικὸν ἐνδείξωνται. ἤδη δὲ καὶ τοῖς ἀνθρωπίνοις νομοθέταις καὶ τῷ θείῳ νόμῳ ἀπεχθάνονται παρανόμως βιοῦν ἐπανῃρημένοι. ὁ γοῦν ἐκκεντήσας τὸν πόρνον εὐλογούμενος πρὸς τοῦ θεοῦ δείκνυται ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς.
Α τινας ἄλλους ζηλωτὰς τῶν ὁμοίων κακών (68), εἰς τὰ Ει Β Σ.Ρ. φῶς ἐκποδὼν ποιησαμένους τῇ τοῦ λύχνου περιτρο- πῇ, καὶ ἀθέμιτουργίαν ἀγάπην, εδέσματα πασχη- τιῶντα βινητιώντα βρώματα. καπριῶσαν δεῖπνα ἀθροιζομένους· οὐ γὰρ « ἀγάπην ο εἶπαμ' ἂν ἔγωγε τὴν συνέλευσιν αὐτῶν· ἄνδρας ὁμοῦ καὶ γυναῖκας, μετὰ δὴ τὸ κορεσθῆναι ἐν πλησμονῇ τῇ κυπρίσῃ (69) φασί, τὸ καταισχύνον αὐτῶν τὴν που νικὴν ταύτην δικαιοσύνην, ἐκποδών ποιησαμένους φῶς τῇ τοῦ λύχνου περιτροπῇ, μίγνυσθαι, ὅπως ἐθέσ λοιεν, αἷς βούλοιντο - μελετήσαντας δὲ ἐν τοιαύτη · ἀγάπῃ ἢ τὴν κοινωνίαν, μεθ' ἡμέραν ἤδη παρ' ὧν ἂν ἐθελήσωσι γυναικῶν ἀπαιτεῖν τὴν τοῦ Καρποκρατείου (οὐ γὰρ θέμις εἰπεῖν θείου) νόμου ὑπακοήν. Τοιαῦτα, οἶμαι, ταῖς κυνῶν καὶ συῶν καὶ τράγων λαγνείαις νομο θετεῖν τὸν Καρποκράτην ἔδει. Δοκεί δέ μοι καὶ τοῦ ΠΑΣ τωνος παρακηκοέναι ἐν τῇ « Πολιτεία ο φαμένου, και νὰς (70) εἶναι τὰς γυναῖκας πάντων· κοινὰς μὲν, τὰς πρὸ τοῦ γάμου, τῶν αἰτεῖσθαι μελλόντων, καθά- περ καὶ τὸ θέατρον κοινὸν τῶν θεωμένων, φάσκον τος· τοῦ προκαταλαβόντος δὲ ἑκάστην ἑκάστου είναι, καὶ οὐκ ἔτι κοινὴν τὴν γεγαμημένην. Ξάνθος δὲ ἐν τοῖς ἐπιγραφομένοις « Μαγικοίς, Μίγνυνται δέ, ο σίν, ο οἱ μάγοι μητράτι καὶ θυγατράσι (71)· καὶ πλησμονήν, ο Ἐν πλησμονοῦντι Κύπρις, ἐν πεινώντι δ' ού. Οὐ γὰρ ἀγάπην εξ ποιμ' ἂν ἔγωγε τὴν συνέλευσιν αὐτῶν· ἄνδρας ἐμεῦ καὶ γυναῖκας, μετὰ δὴ τὸ κορεσθῆναι ἐν πλησμονή τη καπριώσῃ φασί, τὸ καταισχύνον αὐτῶν τὴν πορνική ταύτην δικαιοσύνην, τὰς γυναῖκας τῶν ἀνδρῶν πάντων πάσας είναι κοινάς, ἰδία δὲ μηδενὶ μηδε μίαν συνοικεῖν· καὶ τοὺς παῖδας αὖ κοινούς, καὶ μήτε γονέα ἔκγονον εἰδέναι τὸν αὐτοῦ, μήτε παῖδα γονέα < Αρέσκει δὲ αὐτοῖς καὶ κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας δεῖν παρὰ τοῖς σοφοῖς, ὥστε τὸν ἐντυχόντα τῇ ἐντυχούσῃ χρῆσθαι, καθά φησι Ζήνων ἐν τῇ Πολιτεία, » καὶ Χρύσιππος ἐν τῷ • Περὶ πολιτείας, » ἀλλά τε καὶ Διογένης ὁ Κυνικός, καὶ Πλάτων. « CLEMENTIS ALEXANDRINT mali. Illud autem : « Uxorem proximi tui, o quo communionem cogit ad proprietatem, dixit adhuc magis ridicule. » hæc quidem dogmata constituunt egregii Carpocratiani. Hos dicunt et aliquos alios sinillum malorum æmulatores, ad ˙ cœnas convenientes (neque enim dixerim agapen ▸ corum congressionem viros simul et mulieres, postquam cibis venerem excitantibus se expleve- rint, lumine amoto, quod eorum fornicatoriam hanc justitiam pudore afficiebat, aversa lucerna, coire quomodo velint, et cum quibus velint : medi- tatos autem in ejusmodi ‹ agape › communionen, interdiu jam, a quitus velint mulieribus exigere Carpocrateæ (divinæ enim nefas est dicere) legis obedientiam. Has leges, ut sentio, ferre oportuit Carpocratem canum et suum et hircorum libidi- nibus. Mihi autem videtur, Platonem quoque male intellexisse, in Republica dicentem, oportere esse communes omnium uxores : ut qui diccret eas * quidem, quæ nondum nupserant, esse commu- pes eorum, qui essent petituri, quemadmodum ED. POTTER, ED. PARIS. quamcurque inciderat, cum ea unusquisque co- ihat. . Si interpres : at illud de lumine sic verten- dum est, candele lumine e medio sublato : › Clemens enim, unde il sumpsit Theodoretus, ait, cum luren eversione lucernæ sustulerint. Id objectum olim ab ethnicis fuit Christianis. Unde illa Tertulliani in Apologetico, cap. : • Dicimur sceleratissimi de sacramento infanticidii, et pabulo cruda, et pust convivium incesto, quod eversores C luminum canes, lenores scilicet, tenebrarum et libi- dinum impiarum inverecundiam procurent. > Item 9: ● Præterea candelal ra, et lucernæ et canes aliqui, et offular, quæ illos ad eversionem luminum exten- dant. » Minucius Felix, Octavio : • Ad epulas solemni die coeunt, cum omnibus liberis, sororibus, mati- bus, sexus omnis homines et omnis ætatis. Illic post multas epulas, ubi convivium caluit, et ince- stæ libidinis fervor exarsit, canis, qui candelabro nexus est, jactu offulæ ultra spatium line:e, qua vinctus est, ad impetum et saltum provocatur. Sic everso et exstincto conscio lumine, impudentibus te- nebris rexus infandae cupiditatis volvunt. » CoL- LECT. Tertullianus De anima, c. : • Carpa- crates pariter nagus, pariter fornicarius. » Conf. Augustinus De hæres., cap. 7. - Improbitatum. » SYLBURG. tamen lectio ad sequens magis quam ad præcedens membrum pertinet. SYLBURG. - Non possumn negare, quin aliquantulum me exercuerit hic cus. Nam doctissimum Sylburg. ne assequor quidem. Carpe- crates, quem in libro De anima fornicarium Ter- tullianus vocat, in abominandumn, inquit auctor, usum, illam suam, falso nomine dictam instituerat si sic appellandus sit turpissimus et in turpissimum fordissimumque finem institutus conventus. In eo quippe, qui convenerant, corpus saginabant, non alia de causa, quam ut vim libidinis intenderent, quam postea promiscue, exstincto lumine, explebant. Cibos et potum exci- tare libidinem, nemo nescit. Unde eleganter noster libro Padagogi secundo cap. 1, vocat, quæ aut nimia sunt, aut nimis deli- cala : et Menander comicus, Plane codem modo hic vocavit foedum illum Car- pocratitarum luxum et saturitatem, D subanten satietatem, s quæ ad v nerem libidinemque impellit. Præclare Euripides: Scribe totum locum hoc modo : etc. Ηeinsius. sanciendum esse putat, ut mulierum virorum omnium omnes sint com munes, nullaque privatim habitet cum aliquo : ac rursus ut sint liberi communes, neque pater filium suum, neque filius patrem agnoscat. Dio : nes Lacrtius in Zenone, lib. vni, segm. 151, Stoicorum dogmata describens. haec dicit : Placet item illis, uxores quasque communes esse oportere apud sapientes, ut quilibet cum ca congrediatur, quæ sibi occurrit: ut ait Zeno in Republica, Chrysippus item in libro de Republi- ca, Diogene item Cynico et Platone hujus rei au- ctoribus. » Falsus Clemens Recognit. lib. x, cap. 5: Communis enim usus omnium que sunt in loc mundo, omnibus esse hominibus debuit; sed per iniquitatem alius hoc suum dicit esse, alius illud; et sic inter mortales divisio facta est. Denique, Græ- corum quidam sapientissimus hæc ita sciens esse, ait : ‹ Communja debere esse amicorum omnia; › in omnibus autem sunt sine dubio et conjuges, etc. › Ubi Cl. Cotelerius hæc adnotavit : « Græcorum qui dam sapientissimus: Socrates apud Platonem in opere De republica. Quos ideo arguunt plurimi, de fendere vero conantur alii; ut discere est ex lectione Clementis Alexandrim Strom. m; Ariani în Epi- ctet. lib. 11, c. 4; Luciani in Fugitivis; Eusebii Præ- parat. evang. lib xiu, cap. 19; Theodoreti sur- mone De legibus, ac N.ceta Choniatæ lib. w The- sauri, cap. 10. › auctor Paag. lib. i, cap. 7, et quæ iui adlolala = (68) Κακῶν. Convenientius κακιῶν, « vitiorum, (69) Κυπρίσῃ. Rectius fortasse κυπρίσει qua (70) Κοινάς. li lib. v De repub., p. 655, Plato lege (71) Μητράσι καὶ θυγ. Conf. que superius dixit
PG 8:1137καὶ «ἐὰν εἴπωμεν,» φησὶν ὁ Ἰωάννης ἐν τῇ ἐπιστολῇ, «ὅτι κοινωνίαν ἔχομεν μετ’ αὐτοῦ,» τουτέστι μετὰ τοῦ θεοῦ, «καὶ ἐν τῷ σκότει περιπατῶμεν, ψευδόμεθα καὶ οὐ ποιοῦμεν τὴν ἀλήθειαν· ἐὰν δὲ ἐν τῷ φωτὶ περιπατῶμεν ὡς αὐτὸς ἐν τῷ φωτί, κοινωνίαν ἔχομεν μετ’ αὐτοῦ καὶ τὸ αἷμα Ἰησοῦ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ καθαρίζει ἡμᾶς ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας.» πόθεν οὖν κρείττους εἰσὶ τῶν κοσμικῶν οἱ τοιαῦτα πράσσοντες καὶ τοῖς χειρίστοις τῶν κοσμικῶν ὅμοιοι; ὅμοιοι γάρ, οἶμαι, τὰς φύσεις οἱ καὶ τὰς πράξεις ὅμοιοι. ὧν δὲ ὑπερφέρειν κατὰ τὴν εὐγένειαν ἀξιοῦσι, τούτων καὶ τοῖς ἤθεσιν ὑπερέχειν ὀφείλουσιν, ὅπως τὸν εἰς τὴν φυλακὴν συγκλεισμὸν διαφύγωσιν. ὄντως γὰρ ὡς ὁ κύριος ἔφη, «ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν πλείω τῶν γραμματέων καὶ Φαρισαίων, οὐκ εἰσελεύσεσθε εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ.» περὶ δὲ τῆς τῶν βρωμάτων ἐγκρατείας δείκνυται ἐν τῷ Δανιήλ. συνελόντι δ’ εἰπεῖν, περὶ ὑπακοῆς ὁ Δαβὶδ ψάλλων λέγει· «ἐν τίνι κατορθώσει νεώτερος τὴν ὁδὸν αὐτοῦ;» καὶ παραχρῆμα ἀκούει· «ἐν τῷ φυλάςσεσθαι τὸν λόγον σου ἐν ὅλῃ καρδίᾳ.» ὅ τε Ἱερεμίας φησί· «τάδε λέγει κύριος·
ἀδελφαῖς μίγνυσθαι θεμιτόν εἶναι, κοινάς τε εἶναι ἡ τὰς γυναῖκας, οὐ βία καὶ λάθρα, ἀλλὰ συναινούντων ἀμφοτέρων, ὅταν θέλῃ γῆμαι ὁ ἕτερος τὴν τοῦ ἑτέ ρου. » Ἐπὶ τούτων οἶμαι καὶ τῶν ὁμοίων αἱρέσεων προφητικῶς Ἰούδαν ἐν τῇ ἐπιστολῇ εἰρηκέναι· Ομοίως μέντοι καὶ οὗτοι ἐνυπνιαζόμενοι·» (δγάρ ὅπαρ, τῇ ἀληθείᾳ ἐπιβάλλουσιν (72)·) ἕως, « Καὶ τὸ στόμα αὐτῶν λαλεῖ ὑπέρογκα. Ηδη δὲ εἰ αὐτός τε ὁ Πλάτων καὶ οἱ Πυθαγό- Β ρειοι (73), καθάπερ οὖν ὕστερον καὶ οἱ ἀπὸ Μαρκίω- νος, κακὴν τὴν γένεσιν ὑπειλήφεσαν, πολλοῦ γε ἔδει κοινὰς αὐτὸν ὑποτίθεσθαι τὰς γυναῖκας. Αλλ' οἱ μὲν ἀπὸ Μαρκίωνος φύσιν κανὴν ἔκ τε ὕλης κακῆς καὶ ἐκ δικαίου γενομένην Δημιουργοῦ (74)· ᾧ δὴ λόγῳ μὴ βουλόμενοι τὸν κόσμον τὸν ὑπὸ τοῦ Δημιουργοῦ γενό- μενον συμπληροῦν, ἀπέχεσθαι γάμου (75) βούλονται, ἀντιτασσόμενοι τῷ ποιητῇ τῷ σφῶν, καὶ σπεύδοντες πρὸς τὸν κεκληκότα ἀγαθὸν, ἀλλ᾽ οὗ τὸν, ὡς φασί, Θεὸν ἐν ἄλλῳ τρόπῳ· ὅθεν οὐδὲν ἴδιον καταλιπεῖν ἐν ταῦθα βουλόμενοι, οὐ τῇ προαιρέσει γίνονται έγκρα- σεῖς, τῇ δὲ πρὸς τὸν πεποιηκότα ἔχθρα, μὴ βουλόμε Οἱ Περσῶν μὴ κωλύοντες γα- μεῖσθαι τοῖς παισὶ τὰς μητέρας, μηδὲ ὑπὸ τῶν πατέ ρων τὰς ἑαυτῶν θυγατέρας. « Ομοίως μέντοι καὶ οὗτοι ἐνυπνιαζόμενοι σάρκα μὲν μιαίνουσι. ἐνυπνιαζόμενοι, « Οὐκ εἶπε δὲ ὁ μακάριος Ἰούδας περὶ ἐνυπνιαζομένων ἐν σώμασιν. Εὐθὺς γὰρ ἐπιφέ- ρει καὶ δεικνύει, ὅτι περὶ τῶν ἐνυπνιαζομένων λέγει, τῶν λαλούντων ὡς δι' ὀνειράτων τὰ αὐτῶν ῥήματα, καὶ οὐκ ἀνανήψει γρηγορήσεως λογισμών. « οὐ γὰρ παρ, ερωτηθεὶς, πότε δεῖ πλησιάζειν. Ὅτε βούλει γενέσθαι σαυτοῦ ἀσθενέστερος, εἶπεν, « ούτε διαχωρῶν, οὔτε ἀφροδισιάζων, οὔτε μεθυσθείς : « Πυθαγόρας παρηγγύα, μὴ πυκνὰ τὸν ἄν θρωπον ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου· μὴ δεῖν συνεχῶς ἀφρο δισιάζειν αἰνιττόμενος. « κακοῦ γ. Δημιουργού. ἀγαθόν, δικαίῳ, τὸν μὲν ἐκάλεσεν ἀγαθόν τε καὶ ἄγνωστον, ὃν καὶ πατέρα προσηγόρευσε τοῦ Κυ- ρίου· τὸν δὲ δημιουργόν τε καὶ δίκαιον, ὃν καὶ πονη- μὸν ὠνόμαζε : • Καὶ πρὸς τούτοις τὴν ὕλην κακήν τε οὖσαν, καὶ ὑπ᾽ ἄλλῳ κακῷ τελοῦσαν· τὸν δὲ Δημιουργόν. . . . τὴν ὕλην λαβεῖν τε, καὶ ἐκ ταύτης δημιουργῆσαι τὰ σύμπαντα. « Εt Τον γάμον τε φθορὰν καὶ πορνείαν, παραπλησίως Μαρκίωνι καὶ Σατορνίνης, ἀναγορεύσας. • STROMATUM LIB. III. theatrum quoque est commum spectatorum ; esse autem unamquamque uniuscujusque qui præoccu- passet, et non amplius communem csse eam quæ nupsisset. Xanthus autem in iis, quæ scribuntur Magica: ‹ Coeunt autem,» inquit, • magi cum • matribus et filiabus: et fas esse aiunt coire cuna sororibus, et communes esse uxores, non vi et clanı, sed utrisque consentientibus, cum velit alter ducere uxorem alterius. › De his et similibus hæresibus existimo Judam prophetice dixi-se in epi- stola: ‹ Similiter quidem hi quoque somniantes (non enim vigilantes ad veritatem se applicant), usque ad illud: ‹ Et os eorum loquitur superba ª. › CAPUT III. Quatenus Plato aliique e veteribus præiverint Marcionitis aliisque hæreticis, qui a nuptiis ideo abstinent quia creaturam malam existimant et nasci homines in pœnam opinantur. a Jud. 8-17. sunt. Tertullianus in Apologia : « Persas cum suis C matribus misceri Ctesias refert. Eadem dicit Ad mation. lib. i, cap. 16. Clementis Recog. lib. ix. cap. : « Mos apud Persas, matres accipere iu conju- gium, et sorores, et Gilias. » Origenes Contra Cal. sum lib. v. pag. 248: Leges Persarum non arcentes nec matres a filiorum, nec patres a filia- rum connubio » Minucius Octavio : e Jus est apud Persas misceri cum matribus. › Conf. Tatianus Orat. contra Græcos, Q. Curtius lib. v; Chryso- stomus De virgin.; Julianus apud Cyrill. lib. iv, alii- que plurimi. Hæc verba Clementis sunt, non Judæ apostoli: et transilit Clemens ab apostoli versu usque ad 17. SYLBURG.-Αρd S. Judam v. 8: Latina Vulg. : Similiter et hi carnem quidem maculant. . D Vox tamen somniantes, » legitima est: sic enim citat hunc locum Epiphanius contra Gnosticos, haeresi 26: Non dixit au- tem beatus Judas de his qui somniant in corpori- bus ; statim enim iufert, ac ostendit, quod de som- niantibus dicit, qui loquuntur velut per somnia verba sua, et non per sobrietatem vigilantis rationis. › Hervetus correxisse videtur et fortasse vertere debuit, ‹ neque enim vigilantes ad verita- tem se applicant, › usque ad illud: ‹ Et os eorum loquetur superba, › v. 16; sic enim legitur in ple- frique Vulgata Latinæ editionibus. Vide OEcume- mium et Theophylactum. COLLECT. vit, seg. 9, Jam vero si et ipse Plato et Pythagorei, sicut etiam postea Marcionitæ, malam existimarunt esse generationem, longe abfuit, ut communes ipse po- neret uxores. Sed Marcionitæ quidem dicunt malam esse naturam, ex mala materia, et a justo factam opili- ce ac Creatore. Qua quidem ratione volentes implere mundum, qui factus est a Creatore, volunt absti- nere a nuptiis, resistentes suo Creatori, et conten- dentes ad bonum, qui vocavit: sed non ad eum, qui, ut dicunt, Deus est diversis moribus præditus. Unde cum nihil hic velint relinquere proprium, non sunt ex destinato animi proposito continentes, sed propter odium conceptum adversum eum, qui crea- inter- royalus, quando esset concumbendum, Tunc, in- quit, cum teipso fieri infirmior vis. › Nec unquam est deprehensus vel exones aus alvun, vel Veneri operam dans, vel ebrius ; » ut idem auctor refert, libri jam dicti seg. 19. Stolens serm. hæc de eo memorat: Pythagoras admonebat : Ne sæpe hominem ab homine: hoc ænigmate frequenti venereorum usu interdicens. Quæ vero hac de re Platonis sententia fuerit, ex verbis ejus quæ paulo infra adducet Clemens, patebit. dubio, LowTH Sed nil mutan- dum : nam Marcion Deuin bonum ac faci- lem, opposuit Deo justo, rigido ac immiti, quem mundi creatorem esse docuit. Theodoretus Hæret. fab. lib. 1, c. 24, p. 210, refert eum duos deos statuisse, quorum alterum quidem bonum et incogni tum dixit, quem et Domini patrem appellavit : alte- rum creatorem et justum, quem et malum appella - vit. Dein de eodem addt: præter hæc mate riam statuit, quae mala sit, et alii malo subsit: Crea- torem autem materiam accepisse, ex eaque omula creasse. pag. de Taliano ait : Nuptias autem corruptelas et formi - cationes, similiter ut Marcion et Saturninus, appel- lat (72) "Ο γὰρ παρ, τῇ ἀληθείᾳ ἐπιβάλλουσιν. (73) Πυθαγόρειοι. Pythagoras, teste Laertio lib. (74) Δικαίου γ. Δημιουργού. Legendum procul (75) Απέχεσθαι γάμου. Irenaeus lib. 1. cap. 3,
κατὰ τὰς ὁδοὺς τῶν ἐθνῶν μὴ πορεύσησθε.» Ἐντεῦθεν ἄλλοι τινὲς κινηθέντες μιαροὶ καὶ οὐτιδανοὶ τὸν ἄνθρωπον ὑπὸ διαφόρων δυνάμεων πλασθῆναι λέγουσι, καὶ τὰ μὲν μέχρις ὀμφαλοῦ θεοειδεστέρας τέχνης εἶναι, τὰ ἔνερθε δὲ τῆς ἥττονος, οὗ δὴ χάριν ὀρέγεσθαι συνουσίας. λέληθε δὲ αὐτοὺς ὅτι καὶ τὰ ἀνωτέρω μέρη τῆς τροφῆς ὀριγνᾶται καὶ λαγνεύει τισίν, ἐναντιοῦνται δὲ καὶ τῷ Χριστῷ πρὸς τοὺς Φαρισαίους εἰρηκότι τὸν αὐτὸν θεὸν καὶ τὸν «ἐκτὸς» ἡμῶν καὶ τὸν «ἔσω» ἄνθρωπον πεποιηκέναι. ἀλλὰ καὶ ἡ ὄρεξις οὐ τοῦ σώματός ἐστι, κἂν διὰ τὸ σῶμα γίνηται. Ἄλλοι τινές, οὓς καὶ Ἀντιτάκτας καλοῦμεν, λέγουσιν ὅτι ὁ μὲν θεὸς ὁ τῶν ὅλων πατὴρ ἡμῶν ἐστι φύσει, καὶ πάνθ’ ὅσα πεποίηκεν ἀγαθά ἐστιν· εἷς δέ τις τῶν ὑπ’ αὐτοῦ γεγονότων ἐπέσπειρεν τὰ ζιζάνια τὴν τῶν κακῶν φύσιν γεννήσας, οἷς καὶ [δὴ] πάντας ἡμᾶς περιέβαλεν ἀντιτάξας ἡμᾶς τῷ πατρί. διὸ δὴ καὶ αὐτοὶ ἀντιτασσόμεθα τούτῳ εἰς ἐκδικίαν τοῦ πατρός, ἀντιπράσσοντες τῷ βουλήματι τοῦ δευτέρου. ἐπεὶ οὖν οὗτος «οὐ μοιχεύσεις» εἴρηκεν, ἡμεῖς, φασί, μοιχεύσωμεν ἐπὶ καταλύσει τῆς ἐντολῆς αὐτοῦ.
ἀδελφαῖς μίγνυσθαι θεμιτόν εἶναι, κοινάς τε εἶναι ἡ τὰς γυναῖκας, οὐ βία καὶ λάθρα, ἀλλὰ συναινούντων ἀμφοτέρων, ὅταν θέλῃ γῆμαι ὁ ἕτερος τὴν τοῦ ἑτέ ρου. » Ἐπὶ τούτων οἶμαι καὶ τῶν ὁμοίων αἱρέσεων προφητικῶς Ἰούδαν ἐν τῇ ἐπιστολῇ εἰρηκέναι· Ομοίως μέντοι καὶ οὗτοι ἐνυπνιαζόμενοι·» (δγάρ ὅπαρ, τῇ ἀληθείᾳ ἐπιβάλλουσιν (72)·) ἕως, « Καὶ τὸ στόμα αὐτῶν λαλεῖ ὑπέρογκα. Ηδη δὲ εἰ αὐτός τε ὁ Πλάτων καὶ οἱ Πυθαγό- Β ρειοι (73), καθάπερ οὖν ὕστερον καὶ οἱ ἀπὸ Μαρκίω- νος, κακὴν τὴν γένεσιν ὑπειλήφεσαν, πολλοῦ γε ἔδει κοινὰς αὐτὸν ὑποτίθεσθαι τὰς γυναῖκας. Αλλ' οἱ μὲν ἀπὸ Μαρκίωνος φύσιν κανὴν ἔκ τε ὕλης κακῆς καὶ ἐκ δικαίου γενομένην Δημιουργοῦ (74)· ᾧ δὴ λόγῳ μὴ βουλόμενοι τὸν κόσμον τὸν ὑπὸ τοῦ Δημιουργοῦ γενό- μενον συμπληροῦν, ἀπέχεσθαι γάμου (75) βούλονται, ἀντιτασσόμενοι τῷ ποιητῇ τῷ σφῶν, καὶ σπεύδοντες πρὸς τὸν κεκληκότα ἀγαθὸν, ἀλλ᾽ οὗ τὸν, ὡς φασί, Θεὸν ἐν ἄλλῳ τρόπῳ· ὅθεν οὐδὲν ἴδιον καταλιπεῖν ἐν ταῦθα βουλόμενοι, οὐ τῇ προαιρέσει γίνονται έγκρα- σεῖς, τῇ δὲ πρὸς τὸν πεποιηκότα ἔχθρα, μὴ βουλόμε Οἱ Περσῶν μὴ κωλύοντες γα- μεῖσθαι τοῖς παισὶ τὰς μητέρας, μηδὲ ὑπὸ τῶν πατέ ρων τὰς ἑαυτῶν θυγατέρας. « Ομοίως μέντοι καὶ οὗτοι ἐνυπνιαζόμενοι σάρκα μὲν μιαίνουσι. ἐνυπνιαζόμενοι, « Οὐκ εἶπε δὲ ὁ μακάριος Ἰούδας περὶ ἐνυπνιαζομένων ἐν σώμασιν. Εὐθὺς γὰρ ἐπιφέ- ρει καὶ δεικνύει, ὅτι περὶ τῶν ἐνυπνιαζομένων λέγει, τῶν λαλούντων ὡς δι' ὀνειράτων τὰ αὐτῶν ῥήματα, καὶ οὐκ ἀνανήψει γρηγορήσεως λογισμών. « οὐ γὰρ παρ, ερωτηθεὶς, πότε δεῖ πλησιάζειν. Ὅτε βούλει γενέσθαι σαυτοῦ ἀσθενέστερος, εἶπεν, « ούτε διαχωρῶν, οὔτε ἀφροδισιάζων, οὔτε μεθυσθείς : « Πυθαγόρας παρηγγύα, μὴ πυκνὰ τὸν ἄν θρωπον ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου· μὴ δεῖν συνεχῶς ἀφρο δισιάζειν αἰνιττόμενος. « κακοῦ γ. Δημιουργού. ἀγαθόν, δικαίῳ, τὸν μὲν ἐκάλεσεν ἀγαθόν τε καὶ ἄγνωστον, ὃν καὶ πατέρα προσηγόρευσε τοῦ Κυ- ρίου· τὸν δὲ δημιουργόν τε καὶ δίκαιον, ὃν καὶ πονη- μὸν ὠνόμαζε : • Καὶ πρὸς τούτοις τὴν ὕλην κακήν τε οὖσαν, καὶ ὑπ᾽ ἄλλῳ κακῷ τελοῦσαν· τὸν δὲ Δημιουργόν. . . . τὴν ὕλην λαβεῖν τε, καὶ ἐκ ταύτης δημιουργῆσαι τὰ σύμπαντα. « Εt Τον γάμον τε φθορὰν καὶ πορνείαν, παραπλησίως Μαρκίωνι καὶ Σατορνίνης, ἀναγορεύσας. • STROMATUM LIB. III. theatrum quoque est commum spectatorum ; esse autem unamquamque uniuscujusque qui præoccu- passet, et non amplius communem csse eam quæ nupsisset. Xanthus autem in iis, quæ scribuntur Magica: ‹ Coeunt autem,» inquit, • magi cum • matribus et filiabus: et fas esse aiunt coire cuna sororibus, et communes esse uxores, non vi et clanı, sed utrisque consentientibus, cum velit alter ducere uxorem alterius. › De his et similibus hæresibus existimo Judam prophetice dixi-se in epi- stola: ‹ Similiter quidem hi quoque somniantes (non enim vigilantes ad veritatem se applicant), usque ad illud: ‹ Et os eorum loquitur superba ª. › CAPUT III. Quatenus Plato aliique e veteribus præiverint Marcionitis aliisque hæreticis, qui a nuptiis ideo abstinent quia creaturam malam existimant et nasci homines in pœnam opinantur. a Jud. 8-17. sunt. Tertullianus in Apologia : « Persas cum suis C matribus misceri Ctesias refert. Eadem dicit Ad mation. lib. i, cap. 16. Clementis Recog. lib. ix. cap. : « Mos apud Persas, matres accipere iu conju- gium, et sorores, et Gilias. » Origenes Contra Cal. sum lib. v. pag. 248: Leges Persarum non arcentes nec matres a filiorum, nec patres a filia- rum connubio » Minucius Octavio : e Jus est apud Persas misceri cum matribus. › Conf. Tatianus Orat. contra Græcos, Q. Curtius lib. v; Chryso- stomus De virgin.; Julianus apud Cyrill. lib. iv, alii- que plurimi. Hæc verba Clementis sunt, non Judæ apostoli: et transilit Clemens ab apostoli versu usque ad 17. SYLBURG.-Αρd S. Judam v. 8: Latina Vulg. : Similiter et hi carnem quidem maculant. . D Vox tamen somniantes, » legitima est: sic enim citat hunc locum Epiphanius contra Gnosticos, haeresi 26: Non dixit au- tem beatus Judas de his qui somniant in corpori- bus ; statim enim iufert, ac ostendit, quod de som- niantibus dicit, qui loquuntur velut per somnia verba sua, et non per sobrietatem vigilantis rationis. › Hervetus correxisse videtur et fortasse vertere debuit, ‹ neque enim vigilantes ad verita- tem se applicant, › usque ad illud: ‹ Et os eorum loquetur superba, › v. 16; sic enim legitur in ple- frique Vulgata Latinæ editionibus. Vide OEcume- mium et Theophylactum. COLLECT. vit, seg. 9, Jam vero si et ipse Plato et Pythagorei, sicut etiam postea Marcionitæ, malam existimarunt esse generationem, longe abfuit, ut communes ipse po- neret uxores. Sed Marcionitæ quidem dicunt malam esse naturam, ex mala materia, et a justo factam opili- ce ac Creatore. Qua quidem ratione volentes implere mundum, qui factus est a Creatore, volunt absti- nere a nuptiis, resistentes suo Creatori, et conten- dentes ad bonum, qui vocavit: sed non ad eum, qui, ut dicunt, Deus est diversis moribus præditus. Unde cum nihil hic velint relinquere proprium, non sunt ex destinato animi proposito continentes, sed propter odium conceptum adversum eum, qui crea- inter- royalus, quando esset concumbendum, Tunc, in- quit, cum teipso fieri infirmior vis. › Nec unquam est deprehensus vel exones aus alvun, vel Veneri operam dans, vel ebrius ; » ut idem auctor refert, libri jam dicti seg. 19. Stolens serm. hæc de eo memorat: Pythagoras admonebat : Ne sæpe hominem ab homine: hoc ænigmate frequenti venereorum usu interdicens. Quæ vero hac de re Platonis sententia fuerit, ex verbis ejus quæ paulo infra adducet Clemens, patebit. dubio, LowTH Sed nil mutan- dum : nam Marcion Deuin bonum ac faci- lem, opposuit Deo justo, rigido ac immiti, quem mundi creatorem esse docuit. Theodoretus Hæret. fab. lib. 1, c. 24, p. 210, refert eum duos deos statuisse, quorum alterum quidem bonum et incogni tum dixit, quem et Domini patrem appellavit : alte- rum creatorem et justum, quem et malum appella - vit. Dein de eodem addt: præter hæc mate riam statuit, quae mala sit, et alii malo subsit: Crea- torem autem materiam accepisse, ex eaque omula creasse. pag. de Taliano ait : Nuptias autem corruptelas et formi - cationes, similiter ut Marcion et Saturninus, appel- lat (72) "Ο γὰρ παρ, τῇ ἀληθείᾳ ἐπιβάλλουσιν. (73) Πυθαγόρειοι. Pythagoras, teste Laertio lib. (74) Δικαίου γ. Δημιουργού. Legendum procul (75) Απέχεσθαι γάμου. Irenaeus lib. 1. cap. 3,
PG 8:1139Φαίημεν δ’ ἂν καὶ πρὸς τούτους, ὅτι τοὺς ψευδοπροφήτας καὶ τοὺς ὅσοι τὴν ἀλήθειαν ὑποκρίνονται ἐξ ἔργων γινώσκεσθαι παρειλήφαμεν. διαβάλλεται δὲ ὑμῶν τὰ ἔργα· πῶς ἔτι τῆς ἀληθείας ἀντέχεσθαι ὑμᾶς ἐρεῖτε; ἢ γὰρ οὐδέν ἐστι κακὸν καὶ οὐκέτι μέμψεως ἄξιος ὃν αἰτιᾶσθε ὡς ἀντιτεταγμένον τῷ θεῷ, οὐδὲ κακοῦ τινος γέγονε ποιητικός (συναναιρεῖται γὰρ τῷ καρπῷ καὶ τὸ δένδρον), ἤ, εἰ ἔστι τὸ πονηρὸν ἐν ὑπάρξει, εἰπάτωσαν ἡμῖν, τί λέγουσιν εἶναι τὰς δοθείσας ἐντολὰς περὶ δικαιοσύνης, περὶ ἐγκρατείας, περὶ ὑπομονῆς, περὶ ἀνεξικακίας καὶ τῶν τούτοις ὁμοίων, φαύλας ἢ ἀστείας. καὶ εἰ μὲν φαύλη εἴη τὰ πλεῖστα ἀπαγορεύουσα ποιεῖν τῶν αἰσχρῶν ἡ ἐντολή, καθ’ ἑαυτῆς νομοθετήσει ἡ κακία ἐπὶ καταλύσει τῇ ἰδίᾳ, ὅπερ ἀδύνατον· εἰ δὲ ἀγαθή, ἀντιτασσόμενοι ταῖς ἀγαθαῖς ἐντολαῖς ἀγαθῷ ἀντιτάσσεσθαι καὶ τὰ κακὰ πράσσειν ὁμολογοῦσιν. ἤδη δὲ καὶ ὁ σωτὴρ αὐτός, ᾧ πείθεσθαι ἀξιοῦσιν μόνῳ, τὸ μισεῖν καὶ τὸ λοιδορεῖν κεκώλυκεν καὶ «μετὰ τοῦ ἀντιδίκου βαδίζων φίλος αὐτοῦ πειράθητι ἀπαλλαγῆναι» φησίν.
νοι χρῆσθαι τοῖς ὑπ' αὐτοῦ κτισθεῖσιν. Αλλ' οὗτοί γε ἀσεβεῖ θεομαχίᾳ τῶν κατὰ φύσιν ἐκστάντες λογις- μῶν, τῆς μακροθυμίας (76) καὶ χρηστότητος του Θεοῦ καταφρονοῦντες, εἰ καὶ μὴ γαμεῖν ἐθέλουσι, ἀλλὰ τροφαῖς χρῶνται (77) ταῖς κτισταῖς, καὶ τὸν ἀέρα τοῦ Δημιουργοῦ ἀναπνέουσιν, αὐτοῦ τε ὄντες ἔργα καὶ ἐν τοῖς αὐτοῦ καταμένοντες, τήν τε ξένην, ὡς φασί, γνῶσιν εὐαγγελίζονται, κἂν κατὰ τοῦτο χά- ριν εγνωκέναι τῷ Κυρίῳ τοῦ κόσμου ὀφείλοντες, και θὰ ἐνταῦθα εὐηγγελίσθησαν. ᾿Αλλὰ πρὸς μὲν τούτους, ὁπόταν τὸν περὶ ἀρχῶν διαλαμβάνωμεν λόγον, ἀκρι- βέστατα διαλεξόμεθα· οἱ φιλόσοφοι δὲ ὧν ἐμνήσθημεν, παρ' ὧν τὴν γένεσιν κακὴν εἶναι ἀσεβῶς ἐκμαθόντες οἱ ἀπὸ Μαρκίωνος, καθάπερ ἰδίῳ δόγματι φρυάττον ται, οὐ φύσει κακήν βούλονται ταύτην εἶναι, ἀλλὰ τῇ ψυχῇ τῇ τὸ ἀληθὲς διαδούσῃ· κατάγουσι γὰρ ἐνταῦθα τὴν ψυχὴν, θείαν οὖσαν, καθάπερ εἰς κολαστήριον (78) τὸν κόσμον· ἀποκαθαίρεσθαι δὲ ταῖς ἐνσωματομέ ναις ψυχαῖς προσήκει κατ' αὐτούς. Κάστιν τὸ δόγμα τοῦτο οὐ τοῖς ἀπὸ Μαρκίωνος ἔτι, τοῖς δὲ ἐνσωματού σθαι (79) καὶ μετενδεῖσθαι και μεταγγίζεσθαι (80) τὰς ψυχὰς ἀξιοῦσιν οἰκεῖον· πρὸς οὓς ἄλλος ἂν εἴη καιρὸς λέγειν, όπηνίκα ἂν περὶ ψυχῆς διαλαμβάνω- μεν. Ηράκλειτος γοῦν κακίζων φαίνεται την γένε σιν Ἐπειδάν, φησί, γενόμενοι (81) ζώειν ἐθέλουσι, μόρους τ' ἔχειν, μᾶλλον δὲ ἀναπαύεσθαι· καὶ παῖδας καταλείπουσι, μόρους γενέσθαι. » Δῆλος δὲ αὐτῷ συμφερόμενος και Εμπεδοκλῆς, λέγων· τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχῆς, καὶ τῆς μακροθυμίας καταφρονεῖς ; Οίδα δὲ τούτων ἕνα τινὰ πρεσβύτην ἐν- ενηκοντούτην, ὃς, ἔωθεν ἀνιστάμενος, τῷ τοῦ πτύ σματος περιττώματι τὸ οἰκεῖον ἀπένιπτε πρόσωπον, καὶ τὴν αἰτίαν ἐρωτηθείς, ἔφησεν, ὡς οὐ βούλεται δεηθῆναι τοῦ Δημιουργοῦ, καὶ ὕδωρ ἐκ τῶν ἐκείνου ποιημάτων λαβεῖν. Τῶν δὲ παρόντων εἰρηκότων, Πῶς οὖν ἐσθίεις, καὶ πίνεις, καὶ περιβάλλῃ, καὶ καθεύ δεις, καὶ τὰ νομιζόμενα ἐπιτελεῖς μυστήρια; υπολα Εὼν, ἐξ ἀνάγκης εἶπε τοῦτο ποιεῖν, διὰ τὸ ἑτέρω, μήτε ζῆν δύνασθαι, μήτε τελεῖν τὰ μυστήρια. κολαστήριον, μ 79. Ο Κλαυσά τε καὶ κώκυσα, ἰδὼν ἀσυνήθει χώρος. μεταγγισμού Graco.-Μετεμψύχωσιν με ταγγισμόν παρὰ τὸ μεταγ γίζεσθαι μετεγγίζεσθαι, μετάν νικαν μεταγγισμόν, νόμενοι ζώειν, ἐθέλουσι μόρους τ' ἔχειν, μᾶλλον δὲ CLEMENTIS ALEXANDRINI vit, nolentes iis uti, quæ ab ipso sunt creata. Sed A. B " hi quidem, qui propter impium, quod cum Deo > gerunt, bellum, emoti sunt ab iis cogitationibus, quæ sunt secundum naturain, Dei longanimitatem contemnentes et benignitatem, etsi nolunt uxorem ducere, cibis tamen utuntur creatis, et aerem re- spirant Creatoris, ut qui et ejus sint opera, et in iis, quæ sunt ejus, permaneant, et inauditam ac novam quamdam, ut aiunt, annuntiatam audiunt cognitionem, etiamsi hoc quoque nomine mundi. Domino deberent agere gratias, quod hic acceperint Evangelium. Sed adversus eus quidem, cum de principiis tractabimus, accuratissime disseremus. Philosophi autem, quorum mentionem fécimus, a quibus cum mala: esse generationem impie didi- cissent Marcionite, tanquam suo dogmate glorian- tur, non eam volunt esse natura malam, sed anima, quæ veritatem divulgavit. Animam enim, quan esse divinam fatentur, in hunc mundum deducunt, tanquam in locum supplicii. Oportet autem animas in corpus immissas expiari ex eorum sententia. Non convenit autem amplius hoc dogma Marcionistis, sed iis, qui censent in corpora intrudi, et iis alligari, et quasi ex vase in vas aliud transfundi animas. Adversus quos fuerit aliud dicendi tempus, quando de anima tractabimus. Videtur itaque Heraclitus maledictis insequi generationem: Quoniam au- tem, › inquit, ‹ nati volunt vivere, et mortes ha- Dere, vel potius quiescere; filius quoque relinquunt, ut mortes fiant. » Clarum est autem cum eo conve- nire Empedoclem quoque dicentem : Deflevi et luxi, insolitum cernens miser orbem. × P. ED. POTTER, 431-432 ED. PARIS. nita hæc refert Theodoretus, libri superius memo- rati p. : Novi autem ex his (Marcionitis) senem quemdam nona- genarium, qui mane cum surgeret, sputi excremento faciem suam lavabat; causamque rogatus, respon- dit, se nolle opus habere Creatore, nec aquam quæ ex illius operibus est, usurpare. Cum autem dice rent, qui aderant: Quomodo ergo comedis et bibis, et vestiris, et dormis, et solita mysteria peragis ? respondens necessitate adactum id se facere dixit, quod nec vivere aliter possit, nec mysteria cele- krare. animarum agit etiam Athenæus lib. 19, De Marcionis autem hæresi prolixe, ut et de aliis, Epiphanius Panario. H. De animarum e cor- poribus in corpora transfusione Pythagorica memi- tit etiam Seneca, epist. 108. SILBURG. Strom. 1, p. 6.55, edit. Paris. B neca quoque dicit epist. 108, quasi e vase in vas, sic in corpus e corpore. Ejus mentio etiam apud Epiphan. in Simone Mago. SiLs. in 1.- dice illam Pythagoricam vocat Epiphanius pag. 5, ita enim legendum apud Clementem Al- xand. Strom., non quod inter- pretem fugit. Hæc adnotarat D. Hoeschelius in Gregorium Nazianzenum. D. Augustinus lib. LVIII, Metangismonitas etiam quosdam hæreticos appella tos esse monet, quod Filium in patre, ut vas in vase esse dicerent. De quibus loquens corrigendus est Philastrius libro De hæresibus, ubi legis pro post eum locum, ubi in Theodotum agit. Caeterum Tertullianus dogma de animabus in hunc mundum, tanquam in locum sup- plicii, deductis sic exagitat lib. De anim., cap. 35: Etiam cum judicii nomine vindicatur hoc dogma,. quod animæ humanæ pro vita et meritis genera ani malium sortiantur, jugulandæ quæque in occisoriis et subigendæ quæque in famulatoriis, et fatigandæ in operariis; si demutantur, non ipsæ dispunger- tur, qua merebuntur. › In cum locum Pamelius scribit alludere eum ad Platonem, qui in Phædone, et alibi non semel, ob merita bona vel mala affirmat detrudi animas in corpora foeda aut proba, quem admodum etiam Clemens Alexand. lib. B. Hieronym. epist. ad Avitum similem Origenis opinionem ex Platone desumplam dicit, quam latis- sime impugnat B. Cyrillus Alexand. lib. 1, iu. illud Joannis : « Illuminat omnes homines. » COLLECT ày. : enati ut vivant, malunt tamen mortem, aut (76) Τῆς μακροθυμίας. Respicit Rom. 1, 4 : "Η (77) Τροφαῖς χρῶνται. De sene quodam Marcio- (78) Κολαστήριον. De illo, quod mundus hic sit (79) Ενσωματοῦσθαι. Conf. Strom. iv, pag. 507, (80) Μεταγγίζεσθαι. S.c transfundli animas Se- (81) Γενόμενοι. Hæc sic distingui poterint : Ye
ἢ τοίνυν καὶ τὴν Χριστοῦ παραίνεσιν ἀρνήσονται ἀντιτασσόμενοι τῷ ἀντιτεταγμένῳ, ἢ φίλοι γινόμενοι τούτῳ οὐκ ἀντιδικήσουσιν. τί δέ; οὐκ ἴστε, ὦ γεννάδαι (ὡς πρὸς παρόντας γὰρ εἴποιμ’ ἄν), ὅτι ταῖς καλῶς ἐχούσαις ἐντολαῖς μαχόμενοι τῇ ἰδίᾳ ἀνθίστασθε σωτηρίᾳ; οὐ γὰρ τὰ διαγορευθέντα χρησίμως, ἀλλ’ ἑαυτοὺς καταστρέφετε. καὶ ὁ μὲν κύριος «τὰ ἀγαθὰ ὑμῶν ἔργα λαμψάτω» ἔφη, ὑμεῖς δὲ τὰς ἀσελγείας ὑμῶν ἐκφανεῖς ποιεῖτε. ἄλλως τε εἰ τὰς ἐντολὰς καταλύειν τοῦ νομοθέτου θέλετε, τί δήποτε τὸ μὲν «οὐ μοιχεύσεις» καὶ «οὐ παιδοφθορήσεις» καὶ ὅσα εἰς ἐγκράτειαν συμβάλλεται, καταλύειν ἐπιχειρεῖτε δι’ ἀκρασίαν τὴν σφῶν, οὐ καταλύετε δὲ χειμῶνα τὸν ὑπ’ αὐτοῦ γενόμενον, ἵνα θέρος ποιήσητε μεσοῦντος ἔτι τοῦ χειμῶνος, οὐδὲ γῆν πλωτήν, βατὴν δὲ θάλασσαν ἐργάζεσθε, καθάπερ οἱ τὰς ἱστορίας συνταξάμενοι τὸν βάρβαρον ἐθελῆσαι Ξέρξην ⟨φασίν⟩; τί δ’ οὐχὶ πάσαις ταῖς ἐντολαῖς ἀντιτάσσεσθε; εἰπόντος γὰρ «αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε» ὑμᾶς τοὺς ἀντιτεταγμένους ἐχρῆν μηδ’ ὅλως συνουσίᾳ χρῆσθαι, καὶ εἰπόντος «ἔδωκα ὑμῖν πάντα εἰς τροφὰς καὶ ἀπολαύσεις» ὑμᾶς ἐχρῆν μηδενὸς ἀπολαύειν.
νοι χρῆσθαι τοῖς ὑπ' αὐτοῦ κτισθεῖσιν. Αλλ' οὗτοί γε ἀσεβεῖ θεομαχίᾳ τῶν κατὰ φύσιν ἐκστάντες λογις- μῶν, τῆς μακροθυμίας (76) καὶ χρηστότητος του Θεοῦ καταφρονοῦντες, εἰ καὶ μὴ γαμεῖν ἐθέλουσι, ἀλλὰ τροφαῖς χρῶνται (77) ταῖς κτισταῖς, καὶ τὸν ἀέρα τοῦ Δημιουργοῦ ἀναπνέουσιν, αὐτοῦ τε ὄντες ἔργα καὶ ἐν τοῖς αὐτοῦ καταμένοντες, τήν τε ξένην, ὡς φασί, γνῶσιν εὐαγγελίζονται, κἂν κατὰ τοῦτο χά- ριν εγνωκέναι τῷ Κυρίῳ τοῦ κόσμου ὀφείλοντες, και θὰ ἐνταῦθα εὐηγγελίσθησαν. ᾿Αλλὰ πρὸς μὲν τούτους, ὁπόταν τὸν περὶ ἀρχῶν διαλαμβάνωμεν λόγον, ἀκρι- βέστατα διαλεξόμεθα· οἱ φιλόσοφοι δὲ ὧν ἐμνήσθημεν, παρ' ὧν τὴν γένεσιν κακὴν εἶναι ἀσεβῶς ἐκμαθόντες οἱ ἀπὸ Μαρκίωνος, καθάπερ ἰδίῳ δόγματι φρυάττον ται, οὐ φύσει κακήν βούλονται ταύτην εἶναι, ἀλλὰ τῇ ψυχῇ τῇ τὸ ἀληθὲς διαδούσῃ· κατάγουσι γὰρ ἐνταῦθα τὴν ψυχὴν, θείαν οὖσαν, καθάπερ εἰς κολαστήριον (78) τὸν κόσμον· ἀποκαθαίρεσθαι δὲ ταῖς ἐνσωματομέ ναις ψυχαῖς προσήκει κατ' αὐτούς. Κάστιν τὸ δόγμα τοῦτο οὐ τοῖς ἀπὸ Μαρκίωνος ἔτι, τοῖς δὲ ἐνσωματού σθαι (79) καὶ μετενδεῖσθαι και μεταγγίζεσθαι (80) τὰς ψυχὰς ἀξιοῦσιν οἰκεῖον· πρὸς οὓς ἄλλος ἂν εἴη καιρὸς λέγειν, όπηνίκα ἂν περὶ ψυχῆς διαλαμβάνω- μεν. Ηράκλειτος γοῦν κακίζων φαίνεται την γένε σιν Ἐπειδάν, φησί, γενόμενοι (81) ζώειν ἐθέλουσι, μόρους τ' ἔχειν, μᾶλλον δὲ ἀναπαύεσθαι· καὶ παῖδας καταλείπουσι, μόρους γενέσθαι. » Δῆλος δὲ αὐτῷ συμφερόμενος και Εμπεδοκλῆς, λέγων· τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχῆς, καὶ τῆς μακροθυμίας καταφρονεῖς ; Οίδα δὲ τούτων ἕνα τινὰ πρεσβύτην ἐν- ενηκοντούτην, ὃς, ἔωθεν ἀνιστάμενος, τῷ τοῦ πτύ σματος περιττώματι τὸ οἰκεῖον ἀπένιπτε πρόσωπον, καὶ τὴν αἰτίαν ἐρωτηθείς, ἔφησεν, ὡς οὐ βούλεται δεηθῆναι τοῦ Δημιουργοῦ, καὶ ὕδωρ ἐκ τῶν ἐκείνου ποιημάτων λαβεῖν. Τῶν δὲ παρόντων εἰρηκότων, Πῶς οὖν ἐσθίεις, καὶ πίνεις, καὶ περιβάλλῃ, καὶ καθεύ δεις, καὶ τὰ νομιζόμενα ἐπιτελεῖς μυστήρια; υπολα Εὼν, ἐξ ἀνάγκης εἶπε τοῦτο ποιεῖν, διὰ τὸ ἑτέρω, μήτε ζῆν δύνασθαι, μήτε τελεῖν τὰ μυστήρια. κολαστήριον, μ 79. Ο Κλαυσά τε καὶ κώκυσα, ἰδὼν ἀσυνήθει χώρος. μεταγγισμού Graco.-Μετεμψύχωσιν με ταγγισμόν παρὰ τὸ μεταγ γίζεσθαι μετεγγίζεσθαι, μετάν νικαν μεταγγισμόν, νόμενοι ζώειν, ἐθέλουσι μόρους τ' ἔχειν, μᾶλλον δὲ CLEMENTIS ALEXANDRINI vit, nolentes iis uti, quæ ab ipso sunt creata. Sed A. B " hi quidem, qui propter impium, quod cum Deo > gerunt, bellum, emoti sunt ab iis cogitationibus, quæ sunt secundum naturain, Dei longanimitatem contemnentes et benignitatem, etsi nolunt uxorem ducere, cibis tamen utuntur creatis, et aerem re- spirant Creatoris, ut qui et ejus sint opera, et in iis, quæ sunt ejus, permaneant, et inauditam ac novam quamdam, ut aiunt, annuntiatam audiunt cognitionem, etiamsi hoc quoque nomine mundi. Domino deberent agere gratias, quod hic acceperint Evangelium. Sed adversus eus quidem, cum de principiis tractabimus, accuratissime disseremus. Philosophi autem, quorum mentionem fécimus, a quibus cum mala: esse generationem impie didi- cissent Marcionite, tanquam suo dogmate glorian- tur, non eam volunt esse natura malam, sed anima, quæ veritatem divulgavit. Animam enim, quan esse divinam fatentur, in hunc mundum deducunt, tanquam in locum supplicii. Oportet autem animas in corpus immissas expiari ex eorum sententia. Non convenit autem amplius hoc dogma Marcionistis, sed iis, qui censent in corpora intrudi, et iis alligari, et quasi ex vase in vas aliud transfundi animas. Adversus quos fuerit aliud dicendi tempus, quando de anima tractabimus. Videtur itaque Heraclitus maledictis insequi generationem: Quoniam au- tem, › inquit, ‹ nati volunt vivere, et mortes ha- Dere, vel potius quiescere; filius quoque relinquunt, ut mortes fiant. » Clarum est autem cum eo conve- nire Empedoclem quoque dicentem : Deflevi et luxi, insolitum cernens miser orbem. × P. ED. POTTER, 431-432 ED. PARIS. nita hæc refert Theodoretus, libri superius memo- rati p. : Novi autem ex his (Marcionitis) senem quemdam nona- genarium, qui mane cum surgeret, sputi excremento faciem suam lavabat; causamque rogatus, respon- dit, se nolle opus habere Creatore, nec aquam quæ ex illius operibus est, usurpare. Cum autem dice rent, qui aderant: Quomodo ergo comedis et bibis, et vestiris, et dormis, et solita mysteria peragis ? respondens necessitate adactum id se facere dixit, quod nec vivere aliter possit, nec mysteria cele- krare. animarum agit etiam Athenæus lib. 19, De Marcionis autem hæresi prolixe, ut et de aliis, Epiphanius Panario. H. De animarum e cor- poribus in corpora transfusione Pythagorica memi- tit etiam Seneca, epist. 108. SILBURG. Strom. 1, p. 6.55, edit. Paris. B neca quoque dicit epist. 108, quasi e vase in vas, sic in corpus e corpore. Ejus mentio etiam apud Epiphan. in Simone Mago. SiLs. in 1.- dice illam Pythagoricam vocat Epiphanius pag. 5, ita enim legendum apud Clementem Al- xand. Strom., non quod inter- pretem fugit. Hæc adnotarat D. Hoeschelius in Gregorium Nazianzenum. D. Augustinus lib. LVIII, Metangismonitas etiam quosdam hæreticos appella tos esse monet, quod Filium in patre, ut vas in vase esse dicerent. De quibus loquens corrigendus est Philastrius libro De hæresibus, ubi legis pro post eum locum, ubi in Theodotum agit. Caeterum Tertullianus dogma de animabus in hunc mundum, tanquam in locum sup- plicii, deductis sic exagitat lib. De anim., cap. 35: Etiam cum judicii nomine vindicatur hoc dogma,. quod animæ humanæ pro vita et meritis genera ani malium sortiantur, jugulandæ quæque in occisoriis et subigendæ quæque in famulatoriis, et fatigandæ in operariis; si demutantur, non ipsæ dispunger- tur, qua merebuntur. › In cum locum Pamelius scribit alludere eum ad Platonem, qui in Phædone, et alibi non semel, ob merita bona vel mala affirmat detrudi animas in corpora foeda aut proba, quem admodum etiam Clemens Alexand. lib. B. Hieronym. epist. ad Avitum similem Origenis opinionem ex Platone desumplam dicit, quam latis- sime impugnat B. Cyrillus Alexand. lib. 1, iu. illud Joannis : « Illuminat omnes homines. » COLLECT ày. : enati ut vivant, malunt tamen mortem, aut (76) Τῆς μακροθυμίας. Respicit Rom. 1, 4 : "Η (77) Τροφαῖς χρῶνται. De sene quodam Marcio- (78) Κολαστήριον. De illo, quod mundus hic sit (79) Ενσωματοῦσθαι. Conf. Strom. iv, pag. 507, (80) Μεταγγίζεσθαι. S.c transfundli animas Se- (81) Γενόμενοι. Hæc sic distingui poterint : Ye
PG 8:1141ἀλλὰ καὶ «ὀφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ» λέγοντος ὑμᾶς ἐχρῆν μὴ ἀποδιδόναι ἀντίταξιν ἀντιτάξει, καὶ τὸν κλέπτην κελεύσαντος τετραπλοῦν ἀποδιδόναι ὑμᾶς ἐχρῆν καὶ προσδοῦναι τῷ κλέπτῃ· ὁμοίως τε αὖ καὶ τῇ «ἀγαπήσεις τὸν κύριον» ἐντολῇ ἀντιτασσομένους ἔδει οὐδὲ τὸν τῶν ὅλων θεὸν ἀγαπῆσαι, καὶ πάλιν εἰπόντος «οὐ ποιήσεις γλυπτὸν οὐδὲ χωνευτὸν» ὑμᾶς ἀκόλουθον ἦν καὶ τὰ γλυπτὰ προσκυνεῖν. πῶς οὖν οὐκ ἀσεβεῖτε ἀντιτασσόμενοι μέν, ὥς φατε, τῷ δημιουργῷ, τὰ δὲ ὅμοια ταῖς πόρναις καὶ τοῖς μοιχοῖς ἐζηλωκότες; πῶς δὲ οὐκ αἰσθάνεσθε μείζονα ποιοῦντες ὃν ὡς ἀσθενῆ νομίζετε, εἴπερ ὃ βούλεται, τοῦτο γίνεται, ἀλλ’ οὐχὶ ἐκεῖνο ὅπερ ἠθέλησεν ὁ ἀγαθός; ἔμπαλιν γὰρ ἀσθενὴς δείκνυται πρὸς ὑμῶν αὐτῶν ὁ ὑμέτερος, ὥς φατε, πατήρ. Ἀναλέγονται δὲ καὶ οὗτοι ἔκ τινων προφητικῶν περικοπῶν λέξεις ἀπανθισάμενοι καὶ συγκαττύσαντες κακῶς κατ’ ἀλληγορίαν εἰρημένας ἐξ εὐθείας λαβόντες. γεγράφθαι γάρ φασιν· «ἀντέστησαν θεῷ καὶ ἐσώθησαν.» οἳ δὲ καὶ «τῷ ἀναιδεῖ θεῷ» προστιθέασι, δέχονται δὲ ὡς βουλὴν παρηγγελμένην τὸ λόγιον τοῦτο καὶ σωτηρίαν σφίσι λογίζονται τὸ ἀνθίστασθαι τῷ δημιουργῷ.
νοι χρῆσθαι τοῖς ὑπ' αὐτοῦ κτισθεῖσιν. Αλλ' οὗτοί γε ἀσεβεῖ θεομαχίᾳ τῶν κατὰ φύσιν ἐκστάντες λογις- μῶν, τῆς μακροθυμίας (76) καὶ χρηστότητος του Θεοῦ καταφρονοῦντες, εἰ καὶ μὴ γαμεῖν ἐθέλουσι, ἀλλὰ τροφαῖς χρῶνται (77) ταῖς κτισταῖς, καὶ τὸν ἀέρα τοῦ Δημιουργοῦ ἀναπνέουσιν, αὐτοῦ τε ὄντες ἔργα καὶ ἐν τοῖς αὐτοῦ καταμένοντες, τήν τε ξένην, ὡς φασί, γνῶσιν εὐαγγελίζονται, κἂν κατὰ τοῦτο χά- ριν εγνωκέναι τῷ Κυρίῳ τοῦ κόσμου ὀφείλοντες, και θὰ ἐνταῦθα εὐηγγελίσθησαν. ᾿Αλλὰ πρὸς μὲν τούτους, ὁπόταν τὸν περὶ ἀρχῶν διαλαμβάνωμεν λόγον, ἀκρι- βέστατα διαλεξόμεθα· οἱ φιλόσοφοι δὲ ὧν ἐμνήσθημεν, παρ' ὧν τὴν γένεσιν κακὴν εἶναι ἀσεβῶς ἐκμαθόντες οἱ ἀπὸ Μαρκίωνος, καθάπερ ἰδίῳ δόγματι φρυάττον ται, οὐ φύσει κακήν βούλονται ταύτην εἶναι, ἀλλὰ τῇ ψυχῇ τῇ τὸ ἀληθὲς διαδούσῃ· κατάγουσι γὰρ ἐνταῦθα τὴν ψυχὴν, θείαν οὖσαν, καθάπερ εἰς κολαστήριον (78) τὸν κόσμον· ἀποκαθαίρεσθαι δὲ ταῖς ἐνσωματομέ ναις ψυχαῖς προσήκει κατ' αὐτούς. Κάστιν τὸ δόγμα τοῦτο οὐ τοῖς ἀπὸ Μαρκίωνος ἔτι, τοῖς δὲ ἐνσωματού σθαι (79) καὶ μετενδεῖσθαι και μεταγγίζεσθαι (80) τὰς ψυχὰς ἀξιοῦσιν οἰκεῖον· πρὸς οὓς ἄλλος ἂν εἴη καιρὸς λέγειν, όπηνίκα ἂν περὶ ψυχῆς διαλαμβάνω- μεν. Ηράκλειτος γοῦν κακίζων φαίνεται την γένε σιν Ἐπειδάν, φησί, γενόμενοι (81) ζώειν ἐθέλουσι, μόρους τ' ἔχειν, μᾶλλον δὲ ἀναπαύεσθαι· καὶ παῖδας καταλείπουσι, μόρους γενέσθαι. » Δῆλος δὲ αὐτῷ συμφερόμενος και Εμπεδοκλῆς, λέγων· τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχῆς, καὶ τῆς μακροθυμίας καταφρονεῖς ; Οίδα δὲ τούτων ἕνα τινὰ πρεσβύτην ἐν- ενηκοντούτην, ὃς, ἔωθεν ἀνιστάμενος, τῷ τοῦ πτύ σματος περιττώματι τὸ οἰκεῖον ἀπένιπτε πρόσωπον, καὶ τὴν αἰτίαν ἐρωτηθείς, ἔφησεν, ὡς οὐ βούλεται δεηθῆναι τοῦ Δημιουργοῦ, καὶ ὕδωρ ἐκ τῶν ἐκείνου ποιημάτων λαβεῖν. Τῶν δὲ παρόντων εἰρηκότων, Πῶς οὖν ἐσθίεις, καὶ πίνεις, καὶ περιβάλλῃ, καὶ καθεύ δεις, καὶ τὰ νομιζόμενα ἐπιτελεῖς μυστήρια; υπολα Εὼν, ἐξ ἀνάγκης εἶπε τοῦτο ποιεῖν, διὰ τὸ ἑτέρω, μήτε ζῆν δύνασθαι, μήτε τελεῖν τὰ μυστήρια. κολαστήριον, μ 79. Ο Κλαυσά τε καὶ κώκυσα, ἰδὼν ἀσυνήθει χώρος. μεταγγισμού Graco.-Μετεμψύχωσιν με ταγγισμόν παρὰ τὸ μεταγ γίζεσθαι μετεγγίζεσθαι, μετάν νικαν μεταγγισμόν, νόμενοι ζώειν, ἐθέλουσι μόρους τ' ἔχειν, μᾶλλον δὲ CLEMENTIS ALEXANDRINI vit, nolentes iis uti, quæ ab ipso sunt creata. Sed A. B " hi quidem, qui propter impium, quod cum Deo > gerunt, bellum, emoti sunt ab iis cogitationibus, quæ sunt secundum naturain, Dei longanimitatem contemnentes et benignitatem, etsi nolunt uxorem ducere, cibis tamen utuntur creatis, et aerem re- spirant Creatoris, ut qui et ejus sint opera, et in iis, quæ sunt ejus, permaneant, et inauditam ac novam quamdam, ut aiunt, annuntiatam audiunt cognitionem, etiamsi hoc quoque nomine mundi. Domino deberent agere gratias, quod hic acceperint Evangelium. Sed adversus eus quidem, cum de principiis tractabimus, accuratissime disseremus. Philosophi autem, quorum mentionem fécimus, a quibus cum mala: esse generationem impie didi- cissent Marcionite, tanquam suo dogmate glorian- tur, non eam volunt esse natura malam, sed anima, quæ veritatem divulgavit. Animam enim, quan esse divinam fatentur, in hunc mundum deducunt, tanquam in locum supplicii. Oportet autem animas in corpus immissas expiari ex eorum sententia. Non convenit autem amplius hoc dogma Marcionistis, sed iis, qui censent in corpora intrudi, et iis alligari, et quasi ex vase in vas aliud transfundi animas. Adversus quos fuerit aliud dicendi tempus, quando de anima tractabimus. Videtur itaque Heraclitus maledictis insequi generationem: Quoniam au- tem, › inquit, ‹ nati volunt vivere, et mortes ha- Dere, vel potius quiescere; filius quoque relinquunt, ut mortes fiant. » Clarum est autem cum eo conve- nire Empedoclem quoque dicentem : Deflevi et luxi, insolitum cernens miser orbem. × P. ED. POTTER, 431-432 ED. PARIS. nita hæc refert Theodoretus, libri superius memo- rati p. : Novi autem ex his (Marcionitis) senem quemdam nona- genarium, qui mane cum surgeret, sputi excremento faciem suam lavabat; causamque rogatus, respon- dit, se nolle opus habere Creatore, nec aquam quæ ex illius operibus est, usurpare. Cum autem dice rent, qui aderant: Quomodo ergo comedis et bibis, et vestiris, et dormis, et solita mysteria peragis ? respondens necessitate adactum id se facere dixit, quod nec vivere aliter possit, nec mysteria cele- krare. animarum agit etiam Athenæus lib. 19, De Marcionis autem hæresi prolixe, ut et de aliis, Epiphanius Panario. H. De animarum e cor- poribus in corpora transfusione Pythagorica memi- tit etiam Seneca, epist. 108. SILBURG. Strom. 1, p. 6.55, edit. Paris. B neca quoque dicit epist. 108, quasi e vase in vas, sic in corpus e corpore. Ejus mentio etiam apud Epiphan. in Simone Mago. SiLs. in 1.- dice illam Pythagoricam vocat Epiphanius pag. 5, ita enim legendum apud Clementem Al- xand. Strom., non quod inter- pretem fugit. Hæc adnotarat D. Hoeschelius in Gregorium Nazianzenum. D. Augustinus lib. LVIII, Metangismonitas etiam quosdam hæreticos appella tos esse monet, quod Filium in patre, ut vas in vase esse dicerent. De quibus loquens corrigendus est Philastrius libro De hæresibus, ubi legis pro post eum locum, ubi in Theodotum agit. Caeterum Tertullianus dogma de animabus in hunc mundum, tanquam in locum sup- plicii, deductis sic exagitat lib. De anim., cap. 35: Etiam cum judicii nomine vindicatur hoc dogma,. quod animæ humanæ pro vita et meritis genera ani malium sortiantur, jugulandæ quæque in occisoriis et subigendæ quæque in famulatoriis, et fatigandæ in operariis; si demutantur, non ipsæ dispunger- tur, qua merebuntur. › In cum locum Pamelius scribit alludere eum ad Platonem, qui in Phædone, et alibi non semel, ob merita bona vel mala affirmat detrudi animas in corpora foeda aut proba, quem admodum etiam Clemens Alexand. lib. B. Hieronym. epist. ad Avitum similem Origenis opinionem ex Platone desumplam dicit, quam latis- sime impugnat B. Cyrillus Alexand. lib. 1, iu. illud Joannis : « Illuminat omnes homines. » COLLECT ày. : enati ut vivant, malunt tamen mortem, aut (76) Τῆς μακροθυμίας. Respicit Rom. 1, 4 : "Η (77) Τροφαῖς χρῶνται. De sene quodam Marcio- (78) Κολαστήριον. De illo, quod mundus hic sit (79) Ενσωματοῦσθαι. Conf. Strom. iv, pag. 507, (80) Μεταγγίζεσθαι. S.c transfundli animas Se- (81) Γενόμενοι. Hæc sic distingui poterint : Ye
«τῷ» μὲν οὖν «ἀναιδεῖ θεῷ» οὐ γέγραπται· εἰ δὲ καὶ οὕτως ἔχοι, τὸν κεκλημένον διάβολον, ὦ ἀνόητοι, ἐξακούσατε ἀναιδῆ ἢ ὡς διαβάλλοντα τὸν ἄνθρωπον ἢ ὡς κατήγορον τῶν ἁμαρτανόντων ἢ ὡς ἀποστάτην. ὁ γοῦν λαός, ἐφ’ οὗ εἴρηται ἡ περικοπή, παιδευόμενοι ἐφ’ οἷς ἥμαρτον βαρέως φέροντες καὶ στένοντες διεγόγγυζον τὴν εἰρημένην λέξιν, ὅτι τὰ μὲν ἄλλα ἔθνη παρανομοῦντα οὐ κολάζεται, αὐτοὶ δὲ μόνοι παρ’ ἕκαστα κολούονται, ὡς καὶ Ἱερεμίαν εἰρηκέναι, «διὰ τί ὁδὸς ἀσεβῶν εὐοδοῦται;» ὅμοιον τούτῳ τὸ παρὰ τῷ Μαλαχίᾳ, τὸ προειρημένον, «ἀντέστησαν θεῷ καὶ ἐσώθησαν·» χρηματιζόμενοι γὰρ οἱ προφῆται οὐ μόνον τινὰ ἀκούειν λέγουσι παρὰ τοῦ θεοῦ, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ διαγγέλλοντες δείκνυνται κατὰ ἀνθυποφορὰν τὰ πρὸς τοῦ λαοῦ θρυλούμενα, ὡς ἐπιζητήματά τινα ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων ἀναφέροντες, ἐξ ὧν καὶ τὸ προκείμενον τυγχάνει ῥητόν. καὶ μή τι πρὸς τούτους ὁ ἀπόστολος ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους ἐπιστολῇ ἀποτεινόμενος γράφει·
νοι χρῆσθαι τοῖς ὑπ' αὐτοῦ κτισθεῖσιν. Αλλ' οὗτοί γε ἀσεβεῖ θεομαχίᾳ τῶν κατὰ φύσιν ἐκστάντες λογις- μῶν, τῆς μακροθυμίας (76) καὶ χρηστότητος του Θεοῦ καταφρονοῦντες, εἰ καὶ μὴ γαμεῖν ἐθέλουσι, ἀλλὰ τροφαῖς χρῶνται (77) ταῖς κτισταῖς, καὶ τὸν ἀέρα τοῦ Δημιουργοῦ ἀναπνέουσιν, αὐτοῦ τε ὄντες ἔργα καὶ ἐν τοῖς αὐτοῦ καταμένοντες, τήν τε ξένην, ὡς φασί, γνῶσιν εὐαγγελίζονται, κἂν κατὰ τοῦτο χά- ριν εγνωκέναι τῷ Κυρίῳ τοῦ κόσμου ὀφείλοντες, και θὰ ἐνταῦθα εὐηγγελίσθησαν. ᾿Αλλὰ πρὸς μὲν τούτους, ὁπόταν τὸν περὶ ἀρχῶν διαλαμβάνωμεν λόγον, ἀκρι- βέστατα διαλεξόμεθα· οἱ φιλόσοφοι δὲ ὧν ἐμνήσθημεν, παρ' ὧν τὴν γένεσιν κακὴν εἶναι ἀσεβῶς ἐκμαθόντες οἱ ἀπὸ Μαρκίωνος, καθάπερ ἰδίῳ δόγματι φρυάττον ται, οὐ φύσει κακήν βούλονται ταύτην εἶναι, ἀλλὰ τῇ ψυχῇ τῇ τὸ ἀληθὲς διαδούσῃ· κατάγουσι γὰρ ἐνταῦθα τὴν ψυχὴν, θείαν οὖσαν, καθάπερ εἰς κολαστήριον (78) τὸν κόσμον· ἀποκαθαίρεσθαι δὲ ταῖς ἐνσωματομέ ναις ψυχαῖς προσήκει κατ' αὐτούς. Κάστιν τὸ δόγμα τοῦτο οὐ τοῖς ἀπὸ Μαρκίωνος ἔτι, τοῖς δὲ ἐνσωματού σθαι (79) καὶ μετενδεῖσθαι και μεταγγίζεσθαι (80) τὰς ψυχὰς ἀξιοῦσιν οἰκεῖον· πρὸς οὓς ἄλλος ἂν εἴη καιρὸς λέγειν, όπηνίκα ἂν περὶ ψυχῆς διαλαμβάνω- μεν. Ηράκλειτος γοῦν κακίζων φαίνεται την γένε σιν Ἐπειδάν, φησί, γενόμενοι (81) ζώειν ἐθέλουσι, μόρους τ' ἔχειν, μᾶλλον δὲ ἀναπαύεσθαι· καὶ παῖδας καταλείπουσι, μόρους γενέσθαι. » Δῆλος δὲ αὐτῷ συμφερόμενος και Εμπεδοκλῆς, λέγων· τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχῆς, καὶ τῆς μακροθυμίας καταφρονεῖς ; Οίδα δὲ τούτων ἕνα τινὰ πρεσβύτην ἐν- ενηκοντούτην, ὃς, ἔωθεν ἀνιστάμενος, τῷ τοῦ πτύ σματος περιττώματι τὸ οἰκεῖον ἀπένιπτε πρόσωπον, καὶ τὴν αἰτίαν ἐρωτηθείς, ἔφησεν, ὡς οὐ βούλεται δεηθῆναι τοῦ Δημιουργοῦ, καὶ ὕδωρ ἐκ τῶν ἐκείνου ποιημάτων λαβεῖν. Τῶν δὲ παρόντων εἰρηκότων, Πῶς οὖν ἐσθίεις, καὶ πίνεις, καὶ περιβάλλῃ, καὶ καθεύ δεις, καὶ τὰ νομιζόμενα ἐπιτελεῖς μυστήρια; υπολα Εὼν, ἐξ ἀνάγκης εἶπε τοῦτο ποιεῖν, διὰ τὸ ἑτέρω, μήτε ζῆν δύνασθαι, μήτε τελεῖν τὰ μυστήρια. κολαστήριον, μ 79. Ο Κλαυσά τε καὶ κώκυσα, ἰδὼν ἀσυνήθει χώρος. μεταγγισμού Graco.-Μετεμψύχωσιν με ταγγισμόν παρὰ τὸ μεταγ γίζεσθαι μετεγγίζεσθαι, μετάν νικαν μεταγγισμόν, νόμενοι ζώειν, ἐθέλουσι μόρους τ' ἔχειν, μᾶλλον δὲ CLEMENTIS ALEXANDRINI vit, nolentes iis uti, quæ ab ipso sunt creata. Sed A. B " hi quidem, qui propter impium, quod cum Deo > gerunt, bellum, emoti sunt ab iis cogitationibus, quæ sunt secundum naturain, Dei longanimitatem contemnentes et benignitatem, etsi nolunt uxorem ducere, cibis tamen utuntur creatis, et aerem re- spirant Creatoris, ut qui et ejus sint opera, et in iis, quæ sunt ejus, permaneant, et inauditam ac novam quamdam, ut aiunt, annuntiatam audiunt cognitionem, etiamsi hoc quoque nomine mundi. Domino deberent agere gratias, quod hic acceperint Evangelium. Sed adversus eus quidem, cum de principiis tractabimus, accuratissime disseremus. Philosophi autem, quorum mentionem fécimus, a quibus cum mala: esse generationem impie didi- cissent Marcionite, tanquam suo dogmate glorian- tur, non eam volunt esse natura malam, sed anima, quæ veritatem divulgavit. Animam enim, quan esse divinam fatentur, in hunc mundum deducunt, tanquam in locum supplicii. Oportet autem animas in corpus immissas expiari ex eorum sententia. Non convenit autem amplius hoc dogma Marcionistis, sed iis, qui censent in corpora intrudi, et iis alligari, et quasi ex vase in vas aliud transfundi animas. Adversus quos fuerit aliud dicendi tempus, quando de anima tractabimus. Videtur itaque Heraclitus maledictis insequi generationem: Quoniam au- tem, › inquit, ‹ nati volunt vivere, et mortes ha- Dere, vel potius quiescere; filius quoque relinquunt, ut mortes fiant. » Clarum est autem cum eo conve- nire Empedoclem quoque dicentem : Deflevi et luxi, insolitum cernens miser orbem. × P. ED. POTTER, 431-432 ED. PARIS. nita hæc refert Theodoretus, libri superius memo- rati p. : Novi autem ex his (Marcionitis) senem quemdam nona- genarium, qui mane cum surgeret, sputi excremento faciem suam lavabat; causamque rogatus, respon- dit, se nolle opus habere Creatore, nec aquam quæ ex illius operibus est, usurpare. Cum autem dice rent, qui aderant: Quomodo ergo comedis et bibis, et vestiris, et dormis, et solita mysteria peragis ? respondens necessitate adactum id se facere dixit, quod nec vivere aliter possit, nec mysteria cele- krare. animarum agit etiam Athenæus lib. 19, De Marcionis autem hæresi prolixe, ut et de aliis, Epiphanius Panario. H. De animarum e cor- poribus in corpora transfusione Pythagorica memi- tit etiam Seneca, epist. 108. SILBURG. Strom. 1, p. 6.55, edit. Paris. B neca quoque dicit epist. 108, quasi e vase in vas, sic in corpus e corpore. Ejus mentio etiam apud Epiphan. in Simone Mago. SiLs. in 1.- dice illam Pythagoricam vocat Epiphanius pag. 5, ita enim legendum apud Clementem Al- xand. Strom., non quod inter- pretem fugit. Hæc adnotarat D. Hoeschelius in Gregorium Nazianzenum. D. Augustinus lib. LVIII, Metangismonitas etiam quosdam hæreticos appella tos esse monet, quod Filium in patre, ut vas in vase esse dicerent. De quibus loquens corrigendus est Philastrius libro De hæresibus, ubi legis pro post eum locum, ubi in Theodotum agit. Caeterum Tertullianus dogma de animabus in hunc mundum, tanquam in locum sup- plicii, deductis sic exagitat lib. De anim., cap. 35: Etiam cum judicii nomine vindicatur hoc dogma,. quod animæ humanæ pro vita et meritis genera ani malium sortiantur, jugulandæ quæque in occisoriis et subigendæ quæque in famulatoriis, et fatigandæ in operariis; si demutantur, non ipsæ dispunger- tur, qua merebuntur. › In cum locum Pamelius scribit alludere eum ad Platonem, qui in Phædone, et alibi non semel, ob merita bona vel mala affirmat detrudi animas in corpora foeda aut proba, quem admodum etiam Clemens Alexand. lib. B. Hieronym. epist. ad Avitum similem Origenis opinionem ex Platone desumplam dicit, quam latis- sime impugnat B. Cyrillus Alexand. lib. 1, iu. illud Joannis : « Illuminat omnes homines. » COLLECT ày. : enati ut vivant, malunt tamen mortem, aut (76) Τῆς μακροθυμίας. Respicit Rom. 1, 4 : "Η (77) Τροφαῖς χρῶνται. De sene quodam Marcio- (78) Κολαστήριον. De illo, quod mundus hic sit (79) Ενσωματοῦσθαι. Conf. Strom. iv, pag. 507, (80) Μεταγγίζεσθαι. S.c transfundli animas Se- (81) Γενόμενοι. Hæc sic distingui poterint : Ye
PG 8:1143«καὶ μὴ καθὼς βλασφημούμεθα καὶ καθώς φασί τινες ἡμᾶς λέγειν, ὅτι ποιήσωμεν τὰ κακά, ἵνα ἔλθῃ τὰ ἀγαθά, ὧν τὸ κρῖμα ἔνδικόν ἐστιν.» οὗτοί εἰσιν οἱ κατὰ τὴν ἀνάγνωσιν φωνῆς τόνῳ διαστρέφοντες τὰς γραφὰς πρὸς τὰς ἰδίας ἡδονάς, καί τινων προσῳδιῶν καὶ στιγμῶν μεταθέσει τὰ παραγγελθέντα σωφρόνως τε καὶ συμφερόντως βιαζόμενοι πρὸς ἡδυπαθείας τὰς ἑαυτῶν. «οἱ παροξύνοντες τὸν θεὸν τοῖς λόγοις ὑμῶν·» ὁ Μαλαχίας φησί, «καὶ εἴπατε· ἐν τίνι παρωξύναμεν αὐτόν; ἐν τῷ λέγειν ὑμᾶς· πᾶς ὁ ποιῶν πονηρὸν ἀγαθὸς ἐνώπιον κυρίου, καὶ ἐν αὐτοῖς αὐτὸς ηὐδόκησεν· καί· ποῦ ἐστιν ὁ θεὸς τῆς δικαιοσύνης;» Ἵν’ οὖν μὴ ἐπὶ πλεῖον ὀνυχίζοντες τὸν τόπον πλειόνων ἀτόπων αἱρέσεων ἐπιμεμνώμεθα μηδ’ αὖ καθ’ ἑκάστην αὐτῶν λέγειν πρὸς ἑκάστην ἀναγκαζόμενοι αἰσχυνώμεθά τε ἐπ’ αὐτοῖς καὶ ἐπὶ μήκιστον τὰ ὑπομνήματα προάγωμεν, φέρε εἰς δύο διελόντες τάγματα ἁπάσας τὰς αἱρέσεις ἀποκρινώμεθα αὐτοῖς. ἢ γάρ τοι ἀδιαφόρως ζῆν διδάσκουσιν, ἢ τὸ ὑπέρτονον ᾄδουσαι ἐγκράτειαν διὰ δυσσεβείας καὶ φιλαπεχθημοσύνης καταγγέλλουσι. πρότερον δὲ περὶ τοῦ προτέρου διαληπτέον τμήματος.
Καὶ ἔτι Εκ μὲν γὰρ ζωῶν ἐτίθει νεκρά, εἶδε' (82) ἀμείβων. Καὶ πόλιν· "Ω πόποι! ή δειλόν (83) θνητῶν γένος· ὦ δυσάν- Οίων ἐξ ἐρίδων ἔκ τε στοναχῶν ἐγένεσθε; Λέγει δὲ καὶ ἡ Σίβυλλα - ολβον Άνθρωποι θνητοὶ καὶ σάρκινοι, οὐδὲν ἐόντες· Ομοίως τῷ γράφοντι ποιητῇ (84) “Οὐδὲν ἀκιδνότερον γαῖα τρέφει ἀνθρώποιο. καὶ μὴν καὶ Θέογνις την γένεσιν δείκνυσι κακὴν, ὧδε πως λέγων· [στον, Β Πάντων (85) μὲν μὴ φῦναι ἐπιχθονίοις ν ἄρι Μηδ' ἐσορᾷν (86) αὐγὰς ἐξέος γελίου Φούντα δ', ὅπως ὤκιστα πύλας άΐδαο περῆσαι (87) . *Ακόλουθα δ' αὐτοῖς καὶ ὁ τῆς τραγωδίας ποιητής Ευριπίδης γράφει *Εδει (88) γὰρ ἡμᾶς, σύλλογον ποιουμένους, Τον φύντα (89) θρηνεῖν, εἰς ὅσ' ἔρχεται κακά Τὸν δ' αὖ θανόντα καὶ πόνων πεπαυμένον. Χαίροντας, εὐφημοῦντας ἐκπέμπειν δόμων. Καὶ αὖθις τὰ ὅμοια οὕτως ἐρεῖ (90) · Τίς δ' οἶδεν (91), εἰ τὸ ζῆν μέν ἐστι κατθανεῖν, Τὸ κατθανεῖν δὲ τὸ ζῆν (92); * Ρ. την γένεσιν ἐκ τῆς ἀλλοιώσεως, ο οι ἐκ τῆς μεταβολής, ἡδέ μος, ὦ δυσάνολβον. ὦ Θεραπευτ. ε', ἀρχήν πάντων Καὶ κεῖσθαι πολλὴν γῆν ἐπαμησάμενον. ἐχρῆν γάρ ἐχρῆν μέν, έδει γάρ. ἐχρῆν γὰρ ἡμᾶς. Εt Τίς δ' οἶδεν, εἰ ζῇν τοῦθ᾽ ὁ κέκληται θανεῖν, Τὸ ζῆν δὲ θνήσκειν ἐστί ; πλὴν ὅμως βροτῶν, Τίς δ' οἶδεν, εἰ τὸ ζῇν μέν ἐστι κατθανεῖν, Τὸ κατθανεῖν δὲ ζῇν νομίζεται βροτοῖς; 'Αλλ' ὅτι τοῦ ζῆν. Ἐκ τοῦ ὀδυνηρού βίου στοχάζεται βελτίονα εἶναι τὰ ἐν ᾅδου τῶν ἐν γῇ, ὡς καὶ αὐτὸς ἐν Πολυτ δῳ· Τίς δ' οἶδεν, εἰ τὸ ζῆν μέν ἐστι κατθανεῖν, Τὸ κατθανεῖν δὲ ζῇν ; Τίς οἶδεν, εἰ τὸ ζῇν μέν ἐστι κατθανεῖν, Τὸ πνεῖν δὲ δειπνεῖν, καὶ τὸ καθεύδειν κώδιον; μυθητικῷ πρὸς Ἀπολλώνιον. Τὸ κατα νεῖν δὲ ζήν, 1::1 STROMATUM LIB. III. A Et amplius: ED. POTTER. potius requiem a malis, habere. pedocles, intelligit feri, inquit Jos. Scaliger. SYLBURG. habet edit. Florent. Si quis tamen malit in utro que membro, per me licet. SYLBURG. gnomas Theognidis, vers. 425, item apud Stobæuni, serm. rodoto mox sequuntur, Theodoretus transtulit in p. 544. Porro pro habet Stobæus. secuti sunt, hunc pentametrum e Theognide adje- cit : Tellure et multa condita membra tegi. Quem cum nec auctoris sententia exigeret, nec Flo- rentina editio, nec Theodoretus, qui Clementem se- cutus est, agnosceret, non expunximus. ripidis Themistocle, seu Cresphonte recitavit etiam, praeter Theodoretum, Stobæus serm. 119. Porro Theodoret., Stobæus exhibet pro Conf. quæ congessit Th. Gatakerus Advers. miscel., cap. 10. SYLBURG. retum elegantius conversa lib. v De curat. Græc. apud Ciceronem lib. Tuscul. quast., sub Hinem ex Cresphonte. Citantur a Stobæo quoque lib. cxis. De laude mortis ex Euripidis The- mistocle, sed a manuscripto abest nomen dramatis. tila porro, Quis novit, apud cumden, manuscriptum Mortua nam ex vivis fecit, species commutans. Et rursus : Hei mihi! quam infelix hominum genus atque mi- [sellum! Litibus ex quantis prognati et planctibus estis? Dicit autem Sibylla quoque : Mortales homines, caro qui tantum, et nihil estis; Similiter atque poeta, qui scribit : Haud homine infelix tellus mage quidquam alit alma. Quin etiam Theognis malam ostendit esse genera- tionem, dicens hoc modo : Optima non nasci res est mortalibus ægris, Nec nitidi solis luce micante frui, Extemplo. aut natum portas invadere Ditis. His autem consequentia scribit quoque Euripides, poeta tragicus : Nam nos decebat convenire publice, et Deftere natum, quod tot ingreditur mala : Ast mortuum, cuique jum quies data est, Efferre lætis gratulationibus. Et rursus similia sic dicit : Quis novit, an vivere quidem siet mori, Siet mori autem vivere? Stobaeum proferuntur e tragoedia Phryxo, ubi prius carnen sic habet : etc. Apud Diogenem vero Laertium in Vita Pyrrhonis prius illud ita legitur, ut apud Clementem : - Quis novit autem, an vivere hoc sit emori, An emori hoc sit quod vocamus vivere ? Pindari locus, qui sequitur, numero reperitur inter ejus fragmenta, non in aliis operibus. Co.LECT. Hæc ex Euripidis Polyido sumpta esse testatur scholiastes ad ejus Hippolyt. vers. 192. Fadeın recitavit etiam Plato in Gorgia, Diogenes Laertius in Pyrrhone, Sextus Em- piricus Pyrrhon. hypotypos., lib. 111, cap. 24; Ori- genes contra Celsum lib. vi. Hinc lusus Aristopha- D nis in Ranis : Ubi conf. scholiastes Græcus. Lactantius lib. ut, cap. Hinc nata est inepta illa sententia, Hanc esse mortem, quam nos vitam putemus; illam vi- tam, quam nos pro morte timeamus : ita primum bonum esse non nasci; secundum citius mori. Quæ, ut majoris sit auctoritatis, Sileno attribuitur. Cicero sic in Consolatione : Non nasci, inquit, longe opti- mum, nec in hos scopulos incidere vitæ : proximum autem, si natus sis, quamprimum tanquam ex in- cendio effugere fortune. Conf. Plutarchus in Ilapa- Similia sunt, qu Stobæus, loco superius dicto, ex incerta Euripidis tragoedia, Origene et Euripi lis scholiaste, aliisque : omisso posteriori articulo. (82) Είδε'. Cum formam tantum mutari dicit Em- (83) Η δειλόν. Rectius forte ὦ δειλόν : itemque (86) Ποιητῇ. Poetæ versus est Odyss. Σ. SYLB. (85) Πάντων. Hi versus exstant inter 119. Eosdem, ut etiam ea quæ ex Euripide et He- (86) Εσορᾷν. Ἐσιδεῖν Theog., Stob. (87) Περῆσαι. Sylburgius, quem reliqui editores (88) *Εδει. Hæc tanquam e Sophoclis, seu Eu- (89) Φύντα. Ζῶντα, Stobæus. (90) Οὕτως ἐρεῖ. Η. ms. οὗτος ἐρεῖ, hic dicit. (91) Τίς δ' οἶδεν. Vide hæc eadem apud Theodo- (92) Το κατβανεῖν δὲ τὸ ζῆν. Scribendum ex
εἰ πάντα ἔξεστιν ἑλέσθαι βίον, δῆλον ὅτι καὶ τὸν μετ’ ἐγκρατείας, καὶ εἰ πᾶς βίος ἀκίνδυνος ἐκλεκτῷ, δῆλον ὅτι ⟨ὁ⟩ μετὰ ἀρετῆς καὶ σωφροσύνης πολὺ μᾶλλον ἀκίνδυνος· δοθείσης γὰρ ἐξουσίας τῷ κυρίῳ τοῦ σαββάτου, εἴπερ ἀκολάστως βιώσαι, ἀνεύθυνον εἶναι, πολλῷ μᾶλλον ὁ κοσμίως πολιτευσάμενος οὐχ ὑπεύθυνος ἔσται· «πάντα μὲν γὰρ ἔξεστιν, ἀλλ’ οὐ πάντα συμφέρει», φησὶν ὁ ἀπόστολος. εἰ δὲ καὶ πάντα ἔξεστι, δῆλον ὅτι καὶ τὸ σωφρονεῖν. ὥσπερ οὖν ὁ τῇ ἐξουσίᾳ εἰς τὸ κατ’ ἀρετὴν βιῶσαι συγχρησάμενος ἐπαινετός, οὕτω πολὺ μᾶλλον ὁ τὴν ἐξουσίαν ἡμῖν δεδωκὼς ἐλευθέραν καὶ κυρίαν καὶ συγχωρήσας ἡμῖν βιοῦν ὡς βουλόμεθα σεμνὸς καὶ προσκυνητός, μὴ ἐάσας δουλεύειν ἡμῶν κατὰ ἀνάγκην τὰς αἱρέσεις καὶ τὰς φυγάς. εἰ δὲ τὸ ἀδεὲς ἑκάτερος ἔχει, ὅ τε ἀκρασίαν ὅ τε ἐγκράτειαν ἑλόμενος, ἀλλὰ τὸ σεμνὸν οὐχ ὅμοιον. ὁ μὲν γὰρ εἰς ἡδονὰς ἐξοκείλας σώματι χαρίζεται, ὁ δὲ σώφρων τὴν κυρίαν τοῦ σώματος ψυχὴν ἐλευθεροῖ τῶν παθῶν. κἂν «ἐπ’ ἐλευθερίᾳ κεκλῆσθαι» λέγωσιν ἡμᾶς, μόνον μὴ «τὴν ἐλευθερίαν εἰς ἀφορμὴν τῇ σαρκὶ» παρέχωμεν κατὰ τὸν ἀπόστολον·
Καὶ ἔτι Εκ μὲν γὰρ ζωῶν ἐτίθει νεκρά, εἶδε' (82) ἀμείβων. Καὶ πόλιν· "Ω πόποι! ή δειλόν (83) θνητῶν γένος· ὦ δυσάν- Οίων ἐξ ἐρίδων ἔκ τε στοναχῶν ἐγένεσθε; Λέγει δὲ καὶ ἡ Σίβυλλα - ολβον Άνθρωποι θνητοὶ καὶ σάρκινοι, οὐδὲν ἐόντες· Ομοίως τῷ γράφοντι ποιητῇ (84) “Οὐδὲν ἀκιδνότερον γαῖα τρέφει ἀνθρώποιο. καὶ μὴν καὶ Θέογνις την γένεσιν δείκνυσι κακὴν, ὧδε πως λέγων· [στον, Β Πάντων (85) μὲν μὴ φῦναι ἐπιχθονίοις ν ἄρι Μηδ' ἐσορᾷν (86) αὐγὰς ἐξέος γελίου Φούντα δ', ὅπως ὤκιστα πύλας άΐδαο περῆσαι (87) . *Ακόλουθα δ' αὐτοῖς καὶ ὁ τῆς τραγωδίας ποιητής Ευριπίδης γράφει *Εδει (88) γὰρ ἡμᾶς, σύλλογον ποιουμένους, Τον φύντα (89) θρηνεῖν, εἰς ὅσ' ἔρχεται κακά Τὸν δ' αὖ θανόντα καὶ πόνων πεπαυμένον. Χαίροντας, εὐφημοῦντας ἐκπέμπειν δόμων. Καὶ αὖθις τὰ ὅμοια οὕτως ἐρεῖ (90) · Τίς δ' οἶδεν (91), εἰ τὸ ζῆν μέν ἐστι κατθανεῖν, Τὸ κατθανεῖν δὲ τὸ ζῆν (92); * Ρ. την γένεσιν ἐκ τῆς ἀλλοιώσεως, ο οι ἐκ τῆς μεταβολής, ἡδέ μος, ὦ δυσάνολβον. ὦ Θεραπευτ. ε', ἀρχήν πάντων Καὶ κεῖσθαι πολλὴν γῆν ἐπαμησάμενον. ἐχρῆν γάρ ἐχρῆν μέν, έδει γάρ. ἐχρῆν γὰρ ἡμᾶς. Εt Τίς δ' οἶδεν, εἰ ζῇν τοῦθ᾽ ὁ κέκληται θανεῖν, Τὸ ζῆν δὲ θνήσκειν ἐστί ; πλὴν ὅμως βροτῶν, Τίς δ' οἶδεν, εἰ τὸ ζῇν μέν ἐστι κατθανεῖν, Τὸ κατθανεῖν δὲ ζῇν νομίζεται βροτοῖς; 'Αλλ' ὅτι τοῦ ζῆν. Ἐκ τοῦ ὀδυνηρού βίου στοχάζεται βελτίονα εἶναι τὰ ἐν ᾅδου τῶν ἐν γῇ, ὡς καὶ αὐτὸς ἐν Πολυτ δῳ· Τίς δ' οἶδεν, εἰ τὸ ζῆν μέν ἐστι κατθανεῖν, Τὸ κατθανεῖν δὲ ζῇν ; Τίς οἶδεν, εἰ τὸ ζῇν μέν ἐστι κατθανεῖν, Τὸ πνεῖν δὲ δειπνεῖν, καὶ τὸ καθεύδειν κώδιον; μυθητικῷ πρὸς Ἀπολλώνιον. Τὸ κατα νεῖν δὲ ζήν, 1::1 STROMATUM LIB. III. A Et amplius: ED. POTTER. potius requiem a malis, habere. pedocles, intelligit feri, inquit Jos. Scaliger. SYLBURG. habet edit. Florent. Si quis tamen malit in utro que membro, per me licet. SYLBURG. gnomas Theognidis, vers. 425, item apud Stobæuni, serm. rodoto mox sequuntur, Theodoretus transtulit in p. 544. Porro pro habet Stobæus. secuti sunt, hunc pentametrum e Theognide adje- cit : Tellure et multa condita membra tegi. Quem cum nec auctoris sententia exigeret, nec Flo- rentina editio, nec Theodoretus, qui Clementem se- cutus est, agnosceret, non expunximus. ripidis Themistocle, seu Cresphonte recitavit etiam, praeter Theodoretum, Stobæus serm. 119. Porro Theodoret., Stobæus exhibet pro Conf. quæ congessit Th. Gatakerus Advers. miscel., cap. 10. SYLBURG. retum elegantius conversa lib. v De curat. Græc. apud Ciceronem lib. Tuscul. quast., sub Hinem ex Cresphonte. Citantur a Stobæo quoque lib. cxis. De laude mortis ex Euripidis The- mistocle, sed a manuscripto abest nomen dramatis. tila porro, Quis novit, apud cumden, manuscriptum Mortua nam ex vivis fecit, species commutans. Et rursus : Hei mihi! quam infelix hominum genus atque mi- [sellum! Litibus ex quantis prognati et planctibus estis? Dicit autem Sibylla quoque : Mortales homines, caro qui tantum, et nihil estis; Similiter atque poeta, qui scribit : Haud homine infelix tellus mage quidquam alit alma. Quin etiam Theognis malam ostendit esse genera- tionem, dicens hoc modo : Optima non nasci res est mortalibus ægris, Nec nitidi solis luce micante frui, Extemplo. aut natum portas invadere Ditis. His autem consequentia scribit quoque Euripides, poeta tragicus : Nam nos decebat convenire publice, et Deftere natum, quod tot ingreditur mala : Ast mortuum, cuique jum quies data est, Efferre lætis gratulationibus. Et rursus similia sic dicit : Quis novit, an vivere quidem siet mori, Siet mori autem vivere? Stobaeum proferuntur e tragoedia Phryxo, ubi prius carnen sic habet : etc. Apud Diogenem vero Laertium in Vita Pyrrhonis prius illud ita legitur, ut apud Clementem : - Quis novit autem, an vivere hoc sit emori, An emori hoc sit quod vocamus vivere ? Pindari locus, qui sequitur, numero reperitur inter ejus fragmenta, non in aliis operibus. Co.LECT. Hæc ex Euripidis Polyido sumpta esse testatur scholiastes ad ejus Hippolyt. vers. 192. Fadeın recitavit etiam Plato in Gorgia, Diogenes Laertius in Pyrrhone, Sextus Em- piricus Pyrrhon. hypotypos., lib. 111, cap. 24; Ori- genes contra Celsum lib. vi. Hinc lusus Aristopha- D nis in Ranis : Ubi conf. scholiastes Græcus. Lactantius lib. ut, cap. Hinc nata est inepta illa sententia, Hanc esse mortem, quam nos vitam putemus; illam vi- tam, quam nos pro morte timeamus : ita primum bonum esse non nasci; secundum citius mori. Quæ, ut majoris sit auctoritatis, Sileno attribuitur. Cicero sic in Consolatione : Non nasci, inquit, longe opti- mum, nec in hos scopulos incidere vitæ : proximum autem, si natus sis, quamprimum tanquam ex in- cendio effugere fortune. Conf. Plutarchus in Ilapa- Similia sunt, qu Stobæus, loco superius dicto, ex incerta Euripidis tragoedia, Origene et Euripi lis scholiaste, aliisque : omisso posteriori articulo. (82) Είδε'. Cum formam tantum mutari dicit Em- (83) Η δειλόν. Rectius forte ὦ δειλόν : itemque (86) Ποιητῇ. Poetæ versus est Odyss. Σ. SYLB. (85) Πάντων. Hi versus exstant inter 119. Eosdem, ut etiam ea quæ ex Euripide et He- (86) Εσορᾷν. Ἐσιδεῖν Theog., Stob. (87) Περῆσαι. Sylburgius, quem reliqui editores (88) *Εδει. Hæc tanquam e Sophoclis, seu Eu- (89) Φύντα. Ζῶντα, Stobæus. (90) Οὕτως ἐρεῖ. Η. ms. οὗτος ἐρεῖ, hic dicit. (91) Τίς δ' οἶδεν. Vide hæc eadem apud Theodo- (92) Το κατβανεῖν δὲ τὸ ζῆν. Scribendum ex
PG 8:1145εἰ δὲ ἐπιθυμίᾳ χαριστέον καὶ τὸν ἐπονείδιστον βίον ἀδιάφορον ἡγητέον, ὡς αὐτοὶ λέγουσιν, ἤτοι πάντα ταῖς ἐπιθυμίαις πειστέον, καί, εἰ τοῦτο, τὰ ἀσελγέστατα καὶ ἀνοσιώτατα πρακτέον ἅπαντα ἑπομένους τοῖς ἀναπείθουσιν ἡμᾶς· ἢ τῶν ἐπιθυμιῶν τινὰς ἐκκλινοῦμεν καὶ οὐκέτι ἀδιαφόρως βιωτέον οὐδὲ ἀνέδην δουλευτέον τοῖς ἀτιμοτάτοις μέρεσιν ἡμῶν, γαστρὶ καὶ αἰδοίοις, δι’ ἐπιθυμίαν κολακευόντων τὸν ἡμέτερον νεκρόν. τρέφεται γὰρ καὶ ζωοποιεῖται διακονουμένη εἰς ἀπόλαυσιν ἐπιθυμία, καθάπερ ἔμπαλιν κολουομένη μαραίνεται. πῶς δέ ἐστι δυνατὸν ἡττηθέντα τῶν τοῦ σώματος ἡδονῶν ἐξομοιοῦσθαι τῷ κυρίῳ ἢ γνῶσιν ἔχειν θεοῦ; πάσης γὰρ ἡδονῆς ἐπιθυμία κατάρχει, ἐπιθυμία δὲ λύπη τις καὶ φροντὶς δι’ ἔνδειαν ὀρεγομένη τινός. ὥστ’ οὐκ ἄλλο τί μοι δοκοῦσιν οἱ τοῦτον ἐπανῃρημένοι τὸν τρόπον ἀλλ’ ἢ τὸ λεγόμενον δὴ τοῦτο, πρός τ’ αἴσχεσιν ἄλγεα πάσχειν, «ἐπίσπαστον» ἑαυτοῖς αἱρούμενοι «κακὸν» νῦν καὶ ἐς ὕστερον. εἰ μὲν οὖν πάντα ἐξῆν καὶ μηδὲν ἦν δέος ἀποτυχεῖν τῆς ἐλπίδος διὰ πράξεις πονηράς, ἴσως ἦν ἄν τις αὐτοῖς πρόφασις τοῦ βιοῦν κακῶς τε καὶ ἐλεεινῶς·
Ταὐτὸν δὴ τούτοις φαίνεται καὶ Ἡρόδοτος ποιῶν λέ Ο σήμα, σημαίνει, Β Τίς δ' εἶδεν, εἰ ζῆν τοῦθ', ὁ κέκληται θανεῖν, Τι ζην δὲ θνήσκειν ἐστί; Τίς οἶδεν, εἰ ζῇν τοῦθ', ὁ κέκληται, θανεῖν; Συμφορή, Κλέοβις καὶ Βίτων, Κυδίππης, τῆς μητρὸς αὐτῶν, δεξαμένης εὐ ξαμένης) τῇ Ηρὰ δοῦναι τοῖς παισὶν ὅπερ ἂν εἴη κάλλιστον, ὅτι ἑαυτοὺς ὑποζεύξαντες, την μητέρα εἰς τὸ ἱερὸν ἀνήγαγον, τὸν βίον παραχρήμα κατέστρεψαν. Ο η γάρ. Α. Ζ, ν. 146. - κοῦσι μέντοι μοι μάλιστα δίκην διδούσης τῆς ψυχῆς, Ἡ ψυχὴ ὡς ἂν ἐν γοντα τὸν Σόλωνα· Ω Κροῖσε, πᾶς ἄνθρωπος (95) ἐστι συμφορή· » καὶ ὁ μῦθος δὲ αὐτῷ σαφῶς ὁ περι τοῦ Κλεόβιδος καὶ Βίτωνος (94) οὐκ ἄλλο τι βούλεται ἀλλ᾽ ἢ ψέγειν μὲν τὴν γένεσιν, τὸν θάνατον δὲ ἐππι- γεῖν. Οἴη περ φύλλων γενεή, τοιήδε καὶ ἀνδρῶν (95), "Ομηρος λέγει. Πλάτων δὲ ἐν « Κρατύλῳ » Όργεῖ τὸν λόγον ἀνατίθησι, τὸν περὶ τοῦ κολάζεσθαι τὴν ψυχήν ἐν τῷ σώματι· λέγει δὲ ὧδε. Καὶ γὰρ (16) σημε τινες φασὶν αὐτὸ εἶναι τῆς ψυχῆς, ὡς τεθαμμένης ἐν τῷ νῦν παρόντι· καὶ διότι τοῦτο (47) σημαίνει, ἃ ἂν σημαίνει (98) ή ψυχή· καὶ ταύτῃ σήμα (9.) έρθω; καλεῖσθαι. Δοκοῦσι μέντοι μάλιστα θέσθαι οἱ ἀμφὶ Ορφέα τοῦτο τὸ ὄνομα, ὡς δίκην διδούσης, ὧν δὴ ἕνεκα δίδωσιν. » "Αξιον δὲ καὶ τῆς Φιλολάου λέξεως μνημονεῦσαι· λέγει γὰρ ὁ Πυθαγόρειος ώδε ο Μαρ- τυρέονται δὲ καὶ οἱ παλαιοὶ θεολόγοι τε καὶ μάντεις, ὡς διά τινας τιμωρίας & ψυχά (1) τῷ σώματι συν έζευκται, καὶ καθάπερ ἐν σώματι τούτῳ τέθαπται. ᾿Αλλὰ καὶ Πίνδαρος, περὶ τῶν ἐν Ἐλευσῖνι μυστηρίων λέγων, ἐπιφέρει ο Ολβιος (2), ὅστις ἰδὼν ἐκεῖνα, κοινὰ εἰς ὑπὸ χθόνα ()· οἶδεν μέν βίου τελευτάν, α- δεν δὲ Διὸς δοτὸν ἀρχάν (1). ο Πλάτων τε ἀκολούθως ἐν Φαίδωνι ν οὐκ ὀκνεῖ γράφειν ὧδέ πως ο Καὶ α τὰς τελετάς (5) δὲ ἡμῖν οὗτοι καταστήσαντες οὐκ σήματι τῷ σώματι ἐντετυμβευμένη. Η. Θεραπευτ.. ε'. Τῷ τοι ὁ Πλάτων ἐν τῷ Κρατύλῳ τὸ σώμα σήμα κέκληκεν, ὡς ἐν τούτῳ τῆς ψυχῆς κανεί τεθαμμένης. • (σώμα) (σημα) Ξύμφωνα δε τούτων καὶ Φιλόλαος ὁ Πυθαγόρειος Εφη λέγει δε ὧδε. « σήματι μια σώματι, Ὡς τρισόλβιοι Κεῖνοι βροτῶν, οἱ ταῦτα δερχθέντες τέλη, Μόλωσ᾽ εἰς "Αδου· τοῖσδε γὰρ μόνοις ἐκεῖ Ζῇν ἐστι, τοῖς δ᾽ ἄλλοισι πάντ' ἐκεῖ κακά. εἶσ᾽ ὑπὸ χθόνα, « περὶ τῶν ἐν Ἐλευσῖνι μεμνημένων, Ολβιος, ὅστις, ἰδὼν ἐκεῖνα, κοίλαν εἶσ᾽ ὑπὸ χθόνα. Πειν>IES. διόσδοτον ἀρχάν, Καὶ κινδυνεύουσι καὶ οἱ τὰς τελετὰς ἡμῖν οὗτοι καταστή σαντες οὐ φαῦλοί τινες εἶναι, ἀλλὰ τῷ ὄντι πάλαι απ CLEMENTIS ALEXANDRINI +120 'em quod hi, videtur Herodotus quoque inducere A fcentem Solonem : • Crose, quivis homo nihil est aliud quam calamitas. › Jam vero ejus de Cleobide et Bitone fabula plane nihil aliud vult, quam vituperare generationem, laudare autem mortem. Et qualis folii, est hominum generatio talis, ait Homerus. Plato autem in Cratylo, Orpheo tribuit earn sermonem, quo anima puniri in cor- pore dicitur : Nmperorpus hoc anime monumentum, « quidam esse tradunt: quasi ipsa praesenti in tempore sit sepulia; atque etiam quia anima per corpus significat, quacunque significare potest : ideo oñµa jure vocari. Videatur mill preterea Orpleus nomen hoc ob il potissimum imposuisse, quel anima in corpore hoc delictorum Juat pœnas. » Opere pretium est autem meminisse etiam eorum, que dicit Philolaus. Sic enim dicit hic Pythagoreus : c Testantur autem veteres quoque th ologi et vates, ad luenda supplicia animam con- junctam esse corpori, et in eo tanquam in monu- mento es e sepultam. Quin etiam Pindarus de iis, que sunt in Eleusine, mysteriis loquens, infert : ‹ Beatus, qui cum illa sub terra viderit communia, novit quidem vitæ finem, novit autem datum Jovis imperium. » Et Plato similiter in Phædone non ve- P. ED. POTTER, ED. PARIS. tragœlia, alii ex ejusdem Phryro recitant : Quis novit, an vivere sil, quod nos vocamus mori, Mors autem vita? Ubi prior versus hoc modo distingui et explicari debuit : Quis novit, an illud vivere, quod sic a nobis dici- [tur, mori sit? quit Solon apnd Herodot. lib. i, cap. 52. Theodoret. loco superius dicto. enarrant Herodotus lib. 1, cap. 51, et Plutarchus Consolat. ad Αpollon., p. edit. Paris., itemque Sto sells serm. 1.9, pag. : (seril. Cleobis et Biton, cum ipsorum mater Cydippe Junonem rogasset, ut optimam rem filiis donaret, eo quod jugum ipsimet subeuntes matrem ad tem- plum perduxissent, vitam statim finiverunt. » Dein in eorumdem laudem epigramma quoddam recitat. loci citatione Apollonii Rhodii scholiastes habet, SYLBURG. Exstat autem Homeri ver- sus in Il. p. 275. Ide. Lowibio visum est. dein, quod plenius est. Ibid. dunt etiam hæc Philonis pag. : C D STLBURG. Theodoretus e Clemente have transtulit in pag. : ideoque Plato in Cratylo copus sepulcrum vocavit, quasi anima corpore sepulta sit. » Dein hac addit : llis vero concordia Philolaus etiam Pythago ricus dixit his verbis, ete Dorica dialecto in communem versa. subjuncta sunt, ad Eleusmia mysteria spectant; qui- bus initiati magnam felici.atem post mortem couse- cuturi esse credebantur. Quo pertinent Sophoclis Versus, quos recitat Plutarchus lib. De audiendis. poetis, pag. edit. Paris. .... Ter beati et amplius Homines, quibus videre sacra hæc contigit, Priusquam ad Orcum venerint, solis ubi His vivere datur, cæteris mala omnia. .... - communi » via, seu communi more, • sub terram it, y i. e. communi fato defungi- tur. SYLBURG. Non satisfacit eruditissimus Syl- burgius emendando Pindari loco, qui est quem sic scribe, ut inira, p. 224. SYLBURG. nis locum descripsisse ex Phadone, p. : (93) Πᾶς ἄνθ. Πᾶς ἐστι ἄνθρωπος συμφορή, in- (94) Κλεόβιδος καὶ Βίτωνος. Hanc historiam (95) Οἵη περ. Ηomeri locus est Iliad. Σ, in cujus (94) Καὶ γάρ. Hæc occurrunt in Cratylo Platonis, (97) Διότι τοῦτο. Rectius Plato, διότι αὖ τούτῳ. (98) Σημαίνει. Melius Plato, σημήνη. Μοκ, δου (99) Σημα. Ad istam σώματος etymologiam allu- (1) 4 ψυχά. Η ψυχή, Theodoret. et postea (2) Ολβιος. Hire Pindari, et quæ iis e Platone (5) Κοινά εἰς ὑπὸ χθόνα. Forte rectius con 14) Διὸς δυτὸν ἀρχάν. Forte rectius compos. (5) Καὶ οἱ τὰς τελ. Νon pigebit integrum Plato
ἐπεὶ δὲ βίος τις ἡμῖν μακάριος δι’ ἐντολῶν ἐπιδέδεικται, ὧν χρὴ πάντας ἐχομένους μὴ παρακούοντας τῶν εἰρημένων τινὸς μηδὲ ὀλιγωροῦντας τῶν προσηκόντων, κἂν ἐλάχιστον ᾖ, ἕπεσθαι ᾗ ἂν ὁ λόγος ἡγῆται, εἰ ⟨δὲ⟩ σφαλείημεν αὐτοῦ, «ἀθανάτῳ κακῷ» περιπεσεῖν ἀνάγκη, κατακολουθήσασι δὲ τῇ θείᾳ γραφῇ, δι’ ἧς ὁδεύουσιν οἱ πεπιστευκότες, ἐξομοιοῦσθαι κατὰ δύναμιν τῷ κυρίῳ, οὐκ ἀδιαφόρως βιωτέον, ἀλλὰ καθαρευτέον εἰς δύναμιν τῶν ἡδονῶν καὶ τῶν ἐπιθυμιῶν ἐπιμελητέον τε τῆς ψυχῆς, ᾗ πρὸς μόνῳ τῷ θείῳ διατελεστέον. καθαρὸς γὰρ ὢν καὶ πάσης κακίας ἀπηλλαγμένος ὁ νοῦς δεκτικός πως ὑπάρχει τῆς τοῦ θεοῦ δυνάμεως, ἀνισταμένης ἐν αὐτῷ τῆς θείας εἰκόνος· «καὶ πᾶς ὁ ἔχων τὴν ἐλπίδα ταύτην ἐπὶ τῷ κυρίῳ ἁγνίζει», φησίν, «ἑαυτὸν καθὼς ἐκεῖνος ἁγνός ἐστιν.» θεοῦ δὲ γνῶσιν λαβεῖν τοῖς ἔτι ὑπὸ τῶν παθῶν ἀγομένοις ἀδύνατον· οὐκοῦν οὐδὲ τῆς ἐλπίδος τυχεῖν μηδεμίαν τοῦ θεοῦ γνῶσιν ⟨περι⟩- πεποιημένοις· καὶ τοῦ μὲν ἀποτυγχάνοντος τοῦδε τοῦ τέλους ἡ τοῦ θεοῦ ἄγνοια κατηγορεῖν ἔοικε, τὸ δὲ ἀγνοεῖν τὸν θεὸν ἡ τοῦ βίου πολιτεία παρίστησιν.
Ταὐτὸν δὴ τούτοις φαίνεται καὶ Ἡρόδοτος ποιῶν λέ Ο σήμα, σημαίνει, Β Τίς δ' εἶδεν, εἰ ζῆν τοῦθ', ὁ κέκληται θανεῖν, Τι ζην δὲ θνήσκειν ἐστί; Τίς οἶδεν, εἰ ζῇν τοῦθ', ὁ κέκληται, θανεῖν; Συμφορή, Κλέοβις καὶ Βίτων, Κυδίππης, τῆς μητρὸς αὐτῶν, δεξαμένης εὐ ξαμένης) τῇ Ηρὰ δοῦναι τοῖς παισὶν ὅπερ ἂν εἴη κάλλιστον, ὅτι ἑαυτοὺς ὑποζεύξαντες, την μητέρα εἰς τὸ ἱερὸν ἀνήγαγον, τὸν βίον παραχρήμα κατέστρεψαν. Ο η γάρ. Α. Ζ, ν. 146. - κοῦσι μέντοι μοι μάλιστα δίκην διδούσης τῆς ψυχῆς, Ἡ ψυχὴ ὡς ἂν ἐν γοντα τὸν Σόλωνα· Ω Κροῖσε, πᾶς ἄνθρωπος (95) ἐστι συμφορή· » καὶ ὁ μῦθος δὲ αὐτῷ σαφῶς ὁ περι τοῦ Κλεόβιδος καὶ Βίτωνος (94) οὐκ ἄλλο τι βούλεται ἀλλ᾽ ἢ ψέγειν μὲν τὴν γένεσιν, τὸν θάνατον δὲ ἐππι- γεῖν. Οἴη περ φύλλων γενεή, τοιήδε καὶ ἀνδρῶν (95), "Ομηρος λέγει. Πλάτων δὲ ἐν « Κρατύλῳ » Όργεῖ τὸν λόγον ἀνατίθησι, τὸν περὶ τοῦ κολάζεσθαι τὴν ψυχήν ἐν τῷ σώματι· λέγει δὲ ὧδε. Καὶ γὰρ (16) σημε τινες φασὶν αὐτὸ εἶναι τῆς ψυχῆς, ὡς τεθαμμένης ἐν τῷ νῦν παρόντι· καὶ διότι τοῦτο (47) σημαίνει, ἃ ἂν σημαίνει (98) ή ψυχή· καὶ ταύτῃ σήμα (9.) έρθω; καλεῖσθαι. Δοκοῦσι μέντοι μάλιστα θέσθαι οἱ ἀμφὶ Ορφέα τοῦτο τὸ ὄνομα, ὡς δίκην διδούσης, ὧν δὴ ἕνεκα δίδωσιν. » "Αξιον δὲ καὶ τῆς Φιλολάου λέξεως μνημονεῦσαι· λέγει γὰρ ὁ Πυθαγόρειος ώδε ο Μαρ- τυρέονται δὲ καὶ οἱ παλαιοὶ θεολόγοι τε καὶ μάντεις, ὡς διά τινας τιμωρίας & ψυχά (1) τῷ σώματι συν έζευκται, καὶ καθάπερ ἐν σώματι τούτῳ τέθαπται. ᾿Αλλὰ καὶ Πίνδαρος, περὶ τῶν ἐν Ἐλευσῖνι μυστηρίων λέγων, ἐπιφέρει ο Ολβιος (2), ὅστις ἰδὼν ἐκεῖνα, κοινὰ εἰς ὑπὸ χθόνα ()· οἶδεν μέν βίου τελευτάν, α- δεν δὲ Διὸς δοτὸν ἀρχάν (1). ο Πλάτων τε ἀκολούθως ἐν Φαίδωνι ν οὐκ ὀκνεῖ γράφειν ὧδέ πως ο Καὶ α τὰς τελετάς (5) δὲ ἡμῖν οὗτοι καταστήσαντες οὐκ σήματι τῷ σώματι ἐντετυμβευμένη. Η. Θεραπευτ.. ε'. Τῷ τοι ὁ Πλάτων ἐν τῷ Κρατύλῳ τὸ σώμα σήμα κέκληκεν, ὡς ἐν τούτῳ τῆς ψυχῆς κανεί τεθαμμένης. • (σώμα) (σημα) Ξύμφωνα δε τούτων καὶ Φιλόλαος ὁ Πυθαγόρειος Εφη λέγει δε ὧδε. « σήματι μια σώματι, Ὡς τρισόλβιοι Κεῖνοι βροτῶν, οἱ ταῦτα δερχθέντες τέλη, Μόλωσ᾽ εἰς "Αδου· τοῖσδε γὰρ μόνοις ἐκεῖ Ζῇν ἐστι, τοῖς δ᾽ ἄλλοισι πάντ' ἐκεῖ κακά. εἶσ᾽ ὑπὸ χθόνα, « περὶ τῶν ἐν Ἐλευσῖνι μεμνημένων, Ολβιος, ὅστις, ἰδὼν ἐκεῖνα, κοίλαν εἶσ᾽ ὑπὸ χθόνα. Πειν>IES. διόσδοτον ἀρχάν, Καὶ κινδυνεύουσι καὶ οἱ τὰς τελετὰς ἡμῖν οὗτοι καταστή σαντες οὐ φαῦλοί τινες εἶναι, ἀλλὰ τῷ ὄντι πάλαι απ CLEMENTIS ALEXANDRINI +120 'em quod hi, videtur Herodotus quoque inducere A fcentem Solonem : • Crose, quivis homo nihil est aliud quam calamitas. › Jam vero ejus de Cleobide et Bitone fabula plane nihil aliud vult, quam vituperare generationem, laudare autem mortem. Et qualis folii, est hominum generatio talis, ait Homerus. Plato autem in Cratylo, Orpheo tribuit earn sermonem, quo anima puniri in cor- pore dicitur : Nmperorpus hoc anime monumentum, « quidam esse tradunt: quasi ipsa praesenti in tempore sit sepulia; atque etiam quia anima per corpus significat, quacunque significare potest : ideo oñµa jure vocari. Videatur mill preterea Orpleus nomen hoc ob il potissimum imposuisse, quel anima in corpore hoc delictorum Juat pœnas. » Opere pretium est autem meminisse etiam eorum, que dicit Philolaus. Sic enim dicit hic Pythagoreus : c Testantur autem veteres quoque th ologi et vates, ad luenda supplicia animam con- junctam esse corpori, et in eo tanquam in monu- mento es e sepultam. Quin etiam Pindarus de iis, que sunt in Eleusine, mysteriis loquens, infert : ‹ Beatus, qui cum illa sub terra viderit communia, novit quidem vitæ finem, novit autem datum Jovis imperium. » Et Plato similiter in Phædone non ve- P. ED. POTTER, ED. PARIS. tragœlia, alii ex ejusdem Phryro recitant : Quis novit, an vivere sil, quod nos vocamus mori, Mors autem vita? Ubi prior versus hoc modo distingui et explicari debuit : Quis novit, an illud vivere, quod sic a nobis dici- [tur, mori sit? quit Solon apnd Herodot. lib. i, cap. 52. Theodoret. loco superius dicto. enarrant Herodotus lib. 1, cap. 51, et Plutarchus Consolat. ad Αpollon., p. edit. Paris., itemque Sto sells serm. 1.9, pag. : (seril. Cleobis et Biton, cum ipsorum mater Cydippe Junonem rogasset, ut optimam rem filiis donaret, eo quod jugum ipsimet subeuntes matrem ad tem- plum perduxissent, vitam statim finiverunt. » Dein in eorumdem laudem epigramma quoddam recitat. loci citatione Apollonii Rhodii scholiastes habet, SYLBURG. Exstat autem Homeri ver- sus in Il. p. 275. Ide. Lowibio visum est. dein, quod plenius est. Ibid. dunt etiam hæc Philonis pag. : C D STLBURG. Theodoretus e Clemente have transtulit in pag. : ideoque Plato in Cratylo copus sepulcrum vocavit, quasi anima corpore sepulta sit. » Dein hac addit : llis vero concordia Philolaus etiam Pythago ricus dixit his verbis, ete Dorica dialecto in communem versa. subjuncta sunt, ad Eleusmia mysteria spectant; qui- bus initiati magnam felici.atem post mortem couse- cuturi esse credebantur. Quo pertinent Sophoclis Versus, quos recitat Plutarchus lib. De audiendis. poetis, pag. edit. Paris. .... Ter beati et amplius Homines, quibus videre sacra hæc contigit, Priusquam ad Orcum venerint, solis ubi His vivere datur, cæteris mala omnia. .... - communi » via, seu communi more, • sub terram it, y i. e. communi fato defungi- tur. SYLBURG. Non satisfacit eruditissimus Syl- burgius emendando Pindari loco, qui est quem sic scribe, ut inira, p. 224. SYLBURG. nis locum descripsisse ex Phadone, p. : (93) Πᾶς ἄνθ. Πᾶς ἐστι ἄνθρωπος συμφορή, in- (94) Κλεόβιδος καὶ Βίτωνος. Hanc historiam (95) Οἵη περ. Ηomeri locus est Iliad. Σ, in cujus (94) Καὶ γάρ. Hæc occurrunt in Cratylo Platonis, (97) Διότι τοῦτο. Rectius Plato, διότι αὖ τούτῳ. (98) Σημαίνει. Melius Plato, σημήνη. Μοκ, δου (99) Σημα. Ad istam σώματος etymologiam allu- (1) 4 ψυχά. Η ψυχή, Theodoret. et postea (2) Ολβιος. Hire Pindari, et quæ iis e Platone (5) Κοινά εἰς ὑπὸ χθόνα. Forte rectius con 14) Διὸς δυτὸν ἀρχάν. Forte rectius compos. (5) Καὶ οἱ τὰς τελ. Νon pigebit integrum Plato
PG 8:1147παντάπασι γὰρ ἀδύνατον ἅμα τε [καὶ] ἐπιστήμονα εἶναι καὶ τὴν τοῦ σώματος κολακείαν ⟨μὴ⟩ ἐπαισχύνεσθαι· οὐδὲ γὰρ συνᾴδειν ποτὲ δύναται τὸ ἀγαθὸν εἶναι τὴν ἡδονὴν τῷ μόνον εἶναι τὸ καλὸν ἀγαθὸν ἢ καὶ μόνον καλὸν τὸν κύριον καὶ μόνον ἀγαθὸν τὸν θεὸν καὶ μόνον ἐραστόν. «ἐν Χριστῷ δὲ περιετμήθητε περιτομῇ ἀχειροποιήτῳ ἐν τῇ ἀπεκδύσει τοῦ σώματος τῆς σαρκός, ἐν τῇ περιτομῇ τοῦ Χριστοῦ.» «εἰ οὖν συνηγέρθητε τῷ Χριστῷ, τὰ ἄνω ζητεῖτε, τὰ ἄνω φρονεῖτε, μὴ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. ἀπεθάνετε γάρ, καὶ ἡ ζωὴ ὑμῶν κέκρυπται σὺν τῷ Χριστῷ ἐν τῷ θεῷ,» οὐχὶ δὲ πορνεία ἣν ἀσκοῦσιν. «νεκρώσατε οὖν τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορνείαν, ἀκαθαρσίαν, πάθος, ἐπιθυμίαν, δι’ ἃ ἔρχεται ἡ ὀργή.» ἀποθέσθωσαν οὖν καὶ αὐτοὶ «ὀργήν, θυμόν, κακίαν, βλασφημίαν, αἰσχρολογίαν ἐκ τοῦ στόματος αὐτῶν, ἀπεκδυσάμενοι τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον σὺν ταῖς ἐπιθυμίαις, καὶ ἐνδυσάμενοι τὸν νέον τὸν ἀνακαινούμενον εἰς ἐπίγνωσιν κατ’ εἰκόνα τοῦ κτίσαντος αὐτόν.» τὰ γὰρ τῆς πολιτείας ἐλέγχει σαφῶς τοὺς ἐγνωκότας τὰς ἐντολάς, ἐπεὶ οὐχ οἷος ὁ λόγος τοῖος ὁ βίος· ἀπὸ δὲ τῶν καρπῶν τὸ δένδρον, οὐκ ἀπὸ τῶν ἀνθῶν καὶ πετάλων, γνωρίζεται.
Ταὐτὸν δὴ τούτοις φαίνεται καὶ Ἡρόδοτος ποιῶν λέ Ο σήμα, σημαίνει, Β Τίς δ' εἶδεν, εἰ ζῆν τοῦθ', ὁ κέκληται θανεῖν, Τι ζην δὲ θνήσκειν ἐστί; Τίς οἶδεν, εἰ ζῇν τοῦθ', ὁ κέκληται, θανεῖν; Συμφορή, Κλέοβις καὶ Βίτων, Κυδίππης, τῆς μητρὸς αὐτῶν, δεξαμένης εὐ ξαμένης) τῇ Ηρὰ δοῦναι τοῖς παισὶν ὅπερ ἂν εἴη κάλλιστον, ὅτι ἑαυτοὺς ὑποζεύξαντες, την μητέρα εἰς τὸ ἱερὸν ἀνήγαγον, τὸν βίον παραχρήμα κατέστρεψαν. Ο η γάρ. Α. Ζ, ν. 146. - κοῦσι μέντοι μοι μάλιστα δίκην διδούσης τῆς ψυχῆς, Ἡ ψυχὴ ὡς ἂν ἐν γοντα τὸν Σόλωνα· Ω Κροῖσε, πᾶς ἄνθρωπος (95) ἐστι συμφορή· » καὶ ὁ μῦθος δὲ αὐτῷ σαφῶς ὁ περι τοῦ Κλεόβιδος καὶ Βίτωνος (94) οὐκ ἄλλο τι βούλεται ἀλλ᾽ ἢ ψέγειν μὲν τὴν γένεσιν, τὸν θάνατον δὲ ἐππι- γεῖν. Οἴη περ φύλλων γενεή, τοιήδε καὶ ἀνδρῶν (95), "Ομηρος λέγει. Πλάτων δὲ ἐν « Κρατύλῳ » Όργεῖ τὸν λόγον ἀνατίθησι, τὸν περὶ τοῦ κολάζεσθαι τὴν ψυχήν ἐν τῷ σώματι· λέγει δὲ ὧδε. Καὶ γὰρ (16) σημε τινες φασὶν αὐτὸ εἶναι τῆς ψυχῆς, ὡς τεθαμμένης ἐν τῷ νῦν παρόντι· καὶ διότι τοῦτο (47) σημαίνει, ἃ ἂν σημαίνει (98) ή ψυχή· καὶ ταύτῃ σήμα (9.) έρθω; καλεῖσθαι. Δοκοῦσι μέντοι μάλιστα θέσθαι οἱ ἀμφὶ Ορφέα τοῦτο τὸ ὄνομα, ὡς δίκην διδούσης, ὧν δὴ ἕνεκα δίδωσιν. » "Αξιον δὲ καὶ τῆς Φιλολάου λέξεως μνημονεῦσαι· λέγει γὰρ ὁ Πυθαγόρειος ώδε ο Μαρ- τυρέονται δὲ καὶ οἱ παλαιοὶ θεολόγοι τε καὶ μάντεις, ὡς διά τινας τιμωρίας & ψυχά (1) τῷ σώματι συν έζευκται, καὶ καθάπερ ἐν σώματι τούτῳ τέθαπται. ᾿Αλλὰ καὶ Πίνδαρος, περὶ τῶν ἐν Ἐλευσῖνι μυστηρίων λέγων, ἐπιφέρει ο Ολβιος (2), ὅστις ἰδὼν ἐκεῖνα, κοινὰ εἰς ὑπὸ χθόνα ()· οἶδεν μέν βίου τελευτάν, α- δεν δὲ Διὸς δοτὸν ἀρχάν (1). ο Πλάτων τε ἀκολούθως ἐν Φαίδωνι ν οὐκ ὀκνεῖ γράφειν ὧδέ πως ο Καὶ α τὰς τελετάς (5) δὲ ἡμῖν οὗτοι καταστήσαντες οὐκ σήματι τῷ σώματι ἐντετυμβευμένη. Η. Θεραπευτ.. ε'. Τῷ τοι ὁ Πλάτων ἐν τῷ Κρατύλῳ τὸ σώμα σήμα κέκληκεν, ὡς ἐν τούτῳ τῆς ψυχῆς κανεί τεθαμμένης. • (σώμα) (σημα) Ξύμφωνα δε τούτων καὶ Φιλόλαος ὁ Πυθαγόρειος Εφη λέγει δε ὧδε. « σήματι μια σώματι, Ὡς τρισόλβιοι Κεῖνοι βροτῶν, οἱ ταῦτα δερχθέντες τέλη, Μόλωσ᾽ εἰς "Αδου· τοῖσδε γὰρ μόνοις ἐκεῖ Ζῇν ἐστι, τοῖς δ᾽ ἄλλοισι πάντ' ἐκεῖ κακά. εἶσ᾽ ὑπὸ χθόνα, « περὶ τῶν ἐν Ἐλευσῖνι μεμνημένων, Ολβιος, ὅστις, ἰδὼν ἐκεῖνα, κοίλαν εἶσ᾽ ὑπὸ χθόνα. Πειν>IES. διόσδοτον ἀρχάν, Καὶ κινδυνεύουσι καὶ οἱ τὰς τελετὰς ἡμῖν οὗτοι καταστή σαντες οὐ φαῦλοί τινες εἶναι, ἀλλὰ τῷ ὄντι πάλαι απ CLEMENTIS ALEXANDRINI +120 'em quod hi, videtur Herodotus quoque inducere A fcentem Solonem : • Crose, quivis homo nihil est aliud quam calamitas. › Jam vero ejus de Cleobide et Bitone fabula plane nihil aliud vult, quam vituperare generationem, laudare autem mortem. Et qualis folii, est hominum generatio talis, ait Homerus. Plato autem in Cratylo, Orpheo tribuit earn sermonem, quo anima puniri in cor- pore dicitur : Nmperorpus hoc anime monumentum, « quidam esse tradunt: quasi ipsa praesenti in tempore sit sepulia; atque etiam quia anima per corpus significat, quacunque significare potest : ideo oñµa jure vocari. Videatur mill preterea Orpleus nomen hoc ob il potissimum imposuisse, quel anima in corpore hoc delictorum Juat pœnas. » Opere pretium est autem meminisse etiam eorum, que dicit Philolaus. Sic enim dicit hic Pythagoreus : c Testantur autem veteres quoque th ologi et vates, ad luenda supplicia animam con- junctam esse corpori, et in eo tanquam in monu- mento es e sepultam. Quin etiam Pindarus de iis, que sunt in Eleusine, mysteriis loquens, infert : ‹ Beatus, qui cum illa sub terra viderit communia, novit quidem vitæ finem, novit autem datum Jovis imperium. » Et Plato similiter in Phædone non ve- P. ED. POTTER, ED. PARIS. tragœlia, alii ex ejusdem Phryro recitant : Quis novit, an vivere sil, quod nos vocamus mori, Mors autem vita? Ubi prior versus hoc modo distingui et explicari debuit : Quis novit, an illud vivere, quod sic a nobis dici- [tur, mori sit? quit Solon apnd Herodot. lib. i, cap. 52. Theodoret. loco superius dicto. enarrant Herodotus lib. 1, cap. 51, et Plutarchus Consolat. ad Αpollon., p. edit. Paris., itemque Sto sells serm. 1.9, pag. : (seril. Cleobis et Biton, cum ipsorum mater Cydippe Junonem rogasset, ut optimam rem filiis donaret, eo quod jugum ipsimet subeuntes matrem ad tem- plum perduxissent, vitam statim finiverunt. » Dein in eorumdem laudem epigramma quoddam recitat. loci citatione Apollonii Rhodii scholiastes habet, SYLBURG. Exstat autem Homeri ver- sus in Il. p. 275. Ide. Lowibio visum est. dein, quod plenius est. Ibid. dunt etiam hæc Philonis pag. : C D STLBURG. Theodoretus e Clemente have transtulit in pag. : ideoque Plato in Cratylo copus sepulcrum vocavit, quasi anima corpore sepulta sit. » Dein hac addit : llis vero concordia Philolaus etiam Pythago ricus dixit his verbis, ete Dorica dialecto in communem versa. subjuncta sunt, ad Eleusmia mysteria spectant; qui- bus initiati magnam felici.atem post mortem couse- cuturi esse credebantur. Quo pertinent Sophoclis Versus, quos recitat Plutarchus lib. De audiendis. poetis, pag. edit. Paris. .... Ter beati et amplius Homines, quibus videre sacra hæc contigit, Priusquam ad Orcum venerint, solis ubi His vivere datur, cæteris mala omnia. .... - communi » via, seu communi more, • sub terram it, y i. e. communi fato defungi- tur. SYLBURG. Non satisfacit eruditissimus Syl- burgius emendando Pindari loco, qui est quem sic scribe, ut inira, p. 224. SYLBURG. nis locum descripsisse ex Phadone, p. : (93) Πᾶς ἄνθ. Πᾶς ἐστι ἄνθρωπος συμφορή, in- (94) Κλεόβιδος καὶ Βίτωνος. Hanc historiam (95) Οἵη περ. Ηomeri locus est Iliad. Σ, in cujus (94) Καὶ γάρ. Hæc occurrunt in Cratylo Platonis, (97) Διότι τοῦτο. Rectius Plato, διότι αὖ τούτῳ. (98) Σημαίνει. Melius Plato, σημήνη. Μοκ, δου (99) Σημα. Ad istam σώματος etymologiam allu- (1) 4 ψυχά. Η ψυχή, Theodoret. et postea (2) Ολβιος. Hire Pindari, et quæ iis e Platone (5) Κοινά εἰς ὑπὸ χθόνα. Forte rectius con 14) Διὸς δυτὸν ἀρχάν. Forte rectius compos. (5) Καὶ οἱ τὰς τελ. Νon pigebit integrum Plato
ἡ γνῶσις οὖν ἐκ τοῦ καρποῦ καὶ τῆς πολιτείας, οὐκ ἐκ τοῦ λόγου καὶ τοῦ ἄνθους· οὐ γὰρ λόγον ψιλὸν εἶναι τὴν γνῶσίν φαμεν, ἀλλά τινα ἐπιστήμην θείαν καὶ φῶς ἐκεῖνο τὸ ἐν τῇ ψυχῇ ἐγγενόμενον ἐκ τῆς κατὰ τὰς ἐντολὰς ὑπακοῆς τὸ πάντα κατάδηλα ποιοῦν τὰ [τε] ἐν γενέσει αὐτόν τε τὸν ἄνθρωπον ἑαυτόν τε γινώσκειν παρασκευάζον καὶ τοῦ θεοῦ ἐπήβολον καθίστασθαι διδάσκον. ὃ γὰρ ὀφθαλμὸς ἐν σώματι, τοῦτο ἐν τῷ νῷ ἡ γνῶσις. μηδὲ λεγόντων ἐλευθερίαν τὴν ὑπὸ ἡδονῆς δουλείαν, καθάπερ οἱ τὴν χολὴν γλυκεῖαν· ἡμεῖς γὰρ ἐλευθερίαν μεμαθήκαμεν ἣν ὁ κύριος ἡμᾶς ἐλευθεροῖ μόνος, ἀπολύων τῶν ἡδονῶν τε καὶ τῶν ἐπιθυμιῶν καὶ τῶν ἄλλων παθῶν. «ὁ λέγων, ἔγνωκα τὸν κύριον, καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ μὴ τηρῶν ψεύστης ἐστίν, καὶ ἐν τούτῳ ἡ ἀλήθεια οὐκ ἔστιν», Ἰωάννης λέγει. Τοῖς δὲ εὐφήμως δι’ ἐγκρατείας ἀσεβοῦσιν εἴς τε τὴν κτίσιν καὶ τὸν ἅγιον δημιουργὸν τὸν παντοκράτορα μόνον θεὸν καὶ διδάσκουσι μὴ δεῖν παραδέχεσθαι γάμον καὶ παιδοποιίαν μηδὲ ἀντεισάγειν τῷ κόσμῳ δυστυχήσοντας ἑτέρους μηδὲ ἐπιχορηγεῖν τῷ θανάτῳ τροφὴν ἐκεῖνα λεκτέον· πρῶτον μὲν τὸ τοῦ ἀποστόλου Ἰωάννου·
Ταὐτὸν δὴ τούτοις φαίνεται καὶ Ἡρόδοτος ποιῶν λέ Ο σήμα, σημαίνει, Β Τίς δ' εἶδεν, εἰ ζῆν τοῦθ', ὁ κέκληται θανεῖν, Τι ζην δὲ θνήσκειν ἐστί; Τίς οἶδεν, εἰ ζῇν τοῦθ', ὁ κέκληται, θανεῖν; Συμφορή, Κλέοβις καὶ Βίτων, Κυδίππης, τῆς μητρὸς αὐτῶν, δεξαμένης εὐ ξαμένης) τῇ Ηρὰ δοῦναι τοῖς παισὶν ὅπερ ἂν εἴη κάλλιστον, ὅτι ἑαυτοὺς ὑποζεύξαντες, την μητέρα εἰς τὸ ἱερὸν ἀνήγαγον, τὸν βίον παραχρήμα κατέστρεψαν. Ο η γάρ. Α. Ζ, ν. 146. - κοῦσι μέντοι μοι μάλιστα δίκην διδούσης τῆς ψυχῆς, Ἡ ψυχὴ ὡς ἂν ἐν γοντα τὸν Σόλωνα· Ω Κροῖσε, πᾶς ἄνθρωπος (95) ἐστι συμφορή· » καὶ ὁ μῦθος δὲ αὐτῷ σαφῶς ὁ περι τοῦ Κλεόβιδος καὶ Βίτωνος (94) οὐκ ἄλλο τι βούλεται ἀλλ᾽ ἢ ψέγειν μὲν τὴν γένεσιν, τὸν θάνατον δὲ ἐππι- γεῖν. Οἴη περ φύλλων γενεή, τοιήδε καὶ ἀνδρῶν (95), "Ομηρος λέγει. Πλάτων δὲ ἐν « Κρατύλῳ » Όργεῖ τὸν λόγον ἀνατίθησι, τὸν περὶ τοῦ κολάζεσθαι τὴν ψυχήν ἐν τῷ σώματι· λέγει δὲ ὧδε. Καὶ γὰρ (16) σημε τινες φασὶν αὐτὸ εἶναι τῆς ψυχῆς, ὡς τεθαμμένης ἐν τῷ νῦν παρόντι· καὶ διότι τοῦτο (47) σημαίνει, ἃ ἂν σημαίνει (98) ή ψυχή· καὶ ταύτῃ σήμα (9.) έρθω; καλεῖσθαι. Δοκοῦσι μέντοι μάλιστα θέσθαι οἱ ἀμφὶ Ορφέα τοῦτο τὸ ὄνομα, ὡς δίκην διδούσης, ὧν δὴ ἕνεκα δίδωσιν. » "Αξιον δὲ καὶ τῆς Φιλολάου λέξεως μνημονεῦσαι· λέγει γὰρ ὁ Πυθαγόρειος ώδε ο Μαρ- τυρέονται δὲ καὶ οἱ παλαιοὶ θεολόγοι τε καὶ μάντεις, ὡς διά τινας τιμωρίας & ψυχά (1) τῷ σώματι συν έζευκται, καὶ καθάπερ ἐν σώματι τούτῳ τέθαπται. ᾿Αλλὰ καὶ Πίνδαρος, περὶ τῶν ἐν Ἐλευσῖνι μυστηρίων λέγων, ἐπιφέρει ο Ολβιος (2), ὅστις ἰδὼν ἐκεῖνα, κοινὰ εἰς ὑπὸ χθόνα ()· οἶδεν μέν βίου τελευτάν, α- δεν δὲ Διὸς δοτὸν ἀρχάν (1). ο Πλάτων τε ἀκολούθως ἐν Φαίδωνι ν οὐκ ὀκνεῖ γράφειν ὧδέ πως ο Καὶ α τὰς τελετάς (5) δὲ ἡμῖν οὗτοι καταστήσαντες οὐκ σήματι τῷ σώματι ἐντετυμβευμένη. Η. Θεραπευτ.. ε'. Τῷ τοι ὁ Πλάτων ἐν τῷ Κρατύλῳ τὸ σώμα σήμα κέκληκεν, ὡς ἐν τούτῳ τῆς ψυχῆς κανεί τεθαμμένης. • (σώμα) (σημα) Ξύμφωνα δε τούτων καὶ Φιλόλαος ὁ Πυθαγόρειος Εφη λέγει δε ὧδε. « σήματι μια σώματι, Ὡς τρισόλβιοι Κεῖνοι βροτῶν, οἱ ταῦτα δερχθέντες τέλη, Μόλωσ᾽ εἰς "Αδου· τοῖσδε γὰρ μόνοις ἐκεῖ Ζῇν ἐστι, τοῖς δ᾽ ἄλλοισι πάντ' ἐκεῖ κακά. εἶσ᾽ ὑπὸ χθόνα, « περὶ τῶν ἐν Ἐλευσῖνι μεμνημένων, Ολβιος, ὅστις, ἰδὼν ἐκεῖνα, κοίλαν εἶσ᾽ ὑπὸ χθόνα. Πειν>IES. διόσδοτον ἀρχάν, Καὶ κινδυνεύουσι καὶ οἱ τὰς τελετὰς ἡμῖν οὗτοι καταστή σαντες οὐ φαῦλοί τινες εἶναι, ἀλλὰ τῷ ὄντι πάλαι απ CLEMENTIS ALEXANDRINI +120 'em quod hi, videtur Herodotus quoque inducere A fcentem Solonem : • Crose, quivis homo nihil est aliud quam calamitas. › Jam vero ejus de Cleobide et Bitone fabula plane nihil aliud vult, quam vituperare generationem, laudare autem mortem. Et qualis folii, est hominum generatio talis, ait Homerus. Plato autem in Cratylo, Orpheo tribuit earn sermonem, quo anima puniri in cor- pore dicitur : Nmperorpus hoc anime monumentum, « quidam esse tradunt: quasi ipsa praesenti in tempore sit sepulia; atque etiam quia anima per corpus significat, quacunque significare potest : ideo oñµa jure vocari. Videatur mill preterea Orpleus nomen hoc ob il potissimum imposuisse, quel anima in corpore hoc delictorum Juat pœnas. » Opere pretium est autem meminisse etiam eorum, que dicit Philolaus. Sic enim dicit hic Pythagoreus : c Testantur autem veteres quoque th ologi et vates, ad luenda supplicia animam con- junctam esse corpori, et in eo tanquam in monu- mento es e sepultam. Quin etiam Pindarus de iis, que sunt in Eleusine, mysteriis loquens, infert : ‹ Beatus, qui cum illa sub terra viderit communia, novit quidem vitæ finem, novit autem datum Jovis imperium. » Et Plato similiter in Phædone non ve- P. ED. POTTER, ED. PARIS. tragœlia, alii ex ejusdem Phryro recitant : Quis novit, an vivere sil, quod nos vocamus mori, Mors autem vita? Ubi prior versus hoc modo distingui et explicari debuit : Quis novit, an illud vivere, quod sic a nobis dici- [tur, mori sit? quit Solon apnd Herodot. lib. i, cap. 52. Theodoret. loco superius dicto. enarrant Herodotus lib. 1, cap. 51, et Plutarchus Consolat. ad Αpollon., p. edit. Paris., itemque Sto sells serm. 1.9, pag. : (seril. Cleobis et Biton, cum ipsorum mater Cydippe Junonem rogasset, ut optimam rem filiis donaret, eo quod jugum ipsimet subeuntes matrem ad tem- plum perduxissent, vitam statim finiverunt. » Dein in eorumdem laudem epigramma quoddam recitat. loci citatione Apollonii Rhodii scholiastes habet, SYLBURG. Exstat autem Homeri ver- sus in Il. p. 275. Ide. Lowibio visum est. dein, quod plenius est. Ibid. dunt etiam hæc Philonis pag. : C D STLBURG. Theodoretus e Clemente have transtulit in pag. : ideoque Plato in Cratylo copus sepulcrum vocavit, quasi anima corpore sepulta sit. » Dein hac addit : llis vero concordia Philolaus etiam Pythago ricus dixit his verbis, ete Dorica dialecto in communem versa. subjuncta sunt, ad Eleusmia mysteria spectant; qui- bus initiati magnam felici.atem post mortem couse- cuturi esse credebantur. Quo pertinent Sophoclis Versus, quos recitat Plutarchus lib. De audiendis. poetis, pag. edit. Paris. .... Ter beati et amplius Homines, quibus videre sacra hæc contigit, Priusquam ad Orcum venerint, solis ubi His vivere datur, cæteris mala omnia. .... - communi » via, seu communi more, • sub terram it, y i. e. communi fato defungi- tur. SYLBURG. Non satisfacit eruditissimus Syl- burgius emendando Pindari loco, qui est quem sic scribe, ut inira, p. 224. SYLBURG. nis locum descripsisse ex Phadone, p. : (93) Πᾶς ἄνθ. Πᾶς ἐστι ἄνθρωπος συμφορή, in- (94) Κλεόβιδος καὶ Βίτωνος. Hanc historiam (95) Οἵη περ. Ηomeri locus est Iliad. Σ, in cujus (94) Καὶ γάρ. Hæc occurrunt in Cratylo Platonis, (97) Διότι τοῦτο. Rectius Plato, διότι αὖ τούτῳ. (98) Σημαίνει. Melius Plato, σημήνη. Μοκ, δου (99) Σημα. Ad istam σώματος etymologiam allu- (1) 4 ψυχά. Η ψυχή, Theodoret. et postea (2) Ολβιος. Hire Pindari, et quæ iis e Platone (5) Κοινά εἰς ὑπὸ χθόνα. Forte rectius con 14) Διὸς δυτὸν ἀρχάν. Forte rectius compos. (5) Καὶ οἱ τὰς τελ. Νon pigebit integrum Plato
PG 8:1149«καὶ νῦν ἀντίχριστοι πολλοὶ γεγόνασιν, ὅθεν ἐγνώκαμεν ὅτι ἐσχάτη ὥρα ἐστίν. ἐξ ἡμῶν ἐξῆλθον, ἀλλ’ οὐκ ἦσαν ἐξ ἡμῶν· εἰ γὰρ ἦσαν ἐξ ἡμῶν, μεμενήκεισαν ἂν μεθ’ ἡμῶν.» ἔπειτα καὶ διαστρεπτέον αὐτοὺς τὰ ὑπ’ αὐτῶν φερόμενα διαλύοντας ὧδέ πως· τῇ Σαλώμῃ ὁ κύριος πυνθανομένῃ, «μέχρι πότε θάνατος ἰσχύσει;» οὐχ ὡς κακοῦ τοῦ βίου ὄντος καὶ τῆς κτίσεως πονηρᾶς, «μέχρις ἂν» εἶπεν «ὑμεῖς αἱ γυναῖκες τίκτητε,» ἀλλ’ ὡς τὴν ἀκολουθίαν τὴν φυσικὴν διδάσκων· γενέσει γὰρ πάντως ἕπεται καὶ φθορά. τρυφῆς μὲν οὖν καὶ πάσης ἀκοσμίας ἡμᾶς ὁ νόμος ἐξάγειν προῄρηται, καὶ τοῦτό ἐστιν αὐτοῦ τέλος, ἐκ τῆς ἀδικίας ἡμᾶς εἰς δικαιοσύνην ὑπάγειν, γάμους τε αἱρουμένους σώφρονας καὶ παιδοποιίας καὶ πολιτείας. ὁ δὲ κύριος «οὐ καταλύειν τὸν νόμον ἀφικνεῖται, ἀλλὰ πληρῶσαι»· πληρῶσαι δὲ οὐχ ὡς ἐνδεῆ, ἀλλὰ τῷ τὰς κατὰ νόμον προφητείας ἐπιτελεῖς γενέσθαι κατὰ τὴν αὑτοῦ παρουσίαν, ἐπεὶ τὰ τῆς ὀρθῆς πολιτείας καὶ τοῖς δικαίως βεβιωκόσι πρὸ τοῦ νόμου διὰ τοῦ λόγου ἐκηρύσσετο. οἱ τοίνυν πολλοὶ τὴν ἐγκράτειαν οὐκ εἰδότες σώματι πολιτεύονται, ἀλλ’ οὐ πνεύματι. «γῆ δὲ καὶ σποδὸς» τὸ σῶμα ἄνευ πνεύματος.
ἄλλοτι, ο ἕως, « Μετὰ θεῶν τε οἰκήσει. » Τί δὲ ὅταν λέγῃ, « Εως (6) ἂν τὸ σῶμα ἔχωμεν, καὶ συμπε φυρμένη (7) ἡμῶν ἡ ψυχὴ ἡ μετὰ τοιούτου κακοῦ, οὐ μήποτε κτησώμεθα ἐκεῖνο ἱκανῶς, οὗ ἐπιθυμοῦ- μεν; › οὐχὶ αἰτίαν τῶν μεγίστων κακῶν τὴν γένεσιν αἰνίσσεται; Κὰν τῷ ο Φαίδωνι (8) , ἐπιμαρτυρεῖ· • Κινδυνεύουσι γὰρ, ὅσοι τυγχάνουσιν ὀρθῶς ἀπτό μενοι φιλοσοφίας, λεληθέναι τοὺς ἄλλους, ὅτι οὐδὲν ἄλλο αὐτοὶ ἐπιτηδεύουσιν ἢ ἀποθνήσκειν τε καὶ τε- θνάναι. » Καὶ πάλιν, « Οὐκοῦν (9) καὶ ἐνταῦθα ἡ τοῦ φιλοσόφου ψυχὴ μάλιστα ἀτιμάζει τὸ σῶμα, καὶ φεύ γει ἀπ' αὐτοῦ· ζητεῖ δὲ αὐτὴ καθ' αὐτὴν γίνεσθαι (10). » Καὶ μήτι συνάδει τῷ θείῳ ᾿Αποστόλῳ, λέγοντι · « Τα- λαίπωρος ἐγὼ ἄνθρωπος· τίς με ρύσεται ἐκ τοῦ σώ ματος τοῦ θανάτου τούτου; ν εἰ μὴ τὴν ὁμοφροσύνην τῶν εἰς κακίαν υποσεσυρμένων ο σῶμα θανάτου τροπικώς λέγει. Τήν τε συνουσίαν, γενέσεως οὖσαν ἀρχὴν, καὶ πρὸ τοῦ Μαρκίωνος ἀποστρεφόμενος φαί νεται ἐν τῷ πρώτῳ τῆς Πολιτείας, ὁ Πλάτων· ἐπαινῶν γὰρ τὸ γῆρας (11), ἐπιφέρει, « Ότι εξ ἴσθι (12) ὅτι ἔμοιγε ὅσον αἱ ἄλλαι αἱ κατὰ τὸ σῶμα ἡδοναί ἀπομαραίνονται, τοσοῦτον αύξονται αἱ περὶ τοὺς λόγους ἐπιθυμίαι τε καὶ ἡδοναί·, τῆς τε τῶν ἀφροδισίων χρήσεως ἐπιμνησθείς, « Ευφήμει (15), ἄνθρωπε· ἀσμενέστατα μέντοι αὐτὸ ἀπέφυγον, ὥσπερ λυττῶντά τινα καὶ ἄγριον δεσπότην ἀποφυγών. » Πάν λιν δ' ἐν τῷ ο Φαίδωνι, » τήν γένεσιν κακίζων, γρά φει· κ Ὁ μὲν οὖν ἐν (14) ἀποῤῥήτοις λεγόμενος περὶ αὐτῶν λόγος, ὡς ἔν τινι φρουρᾷ ἐσμεν οἱ ἄνθρωποι. » Καὶ αὖθις, « Οἱ δὲ (15) δὴ, ἂν δόξωσι διαφερόντως πρὸς τὸ ὁσίως βιῶναι, οὗτοί εἰσιν, οἱ τῶνδε μὲν τῶν τόπων ἐν τῇ γῇ (16) Ελευθερούμενοί τε καὶ ἀπαλλατ τόμενοι, ὥσπερ δεσμωτηρίων, ἄνω δὲ εἰς τὴν καθα ρὰν οἴκησιν ἀφικνούμενοι. ᾿Αλλ' ὅμως οὕτως ἔχων, αἴσθεται (17) τῆς διοικήσεως καλῶς ἐχούσης, καὶ φη- * Ρ. νίττεσθαι, ὅτι ὃς ἂν ἀμύητος καὶ ἀτέλεστος εἰς ᾅδου ἀφίκηται, ἐν βορβόρω κείσεται· ὁ δὲ κεκαθαρμένος καὶ τετελεσμένος ἐκεῖσε ἀφικόμενος μετὰ θεῶν οἰκή σει. • οὐκ ἄλλο τι οὐ φαν λοί τινες, « τοῦ τοιούτου κακοῦ, οὐ μήποτε κτησώμεθα ἐκεῖνο ἱκανῶς, οὗ ἐπ. Φαίδωνι, Καὶ δὴ καὶ Σοφοκλεί ποτε τῷ ποιητῇ παρεγενόμην ερωτω μένῳ ὑπό τινος· Πῶς, ἔφη, ὦ Σοφόκλεις, ἔχεις πρὸς τἀφροδίσια; ἔτι οἷός τ' εἶ γυναικὶ συγγίγνεσθαι : καὶ δς, Εὐφήμει, ἔφη, ὦ ἄνθρωπε. Ασμενέστατα μέντοι αὐτὸ ἀπέφυγον, ὥσπερ λυττῶντά τινα καὶ ἄγριον δε σπότην ἀποφυγών. • οὖν ἐν ἀποῤῥήτοις λεγόμενος περὶ αὐτῶν λόγος, ὡς ἐν τινι φρουρῇ ἐσμὲν οἱ ἄνθρωποι, καὶ οὐ δεῖ δὴ ἑαυτὸν ἐκ ταύτης λύειν, οὐδὲ ἀποδιδράσκειν, μέγας τέ τίς μοι φαίνεται, καὶ οὐ ῥᾴδιος διιδεῖν. « γῇ, STROMATUM LIB. 111. 1:22 A retur hoc modo scribere: Purro autem bi, qui no- ED. POTTER, 453-434 ED. PARIS. Quamobrem hi, qui nobis inysteria consti- tuerunt, minime contemnendi videntur, sed revera jamdudum occulte nos adinonuere, quod quicun- que non expiatus, neque initiatus migrabit ad infe- ros, is jacebit in luto: quicunque vero purgatus atque initiatus illuc accesserit, cum diis habitabit. Dein addit, epurgatos, sua sententia, non esse alios, quam qui recte sunt philosophatiquos quidem superius dixerat, perpetuo meditari discessum a corpore. » Hinc autem apparet, quod apud Cle- mentem pro substituendum sit non contemnendi homines. Phædone, p. 50. Plat. quia jam aliquoties ex hoc dialogo citata testimonia. SYLBURG. Occurrit autem hic locus in Phedonis p. 48. - Sophoclis apophthegma eleganter exponit Cicero in Culone majore, qui est De senectute. SYLBURG. bis hæc constituerunt mysteria, non aliquid aliud, › usque ad : < Et cum diis habitatione. » Quid vero, cum dicit: ‹ Quandiu corpus habuerimus, et anima nostra cum ejusmodi malo admista fuerit, illud, quod desideramus, nunquam satis assequemur?, annon significat generationem esse causam maxi- morum malorum? Jam vero in Phædɩne quoque testatur : « Evenit enim, ut qui recte phil sophan- tur, non animadvertantur ab aliis in nullam rem aliam suum studium conferre, quam ut emorian- tur, et sint mortui. » Et rursus : « Ergo hic quoque philosophi anima corpus maxime vilipendit, et ab eo fugit, ipsa autem secum seorsim esse quæ rit. » Nunquid autem consentit cum divino B Apostolo, qui dicit : • Infelix ego hono, quis me liberalit a corpore mortis hujus e?, uisi forte eorum consensionen, qui trahuntur in vitium, • corpus mortis • dicit tropice. Atque coitum quo. que, qui est principium generationis, vel ante Marcionem videtur Plato aversari in primo De re- publica : ubi cum laudasset senectutem, subjungit: ‹ Velim scias, quod quo magis me deficiunt aliæ, › nempe corporis, c voluptates, eo magis comfabu- landi cupiditas, et voluptas, quam ex ea re capio, augetur. Et cum rei venereæ injecta esset men- tio : • Bona verba quæso, » inquit : c ego vero lu- benter isthinc, tanquam ab insano aliquo et agresti domino, edugi. Rursus in Phadone, vitupe: ans generationem, dicit: « Quæ ergo de his in arcanis dicitur, læc est oratio, quod nos homines sumus in custodia aliqua. Et rursus : c Qui autem pie præ cæteris vixisse inveniuntur, hi sunt, qui ex his terrenis locis, tanquam e carcere, soluti atque li- berati, ad puram in altioribus locis habitationem • Rom. vil, 24. C lib. 1, pag. 572. haud pigebitis autem paulo post principium lib. De republica, pag. 572, 573, sic se habet : Et cum Sophocle poeia non- nunquam adfui, ex quo cum quidam quæreret, utereturne rebus venereis, Dii meliora, inquit, la- benter istine, tanquam a domino agresti et furiose, profugi. » Conf. superius Pedag. til. i, cap. 10, et Stobæum in principio serm. 6, qui est De intem- perantia. Profecto sermo ille, qui de hisce rebus arcane habetur, uod nos homines sumus in quadam custodia, neque decet quemquam ex hac seipsum solvere, neque aufugere, magnus quidem milii videtur, neque co- guitu facilis. Piato. (6) "Εως. Hæc etiam sumpta sunt ex Platonis (7) Συμπερ. Συμπεφυρμένη ᾗ ἡμῶν ἡ ψυχὴ μετὰ (8) Κὰν τῷ Φαίδωνι. A. mavult καὶ τῷ αὐτῷ (9) Οὐκοῦν. Ex ejusdem libri p. 49. (10) Γίνεσθαι. Γίγνεσθαι, Plato. (11) Τὸ γῆρας. Locun de laude senectutis, et (12) Ὅτι εὖ ἴσθι. Ὡς εὖ ἴ30. Plato De repu!lica (13) Ευφήμει. Integrum Platonis locum attulisse (14) Ὁ μὲν οὖν. Εx Plædone, pag. 47 : Ὁ μὲν (15) Οι δέ. Ε Phædone, pag. 84. (16) Τῶν τόπων ἐν τῇ γῇ. Τῶν τόπων τῶν ἐν τῇ (17) Αίσβεται. Haual scio, an verius ᾔσθηται,
αὐτίκα μοιχείαν ἐξ ἐνθυμήσεως κρίνει ὁ κύριος· τί γάρ; οὐκ ἔστι καὶ γάμῳ ἐγκρατῶς χρῆσθαι καὶ μὴ πειρᾶσθαι διαλύειν «ὃ συνέζευξεν ὁ θεός»; τοιαῦτα γὰρ διδάσκουσιν οἱ τῆς συζυγίας μερισταί, δι’ οὓς καὶ τὸ ὄνομα βλασφημεῖται. μιαρὰν δὲ εἶναι τὴν συνουσίαν λέγοντες οὗτοι οἱ τὴν σύστασιν καὶ αὐτοὶ ἐκ συνουσίας εἰληφότες πῶς οὐκ ἂν εἶεν μιαροί; τῶν δὲ ἁγιασθέντων ἅγιον οἶμαι καὶ τὸ σπέρμα. ἡγιάσθαι μὲν οὖν ἡμῖν ὀφείλει οὐ μόνον τὸ πνεῦμα, ἀλλὰ καὶ ὁ τρόπος καὶ ὁ βίος καὶ τὸ σῶμα· ἐπεὶ τίνι λόγῳ ὁ ἀπόστολος Παῦλος ἡγιάσθαι λέγει τὴν γυναῖκα ὑπὸ τοῦ ἀνδρὸς ἢ τὸν ἄνδρα ὑπὸ τῆς γυναικός; τί δέ ἐστιν ὅπερ ὁ κύριος εἶπεν πρὸς τοὺς περὶ τοῦ ἀποστασίου πυνθανομένους, εἰ ἔξεστιν ἀπολῦσαι γυναῖκα Μωυσέως ἐπιτρέψαντος; «πρὸς τὴν σκληροκαρδίαν ὑμῶν», φησίν, «ὁ Μωυσῆς ταῦτα ἔγραψεν· ὑμεῖς δὲ οὐκ ἀνέγνωτε ὅτι τῷ πρωτοπλάστῳ ὁ θεὸς εἶπεν· ἔσεσθε οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν; ὥστε ὁ ἀπολύων τὴν γυναῖκα χωρὶς λόγου πορνείας ποιεῖ αὐτὴν μοιχευθῆναι.» ἀλλὰ «μετὰ τὴν ἀνάστασιν», φησίν, «οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίζονται.» καὶ γὰρ περὶ τῆς κοιλίας καὶ τῶν βρωμάτων εἴρηται·
ἄλλοτι, ο ἕως, « Μετὰ θεῶν τε οἰκήσει. » Τί δὲ ὅταν λέγῃ, « Εως (6) ἂν τὸ σῶμα ἔχωμεν, καὶ συμπε φυρμένη (7) ἡμῶν ἡ ψυχὴ ἡ μετὰ τοιούτου κακοῦ, οὐ μήποτε κτησώμεθα ἐκεῖνο ἱκανῶς, οὗ ἐπιθυμοῦ- μεν; › οὐχὶ αἰτίαν τῶν μεγίστων κακῶν τὴν γένεσιν αἰνίσσεται; Κὰν τῷ ο Φαίδωνι (8) , ἐπιμαρτυρεῖ· • Κινδυνεύουσι γὰρ, ὅσοι τυγχάνουσιν ὀρθῶς ἀπτό μενοι φιλοσοφίας, λεληθέναι τοὺς ἄλλους, ὅτι οὐδὲν ἄλλο αὐτοὶ ἐπιτηδεύουσιν ἢ ἀποθνήσκειν τε καὶ τε- θνάναι. » Καὶ πάλιν, « Οὐκοῦν (9) καὶ ἐνταῦθα ἡ τοῦ φιλοσόφου ψυχὴ μάλιστα ἀτιμάζει τὸ σῶμα, καὶ φεύ γει ἀπ' αὐτοῦ· ζητεῖ δὲ αὐτὴ καθ' αὐτὴν γίνεσθαι (10). » Καὶ μήτι συνάδει τῷ θείῳ ᾿Αποστόλῳ, λέγοντι · « Τα- λαίπωρος ἐγὼ ἄνθρωπος· τίς με ρύσεται ἐκ τοῦ σώ ματος τοῦ θανάτου τούτου; ν εἰ μὴ τὴν ὁμοφροσύνην τῶν εἰς κακίαν υποσεσυρμένων ο σῶμα θανάτου τροπικώς λέγει. Τήν τε συνουσίαν, γενέσεως οὖσαν ἀρχὴν, καὶ πρὸ τοῦ Μαρκίωνος ἀποστρεφόμενος φαί νεται ἐν τῷ πρώτῳ τῆς Πολιτείας, ὁ Πλάτων· ἐπαινῶν γὰρ τὸ γῆρας (11), ἐπιφέρει, « Ότι εξ ἴσθι (12) ὅτι ἔμοιγε ὅσον αἱ ἄλλαι αἱ κατὰ τὸ σῶμα ἡδοναί ἀπομαραίνονται, τοσοῦτον αύξονται αἱ περὶ τοὺς λόγους ἐπιθυμίαι τε καὶ ἡδοναί·, τῆς τε τῶν ἀφροδισίων χρήσεως ἐπιμνησθείς, « Ευφήμει (15), ἄνθρωπε· ἀσμενέστατα μέντοι αὐτὸ ἀπέφυγον, ὥσπερ λυττῶντά τινα καὶ ἄγριον δεσπότην ἀποφυγών. » Πάν λιν δ' ἐν τῷ ο Φαίδωνι, » τήν γένεσιν κακίζων, γρά φει· κ Ὁ μὲν οὖν ἐν (14) ἀποῤῥήτοις λεγόμενος περὶ αὐτῶν λόγος, ὡς ἔν τινι φρουρᾷ ἐσμεν οἱ ἄνθρωποι. » Καὶ αὖθις, « Οἱ δὲ (15) δὴ, ἂν δόξωσι διαφερόντως πρὸς τὸ ὁσίως βιῶναι, οὗτοί εἰσιν, οἱ τῶνδε μὲν τῶν τόπων ἐν τῇ γῇ (16) Ελευθερούμενοί τε καὶ ἀπαλλατ τόμενοι, ὥσπερ δεσμωτηρίων, ἄνω δὲ εἰς τὴν καθα ρὰν οἴκησιν ἀφικνούμενοι. ᾿Αλλ' ὅμως οὕτως ἔχων, αἴσθεται (17) τῆς διοικήσεως καλῶς ἐχούσης, καὶ φη- * Ρ. νίττεσθαι, ὅτι ὃς ἂν ἀμύητος καὶ ἀτέλεστος εἰς ᾅδου ἀφίκηται, ἐν βορβόρω κείσεται· ὁ δὲ κεκαθαρμένος καὶ τετελεσμένος ἐκεῖσε ἀφικόμενος μετὰ θεῶν οἰκή σει. • οὐκ ἄλλο τι οὐ φαν λοί τινες, « τοῦ τοιούτου κακοῦ, οὐ μήποτε κτησώμεθα ἐκεῖνο ἱκανῶς, οὗ ἐπ. Φαίδωνι, Καὶ δὴ καὶ Σοφοκλεί ποτε τῷ ποιητῇ παρεγενόμην ερωτω μένῳ ὑπό τινος· Πῶς, ἔφη, ὦ Σοφόκλεις, ἔχεις πρὸς τἀφροδίσια; ἔτι οἷός τ' εἶ γυναικὶ συγγίγνεσθαι : καὶ δς, Εὐφήμει, ἔφη, ὦ ἄνθρωπε. Ασμενέστατα μέντοι αὐτὸ ἀπέφυγον, ὥσπερ λυττῶντά τινα καὶ ἄγριον δε σπότην ἀποφυγών. • οὖν ἐν ἀποῤῥήτοις λεγόμενος περὶ αὐτῶν λόγος, ὡς ἐν τινι φρουρῇ ἐσμὲν οἱ ἄνθρωποι, καὶ οὐ δεῖ δὴ ἑαυτὸν ἐκ ταύτης λύειν, οὐδὲ ἀποδιδράσκειν, μέγας τέ τίς μοι φαίνεται, καὶ οὐ ῥᾴδιος διιδεῖν. « γῇ, STROMATUM LIB. 111. 1:22 A retur hoc modo scribere: Purro autem bi, qui no- ED. POTTER, 453-434 ED. PARIS. Quamobrem hi, qui nobis inysteria consti- tuerunt, minime contemnendi videntur, sed revera jamdudum occulte nos adinonuere, quod quicun- que non expiatus, neque initiatus migrabit ad infe- ros, is jacebit in luto: quicunque vero purgatus atque initiatus illuc accesserit, cum diis habitabit. Dein addit, epurgatos, sua sententia, non esse alios, quam qui recte sunt philosophatiquos quidem superius dixerat, perpetuo meditari discessum a corpore. » Hinc autem apparet, quod apud Cle- mentem pro substituendum sit non contemnendi homines. Phædone, p. 50. Plat. quia jam aliquoties ex hoc dialogo citata testimonia. SYLBURG. Occurrit autem hic locus in Phedonis p. 48. - Sophoclis apophthegma eleganter exponit Cicero in Culone majore, qui est De senectute. SYLBURG. bis hæc constituerunt mysteria, non aliquid aliud, › usque ad : < Et cum diis habitatione. » Quid vero, cum dicit: ‹ Quandiu corpus habuerimus, et anima nostra cum ejusmodi malo admista fuerit, illud, quod desideramus, nunquam satis assequemur?, annon significat generationem esse causam maxi- morum malorum? Jam vero in Phædɩne quoque testatur : « Evenit enim, ut qui recte phil sophan- tur, non animadvertantur ab aliis in nullam rem aliam suum studium conferre, quam ut emorian- tur, et sint mortui. » Et rursus : « Ergo hic quoque philosophi anima corpus maxime vilipendit, et ab eo fugit, ipsa autem secum seorsim esse quæ rit. » Nunquid autem consentit cum divino B Apostolo, qui dicit : • Infelix ego hono, quis me liberalit a corpore mortis hujus e?, uisi forte eorum consensionen, qui trahuntur in vitium, • corpus mortis • dicit tropice. Atque coitum quo. que, qui est principium generationis, vel ante Marcionem videtur Plato aversari in primo De re- publica : ubi cum laudasset senectutem, subjungit: ‹ Velim scias, quod quo magis me deficiunt aliæ, › nempe corporis, c voluptates, eo magis comfabu- landi cupiditas, et voluptas, quam ex ea re capio, augetur. Et cum rei venereæ injecta esset men- tio : • Bona verba quæso, » inquit : c ego vero lu- benter isthinc, tanquam ab insano aliquo et agresti domino, edugi. Rursus in Phadone, vitupe: ans generationem, dicit: « Quæ ergo de his in arcanis dicitur, læc est oratio, quod nos homines sumus in custodia aliqua. Et rursus : c Qui autem pie præ cæteris vixisse inveniuntur, hi sunt, qui ex his terrenis locis, tanquam e carcere, soluti atque li- berati, ad puram in altioribus locis habitationem • Rom. vil, 24. C lib. 1, pag. 572. haud pigebitis autem paulo post principium lib. De republica, pag. 572, 573, sic se habet : Et cum Sophocle poeia non- nunquam adfui, ex quo cum quidam quæreret, utereturne rebus venereis, Dii meliora, inquit, la- benter istine, tanquam a domino agresti et furiose, profugi. » Conf. superius Pedag. til. i, cap. 10, et Stobæum in principio serm. 6, qui est De intem- perantia. Profecto sermo ille, qui de hisce rebus arcane habetur, uod nos homines sumus in quadam custodia, neque decet quemquam ex hac seipsum solvere, neque aufugere, magnus quidem milii videtur, neque co- guitu facilis. Piato. (6) "Εως. Hæc etiam sumpta sunt ex Platonis (7) Συμπερ. Συμπεφυρμένη ᾗ ἡμῶν ἡ ψυχὴ μετὰ (8) Κὰν τῷ Φαίδωνι. A. mavult καὶ τῷ αὐτῷ (9) Οὐκοῦν. Ex ejusdem libri p. 49. (10) Γίνεσθαι. Γίγνεσθαι, Plato. (11) Τὸ γῆρας. Locun de laude senectutis, et (12) Ὅτι εὖ ἴσθι. Ὡς εὖ ἴ30. Plato De repu!lica (13) Ευφήμει. Integrum Platonis locum attulisse (14) Ὁ μὲν οὖν. Εx Plædone, pag. 47 : Ὁ μὲν (15) Οι δέ. Ε Phædone, pag. 84. (16) Τῶν τόπων ἐν τῇ γῇ. Τῶν τόπων τῶν ἐν τῇ (17) Αίσβεται. Haual scio, an verius ᾔσθηται,
PG 8:1151«τὰ βρώματα τῇ κοιλίᾳ καὶ ἡ κοιλία τοῖς βρώμασιν, ὁ δὲ θεὸς καὶ ταύτην καὶ ταῦτα καταργήσει·» τούτους ἐπιρραπίζων τοὺς δίκην κάπρων καὶ τράγων ζῆν οἰομένους, ἵνα μὴ ἀδεῶς ἐσθίοιεν καὶ ὀχεύοιεν. εἰ γοῦν τὴν ἀνάστασιν ἀπειλήφασιν, ὡς αὐτοὶ λέγουσι, καὶ διὰ τοῦτο ἀθετοῦσι τὸν γάμον, μηδὲ ἐσθιέτωσαν μηδὲ πινέτωσαν· καταργεῖσθαι γὰρ ἔφη τὴν κοιλίαν καὶ τὰ βρώματα ὁ ἀπόστολος ἐν τῇ ἀναστάσει. πῶς οὖν καὶ πεινῶσι καὶ διψῶσι καὶ ⟨τὰ κατὰ⟩ τὴν σάρκα πάσχουσι καὶ τὰ ἄλλα ὅσα ὁ διὰ Χριστοῦ τελείαν τὴν προσδοκωμένην ἀνάστασιν λαβὼν οὐ πείσεται; ἀλλὰ καὶ οἱ τὰ εἴδωλα σεβόμενοι βρωμάτων τε ἅμα καὶ ἀφροδισίων ἀπέχονται. «οὐκ ἔστι δὲ ἡ βασιλεία θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις» φησίν. ἀμέλει διὰ φροντίδος ἐστὶ καὶ τοῖς Μάγοις οἴνου τε ὁμοῦ καὶ ἐμψύχων καὶ ἀφροδισίων ἀπέχεσθαι λατρεύουσιν ἀγγέλοις καὶ δαίμοσιν. ὡς δὲ ἡ ταπεινοφροσύνη πραότης ἐστίν, οὐχὶ δὲ κακουχία σώματος, οὕτω καὶ ἡ ἐγκράτεια ψυχῆς ἀρετὴ ἡ οὐκ ἐν φανερῷ, ἀλλ’ ἐν ἀποκρύφῳ.
Β Α σίν· Οὐ δεῖ (18) δὴ ἑαυτὸν ἐκ ταύτης λύειν, οὐδὲ Ρ. Θεραπευτ. δ', Συνθέντος, κέκτηται ποτέ. Λέγω δ' οὐδὲν σοφόν, ἀλλ' ὅπερ ἅπαντες Ελ- ληνές τε καὶ βάρβαροι γιγνώσκομέν τινα τρόπον, ὡς ἐξ ἀρχῆς τὸ γενέσθαι χαλεπὸν ἅπαντι ζώῳ, πρῶτον μὲν τὸ μετασχεῖν τῆς τῶν κυουμένων ἔξεως, ἔπειτ' ἀποδιδράσκειν· » και, συνελόντι εἰπεῖν, κακὴν λογί ζεσθαι τὴν ὕλην, ἀφορμὴν οὐ παρέσχεν τῷ Μαρκίων, εὐσεβῶς αὐτὸς εἰπὼν περὶ τοῦ κόσμου τάδε· « Παρὰ (19) μὲν γὰρ τοῦ συνθέντος (20) πάντα τὰ καλὰ κέκτην ται (21)· παρὰ δὲ τῆς ἔμπροσθεν ἔξεως, ὅσα χαλετά καὶ ἄδικα ἐν οὐρανῷ γίνεται, ταῦτα ἐξ ἐκείνης αὐτός τε ἔχει καὶ τοῖς ζώοις ἐναπεργάζεται. » Έτι δε σε φέστερον ἐπιφέρει (22)· « Τούτων δὲ αὐτῷ (25) σωματοειδὲς τῆς συγκράσεως (24) αἴτιον, τὸ τῆς κατ λαι ποτὲ φύσεως σύντροφον (25), ὅτι πολλῆς ἦν μετέ χον ἀταξίας πρὶν εἰς τὸν νῦν κόσμον ἀφικέσθαι. Οὐδὲν δὲ ἧττον καν τοῖς • Νόμοις ἡ ὀδύρεται τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, λέγων ὧδε· « Θεοὶ (26) δὲ οίκτεί ραντες τὸ τῶν ἀνθρώπων ἐπίπονον πεφυκός γένος, ἀναπαύλας τε αὐτοῖς τῶν πόνων ἐτάξαντο τὰς τῶν ἑορτῶν ἀμοιβάς. » Εν τε τῇ « Επινομίδι » καὶ τα; αἰτίας τοῦ οἴκτου δίεισι, καὶ τάδε λέγει· ι Ὡς ἐξ ἀλ χῆς (27) τὸ γενέσθαι χαλεπὸν ἅπαντι ζώῳ, πρώτον μὲν τὸ μετασχεῖν τῆς τῶν κυουμένων Έξεως, ἔπειτ' αὖ τὸ γίνεσθαι, καὶ ἔτι τρέφεσθαι, καὶ παιδεύεσαι, διὰ πόνων μυρίων γίγνεται ξύμπαντα, ὡς φαμί ἅπαντες. » Τί δέ; οὐχὶ καὶ Ἡράκλειτος (28) θάνα τον τήν γένεσιν καλεῖ; Πυθαγόρας δὲ καὶ τῷ ἐν « Γο γίᾳ ο Σωκράτει ἐμφερῶς, ἐν οἷς φησι· ο Θάνατε; ἐστιν, ὁκόσα ἐγερθέντες δρέομεν· ὁκόσα δὲ εύδοντες, ὕπνος. » ᾿Αλλὰ τούτων μὲν ἅλις· ἐπειδὰν δὲ περὶ τῶν ἀρχῶν διαλαμβάνωμεν, τότε καὶ τὰς ἐναντιότητας ταύτας, ἃς οἵ τε φιλόσοφοι αινίσσονται, οἵ τε περί Μαρκίωνα δογματίζουσιν, ἐπισκεψώμεθα (29). Πλέν οὐκ ἀσαφῶς δεδεῖχθαι ἡμῖν νομίζω τὰς ἀφορμὰς τῶν ξένων δογμάτων τὸν Μαρκίωνα παρὰ Πλάτωνος εχε ρίστως τε καὶ ἀμαθῶς εἰληφέναι. Ὁ δὲ περὶ ἐγκρι- τείας ἡμῖν προβαινέτω λόγος. Εφάσκομεν δὲ τὴν δυς- αὖ τὸ γίγνεσθαι, καὶ ἔτι τὸ τρέφεσθαι, καὶ παιδεύ Ἔσθαι, καὶ διὰ πόνων μυρίων ταύτα γίγνεσθαι ξύμ παντα, ὡς φαμεν ἅπαντες. • νεσιν καλεί. Πυθαγόρᾳ τε καὶ τῷ ἐν Γοργία Σωκρά τει ἐμφερῶς, ἐν οἷς φησί, θάνατός ἐστι· Τίς δ' οἶδεν, καὶ ἡμεῖς τῷ ὄντι ἴσως τέθναμεν, ὅπερ ἤδη τοῦ ἔγωγε καὶ ἤκουσα τῶν σοφῶν, ὡς νῦν ἡμεῖς τέθναμεν, καὶ τὸ μὲν σῶμά ἐστιν ἡμῶν σῆμα. Ε (σώμα) (σῆμα) μεθα, 1:25 CLEMENTIS ALEXANDR¡NI transcendunt. Sed tamen quamvis ita se habeat, recte a Deo mundum administrari existimat ; unde dicit : e Non oportet autem seipsum solvere, nec effugere. › Et ut paucis dicam, non dedit Marcioni occasionem, ut malam existimaret materiam, cum ipse pie de mundo hæc dixerit: ‹ Ab eo enim, qui ipsum construxit, habet omnia bona : a priori au- tem deformitate incommoda et injusta omnia, quæ intra cœlum nascuntur, mundus ipse sustinet, et animantibus inscrit. » Adhuc autem subjungit ma- nifestius : ‹ Cujus quidem defectus est corporea temperatura, priscæ naturæ comes; nam quiddanı valde deforme erat, et ordinis expers, priusquam præsenti ornatu decoraretur. » Nihilominus autem in Legibus quoque deflet humanum genus, sic di- cens': ‹ Dii autem hominum genus laboribus na- turæ pressum miserati, remissiones ipsis statue- runt laborum, solemnium videlicet festorum vicis- situdines. Et in Epinomide persequitur etiam causas, cur sint hominum miserti, et sic dicit : • Ab initio ipsum esse genitum, est * grave cui- libet animanti: primum quidem, quod eorum constitutionis sint participes, quæ in utero gestan- tur; deinde ipsum nasci, et præterea nutriri et erudiri, per innumerabiles labores universa fiunt, ut omnes dicimus. › Quid vero? annon Heraclitus generationem quoque dicit esse mortem? Pythago- ras autem similiter atque Socrates in Gorgia, cum dicit : « Mors est, quæcunque experrecti videmus : quæcunque autem dormientes, somnus. Sed de C his quidem satis. Quando autem tractabimus de principiis, tunc et has repugnantias, quas et in- ɲuunt philosophi, et suis dogmatibus decernunt Marcionistæ, considerabimus. Cæterum satis dilu- * ED. POTTER, 434-435 ED. PARIS. temp. præterito. Sylburg. pag. 47. citat etiam Theodoretus pag. 335. Theosi. SYLBURG. · habent etiam Plato et Theo- doretus; eaque vera lectio est. - quæ hic sequuutur, apud Platonem præcedunt; D quamvis apud Theodoretum eadem posteriorem lo- cum obtineant: quo indicio, ut aliis etiam pluri- mis, e Clemente auctorum testimonia sumpsisse arguitur. SYLBURG. Eamdem lectionem Theodoretus etiam exhibet. - mox De legibus. nomidis platonica principio attulisse, baud abs re fuerit : Nec inauditum aliquid novumque adduco, sed quod barbari omnes e Græci inodo quodam cognoscimus. Nemo enim ignorat, quanta sit in prima generatione anima- lium difficultas, in conceptione et utero primum, deinde in nativitate et partu, postea in nutrition e et educatione. Nam per mille labores fieri hææc, nemo nostrum ignorat. sic enim corrigendum est : c Quid vero? non Heraclitus quo que generationem (aut nativitatem) dicit esse m›r- tem, consentiens iis quæ Pythagoras et Socrate, in Gorgia dixerunt? Ait enim : Mors sunt quæcu- que experrecti videmus; quæ vero dormientes, somnus. . At Socratis dictum forte an illud innuur, quod est p. edit. Stephani. Nam allata Eun- pidis sententia, quam et Clemnens premnisit : addit, nos revera morimur (rel potius mortui sumus), illud enim a quodam ex sapientibus audivi, nunc mortuos esse, et nostrum corpus ess sepulcrum. » COLLECT. BJS indic. modo. SYLBURG, (18) Οὐ δεῖ. Ε loco Phædonis superius dicto, (19) Παρά. Ε Platonis Politico, pag. 538. Ea re- (20) Συνθέντος. Η. ms., συνελθόντος. SYLBURG. - (21) Κέκτηνται. Η. ms., κέκτηται, sing. numero. (22) Επιφέρει, • Subjungit. » Perperam, nam (23) Τούτων δὲ αὐτῷ. Η. ms. τούτων δὲ αὐτῶν. (24) Τῆς συγκράσεως. A Theodoreto abest, ut (23) Σύντροφον. Σύντροφον, Plato, Theodoret. (26) Θεοί. Il:ec occurrunt paulo a principio lib. 1 (27) Ὡς ἐξ ἀρχῆς. Integram sententiam ex Epi- (28) Ηράκλειτος. Ηράκλειτος θάνατον τὴν γέ- (29) Επισκεψώμεθα. Convenientius διασκευή
Εἰσίν θ’ οἳ πορνείαν ἄντικρυς τὸν γάμον λέγουσι καὶ ὑπὸ τοῦ διαβόλου ταύτην παραδεδόσθαι δογματίζουσι, μιμεῖσθαι δ’ αὑτοὺς οἱ μεγάλαυχοί φασι τὸν κύριον μήτε γήμαντα μήτε τι ἐν τῷ κόσμῳ κτησάμενον, μᾶλλον παρὰ τοὺς ἄλλους νενοηκέναι τὸ εὐαγγέλιον καυχώμενοι. λέγει δὲ αὐτοῖς ἡ γραφή· «ὑπερηφάνοις ὁ θεὸς ἀντιτάςσεται, ταπεινοῖς δὲ δίδωσι χάριν.» εἶτ’ οὐκ ἴσασι τὴν αἰτίαν τοῦ μὴ γῆμαι τὸν κύριον· πρῶτον μὲν γὰρ τὴν ἰδίαν νύμφην εἶχεν, τὴν ἐκκλησίαν, ἔπειτα δὲ οὐδὲ ἄνθρωπος ἦν κοινός, ἵνα καὶ βοηθοῦ τινος κατὰ σάρκα δεηθῇ· οὐδὲ τεκνοποιήσασθαι ἦν αὐτῷ ἀναγκαῖον ἀιδίως μένοντι καὶ μόνῳ· υἱῷ θεοῦ γεγονότι. αὐτὸς δὲ οὗτος ὁ κύριος λέγει· «ὃ ὁ θεὸς συνέζευξεν, ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω.» καὶ πάλιν· «ὥσπερ δὲ ἦν ἐν ταῖς ἡμέραις Νῶε, ἦσαν γαμοῦντες γαμίζοντες, οἰκοδομοῦντες φυτεύοντες, καὶ ὡς ἦν ἐν ταῖς ἡμέραις Λώτ, οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου.» καὶ ὅτι οὐ πρὸς τὰ ἔθνη λέγει, ἐπιφέρει· «ἆρα ἐλθὼν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου εὑρήσει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς;» καὶ πάλιν· «οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις.» καίτοι καὶ ταῦτα ἀλληγορεῖται.
Β Α σίν· Οὐ δεῖ (18) δὴ ἑαυτὸν ἐκ ταύτης λύειν, οὐδὲ Ρ. Θεραπευτ. δ', Συνθέντος, κέκτηται ποτέ. Λέγω δ' οὐδὲν σοφόν, ἀλλ' ὅπερ ἅπαντες Ελ- ληνές τε καὶ βάρβαροι γιγνώσκομέν τινα τρόπον, ὡς ἐξ ἀρχῆς τὸ γενέσθαι χαλεπὸν ἅπαντι ζώῳ, πρῶτον μὲν τὸ μετασχεῖν τῆς τῶν κυουμένων ἔξεως, ἔπειτ' ἀποδιδράσκειν· » και, συνελόντι εἰπεῖν, κακὴν λογί ζεσθαι τὴν ὕλην, ἀφορμὴν οὐ παρέσχεν τῷ Μαρκίων, εὐσεβῶς αὐτὸς εἰπὼν περὶ τοῦ κόσμου τάδε· « Παρὰ (19) μὲν γὰρ τοῦ συνθέντος (20) πάντα τὰ καλὰ κέκτην ται (21)· παρὰ δὲ τῆς ἔμπροσθεν ἔξεως, ὅσα χαλετά καὶ ἄδικα ἐν οὐρανῷ γίνεται, ταῦτα ἐξ ἐκείνης αὐτός τε ἔχει καὶ τοῖς ζώοις ἐναπεργάζεται. » Έτι δε σε φέστερον ἐπιφέρει (22)· « Τούτων δὲ αὐτῷ (25) σωματοειδὲς τῆς συγκράσεως (24) αἴτιον, τὸ τῆς κατ λαι ποτὲ φύσεως σύντροφον (25), ὅτι πολλῆς ἦν μετέ χον ἀταξίας πρὶν εἰς τὸν νῦν κόσμον ἀφικέσθαι. Οὐδὲν δὲ ἧττον καν τοῖς • Νόμοις ἡ ὀδύρεται τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, λέγων ὧδε· « Θεοὶ (26) δὲ οίκτεί ραντες τὸ τῶν ἀνθρώπων ἐπίπονον πεφυκός γένος, ἀναπαύλας τε αὐτοῖς τῶν πόνων ἐτάξαντο τὰς τῶν ἑορτῶν ἀμοιβάς. » Εν τε τῇ « Επινομίδι » καὶ τα; αἰτίας τοῦ οἴκτου δίεισι, καὶ τάδε λέγει· ι Ὡς ἐξ ἀλ χῆς (27) τὸ γενέσθαι χαλεπὸν ἅπαντι ζώῳ, πρώτον μὲν τὸ μετασχεῖν τῆς τῶν κυουμένων Έξεως, ἔπειτ' αὖ τὸ γίνεσθαι, καὶ ἔτι τρέφεσθαι, καὶ παιδεύεσαι, διὰ πόνων μυρίων γίγνεται ξύμπαντα, ὡς φαμί ἅπαντες. » Τί δέ; οὐχὶ καὶ Ἡράκλειτος (28) θάνα τον τήν γένεσιν καλεῖ; Πυθαγόρας δὲ καὶ τῷ ἐν « Γο γίᾳ ο Σωκράτει ἐμφερῶς, ἐν οἷς φησι· ο Θάνατε; ἐστιν, ὁκόσα ἐγερθέντες δρέομεν· ὁκόσα δὲ εύδοντες, ὕπνος. » ᾿Αλλὰ τούτων μὲν ἅλις· ἐπειδὰν δὲ περὶ τῶν ἀρχῶν διαλαμβάνωμεν, τότε καὶ τὰς ἐναντιότητας ταύτας, ἃς οἵ τε φιλόσοφοι αινίσσονται, οἵ τε περί Μαρκίωνα δογματίζουσιν, ἐπισκεψώμεθα (29). Πλέν οὐκ ἀσαφῶς δεδεῖχθαι ἡμῖν νομίζω τὰς ἀφορμὰς τῶν ξένων δογμάτων τὸν Μαρκίωνα παρὰ Πλάτωνος εχε ρίστως τε καὶ ἀμαθῶς εἰληφέναι. Ὁ δὲ περὶ ἐγκρι- τείας ἡμῖν προβαινέτω λόγος. Εφάσκομεν δὲ τὴν δυς- αὖ τὸ γίγνεσθαι, καὶ ἔτι τὸ τρέφεσθαι, καὶ παιδεύ Ἔσθαι, καὶ διὰ πόνων μυρίων ταύτα γίγνεσθαι ξύμ παντα, ὡς φαμεν ἅπαντες. • νεσιν καλεί. Πυθαγόρᾳ τε καὶ τῷ ἐν Γοργία Σωκρά τει ἐμφερῶς, ἐν οἷς φησί, θάνατός ἐστι· Τίς δ' οἶδεν, καὶ ἡμεῖς τῷ ὄντι ἴσως τέθναμεν, ὅπερ ἤδη τοῦ ἔγωγε καὶ ἤκουσα τῶν σοφῶν, ὡς νῦν ἡμεῖς τέθναμεν, καὶ τὸ μὲν σῶμά ἐστιν ἡμῶν σῆμα. Ε (σώμα) (σῆμα) μεθα, 1:25 CLEMENTIS ALEXANDR¡NI transcendunt. Sed tamen quamvis ita se habeat, recte a Deo mundum administrari existimat ; unde dicit : e Non oportet autem seipsum solvere, nec effugere. › Et ut paucis dicam, non dedit Marcioni occasionem, ut malam existimaret materiam, cum ipse pie de mundo hæc dixerit: ‹ Ab eo enim, qui ipsum construxit, habet omnia bona : a priori au- tem deformitate incommoda et injusta omnia, quæ intra cœlum nascuntur, mundus ipse sustinet, et animantibus inscrit. » Adhuc autem subjungit ma- nifestius : ‹ Cujus quidem defectus est corporea temperatura, priscæ naturæ comes; nam quiddanı valde deforme erat, et ordinis expers, priusquam præsenti ornatu decoraretur. » Nihilominus autem in Legibus quoque deflet humanum genus, sic di- cens': ‹ Dii autem hominum genus laboribus na- turæ pressum miserati, remissiones ipsis statue- runt laborum, solemnium videlicet festorum vicis- situdines. Et in Epinomide persequitur etiam causas, cur sint hominum miserti, et sic dicit : • Ab initio ipsum esse genitum, est * grave cui- libet animanti: primum quidem, quod eorum constitutionis sint participes, quæ in utero gestan- tur; deinde ipsum nasci, et præterea nutriri et erudiri, per innumerabiles labores universa fiunt, ut omnes dicimus. › Quid vero? annon Heraclitus generationem quoque dicit esse mortem? Pythago- ras autem similiter atque Socrates in Gorgia, cum dicit : « Mors est, quæcunque experrecti videmus : quæcunque autem dormientes, somnus. Sed de C his quidem satis. Quando autem tractabimus de principiis, tunc et has repugnantias, quas et in- ɲuunt philosophi, et suis dogmatibus decernunt Marcionistæ, considerabimus. Cæterum satis dilu- * ED. POTTER, 434-435 ED. PARIS. temp. præterito. Sylburg. pag. 47. citat etiam Theodoretus pag. 335. Theosi. SYLBURG. · habent etiam Plato et Theo- doretus; eaque vera lectio est. - quæ hic sequuutur, apud Platonem præcedunt; D quamvis apud Theodoretum eadem posteriorem lo- cum obtineant: quo indicio, ut aliis etiam pluri- mis, e Clemente auctorum testimonia sumpsisse arguitur. SYLBURG. Eamdem lectionem Theodoretus etiam exhibet. - mox De legibus. nomidis platonica principio attulisse, baud abs re fuerit : Nec inauditum aliquid novumque adduco, sed quod barbari omnes e Græci inodo quodam cognoscimus. Nemo enim ignorat, quanta sit in prima generatione anima- lium difficultas, in conceptione et utero primum, deinde in nativitate et partu, postea in nutrition e et educatione. Nam per mille labores fieri hææc, nemo nostrum ignorat. sic enim corrigendum est : c Quid vero? non Heraclitus quo que generationem (aut nativitatem) dicit esse m›r- tem, consentiens iis quæ Pythagoras et Socrate, in Gorgia dixerunt? Ait enim : Mors sunt quæcu- que experrecti videmus; quæ vero dormientes, somnus. . At Socratis dictum forte an illud innuur, quod est p. edit. Stephani. Nam allata Eun- pidis sententia, quam et Clemnens premnisit : addit, nos revera morimur (rel potius mortui sumus), illud enim a quodam ex sapientibus audivi, nunc mortuos esse, et nostrum corpus ess sepulcrum. » COLLECT. BJS indic. modo. SYLBURG, (18) Οὐ δεῖ. Ε loco Phædonis superius dicto, (19) Παρά. Ε Platonis Politico, pag. 538. Ea re- (20) Συνθέντος. Η. ms., συνελθόντος. SYLBURG. - (21) Κέκτηνται. Η. ms., κέκτηται, sing. numero. (22) Επιφέρει, • Subjungit. » Perperam, nam (23) Τούτων δὲ αὐτῷ. Η. ms. τούτων δὲ αὐτῶν. (24) Τῆς συγκράσεως. A Theodoreto abest, ut (23) Σύντροφον. Σύντροφον, Plato, Theodoret. (26) Θεοί. Il:ec occurrunt paulo a principio lib. 1 (27) Ὡς ἐξ ἀρχῆς. Integram sententiam ex Epi- (28) Ηράκλειτος. Ηράκλειτος θάνατον τὴν γέ- (29) Επισκεψώμεθα. Convenientius διασκευή
PG 8:1153διὰ τοῦτο οὐδὲ τοὺς καιροὺς ὥρισεν «οὓς ὁ πατὴρ ἔθετο ἐν τῇ ἰδίᾳ ἐξουσίᾳ», ἵνα διαμένῃ κατὰ τὰς γενεὰς ὁ κόσμος. τὸ δὲ «οὐ πάντες χωροῦσι τὸν λόγον τοῦτον· εἰσὶ γὰρ εὐνοῦχοι οἵτινες ἐγεννήθησαν οὕτως, καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες εὐνουχίσθησαν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων, καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες εὐνούχισαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· ὁ δυνάμενος χωρεῖν χωρείτω·» οὐκ ἴσασιν ὅτι μετὰ τὴν τοῦ ἀποστασίου ῥῆσιν πυθομένων τινῶν ὅτι «ἐὰν οὕτως ᾖ ἡ αἰτία τῆς γυναικός, οὐ συμφέρει τῷ ἀνθρώπῳ γαμῆσαι,» τότε ὁ κύριος ἔφη· «οὐ πάντες χωροῦσι τὸν λόγον τοῦτον, ἀλλ’ οἷς δέδοται·» τοῦτο γὰρ οἱ πυνθανόμενοι μαθεῖν ἠβουλήθησαν, εἰ συγχωρεῖ καταγνωσθείσης ἐπὶ πορνείᾳ γυναικὸς καὶ ἐκβληθείσης ἑτέραν γῆμαι. Φασὶ δὲ καὶ ἀθλητὰς οὐκ ὀλίγους ἀφροδισίων ἀπέχεσθαι δι’ ἄσκησιν σωματικὴν ἐγκρατευομένους, καθάπερ τὸν Κροτωνιάτην Ἀστύλον καὶ Κρίσωνα τὸν Ἱμεραῖον. καὶ Ἀμοιβεὺς δὲ ὁ κιθαρῳδὸς νεόγαμος ὢν ἀπέσχετο τῆς νύμφης. ὅ τε Κυρηναῖος Ἀριστοτέλης Λαί̈δα ἐρῶσαν ὑπερεώρα μόνος·
Β Α σίν· Οὐ δεῖ (18) δὴ ἑαυτὸν ἐκ ταύτης λύειν, οὐδὲ Ρ. Θεραπευτ. δ', Συνθέντος, κέκτηται ποτέ. Λέγω δ' οὐδὲν σοφόν, ἀλλ' ὅπερ ἅπαντες Ελ- ληνές τε καὶ βάρβαροι γιγνώσκομέν τινα τρόπον, ὡς ἐξ ἀρχῆς τὸ γενέσθαι χαλεπὸν ἅπαντι ζώῳ, πρῶτον μὲν τὸ μετασχεῖν τῆς τῶν κυουμένων ἔξεως, ἔπειτ' ἀποδιδράσκειν· » και, συνελόντι εἰπεῖν, κακὴν λογί ζεσθαι τὴν ὕλην, ἀφορμὴν οὐ παρέσχεν τῷ Μαρκίων, εὐσεβῶς αὐτὸς εἰπὼν περὶ τοῦ κόσμου τάδε· « Παρὰ (19) μὲν γὰρ τοῦ συνθέντος (20) πάντα τὰ καλὰ κέκτην ται (21)· παρὰ δὲ τῆς ἔμπροσθεν ἔξεως, ὅσα χαλετά καὶ ἄδικα ἐν οὐρανῷ γίνεται, ταῦτα ἐξ ἐκείνης αὐτός τε ἔχει καὶ τοῖς ζώοις ἐναπεργάζεται. » Έτι δε σε φέστερον ἐπιφέρει (22)· « Τούτων δὲ αὐτῷ (25) σωματοειδὲς τῆς συγκράσεως (24) αἴτιον, τὸ τῆς κατ λαι ποτὲ φύσεως σύντροφον (25), ὅτι πολλῆς ἦν μετέ χον ἀταξίας πρὶν εἰς τὸν νῦν κόσμον ἀφικέσθαι. Οὐδὲν δὲ ἧττον καν τοῖς • Νόμοις ἡ ὀδύρεται τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, λέγων ὧδε· « Θεοὶ (26) δὲ οίκτεί ραντες τὸ τῶν ἀνθρώπων ἐπίπονον πεφυκός γένος, ἀναπαύλας τε αὐτοῖς τῶν πόνων ἐτάξαντο τὰς τῶν ἑορτῶν ἀμοιβάς. » Εν τε τῇ « Επινομίδι » καὶ τα; αἰτίας τοῦ οἴκτου δίεισι, καὶ τάδε λέγει· ι Ὡς ἐξ ἀλ χῆς (27) τὸ γενέσθαι χαλεπὸν ἅπαντι ζώῳ, πρώτον μὲν τὸ μετασχεῖν τῆς τῶν κυουμένων Έξεως, ἔπειτ' αὖ τὸ γίνεσθαι, καὶ ἔτι τρέφεσθαι, καὶ παιδεύεσαι, διὰ πόνων μυρίων γίγνεται ξύμπαντα, ὡς φαμί ἅπαντες. » Τί δέ; οὐχὶ καὶ Ἡράκλειτος (28) θάνα τον τήν γένεσιν καλεῖ; Πυθαγόρας δὲ καὶ τῷ ἐν « Γο γίᾳ ο Σωκράτει ἐμφερῶς, ἐν οἷς φησι· ο Θάνατε; ἐστιν, ὁκόσα ἐγερθέντες δρέομεν· ὁκόσα δὲ εύδοντες, ὕπνος. » ᾿Αλλὰ τούτων μὲν ἅλις· ἐπειδὰν δὲ περὶ τῶν ἀρχῶν διαλαμβάνωμεν, τότε καὶ τὰς ἐναντιότητας ταύτας, ἃς οἵ τε φιλόσοφοι αινίσσονται, οἵ τε περί Μαρκίωνα δογματίζουσιν, ἐπισκεψώμεθα (29). Πλέν οὐκ ἀσαφῶς δεδεῖχθαι ἡμῖν νομίζω τὰς ἀφορμὰς τῶν ξένων δογμάτων τὸν Μαρκίωνα παρὰ Πλάτωνος εχε ρίστως τε καὶ ἀμαθῶς εἰληφέναι. Ὁ δὲ περὶ ἐγκρι- τείας ἡμῖν προβαινέτω λόγος. Εφάσκομεν δὲ τὴν δυς- αὖ τὸ γίγνεσθαι, καὶ ἔτι τὸ τρέφεσθαι, καὶ παιδεύ Ἔσθαι, καὶ διὰ πόνων μυρίων ταύτα γίγνεσθαι ξύμ παντα, ὡς φαμεν ἅπαντες. • νεσιν καλεί. Πυθαγόρᾳ τε καὶ τῷ ἐν Γοργία Σωκρά τει ἐμφερῶς, ἐν οἷς φησί, θάνατός ἐστι· Τίς δ' οἶδεν, καὶ ἡμεῖς τῷ ὄντι ἴσως τέθναμεν, ὅπερ ἤδη τοῦ ἔγωγε καὶ ἤκουσα τῶν σοφῶν, ὡς νῦν ἡμεῖς τέθναμεν, καὶ τὸ μὲν σῶμά ἐστιν ἡμῶν σῆμα. Ε (σώμα) (σῆμα) μεθα, 1:25 CLEMENTIS ALEXANDR¡NI transcendunt. Sed tamen quamvis ita se habeat, recte a Deo mundum administrari existimat ; unde dicit : e Non oportet autem seipsum solvere, nec effugere. › Et ut paucis dicam, non dedit Marcioni occasionem, ut malam existimaret materiam, cum ipse pie de mundo hæc dixerit: ‹ Ab eo enim, qui ipsum construxit, habet omnia bona : a priori au- tem deformitate incommoda et injusta omnia, quæ intra cœlum nascuntur, mundus ipse sustinet, et animantibus inscrit. » Adhuc autem subjungit ma- nifestius : ‹ Cujus quidem defectus est corporea temperatura, priscæ naturæ comes; nam quiddanı valde deforme erat, et ordinis expers, priusquam præsenti ornatu decoraretur. » Nihilominus autem in Legibus quoque deflet humanum genus, sic di- cens': ‹ Dii autem hominum genus laboribus na- turæ pressum miserati, remissiones ipsis statue- runt laborum, solemnium videlicet festorum vicis- situdines. Et in Epinomide persequitur etiam causas, cur sint hominum miserti, et sic dicit : • Ab initio ipsum esse genitum, est * grave cui- libet animanti: primum quidem, quod eorum constitutionis sint participes, quæ in utero gestan- tur; deinde ipsum nasci, et præterea nutriri et erudiri, per innumerabiles labores universa fiunt, ut omnes dicimus. › Quid vero? annon Heraclitus generationem quoque dicit esse mortem? Pythago- ras autem similiter atque Socrates in Gorgia, cum dicit : « Mors est, quæcunque experrecti videmus : quæcunque autem dormientes, somnus. Sed de C his quidem satis. Quando autem tractabimus de principiis, tunc et has repugnantias, quas et in- ɲuunt philosophi, et suis dogmatibus decernunt Marcionistæ, considerabimus. Cæterum satis dilu- * ED. POTTER, 434-435 ED. PARIS. temp. præterito. Sylburg. pag. 47. citat etiam Theodoretus pag. 335. Theosi. SYLBURG. · habent etiam Plato et Theo- doretus; eaque vera lectio est. - quæ hic sequuutur, apud Platonem præcedunt; D quamvis apud Theodoretum eadem posteriorem lo- cum obtineant: quo indicio, ut aliis etiam pluri- mis, e Clemente auctorum testimonia sumpsisse arguitur. SYLBURG. Eamdem lectionem Theodoretus etiam exhibet. - mox De legibus. nomidis platonica principio attulisse, baud abs re fuerit : Nec inauditum aliquid novumque adduco, sed quod barbari omnes e Græci inodo quodam cognoscimus. Nemo enim ignorat, quanta sit in prima generatione anima- lium difficultas, in conceptione et utero primum, deinde in nativitate et partu, postea in nutrition e et educatione. Nam per mille labores fieri hææc, nemo nostrum ignorat. sic enim corrigendum est : c Quid vero? non Heraclitus quo que generationem (aut nativitatem) dicit esse m›r- tem, consentiens iis quæ Pythagoras et Socrate, in Gorgia dixerunt? Ait enim : Mors sunt quæcu- que experrecti videmus; quæ vero dormientes, somnus. . At Socratis dictum forte an illud innuur, quod est p. edit. Stephani. Nam allata Eun- pidis sententia, quam et Clemnens premnisit : addit, nos revera morimur (rel potius mortui sumus), illud enim a quodam ex sapientibus audivi, nunc mortuos esse, et nostrum corpus ess sepulcrum. » COLLECT. BJS indic. modo. SYLBURG, (18) Οὐ δεῖ. Ε loco Phædonis superius dicto, (19) Παρά. Ε Platonis Politico, pag. 538. Ea re- (20) Συνθέντος. Η. ms., συνελθόντος. SYLBURG. - (21) Κέκτηνται. Η. ms., κέκτηται, sing. numero. (22) Επιφέρει, • Subjungit. » Perperam, nam (23) Τούτων δὲ αὐτῷ. Η. ms. τούτων δὲ αὐτῶν. (24) Τῆς συγκράσεως. A Theodoreto abest, ut (23) Σύντροφον. Σύντροφον, Plato, Theodoret. (26) Θεοί. Il:ec occurrunt paulo a principio lib. 1 (27) Ὡς ἐξ ἀρχῆς. Integram sententiam ex Epi- (28) Ηράκλειτος. Ηράκλειτος θάνατον τὴν γέ- (29) Επισκεψώμεθα. Convenientius διασκευή
ὀμωμοκὼς οὖν τῇ ἑταίρᾳ ἦ μὴν ἀπάξειν αὐτὴν εἰς τὴν πατρίδα, εἰ συμπράξειεν αὐτῷ τινα πρὸς τοὺς ἀνταγωνιστάς, ἐπειδὴ διεπράξατο, χαριέντως ἐκτελῶν τὸν ὅρκον, γραψάμενος αὐτῆς ὡς ὅτι μάλιστα ὁμοιοτάτην εἰκόνα, ἀνέστησεν εἰς Κυρήνην, ὡς ἱστορεῖ Ἴστρος ἐν τῷ Περὶ ἰδιότητος ἄθλων. ὥστ’ οὐδ’ ἡ εὐνουχία ἐνάρετον, εἰ μὴ δι’ ἀγάπην γίνοιτο τὴν πρὸς τὸν θεόν. Αὐτίκα περὶ τῶν βδελυσσομένων τὸν γάμον Παῦλος ὁ μακάριος λέγει· «ἐν ὑστέροις καιροῖς ἀποστήσονταί τινες τῆς πίστεως, προςέχοντες πνεύμασι πλάνοις καὶ διδασκαλίαις δαιμονίων, κωλυόντων γαμεῖν, ἀπέχεσθαι βρωμάτων.» καὶ πάλιν λέγει· «μηδεὶς ὑμᾶς καταβραβευέτω ἐν ἐθελοθρησκείᾳ ταπεινοφροσύνης καὶ ἀφειδίᾳ σώματος.» ὁ δὲ αὐτὸς κἀκεῖνα γράφει· «δέδεσαι γυναικί; μὴ ζήτει λύσιν· λέλυσαι ἀπὸ γυναικός; μὴ ζήτει γυναῖκα.» καὶ πάλιν· «ἕκαστος δὲ τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα ἐχέτω, ἵνα μὴ πειράζῃ ὑμᾶς ὁ σατανᾶς.» τί δέ; οὐχὶ καὶ οἱ παλαιοὶ δίκαιοι εὐχαρίστως τῆς κτίσεως μετελάμβανον; οἳ δὲ καὶ ἐπαιδοποιήσαντο γήμαντες ἐγκρατῶς. καὶ τῷ μὲν Ἠλίᾳ οἱ κόρακες ἔφερον τροφὴν ἄρτους καὶ κρέα·
Β Α σίν· Οὐ δεῖ (18) δὴ ἑαυτὸν ἐκ ταύτης λύειν, οὐδὲ Ρ. Θεραπευτ. δ', Συνθέντος, κέκτηται ποτέ. Λέγω δ' οὐδὲν σοφόν, ἀλλ' ὅπερ ἅπαντες Ελ- ληνές τε καὶ βάρβαροι γιγνώσκομέν τινα τρόπον, ὡς ἐξ ἀρχῆς τὸ γενέσθαι χαλεπὸν ἅπαντι ζώῳ, πρῶτον μὲν τὸ μετασχεῖν τῆς τῶν κυουμένων ἔξεως, ἔπειτ' ἀποδιδράσκειν· » και, συνελόντι εἰπεῖν, κακὴν λογί ζεσθαι τὴν ὕλην, ἀφορμὴν οὐ παρέσχεν τῷ Μαρκίων, εὐσεβῶς αὐτὸς εἰπὼν περὶ τοῦ κόσμου τάδε· « Παρὰ (19) μὲν γὰρ τοῦ συνθέντος (20) πάντα τὰ καλὰ κέκτην ται (21)· παρὰ δὲ τῆς ἔμπροσθεν ἔξεως, ὅσα χαλετά καὶ ἄδικα ἐν οὐρανῷ γίνεται, ταῦτα ἐξ ἐκείνης αὐτός τε ἔχει καὶ τοῖς ζώοις ἐναπεργάζεται. » Έτι δε σε φέστερον ἐπιφέρει (22)· « Τούτων δὲ αὐτῷ (25) σωματοειδὲς τῆς συγκράσεως (24) αἴτιον, τὸ τῆς κατ λαι ποτὲ φύσεως σύντροφον (25), ὅτι πολλῆς ἦν μετέ χον ἀταξίας πρὶν εἰς τὸν νῦν κόσμον ἀφικέσθαι. Οὐδὲν δὲ ἧττον καν τοῖς • Νόμοις ἡ ὀδύρεται τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, λέγων ὧδε· « Θεοὶ (26) δὲ οίκτεί ραντες τὸ τῶν ἀνθρώπων ἐπίπονον πεφυκός γένος, ἀναπαύλας τε αὐτοῖς τῶν πόνων ἐτάξαντο τὰς τῶν ἑορτῶν ἀμοιβάς. » Εν τε τῇ « Επινομίδι » καὶ τα; αἰτίας τοῦ οἴκτου δίεισι, καὶ τάδε λέγει· ι Ὡς ἐξ ἀλ χῆς (27) τὸ γενέσθαι χαλεπὸν ἅπαντι ζώῳ, πρώτον μὲν τὸ μετασχεῖν τῆς τῶν κυουμένων Έξεως, ἔπειτ' αὖ τὸ γίνεσθαι, καὶ ἔτι τρέφεσθαι, καὶ παιδεύεσαι, διὰ πόνων μυρίων γίγνεται ξύμπαντα, ὡς φαμί ἅπαντες. » Τί δέ; οὐχὶ καὶ Ἡράκλειτος (28) θάνα τον τήν γένεσιν καλεῖ; Πυθαγόρας δὲ καὶ τῷ ἐν « Γο γίᾳ ο Σωκράτει ἐμφερῶς, ἐν οἷς φησι· ο Θάνατε; ἐστιν, ὁκόσα ἐγερθέντες δρέομεν· ὁκόσα δὲ εύδοντες, ὕπνος. » ᾿Αλλὰ τούτων μὲν ἅλις· ἐπειδὰν δὲ περὶ τῶν ἀρχῶν διαλαμβάνωμεν, τότε καὶ τὰς ἐναντιότητας ταύτας, ἃς οἵ τε φιλόσοφοι αινίσσονται, οἵ τε περί Μαρκίωνα δογματίζουσιν, ἐπισκεψώμεθα (29). Πλέν οὐκ ἀσαφῶς δεδεῖχθαι ἡμῖν νομίζω τὰς ἀφορμὰς τῶν ξένων δογμάτων τὸν Μαρκίωνα παρὰ Πλάτωνος εχε ρίστως τε καὶ ἀμαθῶς εἰληφέναι. Ὁ δὲ περὶ ἐγκρι- τείας ἡμῖν προβαινέτω λόγος. Εφάσκομεν δὲ τὴν δυς- αὖ τὸ γίγνεσθαι, καὶ ἔτι τὸ τρέφεσθαι, καὶ παιδεύ Ἔσθαι, καὶ διὰ πόνων μυρίων ταύτα γίγνεσθαι ξύμ παντα, ὡς φαμεν ἅπαντες. • νεσιν καλεί. Πυθαγόρᾳ τε καὶ τῷ ἐν Γοργία Σωκρά τει ἐμφερῶς, ἐν οἷς φησί, θάνατός ἐστι· Τίς δ' οἶδεν, καὶ ἡμεῖς τῷ ὄντι ἴσως τέθναμεν, ὅπερ ἤδη τοῦ ἔγωγε καὶ ἤκουσα τῶν σοφῶν, ὡς νῦν ἡμεῖς τέθναμεν, καὶ τὸ μὲν σῶμά ἐστιν ἡμῶν σῆμα. Ε (σώμα) (σῆμα) μεθα, 1:25 CLEMENTIS ALEXANDR¡NI transcendunt. Sed tamen quamvis ita se habeat, recte a Deo mundum administrari existimat ; unde dicit : e Non oportet autem seipsum solvere, nec effugere. › Et ut paucis dicam, non dedit Marcioni occasionem, ut malam existimaret materiam, cum ipse pie de mundo hæc dixerit: ‹ Ab eo enim, qui ipsum construxit, habet omnia bona : a priori au- tem deformitate incommoda et injusta omnia, quæ intra cœlum nascuntur, mundus ipse sustinet, et animantibus inscrit. » Adhuc autem subjungit ma- nifestius : ‹ Cujus quidem defectus est corporea temperatura, priscæ naturæ comes; nam quiddanı valde deforme erat, et ordinis expers, priusquam præsenti ornatu decoraretur. » Nihilominus autem in Legibus quoque deflet humanum genus, sic di- cens': ‹ Dii autem hominum genus laboribus na- turæ pressum miserati, remissiones ipsis statue- runt laborum, solemnium videlicet festorum vicis- situdines. Et in Epinomide persequitur etiam causas, cur sint hominum miserti, et sic dicit : • Ab initio ipsum esse genitum, est * grave cui- libet animanti: primum quidem, quod eorum constitutionis sint participes, quæ in utero gestan- tur; deinde ipsum nasci, et præterea nutriri et erudiri, per innumerabiles labores universa fiunt, ut omnes dicimus. › Quid vero? annon Heraclitus generationem quoque dicit esse mortem? Pythago- ras autem similiter atque Socrates in Gorgia, cum dicit : « Mors est, quæcunque experrecti videmus : quæcunque autem dormientes, somnus. Sed de C his quidem satis. Quando autem tractabimus de principiis, tunc et has repugnantias, quas et in- ɲuunt philosophi, et suis dogmatibus decernunt Marcionistæ, considerabimus. Cæterum satis dilu- * ED. POTTER, 434-435 ED. PARIS. temp. præterito. Sylburg. pag. 47. citat etiam Theodoretus pag. 335. Theosi. SYLBURG. · habent etiam Plato et Theo- doretus; eaque vera lectio est. - quæ hic sequuutur, apud Platonem præcedunt; D quamvis apud Theodoretum eadem posteriorem lo- cum obtineant: quo indicio, ut aliis etiam pluri- mis, e Clemente auctorum testimonia sumpsisse arguitur. SYLBURG. Eamdem lectionem Theodoretus etiam exhibet. - mox De legibus. nomidis platonica principio attulisse, baud abs re fuerit : Nec inauditum aliquid novumque adduco, sed quod barbari omnes e Græci inodo quodam cognoscimus. Nemo enim ignorat, quanta sit in prima generatione anima- lium difficultas, in conceptione et utero primum, deinde in nativitate et partu, postea in nutrition e et educatione. Nam per mille labores fieri hææc, nemo nostrum ignorat. sic enim corrigendum est : c Quid vero? non Heraclitus quo que generationem (aut nativitatem) dicit esse m›r- tem, consentiens iis quæ Pythagoras et Socrate, in Gorgia dixerunt? Ait enim : Mors sunt quæcu- que experrecti videmus; quæ vero dormientes, somnus. . At Socratis dictum forte an illud innuur, quod est p. edit. Stephani. Nam allata Eun- pidis sententia, quam et Clemnens premnisit : addit, nos revera morimur (rel potius mortui sumus), illud enim a quodam ex sapientibus audivi, nunc mortuos esse, et nostrum corpus ess sepulcrum. » COLLECT. BJS indic. modo. SYLBURG, (18) Οὐ δεῖ. Ε loco Phædonis superius dicto, (19) Παρά. Ε Platonis Politico, pag. 538. Ea re- (20) Συνθέντος. Η. ms., συνελθόντος. SYLBURG. - (21) Κέκτηνται. Η. ms., κέκτηται, sing. numero. (22) Επιφέρει, • Subjungit. » Perperam, nam (23) Τούτων δὲ αὐτῷ. Η. ms. τούτων δὲ αὐτῶν. (24) Τῆς συγκράσεως. A Theodoreto abest, ut (23) Σύντροφον. Σύντροφον, Plato, Theodoret. (26) Θεοί. Il:ec occurrunt paulo a principio lib. 1 (27) Ὡς ἐξ ἀρχῆς. Integram sententiam ex Epi- (28) Ηράκλειτος. Ηράκλειτος θάνατον τὴν γέ- (29) Επισκεψώμεθα. Convenientius διασκευή
PG 8:1155καὶ Σαμουὴλ δὲ ὁ προφήτης, [ἣν] ὃν καταλελοίπει κωλεὸν ἐξ ὧν ἤσθιε, φέρων ἔδωκε τῷ Σαοὺλ φαγεῖν. οἳ δέ, καὶ τούτους ὑπερφέρειν λέγοντες πολιτείᾳ καὶ βίῳ, οὐδὲ συγκριθῆναι ταῖς ἐκείνων πράξεσι δυνήσονται. «ὁ μὴ ἐσθίων» τοίνυν «τὸν ἐσθίοντα μὴ ἐξουθενείτω, ὁ δὲ ἐσθίων τὸν μὴ ἐσθίοντα μὴ κρινέτω· ὁ θεὸς γὰρ αὐτὸν προσελάβετο.» ἀλλὰ καὶ ὁ κύριος περὶ ἑαυτοῦ λέγων «ἦλθεν» φησὶν «Ἰωάννης μήτε ἐσθίων μήτε πίνων, καὶ λέγουσι· δαιμόνιον ἔχει. ἦλθεν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐσθίων καὶ πίνων, καὶ λέγουσιν· ἰδοὺ ἄνθρωπος φάγος καὶ οἰνοπότης, φίλος τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλός.» ἢ καὶ τοὺς ἀποστόλους ἀποδοκιμάζουσι; Πέτρος μὲν γὰρ καὶ Φίλιππος ἐπαιδοποιήσαντο, Φίλιππος δὲ καὶ τὰς θυγατέρας ἀνδράσιν ἐξέδωκεν, καὶ ὅ γε Παῦλος οὐκ ὀκνεῖ ἔν τινι ἐπιστολῇ τὴν αὑτοῦ προσαγορεύειν σύζυγον, ἣν οὐ περιεκόμιζεν διὰ τὸ τῆς ὑπηρεσίας εὐσταλές. λέγει οὖν ἔν τινι ἐπιστολῇ·
PG 8:1157«οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι;» ἀλλ’ οὗτοι μὲν οἰκείως τῇ διακονίᾳ, ἀπερισπάστως τῷ κηρύγματι προσανέχοντες, οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ’ ὡς ἀδελφὰς περιῆγον τὰς γυναῖκας συνδιακόνους ἐσομένας πρὸς τὰς οἰκουροὺς γυναῖκας, δι’ ὧν καὶ εἰς τὴν γυναικωνῖτιν ἀδιαβλήτως παρεισεδύετο ἡ τοῦ κυρίου διδασκαλία. ἴσμεν γὰρ καὶ ὅσα περὶ διακόνων γυναικῶν ἐν τῇ ἑτέρᾳ πρὸς Τιμόθεον ἐπιστολῇ ὁ γενναῖος διατάσσεται Παῦλος. ἀλλὰ μὴν ὁ αὐτὸς οὗτος κέκραγεν ὡς «οὐκ ἔστιν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις,» οὐδὲ μὴν ἀποχὴ οἴνου καὶ κρεῶν, «ἀλλὰ δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη καὶ χαρὰ ἐν πνεύματι ἁγίῳ.» τίς αὐτῶν μηλωτὴν καὶ ζώνην δερματίνην ἔχων περιέρχεται ὡς Ἠλίας; τίς δὲ σάκκον περιβέβληται γυμνὸς τὰ ἄλλα καὶ ἀνυπόδετος ὡς Ἡσαί̈ας; ἢ περίζωμα μόνον λινοῦν, ὡς Ἱερεμίας; Ἰωάννου δὲ τὴν ἔνστασιν τὴν γνωστικὴν τοῦ βίου τίς μιμήσεται; ἀλλὰ καὶ οὕτω βιοῦντες ηὐχαρίστουν τῷ κτίσαντι οἱ μακάριοι προφῆται. Ἡ δὲ Καρποκράτους δικαιοσύνη καὶ τῶν ἐπ’ ἴσης αὐτῷ τὴν ἀκόλαστον μετιόντων κοινωνίαν ὧδέ πως καταλύεται. ἅμα γὰρ τῷ φάναι «τῷ αἰτοῦντί σε δός» ἐπιφέρει·
χρηστίαν ύφορωμένους "Ελληνας, πολλὰ εἰς τὴν γέ- νεσιν τῶν παίδων ἀποφθέγξασθαι· ἀθέως δὲ ἐκδεξα- μένους ταῦτα τοὺς περὶ Μαρκίωνα, ἀχαριστεῖν τῷ Δημιουργῷ. Λέγει γὰρ ἡ τραγωδία (30) Τὸ (31) μὴ γενέσθαι κρεῖττον, ἡ φῦναι βροτούς. *Επειτα (32) παῖδας σὺν πικραῖς ἀλγηδόσι Τίκτω τεκοῦσα δ', ἢν (55) μὲν ἄφρονας τέκω, Στένω ματαίως, εἰσορῶσα μὲν κακοὺς, Χρηστοὺς δ᾽ ἀπολύουσ' (54)· ἦν δὲ καὶ σεσωσμέ- [νους (35), Τήκω τάλαιναν καρδίαν ορρωδία. Τι τοῦτο (36) δὴ τὸ χρηστόν ; οὐκ ἀρκεῖ μίαν Ψυχὴν (37) ἀπολύειν, κάπειτ' οὐδ' ἔχειν (38) πό Καὶ ἔθ᾽ ὁμοίως· Ἐμοὶ γένοιντο (59) καὶ πάλαι δοκεῖν, Παίδας φυτεύειν οὔποτ' ἀνθρώπους ἐχρῆν, Πόνους ὁρῶντας εἰς ὅσους φυτεύομεν. [νους ; Ἐν δὲ τοῖς αὖθις λεγομένοις καὶ τὴν αἰτίαν τῶν και κῶν ἐναργῶς ἐπὶ τὰς ἀρχὰς ἐπανάγει λέγων ὧδε· *Ο δυστυχεῖν φύς, καὶ κακῶς πεπραχέναι Ανθρωπος ἐγένου καὶ τὸ δυστυχες βίου Ἐκεῖθεν ἔλαβες, ὅθεν (40) ἅπασιν ἤρξατο Τρέφειν ὅ τ' αἰθὴρ, ἐνδιδοὺς θνητοῖς πνοάς. Μὴ οὖν τὰ (41) θνητά, θνητὸς ὤν, ἀγνωμόνει. Πάλιν δ᾽ οὖν τὰ ὅμοια τούτοις ὧδε ἀποδίδωσι· Θνητών (42) δ' ὄλβιος οὐδεὶς, οὐδ᾽ εὐδαίμων Οὔπω γὰρ ἔφυ τις ἄλυπος. Καὶ εἶτ᾽ αὖθις Φεύ, φεῦ (45), βροτείων (44) πημάτων ὅσαι [τύχαι, Οσαι τε μορφαί ! τέρμα δ' οὐκ εἴποι τις ἄν. · Καὶ ἔθ' ὁμοίως· .... τῶν γὰρ (45) ἐν βροτοῖς Οὐκ ἔστιν οὐδεὶς διὰ τέλους εὐδαιμονῶν (46). * Ρ. ΕD. ἀπολέσασ' Ψυχὴν πολεύειν, κἀπὶ τῇδ' ἔχειν πόνους. Μία γὰρ ψυχή· ἧς υπερ ἀλγεῖν Μέτριον ἄχθος. Αλλ' ὡς ἔμοιγε νῦν τε καὶ πάλαι δοκεῖ. Ο ! Οθεν ἅπαντας ήρξατο Τρέφειν ὅδ' αιθήρ, ἐνδιδοὺς θνητοῖς πνοάς. .... θνητῶν δ' όλβιος εἰς τέλος οὐδεὶς, Οὐδ᾽ εὐδαίμων Ούπω γὰρ ἔου τις άλυπος. ὅσαι τε μορφ εὐδαιμονοῦν, STROMATUM LIB. III. A cide ostensas esse existimo, externorum alieno- rumque dogmatum occasiones Marcionem ingrate et indocte accepisse a Platone. Nobis autem pro- cedat sermo de continentia. Dicebamus autem Græcos adversus liberorum generationem multa dixisse incommoda, quæ comitari eam solent . respicientes: quæ cum impie excepissent Marcionitæ, impic fuisse ingratos in Creatorem. Dicit enim tragœdia : POTTER. ripidis tragoediis exstabant. pidis tragoediarum, v. 331. in Grotii Excerptis e trag. et com., p. 427. halet Euripides. Grot. quomodo etiam inter opera Euripidis exstat : Curare vitam, proque ea patiarumnas. Ait enim, satis esse, pro une homine, hoc est se metipso, esse sollicitum. Sic etiam alibi vitam co- libem et improlem laudans, ait : SILBURG. Ilunc versum Grotius sic correxit: B C Non nascier præstat homines, quam nascier. Dein filios acerbis cum doloribus Enitor, ast eniza, si stolidi sient, Afflictor, intuendo quod servo malos, Bonosque perdo. Si bonos servo, tamen Mihi misellum cor timore liquitur. Quid hic boni ergo est? unicam annon sufficit Effundere animam, nisi crucieris amplius? Et adhuc similiter : 187... Vetus stat mihi persuasίο, Plantare filios numquam hominem oportuit, Dum cernit ad quot gignimus natos mala. In his autem, quæ deinceps sequuntur, malorum quoque causam evidenter reducit ad principia, sie dicens : * miser natus, malisque obnoxius! Editus, homo, es, vitæ tuæque miseriam Hinc inchoasti: cœpit æther omnibus Spiramen unde alens tradere mortalibus ; Mortalis ægre ne feras mortalia. Rursus autem his similia tradit : Mortalium omnium beatus non ſuit Quisquam, molestia et nemo caiens fuit. Et deinde rursus : Heu! quanta, quotque hominibus eveniunt mais, Quam varia, quorum terminus nullus datur: Et adhuc similiter : Nemo beatus semper est mortalium. Mea illa pridem est, et manet sententia. Unde nos cunctos alit Ether, qui inhalat spiritum viventibus. Dalii. Aulidensi, v. 161, boc modo scribendi sunt : Nemo mortalium est ad finem usque beatus, Neque felix; Nullus enim adhuc natus est omnis doloris en pers. fragmenta exstant, v. 98. Exstant etiam apud Stu- bæum, serm. 96, qui est De vita brevi, p. 531. Eurip. Simile est, quod ex Euripidis . (30) Τραγῳδία. Plerique ex his versibus in Eu (31) Τό. Exstat inter fragmenta incertarum Euri- (32) Έπειτα. Haec ibidem exstant v. 334, ut etiam (33) "Hr. Al. &v. (34) Απολύουσ'. Απολέουσ' substituit Grotius : (35) Ἦν δὲ καὶ σεσωσμένους. Εἰ δὲ σεσωσμένοι, (36) Τοῦτο. Ταυτί melius Euripid. GROTIUS. (37) Ψυχήν. Hunc versum sic correxit Grotius, (38) Οὐδ᾽ ἔχειν. Flor. edit. ἡδ' ἔχειν, parum apte. (39) Γένοιντο. Paulo aptius ἐγένετο. SYLBURG. (40) "Οθεν. Hæc sic correxit Grotius : (41) Μὴ οὖν τά. Μή του τά, Grol.; μή τοίνυν (42) θνητῶν. Ηi versus ex Euripidis Iphigenia (43) Φεύ, φεῦ. Hi versus inter Antiopes Euripide.e (44) Βροτείων. Βρότειαι, Eurip., Stob., ubi mo, (45) των γάρ. Ex Euripidis Supplicibus, v. 269. (46) Οὐδεὶς διὰ τέλους εὐδαιμονῶν. Οὐδὲν δ. το
PG 8:1159«καὶ τὸν θέλοντα δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς», ταύτην διδάσκων τὴν κοινωνίαν, οὐχὶ δὲ τὴν λάγνον. πῶς δὲ ὁ αἰτῶν καὶ λαμβάνων καὶ δανειζόμενος ἀπὸ μηδενὸς ὑπάρχοντος τοῦ ἔχοντος καὶ διδόντος καὶ δανείζοντος; τί δ’ ὅταν ὁ κύριος φῇ· «ἐπείνασα καὶ ἐχορτάσατέ με, ἐδίψησα καὶ ἐποτίσατέ με, ξένος ἤμην καὶ συνηγάγετέ με, γυμνὸς καὶ περιεβάλετέ με.» εἶτα ἐπιφέρει· «ἐφ’ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε.» οὐχὶ δὲ τὰ αὐτὰ καὶ ἐν τῇ παλαιᾷ διαθήκῃ νομοθετεῖ; «ὁ διδοὺς πτωχῷ δανείζει θεῷ» καὶ «μὴ ἀπόσχῃ εὖ ποιεῖν ἐνδεῆ» φησίν. καὶ πάλιν «ἐλεημοσύναι καὶ πίστεις μὴ ἐκλιπέτωσάν σε» εἶπεν. «πενία» δὲ «ἄνδρα ταπεινοῖ· χεῖρες δὲ ἀνδρείων πλουτίζουσιν.» ἐπιφέρει δέ· «ἰδοὺ ἀνήρ, ὃς οὐκ ἔδωκεν ἐπὶ τόκῳ τὸ ἀργύριον αὐτοῦ, ἀποδεκτὸς γίνεται·» καὶ «λύτρον ψυχῆς ἀνδρὸς ὁ ἴδιος πλοῦτος κρίνεται» οὐχὶ διασαφεῖ ἄντικρυς; ὡς οὖν ἐξ ἐναντίων ὁ κόσμος σύγκειται ὥσπερ ἐκ θερμοῦ καὶ ⟨ψυχροῦ⟩ ξηροῦ τε καὶ ὑγροῦ, οὕτω κἀκ τῶν διδόντων κἀκ τῶν λαμβανόντων. πάλιν τε αὖ ὅταν εἴπῃ·
Α Ταύτῃ οὖν φασι καὶ τοὺς Πυθαγορείους ἀπέχεσθα: κοὐδεὶς διὰ τέλους εὐδαιμονεῖ. - Η. κυάμῳ κύαμον, κυάμους κυάμους αἴτιοι τοῦ κυεῖν· Φέρεται δὲ καὶ Ὀρφέως τοιάδε ἔπη· Καί Δειλοί, πάνδειλοι, κυάμων ἄπο χεῖρας ἔχεσθε Ισον τοι κυάμους τε φαγεῖν, κεφαλάς τε του [κήων. ἀφροδισίων. Ἐμοὶ δὲ ἔμπαλιν δοκοῦσι γαμεῖν μὲν παιδοποιίας ένεκα, τῆς δὲ ἐξ ἀφροδισίων ἡδονῆς ἐθέ λειν κρατεῖν μετὰ τὴν παιδοποιίαν. Ταύτη μυστι κῶς ἀπαγορεύουσι κυάμοις χρῆσθαι (47), οὐχ ότι πνευματοποιόν, δύσπεπτον, καὶ τοὺς ὀνείρους τετε- ραγμένους ποιεῖ τὸ ὅσπριον· οὐδὲ μὴν ὅτι ἀνθρώπο κεφαλῇ ἀπείκασται κύαμος, κατὰ τὸ ἐπύλλιον ἐκεῖνο Ισον (48) τοι κυάμους τρώγειν κεφαλάς τε του [κήσ μᾶλλον δὲ ὅτι κύαμοι ἐσθιόμενοι ἀτόχους ἐργάζοντα τὰς γυναῖκας. Θεόφραστος γοῦν ἐν τῷ πέμπτω τῶν • Φυσικῶν αἰτίων » (49) τὰ κελύφη (50) τῶν κυάμων, περὶ τὰς ῥίζας τῶν νεοφύτων δένδρων περιτιθέμενα, ξηραίνειν τὰ φυόμενα ἱστορεῖ· καὶ αἱ κατοικίδιαι δε ὄρνιθες, συνεχῶς ταῦτα σιτούμεναι, άτοχοι γίνονται 181; Φυτικῶν, φυτική δύναμη Περὶ φυτών α τίων, ἱστοριῶν οι Φυσικῶν αἰτίων, Φυτικῶν ἱστο ριῶν, οι Φυτικῶν αἰτίων. Φυτῶν ἱστορίας, Φυτικῶν αἰτιῶν. » Θεά φραστος δὲ ἱστορεῖ ἐν Αἰτίοις φυτικοῖς, Τὰς δὲ θαλατ τίας καὶ ᾿Αριστοτέλης ἀκαλήφας ἐν τῷ Περὶ ζώων, καὶ Θεόφραστος ἐν ἑβδόμῳ · Φυτικῶν. » Φθείρει γὰρ τὰ τῶν κυάμων κελύφη, περιβαλλόμενα ταῖς ρίζαις καὶ τοῖς βλαστοῖς, οὐ πάντα, ἀλλὰ τὰ ἄρτι ἀναφυόμενα ταῦτα γὰρ ἀσθενέστερα. « Θεόφραστος ἐν τῇ πέμπτῃ τῶν « Φυσικών Φυτικῶν) αἰτίων, φησὶν τὰ κελύφη τῶν κυάμων, περὶ τὰς ῥίζας τῶν δένδρων περιτιθέμενα, ξηραίνειν τὰ φυόμενα· καὶ αἱ κατοικίδ αι δὲ ὄρνιθες, συνεχῶς ταῦτα ἐσθίουσαι, ἄτοκοι γίγνονται· ὅθεν καὶ διὰ ταύτην τὴν αἰτίαν, τάχα δὲ καὶ δι᾿ ἄλλας, οἱ Πυθαγόρειοι ἀπηγορεύκασιν τῷ κυάμῳ χρῆσθαι· καὶ γὰρ πνευματοποιόν, καὶ τω δύσπεπτον, καὶ τοὺς ὀνείρους τεταραγμένους ἡμῖν έμπει. « CLEMENTIS ALEXANDRINI 1:23 Hac itaque ratione dicunt etiam Pythagoreos absti- nere a rebus venereis. Mihi autem contra vi- dentur uxores quidem ducere, ut liberos susci- piant, velle autem a venerea voluptate se continere post susceptos liberos. Proinde mystice uti fabis prohibent, non quod sit legumen flatum excitans, et concoctu difficile, et somnia efliciat turbulenta ; neque quod hominis capiti sit similis, ut vult ille versiculus . Idem est namque fabam atque caput corrodere [patris ; sed potius quod laba, si comedantur, steriles elli- ciant mulieres. Theophrastus quidem certe in quinto libro De causis plantarum, fabarum si- liquas, si ponantur ad radices arborum quæ nu- per sunt plantate, refert plantas exsiccare. Quin etiam gallinæ domesticæ, quæ eas assidue come- dunt, elliciuntur steriles. P. ED. POTTER, ED. PARIS. Auge recital Stobæus serm. 93.... Pythagorei, causam eamdem affert Diogenes Laert. pag. 517, aliam Plutarchus De liber. educ., p. 7, et in Problem. Romanis, quest. 95. SYLBURG. Gregorius Gyraldus in libello De Pythagore symbo- lis tradit ex Jamblicho et Olympiodoro, Timichan Pythagoricam, cum eam Dionysius cogeret myste- rium revelare cur a fabis abstinendum monuerit Pythagoras, mordicus sibi præcisa lingua cam in faciem tyranni exspuisse. Heron. lib. It liei rusti- co, causam affert, quod in earum flore auspicium quod lam lugubre inveniatur. Circumferantur et Orphei versus : O miseri, a fabulo, miseri, subducite dextras, , Esse abus simile ac caput absumpsisse parentum. Gellius tamen in Noctibus Atticis hunc príorem Em- pedloclis, non Orphei nomine, citat. • Videtur, inquit lib. iv, c. • de esitato causam erroris fuisse, quia in Empedoclis carmine opinati sunt legumentum, vulgo dici; sed qui diligentius scitiusque carmina Empedoclis arbitrati sunt, hoc loco testiculos significare di- cunt, eosque more Pythagoræ aperte atque symbo - lice appellatos, quod sint idcirco in Empedoclis versu non a fabulo edendo, sed a rei venereæ proluvio voluisse homines de- ducere. » Gr. Naz. ideo fabas Orplicas, De Theol. COLLECT. Conf. etiam Cicero lib. De dirinal.; Plinius Nat. histor. lib. xvm, cap. 12; Geoponicorum auctor lib. 11, cap. 35; Suidas in Py- thagora, etc. hibet Athenaeus lib. 11. Idem vero in Geoponic. lib. ", cap. 55, Orpheo, una cum altero simili, ascriplus, paulo aliter se habet : Circumferuntur etiam Orphei versus hujusmodi : O miseri, ter miseri, a ſabis abstinete manus. Et: Par facinus fabis vesci atque capitibus parentum. Theophrasto ascribit etiam Diogenes Laertius pag. B C D sed scribendum potius ut apud Athe neum lib. xui, p. 38, 44, et infra p. 528. Vulgo inscribuntur ii libri De plantarum causis, inquit Sylburg. Merc rialis lib. iy Var. lect., cap. : « Quod The phr stus, in v De causis plantarum, cap. 21, scribit la- barum putamina, radicibus aut germinibus planta- rum novellarum apposita, earum vitam penitus tot- lere, etiam a Clem. Alex. Strom. 111, et ab Apollo- nio in Mirabilibus historiis, hist. 45, citatum ex quinto De causis naturalibus (quasi sic liber ille in- scriberetur antiquitus) invenio : qui cum addant centes sterilescere, neque id a Theophrasto tradi- domesticas gallinas iisdem putaminibus jugiter veș- tum sit, ejuscemodi sententia non exiguam mili suspicionem parit; quemadmodum item non admo- dum probo Pythagoreos idcirco fabarum esum ve- tasse, quod comestæ mulieres infecundas reddant : quoniam, ut meminit Galenus, fabæ, si belle du triunt, et flatulentæ sunt, potius fecunditatem quam sterilitatem inducere debent. » COLLECT. - In Dio genis Laertii Theophrasto Casaubonus pro Þusixův substituit Sic Varro De re rust. lib. 1, cap. : « Equidem iunumerabiles mihi videntur, inquit Agrius, cum lego libros Theophrasti com- plures, qui inscribuntur « et allen • Athenæus lib. ., cap. : etc. ; Arr stophanis Scholiastes Ad Equiles : De causis plantarum lib. v, cap. 21: Enimvero fabarum puta- mina, radicibus aut germinibus apposita, vitam penitus tollunt : non tamen omnibus, sed iis, quz nuper provenere, utpote imbecillioribus., Apol- lonias Dyscolus Historia commentitiæ cap. 46, eadem refert, que Clemens : (seu potius Theophrastus, libro Naturalium cal- sarum (ceu potius Plantarum) quinto, putamina (47) Κυάμοις χρήσθαι. A fabis cur abstinuerint (48) Ισον. Eodem plane modo hunc versum ex- (49) Φυσικῶν αἰτίων. Φυσικῶν αἰτίων libros (50) Τα κελύφη. Hæc sumpta sunt e Theophrasti
«εἰ θέλεις τέλειος γενέσθαι, πωλήσας τὰ ὑπάρχοντα δὸς πτωχοῖς,» ἐλέγχει τὸν καυχώμενον ἐπὶ τῷ «πάσας τὰς ἐντολὰς ἐκ νεότητος τετηρηκέναι»· οὐ γὰρ πεπληρώκει τὸ «ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς ἑαυτόν». τότε δὲ ὑπὸ τοῦ κυρίου συντελειούμενος ἐδιδάσκετο δι’ ἀγάπην μεταδιδόναι. καλῶς οὖν πλουτεῖν οὐ κεκώλυκεν, ἀλλὰ γὰρ τὸ ἀδίκως καὶ ἀπλήστως πλουτεῖν· «κτῆσις» γὰρ «ἐπισπευδομένη μετὰ ἀνομίας ἐλάττων γίνεται.» «εἰσὶ» γὰρ «οἳ σπείροντες πλείονα ποιοῦσι, καὶ οἳ συνάγοντες ἐλαττοῦνται·» περὶ ὧν γέγραπται· «ἐσκόρπισεν, ἔδωκεν τοῖς πένησιν, ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα·» ὁ μὲν γὰρ «σπείρων καὶ πλείονα συνάγων» οὗτός ἐστιν ὁ διὰ τῆς ἐπιγείου καὶ προσκαίρου μεταδόσεως τὰ οὐράνια κτώμενος καὶ τὰ αἰώνια, ἕτερος δὲ ὁ μηδενὶ μεταδιδούς, κενῶς δὲ «θησαυρίζων ἐπὶ τῆς γῆς ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει» (περὶ οὗ γέγραπται· «συνάγων τοὺς μισθοὺς συνήγαγεν εἰς δεσμὸν τετρυπημένον»), τούτου τὴν χώραν εὐφορῆσαι λέγει ἐν τῷ εὐαγγελίῳ ὁ κύριος, ἔπειτα τοὺς καρποὺς ἀποθέσθαι βουληθέντα, οἰκοδομησόμενον ἀποθήκας μείζονας κατὰ τὴν προσωποποιίαν εἰπεῖν πρὸς ἑαυτόν·
Α Ταύτῃ οὖν φασι καὶ τοὺς Πυθαγορείους ἀπέχεσθα: κοὐδεὶς διὰ τέλους εὐδαιμονεῖ. - Η. κυάμῳ κύαμον, κυάμους κυάμους αἴτιοι τοῦ κυεῖν· Φέρεται δὲ καὶ Ὀρφέως τοιάδε ἔπη· Καί Δειλοί, πάνδειλοι, κυάμων ἄπο χεῖρας ἔχεσθε Ισον τοι κυάμους τε φαγεῖν, κεφαλάς τε του [κήων. ἀφροδισίων. Ἐμοὶ δὲ ἔμπαλιν δοκοῦσι γαμεῖν μὲν παιδοποιίας ένεκα, τῆς δὲ ἐξ ἀφροδισίων ἡδονῆς ἐθέ λειν κρατεῖν μετὰ τὴν παιδοποιίαν. Ταύτη μυστι κῶς ἀπαγορεύουσι κυάμοις χρῆσθαι (47), οὐχ ότι πνευματοποιόν, δύσπεπτον, καὶ τοὺς ὀνείρους τετε- ραγμένους ποιεῖ τὸ ὅσπριον· οὐδὲ μὴν ὅτι ἀνθρώπο κεφαλῇ ἀπείκασται κύαμος, κατὰ τὸ ἐπύλλιον ἐκεῖνο Ισον (48) τοι κυάμους τρώγειν κεφαλάς τε του [κήσ μᾶλλον δὲ ὅτι κύαμοι ἐσθιόμενοι ἀτόχους ἐργάζοντα τὰς γυναῖκας. Θεόφραστος γοῦν ἐν τῷ πέμπτω τῶν • Φυσικῶν αἰτίων » (49) τὰ κελύφη (50) τῶν κυάμων, περὶ τὰς ῥίζας τῶν νεοφύτων δένδρων περιτιθέμενα, ξηραίνειν τὰ φυόμενα ἱστορεῖ· καὶ αἱ κατοικίδιαι δε ὄρνιθες, συνεχῶς ταῦτα σιτούμεναι, άτοχοι γίνονται 181; Φυτικῶν, φυτική δύναμη Περὶ φυτών α τίων, ἱστοριῶν οι Φυσικῶν αἰτίων, Φυτικῶν ἱστο ριῶν, οι Φυτικῶν αἰτίων. Φυτῶν ἱστορίας, Φυτικῶν αἰτιῶν. » Θεά φραστος δὲ ἱστορεῖ ἐν Αἰτίοις φυτικοῖς, Τὰς δὲ θαλατ τίας καὶ ᾿Αριστοτέλης ἀκαλήφας ἐν τῷ Περὶ ζώων, καὶ Θεόφραστος ἐν ἑβδόμῳ · Φυτικῶν. » Φθείρει γὰρ τὰ τῶν κυάμων κελύφη, περιβαλλόμενα ταῖς ρίζαις καὶ τοῖς βλαστοῖς, οὐ πάντα, ἀλλὰ τὰ ἄρτι ἀναφυόμενα ταῦτα γὰρ ἀσθενέστερα. « Θεόφραστος ἐν τῇ πέμπτῃ τῶν « Φυσικών Φυτικῶν) αἰτίων, φησὶν τὰ κελύφη τῶν κυάμων, περὶ τὰς ῥίζας τῶν δένδρων περιτιθέμενα, ξηραίνειν τὰ φυόμενα· καὶ αἱ κατοικίδ αι δὲ ὄρνιθες, συνεχῶς ταῦτα ἐσθίουσαι, ἄτοκοι γίγνονται· ὅθεν καὶ διὰ ταύτην τὴν αἰτίαν, τάχα δὲ καὶ δι᾿ ἄλλας, οἱ Πυθαγόρειοι ἀπηγορεύκασιν τῷ κυάμῳ χρῆσθαι· καὶ γὰρ πνευματοποιόν, καὶ τω δύσπεπτον, καὶ τοὺς ὀνείρους τεταραγμένους ἡμῖν έμπει. « CLEMENTIS ALEXANDRINI 1:23 Hac itaque ratione dicunt etiam Pythagoreos absti- nere a rebus venereis. Mihi autem contra vi- dentur uxores quidem ducere, ut liberos susci- piant, velle autem a venerea voluptate se continere post susceptos liberos. Proinde mystice uti fabis prohibent, non quod sit legumen flatum excitans, et concoctu difficile, et somnia efliciat turbulenta ; neque quod hominis capiti sit similis, ut vult ille versiculus . Idem est namque fabam atque caput corrodere [patris ; sed potius quod laba, si comedantur, steriles elli- ciant mulieres. Theophrastus quidem certe in quinto libro De causis plantarum, fabarum si- liquas, si ponantur ad radices arborum quæ nu- per sunt plantate, refert plantas exsiccare. Quin etiam gallinæ domesticæ, quæ eas assidue come- dunt, elliciuntur steriles. P. ED. POTTER, ED. PARIS. Auge recital Stobæus serm. 93.... Pythagorei, causam eamdem affert Diogenes Laert. pag. 517, aliam Plutarchus De liber. educ., p. 7, et in Problem. Romanis, quest. 95. SYLBURG. Gregorius Gyraldus in libello De Pythagore symbo- lis tradit ex Jamblicho et Olympiodoro, Timichan Pythagoricam, cum eam Dionysius cogeret myste- rium revelare cur a fabis abstinendum monuerit Pythagoras, mordicus sibi præcisa lingua cam in faciem tyranni exspuisse. Heron. lib. It liei rusti- co, causam affert, quod in earum flore auspicium quod lam lugubre inveniatur. Circumferantur et Orphei versus : O miseri, a fabulo, miseri, subducite dextras, , Esse abus simile ac caput absumpsisse parentum. Gellius tamen in Noctibus Atticis hunc príorem Em- pedloclis, non Orphei nomine, citat. • Videtur, inquit lib. iv, c. • de esitato causam erroris fuisse, quia in Empedoclis carmine opinati sunt legumentum, vulgo dici; sed qui diligentius scitiusque carmina Empedoclis arbitrati sunt, hoc loco testiculos significare di- cunt, eosque more Pythagoræ aperte atque symbo - lice appellatos, quod sint idcirco in Empedoclis versu non a fabulo edendo, sed a rei venereæ proluvio voluisse homines de- ducere. » Gr. Naz. ideo fabas Orplicas, De Theol. COLLECT. Conf. etiam Cicero lib. De dirinal.; Plinius Nat. histor. lib. xvm, cap. 12; Geoponicorum auctor lib. 11, cap. 35; Suidas in Py- thagora, etc. hibet Athenaeus lib. 11. Idem vero in Geoponic. lib. ", cap. 55, Orpheo, una cum altero simili, ascriplus, paulo aliter se habet : Circumferuntur etiam Orphei versus hujusmodi : O miseri, ter miseri, a ſabis abstinete manus. Et: Par facinus fabis vesci atque capitibus parentum. Theophrasto ascribit etiam Diogenes Laertius pag. B C D sed scribendum potius ut apud Athe neum lib. xui, p. 38, 44, et infra p. 528. Vulgo inscribuntur ii libri De plantarum causis, inquit Sylburg. Merc rialis lib. iy Var. lect., cap. : « Quod The phr stus, in v De causis plantarum, cap. 21, scribit la- barum putamina, radicibus aut germinibus planta- rum novellarum apposita, earum vitam penitus tot- lere, etiam a Clem. Alex. Strom. 111, et ab Apollo- nio in Mirabilibus historiis, hist. 45, citatum ex quinto De causis naturalibus (quasi sic liber ille in- scriberetur antiquitus) invenio : qui cum addant centes sterilescere, neque id a Theophrasto tradi- domesticas gallinas iisdem putaminibus jugiter veș- tum sit, ejuscemodi sententia non exiguam mili suspicionem parit; quemadmodum item non admo- dum probo Pythagoreos idcirco fabarum esum ve- tasse, quod comestæ mulieres infecundas reddant : quoniam, ut meminit Galenus, fabæ, si belle du triunt, et flatulentæ sunt, potius fecunditatem quam sterilitatem inducere debent. » COLLECT. - In Dio genis Laertii Theophrasto Casaubonus pro Þusixův substituit Sic Varro De re rust. lib. 1, cap. : « Equidem iunumerabiles mihi videntur, inquit Agrius, cum lego libros Theophrasti com- plures, qui inscribuntur « et allen • Athenæus lib. ., cap. : etc. ; Arr stophanis Scholiastes Ad Equiles : De causis plantarum lib. v, cap. 21: Enimvero fabarum puta- mina, radicibus aut germinibus apposita, vitam penitus tollunt : non tamen omnibus, sed iis, quz nuper provenere, utpote imbecillioribus., Apol- lonias Dyscolus Historia commentitiæ cap. 46, eadem refert, que Clemens : (seu potius Theophrastus, libro Naturalium cal- sarum (ceu potius Plantarum) quinto, putamina (47) Κυάμοις χρήσθαι. A fabis cur abstinuerint (48) Ισον. Eodem plane modo hunc versum ex- (49) Φυσικῶν αἰτίων. Φυσικῶν αἰτίων libros (50) Τα κελύφη. Hæc sumpta sunt e Theophrasti
PG 8:1161«ἔχεις ἀγαθὰ πολλὰ ἀποκείμενά σοι εἰς ἔτη πολλά, φάγε, πίε, εὐφραίνου· ἄφρον οὖν, ἔφη, ταύτῃ γὰρ τῇ νυκτὶ τὴν ψυχήν σου ἀπαιτοῦσιν ἀπὸ σοῦ. ἃ οὖν ἡτοίμασας, τίνι γένηται;» Ἡ μὲν οὖν ἀνθρωπίνη ἐγκράτεια, ἡ κατὰ τοὺς φιλοσόφους λέγω τοὺς Ἑλλήνων, τὸ διαμάχεσθαι τῇ ἐπιθυμίᾳ καὶ μὴ ἐξυπηρετεῖν αὐτῇ εἰς τὰ ἔργα ἐπαγγέλλεται, ἡ καθ’ ἡμᾶς δὲ τὸ μὴ ἐπιθυμεῖν, οὐχ ἵνα τις ἐπιθυμῶν καρτερῇ, ἀλλ’ ὅπως καὶ τοῦ ἐπιθυμεῖν ἐγκρατεύηται. λαβεῖν δὲ ἄλλως οὐκ ἔστι τὴν ἐγκράτειαν ταύτην ἢ χάριτι τοῦ θεοῦ. διὰ τοῦτο εἶπεν «αἰτεῖτε καὶ δοθήσεται ὑμῖν». ταύτην ἔλαβεν τὴν χάριν καὶ ὁ Μωυσῆς τὸ ἐνδεὲς σῶμα περικείμενος, ἵνα τεσσαράκοντα ἡμέρας μήτε πεινάσῃ μήτε διψήσῃ. ὡς δὲ ὑγιαίνειν ἄμεινον τοῦ νοσοῦντα περὶ ὑγείας διαλέγεσθαι, οὕτω τὸ εἶναι φῶς τοῦ περὶ φωτὸς λαλεῖν καὶ ἡ κατὰ ἀλήθειαν ἐγκράτεια τῆς ὑπὸ τῶν φιλοσόφων διδασκομένης. οὐ γὰρ ὅπου φῶς, ἐκεῖ σκότος· ἔνθα δέ ἐστιν ἐπιθυμία ἐγκαθεζομένη, μόνη τυγχάνουσα, κἂν τῇ ἐνεργείᾳ ἡσυχάζῃ τῇ διὰ τοῦ σώματος, τῇ μνήμῃ συνουσιάζει πρὸς τὸ μὴ παρόν.
Α Ταύτῃ οὖν φασι καὶ τοὺς Πυθαγορείους ἀπέχεσθα: κοὐδεὶς διὰ τέλους εὐδαιμονεῖ. - Η. κυάμῳ κύαμον, κυάμους κυάμους αἴτιοι τοῦ κυεῖν· Φέρεται δὲ καὶ Ὀρφέως τοιάδε ἔπη· Καί Δειλοί, πάνδειλοι, κυάμων ἄπο χεῖρας ἔχεσθε Ισον τοι κυάμους τε φαγεῖν, κεφαλάς τε του [κήων. ἀφροδισίων. Ἐμοὶ δὲ ἔμπαλιν δοκοῦσι γαμεῖν μὲν παιδοποιίας ένεκα, τῆς δὲ ἐξ ἀφροδισίων ἡδονῆς ἐθέ λειν κρατεῖν μετὰ τὴν παιδοποιίαν. Ταύτη μυστι κῶς ἀπαγορεύουσι κυάμοις χρῆσθαι (47), οὐχ ότι πνευματοποιόν, δύσπεπτον, καὶ τοὺς ὀνείρους τετε- ραγμένους ποιεῖ τὸ ὅσπριον· οὐδὲ μὴν ὅτι ἀνθρώπο κεφαλῇ ἀπείκασται κύαμος, κατὰ τὸ ἐπύλλιον ἐκεῖνο Ισον (48) τοι κυάμους τρώγειν κεφαλάς τε του [κήσ μᾶλλον δὲ ὅτι κύαμοι ἐσθιόμενοι ἀτόχους ἐργάζοντα τὰς γυναῖκας. Θεόφραστος γοῦν ἐν τῷ πέμπτω τῶν • Φυσικῶν αἰτίων » (49) τὰ κελύφη (50) τῶν κυάμων, περὶ τὰς ῥίζας τῶν νεοφύτων δένδρων περιτιθέμενα, ξηραίνειν τὰ φυόμενα ἱστορεῖ· καὶ αἱ κατοικίδιαι δε ὄρνιθες, συνεχῶς ταῦτα σιτούμεναι, άτοχοι γίνονται 181; Φυτικῶν, φυτική δύναμη Περὶ φυτών α τίων, ἱστοριῶν οι Φυσικῶν αἰτίων, Φυτικῶν ἱστο ριῶν, οι Φυτικῶν αἰτίων. Φυτῶν ἱστορίας, Φυτικῶν αἰτιῶν. » Θεά φραστος δὲ ἱστορεῖ ἐν Αἰτίοις φυτικοῖς, Τὰς δὲ θαλατ τίας καὶ ᾿Αριστοτέλης ἀκαλήφας ἐν τῷ Περὶ ζώων, καὶ Θεόφραστος ἐν ἑβδόμῳ · Φυτικῶν. » Φθείρει γὰρ τὰ τῶν κυάμων κελύφη, περιβαλλόμενα ταῖς ρίζαις καὶ τοῖς βλαστοῖς, οὐ πάντα, ἀλλὰ τὰ ἄρτι ἀναφυόμενα ταῦτα γὰρ ἀσθενέστερα. « Θεόφραστος ἐν τῇ πέμπτῃ τῶν « Φυσικών Φυτικῶν) αἰτίων, φησὶν τὰ κελύφη τῶν κυάμων, περὶ τὰς ῥίζας τῶν δένδρων περιτιθέμενα, ξηραίνειν τὰ φυόμενα· καὶ αἱ κατοικίδ αι δὲ ὄρνιθες, συνεχῶς ταῦτα ἐσθίουσαι, ἄτοκοι γίγνονται· ὅθεν καὶ διὰ ταύτην τὴν αἰτίαν, τάχα δὲ καὶ δι᾿ ἄλλας, οἱ Πυθαγόρειοι ἀπηγορεύκασιν τῷ κυάμῳ χρῆσθαι· καὶ γὰρ πνευματοποιόν, καὶ τω δύσπεπτον, καὶ τοὺς ὀνείρους τεταραγμένους ἡμῖν έμπει. « CLEMENTIS ALEXANDRINI 1:23 Hac itaque ratione dicunt etiam Pythagoreos absti- nere a rebus venereis. Mihi autem contra vi- dentur uxores quidem ducere, ut liberos susci- piant, velle autem a venerea voluptate se continere post susceptos liberos. Proinde mystice uti fabis prohibent, non quod sit legumen flatum excitans, et concoctu difficile, et somnia efliciat turbulenta ; neque quod hominis capiti sit similis, ut vult ille versiculus . Idem est namque fabam atque caput corrodere [patris ; sed potius quod laba, si comedantur, steriles elli- ciant mulieres. Theophrastus quidem certe in quinto libro De causis plantarum, fabarum si- liquas, si ponantur ad radices arborum quæ nu- per sunt plantate, refert plantas exsiccare. Quin etiam gallinæ domesticæ, quæ eas assidue come- dunt, elliciuntur steriles. P. ED. POTTER, ED. PARIS. Auge recital Stobæus serm. 93.... Pythagorei, causam eamdem affert Diogenes Laert. pag. 517, aliam Plutarchus De liber. educ., p. 7, et in Problem. Romanis, quest. 95. SYLBURG. Gregorius Gyraldus in libello De Pythagore symbo- lis tradit ex Jamblicho et Olympiodoro, Timichan Pythagoricam, cum eam Dionysius cogeret myste- rium revelare cur a fabis abstinendum monuerit Pythagoras, mordicus sibi præcisa lingua cam in faciem tyranni exspuisse. Heron. lib. It liei rusti- co, causam affert, quod in earum flore auspicium quod lam lugubre inveniatur. Circumferantur et Orphei versus : O miseri, a fabulo, miseri, subducite dextras, , Esse abus simile ac caput absumpsisse parentum. Gellius tamen in Noctibus Atticis hunc príorem Em- pedloclis, non Orphei nomine, citat. • Videtur, inquit lib. iv, c. • de esitato causam erroris fuisse, quia in Empedoclis carmine opinati sunt legumentum, vulgo dici; sed qui diligentius scitiusque carmina Empedoclis arbitrati sunt, hoc loco testiculos significare di- cunt, eosque more Pythagoræ aperte atque symbo - lice appellatos, quod sint idcirco in Empedoclis versu non a fabulo edendo, sed a rei venereæ proluvio voluisse homines de- ducere. » Gr. Naz. ideo fabas Orplicas, De Theol. COLLECT. Conf. etiam Cicero lib. De dirinal.; Plinius Nat. histor. lib. xvm, cap. 12; Geoponicorum auctor lib. 11, cap. 35; Suidas in Py- thagora, etc. hibet Athenaeus lib. 11. Idem vero in Geoponic. lib. ", cap. 55, Orpheo, una cum altero simili, ascriplus, paulo aliter se habet : Circumferuntur etiam Orphei versus hujusmodi : O miseri, ter miseri, a ſabis abstinete manus. Et: Par facinus fabis vesci atque capitibus parentum. Theophrasto ascribit etiam Diogenes Laertius pag. B C D sed scribendum potius ut apud Athe neum lib. xui, p. 38, 44, et infra p. 528. Vulgo inscribuntur ii libri De plantarum causis, inquit Sylburg. Merc rialis lib. iy Var. lect., cap. : « Quod The phr stus, in v De causis plantarum, cap. 21, scribit la- barum putamina, radicibus aut germinibus planta- rum novellarum apposita, earum vitam penitus tot- lere, etiam a Clem. Alex. Strom. 111, et ab Apollo- nio in Mirabilibus historiis, hist. 45, citatum ex quinto De causis naturalibus (quasi sic liber ille in- scriberetur antiquitus) invenio : qui cum addant centes sterilescere, neque id a Theophrasto tradi- domesticas gallinas iisdem putaminibus jugiter veș- tum sit, ejuscemodi sententia non exiguam mili suspicionem parit; quemadmodum item non admo- dum probo Pythagoreos idcirco fabarum esum ve- tasse, quod comestæ mulieres infecundas reddant : quoniam, ut meminit Galenus, fabæ, si belle du triunt, et flatulentæ sunt, potius fecunditatem quam sterilitatem inducere debent. » COLLECT. - In Dio genis Laertii Theophrasto Casaubonus pro Þusixův substituit Sic Varro De re rust. lib. 1, cap. : « Equidem iunumerabiles mihi videntur, inquit Agrius, cum lego libros Theophrasti com- plures, qui inscribuntur « et allen • Athenæus lib. ., cap. : etc. ; Arr stophanis Scholiastes Ad Equiles : De causis plantarum lib. v, cap. 21: Enimvero fabarum puta- mina, radicibus aut germinibus apposita, vitam penitus tollunt : non tamen omnibus, sed iis, quz nuper provenere, utpote imbecillioribus., Apol- lonias Dyscolus Historia commentitiæ cap. 46, eadem refert, que Clemens : (seu potius Theophrastus, libro Naturalium cal- sarum (ceu potius Plantarum) quinto, putamina (47) Κυάμοις χρήσθαι. A fabis cur abstinuerint (48) Ισον. Eodem plane modo hunc versum ex- (49) Φυσικῶν αἰτίων. Φυσικῶν αἰτίων libros (50) Τα κελύφη. Hæc sumpta sunt e Theophrasti
καθόλου δὲ ἡμῖν προί̈τω ὁ λόγος περί τε γάμου περί τε τροφῆς καὶ τῶν ἄλλων μηδὲν κατ’ ἐπιθυμίαν ποιεῖν, θέλειν δὲ μόνα ἐκεῖνα τὰ ἀναγκαῖα. οὐ γάρ ἐσμεν ἐπιθυμίας τέκνα, ἀλλὰ θελήματος. καὶ τὸν ἐπὶ παιδοποιίᾳ γήμαντα ἐγκράτειαν ἀσκεῖν χρή, ὡς μηδ’ ἐπιθυμεῖν τῆς γυναικὸς τῆς ἑαυτοῦ, ἣν ἀγαπᾶν ὀφείλει, σεμνῷ καὶ σώφρονι παιδοποιούμενος θελήματι. οὐ γὰρ «τῆς σαρκὸς πρόνοιαν ποιεῖσθαι εἰς ἐπιθυμίας» ἐμάθομεν, «εὐσχημόνως δὲ ὡς ἐν ἡμέρᾳ» τῷ Χριστῷ καὶ τῇ κυριακῇ τῇ φωτεινῇ ἀγωγῇ, «περιπατοῦντες, μὴ κώμοις καὶ μέθαις, μὴ κοίταις καὶ ἀσελγείαις, μὴ ἔρισι καὶ ζήλοις.» ἀλλὰ γὰρ οὐ μόνον περί τι ἓν εἶδος τὴν ἐγκράτειαν συνορᾶν προςήκει, τουτέστι τὰ ἀφροδίσια, ἀλλὰ γὰρ καὶ περὶ τὰ ἄλλα ὅσα σπαταλῶσα ἐπιθυμεῖ ἡ ψυχὴ ἡμῶν, οὐκ ἀρκουμένη τοῖς ἀναγκαίοις, περιεργαζομένη δὲ τὴν χλιδήν. ἐγκράτειά ἐστιν ἀργυρίου καταφρονεῖν, τρυφῆς, κτήσεως, θέας καταμεγαλοφρονεῖν, στόματος κρατεῖν, κυριεύειν λογισμῶν τῶν πονηρῶν. ἤδη δὲ καὶ ἄγγελοί τινες ἀκρατεῖς γενόμενοι ἐπιθυμίᾳ ἁλόντες οὐρανόθεν δεῦρο καταπεπτώκασιν. Οὐαλεντῖνος δὲ ἐν τῇ πρὸς Ἀγαθόποδα ἐπιστολῇ «πάντα» φησὶν «ὑπομείνας ἐγκρατὴς ἦν·
Α Ταύτῃ οὖν φασι καὶ τοὺς Πυθαγορείους ἀπέχεσθα: κοὐδεὶς διὰ τέλους εὐδαιμονεῖ. - Η. κυάμῳ κύαμον, κυάμους κυάμους αἴτιοι τοῦ κυεῖν· Φέρεται δὲ καὶ Ὀρφέως τοιάδε ἔπη· Καί Δειλοί, πάνδειλοι, κυάμων ἄπο χεῖρας ἔχεσθε Ισον τοι κυάμους τε φαγεῖν, κεφαλάς τε του [κήων. ἀφροδισίων. Ἐμοὶ δὲ ἔμπαλιν δοκοῦσι γαμεῖν μὲν παιδοποιίας ένεκα, τῆς δὲ ἐξ ἀφροδισίων ἡδονῆς ἐθέ λειν κρατεῖν μετὰ τὴν παιδοποιίαν. Ταύτη μυστι κῶς ἀπαγορεύουσι κυάμοις χρῆσθαι (47), οὐχ ότι πνευματοποιόν, δύσπεπτον, καὶ τοὺς ὀνείρους τετε- ραγμένους ποιεῖ τὸ ὅσπριον· οὐδὲ μὴν ὅτι ἀνθρώπο κεφαλῇ ἀπείκασται κύαμος, κατὰ τὸ ἐπύλλιον ἐκεῖνο Ισον (48) τοι κυάμους τρώγειν κεφαλάς τε του [κήσ μᾶλλον δὲ ὅτι κύαμοι ἐσθιόμενοι ἀτόχους ἐργάζοντα τὰς γυναῖκας. Θεόφραστος γοῦν ἐν τῷ πέμπτω τῶν • Φυσικῶν αἰτίων » (49) τὰ κελύφη (50) τῶν κυάμων, περὶ τὰς ῥίζας τῶν νεοφύτων δένδρων περιτιθέμενα, ξηραίνειν τὰ φυόμενα ἱστορεῖ· καὶ αἱ κατοικίδιαι δε ὄρνιθες, συνεχῶς ταῦτα σιτούμεναι, άτοχοι γίνονται 181; Φυτικῶν, φυτική δύναμη Περὶ φυτών α τίων, ἱστοριῶν οι Φυσικῶν αἰτίων, Φυτικῶν ἱστο ριῶν, οι Φυτικῶν αἰτίων. Φυτῶν ἱστορίας, Φυτικῶν αἰτιῶν. » Θεά φραστος δὲ ἱστορεῖ ἐν Αἰτίοις φυτικοῖς, Τὰς δὲ θαλατ τίας καὶ ᾿Αριστοτέλης ἀκαλήφας ἐν τῷ Περὶ ζώων, καὶ Θεόφραστος ἐν ἑβδόμῳ · Φυτικῶν. » Φθείρει γὰρ τὰ τῶν κυάμων κελύφη, περιβαλλόμενα ταῖς ρίζαις καὶ τοῖς βλαστοῖς, οὐ πάντα, ἀλλὰ τὰ ἄρτι ἀναφυόμενα ταῦτα γὰρ ἀσθενέστερα. « Θεόφραστος ἐν τῇ πέμπτῃ τῶν « Φυσικών Φυτικῶν) αἰτίων, φησὶν τὰ κελύφη τῶν κυάμων, περὶ τὰς ῥίζας τῶν δένδρων περιτιθέμενα, ξηραίνειν τὰ φυόμενα· καὶ αἱ κατοικίδ αι δὲ ὄρνιθες, συνεχῶς ταῦτα ἐσθίουσαι, ἄτοκοι γίγνονται· ὅθεν καὶ διὰ ταύτην τὴν αἰτίαν, τάχα δὲ καὶ δι᾿ ἄλλας, οἱ Πυθαγόρειοι ἀπηγορεύκασιν τῷ κυάμῳ χρῆσθαι· καὶ γὰρ πνευματοποιόν, καὶ τω δύσπεπτον, καὶ τοὺς ὀνείρους τεταραγμένους ἡμῖν έμπει. « CLEMENTIS ALEXANDRINI 1:23 Hac itaque ratione dicunt etiam Pythagoreos absti- nere a rebus venereis. Mihi autem contra vi- dentur uxores quidem ducere, ut liberos susci- piant, velle autem a venerea voluptate se continere post susceptos liberos. Proinde mystice uti fabis prohibent, non quod sit legumen flatum excitans, et concoctu difficile, et somnia efliciat turbulenta ; neque quod hominis capiti sit similis, ut vult ille versiculus . Idem est namque fabam atque caput corrodere [patris ; sed potius quod laba, si comedantur, steriles elli- ciant mulieres. Theophrastus quidem certe in quinto libro De causis plantarum, fabarum si- liquas, si ponantur ad radices arborum quæ nu- per sunt plantate, refert plantas exsiccare. Quin etiam gallinæ domesticæ, quæ eas assidue come- dunt, elliciuntur steriles. P. ED. POTTER, ED. PARIS. Auge recital Stobæus serm. 93.... Pythagorei, causam eamdem affert Diogenes Laert. pag. 517, aliam Plutarchus De liber. educ., p. 7, et in Problem. Romanis, quest. 95. SYLBURG. Gregorius Gyraldus in libello De Pythagore symbo- lis tradit ex Jamblicho et Olympiodoro, Timichan Pythagoricam, cum eam Dionysius cogeret myste- rium revelare cur a fabis abstinendum monuerit Pythagoras, mordicus sibi præcisa lingua cam in faciem tyranni exspuisse. Heron. lib. It liei rusti- co, causam affert, quod in earum flore auspicium quod lam lugubre inveniatur. Circumferantur et Orphei versus : O miseri, a fabulo, miseri, subducite dextras, , Esse abus simile ac caput absumpsisse parentum. Gellius tamen in Noctibus Atticis hunc príorem Em- pedloclis, non Orphei nomine, citat. • Videtur, inquit lib. iv, c. • de esitato causam erroris fuisse, quia in Empedoclis carmine opinati sunt legumentum, vulgo dici; sed qui diligentius scitiusque carmina Empedoclis arbitrati sunt, hoc loco testiculos significare di- cunt, eosque more Pythagoræ aperte atque symbo - lice appellatos, quod sint idcirco in Empedoclis versu non a fabulo edendo, sed a rei venereæ proluvio voluisse homines de- ducere. » Gr. Naz. ideo fabas Orplicas, De Theol. COLLECT. Conf. etiam Cicero lib. De dirinal.; Plinius Nat. histor. lib. xvm, cap. 12; Geoponicorum auctor lib. 11, cap. 35; Suidas in Py- thagora, etc. hibet Athenaeus lib. 11. Idem vero in Geoponic. lib. ", cap. 55, Orpheo, una cum altero simili, ascriplus, paulo aliter se habet : Circumferuntur etiam Orphei versus hujusmodi : O miseri, ter miseri, a ſabis abstinete manus. Et: Par facinus fabis vesci atque capitibus parentum. Theophrasto ascribit etiam Diogenes Laertius pag. B C D sed scribendum potius ut apud Athe neum lib. xui, p. 38, 44, et infra p. 528. Vulgo inscribuntur ii libri De plantarum causis, inquit Sylburg. Merc rialis lib. iy Var. lect., cap. : « Quod The phr stus, in v De causis plantarum, cap. 21, scribit la- barum putamina, radicibus aut germinibus planta- rum novellarum apposita, earum vitam penitus tot- lere, etiam a Clem. Alex. Strom. 111, et ab Apollo- nio in Mirabilibus historiis, hist. 45, citatum ex quinto De causis naturalibus (quasi sic liber ille in- scriberetur antiquitus) invenio : qui cum addant centes sterilescere, neque id a Theophrasto tradi- domesticas gallinas iisdem putaminibus jugiter veș- tum sit, ejuscemodi sententia non exiguam mili suspicionem parit; quemadmodum item non admo- dum probo Pythagoreos idcirco fabarum esum ve- tasse, quod comestæ mulieres infecundas reddant : quoniam, ut meminit Galenus, fabæ, si belle du triunt, et flatulentæ sunt, potius fecunditatem quam sterilitatem inducere debent. » COLLECT. - In Dio genis Laertii Theophrasto Casaubonus pro Þusixův substituit Sic Varro De re rust. lib. 1, cap. : « Equidem iunumerabiles mihi videntur, inquit Agrius, cum lego libros Theophrasti com- plures, qui inscribuntur « et allen • Athenæus lib. ., cap. : etc. ; Arr stophanis Scholiastes Ad Equiles : De causis plantarum lib. v, cap. 21: Enimvero fabarum puta- mina, radicibus aut germinibus apposita, vitam penitus tollunt : non tamen omnibus, sed iis, quz nuper provenere, utpote imbecillioribus., Apol- lonias Dyscolus Historia commentitiæ cap. 46, eadem refert, que Clemens : (seu potius Theophrastus, libro Naturalium cal- sarum (ceu potius Plantarum) quinto, putamina (47) Κυάμοις χρήσθαι. A fabis cur abstinuerint (48) Ισον. Eodem plane modo hunc versum ex- (49) Φυσικῶν αἰτίων. Φυσικῶν αἰτίων libros (50) Τα κελύφη. Hæc sumpta sunt e Theophrasti
PG 8:1163θεότητα Ἰησοῦς εἰργάζετο, ἤσθιεν καὶ ἔπινεν ἰδίως οὐκ ἀποδιδοὺς τὰ βρώματα. τοσαύτη ἦν αὐτῷ ἐγκρατείας δύναμις, ὥστε καὶ μὴ φθαρῆναι τὴν τροφὴν ἐν αὐτῷ, ἐπεὶ τὸ φθείρεσθαι αὐτὸς οὐκ εἶχεν.» Ἡμεῖς μὲν οὖν δι’ ἀγάπην τὴν πρὸς τὸν κύριον καὶ δι’ αὐτὸ τὸ καλὸν ἐγκράτειαν ἀσπαζόμεθα, τὸν νεὼν τοῦ πνεύματος ἁγιάζοντες· καλὸν γὰρ «διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν εὐνουχίζειν ἑαυτὸν» πάσης ἐπιθυμίας καὶ «καθαρίζειν τὴν συνείδησιν ἀπὸ νεκρῶν ἔργων εἰς τὸ λατρεύειν θεῷ ζῶντι». οἳ δέ, διὰ τὸ μῖσος τὸ πρὸς τὴν σάρκα τῆς κατὰ γάμον συναλλαγῆς καὶ τῆς τῶν καθηκόντων βρωμάτων μεταλήψεως ἀχαρίστως ἀπαλλάττεσθαι ποθοῦντες, ἀμαθεῖς τε καὶ ἄθεοι, ἀλόγως ἐγκρατευόμενοι, καθάπερ τὰ πλεῖστα τῶν ἄλλων ἐθνῶν. Βραχμᾶναι γοῦν οὔτε ἔμψυχον ἐσθίουσιν οὔτε οἶνον πίνουσιν· ἀλλ’ οἳ μὲν αὐτῶν καθ’ ἑκάστην ἡμέραν ὡς ἡμεῖς τὴν τροφὴν προσίενται, ἔνιοι δ’ αὐτῶν διὰ τριῶν ἡμερῶν, ὥς φησιν Ἀλέξανδρος ὁ Πολυί̈στωρ ἐν τοῖς Ἰνδικοῖς· καταφρονοῦσι δὲ θανάτου καὶ παρ’ οὐδὲν ἡγοῦνται τὸ ζῆν· πείθονται γὰρ εἶναι παλιγγενεσίαν, θεοὺς δὲ σέβουσιν Ἡρακλέα καὶ Πᾶνα.
Τῶν δὲ ἀφ' αἱρέσεως ἀγομένων Μαρκίωνος μὲν τοῦ Α Ποντικοῦ ἐπεμνήσθημεν, δι᾿ ἀντίταξιν τὴν πρὸς τὸν Δημιουργὸν τὴν χρῆσιν τῶν κοσμικών παραιτουμέ νου. Γίνεται δὲ αὐτῷ τῆς ἐγκρατείας αἴτιος, εἴ γε τοῦτο ἐγκράτειαν ῥητέον, αὐτὸς ὁ Δημιουργός, πρὸς ἄν ὁ Θεομάχος οὗτος γίγας ανθιστάναι οἰόμενος, ἄκων ἐστὶν ἐγκρατής, κατατρέχων καὶ τῆς κτίσεως καὶ τοῦ πλάσματος. Κἂν συγχρήσωνται τῇ τοῦ Κυ- ρίου φωνῇ, λέγοντος τῷ Φιλίππῳ (51), • Αφες τοὺς νεκροὺς θάψαι τοὺς ἑαυτῶν νεκρούς· σὺ δὲ ἀκο- λούθει μοι (52) · ι ἀλλ᾽ ἐκεῖνο σκοπείτωσαν, ὡς τὴν ὁμοίαν τῆς σαρκὸς πλάσιν καὶ Φίλιππος φέρει, νε- κρὸν οὐκ ἔχων μεμιασμένον. Πῶς οὖν σαρκίον ἔχων, νεκρὸν οὐκ εἶχεν; Ὅτι ἐξανέστη τοῦ μνήματος, τοῦ Κυρίου τὰ πάθη νεκρώσαντος, ζήσαντος (55) δὲ Χρι- στῷ. Ἐπεμνήσθημεν δὲ καὶ τῆς κατὰ Καρποκράτην ἀθέσμου γυναικῶν κοινωνίας· περί τε Νικολάου ζή- σεως διαλεχθέντες (54), ἐκεῖνο παρελίπομεν· Ωραίαν, φασί (55), γυναῖκα ἔχων οὗτος, μετὰ τὴν ἀνάληψιν τὴν τοῦ Σωτῆρος, πρὸς τῶν ἀποστόλων ὀνειδισθεὶς ζηλοτυπίαν, εἰς μέσον ἀγαγὼν τὴν γυναῖκα (56), γῆμαι τῷ βουλομένῳ ἐπέτρεψεν (57)· ἀκόλουθον γὰρ εἶναί φασι τὴν πρᾶξιν ταύτην ἐκείνῃ τῇ φωνῇ, τῇ, ὅτι ο παραχρήσασθαι τῇ σαρκὶ δεῖ (58). Καὶ δὴ κατακολουθήσαντες τῷ γενομένῳ τῷ τε εἰρημένω Φασὶ δὲ καὶ τοὺς κατοικι- δίους ὄρνεις, συνεχώς αὐτοὺς (κυάμους) ἐσθιούσας, ἀτόκους γίνεσθαι. • κυάμους ὁ Πυθαγόρας φησὶ μὴ χρῆναι ἐσθίειν· • Σὺ δὲ ἀπελθὼν διάγγελλε τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. ἀκολούθει μοι, έζησε, « Λογίζεσθε ἑαυτοὺς νεκροὺς μὲν εἶναι τῇ ἁμαρτία, ζῶντας δὲ τῷ Θεῷ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, Νεκρώσατε οὖν τὰ μέλη ὑμῶν τὰ ἐπὶ γῆς, πορ νείαν, κατὰ λέξιν "Ο γε μὲν ᾿Αλεξανδρεύς Κλήμης ἐν τρίτῳ Στρωματεῖ ταῦτα περὶ αὐτοῦ κατὰ λέξιν ἱστο ρεῖ. . φησί. καὶ ἐπι- τρέψαι κοινωνῆσαι αὐτῇ τὸν βουλόμενον, ἀπὸ τοῦ γυναίου ἐγκρατευσάμενος ὡς κατὰ μέσ μησιν ὧν ἑώρα Θεῷ προσανεχόντων, μέχρι τινὸς ἐκαρ τέρει, οὐ μὴν εἰς τέλος ἤνεγκε κρατεῖν τῆς αὐτοῦ ἀκρα- σίας. την ἐκείνῃ τῇ φωνῇ, τῇ, ὅτι παραχρήσασθαι τῇ σαρ κὶ δεῖ. παραχράσθαι. STROMATUM LIB. III. CAPUT IV. Quibus prætextibus utantur hæretici ad omnis generis licentiam et libidinem exercendam. × P. ED. POTTER, 436-437 ED. PARIS. fabarum dicit, radicibus arborum apposita, fructus siccare. Sed et gallinas domesticas, si crebro ea edant, steriles fieri. flanc ob causam, et fortassis etiam alias, Pythagorei fabæ usu interdixerunt. Flatus enim gignit, concoctu difficilis est, et tur- bulenta insomnia creat. Item Geoponicorum au- ctor lib. u, cap. : Aiunt et domesticas gallinas ex assiduo fabarum usu steriles fieri. »Tum memorat, quod Pythagoras fabas comedere interdixerit. a Matthæo abest; apud Lucam vero ejus loco ex- stal : Sed commate præcedente dixerat Christus quod forte Clemens, e memoria Sci- pturas recitans, huc transtulit. vilicante. » Alioqui scribendum esset vixit. Respicere autem videtur Rom. vi, 11: Coloss. 111, : etc., vel alium his similem S. Scripturæ 10- cum. Paris. Porro ea, quae hic de Nicolao memorat Clem mens, recitat Eusebius Eccles. histor. lib. lit, cap. : De hoc autem, inquit, » Nicolao • Clemens Alexandrinus in tertio Stromate narrat ad verbum, etc. › Eorumdem sensuin Theodoretus in suum Hæ- ret. fabul. lib. 111, c. 1, p. 226, 227, transtulit. PATROL. GR. VII. B C D Ex iis autem, qui ab hæresi ducuntur, Marcionis quidem Pontici fecimus mentionem, qui propter certamen, quod adversus Creatorem suscepit, mun- danarum rerum usum recusat. Ei autem`continen- tiæ causa est, si modo est ea dicenda continentia, ipse Creator, cui se adversari existimans gigas iste cum Deo pugnans, est invitus continens, dum in creationem et Dei opus invehitur. Quod si usurpent vocem Domini, qui dicit Philippo : e Sine mortuos sepelire mortuos suos, tur autem sequere nea : sat illud considerent, quod simílem carnis formationem fert quoque Philippus, non habens cadaver pollu- tum. Quomodo ergo cum carnem haberet, non na- buit cadaver? Quoniam surrexit ex monumento, Domino ejus vitia morte afficiente, vixit autem Chri- sto. Meminimus autem nefariæ quoque ex Carpo- eratis sententia mulierum communionis. Cum au- tem de dicto Nicolai loqueremur, illud præter · misimus : Cum formosam, aiunt, haberet uxorem, et post Servatoris assumptionem ei fuisset ab apostolis exprobrata zelotypia, in medium adducta muliere, permisit cui vellet eam nubere. Aiunt enim hanc actionem illi voci consentaneam, A qne dicit, quod¸‹ carne abuti oporteat. › Proinde ejus factum et dictum absolute et inconsi!erate a Matth. vmi, 22; Luc. ix, 60. vertit, c si quis vellet eam habere, permisit. Christophorsonus, cuique cupienti ducendam per- misit. ., Theodoretus lib. ut Hæret. fabul., et permisisse ut qui vellet cuin ea haberet consuetudinem. › D. An- gustinus, har. 5, ut qui vellet, ea uteretur. Epipla- nius autem har. ait eum ideo fuisse traducium, quod Cum ab uxore se continuisset ad imitationem eorum quos Deo addictos videbat, aliquo tenus tolera- bat; non tamen in finem sua intemperantiæ dominari potuit, sed volens velut canis ad vomitum reverti, prætextus quosdam non ita bonos venabatur au petulantiæ defensionem. COLLECT. Atque ita quoque habet Eusebius, nisi quod legit Rufinus : « Ex qua occasione isti consequens putaverunt, ut secundum hoc factum vel dictum Nicolat unusquisque carne sua, in quod delectaret, abuteretur. » Christophors. : Αtque illi dicto, carne nempe abuti oportere, hæretici hoc ipsorum factum congruere asseverant. Atque ita relinquunt dubium interpretes, cujusnam sit dictum illud : c Carne abuti oportere, Nicolai, an haere- ticorum; et quodnam factum intelligant, Nicolai uxorem publicantis, an Nicolaitarum, qui com- munes habebant uxores. Illius tamen utrumque intelligere se videtur innuere, cum ait hæreticos ejus factum et dictum temere et inconsiderate se- qui. Et quod est apud Nicephori interpretem lib. 111, c. 45, quicunque vellet ducere eani jussit, eique facto congruens adjecit dictum, cabutendum esse carne, » inquiens. COLLECT. (51) Φιλίππῳ. Hujus nomen reticent evangelist. (52) Σὺ δὲ ἀκολούθει μοι. Hæc sententia penitus (53) Ζήσαντος. Seu potius ζωοποιήσαντος, « vi- (54) Διαλεχθέντες. Nempe Strom. It, p. 411 edit. (55) Φασί. Hoc ex Eusebio substitui pro vulgato (56) Τὴν γυναῖκα. Abest ab Εuseb. (57) Γῆμαι τῷ βουλομένῳ ἐπέτρεψεν. Rufinus (58) Ακόλουθον γὰρ εἶναί φασι τὴν πρᾶξιν ταύ-
οἱ καλούμενοι δὲ Σεμνοὶ τῶν Ἰνδῶν γυμνοὶ διαιτῶνται τὸν πάντα βίον· οὗτοι τὴν ἀλήθειαν ἀσκοῦσι καὶ περὶ τῶν μελλόντων προμηνύουσι καὶ σέβουσί τινα πυραμίδα, ὑφ’ ἣν ὀστέα τινὸς θεοῦ νομίζουσιν ἀποκεῖσθαι. οὔτε δὲ οἱ γυμνοσοφισταὶ οὔθ’ οἱ λεγόμενοι Σεμνοὶ γυναιξὶ χρῶνται· παρὰ φύσιν γὰρ τοῦτο καὶ παράνομον δοκοῦσι, δι’ ἣν αἰτίαν σφᾶς αὐτοὺς ἁγνοὺς τηροῦσι, παρθενεύουσι δὲ καὶ αἱ Σεμναί. δοκοῦσι δὲ παρατηρεῖν τὰ οὐράνια καὶ διὰ τῆς τούτων σημειώσεως τῶν μελλόντων προμαντεύεσθαί τινα. Ἐπεὶ δὲ οἱ τὴν ἀδιαφορίαν εἰσάγοντες βιαζόμενοί τινας ὀλίγας γραφὰς συνηγορεῖν αὑτῶν τῇ ἡδυπαθείᾳ οἴονται, ἀτὰρ δὴ κἀκείνην «ἁμαρτία γὰρ ὑμῶν οὐ κυριεύσει· οὐ γάρ ἐστε ὑπὸ νόμον, ἀλλ’ ὑπὸ χάριν» (καί τινας ἄλλας τοιαύτας, ὧν ἐπὶ τοιούτοις μεμνῆσθαι οὐκ εὔλογον· οὐ γὰρ ἐπισκευάζω ναῦν πειρατικήν), φέρε δὴ διὰ βραχέων διακόψωμεν αὐτῶν τὴν ἐγχείρησιν. αὐτὸς γὰρ ὁ γενναῖος ἀπόστολος τῇ προειρημένῃ λέξει ἐπιφέρων ἀπολύσεται τὸ ἔγκλημα· «τί οὖν; ἁμαρτήσωμεν, ὅτι οὐκ ἐσμὲν ὑπὸ νόμον, ἀλλ’ ὑπὸ χάριν; μὴ γένοιτο.» οὕτως ἐνθέως καὶ προφητικῶς καταλύει παραχρῆμα τὴν σοφιστικὴν τῆς ἡδονῆς τέχνην.
Τῶν δὲ ἀφ' αἱρέσεως ἀγομένων Μαρκίωνος μὲν τοῦ Α Ποντικοῦ ἐπεμνήσθημεν, δι᾿ ἀντίταξιν τὴν πρὸς τὸν Δημιουργὸν τὴν χρῆσιν τῶν κοσμικών παραιτουμέ νου. Γίνεται δὲ αὐτῷ τῆς ἐγκρατείας αἴτιος, εἴ γε τοῦτο ἐγκράτειαν ῥητέον, αὐτὸς ὁ Δημιουργός, πρὸς ἄν ὁ Θεομάχος οὗτος γίγας ανθιστάναι οἰόμενος, ἄκων ἐστὶν ἐγκρατής, κατατρέχων καὶ τῆς κτίσεως καὶ τοῦ πλάσματος. Κἂν συγχρήσωνται τῇ τοῦ Κυ- ρίου φωνῇ, λέγοντος τῷ Φιλίππῳ (51), • Αφες τοὺς νεκροὺς θάψαι τοὺς ἑαυτῶν νεκρούς· σὺ δὲ ἀκο- λούθει μοι (52) · ι ἀλλ᾽ ἐκεῖνο σκοπείτωσαν, ὡς τὴν ὁμοίαν τῆς σαρκὸς πλάσιν καὶ Φίλιππος φέρει, νε- κρὸν οὐκ ἔχων μεμιασμένον. Πῶς οὖν σαρκίον ἔχων, νεκρὸν οὐκ εἶχεν; Ὅτι ἐξανέστη τοῦ μνήματος, τοῦ Κυρίου τὰ πάθη νεκρώσαντος, ζήσαντος (55) δὲ Χρι- στῷ. Ἐπεμνήσθημεν δὲ καὶ τῆς κατὰ Καρποκράτην ἀθέσμου γυναικῶν κοινωνίας· περί τε Νικολάου ζή- σεως διαλεχθέντες (54), ἐκεῖνο παρελίπομεν· Ωραίαν, φασί (55), γυναῖκα ἔχων οὗτος, μετὰ τὴν ἀνάληψιν τὴν τοῦ Σωτῆρος, πρὸς τῶν ἀποστόλων ὀνειδισθεὶς ζηλοτυπίαν, εἰς μέσον ἀγαγὼν τὴν γυναῖκα (56), γῆμαι τῷ βουλομένῳ ἐπέτρεψεν (57)· ἀκόλουθον γὰρ εἶναί φασι τὴν πρᾶξιν ταύτην ἐκείνῃ τῇ φωνῇ, τῇ, ὅτι ο παραχρήσασθαι τῇ σαρκὶ δεῖ (58). Καὶ δὴ κατακολουθήσαντες τῷ γενομένῳ τῷ τε εἰρημένω Φασὶ δὲ καὶ τοὺς κατοικι- δίους ὄρνεις, συνεχώς αὐτοὺς (κυάμους) ἐσθιούσας, ἀτόκους γίνεσθαι. • κυάμους ὁ Πυθαγόρας φησὶ μὴ χρῆναι ἐσθίειν· • Σὺ δὲ ἀπελθὼν διάγγελλε τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. ἀκολούθει μοι, έζησε, « Λογίζεσθε ἑαυτοὺς νεκροὺς μὲν εἶναι τῇ ἁμαρτία, ζῶντας δὲ τῷ Θεῷ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, Νεκρώσατε οὖν τὰ μέλη ὑμῶν τὰ ἐπὶ γῆς, πορ νείαν, κατὰ λέξιν "Ο γε μὲν ᾿Αλεξανδρεύς Κλήμης ἐν τρίτῳ Στρωματεῖ ταῦτα περὶ αὐτοῦ κατὰ λέξιν ἱστο ρεῖ. . φησί. καὶ ἐπι- τρέψαι κοινωνῆσαι αὐτῇ τὸν βουλόμενον, ἀπὸ τοῦ γυναίου ἐγκρατευσάμενος ὡς κατὰ μέσ μησιν ὧν ἑώρα Θεῷ προσανεχόντων, μέχρι τινὸς ἐκαρ τέρει, οὐ μὴν εἰς τέλος ἤνεγκε κρατεῖν τῆς αὐτοῦ ἀκρα- σίας. την ἐκείνῃ τῇ φωνῇ, τῇ, ὅτι παραχρήσασθαι τῇ σαρ κὶ δεῖ. παραχράσθαι. STROMATUM LIB. III. CAPUT IV. Quibus prætextibus utantur hæretici ad omnis generis licentiam et libidinem exercendam. × P. ED. POTTER, 436-437 ED. PARIS. fabarum dicit, radicibus arborum apposita, fructus siccare. Sed et gallinas domesticas, si crebro ea edant, steriles fieri. flanc ob causam, et fortassis etiam alias, Pythagorei fabæ usu interdixerunt. Flatus enim gignit, concoctu difficilis est, et tur- bulenta insomnia creat. Item Geoponicorum au- ctor lib. u, cap. : Aiunt et domesticas gallinas ex assiduo fabarum usu steriles fieri. »Tum memorat, quod Pythagoras fabas comedere interdixerit. a Matthæo abest; apud Lucam vero ejus loco ex- stal : Sed commate præcedente dixerat Christus quod forte Clemens, e memoria Sci- pturas recitans, huc transtulit. vilicante. » Alioqui scribendum esset vixit. Respicere autem videtur Rom. vi, 11: Coloss. 111, : etc., vel alium his similem S. Scripturæ 10- cum. Paris. Porro ea, quae hic de Nicolao memorat Clem mens, recitat Eusebius Eccles. histor. lib. lit, cap. : De hoc autem, inquit, » Nicolao • Clemens Alexandrinus in tertio Stromate narrat ad verbum, etc. › Eorumdem sensuin Theodoretus in suum Hæ- ret. fabul. lib. 111, c. 1, p. 226, 227, transtulit. PATROL. GR. VII. B C D Ex iis autem, qui ab hæresi ducuntur, Marcionis quidem Pontici fecimus mentionem, qui propter certamen, quod adversus Creatorem suscepit, mun- danarum rerum usum recusat. Ei autem`continen- tiæ causa est, si modo est ea dicenda continentia, ipse Creator, cui se adversari existimans gigas iste cum Deo pugnans, est invitus continens, dum in creationem et Dei opus invehitur. Quod si usurpent vocem Domini, qui dicit Philippo : e Sine mortuos sepelire mortuos suos, tur autem sequere nea : sat illud considerent, quod simílem carnis formationem fert quoque Philippus, non habens cadaver pollu- tum. Quomodo ergo cum carnem haberet, non na- buit cadaver? Quoniam surrexit ex monumento, Domino ejus vitia morte afficiente, vixit autem Chri- sto. Meminimus autem nefariæ quoque ex Carpo- eratis sententia mulierum communionis. Cum au- tem de dicto Nicolai loqueremur, illud præter · misimus : Cum formosam, aiunt, haberet uxorem, et post Servatoris assumptionem ei fuisset ab apostolis exprobrata zelotypia, in medium adducta muliere, permisit cui vellet eam nubere. Aiunt enim hanc actionem illi voci consentaneam, A qne dicit, quod¸‹ carne abuti oporteat. › Proinde ejus factum et dictum absolute et inconsi!erate a Matth. vmi, 22; Luc. ix, 60. vertit, c si quis vellet eam habere, permisit. Christophorsonus, cuique cupienti ducendam per- misit. ., Theodoretus lib. ut Hæret. fabul., et permisisse ut qui vellet cuin ea haberet consuetudinem. › D. An- gustinus, har. 5, ut qui vellet, ea uteretur. Epipla- nius autem har. ait eum ideo fuisse traducium, quod Cum ab uxore se continuisset ad imitationem eorum quos Deo addictos videbat, aliquo tenus tolera- bat; non tamen in finem sua intemperantiæ dominari potuit, sed volens velut canis ad vomitum reverti, prætextus quosdam non ita bonos venabatur au petulantiæ defensionem. COLLECT. Atque ita quoque habet Eusebius, nisi quod legit Rufinus : « Ex qua occasione isti consequens putaverunt, ut secundum hoc factum vel dictum Nicolat unusquisque carne sua, in quod delectaret, abuteretur. » Christophors. : Αtque illi dicto, carne nempe abuti oportere, hæretici hoc ipsorum factum congruere asseverant. Atque ita relinquunt dubium interpretes, cujusnam sit dictum illud : c Carne abuti oportere, Nicolai, an haere- ticorum; et quodnam factum intelligant, Nicolai uxorem publicantis, an Nicolaitarum, qui com- munes habebant uxores. Illius tamen utrumque intelligere se videtur innuere, cum ait hæreticos ejus factum et dictum temere et inconsiderate se- qui. Et quod est apud Nicephori interpretem lib. 111, c. 45, quicunque vellet ducere eani jussit, eique facto congruens adjecit dictum, cabutendum esse carne, » inquiens. COLLECT. (51) Φιλίππῳ. Hujus nomen reticent evangelist. (52) Σὺ δὲ ἀκολούθει μοι. Hæc sententia penitus (53) Ζήσαντος. Seu potius ζωοποιήσαντος, « vi- (54) Διαλεχθέντες. Nempe Strom. It, p. 411 edit. (55) Φασί. Hoc ex Eusebio substitui pro vulgato (56) Τὴν γυναῖκα. Abest ab Εuseb. (57) Γῆμαι τῷ βουλομένῳ ἐπέτρεψεν. Rufinus (58) Ακόλουθον γὰρ εἶναί φασι τὴν πρᾶξιν ταύ-
PG 8:1165οὐ συνιᾶσιν οὖν, ὡς ἔοικεν, ὅτι «τοὺς πάντας ἡμᾶς φανερωθῆναι δεῖ ἔμπροσθεν τοῦ βήματος τοῦ Χριστοῦ, ἵνα κομίσηται ἕκαστος διὰ τοῦ σώματος πρὸς ἃ ἔπραξεν, εἴτε ἀγαθὸν εἴτε κακόν,» ἵνα ἃ διὰ τοῦ σώματος ἔπραξέν τις ἀπολάβῃ. «ὥστε εἴ τις ἐν Χριστῷ, καινὴ κτίσις,» οὐκέτι ἁμαρτητική· «τὰ ἀρχαῖα παρῆλθεν», ἀπελουσάμεθα τὸν βίον τὸν παλαιόν· «ἰδοὺ γέγονε καινά», ἁγνεία ἐκ πορνείας, [καὶ] ἐγκράτεια ἐξ ἀκρασίας, δικαιοσύνη ἐξ ἀδικίας. «τίς γὰρ μετοχὴ δικαιοσύνῃ καὶ ἀνομίᾳ; ἢ τίς κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; τίς δὲ συμφώνησις Χριστοῦ πρὸς Βελίαρ; τίς μερὶς πιστῷ μετὰ ἀπίστου; τίς δὲ συγκατάθεσις ναῷ θεοῦ μετὰ εἰδώλων; ταύτας οὖν ἔχοντες τὰς ἐπαγγελίας καθαρίσωμεν ἑαυτοὺς ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ σαρκὸς καὶ πνεύματος, ἐπιτελοῦντες ἁγιωσύνην ἐν φόβῳ θεοῦ.» Οἱ δὲ ἀντιτασσόμενοι τῇ κτίσει τοῦ θεοῦ διὰ τῆς εὐφήμου ἐγκρατείας κἀκεῖνα λέγουσι τὰ πρὸς Σαλώμην εἰρημένα, ὧν πρότερον ἐμνήσθημεν· φέρεται δέ, οἶμαι, ἐν τῷ κατ’ Αἰγυπτίους εὐαγγελίῳ. φασὶ γάρ, ὅτι αὐτὸς εἶπεν ὁ σωτήρ· «ἦλθον καταλῦσαι τὰ ἔργα τῆς θηλείας,» θηλείας μὲν τῆς ἐπιθυμίας, ἔργα δὲ γένεσιν καὶ φθοράν. τί οὖν ἂν εἴποιεν;
οἱ τὴν αἵρεσιν αὐτοῦ μετιόντες. Πυνθάνομαι δ' έγωγε τὸν Νικόλαον μηδεμιᾷ ἑτέρα παρ' ἣν ἔγημεν, χρῆσθαι γυναικί· τῶν τ' ἐκείνου (60) τέκνων θα λείας μὲν καταγηρᾶσαι παρθένους, άφθορον (61) & διαμεῖναι τὸν υἱόν. Τἂν οὕτως ἐχόντων, ἀποβολή πάθους ἦν, εἰς μέσον τῶν ἀποστόλων (62) ἡ τῆς ζηλοτυπουμένης ἐκκύκλησις γυναικός· καὶ ἡ ἐγκράτ τεια τῶν περισπουδάστων ἡδονῶν, τὸ ο παραχρή σθαι (65) τῇ σαρκὶ, ἐδίδασκεν. Οὐ γὰρ, οίμαι, ἐβούλοντο (64), κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐντολὴν, δυσὶ κυρίοις δουλεύειν, ο ἡδονῇ καὶ Θεῷ (65). Δέ γουσι γοῦν καὶ τὸν Ματθίαν οὕτω διδάξαι. ο Σαρκί μὲν μάχεσθαι καὶ παραχρῆσθαι (66), μηθὲν αὐτῇ πρὸς ἡδονὴν ἀκόλαστον (67) ἐνδιδόντα· ψυχὴν & αὔξειν διὰ πίστεως καὶ γνώσεως (68). Εἰσὶν δ' οι (69) τὴν πάνδημον Αφροδίτην κοινωνίαν μυστικὴν αναγορεύουσιν, ενυβρίζοντες καὶ τῷ ὀνόματι (70) λέγεται γὰρ καὶ τὸ ποιεῖν τι κακὸν ἐργάζεσθαι, ὥσπερ ἂν καὶ τὸ ἀγαθόν τι, ὁμωνύμως ἐργάζεσθαι· ὁμοίως δὲ καὶ ι ἡ κοινωνία· ν ἀγαθὸν δὲ καὶ ἐν με ταδόσει ἀργύριον (719), καὶ τροφῆς, καὶ στολῆς· οἱ δὲ καὶ τὴν ὁποιαδηποτοῦν ἀφροδισίων συμπλοκὴν κοινωνίαν ἀσεβῶς κεκλήκασιν. Φασὶ γοῦν τινα αύ τῶν, ἡμετέρα παρθένω, ὡραίᾳ τὴν ὄψιν, προσελ ἁπλῶς καὶ ἀβασανίστως, ἐκπορνεύουσιν ἀναίδην (59) Β δην ἐκπορνεύουσιν, δηλ. ήίθεος, άγαμος, « στόλων τῆς ζηλοτυπουμένης ἐκ. ἡ ἐγκράτεια τῶν περισπουδάστων ἡδονῶν τὸ πα- ραχρῆσθαι τῇ σαρκὶ ἐδίδασκεν. οὐ γὰρ, οἶμαι, ἐβούλοντο, εβούλετο. ἄφθορον δια- μεῖναι, ἐν ἀφθορίᾳ τὰ τέκνα τὴν ὑπὲρ φύσιν ἀγνείαν ἐκπαιδεῦσαι, καὶ τὸν μὲν υἱὸν ήίθεον δια- μεῖναι, « νομοθετοῦντα, Παραχρῆσθαι μηδέν μηθέν. Καὶ τούτου δὴ μάρτυρα τὸν Στρωματέα παρέξομαι Κλήμεντα, ἱερὸν ἄνδρα, καὶ τολυπειρία ἅπαντας ἀπολιπόντα. Λέγει δ' οὕτως ἐν τῷ τρίτῳ τῶν Στρωματέων. « ὀνόματι. εἰσὶ δέ εἰσὶν δ' ονόμαζουσι αναγορεύουσι. Ονομα Ἐξ ὧν ἡ μεγίστη κατὰ τοῦ ὀνόματος ἐῤῥύη βλασφημία. κοινωνίαν, Α $131 CLEMENTIS ALEXANDRINI 1:33 sequentes, qui ejus hæresim persequuntur, impu- A denter effuseque fornicantur. Ego autem audio Ni- colaum quidem nulla unquam alia, quam ea, quæ ei nupserat, uxore usum esse ; et ex illius liberis, filias quidem consenuisse virgines, filium autem permausisse incorruptum. Quæ cum ita se habeant, vit erat depulsio atque expurgatio, in medium apostolorum circumactio uxoris, cujus dicebatur laborare zelotypia : et continentia a voluptatibus, quæ magno studio parari solent, docebat illud, • abali carne, hoc est, exercere carnem. Neque enim, ut existimo, volebant, convenienter Domini præcepto, duobus dominis servire a, voluptati et Deo. Dicunt itaque Matthiam quoque sic docuisse : • Cum carne quidem pugnare, et ea uti, nihil ei impudicum largiendo ad voluptatem, augere autem animam per fidem et cognitionem. › Sunt au- tem, qui etiam publicam venerem pronuntiant mysticam communionem ; et sic ipsum nomen contumelia afficiunt. Sieut enim operari eum dici- mus, tum qui malum aliquod facit, tum etiam qui bonum, idem nomen utrique tribuentes ; haud ali- ter ‹ communio › usurpari solet ; nam bona quidem est in communicatione tum pecuniæ, tum nutri- menti et vestitus: illi autem quamlibet veneream • Matth. vi, 24; Luc. xvi, 13. inverso ordine. Eus. elegantius. tem secundum Hesychium, celebs. » C Euseb. carnem, adjecit Hervetus : nam Græce tantum est, Rufinus : « Quo per hoc continentem se ostenderet ejus rei, quam ni- mio putabatur expetere, contemnendam magis quam expetendam carnis edocens voluptatem. Chri- stophors. Quinetiam ejus continentia in volupta- tum depulsione, ad quas conquirendas plerique nimio studio incitabantur, perspicue Jocebat, carne abuti oportere, quo ejus refrenetur libido. Non enim, credo, secundum Domini mandatum duobus dominis inservire voluit. » Atque hanc interpreta- tionem substituere potes in locum illorum Herveti, et continentia voluptatibus,> usque ad, • Dicunt itaque. » Nam quod apud Clementem est, corrigendum est ex Euse- D bio Porro quod dixit Clemnens, filium Ni- colai e permansisse incorruptum, Nicephorus dicit ; et ejus inter- pres, c in incorrupto celibatu permansisse. » Theo- doretus Nicolaum ait, liberos suos supernaturalem castitatem docuisse, et filium quidem cælibem permansisse. > Rufinus quoque : • Filius autem castitatem incor- rupti corporis custodivit, » melius quam Christoph. : Filium vitam puram et nulla labis contagione aspersam traduxisse. Potest enim et labe carere torus immaculatus conjugii. Clemens ergo Nico- Jaum ait suam uxorem vulgantem, id fecisse ov ut ait Theodoretus, non jubentem, » sed ut accusatores redargueret; hæreticos autem immerito, ut ait Augustinus, factum ejus in sectam turpissimam vertisse, qua placet usus indifferens - feminarum, nam ei sceleri et vita et dicta ejus adver- sabantur. CoLLECT. iterum Euseb. numero : de Nicolas enim loquitur. Dein, pro vit Euseb. Theodoretus lib. De hæretic. fab., ubi et hæc Clementis verba citat, itemque illa p. 457: Om- nium hominum infelicissimi,, etc. COLLECT. Theodoretus Haret. fab. lib. f, cap. 6, p. 197. Prodici, Adamitarum secte auctoris, erroribus enumeratis, hæc adjicit : Cujus rei testem Stromateum Clementem producam, virum sanctum, et qui abundantia doctrinæ omnibus antecelluit. Sic autem loquitur in tertio Stromatum. › Tum sequuntur Clementis verba usque all Porro pro habet Theodor. Dein pro Clementis interpres omisit; Theodoreti autem in- terpres sic vertit : « Vel ipso nomine contume- livsi. › Sensus est, quem Latine expressimus. aulem respicit nomen Christianum, cui contumeliæ notam ab impuris istis hæreticis inuri putavit auctor: quemadmodum paulo superius, p. 428, edit. Paris. de sinilibus dicit : quibus in Christianum nomen manavit maxi- mum dedecus. Vel potius respicit quam vocem, cum ea mysticam Christi ejusque membro- rum conjunctionem » significaret, ad turpes et nefarios concubitus applicabant hæretici. Cui sensui favent quæ sequuntur. interpres. (59) Ἐκπορνεύουσιν ἀναίδην. Eusebius, ἀναί- (60) Τῶν τ' ἐκ. Τῶν τε ἐκείνου τέκνων τὰς μὲν (61) Αφθορον. Theodoretus ήίθεον explicat. Est au- (62) Εἰς μέσον τῶν ἀπ. “Η εἰς μέσον τῶν ἀπο- (63) Παραχρῆσθαι. Illa verba, « hoc est exercere (64) "Ο εβούλοντο. Euseb. rectius εβούλετο, sing. (65) Θεῷ. Κυρίῳ Euseb. (66) Παραχρῆσθαι. Παραχρᾶσθαι iterum Euseb (67) Ακόλαστον. Abest ab Euseb. (68) Γνώσεως. Hactenus Clementis verba recita (69) Εἰσὶν δ' οl. Hoc sectatoribus Prodici tribuit (70) Ενυβρίζοντες καὶ τῷ ὀνόματι. Hæc vetus (71) Αργύριον. Scribendum esse αργυρίου, vidit
κατελύθη ἡ διοίκησις αὕτη; οὐκ ἂν φήσαιεν· μένει γὰρ ἐπὶ τῆς αὐτῆς οἰκονομίας ὁ κόσμος. ἀλλ’ οὐκ ἐψεύσατο ὁ κύριος· τῷ ὄντι γὰρ τὰ τῆς ἐπιθυμίας κατέλυσεν ἔργα, φιλαργυρίαν, φιλονικίαν, φιλοδοξίαν, γυναικομανίαν, παιδεραστίαν, ὀψοφαγίαν, ἀσωτίαν καὶ τὰ τούτοις ὅμοια· τούτων δὲ ἡ γένεσις φθορὰ τῆς ψυχῆς, εἴ γε «νεκροὶ τοῖς παραπτώμασι» γινόμεθα· καὶ αὕτη ἡ θήλεια ἀκρασία ἦν. γένεσιν δὲ καὶ φθορὰν τὴν ἐν κτίσει προηγουμένως γίνεσθαι ἀνάγκη μέχρι παντελοῦς διακρίσεως καὶ ἀποκαταστάσεως ἐκλογῆς, δι’ ἣν καὶ αἱ τῷ κόσμῳ συμπεφυρμέναι οὐσίαι τῇ οἰκειότητι προσνέμονται. ὅθεν εἰκότως περὶ συντελείας μηνύσαντος τοῦ λόγου ἡ Σαλώμη φησί· «μέχρι τίνος οἱ ἄνθρωποι ἀποθανοῦνται;» ἄνθρωπον δὲ καλεῖ ἡ γραφὴ διχῶς, τόν τε φαινόμενον καὶ τὴν ψυχήν, πάλιν τε αὖ τὸν σῳζόμενον καὶ τὸν μή. καὶ θάνατος ψυχῆς ἡ ἁμαρτία λέγεται. διὸ καὶ παρατετηρημένως ἀποκρίνεται ὁ κύριος· «μέχρις ἂν τίκτωσιν αἱ γυναῖκες,» τουτέστι μέχρις ἂν αἱ ἐπιθυμίαι ἐνεργῶσι. «διὰ τοῦτο ὥσπερ δι’ ἑνὸς ἀνθρώπου ἡ ἁμαρτία εἰς τὸν κόσμον εἰσῆλθεν, καὶ διὰ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος εἰς πάντας ἀνθρώπους διῆλθεν, ἐφ’ ᾧ πάντες ἥμαρτον·
οἱ τὴν αἵρεσιν αὐτοῦ μετιόντες. Πυνθάνομαι δ' έγωγε τὸν Νικόλαον μηδεμιᾷ ἑτέρα παρ' ἣν ἔγημεν, χρῆσθαι γυναικί· τῶν τ' ἐκείνου (60) τέκνων θα λείας μὲν καταγηρᾶσαι παρθένους, άφθορον (61) & διαμεῖναι τὸν υἱόν. Τἂν οὕτως ἐχόντων, ἀποβολή πάθους ἦν, εἰς μέσον τῶν ἀποστόλων (62) ἡ τῆς ζηλοτυπουμένης ἐκκύκλησις γυναικός· καὶ ἡ ἐγκράτ τεια τῶν περισπουδάστων ἡδονῶν, τὸ ο παραχρή σθαι (65) τῇ σαρκὶ, ἐδίδασκεν. Οὐ γὰρ, οίμαι, ἐβούλοντο (64), κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐντολὴν, δυσὶ κυρίοις δουλεύειν, ο ἡδονῇ καὶ Θεῷ (65). Δέ γουσι γοῦν καὶ τὸν Ματθίαν οὕτω διδάξαι. ο Σαρκί μὲν μάχεσθαι καὶ παραχρῆσθαι (66), μηθὲν αὐτῇ πρὸς ἡδονὴν ἀκόλαστον (67) ἐνδιδόντα· ψυχὴν & αὔξειν διὰ πίστεως καὶ γνώσεως (68). Εἰσὶν δ' οι (69) τὴν πάνδημον Αφροδίτην κοινωνίαν μυστικὴν αναγορεύουσιν, ενυβρίζοντες καὶ τῷ ὀνόματι (70) λέγεται γὰρ καὶ τὸ ποιεῖν τι κακὸν ἐργάζεσθαι, ὥσπερ ἂν καὶ τὸ ἀγαθόν τι, ὁμωνύμως ἐργάζεσθαι· ὁμοίως δὲ καὶ ι ἡ κοινωνία· ν ἀγαθὸν δὲ καὶ ἐν με ταδόσει ἀργύριον (719), καὶ τροφῆς, καὶ στολῆς· οἱ δὲ καὶ τὴν ὁποιαδηποτοῦν ἀφροδισίων συμπλοκὴν κοινωνίαν ἀσεβῶς κεκλήκασιν. Φασὶ γοῦν τινα αύ τῶν, ἡμετέρα παρθένω, ὡραίᾳ τὴν ὄψιν, προσελ ἁπλῶς καὶ ἀβασανίστως, ἐκπορνεύουσιν ἀναίδην (59) Β δην ἐκπορνεύουσιν, δηλ. ήίθεος, άγαμος, « στόλων τῆς ζηλοτυπουμένης ἐκ. ἡ ἐγκράτεια τῶν περισπουδάστων ἡδονῶν τὸ πα- ραχρῆσθαι τῇ σαρκὶ ἐδίδασκεν. οὐ γὰρ, οἶμαι, ἐβούλοντο, εβούλετο. ἄφθορον δια- μεῖναι, ἐν ἀφθορίᾳ τὰ τέκνα τὴν ὑπὲρ φύσιν ἀγνείαν ἐκπαιδεῦσαι, καὶ τὸν μὲν υἱὸν ήίθεον δια- μεῖναι, « νομοθετοῦντα, Παραχρῆσθαι μηδέν μηθέν. Καὶ τούτου δὴ μάρτυρα τὸν Στρωματέα παρέξομαι Κλήμεντα, ἱερὸν ἄνδρα, καὶ τολυπειρία ἅπαντας ἀπολιπόντα. Λέγει δ' οὕτως ἐν τῷ τρίτῳ τῶν Στρωματέων. « ὀνόματι. εἰσὶ δέ εἰσὶν δ' ονόμαζουσι αναγορεύουσι. Ονομα Ἐξ ὧν ἡ μεγίστη κατὰ τοῦ ὀνόματος ἐῤῥύη βλασφημία. κοινωνίαν, Α $131 CLEMENTIS ALEXANDRINI 1:33 sequentes, qui ejus hæresim persequuntur, impu- A denter effuseque fornicantur. Ego autem audio Ni- colaum quidem nulla unquam alia, quam ea, quæ ei nupserat, uxore usum esse ; et ex illius liberis, filias quidem consenuisse virgines, filium autem permausisse incorruptum. Quæ cum ita se habeant, vit erat depulsio atque expurgatio, in medium apostolorum circumactio uxoris, cujus dicebatur laborare zelotypia : et continentia a voluptatibus, quæ magno studio parari solent, docebat illud, • abali carne, hoc est, exercere carnem. Neque enim, ut existimo, volebant, convenienter Domini præcepto, duobus dominis servire a, voluptati et Deo. Dicunt itaque Matthiam quoque sic docuisse : • Cum carne quidem pugnare, et ea uti, nihil ei impudicum largiendo ad voluptatem, augere autem animam per fidem et cognitionem. › Sunt au- tem, qui etiam publicam venerem pronuntiant mysticam communionem ; et sic ipsum nomen contumelia afficiunt. Sieut enim operari eum dici- mus, tum qui malum aliquod facit, tum etiam qui bonum, idem nomen utrique tribuentes ; haud ali- ter ‹ communio › usurpari solet ; nam bona quidem est in communicatione tum pecuniæ, tum nutri- menti et vestitus: illi autem quamlibet veneream • Matth. vi, 24; Luc. xvi, 13. inverso ordine. Eus. elegantius. tem secundum Hesychium, celebs. » C Euseb. carnem, adjecit Hervetus : nam Græce tantum est, Rufinus : « Quo per hoc continentem se ostenderet ejus rei, quam ni- mio putabatur expetere, contemnendam magis quam expetendam carnis edocens voluptatem. Chri- stophors. Quinetiam ejus continentia in volupta- tum depulsione, ad quas conquirendas plerique nimio studio incitabantur, perspicue Jocebat, carne abuti oportere, quo ejus refrenetur libido. Non enim, credo, secundum Domini mandatum duobus dominis inservire voluit. » Atque hanc interpreta- tionem substituere potes in locum illorum Herveti, et continentia voluptatibus,> usque ad, • Dicunt itaque. » Nam quod apud Clementem est, corrigendum est ex Euse- D bio Porro quod dixit Clemnens, filium Ni- colai e permansisse incorruptum, Nicephorus dicit ; et ejus inter- pres, c in incorrupto celibatu permansisse. » Theo- doretus Nicolaum ait, liberos suos supernaturalem castitatem docuisse, et filium quidem cælibem permansisse. > Rufinus quoque : • Filius autem castitatem incor- rupti corporis custodivit, » melius quam Christoph. : Filium vitam puram et nulla labis contagione aspersam traduxisse. Potest enim et labe carere torus immaculatus conjugii. Clemens ergo Nico- Jaum ait suam uxorem vulgantem, id fecisse ov ut ait Theodoretus, non jubentem, » sed ut accusatores redargueret; hæreticos autem immerito, ut ait Augustinus, factum ejus in sectam turpissimam vertisse, qua placet usus indifferens - feminarum, nam ei sceleri et vita et dicta ejus adver- sabantur. CoLLECT. iterum Euseb. numero : de Nicolas enim loquitur. Dein, pro vit Euseb. Theodoretus lib. De hæretic. fab., ubi et hæc Clementis verba citat, itemque illa p. 457: Om- nium hominum infelicissimi,, etc. COLLECT. Theodoretus Haret. fab. lib. f, cap. 6, p. 197. Prodici, Adamitarum secte auctoris, erroribus enumeratis, hæc adjicit : Cujus rei testem Stromateum Clementem producam, virum sanctum, et qui abundantia doctrinæ omnibus antecelluit. Sic autem loquitur in tertio Stromatum. › Tum sequuntur Clementis verba usque all Porro pro habet Theodor. Dein pro Clementis interpres omisit; Theodoreti autem in- terpres sic vertit : « Vel ipso nomine contume- livsi. › Sensus est, quem Latine expressimus. aulem respicit nomen Christianum, cui contumeliæ notam ab impuris istis hæreticis inuri putavit auctor: quemadmodum paulo superius, p. 428, edit. Paris. de sinilibus dicit : quibus in Christianum nomen manavit maxi- mum dedecus. Vel potius respicit quam vocem, cum ea mysticam Christi ejusque membro- rum conjunctionem » significaret, ad turpes et nefarios concubitus applicabant hæretici. Cui sensui favent quæ sequuntur. interpres. (59) Ἐκπορνεύουσιν ἀναίδην. Eusebius, ἀναί- (60) Τῶν τ' ἐκ. Τῶν τε ἐκείνου τέκνων τὰς μὲν (61) Αφθορον. Theodoretus ήίθεον explicat. Est au- (62) Εἰς μέσον τῶν ἀπ. “Η εἰς μέσον τῶν ἀπο- (63) Παραχρῆσθαι. Illa verba, « hoc est exercere (64) "Ο εβούλοντο. Euseb. rectius εβούλετο, sing. (65) Θεῷ. Κυρίῳ Euseb. (66) Παραχρῆσθαι. Παραχρᾶσθαι iterum Euseb (67) Ακόλαστον. Abest ab Euseb. (68) Γνώσεως. Hactenus Clementis verba recita (69) Εἰσὶν δ' οl. Hoc sectatoribus Prodici tribuit (70) Ενυβρίζοντες καὶ τῷ ὀνόματι. Hæc vetus (71) Αργύριον. Scribendum esse αργυρίου, vidit
PG 8:1167καὶ ἐβασίλευσεν ὁ θάνατος ἀπὸ Ἀδὰμ μέχρι Μωυσέως,» φησὶν ὁ ἀπόστολος· φυσικῇ δὲ ἀνάγκῃ θείας οἰκονομίας γενέσει θάνατος ἕπεται, καὶ συνόδῳ ψυχῆς καὶ σώματος ἡ τούτων διάλυσις ἀκολουθεῖ. εἰ δὲ ἕνεκεν μαθήσεως καὶ ἐπιγνώσεως ἡ γένεσις, ἀποκαταστάσεως δὲ ἡ διάλυσις· ὡς δὲ αἰτία θανάτου διὰ τὸ τίκτειν ἡ γυνὴ νομίζεται, οὕτω καὶ ζωῆς διὰ τὴν αὐτὴν αἰτίαν λεχθήσεται ἡγεμών. αὐτίκα ἣ προκατάρξασα τῆς παραβάσεως «ζωὴ» προσηγορεύθη, διὰ τὴν τῆς διαδοχῆς αἰτίαν τῶν τε γεννωμένων τῶν τε ἁμαρτανόντων γίνεται ὁμοίως δικαίων ὡς καὶ ἀδίκων μήτηρ, ἑκάστου ἡμῶν ἑαυτὸν δικαιοῦντος ἢ ἔμπαλιν ἀπειθῆ κατασκευάζοντος. ὅθεν οὐχ ἡγοῦμαι ἔγωγε μυσάττεσθαι τὴν ἐν σαρκὶ ζωὴν τὸν ἀπόστολον, ὁπηνίκα ἂν φῇ· «ἀλλ’ ἐν πάσῃ παρρησίᾳ ὡς πάντοτε καὶ νῦν μεγαλυνθήσεται Χριστὸς ἐν τῷ σώματί μου, εἴτε διὰ ζωῆς εἴτε διὰ θανάτου. ἐμοὶ γὰρ τὸ ζῆν Χριστὸς καὶ τὸ ἀποθανεῖν κέρδος. εἰ δὲ τὸ ζῆν ἐν σαρκί, καὶ τοῦτό μοι καρπὸς ἔργου, τί αἱρήσομαι οὐ γνωρίζω· συνέχομαί τε ἐκ τῶν δύο, τὴν ἐπιθυμίαν ἔχων εἰς τὸ ἀναλῦσαι καὶ σὺν Χριστῷ εἶναι, πολλῷ γὰρ κρεῖττον·
οἱ τὴν αἵρεσιν αὐτοῦ μετιόντες. Πυνθάνομαι δ' έγωγε τὸν Νικόλαον μηδεμιᾷ ἑτέρα παρ' ἣν ἔγημεν, χρῆσθαι γυναικί· τῶν τ' ἐκείνου (60) τέκνων θα λείας μὲν καταγηρᾶσαι παρθένους, άφθορον (61) & διαμεῖναι τὸν υἱόν. Τἂν οὕτως ἐχόντων, ἀποβολή πάθους ἦν, εἰς μέσον τῶν ἀποστόλων (62) ἡ τῆς ζηλοτυπουμένης ἐκκύκλησις γυναικός· καὶ ἡ ἐγκράτ τεια τῶν περισπουδάστων ἡδονῶν, τὸ ο παραχρή σθαι (65) τῇ σαρκὶ, ἐδίδασκεν. Οὐ γὰρ, οίμαι, ἐβούλοντο (64), κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐντολὴν, δυσὶ κυρίοις δουλεύειν, ο ἡδονῇ καὶ Θεῷ (65). Δέ γουσι γοῦν καὶ τὸν Ματθίαν οὕτω διδάξαι. ο Σαρκί μὲν μάχεσθαι καὶ παραχρῆσθαι (66), μηθὲν αὐτῇ πρὸς ἡδονὴν ἀκόλαστον (67) ἐνδιδόντα· ψυχὴν & αὔξειν διὰ πίστεως καὶ γνώσεως (68). Εἰσὶν δ' οι (69) τὴν πάνδημον Αφροδίτην κοινωνίαν μυστικὴν αναγορεύουσιν, ενυβρίζοντες καὶ τῷ ὀνόματι (70) λέγεται γὰρ καὶ τὸ ποιεῖν τι κακὸν ἐργάζεσθαι, ὥσπερ ἂν καὶ τὸ ἀγαθόν τι, ὁμωνύμως ἐργάζεσθαι· ὁμοίως δὲ καὶ ι ἡ κοινωνία· ν ἀγαθὸν δὲ καὶ ἐν με ταδόσει ἀργύριον (719), καὶ τροφῆς, καὶ στολῆς· οἱ δὲ καὶ τὴν ὁποιαδηποτοῦν ἀφροδισίων συμπλοκὴν κοινωνίαν ἀσεβῶς κεκλήκασιν. Φασὶ γοῦν τινα αύ τῶν, ἡμετέρα παρθένω, ὡραίᾳ τὴν ὄψιν, προσελ ἁπλῶς καὶ ἀβασανίστως, ἐκπορνεύουσιν ἀναίδην (59) Β δην ἐκπορνεύουσιν, δηλ. ήίθεος, άγαμος, « στόλων τῆς ζηλοτυπουμένης ἐκ. ἡ ἐγκράτεια τῶν περισπουδάστων ἡδονῶν τὸ πα- ραχρῆσθαι τῇ σαρκὶ ἐδίδασκεν. οὐ γὰρ, οἶμαι, ἐβούλοντο, εβούλετο. ἄφθορον δια- μεῖναι, ἐν ἀφθορίᾳ τὰ τέκνα τὴν ὑπὲρ φύσιν ἀγνείαν ἐκπαιδεῦσαι, καὶ τὸν μὲν υἱὸν ήίθεον δια- μεῖναι, « νομοθετοῦντα, Παραχρῆσθαι μηδέν μηθέν. Καὶ τούτου δὴ μάρτυρα τὸν Στρωματέα παρέξομαι Κλήμεντα, ἱερὸν ἄνδρα, καὶ τολυπειρία ἅπαντας ἀπολιπόντα. Λέγει δ' οὕτως ἐν τῷ τρίτῳ τῶν Στρωματέων. « ὀνόματι. εἰσὶ δέ εἰσὶν δ' ονόμαζουσι αναγορεύουσι. Ονομα Ἐξ ὧν ἡ μεγίστη κατὰ τοῦ ὀνόματος ἐῤῥύη βλασφημία. κοινωνίαν, Α $131 CLEMENTIS ALEXANDRINI 1:33 sequentes, qui ejus hæresim persequuntur, impu- A denter effuseque fornicantur. Ego autem audio Ni- colaum quidem nulla unquam alia, quam ea, quæ ei nupserat, uxore usum esse ; et ex illius liberis, filias quidem consenuisse virgines, filium autem permausisse incorruptum. Quæ cum ita se habeant, vit erat depulsio atque expurgatio, in medium apostolorum circumactio uxoris, cujus dicebatur laborare zelotypia : et continentia a voluptatibus, quæ magno studio parari solent, docebat illud, • abali carne, hoc est, exercere carnem. Neque enim, ut existimo, volebant, convenienter Domini præcepto, duobus dominis servire a, voluptati et Deo. Dicunt itaque Matthiam quoque sic docuisse : • Cum carne quidem pugnare, et ea uti, nihil ei impudicum largiendo ad voluptatem, augere autem animam per fidem et cognitionem. › Sunt au- tem, qui etiam publicam venerem pronuntiant mysticam communionem ; et sic ipsum nomen contumelia afficiunt. Sieut enim operari eum dici- mus, tum qui malum aliquod facit, tum etiam qui bonum, idem nomen utrique tribuentes ; haud ali- ter ‹ communio › usurpari solet ; nam bona quidem est in communicatione tum pecuniæ, tum nutri- menti et vestitus: illi autem quamlibet veneream • Matth. vi, 24; Luc. xvi, 13. inverso ordine. Eus. elegantius. tem secundum Hesychium, celebs. » C Euseb. carnem, adjecit Hervetus : nam Græce tantum est, Rufinus : « Quo per hoc continentem se ostenderet ejus rei, quam ni- mio putabatur expetere, contemnendam magis quam expetendam carnis edocens voluptatem. Chri- stophors. Quinetiam ejus continentia in volupta- tum depulsione, ad quas conquirendas plerique nimio studio incitabantur, perspicue Jocebat, carne abuti oportere, quo ejus refrenetur libido. Non enim, credo, secundum Domini mandatum duobus dominis inservire voluit. » Atque hanc interpreta- tionem substituere potes in locum illorum Herveti, et continentia voluptatibus,> usque ad, • Dicunt itaque. » Nam quod apud Clementem est, corrigendum est ex Euse- D bio Porro quod dixit Clemnens, filium Ni- colai e permansisse incorruptum, Nicephorus dicit ; et ejus inter- pres, c in incorrupto celibatu permansisse. » Theo- doretus Nicolaum ait, liberos suos supernaturalem castitatem docuisse, et filium quidem cælibem permansisse. > Rufinus quoque : • Filius autem castitatem incor- rupti corporis custodivit, » melius quam Christoph. : Filium vitam puram et nulla labis contagione aspersam traduxisse. Potest enim et labe carere torus immaculatus conjugii. Clemens ergo Nico- Jaum ait suam uxorem vulgantem, id fecisse ov ut ait Theodoretus, non jubentem, » sed ut accusatores redargueret; hæreticos autem immerito, ut ait Augustinus, factum ejus in sectam turpissimam vertisse, qua placet usus indifferens - feminarum, nam ei sceleri et vita et dicta ejus adver- sabantur. CoLLECT. iterum Euseb. numero : de Nicolas enim loquitur. Dein, pro vit Euseb. Theodoretus lib. De hæretic. fab., ubi et hæc Clementis verba citat, itemque illa p. 457: Om- nium hominum infelicissimi,, etc. COLLECT. Theodoretus Haret. fab. lib. f, cap. 6, p. 197. Prodici, Adamitarum secte auctoris, erroribus enumeratis, hæc adjicit : Cujus rei testem Stromateum Clementem producam, virum sanctum, et qui abundantia doctrinæ omnibus antecelluit. Sic autem loquitur in tertio Stromatum. › Tum sequuntur Clementis verba usque all Porro pro habet Theodor. Dein pro Clementis interpres omisit; Theodoreti autem in- terpres sic vertit : « Vel ipso nomine contume- livsi. › Sensus est, quem Latine expressimus. aulem respicit nomen Christianum, cui contumeliæ notam ab impuris istis hæreticis inuri putavit auctor: quemadmodum paulo superius, p. 428, edit. Paris. de sinilibus dicit : quibus in Christianum nomen manavit maxi- mum dedecus. Vel potius respicit quam vocem, cum ea mysticam Christi ejusque membro- rum conjunctionem » significaret, ad turpes et nefarios concubitus applicabant hæretici. Cui sensui favent quæ sequuntur. interpres. (59) Ἐκπορνεύουσιν ἀναίδην. Eusebius, ἀναί- (60) Τῶν τ' ἐκ. Τῶν τε ἐκείνου τέκνων τὰς μὲν (61) Αφθορον. Theodoretus ήίθεον explicat. Est au- (62) Εἰς μέσον τῶν ἀπ. “Η εἰς μέσον τῶν ἀπο- (63) Παραχρῆσθαι. Illa verba, « hoc est exercere (64) "Ο εβούλοντο. Euseb. rectius εβούλετο, sing. (65) Θεῷ. Κυρίῳ Euseb. (66) Παραχρῆσθαι. Παραχρᾶσθαι iterum Euseb (67) Ακόλαστον. Abest ab Euseb. (68) Γνώσεως. Hactenus Clementis verba recita (69) Εἰσὶν δ' οl. Hoc sectatoribus Prodici tribuit (70) Ενυβρίζοντες καὶ τῷ ὀνόματι. Hæc vetus (71) Αργύριον. Scribendum esse αργυρίου, vidit
τὸ δὲ ἐπιμένειν τῇ σαρκὶ ἀναγκαιότερον δι’ ὑμᾶς.» ἐνεδείξατο γάρ, οἶμαι, διὰ τούτων σαφῶς τῆς μὲν ἐξόδου τοῦ σώματος τὴν πρὸς θεὸν ἀγάπην τελείωσιν εἶναι, τῆς δὲ ἐν σαρκὶ παρουσίας τὴν εὐχάριστον διὰ τοὺς σωθῆναι δεομένους ὑπομονήν. τί δὲ οὐχὶ καὶ τὰ ἑξῆς τῶν πρὸς Σαλώμην εἰρημένων ἐπιφέρουσιν οἱ πάντα μᾶλλον ἢ τῷ κατὰ τὴν ἀλήθειαν εὐαγγελικῷ στοιχήσαντες κανόνι; φαμένης γὰρ αὐτῆς «καλῶς οὖν ἐποίησα μὴ τεκοῦσα», ὡς οὐ δεόντως τῆς γενέσεως παραλαμβανομένης, ἀμείβεται λέγων ὁ κύριος· «πᾶσαν φάγε βοτάνην, τὴν δὲ πικρίαν ἔχουσαν μὴ φάγῃς.» σημαίνει γὰρ καὶ διὰ τούτων ἐφ’ ἡμῖν εἶναι καὶ οὐκ ἐξ ἀνάγκης κατὰ κώλυσιν ἐντολῆς ἤτοι τὴν ἐγκράτειαν ἢ καὶ τὸν γάμον, καὶ ὅτι ὁ γάμος συνεργάζεταί τι τῇ κτίσει προσδιασαφῶν.
οἱ τὴν αἵρεσιν αὐτοῦ μετιόντες. Πυνθάνομαι δ' έγωγε τὸν Νικόλαον μηδεμιᾷ ἑτέρα παρ' ἣν ἔγημεν, χρῆσθαι γυναικί· τῶν τ' ἐκείνου (60) τέκνων θα λείας μὲν καταγηρᾶσαι παρθένους, άφθορον (61) & διαμεῖναι τὸν υἱόν. Τἂν οὕτως ἐχόντων, ἀποβολή πάθους ἦν, εἰς μέσον τῶν ἀποστόλων (62) ἡ τῆς ζηλοτυπουμένης ἐκκύκλησις γυναικός· καὶ ἡ ἐγκράτ τεια τῶν περισπουδάστων ἡδονῶν, τὸ ο παραχρή σθαι (65) τῇ σαρκὶ, ἐδίδασκεν. Οὐ γὰρ, οίμαι, ἐβούλοντο (64), κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐντολὴν, δυσὶ κυρίοις δουλεύειν, ο ἡδονῇ καὶ Θεῷ (65). Δέ γουσι γοῦν καὶ τὸν Ματθίαν οὕτω διδάξαι. ο Σαρκί μὲν μάχεσθαι καὶ παραχρῆσθαι (66), μηθὲν αὐτῇ πρὸς ἡδονὴν ἀκόλαστον (67) ἐνδιδόντα· ψυχὴν & αὔξειν διὰ πίστεως καὶ γνώσεως (68). Εἰσὶν δ' οι (69) τὴν πάνδημον Αφροδίτην κοινωνίαν μυστικὴν αναγορεύουσιν, ενυβρίζοντες καὶ τῷ ὀνόματι (70) λέγεται γὰρ καὶ τὸ ποιεῖν τι κακὸν ἐργάζεσθαι, ὥσπερ ἂν καὶ τὸ ἀγαθόν τι, ὁμωνύμως ἐργάζεσθαι· ὁμοίως δὲ καὶ ι ἡ κοινωνία· ν ἀγαθὸν δὲ καὶ ἐν με ταδόσει ἀργύριον (719), καὶ τροφῆς, καὶ στολῆς· οἱ δὲ καὶ τὴν ὁποιαδηποτοῦν ἀφροδισίων συμπλοκὴν κοινωνίαν ἀσεβῶς κεκλήκασιν. Φασὶ γοῦν τινα αύ τῶν, ἡμετέρα παρθένω, ὡραίᾳ τὴν ὄψιν, προσελ ἁπλῶς καὶ ἀβασανίστως, ἐκπορνεύουσιν ἀναίδην (59) Β δην ἐκπορνεύουσιν, δηλ. ήίθεος, άγαμος, « στόλων τῆς ζηλοτυπουμένης ἐκ. ἡ ἐγκράτεια τῶν περισπουδάστων ἡδονῶν τὸ πα- ραχρῆσθαι τῇ σαρκὶ ἐδίδασκεν. οὐ γὰρ, οἶμαι, ἐβούλοντο, εβούλετο. ἄφθορον δια- μεῖναι, ἐν ἀφθορίᾳ τὰ τέκνα τὴν ὑπὲρ φύσιν ἀγνείαν ἐκπαιδεῦσαι, καὶ τὸν μὲν υἱὸν ήίθεον δια- μεῖναι, « νομοθετοῦντα, Παραχρῆσθαι μηδέν μηθέν. Καὶ τούτου δὴ μάρτυρα τὸν Στρωματέα παρέξομαι Κλήμεντα, ἱερὸν ἄνδρα, καὶ τολυπειρία ἅπαντας ἀπολιπόντα. Λέγει δ' οὕτως ἐν τῷ τρίτῳ τῶν Στρωματέων. « ὀνόματι. εἰσὶ δέ εἰσὶν δ' ονόμαζουσι αναγορεύουσι. Ονομα Ἐξ ὧν ἡ μεγίστη κατὰ τοῦ ὀνόματος ἐῤῥύη βλασφημία. κοινωνίαν, Α $131 CLEMENTIS ALEXANDRINI 1:33 sequentes, qui ejus hæresim persequuntur, impu- A denter effuseque fornicantur. Ego autem audio Ni- colaum quidem nulla unquam alia, quam ea, quæ ei nupserat, uxore usum esse ; et ex illius liberis, filias quidem consenuisse virgines, filium autem permausisse incorruptum. Quæ cum ita se habeant, vit erat depulsio atque expurgatio, in medium apostolorum circumactio uxoris, cujus dicebatur laborare zelotypia : et continentia a voluptatibus, quæ magno studio parari solent, docebat illud, • abali carne, hoc est, exercere carnem. Neque enim, ut existimo, volebant, convenienter Domini præcepto, duobus dominis servire a, voluptati et Deo. Dicunt itaque Matthiam quoque sic docuisse : • Cum carne quidem pugnare, et ea uti, nihil ei impudicum largiendo ad voluptatem, augere autem animam per fidem et cognitionem. › Sunt au- tem, qui etiam publicam venerem pronuntiant mysticam communionem ; et sic ipsum nomen contumelia afficiunt. Sieut enim operari eum dici- mus, tum qui malum aliquod facit, tum etiam qui bonum, idem nomen utrique tribuentes ; haud ali- ter ‹ communio › usurpari solet ; nam bona quidem est in communicatione tum pecuniæ, tum nutri- menti et vestitus: illi autem quamlibet veneream • Matth. vi, 24; Luc. xvi, 13. inverso ordine. Eus. elegantius. tem secundum Hesychium, celebs. » C Euseb. carnem, adjecit Hervetus : nam Græce tantum est, Rufinus : « Quo per hoc continentem se ostenderet ejus rei, quam ni- mio putabatur expetere, contemnendam magis quam expetendam carnis edocens voluptatem. Chri- stophors. Quinetiam ejus continentia in volupta- tum depulsione, ad quas conquirendas plerique nimio studio incitabantur, perspicue Jocebat, carne abuti oportere, quo ejus refrenetur libido. Non enim, credo, secundum Domini mandatum duobus dominis inservire voluit. » Atque hanc interpreta- tionem substituere potes in locum illorum Herveti, et continentia voluptatibus,> usque ad, • Dicunt itaque. » Nam quod apud Clementem est, corrigendum est ex Euse- D bio Porro quod dixit Clemnens, filium Ni- colai e permansisse incorruptum, Nicephorus dicit ; et ejus inter- pres, c in incorrupto celibatu permansisse. » Theo- doretus Nicolaum ait, liberos suos supernaturalem castitatem docuisse, et filium quidem cælibem permansisse. > Rufinus quoque : • Filius autem castitatem incor- rupti corporis custodivit, » melius quam Christoph. : Filium vitam puram et nulla labis contagione aspersam traduxisse. Potest enim et labe carere torus immaculatus conjugii. Clemens ergo Nico- Jaum ait suam uxorem vulgantem, id fecisse ov ut ait Theodoretus, non jubentem, » sed ut accusatores redargueret; hæreticos autem immerito, ut ait Augustinus, factum ejus in sectam turpissimam vertisse, qua placet usus indifferens - feminarum, nam ei sceleri et vita et dicta ejus adver- sabantur. CoLLECT. iterum Euseb. numero : de Nicolas enim loquitur. Dein, pro vit Euseb. Theodoretus lib. De hæretic. fab., ubi et hæc Clementis verba citat, itemque illa p. 457: Om- nium hominum infelicissimi,, etc. COLLECT. Theodoretus Haret. fab. lib. f, cap. 6, p. 197. Prodici, Adamitarum secte auctoris, erroribus enumeratis, hæc adjicit : Cujus rei testem Stromateum Clementem producam, virum sanctum, et qui abundantia doctrinæ omnibus antecelluit. Sic autem loquitur in tertio Stromatum. › Tum sequuntur Clementis verba usque all Porro pro habet Theodor. Dein pro Clementis interpres omisit; Theodoreti autem in- terpres sic vertit : « Vel ipso nomine contume- livsi. › Sensus est, quem Latine expressimus. aulem respicit nomen Christianum, cui contumeliæ notam ab impuris istis hæreticis inuri putavit auctor: quemadmodum paulo superius, p. 428, edit. Paris. de sinilibus dicit : quibus in Christianum nomen manavit maxi- mum dedecus. Vel potius respicit quam vocem, cum ea mysticam Christi ejusque membro- rum conjunctionem » significaret, ad turpes et nefarios concubitus applicabant hæretici. Cui sensui favent quæ sequuntur. interpres. (59) Ἐκπορνεύουσιν ἀναίδην. Eusebius, ἀναί- (60) Τῶν τ' ἐκ. Τῶν τε ἐκείνου τέκνων τὰς μὲν (61) Αφθορον. Theodoretus ήίθεον explicat. Est au- (62) Εἰς μέσον τῶν ἀπ. “Η εἰς μέσον τῶν ἀπο- (63) Παραχρῆσθαι. Illa verba, « hoc est exercere (64) "Ο εβούλοντο. Euseb. rectius εβούλετο, sing. (65) Θεῷ. Κυρίῳ Euseb. (66) Παραχρῆσθαι. Παραχρᾶσθαι iterum Euseb (67) Ακόλαστον. Abest ab Euseb. (68) Γνώσεως. Hactenus Clementis verba recita (69) Εἰσὶν δ' οl. Hoc sectatoribus Prodici tribuit (70) Ενυβρίζοντες καὶ τῷ ὀνόματι. Hæc vetus (71) Αργύριον. Scribendum esse αργυρίου, vidit
PG 8:1169μήτ’ οὖν ἁμάρτημά τις ἡγείσθω τὸν γάμον τὸν κατὰ λόγον, εἰ μὴ πικρὰν ὑπολαμβάνει παιδοτροφίαν (πολλοῖς γὰρ ἔμπαλιν ἀτεκνία λυπηρότατον), μήτ’, ἂν πικρὰ ἡ παιδοποιία φαίνηταί τινι μεταπερισπῶσα τῶν θείων διὰ τὰς χρειώδεις ἀσχολίας, μὴ φέρων [δ’] οὗτος εὐκόλως τὸν μονήρη βίον ἐπιθυμείτω γάμου, ἐπεὶ τὸ εὐάρεστον μετὰ σωφροσύνης ἀβλαβὲς καὶ κύριος ἕκαστος ἡμῶν τυγχάνει τῆς περὶ τέκνων γονῆς αἱρέσεως. συνορῶ δ’ ὅπως τῇ προφάσει τοῦ γάμου οἳ μὲν ἀπεσχημένοι τούτου μὴ κατὰ τὴν ἁγίαν γνῶσιν εἰς μισανθρωπίαν ὑπερρύησαν καὶ τὸ τῆς ἀγάπης οἴχεται παρ’ αὐτοῖς, οἳ δὲ ἐνσχεθέντες καὶ ἡδυπαθήσαντες τῇ τοῦ νόμου συμπεριφορᾷ, ὥς φησιν ὁ προφήτης, «παρωμοιώθησαν τοῖς κτήνεσιν». Τίνες δὲ οἱ δύο καὶ τρεῖς ὑπάρχουσιν ἐν ὀνόματι Χριστοῦ συναγόμενοι, παρ’ οἷς μέσος ἐστὶν ὁ κύριος; ἢ οὐχὶ ἄνδρα καὶ γυναῖκα καὶ τέκνον τοὺς τρεῖς λέγει, ὅτι ἀνδρὶ γυνὴ διὰ θεοῦ ἁρμόζεται; ἀλλὰ κἂν εὔζωνός τις εἶναι θέλῃ, οὐχ αἱρούμενος τὴν παιδοποιίαν διὰ τὴν ἐν παιδοποιίᾳ ἀσχολίαν, «μενέτω» φησὶν ὁ ἀπόστολος «ἄγαμος ὡς κἀγώ».
θόντα φάναι· Γέγραπται, « Παντὶ τῷ αἰτοῦντί σε δί- δου·, τὴν δὲ σεμνῶς πάνυ ἀποκρίνασθαι, μή συν- ιεῖσαν τὴν τἀνθρώπου ἀσέλγειαν· ᾿Αλλὰ περὶ γάμου τῇ μητρὶ διαλέγου. Ο τῆς ἀθεότητος ! καὶ τῶν τοῦ Κυρίου φωνῶν διαψεύδονται οἱ τῆς ἀσελγείας και νωνοί, οἱ τῆς λαγνείας ἀδελφοί, ὄνειδος οὐ φιλοσο φίας μόνον, ἀλλὰ καὶ παντὸς τοῦ βίου· οἱ παραχα- ράσσοντες τὴν ἀλήθειαν, μᾶλλον δὲ κατασκάπτον- τες, ὡς οἷόν τὲ αὐτοῖς· οἴ γε τρισάθλιοι (72) τήν τε σαρχίνην κατὰ τὴν συνουσιαστικὴν κοινωνίαν (73) ἱεροφαντοῦσι, καὶ ταύτην οἴονται εἰς τὴν βασιλείαν αὐτοὺς ἀνάγειν τοῦ Θεοῦ (74). Εἰς τὰ χαμαιτυ πεῖα μὲν οὖν ἡ τοιάδε εἰσάγει κοινωνία· καὶ δὴ συμ- μέτοχοι εἶεν αὐτοῖς οἱ σύες καὶ οἱ τράγοι· εἶεν δ᾽ ἂν ἐν ταῖς μείζοσι παρ' αὐτοῖς ἐλπίσιν αἱ προεστῶσαι τοῦ τέγους πόρναι, ἀναίδην εἰσδεχόμεναι (73) τοὺς βουλομένους ἅπαντας. « Ὑμεῖς δὲ οὐχ οὕτως ἐμάθετε τὸν Χριστὸν, εἴ γε αὐτὸν ἠκούσατε, καὶ ἐν αὐτῷ ἐδιδάχθητε, καθώς ἐστιν ἀλήθεια ἐν Χριστῷ Ἰη σοῦ (76), ἀποθέσθαι ὑμᾶς τὰ (77) κατὰ τὴν προτέραν ἀναστροφήν, τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον, τὸν φθειρόμε νον κατὰ τὰς ἐπιθυμίας τῆς ἀπάτης· ἀνανεοῦσθαι δὲ τῷ πνεύματι τοῦ νοὸς ὑμῶν, καὶ ἐνδύσασθαι τὸν καινὸν ἄνθρωπον, τὸν κατὰ Θεὸν κτισθέντα ἐν δι καιοσύνῃ καὶ ὁσιότητι τῆς ἀληθείας, » κατὰ τὴν ἐξο μοίωσιν τοῦ θείου (78). « Γίνεσθε οὖν μιμηταί τοῦ Θεοῦ, ὡς τέκνα ἀγαπητά, καὶ περιπατεῖτε ἐν ἀγά- τῇ, καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἠγάπησεν ὑμᾶς (70), καὶ παρέδωκεν ἑαυτὸν ὑπὲρ ἡμῶν προσφορὰν καὶ θυσίαν τῷ Θεῷ εἰς ὀσμὴν εὐωδίας. Πορνεία δὲ, καὶ πᾶσα ἀκαθαρσία, ἢ πλεονεξία, μηδὲ ὀνομαζέσθω ἐν ὑμῖν, καθώς πρέπει ἁγίοις, καὶ αἰσχρότης, καὶ μωρόλο γία· ο καὶ γὰρ ἀπὸ τῆς φωνῆς ἀγνεύειν μελετῶν διδάσκων ὁ ᾿Απόστολος, γράφει - Τοῦτο γὰρ ἴστε για νώσκοντες (80), ὅτι πᾶς πόρνος, » καὶ τὰ ἑξῆς, ἕως, • Μᾶλλον δὲ καὶ ἐλέγχετε. · Ἐῤῥύη δὲ αὐτοῖς τὸ δόγμα ἔκ τινος ἀποκρύφου· καὶ δὴ παραθήσομαι την λέξιν τὴν τῆς τούτων ἀσελγείας μητέρα· καὶ εἴτε αὐτοὶ τῆς βίβλου συγγραφεῖς, ὅρα τὴν ἀπόνοιαν, εἰ καὶ Θεοῦ διαψεύδονται δι' ἀκρασίαν· εἴτε ἄλλοις (81) περιτυχόντες, τὸ καλὸν τοῦτο ἐνόσησαν δόγμα (82), διεστραμμένως ἀκηκοότες. Έχει δὲ (85) οὕτω τὰ τῆς λέξεως· ο Εν ἦν τὰ πάντα· ἐπεὶ δὲ ἔδοξεν αὐτ τοῦ τῇ ἑνότητι μὴ εἶναι μόνῃ, ἐξῆλθεν ἀπ' αὐτοῦ Ο βουλομένους ἅπαντας, οι γε κὴν κ. τήν τε σαρκίνην καὶ τὴν συνουσιαστικὴν κ. τὴν σαρκικὴν καὶ τὴν συνουσ. κ. - σαν, • νοσείν "Αξιον δὲ ἀκοῦσαι, τί ἐνταῦθα λέγουσιν οἱ τὰ Μανιχαίων νοσούντες. • θήσομαι. STROMATUM LIB. III. B . A conjunctionem impie vocaverunt communionen.» P. ED. POTTER, 437-438 ED. PARIS. • Ephes. v, 1-4. d Ibid. 5-11. Dicunt itaque ex iis quemdam, cum ad nostram vir-· ginem vultu formosam accessisset, dixisse: Scrip- tum est : c Da omni te petenti • : » illam autem honeste admodum respondisse, ut quæ non intel- ligeret hominis petulantiam : At tu matrem ❖ con- veni de matrimonio. impietatem ! etiam voces Domini ementiuntur isti intemperantiæ communi - catores, fratresque libidinis, non solum probrum philosophiæ, sed etiam totius vitæ ; qui veritatem, quantum in eis situm est, adulterant ac corrum- punt, vel potius defodiunt; homines infelicissimi carnalem concubitus communionem consecrant, et hanc ipsos putant ad regnum Dei perducere. Ad lupanaria ergo deducit hæc communio, et cum eis communicaverint sues et hirci, maximaque apud illos in spe fuerint meretrices, quæ in prostibulis præsto sunt, et volentes omnes admittunt. ‹ Vos autem non sic Christum didicistis, siquidem ipsum audiistis, et in eo docti estis, quemadmodum est veritas in Christo Jesu, ut deponatis qu:r sunt secundum veterem conversationem, veteremi hominem, qui corrumpitur secundum desideria deceptionis. Renovamini autem spiritu mentis ve- stræ, et induatis novum hominem, qui creatus est secundum Deum in justitia et sanctitate veritatis b, ɔ ad Dei similitudinem. Efficimini ergo Dei imitato- res, ut filii dilecti, et ambulate in dilectione, sicut Christus quoque dilexit nos, et tradidit seipsum pro nobis oblationem et hostiamı Deo in odoremi suavita- C tis. Fornicatio autem, et omnis inımunditia, vel avaritia, ne nominetur quidem in vobis, sicut decet sanctos, et turpitudo, et stultiloquium ©. › Etenim docens Apostolus meditari vel ipsa voce esse castos, scribit : « Hoc enim scitote, quod omnis fornicator, et catera, usque ad illud : < Magis autem arguite d. Emuxit autem eis dogma ex quodam apocryphio libro. Atque adeo afferam dictionem, quæ mater eorum intemperantiæ et origo est : et sive ipsi hujus libri scriptores se fateantur, en eorum vecor- diam, licet Deo eum falso ascribant libidinis in- temperantia ducti : sive ab aliis, eos perverse au- dientes, hoc præclarum dogina acceperint, sic porro se habent ejus verba: ‹ Unum erant omnia : a Matth. v, 42; Luc. vi, 30. b Ephes. iv, 20-21. dine paulo superius dixerat. hæc verba recitavit Theodo- relus Hæret, fabul. lib. 1, cap. 6. Porro oi yáp pro habet ille. Haud scio an verius, SYLBURG. Recte : sic enim hunc locum exhibet Theodoretus, tion illud abest a vulg. Bibl. Ephes., inquit Syl- burg. Est autem a Clemente additum, ut Apostoli SYLBURG. excogitarunt. » Quanvis etiam aut animum transferri solet. Hinc Chrysostomus in Cor. xv : Opera pretium fuerit audire, quid dicant, qui Manichæorum hæresi la - borant. D (72) Οι γε τρισάθ. Hanc pericopen, usque ad D verba accommodaret ad ea quæ de divina similitu (73) Τήν τε σαρκίνην κατὰ τὴν συνουσιαστι (74) Τοῦ Θεοῦ. Τοῦ Χριστοῦ Theodoret. (15) Εισδεχόμεναι. Εκδεχόμεναι, Theodoret. (76) Χριστῷ Ἰησοῦ. Τῷ Ἰησοῦ, Ephes. (77) Ta. Abest a vulg., Ephes. 18) Κατὰ τὴν ἐξομοίωσιν του Θείου. Comma- (79) Ὑμᾶς ἡμᾶς, Ephes. (80) Ιστε γινώσκ. Ἐστὲ γινώσκ. Ephes. (81) 'Αλλοις. Forte convenientius Αλλως, adverb. (82) Τοῦτο ἐνόσησαν δόγμα. Scribi possit ενότ - (85) Δέ. Vel δή, ut paulo superius, καὶ δὴ παρα
βούλεσθαι γὰρ λέγειν τὸν κύριον ἐξηγοῦνται μετὰ μὲν τῶν πλειόνων τὸν δημιουργὸν εἶναι τὸν γενεσιουργὸν θεόν, μετὰ δὲ τοῦ ἑνὸς τοῦ ἐκλεκτοῦ τὸν σωτῆρα, ἄλλου δηλονότι θεοῦ τοῦ ἀγαθοῦ υἱὸν πεφυκότα. τὸ δ’ οὐχ οὕτως ἔχει· ἀλλ’ ἔστι μὲν καὶ μετὰ τῶν σωφρόνως γημάντων καὶ τεκνοποιησάντων ὁ θεὸς δι’ υἱοῦ, ἔστι δὲ καὶ μετὰ τοῦ ἐγκρατευσαμένου λογικῶς ὁ αὐτὸς ὡσαύτως θεός. Εἶεν δ’ ἂν καὶ ἄλλως οἱ μὲν τρεῖς θυμός τε καὶ ἐπιθυμία καὶ λογισμός, σὰρξ δὲ καὶ ψυχὴ καὶ πνεῦμα κατ’ ἄλλον λόγον. τάχα δὲ καὶ τὴν κλῆσιν τήν τε ἐκλογὴν δευτέραν καὶ τρίτον τὸ εἰς τὴν πρώτην τιμὴν κατατασσόμενον γένος αἰνίσσεται ἡ προειρημένη τριάς· μεθ’ ὧν ἡ πανεπίσκοπος τοῦ θεοῦ δύναμις ἀμερῶς μεριστή. ὁ τοίνυν ταῖς κατὰ φύσιν ἐνεργείαις τῆς ψυχῆς ἐν δέοντι χρώμενος ἐπιθυμεῖ μὲν τῶν καταλλήλων, μισεῖ δὲ τὰ βλάπτοντα, καθὼς αἱ ἐντολαὶ προστάττουσιν·
θόντα φάναι· Γέγραπται, « Παντὶ τῷ αἰτοῦντί σε δί- δου·, τὴν δὲ σεμνῶς πάνυ ἀποκρίνασθαι, μή συν- ιεῖσαν τὴν τἀνθρώπου ἀσέλγειαν· ᾿Αλλὰ περὶ γάμου τῇ μητρὶ διαλέγου. Ο τῆς ἀθεότητος ! καὶ τῶν τοῦ Κυρίου φωνῶν διαψεύδονται οἱ τῆς ἀσελγείας και νωνοί, οἱ τῆς λαγνείας ἀδελφοί, ὄνειδος οὐ φιλοσο φίας μόνον, ἀλλὰ καὶ παντὸς τοῦ βίου· οἱ παραχα- ράσσοντες τὴν ἀλήθειαν, μᾶλλον δὲ κατασκάπτον- τες, ὡς οἷόν τὲ αὐτοῖς· οἴ γε τρισάθλιοι (72) τήν τε σαρχίνην κατὰ τὴν συνουσιαστικὴν κοινωνίαν (73) ἱεροφαντοῦσι, καὶ ταύτην οἴονται εἰς τὴν βασιλείαν αὐτοὺς ἀνάγειν τοῦ Θεοῦ (74). Εἰς τὰ χαμαιτυ πεῖα μὲν οὖν ἡ τοιάδε εἰσάγει κοινωνία· καὶ δὴ συμ- μέτοχοι εἶεν αὐτοῖς οἱ σύες καὶ οἱ τράγοι· εἶεν δ᾽ ἂν ἐν ταῖς μείζοσι παρ' αὐτοῖς ἐλπίσιν αἱ προεστῶσαι τοῦ τέγους πόρναι, ἀναίδην εἰσδεχόμεναι (73) τοὺς βουλομένους ἅπαντας. « Ὑμεῖς δὲ οὐχ οὕτως ἐμάθετε τὸν Χριστὸν, εἴ γε αὐτὸν ἠκούσατε, καὶ ἐν αὐτῷ ἐδιδάχθητε, καθώς ἐστιν ἀλήθεια ἐν Χριστῷ Ἰη σοῦ (76), ἀποθέσθαι ὑμᾶς τὰ (77) κατὰ τὴν προτέραν ἀναστροφήν, τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον, τὸν φθειρόμε νον κατὰ τὰς ἐπιθυμίας τῆς ἀπάτης· ἀνανεοῦσθαι δὲ τῷ πνεύματι τοῦ νοὸς ὑμῶν, καὶ ἐνδύσασθαι τὸν καινὸν ἄνθρωπον, τὸν κατὰ Θεὸν κτισθέντα ἐν δι καιοσύνῃ καὶ ὁσιότητι τῆς ἀληθείας, » κατὰ τὴν ἐξο μοίωσιν τοῦ θείου (78). « Γίνεσθε οὖν μιμηταί τοῦ Θεοῦ, ὡς τέκνα ἀγαπητά, καὶ περιπατεῖτε ἐν ἀγά- τῇ, καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἠγάπησεν ὑμᾶς (70), καὶ παρέδωκεν ἑαυτὸν ὑπὲρ ἡμῶν προσφορὰν καὶ θυσίαν τῷ Θεῷ εἰς ὀσμὴν εὐωδίας. Πορνεία δὲ, καὶ πᾶσα ἀκαθαρσία, ἢ πλεονεξία, μηδὲ ὀνομαζέσθω ἐν ὑμῖν, καθώς πρέπει ἁγίοις, καὶ αἰσχρότης, καὶ μωρόλο γία· ο καὶ γὰρ ἀπὸ τῆς φωνῆς ἀγνεύειν μελετῶν διδάσκων ὁ ᾿Απόστολος, γράφει - Τοῦτο γὰρ ἴστε για νώσκοντες (80), ὅτι πᾶς πόρνος, » καὶ τὰ ἑξῆς, ἕως, • Μᾶλλον δὲ καὶ ἐλέγχετε. · Ἐῤῥύη δὲ αὐτοῖς τὸ δόγμα ἔκ τινος ἀποκρύφου· καὶ δὴ παραθήσομαι την λέξιν τὴν τῆς τούτων ἀσελγείας μητέρα· καὶ εἴτε αὐτοὶ τῆς βίβλου συγγραφεῖς, ὅρα τὴν ἀπόνοιαν, εἰ καὶ Θεοῦ διαψεύδονται δι' ἀκρασίαν· εἴτε ἄλλοις (81) περιτυχόντες, τὸ καλὸν τοῦτο ἐνόσησαν δόγμα (82), διεστραμμένως ἀκηκοότες. Έχει δὲ (85) οὕτω τὰ τῆς λέξεως· ο Εν ἦν τὰ πάντα· ἐπεὶ δὲ ἔδοξεν αὐτ τοῦ τῇ ἑνότητι μὴ εἶναι μόνῃ, ἐξῆλθεν ἀπ' αὐτοῦ Ο βουλομένους ἅπαντας, οι γε κὴν κ. τήν τε σαρκίνην καὶ τὴν συνουσιαστικὴν κ. τὴν σαρκικὴν καὶ τὴν συνουσ. κ. - σαν, • νοσείν "Αξιον δὲ ἀκοῦσαι, τί ἐνταῦθα λέγουσιν οἱ τὰ Μανιχαίων νοσούντες. • θήσομαι. STROMATUM LIB. III. B . A conjunctionem impie vocaverunt communionen.» P. ED. POTTER, 437-438 ED. PARIS. • Ephes. v, 1-4. d Ibid. 5-11. Dicunt itaque ex iis quemdam, cum ad nostram vir-· ginem vultu formosam accessisset, dixisse: Scrip- tum est : c Da omni te petenti • : » illam autem honeste admodum respondisse, ut quæ non intel- ligeret hominis petulantiam : At tu matrem ❖ con- veni de matrimonio. impietatem ! etiam voces Domini ementiuntur isti intemperantiæ communi - catores, fratresque libidinis, non solum probrum philosophiæ, sed etiam totius vitæ ; qui veritatem, quantum in eis situm est, adulterant ac corrum- punt, vel potius defodiunt; homines infelicissimi carnalem concubitus communionem consecrant, et hanc ipsos putant ad regnum Dei perducere. Ad lupanaria ergo deducit hæc communio, et cum eis communicaverint sues et hirci, maximaque apud illos in spe fuerint meretrices, quæ in prostibulis præsto sunt, et volentes omnes admittunt. ‹ Vos autem non sic Christum didicistis, siquidem ipsum audiistis, et in eo docti estis, quemadmodum est veritas in Christo Jesu, ut deponatis qu:r sunt secundum veterem conversationem, veteremi hominem, qui corrumpitur secundum desideria deceptionis. Renovamini autem spiritu mentis ve- stræ, et induatis novum hominem, qui creatus est secundum Deum in justitia et sanctitate veritatis b, ɔ ad Dei similitudinem. Efficimini ergo Dei imitato- res, ut filii dilecti, et ambulate in dilectione, sicut Christus quoque dilexit nos, et tradidit seipsum pro nobis oblationem et hostiamı Deo in odoremi suavita- C tis. Fornicatio autem, et omnis inımunditia, vel avaritia, ne nominetur quidem in vobis, sicut decet sanctos, et turpitudo, et stultiloquium ©. › Etenim docens Apostolus meditari vel ipsa voce esse castos, scribit : « Hoc enim scitote, quod omnis fornicator, et catera, usque ad illud : < Magis autem arguite d. Emuxit autem eis dogma ex quodam apocryphio libro. Atque adeo afferam dictionem, quæ mater eorum intemperantiæ et origo est : et sive ipsi hujus libri scriptores se fateantur, en eorum vecor- diam, licet Deo eum falso ascribant libidinis in- temperantia ducti : sive ab aliis, eos perverse au- dientes, hoc præclarum dogina acceperint, sic porro se habent ejus verba: ‹ Unum erant omnia : a Matth. v, 42; Luc. vi, 30. b Ephes. iv, 20-21. dine paulo superius dixerat. hæc verba recitavit Theodo- relus Hæret, fabul. lib. 1, cap. 6. Porro oi yáp pro habet ille. Haud scio an verius, SYLBURG. Recte : sic enim hunc locum exhibet Theodoretus, tion illud abest a vulg. Bibl. Ephes., inquit Syl- burg. Est autem a Clemente additum, ut Apostoli SYLBURG. excogitarunt. » Quanvis etiam aut animum transferri solet. Hinc Chrysostomus in Cor. xv : Opera pretium fuerit audire, quid dicant, qui Manichæorum hæresi la - borant. D (72) Οι γε τρισάθ. Hanc pericopen, usque ad D verba accommodaret ad ea quæ de divina similitu (73) Τήν τε σαρκίνην κατὰ τὴν συνουσιαστι (74) Τοῦ Θεοῦ. Τοῦ Χριστοῦ Theodoret. (15) Εισδεχόμεναι. Εκδεχόμεναι, Theodoret. (76) Χριστῷ Ἰησοῦ. Τῷ Ἰησοῦ, Ephes. (77) Ta. Abest a vulg., Ephes. 18) Κατὰ τὴν ἐξομοίωσιν του Θείου. Comma- (79) Ὑμᾶς ἡμᾶς, Ephes. (80) Ιστε γινώσκ. Ἐστὲ γινώσκ. Ephes. (81) 'Αλλοις. Forte convenientius Αλλως, adverb. (82) Τοῦτο ἐνόσησαν δόγμα. Scribi possit ενότ - (85) Δέ. Vel δή, ut paulo superius, καὶ δὴ παρα
PG 8:1171«ἐνευλογήσεις γάρ», φησί, «τὸν εὐλογοῦντα καὶ καταράσῃ τὸν καταρώμενον.» ὅταν δὲ καὶ τούτων ὑπεραναβάς, τοῦ θυμοῦ καὶ τῆς ἐπιθυμίας, ἔργῳ ἀγαπήσῃ τὴν κτίσιν διὰ τὸν πάντων θεόν τε καὶ ποιητήν, γνωστικῶς βιώσεται, ἕξιν ἐγκρατείας ἄπονον περιπεποιημένος κατὰ τὴν πρὸς τὸν σωτῆρα ἐξομοίωσιν, ἑνώσας τὴν γνῶσιν, πίστιν, ἀγάπην, εἷς ὢν ἐνθένδε τὴν κρίσιν καὶ πνευματικὸς ὄντως, ἀπαράδεκτος τῶν κατὰ τὸν θυμὸν καὶ τὴν ἐπιθυμίαν διαλογισμῶν πάντῃ πάντως, ὁ «κατ’ εἰκόνα» ἐκτελούμενος τοῦ κυρίου πρὸς αὐτοῦ τοῦ τεχνίτου, ἄνθρωπος τέλειος, ἄξιος ἤδη τοῦ ἀδελφὸς πρὸς τοῦ κυρίου ὀνομάζεσθαι, φίλος ἅμα οὗτος καὶ υἱός [ἐστιν]. οὕτως «οἱ δύο καὶ οἱ τρεῖς» ἐπὶ τὸ αὐτὸ συνάγονται, τὸν γνωστικὸν ἄνθρωπον. Εἴη δ’ ἂν καὶ ἡ ὁμόνοια τῶν πολλῶν ἀπὸ τῶν τριῶν ἀριθμουμένη μεθ’ ὧν ὁ κύριος, ἡ μία ἐκκλησία, ὁ εἷς ἄνθρωπος, τὸ γένος τὸ ἕν.
επίπνοια, καὶ ἑκοινώνησεν αὐτῇ, καὶ ἐποίησε τὸν ἀγαπητόν. Ἐκ δὲ τούτου ἐξῆλθεν ἀπ' αὐτοῦ ἐπίπνοια, Η κοινωνήσας ἐποίησε δυνάμεις, μήτε ὁραθῆναι, μήτε ἀκουσθῆναι δυναμένας, νἕως, « ἐπ' ὀνόματος ἰδίου ἑκά στην. » Εἰ γὰρ καὶ οὗτοι, καθάπερ οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, πνευματικὰς ἐτίθεντο κοινωνίας, ἴσως τις αὐτῶν τὴν ὑπόληψιν ἐπεδέξατο· σαρκικῆς δὲ ὕβρεως κοινωνίαν εἰς προφητείαν ἁγίαν ἀνάγειν ἀπεγνωκότος ἐστὶ τὴν σωτηρίαν. Τοιαῦτα (84) καὶ οἱ ἀπὸ Προδίκου, ψευ δωνύμως Γνωστικούς (85) σφᾶς αὐτοὺς ἀναγορεύον τες, δογματίζουσιν· υἱοὺς μὲν φύσει τοῦ πρώτου Θεοῦ λέγοντες αὐτοὺς, καταχρώμενοι δὲ τῇ εὐγενεία καὶ τῇ ἐλευθερίᾳ, ζῶσιν ὡς βούλονται· βούλονται δ φιληδόνως· κρατηθῆναι ὑπ᾽ οὐδενὸς νενομικότες, ὡς ἂν ο κύριοι τοῦ σαββάτου (86), καὶ ὑπεράνω παντὸς γένους πεφυκότες, βασίλειοι παῖδες· βασιλεῖ δὲ, φασί, νόμος ἄγραφος. Πρῶτον (87) μὲν, ὅτι οὐ ποιοῦσιν ἃ βούλονται πάντα· πολλὰ γὰρ αὐτοὺς κα λύσει καὶ ἐπιθυμοῦντας καὶ πειρωμένους· καὶ δ ποιοῦσι δὲ, οὐχ ὡς βασιλεῖς, ἀλλ' ὡς μαστιγίαι ποιοῦσι· λάθρα γὰρ μοιχεύουσιν, τὸ ἁλῶναι δεδιότες, καὶ τὸ καταγνωσθῆναι ἐκκλίνοντες, καὶ φοβούμενοι κολασθῆναι (88). Πῶς δὲ ἐλεύθερον ἡ ἀκρασία καὶ ἡ αἰσχρολογία; • Πᾶς (89) γάρ, φησὶν (90), « ὁ ἁμαρτάνων δοῦλος ἐστιν, ν ὁ Ἀπόστολος λέγει. Αλλά πῶς κατὰ Θεὸν πολιτεύεται ὁ πάσῃ ἐπιθυμίᾳ ἔνδο του ἑαυτὸν παρασχών, τοῦ Κυρίου φήσαντος, « Ἐγὼ δὲ λέγω, Μὴ ἐπιθυμήσῃς ; » Ἑκών δέ τις ἁμαρτάνειν βούλεται, καὶ δόγμα τίθησι τὸ μοιχεύειν, καὶ καθη δυπαθεῖν, καὶ λυμαίνεσθαι τοὺς ἄλλων γάμους, ὅπου γε καὶ τοὺς ἄλλους άκοντας ἁμαρτάνοντας Ελεού μεν; Κἂν εἰς ξένον τὸν κόσμον ἀφιγμένοι ώσι, πιστο! (91) ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ μὴ γενόμενοι, τὸ ἀλη θὲς οὐχ ἕξουσιν. Υβρίζει δέ τις ξένος πολίτας, καὶ τούτους ἀδικεῖ· οὐχὶ δὲ ὡς παρεπίδημος (92), τους ἀναγκαίοις χρώμενος, ἀπρόσκοπος τοῖς πολίταις δια διοῖ; Πῶς δὲ καὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ἐθνῶν μεμισημένοις, διὰ τὸ μὴ πράσσειν τὰ ὑπὸ τῶν νόμων διηγορευμένα, τουτέστι τοῖς ἀδίκοις, καὶ ἀκρατέσι, καὶ πλεονέκταις, καὶ μοιχοῖς τὰ αὐτὰ πράσσοντες, Θεὸν ἐγνωκέναι μόνοι λέγουσιν ; Ἐχρῆν γὰρ αὐτοὺς, καὶ ἐν τοῖς ἀλη λοτρίοις παρόντας, καλῶς βιοῦν, ἵνα δὴ τῷ ὄντι το βασιλικὴν ἐνδείξωνται. "Ηδη δὲ καὶ τοῖς ἀνθρωπί νοις νομοθέταις καὶ τῷ θείῳ νόμῳ ἀπεχθάνονται, παρανόμως βιοῦν ἐπανῃρημένοι. Ο γοῦν « ἐκκεντή Τῶν ψευδωνύμων τούτων ἀνόσιος γνῶσις. Ἔλεγχον καὶ ἀνα- τροπὴν τῆς ψευδωνύμου γνώσεως. Κύριος γάρ ἐστι καὶ τοῦ σαβ κάτου ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. Ψεύδονται δὲ ἐν τούτοις. . ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ἀληθι νὸν τίς ὑμῖν πιστεύσει ; Καὶ εἰ ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ πιο στοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ὑμέτερον τίς ὑμῖν δώσει ; !, 31, 12. CLEMENTIS ALEXANDRINI postquam autem ejus unitati visum est non esse A ɛolam, exiit ab eo inspiratio, et cum ea iniit com- unionem, et fecit dilectum. Exhinc autem egressa est ab ipso inspiratio, cum qua cum conìmunionem iniisset, fecit potestates, quæ nec possunt videri nec audiri, usque ad illud, ‹unamquamque in nomine proprio. Si enim hi quoque, sicut Va- lentiniani, spiritales posuissent ☑ communiones, suscepisset forte aliquis eorum opinionem: carna- lis autem libidinis communionem ad sanctam in- ducere prophetiam, est ejus qui desperat salutem. Talia etiam statuunt Prodici quoque asseclæ, qui seipsos falso nomine vocant Gnosticos: seipsos quidem dicentes esse natura filios primi Dei ; ea vero nobilitate et libertate ahutentes, vivunt ut vo- lunt ; volunt autem libidinose ; se nulla re teneri B arbitrati, ut e domini sabbati,, et qui sint quovis genere superiores, filii regales. Regi autem, in- quiunt, lex scripta non est. Primum quidem, quod non faciant omnia quæ volunt : multa enim cos prohibebunt, etsi cupiant et conentur. Quinetiam que faciunt, non faciunt ut reges, sed ut nasti- giae : clanculum enim committunt adulteria, timen- giæ tes ne deprehendantur, et vitantes ne condemnen. tur, et metuentes ne supplicio afficiantur. Quo- inodo etiam res est libera, intemperantia et turpis serino ? « Omnis enim, qui peccat, est servus, in- quit Apostolus a. Sed quomodo vitam ex Deo in- stituit, qui seipsum præbuit dedititium cuivis con- cupiscentiæ ? cum dixerit Dominus : ‹ Ego autem dico : Ne concupiscas b. » Vultne autem aliquis sua sponte peccare, et decernere adulteria esse com- mittenda, voluptatibusque et deliciis se explen- dum, et aliorum violanda matrimonia, cum alio- rum etiam, qui inviti peccant, misereamur ? Quod si in externum munduin venerint, qui in alieno -non fuerint fideles, verum non habebunt. Alicit autem hospes aliquis cives contumelia, et eis inju- riam facit ; et non potius ut peregrinus, utens ne- cessariis, vivit, cives non offendens ? Quomodo au- tem, cum eadem faciant, ac ii, quos gentes odio habent, quod legibus obtemperare nolint, nempe iniqui, et incontinentes, et avari, et adulteri, di- cunt se solos Deum nosse ? Oporteret enim eos, cum in alienis adsunt, recte vivere, ut revera regiam P. POTTER, 438-439 ED. PARIS. C p a Rom. vi, 16. b Matth. v, 28. tion Theodoretus in saum Hæret. Fabul. lib. 1, cap. 1, p. transtulit. pag. : Hinc Irenaeus libros suos vocavit respicit Matth. x1, : zesse videtur. In his autem falluntur. › cum articulo, ut in præcedentibus duobus membris. SYLBURG. paulo post Christi, quam eorum sensum profert. que alias. (84) Τοιαῦτα. . . δογματίζουσιν. Hoc comma- (85) ψευδωνύμως Γνωστικούς. Sic Strom. vit, (86) Κύριοι τοῦ σαββάτου. Hic, et infra p. 42, (87) Πρώτον. Arte hanc vocem aliquid hujusmodi (88) Κολασθῆναι. Fortasse rectius τὸ κολασθῆναι, (89) Πᾶς. Νon tam verba Apostoli, ut neque (90) Φησίν. Supervacua est hæc vox, ut quando- (91) Πιστοί. Respicit Luc. xvi. 11, 12 : Εἰ οὖν (92) Ὡς παρεπίδημος. Respicere videtur i Pedr.
ἢ μή τι μετὰ μὲν τοῦ ἑνὸς τοῦ Ἰουδαίου ὁ κύριος νομοθετῶν ἦν, προφητεύων δὲ ἤδη καὶ τὸν Ἱερεμίαν ἀποστέλλων εἰς Βαβυλῶνα, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐξ ἐθνῶν διὰ τῆς προφητείας καλῶν, συνῆγε λαοὺς τοὺς δύο, τρίτος δὲ ἦν ἐκ τῶν δυεῖν κτιζόμενος εἷς εἰς καινὸν ἄνθρωπον, ᾧ δὴ ἐμπεριπατεῖ τε καὶ κατοικεῖ ἐν αὐτῇ τῇ ἐκκλησίᾳ; νόμος τε ὁμοῦ καὶ προφῆται σὺν καὶ τῷ εὐαγγελίῳ ἐν ὀνόματι Χριστοῦ εἰς μίαν συνάγονται γνῶσιν. οὐκοῦν οἱ διὰ μῖσος μὴ γαμοῦντες ἢ δι’ ἐπιθυμίαν ἀδιαφόρως τῇ σαρκὶ καταχρώμενοι οὐκ ἐν ἀριθμῷ τῶν σῳζομένων ἐκείνων μεθ’ ὧν ὁ κύριος. Τούτων ὧδε ἐπιδεδειγμένων φέρε, ὁπόσαι τούτοις τοῖς κατὰ τὰς αἱρέσεις σοφισταῖς ἐναντιοῦνται γραφαί, ἤδη παραθώμεθα, τὸν κανόνα τῆς κατὰ λόγον τηρουμένης ἐγκρατείας μηνύοντες. ἑκάστῃ δὲ τῶν αἱρέσεων τὴν οἰκείως ἐνισταμένην γραφὴν ὁ συνίων ἐπιλεγόμενος κατὰ καιρὸν χρήσεται πρὸς κατάλυσιν τῶν παρὰ τὰς ἐντολὰς δογματιζόντων. ἄνωθεν μὲν οὖν ὁ νόμος, ὥσπερ προειρήκαμεν, τὸ «οὐκ ἐπιθυμήσεις τῆς τοῦ πλησίον», τῆς τοῦ κυρίου προσεχοῦς κατὰ τὴν νέαν διαθήκην φωνῆς προαναπεφώνηκεν τῆς αὐτῆς αὐτοπροςώπως λεγούσης· «ἠκούσατε τοῦ νόμου παραγγέλλοντος·
επίπνοια, καὶ ἑκοινώνησεν αὐτῇ, καὶ ἐποίησε τὸν ἀγαπητόν. Ἐκ δὲ τούτου ἐξῆλθεν ἀπ' αὐτοῦ ἐπίπνοια, Η κοινωνήσας ἐποίησε δυνάμεις, μήτε ὁραθῆναι, μήτε ἀκουσθῆναι δυναμένας, νἕως, « ἐπ' ὀνόματος ἰδίου ἑκά στην. » Εἰ γὰρ καὶ οὗτοι, καθάπερ οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, πνευματικὰς ἐτίθεντο κοινωνίας, ἴσως τις αὐτῶν τὴν ὑπόληψιν ἐπεδέξατο· σαρκικῆς δὲ ὕβρεως κοινωνίαν εἰς προφητείαν ἁγίαν ἀνάγειν ἀπεγνωκότος ἐστὶ τὴν σωτηρίαν. Τοιαῦτα (84) καὶ οἱ ἀπὸ Προδίκου, ψευ δωνύμως Γνωστικούς (85) σφᾶς αὐτοὺς ἀναγορεύον τες, δογματίζουσιν· υἱοὺς μὲν φύσει τοῦ πρώτου Θεοῦ λέγοντες αὐτοὺς, καταχρώμενοι δὲ τῇ εὐγενεία καὶ τῇ ἐλευθερίᾳ, ζῶσιν ὡς βούλονται· βούλονται δ φιληδόνως· κρατηθῆναι ὑπ᾽ οὐδενὸς νενομικότες, ὡς ἂν ο κύριοι τοῦ σαββάτου (86), καὶ ὑπεράνω παντὸς γένους πεφυκότες, βασίλειοι παῖδες· βασιλεῖ δὲ, φασί, νόμος ἄγραφος. Πρῶτον (87) μὲν, ὅτι οὐ ποιοῦσιν ἃ βούλονται πάντα· πολλὰ γὰρ αὐτοὺς κα λύσει καὶ ἐπιθυμοῦντας καὶ πειρωμένους· καὶ δ ποιοῦσι δὲ, οὐχ ὡς βασιλεῖς, ἀλλ' ὡς μαστιγίαι ποιοῦσι· λάθρα γὰρ μοιχεύουσιν, τὸ ἁλῶναι δεδιότες, καὶ τὸ καταγνωσθῆναι ἐκκλίνοντες, καὶ φοβούμενοι κολασθῆναι (88). Πῶς δὲ ἐλεύθερον ἡ ἀκρασία καὶ ἡ αἰσχρολογία; • Πᾶς (89) γάρ, φησὶν (90), « ὁ ἁμαρτάνων δοῦλος ἐστιν, ν ὁ Ἀπόστολος λέγει. Αλλά πῶς κατὰ Θεὸν πολιτεύεται ὁ πάσῃ ἐπιθυμίᾳ ἔνδο του ἑαυτὸν παρασχών, τοῦ Κυρίου φήσαντος, « Ἐγὼ δὲ λέγω, Μὴ ἐπιθυμήσῃς ; » Ἑκών δέ τις ἁμαρτάνειν βούλεται, καὶ δόγμα τίθησι τὸ μοιχεύειν, καὶ καθη δυπαθεῖν, καὶ λυμαίνεσθαι τοὺς ἄλλων γάμους, ὅπου γε καὶ τοὺς ἄλλους άκοντας ἁμαρτάνοντας Ελεού μεν; Κἂν εἰς ξένον τὸν κόσμον ἀφιγμένοι ώσι, πιστο! (91) ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ μὴ γενόμενοι, τὸ ἀλη θὲς οὐχ ἕξουσιν. Υβρίζει δέ τις ξένος πολίτας, καὶ τούτους ἀδικεῖ· οὐχὶ δὲ ὡς παρεπίδημος (92), τους ἀναγκαίοις χρώμενος, ἀπρόσκοπος τοῖς πολίταις δια διοῖ; Πῶς δὲ καὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ἐθνῶν μεμισημένοις, διὰ τὸ μὴ πράσσειν τὰ ὑπὸ τῶν νόμων διηγορευμένα, τουτέστι τοῖς ἀδίκοις, καὶ ἀκρατέσι, καὶ πλεονέκταις, καὶ μοιχοῖς τὰ αὐτὰ πράσσοντες, Θεὸν ἐγνωκέναι μόνοι λέγουσιν ; Ἐχρῆν γὰρ αὐτοὺς, καὶ ἐν τοῖς ἀλη λοτρίοις παρόντας, καλῶς βιοῦν, ἵνα δὴ τῷ ὄντι το βασιλικὴν ἐνδείξωνται. "Ηδη δὲ καὶ τοῖς ἀνθρωπί νοις νομοθέταις καὶ τῷ θείῳ νόμῳ ἀπεχθάνονται, παρανόμως βιοῦν ἐπανῃρημένοι. Ο γοῦν « ἐκκεντή Τῶν ψευδωνύμων τούτων ἀνόσιος γνῶσις. Ἔλεγχον καὶ ἀνα- τροπὴν τῆς ψευδωνύμου γνώσεως. Κύριος γάρ ἐστι καὶ τοῦ σαβ κάτου ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. Ψεύδονται δὲ ἐν τούτοις. . ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ἀληθι νὸν τίς ὑμῖν πιστεύσει ; Καὶ εἰ ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ πιο στοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ὑμέτερον τίς ὑμῖν δώσει ; !, 31, 12. CLEMENTIS ALEXANDRINI postquam autem ejus unitati visum est non esse A ɛolam, exiit ab eo inspiratio, et cum ea iniit com- unionem, et fecit dilectum. Exhinc autem egressa est ab ipso inspiratio, cum qua cum conìmunionem iniisset, fecit potestates, quæ nec possunt videri nec audiri, usque ad illud, ‹unamquamque in nomine proprio. Si enim hi quoque, sicut Va- lentiniani, spiritales posuissent ☑ communiones, suscepisset forte aliquis eorum opinionem: carna- lis autem libidinis communionem ad sanctam in- ducere prophetiam, est ejus qui desperat salutem. Talia etiam statuunt Prodici quoque asseclæ, qui seipsos falso nomine vocant Gnosticos: seipsos quidem dicentes esse natura filios primi Dei ; ea vero nobilitate et libertate ahutentes, vivunt ut vo- lunt ; volunt autem libidinose ; se nulla re teneri B arbitrati, ut e domini sabbati,, et qui sint quovis genere superiores, filii regales. Regi autem, in- quiunt, lex scripta non est. Primum quidem, quod non faciant omnia quæ volunt : multa enim cos prohibebunt, etsi cupiant et conentur. Quinetiam que faciunt, non faciunt ut reges, sed ut nasti- giae : clanculum enim committunt adulteria, timen- giæ tes ne deprehendantur, et vitantes ne condemnen. tur, et metuentes ne supplicio afficiantur. Quo- inodo etiam res est libera, intemperantia et turpis serino ? « Omnis enim, qui peccat, est servus, in- quit Apostolus a. Sed quomodo vitam ex Deo in- stituit, qui seipsum præbuit dedititium cuivis con- cupiscentiæ ? cum dixerit Dominus : ‹ Ego autem dico : Ne concupiscas b. » Vultne autem aliquis sua sponte peccare, et decernere adulteria esse com- mittenda, voluptatibusque et deliciis se explen- dum, et aliorum violanda matrimonia, cum alio- rum etiam, qui inviti peccant, misereamur ? Quod si in externum munduin venerint, qui in alieno -non fuerint fideles, verum non habebunt. Alicit autem hospes aliquis cives contumelia, et eis inju- riam facit ; et non potius ut peregrinus, utens ne- cessariis, vivit, cives non offendens ? Quomodo au- tem, cum eadem faciant, ac ii, quos gentes odio habent, quod legibus obtemperare nolint, nempe iniqui, et incontinentes, et avari, et adulteri, di- cunt se solos Deum nosse ? Oporteret enim eos, cum in alienis adsunt, recte vivere, ut revera regiam P. POTTER, 438-439 ED. PARIS. C p a Rom. vi, 16. b Matth. v, 28. tion Theodoretus in saum Hæret. Fabul. lib. 1, cap. 1, p. transtulit. pag. : Hinc Irenaeus libros suos vocavit respicit Matth. x1, : zesse videtur. In his autem falluntur. › cum articulo, ut in præcedentibus duobus membris. SYLBURG. paulo post Christi, quam eorum sensum profert. que alias. (84) Τοιαῦτα. . . δογματίζουσιν. Hoc comma- (85) ψευδωνύμως Γνωστικούς. Sic Strom. vit, (86) Κύριοι τοῦ σαββάτου. Hic, et infra p. 42, (87) Πρώτον. Arte hanc vocem aliquid hujusmodi (88) Κολασθῆναι. Fortasse rectius τὸ κολασθῆναι, (89) Πᾶς. Νon tam verba Apostoli, ut neque (90) Φησίν. Supervacua est hæc vox, ut quando- (91) Πιστοί. Respicit Luc. xvi. 11, 12 : Εἰ οὖν (92) Ὡς παρεπίδημος. Respicere videtur i Pedr.
PG 8:1173οὐ μοιχεύσεις. ἐγὼ δὲ λέγω· οὐκ ἐπιθυμήσεις.» ὅτι γὰρ σωφρόνως ἐβούλετο ταῖς γαμεταῖς χρῆσθαι τοὺς ἄνδρας ὁ νόμος καὶ ἐπὶ μόνῃ παιδοποιίᾳ, δῆλον ἐκ τοῦ κωλύειν μὲν τῇ αἰχμαλώτῳ παραχρῆμα ἐπιμίγνυσθαι τὸν ἄγαμον, ἐπιθυμήσαντος δὲ ἅπαξ τριάκοντα πενθεῖν ἐπιτρέπειν ἡμέρας κειραμένῃ καὶ τὰς τρίχας, εἰ δὲ μηδ’ οὕτως μαραίνοιτο ἡ ἐπιθυμία, τότε παιδοποιεῖσθαι, δεδοκιμασμένης τῆς ὁρμῆς τῆς κυριευούσης κατὰ τὴν προθεσμίαν τοῦ χρόνου εἰς ὄρεξιν εὔλογον. ὅθεν οὐ δείξειας ⟨ἂν⟩ ἐγκύμονι πλησιάσαντα τῶν πρεσβυτέρων τινὰ κατὰ τὴν γραφήν, ἀλλ’ ὕστερον μετά τε τὴν κυοφορίαν μετά τε τὴν τοῦ τεχθέντος γαλακτουχίαν εὕροις ἂν πάλιν πρὸς τῶν ἀνδρῶν γινωσκομένας τὰς γυναῖκας. αὐτίκα τοῦτον εὑρήσεις τὸν σκοπὸν καὶ τὸν τοῦ Μωυσέως πατέρα φυλάσσοντα, τριετίαν διαλιπόντα μετὰ τὴν τοῦ Ἀαρὼν ἀποκύησιν γεννήσαντα τὸν Μωσέα. ἥ τε αὖ Λευιτικὴ φυλὴ τοῦτον φυλάσσουσα τὸν τῆς φύσεως νόμον ἐκ θεοῦ ἐλάττων τὸν ἀριθμὸν παρὰ τὰς ἄλλας εἰς τὴν προκατηγγελμένην εἰσῆλθε γῆν·
επίπνοια, καὶ ἑκοινώνησεν αὐτῇ, καὶ ἐποίησε τὸν ἀγαπητόν. Ἐκ δὲ τούτου ἐξῆλθεν ἀπ' αὐτοῦ ἐπίπνοια, Η κοινωνήσας ἐποίησε δυνάμεις, μήτε ὁραθῆναι, μήτε ἀκουσθῆναι δυναμένας, νἕως, « ἐπ' ὀνόματος ἰδίου ἑκά στην. » Εἰ γὰρ καὶ οὗτοι, καθάπερ οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, πνευματικὰς ἐτίθεντο κοινωνίας, ἴσως τις αὐτῶν τὴν ὑπόληψιν ἐπεδέξατο· σαρκικῆς δὲ ὕβρεως κοινωνίαν εἰς προφητείαν ἁγίαν ἀνάγειν ἀπεγνωκότος ἐστὶ τὴν σωτηρίαν. Τοιαῦτα (84) καὶ οἱ ἀπὸ Προδίκου, ψευ δωνύμως Γνωστικούς (85) σφᾶς αὐτοὺς ἀναγορεύον τες, δογματίζουσιν· υἱοὺς μὲν φύσει τοῦ πρώτου Θεοῦ λέγοντες αὐτοὺς, καταχρώμενοι δὲ τῇ εὐγενεία καὶ τῇ ἐλευθερίᾳ, ζῶσιν ὡς βούλονται· βούλονται δ φιληδόνως· κρατηθῆναι ὑπ᾽ οὐδενὸς νενομικότες, ὡς ἂν ο κύριοι τοῦ σαββάτου (86), καὶ ὑπεράνω παντὸς γένους πεφυκότες, βασίλειοι παῖδες· βασιλεῖ δὲ, φασί, νόμος ἄγραφος. Πρῶτον (87) μὲν, ὅτι οὐ ποιοῦσιν ἃ βούλονται πάντα· πολλὰ γὰρ αὐτοὺς κα λύσει καὶ ἐπιθυμοῦντας καὶ πειρωμένους· καὶ δ ποιοῦσι δὲ, οὐχ ὡς βασιλεῖς, ἀλλ' ὡς μαστιγίαι ποιοῦσι· λάθρα γὰρ μοιχεύουσιν, τὸ ἁλῶναι δεδιότες, καὶ τὸ καταγνωσθῆναι ἐκκλίνοντες, καὶ φοβούμενοι κολασθῆναι (88). Πῶς δὲ ἐλεύθερον ἡ ἀκρασία καὶ ἡ αἰσχρολογία; • Πᾶς (89) γάρ, φησὶν (90), « ὁ ἁμαρτάνων δοῦλος ἐστιν, ν ὁ Ἀπόστολος λέγει. Αλλά πῶς κατὰ Θεὸν πολιτεύεται ὁ πάσῃ ἐπιθυμίᾳ ἔνδο του ἑαυτὸν παρασχών, τοῦ Κυρίου φήσαντος, « Ἐγὼ δὲ λέγω, Μὴ ἐπιθυμήσῃς ; » Ἑκών δέ τις ἁμαρτάνειν βούλεται, καὶ δόγμα τίθησι τὸ μοιχεύειν, καὶ καθη δυπαθεῖν, καὶ λυμαίνεσθαι τοὺς ἄλλων γάμους, ὅπου γε καὶ τοὺς ἄλλους άκοντας ἁμαρτάνοντας Ελεού μεν; Κἂν εἰς ξένον τὸν κόσμον ἀφιγμένοι ώσι, πιστο! (91) ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ μὴ γενόμενοι, τὸ ἀλη θὲς οὐχ ἕξουσιν. Υβρίζει δέ τις ξένος πολίτας, καὶ τούτους ἀδικεῖ· οὐχὶ δὲ ὡς παρεπίδημος (92), τους ἀναγκαίοις χρώμενος, ἀπρόσκοπος τοῖς πολίταις δια διοῖ; Πῶς δὲ καὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ἐθνῶν μεμισημένοις, διὰ τὸ μὴ πράσσειν τὰ ὑπὸ τῶν νόμων διηγορευμένα, τουτέστι τοῖς ἀδίκοις, καὶ ἀκρατέσι, καὶ πλεονέκταις, καὶ μοιχοῖς τὰ αὐτὰ πράσσοντες, Θεὸν ἐγνωκέναι μόνοι λέγουσιν ; Ἐχρῆν γὰρ αὐτοὺς, καὶ ἐν τοῖς ἀλη λοτρίοις παρόντας, καλῶς βιοῦν, ἵνα δὴ τῷ ὄντι το βασιλικὴν ἐνδείξωνται. "Ηδη δὲ καὶ τοῖς ἀνθρωπί νοις νομοθέταις καὶ τῷ θείῳ νόμῳ ἀπεχθάνονται, παρανόμως βιοῦν ἐπανῃρημένοι. Ο γοῦν « ἐκκεντή Τῶν ψευδωνύμων τούτων ἀνόσιος γνῶσις. Ἔλεγχον καὶ ἀνα- τροπὴν τῆς ψευδωνύμου γνώσεως. Κύριος γάρ ἐστι καὶ τοῦ σαβ κάτου ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. Ψεύδονται δὲ ἐν τούτοις. . ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ἀληθι νὸν τίς ὑμῖν πιστεύσει ; Καὶ εἰ ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ πιο στοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ὑμέτερον τίς ὑμῖν δώσει ; !, 31, 12. CLEMENTIS ALEXANDRINI postquam autem ejus unitati visum est non esse A ɛolam, exiit ab eo inspiratio, et cum ea iniit com- unionem, et fecit dilectum. Exhinc autem egressa est ab ipso inspiratio, cum qua cum conìmunionem iniisset, fecit potestates, quæ nec possunt videri nec audiri, usque ad illud, ‹unamquamque in nomine proprio. Si enim hi quoque, sicut Va- lentiniani, spiritales posuissent ☑ communiones, suscepisset forte aliquis eorum opinionem: carna- lis autem libidinis communionem ad sanctam in- ducere prophetiam, est ejus qui desperat salutem. Talia etiam statuunt Prodici quoque asseclæ, qui seipsos falso nomine vocant Gnosticos: seipsos quidem dicentes esse natura filios primi Dei ; ea vero nobilitate et libertate ahutentes, vivunt ut vo- lunt ; volunt autem libidinose ; se nulla re teneri B arbitrati, ut e domini sabbati,, et qui sint quovis genere superiores, filii regales. Regi autem, in- quiunt, lex scripta non est. Primum quidem, quod non faciant omnia quæ volunt : multa enim cos prohibebunt, etsi cupiant et conentur. Quinetiam que faciunt, non faciunt ut reges, sed ut nasti- giae : clanculum enim committunt adulteria, timen- giæ tes ne deprehendantur, et vitantes ne condemnen. tur, et metuentes ne supplicio afficiantur. Quo- inodo etiam res est libera, intemperantia et turpis serino ? « Omnis enim, qui peccat, est servus, in- quit Apostolus a. Sed quomodo vitam ex Deo in- stituit, qui seipsum præbuit dedititium cuivis con- cupiscentiæ ? cum dixerit Dominus : ‹ Ego autem dico : Ne concupiscas b. » Vultne autem aliquis sua sponte peccare, et decernere adulteria esse com- mittenda, voluptatibusque et deliciis se explen- dum, et aliorum violanda matrimonia, cum alio- rum etiam, qui inviti peccant, misereamur ? Quod si in externum munduin venerint, qui in alieno -non fuerint fideles, verum non habebunt. Alicit autem hospes aliquis cives contumelia, et eis inju- riam facit ; et non potius ut peregrinus, utens ne- cessariis, vivit, cives non offendens ? Quomodo au- tem, cum eadem faciant, ac ii, quos gentes odio habent, quod legibus obtemperare nolint, nempe iniqui, et incontinentes, et avari, et adulteri, di- cunt se solos Deum nosse ? Oporteret enim eos, cum in alienis adsunt, recte vivere, ut revera regiam P. POTTER, 438-439 ED. PARIS. C p a Rom. vi, 16. b Matth. v, 28. tion Theodoretus in saum Hæret. Fabul. lib. 1, cap. 1, p. transtulit. pag. : Hinc Irenaeus libros suos vocavit respicit Matth. x1, : zesse videtur. In his autem falluntur. › cum articulo, ut in præcedentibus duobus membris. SYLBURG. paulo post Christi, quam eorum sensum profert. que alias. (84) Τοιαῦτα. . . δογματίζουσιν. Hoc comma- (85) ψευδωνύμως Γνωστικούς. Sic Strom. vit, (86) Κύριοι τοῦ σαββάτου. Hic, et infra p. 42, (87) Πρώτον. Arte hanc vocem aliquid hujusmodi (88) Κολασθῆναι. Fortasse rectius τὸ κολασθῆναι, (89) Πᾶς. Νon tam verba Apostoli, ut neque (90) Φησίν. Supervacua est hæc vox, ut quando- (91) Πιστοί. Respicit Luc. xvi. 11, 12 : Εἰ οὖν (92) Ὡς παρεπίδημος. Respicere videtur i Pedr.
οὐ γὰρ ῥᾳδίως αὐξάνει γένος εἰς πολυπληθίαν σπειράντων μὲν τῶν ἀνδρῶν τῶν τὸν κατὰ τοὺς νόμους γάμον ἀναδεδεγμένων, ἀναμενόντων δὲ οὐ τὴν κυοφορίαν μόνον, ἀλλὰ καὶ τὴν γαλακτουχίαν. ὅθεν εἰκότως καὶ ὁ Μωυσῆς κατ’ ὀλίγον εἰς ἐγκράτειαν προβιβάζων τοὺς Ἰουδαίους «τριῶν ἡμερῶν» κατὰ τὸ ἑξῆς ἀπεσχημένους ἀφροδισίου ἡδονῆς προσέταξεν ἐπακούειν τῶν θείων λόγων. «ἡμεῖς οὖν ναοὶ τοῦ θεοῦ ἐσμεν· καθὼς εἶπεν ὁ προφήτης, ὅτι ἐνοικήσω ἐν αὐτοῖς καὶ ἐμπεριπατήσω καὶ ἔσομαι αὐτῶν θεὸς καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μου λαός,» ἐὰν κατὰ τὰς ἐντολὰς πολιτευώμεθα εἴτε ὁ καθ’ ἕκαστον ἡμῶν εἴτε καὶ ἀθρόα ἡ ἐκκλησία. «διὸ ἐξέλθετε ἐκ μέσου αὐτῶν καὶ ἀφορίσθητε, λέγει κύριος, καὶ ἀκαθάρτου μὴ ἅπτεσθε· κἀγὼ εἰσδέξομαι ὑμᾶς καὶ ἔσομαι ὑμῖν εἰς πατέρα, καὶ ὑμεῖς ἔσεσθέ μοι εἰς υἱοὺς καὶ θυγατέρας, λέγει κύριος παντοκράτωρ.» οὐ τῶν γεγαμηκότων, ὥς φασιν, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν τῶν ἐν πορνείᾳ βιούντων ἔτι, πρὸς δὲ καὶ τῶν προειρημένων αἱρέσεων ἀφορισθῆναι ὡς ἀκαθάρτων καὶ ἀθέων κελεύει προφητικῶς ἡμᾶς. ὅθεν καὶ ὁ Παῦλος, πρὸς τοὺς ὁμοίους ἀποτεινόμενος τοῖς εἰρημένοις, «ταύτας οὖν ἔχετε τὰς ἐπαγγελίας» φησίν, «ἀγαπητοί·
επίπνοια, καὶ ἑκοινώνησεν αὐτῇ, καὶ ἐποίησε τὸν ἀγαπητόν. Ἐκ δὲ τούτου ἐξῆλθεν ἀπ' αὐτοῦ ἐπίπνοια, Η κοινωνήσας ἐποίησε δυνάμεις, μήτε ὁραθῆναι, μήτε ἀκουσθῆναι δυναμένας, νἕως, « ἐπ' ὀνόματος ἰδίου ἑκά στην. » Εἰ γὰρ καὶ οὗτοι, καθάπερ οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, πνευματικὰς ἐτίθεντο κοινωνίας, ἴσως τις αὐτῶν τὴν ὑπόληψιν ἐπεδέξατο· σαρκικῆς δὲ ὕβρεως κοινωνίαν εἰς προφητείαν ἁγίαν ἀνάγειν ἀπεγνωκότος ἐστὶ τὴν σωτηρίαν. Τοιαῦτα (84) καὶ οἱ ἀπὸ Προδίκου, ψευ δωνύμως Γνωστικούς (85) σφᾶς αὐτοὺς ἀναγορεύον τες, δογματίζουσιν· υἱοὺς μὲν φύσει τοῦ πρώτου Θεοῦ λέγοντες αὐτοὺς, καταχρώμενοι δὲ τῇ εὐγενεία καὶ τῇ ἐλευθερίᾳ, ζῶσιν ὡς βούλονται· βούλονται δ φιληδόνως· κρατηθῆναι ὑπ᾽ οὐδενὸς νενομικότες, ὡς ἂν ο κύριοι τοῦ σαββάτου (86), καὶ ὑπεράνω παντὸς γένους πεφυκότες, βασίλειοι παῖδες· βασιλεῖ δὲ, φασί, νόμος ἄγραφος. Πρῶτον (87) μὲν, ὅτι οὐ ποιοῦσιν ἃ βούλονται πάντα· πολλὰ γὰρ αὐτοὺς κα λύσει καὶ ἐπιθυμοῦντας καὶ πειρωμένους· καὶ δ ποιοῦσι δὲ, οὐχ ὡς βασιλεῖς, ἀλλ' ὡς μαστιγίαι ποιοῦσι· λάθρα γὰρ μοιχεύουσιν, τὸ ἁλῶναι δεδιότες, καὶ τὸ καταγνωσθῆναι ἐκκλίνοντες, καὶ φοβούμενοι κολασθῆναι (88). Πῶς δὲ ἐλεύθερον ἡ ἀκρασία καὶ ἡ αἰσχρολογία; • Πᾶς (89) γάρ, φησὶν (90), « ὁ ἁμαρτάνων δοῦλος ἐστιν, ν ὁ Ἀπόστολος λέγει. Αλλά πῶς κατὰ Θεὸν πολιτεύεται ὁ πάσῃ ἐπιθυμίᾳ ἔνδο του ἑαυτὸν παρασχών, τοῦ Κυρίου φήσαντος, « Ἐγὼ δὲ λέγω, Μὴ ἐπιθυμήσῃς ; » Ἑκών δέ τις ἁμαρτάνειν βούλεται, καὶ δόγμα τίθησι τὸ μοιχεύειν, καὶ καθη δυπαθεῖν, καὶ λυμαίνεσθαι τοὺς ἄλλων γάμους, ὅπου γε καὶ τοὺς ἄλλους άκοντας ἁμαρτάνοντας Ελεού μεν; Κἂν εἰς ξένον τὸν κόσμον ἀφιγμένοι ώσι, πιστο! (91) ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ μὴ γενόμενοι, τὸ ἀλη θὲς οὐχ ἕξουσιν. Υβρίζει δέ τις ξένος πολίτας, καὶ τούτους ἀδικεῖ· οὐχὶ δὲ ὡς παρεπίδημος (92), τους ἀναγκαίοις χρώμενος, ἀπρόσκοπος τοῖς πολίταις δια διοῖ; Πῶς δὲ καὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ἐθνῶν μεμισημένοις, διὰ τὸ μὴ πράσσειν τὰ ὑπὸ τῶν νόμων διηγορευμένα, τουτέστι τοῖς ἀδίκοις, καὶ ἀκρατέσι, καὶ πλεονέκταις, καὶ μοιχοῖς τὰ αὐτὰ πράσσοντες, Θεὸν ἐγνωκέναι μόνοι λέγουσιν ; Ἐχρῆν γὰρ αὐτοὺς, καὶ ἐν τοῖς ἀλη λοτρίοις παρόντας, καλῶς βιοῦν, ἵνα δὴ τῷ ὄντι το βασιλικὴν ἐνδείξωνται. "Ηδη δὲ καὶ τοῖς ἀνθρωπί νοις νομοθέταις καὶ τῷ θείῳ νόμῳ ἀπεχθάνονται, παρανόμως βιοῦν ἐπανῃρημένοι. Ο γοῦν « ἐκκεντή Τῶν ψευδωνύμων τούτων ἀνόσιος γνῶσις. Ἔλεγχον καὶ ἀνα- τροπὴν τῆς ψευδωνύμου γνώσεως. Κύριος γάρ ἐστι καὶ τοῦ σαβ κάτου ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. Ψεύδονται δὲ ἐν τούτοις. . ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ἀληθι νὸν τίς ὑμῖν πιστεύσει ; Καὶ εἰ ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ πιο στοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ὑμέτερον τίς ὑμῖν δώσει ; !, 31, 12. CLEMENTIS ALEXANDRINI postquam autem ejus unitati visum est non esse A ɛolam, exiit ab eo inspiratio, et cum ea iniit com- unionem, et fecit dilectum. Exhinc autem egressa est ab ipso inspiratio, cum qua cum conìmunionem iniisset, fecit potestates, quæ nec possunt videri nec audiri, usque ad illud, ‹unamquamque in nomine proprio. Si enim hi quoque, sicut Va- lentiniani, spiritales posuissent ☑ communiones, suscepisset forte aliquis eorum opinionem: carna- lis autem libidinis communionem ad sanctam in- ducere prophetiam, est ejus qui desperat salutem. Talia etiam statuunt Prodici quoque asseclæ, qui seipsos falso nomine vocant Gnosticos: seipsos quidem dicentes esse natura filios primi Dei ; ea vero nobilitate et libertate ahutentes, vivunt ut vo- lunt ; volunt autem libidinose ; se nulla re teneri B arbitrati, ut e domini sabbati,, et qui sint quovis genere superiores, filii regales. Regi autem, in- quiunt, lex scripta non est. Primum quidem, quod non faciant omnia quæ volunt : multa enim cos prohibebunt, etsi cupiant et conentur. Quinetiam que faciunt, non faciunt ut reges, sed ut nasti- giae : clanculum enim committunt adulteria, timen- giæ tes ne deprehendantur, et vitantes ne condemnen. tur, et metuentes ne supplicio afficiantur. Quo- inodo etiam res est libera, intemperantia et turpis serino ? « Omnis enim, qui peccat, est servus, in- quit Apostolus a. Sed quomodo vitam ex Deo in- stituit, qui seipsum præbuit dedititium cuivis con- cupiscentiæ ? cum dixerit Dominus : ‹ Ego autem dico : Ne concupiscas b. » Vultne autem aliquis sua sponte peccare, et decernere adulteria esse com- mittenda, voluptatibusque et deliciis se explen- dum, et aliorum violanda matrimonia, cum alio- rum etiam, qui inviti peccant, misereamur ? Quod si in externum munduin venerint, qui in alieno -non fuerint fideles, verum non habebunt. Alicit autem hospes aliquis cives contumelia, et eis inju- riam facit ; et non potius ut peregrinus, utens ne- cessariis, vivit, cives non offendens ? Quomodo au- tem, cum eadem faciant, ac ii, quos gentes odio habent, quod legibus obtemperare nolint, nempe iniqui, et incontinentes, et avari, et adulteri, di- cunt se solos Deum nosse ? Oporteret enim eos, cum in alienis adsunt, recte vivere, ut revera regiam P. POTTER, 438-439 ED. PARIS. C p a Rom. vi, 16. b Matth. v, 28. tion Theodoretus in saum Hæret. Fabul. lib. 1, cap. 1, p. transtulit. pag. : Hinc Irenaeus libros suos vocavit respicit Matth. x1, : zesse videtur. In his autem falluntur. › cum articulo, ut in præcedentibus duobus membris. SYLBURG. paulo post Christi, quam eorum sensum profert. que alias. (84) Τοιαῦτα. . . δογματίζουσιν. Hoc comma- (85) ψευδωνύμως Γνωστικούς. Sic Strom. vit, (86) Κύριοι τοῦ σαββάτου. Hic, et infra p. 42, (87) Πρώτον. Arte hanc vocem aliquid hujusmodi (88) Κολασθῆναι. Fortasse rectius τὸ κολασθῆναι, (89) Πᾶς. Νon tam verba Apostoli, ut neque (90) Φησίν. Supervacua est hæc vox, ut quando- (91) Πιστοί. Respicit Luc. xvi. 11, 12 : Εἰ οὖν (92) Ὡς παρεπίδημος. Respicere videtur i Pedr.
PG 8:1175καθαρίσωμεν ἑαυτῶν τὰς καρδίας ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ σαρκὸς καὶ πνεύματος, ἐπιτελοῦντες ἁγιωσύνην ἐν φόβῳ θεοῦ·» «ζηλῶ γὰρ ὑμᾶς θεοῦ ζήλῳ, ἡρμοσάμην γὰρ ὑμᾶς ἑνὶ ἀνδρὶ παρθένον ἁγνὴν παραστῆσαι τῷ Χριστῷ.» ἐκκλησία δὲ ἄλλον οὐ γαμεῖ τὸν νυμφίον κεκτημένη, ἀλλ’ ὁ καθ’ ἕκαστον ἡμῶν ἣν ἂν βούληται κατὰ τὸν νόμον γαμεῖν, τὸν πρῶτον λέγω γάμον, ἔχει τὴν ἐξουσίαν. «φοβοῦμαι δὲ μή πως, ὡς ὁ ὄφις ἐξηπάτησεν Εὔαν ἐν τῇ πανουργίᾳ, φθαρῇ τὰ νοήματα ὑμῶν ἀπὸ τῆς ἁπλότητος τῆς εἰς τὸν Χριστόν», σφόδρα εὐλαβῶς καὶ διδασκαλικῶς εἴρηκεν ὁ ἀπόστολος. διὸ καὶ ὁ θαυμάσιος Πέτρος φησίν· «ἀγαπητοί, παρακαλῶ ὡς παροίκους καὶ παρεπιδήμους ἀπέχεσθαι τῶν σαρκικῶν ἐπιθυμιῶν, αἵτινες στρατεύονται κατὰ τῆς ψυχῆς, τὴν ἀναστροφὴν ὑμῶν καλὴν ἔχοντες ἐν τοῖς ἔθνεσιν· ὅτι οὕτως ἐστὶ τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ, ἀγαθοποιοῦντας φιμοῦν τὴν τῶν ἀφρόνων ἀνθρώπων ἐργασίαν, ὡς ἐλεύθεροι καὶ μὴ ὡς ἐπικάλυμμα ἔχοντες τῆς κακίας τὴν ἐλευθερίαν, ἀλλ’ ὡς δοῦλοι θεοῦ.» ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους ἐπιστολῇ γράφει· «οἵτινες ἀπεθάνομεν τῇ ἁμαρτίᾳ, πῶς ἔτι ζήσομεν ἐν αὐτῇ;
σας (95), τὸν πέρνον εὐλαβούμενος (94) πρὸς τοῦ Θεοῦ δείκνυται ἐν τοῖς « Αριθμοῖς. Καὶ ἐὰν εἴπωμεν, ο φησὶν ὁ Ἰωάννης ἐν τῇ ἐπιστολῇ, ὅτι κοινωνίαν ἔχομεν μετ' αὐτοῦ, ν τουτέστι μετὰ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ σκότει περιπατῶμεν, ψευδόμεθα, καὶ οὐ ποιοῦμεν τὴν ἀλήθειαν· ἐὰν δὲ ἐν τῷ φωτὶ περιπα- τῶμεν, ὡς αὐτὸς ἐν τῷ φωτὶ (95), κοινωνίαν ἔχομεν μετ' αὐτοῦ, καὶ τὸ αἷμα Ἰησοῦ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ και θαρίζει ἡμᾶς ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας. » Πόθεν οὖν κρείς τους εἰσὶ τῶν κοσμικῶν οἱ τοιαῦτα πράσσοντες, καὶ τοῖς χειρίστοις τῶν κοσμικῶν ὅμοιοι; ὅμοιοι γάρ, οἶμαι, τὰς φύσεις οἱ καὶ τὰς πράξεις όμοιοι. Τἂν δὲ ὑπερφέρειν κατὰ τὴν εὐγένειαν ἀξιοῦσι, τούτων καὶ τοῖς ἤθεσιν ὑπερέχειν ὀφείλουσιν, ὅπως τὸν εἰς τὴν φυλακὴν (96) συγκλεισμόν διαφύγωσιν. Οντως γὰρ, ὡς ὁ Κύριος ἔφη, • Ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν Η πλείω (97) τῶν γραμματέων καὶ Φαρισαίων, οὐκ εἰσελεύσεσθε εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. » Περὶ δὲ τῆς τῶν βρωμάτων ἐγκρατείας δείκνυται ἐν τῷ Δα κιήλ· συνελόντι δ᾽ εἰπεῖν, περὶ ὑπακοῆς ὁ Δαβὶδ ψάλλων λέγει· « Ἐν τίνι κατορθώσει νεώτερος την ὁδὸν αὐτοῦ; › Καὶ παραχρῆμα ἀκούει· « Ἐν τῷ φυ λάσσεσθαι (98) τὸν λόγον σου ἐν ὅλῃ καρδίᾳ·, ὅ τε Ιερεμίας φησί· . Τάδε λέγει Κύριος· Κατὰ τὰς ὁδοὺς τῶν ἐθνῶν μὴ πορεύσησθε (99). Εντεύθεν ἄλ λοι τινὲς κινηθέντες, μικροὶ καὶ οὐτιδανοί, τὸν ἄν θρωπον ὑπὸ διαφόρων δυνάμεων πλασθῆναι λέγου σι, καὶ τὰ μὲν μέχρις ὀμφαλοῦ θειοδεστέρας τέχ τῆς εἶναι, τὰ ἔνερθε δὲ, τῆς ἥττονος· οὗ δὴ χάριν ὀρέγεσθαι συνουσίας. Λέληθε δὲ αὐτοὺς, ὅτι καὶ τὰ ἀνωτέρω μέρη τῆς τροφῆς ὀριγνᾶται καὶ λαγνεύει τι σίν· ἐναντιοῦνται δὲ καὶ τῷ Χριστῷ, πρὸς τοὺς Φα- ρισαίους εἰρηκότι (1), τὸν αὐτὸν Θεὸν καὶ « τὸν ἐκτὸς ο ἡμῶν καὶ « τὸν ἔσω • ἄνθρωπον πεποιηκέναι. Αλλά καὶ ἡ ὄρεξις οὐ τοῦ σώματός ἐστι, κἂν διὰ τὸ σῶμα γίνηται. Αλλοι τινὲς, οὓς καὶ Ἀντιτάχτας (2) και λοῦμεν, λέγουσιν, ὅτι ὁ μὲν Θεὸς ὁ τῶν ὅλων πα τὴρ ἡμῶν ἐστι φύσει, καὶ πάνθ', ὅσα πεποίηκεν, * Ρ. Καὶ ἀπεκέντησεν ἀμφοτέρους, τόν τε ἄ- θρωπον τὸν Ἰσραηλίτην καὶ τὴν γυναῖκα διὰ τῆς μή τρας αὐτῆς. γούμενος. ΜΟΣ μετ' ἀλλήλων μετ' αὐτοῦ· αἷμα Ἰη - σοῦ Χριστοῦ· Εt ἀπὸ πάσης τῆς ἁμαρτ Φυλα- κῆς εἰσέλθητε εἰς τ. β. τῶν οὐρανῶν. τοὺς λόγους σου· ἐν ὅλῃ καρδίᾳ, ὁ ποιήσας τὸ ἔξωθεν καὶ τὸ ἔσωθεν ἐποίησεν ; Ο : 1, 6, 7. *Ησαν δὲ καὶ ἄλλοι τινὲς, οὓς Αντιτάκτας ἐκάλουν οι ἀσεβεῖς, οἱ τὸν μέγαν ἄγνωστον Θεόν, ὡς αὐτοὶ λέ- γουσι, πατέρα οἰκεῖον ὠνόμαζον· τοῦτον δὲ ἀγαθὸν εἶναι, καὶ Θεὸν ποιητήν· ἕνα δέ τινα τῶν ὑπ' αὐτοῦ γεγονότων ἐπισπεῖραι ζιζάνια· ὃς καὶ πάντας ἡμᾶς, ὡς αὐτοὶ λέγουσι, κακοῖς περιέβαλεν, ἀντιταξάμενος ἡμῶν τῷ ἀγαθωτάτῳ πατρὶ, οὗ δὴ χάριν, καὶ ἡμεῖς άντιτασσόμεθα αὐτῷ, εἰς ἐκδίκησιν τοῦ πατρὸς ἀν θιστάμενοι τοῖς νόμοις αὐτοῦ. Καὶ ἐπειδὴ αὐτὸς οὗ της εἶπεν, Οὐ μοιχεύσεις, ἡμεῖς, φησί, μοιχεύσωμεν ἐπὶ καταλύσει τῆς ἐντολῆς αὐτοῦ. Τούτους εἰκότως ἄν τις ἐφευρετὰς ὀνομάσοι κακῶν, οἱ ταῖς ἀσελγείαις τὰς βλασφημίας συνάπτουσιν. . STROMATUM LIB. 111. tores, et divinam legem habent sibi infensam, cum inique et præter leges vivere instituerint. Is certe, qui scortatorem ‹ confodit, › a Deo pius esse osten- ditur in Numeris. ‹ Et si dixerimus, › inquit Joan- nes in epistola, quod societatem habemus cum eo, ‹nempe Deo, et in tenebris ☑ ambulamus, mentimur, et veritatem non facimus. Si autem in luce ambulamus, sicut et ipse est in luce, socie- tatem habemus cum ipso, et sanguis Jesu ülii ejus emumulat nos a peccato 4. Quomodo ergo sunt hi hujus mundi hominibus meliores, qui hæc fa- ciunt, et vel pessimis hujus mundi sunt similes ? sunt enim, ut arbitror, similes natura, qui sunt factis similes. Quibus autem se esse censent nobi- litate superiores, eus debent etiam superare nori- bus, ut vitent ne includantur in carcere. Revers enim, ut dixit Dominus : • Nisi abundaverit justi- tia vestra plus quam scribarum et Pharisæorum, non intrabitis in regnum Dei b., De abstinentia autem a cibis ostenditur a Daniele c. Ut semel au. tem dicam, de obedientia dicit psallens David: ‹ In quo diriget junior viam suam d? › Et statim audit : ‹ In custodiendo sermones tuos in toto cor- de. Et dicit Jeremias : • Hæc autem dicit Du- minus Per vias gentium ne ambulaveritis *. › Hinc moti aliqui alii, pusilli et nullius pretii, di- cunt formatum fuisse hominem a diversis potesta- tibus et quæ sunt quidem usque ad umbilicua esse artis divinioris ; quæ autem subter, minoris ; qua de causa coitum quoque appetere. Non anim- advertunt autem, quod superiores quoque partes nutrimentum appetunt, et quibusdam libidinantur. Alversantur autem Christo quoque, qui dixit Pha- risæis, eumdem Deum et internum › kostiuma et externum fecisse hominem f. Quin- ctam appetitio non est corporis, etsi fiat per cui- pus. Quidam alii, quos etiam vocamus Antitactas, A indolem ostenderent. Jam vero et lumianos legisla- ED. POTTER: a Num. xxv, 8; Joan. • Jerem. x, 2. f Luc. x1, 40. Joco Phineas dicitur Zimri et Coshi scortantes confodisse : LowTH. pro dein, rursum, tus in carcere, » dixit Apostolus, Pet. ait, 19. etiam metaphora aliquoties usus est Christus de sceleratorum pœnis agens. et sequens cummation, conjungit cum sequenti membro A. Syi burg. metus in Haret. fabul. lib. 1, cap. 16, transtulit : C b Matth. v, 20. c [an. 1. d Psal. cxvi,9. Fuerunt et alii qui- dam, quos Antitactas impii vocabant, qui magnum ignotum Deum, ut ipsi dicunt, patrem suun appel- Gabant. Hunc vero esse bonum, et Deum creatorem : unum autem quempiam ex iis, qui ex eo geniti erant, seminasse zizania; qui in nos onHies, ut ipsi dicunt, mala injecit, ut qui optimo patri nostre restiterit. Quo fit, ut nos quoque illi resistamus, ad nitionem patris nostri legibus ejus adversantes. Et quoniam ipse dixit: Non mochaberis, nos, inquit, mœchemur, ut ejus præceptum infringamus. Hos malorum jure quispiam dixerit inventores, qui li- bidinibus suis blasphemias adjungunt. (95) Εκκεντήσας. Respicit Numer. xxv, 8, qua (94) Εὐλαβούμενος. Videtur legendum εύλο- (95) Αὐτὸς ἐν τ. Αὐτός ἐστιν ἐν τ. Juan., ubi (96) Φυλακήν. Τὰ ἐν φυλακῇ πνεύματα, spiri (97) Πλείω. Πλεῖον, Matth., ubi mox, οὐ μὴ (98) Εν τῷ φ. Psalm. cxvii : Ἐν τῷ φυλάξασθαι (19) Πορεύσησθε. Μανθάνετε. Jerem. (1) Ειρηκότι. Respicere videtur Luc. xi, 40 : Ούχ (2) Αντιτάκτης. Hæc, paucis mutatis, Theodo-
ὅτι ὁ παλαιὸς ἡμῶν ἄνθρωπος συνεσταυρώθη, ἵνα καταργηθῇ τὸ σῶμα τῆς ἁμαρτίας» ἕως «μηδὲ παριστάνετε τὰ μέλη ὑμῶν ὅπλα ἀδικίας τῇ ἁμαρτίᾳ.» Καὶ δὴ ἐνταῦθα γενόμενος δοκῶ μοι μὴ παραλείψειν ἀνεπισημείωτον, ὅτι τὸν αὐτὸν θεὸν διὰ νόμου καὶ προφητῶν καὶ εὐαγγελίου ὁ ἀπόστολος κηρύσσει· τὸ γὰρ «οὐκ ἐπιθυμήσεις» ἐν τῷ εὐαγγελίῳ γεγραμμένον τῷ νόμῳ περιτίθησιν ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους ἐπιστολῇ, ἕνα εἰδὼς τὸν διὰ νόμου καὶ προφητῶν κηρύξαντα καὶ τὸν δι’ αὐτοῦ εὐαγγελισθέντα πατέρα. φησὶ γάρ· «τί ἐροῦμεν; ὁ νόμος ἁμαρτία; μὴ γένοιτο· ἀλλὰ τὴν ἁμαρτίαν οὐκ ἔγνων εἰ μὴ διὰ νόμου· τήν τε γὰρ ἐπιθυμίαν οὐκ ᾔδειν, εἰ μὴ ὁ νόμος ἔλεγεν· οὐκ ἐπιθυμήσεις.» κἂν οἱ ἀντιτασσόμενοι τῶν ἑτεροδόξων προσαποτεινόμενον τὸν Παῦλον τῷ κτίστῃ εἰρηκέναι ὑπολάβωσι τὰ ἑξῆς «οἶδα γὰρ ὅτι οὐκ οἰκεῖ ἐν ἐμοί, τουτέστιν ἐν τῇ σαρκί μου, ἀγαθόν», ἀλλ’ ἀναγινωσκόντων τὰ προειρημένα καὶ τὰ ἐπιφερόμενα· προεῖπε γάρ· «ἀλλ’ ἡ οἰκοῦσα ἐν ἐμοὶ ἁμαρτία», δι’ ἣν ἀκόλουθον ἦν εἰπεῖν ὅτι «οὐκ οἰκεῖ ἐν τῇ σαρκί μου ἀγαθόν». ἑπομένως ⟨δ’⟩ ἐπήγαγεν·
σας (95), τὸν πέρνον εὐλαβούμενος (94) πρὸς τοῦ Θεοῦ δείκνυται ἐν τοῖς « Αριθμοῖς. Καὶ ἐὰν εἴπωμεν, ο φησὶν ὁ Ἰωάννης ἐν τῇ ἐπιστολῇ, ὅτι κοινωνίαν ἔχομεν μετ' αὐτοῦ, ν τουτέστι μετὰ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ σκότει περιπατῶμεν, ψευδόμεθα, καὶ οὐ ποιοῦμεν τὴν ἀλήθειαν· ἐὰν δὲ ἐν τῷ φωτὶ περιπα- τῶμεν, ὡς αὐτὸς ἐν τῷ φωτὶ (95), κοινωνίαν ἔχομεν μετ' αὐτοῦ, καὶ τὸ αἷμα Ἰησοῦ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ και θαρίζει ἡμᾶς ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας. » Πόθεν οὖν κρείς τους εἰσὶ τῶν κοσμικῶν οἱ τοιαῦτα πράσσοντες, καὶ τοῖς χειρίστοις τῶν κοσμικῶν ὅμοιοι; ὅμοιοι γάρ, οἶμαι, τὰς φύσεις οἱ καὶ τὰς πράξεις όμοιοι. Τἂν δὲ ὑπερφέρειν κατὰ τὴν εὐγένειαν ἀξιοῦσι, τούτων καὶ τοῖς ἤθεσιν ὑπερέχειν ὀφείλουσιν, ὅπως τὸν εἰς τὴν φυλακὴν (96) συγκλεισμόν διαφύγωσιν. Οντως γὰρ, ὡς ὁ Κύριος ἔφη, • Ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν Η πλείω (97) τῶν γραμματέων καὶ Φαρισαίων, οὐκ εἰσελεύσεσθε εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. » Περὶ δὲ τῆς τῶν βρωμάτων ἐγκρατείας δείκνυται ἐν τῷ Δα κιήλ· συνελόντι δ᾽ εἰπεῖν, περὶ ὑπακοῆς ὁ Δαβὶδ ψάλλων λέγει· « Ἐν τίνι κατορθώσει νεώτερος την ὁδὸν αὐτοῦ; › Καὶ παραχρῆμα ἀκούει· « Ἐν τῷ φυ λάσσεσθαι (98) τὸν λόγον σου ἐν ὅλῃ καρδίᾳ·, ὅ τε Ιερεμίας φησί· . Τάδε λέγει Κύριος· Κατὰ τὰς ὁδοὺς τῶν ἐθνῶν μὴ πορεύσησθε (99). Εντεύθεν ἄλ λοι τινὲς κινηθέντες, μικροὶ καὶ οὐτιδανοί, τὸν ἄν θρωπον ὑπὸ διαφόρων δυνάμεων πλασθῆναι λέγου σι, καὶ τὰ μὲν μέχρις ὀμφαλοῦ θειοδεστέρας τέχ τῆς εἶναι, τὰ ἔνερθε δὲ, τῆς ἥττονος· οὗ δὴ χάριν ὀρέγεσθαι συνουσίας. Λέληθε δὲ αὐτοὺς, ὅτι καὶ τὰ ἀνωτέρω μέρη τῆς τροφῆς ὀριγνᾶται καὶ λαγνεύει τι σίν· ἐναντιοῦνται δὲ καὶ τῷ Χριστῷ, πρὸς τοὺς Φα- ρισαίους εἰρηκότι (1), τὸν αὐτὸν Θεὸν καὶ « τὸν ἐκτὸς ο ἡμῶν καὶ « τὸν ἔσω • ἄνθρωπον πεποιηκέναι. Αλλά καὶ ἡ ὄρεξις οὐ τοῦ σώματός ἐστι, κἂν διὰ τὸ σῶμα γίνηται. Αλλοι τινὲς, οὓς καὶ Ἀντιτάχτας (2) και λοῦμεν, λέγουσιν, ὅτι ὁ μὲν Θεὸς ὁ τῶν ὅλων πα τὴρ ἡμῶν ἐστι φύσει, καὶ πάνθ', ὅσα πεποίηκεν, * Ρ. Καὶ ἀπεκέντησεν ἀμφοτέρους, τόν τε ἄ- θρωπον τὸν Ἰσραηλίτην καὶ τὴν γυναῖκα διὰ τῆς μή τρας αὐτῆς. γούμενος. ΜΟΣ μετ' ἀλλήλων μετ' αὐτοῦ· αἷμα Ἰη - σοῦ Χριστοῦ· Εt ἀπὸ πάσης τῆς ἁμαρτ Φυλα- κῆς εἰσέλθητε εἰς τ. β. τῶν οὐρανῶν. τοὺς λόγους σου· ἐν ὅλῃ καρδίᾳ, ὁ ποιήσας τὸ ἔξωθεν καὶ τὸ ἔσωθεν ἐποίησεν ; Ο : 1, 6, 7. *Ησαν δὲ καὶ ἄλλοι τινὲς, οὓς Αντιτάκτας ἐκάλουν οι ἀσεβεῖς, οἱ τὸν μέγαν ἄγνωστον Θεόν, ὡς αὐτοὶ λέ- γουσι, πατέρα οἰκεῖον ὠνόμαζον· τοῦτον δὲ ἀγαθὸν εἶναι, καὶ Θεὸν ποιητήν· ἕνα δέ τινα τῶν ὑπ' αὐτοῦ γεγονότων ἐπισπεῖραι ζιζάνια· ὃς καὶ πάντας ἡμᾶς, ὡς αὐτοὶ λέγουσι, κακοῖς περιέβαλεν, ἀντιταξάμενος ἡμῶν τῷ ἀγαθωτάτῳ πατρὶ, οὗ δὴ χάριν, καὶ ἡμεῖς άντιτασσόμεθα αὐτῷ, εἰς ἐκδίκησιν τοῦ πατρὸς ἀν θιστάμενοι τοῖς νόμοις αὐτοῦ. Καὶ ἐπειδὴ αὐτὸς οὗ της εἶπεν, Οὐ μοιχεύσεις, ἡμεῖς, φησί, μοιχεύσωμεν ἐπὶ καταλύσει τῆς ἐντολῆς αὐτοῦ. Τούτους εἰκότως ἄν τις ἐφευρετὰς ὀνομάσοι κακῶν, οἱ ταῖς ἀσελγείαις τὰς βλασφημίας συνάπτουσιν. . STROMATUM LIB. 111. tores, et divinam legem habent sibi infensam, cum inique et præter leges vivere instituerint. Is certe, qui scortatorem ‹ confodit, › a Deo pius esse osten- ditur in Numeris. ‹ Et si dixerimus, › inquit Joan- nes in epistola, quod societatem habemus cum eo, ‹nempe Deo, et in tenebris ☑ ambulamus, mentimur, et veritatem non facimus. Si autem in luce ambulamus, sicut et ipse est in luce, socie- tatem habemus cum ipso, et sanguis Jesu ülii ejus emumulat nos a peccato 4. Quomodo ergo sunt hi hujus mundi hominibus meliores, qui hæc fa- ciunt, et vel pessimis hujus mundi sunt similes ? sunt enim, ut arbitror, similes natura, qui sunt factis similes. Quibus autem se esse censent nobi- litate superiores, eus debent etiam superare nori- bus, ut vitent ne includantur in carcere. Revers enim, ut dixit Dominus : • Nisi abundaverit justi- tia vestra plus quam scribarum et Pharisæorum, non intrabitis in regnum Dei b., De abstinentia autem a cibis ostenditur a Daniele c. Ut semel au. tem dicam, de obedientia dicit psallens David: ‹ In quo diriget junior viam suam d? › Et statim audit : ‹ In custodiendo sermones tuos in toto cor- de. Et dicit Jeremias : • Hæc autem dicit Du- minus Per vias gentium ne ambulaveritis *. › Hinc moti aliqui alii, pusilli et nullius pretii, di- cunt formatum fuisse hominem a diversis potesta- tibus et quæ sunt quidem usque ad umbilicua esse artis divinioris ; quæ autem subter, minoris ; qua de causa coitum quoque appetere. Non anim- advertunt autem, quod superiores quoque partes nutrimentum appetunt, et quibusdam libidinantur. Alversantur autem Christo quoque, qui dixit Pha- risæis, eumdem Deum et internum › kostiuma et externum fecisse hominem f. Quin- ctam appetitio non est corporis, etsi fiat per cui- pus. Quidam alii, quos etiam vocamus Antitactas, A indolem ostenderent. Jam vero et lumianos legisla- ED. POTTER: a Num. xxv, 8; Joan. • Jerem. x, 2. f Luc. x1, 40. Joco Phineas dicitur Zimri et Coshi scortantes confodisse : LowTH. pro dein, rursum, tus in carcere, » dixit Apostolus, Pet. ait, 19. etiam metaphora aliquoties usus est Christus de sceleratorum pœnis agens. et sequens cummation, conjungit cum sequenti membro A. Syi burg. metus in Haret. fabul. lib. 1, cap. 16, transtulit : C b Matth. v, 20. c [an. 1. d Psal. cxvi,9. Fuerunt et alii qui- dam, quos Antitactas impii vocabant, qui magnum ignotum Deum, ut ipsi dicunt, patrem suun appel- Gabant. Hunc vero esse bonum, et Deum creatorem : unum autem quempiam ex iis, qui ex eo geniti erant, seminasse zizania; qui in nos onHies, ut ipsi dicunt, mala injecit, ut qui optimo patri nostre restiterit. Quo fit, ut nos quoque illi resistamus, ad nitionem patris nostri legibus ejus adversantes. Et quoniam ipse dixit: Non mochaberis, nos, inquit, mœchemur, ut ejus præceptum infringamus. Hos malorum jure quispiam dixerit inventores, qui li- bidinibus suis blasphemias adjungunt. (95) Εκκεντήσας. Respicit Numer. xxv, 8, qua (94) Εὐλαβούμενος. Videtur legendum εύλο- (95) Αὐτὸς ἐν τ. Αὐτός ἐστιν ἐν τ. Juan., ubi (96) Φυλακήν. Τὰ ἐν φυλακῇ πνεύματα, spiri (97) Πλείω. Πλεῖον, Matth., ubi mox, οὐ μὴ (98) Εν τῷ φ. Psalm. cxvii : Ἐν τῷ φυλάξασθαι (19) Πορεύσησθε. Μανθάνετε. Jerem. (1) Ειρηκότι. Respicere videtur Luc. xi, 40 : Ούχ (2) Αντιτάκτης. Hæc, paucis mutatis, Theodo-
«εἰ δὲ ὃ οὐ θέλω, τοῦτο ἐγὼ ποιῶ, οὐκέτι ἐγὼ κατεργάζομαι αὐτό, ἀλλ’ ἡ οἰκοῦσα ἐν ἐμοὶ ἁμαρτία,» ἥτις «ἀντιστρατευομένη τῷ νόμῳ» τοῦ θεοῦ καὶ «τοῦ νοός μου», φησίν, «αἰχμαλωτίζει με ἐν τῷ νόμῳ τῆς ἁμαρτίας τῷ ὄντι ἐν τοῖς μέλεσί μου. ταλαίπωρος ἐγὼ ἄνθρωπος· τίς με ῥύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου;» πάλιν τε αὖ (κάμνει γὰρ οὐδ’ ὁπωστιοῦν ὠφελῶν) οὐκ ὀκνεῖ ἐπιλέγειν· «ὁ γὰρ νόμος τοῦ πνεύματος ἠλευθέρωσέν με ἀπὸ τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ θανάτου», ἐπεὶ διὰ τοῦ υἱοῦ «ὁ θεὸς κατέκρινεν τὴν ἁμαρτίαν ἐν τῇ σαρκί, ἵνα τὸ δικαίωμα τοῦ νόμου πληρωθῇ ἐν ἡμῖν τοῖς μὴ κατὰ σάρκα περιπατοῦσιν, ἀλλὰ κατὰ πνεῦμα.» πρὸς τούτοις ἔτι ἐπισαφηνίζων τὰ προειρημένα ἐπιβοᾷ· «τὸ μὲν σῶμα νεκρὸν δι’ ἁμαρτίαν» δηλῶν ὡς ὅτι μὴ νεώς, τάφος δ’ ἐστὶν ἔτι τῆς ψυχῆς· ὁπηνίκα γὰρ ἁγιασθῇ τῷ θεῷ, «τὸ πνεῦμα», ἐποίσει, «τοῦ ἐγείραντος ἐκ νεκρῶν Ἰησοῦν οἰκεῖ ἐν ὑμῖν, ὃς ζωοποιήσει καὶ τὰ θνητὰ σώματα ὑμῶν διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτοῦ πνεύματος ἐν ὑμῖν.» αὖθις οὖν τοῖς φιληδόνοις ἐπιπλήττων ἐκεῖνα προστίθησι·
σας (95), τὸν πέρνον εὐλαβούμενος (94) πρὸς τοῦ Θεοῦ δείκνυται ἐν τοῖς « Αριθμοῖς. Καὶ ἐὰν εἴπωμεν, ο φησὶν ὁ Ἰωάννης ἐν τῇ ἐπιστολῇ, ὅτι κοινωνίαν ἔχομεν μετ' αὐτοῦ, ν τουτέστι μετὰ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ σκότει περιπατῶμεν, ψευδόμεθα, καὶ οὐ ποιοῦμεν τὴν ἀλήθειαν· ἐὰν δὲ ἐν τῷ φωτὶ περιπα- τῶμεν, ὡς αὐτὸς ἐν τῷ φωτὶ (95), κοινωνίαν ἔχομεν μετ' αὐτοῦ, καὶ τὸ αἷμα Ἰησοῦ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ και θαρίζει ἡμᾶς ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας. » Πόθεν οὖν κρείς τους εἰσὶ τῶν κοσμικῶν οἱ τοιαῦτα πράσσοντες, καὶ τοῖς χειρίστοις τῶν κοσμικῶν ὅμοιοι; ὅμοιοι γάρ, οἶμαι, τὰς φύσεις οἱ καὶ τὰς πράξεις όμοιοι. Τἂν δὲ ὑπερφέρειν κατὰ τὴν εὐγένειαν ἀξιοῦσι, τούτων καὶ τοῖς ἤθεσιν ὑπερέχειν ὀφείλουσιν, ὅπως τὸν εἰς τὴν φυλακὴν (96) συγκλεισμόν διαφύγωσιν. Οντως γὰρ, ὡς ὁ Κύριος ἔφη, • Ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν Η πλείω (97) τῶν γραμματέων καὶ Φαρισαίων, οὐκ εἰσελεύσεσθε εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. » Περὶ δὲ τῆς τῶν βρωμάτων ἐγκρατείας δείκνυται ἐν τῷ Δα κιήλ· συνελόντι δ᾽ εἰπεῖν, περὶ ὑπακοῆς ὁ Δαβὶδ ψάλλων λέγει· « Ἐν τίνι κατορθώσει νεώτερος την ὁδὸν αὐτοῦ; › Καὶ παραχρῆμα ἀκούει· « Ἐν τῷ φυ λάσσεσθαι (98) τὸν λόγον σου ἐν ὅλῃ καρδίᾳ·, ὅ τε Ιερεμίας φησί· . Τάδε λέγει Κύριος· Κατὰ τὰς ὁδοὺς τῶν ἐθνῶν μὴ πορεύσησθε (99). Εντεύθεν ἄλ λοι τινὲς κινηθέντες, μικροὶ καὶ οὐτιδανοί, τὸν ἄν θρωπον ὑπὸ διαφόρων δυνάμεων πλασθῆναι λέγου σι, καὶ τὰ μὲν μέχρις ὀμφαλοῦ θειοδεστέρας τέχ τῆς εἶναι, τὰ ἔνερθε δὲ, τῆς ἥττονος· οὗ δὴ χάριν ὀρέγεσθαι συνουσίας. Λέληθε δὲ αὐτοὺς, ὅτι καὶ τὰ ἀνωτέρω μέρη τῆς τροφῆς ὀριγνᾶται καὶ λαγνεύει τι σίν· ἐναντιοῦνται δὲ καὶ τῷ Χριστῷ, πρὸς τοὺς Φα- ρισαίους εἰρηκότι (1), τὸν αὐτὸν Θεὸν καὶ « τὸν ἐκτὸς ο ἡμῶν καὶ « τὸν ἔσω • ἄνθρωπον πεποιηκέναι. Αλλά καὶ ἡ ὄρεξις οὐ τοῦ σώματός ἐστι, κἂν διὰ τὸ σῶμα γίνηται. Αλλοι τινὲς, οὓς καὶ Ἀντιτάχτας (2) και λοῦμεν, λέγουσιν, ὅτι ὁ μὲν Θεὸς ὁ τῶν ὅλων πα τὴρ ἡμῶν ἐστι φύσει, καὶ πάνθ', ὅσα πεποίηκεν, * Ρ. Καὶ ἀπεκέντησεν ἀμφοτέρους, τόν τε ἄ- θρωπον τὸν Ἰσραηλίτην καὶ τὴν γυναῖκα διὰ τῆς μή τρας αὐτῆς. γούμενος. ΜΟΣ μετ' ἀλλήλων μετ' αὐτοῦ· αἷμα Ἰη - σοῦ Χριστοῦ· Εt ἀπὸ πάσης τῆς ἁμαρτ Φυλα- κῆς εἰσέλθητε εἰς τ. β. τῶν οὐρανῶν. τοὺς λόγους σου· ἐν ὅλῃ καρδίᾳ, ὁ ποιήσας τὸ ἔξωθεν καὶ τὸ ἔσωθεν ἐποίησεν ; Ο : 1, 6, 7. *Ησαν δὲ καὶ ἄλλοι τινὲς, οὓς Αντιτάκτας ἐκάλουν οι ἀσεβεῖς, οἱ τὸν μέγαν ἄγνωστον Θεόν, ὡς αὐτοὶ λέ- γουσι, πατέρα οἰκεῖον ὠνόμαζον· τοῦτον δὲ ἀγαθὸν εἶναι, καὶ Θεὸν ποιητήν· ἕνα δέ τινα τῶν ὑπ' αὐτοῦ γεγονότων ἐπισπεῖραι ζιζάνια· ὃς καὶ πάντας ἡμᾶς, ὡς αὐτοὶ λέγουσι, κακοῖς περιέβαλεν, ἀντιταξάμενος ἡμῶν τῷ ἀγαθωτάτῳ πατρὶ, οὗ δὴ χάριν, καὶ ἡμεῖς άντιτασσόμεθα αὐτῷ, εἰς ἐκδίκησιν τοῦ πατρὸς ἀν θιστάμενοι τοῖς νόμοις αὐτοῦ. Καὶ ἐπειδὴ αὐτὸς οὗ της εἶπεν, Οὐ μοιχεύσεις, ἡμεῖς, φησί, μοιχεύσωμεν ἐπὶ καταλύσει τῆς ἐντολῆς αὐτοῦ. Τούτους εἰκότως ἄν τις ἐφευρετὰς ὀνομάσοι κακῶν, οἱ ταῖς ἀσελγείαις τὰς βλασφημίας συνάπτουσιν. . STROMATUM LIB. 111. tores, et divinam legem habent sibi infensam, cum inique et præter leges vivere instituerint. Is certe, qui scortatorem ‹ confodit, › a Deo pius esse osten- ditur in Numeris. ‹ Et si dixerimus, › inquit Joan- nes in epistola, quod societatem habemus cum eo, ‹nempe Deo, et in tenebris ☑ ambulamus, mentimur, et veritatem non facimus. Si autem in luce ambulamus, sicut et ipse est in luce, socie- tatem habemus cum ipso, et sanguis Jesu ülii ejus emumulat nos a peccato 4. Quomodo ergo sunt hi hujus mundi hominibus meliores, qui hæc fa- ciunt, et vel pessimis hujus mundi sunt similes ? sunt enim, ut arbitror, similes natura, qui sunt factis similes. Quibus autem se esse censent nobi- litate superiores, eus debent etiam superare nori- bus, ut vitent ne includantur in carcere. Revers enim, ut dixit Dominus : • Nisi abundaverit justi- tia vestra plus quam scribarum et Pharisæorum, non intrabitis in regnum Dei b., De abstinentia autem a cibis ostenditur a Daniele c. Ut semel au. tem dicam, de obedientia dicit psallens David: ‹ In quo diriget junior viam suam d? › Et statim audit : ‹ In custodiendo sermones tuos in toto cor- de. Et dicit Jeremias : • Hæc autem dicit Du- minus Per vias gentium ne ambulaveritis *. › Hinc moti aliqui alii, pusilli et nullius pretii, di- cunt formatum fuisse hominem a diversis potesta- tibus et quæ sunt quidem usque ad umbilicua esse artis divinioris ; quæ autem subter, minoris ; qua de causa coitum quoque appetere. Non anim- advertunt autem, quod superiores quoque partes nutrimentum appetunt, et quibusdam libidinantur. Alversantur autem Christo quoque, qui dixit Pha- risæis, eumdem Deum et internum › kostiuma et externum fecisse hominem f. Quin- ctam appetitio non est corporis, etsi fiat per cui- pus. Quidam alii, quos etiam vocamus Antitactas, A indolem ostenderent. Jam vero et lumianos legisla- ED. POTTER: a Num. xxv, 8; Joan. • Jerem. x, 2. f Luc. x1, 40. Joco Phineas dicitur Zimri et Coshi scortantes confodisse : LowTH. pro dein, rursum, tus in carcere, » dixit Apostolus, Pet. ait, 19. etiam metaphora aliquoties usus est Christus de sceleratorum pœnis agens. et sequens cummation, conjungit cum sequenti membro A. Syi burg. metus in Haret. fabul. lib. 1, cap. 16, transtulit : C b Matth. v, 20. c [an. 1. d Psal. cxvi,9. Fuerunt et alii qui- dam, quos Antitactas impii vocabant, qui magnum ignotum Deum, ut ipsi dicunt, patrem suun appel- Gabant. Hunc vero esse bonum, et Deum creatorem : unum autem quempiam ex iis, qui ex eo geniti erant, seminasse zizania; qui in nos onHies, ut ipsi dicunt, mala injecit, ut qui optimo patri nostre restiterit. Quo fit, ut nos quoque illi resistamus, ad nitionem patris nostri legibus ejus adversantes. Et quoniam ipse dixit: Non mochaberis, nos, inquit, mœchemur, ut ejus præceptum infringamus. Hos malorum jure quispiam dixerit inventores, qui li- bidinibus suis blasphemias adjungunt. (95) Εκκεντήσας. Respicit Numer. xxv, 8, qua (94) Εὐλαβούμενος. Videtur legendum εύλο- (95) Αὐτὸς ἐν τ. Αὐτός ἐστιν ἐν τ. Juan., ubi (96) Φυλακήν. Τὰ ἐν φυλακῇ πνεύματα, spiri (97) Πλείω. Πλεῖον, Matth., ubi mox, οὐ μὴ (98) Εν τῷ φ. Psalm. cxvii : Ἐν τῷ φυλάξασθαι (19) Πορεύσησθε. Μανθάνετε. Jerem. (1) Ειρηκότι. Respicere videtur Luc. xi, 40 : Ούχ (2) Αντιτάκτης. Hæc, paucis mutatis, Theodo-
PG 8:1177«τὸ γὰρ φρόνημα τῆς σαρκὸς θάνατος, ὅτι οἱ κατὰ σάρκα ζῶντες τὰ τῆς σαρκὸς φρονοῦσιν, καὶ τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς ἔχθρα εἰς θεόν· τῷ γὰρ νόμῳ τοῦ θεοῦ οὐχ ὑποτάσσεται. οἱ δὲ ἐν σαρκὶ ὄντες», οὐχ ὥς τινες δογματίζουσι, «θεῷ ἀρέσαι οὐ δύνανται,» ἀλλ’ ὡς προειρήκαμεν. εἶτα πρὸς ἀντιδιαστολὴν τούτων τῇ ἐκκλησίᾳ φησίν· «ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐστὲ ἐν σαρκί, ἀλλ’ ἐν πνεύματι, εἴπερ πνεῦμα θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν. εἰ δέ τις πνεῦμα Χριστοῦ οὐκ ἔχει, οὗτος οὐκ ἔστιν αὐτοῦ. εἰ δὲ Χριστὸς ἐν ὑμῖν, τὸ μὲν σῶμα νεκρὸν δι’ ἁμαρτίαν, τὸ δὲ πνεῦμα ζωὴ διὰ δικαιοσύνην. ἄρα οὖν, ἀδελφοί, ὀφειλέται ἐσμέν, οὐ τῇ σαρκὶ τοῦ κατὰ σάρκα ζῆν. εἰ γὰρ κατὰ σάρκα ζῆτε, μέλλετε ἀποθνῄσκειν· εἰ δὲ πνεύματι τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατοῦτε, ζήσεσθε. ὅσοι γὰρ πνεύματι θεοῦ ἄγονται, οὗτοί εἰσιν υἱοὶ θεοῦ.» καὶ πρὸς τὴν εὐγένειαν καὶ πρὸς τὴν ἐλευθερίαν τὴν καταπτύστως ὑπὸ τῶν ἑτεροδόξων εἰσαγομένην ⟨τῶν⟩ ἐπ’ ἀσελγείᾳ καυχωμένων ἐπιφέρει λέγων· «οὐ γὰρ ἐλάβετε πνεῦμα δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλὰ ἐλάβετε πνεῦμα υἱοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν·
ἀγαθά ἐστιν· εἷς δέ τις τῶν ὑπ' αὐτοῦ γεγονότων ἐπέσπειρεν τὰ ζιζάνια, τὴν τῶν κακῶν φύσιν γεν νήσας· οἷς (3) καὶ δὴ (4) πάντας ἡμᾶς περιέβαλεν, ἀντιτάξας ἡμᾶς (5) τῷ Πατρί. Διὸ δὴ καὶ αὐτοὶ ἀνα τασσόμεθα τούτῳ εἰς ἐκδικίαν τοῦ Πατρὸς (6), ἀντι πράσσοντες τῷ βουλήματι τοῦ δευτέρου. Ἐπεὶ οὖν οὗτος • Οὐ μοιχεύσεις » εἴρηκεν, ἡμεῖς, φασί (7), μου χεύομεν ἐπὶ καταλύσει τῆς ἐντολῆς αὐτοῦ. Φαίημεν δ᾽ ἂν καὶ πρὸς τούτους, ὅτι τοὺς ψευδοπροφήτας καὶ τοὺς ὅσοι τὴν ἀλήθειαν ὑποκρίνονται, ἐξ ἔργων γινώσκεσθαι παρειλήφαμεν (8). Εἰ διαβάλλεται δὲ ὑμῶν ἔργα, πῶς ἔτι (9) τῆς ἀληθείας ἀντέχεσθαι ὑμᾶς ἐρεῖτε; Η γὰρ οὐδέν ἐστι κακὸν, καὶ οὐκ ἔτι μέμψεως ἄξιος, ὃν αἰτιᾶσθε ὡς ἀντιτεταγμένον τῷ Θεῷ, οὐδὲ κακοῦ τινος γέγονε ποιητικός· συνανα: - ρεῖται γὰρ τῷ κακῷ καὶ τὸ δένδρον (10) ἢ εἰ ἔστι τὸ πονηρὸν ἐνυπάρξει (11), εἰπάτωσαν ἡμῖν, τί λέ γουσιν εἶναι τὰς δοθείσας ἐντολὰς περὶ δικαιοσύνης, περὶ ἐγκρατείας, περὶ ὑπομονῆς, περὶ ἀνεξικακίας καὶ τῶν τούτοις ὁμοίων, φαύλας ἢ ἀστείας; καὶ εἰ μὲν φαύλη εἴη, τὰ πλεῖστα ἀπαγορεύουσα ποιεῖν τῶν αἰσχρῶν ἡ ἐντολὴ, καθ᾿ ἑαυτῆς νομοθετήσει ἡ κακία ἐπὶ καταλύσει τῇ ἰδίᾳ, ὅπερ ἀδύνατον· εἰ δὲ ἀγαθὴ, ἀντιτασσόμενοι ταῖς ἀγαθαῖς ἐντολαῖς ἀγαθῷ ἀντι- τάσσεσθαι, καὶ τὰ κατὰ πράσσειν ὁμολογοῦσιν. Ηδη δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ αὐτὸς, ᾧ πείθεσθαι ἀξιοῦσιν μόνῳ, τὸ μισεῖν (12) καὶ τὸ λοιδορείν κεκώλυκεν καὶ, ο Μετὰ τοῦ ἀντιδίκου βαδίζων, φίλος αὐτοῦ πεις ράθητι ἀπαλλαγῆναι, φησίν. "Η τοίνυν καὶ τὴν Χρι- στοῦ παραίνεσιν ἀρνήσονται, ἀντιτασσόμενος τῷ ἀν τιτεταγμένῳ· ἡ φίλοι γινόμενοι, τούτῳ οὐκ ἀντιδ κήσουσιν. Τί δαί; οὐκ ἴστε, ὦ γεννάδαι, ὡς της παρόντας γὰρ εἴποιμ' ἄν· ὅτι ταῖς καλῶς ἐχούσαις ἐντολαῖς μαχόμενοι, τῇ ἰδίᾳ ἀνθίστασθε σωτηρία; Οὐ γὰρ τὰ διαγορευθέντα χρησίμως, ἀλλ᾽ ἑαυτοὺς καταστρέφετε. Καὶ ὁ μὲν Κύριος, Τὰ ἀγαθὰ (15) ὑμῶν ἔργα λαμψάτω, » ἔφη, ὑμεῖς δὲ τὰς ἀσελγείας ὑμῶν ἔκφανεῖς ποιεῖτε. "Αλλως τε εἰ τὰς ἐντολὰς και ταλύειν τοῦ νομοθέτου θέλετε, τί δήποτε τὸ μὲν « Οὐ μοιχεύσεις, » και « Οὐ παιδοφθορήσεις (14), » καὶ ὅσα εἰς ἐγκράτειαν συμβάλλεται, καταλύειν ἐπιχειρεῖτε δι' ἀκρασίαν τὴν σφῶν· οὐ καταλύετε δὲ χειμῶνα τὸν ὑπ' αὐτοῦ γενόμενον, ἵνα θέρος ποιήσητε μεσοῦντος ἔτι τοῦ χειμῶνος· οὐδὲ γῆν πλωτὴν, βατὴν δὲ θάλασσαν (15) ν, 16. οἷς δὴ καὶ πάντ. - ᾿Απὸ τῶν καρπῶν αὐτῶν ἐπιγνώσεσθε αὐτούς, πῶς οὖν ἔτι... δρον. ξει, φῶς ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὅπως εἴδωσεν ὑμῶν τὰ καλὰ ἔργα. Τῷ θάλασσα μὲν βατή Πεζῷ ποτ' ἔσται, γῇ δὲ ναυσθλωθήσεται. : CLEMENTIS ALEXANDRINT B hoc est • adversarios et repugnantes, dicunt A quod Deus quidem universorum noster est natura pater, et omnia quæcunque fecit, bona sunt; unus autem quispiam ex iis, qui ab ipso facti sunt, seminatis zizaniis, malorum naturam gene- ravit : quibus etiam nos omnes implicavit, ut nos eficeret Patri adversarios. Quare nos etiam ipsi buic adversamur ad Patrem ulciscendum, contra secundi voluntatem facientes. Quoniam ergo hic dixit : Non michaberis : » nos, inquiunt, mocha- mur, & ut ejus mandatum dissolvanus. Quibus responderimus quoque, quod pseudoprophetas, et eos qui veritatem simulant, ex operibus cognosci accepimus si male audiunt autem vestra opera, quomodo adhuc dicetis vos veritatem tenere? Aut enim nullum est malum, et non est utique di- gnus reprehensione is, quem vos insimulatis, ut qui Deo sit adversatus, neque fuit alicujus mali effector; una enim cum malo arbor quoque interi- mitur aut si est malum ac consistit, dicant nobis, quid dicunt esse ea, quæ data sunt, præcepta, de justitia, de continentia, de tolerantia, de patientia, et iis, quæ sunt hujusmodi, bona an mala? et si fuerit quidem malum, præceptum, quod plurima prohibet facere turpia, adversus seipsum legem fe- ret vitium, ut seipsum dissolvat, quod quidem non potest fieri; sin autem bonum, cumn bonis adver- sentur præceptis, bono adversari, et mala facere confitentur. Jam vero ipse quoque Servator, cui soli censent esse parendum, odio habere, et male- dictis insequi prohibuit : et, « Cum adversario, » inquit, e vadens, ejus amnicus conare discedere 4. Aut ergo Christi quoque negabunt suasionem, ad- versantes adversario : aut, si sint amici, contra eum certamen suscipere nolunt. Quid vero? an nesci- tis, viri egregii (loquor enim tanquam præsentibus), quod cum præceptis, quæ se recte habent, pugnan- tes, proprie saluti resistitis? Non enim ea, qu sunt utiliter edicta, sed vos ipsos evertius. Et De- minus : • Luceant » quidem, inquit, c bona vestra opera :: vos autem libidines et intemperantias vestras manifestas. redditis. Et alioqui si vultis le- gislatoris præcepta dissolvere, quanam de causa, illud quidem : « Non mochaberis; » et hoc: « Stu- D C × P. ED. POTTER, ED. PARIS. • Matth. v, : Luc. xit, 58. b Matth. sit, Scribi pos- dorel. Theodoreti interpres. ad præcedentia refert. Mauth. VII, 16. gendum videtur, SYLBURG. «Malo enim sublato, tollitur arbor,, e quo id aaşcitur : ac proinde si nullum sit malum, sequitur nullum esse principium Deo bono adversarium, Respexisse autem videtur Matth. vir, 17, 18. c in essentia. » Putabant enim hæretici, prin- cipium illud, quod Deo repugnaret, esse & essentia malum. » vel Luc. vr, 27, ; dein Matth. v, 25, vel Luc. x 1, 58. cla sunt ad Protrept. p. edit. Paris. cophron Cassandra vers. : (3) Οἷς. "Ος legisse videtur Theodoretus. (4) Δή. Supervacua est. SYLBURG. (5) Αντιτάξας ἡμᾶς. Ἀντιταξάμενος ἡμῶν. Theo- (6) Εἰς ἐκδικίαν τοῦ Πατρός. Hoc commation (7) Φασί. Φησί. Theodoret. ad sequentia, Clementis (8) Παρειλήφαμεν. Nempe a Christo dicente : (9) Πῶς ἔτι. Δή, vel synonyma οὖν, inserta, le- (10) Συναναιρεῖται γὰρ τῷ κακῷ καὶ τὸ δέν (11) Τὸ πονηρὸν ἐνυπάρξει. Vel divise ἐν ὑπάρ (12) Τὸ μισεῖν. Respicit Matth. v, 43, 44, (15) Τὰ ἀγαθά. Matth. v, 16: Οὕτω λαμψάτω τὸ (14) Οὐ παιδοφθορήσεις. Conf. quæ superius di (15) Βατὴν δὲ θάλασσαν. Poetice dicum. Ly
ἀββᾶ ὁ πατήρ·» τουτέστιν εἰς τοῦτο ἐλάβομεν, ἵνα γινώσκωμεν τοῦτον ᾧ προσευχόμεθα, τὸν τῷ ὄντι πατέρα, τὸν τῶν ὄντων μόνον πατέρα, τὸν εἰς σωτηρίαν παιδεύοντα ὡς πατέρα καὶ τὸν φόβον ἀπειλεῖ. Ἡ δὲ «ἐκ συμφώνου πρὸς καιρὸν σχολάζουσα τῇ προσευχῇ» συζυγία ἐγκρατείας ἐστὶ διδασκαλία· προσέθηκε γὰρ τὸ μὲν «ἐκ συμφώνου», ἵνα μή τις διαλύσῃ τὸν γάμον, «πρὸς καιρὸν» δὲ ὡς μὴ κατὰ ἀνάγκην ἐπιτηδεύων τὴν ἐγκράτειαν ὁ γήμας ὀλισθήσῃ ποτὲ εἰς ἁμαρτίαν, φειδοῖ μὲν τῆς ἑαυτοῦ συζυγίας, ἐπιθυμίᾳ δὲ ἀλλοτρίᾳ περιπεσών. ᾧ λόγῳ καὶ τὸν ἀσχημονεῖν ἑαυτὸν ἐπὶ τῇ παρθενοτροφίᾳ ὑπολαμβάνοντα καλῶς εἰς γάμον ἐκδώσειν τὴν θυγατέρα ἔλεγεν. ἡ πρόθεσίς τε ἑκάστου τοῦ τε ἑαυτὸν εὐνουχίσαντος τοῦ τε αὖ γάμῳ διὰ παιδοποιίαν συζεύξαντος ἀνένδοτος πρὸς τὸ ἧττον διαμένειν ὀφείλει. εἰ μὲν γὰρ ἐπιτεῖναι οἷός τε ἔσται τὸν βίον, μείζονα ἀξίαν ἐν θεῷ αὐτὸς ἑαυτῷ περιποιήσεται, καθαρῶς ἅμα καὶ λελογισμένως ἐγκρατευσάμενος· εἰ δὲ ὑπερβὰς ὃν εἵλετο κανόνα εἰς μείζονα δόξαν, ἔπειτα ἀποπέσῃ πρὸς τὴν ἐλπίδα.
ἀγαθά ἐστιν· εἷς δέ τις τῶν ὑπ' αὐτοῦ γεγονότων ἐπέσπειρεν τὰ ζιζάνια, τὴν τῶν κακῶν φύσιν γεν νήσας· οἷς (3) καὶ δὴ (4) πάντας ἡμᾶς περιέβαλεν, ἀντιτάξας ἡμᾶς (5) τῷ Πατρί. Διὸ δὴ καὶ αὐτοὶ ἀνα τασσόμεθα τούτῳ εἰς ἐκδικίαν τοῦ Πατρὸς (6), ἀντι πράσσοντες τῷ βουλήματι τοῦ δευτέρου. Ἐπεὶ οὖν οὗτος • Οὐ μοιχεύσεις » εἴρηκεν, ἡμεῖς, φασί (7), μου χεύομεν ἐπὶ καταλύσει τῆς ἐντολῆς αὐτοῦ. Φαίημεν δ᾽ ἂν καὶ πρὸς τούτους, ὅτι τοὺς ψευδοπροφήτας καὶ τοὺς ὅσοι τὴν ἀλήθειαν ὑποκρίνονται, ἐξ ἔργων γινώσκεσθαι παρειλήφαμεν (8). Εἰ διαβάλλεται δὲ ὑμῶν ἔργα, πῶς ἔτι (9) τῆς ἀληθείας ἀντέχεσθαι ὑμᾶς ἐρεῖτε; Η γὰρ οὐδέν ἐστι κακὸν, καὶ οὐκ ἔτι μέμψεως ἄξιος, ὃν αἰτιᾶσθε ὡς ἀντιτεταγμένον τῷ Θεῷ, οὐδὲ κακοῦ τινος γέγονε ποιητικός· συνανα: - ρεῖται γὰρ τῷ κακῷ καὶ τὸ δένδρον (10) ἢ εἰ ἔστι τὸ πονηρὸν ἐνυπάρξει (11), εἰπάτωσαν ἡμῖν, τί λέ γουσιν εἶναι τὰς δοθείσας ἐντολὰς περὶ δικαιοσύνης, περὶ ἐγκρατείας, περὶ ὑπομονῆς, περὶ ἀνεξικακίας καὶ τῶν τούτοις ὁμοίων, φαύλας ἢ ἀστείας; καὶ εἰ μὲν φαύλη εἴη, τὰ πλεῖστα ἀπαγορεύουσα ποιεῖν τῶν αἰσχρῶν ἡ ἐντολὴ, καθ᾿ ἑαυτῆς νομοθετήσει ἡ κακία ἐπὶ καταλύσει τῇ ἰδίᾳ, ὅπερ ἀδύνατον· εἰ δὲ ἀγαθὴ, ἀντιτασσόμενοι ταῖς ἀγαθαῖς ἐντολαῖς ἀγαθῷ ἀντι- τάσσεσθαι, καὶ τὰ κατὰ πράσσειν ὁμολογοῦσιν. Ηδη δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ αὐτὸς, ᾧ πείθεσθαι ἀξιοῦσιν μόνῳ, τὸ μισεῖν (12) καὶ τὸ λοιδορείν κεκώλυκεν καὶ, ο Μετὰ τοῦ ἀντιδίκου βαδίζων, φίλος αὐτοῦ πεις ράθητι ἀπαλλαγῆναι, φησίν. "Η τοίνυν καὶ τὴν Χρι- στοῦ παραίνεσιν ἀρνήσονται, ἀντιτασσόμενος τῷ ἀν τιτεταγμένῳ· ἡ φίλοι γινόμενοι, τούτῳ οὐκ ἀντιδ κήσουσιν. Τί δαί; οὐκ ἴστε, ὦ γεννάδαι, ὡς της παρόντας γὰρ εἴποιμ' ἄν· ὅτι ταῖς καλῶς ἐχούσαις ἐντολαῖς μαχόμενοι, τῇ ἰδίᾳ ἀνθίστασθε σωτηρία; Οὐ γὰρ τὰ διαγορευθέντα χρησίμως, ἀλλ᾽ ἑαυτοὺς καταστρέφετε. Καὶ ὁ μὲν Κύριος, Τὰ ἀγαθὰ (15) ὑμῶν ἔργα λαμψάτω, » ἔφη, ὑμεῖς δὲ τὰς ἀσελγείας ὑμῶν ἔκφανεῖς ποιεῖτε. "Αλλως τε εἰ τὰς ἐντολὰς και ταλύειν τοῦ νομοθέτου θέλετε, τί δήποτε τὸ μὲν « Οὐ μοιχεύσεις, » και « Οὐ παιδοφθορήσεις (14), » καὶ ὅσα εἰς ἐγκράτειαν συμβάλλεται, καταλύειν ἐπιχειρεῖτε δι' ἀκρασίαν τὴν σφῶν· οὐ καταλύετε δὲ χειμῶνα τὸν ὑπ' αὐτοῦ γενόμενον, ἵνα θέρος ποιήσητε μεσοῦντος ἔτι τοῦ χειμῶνος· οὐδὲ γῆν πλωτὴν, βατὴν δὲ θάλασσαν (15) ν, 16. οἷς δὴ καὶ πάντ. - ᾿Απὸ τῶν καρπῶν αὐτῶν ἐπιγνώσεσθε αὐτούς, πῶς οὖν ἔτι... δρον. ξει, φῶς ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὅπως εἴδωσεν ὑμῶν τὰ καλὰ ἔργα. Τῷ θάλασσα μὲν βατή Πεζῷ ποτ' ἔσται, γῇ δὲ ναυσθλωθήσεται. : CLEMENTIS ALEXANDRINT B hoc est • adversarios et repugnantes, dicunt A quod Deus quidem universorum noster est natura pater, et omnia quæcunque fecit, bona sunt; unus autem quispiam ex iis, qui ab ipso facti sunt, seminatis zizaniis, malorum naturam gene- ravit : quibus etiam nos omnes implicavit, ut nos eficeret Patri adversarios. Quare nos etiam ipsi buic adversamur ad Patrem ulciscendum, contra secundi voluntatem facientes. Quoniam ergo hic dixit : Non michaberis : » nos, inquiunt, mocha- mur, & ut ejus mandatum dissolvanus. Quibus responderimus quoque, quod pseudoprophetas, et eos qui veritatem simulant, ex operibus cognosci accepimus si male audiunt autem vestra opera, quomodo adhuc dicetis vos veritatem tenere? Aut enim nullum est malum, et non est utique di- gnus reprehensione is, quem vos insimulatis, ut qui Deo sit adversatus, neque fuit alicujus mali effector; una enim cum malo arbor quoque interi- mitur aut si est malum ac consistit, dicant nobis, quid dicunt esse ea, quæ data sunt, præcepta, de justitia, de continentia, de tolerantia, de patientia, et iis, quæ sunt hujusmodi, bona an mala? et si fuerit quidem malum, præceptum, quod plurima prohibet facere turpia, adversus seipsum legem fe- ret vitium, ut seipsum dissolvat, quod quidem non potest fieri; sin autem bonum, cumn bonis adver- sentur præceptis, bono adversari, et mala facere confitentur. Jam vero ipse quoque Servator, cui soli censent esse parendum, odio habere, et male- dictis insequi prohibuit : et, « Cum adversario, » inquit, e vadens, ejus amnicus conare discedere 4. Aut ergo Christi quoque negabunt suasionem, ad- versantes adversario : aut, si sint amici, contra eum certamen suscipere nolunt. Quid vero? an nesci- tis, viri egregii (loquor enim tanquam præsentibus), quod cum præceptis, quæ se recte habent, pugnan- tes, proprie saluti resistitis? Non enim ea, qu sunt utiliter edicta, sed vos ipsos evertius. Et De- minus : • Luceant » quidem, inquit, c bona vestra opera :: vos autem libidines et intemperantias vestras manifestas. redditis. Et alioqui si vultis le- gislatoris præcepta dissolvere, quanam de causa, illud quidem : « Non mochaberis; » et hoc: « Stu- D C × P. ED. POTTER, ED. PARIS. • Matth. v, : Luc. xit, 58. b Matth. sit, Scribi pos- dorel. Theodoreti interpres. ad præcedentia refert. Mauth. VII, 16. gendum videtur, SYLBURG. «Malo enim sublato, tollitur arbor,, e quo id aaşcitur : ac proinde si nullum sit malum, sequitur nullum esse principium Deo bono adversarium, Respexisse autem videtur Matth. vir, 17, 18. c in essentia. » Putabant enim hæretici, prin- cipium illud, quod Deo repugnaret, esse & essentia malum. » vel Luc. vr, 27, ; dein Matth. v, 25, vel Luc. x 1, 58. cla sunt ad Protrept. p. edit. Paris. cophron Cassandra vers. : (3) Οἷς. "Ος legisse videtur Theodoretus. (4) Δή. Supervacua est. SYLBURG. (5) Αντιτάξας ἡμᾶς. Ἀντιταξάμενος ἡμῶν. Theo- (6) Εἰς ἐκδικίαν τοῦ Πατρός. Hoc commation (7) Φασί. Φησί. Theodoret. ad sequentia, Clementis (8) Παρειλήφαμεν. Nempe a Christo dicente : (9) Πῶς ἔτι. Δή, vel synonyma οὖν, inserta, le- (10) Συναναιρεῖται γὰρ τῷ κακῷ καὶ τὸ δέν (11) Τὸ πονηρὸν ἐνυπάρξει. Vel divise ἐν ὑπάρ (12) Τὸ μισεῖν. Respicit Matth. v, 43, 44, (15) Τὰ ἀγαθά. Matth. v, 16: Οὕτω λαμψάτω τὸ (14) Οὐ παιδοφθορήσεις. Conf. quæ superius di (15) Βατὴν δὲ θάλασσαν. Poetice dicum. Ly
PG 8:1179ἔχει γὰρ ὥσπερ ἡ εὐνουχία οὕτω καὶ ὁ γάμος ἰδίας λειτουργίας καὶ διακονίας τῷ κυρίῳ διαφερούσας, τέκνων λέγω κήδεσθαι καὶ γυναικός· πρόφασις γάρ, ὡς ἔοικεν, τῷ κατὰ γάμον τελείῳ ἡ τῆς συζυγίας οἰκειότης γίνεται τὴν πρόνοιαν πάντων ἀναδεδεγμένῳ κατὰ τὸν οἶκον τὸν κοινόν· αὐτίκα φησὶν ἐπισκόπους δεῖν καθίστασθαι τοὺς ἐκ τοῦ ἰδίου οἴκου καὶ τῆς ἐκκλησίας ἁπάσης προί̈στασθαι μελετήσαντας. «ἕκαστος» οὖν «ἐν ᾧ ἐκλήθη» ἔργῳ τὴν διακονίαν ἐκτελείτω, ἵνα ἐλεύθερος ἐν Χριστῷ γένηται, τὸν οἰκεῖον τῆς διακονίας ἀπολαμβάνων μισθόν. πάλιν τε αὖ περὶ τοῦ νόμου διαλεγόμενος ἀλληγορίᾳ χρώμενος «ἡ γὰρ ὕπανδρος γυνὴ» φησὶ «τῷ ζῶντι ἀνδρὶ δέδεται νόμῳ» καὶ τὰ ἑξῆς. αὖθίς τε· «ἡ γυνὴ δέδεται ἐφ’ ὅσον ζῇ χρόνον ὁ ἀνὴρ αὐτῆς· ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ, ἐλευθέρα ἐστὶν γαμηθῆναι, μόνον ἐν κυρίῳ·
ἀγαθά ἐστιν· εἷς δέ τις τῶν ὑπ' αὐτοῦ γεγονότων ἐπέσπειρεν τὰ ζιζάνια, τὴν τῶν κακῶν φύσιν γεν νήσας· οἷς (3) καὶ δὴ (4) πάντας ἡμᾶς περιέβαλεν, ἀντιτάξας ἡμᾶς (5) τῷ Πατρί. Διὸ δὴ καὶ αὐτοὶ ἀνα τασσόμεθα τούτῳ εἰς ἐκδικίαν τοῦ Πατρὸς (6), ἀντι πράσσοντες τῷ βουλήματι τοῦ δευτέρου. Ἐπεὶ οὖν οὗτος • Οὐ μοιχεύσεις » εἴρηκεν, ἡμεῖς, φασί (7), μου χεύομεν ἐπὶ καταλύσει τῆς ἐντολῆς αὐτοῦ. Φαίημεν δ᾽ ἂν καὶ πρὸς τούτους, ὅτι τοὺς ψευδοπροφήτας καὶ τοὺς ὅσοι τὴν ἀλήθειαν ὑποκρίνονται, ἐξ ἔργων γινώσκεσθαι παρειλήφαμεν (8). Εἰ διαβάλλεται δὲ ὑμῶν ἔργα, πῶς ἔτι (9) τῆς ἀληθείας ἀντέχεσθαι ὑμᾶς ἐρεῖτε; Η γὰρ οὐδέν ἐστι κακὸν, καὶ οὐκ ἔτι μέμψεως ἄξιος, ὃν αἰτιᾶσθε ὡς ἀντιτεταγμένον τῷ Θεῷ, οὐδὲ κακοῦ τινος γέγονε ποιητικός· συνανα: - ρεῖται γὰρ τῷ κακῷ καὶ τὸ δένδρον (10) ἢ εἰ ἔστι τὸ πονηρὸν ἐνυπάρξει (11), εἰπάτωσαν ἡμῖν, τί λέ γουσιν εἶναι τὰς δοθείσας ἐντολὰς περὶ δικαιοσύνης, περὶ ἐγκρατείας, περὶ ὑπομονῆς, περὶ ἀνεξικακίας καὶ τῶν τούτοις ὁμοίων, φαύλας ἢ ἀστείας; καὶ εἰ μὲν φαύλη εἴη, τὰ πλεῖστα ἀπαγορεύουσα ποιεῖν τῶν αἰσχρῶν ἡ ἐντολὴ, καθ᾿ ἑαυτῆς νομοθετήσει ἡ κακία ἐπὶ καταλύσει τῇ ἰδίᾳ, ὅπερ ἀδύνατον· εἰ δὲ ἀγαθὴ, ἀντιτασσόμενοι ταῖς ἀγαθαῖς ἐντολαῖς ἀγαθῷ ἀντι- τάσσεσθαι, καὶ τὰ κατὰ πράσσειν ὁμολογοῦσιν. Ηδη δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ αὐτὸς, ᾧ πείθεσθαι ἀξιοῦσιν μόνῳ, τὸ μισεῖν (12) καὶ τὸ λοιδορείν κεκώλυκεν καὶ, ο Μετὰ τοῦ ἀντιδίκου βαδίζων, φίλος αὐτοῦ πεις ράθητι ἀπαλλαγῆναι, φησίν. "Η τοίνυν καὶ τὴν Χρι- στοῦ παραίνεσιν ἀρνήσονται, ἀντιτασσόμενος τῷ ἀν τιτεταγμένῳ· ἡ φίλοι γινόμενοι, τούτῳ οὐκ ἀντιδ κήσουσιν. Τί δαί; οὐκ ἴστε, ὦ γεννάδαι, ὡς της παρόντας γὰρ εἴποιμ' ἄν· ὅτι ταῖς καλῶς ἐχούσαις ἐντολαῖς μαχόμενοι, τῇ ἰδίᾳ ἀνθίστασθε σωτηρία; Οὐ γὰρ τὰ διαγορευθέντα χρησίμως, ἀλλ᾽ ἑαυτοὺς καταστρέφετε. Καὶ ὁ μὲν Κύριος, Τὰ ἀγαθὰ (15) ὑμῶν ἔργα λαμψάτω, » ἔφη, ὑμεῖς δὲ τὰς ἀσελγείας ὑμῶν ἔκφανεῖς ποιεῖτε. "Αλλως τε εἰ τὰς ἐντολὰς και ταλύειν τοῦ νομοθέτου θέλετε, τί δήποτε τὸ μὲν « Οὐ μοιχεύσεις, » και « Οὐ παιδοφθορήσεις (14), » καὶ ὅσα εἰς ἐγκράτειαν συμβάλλεται, καταλύειν ἐπιχειρεῖτε δι' ἀκρασίαν τὴν σφῶν· οὐ καταλύετε δὲ χειμῶνα τὸν ὑπ' αὐτοῦ γενόμενον, ἵνα θέρος ποιήσητε μεσοῦντος ἔτι τοῦ χειμῶνος· οὐδὲ γῆν πλωτὴν, βατὴν δὲ θάλασσαν (15) ν, 16. οἷς δὴ καὶ πάντ. - ᾿Απὸ τῶν καρπῶν αὐτῶν ἐπιγνώσεσθε αὐτούς, πῶς οὖν ἔτι... δρον. ξει, φῶς ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὅπως εἴδωσεν ὑμῶν τὰ καλὰ ἔργα. Τῷ θάλασσα μὲν βατή Πεζῷ ποτ' ἔσται, γῇ δὲ ναυσθλωθήσεται. : CLEMENTIS ALEXANDRINT B hoc est • adversarios et repugnantes, dicunt A quod Deus quidem universorum noster est natura pater, et omnia quæcunque fecit, bona sunt; unus autem quispiam ex iis, qui ab ipso facti sunt, seminatis zizaniis, malorum naturam gene- ravit : quibus etiam nos omnes implicavit, ut nos eficeret Patri adversarios. Quare nos etiam ipsi buic adversamur ad Patrem ulciscendum, contra secundi voluntatem facientes. Quoniam ergo hic dixit : Non michaberis : » nos, inquiunt, mocha- mur, & ut ejus mandatum dissolvanus. Quibus responderimus quoque, quod pseudoprophetas, et eos qui veritatem simulant, ex operibus cognosci accepimus si male audiunt autem vestra opera, quomodo adhuc dicetis vos veritatem tenere? Aut enim nullum est malum, et non est utique di- gnus reprehensione is, quem vos insimulatis, ut qui Deo sit adversatus, neque fuit alicujus mali effector; una enim cum malo arbor quoque interi- mitur aut si est malum ac consistit, dicant nobis, quid dicunt esse ea, quæ data sunt, præcepta, de justitia, de continentia, de tolerantia, de patientia, et iis, quæ sunt hujusmodi, bona an mala? et si fuerit quidem malum, præceptum, quod plurima prohibet facere turpia, adversus seipsum legem fe- ret vitium, ut seipsum dissolvat, quod quidem non potest fieri; sin autem bonum, cumn bonis adver- sentur præceptis, bono adversari, et mala facere confitentur. Jam vero ipse quoque Servator, cui soli censent esse parendum, odio habere, et male- dictis insequi prohibuit : et, « Cum adversario, » inquit, e vadens, ejus amnicus conare discedere 4. Aut ergo Christi quoque negabunt suasionem, ad- versantes adversario : aut, si sint amici, contra eum certamen suscipere nolunt. Quid vero? an nesci- tis, viri egregii (loquor enim tanquam præsentibus), quod cum præceptis, quæ se recte habent, pugnan- tes, proprie saluti resistitis? Non enim ea, qu sunt utiliter edicta, sed vos ipsos evertius. Et De- minus : • Luceant » quidem, inquit, c bona vestra opera :: vos autem libidines et intemperantias vestras manifestas. redditis. Et alioqui si vultis le- gislatoris præcepta dissolvere, quanam de causa, illud quidem : « Non mochaberis; » et hoc: « Stu- D C × P. ED. POTTER, ED. PARIS. • Matth. v, : Luc. xit, 58. b Matth. sit, Scribi pos- dorel. Theodoreti interpres. ad præcedentia refert. Mauth. VII, 16. gendum videtur, SYLBURG. «Malo enim sublato, tollitur arbor,, e quo id aaşcitur : ac proinde si nullum sit malum, sequitur nullum esse principium Deo bono adversarium, Respexisse autem videtur Matth. vir, 17, 18. c in essentia. » Putabant enim hæretici, prin- cipium illud, quod Deo repugnaret, esse & essentia malum. » vel Luc. vr, 27, ; dein Matth. v, 25, vel Luc. x 1, 58. cla sunt ad Protrept. p. edit. Paris. cophron Cassandra vers. : (3) Οἷς. "Ος legisse videtur Theodoretus. (4) Δή. Supervacua est. SYLBURG. (5) Αντιτάξας ἡμᾶς. Ἀντιταξάμενος ἡμῶν. Theo- (6) Εἰς ἐκδικίαν τοῦ Πατρός. Hoc commation (7) Φασί. Φησί. Theodoret. ad sequentia, Clementis (8) Παρειλήφαμεν. Nempe a Christo dicente : (9) Πῶς ἔτι. Δή, vel synonyma οὖν, inserta, le- (10) Συναναιρεῖται γὰρ τῷ κακῷ καὶ τὸ δέν (11) Τὸ πονηρὸν ἐνυπάρξει. Vel divise ἐν ὑπάρ (12) Τὸ μισεῖν. Respicit Matth. v, 43, 44, (15) Τὰ ἀγαθά. Matth. v, 16: Οὕτω λαμψάτω τὸ (14) Οὐ παιδοφθορήσεις. Conf. quæ superius di (15) Βατὴν δὲ θάλασσαν. Poetice dicum. Ly
PG 8:1181μακαρία δέ ἐστιν, ἐὰν οὕτως μείνῃ, κατὰ τὴν ἐμὴν γνώμην.» ἀλλ’ ἐπὶ μὲν τῆς προτέρας περικοπῆς «ἐθανατώθητε» φησὶ «τῷ νόμῳ», οὐ τῷ γάμῳ, «εἰς τὸ γενέσθαι ὑμᾶς ἑτέρῳ, τῷ ἐκ νεκρῶν ἐγερθέντι,» νύμφην καὶ ἐκκλησίαν, ἣν ἁγνὴν εἶναι δεῖ τῶν τε ἔνδον ἐννοιῶν τῶν ἐναντίων τῇ ἀληθείᾳ τῶν τε ἔξωθεν πειραζόντων, τουτέστι τῶν τὰς αἱρέσεις μετιόντων καὶ πορνεύειν ἀπὸ τοῦ ἑνὸς ἀνδρὸς ἀναπειθόντων, τοῦ παντοκράτορος θεοῦ, «ἵνα μὴ ὡς ὁ ὄφις ἐξηπάτησεν Εὔαν», τὴν λεγομένην «ζωήν», καὶ ἡμεῖς ὑπὸ τῆς κατὰ τὰς αἱρέσεις λίχνου πανουργίας παραβῶμεν τὰς ἐντολάς. ἡ δευτέρα δὲ περικοπὴ μονογαμίαν ἵστησιν. οὐ γάρ, ὥς τινες ἐξηγήσαντο, δέσιν γυναικὸς πρὸς ἄνδρα τὴν σαρκὸς πρὸς τὴν φθορὰν ἐπιπλοκὴν μηνύεσθαι ὑποτοπητέον· τῶν γὰρ ἄντικρυς διαβόλῳ προσαπτόντων τὴν τοῦ γάμου εὕρεσιν ἀθέων ἀνθρώπων ἐπίνοιαν κατηγορεῖ, δι’ ἧς κινδυνεύει βλασφημεῖσθαι ὁ νομοθέτης. Τατιανὸν οἶμαι τὸν Σύρον τὰ τοιαῦτα τολμᾶν δογματίζειν. γράφει γοῦν κατὰ λέξιν ἐν τῷ Περὶ τοῦ κατὰ τὸν σωτῆρα καταρτισμοῦ· «συμφωνία μὲν οὖν ἁρμόζει προσευχῇ, κοινωνία δὲ φθορᾶς λύει τὴν ἔντευξιν. πάνυ γοῦν δυσωπητικῶς διὰ τῆς συγχωρήσεως εἴργει·
ἐργάζεσθε, καθάπερ οἱ τὰς ἱστορίας συνταξάμε- νοι (16), τὸν βάρβαρον ἐθελῆσαι Ξέρξην; Τί δ' οὐχὶ πάσαις ταῖς ἐντολαῖς ἀντιτάσσεσθε ; Εἰπόν- τος γὰρ, ο Αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε, ο ὑμᾶς τοὺς ἀντιταγμένους ἐχρῆν μηδόλως συνουσία χρή σθαι. Καὶ εἰπόντος, « Εδωκα ὑμῖν πάντα εἰς τροφάς καὶ ἀπολαύσεις, ὑμᾶς ἐχρῆν μηδενὸς ἀπολαύειν. ᾿Αλλὰ καὶ, ο Οφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, » λέγοντος, ὑμᾶς ἐχρῆν μὴ ἀποδιδόναι· ἀντίταξιν ἀντιτάξει· καὶ τὸν κλέπτην κελεύσαντος ο τετραπλοῦν, ἀποδιδόναι, ὑμᾶς ἐχρῆν καὶ προσδοῦναι· τῷ κλέπτῃ ὁμοίως τε αὖ καὶ τῇ, ο Αγαπήσεις τὸν Κύριον, » ἐντολῇ ἀντι- τασσομένους, ἔδει οὔτε τὸν ὅλων Θεὸν ἀγαπήσαι. Καὶ πάλιν, εἰπόντος, ο Οὐ ποιήσεις γλυπτόν, οὐδὲ χωνευτὸν, ὑμᾶς ἀκόλουθον ἦν καὶ τὰ γλυπτά προσ κυνεῖν. Πῶς οὖν οὐκ ἀσεβεῖτε, ἀντιτασσόμενοι μὲν, ὥς φατε, τῷ Δημιουργῷ, τὰ δὲ ὅμοια ταῖς πόρναις καὶ τοῖς μοιχοῖς ἐζηλωκότες ; Πῶς δὲ οὐκ αἰσθάνεσθε μείζονα ποιοῦντες, ὃν ὡς ἀσθενῆ νομίζετε; Είπερ, ὦ βούλεται, τοῦτο γίνεται, ἀλλ᾽ οὐχὶ ἐκεῖνο, ὅπερ ἠθέλησεν ὁ ἀγαθός. Εμπαλιν γὰρ ἀσθενὴς δείκνυταί πως ὑμῶν αὐτῶν (17) ὁ ὑμέτερος, ὥς φατε, πατήρ. Αναλέγονται δὲ καὶ οὗτοι ἔκ τινων προφητικών πε- ρικοπῶν λέξεις ἀπανθισάμενοι, καὶ συγκαττύσαντες κακῶς, κατ' ἀλληγορίαν εἰρημένας, ἐξ εὐθείας λα βόντες. Γεγράφθαι γάρ φησιν· ᾿Αντέστησαν Θεῷ, καὶ ἐσώθησαν. » Οἱ δὲ καὶ ι Τῷ ἀναιδεῖ Θεῷ» προσ- τιθέασι· δέχονται δὲ ὡς βουλὴν παρηγγελμένην τὸ λό- γιον τοῦτο, καὶ σωτηρίαν σφίσι λογίζονται,τὸ ἀνθί στασθαι τῷ Δημιουργῷ. « Τῷ μὲν οὖν ἀναιδεί Θεῷ, οὐ γέγραπται· Εἰ δὲ καὶ οὕτως ἔχοι, τὸν κε- κλημένον διάβολον, ὦ ἀνόητοι, ἐξακούσατε ἀναιδή, ἢ ὡς διαβάλλοντα. (18) τὸν ἄνθρωπον, ἢ ὡς κατήγο ρον τῶν ἁμαρτανόντων, ἢ ὡς ἀποστάτην. Ὁ γοῦν λαός, ἐφ' οὗ εἴρηται ἡ περικοπή, παιδευόμενοι ἐφ᾿ οἷς ἥμαρτον βαρέως φέροντες, καὶ στένοντες, διε γόγγυζον τὴν εἰρημένην λέξιν· ὅτι τὰ μὲν ἄλλα ἔθνη παρανομοῦντα οὐ κολάζεται, αὐτοὶ δὲ μόνοι παρ' ἕκαστα κολούονται· ὡς καὶ Ἱερεμίαν εἰρηκέ ναι ο Διά τί (19) ὁδὸς ἀσεβῶν εὐοδοῦται ; · ὅμοιον τούτῳ τὰ παρὰ τῷ Μαλαχίᾳ τὸ προειρημένον. • Αν τέστησαν Θεῷ, καὶ ἐσώθησαν: χρηματιζόμενοι γὰρ οἱ προφῆται, οὐ μόνον τινὰ ἀκούειν λέγουσι παρὰ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ διαγγέλλοντες δείκνυνται κατά ἀνθυποφορὰν τὰ πρὸς τοῦ λαοῦ θρυλλούμενα, ὡς ἐπι - ζητήματά τινα ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων ἀναφέροντες· ἐξ ὧν καὶ τὸ προκείμενον τυγχάνει ρητόν. Καὶ μή τι πρὸς τούτους ὁ Ἀπόστολος ἐν τῇ πρὸς 'Ρωμαίους « " Ρ. Ο Ξέρξης τὸν μὲν Ἑλλήσποντον έχωσεν, ἤτοι βατὴν γῆν ἐποίησεν, τὸν δὲ "Αθων ὄρος κόψας, ἐποίησε θάλασσαν, ὡς ὁ Ἡρό- Εντος ἱστορεῖ, καὶ πρὸς ὑμῶν αὐτῶν, Προς Ὃν διάβολον αἱ θεῖα: Γραφαὶ καλοῦσιν, ἀπὸ τῆς πρώτης αὐτοῦ πρὸς τὸν ἄνθρωπον διαβολῆς ταύτης της προσηγορίας τυχόντα. 1141. STROMATUM LIB: III. B A pruni puero non inferes, et quæcunque ad conti D nentiam conferunt, dissolvere conamini, propter vestram intemperantiam: non dissolvitis autem, quæ ab ipso fit, hiemem, ut media adhuc hieme æstatem faciatis ; neque terram navigabilem, mare autem pedibus pervium, facitis, ut qui historias composuerunt, barbarum Xerxem dicunt voluisse facere? Cur vero non omnibus præceptis repugna - ts? Nam cum ille dicat ; • Crescite et multiplica- mini ^, » oporteret X vos, qui adversamini, nullo modo uti coitu. Et cum dixit: ‹ Dedi vobis omnia ad vescendum b, et fruendum, vos nullo frui oporo tuit. Quinetiam eo dicente : c Oculum pro oculo €, oportuit vos deeertationem contraria non repen- dere decertatione. Et cum furem jusserit reddere ‹ quadruplum ª, oportuit vos furi aliquid etiam addere. Rursus vero similiter, cum præcepto : • Diliges Deum tuum ex toto corde tuo *, » repu- gnetis, oportuit nec universorum quidem Deum diligere. Et rursus, cum dixerit : • Non facies sculptile neque fusile f, consequens erat ut etiam ',, sculptilia adoraretis. Quomodo ergo non impie fa- citis, qui Creatori quidem, ut dicitis, resistitis; quæ sunt autem meretricibus et adulteris similia, sectamini? Quomodo autem non sentitis vos eum majorem facere, quem pro imbecillo habetis; si quidem id fit, quod hic vult; non autem illud, quod voluit bonus: contra enim ostenditur quodam modo a vobis ipsis, imbecillum esse, quem vestrum C patrem dicitis. Recensent etiam ex quibusdam lo- cis propheticis decerptas dictiones, et male consar- cinɔtas, quæ allegorice dicta sunt tanquam recto ductu et citra figuram dicta sumentes. Dicunt enim scriptum esse: « Deo restiterunt, et salvi facti sunt s : s illi autem . Deo impudenti > addunt; et boc eloquium tanquam consilium præceptum acci- piunt et hoc ad salutem conferre existimant, quod Creatori resistant. At « impudenti » quidem e Deo, non est scriptum. Si autem sic quoque habeat, eum, qui vocatus. est diabolus, intelligite impuden- tem : vel quod hominem calumniis impetat, vel quod accused peccatores, vel quod sit apostata. Populus ergo, de quo hoc dictum est, cum casti- garetur propter sua peccata, ægre ferentes et ge- mentes, bis verbis, quæ dicta sunt, murmurabant, quod allæ quidem gentes cum inique se gerant non puniantur, ipsi autem in singulis vexentur; adeo ut Jeremias quoque dixerit : « Cur via impiorum * ED. POTTER, 441-442 ED. PARIS. • Gen. 1, 28; 1x, 1. b.Genes. 1, 29; 1x, 2, 3. • Exod. xx1, 24. lbid. xxu, 1. e Deut. v, 5. f Deut. xxvi, 15. Malach. 111, 15. ..... Cui mare quidem pervium Pediti erit, terra autem navigabitur. Ubi scholiastes hæc adnotat: Conf. quæ ibi adnotat Meursius. mnia p. 249, 251; Thucydides lib. iv, p. 156; Ar- rianus lib. v, p. 103, et alii. H. SYLBURG. ostenditur a vobis ipsis. autem in liac significatione passim ab hoc nostro usurpari, docet Index Sylburg. Grec. p. elit. Oxon. : Quem diabolum divinæ Scripturæ vocant, a prima sua adversus hominem calumnia et criminatione nomine sumpto. › (16) Οι τὰς ἱστορίας συνταξ. Herodotus Polyhy- (17) Δείκνυταί πως ὑμῶν αὐτῶν. Forte δείκνυ- (18) Ως διαβάλλοντα. Justinus M. Cohort. ad (19) Διά τί, Τι ὅτι, Jerem.
πάλιν γὰρ ἐπὶ ταὐτὸ συγχωρήσας γενέσθαι διὰ τὸν σατανᾶν καὶ τὴν ἀκρασίαν, τὸν πεισθησόμενον ‹δυσὶ κυρίοις μέλλειν δουλεύειν› ἀπεφήνατο, διὰ μὲν συμφωνίας θεῷ, διὰ δὲ τῆς ἀσυμφωνίας ἀκρασίᾳ καὶ πορνείᾳ καὶ διαβόλῳ.» ταῦτα δέ φησι τὸν ἀπόστολον ἐξηγούμενος· σοφίζεται δὲ τὴν ἀλήθειαν δι’ ἀληθοῦς ψεῦδος κατασκευάζων. ἀκρασίαν μὲν γὰρ καὶ πορνείαν διαβολικὰ εἶναι πάθη καὶ ἡμεῖς ὁμολογοῦμεν, γάμου δὲ τοῦ σώφρονος μεσιτεύει συμφωνία, ἐπί τε τὴν εὐχὴν ἐγκρατῶς ἄγουσα ἐπί τε τὴν παιδοποιίαν μετὰ σεμνότητος νυμφεύουσα. γνῶσις γοῦν καὶ ὁ τῆς παιδοποιίας καιρὸς πρὸς τῆς γραφῆς εἴρηται, ἐπειδὰν φῇ· «ἔγνω δὲ Ἀδὰμ Εὔαν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκεν υἱόν, καὶ ἐπωνόμασεν τὸ ὄνομα αὐτοῦ Σήθ· ἐξανέστησεν γάρ μοι ὁ θεὸς σπέρμα ἕτερον ἀντὶ Ἄβελ.» ὁρᾷς εἰς τίνα βλασφημοῦσιν οἱ μυσαττόμενοι τὴν σώφρονα σπορὰν καὶ τῷ διαβόλῳ προσάπτοντες τὴν γένεσιν; οὐ γὰρ θεὸν ἁπλῶς προσεῖπεν ὁ τῇ τοῦ ἄρθρου προτάξει τὸν παντοκράτορα δηλώσας. ἡ δὲ ἐπιφορὰ τοῦ ἀποστόλου «καὶ πάλιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ γίνεσθαι διὰ τὸν σατανᾶν» ἐκεῖνο προανακόπτει ⟨τὸ⟩ μὴ εἰς ἐπιθυμίας ἑτέρας ἐκτραπῆναί ποτε·
ἐργάζεσθε, καθάπερ οἱ τὰς ἱστορίας συνταξάμε- νοι (16), τὸν βάρβαρον ἐθελῆσαι Ξέρξην; Τί δ' οὐχὶ πάσαις ταῖς ἐντολαῖς ἀντιτάσσεσθε ; Εἰπόν- τος γὰρ, ο Αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε, ο ὑμᾶς τοὺς ἀντιταγμένους ἐχρῆν μηδόλως συνουσία χρή σθαι. Καὶ εἰπόντος, « Εδωκα ὑμῖν πάντα εἰς τροφάς καὶ ἀπολαύσεις, ὑμᾶς ἐχρῆν μηδενὸς ἀπολαύειν. ᾿Αλλὰ καὶ, ο Οφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, » λέγοντος, ὑμᾶς ἐχρῆν μὴ ἀποδιδόναι· ἀντίταξιν ἀντιτάξει· καὶ τὸν κλέπτην κελεύσαντος ο τετραπλοῦν, ἀποδιδόναι, ὑμᾶς ἐχρῆν καὶ προσδοῦναι· τῷ κλέπτῃ ὁμοίως τε αὖ καὶ τῇ, ο Αγαπήσεις τὸν Κύριον, » ἐντολῇ ἀντι- τασσομένους, ἔδει οὔτε τὸν ὅλων Θεὸν ἀγαπήσαι. Καὶ πάλιν, εἰπόντος, ο Οὐ ποιήσεις γλυπτόν, οὐδὲ χωνευτὸν, ὑμᾶς ἀκόλουθον ἦν καὶ τὰ γλυπτά προσ κυνεῖν. Πῶς οὖν οὐκ ἀσεβεῖτε, ἀντιτασσόμενοι μὲν, ὥς φατε, τῷ Δημιουργῷ, τὰ δὲ ὅμοια ταῖς πόρναις καὶ τοῖς μοιχοῖς ἐζηλωκότες ; Πῶς δὲ οὐκ αἰσθάνεσθε μείζονα ποιοῦντες, ὃν ὡς ἀσθενῆ νομίζετε; Είπερ, ὦ βούλεται, τοῦτο γίνεται, ἀλλ᾽ οὐχὶ ἐκεῖνο, ὅπερ ἠθέλησεν ὁ ἀγαθός. Εμπαλιν γὰρ ἀσθενὴς δείκνυταί πως ὑμῶν αὐτῶν (17) ὁ ὑμέτερος, ὥς φατε, πατήρ. Αναλέγονται δὲ καὶ οὗτοι ἔκ τινων προφητικών πε- ρικοπῶν λέξεις ἀπανθισάμενοι, καὶ συγκαττύσαντες κακῶς, κατ' ἀλληγορίαν εἰρημένας, ἐξ εὐθείας λα βόντες. Γεγράφθαι γάρ φησιν· ᾿Αντέστησαν Θεῷ, καὶ ἐσώθησαν. » Οἱ δὲ καὶ ι Τῷ ἀναιδεῖ Θεῷ» προσ- τιθέασι· δέχονται δὲ ὡς βουλὴν παρηγγελμένην τὸ λό- γιον τοῦτο, καὶ σωτηρίαν σφίσι λογίζονται,τὸ ἀνθί στασθαι τῷ Δημιουργῷ. « Τῷ μὲν οὖν ἀναιδεί Θεῷ, οὐ γέγραπται· Εἰ δὲ καὶ οὕτως ἔχοι, τὸν κε- κλημένον διάβολον, ὦ ἀνόητοι, ἐξακούσατε ἀναιδή, ἢ ὡς διαβάλλοντα. (18) τὸν ἄνθρωπον, ἢ ὡς κατήγο ρον τῶν ἁμαρτανόντων, ἢ ὡς ἀποστάτην. Ὁ γοῦν λαός, ἐφ' οὗ εἴρηται ἡ περικοπή, παιδευόμενοι ἐφ᾿ οἷς ἥμαρτον βαρέως φέροντες, καὶ στένοντες, διε γόγγυζον τὴν εἰρημένην λέξιν· ὅτι τὰ μὲν ἄλλα ἔθνη παρανομοῦντα οὐ κολάζεται, αὐτοὶ δὲ μόνοι παρ' ἕκαστα κολούονται· ὡς καὶ Ἱερεμίαν εἰρηκέ ναι ο Διά τί (19) ὁδὸς ἀσεβῶν εὐοδοῦται ; · ὅμοιον τούτῳ τὰ παρὰ τῷ Μαλαχίᾳ τὸ προειρημένον. • Αν τέστησαν Θεῷ, καὶ ἐσώθησαν: χρηματιζόμενοι γὰρ οἱ προφῆται, οὐ μόνον τινὰ ἀκούειν λέγουσι παρὰ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ διαγγέλλοντες δείκνυνται κατά ἀνθυποφορὰν τὰ πρὸς τοῦ λαοῦ θρυλλούμενα, ὡς ἐπι - ζητήματά τινα ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων ἀναφέροντες· ἐξ ὧν καὶ τὸ προκείμενον τυγχάνει ρητόν. Καὶ μή τι πρὸς τούτους ὁ Ἀπόστολος ἐν τῇ πρὸς 'Ρωμαίους « " Ρ. Ο Ξέρξης τὸν μὲν Ἑλλήσποντον έχωσεν, ἤτοι βατὴν γῆν ἐποίησεν, τὸν δὲ "Αθων ὄρος κόψας, ἐποίησε θάλασσαν, ὡς ὁ Ἡρό- Εντος ἱστορεῖ, καὶ πρὸς ὑμῶν αὐτῶν, Προς Ὃν διάβολον αἱ θεῖα: Γραφαὶ καλοῦσιν, ἀπὸ τῆς πρώτης αὐτοῦ πρὸς τὸν ἄνθρωπον διαβολῆς ταύτης της προσηγορίας τυχόντα. 1141. STROMATUM LIB: III. B A pruni puero non inferes, et quæcunque ad conti D nentiam conferunt, dissolvere conamini, propter vestram intemperantiam: non dissolvitis autem, quæ ab ipso fit, hiemem, ut media adhuc hieme æstatem faciatis ; neque terram navigabilem, mare autem pedibus pervium, facitis, ut qui historias composuerunt, barbarum Xerxem dicunt voluisse facere? Cur vero non omnibus præceptis repugna - ts? Nam cum ille dicat ; • Crescite et multiplica- mini ^, » oporteret X vos, qui adversamini, nullo modo uti coitu. Et cum dixit: ‹ Dedi vobis omnia ad vescendum b, et fruendum, vos nullo frui oporo tuit. Quinetiam eo dicente : c Oculum pro oculo €, oportuit vos deeertationem contraria non repen- dere decertatione. Et cum furem jusserit reddere ‹ quadruplum ª, oportuit vos furi aliquid etiam addere. Rursus vero similiter, cum præcepto : • Diliges Deum tuum ex toto corde tuo *, » repu- gnetis, oportuit nec universorum quidem Deum diligere. Et rursus, cum dixerit : • Non facies sculptile neque fusile f, consequens erat ut etiam ',, sculptilia adoraretis. Quomodo ergo non impie fa- citis, qui Creatori quidem, ut dicitis, resistitis; quæ sunt autem meretricibus et adulteris similia, sectamini? Quomodo autem non sentitis vos eum majorem facere, quem pro imbecillo habetis; si quidem id fit, quod hic vult; non autem illud, quod voluit bonus: contra enim ostenditur quodam modo a vobis ipsis, imbecillum esse, quem vestrum C patrem dicitis. Recensent etiam ex quibusdam lo- cis propheticis decerptas dictiones, et male consar- cinɔtas, quæ allegorice dicta sunt tanquam recto ductu et citra figuram dicta sumentes. Dicunt enim scriptum esse: « Deo restiterunt, et salvi facti sunt s : s illi autem . Deo impudenti > addunt; et boc eloquium tanquam consilium præceptum acci- piunt et hoc ad salutem conferre existimant, quod Creatori resistant. At « impudenti » quidem e Deo, non est scriptum. Si autem sic quoque habeat, eum, qui vocatus. est diabolus, intelligite impuden- tem : vel quod hominem calumniis impetat, vel quod accused peccatores, vel quod sit apostata. Populus ergo, de quo hoc dictum est, cum casti- garetur propter sua peccata, ægre ferentes et ge- mentes, bis verbis, quæ dicta sunt, murmurabant, quod allæ quidem gentes cum inique se gerant non puniantur, ipsi autem in singulis vexentur; adeo ut Jeremias quoque dixerit : « Cur via impiorum * ED. POTTER, 441-442 ED. PARIS. • Gen. 1, 28; 1x, 1. b.Genes. 1, 29; 1x, 2, 3. • Exod. xx1, 24. lbid. xxu, 1. e Deut. v, 5. f Deut. xxvi, 15. Malach. 111, 15. ..... Cui mare quidem pervium Pediti erit, terra autem navigabitur. Ubi scholiastes hæc adnotat: Conf. quæ ibi adnotat Meursius. mnia p. 249, 251; Thucydides lib. iv, p. 156; Ar- rianus lib. v, p. 103, et alii. H. SYLBURG. ostenditur a vobis ipsis. autem in liac significatione passim ab hoc nostro usurpari, docet Index Sylburg. Grec. p. elit. Oxon. : Quem diabolum divinæ Scripturæ vocant, a prima sua adversus hominem calumnia et criminatione nomine sumpto. › (16) Οι τὰς ἱστορίας συνταξ. Herodotus Polyhy- (17) Δείκνυταί πως ὑμῶν αὐτῶν. Forte δείκνυ- (18) Ως διαβάλλοντα. Justinus M. Cohort. ad (19) Διά τί, Τι ὅτι, Jerem.
PG 8:1183οὐ γὰρ ἀποκρούεται τέλεον τὰς τῆς φύσεως ὀρέξεις δυσωποῦσα ἡ πρόσκαιρος συμφωνία, δι’ ἃς εἰσάγει πάλιν τὴν συζυγίαν τοῦ γάμου, οὐκ εἰς ἀκρασίαν καὶ πορνείαν καὶ τὸ τοῦ διαβόλου ἔργον, ἀλλ’ ὅπως μὴ ὑποπέσῃ ἀκρασίᾳ καὶ πορνείᾳ καὶ διαβόλῳ. χωρίζει δὲ καὶ τὸν παλαιὸν ἄνδρα καὶ τὸν καινὸν ὁ Τατιανός, ἀλλ’ οὐχ ὡς ἡμεῖς φαμεν· παλαιὸν μὲν ἄνδρα τὸν νόμον, καινὸν δὲ τὸ εὐαγγέλιον συμφωνοῦμεν αὐτῷ καὶ αὐτοὶ λέγοντες, πλὴν οὐχ ᾗ βούλεται ἐκεῖνος καταλύων τὸν νόμον ὡς ἄλλου θεοῦ· ἀλλ’ ὁ αὐτὸς ἀνὴρ καὶ κύριος παλαιὰ καινίζων οὐ πολυγαμίαν ἔτι συγχωρεῖ (τότε γὰρ ἀπῄτει ὁ καιρός, ὅτε αὐξάνεσθαι καὶ πληθύνειν ἐχρῆν), μονογαμίαν δὲ εἰσάγει διὰ παιδοποιίαν καὶ τὴν τοῦ οἴκου κηδεμονίαν, εἰς ἣν «βοηθὸς» ἐδόθη ἡ γυνή· καὶ εἴ τινι ὁ ἀπόστολος δι’ ἀκρασίαν καὶ πύρωσιν «κατὰ συγγνώμην» δευτέρου μεταδίδωσι γάμου, [ἐπεὶ] καὶ οὗτος οὐχ ἁμαρτάνει μὲν κατὰ διαθήκην (οὐ γὰρ κεκώλυται πρὸς τοῦ νόμου), οὐ πληροῖ δὲ τῆς κατὰ τὸ εὐαγγέλιον πολιτείας τὴν κατ’ ἐπίτασιν τελειότητα·
βλασφημούμεθα, καὶ καθώς φασί τινες ἡμᾶς λέγειν, ὅτι, Ποιήσωμεν τὰ κακὰ, ἵνα ἔλθῃ τὰ ἀγαθά, ο ὧν τὸ κρίμα ἔνδικόν ἐστιν ; Οὗτοί εἰσιν οἱ κατὰ τὴν ἀνά γνωσιν φωνῆς τόνῳ διαστρέφοντες τας Γραφάς πολι τὰς ἰδίας ἡδονὰς, καί τινων προσῳδιῶν καὶ στιγμῶν μεταθέσει τὰ παραγγελθέντα σωφρόνως τε καὶ συμ- φερόντως βιαζόμενοι πρὸς ἡδυπαθείας τὰς ἑαυτῶν· • Οι παροξύνοντες (20) τὸν Θεὸν τοῖς λόγοις ὑμῶν, ὁ Μαλαχίας φησί, καὶ εἴπατε· Ἐν τίνι παρωξύναμεν αὐτόν; Ἐν τῷ λέγειν ὑμᾶς· Πᾶς ὁ ποιῶν πονηρών ἀγαθὸς ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐν αὐτοῖς ηυδόκησεν καὶ ποῦ ἔστιν ὁ Θεὸς τῆς δικαιοσύνης; » Α ἐπιστολῇ ἀποτεινόμενος" γράφει· ι Καὶ γιή καθώς Ρ. νι, ; Πως, ἐν τοῖς λογ.· καλὸν ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐν αὐτοῖς αὐτὸς εὐδόκησε. επιμεμνώμεθα. Ιν' οὖν (1) μή, ἐπιπλεῖον ὀνυχίζοντες (22) τον τόπον, πλειόνων ἀτόπων αἱρέσεων ἐπιμεμνήμεθα, μηδ' αὖ καθ᾿ ἑκάστην αὐτῶν λέγειν πρὸς ἑκάστην ἀναγκαζόμενοι, αἰσχυνώμεθά τε ἐπ' αὐτοῖς, καὶ ἐπὶ μήκιστον τὰ ὑπομνήματα προάγωμεν· φέρε, εἰς δύο διελόντες πράγματα ἁπάσας τὰς αἱρέσεις, ἀπο κρινώμεθα αὐτοῖς ἢ γάρ τοι ἀδιαφόρως ζῆν διδά- σκουσιν, ἢ, τὸ ὑπέρτονον ἄγουσαι, ἐγκράτειαν δια δυσσεβείας καὶ φιλαπεχθημοσύνης καταγγέλλουσι. Πρότερον δὲ περὶ τοῦ προτέρου διαληπτέον τμήμα τος· εἰ πάντα ἔξεστιν ἑλέσθαι βίον, δῆλον ὅτε (25) καὶ τὸν μετ' ἐγκρατείας· καὶ εἰ πᾶς βίος ἀκίνδυνος ἐκλεκτῷ, δῆλον ὅτι μετὰ ἀρετῆς καὶ σωφροσύνης πολὺ μᾶλλον ἀκίνδυνος· δοθείσης γὰρ ἐξουσίας ο το κυρίῳ τοῦ σαββάτου, » εἴπερ ἀκολάσεως βιώσαι, ανεύθυνον εἶναι, πολλῷ μᾶλλον ὁ κοσμίως πολιτευσά μενος οὐχ ὑπεύθυνος ἔσται. « Πάντα μὲν γὰρ ἔξεστιν, ἀλλ᾽ οὐ πάντα συμφέρει, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος. Εί & καὶ πάντα ἔξεστι, δῆλον ὅτι καὶ τὸ σωφρονεῖν. Ὥστερ οὖν ὁ τῇ ἐξουσίᾳ εἰς τὸ κατ' ἀρετὴν βιῶσαι συγχρη σάμενος ἐπαινετός, οὕτω πολὺ μᾶλλον ὁ τὴν ἐξουσίαν ἡμῖν δεδωκὼς ἐλευθέραν καὶ κυρίαν, καὶ συγχωρή. σας ἡμῖν βιοῦν ὡς βουλόμεθα, σεμνὸς καὶ προσκυνη τὸς, μὴ ἐάσας δουλεύειν ἡμῶν κατὰ ἀνάγκην τὰς αἱ ρέσεις καὶ τὰς φυγάς. Εἰ δὲ τὸ ἀδεὲς ἑκάτερος ἔχει, ὅ τε ἀκρασίαν ὅ τε ἐγκράτειαν ἑλόμενος, ἀλλὰ τὸ σεμνὸν, οὐχ ὅμοιον. Ὁ μὲν γὰρ εἰς ἡδονὰς εξοκείλας σώματι χαρίζεται, ὁ δὲ σώφρων τὴν κυρίαν τοῦ σώ ματος ψυχὴν ἐλευθεροῖ τῶν παθῶν. Κἂν ἐπ᾿ ἐλευθε ρία κεκλῆσθαι λέγωσιν ἡμᾶς, μόνον μὴ τὴν ἐλευθε μίαν εἰς ἀφορμὴν τῇ σαρκὶ παρέχωμεν, κατὰ τὸν Απόστολον· εἰ δὲ ἐπιθυμίᾳ χαριστέον, καὶ τὸν ἐπο - νείδιστον βίον ἀδιάφορον ἡγητέον, ὡς αὐτοὶ λέγουσιν, Ονυχιεῖ, ἐπιμελῶς ἐξετάσει. Εξ όνυχος, CLEMENTIS ALEXANDRINI prosperatur a?, quod simile est ei, quod prius al- latum est ex Malachia : • Deo restiterunt, et salvi facti sunt. Nam prophetæ divinitus inspirati, non solum quæ a Deo audierint, se loqui profitentur; sed et ipsi etiam solent ea, qua vulgo jactantur a populo, exceptionis modo, edicere, et tanquam quæstiones ab hominibus motas referre : cujusmodi est illud dictum, cujus mentio jam facta est. Nun- quid autem ad hos verba sua dirigens, scribit Apo- stolus in Epistola ad Romanos: Et non sicut blasphemamur, et sicut dicunt aliqui nos & dice- re : Faciamus mala, ut eveniant bona, quorum ju- sta est damnatio b? , fi sunt, qui inter legendum tono vocis pervertunt Scripturas ad proprias voluptates, et quorumdam accentuum et punctoruin transpositione, quæ prudenter et utiliter præcepta sunt, ad suas trahunt delicias. • Qui irritatis Deum sermonibus vestris, inquit Malachias, et dicitis, in quonam eum irritavimus? Dum vụs dicitis: Quicunque facit malum, bonus est coram Domino, et ipse in eis complacuit; et ubi est Deus justitiæ c ? » CAPUT V. Duo genera hæreticorum notat: prius illorum qui omnia omnibus licere pronuntiant, quos refutat. Ne ergo hunc locum ungue amplius fodicantes, B plurium absurdarum hæresium meminerimus; nec rursus dum in singulis adversus unamquamque di- cere necesse habemus, propterea pudore afficia - nur, et nimis prolixos hos faciamus commenta- rios, age in duo dividentes omnes hæreses, eis re- spondeamus. Aut enim docent indiscrete vivere : aut modum excedentes, per impietatem et odium profitentur continentiam. Prius autem tractandum est de prima parte. Quod si quodlibet vitæ genus licet eligere, tum eam scilicet etiam licet, quæ est continens et si electus tute poterit quodlibet vitæ genus sectari, manifestum est eam, quæ temperan- ter et secundum virtutem agitur, longe tutissimam esse. Nam cum « domino sabbati, etiamsi intem- peranter vival, nulla ratio reddenda sit, multo na- C gis qui vitani moderate et temperate instituit, nulli erit rationi reddendæ obnoxius. Omnia enim li- cent, sed non omnia expediunt d, ait Apostolus. Quod si omnia licent, videlicet moderatum quoque esse et temperantem. Quemadmodum ergo is est laudandus, qui libertate sua usus est að vivendum ex virtute : ita multo magis qui dedit nobis libe- ram nostri potestatem, et concessit vivere ut velle- mus, est venerandus et adorandus, quod non per- miserit, ut nostra electio et vitalio cuiquam neces· ] sario serviret. Si est autem uterque æque securus, et qui incontinentiam, et qui continentia:n elegerit, nou est tamén ex æquo honestum et decorum. Qui enim impegit in voluptates, gratificatur corpori : temperans autem animam corporis dominam libe- rat a perturbationibus. Et si dicant nos vocatos • fuisse in libertatem, solummodo ne præbeamus li- * ED. POTTER, ED. PARIS. a Jerem. x, 23. dein, Sr.BURG. xii, 1. b Rom. 111. 8. c Malach. 11, 17. d Cor. sychius, Hinc prover- Lium Latine e Ad unguem. SYLBURG. (20) Παροξύνοντες. Παροξύναντες Malach., ubi (21) "Ιν' οὖν. . ἐπιμεμνήμεθα. Usitatius, ἵν' οὖν... (22) 'Ονυχίζοντες. Ιd est ἀκριβολογούντες. He- (23) Δῆλον ὅτι. Flor. edit. conjuncte δηλονότι.
δόξαν δὲ αὑτῷ οὐράνιον περιποιεῖ μείνας ἐφ’ ἑαυτοῦ καὶ τὴν διαλυθεῖσαν θανάτῳ συζυγίαν ἄχραντον φυλάσσων καὶ τῇ οἰκονομίᾳ πειθόμενος εὐαρέστως, καθ’ ἣν «ἀπερίσπαστος» τῆς τοῦ κυρίου γέγονε λειτουργίας. οὐδὲ μὴν τὸν ἀπὸ τῆς κατὰ συζυγίαν κοίτης ὁμοίως ὡς πάλαι βαπτίζεσθαι καὶ νῦν προστάσσει ἡ θεία διὰ κυρίου πρόνοια. οὐ γὰρ ἐπάναγκες παιδοποιίας ἀφίστησι τοὺς πιστεύοντας δι’ ἑνὸς βαπτίσματος εἰς τὸ παντελὲς τῆς ὁμιλίας ἀπολούσας ὁ κύριος, ὁ καὶ τὰ πολλὰ Μωυσέως δι’ ἑνὸς περιλαβὼν βαπτίσματος. ἄνωθεν οὖν ὁ νόμος τὴν ἀναγέννησιν ἡμῶν προφητεύων διὰ σαρκικῆς γενέσεως ἐπὶ τῇ γεννητικῇ ⟨καταβολῇ⟩ τοῦ σπέρματος προσέφερε τὸ βάπτισμα, οὐ βδελυσσόμενος ἀνθρώπου γένεσιν· ὃ γὰρ φαίνεται γεννηθεὶς ἄνθρωπος, τοῦτο δύναται ἡ τοῦ σπέρματος καταβολή. οὔκουν αἱ πολλαὶ συνουσίαι γόνιμοι, ἀλλ’ ἡ τῆς μήτρας παραδοχὴ τὴν γένεσιν ὁμολογεῖ, ἐν τῷ τῆς φύσεως ἐργαστηρίῳ διαπλαττομένου τοῦ σπέρματος εἰς ἔμβρυον. πῶς δὲ ὁ μὲν γάμος παλαιὸς μόνον καὶ νόμου εὕρημα, ἀλλοῖος δὲ ὁ κατὰ τὸν κύριον γάμος τοῦ αὐτοῦ θεοῦ πρὸς ἡμῶν τηρουμένου;
βλασφημούμεθα, καὶ καθώς φασί τινες ἡμᾶς λέγειν, ὅτι, Ποιήσωμεν τὰ κακὰ, ἵνα ἔλθῃ τὰ ἀγαθά, ο ὧν τὸ κρίμα ἔνδικόν ἐστιν ; Οὗτοί εἰσιν οἱ κατὰ τὴν ἀνά γνωσιν φωνῆς τόνῳ διαστρέφοντες τας Γραφάς πολι τὰς ἰδίας ἡδονὰς, καί τινων προσῳδιῶν καὶ στιγμῶν μεταθέσει τὰ παραγγελθέντα σωφρόνως τε καὶ συμ- φερόντως βιαζόμενοι πρὸς ἡδυπαθείας τὰς ἑαυτῶν· • Οι παροξύνοντες (20) τὸν Θεὸν τοῖς λόγοις ὑμῶν, ὁ Μαλαχίας φησί, καὶ εἴπατε· Ἐν τίνι παρωξύναμεν αὐτόν; Ἐν τῷ λέγειν ὑμᾶς· Πᾶς ὁ ποιῶν πονηρών ἀγαθὸς ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐν αὐτοῖς ηυδόκησεν καὶ ποῦ ἔστιν ὁ Θεὸς τῆς δικαιοσύνης; » Α ἐπιστολῇ ἀποτεινόμενος" γράφει· ι Καὶ γιή καθώς Ρ. νι, ; Πως, ἐν τοῖς λογ.· καλὸν ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐν αὐτοῖς αὐτὸς εὐδόκησε. επιμεμνώμεθα. Ιν' οὖν (1) μή, ἐπιπλεῖον ὀνυχίζοντες (22) τον τόπον, πλειόνων ἀτόπων αἱρέσεων ἐπιμεμνήμεθα, μηδ' αὖ καθ᾿ ἑκάστην αὐτῶν λέγειν πρὸς ἑκάστην ἀναγκαζόμενοι, αἰσχυνώμεθά τε ἐπ' αὐτοῖς, καὶ ἐπὶ μήκιστον τὰ ὑπομνήματα προάγωμεν· φέρε, εἰς δύο διελόντες πράγματα ἁπάσας τὰς αἱρέσεις, ἀπο κρινώμεθα αὐτοῖς ἢ γάρ τοι ἀδιαφόρως ζῆν διδά- σκουσιν, ἢ, τὸ ὑπέρτονον ἄγουσαι, ἐγκράτειαν δια δυσσεβείας καὶ φιλαπεχθημοσύνης καταγγέλλουσι. Πρότερον δὲ περὶ τοῦ προτέρου διαληπτέον τμήμα τος· εἰ πάντα ἔξεστιν ἑλέσθαι βίον, δῆλον ὅτε (25) καὶ τὸν μετ' ἐγκρατείας· καὶ εἰ πᾶς βίος ἀκίνδυνος ἐκλεκτῷ, δῆλον ὅτι μετὰ ἀρετῆς καὶ σωφροσύνης πολὺ μᾶλλον ἀκίνδυνος· δοθείσης γὰρ ἐξουσίας ο το κυρίῳ τοῦ σαββάτου, » εἴπερ ἀκολάσεως βιώσαι, ανεύθυνον εἶναι, πολλῷ μᾶλλον ὁ κοσμίως πολιτευσά μενος οὐχ ὑπεύθυνος ἔσται. « Πάντα μὲν γὰρ ἔξεστιν, ἀλλ᾽ οὐ πάντα συμφέρει, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος. Εί & καὶ πάντα ἔξεστι, δῆλον ὅτι καὶ τὸ σωφρονεῖν. Ὥστερ οὖν ὁ τῇ ἐξουσίᾳ εἰς τὸ κατ' ἀρετὴν βιῶσαι συγχρη σάμενος ἐπαινετός, οὕτω πολὺ μᾶλλον ὁ τὴν ἐξουσίαν ἡμῖν δεδωκὼς ἐλευθέραν καὶ κυρίαν, καὶ συγχωρή. σας ἡμῖν βιοῦν ὡς βουλόμεθα, σεμνὸς καὶ προσκυνη τὸς, μὴ ἐάσας δουλεύειν ἡμῶν κατὰ ἀνάγκην τὰς αἱ ρέσεις καὶ τὰς φυγάς. Εἰ δὲ τὸ ἀδεὲς ἑκάτερος ἔχει, ὅ τε ἀκρασίαν ὅ τε ἐγκράτειαν ἑλόμενος, ἀλλὰ τὸ σεμνὸν, οὐχ ὅμοιον. Ὁ μὲν γὰρ εἰς ἡδονὰς εξοκείλας σώματι χαρίζεται, ὁ δὲ σώφρων τὴν κυρίαν τοῦ σώ ματος ψυχὴν ἐλευθεροῖ τῶν παθῶν. Κἂν ἐπ᾿ ἐλευθε ρία κεκλῆσθαι λέγωσιν ἡμᾶς, μόνον μὴ τὴν ἐλευθε μίαν εἰς ἀφορμὴν τῇ σαρκὶ παρέχωμεν, κατὰ τὸν Απόστολον· εἰ δὲ ἐπιθυμίᾳ χαριστέον, καὶ τὸν ἐπο - νείδιστον βίον ἀδιάφορον ἡγητέον, ὡς αὐτοὶ λέγουσιν, Ονυχιεῖ, ἐπιμελῶς ἐξετάσει. Εξ όνυχος, CLEMENTIS ALEXANDRINI prosperatur a?, quod simile est ei, quod prius al- latum est ex Malachia : • Deo restiterunt, et salvi facti sunt. Nam prophetæ divinitus inspirati, non solum quæ a Deo audierint, se loqui profitentur; sed et ipsi etiam solent ea, qua vulgo jactantur a populo, exceptionis modo, edicere, et tanquam quæstiones ab hominibus motas referre : cujusmodi est illud dictum, cujus mentio jam facta est. Nun- quid autem ad hos verba sua dirigens, scribit Apo- stolus in Epistola ad Romanos: Et non sicut blasphemamur, et sicut dicunt aliqui nos & dice- re : Faciamus mala, ut eveniant bona, quorum ju- sta est damnatio b? , fi sunt, qui inter legendum tono vocis pervertunt Scripturas ad proprias voluptates, et quorumdam accentuum et punctoruin transpositione, quæ prudenter et utiliter præcepta sunt, ad suas trahunt delicias. • Qui irritatis Deum sermonibus vestris, inquit Malachias, et dicitis, in quonam eum irritavimus? Dum vụs dicitis: Quicunque facit malum, bonus est coram Domino, et ipse in eis complacuit; et ubi est Deus justitiæ c ? » CAPUT V. Duo genera hæreticorum notat: prius illorum qui omnia omnibus licere pronuntiant, quos refutat. Ne ergo hunc locum ungue amplius fodicantes, B plurium absurdarum hæresium meminerimus; nec rursus dum in singulis adversus unamquamque di- cere necesse habemus, propterea pudore afficia - nur, et nimis prolixos hos faciamus commenta- rios, age in duo dividentes omnes hæreses, eis re- spondeamus. Aut enim docent indiscrete vivere : aut modum excedentes, per impietatem et odium profitentur continentiam. Prius autem tractandum est de prima parte. Quod si quodlibet vitæ genus licet eligere, tum eam scilicet etiam licet, quæ est continens et si electus tute poterit quodlibet vitæ genus sectari, manifestum est eam, quæ temperan- ter et secundum virtutem agitur, longe tutissimam esse. Nam cum « domino sabbati, etiamsi intem- peranter vival, nulla ratio reddenda sit, multo na- C gis qui vitani moderate et temperate instituit, nulli erit rationi reddendæ obnoxius. Omnia enim li- cent, sed non omnia expediunt d, ait Apostolus. Quod si omnia licent, videlicet moderatum quoque esse et temperantem. Quemadmodum ergo is est laudandus, qui libertate sua usus est að vivendum ex virtute : ita multo magis qui dedit nobis libe- ram nostri potestatem, et concessit vivere ut velle- mus, est venerandus et adorandus, quod non per- miserit, ut nostra electio et vitalio cuiquam neces· ] sario serviret. Si est autem uterque æque securus, et qui incontinentiam, et qui continentia:n elegerit, nou est tamén ex æquo honestum et decorum. Qui enim impegit in voluptates, gratificatur corpori : temperans autem animam corporis dominam libe- rat a perturbationibus. Et si dicant nos vocatos • fuisse in libertatem, solummodo ne præbeamus li- * ED. POTTER, ED. PARIS. a Jerem. x, 23. dein, Sr.BURG. xii, 1. b Rom. 111. 8. c Malach. 11, 17. d Cor. sychius, Hinc prover- Lium Latine e Ad unguem. SYLBURG. (20) Παροξύνοντες. Παροξύναντες Malach., ubi (21) "Ιν' οὖν. . ἐπιμεμνήμεθα. Usitatius, ἵν' οὖν... (22) 'Ονυχίζοντες. Ιd est ἀκριβολογούντες. He- (23) Δῆλον ὅτι. Flor. edit. conjuncte δηλονότι.
PG 8:1185«οὐ γὰρ ἂν ὃ συνέζευξεν ὁ θεός, διαλύσειέν ποτε ἄνθρωπος» εὐλόγως, πολὺ δὲ πλέον ἅπερ ὁ πατὴρ προσέταξεν, τηρήσει ταῦτα καὶ ὁ υἱός. εἰ δὲ ὁ αὐτὸς νομοθέτης ἅμα καὶ εὐαγγελιστής, οὐ μάχεταί ποτε ἑαυτῷ. ζῇ γὰρ ὁ νόμος πνευματικὸς ὢν καὶ γνωστικῶς νοούμενος. ἡμεῖς δ’ «ἐθανατώθημεν τῷ νόμῳ διὰ τοῦ σώματος τοῦ Χριστοῦ εἰς τὸ γενέσθαι ἡμᾶς ἑτέρῳ, τῷ ἐκ νεκρῶν ἐγερθέντι,» τῷ ὑπὸ τοῦ νόμου προφητευθέντι, «ἵνα καρποφορήσωμεν τῷ θεῷ.» διὸ «ὁ μὲν νόμος ἅγιος καὶ ἡ ἐντολὴ ἁγία καὶ δικαία καὶ ἀγαθή.» ἐθανατώθημεν οὖν τῷ νόμῳ, τουτέστι τῇ ὑπὸ τοῦ νόμου δηλουμένῃ ἁμαρτίᾳ, ἣν δείκνυσιν, οὐ γεννᾷ ὁ νόμος, διὰ τῆς προστάξεως τῶν ποιητέων καὶ ἀπαγορεύσεως ὧν οὐ ποιητέον ἐλέγχων τὴν ὑποκειμένην ἁμαρτίαν, «ἵνα φανῇ ἁμαρτία». εἰ δὲ ἁμαρτία ὁ γάμος ὁ κατὰ νόμον, οὐκ οἶδα πῶς τις ἐρεῖ θεὸν ἐγνωκέναι λέγων τὸ πρόσταγμα τοῦ θεοῦ ἁμαρτίαν εἶναι· ἁγίου δὲ ὄντος τοῦ νόμου ἅγιος ὁ γάμος. τὸ μυστήριον τοίνυν τοῦτο εἰς τὸν Χριστὸν καὶ τὴν ἐκκλησίαν ἄγει ὁ ἀπόστολος. καθάπερ «τὸ γεννώμενον ἐκ τῆς σαρκὸς σάρξ ἐστιν, οὕτω τὸ ἐκ πνεύματος πνεῦμα» οὐ μόνον κατὰ τὴν ἀποκύησιν, ἀλλὰ καὶ κατὰ τὴν μάθησιν.
βλασφημούμεθα, καὶ καθώς φασί τινες ἡμᾶς λέγειν, ὅτι, Ποιήσωμεν τὰ κακὰ, ἵνα ἔλθῃ τὰ ἀγαθά, ο ὧν τὸ κρίμα ἔνδικόν ἐστιν ; Οὗτοί εἰσιν οἱ κατὰ τὴν ἀνά γνωσιν φωνῆς τόνῳ διαστρέφοντες τας Γραφάς πολι τὰς ἰδίας ἡδονὰς, καί τινων προσῳδιῶν καὶ στιγμῶν μεταθέσει τὰ παραγγελθέντα σωφρόνως τε καὶ συμ- φερόντως βιαζόμενοι πρὸς ἡδυπαθείας τὰς ἑαυτῶν· • Οι παροξύνοντες (20) τὸν Θεὸν τοῖς λόγοις ὑμῶν, ὁ Μαλαχίας φησί, καὶ εἴπατε· Ἐν τίνι παρωξύναμεν αὐτόν; Ἐν τῷ λέγειν ὑμᾶς· Πᾶς ὁ ποιῶν πονηρών ἀγαθὸς ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐν αὐτοῖς ηυδόκησεν καὶ ποῦ ἔστιν ὁ Θεὸς τῆς δικαιοσύνης; » Α ἐπιστολῇ ἀποτεινόμενος" γράφει· ι Καὶ γιή καθώς Ρ. νι, ; Πως, ἐν τοῖς λογ.· καλὸν ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐν αὐτοῖς αὐτὸς εὐδόκησε. επιμεμνώμεθα. Ιν' οὖν (1) μή, ἐπιπλεῖον ὀνυχίζοντες (22) τον τόπον, πλειόνων ἀτόπων αἱρέσεων ἐπιμεμνήμεθα, μηδ' αὖ καθ᾿ ἑκάστην αὐτῶν λέγειν πρὸς ἑκάστην ἀναγκαζόμενοι, αἰσχυνώμεθά τε ἐπ' αὐτοῖς, καὶ ἐπὶ μήκιστον τὰ ὑπομνήματα προάγωμεν· φέρε, εἰς δύο διελόντες πράγματα ἁπάσας τὰς αἱρέσεις, ἀπο κρινώμεθα αὐτοῖς ἢ γάρ τοι ἀδιαφόρως ζῆν διδά- σκουσιν, ἢ, τὸ ὑπέρτονον ἄγουσαι, ἐγκράτειαν δια δυσσεβείας καὶ φιλαπεχθημοσύνης καταγγέλλουσι. Πρότερον δὲ περὶ τοῦ προτέρου διαληπτέον τμήμα τος· εἰ πάντα ἔξεστιν ἑλέσθαι βίον, δῆλον ὅτε (25) καὶ τὸν μετ' ἐγκρατείας· καὶ εἰ πᾶς βίος ἀκίνδυνος ἐκλεκτῷ, δῆλον ὅτι μετὰ ἀρετῆς καὶ σωφροσύνης πολὺ μᾶλλον ἀκίνδυνος· δοθείσης γὰρ ἐξουσίας ο το κυρίῳ τοῦ σαββάτου, » εἴπερ ἀκολάσεως βιώσαι, ανεύθυνον εἶναι, πολλῷ μᾶλλον ὁ κοσμίως πολιτευσά μενος οὐχ ὑπεύθυνος ἔσται. « Πάντα μὲν γὰρ ἔξεστιν, ἀλλ᾽ οὐ πάντα συμφέρει, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος. Εί & καὶ πάντα ἔξεστι, δῆλον ὅτι καὶ τὸ σωφρονεῖν. Ὥστερ οὖν ὁ τῇ ἐξουσίᾳ εἰς τὸ κατ' ἀρετὴν βιῶσαι συγχρη σάμενος ἐπαινετός, οὕτω πολὺ μᾶλλον ὁ τὴν ἐξουσίαν ἡμῖν δεδωκὼς ἐλευθέραν καὶ κυρίαν, καὶ συγχωρή. σας ἡμῖν βιοῦν ὡς βουλόμεθα, σεμνὸς καὶ προσκυνη τὸς, μὴ ἐάσας δουλεύειν ἡμῶν κατὰ ἀνάγκην τὰς αἱ ρέσεις καὶ τὰς φυγάς. Εἰ δὲ τὸ ἀδεὲς ἑκάτερος ἔχει, ὅ τε ἀκρασίαν ὅ τε ἐγκράτειαν ἑλόμενος, ἀλλὰ τὸ σεμνὸν, οὐχ ὅμοιον. Ὁ μὲν γὰρ εἰς ἡδονὰς εξοκείλας σώματι χαρίζεται, ὁ δὲ σώφρων τὴν κυρίαν τοῦ σώ ματος ψυχὴν ἐλευθεροῖ τῶν παθῶν. Κἂν ἐπ᾿ ἐλευθε ρία κεκλῆσθαι λέγωσιν ἡμᾶς, μόνον μὴ τὴν ἐλευθε μίαν εἰς ἀφορμὴν τῇ σαρκὶ παρέχωμεν, κατὰ τὸν Απόστολον· εἰ δὲ ἐπιθυμίᾳ χαριστέον, καὶ τὸν ἐπο - νείδιστον βίον ἀδιάφορον ἡγητέον, ὡς αὐτοὶ λέγουσιν, Ονυχιεῖ, ἐπιμελῶς ἐξετάσει. Εξ όνυχος, CLEMENTIS ALEXANDRINI prosperatur a?, quod simile est ei, quod prius al- latum est ex Malachia : • Deo restiterunt, et salvi facti sunt. Nam prophetæ divinitus inspirati, non solum quæ a Deo audierint, se loqui profitentur; sed et ipsi etiam solent ea, qua vulgo jactantur a populo, exceptionis modo, edicere, et tanquam quæstiones ab hominibus motas referre : cujusmodi est illud dictum, cujus mentio jam facta est. Nun- quid autem ad hos verba sua dirigens, scribit Apo- stolus in Epistola ad Romanos: Et non sicut blasphemamur, et sicut dicunt aliqui nos & dice- re : Faciamus mala, ut eveniant bona, quorum ju- sta est damnatio b? , fi sunt, qui inter legendum tono vocis pervertunt Scripturas ad proprias voluptates, et quorumdam accentuum et punctoruin transpositione, quæ prudenter et utiliter præcepta sunt, ad suas trahunt delicias. • Qui irritatis Deum sermonibus vestris, inquit Malachias, et dicitis, in quonam eum irritavimus? Dum vụs dicitis: Quicunque facit malum, bonus est coram Domino, et ipse in eis complacuit; et ubi est Deus justitiæ c ? » CAPUT V. Duo genera hæreticorum notat: prius illorum qui omnia omnibus licere pronuntiant, quos refutat. Ne ergo hunc locum ungue amplius fodicantes, B plurium absurdarum hæresium meminerimus; nec rursus dum in singulis adversus unamquamque di- cere necesse habemus, propterea pudore afficia - nur, et nimis prolixos hos faciamus commenta- rios, age in duo dividentes omnes hæreses, eis re- spondeamus. Aut enim docent indiscrete vivere : aut modum excedentes, per impietatem et odium profitentur continentiam. Prius autem tractandum est de prima parte. Quod si quodlibet vitæ genus licet eligere, tum eam scilicet etiam licet, quæ est continens et si electus tute poterit quodlibet vitæ genus sectari, manifestum est eam, quæ temperan- ter et secundum virtutem agitur, longe tutissimam esse. Nam cum « domino sabbati, etiamsi intem- peranter vival, nulla ratio reddenda sit, multo na- C gis qui vitani moderate et temperate instituit, nulli erit rationi reddendæ obnoxius. Omnia enim li- cent, sed non omnia expediunt d, ait Apostolus. Quod si omnia licent, videlicet moderatum quoque esse et temperantem. Quemadmodum ergo is est laudandus, qui libertate sua usus est að vivendum ex virtute : ita multo magis qui dedit nobis libe- ram nostri potestatem, et concessit vivere ut velle- mus, est venerandus et adorandus, quod non per- miserit, ut nostra electio et vitalio cuiquam neces· ] sario serviret. Si est autem uterque æque securus, et qui incontinentiam, et qui continentia:n elegerit, nou est tamén ex æquo honestum et decorum. Qui enim impegit in voluptates, gratificatur corpori : temperans autem animam corporis dominam libe- rat a perturbationibus. Et si dicant nos vocatos • fuisse in libertatem, solummodo ne præbeamus li- * ED. POTTER, ED. PARIS. a Jerem. x, 23. dein, Sr.BURG. xii, 1. b Rom. 111. 8. c Malach. 11, 17. d Cor. sychius, Hinc prover- Lium Latine e Ad unguem. SYLBURG. (20) Παροξύνοντες. Παροξύναντες Malach., ubi (21) "Ιν' οὖν. . ἐπιμεμνήμεθα. Usitatius, ἵν' οὖν... (22) 'Ονυχίζοντες. Ιd est ἀκριβολογούντες. He- (23) Δῆλον ὅτι. Flor. edit. conjuncte δηλονότι.
αὐτίκα «ἅγια τὰ τέκνα», αἱ εὐαρεστήσεις, τῷ θεῷ τῶν κυριακῶν λόγων νυμφευσάντων τὴν ψυχήν. πορνεία γοῦν καὶ γάμος κεχώρισται, ἐπεὶ μακρὰν ἀφέστηκε τοῦ θεοῦ ὁ διάβολος. «καὶ ὑμεῖς οὖν ἐθανατώθητε τῷ νόμῳ διὰ τοῦ σώματος τοῦ Χριστοῦ εἰς τὸ γενέσθαι ὑμᾶς ἑτέρῳ, τῷ ἐκ νεκρῶν ἐγερθέντι·» συνεξακούεται γὰρ προσεχῶς ὑπηκόους γενομένους, ἐπεὶ καὶ κατὰ τὴν ἀλήθειαν τοῦ νόμου τῷ αὐτῷ κυρίῳ ὑπακούομεν πόρρωθεν παρακελευομένῳ. καὶ μή τι ἐπὶ τῶν τοιούτων εἰκότως «τὸ πνεῦμα» ἄντικρυς «λέγει ὅτι ἐν ὑστέροις καιροῖς ἀποστήσονταί τινες τῆς πίστεως, προσέχοντες πνεύμασι πλάνοις καὶ διδασκαλίαις δαιμονίων, ἐν ὑποκρίσει ψευδολόγων, κεκαυτηριασμένων τὴν συνείδησιν καὶ κωλυόντων γαμεῖν, ἀπέχεσθαι βρωμάτων, ἃ ὁ θεὸς ἔκτισεν εἰς μετάληψιν μετ’ εὐχαριστίας τοῖς πιστοῖς καὶ ἐπεγνωκόσι τὴν ἀλήθειαν. ὅτι πᾶν κτίσμα θεοῦ καλόν, καὶ οὐδὲν ἀπόβλητον μετ’ εὐχαριστίας λαμβανόμενον. ἁγιάζεται γὰρ διὰ λόγου θεοῦ καὶ ἐντεύξεως.» ἐπάναγκες μὲν οὖν οὐ κωλυτέον γαμεῖν οὐδὲ μὴν κρεοφαγεῖν ἢ οἰνοποτεῖν, γέγραπται γάρ· «καλὸν τὸ μὴ φαγεῖν κρέα μηδὲ πίνειν οἶνον,» ἐὰν διὰ προσκόμματος ἐσθίῃ·
βλασφημούμεθα, καὶ καθώς φασί τινες ἡμᾶς λέγειν, ὅτι, Ποιήσωμεν τὰ κακὰ, ἵνα ἔλθῃ τὰ ἀγαθά, ο ὧν τὸ κρίμα ἔνδικόν ἐστιν ; Οὗτοί εἰσιν οἱ κατὰ τὴν ἀνά γνωσιν φωνῆς τόνῳ διαστρέφοντες τας Γραφάς πολι τὰς ἰδίας ἡδονὰς, καί τινων προσῳδιῶν καὶ στιγμῶν μεταθέσει τὰ παραγγελθέντα σωφρόνως τε καὶ συμ- φερόντως βιαζόμενοι πρὸς ἡδυπαθείας τὰς ἑαυτῶν· • Οι παροξύνοντες (20) τὸν Θεὸν τοῖς λόγοις ὑμῶν, ὁ Μαλαχίας φησί, καὶ εἴπατε· Ἐν τίνι παρωξύναμεν αὐτόν; Ἐν τῷ λέγειν ὑμᾶς· Πᾶς ὁ ποιῶν πονηρών ἀγαθὸς ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐν αὐτοῖς ηυδόκησεν καὶ ποῦ ἔστιν ὁ Θεὸς τῆς δικαιοσύνης; » Α ἐπιστολῇ ἀποτεινόμενος" γράφει· ι Καὶ γιή καθώς Ρ. νι, ; Πως, ἐν τοῖς λογ.· καλὸν ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐν αὐτοῖς αὐτὸς εὐδόκησε. επιμεμνώμεθα. Ιν' οὖν (1) μή, ἐπιπλεῖον ὀνυχίζοντες (22) τον τόπον, πλειόνων ἀτόπων αἱρέσεων ἐπιμεμνήμεθα, μηδ' αὖ καθ᾿ ἑκάστην αὐτῶν λέγειν πρὸς ἑκάστην ἀναγκαζόμενοι, αἰσχυνώμεθά τε ἐπ' αὐτοῖς, καὶ ἐπὶ μήκιστον τὰ ὑπομνήματα προάγωμεν· φέρε, εἰς δύο διελόντες πράγματα ἁπάσας τὰς αἱρέσεις, ἀπο κρινώμεθα αὐτοῖς ἢ γάρ τοι ἀδιαφόρως ζῆν διδά- σκουσιν, ἢ, τὸ ὑπέρτονον ἄγουσαι, ἐγκράτειαν δια δυσσεβείας καὶ φιλαπεχθημοσύνης καταγγέλλουσι. Πρότερον δὲ περὶ τοῦ προτέρου διαληπτέον τμήμα τος· εἰ πάντα ἔξεστιν ἑλέσθαι βίον, δῆλον ὅτε (25) καὶ τὸν μετ' ἐγκρατείας· καὶ εἰ πᾶς βίος ἀκίνδυνος ἐκλεκτῷ, δῆλον ὅτι μετὰ ἀρετῆς καὶ σωφροσύνης πολὺ μᾶλλον ἀκίνδυνος· δοθείσης γὰρ ἐξουσίας ο το κυρίῳ τοῦ σαββάτου, » εἴπερ ἀκολάσεως βιώσαι, ανεύθυνον εἶναι, πολλῷ μᾶλλον ὁ κοσμίως πολιτευσά μενος οὐχ ὑπεύθυνος ἔσται. « Πάντα μὲν γὰρ ἔξεστιν, ἀλλ᾽ οὐ πάντα συμφέρει, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος. Εί & καὶ πάντα ἔξεστι, δῆλον ὅτι καὶ τὸ σωφρονεῖν. Ὥστερ οὖν ὁ τῇ ἐξουσίᾳ εἰς τὸ κατ' ἀρετὴν βιῶσαι συγχρη σάμενος ἐπαινετός, οὕτω πολὺ μᾶλλον ὁ τὴν ἐξουσίαν ἡμῖν δεδωκὼς ἐλευθέραν καὶ κυρίαν, καὶ συγχωρή. σας ἡμῖν βιοῦν ὡς βουλόμεθα, σεμνὸς καὶ προσκυνη τὸς, μὴ ἐάσας δουλεύειν ἡμῶν κατὰ ἀνάγκην τὰς αἱ ρέσεις καὶ τὰς φυγάς. Εἰ δὲ τὸ ἀδεὲς ἑκάτερος ἔχει, ὅ τε ἀκρασίαν ὅ τε ἐγκράτειαν ἑλόμενος, ἀλλὰ τὸ σεμνὸν, οὐχ ὅμοιον. Ὁ μὲν γὰρ εἰς ἡδονὰς εξοκείλας σώματι χαρίζεται, ὁ δὲ σώφρων τὴν κυρίαν τοῦ σώ ματος ψυχὴν ἐλευθεροῖ τῶν παθῶν. Κἂν ἐπ᾿ ἐλευθε ρία κεκλῆσθαι λέγωσιν ἡμᾶς, μόνον μὴ τὴν ἐλευθε μίαν εἰς ἀφορμὴν τῇ σαρκὶ παρέχωμεν, κατὰ τὸν Απόστολον· εἰ δὲ ἐπιθυμίᾳ χαριστέον, καὶ τὸν ἐπο - νείδιστον βίον ἀδιάφορον ἡγητέον, ὡς αὐτοὶ λέγουσιν, Ονυχιεῖ, ἐπιμελῶς ἐξετάσει. Εξ όνυχος, CLEMENTIS ALEXANDRINI prosperatur a?, quod simile est ei, quod prius al- latum est ex Malachia : • Deo restiterunt, et salvi facti sunt. Nam prophetæ divinitus inspirati, non solum quæ a Deo audierint, se loqui profitentur; sed et ipsi etiam solent ea, qua vulgo jactantur a populo, exceptionis modo, edicere, et tanquam quæstiones ab hominibus motas referre : cujusmodi est illud dictum, cujus mentio jam facta est. Nun- quid autem ad hos verba sua dirigens, scribit Apo- stolus in Epistola ad Romanos: Et non sicut blasphemamur, et sicut dicunt aliqui nos & dice- re : Faciamus mala, ut eveniant bona, quorum ju- sta est damnatio b? , fi sunt, qui inter legendum tono vocis pervertunt Scripturas ad proprias voluptates, et quorumdam accentuum et punctoruin transpositione, quæ prudenter et utiliter præcepta sunt, ad suas trahunt delicias. • Qui irritatis Deum sermonibus vestris, inquit Malachias, et dicitis, in quonam eum irritavimus? Dum vụs dicitis: Quicunque facit malum, bonus est coram Domino, et ipse in eis complacuit; et ubi est Deus justitiæ c ? » CAPUT V. Duo genera hæreticorum notat: prius illorum qui omnia omnibus licere pronuntiant, quos refutat. Ne ergo hunc locum ungue amplius fodicantes, B plurium absurdarum hæresium meminerimus; nec rursus dum in singulis adversus unamquamque di- cere necesse habemus, propterea pudore afficia - nur, et nimis prolixos hos faciamus commenta- rios, age in duo dividentes omnes hæreses, eis re- spondeamus. Aut enim docent indiscrete vivere : aut modum excedentes, per impietatem et odium profitentur continentiam. Prius autem tractandum est de prima parte. Quod si quodlibet vitæ genus licet eligere, tum eam scilicet etiam licet, quæ est continens et si electus tute poterit quodlibet vitæ genus sectari, manifestum est eam, quæ temperan- ter et secundum virtutem agitur, longe tutissimam esse. Nam cum « domino sabbati, etiamsi intem- peranter vival, nulla ratio reddenda sit, multo na- C gis qui vitani moderate et temperate instituit, nulli erit rationi reddendæ obnoxius. Omnia enim li- cent, sed non omnia expediunt d, ait Apostolus. Quod si omnia licent, videlicet moderatum quoque esse et temperantem. Quemadmodum ergo is est laudandus, qui libertate sua usus est að vivendum ex virtute : ita multo magis qui dedit nobis libe- ram nostri potestatem, et concessit vivere ut velle- mus, est venerandus et adorandus, quod non per- miserit, ut nostra electio et vitalio cuiquam neces· ] sario serviret. Si est autem uterque æque securus, et qui incontinentiam, et qui continentia:n elegerit, nou est tamén ex æquo honestum et decorum. Qui enim impegit in voluptates, gratificatur corpori : temperans autem animam corporis dominam libe- rat a perturbationibus. Et si dicant nos vocatos • fuisse in libertatem, solummodo ne præbeamus li- * ED. POTTER, ED. PARIS. a Jerem. x, 23. dein, Sr.BURG. xii, 1. b Rom. 111. 8. c Malach. 11, 17. d Cor. sychius, Hinc prover- Lium Latine e Ad unguem. SYLBURG. (20) Παροξύνοντες. Παροξύναντες Malach., ubi (21) "Ιν' οὖν. . ἐπιμεμνήμεθα. Usitatius, ἵν' οὖν... (22) 'Ονυχίζοντες. Ιd est ἀκριβολογούντες. He- (23) Δῆλον ὅτι. Flor. edit. conjuncte δηλονότι.
PG 8:1187καὶ «καλὸν μένειν ὡς κἀγώ,» ἀλλ’ ὅ τε χρώμενος «μετ’ εὐχαριστίας» ὅ τε αὖ μὴ χρώμενος καὶ αὐτὸς «μετ’ εὐχαριστίας» μετά τε ἐγκρατοῦς ἀπολαύσεως βιούτω κατὰ λόγον. καὶ καθόλου πᾶσαι αἱ ἐπιστολαὶ τοῦ ἀποστόλου σωφροσύνην καὶ ἐγκράτειαν διδάσκουσαι περί τε γάμων περί τε παιδοποιίας περί τε οἴκου διοικήσεως μυρίας ὅσας ἐντολὰς περιέχουσαι οὐδαμοῦ γάμον ἠθέτησαν τὸν σώφρονα, ἀλλά, τὴν ἀκολουθίαν σῴζουσαι τοῦ νόμου πρὸς τὸ εὐαγγέλιον, ἀποδέχονται ἑκάτερον τόν τε εὐχαρίστως τῷ θεῷ γάμῳ κεχρημένον σωφρόνως τόν τε εὐνουχίᾳ ὡς ὁ κύριος βούλεται συμβιοῦντα, καθὼς «ἐκλήθη ἕκαστος», ἑλόμενον ἀπταίστως καὶ τελείως. καὶ «ἦν ἡ γῆ τοῦ Ἰακὼβ ἐπαινουμένη παρὰ πᾶσαν τὴν γῆν», φησὶν ὁ προφήτης, τὸ σκεῦος τοῦ πνεύματος αὐτοῦ δοξάζων. κατατρέχει δὲ τῆς γενέσεως φθαρτὴν καὶ ἀπολλυμένην λέγων καὶ βιάζεταί τις, ἐπὶ τεκνοποιίας λέγων εἰρηκέναι τὸν σωτῆρα ἐπὶ γῆς «μὴ θησαυρίζειν ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει», καὶ τὰ τοῦ προφήτου προσπαρατιθέναι τούτοις οὐκ αἰσχύνεται·
ἤτοι πάντα ταῖς ἐπιθυμίαις πειστέον καὶ εἰ τοῦτο, τα Δ ἀσελγέστατα καὶ ἀνοσιώτατα πρακτέον ἅπαντα, ἐπου μένους τοῖς ἀναπείθουσιν ἡμᾶς· ἢ τῶν ἐπιθυμιών τινας ἐκκλινοῦμεν, καὶ οὐκ ἔτι ἀδιαφόρως βιωτέον. οὐδὲ ἀναίδην δουλευτέον τοῖς ἀτιμοτάτοις μέρεσιν ἡμῶν, γαστρὶ καὶ αἰδοίοις, δι᾿ ἐπιθυμίαν κολα κευόντων τὸν ἡμέτερον νεκρόν (24). Τρέφεται γὰρ καὶ ζωοποιεῖται διακονουμένη εἰς ἀπόλαυσιν ἐπιθυ- μία, καθάπερ ἔμπαλιν κολουομένη μαραίνεται. Πῶς δέ ἐστι δυνατὸν, ἡττηθέντα τῶν τοῦ σώματος ἡδονῶν, ἐξομοιοῦσθαι τῷ Κυρίῳ, ἢ γνῶσιν ἔχειν Θεοῦ ; Πά- σης γὰρ ἡδονῆς ἐπιθυμία κατάρχει· ἐπιθυμία δὲ λύ πη τις καὶ φροντὶς, δι᾿ ἔνδειαν ορεγομένη τινός. Ωστ' οὐκ ἄλλο τί μοι δοκοῦσιν οἱ τοῦτον ἐπανῃρη- μένοι τὸν τρόπον, ἀλλ᾽ ἢ τὸ λεγόμενον δὴ τοῦτο, Πρός τ' αἴσχεσιν άλγεα πάσχειν· ἐπίσπαστον ἑαυτοῖς αἱρούμενοι κακὸν (25), νῦν καὶ ἐς ὕστερον. Εἰ μὲν οὖν πάντα ἐξῆν, καὶ μηδὲν ἦν δέος ἀποτυχεῖν τῆς ἐλπίδος διὰ πράξεις πονηράς, ἴσως ἦν ἄν τις αὐτοῖς πρόφασις τοῦ βιοῦν κακῶς σε καὶ ἐλεεινῶς· ἐπεὶ δὲ βίος τις ἡμῖν μακάριος δι' ένα τολῶν ἐπιδέδεικται, ᾧ χρή πάντας ἑπομένους, μὴ παρακούοντας τῶν εἰρημένων τινὸς, μηδὲ ὀλιγωροῦν τας τῶν προσηκόντων, κἂν ἐλάχιστον ᾖ, ἔπεσθαι ᾗ ἂν ὁ λόγος ἡγῆται· εἰ σφαλείημεν αὐτοῦ, ἀθανάτῳ κακῷ (26) περιπεσεῖν ἀνάγκη· κατακολουθήσασι δὲ τῇ θείᾳ Γραφῇ, δι' ἧς ἐδεύουσιν οἱ πεπιστευκότες, ἐξομοιοῦσθαι κατά δύναμιν τῷ Κυρίῳ, οὐκ ἀδιαφόρως βιωτέον, ἀλλὰ καθαρευτέον εἰς δύναμιν τῶν ἡδονῶν καὶ τῶν ἐπιθυμιῶν, ἐπιμελητέον τε τῆς ψυχῆς, ᾗ τοὺς μόνῳ τῷ Θείῳ διατελεστέον. Καθαρὸς γὰρ ἂν καὶ πάσης κακίας ἀπηλλαγμένος ὁ νοῦς, δεκτικός πως υπάρχει τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως, ἀνισταμένης ἐν αὐτῷ τῆς θείας εἰκόνος· ι Καὶ πᾶς ὁ ἔχων τὴν ἐλπίδα ταύτην ἐπὶ τῷ Κυρίῳ (27), ἀγνίζει, φησὶν, ἑαυτὸν (28), καθὼς ἐκεῖνος ἀγνός ἐστιν. ο Θεοῦ δὲ γνῶσιν λαβεῖν τοῖς ἔτι ὑπὸ τῶν παθῶν ἀγο- μένοις ἀδύνατον· οὐκοῦν οὐδὲ τῆς ἐλπίδος τυχεῖν, μηδεμίαν τοῦ Θεοῦ γνῶσιν πεποιημένοις· καὶ τοῦ μὲν ἀποτυγχάνοντος τοῦδε τοῦ τέλους ἡ τοῦ Θεοῦ ἄγνοια κατηγορεῖν ἔοικε· τὸ δὲ ἀγνοεῖν τὸν Θεὸν ἡ τοῦ βίου πολιτεία παρίστησιν. Παντάπασι γὰρ ἀδύνατον ἅμα τε καὶ ἐπιστήμονα εἶναι, καὶ τὴν τοῦ σώματος * Γ. Σ, Η τάχα Ιρος ἄτρος ἐπίσπαστον κακὸν ἕξει. Επίσπαστον, αὐθαίρετον, ὅπερ ἑαυτῷ ας ἐπισπᾶται κακόν. ἀπὸ τῶν ὀρνίθων δελεαζομένων, καὶ ἑαυτοῖς τὸν ὄλεθρον ἐπισπωμένων. 'Η δέ τοι οὐ θνητή, ἀλλ' ἀθάνατον κακόν ἐστι. +145 STROMATUM LIB. III. a Irrtalem, in occasionem carni ^,, ex sententia Apostoli. Si autem cupiditati est obsequendum, et quæ probrosa est et turpis vita tanquam indiffe- rens est eligenda, ut ipsi dicunt; aut cupiditatibus est omnino parendum, et si hoc ita est, facienda sunt quævis impudicissima et maxime nefaria, eos sequendo, qui nobis persuadent : aut sunt ali- quæ declinandæ cupiditates, et non est amplius vi- vendum indifferenter, neque est impudenter ser- viendum vilissimis et abjectissimis nostris parti- bus, ventri et pudendis, dumn cupiditate ducti no- stro blandimur cadaveri. Nutritur enim et vivifica- tur cupiditas, dum ei voluptates ministrantur : quemadmodum rursus si impediatur et interturbe- B tur, flaccescit. Quomodo autem fieri potest, ut qui victus est a voluptatibus corporis, Domino assimiletur, aut Dei habeat cognitionem? Omnis enim voluptatis principium est cupiditas: cupiditas autem est molestia et sollicitudo, quæ propter egesta- tem aliquid appetit. Quare nihil aliud mihi videntur, qui hanc vitæ rationem suscipiunt, quam quod dicitur, . • C Ultra ignominiam sentire dolores; nec ti- ut qui malum a se accersitum, nunc et in poste- rum eligant. Si ergo omnia licerent, ▸ mendum esset ne a spe excideremus propter ma- las actiones, esset fortasse eis aliquis praetextus, D ED. POTTER, ED. PARIS. a Galat. v, 13. b Joan. 1, 5. cur male viverent et miserabiliter. Quoniam autem vita beata nobis ostensa est per præcepta, quai oportet omnes sequentes, nec aliquid eorum, quæ dicta sunt, perperam intelligentes, nec eorum, quæ convenit, aliquid, etsi sit vel minimum, contem mentes, sequi quo logos ducit; quia, si ab eo aber- superius p. edit. Paris. .... Homerus Odyss. vers. 72: Certe cito Irus infelix accersilum a se malum [habebit. Hesychius : Metaphoram aiunt ductami raverimus, in malum immortale incidamus necesse est; si divinam autem Scripturam secuti fuerimus, per quam ingrediuntur, qui crediderunt, ut Domi- no, quoad fieri potest, assimilentur, non est viven- dum indifferenter, seul pro viribus mundos esse oportet a voluptatibus et cupiditatibus, curaque est gerenda animæ, qua apud solum Deum perseve- randum est. Mens enim, quæ est munda et al omni vitio libera, est quodammodo apta ad potesta- tem Dei suscipiendam, cum divina in ea assurgat imago : . Et quicunque habet hanc spem in Do- mino, seipsum, o inquit, c nrumdum castumque facit, quatenus ille est castus b. Ut ii autem acci- piant Dei cognitionem, qui adhuc ducuntur ab ale- ctibus, minime potest fieri : ergo nec ut finem asse- quantur, cum nullam habeant Dei cognitionem. Et eua quidem, qui hunc finem non assequitur, accusare videtur Dei ignoratio; ut Deus autem ignoretur, efli- Odyss. M, vers. 18, ubi de Charybdi hæc dicit poeta : Illa sane non mortalis, sed immortale malum est. Dum ergo speret unusquisque similem ɛe fore Deo, castificet semetipsum, • siculi est castus ille. » COLLECT. (24) Νεκρόν. Sic humanum corpus appellat, ut (25) Επίσπαστον κακόν. Plasis poetica. (26) Αθανάτῳ κακῷ. Phrasis Homerica, ex (27) Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Ἐπ' αὐτῷ, Joann. (28) Αγνίζει.... ἑαυτόν. Didymnus in Comrnent.:
«πάντες [ὡς] ὑμεῖς ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσεσθε καὶ σὴς βρώσεται ὑμᾶς.» ἀλλ’ οὐδὲ ἡμεῖς ἀντιλέγομεν τῇ γραφῇ, ὅτι φθαρτὰ ἡμῖν τὰ σώματα καὶ φύσει ῥευστά· τάχα δ’ ἂν καὶ οἷς διελέγετο ὡς ἁμαρτωλοῖς προφητεύοι φθοράν. ὁ σωτὴρ δὲ οὐ περὶ τεκνοποιίας εἴρηκεν, ἀλλ’ εἰς μετάδοσιν κοινωνίας προτρέπων τοὺς κτᾶσθαι μόνον τὴν τοῦ πλούτου περιουσίαν, ἐπικουρεῖν δὲ τοῖς δεομένοις μὴ βουλομένους. διό φησιν· «ἐργάζεσθε μὴ τὴν ἀπολλυμένην βρῶσιν, ἀλλὰ τὴν μένουσαν εἰς ζωὴν αἰώνιον.» ὁμοίως δὲ κἀκεῖνο κομίζουσι τὸ ῥητόν· «οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος ἐκείνου οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίζονται.» ἀλλὰ τὸ ἐρώτημα τοῦτο [τὸ] περὶ νεκρῶν ἀναστάσεως καὶ τοὺς πυνθανομένους αὐτοὺς ἐὰν ἀναπεμπάσηταί τις, οὐκ ἀποδοκιμάζοντα τὸν γάμον εὑρήσει τὸν κύριον, θεραπεύοντα δὲ τὴν κατὰ τὴν ἀνάστασιν τῆς σαρκικῆς ἐπιθυμίας προσδοκίαν.
ἤτοι πάντα ταῖς ἐπιθυμίαις πειστέον καὶ εἰ τοῦτο, τα Δ ἀσελγέστατα καὶ ἀνοσιώτατα πρακτέον ἅπαντα, ἐπου μένους τοῖς ἀναπείθουσιν ἡμᾶς· ἢ τῶν ἐπιθυμιών τινας ἐκκλινοῦμεν, καὶ οὐκ ἔτι ἀδιαφόρως βιωτέον. οὐδὲ ἀναίδην δουλευτέον τοῖς ἀτιμοτάτοις μέρεσιν ἡμῶν, γαστρὶ καὶ αἰδοίοις, δι᾿ ἐπιθυμίαν κολα κευόντων τὸν ἡμέτερον νεκρόν (24). Τρέφεται γὰρ καὶ ζωοποιεῖται διακονουμένη εἰς ἀπόλαυσιν ἐπιθυ- μία, καθάπερ ἔμπαλιν κολουομένη μαραίνεται. Πῶς δέ ἐστι δυνατὸν, ἡττηθέντα τῶν τοῦ σώματος ἡδονῶν, ἐξομοιοῦσθαι τῷ Κυρίῳ, ἢ γνῶσιν ἔχειν Θεοῦ ; Πά- σης γὰρ ἡδονῆς ἐπιθυμία κατάρχει· ἐπιθυμία δὲ λύ πη τις καὶ φροντὶς, δι᾿ ἔνδειαν ορεγομένη τινός. Ωστ' οὐκ ἄλλο τί μοι δοκοῦσιν οἱ τοῦτον ἐπανῃρη- μένοι τὸν τρόπον, ἀλλ᾽ ἢ τὸ λεγόμενον δὴ τοῦτο, Πρός τ' αἴσχεσιν άλγεα πάσχειν· ἐπίσπαστον ἑαυτοῖς αἱρούμενοι κακὸν (25), νῦν καὶ ἐς ὕστερον. Εἰ μὲν οὖν πάντα ἐξῆν, καὶ μηδὲν ἦν δέος ἀποτυχεῖν τῆς ἐλπίδος διὰ πράξεις πονηράς, ἴσως ἦν ἄν τις αὐτοῖς πρόφασις τοῦ βιοῦν κακῶς σε καὶ ἐλεεινῶς· ἐπεὶ δὲ βίος τις ἡμῖν μακάριος δι' ένα τολῶν ἐπιδέδεικται, ᾧ χρή πάντας ἑπομένους, μὴ παρακούοντας τῶν εἰρημένων τινὸς, μηδὲ ὀλιγωροῦν τας τῶν προσηκόντων, κἂν ἐλάχιστον ᾖ, ἔπεσθαι ᾗ ἂν ὁ λόγος ἡγῆται· εἰ σφαλείημεν αὐτοῦ, ἀθανάτῳ κακῷ (26) περιπεσεῖν ἀνάγκη· κατακολουθήσασι δὲ τῇ θείᾳ Γραφῇ, δι' ἧς ἐδεύουσιν οἱ πεπιστευκότες, ἐξομοιοῦσθαι κατά δύναμιν τῷ Κυρίῳ, οὐκ ἀδιαφόρως βιωτέον, ἀλλὰ καθαρευτέον εἰς δύναμιν τῶν ἡδονῶν καὶ τῶν ἐπιθυμιῶν, ἐπιμελητέον τε τῆς ψυχῆς, ᾗ τοὺς μόνῳ τῷ Θείῳ διατελεστέον. Καθαρὸς γὰρ ἂν καὶ πάσης κακίας ἀπηλλαγμένος ὁ νοῦς, δεκτικός πως υπάρχει τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως, ἀνισταμένης ἐν αὐτῷ τῆς θείας εἰκόνος· ι Καὶ πᾶς ὁ ἔχων τὴν ἐλπίδα ταύτην ἐπὶ τῷ Κυρίῳ (27), ἀγνίζει, φησὶν, ἑαυτὸν (28), καθὼς ἐκεῖνος ἀγνός ἐστιν. ο Θεοῦ δὲ γνῶσιν λαβεῖν τοῖς ἔτι ὑπὸ τῶν παθῶν ἀγο- μένοις ἀδύνατον· οὐκοῦν οὐδὲ τῆς ἐλπίδος τυχεῖν, μηδεμίαν τοῦ Θεοῦ γνῶσιν πεποιημένοις· καὶ τοῦ μὲν ἀποτυγχάνοντος τοῦδε τοῦ τέλους ἡ τοῦ Θεοῦ ἄγνοια κατηγορεῖν ἔοικε· τὸ δὲ ἀγνοεῖν τὸν Θεὸν ἡ τοῦ βίου πολιτεία παρίστησιν. Παντάπασι γὰρ ἀδύνατον ἅμα τε καὶ ἐπιστήμονα εἶναι, καὶ τὴν τοῦ σώματος * Γ. Σ, Η τάχα Ιρος ἄτρος ἐπίσπαστον κακὸν ἕξει. Επίσπαστον, αὐθαίρετον, ὅπερ ἑαυτῷ ας ἐπισπᾶται κακόν. ἀπὸ τῶν ὀρνίθων δελεαζομένων, καὶ ἑαυτοῖς τὸν ὄλεθρον ἐπισπωμένων. 'Η δέ τοι οὐ θνητή, ἀλλ' ἀθάνατον κακόν ἐστι. +145 STROMATUM LIB. III. a Irrtalem, in occasionem carni ^,, ex sententia Apostoli. Si autem cupiditati est obsequendum, et quæ probrosa est et turpis vita tanquam indiffe- rens est eligenda, ut ipsi dicunt; aut cupiditatibus est omnino parendum, et si hoc ita est, facienda sunt quævis impudicissima et maxime nefaria, eos sequendo, qui nobis persuadent : aut sunt ali- quæ declinandæ cupiditates, et non est amplius vi- vendum indifferenter, neque est impudenter ser- viendum vilissimis et abjectissimis nostris parti- bus, ventri et pudendis, dumn cupiditate ducti no- stro blandimur cadaveri. Nutritur enim et vivifica- tur cupiditas, dum ei voluptates ministrantur : quemadmodum rursus si impediatur et interturbe- B tur, flaccescit. Quomodo autem fieri potest, ut qui victus est a voluptatibus corporis, Domino assimiletur, aut Dei habeat cognitionem? Omnis enim voluptatis principium est cupiditas: cupiditas autem est molestia et sollicitudo, quæ propter egesta- tem aliquid appetit. Quare nihil aliud mihi videntur, qui hanc vitæ rationem suscipiunt, quam quod dicitur, . • C Ultra ignominiam sentire dolores; nec ti- ut qui malum a se accersitum, nunc et in poste- rum eligant. Si ergo omnia licerent, ▸ mendum esset ne a spe excideremus propter ma- las actiones, esset fortasse eis aliquis praetextus, D ED. POTTER, ED. PARIS. a Galat. v, 13. b Joan. 1, 5. cur male viverent et miserabiliter. Quoniam autem vita beata nobis ostensa est per præcepta, quai oportet omnes sequentes, nec aliquid eorum, quæ dicta sunt, perperam intelligentes, nec eorum, quæ convenit, aliquid, etsi sit vel minimum, contem mentes, sequi quo logos ducit; quia, si ab eo aber- superius p. edit. Paris. .... Homerus Odyss. vers. 72: Certe cito Irus infelix accersilum a se malum [habebit. Hesychius : Metaphoram aiunt ductami raverimus, in malum immortale incidamus necesse est; si divinam autem Scripturam secuti fuerimus, per quam ingrediuntur, qui crediderunt, ut Domi- no, quoad fieri potest, assimilentur, non est viven- dum indifferenter, seul pro viribus mundos esse oportet a voluptatibus et cupiditatibus, curaque est gerenda animæ, qua apud solum Deum perseve- randum est. Mens enim, quæ est munda et al omni vitio libera, est quodammodo apta ad potesta- tem Dei suscipiendam, cum divina in ea assurgat imago : . Et quicunque habet hanc spem in Do- mino, seipsum, o inquit, c nrumdum castumque facit, quatenus ille est castus b. Ut ii autem acci- piant Dei cognitionem, qui adhuc ducuntur ab ale- ctibus, minime potest fieri : ergo nec ut finem asse- quantur, cum nullam habeant Dei cognitionem. Et eua quidem, qui hunc finem non assequitur, accusare videtur Dei ignoratio; ut Deus autem ignoretur, efli- Odyss. M, vers. 18, ubi de Charybdi hæc dicit poeta : Illa sane non mortalis, sed immortale malum est. Dum ergo speret unusquisque similem ɛe fore Deo, castificet semetipsum, • siculi est castus ille. » COLLECT. (24) Νεκρόν. Sic humanum corpus appellat, ut (25) Επίσπαστον κακόν. Plasis poetica. (26) Αθανάτῳ κακῷ. Phrasis Homerica, ex (27) Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Ἐπ' αὐτῷ, Joann. (28) Αγνίζει.... ἑαυτόν. Didymnus in Comrnent.:
PG 8:1189τὸ δὲ «οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος τούτου» οὐ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῶν ἄλλου τινὸς αἰῶνος υἱῶν εἴρηκεν, ἀλλ’ ἐπ’ ἴσης τῷ «οἱ ἐν τούτῳ γενόμενοι τῷ αἰῶνι», διὰ τὴν γένεσιν υἱοὶ ὄντες, γεννῶσι καὶ γεννῶνται, ἐπεὶ μὴ ἄνευ γενέσεώς τις ⟨εἰς⟩ τόνδε τὸν βίον παρελεύσεται, ἀλλ’ ἥδε ἡ γένεσις τὴν ὁμοίαν ἐπιδεχομένη φθορὰν οὐκέτι ἀναμένει τὸν ἅπαξ τοῦδε τοῦ βίου κεχωρισμένον. «εἷς μὲν οὖν ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς,» ἀλλὰ καὶ ἁπάντων πατὴρ κατὰ τὴν δημιουργίαν αὐτός. «μὴ καλέσητε οὖν ὑμῖν ἐπὶ τῆς γῆς πατέρα» φησίν, οἷον μὴ αἴτιον ἡγήσησθε τὸν σπείραντα ὑμᾶς τὴν κατὰ σάρκα σπορὰν τῆς οὐσίας ὑμῶν, ἀλλὰ συναίτιον γενέσεως, μᾶλλον δὲ διάκονον γενέσεως. οὕτως οὖν ἐπιστραφέντας ἡμᾶς αὖθις ὡς τὰ παιδία γενέσθαι βούλεται, τὸν ὄντως πατέρα ἐπιγνόντας, δι’ ὕδατος ἀναγεννηθέντας, ἄλλης ταύτης οὔσης ⟨ἢ τῆς⟩ ἐν τῇ κτίσει σπορᾶς. ναί, φησίν, «ὁ ἄγαμος μεριμνᾷ τὰ τοῦ κυρίου· ὁ δὲ γαμήσας πῶς ἀρέσει τῇ γυναικί·» τί δέ; οὐκ ἔξεστι καὶ τῇ γυναικὶ κατὰ θεὸν ἀρέσκοντας εὐχαριστεῖν τῷ θεῷ; οὐχὶ δὲ ἐφεῖται καὶ τῷ γεγαμηκότι σὺν καὶ τῇ συζύγῳ μεριμνᾶν τὰ τοῦ κυρίου;
ποτὲ δύναται τὸ ἀγαθὸν εἶναι τῇ ἡδονῇ, ἢ μόνον εξ ναι τὸ καλὸν ἀγαθὸν (30) ἢ καὶ μόνον καλὸν τὸν Εὐ ριον, καὶ μόνον ἀγαθὸν τὸν Θεὸν, καὶ μόνον ἐραστόν· • Ἐν Χριστῷ δὲ περιετμήθητε περιτομῇ ἀχειρο ποιήτῳ, ἐν τῇ ἀπεκδύσει τοῦ σώματος τῆς σαρ κὸς (31), ἐν τῇ περιτομῇ τοῦ Χριστοῦ. Εἰ οὖν συν ηγέρθητε τῷ Χριστῷ, τὰ ἄνω ζητεῖτε (52), τὰ είναι φρονεῖτε, μὴ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς· ἀπεθάνετε γὰρ, καὶ ἡ ζωὴ ὑμῶν κέκρυπται σὺν τῷ Χριστῷ ἐν τῷ Θεῷ· ν οὐχὶ δὲ πορνεία, ἣν ἀσκοῦσιν. « Νεκρώσατε οὖν τὰ μέλη (53) τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορνείαν, ἀκαθαρσίαν, πάθος, ἐπιθυμίαν, δι' ἃ ἔρχεται ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ. ᾿Αποθέσθωσαν οὖν καὶ αὐτοὶ (54) ὀργὴν, θυμόν, κα· κίαν, βλασφημίαν, αἰσχρολογίαν ἐκ τοῦ στόματος αύτ τῶν, ἀπεκδυσάμενοι τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. σὺν ταῖς ἐπιθυμίαις, καὶ ἐνδυσάμενοι τὸν νέον τὸν ἀνακαινού μενον εἰς ἐπίγνωσιν κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος αὐτ τόν. » Τὰ γὰρ τῆς πολιτείας ἐλέγχει σαφῶς τους ἐγνωκότας τὰς ἐντολάς· ἐπεὶ οἷος ὁ λόγος, τοῖος ὁ βίος (55)· ἀπὸ δὲ τῶν καρπῶν τὸ δένδρον (36), οὐκ ἀπὸ τῶν ἀνθῶν καὶ πετάλων, γνωρίζεται. Η γνώσις οὖν ἐκ τοῦ καρποῦ καὶ τῆς πολιτείας, οὐκ ἐκ τοῦ λόγου καὶ τοῦ ἄνθους· οὐ γὰρ λόγον ψιλόν εἶναι τὴν γνωσίν φαμεν, ἀλλά τινα ἐπιστήμην θείαν· καὶ φῶς ἐκεῖνο τὸ ἐν τῇ ψυχῇ ἐγγενόμενον ἐκ τῆς κατὰ τὰς ἐντολὰς ὑπακοῆς, τὸ πάντα κατάδηλα ποιοῦν, τά τε ἐν γενέσει, αὐτόν τε τὸν ἄνθρωπον, ἑαυτόν τε γινώ σκειν παρασκευάζον, καὶ τοῦ Θεοῦ ἐπήβολον καθί στασθαι διδάσκον· ὡς γὰρ (37) ὀφθαλμὸς ἐν σώμα- τι, τοῦτο ἐν τῷ νῷ ἡ γνῶσις. Μηδὲ λεγόντων ἐλευθε ρίαν τὴν ὑπὸ ἡδονῆς δουλείαν, καθάπερ οἱ τὴν χολήν γλυκεῖαν· ἡμεῖς γὰρ ἐλευθερίαν μεμαθήκαμεν, εν ὁ Κύριος ἡμᾶς ἐλευθεροῖ μόνος, ἀπολύων τῶν ἡδο νῶν τε καὶ τῶν ἐπιθυμιῶν, καὶ τῶν ἄλλων παθών. • Ὁ λέγων· Ἔγνωκα τὸν Κύριον (38), καὶ τὰς ἐν τολὰς αὐτοῦ μὴ τηρῶν, ψεύστης ἐστὶν, καὶ ἐν τούτῳ ἡ ἀλήθεια οὐκ ἔστιν, ο Ιωάννης λέγει Α κολακείαν ἐπαισχύνεσθαι (29)· οὐδὲ γὰρ συνάδει Β Νενί Τοῖς δὲ εὐφήμως (59) δι' ἐγκρατείας ἀσεβοῦσιν εἰς τε τὴν κτίσιν καὶ τὸν ἅγιον Δημιουργόν, τὸν παντο © νεσθαι : ἢ μόνον, ή καὶ μόνον εἶναι τὸ καλὸν ἀγαθόν. Ζητεῖτε. Οὗ ὁ Χριστός ἐστιν ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ καθήμενος Επιθυ μίαν κακὴν, καὶ τὴν πλεονεξίαν, ἥτις ἐστὶν ἐν εἴδω λολατρεία. ἀπόθεσθε καὶ ὑμεῖς τὰ πάντα, στό ματος αὐτῶν, μὴ ψεύδεσθαι ἀλλήλοις, ἀπεκδ᾽ άνθρωπον τον ταῖς πράξεσιν αὐτοῦ, καὶ ἐνδισ. Οἷος ὁ τρόπος, τοιοῦτον εἶναι καὶ τὸν λόγον, καρποῦ τὸ δένδρον γινώσκεται. xιι, 35. • Οἱ δὲ ἀντιτασσόμενοι τῇ κτίσει τοῦ Θεοῦ διὰ τῆς εὐ φήμου ἐγκρατείας. CLEMENTIS ALEXANDRINI cit & vitæ institutio. Omnino enim feri non po- test, ut quis simul sit et scientia præditus, et blan- diri corpori nun erubescat. Neque enim potest un- quam convenire, quod voluptas sit bonum, cum eo, quod bonum sit solum pulchrum et honestum: vel etiam cum eo, quod solus sit pulcher Dominus, et solus bonus Deus, et solus amabilis. In Christo autem circumcisi estis, eircumcisione non manu facta, in exspoliatione corporis carnis, in circumci- sione Christi ª. Si ergo cum Christo consurrexistis, quæ: sursum sunt quærite, quæ sursum sunt sapite, non quæ sunt super terram. Mortui enim estis, et vita vestra absconsa est cum Christo in Deo; › non autem ea, quam exercent, fornicatio. • Mortificate ergo membra, quæ sunt super terram, fornication nem, immunditiam, passionem, desiderium, pro- pter quæ venit ira Dei. Deponant ergo ipsi quoque iram, indignationem, vitium, maledictum, turpem sermonem ex ore suo, exuentes veterem hominem cum concupiscentiis, et induentes novum, qui re- novatur in agnitionem, ad imaginem ejus, qui creavit ipsum b. » Vitæ enim institutio aperte eos arguit, qui mandala novere : qualis enim serv mo, talis est vita. Arbor autem cognoscitur ex fru- ctibus, non ex floribus et foliis ac ranis. Cognitio ergo est ex fructu et vitæ institutione, non ex ser- mone et flore. Non enim nudum sermoneın dicimus esse cognitionem, sed quandam divinam scientiam, et lucem illam, quæ innata animæ ex præceptorum obedientia, omnia, quæ per generationem oriuntur, manifesta facit, et hominem instruit, ut seipsum cognoscat, et qua ratione compos fieri possit, edo- cet. Quod enim oculus est in corpore, hoc est in înente cognitio. Neque dicant libertatem, qua quis voluptati servit, sicut ii, qui bilena dicunt dulcem. Nos enim didicimus libertatem, qua Dominus no- ster nos liberat a voluptatibus, et a cupiditatibus, et aliis perturbationibus solvens. c Qui dicit : Dominum, et mandata ejus non servat, mendax est, et in eo veritas non est <, > ait Joannes. C CAPUT VI. Secundum genus hæreticorum aggreditur, illorum scilicet qui ex impia de Deo omnium conditore sententia, continentiam exercent. Joan. 11, 4. Adversus autem alterum genus hæreticorum, qui D speciose per continentiam impie se gerunt, tum in ✈ P. ED. POTTER, • Col. 11, 11. b Ibid. 1, 4, 10. quod viderunt etiam inter pres et Lowthius. e que solum » relative: sed legendun esse, probat etiam Herveti versio. SYLBURG.-Legen- dum LowTH. Bibl. Coloss. (32 addunt vulg. Bibl. Coloss., ubi mox, et rur- sum cilium Epist. : «Apud Græcos in proverbium ces- sit : Talis hominibus fuit oratio, qualis vila. Erasmus Chil. 1, cent. 6, prov. 50, ex Aristide Græcum affert: sed melius expressum habes e Clemente. COLLECT.--Conf. quæ sub finem Protreptici adnotata sunt. Matth. quod enim. » SYLBURG. (29) Επαισχύνεσθαι. Scribendum οὐκ ἐπαισχύ (30) "Η μόνον εἶναι τὸ καλὸν ἀγαθόν. Flor. edit. (31) Τῆς σαρκός. Τῶν ἁμαρτιῶν τῆς σαρκός, vulg. (33) Μέλη. Μέλη ὑμῶν Coloss. ubi mox, (34) Αποθέσθωσαν οὖν καὶ αὐτοί. Νυνὶ δὲ καὶ (35) Οἷος ὁ λόγος, τοῖος ὁ βίος. Seneca ad La- (36) Δένδρον. Respicit Christi elatum: Ἐκ τοῦ (37) Ως γάρ. Forte rectius 8 γάρ, vel ἅπερ γάρ, (38) Τὸν Κύριον. Αὐτόν, Joann. (39) Ευφήμως. Sic infra pag. 452 edit. Paris :
ἀλλὰ καθάπερ «ἡ ἄγαμος μεριμνᾷ τὰ τοῦ κυρίου, ἵνα ᾖ ἁγία καὶ τῷ σώματι καὶ τῷ πνεύματι», οὕτω καὶ ἡ γεγαμημένη τὰ τοῦ ἀνδρὸς καὶ τὰ τοῦ κυρίου μεριμνᾷ ἐν κυρίῳ, ἵνα ᾖ ἁγία καὶ τῷ σώματι καὶ τῷ πνεύματι· ἄμφω γὰρ ἅγιαι ἐν κυρίῳ, ἣ μὲν ὡς γυνή, ἣ δὲ ὡς παρθένος. πρὸς ἐντροπὴν δὲ καὶ ἀνακοπὴν τῶν εὐεπιφόρων εἰς τὸν δεύτερον γάμον ἁρμονίως ὁ ἀπόστολος ὑπέρτονον φθέγγεται καὶ αὐτίκα φησί· «πᾶν ἁμάρτημα ἐκτὸς τοῦ σώματός ἐστιν· ὁ δὲ πορνεύων εἰς τὸ ἴδιον σῶμα ἁμαρτάνει.» εἰ δὲ πορνείαν τὸν γάμον τολμᾷ τις λέγειν, πάλιν ἐπὶ τὸν νόμον καὶ τὸν κύριον ἀνατρέχων βλασφημεῖ. ὡς γὰρ ἡ πλεονεξία πορνεία λέγεται τῇ αὐταρκείᾳ ἐναντιουμένη, καὶ ὡς ⟨ἡ⟩ εἰδωλολατρεία ἐκ τοῦ ἑνὸς εἰς τοὺς πολλοὺς ἐπινέμησις οὖσα θεούς, οὕτως πορνεία ἡ ἐκ τοῦ ἑνὸς γάμου εἰς τοὺς πολλούς ἐστιν ἔκπτωσις· τριχῶς γάρ, ὡς εἰρήκαμεν, ἥ τε πορνεία ἥ τε μοιχεία παρὰ τῷ ἀποστόλῳ λαμβάνεται. ἐπὶ τούτων ὁ προφήτης φησί· «ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε», καὶ πάλιν· «κατεμιάνθης ἐν γῇ ἀλλοτρίᾳ», τὴν [τε] κοινωνίαν μιαρὰν ἡγούμενος τὴν ἀλλοτρίῳ σώματι συμπλακεῖσαν καὶ μὴ τῷ κατὰ συζυγίαν εἰς παιδοποιίαν διδομένῳ.
ποτὲ δύναται τὸ ἀγαθὸν εἶναι τῇ ἡδονῇ, ἢ μόνον εξ ναι τὸ καλὸν ἀγαθὸν (30) ἢ καὶ μόνον καλὸν τὸν Εὐ ριον, καὶ μόνον ἀγαθὸν τὸν Θεὸν, καὶ μόνον ἐραστόν· • Ἐν Χριστῷ δὲ περιετμήθητε περιτομῇ ἀχειρο ποιήτῳ, ἐν τῇ ἀπεκδύσει τοῦ σώματος τῆς σαρ κὸς (31), ἐν τῇ περιτομῇ τοῦ Χριστοῦ. Εἰ οὖν συν ηγέρθητε τῷ Χριστῷ, τὰ ἄνω ζητεῖτε (52), τὰ είναι φρονεῖτε, μὴ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς· ἀπεθάνετε γὰρ, καὶ ἡ ζωὴ ὑμῶν κέκρυπται σὺν τῷ Χριστῷ ἐν τῷ Θεῷ· ν οὐχὶ δὲ πορνεία, ἣν ἀσκοῦσιν. « Νεκρώσατε οὖν τὰ μέλη (53) τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορνείαν, ἀκαθαρσίαν, πάθος, ἐπιθυμίαν, δι' ἃ ἔρχεται ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ. ᾿Αποθέσθωσαν οὖν καὶ αὐτοὶ (54) ὀργὴν, θυμόν, κα· κίαν, βλασφημίαν, αἰσχρολογίαν ἐκ τοῦ στόματος αύτ τῶν, ἀπεκδυσάμενοι τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. σὺν ταῖς ἐπιθυμίαις, καὶ ἐνδυσάμενοι τὸν νέον τὸν ἀνακαινού μενον εἰς ἐπίγνωσιν κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος αὐτ τόν. » Τὰ γὰρ τῆς πολιτείας ἐλέγχει σαφῶς τους ἐγνωκότας τὰς ἐντολάς· ἐπεὶ οἷος ὁ λόγος, τοῖος ὁ βίος (55)· ἀπὸ δὲ τῶν καρπῶν τὸ δένδρον (36), οὐκ ἀπὸ τῶν ἀνθῶν καὶ πετάλων, γνωρίζεται. Η γνώσις οὖν ἐκ τοῦ καρποῦ καὶ τῆς πολιτείας, οὐκ ἐκ τοῦ λόγου καὶ τοῦ ἄνθους· οὐ γὰρ λόγον ψιλόν εἶναι τὴν γνωσίν φαμεν, ἀλλά τινα ἐπιστήμην θείαν· καὶ φῶς ἐκεῖνο τὸ ἐν τῇ ψυχῇ ἐγγενόμενον ἐκ τῆς κατὰ τὰς ἐντολὰς ὑπακοῆς, τὸ πάντα κατάδηλα ποιοῦν, τά τε ἐν γενέσει, αὐτόν τε τὸν ἄνθρωπον, ἑαυτόν τε γινώ σκειν παρασκευάζον, καὶ τοῦ Θεοῦ ἐπήβολον καθί στασθαι διδάσκον· ὡς γὰρ (37) ὀφθαλμὸς ἐν σώμα- τι, τοῦτο ἐν τῷ νῷ ἡ γνῶσις. Μηδὲ λεγόντων ἐλευθε ρίαν τὴν ὑπὸ ἡδονῆς δουλείαν, καθάπερ οἱ τὴν χολήν γλυκεῖαν· ἡμεῖς γὰρ ἐλευθερίαν μεμαθήκαμεν, εν ὁ Κύριος ἡμᾶς ἐλευθεροῖ μόνος, ἀπολύων τῶν ἡδο νῶν τε καὶ τῶν ἐπιθυμιῶν, καὶ τῶν ἄλλων παθών. • Ὁ λέγων· Ἔγνωκα τὸν Κύριον (38), καὶ τὰς ἐν τολὰς αὐτοῦ μὴ τηρῶν, ψεύστης ἐστὶν, καὶ ἐν τούτῳ ἡ ἀλήθεια οὐκ ἔστιν, ο Ιωάννης λέγει Α κολακείαν ἐπαισχύνεσθαι (29)· οὐδὲ γὰρ συνάδει Β Νενί Τοῖς δὲ εὐφήμως (59) δι' ἐγκρατείας ἀσεβοῦσιν εἰς τε τὴν κτίσιν καὶ τὸν ἅγιον Δημιουργόν, τὸν παντο © νεσθαι : ἢ μόνον, ή καὶ μόνον εἶναι τὸ καλὸν ἀγαθόν. Ζητεῖτε. Οὗ ὁ Χριστός ἐστιν ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ καθήμενος Επιθυ μίαν κακὴν, καὶ τὴν πλεονεξίαν, ἥτις ἐστὶν ἐν εἴδω λολατρεία. ἀπόθεσθε καὶ ὑμεῖς τὰ πάντα, στό ματος αὐτῶν, μὴ ψεύδεσθαι ἀλλήλοις, ἀπεκδ᾽ άνθρωπον τον ταῖς πράξεσιν αὐτοῦ, καὶ ἐνδισ. Οἷος ὁ τρόπος, τοιοῦτον εἶναι καὶ τὸν λόγον, καρποῦ τὸ δένδρον γινώσκεται. xιι, 35. • Οἱ δὲ ἀντιτασσόμενοι τῇ κτίσει τοῦ Θεοῦ διὰ τῆς εὐ φήμου ἐγκρατείας. CLEMENTIS ALEXANDRINI cit & vitæ institutio. Omnino enim feri non po- test, ut quis simul sit et scientia præditus, et blan- diri corpori nun erubescat. Neque enim potest un- quam convenire, quod voluptas sit bonum, cum eo, quod bonum sit solum pulchrum et honestum: vel etiam cum eo, quod solus sit pulcher Dominus, et solus bonus Deus, et solus amabilis. In Christo autem circumcisi estis, eircumcisione non manu facta, in exspoliatione corporis carnis, in circumci- sione Christi ª. Si ergo cum Christo consurrexistis, quæ: sursum sunt quærite, quæ sursum sunt sapite, non quæ sunt super terram. Mortui enim estis, et vita vestra absconsa est cum Christo in Deo; › non autem ea, quam exercent, fornicatio. • Mortificate ergo membra, quæ sunt super terram, fornication nem, immunditiam, passionem, desiderium, pro- pter quæ venit ira Dei. Deponant ergo ipsi quoque iram, indignationem, vitium, maledictum, turpem sermonem ex ore suo, exuentes veterem hominem cum concupiscentiis, et induentes novum, qui re- novatur in agnitionem, ad imaginem ejus, qui creavit ipsum b. » Vitæ enim institutio aperte eos arguit, qui mandala novere : qualis enim serv mo, talis est vita. Arbor autem cognoscitur ex fru- ctibus, non ex floribus et foliis ac ranis. Cognitio ergo est ex fructu et vitæ institutione, non ex ser- mone et flore. Non enim nudum sermoneın dicimus esse cognitionem, sed quandam divinam scientiam, et lucem illam, quæ innata animæ ex præceptorum obedientia, omnia, quæ per generationem oriuntur, manifesta facit, et hominem instruit, ut seipsum cognoscat, et qua ratione compos fieri possit, edo- cet. Quod enim oculus est in corpore, hoc est in înente cognitio. Neque dicant libertatem, qua quis voluptati servit, sicut ii, qui bilena dicunt dulcem. Nos enim didicimus libertatem, qua Dominus no- ster nos liberat a voluptatibus, et a cupiditatibus, et aliis perturbationibus solvens. c Qui dicit : Dominum, et mandata ejus non servat, mendax est, et in eo veritas non est <, > ait Joannes. C CAPUT VI. Secundum genus hæreticorum aggreditur, illorum scilicet qui ex impia de Deo omnium conditore sententia, continentiam exercent. Joan. 11, 4. Adversus autem alterum genus hæreticorum, qui D speciose per continentiam impie se gerunt, tum in ✈ P. ED. POTTER, • Col. 11, 11. b Ibid. 1, 4, 10. quod viderunt etiam inter pres et Lowthius. e que solum » relative: sed legendun esse, probat etiam Herveti versio. SYLBURG.-Legen- dum LowTH. Bibl. Coloss. (32 addunt vulg. Bibl. Coloss., ubi mox, et rur- sum cilium Epist. : «Apud Græcos in proverbium ces- sit : Talis hominibus fuit oratio, qualis vila. Erasmus Chil. 1, cent. 6, prov. 50, ex Aristide Græcum affert: sed melius expressum habes e Clemente. COLLECT.--Conf. quæ sub finem Protreptici adnotata sunt. Matth. quod enim. » SYLBURG. (29) Επαισχύνεσθαι. Scribendum οὐκ ἐπαισχύ (30) "Η μόνον εἶναι τὸ καλὸν ἀγαθόν. Flor. edit. (31) Τῆς σαρκός. Τῶν ἁμαρτιῶν τῆς σαρκός, vulg. (33) Μέλη. Μέλη ὑμῶν Coloss. ubi mox, (34) Αποθέσθωσαν οὖν καὶ αὐτοί. Νυνὶ δὲ καὶ (35) Οἷος ὁ λόγος, τοῖος ὁ βίος. Seneca ad La- (36) Δένδρον. Respicit Christi elatum: Ἐκ τοῦ (37) Ως γάρ. Forte rectius 8 γάρ, vel ἅπερ γάρ, (38) Τὸν Κύριον. Αὐτόν, Joann. (39) Ευφήμως. Sic infra pag. 452 edit. Paris :
PG 8:1191ὅθεν καὶ ὁ ἀπόστολος «βούλομαι οὖν» φησὶ «νεωτέρας γαμεῖν, τεκνογονεῖν, οἰκοδεσποτεῖν, μηδεμίαν ἀφορμὴν διδόναι τῷ ἀντικειμένῳ λοιδορίας χάριν· ἤδη γάρ τινες ἐξετράπησαν ὀπίσω τοῦ σατανᾶ.» ναὶ μὴν καὶ τὸν τῆς μιᾶς γυναικὸς ἄνδρα πάνυ ἀποδέχεται, κἂν πρεσβύτερος ᾖ κἂν διάκονος κἂν λαϊκός, ἀνεπιλήπτως γάμῳ χρώμενος· «σωθήσεται δὲ διὰ τῆς τεκνογονίας.» πάλιν τε αὖ ὁ σωτὴρ τοὺς Ἰουδαίους «γενεὰν» εἰπὼν «πονηρὰν καὶ μοιχαλίδα» διδάσκει μὴ ἐγνωκότας νόμον ὡς ὁ νόμος βούλεται, παραδόσει δὲ τῇ τῶν πρεσβυτέρων καὶ ἐντάλμασιν ἀνθρώπων κατηκολουθηκότας, μοιχεύειν τὸν νόμον, οὐχ ὡς «ἄνδρα καὶ κύριον τῆς παρθενίας» αὐτῶν δεδεγμένους. τάχα δὲ καὶ ἐπιθυμίαις δεδουλωμένους ἀλλοκότοις οἶδεν αὐτούς, δι’ ἃς καὶ συνεχῶς δουλούμενοι ταῖς ἁμαρτίαις ἐπιπράσκοντο τοῖς ἀλλοφύλοις, ἐπεὶ παρά γε τοῖς Ἰουδαίοις οὐκ ἦσαν ἀποδεδειγμέναι γυναῖκες κοιναί, ἀλλὰ καὶ ἡ μοιχεία ἀπηγόρευτο.
ποτὲ δύναται τὸ ἀγαθὸν εἶναι τῇ ἡδονῇ, ἢ μόνον εξ ναι τὸ καλὸν ἀγαθὸν (30) ἢ καὶ μόνον καλὸν τὸν Εὐ ριον, καὶ μόνον ἀγαθὸν τὸν Θεὸν, καὶ μόνον ἐραστόν· • Ἐν Χριστῷ δὲ περιετμήθητε περιτομῇ ἀχειρο ποιήτῳ, ἐν τῇ ἀπεκδύσει τοῦ σώματος τῆς σαρ κὸς (31), ἐν τῇ περιτομῇ τοῦ Χριστοῦ. Εἰ οὖν συν ηγέρθητε τῷ Χριστῷ, τὰ ἄνω ζητεῖτε (52), τὰ είναι φρονεῖτε, μὴ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς· ἀπεθάνετε γὰρ, καὶ ἡ ζωὴ ὑμῶν κέκρυπται σὺν τῷ Χριστῷ ἐν τῷ Θεῷ· ν οὐχὶ δὲ πορνεία, ἣν ἀσκοῦσιν. « Νεκρώσατε οὖν τὰ μέλη (53) τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορνείαν, ἀκαθαρσίαν, πάθος, ἐπιθυμίαν, δι' ἃ ἔρχεται ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ. ᾿Αποθέσθωσαν οὖν καὶ αὐτοὶ (54) ὀργὴν, θυμόν, κα· κίαν, βλασφημίαν, αἰσχρολογίαν ἐκ τοῦ στόματος αύτ τῶν, ἀπεκδυσάμενοι τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. σὺν ταῖς ἐπιθυμίαις, καὶ ἐνδυσάμενοι τὸν νέον τὸν ἀνακαινού μενον εἰς ἐπίγνωσιν κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος αὐτ τόν. » Τὰ γὰρ τῆς πολιτείας ἐλέγχει σαφῶς τους ἐγνωκότας τὰς ἐντολάς· ἐπεὶ οἷος ὁ λόγος, τοῖος ὁ βίος (55)· ἀπὸ δὲ τῶν καρπῶν τὸ δένδρον (36), οὐκ ἀπὸ τῶν ἀνθῶν καὶ πετάλων, γνωρίζεται. Η γνώσις οὖν ἐκ τοῦ καρποῦ καὶ τῆς πολιτείας, οὐκ ἐκ τοῦ λόγου καὶ τοῦ ἄνθους· οὐ γὰρ λόγον ψιλόν εἶναι τὴν γνωσίν φαμεν, ἀλλά τινα ἐπιστήμην θείαν· καὶ φῶς ἐκεῖνο τὸ ἐν τῇ ψυχῇ ἐγγενόμενον ἐκ τῆς κατὰ τὰς ἐντολὰς ὑπακοῆς, τὸ πάντα κατάδηλα ποιοῦν, τά τε ἐν γενέσει, αὐτόν τε τὸν ἄνθρωπον, ἑαυτόν τε γινώ σκειν παρασκευάζον, καὶ τοῦ Θεοῦ ἐπήβολον καθί στασθαι διδάσκον· ὡς γὰρ (37) ὀφθαλμὸς ἐν σώμα- τι, τοῦτο ἐν τῷ νῷ ἡ γνῶσις. Μηδὲ λεγόντων ἐλευθε ρίαν τὴν ὑπὸ ἡδονῆς δουλείαν, καθάπερ οἱ τὴν χολήν γλυκεῖαν· ἡμεῖς γὰρ ἐλευθερίαν μεμαθήκαμεν, εν ὁ Κύριος ἡμᾶς ἐλευθεροῖ μόνος, ἀπολύων τῶν ἡδο νῶν τε καὶ τῶν ἐπιθυμιῶν, καὶ τῶν ἄλλων παθών. • Ὁ λέγων· Ἔγνωκα τὸν Κύριον (38), καὶ τὰς ἐν τολὰς αὐτοῦ μὴ τηρῶν, ψεύστης ἐστὶν, καὶ ἐν τούτῳ ἡ ἀλήθεια οὐκ ἔστιν, ο Ιωάννης λέγει Α κολακείαν ἐπαισχύνεσθαι (29)· οὐδὲ γὰρ συνάδει Β Νενί Τοῖς δὲ εὐφήμως (59) δι' ἐγκρατείας ἀσεβοῦσιν εἰς τε τὴν κτίσιν καὶ τὸν ἅγιον Δημιουργόν, τὸν παντο © νεσθαι : ἢ μόνον, ή καὶ μόνον εἶναι τὸ καλὸν ἀγαθόν. Ζητεῖτε. Οὗ ὁ Χριστός ἐστιν ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ καθήμενος Επιθυ μίαν κακὴν, καὶ τὴν πλεονεξίαν, ἥτις ἐστὶν ἐν εἴδω λολατρεία. ἀπόθεσθε καὶ ὑμεῖς τὰ πάντα, στό ματος αὐτῶν, μὴ ψεύδεσθαι ἀλλήλοις, ἀπεκδ᾽ άνθρωπον τον ταῖς πράξεσιν αὐτοῦ, καὶ ἐνδισ. Οἷος ὁ τρόπος, τοιοῦτον εἶναι καὶ τὸν λόγον, καρποῦ τὸ δένδρον γινώσκεται. xιι, 35. • Οἱ δὲ ἀντιτασσόμενοι τῇ κτίσει τοῦ Θεοῦ διὰ τῆς εὐ φήμου ἐγκρατείας. CLEMENTIS ALEXANDRINI cit & vitæ institutio. Omnino enim feri non po- test, ut quis simul sit et scientia præditus, et blan- diri corpori nun erubescat. Neque enim potest un- quam convenire, quod voluptas sit bonum, cum eo, quod bonum sit solum pulchrum et honestum: vel etiam cum eo, quod solus sit pulcher Dominus, et solus bonus Deus, et solus amabilis. In Christo autem circumcisi estis, eircumcisione non manu facta, in exspoliatione corporis carnis, in circumci- sione Christi ª. Si ergo cum Christo consurrexistis, quæ: sursum sunt quærite, quæ sursum sunt sapite, non quæ sunt super terram. Mortui enim estis, et vita vestra absconsa est cum Christo in Deo; › non autem ea, quam exercent, fornicatio. • Mortificate ergo membra, quæ sunt super terram, fornication nem, immunditiam, passionem, desiderium, pro- pter quæ venit ira Dei. Deponant ergo ipsi quoque iram, indignationem, vitium, maledictum, turpem sermonem ex ore suo, exuentes veterem hominem cum concupiscentiis, et induentes novum, qui re- novatur in agnitionem, ad imaginem ejus, qui creavit ipsum b. » Vitæ enim institutio aperte eos arguit, qui mandala novere : qualis enim serv mo, talis est vita. Arbor autem cognoscitur ex fru- ctibus, non ex floribus et foliis ac ranis. Cognitio ergo est ex fructu et vitæ institutione, non ex ser- mone et flore. Non enim nudum sermoneın dicimus esse cognitionem, sed quandam divinam scientiam, et lucem illam, quæ innata animæ ex præceptorum obedientia, omnia, quæ per generationem oriuntur, manifesta facit, et hominem instruit, ut seipsum cognoscat, et qua ratione compos fieri possit, edo- cet. Quod enim oculus est in corpore, hoc est in înente cognitio. Neque dicant libertatem, qua quis voluptati servit, sicut ii, qui bilena dicunt dulcem. Nos enim didicimus libertatem, qua Dominus no- ster nos liberat a voluptatibus, et a cupiditatibus, et aliis perturbationibus solvens. c Qui dicit : Dominum, et mandata ejus non servat, mendax est, et in eo veritas non est <, > ait Joannes. C CAPUT VI. Secundum genus hæreticorum aggreditur, illorum scilicet qui ex impia de Deo omnium conditore sententia, continentiam exercent. Joan. 11, 4. Adversus autem alterum genus hæreticorum, qui D speciose per continentiam impie se gerunt, tum in ✈ P. ED. POTTER, • Col. 11, 11. b Ibid. 1, 4, 10. quod viderunt etiam inter pres et Lowthius. e que solum » relative: sed legendun esse, probat etiam Herveti versio. SYLBURG.-Legen- dum LowTH. Bibl. Coloss. (32 addunt vulg. Bibl. Coloss., ubi mox, et rur- sum cilium Epist. : «Apud Græcos in proverbium ces- sit : Talis hominibus fuit oratio, qualis vila. Erasmus Chil. 1, cent. 6, prov. 50, ex Aristide Græcum affert: sed melius expressum habes e Clemente. COLLECT.--Conf. quæ sub finem Protreptici adnotata sunt. Matth. quod enim. » SYLBURG. (29) Επαισχύνεσθαι. Scribendum οὐκ ἐπαισχύ (30) "Η μόνον εἶναι τὸ καλὸν ἀγαθόν. Flor. edit. (31) Τῆς σαρκός. Τῶν ἁμαρτιῶν τῆς σαρκός, vulg. (33) Μέλη. Μέλη ὑμῶν Coloss. ubi mox, (34) Αποθέσθωσαν οὖν καὶ αὐτοί. Νυνὶ δὲ καὶ (35) Οἷος ὁ λόγος, τοῖος ὁ βίος. Seneca ad La- (36) Δένδρον. Respicit Christi elatum: Ἐκ τοῦ (37) Ως γάρ. Forte rectius 8 γάρ, vel ἅπερ γάρ, (38) Τὸν Κύριον. Αὐτόν, Joann. (39) Ευφήμως. Sic infra pag. 452 edit. Paris :
ὁ δὲ εἰπὼν «γυναῖκα ἔγημα καὶ οὐ δύναμαι ἐλθεῖν» εἰς τὸ δεῖπνον τὸ θεῖον ὑπόδειγμα ἦν εἰς ἔλεγχον τῶν διὰ ἡδονὰς ἀφισταμένων τῆς θείας ἐντολῆς, ἐπεὶ τούτῳ τῷ λόγῳ οὔθ’ οἱ πρὸ τῆς παρουσίας δίκαιοι οὔθ’ οἱ μετὰ τὴν παρουσίαν γεγαμηκότες κἂν ἀπόστολοι ὦσι σωθήσονται. κἂν ἐκεῖνο προκομίσωσιν αὖθις, ὡς καὶ ὁ προφήτης φησὶν «ἐπαλαιώθην ἐν πᾶσι τοῖς ἐχθροῖς μου», ἐχθροὺς τὰς ἁμαρτίας ἀκουέτωσαν· μία δέ τις ἁμαρτία, οὐχ ὁ γάμος, ἀλλ’ ἡ πορνεία, ἐπεὶ καὶ τὴν γένεσιν εἰπάτωσαν ἁμαρτίαν καὶ τὸν τῆς γενέσεως κτίστην. Τοιούτοις ἐπιχειρεῖ καὶ ὁ τῆς δοκήσεως ἐξάρχων Ἰούλιος Κασσιανός. ἐν γοῦν τῷ Περὶ ἐγκρατείας ἢ περὶ εὐνουχίας κατὰ λέξιν φησίν· «καὶ μηδεὶς λεγέτω ὅτι, ἐπειδὴ τοιαῦτα μόρια ἔσχομεν ὡς τὴν μὲν θήλειαν οὕτως ἐσχηματίσθαι, τὸν δὲ ἄρρενα οὕτως, τὴν μὲν πρὸς τὸ δέχεσθαι, τὸν δὲ πρὸς τὸ ἐνσπείρειν, συγκεχώρηται τὸ τῆς ὁμιλίας παρὰ θεοῦ.
ποτὲ δύναται τὸ ἀγαθὸν εἶναι τῇ ἡδονῇ, ἢ μόνον εξ ναι τὸ καλὸν ἀγαθὸν (30) ἢ καὶ μόνον καλὸν τὸν Εὐ ριον, καὶ μόνον ἀγαθὸν τὸν Θεὸν, καὶ μόνον ἐραστόν· • Ἐν Χριστῷ δὲ περιετμήθητε περιτομῇ ἀχειρο ποιήτῳ, ἐν τῇ ἀπεκδύσει τοῦ σώματος τῆς σαρ κὸς (31), ἐν τῇ περιτομῇ τοῦ Χριστοῦ. Εἰ οὖν συν ηγέρθητε τῷ Χριστῷ, τὰ ἄνω ζητεῖτε (52), τὰ είναι φρονεῖτε, μὴ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς· ἀπεθάνετε γὰρ, καὶ ἡ ζωὴ ὑμῶν κέκρυπται σὺν τῷ Χριστῷ ἐν τῷ Θεῷ· ν οὐχὶ δὲ πορνεία, ἣν ἀσκοῦσιν. « Νεκρώσατε οὖν τὰ μέλη (53) τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορνείαν, ἀκαθαρσίαν, πάθος, ἐπιθυμίαν, δι' ἃ ἔρχεται ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ. ᾿Αποθέσθωσαν οὖν καὶ αὐτοὶ (54) ὀργὴν, θυμόν, κα· κίαν, βλασφημίαν, αἰσχρολογίαν ἐκ τοῦ στόματος αύτ τῶν, ἀπεκδυσάμενοι τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. σὺν ταῖς ἐπιθυμίαις, καὶ ἐνδυσάμενοι τὸν νέον τὸν ἀνακαινού μενον εἰς ἐπίγνωσιν κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος αὐτ τόν. » Τὰ γὰρ τῆς πολιτείας ἐλέγχει σαφῶς τους ἐγνωκότας τὰς ἐντολάς· ἐπεὶ οἷος ὁ λόγος, τοῖος ὁ βίος (55)· ἀπὸ δὲ τῶν καρπῶν τὸ δένδρον (36), οὐκ ἀπὸ τῶν ἀνθῶν καὶ πετάλων, γνωρίζεται. Η γνώσις οὖν ἐκ τοῦ καρποῦ καὶ τῆς πολιτείας, οὐκ ἐκ τοῦ λόγου καὶ τοῦ ἄνθους· οὐ γὰρ λόγον ψιλόν εἶναι τὴν γνωσίν φαμεν, ἀλλά τινα ἐπιστήμην θείαν· καὶ φῶς ἐκεῖνο τὸ ἐν τῇ ψυχῇ ἐγγενόμενον ἐκ τῆς κατὰ τὰς ἐντολὰς ὑπακοῆς, τὸ πάντα κατάδηλα ποιοῦν, τά τε ἐν γενέσει, αὐτόν τε τὸν ἄνθρωπον, ἑαυτόν τε γινώ σκειν παρασκευάζον, καὶ τοῦ Θεοῦ ἐπήβολον καθί στασθαι διδάσκον· ὡς γὰρ (37) ὀφθαλμὸς ἐν σώμα- τι, τοῦτο ἐν τῷ νῷ ἡ γνῶσις. Μηδὲ λεγόντων ἐλευθε ρίαν τὴν ὑπὸ ἡδονῆς δουλείαν, καθάπερ οἱ τὴν χολήν γλυκεῖαν· ἡμεῖς γὰρ ἐλευθερίαν μεμαθήκαμεν, εν ὁ Κύριος ἡμᾶς ἐλευθεροῖ μόνος, ἀπολύων τῶν ἡδο νῶν τε καὶ τῶν ἐπιθυμιῶν, καὶ τῶν ἄλλων παθών. • Ὁ λέγων· Ἔγνωκα τὸν Κύριον (38), καὶ τὰς ἐν τολὰς αὐτοῦ μὴ τηρῶν, ψεύστης ἐστὶν, καὶ ἐν τούτῳ ἡ ἀλήθεια οὐκ ἔστιν, ο Ιωάννης λέγει Α κολακείαν ἐπαισχύνεσθαι (29)· οὐδὲ γὰρ συνάδει Β Νενί Τοῖς δὲ εὐφήμως (59) δι' ἐγκρατείας ἀσεβοῦσιν εἰς τε τὴν κτίσιν καὶ τὸν ἅγιον Δημιουργόν, τὸν παντο © νεσθαι : ἢ μόνον, ή καὶ μόνον εἶναι τὸ καλὸν ἀγαθόν. Ζητεῖτε. Οὗ ὁ Χριστός ἐστιν ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ καθήμενος Επιθυ μίαν κακὴν, καὶ τὴν πλεονεξίαν, ἥτις ἐστὶν ἐν εἴδω λολατρεία. ἀπόθεσθε καὶ ὑμεῖς τὰ πάντα, στό ματος αὐτῶν, μὴ ψεύδεσθαι ἀλλήλοις, ἀπεκδ᾽ άνθρωπον τον ταῖς πράξεσιν αὐτοῦ, καὶ ἐνδισ. Οἷος ὁ τρόπος, τοιοῦτον εἶναι καὶ τὸν λόγον, καρποῦ τὸ δένδρον γινώσκεται. xιι, 35. • Οἱ δὲ ἀντιτασσόμενοι τῇ κτίσει τοῦ Θεοῦ διὰ τῆς εὐ φήμου ἐγκρατείας. CLEMENTIS ALEXANDRINI cit & vitæ institutio. Omnino enim feri non po- test, ut quis simul sit et scientia præditus, et blan- diri corpori nun erubescat. Neque enim potest un- quam convenire, quod voluptas sit bonum, cum eo, quod bonum sit solum pulchrum et honestum: vel etiam cum eo, quod solus sit pulcher Dominus, et solus bonus Deus, et solus amabilis. In Christo autem circumcisi estis, eircumcisione non manu facta, in exspoliatione corporis carnis, in circumci- sione Christi ª. Si ergo cum Christo consurrexistis, quæ: sursum sunt quærite, quæ sursum sunt sapite, non quæ sunt super terram. Mortui enim estis, et vita vestra absconsa est cum Christo in Deo; › non autem ea, quam exercent, fornicatio. • Mortificate ergo membra, quæ sunt super terram, fornication nem, immunditiam, passionem, desiderium, pro- pter quæ venit ira Dei. Deponant ergo ipsi quoque iram, indignationem, vitium, maledictum, turpem sermonem ex ore suo, exuentes veterem hominem cum concupiscentiis, et induentes novum, qui re- novatur in agnitionem, ad imaginem ejus, qui creavit ipsum b. » Vitæ enim institutio aperte eos arguit, qui mandala novere : qualis enim serv mo, talis est vita. Arbor autem cognoscitur ex fru- ctibus, non ex floribus et foliis ac ranis. Cognitio ergo est ex fructu et vitæ institutione, non ex ser- mone et flore. Non enim nudum sermoneın dicimus esse cognitionem, sed quandam divinam scientiam, et lucem illam, quæ innata animæ ex præceptorum obedientia, omnia, quæ per generationem oriuntur, manifesta facit, et hominem instruit, ut seipsum cognoscat, et qua ratione compos fieri possit, edo- cet. Quod enim oculus est in corpore, hoc est in înente cognitio. Neque dicant libertatem, qua quis voluptati servit, sicut ii, qui bilena dicunt dulcem. Nos enim didicimus libertatem, qua Dominus no- ster nos liberat a voluptatibus, et a cupiditatibus, et aliis perturbationibus solvens. c Qui dicit : Dominum, et mandata ejus non servat, mendax est, et in eo veritas non est <, > ait Joannes. C CAPUT VI. Secundum genus hæreticorum aggreditur, illorum scilicet qui ex impia de Deo omnium conditore sententia, continentiam exercent. Joan. 11, 4. Adversus autem alterum genus hæreticorum, qui D speciose per continentiam impie se gerunt, tum in ✈ P. ED. POTTER, • Col. 11, 11. b Ibid. 1, 4, 10. quod viderunt etiam inter pres et Lowthius. e que solum » relative: sed legendun esse, probat etiam Herveti versio. SYLBURG.-Legen- dum LowTH. Bibl. Coloss. (32 addunt vulg. Bibl. Coloss., ubi mox, et rur- sum cilium Epist. : «Apud Græcos in proverbium ces- sit : Talis hominibus fuit oratio, qualis vila. Erasmus Chil. 1, cent. 6, prov. 50, ex Aristide Græcum affert: sed melius expressum habes e Clemente. COLLECT.--Conf. quæ sub finem Protreptici adnotata sunt. Matth. quod enim. » SYLBURG. (29) Επαισχύνεσθαι. Scribendum οὐκ ἐπαισχύ (30) "Η μόνον εἶναι τὸ καλὸν ἀγαθόν. Flor. edit. (31) Τῆς σαρκός. Τῶν ἁμαρτιῶν τῆς σαρκός, vulg. (33) Μέλη. Μέλη ὑμῶν Coloss. ubi mox, (34) Αποθέσθωσαν οὖν καὶ αὐτοί. Νυνὶ δὲ καὶ (35) Οἷος ὁ λόγος, τοῖος ὁ βίος. Seneca ad La- (36) Δένδρον. Respicit Christi elatum: Ἐκ τοῦ (37) Ως γάρ. Forte rectius 8 γάρ, vel ἅπερ γάρ, (38) Τὸν Κύριον. Αὐτόν, Joann. (39) Ευφήμως. Sic infra pag. 452 edit. Paris :
εἰ γὰρ ἦν παρὰ θεοῦ εἰς ὃν σπεύδομεν ἡ τοιαύτη διασκευή, οὐκ ἂν ἐμακάρισεν τοὺς εὐνούχους, οὐδ’ ἂν ὁ προφήτης εἰρήκει ‹μὴ εἶναι ξύλον ἄκαρπον› αὐτούς, μεταλαβὼν ἀπὸ τοῦ δένδρου ἐπὶ τὸν κατὰ προαίρεσιν ἄνθρωπον ἑαυτὸν τῆς τοιαύτης ἐννοίας εὐνουχίζοντα.» καὶ ἔτι ἐπαγωνιζόμενος τῇ ἀθέῳ δόξῃ ἐπιφέρει· «πῶς δὲ οὐκ ἂν καὶ εὐλόγως τις αἰτιῷτο τὸν σωτῆρα, εἰ μετέπλασεν ἡμᾶς καὶ τῆς πλάνης ἀπήλλαξεν καὶ τῆς κοινωνίας τῶν μορίων καὶ προσθεμάτων καὶ αἰδοίων;» τὰ παραπλήσια τῷ Τατιανῷ κατὰ τοῦτο δογματίζων. ὁ δ’ ἐκ τῆς Οὐαλεντίνου ἐξεφοίτησε σχολῆς. διὰ τοῦτό τοι ὁ Κασσιανός φησι· «πυνθανομένης τῆς Σαλώμης πότε γνωσθήσεται τὰ περὶ ὧν ἤρετο, ἔφη ὁ κύριος· ‹ὅταν τὸ τῆς αἰσχύνης ἔνδυμα πατήσητε καὶ ὅταν γένηται τὰ δύο ἓν καὶ τὸ ἄρρεν μετὰ τῆς θηλείας οὔτε ἄρρεν οὔτε θῆλυ.›» Πρῶτον μὲν οὖν ἐν τοῖς παραδεδομένοις ἡμῖν τέτταρσιν εὐαγγελίοις οὐκ ἔχομεν τὸ ῥητόν, ἀλλ’ ἐν τῷ κατ’ Αἰγυπτίους. ἔπειτα δὲ ἀγνοεῖν μοι δοκεῖ ὅτι θυμὸν μὲν ἄρρενα ὁρμήν, θήλειαν δὲ τὴν ἐπιθυμίαν αἰνίττεται, οἷς ἐνεργήσασι μετάνοια ἕπεται καὶ αἰσχύνη.
ποτὲ δύναται τὸ ἀγαθὸν εἶναι τῇ ἡδονῇ, ἢ μόνον εξ ναι τὸ καλὸν ἀγαθὸν (30) ἢ καὶ μόνον καλὸν τὸν Εὐ ριον, καὶ μόνον ἀγαθὸν τὸν Θεὸν, καὶ μόνον ἐραστόν· • Ἐν Χριστῷ δὲ περιετμήθητε περιτομῇ ἀχειρο ποιήτῳ, ἐν τῇ ἀπεκδύσει τοῦ σώματος τῆς σαρ κὸς (31), ἐν τῇ περιτομῇ τοῦ Χριστοῦ. Εἰ οὖν συν ηγέρθητε τῷ Χριστῷ, τὰ ἄνω ζητεῖτε (52), τὰ είναι φρονεῖτε, μὴ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς· ἀπεθάνετε γὰρ, καὶ ἡ ζωὴ ὑμῶν κέκρυπται σὺν τῷ Χριστῷ ἐν τῷ Θεῷ· ν οὐχὶ δὲ πορνεία, ἣν ἀσκοῦσιν. « Νεκρώσατε οὖν τὰ μέλη (53) τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορνείαν, ἀκαθαρσίαν, πάθος, ἐπιθυμίαν, δι' ἃ ἔρχεται ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ. ᾿Αποθέσθωσαν οὖν καὶ αὐτοὶ (54) ὀργὴν, θυμόν, κα· κίαν, βλασφημίαν, αἰσχρολογίαν ἐκ τοῦ στόματος αύτ τῶν, ἀπεκδυσάμενοι τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. σὺν ταῖς ἐπιθυμίαις, καὶ ἐνδυσάμενοι τὸν νέον τὸν ἀνακαινού μενον εἰς ἐπίγνωσιν κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος αὐτ τόν. » Τὰ γὰρ τῆς πολιτείας ἐλέγχει σαφῶς τους ἐγνωκότας τὰς ἐντολάς· ἐπεὶ οἷος ὁ λόγος, τοῖος ὁ βίος (55)· ἀπὸ δὲ τῶν καρπῶν τὸ δένδρον (36), οὐκ ἀπὸ τῶν ἀνθῶν καὶ πετάλων, γνωρίζεται. Η γνώσις οὖν ἐκ τοῦ καρποῦ καὶ τῆς πολιτείας, οὐκ ἐκ τοῦ λόγου καὶ τοῦ ἄνθους· οὐ γὰρ λόγον ψιλόν εἶναι τὴν γνωσίν φαμεν, ἀλλά τινα ἐπιστήμην θείαν· καὶ φῶς ἐκεῖνο τὸ ἐν τῇ ψυχῇ ἐγγενόμενον ἐκ τῆς κατὰ τὰς ἐντολὰς ὑπακοῆς, τὸ πάντα κατάδηλα ποιοῦν, τά τε ἐν γενέσει, αὐτόν τε τὸν ἄνθρωπον, ἑαυτόν τε γινώ σκειν παρασκευάζον, καὶ τοῦ Θεοῦ ἐπήβολον καθί στασθαι διδάσκον· ὡς γὰρ (37) ὀφθαλμὸς ἐν σώμα- τι, τοῦτο ἐν τῷ νῷ ἡ γνῶσις. Μηδὲ λεγόντων ἐλευθε ρίαν τὴν ὑπὸ ἡδονῆς δουλείαν, καθάπερ οἱ τὴν χολήν γλυκεῖαν· ἡμεῖς γὰρ ἐλευθερίαν μεμαθήκαμεν, εν ὁ Κύριος ἡμᾶς ἐλευθεροῖ μόνος, ἀπολύων τῶν ἡδο νῶν τε καὶ τῶν ἐπιθυμιῶν, καὶ τῶν ἄλλων παθών. • Ὁ λέγων· Ἔγνωκα τὸν Κύριον (38), καὶ τὰς ἐν τολὰς αὐτοῦ μὴ τηρῶν, ψεύστης ἐστὶν, καὶ ἐν τούτῳ ἡ ἀλήθεια οὐκ ἔστιν, ο Ιωάννης λέγει Α κολακείαν ἐπαισχύνεσθαι (29)· οὐδὲ γὰρ συνάδει Β Νενί Τοῖς δὲ εὐφήμως (59) δι' ἐγκρατείας ἀσεβοῦσιν εἰς τε τὴν κτίσιν καὶ τὸν ἅγιον Δημιουργόν, τὸν παντο © νεσθαι : ἢ μόνον, ή καὶ μόνον εἶναι τὸ καλὸν ἀγαθόν. Ζητεῖτε. Οὗ ὁ Χριστός ἐστιν ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ καθήμενος Επιθυ μίαν κακὴν, καὶ τὴν πλεονεξίαν, ἥτις ἐστὶν ἐν εἴδω λολατρεία. ἀπόθεσθε καὶ ὑμεῖς τὰ πάντα, στό ματος αὐτῶν, μὴ ψεύδεσθαι ἀλλήλοις, ἀπεκδ᾽ άνθρωπον τον ταῖς πράξεσιν αὐτοῦ, καὶ ἐνδισ. Οἷος ὁ τρόπος, τοιοῦτον εἶναι καὶ τὸν λόγον, καρποῦ τὸ δένδρον γινώσκεται. xιι, 35. • Οἱ δὲ ἀντιτασσόμενοι τῇ κτίσει τοῦ Θεοῦ διὰ τῆς εὐ φήμου ἐγκρατείας. CLEMENTIS ALEXANDRINI cit & vitæ institutio. Omnino enim feri non po- test, ut quis simul sit et scientia præditus, et blan- diri corpori nun erubescat. Neque enim potest un- quam convenire, quod voluptas sit bonum, cum eo, quod bonum sit solum pulchrum et honestum: vel etiam cum eo, quod solus sit pulcher Dominus, et solus bonus Deus, et solus amabilis. In Christo autem circumcisi estis, eircumcisione non manu facta, in exspoliatione corporis carnis, in circumci- sione Christi ª. Si ergo cum Christo consurrexistis, quæ: sursum sunt quærite, quæ sursum sunt sapite, non quæ sunt super terram. Mortui enim estis, et vita vestra absconsa est cum Christo in Deo; › non autem ea, quam exercent, fornicatio. • Mortificate ergo membra, quæ sunt super terram, fornication nem, immunditiam, passionem, desiderium, pro- pter quæ venit ira Dei. Deponant ergo ipsi quoque iram, indignationem, vitium, maledictum, turpem sermonem ex ore suo, exuentes veterem hominem cum concupiscentiis, et induentes novum, qui re- novatur in agnitionem, ad imaginem ejus, qui creavit ipsum b. » Vitæ enim institutio aperte eos arguit, qui mandala novere : qualis enim serv mo, talis est vita. Arbor autem cognoscitur ex fru- ctibus, non ex floribus et foliis ac ranis. Cognitio ergo est ex fructu et vitæ institutione, non ex ser- mone et flore. Non enim nudum sermoneın dicimus esse cognitionem, sed quandam divinam scientiam, et lucem illam, quæ innata animæ ex præceptorum obedientia, omnia, quæ per generationem oriuntur, manifesta facit, et hominem instruit, ut seipsum cognoscat, et qua ratione compos fieri possit, edo- cet. Quod enim oculus est in corpore, hoc est in înente cognitio. Neque dicant libertatem, qua quis voluptati servit, sicut ii, qui bilena dicunt dulcem. Nos enim didicimus libertatem, qua Dominus no- ster nos liberat a voluptatibus, et a cupiditatibus, et aliis perturbationibus solvens. c Qui dicit : Dominum, et mandata ejus non servat, mendax est, et in eo veritas non est <, > ait Joannes. C CAPUT VI. Secundum genus hæreticorum aggreditur, illorum scilicet qui ex impia de Deo omnium conditore sententia, continentiam exercent. Joan. 11, 4. Adversus autem alterum genus hæreticorum, qui D speciose per continentiam impie se gerunt, tum in ✈ P. ED. POTTER, • Col. 11, 11. b Ibid. 1, 4, 10. quod viderunt etiam inter pres et Lowthius. e que solum » relative: sed legendun esse, probat etiam Herveti versio. SYLBURG.-Legen- dum LowTH. Bibl. Coloss. (32 addunt vulg. Bibl. Coloss., ubi mox, et rur- sum cilium Epist. : «Apud Græcos in proverbium ces- sit : Talis hominibus fuit oratio, qualis vila. Erasmus Chil. 1, cent. 6, prov. 50, ex Aristide Græcum affert: sed melius expressum habes e Clemente. COLLECT.--Conf. quæ sub finem Protreptici adnotata sunt. Matth. quod enim. » SYLBURG. (29) Επαισχύνεσθαι. Scribendum οὐκ ἐπαισχύ (30) "Η μόνον εἶναι τὸ καλὸν ἀγαθόν. Flor. edit. (31) Τῆς σαρκός. Τῶν ἁμαρτιῶν τῆς σαρκός, vulg. (33) Μέλη. Μέλη ὑμῶν Coloss. ubi mox, (34) Αποθέσθωσαν οὖν καὶ αὐτοί. Νυνὶ δὲ καὶ (35) Οἷος ὁ λόγος, τοῖος ὁ βίος. Seneca ad La- (36) Δένδρον. Respicit Christi elatum: Ἐκ τοῦ (37) Ως γάρ. Forte rectius 8 γάρ, vel ἅπερ γάρ, (38) Τὸν Κύριον. Αὐτόν, Joann. (39) Ευφήμως. Sic infra pag. 452 edit. Paris :
PG 8:1193ὅταν οὖν μήτε τις θυμῷ μήτ’ ἐπιθυμίᾳ χαρισάμενος, ἃ δὴ καὶ ἐξ ἔθους καὶ τροφῆς κακῆς αὐξήσαντα ἐπισκιάζει καὶ ἐγκαλύπτει τὸν λογισμόν, ἀλλ’ ἀποδυσάμενος τὴν ἐκ τούτων ἀχλὺν ἐκ μετανοίας καταισχυνθεὶς πνεῦμα καὶ ψυχὴν ἑνώσῃ κατὰ τὴν τοῦ λόγου ὑπακοήν, τότε, ὡς καὶ ὁ Παῦλός φησιν, «οὐκ ἔνι ἐν ὑμῖν οὐκ ἄρρεν, οὐ θῆλυ.» ἀποστᾶσα γὰρ τοῦδε τοῦ σχήματος, ᾧ διακρίνεται τὸ ἄρρεν καὶ τὸ θῆλυ, ψυχὴ μετατίθεται εἰς ἕνωσιν, οὐθέτερον οὖσα. ἡγεῖται δὲ ὁ γενναῖος οὗτος Πλατωνικώτερον θείαν οὖσαν τὴν ψυχὴν ἄνωθεν ἐπιθυμίᾳ θηλυνθεῖσαν δεῦρο ἥκειν εἰς γένεσιν καὶ φθοράν. Αὐτίκα βιάζεται τὸν Παῦλον ἐκ τῆς ἀπάτης τὴν γένεσιν συνεστάναι λέγειν διὰ τούτων·
PG 8:1195«φοβοῦμαι δὲ μή, ὡς ὁ ὄφις Εὔαν ἐξηπάτησεν, φθαρῇ τὰ νοήματα ὑμῶν ἀπὸ τῆς ἁπλότητος τῆς εἰς τὸν Χριστόν.» ἀλλὰ καὶ ὁ κύριος ἐπὶ τὰ πεπλανημένα ὁμολογουμένως ἦλθε, πεπλανημένα δὲ οὐκ ἄνωθεν εἰς τὴν δεῦρο γένεσιν (κτιστὴ γὰρ ἡ γένεσις καὶ κτίσις τοῦ παντοκράτορος, ὃς οὐκ ἄν ποτε ἐξ ἀμεινόνων εἰς τὰ χείρω κατάγοι ψυχήν), ἀλλ’ εἰς τοὺς πεπλανημένους τὰ νοήματα, εἰς ἡμᾶς ὁ σωτὴρ ἀφίκετο, ἃ δὴ ἐκ τῆς κατὰ τὰς ἐντολὰς παρακοῆς ἐφθάρη φιληδονούντων ἡμῶν, τάχα που προλαβόντος ἡμῶν τὸν καιρὸν τοῦ πρωτοπλάστου καὶ πρὸ ὥρας τῆς τοῦ γάμου χάριτος ὀρεχθέντος καὶ διαμαρτόντος, ὅτι «πᾶς ὁ βλέπων γυναῖκα πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτήν», οὐκ ἀναμείνας τὸν καιρὸν τοῦ θελήματος. ὁ αὐτὸς οὖν ἦν ὁ κύριος καὶ τότε κρίνων τὴν προλαβοῦσαν τὸν γάμον ἐπιθυμίαν. ὅταν οὖν ὁ ἀπόστολος εἴπῃ «ἐνδύσασθε τὸν καινὸν ἄνθρωπον τὸν κατὰ θεὸν κτιζόμενον», ἡμῖν λέγει τοῖς πεπλασμένοις ὑπὸ τῆς τοῦ παντοκράτορος βουλήσεως ὡς πεπλάσμεθα, παλαιὸν δὲ ⟨καὶ καινὸν⟩ οὐ πρὸς γένεσιν καὶ ἀναγέννησίν φησιν, ἀλλὰ πρὸς τὸν βίον τόν τε ἐν παρακοῇ τόν τε ἐν ὑπακοῇ.
λύων τὴν γυναῖκα χωρὶς λόγου πορνείας ποιεῖ αὐτὴν μοιχευθῆναι. ᾿Αλλὰ (49) μετὰ τὴν ἀνάστασιν, φησίν (50), ούτε γαμούσιν, οὔτε γαμίζονται. » Καὶ γὰρ περὶ τῆς κοιλίας καὶ τῶν βρωμάτων εἴρηται· « Τα βρώματα τῇ κοιλίᾳ, καὶ ἡ κοιλία τοῖς βρώμασιν· ὁ δὲ Θεὸς καὶ ταύτην καὶ ταῦτα καταργήσει· ο τούτους ἐπιῤῥαπίζων τοὺς δίκην κάπρων· καὶ τράγων ζην οἰομένους, ἵνα μὴ ἀδεῶς ἐσθίοιεν, καὶ ὀχεύοιεν. Ε γοῦν τὴν ἀνάστασιν ἀπειλήφασιν (51), ὡς αὐτοὶ λέ γουσι, καὶ διὰ τοῦτο ἀθετοῦσι τὸν γάμον· μηδὲ ἐσθι- τωσαν, μηδὲ πινέτωσαν· ι καταργεῖσθαι » γὰρ ἔτη ι· τὴν κοιλίαν καὶ τὰ βρώματα, ὁ Ἀπόστολος ἐν τῇ ἀναστάσει. Πῶς οὖν καὶ πεινῶσι, καὶ διψῶσι, καὶ τὴν σάρκα πάσχουσι, καὶ τὰ ἄλλα, ὅσα ὁ διὰ Χριστού του λείαν τὴν προσδοκωμένην ἀνάστασιν λαβὼν οὐ πείσε ται; ᾿Αλλ' οἱ καὶ τὰ εἴδωλα σεβόμενοι βρωμάτων τε ἅμα καὶ ἀφροδισίων ἀπέχονται· . Οὐκ ἔστι δὲ ἡ βασ λεία Θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις, ο φησίν. Αμέλει δια φροντίδος ἐστὶ καὶ τοῖς μάγοις, οἴνου τε ὁμοῦ καὶ ἐμο ψύχων καὶ ἀφροδισίων ἀπέχεσθαι, λατρεύουσιν ἀγγέ λοις καὶ δαίμοσιν. Ὡς δὲ ἡ ταπεινοφροσύνη (52) πραότης ἐστὶν, οὐχὶ δὲ κακουχία σώματος· οὕτω καὶ ἡ ἐγκράτεια ψυχῆς ἀρετὴ, ἡ οὐκ ἐν φανερῷ, ἀλλ' ἐν ἀποκρύφῳ. Εἰσίν θ' οι πορνείαν ἄντικρυς τὸν γάμου λέγουσι καὶ ὑπὸ τοῦ διαβόλου ταύτην παραδίδεσθαι δογματίζουσι· μιμεῖσθαι δ' αὐτοὺς οἱ μεγαλοῦχοί φασι τὸν Κύριον, μήτε γήμαντα, μήτε τι ἐν τῷ κόσμῳ κτησάμενον· μᾶλλον παρὰ τοὺς ἄλλους νενοηκέναι το Εὐαγγέλιον καυχώμενοι. Λέγει δὲ αὐτοῖς ἡ Γραφή Α εἶπεν· « Ἔσεσθε οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν ; Ὥστε ὁ ἀπὸ Β Ὑπερηφάνοις ὁ Θεὸς ἀντιτάσσεται, ταπεινοῖς δὲ δίδωσι χάριν. » Εἶτ᾽ οὐκ ἴσασι τὴν αἰτίαν τοῦ μὴ γῆ μαι τὸν Κύριον· πρῶτον μὲν γὰρ, τὴν ἰδίαν νύμφην εἶχεν, τὴν Ἐκκλησίαν· ἔπειτα δὲ οὐδὲ ἄνθρωπος ἐν κοινὸς, ἵνα καὶ βοηθοῦ τινος κατὰ σάρκα δεηθῇ · οὐδὲ τεκνοποιήσασθαι ἦν αὐτῷ ἀναγκαῖον ἀϊδίως μένοντι, καὶ μόνῳ Υἱῷ Θεοῦ γεγονότι. Αὐτὸς δὲ οὗτος ὁ Κύριε; λέγει· « Ο Θεός συνέζευξεν, ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω. Καὶ πάλιν· ι Ωσπερ (53) δὲ ἦν ἐν ταῖς ἡμέραις Νώε, ἦσαν γαμοῦντες, γαμίζοντες, οἰκοδομούντες, φυτεύοντες, καὶ ὡς ἦν ἐν ταῖς ἡμέραις Λὼτ, οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. » Καὶ ὅτι οὐ πρὸς τὰ ἔθνη λέγει, επιφέρει· ο 'Αρα ἐλθὼν ὁ Υἱός τοῦ ἀνθρώπου (5.4), εὑρήσει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς;» Καὶ πάλιν· Οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ χχιν, 37; τὴν ἀνάστασιν ἤδη γεγονέναι, « "Ατινά ἐστι λόγον μὲν ἔχοντα σοφίας ἐν ἐθε λοθρησκείᾳ, καὶ ταπεινοφροσύνῃ, καὶ ἀφειδίᾳ τοῦ σώματος. 28; Χειν, 37. θρώπου ἐλθὼν άρα, CLEMENTIS ALEXANDRINI duritiam cordis vestri, inquit, Moyses hae scripsit. Vos autem non legistis, quod protoplasto Deus * dixit : « Eritis duo in carne una? Quare qui di- mittit uxorem, præterquam fornicationis causa, fa- et eam macharia. Sed post resurrectionem, in- quit, nec uxorem ducunt, nec nubunt b. Etenim de ventre et cibis dictum est : « Eser ventri, et veler escis ; Deus autem et illumn et has destructe ; » hos impetens, qui instar caprorum et hircorum sibi vivendum esse censent, ne secure ac sine ter- rore comessent et coirent. Si resurrectionem itaque receperint, ut ipsi dicunt, et ideo matrimonium in- firmant et abrogant; nec tomedant, nec bibant : • destrui ; enim c ventrem et cibos, » dicit Aposto- lus in resurrectione. Quomodo ergo esuriunt, et si- tiunt, et caruis patiuntur affectiones, et alia, quae non patietur, qui per Christum accepit perfectam, quae speratur, resurrectionem? Quin etiam ii, qui colunt idola, a cilis et venere abstinent. « Non est autem, inquit, ‹ regnum Dei cibus et potus ª. › Certe magis quoque curæ est, qui angelos colunt et da- mones, simul a vino et animatis et rehus abstinere venereis. Quemadmodum autem humilitas est mansuetudo, non autem afflictio corporis : ita etiam continentia est animæ virtus, quæ non est in manifesto, sed in occulto. Sunt autem etiam, qui matrimonium aperte dicunt fornicationem, et de- cernunt ið traditum esse a diabolo. Dicunt autem gloriosi isti iactatores se imitari Dominum, qui neque uxorem duxit, neque in mundo aliquid pos- sedit; se magis quam alii Evangelium intellexisse gloriantes. Eis autem dicit Scriptura : • Deus su- perbis resistit, humilibus autem dat gratiam. Deinde nesciunt causam cur Dominus uxorem non duxerit. Primum quidem, propriam sponsam habuit Ecclesiam : deinde vero, nec homo erat communis, ut opus haberet etiam adjutore aliquo secundum carnem; neque erat ei necesse procreare filios, qui manet in æternum, et natus est solus Dei F.lius. Hic ipse autem Dominus dicit: Quod Deus conjunxit, homo ne separet f. Et rursus : « Sicut autem erat in diebus Noe, erant nubentes, et nuptui dantes, ædificantes, et plantantes; et sicut erat in diebus Lot, ita erit adventus Filii hominis 8. › Et quod hoc non dicit ad gentes, ostendit, cum subjun- D P. ED. POTTER, ED. PARIS. • Matth. xix, 3; Marc. x, 2.b Matth. xx11, 30; Marc. x11, 23; Luc. xx, 55. © Cor. v 13. d Rom. xiv, 17. • Jac. iv, 6; Pet. v, 5. & Matth. Luc. xvi, 28. f Matth. xix,. 6; Marc x, 9. . occurrunt Matth. xxi, 30; Marc. xii, ; Luc. xx, 33. licet. SYLBURG id, quod ante eos, S. Paulo in vivis agente, alii dixerant, resurre- clionem esse jam factam : » M1 Tim. 1, 18. Sic etiam Menander docuit resurrectionem per id, quod est in eum, baptisma accipere ejus discipulos, et ultra non posse mori, sed perseverare non sene- scentes et immortales: ut referunt Irenæus lib. Memorat etiam Tertullianus lib. De resurrectione C carnis, cap. 19, alios fuisse haereticos, qui dice bant resurrectionem eam vindicandam, qua quis adita veritate redanimatus et revivificatus Deo, ignorantiæ morte discussa, velut de sepulcro vete- ris hominis eruperit: exinde resurrectionem fide consecutos cum Domino esse, cum eum in ba- ptismate induerint. › II, : Matth. Luc. | (49) Αλλά. Ηc, verbis rursus paulum variatis, (50) Φησίν. Si quis pluraliter malit φασί, per me (51) Τὴν ἀνάστασιν ἀπ. fi hæretici affirmabant 1. cap. 21, et Tertullianus lib. De anima, cap. 50. (52) Ταπεινοφροσύνη. Respicere videtur Colcs». (53) Ὥσπερ. Ηorum sensus occurrit Luc. xv, (54) Αρα ἐλθὼν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθ. Ὁ Υἱὸς τοῦ ἀν
«χιτῶνας δὲ δερματίνους» ἡγεῖται ὁ Κασσιανὸς τὰ σώματα περὶ ὧν ὕστερον καὶ τοῦτον καὶ τοὺς ὁμοίως αὐτῷ δογματίζοντας πεπλανημένους ἀποδείξομεν, ὅταν περὶ τῆς ἀνθρώπου γενέσεως τὴν ἐξήγησιν ἑπομένως τοῖς προλεχθῆναι δεομένοις μεταχειριζώμεθα. ἔτι φησίν· «οἱ ὑπὸ τῶν γηίνων βασιλευόμενοι καὶ γεννῶσι καὶ γεννῶνται, ‹ἡμῶν δὲ τὸ πολίτευμα ἐν οὐρανῷ, ἐξ οὗ καὶ σωτῆρα ἀπεκδεχόμεθα.›» καλῶς οὖν εἰρῆσθαι καὶ ταῦτα ἴσμεν ἡμεῖς, ἐπεὶ ὡς «ξένοι καὶ παρεπιδημοῦντες» πολιτεύεσθαι ὀφείλομεν, οἱ γαμοῦντες ὡς μὴ γαμοῦντες, οἱ κτώμενοι ὡς μὴ κτώμενοι, οἱ παιδοποιοῦντες ὡς θνητοὺς γεννῶντες, ὡς καταλείψοντες τὰ κτήματα, ὡς καὶ ἄνευ γυναικὸς βιωσόμενοι ἐὰν δέῃ, οὐ προσπαθῶς τῇ κτίσει χρώμενοι, «μετ’ εὐχαριστίας» δ’ ἁπάσης καὶ μεγαλοφρονοῦντες. Αὖθίς τε ὅταν φῇ «καλὸν ἀνθρώπῳ γυναικὸς μὴ ἅπτεσθαι· διὰ δὲ τὰς πορνείας ἕκαστος τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα ἐχέτω,» οἷον ἐπεξηγούμενος πάλιν λέγει·
λύων τὴν γυναῖκα χωρὶς λόγου πορνείας ποιεῖ αὐτὴν μοιχευθῆναι. ᾿Αλλὰ (49) μετὰ τὴν ἀνάστασιν, φησίν (50), ούτε γαμούσιν, οὔτε γαμίζονται. » Καὶ γὰρ περὶ τῆς κοιλίας καὶ τῶν βρωμάτων εἴρηται· « Τα βρώματα τῇ κοιλίᾳ, καὶ ἡ κοιλία τοῖς βρώμασιν· ὁ δὲ Θεὸς καὶ ταύτην καὶ ταῦτα καταργήσει· ο τούτους ἐπιῤῥαπίζων τοὺς δίκην κάπρων· καὶ τράγων ζην οἰομένους, ἵνα μὴ ἀδεῶς ἐσθίοιεν, καὶ ὀχεύοιεν. Ε γοῦν τὴν ἀνάστασιν ἀπειλήφασιν (51), ὡς αὐτοὶ λέ γουσι, καὶ διὰ τοῦτο ἀθετοῦσι τὸν γάμον· μηδὲ ἐσθι- τωσαν, μηδὲ πινέτωσαν· ι καταργεῖσθαι » γὰρ ἔτη ι· τὴν κοιλίαν καὶ τὰ βρώματα, ὁ Ἀπόστολος ἐν τῇ ἀναστάσει. Πῶς οὖν καὶ πεινῶσι, καὶ διψῶσι, καὶ τὴν σάρκα πάσχουσι, καὶ τὰ ἄλλα, ὅσα ὁ διὰ Χριστού του λείαν τὴν προσδοκωμένην ἀνάστασιν λαβὼν οὐ πείσε ται; ᾿Αλλ' οἱ καὶ τὰ εἴδωλα σεβόμενοι βρωμάτων τε ἅμα καὶ ἀφροδισίων ἀπέχονται· . Οὐκ ἔστι δὲ ἡ βασ λεία Θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις, ο φησίν. Αμέλει δια φροντίδος ἐστὶ καὶ τοῖς μάγοις, οἴνου τε ὁμοῦ καὶ ἐμο ψύχων καὶ ἀφροδισίων ἀπέχεσθαι, λατρεύουσιν ἀγγέ λοις καὶ δαίμοσιν. Ὡς δὲ ἡ ταπεινοφροσύνη (52) πραότης ἐστὶν, οὐχὶ δὲ κακουχία σώματος· οὕτω καὶ ἡ ἐγκράτεια ψυχῆς ἀρετὴ, ἡ οὐκ ἐν φανερῷ, ἀλλ' ἐν ἀποκρύφῳ. Εἰσίν θ' οι πορνείαν ἄντικρυς τὸν γάμου λέγουσι καὶ ὑπὸ τοῦ διαβόλου ταύτην παραδίδεσθαι δογματίζουσι· μιμεῖσθαι δ' αὐτοὺς οἱ μεγαλοῦχοί φασι τὸν Κύριον, μήτε γήμαντα, μήτε τι ἐν τῷ κόσμῳ κτησάμενον· μᾶλλον παρὰ τοὺς ἄλλους νενοηκέναι το Εὐαγγέλιον καυχώμενοι. Λέγει δὲ αὐτοῖς ἡ Γραφή Α εἶπεν· « Ἔσεσθε οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν ; Ὥστε ὁ ἀπὸ Β Ὑπερηφάνοις ὁ Θεὸς ἀντιτάσσεται, ταπεινοῖς δὲ δίδωσι χάριν. » Εἶτ᾽ οὐκ ἴσασι τὴν αἰτίαν τοῦ μὴ γῆ μαι τὸν Κύριον· πρῶτον μὲν γὰρ, τὴν ἰδίαν νύμφην εἶχεν, τὴν Ἐκκλησίαν· ἔπειτα δὲ οὐδὲ ἄνθρωπος ἐν κοινὸς, ἵνα καὶ βοηθοῦ τινος κατὰ σάρκα δεηθῇ · οὐδὲ τεκνοποιήσασθαι ἦν αὐτῷ ἀναγκαῖον ἀϊδίως μένοντι, καὶ μόνῳ Υἱῷ Θεοῦ γεγονότι. Αὐτὸς δὲ οὗτος ὁ Κύριε; λέγει· « Ο Θεός συνέζευξεν, ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω. Καὶ πάλιν· ι Ωσπερ (53) δὲ ἦν ἐν ταῖς ἡμέραις Νώε, ἦσαν γαμοῦντες, γαμίζοντες, οἰκοδομούντες, φυτεύοντες, καὶ ὡς ἦν ἐν ταῖς ἡμέραις Λὼτ, οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. » Καὶ ὅτι οὐ πρὸς τὰ ἔθνη λέγει, επιφέρει· ο 'Αρα ἐλθὼν ὁ Υἱός τοῦ ἀνθρώπου (5.4), εὑρήσει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς;» Καὶ πάλιν· Οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ χχιν, 37; τὴν ἀνάστασιν ἤδη γεγονέναι, « "Ατινά ἐστι λόγον μὲν ἔχοντα σοφίας ἐν ἐθε λοθρησκείᾳ, καὶ ταπεινοφροσύνῃ, καὶ ἀφειδίᾳ τοῦ σώματος. 28; Χειν, 37. θρώπου ἐλθὼν άρα, CLEMENTIS ALEXANDRINI duritiam cordis vestri, inquit, Moyses hae scripsit. Vos autem non legistis, quod protoplasto Deus * dixit : « Eritis duo in carne una? Quare qui di- mittit uxorem, præterquam fornicationis causa, fa- et eam macharia. Sed post resurrectionem, in- quit, nec uxorem ducunt, nec nubunt b. Etenim de ventre et cibis dictum est : « Eser ventri, et veler escis ; Deus autem et illumn et has destructe ; » hos impetens, qui instar caprorum et hircorum sibi vivendum esse censent, ne secure ac sine ter- rore comessent et coirent. Si resurrectionem itaque receperint, ut ipsi dicunt, et ideo matrimonium in- firmant et abrogant; nec tomedant, nec bibant : • destrui ; enim c ventrem et cibos, » dicit Aposto- lus in resurrectione. Quomodo ergo esuriunt, et si- tiunt, et caruis patiuntur affectiones, et alia, quae non patietur, qui per Christum accepit perfectam, quae speratur, resurrectionem? Quin etiam ii, qui colunt idola, a cilis et venere abstinent. « Non est autem, inquit, ‹ regnum Dei cibus et potus ª. › Certe magis quoque curæ est, qui angelos colunt et da- mones, simul a vino et animatis et rehus abstinere venereis. Quemadmodum autem humilitas est mansuetudo, non autem afflictio corporis : ita etiam continentia est animæ virtus, quæ non est in manifesto, sed in occulto. Sunt autem etiam, qui matrimonium aperte dicunt fornicationem, et de- cernunt ið traditum esse a diabolo. Dicunt autem gloriosi isti iactatores se imitari Dominum, qui neque uxorem duxit, neque in mundo aliquid pos- sedit; se magis quam alii Evangelium intellexisse gloriantes. Eis autem dicit Scriptura : • Deus su- perbis resistit, humilibus autem dat gratiam. Deinde nesciunt causam cur Dominus uxorem non duxerit. Primum quidem, propriam sponsam habuit Ecclesiam : deinde vero, nec homo erat communis, ut opus haberet etiam adjutore aliquo secundum carnem; neque erat ei necesse procreare filios, qui manet in æternum, et natus est solus Dei F.lius. Hic ipse autem Dominus dicit: Quod Deus conjunxit, homo ne separet f. Et rursus : « Sicut autem erat in diebus Noe, erant nubentes, et nuptui dantes, ædificantes, et plantantes; et sicut erat in diebus Lot, ita erit adventus Filii hominis 8. › Et quod hoc non dicit ad gentes, ostendit, cum subjun- D P. ED. POTTER, ED. PARIS. • Matth. xix, 3; Marc. x, 2.b Matth. xx11, 30; Marc. x11, 23; Luc. xx, 55. © Cor. v 13. d Rom. xiv, 17. • Jac. iv, 6; Pet. v, 5. & Matth. Luc. xvi, 28. f Matth. xix,. 6; Marc x, 9. . occurrunt Matth. xxi, 30; Marc. xii, ; Luc. xx, 33. licet. SYLBURG id, quod ante eos, S. Paulo in vivis agente, alii dixerant, resurre- clionem esse jam factam : » M1 Tim. 1, 18. Sic etiam Menander docuit resurrectionem per id, quod est in eum, baptisma accipere ejus discipulos, et ultra non posse mori, sed perseverare non sene- scentes et immortales: ut referunt Irenæus lib. Memorat etiam Tertullianus lib. De resurrectione C carnis, cap. 19, alios fuisse haereticos, qui dice bant resurrectionem eam vindicandam, qua quis adita veritate redanimatus et revivificatus Deo, ignorantiæ morte discussa, velut de sepulcro vete- ris hominis eruperit: exinde resurrectionem fide consecutos cum Domino esse, cum eum in ba- ptismate induerint. › II, : Matth. Luc. | (49) Αλλά. Ηc, verbis rursus paulum variatis, (50) Φησίν. Si quis pluraliter malit φασί, per me (51) Τὴν ἀνάστασιν ἀπ. fi hæretici affirmabant 1. cap. 21, et Tertullianus lib. De anima, cap. 50. (52) Ταπεινοφροσύνη. Respicere videtur Colcs». (53) Ὥσπερ. Ηorum sensus occurrit Luc. xv, (54) Αρα ἐλθὼν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθ. Ὁ Υἱὸς τοῦ ἀν
«ἵνα μὴ πειράζῃ ὑμᾶς ὁ σατανᾶς.» οὐ γὰρ τοῖς ἐγκρατῶς χρωμένοις τῷ γάμῳ ἐπὶ παιδοποιίᾳ μόνῃ «διὰ τὴν ἀκρασίαν» φησίν, ἀλλὰ τοῖς καὶ πέρα παιδοποιίας προβαίνειν ἐπιθυμοῦσιν, ὡς μὴ πολὺ ἐπιπνεύσας ὁ δι’ ἐναντίας ἐκκυμήνῃ τὴν ὄρεξιν εἰς ἀλλοτρίας ἡδονάς. τάχα δὲ ἐπεὶ τοῖς δικαίως βιοῦσιν ἀνθίσταται διὰ ζῆλον καὶ ἀντιφιλονικεῖ, ὑπάγεσθαι τούτους τῷ ἑαυτοῦ τάγματι βουλόμενος, ἀφορμὰς δι’ ἐγκρατείας ἐπιπόνου παρέχειν τούτοις βούλεται. εἰκότως οὖν φησι· «κρεῖττον γαμεῖν ἢ πυροῦσθαι», ὅπως ὁ ἀνὴρ ἀποδιδῷ τῇ γυναικὶ τὴν ὀφειλὴν καὶ ἡ γυνὴ τῷ ἀνδρί, καὶ μὴ ἀποστερῶσιν ἀλλήλους τῆς διὰ τῆς θείας ⟨οἰκονομίας⟩ εἰς γένεσιν δοθείσης βοηθείας. «ὃς δ’ ἂν μὴ μισήσῃ», φασί, «πατέρα ἢ μητέρα ἢ γυναῖκα ἢ τέκνα, ἐμὸς εἶναι μαθητὴς οὐ δύναται.» οὐ τὸ γένος μισεῖν παρακελεύεται· «τίμα», γάρ φησι, «πατέρα καὶ μητέρα, ἵνα εὖ σοι γένηται,» ἀλλὰ μὴ ἀπάγου, φησίν, ἀλόγοις ὁρμαῖς μηδὲ μὴν τοῖς πολιτικοῖς ἔθεσι συνάπτου· οἶκος μὲν γὰρ ἐκ γένους συνίσταται, πόλεις δὲ ἐξ οἴκων, καθὼς καὶ ὁ Παῦλος τοὺς περὶ γάμον ἀσχολουμένους «κόσμῳ ἀρέσκειν» ἔφη. Πάλιν ὁ κύριός φησιν·
λύων τὴν γυναῖκα χωρὶς λόγου πορνείας ποιεῖ αὐτὴν μοιχευθῆναι. ᾿Αλλὰ (49) μετὰ τὴν ἀνάστασιν, φησίν (50), ούτε γαμούσιν, οὔτε γαμίζονται. » Καὶ γὰρ περὶ τῆς κοιλίας καὶ τῶν βρωμάτων εἴρηται· « Τα βρώματα τῇ κοιλίᾳ, καὶ ἡ κοιλία τοῖς βρώμασιν· ὁ δὲ Θεὸς καὶ ταύτην καὶ ταῦτα καταργήσει· ο τούτους ἐπιῤῥαπίζων τοὺς δίκην κάπρων· καὶ τράγων ζην οἰομένους, ἵνα μὴ ἀδεῶς ἐσθίοιεν, καὶ ὀχεύοιεν. Ε γοῦν τὴν ἀνάστασιν ἀπειλήφασιν (51), ὡς αὐτοὶ λέ γουσι, καὶ διὰ τοῦτο ἀθετοῦσι τὸν γάμον· μηδὲ ἐσθι- τωσαν, μηδὲ πινέτωσαν· ι καταργεῖσθαι » γὰρ ἔτη ι· τὴν κοιλίαν καὶ τὰ βρώματα, ὁ Ἀπόστολος ἐν τῇ ἀναστάσει. Πῶς οὖν καὶ πεινῶσι, καὶ διψῶσι, καὶ τὴν σάρκα πάσχουσι, καὶ τὰ ἄλλα, ὅσα ὁ διὰ Χριστού του λείαν τὴν προσδοκωμένην ἀνάστασιν λαβὼν οὐ πείσε ται; ᾿Αλλ' οἱ καὶ τὰ εἴδωλα σεβόμενοι βρωμάτων τε ἅμα καὶ ἀφροδισίων ἀπέχονται· . Οὐκ ἔστι δὲ ἡ βασ λεία Θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις, ο φησίν. Αμέλει δια φροντίδος ἐστὶ καὶ τοῖς μάγοις, οἴνου τε ὁμοῦ καὶ ἐμο ψύχων καὶ ἀφροδισίων ἀπέχεσθαι, λατρεύουσιν ἀγγέ λοις καὶ δαίμοσιν. Ὡς δὲ ἡ ταπεινοφροσύνη (52) πραότης ἐστὶν, οὐχὶ δὲ κακουχία σώματος· οὕτω καὶ ἡ ἐγκράτεια ψυχῆς ἀρετὴ, ἡ οὐκ ἐν φανερῷ, ἀλλ' ἐν ἀποκρύφῳ. Εἰσίν θ' οι πορνείαν ἄντικρυς τὸν γάμου λέγουσι καὶ ὑπὸ τοῦ διαβόλου ταύτην παραδίδεσθαι δογματίζουσι· μιμεῖσθαι δ' αὐτοὺς οἱ μεγαλοῦχοί φασι τὸν Κύριον, μήτε γήμαντα, μήτε τι ἐν τῷ κόσμῳ κτησάμενον· μᾶλλον παρὰ τοὺς ἄλλους νενοηκέναι το Εὐαγγέλιον καυχώμενοι. Λέγει δὲ αὐτοῖς ἡ Γραφή Α εἶπεν· « Ἔσεσθε οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν ; Ὥστε ὁ ἀπὸ Β Ὑπερηφάνοις ὁ Θεὸς ἀντιτάσσεται, ταπεινοῖς δὲ δίδωσι χάριν. » Εἶτ᾽ οὐκ ἴσασι τὴν αἰτίαν τοῦ μὴ γῆ μαι τὸν Κύριον· πρῶτον μὲν γὰρ, τὴν ἰδίαν νύμφην εἶχεν, τὴν Ἐκκλησίαν· ἔπειτα δὲ οὐδὲ ἄνθρωπος ἐν κοινὸς, ἵνα καὶ βοηθοῦ τινος κατὰ σάρκα δεηθῇ · οὐδὲ τεκνοποιήσασθαι ἦν αὐτῷ ἀναγκαῖον ἀϊδίως μένοντι, καὶ μόνῳ Υἱῷ Θεοῦ γεγονότι. Αὐτὸς δὲ οὗτος ὁ Κύριε; λέγει· « Ο Θεός συνέζευξεν, ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω. Καὶ πάλιν· ι Ωσπερ (53) δὲ ἦν ἐν ταῖς ἡμέραις Νώε, ἦσαν γαμοῦντες, γαμίζοντες, οἰκοδομούντες, φυτεύοντες, καὶ ὡς ἦν ἐν ταῖς ἡμέραις Λὼτ, οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. » Καὶ ὅτι οὐ πρὸς τὰ ἔθνη λέγει, επιφέρει· ο 'Αρα ἐλθὼν ὁ Υἱός τοῦ ἀνθρώπου (5.4), εὑρήσει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς;» Καὶ πάλιν· Οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ χχιν, 37; τὴν ἀνάστασιν ἤδη γεγονέναι, « "Ατινά ἐστι λόγον μὲν ἔχοντα σοφίας ἐν ἐθε λοθρησκείᾳ, καὶ ταπεινοφροσύνῃ, καὶ ἀφειδίᾳ τοῦ σώματος. 28; Χειν, 37. θρώπου ἐλθὼν άρα, CLEMENTIS ALEXANDRINI duritiam cordis vestri, inquit, Moyses hae scripsit. Vos autem non legistis, quod protoplasto Deus * dixit : « Eritis duo in carne una? Quare qui di- mittit uxorem, præterquam fornicationis causa, fa- et eam macharia. Sed post resurrectionem, in- quit, nec uxorem ducunt, nec nubunt b. Etenim de ventre et cibis dictum est : « Eser ventri, et veler escis ; Deus autem et illumn et has destructe ; » hos impetens, qui instar caprorum et hircorum sibi vivendum esse censent, ne secure ac sine ter- rore comessent et coirent. Si resurrectionem itaque receperint, ut ipsi dicunt, et ideo matrimonium in- firmant et abrogant; nec tomedant, nec bibant : • destrui ; enim c ventrem et cibos, » dicit Aposto- lus in resurrectione. Quomodo ergo esuriunt, et si- tiunt, et caruis patiuntur affectiones, et alia, quae non patietur, qui per Christum accepit perfectam, quae speratur, resurrectionem? Quin etiam ii, qui colunt idola, a cilis et venere abstinent. « Non est autem, inquit, ‹ regnum Dei cibus et potus ª. › Certe magis quoque curæ est, qui angelos colunt et da- mones, simul a vino et animatis et rehus abstinere venereis. Quemadmodum autem humilitas est mansuetudo, non autem afflictio corporis : ita etiam continentia est animæ virtus, quæ non est in manifesto, sed in occulto. Sunt autem etiam, qui matrimonium aperte dicunt fornicationem, et de- cernunt ið traditum esse a diabolo. Dicunt autem gloriosi isti iactatores se imitari Dominum, qui neque uxorem duxit, neque in mundo aliquid pos- sedit; se magis quam alii Evangelium intellexisse gloriantes. Eis autem dicit Scriptura : • Deus su- perbis resistit, humilibus autem dat gratiam. Deinde nesciunt causam cur Dominus uxorem non duxerit. Primum quidem, propriam sponsam habuit Ecclesiam : deinde vero, nec homo erat communis, ut opus haberet etiam adjutore aliquo secundum carnem; neque erat ei necesse procreare filios, qui manet in æternum, et natus est solus Dei F.lius. Hic ipse autem Dominus dicit: Quod Deus conjunxit, homo ne separet f. Et rursus : « Sicut autem erat in diebus Noe, erant nubentes, et nuptui dantes, ædificantes, et plantantes; et sicut erat in diebus Lot, ita erit adventus Filii hominis 8. › Et quod hoc non dicit ad gentes, ostendit, cum subjun- D P. ED. POTTER, ED. PARIS. • Matth. xix, 3; Marc. x, 2.b Matth. xx11, 30; Marc. x11, 23; Luc. xx, 55. © Cor. v 13. d Rom. xiv, 17. • Jac. iv, 6; Pet. v, 5. & Matth. Luc. xvi, 28. f Matth. xix,. 6; Marc x, 9. . occurrunt Matth. xxi, 30; Marc. xii, ; Luc. xx, 33. licet. SYLBURG id, quod ante eos, S. Paulo in vivis agente, alii dixerant, resurre- clionem esse jam factam : » M1 Tim. 1, 18. Sic etiam Menander docuit resurrectionem per id, quod est in eum, baptisma accipere ejus discipulos, et ultra non posse mori, sed perseverare non sene- scentes et immortales: ut referunt Irenæus lib. Memorat etiam Tertullianus lib. De resurrectione C carnis, cap. 19, alios fuisse haereticos, qui dice bant resurrectionem eam vindicandam, qua quis adita veritate redanimatus et revivificatus Deo, ignorantiæ morte discussa, velut de sepulcro vete- ris hominis eruperit: exinde resurrectionem fide consecutos cum Domino esse, cum eum in ba- ptismate induerint. › II, : Matth. Luc. | (49) Αλλά. Ηc, verbis rursus paulum variatis, (50) Φησίν. Si quis pluraliter malit φασί, per me (51) Τὴν ἀνάστασιν ἀπ. fi hæretici affirmabant 1. cap. 21, et Tertullianus lib. De anima, cap. 50. (52) Ταπεινοφροσύνη. Respicere videtur Colcs». (53) Ὥσπερ. Ηorum sensus occurrit Luc. xv, (54) Αρα ἐλθὼν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθ. Ὁ Υἱὸς τοῦ ἀν
PG 8:1197«ὁ γήμας μὴ ἐκβαλλέτω καὶ ὁ μὴ γαμήσας μὴ γαμείτω,» ὁ κατὰ πρόθεσιν εὐνουχίας ὁμολογήσας μὴ γῆμαι ἄγαμος διαμενέτω. ἀμφοτέροις γοῦν ὁ αὐτὸς κύριος διὰ τοῦ προφήτου Ἡσαί̈ου τὰς καταλλήλους δίδωσιν ἐπαγγελίας ᾧδέ πως λέγων· «μὴ λεγέτω ὁ εὐνοῦχος ὅτι ξύλον εἰμὶ ξηρόν. τάδε λέγει ὁ κύριος τοῖς εὐνούχοις· ἐὰν φυλάξητε τὰ σάββατά μου καὶ ποιήσητε πάντα ὅσα ἐντέλλομαι, δώσω ὑμῖν τόπον κρείττονα υἱῶν καὶ θυγατέρων·» οὐ γὰρ μόνον ἡ εὐνουχία δικαιοῖ οὐδὲ μὴν τὸ τοῦ εὐνούχου σάββατον, ἐὰν μὴ ποιήσῃ τὰς ἐντολάς. τοῖς γαμήσασι δὲ ἐπιφέρει καί φησιν· «οἱ ἐκλεκτοί μου οὐ πονέσουσιν εἰς κενὸν οὐδὲ τεκνοποιήσουσιν εἰς κατάραν, ὅτι σπέρμα εὐλογημένον ἐστὶν ὑπὸ κυρίου.» τῷ γὰρ κατὰ λόγον τεκνοποιησαμένῳ καὶ ἀναθρεψαμένῳ καὶ παιδεύσαντι ἐν κυρίῳ καθάπερ καὶ τῷ διὰ τῆς ἀληθοῦς κατηχήσεως γεννήσαντι κεῖταί τις μισθὸς ὥσπερ καὶ τῷ ἐκλεκτῷ σπέρματι. ἄλλοι δὲ «κατάραν» τὴν παιδοποιίαν ἐκδέχονται καὶ οὐ συνιᾶσι κατ’ αὐτῶν ἐκείνων λέγουσαν τὴν γραφήν. οἱ γὰρ τῷ ὄντι τοῦ κυρίου ἐκλεκτοὶ οὐ δογματίζουσιν οὐδὲ τεκνοποιοῦσιν τὰ εἰς κατάραν ὥσπερ αἱ αἱρέσεις.
PG 8:1199εὐνοῦχος τοίνυν οὐχ ὁ κατηναγκασμένος τὰ μόρια οὐδὲ μὴν ὁ ἄγαμος εἴρηται, ἀλλ’ ὁ ἄγονος ἀληθείας. «ξύλον» οὗτος «ξηρὸν» ἦν πρότερον, ὑπακούσας δὲ τῷ λόγῳ καὶ «φυλάξας τὰ σάββατα» κατὰ ἀποχὴν ἁμαρτημάτων καὶ ποιήσας τὰς ἐντολὰς ἐντιμότερος ἔσται τῶν ἄνευ πολιτείας ὀρθῆς λόγῳ μόνῳ παιδευομένων. «τεκνία,» φησίν, «ὀλίγον ἔτι μεθ’ ὑμῶν εἰμι,» ὁ διδάσκαλος. διὸ καὶ Παῦλος Γαλάταις ἐπιστέλλων φησί· «τεκνία μου, οὓς πάλιν ὠδίνω ἄχρις οὗ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν.» πάλιν τε αὖ Κορινθίοις γράφων «ἐὰν γὰρ μυρίους παιδαγωγοὺς ἔχητε ἐν Χριστῷ» λέγει, «ἀλλ’ οὐ πολλοὺς πατέρας· ἐν γὰρ Χριστῷ διὰ τοῦ εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα.» διὰ τοῦτο «οὐκ εἰσελεύσεται εὐνοῦχος εἰς ἐκκλησίαν θεοῦ», ὁ ἄγονος καὶ ἄκαρπος καὶ πολιτείᾳ καὶ λόγῳ, ἀλλ’ «οἱ μὲν εὐνουχίσαντες ἑαυτοὺς» ἀπὸ πάσης ἁμαρτίας «διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν» μακάριοι οὗτοί εἰσιν οἱ τοῦ κόσμου νηστεύοντες. «Ἐπικατάρατος» δὲ «ἡ ἡμέρα ἐν ᾗ ἐτέχθην, καὶ μὴ ἔστω ἐπευκτέα» ὁ Ἱερεμίας φησίν, οὐ τὴν γένεσιν ἁπλῶς ἐπικατάρατον λέγων, ἀλλ’ ἀποδυσπετῶν ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασι τοῦ λαοῦ καὶ τῇ ἀπειθείᾳ· ἐπιφέρει γοῦν·
PG 8:1201«διὰ τί γὰρ ἐγεννήθην τοῦ βλέπειν κόπους καὶ πόνους καὶ διετέλεσαν ἐν αἰσχύνῃ αἱ ἡμέραι μου;» αὐτίκα πάντες οἱ κηρύσσοντες τὴν ἀλήθειαν διὰ τὴν ἀπείθειαν τῶν ἀκουόντων ἐδιώκοντό τε καὶ ἐκινδύνευον. «διὰ τί γὰρ οὐκ ἐγένετο ἡ μήτρα τῆς μητρός μου τάφος, ἵνα μὴ ἴδω τὸν μόχθον τοῦ Ἰακὼβ καὶ τὸν κόπον τοῦ γένους Ἰσραήλ;» Ἔσδρας ὁ προφήτης λέγει. «οὐδεὶς καθαρὸς ἀπὸ ῥύπου,» Ἰώβ φησιν, «οὐδ’ εἰ μία ἡμέρα ἡ ζωὴ αὐτοῦ.» λεγέτωσαν ἡμῖν ποῦ ἐπόρνευσεν τὸ γεννηθὲν παιδίον, ἢ πῶς ὑπὸ τὴν τοῦ Ἀδὰμ ὑποπέπτωκεν ἀρὰν τὸ μηθὲν ἐνεργῆσαν. ἀπολείπεται δὲ αὐτοῖς, ὡς ἔοικεν, ἀκολούθως λέγειν τὴν γένεσιν εἶναι κακήν, οὐ τὴν τοῦ σώματος μόνην, ἀλλὰ καὶ τὴν τῆς ψυχῆς δι’ ἣν καὶ τὸ σῶμα. καὶ ὅταν ὁ Δαβὶδ εἴπῃ «ἐν ἁμαρτίαις συνελήφθην καὶ ἐν ἀνομίαις ἐκίσσησέν με ἡ μήτηρ μου», λέγει μὲν προφητικῶς μητέρα τὴν Εὔαν, ἀλλὰ «ζώντων Εὔα μήτηρ» ἐγένετο, καὶ εἰ ἐν ἁμαρτίᾳ συνελήφθη, ἀλλ’ οὐκ αὐτὸς ἐν ἁμαρτίᾳ οὐδὲ μὴν ἁμαρτία αὐτός.
ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις. » Καίτοι καὶ ταῦτα ἀλληγορεῖται. Διὰ τοῦτο οὐδὲ τοὺς καιρούς ὥρισεν (55), « οὓς ὁ Πατὴρ ἔθετο ἐν τῇ ἰδίᾳ ἐξουσίᾳ,» ἕνα διαμένῃ κατὰ τὰς γενεὰς ὁ κόσμος. Τὸ δὲ, « Ο πάντες χωροῦσε τὸν λόγον τοῦτον (50) · εἰσὶ γὰρ εὐ νοῦχοι, οἵτινες ἐγεννήθησαν οὕτως· καί εἰσιν εὐνοῦ χοι, οἵτινες εὐνουχίσθησαν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων· και εἰσιν εὐνοῦχοι, οἵτινες ευνούχισαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Ὁ δυνάμενος χωρεῖν χω- β· ίπω· ο οὐκ ἴσασιν, ὅτι μετὰ τὴν τοῦ ἀποστασίου ῥῆτιν, πυθομένων τινῶν, ὅτι, « ἐὰν οὕτως ᾖ (57) ή αἰτία τῆς γυναικὸς, οὐ συμφέρει τῷ ἀνθρώπῳ γαμή- σαι·, τότε ὁ Κύριος ἔφη· « Οὐ πάντες χωροῦσι τὸν λόγον τοῦτον, ἀλλ᾽ οἷς δέδοται. » Τοῦτο γὰρ οἱ τον θανόμενοι μαθεῖν ἐβουλήθησαν, εἰ συγχωρεῖ, κατα- γνωσθείσης ἐπὶ πορνείᾳ γυναικὸς καὶ ἐκβληθείσης, Β ἑτέραν γῆμαι. Φασὶ δὲ καὶ ἀθλητὰς (58) οὐκ ὀλίγους ἀφροδισίων ἀπέχεσθαι, δι' ἄσκησιν σωματικὴν ἐγκρα τευομένους· καθάπερ τὸν Κροτωνιάτην Αστυλον, καὶ Κρίσωνα (59) τὸν Ιμεραίον· καὶ ᾿Αμοιβεὺς (60) δὲ ὁ κιθαρῳδὸς, νεόγαμος ὤν, ἀπέσχετο τῆς νύμφης ὅτε Κυρηναῖος Αριστοτέλης (61), Λαῖδα ἐρῶσαν ὑπεώρα (62) μόνος· όμωμοκὡς οὖν τῇ ἑταίρα, ἡ μήν ἀπάξειν αὐτὴν εἰς πατρίδα, εἰ συμπράξειεν αὐτῷ τινα πρὸς τοὺς ἀνταγωνιστές, ἐπειδὰν διεπράξατο, χα ριέντως ἐκτελῶν τὸν ὅρκον, γραψάμενος αὐτῆς ὡς ὅτι μάλιστα ὁμοιοτάτην εἰκόνα, ἀνέστησεν εἰς Κυρήνην, ὡς ἱστορεῖ Ἴστρος ἐν τῷ Περὶ ἰδιότητος άθλων. "Ωστ' οὐδ' ἡ εὐνουχία ενάρετον (63), εἰ μὴ δι' ἀγάπην γίνοιτο τὴν πρὸς τὸν Θεόν. Αὐτίκα περὶ τῶν βδελυσσομένων τὸν γά- τον Παῦλος ὁ μακάριος λέγει· . Ἐν ὑστέροις καιροῖς ἀποστήσονταί τινες τῆς πίστεως, προσέχοντες πνεύματι πλάνοις (64) καὶ διδασκαλίαις δαιμονίων, κωλυόντων γαμεῖν, ἀπέχεσθαι βρωμάτων. Καὶ πάλιν λέγει· «Μr- δεὶς (65) ὑμᾶς καταβραβευέτω ἐν ἐθελοθρησκεία ταπει νοφροσύνης, καὶ ἀφειδίᾳ σώματος. » Ο δὲ αὐτὸς κἀκεῖνα γράφει ο Δέδεσαι γυναικί; μὴ ζήτει λύσιν. Λέλυσαι ἀπὸ γυναικός; μὴ ζήτει γυναῖκα. » Καὶ πάλιν· ο Εκαστος οἷς δέδοται. οἵτινες ἐκ κοιλίας, μη- τρὸς ἐγεννήθησαν οὕτως. Οἱ ἀθληταὶ τὸν τοῦ ἀθλεῖν πάντα καιρὸν οὐκ ἀφίεντο πλησιάζειν γυναιξί. • "Ωσπερ ἂν δέοιό μου Κρίσωνι τῷ Ίμε ραίῳ, δρομεῖ ἀκμάζοντι ἕπεσθαι. Κρίστωνα, καὶ Αστύλον, καὶ Διό πομπον. Ηλιακ. Β'. Αστύλος δὲ Κροτα νιάτης Πυθαγόρου μέν ἐστιν ἔργον, τρεῖς δὲ ἐφεξῆς Ολυμπιάδος σταδίου καὶ διαύλου νίκας έχει. Αμοιβέας ὁ κιθαρῳδὸς σωφρονέστατος ἐλέγετο, καὶ γυναῖκα ὡραιοτάτην ἔχων μὴ ὁμιλεῖν αὐτῇ. νης, « Μηδεὶς ἡμᾶς καταβραβευέτω θέλων ἐν ταπεινο φροσύνῃ καὶ θρησκείᾳ τῶν ἀγγέλων ν. 25: Ατινά ἐστι λόγον μὲν ἔχοντα σοφίας ἐν ἐθελοθρησκείᾳ, καὶ ταπεινοφροσύνῃ, καὶ ἀφειδίᾳ σώματος, STROMATUM LIB. III. A git : « Num cum venerit Filius hominis, inveniet - P. ED. POTTER, ED. PARIS. Luc. 23. © Act. 1, 7. d Matth. xix, 11, 12. • Ibid. 10, 11. Act. 1, 7. Matth., ubi mox, Athletæ per omne tempus cer- tandi non admittebantur ad coeundum cum feminis. > Horatius De arte poet. v. 412: Qui studet optatam cursu contingere metam, Hulla tulit fecitque puer, sudavit et alsit, Abstinuit venere et vino ... Conf. quæ adnotata sunt ad principium hujusce Stromatum libri. gora p. : Et lib. vii De legib., p. 840, inter athletas abstinentes se a rebus' vene- reis enumerat Pausanias dem in terras?, Et rursus : « Væ prægnantibus et lactantibus in illis diebus b. Quanquam hæc quoque dicuntur allegorice. Propterea nec ‹tem- pora › præfiniit, ‹ quæ Pater posuit in sua pote- state, ut permaneret mundus per generationes. Illud autem : Non omnes capiunt verbum hoc : sunt enim eunuchi, qui sic nati sunt; et sunt eunuchi, qui castrati sunt ab hominibus; et sunt eunuchi, qui seipsos castrarunt propter regnum coelorum. Qui potest capere, capiatd;, nesciunt quod, postquam de divortio esset loculus. cum qui- dam rogassent : • Si sic sit causa uxoris, non ex- pedit homini uxorem ducere; › tunc dixit Dominus : ‹ Non omnes capiunt verbum hoc, sed quibus datum est c., Hoc enim qui rogabant, volebant ex eo scire, an uxore damnata et ejecta propter fornica- tionem, concedat aliam ducere. Aiunt autem atble- tas quoque non paucos abstinere a venere, propter exercitationem corporis continentes : quemadmo- dum Crotoniatem Astylum, et Crisonem Himeræum. Quinetiam Angebeus citharodus, eum recenter ma- trimonio junctus esset, a sponsa abstinuit : et Cyre- næus Aristoteles amantem Laidem solus despexit. Cum meretrici itaque jurasset, se cam esse-in pa- triam abducturum, si ei adversus decortantes ad- versarios in aliquibus opem tulisset, postquam id perfecisset, lepide a se dictum jusjurandum exse- quens, cum curasset imaginem ejus quam simillimam depingi, eam Cyrena statuit, ut scribit Ister in libro De proprietate certaminum. Quare nec castitas est bonum, nisi fiat propter dilectionem Dei. Jain de iis, qui matrimonium abhorrent, dicit beatus Paulus : « In novissimis diebus deficient quidam a fide, attendentes spiritibus erroris, et doctrinis damoniorum, prohibentium nubere, abstinere a ci- bis f. » Et rursus dicit : « Nemo vos seducat in vo luntaria humilitatis religione, et parcimonia cor- XVIII, 8. b Matth. xxiv, 19; Marc. x11, 17; Luc. xxi, Tim. 1, 1, 5. D Athe- næus lib. xiv Amoebei citharœdi meminit, qui, quoties cantaturus exiret, talentum in singulos dies accipiebat. Cæterum de loco illo caprorum et hirco- rum. vide quæ in Pedagogo notata sunt. COLLECT. 30: Ambeas citharœdus maxima continentia prædi- tus dicitur fuisse, cuinque venustissimam uxorem haberet, non coivisse cum ea. › refert Alianus Var. hist. lib. x, cap. 2. ciebat. » SILBURG, Paris. spiritibus erroris. » SYLBURG. 18: et (55) Ωρισεν. Νempe Christus, qui haec loquitur (35) Τον λόγον τοῦτον. Τοῦτον τὸν λόγον, ἀλλ' (57) Ἐὰν οὕτως 7. Εἰ οὕτως ἐστίν, Matth. (58) Αθλητάς. Eustathius in Iliad. Ω, p. 1472: (59) Κρίσωνα. Plato Crisonis meminit in Prota- (60) Αμοιβεύς. Ælianus Var. hist. lib. 111, cap. (61) Αριστοτέλης. Eadem de Eubata Cyrenæo (62) Ὑπεώρα. Rectius H. ms. ὑπερεώρα, « despi- (63) Οὐδ᾽ ἡ εὐν. Couf. Strom. iv, p. 555 edit. (64) Πνεύμασι πλάνοις. Η. ms., πνεύμασι πλά (65) Μηδείς. Ηaec conflavit auctor ex Coloss. 11,
PG 8:1203εἰ δὲ καὶ πᾶς ὁ ἐπιστρέφων ἐξ ἁμαρτίας ἐπὶ τὴν πίστιν ἀπὸ τῆς συνηθείας τῆς ἁμαρτωλοῦ οἷον μητρὸς ἐπὶ τὴν ζωὴν ἐπιστρέφει, μαρτυρήσει μοι εἷς τῶν δώδεκα προφητῶν φήσας, «εἰ δῶ πρωτότοκα ὑπὲρ ἀσεβείας, καρπὸν κοιλίας μου ὑπὲρ ἁμαρτίας ψυχῆς μου.» οὐ διαβάλλει τὸν εἰπόντα «αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε», ἀλλὰ τὰς πρώτας ἐκ γενέσεως ὁρμάς, καθ’ ἃς θεὸν οὐ γινώσκομεν, «ἀσεβείας» λέγει. εἰ δέ τις κατὰ τοῦτο λέγει κακὴν τὴν γένεσιν, καὶ κατ’ ἐκεῖνο εἰπάτω ἀγαθήν, καθὸ ἐν αὐτῇ τὴν ἀλήθειαν γινώσκομεν· «ἐκνήψατε δικαίως καὶ μὴ ἁμαρτάνετε· ἀγνωσίαν γὰρ θεοῦ τινες ἔχουσι,» δηλαδὴ οἱ ἁμαρτάνοντες· «ἐπειδὴ ἡ πάλη ἡμῖν οὐ πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, ἀλλὰ πρὸς τὰ πνευματικά,» δυνατοὶ δὲ ἐκπειράσαι οἱ «κοσμοκράτορες τοῦ σκότους», διὰ τοῦτο αἱ συγγνῶμαι. διὰ τοῦτο καὶ ὁ Παῦλος «αὐτό μου τὸ σῶμα ὑποπιέζω καὶ δουλαγωγῶ» φησίν, ὅτι «πᾶς ὁ ἀγωνιζόμενος πάντα ἐγκρατεύεται» (ἀντὶ τοῦ εἰς πάντα ἐγκρατεύεται, οὐ πάντων ἀπεχόμενος, ἀλλ’ οἷς ἔκρινεν, ἐγκρατῶς χρώμενος), «ἐκεῖνοι μὲν ἵνα φθαρτὸν στέφανον λάβωσιν, ἡμεῖς δὲ ἵνα ἄφθαρτον,» νικῶντες ἐν τῇ πάλῃ, οὐχὶ δὲ ἀκονιτὶ στεφανούμενοι.
PG 8:1205ἤδη τινὲς καὶ τῆς παρθένου τὴν χήραν εἰς ἐγκράτειαν προτιμῶσι καταμεγαλοφρονήσασαν ἧς πεπείραται ἡδονῆς. Εἰ δὲ ἡ γένεσις κακόν, ἐν κακῷ λεγόντων οἱ βλάσφημοι τὸν γενέσεως μετειληφότα κύριον, ἐν κακῷ τὴν γεννήσασαν παρθένον. οἴμοι τῶν κακῶν, βλασφημοῦσι τὸ βούλημα τοῦ θεοῦ καὶ τὸ μυστήριον τῆς κτίσεως, τὴν γένεσιν διαβάλλοντες. διὰ ταῦτα ἡ δόκησις Κασσιανῷ, διὰ ταῦτα καὶ Μαρκίωνι, ναὶ μὴν καὶ Οὐαλεντίνῳ τὸ σῶμα τὸ ψυχικόν, ὅτι φασίν· «ὁ ἄνθρωπος παρωμοιώθη τοῖς κτήνεσιν» εἰς συνδυασμὸν ἀφικνούμενος· ἀλλ’ ὅταν ἐπιβαίνειν ἀλλοτρίᾳ κοίτῃ ὀργήσας ὡς ἀληθῶς θελήσῃ, τότε τῷ ὄντι ὁ τοιοῦτος ἐκθηριοῦται· «ἵπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν, ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον ἐχρεμέτιζεν.» κἂν ἀπὸ τῶν ἀλόγων ζῴων τὴν ἐπιτήδευσιν τῆς συνουσίας ὁ ὄφις εἰληφὼς καὶ παραπείσας τῇ κοινωνίᾳ τῆς Εὔας συγκαταθέσθαι τὸν Ἀδὰμ τύχῃ, ὡς ἂν μὴ φύσει ταύτῃ κεχρημένων τῶν πρωτοπλάστων, ὡς ἀξιοῦσί τινες, ἡ κτίσις πάλιν βλασφημεῖται ἀσθενεστέρους τοὺς ἀνθρώπους τῆς τῶν ἀλόγων φύσεως πεποιηκυῖα, οἷς κατηκολούθησαν οἱ πρωτόπλαστοι τοῦ θεοῦ.
ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις. » Καίτοι καὶ ταῦτα ἀλληγορεῖται. Διὰ τοῦτο οὐδὲ τοὺς καιρούς ὥρισεν (55), « οὓς ὁ Πατὴρ ἔθετο ἐν τῇ ἰδίᾳ ἐξουσίᾳ,» ἕνα διαμένῃ κατὰ τὰς γενεὰς ὁ κόσμος. Τὸ δὲ, « Ο πάντες χωροῦσε τὸν λόγον τοῦτον (50) · εἰσὶ γὰρ εὐ νοῦχοι, οἵτινες ἐγεννήθησαν οὕτως· καί εἰσιν εὐνοῦ χοι, οἵτινες εὐνουχίσθησαν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων· και εἰσιν εὐνοῦχοι, οἵτινες ευνούχισαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Ὁ δυνάμενος χωρεῖν χω- β· ίπω· ο οὐκ ἴσασιν, ὅτι μετὰ τὴν τοῦ ἀποστασίου ῥῆτιν, πυθομένων τινῶν, ὅτι, « ἐὰν οὕτως ᾖ (57) ή αἰτία τῆς γυναικὸς, οὐ συμφέρει τῷ ἀνθρώπῳ γαμή- σαι·, τότε ὁ Κύριος ἔφη· « Οὐ πάντες χωροῦσι τὸν λόγον τοῦτον, ἀλλ᾽ οἷς δέδοται. » Τοῦτο γὰρ οἱ τον θανόμενοι μαθεῖν ἐβουλήθησαν, εἰ συγχωρεῖ, κατα- γνωσθείσης ἐπὶ πορνείᾳ γυναικὸς καὶ ἐκβληθείσης, Β ἑτέραν γῆμαι. Φασὶ δὲ καὶ ἀθλητὰς (58) οὐκ ὀλίγους ἀφροδισίων ἀπέχεσθαι, δι' ἄσκησιν σωματικὴν ἐγκρα τευομένους· καθάπερ τὸν Κροτωνιάτην Αστυλον, καὶ Κρίσωνα (59) τὸν Ιμεραίον· καὶ ᾿Αμοιβεὺς (60) δὲ ὁ κιθαρῳδὸς, νεόγαμος ὤν, ἀπέσχετο τῆς νύμφης ὅτε Κυρηναῖος Αριστοτέλης (61), Λαῖδα ἐρῶσαν ὑπεώρα (62) μόνος· όμωμοκὡς οὖν τῇ ἑταίρα, ἡ μήν ἀπάξειν αὐτὴν εἰς πατρίδα, εἰ συμπράξειεν αὐτῷ τινα πρὸς τοὺς ἀνταγωνιστές, ἐπειδὰν διεπράξατο, χα ριέντως ἐκτελῶν τὸν ὅρκον, γραψάμενος αὐτῆς ὡς ὅτι μάλιστα ὁμοιοτάτην εἰκόνα, ἀνέστησεν εἰς Κυρήνην, ὡς ἱστορεῖ Ἴστρος ἐν τῷ Περὶ ἰδιότητος άθλων. "Ωστ' οὐδ' ἡ εὐνουχία ενάρετον (63), εἰ μὴ δι' ἀγάπην γίνοιτο τὴν πρὸς τὸν Θεόν. Αὐτίκα περὶ τῶν βδελυσσομένων τὸν γά- τον Παῦλος ὁ μακάριος λέγει· . Ἐν ὑστέροις καιροῖς ἀποστήσονταί τινες τῆς πίστεως, προσέχοντες πνεύματι πλάνοις (64) καὶ διδασκαλίαις δαιμονίων, κωλυόντων γαμεῖν, ἀπέχεσθαι βρωμάτων. Καὶ πάλιν λέγει· «Μr- δεὶς (65) ὑμᾶς καταβραβευέτω ἐν ἐθελοθρησκεία ταπει νοφροσύνης, καὶ ἀφειδίᾳ σώματος. » Ο δὲ αὐτὸς κἀκεῖνα γράφει ο Δέδεσαι γυναικί; μὴ ζήτει λύσιν. Λέλυσαι ἀπὸ γυναικός; μὴ ζήτει γυναῖκα. » Καὶ πάλιν· ο Εκαστος οἷς δέδοται. οἵτινες ἐκ κοιλίας, μη- τρὸς ἐγεννήθησαν οὕτως. Οἱ ἀθληταὶ τὸν τοῦ ἀθλεῖν πάντα καιρὸν οὐκ ἀφίεντο πλησιάζειν γυναιξί. • "Ωσπερ ἂν δέοιό μου Κρίσωνι τῷ Ίμε ραίῳ, δρομεῖ ἀκμάζοντι ἕπεσθαι. Κρίστωνα, καὶ Αστύλον, καὶ Διό πομπον. Ηλιακ. Β'. Αστύλος δὲ Κροτα νιάτης Πυθαγόρου μέν ἐστιν ἔργον, τρεῖς δὲ ἐφεξῆς Ολυμπιάδος σταδίου καὶ διαύλου νίκας έχει. Αμοιβέας ὁ κιθαρῳδὸς σωφρονέστατος ἐλέγετο, καὶ γυναῖκα ὡραιοτάτην ἔχων μὴ ὁμιλεῖν αὐτῇ. νης, « Μηδεὶς ἡμᾶς καταβραβευέτω θέλων ἐν ταπεινο φροσύνῃ καὶ θρησκείᾳ τῶν ἀγγέλων ν. 25: Ατινά ἐστι λόγον μὲν ἔχοντα σοφίας ἐν ἐθελοθρησκείᾳ, καὶ ταπεινοφροσύνῃ, καὶ ἀφειδίᾳ σώματος, STROMATUM LIB. III. A git : « Num cum venerit Filius hominis, inveniet - P. ED. POTTER, ED. PARIS. Luc. 23. © Act. 1, 7. d Matth. xix, 11, 12. • Ibid. 10, 11. Act. 1, 7. Matth., ubi mox, Athletæ per omne tempus cer- tandi non admittebantur ad coeundum cum feminis. > Horatius De arte poet. v. 412: Qui studet optatam cursu contingere metam, Hulla tulit fecitque puer, sudavit et alsit, Abstinuit venere et vino ... Conf. quæ adnotata sunt ad principium hujusce Stromatum libri. gora p. : Et lib. vii De legib., p. 840, inter athletas abstinentes se a rebus' vene- reis enumerat Pausanias dem in terras?, Et rursus : « Væ prægnantibus et lactantibus in illis diebus b. Quanquam hæc quoque dicuntur allegorice. Propterea nec ‹tem- pora › præfiniit, ‹ quæ Pater posuit in sua pote- state, ut permaneret mundus per generationes. Illud autem : Non omnes capiunt verbum hoc : sunt enim eunuchi, qui sic nati sunt; et sunt eunuchi, qui castrati sunt ab hominibus; et sunt eunuchi, qui seipsos castrarunt propter regnum coelorum. Qui potest capere, capiatd;, nesciunt quod, postquam de divortio esset loculus. cum qui- dam rogassent : • Si sic sit causa uxoris, non ex- pedit homini uxorem ducere; › tunc dixit Dominus : ‹ Non omnes capiunt verbum hoc, sed quibus datum est c., Hoc enim qui rogabant, volebant ex eo scire, an uxore damnata et ejecta propter fornica- tionem, concedat aliam ducere. Aiunt autem atble- tas quoque non paucos abstinere a venere, propter exercitationem corporis continentes : quemadmo- dum Crotoniatem Astylum, et Crisonem Himeræum. Quinetiam Angebeus citharodus, eum recenter ma- trimonio junctus esset, a sponsa abstinuit : et Cyre- næus Aristoteles amantem Laidem solus despexit. Cum meretrici itaque jurasset, se cam esse-in pa- triam abducturum, si ei adversus decortantes ad- versarios in aliquibus opem tulisset, postquam id perfecisset, lepide a se dictum jusjurandum exse- quens, cum curasset imaginem ejus quam simillimam depingi, eam Cyrena statuit, ut scribit Ister in libro De proprietate certaminum. Quare nec castitas est bonum, nisi fiat propter dilectionem Dei. Jain de iis, qui matrimonium abhorrent, dicit beatus Paulus : « In novissimis diebus deficient quidam a fide, attendentes spiritibus erroris, et doctrinis damoniorum, prohibentium nubere, abstinere a ci- bis f. » Et rursus dicit : « Nemo vos seducat in vo luntaria humilitatis religione, et parcimonia cor- XVIII, 8. b Matth. xxiv, 19; Marc. x11, 17; Luc. xxi, Tim. 1, 1, 5. D Athe- næus lib. xiv Amoebei citharœdi meminit, qui, quoties cantaturus exiret, talentum in singulos dies accipiebat. Cæterum de loco illo caprorum et hirco- rum. vide quæ in Pedagogo notata sunt. COLLECT. 30: Ambeas citharœdus maxima continentia prædi- tus dicitur fuisse, cuinque venustissimam uxorem haberet, non coivisse cum ea. › refert Alianus Var. hist. lib. x, cap. 2. ciebat. » SILBURG, Paris. spiritibus erroris. » SYLBURG. 18: et (55) Ωρισεν. Νempe Christus, qui haec loquitur (35) Τον λόγον τοῦτον. Τοῦτον τὸν λόγον, ἀλλ' (57) Ἐὰν οὕτως 7. Εἰ οὕτως ἐστίν, Matth. (58) Αθλητάς. Eustathius in Iliad. Ω, p. 1472: (59) Κρίσωνα. Plato Crisonis meminit in Prota- (60) Αμοιβεύς. Ælianus Var. hist. lib. 111, cap. (61) Αριστοτέλης. Eadem de Eubata Cyrenæo (62) Ὑπεώρα. Rectius H. ms. ὑπερεώρα, « despi- (63) Οὐδ᾽ ἡ εὐν. Couf. Strom. iv, p. 555 edit. (64) Πνεύμασι πλάνοις. Η. ms., πνεύμασι πλά (65) Μηδείς. Ηaec conflavit auctor ex Coloss. 11,
εἰ δὲ ἡ μὲν φύσις ἦγεν αὐτοὺς ὡς καὶ τὰ ἄλογα πρὸς παιδοποιίαν, ἐκινήθησαν δὲ θᾶττον ἢ προσῆκον ἦν ἔτι νέοι πεφυκότες ἀπάτῃ παραχθέντες, δικαία μὲν ἡ κρίσις τοῦ θεοῦ ἐπὶ τοὺς οὐκ ἀναμείναντας τὸ βούλημα, ἁγία δὲ ἡ γένεσις δι’ ἣν ὁ κόσμος συνέστηκεν, δι’ ἣν αἱ οὐσίαι, δι’ ἣν αἱ φύσεις, δι’ ἣν ἄγγελοι, δι’ ἣν δυνάμεις, δι’ ἣν ψυχαί, δι’ ἣν ἐντολαί, δι’ ἣν νόμος, δι’ ἣν τὸ εὐαγγέλιον, δι’ ἣν ἡ γνῶσις τοῦ θεοῦ· καὶ «πᾶσα σὰρξ χόρτος, καὶ πᾶσα δόξα ἀνθρώπου ὡς ἄνθος χόρτου· καὶ ὁ μὲν χόρτος ξηραίνεται, τὸ δὲ ἄνθος καταπίπτει· ἀλλὰ τὸ ῥῆμα τοῦ κυρίου μένει,» τὸ χρῖσαν τὴν ψυχὴν καὶ ἑνῶσαν τῷ πνεύματι. πῶς δ’ ἄνευ τοῦ σώματος ἡ κατὰ τὴν ἐκκλησίαν καθ’ ἡμᾶς οἰκονομία τέλος ἐλάμβανεν; ὅπου γε καὶ αὐτὸς ἡ κεφαλὴ τῆς ἐκκλησίας ἐν σαρκὶ μέν, ἀειδὴς δὲ ἐλήλυθεν καὶ ἄμορφος, εἰς τὸ ἀειδὲς καὶ ἀσώματον τῆς θείας αἰτίας ἀποβλέπειν ἡμᾶς διδάσκων. «δένδρον γὰρ ζωῆς», φησὶν ὁ προφήτης, «ἐν ἐπιθυμίᾳ ἀγαθῇ γίνεται,» διδάσκων ἐπιθυμίας ἀστείους καὶ καθαρὰς τὰς ἐν τῷ ζῶντι κυρίῳ. ἤδη δὲ ἐθέλουσι τὴν ἀνδρὸς κατὰ γάμον πρὸς γυναῖκα ὁμιλίαν γνῶσιν εἰρημένην ἁμαρτίαν εἶναι·
ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις. » Καίτοι καὶ ταῦτα ἀλληγορεῖται. Διὰ τοῦτο οὐδὲ τοὺς καιρούς ὥρισεν (55), « οὓς ὁ Πατὴρ ἔθετο ἐν τῇ ἰδίᾳ ἐξουσίᾳ,» ἕνα διαμένῃ κατὰ τὰς γενεὰς ὁ κόσμος. Τὸ δὲ, « Ο πάντες χωροῦσε τὸν λόγον τοῦτον (50) · εἰσὶ γὰρ εὐ νοῦχοι, οἵτινες ἐγεννήθησαν οὕτως· καί εἰσιν εὐνοῦ χοι, οἵτινες εὐνουχίσθησαν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων· και εἰσιν εὐνοῦχοι, οἵτινες ευνούχισαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Ὁ δυνάμενος χωρεῖν χω- β· ίπω· ο οὐκ ἴσασιν, ὅτι μετὰ τὴν τοῦ ἀποστασίου ῥῆτιν, πυθομένων τινῶν, ὅτι, « ἐὰν οὕτως ᾖ (57) ή αἰτία τῆς γυναικὸς, οὐ συμφέρει τῷ ἀνθρώπῳ γαμή- σαι·, τότε ὁ Κύριος ἔφη· « Οὐ πάντες χωροῦσι τὸν λόγον τοῦτον, ἀλλ᾽ οἷς δέδοται. » Τοῦτο γὰρ οἱ τον θανόμενοι μαθεῖν ἐβουλήθησαν, εἰ συγχωρεῖ, κατα- γνωσθείσης ἐπὶ πορνείᾳ γυναικὸς καὶ ἐκβληθείσης, Β ἑτέραν γῆμαι. Φασὶ δὲ καὶ ἀθλητὰς (58) οὐκ ὀλίγους ἀφροδισίων ἀπέχεσθαι, δι' ἄσκησιν σωματικὴν ἐγκρα τευομένους· καθάπερ τὸν Κροτωνιάτην Αστυλον, καὶ Κρίσωνα (59) τὸν Ιμεραίον· καὶ ᾿Αμοιβεὺς (60) δὲ ὁ κιθαρῳδὸς, νεόγαμος ὤν, ἀπέσχετο τῆς νύμφης ὅτε Κυρηναῖος Αριστοτέλης (61), Λαῖδα ἐρῶσαν ὑπεώρα (62) μόνος· όμωμοκὡς οὖν τῇ ἑταίρα, ἡ μήν ἀπάξειν αὐτὴν εἰς πατρίδα, εἰ συμπράξειεν αὐτῷ τινα πρὸς τοὺς ἀνταγωνιστές, ἐπειδὰν διεπράξατο, χα ριέντως ἐκτελῶν τὸν ὅρκον, γραψάμενος αὐτῆς ὡς ὅτι μάλιστα ὁμοιοτάτην εἰκόνα, ἀνέστησεν εἰς Κυρήνην, ὡς ἱστορεῖ Ἴστρος ἐν τῷ Περὶ ἰδιότητος άθλων. "Ωστ' οὐδ' ἡ εὐνουχία ενάρετον (63), εἰ μὴ δι' ἀγάπην γίνοιτο τὴν πρὸς τὸν Θεόν. Αὐτίκα περὶ τῶν βδελυσσομένων τὸν γά- τον Παῦλος ὁ μακάριος λέγει· . Ἐν ὑστέροις καιροῖς ἀποστήσονταί τινες τῆς πίστεως, προσέχοντες πνεύματι πλάνοις (64) καὶ διδασκαλίαις δαιμονίων, κωλυόντων γαμεῖν, ἀπέχεσθαι βρωμάτων. Καὶ πάλιν λέγει· «Μr- δεὶς (65) ὑμᾶς καταβραβευέτω ἐν ἐθελοθρησκεία ταπει νοφροσύνης, καὶ ἀφειδίᾳ σώματος. » Ο δὲ αὐτὸς κἀκεῖνα γράφει ο Δέδεσαι γυναικί; μὴ ζήτει λύσιν. Λέλυσαι ἀπὸ γυναικός; μὴ ζήτει γυναῖκα. » Καὶ πάλιν· ο Εκαστος οἷς δέδοται. οἵτινες ἐκ κοιλίας, μη- τρὸς ἐγεννήθησαν οὕτως. Οἱ ἀθληταὶ τὸν τοῦ ἀθλεῖν πάντα καιρὸν οὐκ ἀφίεντο πλησιάζειν γυναιξί. • "Ωσπερ ἂν δέοιό μου Κρίσωνι τῷ Ίμε ραίῳ, δρομεῖ ἀκμάζοντι ἕπεσθαι. Κρίστωνα, καὶ Αστύλον, καὶ Διό πομπον. Ηλιακ. Β'. Αστύλος δὲ Κροτα νιάτης Πυθαγόρου μέν ἐστιν ἔργον, τρεῖς δὲ ἐφεξῆς Ολυμπιάδος σταδίου καὶ διαύλου νίκας έχει. Αμοιβέας ὁ κιθαρῳδὸς σωφρονέστατος ἐλέγετο, καὶ γυναῖκα ὡραιοτάτην ἔχων μὴ ὁμιλεῖν αὐτῇ. νης, « Μηδεὶς ἡμᾶς καταβραβευέτω θέλων ἐν ταπεινο φροσύνῃ καὶ θρησκείᾳ τῶν ἀγγέλων ν. 25: Ατινά ἐστι λόγον μὲν ἔχοντα σοφίας ἐν ἐθελοθρησκείᾳ, καὶ ταπεινοφροσύνῃ, καὶ ἀφειδίᾳ σώματος, STROMATUM LIB. III. A git : « Num cum venerit Filius hominis, inveniet - P. ED. POTTER, ED. PARIS. Luc. 23. © Act. 1, 7. d Matth. xix, 11, 12. • Ibid. 10, 11. Act. 1, 7. Matth., ubi mox, Athletæ per omne tempus cer- tandi non admittebantur ad coeundum cum feminis. > Horatius De arte poet. v. 412: Qui studet optatam cursu contingere metam, Hulla tulit fecitque puer, sudavit et alsit, Abstinuit venere et vino ... Conf. quæ adnotata sunt ad principium hujusce Stromatum libri. gora p. : Et lib. vii De legib., p. 840, inter athletas abstinentes se a rebus' vene- reis enumerat Pausanias dem in terras?, Et rursus : « Væ prægnantibus et lactantibus in illis diebus b. Quanquam hæc quoque dicuntur allegorice. Propterea nec ‹tem- pora › præfiniit, ‹ quæ Pater posuit in sua pote- state, ut permaneret mundus per generationes. Illud autem : Non omnes capiunt verbum hoc : sunt enim eunuchi, qui sic nati sunt; et sunt eunuchi, qui castrati sunt ab hominibus; et sunt eunuchi, qui seipsos castrarunt propter regnum coelorum. Qui potest capere, capiatd;, nesciunt quod, postquam de divortio esset loculus. cum qui- dam rogassent : • Si sic sit causa uxoris, non ex- pedit homini uxorem ducere; › tunc dixit Dominus : ‹ Non omnes capiunt verbum hoc, sed quibus datum est c., Hoc enim qui rogabant, volebant ex eo scire, an uxore damnata et ejecta propter fornica- tionem, concedat aliam ducere. Aiunt autem atble- tas quoque non paucos abstinere a venere, propter exercitationem corporis continentes : quemadmo- dum Crotoniatem Astylum, et Crisonem Himeræum. Quinetiam Angebeus citharodus, eum recenter ma- trimonio junctus esset, a sponsa abstinuit : et Cyre- næus Aristoteles amantem Laidem solus despexit. Cum meretrici itaque jurasset, se cam esse-in pa- triam abducturum, si ei adversus decortantes ad- versarios in aliquibus opem tulisset, postquam id perfecisset, lepide a se dictum jusjurandum exse- quens, cum curasset imaginem ejus quam simillimam depingi, eam Cyrena statuit, ut scribit Ister in libro De proprietate certaminum. Quare nec castitas est bonum, nisi fiat propter dilectionem Dei. Jain de iis, qui matrimonium abhorrent, dicit beatus Paulus : « In novissimis diebus deficient quidam a fide, attendentes spiritibus erroris, et doctrinis damoniorum, prohibentium nubere, abstinere a ci- bis f. » Et rursus dicit : « Nemo vos seducat in vo luntaria humilitatis religione, et parcimonia cor- XVIII, 8. b Matth. xxiv, 19; Marc. x11, 17; Luc. xxi, Tim. 1, 1, 5. D Athe- næus lib. xiv Amoebei citharœdi meminit, qui, quoties cantaturus exiret, talentum in singulos dies accipiebat. Cæterum de loco illo caprorum et hirco- rum. vide quæ in Pedagogo notata sunt. COLLECT. 30: Ambeas citharœdus maxima continentia prædi- tus dicitur fuisse, cuinque venustissimam uxorem haberet, non coivisse cum ea. › refert Alianus Var. hist. lib. x, cap. 2. ciebat. » SILBURG, Paris. spiritibus erroris. » SYLBURG. 18: et (55) Ωρισεν. Νempe Christus, qui haec loquitur (35) Τον λόγον τοῦτον. Τοῦτον τὸν λόγον, ἀλλ' (57) Ἐὰν οὕτως 7. Εἰ οὕτως ἐστίν, Matth. (58) Αθλητάς. Eustathius in Iliad. Ω, p. 1472: (59) Κρίσωνα. Plato Crisonis meminit in Prota- (60) Αμοιβεύς. Ælianus Var. hist. lib. 111, cap. (61) Αριστοτέλης. Eadem de Eubata Cyrenæo (62) Ὑπεώρα. Rectius H. ms. ὑπερεώρα, « despi- (63) Οὐδ᾽ ἡ εὐν. Couf. Strom. iv, p. 555 edit. (64) Πνεύμασι πλάνοις. Η. ms., πνεύμασι πλά (65) Μηδείς. Ηaec conflavit auctor ex Coloss. 11,
PG 8:1207ταύτην γὰρ ὑπὸ τῆς βρώσεως μηνύεσθαι τοῦ ξύλου τοῦ καλοῦ καὶ πονηροῦ, διὰ τῆς τοῦ «ἔγνω» σημασίας παράβασιν ἐντολῆς διδάσκουσαν. εἰ δὲ τοῦτο, καὶ ἡ τῆς ἀληθείας γνῶσις βρῶσίς ἐστι «τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς». ἔστιν οὖν κἀκείνου τοῦ ξύλου μεταλαβεῖν τὸν σώφρονα γάμον· προείρηται δὲ ἡμῖν ὡς καὶ καλῶς καὶ κακῶς ἔστι χρήσασθαι τῷ γάμῳ, καὶ τοῦτ’ ἔστι τὸ ξύλον τῆς γνώσεως, ἐὰν μὴ παρανομῶμεν τὸν γάμον. τί δέ; οὐχὶ ὁ σωτὴρ ὥσπερ τὴν ψυχήν, οὕτω δὲ καὶ τὸ σῶμα ἰᾶτο τῶν παθῶν; οὐκ ἂν δὲ εἰ ἐχθρὰ ἡ σὰρξ ἦν τῆς ψυχῆς, ἐπετείχιζεν αὐτῇ τὴν ἐχθρὰν δι’ ὑγείας ἐπισκευάζων. «τοῦτο δέ φημι, ἀδελφοί, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα βασιλείαν θεοῦ κληρονομῆσαι οὐ δύναται, οὐδὲ ἡ φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν κληρονομεῖ,» ἡ γὰρ ἁμαρτία φθορὰ οὖσα οὐ δύναται κοινωνίαν ἔχειν μετὰ τῆς ἀφθαρσίας, ἥτις ἐστὶ δικαιοσύνη. «οὕτως ἀνόητοι», φησίν, «ἐστέ;
Λ (66) δὲ τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα εχέτω, ἵνα μὴ πειράζε Σιν, 3. • Διὰ δὲ τὰς πορνείας ἕκαστος τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα ἐχέτω· Καὶ πάλιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ συνέρχησθε, ἵνα μὴ πειράζῃ ὑμᾶς ὁ Σατανᾶς διὰ τὴν ἀκρασίαν. ὑμῶν. αὐτῷ ἄρτους τὸ πρωί, καὶ κρέα τὸ δείλης. γειρος τὴν κωλέαν, καὶ παρέθηκεν αὐτὴν ἐνώπιον Σαούλ· καὶ εἶπε Σαμουὴλ τῷ Σαούλ· Ἰδοὺ ὑπόλειμμα, παράθες αὐτὸ ἐνώπιόν σου, καὶ φάγε. ἐξουθενείτω· καὶ ὁ μὴ ἐσθίων τὸν ἐσθίοντα μὴ κρι νέτω, ιν, 3. φίλος καὶ ἁμαρτωλῶν. εὐσταλές, Φίλιππον τῶν δώδεκα ἀποστόλων, ὅς κεκοίμηται ἐν Ἱεραπόλει. εἷς τῶν ἑπτὰ διακόνων, Β ὑμᾶς ὁ Σατανᾶς. » Τί δέ ; οὐχὶ καὶ οἱ παλαιοὶ δίκακι εὐχαρίστως τῆς κτίσεως μετελάμβανον; Οἱ δὲ καὶ ἐπαιδοποιήσαντο (67), γήμαντες έγκρατῶς. Καὶ τῷ μὲν Ηλίᾳ (68) οι κόρακες έφερον τροφήν, ἄρτους καὶ κρέα· καὶ Σαμουήλ (69) δὲ ὁ προφήτης, ὃν καταλε λοίπει χωλεὸν ἐξ ὧν ἤσθιε, φέρων ἔδωκε τῷ Σαούλ φαγεῖν. Οἱ δὲ καὶ τούτους ὑπερφέρειν λέγοντες πολύ τείᾳ καὶ βίῳ οὐδὲ συγκριθῆναι ταῖς ἐκείνων πράξει δυνήσονται. « Ο μὴ ἐσθίων (70) ο τοίνυν ε τὸν ἐσθέ οντα μὴ ἐξουθενείτω· ὁ δὲ ἐσθίων τὸν μὴ ἐσθίοντα μὴ κρινέτω· ὁ Θεὸς γὰρ αὐτὸν προσελάβετο. » Αλλά καὶ ὁ Κύριος περὶ ἑαυτοῦ λέγων, « Ήλθεν, φησίν, Ἰωάννης, μήτε ἐσθίων, μήτε πίνων· καὶ λέγουσι, Δαιμόνιον ἔχει· ἦλθεν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐσθίων καὶ πίνων, καὶ λέγουσιν· Ἰδοὺ ἄνθρωπος φαγός (71) καὶ οἰνοπότης, φίλος τελωνῶν, καὶ ἁμαρτωλός. » Η καὶ (72) τοὺς ἀποστόλους (73) ἀποδοκιμάζουσι (74) ; Πέτρος μὲν γὰρ καὶ Φίλιππος ἐπαιδοποιήσαντο φ λιππος δὲ καὶ τὰς θυγατέρας ἀνδράσιν ἐξέδωκεν. Καὶ ὅ γε Παῦλος οὐκ ὀκνεῖ ἔν τινι ἐπιστολῇ (75) τὴν αὐτῶ 11, 18, 25. Καὶ ἡ ἑτέρα αὐτοῦ θυγάτηρ ἐν ἁγίῳ Πνεύματι πολιτευσα μένη, ἢ ἐν Ἐφέσῳ ἀναπαύεται. συναπόστολον Η. ιν, : Καὶ ἐρωτῶ σε, σύζυγε γνήσιε, συλλαμβάνου αὐταῖς, αἵτινες ἐν τῷ Εὐαγγε λίῳ συνήθλησαν μοι. γνήσιε κλυτὸς Ιπποδάμεια, Πέτρου, καὶ Παύλου, καὶ τῶν ἄλλων ἀποστόλων, τῶν γάμοις προσομιλη σάντων. « CLEMENTIS ALEXANDRINI poris ^, » Idem autem illa quoque scribit : e Alligatus es uxori? ne quæras solutionem. Solutus es ab uxore? ne quæras uxorem b. Et rursus : « Unus- quisque autem suam uxorem habeat, ne tentet vos Satanas c. Quid vero? * non etiam justi veteres creaturam cum gratiarum actione participabant? Aliqui autem etiam liberos susceperunt, continenter versati in matrimonio. Et Eliæ quidem corvi ali- mentum afferebant, panes et carnes. Quinetiam Sa- muel propheta armum, quem ex iis, quæ come- disset, reliquerat, allatum, dedit elendum Sauli. Hi autem, qui se eos dicunt vitæ institutis excellere, cum illorum actionibus ne poterunt quidem con- ferri. ‹ Qui › itaque ‹ non comedit, comedentem ne spernat. Qui autem comedit, eum qui non comedit non judicet : Deus enim ipsum accepitd., Quin B etiam Dominus de seipso dicens: Venit, inquit, • Joannes, nec comedens, nec bibens, et dicunt : Dæmonium habet; venit Filius hominis comedens et bibens, et dicunt : Ecce homo vorax et vini po- tor, amicus publicanorum, et peccator e. » An etiam * P. ED. POTTER, ED. PARIS. Col. Matth. xr, 18, 19. • et v. : vi, p. 664, et quæ ibi adnotanda sunt. Rom. H recitavit Eusebius Ecclesiastica historiæ lib. ut, cap. 30, ut etiam Nicephorus Eccles. hist. lib. 11, cap. 44. hunc locum scribenti, quod Eusebio lib. ut Histo riæ, cap. 25, qui citat locum Act. xxi de Philippo diacono, cui erant quatuor filiæ, nec distinguit ab apostolo diaconum. Nam et bune Clementis locum inseruit libro suo Eusebius cap. 24, sed interpres novissimus Christophorsonus in cap. vertit : • Philippum dico unum e septem diaconis, qui Hie- rapoli extremum vitæ diem obiit. › Cum sit Græce : Quod enim ait Sulfridus Petrus, eum legisse vel va, ex conjectura, non ex manuscripto, videtur esse: nam et Rufinus cap. vertit: • Dico autem de Philippo, qui fuit unus ex apostolis, qui dormivit apud Hierapolim. In Catalogo D. Hieronymi est: Philippus apostolus in Phrygia prædicat Evangelium Domini Jesu. Sepe- litur Hierapoli, cum filiabus honorifice. At monet M. Victorius hæc adjecta esse a Græcis, sed in voce Polycrat. genuinum est Hieronymi, quod citat ex ejus epistola adversus Victorem synodica, unde etiam illa sunt Eusebii, vertitque : • Philippum 10- quor de duodecim apostolis, qui dormivit Hierapoli, et duas filias ejus, quæ virgines senuerunt: et a!iam ejus filiam, quæ Spiritu sancto plena in Ephesd oc- , C D I Cor. VII, 27. e Ibid. 2, 5. d Rom. cubuit. » Postremum istud Eusebius effert:: Rufinus: • Sed duæ ejus filiæ inibi virgines consenuere, et alia ejus filia Spiritu sancto repleta permansit apud Ephe- sum ; » rectius quam Christophorsonus, qui vertit, • quarum altera vitam Spiritus sancti, » etc., tres enim apparet fuisse. Vide et Nicephorum lib. ". cap. 44, qui, errorem Eusebii animadverteus, ait per interpretem, c alterius Philippi, non apostoli. COLLECT. Nonnulli volunt a Clemente apostolum pro diacono positum fuisse: quemadmodum, ut aiunt, apostoli nomen viris apostolicis tribuerunt alii ex antiquis Patribus, ac speciatim Polycrates et Papias. Conf. Eusebius Ecclesiastica historic lib. !!!, cap. et 31, et ibi Valesii nota. Philippum diaconum appellant apostoli in Con stitut. apost. lib. vi, cap. 7, ubi conf. quæ hac de re adnotavit Cotelerius. - pore, Euseb., Niceph. - juge autem ejus vise et Ignatii epist. 6, et Euseb. Hist. eccles. lib. i, cap. 24. SYLBURG. Re- spicit Clemens Philipp. Quibus in verbis, licet masculini generis sit, tamen cum Græci, ac praeci pue Athenienses, diversa genera sæpe miscuerint, ut cum etc., dixit Homerus ; et cum apostoli et alii veteris Ecclesiæ pastores in curandis, et ad fidem convertendis feminis femina- rum ope plerumque usi sint, de quo more consuli poterit Constitut. apostol. lib. II, cap. 15, putabant nonnulli Paulum hoc loco conjugem suam hortari, ut ei operi diligenter incumberet. Ignatius interpo- lal. Epist. ad Philadelph., cap. 3, Paulun: mairi- monio junctum fuisse affirmat: Petri, et Pauli, et aliorum apostoloruni, qui in nuptiis versati sunt. » Ubi conferri poterunt, quæ adnotavit Cotelerius. Adjici merentur, quæ al- notavit Beveregius nostras ad apostol. can. : ‹ Ex hisce, inquit, verbis nihil certius, nihil apertius esse potest, quam temporibus quibus cond.ii sunt hi canones, episcopos, presbyteros, et diaconos conjugatos esse. Nec mirum, cum Petrum et reli- (66) Ἕκαστος. Hæc composita sunt ex 1 Cor. vir, 2 : (67) οἱ δὲ καὶ ἐπαιδοποιήσαντο. Conf. Strom. (68) Ηλίᾳ. [ Reg. xv, 6 : Καὶ οἱ κόρακες ἔφερον (69) Σαμουήλ. I Sam. 1x, 24 : Καὶ ήψησεν ὁ μάτ (70) Ὁ μὴ ἐσθ. Ὁ ἐσθίων τὸν μὴ ἐσθίοντα μὴ (71) Φαγές. Φάγος, Matth., ubi mox, τελωνών (72) "Η και τ. Haec usque ad ... τῆς ὑπηρεσίας (73) Τοὺς ἀποστόλους. Idem accidit Herveto in (74) Αποδοκιμάζουσι. Αποδοκιμάσουσι, fut. tem- (75) Εν τινι ἐπιστολῇ. Ad Philipp. c. iv. De con-
PG 8:1209ἐναρξάμενοι πνεύματι νῦν σαρκὶ ἐπιτελεῖτε;» Τὴν δικαιοσύνην τοίνυν καὶ τὴν ἁρμονίαν τοῦ σωτηρίου σεμνὴν οὖσαν καὶ βεβαίαν οἳ μὲν ἐπέτειναν, ὡς ἐπεδείξαμεν, βλασφήμως ἐκδεχόμενοι μετὰ πάσης ἀθεότητος τὴν ἐγκράτειαν, ἐξὸν ἑλέσθαι τὴν εὐνουχίαν κατὰ τὸν ὑγιῆ κανόνα μετ’ εὐσεβείας, εὐχαριστοῦντα μὲν ἐπὶ τῇ δοθείσῃ χάριτι, οὐ μισοῦντα δὲ τὴν κτίσιν οὐδὲ ἐξουθενοῦντα τοὺς γεγαμηκότας· κτιστὸς γὰρ ὁ κόσμος, κτιστὴ καὶ ἡ εὐνουχία, ἄμφω δὲ εὐχαριστούντων ἐν οἷς ἐτάχθησαν, εἰ γινώσκουσι καὶ ἐφ’ οἷς ἐτάχθησαν. οἳ δὲ ἀφηνιάσαντες ἐξύβρισαν, «ἵπποι θηλυμανεῖς» τῷ ὄντι «γενόμενοι καὶ ἐπὶ τὰς τῶν πλησίον χρεμετίζοντες», αὐτοί τε ἀκατασχέτως ἐκχεόμενοι καὶ τοὺς πλησίον ἀναπείθοντες φιληδονεῖν, ἀθλίως ἐπαί̈οντες ἐκείνων τῶν γραφῶν, «τὸν σὸν κλῆρον βάλε ἐν ἡμῖν, κοινὸν δὲ βαλλάντιον κτησώμεθα πάντες καὶ μαρσίππιον ἓν γενηθήτω ἡμῖν.» διὰ τούτους ὁ αὐτὸς προφήτης συμβουλεύων ἡμῖν λέγει· «μὴ πορευθῇς ἐν ὁδῷ μετ’ αὐτῶν, ἔκκλινον τὸν πόδα σου ἐκ τῶν τρίβων αὐτῶν· οὐ γὰρ ἀδίκως ἐκτείνεται δίκτυα πτερωτοῖς·
προσαγορεύειν (70) σύζυγον, ἢν οὐ περιεκόμιζε διὰ Α τὸ τῆς ὑπηρεσίας εὐσταλές (77). Λέγει οὖν ἔν τινι ἐπιστολῇ· « Οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι ; » Οὗτοι μὲν, οἰκείως τῇ διακονίᾳ ἀπερισπάστῳ τῷ κηρύγματι προσανέχοντες (78), οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελ φὰς (79) περιήγον τὰς γυναῖκας, συνδιακόνους ἐσου μένας πρὸς τὰς οἰκουροὺς γυναῖκας, δι᾽ ὧν καὶ εἰς τὴν γυναικωνίτιν ἀδιαβλήτως (80) παρεισεδύετο ἡ τοῦ Κυρίου διδασκαλία. Ἴσμεν γὰρ καὶ ὅσα περὶ διακό νων γυναικῶν ἐν τῇ ἑτέρᾳ πρὸς Τιμόθεον ἐπιστολῇ ὁ γενναῖος διατάσσεται Παῦλος. ᾿Αλλὰ μὴν ὁ αὐτὸς οὗ- τος κέκραγεν, ώς ε οὐκ ἔστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις· › οὐδὲ μὴν ἀποχὴ οἴνου καὶ κρεῶν· ·· ἀλλὰ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη, καὶ χαρὰ ἐν Πνεύματι · ἁγίῳ. » Τίς αὐτῶν, μηλωτὴν καὶ ζώνην δερματίνην Β ἔχων, περιέρχεται ὡς Ηλίας (84); Τίς δὲ σάκκον περιβέβληται, γυμνὸς τὰ ἄλλα, καὶ ἀνυπόδετος, ὡς Ησαΐας ; ἢ περίζωμα μόνον λινοῦν, ὡς Ἱερεμίας; Ἰωάννου δὲ τὴν ἔνστασιν τὴν γνωστικὴν τοῦ βίου τίς μιμήσεται; ᾿Αλλὰ καὶ οὕτω βιοῦντες, ηὐχαρίστουν τῷ κτίσαντι οἱ μακάριοι προφῆται. Η δὲ Καρποκράτους δικαιοσύνη, καὶ τῶν ἐπίσης αὐτῷ τὴν ἀκόλαστον με τιόντων κοινωνίαν, ὧδέ πως καταλύεται· ἅμα γὰρ τῷ φάναι, « Τῷ αἰτοῦντί (82) σε δός· ἐπιφέρει · • Καὶ τὸν θέλοντα δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς· ν ταύτην διδάσκων τὴν κοινωνίαν, οὐχὶ δὲ τὴν λάγνον. Πῶς δὲ ὁ αἰτῶν, καὶ λαμβάνων, καὶ δανειζόμενος, ἀπὸ μηδενὸς ὑπάρχοντος τοῦ ἔχοντος, καὶ διδόντος, · καὶ δανείζοντος; Τί δ' ; ὅταν ὁ Κύριος φῇ, « Επεί- νασα, καὶ ἐχορτάσατέ με (83)· ἐδίψησα, καὶ ἐποτί- Ρ. χιν, 17. © Ὡς Πέτρου, καὶ Παύλου, καὶ τῶν ἄλλων ἀποστόλων, τῶν γάμοις προσομιλησάντων. Εις τον Οζίαν λόγ. δ', στον κήρυγμα, απερισπάστως τῷ κηρύγματι προσανέχον τες, « Ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπρόσεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπά- ο ως. • Αδελφὴ δὲ τούτῳ ἡ γυνὴ μετὰ τὴν παιδοποιίαν, ὡς καὶ ὁμοπατρία κρί νεται, τότε μόνον τοῦ ἀνδρὸς ἀναμιμνησκομένη, όπη νίκα ἂν ταῖς τέκνοις προσβλέπῃ. « Προχείρισαι δὲ διάκονον πιστὴν καὶ ἁγίαν εἰς τὰς τῶν γυναικῶν ὑπηρεσίας. Ἔστι γὰρ ὁπόταν ἔν τισιν οἰκίαις ἄνδρα διάκονον γυναιξὶν οὐ δύνασαι πέμπειν διὰ τοὺς ἀπίστους· ἀποστελεῖς οὖν γυναῖκα διάκονον διὰ τὰς τῶν φαύλων διανοίας. • Καὶ τὸν θέλοντα ἀπὸ σοῦ δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς. • ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστ. STROMATUM LIB. IN. reprobant apostolos? Petrus enim et Philippus filios B C procrearunt: Philippus autem filias quoque suas viris locavit. Et Paulus quidem certe non veretur in qua- dam epistola suam appellare conjugem, quam non circumferebat, quod non magno ei esset opus ministerio. Dicit itaque in quadam epistola: Nơn habemus potestatem sororem uxorem circumdu- cendi, sicut et reliqui apostoli a? Sed hi quidem, ut erat consentaneum, ministerio, quod divelli non poterat, prædicationi scilicet, attendentes, non ut uxores, sed ut sorores circumduoebant mulieres, quæ una ministraturæ essent apud mulieres quæ domos custodiebant: per quas etiam in gynæceum, alisque ulla reprehensione malave suspicione, in- gredi posset doctrina Domini. Scimus enim quæ cunque de feminis diaconis in altera ad Timotheum præstantissimus docet Paulus. Atqui hic ipse excia- mavit : « Non est regnum Dei esca et potus : s neque vero abstinentia a vino'et carnibus; ‹ sed justitia, et pax, et gaudium in Spiritu sancto b., Quis eorum, ovilla pelle indutus, zona pellicca accinctus, circuit ut Elias? Quis cilicium induit, cætera nu- dus, et discalceatus, ut Isaias? vel subligaculum tantum habet lineum, ut Jeremias? Joannis autem vitæ institutum gnosticum quis imitabitur? Sed sic quoque viventes, gratias Creatori agebant beati pro- pheta. Carpocratis autem justitia, et eorum, qui æque atque ipse impudicam prosequuntur commu- nionem, hoc modo dissolvitur; simul enim ac dixerit : « Tepelenti des;, subjungit : « Et eum, qui velit mutuo accipere, ne averseris ©; › hanc de- * ED. POTTER, 448-449 ED. PARIS. & Cor. 13, 5. b Rom. Matth. v, 42. quos apostolos uxores habuisse affirmat Basilius, De abdicat. ser., statim ab initio. Et ipse quoque Ignatius: Ignat. Epist. ad Philadelph., p. edit. Usser. Hunc, fa- teor, Ignatii locum corruptum esse, ac nomen Pauli ab hæreticis intersertuin esse, e mss. nescio quibus acriter contendunt pontificii ; sed incassum, ut pro- bat Jac. Armachanus in Prolegomenis ad Ignatium, cap. 17. Ambrosius autem Paulum, cum Joanne, eusque solos, excipit: « Omnes, inquit, capostoli, exceptis Joanne et Paulo, uxores habuerunt:» Am- bros. in ll Cor. x1, 2. At Clemens Alexandrinus Paulum etiam uxorem habuisse scribit Strom. II, edit. Paris., ubi et Philippum addit. De Phil Gippo idem asserit et D. Chrysostomus tom. V, p. ed. Savil. et ante eum Poly- crates Ephesinorum episcopus in epistola ad Victo- rem Romanum, apud Euseb. Hist. eccles. lib. 111, c. 31. At Philippum illum, qui quatuor habuisse filias dicitur Ael. xxi, 9, non apostolumn, seul diaconun fuisse, probal Isidorus Pelusiota lib. 1, epist. 147. ▸ ceph. mens explicat infra, Strom. 1, p. edit. Paris. haud facile explicari potest. Scri- bendum prædicationi » sine ulla distractione « atien- dentes. » Sic D. Paulus Cor. vi, : Sed ut decenter et apte adhaerescaris Do- D mino a sine ulla distractione. mens infra, Strom. vi, pag. 664: Uxor autem ei tit soror post liberorum susceptionem, et eodem loco habetur, ac si esset eodem patre nata, tunc solum viri recordans, quando filios aspexerit, etc. Ubi conf. adnotata. cap. : Blige autem diaconissam fidelem et sanctam, ad mulierum mi- nisteria. Fit enim nonnunquam, ut in quibusdam domibus virum diaconum ad mulieres non possis mittere propter infideles: destinabis igitur mulierem diaconissam ob improborum cogitationes. 8; ibid., 13, 14. cap. 6, ut ait G. Hervetus, sed Matthæi cap. v, v. 42, sic reperies, ut Clemens habet : Qui auten pelit a te, da ei, et volenti mutuare a te ne avertaris. » Vel, ut D. Augustinus legit: ‹ Et qui voluerit acci- pere mutuum a te, ne aversatus fueris. » COLLECT. Malth., ubi mox, (76) Προσαγορεύειν. Προσαγορεύσαι, Euseb., Ni- (77) Τὸ τῆς ὑπηρεσίας εὐσταλές. Hoc ipse Cle (78) Απερισπάστῳ τῷ κ. π. Quid sit, ἀπερίσπα (79) Οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελφάς. Cle- (80) . Αδιαβλήτως. Constitut. apostol. lib. m, (81) Ηλίας. Conf. I Reg. xix, 13, 19; II Reg. 1, (82) Τῷ αἰτοῦντι, Apud D. Lucam ita legitur (83) Ἐχορτάσατέ με. Ἐδώκατέ μοι φαγεῖν
αὐτοὶ γὰρ αἱμάτων μετέχοντες θησαυρίζουσιν ἑαυτοῖς κακά,» τουτέστι τῆς ἀκαθαρσίας ἀντιποιούμενοι καὶ τοὺς πλησίον τὰ ὅμοια ἐκδιδάσκοντες, «πολεμισταί, πλῆκται ταῖς οὐραῖς αὐτῶν,» κατὰ τὸν προφήτην, ἃς κέρκους Ἕλληνες καλοῦσιν. εἶεν δ’ ἂν οὓς αἰνίςσεται ἡ προφητεία, καταφερεῖς, ἀκρατεῖς, οἱ ταῖς οὐραῖς αὐτῶν πολεμισταί, σκότους καὶ «ὀργῆς τέκνα», μιαιφόνοι αὐτῶν τε αὐθένται καὶ τῶν πλησίον ἀνδροφόνοι. «ἐκκαθάρατε τὴν παλαιὰν ζύμην, ἵνα ἦτε νέον φύραμα,» ὁ ἀπόστολος ἡμῖν ἐμβοᾷ. καὶ πάλιν ἀσχάλλων ἐπὶ τοιούτοις τισὶ διατάττεται «μὴ συναναμίγνυσθαι, ἐάν τις ἀδελφὸς ὀνομαζόμενος ᾖ πόρνος ἢ πλεονέκτης ἢ εἰδωλολάτρης ἢ λοίδορος ἢ μέθυσος ἢ ἅρπαξ, τῷ τοιούτῳ μηδὲ συνεσθίειν.» «ἐγὼ γὰρ διὰ νόμου νόμῳ ἀπέθανον,» λέγει, «ἵνα θεῷ ζήσω. Χριστῷ συνεσταύρωμαι· ζῶ δὲ οὐκέτι ἐγώ,» ὡς ἔζων κατὰ τὰς ἐπιθυμίας, «ζῇ δὲ ἐν ἐμοὶ Χριστὸς» διὰ τῆς τῶν ἐντολῶν ὑπακοῆς ἁγνῶς καὶ μακαρίως·
προσαγορεύειν (70) σύζυγον, ἢν οὐ περιεκόμιζε διὰ Α τὸ τῆς ὑπηρεσίας εὐσταλές (77). Λέγει οὖν ἔν τινι ἐπιστολῇ· « Οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι ; » Οὗτοι μὲν, οἰκείως τῇ διακονίᾳ ἀπερισπάστῳ τῷ κηρύγματι προσανέχοντες (78), οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελ φὰς (79) περιήγον τὰς γυναῖκας, συνδιακόνους ἐσου μένας πρὸς τὰς οἰκουροὺς γυναῖκας, δι᾽ ὧν καὶ εἰς τὴν γυναικωνίτιν ἀδιαβλήτως (80) παρεισεδύετο ἡ τοῦ Κυρίου διδασκαλία. Ἴσμεν γὰρ καὶ ὅσα περὶ διακό νων γυναικῶν ἐν τῇ ἑτέρᾳ πρὸς Τιμόθεον ἐπιστολῇ ὁ γενναῖος διατάσσεται Παῦλος. ᾿Αλλὰ μὴν ὁ αὐτὸς οὗ- τος κέκραγεν, ώς ε οὐκ ἔστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις· › οὐδὲ μὴν ἀποχὴ οἴνου καὶ κρεῶν· ·· ἀλλὰ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη, καὶ χαρὰ ἐν Πνεύματι · ἁγίῳ. » Τίς αὐτῶν, μηλωτὴν καὶ ζώνην δερματίνην Β ἔχων, περιέρχεται ὡς Ηλίας (84); Τίς δὲ σάκκον περιβέβληται, γυμνὸς τὰ ἄλλα, καὶ ἀνυπόδετος, ὡς Ησαΐας ; ἢ περίζωμα μόνον λινοῦν, ὡς Ἱερεμίας; Ἰωάννου δὲ τὴν ἔνστασιν τὴν γνωστικὴν τοῦ βίου τίς μιμήσεται; ᾿Αλλὰ καὶ οὕτω βιοῦντες, ηὐχαρίστουν τῷ κτίσαντι οἱ μακάριοι προφῆται. Η δὲ Καρποκράτους δικαιοσύνη, καὶ τῶν ἐπίσης αὐτῷ τὴν ἀκόλαστον με τιόντων κοινωνίαν, ὧδέ πως καταλύεται· ἅμα γὰρ τῷ φάναι, « Τῷ αἰτοῦντί (82) σε δός· ἐπιφέρει · • Καὶ τὸν θέλοντα δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς· ν ταύτην διδάσκων τὴν κοινωνίαν, οὐχὶ δὲ τὴν λάγνον. Πῶς δὲ ὁ αἰτῶν, καὶ λαμβάνων, καὶ δανειζόμενος, ἀπὸ μηδενὸς ὑπάρχοντος τοῦ ἔχοντος, καὶ διδόντος, · καὶ δανείζοντος; Τί δ' ; ὅταν ὁ Κύριος φῇ, « Επεί- νασα, καὶ ἐχορτάσατέ με (83)· ἐδίψησα, καὶ ἐποτί- Ρ. χιν, 17. © Ὡς Πέτρου, καὶ Παύλου, καὶ τῶν ἄλλων ἀποστόλων, τῶν γάμοις προσομιλησάντων. Εις τον Οζίαν λόγ. δ', στον κήρυγμα, απερισπάστως τῷ κηρύγματι προσανέχον τες, « Ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπρόσεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπά- ο ως. • Αδελφὴ δὲ τούτῳ ἡ γυνὴ μετὰ τὴν παιδοποιίαν, ὡς καὶ ὁμοπατρία κρί νεται, τότε μόνον τοῦ ἀνδρὸς ἀναμιμνησκομένη, όπη νίκα ἂν ταῖς τέκνοις προσβλέπῃ. « Προχείρισαι δὲ διάκονον πιστὴν καὶ ἁγίαν εἰς τὰς τῶν γυναικῶν ὑπηρεσίας. Ἔστι γὰρ ὁπόταν ἔν τισιν οἰκίαις ἄνδρα διάκονον γυναιξὶν οὐ δύνασαι πέμπειν διὰ τοὺς ἀπίστους· ἀποστελεῖς οὖν γυναῖκα διάκονον διὰ τὰς τῶν φαύλων διανοίας. • Καὶ τὸν θέλοντα ἀπὸ σοῦ δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς. • ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστ. STROMATUM LIB. IN. reprobant apostolos? Petrus enim et Philippus filios B C procrearunt: Philippus autem filias quoque suas viris locavit. Et Paulus quidem certe non veretur in qua- dam epistola suam appellare conjugem, quam non circumferebat, quod non magno ei esset opus ministerio. Dicit itaque in quadam epistola: Nơn habemus potestatem sororem uxorem circumdu- cendi, sicut et reliqui apostoli a? Sed hi quidem, ut erat consentaneum, ministerio, quod divelli non poterat, prædicationi scilicet, attendentes, non ut uxores, sed ut sorores circumduoebant mulieres, quæ una ministraturæ essent apud mulieres quæ domos custodiebant: per quas etiam in gynæceum, alisque ulla reprehensione malave suspicione, in- gredi posset doctrina Domini. Scimus enim quæ cunque de feminis diaconis in altera ad Timotheum præstantissimus docet Paulus. Atqui hic ipse excia- mavit : « Non est regnum Dei esca et potus : s neque vero abstinentia a vino'et carnibus; ‹ sed justitia, et pax, et gaudium in Spiritu sancto b., Quis eorum, ovilla pelle indutus, zona pellicca accinctus, circuit ut Elias? Quis cilicium induit, cætera nu- dus, et discalceatus, ut Isaias? vel subligaculum tantum habet lineum, ut Jeremias? Joannis autem vitæ institutum gnosticum quis imitabitur? Sed sic quoque viventes, gratias Creatori agebant beati pro- pheta. Carpocratis autem justitia, et eorum, qui æque atque ipse impudicam prosequuntur commu- nionem, hoc modo dissolvitur; simul enim ac dixerit : « Tepelenti des;, subjungit : « Et eum, qui velit mutuo accipere, ne averseris ©; › hanc de- * ED. POTTER, 448-449 ED. PARIS. & Cor. 13, 5. b Rom. Matth. v, 42. quos apostolos uxores habuisse affirmat Basilius, De abdicat. ser., statim ab initio. Et ipse quoque Ignatius: Ignat. Epist. ad Philadelph., p. edit. Usser. Hunc, fa- teor, Ignatii locum corruptum esse, ac nomen Pauli ab hæreticis intersertuin esse, e mss. nescio quibus acriter contendunt pontificii ; sed incassum, ut pro- bat Jac. Armachanus in Prolegomenis ad Ignatium, cap. 17. Ambrosius autem Paulum, cum Joanne, eusque solos, excipit: « Omnes, inquit, capostoli, exceptis Joanne et Paulo, uxores habuerunt:» Am- bros. in ll Cor. x1, 2. At Clemens Alexandrinus Paulum etiam uxorem habuisse scribit Strom. II, edit. Paris., ubi et Philippum addit. De Phil Gippo idem asserit et D. Chrysostomus tom. V, p. ed. Savil. et ante eum Poly- crates Ephesinorum episcopus in epistola ad Victo- rem Romanum, apud Euseb. Hist. eccles. lib. 111, c. 31. At Philippum illum, qui quatuor habuisse filias dicitur Ael. xxi, 9, non apostolumn, seul diaconun fuisse, probal Isidorus Pelusiota lib. 1, epist. 147. ▸ ceph. mens explicat infra, Strom. 1, p. edit. Paris. haud facile explicari potest. Scri- bendum prædicationi » sine ulla distractione « atien- dentes. » Sic D. Paulus Cor. vi, : Sed ut decenter et apte adhaerescaris Do- D mino a sine ulla distractione. mens infra, Strom. vi, pag. 664: Uxor autem ei tit soror post liberorum susceptionem, et eodem loco habetur, ac si esset eodem patre nata, tunc solum viri recordans, quando filios aspexerit, etc. Ubi conf. adnotata. cap. : Blige autem diaconissam fidelem et sanctam, ad mulierum mi- nisteria. Fit enim nonnunquam, ut in quibusdam domibus virum diaconum ad mulieres non possis mittere propter infideles: destinabis igitur mulierem diaconissam ob improborum cogitationes. 8; ibid., 13, 14. cap. 6, ut ait G. Hervetus, sed Matthæi cap. v, v. 42, sic reperies, ut Clemens habet : Qui auten pelit a te, da ei, et volenti mutuare a te ne avertaris. » Vel, ut D. Augustinus legit: ‹ Et qui voluerit acci- pere mutuum a te, ne aversatus fueris. » COLLECT. Malth., ubi mox, (76) Προσαγορεύειν. Προσαγορεύσαι, Euseb., Ni- (77) Τὸ τῆς ὑπηρεσίας εὐσταλές. Hoc ipse Cle (78) Απερισπάστῳ τῷ κ. π. Quid sit, ἀπερίσπα (79) Οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελφάς. Cle- (80) . Αδιαβλήτως. Constitut. apostol. lib. m, (81) Ηλίας. Conf. I Reg. xix, 13, 19; II Reg. 1, (82) Τῷ αἰτοῦντι, Apud D. Lucam ita legitur (83) Ἐχορτάσατέ με. Ἐδώκατέ μοι φαγεῖν
ὥστε τότε μὲν ἔζων ἐν σαρκὶ σαρκικῶς, «ὃ δὲ νῦν ζῶ ἐν σαρκί, ἐν πίστει ζῶ τῇ τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ.» «εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε καὶ εἰς πόλιν Σαμαρειτῶν μὴ εἰσέλθητε,» τῆς ἐναντίας πολιτείας ἀποτρέπων ἡμᾶς ὁ κύριος λέγει, ἐπεὶ «ἡ καταστροφὴ ἀνδρῶν παρανόμων κακή. καὶ αὗταί εἰσιν αἱ ὁδοὶ πάντων τῶν συντελούντων τὰ ἄνομα.» «οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ,» φησὶν ὁ κύριος· «καλὸν ἦν αὐτῷ εἰ μὴ ἐγεννήθη, ἢ ἕνα τῶν ἐκλεκτῶν μου σκανδαλίσαι· κρεῖττον ἦν αὐτῷ περιτεθῆναι μύλον καὶ καταποντισθῆναι εἰς θάλασσαν, ἢ ἕνα τῶν ἐκλεκτῶν μου διαστρέψαι·» «τὸ γὰρ ὄνομα τοῦ θεοῦ δι’ αὐτοὺς βλασφημεῖται.» ὅθεν γενναίως ὁ ἀπόστολος «ἔγραψα ὑμῖν» φησὶν «ἐν τῇ ἐπιστολῇ μὴ συναναμίγνυσθαι πόρνοις» ἕως «τὸ δὲ σῶμα οὐ τῇ πορνείᾳ, ἀλλὰ τῷ κυρίῳ, καὶ ὁ κύριος τῷ σώματι.» καὶ ὅτι οὐ τὸν γάμον πορνείαν λέγει, ἐπιφέρει· «ἢ οὐκ οἴδατε ὅτι ὁ κολλώμενος τῇ πόρνῃ ἓν σῶμά ἐστιν;» ἢ πόρνην τις ἐρεῖ τὴν παρθένον πρὶν ἢ γῆμαι;
προσαγορεύειν (70) σύζυγον, ἢν οὐ περιεκόμιζε διὰ Α τὸ τῆς ὑπηρεσίας εὐσταλές (77). Λέγει οὖν ἔν τινι ἐπιστολῇ· « Οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι ; » Οὗτοι μὲν, οἰκείως τῇ διακονίᾳ ἀπερισπάστῳ τῷ κηρύγματι προσανέχοντες (78), οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελ φὰς (79) περιήγον τὰς γυναῖκας, συνδιακόνους ἐσου μένας πρὸς τὰς οἰκουροὺς γυναῖκας, δι᾽ ὧν καὶ εἰς τὴν γυναικωνίτιν ἀδιαβλήτως (80) παρεισεδύετο ἡ τοῦ Κυρίου διδασκαλία. Ἴσμεν γὰρ καὶ ὅσα περὶ διακό νων γυναικῶν ἐν τῇ ἑτέρᾳ πρὸς Τιμόθεον ἐπιστολῇ ὁ γενναῖος διατάσσεται Παῦλος. ᾿Αλλὰ μὴν ὁ αὐτὸς οὗ- τος κέκραγεν, ώς ε οὐκ ἔστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις· › οὐδὲ μὴν ἀποχὴ οἴνου καὶ κρεῶν· ·· ἀλλὰ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη, καὶ χαρὰ ἐν Πνεύματι · ἁγίῳ. » Τίς αὐτῶν, μηλωτὴν καὶ ζώνην δερματίνην Β ἔχων, περιέρχεται ὡς Ηλίας (84); Τίς δὲ σάκκον περιβέβληται, γυμνὸς τὰ ἄλλα, καὶ ἀνυπόδετος, ὡς Ησαΐας ; ἢ περίζωμα μόνον λινοῦν, ὡς Ἱερεμίας; Ἰωάννου δὲ τὴν ἔνστασιν τὴν γνωστικὴν τοῦ βίου τίς μιμήσεται; ᾿Αλλὰ καὶ οὕτω βιοῦντες, ηὐχαρίστουν τῷ κτίσαντι οἱ μακάριοι προφῆται. Η δὲ Καρποκράτους δικαιοσύνη, καὶ τῶν ἐπίσης αὐτῷ τὴν ἀκόλαστον με τιόντων κοινωνίαν, ὧδέ πως καταλύεται· ἅμα γὰρ τῷ φάναι, « Τῷ αἰτοῦντί (82) σε δός· ἐπιφέρει · • Καὶ τὸν θέλοντα δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς· ν ταύτην διδάσκων τὴν κοινωνίαν, οὐχὶ δὲ τὴν λάγνον. Πῶς δὲ ὁ αἰτῶν, καὶ λαμβάνων, καὶ δανειζόμενος, ἀπὸ μηδενὸς ὑπάρχοντος τοῦ ἔχοντος, καὶ διδόντος, · καὶ δανείζοντος; Τί δ' ; ὅταν ὁ Κύριος φῇ, « Επεί- νασα, καὶ ἐχορτάσατέ με (83)· ἐδίψησα, καὶ ἐποτί- Ρ. χιν, 17. © Ὡς Πέτρου, καὶ Παύλου, καὶ τῶν ἄλλων ἀποστόλων, τῶν γάμοις προσομιλησάντων. Εις τον Οζίαν λόγ. δ', στον κήρυγμα, απερισπάστως τῷ κηρύγματι προσανέχον τες, « Ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπρόσεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπά- ο ως. • Αδελφὴ δὲ τούτῳ ἡ γυνὴ μετὰ τὴν παιδοποιίαν, ὡς καὶ ὁμοπατρία κρί νεται, τότε μόνον τοῦ ἀνδρὸς ἀναμιμνησκομένη, όπη νίκα ἂν ταῖς τέκνοις προσβλέπῃ. « Προχείρισαι δὲ διάκονον πιστὴν καὶ ἁγίαν εἰς τὰς τῶν γυναικῶν ὑπηρεσίας. Ἔστι γὰρ ὁπόταν ἔν τισιν οἰκίαις ἄνδρα διάκονον γυναιξὶν οὐ δύνασαι πέμπειν διὰ τοὺς ἀπίστους· ἀποστελεῖς οὖν γυναῖκα διάκονον διὰ τὰς τῶν φαύλων διανοίας. • Καὶ τὸν θέλοντα ἀπὸ σοῦ δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς. • ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστ. STROMATUM LIB. IN. reprobant apostolos? Petrus enim et Philippus filios B C procrearunt: Philippus autem filias quoque suas viris locavit. Et Paulus quidem certe non veretur in qua- dam epistola suam appellare conjugem, quam non circumferebat, quod non magno ei esset opus ministerio. Dicit itaque in quadam epistola: Nơn habemus potestatem sororem uxorem circumdu- cendi, sicut et reliqui apostoli a? Sed hi quidem, ut erat consentaneum, ministerio, quod divelli non poterat, prædicationi scilicet, attendentes, non ut uxores, sed ut sorores circumduoebant mulieres, quæ una ministraturæ essent apud mulieres quæ domos custodiebant: per quas etiam in gynæceum, alisque ulla reprehensione malave suspicione, in- gredi posset doctrina Domini. Scimus enim quæ cunque de feminis diaconis in altera ad Timotheum præstantissimus docet Paulus. Atqui hic ipse excia- mavit : « Non est regnum Dei esca et potus : s neque vero abstinentia a vino'et carnibus; ‹ sed justitia, et pax, et gaudium in Spiritu sancto b., Quis eorum, ovilla pelle indutus, zona pellicca accinctus, circuit ut Elias? Quis cilicium induit, cætera nu- dus, et discalceatus, ut Isaias? vel subligaculum tantum habet lineum, ut Jeremias? Joannis autem vitæ institutum gnosticum quis imitabitur? Sed sic quoque viventes, gratias Creatori agebant beati pro- pheta. Carpocratis autem justitia, et eorum, qui æque atque ipse impudicam prosequuntur commu- nionem, hoc modo dissolvitur; simul enim ac dixerit : « Tepelenti des;, subjungit : « Et eum, qui velit mutuo accipere, ne averseris ©; › hanc de- * ED. POTTER, 448-449 ED. PARIS. & Cor. 13, 5. b Rom. Matth. v, 42. quos apostolos uxores habuisse affirmat Basilius, De abdicat. ser., statim ab initio. Et ipse quoque Ignatius: Ignat. Epist. ad Philadelph., p. edit. Usser. Hunc, fa- teor, Ignatii locum corruptum esse, ac nomen Pauli ab hæreticis intersertuin esse, e mss. nescio quibus acriter contendunt pontificii ; sed incassum, ut pro- bat Jac. Armachanus in Prolegomenis ad Ignatium, cap. 17. Ambrosius autem Paulum, cum Joanne, eusque solos, excipit: « Omnes, inquit, capostoli, exceptis Joanne et Paulo, uxores habuerunt:» Am- bros. in ll Cor. x1, 2. At Clemens Alexandrinus Paulum etiam uxorem habuisse scribit Strom. II, edit. Paris., ubi et Philippum addit. De Phil Gippo idem asserit et D. Chrysostomus tom. V, p. ed. Savil. et ante eum Poly- crates Ephesinorum episcopus in epistola ad Victo- rem Romanum, apud Euseb. Hist. eccles. lib. 111, c. 31. At Philippum illum, qui quatuor habuisse filias dicitur Ael. xxi, 9, non apostolumn, seul diaconun fuisse, probal Isidorus Pelusiota lib. 1, epist. 147. ▸ ceph. mens explicat infra, Strom. 1, p. edit. Paris. haud facile explicari potest. Scri- bendum prædicationi » sine ulla distractione « atien- dentes. » Sic D. Paulus Cor. vi, : Sed ut decenter et apte adhaerescaris Do- D mino a sine ulla distractione. mens infra, Strom. vi, pag. 664: Uxor autem ei tit soror post liberorum susceptionem, et eodem loco habetur, ac si esset eodem patre nata, tunc solum viri recordans, quando filios aspexerit, etc. Ubi conf. adnotata. cap. : Blige autem diaconissam fidelem et sanctam, ad mulierum mi- nisteria. Fit enim nonnunquam, ut in quibusdam domibus virum diaconum ad mulieres non possis mittere propter infideles: destinabis igitur mulierem diaconissam ob improborum cogitationes. 8; ibid., 13, 14. cap. 6, ut ait G. Hervetus, sed Matthæi cap. v, v. 42, sic reperies, ut Clemens habet : Qui auten pelit a te, da ei, et volenti mutuare a te ne avertaris. » Vel, ut D. Augustinus legit: ‹ Et qui voluerit acci- pere mutuum a te, ne aversatus fueris. » COLLECT. Malth., ubi mox, (76) Προσαγορεύειν. Προσαγορεύσαι, Euseb., Ni- (77) Τὸ τῆς ὑπηρεσίας εὐσταλές. Hoc ipse Cle (78) Απερισπάστῳ τῷ κ. π. Quid sit, ἀπερίσπα (79) Οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελφάς. Cle- (80) . Αδιαβλήτως. Constitut. apostol. lib. m, (81) Ηλίας. Conf. I Reg. xix, 13, 19; II Reg. 1, (82) Τῷ αἰτοῦντι, Apud D. Lucam ita legitur (83) Ἐχορτάσατέ με. Ἐδώκατέ μοι φαγεῖν
PG 8:1211«καὶ μὴ ἀποστερεῖτε», φησίν, «ἀλλήλους, εἰ μὴ ἐκ συμφώνου πρὸς καιρόν,» διὰ τῆς «ἀποστερεῖτε» λέξεως τὸ ὀφείλημα τοῦ γάμου, τὴν παιδοποιίαν, ἐμφαίνων, ὅπερ ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἐδήλωσεν εἰπών, «τῇ γυναικὶ ὁ ἀνὴρ τὴν ὀφειλὴν ἀποδιδότω, ὁμοίως δὲ καὶ ἡ γυνὴ τῷ ἀνδρί,» μεθ’ ἣν ἔκτισιν κατὰ τὴν οἰκουρίαν καὶ τὴν ἐν Χριστῷ πίστιν βοηθός, καὶ ἔτι σαφέστερον εἰπών· «τοῖς γεγαμηκόσι παραγγέλλω, οὐκ ἐγώ, ἀλλ’ ὁ κύριος, γυναῖκα ἀπὸ ἀνδρὸς μὴ χωρισθῆναι (ἐὰν δὲ καὶ χωρισθῇ, μενέτω ἄγαμος ἢ τῷ ἀνδρὶ καταλλαγήτω) καὶ ἄνδρα γυναῖκα μὴ ἀφιέναι. τοῖς δὲ λοιποῖς λέγω ἐγώ, οὐχ ὁ κύριος· εἴ τις ἀδελφὸς» ἕως «νῦν δὲ ἅγιά ἐστι.» τί δὲ λέγουσι πρὸς ταῦτα οἱ τοῦ νόμου κατατρέχοντες καὶ τοῦ γάμου ὡς κατὰ νόμον συγκεχωρημένου μόνον, οὐχὶ δὲ καὶ κατὰ τὴν διαθήκην τὴν καινήν; τί πρὸς ταύτας εἰπεῖν ἔχουσι τὰς νομοθεσίας οἱ τὴν σπορὰν καὶ τὴν γένεσιν μυσαττόμενοι; ἐπεὶ καὶ «τὸν ἐπίσκοπον τοῦ οἴκου καλῶς προϊστάμενον» νομοθετεῖ τῆς ἐκκλησίας ἀφηγεῖσθαι, οἶκον δὲ κυριακὸν «μιᾶς γυναικὸς» συνίστησι συζυγία.
προσαγορεύειν (70) σύζυγον, ἢν οὐ περιεκόμιζε διὰ Α τὸ τῆς ὑπηρεσίας εὐσταλές (77). Λέγει οὖν ἔν τινι ἐπιστολῇ· « Οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι ; » Οὗτοι μὲν, οἰκείως τῇ διακονίᾳ ἀπερισπάστῳ τῷ κηρύγματι προσανέχοντες (78), οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελ φὰς (79) περιήγον τὰς γυναῖκας, συνδιακόνους ἐσου μένας πρὸς τὰς οἰκουροὺς γυναῖκας, δι᾽ ὧν καὶ εἰς τὴν γυναικωνίτιν ἀδιαβλήτως (80) παρεισεδύετο ἡ τοῦ Κυρίου διδασκαλία. Ἴσμεν γὰρ καὶ ὅσα περὶ διακό νων γυναικῶν ἐν τῇ ἑτέρᾳ πρὸς Τιμόθεον ἐπιστολῇ ὁ γενναῖος διατάσσεται Παῦλος. ᾿Αλλὰ μὴν ὁ αὐτὸς οὗ- τος κέκραγεν, ώς ε οὐκ ἔστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις· › οὐδὲ μὴν ἀποχὴ οἴνου καὶ κρεῶν· ·· ἀλλὰ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη, καὶ χαρὰ ἐν Πνεύματι · ἁγίῳ. » Τίς αὐτῶν, μηλωτὴν καὶ ζώνην δερματίνην Β ἔχων, περιέρχεται ὡς Ηλίας (84); Τίς δὲ σάκκον περιβέβληται, γυμνὸς τὰ ἄλλα, καὶ ἀνυπόδετος, ὡς Ησαΐας ; ἢ περίζωμα μόνον λινοῦν, ὡς Ἱερεμίας; Ἰωάννου δὲ τὴν ἔνστασιν τὴν γνωστικὴν τοῦ βίου τίς μιμήσεται; ᾿Αλλὰ καὶ οὕτω βιοῦντες, ηὐχαρίστουν τῷ κτίσαντι οἱ μακάριοι προφῆται. Η δὲ Καρποκράτους δικαιοσύνη, καὶ τῶν ἐπίσης αὐτῷ τὴν ἀκόλαστον με τιόντων κοινωνίαν, ὧδέ πως καταλύεται· ἅμα γὰρ τῷ φάναι, « Τῷ αἰτοῦντί (82) σε δός· ἐπιφέρει · • Καὶ τὸν θέλοντα δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς· ν ταύτην διδάσκων τὴν κοινωνίαν, οὐχὶ δὲ τὴν λάγνον. Πῶς δὲ ὁ αἰτῶν, καὶ λαμβάνων, καὶ δανειζόμενος, ἀπὸ μηδενὸς ὑπάρχοντος τοῦ ἔχοντος, καὶ διδόντος, · καὶ δανείζοντος; Τί δ' ; ὅταν ὁ Κύριος φῇ, « Επεί- νασα, καὶ ἐχορτάσατέ με (83)· ἐδίψησα, καὶ ἐποτί- Ρ. χιν, 17. © Ὡς Πέτρου, καὶ Παύλου, καὶ τῶν ἄλλων ἀποστόλων, τῶν γάμοις προσομιλησάντων. Εις τον Οζίαν λόγ. δ', στον κήρυγμα, απερισπάστως τῷ κηρύγματι προσανέχον τες, « Ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπρόσεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπά- ο ως. • Αδελφὴ δὲ τούτῳ ἡ γυνὴ μετὰ τὴν παιδοποιίαν, ὡς καὶ ὁμοπατρία κρί νεται, τότε μόνον τοῦ ἀνδρὸς ἀναμιμνησκομένη, όπη νίκα ἂν ταῖς τέκνοις προσβλέπῃ. « Προχείρισαι δὲ διάκονον πιστὴν καὶ ἁγίαν εἰς τὰς τῶν γυναικῶν ὑπηρεσίας. Ἔστι γὰρ ὁπόταν ἔν τισιν οἰκίαις ἄνδρα διάκονον γυναιξὶν οὐ δύνασαι πέμπειν διὰ τοὺς ἀπίστους· ἀποστελεῖς οὖν γυναῖκα διάκονον διὰ τὰς τῶν φαύλων διανοίας. • Καὶ τὸν θέλοντα ἀπὸ σοῦ δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς. • ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστ. STROMATUM LIB. IN. reprobant apostolos? Petrus enim et Philippus filios B C procrearunt: Philippus autem filias quoque suas viris locavit. Et Paulus quidem certe non veretur in qua- dam epistola suam appellare conjugem, quam non circumferebat, quod non magno ei esset opus ministerio. Dicit itaque in quadam epistola: Nơn habemus potestatem sororem uxorem circumdu- cendi, sicut et reliqui apostoli a? Sed hi quidem, ut erat consentaneum, ministerio, quod divelli non poterat, prædicationi scilicet, attendentes, non ut uxores, sed ut sorores circumduoebant mulieres, quæ una ministraturæ essent apud mulieres quæ domos custodiebant: per quas etiam in gynæceum, alisque ulla reprehensione malave suspicione, in- gredi posset doctrina Domini. Scimus enim quæ cunque de feminis diaconis in altera ad Timotheum præstantissimus docet Paulus. Atqui hic ipse excia- mavit : « Non est regnum Dei esca et potus : s neque vero abstinentia a vino'et carnibus; ‹ sed justitia, et pax, et gaudium in Spiritu sancto b., Quis eorum, ovilla pelle indutus, zona pellicca accinctus, circuit ut Elias? Quis cilicium induit, cætera nu- dus, et discalceatus, ut Isaias? vel subligaculum tantum habet lineum, ut Jeremias? Joannis autem vitæ institutum gnosticum quis imitabitur? Sed sic quoque viventes, gratias Creatori agebant beati pro- pheta. Carpocratis autem justitia, et eorum, qui æque atque ipse impudicam prosequuntur commu- nionem, hoc modo dissolvitur; simul enim ac dixerit : « Tepelenti des;, subjungit : « Et eum, qui velit mutuo accipere, ne averseris ©; › hanc de- * ED. POTTER, 448-449 ED. PARIS. & Cor. 13, 5. b Rom. Matth. v, 42. quos apostolos uxores habuisse affirmat Basilius, De abdicat. ser., statim ab initio. Et ipse quoque Ignatius: Ignat. Epist. ad Philadelph., p. edit. Usser. Hunc, fa- teor, Ignatii locum corruptum esse, ac nomen Pauli ab hæreticis intersertuin esse, e mss. nescio quibus acriter contendunt pontificii ; sed incassum, ut pro- bat Jac. Armachanus in Prolegomenis ad Ignatium, cap. 17. Ambrosius autem Paulum, cum Joanne, eusque solos, excipit: « Omnes, inquit, capostoli, exceptis Joanne et Paulo, uxores habuerunt:» Am- bros. in ll Cor. x1, 2. At Clemens Alexandrinus Paulum etiam uxorem habuisse scribit Strom. II, edit. Paris., ubi et Philippum addit. De Phil Gippo idem asserit et D. Chrysostomus tom. V, p. ed. Savil. et ante eum Poly- crates Ephesinorum episcopus in epistola ad Victo- rem Romanum, apud Euseb. Hist. eccles. lib. 111, c. 31. At Philippum illum, qui quatuor habuisse filias dicitur Ael. xxi, 9, non apostolumn, seul diaconun fuisse, probal Isidorus Pelusiota lib. 1, epist. 147. ▸ ceph. mens explicat infra, Strom. 1, p. edit. Paris. haud facile explicari potest. Scri- bendum prædicationi » sine ulla distractione « atien- dentes. » Sic D. Paulus Cor. vi, : Sed ut decenter et apte adhaerescaris Do- D mino a sine ulla distractione. mens infra, Strom. vi, pag. 664: Uxor autem ei tit soror post liberorum susceptionem, et eodem loco habetur, ac si esset eodem patre nata, tunc solum viri recordans, quando filios aspexerit, etc. Ubi conf. adnotata. cap. : Blige autem diaconissam fidelem et sanctam, ad mulierum mi- nisteria. Fit enim nonnunquam, ut in quibusdam domibus virum diaconum ad mulieres non possis mittere propter infideles: destinabis igitur mulierem diaconissam ob improborum cogitationes. 8; ibid., 13, 14. cap. 6, ut ait G. Hervetus, sed Matthæi cap. v, v. 42, sic reperies, ut Clemens habet : Qui auten pelit a te, da ei, et volenti mutuare a te ne avertaris. » Vel, ut D. Augustinus legit: ‹ Et qui voluerit acci- pere mutuum a te, ne aversatus fueris. » COLLECT. Malth., ubi mox, (76) Προσαγορεύειν. Προσαγορεύσαι, Euseb., Ni- (77) Τὸ τῆς ὑπηρεσίας εὐσταλές. Hoc ipse Cle (78) Απερισπάστῳ τῷ κ. π. Quid sit, ἀπερίσπα (79) Οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελφάς. Cle- (80) . Αδιαβλήτως. Constitut. apostol. lib. m, (81) Ηλίας. Conf. I Reg. xix, 13, 19; II Reg. 1, (82) Τῷ αἰτοῦντι, Apud D. Lucam ita legitur (83) Ἐχορτάσατέ με. Ἐδώκατέ μοι φαγεῖν
«πάντα οὖν καθαρὰ τοῖς καθαροῖς,» λέγει, «τοῖς δὲ μεμιαμένοις καὶ ἀπίστοις οὐδὲν καθαρόν, ἀλλὰ μεμίαται αὐτῶν καὶ ὁ νοῦς καὶ ἡ συνείδησις.» ἐπὶ δὲ τῆς παρὰ τὸν κανόνα ἡδονῆς «μὴ πλανᾶσθε» φησίν· «οὔτε πόρνοι οὔτε εἰδωλολάτραι οὔτε μοιχοὶ οὔτε μαλακοὶ οὔτε ἀρσενοκοῖται οὔτε πλεονέκται οὔτε κλέπται, οὐ μέθυσοι, οὐ λοίδοροι, οὐχ ἅρπαγες βασιλείαν θεοῦ οὐ κληρονομήσουσιν. καὶ ἡμεῖς μὲν ἀπελουσάμεθα,» οἱ ἐν τούτοις γενόμενοι, οἳ δέ, εἰς ταύτην ἀπολούοντες τὴν ἀσέλγειαν, ἐκ σωφροσύνης εἰς πορνείαν βαπτίζουσι, ταῖς ἡδοναῖς καὶ τοῖς πάθεσι χαρίζεσθαι δογματίζοντες, ἀκρατεῖς ἐκ σωφρόνων εἶναι διδάσκοντες καὶ τὴν ἐλπίδα τὴν σφῶν ταῖς τῶν μορίων ἀναισχυντίαις προσανέχοντες, ἀποκηρύκτους εἶναι τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ, ἀλλ’ οὐκ ἐγγράφους τοὺς φοιτητὰς παρασκευάζοντες, «ψευδωνύμου γνώσεως» προσηγορίᾳ τὴν εἰς τὸ ἐξώτερον σκότος ὁδοιπορίαν ἐπανῃρημένοι. «τὸ λοιπόν, ἀδελφοί, ὅσα ἀληθῆ, ὅσα σεμνά, ὅσα δίκαια, ὅσα ἁγνά, ὅσα προσφιλῆ, ὅσα εὔφημα, εἴ τις ἀρετὴ καὶ εἴ τις ἔπαινος, ταῦτα λογίζεσθε· ὅσα καὶ ἐμάθετε [ἃ] καὶ παρελάβετε καὶ ἠκούσατε καὶ ἴδετε ἐν ἐμοί, ταῦτα πράσσετε·
προσαγορεύειν (70) σύζυγον, ἢν οὐ περιεκόμιζε διὰ Α τὸ τῆς ὑπηρεσίας εὐσταλές (77). Λέγει οὖν ἔν τινι ἐπιστολῇ· « Οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι ; » Οὗτοι μὲν, οἰκείως τῇ διακονίᾳ ἀπερισπάστῳ τῷ κηρύγματι προσανέχοντες (78), οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελ φὰς (79) περιήγον τὰς γυναῖκας, συνδιακόνους ἐσου μένας πρὸς τὰς οἰκουροὺς γυναῖκας, δι᾽ ὧν καὶ εἰς τὴν γυναικωνίτιν ἀδιαβλήτως (80) παρεισεδύετο ἡ τοῦ Κυρίου διδασκαλία. Ἴσμεν γὰρ καὶ ὅσα περὶ διακό νων γυναικῶν ἐν τῇ ἑτέρᾳ πρὸς Τιμόθεον ἐπιστολῇ ὁ γενναῖος διατάσσεται Παῦλος. ᾿Αλλὰ μὴν ὁ αὐτὸς οὗ- τος κέκραγεν, ώς ε οὐκ ἔστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις· › οὐδὲ μὴν ἀποχὴ οἴνου καὶ κρεῶν· ·· ἀλλὰ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη, καὶ χαρὰ ἐν Πνεύματι · ἁγίῳ. » Τίς αὐτῶν, μηλωτὴν καὶ ζώνην δερματίνην Β ἔχων, περιέρχεται ὡς Ηλίας (84); Τίς δὲ σάκκον περιβέβληται, γυμνὸς τὰ ἄλλα, καὶ ἀνυπόδετος, ὡς Ησαΐας ; ἢ περίζωμα μόνον λινοῦν, ὡς Ἱερεμίας; Ἰωάννου δὲ τὴν ἔνστασιν τὴν γνωστικὴν τοῦ βίου τίς μιμήσεται; ᾿Αλλὰ καὶ οὕτω βιοῦντες, ηὐχαρίστουν τῷ κτίσαντι οἱ μακάριοι προφῆται. Η δὲ Καρποκράτους δικαιοσύνη, καὶ τῶν ἐπίσης αὐτῷ τὴν ἀκόλαστον με τιόντων κοινωνίαν, ὧδέ πως καταλύεται· ἅμα γὰρ τῷ φάναι, « Τῷ αἰτοῦντί (82) σε δός· ἐπιφέρει · • Καὶ τὸν θέλοντα δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς· ν ταύτην διδάσκων τὴν κοινωνίαν, οὐχὶ δὲ τὴν λάγνον. Πῶς δὲ ὁ αἰτῶν, καὶ λαμβάνων, καὶ δανειζόμενος, ἀπὸ μηδενὸς ὑπάρχοντος τοῦ ἔχοντος, καὶ διδόντος, · καὶ δανείζοντος; Τί δ' ; ὅταν ὁ Κύριος φῇ, « Επεί- νασα, καὶ ἐχορτάσατέ με (83)· ἐδίψησα, καὶ ἐποτί- Ρ. χιν, 17. © Ὡς Πέτρου, καὶ Παύλου, καὶ τῶν ἄλλων ἀποστόλων, τῶν γάμοις προσομιλησάντων. Εις τον Οζίαν λόγ. δ', στον κήρυγμα, απερισπάστως τῷ κηρύγματι προσανέχον τες, « Ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπρόσεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπά- ο ως. • Αδελφὴ δὲ τούτῳ ἡ γυνὴ μετὰ τὴν παιδοποιίαν, ὡς καὶ ὁμοπατρία κρί νεται, τότε μόνον τοῦ ἀνδρὸς ἀναμιμνησκομένη, όπη νίκα ἂν ταῖς τέκνοις προσβλέπῃ. « Προχείρισαι δὲ διάκονον πιστὴν καὶ ἁγίαν εἰς τὰς τῶν γυναικῶν ὑπηρεσίας. Ἔστι γὰρ ὁπόταν ἔν τισιν οἰκίαις ἄνδρα διάκονον γυναιξὶν οὐ δύνασαι πέμπειν διὰ τοὺς ἀπίστους· ἀποστελεῖς οὖν γυναῖκα διάκονον διὰ τὰς τῶν φαύλων διανοίας. • Καὶ τὸν θέλοντα ἀπὸ σοῦ δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς. • ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστ. STROMATUM LIB. IN. reprobant apostolos? Petrus enim et Philippus filios B C procrearunt: Philippus autem filias quoque suas viris locavit. Et Paulus quidem certe non veretur in qua- dam epistola suam appellare conjugem, quam non circumferebat, quod non magno ei esset opus ministerio. Dicit itaque in quadam epistola: Nơn habemus potestatem sororem uxorem circumdu- cendi, sicut et reliqui apostoli a? Sed hi quidem, ut erat consentaneum, ministerio, quod divelli non poterat, prædicationi scilicet, attendentes, non ut uxores, sed ut sorores circumduoebant mulieres, quæ una ministraturæ essent apud mulieres quæ domos custodiebant: per quas etiam in gynæceum, alisque ulla reprehensione malave suspicione, in- gredi posset doctrina Domini. Scimus enim quæ cunque de feminis diaconis in altera ad Timotheum præstantissimus docet Paulus. Atqui hic ipse excia- mavit : « Non est regnum Dei esca et potus : s neque vero abstinentia a vino'et carnibus; ‹ sed justitia, et pax, et gaudium in Spiritu sancto b., Quis eorum, ovilla pelle indutus, zona pellicca accinctus, circuit ut Elias? Quis cilicium induit, cætera nu- dus, et discalceatus, ut Isaias? vel subligaculum tantum habet lineum, ut Jeremias? Joannis autem vitæ institutum gnosticum quis imitabitur? Sed sic quoque viventes, gratias Creatori agebant beati pro- pheta. Carpocratis autem justitia, et eorum, qui æque atque ipse impudicam prosequuntur commu- nionem, hoc modo dissolvitur; simul enim ac dixerit : « Tepelenti des;, subjungit : « Et eum, qui velit mutuo accipere, ne averseris ©; › hanc de- * ED. POTTER, 448-449 ED. PARIS. & Cor. 13, 5. b Rom. Matth. v, 42. quos apostolos uxores habuisse affirmat Basilius, De abdicat. ser., statim ab initio. Et ipse quoque Ignatius: Ignat. Epist. ad Philadelph., p. edit. Usser. Hunc, fa- teor, Ignatii locum corruptum esse, ac nomen Pauli ab hæreticis intersertuin esse, e mss. nescio quibus acriter contendunt pontificii ; sed incassum, ut pro- bat Jac. Armachanus in Prolegomenis ad Ignatium, cap. 17. Ambrosius autem Paulum, cum Joanne, eusque solos, excipit: « Omnes, inquit, capostoli, exceptis Joanne et Paulo, uxores habuerunt:» Am- bros. in ll Cor. x1, 2. At Clemens Alexandrinus Paulum etiam uxorem habuisse scribit Strom. II, edit. Paris., ubi et Philippum addit. De Phil Gippo idem asserit et D. Chrysostomus tom. V, p. ed. Savil. et ante eum Poly- crates Ephesinorum episcopus in epistola ad Victo- rem Romanum, apud Euseb. Hist. eccles. lib. 111, c. 31. At Philippum illum, qui quatuor habuisse filias dicitur Ael. xxi, 9, non apostolumn, seul diaconun fuisse, probal Isidorus Pelusiota lib. 1, epist. 147. ▸ ceph. mens explicat infra, Strom. 1, p. edit. Paris. haud facile explicari potest. Scri- bendum prædicationi » sine ulla distractione « atien- dentes. » Sic D. Paulus Cor. vi, : Sed ut decenter et apte adhaerescaris Do- D mino a sine ulla distractione. mens infra, Strom. vi, pag. 664: Uxor autem ei tit soror post liberorum susceptionem, et eodem loco habetur, ac si esset eodem patre nata, tunc solum viri recordans, quando filios aspexerit, etc. Ubi conf. adnotata. cap. : Blige autem diaconissam fidelem et sanctam, ad mulierum mi- nisteria. Fit enim nonnunquam, ut in quibusdam domibus virum diaconum ad mulieres non possis mittere propter infideles: destinabis igitur mulierem diaconissam ob improborum cogitationes. 8; ibid., 13, 14. cap. 6, ut ait G. Hervetus, sed Matthæi cap. v, v. 42, sic reperies, ut Clemens habet : Qui auten pelit a te, da ei, et volenti mutuare a te ne avertaris. » Vel, ut D. Augustinus legit: ‹ Et qui voluerit acci- pere mutuum a te, ne aversatus fueris. » COLLECT. Malth., ubi mox, (76) Προσαγορεύειν. Προσαγορεύσαι, Euseb., Ni- (77) Τὸ τῆς ὑπηρεσίας εὐσταλές. Hoc ipse Cle (78) Απερισπάστῳ τῷ κ. π. Quid sit, ἀπερίσπα (79) Οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελφάς. Cle- (80) . Αδιαβλήτως. Constitut. apostol. lib. m, (81) Ηλίας. Conf. I Reg. xix, 13, 19; II Reg. 1, (82) Τῷ αἰτοῦντι, Apud D. Lucam ita legitur (83) Ἐχορτάσατέ με. Ἐδώκατέ μοι φαγεῖν
PG 8:1213καὶ ὁ θεὸς τῆς εἰρήνης ἔσται μεθ’ ὑμῶν.» καὶ ὁ Πέτρος ἐν τῇ ἐπιστολῇ τὰ ὅμοια λέγει· «ὥστε τὴν πίστιν ὑμῶν καὶ ἐλπίδα εἶναι εἰς θεόν, τὰς ψυχὰς ὑμῶν ἡγνικότες ἐν τῇ ὑπακοῇ τῆς ἀληθείας, ὡς τέκνα ὑπακοῆς, μὴ συσχηματιζόμενοι ταῖς πρότερον ἐν τῇ ἀγνοίᾳ ὑμῶν ἐπιθυμίαις, ἀλλὰ κατὰ τὸν καλέσαντα ὑμᾶς ἅγιον καὶ αὐτοὶ ἅγιοι ἐν πάσῃ ἀναστροφῇ γενήθητε, διότι γέγραπται· ‹ἅγιοι ἔσεσθε, διότι ἐγὼ ἅγιος.›» Ἀλλὰ γὰρ πέρα τοῦ δέοντος ἡ πρὸς τοὺς ψευδωνύμους τῆς γνώσεως ὑποκριτὰς ἀναγκαία γενομένη ἀπήγαγεν ἡμᾶς καὶ εἰς μακρὸν ἐξέτεινε τὸν λόγον ἀντιλογία. ὅθεν καὶ ὁ τρίτος ἡμῖν τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων Στρωματεὺς τοῦτο ἔχει τὸ πέρας.
καὶ περιεβάλετέ με· · εἶτα ἐπιφέρει· « Εφ' ότον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιή σατε. › Οὐχὶ δὲ τὰ αὐτὰ καὶ ἐν τῇ Παλαιά Διαθήκα νομοθετεῖ; « Ο διδοὺς (84) πτωχῷ δανείζει Θεῷ· καὶ, « Μὴ ἀπόσχῃ εὖ ποιεῖν ἐνδεεῖ (85), » φησίν. Καὶ πάλιν· · Ἐλεημοσύναι καὶ πίστεις μὴ ἐκλιπ τωσάν σε, ο εἶπεν. ι Πενία » δὲ ο ἄνδρα ταπεινά χεῖρες δὲ ἀνδρῶν (86), πλουτίζουσιν. • Επιφέρει (87) δέ · Η δ' ἂν (88), ὃς οὐκ ἔδωκεν ἐπὶ τόκῳ τὸ ἀργύριον αὐτοῦ, ἀποδεκτὸς γίνεται · ι καὶ, ο Λύτρον (29) ψυχής ἀνδρὸς, ὁ ἴδιος πλοῦτος κρίνεται. » Οὐχὶ διασαφεῖ ἀ τικρυς, ὡς οὖν ἐξ ἐναντίων ὁ κόσμος σύγκειται, ὥσπερ ἐκ θερμοῦ καὶ ψυχροῦ (90), ξηρού τε καὶ ὑγρώ, οὕτω κἀκ τῶν διδόντων, κἀκ τῶν λαμβανόντων; Πε λιν τε αὖ ὅταν εἴπῃ, « Εἰ θέλεις τέλειος γενέσθαι. πωλήσας τὰ ὑπάρχοντα, δὸς πτωχος, ο ἐλέγχει τον καυχώμενον ἐπὶ τῷ πάσας τὰς ἐντολὰς ἐκ νεότητας τετηρηκέναι· οὐ γὰρ πεπληρώκει τό, ο 'Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς ἑαυτόν· ο τότε δὲ, ὑπὸ τοῦ Κυρίου συντελειούμενος, ἐδιδάσκετο δι᾿ ἀγάπην μεταδιδόναι Καλῶς οὖν πλουτεῖν οὐ κεκώλυκεν, ἀλλὰ γὰρ τὸ ἀδίκως καὶ ἀπλήστως πλουτεῖν· ι Κτῆσις γὰρ ἐπ σπευδομένη (91) μετὰ ἀνομίας ἐλάττων γίνεται. Ε- σὲ (92) γὰρ οἱ σπείροντες πλείονα ποιοῦσι, καὶ ε συνάγοντες ἐλαττοῦνται· περὶ ὧν γέγραπται· Ἑσκής πισεν, ἔδωκεν τοῖς πένησιν· ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μέσ νει εἰς τὸν αἰῶνα· ι ὁ μὲν γὰρ σπείρων καὶ πλείους συνάγων οὗτός ἐστιν ὁ διὰ τῆς ἐπιγείου καὶ προσ καίρου μεταδόσεως τὰ οὐράνια κτώμενος καὶ τὰ αἰών νια· ἕτερος δὲ ὁ μηδενὶ μεταδιδοὺς, « κενῶς καὶ θη σαυρίζων ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σῆς καὶ βρῶτις ἀφανί ζει· ο περὶ οὗ γέγραπται • Συνάγων τους μισθούς, συνήγαγεν εἰς δεσμὸν τετρυπημένον. » Τούτου στην χώραν (95) εὐφορῆσαι » λέγει ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ Κύριος· ἔπειτα τοὺς καρποὺς ἀποθέσθαι βουληθέντα, οἰκοδομησόμενον ἀποθήκας μείζονας, κατὰ τὴν προσ ωποποιίαν εἰπεῖν πρὸς ἑαυτόν. ο Ἔχεις ἀγαθὰ πολλὰ ἀποκείμενά σοι εἰς ἔτη πολλά· φάγε, πίε, εὐφραίνου Αφρόν οὖν, ἔφη· ταύτῃ γὰρ τῇ νυκτὶ τὴν ψυχήν σου ἀπαιτοῦσιν ἀπὸ σοῦ· & οὖν ἡτοίμασας, τίνι γένητα: ; Α σατέ με· ξένος ήμην, καὶ συνηγάγετέ με γυμνός. Εt : • Ρ. ο πτωχόν. ένδεεῖ, έπιφέ- ρει, « φαὶ τὸ ἀργύριον αὑτοῦ οὐκ ἔδωκεν ἐπὶ τόκῳ. ἰδοὺ ἀνήρ. ἐπιφέρει δε ὅδ᾽ αὖ. ψυχῆς ὁ ἴδιος πλοῦτος, πτωχὸς δὲ οὐχ ὑφίσταται ἀπειλήν. σπουδαζομένη, κτήσις ἐπισπουδαζομένη, ποιοῦσιν· εἰσὶ δὲ καὶ οἱ συνάγοντες ελαττοῦνται, ' CLEMENTIS ALEXANDRINI B cens communionem, non autem illam incestam et impudicam. Quomodo autem fuerit is qui petit et accipit, et is qui mutuatur, si nullus sit qui habeat et det mutuo? Quid vero? quando dicit Domi- nus : « Esurivi, et me pavistis; sitii, et potum mihi dedistis; hospes eram, et me collegistis; nu- dus, et me vestiistis a ; › deinde subjungit : « Quatenus fecistis uni horum minimorum, mihi fecistis b. Nunquid easdem quoque tulit leges in Veteri Testa- mento ? c Qui dat mendico, fcneratur Deo c. Et: Ne abstinueris a benefaciendo egeno d, inquit. Et rursus : « Eleemosynæ et fides ne te de- ficiant®,» inquit. Paupertas autem virum humi- liat, ditant autem manus virorum f., Subjungit autem : ‹ Qui pecuniam suam non dedit ad usu- ram, fit acceptus. Pretium redemptionis * anima, propriæ judicantur divitiæ s. » Aunon aperte indicat, quod sicut mundus componitur ex contrariis, nempe ex calido et frigido, humido et sicco, ita etiam ex iis qui dant, et ex iis qui acci- piunt ? Et rursus cum dixit : « Si vis perfectus esse, vende quæ habes, et da pauperibus, refellit eum qui gloriabatur quod omnia a juventute præcepta servaverat ; » non enim impleverat illud: ‹ Diliges proximum tuum sicut teipsum ³ ; › tunc autem cum a Domino perficeretur, docebatur communicare et impertiri per charitatem. Honeste ergo non prohi- buit esse divitem, sed esse divitem injuste et inex- plebiliter. Possessio (enim,) quæ cum iniquitate « acceleratur, minor redditur i, » Sunt (enim,) qui seminantes multiplicant, et qui colligentes minus habent i., De quibus scriptum est: Dispersit, dedit pauperibus, justitia ejus manet in sæculum sæculi k. » Qui enim e seminat et plura colligit, is est, qui per terrenam et temporalem communi- calionem ac distributionem, coelestia acquirit et æterna. Est autem alius, qui nemini impertit, et incassum thesauros in terra colligit, ubi ærugo et tinea destruunt l. » De quo scriptum est : < Qui colligit mercedes, colligit in saccum perforatum m. › Hujus agrum › Dominus in Evangelio dicit fuisse fertilem: deinde cum vellet fructus reponere, et esset «majora horrea ædificaturus, sibi dixisse per prosopopœiam : Habes bona multa reposita tibi in multos annos, ede, bibe, lætare: Stulte ergo, inquit, hac nocte animam tuam a te repetunt ; quæ ergo parasti, cujus erunt ª ? » c * ED. POTTER, 449-450 ED. PARIS. • Matth. xxv, 35, 36. b Ibid. 40. c Prov. xix, 17. & Prov. 11, 27. e Ibid. 3. ? Prov. x, 4. Prov. xuit, 8. b Matth. xix, 16; Marc. x, 17; Luc. xvin, 18. i Prov. XI, 25. k Psal. cxi, 9. Matth. vi. 19. Agg 1, 6. Luc. xt, 16-20. i Prov. suit, 11. muitatum in p. elit. Paris. non Salomon loco proverbiorum, quem antea re- spexit: nam in eo hac non reperiuntur. Forte re- spicit Psal. xv, quo cum v. interrogatum fuisset : • Quis habitabit in monte Domini? » Aliquis respondet, » v. 5, eum ibi habitaturum esse, Sumi- lia occurrunt Ezech. xvu, 8. sueris Fr. Junius minori mutatione m D legit, Interpres commation id præteriit. SYLBURG. stulat antithesis. SYLBURG. Proverb. Clemens Pedag. lib. nt, cap. ult. Proverb. tatis exhibet auctor. (84) Ὁ διδ. Ρrov. χιχ, 17: Δανείζει Θεῷ ὁ ἐλεῶν (85) Ἐνδεεῖ. Ἐνδεή, Proverb. Sic superius ένδε (86) Ανδρών. Ανδρείων, Proverb. (87) Επιφέρει. Quis hæc c subjungit ? » Certe (88) Η δ' ἄν. Pro ἢ δ' ἄν non incommode repo- (89) Λύτρον. Proverb. xuli, 8: Λύτρον ἀνδρὸς (90) Ψυχροῦ. Hoc in Flor. edit. omissum po- (91) Κτῆσις. . . ἐπισπευδομένη. Ύπαρξις ἐπι- (92) Εἰσί. Εἰσὶν οἱ τὰ ἴδια σπείροντες, πλείονα (95) Χώραν. Lucæ sensum, verbis paulum m
Clement, Stromata IVΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΕΤΑΡΤΟΣ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΕΤΑΡΤΟΣ Ἀκόλουθον δ’ ἂν οἶμαι περί τε μαρτυρίου διαλαβεῖν καὶ τίς ὁ τέλειος, οἷς ἐμπεριληφθήσεται κατὰ τὴν ἀπαίτησιν τῶν λεχθησομένων τὰ παρεπόμενα, καὶ ὡς ὁμοίως [τε] φιλοσοφητέον δούλῳ τε καὶ ἐλευθέρῳ κἂν ἀνὴρ ἢ γυνὴ τὸ γένος τυγχάνῃ·
καὶ περιεβάλετέ με· · εἶτα ἐπιφέρει· « Εφ' ότον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιή σατε. › Οὐχὶ δὲ τὰ αὐτὰ καὶ ἐν τῇ Παλαιά Διαθήκα νομοθετεῖ; « Ο διδοὺς (84) πτωχῷ δανείζει Θεῷ· καὶ, « Μὴ ἀπόσχῃ εὖ ποιεῖν ἐνδεεῖ (85), » φησίν. Καὶ πάλιν· · Ἐλεημοσύναι καὶ πίστεις μὴ ἐκλιπ τωσάν σε, ο εἶπεν. ι Πενία » δὲ ο ἄνδρα ταπεινά χεῖρες δὲ ἀνδρῶν (86), πλουτίζουσιν. • Επιφέρει (87) δέ · Η δ' ἂν (88), ὃς οὐκ ἔδωκεν ἐπὶ τόκῳ τὸ ἀργύριον αὐτοῦ, ἀποδεκτὸς γίνεται · ι καὶ, ο Λύτρον (29) ψυχής ἀνδρὸς, ὁ ἴδιος πλοῦτος κρίνεται. » Οὐχὶ διασαφεῖ ἀ τικρυς, ὡς οὖν ἐξ ἐναντίων ὁ κόσμος σύγκειται, ὥσπερ ἐκ θερμοῦ καὶ ψυχροῦ (90), ξηρού τε καὶ ὑγρώ, οὕτω κἀκ τῶν διδόντων, κἀκ τῶν λαμβανόντων; Πε λιν τε αὖ ὅταν εἴπῃ, « Εἰ θέλεις τέλειος γενέσθαι. πωλήσας τὰ ὑπάρχοντα, δὸς πτωχος, ο ἐλέγχει τον καυχώμενον ἐπὶ τῷ πάσας τὰς ἐντολὰς ἐκ νεότητας τετηρηκέναι· οὐ γὰρ πεπληρώκει τό, ο 'Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς ἑαυτόν· ο τότε δὲ, ὑπὸ τοῦ Κυρίου συντελειούμενος, ἐδιδάσκετο δι᾿ ἀγάπην μεταδιδόναι Καλῶς οὖν πλουτεῖν οὐ κεκώλυκεν, ἀλλὰ γὰρ τὸ ἀδίκως καὶ ἀπλήστως πλουτεῖν· ι Κτῆσις γὰρ ἐπ σπευδομένη (91) μετὰ ἀνομίας ἐλάττων γίνεται. Ε- σὲ (92) γὰρ οἱ σπείροντες πλείονα ποιοῦσι, καὶ ε συνάγοντες ἐλαττοῦνται· περὶ ὧν γέγραπται· Ἑσκής πισεν, ἔδωκεν τοῖς πένησιν· ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μέσ νει εἰς τὸν αἰῶνα· ι ὁ μὲν γὰρ σπείρων καὶ πλείους συνάγων οὗτός ἐστιν ὁ διὰ τῆς ἐπιγείου καὶ προσ καίρου μεταδόσεως τὰ οὐράνια κτώμενος καὶ τὰ αἰών νια· ἕτερος δὲ ὁ μηδενὶ μεταδιδοὺς, « κενῶς καὶ θη σαυρίζων ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σῆς καὶ βρῶτις ἀφανί ζει· ο περὶ οὗ γέγραπται • Συνάγων τους μισθούς, συνήγαγεν εἰς δεσμὸν τετρυπημένον. » Τούτου στην χώραν (95) εὐφορῆσαι » λέγει ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ Κύριος· ἔπειτα τοὺς καρποὺς ἀποθέσθαι βουληθέντα, οἰκοδομησόμενον ἀποθήκας μείζονας, κατὰ τὴν προσ ωποποιίαν εἰπεῖν πρὸς ἑαυτόν. ο Ἔχεις ἀγαθὰ πολλὰ ἀποκείμενά σοι εἰς ἔτη πολλά· φάγε, πίε, εὐφραίνου Αφρόν οὖν, ἔφη· ταύτῃ γὰρ τῇ νυκτὶ τὴν ψυχήν σου ἀπαιτοῦσιν ἀπὸ σοῦ· & οὖν ἡτοίμασας, τίνι γένητα: ; Α σατέ με· ξένος ήμην, καὶ συνηγάγετέ με γυμνός. Εt : • Ρ. ο πτωχόν. ένδεεῖ, έπιφέ- ρει, « φαὶ τὸ ἀργύριον αὑτοῦ οὐκ ἔδωκεν ἐπὶ τόκῳ. ἰδοὺ ἀνήρ. ἐπιφέρει δε ὅδ᾽ αὖ. ψυχῆς ὁ ἴδιος πλοῦτος, πτωχὸς δὲ οὐχ ὑφίσταται ἀπειλήν. σπουδαζομένη, κτήσις ἐπισπουδαζομένη, ποιοῦσιν· εἰσὶ δὲ καὶ οἱ συνάγοντες ελαττοῦνται, ' CLEMENTIS ALEXANDRINI B cens communionem, non autem illam incestam et impudicam. Quomodo autem fuerit is qui petit et accipit, et is qui mutuatur, si nullus sit qui habeat et det mutuo? Quid vero? quando dicit Domi- nus : « Esurivi, et me pavistis; sitii, et potum mihi dedistis; hospes eram, et me collegistis; nu- dus, et me vestiistis a ; › deinde subjungit : « Quatenus fecistis uni horum minimorum, mihi fecistis b. Nunquid easdem quoque tulit leges in Veteri Testa- mento ? c Qui dat mendico, fcneratur Deo c. Et: Ne abstinueris a benefaciendo egeno d, inquit. Et rursus : « Eleemosynæ et fides ne te de- ficiant®,» inquit. Paupertas autem virum humi- liat, ditant autem manus virorum f., Subjungit autem : ‹ Qui pecuniam suam non dedit ad usu- ram, fit acceptus. Pretium redemptionis * anima, propriæ judicantur divitiæ s. » Aunon aperte indicat, quod sicut mundus componitur ex contrariis, nempe ex calido et frigido, humido et sicco, ita etiam ex iis qui dant, et ex iis qui acci- piunt ? Et rursus cum dixit : « Si vis perfectus esse, vende quæ habes, et da pauperibus, refellit eum qui gloriabatur quod omnia a juventute præcepta servaverat ; » non enim impleverat illud: ‹ Diliges proximum tuum sicut teipsum ³ ; › tunc autem cum a Domino perficeretur, docebatur communicare et impertiri per charitatem. Honeste ergo non prohi- buit esse divitem, sed esse divitem injuste et inex- plebiliter. Possessio (enim,) quæ cum iniquitate « acceleratur, minor redditur i, » Sunt (enim,) qui seminantes multiplicant, et qui colligentes minus habent i., De quibus scriptum est: Dispersit, dedit pauperibus, justitia ejus manet in sæculum sæculi k. » Qui enim e seminat et plura colligit, is est, qui per terrenam et temporalem communi- calionem ac distributionem, coelestia acquirit et æterna. Est autem alius, qui nemini impertit, et incassum thesauros in terra colligit, ubi ærugo et tinea destruunt l. » De quo scriptum est : < Qui colligit mercedes, colligit in saccum perforatum m. › Hujus agrum › Dominus in Evangelio dicit fuisse fertilem: deinde cum vellet fructus reponere, et esset «majora horrea ædificaturus, sibi dixisse per prosopopœiam : Habes bona multa reposita tibi in multos annos, ede, bibe, lætare: Stulte ergo, inquit, hac nocte animam tuam a te repetunt ; quæ ergo parasti, cujus erunt ª ? » c * ED. POTTER, 449-450 ED. PARIS. • Matth. xxv, 35, 36. b Ibid. 40. c Prov. xix, 17. & Prov. 11, 27. e Ibid. 3. ? Prov. x, 4. Prov. xuit, 8. b Matth. xix, 16; Marc. x, 17; Luc. xvin, 18. i Prov. XI, 25. k Psal. cxi, 9. Matth. vi. 19. Agg 1, 6. Luc. xt, 16-20. i Prov. suit, 11. muitatum in p. elit. Paris. non Salomon loco proverbiorum, quem antea re- spexit: nam in eo hac non reperiuntur. Forte re- spicit Psal. xv, quo cum v. interrogatum fuisset : • Quis habitabit in monte Domini? » Aliquis respondet, » v. 5, eum ibi habitaturum esse, Sumi- lia occurrunt Ezech. xvu, 8. sueris Fr. Junius minori mutatione m D legit, Interpres commation id præteriit. SYLBURG. stulat antithesis. SYLBURG. Proverb. Clemens Pedag. lib. nt, cap. ult. Proverb. tatis exhibet auctor. (84) Ὁ διδ. Ρrov. χιχ, 17: Δανείζει Θεῷ ὁ ἐλεῶν (85) Ἐνδεεῖ. Ἐνδεή, Proverb. Sic superius ένδε (86) Ανδρών. Ανδρείων, Proverb. (87) Επιφέρει. Quis hæc c subjungit ? » Certe (88) Η δ' ἄν. Pro ἢ δ' ἄν non incommode repo- (89) Λύτρον. Proverb. xuli, 8: Λύτρον ἀνδρὸς (90) Ψυχροῦ. Hoc in Flor. edit. omissum po- (91) Κτῆσις. . . ἐπισπευδομένη. Ύπαρξις ἐπι- (92) Εἰσί. Εἰσὶν οἱ τὰ ἴδια σπείροντες, πλείονα (95) Χώραν. Lucæ sensum, verbis paulum m
PG 8:1215τά τε ἑξῆς περί τε πίστεως καὶ περὶ τοῦ ζητεῖν προσαποπληρώσαντες τὸ συμβολικὸν εἶδος παραθησόμεθα, ἵν’ ὡς ἐν ἐπιδρομῇ τὸν ἠθικὸν συμπερανάμενοι λόγον κεφαλαιωδῶς παραστήσωμεν τὴν εἰς Ἕλληνας ἐκ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας διαδοθεῖσαν ὠφέλειαν. μεθ’ ἣν ὑποτύπωσιν ἥ τε πρὸς τοὺς Ἕλληνας καὶ ἡ πρὸς τοὺς Ἰουδαίους κατ’ ἐπιτομὴν τῶν γραφῶν ἔκθεσις παραδοθήσεται καὶ ὅσα ἐν τοῖς πρὸ τούτου Στρωματεῦσι κατὰ τὴν τοῦ προοιμίου εἰσβολὴν ἐν ἑνὶ προθεμένοις τελειώσειν ὑπομνήματι τῷ πλήθει τῶν πραγμάτων ἀναγκαίως δουλεύσασι περιλαβεῖν οὐκ ἐξεγένετο. ἐπὶ τούτοις ὕστερον πληρωθείσης ὡς ἔνι μάλιστα τῆς κατὰ τὰ προκείμενα ἡμῖν ὑποτυπώσεως τὰ περὶ ἀρχῶν φυσιολογηθέντα τοῖς τε Ἕλλησι τοῖς τε ἄλλοις βαρβάροις, ὅσων ἧκον εἰς ἡμᾶς αἱ δόξαι, ἐξιστορητέον καὶ πρὸς τὰ κυριώτατα τῶν τοῖς φιλοσόφοις ἐπινενοημένων ἐγχειρητέον.
τα αγνά, ὅσα προσφιλῆ, ὅσα εύφημα· εἴ τις ἀρετή, καὶ εἴ τις ἔπαινος, ταῦτά λογίζεσθε, ὅσα καὶ ἐμά- θετε· ὰ καὶ παρελάβετε καὶ ἠκούσατε καὶ ἴδετε ἐν ἐμοὶ, ταῦτα πράσσετε· καὶ ὁ Θεὸς τῆς εἰρήνης ἔσται μεθ᾽ ὑμῶν. » Καὶ ὁ Πέτρος ἐν τῇ Ἐπιστολῇ τὰ ὅμοια λέγει· ι Ὥστε τὴν πίστιν ὑμῶν καὶ ἐλπίδα εἶναι εἰς Θεόν· τὰς ψυχὰς ὑμῶν ἡγνικότες ἐν τῇ ὑπα κοῇ τῆς ἀληθείας· ὡς τέκνα ὑπακοῆς, μὴ συσχημα τιζόμενοι ταῖς πρότερον ἐν τῇ ἀγνοίᾳ ὑμῶν ἐπιθυ- μίαις· ἀλλὰ κατὰ τὸν καλέσαντα ὑμᾶς ἅγιον καὶ αὐτοὶ ἅγιοι ἐν πάσῃ ἀναστροφή γενήθητε διότι γέγρα παι· ῞Αγιοι ἔσεσθε (78), διότι ἐγὼ ἅγιος. Αλλά γὰρ πέρα τοῦ δέοντος ἡ πρὸς τοὺς ψευδωνύμους τῆς γνώσεως ὑποκριτὰς ἀναγκαία λεγομένη ἀντιλογία εἰς μακρὸν ἀπήγαγεν ἡμᾶς, καὶ ἐξέτεινε τὸν λόγον· ὅθεν καὶ ὁ τρίτος ἡμῖν τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων Στρωματεὺς τοῦτο ἔχει τὸ πέρας. Β ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ . ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ ΛΟΓΟΣ ΤΕΤΑΡΤΟΣ. ᾿Ακόλουθον δ' ἂν, οἶμαι, περί τε μαρτυρίου διαλα- βεῖν, καὶ τίς ὁ τέλειος· οἷς ἐμπεριληφθήσεται κατὰ τὴν ἀπαίτησιν τῶν λεχθησομένων τὰ παρεπόμενα, καὶ ὡς ὁμοίως τε φιλοσοφητέον δούλῳ τε καὶ ἐλευθέρῳ, κἂν ἀνὴρ ἡ γυνὴ τὸ γένος τυγχάνῃ· τά τε ἑξῆς, περί STROMATUM LIB. IV. A tionem baptizant, voluptatibus et affectibus esse indulgendum decernentes, incontinentes ex mode- ratis fieri docentes, et in spe sua membrorum suo rum impudentiæ affixi; ut a regno Dei abdicentur, non autem ut inscribantur, qui ad eos ventitant, efficientes; sub falso nominatæ cognitionis titulo, eam, quæ ad exteriores ducit tenebras, viam ingre- dientes. Quod reliquum est, fratres,quæcunque vera, quæcunque honesta, quæcunque justa, quæcunque casta, quæcunque amabilia, quæcunque bonæ famæ; si qua virtus, et si qua lane, ea considerate; quæ et didicistis; quæ etiam accepistis et audiistis et vidistis inme, ea facite ; et Deus pacis erit vobiscum a., Et Petrus similia dicit in Epistola: Ut fides vestra et spes sit in Deum, cum animas vestras castas ef- fecerlis in obedientia veritatis si quasi filii obe- dientiæ, non configurati prioribus desideriis, quæ fuerunt in ignorantia ; sed secundum eum, qui vo- cavit vos, sanctum, et ipsi sancti sitis in omni conversatione. Quoniam scriptum est : • Sancti eritis, quoniam ego sanctus sum c. Verumtamen quæ adversus eos, qui cognitionem falso nomine simulant, necessario suscepta est a nobis disputatio, nos longius, quam par sit, abduxit, et orationem effecit prolixiorem. Unde tertius quoque liber Stromateus eorum, quæ sunt de vera philosophia, commenta” riorum, hunc finem habeat. a Phil. iv, 8, 9. b I Petr. 1, 21, 22. • Ibid. 14, 15, 16. CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER QUARTUS. CAPUT PRIMUM. Ordo dicendorum. Consequens autem deinceps esse existimo, ut de martyrio tractemus, et quisnam sit perfectus. Una autem cum his comprehendentur quæcunque natura dicendorum exigit ; ut etiam quod æque sit philo- sophandum et servo et libero, sive sit vir sexu sive (78) "Αγιοι ἔσ. 1 Petr. 1, 16 : "Αγιοι γένεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιός εἰμι.
οἷς ἑπόμενον ἂν εἴη μετὰ τὴν ἐπιδρομὴν τῆς θεολογίας τὰ περὶ προφητείας παραδεδομένα διαλαβεῖν, ὡς καὶ τὰς γραφὰς αἷς πεπιστεύκαμεν κυρίας οὔσας ἐξ αὐθεντείας παντοκρατορικῆς ἐπιδείξαντας προϊέναι δι’ αὐτῶν εἱρμῷ δύνασθαι ⟨καὶ⟩ ἁπάσαις ἐντεῦθεν ταῖς αἱρέσεσιν ἕνα δεικνύναι θεὸν καὶ κύριον παντοκράτορα τὸν διὰ νόμου καὶ προφητῶν, πρὸς δὲ καὶ τοῦ μακαρίου εὐαγγελίου γνησίως κεκηρυγμένον. πολλαὶ δὲ ἡμᾶς αἱ πρὸς τοὺς ἑτεροδόξους ἀντιρρήσεις ἐκδέχονται πειρωμένους τά τε ὑπ’ αὐτῶν προκομιζόμενα ἐγγράφως διαλύεσθαι πείθειν τε αὐτοὺς καὶ ἄκοντας, δι’ αὐτῶν ἐλέγχοντας τῶν γραφῶν. Τελειωθείσης τοίνυν τῆς προθέσεως ἡμῖν ἁπάσης ἐν οἷς, ἐὰν θελήσῃ τὸ πνεῦμα, ὑπομνήμασι πρὸς τὴν κατεπείγουσαν ἐξυπηρετοῦμεν χρείαν (πολλὴ γὰρ ἡ τῶν προλέγεσθαι ὀφειλομένων τῆς ἀληθείας ἀνάγκη), τότε δὴ τὴν τῷ ὄντι γνωστικὴν φυσιολογίαν μέτιμεν, τὰ μικρὰ πρὸ τῶν μεγάλων μυηθέντες μυστηρίων, ὡς μηδὲν ἐμποδὼν τῇ θείᾳ ὄντως ἱεροφαντίᾳ γίνεσθαι προκεκαθαρμένων καὶ προδιατετυπωμένων τῶν προϊστορηθῆναι καὶ προπαραδοθῆναι δεόντων.
τα αγνά, ὅσα προσφιλῆ, ὅσα εύφημα· εἴ τις ἀρετή, καὶ εἴ τις ἔπαινος, ταῦτά λογίζεσθε, ὅσα καὶ ἐμά- θετε· ὰ καὶ παρελάβετε καὶ ἠκούσατε καὶ ἴδετε ἐν ἐμοὶ, ταῦτα πράσσετε· καὶ ὁ Θεὸς τῆς εἰρήνης ἔσται μεθ᾽ ὑμῶν. » Καὶ ὁ Πέτρος ἐν τῇ Ἐπιστολῇ τὰ ὅμοια λέγει· ι Ὥστε τὴν πίστιν ὑμῶν καὶ ἐλπίδα εἶναι εἰς Θεόν· τὰς ψυχὰς ὑμῶν ἡγνικότες ἐν τῇ ὑπα κοῇ τῆς ἀληθείας· ὡς τέκνα ὑπακοῆς, μὴ συσχημα τιζόμενοι ταῖς πρότερον ἐν τῇ ἀγνοίᾳ ὑμῶν ἐπιθυ- μίαις· ἀλλὰ κατὰ τὸν καλέσαντα ὑμᾶς ἅγιον καὶ αὐτοὶ ἅγιοι ἐν πάσῃ ἀναστροφή γενήθητε διότι γέγρα παι· ῞Αγιοι ἔσεσθε (78), διότι ἐγὼ ἅγιος. Αλλά γὰρ πέρα τοῦ δέοντος ἡ πρὸς τοὺς ψευδωνύμους τῆς γνώσεως ὑποκριτὰς ἀναγκαία λεγομένη ἀντιλογία εἰς μακρὸν ἀπήγαγεν ἡμᾶς, καὶ ἐξέτεινε τὸν λόγον· ὅθεν καὶ ὁ τρίτος ἡμῖν τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων Στρωματεὺς τοῦτο ἔχει τὸ πέρας. Β ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ . ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ ΛΟΓΟΣ ΤΕΤΑΡΤΟΣ. ᾿Ακόλουθον δ' ἂν, οἶμαι, περί τε μαρτυρίου διαλα- βεῖν, καὶ τίς ὁ τέλειος· οἷς ἐμπεριληφθήσεται κατὰ τὴν ἀπαίτησιν τῶν λεχθησομένων τὰ παρεπόμενα, καὶ ὡς ὁμοίως τε φιλοσοφητέον δούλῳ τε καὶ ἐλευθέρῳ, κἂν ἀνὴρ ἡ γυνὴ τὸ γένος τυγχάνῃ· τά τε ἑξῆς, περί STROMATUM LIB. IV. A tionem baptizant, voluptatibus et affectibus esse indulgendum decernentes, incontinentes ex mode- ratis fieri docentes, et in spe sua membrorum suo rum impudentiæ affixi; ut a regno Dei abdicentur, non autem ut inscribantur, qui ad eos ventitant, efficientes; sub falso nominatæ cognitionis titulo, eam, quæ ad exteriores ducit tenebras, viam ingre- dientes. Quod reliquum est, fratres,quæcunque vera, quæcunque honesta, quæcunque justa, quæcunque casta, quæcunque amabilia, quæcunque bonæ famæ; si qua virtus, et si qua lane, ea considerate; quæ et didicistis; quæ etiam accepistis et audiistis et vidistis inme, ea facite ; et Deus pacis erit vobiscum a., Et Petrus similia dicit in Epistola: Ut fides vestra et spes sit in Deum, cum animas vestras castas ef- fecerlis in obedientia veritatis si quasi filii obe- dientiæ, non configurati prioribus desideriis, quæ fuerunt in ignorantia ; sed secundum eum, qui vo- cavit vos, sanctum, et ipsi sancti sitis in omni conversatione. Quoniam scriptum est : • Sancti eritis, quoniam ego sanctus sum c. Verumtamen quæ adversus eos, qui cognitionem falso nomine simulant, necessario suscepta est a nobis disputatio, nos longius, quam par sit, abduxit, et orationem effecit prolixiorem. Unde tertius quoque liber Stromateus eorum, quæ sunt de vera philosophia, commenta” riorum, hunc finem habeat. a Phil. iv, 8, 9. b I Petr. 1, 21, 22. • Ibid. 14, 15, 16. CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER QUARTUS. CAPUT PRIMUM. Ordo dicendorum. Consequens autem deinceps esse existimo, ut de martyrio tractemus, et quisnam sit perfectus. Una autem cum his comprehendentur quæcunque natura dicendorum exigit ; ut etiam quod æque sit philo- sophandum et servo et libero, sive sit vir sexu sive (78) "Αγιοι ἔσ. 1 Petr. 1, 16 : "Αγιοι γένεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιός εἰμι.
ἡ γοῦν κατὰ τὸν τῆς ἀληθείας κανόνα γνωστικῆς παραδόσεως φυσιολογία, μᾶλλον δὲ ἐποπτεία, ἐκ τοῦ περὶ κοσμογονίας ἤρτηται λόγου, ἐνθένδε ἀναβαίνουσα ἐπὶ τὸ θεολογικὸν εἶδος. ὅθεν εἰκότως τὴν ἀρχὴν τῆς παραδόσεως ἀπὸ τῆς προφητευθείσης ποιησόμεθα γενέσεως, ἐν μέρει καὶ τὰ τῶν ἑτεροδόξων παρατιθέμενοι καὶ ὡς οἷόν τε ἡμῖν διαλύεσθαι πειρώμενοι. ἀλλὰ γὰρ τὸ μὲν γεγράψεται, ἢν θεός γε ἐθέλῃ καὶ ὅπως ἂν ἐμπνέῃ, νυνὶ δὲ ἐπὶ τὸ προκείμενον μετιτέον καὶ τὸν ἠθικὸν ἀποπληρωτέον λόγον. Ἔστω δὲ ἡμῖν τὰ ὑπομνήματα, ὡς πολλάκις εἴπομεν, διὰ τοὺς ἀνέδην ἀπείρως ἐντυγχάνοντας ποικίλως, ὡς αὐτό που τοὔνομά φησι, διεστρωμένα, ἀπ’ ἄλλου εἰς ἄλλο συνεχὲς μετιόντα, καὶ ἕτερον μέν τι κατὰ τὸν εἱρμὸν τῶν λόγων μηνύοντα, ἐνδεικνύμενα δὲ ἄλλο τι. «χρυσὸν γὰρ οἱ διζήμενοι», φησὶν Ἡράκλειτος, «γῆν πολλὴν ὀρύσσουσι καὶ εὑρίσκουσιν ὀλίγον,» οἱ δὲ τοῦ χρυσοῦ ὄντως γένους τὸ συγγενὲς μεταλλεύοντες εὑρήσουσι τὸ πολὺ ἐν ὀλίγῳ· εὑρήσει γὰρ τὸν συνήσοντα ἕνα ἡ γραφή. συλλαμβάνουσι μὲν οὖν πρός τε ἀνάμνησιν πρός τε ἔμφασιν ἀληθείας τῷ οἵῳ τε ζητεῖν μετὰ λόγου οἱ τῶν ὑπομνημάτων Στρωματεῖς.
τα αγνά, ὅσα προσφιλῆ, ὅσα εύφημα· εἴ τις ἀρετή, καὶ εἴ τις ἔπαινος, ταῦτά λογίζεσθε, ὅσα καὶ ἐμά- θετε· ὰ καὶ παρελάβετε καὶ ἠκούσατε καὶ ἴδετε ἐν ἐμοὶ, ταῦτα πράσσετε· καὶ ὁ Θεὸς τῆς εἰρήνης ἔσται μεθ᾽ ὑμῶν. » Καὶ ὁ Πέτρος ἐν τῇ Ἐπιστολῇ τὰ ὅμοια λέγει· ι Ὥστε τὴν πίστιν ὑμῶν καὶ ἐλπίδα εἶναι εἰς Θεόν· τὰς ψυχὰς ὑμῶν ἡγνικότες ἐν τῇ ὑπα κοῇ τῆς ἀληθείας· ὡς τέκνα ὑπακοῆς, μὴ συσχημα τιζόμενοι ταῖς πρότερον ἐν τῇ ἀγνοίᾳ ὑμῶν ἐπιθυ- μίαις· ἀλλὰ κατὰ τὸν καλέσαντα ὑμᾶς ἅγιον καὶ αὐτοὶ ἅγιοι ἐν πάσῃ ἀναστροφή γενήθητε διότι γέγρα παι· ῞Αγιοι ἔσεσθε (78), διότι ἐγὼ ἅγιος. Αλλά γὰρ πέρα τοῦ δέοντος ἡ πρὸς τοὺς ψευδωνύμους τῆς γνώσεως ὑποκριτὰς ἀναγκαία λεγομένη ἀντιλογία εἰς μακρὸν ἀπήγαγεν ἡμᾶς, καὶ ἐξέτεινε τὸν λόγον· ὅθεν καὶ ὁ τρίτος ἡμῖν τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων Στρωματεὺς τοῦτο ἔχει τὸ πέρας. Β ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ . ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ ΛΟΓΟΣ ΤΕΤΑΡΤΟΣ. ᾿Ακόλουθον δ' ἂν, οἶμαι, περί τε μαρτυρίου διαλα- βεῖν, καὶ τίς ὁ τέλειος· οἷς ἐμπεριληφθήσεται κατὰ τὴν ἀπαίτησιν τῶν λεχθησομένων τὰ παρεπόμενα, καὶ ὡς ὁμοίως τε φιλοσοφητέον δούλῳ τε καὶ ἐλευθέρῳ, κἂν ἀνὴρ ἡ γυνὴ τὸ γένος τυγχάνῃ· τά τε ἑξῆς, περί STROMATUM LIB. IV. A tionem baptizant, voluptatibus et affectibus esse indulgendum decernentes, incontinentes ex mode- ratis fieri docentes, et in spe sua membrorum suo rum impudentiæ affixi; ut a regno Dei abdicentur, non autem ut inscribantur, qui ad eos ventitant, efficientes; sub falso nominatæ cognitionis titulo, eam, quæ ad exteriores ducit tenebras, viam ingre- dientes. Quod reliquum est, fratres,quæcunque vera, quæcunque honesta, quæcunque justa, quæcunque casta, quæcunque amabilia, quæcunque bonæ famæ; si qua virtus, et si qua lane, ea considerate; quæ et didicistis; quæ etiam accepistis et audiistis et vidistis inme, ea facite ; et Deus pacis erit vobiscum a., Et Petrus similia dicit in Epistola: Ut fides vestra et spes sit in Deum, cum animas vestras castas ef- fecerlis in obedientia veritatis si quasi filii obe- dientiæ, non configurati prioribus desideriis, quæ fuerunt in ignorantia ; sed secundum eum, qui vo- cavit vos, sanctum, et ipsi sancti sitis in omni conversatione. Quoniam scriptum est : • Sancti eritis, quoniam ego sanctus sum c. Verumtamen quæ adversus eos, qui cognitionem falso nomine simulant, necessario suscepta est a nobis disputatio, nos longius, quam par sit, abduxit, et orationem effecit prolixiorem. Unde tertius quoque liber Stromateus eorum, quæ sunt de vera philosophia, commenta” riorum, hunc finem habeat. a Phil. iv, 8, 9. b I Petr. 1, 21, 22. • Ibid. 14, 15, 16. CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER QUARTUS. CAPUT PRIMUM. Ordo dicendorum. Consequens autem deinceps esse existimo, ut de martyrio tractemus, et quisnam sit perfectus. Una autem cum his comprehendentur quæcunque natura dicendorum exigit ; ut etiam quod æque sit philo- sophandum et servo et libero, sive sit vir sexu sive (78) "Αγιοι ἔσ. 1 Petr. 1, 16 : "Αγιοι γένεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιός εἰμι.
δεῖ δὲ καὶ ἡμᾶς τούτοις προσεκπονεῖν καὶ προσεφευρίσκειν ἕτερα, ἐπεὶ καὶ τοῖς ὁδὸν ἀπιοῦσιν ἣν οὐκ ἴσασιν ἀρκεῖ τὴν φέρουσαν ὑποσημῆναι μόνον, βαδιστέον δὲ τὸ μετὰ τοῦτο ἤδη καὶ τὴν λοιπὴν ἑαυτοῖς ἐξευρετέον, ὥσπερ φασὶ καὶ δούλῳ τινὶ χρωμένῳ ποτὲ τί ἂν ποιῶν τὸν δεσπότην ἀρέσαιτο ἀνειπεῖν τὴν Πυθίαν, «εὑρήσεις ἐὰν ζητήσῃς». χαλεπὸν οὖν τῷ ὄντι ὡς ἔοικεν λανθάνον καλὸν ἐξευρεῖν, ἐπεὶ «τῆς ἀρετῆς ἱδρὼς» πρόκειται, μακρὸς δὲ καὶ ὄρθιος οἶμος ἐς αὐτὴν καὶ τρηχὺς τὸ πρῶτον· ἐπὴν δ’ εἰς ἄκρον ἵκηται, ῥηιδίη δὴ ’πειτα πέλει, χαλεπή περ ἐοῦσα. «στενὴ» γὰρ τῷ ὄντι «καὶ τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς» κυρίου, καὶ «βιαστῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ», ὅθεν «ζήτει» φησὶ «καὶ εὑρήσεις,» τῆς βασιλικῆς ὄντως ἐχόμενος ὁδοῦ καὶ μὴ παρεκτρέχων. εἰκότως οὖν πολὺ τὸ γόνιμον ἐν ὀλίγῳ σπέρμα⟨τι⟩ τῶν ἐμπεριεχομένων τῇδε τῇ πραγματείᾳ δογμάτων, «ὥσπερ τὸ παμβότανον τοῦ ἀγροῦ,» φησὶν ἡ γραφή. ᾗ καὶ τὴν ἐπιγραφὴν κυρίαν ἔχουσιν οἱ τῶν ὑπομνημάτων Στρωματεῖς ἀτεχνῶς κατὰ τὴν παλαιὰν ἐκείνην ἀπηνθισμένοι προςφοράν, περὶ ἧς ὁ Σοφοκλῆς γράφει·
τα αγνά, ὅσα προσφιλῆ, ὅσα εύφημα· εἴ τις ἀρετή, καὶ εἴ τις ἔπαινος, ταῦτά λογίζεσθε, ὅσα καὶ ἐμά- θετε· ὰ καὶ παρελάβετε καὶ ἠκούσατε καὶ ἴδετε ἐν ἐμοὶ, ταῦτα πράσσετε· καὶ ὁ Θεὸς τῆς εἰρήνης ἔσται μεθ᾽ ὑμῶν. » Καὶ ὁ Πέτρος ἐν τῇ Ἐπιστολῇ τὰ ὅμοια λέγει· ι Ὥστε τὴν πίστιν ὑμῶν καὶ ἐλπίδα εἶναι εἰς Θεόν· τὰς ψυχὰς ὑμῶν ἡγνικότες ἐν τῇ ὑπα κοῇ τῆς ἀληθείας· ὡς τέκνα ὑπακοῆς, μὴ συσχημα τιζόμενοι ταῖς πρότερον ἐν τῇ ἀγνοίᾳ ὑμῶν ἐπιθυ- μίαις· ἀλλὰ κατὰ τὸν καλέσαντα ὑμᾶς ἅγιον καὶ αὐτοὶ ἅγιοι ἐν πάσῃ ἀναστροφή γενήθητε διότι γέγρα παι· ῞Αγιοι ἔσεσθε (78), διότι ἐγὼ ἅγιος. Αλλά γὰρ πέρα τοῦ δέοντος ἡ πρὸς τοὺς ψευδωνύμους τῆς γνώσεως ὑποκριτὰς ἀναγκαία λεγομένη ἀντιλογία εἰς μακρὸν ἀπήγαγεν ἡμᾶς, καὶ ἐξέτεινε τὸν λόγον· ὅθεν καὶ ὁ τρίτος ἡμῖν τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων Στρωματεὺς τοῦτο ἔχει τὸ πέρας. Β ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ . ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ ΛΟΓΟΣ ΤΕΤΑΡΤΟΣ. ᾿Ακόλουθον δ' ἂν, οἶμαι, περί τε μαρτυρίου διαλα- βεῖν, καὶ τίς ὁ τέλειος· οἷς ἐμπεριληφθήσεται κατὰ τὴν ἀπαίτησιν τῶν λεχθησομένων τὰ παρεπόμενα, καὶ ὡς ὁμοίως τε φιλοσοφητέον δούλῳ τε καὶ ἐλευθέρῳ, κἂν ἀνὴρ ἡ γυνὴ τὸ γένος τυγχάνῃ· τά τε ἑξῆς, περί STROMATUM LIB. IV. A tionem baptizant, voluptatibus et affectibus esse indulgendum decernentes, incontinentes ex mode- ratis fieri docentes, et in spe sua membrorum suo rum impudentiæ affixi; ut a regno Dei abdicentur, non autem ut inscribantur, qui ad eos ventitant, efficientes; sub falso nominatæ cognitionis titulo, eam, quæ ad exteriores ducit tenebras, viam ingre- dientes. Quod reliquum est, fratres,quæcunque vera, quæcunque honesta, quæcunque justa, quæcunque casta, quæcunque amabilia, quæcunque bonæ famæ; si qua virtus, et si qua lane, ea considerate; quæ et didicistis; quæ etiam accepistis et audiistis et vidistis inme, ea facite ; et Deus pacis erit vobiscum a., Et Petrus similia dicit in Epistola: Ut fides vestra et spes sit in Deum, cum animas vestras castas ef- fecerlis in obedientia veritatis si quasi filii obe- dientiæ, non configurati prioribus desideriis, quæ fuerunt in ignorantia ; sed secundum eum, qui vo- cavit vos, sanctum, et ipsi sancti sitis in omni conversatione. Quoniam scriptum est : • Sancti eritis, quoniam ego sanctus sum c. Verumtamen quæ adversus eos, qui cognitionem falso nomine simulant, necessario suscepta est a nobis disputatio, nos longius, quam par sit, abduxit, et orationem effecit prolixiorem. Unde tertius quoque liber Stromateus eorum, quæ sunt de vera philosophia, commenta” riorum, hunc finem habeat. a Phil. iv, 8, 9. b I Petr. 1, 21, 22. • Ibid. 14, 15, 16. CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER QUARTUS. CAPUT PRIMUM. Ordo dicendorum. Consequens autem deinceps esse existimo, ut de martyrio tractemus, et quisnam sit perfectus. Una autem cum his comprehendentur quæcunque natura dicendorum exigit ; ut etiam quod æque sit philo- sophandum et servo et libero, sive sit vir sexu sive (78) "Αγιοι ἔσ. 1 Petr. 1, 16 : "Αγιοι γένεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιός εἰμι.
ἦν μὲν γὰρ οἰὸς μαλλός, ἦν δ’ ⟨ἀπ’⟩ ἀμπέλων σπονδή ⟨τε⟩ καὶ ῥὰξ εὖ τεθησαυρισμένη, ἐνῆν δὲ παγκάρπεια συμμιγὴς ὀλαῖς λίπος τ’ ἐλαίου καὶ τὸ ποικιλώτατον ξανθῆς μελίσσης κηρόπλαστον ὄργανον. αὐτίκα οἱ Στρωματεῖς ἡμῶν κατὰ τὸν γεωργὸν Τιμοκλέους τοῦ κωμικοῦ σῦκα, ἔλαιον, ἰσχάδας, μέλι προσοδεύουσι, καθάπερ ἐκ παμφόρου χωρίου. δι’ ἣν εὐκαρπίαν ἐπιφέρει· σὺ μὲν εἰρεσιώνην, οὐ γεωργίαν λέγεις, ἐπιφωνεῖν γὰρ εἰώθεσαν Ἀθηναῖοι· εἰρεσιώνη σῦκα φέρει καὶ πίονας ἄρτους καὶ μέλι ἐν κοτύλῃ καὶ ἔλαιον ἀναψήσασθαι. χρὴ τοίνυν πολλάκις ὡς ἐν τοῖς πλοκάνοις διασείοντας καὶ ἀναρριπτοῦντας τὴν πολυμιγίαν τῶν σπερμάτων τὸν πυρὸν ἐκλέγειν. οἱ πολλοὶ δὲ τῇ τῶν χειμώνων καταστάσει ὁμοίαν ἔχουσι τὴν διάθεσιν ἀνέδραστόν τε καὶ ἀλόγιστον. Πολλὰ ἀπιστία δέδρακεν ἀγαθὰ ⟨καὶ⟩ πίστις κακά. ὅ τε Ἐπίχαρμος «μέμνασο ἀπιστεῖν» φησίν· «ἄρθρα ταῦτα τῶν φρενῶν.» αὐτίκα τὸ μὲν ἀπιστεῖν τῇ ἀληθείᾳ θάνατον φέρει ὡς τὸ πιστεύειν ζωήν, ἔμπαλιν δὲ τὸ πιστεύειν τῷ ψεύδει, ἀπιστεῖν δὲ τῇ ἀληθείᾳ εἰς ἀπώλειαν ὑποσύρει. ὁ αὐτὸς λόγος ἐπί τε ἐγκρατείας καὶ ἀκρασίας.
τα αγνά, ὅσα προσφιλῆ, ὅσα εύφημα· εἴ τις ἀρετή, καὶ εἴ τις ἔπαινος, ταῦτά λογίζεσθε, ὅσα καὶ ἐμά- θετε· ὰ καὶ παρελάβετε καὶ ἠκούσατε καὶ ἴδετε ἐν ἐμοὶ, ταῦτα πράσσετε· καὶ ὁ Θεὸς τῆς εἰρήνης ἔσται μεθ᾽ ὑμῶν. » Καὶ ὁ Πέτρος ἐν τῇ Ἐπιστολῇ τὰ ὅμοια λέγει· ι Ὥστε τὴν πίστιν ὑμῶν καὶ ἐλπίδα εἶναι εἰς Θεόν· τὰς ψυχὰς ὑμῶν ἡγνικότες ἐν τῇ ὑπα κοῇ τῆς ἀληθείας· ὡς τέκνα ὑπακοῆς, μὴ συσχημα τιζόμενοι ταῖς πρότερον ἐν τῇ ἀγνοίᾳ ὑμῶν ἐπιθυ- μίαις· ἀλλὰ κατὰ τὸν καλέσαντα ὑμᾶς ἅγιον καὶ αὐτοὶ ἅγιοι ἐν πάσῃ ἀναστροφή γενήθητε διότι γέγρα παι· ῞Αγιοι ἔσεσθε (78), διότι ἐγὼ ἅγιος. Αλλά γὰρ πέρα τοῦ δέοντος ἡ πρὸς τοὺς ψευδωνύμους τῆς γνώσεως ὑποκριτὰς ἀναγκαία λεγομένη ἀντιλογία εἰς μακρὸν ἀπήγαγεν ἡμᾶς, καὶ ἐξέτεινε τὸν λόγον· ὅθεν καὶ ὁ τρίτος ἡμῖν τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων Στρωματεὺς τοῦτο ἔχει τὸ πέρας. Β ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ . ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ ΛΟΓΟΣ ΤΕΤΑΡΤΟΣ. ᾿Ακόλουθον δ' ἂν, οἶμαι, περί τε μαρτυρίου διαλα- βεῖν, καὶ τίς ὁ τέλειος· οἷς ἐμπεριληφθήσεται κατὰ τὴν ἀπαίτησιν τῶν λεχθησομένων τὰ παρεπόμενα, καὶ ὡς ὁμοίως τε φιλοσοφητέον δούλῳ τε καὶ ἐλευθέρῳ, κἂν ἀνὴρ ἡ γυνὴ τὸ γένος τυγχάνῃ· τά τε ἑξῆς, περί STROMATUM LIB. IV. A tionem baptizant, voluptatibus et affectibus esse indulgendum decernentes, incontinentes ex mode- ratis fieri docentes, et in spe sua membrorum suo rum impudentiæ affixi; ut a regno Dei abdicentur, non autem ut inscribantur, qui ad eos ventitant, efficientes; sub falso nominatæ cognitionis titulo, eam, quæ ad exteriores ducit tenebras, viam ingre- dientes. Quod reliquum est, fratres,quæcunque vera, quæcunque honesta, quæcunque justa, quæcunque casta, quæcunque amabilia, quæcunque bonæ famæ; si qua virtus, et si qua lane, ea considerate; quæ et didicistis; quæ etiam accepistis et audiistis et vidistis inme, ea facite ; et Deus pacis erit vobiscum a., Et Petrus similia dicit in Epistola: Ut fides vestra et spes sit in Deum, cum animas vestras castas ef- fecerlis in obedientia veritatis si quasi filii obe- dientiæ, non configurati prioribus desideriis, quæ fuerunt in ignorantia ; sed secundum eum, qui vo- cavit vos, sanctum, et ipsi sancti sitis in omni conversatione. Quoniam scriptum est : • Sancti eritis, quoniam ego sanctus sum c. Verumtamen quæ adversus eos, qui cognitionem falso nomine simulant, necessario suscepta est a nobis disputatio, nos longius, quam par sit, abduxit, et orationem effecit prolixiorem. Unde tertius quoque liber Stromateus eorum, quæ sunt de vera philosophia, commenta” riorum, hunc finem habeat. a Phil. iv, 8, 9. b I Petr. 1, 21, 22. • Ibid. 14, 15, 16. CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER QUARTUS. CAPUT PRIMUM. Ordo dicendorum. Consequens autem deinceps esse existimo, ut de martyrio tractemus, et quisnam sit perfectus. Una autem cum his comprehendentur quæcunque natura dicendorum exigit ; ut etiam quod æque sit philo- sophandum et servo et libero, sive sit vir sexu sive (78) "Αγιοι ἔσ. 1 Petr. 1, 16 : "Αγιοι γένεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιός εἰμι.
ἐγκρατεύεσθαι μὲν γὰρ ἀγαθοεργίας κακίας ἔργον, ἀπέχεσθαι δὲ ἀδικίας σωτηρίας ἀρχή. ᾗ μοι δοκεῖ τὸ σάββατον δι’ ἀποχῆς κακῶν ἐγκράτειαν αἰνίσσεσθαι 4 καὶ τί ποτ’ ἐστὶν ᾧ διαφέρει θηρίων ἄνθρωπος; τούτου τε αὖ οἱ τοῦ θεοῦ ἄγγελοι σοφώτεροι· «ἠλάττωσας αὐτόν», φησί, «βραχύ τι παρ’ ἀγγέλους·» οὐ γὰρ ἐπὶ τοῦ κυρίου ἐκδέχονται τὴν γραφήν (καίτοι κἀκεῖνος σάρκα ἔφερεν), ἐπὶ δὲ τοῦ τελείου καὶ γνωστικοῦ τῷ χρόνῳ καὶ τῷ ἐνδύματι ἐλαττουμένου παρὰ τοὺς ἀγγέλους. οὔκουν ἄλλο τι σοφίαν παρὰ τὴν ἐπιστήμην λέγω, ἐπεὶ μὴ διαφέρει ζωή· κοινὸν γὰρ τῇ φύσει τῇ θνητῇ, τουτέστι τῷ ἀνθρώπῳ, πρὸς τὸ ἀθανασίας κατηξιωμένον τὸ ζῆν, ἕξιν θεωρίας τε καὶ ἐγκρατείας θατέρου διαφέροντος. ᾗ μοι δοκεῖ καὶ Πυθαγόρας σοφὸν μὲν εἶναι τὸν θεὸν λέγειν μόνον (ἐπεὶ καὶ ὁ ἀπόστολος ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους ἐπιστολῇ γράφει· «εἰς ὑπακοὴν πίστεως εἰς πάντα τὰ ἔθνη γνωρισθέντος, μόνῳ σοφῷ θεῷ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ»), ἑαυτὸν δὲ διὰ φιλίαν τὴν πρὸς τὸν θεὸν φιλόσοφον. «διελέγετο» γοῦν «Μωυσεῖ», φησίν, «ὁ θεὸς ὡς φίλος φίλῳ.» τὸ μὲν οὖν ἀληθὲς τῷ θεῷ σαφές. αὐτίκα τὴν ἀλήθειαν γεννᾷ, ὁ γνωστικὸς δὲ ἀληθείας ἐρᾷ.
τα αγνά, ὅσα προσφιλῆ, ὅσα εύφημα· εἴ τις ἀρετή, καὶ εἴ τις ἔπαινος, ταῦτά λογίζεσθε, ὅσα καὶ ἐμά- θετε· ὰ καὶ παρελάβετε καὶ ἠκούσατε καὶ ἴδετε ἐν ἐμοὶ, ταῦτα πράσσετε· καὶ ὁ Θεὸς τῆς εἰρήνης ἔσται μεθ᾽ ὑμῶν. » Καὶ ὁ Πέτρος ἐν τῇ Ἐπιστολῇ τὰ ὅμοια λέγει· ι Ὥστε τὴν πίστιν ὑμῶν καὶ ἐλπίδα εἶναι εἰς Θεόν· τὰς ψυχὰς ὑμῶν ἡγνικότες ἐν τῇ ὑπα κοῇ τῆς ἀληθείας· ὡς τέκνα ὑπακοῆς, μὴ συσχημα τιζόμενοι ταῖς πρότερον ἐν τῇ ἀγνοίᾳ ὑμῶν ἐπιθυ- μίαις· ἀλλὰ κατὰ τὸν καλέσαντα ὑμᾶς ἅγιον καὶ αὐτοὶ ἅγιοι ἐν πάσῃ ἀναστροφή γενήθητε διότι γέγρα παι· ῞Αγιοι ἔσεσθε (78), διότι ἐγὼ ἅγιος. Αλλά γὰρ πέρα τοῦ δέοντος ἡ πρὸς τοὺς ψευδωνύμους τῆς γνώσεως ὑποκριτὰς ἀναγκαία λεγομένη ἀντιλογία εἰς μακρὸν ἀπήγαγεν ἡμᾶς, καὶ ἐξέτεινε τὸν λόγον· ὅθεν καὶ ὁ τρίτος ἡμῖν τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων Στρωματεὺς τοῦτο ἔχει τὸ πέρας. Β ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ . ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ ΛΟΓΟΣ ΤΕΤΑΡΤΟΣ. ᾿Ακόλουθον δ' ἂν, οἶμαι, περί τε μαρτυρίου διαλα- βεῖν, καὶ τίς ὁ τέλειος· οἷς ἐμπεριληφθήσεται κατὰ τὴν ἀπαίτησιν τῶν λεχθησομένων τὰ παρεπόμενα, καὶ ὡς ὁμοίως τε φιλοσοφητέον δούλῳ τε καὶ ἐλευθέρῳ, κἂν ἀνὴρ ἡ γυνὴ τὸ γένος τυγχάνῃ· τά τε ἑξῆς, περί STROMATUM LIB. IV. A tionem baptizant, voluptatibus et affectibus esse indulgendum decernentes, incontinentes ex mode- ratis fieri docentes, et in spe sua membrorum suo rum impudentiæ affixi; ut a regno Dei abdicentur, non autem ut inscribantur, qui ad eos ventitant, efficientes; sub falso nominatæ cognitionis titulo, eam, quæ ad exteriores ducit tenebras, viam ingre- dientes. Quod reliquum est, fratres,quæcunque vera, quæcunque honesta, quæcunque justa, quæcunque casta, quæcunque amabilia, quæcunque bonæ famæ; si qua virtus, et si qua lane, ea considerate; quæ et didicistis; quæ etiam accepistis et audiistis et vidistis inme, ea facite ; et Deus pacis erit vobiscum a., Et Petrus similia dicit in Epistola: Ut fides vestra et spes sit in Deum, cum animas vestras castas ef- fecerlis in obedientia veritatis si quasi filii obe- dientiæ, non configurati prioribus desideriis, quæ fuerunt in ignorantia ; sed secundum eum, qui vo- cavit vos, sanctum, et ipsi sancti sitis in omni conversatione. Quoniam scriptum est : • Sancti eritis, quoniam ego sanctus sum c. Verumtamen quæ adversus eos, qui cognitionem falso nomine simulant, necessario suscepta est a nobis disputatio, nos longius, quam par sit, abduxit, et orationem effecit prolixiorem. Unde tertius quoque liber Stromateus eorum, quæ sunt de vera philosophia, commenta” riorum, hunc finem habeat. a Phil. iv, 8, 9. b I Petr. 1, 21, 22. • Ibid. 14, 15, 16. CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER QUARTUS. CAPUT PRIMUM. Ordo dicendorum. Consequens autem deinceps esse existimo, ut de martyrio tractemus, et quisnam sit perfectus. Una autem cum his comprehendentur quæcunque natura dicendorum exigit ; ut etiam quod æque sit philo- sophandum et servo et libero, sive sit vir sexu sive (78) "Αγιοι ἔσ. 1 Petr. 1, 16 : "Αγιοι γένεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιός εἰμι.
PG 8:1217«ἴσθι», φησί, «πρὸς τὸν μύρμηκα, ὦ ὀκνηρέ, καὶ μελίττης γενοῦ μαθητής,» ὁ Σολομὼν λέγει· εἰ γὰρ ἑκάστου τῆς οἰκείας φύσεως ἔργον ἓν καὶ βοὸς ὁμοίως καὶ ἵππου καὶ κυνός, τί ἂν φήσαιμεν τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἔργον τὸ οἰκεῖον; ἔοικεν δ’ οἶμαι, κενταύρῳ, Θετταλικῷ πλάσματι, ἐκ λογικοῦ καὶ ἀλόγου συγκείμενος, ψυχῆς καὶ σώματος, ἀλλὰ τὸ μὲν σῶμα γῆν τε ἐργάζεται καὶ σπεύδει εἰς γῆν, τέταται δὲ ἡ ψυχὴ πρὸς τὸν θεόν, ἥ γε διὰ φιλοσοφίας τῆς ἀληθοῦς παιδευομένη πρὸς τοὺς ἄνω σπεύδειν συγγενεῖς, ἀποστραφεῖσα τῶν τοῦ σώματος ἐπιθυμιῶν πρός τε ταύταις πόνου τε καὶ φόβου· καίτοι πρὸς ἀγαθοῦ καὶ τὴν ὑπομονὴν καὶ τὸν φόβον ἐδείξαμεν. εἰ γὰρ «διὰ νόμου ἐπίγνωσις ἁμαρτίας,» ὡς οἱ κατατρέχοντες τοῦ νόμου φασί, «καὶ ‹ἄχρι νόμου ἁμαρτία ἦν ἐν κόσμῳ,› ἀλλὰ ‹χωρὶς νόμου ἁμαρτία νεκρὰ›» ἀντᾴδομεν αὐτοῖς. ὅταν γὰρ ἀφέλῃς τὸ αἴτιον τοῦ φόβου, τὴν ἁμαρτίαν, ἀφεῖλες τὸν φόβον, πολὺ δὲ ἔτι ⟨μᾶλλον τὴν⟩ κόλασιν, ὅταν ἀπῇ τὸ πεφυκὸς ἐπιθυμεῖν· «δικαίῳ γὰρ οὐ κεῖται νόμος,» ἡ γραφή φησιν. καλῶς οὖν Ἡράκλειτος «δίκης ὄνομα» φησὶν «οὐκ ἂν ᾔδεσαν, εἰ ταῦτα μὴ ἦν,» Σωκράτης δὲ νόμον ἕνεκα ἀγαθῶν οὐκ ἂν γενέσθαι.
Εστω δὲ ὑμῖν (86) τὰ Ὑπομνήματα, ώς πολλά- Α κις εἴπομεν, διὰ τοὺς ἀναίδην ἀπείροις εντυγχάνον- τας, ποικίλα, ὡς αὐτό που τούνομά φησι, ο διεστρω μένα, ο ἀπ᾿ ἄλλου εἰς ἄλλο συνεχές μετιόντα, ἕτερον μέν τι κατὰ τὸν εἱρμὸν τῶν λόγων μηνύοντα, ένα δεικνύμενα δὲ ἄλλο τι· « Χρυσὸν γὰρ οἱ διζήμενοι, ο φησίν Ηράκλειτος, ο γῆν πολλὴν ὀρύσσουσι, καὶ εὑρίσκουσιν ὀλίγον· οἱ δὲ τοῦ χρυσοῦ ὄντως γέ- νους τὸ συγγενές μεταλλεύοντες εὑρήσουσι τὸ πολὺ ἐν ὀλίγῳ· εὑρήσει γὰρ τὸν συνήσοντα ένα ή γραφή (87). Συλλαμβάνουσι μὲν οὖν πρός τε ἀνάμνησιν, πρός τε ἔμφασιν ἀληθείας τῷ οἴῳ τε ζητεῖν μετά λόγου οἱ τῶν ὑπομνημάτων Στρωματεῖς. Δεῖ δὲ καὶ ὑμᾶς τούτοις προσεκπονεῖν καὶ προσεφευρίσκειν ἕτερα· ἐπεὶ καὶ τοῖς ὁδὸν ἀπιοῦσιν, ἣν οὐκ ἴσασιν, ἀρκεῖ τὴν φέρουσαν υποσημῆναι μόνον· βαδιστέον δὲ τὸ μετὰ τοῦτο ἤδη, καὶ τὴν λοιπὴν ἑαυτοῖς ἐξευ ρητέον. Ὥσπερ, φασί, καὶ δούλῳ τινὶ χρωμένῳ ποτέ, τί ἂν ποιῶν τὸν δεσπότην ἀρέσαιτο, ἀνειπεῖν τὴν Πυθίαν· ο Εὑρήσεις, ἐὰν ζητήσῃς. » Χαλεπὸν οὖν τῷ ὄντι, ὡς ἔοικεν, λανθάνον καλὸν ἐξευρεῖν· ἐπεὶ • τῆς ἀρετῆς (88) ἱδρὼς πρόκειται· .... Μακρὸς δὲ καὶ ὄρθιος οἶμος ἐς αὐτὴν, Καὶ τρηχὺς τὸ πρῶτον ἐπὴν δ᾽ εἰς ἄκρον ἴκη- [ται, 'Ρηϊδίη δὴ ἔπειτα πέλει, χαλεπή περ ἐοῦσα. • Στενή (89) » γὰρ τῷ ὄντι καὶ ε τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ο Κυρίου· καὶ ο βιαστών (90) ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. » "Οθεν « Ζήτει, φησί, καὶ εὑρήσεις, ο τῆς βασιλικῆς ὄντως ἐχόμενος ὁδοῦ, καὶ μὴ παρεκτρέχων. Εἰκότως οὖν πολὺ τὸ γόνιμον ἐν ὀλίγῳ σπερμάτων ἐμπεριεχομένων τῇδε τῇ πραγματείᾳ δογμάτων, ὥσπερ (91) • τὸ παμβότανον τοῦ ἀγροῦ, » φησὶν ἡ Γραφή. Η καὶ τὴν ἐπιγραφὴν κυρίαν ἔχουσιν οἱ τῶν ὑπομνημάτων Στρωματεῖς, ἀτεχνῶς κατὰ τὴν παλαιὰν ἐκείνην ἀπηνθισμένην προσφοράν, περὶ ἧς ὁ Σοφοκλῆς γράφει· Ἦν μὲν γὰρ οἱὸς μαλλὸς, ἦν δὲ καμπέλων Ρ. ἡμῖν, τοὺς ἀπείρως εντυγχά νοντας. Τῆς δ' ἀρετῆς ἱδρῶτα θεοὶ προπάροιθεν ἔθηκαν. ἐπ' αὐτ. ριο ἐς αὐτ. ἵκηα:, < ο βιο ίκηται. δυσάνοδος, τραχεία, πετρώδης· • ὁδός ἐστι καλή τε καὶ ὁμαλὴ, καὶ εὐπόρευτος, καὶ καθαρὰ παντὸς κακοῦ· « Στενή ή πύλη καὶ τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ἡ ἀπά- γουσα εἰς τὴν ζωήν. Η βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. Ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε. Τις ὁ σωζόμενος πλ. σπέρμα σου, τὰ δὲ τέκνα σου ἔσται ὥσπερ τὸ παμβότανον τοῦ ἀγροῦ. STROMATUM LIB. IV. CAPUT II. Cur libri isti Stromateis dicantur. Sint ✪ autem nostri, ut sæpe diximus, coin - mentarii, propter eos, qui temere ac imperite ad eos legendos sunt accessuri, varia et diversi gene- ris materia, ut ipsum nomen indicat, context, ab uno ad aliud subinde transeuntes, et per ser- monis quidem seriem aliud profitentes, aliud vero exhibentes. < Qui enim aurum (inquit Heraclitus ) quærunt, multum terræ fodiunt, et parum inve- niunt ; » qui autem, cum sint vere aurei generis, quod cognatum est, scrutantur, multum in pauco invenient ; inveniet enim scriptura unum, qui sit eam inteliecturus. Juvant ergo et ad revocandum in memoriam, et ad veritatem aperte declarandam, eum, qui valet quærere cum ratione, Stromata commentariorum. Oportet autem vos quoque alla- borare, et his alia adinvenire, quoniam iis, B via ignota proficiscuntur, sufficit rectam solum- modo indicasse; postea autem est ingrediendum; et reliquum viæ illis inveniendum. Quemadmodum dicunt, servo aliquando sciscitanti, quidnam agen- do placiturus esset domino, respondisse Pythiam : ‹ Invenies, si quæsieris. » Et est quidem revera, ut videtur, difficile, pulchrum latens invenire, quo- niam sudor ante virtutem est positus : C qui Via longa est atque acclivis ad ipsam ; Ardua namque prius: sed cum ad fastigia ventum, Fit facilis, quæ difficilis valde ante clueret. › Est enim revera arcta (et) angusta via ( Domini, ei) regnum Dei (est) violentorum. . Unde : « Quære (inquit) et invenies 4, si teneas viam vere re- giam, et non alio delectas. Est ergo in exiguo qui- den spatio multa genitalis copia seminum eorum dogmatum, quæ comprehenduntur in hoc opere, quod simile est e agro omnibus herbis pleno b, , ut ait Scriptura. Unde etiam propriam habent inscrip- tionem Stromata commentariorum, similem plane illi veteri undique decerptæ oblationi, de qua scri- bit Sophocles : Ovisque vellus, vitiumque illic eral. * ED. POTTER, ED. PARIS. ■ Matth. vir, 14; x1, 12; vII, 7. b Job. V, cernut autem nobis; » inquit Sylburg. ldem Herveto etiam visum est. saltem unum aliquem inventurum esse, qui id in- tellecturus sit. Fatetur enim se paucorum solum- modo gratia scribere, atque adeo per operis sui formam ac rationem arcere Simile est, quod dissimilem ob causam dicit Persius, principio sat. : M. Quis leget hæc? P. Mi n' tu istud ais? M., Ne- mo hercule. P. Nemo ? M. Vel duo, vel nemo. Ante virtutem vero sudorem dii posuerunt. Ibidem mox exstat : et perveneris, Hinc Cebeti in Tab. via 25. D ad virtunem primo est accessu difficilis, aspera, saxosa, ele, dein vero, superato fastigio, via est pulchra, et plana, et facilis, et omni malo libera. conjungit. Sunt enim hæc sumpta ex Matth. vu, : Matth. xr, : Matth. vii, : vi, pag. edit. Paris., lib. p. edit. Oxon. (86) Ἔστω δὲ ὑμῖν. Aptius, ut puto, ἔστω δ' (87) "Ενα ή γραφή. Dicit, hoc suum scriptum (88) Τῆς ἀρετῆς. Ex Hesiodi Εργ. α', ν. 287 : (89) Στενή. Diversa Scripturæ loca in unum (91) Βιαστῶν. Conf. Strom. v, pag. 553 ; Strom. (91) "Ωσπερ. Job. v, 25 : Γνώσῃ δὲ ὅτι πολὺ τὸ
ἀλλ’ οὐδὲ τοῦτο ἔγνωσαν οἱ κατήγοροι, ὡς ὁ ἀπόστολός φησιν ὅτι «ὁ ἀγαπῶν τὸν πλησίον κακὸν οὐκ ἐργάζεται· τὸ γὰρ οὐ φονεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐ κλέψεις, καὶ εἴ τις ἑτέρα ἐντολή, ἐν τούτῳ μόνῳ ἀνακεφαλαιοῦται τῷ λόγῳ, τῷ· ‹ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν.›» ταύτῃ που «ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου» φησὶν «ἐξ ὅλης καρδίας σου, καὶ ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν.» εἰ δὴ ὁ τὸν πλησίον ἀγαπῶν κακὸν οὐκ ἐργάζεται καὶ πᾶσα ἐντολὴ ἐν τούτῳ ἀνακεφαλαιοῦται, τῷ ἀγαπᾶν τὸν πλησίον, αἱ τὸν φόβον ἐπαρτῶσαι ἐντολαὶ ἀγάπην, οὐ μῖσος κατασκευάζουσιν. οὔκουν πάθος ὁ φόβος ⟨οὗ⟩ γεννητικὸς ὁ νόμος. «ὥστε ὁ νόμος ἅγιος» καὶ τῷ ὄντι «πνευματικός» ἐστι κατὰ τὸν ἀπόστολον. δεῖ δή, ὡς ἔοικε, τήν γε τοῦ σώματος φύσιν καὶ τὴν τῆς ψυχῆς οὐσίαν πολυπραγμονήσαντας τὸ ἑκατέρου τέλος καταλαβέσθαι καὶ μὴ τὸν θάνατον ἡγεῖσθαι κακόν· «ὅτε γὰρ δοῦλοι ἦτε τῆς ἁμαρτίας,» φησὶν ὁ ἀπόστολος, «ἐλεύθεροι ἦτε τῇ δικαιοσύνῃ. τίνα οὖν καρπὸν εἴχετε τότε; ἐφ’ οἷς νῦν ἐπαισχύνεσθε· τὸ γὰρ τέλος ἐκείνων θάνατος.
Εστω δὲ ὑμῖν (86) τὰ Ὑπομνήματα, ώς πολλά- Α κις εἴπομεν, διὰ τοὺς ἀναίδην ἀπείροις εντυγχάνον- τας, ποικίλα, ὡς αὐτό που τούνομά φησι, ο διεστρω μένα, ο ἀπ᾿ ἄλλου εἰς ἄλλο συνεχές μετιόντα, ἕτερον μέν τι κατὰ τὸν εἱρμὸν τῶν λόγων μηνύοντα, ένα δεικνύμενα δὲ ἄλλο τι· « Χρυσὸν γὰρ οἱ διζήμενοι, ο φησίν Ηράκλειτος, ο γῆν πολλὴν ὀρύσσουσι, καὶ εὑρίσκουσιν ὀλίγον· οἱ δὲ τοῦ χρυσοῦ ὄντως γέ- νους τὸ συγγενές μεταλλεύοντες εὑρήσουσι τὸ πολὺ ἐν ὀλίγῳ· εὑρήσει γὰρ τὸν συνήσοντα ένα ή γραφή (87). Συλλαμβάνουσι μὲν οὖν πρός τε ἀνάμνησιν, πρός τε ἔμφασιν ἀληθείας τῷ οἴῳ τε ζητεῖν μετά λόγου οἱ τῶν ὑπομνημάτων Στρωματεῖς. Δεῖ δὲ καὶ ὑμᾶς τούτοις προσεκπονεῖν καὶ προσεφευρίσκειν ἕτερα· ἐπεὶ καὶ τοῖς ὁδὸν ἀπιοῦσιν, ἣν οὐκ ἴσασιν, ἀρκεῖ τὴν φέρουσαν υποσημῆναι μόνον· βαδιστέον δὲ τὸ μετὰ τοῦτο ἤδη, καὶ τὴν λοιπὴν ἑαυτοῖς ἐξευ ρητέον. Ὥσπερ, φασί, καὶ δούλῳ τινὶ χρωμένῳ ποτέ, τί ἂν ποιῶν τὸν δεσπότην ἀρέσαιτο, ἀνειπεῖν τὴν Πυθίαν· ο Εὑρήσεις, ἐὰν ζητήσῃς. » Χαλεπὸν οὖν τῷ ὄντι, ὡς ἔοικεν, λανθάνον καλὸν ἐξευρεῖν· ἐπεὶ • τῆς ἀρετῆς (88) ἱδρὼς πρόκειται· .... Μακρὸς δὲ καὶ ὄρθιος οἶμος ἐς αὐτὴν, Καὶ τρηχὺς τὸ πρῶτον ἐπὴν δ᾽ εἰς ἄκρον ἴκη- [ται, 'Ρηϊδίη δὴ ἔπειτα πέλει, χαλεπή περ ἐοῦσα. • Στενή (89) » γὰρ τῷ ὄντι καὶ ε τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ο Κυρίου· καὶ ο βιαστών (90) ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. » "Οθεν « Ζήτει, φησί, καὶ εὑρήσεις, ο τῆς βασιλικῆς ὄντως ἐχόμενος ὁδοῦ, καὶ μὴ παρεκτρέχων. Εἰκότως οὖν πολὺ τὸ γόνιμον ἐν ὀλίγῳ σπερμάτων ἐμπεριεχομένων τῇδε τῇ πραγματείᾳ δογμάτων, ὥσπερ (91) • τὸ παμβότανον τοῦ ἀγροῦ, » φησὶν ἡ Γραφή. Η καὶ τὴν ἐπιγραφὴν κυρίαν ἔχουσιν οἱ τῶν ὑπομνημάτων Στρωματεῖς, ἀτεχνῶς κατὰ τὴν παλαιὰν ἐκείνην ἀπηνθισμένην προσφοράν, περὶ ἧς ὁ Σοφοκλῆς γράφει· Ἦν μὲν γὰρ οἱὸς μαλλὸς, ἦν δὲ καμπέλων Ρ. ἡμῖν, τοὺς ἀπείρως εντυγχά νοντας. Τῆς δ' ἀρετῆς ἱδρῶτα θεοὶ προπάροιθεν ἔθηκαν. ἐπ' αὐτ. ριο ἐς αὐτ. ἵκηα:, < ο βιο ίκηται. δυσάνοδος, τραχεία, πετρώδης· • ὁδός ἐστι καλή τε καὶ ὁμαλὴ, καὶ εὐπόρευτος, καὶ καθαρὰ παντὸς κακοῦ· « Στενή ή πύλη καὶ τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ἡ ἀπά- γουσα εἰς τὴν ζωήν. Η βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. Ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε. Τις ὁ σωζόμενος πλ. σπέρμα σου, τὰ δὲ τέκνα σου ἔσται ὥσπερ τὸ παμβότανον τοῦ ἀγροῦ. STROMATUM LIB. IV. CAPUT II. Cur libri isti Stromateis dicantur. Sint ✪ autem nostri, ut sæpe diximus, coin - mentarii, propter eos, qui temere ac imperite ad eos legendos sunt accessuri, varia et diversi gene- ris materia, ut ipsum nomen indicat, context, ab uno ad aliud subinde transeuntes, et per ser- monis quidem seriem aliud profitentes, aliud vero exhibentes. < Qui enim aurum (inquit Heraclitus ) quærunt, multum terræ fodiunt, et parum inve- niunt ; » qui autem, cum sint vere aurei generis, quod cognatum est, scrutantur, multum in pauco invenient ; inveniet enim scriptura unum, qui sit eam inteliecturus. Juvant ergo et ad revocandum in memoriam, et ad veritatem aperte declarandam, eum, qui valet quærere cum ratione, Stromata commentariorum. Oportet autem vos quoque alla- borare, et his alia adinvenire, quoniam iis, B via ignota proficiscuntur, sufficit rectam solum- modo indicasse; postea autem est ingrediendum; et reliquum viæ illis inveniendum. Quemadmodum dicunt, servo aliquando sciscitanti, quidnam agen- do placiturus esset domino, respondisse Pythiam : ‹ Invenies, si quæsieris. » Et est quidem revera, ut videtur, difficile, pulchrum latens invenire, quo- niam sudor ante virtutem est positus : C qui Via longa est atque acclivis ad ipsam ; Ardua namque prius: sed cum ad fastigia ventum, Fit facilis, quæ difficilis valde ante clueret. › Est enim revera arcta (et) angusta via ( Domini, ei) regnum Dei (est) violentorum. . Unde : « Quære (inquit) et invenies 4, si teneas viam vere re- giam, et non alio delectas. Est ergo in exiguo qui- den spatio multa genitalis copia seminum eorum dogmatum, quæ comprehenduntur in hoc opere, quod simile est e agro omnibus herbis pleno b, , ut ait Scriptura. Unde etiam propriam habent inscrip- tionem Stromata commentariorum, similem plane illi veteri undique decerptæ oblationi, de qua scri- bit Sophocles : Ovisque vellus, vitiumque illic eral. * ED. POTTER, ED. PARIS. ■ Matth. vir, 14; x1, 12; vII, 7. b Job. V, cernut autem nobis; » inquit Sylburg. ldem Herveto etiam visum est. saltem unum aliquem inventurum esse, qui id in- tellecturus sit. Fatetur enim se paucorum solum- modo gratia scribere, atque adeo per operis sui formam ac rationem arcere Simile est, quod dissimilem ob causam dicit Persius, principio sat. : M. Quis leget hæc? P. Mi n' tu istud ais? M., Ne- mo hercule. P. Nemo ? M. Vel duo, vel nemo. Ante virtutem vero sudorem dii posuerunt. Ibidem mox exstat : et perveneris, Hinc Cebeti in Tab. via 25. D ad virtunem primo est accessu difficilis, aspera, saxosa, ele, dein vero, superato fastigio, via est pulchra, et plana, et facilis, et omni malo libera. conjungit. Sunt enim hæc sumpta ex Matth. vu, : Matth. xr, : Matth. vii, : vi, pag. edit. Paris., lib. p. edit. Oxon. (86) Ἔστω δὲ ὑμῖν. Aptius, ut puto, ἔστω δ' (87) "Ενα ή γραφή. Dicit, hoc suum scriptum (88) Τῆς ἀρετῆς. Ex Hesiodi Εργ. α', ν. 287 : (89) Στενή. Diversa Scripturæ loca in unum (91) Βιαστῶν. Conf. Strom. v, pag. 553 ; Strom. (91) "Ωσπερ. Job. v, 25 : Γνώσῃ δὲ ὅτι πολὺ τὸ
νῦν δὲ ἐλευθερωθέντες ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας, δουλωθέντες δὲ τῷ θεῷ, ἔχετε τὸν καρπὸν ὑμῶν εἰς ἁγιασμόν, τὸ δὲ τέλος ζωὴν αἰώνιον. τὰ γὰρ ὀψώνια τῆς ἁμαρτίας θάνατος, τὸ δὲ χάρισμα τοῦ θεοῦ ζωὴ αἰώνιος ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ κυρίῳ ἡμῶν.» Κινδυνεύει τοίνυν δεδεῖχθαι θάνατος μὲν εἶναι ἡ ἐν σώματι κοινωνία τῆς ψυχῆς ἁμαρτητικῆς οὔσης, ζωὴ δὲ ὁ χωρισμὸς τῆς ἁμαρτίας. πολλοὶ δὲ οἱ ἐν ποσὶ χάρακες καὶ τάφροι τῆς ἐπιθυμίας τά τε ὀργῆς καὶ θυμοῦ βάραθρα, ἃ διαπηδᾶν ἀνάγκη καὶ πᾶσαν ἀποφεύγειν τὴν τῶν ἐπιβουλῶν ἀνασκευὴν τὸν μηκέτι «δι’ ἐσόπτρου» τὴν γνῶσιν τοῦ θεοῦ κατοψόμενον· ἥμισυ γάρ τ’ ἀρετῆς ἀποαίνυται εὐρύοπα Ζεὺς ἀνέρος, εὖτ’ ἄν μιν κατὰ δούλιον ἦμαρ ἕλῃσι. δούλους δὲ τοὺς ὑπὸ ἁμαρτίαν καὶ ταῖς ἁμαρτίαις πεπραμένους, τοὺς φιληδόνους καὶ φιλοσωμάτους οἶδεν ἡ γραφή, καὶ θηρία μᾶλλον ἢ ἀνθρώπους, τοὺς παρομοιωθέντας τοῖς κτήνεσι, θηλυμανεῖς ἵππους ἐπὶ τὰς τῶν πλησίον χρεμετίζοντας· ὄνος ὑβριστὴς ὁ ἀκόλαστος, λύκος ἄγριος ὁ πλεονεκτικὸς καὶ ὄφις ὁ ἀπατεών.
Εστω δὲ ὑμῖν (86) τὰ Ὑπομνήματα, ώς πολλά- Α κις εἴπομεν, διὰ τοὺς ἀναίδην ἀπείροις εντυγχάνον- τας, ποικίλα, ὡς αὐτό που τούνομά φησι, ο διεστρω μένα, ο ἀπ᾿ ἄλλου εἰς ἄλλο συνεχές μετιόντα, ἕτερον μέν τι κατὰ τὸν εἱρμὸν τῶν λόγων μηνύοντα, ένα δεικνύμενα δὲ ἄλλο τι· « Χρυσὸν γὰρ οἱ διζήμενοι, ο φησίν Ηράκλειτος, ο γῆν πολλὴν ὀρύσσουσι, καὶ εὑρίσκουσιν ὀλίγον· οἱ δὲ τοῦ χρυσοῦ ὄντως γέ- νους τὸ συγγενές μεταλλεύοντες εὑρήσουσι τὸ πολὺ ἐν ὀλίγῳ· εὑρήσει γὰρ τὸν συνήσοντα ένα ή γραφή (87). Συλλαμβάνουσι μὲν οὖν πρός τε ἀνάμνησιν, πρός τε ἔμφασιν ἀληθείας τῷ οἴῳ τε ζητεῖν μετά λόγου οἱ τῶν ὑπομνημάτων Στρωματεῖς. Δεῖ δὲ καὶ ὑμᾶς τούτοις προσεκπονεῖν καὶ προσεφευρίσκειν ἕτερα· ἐπεὶ καὶ τοῖς ὁδὸν ἀπιοῦσιν, ἣν οὐκ ἴσασιν, ἀρκεῖ τὴν φέρουσαν υποσημῆναι μόνον· βαδιστέον δὲ τὸ μετὰ τοῦτο ἤδη, καὶ τὴν λοιπὴν ἑαυτοῖς ἐξευ ρητέον. Ὥσπερ, φασί, καὶ δούλῳ τινὶ χρωμένῳ ποτέ, τί ἂν ποιῶν τὸν δεσπότην ἀρέσαιτο, ἀνειπεῖν τὴν Πυθίαν· ο Εὑρήσεις, ἐὰν ζητήσῃς. » Χαλεπὸν οὖν τῷ ὄντι, ὡς ἔοικεν, λανθάνον καλὸν ἐξευρεῖν· ἐπεὶ • τῆς ἀρετῆς (88) ἱδρὼς πρόκειται· .... Μακρὸς δὲ καὶ ὄρθιος οἶμος ἐς αὐτὴν, Καὶ τρηχὺς τὸ πρῶτον ἐπὴν δ᾽ εἰς ἄκρον ἴκη- [ται, 'Ρηϊδίη δὴ ἔπειτα πέλει, χαλεπή περ ἐοῦσα. • Στενή (89) » γὰρ τῷ ὄντι καὶ ε τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ο Κυρίου· καὶ ο βιαστών (90) ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. » "Οθεν « Ζήτει, φησί, καὶ εὑρήσεις, ο τῆς βασιλικῆς ὄντως ἐχόμενος ὁδοῦ, καὶ μὴ παρεκτρέχων. Εἰκότως οὖν πολὺ τὸ γόνιμον ἐν ὀλίγῳ σπερμάτων ἐμπεριεχομένων τῇδε τῇ πραγματείᾳ δογμάτων, ὥσπερ (91) • τὸ παμβότανον τοῦ ἀγροῦ, » φησὶν ἡ Γραφή. Η καὶ τὴν ἐπιγραφὴν κυρίαν ἔχουσιν οἱ τῶν ὑπομνημάτων Στρωματεῖς, ἀτεχνῶς κατὰ τὴν παλαιὰν ἐκείνην ἀπηνθισμένην προσφοράν, περὶ ἧς ὁ Σοφοκλῆς γράφει· Ἦν μὲν γὰρ οἱὸς μαλλὸς, ἦν δὲ καμπέλων Ρ. ἡμῖν, τοὺς ἀπείρως εντυγχά νοντας. Τῆς δ' ἀρετῆς ἱδρῶτα θεοὶ προπάροιθεν ἔθηκαν. ἐπ' αὐτ. ριο ἐς αὐτ. ἵκηα:, < ο βιο ίκηται. δυσάνοδος, τραχεία, πετρώδης· • ὁδός ἐστι καλή τε καὶ ὁμαλὴ, καὶ εὐπόρευτος, καὶ καθαρὰ παντὸς κακοῦ· « Στενή ή πύλη καὶ τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ἡ ἀπά- γουσα εἰς τὴν ζωήν. Η βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. Ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε. Τις ὁ σωζόμενος πλ. σπέρμα σου, τὰ δὲ τέκνα σου ἔσται ὥσπερ τὸ παμβότανον τοῦ ἀγροῦ. STROMATUM LIB. IV. CAPUT II. Cur libri isti Stromateis dicantur. Sint ✪ autem nostri, ut sæpe diximus, coin - mentarii, propter eos, qui temere ac imperite ad eos legendos sunt accessuri, varia et diversi gene- ris materia, ut ipsum nomen indicat, context, ab uno ad aliud subinde transeuntes, et per ser- monis quidem seriem aliud profitentes, aliud vero exhibentes. < Qui enim aurum (inquit Heraclitus ) quærunt, multum terræ fodiunt, et parum inve- niunt ; » qui autem, cum sint vere aurei generis, quod cognatum est, scrutantur, multum in pauco invenient ; inveniet enim scriptura unum, qui sit eam inteliecturus. Juvant ergo et ad revocandum in memoriam, et ad veritatem aperte declarandam, eum, qui valet quærere cum ratione, Stromata commentariorum. Oportet autem vos quoque alla- borare, et his alia adinvenire, quoniam iis, B via ignota proficiscuntur, sufficit rectam solum- modo indicasse; postea autem est ingrediendum; et reliquum viæ illis inveniendum. Quemadmodum dicunt, servo aliquando sciscitanti, quidnam agen- do placiturus esset domino, respondisse Pythiam : ‹ Invenies, si quæsieris. » Et est quidem revera, ut videtur, difficile, pulchrum latens invenire, quo- niam sudor ante virtutem est positus : C qui Via longa est atque acclivis ad ipsam ; Ardua namque prius: sed cum ad fastigia ventum, Fit facilis, quæ difficilis valde ante clueret. › Est enim revera arcta (et) angusta via ( Domini, ei) regnum Dei (est) violentorum. . Unde : « Quære (inquit) et invenies 4, si teneas viam vere re- giam, et non alio delectas. Est ergo in exiguo qui- den spatio multa genitalis copia seminum eorum dogmatum, quæ comprehenduntur in hoc opere, quod simile est e agro omnibus herbis pleno b, , ut ait Scriptura. Unde etiam propriam habent inscrip- tionem Stromata commentariorum, similem plane illi veteri undique decerptæ oblationi, de qua scri- bit Sophocles : Ovisque vellus, vitiumque illic eral. * ED. POTTER, ED. PARIS. ■ Matth. vir, 14; x1, 12; vII, 7. b Job. V, cernut autem nobis; » inquit Sylburg. ldem Herveto etiam visum est. saltem unum aliquem inventurum esse, qui id in- tellecturus sit. Fatetur enim se paucorum solum- modo gratia scribere, atque adeo per operis sui formam ac rationem arcere Simile est, quod dissimilem ob causam dicit Persius, principio sat. : M. Quis leget hæc? P. Mi n' tu istud ais? M., Ne- mo hercule. P. Nemo ? M. Vel duo, vel nemo. Ante virtutem vero sudorem dii posuerunt. Ibidem mox exstat : et perveneris, Hinc Cebeti in Tab. via 25. D ad virtunem primo est accessu difficilis, aspera, saxosa, ele, dein vero, superato fastigio, via est pulchra, et plana, et facilis, et omni malo libera. conjungit. Sunt enim hæc sumpta ex Matth. vu, : Matth. xr, : Matth. vii, : vi, pag. edit. Paris., lib. p. edit. Oxon. (86) Ἔστω δὲ ὑμῖν. Aptius, ut puto, ἔστω δ' (87) "Ενα ή γραφή. Dicit, hoc suum scriptum (88) Τῆς ἀρετῆς. Ex Hesiodi Εργ. α', ν. 287 : (89) Στενή. Diversa Scripturæ loca in unum (91) Βιαστῶν. Conf. Strom. v, pag. 553 ; Strom. (91) "Ωσπερ. Job. v, 25 : Γνώσῃ δὲ ὅτι πολὺ τὸ
ὁ τοίνυν ἀπὸ τοῦ σώματος τῆς ψυχῆς χωρισμὸς ὁ παρ’ ὅλον τὸν βίον μελετώμενος τῷ φιλοσόφῳ προθυμίαν κατασκευάζει γνωστικὴν εὐκόλως δύνασθαι φέρειν τὸν τῆς φύσεως θάνατον, διάλυσιν ὄντα τῶν πρὸς τὸ σῶμα τῆς ψυχῆς δεσμῶν· «ἐμοὶ» γὰρ «κόσμος ἐσταύρωται κἀγὼ τῷ κόσμῳ» λέγει, βιῶ δὲ ἤδη ἐν σαρκὶ ὢν ὡς ἐν οὐρανῷ πολιτευόμενος. Ὅθεν εἰκότως καλούμενος ὁ γνωστικὸς ὑπακούει ῥᾳδίως καὶ τῷ τὸ σωμάτιον αἰτοῦντι φέρων προσδίδωσι καὶ τὰ πάθη, προαποδυόμενος τοῦ σαρκίου ταῦτα, οὐχ ὑβρίζων τὸν πειράζοντα, παιδεύων δέ, οἶμαι, καὶ ἐλέγχων, ἐξ οἵης τιμῆς καὶ οἵου μήκεος ὄλβου, ὥς φησιν Ἐμπεδοκλῆς, ὧδε ἐλθὼν μετὰ θνητῶν ἀναστρέφεται. οὗτος ὡς ἀληθῶς μαρτυρεῖ αὑτῷ μὲν τὸ εἶναι πιστῷ γνησίῳ πρὸς τὸν θεόν, τῷ πειράζοντι δὲ μάτην ἐζηλωκέναι τὸν δι’ ἀγάπης πιστόν, τῷ δ’ αὖ κυρίῳ τὴν ἔνθεον πρὸς τὴν διδασκαλίαν πειθώ, ἧς οὐκ ἀποστήσεται θανάτου φόβῳ, ναὶ μὴν καὶ τοῦ κηρύγματος τὴν ἀλήθειαν συμβεβαιοῖ ἔργῳ, δυνατὸν εἶναι δεικνὺς τὸν πρὸς ὃν σπεύδει θεόν. θαυμάσαις ἂν τὴν ἀγάπην αὐτοῦ, ἣν ἐναργῶς διδάσκει εὐχαρίστως ἑνούμενος πρὸς τὸ συγγενές, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τῷ «τιμίῳ αἵματι» τοὺς ἀπίστους δυσωπῶν.
Εστω δὲ ὑμῖν (86) τὰ Ὑπομνήματα, ώς πολλά- Α κις εἴπομεν, διὰ τοὺς ἀναίδην ἀπείροις εντυγχάνον- τας, ποικίλα, ὡς αὐτό που τούνομά φησι, ο διεστρω μένα, ο ἀπ᾿ ἄλλου εἰς ἄλλο συνεχές μετιόντα, ἕτερον μέν τι κατὰ τὸν εἱρμὸν τῶν λόγων μηνύοντα, ένα δεικνύμενα δὲ ἄλλο τι· « Χρυσὸν γὰρ οἱ διζήμενοι, ο φησίν Ηράκλειτος, ο γῆν πολλὴν ὀρύσσουσι, καὶ εὑρίσκουσιν ὀλίγον· οἱ δὲ τοῦ χρυσοῦ ὄντως γέ- νους τὸ συγγενές μεταλλεύοντες εὑρήσουσι τὸ πολὺ ἐν ὀλίγῳ· εὑρήσει γὰρ τὸν συνήσοντα ένα ή γραφή (87). Συλλαμβάνουσι μὲν οὖν πρός τε ἀνάμνησιν, πρός τε ἔμφασιν ἀληθείας τῷ οἴῳ τε ζητεῖν μετά λόγου οἱ τῶν ὑπομνημάτων Στρωματεῖς. Δεῖ δὲ καὶ ὑμᾶς τούτοις προσεκπονεῖν καὶ προσεφευρίσκειν ἕτερα· ἐπεὶ καὶ τοῖς ὁδὸν ἀπιοῦσιν, ἣν οὐκ ἴσασιν, ἀρκεῖ τὴν φέρουσαν υποσημῆναι μόνον· βαδιστέον δὲ τὸ μετὰ τοῦτο ἤδη, καὶ τὴν λοιπὴν ἑαυτοῖς ἐξευ ρητέον. Ὥσπερ, φασί, καὶ δούλῳ τινὶ χρωμένῳ ποτέ, τί ἂν ποιῶν τὸν δεσπότην ἀρέσαιτο, ἀνειπεῖν τὴν Πυθίαν· ο Εὑρήσεις, ἐὰν ζητήσῃς. » Χαλεπὸν οὖν τῷ ὄντι, ὡς ἔοικεν, λανθάνον καλὸν ἐξευρεῖν· ἐπεὶ • τῆς ἀρετῆς (88) ἱδρὼς πρόκειται· .... Μακρὸς δὲ καὶ ὄρθιος οἶμος ἐς αὐτὴν, Καὶ τρηχὺς τὸ πρῶτον ἐπὴν δ᾽ εἰς ἄκρον ἴκη- [ται, 'Ρηϊδίη δὴ ἔπειτα πέλει, χαλεπή περ ἐοῦσα. • Στενή (89) » γὰρ τῷ ὄντι καὶ ε τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ο Κυρίου· καὶ ο βιαστών (90) ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. » "Οθεν « Ζήτει, φησί, καὶ εὑρήσεις, ο τῆς βασιλικῆς ὄντως ἐχόμενος ὁδοῦ, καὶ μὴ παρεκτρέχων. Εἰκότως οὖν πολὺ τὸ γόνιμον ἐν ὀλίγῳ σπερμάτων ἐμπεριεχομένων τῇδε τῇ πραγματείᾳ δογμάτων, ὥσπερ (91) • τὸ παμβότανον τοῦ ἀγροῦ, » φησὶν ἡ Γραφή. Η καὶ τὴν ἐπιγραφὴν κυρίαν ἔχουσιν οἱ τῶν ὑπομνημάτων Στρωματεῖς, ἀτεχνῶς κατὰ τὴν παλαιὰν ἐκείνην ἀπηνθισμένην προσφοράν, περὶ ἧς ὁ Σοφοκλῆς γράφει· Ἦν μὲν γὰρ οἱὸς μαλλὸς, ἦν δὲ καμπέλων Ρ. ἡμῖν, τοὺς ἀπείρως εντυγχά νοντας. Τῆς δ' ἀρετῆς ἱδρῶτα θεοὶ προπάροιθεν ἔθηκαν. ἐπ' αὐτ. ριο ἐς αὐτ. ἵκηα:, < ο βιο ίκηται. δυσάνοδος, τραχεία, πετρώδης· • ὁδός ἐστι καλή τε καὶ ὁμαλὴ, καὶ εὐπόρευτος, καὶ καθαρὰ παντὸς κακοῦ· « Στενή ή πύλη καὶ τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ἡ ἀπά- γουσα εἰς τὴν ζωήν. Η βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. Ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε. Τις ὁ σωζόμενος πλ. σπέρμα σου, τὰ δὲ τέκνα σου ἔσται ὥσπερ τὸ παμβότανον τοῦ ἀγροῦ. STROMATUM LIB. IV. CAPUT II. Cur libri isti Stromateis dicantur. Sint ✪ autem nostri, ut sæpe diximus, coin - mentarii, propter eos, qui temere ac imperite ad eos legendos sunt accessuri, varia et diversi gene- ris materia, ut ipsum nomen indicat, context, ab uno ad aliud subinde transeuntes, et per ser- monis quidem seriem aliud profitentes, aliud vero exhibentes. < Qui enim aurum (inquit Heraclitus ) quærunt, multum terræ fodiunt, et parum inve- niunt ; » qui autem, cum sint vere aurei generis, quod cognatum est, scrutantur, multum in pauco invenient ; inveniet enim scriptura unum, qui sit eam inteliecturus. Juvant ergo et ad revocandum in memoriam, et ad veritatem aperte declarandam, eum, qui valet quærere cum ratione, Stromata commentariorum. Oportet autem vos quoque alla- borare, et his alia adinvenire, quoniam iis, B via ignota proficiscuntur, sufficit rectam solum- modo indicasse; postea autem est ingrediendum; et reliquum viæ illis inveniendum. Quemadmodum dicunt, servo aliquando sciscitanti, quidnam agen- do placiturus esset domino, respondisse Pythiam : ‹ Invenies, si quæsieris. » Et est quidem revera, ut videtur, difficile, pulchrum latens invenire, quo- niam sudor ante virtutem est positus : C qui Via longa est atque acclivis ad ipsam ; Ardua namque prius: sed cum ad fastigia ventum, Fit facilis, quæ difficilis valde ante clueret. › Est enim revera arcta (et) angusta via ( Domini, ei) regnum Dei (est) violentorum. . Unde : « Quære (inquit) et invenies 4, si teneas viam vere re- giam, et non alio delectas. Est ergo in exiguo qui- den spatio multa genitalis copia seminum eorum dogmatum, quæ comprehenduntur in hoc opere, quod simile est e agro omnibus herbis pleno b, , ut ait Scriptura. Unde etiam propriam habent inscrip- tionem Stromata commentariorum, similem plane illi veteri undique decerptæ oblationi, de qua scri- bit Sophocles : Ovisque vellus, vitiumque illic eral. * ED. POTTER, ED. PARIS. ■ Matth. vir, 14; x1, 12; vII, 7. b Job. V, cernut autem nobis; » inquit Sylburg. ldem Herveto etiam visum est. saltem unum aliquem inventurum esse, qui id in- tellecturus sit. Fatetur enim se paucorum solum- modo gratia scribere, atque adeo per operis sui formam ac rationem arcere Simile est, quod dissimilem ob causam dicit Persius, principio sat. : M. Quis leget hæc? P. Mi n' tu istud ais? M., Ne- mo hercule. P. Nemo ? M. Vel duo, vel nemo. Ante virtutem vero sudorem dii posuerunt. Ibidem mox exstat : et perveneris, Hinc Cebeti in Tab. via 25. D ad virtunem primo est accessu difficilis, aspera, saxosa, ele, dein vero, superato fastigio, via est pulchra, et plana, et facilis, et omni malo libera. conjungit. Sunt enim hæc sumpta ex Matth. vu, : Matth. xr, : Matth. vii, : vi, pag. edit. Paris., lib. p. edit. Oxon. (86) Ἔστω δὲ ὑμῖν. Aptius, ut puto, ἔστω δ' (87) "Ενα ή γραφή. Dicit, hoc suum scriptum (88) Τῆς ἀρετῆς. Ex Hesiodi Εργ. α', ν. 287 : (89) Στενή. Diversa Scripturæ loca in unum (91) Βιαστῶν. Conf. Strom. v, pag. 553 ; Strom. (91) "Ωσπερ. Job. v, 25 : Γνώσῃ δὲ ὅτι πολὺ τὸ
PG 8:1219οὗτος οὖν ⟨οὐ⟩ φόβῳ τὸ ἀρνεῖσθαι Χριστὸν διὰ τὴν ἐντολὴν ἐκκλινεῖ, ἵνα δὴ φόβῳ μάρτυς γένηται· οὐ μὴν οὐδὲ ἐλπίδι δωρεῶν ἡτοιμασμένων πιπράσκων τὴν πίστιν, ἀγάπῃ δὲ πρὸς τὸν κύριον ἀσμενέστατα τοῦδε τοῦ βίου ἀπολυθήσεται, χάριν ἴσως καὶ τῷ τὴν αἰτίαν παρασχομένῳ τῆς ἐνθένδε ἐξόδου καὶ τῷ τὴν ἐπιβουλὴν τεχνασαμένῳ ἐγνωκώς, πρόφασιν εὔλογον λαβών, ἣν οὐκ αὐτὸς παρέσχεν, ἑαυτὸν ἐπιδεῖξαι ὅς ἐστι, τῷ μὲν δι’ ὑπομονῆς, δι’ ἀγάπης δὲ κυρίῳ, δι’ ἧς ἀνεδείκνυτο τῷ κυρίῳ καὶ πρὸ τῆς γενέσεως τὴν προαίρεσιν τοῦ μαρτυρήσοντος εἰδότι. εὐθαρσήσας τοίνυν πρὸς φίλον τὸν κύριον, ὑπὲρ οὗ καὶ τὸ σῶμα ἑκὼν ἐπιδέδωκεν, πρὸς δὲ καὶ τὴν ψυχήν, ὡς οἱ δικασταὶ προσεδόκησαν, ἔρχεται, «φίλε κασίγνητε» ποιητικῶς [τε] ἀκούσας πρὸς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν διὰ τὴν τοῦ βίου ὁμοιότητα. αὐτίκα τελείωσιν τὸ μαρτύριον καλοῦμεν οὐχ ὅτι τέλος τοῦ βίου ὁ ἄνθρωπος ἔλαβεν ὡς οἱ λοιποί, ἀλλ’ ὅτι τέλειον ἔργον ἀγάπης ἐνεδείξατο.
Σπονδή τε, καὶ ῥαξ εὖ τεθησαυρισμένη (92) - Ενῆν δὲ συμμιγής όλαις παγκαρπία, Λίπος τ' ἐλαίου, καὶ τὸ ποικιλώτατον Ξανθής (95) μελίσσης κηρόπλαστον όργανον. Αὐτίκα οἱ Στρωματεῖς ἡμῶν, κατὰ τὸν γεωργόν Τι μοκλέους τοῦ κωμικού, ο σύκα, ἔλαιον, ἰσχάδας, μέλι προσοδεύουσι, καθάπερ ἐκ παμφόρου χωρίου, & ἣν εὐκαρπίαν ἐπιφέρει Σὺ μὲν εἰρεσιώνην (94), οὐ γεωργίαν λέγεις· ἐπιφωνεῖν γὰρ ειώθεσαν Αθηναῖοι · • Ειρεσιώνη σῦκα φέρει καὶ πίονας άρτους, Καὶ μέλι ἐν κοτύλῃ, καὶ ἔλαιον ἀναψήσας. [θαι (95). Χρή τοίνυν πολλάκις, ὡς ἐν τοῖς πλοκάνοις (96), διασείοντας, καὶ ἀναῤῥιπτοῦντας τὴν πολυμιγίαν Β σπερμάτων (97), τὸν πρὸν ἐκλέγειν. Ρ. σαυρισμένη, Νοι. Είρε- σιώνη, θαλλός έλαίας εστεμμένος ἐρίοις, καὶ προσ κρεμαμένους ἔχων παντοδαποὺς τῶν τῆς γῆς καρ πῶν. ειρεσιώνην ἀείδων τὰ ἔπεα, ἃ καλεῖται εἰρεσιώνη. Ειρεσιώνη, να Πυα- νέψια. - ὑποψήσασθαι ἀποψήσασθαι, ἐπικρήσασθαι· ἐπιχρί- σασθαι. Εx ἐπιχρίσασθαι, πελάνοις, ποπάνοις · πέμμα πλακουντῶδες ἐκ παιπάλης· πλακούντιον πλατὺ καὶ λεπτὸν καὶ περιφερές· Πλάνου χοῆς Οἱ πολλοὶ δὲ τῇ τῶν χειμώνων καταστάσει ὁμοίαν ἔχουσι τὴν διάθεσιν, ἀνέδραστόν τε καὶ ἀλόγιστον • Πολλὰ (98) ἀπιστία δέδρακεν ἀγαθά, πίστις κακά ὅ τε Επίχαρμος, ο Μέμνατο ἀπιστεῖν, φησίν· «άρ Ορα ταῦτα τῶν φρενών. » Αὐτίκα τὸ μὲν ἀπιστεῖν τῇ ἀληθείᾳ θάνατον φέρει, ὡς τὸ πιστεύειν, ζωήν· ἔμπαλιν δέ, τὸ πιστεύειν τῷ ψεύδει, ἀπιστεῖν δὲ τῇ ἀληθείᾳ, εἰς ἀπώλειαν ὑποσύρει. Ὁ αὐτὸς λόγος ἐπὶ τε ἐγκρατείας καὶ ἀκρασίας· ἐγκρατεύεσθαι (99) μεν γὰρ ἀγαθοεργίας, κακίας ἔργον· ἀπέχεσθαι δὲ ἀδι κίας, σωτηρίας ἀρχή. Η μοι δοκεῖ τὸ Σάββατον δ: ἀποδοχῆς (1) κακῶν ἐγκράτειαν αἰνίσσεσθαι. Καὶ τί ποτ' ἐστὶν, ᾧ διαφέρει θηρίων ἄνθρωπος, τούτου τε αν οἱ τοῦ Θεοῦ ἄγγελοι σοφώτεροι ; « Πλάττωσας αὐτόν, ο πλοχάνοις. πλάχανον τὸ πλέγμα ᾧ ὁ σῖτος καθαίρεται· σείοντες καὶ ἀναῤῥιπτοῦντες, μάτων· πόλλ' ἀπιστία Δέδρακεν ἀγαθὰ, πολλὰ δ' αὖ πίστις κακά. Μέμνασ' ἀπιστεῖν· τἄρθρα ταῦτα των φρενών. Νήφε, καὶ μέμνησ' ἀπιστεῖν· γεῦρα ταῦτα των [ορενών. νάτε νηφε μέμνασ' μέμνησ'. εγκρατεύεσθαι μὲν γὰρ κακίας ἀγα θοεργίας ἔργον· ἐγκρατεύεσθαι μὲν γὰρ ἀγαθοεργίας, ἀκρατεύεσθαι δὲ κακίας ἔργον. CLEMENTIS ALEXANDRINI Libamen, nvaque optime recondita ; Eratque fructus ; et quidem haud modi unius, El pingue olivum, defuit nec flavæ apis Molimen, olim quod sibi ex cera struit. Proinde Stromata nostra, ut inquit agricola Timo- clis comici, e ficus, oleum, caricas, mel proferunt, tanquam ex agro feracissimo: » propter quam fe- racitatem subjungit : Tu quidem iresionem, non agrum cultum refers; consuerant enim acclamare Athenienses : Fert ficus pingues, et panes iresione, Mella quoque in catino, atque oleum quo te un- [gere possis. Sæpe ergo oportet tanquam ex varie contextis ca- pillis, multa eaque confusa semina discutiendo ac sursum jaciendo, triticum legere. A CAPUT III. In quo vera hominis præstantia consistit. Plerique autem perinde affecti sunt ac hiemes, instabiles scilicet ac temerarii. ‹ Multa incredu- litas fecit bona, fides mala ; et Epicharmus: ‹ Me- mento esse incredulus, inquit, sunt hi mentis nervi.› Jam non credere quidem veritati, affert mor- tem ; sicut credere, vitam. Contra autem, mendacio credere, non credere autem veritati, trahit in exi- tium. Eadem est ratio de continentia et incun- tinentia : se continere quidem a boni opera- tione, malitiæ est opus; ab injustitia autem abstinere est principium salutis. Ac mihi qui- dem videtur Sabbatum per abstinentiam a malis C significare continentiam. Et quidnam est, in quo differt homo a bestiis, et rursus quo Dei angeli * ED. POTIER, ED. PARIS. in Strabonis Geogr. lib. 1, p. 12. dem citat, et tertium versum addit. Suidas : Ramum hunc olive lana obvolutum et omni genere fructuum terræ dnustum ferebat puer, et ante fores templi Apollinis ponebat in Pyanepsiis; pueri reliqui accinebant hos versus ad famem ar- cendam. Herodotus in Vita Homeri di- clum eliam carmen quoddam docet, COLLECT. De Eire- D sione conf. Petri Castellani lib. De festis Græcor. vo et Jos. Meursii Grecia feriula, quodam in loco Aristophanis scholiastes: alibi ta- men idem scholiastes pro eo label Suidas Varini Lexicon quod haul scio an unendose scriptum sit pro his priora duo veriora sunt; postremum exegema est. SYLBURG. seu tricarum discussio intelligatur. Sed malit for- tasse aliquis aut quorum il- lud fuisse dicitur hoc, ut sensus sit, in conficiendo eo placentarum ge- nere. » et oblatio intra memoratur p. -- et reliquas ea posteriores irrepsit, eo sensu, qui in Latina versione exprimitur, hoc est nullo. Vera lectio est est enim Suidæ et Favorino, scilicet. vas ex viminibus contextum, quo triticum, &a- ut. Clementis verbis ular, a cateris seminibus » separari ad « secerni » solet. recte. SYLBURG. .... Epicharmi versus, qui sequitur, alibi sic legitur: SYLBURG. Apud Stobaeum serm. 3, cui tit. De prudentia, Epicharmi dictum hoc modo exstat : Vigila, neu quid temere credas: nervi hi sunt pru- [dentia. Ibidem Dio, hanc sententiam recitans, pro scribit, ut Clemens pro malet quis, aut diffusius etiam, Sed mutatione haud opus est: sensus ent est: Nam continere se a loni operatione, mali- tiæ opus est et contra, abstinere ab injuria, salu- tis est initium. SYLBURG. (92) Εὖ τεθ. Is. Casaubonus mavult έντεθη- (95) Ξανθής. Alibi ξουθῆς. SYLBURG. (94) Ειρεσιώνην. Plutarchus in Theseo hæc ea- (95) Αναψήσασθαι. Id agnoscit eliam H. ms. et (96) Πλεκάνοις. Α. et H. πλοκάμοις· ut crinium, 248. SYLBURG. Πλοκάμοις in editionem Heinsii, (97) Σπερμάτων. Η. cum articulo τῶν στερ (98) Πολλά. Legendum videtur, (99) Εγκρατεύεσθαι. Forte, trajectis genitivis, (1) Απεδοκῆς. Rectius ἀποχῆς. 10.
καὶ οἱ παλαιοὶ δὲ τῶν παρ’ Ἕλλησι τῶν ἐν πολέμῳ ἀποθανόντων τὴν τελευτὴν ἐπαινοῦσιν, οὐ τὸ βιαίως ἀποθνῄσκειν συμβουλεύοντες, ἀλλ’ ὅτι ὁ κατὰ πόλεμον τελευτῶν ἀδεὴς τοῦ θανεῖν ἀπήλλακται, ἀποτμηθεὶς τοῦ σώματος, καὶ οὐ προκαμὼν τῇ ψυχῇ οὐδὲ καταμαλακισθείς, οἷα περὶ τὰς νόσους πάσχουσιν οἱ ἄνθρωποι· ἀπαλλάττονται γὰρ θηλυκευόμενοι καὶ ἱμειρόμενοι τοῦ ζῆν. διὰ ταῦτα οὐδὲ καθαρὰν ἀπολύουσιν τὴν ψυχήν, ἀλλ’ ὥσπερ μολυβδίδας τὰς ἐπιθυμίας μεθ’ ἑαυτῆς φερομένην, εἰ μή τινες τούτων ἐλλόγιμοι κατ’ ἀρετὴν γεγόνασιν. εἰσὶ δὲ καὶ οἳ ἐν πολέμῳ μετ’ ἐπιθυμιῶν ἀποθνῄσκουσιν, οὐδὲν οὗτοι διαφέροντες, ⟨ἢ⟩ εἰ καὶ νόσῳ κατεμαραίνοντο. εἰ τοίνυν ἡ πρὸς θεὸν ὁμολογία μαρτυρία ἐστί, πᾶσα ἡ καθαρῶς πολιτευσαμένη ψυχὴ μετ’ ἐπιγνώσεως τοῦ θεοῦ, ἡ ταῖς ἐντολαῖς ὑπακηκουῖα, μάρτυς ἐστὶ καὶ βίῳ καὶ λόγῳ, ὅπως ποτὲ τοῦ σώματος ἀπαλλάττεται, οἷον αἷμα τὴν πίστιν ἀνὰ τὸν βίον ἅπαντα, πρὸς δὲ καὶ τὴν ἔξοδον, προχέουσα. αὐτίκα ὁ κύριος ἐν τῷ εὐαγγελίῳ φησίν·
Σπονδή τε, καὶ ῥαξ εὖ τεθησαυρισμένη (92) - Ενῆν δὲ συμμιγής όλαις παγκαρπία, Λίπος τ' ἐλαίου, καὶ τὸ ποικιλώτατον Ξανθής (95) μελίσσης κηρόπλαστον όργανον. Αὐτίκα οἱ Στρωματεῖς ἡμῶν, κατὰ τὸν γεωργόν Τι μοκλέους τοῦ κωμικού, ο σύκα, ἔλαιον, ἰσχάδας, μέλι προσοδεύουσι, καθάπερ ἐκ παμφόρου χωρίου, & ἣν εὐκαρπίαν ἐπιφέρει Σὺ μὲν εἰρεσιώνην (94), οὐ γεωργίαν λέγεις· ἐπιφωνεῖν γὰρ ειώθεσαν Αθηναῖοι · • Ειρεσιώνη σῦκα φέρει καὶ πίονας άρτους, Καὶ μέλι ἐν κοτύλῃ, καὶ ἔλαιον ἀναψήσας. [θαι (95). Χρή τοίνυν πολλάκις, ὡς ἐν τοῖς πλοκάνοις (96), διασείοντας, καὶ ἀναῤῥιπτοῦντας τὴν πολυμιγίαν Β σπερμάτων (97), τὸν πρὸν ἐκλέγειν. Ρ. σαυρισμένη, Νοι. Είρε- σιώνη, θαλλός έλαίας εστεμμένος ἐρίοις, καὶ προσ κρεμαμένους ἔχων παντοδαποὺς τῶν τῆς γῆς καρ πῶν. ειρεσιώνην ἀείδων τὰ ἔπεα, ἃ καλεῖται εἰρεσιώνη. Ειρεσιώνη, να Πυα- νέψια. - ὑποψήσασθαι ἀποψήσασθαι, ἐπικρήσασθαι· ἐπιχρί- σασθαι. Εx ἐπιχρίσασθαι, πελάνοις, ποπάνοις · πέμμα πλακουντῶδες ἐκ παιπάλης· πλακούντιον πλατὺ καὶ λεπτὸν καὶ περιφερές· Πλάνου χοῆς Οἱ πολλοὶ δὲ τῇ τῶν χειμώνων καταστάσει ὁμοίαν ἔχουσι τὴν διάθεσιν, ἀνέδραστόν τε καὶ ἀλόγιστον • Πολλὰ (98) ἀπιστία δέδρακεν ἀγαθά, πίστις κακά ὅ τε Επίχαρμος, ο Μέμνατο ἀπιστεῖν, φησίν· «άρ Ορα ταῦτα τῶν φρενών. » Αὐτίκα τὸ μὲν ἀπιστεῖν τῇ ἀληθείᾳ θάνατον φέρει, ὡς τὸ πιστεύειν, ζωήν· ἔμπαλιν δέ, τὸ πιστεύειν τῷ ψεύδει, ἀπιστεῖν δὲ τῇ ἀληθείᾳ, εἰς ἀπώλειαν ὑποσύρει. Ὁ αὐτὸς λόγος ἐπὶ τε ἐγκρατείας καὶ ἀκρασίας· ἐγκρατεύεσθαι (99) μεν γὰρ ἀγαθοεργίας, κακίας ἔργον· ἀπέχεσθαι δὲ ἀδι κίας, σωτηρίας ἀρχή. Η μοι δοκεῖ τὸ Σάββατον δ: ἀποδοχῆς (1) κακῶν ἐγκράτειαν αἰνίσσεσθαι. Καὶ τί ποτ' ἐστὶν, ᾧ διαφέρει θηρίων ἄνθρωπος, τούτου τε αν οἱ τοῦ Θεοῦ ἄγγελοι σοφώτεροι ; « Πλάττωσας αὐτόν, ο πλοχάνοις. πλάχανον τὸ πλέγμα ᾧ ὁ σῖτος καθαίρεται· σείοντες καὶ ἀναῤῥιπτοῦντες, μάτων· πόλλ' ἀπιστία Δέδρακεν ἀγαθὰ, πολλὰ δ' αὖ πίστις κακά. Μέμνασ' ἀπιστεῖν· τἄρθρα ταῦτα των φρενών. Νήφε, καὶ μέμνησ' ἀπιστεῖν· γεῦρα ταῦτα των [ορενών. νάτε νηφε μέμνασ' μέμνησ'. εγκρατεύεσθαι μὲν γὰρ κακίας ἀγα θοεργίας ἔργον· ἐγκρατεύεσθαι μὲν γὰρ ἀγαθοεργίας, ἀκρατεύεσθαι δὲ κακίας ἔργον. CLEMENTIS ALEXANDRINI Libamen, nvaque optime recondita ; Eratque fructus ; et quidem haud modi unius, El pingue olivum, defuit nec flavæ apis Molimen, olim quod sibi ex cera struit. Proinde Stromata nostra, ut inquit agricola Timo- clis comici, e ficus, oleum, caricas, mel proferunt, tanquam ex agro feracissimo: » propter quam fe- racitatem subjungit : Tu quidem iresionem, non agrum cultum refers; consuerant enim acclamare Athenienses : Fert ficus pingues, et panes iresione, Mella quoque in catino, atque oleum quo te un- [gere possis. Sæpe ergo oportet tanquam ex varie contextis ca- pillis, multa eaque confusa semina discutiendo ac sursum jaciendo, triticum legere. A CAPUT III. In quo vera hominis præstantia consistit. Plerique autem perinde affecti sunt ac hiemes, instabiles scilicet ac temerarii. ‹ Multa incredu- litas fecit bona, fides mala ; et Epicharmus: ‹ Me- mento esse incredulus, inquit, sunt hi mentis nervi.› Jam non credere quidem veritati, affert mor- tem ; sicut credere, vitam. Contra autem, mendacio credere, non credere autem veritati, trahit in exi- tium. Eadem est ratio de continentia et incun- tinentia : se continere quidem a boni opera- tione, malitiæ est opus; ab injustitia autem abstinere est principium salutis. Ac mihi qui- dem videtur Sabbatum per abstinentiam a malis C significare continentiam. Et quidnam est, in quo differt homo a bestiis, et rursus quo Dei angeli * ED. POTIER, ED. PARIS. in Strabonis Geogr. lib. 1, p. 12. dem citat, et tertium versum addit. Suidas : Ramum hunc olive lana obvolutum et omni genere fructuum terræ dnustum ferebat puer, et ante fores templi Apollinis ponebat in Pyanepsiis; pueri reliqui accinebant hos versus ad famem ar- cendam. Herodotus in Vita Homeri di- clum eliam carmen quoddam docet, COLLECT. De Eire- D sione conf. Petri Castellani lib. De festis Græcor. vo et Jos. Meursii Grecia feriula, quodam in loco Aristophanis scholiastes: alibi ta- men idem scholiastes pro eo label Suidas Varini Lexicon quod haul scio an unendose scriptum sit pro his priora duo veriora sunt; postremum exegema est. SYLBURG. seu tricarum discussio intelligatur. Sed malit for- tasse aliquis aut quorum il- lud fuisse dicitur hoc, ut sensus sit, in conficiendo eo placentarum ge- nere. » et oblatio intra memoratur p. -- et reliquas ea posteriores irrepsit, eo sensu, qui in Latina versione exprimitur, hoc est nullo. Vera lectio est est enim Suidæ et Favorino, scilicet. vas ex viminibus contextum, quo triticum, &a- ut. Clementis verbis ular, a cateris seminibus » separari ad « secerni » solet. recte. SYLBURG. .... Epicharmi versus, qui sequitur, alibi sic legitur: SYLBURG. Apud Stobaeum serm. 3, cui tit. De prudentia, Epicharmi dictum hoc modo exstat : Vigila, neu quid temere credas: nervi hi sunt pru- [dentia. Ibidem Dio, hanc sententiam recitans, pro scribit, ut Clemens pro malet quis, aut diffusius etiam, Sed mutatione haud opus est: sensus ent est: Nam continere se a loni operatione, mali- tiæ opus est et contra, abstinere ab injuria, salu- tis est initium. SYLBURG. (92) Εὖ τεθ. Is. Casaubonus mavult έντεθη- (95) Ξανθής. Alibi ξουθῆς. SYLBURG. (94) Ειρεσιώνην. Plutarchus in Theseo hæc ea- (95) Αναψήσασθαι. Id agnoscit eliam H. ms. et (96) Πλεκάνοις. Α. et H. πλοκάμοις· ut crinium, 248. SYLBURG. Πλοκάμοις in editionem Heinsii, (97) Σπερμάτων. Η. cum articulo τῶν στερ (98) Πολλά. Legendum videtur, (99) Εγκρατεύεσθαι. Forte, trajectis genitivis, (1) Απεδοκῆς. Rectius ἀποχῆς. 10.
PG 8:1221«ὃς ἂν καταλείψῃ πατέρα ἢ μητέρα ἢ ἀδελφοὺς» καὶ τὰ ἑξῆς «ἕνεκεν τοῦ εὐαγγελίου καὶ τοῦ ὀνόματός μου», μακάριος οὑτοσί, οὐ τὴν ἁπλῆν ἐμφαίνων μαρτυρίαν, ἀλλὰ τὴν γνωστικήν, ὡς κατὰ τὸν κανόνα τοῦ εὐαγγελίου πολιτευσάμενος διὰ τῆς πρὸς τὸν κύριον ἀγάπης· γνῶσιν γὰρ σημαίνει ἡ τοῦ ὀνόματος εἴδησις καὶ ἡ τοῦ εὐαγγελίου νόησις, ἀλλ’ οὐ ψιλὴν τὴν προσηγορίαν, ἀπολιπεῖν μὲν γένος τὸ κοσμικόν, ἀπολιπεῖν δὲ οὐσίαν καὶ κτῆσιν πᾶσαν διὰ τὸ ἀπροσπαθῶς βιοῦν. μήτηρ γοῦν ἡ πατρὶς καὶ τροφὸς ἀλληγορεῖται, πατέρες δὲ οἱ νόμοι οἱ πολιτικοί. ἃ δὴ ὑπεροπτέον εὐχαρίστως τῷ μεγαλόφρονι δικαίῳ ἕνεκεν τοῦ φίλον γενέσθαι τῷ θεῷ καὶ τυχεῖν τῶν δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγιάσματος, καθάπερ καὶ οἱ ἀπόστολοι πεποιήκασιν. Εἶτα Ἡράκλειτος μέν φησιν «ἀρηιφάτους θεοὶ τιμῶσι καὶ ἄνθρωποι,» καὶ Πλάτων ἐν τῷ πέμπτῳ τῆς Πολιτείας γράφει· «τῶν δὲ δὴ ἀποθανόντων ἐπὶ στρατείας ὃς ἂν εὐδοκιμήσας τελευτήσῃ, ἆρ’ οὐ πρῶτον μὲν φήσομεν τοῦ χρυσοῦ γένους εἶναι; πάντων γε μάλιστα.» τὸ δὲ χρυσοῦν γένος πρὸς θεῶν ἐστι τῶν κατ’ οὐρανὸν καὶ τὴν ἀπλανῆ σφαῖραν, οἳ μάλιστα τὴν ἡγεμονίαν ἔχουσι τῆς κατ’ ἀνθρώπους προνοίας.
φησί, «βραχύ τι παρ' ἀγγέλους· οὐ γὰρ ἐπὶ τοῦ Κυ- ρίου ἐκδέχονται τὴν γραφήν, καίτοι κἀκεῖνος σάρκα ἔφερεν, ἐπὶ δὲ τοῦ τελείου καὶ γνωστικοῦ, τῷ χρόνῳ καὶ τῷ ἐνδύματι (2) ελαττουμένου παρὰ τοὺς ἀγγέ λους. Ούκουν ἄλλο (5) τι σοφίαν παρὰ τὴν ἐπιστή- μην λέγω· ἐπεὶ μὴ διαφέρει ζωή ζωῆς· κοινὸν γὰρ τῇ φύσει τῇ θνητῇ, τουτέστι τῷ ἀνθρώπῳ, πρὸς τὸ ἀθανασίας κατηξιωμένον, τὸ ζῆν, ἕξιν (4) θεωρίας τε καὶ ἐγκρατείας, θατέρου διαφέροντος· ᾗ μοι δοκεῖ καὶ Πυθαγόρας σοφὸν μὲν εἶναι τὸν Θεὸν λέγων μό- νον (ἐπεὶ (5) καὶ ὁ Ἀπόστολος ἐν τῇ πρὸς Ῥω μαίους Επιστολῇ γράφει· « Εἰς ὑπακοὴν πίστεως εἰς πάντα τὰ ἔθνη γνωρισθέντες (6) μόνῳ σοφῷ Θεῷ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ),, ἑαυτὸν δὲ, διὰ φιλίαν τὴν πρὸς τὸν Θεὸν, φιλόσοφον. «Διελέγετο γοῦν Μωϋσεῖ,ο φη- σὶν (7), «ὁ Θεὸς ὡς φίλος φίλῳ.» Τὸ μὲν οὖν ἀληθὲς τῷ Θεῷ σαφὲς αὐτίκα τὴν ἀλήθειαν γεννᾷ · ὁ γνωστικής δὲ ἀληθείας ἐρᾷ. «Ιθι, ο φησί, «πρὸς τὸν μύρμηκα, ὦ ὀκνηρέ, καὶ μελίττης γενοῦ μαθητής (8), » ὁ Σολο μὼν λέγει· εἰ γὰρ ἑκάστου τῆς οἰκείας φύσεως ἔργον ἕν, καὶ βοὸς ὁμοίως, καὶ ἵππου, καὶ κυνός, τι ἂν φήσαιμεν τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἔργον τὸ οἰκεῖον ; Ἔοι- κεν δ', οἶμαι, κενταύρῳ, Θετταλικῷ (9) πλάσματι, ἐκ λογικοῦ καὶ ἀλόγου συγκείμενος, ψυχῆς καὶ σώμα- τος. ᾿Αλλὰ τὸ μὲν σῶμα γῆν τε ἐργάζεται, καὶ σπεύ δει εἰς γῆν· τέταται δὲ ἡ ψυχὴ πρὸς τὸν Θεόν· ή γε διὰ φιλοσοφίας τῆς ἀληθοῦς παιδευομένη, πρὸς τοὺς ἄνω σπεύδει συγγενεῖς, ἀποστραφεῖσα τῶν τοῦ σώ ματος ἐπιθυμιῶν, πρός τε ταύταις πόνου τε καὶ φό- σου· καίτοι πρὸς ἀγαθοῦ καὶ τὴν ὑπομονὴν καὶ τὸν ο ἐνδύματι, ἔνδυμα ἐνδύσασθαι Ἐν τούτῳ στενάζομεν, τὸ οἰκητήριον ἡμῶν τὸ ἐξ οὐρανοῦ ἐπενδύσασθαι ἐπι- ποθοῦντες· εἴ γε καὶ ἐνδυσάμενοι, οὐ γυμνοὶ εύρε θησόμεθα. ουν : κατά, ἔχοντα, «Φιλοσοφίαν, δὲ πρῶτος ὠνό μασε Πυθαγόρας, καὶ ἑαυτὸν «φιλόσοφον, ἐν Σικυώνι διαλεγόμενος Λέοντι τῷ Σικυωνίων τυράννῳ, ἢ Φλια- σίων, καθά φησιν Ηρακλείδης ὁ Ποντικὸς ἐν τῇ Περι τῆς ἄπνου· Μηδένα γὰρ εἶναι σοφὸν ἄνθρωπον, ἀλλ' ἢ Θεόν. Θᾶττον δὲ ἐκαλεῖτο σοφία, ἡ νῦν «φιλοσοφία καὶ σοφὸς, ὁ ταύτην ἐπαγγελλόμενος, ὃς εἴη ἂν κατά ἀκρότητα ψυχῆς ἀπηκριβωμένος· «φιλόσοφος, δὲ ὁ σου φίαν ἀσπαζόμενος. Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωυσῆν, ἐνώπιος ενωπίῳ, ὡς εἴτις λαλήσαι πρὸς τὸν ἑαυτοῦ φίλον. πορεύθητι πρὸς τὴν μέλισσαν, καὶ μάθε ὡς ἐργάτις ἐστί, STROMATUM. LIB. 1V. A sunt homine sapientiores ? . Minuisti eum (item B " C quit) paulo minus ab angelis a. » De Domino enim non accipiunt hanc scripturam, quau- quam ille quoque carnem ferebat; sed de quo- vis homine perfecto et gnostico, qui et tempore ☑ et indumento minor factus est angelis. Sapien- tiam ergo nihil aliud dico quam scientiam, quoniam vita non differt a vita. Naturæ enim mortali, hoc est, homini, cum eo, quod dignum habitum est im- mortalitate, commune est vivere, secundum babi- tum contemplationis et continentiæ, cum sit alte- rum præstantius. Quo respectu mihi quidem certe videtur Pythagoras solum Deum sapientem ess dicere (nam Apostolus quoque scribit in Epistola ad Romanos : « Ad obedientiam fidei in cunctis gentibus, cogniti soli sapienti Deo per Jesum Chri- stum b), » propter eam autem, quæ illi cum Deo intercedebat, amicitiam, vocabat se philosophum. • Loquebatur, itaque • Deus cum Moyse, in- quit, cut amicus cum amico c. › Itaque verum . quod Deo est manifestum, generat veritatem ; gno- sticus autem amat veritatem. «Vade, inquit, cad formicam, piger, et apis eficere discipulus 4, . ait Salomon. Si enim uniuscujusque propriæ nature unum est munus, et bovis similiter, et equi, et ca- nis, quod am dicemus esse proprium munus ho- minis? Videtur equidem, ut opinor, esse similis centauro, figmento Thessalico, compositus ex parte rationis participe et experte rationis, anima el cor- pure. Sed corpus quidem et circa terram operando P. ED. POTTER, 477-478 ED. PARIS. • Psal. VIII. 6. b Rom. xvi, 26, 27. c Exod. xxxını, a Prov. vi, 6, 8. • tempore, » quia mortalis et post angelos creatus ; quia carne vestitus. Nam corpus vocat. Simili sensu voce utitur Apo- stolus II Cer. v, 2, 3: diferre a scientia, cum scientiam creaturis, sapien- tiam soli Dẹo tribuat, explicari haud potest; ut nec ea, que sequuntur, si Herveli versionem sequamur. Proinde scribendum ouxouv, igitur, pro negativ. oŭx- et quæ sequuntur, hoc modo intelligenda sunt: • Proinde dicendum est, sapientiam a scientia dif- D ferre: quippe vita non differt a vita ; id enim est na- tura mortali, nempe homini, commune cum eo, qui immortalitate dignatus est, ut uterque vivat: cum interea habitu contemplationis et temperantiæ alter alteri præstet. Qua etiam ratione solum Deum sapientem inihi videtur dixisse Pythagoras, etc. › sitio vel participium aut simile quid. SYLBURG. goram solum Deum vocasse sapientem (quemad- modum etiam Apostolus), se autem propter illam, quæ sibi cum Deo intercedebat, amicitiam, philo- sophun, seu c amatorem sapientiæ, hoc est Dei. Quintilianus Institut. Orat. lib. xii, cap. 4: Nam et Pythagoras, non sapientem se, ut qui ante eum fuerunt, sed studiosum sapientiæ vocari voluit. › Clementis nostri sententiæ adhuc propria sunt, quæ refert Diogenes Laertius, pocemii ad Vitas 11. philosophorum, seg. : «Ceterum philosophiam, primus Pythagoras appellavit, seque philosophum,, cum Si- cyone sermonem haberet cum Leonte Sicyoniorum tyranno, sive Phliasiorum, ut ait Heraclides Ponticus in libro quem inscripsit De femina [septem diebus] exanimi: Nullum eniin hominum, sed solum Deuni esse sapientem. Antea enim sapientia, dicta, que nunc philosophia; et qui hanc profitebatur, csa- piens, quicunque ad summam animi perspicacitatem pervenisset philosophus autem qui sapientiam amplecteretur. i cem interpungunt. A. SYLBURG. plum profert hominis qui cum Deo, ut de se referr solebat Pythagoras, familiariter et amicorum more congressus est. Sic enim dicitur Exod. xxxmi, : Conf. Numn. xit, 8: Deut. XXXIV, 10. etc. feruitur. (2) Τῷ χρόνῳ καὶ τῷ ἐνδύματι. Scilicet χρόνῳ, (5) Ούκουν ἄλ. Quomodo dicit, sapientiam non (4) Εξιν. Cum έξιν subaudienda videtur præpo- (5) Ἐπεὶ ... Ἰησοῦ Χριστοῦ. Sensus est, Pytha- (6) Γνωρισθέντες. Quedan Biblia post hanc το (7) Φησίν. Nempe S. Scriptura, e qua exem (8) Καὶ μελίττης γενοῦ μαθητής. Prov. vi, 8:"i (9) Θετταλικῷ π. Centauri Thessaliam i:.coluissa
τινὲς δὲ τῶν αἱρετικῶν τοῦ κυρίου παρακηκοότες ἀσεβῶς ἅμα καὶ δειλῶς φιλοζωοῦσι, μαρτυρίαν λέγοντες ἀληθῆ εἶναι τὴν τοῦ ὄντως ὄντος γνῶσιν θεοῦ, ὅπερ καὶ ἡμεῖς ὁμολογοῦμεν, φονέα δὲ εἶναι αὐτὸν ἑαυτοῦ καὶ αὐθέντην τὸν διὰ θανάτου ὁμολογήσαντα, καὶ ἄλλα τοιαῦτα δειλίας σοφίσματα εἰς μέσον κομίζοντες. πρὸς οὓς εἰρήσεται ὁπόταν καιρὸς ἀπαιτῇ· διαφέρονται γὰρ ἡμῖν περὶ ἀρχάς. ψέγομεν δὲ καὶ ἡμεῖς τοὺς ἐπιπηδήσαντας τῷ θανάτῳ· εἰσὶ γάρ τινες οὐχ ἡμέτεροι, μόνου τοῦ ὀνόματος κοινωνοί, οἳ δὴ αὑτοὺς παραδιδόναι σπεύδουσι τῇ πρὸς τὸν δημιουργὸν ἀπεχθείᾳ, οἱ ἄθλιοι θανατῶντες. τούτους ἐξάγειν ἑαυτοὺς ἀμαρτύρως λέγομεν, κἂν δημοσίᾳ κολάζωνται. οὐ γὰρ τὸν χαρακτῆρα σῴζουσι τοῦ μαρτυρίου τοῦ πιστοῦ, τὸν ὄντως θεὸν μὴ γνωρίσαντες, θανάτῳ δὲ ἑαυτοὺς ἐπιδιδόασι κενῷ, καθάπερ καὶ οἱ τῶν Ἰνδῶν γυμνοσοφισταὶ ματαίῳ πυρί. ἐπεὶ δ’ οἱ ψευδώνυμοι οὗτοι τὸ σῶμα διαβάλλουσι, μαθέτωσαν ὅτι καὶ ἡ τοῦ σώματος εὐαρμοστία συμβάλλεται τῇ διανοίᾳ πρὸς τὴν εὐφυί̈αν.
φησί, «βραχύ τι παρ' ἀγγέλους· οὐ γὰρ ἐπὶ τοῦ Κυ- ρίου ἐκδέχονται τὴν γραφήν, καίτοι κἀκεῖνος σάρκα ἔφερεν, ἐπὶ δὲ τοῦ τελείου καὶ γνωστικοῦ, τῷ χρόνῳ καὶ τῷ ἐνδύματι (2) ελαττουμένου παρὰ τοὺς ἀγγέ λους. Ούκουν ἄλλο (5) τι σοφίαν παρὰ τὴν ἐπιστή- μην λέγω· ἐπεὶ μὴ διαφέρει ζωή ζωῆς· κοινὸν γὰρ τῇ φύσει τῇ θνητῇ, τουτέστι τῷ ἀνθρώπῳ, πρὸς τὸ ἀθανασίας κατηξιωμένον, τὸ ζῆν, ἕξιν (4) θεωρίας τε καὶ ἐγκρατείας, θατέρου διαφέροντος· ᾗ μοι δοκεῖ καὶ Πυθαγόρας σοφὸν μὲν εἶναι τὸν Θεὸν λέγων μό- νον (ἐπεὶ (5) καὶ ὁ Ἀπόστολος ἐν τῇ πρὸς Ῥω μαίους Επιστολῇ γράφει· « Εἰς ὑπακοὴν πίστεως εἰς πάντα τὰ ἔθνη γνωρισθέντες (6) μόνῳ σοφῷ Θεῷ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ),, ἑαυτὸν δὲ, διὰ φιλίαν τὴν πρὸς τὸν Θεὸν, φιλόσοφον. «Διελέγετο γοῦν Μωϋσεῖ,ο φη- σὶν (7), «ὁ Θεὸς ὡς φίλος φίλῳ.» Τὸ μὲν οὖν ἀληθὲς τῷ Θεῷ σαφὲς αὐτίκα τὴν ἀλήθειαν γεννᾷ · ὁ γνωστικής δὲ ἀληθείας ἐρᾷ. «Ιθι, ο φησί, «πρὸς τὸν μύρμηκα, ὦ ὀκνηρέ, καὶ μελίττης γενοῦ μαθητής (8), » ὁ Σολο μὼν λέγει· εἰ γὰρ ἑκάστου τῆς οἰκείας φύσεως ἔργον ἕν, καὶ βοὸς ὁμοίως, καὶ ἵππου, καὶ κυνός, τι ἂν φήσαιμεν τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἔργον τὸ οἰκεῖον ; Ἔοι- κεν δ', οἶμαι, κενταύρῳ, Θετταλικῷ (9) πλάσματι, ἐκ λογικοῦ καὶ ἀλόγου συγκείμενος, ψυχῆς καὶ σώμα- τος. ᾿Αλλὰ τὸ μὲν σῶμα γῆν τε ἐργάζεται, καὶ σπεύ δει εἰς γῆν· τέταται δὲ ἡ ψυχὴ πρὸς τὸν Θεόν· ή γε διὰ φιλοσοφίας τῆς ἀληθοῦς παιδευομένη, πρὸς τοὺς ἄνω σπεύδει συγγενεῖς, ἀποστραφεῖσα τῶν τοῦ σώ ματος ἐπιθυμιῶν, πρός τε ταύταις πόνου τε καὶ φό- σου· καίτοι πρὸς ἀγαθοῦ καὶ τὴν ὑπομονὴν καὶ τὸν ο ἐνδύματι, ἔνδυμα ἐνδύσασθαι Ἐν τούτῳ στενάζομεν, τὸ οἰκητήριον ἡμῶν τὸ ἐξ οὐρανοῦ ἐπενδύσασθαι ἐπι- ποθοῦντες· εἴ γε καὶ ἐνδυσάμενοι, οὐ γυμνοὶ εύρε θησόμεθα. ουν : κατά, ἔχοντα, «Φιλοσοφίαν, δὲ πρῶτος ὠνό μασε Πυθαγόρας, καὶ ἑαυτὸν «φιλόσοφον, ἐν Σικυώνι διαλεγόμενος Λέοντι τῷ Σικυωνίων τυράννῳ, ἢ Φλια- σίων, καθά φησιν Ηρακλείδης ὁ Ποντικὸς ἐν τῇ Περι τῆς ἄπνου· Μηδένα γὰρ εἶναι σοφὸν ἄνθρωπον, ἀλλ' ἢ Θεόν. Θᾶττον δὲ ἐκαλεῖτο σοφία, ἡ νῦν «φιλοσοφία καὶ σοφὸς, ὁ ταύτην ἐπαγγελλόμενος, ὃς εἴη ἂν κατά ἀκρότητα ψυχῆς ἀπηκριβωμένος· «φιλόσοφος, δὲ ὁ σου φίαν ἀσπαζόμενος. Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωυσῆν, ἐνώπιος ενωπίῳ, ὡς εἴτις λαλήσαι πρὸς τὸν ἑαυτοῦ φίλον. πορεύθητι πρὸς τὴν μέλισσαν, καὶ μάθε ὡς ἐργάτις ἐστί, STROMATUM. LIB. 1V. A sunt homine sapientiores ? . Minuisti eum (item B " C quit) paulo minus ab angelis a. » De Domino enim non accipiunt hanc scripturam, quau- quam ille quoque carnem ferebat; sed de quo- vis homine perfecto et gnostico, qui et tempore ☑ et indumento minor factus est angelis. Sapien- tiam ergo nihil aliud dico quam scientiam, quoniam vita non differt a vita. Naturæ enim mortali, hoc est, homini, cum eo, quod dignum habitum est im- mortalitate, commune est vivere, secundum babi- tum contemplationis et continentiæ, cum sit alte- rum præstantius. Quo respectu mihi quidem certe videtur Pythagoras solum Deum sapientem ess dicere (nam Apostolus quoque scribit in Epistola ad Romanos : « Ad obedientiam fidei in cunctis gentibus, cogniti soli sapienti Deo per Jesum Chri- stum b), » propter eam autem, quæ illi cum Deo intercedebat, amicitiam, vocabat se philosophum. • Loquebatur, itaque • Deus cum Moyse, in- quit, cut amicus cum amico c. › Itaque verum . quod Deo est manifestum, generat veritatem ; gno- sticus autem amat veritatem. «Vade, inquit, cad formicam, piger, et apis eficere discipulus 4, . ait Salomon. Si enim uniuscujusque propriæ nature unum est munus, et bovis similiter, et equi, et ca- nis, quod am dicemus esse proprium munus ho- minis? Videtur equidem, ut opinor, esse similis centauro, figmento Thessalico, compositus ex parte rationis participe et experte rationis, anima el cor- pure. Sed corpus quidem et circa terram operando P. ED. POTTER, 477-478 ED. PARIS. • Psal. VIII. 6. b Rom. xvi, 26, 27. c Exod. xxxını, a Prov. vi, 6, 8. • tempore, » quia mortalis et post angelos creatus ; quia carne vestitus. Nam corpus vocat. Simili sensu voce utitur Apo- stolus II Cer. v, 2, 3: diferre a scientia, cum scientiam creaturis, sapien- tiam soli Dẹo tribuat, explicari haud potest; ut nec ea, que sequuntur, si Herveli versionem sequamur. Proinde scribendum ouxouv, igitur, pro negativ. oŭx- et quæ sequuntur, hoc modo intelligenda sunt: • Proinde dicendum est, sapientiam a scientia dif- D ferre: quippe vita non differt a vita ; id enim est na- tura mortali, nempe homini, commune cum eo, qui immortalitate dignatus est, ut uterque vivat: cum interea habitu contemplationis et temperantiæ alter alteri præstet. Qua etiam ratione solum Deum sapientem inihi videtur dixisse Pythagoras, etc. › sitio vel participium aut simile quid. SYLBURG. goram solum Deum vocasse sapientem (quemad- modum etiam Apostolus), se autem propter illam, quæ sibi cum Deo intercedebat, amicitiam, philo- sophun, seu c amatorem sapientiæ, hoc est Dei. Quintilianus Institut. Orat. lib. xii, cap. 4: Nam et Pythagoras, non sapientem se, ut qui ante eum fuerunt, sed studiosum sapientiæ vocari voluit. › Clementis nostri sententiæ adhuc propria sunt, quæ refert Diogenes Laertius, pocemii ad Vitas 11. philosophorum, seg. : «Ceterum philosophiam, primus Pythagoras appellavit, seque philosophum,, cum Si- cyone sermonem haberet cum Leonte Sicyoniorum tyranno, sive Phliasiorum, ut ait Heraclides Ponticus in libro quem inscripsit De femina [septem diebus] exanimi: Nullum eniin hominum, sed solum Deuni esse sapientem. Antea enim sapientia, dicta, que nunc philosophia; et qui hanc profitebatur, csa- piens, quicunque ad summam animi perspicacitatem pervenisset philosophus autem qui sapientiam amplecteretur. i cem interpungunt. A. SYLBURG. plum profert hominis qui cum Deo, ut de se referr solebat Pythagoras, familiariter et amicorum more congressus est. Sic enim dicitur Exod. xxxmi, : Conf. Numn. xit, 8: Deut. XXXIV, 10. etc. feruitur. (2) Τῷ χρόνῳ καὶ τῷ ἐνδύματι. Scilicet χρόνῳ, (5) Ούκουν ἄλ. Quomodo dicit, sapientiam non (4) Εξιν. Cum έξιν subaudienda videtur præpo- (5) Ἐπεὶ ... Ἰησοῦ Χριστοῦ. Sensus est, Pytha- (6) Γνωρισθέντες. Quedan Biblia post hanc το (7) Φησίν. Nempe S. Scriptura, e qua exem (8) Καὶ μελίττης γενοῦ μαθητής. Prov. vi, 8:"i (9) Θετταλικῷ π. Centauri Thessaliam i:.coluissa
δι’ ὃ ἐν τῷ τρίτῳ τῆς Πολιτείας ὁ Πλάτων εἶπεν, ὃν μάλιστα ἐπιβοῶνται μάρτυρα τὴν γένεσιν κακίζοντες, ἐπιμελεῖσθαι σώματος δεῖν ψυχῆς ἕνεκα ἁρμονίας, δι’ οὗ βιοῦν τε ἔστι καὶ ὀρθῶς βιοῦν καταγγέλλοντα τῆς ἀληθείας τὸ κήρυγμα· διὰ γὰρ τοῦ ζῆν καὶ τῆς ὑγείας ὁδεύοντες ἐκμανθάνομεν τὴν γνῶσιν. ᾧ δὲ οὐδὲ τὸ τυχὸν προσελθεῖν ἔστιν εἰς ὕψος ἄνευ τοῦ ἐν τοῖς ἀναγκαίοις εἶναι καὶ δι’ αὐτῶν πάντα ποιεῖν τὰ πρὸς τὴν γνῶσιν συντείνοντα, τὸ εὖ ζῆν τούτῳ πῶς οὐχ αἱρετέον; ἐν γοῦν τῷ ζῆν τὸ εὖ ζῆν κατορθοῦται, καὶ εἰς ἕξιν ἀιδιότητος παραπέμπεται ὁ διὰ σώματος μελετήσας εὐζωίαν. Θαυμάζειν δὲ ἄξιον καὶ τῶν Στωϊκῶν οἵτινές φασι μηδὲν τὴν ψυχὴν ὑπὸ τοῦ σώματος διατίθεσθαι μήτε πρὸς κακίαν ὑπὸ τῆς νόσου μήτε πρὸς ἀρετὴν ὑπὸ τῆς ὑγιείας· ἀλλ’ ἀμφότερα ταῦτα λέγουσιν ἀδιάφορα εἶναι.
φησί, «βραχύ τι παρ' ἀγγέλους· οὐ γὰρ ἐπὶ τοῦ Κυ- ρίου ἐκδέχονται τὴν γραφήν, καίτοι κἀκεῖνος σάρκα ἔφερεν, ἐπὶ δὲ τοῦ τελείου καὶ γνωστικοῦ, τῷ χρόνῳ καὶ τῷ ἐνδύματι (2) ελαττουμένου παρὰ τοὺς ἀγγέ λους. Ούκουν ἄλλο (5) τι σοφίαν παρὰ τὴν ἐπιστή- μην λέγω· ἐπεὶ μὴ διαφέρει ζωή ζωῆς· κοινὸν γὰρ τῇ φύσει τῇ θνητῇ, τουτέστι τῷ ἀνθρώπῳ, πρὸς τὸ ἀθανασίας κατηξιωμένον, τὸ ζῆν, ἕξιν (4) θεωρίας τε καὶ ἐγκρατείας, θατέρου διαφέροντος· ᾗ μοι δοκεῖ καὶ Πυθαγόρας σοφὸν μὲν εἶναι τὸν Θεὸν λέγων μό- νον (ἐπεὶ (5) καὶ ὁ Ἀπόστολος ἐν τῇ πρὸς Ῥω μαίους Επιστολῇ γράφει· « Εἰς ὑπακοὴν πίστεως εἰς πάντα τὰ ἔθνη γνωρισθέντες (6) μόνῳ σοφῷ Θεῷ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ),, ἑαυτὸν δὲ, διὰ φιλίαν τὴν πρὸς τὸν Θεὸν, φιλόσοφον. «Διελέγετο γοῦν Μωϋσεῖ,ο φη- σὶν (7), «ὁ Θεὸς ὡς φίλος φίλῳ.» Τὸ μὲν οὖν ἀληθὲς τῷ Θεῷ σαφὲς αὐτίκα τὴν ἀλήθειαν γεννᾷ · ὁ γνωστικής δὲ ἀληθείας ἐρᾷ. «Ιθι, ο φησί, «πρὸς τὸν μύρμηκα, ὦ ὀκνηρέ, καὶ μελίττης γενοῦ μαθητής (8), » ὁ Σολο μὼν λέγει· εἰ γὰρ ἑκάστου τῆς οἰκείας φύσεως ἔργον ἕν, καὶ βοὸς ὁμοίως, καὶ ἵππου, καὶ κυνός, τι ἂν φήσαιμεν τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἔργον τὸ οἰκεῖον ; Ἔοι- κεν δ', οἶμαι, κενταύρῳ, Θετταλικῷ (9) πλάσματι, ἐκ λογικοῦ καὶ ἀλόγου συγκείμενος, ψυχῆς καὶ σώμα- τος. ᾿Αλλὰ τὸ μὲν σῶμα γῆν τε ἐργάζεται, καὶ σπεύ δει εἰς γῆν· τέταται δὲ ἡ ψυχὴ πρὸς τὸν Θεόν· ή γε διὰ φιλοσοφίας τῆς ἀληθοῦς παιδευομένη, πρὸς τοὺς ἄνω σπεύδει συγγενεῖς, ἀποστραφεῖσα τῶν τοῦ σώ ματος ἐπιθυμιῶν, πρός τε ταύταις πόνου τε καὶ φό- σου· καίτοι πρὸς ἀγαθοῦ καὶ τὴν ὑπομονὴν καὶ τὸν ο ἐνδύματι, ἔνδυμα ἐνδύσασθαι Ἐν τούτῳ στενάζομεν, τὸ οἰκητήριον ἡμῶν τὸ ἐξ οὐρανοῦ ἐπενδύσασθαι ἐπι- ποθοῦντες· εἴ γε καὶ ἐνδυσάμενοι, οὐ γυμνοὶ εύρε θησόμεθα. ουν : κατά, ἔχοντα, «Φιλοσοφίαν, δὲ πρῶτος ὠνό μασε Πυθαγόρας, καὶ ἑαυτὸν «φιλόσοφον, ἐν Σικυώνι διαλεγόμενος Λέοντι τῷ Σικυωνίων τυράννῳ, ἢ Φλια- σίων, καθά φησιν Ηρακλείδης ὁ Ποντικὸς ἐν τῇ Περι τῆς ἄπνου· Μηδένα γὰρ εἶναι σοφὸν ἄνθρωπον, ἀλλ' ἢ Θεόν. Θᾶττον δὲ ἐκαλεῖτο σοφία, ἡ νῦν «φιλοσοφία καὶ σοφὸς, ὁ ταύτην ἐπαγγελλόμενος, ὃς εἴη ἂν κατά ἀκρότητα ψυχῆς ἀπηκριβωμένος· «φιλόσοφος, δὲ ὁ σου φίαν ἀσπαζόμενος. Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωυσῆν, ἐνώπιος ενωπίῳ, ὡς εἴτις λαλήσαι πρὸς τὸν ἑαυτοῦ φίλον. πορεύθητι πρὸς τὴν μέλισσαν, καὶ μάθε ὡς ἐργάτις ἐστί, STROMATUM. LIB. 1V. A sunt homine sapientiores ? . Minuisti eum (item B " C quit) paulo minus ab angelis a. » De Domino enim non accipiunt hanc scripturam, quau- quam ille quoque carnem ferebat; sed de quo- vis homine perfecto et gnostico, qui et tempore ☑ et indumento minor factus est angelis. Sapien- tiam ergo nihil aliud dico quam scientiam, quoniam vita non differt a vita. Naturæ enim mortali, hoc est, homini, cum eo, quod dignum habitum est im- mortalitate, commune est vivere, secundum babi- tum contemplationis et continentiæ, cum sit alte- rum præstantius. Quo respectu mihi quidem certe videtur Pythagoras solum Deum sapientem ess dicere (nam Apostolus quoque scribit in Epistola ad Romanos : « Ad obedientiam fidei in cunctis gentibus, cogniti soli sapienti Deo per Jesum Chri- stum b), » propter eam autem, quæ illi cum Deo intercedebat, amicitiam, vocabat se philosophum. • Loquebatur, itaque • Deus cum Moyse, in- quit, cut amicus cum amico c. › Itaque verum . quod Deo est manifestum, generat veritatem ; gno- sticus autem amat veritatem. «Vade, inquit, cad formicam, piger, et apis eficere discipulus 4, . ait Salomon. Si enim uniuscujusque propriæ nature unum est munus, et bovis similiter, et equi, et ca- nis, quod am dicemus esse proprium munus ho- minis? Videtur equidem, ut opinor, esse similis centauro, figmento Thessalico, compositus ex parte rationis participe et experte rationis, anima el cor- pure. Sed corpus quidem et circa terram operando P. ED. POTTER, 477-478 ED. PARIS. • Psal. VIII. 6. b Rom. xvi, 26, 27. c Exod. xxxını, a Prov. vi, 6, 8. • tempore, » quia mortalis et post angelos creatus ; quia carne vestitus. Nam corpus vocat. Simili sensu voce utitur Apo- stolus II Cer. v, 2, 3: diferre a scientia, cum scientiam creaturis, sapien- tiam soli Dẹo tribuat, explicari haud potest; ut nec ea, que sequuntur, si Herveli versionem sequamur. Proinde scribendum ouxouv, igitur, pro negativ. oŭx- et quæ sequuntur, hoc modo intelligenda sunt: • Proinde dicendum est, sapientiam a scientia dif- D ferre: quippe vita non differt a vita ; id enim est na- tura mortali, nempe homini, commune cum eo, qui immortalitate dignatus est, ut uterque vivat: cum interea habitu contemplationis et temperantiæ alter alteri præstet. Qua etiam ratione solum Deum sapientem inihi videtur dixisse Pythagoras, etc. › sitio vel participium aut simile quid. SYLBURG. goram solum Deum vocasse sapientem (quemad- modum etiam Apostolus), se autem propter illam, quæ sibi cum Deo intercedebat, amicitiam, philo- sophun, seu c amatorem sapientiæ, hoc est Dei. Quintilianus Institut. Orat. lib. xii, cap. 4: Nam et Pythagoras, non sapientem se, ut qui ante eum fuerunt, sed studiosum sapientiæ vocari voluit. › Clementis nostri sententiæ adhuc propria sunt, quæ refert Diogenes Laertius, pocemii ad Vitas 11. philosophorum, seg. : «Ceterum philosophiam, primus Pythagoras appellavit, seque philosophum,, cum Si- cyone sermonem haberet cum Leonte Sicyoniorum tyranno, sive Phliasiorum, ut ait Heraclides Ponticus in libro quem inscripsit De femina [septem diebus] exanimi: Nullum eniin hominum, sed solum Deuni esse sapientem. Antea enim sapientia, dicta, que nunc philosophia; et qui hanc profitebatur, csa- piens, quicunque ad summam animi perspicacitatem pervenisset philosophus autem qui sapientiam amplecteretur. i cem interpungunt. A. SYLBURG. plum profert hominis qui cum Deo, ut de se referr solebat Pythagoras, familiariter et amicorum more congressus est. Sic enim dicitur Exod. xxxmi, : Conf. Numn. xit, 8: Deut. XXXIV, 10. etc. feruitur. (2) Τῷ χρόνῳ καὶ τῷ ἐνδύματι. Scilicet χρόνῳ, (5) Ούκουν ἄλ. Quomodo dicit, sapientiam non (4) Εξιν. Cum έξιν subaudienda videtur præpo- (5) Ἐπεὶ ... Ἰησοῦ Χριστοῦ. Sensus est, Pytha- (6) Γνωρισθέντες. Quedan Biblia post hanc το (7) Φησίν. Nempe S. Scriptura, e qua exem (8) Καὶ μελίττης γενοῦ μαθητής. Prov. vi, 8:"i (9) Θετταλικῷ π. Centauri Thessaliam i:.coluissa
καίτοι καὶ Ἰὼβ ἐγκρατείας ὑπερβολῇ καὶ πίστεως ὑπεροχῇ πένης μὲν ἐκ πλουσίου, ἄτιμος δὲ ἐξ ἐνδόξου, αἰσχρὸς δὲ ἐκ καλοῦ καὶ νοσερὸς ἐξ ὑγιεινοῦ γενόμενος ἡμῖν γέ ἐστι παράδειγμα ἀγαθὸν ἀναγεγραμμένος, δυσωπῶν τὸν πειράσαντα, εὐλογῶν τὸν πλάσαντα, φέρων οὕτω τὰ δεύτερα ὡς καὶ τὰ πρότερα, διδάσκων εὖ μάλα τοῖς περιστατικοῖς ἅπασιν οἷόν τε εἶναι καλῶς χρῆσθαι τὸν γνωστικόν. καὶ ὅτι γε εἰκόνες τὰ παλαιὰ κατορθώματα εἰς τὰ ἡμεδαπὰ ἐπανορθώματα ἔκκεινται, ἐμφαίνων ὁ ἀπόστολος «ὥστε τοὺς δεσμούς μου» φησὶ «φανεροὺς ἐν Χριστῷ γενέσθαι ἐν ὅλῳ τῷ πραιτωρίῳ καὶ τοῖς λοιποῖς πᾶσι, καὶ τοὺς πλείονας τῶν ἀδελφῶν ἐν κυρίῳ πεποιθότας τοῖς δεσμοῖς μου περισσοτέρως τολμᾶν ἀφόβως τὸν λόγον τοῦ θεοῦ λαλεῖν», ἐπεὶ καὶ τὰ μαρτύρια ἐπιστροφῆς ἐστι παραδείγματα ἐνδόξως ἡγιασμένα. «ὅσα γὰρ ἐγράφη,» λέγει, «εἰς τὴν ἡμετέραν διδασκαλίαν ἐγράφη, ἵνα διὰ τῆς ὑπομονῆς καὶ τῆς παρακλήσεως τῶν γραφῶν τὴν ἐλπίδα ἔχωμεν τῆς παρακλήσεως.» Ἔοικε δέ πως παρούσης ἀλγηδόνος ἡ ψυχὴ νεύειν ἀπ’ αὐτῆς καὶ τίμιον ἡγεῖσθαι τὴν ἀπαλλαγὴν τῆς παρούσης ὀδύνης.
φησί, «βραχύ τι παρ' ἀγγέλους· οὐ γὰρ ἐπὶ τοῦ Κυ- ρίου ἐκδέχονται τὴν γραφήν, καίτοι κἀκεῖνος σάρκα ἔφερεν, ἐπὶ δὲ τοῦ τελείου καὶ γνωστικοῦ, τῷ χρόνῳ καὶ τῷ ἐνδύματι (2) ελαττουμένου παρὰ τοὺς ἀγγέ λους. Ούκουν ἄλλο (5) τι σοφίαν παρὰ τὴν ἐπιστή- μην λέγω· ἐπεὶ μὴ διαφέρει ζωή ζωῆς· κοινὸν γὰρ τῇ φύσει τῇ θνητῇ, τουτέστι τῷ ἀνθρώπῳ, πρὸς τὸ ἀθανασίας κατηξιωμένον, τὸ ζῆν, ἕξιν (4) θεωρίας τε καὶ ἐγκρατείας, θατέρου διαφέροντος· ᾗ μοι δοκεῖ καὶ Πυθαγόρας σοφὸν μὲν εἶναι τὸν Θεὸν λέγων μό- νον (ἐπεὶ (5) καὶ ὁ Ἀπόστολος ἐν τῇ πρὸς Ῥω μαίους Επιστολῇ γράφει· « Εἰς ὑπακοὴν πίστεως εἰς πάντα τὰ ἔθνη γνωρισθέντες (6) μόνῳ σοφῷ Θεῷ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ),, ἑαυτὸν δὲ, διὰ φιλίαν τὴν πρὸς τὸν Θεὸν, φιλόσοφον. «Διελέγετο γοῦν Μωϋσεῖ,ο φη- σὶν (7), «ὁ Θεὸς ὡς φίλος φίλῳ.» Τὸ μὲν οὖν ἀληθὲς τῷ Θεῷ σαφὲς αὐτίκα τὴν ἀλήθειαν γεννᾷ · ὁ γνωστικής δὲ ἀληθείας ἐρᾷ. «Ιθι, ο φησί, «πρὸς τὸν μύρμηκα, ὦ ὀκνηρέ, καὶ μελίττης γενοῦ μαθητής (8), » ὁ Σολο μὼν λέγει· εἰ γὰρ ἑκάστου τῆς οἰκείας φύσεως ἔργον ἕν, καὶ βοὸς ὁμοίως, καὶ ἵππου, καὶ κυνός, τι ἂν φήσαιμεν τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἔργον τὸ οἰκεῖον ; Ἔοι- κεν δ', οἶμαι, κενταύρῳ, Θετταλικῷ (9) πλάσματι, ἐκ λογικοῦ καὶ ἀλόγου συγκείμενος, ψυχῆς καὶ σώμα- τος. ᾿Αλλὰ τὸ μὲν σῶμα γῆν τε ἐργάζεται, καὶ σπεύ δει εἰς γῆν· τέταται δὲ ἡ ψυχὴ πρὸς τὸν Θεόν· ή γε διὰ φιλοσοφίας τῆς ἀληθοῦς παιδευομένη, πρὸς τοὺς ἄνω σπεύδει συγγενεῖς, ἀποστραφεῖσα τῶν τοῦ σώ ματος ἐπιθυμιῶν, πρός τε ταύταις πόνου τε καὶ φό- σου· καίτοι πρὸς ἀγαθοῦ καὶ τὴν ὑπομονὴν καὶ τὸν ο ἐνδύματι, ἔνδυμα ἐνδύσασθαι Ἐν τούτῳ στενάζομεν, τὸ οἰκητήριον ἡμῶν τὸ ἐξ οὐρανοῦ ἐπενδύσασθαι ἐπι- ποθοῦντες· εἴ γε καὶ ἐνδυσάμενοι, οὐ γυμνοὶ εύρε θησόμεθα. ουν : κατά, ἔχοντα, «Φιλοσοφίαν, δὲ πρῶτος ὠνό μασε Πυθαγόρας, καὶ ἑαυτὸν «φιλόσοφον, ἐν Σικυώνι διαλεγόμενος Λέοντι τῷ Σικυωνίων τυράννῳ, ἢ Φλια- σίων, καθά φησιν Ηρακλείδης ὁ Ποντικὸς ἐν τῇ Περι τῆς ἄπνου· Μηδένα γὰρ εἶναι σοφὸν ἄνθρωπον, ἀλλ' ἢ Θεόν. Θᾶττον δὲ ἐκαλεῖτο σοφία, ἡ νῦν «φιλοσοφία καὶ σοφὸς, ὁ ταύτην ἐπαγγελλόμενος, ὃς εἴη ἂν κατά ἀκρότητα ψυχῆς ἀπηκριβωμένος· «φιλόσοφος, δὲ ὁ σου φίαν ἀσπαζόμενος. Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωυσῆν, ἐνώπιος ενωπίῳ, ὡς εἴτις λαλήσαι πρὸς τὸν ἑαυτοῦ φίλον. πορεύθητι πρὸς τὴν μέλισσαν, καὶ μάθε ὡς ἐργάτις ἐστί, STROMATUM. LIB. 1V. A sunt homine sapientiores ? . Minuisti eum (item B " C quit) paulo minus ab angelis a. » De Domino enim non accipiunt hanc scripturam, quau- quam ille quoque carnem ferebat; sed de quo- vis homine perfecto et gnostico, qui et tempore ☑ et indumento minor factus est angelis. Sapien- tiam ergo nihil aliud dico quam scientiam, quoniam vita non differt a vita. Naturæ enim mortali, hoc est, homini, cum eo, quod dignum habitum est im- mortalitate, commune est vivere, secundum babi- tum contemplationis et continentiæ, cum sit alte- rum præstantius. Quo respectu mihi quidem certe videtur Pythagoras solum Deum sapientem ess dicere (nam Apostolus quoque scribit in Epistola ad Romanos : « Ad obedientiam fidei in cunctis gentibus, cogniti soli sapienti Deo per Jesum Chri- stum b), » propter eam autem, quæ illi cum Deo intercedebat, amicitiam, vocabat se philosophum. • Loquebatur, itaque • Deus cum Moyse, in- quit, cut amicus cum amico c. › Itaque verum . quod Deo est manifestum, generat veritatem ; gno- sticus autem amat veritatem. «Vade, inquit, cad formicam, piger, et apis eficere discipulus 4, . ait Salomon. Si enim uniuscujusque propriæ nature unum est munus, et bovis similiter, et equi, et ca- nis, quod am dicemus esse proprium munus ho- minis? Videtur equidem, ut opinor, esse similis centauro, figmento Thessalico, compositus ex parte rationis participe et experte rationis, anima el cor- pure. Sed corpus quidem et circa terram operando P. ED. POTTER, 477-478 ED. PARIS. • Psal. VIII. 6. b Rom. xvi, 26, 27. c Exod. xxxını, a Prov. vi, 6, 8. • tempore, » quia mortalis et post angelos creatus ; quia carne vestitus. Nam corpus vocat. Simili sensu voce utitur Apo- stolus II Cer. v, 2, 3: diferre a scientia, cum scientiam creaturis, sapien- tiam soli Dẹo tribuat, explicari haud potest; ut nec ea, que sequuntur, si Herveli versionem sequamur. Proinde scribendum ouxouv, igitur, pro negativ. oŭx- et quæ sequuntur, hoc modo intelligenda sunt: • Proinde dicendum est, sapientiam a scientia dif- D ferre: quippe vita non differt a vita ; id enim est na- tura mortali, nempe homini, commune cum eo, qui immortalitate dignatus est, ut uterque vivat: cum interea habitu contemplationis et temperantiæ alter alteri præstet. Qua etiam ratione solum Deum sapientem inihi videtur dixisse Pythagoras, etc. › sitio vel participium aut simile quid. SYLBURG. goram solum Deum vocasse sapientem (quemad- modum etiam Apostolus), se autem propter illam, quæ sibi cum Deo intercedebat, amicitiam, philo- sophun, seu c amatorem sapientiæ, hoc est Dei. Quintilianus Institut. Orat. lib. xii, cap. 4: Nam et Pythagoras, non sapientem se, ut qui ante eum fuerunt, sed studiosum sapientiæ vocari voluit. › Clementis nostri sententiæ adhuc propria sunt, quæ refert Diogenes Laertius, pocemii ad Vitas 11. philosophorum, seg. : «Ceterum philosophiam, primus Pythagoras appellavit, seque philosophum,, cum Si- cyone sermonem haberet cum Leonte Sicyoniorum tyranno, sive Phliasiorum, ut ait Heraclides Ponticus in libro quem inscripsit De femina [septem diebus] exanimi: Nullum eniin hominum, sed solum Deuni esse sapientem. Antea enim sapientia, dicta, que nunc philosophia; et qui hanc profitebatur, csa- piens, quicunque ad summam animi perspicacitatem pervenisset philosophus autem qui sapientiam amplecteretur. i cem interpungunt. A. SYLBURG. plum profert hominis qui cum Deo, ut de se referr solebat Pythagoras, familiariter et amicorum more congressus est. Sic enim dicitur Exod. xxxmi, : Conf. Numn. xit, 8: Deut. XXXIV, 10. etc. feruitur. (2) Τῷ χρόνῳ καὶ τῷ ἐνδύματι. Scilicet χρόνῳ, (5) Ούκουν ἄλ. Quomodo dicit, sapientiam non (4) Εξιν. Cum έξιν subaudienda videtur præpo- (5) Ἐπεὶ ... Ἰησοῦ Χριστοῦ. Sensus est, Pytha- (6) Γνωρισθέντες. Quedan Biblia post hanc το (7) Φησίν. Nempe S. Scriptura, e qua exem (8) Καὶ μελίττης γενοῦ μαθητής. Prov. vi, 8:"i (9) Θετταλικῷ π. Centauri Thessaliam i:.coluissa
PG 8:1223ἀμέλει κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ καὶ μαθημάτων ῥᾳθυμεῖ, ὁπηνίκα καὶ αἱ ἄλλαι ἀπημέληνται ἀρεταί. καὶ οὐ δήπου τὴν ἀρετὴν αὐτὴν πάσχειν φαμέν (οὐδὲ γὰρ νοσεῖ ἡ ἀρετή), ὁ δὲ ἀμφοῖν μετεσχηκώς, ἀρετῆς καὶ νόσου, ὑπὸ τοῦ κατεπείγοντος θλίβεται· κἂν μὴ καταμεγαλοφρονῶν τύχῃ, ὁ μηδέπω τὴν ἕξιν τῆς ἐγκρατείας περιποιησάμενος ἐξίσταται, ἴσον τε εὑρίσκεται τῷ φεύγειν τὸ μὴ ὑπομεῖναι. ὁ δὲ αὐτὸς λόγος καὶ περὶ πενίας, ἐπεὶ καὶ αὕτη τῶν ἀναγκαίων, τῆς θεωρίας λέγω καὶ τῆς καθαρᾶς ἀναμαρτησίας, ἀπασχολεῖν βιάζεται τὴν ψυχήν, περὶ τοὺς πορισμοὺς διατρίβειν ἀναγκάζουσα τὸν μὴ ὅλον ἑαυτὸν δι’ ἀγάπης ἀνατεθεικότα τῷ θεῷ, ὥσπερ ἔμπαλιν ἥ τε ὑγίεια καὶ ἡ τῶν ἐπιτηδείων ἀφθονία ἐλευθέραν καὶ ἀνεμπόδιστον φυλάσσει τὴν ψυχὴν τὴν εὖ χρῆσθαι τοῖς παροῦσι γινώσκουσαν· «θλῖψιν», γάρ φησιν ὁ ἀπόστολος, «τῇ σαρκὶ ἕξουσιν οἱ τοιοῦτοι, ἐγὼ δὲ ὑμῶν φείδομαι. θέλω γὰρ ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπάρεδρον τῷ κυρίῳ ἀπερισπάστως.» τούτων οὖν ἀνθεκτέον οὐ δι’ αὐτά, ἀλλὰ διὰ τὸ σῶμα, ἡ δὲ τοῦ σώματος ἐπιμέλεια διὰ τὴν ψυχὴν γίνεται, ἐφ’ ἣν ἡ ἀναφορά.
ἁμαρτίας, ο ὡς οἱ κατατρέχοντες τοῦ νόμου φασί, καὶ ι ἄχρι νόμου ἁμαρτία ἦν ἐν κόσμῳ· » ἀλλὰ • χωρίς νόμου ἁμαρτία νεκρά, ο ἀντᾄδομεν (10) αὐτοῖς· ὅταν γὰρ ἀφέλῃς τὸ αἴτιον τοῦ φόβου την ἁμαρτίαν, ἀφεῖλες τὸν φόβον· πολὺ δὲ ἔτι (11) πάλι σιν, ὅταν ἀπῇ τὸ πεφυκὸς ἐπιθυμεῖν. « Δικαίῳ γὰρ οὐ κεῖται νόμος, ο ἡ Γραφή φησιν. Καλῶς οὖν Ηρά κλειτος, « Δίκης ὄνομα, φησίν, οὐκ ἂν ᾔδεσαν (12). εἰ ταῦτα μὴ ἦν, Σωκράτης δε, «νόμον ἕνεκα άγι θῶν οὐκ ἂν γενέσθαι.ν ᾿Αλλ᾽ οὐδὲ τοῦτο ἔγνωσαν ε κατήγοροι, ὡς ὁ Ἀπόστολός φησιν, ὅτι, ε Ὁ ἀγαπῶν (13) τὸν πλησίον, κακὸν οὐκ ἐργάζεται· · τὸ γὰρ, « Ο φονεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐ κλέψεις, καὶ εἴ τις ἑτέρα ἐντολὴ, ἐν τούτῳ μόνῳ ἀνακεφαλαιοῦται τῷ λέ γῳ, τῷ, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν. Ταύτῃ που, « ᾿Αγαπήσεις Κύριον τὸν Θεόν σου, ε σὶν, ἐξ ὅλης καρδίας (14) σου· καὶ ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν. » Εἰ δὴ ι ὁ τὸν πλησίον ἀγαπῶν κακὸν οὐκ ἐργάζεται, » καὶ ο πᾶσα ἐντολὴ ἐν τούτῳ ἀνακεφαλαιοῦται, τῷ, ἀγαπᾶν τὸν πληρ σίον, » αἱ τὸν φόβον ἐπαρτῶσαι ἐντολαὶ ἀγάπην, οὐ μίσος κατασκευάζουσι· οὔκουν πάθος του (15) φόβου γεν νητικὸς ὁ νόμος. «Ὥστε ὁ νόμος ἅγιος» καὶ τῷ ὄντι • πνευματικός ἐστι, » κατὰ τὸν Ἀπόστολον. Δεῖ δή, ὡς ἔοικε, τήν γε τοῦ σώματος φύσιν, καὶ τῆς ψυχῆς οὐσίαν πολυπραγμονήσαντας, τὸ ἑκατέρου τέλος και ταλαβέσθαι, καὶ μὴ τὸν θάνατον ἡγεῖσθαι κακόν. • Οτε γὰρ δοῦλοι ἦτε τῆς ἁμαρτίας, φησὶν ὁ Ἀπό στολος, « ἐλεύθεροι ἦτε τῇ δικαιοσύνῃ. Τίνα οὖν καρ- πὸν εἶχετε τότε, ἐφ' οἷς νῦν ἐπαισχύνεσθε; τὸ γὰρ τέ- λος ἐκείνων θάνατος· νῦν (16) δὲ, ἐλευθερωθέντες ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας, δουλωθέντες δὲ τῷ Θεῷ, ἔχετε τὸν καρπὸν ὑμῶν εἰς ἁγιασμὸν, τὸ δὲ τέλος ζωήν αἰώνιον· τὰ γὰρ ἐψώνια τῆς ἁμαρτίας, θάνατος· τὸ δὲ χάρισμα τοῦ Θεοῦ, ζωὴ αἰώνιος ἐν Χριστῷ Ἰη σοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν. » Κινδυνεύει τοίνυν δεδείχθαι θάνατος μὲν εἶναι ἡ ἐν σώματι κοινωνία τῆς ψυχῆς, ἁμαρτητικῆς οὔσης, ζωὴ δὲ ὁ χωρισμὸς τῆς ἁμαρ τίας. Πολλοὶ δὲ οἱ ἐν ποσὶ χάρακες καὶ τάφροι τῆς ἐπιθυμίας, τά τε ὀργῆς καὶ θυμοῦ βάραθρα, & δια πηδᾷν ἀνάγκη, καὶ πᾶσαν ἀποφεύγειν τὴν τῶν ἐπὶ βουλῶν ἀνασκευήν, τὸν μηκέτι ο δι' ἐσόπτρου (17) φόβον ἐδείξαμεν. Εἰ γὰρ ο διὰ νόμου ἐπίγνωσις τὴν γνῶσιν τοῦ Θεοῦ κατοψόμενον· Ρ. πρὸς δ' ἔτι. ἕτερον, νόμον πεπλήρωκε. Ἡ ἀγάπη τῷ πλη στον κακὸν οὐκ ἐργάζεται. Οὐ μοιχεύσεις, οὐ φονεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδομαρτυρήσεις, οὐκ ἐπι θυμήσεις, καὶ εἴ τις ἑτέρα ἐντολὴ, ἐν τούτῳ τῷ λόγῳ ἀνακεφαλαιοῦται, ἐν τῷ, Ἀγαπήσεις τον πλησίον σου ὡς ἑαυτόν. θοὺς τοῦ φόβου γεννητικός πάθος τοῦ φόβου γεννητικόν. πομεν γὰρ ἄρτι δι' ἐσόπτρου ἐν αἰνίγματι, τότε δ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. CLEMENTIS ALEXANDRINI B versatur, et tendit ad terram; anima autem ad A Deum extollitur; quæ quidem per veram erudita philosophiam, contendit ad suos, qui supra sunt, cognatos, liberata corporis cupiditatibus, et præter- ea labore et metu ; quanquam ad bonum pertinere et tolerantiam et metum ostendimus. Si enim ‹ per legem est agnitio peccati a,, ut dicunt qui legem insectantur, et ‹ usque ad legem peccatum fuit in mundo b: , sed • sine lege mortuum est pecca - tum c, a nos eis contra occinamus. Si enim limo- ris causam peccatum abstuleris, abstulisti etiam timorem; multo autem magis supplicium, cum id abfuerit, a quo oriri solet concupiscentia. ‹ Justo enim, Scriptura & inquit, e lex non est posi- ta d., Pulchre ergo Heraclitus: ‹ Justitiæ, in- quit, nomen non novissent, si hæc non essent. Socrates autem dicit: Legem non fuisse factam propter bonos. Sed neque hoc cognoverunt accu- satores, quod dicit Apostolus, quod «Qui propinquum suum diligit, malum non operatur. › Illud enim : • Non occides, non mochaberis, non furtum facies; et si quod sit aliud præceptum, in hoc solo ser- mone in unam veluti summam redigitur. Diliges proximum tuum sicut teipsum . Hac utique ra- tione, c Diliges, inquit, Dominum Deum tuum ex toto corde tuo, et diliges proximum tuum sicut teipsum. » Quod si qui e proximum diligit, malum non agit: et omne præceptum in hoc veluti in com- pendium redigitur, nempe c in diligendo proxi- mum f, » præcepta, quæ metum injiciunt, dilectio- nem pariunt, non odium : vitium ergo non est lex, eo quod timorem procreet. «Quare lex est san- cta, › et revera ‹ spiritalis 6, › ex sententia Apo- stoli. Oportet autem, ut est consentaneum, cum et corporis naturam, et animæ essentiam diligenter inquisierimus, utriusque finem deprehendere, uec mortem malum esse putare. Quando enim servi eratis peccati, inquit Apostolus, • liberi fuistis justitiæ. Quem ergo fructum tunc habuistis ex iis, propter quæ nunc erubescitis? finis enim illorum est mors. Nunc autem liberati a peccato, Deo au- teni servi effecti, habetis fructum vestrum in san- ctificationem ; finem autem, vitam æteruam. Sti- pendium enim peccati mors est; gratia autem Dei, D vita æterna in Christo Jesu Domino nostro b. › Res itaque eo videtur esse deducta, ut ostensum sit. mortem quidem esse eam animæ cum corpore 'conjunctionem, quæ est dedita peccato; vitam autem a peccato separationem. Multi auteni nos impediunt valli et fossæ cupiditatis, iræque et excandescentiæ C * ED. POTTER, 478-479 ED. PARIS. & Rom. 111, 20. b Rom. v, Tim. ;, 9. e Rom. xi, 8, 10, 9. f Luc. x, 27. Matth. xxi, 37, 39. à Rom. vi, 20, 21, 22, 23. gendum SYLB. V. 10. V. 9. Rom. vu, 12, 14. legamus, aut SiLs. 13. - Rom. τη, 6. [ (10) Αντάδομεν. A. mavult ἀντάδωμεν. SYLBURG. (11) Πολὺ δὲ ἔτι. Subaudiendum μᾶλλον, aut le- (12) "Ηδεσαν, Η. ἔδεισαν, metuerent. SYLB. (15) Ὁ ἀγαπ. Rom. xiii, 8: Ὁ γὰρ ἀγαπῶν τὸν (14) "Ολης καρ. Ολης της καρ. Evangel. (15) Πάθος. Hoc supervacuum est, nisi aut πά (16) Νῦν. Νυνί, Rom. (17) Δι' ἐσόπτρου. Respicit 1 Cor. xtu, 12 : Βλέ
ἐν ταύτῃ γὰρ μαθεῖν ἀνάγκη τὸν γνωστικῶς πολιτευόμενον τὰ προσήκοντα, ἐπεὶ τό γε μὴ εἶναι τὴν ἡδονὴν ἀγαθὸν ὡμολόγηται ἐκ τοῦ κακὰς εἶναί τινας ἡδονάς. [τούτῳ τῷ λόγῳ ἀναφαίνεται τὸ ἀγαθὸν κακὸν καὶ τὸ κακὸν ἀγαθόν.] ἔπειτα δὲ εἴ τινας μὲν αἱρούμεθα τῶν ἡδονῶν, τινὰς δὲ φεύγομεν, οὐ πᾶσα ἡδονὴ ἀγαθόν. ὁμοίως δὲ καὶ ἐπὶ τῶν ἀλγηδόνων ὁ αὐτὸς λόγος, ὧν τὰς μὲν ὑπομένομεν, τὰς δὲ φεύγομεν, ἡ δὲ αἵρεσις καὶ φυγὴ κατ’ ἐπιστήμην γίνεται· ὥστε τὴν ἐπιστήμην εἶναι τὸ ἀγαθόν, οὐ τὴν ἡδονήν, δι’ ἣν ἔστιν ὅτε καὶ τὴν ποιὰν ἡδονὴν αἱρησόμεθα. αὐτίκα ὁ μάρτυς ἡδονὴν τὴν δι’ ἐλπίδος διὰ τῆς παρούσης ἀλγηδόνος αἱρεῖται. εἰ δὲ κατὰ μὲν δίψαν ἡ ἀλγηδὼν νοεῖται, κατὰ τὴν πόσιν δὲ ἡ ἡδονή, ποιητικὴ τῆς ἡδονῆς ἡ ἀλγηδὼν ἡ προϋπάρξασα γίνεται· ἀγαθοῦ δὲ ποιητικὸν τὸ κακὸν οὐκ ἂν γένοιτο, οὐθέτερον οὖν κακόν. ὁ μὲν οὖν Σιμωνίδης, καθάπερ καὶ Ἀριστοτέλης, ὑγιαίνειν μὲν ἄριστον ἀνδρί, γράφει, δεύτερον δὲ φυὰν καλὸν γενέσθαι, τρίτον δὲ πλουτεῖν ἀδόλως. καὶ ὁ Μεγαρεὺς Θέογνις· χρὴ πενίην φεύγοντα καὶ εἰς βαθυκήτεα πόντον ῥιπτεῖν καὶ πετρέων, Κύρνε, κατ’ ἠλιβάτων.
ἁμαρτίας, ο ὡς οἱ κατατρέχοντες τοῦ νόμου φασί, καὶ ι ἄχρι νόμου ἁμαρτία ἦν ἐν κόσμῳ· » ἀλλὰ • χωρίς νόμου ἁμαρτία νεκρά, ο ἀντᾄδομεν (10) αὐτοῖς· ὅταν γὰρ ἀφέλῃς τὸ αἴτιον τοῦ φόβου την ἁμαρτίαν, ἀφεῖλες τὸν φόβον· πολὺ δὲ ἔτι (11) πάλι σιν, ὅταν ἀπῇ τὸ πεφυκὸς ἐπιθυμεῖν. « Δικαίῳ γὰρ οὐ κεῖται νόμος, ο ἡ Γραφή φησιν. Καλῶς οὖν Ηρά κλειτος, « Δίκης ὄνομα, φησίν, οὐκ ἂν ᾔδεσαν (12). εἰ ταῦτα μὴ ἦν, Σωκράτης δε, «νόμον ἕνεκα άγι θῶν οὐκ ἂν γενέσθαι.ν ᾿Αλλ᾽ οὐδὲ τοῦτο ἔγνωσαν ε κατήγοροι, ὡς ὁ Ἀπόστολός φησιν, ὅτι, ε Ὁ ἀγαπῶν (13) τὸν πλησίον, κακὸν οὐκ ἐργάζεται· · τὸ γὰρ, « Ο φονεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐ κλέψεις, καὶ εἴ τις ἑτέρα ἐντολὴ, ἐν τούτῳ μόνῳ ἀνακεφαλαιοῦται τῷ λέ γῳ, τῷ, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν. Ταύτῃ που, « ᾿Αγαπήσεις Κύριον τὸν Θεόν σου, ε σὶν, ἐξ ὅλης καρδίας (14) σου· καὶ ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν. » Εἰ δὴ ι ὁ τὸν πλησίον ἀγαπῶν κακὸν οὐκ ἐργάζεται, » καὶ ο πᾶσα ἐντολὴ ἐν τούτῳ ἀνακεφαλαιοῦται, τῷ, ἀγαπᾶν τὸν πληρ σίον, » αἱ τὸν φόβον ἐπαρτῶσαι ἐντολαὶ ἀγάπην, οὐ μίσος κατασκευάζουσι· οὔκουν πάθος του (15) φόβου γεν νητικὸς ὁ νόμος. «Ὥστε ὁ νόμος ἅγιος» καὶ τῷ ὄντι • πνευματικός ἐστι, » κατὰ τὸν Ἀπόστολον. Δεῖ δή, ὡς ἔοικε, τήν γε τοῦ σώματος φύσιν, καὶ τῆς ψυχῆς οὐσίαν πολυπραγμονήσαντας, τὸ ἑκατέρου τέλος και ταλαβέσθαι, καὶ μὴ τὸν θάνατον ἡγεῖσθαι κακόν. • Οτε γὰρ δοῦλοι ἦτε τῆς ἁμαρτίας, φησὶν ὁ Ἀπό στολος, « ἐλεύθεροι ἦτε τῇ δικαιοσύνῃ. Τίνα οὖν καρ- πὸν εἶχετε τότε, ἐφ' οἷς νῦν ἐπαισχύνεσθε; τὸ γὰρ τέ- λος ἐκείνων θάνατος· νῦν (16) δὲ, ἐλευθερωθέντες ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας, δουλωθέντες δὲ τῷ Θεῷ, ἔχετε τὸν καρπὸν ὑμῶν εἰς ἁγιασμὸν, τὸ δὲ τέλος ζωήν αἰώνιον· τὰ γὰρ ἐψώνια τῆς ἁμαρτίας, θάνατος· τὸ δὲ χάρισμα τοῦ Θεοῦ, ζωὴ αἰώνιος ἐν Χριστῷ Ἰη σοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν. » Κινδυνεύει τοίνυν δεδείχθαι θάνατος μὲν εἶναι ἡ ἐν σώματι κοινωνία τῆς ψυχῆς, ἁμαρτητικῆς οὔσης, ζωὴ δὲ ὁ χωρισμὸς τῆς ἁμαρ τίας. Πολλοὶ δὲ οἱ ἐν ποσὶ χάρακες καὶ τάφροι τῆς ἐπιθυμίας, τά τε ὀργῆς καὶ θυμοῦ βάραθρα, & δια πηδᾷν ἀνάγκη, καὶ πᾶσαν ἀποφεύγειν τὴν τῶν ἐπὶ βουλῶν ἀνασκευήν, τὸν μηκέτι ο δι' ἐσόπτρου (17) φόβον ἐδείξαμεν. Εἰ γὰρ ο διὰ νόμου ἐπίγνωσις τὴν γνῶσιν τοῦ Θεοῦ κατοψόμενον· Ρ. πρὸς δ' ἔτι. ἕτερον, νόμον πεπλήρωκε. Ἡ ἀγάπη τῷ πλη στον κακὸν οὐκ ἐργάζεται. Οὐ μοιχεύσεις, οὐ φονεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδομαρτυρήσεις, οὐκ ἐπι θυμήσεις, καὶ εἴ τις ἑτέρα ἐντολὴ, ἐν τούτῳ τῷ λόγῳ ἀνακεφαλαιοῦται, ἐν τῷ, Ἀγαπήσεις τον πλησίον σου ὡς ἑαυτόν. θοὺς τοῦ φόβου γεννητικός πάθος τοῦ φόβου γεννητικόν. πομεν γὰρ ἄρτι δι' ἐσόπτρου ἐν αἰνίγματι, τότε δ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. CLEMENTIS ALEXANDRINI B versatur, et tendit ad terram; anima autem ad A Deum extollitur; quæ quidem per veram erudita philosophiam, contendit ad suos, qui supra sunt, cognatos, liberata corporis cupiditatibus, et præter- ea labore et metu ; quanquam ad bonum pertinere et tolerantiam et metum ostendimus. Si enim ‹ per legem est agnitio peccati a,, ut dicunt qui legem insectantur, et ‹ usque ad legem peccatum fuit in mundo b: , sed • sine lege mortuum est pecca - tum c, a nos eis contra occinamus. Si enim limo- ris causam peccatum abstuleris, abstulisti etiam timorem; multo autem magis supplicium, cum id abfuerit, a quo oriri solet concupiscentia. ‹ Justo enim, Scriptura & inquit, e lex non est posi- ta d., Pulchre ergo Heraclitus: ‹ Justitiæ, in- quit, nomen non novissent, si hæc non essent. Socrates autem dicit: Legem non fuisse factam propter bonos. Sed neque hoc cognoverunt accu- satores, quod dicit Apostolus, quod «Qui propinquum suum diligit, malum non operatur. › Illud enim : • Non occides, non mochaberis, non furtum facies; et si quod sit aliud præceptum, in hoc solo ser- mone in unam veluti summam redigitur. Diliges proximum tuum sicut teipsum . Hac utique ra- tione, c Diliges, inquit, Dominum Deum tuum ex toto corde tuo, et diliges proximum tuum sicut teipsum. » Quod si qui e proximum diligit, malum non agit: et omne præceptum in hoc veluti in com- pendium redigitur, nempe c in diligendo proxi- mum f, » præcepta, quæ metum injiciunt, dilectio- nem pariunt, non odium : vitium ergo non est lex, eo quod timorem procreet. «Quare lex est san- cta, › et revera ‹ spiritalis 6, › ex sententia Apo- stoli. Oportet autem, ut est consentaneum, cum et corporis naturam, et animæ essentiam diligenter inquisierimus, utriusque finem deprehendere, uec mortem malum esse putare. Quando enim servi eratis peccati, inquit Apostolus, • liberi fuistis justitiæ. Quem ergo fructum tunc habuistis ex iis, propter quæ nunc erubescitis? finis enim illorum est mors. Nunc autem liberati a peccato, Deo au- teni servi effecti, habetis fructum vestrum in san- ctificationem ; finem autem, vitam æteruam. Sti- pendium enim peccati mors est; gratia autem Dei, D vita æterna in Christo Jesu Domino nostro b. › Res itaque eo videtur esse deducta, ut ostensum sit. mortem quidem esse eam animæ cum corpore 'conjunctionem, quæ est dedita peccato; vitam autem a peccato separationem. Multi auteni nos impediunt valli et fossæ cupiditatis, iræque et excandescentiæ C * ED. POTTER, 478-479 ED. PARIS. & Rom. 111, 20. b Rom. v, Tim. ;, 9. e Rom. xi, 8, 10, 9. f Luc. x, 27. Matth. xxi, 37, 39. à Rom. vi, 20, 21, 22, 23. gendum SYLB. V. 10. V. 9. Rom. vu, 12, 14. legamus, aut SiLs. 13. - Rom. τη, 6. [ (10) Αντάδομεν. A. mavult ἀντάδωμεν. SYLBURG. (11) Πολὺ δὲ ἔτι. Subaudiendum μᾶλλον, aut le- (12) "Ηδεσαν, Η. ἔδεισαν, metuerent. SYLB. (15) Ὁ ἀγαπ. Rom. xiii, 8: Ὁ γὰρ ἀγαπῶν τὸν (14) "Ολης καρ. Ολης της καρ. Evangel. (15) Πάθος. Hoc supervacuum est, nisi aut πά (16) Νῦν. Νυνί, Rom. (17) Δι' ἐσόπτρου. Respicit 1 Cor. xtu, 12 : Βλέ
PG 8:1225ἔμπαλιν δὲ Ἀντιφάνης ὁ κωμικὸς «ὁ πλοῦτος» φησί, «πλέον θάτερον· βλέποντας παραλαβὼν τυφλοὺς ποιεῖ.» αὐτίκα πρὸς τῶν ποιητῶν τυφλὸς ἐκ γενετῆς κηρύττεται· καί οἱ γείνατο κοῦρον, ὃς οὐκ ἠλέκτορα εἶδεν, φησὶν ὁ Χαλκιδεὺς Εὐφορίων. κακὸν οὖν ἦν τι παίδευμα εἰς εὐανδρίαν ὁ πλοῦτος ἀνθρώποισιν αἵ τ’ ἄγαν τρυφαί, ἐν τῷ Ἀλεξάνδρῳ ὁ Εὐριπίδης πεποίηκεν. εἴρηταί γε· ἡ πενία σοφίαν ἔλαχε διὰ τὸ συγγενές. ἁ φιλοχρηματία δὲ οὐ Σπάρταν μόνον, ἀλλὰ καὶ πᾶσαν πόλιν ἕλοι ἄν. οὔκουν μόνον [τοῦτο] νόμισμα λευκὸς ἄργυρος ἢ χρυσός ἐστιν, ἀλλὰ καὶ [ἡ] ἀρετὴ βροτοῖς, ὥς φησιν ὁ Σοφοκλῆς. Ὁ σωτὴρ ἡμῶν ὁ ἅγιος καὶ ἐπὶ τῶν πνευματικῶν καὶ ἐπὶ τῶν αἰσθητῶν τὴν πενίαν καὶ τὸν πλοῦτον καὶ τὰ τούτοις ὅμοια ἔταξεν· εἰπὼν γὰρ «μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἕνεκεν δικαιοσύνης» σαφῶς ἡμᾶς διδάσκει ἐν πάσῃ περιστάσει τὸν μάρτυρα ζητεῖν· ὃς ἐὰν πτωχὸς ᾖ διὰ δικαιοσύνην, μαρτυρεῖ δικαιοσύνην ἀγαθὸν εἶναι ἣν ἠγάπησεν, κἂν πεινῇ κἂν διψῇ διὰ δικαιοσύνην, μαρτυρεῖ δικαιοσύνην τὸ ἄριστον τυγχάνειν. ὁμοίως δὲ καὶ ὁ κλαίων καὶ ὁ πενθῶν διὰ δικαιοσύνην μαρτυρεῖ τῷ βελτίστῳ νόμῳ εἶναι καλῷ.
Ημισυ (18) γάρ τ' ἀρετῆς ἀποαίνυται ευρύοπα Α Ζεύς Ανέρος, εὖτ᾽ ἄν μιν κατὰ δούλιον ἦμαρ ἔλησι. • Δούλους (19) » δὲ τοὺς ὑπὸ ἁμαρτίαν » καὶ « ταῖς ἁμαρτίαις πεπραμένους, ο τοὺς φιληδόνους καὶ φιλοσωμάτους, οἶδεν ἡ Γραφή· καὶ θηρία μᾶλ λον ἢ ἀνθρώπους, τους παρομοιωθέντας τοῖς κτήνεσι (20), θηλυμανεῖς ἵππους, ἐπὶ τὰς τῶν πλη στον χρεμετίζοντας. — Ονος ὑβριστής » ὁ ἀκόλαστος· • λύκος ἄγριος, ο ὁ πλεονεκτικός (21),καὶ ο ὄφις ο ὁ ἀπατεών. Ο τοίνυν τοῦ σώματος ἀπὸ τῆς ψυχῆς χωρισμὸς, ὁ παρ' ὅλον τὸν βίον μελετώμενος, τῷ φι λοσόφῳ προθυμίαν (22) κατασκευάζει γνωστικήν, εὐκόλως δύνασθαι φέρειν τὸν τῆς φύσεως θάνατον, διάλυσιν ὄντα τῶν πρὸς τὸ σῶμα τῆς ψυχῆς δεσμῶν. • Ἐμοὶ γὰρ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ, ο λέγει· βιῶ δὲ ἤδη, ἐν σαρκὶ ὤν, ὡς ἐν οὐρανῷ που λιτευόμενος. » - Β • Οθεν εἰκότως καλούμενος ὁ γνωστικὸς ὑπακούει βαδίως, καὶ τῷ τὸ σωμάτιον (23) αιτοῦντι φέρων προσδίδωσι, καὶ τὰ πάθη προαποδυόμενος τοῦ σαρ- κίου ταῦτα, οὐχ ὑβρίζων τὸν πειράζοντα, παιδεύων δὲ, οἶμαι, καὶ ἐλέγχων, Ἐξ οἵης τιμῆς, καὶ οίον μήκεος όλβου, ὡς φησὶν Εμπεδοκλής, ὧδε λιπών (26) μετά θνη τῶν ἀναστρέφεται. Οὗτος ὡς ἀληθῶς μαρτυρεῖ (25), αὐτῷ (26) μὲν τὸ εἶναι πιστῷ γνησίῳ πρὸς τὸν Θεόν, τῷ πειράζοντι δὲ μάτην ἐζηλωκέναι τὸν δι' ἀγάπης Ρ. της, 14. © δούλους ἁμαρτίας, ὑπὸ ἁμαρτίαν, σαρκικὸν, πεπραμένον ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν, Ανθρω πος, ἐν τιμῇ ὤν, οὐ συνῆκε, παρασυνεβλήθη τοῖς κτή- νεσι τοῖς ἀγοήτοις, καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς. Ιπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν· ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα του πλησίον αὐτοῦ ἐχρεμέτιζον. ὄνῳ ἐρημίτῃ: χειν, 5, ὄνοις ἐν ἀγρῷ λύκος ἅρπαξ· Οἱ ἄρχοντες αὐτῆς ἐν μέσῳ αὐτῆς ὡς λύσ και ἁρπάζοντες ἁρπάγματα, τοῦ ἐκχέαι αἷμα, όπως πλεονεξία πλεονεκτῶσι. ὄφις ἐφ᾽ ὁδοῦ, ἐγκαθήμενος ἐπὶ τρίβου, κτικόν Μόνος γοῦν τῶν πώποτε τὰ ἀργα λεώτατα θηρία, τοὺς ἀνθρώπους, ἐτιθάσσευεν· πτηνά μὲν τοὺς κούφους αὐτῶν, ἑρπετὰ δὲ τοὺς ἀπατεῶνας· καὶ λέοντας μὲν τοὺς θυμικούς, σύας δὲ τοὺς ἡδονι κούς, λύκους δὲ τοὺς ἁρπακτικούς. μελετώμενος τῷ φιλοσόφων, προθ., ακού Κινδυνεύουσιν, ὅσοι τυγχάνουσιν ὀρθῶς ἀπτόμενοι φιλοσοφίας, λεληθέναι τοὺς ἄλλους, ὅτι οὐδὲν ἄλλο αὐτοὶ ἐπιτηδεύουσιν, ἢ ἀποθνήσκειν τε καὶ τεθνάναι. « Τῷ ὄντι ἄρα, ἔφη, ὦ Σιμμία, οἱ ὀρθῶς φιλοσοφοῦντες ἀποθνήσκειν μελετῶσι, καὶ τεθνάναι ἥκιστα αὐτοῖς ἀνθρώπων φο- δερόν. ο σωματικόν τι. (24).δε λιπών. τοιάδε λιπών. ὧδε λοιπόν, STROMATUM LIB. IV. Altitonans viro virtutis Jupiter aufert Dimidium, quem alii misere servire necesse [est. voragines, quas transilire necesse, et omnem insidiarum effugere molitionem, eum, qui non amplius • per speculum • • Dei cognitionem percipere volet : Servos • autem eos, qui sant • sub peccato, et qui ‹ peccatis sunt venundati ³, » qui voluptati et libidini sunt dediti, et tenentur amore cor- poris, vocare solet Scriptura; et bestias potius . quam homines, cos, qui sunt • assimilati ☑ jumentis, equos in feminas insanientes, ad proximorum uxores hinnientes c. Est asinus libidinosus, is, qui est impudicus : c agrestis lu- pus, o avarus : et e serpens, is, qui est impostor. Corporis ergo ab anima separatio, quam toto vil:e tempore meditatur. philosophus, gnosticam quai- dam parit animi alacritatem, ut possit facile ferre mortem natura, quæ est solutio vinculorum anim: a corpore. ‹ Mihi enim crucifixus est mundus, et ego mundo d, inquit : vivo autem jam, cumn sim in carne, ut si t in coelo versarer . » CAPUT IV. Martyrii laudes. C Unde merito, qui gnosticus vocatur, facile ob- temperat, et ei, qui corporeum quid pedit, donat offerens; et hujus carunculæ affectus prius exuens, tentatorem non afficit quidem contumelia, sed, ut opinor, castigat et arguit, Ex quantis opibus, quam magno et lapsus honore, ut ait Empedocles, hic deinceps versetur cum mor- talibus. Is certe fert testimonium sibi quidem, quod sit in Deum sincere fidelis: tentatori autem, quod frustra sit amulatione percitus in eum, qui * ED. POTTER. • Cor. sill, 12. b Rom. vi, 17, 20, 1, 9; Psal. XLVIII, 13, 21; Jerem. v, 8, etc. d Galat. vi, 14. • Philip. 11, 20. suo, un muumn conjungit; nam D. Paulus peccatores appellat Rom. vi, 17, 20, et esse dicit Rom. ut, ; denique se vocat Rom. vi, 14. conferre pergit : nempe Psal. xLvill, 12, 20: Jerem. v, 8: Job xι, ubi Job ubi ass milantur stuiti et improbi homines. Gen. xLix, 27, whi Benjamin dicitur vel potius Ezech. xxii, 27, ubi de Jude principibus hæc dicit propheta : Gen. xLIX, 17, ubi Dan dici- tur vel alia leca, in quibus diabolus opt; vocatur. vocavit; nempe, qui propter plura habendi, cupiditatem aliena rapit; non procul a princi- pio Protreplici : PATROL. GR. VIII. D distinguere, Latina versio exprimit. Respicere videtur Socratis Platonici verba, Phædon. p. : Quicunque philo- sophiam recte tractant, videntur latuisse cæteros homines, quod nihil aliud ipsi commentarentur, quam mori et esse mortuos. Dein: «Revera, inquit, Simnia, qui recte philo- sophantur, mori meditantur, et mors eis inter c- teros homines minime terribilis est. interpres, ac si legisset Sensus est, virum gnosticum paratum esse ad obtemperan dum, et corpus suum cedendum, cum id ab eo postulatur. » Videtur legendum LOWTH. - Vel, quod Latina versio ex- plicat. - martyrum, qui per mortem suam testimonia, quæ mox enumerat auctor, sibi, diabolo, Christo ac Deo prebent. • illi. D (18) Ημισυ. Ηomer. Odyss. P, vers. 522. (19) Δούλους. Diversa S. Scriptura loca, pro more (20) Τοῖς κτήνεσι. Alia S. Scripturae loca in unum (21) Ὁ πλεονεκτικός. Eumdem superius άρπα (22) Μελετώμενος, τῷ φιλοσόφῳ πρ. Malim sie (23) Το σωμάτιον, « Corporeum quid, vertit (25) Μαρτυρεῖ. Alludit ad nomen Christianorum (26) Avrų ‹ Sibi. Quod edidimus pro aštų,
ὡς οὖν τοὺς δεδιωγμένους, οὕτω δὲ καὶ τοὺς πεινῶντας καὶ τοὺς διψῶντας διὰ δικαιοσύνην μακαρίους λέγει ὁ τὸν γνήσιον ἀποδεχόμενος πόθον, ὃν οὐδὲ λιμὸς διακόψαι ἴσχυσεν. κἂν τὴν δικαιοσύνην αὐτὴν πεινῶσι, μακάριοι· «μακάριοι δὲ καὶ οἱ πτωχοὶ» εἴτε πνεύματι εἴτε περιουσίᾳ διὰ δικαιοσύνην δηλονότι. μή τι οὖν οὐχ ἁπλῶς τοὺς πένητας, ἀλλὰ τοὺς ἐθελήσαντας διὰ δικαιοσύνην πτωχοὺς γενέσθαι, τούτους μακαρίζει, τοὺς καταμεγαλοφρονήσαντας τῶν ἐνταῦθα τιμῶν εἰς περιποίησιν τἀγαθοῦ, ὁμοίως δὲ καὶ τοὺς καλοὺς τὸ ἦθος καὶ τὸ σῶμα δι’ ἁγνείαν γενομένους τούς τε εὐγενεῖς καὶ ἐνδόξους, τοὺς διὰ δικαιοσύνην εἰς υἱοθεσίαν ἐληλακότας καὶ διὰ τοῦτο εἰληφότας «ἐξουσίαν τέκνα θεοῦ γενέσθαι» καὶ «ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων περιπατεῖν» κυριεύειν τε καὶ δαιμόνων καὶ τῆς τοῦ ἀντικειμένου στρατιᾶς. καὶ ὅλως ἡ κυριακὴ ἄσκησις ἀπάγει τὴν ψυχὴν τοῦ σώματος εὐχαρίστως, εἴ γε καὶ αὐτὴ αὑτὴν κατὰ μετάθεσιν ἀποσπᾷ. «ὁ γὰρ εὑρὼν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἀπολέσει αὐτὴν καὶ ὁ ἀπολέσας εὑρήσει αὐτήν,» ἢν μόνον τὸ ἐπίκηρον ἡμῶν ἐπιβάλωμεν τῇ τοῦ θεοῦ ἀφθαρσίᾳ. θέλημα δὲ τοῦ θεοῦ ἐπίγνωσις τοῦ θεοῦ, ἥτις ἐστὶ κοινωνία ἀφθαρσίας.
Ημισυ (18) γάρ τ' ἀρετῆς ἀποαίνυται ευρύοπα Α Ζεύς Ανέρος, εὖτ᾽ ἄν μιν κατὰ δούλιον ἦμαρ ἔλησι. • Δούλους (19) » δὲ τοὺς ὑπὸ ἁμαρτίαν » καὶ « ταῖς ἁμαρτίαις πεπραμένους, ο τοὺς φιληδόνους καὶ φιλοσωμάτους, οἶδεν ἡ Γραφή· καὶ θηρία μᾶλ λον ἢ ἀνθρώπους, τους παρομοιωθέντας τοῖς κτήνεσι (20), θηλυμανεῖς ἵππους, ἐπὶ τὰς τῶν πλη στον χρεμετίζοντας. — Ονος ὑβριστής » ὁ ἀκόλαστος· • λύκος ἄγριος, ο ὁ πλεονεκτικός (21),καὶ ο ὄφις ο ὁ ἀπατεών. Ο τοίνυν τοῦ σώματος ἀπὸ τῆς ψυχῆς χωρισμὸς, ὁ παρ' ὅλον τὸν βίον μελετώμενος, τῷ φι λοσόφῳ προθυμίαν (22) κατασκευάζει γνωστικήν, εὐκόλως δύνασθαι φέρειν τὸν τῆς φύσεως θάνατον, διάλυσιν ὄντα τῶν πρὸς τὸ σῶμα τῆς ψυχῆς δεσμῶν. • Ἐμοὶ γὰρ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ, ο λέγει· βιῶ δὲ ἤδη, ἐν σαρκὶ ὤν, ὡς ἐν οὐρανῷ που λιτευόμενος. » - Β • Οθεν εἰκότως καλούμενος ὁ γνωστικὸς ὑπακούει βαδίως, καὶ τῷ τὸ σωμάτιον (23) αιτοῦντι φέρων προσδίδωσι, καὶ τὰ πάθη προαποδυόμενος τοῦ σαρ- κίου ταῦτα, οὐχ ὑβρίζων τὸν πειράζοντα, παιδεύων δὲ, οἶμαι, καὶ ἐλέγχων, Ἐξ οἵης τιμῆς, καὶ οίον μήκεος όλβου, ὡς φησὶν Εμπεδοκλής, ὧδε λιπών (26) μετά θνη τῶν ἀναστρέφεται. Οὗτος ὡς ἀληθῶς μαρτυρεῖ (25), αὐτῷ (26) μὲν τὸ εἶναι πιστῷ γνησίῳ πρὸς τὸν Θεόν, τῷ πειράζοντι δὲ μάτην ἐζηλωκέναι τὸν δι' ἀγάπης Ρ. της, 14. © δούλους ἁμαρτίας, ὑπὸ ἁμαρτίαν, σαρκικὸν, πεπραμένον ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν, Ανθρω πος, ἐν τιμῇ ὤν, οὐ συνῆκε, παρασυνεβλήθη τοῖς κτή- νεσι τοῖς ἀγοήτοις, καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς. Ιπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν· ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα του πλησίον αὐτοῦ ἐχρεμέτιζον. ὄνῳ ἐρημίτῃ: χειν, 5, ὄνοις ἐν ἀγρῷ λύκος ἅρπαξ· Οἱ ἄρχοντες αὐτῆς ἐν μέσῳ αὐτῆς ὡς λύσ και ἁρπάζοντες ἁρπάγματα, τοῦ ἐκχέαι αἷμα, όπως πλεονεξία πλεονεκτῶσι. ὄφις ἐφ᾽ ὁδοῦ, ἐγκαθήμενος ἐπὶ τρίβου, κτικόν Μόνος γοῦν τῶν πώποτε τὰ ἀργα λεώτατα θηρία, τοὺς ἀνθρώπους, ἐτιθάσσευεν· πτηνά μὲν τοὺς κούφους αὐτῶν, ἑρπετὰ δὲ τοὺς ἀπατεῶνας· καὶ λέοντας μὲν τοὺς θυμικούς, σύας δὲ τοὺς ἡδονι κούς, λύκους δὲ τοὺς ἁρπακτικούς. μελετώμενος τῷ φιλοσόφων, προθ., ακού Κινδυνεύουσιν, ὅσοι τυγχάνουσιν ὀρθῶς ἀπτόμενοι φιλοσοφίας, λεληθέναι τοὺς ἄλλους, ὅτι οὐδὲν ἄλλο αὐτοὶ ἐπιτηδεύουσιν, ἢ ἀποθνήσκειν τε καὶ τεθνάναι. « Τῷ ὄντι ἄρα, ἔφη, ὦ Σιμμία, οἱ ὀρθῶς φιλοσοφοῦντες ἀποθνήσκειν μελετῶσι, καὶ τεθνάναι ἥκιστα αὐτοῖς ἀνθρώπων φο- δερόν. ο σωματικόν τι. (24).δε λιπών. τοιάδε λιπών. ὧδε λοιπόν, STROMATUM LIB. IV. Altitonans viro virtutis Jupiter aufert Dimidium, quem alii misere servire necesse [est. voragines, quas transilire necesse, et omnem insidiarum effugere molitionem, eum, qui non amplius • per speculum • • Dei cognitionem percipere volet : Servos • autem eos, qui sant • sub peccato, et qui ‹ peccatis sunt venundati ³, » qui voluptati et libidini sunt dediti, et tenentur amore cor- poris, vocare solet Scriptura; et bestias potius . quam homines, cos, qui sunt • assimilati ☑ jumentis, equos in feminas insanientes, ad proximorum uxores hinnientes c. Est asinus libidinosus, is, qui est impudicus : c agrestis lu- pus, o avarus : et e serpens, is, qui est impostor. Corporis ergo ab anima separatio, quam toto vil:e tempore meditatur. philosophus, gnosticam quai- dam parit animi alacritatem, ut possit facile ferre mortem natura, quæ est solutio vinculorum anim: a corpore. ‹ Mihi enim crucifixus est mundus, et ego mundo d, inquit : vivo autem jam, cumn sim in carne, ut si t in coelo versarer . » CAPUT IV. Martyrii laudes. C Unde merito, qui gnosticus vocatur, facile ob- temperat, et ei, qui corporeum quid pedit, donat offerens; et hujus carunculæ affectus prius exuens, tentatorem non afficit quidem contumelia, sed, ut opinor, castigat et arguit, Ex quantis opibus, quam magno et lapsus honore, ut ait Empedocles, hic deinceps versetur cum mor- talibus. Is certe fert testimonium sibi quidem, quod sit in Deum sincere fidelis: tentatori autem, quod frustra sit amulatione percitus in eum, qui * ED. POTTER. • Cor. sill, 12. b Rom. vi, 17, 20, 1, 9; Psal. XLVIII, 13, 21; Jerem. v, 8, etc. d Galat. vi, 14. • Philip. 11, 20. suo, un muumn conjungit; nam D. Paulus peccatores appellat Rom. vi, 17, 20, et esse dicit Rom. ut, ; denique se vocat Rom. vi, 14. conferre pergit : nempe Psal. xLvill, 12, 20: Jerem. v, 8: Job xι, ubi Job ubi ass milantur stuiti et improbi homines. Gen. xLix, 27, whi Benjamin dicitur vel potius Ezech. xxii, 27, ubi de Jude principibus hæc dicit propheta : Gen. xLIX, 17, ubi Dan dici- tur vel alia leca, in quibus diabolus opt; vocatur. vocavit; nempe, qui propter plura habendi, cupiditatem aliena rapit; non procul a princi- pio Protreplici : PATROL. GR. VIII. D distinguere, Latina versio exprimit. Respicere videtur Socratis Platonici verba, Phædon. p. : Quicunque philo- sophiam recte tractant, videntur latuisse cæteros homines, quod nihil aliud ipsi commentarentur, quam mori et esse mortuos. Dein: «Revera, inquit, Simnia, qui recte philo- sophantur, mori meditantur, et mors eis inter c- teros homines minime terribilis est. interpres, ac si legisset Sensus est, virum gnosticum paratum esse ad obtemperan dum, et corpus suum cedendum, cum id ab eo postulatur. » Videtur legendum LOWTH. - Vel, quod Latina versio ex- plicat. - martyrum, qui per mortem suam testimonia, quæ mox enumerat auctor, sibi, diabolo, Christo ac Deo prebent. • illi. D (18) Ημισυ. Ηomer. Odyss. P, vers. 522. (19) Δούλους. Diversa S. Scriptura loca, pro more (20) Τοῖς κτήνεσι. Alia S. Scripturae loca in unum (21) Ὁ πλεονεκτικός. Eumdem superius άρπα (22) Μελετώμενος, τῷ φιλοσόφῳ πρ. Malim sie (23) Το σωμάτιον, « Corporeum quid, vertit (25) Μαρτυρεῖ. Alludit ad nomen Christianorum (26) Avrų ‹ Sibi. Quod edidimus pro aštų,
ὁ τοίνυν ἐπιγινώσκων κατὰ τὸν τῆς μετανοίας λόγον ἁμαρτωλὸν τὴν ψυχὴν ἀπολέσει αὐτὴν τῆς ἁμαρτίας ἧς ἀπέσπασται, ἀπολέσας δὲ εὑρήσει κατὰ τὴν ὑπακοὴν τὴν ἀναζήσασαν μὲν τῇ πίστει, ἀποθανοῦσαν δὲ τῇ ἁμαρτίᾳ. τοῦτ’ οὖν ἐστι τὸ εὑρεῖν τὴν ψυχήν, τὸ γνῶναι ἑαυτόν. τὴν δὲ μεταστροφὴν τὴν ἐπὶ τὰ θεῖα οἱ μὲν Στωϊκοὶ ἐκ μεταβολῆς φασι γενέσθαι μεταβαλούσης τῆς ψυχῆς εἰς σοφίαν, Πλάτων δὲ τῆς ψυχῆς ἐπὶ τὰ ἀμείνω περιαγωγὴν λαβούσης καὶ μεταστροφὴν ἐκ νυκτερινῆς τινος ἡμέρας. αὐτίκα εὔλογον ἐξαγωγὴν τῷ σπουδαίῳ συγχωροῦσι καὶ οἱ φιλόσοφοι, εἴ τι τοῦ πράσσειν [αὐτὸν] οὕτω στερήσειεν αὐτόν, ὡς μηκέτι ἀπολελεῖφθαι αὐτῷ μηδὲ ἐλπίδα τῆς πράξεως· ὁ δὲ ἐκβιασάμενος δικαστὴς ἀρνεῖσθαι τὸν ἠγαπημένον διελέγχειν μοι δοκεῖ τὸν φίλον τῷ θεῷ καὶ τὸν μή. ἐνταῦθα οὐδὲ σύγκρισις ἔτι ἀπολείπεται τί ἄν τις καὶ μᾶλλον ἕλοιτο, ἀπειλὴν ἀνθρωπίνην ἢ τὴν ἀγάπην τοῦ θεοῦ·
Ημισυ (18) γάρ τ' ἀρετῆς ἀποαίνυται ευρύοπα Α Ζεύς Ανέρος, εὖτ᾽ ἄν μιν κατὰ δούλιον ἦμαρ ἔλησι. • Δούλους (19) » δὲ τοὺς ὑπὸ ἁμαρτίαν » καὶ « ταῖς ἁμαρτίαις πεπραμένους, ο τοὺς φιληδόνους καὶ φιλοσωμάτους, οἶδεν ἡ Γραφή· καὶ θηρία μᾶλ λον ἢ ἀνθρώπους, τους παρομοιωθέντας τοῖς κτήνεσι (20), θηλυμανεῖς ἵππους, ἐπὶ τὰς τῶν πλη στον χρεμετίζοντας. — Ονος ὑβριστής » ὁ ἀκόλαστος· • λύκος ἄγριος, ο ὁ πλεονεκτικός (21),καὶ ο ὄφις ο ὁ ἀπατεών. Ο τοίνυν τοῦ σώματος ἀπὸ τῆς ψυχῆς χωρισμὸς, ὁ παρ' ὅλον τὸν βίον μελετώμενος, τῷ φι λοσόφῳ προθυμίαν (22) κατασκευάζει γνωστικήν, εὐκόλως δύνασθαι φέρειν τὸν τῆς φύσεως θάνατον, διάλυσιν ὄντα τῶν πρὸς τὸ σῶμα τῆς ψυχῆς δεσμῶν. • Ἐμοὶ γὰρ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ, ο λέγει· βιῶ δὲ ἤδη, ἐν σαρκὶ ὤν, ὡς ἐν οὐρανῷ που λιτευόμενος. » - Β • Οθεν εἰκότως καλούμενος ὁ γνωστικὸς ὑπακούει βαδίως, καὶ τῷ τὸ σωμάτιον (23) αιτοῦντι φέρων προσδίδωσι, καὶ τὰ πάθη προαποδυόμενος τοῦ σαρ- κίου ταῦτα, οὐχ ὑβρίζων τὸν πειράζοντα, παιδεύων δὲ, οἶμαι, καὶ ἐλέγχων, Ἐξ οἵης τιμῆς, καὶ οίον μήκεος όλβου, ὡς φησὶν Εμπεδοκλής, ὧδε λιπών (26) μετά θνη τῶν ἀναστρέφεται. Οὗτος ὡς ἀληθῶς μαρτυρεῖ (25), αὐτῷ (26) μὲν τὸ εἶναι πιστῷ γνησίῳ πρὸς τὸν Θεόν, τῷ πειράζοντι δὲ μάτην ἐζηλωκέναι τὸν δι' ἀγάπης Ρ. της, 14. © δούλους ἁμαρτίας, ὑπὸ ἁμαρτίαν, σαρκικὸν, πεπραμένον ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν, Ανθρω πος, ἐν τιμῇ ὤν, οὐ συνῆκε, παρασυνεβλήθη τοῖς κτή- νεσι τοῖς ἀγοήτοις, καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς. Ιπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν· ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα του πλησίον αὐτοῦ ἐχρεμέτιζον. ὄνῳ ἐρημίτῃ: χειν, 5, ὄνοις ἐν ἀγρῷ λύκος ἅρπαξ· Οἱ ἄρχοντες αὐτῆς ἐν μέσῳ αὐτῆς ὡς λύσ και ἁρπάζοντες ἁρπάγματα, τοῦ ἐκχέαι αἷμα, όπως πλεονεξία πλεονεκτῶσι. ὄφις ἐφ᾽ ὁδοῦ, ἐγκαθήμενος ἐπὶ τρίβου, κτικόν Μόνος γοῦν τῶν πώποτε τὰ ἀργα λεώτατα θηρία, τοὺς ἀνθρώπους, ἐτιθάσσευεν· πτηνά μὲν τοὺς κούφους αὐτῶν, ἑρπετὰ δὲ τοὺς ἀπατεῶνας· καὶ λέοντας μὲν τοὺς θυμικούς, σύας δὲ τοὺς ἡδονι κούς, λύκους δὲ τοὺς ἁρπακτικούς. μελετώμενος τῷ φιλοσόφων, προθ., ακού Κινδυνεύουσιν, ὅσοι τυγχάνουσιν ὀρθῶς ἀπτόμενοι φιλοσοφίας, λεληθέναι τοὺς ἄλλους, ὅτι οὐδὲν ἄλλο αὐτοὶ ἐπιτηδεύουσιν, ἢ ἀποθνήσκειν τε καὶ τεθνάναι. « Τῷ ὄντι ἄρα, ἔφη, ὦ Σιμμία, οἱ ὀρθῶς φιλοσοφοῦντες ἀποθνήσκειν μελετῶσι, καὶ τεθνάναι ἥκιστα αὐτοῖς ἀνθρώπων φο- δερόν. ο σωματικόν τι. (24).δε λιπών. τοιάδε λιπών. ὧδε λοιπόν, STROMATUM LIB. IV. Altitonans viro virtutis Jupiter aufert Dimidium, quem alii misere servire necesse [est. voragines, quas transilire necesse, et omnem insidiarum effugere molitionem, eum, qui non amplius • per speculum • • Dei cognitionem percipere volet : Servos • autem eos, qui sant • sub peccato, et qui ‹ peccatis sunt venundati ³, » qui voluptati et libidini sunt dediti, et tenentur amore cor- poris, vocare solet Scriptura; et bestias potius . quam homines, cos, qui sunt • assimilati ☑ jumentis, equos in feminas insanientes, ad proximorum uxores hinnientes c. Est asinus libidinosus, is, qui est impudicus : c agrestis lu- pus, o avarus : et e serpens, is, qui est impostor. Corporis ergo ab anima separatio, quam toto vil:e tempore meditatur. philosophus, gnosticam quai- dam parit animi alacritatem, ut possit facile ferre mortem natura, quæ est solutio vinculorum anim: a corpore. ‹ Mihi enim crucifixus est mundus, et ego mundo d, inquit : vivo autem jam, cumn sim in carne, ut si t in coelo versarer . » CAPUT IV. Martyrii laudes. C Unde merito, qui gnosticus vocatur, facile ob- temperat, et ei, qui corporeum quid pedit, donat offerens; et hujus carunculæ affectus prius exuens, tentatorem non afficit quidem contumelia, sed, ut opinor, castigat et arguit, Ex quantis opibus, quam magno et lapsus honore, ut ait Empedocles, hic deinceps versetur cum mor- talibus. Is certe fert testimonium sibi quidem, quod sit in Deum sincere fidelis: tentatori autem, quod frustra sit amulatione percitus in eum, qui * ED. POTTER. • Cor. sill, 12. b Rom. vi, 17, 20, 1, 9; Psal. XLVIII, 13, 21; Jerem. v, 8, etc. d Galat. vi, 14. • Philip. 11, 20. suo, un muumn conjungit; nam D. Paulus peccatores appellat Rom. vi, 17, 20, et esse dicit Rom. ut, ; denique se vocat Rom. vi, 14. conferre pergit : nempe Psal. xLvill, 12, 20: Jerem. v, 8: Job xι, ubi Job ubi ass milantur stuiti et improbi homines. Gen. xLix, 27, whi Benjamin dicitur vel potius Ezech. xxii, 27, ubi de Jude principibus hæc dicit propheta : Gen. xLIX, 17, ubi Dan dici- tur vel alia leca, in quibus diabolus opt; vocatur. vocavit; nempe, qui propter plura habendi, cupiditatem aliena rapit; non procul a princi- pio Protreplici : PATROL. GR. VIII. D distinguere, Latina versio exprimit. Respicere videtur Socratis Platonici verba, Phædon. p. : Quicunque philo- sophiam recte tractant, videntur latuisse cæteros homines, quod nihil aliud ipsi commentarentur, quam mori et esse mortuos. Dein: «Revera, inquit, Simnia, qui recte philo- sophantur, mori meditantur, et mors eis inter c- teros homines minime terribilis est. interpres, ac si legisset Sensus est, virum gnosticum paratum esse ad obtemperan dum, et corpus suum cedendum, cum id ab eo postulatur. » Videtur legendum LOWTH. - Vel, quod Latina versio ex- plicat. - martyrum, qui per mortem suam testimonia, quæ mox enumerat auctor, sibi, diabolo, Christo ac Deo prebent. • illi. D (18) Ημισυ. Ηomer. Odyss. P, vers. 522. (19) Δούλους. Diversa S. Scriptura loca, pro more (20) Τοῖς κτήνεσι. Alia S. Scripturae loca in unum (21) Ὁ πλεονεκτικός. Eumdem superius άρπα (22) Μελετώμενος, τῷ φιλοσόφῳ πρ. Malim sie (23) Το σωμάτιον, « Corporeum quid, vertit (25) Μαρτυρεῖ. Alludit ad nomen Christianorum (26) Avrų ‹ Sibi. Quod edidimus pro aštų,
καί πως ἡ τῶν κακῶν πράξεων ἀποχὴ μείωσίς τε καὶ σβέσις τῶν κακιῶν εὑρίσκεται, καθαιρουμένης τῆς ἐνεργείας αὐτῶν διὰ τῆς ἀπραξίας, καὶ τοῦτ’ ἔστι «πώλησόν σου τὰ ὑπάρχοντα καὶ δὸς πτωχοῖς, καὶ δεῦρο ἀκολούθει μοι,» τουτέστιν τοῖς ὑπὸ τοῦ κυρίου λεγομένοις ἕπου. ὑπάρχοντα δέ φασί τινες αὐτὸν εἰρηκέναι τὰ ἐν τῇ ψυχῇ ἀλλότρια, καὶ πῶς τοῖς πτωχοῖς ταῦτα διανέμεται, οὐκ ἔχουσιν εἰπεῖν· ἀλλ’ ὁ θεὸς γὰρ πάντα πᾶσι μερίζει κατ’ ἀξίαν δικαίας οὔσης τῆς οἰκονομίας· καταφρονήσας οὖν, φησί, τῶν ὑπαρχόντων, ἃ ὁ θεὸς μερίζει, διὰ τῆς σῆς μεγαλειότητος, ἕπου τοῖς ὑπ’ ἐμοῦ λεγομένοις, σπεύδων πρὸς τὴν τοῦ πνεύματος ἄνοδον, οὐκ ἀποχῇ κακῶν μόνον δικαιωθείς, πρὸς δὲ καὶ τῇ κυριακῇ τελειωθεὶς εὐποιίᾳ. αὐτίκα τὸν καυχώμενον τελείως τὰ ἐκ τοῦ νόμου προστάγματα πεπληρωκέναι διήλεγχε μὴ τὸν πλησίον ἀγαπήσαντα· εὐεργεσίαν δὲ ἀγάπη ἐπαγγέλλεται ἡ κυριεύουσα τοῦ σαββάτου κατ’ ἐπανάβασιν γνωστικήν. δεῖν δ’ οἶμαι μήτε διὰ φόβον κολάσεως μήτε διά τινας ἐπαγγελίας δόσεως, δι’ αὐτὸ δὲ τὸ ἀγαθὸν προσεληλυθέναι τῷ σωτηρίῳ λόγῳ. οἱ τοιοῦτοι ἐκ δεξιῶν ἵστανται τοῦ ἁγιάσματος·
Ημισυ (18) γάρ τ' ἀρετῆς ἀποαίνυται ευρύοπα Α Ζεύς Ανέρος, εὖτ᾽ ἄν μιν κατὰ δούλιον ἦμαρ ἔλησι. • Δούλους (19) » δὲ τοὺς ὑπὸ ἁμαρτίαν » καὶ « ταῖς ἁμαρτίαις πεπραμένους, ο τοὺς φιληδόνους καὶ φιλοσωμάτους, οἶδεν ἡ Γραφή· καὶ θηρία μᾶλ λον ἢ ἀνθρώπους, τους παρομοιωθέντας τοῖς κτήνεσι (20), θηλυμανεῖς ἵππους, ἐπὶ τὰς τῶν πλη στον χρεμετίζοντας. — Ονος ὑβριστής » ὁ ἀκόλαστος· • λύκος ἄγριος, ο ὁ πλεονεκτικός (21),καὶ ο ὄφις ο ὁ ἀπατεών. Ο τοίνυν τοῦ σώματος ἀπὸ τῆς ψυχῆς χωρισμὸς, ὁ παρ' ὅλον τὸν βίον μελετώμενος, τῷ φι λοσόφῳ προθυμίαν (22) κατασκευάζει γνωστικήν, εὐκόλως δύνασθαι φέρειν τὸν τῆς φύσεως θάνατον, διάλυσιν ὄντα τῶν πρὸς τὸ σῶμα τῆς ψυχῆς δεσμῶν. • Ἐμοὶ γὰρ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ, ο λέγει· βιῶ δὲ ἤδη, ἐν σαρκὶ ὤν, ὡς ἐν οὐρανῷ που λιτευόμενος. » - Β • Οθεν εἰκότως καλούμενος ὁ γνωστικὸς ὑπακούει βαδίως, καὶ τῷ τὸ σωμάτιον (23) αιτοῦντι φέρων προσδίδωσι, καὶ τὰ πάθη προαποδυόμενος τοῦ σαρ- κίου ταῦτα, οὐχ ὑβρίζων τὸν πειράζοντα, παιδεύων δὲ, οἶμαι, καὶ ἐλέγχων, Ἐξ οἵης τιμῆς, καὶ οίον μήκεος όλβου, ὡς φησὶν Εμπεδοκλής, ὧδε λιπών (26) μετά θνη τῶν ἀναστρέφεται. Οὗτος ὡς ἀληθῶς μαρτυρεῖ (25), αὐτῷ (26) μὲν τὸ εἶναι πιστῷ γνησίῳ πρὸς τὸν Θεόν, τῷ πειράζοντι δὲ μάτην ἐζηλωκέναι τὸν δι' ἀγάπης Ρ. της, 14. © δούλους ἁμαρτίας, ὑπὸ ἁμαρτίαν, σαρκικὸν, πεπραμένον ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν, Ανθρω πος, ἐν τιμῇ ὤν, οὐ συνῆκε, παρασυνεβλήθη τοῖς κτή- νεσι τοῖς ἀγοήτοις, καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς. Ιπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν· ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα του πλησίον αὐτοῦ ἐχρεμέτιζον. ὄνῳ ἐρημίτῃ: χειν, 5, ὄνοις ἐν ἀγρῷ λύκος ἅρπαξ· Οἱ ἄρχοντες αὐτῆς ἐν μέσῳ αὐτῆς ὡς λύσ και ἁρπάζοντες ἁρπάγματα, τοῦ ἐκχέαι αἷμα, όπως πλεονεξία πλεονεκτῶσι. ὄφις ἐφ᾽ ὁδοῦ, ἐγκαθήμενος ἐπὶ τρίβου, κτικόν Μόνος γοῦν τῶν πώποτε τὰ ἀργα λεώτατα θηρία, τοὺς ἀνθρώπους, ἐτιθάσσευεν· πτηνά μὲν τοὺς κούφους αὐτῶν, ἑρπετὰ δὲ τοὺς ἀπατεῶνας· καὶ λέοντας μὲν τοὺς θυμικούς, σύας δὲ τοὺς ἡδονι κούς, λύκους δὲ τοὺς ἁρπακτικούς. μελετώμενος τῷ φιλοσόφων, προθ., ακού Κινδυνεύουσιν, ὅσοι τυγχάνουσιν ὀρθῶς ἀπτόμενοι φιλοσοφίας, λεληθέναι τοὺς ἄλλους, ὅτι οὐδὲν ἄλλο αὐτοὶ ἐπιτηδεύουσιν, ἢ ἀποθνήσκειν τε καὶ τεθνάναι. « Τῷ ὄντι ἄρα, ἔφη, ὦ Σιμμία, οἱ ὀρθῶς φιλοσοφοῦντες ἀποθνήσκειν μελετῶσι, καὶ τεθνάναι ἥκιστα αὐτοῖς ἀνθρώπων φο- δερόν. ο σωματικόν τι. (24).δε λιπών. τοιάδε λιπών. ὧδε λοιπόν, STROMATUM LIB. IV. Altitonans viro virtutis Jupiter aufert Dimidium, quem alii misere servire necesse [est. voragines, quas transilire necesse, et omnem insidiarum effugere molitionem, eum, qui non amplius • per speculum • • Dei cognitionem percipere volet : Servos • autem eos, qui sant • sub peccato, et qui ‹ peccatis sunt venundati ³, » qui voluptati et libidini sunt dediti, et tenentur amore cor- poris, vocare solet Scriptura; et bestias potius . quam homines, cos, qui sunt • assimilati ☑ jumentis, equos in feminas insanientes, ad proximorum uxores hinnientes c. Est asinus libidinosus, is, qui est impudicus : c agrestis lu- pus, o avarus : et e serpens, is, qui est impostor. Corporis ergo ab anima separatio, quam toto vil:e tempore meditatur. philosophus, gnosticam quai- dam parit animi alacritatem, ut possit facile ferre mortem natura, quæ est solutio vinculorum anim: a corpore. ‹ Mihi enim crucifixus est mundus, et ego mundo d, inquit : vivo autem jam, cumn sim in carne, ut si t in coelo versarer . » CAPUT IV. Martyrii laudes. C Unde merito, qui gnosticus vocatur, facile ob- temperat, et ei, qui corporeum quid pedit, donat offerens; et hujus carunculæ affectus prius exuens, tentatorem non afficit quidem contumelia, sed, ut opinor, castigat et arguit, Ex quantis opibus, quam magno et lapsus honore, ut ait Empedocles, hic deinceps versetur cum mor- talibus. Is certe fert testimonium sibi quidem, quod sit in Deum sincere fidelis: tentatori autem, quod frustra sit amulatione percitus in eum, qui * ED. POTTER. • Cor. sill, 12. b Rom. vi, 17, 20, 1, 9; Psal. XLVIII, 13, 21; Jerem. v, 8, etc. d Galat. vi, 14. • Philip. 11, 20. suo, un muumn conjungit; nam D. Paulus peccatores appellat Rom. vi, 17, 20, et esse dicit Rom. ut, ; denique se vocat Rom. vi, 14. conferre pergit : nempe Psal. xLvill, 12, 20: Jerem. v, 8: Job xι, ubi Job ubi ass milantur stuiti et improbi homines. Gen. xLix, 27, whi Benjamin dicitur vel potius Ezech. xxii, 27, ubi de Jude principibus hæc dicit propheta : Gen. xLIX, 17, ubi Dan dici- tur vel alia leca, in quibus diabolus opt; vocatur. vocavit; nempe, qui propter plura habendi, cupiditatem aliena rapit; non procul a princi- pio Protreplici : PATROL. GR. VIII. D distinguere, Latina versio exprimit. Respicere videtur Socratis Platonici verba, Phædon. p. : Quicunque philo- sophiam recte tractant, videntur latuisse cæteros homines, quod nihil aliud ipsi commentarentur, quam mori et esse mortuos. Dein: «Revera, inquit, Simnia, qui recte philo- sophantur, mori meditantur, et mors eis inter c- teros homines minime terribilis est. interpres, ac si legisset Sensus est, virum gnosticum paratum esse ad obtemperan dum, et corpus suum cedendum, cum id ab eo postulatur. » Videtur legendum LOWTH. - Vel, quod Latina versio ex- plicat. - martyrum, qui per mortem suam testimonia, quæ mox enumerat auctor, sibi, diabolo, Christo ac Deo prebent. • illi. D (18) Ημισυ. Ηomer. Odyss. P, vers. 522. (19) Δούλους. Diversa S. Scriptura loca, pro more (20) Τοῖς κτήνεσι. Alia S. Scripturae loca in unum (21) Ὁ πλεονεκτικός. Eumdem superius άρπα (22) Μελετώμενος, τῷ φιλοσόφῳ πρ. Malim sie (23) Το σωμάτιον, « Corporeum quid, vertit (25) Μαρτυρεῖ. Alludit ad nomen Christianorum (26) Avrų ‹ Sibi. Quod edidimus pro aštų,
PG 8:1227οἱ δὲ διὰ τῆς τῶν φθαρτῶν δόσεως οἰόμενοι ἀντικαταλλάσσεσθαι τὰ τῆς ἀφθαρσίας ἐν τῇ τῶν δυεῖν ἀδελφῶν παραβολῇ «μίσθιοι» κέκληνται, καὶ μή τί γε ἐνταῦθα τὸ «καθ’ ὁμοίωσιν καὶ εἰκόνα» ἀνακύπτει, ἵν’ οἳ μὲν κατὰ τὴν πρὸς τὸν σωτῆρα ὁμοίωσιν συμπολιτεύωνται, οἱ δὲ ἐξ εὐωνύμων ἱστάμενοι κατὰ τὴν τούτων εἰκόνα. τρίτα τοίνυν ἐστὶν ἀπὸ τῆς ἀληθείας, μιᾶς ῥίζης ἀμφοῖν ὑποκειμένης, αἱρέσεως δὲ οὐκ ἴσης, μᾶλλον δὲ τῆς κατὰ τὴν αἵρεσιν διαφορᾶς οὐκ ἴσης. διαφέρει δ’, οἶμαι, τὸ κατὰ μίμησιν ἑλέσθαι τοῦ κατὰ γνῶσιν ἑλομένου, ὡς τὸ πεπυρωμένον καὶ τὸ πεφωτισμένον ⟨τοῦ πυρὸς καὶ τοῦ φωτός⟩. φῶς οὖν τῆς κατὰ τὴν γραφὴν ὁμοιότητος ὁ Ἰσραήλ, ὁ δὲ ἄλλος εἰκών. τί δὲ βούλεται ἡ τοῦ Λαζάρου παραβολὴ τῷ κυρίῳ πλουσίου καὶ πένητος εἰκόνα δεικνύουσα; τί δὲ «οὐδεὶς δύναται δυσὶ δουλεύειν κυρίοις, θεῷ καὶ μαμωνᾷ», τὴν φιλαργυρίαν οὕτως ὀνομάσαντος τοῦ κυρίου; αὐτίκα εἰς τὴν κλῆσιν τοῦ δείπνου οἱ φιλοκτήμονες κληθέντες οὐκ ἀπαντῶσιν, οὐ διὰ τὸ κεκτῆσθαι, ἀλλὰ διὰ τὸ προσπαθῶς κεκτῆσθαι.
σκαλίαν πειθώ, ἧς οὐκ ἀποστήσεται θανάτου φόβῳ ναὶ μὴν καὶ τοῦ κηρύγματος τὴν ἀλήθειαν συμβε βαιοὶ ἔργῳ, δυνατὸν εἶναι δεικνὺς τὸν πρὸς ὅν σπεύ δει Θεόν. Θαυμάσαις ἂν τὴν ἀγάπην αὐτοῦ, ἣν ἐναρ γῶς διδάσκει εὐχαρίστως ενούμενος πρὸς τὸ συγγε νές, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τῷ τιμίῳ αἵματι τοὺς ἀπίστους δυσωπῶν. Οὗτος οὖν φόβῳ τὸ ἀρνεῖσθαι (27) Χριστόν διὰ τὴν ἐντολὴν ἐκκλίνει, ἵνα δὴ φόβῳ μάρτυς γένη- ται· οὐ μὴν οὐδὲ ἐλπίδι δωρεῶν ἡτοιμασμένων 2- πράσκων τὴν πίστιν, ἀγάπῃ δὲ πρὸς τὸν Κύριον άσμε νέστατα τοῦδε τοῦ βίου ἀπολυθήσεται χάριν όπως καὶ τῷ τὴν αἰτίαν παρασχομένῳ τῆς ἐνθένδε ἐξύδι, καὶ τῷ τὴν ἐπιβουλήν τεχνασαμένῳ ἐγνωκώς, πρό φασιν εύλογον λαβὼν, ἣν οὐκ αὐτὸς παρέσχεν, ἑαυτὸν ἐπιδεῖξαι ὅς ἐστι, τῷ μὲν δι᾽ ὑπομονῆς, δι᾿ ἀγάπης δὲ Κυρίῳ, δι' ἧς ἀνεδείκνυτο τῷ Κυρίῳ καὶ πρὸ τῆς γενέσεως τὴν προαίρεσιν τοῦ μαρτυρήσαντος εἰδός. Εὐθαρσήσας τοίνυν πρὸς φίλον τὸν Κύριον, ὑπὲρ εξ καὶ τὸ σῶμα ἑκὼν ἐπιδέδωκεν, πρὸς δὲ καὶ τὴν ψυ χὴν, ὡς οἱ δικασταὶ προσεδόκησαν, έρχεται, ο φίλος κασίγνητε ο ποιητικῶς γε (28) ἀκούσας πρὸς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, διὰ τὴν τοῦ βίου ὁμοιότητα. Αὐτίκα • τελείωσιν ο τὸ μαρτύριον καλοῦμεν, οὐχ ὅτι « τέλος, τοῦ βίου ὁ ἄνθρωπος ἔλαβεν, ὡς οἱ λοιποί, ἀλλ' ὅτι • τέλειον › ἔργον ἀγάπης ἐνεδείξατο· καὶ οἱ παλαιοὶ δὲ τῶν παρ' Ἕλλησι, τῶν ἐν πολέμῳ ἐπιθανόντων τὴν τελευτὴν ἐπαινοῦσιν (29), οὐ τὸ βιαίως ἀποθνή σκειν συμβουλεύοντες, ἀλλ' ὅτι ὁ κατὰ πόλεμον τελει τῶν ἀδεὴς τοῦ θανεῖν ἀπήλλακται, ἀποτμηθεὶς του σώματος, καὶ οὐ προκαμὼν τῇ ψυχῇ, οὐδὲ καταμε λακισθείς, οἷα περὶ τὰς νόσους πάσχουσιν οἱ ἄνθρω ποι· ἀπαλλάττονται γὰρ θηλυκευόμενοι καὶ ἱμετρό μενοι τοῦ ζῆν· διὰ ταῦτα οὐδὲ καθαρὰν ἀπολύουσιν τὴν ψυχὴν, ἀλλ' ὥσπερ μολυβδίδας (30) τὰς ἐπιθυ μίας μεθ' ἑαυτῆς φερομένην, εἰ μή τινες τούτων έλα λόγιμοι κατ' ἀρετὴν γεγόνασιν. Εἰσὶ δὲ καὶ οἱ ἐν το λέμῳ μετ' ἐπιθυμιῶν ἀποθνήσκουσιν, οὐδὲν οὗτοι διαφέροντες, εἰ καὶ νόσῳ κατεμαραίνοντο. Εἰ τοίνυν ἡ πρὸς Θεὸν ὁμολογία μαρτυρία ἐστὶ, πᾶσα ἡ καθα- ρῶς πολιτευσαμένη ψυχὴ μετ' ἐπιγνώσεως τοῦ Θεοῦ, ἡ ταῖς ἐντολαῖς ἐπακηκονῖα, μάρτυς ἐστὶ καὶ βίῳ καὶ λόγῳ, ὅπως ποτὲ τοῦ σώματος ἀπαλλάττητα: οἷον αἷμα τὴν πίστιν ἀνὰ τὸν βίον ἅπαντα, πρὸς δὲ καὶ τὴν ἔξοδον προσχέουσα. Αὐτίκα ὁ Κύριος ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ φησίν· τ Ὃς ἂν καταλείψῃ πατέρα, ή μη- τέρα, ἢ ἀδελφοὺς, » καὶ τὰ ἑξῆς, «ἕνεκεν τοῦ Εὐαγγε λίου καὶ τοῦ ὀνόματός μου, ο μακάριος ουτοσί· αὐ Α πιστόν· τῷ δ' αὖ Κυρίῳ τὴν ἔνθεον πρὸς τὴν δια· Β Ρ. οὖν τὸ φόβῳ ἀρ. • Ποιητικῶς τι, Τοῦτο μέντοι τὸ τῆς τοιαύτης φύσεως, εἰ ἐκ παιδὸς εὐθὺς κοπτόμενον, περιεκόπη τὰ τῆς γενέσεως ξυγγενῆ, ὥσπερ μολυβδίδας, αἱ δὴ, ἐδωδαῖς τε καὶ τῶν τοιούτων ἡδοναῖς τε καὶ λιχνείαις προσφυείς γιγνόμεναι, περὶ τὰ κάτω στρέφουσι τὴν τῆς ψυχῆς ὄψιν. . CLEMENTIS ALEXANDRINI est fidelis per dilectionem; Domino autem, quod ipsius doctrinæ divina persuadendi vis insit, a qua ne metu quidem mortis deficiet : quinetiam facto : confirmat veritatem prædicationis, potentem eum esse ostendens, ad quem contendit. Mireris autem ejus dilectionem, quam docet evidenter, dum co- gnato quidem generi grato animo unitur, et etiam pretioso sanguine ipsos infideles pudore afficit. Is ergo metu propter præceptum declinat Christum negare, ut metui fiat testis. Sed neque propter spem donorum paratorum fidem vendit: sed pro- pter suam in Dominum dilectionem, lubentissime bac vita exsolvetur; habens etiam gratiam, cumn ei, qui causam præbuit binc exeundi, tum ei, qui ipsi molitus est insidias; quod ab his honestam accepit occasionem, quam ipse non præbuit, seipsum ostendendi quisnam sit; illi quidem per tolerantiam, Domino vero per charitatem : » per quam etiam antequam nasceretur manifestus erat Domino, qui tunc ejus propositum novit, qui mar- tyrium passurus foret. Bono itaque animo venit ad amicum Dominum, pro quo et corpus, atque eliam, ut judices sperabant, animam tradidit, et a Servatore nostro, o frater dilecte, ut dicam poetice, propter vitæ similitudinem compellatur. Nos autem consummationem › vocamus martyrium, non quod vitæ ‹finem, homo acceperit, ut reliqui loquuntur, sed quod perfectum ac consummatum, opus ostenderit charitatis. Quinetiam Græci quoque ´ veteres laudant finem eorum, qui mortui sunt in bello, non quidem mortem suadentes violentam, sed quod qui in bello vitam finit, mortem non ti- mens recessit; amputatus corpore, cum nec prius animo laborasset, nec emollitus esset, ut solet in morbis accidere hominibus; recedunt enim effe- minati et vivere cupientes; et ideo neque puram emittunt animam, sed quæ cupiditates, veluti notas plumbeas, secum effert, nisi fuerint eorum aliqui virtute præstantes. Eorum autem, qui moriuntur in bello, nonnulli cum cupiditatibus e vita exeunt, quod perinde est ac si morbo contabue- rant. Si autem Deo confiteri sit martyrium, quæ- cunque anima pure cum agnitione Dei vitam insti- tuit et præceptis paruit, ea quidem vita et sermone est martyr, quomodocunque liberetur a corpore; fidem scilicet, tanquam sanguinem, per totam vitaın et etiam in exitu, profundens. Jam dicit Dominus in Evangelio : ‹ Qui reliquerit patrem, vel matrem, * ED. POTTER, ED. PARIS. ille igitur propter præceptum. Christum ob metum negare declinat, etc. supervacua est. SYLBURG. Heinsii et co posteriores editt. exhibent. Porro hanc coin- pellationem superius Homericam vocavit. qui in bello occubuissent, declarat insignis illa Pericks oratio apud Thucyd. lib. 11, et Platonis sententia in Menexeno. R. SYLBURG. C D Nam ille haud longe ab init. lib. vii De repub., p.695, ait : Si ab lioc ingenio statim a pueritia ampe tentur, quæ sunt generationis affinia, » ceu plumben pondera, quæ comestionibus, et hujusmodi vo luptatibus, et libidinibus, atque deliciis inhærentia, mentis aciem ad inferiora detorquent, › etc. (27) Οὗτος οὖν φόβῳ τὸ ἀρ. Scribi possit, οὗτος (28) Ποιητικῶς τε. Aplius ποιητικῶς γε, aut τέ (29) Ἐπαινοῦσιν. Quantopere laudati fuerint, (30) "Ωσπερ μολυβδίδας. Platonem imitatur.
«αἱ ἀλώπεκες ἄρα φωλεοὺς ἔχουσι.» τοὺς ἀμφὶ τὸν μεταλλευόμενον καὶ γεωρυχούμενον διατρίβοντας πλοῦτον κακοήθεις ἀνθρώπους καὶ γηγενεῖς ἀλώπεκας προςεῖπεν. ὡσαύτως καὶ ἐπὶ τοῦ Ἡρώδου «ὑπάγετε, εἴπατε τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ, ἰδού, ἐκβάλλω δαιμόνια καὶ ἰάσεις ἀποτελῶ σήμερον καὶ αὔριον, καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι·» «πετεινὰ» γὰρ «οὐρανοῦ» τοὺς οὐρανῷ τῶν ἄλλων ὀρνέων διακεκριμένους, καθαροὺς τῷ ὄντι, τοὺς εἰς τὴν τοῦ οὐρανίου λόγου γνῶσιν πτητικοὺς προσεῖπεν. οὐ γὰρ δὴ μόνον πλούτου καὶ δόξης καὶ γάμου, ἀλλὰ καὶ πενίας τῷ μὴ φέροντι μυρίαι φροντίδες, καὶ μή τι ταύτας ἐν τῇ παραβολῇ τοῦ τετραμεροῦς σπόρου ᾐνίξατο τὰς μερίμνας, τὸ σπέρμα τοῦ λόγου φήσας τὸ εἰς ἀκάνθας καὶ φραγμοὺς πεσὸν συμπνιγῆναι ὑπ’ αὐτῶν καὶ μὴ καρποφορῆσαι δυνηθῆναι. μαθεῖν οὖν ἀνάγκη ὅπως ἑκάστῳ τῶν προσπιπτόντων χρηστέον ὡς δι’ εὐζωίας γνωστικῆς εἰς ἕξιν ἀιδίου συνασκηθῆναι ζωῆς. «εἶδον», γάρ φησι, «τὸν ἀσεβῆ ὑπερυψούμενον καὶ ἐπαιρόμενον ὡς τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου, καὶ παρῆλθον,» λέγει ἡ γραφή, «καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν· καὶ ἐζήτησα αὐτὸν καὶ οὐχ εὑρέθη ὁ τόπος αὐτοῦ.
σκαλίαν πειθώ, ἧς οὐκ ἀποστήσεται θανάτου φόβῳ ναὶ μὴν καὶ τοῦ κηρύγματος τὴν ἀλήθειαν συμβε βαιοὶ ἔργῳ, δυνατὸν εἶναι δεικνὺς τὸν πρὸς ὅν σπεύ δει Θεόν. Θαυμάσαις ἂν τὴν ἀγάπην αὐτοῦ, ἣν ἐναρ γῶς διδάσκει εὐχαρίστως ενούμενος πρὸς τὸ συγγε νές, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τῷ τιμίῳ αἵματι τοὺς ἀπίστους δυσωπῶν. Οὗτος οὖν φόβῳ τὸ ἀρνεῖσθαι (27) Χριστόν διὰ τὴν ἐντολὴν ἐκκλίνει, ἵνα δὴ φόβῳ μάρτυς γένη- ται· οὐ μὴν οὐδὲ ἐλπίδι δωρεῶν ἡτοιμασμένων 2- πράσκων τὴν πίστιν, ἀγάπῃ δὲ πρὸς τὸν Κύριον άσμε νέστατα τοῦδε τοῦ βίου ἀπολυθήσεται χάριν όπως καὶ τῷ τὴν αἰτίαν παρασχομένῳ τῆς ἐνθένδε ἐξύδι, καὶ τῷ τὴν ἐπιβουλήν τεχνασαμένῳ ἐγνωκώς, πρό φασιν εύλογον λαβὼν, ἣν οὐκ αὐτὸς παρέσχεν, ἑαυτὸν ἐπιδεῖξαι ὅς ἐστι, τῷ μὲν δι᾽ ὑπομονῆς, δι᾿ ἀγάπης δὲ Κυρίῳ, δι' ἧς ἀνεδείκνυτο τῷ Κυρίῳ καὶ πρὸ τῆς γενέσεως τὴν προαίρεσιν τοῦ μαρτυρήσαντος εἰδός. Εὐθαρσήσας τοίνυν πρὸς φίλον τὸν Κύριον, ὑπὲρ εξ καὶ τὸ σῶμα ἑκὼν ἐπιδέδωκεν, πρὸς δὲ καὶ τὴν ψυ χὴν, ὡς οἱ δικασταὶ προσεδόκησαν, έρχεται, ο φίλος κασίγνητε ο ποιητικῶς γε (28) ἀκούσας πρὸς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, διὰ τὴν τοῦ βίου ὁμοιότητα. Αὐτίκα • τελείωσιν ο τὸ μαρτύριον καλοῦμεν, οὐχ ὅτι « τέλος, τοῦ βίου ὁ ἄνθρωπος ἔλαβεν, ὡς οἱ λοιποί, ἀλλ' ὅτι • τέλειον › ἔργον ἀγάπης ἐνεδείξατο· καὶ οἱ παλαιοὶ δὲ τῶν παρ' Ἕλλησι, τῶν ἐν πολέμῳ ἐπιθανόντων τὴν τελευτὴν ἐπαινοῦσιν (29), οὐ τὸ βιαίως ἀποθνή σκειν συμβουλεύοντες, ἀλλ' ὅτι ὁ κατὰ πόλεμον τελει τῶν ἀδεὴς τοῦ θανεῖν ἀπήλλακται, ἀποτμηθεὶς του σώματος, καὶ οὐ προκαμὼν τῇ ψυχῇ, οὐδὲ καταμε λακισθείς, οἷα περὶ τὰς νόσους πάσχουσιν οἱ ἄνθρω ποι· ἀπαλλάττονται γὰρ θηλυκευόμενοι καὶ ἱμετρό μενοι τοῦ ζῆν· διὰ ταῦτα οὐδὲ καθαρὰν ἀπολύουσιν τὴν ψυχὴν, ἀλλ' ὥσπερ μολυβδίδας (30) τὰς ἐπιθυ μίας μεθ' ἑαυτῆς φερομένην, εἰ μή τινες τούτων έλα λόγιμοι κατ' ἀρετὴν γεγόνασιν. Εἰσὶ δὲ καὶ οἱ ἐν το λέμῳ μετ' ἐπιθυμιῶν ἀποθνήσκουσιν, οὐδὲν οὗτοι διαφέροντες, εἰ καὶ νόσῳ κατεμαραίνοντο. Εἰ τοίνυν ἡ πρὸς Θεὸν ὁμολογία μαρτυρία ἐστὶ, πᾶσα ἡ καθα- ρῶς πολιτευσαμένη ψυχὴ μετ' ἐπιγνώσεως τοῦ Θεοῦ, ἡ ταῖς ἐντολαῖς ἐπακηκονῖα, μάρτυς ἐστὶ καὶ βίῳ καὶ λόγῳ, ὅπως ποτὲ τοῦ σώματος ἀπαλλάττητα: οἷον αἷμα τὴν πίστιν ἀνὰ τὸν βίον ἅπαντα, πρὸς δὲ καὶ τὴν ἔξοδον προσχέουσα. Αὐτίκα ὁ Κύριος ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ φησίν· τ Ὃς ἂν καταλείψῃ πατέρα, ή μη- τέρα, ἢ ἀδελφοὺς, » καὶ τὰ ἑξῆς, «ἕνεκεν τοῦ Εὐαγγε λίου καὶ τοῦ ὀνόματός μου, ο μακάριος ουτοσί· αὐ Α πιστόν· τῷ δ' αὖ Κυρίῳ τὴν ἔνθεον πρὸς τὴν δια· Β Ρ. οὖν τὸ φόβῳ ἀρ. • Ποιητικῶς τι, Τοῦτο μέντοι τὸ τῆς τοιαύτης φύσεως, εἰ ἐκ παιδὸς εὐθὺς κοπτόμενον, περιεκόπη τὰ τῆς γενέσεως ξυγγενῆ, ὥσπερ μολυβδίδας, αἱ δὴ, ἐδωδαῖς τε καὶ τῶν τοιούτων ἡδοναῖς τε καὶ λιχνείαις προσφυείς γιγνόμεναι, περὶ τὰ κάτω στρέφουσι τὴν τῆς ψυχῆς ὄψιν. . CLEMENTIS ALEXANDRINI est fidelis per dilectionem; Domino autem, quod ipsius doctrinæ divina persuadendi vis insit, a qua ne metu quidem mortis deficiet : quinetiam facto : confirmat veritatem prædicationis, potentem eum esse ostendens, ad quem contendit. Mireris autem ejus dilectionem, quam docet evidenter, dum co- gnato quidem generi grato animo unitur, et etiam pretioso sanguine ipsos infideles pudore afficit. Is ergo metu propter præceptum declinat Christum negare, ut metui fiat testis. Sed neque propter spem donorum paratorum fidem vendit: sed pro- pter suam in Dominum dilectionem, lubentissime bac vita exsolvetur; habens etiam gratiam, cumn ei, qui causam præbuit binc exeundi, tum ei, qui ipsi molitus est insidias; quod ab his honestam accepit occasionem, quam ipse non præbuit, seipsum ostendendi quisnam sit; illi quidem per tolerantiam, Domino vero per charitatem : » per quam etiam antequam nasceretur manifestus erat Domino, qui tunc ejus propositum novit, qui mar- tyrium passurus foret. Bono itaque animo venit ad amicum Dominum, pro quo et corpus, atque eliam, ut judices sperabant, animam tradidit, et a Servatore nostro, o frater dilecte, ut dicam poetice, propter vitæ similitudinem compellatur. Nos autem consummationem › vocamus martyrium, non quod vitæ ‹finem, homo acceperit, ut reliqui loquuntur, sed quod perfectum ac consummatum, opus ostenderit charitatis. Quinetiam Græci quoque ´ veteres laudant finem eorum, qui mortui sunt in bello, non quidem mortem suadentes violentam, sed quod qui in bello vitam finit, mortem non ti- mens recessit; amputatus corpore, cum nec prius animo laborasset, nec emollitus esset, ut solet in morbis accidere hominibus; recedunt enim effe- minati et vivere cupientes; et ideo neque puram emittunt animam, sed quæ cupiditates, veluti notas plumbeas, secum effert, nisi fuerint eorum aliqui virtute præstantes. Eorum autem, qui moriuntur in bello, nonnulli cum cupiditatibus e vita exeunt, quod perinde est ac si morbo contabue- rant. Si autem Deo confiteri sit martyrium, quæ- cunque anima pure cum agnitione Dei vitam insti- tuit et præceptis paruit, ea quidem vita et sermone est martyr, quomodocunque liberetur a corpore; fidem scilicet, tanquam sanguinem, per totam vitaın et etiam in exitu, profundens. Jam dicit Dominus in Evangelio : ‹ Qui reliquerit patrem, vel matrem, * ED. POTTER, ED. PARIS. ille igitur propter præceptum. Christum ob metum negare declinat, etc. supervacua est. SYLBURG. Heinsii et co posteriores editt. exhibent. Porro hanc coin- pellationem superius Homericam vocavit. qui in bello occubuissent, declarat insignis illa Pericks oratio apud Thucyd. lib. 11, et Platonis sententia in Menexeno. R. SYLBURG. C D Nam ille haud longe ab init. lib. vii De repub., p.695, ait : Si ab lioc ingenio statim a pueritia ampe tentur, quæ sunt generationis affinia, » ceu plumben pondera, quæ comestionibus, et hujusmodi vo luptatibus, et libidinibus, atque deliciis inhærentia, mentis aciem ad inferiora detorquent, › etc. (27) Οὗτος οὖν φόβῳ τὸ ἀρ. Scribi possit, οὗτος (28) Ποιητικῶς τε. Aplius ποιητικῶς γε, aut τέ (29) Ἐπαινοῦσιν. Quantopere laudati fuerint, (30) "Ωσπερ μολυβδίδας. Platonem imitatur.
PG 8:1229φύλασσε ἀκακίαν καὶ ἴδε εὐθύτητα, ὅτι ἔστιν ἐγκατάλειμμα ἀνθρώπῳ εἰρηνικῷ.» οὗτος δ’ ἂν εἴη ὁ ἀνυποκρίτως ἐξ ὅλης καρδίας πιστεύων καὶ πάσῃ τῇ ψυχῇ γαληνιῶν· «ὁ γὰρ λαὸς ὁ ἕτερος τοῖς χείλεσι τιμᾷ, ἡ δὲ καρδία αὐτοῦ πόρρω ἄπεστιν ἀπὸ κυρίου.» «τῷ στόματι αὐτῶν εὐλογοῦσι, τῇ δὲ καρδίᾳ αὐτῶν καταρῶνται·» «ἠγάπησαν αὐτὸν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν καὶ τῇ γλώσσῃ αὐτῶν ἐψεύσαντο αὐτόν. ἡ δὲ καρδία αὐτῶν οὐκ εὐθεῖα μετ’ αὐτοῦ, οὐδὲ ἐπιστώθησαν ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ.» διὰ τοῦτο «ἄλαλα γενηθήτω ⟨τὰ χείλη τὰ δόλια· τὰ λαλοῦντα κατὰ τοῦ δικαίου ἀνομίαν.» καὶ πάλιν· «ἐξολεθρεύσαι κύριος⟩ πάντα τὰ χείλη τὰ δόλια καὶ γλῶσσαν μεγαλορήμονα, τοὺς εἰπόντας· τὴν γλῶσσαν ἡμῶν μεγαλυνοῦμεν, τὰ χείλη ἡμῶν παρ’ ἡμῖν ἐστι· τίς ἡμῶν κύριός ἐστιν; ἀπὸ ταλαιπωρίας τῶν πτωχῶν καὶ τοῦ στεναγμοῦ τῶν πενήτων νῦν ἀναστήσομαι, λέγει κύριος· θήσομαι ἐν σωτηρίῳ, παρρησιάσομαι ἐν αὐτῷ.» ταπεινοφρονούντων γάρ ἐστιν ὁ Χριστός, οὐκ ἐπαιρομένων ἐπὶ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ.
τὴν ἁπλῆν ἐμφαίνων μαρτυρίαν, ἀλλὰ τὴν γνωστι- κὴν, ὡς κατὰ τὴν κανόνα τοῦ Εὐαγγελίου πολιτευσά- μενον, διὰ τῆς πρὸς τὸν Κύριον ἀγάπης (γνῶσιν γὰρ σημαίνει ἡ τοῦ ὀνόματος εἴδησις, καὶ ἡ τοῦ ὁ Εὐαγ γελίου » νόησις, ἀλλ᾽ οὐ ψιλὴν τὴν προσηγορίαν)· ἀπολιπεῖν μὲν γένος τὸ κοσμικόν, ἀπολιπεῖν δὲ οὐσίαν καὶ κτῆσιν πᾶσαν, διὰ τὸ ἀπροσπαθῶς βιοῦν. « Μή- τηρ ν γοῦν ἡ πατρὶς καὶ τροφὸς ἀλληγορείται, ο πατέ ρες » δὲ οἱ νόμοι (31) οἱ πολιτικοί· ἃ δὴ ὑπεροπτέον εὐ χαρίστως τῷ μεγαλόφρονι δικαίῳ, ἕνεκεν τοῦ φίλον γε- νέσθαι τῷ Θεῷ, καὶ τυχεῖν τῶν δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγιά σματος (32), καθάπερ καὶ οἱ ἀπόστολοι πεποιήκασιν. Εἶτα Ηράκλειτος (33) μέν φησιν· ο 'Αρηϊφάτους θεοὶ τιμῶσι καὶ ἄνθρωποι· » καὶ Πλάτων (34) ἐν τῷ πέμπτῳ τῆς « Πολιτείας, γράφει· « Τῶν δὲ δὴ ἀπο θανόντων ἐπὶ στρατείας, ὃς ἂν εὐδοκιμήσας τελευτή- σῃ, ἆρ᾽ οὐ πρῶτον μὲν φήσομεν τοῦ χρυσοῦ γένους εἶναι; Πάντων γε μάλιστα. » Τὸ δὲ χρυσοῦν γένος πρὸς θεῶν ἐστι, τῶν κατ᾿ οὐρανὸν καὶ τὴν ἀπλανῆ σφαίραν, οἱ μάλιστα τὴν ἡγεμονίαν ἔχουσι τῆς κατ' ἀνθρώπους προνοίας. Τινὲς δὲ τῶν αἱρετικῶν, τοῦ Κυρίου παρακηκοότες, ἀσεβῶς ἅμα καὶ δειλῶς φιλο ζωοῦσι, μαρτυρίαν λέγοντες ἀληθῆ εἶναι τὴν τοῦ ὄν τως ὄντος γνῶσιν Θεοῦ (55) (ὅπερ καὶ ἡμεῖς ὁμολο- γοῦμεν), φονέα δὲ εἶναι αὐτὸν ἑαυτοῦ, καὶ αὐθέντην, τὸν διὰ θανάτου ὁμολογήσαντα· καὶ ἄλλα τοιαῦτα δει λίας σοφίσματα εἰς μέσον κομίζουσι. Πρὸς οὓς εἰρή σεται, ὁπόταν καιρὸς ἀπαιτῇ· διαφέρονται γὰρ ἡμῖν περὶ ἀρχάς. Λέγομεν δὲ καὶ ἡμεῖς τοὺς ἐπιπηδήσαν- τας τῷ θανάτῳ (εἰσὶ γάρ τινες οὐχ ἡμέτεροι, μόνου τοῦ ὀνόματος κοινωνοί, οἳ δὴ αὐτοὺς παραδιδόντες σπεύδουσι, τῇ πρὸς τὸν Δημιουργὸν ἀπεχθείς οἱ ἄθλιοι θανατῶντες), τούτους ἐξάγειν ἑαυτοὺς ἀμαρ- τύρως (36) λέγομεν, κἂν δημοσίᾳ κολάζωνται. Οὐ γὰρ τὸν χαρακτῆρα σώζουσι τοῦ μαρτυρίου τοῦ πι Ρ. 571, εἷς ἐκ δεξιῶν, καὶ εἰς ἐξ εὐωνύμων, τυχεῖν τῶν δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγιάσματος, Οἱ τοιοῦτοι ἐκ δεξιῶν ἴστανται τοῦ ἁγιάσματος..., οἱ δὲ ἐξ εὐωνύμων Εστάμενοι. « Αρηϊφάτους γάρ, φησίν, οἱ θεοὶ τιμῶσι καὶ ἄνθρωποι. » 'Αρηίφατος, ὁ ἐν πολέμῳ ἀνῃρημένος· Αρήϊος, ὁ πολεμικός, καὶ ἀρηΐους τὴν τοῦ πολέμου εἶναι ἔλεγον νεότητα ἐπί λεκτον, καὶ ἀρητοις όπλοις πεφράχθαι. πρῶτον Καὶ μὴν πολλαχοῦ κινδυνεύει καλὸν εἶναι τὸ ἐν πολέμῳ ἀποθνήσκειν· καὶ γὰρ ταφῆς καὶ μεγαλοπρεποῦς τυγχάνει. Τὸ ἁμαρτύρως λέγομεν, εξάγειν ἑαυτούς Οὐ γάρ, τὸν χαρακτῆρα σώζουσι τοῦ μαρτυρίου τοῦ τι στοῦ. STROMATUM LIB. IV. . B A vel fratres, et quæ deinceps sequuntur, e propter Evangelium et nomen ineum •, is est beatus: non quodvis significans martyrium, sed gnosticum, ejus nempe hominis, qui cum ex regula Evangelii vitam egerit, propter dilectionem Domini ( nomi- nis ɔ enim ratio et Evangelii, › quorum hic men- tio facta est, haud nudam appellationem, sed gno- sticam vivendi rationem significat), cum hujus mundi cognatos, tum etiam substantiam ac pos- sessiones relinquit, propterea quod vivat citra ni- miam ad ea affectionem. Proinde mater» quidem allegorice innuit patriam et altricem terram ; epa- tres autem, leges civiles; quæ quidem vir justus, qui est magni excelsique animi, lubentissime con- temnere debet, ut Deo fiat amicus, et consequatur déxteras partes sanctuarii, sicut etiam fecerunt apostoli. Deinde dicit quidem Heraclitus : ‹ Marte casos dii honorant et homines. » Et scribit Plato in quinto De republica : « Eum autem, qui in bello mortuus fuerit, postquam præclare se gesserit, an- non primum quidem dicemus eum esse aurei genc- ris? Omnium maxime. Aureum autem genus cum illis diis versatur, qui sunt in cœlo et in sphæra inerrante, qui maxime principatum obtinent huma- næ providentiæ. Quidam autem ex hæreticis, cum male Dominum intellexerint, impie simul et timide vitæ tenentur cupiditate, dicentes, verum esse marty- rium, veri Dei cognitionem (quod quidem nos qua- que fatenur), eum autem esse sui occisorem et c sibi mortem consciscere, qui per mortem fuerit Deum confessus; et alia ejusmodi sophismata, quæ sua suggessit timiditas, in medium afferunt. Adversus quos dicetur, cum tempus postulaverit ; dissident enim a nobis de principiis. Dicimus autem nos quoque, eos, qui de industria mortem quærunt (sunt * ED. POTTER, ED. PARIS. ‹ a Matth. xix, 29; Marc. x, 29, 30. 21, ubi Zebedæi uxor Christum rogat, ut filii sui sedeant, c unus ad dextram, alter ad sinistram throni ejus. Proinde erit pri- mum gloriæ gradum in cœlesti regno consequi. Clemens paulo infra, pag. : Qui tales sunt, a dextra parte sanctua- D rii stant, hi vero inferiores c a sinistra. . Quem locum videsis. @grit. Grac. : « Heraclitus profecto etiam eos, qui in bello occisi essent, nullo non dignos honore exi- stimavit. Quos enim Gradivus occidit, honore et dii et homines_prosequuntur. Suidas: et : Ita manuscri- ptus. Platonis locum leges tomo II, pag. 468, edit. H. Steph. : « Eum vero, qui re præclare gesta in bello occubuerit, nonne dicemus primum quidem ad genus aureum pertinere? Vocem. omisit interpres. Idemy Plato initio Menexeni : Atqui apud plurimos homines præclarum videtur in bello mori etenim qui hoc leti genere occumbit, præ- clarum magnificumque funus consequitur. Virgilius, IV Georg. v. 216, : ... Et corpora bello Objectant, pulchramque petunt per vulnera mortem. Aneid. 11, 417: ... Pulchrumque mori succurrit in armis. COLLECT. De republica, pag. 662. • Neque quidem necessarium esse dicentibus tale martyrium ; esse enim martyrium verum, senten- tiam corum. . Idem lib. II, cap. : « Ad tantam temeritatem progressi sunt quidam, ut etiam mar- tyres spernant, et vituperent eos, qui propter Do- mini confessionem occiduntur. › Marci Antonini lib. 11, pag. 85, de hac Clementis voce hæc adnotat : non est cum uti Sylburgius putavit, sed cum conjungendum : c Dicinus eos ita sibi mortem accersere, ut martyres taimen non sint, nec martyrium obire dici debeant : inquit, (31) Οι νόμοι. Η. nis. οἰκονόμοι. SYLBURG. (52) Δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγ. Respicit Matth. x, (35) Ηράκλειτος. Theodoretus lib. viit De curat. (54) Πλάτων. Platonis verba occurrunt lib. v (35) Γνῶσιν Θεοῦ. Irenæus lib. iv, cap. 64, ait: (56) Αμαρτύρως. Gatakerus nostras in Notis all
«μὴ θησαυρίζετε» τοίνυν «ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει καὶ κλέπται διορύσσουσι καὶ κλέπτουσι,» τάχα μὲν τοὺς φιλοκτήμονας ὀνειδίζων λέγει ὁ κύριος, τάχα δὲ καὶ τοὺς ἁπλῶς μεριμνητάς τε καὶ φροντιστάς, ἤδη δὲ καὶ τοὺς φιλοσωμάτους· ἔρωτες γὰρ καὶ νόσοι καὶ οἱ φαῦλοι διαλογισμοὶ «διορύσσουσι» τὸν λογισμὸν καὶ τὸν ὅλον ἄνθρωπον, ὁ δὲ τῷ ὄντι θησαυρὸς ἡμῶν ἔνθα ἡ συγγένεια τοῦ νοῦ. ἔτι τὸ κοινωνικὸν τῆς δικαιοσύνης παραδίδωσιν, ἐμφαίνων δεῖν ἀποδιδόναι τῇ συνηθείᾳ τῆς παλαιᾶς ἀναστροφῆς τὰ ὑπ’ αὐτῆς ἡμῖν περικτηθέντα καὶ ἐπὶ τὸν θεὸν ἀνατρέχειν ἔλεον αἰτουμένους. οὗτός ἐστι τῷ ὄντι «βαλλάντιον μὴ παλαιούμενον», ἐφόδιον ζωῆς ἀιδίου, «θησαυρὸς ἀνέκλειπτος ἐν οὐρανῷ», ὅτι «ἐλεῶν ἐλεήσω ὃν ἂν ἐλεῶ» φησὶ κύριος. λέγει δὲ ταῦτα καὶ τοῖς θέλουσι διὰ τὴν δικαιοσύνην πτωχεῦσαι· ἀκηκόασι γὰρ διὰ τῆς ἐντολῆς, ὅτι «πλατεῖα καὶ εὐρύχωρος ὁδὸς ἀπάγει εἰς τὴν ἀπώλειαν καὶ πολλοὶ οἱ διερχόμενοι δι’ αὐτῆς»· οὐ περὶ ἄλλου τινός, ἀλλὰ περὶ ἀσωτίας καὶ φιλογυνίας, φιλοδοξίας, φιλαρχίας καὶ τῶν ὁμοίων διαλέγεται παθῶν·
τὴν ἁπλῆν ἐμφαίνων μαρτυρίαν, ἀλλὰ τὴν γνωστι- κὴν, ὡς κατὰ τὴν κανόνα τοῦ Εὐαγγελίου πολιτευσά- μενον, διὰ τῆς πρὸς τὸν Κύριον ἀγάπης (γνῶσιν γὰρ σημαίνει ἡ τοῦ ὀνόματος εἴδησις, καὶ ἡ τοῦ ὁ Εὐαγ γελίου » νόησις, ἀλλ᾽ οὐ ψιλὴν τὴν προσηγορίαν)· ἀπολιπεῖν μὲν γένος τὸ κοσμικόν, ἀπολιπεῖν δὲ οὐσίαν καὶ κτῆσιν πᾶσαν, διὰ τὸ ἀπροσπαθῶς βιοῦν. « Μή- τηρ ν γοῦν ἡ πατρὶς καὶ τροφὸς ἀλληγορείται, ο πατέ ρες » δὲ οἱ νόμοι (31) οἱ πολιτικοί· ἃ δὴ ὑπεροπτέον εὐ χαρίστως τῷ μεγαλόφρονι δικαίῳ, ἕνεκεν τοῦ φίλον γε- νέσθαι τῷ Θεῷ, καὶ τυχεῖν τῶν δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγιά σματος (32), καθάπερ καὶ οἱ ἀπόστολοι πεποιήκασιν. Εἶτα Ηράκλειτος (33) μέν φησιν· ο 'Αρηϊφάτους θεοὶ τιμῶσι καὶ ἄνθρωποι· » καὶ Πλάτων (34) ἐν τῷ πέμπτῳ τῆς « Πολιτείας, γράφει· « Τῶν δὲ δὴ ἀπο θανόντων ἐπὶ στρατείας, ὃς ἂν εὐδοκιμήσας τελευτή- σῃ, ἆρ᾽ οὐ πρῶτον μὲν φήσομεν τοῦ χρυσοῦ γένους εἶναι; Πάντων γε μάλιστα. » Τὸ δὲ χρυσοῦν γένος πρὸς θεῶν ἐστι, τῶν κατ᾿ οὐρανὸν καὶ τὴν ἀπλανῆ σφαίραν, οἱ μάλιστα τὴν ἡγεμονίαν ἔχουσι τῆς κατ' ἀνθρώπους προνοίας. Τινὲς δὲ τῶν αἱρετικῶν, τοῦ Κυρίου παρακηκοότες, ἀσεβῶς ἅμα καὶ δειλῶς φιλο ζωοῦσι, μαρτυρίαν λέγοντες ἀληθῆ εἶναι τὴν τοῦ ὄν τως ὄντος γνῶσιν Θεοῦ (55) (ὅπερ καὶ ἡμεῖς ὁμολο- γοῦμεν), φονέα δὲ εἶναι αὐτὸν ἑαυτοῦ, καὶ αὐθέντην, τὸν διὰ θανάτου ὁμολογήσαντα· καὶ ἄλλα τοιαῦτα δει λίας σοφίσματα εἰς μέσον κομίζουσι. Πρὸς οὓς εἰρή σεται, ὁπόταν καιρὸς ἀπαιτῇ· διαφέρονται γὰρ ἡμῖν περὶ ἀρχάς. Λέγομεν δὲ καὶ ἡμεῖς τοὺς ἐπιπηδήσαν- τας τῷ θανάτῳ (εἰσὶ γάρ τινες οὐχ ἡμέτεροι, μόνου τοῦ ὀνόματος κοινωνοί, οἳ δὴ αὐτοὺς παραδιδόντες σπεύδουσι, τῇ πρὸς τὸν Δημιουργὸν ἀπεχθείς οἱ ἄθλιοι θανατῶντες), τούτους ἐξάγειν ἑαυτοὺς ἀμαρ- τύρως (36) λέγομεν, κἂν δημοσίᾳ κολάζωνται. Οὐ γὰρ τὸν χαρακτῆρα σώζουσι τοῦ μαρτυρίου τοῦ πι Ρ. 571, εἷς ἐκ δεξιῶν, καὶ εἰς ἐξ εὐωνύμων, τυχεῖν τῶν δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγιάσματος, Οἱ τοιοῦτοι ἐκ δεξιῶν ἴστανται τοῦ ἁγιάσματος..., οἱ δὲ ἐξ εὐωνύμων Εστάμενοι. « Αρηϊφάτους γάρ, φησίν, οἱ θεοὶ τιμῶσι καὶ ἄνθρωποι. » 'Αρηίφατος, ὁ ἐν πολέμῳ ἀνῃρημένος· Αρήϊος, ὁ πολεμικός, καὶ ἀρηΐους τὴν τοῦ πολέμου εἶναι ἔλεγον νεότητα ἐπί λεκτον, καὶ ἀρητοις όπλοις πεφράχθαι. πρῶτον Καὶ μὴν πολλαχοῦ κινδυνεύει καλὸν εἶναι τὸ ἐν πολέμῳ ἀποθνήσκειν· καὶ γὰρ ταφῆς καὶ μεγαλοπρεποῦς τυγχάνει. Τὸ ἁμαρτύρως λέγομεν, εξάγειν ἑαυτούς Οὐ γάρ, τὸν χαρακτῆρα σώζουσι τοῦ μαρτυρίου τοῦ τι στοῦ. STROMATUM LIB. IV. . B A vel fratres, et quæ deinceps sequuntur, e propter Evangelium et nomen ineum •, is est beatus: non quodvis significans martyrium, sed gnosticum, ejus nempe hominis, qui cum ex regula Evangelii vitam egerit, propter dilectionem Domini ( nomi- nis ɔ enim ratio et Evangelii, › quorum hic men- tio facta est, haud nudam appellationem, sed gno- sticam vivendi rationem significat), cum hujus mundi cognatos, tum etiam substantiam ac pos- sessiones relinquit, propterea quod vivat citra ni- miam ad ea affectionem. Proinde mater» quidem allegorice innuit patriam et altricem terram ; epa- tres autem, leges civiles; quæ quidem vir justus, qui est magni excelsique animi, lubentissime con- temnere debet, ut Deo fiat amicus, et consequatur déxteras partes sanctuarii, sicut etiam fecerunt apostoli. Deinde dicit quidem Heraclitus : ‹ Marte casos dii honorant et homines. » Et scribit Plato in quinto De republica : « Eum autem, qui in bello mortuus fuerit, postquam præclare se gesserit, an- non primum quidem dicemus eum esse aurei genc- ris? Omnium maxime. Aureum autem genus cum illis diis versatur, qui sunt in cœlo et in sphæra inerrante, qui maxime principatum obtinent huma- næ providentiæ. Quidam autem ex hæreticis, cum male Dominum intellexerint, impie simul et timide vitæ tenentur cupiditate, dicentes, verum esse marty- rium, veri Dei cognitionem (quod quidem nos qua- que fatenur), eum autem esse sui occisorem et c sibi mortem consciscere, qui per mortem fuerit Deum confessus; et alia ejusmodi sophismata, quæ sua suggessit timiditas, in medium afferunt. Adversus quos dicetur, cum tempus postulaverit ; dissident enim a nobis de principiis. Dicimus autem nos quoque, eos, qui de industria mortem quærunt (sunt * ED. POTTER, ED. PARIS. ‹ a Matth. xix, 29; Marc. x, 29, 30. 21, ubi Zebedæi uxor Christum rogat, ut filii sui sedeant, c unus ad dextram, alter ad sinistram throni ejus. Proinde erit pri- mum gloriæ gradum in cœlesti regno consequi. Clemens paulo infra, pag. : Qui tales sunt, a dextra parte sanctua- D rii stant, hi vero inferiores c a sinistra. . Quem locum videsis. @grit. Grac. : « Heraclitus profecto etiam eos, qui in bello occisi essent, nullo non dignos honore exi- stimavit. Quos enim Gradivus occidit, honore et dii et homines_prosequuntur. Suidas: et : Ita manuscri- ptus. Platonis locum leges tomo II, pag. 468, edit. H. Steph. : « Eum vero, qui re præclare gesta in bello occubuerit, nonne dicemus primum quidem ad genus aureum pertinere? Vocem. omisit interpres. Idemy Plato initio Menexeni : Atqui apud plurimos homines præclarum videtur in bello mori etenim qui hoc leti genere occumbit, præ- clarum magnificumque funus consequitur. Virgilius, IV Georg. v. 216, : ... Et corpora bello Objectant, pulchramque petunt per vulnera mortem. Aneid. 11, 417: ... Pulchrumque mori succurrit in armis. COLLECT. De republica, pag. 662. • Neque quidem necessarium esse dicentibus tale martyrium ; esse enim martyrium verum, senten- tiam corum. . Idem lib. II, cap. : « Ad tantam temeritatem progressi sunt quidam, ut etiam mar- tyres spernant, et vituperent eos, qui propter Do- mini confessionem occiduntur. › Marci Antonini lib. 11, pag. 85, de hac Clementis voce hæc adnotat : non est cum uti Sylburgius putavit, sed cum conjungendum : c Dicinus eos ita sibi mortem accersere, ut martyres taimen non sint, nec martyrium obire dici debeant : inquit, (31) Οι νόμοι. Η. nis. οἰκονόμοι. SYLBURG. (52) Δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγ. Respicit Matth. x, (35) Ηράκλειτος. Theodoretus lib. viit De curat. (54) Πλάτων. Platonis verba occurrunt lib. v (35) Γνῶσιν Θεοῦ. Irenæus lib. iv, cap. 64, ait: (56) Αμαρτύρως. Gatakerus nostras in Notis all
«ἄφρον,» γὰρ οὕτως ἔφη, «ὅτι τῇ νυκτὶ ταύτῃ ἀπαιτοῦσί σου τὴν ψυχήν· ἃ δὲ ἡτοίμασας αὐτῇ, τίνι γένηται;» καὶ τὰ μὲν τῆς ἐντολῆς ὧδε ἔχει κατὰ λέξιν· «φυλάσσεσθε τοίνυν ἀπὸ πάσης πλεονεξίας, ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ τὰ ὑπάρχοντά ἐστιν ἡ ζωὴ αὐτοῦ.» «τί γὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος, ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήσῃ, τὴν δὲ ψυχὴν αὐτοῦ ζημιωθῇ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ;» «διὰ τοῦτο λέγω· μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν τί φάγητε, μηδὲ τῷ σώματι τί περιβάλητε· ἡ γὰρ ψυχὴ πλείων ἐστὶ τῆς τροφῆς καὶ τὸ σῶμα τοῦ ἐνδύματος.» καὶ πάλιν· «οἶδεν γὰρ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὅτι χρῄζετε τούτων ἁπάντων· ζητεῖτε δὲ πρῶτον τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν καὶ τὴν δικαιοσύνην, ταῦτα γὰρ μεγάλα, τὰ δὲ μικρὰ» καὶ περὶ τὸν βίον, ταῦτα «προστεθήσεται ὑμῖν.» ἆρ’ οὐκ ἄντικρυς τὸν γνωστικὸν μεθέπειν ἡμᾶς παρακελεύεται βίον ἔργῳ τε καὶ λόγῳ ζητεῖν τὴν ἀλήθειαν προτρέπει; πλούσιον τοίνυν οὐ τὴν δόσιν, ἀλλὰ τὴν προαίρεσιν λογίζεται ὁ παιδεύων τὴν ψυχὴν Χριστός.
τὴν ἁπλῆν ἐμφαίνων μαρτυρίαν, ἀλλὰ τὴν γνωστι- κὴν, ὡς κατὰ τὴν κανόνα τοῦ Εὐαγγελίου πολιτευσά- μενον, διὰ τῆς πρὸς τὸν Κύριον ἀγάπης (γνῶσιν γὰρ σημαίνει ἡ τοῦ ὀνόματος εἴδησις, καὶ ἡ τοῦ ὁ Εὐαγ γελίου » νόησις, ἀλλ᾽ οὐ ψιλὴν τὴν προσηγορίαν)· ἀπολιπεῖν μὲν γένος τὸ κοσμικόν, ἀπολιπεῖν δὲ οὐσίαν καὶ κτῆσιν πᾶσαν, διὰ τὸ ἀπροσπαθῶς βιοῦν. « Μή- τηρ ν γοῦν ἡ πατρὶς καὶ τροφὸς ἀλληγορείται, ο πατέ ρες » δὲ οἱ νόμοι (31) οἱ πολιτικοί· ἃ δὴ ὑπεροπτέον εὐ χαρίστως τῷ μεγαλόφρονι δικαίῳ, ἕνεκεν τοῦ φίλον γε- νέσθαι τῷ Θεῷ, καὶ τυχεῖν τῶν δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγιά σματος (32), καθάπερ καὶ οἱ ἀπόστολοι πεποιήκασιν. Εἶτα Ηράκλειτος (33) μέν φησιν· ο 'Αρηϊφάτους θεοὶ τιμῶσι καὶ ἄνθρωποι· » καὶ Πλάτων (34) ἐν τῷ πέμπτῳ τῆς « Πολιτείας, γράφει· « Τῶν δὲ δὴ ἀπο θανόντων ἐπὶ στρατείας, ὃς ἂν εὐδοκιμήσας τελευτή- σῃ, ἆρ᾽ οὐ πρῶτον μὲν φήσομεν τοῦ χρυσοῦ γένους εἶναι; Πάντων γε μάλιστα. » Τὸ δὲ χρυσοῦν γένος πρὸς θεῶν ἐστι, τῶν κατ᾿ οὐρανὸν καὶ τὴν ἀπλανῆ σφαίραν, οἱ μάλιστα τὴν ἡγεμονίαν ἔχουσι τῆς κατ' ἀνθρώπους προνοίας. Τινὲς δὲ τῶν αἱρετικῶν, τοῦ Κυρίου παρακηκοότες, ἀσεβῶς ἅμα καὶ δειλῶς φιλο ζωοῦσι, μαρτυρίαν λέγοντες ἀληθῆ εἶναι τὴν τοῦ ὄν τως ὄντος γνῶσιν Θεοῦ (55) (ὅπερ καὶ ἡμεῖς ὁμολο- γοῦμεν), φονέα δὲ εἶναι αὐτὸν ἑαυτοῦ, καὶ αὐθέντην, τὸν διὰ θανάτου ὁμολογήσαντα· καὶ ἄλλα τοιαῦτα δει λίας σοφίσματα εἰς μέσον κομίζουσι. Πρὸς οὓς εἰρή σεται, ὁπόταν καιρὸς ἀπαιτῇ· διαφέρονται γὰρ ἡμῖν περὶ ἀρχάς. Λέγομεν δὲ καὶ ἡμεῖς τοὺς ἐπιπηδήσαν- τας τῷ θανάτῳ (εἰσὶ γάρ τινες οὐχ ἡμέτεροι, μόνου τοῦ ὀνόματος κοινωνοί, οἳ δὴ αὐτοὺς παραδιδόντες σπεύδουσι, τῇ πρὸς τὸν Δημιουργὸν ἀπεχθείς οἱ ἄθλιοι θανατῶντες), τούτους ἐξάγειν ἑαυτοὺς ἀμαρ- τύρως (36) λέγομεν, κἂν δημοσίᾳ κολάζωνται. Οὐ γὰρ τὸν χαρακτῆρα σώζουσι τοῦ μαρτυρίου τοῦ πι Ρ. 571, εἷς ἐκ δεξιῶν, καὶ εἰς ἐξ εὐωνύμων, τυχεῖν τῶν δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγιάσματος, Οἱ τοιοῦτοι ἐκ δεξιῶν ἴστανται τοῦ ἁγιάσματος..., οἱ δὲ ἐξ εὐωνύμων Εστάμενοι. « Αρηϊφάτους γάρ, φησίν, οἱ θεοὶ τιμῶσι καὶ ἄνθρωποι. » 'Αρηίφατος, ὁ ἐν πολέμῳ ἀνῃρημένος· Αρήϊος, ὁ πολεμικός, καὶ ἀρηΐους τὴν τοῦ πολέμου εἶναι ἔλεγον νεότητα ἐπί λεκτον, καὶ ἀρητοις όπλοις πεφράχθαι. πρῶτον Καὶ μὴν πολλαχοῦ κινδυνεύει καλὸν εἶναι τὸ ἐν πολέμῳ ἀποθνήσκειν· καὶ γὰρ ταφῆς καὶ μεγαλοπρεποῦς τυγχάνει. Τὸ ἁμαρτύρως λέγομεν, εξάγειν ἑαυτούς Οὐ γάρ, τὸν χαρακτῆρα σώζουσι τοῦ μαρτυρίου τοῦ τι στοῦ. STROMATUM LIB. IV. . B A vel fratres, et quæ deinceps sequuntur, e propter Evangelium et nomen ineum •, is est beatus: non quodvis significans martyrium, sed gnosticum, ejus nempe hominis, qui cum ex regula Evangelii vitam egerit, propter dilectionem Domini ( nomi- nis ɔ enim ratio et Evangelii, › quorum hic men- tio facta est, haud nudam appellationem, sed gno- sticam vivendi rationem significat), cum hujus mundi cognatos, tum etiam substantiam ac pos- sessiones relinquit, propterea quod vivat citra ni- miam ad ea affectionem. Proinde mater» quidem allegorice innuit patriam et altricem terram ; epa- tres autem, leges civiles; quæ quidem vir justus, qui est magni excelsique animi, lubentissime con- temnere debet, ut Deo fiat amicus, et consequatur déxteras partes sanctuarii, sicut etiam fecerunt apostoli. Deinde dicit quidem Heraclitus : ‹ Marte casos dii honorant et homines. » Et scribit Plato in quinto De republica : « Eum autem, qui in bello mortuus fuerit, postquam præclare se gesserit, an- non primum quidem dicemus eum esse aurei genc- ris? Omnium maxime. Aureum autem genus cum illis diis versatur, qui sunt in cœlo et in sphæra inerrante, qui maxime principatum obtinent huma- næ providentiæ. Quidam autem ex hæreticis, cum male Dominum intellexerint, impie simul et timide vitæ tenentur cupiditate, dicentes, verum esse marty- rium, veri Dei cognitionem (quod quidem nos qua- que fatenur), eum autem esse sui occisorem et c sibi mortem consciscere, qui per mortem fuerit Deum confessus; et alia ejusmodi sophismata, quæ sua suggessit timiditas, in medium afferunt. Adversus quos dicetur, cum tempus postulaverit ; dissident enim a nobis de principiis. Dicimus autem nos quoque, eos, qui de industria mortem quærunt (sunt * ED. POTTER, ED. PARIS. ‹ a Matth. xix, 29; Marc. x, 29, 30. 21, ubi Zebedæi uxor Christum rogat, ut filii sui sedeant, c unus ad dextram, alter ad sinistram throni ejus. Proinde erit pri- mum gloriæ gradum in cœlesti regno consequi. Clemens paulo infra, pag. : Qui tales sunt, a dextra parte sanctua- D rii stant, hi vero inferiores c a sinistra. . Quem locum videsis. @grit. Grac. : « Heraclitus profecto etiam eos, qui in bello occisi essent, nullo non dignos honore exi- stimavit. Quos enim Gradivus occidit, honore et dii et homines_prosequuntur. Suidas: et : Ita manuscri- ptus. Platonis locum leges tomo II, pag. 468, edit. H. Steph. : « Eum vero, qui re præclare gesta in bello occubuerit, nonne dicemus primum quidem ad genus aureum pertinere? Vocem. omisit interpres. Idemy Plato initio Menexeni : Atqui apud plurimos homines præclarum videtur in bello mori etenim qui hoc leti genere occumbit, præ- clarum magnificumque funus consequitur. Virgilius, IV Georg. v. 216, : ... Et corpora bello Objectant, pulchramque petunt per vulnera mortem. Aneid. 11, 417: ... Pulchrumque mori succurrit in armis. COLLECT. De republica, pag. 662. • Neque quidem necessarium esse dicentibus tale martyrium ; esse enim martyrium verum, senten- tiam corum. . Idem lib. II, cap. : « Ad tantam temeritatem progressi sunt quidam, ut etiam mar- tyres spernant, et vituperent eos, qui propter Do- mini confessionem occiduntur. › Marci Antonini lib. 11, pag. 85, de hac Clementis voce hæc adnotat : non est cum uti Sylburgius putavit, sed cum conjungendum : c Dicinus eos ita sibi mortem accersere, ut martyres taimen non sint, nec martyrium obire dici debeant : inquit, (31) Οι νόμοι. Η. nis. οἰκονόμοι. SYLBURG. (52) Δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγ. Respicit Matth. x, (35) Ηράκλειτος. Theodoretus lib. viit De curat. (54) Πλάτων. Platonis verba occurrunt lib. v (35) Γνῶσιν Θεοῦ. Irenæus lib. iv, cap. 64, ait: (56) Αμαρτύρως. Gatakerus nostras in Notis all
Ζακχαῖον τοίνυν, οἳ δὲ Ματθίαν φασίν, ἀρχιτελώνην, ἀκηκοότα τοῦ κυρίου καταξιώσαντος πρὸς αὐτὸν γενέσθαι, «ἰδοὺ τὰ ἡμίση τῶν ὑπαρχόντων μου δίδωμι ἐλεημοσύνην» φάναι, «κύριε, καὶ εἴ τινός τι ἐσυκοφάντησα, τετραπλοῦν ἀποδίδωμι.» ἐφ’ οὗ καὶ ὁ σωτὴρ εἶπεν· «ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐλθὼν σήμερον τὸ ἀπολωλὸς εὗρεν.» πάλιν τε αὖ θεασάμενος εἰς τὸ γαζοφυλάκιον τὸν μὲν πλούσιον ἀναλόγως τῇ κτήσει βεβληκότα, τὴν δὲ χήραν χαλκοῦς δύο, πλεῖον ἔφη τὴν χήραν βεβληκέναι πάντων· ὃ μὲν γὰρ ἀπὸ τοῦ περισσεύματος, ἣ δὲ ἐκ τῆς ὑστερήσεως συνεισήνεγκεν. ὅτι δὲ πάντα ἐπὶ τὴν παίδευσιν τῆς ψυχῆς ἀνήγαγεν, «μακάριοι» φησὶν «οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν.» πραεῖς δέ εἰσιν οἱ τὴν ἄσπειστον μάχην τὴν ἐν τῇ ψυχῇ καταπεπαυκότες θυμοῦ καὶ ἐπιθυμίας καὶ τῶν τούτοις ὑποβεβλημένων εἰδῶν. πραεῖς δὲ τοὺς κατὰ προαίρεσιν, οὐ κατ’ ἀνάγκην ἐπαινεῖ. εἰσὶ γὰρ παρὰ κυρίῳ καὶ μισθοὶ καὶ μοναὶ πλείονες κατὰ ἀναλογίαν βίων·
τὴν ἁπλῆν ἐμφαίνων μαρτυρίαν, ἀλλὰ τὴν γνωστι- κὴν, ὡς κατὰ τὴν κανόνα τοῦ Εὐαγγελίου πολιτευσά- μενον, διὰ τῆς πρὸς τὸν Κύριον ἀγάπης (γνῶσιν γὰρ σημαίνει ἡ τοῦ ὀνόματος εἴδησις, καὶ ἡ τοῦ ὁ Εὐαγ γελίου » νόησις, ἀλλ᾽ οὐ ψιλὴν τὴν προσηγορίαν)· ἀπολιπεῖν μὲν γένος τὸ κοσμικόν, ἀπολιπεῖν δὲ οὐσίαν καὶ κτῆσιν πᾶσαν, διὰ τὸ ἀπροσπαθῶς βιοῦν. « Μή- τηρ ν γοῦν ἡ πατρὶς καὶ τροφὸς ἀλληγορείται, ο πατέ ρες » δὲ οἱ νόμοι (31) οἱ πολιτικοί· ἃ δὴ ὑπεροπτέον εὐ χαρίστως τῷ μεγαλόφρονι δικαίῳ, ἕνεκεν τοῦ φίλον γε- νέσθαι τῷ Θεῷ, καὶ τυχεῖν τῶν δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγιά σματος (32), καθάπερ καὶ οἱ ἀπόστολοι πεποιήκασιν. Εἶτα Ηράκλειτος (33) μέν φησιν· ο 'Αρηϊφάτους θεοὶ τιμῶσι καὶ ἄνθρωποι· » καὶ Πλάτων (34) ἐν τῷ πέμπτῳ τῆς « Πολιτείας, γράφει· « Τῶν δὲ δὴ ἀπο θανόντων ἐπὶ στρατείας, ὃς ἂν εὐδοκιμήσας τελευτή- σῃ, ἆρ᾽ οὐ πρῶτον μὲν φήσομεν τοῦ χρυσοῦ γένους εἶναι; Πάντων γε μάλιστα. » Τὸ δὲ χρυσοῦν γένος πρὸς θεῶν ἐστι, τῶν κατ᾿ οὐρανὸν καὶ τὴν ἀπλανῆ σφαίραν, οἱ μάλιστα τὴν ἡγεμονίαν ἔχουσι τῆς κατ' ἀνθρώπους προνοίας. Τινὲς δὲ τῶν αἱρετικῶν, τοῦ Κυρίου παρακηκοότες, ἀσεβῶς ἅμα καὶ δειλῶς φιλο ζωοῦσι, μαρτυρίαν λέγοντες ἀληθῆ εἶναι τὴν τοῦ ὄν τως ὄντος γνῶσιν Θεοῦ (55) (ὅπερ καὶ ἡμεῖς ὁμολο- γοῦμεν), φονέα δὲ εἶναι αὐτὸν ἑαυτοῦ, καὶ αὐθέντην, τὸν διὰ θανάτου ὁμολογήσαντα· καὶ ἄλλα τοιαῦτα δει λίας σοφίσματα εἰς μέσον κομίζουσι. Πρὸς οὓς εἰρή σεται, ὁπόταν καιρὸς ἀπαιτῇ· διαφέρονται γὰρ ἡμῖν περὶ ἀρχάς. Λέγομεν δὲ καὶ ἡμεῖς τοὺς ἐπιπηδήσαν- τας τῷ θανάτῳ (εἰσὶ γάρ τινες οὐχ ἡμέτεροι, μόνου τοῦ ὀνόματος κοινωνοί, οἳ δὴ αὐτοὺς παραδιδόντες σπεύδουσι, τῇ πρὸς τὸν Δημιουργὸν ἀπεχθείς οἱ ἄθλιοι θανατῶντες), τούτους ἐξάγειν ἑαυτοὺς ἀμαρ- τύρως (36) λέγομεν, κἂν δημοσίᾳ κολάζωνται. Οὐ γὰρ τὸν χαρακτῆρα σώζουσι τοῦ μαρτυρίου τοῦ πι Ρ. 571, εἷς ἐκ δεξιῶν, καὶ εἰς ἐξ εὐωνύμων, τυχεῖν τῶν δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγιάσματος, Οἱ τοιοῦτοι ἐκ δεξιῶν ἴστανται τοῦ ἁγιάσματος..., οἱ δὲ ἐξ εὐωνύμων Εστάμενοι. « Αρηϊφάτους γάρ, φησίν, οἱ θεοὶ τιμῶσι καὶ ἄνθρωποι. » 'Αρηίφατος, ὁ ἐν πολέμῳ ἀνῃρημένος· Αρήϊος, ὁ πολεμικός, καὶ ἀρηΐους τὴν τοῦ πολέμου εἶναι ἔλεγον νεότητα ἐπί λεκτον, καὶ ἀρητοις όπλοις πεφράχθαι. πρῶτον Καὶ μὴν πολλαχοῦ κινδυνεύει καλὸν εἶναι τὸ ἐν πολέμῳ ἀποθνήσκειν· καὶ γὰρ ταφῆς καὶ μεγαλοπρεποῦς τυγχάνει. Τὸ ἁμαρτύρως λέγομεν, εξάγειν ἑαυτούς Οὐ γάρ, τὸν χαρακτῆρα σώζουσι τοῦ μαρτυρίου τοῦ τι στοῦ. STROMATUM LIB. IV. . B A vel fratres, et quæ deinceps sequuntur, e propter Evangelium et nomen ineum •, is est beatus: non quodvis significans martyrium, sed gnosticum, ejus nempe hominis, qui cum ex regula Evangelii vitam egerit, propter dilectionem Domini ( nomi- nis ɔ enim ratio et Evangelii, › quorum hic men- tio facta est, haud nudam appellationem, sed gno- sticam vivendi rationem significat), cum hujus mundi cognatos, tum etiam substantiam ac pos- sessiones relinquit, propterea quod vivat citra ni- miam ad ea affectionem. Proinde mater» quidem allegorice innuit patriam et altricem terram ; epa- tres autem, leges civiles; quæ quidem vir justus, qui est magni excelsique animi, lubentissime con- temnere debet, ut Deo fiat amicus, et consequatur déxteras partes sanctuarii, sicut etiam fecerunt apostoli. Deinde dicit quidem Heraclitus : ‹ Marte casos dii honorant et homines. » Et scribit Plato in quinto De republica : « Eum autem, qui in bello mortuus fuerit, postquam præclare se gesserit, an- non primum quidem dicemus eum esse aurei genc- ris? Omnium maxime. Aureum autem genus cum illis diis versatur, qui sunt in cœlo et in sphæra inerrante, qui maxime principatum obtinent huma- næ providentiæ. Quidam autem ex hæreticis, cum male Dominum intellexerint, impie simul et timide vitæ tenentur cupiditate, dicentes, verum esse marty- rium, veri Dei cognitionem (quod quidem nos qua- que fatenur), eum autem esse sui occisorem et c sibi mortem consciscere, qui per mortem fuerit Deum confessus; et alia ejusmodi sophismata, quæ sua suggessit timiditas, in medium afferunt. Adversus quos dicetur, cum tempus postulaverit ; dissident enim a nobis de principiis. Dicimus autem nos quoque, eos, qui de industria mortem quærunt (sunt * ED. POTTER, ED. PARIS. ‹ a Matth. xix, 29; Marc. x, 29, 30. 21, ubi Zebedæi uxor Christum rogat, ut filii sui sedeant, c unus ad dextram, alter ad sinistram throni ejus. Proinde erit pri- mum gloriæ gradum in cœlesti regno consequi. Clemens paulo infra, pag. : Qui tales sunt, a dextra parte sanctua- D rii stant, hi vero inferiores c a sinistra. . Quem locum videsis. @grit. Grac. : « Heraclitus profecto etiam eos, qui in bello occisi essent, nullo non dignos honore exi- stimavit. Quos enim Gradivus occidit, honore et dii et homines_prosequuntur. Suidas: et : Ita manuscri- ptus. Platonis locum leges tomo II, pag. 468, edit. H. Steph. : « Eum vero, qui re præclare gesta in bello occubuerit, nonne dicemus primum quidem ad genus aureum pertinere? Vocem. omisit interpres. Idemy Plato initio Menexeni : Atqui apud plurimos homines præclarum videtur in bello mori etenim qui hoc leti genere occumbit, præ- clarum magnificumque funus consequitur. Virgilius, IV Georg. v. 216, : ... Et corpora bello Objectant, pulchramque petunt per vulnera mortem. Aneid. 11, 417: ... Pulchrumque mori succurrit in armis. COLLECT. De republica, pag. 662. • Neque quidem necessarium esse dicentibus tale martyrium ; esse enim martyrium verum, senten- tiam corum. . Idem lib. II, cap. : « Ad tantam temeritatem progressi sunt quidam, ut etiam mar- tyres spernant, et vituperent eos, qui propter Do- mini confessionem occiduntur. › Marci Antonini lib. 11, pag. 85, de hac Clementis voce hæc adnotat : non est cum uti Sylburgius putavit, sed cum conjungendum : c Dicinus eos ita sibi mortem accersere, ut martyres taimen non sint, nec martyrium obire dici debeant : inquit, (31) Οι νόμοι. Η. nis. οἰκονόμοι. SYLBURG. (52) Δεξιῶν μερῶν τοῦ ἁγ. Respicit Matth. x, (35) Ηράκλειτος. Theodoretus lib. viit De curat. (54) Πλάτων. Platonis verba occurrunt lib. v (35) Γνῶσιν Θεοῦ. Irenæus lib. iv, cap. 64, ait: (56) Αμαρτύρως. Gatakerus nostras in Notis all
PG 8:1231«ὃς γὰρ ἂν δέξηται», φησί, «προφήτην εἰς ὄνομα προφήτου, μισθὸν προφήτου λήψεται, καὶ ὃς ἂν δέξηται δίκαιον εἰς ὄνομα δικαίου, μισθὸν δικαίου λήψεται, καὶ ὃς ἂν δέξηται ἕνα τῶν μαθητῶν τούτων τῶν μικρῶν, τὸν μισθὸν οὐκ ἀπολέσει.» πάλιν τε αὖ τὰς κατ’ ἀξίαν διαφοράς, τῆς ἀρετῆς εὐγενεῖς ἀμοιβάς, διὰ τῶν ὡρῶν τῶν οὐχ ὁμοίων τὸν ἀριθμόν, πρὸς δὲ καὶ ⟨διὰ⟩ τοῦ ἑκάστῳ τῶν ἐργατῶν ἀποδοθέντος ἴσου μισθοῦ (τουτέστι τῆς σωτηρίας, ἣν τὸ δηνάριον αἰνίσσεται) τὸ ἐπ’ ἴσης δίκαιον μεμήνυκεν [διὰ] τῶν κατὰ τὰς ἀκαταλλήλους ὥρας ἐργασαμένων. ἐργάσονται μὲν οὖν κατὰ τὰς μονὰς τὰς ἀναλόγους ὧν κατηξιώθησαν γερῶν, συνεργοὶ τῆς ἀρρήτου οἰκονομίας καὶ λειτουργίας. «οἳ δὲ δὴ ἂν δόξωσι διαφερόντως πρὸς τὸ ὁσίως βιῶναι προσκεκλῆσθαι,» φησὶν ὁ Πλάτων, «οὗτοί εἰσιν οἱ τῶνδε μὲν τῶν ἐν τῇ γῇ ἐλευθερούμενοί τε καὶ ἀπαλλαττόμενοι ὥσπερ δεσμωτηρίων, ἄνω δὲ εἰς καθαρὰν οἴκησιν ἀφικνούμενοι·» διὰ σαφεστέρων τε αὖ τὸ αὐτὸ ὧδέ πως λέγει·
Α στοῦ, τὸν ὄντως Θεὸν μὴ γνωρίσαντες· θανάτῳ δὲ ἑαυτοὺς ἀποδιδόασι κενῷ, καθάπερ καὶ οἱ τῶν Ἰνδῶν Γυμνοσοφισταί ματαίῳ πυρί. Ἐπεὶ δ' οἱ ψευδώνυ μου (37) οὗτοι τὸ σῶμα διαβάλλουσι, μαθέτωσαν, ὅτι καὶ ἡ τοῦ σώματος εὐαρμοστία συμβάλλεται τη δια νοίᾳ πρὸς τὴν εὐφυΐαν. Δι' δ ἐν τῷ τρίτῳ τῆς « Παλι τείας » ὁ Πλάτων εἶπεν, ὃν μάλιστα ἐπιβοῶνται μέρο τυρὰ τὴν γένεσιν κακίζοντα, «ἐπιμελεῖσθαι σώματος κ δεῖν « ψυχῆς ἕνεκα ἁρμονίας (58),, δι᾿ οὗ βιοῦν τε ἔστι, καὶ ὀρθῶς βιοῦν, καταγγέλλοντα τῆς ἀληθεία; τὸ κήρυγμα· διὰ γὰρ τοῦ ζῆν καὶ τῆς ὑγιείας ἐδεύσε τες, ἐκμανθάνομεν τὴν γνῶσιν. Ο δὲ οὐδὲ τὸ τυχόν προσελθεῖν ἔστιν εἰς ὕψος ἄνευ τοῦ ἐν τοῖς ἀναγκαίας εἶναι, καὶ δι' αὐτῶν πάντα ποιεῖν τὰ πρὸς τὴν γνῶσιν συντείνοντα, τὸ εὖ ζῆν τούτῳ πῶς οὐχ αἱρετέον ; ἐν γοῦν τῷ ζῇν, τὸ εὖ ζῆν κατορθοῦται· καὶ εἰς ἔξω ἀϊδιότητος παραπέμπεται ὁ διὰ σώματος μελετήσει εὐζωΐαν. Β στιχοί, « Δεῖν γέ φαμεν τοὺς φύλακας ἀμφότερα ἔχειν τούτω τώ φύσες. Δεί γάρ. Οὐκοῦν ἡρμόσθαι δεῖ αὐτὰς πρὸς ἀλλήλας. Πῶς δι οὗ ; Καὶ τοῦ μὲν ἡρμοσμένου σώφρων τε καὶ ἀνδρεία ἡ ψυχή. Πάνυ γε. Τοῦ δὲ ἀναρμό του δειλὴ καὶ ἄγροι- κος. Και μάλα. . τὰ ἀδιάφορα, « τὰ μήτε πρὸς εὐδαιμονίαν μήτε πρὸς κακοδαιμονίαν συνερ- γοῦντα· ὡς ἔχει πλοῦτος, υγίεια, ισχύς, δόξα, και τὰ ὅμοια· « Θαυμάζειν δὲ ἄξιον καὶ τῶν Στωϊκών, οἵτινές φασι, μηδὲν τὴν ψυχὴν ὑπὸ τοῦ σώματος διατίθεσθαι, μήτε πρὸς κακίαν ὑπὸ τῆς νόσου μήτε πρὸς ἀρετὴν ὑπὸ τῆς υγιείας, ἀλλ᾽ ἀμφότερα ταῦτα λέγουσιν ἀδιάφορα (3), εἶναι. Καίτοι καὶ Ἰώβ, ἐγκρατείας ὑπερβολή και πίστεως ὑπεροχῇ πένης μὲν ἐκ πλουσίου, ἄτιμος δὲ ἐξ ἐνδόξου, αἰσχρὸς δὲ ἐκ καλοῦ, καὶ νοσερὸς ἐξ ὑγιεινοῦ γενόμενος, ἡμῖν τέ ἐστι παράδειγμα ἀγαθὸν αναγεγραμμένος, δυσωπῶν τὸν πειράσαντα, εὐλογῶν τὸν πλάσαντα· φέρων οὕτω τὰ δεύτερα, ὡς καὶ τὰ πρότερα· διδάσκων εὖ μάλα τοῖς περιστατικοῖς ἀπα σιν οἷόν τε είναι καλῶς χρῆσθαι τὸν γνωστικόν (0) 1. Περίστασις, Χαλεπή ἦν ε ἐπίστασις τῆς κακίας, • περίστασις, ο τὰ περιστατικά, κι Οὔτε γὰρ τὰ δεξιὰ καὶ περισπούδαστα τοῖς πολλοῖς τὸ ἑστὼς καὶ μόνιμον ἔχει, οὔτε τὰ περιστατικὰ τῶν πραγμάτων καὶ κατ ηφή παγίως δρασται. . μακάριος ούτε πανταχόθεν βαλλόμενος, ἀσφαλέστερον ἵστατο, καὶ μυ ρία βέλη δεχόμενος, οὐκ ἐνεδίδου· ἀλλ' ἐκένωσε μὲν τοῦ διαβόλου την βελοθήκην, αὐτὸς δὲ οὐ κατέπεσεν, οὐδὲ ὑπερκυλίσθη, ἀλλ' ὥσπερ ἄριστος κυβερνήτης, ούτε μαινομένης τῆς θαλάττης καὶ τῶν κυμάτων διεγει ρόμενος κατεποντίζετο, οὔτε γαλήνης ούσης βαθυ μήτερος ἐγίνετο, ἀλλ᾽ ἐν ἑκατέρᾳ τῇ τῶν καιρῶν διαφορᾷ ἴσην τὴν ἑαυτοῦ τέχνην διετήρησε, καὶ ούτε 'CLEMENTIS ALEXANDRINI enim quidam, eatenus solum nostri, quod ejusdem nominis participes sint, qui quidem seipsos magno studio contendunt tradere, et propter odium in Crea- torem miseri mortem cupiunt) eos, iuquam, dicimus seipsos e vita exigere absque ullo martyrio, et si publice puniantur. Fidelis enim martyrii non ser- vant characterem, quandoquidem verum Deum non cognovere; vanæ autem morti seipsos tradunt, sicut se temere in ignem conjiciunt Iudorum Gymnoso- phiste. Quoniam autem isti, qui falsum sibi nomen sumpserunt, in corpus invehuntur, discant quod bona corporis compages et recta compositio animo con- fert ad ingenii solertiam. Quare in tertio De republica Plato, quem maxime citant testem vituperatæ genera- tionis, dixit oportere curam gerere corporis propter harmoniam anima, per quod et vivendum et recte vivendum est ei, qui annuntiat præconium verita- tis. Per vitam enim et sanitatem ingredientes,edisci mus cognitionem. Cui vero omnino non licet in altum progredi, nisi in providendis necessariis versetur, at eorum ope quæcunque tendunt ad cognitionem facere necesse habet, nonne ei bene vivere est eligen- dum? Vivendo enim, ut bene vivatur, fit; et ad immortalitatis habitum transmittitur, qui per corpus ad bene vivendum se exercuit. CAPUT V. • De doloris, paupertatis aliorumque externorum contemplu. Admiratione quoque digni sunt Stoici, qui dicunt, · animam nibil affici a corpore, neque ad vitium a morbo, neque ad virtutem a sanitate; sed utraque haec dicunt esse indifferentia. Jam vero Job quoque propter insignem continentiam et fidem eximiam, pauper quidem ex divite, ex illustri abjectus, ex pulchro deformis, ex sano morbidus factus, nobis est praelarum exemplar propositus, dum pudore aficit eum, qui tentaverat ; benedicit ei, qui forma- verat; secunda ita fert, ut priina ; probe docens, vi- rum gnosticum casibus omnibus recte posse utiª. Ac quod ea quidem, quæ a veteribus præ- c P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Job falso appellati Gnostici ; » ut alibi dicit. anima et corporis, in libro a Clemente memorato hæc etiam dicit Piato, p. : D Dicebamus oportere ipsos custo- des utrasque naturas habere. Oportet sane. Proinde cas congruere inter se et concinere oportet. Quidni? Ejusque animus, in quo hæc consonant tempe. rans est et fortis. Omnino. Ejus autem animus, in quo dissonant, timidus et agrestis. Et maxime quidem. Cætera apud auctorem legi possunt. seg. 104, relert Stoicos bona corporis et fortune Tetulisse inter indifferentia, » que neque ad felicitatem, neque ad infelicitatem conferunt; ut sunt divitie, sanitas, vires, gloria, et cætera id genus. » Tacitus Hist. lil. 1v, de Helvidio Prisco, Stoico: • Doctores, ait, sapientiæ secutus, qui sola bona, quæ honesta; wala tautum, quæ turpia; potentiam, nobilita- tem, cæteraque extra animum, neque bonis no- que malis annumerant. › sticum casibus omnibus adversis uti recte posse. › necessitas hominem undique urgeus, et casus incommodus. Il Macab. vi. incursio malorum, at calamitas,, et apud Basilium, quod citat Budaus in Comment. ex homil. in princip. Proverb. : Neque enim sccund omnia, et quibus plerique delectantur, perpetuita- tem, firmitatemque habent; sicut nec tristia sem- per durant. » Sic verte pag. 500, : « Vel circum- sistentia. D S. Chrysostomus eleganter, id est, more suo, apud Nicetam Heracliensem in Expositione at illa verba : e Si bona suscepimus : cὉ (37) Ψευδώνυμοι. Scilicet οι ψευδωνύμως γνω (38) Αρμονίας. De harmonia, seu conformitate (39) 'Αδιάφορα. Laertius in Zenone, lib. vi, (40) Διδάσκων... γνωστικόν. Probe docens gno-
«τούτων δὲ αὐτῶν οἱ ἐν φιλοσοφίᾳ ἱκανῶς καθηράμενοι ἄνευ τε σωμάτων ζῶσι τὸ παράπαν εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον,» καίτοι σχήματά τινα περιτίθησι ταῖς μὲν ἀέρινα αὐτῶν, ταῖς δὲ καὶ πύρινα. ἔτι ἐπιφέρει· «καὶ εἰς οἰκήσεις ἔτι τούτων καλλίους ἀφικνοῦνται, ἃς οὔτε ῥᾴδιον δηλῶσαι οὔτε ὁ χρόνος ἱκανὸς ἐν τῷ παρόντι.» ὅθεν εἰκότως «μακάριοι οἱ πενθοῦντες, ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται.» οἱ γὰρ μετανοήσαντες ἐφ’ οἷς κακῶς προβεβιώκασιν, εἰς τὴν κλῆσιν παρέσονται· τοῦτο γάρ ἐστι τὸ παρακληθῆναι. τοῦ μετανοοῦντος δὲ τρόποι δύο, ὁ μὲν κοινότερος φόβος ἐπὶ τοῖς πραχθεῖσιν, ὁ δὲ ἰδιαίτερος ἡ δυςωπία ἡ πρὸς ἑαυτὴν τῆς ψυχῆς ἐκ συνειδήσεως, εἴτ’ οὖν ἐνταῦθα εἴτε καὶ ἀλλαχῇ, ἐπεὶ μηδεὶς τόπος ἀργὸς εὐποιίας θεοῦ. πάλιν φησίν· «μακάριοι οἱ ἐλεήμονες, ὅτι αὐτοὶ ἐλεηθήσονται.» ὁ δὲ ἔλεος οὐχ ᾗ τινες τῶν φιλοσόφων ὑπειλήφασι, λύπη ἐπ’ ἀλλοτρίαις συμφοραῖς, μᾶλλον δὲ ἀστεῖόν τί ἐστιν, ὡς οἱ προφῆται λέγουσιν· «ἔλεον», γάρ φησι, «θέλω καὶ οὐ θυσίαν.» ἐλεήμονας δ’ εἶναι βούλεται οὐ μόνον τοὺς ἔλεον ποιοῦντας, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐθέλοντας ἐλεεῖν, κἂν μὴ δύνωνται, οἷς κατὰ προαίρεσιν τὸ ἐνεργεῖν πάρεστιν·
Α στοῦ, τὸν ὄντως Θεὸν μὴ γνωρίσαντες· θανάτῳ δὲ ἑαυτοὺς ἀποδιδόασι κενῷ, καθάπερ καὶ οἱ τῶν Ἰνδῶν Γυμνοσοφισταί ματαίῳ πυρί. Ἐπεὶ δ' οἱ ψευδώνυ μου (37) οὗτοι τὸ σῶμα διαβάλλουσι, μαθέτωσαν, ὅτι καὶ ἡ τοῦ σώματος εὐαρμοστία συμβάλλεται τη δια νοίᾳ πρὸς τὴν εὐφυΐαν. Δι' δ ἐν τῷ τρίτῳ τῆς « Παλι τείας » ὁ Πλάτων εἶπεν, ὃν μάλιστα ἐπιβοῶνται μέρο τυρὰ τὴν γένεσιν κακίζοντα, «ἐπιμελεῖσθαι σώματος κ δεῖν « ψυχῆς ἕνεκα ἁρμονίας (58),, δι᾿ οὗ βιοῦν τε ἔστι, καὶ ὀρθῶς βιοῦν, καταγγέλλοντα τῆς ἀληθεία; τὸ κήρυγμα· διὰ γὰρ τοῦ ζῆν καὶ τῆς ὑγιείας ἐδεύσε τες, ἐκμανθάνομεν τὴν γνῶσιν. Ο δὲ οὐδὲ τὸ τυχόν προσελθεῖν ἔστιν εἰς ὕψος ἄνευ τοῦ ἐν τοῖς ἀναγκαίας εἶναι, καὶ δι' αὐτῶν πάντα ποιεῖν τὰ πρὸς τὴν γνῶσιν συντείνοντα, τὸ εὖ ζῆν τούτῳ πῶς οὐχ αἱρετέον ; ἐν γοῦν τῷ ζῇν, τὸ εὖ ζῆν κατορθοῦται· καὶ εἰς ἔξω ἀϊδιότητος παραπέμπεται ὁ διὰ σώματος μελετήσει εὐζωΐαν. Β στιχοί, « Δεῖν γέ φαμεν τοὺς φύλακας ἀμφότερα ἔχειν τούτω τώ φύσες. Δεί γάρ. Οὐκοῦν ἡρμόσθαι δεῖ αὐτὰς πρὸς ἀλλήλας. Πῶς δι οὗ ; Καὶ τοῦ μὲν ἡρμοσμένου σώφρων τε καὶ ἀνδρεία ἡ ψυχή. Πάνυ γε. Τοῦ δὲ ἀναρμό του δειλὴ καὶ ἄγροι- κος. Και μάλα. . τὰ ἀδιάφορα, « τὰ μήτε πρὸς εὐδαιμονίαν μήτε πρὸς κακοδαιμονίαν συνερ- γοῦντα· ὡς ἔχει πλοῦτος, υγίεια, ισχύς, δόξα, και τὰ ὅμοια· « Θαυμάζειν δὲ ἄξιον καὶ τῶν Στωϊκών, οἵτινές φασι, μηδὲν τὴν ψυχὴν ὑπὸ τοῦ σώματος διατίθεσθαι, μήτε πρὸς κακίαν ὑπὸ τῆς νόσου μήτε πρὸς ἀρετὴν ὑπὸ τῆς υγιείας, ἀλλ᾽ ἀμφότερα ταῦτα λέγουσιν ἀδιάφορα (3), εἶναι. Καίτοι καὶ Ἰώβ, ἐγκρατείας ὑπερβολή και πίστεως ὑπεροχῇ πένης μὲν ἐκ πλουσίου, ἄτιμος δὲ ἐξ ἐνδόξου, αἰσχρὸς δὲ ἐκ καλοῦ, καὶ νοσερὸς ἐξ ὑγιεινοῦ γενόμενος, ἡμῖν τέ ἐστι παράδειγμα ἀγαθὸν αναγεγραμμένος, δυσωπῶν τὸν πειράσαντα, εὐλογῶν τὸν πλάσαντα· φέρων οὕτω τὰ δεύτερα, ὡς καὶ τὰ πρότερα· διδάσκων εὖ μάλα τοῖς περιστατικοῖς ἀπα σιν οἷόν τε είναι καλῶς χρῆσθαι τὸν γνωστικόν (0) 1. Περίστασις, Χαλεπή ἦν ε ἐπίστασις τῆς κακίας, • περίστασις, ο τὰ περιστατικά, κι Οὔτε γὰρ τὰ δεξιὰ καὶ περισπούδαστα τοῖς πολλοῖς τὸ ἑστὼς καὶ μόνιμον ἔχει, οὔτε τὰ περιστατικὰ τῶν πραγμάτων καὶ κατ ηφή παγίως δρασται. . μακάριος ούτε πανταχόθεν βαλλόμενος, ἀσφαλέστερον ἵστατο, καὶ μυ ρία βέλη δεχόμενος, οὐκ ἐνεδίδου· ἀλλ' ἐκένωσε μὲν τοῦ διαβόλου την βελοθήκην, αὐτὸς δὲ οὐ κατέπεσεν, οὐδὲ ὑπερκυλίσθη, ἀλλ' ὥσπερ ἄριστος κυβερνήτης, ούτε μαινομένης τῆς θαλάττης καὶ τῶν κυμάτων διεγει ρόμενος κατεποντίζετο, οὔτε γαλήνης ούσης βαθυ μήτερος ἐγίνετο, ἀλλ᾽ ἐν ἑκατέρᾳ τῇ τῶν καιρῶν διαφορᾷ ἴσην τὴν ἑαυτοῦ τέχνην διετήρησε, καὶ ούτε 'CLEMENTIS ALEXANDRINI enim quidam, eatenus solum nostri, quod ejusdem nominis participes sint, qui quidem seipsos magno studio contendunt tradere, et propter odium in Crea- torem miseri mortem cupiunt) eos, iuquam, dicimus seipsos e vita exigere absque ullo martyrio, et si publice puniantur. Fidelis enim martyrii non ser- vant characterem, quandoquidem verum Deum non cognovere; vanæ autem morti seipsos tradunt, sicut se temere in ignem conjiciunt Iudorum Gymnoso- phiste. Quoniam autem isti, qui falsum sibi nomen sumpserunt, in corpus invehuntur, discant quod bona corporis compages et recta compositio animo con- fert ad ingenii solertiam. Quare in tertio De republica Plato, quem maxime citant testem vituperatæ genera- tionis, dixit oportere curam gerere corporis propter harmoniam anima, per quod et vivendum et recte vivendum est ei, qui annuntiat præconium verita- tis. Per vitam enim et sanitatem ingredientes,edisci mus cognitionem. Cui vero omnino non licet in altum progredi, nisi in providendis necessariis versetur, at eorum ope quæcunque tendunt ad cognitionem facere necesse habet, nonne ei bene vivere est eligen- dum? Vivendo enim, ut bene vivatur, fit; et ad immortalitatis habitum transmittitur, qui per corpus ad bene vivendum se exercuit. CAPUT V. • De doloris, paupertatis aliorumque externorum contemplu. Admiratione quoque digni sunt Stoici, qui dicunt, · animam nibil affici a corpore, neque ad vitium a morbo, neque ad virtutem a sanitate; sed utraque haec dicunt esse indifferentia. Jam vero Job quoque propter insignem continentiam et fidem eximiam, pauper quidem ex divite, ex illustri abjectus, ex pulchro deformis, ex sano morbidus factus, nobis est praelarum exemplar propositus, dum pudore aficit eum, qui tentaverat ; benedicit ei, qui forma- verat; secunda ita fert, ut priina ; probe docens, vi- rum gnosticum casibus omnibus recte posse utiª. Ac quod ea quidem, quæ a veteribus præ- c P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Job falso appellati Gnostici ; » ut alibi dicit. anima et corporis, in libro a Clemente memorato hæc etiam dicit Piato, p. : D Dicebamus oportere ipsos custo- des utrasque naturas habere. Oportet sane. Proinde cas congruere inter se et concinere oportet. Quidni? Ejusque animus, in quo hæc consonant tempe. rans est et fortis. Omnino. Ejus autem animus, in quo dissonant, timidus et agrestis. Et maxime quidem. Cætera apud auctorem legi possunt. seg. 104, relert Stoicos bona corporis et fortune Tetulisse inter indifferentia, » que neque ad felicitatem, neque ad infelicitatem conferunt; ut sunt divitie, sanitas, vires, gloria, et cætera id genus. » Tacitus Hist. lil. 1v, de Helvidio Prisco, Stoico: • Doctores, ait, sapientiæ secutus, qui sola bona, quæ honesta; wala tautum, quæ turpia; potentiam, nobilita- tem, cæteraque extra animum, neque bonis no- que malis annumerant. › sticum casibus omnibus adversis uti recte posse. › necessitas hominem undique urgeus, et casus incommodus. Il Macab. vi. incursio malorum, at calamitas,, et apud Basilium, quod citat Budaus in Comment. ex homil. in princip. Proverb. : Neque enim sccund omnia, et quibus plerique delectantur, perpetuita- tem, firmitatemque habent; sicut nec tristia sem- per durant. » Sic verte pag. 500, : « Vel circum- sistentia. D S. Chrysostomus eleganter, id est, more suo, apud Nicetam Heracliensem in Expositione at illa verba : e Si bona suscepimus : cὉ (37) Ψευδώνυμοι. Scilicet οι ψευδωνύμως γνω (38) Αρμονίας. De harmonia, seu conformitate (39) 'Αδιάφορα. Laertius in Zenone, lib. vi, (40) Διδάσκων... γνωστικόν. Probe docens gno-
PG 8:1233ἐνίοτε γὰρ βουλόμεθα δι’ ἀργυρίου δόσεως ἢ διὰ σωματικῆς σπουδῆς ἔλεον ποιῆσαι, ὡς δεομένῳ ἐπαρκέσαι ἢ νοσοῦντι ὑπουργῆσαι ἢ ἐν περιστάσει γενομένῳ παραστῆναι, καὶ οὐχ οἷοί τέ ἐσμεν ἤτοι διὰ πενίαν ἢ νόσον ἢ γῆρας (φυσικὴ γὰρ νόσος καὶ τοῦτο) ἐξυπηρετῆσαι τῇ προαιρέσει ἐφ’ ἣν ὁρμώμεθα, μὴ δυνηθέντες ἐπὶ τέλος ἀγαγεῖν ὃ βεβουλήμεθα. τῆς αὐτῆς ⟨οὖν⟩ τιμῆς μεθέξουσι τοῖς δυνηθεῖσιν οἱ βεβουλημένοι, ὧν ἡ προαίρεσις ἴση, κἂν πλεονεκτῶσιν ἕτεροι τῇ περιουσίᾳ. Ἐπεὶ δὲ τῶν ἀπαγόντων εἰς τὴν τελείωσιν τῆς σωτηρίας ὁδοὶ εὑρίσκονται δύο, ἔργα καὶ γνῶσις, μακαρίους εἶπεν τοὺς καθαροὺς τὴν καρδίαν, ὅτι αὐτοὶ τὸν θεὸν ὄψονται. κἂν τῷ ὄντι τὸ ἀληθὲς σκοπῶμεν, ἡ γνῶσις, ⟨ᾗ⟩ τοῦ ἡγεμονικοῦ τῆς ψυχῆς κάθαρσίς ἐστι, καὶ ἐνέργειά ἐστιν ἀγαθή. ἀγαθὰ γοῦν τὰ μὲν αὐτὰ καθ’ ἑαυτά, τὰ δὲ μετέχοντα τῶν ἀγαθῶν, ὡς τὰς καλὰς πράξεις φαμέν· ἄνευ δὲ τῶν μεταξύ, ἃ δὴ ὕλης ἐπέχει τάξιν, οὔθ’ αἱ ἀγαθαὶ οὔθ’ αἱ κακαὶ συνίστανται πράξεις, οἷον ζωῆς λέγω καὶ ὑγιείας τῶν τε ἄλλων τῶν ἀναγκαίων ἢ περιστατικῶν.
Καὶ ὅτι γε εικόνες τὰ παλαιὰ κατορθώματα εἰς τὰ ἡμεδαπὰ ἐπανορθώματα έκκεινται, ἐμφαίνων ὁ ᾿Από στολος, ο Ὥστε τους δεσμούς μου, ο φησί, ο φανε- ροὺς ἐν Χριστῷ γενέσθαι ἐν ὅλῳ τῷ πραιτωρίῳ καὶ τοῖς λοιποῖς πᾶτι, καὶ τοὺς πλείονας τῶν ἀδελφῶν ἐν Κυρίῳ πεποιθότας, τοῖς δεσμοῖς μου περισσοτέρως τολμᾶν ἀφόβως τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ (41) λαλεῖν, ἐπεὶ καὶ τὰ μαρτύρια ἐπιστροφῆς ἐστι παραδείγματα, ἐν δόξως ἡγιασμένα. « Όσα γὰρ ἡ Γραφὴ λέγει, εἰς τὴν (12) ἡμετέραν διδασκαλίαν ἐγράφη, ἵνα διὰ τῆς ὑπομονῆς καὶ τῆς παρακλήσεως τῶν Γραφῶν τὴν ἐλ- πίλα ἔχωμεν τῆς παρακλήσεως. » "Εοικε δέ πως, παρ ούσης ἀλγηδόνος, ἡ ψυχὴ νεύειν ἀπ' αὐτῆς, καὶ τί μιαν ἡγεῖσθαι τὴν ἀπαλλαγὴν τῆς παρούσης ὀδύνης. Αμέλει κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καὶ μαθημάτων ῥαθυμεί, ὁπηνίκα καὶ αἱ ἄλλαι ἀπημέληνται ἀρεταί. Καὶ οὐ δή- που τὴν ἀρετὴν αὐτὴν πάσχειν φαμέν· οὐδὲ γὰρ νοσεί ἡ ἀρετή· ὁ δὲ ἀμφοῖν μετεσχηκώς, ἀρετῆς καὶ νόσου, ὑπὸ τοῦ κατεπείγοντος θλίβεται· κἂν μὴ καταμεγαλο- φρονῶν τύχῃ ὁ μηδέπω τὴν ἕξιν τῆς ἐγκρατείας περι ποιησάμενος, ἐξίσταται, ἴσον τε εὑρίσκεται τῷ φεύ- γειν τὸ μὴ οὐ ὑπομεῖναι. Ὁ δὲ αὐτὸς λόγος καὶ περὶ πενίας· ἐπεὶ καὶ αὐτὴ τῶν ἀναγκαίων, τῆς θεωρίας, λέγω, καὶ τῆς καθαρᾶς ἀναμαρτησίας, ἀπασχολεῖν βιάζεται τὴν ψυχὴν, περὶ τοὺς πόρισμοὺς διατρίβειν ἀναγκάζουσα, τὸν μὴ ὅλον ἑαυτὸν δι' ἀγάπης ἀνατε θεικότα τῷ Θεῷ· ὥσπερ ἔμπαλιν ή τε υγίεια καὶ ἡ τῶν ἐπιτηδείων ἀφθονία ἐλευθέραν καὶ ἀνεμπόδιστον φυλάσσει τὴν ψυχὴν, καὶ εὖ χρῆσθαι (43) τοῖς παρο οὖσι γινώσκουσαν· « Θλίψιν (44) γὰρ, φησὶν ὁ Ἀπό στολος, τῇ σαρκὶ ἕξουσιν οἱ τοιοῦτοι. Ἐγὼ δὲ ὑμῶν φείδομαι· θέλω γὰρ ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπάρεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπάστως. ο Τούτων οὖν ἀνθεκτέον οὐ δι' αὐτὰ, ἀλλὰ διὰ τὸ σῶμα· ἡ δὲ τοῦ σώματος ἐπιμέλεια διὰ τὴν ψυχὴν γίνεται, ἐφ᾽ ἣν ἡ ἀναφορά. Εν ταύτῃ γὰρ μαθεῖν ἀνάγκη τὸν γνωστικῶς πολιτευόμενον τὰ προσήκοντα· ἐπεὶ τό γε μὴ εἶναι τὴν ἡδονὴν ἀγαθὸν ὡμολόγηται, ἐκ τοῦ κακὰς εἶναί τινας ἡδονάς· τούτῳ τῷ λόγῳ ἀναφαί- νεται τὸ ἀγαθὸν κακὸν, καὶ τὸ κακὸν ἀγαθόν. Επειτα δὲ, εἰ τινὰς μὲν αἱρούμεθα τῶν ἡδονῶν, τινὰς δὲ φεύγομεν, οὐ πᾶσα ἡδονὴ ἀγαθόν. Ομοίως δὲ καὶ ἐπὶ τῶν ἀλγηδόνων ὁ αὐτὸς λόγος, ὧν τὰς μὲν ὑπο- μένομεν, τὰς δὲ φεύγομεν. Ἡ δὲ αἵρεσις καὶ φυγή κατ' ἐπιστήμην γίνεται· ὥστε τὴν ἐπιστήμην εἶναι τὸ ἀγαθὸν, οὐ τὴν ἡδονὴν, δι᾿ ἣν ἔστιν ὅτε καὶ τὴν ποιὰν ἡδονὴν αἱρησόμεθα. Αὐτίκα ὁ μάρτυς ἡδον ἣν τὴν δι' ἐλπίδος διὰ τῆς παρούσης αλγηδόνος αἱρεῖται. 32, 35. Β πλοῦτος αὐτὸν ἐφύσησεν, οὔτε πενία ἐταπείνωσεν. ‹ "Όσα γὰρ ἐγράφη, λέγει, εἰς τ. προεγράφη τῆς παρακλήσεως ἔχωμεν θέλω δὲ θέλω γάρ, εὐπρόσε δρον εὐπάρεδρον STROMATUM LIB. IV. « A clare sunt gesta, ad nostram emendationem, quæ B D P. ED. POTTER, ED. PARIS. a dam quasi imagines, proposita sunt, his verbis osten- dit Apostolus: Ut mea vincula fuerint in Christo ma- nifesta in omni prætorio et reliquis omnibus, et plu- res fratres in Domino, contisi meis vinculis, auderent abundantius absque metu loqui verbum Dei ª:ɔquan- doquidem martyria quoque sunt exemplaria conver- sionis, gloriose sanctificata. Quæcunque enim, ait Scriptura, ad nostram doctrinam scripta sunt ut per patientiam et consolationem Scripturarum, spem ha beamus consolationis b. Videtur autem si adsit dolor, anima quodammodo ab ipso declinare et magnifacere a præsenti liberationem molestia. Illo certe tempore quiescit etiam a disciplinis, quando alia quoque vir- tutes negliguntur. Non autem utique dicimus ipsam pali virtutem : nam nec ægrotat virtus. Sed ta- men qui est utriusque particeps, et virtutis et morbi, urgenti dolore premitur; et si non fuerit magni et excelsi animi, qui nondum continentiae la- bitum acquisivit, loco pellitur; et instar fugæ invenitur non tolerasse. Earlem est autenn etiam ra tio de paupertate. Nam ipsa quoque a necessariis, contemplatione, inquam, et pura peccati amotionc, cessare cogit animam, ut quæ in victu quærendo versari cum cogat, qui non se totum Deo per dile- ctionem dedicaverit ; sicut rursus sanitas et rerum necessariarum copia liberam custodit animam, ut quæ nullum habeat impedimentum, et sciat recte uti rebus præsentibus. • Tribulationem › enim • carnis habebunt, inquit Aposto!us, e qui sunt hujusmodi. Ego autem vobis parco; volo enim vos esse non sollicitos, ut decore et honeste Do- mino indlivulse assidealis c. . llic sunt ergo am- plectenda, non propter se, sed propter corpus : habetur autem cura corporis propter animam, ad quam fit relatio. Hac enim causa necesse est cum, qui vitam gnostice instituit, discere quid sit con- veniens : nam bonum quidem non esse volupta- tein, patet ex co, quod malæ sint quædam volupta- tes; alioquin hac ratione videretur bonum esse malum, et malum bonum. Præterea autem si aliquas quidem expetimus voluptates, aliquas vero fugimus, tum non est quævis voluptas bonum. Similiter au- tem eadem quoque est ratio in doloribus, quorum alios quidem toleramus, alios vero fuginus. Fit autem electio et fuga ex scientia ; ac proinde bo- num est, non voluplas, sed scientia, propter quain- voluptates quasdam nonnunquam eligimus. Jam Philip. 1, 13, 14. b Rom. xv, 4. © I Cor. VII, Beatus hic, licet in eum undique mitterentur sagille, tutior ac firunior nihilominus consistebat ; cumque jacula innumerabilia excepisset, nihil de animi virtute remisit. Imo vero diaboli pharetram exhausit, ipse vero nec concedit, nec animo fra- ctus est, sed tanquam gubernator optimus, neque furente mari, seseque offerentibus fluctibus obrite- batur; neque in trauquillitate atque malacia erat desidiosior: parem potius artem ad temporis atriusque discrimen afferebat. COLLECT. C " 28, clor scripsit: Vulg. Biblia Rom. x, habent in utroque membro. Vox post abest ab iisdem Bill. SYLBURG. sit, e Fam animam, quæ præsentibus uti norit, lio beram et impedimentis iminunem per sanitatem et. rerum necessariarum copiam præstari. ▸ 22, 35, ubi pro et mox pro exstil. : (41) Τοῦ Θεοῦ. Abest a Philip. 1. (42) "Οσα γὰρ ἡ Γραφὴ λέγει, εἰς τ. Forsan au1- (43) Καὶ εὖ χρ. διο καὶ malim τήν, ut sensus (44) Θλίψιν. In unum conjungit | Cor. vu, 23,
καθαροὺς οὖν κατὰ τὰς σωματικὰς ἐπιθυμίας καὶ ἁγίους τοὺς διαλογισμοὺς τοὺς εἰς ἐπίγνωσιν τοῦ θεοῦ ἀφικνουμένους εἶναι βούλεται, ἵνα μηδὲν ἔχῃ νόθον ἐπιπροσθοῦν τῇ δυνάμει ἑαυτοῦ τὸ ἡγεμονικόν. ὅταν τοίνυν ἐνδιατρίψῃ τῇ θεωρίᾳ, τῷ θείῳ καθαρῶς ὁμιλῶν, ὁ γνωστικῶς μετέχων τῆς ἁγίας ποιότητος, προσεχέστερον ἐν ἕξει γίνεται ταὐτότητος ἀπαθοῦς, ὡς μηκέτι ἐπιστήμην ἔχειν καὶ γνῶσιν κεκτῆσθαι, ἐπιστήμην δὲ εἶναι καὶ γνῶσιν. «Μακάριοι» τοίνυν «οἱ εἰρηνοποιοί.» τὸν ἀντιστρατηγοῦντα νόμον τῷ φρονήματι τοῦ νοῦ ἡμῶν, τοῦ θυμοῦ τὰς ἀπειλὰς καὶ τῆς ἐπιθυμίας τὰ δελέατα τά τε ἄλλα πάθη, ὅσα πολεμεῖ τὸν λογισμόν, τιθασεύσαντες καὶ ἐξημερώσαντες, οἱ μετ’ ἐπιστήμης ἔργων τε ἀγαθῶν καὶ λόγου ἀληθοῦς καταβιώσαντες εἰς υἱοθεσίαν ἀποκατασταθήσονται τὴν προσφιλεστάτην. εἴη δ’ ἂν ἡ τελεία εἰρηνοποίησις ἡ ἐπὶ παντὶ τῷ συμβαίνοντι ἄτρεπτον φυλάσσουσα τὸ εἰρηνικόν, ἁγίαν τε καὶ καλὴν τὴν διοίκησιν λέγουσα, ἐν ἐπιστήμῃ θείων καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων καθεστῶσα, δι’ ἧς τὰς ἐν τῷ κόσμῳ ἐναντιότητας ἁρμονίαν κτίσεως καλλίστην λογίζεται.
Καὶ ὅτι γε εικόνες τὰ παλαιὰ κατορθώματα εἰς τὰ ἡμεδαπὰ ἐπανορθώματα έκκεινται, ἐμφαίνων ὁ ᾿Από στολος, ο Ὥστε τους δεσμούς μου, ο φησί, ο φανε- ροὺς ἐν Χριστῷ γενέσθαι ἐν ὅλῳ τῷ πραιτωρίῳ καὶ τοῖς λοιποῖς πᾶτι, καὶ τοὺς πλείονας τῶν ἀδελφῶν ἐν Κυρίῳ πεποιθότας, τοῖς δεσμοῖς μου περισσοτέρως τολμᾶν ἀφόβως τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ (41) λαλεῖν, ἐπεὶ καὶ τὰ μαρτύρια ἐπιστροφῆς ἐστι παραδείγματα, ἐν δόξως ἡγιασμένα. « Όσα γὰρ ἡ Γραφὴ λέγει, εἰς τὴν (12) ἡμετέραν διδασκαλίαν ἐγράφη, ἵνα διὰ τῆς ὑπομονῆς καὶ τῆς παρακλήσεως τῶν Γραφῶν τὴν ἐλ- πίλα ἔχωμεν τῆς παρακλήσεως. » "Εοικε δέ πως, παρ ούσης ἀλγηδόνος, ἡ ψυχὴ νεύειν ἀπ' αὐτῆς, καὶ τί μιαν ἡγεῖσθαι τὴν ἀπαλλαγὴν τῆς παρούσης ὀδύνης. Αμέλει κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καὶ μαθημάτων ῥαθυμεί, ὁπηνίκα καὶ αἱ ἄλλαι ἀπημέληνται ἀρεταί. Καὶ οὐ δή- που τὴν ἀρετὴν αὐτὴν πάσχειν φαμέν· οὐδὲ γὰρ νοσεί ἡ ἀρετή· ὁ δὲ ἀμφοῖν μετεσχηκώς, ἀρετῆς καὶ νόσου, ὑπὸ τοῦ κατεπείγοντος θλίβεται· κἂν μὴ καταμεγαλο- φρονῶν τύχῃ ὁ μηδέπω τὴν ἕξιν τῆς ἐγκρατείας περι ποιησάμενος, ἐξίσταται, ἴσον τε εὑρίσκεται τῷ φεύ- γειν τὸ μὴ οὐ ὑπομεῖναι. Ὁ δὲ αὐτὸς λόγος καὶ περὶ πενίας· ἐπεὶ καὶ αὐτὴ τῶν ἀναγκαίων, τῆς θεωρίας, λέγω, καὶ τῆς καθαρᾶς ἀναμαρτησίας, ἀπασχολεῖν βιάζεται τὴν ψυχὴν, περὶ τοὺς πόρισμοὺς διατρίβειν ἀναγκάζουσα, τὸν μὴ ὅλον ἑαυτὸν δι' ἀγάπης ἀνατε θεικότα τῷ Θεῷ· ὥσπερ ἔμπαλιν ή τε υγίεια καὶ ἡ τῶν ἐπιτηδείων ἀφθονία ἐλευθέραν καὶ ἀνεμπόδιστον φυλάσσει τὴν ψυχὴν, καὶ εὖ χρῆσθαι (43) τοῖς παρο οὖσι γινώσκουσαν· « Θλίψιν (44) γὰρ, φησὶν ὁ Ἀπό στολος, τῇ σαρκὶ ἕξουσιν οἱ τοιοῦτοι. Ἐγὼ δὲ ὑμῶν φείδομαι· θέλω γὰρ ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπάρεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπάστως. ο Τούτων οὖν ἀνθεκτέον οὐ δι' αὐτὰ, ἀλλὰ διὰ τὸ σῶμα· ἡ δὲ τοῦ σώματος ἐπιμέλεια διὰ τὴν ψυχὴν γίνεται, ἐφ᾽ ἣν ἡ ἀναφορά. Εν ταύτῃ γὰρ μαθεῖν ἀνάγκη τὸν γνωστικῶς πολιτευόμενον τὰ προσήκοντα· ἐπεὶ τό γε μὴ εἶναι τὴν ἡδονὴν ἀγαθὸν ὡμολόγηται, ἐκ τοῦ κακὰς εἶναί τινας ἡδονάς· τούτῳ τῷ λόγῳ ἀναφαί- νεται τὸ ἀγαθὸν κακὸν, καὶ τὸ κακὸν ἀγαθόν. Επειτα δὲ, εἰ τινὰς μὲν αἱρούμεθα τῶν ἡδονῶν, τινὰς δὲ φεύγομεν, οὐ πᾶσα ἡδονὴ ἀγαθόν. Ομοίως δὲ καὶ ἐπὶ τῶν ἀλγηδόνων ὁ αὐτὸς λόγος, ὧν τὰς μὲν ὑπο- μένομεν, τὰς δὲ φεύγομεν. Ἡ δὲ αἵρεσις καὶ φυγή κατ' ἐπιστήμην γίνεται· ὥστε τὴν ἐπιστήμην εἶναι τὸ ἀγαθὸν, οὐ τὴν ἡδονὴν, δι᾿ ἣν ἔστιν ὅτε καὶ τὴν ποιὰν ἡδονὴν αἱρησόμεθα. Αὐτίκα ὁ μάρτυς ἡδον ἣν τὴν δι' ἐλπίδος διὰ τῆς παρούσης αλγηδόνος αἱρεῖται. 32, 35. Β πλοῦτος αὐτὸν ἐφύσησεν, οὔτε πενία ἐταπείνωσεν. ‹ "Όσα γὰρ ἐγράφη, λέγει, εἰς τ. προεγράφη τῆς παρακλήσεως ἔχωμεν θέλω δὲ θέλω γάρ, εὐπρόσε δρον εὐπάρεδρον STROMATUM LIB. IV. « A clare sunt gesta, ad nostram emendationem, quæ B D P. ED. POTTER, ED. PARIS. a dam quasi imagines, proposita sunt, his verbis osten- dit Apostolus: Ut mea vincula fuerint in Christo ma- nifesta in omni prætorio et reliquis omnibus, et plu- res fratres in Domino, contisi meis vinculis, auderent abundantius absque metu loqui verbum Dei ª:ɔquan- doquidem martyria quoque sunt exemplaria conver- sionis, gloriose sanctificata. Quæcunque enim, ait Scriptura, ad nostram doctrinam scripta sunt ut per patientiam et consolationem Scripturarum, spem ha beamus consolationis b. Videtur autem si adsit dolor, anima quodammodo ab ipso declinare et magnifacere a præsenti liberationem molestia. Illo certe tempore quiescit etiam a disciplinis, quando alia quoque vir- tutes negliguntur. Non autem utique dicimus ipsam pali virtutem : nam nec ægrotat virtus. Sed ta- men qui est utriusque particeps, et virtutis et morbi, urgenti dolore premitur; et si non fuerit magni et excelsi animi, qui nondum continentiae la- bitum acquisivit, loco pellitur; et instar fugæ invenitur non tolerasse. Earlem est autenn etiam ra tio de paupertate. Nam ipsa quoque a necessariis, contemplatione, inquam, et pura peccati amotionc, cessare cogit animam, ut quæ in victu quærendo versari cum cogat, qui non se totum Deo per dile- ctionem dedicaverit ; sicut rursus sanitas et rerum necessariarum copia liberam custodit animam, ut quæ nullum habeat impedimentum, et sciat recte uti rebus præsentibus. • Tribulationem › enim • carnis habebunt, inquit Aposto!us, e qui sunt hujusmodi. Ego autem vobis parco; volo enim vos esse non sollicitos, ut decore et honeste Do- mino indlivulse assidealis c. . llic sunt ergo am- plectenda, non propter se, sed propter corpus : habetur autem cura corporis propter animam, ad quam fit relatio. Hac enim causa necesse est cum, qui vitam gnostice instituit, discere quid sit con- veniens : nam bonum quidem non esse volupta- tein, patet ex co, quod malæ sint quædam volupta- tes; alioquin hac ratione videretur bonum esse malum, et malum bonum. Præterea autem si aliquas quidem expetimus voluptates, aliquas vero fugimus, tum non est quævis voluptas bonum. Similiter au- tem eadem quoque est ratio in doloribus, quorum alios quidem toleramus, alios vero fuginus. Fit autem electio et fuga ex scientia ; ac proinde bo- num est, non voluplas, sed scientia, propter quain- voluptates quasdam nonnunquam eligimus. Jam Philip. 1, 13, 14. b Rom. xv, 4. © I Cor. VII, Beatus hic, licet in eum undique mitterentur sagille, tutior ac firunior nihilominus consistebat ; cumque jacula innumerabilia excepisset, nihil de animi virtute remisit. Imo vero diaboli pharetram exhausit, ipse vero nec concedit, nec animo fra- ctus est, sed tanquam gubernator optimus, neque furente mari, seseque offerentibus fluctibus obrite- batur; neque in trauquillitate atque malacia erat desidiosior: parem potius artem ad temporis atriusque discrimen afferebat. COLLECT. C " 28, clor scripsit: Vulg. Biblia Rom. x, habent in utroque membro. Vox post abest ab iisdem Bill. SYLBURG. sit, e Fam animam, quæ præsentibus uti norit, lio beram et impedimentis iminunem per sanitatem et. rerum necessariarum copiam præstari. ▸ 22, 35, ubi pro et mox pro exstil. : (41) Τοῦ Θεοῦ. Abest a Philip. 1. (42) "Οσα γὰρ ἡ Γραφὴ λέγει, εἰς τ. Forsan au1- (43) Καὶ εὖ χρ. διο καὶ malim τήν, ut sensus (44) Θλίψιν. In unum conjungit | Cor. vu, 23,
εἰρηνοποιοῦσι δὲ καὶ τοὺς ἐνταῦθα πολεμουμένους τοῖς τῆς ἁμαρτίας στρατηγήμασι μεταδιδάσκοντες ἐπὶ τὴν πίστιν καὶ τὴν εἰρήνην μετιέναι. Κεφάλαιον δ’, οἶμαι, πάσης ἀρετῆς κύριος παιδεύων ἡμᾶς τὸ δεῖν γνωστικώτερον δι’ ἀγάπην τὴν πρὸς τὸν θεὸν θανάτου καταφρονεῖν· «μακάριοι», φησίν, «οἱ δεδιωγμένοι ἕνεκεν δικαιοσύνης, ὅτι αὐτοὶ υἱοὶ θεοῦ κληθήσονται,» ἢ ὥς τινες τῶν μετατιθέντων τὰ εὐαγγέλια· «μακάριοι», φησίν, «οἱ δεδιωγμένοι ὑπὲρ τῆς δικαιοσύνης, ὅτι αὐτοὶ ἔσονται τέλειοι. καὶ μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἕνεκα ἐμοῦ, ὅτι ἕξουσι τόπον ὅπου οὐ διωχθήσονται.» «καὶ μακάριοί ἐστε, ὅταν οἱ ἄνθρωποι μισήσωσιν ὑμᾶς, ὅταν ἀφορίσωσιν, ὅταν ἐκβάλωσι τὸ ὄνομα ὑμῶν ὡς πονηρὸν ἕνεκα τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου·» ἐὰν μὴ βδελυσσώμεθα δηλονότι τοὺς διώκοντας καὶ ὑπομένωμεν τὰς παρ’ αὐτῶν τιμωρίας, μὴ μισοῦντες αὐτούς, βράδιον ἢ προσεδοκήσαμεν πεπειρᾶσθαι διανοούμενοι, ἀλλὰ κἀκεῖνο γινώσκοντες πρόφασιν εἶναι μαρτυρίου τὸν ὁντινοῦν πειρασμόν. Εἶτα ὁ μὲν ψευσάμενος καὶ ἑαυτὸν ἄπιστον δείξας καὶ μεταστὰς εἰς τὴν τοῦ διαβόλου στρατείαν ἐν τίνι, οἰόμεθα, ἔστι κακῷ;
Καὶ ὅτι γε εικόνες τὰ παλαιὰ κατορθώματα εἰς τὰ ἡμεδαπὰ ἐπανορθώματα έκκεινται, ἐμφαίνων ὁ ᾿Από στολος, ο Ὥστε τους δεσμούς μου, ο φησί, ο φανε- ροὺς ἐν Χριστῷ γενέσθαι ἐν ὅλῳ τῷ πραιτωρίῳ καὶ τοῖς λοιποῖς πᾶτι, καὶ τοὺς πλείονας τῶν ἀδελφῶν ἐν Κυρίῳ πεποιθότας, τοῖς δεσμοῖς μου περισσοτέρως τολμᾶν ἀφόβως τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ (41) λαλεῖν, ἐπεὶ καὶ τὰ μαρτύρια ἐπιστροφῆς ἐστι παραδείγματα, ἐν δόξως ἡγιασμένα. « Όσα γὰρ ἡ Γραφὴ λέγει, εἰς τὴν (12) ἡμετέραν διδασκαλίαν ἐγράφη, ἵνα διὰ τῆς ὑπομονῆς καὶ τῆς παρακλήσεως τῶν Γραφῶν τὴν ἐλ- πίλα ἔχωμεν τῆς παρακλήσεως. » "Εοικε δέ πως, παρ ούσης ἀλγηδόνος, ἡ ψυχὴ νεύειν ἀπ' αὐτῆς, καὶ τί μιαν ἡγεῖσθαι τὴν ἀπαλλαγὴν τῆς παρούσης ὀδύνης. Αμέλει κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καὶ μαθημάτων ῥαθυμεί, ὁπηνίκα καὶ αἱ ἄλλαι ἀπημέληνται ἀρεταί. Καὶ οὐ δή- που τὴν ἀρετὴν αὐτὴν πάσχειν φαμέν· οὐδὲ γὰρ νοσεί ἡ ἀρετή· ὁ δὲ ἀμφοῖν μετεσχηκώς, ἀρετῆς καὶ νόσου, ὑπὸ τοῦ κατεπείγοντος θλίβεται· κἂν μὴ καταμεγαλο- φρονῶν τύχῃ ὁ μηδέπω τὴν ἕξιν τῆς ἐγκρατείας περι ποιησάμενος, ἐξίσταται, ἴσον τε εὑρίσκεται τῷ φεύ- γειν τὸ μὴ οὐ ὑπομεῖναι. Ὁ δὲ αὐτὸς λόγος καὶ περὶ πενίας· ἐπεὶ καὶ αὐτὴ τῶν ἀναγκαίων, τῆς θεωρίας, λέγω, καὶ τῆς καθαρᾶς ἀναμαρτησίας, ἀπασχολεῖν βιάζεται τὴν ψυχὴν, περὶ τοὺς πόρισμοὺς διατρίβειν ἀναγκάζουσα, τὸν μὴ ὅλον ἑαυτὸν δι' ἀγάπης ἀνατε θεικότα τῷ Θεῷ· ὥσπερ ἔμπαλιν ή τε υγίεια καὶ ἡ τῶν ἐπιτηδείων ἀφθονία ἐλευθέραν καὶ ἀνεμπόδιστον φυλάσσει τὴν ψυχὴν, καὶ εὖ χρῆσθαι (43) τοῖς παρο οὖσι γινώσκουσαν· « Θλίψιν (44) γὰρ, φησὶν ὁ Ἀπό στολος, τῇ σαρκὶ ἕξουσιν οἱ τοιοῦτοι. Ἐγὼ δὲ ὑμῶν φείδομαι· θέλω γὰρ ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπάρεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπάστως. ο Τούτων οὖν ἀνθεκτέον οὐ δι' αὐτὰ, ἀλλὰ διὰ τὸ σῶμα· ἡ δὲ τοῦ σώματος ἐπιμέλεια διὰ τὴν ψυχὴν γίνεται, ἐφ᾽ ἣν ἡ ἀναφορά. Εν ταύτῃ γὰρ μαθεῖν ἀνάγκη τὸν γνωστικῶς πολιτευόμενον τὰ προσήκοντα· ἐπεὶ τό γε μὴ εἶναι τὴν ἡδονὴν ἀγαθὸν ὡμολόγηται, ἐκ τοῦ κακὰς εἶναί τινας ἡδονάς· τούτῳ τῷ λόγῳ ἀναφαί- νεται τὸ ἀγαθὸν κακὸν, καὶ τὸ κακὸν ἀγαθόν. Επειτα δὲ, εἰ τινὰς μὲν αἱρούμεθα τῶν ἡδονῶν, τινὰς δὲ φεύγομεν, οὐ πᾶσα ἡδονὴ ἀγαθόν. Ομοίως δὲ καὶ ἐπὶ τῶν ἀλγηδόνων ὁ αὐτὸς λόγος, ὧν τὰς μὲν ὑπο- μένομεν, τὰς δὲ φεύγομεν. Ἡ δὲ αἵρεσις καὶ φυγή κατ' ἐπιστήμην γίνεται· ὥστε τὴν ἐπιστήμην εἶναι τὸ ἀγαθὸν, οὐ τὴν ἡδονὴν, δι᾿ ἣν ἔστιν ὅτε καὶ τὴν ποιὰν ἡδονὴν αἱρησόμεθα. Αὐτίκα ὁ μάρτυς ἡδον ἣν τὴν δι' ἐλπίδος διὰ τῆς παρούσης αλγηδόνος αἱρεῖται. 32, 35. Β πλοῦτος αὐτὸν ἐφύσησεν, οὔτε πενία ἐταπείνωσεν. ‹ "Όσα γὰρ ἐγράφη, λέγει, εἰς τ. προεγράφη τῆς παρακλήσεως ἔχωμεν θέλω δὲ θέλω γάρ, εὐπρόσε δρον εὐπάρεδρον STROMATUM LIB. IV. « A clare sunt gesta, ad nostram emendationem, quæ B D P. ED. POTTER, ED. PARIS. a dam quasi imagines, proposita sunt, his verbis osten- dit Apostolus: Ut mea vincula fuerint in Christo ma- nifesta in omni prætorio et reliquis omnibus, et plu- res fratres in Domino, contisi meis vinculis, auderent abundantius absque metu loqui verbum Dei ª:ɔquan- doquidem martyria quoque sunt exemplaria conver- sionis, gloriose sanctificata. Quæcunque enim, ait Scriptura, ad nostram doctrinam scripta sunt ut per patientiam et consolationem Scripturarum, spem ha beamus consolationis b. Videtur autem si adsit dolor, anima quodammodo ab ipso declinare et magnifacere a præsenti liberationem molestia. Illo certe tempore quiescit etiam a disciplinis, quando alia quoque vir- tutes negliguntur. Non autem utique dicimus ipsam pali virtutem : nam nec ægrotat virtus. Sed ta- men qui est utriusque particeps, et virtutis et morbi, urgenti dolore premitur; et si non fuerit magni et excelsi animi, qui nondum continentiae la- bitum acquisivit, loco pellitur; et instar fugæ invenitur non tolerasse. Earlem est autenn etiam ra tio de paupertate. Nam ipsa quoque a necessariis, contemplatione, inquam, et pura peccati amotionc, cessare cogit animam, ut quæ in victu quærendo versari cum cogat, qui non se totum Deo per dile- ctionem dedicaverit ; sicut rursus sanitas et rerum necessariarum copia liberam custodit animam, ut quæ nullum habeat impedimentum, et sciat recte uti rebus præsentibus. • Tribulationem › enim • carnis habebunt, inquit Aposto!us, e qui sunt hujusmodi. Ego autem vobis parco; volo enim vos esse non sollicitos, ut decore et honeste Do- mino indlivulse assidealis c. . llic sunt ergo am- plectenda, non propter se, sed propter corpus : habetur autem cura corporis propter animam, ad quam fit relatio. Hac enim causa necesse est cum, qui vitam gnostice instituit, discere quid sit con- veniens : nam bonum quidem non esse volupta- tein, patet ex co, quod malæ sint quædam volupta- tes; alioquin hac ratione videretur bonum esse malum, et malum bonum. Præterea autem si aliquas quidem expetimus voluptates, aliquas vero fugimus, tum non est quævis voluptas bonum. Similiter au- tem eadem quoque est ratio in doloribus, quorum alios quidem toleramus, alios vero fuginus. Fit autem electio et fuga ex scientia ; ac proinde bo- num est, non voluplas, sed scientia, propter quain- voluptates quasdam nonnunquam eligimus. Jam Philip. 1, 13, 14. b Rom. xv, 4. © I Cor. VII, Beatus hic, licet in eum undique mitterentur sagille, tutior ac firunior nihilominus consistebat ; cumque jacula innumerabilia excepisset, nihil de animi virtute remisit. Imo vero diaboli pharetram exhausit, ipse vero nec concedit, nec animo fra- ctus est, sed tanquam gubernator optimus, neque furente mari, seseque offerentibus fluctibus obrite- batur; neque in trauquillitate atque malacia erat desidiosior: parem potius artem ad temporis atriusque discrimen afferebat. COLLECT. C " 28, clor scripsit: Vulg. Biblia Rom. x, habent in utroque membro. Vox post abest ab iisdem Bill. SYLBURG. sit, e Fam animam, quæ præsentibus uti norit, lio beram et impedimentis iminunem per sanitatem et. rerum necessariarum copiam præstari. ▸ 22, 35, ubi pro et mox pro exstil. : (41) Τοῦ Θεοῦ. Abest a Philip. 1. (42) "Οσα γὰρ ἡ Γραφὴ λέγει, εἰς τ. Forsan au1- (43) Καὶ εὖ χρ. διο καὶ malim τήν, ut sensus (44) Θλίψιν. In unum conjungit | Cor. vu, 23,
ψεύδεται τοίνυν τὸν κύριον, μᾶλλον δὲ τὴν ἑαυτοῦ διέψευσται ἐλπίδα ὃς οὐ πιστεύει τῷ θεῷ. οὐ πιστεύει δὲ ὁ μὴ ποιῶν ἃ ἐνετείλατο. τί δέ; οὐχ ἑαυτὸν ἀρνεῖται ὁ ἀρνούμενος τὸν κύριον; οὐ γὰρ ἀφαιρεῖται τῆς κυρίας τὸν δεσπότην ὅ γε καὶ στερίσκων αὑτὸν τῆς πρὸς ἐκεῖνον οἰκειότητος. ὁ τοίνυν ἀρνούμενος τὸν σωτῆρα ἀρνεῖται τὴν ζωήν, ὅτι «ζωὴ ἦν τὸ φῶς». ὀλιγοπίστους τούτους οὐ λέγει, ἀλλὰ ἀπίστους καὶ ὑποκριτάς, τὸ μὲν ὄνομα ἐπιγεγραμμένους, τὸ δ’ εἶναι πιστοὺς ἀρνουμένους· πιστὸς δὲ εἴρηται καὶ δοῦλος καὶ φίλος. ὥστε εἴ τις ἑαυτὸν ἀγαπᾷ, ἀγαπᾷ τὸν κύριον καὶ ὁμολογεῖ τὴν σωτηρίαν, ἵνα σώσῃ τὴν ψυχήν. καίτοι κἂν ὑπεραποθάνῃς τοῦ πλησίον δι’ ἀγάπην, πλησίον δὲ ἡμῶν τὸν σωτῆρα ὑπολάβῃς (θεὸς γὰρ ἐγγίζων ὁ σῴζων πρὸς τὸ σῳζόμενον ἐλέχθη), ⟨θανῇ⟩ θάνατον ἑλόμενος διὰ ζωὴν καὶ σεαυτοῦ μᾶλλον ἢ ἐκείνου ἕνεκεν παθών· καὶ μή τι διὰ τοῦτο ἀδελφὸς εἴρηται· ⟨ὅτι⟩ ὁ δι’ ἀγάπην τὴν πρὸς τὸν θεὸν παθὼν διὰ τὴν ἰδίαν ἔπαθε σωτηρίαν ὅ τε αὖ διὰ τὴν ἰδίαν ἀποθνῄσκων σωτηρίαν διὰ τὴν ἀγάπην ὑπομένει τοῦ κυρίου. καὶ γὰρ αὐτὸς ζωὴ ὢν δι’ οὗ ἔπαθεν παθεῖν ἠθέλησεν, ἵνα τῷ πάθει ζήσωμεν αὐτοῦ·
Καὶ ὅτι γε εικόνες τὰ παλαιὰ κατορθώματα εἰς τὰ ἡμεδαπὰ ἐπανορθώματα έκκεινται, ἐμφαίνων ὁ ᾿Από στολος, ο Ὥστε τους δεσμούς μου, ο φησί, ο φανε- ροὺς ἐν Χριστῷ γενέσθαι ἐν ὅλῳ τῷ πραιτωρίῳ καὶ τοῖς λοιποῖς πᾶτι, καὶ τοὺς πλείονας τῶν ἀδελφῶν ἐν Κυρίῳ πεποιθότας, τοῖς δεσμοῖς μου περισσοτέρως τολμᾶν ἀφόβως τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ (41) λαλεῖν, ἐπεὶ καὶ τὰ μαρτύρια ἐπιστροφῆς ἐστι παραδείγματα, ἐν δόξως ἡγιασμένα. « Όσα γὰρ ἡ Γραφὴ λέγει, εἰς τὴν (12) ἡμετέραν διδασκαλίαν ἐγράφη, ἵνα διὰ τῆς ὑπομονῆς καὶ τῆς παρακλήσεως τῶν Γραφῶν τὴν ἐλ- πίλα ἔχωμεν τῆς παρακλήσεως. » "Εοικε δέ πως, παρ ούσης ἀλγηδόνος, ἡ ψυχὴ νεύειν ἀπ' αὐτῆς, καὶ τί μιαν ἡγεῖσθαι τὴν ἀπαλλαγὴν τῆς παρούσης ὀδύνης. Αμέλει κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καὶ μαθημάτων ῥαθυμεί, ὁπηνίκα καὶ αἱ ἄλλαι ἀπημέληνται ἀρεταί. Καὶ οὐ δή- που τὴν ἀρετὴν αὐτὴν πάσχειν φαμέν· οὐδὲ γὰρ νοσεί ἡ ἀρετή· ὁ δὲ ἀμφοῖν μετεσχηκώς, ἀρετῆς καὶ νόσου, ὑπὸ τοῦ κατεπείγοντος θλίβεται· κἂν μὴ καταμεγαλο- φρονῶν τύχῃ ὁ μηδέπω τὴν ἕξιν τῆς ἐγκρατείας περι ποιησάμενος, ἐξίσταται, ἴσον τε εὑρίσκεται τῷ φεύ- γειν τὸ μὴ οὐ ὑπομεῖναι. Ὁ δὲ αὐτὸς λόγος καὶ περὶ πενίας· ἐπεὶ καὶ αὐτὴ τῶν ἀναγκαίων, τῆς θεωρίας, λέγω, καὶ τῆς καθαρᾶς ἀναμαρτησίας, ἀπασχολεῖν βιάζεται τὴν ψυχὴν, περὶ τοὺς πόρισμοὺς διατρίβειν ἀναγκάζουσα, τὸν μὴ ὅλον ἑαυτὸν δι' ἀγάπης ἀνατε θεικότα τῷ Θεῷ· ὥσπερ ἔμπαλιν ή τε υγίεια καὶ ἡ τῶν ἐπιτηδείων ἀφθονία ἐλευθέραν καὶ ἀνεμπόδιστον φυλάσσει τὴν ψυχὴν, καὶ εὖ χρῆσθαι (43) τοῖς παρο οὖσι γινώσκουσαν· « Θλίψιν (44) γὰρ, φησὶν ὁ Ἀπό στολος, τῇ σαρκὶ ἕξουσιν οἱ τοιοῦτοι. Ἐγὼ δὲ ὑμῶν φείδομαι· θέλω γὰρ ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπάρεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπάστως. ο Τούτων οὖν ἀνθεκτέον οὐ δι' αὐτὰ, ἀλλὰ διὰ τὸ σῶμα· ἡ δὲ τοῦ σώματος ἐπιμέλεια διὰ τὴν ψυχὴν γίνεται, ἐφ᾽ ἣν ἡ ἀναφορά. Εν ταύτῃ γὰρ μαθεῖν ἀνάγκη τὸν γνωστικῶς πολιτευόμενον τὰ προσήκοντα· ἐπεὶ τό γε μὴ εἶναι τὴν ἡδονὴν ἀγαθὸν ὡμολόγηται, ἐκ τοῦ κακὰς εἶναί τινας ἡδονάς· τούτῳ τῷ λόγῳ ἀναφαί- νεται τὸ ἀγαθὸν κακὸν, καὶ τὸ κακὸν ἀγαθόν. Επειτα δὲ, εἰ τινὰς μὲν αἱρούμεθα τῶν ἡδονῶν, τινὰς δὲ φεύγομεν, οὐ πᾶσα ἡδονὴ ἀγαθόν. Ομοίως δὲ καὶ ἐπὶ τῶν ἀλγηδόνων ὁ αὐτὸς λόγος, ὧν τὰς μὲν ὑπο- μένομεν, τὰς δὲ φεύγομεν. Ἡ δὲ αἵρεσις καὶ φυγή κατ' ἐπιστήμην γίνεται· ὥστε τὴν ἐπιστήμην εἶναι τὸ ἀγαθὸν, οὐ τὴν ἡδονὴν, δι᾿ ἣν ἔστιν ὅτε καὶ τὴν ποιὰν ἡδονὴν αἱρησόμεθα. Αὐτίκα ὁ μάρτυς ἡδον ἣν τὴν δι' ἐλπίδος διὰ τῆς παρούσης αλγηδόνος αἱρεῖται. 32, 35. Β πλοῦτος αὐτὸν ἐφύσησεν, οὔτε πενία ἐταπείνωσεν. ‹ "Όσα γὰρ ἐγράφη, λέγει, εἰς τ. προεγράφη τῆς παρακλήσεως ἔχωμεν θέλω δὲ θέλω γάρ, εὐπρόσε δρον εὐπάρεδρον STROMATUM LIB. IV. « A clare sunt gesta, ad nostram emendationem, quæ B D P. ED. POTTER, ED. PARIS. a dam quasi imagines, proposita sunt, his verbis osten- dit Apostolus: Ut mea vincula fuerint in Christo ma- nifesta in omni prætorio et reliquis omnibus, et plu- res fratres in Domino, contisi meis vinculis, auderent abundantius absque metu loqui verbum Dei ª:ɔquan- doquidem martyria quoque sunt exemplaria conver- sionis, gloriose sanctificata. Quæcunque enim, ait Scriptura, ad nostram doctrinam scripta sunt ut per patientiam et consolationem Scripturarum, spem ha beamus consolationis b. Videtur autem si adsit dolor, anima quodammodo ab ipso declinare et magnifacere a præsenti liberationem molestia. Illo certe tempore quiescit etiam a disciplinis, quando alia quoque vir- tutes negliguntur. Non autem utique dicimus ipsam pali virtutem : nam nec ægrotat virtus. Sed ta- men qui est utriusque particeps, et virtutis et morbi, urgenti dolore premitur; et si non fuerit magni et excelsi animi, qui nondum continentiae la- bitum acquisivit, loco pellitur; et instar fugæ invenitur non tolerasse. Earlem est autenn etiam ra tio de paupertate. Nam ipsa quoque a necessariis, contemplatione, inquam, et pura peccati amotionc, cessare cogit animam, ut quæ in victu quærendo versari cum cogat, qui non se totum Deo per dile- ctionem dedicaverit ; sicut rursus sanitas et rerum necessariarum copia liberam custodit animam, ut quæ nullum habeat impedimentum, et sciat recte uti rebus præsentibus. • Tribulationem › enim • carnis habebunt, inquit Aposto!us, e qui sunt hujusmodi. Ego autem vobis parco; volo enim vos esse non sollicitos, ut decore et honeste Do- mino indlivulse assidealis c. . llic sunt ergo am- plectenda, non propter se, sed propter corpus : habetur autem cura corporis propter animam, ad quam fit relatio. Hac enim causa necesse est cum, qui vitam gnostice instituit, discere quid sit con- veniens : nam bonum quidem non esse volupta- tein, patet ex co, quod malæ sint quædam volupta- tes; alioquin hac ratione videretur bonum esse malum, et malum bonum. Præterea autem si aliquas quidem expetimus voluptates, aliquas vero fugimus, tum non est quævis voluptas bonum. Similiter au- tem eadem quoque est ratio in doloribus, quorum alios quidem toleramus, alios vero fuginus. Fit autem electio et fuga ex scientia ; ac proinde bo- num est, non voluplas, sed scientia, propter quain- voluptates quasdam nonnunquam eligimus. Jam Philip. 1, 13, 14. b Rom. xv, 4. © I Cor. VII, Beatus hic, licet in eum undique mitterentur sagille, tutior ac firunior nihilominus consistebat ; cumque jacula innumerabilia excepisset, nihil de animi virtute remisit. Imo vero diaboli pharetram exhausit, ipse vero nec concedit, nec animo fra- ctus est, sed tanquam gubernator optimus, neque furente mari, seseque offerentibus fluctibus obrite- batur; neque in trauquillitate atque malacia erat desidiosior: parem potius artem ad temporis atriusque discrimen afferebat. COLLECT. C " 28, clor scripsit: Vulg. Biblia Rom. x, habent in utroque membro. Vox post abest ab iisdem Bill. SYLBURG. sit, e Fam animam, quæ præsentibus uti norit, lio beram et impedimentis iminunem per sanitatem et. rerum necessariarum copiam præstari. ▸ 22, 35, ubi pro et mox pro exstil. : (41) Τοῦ Θεοῦ. Abest a Philip. 1. (42) "Οσα γὰρ ἡ Γραφὴ λέγει, εἰς τ. Forsan au1- (43) Καὶ εὖ χρ. διο καὶ malim τήν, ut sensus (44) Θλίψιν. In unum conjungit | Cor. vu, 23,
PG 8:1235«τί με λέγετε· κύριε κύριε,» φησί, «καὶ οὐ ποιεῖτε ἃ λέγω;» ὁ μὲν γὰρ τοῖς χείλεσιν ἀγαπῶν λαός, τὴν δὲ καρδίαν μακρὰν ἔχων ἀπὸ τοῦ κυρίου ἄλλος ἐστίν, ἄλλῳ πεπεισμένος, καὶ τούτῳ ἑκὼν ἑαυτὸν πέπρακεν· ὅσοι δὲ τὰς ἐντολὰς τοῦ σωτῆρος ἐπιτελοῦσιν, καθ’ ἑκάστην πρᾶξιν μαρτυροῦσι, ποιοῦντες μὲν ὃ θέλει, ἀκολούθως δὲ ὀνομάζοντες τὸν κύριον καὶ δι’ ἔργου μαρτυροῦντες ᾧ πείθονται εἶναι, οἱ τὴν σάρκα σὺν ταῖς ἐπιθυμίαις καὶ τοῖς παθήμασι σταυρώσαντες. «εἰ ζῶμεν πνεύματι, πνεύματι καὶ στοιχῶμεν,» λέγει. «ὁ σπείρων εἰς τὴν σάρκα ἑαυτοῦ ἐκ τῆς σαρκὸς θερίσει φθοράν, ὁ δὲ σπείρων εἰς τὸ πνεῦμα ἐκ τοῦ πνεύματος θερίσει ζωὴν αἰώνιον.» Τοῖς δὲ ἀθλίοις τῶν ἀνθρώπων θάνατος εἶναι ὁ βιαιότατος ἡ δι’ αἵματος μαρτυρία τοῦ κυρίου δοκεῖ, οὐκ εἰδόσι τῆς ὄντως οὔσης ζωῆς ἀρχὴν εἶναι τὴν τοιαύτην τοῦ θανάτου πύλην. καὶ οὔτε τὰς τιμὰς τὰς μετὰ θάνατον τῶν ὁσίως βεβιωκότων οὔτε τὰς κολάσεις τῶν ἀδίκως καὶ ἀσελγῶς πεπολιτευμένων συνεῖναι βούλονται, οὐκ ἐκ τῶν ἡμετέρων μόνον λέγω γραφῶν (σχεδὸν γὰρ πᾶσαι αἱ ἐντολαὶ ταῦτα μηνύουσιν), ἀλλ’ οὐδὲ τῶν οἰκείων ἐθέλουσιν ὑπακοῦσαι λόγων.
πόσιν δὲ ἡδονὴ, ποιητικὴ τῆς ἡδονῆς ἡ ἀλγηδὼν ἡ προϋπάρξασα γίνεται· ἀγαθοῦ δὲ ποιητικὸν τὸ κακὸν οὐκ ἂν γένοιτο· οὐθέτερον οὖν κακόν. Ὁ μὲν οὖν Σε μωνίδης (45), καθάπερ καὶ Ἀριστοτέλης (46). • Υγιαίνειν μὲν ἄριστον ἀνδρὶ, γράφει, ο δεύτερον δ', εὐφυᾶ καλὸν γενέσθαι· τρίτον δὲ, πλουτεῖν ἀδόλως. Καὶ ὁ Μεγαρεύς Θέογνις· Α Εἰ δὲ κατὰ μὲν δίψαν ἡ ἀλγηδών νοεῖται, κατὰ τὴν Β τυφλούς ποιεῖ. » Αὐτίκα πρὸς τῶν ποιητῶν τυφλὸς ἐκ Ρ. Κάλλιστον τὸ δικαιότατον, λῷστον δ' ὑγιαίνειν, Ἤδιστον δὲ τυχεῖν οὗ τις ἕκαστος ἐρᾷ. Πράγμα δὲ τερπνότατον οὗ τις ἐρᾷ τὸ τυχεῖν. Δεύτερον. εὐφυᾷ καλὸν γενέσθαι. Ο Δεύτερον δὲ φυὰν καλὸν γενέσθαι. . Ἡγεῖται μὲν ὑγίεια, κάλλος δὲ δεύτερον, τὸ δὲ τρίτον ἰσχὺς, τέταρτον δὲ πλοῦτος οὐ τυφλός, ἀλλ᾽ ὀξὺ βλέπων. « δὲ φυὰν καλόν. Λέγεται γὰρ, ὡς ἄριστον μὲν ὑγιαίνειν, δεύτερον δὲ κάλλος, τρίτον δὲ ἰσχὺς, τέταρτον δὲ πλοῦτος. Υγιαίνειν μὲν ἄριστον ἀνδρὶ θνατῷ· Δεύτερον δὲ φυάν καλόν γενέσθαι· Τρίτον δὲ πλουτεῖν ἀδόλως· εἶτα Τέταρτον, ἡβᾷν μετὰ τῶν φίλων. ῾Ο τὸ σκόλιον εὑρὼν ἐκεῖνος, ὅστις ἦν, Τὸ μὲν ὑγιαίνειν πρῶτον ὡς ἄριστον ἦν, Ονόμασεν ὀρθῶς· δεύτερον δὲ εἶναι καλὸν, Τρίτον δὲ πλουτεῖν. Τοῦθ', ὁρᾷς, ἐμαίνετο· Μετὰ τὴν ὑγίειαν γὰρ τὸ πλουτεῖν διαφέρει, Καλὸς δὲ πεινῶν ἐστὶν αἰσχρὸν θηρίον. Χρὴ πενίην (47) φεύγοντα, καὶ εἰς βαθυκήτεα (48) [πόντον Ριπτεῖν, καὶ πετρέων (49), Κύρνε, κατ' ἠλιβάτων. Εμπαλιν δὲ Αντιφάνης (50) ὁ κωμικός· « Ο Πλού τος, ο φησί, ο πλέον θατέρου βλέποντας παραλαβ γενετῆς κηρύττεται· Καὶ οἱ γείνατο κοῦρον, ὃς οὐκ ἠλέκτορα εἶδεν, Μάλλον δὲ οὗτος, ὡς ἔοικεν, ἠκολούθησε Σιμωνίδῃ τῷ ποιητῇ· ἐκεῖνος γὰρ ἔφη· Υγιαίνειν μὲν ἄριστον ἀνδρί· δεύτερον δὲ, φυὰν καλὸν γενέ- σθαι· τρίτον δε, πλουτεῖν ἀδόλως. Καὶ ὁ Θέογνις δὲ τὴν πενίαν φεύγειν παρεγγυᾷ, καὶ φησί· Χρὴ πενίην φεύγοντα καὶ εἰς μεγακήτεα πόντον Ριπτεῖν, καὶ πετρῶν, Κύρνε, κατ' ἠλιβάτων. δεύτερον δὲ, φυὰν καλὸν γενέσθαι, δεύτερον δ', εὐφυᾶ καλὸν γενέσθαι. Αριστοτέλης.... ξυμπληροῦσθαι τὴν εὐδαιμονίαν ἐκ τριγενείας ἔφη, ἐκ τῶν κατὰ ψυχήν, ἐκ τῶν κατὰ σῶμα, ἐκ τῶν ἐκτός· χρῆναι γὰρ τὸν εὐδαίμονα ἔλεγε, μὴ μόνον ἀρετῇ κοσμεῖσθαι, ἀλλὰ καὶ ῥώμην ἔχειν, καὶ ὥρᾳ λάμπειν, καὶ πλούτῳ περιῤῥεῖσθαι· τὸν δὲ τινὸς τούτων εστερημένον, ἥκιστα καλεῖσθαι εὐδαίμονα. « τεα; μεγαλήτερ, βαθυκή- τα. Η. Βαθυκήτεα ῾Ο Πλούτος ἡμᾶς, καθάπερ ἰατρὸς κακὸς, Τυφλούς, βλέποντας παραλαβών, πάντας ποιεί. CLEMENTIS ALEXANDRINI martyr eam, quæ spe capitur, voluptatem eligit per præsentem dolorem. Si autem in siti quidem dolor consideretur, in potu autem voluptas; dolor, qui præcessit, erit efficiens voluptatis; boni autem ma- lum non erit efficiens'; neutrum ergo est malum. Ac Simonides quidem, sicut etiam Aristoteles, scribit Homini quidem esse optimum, sanum esse; secundum autem, natura valentem et pul- chrum; tertium autem, absque dolo et fraude esse divitem. › Et Theognis Megarensis : Pauperiem ut fugias, piscosi et in æquora ponti, Cyrne, et te aeriis dejicito ex scopulis. Contra autem Antiphanes comicus : e Plutus, in- quit, cum plus aliis videntes acceperit aliquos, cæcos facit. a Jam a poetis prædicatur ab ortu esse cæcus: Natum illi genuit, qui solem non videt unquam, . * ED. POTTER. Nicom. disticho illo epigrammatis Deliaci hæc dis- tincta fuisse docet : Justitia est pulcherrima res, suavissima rebus Gaudere optatis, optima și valeas. Quæ a Theognide usurpata sunt, immutato tantum altero sic: {llud vero secundum Græce ita Clemens, At apud Stobæum tit. 161, De felicitate, Platonem in Gorgia, et Athenæum lib. xv in Canteri Novis lectionib. legitur : Secundum pulchrum in- «lole esse, a vel c honesta specie esse. Sic et Plato lib. De legib. : Primum locum obti- net bona valetudo, secundum forma, tertium robur corporis, quartum opes haud cæcæ, sed acutum cernentes. Vide in Proverbiis, Primum recte valere. COLLECT. Cum impressis consentit etiam Sic apud Platonem lib. n' De legib. p. (p. edit. Francof.) : SYLBURG. Stobæus hoc dictum Scleriæ tribuit, serm. 101, ubi hoc modo id recital : Optima quidem est sanitas viro mortali, Deinde bona forma nasci, Tertio divitiæ sine dolo parlæ, Postremo inter amicos pubescere. Athenæus idem effatum, tanquam scolion inter po- cula decantari solitum, recitat, lib. xv, c.15, quo loco etiam memorat Anaxandriden comicum his verbis id derisisse : Auctor hujus scolii, quicunque ille sit, Bonam valetudinem omnium rerum esse præstantis- (simum, Recte quidem judicavit; secundo vero loco, masci [formosum ; Ac tertio, divitem. Hic, vides, insanit": Post bonam valetudinem præcipuæ sunt oper, Pulcher si inops esurit, fœdu bestia est. Theodoretus hæc a Clemente, pro more suo, sum- psisse videtur, serm. 11, cui tit. De fine et judicio, p. 63, : Unde vix dubitari potest, quin apud Clementem, scribendum sit pro complendam felicitatem, non solum animi, sed etiam corporis ac fortunæ bona exigit. Hinc Theo- doretus paulo ante verba modo allata hæc dicit : Aristoteles ex triplici bonorum genere, D scilicet animæ, corporis, et externis bonis, plenam felicitatem fieri affirmavit. Aiebat enim, qui vere felix habendus sit, eum non modo virtute excultum esse oportere, sed et robusta præditum valetudine, et forma insignem, et divitiis affuentem; qui au- tem horum careat aliquo, felicem appellandum DOB esse. • Conf. sup. Strom. 11, pag. edit. Par. v. 175, ubi præcessit paupertatis mentio. ut. pag. 644, at p. 465, SYLB. --- Theodoret. Theogn., Theodoret. tit. 91, plenius sic legitur: SILBERG. -1 (45) Σιμωνίδης. Aristoteles lib. i Ethic. ad 1. ms., sed Athenæi epitome ms. rectius, Δεύτερον (46) Καθάπερ καὶ Ἀριστοτέλης. Hic scilicet ad (47) Χρὴ πενίην. Ην δέ χρή, Theogn. Gnom. (48) Βαθυκήτεα. Theognidis edit. vulg. μεγακή- (49) Ριπτεῖν, καὶ πετρέων. Ρίπτειν, καὶ πετρῶν (50) Αντιφάνης. Antiphanis locus apud Stobæum,
Θεανὼ γὰρ ἡ Πυθαγορικὴ γράφει· «ἦν γὰρ ⟨ἂν⟩ τῷ ὄντι τοῖς κακοῖς εὐωχία ὁ βίος πονηρευσαμένοις· ἔπειτα τελευτῶσιν, εἰ μὴ ἦν ἀθάνατος ἡ ψυχή, ἕρμαιον ὁ θάνατος» καὶ Πλάτων ἐν Φαίδωνι «εἰ μὲν γὰρ ἦν ὁ θάνατος τοῦ παντὸς ἀπαλλαγή, ⟨ἕρμαιον ἂν ἦν⟩» καὶ τὰ ἑξῆς. οὐκ ἔστιν οὖν κατὰ τὸν Αἰσχύλου Τήλεφον νοεῖν «ἁπλῆν οἶμον εἰς Ἅιδου φέρειν», ὁδοὶ δὲ πολλαὶ αἱ ἀπάγουσαι, ἁμαρτίαι πολυπλανεῖς. τούτους, ὡς ἔοικε, τοὺς ἀπίστους διακωμῳδῶν Ἀριστοφάνης ἄγετε (φησίν), ἄνδρες ἀμαυρόβιοι, φύλλων γενεᾷ προσόμοιοι, ὀλιγοδρανέες, πλάσματα κηροῦ, σκιοειδέα φῦλα, ἀμενηνοί, ἀπτῆνες, ἐφημέριοι. καὶ ὁ Ἐπίχαρμος «αὕτα φύσις ἀνθρώπων, ἀσκοὶ πεφυσημένοι.» ἡμῖν δὲ ὁ σωτὴρ εἴρηκεν· «τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής·» διότι «τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς ἔχθρα εἰς θεὸν» ὁ ἀπόστολος ἐξηγεῖται, «τῷ γὰρ νόμῳ τοῦ θεοῦ οὐχ ὑποτάσσεται, οὐδὲ γὰρ δύναται· οἱ δὲ ἐν σαρκὶ ὄντες θεῷ ἀρέσαι οὐ δύνανται.» καὶ ἐπεκδιηγούμενος ἐπιφέρει, ἵνα μὴ ὡς Μαρκίων ἀχαρίστως ἐκδέξηταί τις τὴν δημιουργίαν κακήν· «εἰ δὲ Χριστὸς ἐν ὑμῖν, τὸ μὲν σῶμα νεκρὸν δι’ ἁμαρτίαν, τὸ δὲ πνεῦμα ζωὴ διὰ δικαιοσύνην.» πάλιν τε αὖ·
πόσιν δὲ ἡδονὴ, ποιητικὴ τῆς ἡδονῆς ἡ ἀλγηδὼν ἡ προϋπάρξασα γίνεται· ἀγαθοῦ δὲ ποιητικὸν τὸ κακὸν οὐκ ἂν γένοιτο· οὐθέτερον οὖν κακόν. Ὁ μὲν οὖν Σε μωνίδης (45), καθάπερ καὶ Ἀριστοτέλης (46). • Υγιαίνειν μὲν ἄριστον ἀνδρὶ, γράφει, ο δεύτερον δ', εὐφυᾶ καλὸν γενέσθαι· τρίτον δὲ, πλουτεῖν ἀδόλως. Καὶ ὁ Μεγαρεύς Θέογνις· Α Εἰ δὲ κατὰ μὲν δίψαν ἡ ἀλγηδών νοεῖται, κατὰ τὴν Β τυφλούς ποιεῖ. » Αὐτίκα πρὸς τῶν ποιητῶν τυφλὸς ἐκ Ρ. Κάλλιστον τὸ δικαιότατον, λῷστον δ' ὑγιαίνειν, Ἤδιστον δὲ τυχεῖν οὗ τις ἕκαστος ἐρᾷ. Πράγμα δὲ τερπνότατον οὗ τις ἐρᾷ τὸ τυχεῖν. Δεύτερον. εὐφυᾷ καλὸν γενέσθαι. Ο Δεύτερον δὲ φυὰν καλὸν γενέσθαι. . Ἡγεῖται μὲν ὑγίεια, κάλλος δὲ δεύτερον, τὸ δὲ τρίτον ἰσχὺς, τέταρτον δὲ πλοῦτος οὐ τυφλός, ἀλλ᾽ ὀξὺ βλέπων. « δὲ φυὰν καλόν. Λέγεται γὰρ, ὡς ἄριστον μὲν ὑγιαίνειν, δεύτερον δὲ κάλλος, τρίτον δὲ ἰσχὺς, τέταρτον δὲ πλοῦτος. Υγιαίνειν μὲν ἄριστον ἀνδρὶ θνατῷ· Δεύτερον δὲ φυάν καλόν γενέσθαι· Τρίτον δὲ πλουτεῖν ἀδόλως· εἶτα Τέταρτον, ἡβᾷν μετὰ τῶν φίλων. ῾Ο τὸ σκόλιον εὑρὼν ἐκεῖνος, ὅστις ἦν, Τὸ μὲν ὑγιαίνειν πρῶτον ὡς ἄριστον ἦν, Ονόμασεν ὀρθῶς· δεύτερον δὲ εἶναι καλὸν, Τρίτον δὲ πλουτεῖν. Τοῦθ', ὁρᾷς, ἐμαίνετο· Μετὰ τὴν ὑγίειαν γὰρ τὸ πλουτεῖν διαφέρει, Καλὸς δὲ πεινῶν ἐστὶν αἰσχρὸν θηρίον. Χρὴ πενίην (47) φεύγοντα, καὶ εἰς βαθυκήτεα (48) [πόντον Ριπτεῖν, καὶ πετρέων (49), Κύρνε, κατ' ἠλιβάτων. Εμπαλιν δὲ Αντιφάνης (50) ὁ κωμικός· « Ο Πλού τος, ο φησί, ο πλέον θατέρου βλέποντας παραλαβ γενετῆς κηρύττεται· Καὶ οἱ γείνατο κοῦρον, ὃς οὐκ ἠλέκτορα εἶδεν, Μάλλον δὲ οὗτος, ὡς ἔοικεν, ἠκολούθησε Σιμωνίδῃ τῷ ποιητῇ· ἐκεῖνος γὰρ ἔφη· Υγιαίνειν μὲν ἄριστον ἀνδρί· δεύτερον δὲ, φυὰν καλὸν γενέ- σθαι· τρίτον δε, πλουτεῖν ἀδόλως. Καὶ ὁ Θέογνις δὲ τὴν πενίαν φεύγειν παρεγγυᾷ, καὶ φησί· Χρὴ πενίην φεύγοντα καὶ εἰς μεγακήτεα πόντον Ριπτεῖν, καὶ πετρῶν, Κύρνε, κατ' ἠλιβάτων. δεύτερον δὲ, φυὰν καλὸν γενέσθαι, δεύτερον δ', εὐφυᾶ καλὸν γενέσθαι. Αριστοτέλης.... ξυμπληροῦσθαι τὴν εὐδαιμονίαν ἐκ τριγενείας ἔφη, ἐκ τῶν κατὰ ψυχήν, ἐκ τῶν κατὰ σῶμα, ἐκ τῶν ἐκτός· χρῆναι γὰρ τὸν εὐδαίμονα ἔλεγε, μὴ μόνον ἀρετῇ κοσμεῖσθαι, ἀλλὰ καὶ ῥώμην ἔχειν, καὶ ὥρᾳ λάμπειν, καὶ πλούτῳ περιῤῥεῖσθαι· τὸν δὲ τινὸς τούτων εστερημένον, ἥκιστα καλεῖσθαι εὐδαίμονα. « τεα; μεγαλήτερ, βαθυκή- τα. Η. Βαθυκήτεα ῾Ο Πλούτος ἡμᾶς, καθάπερ ἰατρὸς κακὸς, Τυφλούς, βλέποντας παραλαβών, πάντας ποιεί. CLEMENTIS ALEXANDRINI martyr eam, quæ spe capitur, voluptatem eligit per præsentem dolorem. Si autem in siti quidem dolor consideretur, in potu autem voluptas; dolor, qui præcessit, erit efficiens voluptatis; boni autem ma- lum non erit efficiens'; neutrum ergo est malum. Ac Simonides quidem, sicut etiam Aristoteles, scribit Homini quidem esse optimum, sanum esse; secundum autem, natura valentem et pul- chrum; tertium autem, absque dolo et fraude esse divitem. › Et Theognis Megarensis : Pauperiem ut fugias, piscosi et in æquora ponti, Cyrne, et te aeriis dejicito ex scopulis. Contra autem Antiphanes comicus : e Plutus, in- quit, cum plus aliis videntes acceperit aliquos, cæcos facit. a Jam a poetis prædicatur ab ortu esse cæcus: Natum illi genuit, qui solem non videt unquam, . * ED. POTTER. Nicom. disticho illo epigrammatis Deliaci hæc dis- tincta fuisse docet : Justitia est pulcherrima res, suavissima rebus Gaudere optatis, optima și valeas. Quæ a Theognide usurpata sunt, immutato tantum altero sic: {llud vero secundum Græce ita Clemens, At apud Stobæum tit. 161, De felicitate, Platonem in Gorgia, et Athenæum lib. xv in Canteri Novis lectionib. legitur : Secundum pulchrum in- «lole esse, a vel c honesta specie esse. Sic et Plato lib. De legib. : Primum locum obti- net bona valetudo, secundum forma, tertium robur corporis, quartum opes haud cæcæ, sed acutum cernentes. Vide in Proverbiis, Primum recte valere. COLLECT. Cum impressis consentit etiam Sic apud Platonem lib. n' De legib. p. (p. edit. Francof.) : SYLBURG. Stobæus hoc dictum Scleriæ tribuit, serm. 101, ubi hoc modo id recital : Optima quidem est sanitas viro mortali, Deinde bona forma nasci, Tertio divitiæ sine dolo parlæ, Postremo inter amicos pubescere. Athenæus idem effatum, tanquam scolion inter po- cula decantari solitum, recitat, lib. xv, c.15, quo loco etiam memorat Anaxandriden comicum his verbis id derisisse : Auctor hujus scolii, quicunque ille sit, Bonam valetudinem omnium rerum esse præstantis- (simum, Recte quidem judicavit; secundo vero loco, masci [formosum ; Ac tertio, divitem. Hic, vides, insanit": Post bonam valetudinem præcipuæ sunt oper, Pulcher si inops esurit, fœdu bestia est. Theodoretus hæc a Clemente, pro more suo, sum- psisse videtur, serm. 11, cui tit. De fine et judicio, p. 63, : Unde vix dubitari potest, quin apud Clementem, scribendum sit pro complendam felicitatem, non solum animi, sed etiam corporis ac fortunæ bona exigit. Hinc Theo- doretus paulo ante verba modo allata hæc dicit : Aristoteles ex triplici bonorum genere, D scilicet animæ, corporis, et externis bonis, plenam felicitatem fieri affirmavit. Aiebat enim, qui vere felix habendus sit, eum non modo virtute excultum esse oportere, sed et robusta præditum valetudine, et forma insignem, et divitiis affuentem; qui au- tem horum careat aliquo, felicem appellandum DOB esse. • Conf. sup. Strom. 11, pag. edit. Par. v. 175, ubi præcessit paupertatis mentio. ut. pag. 644, at p. 465, SYLB. --- Theodoret. Theogn., Theodoret. tit. 91, plenius sic legitur: SILBERG. -1 (45) Σιμωνίδης. Aristoteles lib. i Ethic. ad 1. ms., sed Athenæi epitome ms. rectius, Δεύτερον (46) Καθάπερ καὶ Ἀριστοτέλης. Hic scilicet ad (47) Χρὴ πενίην. Ην δέ χρή, Theogn. Gnom. (48) Βαθυκήτεα. Theognidis edit. vulg. μεγακή- (49) Ριπτεῖν, καὶ πετρέων. Ρίπτειν, καὶ πετρῶν (50) Αντιφάνης. Antiphanis locus apud Stobæum,
PG 8:1237«εἰ γὰρ κατὰ σάρκα ζῆτε, μέλλετε ἀποθνῄσκειν· λογίζομαι γὰρ ὅτι οὐκ ἄξια τὰ παθήματα τοῦ νῦν καιροῦ πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλυφθῆναι εἰς ἡμᾶς, εἴπερ συμπάσχομεν, ἵνα καὶ συνδοξασθῶμεν, ὡς συγκληρονόμοι Χριστοῦ.» «οἴδαμεν δὲ ὅτι τοῖς ἀγαπῶσι τὸν θεὸν πάντα συνεργεῖ εἰς τὸ ἀγαθόν, τοῖς κατὰ πρόθεσιν κλητοῖς οὖσι. ὅτι οὓς προέγνω, καὶ προώρισεν συμμόρφους τῆς εἰκόνος τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ, εἰς τὸ εἶναι αὐτὸν πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς· οὓς δὲ προώρισεν, τούτους καὶ ἐκάλεσεν· οὓς δὲ ἐκάλεσεν, τούτους καὶ ἐδικαίωσεν· οὓς δὲ ἐδικαίωσε, τούτους καὶ ἐδόξασεν.» ὁρᾷς δι’ ἀγάπην διδασκομένην μαρτυρίαν. κἂν δι’ ἀμοιβὴν ἀγαθῶν ἐθελήσῃς μαρτυρῆσαι, ἀκούσῃ πάλιν· «τῇ γὰρ ἐλπίδι ἐσώθημεν· ἐλπὶς δὲ βλεπομένη οὐκ ἔστιν ἐλπίς· ὃ γὰρ βλέπει τις, τί καὶ ἐλπίζει; εἰ δὲ ὃ οὐ βλέπομεν ἐλπίζομεν, δι’ ὑπομονῆς ἀπεκδεχόμεθα.» «ἀλλ’ εἰ καὶ πάσχομεν διὰ δικαιοσύνην, μακάριοι,» φησὶν ὁ Πέτρος.
φησὶν ὁ Χαλκιδεύς Εὐφορίων· Κακὸν οὖν ἦν τὸ παίδευμ᾽ εἰς εὐανδρίαν Ὁ πλοῦτος ἀνθρώποισιν, αἵ τ᾽ ἄγαν τρυφαὶ, ἐν τῷ Ἀλεξάνδρῳ ὁ Εὐριπίδης πεποίηκεν. Είρηται γε, « Η πενία (51) σοφίαν λάχε, διὰ τὸ συγγενές (52). Α φιλοχρηματία (53) δὲ οὐ Σπάρταν μόνον, ἀλλὰ πᾶσαν πόλιν ἔλοι ἄν. — < Ούκουν (54) μόνον τοῦτο νόμισμα, λευκὸς ἄργυρος ἢ χρυσός, ἔστιν, ἀλλὰ καὶ ἡ ἀρετὴ βροτοῖς, ὡς φησὶν ὁ Σοφοκλῆς. Ο Σωτὴρ ἡμῶν ὁ ἅγιος καὶ ἐπὶ τῶν πνευματικῶν, * καὶ ἐπὶ τῶν αἰσθητῶν, τὴν πενίαν, καὶ τὸν πλοῦτον, Β καὶ τὰ τούτοις ὅμοια, ἔταξεν· εἰπὼν γὰρ, ο Μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἔνεκεν δικαιοσύνης, ο σαφῶς ἡμᾶς διδάσκει ἐν πάσῃ περιστάσει τὸν μάρτυρα ζητεῖν· ὃς, ἐὰν πτωχὸς ᾗ διὰ δικαιοσύνην, ο μαρτυρεῖ (55) » δικαιοσύνην ἀγαθὸν εἶναι, ἣν ἠγάπησεν· ο κἂν πεινῇ, κἂν διψῇ διὰ δικαιοσύνην, » μαρτυρεί δικαιοσύνην τὸ ἄριστον τυγχάνειν. Ομοίως δὲ καὶ ὁ κλαίων καὶ ὁ πενθῶν διὰ δικαιοσύνην μαρτυρεῖ τῷ βελτίστῳ νόμῳ εἶναι καλῷ. Ὡς οὖν ι τοὺς δεδιωγμένους, » οὕτω δὲ καὶ › τοὺς πεινῶντας καὶ τοὺς διψῶντας διὰ δικαιο- σύνην, ο μακαρίους λέγει, ὁ τὸν γνήσιον ἀποδεχό μενος πόθον (56), ὃν οὐδὲ λιμὸς διακόψαι ἴσχυσεν. Κανε τὴν δικαιοσύνην αὐτὴν πεινῶσι, μακάριοι. μακάριοι ο δὲ καὶ ι οἱ πτωχοί » εἴτε ι πνεύματι ο εἴτε περιουσία, διὰ δικαιοσύνην δηλονότι. Μή τι οὖν Ρ. *Ο δὲ πλοῦτος ἡμᾶς, καθάπερ ιατρός κακός, Τυφλούς, βλέποντας παραλαβών, πάντας ποιεῖ. κακὸν τὸ παίδευμ' εἰς εὐανδρίαν, κακόν τι βούλευμ᾽ ἄρ᾽ εἰς εὐανδρίαν. • ἐν τῷ ᾿Αλεξάνδρῳ Εὐριπίδης, Ο Πλούτος πλέον Θατέρων βλέποντας παραλαβών, τυφλοὺς ποιεῖ. Α πενία, Διόφαντο, μόνα τὰς τέχνας ἐγείρει. Πλουτεῖς· τὰ δ' ἄλλα μὴ δοκεῖς ξυνιέναι· Ἐν τῷ γὰρ ὄλβῳ φαυλότης ἔνεστι τις. Πενία δὲ σοφίαν ἔλαχε διὰ τὸ δυστυχές. 'Α φιλοχρηματία Σπάρταν ὀλεῖ, ο ελεῖ, ο Α φιλοχρηματία Σπάρταν ὀλεῖ, ἄλλο δὲ οὐδέν. Ούκουν μόνον νόμισμα λευκὸς ἄργυρος, Η χρυσός ἐστιν, ἀλλὰ κ' ἀρετὴ βροτοῖς. Οὐ τοι νόμισμα λευκὸς ἄργυρος μόνον Καὶ χρυσός ἐστιν· ἀλλὰ κ' ἀρετὴ βροτοῖς Νόμισμα κεῖται πᾶσιν, ᾗ χρῆσθαι χρεών. τοὺς τὸν γνήσιον ἀποδεχομένους · STROMATUM LIB. IV. A ait Euphorion Chalcidensis Nil pejus opibus fortitudinem docet Homines misellos, nimiaque luxuries comes, dixit in Alexandro Euripides. Dictum certe est : ‹ Paupertati obtigit sapientia propter cognationem ; amor autem pecuniæ non solum Spartam, sed etiam quamvis urbem ceperit. » — « Non est ergo hic so- lum nummus, album argentum vel aurum, sed etiam virtus mortalibus, › ut ait Sophocles. CAPUT VI. Aliquot beatitudinum capita exponit. Servator autem noster ille sanctus, tum að spiritualia, tum ad sensilia applicavit paupertatem, C peres » quoque, sive e spiritu *, » sive facultatibus, * ED. POTTER, ED. PARIS. Refertur a Stobæo tit. : et divitias, et quæ sunt his similia. Cum enim dixit: • Beati, qui persecutionem patiuntur propter justi- tiam ^, » aperte nos docet, in omni casu quærere martyrem ; qui, si fuerit pauper propter justitiam, ‹ testatur › esse bonum, quam dilexit, justitiam; et si ‹ esuriat et sitiat propter justitiam, › justitiam testatur esse optimum. Similiter autem qui flet quo- que et luget propter justitiam testatur optimamn legem esse pulchram et honestam. Quemadmodum ergo eos, « qui persecutionem patiuntur, ita etiam ‹ qui esuriunt et sitiunt propter justitiam, › beatos dicit, sincerum approbans desiderium, quod ne fames quidem potuit perfringere. Et si e ipsam si- tiant justitiam, beati b. Beati sunt i autem e pau- * Matth. v, Verum divitiæ nos, ceu malus medicus, Videntes assumptos omnes excæcant. ' Euripidis porro sententia ibidem recitatur, ubi pro legitur, Malum sane consilium ad fortitudinem sunt divitiæ hominibus. In manu- scripto citatur hoc distichum ex Alexandro Euripi- dis, non, ut habet impressus, ex Alexandra. In Græco Clementis erat, in Alexandro Euripides; itemque superius ilind ex Antiphane manuscriptus, non, ut impressus, ex Ari- stophane; cum quo non convenit, quod de Pluto a nativitate cæco tradit Euphorion, nam a Jove exce- calum Gingit. COLLECT. Hoc dictum Antiphanis H. Grotius sic exhibet, Excerpl. e trag. et com., p. '633: - .... boc Theocriti : SYLBURG. Proverbium est, quod Zenodotus citat ex Euripide, alii tribuunt Aristoni : « Ignava est opu- lentia : verum inopia est artium repertrix, ingenii- que venter, ait Persius. Vide chil. 1, cent. 5, 22, et chil. 2, cent. 7. Illud alterum natum ex oraculo reddito Cleomeni et Theopompo, Spartæ regibus, tum demum vincendos esse Lacedæmonios, cum aurum et argentum in pretio cœperint habere. Sophoclis gnomen exscripsit in lib. De virtute Stobæus ex ejus OEdipode. COLLECT. • propter infortunium? . ld enim exstat inter fra- gmenta Polyidi Euripidis, et apud Stobæum sermone : : Es dives : at scis præter hoc unum nihil; Id adesse vitium quippe divitiis solet ; Magis malo coacia paupertas sapit. tato verbo, legitur apud Plutarchum pag. : Spartam perdet : cum hic sit capiet, » inquit Sylburg. Hoc oraculum Theopompo et Alcameni, Spartæ regibus, redditum fuisse refert Plutarchus sub finem Insti- tutorum Laconic. Ejusdem meminerunt etiam Pau- sanias in Baoticis pag. 591, 592, edit. Hanov. et Aliamus Var. hist. lib. xiv, cap. 29, ubi Lysandrun Spartanos hoc oraculum, ut etiam præceptum, quod D Lycurgus auri argentique usum prohibuit, contem- nere docuisse nemorant. Conf. Plutarchus in Ly- sandro. Oraculum hoc modo plenius scribitur : Divitiarum amor Spartam perdel, aliud vero nihil.. gatur, metrum constabit rectius, SYLBURG. Verum hos versus e Sophoclis OEdipo de hoc modo recital Stobæus serm. : - Congruentius, (54) Ἡ πενία. Cum dicto de paupertate consonat (52) Διὰ τὸ συγγενές. An potius διὰ τὸ δυστυχές, 10. > Ibid. 6. © Ibid. 3. (35) Α φιλοχρηματία. Οraculum de Sparta, mu- (34) Ούκουν. In Sophoclis loco si τοῦτο expan (55) Μαρτυρεῖ. Alludit ad τὸν μάρτυρα. (56) Ο τὸν γνήσιον ἀποδεχόμενος πόλον.
«τὸν δὲ φόβον αὐτῶν μὴ φοβηθῆτε μηδὲ ταραχθῆτε, κύριον δὲ τὸν Χριστὸν ἁγιάσατε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν, ἕτοιμοι δὲ ἀεὶ πρὸς ἀπολογίαν παντὶ τῷ αἰτοῦντι ὑμᾶς λόγον περὶ τῆς ἐν ὑμῖν ἐλπίδος, ἀλλὰ μετὰ πραύ̈τητος καὶ φόβου, συνείδησιν ἔχοντες ἀγαθήν, ἵνα ἐν ᾧ καταλαλεῖσθε, καταισχυνθῶσιν οἱ ἐπηρεάζοντες τὴν καλὴν ἀναστροφὴν ὑμῶν ἐν Χριστῷ. κρεῖττον γὰρ ἀγαθοποιοῦντας, εἰ θέλοι τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ, πάσχειν ἢ κακοποιοῦντας.» Κἄν τις ἐρεσχελῶν λέγῃ· καὶ πῶς οἷόν τέ ἐστι τὴν σάρκα τὴν ἀσθενῆ πρὸς τὰς δυνάμεις καὶ τὰ πνεύματα τῶν ἐξουσιῶν ἀνθίστασθαι; ἀλλ’ ἐκεῖνο γνωριζέτω ὅτι τῷ παντοκράτορι καὶ τῷ κυρίῳ θαρροῦντες ἀντιπολιτευόμεθα ταῖς ἀρχαῖς τοῦ σκότους καὶ τῷ θανάτῳ. «ἔτι σοῦ λαλοῦντος», φησίν, «ἐρεῖ· ἰδοὺ πάρειμι.» ὅρα τὸν ἀήττητον βοηθόν, τὸν ὑπερασπίζοντα ἡμῶν. «μὴ ξενίζεσθε τοίνυν», ὁ Πέτρος λέγει, «τῇ ἐν ὑμῖν πυρώσει πρὸς πειρασμὸν ὑμῖν γινομένῃ, ὡς ξένου ὑμῖν συμβαίνοντος, ἀλλὰ καθὸ κοινωνεῖτε τοῖς τοῦ Χριστοῦ παθήμασι, χαίρετε, ἵνα καὶ ἐν τῇ ἀποκαλύψει τῆς δόξης αὐτοῦ χαρῆτε ἀγαλλιώμενοι.
φησὶν ὁ Χαλκιδεύς Εὐφορίων· Κακὸν οὖν ἦν τὸ παίδευμ᾽ εἰς εὐανδρίαν Ὁ πλοῦτος ἀνθρώποισιν, αἵ τ᾽ ἄγαν τρυφαὶ, ἐν τῷ Ἀλεξάνδρῳ ὁ Εὐριπίδης πεποίηκεν. Είρηται γε, « Η πενία (51) σοφίαν λάχε, διὰ τὸ συγγενές (52). Α φιλοχρηματία (53) δὲ οὐ Σπάρταν μόνον, ἀλλὰ πᾶσαν πόλιν ἔλοι ἄν. — < Ούκουν (54) μόνον τοῦτο νόμισμα, λευκὸς ἄργυρος ἢ χρυσός, ἔστιν, ἀλλὰ καὶ ἡ ἀρετὴ βροτοῖς, ὡς φησὶν ὁ Σοφοκλῆς. Ο Σωτὴρ ἡμῶν ὁ ἅγιος καὶ ἐπὶ τῶν πνευματικῶν, * καὶ ἐπὶ τῶν αἰσθητῶν, τὴν πενίαν, καὶ τὸν πλοῦτον, Β καὶ τὰ τούτοις ὅμοια, ἔταξεν· εἰπὼν γὰρ, ο Μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἔνεκεν δικαιοσύνης, ο σαφῶς ἡμᾶς διδάσκει ἐν πάσῃ περιστάσει τὸν μάρτυρα ζητεῖν· ὃς, ἐὰν πτωχὸς ᾗ διὰ δικαιοσύνην, ο μαρτυρεῖ (55) » δικαιοσύνην ἀγαθὸν εἶναι, ἣν ἠγάπησεν· ο κἂν πεινῇ, κἂν διψῇ διὰ δικαιοσύνην, » μαρτυρεί δικαιοσύνην τὸ ἄριστον τυγχάνειν. Ομοίως δὲ καὶ ὁ κλαίων καὶ ὁ πενθῶν διὰ δικαιοσύνην μαρτυρεῖ τῷ βελτίστῳ νόμῳ εἶναι καλῷ. Ὡς οὖν ι τοὺς δεδιωγμένους, » οὕτω δὲ καὶ › τοὺς πεινῶντας καὶ τοὺς διψῶντας διὰ δικαιο- σύνην, ο μακαρίους λέγει, ὁ τὸν γνήσιον ἀποδεχό μενος πόθον (56), ὃν οὐδὲ λιμὸς διακόψαι ἴσχυσεν. Κανε τὴν δικαιοσύνην αὐτὴν πεινῶσι, μακάριοι. μακάριοι ο δὲ καὶ ι οἱ πτωχοί » εἴτε ι πνεύματι ο εἴτε περιουσία, διὰ δικαιοσύνην δηλονότι. Μή τι οὖν Ρ. *Ο δὲ πλοῦτος ἡμᾶς, καθάπερ ιατρός κακός, Τυφλούς, βλέποντας παραλαβών, πάντας ποιεῖ. κακὸν τὸ παίδευμ' εἰς εὐανδρίαν, κακόν τι βούλευμ᾽ ἄρ᾽ εἰς εὐανδρίαν. • ἐν τῷ ᾿Αλεξάνδρῳ Εὐριπίδης, Ο Πλούτος πλέον Θατέρων βλέποντας παραλαβών, τυφλοὺς ποιεῖ. Α πενία, Διόφαντο, μόνα τὰς τέχνας ἐγείρει. Πλουτεῖς· τὰ δ' ἄλλα μὴ δοκεῖς ξυνιέναι· Ἐν τῷ γὰρ ὄλβῳ φαυλότης ἔνεστι τις. Πενία δὲ σοφίαν ἔλαχε διὰ τὸ δυστυχές. 'Α φιλοχρηματία Σπάρταν ὀλεῖ, ο ελεῖ, ο Α φιλοχρηματία Σπάρταν ὀλεῖ, ἄλλο δὲ οὐδέν. Ούκουν μόνον νόμισμα λευκὸς ἄργυρος, Η χρυσός ἐστιν, ἀλλὰ κ' ἀρετὴ βροτοῖς. Οὐ τοι νόμισμα λευκὸς ἄργυρος μόνον Καὶ χρυσός ἐστιν· ἀλλὰ κ' ἀρετὴ βροτοῖς Νόμισμα κεῖται πᾶσιν, ᾗ χρῆσθαι χρεών. τοὺς τὸν γνήσιον ἀποδεχομένους · STROMATUM LIB. IV. A ait Euphorion Chalcidensis Nil pejus opibus fortitudinem docet Homines misellos, nimiaque luxuries comes, dixit in Alexandro Euripides. Dictum certe est : ‹ Paupertati obtigit sapientia propter cognationem ; amor autem pecuniæ non solum Spartam, sed etiam quamvis urbem ceperit. » — « Non est ergo hic so- lum nummus, album argentum vel aurum, sed etiam virtus mortalibus, › ut ait Sophocles. CAPUT VI. Aliquot beatitudinum capita exponit. Servator autem noster ille sanctus, tum að spiritualia, tum ad sensilia applicavit paupertatem, C peres » quoque, sive e spiritu *, » sive facultatibus, * ED. POTTER, ED. PARIS. Refertur a Stobæo tit. : et divitias, et quæ sunt his similia. Cum enim dixit: • Beati, qui persecutionem patiuntur propter justi- tiam ^, » aperte nos docet, in omni casu quærere martyrem ; qui, si fuerit pauper propter justitiam, ‹ testatur › esse bonum, quam dilexit, justitiam; et si ‹ esuriat et sitiat propter justitiam, › justitiam testatur esse optimum. Similiter autem qui flet quo- que et luget propter justitiam testatur optimamn legem esse pulchram et honestam. Quemadmodum ergo eos, « qui persecutionem patiuntur, ita etiam ‹ qui esuriunt et sitiunt propter justitiam, › beatos dicit, sincerum approbans desiderium, quod ne fames quidem potuit perfringere. Et si e ipsam si- tiant justitiam, beati b. Beati sunt i autem e pau- * Matth. v, Verum divitiæ nos, ceu malus medicus, Videntes assumptos omnes excæcant. ' Euripidis porro sententia ibidem recitatur, ubi pro legitur, Malum sane consilium ad fortitudinem sunt divitiæ hominibus. In manu- scripto citatur hoc distichum ex Alexandro Euripi- dis, non, ut habet impressus, ex Alexandra. In Græco Clementis erat, in Alexandro Euripides; itemque superius ilind ex Antiphane manuscriptus, non, ut impressus, ex Ari- stophane; cum quo non convenit, quod de Pluto a nativitate cæco tradit Euphorion, nam a Jove exce- calum Gingit. COLLECT. Hoc dictum Antiphanis H. Grotius sic exhibet, Excerpl. e trag. et com., p. '633: - .... boc Theocriti : SYLBURG. Proverbium est, quod Zenodotus citat ex Euripide, alii tribuunt Aristoni : « Ignava est opu- lentia : verum inopia est artium repertrix, ingenii- que venter, ait Persius. Vide chil. 1, cent. 5, 22, et chil. 2, cent. 7. Illud alterum natum ex oraculo reddito Cleomeni et Theopompo, Spartæ regibus, tum demum vincendos esse Lacedæmonios, cum aurum et argentum in pretio cœperint habere. Sophoclis gnomen exscripsit in lib. De virtute Stobæus ex ejus OEdipode. COLLECT. • propter infortunium? . ld enim exstat inter fra- gmenta Polyidi Euripidis, et apud Stobæum sermone : : Es dives : at scis præter hoc unum nihil; Id adesse vitium quippe divitiis solet ; Magis malo coacia paupertas sapit. tato verbo, legitur apud Plutarchum pag. : Spartam perdet : cum hic sit capiet, » inquit Sylburg. Hoc oraculum Theopompo et Alcameni, Spartæ regibus, redditum fuisse refert Plutarchus sub finem Insti- tutorum Laconic. Ejusdem meminerunt etiam Pau- sanias in Baoticis pag. 591, 592, edit. Hanov. et Aliamus Var. hist. lib. xiv, cap. 29, ubi Lysandrun Spartanos hoc oraculum, ut etiam præceptum, quod D Lycurgus auri argentique usum prohibuit, contem- nere docuisse nemorant. Conf. Plutarchus in Ly- sandro. Oraculum hoc modo plenius scribitur : Divitiarum amor Spartam perdel, aliud vero nihil.. gatur, metrum constabit rectius, SYLBURG. Verum hos versus e Sophoclis OEdipo de hoc modo recital Stobæus serm. : - Congruentius, (54) Ἡ πενία. Cum dicto de paupertate consonat (52) Διὰ τὸ συγγενές. An potius διὰ τὸ δυστυχές, 10. > Ibid. 6. © Ibid. 3. (35) Α φιλοχρηματία. Οraculum de Sparta, mu- (34) Ούκουν. In Sophoclis loco si τοῦτο expan (55) Μαρτυρεῖ. Alludit ad τὸν μάρτυρα. (56) Ο τὸν γνήσιον ἀποδεχόμενος πόλον.
εἰ ὀνειδίζεσθε ἐν ὀνόματι Χριστοῦ, μακάριοι, ὅτι τὸ τῆς δόξης καὶ τὸ τοῦ θεοῦ πνεῦμα ἐφ’ ὑμᾶς ἀναπαύεται·» «καθάπερ γέγραπται ὅτι ἕνεκεν σοῦ θανατούμεθα ὅλην τὴν ἡμέραν, ἐλογίσθημεν ὡς πρόβατα σφαγῆς. ἀλλ’ ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνικῶμεν διὰ τοῦ ἀγαπήσαντος ἡμᾶς.» ἃ δ’ ἐκπυθέσθαι τῆς ἐμῆς χρῄζεις φρενός, οὔτ’ ἂν καταίθων οὔτε κρατὸς ἐξ ἄκρου δεινοὺς καθιεὶς πρίονας εἰς ἄκρους πόδας πύθοι’ ἄν, οὐδ’ εἰ δεσμὰ πάντα προσβάλοις, ἀφόβως ἀνδρεϊζομένη παρὰ τῇ τραγῳδίᾳ λέγει γυνή. ἥ τε Ἀντιγόνη τοῦ Κρεοντείου καταφρονοῦσα κηρύγματος θαρσοῦσά φησιν· οὐ γάρ τί μοι Ζεὺς ἦν ὁ κηρύσσων τάδε· θεὸς δὲ ἡμῖν κηρύσσει καὶ πειστέον αὐτῷ· «καρδίᾳ γὰρ πιστεύεται εἰς δικαιοσύνην, στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτηρίαν. λέγει γοῦν ἡ γραφή· ‹πᾶς ὁ πιστεύων ἐπ’ αὐτῷ οὐ καταισχυνθήσεται.›» εἰκότως οὖν Σιμωνίδης γράφει· ἔστι τις λόγος τὰν Ἀρετὰν ναίειν δυσαμβάτοις ἐπὶ πέτραις, νυμφᾶν δέ μιν θοᾶν χορὸν ἁγνὸν ἀμφέπειν· οὐδὲ πάντων βλεφάροις θνατῶν ἔσοπτος, ᾧ μὴ δακέθυμος ἱδρὼς ἔνδοθεν μόλῃ ἵκῃ τ’ ἐς ἄκρον ἀνδρείας. καὶ ὁ Πίνδαρος·
φησὶν ὁ Χαλκιδεύς Εὐφορίων· Κακὸν οὖν ἦν τὸ παίδευμ᾽ εἰς εὐανδρίαν Ὁ πλοῦτος ἀνθρώποισιν, αἵ τ᾽ ἄγαν τρυφαὶ, ἐν τῷ Ἀλεξάνδρῳ ὁ Εὐριπίδης πεποίηκεν. Είρηται γε, « Η πενία (51) σοφίαν λάχε, διὰ τὸ συγγενές (52). Α φιλοχρηματία (53) δὲ οὐ Σπάρταν μόνον, ἀλλὰ πᾶσαν πόλιν ἔλοι ἄν. — < Ούκουν (54) μόνον τοῦτο νόμισμα, λευκὸς ἄργυρος ἢ χρυσός, ἔστιν, ἀλλὰ καὶ ἡ ἀρετὴ βροτοῖς, ὡς φησὶν ὁ Σοφοκλῆς. Ο Σωτὴρ ἡμῶν ὁ ἅγιος καὶ ἐπὶ τῶν πνευματικῶν, * καὶ ἐπὶ τῶν αἰσθητῶν, τὴν πενίαν, καὶ τὸν πλοῦτον, Β καὶ τὰ τούτοις ὅμοια, ἔταξεν· εἰπὼν γὰρ, ο Μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἔνεκεν δικαιοσύνης, ο σαφῶς ἡμᾶς διδάσκει ἐν πάσῃ περιστάσει τὸν μάρτυρα ζητεῖν· ὃς, ἐὰν πτωχὸς ᾗ διὰ δικαιοσύνην, ο μαρτυρεῖ (55) » δικαιοσύνην ἀγαθὸν εἶναι, ἣν ἠγάπησεν· ο κἂν πεινῇ, κἂν διψῇ διὰ δικαιοσύνην, » μαρτυρεί δικαιοσύνην τὸ ἄριστον τυγχάνειν. Ομοίως δὲ καὶ ὁ κλαίων καὶ ὁ πενθῶν διὰ δικαιοσύνην μαρτυρεῖ τῷ βελτίστῳ νόμῳ εἶναι καλῷ. Ὡς οὖν ι τοὺς δεδιωγμένους, » οὕτω δὲ καὶ › τοὺς πεινῶντας καὶ τοὺς διψῶντας διὰ δικαιο- σύνην, ο μακαρίους λέγει, ὁ τὸν γνήσιον ἀποδεχό μενος πόθον (56), ὃν οὐδὲ λιμὸς διακόψαι ἴσχυσεν. Κανε τὴν δικαιοσύνην αὐτὴν πεινῶσι, μακάριοι. μακάριοι ο δὲ καὶ ι οἱ πτωχοί » εἴτε ι πνεύματι ο εἴτε περιουσία, διὰ δικαιοσύνην δηλονότι. Μή τι οὖν Ρ. *Ο δὲ πλοῦτος ἡμᾶς, καθάπερ ιατρός κακός, Τυφλούς, βλέποντας παραλαβών, πάντας ποιεῖ. κακὸν τὸ παίδευμ' εἰς εὐανδρίαν, κακόν τι βούλευμ᾽ ἄρ᾽ εἰς εὐανδρίαν. • ἐν τῷ ᾿Αλεξάνδρῳ Εὐριπίδης, Ο Πλούτος πλέον Θατέρων βλέποντας παραλαβών, τυφλοὺς ποιεῖ. Α πενία, Διόφαντο, μόνα τὰς τέχνας ἐγείρει. Πλουτεῖς· τὰ δ' ἄλλα μὴ δοκεῖς ξυνιέναι· Ἐν τῷ γὰρ ὄλβῳ φαυλότης ἔνεστι τις. Πενία δὲ σοφίαν ἔλαχε διὰ τὸ δυστυχές. 'Α φιλοχρηματία Σπάρταν ὀλεῖ, ο ελεῖ, ο Α φιλοχρηματία Σπάρταν ὀλεῖ, ἄλλο δὲ οὐδέν. Ούκουν μόνον νόμισμα λευκὸς ἄργυρος, Η χρυσός ἐστιν, ἀλλὰ κ' ἀρετὴ βροτοῖς. Οὐ τοι νόμισμα λευκὸς ἄργυρος μόνον Καὶ χρυσός ἐστιν· ἀλλὰ κ' ἀρετὴ βροτοῖς Νόμισμα κεῖται πᾶσιν, ᾗ χρῆσθαι χρεών. τοὺς τὸν γνήσιον ἀποδεχομένους · STROMATUM LIB. IV. A ait Euphorion Chalcidensis Nil pejus opibus fortitudinem docet Homines misellos, nimiaque luxuries comes, dixit in Alexandro Euripides. Dictum certe est : ‹ Paupertati obtigit sapientia propter cognationem ; amor autem pecuniæ non solum Spartam, sed etiam quamvis urbem ceperit. » — « Non est ergo hic so- lum nummus, album argentum vel aurum, sed etiam virtus mortalibus, › ut ait Sophocles. CAPUT VI. Aliquot beatitudinum capita exponit. Servator autem noster ille sanctus, tum að spiritualia, tum ad sensilia applicavit paupertatem, C peres » quoque, sive e spiritu *, » sive facultatibus, * ED. POTTER, ED. PARIS. Refertur a Stobæo tit. : et divitias, et quæ sunt his similia. Cum enim dixit: • Beati, qui persecutionem patiuntur propter justi- tiam ^, » aperte nos docet, in omni casu quærere martyrem ; qui, si fuerit pauper propter justitiam, ‹ testatur › esse bonum, quam dilexit, justitiam; et si ‹ esuriat et sitiat propter justitiam, › justitiam testatur esse optimum. Similiter autem qui flet quo- que et luget propter justitiam testatur optimamn legem esse pulchram et honestam. Quemadmodum ergo eos, « qui persecutionem patiuntur, ita etiam ‹ qui esuriunt et sitiunt propter justitiam, › beatos dicit, sincerum approbans desiderium, quod ne fames quidem potuit perfringere. Et si e ipsam si- tiant justitiam, beati b. Beati sunt i autem e pau- * Matth. v, Verum divitiæ nos, ceu malus medicus, Videntes assumptos omnes excæcant. ' Euripidis porro sententia ibidem recitatur, ubi pro legitur, Malum sane consilium ad fortitudinem sunt divitiæ hominibus. In manu- scripto citatur hoc distichum ex Alexandro Euripi- dis, non, ut habet impressus, ex Alexandra. In Græco Clementis erat, in Alexandro Euripides; itemque superius ilind ex Antiphane manuscriptus, non, ut impressus, ex Ari- stophane; cum quo non convenit, quod de Pluto a nativitate cæco tradit Euphorion, nam a Jove exce- calum Gingit. COLLECT. Hoc dictum Antiphanis H. Grotius sic exhibet, Excerpl. e trag. et com., p. '633: - .... boc Theocriti : SYLBURG. Proverbium est, quod Zenodotus citat ex Euripide, alii tribuunt Aristoni : « Ignava est opu- lentia : verum inopia est artium repertrix, ingenii- que venter, ait Persius. Vide chil. 1, cent. 5, 22, et chil. 2, cent. 7. Illud alterum natum ex oraculo reddito Cleomeni et Theopompo, Spartæ regibus, tum demum vincendos esse Lacedæmonios, cum aurum et argentum in pretio cœperint habere. Sophoclis gnomen exscripsit in lib. De virtute Stobæus ex ejus OEdipode. COLLECT. • propter infortunium? . ld enim exstat inter fra- gmenta Polyidi Euripidis, et apud Stobæum sermone : : Es dives : at scis præter hoc unum nihil; Id adesse vitium quippe divitiis solet ; Magis malo coacia paupertas sapit. tato verbo, legitur apud Plutarchum pag. : Spartam perdet : cum hic sit capiet, » inquit Sylburg. Hoc oraculum Theopompo et Alcameni, Spartæ regibus, redditum fuisse refert Plutarchus sub finem Insti- tutorum Laconic. Ejusdem meminerunt etiam Pau- sanias in Baoticis pag. 591, 592, edit. Hanov. et Aliamus Var. hist. lib. xiv, cap. 29, ubi Lysandrun Spartanos hoc oraculum, ut etiam præceptum, quod D Lycurgus auri argentique usum prohibuit, contem- nere docuisse nemorant. Conf. Plutarchus in Ly- sandro. Oraculum hoc modo plenius scribitur : Divitiarum amor Spartam perdel, aliud vero nihil.. gatur, metrum constabit rectius, SYLBURG. Verum hos versus e Sophoclis OEdipo de hoc modo recital Stobæus serm. : - Congruentius, (54) Ἡ πενία. Cum dicto de paupertate consonat (52) Διὰ τὸ συγγενές. An potius διὰ τὸ δυστυχές, 10. > Ibid. 6. © Ibid. 3. (35) Α φιλοχρηματία. Οraculum de Sparta, mu- (34) Ούκουν. In Sophoclis loco si τοῦτο expan (55) Μαρτυρεῖ. Alludit ad τὸν μάρτυρα. (56) Ο τὸν γνήσιον ἀποδεχόμενος πόλον.
νέων δὲ μέριμναι σὺν πόνοις εἱλισσόμεναι δόξαν εὑρίσκουσι, λάμπει δὲ χρόνῳ ἔργα μετ’ αἰθέρα λαμπευθέντα. ταύτης τῆς ἐννοίας καὶ Αἰσχύλος ἐπιλαβόμενός φησι· τῷ πονοῦντι δ’ ἐκ θεῶν ὀφείλεται τέκνωμα τοῦ πόνου κλέος. «μόροι γὰρ μέζονες μέζονας μοίρας λαγχάνουσι» καθ’ Ἡράκλειτον. τίς δ’ ἔστι δοῦλος τοῦ θανεῖν ἄφροντις ὤν; «οὐ γὰρ ἔδωκεν ἡμῖν ὁ θεὸς πνεῦμα δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλὰ δυνάμεως καὶ ἀγάπης καὶ σωφρονισμοῦ. μὴ οὖν ἐπαισχυνθῇς τὸ μαρτύριον τοῦ κυρίου ἡμῶν μηδὲ ἐμὲ τὸν δέσμιον αὐτοῦ,» τῷ Τιμοθέῳ γράφει. εἴη δ’ ἂν ὁ τοιοῦτος ὁ κολλώμενος τῷ ἀγαθῷ κατὰ τὸν ἀπόστολον, ἀποστυγῶν τὸ πονηρόν, ἀγάπην ἔχων ἀνυπόκριτον· «ὁ γὰρ ἀγαπῶν τὸν ἕτερον νόμον πεπλήρωκεν·» εἰ δὲ «ὁ θεὸς τῆς ἐλπίδος» οὗτός ἐστιν ᾧ μαρτυροῦμεν, ὥσπερ οὖν ἐστι, τὴν ἐλπίδα ἡμῶν ὁμολογοῦμεν εἰς τὴν ἐλπίδα σπεύδοντες· οἱ δὲ «μεστοὶ τῆς ἀγαθωσύνης πεπληρωμένοι», φησί, «πάσης τῆς γνώσεως.» Ἰνδῶν οἱ φιλόσοφοι Ἀλεξάνδρῳ λέγουσι τῷ Μακεδόνι· «σώματα μὲν μετάξεις ἐκ τόπου εἰς τόπον, ψυχὰς δ’ ἡμετέρας οὐκ ἀναγκάσεις ποιεῖν ἃ μὴ βουλόμεθα. πῦρ ἀνθρώποις μέγιστον κολαστήριον·
φησὶν ὁ Χαλκιδεύς Εὐφορίων· Κακὸν οὖν ἦν τὸ παίδευμ᾽ εἰς εὐανδρίαν Ὁ πλοῦτος ἀνθρώποισιν, αἵ τ᾽ ἄγαν τρυφαὶ, ἐν τῷ Ἀλεξάνδρῳ ὁ Εὐριπίδης πεποίηκεν. Είρηται γε, « Η πενία (51) σοφίαν λάχε, διὰ τὸ συγγενές (52). Α φιλοχρηματία (53) δὲ οὐ Σπάρταν μόνον, ἀλλὰ πᾶσαν πόλιν ἔλοι ἄν. — < Ούκουν (54) μόνον τοῦτο νόμισμα, λευκὸς ἄργυρος ἢ χρυσός, ἔστιν, ἀλλὰ καὶ ἡ ἀρετὴ βροτοῖς, ὡς φησὶν ὁ Σοφοκλῆς. Ο Σωτὴρ ἡμῶν ὁ ἅγιος καὶ ἐπὶ τῶν πνευματικῶν, * καὶ ἐπὶ τῶν αἰσθητῶν, τὴν πενίαν, καὶ τὸν πλοῦτον, Β καὶ τὰ τούτοις ὅμοια, ἔταξεν· εἰπὼν γὰρ, ο Μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἔνεκεν δικαιοσύνης, ο σαφῶς ἡμᾶς διδάσκει ἐν πάσῃ περιστάσει τὸν μάρτυρα ζητεῖν· ὃς, ἐὰν πτωχὸς ᾗ διὰ δικαιοσύνην, ο μαρτυρεῖ (55) » δικαιοσύνην ἀγαθὸν εἶναι, ἣν ἠγάπησεν· ο κἂν πεινῇ, κἂν διψῇ διὰ δικαιοσύνην, » μαρτυρεί δικαιοσύνην τὸ ἄριστον τυγχάνειν. Ομοίως δὲ καὶ ὁ κλαίων καὶ ὁ πενθῶν διὰ δικαιοσύνην μαρτυρεῖ τῷ βελτίστῳ νόμῳ εἶναι καλῷ. Ὡς οὖν ι τοὺς δεδιωγμένους, » οὕτω δὲ καὶ › τοὺς πεινῶντας καὶ τοὺς διψῶντας διὰ δικαιο- σύνην, ο μακαρίους λέγει, ὁ τὸν γνήσιον ἀποδεχό μενος πόθον (56), ὃν οὐδὲ λιμὸς διακόψαι ἴσχυσεν. Κανε τὴν δικαιοσύνην αὐτὴν πεινῶσι, μακάριοι. μακάριοι ο δὲ καὶ ι οἱ πτωχοί » εἴτε ι πνεύματι ο εἴτε περιουσία, διὰ δικαιοσύνην δηλονότι. Μή τι οὖν Ρ. *Ο δὲ πλοῦτος ἡμᾶς, καθάπερ ιατρός κακός, Τυφλούς, βλέποντας παραλαβών, πάντας ποιεῖ. κακὸν τὸ παίδευμ' εἰς εὐανδρίαν, κακόν τι βούλευμ᾽ ἄρ᾽ εἰς εὐανδρίαν. • ἐν τῷ ᾿Αλεξάνδρῳ Εὐριπίδης, Ο Πλούτος πλέον Θατέρων βλέποντας παραλαβών, τυφλοὺς ποιεῖ. Α πενία, Διόφαντο, μόνα τὰς τέχνας ἐγείρει. Πλουτεῖς· τὰ δ' ἄλλα μὴ δοκεῖς ξυνιέναι· Ἐν τῷ γὰρ ὄλβῳ φαυλότης ἔνεστι τις. Πενία δὲ σοφίαν ἔλαχε διὰ τὸ δυστυχές. 'Α φιλοχρηματία Σπάρταν ὀλεῖ, ο ελεῖ, ο Α φιλοχρηματία Σπάρταν ὀλεῖ, ἄλλο δὲ οὐδέν. Ούκουν μόνον νόμισμα λευκὸς ἄργυρος, Η χρυσός ἐστιν, ἀλλὰ κ' ἀρετὴ βροτοῖς. Οὐ τοι νόμισμα λευκὸς ἄργυρος μόνον Καὶ χρυσός ἐστιν· ἀλλὰ κ' ἀρετὴ βροτοῖς Νόμισμα κεῖται πᾶσιν, ᾗ χρῆσθαι χρεών. τοὺς τὸν γνήσιον ἀποδεχομένους · STROMATUM LIB. IV. A ait Euphorion Chalcidensis Nil pejus opibus fortitudinem docet Homines misellos, nimiaque luxuries comes, dixit in Alexandro Euripides. Dictum certe est : ‹ Paupertati obtigit sapientia propter cognationem ; amor autem pecuniæ non solum Spartam, sed etiam quamvis urbem ceperit. » — « Non est ergo hic so- lum nummus, album argentum vel aurum, sed etiam virtus mortalibus, › ut ait Sophocles. CAPUT VI. Aliquot beatitudinum capita exponit. Servator autem noster ille sanctus, tum að spiritualia, tum ad sensilia applicavit paupertatem, C peres » quoque, sive e spiritu *, » sive facultatibus, * ED. POTTER, ED. PARIS. Refertur a Stobæo tit. : et divitias, et quæ sunt his similia. Cum enim dixit: • Beati, qui persecutionem patiuntur propter justi- tiam ^, » aperte nos docet, in omni casu quærere martyrem ; qui, si fuerit pauper propter justitiam, ‹ testatur › esse bonum, quam dilexit, justitiam; et si ‹ esuriat et sitiat propter justitiam, › justitiam testatur esse optimum. Similiter autem qui flet quo- que et luget propter justitiam testatur optimamn legem esse pulchram et honestam. Quemadmodum ergo eos, « qui persecutionem patiuntur, ita etiam ‹ qui esuriunt et sitiunt propter justitiam, › beatos dicit, sincerum approbans desiderium, quod ne fames quidem potuit perfringere. Et si e ipsam si- tiant justitiam, beati b. Beati sunt i autem e pau- * Matth. v, Verum divitiæ nos, ceu malus medicus, Videntes assumptos omnes excæcant. ' Euripidis porro sententia ibidem recitatur, ubi pro legitur, Malum sane consilium ad fortitudinem sunt divitiæ hominibus. In manu- scripto citatur hoc distichum ex Alexandro Euripi- dis, non, ut habet impressus, ex Alexandra. In Græco Clementis erat, in Alexandro Euripides; itemque superius ilind ex Antiphane manuscriptus, non, ut impressus, ex Ari- stophane; cum quo non convenit, quod de Pluto a nativitate cæco tradit Euphorion, nam a Jove exce- calum Gingit. COLLECT. Hoc dictum Antiphanis H. Grotius sic exhibet, Excerpl. e trag. et com., p. '633: - .... boc Theocriti : SYLBURG. Proverbium est, quod Zenodotus citat ex Euripide, alii tribuunt Aristoni : « Ignava est opu- lentia : verum inopia est artium repertrix, ingenii- que venter, ait Persius. Vide chil. 1, cent. 5, 22, et chil. 2, cent. 7. Illud alterum natum ex oraculo reddito Cleomeni et Theopompo, Spartæ regibus, tum demum vincendos esse Lacedæmonios, cum aurum et argentum in pretio cœperint habere. Sophoclis gnomen exscripsit in lib. De virtute Stobæus ex ejus OEdipode. COLLECT. • propter infortunium? . ld enim exstat inter fra- gmenta Polyidi Euripidis, et apud Stobæum sermone : : Es dives : at scis præter hoc unum nihil; Id adesse vitium quippe divitiis solet ; Magis malo coacia paupertas sapit. tato verbo, legitur apud Plutarchum pag. : Spartam perdet : cum hic sit capiet, » inquit Sylburg. Hoc oraculum Theopompo et Alcameni, Spartæ regibus, redditum fuisse refert Plutarchus sub finem Insti- tutorum Laconic. Ejusdem meminerunt etiam Pau- sanias in Baoticis pag. 591, 592, edit. Hanov. et Aliamus Var. hist. lib. xiv, cap. 29, ubi Lysandrun Spartanos hoc oraculum, ut etiam præceptum, quod D Lycurgus auri argentique usum prohibuit, contem- nere docuisse nemorant. Conf. Plutarchus in Ly- sandro. Oraculum hoc modo plenius scribitur : Divitiarum amor Spartam perdel, aliud vero nihil.. gatur, metrum constabit rectius, SYLBURG. Verum hos versus e Sophoclis OEdipo de hoc modo recital Stobæus serm. : - Congruentius, (54) Ἡ πενία. Cum dicto de paupertate consonat (52) Διὰ τὸ συγγενές. An potius διὰ τὸ δυστυχές, 10. > Ibid. 6. © Ibid. 3. (35) Α φιλοχρηματία. Οraculum de Sparta, mu- (34) Ούκουν. In Sophoclis loco si τοῦτο expan (55) Μαρτυρεῖ. Alludit ad τὸν μάρτυρα. (56) Ο τὸν γνήσιον ἀποδεχόμενος πόλον.
PG 8:1239τούτου ἡμεῖς καταφρονοῦμεν.» κἀντεῦθεν Ἡράκλειτος ἓν ἀντὶ πάντων κλέος ᾑρεῖτο, τοῖς δὲ πολλοῖς παραχωρεῖν ὁμολογεῖ «κεκορῆσθαι ὅκωσπερ κτήνεσι». τοῦ σώματος γὰρ οὕνεκα οἱ πολλοὶ πόνοι, τοῦδ’ οὕνεκα οἶκον στεγανὸν ἐξευρήκαμεν λευκόν τε ὀρύττειν ἄργυρον σπείρειν τε γῆν, τά τε ἄλλα ὅσα ἡμεῖς ὀνόμασι⟨ν⟩ γινώσκομεν. τοῖς μὲν οὖν πολλοῖς ἡ ματαιοπονία αὕτη αἱρετή, ἡμῖν δὲ ὁ ἀπόστολός φησι· «τοῦτο δὲ γινώσκομεν, ὅτι ὁ παλαιὸς ἄνθρωπος ἡμῶν συνεσταύρωται, ἵνα καταργηθῇ τὸ σῶμα τῆς ἁμαρτίας, τοῦ μηκέτι δουλεύειν ἡμᾶς τῇ ἁμαρτίᾳ.» ἆρ’ οὐκ ἐμφανῶς κἀκεῖνα ἐπιφέρει ὁ ἀπόστολος δεικνὺς τὸν καταισχυμμὸν τῆς πίστεως παρὰ τοῖς πολλοῖς; «δοκῶ γάρ, ὁ θεὸς ἡμᾶς τοὺς ἀποστόλους ἐσχάτους ἀπέδειξεν ὡς ἐπιθανατίους, ὅτι θέατρον ἐγενήθημεν τῷ κόσμῳ καὶ ἀγγέλοις καὶ ἀνθρώποις· ἄχρι τῆς ἄρτι ὥρας καὶ πεινῶμεν καὶ διψῶμεν καὶ γυμνητεύομεν καὶ κολαφιζόμεθα καὶ ἀστατοῦμεν καὶ κοπιῶμεν ἐργαζόμενοι ταῖς ἰδίαις χερσί· λοιδορούμενοι εὐλογοῦμεν, διωκόμενοι ἀνεχόμεθα, δυσφημούμενοι παρακαλοῦμεν·
Α οὐχ ἁπλῶς τοὺς πένητας, ἀλλὰ τοὺς ἐθελήσαντας διὰ Β Εt πόθον. δὲ ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι, τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ· Εἶπε δὲ αὐτοῖς · Εθεώρουν τὸν Σα- τανᾶν, ὡς ἀστραπὴν, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ πεσόντα. Ἰδοῦ δίδωμι ὑμῖν τὴν ἐξουσίαν τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὅφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ· καὶ οὐδὲν ὑμᾶς οὐ μὴ ἀδικήσει. εὑρών, Ὁ ἀπολέσας εὑρήσει αὐτήν. δικαιοσύνην πτωχούς γενέσθαι, τούτους μακαρίζει τους καταμεγαλοφρονήσαντας τῶν ἐνταῦθα τιμών εἰς περιποίησιν τἀγαθοῦ· ὁμοίως δὲ καὶ τοὺς καλούς τὸ ἦθος καὶ τὸ σῶμα δι᾿ ἀγνείαν γενομένους, τούς τε εύγενεῖς καὶ ἐνδόξους, τοὺς διὰ δικαιοσύνην εἰς υἱοθε σίαν ἐληλακότας, καὶ διὰ τοῦτο ι ειληφότας (57) ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι, καὶ ἐπάνω ὅρεων και σκορπίων περιπατεῖν, » κυριεύειν τε καὶ δαιμόνων καὶ τῆς « τοῦ ᾿Αντικειμένου στρατιάς. » Και όλως ή Κυριακὴ ἄσκησις ἀπάγει τὴν ψυχὴν τοῦ σώματος εὐχαρίστως, είγε καὶ αὐτὴ αὐτὴν κατὰ μετάθεση ἀποσπᾷ. « Ο γὰρ ἐρῶν (58) τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἀπο λέσει αὐτήν· καὶ ὁ ἀπολέσας εὑρήσει αὐτήν· ο ξν μόνον τὸ ἐπίκηρον ἡμῶν ἐπιβάλωμεν τῇ τοῦ Θεοῦ ἀφθαρσία. Θέλημα δὲ τοῦ Θεοῦ, ἐπίγνωσις τοῦ Θεοῦ, ἥτις ἐστὶ κοινωνία ἀφθαρσίας. Ο τοίνυν ἐπιγινώ σκων κατὰ τὸν τῆς μετανοίας λόγον ἁμαρτωλὸν κ την ψυχήν, ἀπολέσει ο αὐτὴν τῆς ἁμαρτίας, ἧς ἀπέστε σται· « ἀπολέσας ο δὲ, ι εὑρήσει ο κατὰ τὴν ὑπακοήν, τὴν ἀναζήσασαν (59) μὲν τῇ πίστει, ἀποθανοῦσαν δὲ τῇ ἁμαρτία. Τοῦτ᾽ οὖν ἐστι τὸ εὑρεῖν τὴν ψυχὴν, τὸ • γνῶναι ἑαυτόν. » Τὴν δὲ μεταστροφὴν τὴν ἐπὶ τὰ θεῖα οἱ μὲν Στωϊκοὶ ἐκ μεταβολῆς φασι γενέσθαι, μεταβαλούσης τῆς ψυχῆς εἰς σοφίαν Πλάτων (60) δὲ, « τῆς ψυχῆς ἐπὶ τὰ ἀμείνω περιαγωγήν λαβού σης, καὶ μεταστροφὴν ἐκ νυκτερινής τινος ἡμέρας. ο Αὐτίκα εὔλογον ἐξαγωγὴν τῷ σπουδαία συγχωρούσι καὶ οἱ φιλόσοφοι, εἴ τις τοῦ πράσσειν αὐτὸν ούτως τηρήσειεν αὐτῶν, ὡς μηκέτι (61) ἀπολελεῖσθαι αὐτῷ μηδὲ ἐλπίδα τῆς πράξεως. Ὁ δὲ ἐκβιασάμενος δικαστὴς ἀρνεῖσθαι τὸν ἡγαπημένον διελέγχειν μας δοκεῖ τὸν φίλον τῷ Θεῷ, καὶ τὸν μή. Ἐνταῦθα σύγκρισις ἔτι ἀπολείπεται, τί ἄν τις καὶ μᾶλλον ἔλοιτο, ἀπειλὴν ἀνθρωπίνην, ἢ τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ καί πως ἡ τῶν κακῶν πράξεων ἀποχὴ μείωσίς τε καὶ σβέσις τῶν κακῶν εὑρίσκεται, καθαιρουμένης τῆς ἐνεργείας αὐτῶν διὰ τῆς ἀπραξίας· καὶ τοῦτ᾽ ἔστι, δεῦρο ἀκολούθει μοι· τουτέστιν, τοῖς ὑπὸ τοῦ Κυρίο • Πώλησόν σου τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δὸς πτωχοῖς· καὶ λεγομένοις ἔπου. Υπάρχοντα δέ φασί τινες αὐτὸν πτωχοῖς ταῦτα διανέμεται, οὐκ ἔχουσιν εἰπεῖν· ἀλλ᾽ εἰρηκέναι τὰ ἐν τῇ ψυχῇ ἀλλότρια (62)· καὶ πῶς τοῖς 1, 12; δὲ Τοῦτο δή, ὡς ἔοικε, οὐκ ὀστράκου ἂν εἴη περι στροφή, ἀλλὰ ψυχῆς περιαγωγή, ἐκ νυχτερινής τινος ἡμέρας εἰς ἀληθινὴν τοῦ ὄντος ιούσης ἐπάνοδον, ἣν δὴ φιλοσοφίαν ἀληθῆ φήσομεν εἶναι. « σειεν αὐτῶν, ὡς μ. ριο οὕτως τηρή σειεν, οὕτω στερήσειεν, « εἴ τις τοῦ πράσσειν οὕτως τηρήσειεν αὐτὸν, ὡς μ., τὰ αὐτῶν. ψυχῇ ἀλλοτρία, CLEMENTIS ALEXANDRINI B propter justitiam videlicet. Non ergo absolute pau- peres, sed eos, qui propter justitiam voluerint fieri pauperes, eos healos esse dicit; qui scilicet hujus mundi honores contempserunt, ut bonum acquire- rent: perinde ac eos quoque qui honesti moribus et corpore fuere per castitatem, clarosque et illum stres, qui propter justitiam provecti sunt ad filio- rum adoptionem, et ideo acceperunt potestatem ut filii Dei ferent, et super serpentes et scorpios ambularent et in dæmones et in adversarii copias dominatum obtinerent a. » Et, ut in summa dicam, Dominica exercitatio grate ac lubenter animam abducit a corpore, si quidem ipsa quoque se- ipsam transferendo avellit. Qui enim amat ani- mam suam, perdet illam : et qui perdidit, inveniet ipsam b; » si modo nostram fragilitateu applicemus ad Dei incorruptionem. Dei autem vo- luntas est, ut Deum agnoscamus, qua ratione ejus incorruptionis participes erimus. Qui ergo per pœ- nitentiæ rationem peccatricem agnoscit ‹ animam, perdet › ipsam a peccato, a quo est avulsa; ‹ per- ditama autem ‹ inveniet a per obedientiam, ut quæ fidei quidem revixerit, mortua autem sit peccato. llac est ergo invenire animam, e nosse seipsum. » Eami autem, quæ fit ad divina, conversionem, Stoici quidem dicunt fieri per quamdam mutationen, dum anima mutatur ad sapientiam; Plato autem, ‹ animæ ad meliora circumactionem, et conversio- nem ex nocturno quodam die. › ☑Jam etiam viro bono permittunt philosophi, ut liceat animam justa C de causa educere, si quis ab agendo adeo fuerit re- motus, ut nulla ei spes amplius reliqua sit actionis. Judes autem, qui per vim urget, ut dilectum nege- mus, videtur delegere, quisnam Deo amicus sit, et quis non. Hic autem ne comparatio quidem rclin- quitur, quid quisnam magis elegerit, minasne hın- minum, an Dei dilectionem. Et abstinentia a malis actionibus invenitur quodammodo diminutio et exstinctio malorum, dum eorum tollitur operatio per cessationem ab agendo. Et hoc est, • Vende quæ habes, et da pauperibus; et veni, et sequere me ˆ; › hoc est, sequere ca quæ dicuntur a Domino. per D P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Joan. • Matth. xix, 21. SYLBURG. Sed recepta lectio verior est, cujus sensum Latine expressimus. et Luc. x, 18, : clum recitaus : sed malim quod extat Matth. x, : Unde sequitur, cum in Evangeliis, tum eliam hic apud Clementem: similem Apostoli Jocum. Luc. x, 19. b Joan. sır, 25; Matth. x, 59. Vide lib. v Strom. COLLECT.-Platonis sententia sic se habet in lib. vn De repub., p 696, edit. Fran- cofurt. : llac, ut vide- tur, non erit testæ revolutio, sel anime circum- ductio, a nocturno quodam die ad jus, quod vere est, contemplationem. Quem quidem ascensum veram philosophiam esse dicemus. › Rectius A. legit ita privarit sic ure barit, inquit Sylburg. Scribe, etc., ut deleatur feiNSIUS. perperam. SYLBURG. (57) Διὰ τοῦτο είληφ. Respicit Joan. 1, 12 : Οσοι (58) Ερῶν. Φιλῶν Joan, xit, 25, hoc Christi di- (59) Αναζήσασαν. Respicit Rom. vi, 4, 5, vel (60) Πλάτων. Locus est ex vit De republica, p. 528. (01) Εἰ τὶς τοῦ πράσσειν αὐτὸν οὕτως τηρή (62) Τὰ ἐν τῇ ψυχῇ ἀλλότρια. Flor., τὰ ἐν τῇ
ὡς περικαθάρματα τοῦ κόσμου ἐγενήθημεν.» τοιαῦτα καὶ τὰ τοῦ Πλάτωνος ἐν Πολιτείᾳ, κἂν στρεβλῶται ὁ δίκαιος κἂν ἐξορύττηται τὼ ὀφθαλμώ, ὅτι εὐδαίμων ἔσται. οὔκουν ἐπὶ τῇ τύχῃ τὸ τέλος ἕξει ποτὲ ὁ γνωστικὸς κείμενον, ἀλλ’ ἐπ’ αὐτῷ τὸ εὐδαιμονεῖν ἂν εἴη καὶ τὸ μακαρίῳ εἶναι βασιλικῷ τε φίλῳ τοῦ θεοῦ· κἂν ἀτιμίᾳ τις περιβάλλῃ τοῦτον φυγῇ τε καὶ δημεύσει καὶ ἐπὶ πᾶσι θανάτῳ, οὐκ ἀποσπασθήσεταί ποτε τῆς ἐλευθερίας καὶ κυριωτάτης πρὸς τὸν θεὸν ἀγάπης, ἣ «πάντα στέγει καὶ πάντα ὑπομένει»· καλῶς πάντα τὴν θείαν διοικεῖν πρόνοιαν πέπεισται ἡ ἀγάπη. «παρακαλῶ οὖν ὑμᾶς, μιμηταί μου γίνεσθε», φησίν. ὁ μὲν οὖν πρῶτος βαθμὸς τῆς σωτηρίας ἡ μετὰ φόβου διδασκαλία, δι’ ἣν ἀπεχόμεθα τῆς ἀδικίας, δεύτερος δὲ ἡ ἐλπίς, δι’ ἣν ἐφιέμεθα τῶν βελτίστων, τελειοῖ δὲ ἡ ἀγάπη, ὡς προσῆκόν ἐστι, γνωστικῶς ἤδη παιδεύουσα. Ἕλληνες γὰρ οὐκ οἶδ’ ὅπως ἀνάγκῃ δεδωκότες ἀλόγῳ τὰ συμβαίνοντα ἄκοντες πείθεσθαι ὁμολογοῦσιν. ὁ γοῦν Εὐριπίδης λέγει· ἅ γ’ οὖν παραινῶ, ταῦτά μου δέξαι, γύναι. ἔφυ μὲν οὐδεὶς ὅστις οὐ πονεῖ βροτῶν, θάπτει τε τέκνα καὶ ἕτερα σπείρει νέα, αὐτός τε θνῄσκει. καὶ τάδ’ ἄχθονται βροτοί.
Α οὐχ ἁπλῶς τοὺς πένητας, ἀλλὰ τοὺς ἐθελήσαντας διὰ Β Εt πόθον. δὲ ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι, τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ· Εἶπε δὲ αὐτοῖς · Εθεώρουν τὸν Σα- τανᾶν, ὡς ἀστραπὴν, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ πεσόντα. Ἰδοῦ δίδωμι ὑμῖν τὴν ἐξουσίαν τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὅφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ· καὶ οὐδὲν ὑμᾶς οὐ μὴ ἀδικήσει. εὑρών, Ὁ ἀπολέσας εὑρήσει αὐτήν. δικαιοσύνην πτωχούς γενέσθαι, τούτους μακαρίζει τους καταμεγαλοφρονήσαντας τῶν ἐνταῦθα τιμών εἰς περιποίησιν τἀγαθοῦ· ὁμοίως δὲ καὶ τοὺς καλούς τὸ ἦθος καὶ τὸ σῶμα δι᾿ ἀγνείαν γενομένους, τούς τε εύγενεῖς καὶ ἐνδόξους, τοὺς διὰ δικαιοσύνην εἰς υἱοθε σίαν ἐληλακότας, καὶ διὰ τοῦτο ι ειληφότας (57) ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι, καὶ ἐπάνω ὅρεων και σκορπίων περιπατεῖν, » κυριεύειν τε καὶ δαιμόνων καὶ τῆς « τοῦ ᾿Αντικειμένου στρατιάς. » Και όλως ή Κυριακὴ ἄσκησις ἀπάγει τὴν ψυχὴν τοῦ σώματος εὐχαρίστως, είγε καὶ αὐτὴ αὐτὴν κατὰ μετάθεση ἀποσπᾷ. « Ο γὰρ ἐρῶν (58) τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἀπο λέσει αὐτήν· καὶ ὁ ἀπολέσας εὑρήσει αὐτήν· ο ξν μόνον τὸ ἐπίκηρον ἡμῶν ἐπιβάλωμεν τῇ τοῦ Θεοῦ ἀφθαρσία. Θέλημα δὲ τοῦ Θεοῦ, ἐπίγνωσις τοῦ Θεοῦ, ἥτις ἐστὶ κοινωνία ἀφθαρσίας. Ο τοίνυν ἐπιγινώ σκων κατὰ τὸν τῆς μετανοίας λόγον ἁμαρτωλὸν κ την ψυχήν, ἀπολέσει ο αὐτὴν τῆς ἁμαρτίας, ἧς ἀπέστε σται· « ἀπολέσας ο δὲ, ι εὑρήσει ο κατὰ τὴν ὑπακοήν, τὴν ἀναζήσασαν (59) μὲν τῇ πίστει, ἀποθανοῦσαν δὲ τῇ ἁμαρτία. Τοῦτ᾽ οὖν ἐστι τὸ εὑρεῖν τὴν ψυχὴν, τὸ • γνῶναι ἑαυτόν. » Τὴν δὲ μεταστροφὴν τὴν ἐπὶ τὰ θεῖα οἱ μὲν Στωϊκοὶ ἐκ μεταβολῆς φασι γενέσθαι, μεταβαλούσης τῆς ψυχῆς εἰς σοφίαν Πλάτων (60) δὲ, « τῆς ψυχῆς ἐπὶ τὰ ἀμείνω περιαγωγήν λαβού σης, καὶ μεταστροφὴν ἐκ νυκτερινής τινος ἡμέρας. ο Αὐτίκα εὔλογον ἐξαγωγὴν τῷ σπουδαία συγχωρούσι καὶ οἱ φιλόσοφοι, εἴ τις τοῦ πράσσειν αὐτὸν ούτως τηρήσειεν αὐτῶν, ὡς μηκέτι (61) ἀπολελεῖσθαι αὐτῷ μηδὲ ἐλπίδα τῆς πράξεως. Ὁ δὲ ἐκβιασάμενος δικαστὴς ἀρνεῖσθαι τὸν ἡγαπημένον διελέγχειν μας δοκεῖ τὸν φίλον τῷ Θεῷ, καὶ τὸν μή. Ἐνταῦθα σύγκρισις ἔτι ἀπολείπεται, τί ἄν τις καὶ μᾶλλον ἔλοιτο, ἀπειλὴν ἀνθρωπίνην, ἢ τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ καί πως ἡ τῶν κακῶν πράξεων ἀποχὴ μείωσίς τε καὶ σβέσις τῶν κακῶν εὑρίσκεται, καθαιρουμένης τῆς ἐνεργείας αὐτῶν διὰ τῆς ἀπραξίας· καὶ τοῦτ᾽ ἔστι, δεῦρο ἀκολούθει μοι· τουτέστιν, τοῖς ὑπὸ τοῦ Κυρίο • Πώλησόν σου τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δὸς πτωχοῖς· καὶ λεγομένοις ἔπου. Υπάρχοντα δέ φασί τινες αὐτὸν πτωχοῖς ταῦτα διανέμεται, οὐκ ἔχουσιν εἰπεῖν· ἀλλ᾽ εἰρηκέναι τὰ ἐν τῇ ψυχῇ ἀλλότρια (62)· καὶ πῶς τοῖς 1, 12; δὲ Τοῦτο δή, ὡς ἔοικε, οὐκ ὀστράκου ἂν εἴη περι στροφή, ἀλλὰ ψυχῆς περιαγωγή, ἐκ νυχτερινής τινος ἡμέρας εἰς ἀληθινὴν τοῦ ὄντος ιούσης ἐπάνοδον, ἣν δὴ φιλοσοφίαν ἀληθῆ φήσομεν εἶναι. « σειεν αὐτῶν, ὡς μ. ριο οὕτως τηρή σειεν, οὕτω στερήσειεν, « εἴ τις τοῦ πράσσειν οὕτως τηρήσειεν αὐτὸν, ὡς μ., τὰ αὐτῶν. ψυχῇ ἀλλοτρία, CLEMENTIS ALEXANDRINI B propter justitiam videlicet. Non ergo absolute pau- peres, sed eos, qui propter justitiam voluerint fieri pauperes, eos healos esse dicit; qui scilicet hujus mundi honores contempserunt, ut bonum acquire- rent: perinde ac eos quoque qui honesti moribus et corpore fuere per castitatem, clarosque et illum stres, qui propter justitiam provecti sunt ad filio- rum adoptionem, et ideo acceperunt potestatem ut filii Dei ferent, et super serpentes et scorpios ambularent et in dæmones et in adversarii copias dominatum obtinerent a. » Et, ut in summa dicam, Dominica exercitatio grate ac lubenter animam abducit a corpore, si quidem ipsa quoque se- ipsam transferendo avellit. Qui enim amat ani- mam suam, perdet illam : et qui perdidit, inveniet ipsam b; » si modo nostram fragilitateu applicemus ad Dei incorruptionem. Dei autem vo- luntas est, ut Deum agnoscamus, qua ratione ejus incorruptionis participes erimus. Qui ergo per pœ- nitentiæ rationem peccatricem agnoscit ‹ animam, perdet › ipsam a peccato, a quo est avulsa; ‹ per- ditama autem ‹ inveniet a per obedientiam, ut quæ fidei quidem revixerit, mortua autem sit peccato. llac est ergo invenire animam, e nosse seipsum. » Eami autem, quæ fit ad divina, conversionem, Stoici quidem dicunt fieri per quamdam mutationen, dum anima mutatur ad sapientiam; Plato autem, ‹ animæ ad meliora circumactionem, et conversio- nem ex nocturno quodam die. › ☑Jam etiam viro bono permittunt philosophi, ut liceat animam justa C de causa educere, si quis ab agendo adeo fuerit re- motus, ut nulla ei spes amplius reliqua sit actionis. Judes autem, qui per vim urget, ut dilectum nege- mus, videtur delegere, quisnam Deo amicus sit, et quis non. Hic autem ne comparatio quidem rclin- quitur, quid quisnam magis elegerit, minasne hın- minum, an Dei dilectionem. Et abstinentia a malis actionibus invenitur quodammodo diminutio et exstinctio malorum, dum eorum tollitur operatio per cessationem ab agendo. Et hoc est, • Vende quæ habes, et da pauperibus; et veni, et sequere me ˆ; › hoc est, sequere ca quæ dicuntur a Domino. per D P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Joan. • Matth. xix, 21. SYLBURG. Sed recepta lectio verior est, cujus sensum Latine expressimus. et Luc. x, 18, : clum recitaus : sed malim quod extat Matth. x, : Unde sequitur, cum in Evangeliis, tum eliam hic apud Clementem: similem Apostoli Jocum. Luc. x, 19. b Joan. sır, 25; Matth. x, 59. Vide lib. v Strom. COLLECT.-Platonis sententia sic se habet in lib. vn De repub., p 696, edit. Fran- cofurt. : llac, ut vide- tur, non erit testæ revolutio, sel anime circum- ductio, a nocturno quodam die ad jus, quod vere est, contemplationem. Quem quidem ascensum veram philosophiam esse dicemus. › Rectius A. legit ita privarit sic ure barit, inquit Sylburg. Scribe, etc., ut deleatur feiNSIUS. perperam. SYLBURG. (57) Διὰ τοῦτο είληφ. Respicit Joan. 1, 12 : Οσοι (58) Ερῶν. Φιλῶν Joan, xit, 25, hoc Christi di- (59) Αναζήσασαν. Respicit Rom. vi, 4, 5, vel (60) Πλάτων. Locus est ex vit De republica, p. 528. (01) Εἰ τὶς τοῦ πράσσειν αὐτὸν οὕτως τηρή (62) Τὰ ἐν τῇ ψυχῇ ἀλλότρια. Flor., τὰ ἐν τῇ
PG 8:1241εἶτα ἐπιφέρει· ταῦτα δεῖ στέγειν ἅπερ δεῖ κατὰ φύσιν διεκπερᾶν· οὐ δεινὸν οὐδὲν τῶν ἀναγκαίων βροτοῖς. Πρόκειται δὲ τοῖς εἰς τελείωσιν σπεύδουσιν ἡ γνῶσις ἡ λογική, ἧς θεμέλιος ἡ ἁγία τριάς, «πίστις, ἐλπίς, ἀγάπη· μείζων δὲ τούτων ἡ ἀγάπη.» ἀμέλει «πάντα ἔξεστιν, ἀλλ’ οὐ πάντα συμφέρει· πάντα ἔξεστιν, ἀλλ’ οὐ πάντα οἰκοδομεῖ», φησὶν ὁ ἀπόστολος. καὶ «μηδεὶς τὸ ἑαυτοῦ ζητείτω μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ τοῦ ἑτέρου», ὡς ποιεῖν ὁμοῦ καὶ διδάσκειν δύνασθαι οἰκοδομοῦντα καὶ ἐποικοδομοῦντα. ὅτι μὲν γὰρ «τοῦ κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς», ὡμολόγηται, ἀλλ’ ἡ συνείδησις τοῦ ἀσθενοῦντος ὑποφέρεται. «συνείδησιν δὲ λέγω οὐχὶ τὴν ἑαυτοῦ, ἀλλὰ τὴν τοῦ ἑτέρου. ἵνα τί γὰρ ἡ ἐλευθερία μου κρίνεται ὑπὸ ἄλλης συνειδήσεως; εἰ ἐγὼ χάριτι μετέχω, τί βλασφημοῦμαι ὑπὲρ οὗ ἐγὼ εὐχαριστῶ; εἴτε οὖν ἐσθίετε εἴτε πίνετε εἴτε τι ποιεῖτε, πάντα εἰς δόξαν θεοῦ ποιεῖτε.» «ἐν σαρκὶ γὰρ περιπατοῦντες οὐ κατὰ σάρκα στρατευόμεθα·
ὁ Θεὸς γὰρ πάντα πάει μερίζει κατ' ἀξίαν, δικαίας ὑπάρχοντα, οὔσης τῆς οἰκονομίας. Καταφρονήσας οὖν, φησί, τῶν ὑπαρχόντων, ἃ ὁ Θεὸς μερίζει διὰ τῆς σῆς μεγαλειό τητος, ὅπου τοῖς ὑπ' ἐμοῦ λεγομένοις, σπεύδων πρὸς τὴν τοῦ πνεύματος ἄνοδον (63), οὐκ ἀποχῇ κακῶν μόνον δικαιωθείς, πρὸς δὲ καὶ τῇ Κυριακῇ τελειω θεὶς εὐποιία (64). Αὐτίκα τὸν καυχώμενον τελείως τὰ ἐκ τοῦ νόμου προστάγματα πεπληρωκέναι διή- λεγχε, μὴ τὸν πλησίον ἀγαπήσαντα· εὐεργεσίαν (65) δὲ ἀγάπη ἐπαγγέλλεται, ἡ κυριεύουσα του Σ.66άτου κατ' ἐπανάβασιν γνωστικήν. Δεῖν δ' (66), οἶμαι, μήτε διὰ φόβον κολάσεως, μήτε διά τινα ἐπαγγελίαν δό- σεως (67), δι' αὐτὸ δὲ τὸ ἀγαθὸν, προςεληλυθέναι τῷ σωτηρίῳ λόγῳ. Οἱ τοιοῦτοι ἐκ δεξιῶν ἴστανται (68) τοῦ ἁγιάσματος· οἱ δὲ διὰ τῆς τῶν φθαρτῶν δόσεως οἰόμενοι ἀντικαταλλάσσεσθαι τὰ τῆς ἀφθαρσίας, ἐν τῇ • τῶν δυεῖν ἀδελφῶν ο παραβολῇ ο μίσθιοι ο κέκλην ται. Καὶ μήτι γε ἐνταῦθα τὸ « καθ᾽ ὁμοίωσιν καὶ εἰ μένα ο ἀνακύπτει; ἵν' οἱ μὲν κατὰ τὴν πρὸς τὸν Σωτήρα ὁμοίωσιν (69) συμπολιτεύωνται, οἱ δὲ ἐξ εὐωνύμων ἱστά- μενοι κατὰ τὴν τούτων εἰκόνα. Τρία (70) τοίνυν ἐστὶν ἀπὸ τῆς ἀληθείας, μιας ῥίζης ἀμφοῖν ὑποκειμένης, αἱρέσεως δὲ οὐκ ἴσης, μᾶλλον δὲ τῆς κατὰ τὴν αἵρεσιν διαφορᾶς οὐκ ἴσης. Διαφέρει δ', οἶμαι, τὸ κατὰ μίσ μησιν ἑλέσθαι τοῦ κατὰ γνῶσιν ἑλομένου, ὡς τὸ πεπυ ρωμένον καὶ τὸ πεφωτισμένον. Φῶς οὖν τῆς κατὰ τὴν Γραφὴν ὁμοιότητος ὁ Ἰσραήλ· ὁ δὲ ἄλλος εἰκών. Τί δὲ βούλεται ἡ τοῦ Λαζάρου » παραβολὴ τῷ Κυρίῳ, πλουσίου καὶ πένητος εἰκόνα δεικνύουσα; Τί δέ, « Οὐδεὶς δύναται δυσὶ δουλεύειν κυρίας, Θεῷ καὶ μαμων.; » τὴν φιλαργυρίαν οὕτως ὀνομάσαντος τοῦ Κυρίου. Αὐτίκα εἰς τὴν κλῆσιν τοῦ δείπνου οι φιλοκτήμονες κληθέντες οὐκ ἀπαντῶσιν· οὐ διὰ τὸ κεκλῆσθαι (71), ἀλλὰ διὰ τὸ προσπαθῶς κεκτῆσθαι. « Αἱ ἀλώπεκες ἄρα φωλεοὺς ἔχουσι· τοὺς ἀμφὶ τὸν μεταλλευόμε νον καὶ γεωρυχούμενον διατρίβοντας πλοῦτον και κοήθεις ἀνθρώπους καὶ γηγενεῖς, ἀλώπεκας προσω εἶπεν. Ωσαύτως καὶ ἐπὶ τοῦ Ἡρώδου· « Υπάγετε (72), εἴπατε τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ· Ἰδοὺ ἐκβάλλω δαι- μόνια, καὶ ἰάσεις ἀποτελῶ σήμερον καὶ αὔριον, καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι. — Πετεινὰ γὰρ οὐρανοῦ, » τοὺς Ρ. τι, 24; ὃς διῆλ δεν εὐεργετών, Ὥστε ἔξεστι τοῖς τάβ βασι καλῶς ποιεῖν. Κρίναν- τος δὲ, ὅτι καλὸν τὸ ἀγαθὸν ποιεῖν, ἐκτενῶς ἡ ἐνέρ γεια φερομένη ἐν πάσῃ πράξει ἀγαθύνεται · . . . μήτε διὰ δόξαν ἔτι. . . . μήτε διὰ μισθὸν, είτε παρὰ ἀνθρώ πων, εἴτε ἐκ Θεοῦ, κατ' εἰκόνα καὶ καθ' ὁμοίωσιν τοῦ Κυρίου τὸν βίον εκτελοίη. διά τινος ἐπαγ. δ., ὁμοίωσιν εικόνα Θεοῦ εἰκόνα, εἰκόνα εἰκόνα εἰκόνος, « εικόνα ει ὁμοίωσιν ἀμφοῖν. τὸ μὴ κεκλῆσθαι, « οὐ διὰ τὸ κεκτῆσθαι, « τελῶ ἀποτελῶ. ་ STROMATUM LIB. IV. B & A vocem nonnulli dicunt intelligi ea, quæ C sunt aliena in anima; sed quomodo ca distribuantur pauperibus, minime possunt dicere. Sed enim Deus omnia omnibus distribuit pro meritis, cum justa sit ejus dispensatio. Facultatibus ergo, inquit, contem- ptis, quas Deus distribuit per tuam magnificentiam, sequere ea, quæ a me dicuntur, contende ad ascensuin spiritus; non solum justiücatus per abstinentiam malis, sed etiam Dominica consummatus beneficentia Jam vero eum, quigloriabatur se legis præcepta pers fecte adimplesse, refellit, quod non dilexisset proxi- mum. Beneficentiam autem profitetur clarias, quar dominatur Sabbato per gnosticam superioritatem. Existimo autem oportere, neque propter metum sup- plicii, neque propter aliquam doni promissionem, sed propter ipsum bonum accelere ad verbum salutare. Qui autem tales sunt, slant a dextris sanctuarii ; qui autem pro donatione eorum, in quæ cadit corruptio et interitus, existimant se vicissim accepturos incor- ruptionem, in ‹ duorum fratrum › parabola vocati sunt mercenariia. Et nunquid hic quoque illud, • ad similitudinem et imaginem b, elucet? ut illi quie dem secundum Servatoris similitudinem vitam insti- tuant; qui autem stant a sinistris, ad imaginem ho- rum. Tria ergo sunt a veritate cum ambobus sit una subjecta radix, I eorum vero electio, vel potius dif ferentia secundum electionis varietatem non sit equa is. Differt autem, ut existimo, qui eligit ex imitatione ab eo qui eligit ex cognitione, ut id, quod est ignitum, ab eo quod illuminatum. Lumen ergo similitudinis secundum Scripturam est Israel; alius autem, imago. Quid autem intelligit Dominus per • Lazari » para- bolam ©, quæ exhibet imaginem divitis et pauperis? Quid vero, « Nemo potest duobus dominis servire, Deo et mammonæ d? › pecuniæ scilicet amorem sic vocat Dominus. Jam qui suarum possessionum amore tenebantur, ad cœnam vocati non veniunt e; non quod vocarentur, sed quod possiderent cum affectione. ‹ Vulpes » itaque foveas habent f ; » qui in effodiendis et infodiendis versantur di- vitiis, homines pravos et plane terræ filios, e vul- ens, * ED. POTTER, ED. PARIS. * Luc. xv, 11. b Gen. 1, 26. © Luc. xvi, 19. a Matth. Luc. xv, 13. e Matth. xxii, 2; Luc. xiv, 16. f Matth. vm, 20; Luc .is, 58. loco superius dicto. • ficentiam, » que aut exemplum Domini tit, Αct. x. 58. 12, quo loco, postquam Christus manum aridam die Sabbati sanasset, dicit : Conf. Marc. vi, ; Luc. vi, 6. majori præmio dignos, qui propter solum boni amorem, quam qui metu poena, vel spe præmi, lene agunt. Sic infra p. edit. Paris. : propter dationis alicujus pro- missionem, ut inox. SYLBURG. D obtinent ; ut posteriorem, qui stand a sinistra. Conf. superius p. 570, et ibi adnotata. , vitam suam secundum Christi iustituunt ; minus perfectos, qui illos perfectiores imitantur et secundum eorum vivunt. Aliis locis dicit Christum esse hominem Clir.sti, ac proinde imaginem imaginis. » Conf. Protrepl. pag. 62, Strom. v p. 594. erit. Paris. Quandoque etiam Dei iso tinguit, ut imperfectius a perfectiore: qua de re conf. Padag. lib. 1, cap. 12. quens vocabulum SYLBURG. non non quod non sint vocati. » Vel polius, …m quod possiderent, Sed quod possessionibus suis nimium addict essent. » pro (65) Τὴν τοῦ πνεύματος ἄνοδον. Conf. Plato', (64) Τῇ Κυριακῇ . εὐποιίᾳ. Intelligit « bene- (65) Ευεργεσίαν. Respicere videtur Matth. x1, (66) Δεῖν δ'. Perfectiores statut eos, ac proinde (67) Διά τινα ἐπαγγελίαν δόσεως. Forte rectius (68) Εκ δεξιῶν ἵστ. Hoc est, priorem locum (69) ῾Ομοίωσιν. Perfectissimos esse vult, quί (70) Τρία. Δύο legendum pro τρία, arguit se- (71) Οὐ διὰ τὸ κεκλῆσθαι. Scribendum, οὐ διὰ (72) Υπάγετε. Πορευθέντες, Luc., ubi mox έπι-
τὰ γὰρ ὅπλα τῆς στρατείας ἡμῶν οὐ σαρκικά, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ θεῷ πρὸς καθαίρεσιν ὀχυρωμάτων, λογισμοὺς καθαιροῦντες καὶ πᾶν ὕψωμα ἐπαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ κυρίου.» τούτοις ὁ γνωστικὸς τοῖς ὅπλοις κορυςσόμενος, ὦ κύριε, φησί, δὸς περίστασιν καὶ λάβε ἐπίδειξιν, ἴτω τὸ δεινὸν τοῦτο, κινδύνων ὑπερφρονῶ διὰ τὴν πρὸς σὲ ἀγάπην· ὁθούνεκ’ ἀρετὴ τῶν ἐν ἀνθρώποις μόνη οὐκ ἐκ θυραίων τἀπίχειρα λαμβάνει, αὐτὴ δ’ ἑαυτὴν ἆθλα τῶν πόνων ἔχει. «ἐνδύσασθε οὖν, ὡς ἐκλεκτοὶ τοῦ θεοῦ ἅγιοι καὶ ἠγαπημένοι, σπλάγχνα οἰκτιρμῶν, χρηστότητα, ταπεινοφροσύνην, πραότητα, μακροθυμίαν, ἐπὶ πᾶσι δὲ τούτοις τὴν ἀγάπην, ὅ ἐστι σύνδεσμος τῆς τελειότητος. καὶ ἡ εἰρήνη τοῦ Χριστοῦ βραβευέτω ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν, εἰς ἣν καὶ ἐκλήθητε ἐν ἑνὶ σώματι· καὶ εὐχάριστοι γίνεσθε,» οἱ ἐν σώματι ἔτι ὄντες, καθάπερ οἱ παλαιοὶ δίκαιοι ἀπάθειαν ψυχῆς καὶ ἀταραξίαν καρπούμενοι·
ὁ Θεὸς γὰρ πάντα πάει μερίζει κατ' ἀξίαν, δικαίας ὑπάρχοντα, οὔσης τῆς οἰκονομίας. Καταφρονήσας οὖν, φησί, τῶν ὑπαρχόντων, ἃ ὁ Θεὸς μερίζει διὰ τῆς σῆς μεγαλειό τητος, ὅπου τοῖς ὑπ' ἐμοῦ λεγομένοις, σπεύδων πρὸς τὴν τοῦ πνεύματος ἄνοδον (63), οὐκ ἀποχῇ κακῶν μόνον δικαιωθείς, πρὸς δὲ καὶ τῇ Κυριακῇ τελειω θεὶς εὐποιία (64). Αὐτίκα τὸν καυχώμενον τελείως τὰ ἐκ τοῦ νόμου προστάγματα πεπληρωκέναι διή- λεγχε, μὴ τὸν πλησίον ἀγαπήσαντα· εὐεργεσίαν (65) δὲ ἀγάπη ἐπαγγέλλεται, ἡ κυριεύουσα του Σ.66άτου κατ' ἐπανάβασιν γνωστικήν. Δεῖν δ' (66), οἶμαι, μήτε διὰ φόβον κολάσεως, μήτε διά τινα ἐπαγγελίαν δό- σεως (67), δι' αὐτὸ δὲ τὸ ἀγαθὸν, προςεληλυθέναι τῷ σωτηρίῳ λόγῳ. Οἱ τοιοῦτοι ἐκ δεξιῶν ἴστανται (68) τοῦ ἁγιάσματος· οἱ δὲ διὰ τῆς τῶν φθαρτῶν δόσεως οἰόμενοι ἀντικαταλλάσσεσθαι τὰ τῆς ἀφθαρσίας, ἐν τῇ • τῶν δυεῖν ἀδελφῶν ο παραβολῇ ο μίσθιοι ο κέκλην ται. Καὶ μήτι γε ἐνταῦθα τὸ « καθ᾽ ὁμοίωσιν καὶ εἰ μένα ο ἀνακύπτει; ἵν' οἱ μὲν κατὰ τὴν πρὸς τὸν Σωτήρα ὁμοίωσιν (69) συμπολιτεύωνται, οἱ δὲ ἐξ εὐωνύμων ἱστά- μενοι κατὰ τὴν τούτων εἰκόνα. Τρία (70) τοίνυν ἐστὶν ἀπὸ τῆς ἀληθείας, μιας ῥίζης ἀμφοῖν ὑποκειμένης, αἱρέσεως δὲ οὐκ ἴσης, μᾶλλον δὲ τῆς κατὰ τὴν αἵρεσιν διαφορᾶς οὐκ ἴσης. Διαφέρει δ', οἶμαι, τὸ κατὰ μίσ μησιν ἑλέσθαι τοῦ κατὰ γνῶσιν ἑλομένου, ὡς τὸ πεπυ ρωμένον καὶ τὸ πεφωτισμένον. Φῶς οὖν τῆς κατὰ τὴν Γραφὴν ὁμοιότητος ὁ Ἰσραήλ· ὁ δὲ ἄλλος εἰκών. Τί δὲ βούλεται ἡ τοῦ Λαζάρου » παραβολὴ τῷ Κυρίῳ, πλουσίου καὶ πένητος εἰκόνα δεικνύουσα; Τί δέ, « Οὐδεὶς δύναται δυσὶ δουλεύειν κυρίας, Θεῷ καὶ μαμων.; » τὴν φιλαργυρίαν οὕτως ὀνομάσαντος τοῦ Κυρίου. Αὐτίκα εἰς τὴν κλῆσιν τοῦ δείπνου οι φιλοκτήμονες κληθέντες οὐκ ἀπαντῶσιν· οὐ διὰ τὸ κεκλῆσθαι (71), ἀλλὰ διὰ τὸ προσπαθῶς κεκτῆσθαι. « Αἱ ἀλώπεκες ἄρα φωλεοὺς ἔχουσι· τοὺς ἀμφὶ τὸν μεταλλευόμε νον καὶ γεωρυχούμενον διατρίβοντας πλοῦτον και κοήθεις ἀνθρώπους καὶ γηγενεῖς, ἀλώπεκας προσω εἶπεν. Ωσαύτως καὶ ἐπὶ τοῦ Ἡρώδου· « Υπάγετε (72), εἴπατε τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ· Ἰδοὺ ἐκβάλλω δαι- μόνια, καὶ ἰάσεις ἀποτελῶ σήμερον καὶ αὔριον, καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι. — Πετεινὰ γὰρ οὐρανοῦ, » τοὺς Ρ. τι, 24; ὃς διῆλ δεν εὐεργετών, Ὥστε ἔξεστι τοῖς τάβ βασι καλῶς ποιεῖν. Κρίναν- τος δὲ, ὅτι καλὸν τὸ ἀγαθὸν ποιεῖν, ἐκτενῶς ἡ ἐνέρ γεια φερομένη ἐν πάσῃ πράξει ἀγαθύνεται · . . . μήτε διὰ δόξαν ἔτι. . . . μήτε διὰ μισθὸν, είτε παρὰ ἀνθρώ πων, εἴτε ἐκ Θεοῦ, κατ' εἰκόνα καὶ καθ' ὁμοίωσιν τοῦ Κυρίου τὸν βίον εκτελοίη. διά τινος ἐπαγ. δ., ὁμοίωσιν εικόνα Θεοῦ εἰκόνα, εἰκόνα εἰκόνα εἰκόνος, « εικόνα ει ὁμοίωσιν ἀμφοῖν. τὸ μὴ κεκλῆσθαι, « οὐ διὰ τὸ κεκτῆσθαι, « τελῶ ἀποτελῶ. ་ STROMATUM LIB. IV. B & A vocem nonnulli dicunt intelligi ea, quæ C sunt aliena in anima; sed quomodo ca distribuantur pauperibus, minime possunt dicere. Sed enim Deus omnia omnibus distribuit pro meritis, cum justa sit ejus dispensatio. Facultatibus ergo, inquit, contem- ptis, quas Deus distribuit per tuam magnificentiam, sequere ea, quæ a me dicuntur, contende ad ascensuin spiritus; non solum justiücatus per abstinentiam malis, sed etiam Dominica consummatus beneficentia Jam vero eum, quigloriabatur se legis præcepta pers fecte adimplesse, refellit, quod non dilexisset proxi- mum. Beneficentiam autem profitetur clarias, quar dominatur Sabbato per gnosticam superioritatem. Existimo autem oportere, neque propter metum sup- plicii, neque propter aliquam doni promissionem, sed propter ipsum bonum accelere ad verbum salutare. Qui autem tales sunt, slant a dextris sanctuarii ; qui autem pro donatione eorum, in quæ cadit corruptio et interitus, existimant se vicissim accepturos incor- ruptionem, in ‹ duorum fratrum › parabola vocati sunt mercenariia. Et nunquid hic quoque illud, • ad similitudinem et imaginem b, elucet? ut illi quie dem secundum Servatoris similitudinem vitam insti- tuant; qui autem stant a sinistris, ad imaginem ho- rum. Tria ergo sunt a veritate cum ambobus sit una subjecta radix, I eorum vero electio, vel potius dif ferentia secundum electionis varietatem non sit equa is. Differt autem, ut existimo, qui eligit ex imitatione ab eo qui eligit ex cognitione, ut id, quod est ignitum, ab eo quod illuminatum. Lumen ergo similitudinis secundum Scripturam est Israel; alius autem, imago. Quid autem intelligit Dominus per • Lazari » para- bolam ©, quæ exhibet imaginem divitis et pauperis? Quid vero, « Nemo potest duobus dominis servire, Deo et mammonæ d? › pecuniæ scilicet amorem sic vocat Dominus. Jam qui suarum possessionum amore tenebantur, ad cœnam vocati non veniunt e; non quod vocarentur, sed quod possiderent cum affectione. ‹ Vulpes » itaque foveas habent f ; » qui in effodiendis et infodiendis versantur di- vitiis, homines pravos et plane terræ filios, e vul- ens, * ED. POTTER, ED. PARIS. * Luc. xv, 11. b Gen. 1, 26. © Luc. xvi, 19. a Matth. Luc. xv, 13. e Matth. xxii, 2; Luc. xiv, 16. f Matth. vm, 20; Luc .is, 58. loco superius dicto. • ficentiam, » que aut exemplum Domini tit, Αct. x. 58. 12, quo loco, postquam Christus manum aridam die Sabbati sanasset, dicit : Conf. Marc. vi, ; Luc. vi, 6. majori præmio dignos, qui propter solum boni amorem, quam qui metu poena, vel spe præmi, lene agunt. Sic infra p. edit. Paris. : propter dationis alicujus pro- missionem, ut inox. SYLBURG. D obtinent ; ut posteriorem, qui stand a sinistra. Conf. superius p. 570, et ibi adnotata. , vitam suam secundum Christi iustituunt ; minus perfectos, qui illos perfectiores imitantur et secundum eorum vivunt. Aliis locis dicit Christum esse hominem Clir.sti, ac proinde imaginem imaginis. » Conf. Protrepl. pag. 62, Strom. v p. 594. erit. Paris. Quandoque etiam Dei iso tinguit, ut imperfectius a perfectiore: qua de re conf. Padag. lib. 1, cap. 12. quens vocabulum SYLBURG. non non quod non sint vocati. » Vel polius, …m quod possiderent, Sed quod possessionibus suis nimium addict essent. » pro (65) Τὴν τοῦ πνεύματος ἄνοδον. Conf. Plato', (64) Τῇ Κυριακῇ . εὐποιίᾳ. Intelligit « bene- (65) Ευεργεσίαν. Respicere videtur Matth. x1, (66) Δεῖν δ'. Perfectiores statut eos, ac proinde (67) Διά τινα ἐπαγγελίαν δόσεως. Forte rectius (68) Εκ δεξιῶν ἵστ. Hoc est, priorem locum (69) ῾Ομοίωσιν. Perfectissimos esse vult, quί (70) Τρία. Δύο legendum pro τρία, arguit se- (71) Οὐ διὰ τὸ κεκλῆσθαι. Scribendum, οὐ διὰ (72) Υπάγετε. Πορευθέντες, Luc., ubi mox έπι-
ἐπεὶ οὐ μόνον Αἰσώπιοι καὶ Μακεδόνες καὶ Λάκωνες στρεβλούμενοι ἐκαρτέρουν, ὥς φησιν Ἐρατοσθένης ἐν τοῖς Περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν, ἀλλὰ καὶ Ζήνων ὁ Ἐλεάτης ἀναγκαζόμενος κατειπεῖν τι τῶν ἀπορρήτων ἀντέσχεν πρὸς τὰς βασάνους οὐδὲν ἐξομολογούμενος, ὅς γε καὶ τελευτῶν τὴν γλῶσσαν ἐκτρώγων προσέπτυσε τῷ τυράννῳ, ὃν οἳ μὲν Νέαρχον, οἳ δὲ Δημύλον προσαγορεύουσιν. ὁμοίως δὲ καὶ Θεόδοτος ὁ Πυθαγόρειος ἐποίησεν καὶ Πραύ̈λος ὁ Λακύδου γνώριμος, ὥς φησι Τιμόθεος ὁ Περγαμηνὸς ἐν τῷ Περὶ τῆς τῶν φιλοσόφων ἀνδρείας καὶ Ἀχαϊκὸς ἐν τοῖς Ἠθικοῖς. ἀλλὰ καὶ Πόστουμος ὁ Ῥωμαῖος ληφθεὶς ὑπὸ Πευκετίωνος οὐχ ὅπως τι τῶν κεκρυμμένων οὐκ ἐδήλωσεν, ἀλλὰ καὶ τὴν χεῖρα ἐπὶ τοῦ πυρὸς θεὶς καθαπερεὶ χαλκὸν κατέτηκεν ἀτρέπτῳ πάνυ τῷ παραστήματι. τὰ γὰρ Ἀναξάρχου σιωπῶ «πτίσσε» ἐπιβοῶντος «τὸν Ἀναξάρχου θύλακον· Ἀνάξαρχον γὰρ οὐ πτίσσεις», ὁπηνίκα πρὸς τοῦ τυράννου ὑπέροις σιδηροῖς ἐπτίσσετο.
ὁ Θεὸς γὰρ πάντα πάει μερίζει κατ' ἀξίαν, δικαίας ὑπάρχοντα, οὔσης τῆς οἰκονομίας. Καταφρονήσας οὖν, φησί, τῶν ὑπαρχόντων, ἃ ὁ Θεὸς μερίζει διὰ τῆς σῆς μεγαλειό τητος, ὅπου τοῖς ὑπ' ἐμοῦ λεγομένοις, σπεύδων πρὸς τὴν τοῦ πνεύματος ἄνοδον (63), οὐκ ἀποχῇ κακῶν μόνον δικαιωθείς, πρὸς δὲ καὶ τῇ Κυριακῇ τελειω θεὶς εὐποιία (64). Αὐτίκα τὸν καυχώμενον τελείως τὰ ἐκ τοῦ νόμου προστάγματα πεπληρωκέναι διή- λεγχε, μὴ τὸν πλησίον ἀγαπήσαντα· εὐεργεσίαν (65) δὲ ἀγάπη ἐπαγγέλλεται, ἡ κυριεύουσα του Σ.66άτου κατ' ἐπανάβασιν γνωστικήν. Δεῖν δ' (66), οἶμαι, μήτε διὰ φόβον κολάσεως, μήτε διά τινα ἐπαγγελίαν δό- σεως (67), δι' αὐτὸ δὲ τὸ ἀγαθὸν, προςεληλυθέναι τῷ σωτηρίῳ λόγῳ. Οἱ τοιοῦτοι ἐκ δεξιῶν ἴστανται (68) τοῦ ἁγιάσματος· οἱ δὲ διὰ τῆς τῶν φθαρτῶν δόσεως οἰόμενοι ἀντικαταλλάσσεσθαι τὰ τῆς ἀφθαρσίας, ἐν τῇ • τῶν δυεῖν ἀδελφῶν ο παραβολῇ ο μίσθιοι ο κέκλην ται. Καὶ μήτι γε ἐνταῦθα τὸ « καθ᾽ ὁμοίωσιν καὶ εἰ μένα ο ἀνακύπτει; ἵν' οἱ μὲν κατὰ τὴν πρὸς τὸν Σωτήρα ὁμοίωσιν (69) συμπολιτεύωνται, οἱ δὲ ἐξ εὐωνύμων ἱστά- μενοι κατὰ τὴν τούτων εἰκόνα. Τρία (70) τοίνυν ἐστὶν ἀπὸ τῆς ἀληθείας, μιας ῥίζης ἀμφοῖν ὑποκειμένης, αἱρέσεως δὲ οὐκ ἴσης, μᾶλλον δὲ τῆς κατὰ τὴν αἵρεσιν διαφορᾶς οὐκ ἴσης. Διαφέρει δ', οἶμαι, τὸ κατὰ μίσ μησιν ἑλέσθαι τοῦ κατὰ γνῶσιν ἑλομένου, ὡς τὸ πεπυ ρωμένον καὶ τὸ πεφωτισμένον. Φῶς οὖν τῆς κατὰ τὴν Γραφὴν ὁμοιότητος ὁ Ἰσραήλ· ὁ δὲ ἄλλος εἰκών. Τί δὲ βούλεται ἡ τοῦ Λαζάρου » παραβολὴ τῷ Κυρίῳ, πλουσίου καὶ πένητος εἰκόνα δεικνύουσα; Τί δέ, « Οὐδεὶς δύναται δυσὶ δουλεύειν κυρίας, Θεῷ καὶ μαμων.; » τὴν φιλαργυρίαν οὕτως ὀνομάσαντος τοῦ Κυρίου. Αὐτίκα εἰς τὴν κλῆσιν τοῦ δείπνου οι φιλοκτήμονες κληθέντες οὐκ ἀπαντῶσιν· οὐ διὰ τὸ κεκλῆσθαι (71), ἀλλὰ διὰ τὸ προσπαθῶς κεκτῆσθαι. « Αἱ ἀλώπεκες ἄρα φωλεοὺς ἔχουσι· τοὺς ἀμφὶ τὸν μεταλλευόμε νον καὶ γεωρυχούμενον διατρίβοντας πλοῦτον και κοήθεις ἀνθρώπους καὶ γηγενεῖς, ἀλώπεκας προσω εἶπεν. Ωσαύτως καὶ ἐπὶ τοῦ Ἡρώδου· « Υπάγετε (72), εἴπατε τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ· Ἰδοὺ ἐκβάλλω δαι- μόνια, καὶ ἰάσεις ἀποτελῶ σήμερον καὶ αὔριον, καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι. — Πετεινὰ γὰρ οὐρανοῦ, » τοὺς Ρ. τι, 24; ὃς διῆλ δεν εὐεργετών, Ὥστε ἔξεστι τοῖς τάβ βασι καλῶς ποιεῖν. Κρίναν- τος δὲ, ὅτι καλὸν τὸ ἀγαθὸν ποιεῖν, ἐκτενῶς ἡ ἐνέρ γεια φερομένη ἐν πάσῃ πράξει ἀγαθύνεται · . . . μήτε διὰ δόξαν ἔτι. . . . μήτε διὰ μισθὸν, είτε παρὰ ἀνθρώ πων, εἴτε ἐκ Θεοῦ, κατ' εἰκόνα καὶ καθ' ὁμοίωσιν τοῦ Κυρίου τὸν βίον εκτελοίη. διά τινος ἐπαγ. δ., ὁμοίωσιν εικόνα Θεοῦ εἰκόνα, εἰκόνα εἰκόνα εἰκόνος, « εικόνα ει ὁμοίωσιν ἀμφοῖν. τὸ μὴ κεκλῆσθαι, « οὐ διὰ τὸ κεκτῆσθαι, « τελῶ ἀποτελῶ. ་ STROMATUM LIB. IV. B & A vocem nonnulli dicunt intelligi ea, quæ C sunt aliena in anima; sed quomodo ca distribuantur pauperibus, minime possunt dicere. Sed enim Deus omnia omnibus distribuit pro meritis, cum justa sit ejus dispensatio. Facultatibus ergo, inquit, contem- ptis, quas Deus distribuit per tuam magnificentiam, sequere ea, quæ a me dicuntur, contende ad ascensuin spiritus; non solum justiücatus per abstinentiam malis, sed etiam Dominica consummatus beneficentia Jam vero eum, quigloriabatur se legis præcepta pers fecte adimplesse, refellit, quod non dilexisset proxi- mum. Beneficentiam autem profitetur clarias, quar dominatur Sabbato per gnosticam superioritatem. Existimo autem oportere, neque propter metum sup- plicii, neque propter aliquam doni promissionem, sed propter ipsum bonum accelere ad verbum salutare. Qui autem tales sunt, slant a dextris sanctuarii ; qui autem pro donatione eorum, in quæ cadit corruptio et interitus, existimant se vicissim accepturos incor- ruptionem, in ‹ duorum fratrum › parabola vocati sunt mercenariia. Et nunquid hic quoque illud, • ad similitudinem et imaginem b, elucet? ut illi quie dem secundum Servatoris similitudinem vitam insti- tuant; qui autem stant a sinistris, ad imaginem ho- rum. Tria ergo sunt a veritate cum ambobus sit una subjecta radix, I eorum vero electio, vel potius dif ferentia secundum electionis varietatem non sit equa is. Differt autem, ut existimo, qui eligit ex imitatione ab eo qui eligit ex cognitione, ut id, quod est ignitum, ab eo quod illuminatum. Lumen ergo similitudinis secundum Scripturam est Israel; alius autem, imago. Quid autem intelligit Dominus per • Lazari » para- bolam ©, quæ exhibet imaginem divitis et pauperis? Quid vero, « Nemo potest duobus dominis servire, Deo et mammonæ d? › pecuniæ scilicet amorem sic vocat Dominus. Jam qui suarum possessionum amore tenebantur, ad cœnam vocati non veniunt e; non quod vocarentur, sed quod possiderent cum affectione. ‹ Vulpes » itaque foveas habent f ; » qui in effodiendis et infodiendis versantur di- vitiis, homines pravos et plane terræ filios, e vul- ens, * ED. POTTER, ED. PARIS. * Luc. xv, 11. b Gen. 1, 26. © Luc. xvi, 19. a Matth. Luc. xv, 13. e Matth. xxii, 2; Luc. xiv, 16. f Matth. vm, 20; Luc .is, 58. loco superius dicto. • ficentiam, » que aut exemplum Domini tit, Αct. x. 58. 12, quo loco, postquam Christus manum aridam die Sabbati sanasset, dicit : Conf. Marc. vi, ; Luc. vi, 6. majori præmio dignos, qui propter solum boni amorem, quam qui metu poena, vel spe præmi, lene agunt. Sic infra p. edit. Paris. : propter dationis alicujus pro- missionem, ut inox. SYLBURG. D obtinent ; ut posteriorem, qui stand a sinistra. Conf. superius p. 570, et ibi adnotata. , vitam suam secundum Christi iustituunt ; minus perfectos, qui illos perfectiores imitantur et secundum eorum vivunt. Aliis locis dicit Christum esse hominem Clir.sti, ac proinde imaginem imaginis. » Conf. Protrepl. pag. 62, Strom. v p. 594. erit. Paris. Quandoque etiam Dei iso tinguit, ut imperfectius a perfectiore: qua de re conf. Padag. lib. 1, cap. 12. quens vocabulum SYLBURG. non non quod non sint vocati. » Vel polius, …m quod possiderent, Sed quod possessionibus suis nimium addict essent. » pro (65) Τὴν τοῦ πνεύματος ἄνοδον. Conf. Plato', (64) Τῇ Κυριακῇ . εὐποιίᾳ. Intelligit « bene- (65) Ευεργεσίαν. Respicere videtur Matth. x1, (66) Δεῖν δ'. Perfectiores statut eos, ac proinde (67) Διά τινα ἐπαγγελίαν δόσεως. Forte rectius (68) Εκ δεξιῶν ἵστ. Hoc est, priorem locum (69) ῾Ομοίωσιν. Perfectissimos esse vult, quί (70) Τρία. Δύο legendum pro τρία, arguit se- (71) Οὐ διὰ τὸ κεκλῆσθαι. Scribendum, οὐ διὰ (72) Υπάγετε. Πορευθέντες, Luc., ubi mox έπι-
Οὔτ’ οὖν ἡ τῆς εὐδαιμονίας ἐλπὶς οὔθ’ ἡ πρὸς τὸν θεὸν ἀγάπη δυσανασχετεῖ πρὸς τὰ ὑποπίπτοντα, μένει δὲ ἐλευθέρα, κἂν θηρίοις τοῖς ἀγριωτάτοις, κἂν τῷ παμφάγῳ ὑποπέσῃ πυρί, κἂν κατακτείνηται βασάνοις τυραννικαῖς, τῆς θείας ἀπαρτωμένη φιλίας ἀδούλωτος ἄνω περιπολεῖ, τὸ σῶμα παραδοῦσα τοῖς τούτου μόνου ἔχεσθαι δυναμένοις. Γέται δὲ ἔθνος βάρβαρον οὐκ ἄγευστον φιλοσοφίας πρεσβευτὴν αἱροῦνται πρὸς Ζάμολξιν ἥρωα κατ’ ἔτος. ὁ δὲ Ζάμολξις ἦν τῶν Πυθαγόρου γνωρίμων. ἀποσφάττεται οὖν ὁ δοκιμώτατος κριθεὶς ἀνιωμένων τῶν φιλοσοφησάντων μέν, οὐχ αἱρεθέντων δέ, ὡς ἀποδεδοκιμασμένων εὐδαίμονος ὑπηρεσίας. μεστὴ μὲν οὖν πᾶσα ἡ ἐκκλησία τῶν μελετησάντων τὸν ζωοποιὸν θάνατον εἰς Χριστὸν παρ’ ὅλον τὸν βίον καθάπερ ἀνδρῶν οὕτω δὲ καὶ γυναικῶν σωφρόνων. ἔξεστι γὰρ τῷ καθ’ ἡμᾶς πολιτευομένῳ καὶ ἄνευ γραμμάτων φιλοσοφεῖν, κἂν βάρβαρος ᾖ κἂν Ἕλλην κἂν δοῦλος κἂν γέρων κἂν παιδίον κἂν γυνή· κοινὴ γὰρ ἁπάντων τῶν ἀνθρώπων τῶν γε ἑλομένων ἡ σωφροσύνη· ὡμολόγηται δ’ ἡμῖν τὴν αὐτὴν φύσιν κατὰ γένος ἕκαστον τὴν αὐτὴν καὶ ἴσχειν ἀρετήν.
ὁ Θεὸς γὰρ πάντα πάει μερίζει κατ' ἀξίαν, δικαίας ὑπάρχοντα, οὔσης τῆς οἰκονομίας. Καταφρονήσας οὖν, φησί, τῶν ὑπαρχόντων, ἃ ὁ Θεὸς μερίζει διὰ τῆς σῆς μεγαλειό τητος, ὅπου τοῖς ὑπ' ἐμοῦ λεγομένοις, σπεύδων πρὸς τὴν τοῦ πνεύματος ἄνοδον (63), οὐκ ἀποχῇ κακῶν μόνον δικαιωθείς, πρὸς δὲ καὶ τῇ Κυριακῇ τελειω θεὶς εὐποιία (64). Αὐτίκα τὸν καυχώμενον τελείως τὰ ἐκ τοῦ νόμου προστάγματα πεπληρωκέναι διή- λεγχε, μὴ τὸν πλησίον ἀγαπήσαντα· εὐεργεσίαν (65) δὲ ἀγάπη ἐπαγγέλλεται, ἡ κυριεύουσα του Σ.66άτου κατ' ἐπανάβασιν γνωστικήν. Δεῖν δ' (66), οἶμαι, μήτε διὰ φόβον κολάσεως, μήτε διά τινα ἐπαγγελίαν δό- σεως (67), δι' αὐτὸ δὲ τὸ ἀγαθὸν, προςεληλυθέναι τῷ σωτηρίῳ λόγῳ. Οἱ τοιοῦτοι ἐκ δεξιῶν ἴστανται (68) τοῦ ἁγιάσματος· οἱ δὲ διὰ τῆς τῶν φθαρτῶν δόσεως οἰόμενοι ἀντικαταλλάσσεσθαι τὰ τῆς ἀφθαρσίας, ἐν τῇ • τῶν δυεῖν ἀδελφῶν ο παραβολῇ ο μίσθιοι ο κέκλην ται. Καὶ μήτι γε ἐνταῦθα τὸ « καθ᾽ ὁμοίωσιν καὶ εἰ μένα ο ἀνακύπτει; ἵν' οἱ μὲν κατὰ τὴν πρὸς τὸν Σωτήρα ὁμοίωσιν (69) συμπολιτεύωνται, οἱ δὲ ἐξ εὐωνύμων ἱστά- μενοι κατὰ τὴν τούτων εἰκόνα. Τρία (70) τοίνυν ἐστὶν ἀπὸ τῆς ἀληθείας, μιας ῥίζης ἀμφοῖν ὑποκειμένης, αἱρέσεως δὲ οὐκ ἴσης, μᾶλλον δὲ τῆς κατὰ τὴν αἵρεσιν διαφορᾶς οὐκ ἴσης. Διαφέρει δ', οἶμαι, τὸ κατὰ μίσ μησιν ἑλέσθαι τοῦ κατὰ γνῶσιν ἑλομένου, ὡς τὸ πεπυ ρωμένον καὶ τὸ πεφωτισμένον. Φῶς οὖν τῆς κατὰ τὴν Γραφὴν ὁμοιότητος ὁ Ἰσραήλ· ὁ δὲ ἄλλος εἰκών. Τί δὲ βούλεται ἡ τοῦ Λαζάρου » παραβολὴ τῷ Κυρίῳ, πλουσίου καὶ πένητος εἰκόνα δεικνύουσα; Τί δέ, « Οὐδεὶς δύναται δυσὶ δουλεύειν κυρίας, Θεῷ καὶ μαμων.; » τὴν φιλαργυρίαν οὕτως ὀνομάσαντος τοῦ Κυρίου. Αὐτίκα εἰς τὴν κλῆσιν τοῦ δείπνου οι φιλοκτήμονες κληθέντες οὐκ ἀπαντῶσιν· οὐ διὰ τὸ κεκλῆσθαι (71), ἀλλὰ διὰ τὸ προσπαθῶς κεκτῆσθαι. « Αἱ ἀλώπεκες ἄρα φωλεοὺς ἔχουσι· τοὺς ἀμφὶ τὸν μεταλλευόμε νον καὶ γεωρυχούμενον διατρίβοντας πλοῦτον και κοήθεις ἀνθρώπους καὶ γηγενεῖς, ἀλώπεκας προσω εἶπεν. Ωσαύτως καὶ ἐπὶ τοῦ Ἡρώδου· « Υπάγετε (72), εἴπατε τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ· Ἰδοὺ ἐκβάλλω δαι- μόνια, καὶ ἰάσεις ἀποτελῶ σήμερον καὶ αὔριον, καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι. — Πετεινὰ γὰρ οὐρανοῦ, » τοὺς Ρ. τι, 24; ὃς διῆλ δεν εὐεργετών, Ὥστε ἔξεστι τοῖς τάβ βασι καλῶς ποιεῖν. Κρίναν- τος δὲ, ὅτι καλὸν τὸ ἀγαθὸν ποιεῖν, ἐκτενῶς ἡ ἐνέρ γεια φερομένη ἐν πάσῃ πράξει ἀγαθύνεται · . . . μήτε διὰ δόξαν ἔτι. . . . μήτε διὰ μισθὸν, είτε παρὰ ἀνθρώ πων, εἴτε ἐκ Θεοῦ, κατ' εἰκόνα καὶ καθ' ὁμοίωσιν τοῦ Κυρίου τὸν βίον εκτελοίη. διά τινος ἐπαγ. δ., ὁμοίωσιν εικόνα Θεοῦ εἰκόνα, εἰκόνα εἰκόνα εἰκόνος, « εικόνα ει ὁμοίωσιν ἀμφοῖν. τὸ μὴ κεκλῆσθαι, « οὐ διὰ τὸ κεκτῆσθαι, « τελῶ ἀποτελῶ. ་ STROMATUM LIB. IV. B & A vocem nonnulli dicunt intelligi ea, quæ C sunt aliena in anima; sed quomodo ca distribuantur pauperibus, minime possunt dicere. Sed enim Deus omnia omnibus distribuit pro meritis, cum justa sit ejus dispensatio. Facultatibus ergo, inquit, contem- ptis, quas Deus distribuit per tuam magnificentiam, sequere ea, quæ a me dicuntur, contende ad ascensuin spiritus; non solum justiücatus per abstinentiam malis, sed etiam Dominica consummatus beneficentia Jam vero eum, quigloriabatur se legis præcepta pers fecte adimplesse, refellit, quod non dilexisset proxi- mum. Beneficentiam autem profitetur clarias, quar dominatur Sabbato per gnosticam superioritatem. Existimo autem oportere, neque propter metum sup- plicii, neque propter aliquam doni promissionem, sed propter ipsum bonum accelere ad verbum salutare. Qui autem tales sunt, slant a dextris sanctuarii ; qui autem pro donatione eorum, in quæ cadit corruptio et interitus, existimant se vicissim accepturos incor- ruptionem, in ‹ duorum fratrum › parabola vocati sunt mercenariia. Et nunquid hic quoque illud, • ad similitudinem et imaginem b, elucet? ut illi quie dem secundum Servatoris similitudinem vitam insti- tuant; qui autem stant a sinistris, ad imaginem ho- rum. Tria ergo sunt a veritate cum ambobus sit una subjecta radix, I eorum vero electio, vel potius dif ferentia secundum electionis varietatem non sit equa is. Differt autem, ut existimo, qui eligit ex imitatione ab eo qui eligit ex cognitione, ut id, quod est ignitum, ab eo quod illuminatum. Lumen ergo similitudinis secundum Scripturam est Israel; alius autem, imago. Quid autem intelligit Dominus per • Lazari » para- bolam ©, quæ exhibet imaginem divitis et pauperis? Quid vero, « Nemo potest duobus dominis servire, Deo et mammonæ d? › pecuniæ scilicet amorem sic vocat Dominus. Jam qui suarum possessionum amore tenebantur, ad cœnam vocati non veniunt e; non quod vocarentur, sed quod possiderent cum affectione. ‹ Vulpes » itaque foveas habent f ; » qui in effodiendis et infodiendis versantur di- vitiis, homines pravos et plane terræ filios, e vul- ens, * ED. POTTER, ED. PARIS. * Luc. xv, 11. b Gen. 1, 26. © Luc. xvi, 19. a Matth. Luc. xv, 13. e Matth. xxii, 2; Luc. xiv, 16. f Matth. vm, 20; Luc .is, 58. loco superius dicto. • ficentiam, » que aut exemplum Domini tit, Αct. x. 58. 12, quo loco, postquam Christus manum aridam die Sabbati sanasset, dicit : Conf. Marc. vi, ; Luc. vi, 6. majori præmio dignos, qui propter solum boni amorem, quam qui metu poena, vel spe præmi, lene agunt. Sic infra p. edit. Paris. : propter dationis alicujus pro- missionem, ut inox. SYLBURG. D obtinent ; ut posteriorem, qui stand a sinistra. Conf. superius p. 570, et ibi adnotata. , vitam suam secundum Christi iustituunt ; minus perfectos, qui illos perfectiores imitantur et secundum eorum vivunt. Aliis locis dicit Christum esse hominem Clir.sti, ac proinde imaginem imaginis. » Conf. Protrepl. pag. 62, Strom. v p. 594. erit. Paris. Quandoque etiam Dei iso tinguit, ut imperfectius a perfectiore: qua de re conf. Padag. lib. 1, cap. 12. quens vocabulum SYLBURG. non non quod non sint vocati. » Vel polius, …m quod possiderent, Sed quod possessionibus suis nimium addict essent. » pro (65) Τὴν τοῦ πνεύματος ἄνοδον. Conf. Plato', (64) Τῇ Κυριακῇ . εὐποιίᾳ. Intelligit « bene- (65) Ευεργεσίαν. Respicere videtur Matth. x1, (66) Δεῖν δ'. Perfectiores statut eos, ac proinde (67) Διά τινα ἐπαγγελίαν δόσεως. Forte rectius (68) Εκ δεξιῶν ἵστ. Hoc est, priorem locum (69) ῾Ομοίωσιν. Perfectissimos esse vult, quί (70) Τρία. Δύο legendum pro τρία, arguit se- (71) Οὐ διὰ τὸ κεκλῆσθαι. Scribendum, οὐ διὰ (72) Υπάγετε. Πορευθέντες, Luc., ubi mox έπι-
PG 8:1243οὐκ ἄλλην τοίνυν πρὸς τὴν ἀνθρωπότητα φύσιν ἔχει⟨ν⟩ ἡ γυνή, ἄλλην δὲ ὁ ἀνὴρ φαίνεται. ἀλλ’ ἢ τὴν αὐτήν, ὥστε καὶ τὴν ἀρετήν. εἰ δὲ ἀνδρὸς ἀρετὴ σωφροσύνη δήπουθεν καὶ δικαιοσύνη καὶ ὅσαι ταύταις ἀκόλουθοι νομίζονται, ⟨ἆρ’⟩ ἀνδρὶ μόνῳ ἐναρέτῳ εἶναι προσήκει, γυναικὶ δὲ ἀκολάστῳ καὶ ἀδίκῳ; ἀλλὰ ἀπρεπὲς τοῦτο καὶ λέγειν. σωφροσύνης οὖν ἐπιμελητέον καὶ δικαιοσύνης καὶ τῆς ἄλλης ἀρετῆς ἁπάσης ὁμοίως μὲν γυναικί, ὁμοίως δὲ ἀνδρί, ἐλευθέρῳ τε καὶ δούλῳ, ἐπειδὴ μίαν καὶ τὴν αὐτὴν ἀρετὴν εἶναι τῆς αὐτῆς φύσεως συμβέβηκεν. τὸ μὲν τοίνυν τὴν αὐτὴν εἶναι φύσιν τοῦ θήλεος πρὸς τὸ ἄρρεν, καθὸ θῆλύ ἐστιν, οὐ φαμέν· πάντως γάρ τινα καὶ διαφορὰν ὑπάρχειν προσῆκεν ἑκατέρῳ τούτων, δι’ ἣν τὸ μὲν θῆλυ αὐτῶν, τὸ δὲ ἄρρεν γέγονεν· τὸ γοῦν κυοφορεῖν καὶ τὸ τίκτειν τῇ γυναικὶ προσεῖναί φαμεν, καθὸ θήλεια τυγχάνει, οὐ καθὸ ἄνθρωπος· εἰ δὲ μηδὲν ἦν τὸ διάφορον ἀνδρὸς καὶ γυναικός, τὰ αὐτὰ ἂν ἑκάτερον αὐτῶν ἔδρα τε καὶ ἔπασχεν. ᾗ μὲν τοίνυν ταὐτόν ἐστι, καθὸ ψυχή, ταύτῃ ἐπὶ τὴν αὐτὴν ἀφίξεται ἀρετήν· ᾗ δὲ διάφορον, κατὰ τὴν τοῦ σώματος ἰδιότητα, ἐπὶ τὰς κυήσεις καὶ τὴν οἰκουρίαν.
Β Α οὐρανῷ τῶν ἄλλων ὀρνέων διακεκριμένους, καθα ροὺς τῷ ὄντι, τοὺς εἰς τὴν τοῦ οὐρανίου Λόγου για σιν πτητικούς, προσεἶπεν· οὐ γὰρ δὴ μόνον πλούτον καὶ δόξης καὶ γάμου, ἀλλὰ καὶ πενίας, τῷ μὴ τε ροντι μυρίαι φροντίδες. Καὶ μὴν ταύτας ἐν τῇ παρα βολῇ τοῦ τετραμερούς σπόρου ηνίξατο τὰς μερίμνας, • τὸ σπέρμα τοῦ Λόγου • φήσας ο τὸ εἰς ἀκάνθας » καὶ φραγμούς πεσόν, ο συμπνιγῆναι ο ὑπ' αὐτῶν, καὶ μή καρποφορῆσαι δυνηθῆναι. Μαθεῖν οὖν ἀνάγκα ὅπως ἑκάστῳ τῶν προσπιπτόντων χρηστέον, ὡς δ' εὐζωίας γνωστικῆς εἰς ἕξιν ἀϊδίου συνασκηθήσει ζωής. • Εἶδον (75) ο γάρ, φησί, ε τὸν ἀσεβὴ ὑπερν ψούμενον καὶ ἐπαιρόμενον ὡς τὰς κέδρους του Δια βάνου· καὶ παρῆλθον, λέγει ἡ Γραφή, ο καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν· καὶ ἐζήτησα αὐτὸν, καὶ οὐχ εὑρέθη ὁ τύπος αὐτοῦ. Φύλασσε ἀκακίαν, καὶ ἰδὲ εὐθύτητα· ὅτι ἔστιν ἐγκατάλειμμα ἀνθρώπῳ εἰρηνικῷ. » Οὗτος δ᾽ ἂν εἴη ὁ ἀνυποκρίτως ἐξ ὅλης καρδίας πιστεύων, καὶ πάση τῇ ψυχῇ γαληνιῶν· ι .Ο γὰρ λαὸς ὁ ἕτερος (74) τοῖς χείλεσι τιμῇ· ἡ δὲ καρδία αὐτοῦ πόρρω ἀπεστην ἀπὸ Κυρίου. Τῷ στόματι αὐτῶν εὐλογοῦσε, τῇ δὲ καρδίᾳ αὐτῶν καταρῶνται (75). Ηγάπησαν αὐτὸν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ τῇ γλώσσῃ αὐτῶν ἐψεύσαντο αὐτόν (76)· ἡ δὲ καρδία αὐτῶν οὐκ εὐθεῖα μετ᾿ αὐτ τοῦ, οὐδὲ ἐπιστώθησαν ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ. » Διά τοῦτο ἄλαλα γενηθήτω πάντα (77) τὰ χείλη τα δόν λια· καὶ γλῶσσαν μεγαλορήμονα (78), τοὺς εἰπόντας Τὴν γλῶσσαν ἡμῶν μεγαλυνοῦμεν, τὰ χείλη ἡμῶν παρ' ἡμῖν ἐστι· τίς ἡμῶν Κύριος ἐστιν ; Από τα λαιπωρίας (79) τῶν πτωχῶν, καὶ τοῦ στεναγμοῦ τῶν πενήτων νῦν ἀναστήσομαι, λέγει Κύριος· θήσομαι ἐν σωτηρίῳ, παῤῥησιάσομαι ἐν αὐτῷ. » Ταπεινο φρονούντων γάρ ἐστιν ὁ Χριστὸς, οὐκ ἐπαιρομένων ἐπὶ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ. « Μὴ θησαυρίζετε ο τοίνυν Ρ. Καὶ πάλιν λέγει· Εἶδον ἀσεβῆ ὑπερυψούμενον, καὶ αἱρόμενον ὡς τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου· καὶ παρῆλθον, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν· καὶ ἐξεζήτησα τὸν τόπον, καὶ οὐχ εὗρον. Φύλασσε ἀκα- κίαν, καὶ ἴδε εὐθύτητα, ὅτι ἐστὶν ἐγκατάλειμμα ἀν- θρώπῳ εἰρηνικῷ. Τοίνυν κολληθῶμεν τοῖς μετ᾿ εὐσε βείας εἰρηνεύουσιν, καὶ μὴ τοῖς μεθ' ὑποκρίσεως βου- λομένοις εἰρήνην. Λέγει γάρ που· Οὗτος ὁ λαὸς τοῖς χείλεσί με τιμά, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόρρω ἄπεστιν ἀπ' ἐμοῦ. Καὶ πάλιν· Τῷ στόματι αὐτῶν ηὐλύγουν, τῇ δὲ καρδίᾳ αὐτῶν κατηρῶντο. Καὶ πάλιν λέγει· Ηγάπησαν αὐτὸν τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ τῇ γλώσση αὐτῶν ἐψεύσαντο αὐτὸν, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν οὐκ εὐ θεῖα μετ' αὐτοῦ, οὐδὲ ἐπιστώθησαν ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτ τοῦ ἄλλα άλαλα) γενηθήτω τὰ χείλη τὰ δόλια, γλῶσσαν μεγαλορρήμονα· τοὺς εἰπόντας, Τὴν γλῶσσαν ἡμῶν μεγαλυνῶμεν, τὰ χείλη ἡμῶν παρ' ἡμῖν ἐστιν· τίς ἡμῶν κύριός ἐστιν; Απὸ τῆς ταλαιπωρίας τῶν πτωχῶν καὶ ἀπὸ τοῦ στενα γμοῦ τῶν πενήτων νῦν ἀναστήσομαι, λέγει Κύριος, θήσομαι ἐν σωτηρία, παῤῥησιάσομαι ἐν αὐτῷ. Τα πεινοφρονούντων γάρ ἐστιν ὁ Χριστὸς, οὐκ ἐπαιρομέ νων ἐπὶ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ. Κύριος, Ἐγγίζει μοι λαὸς οὗτος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ἐν τοῖς χείλεσιν αὐτῶν τιμῶτί με, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἀπέχει ἀπ' ἐμοῦ. ὁ ἕτερος Τῷ στόματι αὐτῶν εὐλόγουν, καὶ τῇ καρδίᾳ αὐτῶν Ο κατηρώντο. Τὰ χείλη τὰ δόλια, καὶ ἐξελο θρεύσαι Κύριος πάντα τὰ χείλη τὰ δόλια καὶ γλώσσαν μεγαλ. καὶ ἐξολο θρεύσαι Κύριος πάντα τὰ χείλη τὰ δόλια, καὶ ἀπὸ τοῦ στεναγ. CLEMENTIS ALEXANDRINI pes, appellavit. Similiter etiam de Herode : • Abite, dicite huic vulpi: Ecce dæmonia ejicio, et ægros caro hodie et eras, et tertio consumimor a., Volu- cres enim cœli b, > eos, qui ‹ cœlo a reliquis avibus sunt distincti, ac vere puri, et ad coelestis Logi seu verbi cognitionem evolare parati, voca- vit. Neque solum divitia, gloria et matrimonium, sed etiam paupertas, ei, qui ipsam ferre nequit, in- numerabiles affert sollicitudines. Atque has quidem curas significavit in parabola seminis quadripartiti, ubi dicit ‹ semen Logi, › seu verbi, quod ‹ cecidit in spinas › et sepes fuisse ab eis ‹ suffocatum, › et fructum nequivisse producere c. Discere ergo ne- cesse est, quomodo unoquoque eorum, quæ accidunt, utendum sit, ut per vitain bene ac gnostice actam ad habitum vitæ æternæ exerceamur. « Vidi, enim, inquit, impium superexaltatum et elatum sicut cedros Libani: et transii, o inquit Scriptura, e et ecce non erat; et quæsivi ipsum, et non est inven- tus locus ejus. Custodi innocentiam, et vide recti - tudinem, quoniam sunt reliquiæ homini pacifico ª., Talis autem fuerit, qui non simulate credit ex toto corde, et toto est animo tranquillus. ‹ Alter enim populus labiis honorat, cor vero ejus longe abest a Domino . Ore suo benedicunt, corde vero suo exsecrantur f. Dilexerunt eum in ore suo, et lingua sua mentiti sunt ei; cor autem eorum non erat re- ctum cum ipso, neque fideles fuerunt in testamento suo F. » Et ideo muta diant labia dolosa b, et per- dat Dominus labia dolosa omnia, linguam magnilo- quam, eos qui dixerunt: Linguam nostram ma- guificabimus, labia nostra a nobis sunt; quis est poster Dominus? Ab amictione inopum et cjulatu pauperum nunc exsurgam, dicit Dominus, C b Matth. vIII, 20, Luc. 1x, 58. • Matth. xi, 4; * ED. POTTER, ED. PARIS. * Luc. III, 32. Luc. viii, 5. d Psalm. XXXV, 35, 36, 37. e Isa. xxix, 13. Psalm. LXI, 5. Psalm. ivit, 36, 57. b Psalin. xxx,19. hæc, paucis mutatis, sumpta esse ex Clementis Romani Epist. ad Cor., cap. 14, et 16. ubi cjus verba sic se habent: (scr. ex Clemente Alex. Illud a Cle- mente additum est, quo significaret hunc populum diversis moribus et ingenio esse ab illo pacifico, de quo modo locutus est. Dein adjicit Psal. Lxit, 4; LVIII, 36, 37; xxx1, 18; x1, 3, 4, 5, diversa Scripturæ loca, pro more suo, in unum conjun gens. Romano. integra sic exstant: Unde manifestum est hæc verba, quæ ad sem tentiam complendam desunt, propter easdem voces repetitas, ut saepe alias contigit, excidisse. Verum noluimus ea cum Sylburgio in textum auctoris re- cipere, quia probabile est eum, Clementem Roma- num, cujus textu prius exciderant, secutum, ea ommisisse. (75) Είδον. Μonuit post Junium Cl. Grabius, (74) ῾Ο ἕτερος. Respicit Isa. xxxx, 15 : Καὶ εἶπε (75) Τῷ στόματι ... καταρῶνται. Psalm. Lxt1, 4 : (76) Αὐτόν. Αὐτῷ, Psal. Lvu, 36. (77) Πάντα. Abest a Psal. xxx1, 8, et Clemente (78) Τὰ χείλη τὰ δ. καὶ γλ. μ. Hæc in Psal. su (79) Από ταλ. Απὸ τῆς ταλ. Ρsal. xis, ubi mouΣ
«θέλω γὰρ ὑμᾶς», φησὶν ὁ ἀπόστολος, «εἰδέναι ὅτι παντὸς ἀνδρὸς ἡ κεφαλὴ ὁ Χριστός, κεφαλὴ δὲ γυναικὸς ὁ ἀνήρ. οὐ γάρ ἐστιν ἀνὴρ ἐκ γυναικός, ἀλλὰ γυνὴ ἐξ ἀνδρός. πλὴν οὔτε γυνὴ χωρὶς ἀνδρὸς οὔτε ἀνὴρ χωρὶς γυναικὸς ἐν κυρίῳ.» ὡς γὰρ σώφρονα τὸν ἄνδρα καὶ τῶν ἡδονῶν κρείττονα δεῖν εἶναί φαμεν. οὕτω καὶ τὴν γυναῖκα σώφρονά τε ὁμοίως ἀξιώσαιμεν εἶναι καὶ πρὸς τὰς ἡδονὰς διαμάχεσθαι μεμελετηκυῖαν· «λέγω δέ· πνεύματι περιπατεῖτε καὶ ἐπιθυμίαν σαρκὸς οὐ μὴ τελέσητε», ἡ ἀποστολικὴ συμβουλεύει ἐντολή· «ἡ γὰρ σὰρξ ἐπιθυμεῖ κατὰ τοῦ πνεύματος, τὸ δὲ πνεῦμα κατὰ τῆς σαρκός. ταῦτα» οὖν «ἀντίκειται» οὐχ ὡς κακὸν ἀγαθῷ, ἀλλ’ ὡς συμφερόντως μαχόμενα. ἐπιφέρει γοῦν· «ἵνα μὴ ἃ ἂν θέλητε ταῦτα ποιῆτε.» «φανερὰ δέ ἐστι τὰ ἔργα τῆς σαρκός, ἅτινά ἐστι πορνεία, ἀκαθαρσία, ἀσέλγεια, εἰδωλολατρεία, φαρμακεῖαι, ἔχθραι, ἔρεις, ζῆλοι, θυμοί, ἐριθίαι, διχοστασίαι, αἱρέσεις, φθόνοι, μέθαι, κῶμοι, καὶ τὰ ὅμοια τούτοις, ἃ προλέγω ὑμῖν καθὼς καὶ προεῖπον, ὅτι οἱ τὰ τοιαῦτα πράσσοντες βασιλείαν θεοῦ οὐ κληρονομήσουσιν.
Β Α οὐρανῷ τῶν ἄλλων ὀρνέων διακεκριμένους, καθα ροὺς τῷ ὄντι, τοὺς εἰς τὴν τοῦ οὐρανίου Λόγου για σιν πτητικούς, προσεἶπεν· οὐ γὰρ δὴ μόνον πλούτον καὶ δόξης καὶ γάμου, ἀλλὰ καὶ πενίας, τῷ μὴ τε ροντι μυρίαι φροντίδες. Καὶ μὴν ταύτας ἐν τῇ παρα βολῇ τοῦ τετραμερούς σπόρου ηνίξατο τὰς μερίμνας, • τὸ σπέρμα τοῦ Λόγου • φήσας ο τὸ εἰς ἀκάνθας » καὶ φραγμούς πεσόν, ο συμπνιγῆναι ο ὑπ' αὐτῶν, καὶ μή καρποφορῆσαι δυνηθῆναι. Μαθεῖν οὖν ἀνάγκα ὅπως ἑκάστῳ τῶν προσπιπτόντων χρηστέον, ὡς δ' εὐζωίας γνωστικῆς εἰς ἕξιν ἀϊδίου συνασκηθήσει ζωής. • Εἶδον (75) ο γάρ, φησί, ε τὸν ἀσεβὴ ὑπερν ψούμενον καὶ ἐπαιρόμενον ὡς τὰς κέδρους του Δια βάνου· καὶ παρῆλθον, λέγει ἡ Γραφή, ο καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν· καὶ ἐζήτησα αὐτὸν, καὶ οὐχ εὑρέθη ὁ τύπος αὐτοῦ. Φύλασσε ἀκακίαν, καὶ ἰδὲ εὐθύτητα· ὅτι ἔστιν ἐγκατάλειμμα ἀνθρώπῳ εἰρηνικῷ. » Οὗτος δ᾽ ἂν εἴη ὁ ἀνυποκρίτως ἐξ ὅλης καρδίας πιστεύων, καὶ πάση τῇ ψυχῇ γαληνιῶν· ι .Ο γὰρ λαὸς ὁ ἕτερος (74) τοῖς χείλεσι τιμῇ· ἡ δὲ καρδία αὐτοῦ πόρρω ἀπεστην ἀπὸ Κυρίου. Τῷ στόματι αὐτῶν εὐλογοῦσε, τῇ δὲ καρδίᾳ αὐτῶν καταρῶνται (75). Ηγάπησαν αὐτὸν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ τῇ γλώσσῃ αὐτῶν ἐψεύσαντο αὐτόν (76)· ἡ δὲ καρδία αὐτῶν οὐκ εὐθεῖα μετ᾿ αὐτ τοῦ, οὐδὲ ἐπιστώθησαν ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ. » Διά τοῦτο ἄλαλα γενηθήτω πάντα (77) τὰ χείλη τα δόν λια· καὶ γλῶσσαν μεγαλορήμονα (78), τοὺς εἰπόντας Τὴν γλῶσσαν ἡμῶν μεγαλυνοῦμεν, τὰ χείλη ἡμῶν παρ' ἡμῖν ἐστι· τίς ἡμῶν Κύριος ἐστιν ; Από τα λαιπωρίας (79) τῶν πτωχῶν, καὶ τοῦ στεναγμοῦ τῶν πενήτων νῦν ἀναστήσομαι, λέγει Κύριος· θήσομαι ἐν σωτηρίῳ, παῤῥησιάσομαι ἐν αὐτῷ. » Ταπεινο φρονούντων γάρ ἐστιν ὁ Χριστὸς, οὐκ ἐπαιρομένων ἐπὶ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ. « Μὴ θησαυρίζετε ο τοίνυν Ρ. Καὶ πάλιν λέγει· Εἶδον ἀσεβῆ ὑπερυψούμενον, καὶ αἱρόμενον ὡς τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου· καὶ παρῆλθον, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν· καὶ ἐξεζήτησα τὸν τόπον, καὶ οὐχ εὗρον. Φύλασσε ἀκα- κίαν, καὶ ἴδε εὐθύτητα, ὅτι ἐστὶν ἐγκατάλειμμα ἀν- θρώπῳ εἰρηνικῷ. Τοίνυν κολληθῶμεν τοῖς μετ᾿ εὐσε βείας εἰρηνεύουσιν, καὶ μὴ τοῖς μεθ' ὑποκρίσεως βου- λομένοις εἰρήνην. Λέγει γάρ που· Οὗτος ὁ λαὸς τοῖς χείλεσί με τιμά, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόρρω ἄπεστιν ἀπ' ἐμοῦ. Καὶ πάλιν· Τῷ στόματι αὐτῶν ηὐλύγουν, τῇ δὲ καρδίᾳ αὐτῶν κατηρῶντο. Καὶ πάλιν λέγει· Ηγάπησαν αὐτὸν τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ τῇ γλώσση αὐτῶν ἐψεύσαντο αὐτὸν, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν οὐκ εὐ θεῖα μετ' αὐτοῦ, οὐδὲ ἐπιστώθησαν ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτ τοῦ ἄλλα άλαλα) γενηθήτω τὰ χείλη τὰ δόλια, γλῶσσαν μεγαλορρήμονα· τοὺς εἰπόντας, Τὴν γλῶσσαν ἡμῶν μεγαλυνῶμεν, τὰ χείλη ἡμῶν παρ' ἡμῖν ἐστιν· τίς ἡμῶν κύριός ἐστιν; Απὸ τῆς ταλαιπωρίας τῶν πτωχῶν καὶ ἀπὸ τοῦ στενα γμοῦ τῶν πενήτων νῦν ἀναστήσομαι, λέγει Κύριος, θήσομαι ἐν σωτηρία, παῤῥησιάσομαι ἐν αὐτῷ. Τα πεινοφρονούντων γάρ ἐστιν ὁ Χριστὸς, οὐκ ἐπαιρομέ νων ἐπὶ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ. Κύριος, Ἐγγίζει μοι λαὸς οὗτος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ἐν τοῖς χείλεσιν αὐτῶν τιμῶτί με, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἀπέχει ἀπ' ἐμοῦ. ὁ ἕτερος Τῷ στόματι αὐτῶν εὐλόγουν, καὶ τῇ καρδίᾳ αὐτῶν Ο κατηρώντο. Τὰ χείλη τὰ δόλια, καὶ ἐξελο θρεύσαι Κύριος πάντα τὰ χείλη τὰ δόλια καὶ γλώσσαν μεγαλ. καὶ ἐξολο θρεύσαι Κύριος πάντα τὰ χείλη τὰ δόλια, καὶ ἀπὸ τοῦ στεναγ. CLEMENTIS ALEXANDRINI pes, appellavit. Similiter etiam de Herode : • Abite, dicite huic vulpi: Ecce dæmonia ejicio, et ægros caro hodie et eras, et tertio consumimor a., Volu- cres enim cœli b, > eos, qui ‹ cœlo a reliquis avibus sunt distincti, ac vere puri, et ad coelestis Logi seu verbi cognitionem evolare parati, voca- vit. Neque solum divitia, gloria et matrimonium, sed etiam paupertas, ei, qui ipsam ferre nequit, in- numerabiles affert sollicitudines. Atque has quidem curas significavit in parabola seminis quadripartiti, ubi dicit ‹ semen Logi, › seu verbi, quod ‹ cecidit in spinas › et sepes fuisse ab eis ‹ suffocatum, › et fructum nequivisse producere c. Discere ergo ne- cesse est, quomodo unoquoque eorum, quæ accidunt, utendum sit, ut per vitain bene ac gnostice actam ad habitum vitæ æternæ exerceamur. « Vidi, enim, inquit, impium superexaltatum et elatum sicut cedros Libani: et transii, o inquit Scriptura, e et ecce non erat; et quæsivi ipsum, et non est inven- tus locus ejus. Custodi innocentiam, et vide recti - tudinem, quoniam sunt reliquiæ homini pacifico ª., Talis autem fuerit, qui non simulate credit ex toto corde, et toto est animo tranquillus. ‹ Alter enim populus labiis honorat, cor vero ejus longe abest a Domino . Ore suo benedicunt, corde vero suo exsecrantur f. Dilexerunt eum in ore suo, et lingua sua mentiti sunt ei; cor autem eorum non erat re- ctum cum ipso, neque fideles fuerunt in testamento suo F. » Et ideo muta diant labia dolosa b, et per- dat Dominus labia dolosa omnia, linguam magnilo- quam, eos qui dixerunt: Linguam nostram ma- guificabimus, labia nostra a nobis sunt; quis est poster Dominus? Ab amictione inopum et cjulatu pauperum nunc exsurgam, dicit Dominus, C b Matth. vIII, 20, Luc. 1x, 58. • Matth. xi, 4; * ED. POTTER, ED. PARIS. * Luc. III, 32. Luc. viii, 5. d Psalm. XXXV, 35, 36, 37. e Isa. xxix, 13. Psalm. LXI, 5. Psalm. ivit, 36, 57. b Psalin. xxx,19. hæc, paucis mutatis, sumpta esse ex Clementis Romani Epist. ad Cor., cap. 14, et 16. ubi cjus verba sic se habent: (scr. ex Clemente Alex. Illud a Cle- mente additum est, quo significaret hunc populum diversis moribus et ingenio esse ab illo pacifico, de quo modo locutus est. Dein adjicit Psal. Lxit, 4; LVIII, 36, 37; xxx1, 18; x1, 3, 4, 5, diversa Scripturæ loca, pro more suo, in unum conjun gens. Romano. integra sic exstant: Unde manifestum est hæc verba, quæ ad sem tentiam complendam desunt, propter easdem voces repetitas, ut saepe alias contigit, excidisse. Verum noluimus ea cum Sylburgio in textum auctoris re- cipere, quia probabile est eum, Clementem Roma- num, cujus textu prius exciderant, secutum, ea ommisisse. (75) Είδον. Μonuit post Junium Cl. Grabius, (74) ῾Ο ἕτερος. Respicit Isa. xxxx, 15 : Καὶ εἶπε (75) Τῷ στόματι ... καταρῶνται. Psalm. Lxt1, 4 : (76) Αὐτόν. Αὐτῷ, Psal. Lvu, 36. (77) Πάντα. Abest a Psal. xxx1, 8, et Clemente (78) Τὰ χείλη τὰ δ. καὶ γλ. μ. Hæc in Psal. su (79) Από ταλ. Απὸ τῆς ταλ. Ρsal. xis, ubi mouΣ
PG 8:1245ὁ δὲ καρπὸς τοῦ πνεύματός ἐστιν ἀγάπη, χαρά, εἰρήνη, μακροθυμία, χρηστότης, ἐγκράτεια, ἀγαθωσύνη, πίστις, πραότης.» «σάρκα», οἶμαι, τοὺς ἁμαρτωλούς, ὡς «πνεῦμα» τοὺς δικαίους εἴρηκεν. ναὶ μὴν τὸ τῆς ἀνδρείας πρὸς τὸ εὐθαρσὲς καὶ τὸ ὑπομονητικὸν παραληπτέον, ὡς τῷ τύπτοντι τὴν σιαγόνα παραθεῖναι τὴν ἑτέραν καὶ τῷ τὸ ἱμάτιον αἴροντι καὶ τοῦ χιτῶνος παραχωρεῖν θυμοῦ κρατοῦντας ἐρρωμένως. οὐ γάρ τινας Ἀμαζόνας τὰ πολεμικὰ ἀνδρείας ἀσκοῦμεν τὰς γυναῖκας, ὅπου γε καὶ τοὺς ἄνδρας εἰρηνικοὺς εἶναι βουλόμεθα. ἀκούω δ’ ἔγωγε καὶ Σαυρομάτιδας γυναῖκας πολέμῳ χρωμένας ἀνδρῶν οὐκ ἔλαττον, καὶ Σακίδας ἄλλας, αἳ τοξεύουσιν εἰς τοὐπίσω φεύγειν προσποιούμεναι τοῖς ἀνδράσιν ἐπ’ ἴσης. οἶδα καὶ τὰς πλησίον τῆς Ἰβηρίας γυναῖκας ἔργῳ καὶ πόνῳ χρωμένας ἀνδρικῷ, κἂν πρὸς τὸ ἀποκυεῖν γένωνται οὐδὲν ἀνιείσας τῶν πρακτέων, ἀλλ’ ἐν αὐτῇ πολλάκις τῇ ἁμίλλῃ τῶν πόνων ἡ γυνὴ ἀποκυήσασα τὸ βρέφος ἀνελομένη οἴκαδε φέρει. ἤδη γοῦν αἱ κύνες οὐδὲν ἔλαττον τῶν ἀρρένων καὶ οἰκουροῦσι καὶ θηρεύουσι καὶ τὰς ποίμνας φυλάττουσι. Κρῆσσα κύων ἐλάφοιο κατ’ ἴχνιον ἔδραμε Γοργώ.
ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει, καὶ κλέπται (80) διορύσσουσι καὶ κλέ- πτουσι, ο τάχα μὲν τοὺς φιλοκτήμονας ὀνειδίζων, λέγει ὁ Κύριος· τάχα δὲ καὶ τοὺς ἁπλῶς μεριμνητάς τε καὶ φροντιστάς· ἤδη δὲ καὶ τοὺς φιλοσωμάτους. Έρωτες γάρ, καὶ νόσοι, καὶ οἱ φαῦλοι διαλογισμοί, • διορύσσουσι » τὸν λογισμὸν καὶ τὸν ὅλον ἄνθρωπον· · δ ν δὲ τῷ ὄντι ο θησαυρὸς » ἡμῶν, ἔνθα ἡ συγγέ- νεια τοῦ νοῦ (81)· ἐπεὶ τὸ κοινωνικὸν τῆς δικαιοσύνης παραδίδωσιν, ἐμφαίνων δεῖν ἀποδιδόναι τῇ συνηθεία τῆς παλαιᾶς ἀναστροφῆς (82) τὰ ὑπ' αὐτῆς ἡμῖν περικτηθέντα, καὶ ἐπὶ τὸν Θεὸν ἀνατρέχειν, ἔλεον αιτουμένους. Οὗτός ἐστι τῷ ὄντι < βαλάντιον (83) μὴ παλαιούμενον, ὁ ἐφόδιον ζωῆς ἀϊδίου; « θησαυρὸς ἀνέχε λειπτος ἐν οὐρανῷ, ὅτι « Ελεῶν (84) ἐλεήσω, ὃν ἂν ἐλεῶ, » φησί Κύριος. Λέγουσι δὲ ταῦτα καὶ τοῖς θέ- Β λουσι διὰ τὴν δικαιοσύνην πτωχεῦται· ἀκηκόασι γὰρ διὰ τῆς ἐντολῆς, ὅτι • πλατεία (85) καὶ εὐρύχωρος ὁδὸς ἀπάγει εἰς τὴν ἀπώλειαν, καὶ πολλοὶ οἱ διερχό μενοι δι' αὐτῆς. • Οὐ περὶ ἄλλου τινὸς, ἀλλὰ περὶ ἀσωτίας καὶ φιλογυνίας, φιλοδοξίας, φιλαρχίας, καὶ τῶν ὁμοίων διαλέγεται παθῶν· • Αφρον γὰρ, οὕτως ἔφη, « ὅτι τῇ νυκτὶ ταύτῃ (86) ἀπαι- τοῦσί σου τὴν ψυχήν· ὁ δὲ ἡτοίμασας αὐτῇ, τίνι γένηται;» Καὶ τὰ μὲν τῆς ἐντολῆς ὧδε ἔχει κατὰ λέξιν· ο Φυλάσσεσθε (87) » τοίνυν ι ἀπὸ πάσης πλεονεξίας· ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν (88) τινὰ τὰ ὑπάρχοντα ἐστὶν ἡ ζωὴ αὐτοῦ. Τί γὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος, ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήσῃ, ο τὴν δὲ • ψυχὴν αὐτοῦ ζημιωθῇ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντ- άλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ; Διὰ τοῦτο λέγω· Μή μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν, τί φάγητε· μηδὲ τὸ σῶμα τί περιβάλητε (89)· ἡ γὰρ ψυχὴ πλείων ἐστὶ τῆς τροφῆς, καὶ τὸ σῶμα τοῦ ἐνδύματος. » Καὶ πάλιν· • Οἶδεν γὰρ ὁ Πατὴρ ὑμῶν (90), ὅτι χρήζετε τούτων δ ὁπάντων. » Ζητεῖτε δὲ ο πρῶτον τὴν βασιλείαν (91) τῶν οὐρανῶν καὶ τὴν δικαιοσύνην· ταῦτα γὰρ • μεγάλα (92)·, τὰ δὲ ι μικρά, ο καὶ περὶ τὸν βίον, ταῦτα προστεθήσεται ὑμῖν. » "Αρ' οὐκ ἄντι- κρυς τὸν γνωστικὸν μεθέπειν ἡμᾶς παρακελεύεται βίον, ἔργῳ τε καὶ λόγῳ ζητεῖν τὴν ἀλήθειαν προτρέ * Ρ. νι, 31; συγγε- νεῖς Αποθέσθαι ὑμᾶς κατὰ τὴν προτέραν ἀναστρος φὴν τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. ἑαυτοῖς βαλάντια μὴ παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκ- λειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Πλατεῖα ἡ πύλη, καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς ἀπώλειαν, καὶ πολλοί εἰσιν οἱ εἰσερχόμενοι δι' αὐτῆς. ψυχήν σου ἀπαιτοῦσιν ἀπὸ σοῦ· ἃ δὲ ἡτοίμασας, τίνι έσται ; πλέον. ρισσεύειν τινὶ ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐστιν ἐκ τῶν ὑπαρχόν των αὐτοῦ. διὰ τοῦτο λέγει. τῷ σώματι, τί π. τῇ ψυχῇ ὑμῶν, τί φ. τῷ σώματι, τί ἐνδύσησθε. ἡ ψυχὴ πλεῖόν ἐστι τ. δικαιοσύνην αὐτοῦ, ταῦτα πάντα προστεθ. Αἰτεῖ- σθε τὰ μεγάλα, καὶ τὰ μικρὰ ὑμῖν προστεθήσεται· STROMATUM LIB. IV. • A ponam in salutari, libere agam cum ipso e. » Est ED. POTTER, ED. PARIS. Exod. xXXIII, 19. e Matth. d Rom Iv , i Matth. Luc. xi, 22, 23. a enrın Christus eorum qui humiliter se gerunt, non eorum qui eriguntur in gregem ejus. Ne thesau- rizate ergo vobis thesauros in terra, ubi tinea et ærugo demolitur, et fures effodiunt et suffuran- tur b,, fortasse quidem eos insectans qui tenen- tur amore possessionum, dicit Dominus; fortasse autem eos in universum, qui sollicitudini et curis se dedunt; quinetiam eos qui corporis nimium studiosi sunt. Amores enim, et morbi, et malæ co- gilationes, rationem et totum hominem . perfe- diunt. » Est autem verus noster • thesaurus, est mentis cognatio; proinde communicativam vim tradit justitiæ, dum indicat oportere reddere con- suetudini veteris conversationis ea, quæ ab ipsa suut nobis acquisita, et ad Deum recurrere, pe ubi tentes misericordiam. Is est revera • crumena, quæ non veterascit, viaticum vitæ æternæ, « the- saurus in cœlo non deficiens cˆ,› quoniam ‹ mise- rens miserebor, cujus miserebor d, ait Dominus. Dicunt autem hæc iis quoque, qui volunt esse pau- peres propter justitiam: audierunt enim per man- datum, ‹ latam et spatiosam esse viam, quæ ducit ad interitum ; et multos, qui per eam trans- eunt e., De nullo alio loquitur, quam de luxu et amore mulierum, cupiditate gloriæ et imperii, et similibus animi affectibus. « Stulte enim, inquit, ‹ hac nocte animam tuam repetunt: quæ autem ei parasti, cujus erunt ? » Et mandatum quidem his verbis traditum est: ‹ Cavete ergo ab omni avari- tia, et plura habendi cupiditate: quoniam non in eo, quod alicui abundent facultates, vita ejus 6. Quid enim prodest homini, si totum mundum lucretur, animæ autem suæ detrimentum faciat? aut quod dabit homo pretium pro anima sua h? Et ideo dico: Ne solliciti sitis animæ vestra, quid comedatis ; neque corpori, quid induamini. Anima enim est plus quam cibus, et corpus quam indumentum 1. Et rursus Scit enim Pater vester, quod his omnibus opus habetis. Quærite autem primum re- gnum cœlorum et justitiam; › ea enim magna ▸ Psalm. x, 3, 4, 5. b Matth. vi, 19. vi, 13. f Luc. xu, 20. Ibid. 15. nhi Deus et alii spiritus animabus nostris habitant. 22: Porro in unum conjungit Luc. xir, 15; Matth. C * Luc. xii, 33. Matth. xvi,26. D XVI, 26; VI, 21; Luc. x11, 22, 23, 30, 31; Matth. VI, 32, 33. · Μox interpres legit casu, ut Sic apud Lucan, 1bidem mox, Matthaeus, quem Clemens in hac et sequenti sen- tentia, ut in ea, quæ præcessit, Lucam secutus videtur. • Matth., ubi mox, quod superius recitavit Strom. 1, pag. : Petite magna, et parva vobis adjicientur. > (80) Καὶ κλέπ. Καὶ ὅπου κλέπ. Matth. νι. (81) Ενθα ἡ συγγένεια τοῦ νοῦ. Nempe in colo, (82) ᾿Αναστροφής. Respicere videtur Ephes. I, (83) Βαλάντιον. Respicit Luc. xi, 53. Ποιήσατε (84) Ελεῶν. Abest ab Exod. et Rom. (85) Πλατεία. Ε memoria recitat Matth. xii, 15: (86) Τῇ γ. τ. Luc. χιι, 20 : Ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν (87) Φυλάσσ. Luc. xis, 15 : Φυλάσσεσθε ἀπὸ τῆς (88) Οὐκ ἐν τῷ π. Luc. xu, 15: Οὐκ ἐν τῷ πε- (89) Μηδὲ τὸ σῶμα τ. τ. Seu potius in dativo (90) ῾Ο Πατὴρ ὑμῶν. Ὁ Πατὴρ ὑμῶν οὐράνιος, (91) Την β. Τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν (92) Ταῦτα γὰρ μεγ. Respicit Christi dietumn,
φιλοσοφητέον οὖν καὶ ταῖς γυναιξὶν ἐμφερῶς τοῖς ἀνδράσι, κἂν βελτίους οἱ ἄρρενες τά ⟨τε⟩ πρῶτα ἐν πᾶσι φερόμενοι τυγχάνωσιν, ἐκτὸς εἰ μὴ καταμαλακισθεῖεν. ἀναγκαῖον οὖν σύμπαντι τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει παιδεία τε καὶ ἀρετή, εἴ γε ἐπὶ τὴν εὐδαιμονίαν σπεύδοιεν. καί πως οὐ μάτην Εὐριπίδης ποικίλως γράφει· ποτὲ μὲν πᾶσα γὰρ ἀνδρὸς κακίων ἄλοχος, κἂν ὁ κάκιστος γήμῃ τὴν εὐδοκιμοῦσαν· ποτὲ δὲ πᾶσα γὰρ δούλη ἐστὶν ἀνδρὸς ἡ σώφρων γυνή, ἡ δὲ μὴ σώφρων ἀνοίᾳ τὸν ξυνόντα ὑπερφέρει. οὐ μὲν γὰρ κρεῖσσον καὶ ἄρειον ἢ ὅθ’ ὁμοφρονέοντε νοήμασιν οἶκον ἔχητον ἀνὴρ ἠδὲ γυνή. κεφαλὴ τοίνυν τὸ ἡγεμονικόν. εἰ δὲ «κύριος κεφαλὴ τοῦ ἀνδρός, κεφαλὴ δὲ γυναικὸς ὁ ἀνήρ,» κύριος ὁ ἀνὴρ τῆς γυναικός, «εἰκὼν καὶ δόξα θεοῦ» ὑπάρχων. διὸ καὶ ἐν τῇ πρὸς Ἐφεσίους γράφει· «ὑποτασσόμενοι ἀλλήλοις ἐν φόβῳ θεοῦ· αἱ γυναῖκες τοῖς ἰδίοις ἀνδράσιν ὡς τῷ κυρίῳ, ὅτι ἀνήρ ἐστι κεφαλὴ τῆς γυναικὸς ὡς καὶ ὁ Χριστὸς κεφαλὴ τῆς ἐκκλησίας, αὐτὸς ὁ σωτὴρ τοῦ σώματος. ἀλλ’ ὡς ἡ ἐκκλησία ὑποτάσσεται τῷ Χριστῷ, οὕτως καὶ αἱ γυναῖκες τοῖς ἰδίοις ἀνδράσιν ἐν παντί.
ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει, καὶ κλέπται (80) διορύσσουσι καὶ κλέ- πτουσι, ο τάχα μὲν τοὺς φιλοκτήμονας ὀνειδίζων, λέγει ὁ Κύριος· τάχα δὲ καὶ τοὺς ἁπλῶς μεριμνητάς τε καὶ φροντιστάς· ἤδη δὲ καὶ τοὺς φιλοσωμάτους. Έρωτες γάρ, καὶ νόσοι, καὶ οἱ φαῦλοι διαλογισμοί, • διορύσσουσι » τὸν λογισμὸν καὶ τὸν ὅλον ἄνθρωπον· · δ ν δὲ τῷ ὄντι ο θησαυρὸς » ἡμῶν, ἔνθα ἡ συγγέ- νεια τοῦ νοῦ (81)· ἐπεὶ τὸ κοινωνικὸν τῆς δικαιοσύνης παραδίδωσιν, ἐμφαίνων δεῖν ἀποδιδόναι τῇ συνηθεία τῆς παλαιᾶς ἀναστροφῆς (82) τὰ ὑπ' αὐτῆς ἡμῖν περικτηθέντα, καὶ ἐπὶ τὸν Θεὸν ἀνατρέχειν, ἔλεον αιτουμένους. Οὗτός ἐστι τῷ ὄντι < βαλάντιον (83) μὴ παλαιούμενον, ὁ ἐφόδιον ζωῆς ἀϊδίου; « θησαυρὸς ἀνέχε λειπτος ἐν οὐρανῷ, ὅτι « Ελεῶν (84) ἐλεήσω, ὃν ἂν ἐλεῶ, » φησί Κύριος. Λέγουσι δὲ ταῦτα καὶ τοῖς θέ- Β λουσι διὰ τὴν δικαιοσύνην πτωχεῦται· ἀκηκόασι γὰρ διὰ τῆς ἐντολῆς, ὅτι • πλατεία (85) καὶ εὐρύχωρος ὁδὸς ἀπάγει εἰς τὴν ἀπώλειαν, καὶ πολλοὶ οἱ διερχό μενοι δι' αὐτῆς. • Οὐ περὶ ἄλλου τινὸς, ἀλλὰ περὶ ἀσωτίας καὶ φιλογυνίας, φιλοδοξίας, φιλαρχίας, καὶ τῶν ὁμοίων διαλέγεται παθῶν· • Αφρον γὰρ, οὕτως ἔφη, « ὅτι τῇ νυκτὶ ταύτῃ (86) ἀπαι- τοῦσί σου τὴν ψυχήν· ὁ δὲ ἡτοίμασας αὐτῇ, τίνι γένηται;» Καὶ τὰ μὲν τῆς ἐντολῆς ὧδε ἔχει κατὰ λέξιν· ο Φυλάσσεσθε (87) » τοίνυν ι ἀπὸ πάσης πλεονεξίας· ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν (88) τινὰ τὰ ὑπάρχοντα ἐστὶν ἡ ζωὴ αὐτοῦ. Τί γὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος, ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήσῃ, ο τὴν δὲ • ψυχὴν αὐτοῦ ζημιωθῇ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντ- άλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ; Διὰ τοῦτο λέγω· Μή μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν, τί φάγητε· μηδὲ τὸ σῶμα τί περιβάλητε (89)· ἡ γὰρ ψυχὴ πλείων ἐστὶ τῆς τροφῆς, καὶ τὸ σῶμα τοῦ ἐνδύματος. » Καὶ πάλιν· • Οἶδεν γὰρ ὁ Πατὴρ ὑμῶν (90), ὅτι χρήζετε τούτων δ ὁπάντων. » Ζητεῖτε δὲ ο πρῶτον τὴν βασιλείαν (91) τῶν οὐρανῶν καὶ τὴν δικαιοσύνην· ταῦτα γὰρ • μεγάλα (92)·, τὰ δὲ ι μικρά, ο καὶ περὶ τὸν βίον, ταῦτα προστεθήσεται ὑμῖν. » "Αρ' οὐκ ἄντι- κρυς τὸν γνωστικὸν μεθέπειν ἡμᾶς παρακελεύεται βίον, ἔργῳ τε καὶ λόγῳ ζητεῖν τὴν ἀλήθειαν προτρέ * Ρ. νι, 31; συγγε- νεῖς Αποθέσθαι ὑμᾶς κατὰ τὴν προτέραν ἀναστρος φὴν τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. ἑαυτοῖς βαλάντια μὴ παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκ- λειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Πλατεῖα ἡ πύλη, καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς ἀπώλειαν, καὶ πολλοί εἰσιν οἱ εἰσερχόμενοι δι' αὐτῆς. ψυχήν σου ἀπαιτοῦσιν ἀπὸ σοῦ· ἃ δὲ ἡτοίμασας, τίνι έσται ; πλέον. ρισσεύειν τινὶ ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐστιν ἐκ τῶν ὑπαρχόν των αὐτοῦ. διὰ τοῦτο λέγει. τῷ σώματι, τί π. τῇ ψυχῇ ὑμῶν, τί φ. τῷ σώματι, τί ἐνδύσησθε. ἡ ψυχὴ πλεῖόν ἐστι τ. δικαιοσύνην αὐτοῦ, ταῦτα πάντα προστεθ. Αἰτεῖ- σθε τὰ μεγάλα, καὶ τὰ μικρὰ ὑμῖν προστεθήσεται· STROMATUM LIB. IV. • A ponam in salutari, libere agam cum ipso e. » Est ED. POTTER, ED. PARIS. Exod. xXXIII, 19. e Matth. d Rom Iv , i Matth. Luc. xi, 22, 23. a enrın Christus eorum qui humiliter se gerunt, non eorum qui eriguntur in gregem ejus. Ne thesau- rizate ergo vobis thesauros in terra, ubi tinea et ærugo demolitur, et fures effodiunt et suffuran- tur b,, fortasse quidem eos insectans qui tenen- tur amore possessionum, dicit Dominus; fortasse autem eos in universum, qui sollicitudini et curis se dedunt; quinetiam eos qui corporis nimium studiosi sunt. Amores enim, et morbi, et malæ co- gilationes, rationem et totum hominem . perfe- diunt. » Est autem verus noster • thesaurus, est mentis cognatio; proinde communicativam vim tradit justitiæ, dum indicat oportere reddere con- suetudini veteris conversationis ea, quæ ab ipsa suut nobis acquisita, et ad Deum recurrere, pe ubi tentes misericordiam. Is est revera • crumena, quæ non veterascit, viaticum vitæ æternæ, « the- saurus in cœlo non deficiens cˆ,› quoniam ‹ mise- rens miserebor, cujus miserebor d, ait Dominus. Dicunt autem hæc iis quoque, qui volunt esse pau- peres propter justitiam: audierunt enim per man- datum, ‹ latam et spatiosam esse viam, quæ ducit ad interitum ; et multos, qui per eam trans- eunt e., De nullo alio loquitur, quam de luxu et amore mulierum, cupiditate gloriæ et imperii, et similibus animi affectibus. « Stulte enim, inquit, ‹ hac nocte animam tuam repetunt: quæ autem ei parasti, cujus erunt ? » Et mandatum quidem his verbis traditum est: ‹ Cavete ergo ab omni avari- tia, et plura habendi cupiditate: quoniam non in eo, quod alicui abundent facultates, vita ejus 6. Quid enim prodest homini, si totum mundum lucretur, animæ autem suæ detrimentum faciat? aut quod dabit homo pretium pro anima sua h? Et ideo dico: Ne solliciti sitis animæ vestra, quid comedatis ; neque corpori, quid induamini. Anima enim est plus quam cibus, et corpus quam indumentum 1. Et rursus Scit enim Pater vester, quod his omnibus opus habetis. Quærite autem primum re- gnum cœlorum et justitiam; › ea enim magna ▸ Psalm. x, 3, 4, 5. b Matth. vi, 19. vi, 13. f Luc. xu, 20. Ibid. 15. nhi Deus et alii spiritus animabus nostris habitant. 22: Porro in unum conjungit Luc. xir, 15; Matth. C * Luc. xii, 33. Matth. xvi,26. D XVI, 26; VI, 21; Luc. x11, 22, 23, 30, 31; Matth. VI, 32, 33. · Μox interpres legit casu, ut Sic apud Lucan, 1bidem mox, Matthaeus, quem Clemens in hac et sequenti sen- tentia, ut in ea, quæ præcessit, Lucam secutus videtur. • Matth., ubi mox, quod superius recitavit Strom. 1, pag. : Petite magna, et parva vobis adjicientur. > (80) Καὶ κλέπ. Καὶ ὅπου κλέπ. Matth. νι. (81) Ενθα ἡ συγγένεια τοῦ νοῦ. Nempe in colo, (82) ᾿Αναστροφής. Respicere videtur Ephes. I, (83) Βαλάντιον. Respicit Luc. xi, 53. Ποιήσατε (84) Ελεῶν. Abest ab Exod. et Rom. (85) Πλατεία. Ε memoria recitat Matth. xii, 15: (86) Τῇ γ. τ. Luc. χιι, 20 : Ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν (87) Φυλάσσ. Luc. xis, 15 : Φυλάσσεσθε ἀπὸ τῆς (88) Οὐκ ἐν τῷ π. Luc. xu, 15: Οὐκ ἐν τῷ πε- (89) Μηδὲ τὸ σῶμα τ. τ. Seu potius in dativo (90) ῾Ο Πατὴρ ὑμῶν. Ὁ Πατὴρ ὑμῶν οὐράνιος, (91) Την β. Τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν (92) Ταῦτα γὰρ μεγ. Respicit Christi dietumn,
οἱ ἄνδρες, ἀγαπᾶτε τὰς γυναῖκας, καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἠγάπησεν τὴν ἐκκλησίαν· οὕτω καὶ οἱ ἄνδρες ὀφείλουσιν ἀγαπᾶν τὰς ἑαυτῶν γυναῖκας ὡς τὰ ἑαυτῶν σώματα. ὁ ἀγαπῶν τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα ἑαυτὸν ἀγαπᾷ· οὐδεὶς γάρ ποτε τὴν ἑαυτοῦ σάρκα ἐμίσησεν.» κἀν τῇ πρὸς Κολοσσαεῖς «αἱ γυναῖκες» φησίν, «ὑποτάςσεσθε τοῖς ἀνδράσιν, ὡς ἀνήκει ἐν κυρίῳ. οἱ ἄνδρες, ἀγαπᾶτε τὰς γυναῖκας καὶ μὴ πικραίνεσθε πρὸς αὐτάς. τὰ τέκνα, ὑπακούετε τοῖς γονεῦσι κατὰ πάντα· τοῦτο γὰρ εὐάρεστον τῷ κυρίῳ. οἱ πατέρες, μὴ ἐρεθίζετε τὰ τέκνα ὑμῶν, ἵνα μὴ ἀθυμῶσιν. οἱ δοῦλοι, ὑπακούετε κατὰ πάντα τοῖς κατὰ σάρκα κυρίοις, μὴ ἐν ὀφθαλμοδουλείαις ὡς ἀνθρωπάρεσκοι, ἀλλ’ ἐν ἁπλότητι καρδίας φοβούμενοι τὸν κύριον. καὶ πᾶν ὃ ἐὰν ποιῆτε, ἐκ ψυχῆς ἐργάζεσθε ὡς τῷ κυρίῳ δουλεύοντες καὶ οὐκ ἀνθρώποις, εἰδότες ὅτι ἀπὸ κυρίου ἀπολήψεσθε τὴν ἀνταπόδοσιν τῆς κληρονομίας. τῷ γὰρ κυρίῳ Χριστῷ δουλεύετε· ὁ γὰρ ἄδικος κομίσεται ὃ ἠδίκησεν, καὶ οὐκ ἔστι προσωποληψία.
ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει, καὶ κλέπται (80) διορύσσουσι καὶ κλέ- πτουσι, ο τάχα μὲν τοὺς φιλοκτήμονας ὀνειδίζων, λέγει ὁ Κύριος· τάχα δὲ καὶ τοὺς ἁπλῶς μεριμνητάς τε καὶ φροντιστάς· ἤδη δὲ καὶ τοὺς φιλοσωμάτους. Έρωτες γάρ, καὶ νόσοι, καὶ οἱ φαῦλοι διαλογισμοί, • διορύσσουσι » τὸν λογισμὸν καὶ τὸν ὅλον ἄνθρωπον· · δ ν δὲ τῷ ὄντι ο θησαυρὸς » ἡμῶν, ἔνθα ἡ συγγέ- νεια τοῦ νοῦ (81)· ἐπεὶ τὸ κοινωνικὸν τῆς δικαιοσύνης παραδίδωσιν, ἐμφαίνων δεῖν ἀποδιδόναι τῇ συνηθεία τῆς παλαιᾶς ἀναστροφῆς (82) τὰ ὑπ' αὐτῆς ἡμῖν περικτηθέντα, καὶ ἐπὶ τὸν Θεὸν ἀνατρέχειν, ἔλεον αιτουμένους. Οὗτός ἐστι τῷ ὄντι < βαλάντιον (83) μὴ παλαιούμενον, ὁ ἐφόδιον ζωῆς ἀϊδίου; « θησαυρὸς ἀνέχε λειπτος ἐν οὐρανῷ, ὅτι « Ελεῶν (84) ἐλεήσω, ὃν ἂν ἐλεῶ, » φησί Κύριος. Λέγουσι δὲ ταῦτα καὶ τοῖς θέ- Β λουσι διὰ τὴν δικαιοσύνην πτωχεῦται· ἀκηκόασι γὰρ διὰ τῆς ἐντολῆς, ὅτι • πλατεία (85) καὶ εὐρύχωρος ὁδὸς ἀπάγει εἰς τὴν ἀπώλειαν, καὶ πολλοὶ οἱ διερχό μενοι δι' αὐτῆς. • Οὐ περὶ ἄλλου τινὸς, ἀλλὰ περὶ ἀσωτίας καὶ φιλογυνίας, φιλοδοξίας, φιλαρχίας, καὶ τῶν ὁμοίων διαλέγεται παθῶν· • Αφρον γὰρ, οὕτως ἔφη, « ὅτι τῇ νυκτὶ ταύτῃ (86) ἀπαι- τοῦσί σου τὴν ψυχήν· ὁ δὲ ἡτοίμασας αὐτῇ, τίνι γένηται;» Καὶ τὰ μὲν τῆς ἐντολῆς ὧδε ἔχει κατὰ λέξιν· ο Φυλάσσεσθε (87) » τοίνυν ι ἀπὸ πάσης πλεονεξίας· ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν (88) τινὰ τὰ ὑπάρχοντα ἐστὶν ἡ ζωὴ αὐτοῦ. Τί γὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος, ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήσῃ, ο τὴν δὲ • ψυχὴν αὐτοῦ ζημιωθῇ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντ- άλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ; Διὰ τοῦτο λέγω· Μή μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν, τί φάγητε· μηδὲ τὸ σῶμα τί περιβάλητε (89)· ἡ γὰρ ψυχὴ πλείων ἐστὶ τῆς τροφῆς, καὶ τὸ σῶμα τοῦ ἐνδύματος. » Καὶ πάλιν· • Οἶδεν γὰρ ὁ Πατὴρ ὑμῶν (90), ὅτι χρήζετε τούτων δ ὁπάντων. » Ζητεῖτε δὲ ο πρῶτον τὴν βασιλείαν (91) τῶν οὐρανῶν καὶ τὴν δικαιοσύνην· ταῦτα γὰρ • μεγάλα (92)·, τὰ δὲ ι μικρά, ο καὶ περὶ τὸν βίον, ταῦτα προστεθήσεται ὑμῖν. » "Αρ' οὐκ ἄντι- κρυς τὸν γνωστικὸν μεθέπειν ἡμᾶς παρακελεύεται βίον, ἔργῳ τε καὶ λόγῳ ζητεῖν τὴν ἀλήθειαν προτρέ * Ρ. νι, 31; συγγε- νεῖς Αποθέσθαι ὑμᾶς κατὰ τὴν προτέραν ἀναστρος φὴν τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. ἑαυτοῖς βαλάντια μὴ παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκ- λειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Πλατεῖα ἡ πύλη, καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς ἀπώλειαν, καὶ πολλοί εἰσιν οἱ εἰσερχόμενοι δι' αὐτῆς. ψυχήν σου ἀπαιτοῦσιν ἀπὸ σοῦ· ἃ δὲ ἡτοίμασας, τίνι έσται ; πλέον. ρισσεύειν τινὶ ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐστιν ἐκ τῶν ὑπαρχόν των αὐτοῦ. διὰ τοῦτο λέγει. τῷ σώματι, τί π. τῇ ψυχῇ ὑμῶν, τί φ. τῷ σώματι, τί ἐνδύσησθε. ἡ ψυχὴ πλεῖόν ἐστι τ. δικαιοσύνην αὐτοῦ, ταῦτα πάντα προστεθ. Αἰτεῖ- σθε τὰ μεγάλα, καὶ τὰ μικρὰ ὑμῖν προστεθήσεται· STROMATUM LIB. IV. • A ponam in salutari, libere agam cum ipso e. » Est ED. POTTER, ED. PARIS. Exod. xXXIII, 19. e Matth. d Rom Iv , i Matth. Luc. xi, 22, 23. a enrın Christus eorum qui humiliter se gerunt, non eorum qui eriguntur in gregem ejus. Ne thesau- rizate ergo vobis thesauros in terra, ubi tinea et ærugo demolitur, et fures effodiunt et suffuran- tur b,, fortasse quidem eos insectans qui tenen- tur amore possessionum, dicit Dominus; fortasse autem eos in universum, qui sollicitudini et curis se dedunt; quinetiam eos qui corporis nimium studiosi sunt. Amores enim, et morbi, et malæ co- gilationes, rationem et totum hominem . perfe- diunt. » Est autem verus noster • thesaurus, est mentis cognatio; proinde communicativam vim tradit justitiæ, dum indicat oportere reddere con- suetudini veteris conversationis ea, quæ ab ipsa suut nobis acquisita, et ad Deum recurrere, pe ubi tentes misericordiam. Is est revera • crumena, quæ non veterascit, viaticum vitæ æternæ, « the- saurus in cœlo non deficiens cˆ,› quoniam ‹ mise- rens miserebor, cujus miserebor d, ait Dominus. Dicunt autem hæc iis quoque, qui volunt esse pau- peres propter justitiam: audierunt enim per man- datum, ‹ latam et spatiosam esse viam, quæ ducit ad interitum ; et multos, qui per eam trans- eunt e., De nullo alio loquitur, quam de luxu et amore mulierum, cupiditate gloriæ et imperii, et similibus animi affectibus. « Stulte enim, inquit, ‹ hac nocte animam tuam repetunt: quæ autem ei parasti, cujus erunt ? » Et mandatum quidem his verbis traditum est: ‹ Cavete ergo ab omni avari- tia, et plura habendi cupiditate: quoniam non in eo, quod alicui abundent facultates, vita ejus 6. Quid enim prodest homini, si totum mundum lucretur, animæ autem suæ detrimentum faciat? aut quod dabit homo pretium pro anima sua h? Et ideo dico: Ne solliciti sitis animæ vestra, quid comedatis ; neque corpori, quid induamini. Anima enim est plus quam cibus, et corpus quam indumentum 1. Et rursus Scit enim Pater vester, quod his omnibus opus habetis. Quærite autem primum re- gnum cœlorum et justitiam; › ea enim magna ▸ Psalm. x, 3, 4, 5. b Matth. vi, 19. vi, 13. f Luc. xu, 20. Ibid. 15. nhi Deus et alii spiritus animabus nostris habitant. 22: Porro in unum conjungit Luc. xir, 15; Matth. C * Luc. xii, 33. Matth. xvi,26. D XVI, 26; VI, 21; Luc. x11, 22, 23, 30, 31; Matth. VI, 32, 33. · Μox interpres legit casu, ut Sic apud Lucan, 1bidem mox, Matthaeus, quem Clemens in hac et sequenti sen- tentia, ut in ea, quæ præcessit, Lucam secutus videtur. • Matth., ubi mox, quod superius recitavit Strom. 1, pag. : Petite magna, et parva vobis adjicientur. > (80) Καὶ κλέπ. Καὶ ὅπου κλέπ. Matth. νι. (81) Ενθα ἡ συγγένεια τοῦ νοῦ. Nempe in colo, (82) ᾿Αναστροφής. Respicere videtur Ephes. I, (83) Βαλάντιον. Respicit Luc. xi, 53. Ποιήσατε (84) Ελεῶν. Abest ab Exod. et Rom. (85) Πλατεία. Ε memoria recitat Matth. xii, 15: (86) Τῇ γ. τ. Luc. χιι, 20 : Ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν (87) Φυλάσσ. Luc. xis, 15 : Φυλάσσεσθε ἀπὸ τῆς (88) Οὐκ ἐν τῷ π. Luc. xu, 15: Οὐκ ἐν τῷ πε- (89) Μηδὲ τὸ σῶμα τ. τ. Seu potius in dativo (90) ῾Ο Πατὴρ ὑμῶν. Ὁ Πατὴρ ὑμῶν οὐράνιος, (91) Την β. Τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν (92) Ταῦτα γὰρ μεγ. Respicit Christi dietumn,
οἱ κύριοι, τὸ δίκαιον καὶ τὴν ἰσότητα τοῖς δούλοις παρέχετε, εἰδότες ὅτι καὶ ὑμεῖς ἔχετε κύριον ἐν οὐρανῷ,» «ὅπου οὐκ ἔνι Ἕλλην καὶ Ἰουδαῖος, περιτομὴ καὶ ἀκροβυστία, βάρβαρος, Σκύθης, δοῦλος, ἐλεύθερος, ἀλλὰ πάντα καὶ ἐν πᾶσι Χριστός.» εἰκὼν δὲ τῆς οὐρανίου ἐκκλησίας ἡ ἐπίγειος, ὅπερ εὐχόμεθα καὶ ἐπὶ γῆς γενέσθαι τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ ὡς ἐν οὐρανῷ· «ἐνδυσάμενοι σπλάγχνα οἰκτιρμοῦ, χρηστότητα, ταπεινοφροσύνην, πραότητα, μακροθυμίαν, ἀνεχόμενοι ἀλλήλων καὶ χαριζόμενοι ἑαυτοῖς, ἐάν τις πρός τινα ἔχῃ μομφήν· καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἐχαρίσατο ἡμῖν, οὕτως καὶ ἡμεῖς. ἐπὶ πᾶσι δὲ τούτοις ἡ ἀγάπη, ὅ ἐστι σύνδεσμος τῆς τελειότητος. καὶ ἡ εἰρήνη τοῦ Χριστοῦ βραβευέτω ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν, εἰς ἣν καὶ ἐκλήθητε ἐν ἑνὶ σώματι· καὶ εὐχάριστοι γίνεσθε.» οὐδὲν γὰρ κωλύει πολλάκις τὴν αὐτὴν παρατίθεσθαι γραφὴν εἰς ἐντροπὴν Μαρκίωνος, ἤν πως μεταβάληται πεισθείς, εὐχάριστον δεῖν μαθὼν τὸν πιστὸν εἶναι τῷ δημιουργῷ θεῷ τῷ καλέσαντι ἡμᾶς καὶ εὐαγγελισαμένῳ ἐν σώματι.
ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει, καὶ κλέπται (80) διορύσσουσι καὶ κλέ- πτουσι, ο τάχα μὲν τοὺς φιλοκτήμονας ὀνειδίζων, λέγει ὁ Κύριος· τάχα δὲ καὶ τοὺς ἁπλῶς μεριμνητάς τε καὶ φροντιστάς· ἤδη δὲ καὶ τοὺς φιλοσωμάτους. Έρωτες γάρ, καὶ νόσοι, καὶ οἱ φαῦλοι διαλογισμοί, • διορύσσουσι » τὸν λογισμὸν καὶ τὸν ὅλον ἄνθρωπον· · δ ν δὲ τῷ ὄντι ο θησαυρὸς » ἡμῶν, ἔνθα ἡ συγγέ- νεια τοῦ νοῦ (81)· ἐπεὶ τὸ κοινωνικὸν τῆς δικαιοσύνης παραδίδωσιν, ἐμφαίνων δεῖν ἀποδιδόναι τῇ συνηθεία τῆς παλαιᾶς ἀναστροφῆς (82) τὰ ὑπ' αὐτῆς ἡμῖν περικτηθέντα, καὶ ἐπὶ τὸν Θεὸν ἀνατρέχειν, ἔλεον αιτουμένους. Οὗτός ἐστι τῷ ὄντι < βαλάντιον (83) μὴ παλαιούμενον, ὁ ἐφόδιον ζωῆς ἀϊδίου; « θησαυρὸς ἀνέχε λειπτος ἐν οὐρανῷ, ὅτι « Ελεῶν (84) ἐλεήσω, ὃν ἂν ἐλεῶ, » φησί Κύριος. Λέγουσι δὲ ταῦτα καὶ τοῖς θέ- Β λουσι διὰ τὴν δικαιοσύνην πτωχεῦται· ἀκηκόασι γὰρ διὰ τῆς ἐντολῆς, ὅτι • πλατεία (85) καὶ εὐρύχωρος ὁδὸς ἀπάγει εἰς τὴν ἀπώλειαν, καὶ πολλοὶ οἱ διερχό μενοι δι' αὐτῆς. • Οὐ περὶ ἄλλου τινὸς, ἀλλὰ περὶ ἀσωτίας καὶ φιλογυνίας, φιλοδοξίας, φιλαρχίας, καὶ τῶν ὁμοίων διαλέγεται παθῶν· • Αφρον γὰρ, οὕτως ἔφη, « ὅτι τῇ νυκτὶ ταύτῃ (86) ἀπαι- τοῦσί σου τὴν ψυχήν· ὁ δὲ ἡτοίμασας αὐτῇ, τίνι γένηται;» Καὶ τὰ μὲν τῆς ἐντολῆς ὧδε ἔχει κατὰ λέξιν· ο Φυλάσσεσθε (87) » τοίνυν ι ἀπὸ πάσης πλεονεξίας· ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν (88) τινὰ τὰ ὑπάρχοντα ἐστὶν ἡ ζωὴ αὐτοῦ. Τί γὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος, ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήσῃ, ο τὴν δὲ • ψυχὴν αὐτοῦ ζημιωθῇ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντ- άλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ; Διὰ τοῦτο λέγω· Μή μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν, τί φάγητε· μηδὲ τὸ σῶμα τί περιβάλητε (89)· ἡ γὰρ ψυχὴ πλείων ἐστὶ τῆς τροφῆς, καὶ τὸ σῶμα τοῦ ἐνδύματος. » Καὶ πάλιν· • Οἶδεν γὰρ ὁ Πατὴρ ὑμῶν (90), ὅτι χρήζετε τούτων δ ὁπάντων. » Ζητεῖτε δὲ ο πρῶτον τὴν βασιλείαν (91) τῶν οὐρανῶν καὶ τὴν δικαιοσύνην· ταῦτα γὰρ • μεγάλα (92)·, τὰ δὲ ι μικρά, ο καὶ περὶ τὸν βίον, ταῦτα προστεθήσεται ὑμῖν. » "Αρ' οὐκ ἄντι- κρυς τὸν γνωστικὸν μεθέπειν ἡμᾶς παρακελεύεται βίον, ἔργῳ τε καὶ λόγῳ ζητεῖν τὴν ἀλήθειαν προτρέ * Ρ. νι, 31; συγγε- νεῖς Αποθέσθαι ὑμᾶς κατὰ τὴν προτέραν ἀναστρος φὴν τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. ἑαυτοῖς βαλάντια μὴ παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκ- λειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Πλατεῖα ἡ πύλη, καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς ἀπώλειαν, καὶ πολλοί εἰσιν οἱ εἰσερχόμενοι δι' αὐτῆς. ψυχήν σου ἀπαιτοῦσιν ἀπὸ σοῦ· ἃ δὲ ἡτοίμασας, τίνι έσται ; πλέον. ρισσεύειν τινὶ ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐστιν ἐκ τῶν ὑπαρχόν των αὐτοῦ. διὰ τοῦτο λέγει. τῷ σώματι, τί π. τῇ ψυχῇ ὑμῶν, τί φ. τῷ σώματι, τί ἐνδύσησθε. ἡ ψυχὴ πλεῖόν ἐστι τ. δικαιοσύνην αὐτοῦ, ταῦτα πάντα προστεθ. Αἰτεῖ- σθε τὰ μεγάλα, καὶ τὰ μικρὰ ὑμῖν προστεθήσεται· STROMATUM LIB. IV. • A ponam in salutari, libere agam cum ipso e. » Est ED. POTTER, ED. PARIS. Exod. xXXIII, 19. e Matth. d Rom Iv , i Matth. Luc. xi, 22, 23. a enrın Christus eorum qui humiliter se gerunt, non eorum qui eriguntur in gregem ejus. Ne thesau- rizate ergo vobis thesauros in terra, ubi tinea et ærugo demolitur, et fures effodiunt et suffuran- tur b,, fortasse quidem eos insectans qui tenen- tur amore possessionum, dicit Dominus; fortasse autem eos in universum, qui sollicitudini et curis se dedunt; quinetiam eos qui corporis nimium studiosi sunt. Amores enim, et morbi, et malæ co- gilationes, rationem et totum hominem . perfe- diunt. » Est autem verus noster • thesaurus, est mentis cognatio; proinde communicativam vim tradit justitiæ, dum indicat oportere reddere con- suetudini veteris conversationis ea, quæ ab ipsa suut nobis acquisita, et ad Deum recurrere, pe ubi tentes misericordiam. Is est revera • crumena, quæ non veterascit, viaticum vitæ æternæ, « the- saurus in cœlo non deficiens cˆ,› quoniam ‹ mise- rens miserebor, cujus miserebor d, ait Dominus. Dicunt autem hæc iis quoque, qui volunt esse pau- peres propter justitiam: audierunt enim per man- datum, ‹ latam et spatiosam esse viam, quæ ducit ad interitum ; et multos, qui per eam trans- eunt e., De nullo alio loquitur, quam de luxu et amore mulierum, cupiditate gloriæ et imperii, et similibus animi affectibus. « Stulte enim, inquit, ‹ hac nocte animam tuam repetunt: quæ autem ei parasti, cujus erunt ? » Et mandatum quidem his verbis traditum est: ‹ Cavete ergo ab omni avari- tia, et plura habendi cupiditate: quoniam non in eo, quod alicui abundent facultates, vita ejus 6. Quid enim prodest homini, si totum mundum lucretur, animæ autem suæ detrimentum faciat? aut quod dabit homo pretium pro anima sua h? Et ideo dico: Ne solliciti sitis animæ vestra, quid comedatis ; neque corpori, quid induamini. Anima enim est plus quam cibus, et corpus quam indumentum 1. Et rursus Scit enim Pater vester, quod his omnibus opus habetis. Quærite autem primum re- gnum cœlorum et justitiam; › ea enim magna ▸ Psalm. x, 3, 4, 5. b Matth. vi, 19. vi, 13. f Luc. xu, 20. Ibid. 15. nhi Deus et alii spiritus animabus nostris habitant. 22: Porro in unum conjungit Luc. xir, 15; Matth. C * Luc. xii, 33. Matth. xvi,26. D XVI, 26; VI, 21; Luc. x11, 22, 23, 30, 31; Matth. VI, 32, 33. · Μox interpres legit casu, ut Sic apud Lucan, 1bidem mox, Matthaeus, quem Clemens in hac et sequenti sen- tentia, ut in ea, quæ præcessit, Lucam secutus videtur. • Matth., ubi mox, quod superius recitavit Strom. 1, pag. : Petite magna, et parva vobis adjicientur. > (80) Καὶ κλέπ. Καὶ ὅπου κλέπ. Matth. νι. (81) Ενθα ἡ συγγένεια τοῦ νοῦ. Nempe in colo, (82) ᾿Αναστροφής. Respicere videtur Ephes. I, (83) Βαλάντιον. Respicit Luc. xi, 53. Ποιήσατε (84) Ελεῶν. Abest ab Exod. et Rom. (85) Πλατεία. Ε memoria recitat Matth. xii, 15: (86) Τῇ γ. τ. Luc. χιι, 20 : Ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν (87) Φυλάσσ. Luc. xis, 15 : Φυλάσσεσθε ἀπὸ τῆς (88) Οὐκ ἐν τῷ π. Luc. xu, 15: Οὐκ ἐν τῷ πε- (89) Μηδὲ τὸ σῶμα τ. τ. Seu potius in dativo (90) ῾Ο Πατὴρ ὑμῶν. Ὁ Πατὴρ ὑμῶν οὐράνιος, (91) Την β. Τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν (92) Ταῦτα γὰρ μεγ. Respicit Christi dietumn,
PG 8:1247Σαφὲς ἡμῖν ἐκ τούτων ἡ ἐκ πίστεως ἑνότης, καὶ τίς ὁ τέλειος δέδεικται, ὥστε καὶ ἀκόντων τινῶν καὶ τὰ πλεῖστα ἐνισταμένων, κἂν κολάσεις ἐπαρτῶνται πρὸς τοῦ ἀνδρὸς ἢ πρὸς τοῦ δεσπότου, φιλοσοφήσει ὅ τε οἰκέτης ἥ τε γυνή. ναὶ μὴν καὶ ἐλεύθερος, κἂν ⟨πρὸς⟩ τυράννου θάνατος ἀπειλῆται τούτῳ, κἂν ἐπὶ δικαστήρια ἄγηται καὶ εἰς κινδύνους ἐσχάτους περιέλκηται περί τε τῆς κτήσεως ἁπάσης κινδυνεύσῃ, οὐκ ἀφέξεται τῆς θεοσεβείας οὐδ’ ὁπωστιοῦν· οὐδὲ ἀπαυδήσει ποτὲ ἡ μὲν γυνὴ φαύλῳ συνοικοῦσα ἀνδρί, ὁ δὲ υἱὸς ἐὰν φαῦλον ἔχῃ πατέρα ἢ πονηρὸν δεσπότην ὁ οἰκέτης, τῆς ἀρετῆς ἐχόμενοι γενναίως· ἀλλ’ ὡς ἀνδρὶ ἀποθνῄσκειν καλὸν ὑπέρ τε ἀρετῆς ὑπέρ τε ἐλευθερίας ὑπέρ τε ἑαυτοῦ, ὡσαύτως καὶ γυναικί· οὐ γὰρ τῆς τῶν ἀρρένων φύσεως τοῦτο ἴδιον, ἀλλὰ τῆς τῶν ἀγαθῶν. πιστῶς οὖν καὶ ὁ πρεσβύτης καὶ ὁ νέος καὶ ὁ οἰκέτης ὑπακούων ταῖς ἐντολαῖς βιώσεταί τε καί, ἐὰν δέῃ, τεθνήξεται, ὅπερ ἂν εἴη διὰ θανάτου ζωοποιηθῆναι. ἴσμεν γοῦν καὶ παῖδας καὶ οἰκέτας καὶ γυναῖκας πολλάκις ἀκόντων πατέρων καὶ δεσποτῶν καὶ ἀνδρῶν βελτίστους γεγονέναι.
Α πει : Πλούσιον τοίνυν οὐ τὴν δόσιν, ἀλλὰ τὴν προαίρεσιν › Τοπο Ει λογίζεται ὁ παιδεύων τὴν ψυχὴν Χριστός. Ζακχαίον το νυν, οἱ δὲ Ματθίαν φασὶν, ἀρχιτελώνην, ἀκηκοότε το Κυρίου καταξιώσαντος πρὸς αὐτὸν γενέσθαι, « Τώ ἡμίση τῶν ὑπαρχόντων μου δίδωμι έλεημοσύνην, ο τέ ναι, «Κύριε (93)· καὶ εἴ τινός τι έσυκοφάντησα το πλοῦν ἀποδίδωμι ο ἐφ' οὗ καὶ ὁ Σωτὴρ είπεν « Ο Τ; τοῦ ἀνθρώπου (74) ἐλθὼν σήμερον, τὸ ἀπολωλός εὗρον. Ο Πάλιν τε αὖ θεασάμενος εἰς τὸ γαζοφυλάκιον τ μὲν ο πλούσιον ο (95) ἀναλόγως τῇ κτήσει βεβληκότα, • τὴν ο δὲ ο χήραν ο χαλκούς δύο, ο πλεῖον . ἔφη κ την χώραν βεβληκέναι πάντων· ὁ μὲν γὰρ ἀπὸ τοῦ πε ρισσεύματος, ο ἡ δὲ ι ἐκ τῆς ὑστερήσεως ο συνεισ νεγκεν. "Οτι δὲ πάντα ἐπὶ τὴν παίδευσιν τῆς ψυχῆς ἀνήγαγεν, ο Μακάριοι, ο φησίν, ο οἱ πραεῖς· ὅτι σύ του κληρονομήσουσι τὴν γῆν. » Πραεῖς δὲ εἰσιν οἱ τὴν ἄπιστον μάχην τὴν ἐν τῇ ψυχῇ καταπεπαυκότες, θα μοῦ καὶ ἐπιθυμίας, καὶ τῶν τούτοις ὑποβεβλημένος εἰδῶν. Πραεῖς δὲ τοὺς κατά προαίρεσιν, οὐ κατ' ἀνάγ χην ἐπαινεῖ. « Εἰσὶ ο (96) γὰρ παρὰ Κυρίῳ καὶ μισθοὶ καὶ ο μοναὶ πλείονες, » κατὰ ἀναλογίαν βίων. • Ὃς γὰρ ἂν δέξηται (97), ο φησί, ο προφήτην εξ όνομα προφήτου, μισθὸν προφήτου λήψεται· καὶ 3; ἂν δέξηται δίκαιον εἰς ὄνομα δικαίου, μισθὸν δικτά λήψεται· καὶ ὃς ἂν δέξηται ἕνα τῶν μαθητῶν (98) τούτων τῶν μικρῶν, μισθὸν οὐκ ἀπολέσει. » Πάλιν δε αὖ, τὰς κατ᾿ ἀξίαν διαφορὰς τῆς ἀρετῆς, εὐγενείς ἀμοιβὰς διὰ τῶν ὡρῶν τῶν οὐχ ὁμοίων τὸν ἀριθμόν πρὸς δὲ, καὶ (99) τοῦ ἑκάστῳ τῶν ἐργατῶν ἀποδο θέντος ἴσου μισθοῦ, τουτέστι τῆς σωτηρίας, εν τὸ δηνάριον » αινίσσεται, τὸ ἐπίσης δίκαιον μεμήνυκε διὰ τῶν κατὰ τὰς ἀκαταλλήλους ὥρας ἐργασαμένων. Εργάσονται μὲν οὖν κατὰ τὰς μονὰς τὰς ἀναλόγους, ὧν κατηξιώθησαν γερῶν, συνεργούς τῆς ἀρνήτου αν κονομίας καὶ λειτουργίας. « Οἱ δὲ δὴ (1) ἂν δόξωσι διαφερόντως πρὸς τῷ ὁσίως (2) βιῶναι προσκεκλη σθαι (3), ο φησὶν ὁ Πλάτων, οὗτοί εἰσιν οἱ τῶνες μὲν τῶν (4) ἐν τῇ γῇ ἐλευθερούμενο! τε καὶ ἀπειλο πτωχεῖς, ἀποδίδωμί τε τετραπλούν, ρία τῷ οἴκῳ τούτῳ ἐγένετο, καθότι καὶ αὐτὸς υἱὸς Αβραάμ ἐστιν· ἦλθε γὰρ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ζη- τῆσαι καὶ σῶσαι τὸ ἀπολωλός. τοὺς μὲν πλουσίους . . . βεβληκότας· εἰ μὲν γὰρ από του περισσ. Ριυ χαλκούς δύο δύο λεπτά, οι ἐκ τοῦ ὑστερήματος μια ἐκ τῆς ὑστερήσεως. Πατρός μου μοναὶ πολλαί εἰσιν. καὶ ὃς ἐὰν ποτίσῃ ἕνα τῶν μ. Καὶ ὃς ἐὰν ποτίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων ποτήριον ψυχροῦ μόνον εἰς όνομα μαθητοῦ, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ ἀπολέσει τὸν μισθὸν αὐτοῦ. Πρὸς δὲ καὶ, διὰ τοῦ ἑκάστῳ τῶν ἐργατῶν ἀποδοθέντος ἴσου μισθοῦ, Τουτέστι τῆς σωτηρίας, ἣν τὸ δηνάριον αἰνίσσεται, τὸ ἐπίσης δίκαιον μεμήνυκεν· τὴν δὲ διαφοράν των καλουμέ νων, διὰ τῶν κατὰ τὰς ἀκαταλλήλους ώρας έργασα- μένων. Εt Εργάσονται μὲν οὖν κατὰ τὰς μονὰς τὰς ἀναλόγους, ων κατηξιώθησαν γερῶν, συν εργοί τῆς ἀρρήτου οικονομίας και λειτουργίας. ἐλευθερούμενοί τε καὶ ἀπ. τῶνδε μὲν τῶν ἐν γῇ ἀπαλλατ. CLEMENTIS ALEXANDRIN sunt ; « parva s autem, et quæ ad victum pertinent, ea e adjiciantur vobis ". » Annon aperte nos jubet persequi vitam gnosticam, et verbo et facto horta- tur querere veritatem? Divitem ergo non ex dona tione, sed ex proposito estimat Christus, qui ani- mam instituit. Proinde Zacchæumn, aut, secundum alios, Matthiam, publicanorum principem, cum audiisset Dominum dignatum fuisse secum commo- rari, disisse ferunt : • Domine, dimidium rum meorum do elcemosynam, et si alicujus ali- quid habui per calumniam, re ido quadruplum. Unde etiam respondit Servator: Filius hominis cum venisset hodie, invenit quod perierat b. rursus, cum vidisset in gazophylacium › jecisse quidem e divitem, convenienter suis facultatibus, • viduam auten duos nummos, dixit e viduam B jecisse plus quam omnes : ille enim ex abun- dantia, » hac vero : ex egestate, contulit c. Quo- niam autem omnia reduxit ad animæ institutionem, • Beati, o inquit, e mites, quoniam ipsi posside- bunt terram d., Mites autem sunt, qui infidam, quæ est in anima, pugnam sedaverunt iræ et cupi- ditatis, ac caeterarum specierum, quæ his subjectæ sunt. Mites autem laudat eos, qui tales sunt sponte et ex animi instituto; non autem eos, qui ex neces- sitate. ‹ Sunt » enim apud Dominum ‹ complures › mercedes et ‹ mansiones > pro ratione vitæ homi- num. ‹ Qui enim, › inquit, ‹prophetam in no- mine prophetae susceperit, mercedem prophete accipiet; et qui justum in nomine justi, mercedem justi accipiet; et qui susceperit unum ex parvis bis discipulis, non amittet mercedem f. . Et rur- sus, virtutis pro meritis differentias, et praeclaras remunerationes, per horas numero non æquales; praterea autem et unicuique operariorum æquali- ter a reddite mercedis, hoc est salutis, quam si- gnificat denarius, æquum jus significavit per eos, qui operati sunt horis inæqualibus *. Opera- C – P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Matth. vi, 52; 35: Luc. x11, 30,31. Luc. xix, 8, 9, • Luc. xxı, 4; Marc. xu, 41. d Matth. v, 5. • Joan. xiv, 2. ‹ Matth. x, 41, 42. Matth. xx, 1, et seq. Luc., dein, ibi- dem. D et mox, Vulg. Bibl. labent mor, SYLBURG. sus paulo post, Matth. Matth. x, legendum suspicatur, SYLBURG. — Porro hæc sententia hoc moto exstat apud Matthæum: Scribe primo : etc. In sequenti- bus (uam manifeste mutilus est locus): deinde : LEINSIUS. paulo ante finem Plædonis, p. 84., ut etiam apud Theodoretum Serm. 8, cui titulus De martyribus. vulg. ed. Platouis, inquit Syli.urg. Eamdem lectio- nem præbet etiam Theodoretus. trum agnoscit Plato. Plut. reliquis omissis, Theodoret. (93) Δίδωμι ἐλ. . . . Κύριε. Κύριε, δίδωμι τοῖς (94) Ο υἱός τοῦ ἀν. Luc. xix, 9, 10 : Σήμερον σωτη (95) Τὸν μὲν πλούσιον. A. ex Luc. xxi, mavult (96) Εισι. Respicit Joan. xiv: Ἐν τῇ οἰκίᾳ τοῦ (97) Ὃς γὰρ ἂν δέξηται. Ο δεχόμενος, et rur- (98) Καὶ ὃς ἂν δέξηται ἕνα τῶν μ. Α. ex (99) Πρὸς δὲ κ. Locus non uno modo corruptus. (1) Οἱ δὲ δή. Hæc occurrunt apud Platonen (2) Πρὸς τῷ ἐσ. Rectius πρὸς τὸ ἐσ. Η. ms. et (5) Προκεκλῆσθαι. Προκεκρίσθαι, Theodor., neu - (4) Τῶνδε μὲν τ. Τῶνδε μὲν τῶν τόπων ἐν τῇ για
οὔκουν ἔλαττον προθυμεῖσθαι χρὴ τοὺς μέλλοντας θεοσεβῶς ζήσειν, ἐπειδὰν εἴργειν αὐτούς τινες δοκῶσιν, ἀλλὰ πολὺ πλέον οἶμαι προσήκειν σπεύδειν τε καὶ ἀγωνίζεσθαι διαφερόντως, ὅπως ἂν μὴ ἡττηθέντες ἀποπέσωσι τῶν ἀρίστων καὶ ἀναγκαιοτάτων βουλευμάτων. οὐ γὰρ οἶμαι σύγκρισιν ἐπιδέχεσθαι πότερον ἄμεινον θιασώτην γενέσθαι τοῦ παντοκράτορος ἢ τὸ τῶν δαιμόνων ἑλέσθαι σκότος. τὰ μὲν γὰρ ἄλλων ἕνεκα πραττόμενα ἡμῖν ἑκάστοτε πράξαιμεν ἂν εἰς ἐκείνους ἀποβλέπειν πειρώμενοι, ὧν ἕνεκα γίνεσθαι δοκεῖ, μέτρον ἡγούμενοι τοῦτο τὸ [ἐν] ἐκείνοις κεχαρισμένον· ἃ δὲ αὑτῶν μᾶλλον ἤ τινων ἑτέρων, ταῦτα ἂν ἡμῖν γίγνοιτο μετὰ τῆς ἴσης σπουδῆς, ἐάν τε ἀρέσκειν τισὶ δοκῇ ἐάν τε καὶ μή. εἰ δὴ τῶν ἀδιαφόρων ἔνια τοιαύτην εἴληχε τιμὴν ὥστε καὶ ἀκόντων τινῶν αἱρετὰ εἶναι δοκεῖν, πολὺ δὲ πλέον τὴν ἀρετὴν περιμάχητον νομιστέον, μὴ εἰς ἄλλο τι ἀφορῶντας, ἀλλὰ εἰς αὐτὸ τὸ καλῶς πραχθῆναι δυνάμενον, ἐάν τε ἑτέρως δοκῇ τισιν ἐάν τε καὶ μή. καλῶς οὖν καὶ Ἐπίκουρος Μενοικεῖ γράφων· «μήτε νέος τις ὢν μελλέτω φιλοσοφεῖν, μήτε γέρων ὑπάρχων κοπιάτω φιλοσοφῶν.
Α πει : Πλούσιον τοίνυν οὐ τὴν δόσιν, ἀλλὰ τὴν προαίρεσιν › Τοπο Ει λογίζεται ὁ παιδεύων τὴν ψυχὴν Χριστός. Ζακχαίον το νυν, οἱ δὲ Ματθίαν φασὶν, ἀρχιτελώνην, ἀκηκοότε το Κυρίου καταξιώσαντος πρὸς αὐτὸν γενέσθαι, « Τώ ἡμίση τῶν ὑπαρχόντων μου δίδωμι έλεημοσύνην, ο τέ ναι, «Κύριε (93)· καὶ εἴ τινός τι έσυκοφάντησα το πλοῦν ἀποδίδωμι ο ἐφ' οὗ καὶ ὁ Σωτὴρ είπεν « Ο Τ; τοῦ ἀνθρώπου (74) ἐλθὼν σήμερον, τὸ ἀπολωλός εὗρον. Ο Πάλιν τε αὖ θεασάμενος εἰς τὸ γαζοφυλάκιον τ μὲν ο πλούσιον ο (95) ἀναλόγως τῇ κτήσει βεβληκότα, • τὴν ο δὲ ο χήραν ο χαλκούς δύο, ο πλεῖον . ἔφη κ την χώραν βεβληκέναι πάντων· ὁ μὲν γὰρ ἀπὸ τοῦ πε ρισσεύματος, ο ἡ δὲ ι ἐκ τῆς ὑστερήσεως ο συνεισ νεγκεν. "Οτι δὲ πάντα ἐπὶ τὴν παίδευσιν τῆς ψυχῆς ἀνήγαγεν, ο Μακάριοι, ο φησίν, ο οἱ πραεῖς· ὅτι σύ του κληρονομήσουσι τὴν γῆν. » Πραεῖς δὲ εἰσιν οἱ τὴν ἄπιστον μάχην τὴν ἐν τῇ ψυχῇ καταπεπαυκότες, θα μοῦ καὶ ἐπιθυμίας, καὶ τῶν τούτοις ὑποβεβλημένος εἰδῶν. Πραεῖς δὲ τοὺς κατά προαίρεσιν, οὐ κατ' ἀνάγ χην ἐπαινεῖ. « Εἰσὶ ο (96) γὰρ παρὰ Κυρίῳ καὶ μισθοὶ καὶ ο μοναὶ πλείονες, » κατὰ ἀναλογίαν βίων. • Ὃς γὰρ ἂν δέξηται (97), ο φησί, ο προφήτην εξ όνομα προφήτου, μισθὸν προφήτου λήψεται· καὶ 3; ἂν δέξηται δίκαιον εἰς ὄνομα δικαίου, μισθὸν δικτά λήψεται· καὶ ὃς ἂν δέξηται ἕνα τῶν μαθητῶν (98) τούτων τῶν μικρῶν, μισθὸν οὐκ ἀπολέσει. » Πάλιν δε αὖ, τὰς κατ᾿ ἀξίαν διαφορὰς τῆς ἀρετῆς, εὐγενείς ἀμοιβὰς διὰ τῶν ὡρῶν τῶν οὐχ ὁμοίων τὸν ἀριθμόν πρὸς δὲ, καὶ (99) τοῦ ἑκάστῳ τῶν ἐργατῶν ἀποδο θέντος ἴσου μισθοῦ, τουτέστι τῆς σωτηρίας, εν τὸ δηνάριον » αινίσσεται, τὸ ἐπίσης δίκαιον μεμήνυκε διὰ τῶν κατὰ τὰς ἀκαταλλήλους ὥρας ἐργασαμένων. Εργάσονται μὲν οὖν κατὰ τὰς μονὰς τὰς ἀναλόγους, ὧν κατηξιώθησαν γερῶν, συνεργούς τῆς ἀρνήτου αν κονομίας καὶ λειτουργίας. « Οἱ δὲ δὴ (1) ἂν δόξωσι διαφερόντως πρὸς τῷ ὁσίως (2) βιῶναι προσκεκλη σθαι (3), ο φησὶν ὁ Πλάτων, οὗτοί εἰσιν οἱ τῶνες μὲν τῶν (4) ἐν τῇ γῇ ἐλευθερούμενο! τε καὶ ἀπειλο πτωχεῖς, ἀποδίδωμί τε τετραπλούν, ρία τῷ οἴκῳ τούτῳ ἐγένετο, καθότι καὶ αὐτὸς υἱὸς Αβραάμ ἐστιν· ἦλθε γὰρ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ζη- τῆσαι καὶ σῶσαι τὸ ἀπολωλός. τοὺς μὲν πλουσίους . . . βεβληκότας· εἰ μὲν γὰρ από του περισσ. Ριυ χαλκούς δύο δύο λεπτά, οι ἐκ τοῦ ὑστερήματος μια ἐκ τῆς ὑστερήσεως. Πατρός μου μοναὶ πολλαί εἰσιν. καὶ ὃς ἐὰν ποτίσῃ ἕνα τῶν μ. Καὶ ὃς ἐὰν ποτίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων ποτήριον ψυχροῦ μόνον εἰς όνομα μαθητοῦ, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ ἀπολέσει τὸν μισθὸν αὐτοῦ. Πρὸς δὲ καὶ, διὰ τοῦ ἑκάστῳ τῶν ἐργατῶν ἀποδοθέντος ἴσου μισθοῦ, Τουτέστι τῆς σωτηρίας, ἣν τὸ δηνάριον αἰνίσσεται, τὸ ἐπίσης δίκαιον μεμήνυκεν· τὴν δὲ διαφοράν των καλουμέ νων, διὰ τῶν κατὰ τὰς ἀκαταλλήλους ώρας έργασα- μένων. Εt Εργάσονται μὲν οὖν κατὰ τὰς μονὰς τὰς ἀναλόγους, ων κατηξιώθησαν γερῶν, συν εργοί τῆς ἀρρήτου οικονομίας και λειτουργίας. ἐλευθερούμενοί τε καὶ ἀπ. τῶνδε μὲν τῶν ἐν γῇ ἀπαλλατ. CLEMENTIS ALEXANDRIN sunt ; « parva s autem, et quæ ad victum pertinent, ea e adjiciantur vobis ". » Annon aperte nos jubet persequi vitam gnosticam, et verbo et facto horta- tur querere veritatem? Divitem ergo non ex dona tione, sed ex proposito estimat Christus, qui ani- mam instituit. Proinde Zacchæumn, aut, secundum alios, Matthiam, publicanorum principem, cum audiisset Dominum dignatum fuisse secum commo- rari, disisse ferunt : • Domine, dimidium rum meorum do elcemosynam, et si alicujus ali- quid habui per calumniam, re ido quadruplum. Unde etiam respondit Servator: Filius hominis cum venisset hodie, invenit quod perierat b. rursus, cum vidisset in gazophylacium › jecisse quidem e divitem, convenienter suis facultatibus, • viduam auten duos nummos, dixit e viduam B jecisse plus quam omnes : ille enim ex abun- dantia, » hac vero : ex egestate, contulit c. Quo- niam autem omnia reduxit ad animæ institutionem, • Beati, o inquit, e mites, quoniam ipsi posside- bunt terram d., Mites autem sunt, qui infidam, quæ est in anima, pugnam sedaverunt iræ et cupi- ditatis, ac caeterarum specierum, quæ his subjectæ sunt. Mites autem laudat eos, qui tales sunt sponte et ex animi instituto; non autem eos, qui ex neces- sitate. ‹ Sunt » enim apud Dominum ‹ complures › mercedes et ‹ mansiones > pro ratione vitæ homi- num. ‹ Qui enim, › inquit, ‹prophetam in no- mine prophetae susceperit, mercedem prophete accipiet; et qui justum in nomine justi, mercedem justi accipiet; et qui susceperit unum ex parvis bis discipulis, non amittet mercedem f. . Et rur- sus, virtutis pro meritis differentias, et praeclaras remunerationes, per horas numero non æquales; praterea autem et unicuique operariorum æquali- ter a reddite mercedis, hoc est salutis, quam si- gnificat denarius, æquum jus significavit per eos, qui operati sunt horis inæqualibus *. Opera- C – P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Matth. vi, 52; 35: Luc. x11, 30,31. Luc. xix, 8, 9, • Luc. xxı, 4; Marc. xu, 41. d Matth. v, 5. • Joan. xiv, 2. ‹ Matth. x, 41, 42. Matth. xx, 1, et seq. Luc., dein, ibi- dem. D et mox, Vulg. Bibl. labent mor, SYLBURG. sus paulo post, Matth. Matth. x, legendum suspicatur, SYLBURG. — Porro hæc sententia hoc moto exstat apud Matthæum: Scribe primo : etc. In sequenti- bus (uam manifeste mutilus est locus): deinde : LEINSIUS. paulo ante finem Plædonis, p. 84., ut etiam apud Theodoretum Serm. 8, cui titulus De martyribus. vulg. ed. Platouis, inquit Syli.urg. Eamdem lectio- nem præbet etiam Theodoretus. trum agnoscit Plato. Plut. reliquis omissis, Theodoret. (93) Δίδωμι ἐλ. . . . Κύριε. Κύριε, δίδωμι τοῖς (94) Ο υἱός τοῦ ἀν. Luc. xix, 9, 10 : Σήμερον σωτη (95) Τὸν μὲν πλούσιον. A. ex Luc. xxi, mavult (96) Εισι. Respicit Joan. xiv: Ἐν τῇ οἰκίᾳ τοῦ (97) Ὃς γὰρ ἂν δέξηται. Ο δεχόμενος, et rur- (98) Καὶ ὃς ἂν δέξηται ἕνα τῶν μ. Α. ex (99) Πρὸς δὲ κ. Locus non uno modo corruptus. (1) Οἱ δὲ δή. Hæc occurrunt apud Platonen (2) Πρὸς τῷ ἐσ. Rectius πρὸς τὸ ἐσ. Η. ms. et (5) Προκεκλῆσθαι. Προκεκρίσθαι, Theodor., neu - (4) Τῶνδε μὲν τ. Τῶνδε μὲν τῶν τόπων ἐν τῇ για
PG 8:1249οὔτε γὰρ ἄωρος οὐδείς ἐστιν οὔτε πάρωρος πρὸς τὸ κατὰ ψυχὴν ὑγιαίνειν. ὁ δὲ λέγων μήπω τοῦ φιλοσοφεῖν ὑπάρχειν ὥραν ἢ παρεληλυθέναι τὴν ὥραν ὅμοιός ἐστι τῷ λέγοντι πρὸς εὐδαιμονίαν ἢ μήπω παρεῖναι τὴν ὥραν ἢ μηκέτ’ εἶναι τὴν ὥραν. ὥστε φιλοσοφητέον καὶ νεωτέρῳ καὶ γέροντι, τῷ μὲν ὅπως γηράσκων νεάζῃ τοῖς ἀγαθοῖς διὰ τὴν χάριν τῶν γεγονότων, τῷ δὲ ὅπως νέος ἅμα καὶ παλαιὸς ᾖ διὰ τὴν ἀφοβίαν τῶν μελλόντων.» Περὶ δὲ τοῦ μαρτυρίου διαρρήδην ὁ κύριος εἴρηκεν, καὶ τὰ διαφόρως γεγραμμένα συντάξωμεν· «λέγω δὲ ὑμῖν, πᾶς ὃς ἐὰν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὁμολογήσει ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ·
λαττόμενοι, ὥσπερ δεσμωτηρίων (5), ἄνω δὲ εἰς και Θερὰν οἴκησιν ἀφικνούμενοι. » Διὰ σαφεστέρων τε αὖ τὸ αὐτὸ ὧδέ πως λέγει· « Τούτων (6) δὲ αὐτῶν οἱ ἐν φιλοσοφίᾳ (7) ἱκανῶς καθηράμενοι ἄνευ τε σω μάτων ζῶσι τὸ παράπαν εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον· καίτοι σχήματά τινα περιτίθησι, ταῖς μὲν ἀέρινα αὐτ τῶν, ταῖς δὲ καὶ πύρινα. Ἔτι ἐπιφέρει· « Καὶ εἰς (8) οἰκήσεις ἔτι τούτων καλλίους ἀφικνοῦνται, ἃς οὐδὲ ῥᾴδιον δηλῶσαι, οὐδὲ (9) ὁ χρόνος ἱκανὸς ἐν τῷ παρόντι. ο Όθεν εἰκότως ο Μακάριοι οι πενθοῦντες· ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται (10)·, οἱ γὰρ μετανοή- σαντες ἐφ᾽ οἷς κακῶς προβεβιώκασιν, εἰς τὴν κλῆ- σιν η παρέσονται· τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ ο παρακληθῆ- να'. » Τοῦ μετανοοῦντος δὲ τρόποι δύο· ὁ μὲν κοινό- τέρος φόβος ἐπὶ τοῖς πραχθεῖσιν, ὁ δὲ ἰδιαίτερος ή δυσωπία ἡ πρὸς ἑαυτὴν τῆς ψυχῆς ἐκ συνειδήσεως. Β Εἶτ᾽ οὖν ἐνταῦθα, εἴτε καὶ ἀλλαγῆ, (ἐπεὶ μηδεὶς τό τος ἀργὸς εὐποιίας Θεοῦ·) πάλιν φησίν· ο Μακάριοι οἱ ἐλεήμονες· ὅτι αὐτοὶ ἐλεηθήσονται (11). Ὁ δὲ ἔλεος ούχ, ᾗ τινες τῶν φιλοσόφων (12) υπειλήφασι, λύπη ἐπ' ἀλλοτρίαις συμφοραῖς· μᾶλλον δὲ ἀστεῖόν τί (15) ἐστι, ὡς οἱ προφῆται λέγουσιν· . Ἔλεον γὰρ, φησί, ο θέλω, καὶ οὐ θυσίαν (14). Ἐλεήμο νας δ' εἶναι βούλεται οὐ μόνον τοὺς ἔλεον ποιοῦν τας, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐθέλοντας ἐλεεῖν, κἂν μὴ δύ- νωνται· οἷς κατὰ προαίρεσιν τὸ ἐνεργεῖν παρεσ- τιν· ἐνίοτε γὰρ βουλόμεθα δι' ἀργυρίου δύσεως, ἢ διὰ σωματικῆς σπουδῆς ἔλεον ποιῆσαι, ὡς δεομένῳ ἐπαρκέσαι, ἢ νοσοῦντι ὑπουργῆσαι, ἢ ἐν περιστάσει γενομένῳ παραστῆναι καὶ οὐχ οἷοί τέ ἐσμεν, ἤτοι διὰ πενίαν, ἢ νόσον, ἡ γῆρας (φυσική γὰρ νόσος καὶ τοῦτο ἐξυπηρετῆσαι τῇ προαιρέσει, ἐφ᾽ ὧν ὁρμώμεθα, μὴ δυνηθέντες ἐπὶ τέλος ἀγαγεῖν βεβουλήμεθα. Τῆς αὐτῆς τιμῆς μετέχουσι τοῖς δυ νηθεῖσιν οἱ βεβουλημένοι, ὧν ἡ προαίρεσις ἴση, κἂν πλεονεκτῶσιν ἕτερο: τῇ περιουσίᾳ. Ἐπεὶ δὲ τῶν ἀπαγόντων εἰς τὴν τελείωσιν τῆς σωτηρίας ὁδοὶ εὐ ρίσκονται δύο, ἔργα καὶ γνῶσις, μακαρίους εἶπεν • τοὺς καθαροὺς τὴν καρδίαν (15), ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. » Κἂν τῷ ὄντι τὸ ἀληθὲς σκοπῶμεν, ἡ γνῶσις τοῦ ἡγεμονικοῦ τῆς ψυχῆς καθαρσίς ἐστι, ✪ εἰς τὴν καθαρ. νόν πιο ἱκανῶς, εἰ εἰς τὸν ἔπειτα χρόνον εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον Εἴτ' οὖν . . . ἐλεηθήσονται. Εἶτ' οὖν ἐνταῦθα, εἴτε καὶ ἀλ- λαχῇ, ἐπεὶ μηδεὶς τόπος ἀργὸς εὐποιίας Θεοῦ· πάλιν φησίν· Μακάριοι οἱ έλ. • παρακληθῆναι. λύπην εἶναι συστολὴν ἄλογον, « ἔλεον, εἶναι λύπην ὡς ἐπὶ ἀναξίως κακοπαθοῦντι, « ἀστεῖον μιν ή θυσ. Οs. νι, 6. STROMATUM LIB. IV. buntur ergo convenienter mansionibus, quæ pro- portione respondent iis, quibus dignati sunt, præ- miis, ineffabilis œconomic et muneris adjutores. • Qui autem, & inquit Plato, e visi fuerint evocati ad hoc, ut sancte præ cæteris vivant, ii sunt, qui ex his terrenis locis, tanquam e carceribus, liberati et soluti, sursum ad puram proficiscuntur habita- tionem. » Et rursus apertius idem dicit : « Ex his autem, quicunque per philosophiam satis sunt par. gati, sine corporibus omnino vivunt in universum tempus. » Quanquam figuras quasdam illis adji- cit, aliis quidem ex ipsis, aereas, aliis vero etiam igneas. Subjungit præterea : « Et proficiscuntur in habitationes his etiam pulchriores, quarum pul- chritudo neque facilis dictu est, neque presens tempus ad dicendum sufficeret. » Unde merito P. ED. POTTER, 489-490 ED. PARIS. Plato. sequuntur. pro exstat. aput Theocoretiri quam apud Plato em occurrunt. Clementis, e advocabuntur. » (!!) Hæc nobis sic distinguere et explicare visuın est, prout jam se habent: que priores editiones hoc modo Græce ac Latine exhibuerunt : Sive ergo hic, sive alibi : quoniam nullus locus vacat Dei misericordia. Rur- sas dicit : « Beati misericordes, quoniam ipsi mi- • sericordiam consequentur. > • G D dicit : ‹ Beati qui lugent, quoniam ipsi advocatio- nem accipient. Qui enim male actæ vitæ ducti sunt poenitentia, aderunt ad e vocationem ; hoc enim sibi vult Penitentium autem duo sunt ordines : quorum alter, qui multo fre- quentior est, timore pœnæ factis suis debitæ duci tur; alter vero, qui magis est singularis, ex con- scientia factorum afficitur interna animæ verecun- dia. Sive igitur hoc modo, sive illo pœniteat (quandoquidem nullus locus Dei misericordia va- cuus est), rursus dicit : « Beati misericordes, quo- niam ipsi misericordiam consequentur. » Miseri- cordia autem non est, ut existimarunt quidam phi- losophi, dolor propter alienas calamitates, seul est potius bonum quid, ut dicunt prophetæ : ‹ Misericordiam, ɔ inquit, ‹ volo, et non sacrifi- cium b. Misericordes autem vocat, non solum eos qui faciunt opera misericordiæ, sed etiam qui misereri volunt, etsi non possint; quibus scilicet adest operandi propositum. Nonnunquain enim volumus, vel dando pecuniam, vel corpoream ad hibendo operarn, facere misericordiam, utpote egenti opem ferre, vel ægrotanti inservire, vel * ei adesse, qui est in aliqua calamitate, nec possumus, vel propter paupertatem, vel morbuın, Matth. v, 4, 7. b Os. vi, 6; Matth. ix, 43; xii, 7. dicebant, dolorem esse irrationabilem animi contractionem ; › ‹jus autem speciem primariam misericordiam, doloremn tanquam super eo, qui indigne miser sit : > nt re- firt in Zenone Laertius, lib. vi, seg. 3. Cicero Tuscal. quast. lib. 1v : • Misericordia est aegritudo ex miseria alterius injuria laborantis. Proinde misericordiam, ut reliquos etiam affectus omnes sapienti viro indignam judicabant; ut refert Laer- tius ejusdem libri seg. 123. Hinc illud Ciceronis in oratione c pro L. Murena, inter cæteras, quas ibi memorat, Zenonis sententias : • Neminem miseri- cordem esse, nisi stultum. › . 、 mum quidl. . Sed c eleganti s et e hu- manos ret neri, nihil vetat. SYLBURG. Verum Clemens, quamvis proph tam laudet, sequitur potius Matth, 1x, 15; 111, 7. (5) Δεσμωτηρίων. Δεσμωτηρίου, Theodoret. Mos, (6) Τούτων. Hæc ea, quæ jam laudata sunt, (7) 'Er ç. Ev a Platone abest: apud quem ixa- (8) Καὶ εἰς. Haec etiam loco superius dicto, tam (9) Οὐδὲ ρ. δ. οὐδέ. Οὔτε ὁ. δ. οὔτε, Theodoret. (10) Παρακληθήσονται. Hoc est, ex sententia (12) Τινὲς τῶν φιλοσόφων. Stoicos intelligit, qui (13) Αστεῖόν τι. Interpres mavult θεῖόν τι, divi- (44) Ἔλεον ... θέλω, καὶ οὐ θ. Ἔλεος θέλω (15) Τὴν καρδίαν. Τῇ καρδίᾳ, Matth.
τὸν δὲ ἀρνησάμενόν με ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων ἀπαρνήσομαι αὐτὸν ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων.» «ὃς γὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ με ἢ τοὺς ἐμοὺς λόγους ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ τῇ μοιχαλίδι καὶ ἁμαρτωλῷ, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται αὐτόν, ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ.» «πᾶς οὖν ὅστις ἐὰν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὁμολογήσω κἀγὼ ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς.» «ὅταν δὲ φέρωσιν ὑμᾶς εἰς τὰς συναγωγὰς καὶ τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, μὴ προμεριμνᾶτε πῶς ἀπολογηθῆτε ἢ τί εἴπητε· τὸ γὰρ ἅγιον πνεῦμα διδάξει ὑμᾶς ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ τί δεῖ εἰπεῖν.» Τοῦτον ἐξηγούμενος τὸν τόπον Ἡρακλέων ὁ τῆς Οὐαλεντίνου σχολῆς δοκιμώτατος κατὰ λέξιν φησὶν ὁμολογίαν εἶναι τὴν μὲν ἐν πίστει καὶ πολιτείᾳ, τὴν δὲ ἐν φωνῇ. «ἡ μὲν οὖν ἐν φωνῇ ὁμολογία καὶ ἐπὶ τῶν ἐξουσιῶν γίνεται, ἣν μόνην, φησίν, ὁμολογίαν ἡγοῦνται εἶναι οἱ πολλοὶ οὐχ ὑγιῶς, δύνανται δὲ ταύτην τὴν ὁμολογίαν καὶ οἱ ὑποκριταὶ ὁμολογεῖν. ἀλλ’ οὐδ’ εὑρεθήσεται οὗτος ὁ λόγος καθολικῶς εἰρημένος·
λαττόμενοι, ὥσπερ δεσμωτηρίων (5), ἄνω δὲ εἰς και Θερὰν οἴκησιν ἀφικνούμενοι. » Διὰ σαφεστέρων τε αὖ τὸ αὐτὸ ὧδέ πως λέγει· « Τούτων (6) δὲ αὐτῶν οἱ ἐν φιλοσοφίᾳ (7) ἱκανῶς καθηράμενοι ἄνευ τε σω μάτων ζῶσι τὸ παράπαν εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον· καίτοι σχήματά τινα περιτίθησι, ταῖς μὲν ἀέρινα αὐτ τῶν, ταῖς δὲ καὶ πύρινα. Ἔτι ἐπιφέρει· « Καὶ εἰς (8) οἰκήσεις ἔτι τούτων καλλίους ἀφικνοῦνται, ἃς οὐδὲ ῥᾴδιον δηλῶσαι, οὐδὲ (9) ὁ χρόνος ἱκανὸς ἐν τῷ παρόντι. ο Όθεν εἰκότως ο Μακάριοι οι πενθοῦντες· ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται (10)·, οἱ γὰρ μετανοή- σαντες ἐφ᾽ οἷς κακῶς προβεβιώκασιν, εἰς τὴν κλῆ- σιν η παρέσονται· τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ ο παρακληθῆ- να'. » Τοῦ μετανοοῦντος δὲ τρόποι δύο· ὁ μὲν κοινό- τέρος φόβος ἐπὶ τοῖς πραχθεῖσιν, ὁ δὲ ἰδιαίτερος ή δυσωπία ἡ πρὸς ἑαυτὴν τῆς ψυχῆς ἐκ συνειδήσεως. Β Εἶτ᾽ οὖν ἐνταῦθα, εἴτε καὶ ἀλλαγῆ, (ἐπεὶ μηδεὶς τό τος ἀργὸς εὐποιίας Θεοῦ·) πάλιν φησίν· ο Μακάριοι οἱ ἐλεήμονες· ὅτι αὐτοὶ ἐλεηθήσονται (11). Ὁ δὲ ἔλεος ούχ, ᾗ τινες τῶν φιλοσόφων (12) υπειλήφασι, λύπη ἐπ' ἀλλοτρίαις συμφοραῖς· μᾶλλον δὲ ἀστεῖόν τί (15) ἐστι, ὡς οἱ προφῆται λέγουσιν· . Ἔλεον γὰρ, φησί, ο θέλω, καὶ οὐ θυσίαν (14). Ἐλεήμο νας δ' εἶναι βούλεται οὐ μόνον τοὺς ἔλεον ποιοῦν τας, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐθέλοντας ἐλεεῖν, κἂν μὴ δύ- νωνται· οἷς κατὰ προαίρεσιν τὸ ἐνεργεῖν παρεσ- τιν· ἐνίοτε γὰρ βουλόμεθα δι' ἀργυρίου δύσεως, ἢ διὰ σωματικῆς σπουδῆς ἔλεον ποιῆσαι, ὡς δεομένῳ ἐπαρκέσαι, ἢ νοσοῦντι ὑπουργῆσαι, ἢ ἐν περιστάσει γενομένῳ παραστῆναι καὶ οὐχ οἷοί τέ ἐσμεν, ἤτοι διὰ πενίαν, ἢ νόσον, ἡ γῆρας (φυσική γὰρ νόσος καὶ τοῦτο ἐξυπηρετῆσαι τῇ προαιρέσει, ἐφ᾽ ὧν ὁρμώμεθα, μὴ δυνηθέντες ἐπὶ τέλος ἀγαγεῖν βεβουλήμεθα. Τῆς αὐτῆς τιμῆς μετέχουσι τοῖς δυ νηθεῖσιν οἱ βεβουλημένοι, ὧν ἡ προαίρεσις ἴση, κἂν πλεονεκτῶσιν ἕτερο: τῇ περιουσίᾳ. Ἐπεὶ δὲ τῶν ἀπαγόντων εἰς τὴν τελείωσιν τῆς σωτηρίας ὁδοὶ εὐ ρίσκονται δύο, ἔργα καὶ γνῶσις, μακαρίους εἶπεν • τοὺς καθαροὺς τὴν καρδίαν (15), ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. » Κἂν τῷ ὄντι τὸ ἀληθὲς σκοπῶμεν, ἡ γνῶσις τοῦ ἡγεμονικοῦ τῆς ψυχῆς καθαρσίς ἐστι, ✪ εἰς τὴν καθαρ. νόν πιο ἱκανῶς, εἰ εἰς τὸν ἔπειτα χρόνον εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον Εἴτ' οὖν . . . ἐλεηθήσονται. Εἶτ' οὖν ἐνταῦθα, εἴτε καὶ ἀλ- λαχῇ, ἐπεὶ μηδεὶς τόπος ἀργὸς εὐποιίας Θεοῦ· πάλιν φησίν· Μακάριοι οἱ έλ. • παρακληθῆναι. λύπην εἶναι συστολὴν ἄλογον, « ἔλεον, εἶναι λύπην ὡς ἐπὶ ἀναξίως κακοπαθοῦντι, « ἀστεῖον μιν ή θυσ. Οs. νι, 6. STROMATUM LIB. IV. buntur ergo convenienter mansionibus, quæ pro- portione respondent iis, quibus dignati sunt, præ- miis, ineffabilis œconomic et muneris adjutores. • Qui autem, & inquit Plato, e visi fuerint evocati ad hoc, ut sancte præ cæteris vivant, ii sunt, qui ex his terrenis locis, tanquam e carceribus, liberati et soluti, sursum ad puram proficiscuntur habita- tionem. » Et rursus apertius idem dicit : « Ex his autem, quicunque per philosophiam satis sunt par. gati, sine corporibus omnino vivunt in universum tempus. » Quanquam figuras quasdam illis adji- cit, aliis quidem ex ipsis, aereas, aliis vero etiam igneas. Subjungit præterea : « Et proficiscuntur in habitationes his etiam pulchriores, quarum pul- chritudo neque facilis dictu est, neque presens tempus ad dicendum sufficeret. » Unde merito P. ED. POTTER, 489-490 ED. PARIS. Plato. sequuntur. pro exstat. aput Theocoretiri quam apud Plato em occurrunt. Clementis, e advocabuntur. » (!!) Hæc nobis sic distinguere et explicare visuın est, prout jam se habent: que priores editiones hoc modo Græce ac Latine exhibuerunt : Sive ergo hic, sive alibi : quoniam nullus locus vacat Dei misericordia. Rur- sas dicit : « Beati misericordes, quoniam ipsi mi- • sericordiam consequentur. > • G D dicit : ‹ Beati qui lugent, quoniam ipsi advocatio- nem accipient. Qui enim male actæ vitæ ducti sunt poenitentia, aderunt ad e vocationem ; hoc enim sibi vult Penitentium autem duo sunt ordines : quorum alter, qui multo fre- quentior est, timore pœnæ factis suis debitæ duci tur; alter vero, qui magis est singularis, ex con- scientia factorum afficitur interna animæ verecun- dia. Sive igitur hoc modo, sive illo pœniteat (quandoquidem nullus locus Dei misericordia va- cuus est), rursus dicit : « Beati misericordes, quo- niam ipsi misericordiam consequentur. » Miseri- cordia autem non est, ut existimarunt quidam phi- losophi, dolor propter alienas calamitates, seul est potius bonum quid, ut dicunt prophetæ : ‹ Misericordiam, ɔ inquit, ‹ volo, et non sacrifi- cium b. Misericordes autem vocat, non solum eos qui faciunt opera misericordiæ, sed etiam qui misereri volunt, etsi non possint; quibus scilicet adest operandi propositum. Nonnunquain enim volumus, vel dando pecuniam, vel corpoream ad hibendo operarn, facere misericordiam, utpote egenti opem ferre, vel ægrotanti inservire, vel * ei adesse, qui est in aliqua calamitate, nec possumus, vel propter paupertatem, vel morbuın, Matth. v, 4, 7. b Os. vi, 6; Matth. ix, 43; xii, 7. dicebant, dolorem esse irrationabilem animi contractionem ; › ‹jus autem speciem primariam misericordiam, doloremn tanquam super eo, qui indigne miser sit : > nt re- firt in Zenone Laertius, lib. vi, seg. 3. Cicero Tuscal. quast. lib. 1v : • Misericordia est aegritudo ex miseria alterius injuria laborantis. Proinde misericordiam, ut reliquos etiam affectus omnes sapienti viro indignam judicabant; ut refert Laer- tius ejusdem libri seg. 123. Hinc illud Ciceronis in oratione c pro L. Murena, inter cæteras, quas ibi memorat, Zenonis sententias : • Neminem miseri- cordem esse, nisi stultum. › . 、 mum quidl. . Sed c eleganti s et e hu- manos ret neri, nihil vetat. SYLBURG. Verum Clemens, quamvis proph tam laudet, sequitur potius Matth, 1x, 15; 111, 7. (5) Δεσμωτηρίων. Δεσμωτηρίου, Theodoret. Mos, (6) Τούτων. Hæc ea, quæ jam laudata sunt, (7) 'Er ç. Ev a Platone abest: apud quem ixa- (8) Καὶ εἰς. Haec etiam loco superius dicto, tam (9) Οὐδὲ ρ. δ. οὐδέ. Οὔτε ὁ. δ. οὔτε, Theodoret. (10) Παρακληθήσονται. Hoc est, ex sententia (12) Τινὲς τῶν φιλοσόφων. Stoicos intelligit, qui (13) Αστεῖόν τι. Interpres mavult θεῖόν τι, divi- (44) Ἔλεον ... θέλω, καὶ οὐ θ. Ἔλεος θέλω (15) Τὴν καρδίαν. Τῇ καρδίᾳ, Matth.
οὐ γὰρ πάντες οἱ σῳζόμενοι ὡμολόγησαν τὴν διὰ τῆς φωνῆς ὁμολογίαν καὶ ἐξῆλθον, ἐξ ὧν Ματθαῖος, Φίλιππος, Θωμᾶς, Λευὶ̈ς καὶ ἄλλοι πολλοί. καὶ ἔστιν ἡ διὰ τῆς φωνῆς ὁμολογία οὐ καθολική, ἀλλὰ μερική. καθολικὴ δὲ ἣν νῦν λέγει, ἡ ἐν ἔργοις καὶ πράξεσι καταλλήλοις τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως. ἕπεται δὲ ταύτῃ τῇ ὁμολογίᾳ καὶ ἡ μερικὴ ἡ ἐπὶ τῶν ἐξουσιῶν, ἐὰν δέῃ καὶ ὁ λόγος αἱρῇ. ὁμολογήσει γὰρ οὗτος καὶ τῇ φωνῇ, ὀρθῶς προομολογήσας πρότερον τῇ διαθέσει. καὶ καλῶς ἐπὶ μὲν τῶν ὁμολογούντων ‹ἐν ἐμοὶ› εἶπεν, ἐπὶ δὲ τῶν ἀρνουμένων τὸ ‹ἐμὲ› προσέθηκεν. οὗτοι γάρ, κἂν τῇ φωνῇ ὁμολογήσωσιν αὐτόν, ἀρνοῦνται αὐτόν, τῇ πράξει μὴ ὁμολογοῦντες. μόνοι δ’ ἐν αὐτῷ ὁμολογοῦσιν οἱ ἐν τῇ κατ’ αὐτὸν πολιτείᾳ καὶ πράξει βιοῦντες, ἐν οἷς καὶ αὐτὸς ὁμολογεῖ ἐνειλημμένος αὐτοὺς καὶ ἐχόμενος ὑπὸ τούτων. διόπερ ἀρνήσασθαι αὐτὸν οὐδέποτε δύνανται· ἀρνοῦνται δὲ αὐτὸν οἱ μὴ ὄντες ἐν αὐτῷ. οὐ γὰρ εἶπεν ‹ὃς ἀρνήσηται ἐν ἐμοί›, ἀλλ’ ‹ἐμέ›· οὐδεὶς γάρ ποτε ὢν ἐν αὐτῷ ἀρνεῖται αὐτόν. τὸ δὲ ‹ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων,› καὶ τῶν σῳζομένων καὶ τῶν ἐθνικῶν δὲ ὁμοίως παρ’ οἷς μὲν καὶ τῇ πολιτείᾳ, παρ’ οἷς δὲ καὶ τῇ φωνῇ.
λαττόμενοι, ὥσπερ δεσμωτηρίων (5), ἄνω δὲ εἰς και Θερὰν οἴκησιν ἀφικνούμενοι. » Διὰ σαφεστέρων τε αὖ τὸ αὐτὸ ὧδέ πως λέγει· « Τούτων (6) δὲ αὐτῶν οἱ ἐν φιλοσοφίᾳ (7) ἱκανῶς καθηράμενοι ἄνευ τε σω μάτων ζῶσι τὸ παράπαν εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον· καίτοι σχήματά τινα περιτίθησι, ταῖς μὲν ἀέρινα αὐτ τῶν, ταῖς δὲ καὶ πύρινα. Ἔτι ἐπιφέρει· « Καὶ εἰς (8) οἰκήσεις ἔτι τούτων καλλίους ἀφικνοῦνται, ἃς οὐδὲ ῥᾴδιον δηλῶσαι, οὐδὲ (9) ὁ χρόνος ἱκανὸς ἐν τῷ παρόντι. ο Όθεν εἰκότως ο Μακάριοι οι πενθοῦντες· ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται (10)·, οἱ γὰρ μετανοή- σαντες ἐφ᾽ οἷς κακῶς προβεβιώκασιν, εἰς τὴν κλῆ- σιν η παρέσονται· τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ ο παρακληθῆ- να'. » Τοῦ μετανοοῦντος δὲ τρόποι δύο· ὁ μὲν κοινό- τέρος φόβος ἐπὶ τοῖς πραχθεῖσιν, ὁ δὲ ἰδιαίτερος ή δυσωπία ἡ πρὸς ἑαυτὴν τῆς ψυχῆς ἐκ συνειδήσεως. Β Εἶτ᾽ οὖν ἐνταῦθα, εἴτε καὶ ἀλλαγῆ, (ἐπεὶ μηδεὶς τό τος ἀργὸς εὐποιίας Θεοῦ·) πάλιν φησίν· ο Μακάριοι οἱ ἐλεήμονες· ὅτι αὐτοὶ ἐλεηθήσονται (11). Ὁ δὲ ἔλεος ούχ, ᾗ τινες τῶν φιλοσόφων (12) υπειλήφασι, λύπη ἐπ' ἀλλοτρίαις συμφοραῖς· μᾶλλον δὲ ἀστεῖόν τί (15) ἐστι, ὡς οἱ προφῆται λέγουσιν· . Ἔλεον γὰρ, φησί, ο θέλω, καὶ οὐ θυσίαν (14). Ἐλεήμο νας δ' εἶναι βούλεται οὐ μόνον τοὺς ἔλεον ποιοῦν τας, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐθέλοντας ἐλεεῖν, κἂν μὴ δύ- νωνται· οἷς κατὰ προαίρεσιν τὸ ἐνεργεῖν παρεσ- τιν· ἐνίοτε γὰρ βουλόμεθα δι' ἀργυρίου δύσεως, ἢ διὰ σωματικῆς σπουδῆς ἔλεον ποιῆσαι, ὡς δεομένῳ ἐπαρκέσαι, ἢ νοσοῦντι ὑπουργῆσαι, ἢ ἐν περιστάσει γενομένῳ παραστῆναι καὶ οὐχ οἷοί τέ ἐσμεν, ἤτοι διὰ πενίαν, ἢ νόσον, ἡ γῆρας (φυσική γὰρ νόσος καὶ τοῦτο ἐξυπηρετῆσαι τῇ προαιρέσει, ἐφ᾽ ὧν ὁρμώμεθα, μὴ δυνηθέντες ἐπὶ τέλος ἀγαγεῖν βεβουλήμεθα. Τῆς αὐτῆς τιμῆς μετέχουσι τοῖς δυ νηθεῖσιν οἱ βεβουλημένοι, ὧν ἡ προαίρεσις ἴση, κἂν πλεονεκτῶσιν ἕτερο: τῇ περιουσίᾳ. Ἐπεὶ δὲ τῶν ἀπαγόντων εἰς τὴν τελείωσιν τῆς σωτηρίας ὁδοὶ εὐ ρίσκονται δύο, ἔργα καὶ γνῶσις, μακαρίους εἶπεν • τοὺς καθαροὺς τὴν καρδίαν (15), ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. » Κἂν τῷ ὄντι τὸ ἀληθὲς σκοπῶμεν, ἡ γνῶσις τοῦ ἡγεμονικοῦ τῆς ψυχῆς καθαρσίς ἐστι, ✪ εἰς τὴν καθαρ. νόν πιο ἱκανῶς, εἰ εἰς τὸν ἔπειτα χρόνον εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον Εἴτ' οὖν . . . ἐλεηθήσονται. Εἶτ' οὖν ἐνταῦθα, εἴτε καὶ ἀλ- λαχῇ, ἐπεὶ μηδεὶς τόπος ἀργὸς εὐποιίας Θεοῦ· πάλιν φησίν· Μακάριοι οἱ έλ. • παρακληθῆναι. λύπην εἶναι συστολὴν ἄλογον, « ἔλεον, εἶναι λύπην ὡς ἐπὶ ἀναξίως κακοπαθοῦντι, « ἀστεῖον μιν ή θυσ. Οs. νι, 6. STROMATUM LIB. IV. buntur ergo convenienter mansionibus, quæ pro- portione respondent iis, quibus dignati sunt, præ- miis, ineffabilis œconomic et muneris adjutores. • Qui autem, & inquit Plato, e visi fuerint evocati ad hoc, ut sancte præ cæteris vivant, ii sunt, qui ex his terrenis locis, tanquam e carceribus, liberati et soluti, sursum ad puram proficiscuntur habita- tionem. » Et rursus apertius idem dicit : « Ex his autem, quicunque per philosophiam satis sunt par. gati, sine corporibus omnino vivunt in universum tempus. » Quanquam figuras quasdam illis adji- cit, aliis quidem ex ipsis, aereas, aliis vero etiam igneas. Subjungit præterea : « Et proficiscuntur in habitationes his etiam pulchriores, quarum pul- chritudo neque facilis dictu est, neque presens tempus ad dicendum sufficeret. » Unde merito P. ED. POTTER, 489-490 ED. PARIS. Plato. sequuntur. pro exstat. aput Theocoretiri quam apud Plato em occurrunt. Clementis, e advocabuntur. » (!!) Hæc nobis sic distinguere et explicare visuın est, prout jam se habent: que priores editiones hoc modo Græce ac Latine exhibuerunt : Sive ergo hic, sive alibi : quoniam nullus locus vacat Dei misericordia. Rur- sas dicit : « Beati misericordes, quoniam ipsi mi- • sericordiam consequentur. > • G D dicit : ‹ Beati qui lugent, quoniam ipsi advocatio- nem accipient. Qui enim male actæ vitæ ducti sunt poenitentia, aderunt ad e vocationem ; hoc enim sibi vult Penitentium autem duo sunt ordines : quorum alter, qui multo fre- quentior est, timore pœnæ factis suis debitæ duci tur; alter vero, qui magis est singularis, ex con- scientia factorum afficitur interna animæ verecun- dia. Sive igitur hoc modo, sive illo pœniteat (quandoquidem nullus locus Dei misericordia va- cuus est), rursus dicit : « Beati misericordes, quo- niam ipsi misericordiam consequentur. » Miseri- cordia autem non est, ut existimarunt quidam phi- losophi, dolor propter alienas calamitates, seul est potius bonum quid, ut dicunt prophetæ : ‹ Misericordiam, ɔ inquit, ‹ volo, et non sacrifi- cium b. Misericordes autem vocat, non solum eos qui faciunt opera misericordiæ, sed etiam qui misereri volunt, etsi non possint; quibus scilicet adest operandi propositum. Nonnunquain enim volumus, vel dando pecuniam, vel corpoream ad hibendo operarn, facere misericordiam, utpote egenti opem ferre, vel ægrotanti inservire, vel * ei adesse, qui est in aliqua calamitate, nec possumus, vel propter paupertatem, vel morbuın, Matth. v, 4, 7. b Os. vi, 6; Matth. ix, 43; xii, 7. dicebant, dolorem esse irrationabilem animi contractionem ; › ‹jus autem speciem primariam misericordiam, doloremn tanquam super eo, qui indigne miser sit : > nt re- firt in Zenone Laertius, lib. vi, seg. 3. Cicero Tuscal. quast. lib. 1v : • Misericordia est aegritudo ex miseria alterius injuria laborantis. Proinde misericordiam, ut reliquos etiam affectus omnes sapienti viro indignam judicabant; ut refert Laer- tius ejusdem libri seg. 123. Hinc illud Ciceronis in oratione c pro L. Murena, inter cæteras, quas ibi memorat, Zenonis sententias : • Neminem miseri- cordem esse, nisi stultum. › . 、 mum quidl. . Sed c eleganti s et e hu- manos ret neri, nihil vetat. SYLBURG. Verum Clemens, quamvis proph tam laudet, sequitur potius Matth, 1x, 15; 111, 7. (5) Δεσμωτηρίων. Δεσμωτηρίου, Theodoret. Mos, (6) Τούτων. Hæc ea, quæ jam laudata sunt, (7) 'Er ç. Ev a Platone abest: apud quem ixa- (8) Καὶ εἰς. Haec etiam loco superius dicto, tam (9) Οὐδὲ ρ. δ. οὐδέ. Οὔτε ὁ. δ. οὔτε, Theodoret. (10) Παρακληθήσονται. Hoc est, ex sententia (12) Τινὲς τῶν φιλοσόφων. Stoicos intelligit, qui (13) Αστεῖόν τι. Interpres mavult θεῖόν τι, divi- (44) Ἔλεον ... θέλω, καὶ οὐ θ. Ἔλεος θέλω (15) Τὴν καρδίαν. Τῇ καρδίᾳ, Matth.
[διόπερ ἀρνήσασθαι αὐτὸν οὐδέποτε δύνανται· ἀρνοῦνται δὲ αὐτὸν οἱ μὴ ὄντες ἐν αὐτῷ.]» Ταῦτα μὲν ὁ Ἡρακλέων· καὶ τὰ μὲν ἄλλα φαίνεται ὁμοδοξεῖν ἡμῖν κατὰ τὴν περικοπὴν ταύτην, ἐκεῖνο δὲ οὐκ ἐπέστησεν ὅτι εἰ καὶ μὴ πράξει τινὲς καὶ τῷ βίῳ ὡμολόγησαν τὸν Χριστὸν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, τῷ μέντοι κατὰ φωνὴν ὁμολογεῖν ἐν δικαστηρίοις καὶ μέχρι θανάτου βασανιζομένους μὴ ἀρνεῖσθαι ἀπὸ διαθέσεως πεπιστευκέναι φαίνονται· διάθεσις δὲ ὁμολογουμένη καὶ μάλιστα ἡ μηδὲ θανάτῳ τρεπομένη ὑφ’ ἓν ἁπάντων τῶν παθῶν, ἃ δὴ διὰ τῆς σωματικῆς ἐπιθυμίας ἐγεννᾶτο, ἀποκοπὴν ποιεῖται· ἔστι γὰρ ὡς ἔπος εἰπεῖν ἐπὶ τέλει τοῦ βίου ἀθρόα κατὰ τὴν πρᾶξιν μετάνοια καὶ ἀληθὴς εἰς Χριστὸν ὁμολογία ἐπιμαρτυρούσης τῆς φωνῆς. εἰ δὲ «τὸ πνεῦμα τοῦ πατρὸς» ἐν ἡμῖν μαρτυρεῖ, πῶς ἔτι ὑποκριταί, οὓς φωνῇ μόνῃ μαρτυρεῖν εἴρηκεν; δοθήσεται δέ τισιν, ἐὰν συμφέρῃ, ἀπολογήσασθαι, ἵνα διά τε τῆς μαρτυρίας διά τε τῆς ὁμολογίας ὠφελῶνται οἱ πάντες, ἰσχυροποιούμενοι μὲν οἱ κατ’ ἐκκλησίαν, θαυμάζοντες δὲ καὶ εἰς πίστιν ὑπαγόμενοι οἱ ἐξ ἐθνῶν τὴν σωτηρίαν πολυπραγμονήσαντες, οἱ λοιποὶ δὲ ὑπ’ ἐκπλήξεως κατεχόμενοι.
λαττόμενοι, ὥσπερ δεσμωτηρίων (5), ἄνω δὲ εἰς και Θερὰν οἴκησιν ἀφικνούμενοι. » Διὰ σαφεστέρων τε αὖ τὸ αὐτὸ ὧδέ πως λέγει· « Τούτων (6) δὲ αὐτῶν οἱ ἐν φιλοσοφίᾳ (7) ἱκανῶς καθηράμενοι ἄνευ τε σω μάτων ζῶσι τὸ παράπαν εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον· καίτοι σχήματά τινα περιτίθησι, ταῖς μὲν ἀέρινα αὐτ τῶν, ταῖς δὲ καὶ πύρινα. Ἔτι ἐπιφέρει· « Καὶ εἰς (8) οἰκήσεις ἔτι τούτων καλλίους ἀφικνοῦνται, ἃς οὐδὲ ῥᾴδιον δηλῶσαι, οὐδὲ (9) ὁ χρόνος ἱκανὸς ἐν τῷ παρόντι. ο Όθεν εἰκότως ο Μακάριοι οι πενθοῦντες· ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται (10)·, οἱ γὰρ μετανοή- σαντες ἐφ᾽ οἷς κακῶς προβεβιώκασιν, εἰς τὴν κλῆ- σιν η παρέσονται· τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ ο παρακληθῆ- να'. » Τοῦ μετανοοῦντος δὲ τρόποι δύο· ὁ μὲν κοινό- τέρος φόβος ἐπὶ τοῖς πραχθεῖσιν, ὁ δὲ ἰδιαίτερος ή δυσωπία ἡ πρὸς ἑαυτὴν τῆς ψυχῆς ἐκ συνειδήσεως. Β Εἶτ᾽ οὖν ἐνταῦθα, εἴτε καὶ ἀλλαγῆ, (ἐπεὶ μηδεὶς τό τος ἀργὸς εὐποιίας Θεοῦ·) πάλιν φησίν· ο Μακάριοι οἱ ἐλεήμονες· ὅτι αὐτοὶ ἐλεηθήσονται (11). Ὁ δὲ ἔλεος ούχ, ᾗ τινες τῶν φιλοσόφων (12) υπειλήφασι, λύπη ἐπ' ἀλλοτρίαις συμφοραῖς· μᾶλλον δὲ ἀστεῖόν τί (15) ἐστι, ὡς οἱ προφῆται λέγουσιν· . Ἔλεον γὰρ, φησί, ο θέλω, καὶ οὐ θυσίαν (14). Ἐλεήμο νας δ' εἶναι βούλεται οὐ μόνον τοὺς ἔλεον ποιοῦν τας, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐθέλοντας ἐλεεῖν, κἂν μὴ δύ- νωνται· οἷς κατὰ προαίρεσιν τὸ ἐνεργεῖν παρεσ- τιν· ἐνίοτε γὰρ βουλόμεθα δι' ἀργυρίου δύσεως, ἢ διὰ σωματικῆς σπουδῆς ἔλεον ποιῆσαι, ὡς δεομένῳ ἐπαρκέσαι, ἢ νοσοῦντι ὑπουργῆσαι, ἢ ἐν περιστάσει γενομένῳ παραστῆναι καὶ οὐχ οἷοί τέ ἐσμεν, ἤτοι διὰ πενίαν, ἢ νόσον, ἡ γῆρας (φυσική γὰρ νόσος καὶ τοῦτο ἐξυπηρετῆσαι τῇ προαιρέσει, ἐφ᾽ ὧν ὁρμώμεθα, μὴ δυνηθέντες ἐπὶ τέλος ἀγαγεῖν βεβουλήμεθα. Τῆς αὐτῆς τιμῆς μετέχουσι τοῖς δυ νηθεῖσιν οἱ βεβουλημένοι, ὧν ἡ προαίρεσις ἴση, κἂν πλεονεκτῶσιν ἕτερο: τῇ περιουσίᾳ. Ἐπεὶ δὲ τῶν ἀπαγόντων εἰς τὴν τελείωσιν τῆς σωτηρίας ὁδοὶ εὐ ρίσκονται δύο, ἔργα καὶ γνῶσις, μακαρίους εἶπεν • τοὺς καθαροὺς τὴν καρδίαν (15), ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. » Κἂν τῷ ὄντι τὸ ἀληθὲς σκοπῶμεν, ἡ γνῶσις τοῦ ἡγεμονικοῦ τῆς ψυχῆς καθαρσίς ἐστι, ✪ εἰς τὴν καθαρ. νόν πιο ἱκανῶς, εἰ εἰς τὸν ἔπειτα χρόνον εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον Εἴτ' οὖν . . . ἐλεηθήσονται. Εἶτ' οὖν ἐνταῦθα, εἴτε καὶ ἀλ- λαχῇ, ἐπεὶ μηδεὶς τόπος ἀργὸς εὐποιίας Θεοῦ· πάλιν φησίν· Μακάριοι οἱ έλ. • παρακληθῆναι. λύπην εἶναι συστολὴν ἄλογον, « ἔλεον, εἶναι λύπην ὡς ἐπὶ ἀναξίως κακοπαθοῦντι, « ἀστεῖον μιν ή θυσ. Οs. νι, 6. STROMATUM LIB. IV. buntur ergo convenienter mansionibus, quæ pro- portione respondent iis, quibus dignati sunt, præ- miis, ineffabilis œconomic et muneris adjutores. • Qui autem, & inquit Plato, e visi fuerint evocati ad hoc, ut sancte præ cæteris vivant, ii sunt, qui ex his terrenis locis, tanquam e carceribus, liberati et soluti, sursum ad puram proficiscuntur habita- tionem. » Et rursus apertius idem dicit : « Ex his autem, quicunque per philosophiam satis sunt par. gati, sine corporibus omnino vivunt in universum tempus. » Quanquam figuras quasdam illis adji- cit, aliis quidem ex ipsis, aereas, aliis vero etiam igneas. Subjungit præterea : « Et proficiscuntur in habitationes his etiam pulchriores, quarum pul- chritudo neque facilis dictu est, neque presens tempus ad dicendum sufficeret. » Unde merito P. ED. POTTER, 489-490 ED. PARIS. Plato. sequuntur. pro exstat. aput Theocoretiri quam apud Plato em occurrunt. Clementis, e advocabuntur. » (!!) Hæc nobis sic distinguere et explicare visuın est, prout jam se habent: que priores editiones hoc modo Græce ac Latine exhibuerunt : Sive ergo hic, sive alibi : quoniam nullus locus vacat Dei misericordia. Rur- sas dicit : « Beati misericordes, quoniam ipsi mi- • sericordiam consequentur. > • G D dicit : ‹ Beati qui lugent, quoniam ipsi advocatio- nem accipient. Qui enim male actæ vitæ ducti sunt poenitentia, aderunt ad e vocationem ; hoc enim sibi vult Penitentium autem duo sunt ordines : quorum alter, qui multo fre- quentior est, timore pœnæ factis suis debitæ duci tur; alter vero, qui magis est singularis, ex con- scientia factorum afficitur interna animæ verecun- dia. Sive igitur hoc modo, sive illo pœniteat (quandoquidem nullus locus Dei misericordia va- cuus est), rursus dicit : « Beati misericordes, quo- niam ipsi misericordiam consequentur. » Miseri- cordia autem non est, ut existimarunt quidam phi- losophi, dolor propter alienas calamitates, seul est potius bonum quid, ut dicunt prophetæ : ‹ Misericordiam, ɔ inquit, ‹ volo, et non sacrifi- cium b. Misericordes autem vocat, non solum eos qui faciunt opera misericordiæ, sed etiam qui misereri volunt, etsi non possint; quibus scilicet adest operandi propositum. Nonnunquain enim volumus, vel dando pecuniam, vel corpoream ad hibendo operarn, facere misericordiam, utpote egenti opem ferre, vel ægrotanti inservire, vel * ei adesse, qui est in aliqua calamitate, nec possumus, vel propter paupertatem, vel morbuın, Matth. v, 4, 7. b Os. vi, 6; Matth. ix, 43; xii, 7. dicebant, dolorem esse irrationabilem animi contractionem ; › ‹jus autem speciem primariam misericordiam, doloremn tanquam super eo, qui indigne miser sit : > nt re- firt in Zenone Laertius, lib. vi, seg. 3. Cicero Tuscal. quast. lib. 1v : • Misericordia est aegritudo ex miseria alterius injuria laborantis. Proinde misericordiam, ut reliquos etiam affectus omnes sapienti viro indignam judicabant; ut refert Laer- tius ejusdem libri seg. 123. Hinc illud Ciceronis in oratione c pro L. Murena, inter cæteras, quas ibi memorat, Zenonis sententias : • Neminem miseri- cordem esse, nisi stultum. › . 、 mum quidl. . Sed c eleganti s et e hu- manos ret neri, nihil vetat. SYLBURG. Verum Clemens, quamvis proph tam laudet, sequitur potius Matth, 1x, 15; 111, 7. (5) Δεσμωτηρίων. Δεσμωτηρίου, Theodoret. Mos, (6) Τούτων. Hæc ea, quæ jam laudata sunt, (7) 'Er ç. Ev a Platone abest: apud quem ixa- (8) Καὶ εἰς. Haec etiam loco superius dicto, tam (9) Οὐδὲ ρ. δ. οὐδέ. Οὔτε ὁ. δ. οὔτε, Theodoret. (10) Παρακληθήσονται. Hoc est, ex sententia (12) Τινὲς τῶν φιλοσόφων. Stoicos intelligit, qui (13) Αστεῖόν τι. Interpres mavult θεῖόν τι, divi- (44) Ἔλεον ... θέλω, καὶ οὐ θ. Ἔλεος θέλω (15) Τὴν καρδίαν. Τῇ καρδίᾳ, Matth.
PG 8:1251ὥστε τὸ ὁμολογεῖν ἐκ παντὸς δεῖ, ἐφ’ ἡμῖν γάρ, ἀπολογεῖσθαι δὲ οὐκ ἐκ παντός, οὐ γὰρ καὶ τοῦτο ἐφ’ ἡμῖν. «ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται·» ἐπεὶ τίς οὐκ ἂν τῶν εὖ φρονούντων βασιλεύειν ἐν θεῷ, ἀλλ’ οὐ δουλεύειν ἕλοιτο; «θεὸν οὖν ὁμολογοῦσί» τινες «εἰδέναι» κατὰ τὸν ἀπόστολον, «τοῖς δὲ ἔργοις ἀρνοῦνται, βδελυκτοὶ ὄντες καὶ ἀπειθεῖς καὶ πρὸς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν ἀδόκιμοι,» οἳ δέ, κἂν τοῦτο μόνον ὁμολογήσωσιν, ἕν τι κατεπράξαντο ἐπὶ τέλει ἔργον ἀγαθόν. ἔοικεν οὖν τὸ μαρτύριον ἀποκάθαρσις εἶναι ἁμαρτιῶν μετὰ δόξης. αὐτίκα ὁ Ποιμήν φησιν· «ἐκφεύξεσθε τὴν ἐνέργειαν τοῦ ἀγρίου θηρίου, ἐὰν ἡ καρδία ὑμῶν γένηται καθαρὰ καὶ ἄμωμος.» ἀλλὰ καὶ αὐτὸς ὁ κύριος «ἐξῃτήσατο ὑμᾶς ὁ σατανᾶς» λέγει «σινιάσαι· ἐγὼ δὲ παρῃτησάμην.» μόνος τοίνυν ὁ κύριος διὰ τὴν τῶν ἐπιβουλευόντων αὐτῷ ἄνοιαν καὶ τὴν τῶν ἀπίστων ἀποκάθαρσιν ἔπιεν τὸ ποτήριον· ὃν μιμούμενοι οἱ ἀπόστολοι ὡς ἂν τῷ ὄντι γνωστικοὶ καὶ τέλειοι ὑπὲρ τῶν ἐκκλησιῶν ἃς ἔπηξαν ἔπαθον.
καθ᾿ ἑαυτὰ, τὰ δὲ μετέχοντα τῶν ἀγαθῶν, ὡς τις καλὰς πράξεις φαμέν. "Ανευ δὲ τῶν μεταξύ, φ ὕλης ἐπέχει τάξιν, οὔθ᾽ αἱ ἀγαθαὶ οὔθ᾽ αἱ κακοὶ συν ίστανται πράξεις· οἷον ζωῆς λέγω, καὶ ὑγιείας, τῶν τε ἄλλων τῶν ἀναγκαίων ἢ περιστατικών. Κ1- θαροὺς οὖν κατὰ τὰς σωματικὰς ἐπιθυμίας και του; ἁγίους διαλογισμοὺς τοὺς εἰς ἐπίγνωσιν τοῦ Θεο ἀφικνουμένους εἶναι βούλεται, ὅταν μηδὲν ἔχῃ νόθεν ἐπιπροσθοῦν τῇ δυνάμει ἑαυτοῦ τὸ ἡγεμονικόν. Όταν τοίνυν ἐνδιατρίψῃ τῇ θεωρίᾳ, τῷ Θείῳ καθαρώς ὁμιλῶν, ὁ γνωστικῶς μετέχων τῆς ἁγίας ποιότητας, προσεχέστερον. ἐν ἕξει γίνεται ταυτότητος ἀπα θοῦς (16), ὡς μηκέτι ἐπιστήμην ἔχειν, καὶ γνώση κεκτῆσθαι, ἐπιστήμην δὲ εἶναι καὶ γνῶσιν. Μακά Α καὶ ἐνέργειά ἐστιν ἀγαθή. ᾿Αγαθὰ γοῦν τὰ μὲν αὐτὰ Β ριοι τοίνυν οἱ εἰρηνοποιοί· τὸν ἀντιστρατηγών τα (17) νόμον τῷ φρονήματι τοῦ νοῦ ἡμῶν, τοῦ θα μοῦ τὰς ἀπειλάς, καὶ τῆς ἐπιθυμίας τὰ δελέατα, τί τε ἄλλα πάθη, ὅσα πολεμεῖ τὸν λογισμόν, τιθασσεύ σαντες καὶ ἐξηρεμώσαντες (18)· οἱ μετ᾿ ἐπιστήμης ἔργων τε ἀγαθῶν καὶ λόγου ἀληθοῦς καταβιώσαντε; εἰς υἱοθεσίαν ἀποκατασταθήσονται τὴν προφιλεστέρι. Εἴη δ' ἂν ἡ τελεία εἰρηνοποίησις, ἡ ἐπὶ παντὶ τῷ συμβαίνοντι ἄτρεπτον φυλάσσουσα « τὸ εἰρηνικόν, ο ἁγίαν τε καὶ καλὴν τὴν διοίκησιν λέγουσα, ἐν ἐπιστή μῃ θείων καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων καθεστώς, δι' ἧς τὰς ἐν τῷ κόσμῳ ἐναντιότητας ἁρμονίαν κτί σεως καλλίστην λογίζεται. « Εἰρηνοποιοῦσε ἡ δὲ καὶ τοὺς ἐνταῦθα πολεμουμένους τοῖς τῆς ἁμαρτίας στρατηγήμασι, μεταδιδάσκοντες ἐπὶ τὴν πίστιν καὶ τὴν εἰρήνην μετιέναι. Κεφάλαιον δ', οἶμαι, πάσης ἀρετῆς Κύριος παιδεύων ἡμᾶς, τὸ δεῖν γνωστικώτε ρον δι' ἀγάπην τὴν πρὸς τὸν Θεὸν θανάτου καταφρο νεῖν· ο Μακάριοι, ο φησίν, ο οἱ δεδιωγμένοι ἕνεκεν δικαιοσύνης· ὅτι αὐτοί υἱοὶ Θεοῦ κληθήσοντα: (19)· ο ἢ, ὥς τινες τῶν μετατιθέντων τὰ Εὐαγγέλια (30), ἀπαθῆ. Βλέπω δὲ ἕτερον νόμον ἐν τοῖς μέλεσί μου ἀντιστρα τευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοός μου, καὶ αἰχμαλωτί- ζοντά με τῷ νόμῳ τῆς ἁμαρτίας τῷ ὄντι ἐν τοῖς μέσ λεσί μου. ἐξηρεμώσαντες, εξημερώσαντες. ἐξημερώσαι τιθασσεῦσαι. Τιθασσόν, ἤμερον· καὶ Ἀτίθασσον, τὸν ἄγριον, καὶ μή ήμερον. Τιθασσεύει, ἡμεροί, πραΰνει. Εξημερώσαι, ἡμεροποιῆσαι. ριοι οἱ δεδιωγμένοι ἕνεκεν δικαιοσύνης. Μακάριοι οἱ εἰ- ρηνοποιοί, ὅτι αὐτοὶ υἱοὶ Θεοῦ κληθήσονται. Εὐαγγέλια μετατιθέντων, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν, ὅτι αὐτοὶ ἔσονται τέλειοι· ὅτι ἔξουσι τά πον, ὅπου οὐ διωχθήσονται. » μετατιθένα: Σχεδὸν γὰρ ἐν πᾶσιν, οἷς προσφέρονται, ῥηταῖς, εὕροις ἂν αὐτοὺς ὡς τοῖς ὀνόμασι μόνοις προσανέχου σι, τὰ σημαινόμενα ὑπαλλάττοντες· οὔθ᾽ ὡς λέγονται γινώσκοντες, οὔθ᾽ ὡς ἔχειν πεφύκασι χρώμενοι αἷς δὴ κομίζουσιν ἐκλογαῖς· ἡ ἀλήθεια δὲ οὐκ ἐν τῷ μετα- τιθέναι τὰ σημαινόμενα ευρίσκεται· οὕτω μὲν γὰρ ἀνατρέψουσι πᾶσαν ἀληθῆ διδασκαλίαν. . 1851. CLEMENTIS ALEXANDRINI B vel seneclulem (nam ea quoque morbus est natu- ralis) exsequi institutum: ea scilicet, quæ cupi- mus, et ad quæ interno animi motu ferimur, non valentes efficere. Eumdem autem honorem conse- quentur ii, qui voluerunt, cum iis, qui potuerunt, quorum est voluntas æqualis, etsi alii superent facultatibus. Quoniam autem eorum, quæ ad salutis ducunt perfectionem, duæ viæ inveniuntur, opera et cognitio, e beatos • dixit eos, qui sunt e mundi corde, quoniam ipsi Deum videbunt a. . Et si re- vera verum consideremus, cognitio est principalis animæ partis purgatio, et est bona operatio. Ac bona quidem sunt, alia quidem ipsa per se; alia autem, per alterius boni participationem; sicut Ionas dicimus actiones. Absque rebus autem inter- mediis, quæ quidem obtinent locum materia, neque Lonæ, neque malæ constant actiones; verbi gratia, vita et sanitate, et aliis, quæ vel sunt necessaria, vel circumstantialia. Eos igitur, qui ad Dei agni- tionem accedunt, vult esse mundos quoad corporis appetitus et sanctas cogitationes, adeo ut animæ facultati principali nihil adulterinum adhæreat, quod ejus vim obtundat. Cum igitur is, qui sanctæ hujus qualitatis gnostice particeps est, contempla- tioni deditus, cum Deo puram habuerit consuetudi- nem, ita proxime accedit ad habitum impatibilis identitatis, ut non habeat amplius scientiam, et possideat. cognitionem, sed sit ipsa scientia et co- gnitio. • Beati o ergo e pacifici b; » qui scilicet legen seutentiæ mentis nostræ repugnantem, iræ minas, et cupiditatis escas, et alias affectiones, quæ ratio - wen oppugnant, mansuetas quietasque reddide- runt; qui cum scientia bonorum operum et vera ratione præditi vixerint, restituentur in amiciorem et gratiorem filiorum adoptionem. Erit autem per- fecta e pacificatio, » quæ in quocunque casu • pa- a Matth. v, 8. b Ibid. 9. rum perfectum esse Conf. quæ superius ad- notata sunt ad Pædag. lib. 1, principio cap. 2. luὰ corruptum est. Scribendum, duabus litteris transpositis, Nam idem est, quod Suidas : Hesychius : Iden: Sed Clemens hanc pericopen sumpsit ex com. 9: in Prolegomenis ad Novum Testamentum, p. 33, hane phrasin hoc modo explicavit: Cæterum inter codices Ecclesiarum et privatorum hominum, hoc fere in- terfuit, quod isti prout e librariorum manibus exierant, emaculati notisque marginalibus liberi fere, integri in Ecclesiarum tabulariis remanserint ; hi vero ab ipsis, in quorum gratiam fuerant con- scripti, statim fere inter lineas, aut ad marginem, glossis scholiisque fuerint conspersi; maximopere C D in id incumbentibus S. litterarum studiosis, ut tex- tum sacrum, quem apud se habebant, explicatiorem suisque usibus magis in dies ac magis idoneumi red- derent. Hinc apud Clementem Alexandrinum, qui sub finem sæculi secundi floruit, mentio fit tẩy cà seu Scholiastarum, qui jam ab initio, libris istis, ad oram, aut spatio interti- neari, explicatiunculas suas illeverant. Harum unam ille et alteram adducit, Strom. iv, p. 490, Matth. v, 10, e regione verborum, apposuerat adnotator quis piam, alius, Voce infra etiam utitur Clemens, Strom. vi, pag. 768, ubi de hæreticis S. Scripturæ sensum pervertentibus bæc dicit: Nam in omnibus fere, quæ adducunt, locis ipsos sola in- tueri videbis nomina, ut qui mutent significata, ne- que quemadmodum dicuntur cognoscant, neque iis, quas afferunt, allegationibus ita, ut earum rerum na- tura postulat, utantur. Veritas autem non invenitur in translatione significationum: sic enim omnem vê- ram doctrinam everterent; etc. (16) Απαθοῦς. Stoicorum more, sæpe dicit vi- (17) Αντιστρατηγοῦντα. Respicit Rom. vir, 23. (18) Τιθασσεύσαντες καὶ ἐξηρεμώσαντες. 11- (19) Ὅτι . . . κληθήσονται. Matth. v, 10 : Μακά- (20) Τῶν μετατιθέντων τὰ Εὐαγγέλια. Cl. Millius
οὕτως οὖν καὶ οἱ κατ’ ἴχνος τὸ ἀποστολικὸν πορευόμενοι γνωστικοὶ ἀναμάρτητοί τε εἶναι ὀφείλουσι καὶ δι’ ἀγάπην τὴν πρὸς τὸν κύριον ἀγαπᾶν καὶ τὸν πλησίον, ἵν’, εἰ καλοίη περίστασις, ὑπὲρ ἐκκλησίας ἀσκανδάλιστοι τὰς θλίψεις ὑπομένοντες τὸ ποτήριον πίωσιν. ὅσοι δὲ ἔργῳ μὲν παρὰ τὸν βίον, λόγῳ δὲ ἐν δικαστηρίῳ μαρτυροῦσι κἂν ἐλπίδα ἐκδεχόμενοι, κἂν φόβον ὑφορώμενοι, βελτίους οὗτοι τῶν στόματι μόνον ὁμολογούντων τὴν σωτηρίαν. ἀλλ’ εἰ καὶ ὑπερβαίη τις ἐπὶ τὴν ἀγάπην, τῷ ὄντι μακάριος οὗτος καὶ γνήσιος μάρτυς, τελείως ὁμολογήσας καὶ ταῖς ἐντολαῖς καὶ τῷ θεῷ διὰ τοῦ κυρίου, ὃν ἀγαπήσας ἀδελφὸν ἐγνώρισεν, ὅλον ἑαυτὸν ἐπιδοὺς διὰ ⟨τὴν ἀγάπην τὴν πρὸς⟩ τὸν θεόν, οἷον παρακαταθήκην εὐγνωμόνως καὶ ἀγαπητικῶς ἀποδιδοὺς τὸν ἀπαιτούμενον ἄνθρωπον. Ἐπὰν δ’ ἔμπαλιν εἴπῃ «ὅταν διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ, φεύγετε εἰς τὴν ἄλλην,» οὐχ ὡς κακὸν τὸ διώκεσθαι παραινεῖ φεύγειν οὐδ’ ὡς θάνατον φοβουμένους διὰ φυγῆς ἐκκλίνειν προςτάττει τοῦτον· βούλεται δὲ ἡμᾶς μηδενὶ αἰτίους μηδὲ συναιτίους κακοῦ τινος γίνεσθαι, σφίσιν τε αὐτοῖς πρὸς δὲ καὶ τῷ διώκοντι καὶ τῷ ἀναιροῦντι·
καθ᾿ ἑαυτὰ, τὰ δὲ μετέχοντα τῶν ἀγαθῶν, ὡς τις καλὰς πράξεις φαμέν. "Ανευ δὲ τῶν μεταξύ, φ ὕλης ἐπέχει τάξιν, οὔθ᾽ αἱ ἀγαθαὶ οὔθ᾽ αἱ κακοὶ συν ίστανται πράξεις· οἷον ζωῆς λέγω, καὶ ὑγιείας, τῶν τε ἄλλων τῶν ἀναγκαίων ἢ περιστατικών. Κ1- θαροὺς οὖν κατὰ τὰς σωματικὰς ἐπιθυμίας και του; ἁγίους διαλογισμοὺς τοὺς εἰς ἐπίγνωσιν τοῦ Θεο ἀφικνουμένους εἶναι βούλεται, ὅταν μηδὲν ἔχῃ νόθεν ἐπιπροσθοῦν τῇ δυνάμει ἑαυτοῦ τὸ ἡγεμονικόν. Όταν τοίνυν ἐνδιατρίψῃ τῇ θεωρίᾳ, τῷ Θείῳ καθαρώς ὁμιλῶν, ὁ γνωστικῶς μετέχων τῆς ἁγίας ποιότητας, προσεχέστερον. ἐν ἕξει γίνεται ταυτότητος ἀπα θοῦς (16), ὡς μηκέτι ἐπιστήμην ἔχειν, καὶ γνώση κεκτῆσθαι, ἐπιστήμην δὲ εἶναι καὶ γνῶσιν. Μακά Α καὶ ἐνέργειά ἐστιν ἀγαθή. ᾿Αγαθὰ γοῦν τὰ μὲν αὐτὰ Β ριοι τοίνυν οἱ εἰρηνοποιοί· τὸν ἀντιστρατηγών τα (17) νόμον τῷ φρονήματι τοῦ νοῦ ἡμῶν, τοῦ θα μοῦ τὰς ἀπειλάς, καὶ τῆς ἐπιθυμίας τὰ δελέατα, τί τε ἄλλα πάθη, ὅσα πολεμεῖ τὸν λογισμόν, τιθασσεύ σαντες καὶ ἐξηρεμώσαντες (18)· οἱ μετ᾿ ἐπιστήμης ἔργων τε ἀγαθῶν καὶ λόγου ἀληθοῦς καταβιώσαντε; εἰς υἱοθεσίαν ἀποκατασταθήσονται τὴν προφιλεστέρι. Εἴη δ' ἂν ἡ τελεία εἰρηνοποίησις, ἡ ἐπὶ παντὶ τῷ συμβαίνοντι ἄτρεπτον φυλάσσουσα « τὸ εἰρηνικόν, ο ἁγίαν τε καὶ καλὴν τὴν διοίκησιν λέγουσα, ἐν ἐπιστή μῃ θείων καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων καθεστώς, δι' ἧς τὰς ἐν τῷ κόσμῳ ἐναντιότητας ἁρμονίαν κτί σεως καλλίστην λογίζεται. « Εἰρηνοποιοῦσε ἡ δὲ καὶ τοὺς ἐνταῦθα πολεμουμένους τοῖς τῆς ἁμαρτίας στρατηγήμασι, μεταδιδάσκοντες ἐπὶ τὴν πίστιν καὶ τὴν εἰρήνην μετιέναι. Κεφάλαιον δ', οἶμαι, πάσης ἀρετῆς Κύριος παιδεύων ἡμᾶς, τὸ δεῖν γνωστικώτε ρον δι' ἀγάπην τὴν πρὸς τὸν Θεὸν θανάτου καταφρο νεῖν· ο Μακάριοι, ο φησίν, ο οἱ δεδιωγμένοι ἕνεκεν δικαιοσύνης· ὅτι αὐτοί υἱοὶ Θεοῦ κληθήσοντα: (19)· ο ἢ, ὥς τινες τῶν μετατιθέντων τὰ Εὐαγγέλια (30), ἀπαθῆ. Βλέπω δὲ ἕτερον νόμον ἐν τοῖς μέλεσί μου ἀντιστρα τευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοός μου, καὶ αἰχμαλωτί- ζοντά με τῷ νόμῳ τῆς ἁμαρτίας τῷ ὄντι ἐν τοῖς μέσ λεσί μου. ἐξηρεμώσαντες, εξημερώσαντες. ἐξημερώσαι τιθασσεῦσαι. Τιθασσόν, ἤμερον· καὶ Ἀτίθασσον, τὸν ἄγριον, καὶ μή ήμερον. Τιθασσεύει, ἡμεροί, πραΰνει. Εξημερώσαι, ἡμεροποιῆσαι. ριοι οἱ δεδιωγμένοι ἕνεκεν δικαιοσύνης. Μακάριοι οἱ εἰ- ρηνοποιοί, ὅτι αὐτοὶ υἱοὶ Θεοῦ κληθήσονται. Εὐαγγέλια μετατιθέντων, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν, ὅτι αὐτοὶ ἔσονται τέλειοι· ὅτι ἔξουσι τά πον, ὅπου οὐ διωχθήσονται. » μετατιθένα: Σχεδὸν γὰρ ἐν πᾶσιν, οἷς προσφέρονται, ῥηταῖς, εὕροις ἂν αὐτοὺς ὡς τοῖς ὀνόμασι μόνοις προσανέχου σι, τὰ σημαινόμενα ὑπαλλάττοντες· οὔθ᾽ ὡς λέγονται γινώσκοντες, οὔθ᾽ ὡς ἔχειν πεφύκασι χρώμενοι αἷς δὴ κομίζουσιν ἐκλογαῖς· ἡ ἀλήθεια δὲ οὐκ ἐν τῷ μετα- τιθέναι τὰ σημαινόμενα ευρίσκεται· οὕτω μὲν γὰρ ἀνατρέψουσι πᾶσαν ἀληθῆ διδασκαλίαν. . 1851. CLEMENTIS ALEXANDRINI B vel seneclulem (nam ea quoque morbus est natu- ralis) exsequi institutum: ea scilicet, quæ cupi- mus, et ad quæ interno animi motu ferimur, non valentes efficere. Eumdem autem honorem conse- quentur ii, qui voluerunt, cum iis, qui potuerunt, quorum est voluntas æqualis, etsi alii superent facultatibus. Quoniam autem eorum, quæ ad salutis ducunt perfectionem, duæ viæ inveniuntur, opera et cognitio, e beatos • dixit eos, qui sunt e mundi corde, quoniam ipsi Deum videbunt a. . Et si re- vera verum consideremus, cognitio est principalis animæ partis purgatio, et est bona operatio. Ac bona quidem sunt, alia quidem ipsa per se; alia autem, per alterius boni participationem; sicut Ionas dicimus actiones. Absque rebus autem inter- mediis, quæ quidem obtinent locum materia, neque Lonæ, neque malæ constant actiones; verbi gratia, vita et sanitate, et aliis, quæ vel sunt necessaria, vel circumstantialia. Eos igitur, qui ad Dei agni- tionem accedunt, vult esse mundos quoad corporis appetitus et sanctas cogitationes, adeo ut animæ facultati principali nihil adulterinum adhæreat, quod ejus vim obtundat. Cum igitur is, qui sanctæ hujus qualitatis gnostice particeps est, contempla- tioni deditus, cum Deo puram habuerit consuetudi- nem, ita proxime accedit ad habitum impatibilis identitatis, ut non habeat amplius scientiam, et possideat. cognitionem, sed sit ipsa scientia et co- gnitio. • Beati o ergo e pacifici b; » qui scilicet legen seutentiæ mentis nostræ repugnantem, iræ minas, et cupiditatis escas, et alias affectiones, quæ ratio - wen oppugnant, mansuetas quietasque reddide- runt; qui cum scientia bonorum operum et vera ratione præditi vixerint, restituentur in amiciorem et gratiorem filiorum adoptionem. Erit autem per- fecta e pacificatio, » quæ in quocunque casu • pa- a Matth. v, 8. b Ibid. 9. rum perfectum esse Conf. quæ superius ad- notata sunt ad Pædag. lib. 1, principio cap. 2. luὰ corruptum est. Scribendum, duabus litteris transpositis, Nam idem est, quod Suidas : Hesychius : Iden: Sed Clemens hanc pericopen sumpsit ex com. 9: in Prolegomenis ad Novum Testamentum, p. 33, hane phrasin hoc modo explicavit: Cæterum inter codices Ecclesiarum et privatorum hominum, hoc fere in- terfuit, quod isti prout e librariorum manibus exierant, emaculati notisque marginalibus liberi fere, integri in Ecclesiarum tabulariis remanserint ; hi vero ab ipsis, in quorum gratiam fuerant con- scripti, statim fere inter lineas, aut ad marginem, glossis scholiisque fuerint conspersi; maximopere C D in id incumbentibus S. litterarum studiosis, ut tex- tum sacrum, quem apud se habebant, explicatiorem suisque usibus magis in dies ac magis idoneumi red- derent. Hinc apud Clementem Alexandrinum, qui sub finem sæculi secundi floruit, mentio fit tẩy cà seu Scholiastarum, qui jam ab initio, libris istis, ad oram, aut spatio interti- neari, explicatiunculas suas illeverant. Harum unam ille et alteram adducit, Strom. iv, p. 490, Matth. v, 10, e regione verborum, apposuerat adnotator quis piam, alius, Voce infra etiam utitur Clemens, Strom. vi, pag. 768, ubi de hæreticis S. Scripturæ sensum pervertentibus bæc dicit: Nam in omnibus fere, quæ adducunt, locis ipsos sola in- tueri videbis nomina, ut qui mutent significata, ne- que quemadmodum dicuntur cognoscant, neque iis, quas afferunt, allegationibus ita, ut earum rerum na- tura postulat, utantur. Veritas autem non invenitur in translatione significationum: sic enim omnem vê- ram doctrinam everterent; etc. (16) Απαθοῦς. Stoicorum more, sæpe dicit vi- (17) Αντιστρατηγοῦντα. Respicit Rom. vir, 23. (18) Τιθασσεύσαντες καὶ ἐξηρεμώσαντες. 11- (19) Ὅτι . . . κληθήσονται. Matth. v, 10 : Μακά- (20) Τῶν μετατιθέντων τὰ Εὐαγγέλια. Cl. Millius