col. 901–902page 1 of 11
Ordo Divini Sacreificii
PG 63:901καὶ ὁ ἀφεὶς τῷ πλησίον τὸ ἁμάρτημα, ἀφίεται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τὰ ἁμαρτήματα αὐτοῦ. Ἐὰν γὰρ μὴ μνη σθῶμεν τῶν ἁμαρτημάτων ὧν εἰς ἡμᾶς ἥμαρτον ἔτε ροι, οὐδὲ ὁ Θεὸς τῶν ἡμετέρων μέμνηται, ὧν εἰς αὐτὸν ἡμάρτομεν. Κρίνειν δὲ δικαίως ἐν φόβῳ Θεοῦ. Ἡ γὰρ κρίσις τοῦ Θεοῦ ἐστι· μὴ κατακρίνειν ἑτέρους ἐν ἁμαρτήμασιν, ήγουν ἐξουδενοῦν καὶ βδελύσσεσθαι, καὶ ἐπιτηρεῖν τὰ τοῦ πλησίον κακά, καὶ ἑαυτοὺς δι καιοῦν, καὶ μὴ βλέποντας τὰς ἰδίας δοκοῦς, ἀλλὰ τὰ κάρφη τοῦ πλησίον, ήγουν τὰ μικρὰ τῶν ἀδελφῶν ἡμῶν ἐλαττώματα προφέρειν· ὅπερ μεγάλως παροργίζει τὸν Θεόν· οὐ γὰρ δίκαιον κρίνειν ἀλλότριον οιο κέτην· τοῦ γὰρ Θεοῦ πᾶς ἄνθρωπος. Τὸ δὲ κρίνειν καὶ διορθοῦσθαι ἐν ἀγάπῃ, καὶ ἐξελέσθαι ἀδικούμενον ἐκ χειρὸς τοῦ ἀδικοῦντος αὐτὸν, καὶ γενέσθαι ἀδυνά των πατέρα, καὶ ὀφθαλμὸν ἕνα τῶν τυφλῶν, καὶ πόδα τῶν χωλῶν, κατὰ τὸ εἰρημένον, εὐσεβὲς καὶ δίκαιον μετὰ τῆς προσηκούσης νουθεσίας καὶ παραινέσεως γενόμενον· καθὼς ὁ μακάριος ᾿Απόστολός φησι· [] Τριετίαν νύκτα καὶ ἡμέραν οὐκ ἐπαυσάμην μετὰ δακρύων νουθετῶν ἕνα ἕκαστον ὑμῶν· φεύγειν δὲ τὸν Χριστιανὸν τὰ αἰσχρὰ κέρδη, καὶ εἶναι μάλλον εὐλαβη καὶ ὅσιον, καὶ προσέχειν τῇ ἀναγνώσει καὶ τῇ παρακλήσει καὶ τῇ νουθεσίᾳ καὶ τῇ διδασκαλίᾳ κατὰ τὸ εἰρημένον· Διδάσκων καὶ νουθετῶν ἑαυτοὺς ψαλμοῖς καὶ ὕμνοις καὶ ᾠδαῖς πνευματικαῖς, ἐν χάριτι ᾄδοντες ἐν τῇ καρδίᾳ ὑμῶν τῷ Κυρίῳ τιμῶντες καὶ τοὺς γεγεννηκότας ἡμᾶς, ἵνα γενώμεθα μακροχρόνιοι ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ μὴ κακολογεῖν πατέρα ἡ μητέρα, ἀλλὰ προνοεῖσθαι καὶ τῶν ἰδίων, καὶ μάλι στα τῶν οἰκείων τῆς πίστεως. Καὶ ὁ μὴ ἀπολιμπανόμενος τῶν ἐκκλησιαστικών συλλόγων, ήγουν τῶν κοι τῶν συνάξεων καὶ εὐχῶν, ἀλλὰ καὶ δημοσίως ἐναντίον παντὸς τοῦ λαοῦ διδοὺς τῷ Θεῷ τὰς εὐχὰς, καὶ μὴ ἐξουδενῶν παραινέσεις σοφάς, ἢ θεοσεβή διδάγματα ἡ ἄπιστα κρίνων ἢ ἀδύνατα τὰ τοῦ Θεοῦ θαύματα καὶ ἔργα, κατὰ γενεὰν ἐνεργούμενα, με λογιζόμενος τοῦτο. Οὕτως ἄνθρωπος πράττων, καὶ οὕτως ἔχων τὸν Θεὸν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ, ἐν φρονήσει, τὴν ἡτοιμασμένην κληρονομήσει τοῖς ἁγίοις βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου, την μηδέποτε τέλος ἔχουσαν ής γένοιτο πάντας ἡμᾶς ἐπιτυχεῖν, χάριτι καὶ φιλ ανθρωπίᾳ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων Αμήν. ΔΙΑΤΑΞΙΣ ΤΗΣ ΘΕΙΑΣ ΙΕΡΟΥΡΓΙΑΣ ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΙΩΑΝΝΟΥ ΤΟΥ ΧΡΥΣΟΣΤΟΜΟΥ. [] Μέλλων ὁ ἱερεὺς τὴν θείαν ἐπιτελεῖν μυσταγωγίαν, ὀφείλει εἶναι προηγουμένως ἐξωμολογημένος καὶ μετά πάντων κατηλλαγμένος, καὶ τὴν καρδίαν, ὅση δύναμις, καθαρὰν τετηρηκὼς ἀπὸ πονηρῶν λογισμών, ἐγκρατεύσας τε ἐφ' ἑσπέρας, καὶ ἐγρηγορηκώς μέχρι τοῦ τῆς ἱερουργίας καιρού. Τοῦ δὲ καιροῦ ἐπιστάντος, μετὰ τὸ ποιῆσαι τὴν συνήθη τῷ προεστῶτι μετάνοιαν, εἰσέρχεται ἐν τῷ ναῷ, καὶ ἐνωθεὶς τῷ διακόνῳ, ποιοῦσιν ὁμοῦ πρὸς ἀνατολὰς προσκυνήματα τρία ἔμπροσθεν τῆς εἰκόνος τοῦ Σωτῆρος καὶ τῆς ὑπεραγίας Θεοτόκου, καὶ εἰς τοὺς δύο χορούς ἀνὰ ἕν. Ὅτε δὲ προσκυνοῦσι, λέγουσι μυστικῶς τὴν εὐχὴν ταύτην Κύριε ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἐξαπόστειλον τὴν χεῖρά σου ἐξ ἁγίου κατοικητηρίου σου, καὶ ἐνίσχυσόν με εἰς τὴν προκειμένην διακονίαν σου, ἵνα ἀκα τακρίτως παραστὰς τῷ φοβερῷ σου βήματι, τὴν αναίμακτον ἱερουργίαν ἐπιτελέσω· ὅτι σοῦ ἐστιν ἡ δύναμις καὶ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αιώνων. Αμήν. Ἐλθόντες δὲ εἰς τὸ ἱερατεῖον, λαμβάνουσιν ἔκα στὸς ἐν ταῖς χερσὶν αὐτῶν τὸ στοιχάριον ἑαυτῶν, καὶ ποιοῦσι προσκυνήματα τρία κατ' ἀνατολὰς, λέγοντες καθ' ἑαυτοὺς τὸ, Ὁ Θεός ιλάσθητί μοι τῷ ἁμαρτωλῷ. Εἶτα ὁ διάκονος προσέρχεται τῷ ἱερεῖ, ὑποκλίνας τὴν κεφαλὴν, κρατῶν καὶ ἐν τῇ χειρὶ τῇ δεξιᾷ τὸ
col. 903–904page 2 of 11
Deinde diaconus iuclinato capite accedit ad sacerdo
et manu dextera tenens dalmaticam eum stola
dicit: Benedic, domine, dalmaticam cum stóla.
meus stetit in directo: in ecclesiis benedicani to,
Domine (Psal. 25. 12).
.lent,
Sacerdos vero mahu benedicens, ait: Benedictus
Deus noster perpetuo, nunc et semper, et in sæcula
sæculorum. Amen.
Deinde secedit diaconus seorsum in unam sacrarii
partem, et induitur tunica sic orans: Exsultabit anima
mea in Domino: induit enim nie vestimento salutis,
et tunica lætitiæ circumdedit me: et tamquain sponso
mihi mitram imposuit, et sicut sponsam me orna
nici:to circumvestivit (Isai. 61. 10).
Et stolam osculatus, sinistro humero illam imponit.
Sacerdos quoque accepta tunica, illam benedicit, et
osculatus induit, dicens apud se præfatum psalmum
sicht diaconus. Et sacerdos accipit in dextera manu
supermânicalia, et dicit: Dextera tua, Domine, glori
ficata est in fortitudine: dextera tua, Domine, con
fregit inimicos, et multitudine gloriæ tuæ confregisti
adversarios: dextera Domini fecit virtutem (Exod.
15. 6). In sinistra vero manu, sic dicit: Manus tuæ
fecerunt me et plasmaverunt me (Psal. 118. 73).
Deinde accipiens stolam, et benedicens, osculatur; et
collo suo imponens, dicit: Benedictus Deus, qui effui
dit gratiam suam super sacerdotes suos, ut unguentum
super caput, quod descendit in barbam, barbam
Aaron, quod descendit in oram vestimenti ejus, ut
ros Ærmon, qui descendit in montés Sion: quoniam
illic mandavit Dominus benedictionem, vitam usque
in seculum (Psal. 132. 2).
Et accipiens zonam, et benedicens, osculatur, et dicit
Benedictus Deus, qui præcingit me virtute, et effun
dit gratiam suam perpetuo, nunc et semper, et in
sæcula sæculorum. Amen.
Deinde accepto subgenuali, si est prolosyncellus mia
gnæ ecclesia, vel quivis alius habens dignitatem aliquam,
el posiquam benedixit, et osculatus est, dicit: Accin
gere gladio tuo super femur tuum, potentissime
specie tua et pulchritudine tua intende, prospere
procede et regna, propter veritatem et mansuetudi
nem et justitiam, et deducet te mirabiliter dextera
tu: (Psal. 44. 5), perpetuo, nunc et semper, et in
secula sæculorum. Amen.
Deinde accipiens casulam, et benedicens, exosculatur
et ait: Sacerdotes tui, Domine, induent justitiam, et
sancti tui exsultatione exsultabunt perpetuo (Psal.
131. 7), nunc et semper, et in sæcula sæculorum.
Amen.
Dehinc procedentes ad propositionis mensam, lavant
manus dicentes: Lavabo inter innocentes manus meas,
et circumdabo altare tuum, Domine, ut audiam vo
cem laudis tuæ, et enarrem universa mirabilia wa.
Domine, dilexi decorem domus tuæ et locum habita
tionis gloriæ tuæ: ne perdas cum impiis animam
meam, et cum viris sanguinum vitam meam, in quo
rum manibus iniquitates sunt: dextera eorum repleta
est muneribus; ego autem in innocentia mea ingres
sus sum: redime me, Domine, et miscrere mei: pes
Diaconus vero sacra præparal, sanctum quidem di
scum ad partem sinistram, calicem vero ad dexteram,
et alia cum ipsis. Dehinc tres reverentias ante proposi
tionis mensam facientes dicunt: Deus propitius esto
mihi peccatori, et miserere mei (Luc. 18. 13); et illud
Redemisti nos de maledicto legis pretioso sanguine
tuo, cruci affixus et lancea perforatus, immortalita
tem tamquam ex fonte præbuisti hominibus, Salvator
noster, gloria tibi.
Deinde dicit diaconus, Benedic, domine. Et benedicit
sacerdos: Benedictus Deus noster, perpetuo, nunc et
semper, at in sæcula sæculorum. Amen.
Deinde accipit sacerdos in sinistra manu oblationem,
in dextera vero sanctam lanceam; et cum ea signum
fuciens supra sigillum oblatæ, ter dicit: In memoriam
Domini et Dei et Salvatoris nostri Jesu Christi.
Et statim infigit sanctam lanceam in dexteram par
tem sigilli, et scindens dicit: Tamquam oris ad occi
sionein ductus est. In sinistra similiter infigens sanclum
lanceam dicit: Et sicut agnus sine malitia corain
tondente se sine voce, sic non aperit os suum (Isai.
In superiore autem parte sigilli infigens sanctam
lanceam dicit: In humilitate ejus judicium ejus sub
latum est. In inferiori etiam sigilli parte rursus infi
gens sanctam lanceam dicit: Generationem ejus quis
enarrabit (Ibid. v. 8j?
Diaconus vero in qualibet incisione dicit: Dominum
precemur. Tenens autem dextera manu stolum, posten
dicit diaconus: Tolle, domine.
Et sacerdos immittens sanctam lanceam, ex obliquo
dexteræ partis oblatæ, extollit sanctum panem, sic di
cens: Quia tollitur de terra vita ejus, perpetuo, nunc
et semper, et in sæcula' sæculorum. Amen. Et ponens
ipsum sublimem in sancto disco, postquamı dixit diaco
nus, Immola, domine, sacerdos sacrificat illum in
modum crucis, dicens: Immolatur Agnus Dei, qui
tollit peccatum mundi, pro mundi vita et salute. Et
convertit aliam partem, quæ habet superne cruceni; el
dicit diaconus: Punge, domine.
Sacerdos autem ipsum in dextera pungens cum sancia
lancea dicit: Et unus militum lancea latus ejus apc
ruit; et statim exivit sanguis et aqua (Joan. 19. 54).
Diaconus autem infundit in sanctum calicem vinum et
aquam simul, postquam sacerdoti dixit: Benedie, de
mine, mixtionem hanc. Et sacerdos benedicit.
Deinde accipiens sacerdos secundam oblatam, dicit
In honorem et memoriam super omnes benedicta glo
riosæ Dominæ nostræ Deiparæ et semper virgin's
Mariæ cujus precibus suscipe, Domine, sacrificiun
hoc in supercæleste altare tuum.
Et elevans particulam cum sancta lancea, ponit ad
sinistram sancti panis. Postea tertiam oblatam accipiens,
diçit Honorandi gloriosi prophetæ Præcursoris et
Baptistæ Joannis, sanctorum gloriosorum et percelo
brium apostolorum, sanctorum patrum nostrorum
pontificum, Basilii magni, Gregorii Theologi, Joaunis
col. 905–906page 3 of 11
PG 63:905τοῦ Χρυσοστόμου, Αθανασίου, Κυρίλλου, Νικο λάου τοῦ ἐν Μύροις, καὶ πάντων τῶν ἁγίων ἱεραρχῶν· τοῦ ἁγίου ἀποστόλου πρωτομάρτυρος καὶ ἀρχιδιακόνου Στεφάνου· τῶν ἁγίων μεγάλων μαρτύρων, Γεωργίου, Δημητρίου, Θεοδώρου, καὶ πάντων τῶν ἁγίων μαρτύρων τῶν ὁσίων θεοφόρων πατέ ρων ἡμῶν, Αντωνίου, Εὐθυμίου, Σάβα τοῦ ἡγα σμένου, 'Ονοφρίου, Αρσενίου, Αθανασίου τοῦ ἐν τῷ ᾿Αθῳ, καὶ πάντων τῶν ὁσίων· τῶν ἁγίων καὶ ἱαματικῶν ἀναργύρων, Κοσμᾶ καὶ Δαμιανοῦ, Κύρου καὶ Ἰωάννου, Παντελεήμονος καὶ Ἑρμο λάου, Σαμψών και Διομήδους, αλλαλέου και Τρύφωνος, [] καὶ τῶν λοιπῶν τῶν ἁγίων δι καίων θεοπατέρων Ἰωακεὶμ καὶ Ἄννης· τοῦ ἁγίου, ὁ δείνου 4, τοῦ κατὰ τὴν ἡμέραν δηλονότι καὶ πάντων τῶν ἁγίων, ὧν ταῖς ἱκεσίαις ἐπίσκεψαι ἡμᾶς, ὁ Θεός. Καὶ οὕτως αἴρων τὴν μερίδα, τίθησιν αὐτὴν ὑπου κάτω ἐν τῷ ἀριστερῷ μέρει. Εἶτα λαβὼν ἑτέραν προσφοράν, λέγει· Ὑπὲρ τοῦ ἀρχιεπισκόπου ἡμῶν, ὁ δείνου· τοῦ τιμίου πρεσβυτερίου, τῆς ἐν Χριστῷ διακονίας, καὶ παντὸς ἱερατικοῦ τάγματος· ὑπὲρ μνήμης καὶ ἀφέσεως τῶν ἁμαρτιῶν τῶν ἀειμνήστων κτητόρων τῆς ἁγίας μονῆς ταύτης (ἐνταῦθα καὶ ζώντων καὶ τεθνεώτων, ὧν ἐθέλει ὁ ἱερεὺς, μνημονεύει όνομαστὶ καὶ πάντων τῶν ἐπ' ἐλπίδι ἀναστάσεως καὶ ζωῆς αἰωνίου τῇ σῇ κοινωνίᾳ κεκοιμημένων ὀρθοδόξων πατέρων καὶ ἀδελφῶν ἡμῶν, φιλάνθρωπε Κύριε, συγχώρησον. Καὶ οὐ τως αἴρων τὴν μερίδα, τίθησιν αὐτὴν ὑποκάτω ἐν τῷ ἀριστερῷ μέρει. Εἶτα λαβὼν ὁ διάκονος τὸ θυμιατήριον καὶ τὸ θυ μίαμα, λέγει πρὸς τὸν ἱερέα· Εὐλόγησον, δέσποτα, τὸ θυμίαμα, καὶ τοῦ Κυρίου δεηθῶμεν. Καὶ ὁ ἰε ρεὺς λέγει τὴν εὐχήν. Θυμίαμά σοι προσφέρομεν, Χριστὲ ὁ Θεός, εἰς ὀσμὴν εὐωδίας πνευματικῆς, ἦν πρόσδεξαι, Δέσποτα, εἰς τὸ ἅγιον καὶ ὑπερ ουράνιον καὶ νοερόν σου θυσιαστήριον· καὶ ἀντι κατάπεμψον ἡμῖν πλούσια τὰ ἐλέη σου καὶ τοὺς οἰκτιρμούς σου, καὶ δώρησαι ἡμῖν αὐτὰ τοῖς δού λοις σου τοῖς ἐπικαλουμένοις τὸ ὄνομά σου, τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Ο διάκονος· Τοῦ Κυρίου δεηθώμεν. Καὶ ὁ ἱερεὺς θυμιάσας τὸν ἀστερίσκον, τίθησιν αὐτὸν ἐπάνω τοῦ ἄρτου καὶ λέγει· Καὶ ἐλθὼν ὁ ἀστὴρ ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον κείμενον, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Ο διάκονος· τοῦ Κυρίου δεηθῶμεν. Ὁ ἱερεὺς θυμιάσας τὸ πρῶτον κάλυμμα, σκεπάζει τὸν ἅγιον ἄρτον, καὶ λέγει· Ο Κύριος ἐβασίλευσεν, εὐπρέ. πειαν ἐνεδύσατο· ἐνεδύσατο Κύριος δύναμιν καὶ περιεζώσατο· καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει ἁγίασμα, Κύριε, εἰς μικρότητα ἡμερῶν, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. Ο διάκονος· τοῦ Κυρίου δεηθώμεν. Καλυψον, δέσποτα. Καὶ ὁ ἱερεὺς θυμιῶν τὸ δεύτερον κάλυμμα, καὶ σκεπάζων τὸ ἅγιον ποτήριον, λέγει· Ἐκάλυψενοὐρανοὺς ἡ ἀρετὴ σου, Χριστέ, καὶ τῆς αἰνέσεως σου πλήρης ἡ γῆ, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Ὁ διάκονος· Τοῦ Κυρίου δεηθῶμεν. Σκέπασον, Ὁ δείνου. ὁ δεῖνες, καὶ ό δείνα. δέσποτα. Καὶ ὁ ἱερεὺς θυμιῶν τὸν ἀέρα, καὶ σκε πάζων ἀμφότερα, λέγει· Σκέπασον ἡμᾶς ἐν τῇ σκέπῃ τῶν πτερύγων σου, ὁ Θεὸς ἡμῶν, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Εἶτα δήσαντες ἀμφότεροι τὰς χεῖρας, καὶ προσκυνήσαντες εὐλαβῶς, λέγουσιν· Εὐλογητὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν ὁ οὕτως εὐδοκήσας, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Ο διάκονος ἐπὶ τῇ προθέσει τῶν τιμίων δώρων Τοῦ Κυρίου δεηθώμεν. Ὁ ἱερεὺς τὴν εὐχὴν τῆς [] προθέσεως· Ο Θεὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν, ὁ τὸν οὐ ράνιον ἄρτον τὴν τροφὴν τοῦ παντὸς κόσμου τὴν Κύριον ἡμῶν καὶ Θεὸν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐξαποστείλας σωτῆρα καὶ λυτρωτὴν καὶ εὐεργέτην, εὐλογοῦντα καὶ ἁγιάζοντα ἡμᾶς, αὐτὸς εὐλόγησον την πρόθεσιν ταύτην, καὶ πρόσδεξαι αὐτὴν εἰς τὸ ὑπερουράνιόν σου θυσιαστήριον· μνημόνευσον, ὡς ἀγαθὸς καὶ φιλάνθρωπος, τῶν προσενεγ πάντων, καὶ δι᾽ οἷς προσήγαγον, καὶ ἡμᾶς ἀκατακρίτους διαφύλαξον ἐν τῇ ἱερουργίᾳ τῶν θείων σου μυστηρίων. Εκφώνως· Οτι ἡγίασται καὶ δε δόξασται τὸ πάντιμον καὶ μεγαλοπρεπές όνομά σου, τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Καὶ μετὰ τὴν εὐχὴν θυμιᾷ τὴν πρόθεσιν, καὶ ποιεῖ ἀπόλυσιν, λέγων· Δόξα σοι, Χριστὲ ὁ Θεὸς ἡ ἐλπὶς ἡμῶν. Ὁ διάκονος· Δόξα Πατρὶ καὶ Υἱῷ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Ὁ ἱερεύς· Χριστὸς ὁ ἀληθινὸς θεὸς ἡμῶν, ταῖς πρεσβείαις τῆς παναγίας, ἀχράντου, ὑπερευλογημένης, ἐνδόξου δεσποίνης ἡμῶν θεοτόκου καὶ ἀειπαρθένου Μαρίας, τῇ δυνάμει τοῦ τιμίου καὶ ζωοποιοῦ σταυροῦ, καὶ πάντων τῶν ἁγίων, ἐλεγ σαι ἡμᾶς ὡς ἀγαθὸς Θεὸς καὶ φιλάνθρωπος. Ο χορός. Αμήν. Καὶ οὕτω λαβὼν ὁ διάκονος τὸ θυμιατήριον, ἀπο ἔρχεται, καὶ θυμιᾷ τὴν ἁγίαν τράπεζαν κύκλῳ σταυροειδώς, λέγων καθ᾿ ἑαυτόν· Ἐν τάφῳ σωματικῶς, ἐν ᾅδου δὲ μετὰ ψυχῆς ὡς Θεός, ἐν παρα δείσῳ δὲ μετὰ λῃστοῦ, καὶ ἐν θρόνῳ ὑπῆρχες, Χριστέ, μετὰ Πατρὸς καὶ Πνεύματος, πάντα πλη ρῶν ὁ ἀπερίγραπτος. Καὶ λέγει τὸν πεντηκοστόν ψαλμόν· Ἐλέησόν με, ὁ Θεός. Καὶ ἐν ᾧ θυμιάσας τό τε ἱερατεῖον καὶ τὸν ναὸν ὅλον, εἰσέρχεται αὖθις εἰς τὸ ἅγιον βῆμα, καὶ θυμιάσας αὖθις τὴν ἁγίαν τράπεζαν καὶ τὸν ἱερέα, τὸ μὲν θυμιατήριον ἀποτίθησιν ἐν τῷ ἰδίῳ τόπῳ, αὐτὸς δὲ προσέρχεται τῷ ἱερεῖ· καὶ στάντες ὁμοῦ πρὸ τῆς ἁγίας τραπέζης, καὶ προσκυνοῦντες καθ' ἑαυτοὺς καὶ εὐχόμενοι, λέγουσι τὸν Βασιλεῦ οὐράνιε, Παράκλη τε, τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὁ πανταχοῦ παρών καὶ τὰ πάντα πληρῶν, ὁ θησαυρὸς τῶν ἀγαθῶν. καὶ ζωῆς χορηγός, ἐλθὲ καὶ ἐνσκήνωσον ἐν ἡμῖν, καὶ καθάρισον ἡμᾶς ἀπὸ πάσης κηλίδος, καὶ σῶσον, ἀγαθέ, τὰς ψυχὰς ἡμῶν· τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς, δίς· καὶ τὸν Κύριε, τὰ χείλη μου ἀνοίξεις, καὶ τὰ ἑξῆς, ἅπαξ. διάκονος τὴν ἁγίαν τράπεζαν. Εἶτα ὁ διάκονος ὑπο Εἶτα ἀσπάζεται ὁ μὲν ἱερεὺς τὸ Εὐαγγέλιον· ὁ δὲ κλίνας τὴν κεφαλὴν τῷ ἱερεῖ, κρατῶν καὶ τὸ ὡράριον ἑαυτοῦ τοῖς τρισί δακτύλοις τῆς δεξιᾶς χειρὸς λέγει Καιρὸς τοῦ ποιῆσαι τῷ Κυρίῳ. Δέσποτα, εὐλόγησον. Καὶ ὁ ἱερεὺς σφραγίζων αὐτὸν, λέγει· Εὐλογητὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Ο διάκονος· Εύξαι ὑπὲρ ἐμοῦ, δέσποτα. Ὁ δὲ
col. 907–908page 4 of 11
Recordare mei, domine. Sacerdos vero: Recerdetur
tui Dominus Deus in regno suo, perpettio, nunc et
semper, et in sæcula sæculoruin. Diaconus: Amen,
amen, amen. Et postquam ter adoraverunt, dicunt apud
se: Domine, labia mea aperics, etc.
Et postea egreditur diaconus ex tribunali, et post
quam ter adoravit, dicit alta voce: Benedic, domine.
Sacerdos autem alta voce dicit: Benedictum regnum
Patris et Filii et Spiritus sancti, nunc et semper, et
in sæcula sæculorum. Chorus: Amen.
Diaconus alta voce: In pace Domini precemur.
Chorus: Domine, misercre. Diaconus: Pro superna
pace et salute animarum nostrarum Dominum prece
niur. Chorus: Domine, misercre. Diaconus: Pro pace
totius mundi, stabilitate sanctarum Dei Ecclesiarum,
et pro omnium concordia Dominum procemur. Chorus
Domine, miserere. Diaconus: Pro hac sancta domo,
et pro iis qui cum fide, pietate et timore Dei ingre
diuntur in eam, Dominum preceniur. Chorus: Do
mine, miserero. Diaconus: Pro Archiepiscopo nostro
N.,-venerandis presbyteris, in Christo diaconis, uni
verso clero et populo Dominum precemur. Chorus
Domine, miserere. Diaconus: Pro piissimis et a Doo
custoditis Imperatoribus nostris, pro toto palatio et
exercitu ipsorum, Dominum precentur. Chorus: Do
mine, miserere. Diaconus: Ut una cum illis bellum
gerat, et subjiciat sub pedibus eorum omnem inimi
cum et hostem, Dominum precemur. Chorus: Do
mine, miserore. Diaconus: Pro sancta hac mansione,
tota urbe et regione, et iis qui cum fide in illis
habitant, Dominum procemur. Chorus: Domine,
miserere. Diaconus: Pro bona aeris temperie, et pro
fructuum terræ fertilitate, et pacificis temporibus Do
minum precemur. Chorus: Domine, miserere. Diaco
Rus: Pro navigantibus, iter agentibus, ægrotis, labo
rantibus, captivis, et pro salute ipsorum, Dominum
precemur. Chorus: Domine, miserere. Diaconus: Ut
liberemur ab omni afflictione, ira, periculo et ne
cessitate, Dominum precemur. Chorus: Domine,
miserere.
Oratio antiphoni primi secreto.
Domine Deus noster, cujus nec potentia æstimari,
nec gloria comprehendi potest, cujus misericordia
immeusa, et benignitas ineffabilis est, ipse, Domine,
pro tua miseratione in nos respice, et in hanc sanctam
domum: et fac nobiscum et cum iis qui nobiscum
precantur abundantes unisericordias et miserationes
luas.
Sacerdote dicente orationem secreto in tribunali, co
dem tempore diaconus extra tribunal pacifica recitat. Si
autem non sit diaconus, sacerdos post or itionem dicit,
elata voce, el postea pacifica.
Diaconus: Suscipe, serva, miserere, et custodi nos
Deus gratia tua. Chorus: Domine, miserere. Diaco
nus: Sanctissimæ, intemeratæ, super omnes bene
dictæ, gloriosæ Dominæ nostræ, Deiparæ et semper
virginis Mariæ cum omnibus sanctis memoram recn
Jentes, nosmetipsos et mutuo et omnem vitam nostram
Christo Deo consecremus. Chorus: Tibi, Domine.
Alta ecce sacerdos: Quoniam tibi convenit omnis
gloria, honor et adoratio, Patri et Filio et Spiritul
sancio, nunc et semper, et in sæcula sæculorum.
Chorus: Amen.
Post pacifica chorus psallit primum antiphonum, vel
typica, si est Dominica; sin vero, quod diei proprium est.
Oratio antiphoni secundi secreto.
Domine Deus noster, salvnin`fac populum tuum, et
benedic hereditatem tuam, plenitudinem Ecclesi:c
tnæ custodi, sanctifica diligentes decorem domus
tuæ: ta ipsos vicissim glorifica divina tua potentia,
et ne derelinquas nos sperantes in te. Nota etiam hic
ut et prima oratione, si adsit diaconus, aut si absit.
Diaconus: Etiam atque etiam in pace Dominum
precemur. Chorus: Domine, miserere. Diaconus
Suscipe, serva, miserere et custodi nos, Deus,gratin
tua. Chorus: Domine, miserere. Diaconus: Sanctis
simæ. intemcratæ, super onines benedictæ, Domine
nostra: Deiparæ et semper virginis Mariæ cum omni
bus sanctis memoriam agentes, nosmetipsos et mutuo,
et totam vitam nostram Christo Deo consacremus.
Chorus: Tibi, Domine.
Alla voce sacerdos: Quoniam tua est potentia, et
tuum est imperium, et virtus, et gloria, Patris, Fili
et Spiritus sancţi, nunc et semper, et in sæcula sT
culorum. Chorus: Amen.
Post pacifica secunda cantal chorus secundum anti
phonum, vel typica secunda, si est Dominica; sin vero,
quod diei est.
Oratio tertii antiphoni secrelo.
Qui communes has et concordes orationes largitus
es, qui et duobus et tribus in tuo nomine convenien
tibus te petitiones daturum pollicitus es: ipse etiam
nunc servorum Luorum petitiones implead utilitatevi,
suppeditans nobis in præsenti seculo agnitionem vc
ritatis, et in futuro vitam æternam largiens. Nota ri
kic ut in prima et secunda oratione, si diaconus adsit,
necne.
Diaconus: Etiam atque etiam in pace Dominum
precemar. Chorus: Domine, misercre. Diaconus
Suscipe, serva, miserere et custodi nos, Deus, gratia
tua. Chorus: Domine, miserere. Didconus: Sanctis
simæ, intemeratæ, super omnes benedictæ, gloriosæ
Dominæ nostræ Deiparæ, et semper virginis Maria,
cum omnibus sanctis memoriam agentes, nos ipsos
el mutuo et totam vitam nostram Christo Veo cun
secreinus. Chorus: Tibi, Domine.
Alta voce sacerdos: Quia bonus et benignus Deus
es, et tibi gloriam referimus Patri et Filio et sancto
Spiritui, nunc et semper, et in sæcula sæculorum.
Chorus: Amen.
Hic chorus cantat tertium antiphonum, vel tertium
el sextum canticum matutinorum. Si vero sit Dominica,
cantat beatitudines, et quod proprium est sancti illius
diei. Cum autem pervenit chorus ad, Gloria Patri, sq
cerdos et diaconus ante mensam ter adorant. Deinde
accipiens sacerdos sanctum Evangelium, dat diacono
alque ita egressi per portam aquilonaris partis veniunt
ad consudum locum, et ingressum minorem peraguni,
col. 909–910page 5 of 11
PG 63:909κυνήματα τρία. Εἶτα λαβὼν ὁ ἱερεὺς τὸ ἅγιον Εὐαγ γέλιον, δίδωσι τῷ διακόνῳ, καὶ οὕτως ἐξελθόντες διὰ τῆς θύρας τοῦ βορείου μέρους, έρχονται εἰς τὸν συνήθη τόπον, καὶ ποιοῦσι τὴν μικρὰν εἴσοδον, καὶ κλίνουσιν ἀμφότεροι τὰς κεφαλὰς, καὶ τοῦ διακόνου εἰπόντος ἠρέμα, Τοῦ Κυρίου δεηθῶμεν, ἅμα καὶ τὸ ὡράριον κρατοῦντος τοῖς τρισὶ δακτύλοις, λέγει ὁ ἱερεὺς τὴν εὐχὴν τῆς εἰσόδου. Εὐχὴ τῆς εἰσόδου τοῦ ἁγίου Εὐαγγελίου μυστικώς. Δέσποτα Κύριε ὁ Θεὸς ἡμῶν, ὁ καταστήσας ἐν οὐρανοῖς τάγματα καὶ στρατιὰς ἀγγέλων καὶ ἀρχαγγέλων εἰς λειτουργίαν τῆς σῆς δόξης, ποίησον σὺν τῇ εἰσόδῳ ἡμῶν εἴσοδον ἁγίων ἀγγέλων αλλά νέσθαι, συλλειτουργούντων ἡμῖν, καὶ συνδοξολο γούντων τὴν σὴν ἀγαθότητα. Εκφώνως· Οτι πρέπει σοι πᾶσα δόξα, τιμὴ καὶ προσκύνησις, τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ο χορός Αμήν. Τῆς εὐχῆς δὲ τελεσθείσης, λέγει ὁ διάκονος πρὸς τὸν ἱερέα, Εὐλόγησον, δέσποτα, τὴν ἁγίαν εἰσε δον, δεικνύων ἅμα καὶ πρὸς ἀνατολὰς μετὰ τοῦ ώρα μίου. Καὶ ὁ ἱερεὺς ποιῶν σταυρὸν κατὰ ἀνατολάς, έγει· Εὐλογημένη ἡ εἴσοδος τῶν ἁγίων σου, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αιώνων. Αμήν. Εἶτα ὁ διάκονος προσέρχεται πρὸς τὸν ἐπίσκοπον, καὶ ἀσπάζεται τὸ Εὐαγγέλιον, εἰ πάρεστιν, εἶτ᾽ οὖν ἀσπάζεται ὁ ἱερεύς· καὶ τοῦ τελευταίου δὲ τροπαρίου πληρωθέντος, εἰσέρχεται ὁ διάκονος εἰς τὸ μέσον, καὶ στὰς ἔμπροσθεν τοῦ ἱερέως, ἀνυψοί μικρὸν τὰς χεῖ ρας, καὶ δεικνύων τὸ ἅγιον Εὐαγγέλιον, λέγει ἐκφώ. νως· Σοφία ὀρθή. Εἶτα προσκυνήσας αὐτός τε καὶ ὁ ἱερεὺς κατόπισθεν αὐτοῦ, εἰσέρχονται εἰς τὸ ἅγιον βῆμα· καὶ ὁ μὲν διάκονος ἀποτίθησι τὸ ἅγιον Εὐαγ γέλιον ἐν τῇ ἁγίᾳ τραπέζῃ· οἱ δὲ ψάλλοντες λέγουσι τὰ συνήθη τροπάρια, καὶ τοῦ κατὰ τὴν ἡμέραν ἁγίου. Καὶ ὅταν ἔλθωσιν εἰς τὸ ὕστερον, ὁ διάκονος πρὸς τὸν ιερέα λέγει, κλίνων τὴν ἑαυτοῦ κεφαλὴν, καὶ τὸ ὡρά ριον ἐν τῇ χειρὶ κρατῶν, Εὐλόγησον, δέσποτα, τὸν καιρὸν τοῦ τρισαγίου. Καὶ ὁ ἱερεὺς σφραγίζων αυτ τόν, λέγει· Οτι ἅγιος εἶ, ὁ Θεὸς ἡμῶν, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεί. Τοῦ δὲ τροπαρίου πληρωθέντος, έρχεται, ὁ διάκονος ἐγγὺς τῶν ἁγίων θυρῶν, καὶ δείκνυσι τὸ ωράριον τοῖς ἐκτὸς, λέγων ἐκφώνως· Καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ο χορός· Ἀμήν. Τοῦ δὲ χοροῦ ψάλλοντος τὸ τρισάγιον, ὁ ἱερεὺς εἴ χεται μυστικῶς. [] Εὐχὴ τοῦ τρισαγίου μυστικῶς· Ο Θεὸς ὁ ἅγιος, ὁ ἐν ἁγίοις ἀναπαυόμενος, ὁ τρισαγίῳ φωνῇ ὑπὸ τῶν Σεραφὶμ ἀνυμνούμενος, καὶ ὑπὸ τῶν ρουβὶμ δοξολογούμενος, καὶ ὑπὸ πάσης ἐπουρανίου δυνάμεως προσκυνούμενος· ὁ ἐκ τοῦ μὴ ὄν τος εἰς τὸ εἶναι παραγαγὼν τὰ σύμπαντα· ὁ κτί σας τὸν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα σὴν καὶ ὁμοίωσιν, καὶ παντί σου χαρίσματι κατακοσμήσας· ὁ δι δοὺς αἰτοῦντι σοφίαν καὶ σύνεσιν, καὶ μὴ παρ ορῶν ἁμαρτάνοντα, ἀλλὰ θέμενος ἐπὶ σωτηρία μετάνοιαν· ὁ καταξιώσας ήμας τους ταπεινούς καὶ ἀναξίους δούλους σου καὶ ἐν τῇ ὥρᾳ ταύτῃ στῆναι κατενώπιον τῆς δόξης τοῦ ἁγίου σου θυ σιαστηρίου, καὶ τὴν ὀφειλομένην σοι προσκύνησιν καὶ δοξολογίαν προσάγειν· αὐτὸς, Δέσποτα, πρόσδεξαι καὶ ἐκ στόματος ἡμῶν τῶν ἁμαρτωλών τὸν τρισάγιον ὕμνον, καὶ ἐπίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῇ χρηστότητί σου· συγχώρησον ἡμῖν πᾶν πλημ μέλημα εκούσιόν τε καὶ ἀκούσιον, καὶ ἁγίασον ἡμῶν τὰς ψυχὰς καὶ τὰ σώματα, καὶ δὺς ἡμῖν· ἐν οσιότητι λατρεύειν σοι πάσας τὰς ἡμέρας της ζωῆς ἡμῶν, πρεσβείαις τῆς ἁγίας Θεοτόκου, καὶ πάντων τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος σοι εὐαρεστησάντων. Εκφώνως· "Οτι ἅγιος εἶ, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ σοὶ τὴν δόξαν ἀναπέμπομεν, τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ο χορός· Ἀμήν. Ταύτης δὲ τελεσθείσης, καὶ τοῦ χορού ψάλλοντος τὸ, Δόξα καὶ νῦν, ψάλλουσι καὶ αὐτοὶ, ὅ τε ἱερεὺς καὶ ὁ διάκονος τὸ τρισάγιον, ποιοῦντες ὁμοῦ καὶ προσκυνήματα τρία ἔμπροσθεν τῆς ἁγίας τραπέζης. Εἶτα λέγει ὁ διάκονος πρὸς τὸν ἱερέα· Εὐλόγησον, δέσποτα· καὶ ἀπέρχονται ἐν τῇ καθέδρα. Καὶ ἡ ἱε ρεὺς λέγει ἀπερχόμενος· Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Ο δὲ διάκονος· Εὐλόγησον, δέσποτα, τὴν ἄνω καθέδραν. Καὶ ὁ ἱερεύς· Εὐλο γημένος εἶ ἐπὶ θρόνου δόξης τῆς βασιλείας σου, ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Καὶ μετὰ τὴν συμπλήρωσιν τοῦ τρισαγίου, ὁ διά κονος ἐλθὼν ἔμπροσθεν τῆς θύρας λέγει· Πρόσχω μεν. Καὶ ὁ ἱερεύς· Εἰρήνη πᾶσιν. Ο διάκονος Σοφία. Καὶ ὁ ἀναγνώστης ἄρχεται, 'Αλληλούια. Ψαλμὸς τῷ Δαυΐδ. Καὶ ὁ διάκονος αὖθις· Πρόσ χωμεν. Ὁ ἀναγνώστης τὸ προκείμενον τοῦ ἀποστόλου καὶ τῆς ἡμέρας. Καὶ ὁ διάκονος αὖθις· Πρόσχωμεν. Καὶ τοῦ ἀποστόλου πληρωθέντος, ἐκφωνεῖ ὁ ἱερεύς Ειρήνη σοι. Ο διάκονος· Σοφία. Καὶ ὁ χορὸς τὸ Αλληλούια. Ψαλμὸς τῷ Δαυίδ. Καὶ ὁ διάκονος αὖθις· Πρόσχωμεν. Ο αναγνώστης τὸ προκείμενον τοῦ ἀποστόλου καὶ τῆς ἡμέρας. Καὶ ὁ διάκονος αὖθις Πρόσχωμεν. Καὶ τοῦ ἀποστόλου πληρωθέντος, έχε φωνεῖ ὁ ἱερεύς· Εἰρήνη σοι. Ο διάκονος· Σοφία. Καὶ ὁ χορὸς τὸν Ἀλληλούια. Ψαλμὸς τῷ Δαυίδ. Καὶ λαβὼν ὁ διάκονος τὸ θυμιατήριον καὶ τὸ θυμίαμα, πρόσεισι τῷ ἱερεῖ, λέγων· Εὐλόγησον, δέσποτα, το θυμίαμα. Τοῦ δὲ ἱερέως εὐλογοῦντος, καὶ τὴν εὐχὴν εἰπόντος ταύτην· Θυμίαμά σοι προσφέρομεν, Χριστὲ ὁ Θεὸς ἡμῶν, εἰς ὀσμὴν εὐωδίας πνευματικῆς· ἀντικα τάπεμψον ἡμῖν τὴν θείαν χάριν τοῦ παναγίου σου Πνεύματος, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων· ἀμήν· θυμιᾷ ὁ διάκονος τὴν ἁγίαν [] τράπεζαν γύρωθεν, τὸ ἱερατεῖον ὅλον, καὶ τὸν ἀέρα. Καὶ μετὰ τοῦτο τὸ θυμιατήριον ἀποθέμενος, ἔρχεται πρὸς τὸν ἱερέα, καὶ κλίνας αὐτῷ τὴν κεφα λὴν, κρατῶν καὶ τὸ ὡράριον σὺν τῷ ἁγίῳ Εὐαγγελί ἄκροις τοῖς δακτύλοις, δηλονότι ἐν ἐκείνῳ τῷ τόπῳ τῆς ἁγίας τραπέζης, λέγει· Εὐλόγησον, δέσποτα, τὸν εὐαγγελιστὴν τοῦ ἁγίου ἀποστόλου καὶ εὐαγγελιστοῦ τοῦδε. Ο δὲ ἱερεὺς σφραγίζων αὐτὸν, λέγει ῾Ο Θεὸς διὰ πρεσβειῶν τοῦ ἁγίου ἐνδόξου ἀπο στόλου καὶ εὐαγγελιστοῦ τοῦδε, δώη σοι ῥῆμα εἰς τὸ εὐαγγελίσασθαι τῷ εὐαγγελιζομένῳ δυο νάμει πολλῇ. Καὶ ὁ διάκονος εἰπὼν τὸν Ἀμὴν, καὶ προσκυνήσας μετὰ εὐλαβείας τὸ ἅγιον Εὐαγγέλιον, καὶ ἐξελθὼν διὰ τῶν ἁγίων θυρῶν, προπορευομένων καὶ λαμπάδων καὶ θυμιαμάτων, ἔρχεται καὶ ἵσταται ἄνω ἐν τῷ ἄμβωνι, ἢ ἐν τῷ τεταγμένῳ τόπῳ. Ὁ δὲ ἱερεὺς ἱστάμενος ἔμπροσθεν τῆς ἁγίας τραπέζης, βλέπων πρὸς δυσμάς, ἐκφωνεῖ· Σοφία ὀρθὴ· ἀκού σωμεν τοῦ ἁγίου Εὐαγγελίου. Καὶ ὁ διάκονος· Ἐκ τοῦ κατὰ τοῦδε ἁγίου Εὐαγγελίου τὸ ἀνάγνωσμα. Καὶ ὁ ἱερεύς· Πρόσχωμεν. Τοῦ δὲ Εὐαγγελίου Αλη ρωθέντος, λέγει πρὸς τὸν διάκονον ὁ ἱερεύς· Ειρήνη σοι. Καὶ ὁ διάκονος ἐλθὼν ἕως τῶν ἁγίων θυρῶν, ἀποδίδωσι τὸ ἅγιον Εὐαγγέλιον τῷ ἱερεῖ. τύπερ Εἶτα ἐν τῷ συνήθει τόπῳ στὰς, ἄρχεται οὕτως
col. 911–912page 6 of 11
bus nostris, ut concedas ipsis potentiam, victoriam,
perseverantia, pacem, sanitatem, salutem, et ut
Dominus Deus noster magis ac magis ipsos adjuvet
et in omnibus dirigat, et sub pedibus eorum subji
ciat oinnem inimicum et adversarium. Chorus: Do
mine, miserere.
te in omni tempore et loco, ut exaudiens nos, pro
pitius nobis sis in multitudine bonitatis tuæ.
Sacerdos autem harc orationem secreto dicit: Do
mine Deus noster, intensam hane supplicationem a
servis tuis suscipe et miserere nostri, secundum
multitudinem misericordiæ tuæ, et miserationes tuas
in nos demítte, et in omnem populum tuum, qui
copiosam misericordiam a te exspectat. Alla voce
Quoniam misericors et benignus Deus es, el tibi glo
riam referimus, Patri et Filio et Spiritui sancto,
nunc et semper, et in sæcula sæculorum. Chorus
Amen.
Diaconus Rogate, catechumeni, Dominum. Cho
rus: Domine, miserere. Diaconus: Fideles pro cale
chumenis precemur, ut Dominus eorum misereatur.
Chorus: Domine, miserere. Diaconus: Ut erudiat
eos verbe veritatis. Chorus: Domine, miserere. Diu
conus: Ut revelet ipsis evangelium justitiæ. Chorus
Domine, miserére. Diaconus: Ut uniat eos sanctæ,
catholicæ et apostolica Ecclesiæ. Chorus: Domine,
miserere. Diaconus: Serva, miserere, protege et
custodi illos,Deus,gratia tua. Chorus: Domine, mi
serere. Diaconus: Catechumeni, capita vestra Do
mino inclinate. Chorus: Tibi, Domine.
Oratio catechumenorum ante sanctam oblationem
quam dicit sacerdos secreto: Domine Deus noster,
qui in altis habitas, et humilia respicis, qui salutem
humano generi misisti per unigenitum Filium et Deum
ac Dominum nostrum Jesum Christum, respice ser
vos tuos catechumenos, qui suam tibi cervicom
inclinarunt, et dignare illos in tempore opportuno
lavacro regenerationis, remissione peccatorum, et
indumento incorruptionis: uni eos sanctæ tuæ ca.
tholicæ et apostolicæ Ecclesiæ, et annumera eos cum
electo tuo grege. Alla voce: Ut et ipsi simul nobis
cum glorificent venerandum tuum et magnificum
nomen, Patris et Filii et sancti Spiritus, nunc et
semper, et in sæcula sæculorum. Chorus: Amen.
Post exclamationem accipit sacerdos corporale, et,
ut moris est, expandit. Diaconus: Quotquot catechu
meni accedite, quotquot catechumeni accedite, quot
quot catechumeni accedite ne quis ex catechumenis
maneat. Quotquot fideles etiam atque etiam in pace
Dominum precemur. Chorus: Domine, miserere.
Oratio fidelium prima, postquam expansum est cor
porale, quam sacerdos secreto dicit: Gratias agimus
tibi, Domine Deus Virtutum, qui dignatus es ul nos
nunc altari tuo adstaremus, et procideremus ante
miserationes tuas pro peccatis nostris et ignorantiis
populi: suscipe Deus supplicationem nostram: fac
nos esse dignos qui offeramus tibi preces, supplica
ones et incruenta sacrificia pro toto populo tuo;
et fac nos idoneos, quos in boc ministerio posuisti,
ut in virtute Spiritus tui sancti inculpate et innoxic
in puro conscientiæ nostræ testimonio, invocemus
Orante sacerdote, diaconus, si adest, pacifica recitat
extra sauctum tribunal, in consueto loco: Etiam atque
etiam in pace Dominum precemur. Chorus: Domine,
miserere. Diaconus: Pro sancta hac mansione, pro
tota urbe, regione, et iis qui cum fide habitant in
illis, Dominum precemur. Chorus: Domine, mise
rere. Diaconus: Pro aeris temperie, fructuum terræ
fertilitate, et pro temporibus pacificis Dominum pre
cemar. Chorus: Domine, miserere. Diaconus: Pro
navigantibus, iter agentibus, ægrotantibus, laboran
tibus, captivis et pro salute ipsoruin Dominum pre
cemur. Chorus: Domine, miserere. Diaconus: Ut
liberemur ab omni afflictione, ira, periculo et neces‐
sitate, Dominum precemur. Chorus: Domine, mise
rere. Diaconus: Suscipe, serva, miserere et custodi
nos per gratiam tuam, Deus. Chorus: Domine, misc
rere. Diaconus: Sapientia. Sacerdos alla voce: Quia
te decet omnis gloria, honor et adoratio, Patrem et
Filium et sanctum Spiritum, perpetuo, nunc et sem
per, et in sæcula sæculorum. Chorus: Amen.
Oratio fidelium secunda, quam sacerdos secreto dicit.
Iterum et sæpius coram te procidimus, et te roga
mus, bone et clemens, respiciens supplicationem
nostram, purges animas et corpora nostra ab omni
inquinamento carnis et spiritus, et des nobis inno
xiam et inculpatam ad sanctum altare tuum frequen
tiam. Largire autem, Deus, etiam iis qui nobiscum
precantur profectum vitæ et fidei et spiritualis pru
dentiæ: da iis qui te semper cum timore et amore
colunt, ut innoxie et inculpate sanctis mysteriis.tuis
participent, et cælesti regno dignentur.
Orante sacerdote, diaconus pacifica recitat ante
sanctum tribunal.
Sacerdos alta voce: Ut a potentia tua jugiter cu
stoditi, tibi gloriam referamus, Patri et Filio et san
cto Spiritui, nunc et semper, et in sæcula sæculorum.
Chorus: Amen.
Post exclamationem dicit orationem apud se: et
cantores hymnum canunt Cherubicum. Diaconus antem
accedens ad sacerdotem, cum incenso suffumigat in
modum crucis et in circuitu sanclam mensam, sacra
rium et sacerdotem. Et postea stat reverenter ad sini
stram sacerdotis, exspectans orationis complementum.
Oratio quam secreto dicit sacerdos, dum Cherubicus
hymnus cantatur.
Nullus eorum, qui carnalibus concupiscentiis et
voluptatibus sunt irretiti, dignus est, qui accedat vel
appropinquet et ministret tibi, Rex gloriæ: mini-`
strare namque tibi, magnum et tremendum est etiamı
cælestibus Potestatibus. Attamen ob ineffabilem et
immensam tuam benignitatem sine mutatione, factus
es homo et Pontifex noster appellatus, et hujus 80
lemnis et incruenti sacrificii sacrum ministerinm no
bis tradidisti, utpote Dominus universorum. Tu enim
solus, Domine Deus noster, dominaris cælestibus et
terrenis: qui super thronum Cherubicum veheris,
Seraphinorum Dominus et Rex Israel, solus sanctus
col. 913–914page 7 of 11
PG 63:913ἄρατον καὶ ἀμέτρητόν σου φιλανθρωπίαν, ἀτρέ πτως καὶ ἀναλλοιώτως γέγονας ἄνθρωπος, καὶ ἀρ χιερεὺς ἡμῶν ἐχρημάτισας, καὶ τῆς λειτουργικῆς ταύτης καὶ ἀναιμάκτου θυσίας τὴν ἱερουργίαν παρ ἔδωκας ἡμῖν, ὡς Δεσπότης τῶν ἁπάντων· σὺ γὰρ μόνος, Κύριε ὁ Θεὸς ἡμῶν, δεσπόζεις τῶν ἐπουρανίων καὶ τῶν ἐπιγείων, ὁ ἐπὶ θρόνου χερουβικοῦ ἐποχούμενος, ὁ τῶν Σεραφίμ κύριος, καὶ βασιλεὺς τοῦ Ἰσραὴλ, ὁ μόνος ἅγιος, καὶ ἐν ἁγίοις ἀναπαυόμενος. Σὲ τοίνυν δυσωπῶ τὸν μόνον ἀγαθὸν καὶ εὐήκοον, ἐπίβλεψον ἐπ᾿ ἐμὲ τὸν ἁμαρτωλὸν καὶ ἀχρεῖον δοῦλόν σου, καὶ καθάρισόν μου τὴν ψυχὴν καὶ τὴν καρδίαν ἀπὸ συνειδήσεως πονηρᾶς, καὶ ἱκανωσόν με τῇ δυνάμει τοῦ Αγίου σου Πνεύματος, [] ἐνδεδυμένον τὴν τῆς Ιερατείας σου χάριν, παραστῆναι τῇ ἁγίᾳ σου ταύτῃ τραπέζῃ, καὶ ἱερουργῆσαι τὸ ἅγιον καὶ ἄχραντόν σου σῶμα, καὶ τὸ τίμιόν σου αἷμα. Σοὶ γὰρ προσ εύχομαι κλίνας τὸν ἐμαυτοῦ αὐχένα, καὶ δέομαί σου μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπ' ἐμοῦ, μηδὲ ἀποδοκιμάσῃς με ἐκ παίδων σου, ἀλλ' ἀξίως τον προσενεχθήναί σοι ὑπ' ἐμοῦ τοῦ ἁμαρτωλοῦ καὶ ἀναξίου δούλου σου τὰ δῶρα ταῦτα. Σὺ γὰρ εἶ ὁ προσφέρων καὶ ὁ προσφερόμενος, καὶ προσ δεχόμενος καὶ διαδιδόμενος, Χριστὲ ὁ Θεὸς ἡμῶν καὶ σοὶ τὴν δόξαν αναπέμπομεν σὺν τῷ ἀνάρχω σου Πατρὶ, καὶ τῷ παναγίῳ καὶ ἀγαθῷ καὶ ζωο ποιῷ σου Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Πληρωθείσης δὲ τῆς εὐχῆς εύχονται ὁμοῦ τὸν Χε ρουβικὸν ὕμνον, καὶ τρὶς ἐν τῷ λέγειν αὐτὸν προσκυνοῦντες· εἶτα καὶ τὸν πεντηκοστόν ψαλμὸν μυστικώς. Καὶ προσκυνοῦντες τρὶς, ἀπέρχονται ἐν τῇ προθέσει, προπορευομένου τοῦ διακόνου μετὰ θυμιάματος· καὶ θυμιάσας τὰ ἅγια, καθ' ἑαυτὸν εὐχόμενος τό, Ὁ Θεὸς, ἱλάσθητί μοι τῷ ἁμαρτωλῷ, πρὸς τὸν ἱερέα λέγει, Επαρον, δέσποτα. Ὁ δὲ ἱερεὺς ἄρας τὸν ἀέρα, ἐπιτίθησι τῷ ἀριστερῷ μῳ τοῦ διακόνου, λέγων· Ἐν εἰρήνῃ ἐπάρατε τὰς χεῖρας ὑμῶν εἰς τὰ ἅγια, καὶ εὐλογεῖτε τὴν Κύριον. Ευλογήσαι σε Κύριος ἐκ Σιών, ὁ ποιήσας τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ο διάκονος· Ἀμήν. Εἶτα τὸν ἅγιον δίσκον ἐπὶ τῆς κορυφῆς αὐτοῦ ὁ διάκονος μετά προσοχής λαμβάνει· ὁ δὲ ἱερεὺς αἴρων τὸ ἅγιον ποτήριον μόνον, καὶ ὁ διάκονος κρατῶν ἐν τῇ δεξιᾷ αὐτοῦ ἐνὶ δακτύλῳ τὸ θυμιατήριον. Καὶ διερ χόμενοι τὸν ναὸν, εύχονται ἀμφότεροι ὑπὲρ πάντων, λέγοντες· Μνησθείη Κύριος ὁ Θεὸς πάντων ἡμῶν ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ο χορός· Ἀμήν. Καὶ πολλάκις τοῦτο λέγουσιν, ἕως ἂν πληρωθῇ ἡ μεγάλη είσοδος. Εἰσερχόμενοι δὲ εἰς τὸ ἅγιον βῆμα, λέγουσι καθ' ἑαυτούς· Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Εἶτα ὁ διάκονος πάλιν πρὸς τὸν ἱερέα τὴν κεφαλὴν ὑποκλίνας, λέγει· Μνήσθητί μου, δέσποτα ἅγιε, τοῦ ἁμαρτωλοῦ. Καὶ ὁ ἱερεύς Μνησθείη σου Κύ ριος ὁ Θεὸς ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τὸν αἰώνων. Αμήν. Εἶτα ἀποτίθεται καὶ αὐτὸς τὸ ἅγιον ποτήριον ἐν τῇ ἱερᾷ τραπέζῃ, ἐπιλέγων καὶ τὸ τροπάριον τόδε Ο ευσχήμων Ἰωσὴς ἀπὸ τοῦ ξύλου καθελὼν τὸ ἄχραντόν σου σῶμα, σινδόνι καθαρῇ εἰλήσας, καὶ αρώμασιν ἐν μνήματι καινῷ κηδεύσας ἀπέθετε. Εἶτα ἀποτίθησι τὰ καλύμματα ὁ ἱερεὺς ἀπὸ τοῦ Αγίου δίσκου καὶ τοῦ ἁγίου ποτηρίου· τὸν δὲ ἀέρα λαβὼν ἀπὸ τῶν ὤμων του διακόνου, καὶ θυμιάσας αὐτὸν ἐπισκεπάζει δι' αὐτοῦ τὰ ἅγια. Εἶτα ὁ διάκη. νας θυμιᾷ τὰ ἅγια τρίς, λέγων οὕτως· Ἀγάθυν Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ σου τὴν Σιών. Ετα είχα μενοι τό. Ο Θεὶς ιλάσθητί μοι τῷ ἁμαρτωλῷ. ἔμπροσθεν τῆς ἁγίας τραπέζης προσκυνοῦσι τρίς. καὶ ὁ μὲν ἱερεὺς ἵσταται, ὁ δὲ διάκονος τὸν αὐχένα κλίνας, πρὸς τὸν ἱερέα λέγει· Εύξαι ὑπὲρ ἐμοῦ, δέσποτα. Ὁ δὲ ἱερεὺς [] λέγει· Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις Υψίστου ἐπι σκιάσει σοι. Ὁ δὲ διάκονος λέγει· Τὸ αὐτὸ ἅγιον Πνεῦμα συλλειτουργήσει ὑμῖν καὶ ἡμῖν, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Μνήσθητί μου, δέσποτα ἅγιε. 'Ο δὲ ἱερεὺς λέγει Μνησθείη σου Κύριος ὁ Θεὸς ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ὁ διάκονος· 'Αμὴν, ἀμὴν, ἀμήν. Καὶ προσκυνήσας, ἔρχεται ἐν τῷ συνήθει τόπῳ λέγων· Πληρώσωμεν τὴν δέησιν ἡμῶν τῷ Κυρίῳ. Ο χορός· Κύριε, ἐλέησον. Ο διάκονος· Υπέρ τῶν προτεθέντων τιμίων δώρων, τοῦ Κυρίου δεηθώμεν. Ο χορός· Κύριε, ἐλέησον. Ο διάκονος· Ὑπὲρ τοῦ ἁγίου οίκου τούτου, καὶ τῶν μετὰ πίστεως καὶ εὐλαβείας καὶ φόβου Θεοῦ εἰσιόντων ἐν αὐτῷ, τοῦ Κυρίου δεηθῶμεν. Ο χορός· Κύριε, ἐλέησον. Ὁ διάκονος· Ὑπὲρ τοῦ ῥυσθῆναι ἡμᾶς ἀπὸ πάσης θλίψεως, ὀργῆς, κινδύνου, καὶ ἀνάγκης, τοῦ Κυ ρίου δεηθῶμεν. Ο χορός· Κύριε, ἐλέησον. Εὐχὴ προσκομιδῆς μετὰ τὴν ἐν τῇ ἁγίᾳ τραπέζῃ τῶν θείων δώρων ἀπόθεσιν, ἣν λέγει ὁ ἱερεὺς μυστικῶς. Κύριε, ὁ Θεὸς ὁ παντοκράτωρ, ὁ μόνος ἅγιος, δ δεχόμενος θυσίαν αινέσεως παρὰ τῶν ἐπικαλουμένων σε ἐν ὅλῃ καρδίᾳ, πρόσδεξαι καὶ ἡμῶν τῶν ἁμαρτωλῶν τὴν δέησιν. καὶ προσάγαγε τῷ ἁγίῳ σου θυσιαστηρίῳ, καὶ ἱκάνωσον ἡμᾶς προσενερ κεῖν σοι δῶρά τε καὶ θυσίας πνευματικὰς ὑπὲρ τῶν ἡμετέρων ἁμαρτημάτων, καὶ τῶν τοῦ λαοῦ ἀγνοημάτων· καὶ καταξίωσον ἡμᾶς εὐρεῖν χάριν ἐνώπιόν σου, τοῦ γενέσθαι σοι εὐπρόσδεκτον την θυσίαν ἡμῶν, καὶ ἐπισκηνῶσαι τὸ πνεῦμα τῆς χαριτός σου τὸ ἀγαθὸν ἐφ' ἡμᾶς, καὶ ἐπὶ τὰ προ κείμενα δῶρα ταῦτα, καὶ ἐπὶ πάντα τὸν λαόν σου. Ο διάκονος· 'Αντιλαβοῦ, σῶσον, ἐλέησον καὶ διαφύλαξον ἡμᾶς, ὁ Θεὸς, τῇ σῇ χάριτι. Ο χορός Κύριε, ἐλέησον. Ο διάκονος· Τὴν ἡμέραν πάσαν τελείαν, εἰρηνικὴν καὶ ἀναμάρτητον παρὰ τοῦ Κυ ρίου αιτησώμεθα. Ο χορός Παράσχου, Κύριε. Ο διάκονος· "Αγγελον εἰρήνης, πιστὸν ὁδηγὸν, ού λακα τῶν ψυχῶν καὶ τῶν σωμάτων ἡμῶν παρὰ τοῦ Κυρίου αίτησώμεθα. Ο χορός Παράσχου, Κύ ριε. Ο διάκονος· Συγγνώμην καὶ ἄφεσιν τῶν ἁμαρ τιῶν, καὶ τῶν πλημμελημάτων ἡμῶν παρὰ τοῦ Κυρίου αιτησώμεθα. Ο χορός Παράσχου, Κύριε. Ο διάκονος· Τὰ καλὰ καὶ συμφέροντα ταῖς ψυ χαῖς ἡμῶν, καὶ εἰρήνην τῷ κόσμῳ παρὰ τοῦ Κυρίου αιτησώμεθα. Ο χορός Παράσχου, Κα ριε. 'Ο διάκονος· Τὸν ὑπόλοιπον χρόνον τῆς ζωῆς ἡμῶν ἐν εἰρήνῃ καὶ μετανοίᾳ ἐκτελέσαι παρὰ τοῦ Κυρίου αίτησώμεθα. Ο χορός Παράσχου. Κύριε. Ο διάκονος· Χριστιανὰ τὰ τέλη τῆς ζωῆς ἡμῶν, ἀνώδυνα, ἀνεπαίσχυντα, εἰρηνικά, καὶ καλὴν ἀπολογίαν τὴν ἐπὶ τοῦ φοβερού βήματος παρὰ τοῦ Κυρίου αιτησώμεθα. Ο χορός Παρά σχου, Κύριε. 'Ο διάκονος· Τῆς παναγίας, ἀχράν του, υπερευλογημένης, ἐνδόξου δεσποίνης ἡμῶν, Θεοτόκου καὶ ἀειπαρθένου Μαρίας, μετὰ πάντων τῶν ἁγίων μνημονεύσαντες, ἑαυτοὺς καὶ ἀλλή λους καὶ πᾶσαν τὴν ζωὴν ἡμῶν Χριστῷ τῷ Θεῷ παραλώμεθα. Ο χορός· Σοι, Κύριε. [] Ὁ ἱερεὺς ἐκφώνως· Διὰ τῶν οἰκτιρμῶν τοῦ μονογενοῦς σου Υἱοῦ, μεθ' οὗ εὐλογητὸς εἰ σὺν τῷ παναγίῳ καὶ ἀγαθῷ καὶ ζωοποιῷ σου Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ο χορός· Ἀμήν. Ὁ ἱερεύς· Ειρήνη πᾶσιν. Ο διάκονος. Αγαπήσωμεν αλλήλους, για έν
col. 915–916page 8 of 11
Domine, fortitudo mea, Dominus firmamentum
meum, et refugiam meum. Et diaconus circumple
etitur stolam suam, et adorat ter, et alla voce subjun
git: Portas, portas, in sapientia attendamus. Et cho
rus, Credo. Et post completum sanctum symbolum,
dicit diaconus alta voce: Stemus probe, stemus cum
timore: attendamus sanctam oblationem in pace of
Serre. Chorus: Oleum pacis, sacrificium landis.
Sacerdos alla voce: Gratia Domini nostri Jesu
Christi, et dilectio Dei et Patris et communicatio
sancti Spiritus sit cum omnibus nobis. Chorus: Et
cum Spiritu tuo. Sacerdos: Sursum corda habea
mus. Chorus: Habemus ad Dominum. Sacerdos
Gratias agamus Domino. Chorus: Dignum et justum
est adorare Patrem, Filium et sanctum Spiritum,
Trinitatem consubstantialem et individuam.
Sacerdos inclinatus secreto precatur: Dignum et ju
stum est te celebrare, te benedicere, te laudare, tibi
gratias agere, te adorare in omni loco dominationis
tuæ. Tu enim es Deus ineffabilis, incomprehensibilis,
invisibilis, inexcogitabilis, semper exsistens, eodem
modo exsistens, tu et unigenitus Filius tuus et Spi
ritus tuus sanctus. Tu ex nihilo nos condidisti, et
lapsos rursus erexisti; nec desiisti omnia facere,
donec nos in cælum deduceres, et futurum regnum
tuum largireris. Pro his omnibus gratias agimus tibi,
et Filio tuo unigenito, et Spiritui sancto, pro omni
bus, quæ videmus et quæ non videmus, manifestis
et occultis tuis in nos beneficiis. Gratias etiam agi
mus pro hoc ministerio, quod ex manibus nostris
accipere dignatus es; etiamsi tibi adsint millia an
gelorum et dena millia archangelorum, Cherubim et
Seraphim sex alis instructi, multos oculos habentes,
sublimes et alati. Alta voce: Qui victoriæ hymnum
canunt, clamant, vociferantur et dicunt. Chorus
Sanctus, sanctus, sanctus, Dominus Sabbaoth: ple
num est cælum et terra gloria tua: hosanna in ex
celsis: benedictus qui venit in nomine Domini: ho
sanna in excelsis.
Diaconus autem accipit stolam, illamque in crucis for.
mam super discum ducit; el postquam super corporale
abstersit, osculatur, et cum velo aere dicto deponit.
Deinde transit in tertiam partem, et supra sancia ven
tilat reverenter flabello; quod si desit flabellum, hoc
cum velamento facit.
Oral sacerdos secreto
Cum his quoque beatis Virtutibus, benigne Do
mine, et nos clamamus et dicimus: Sanctus et om
nino sanctus, tu et unigenitus Filius tuus, et Spiritus
tuus sanctus: sanctus es et omnino sanctus, et
magnifica gloria tua: qui mundum tuum ita di
lexisti, ut Filium tuum unigenitum dares, ut omnis
qui credit in ipsum non pereat, sed habcat vitam
eternam. Qui cum venisset, et quam pro nobis sus
ceperat economiam implessel nocte illa qua tradi
tus est, imo scipsum tradidit pro mundi vita, accepto
pane in sanctis suis et illibatis manibus: cum gra
tias egisset, benedixisset, sanctificasset, fregisset,
dedit sanctis discipulis et apostolis suis dicens: sa
cerdos inclinat caput, et extollens dexteram cum pie
tate, benedicit-sanctum panem, alta voce dicens: Acci
pite, comedite: hoc est corpus meum, quod pro vobis
frangitur in remissioneni peccatorum. Chorás: Amen.
Diaconus vero apprehensa stola sua, ostendit et ipse
cum sacerdote sanctum discum: similiterque in sancio
calice. Eodem modo cum pronuntial sacerdos: Tua ex
Luis.
Sacerdos secreto: Similiter et calicem postquam
cœnavit dicens: alta voce sacerdos manum superne
tollens cum pietate benedicens ait: Bibite ex hoc Oin
nes: hic est sanguis meus novi Testamenti, qui pre
multis et vobis effunditur in remissionem peccato
rum. Chorus: Amen.
Sacerdos inclinans caput, orat secreto: Memores
igitur salutaris hujus mandati, et omnium quæ pro
nobis facta sunt, crucis, sepulcri, triduanæ resurre
ctionis, in cælos ascensionis, a dextris sessionis,
secundi et gloriosi adventus. Alta voce: Tua ex luis
tibi offerimus in omnibus et per omnia. Chorus: Te
laudamus, te benedicimus, tibi gratias agimus, Do
mine, et obsecramus te, Deus noster.
Sacerdos rursus, inclinans caput, orat secreto: Etiam
offerimus tibi rationabilem hunc et incruentum cul
tum, et rogamus, precamur et obsecramus, mitte
Spíritum sanctum in nos, et in hæc proposita dona.
Diaconus deponit Alubellum aut velum quod tenebat,
et accedit prope sacerdotem et ter ambo adorant ante
sanclam mensam, et hoc apud se precantur: Deus, pro
pitius esto mihi peccatori. Dicunt ter secreto: Domine,
qui sanctissimum Spiritum in tertia hora apostolis
nostris misisti; hunc, o bone, ne auferas a nobis;
et hoc, Cor mundum crea in me, Deus, et Spiritum
rectum innova in visceribus meis (Psalm. 50. 12).
Deinde caput inclinans diaconus, ostendit cum stola
sanctum panem, et dicit secreto: Benedic, domine,
sanctum panem.
El sacerdos erectus, signal ter sancta dona, secreto
dicens: Fac panem hunc pretiosum corpus Christi toi.
Diaconus: Amen. Et rursus diaconus: Benedic, do
mine, sanctum calicem. Sacerdos benedicens dicit
Quod antem in hoc calice est, pretiosus sanguis Chri
sti tui. Diaconus: Amen.
Et rursum diaconus utraque sancla stola demonstrans
ait Benedic, domine. Sacerdos vero manu utraque
sancta benedicens ait: Immutans Spiritu tuo sancto.
Diaconus: Amen, amen, amen. Et diaconus posiquain
caput inclinavit sacerdoti, et dixit ei: Memento mei
peccatoris, sancte domine, revertitur in locum in quo
prius sleteral, accepto ut antca flabello.
Sacerdos autem oral secreto: Ut flat accipientibus
in vigilantiam animæ, in remissionem peccatorum, in
communicationem Spiritus sancti, in regni calorum
plenitudinem, in fiduciam erga te, non in delictum et
condemnationem. Item offerimus tibi rationabile hoc
obsequium pro iis, qui in fide mortui sunt, majori
bus, patribus, patriarchis, prophetis, apostolis, pre
dicatoribus, evangelistis, martyribus, confessoribus,
alistinentibus, et quovis spiritu in fide consummato.
col. 917–918page 9 of 11
PG 63:917λατρείαν ὑπὲρ τῶν ἐν πίστει ἀναπαυομένων προπατόρων, πατέρων, πατριαρχῶν, προφητῶν, ἀπο στόλων, κηρύκων, εὐαγγελιστών, μαρτύρων, ὁμολογητῶν, ἐγκρατευτῶν, καὶ παντὸς Πνεύματος ἐν πίστει τετελειωμένου. Εκφώνως· Εξαιρέτως τῆς παναγίας, ἀχράντου, ὑπερευλογημένης, ένα δόξου δεσποίνης ἡμῶν, θεοτόκου καὶ ἀειπαρθένου Μαρίας. Ο χορός ψάλλει "Αξιόν ἐστιν ὡς ἀληθῶς μακαρίζειν σε τὴν Θεοτόκον· ἢ τὸ τῆς ἡμέρας. Ο διάκονος θυμιά γύρωθεν τὴν ἁγίαν τράπεζαν καὶ τὰ δίπτυχα· τῶν τε κεκοιμημένων καὶ ζώντων, ὧν βούλεται, μνημονεύει. Ὁ δὲ ἱερεὺς κλινόμενος εύχεται μυστικῶς· Τοῦ ἁγίου Ἰωάννου τοῦ προφήτου, προδρόμου καὶ Βαπτιστοῦ, τῶν ἁγίων· καὶ πανευφήμων ἀποστόλων, τοῦ ἁγίου τοῦδε, οὗ καὶ τὴν μνήμην ἐπιτελοῦμεν, καὶ πάντων τῶν ἁγίων σου, ὡς ταῖς ἱκε σίαις ἐπίσκεψαι ἡμᾶς ὁ Θεὸς, καὶ μνήσθητι πάνω των τῶν προκεκοιμημένων ἐπ' ἐλπίδι ἀναστάσεως ζωῆς αἰωνίου. Ενταῦθα ὁ ἱερεὺς μνημονεύει ὧν θέλει, ζώντων καὶ τεθνεώτων· ὑπὲρ ζώντων λέ γει· Ὑπέρ σωτηρίας, ἐπισκέψεως, ἀφέσεως τῶν ἁμαρτιῶν τοῦ δούλου τοῦ Θεοῦ τοῦδε· ὑπὲρ τε θνεώτων λέγει· Ὑπὲρ ἀναπαύσεως καὶ ἀφέσεως τῆς ψυχῆς τοῦ δούλου σου, ὁ δεῖνος· ἐν τόπῳ φωτεινῷ, ἔνθα ἀπέδρα λύπη, στεναγμός, ἀνάπαυσον αὐτὴν ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ ἀνάπαυσον αὐτὴν ὅπου ἐπισκοπεῖ τὸ φῶς τοῦ προσώπου σου. Ετι παρακαλοῦμέν σε, μνήσθητι, Κύριε, πάσης ἐπι σκοπῆς ὀρθοδόξου [] τῶν ὀρθοτομούντων τὸν λόγον τῆς σῆς ἀληθείας, παντὸς τοῦ πρεσβυτερίου, τῆς ἐν Χριστῷ διακονίας, καὶ παντὸς τοῦ ἱερατικοῦ τάγματος. "Ετι προσφερομέν σοι τὴν λογικὴν ταύτην λατρείαν ὑπὲρ τῆς οἰκουμένης, ὑπὲρ τῆς ἁγίας καθολικῆς καὶ ἀποστολικῆς Ἐκ κλησίας, ὑπὲρ τῶν ἐν ἁγνείᾳ καὶ σεμνῇ πολιτεία διαγόντων, ὑπὲρ τῶν πιστοτάτων καὶ φιλοχρί. στων ἡμῶν βασιλέων, παντὸς τοῦ παλατίου καὶ τοῦ στρατοπέδου αὐτῶν· δὺς αὐτοῖς, Κύριε, είν ρηνικὸν τὸ βασίλειον, ἵνα καὶ ἡμεῖς ἐν τῇ γαλήνῃ αὐτῶν ἤρεμον καὶ ἡσύχιον βίον διάγωμεν πάσῃ ἐν εὐσεβείᾳ καὶ σεμνότητι. Ὁ μὲν διάκονος ἐπιστρέφει πρὸς τὴν θύραν τοῦ ἁγίου βήματος κρατῶν τὸ ὠράριον τοῖς τρισὶν ἄκροις δακτύλοις, καὶ λέγει· Καὶ πάντων καὶ πασῶν. Ὁ δὲ χορός ψάλλει· Καὶ πάντων καὶ πασῶν. Ὁ δὲ ἱερεὺς ἐκφωνεῖ· Εν πρώτοις μνήσθητι, Κύριε, τοῦ ἀρχιεπισκόπου ἡμῶν, ὁ δεῖνος· ὃν χάρισαι ταῖς ἁγίαις σου Εκκλησίαις ἐν εἰρήνῃ σῶον, ἔντιμον, ὑγιῆ, μακροημερεύοντα, ἐρθοτομοῦντα τὸν λόγον τῆς σῆς ἀληθείας. Καὶ ὁ διάκονος πρὸς τῇ θύρα στὰς, λέγει· Τοῦ, ὁ δεῖνος, πανιερωτάτου μητροπολίτου, ἢ ἐπισκόπου, ὅστις ἂν ᾖ· καὶ ὑπὲρ τοῦ προσκομίζοντες τὰ ἅγια δῶρα ταῦτα, εὐλαβεστά του Ιερέως, ὁ δεῖνος· ὑπὲρ σωτηρίας τῶν εὐσεβεστάτων καὶ θεοφυλάκτων βασιλέων ἡμῶν, καὶ πάν των καὶ πασῶν. Ὁ χορός· Καὶ πάντων καὶ πασῶν, Ὁ ἱερεὺς ἐπεύχεται μυστικῶς· Μνήσθητι, Κύριε, τῆς πόλεως, ἐν ᾗ παροικοῦμεν, καὶ πάσης πόλεως καὶ χώρας, καὶ τῶν ἐν πίστει οἰκούντων ἐν αὐτ ταῖς· μνήσθητι, Κύριε, πλεόντων, οδοιπορούν. των, νοσούντων, καμνόντων, αἰχμαλώτων, καὶ τῆς σωτηρίας αὐτῶν· μνήσθητι, Κύριε, τῶν καρποφορούντων καὶ καλλιεργούντων ἐν ταῖς ἁγίαις σου Εκκλησίαις, καὶ μεμνημένων τῶν πενήτων, καὶ ἐπὶ πάντας ἡμᾶς τὰ ἐλέη σου ἐξαπόστειλον. Ἐκφώνως· Καὶ δὲς ἡμῖν ἐν ἐνὶ στέματι και για καρδία διξάζειν καὶ ἀνυμνεῖν τὸ πάντιμον και μεγαλοπρεπές ὄνομά σου, τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ο χορός· Ἀμήν. ῾Ο ἱερεὺς ἐπιστρέψει πρὸς τῇ θύρα, καὶ εὐλογῶν λέγει εκφώνως· Καὶ ἔσται τὰ ἐλέη τοῦ μεγάλου Θεοῦ καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετὰ πάντων ὑμῶν. Ο χορός· Καὶ μετὰ τοῦ πνεύματός σου. Καὶ ὁ διάκονος ἐξέρχεται, εἰ ἔστιν, εἴτουν ὁ ἱερεὺς, καὶ στὰς ἐν τῷ συνήθει τόπῳ, λέγει· Πάντων τῶν ἁγίων μνημονεύσαντες, ἔτι καὶ ὅτι τοῦ Κυ ρίου δεηθώμεν. Ο χορός· Κύριε, ἐλέησον. Ὁ διά κονος· Υπέρ των προσκομισθέντων καὶ ἁγιασθέν των τιμίων δώρων τοῦ Κυρίου δεηθώμεν. Ο χο ρός· Κύριε, ἐλέησον. Ο διάκονος· όπως ὁ φιλάνθρωπος Θεὸς ἡμῶν, ὁ προσδεξάμενος αὐτὰ εἰς τὸ ἅγιον καὶ ὑπερουράνιον καὶ νοερὸν αὐτοῦ θυσιαστήριον εἰς ὀσμὴν εὐωδίας πνευματικῆς, ἀντι καταπέμψῃ ἡμῖν τὴν θείαν χάριν καὶ τὴν δωρεάν τοῦ παναγίου Πνεύματος, τοῦ Κυρίου δεηθώμεν. Ο χορός· Κύριε, ἐλέησον. Ο διάκονος· Ὑπὲρ τοῦ ῥυσθῆναι ἡμᾶς ἀπὸ πάσης θλίψεως, ὀργῆς, κιν δύνου καὶ ἀνάγκης, τοῦ Κυρίου δεηθώμεν. [] Ο χορός· Κύριε, ἐλέησον. Ὁ ἱερεὺς ἐπεύχεται μυστικῶς· Σοὶ παρακατατιθέμεθά τὴν ζωὴν ἡμῶν ἅπασαν καὶ τὴν ἐλπίδα, Δέσποτα φιλάνθρωπε, καὶ παρακαλοῦμέν σε καὶ δεόμεθα καὶ ἱκετεύομεν, καταξίωσον ἡμᾶς μετα λαβεῖν τῶν ἐπουρανίων σου καὶ φρικτῶν μυστηρίων ταύτης τῆς ἱερᾶς καὶ πνευματικῆς τραπέζης μετὰ καθαροῦ συνειδότος εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν, εἰς συγχώρησιν πλημμελημάτων, εἰς Πνεύματος ἁγίου κοινωνίαν, εἰς βασιλείας οὐρανῶν κληρονομίαν, εἰς παρρησίαν τὴν πρὸς σὲ, μὴ εἰς κρῖμα, ἢ εἰς κατάκριμα. Ο διάκονος· Ἀντιλαβοῦ, σῶσον, ἐλέησον, καὶ διαφύλαξον ἡμᾶς ὁ Θεὸς τῇ σῇ χάριτι. Ο χορός Κύριε, ἐλέησον. Ο διάκονο; Τὴν ἡμέραν πᾶσαν τελείαν, ἁγίαν, εἰρηνικὴν καὶ ἀναμάρτητον, παρὰ τοῦ Κυρίου αιτησώμεθα. Ο χορός· Παράσχου, Κύριε. Ο διάκονος· "Αγγελον εἰρήνης, πιστὸν ὁδηγὸν, φύλακα τῶν ψυχῶν καὶ τῶν σωμάτων ἡμῶν, παρὰ τοῦ Κυρίου αἰτησώμεθα. Ο χορός Παράσχου, Κύριε. Ο διάκονος Συγ γνώμην καὶ ἄφεσιν τῶν ἁμαρτιῶν καὶ τῶν πλημ μελημάτων ἡμῶν παρὰ τοῦ Κυρίου αιτησώμεθα. Ο χορός· Παράσχου, Κύριε. Ο διάκονος· Τὰ καλὰ καὶ συμφέροντα ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν, καὶ εἰρήνην τῷ κόσμῳ παρὰ τοῦ Κυρίου αιτησώμεθα. Ο χορός Παράσχου, Κύριε. Ὁ διάκονος· Τὸν ὑπόλοιπον χρόνον τῆς ζωῆς ἡμῶν ἐν εἰρήνῃ καὶ μετανοία ἐκτελέσαι, παρὰ τοῦ Κυρίου αιτησώμεθα. Ο χο ρός Παράσχου, Κύριε. Ὁ διάκονος· Τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως καὶ τὴν κοινωνίαν τοῦ ἁγίου Πνεύ γιατος αιτησάμενοι, ἑαυτοὺς καὶ ἀλλήλους καὶ πᾶσαν τὴν ζωὴν ἡμῶν Χριστῷ τῷ Θεῷ παραθώμεθα. Ο χορός· Σοι, Κύριε. Εκφώνως ὁ ἱερεύς· Καὶ καταξίωσον ἡμᾶς, Δέ σποτα, μετὰ παρρησίας ακατακρίτως τολμᾷν ἐπι καλεῖσθαι σὲ τὸν ἐπουράνιον Θεόν Πατέρα καὶ λέγειν. Ο χορός· Πάτερ ἡμῶν. Ἐκφώνως ὁ ἱερεύς "Οτι σοῦ ἐστιν ἡ βασιλεία καὶ ἡ δύναμις καὶ ἡ δόξα, τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων Ο χορός· Ἀμήν. Ὁ ἱερεύς· Εἰρήνη πάσιν. Ο χορός· Καὶ μετὰ τοῦ πνεύματός σου. Ο διάκονος Τὰς κεφαλὰς ὑμῶν τῷ Κυρίῳ κλίνατε. Ο χορός Συ, Κύριε. Κλίνας γοῦν ἡ διάκονος μικρὸν τὴν κεφαλὴν, καὶ ὁρῶν τὸν τρία προσκυνούντα, προσκυνεῖ καὶ αὐτή;.
col. 919–920page 10 of 11
secundum eujusque necessitatem: cum navigantibus
naviga, cum iter agentibus iter age, ægrotos sana,
medicus animarum et corporum. Alla voce sacerdos
Gratia et miserationibus et benignitate unigeniti Filii
tui, quicum tu benedictus es, cum sanctissimo, bono
el vivifico tuo Spiritu, nunc et semper, et in sæcula
sæculorum. Chorus: Amen.
Sacerdos oral secreto: Allende, Domine Jesu Chri
ste Deus noster, ex sancto habitaculo tuo, et ex thro
no gloriæ regni tui, et veni ad sanctificandum nos
qui sursum cum Patre sedes, et hic nobiscum invisi
biliter versaris: et dignare potenti manu tua nobis
impertiri immaculatum corpus et pretiosum sangui
nem tuum, et per nos toti populo. Deinde adoranı
sacerdos el diaconus, in eo in quo stant loco, ler secreto
dicentes: Deus, propitius estó mihi peccatori. Et po
pulus similiter, omnes cum pietate adorant. Cum autem
viderit diaconus sacerdotem manus extendentem, el tan
alta
gentem sanclum, ut facial sanctam elevationem,
voce dicit Attendamus. Et sacerdos: Sancta sanctis.
Chorus: Unus sanctus, unus Dominus Jesus Christus,
in gloriam Dei Patris. Amen.
Tum cantat chorus communionem diei, aut sancli,
cujus est festum. Et diaconus præcingit se stola in cru
cis modum, et slans a dextris sacerdotis qui panem to
net, Dicit: Divide, domine, panem sanctum. Sacer
dos autem altente et pie dividens illum in quatuor partes
dicit: Frangitur et dividitur, Agnus Dei, Filius Pa
tris, qui frangitur et non dividitur, qui semper come
ditur, et numquam consumitur, sed eos qui sunt par
ticipes sanctificat.
Tunc accipit unam sancti panis partem, el manu le
net. Et diaconus ostendens cum stola sanctum calicem
dicit: Imple, domine, sanctum calicem. Sacerdos
antem dicit: Plenitudo fidei Spiritus sancti. Et facto
signo crucis immittit in sanctum calicem. Diaconus
Amen. Et accepta ferventi aqua, dicit sacerdoti: Benedic,
domine, sanctam hanc fervidam. Sacerdos bencdicit
dicens: Benedictus fervor sanctorum tuorum jugiter,
nunc et semper, et in sæcula sæculorum. Amen. Dia
conus autem infundit in modum crucis intra sanctum
calicem dicens: Fervor fidei plenus Spiritu sancto.
Amen. Et hoc facit ter, el deposito ſerventi vase, slat
paululum retro, Sacerdos autem dicit: Accede, diaco
ne. Et accedens diaconus pœnitentiam pie exhibet et pe
tit veniam. sacerdos autem tenens sanctum panem, dat
diacono. Et exosculans diaconus manum sibi porrigen
tem, accipit sanctum panem, dicens: Impertire mihi,
domine, pretiosum et sanctum corpus Domini Dei ct
Salvatoris nostri Jesu Christi. Sacerdos autem dicit
Do tibi pretiosum, sanctum et illibatum corpus Do
mini Dei et Salvatoris nostri Jesu Christi in reinissio
nem peccatorum, in vitam æternam.
Et secedit pone sanctum mensam, inclinans caput, el
orat eodem modo quo sacerdos. Simili modo sacerdos
accipit sanctum panem, inclinans caput ante sacram
mensam, et sic precatur
Credo, Domine, et confiteor quod tu es Deus et
Filius Dei vivi, qui venisti in mundum ut peccatores
salvos faceres, quorum primus ego sum. Et cœnæ
tuæ mysticæ hodie, Fili Dei, consortem me accipe.
Non enim inimicis tuis mysterium dicam, non oscu
lum tibi dabo sicut Judas, sed sicut latro confiteor
tibi: Memento mei, Domine, in regno tuo: et, Domi
ne, non sum dignus, ut sub sordidum tectum animæ
meæ ingrediaris, sed sicut dignatus es in spelunca el
præsepio brutorum reclinari, et in domo Simonis
leprosi, etiamque mihi similem meretricem poccatri
cem ad te accedentem recepisti, digneris etiam in
præsepium animæ meæ rationis expertis, et in spc
luncam corporis mei mortui et leprosi intrare.Et sic
ut non abhorruisti os sordidum meretricis osculan
tis intemeratos pedes tuos: sic, Domine Deus meus,
ne abhorreas me peccatorem, sed ut bonus et cle
mens, dignare me participem fieri sanctissimi corpo
ris et sanguinis tui.
Deus noster, condona, ignosce, remitte mihi pec
catori, quæcumque in te admisi, voluntaria et invo
luntaria; sive sciens, sive ignorans; seu verbo, seu
opere, seu concupiscentia commiserim: omnia mihi
indulge, ut bonus et clemens, intercessionibus inte
incratæ et semper virginis matris tuæ. Indemnatum
me custodi, ut sumam pretiosum et immaculatuın
corpus, ad medelam animæ et corporis: quia tuum
est regnum et potestas et gloria, Patris et Filii et
Spiritus sancti, nunc et semper, et in sæcula sæculo
rum. Amen.
Et sic sumunt sanctum panem similiterque sanctum
calicem. Et sumit prius quidem sacerdos tres haustus in
unu inclinatione, 21 in primo hanstu dicit: In nomine
Patris, in secundo, In nomine Filii, în tertio, In nomine
Spiritus sancti. Et post sumptionem abstergit velamine
sanctum calicem, et lubia sua dextere simul et pie dicens
Hoc tetigit labia mea, et auferet iniquitates meas, et
peccata mea purgabit jugiter, nunc_et semper, et in
sæcula sæculorum. Ainen.
Tenens autem sanctum calicem,vocat diaconum dicens
Diacone, acccde. Et diaconus venit, et adorat semel
dicens: Ecce accedo ad immortalem Regem: et il
lud, Credo et confiteor, totum. Et dicit sacerdos
Communicas, serve Dei diacone N., pretioso et san
clo corpori et sanguini Domini et Salvatoris nostri
Jesu Christi in remissionem peccatorum tuorum,
in vitam æternam. Postquam communicavit diaconus,
dicit sacerdos: lloc tetigit labia tua, et auferet iniqui
tates tuas, et purgabit peccata tua: ut pro seipso
dixerat.
cl
Tunc accipiens diaconus sanctum discum super san
elum calicem, sancta spongia diligenter abstergil, cum
attentione et pietate, et velo sanctum calicem tegil, et
alia similiter vela et stellam sancto disco imponit. Et
sancti tribunalis portam aperiunt: el diaconus semel
adorans, sumit sanctum calicem cum veneratione, et
venit ad ostium, et attollens sanctum calicem, ostendit
ipsum populo dicens: Cum timore Dei, et dilectione
accedite. Chorus: Amen, amen, anien. Benedictus
qui venit in nomine Domini. Et sacerdos bencdicit
populum, dicens alla voce: Serva, Deus, populum
col. 921–922page 11 of 11
PG 63:921Τότε λαβὼν τὸν ἅγιον δίσκον ὁ διάκονος, ἐπάνω του [] ἁγίου ποτηρίου αποσπογγίζει τῷ ἁγίῳ σπόγγω πάνυ καλῶς καὶ μετὰ προσοχῆς καὶ εὐλαβείας· καὶ σκεπάζει τὸ ἅγιον ποτήριον τῷ καλύμματι. Ομοίως καὶ ἐπὶ τὸν ἅγιον δίσκον τίθησι τὸν ἀστέρα καὶ τὰ καλύμματα. Καὶ ἀνοίγουσι τὴν θύραν τοῦ ἁγίου βήματος· καὶ ὁ διάκονος προσκυνήσας ἅπαξ, λαμβάνει τὸ ποτήριον μετὰ εὐλαβείας, καὶ ἔρχεται εἰς τὴν θύραν, καὶ ὑψῶν τὸ ἅγιον ποτήριον, δείκνυσιν αὐτὸ τῷ λαῷ, λέγων· Μετὰ φόβου Θεοῦ καὶ ἀγάπης προσέλθετε. Ο χορός Ἀμὴν, ἀμὴν, ἀμήν. Ευλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Καὶ ὁ ἱερεὺς εὐλογεῖ τὸν λαὸν, λέγων ἐκφώνως· Σῶσον, ὁ Θεὸς, τὸν λαόν σου, καὶ εὐλόγησον την κληρονομίαν σου. Καὶ ὁ χορός· Εἰς πολλὰ ἔτη, Δέσποτα. Καὶ ἐπιστρέφουσιν ὅ τε διάκονος καὶ ὁ ἱερεὺς εἰς τὴν ἁγίαν τράπεζαν· καὶ θυμιᾷ ὁ ἱερεὺς τρὶς λέγων καθ᾿ ἑαυτόν· Υψώθητι ἐπὶ τοὺς οὐρανοὺς, ὁ Θεός, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἡ δόξα σου. Εἶτα λαβὼν τὸν ἅγιον δίσκον, τίθησιν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν τοῦ διακόνου. Καὶ ὁ διάκονος λαβὼν αὐτὸν μετὰ εὐλαβείας, θεωρῶν ἔξω πρὸς τὴν θύραν, οὐδὲν λέγων ἀπέρχεται εἰς τὴν πρόθεσιν, καὶ ἀποτίθησιν αὐτόν. Ὁ δὲ ἱερεὺς προσκυνήσας καὶ λαβὼν τὸ ἅγιον ποτήριον, καὶ ἐπιστραφεὶς πρὸς τὴν θύραν, ὁρᾷ τὸν λαόν, λέγων· Πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αιώνων. Ο χορός· 'Αμήν. Ψαλλομένου του, πληρωθήτω, ἀποκομίζονται ἐν τῇ προθέσει τὰ ἅγια, προπορευομένου τοῦ διακόνου, λέγοντος τοῦ ἱερέως τὴν εὐχὴν ταύτην μυστικῶς· Εὐα χαριστοῦμέν σοι, Δέσποτα φιλάνθρωπε, εὐεργέτα τῶν ψυχῶν ἡμῶν, ὅτι καὶ τῇ παρούσῃ ἡμέρᾳ κατηξίωσας ἡμᾶς τῶν ἐπουρανίων σου καὶ ἀθαν νάτων μυστηρίων ὀρθοτόμησον ἡμῶν τὴν ὁδὸν, στήριξον ἡμᾶς ἐν τῷ φόβῳ σου τοὺς πάντας, φρού ρησον ἡμῶν τὴν ζωὴν, ασφάλισαι ἡμῶν τὰ διαβή· γιατα, εὐχαῖς καὶ ἱκεσίαις τῆς ἐνδόξου θεοτόκου καὶ ἀειπαρθένου Μαρίας, καὶ πάντων τῶν ἁγίων σου. Καὶ ὁ μὲν διάκονος θυμιάσας τὰ ἅγια, καὶ τὸ θυμιατὸν ἀποθέμενος, καὶ ἐν τῷ συνήθει τόπῳ στα;, λέγει· Ορθοὶ μεταλαβόντες τῶν θείων, ἁγίων, ἀχράντων, ἀθανάτων, ἐπουρανίων καὶ ζωοποιών μυστηρίων, ἀξίως εὐχαριστήσωμεν τῷ Κυρίῳ. Ο χορός· Κύριε, ἐλέησον. Ο διάκονος· Ἀντιλαβοῦ, σῶσον, ἐλέησον καὶ διαφύλαξον ἡμᾶς ὁ Θεὸς τῇ σῇ χάριτι. Ο χορός· Κύριε, ἐλέησον. Ὁ διάκονος Τὴν ἡμέραν πᾶσαν, τελείαν, ἁγίαν, εἰρηνικὴν καὶ ἀναμάρτητον αίτησάμενοι, ἑαυτοὺς καὶ ἀλλη λους καὶ πᾶσαν τὴν ζωὴν ἡμῶν Χριστῷ τῷ Θεῷ παραθώμεθα. Ο χορός· Σοι, Κύριε. Ἐκφώνως ὁ Ιερεύς· Οτισὺ ὁ ἁγιασμὸς ἡμῶν, καὶ σοὶ τὴν δύξαν ἀναπέμπομεν, τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ο χορός - Αμήν Ὁ διάκονος· Ἐν εἰρήνῃ προσέλθωμεν· καὶ αὖθις· Τοῦ Κυρίου δεηθῶμεν. Εὐχὴ ὀπισθάμβωνος εκφωνουμένη παρὰ τοῦ ἱερέως ἔξω τοῦ βήματος. Ο εὐλογῶν τοὺς εὐλογοῦντάς σε, Κύριε, καὶ ἁγιάζων τοὺς ἐπὶ σοὶ πεποιθότας, σῶσον τὸν λαν σου, καὶ [] εὐλόγησον τὴν κληρονομίαν σου τὸ πλήρωμα τῆς Ἐκκλησίας σου φύλαξον, ἁγίασον τοὺς ἀγαπῶντας τὴν εὐπρέπειαν τοῦ οἴκου σου· σὺ αὐτοὺς ἀντιδόξασον τῇ θεϊκῇ σου δυνάμει, καὶ μὴ ἐγκαταλίπῃς ἡμᾶς τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σε· εἰρήνην τῷ κόσμῳ σου δώρησαι, ταῖς Εκε κλησίαις σου, τοῖς ἱερεῦσι, τοῖς βασιλεῦσιν ἡμῶν, τῷ στρατῷ, καὶ παντὶ τῷ λαῷ σου· ὅτι πᾶσα δόσις ἀγαθὴ καὶ πᾶν δώρημα τέλειον ἄνωθέν ἐστι, καταβαῖνον ἐκ σοῦ τοῦ Πατρὸς τῶν φώτων· καὶ σοὶ τὴν δόξαν καὶ εὐχαριστίαν καὶ προσκύνησιν ἀναπέμπομεν, τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν Ταύτης τῆς εὐχῆς λεγομένης, ἵσταται ὁ διάκονος ἔμπροσθεν τῶν ἁγίων θυρῶν, καὶ κρατῶν τὸ ὡράριον αὐτοῦ, ὡς πολλάκις είρηται, τὴν κεφαλὴν ὑποκλίνει μέχρι συμπληρώσεως τῆς εὐχῆς· καὶ ὁ χορὸς ψάλλει τρὶς τὸ, Εἴη τὸ ὄνομα Κυρίου ευλογημένον ἀπὸ τοῦ νῦν καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος· καὶ τὸν ψαλμόν· Εὐλο γήσω τὸν Κύριον ἢ τοῦ ἁγίου τῆς ἡμέρας. Εὐχὴ ἐν τῷ συστείλαι τὰ ἅγια μυστικῶς. Τὸ πλήρωμα τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν αὐτ τὸς ὑπάρχων, Χριστὲ ὁ Θεὸς ἡμῶν, ὁ πληρώσας πᾶσαν πατρικὴν οἰκονομίαν. πλήρωσον χαρᾶς καὶ εὐφροσύνης τὰς καρδίας ἡμῶν, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Μετὰ τὴν εὐχὴν ἐξέρχεται ὁ ἱερεὺς, καὶ στὰς ἐν τῷ συνήθει τόπῳ, δίδωσι τὸ ἀντίδωρον· εἶτα ποιεῖ ἀπό λυσιν, λέγων· Δόξα σοι, Χριστὲ ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐλπὶς ἡμῶν, δόξα σοι. Καὶ ὁ χορός· Δόξα Πατρὶ καὶ Υἱῷ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Καὶ εἰ ἔστι Κυριακή, λέγει ὁ ἱερεύς· Ὁ ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν Χρι στὸς, ὁ ἀληθινὸς Θεὸς ἡμῶν. Εἰ δὲ οὐκ ἔστιν ἀναστάσιμος, λέγει· Χριστὸς ὁ ἀληθινὸς Θεὸς ἡμῶν, ταῖς πρεσβείαις τῆς παναχράντου αὐτοῦ μητρὸς, τῇ θείᾳ δυνάμει τοῦ τιμίου καὶ ζωοποιοῦ σταυροῦ, των ἁγίων, ἐνδόξων καὶ πανευφήμων ἀποστόλων, τοῦ ἁγίου τοῦ ἡμέρας, τοῦ ἐν ἁγίοις πατρὸς ἡμῶν Ιωάννου ἀρχιεπισκόπου Κωνσταντινουπόλεως τοῦ Χρυσοστόμου, τῶν ἁγίων καὶ δικαίων θεοπατόρων Ἰωακεὶμ καὶ ᾿Αννης, καὶ πάντων τῶν ἁγίων ἐλεή σαι καὶ σώσαι ἡμᾶς, ὡς ἀγαθὸς καὶ φιλάνθρωπος. Καὶ εὐλογῶν τὸν λαὸν, εἰσέρχεται. Μετὰ δὲ τὴν ἀπόλυσιν, εἰ οὐκ ἔστι διάκονος, εἰσέρχεται ὁ ἱερεὺς εἰς τὴν πρόθεσιν, καὶ μεταλαμβάνει τὸ ὑπολειφθὲν ἐν τῷ ἁγίῳ ποτηρίῳ προσεχῶς καὶ εὐλαβῶς· καὶ ἀποπλύνει τὸ ἅγιον ποτήριον τρὶς τῷ οἴνῳ καὶ τῷ ὕδατι, καὶ ὁρᾷ μὴ μείνῃ τὸ λεγόμενον μαργαρίτης. Τότε λέγει, Νυ ἀπολύεις τὸν δοῦλον σου, Δέσποτα · ὅλον. Καὶ συστέλλει τὰ ἅγια, τὸ ποτήριον. τὸν δίσκον μετὰ τῶν καλυμμάτων κατὰ τὸ ἔθος. Εἰ δέ ἐστι διάκονος, ὁ αὐτὸς ποιεῖ. Ὁ δὲ ἱερεὺς ἀπέρχεται ἐν τῷ σκευοφυλακίῳ, καὶ ἐκδύει ἑαυτὸν λέγων τρὶς τὸ, "Αγιος ὁ Θεός· καὶ τὸ, Παναγία Τριάς· καὶ τὸ, Πάτερ ἡμῶν. Τότε λέγει τὸ ἀπολυτίκιον τοῦ Χρυσοστόμου Η τοῦ στόματός σου καθάπερ πυρσὸς ἐκλάμψασα χάρις, τὴν [] οἰκουμένην ἐξώτισεν, ἀφιλαργυρίας τῷ κόσμῳ θησαυροὺς ἐναπέθετο, τὸ ὕψος ἡμῖν τῆς ταπεινοφροσύνης ὑπέδειξεν. ᾿Αλλὰ σοῖς λόγοις παιδεύων, πάτερ Ιωάννη Χρυσόστομε, πρέσβευε Χριστῷ τῷ Θεῷ σωθῆναι τὰς ψυχὰς ἡμῶν. Μετέπειτα τὸ κοντάκιον· Ἐκ τῶν οὐρανῶν ἐδέξω τὴν θείαν χάριν, καὶ διὰ τῶν σῶν χειλέων πάντας ἐκδιδάσκεις προσκυνεῖν ἐν Τριάδι τὸν ἕνα Θεὶν, Ἰωάννη Χρυσόστομε παμμακάριστε, ὅσις· ἐπε αξίως εὐφημοῦμέν σε· ὑπάρχεις γὰρ καθηγητὴς ὡς τὰ θεῖα σαρῶν. "Η λέγει τῆς ἡμέρας, ἢ τὸ ἀναστάσιμον, εἰ ἔστι Κυριακή· καὶ τὴν ἀπόλυσιν, ὡς ἔθος, μυστικῶς. Τότε εξέρχεται εἰς τὰς θύρας τοῦ ἁγίου βήματος, ἐνδεδυμένος τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ τὸ ἱερατικών. καὶ προσκυνεῖ λέγων τὸ, Ο Θεός ιλάσθητί μοι. Καὶ ἐπιστρέφων πρὸς τὸν λαὸν, εὐλογεῖ λέγων ἐκφώνως· Φυλάξαι Κύριος ὁ Θεὸς πάντας ὑμᾶς τῇ αὐτοῦ χάριτι καὶ φιλανθρωπίᾳ, πάντοτε, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Ὁ δὲ λαός, κλίνοντες τὰς κεφαλὰς πάντες, λέγουσι τὸν Δι' εὐ τῶν τῶν ἁγίων Πατέρων. Καὶ ἀπέρχονται ἐν εἰρήνῃ σὺν Θεῷ ἁγίῳ.