PG 31:1488ΤΟΥ ΑΥΤΟΥ ΟΜΙΛΙΑ Πρὸς τοὺς συκοφαντοῦντας ἡμᾶς, ὅτι τρεῖς θεοὺς λέγομεν. Μεγάλη παράκλησις ψυχαῖς, διὰ τὸ μισεῖσθαι κεκακωμέναις, τὸ μετὰ Κυρίου μισεῖσθαι. Εἰ ὁ κόσμος γὰρ ὑμᾶς μισεῖ, γινώσκετε, φησὶν, ὅτι ἐμὲ πρῶτον ὑμῶν μεμίσηκε. Διὸ εἰ ὁ Ἀγαπητὸς μισεῖται, τί μέγα, εἰ ἡμεῖς τοῦ μίσους ἀξιούμεθα παρ’ ἀνθρώποις, οἷς περισσεύει τὸ κτῆμα τοῦ μίσους; Ἐπέχει μου τὸν λόγον ἡ μνήμη τῶν λυπηρῶν, ὑποτρέχουσα τὴν καρδίαν· καὶ προπῖπτον τὸ δάκρυον τὴν φωνὴν ἐπικόπτει, ὅταν ἐνθυμηθῶ, ὅτι ἀγάπης καὶ εἰρήνης ἡμῖν παρὰ Κυρίου καταλειφθείσης, οὐ ζητοῦμεν τὸ καταλειφθέν. Ἀφανές ἐστι τὸ δῶρον ἐν οὐδενὶ εὑρισκόμενον. Ἀγάπη κατελείφθη· καὶ μάχη ἐμπολιτεύεται. Ἕνωσις ἐδόθη· καὶ μῖσος ἐξήφθη. Μεγάλην κατ’ ἀλλήλων τὴν πυρκαϊὰν τοῦ μίσους ἐξήψαμεν· ἕκαστος καθ’ ἑαυτὸν ὀδυρόμεθα, εἰς ἀλλήλους δὲ οὐ συμβιβαζόμεθα.ἀπὸ Χριστοῦ· ἡ ὁμοίως και, « Τῆς χάριτος ἐξεπέ- σατε. » Τί μετὰ ταῦτα ἐπιφέρει, διδοὺς τόπον έγκαι νισμοῦ; • Τεκνία μου, οὓς πάλιν ὠδίνω. » Απαξ ἦν γεννήσας· ἀλλ' οὐχ ὁ ἅπαξ γεννήσας παραιτείται καὶ ἐκ δευτέρου γεννῆσαι εἰς σωτηρίαν. Εἰ τὰ ἄλλα πάντα τις κακουργήσει, τοῦτο αὐτὸ ἄθεον (80). "Ανθρωποι δὲ, λαβόντες τὸ Πνεῦμα, καλῶς τρέχοντες, τοσαῦτα ὑπομείναντες, κινδυνεύσαντες, εἰκῇ ὑπομεμενηκότες, ἐκπεσόντες καὶ καταργηθέντες, πάλιν ἀναγεννῶνται, ἵνα πάλιν μορφὴν Θεοῦ ἀναδέξωνται. Μή πάλιν ὑπο λείπεταί σοι ἀντιλογία περὶ μετανοίας; Τίς ἡμᾶς ἔπλασε ; Θεός. Ἐποίησεν ἡμῖν σῶμα, ἐποίησεν ἡμῖν ψυχήν. Περιορᾷ; Τίς δέδωκεν ἡμῖν φάρμακον ζωῆς; Διὰ τί ἀναγνώσματα; Ἵνα ἀποστῶμεν ἁμαρτημά των. Διὰ τί ἀρδευόμεθα ; "Ινα καρποφορήσωμεν. Τί εξα Β χόμεθα ; "Ινα ἀφεθῶσιν ἡμῶν αἱ ἁμαρτίαι. Πληρώ σωμεν τὸν λόγον. Τίσιν οὐκ ἔστι μετάνοια; Ὁ δ' ἐλ- πίδι τῆς μετανοίας κακουργῶν κακουργίας ἔχει τὸν τρόπον, καὶ ἀπεστέρηται μετανοίας. Ἔστιν ἐλπὶς καὶ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν, ἔστιν ἴασις καὶ μετὰ τὸ ἕλκος, ἀλλὰ μένει ἡ οὐλή. Μακάριον τὸ μηδὲ διστάσαι· δεύο τερος μακαρισμὸς ἡ μετὰ τὴν πληγὴν ἴασις. Θεῷ δὲ τῷ πλάστῃ ἐξ ἀρχῆς, καὶ συνερχομένῳ τῇ ἀσθενείᾳ, καὶ φυλάττοντι τὴν προαίρεσιν, καὶ χαριζομένῳ με τάνοιαν, διὰ τοῦ ἄγοντος ἡμῖν τὰ ἀγαθὰ, Ἰησοῦ Χρι στοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν, ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΤΟΥ ΑΥΤΟΥ ΟΜΙΛΙΑ Πρὸς τοὺς (81) συκοφαντοῦντας ἡμᾶς, ὅτι τρεῖς θεοὺς λέγομεν. κεκακωμέναις (82), τὸ μετὰ Κυρίου μισεῖσθαι. « Εἰ ὁ κόσμος γὰρ ὑμᾶς μισεῖ, γινώσκετε, φησὶν, ὅτι ἐμὲ πρῶτον ὑμῶν μεμίσηκε. » Διὸ εἰ ὁ ᾿Αγαπητὸς μισεῖ ται, τί μέγα, εἰ ἡμεῖς τοῦ μίσους ἀξιούμεθα παρ' ἀν θρώποις, οἷς περισσεύει τὸ κτῆμα τοῦ μίσους; Επ- έχει μου τὸν λόγον ἡ μνήμη τῶν λυπηρῶν, ὑποτρέ χουσα τὴν καρδίαν (85)· καὶ προπίπτον τὸ δάκρυον τὴν φωνὴν ἐπικόπτει, ὅταν ἐνθυμηθῶ, ὅτι ἀγάπης καὶ εἰρήνης ἡμῖν παρὰ Κυρίου καταλειφθείσης, οὐ ζητοῦμεν τὸ καταλειφθέν. Αφανές ἐστι τὸ δῶρον ἐν οὐδενὶ εὑρισκόμενον. Αγάπη κατελείφθη· καὶ μάχη ἐμπολιτεύεται. Ενωσις ἐδόθη· καὶ μῖσος ἐξήφθη. Με γάλην κατ' ἀλλήλων τὴν πυρκαϊὰν τοῦ μίσους ἐξω ήψαμεν· ἕκαστος καθ' ἑαυτὸν ὀδυρόμεθα, εἰς ἀλλήλους δὲ οὐ συμβιβαζόμεθα. Τίς μοι δώσει (84) θέατρον τὴν οἰκουμένην ἅπασαν, καὶ φωνὴν σάλπιγγος εὐτονωτέ- ραν, καὶ θρήνους Ἱερεμίου, καὶ δάκρυον δαψιλὲς κα- μετὰ Κυρίου ἢ διὰ Κύριον μισεῖσθαι, ἡμῖν κατακεχυμένην. ἡμῖν $187 APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. a Christo. Vidisti ipsos habere Spiritum : au- A disti illud, « Evacuati estis a Christo :> simili- ter quoque, • A gratia excidistis "., Quid postea subjungit, locum dans instaurationi? • Filioli mei, quos iterum parturio 88. . Semel genuerat; sed qui semel genuerat, non recusat etiam denuo gignere ad salutem. Quod si quis- piam omnia alia animo malo agat, idipsum fuerit impium. Homines vero qui Spiritum acceperunt, qui bene cucurrerunt, tanta passi, periclitati, fru- stra toleratis adversis, lapsi et evacuati, iterum tamen regenerantur, ut rursus Dei formam reci- piant. Num quidquam superest tibi, quod adver- sus penitentiam opponas? Quis nos formavit ? Deus. Fecit nobis corpus, fecit nobis animam. Contemnitne ? Quis dedit nobis pharmacum vitæ? Cur adhibentur lectiones ? Ut desistamus a pecca- tis. Cur irrigamur? Ut fructum afferamus. Quid oramus? Ut dimittantur nobis peccata. Impona- mus finem orationi. Quibusnam non est pœniten- tia? Ille ipse est, qui penitentiæ spe male agens, habet maleficii habitum, ac poenitentia privatus est. Spes est etiam post peccatum, est curatio etiam post ulcus, sed manet cicatrix. Beatum fuerit, ne vacillasse quidem : beatitudo altera, reddita post plagam sanitas. Deo autem, qui initio condidit, seque demittit ad infirmitatem, et pro- positum servat, ac pœnitentiam largitur, per eum qui nobis bona confert, Jesum Christum Domi- num nostrum, gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. EJUSDEM IIOMILIA Adversus eos qui per calumniam dicunt dici a nobis deos tres. . C tum in se odium afflictantur, una cum Domino odio haberi. Si enim mundus vos odit, scitote, inquit, quod me ante vos odio habuit s. Qua- propter si Dilectus odio habetur, quid est magni, si nos apud homines quibus copiosa est odii supel- lex, odio digni habeamur? Prohibeor loqui tristium recordatione, quæ animum subit; atque decidentes lacryma vocem intercipiunt, cum cogito quod di- lectione et pace nobis a Domino relicta, nequaquam tamen quæramus quod relictum est. Donum est quod oculos fugit, nec in quoquam reperitur. Cha- D ritas relicta est, sed pugna manet. Data concordia est, sed odium accensum est. Magnum odii rogum inter nos accendimus. Plangimus quisque priva- tim, nec tamen convenit inter nos. Quis mihi dabit theatrum universum orbem terrarum, et vocem tuba validiorem, et lamentationes Jeremiæ, et la- as Galat. v, 4. ss ibid. ss Galat. iv, 19. ** Joan. xv, 18. ctissimus Combef. tio: quas inscriptiones, cum sensu inter se non dissideant, notare inutile foret. Hæc oratio in mo- dum epistolæ scripta invenitur in aliquibus mss. uti in Harl. et Clarom. libris veteribus deest. Mox unus codex Combef. una cum Do: mino aut propter Dominum odio haberi: cui codici favet Reg. tertius secundis curis. plerique omnes Vox de- est in vulgatis. 1. Solatium magnum est animis qui ob concita- 1. Μεγάλη παράκλησις ψυχαῖς, για το μισεῖσθαι (80) Pro άθεον legi debere ἄπορον putat vir do- (81) Aliter in aliis codicibus inscribitur hæc ora- (82) Editi ψυχαῖς κεκακωμέναις. Vox ψυχαῖς in (83) Antiqui duo libri τῇ καρδίᾳ. (84) Codex Harl. δώη. Nec ita multo post mss.
PG 31:1489Τίς μοι δώσει θέατρον τὴν οἰκουμένην ἅπασαν, καὶ φωνὴν σάλπιγγος εὐτονωτέραν, καὶ θρήνους Ἱερεμίου, καὶ δάκρυον δαψιλὲς καταῤῥῆξαι καρδίαν ὀδύναις συντετριμμένην, καταχέασθαι κόνιν τὴν νῦν ἐκ τῆς ἀτιμίας ἡμῖν κατακεχυμένην, πενθῆσαί τε τὴν κοινὴν συμφορὰν, ὅτι ἐπιλέλοιπεν ἡ ἀγάπη ἡ ῥίζα τῶν ἐντολῶν; Διὰ τοῦτο ἀκορέστῳ τῇ περιπλοκῇ τοῦ πνεύματος συμπεριπτύσσομαι τοὺς παρόντας, ὅτι θέαμα ξένον ἔδειξαν εἷς ἑνὶ συγκολλώμενοι. Γεγενήμεθα γὰρ καθ’ ἑαυτὸν ἕκαστος ὥσπερ ἡ ψάμμος, οὐ συνημμένοι ἀλλήλοις, ἀλλ’ ἕκαστος καθ’ ἑαυτὸν διῃρημένοι. Οὔτε γὰρ οἰκοδομὴν συστῆναι, συνδέσμων ὑφαιρεθέντων, δυνατόν· οὔτε Ἐκκλησίαν εἰς ὕψος αὐξηθῆναι, μὴ συνδεδεμένην τῷ συνδέσμῳ τῆς εἰρήνης καὶ τῆς ἀγάπης. Μικρὸν ἡμῖν μακροθύμως χρήσατε τὴν ἀκοὴν, οὐ πρὸς ἐπίδειξιν διαλεγομένοις, ἀλλ’ εἰς κοινωνίαν τῶν λυπηρῶν συμπεριλαμβάνειν ἐπειγομένοις· φέρει γὰρ παραμυθίαν ὀδυρομένοις ἡ κοινωνία τῶν στεναγμῶν. Τάχα δὲ καὶ πρὸς Κύριον ἑνωθεῖσα ἡμῶν ἡ λύπη εὐτονώτερον ἂν διαβαίη. Ἢ ἕκαστος ἡμῶν καθ’ ἑαυτὸν εἰσακουσθήσεται διὰ τὴν ἐκ τῶν ἔργων ἀτονίαν;ταῤῥῆξαι καρδίαν οδύναις συντετριμμένην, κατα- χέασθαι κόνιν τὴν νῦν ἐκ τῆς ἀτιμίας ἡμῖν κατακε χυμένην, πενθῆσαί τε τὴν κοινὴν συμφοράν, ὅτι ἐπι- λέλοιπεν ἡ ἀγάπη ἡ ῥίζα τῶν ἐντολῶν; Διὰ τοῦτο ἀκορέστῳ τῇ περιπλοκῇ τοῦ πνεύματος συμπερι- πτύσσομαι τοὺς παρόντας, ὅτι θέαμα ξένον ἔδειξαν εἰς ἑνὶ συγκολλώμενοι (85). Γεγενήμεθα γὰρ καθ' ἑαυτὸν ἕκαστος ὥσπερ ή ψάμμος, οὐ συνημμένοι ἀλ- λήλοις, ἀλλ᾽ ἕκαστος καθ᾿ ἑαυτὸν διῃρημένοι. Οὔτε γὰρ οἰκοδομὴν συστῆναι, συνδέσμων ὑφαιρεθέντων, δυνατόν· οὔτε Ἐκκλησίαν εἰς ὕψος αὐξηθῆναι, μὴ συνδεδεμένην τῷ συνδέσμῳ τῆς εἰρήνης καὶ τῆς ἀγά- πης. οὐ πρὸς ἐπίδειξιν διαλεγομένοις, ἀλλ᾽ εἰς κοινωνίαν τῶν λυπηρῶν συμπεριλαμβάνειν ἐπειγομένοις· φέρει γὰρ παραμυθίαν ὀδυρομένοις (86) ἡ κοινωνία τῶν στεναγμῶν. Τάχα δὲ καὶ πρὸς Κύριον ἑνωθεῖσα ἡμῶν ἡ λύπη εὐτονώτερον ἂν διαβαίη. Η ἕκαστος ἡμῶν καθ᾿ ἑαυτὸν εἰσακουσθήσεται διὰ τὴν ἐκ τῶν ἔργων ἀτο- νίαν ; Αὐτὸ τὸ (87) δρώμενον τῆς παλαιᾶς ἀγάπης τῶν πατέρων ἐστὶ λείψανον. Τούτου γὰρ ἕνεκα ἐκεῖ ναι τὰς πανηγύρεις ταύτας έμηχανήσαντο, ἵνα τὴν ἐκ τῶν χρόνων ἐγγινομένην ἀλλοτρίωσιν διὰ τῆς τῶν και ρῶν ἐπιμιξίας ἀνανεοῦσθαι (88)· καὶ τοὺς τὴν ὑπερ ορίαν οἰκοῦντας, ἕνα τοῦτον καταλαβόντας τόπον, ἑαυτοῖς ἀρχὴν φιλίας καὶ ἀγάπης τὴν συντυχίαν παρ έχειν. Τοῦτο πνευματική πανήγυρις τὰ ἀρχαῖα ἀνα- νεουμένη· τοῖς μέλλουσιν ἀρχὴν παρεχομένη. Οὐ γὰρ ἤλθομεν ὠνίων ποιήσασθαι διάμειψιν, ἀλλ᾽ ἀγάπης ἀλλήλοις δοῦναι ἀντάλλαγμα, πλήρη δοῦναι, καὶ πλή- ρη λαβεῖν τὴν ἀγάπην. Ταῦτα οἱ πατέρες ἡμῶν κατ εστήσαντο. Ἡμεῖς δὲ παραλαβόντες εἰς τί κατελή ξαμεν δείξει τὰ δρώμενα. Οἱ πλεῖστοι τῶν παρόν- των κατάσκοποι μᾶλλον εἰσι κατάσκοποι τῶν λεγο- μένων ἢ μαθηταὶ τῶν διδαγμάτων (89). Καὶ λόγος ἐπιζητεῖται οὐ πρὸς οἰκοδομὴν τῶν παρόντων, ἀλλὰ πρὸς ἐπήρειαν τῶν ἐφεδρευόντων. Κἂν μέν τι λεχθῇ συμβαῖνον ταῖς ἐπιθυμίαις τῶν ἐξοστρακιζόντων τὴν γνώμην, ἀπῆλθε καταδεξάμενος ὡς τὸ ἴδιον εὑρὼν παρ' ἡμῖν. Ταῦτα ἐγγραφέσθω ταῖς ὑμετέραις καρδίαις. Μαρτυρήσατε (90) τῇ ἀληθείᾳ καὶ ἡμῖν πρὸς τοὺς ἐπιτρυλλοῦντας τὰ τοιαῦτα, ὅτι ἄρα ἡμεῖς τὴν πα λαιὰν δωρεὰν ἀνενεωσάμεθα. ματα, ἀνοιγόντων καθ᾿ ἡμῶν στόμα (91), ὡς ἡμῶν τρεῖς θεοὺς καταγγελλόντων. Ο τρεῖς θεοὺς κηρύττων συνημμένοι πρὸς ἀλλήλους. ακούεσθαι διὰ τὴν ἐκ τῶν ἔργων εὐτονίαν, μὴ δυναμέ νων ἀλλήλοις ἐνοῦσθαι. Αὐτὸ τό. ἐστὶ λείψανον. ἔτι λείψανον. παρέχοιεν. ἀνανεοῦσθαι... παρέχειν. ἀνανεώσωσι... παρέχοιεν, . οἰκοῦντες... καταλαβόντες, τῶν δογμάτων. Μάρτυρες ἔσεσθε, Μαρτυρή- σασθε. πρὸς τοὺς ἐμὲ θρυλλοῦντας. Αι πρὸς τοὺς ἐπιθρυλλοῦντας. μένων τὸν Κύριον ἀνοίγεται καθ' ἡμῶν. Εκκλησία Κυρίου. Εκκλησία Χριστοῦ. HOMILIA ADVERSUS CALUMN. S. TRINITATIS. . A crymas uberes, quibus cor doloribus contritum di- B c C rumpam, pulveremque nobis nunc ignominiose aspersum perfundam, et deplorem calamitatem communem? Quippe defecit mandatorum radi charitas. Quapropter insatiabili spiritus amplexu complector astantes, quod alter alteri conglutinati, spectaculum insolitum exbibuerunt. Nam privatio unusquisque velut arena effecti sumus, non sociati inter nos, sed singuli inter nos divisi. Neque enim detractis compagibus, potest ædificium consistere : neque Ecclesia in altum crescere, pacis charita- tisque vinculis non colligata. date, non ad ostentationem dicturis, sed ad id im- pulsuris, ut vos in tristium societatem adjunga- mus; nam societas gemituum affert solatium lu- gentibus. Fortasse autem et tristitia nostra ad- unata, vehementius ad Dominum transibit. Num quisque nostrum ob languidam agendi rationem privatim exaudietur? Quod conspicimus, id anti- quæ illius Patrum charitatis reliquiæ sunt. Nam illi eam ob causam publicos hos conventus adin- venere, ut certis anni temporibus convenientes, in- ductam temporum processu alienationem renova- rent, iique qui dissiti sunt, si ad unum hunc lo cum accederent, sibi amicitiæ atque dilectionis inilium congressum facerent. Hic est spiritualis conventus, quo vetera renovantur, futuris initium præbetur. Non enim venimus rerum venalium fa- eturi permutationem, sed charitatis commu- tationem mutuam exhibituri, daturi charitatem plenam, plenamque recepturi. Hæc sunt a patribus nostris constituta. Nos autem qui ea velut per ma- nus tradita accepimus, in quem statum degenera- verimus, spectaculum præsens ostendet. Plurimi eorum qui adsunt, magis sunt exploratores eorum quæ dicenda sunt, quam discipuli eorum quæ dʊ- centur. Atque exquiritur concio, non ut astantes ædificentur, sed ut insidiatores locum habeant ca- lumniandi. Quod si forte dictum est quidpiam, quod conveniat cupiditatibus eorum qui sententiam explodunt, abiit qui audivit, tanquam si id quod suum est, apud nos reperisset. Hæc cordibus ve- stris inscribantur. Reddite testimonium veritati et nobis, adversus eos qui talia divulgant, videlicet quod nos donum velus instauravimus. mss. Codex Harl. cum Combef. ut in contextu. Mox mss. Editi vero Codex Harl. Quod si quispiam malit sed aperientium contra nos os, quasi nos deos tres enuntiemus. Deos tres qui prædicat, quid quærit in legat oportet ex gram- maticorum præceptis. (8)) Sic niss. nostri. Editi vero mss. testes eritis. Edili Statim editi mss. aliquot Μox m Editi 2. Μικρὸν ἡμῖν μακροθύμως χρήσατε τὴν ἀκοὴν, 2. Aures paulisper nobis patienti animo commo- 5. Ταῦτα γὰρ μὴ φοβουμένων τὸν Κύριον τὰ ῥή- D (85) Ita libri veteres. Editi εἰς ἓν συγχ. Mox duo (86) Unus codex Combef. et Harl. ὠδυνομένοις. (87) Editi διαβαίη ἑκάστου ἡμῶν καθ᾿ ἑαυτὸν, εἰσο (88) Veteres aliquot libri et editi ανανεώσωσι .. 3. Hæc enim sunt non timentium Dominum verba, (90) Codices nonnulli Μαρτυρήσατε. Alii due (91) Codex Harl. Ταῦτα γὰρ στόματα μη φοβου
PG 31:1490Αὐτὸ τὸ ὁρώμενον τῆς παλαιᾶς ἀγάπης τῶν πατέρων ἐστὶ λείψανον. Τούτου γὰρ ἕνεκα ἐκεῖνοι τὰς πανηγύρεις ταύτας ἐμηχανήσαντο, ἵνα τὴν ἐκ τῶν χρόνων ἐγγινομένην ἀλλοτρίωσιν διὰ τῆς τῶν καιρῶν ἐπιμιξίας ἀνανεοῦσθαι· καὶ τοὺς τὴν ὑπερορίαν οἰκοῦντας, ἕνα τοῦτον καταλαβόντας τόπον, ἑαυτοῖς ἀρχὴν φιλίας καὶ ἀγάπης τὴν συντυχίαν παρέχειν. Τοῦτο πνευματικὴ πανήγυρις τὰ ἀρχαῖα ἀνανεουμένη· τοῖς μέλλουσιν ἀρχὴν παρεχομένη. Οὐ γὰρ ἤλθομεν ὠνίων ποιήσασθαι διάμειψιν, ἀλλ’ ἀγάπης ἀλλήλοις δοῦναι ἀντάλλαγμα, πλήρη δοῦναι, καὶ πλήρη λαβεῖν τὴν ἀγάπην. Ταῦτα οἱ πατέρες ἡμῶν κατεστήσαντο. Ἡμεῖς δὲ παραλαβόντες εἰς τί κατελήξαμεν δείξει τὰ ὁρώμενα. Οἱ πλεῖστοι τῶν παρόντων κατάσκοποι μᾶλλόν εἰσι κατάσκοποι τῶν λεγομένων ἢ μαθηταὶ τῶν διδαγμάτων. Καὶ λόγος ἐπιζητεῖται οὐ πρὸς οἰκοδομὴν τῶν παρόντων, ἀλλὰ πρὸς ἐπήρειαν τῶν ἐφεδρευόντων. Κἂν μέν τι λεχθῇ συμβαῖνον ταῖς ἐπιθυμίαις τῶν ἐξοστρακιζόντων τὴν γνώμην, ἀπῆλθε καταδεξάμενος ὡς τὸ ἴδιον εὑρὼν παρ’ ἡμῖν. Ταῦτα ἐγγραφέσθω ταῖς ὑμετέραις καρδίαις.ταῤῥῆξαι καρδίαν οδύναις συντετριμμένην, κατα- χέασθαι κόνιν τὴν νῦν ἐκ τῆς ἀτιμίας ἡμῖν κατακε χυμένην, πενθῆσαί τε τὴν κοινὴν συμφοράν, ὅτι ἐπι- λέλοιπεν ἡ ἀγάπη ἡ ῥίζα τῶν ἐντολῶν; Διὰ τοῦτο ἀκορέστῳ τῇ περιπλοκῇ τοῦ πνεύματος συμπερι- πτύσσομαι τοὺς παρόντας, ὅτι θέαμα ξένον ἔδειξαν εἰς ἑνὶ συγκολλώμενοι (85). Γεγενήμεθα γὰρ καθ' ἑαυτὸν ἕκαστος ὥσπερ ή ψάμμος, οὐ συνημμένοι ἀλ- λήλοις, ἀλλ᾽ ἕκαστος καθ᾿ ἑαυτὸν διῃρημένοι. Οὔτε γὰρ οἰκοδομὴν συστῆναι, συνδέσμων ὑφαιρεθέντων, δυνατόν· οὔτε Ἐκκλησίαν εἰς ὕψος αὐξηθῆναι, μὴ συνδεδεμένην τῷ συνδέσμῳ τῆς εἰρήνης καὶ τῆς ἀγά- πης. οὐ πρὸς ἐπίδειξιν διαλεγομένοις, ἀλλ᾽ εἰς κοινωνίαν τῶν λυπηρῶν συμπεριλαμβάνειν ἐπειγομένοις· φέρει γὰρ παραμυθίαν ὀδυρομένοις (86) ἡ κοινωνία τῶν στεναγμῶν. Τάχα δὲ καὶ πρὸς Κύριον ἑνωθεῖσα ἡμῶν ἡ λύπη εὐτονώτερον ἂν διαβαίη. Η ἕκαστος ἡμῶν καθ᾿ ἑαυτὸν εἰσακουσθήσεται διὰ τὴν ἐκ τῶν ἔργων ἀτο- νίαν ; Αὐτὸ τὸ (87) δρώμενον τῆς παλαιᾶς ἀγάπης τῶν πατέρων ἐστὶ λείψανον. Τούτου γὰρ ἕνεκα ἐκεῖ ναι τὰς πανηγύρεις ταύτας έμηχανήσαντο, ἵνα τὴν ἐκ τῶν χρόνων ἐγγινομένην ἀλλοτρίωσιν διὰ τῆς τῶν και ρῶν ἐπιμιξίας ἀνανεοῦσθαι (88)· καὶ τοὺς τὴν ὑπερ ορίαν οἰκοῦντας, ἕνα τοῦτον καταλαβόντας τόπον, ἑαυτοῖς ἀρχὴν φιλίας καὶ ἀγάπης τὴν συντυχίαν παρ έχειν. Τοῦτο πνευματική πανήγυρις τὰ ἀρχαῖα ἀνα- νεουμένη· τοῖς μέλλουσιν ἀρχὴν παρεχομένη. Οὐ γὰρ ἤλθομεν ὠνίων ποιήσασθαι διάμειψιν, ἀλλ᾽ ἀγάπης ἀλλήλοις δοῦναι ἀντάλλαγμα, πλήρη δοῦναι, καὶ πλή- ρη λαβεῖν τὴν ἀγάπην. Ταῦτα οἱ πατέρες ἡμῶν κατ εστήσαντο. Ἡμεῖς δὲ παραλαβόντες εἰς τί κατελή ξαμεν δείξει τὰ δρώμενα. Οἱ πλεῖστοι τῶν παρόν- των κατάσκοποι μᾶλλον εἰσι κατάσκοποι τῶν λεγο- μένων ἢ μαθηταὶ τῶν διδαγμάτων (89). Καὶ λόγος ἐπιζητεῖται οὐ πρὸς οἰκοδομὴν τῶν παρόντων, ἀλλὰ πρὸς ἐπήρειαν τῶν ἐφεδρευόντων. Κἂν μέν τι λεχθῇ συμβαῖνον ταῖς ἐπιθυμίαις τῶν ἐξοστρακιζόντων τὴν γνώμην, ἀπῆλθε καταδεξάμενος ὡς τὸ ἴδιον εὑρὼν παρ' ἡμῖν. Ταῦτα ἐγγραφέσθω ταῖς ὑμετέραις καρδίαις. Μαρτυρήσατε (90) τῇ ἀληθείᾳ καὶ ἡμῖν πρὸς τοὺς ἐπιτρυλλοῦντας τὰ τοιαῦτα, ὅτι ἄρα ἡμεῖς τὴν πα λαιὰν δωρεὰν ἀνενεωσάμεθα. ματα, ἀνοιγόντων καθ᾿ ἡμῶν στόμα (91), ὡς ἡμῶν τρεῖς θεοὺς καταγγελλόντων. Ο τρεῖς θεοὺς κηρύττων συνημμένοι πρὸς ἀλλήλους. ακούεσθαι διὰ τὴν ἐκ τῶν ἔργων εὐτονίαν, μὴ δυναμέ νων ἀλλήλοις ἐνοῦσθαι. Αὐτὸ τό. ἐστὶ λείψανον. ἔτι λείψανον. παρέχοιεν. ἀνανεοῦσθαι... παρέχειν. ἀνανεώσωσι... παρέχοιεν, . οἰκοῦντες... καταλαβόντες, τῶν δογμάτων. Μάρτυρες ἔσεσθε, Μαρτυρή- σασθε. πρὸς τοὺς ἐμὲ θρυλλοῦντας. Αι πρὸς τοὺς ἐπιθρυλλοῦντας. μένων τὸν Κύριον ἀνοίγεται καθ' ἡμῶν. Εκκλησία Κυρίου. Εκκλησία Χριστοῦ. HOMILIA ADVERSUS CALUMN. S. TRINITATIS. . A crymas uberes, quibus cor doloribus contritum di- B c C rumpam, pulveremque nobis nunc ignominiose aspersum perfundam, et deplorem calamitatem communem? Quippe defecit mandatorum radi charitas. Quapropter insatiabili spiritus amplexu complector astantes, quod alter alteri conglutinati, spectaculum insolitum exbibuerunt. Nam privatio unusquisque velut arena effecti sumus, non sociati inter nos, sed singuli inter nos divisi. Neque enim detractis compagibus, potest ædificium consistere : neque Ecclesia in altum crescere, pacis charita- tisque vinculis non colligata. date, non ad ostentationem dicturis, sed ad id im- pulsuris, ut vos in tristium societatem adjunga- mus; nam societas gemituum affert solatium lu- gentibus. Fortasse autem et tristitia nostra ad- unata, vehementius ad Dominum transibit. Num quisque nostrum ob languidam agendi rationem privatim exaudietur? Quod conspicimus, id anti- quæ illius Patrum charitatis reliquiæ sunt. Nam illi eam ob causam publicos hos conventus adin- venere, ut certis anni temporibus convenientes, in- ductam temporum processu alienationem renova- rent, iique qui dissiti sunt, si ad unum hunc lo cum accederent, sibi amicitiæ atque dilectionis inilium congressum facerent. Hic est spiritualis conventus, quo vetera renovantur, futuris initium præbetur. Non enim venimus rerum venalium fa- eturi permutationem, sed charitatis commu- tationem mutuam exhibituri, daturi charitatem plenam, plenamque recepturi. Hæc sunt a patribus nostris constituta. Nos autem qui ea velut per ma- nus tradita accepimus, in quem statum degenera- verimus, spectaculum præsens ostendet. Plurimi eorum qui adsunt, magis sunt exploratores eorum quæ dicenda sunt, quam discipuli eorum quæ dʊ- centur. Atque exquiritur concio, non ut astantes ædificentur, sed ut insidiatores locum habeant ca- lumniandi. Quod si forte dictum est quidpiam, quod conveniat cupiditatibus eorum qui sententiam explodunt, abiit qui audivit, tanquam si id quod suum est, apud nos reperisset. Hæc cordibus ve- stris inscribantur. Reddite testimonium veritati et nobis, adversus eos qui talia divulgant, videlicet quod nos donum velus instauravimus. mss. Codex Harl. cum Combef. ut in contextu. Mox mss. Editi vero Codex Harl. Quod si quispiam malit sed aperientium contra nos os, quasi nos deos tres enuntiemus. Deos tres qui prædicat, quid quærit in legat oportet ex gram- maticorum præceptis. (8)) Sic niss. nostri. Editi vero mss. testes eritis. Edili Statim editi mss. aliquot Μox m Editi 2. Μικρὸν ἡμῖν μακροθύμως χρήσατε τὴν ἀκοὴν, 2. Aures paulisper nobis patienti animo commo- 5. Ταῦτα γὰρ μὴ φοβουμένων τὸν Κύριον τὰ ῥή- D (85) Ita libri veteres. Editi εἰς ἓν συγχ. Mox duo (86) Unus codex Combef. et Harl. ὠδυνομένοις. (87) Editi διαβαίη ἑκάστου ἡμῶν καθ᾿ ἑαυτὸν, εἰσο (88) Veteres aliquot libri et editi ανανεώσωσι .. 3. Hæc enim sunt non timentium Dominum verba, (90) Codices nonnulli Μαρτυρήσατε. Alii due (91) Codex Harl. Ταῦτα γὰρ στόματα μη φοβου
PG 31:1491Μαρτυρήσατε τῇ ἀληθείᾳ καὶ ἡμῖν πρὸς τοὺς ἐπιτρυλλοῦντας τὰ τοιαῦτα, ὅτι ἄρα ἡμεῖς τὴν παλαιὰν δωρεὰν ἀνενεωσάμεθα. Ταῦτα γὰρ μὴ φοβουμένων τὸν Κύριον τὰ ῥήματα, ἀνοιγόντων καθ’ ἡμῶν στόμα, ὡς ἡμῶν τρεῖς θεοὺς καταγγελλόντων. Ὁ τρεῖς θεοὺς κηρύττων τί ζητεῖ ἐν Ἐκκλησίᾳ Κυρίου; Ἀλλαχοῦ πολυθεί̈α· καὶ ἀλλαχοῦ θεοσέβεια. Ὁ τρεῖς λέγων κατατολμάτω καὶ τεσσάρων· ἐκτεινάτω τὸν ἀριθμὸν εἰς δώδεκα. Τίς οὖν ἡ μανία τῶν ἠκονημένην γλῶσσαν ἐχόντων κατὰ τῆς ἀληθείας; Οὐ μικροψυχῶ πρὸς τὸν ἔλεγχον, ἀλλ’ ἐκδέχομαι τὸ τοῦ Χριστοῦ δικαστήριον. Ἐκεῖ ἀντικαταστήσονταί μοι οἱ τὴν ἐπήρειαν ταύτην ῥάπτοντες· Οἶδε Κύριος τοὺς ὄντας αὑτοῦ· καὶ, Ὁ συκοφαντῶν πένητα παροξύνει τὸν ποιήσαντα αὐτόν. Εἰ μεταδίδωμι τὴν πίστιν τῶν Πατέρων, τί, παρεὶς τοὺς Πατέρας, ἐμοὶ πολεμεῖς; Εἰ πιστεύω εἰς Πατέρα, εἰ ὁμολογῶ τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ἀθετῶ τὸ Πνεῦμα. Εἰ ὁ Τριάδα ὁμολογῶν τρεῖς ὀνομάζει θεοὺς, ἀθετεῖ τὸ βάπτισμα, καὶ πολεμεῖ τῇ πίστει. Τί, τὸ ἐμὸν πρόσωπον ὑποθέμενος, πολεμεῖς τῷ Κυρίῳ; Τίς κατέλειπε βαπτίζειν εἰς ὄνομα Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος; ἐγὼ, ἢ Δεσπότης; Τίνος τὰ ῥήματα;Β Α τί ζητεῖ ἐν Ἐκκλησίᾳ Κυρίου; Αλλαχοῦ πολυθεία· καὶ ἀλλαχοῦ θεοσέβεια. Ο τρεῖς λέγων καταταλμάτω καὶ τεσσάρων· ἐκτεινάτω τὸν ἀριθμὸν εἰς δώδεκα (12) Τίς οὖν ἡ μανία τῶν ἠκονημένην γλῶσσαν ἐχόντων κατὰ τῆς ἀληθείας; Οὐ μικροψυχῶν πρὸς τὸν ἔλεγχον, ἀλλ' ἐκδέχομαι τὸ τοῦ Χριστοῦ δικαστήριον. Ἐκεῖ ἀ τικαταστήσονταί μοι οἱ τὴν ἐπήρειαν ταύτην ῥάπτον- τες· ι (ίδε Κύριος τοὺς ὄντας αὑτοῦ· › καί, ο Ὁ συ κοφαντῶν πένητα παροξύνει τὸν ποιήσαντα αὐτόν. ο Εἰ μεταδίδωμι τὴν πίστιν τῶν Πατέρων (95), τί, παρ εἰς τοὺς Πατέρας, ἐμοὶ πολεμεῖς; Εἰ πιστεύω εἰς Πατέρα, εἰ ὁμολογῶ τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ἀθετῶ τὸ Πνεῦ μα. Εἰ ὁ Τριάδα ὁμολογῶν τρεῖς ὀνομάζει θεούς, ἀθε τεῖ τὸ βάπτισμα, καὶ πολεμεῖ τῇ πίστει. Τί, τὸ ἐμὸν πρόσωπον ὑποθέμενος, πολεμεῖς τῷ Κυρίῳ; Τίς κατα έλειπε βαπτίζειν εἰς ὄνομα Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος; ἐγώ, ἢ Δεσπότης; Τίνος τὰ ῥήματ τα; κήρυκος, ἢ τοῦ ἀποστείλαντος ; Τί, τὸ ἐμὸν πρόσο ωπον εὐεπίβατον ταῖς συκοφαντίαις εὑρὼν, δι᾿ ἐμοῦ πολεμεῖς τῇ ἀληθείᾳ ; δι' ἐμοῦ κατασείεις τὸ ὀχύρωμα τῆς πίστεως ; Εγώ μέν σοι εὐάλωτος· ἡ δὲ πίστις ἄσειστος. « Εἷς Κύριος (94), ο μάνθανε τοῦ Παύλου λέγοντος, μὴ δύο, ἢ τρεῖς. Κἂν ὀνομάσω Κύριον τὸν Υἱὸν, οὐκ εἰς δύο κυρίους, οὐκ εἰς πολλοὺς θεούς διεῖλον τὴν κυριότητα. Κύριος ὁ Πατήρ, Κύριος Υιός· « Μία πίστις, ἡ ἐπειδὴ εἰς Κύριος. Εν ἑνὶ ἀκο λουθεῖ· ἑνὶ Κυρίῳ μία πίστις, μιᾷ πίστει « ἐν βάσ πτισμα. » Οὕτως ἓν ἐξ ἑνὸς δι᾿ ἑνὸς βεβαιοῦται. ΕΙ δὲ οὐκ ἀθετῶ τὸ Πνεῦμα, οὐδὲ ἐν τῇ δουλικῇ αὐτ τίθημι τάξει, διὰ τοῦτο τὴν συκοφαντίαν ἐκείνην ἐχε δέχομαι. Μὴ λέγε ἃ μὴ λέγω, καὶ ἴδωμέν σου τῆς συν κοφαντίας τὸ πιθανόν. Τί ὑποκρύπτεις σεαυτοῦ τὴν ἐπήρειαν ; Ψεύδῃ, κατηραμένε (95), λέγων παρ' ἡμῖν τρεῖς θεοὺς καταγγέλλεσθαι, καὶ οὐ λέγεις ἐκ τοῦ προ- φανοῦς, ὅτι ἡμεῖς ἐσμεν οἱ τοὺς κτίσμα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον λέγοντας ἀναθεματίζοντες. Ταύτην την κατ ηγορίαν δέχομαι. Ἐπὶ τούτῳ πῦρ καὶ ξίφος ήκονης μένον ὑφίσταμαι. Κἂν ἡ τροχὸς καταρράσσῃ, κάν βασανιστήρια ἐπ' ἐμὲ κινῆται, ἐν τῇ αὐτῇ πληροφο ρίᾳ δέχομαι τὰ βασανιστήρια, ἐν ᾗ καὶ οἱ μάρτυρες οἱ ἐνταῦθα κείμενοι τῶν στεφάνων ἠξιώθησαν. Τοῦτο τοίνυν ἐγκάλει μοι, ὅτι μὴ ἐν τοῖς κτίσμασι συν αριθμῶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Κἂν δέ τι περισσὸν λέ- γοις, τῷ κριτῇ λόγον δώσεις. «Ὅταν ἔλθῃ (96) Παράκλητος, ο νῦν ἀνεγινώσκετο· σὺ δὲ ταῖς συκοφαν σιν, 51. ἄθεον καὶ ἐγγὺς τῆς δαιμονικῆς τί. εἰ τήν, Κύριον, οὐκ εἰς δύο... θεούς. Κύριος. ὁ Υἱός. Κυ- ριότης μία, ἀρχὴ γὰρ μία· εἷς Κύριος, μία πίστις. Διὰ τοῦτο μία πίστις, ἐπειδὴ εἰς Κύριος. Εν ἑνὶ ἀκολουθεῖ· ἓν ἐνὶ Κυρίῳ· μία πίστις, ἓν βάπτισμα. Οὕτως. μια πίστει, ψεύδη, κατηραμένε. τὸ κτίσμα. Αt οἱ τοὺς κτίσμα. νῦν ἀναγινωσκέτω Παράκλητος. - APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. , Laresla Domini? Alibi deorum multitudo, alibi reli- giosus Dei cultus. Qui tres dicit, audeat etiam dicere quatuor, numerum adduodecim usque extendat. Quæ est igitur insania eorum qui exacutam linguam ha- þent contra veritatem? Non sum pusillo animo ad reprehendendum, sed exspecto judicium Christi. Illic mihi ex adverso sistentur, qui hanc calumniam consuunt : « Novit Dominus qui sint sui "; » et, • Qui calumniatur pauperem, irritat eum qui fecit illum ". » Si fidem Patrum trado, cur missis Patri- bus me bello petis? Si credo in Patrem, si confi- teor Filium, si non reprobo Spiritum. Trinitatem qui confitetur, si deos tres nominet, abrogat baptisma, et fidem impugnat. Quorsum mea persona supposita, Dominum bello impetis? Quis reliquit, ut baptizemus in nomen Patris et Filii et Spiritus sancti s? ego, an Dominus? Cujus sunt verba? præconis, an illius qui misit? Cur, quia personam meam calumniis facile obnoxiam reperis, ob me Impugnas veritatem? ob me concutis fidei muni- mentum? Ego quidem expugnari facile possum : sed fides perslat inconcussa. Unus Dominus 88, «lisce ex verbis Pauli, non duo, aut tres. Etsi Fi- lium Dominum nominavero, non in duos dominos, non in deos multos divisi dominationem. Dominus Pater, Dominus Filius : c Una fides ", » cum Do- minus unus sit. Unum uni comes est: uni Domino, una fides, uni fidei, ‹ Unum baptisma 60. > Sic unum ex uno per unum confirmatur. Sed si non dejicio Spiritum, neque eum in servili ordine colloco, pro- pterea calumniam illam suscipio. Cave dicas quæ non dico, et videamus calumniæ tuæ verisimilitu- dinem. Quid occultas tuam ipsius calumniam ? Men- firis, vir exsecrande, cum ais deos tres a no- bis prædicari, nec aperte dicis nos ipsos esse, qui eos qui Spiritum sanctum creaturam dicunt, ana- themale ferimus. Hanc accusationem adınitto. Eam ob causam ignem subibo et gladium exacutum. Sive rota collidat, sive tormenta in me moveantur, eadem animi persuasione perferam tormenta, qua martyres hic jacentes coronas consecuti sunt. Ita- que hoc me nomine accusa, quod non inter crea- turas numero Spiritum sanctum. Quod si quid am- plius dixeris, reddes rationem Judici. Modo leger batur, Cum venerit Paracletus "; » tu vero inde c ss ibid. to ilid. st Joan. ss II Tim, ut, 19. Prov. Matth. xxxi, 19. Ephes. IV, 5. xv, 26. libri Combefisiani Codex Combef. cum Harl. ut in contextu, Reg. tertius etc. quis. Mor editi At Colb. primus cum alio codice ita, ut edidimus. Hoc ipso in loco codices Combeflsiani Ita in Reg. tertio legere pergimus, D Dominatio una, principium enim unum. Unus Dominus, una fides. Ob id una fides, quod unus Dominus. Unum uni abest : unum uni Domino, una fides, unum ba- plisma : in quibus omnibus, ut verum fatear, pe- regrinitatis aliquid olfacere mihi videor. Illud, ex uno codice Combefisiane additum est. siani Aliquanto post editi of mss. belisianis libris. Reg. secundus (92) Unus codex Combef. εἰς δωδεκάθεον. Ibidem (93) Editi εἰς τὴν τῶν Πατέρων πίστιν μεταδιώκω, (94) Illud, εἷς Κύριος, addidimus ex libris anti- (95) Editi ψευδῆ κατηραμένα. Codices Combef. (96) Illud, "Οταν ἔλθῃ, etc., restituinus ex Com-
PG 31:1492κήρυκος, ἢ τοῦ ἀποστείλαντος; Τί, τὸ ἐμὸν πρόςωπον εὐεπίβατον ταῖς συκοφαντίαις εὑρὼν, δι’ ἐμοῦ πολεμεῖς τῇ ἀληθείᾳ; δι’ ἐμοῦ κατασείεις τὸ ὀχύρωμα τῆς πίστεως; Ἐγὼ μέν σοι εὐάλωτος· ἡ δὲ πίστις ἄσειστος. Εἷς Κύριος, μάνθανε τοῦ Παύλου λέγοντος, μὴ δύο, ἢ τρεῖς. Κἂν ὀνομάσω Κύριον τὸν Υἱὸν, οὐκ εἰς δύο κυρίους, οὐκ εἰς πολλοὺς θεοὺς διεῖλον τὴν κυριότητα. Κύριος ὁ Πατὴρ, Κύριος ὁ Υἱός· Μία πίστις, ἐπειδὴ εἷς Κύριος. Ἓν ἑνὶ ἀκολουθεῖ· ἑνὶ Κυρίῳ μία πίστις, μιᾷ πίστει ἓν βάπτισμα. Οὕτως ἓν ἐξ ἑνὸς δι’ ἑνὸς βεβαιοῦται. Εἰ δὲ οὐκ ἀθετῶ τὸ Πνεῦμα, οὐδὲ ἐν τῇ δουλικῇ αὐτὸ τίθημι τάξει, διὰ τοῦτο τὴν συκοφαντίαν ἐκείνην ἐκδέχομαι. Μὴ λέγε ἃ μὴ λέγω, καὶ ἴδωμέν σου τῆς συκοφαντίας τὸ πιθανόν. Τί ὑποκρύπτεις σεαυτοῦ τὴν ἐπήρειαν; Ψεύδῃ, κατηραμένε, λέγων παρ’ ἡμῖν τρεῖς θεοὺς καταγγέλλεσθαι, καὶ οὐ λέγεις ἐκ τοῦ προφανοῦς, ὅτι ἡμεῖς ἐσμεν οἱ τοὺς κτίσμα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον λέγοντας ἀναθεματίζοντες. Ταύτην τὴν κατηγορίαν δέχομαι. Ἐπὶ τούτῳ πῦρ καὶ ξίφος ἠκονημένον ὑφίσταμαι.Β Α τί ζητεῖ ἐν Ἐκκλησίᾳ Κυρίου; Αλλαχοῦ πολυθεία· καὶ ἀλλαχοῦ θεοσέβεια. Ο τρεῖς λέγων καταταλμάτω καὶ τεσσάρων· ἐκτεινάτω τὸν ἀριθμὸν εἰς δώδεκα (12) Τίς οὖν ἡ μανία τῶν ἠκονημένην γλῶσσαν ἐχόντων κατὰ τῆς ἀληθείας; Οὐ μικροψυχῶν πρὸς τὸν ἔλεγχον, ἀλλ' ἐκδέχομαι τὸ τοῦ Χριστοῦ δικαστήριον. Ἐκεῖ ἀ τικαταστήσονταί μοι οἱ τὴν ἐπήρειαν ταύτην ῥάπτον- τες· ι (ίδε Κύριος τοὺς ὄντας αὑτοῦ· › καί, ο Ὁ συ κοφαντῶν πένητα παροξύνει τὸν ποιήσαντα αὐτόν. ο Εἰ μεταδίδωμι τὴν πίστιν τῶν Πατέρων (95), τί, παρ εἰς τοὺς Πατέρας, ἐμοὶ πολεμεῖς; Εἰ πιστεύω εἰς Πατέρα, εἰ ὁμολογῶ τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ἀθετῶ τὸ Πνεῦ μα. Εἰ ὁ Τριάδα ὁμολογῶν τρεῖς ὀνομάζει θεούς, ἀθε τεῖ τὸ βάπτισμα, καὶ πολεμεῖ τῇ πίστει. Τί, τὸ ἐμὸν πρόσωπον ὑποθέμενος, πολεμεῖς τῷ Κυρίῳ; Τίς κατα έλειπε βαπτίζειν εἰς ὄνομα Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος; ἐγώ, ἢ Δεσπότης; Τίνος τὰ ῥήματ τα; κήρυκος, ἢ τοῦ ἀποστείλαντος ; Τί, τὸ ἐμὸν πρόσο ωπον εὐεπίβατον ταῖς συκοφαντίαις εὑρὼν, δι᾿ ἐμοῦ πολεμεῖς τῇ ἀληθείᾳ ; δι' ἐμοῦ κατασείεις τὸ ὀχύρωμα τῆς πίστεως ; Εγώ μέν σοι εὐάλωτος· ἡ δὲ πίστις ἄσειστος. « Εἷς Κύριος (94), ο μάνθανε τοῦ Παύλου λέγοντος, μὴ δύο, ἢ τρεῖς. Κἂν ὀνομάσω Κύριον τὸν Υἱὸν, οὐκ εἰς δύο κυρίους, οὐκ εἰς πολλοὺς θεούς διεῖλον τὴν κυριότητα. Κύριος ὁ Πατήρ, Κύριος Υιός· « Μία πίστις, ἡ ἐπειδὴ εἰς Κύριος. Εν ἑνὶ ἀκο λουθεῖ· ἑνὶ Κυρίῳ μία πίστις, μιᾷ πίστει « ἐν βάσ πτισμα. » Οὕτως ἓν ἐξ ἑνὸς δι᾿ ἑνὸς βεβαιοῦται. ΕΙ δὲ οὐκ ἀθετῶ τὸ Πνεῦμα, οὐδὲ ἐν τῇ δουλικῇ αὐτ τίθημι τάξει, διὰ τοῦτο τὴν συκοφαντίαν ἐκείνην ἐχε δέχομαι. Μὴ λέγε ἃ μὴ λέγω, καὶ ἴδωμέν σου τῆς συν κοφαντίας τὸ πιθανόν. Τί ὑποκρύπτεις σεαυτοῦ τὴν ἐπήρειαν ; Ψεύδῃ, κατηραμένε (95), λέγων παρ' ἡμῖν τρεῖς θεοὺς καταγγέλλεσθαι, καὶ οὐ λέγεις ἐκ τοῦ προ- φανοῦς, ὅτι ἡμεῖς ἐσμεν οἱ τοὺς κτίσμα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον λέγοντας ἀναθεματίζοντες. Ταύτην την κατ ηγορίαν δέχομαι. Ἐπὶ τούτῳ πῦρ καὶ ξίφος ήκονης μένον ὑφίσταμαι. Κἂν ἡ τροχὸς καταρράσσῃ, κάν βασανιστήρια ἐπ' ἐμὲ κινῆται, ἐν τῇ αὐτῇ πληροφο ρίᾳ δέχομαι τὰ βασανιστήρια, ἐν ᾗ καὶ οἱ μάρτυρες οἱ ἐνταῦθα κείμενοι τῶν στεφάνων ἠξιώθησαν. Τοῦτο τοίνυν ἐγκάλει μοι, ὅτι μὴ ἐν τοῖς κτίσμασι συν αριθμῶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Κἂν δέ τι περισσὸν λέ- γοις, τῷ κριτῇ λόγον δώσεις. «Ὅταν ἔλθῃ (96) Παράκλητος, ο νῦν ἀνεγινώσκετο· σὺ δὲ ταῖς συκοφαν σιν, 51. ἄθεον καὶ ἐγγὺς τῆς δαιμονικῆς τί. εἰ τήν, Κύριον, οὐκ εἰς δύο... θεούς. Κύριος. ὁ Υἱός. Κυ- ριότης μία, ἀρχὴ γὰρ μία· εἷς Κύριος, μία πίστις. Διὰ τοῦτο μία πίστις, ἐπειδὴ εἰς Κύριος. Εν ἑνὶ ἀκολουθεῖ· ἓν ἐνὶ Κυρίῳ· μία πίστις, ἓν βάπτισμα. Οὕτως. μια πίστει, ψεύδη, κατηραμένε. τὸ κτίσμα. Αt οἱ τοὺς κτίσμα. νῦν ἀναγινωσκέτω Παράκλητος. - APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. , Laresla Domini? Alibi deorum multitudo, alibi reli- giosus Dei cultus. Qui tres dicit, audeat etiam dicere quatuor, numerum adduodecim usque extendat. Quæ est igitur insania eorum qui exacutam linguam ha- þent contra veritatem? Non sum pusillo animo ad reprehendendum, sed exspecto judicium Christi. Illic mihi ex adverso sistentur, qui hanc calumniam consuunt : « Novit Dominus qui sint sui "; » et, • Qui calumniatur pauperem, irritat eum qui fecit illum ". » Si fidem Patrum trado, cur missis Patri- bus me bello petis? Si credo in Patrem, si confi- teor Filium, si non reprobo Spiritum. Trinitatem qui confitetur, si deos tres nominet, abrogat baptisma, et fidem impugnat. Quorsum mea persona supposita, Dominum bello impetis? Quis reliquit, ut baptizemus in nomen Patris et Filii et Spiritus sancti s? ego, an Dominus? Cujus sunt verba? præconis, an illius qui misit? Cur, quia personam meam calumniis facile obnoxiam reperis, ob me Impugnas veritatem? ob me concutis fidei muni- mentum? Ego quidem expugnari facile possum : sed fides perslat inconcussa. Unus Dominus 88, «lisce ex verbis Pauli, non duo, aut tres. Etsi Fi- lium Dominum nominavero, non in duos dominos, non in deos multos divisi dominationem. Dominus Pater, Dominus Filius : c Una fides ", » cum Do- minus unus sit. Unum uni comes est: uni Domino, una fides, uni fidei, ‹ Unum baptisma 60. > Sic unum ex uno per unum confirmatur. Sed si non dejicio Spiritum, neque eum in servili ordine colloco, pro- pterea calumniam illam suscipio. Cave dicas quæ non dico, et videamus calumniæ tuæ verisimilitu- dinem. Quid occultas tuam ipsius calumniam ? Men- firis, vir exsecrande, cum ais deos tres a no- bis prædicari, nec aperte dicis nos ipsos esse, qui eos qui Spiritum sanctum creaturam dicunt, ana- themale ferimus. Hanc accusationem adınitto. Eam ob causam ignem subibo et gladium exacutum. Sive rota collidat, sive tormenta in me moveantur, eadem animi persuasione perferam tormenta, qua martyres hic jacentes coronas consecuti sunt. Ita- que hoc me nomine accusa, quod non inter crea- turas numero Spiritum sanctum. Quod si quid am- plius dixeris, reddes rationem Judici. Modo leger batur, Cum venerit Paracletus "; » tu vero inde c ss ibid. to ilid. st Joan. ss II Tim, ut, 19. Prov. Matth. xxxi, 19. Ephes. IV, 5. xv, 26. libri Combefisiani Codex Combef. cum Harl. ut in contextu, Reg. tertius etc. quis. Mor editi At Colb. primus cum alio codice ita, ut edidimus. Hoc ipso in loco codices Combeflsiani Ita in Reg. tertio legere pergimus, D Dominatio una, principium enim unum. Unus Dominus, una fides. Ob id una fides, quod unus Dominus. Unum uni abest : unum uni Domino, una fides, unum ba- plisma : in quibus omnibus, ut verum fatear, pe- regrinitatis aliquid olfacere mihi videor. Illud, ex uno codice Combefisiane additum est. siani Aliquanto post editi of mss. belisianis libris. Reg. secundus (92) Unus codex Combef. εἰς δωδεκάθεον. Ibidem (93) Editi εἰς τὴν τῶν Πατέρων πίστιν μεταδιώκω, (94) Illud, εἷς Κύριος, addidimus ex libris anti- (95) Editi ψευδῆ κατηραμένα. Codices Combef. (96) Illud, "Οταν ἔλθῃ, etc., restituinus ex Com-
Κἂν ὁ τροχὸς καταῤῥάσσῃ, κἂν βασανιστήρια ἐπ’ ἐμὲ κινῆται, ἐν τῇ αὐτῇ πληροφορίᾳ δέχομαι τὰ βασανιστήρια, ἐν ᾗ καὶ οἱ μάρτυρες οἱ ἐνταῦθα κείμενοι τῶν στεφάνων ἠξιώθησαν. Τοῦτο τοίνυν ἐγκάλει μοι, ὅτι μὴ ἐν τοῖς κτίσμασι συναριθμῶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Κἂν δέ τι περισσὸν λέγοις, τῷ κριτῇ λόγον δώσεις. Ὅταν ἔλθῃ ὁ Παράκλητος, νῦν ἀνεγινώσκετο· σὺ δὲ ταῖς συκοφαντίαις ἀφορμὴν εἰς ἐπήρειαν τέθεικας. Παράκλητος, φησὶν, ὁ περὶ σοῦ παρακαλῶν. Δι’ ὧν εὐεργετεῖ, διὰ τούτων ἀγνωμονεῖς. Οὐ δέχῃ τοίνυν τοῦ Παρακλήτου τὴν εὐεργεσίαν. Ἢ οὐχὶ ὁ Κύριος ἑαυτῷ ταύτην τὴν προσηγορίαν πρέπειν ἐνομοθέτησε; Πέμψω ὑμῖν καὶ ἄλλον Παράκλητον. Ὁ καὶ ἄλλον εἰπὼν οὐχ ἑαυτὸν ἔδειξε πρὸ τοῦ ἄλλου; Εἰ ἀπ’ ἐμαυτοῦ λαλῶ, μὴ ἀκούετέ μου· εἰ τὰ γεγραμμένα ἀναγινώσκω, ὑπόκυψον τῇ ἀληθείᾳ. Ὁ τέλειος οὔτε μειοῦται, οὔτε αὔξεται. Εἷς ἀγέννητος ὁ Θεός· εἷς ὁ τούτου μονογενὴς ὁ Υἱὸς καὶ Θεός. Ὥσπερ οὐκ ἔνι συναγέννητος Θεὸς ἕτερος, οὕτως οὐδὲ συγγεγεννημένος Υἱὸς ἕτερος; Ὥσπερ οὐ λόγῳ ὁ Πατὴρ, οὕτως οὐδὲ λόγῳ ὁ Υἱός. Θεὸς ὁ Πατὴρ, Θεὸς ὁ Υἱός· Θεὸς τέλειος ὁ Πατήρ· Θεὸς τέλειος καὶ ὁ Υἱός. Ἀσώματος ὁ Πατήρ·Β Α τί ζητεῖ ἐν Ἐκκλησίᾳ Κυρίου; Αλλαχοῦ πολυθεία· καὶ ἀλλαχοῦ θεοσέβεια. Ο τρεῖς λέγων καταταλμάτω καὶ τεσσάρων· ἐκτεινάτω τὸν ἀριθμὸν εἰς δώδεκα (12) Τίς οὖν ἡ μανία τῶν ἠκονημένην γλῶσσαν ἐχόντων κατὰ τῆς ἀληθείας; Οὐ μικροψυχῶν πρὸς τὸν ἔλεγχον, ἀλλ' ἐκδέχομαι τὸ τοῦ Χριστοῦ δικαστήριον. Ἐκεῖ ἀ τικαταστήσονταί μοι οἱ τὴν ἐπήρειαν ταύτην ῥάπτον- τες· ι (ίδε Κύριος τοὺς ὄντας αὑτοῦ· › καί, ο Ὁ συ κοφαντῶν πένητα παροξύνει τὸν ποιήσαντα αὐτόν. ο Εἰ μεταδίδωμι τὴν πίστιν τῶν Πατέρων (95), τί, παρ εἰς τοὺς Πατέρας, ἐμοὶ πολεμεῖς; Εἰ πιστεύω εἰς Πατέρα, εἰ ὁμολογῶ τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ἀθετῶ τὸ Πνεῦ μα. Εἰ ὁ Τριάδα ὁμολογῶν τρεῖς ὀνομάζει θεούς, ἀθε τεῖ τὸ βάπτισμα, καὶ πολεμεῖ τῇ πίστει. Τί, τὸ ἐμὸν πρόσωπον ὑποθέμενος, πολεμεῖς τῷ Κυρίῳ; Τίς κατα έλειπε βαπτίζειν εἰς ὄνομα Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος; ἐγώ, ἢ Δεσπότης; Τίνος τὰ ῥήματ τα; κήρυκος, ἢ τοῦ ἀποστείλαντος ; Τί, τὸ ἐμὸν πρόσο ωπον εὐεπίβατον ταῖς συκοφαντίαις εὑρὼν, δι᾿ ἐμοῦ πολεμεῖς τῇ ἀληθείᾳ ; δι' ἐμοῦ κατασείεις τὸ ὀχύρωμα τῆς πίστεως ; Εγώ μέν σοι εὐάλωτος· ἡ δὲ πίστις ἄσειστος. « Εἷς Κύριος (94), ο μάνθανε τοῦ Παύλου λέγοντος, μὴ δύο, ἢ τρεῖς. Κἂν ὀνομάσω Κύριον τὸν Υἱὸν, οὐκ εἰς δύο κυρίους, οὐκ εἰς πολλοὺς θεούς διεῖλον τὴν κυριότητα. Κύριος ὁ Πατήρ, Κύριος Υιός· « Μία πίστις, ἡ ἐπειδὴ εἰς Κύριος. Εν ἑνὶ ἀκο λουθεῖ· ἑνὶ Κυρίῳ μία πίστις, μιᾷ πίστει « ἐν βάσ πτισμα. » Οὕτως ἓν ἐξ ἑνὸς δι᾿ ἑνὸς βεβαιοῦται. ΕΙ δὲ οὐκ ἀθετῶ τὸ Πνεῦμα, οὐδὲ ἐν τῇ δουλικῇ αὐτ τίθημι τάξει, διὰ τοῦτο τὴν συκοφαντίαν ἐκείνην ἐχε δέχομαι. Μὴ λέγε ἃ μὴ λέγω, καὶ ἴδωμέν σου τῆς συν κοφαντίας τὸ πιθανόν. Τί ὑποκρύπτεις σεαυτοῦ τὴν ἐπήρειαν ; Ψεύδῃ, κατηραμένε (95), λέγων παρ' ἡμῖν τρεῖς θεοὺς καταγγέλλεσθαι, καὶ οὐ λέγεις ἐκ τοῦ προ- φανοῦς, ὅτι ἡμεῖς ἐσμεν οἱ τοὺς κτίσμα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον λέγοντας ἀναθεματίζοντες. Ταύτην την κατ ηγορίαν δέχομαι. Ἐπὶ τούτῳ πῦρ καὶ ξίφος ήκονης μένον ὑφίσταμαι. Κἂν ἡ τροχὸς καταρράσσῃ, κάν βασανιστήρια ἐπ' ἐμὲ κινῆται, ἐν τῇ αὐτῇ πληροφο ρίᾳ δέχομαι τὰ βασανιστήρια, ἐν ᾗ καὶ οἱ μάρτυρες οἱ ἐνταῦθα κείμενοι τῶν στεφάνων ἠξιώθησαν. Τοῦτο τοίνυν ἐγκάλει μοι, ὅτι μὴ ἐν τοῖς κτίσμασι συν αριθμῶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Κἂν δέ τι περισσὸν λέ- γοις, τῷ κριτῇ λόγον δώσεις. «Ὅταν ἔλθῃ (96) Παράκλητος, ο νῦν ἀνεγινώσκετο· σὺ δὲ ταῖς συκοφαν σιν, 51. ἄθεον καὶ ἐγγὺς τῆς δαιμονικῆς τί. εἰ τήν, Κύριον, οὐκ εἰς δύο... θεούς. Κύριος. ὁ Υἱός. Κυ- ριότης μία, ἀρχὴ γὰρ μία· εἷς Κύριος, μία πίστις. Διὰ τοῦτο μία πίστις, ἐπειδὴ εἰς Κύριος. Εν ἑνὶ ἀκολουθεῖ· ἓν ἐνὶ Κυρίῳ· μία πίστις, ἓν βάπτισμα. Οὕτως. μια πίστει, ψεύδη, κατηραμένε. τὸ κτίσμα. Αt οἱ τοὺς κτίσμα. νῦν ἀναγινωσκέτω Παράκλητος. - APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. , Laresla Domini? Alibi deorum multitudo, alibi reli- giosus Dei cultus. Qui tres dicit, audeat etiam dicere quatuor, numerum adduodecim usque extendat. Quæ est igitur insania eorum qui exacutam linguam ha- þent contra veritatem? Non sum pusillo animo ad reprehendendum, sed exspecto judicium Christi. Illic mihi ex adverso sistentur, qui hanc calumniam consuunt : « Novit Dominus qui sint sui "; » et, • Qui calumniatur pauperem, irritat eum qui fecit illum ". » Si fidem Patrum trado, cur missis Patri- bus me bello petis? Si credo in Patrem, si confi- teor Filium, si non reprobo Spiritum. Trinitatem qui confitetur, si deos tres nominet, abrogat baptisma, et fidem impugnat. Quorsum mea persona supposita, Dominum bello impetis? Quis reliquit, ut baptizemus in nomen Patris et Filii et Spiritus sancti s? ego, an Dominus? Cujus sunt verba? præconis, an illius qui misit? Cur, quia personam meam calumniis facile obnoxiam reperis, ob me Impugnas veritatem? ob me concutis fidei muni- mentum? Ego quidem expugnari facile possum : sed fides perslat inconcussa. Unus Dominus 88, «lisce ex verbis Pauli, non duo, aut tres. Etsi Fi- lium Dominum nominavero, non in duos dominos, non in deos multos divisi dominationem. Dominus Pater, Dominus Filius : c Una fides ", » cum Do- minus unus sit. Unum uni comes est: uni Domino, una fides, uni fidei, ‹ Unum baptisma 60. > Sic unum ex uno per unum confirmatur. Sed si non dejicio Spiritum, neque eum in servili ordine colloco, pro- pterea calumniam illam suscipio. Cave dicas quæ non dico, et videamus calumniæ tuæ verisimilitu- dinem. Quid occultas tuam ipsius calumniam ? Men- firis, vir exsecrande, cum ais deos tres a no- bis prædicari, nec aperte dicis nos ipsos esse, qui eos qui Spiritum sanctum creaturam dicunt, ana- themale ferimus. Hanc accusationem adınitto. Eam ob causam ignem subibo et gladium exacutum. Sive rota collidat, sive tormenta in me moveantur, eadem animi persuasione perferam tormenta, qua martyres hic jacentes coronas consecuti sunt. Ita- que hoc me nomine accusa, quod non inter crea- turas numero Spiritum sanctum. Quod si quid am- plius dixeris, reddes rationem Judici. Modo leger batur, Cum venerit Paracletus "; » tu vero inde c ss ibid. to ilid. st Joan. ss II Tim, ut, 19. Prov. Matth. xxxi, 19. Ephes. IV, 5. xv, 26. libri Combefisiani Codex Combef. cum Harl. ut in contextu, Reg. tertius etc. quis. Mor editi At Colb. primus cum alio codice ita, ut edidimus. Hoc ipso in loco codices Combeflsiani Ita in Reg. tertio legere pergimus, D Dominatio una, principium enim unum. Unus Dominus, una fides. Ob id una fides, quod unus Dominus. Unum uni abest : unum uni Domino, una fides, unum ba- plisma : in quibus omnibus, ut verum fatear, pe- regrinitatis aliquid olfacere mihi videor. Illud, ex uno codice Combefisiane additum est. siani Aliquanto post editi of mss. belisianis libris. Reg. secundus (92) Unus codex Combef. εἰς δωδεκάθεον. Ibidem (93) Editi εἰς τὴν τῶν Πατέρων πίστιν μεταδιώκω, (94) Illud, εἷς Κύριος, addidimus ex libris anti- (95) Editi ψευδῆ κατηραμένα. Codices Combef. (96) Illud, "Οταν ἔλθῃ, etc., restituinus ex Com-
PG 31:1493ἀσώματος ὁ Υἱὸς, ἀσωμάτου χαρακτὴρ, καὶ εἰκὼν ἀσώματος. Πιστεύεις, ὅτι γεγέννηται; Μὴ ζήτει, Πῶς; Εἰ γὰρ ἐνδέχεται ζητεῖν, ὁ ἀγέννητος πῶς ἀγέννητος, ἐνδέχεται ζητεῖν, καὶ ὁ γεγεννημένος πῶς γεγέννηται· εἰ δὲ οὐ καταλείπει ζήτησιν ὁ ἀγέννητος, πῶς ἀγέννητος· οὕτως οὐδὲ ὁ γεγεννημένος καταλείπει ζητεῖν, πῶς γεγέννηται. Μὴ ζήτει τὰ ἀνεύρετα· οὐ γὰρ εὑρήσεις. Ἐὰν γὰρ ζητῇς, παρὰ τίνος ἔχεις μαθεῖν; Παρὰ γῆς; Οὐχ ὑφεστήκει. Παρὰ θαλάττης; Οὐκ ἦν ὑγρά. Παρ’ οὐρανοῦ; Οὐκ ἦν ἐπαρθείς. Παρ’ ἡλίου καὶ σελήνης καὶ ἄστρων; Οὐ δεδημιούργηντο. Ἀλλὰ παρ’ αἰώνων; Πρὸ αἰώνων ὁ Μονογενής. Μὴ ἐξέταζε τὰ μὴ ἀεὶ ὄντα ὑπὲρ τοῦ ἀεὶ ὄντος. Εἰ δὲ μὴ θέλεις, ἀλλὰ φιλονεικεῖς, καταγελῶ σου τῆς ἀνοίας, μᾶλλον δὲ κλαίω σου τὴν τόλμαν. Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. Τὸ, ἦν, περιγράφει τὸ, οὐκ ἦν· καὶ τὸ Θεὸς, περιγράφει τὸ, οὐ Θεός. Τοῖς γεγραμμένοις πίστευε, τὰ μὴ γεγραμμένα μὴ ζήτει. Οὗτος ὁ Λόγος, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ἄνθρωπος ἐγένετο διὰ τὸν ἐκπεσόντα ἄνθρωπον Ἀδάμ. Διὰ τὸν Ἀδὰμ ὁ ἀσώματος ἐν σώματι.τίαις ἀφορμὴν εἰς ἐπήρειαν τέθεικας. Παράκλητος, φησὶν, ὁ περὶ σοῦ παρακαλῶν. Δι' ὧν εὐεργετεί, διὰ τούτων ἀγνωμονεῖς. Οὐ δέχῃ τοίνυν τοῦ Παρακλήτου τὴν εὐεργεσίαν. Η οὐχὶ ὁ Κύριος ἑαυτῷ ταύτην τὴν προσηγορίαν πρέπειν ἐνομοθέτησε ; « Πέμψω ὑμῖν καὶ ἄλλον Παράκλητον. » Ὁ καὶ ἄλλον εἰπὼν οὐχ ἑαυτὸν ἔδειξε πρὸ τοῦ ἄλλου ; Εἰ ἀπ' ἐμαυτοῦ (97) λαλῶ, μὴ ἀκούετέ μου· εἰ τὰ γεγραμμένα ἀναγινώσκω, ὑπό κυψον τῇ ἀληθείᾳ. Ο τέλειος οὔτε μειοῦται, οὔτε αυτ ξεται. Εἷς ἀγέννητος ὁ Θεός· εἷς ὁ τούτου μονογενής ὁ Υἱὸς καὶ Θεός. Ωσπερ οὐκ ἔνι (98) συναγέννητος Θεὸς ἕτερος, οὕτως οὐδὲ συγγεγεννημένος Υἱὸς ἔτε- ρος: Ὥσπερ οὐ λόγῳ ὁ Πατήρ, οὕτως οὐδὲ λόγῳ δ Υἱός. Θεὸς ὁ Πατήρ, Θεὸς ὁ Υἱός· Θεὸς τέλειος (99) Πατήρ· Θεὸς τέλειος καὶ ὁ Υἱός. Ασώματος ὁ Πατήρ ἀσώματος ὁ Υἱός, ἀσωμάτου χαρακτήρ, καὶ εἰκὼν Β ἀσώματος. Πιστεύεις, ὅτι γεγέννηται; Μὴ ζήτει, Πῶς; Εἰ γὰρ ἐνδέχεται ζητεῖν, ὁ ἀγέννητος πῶς ἀγέννητος, ἐνδέχεται ζητεῖν, καὶ ὁ γεγεννημένος πως γεγέννηται· εἰ δὲ οὐ καταλείπει ζήτησιν ὁ ἀγέννητος, πῶς ἀγέννητος (1)· οὕτως οὐδὲ ὁ γεγεννημένος κατα- λείπει ζητεῖν, πῶς γεγέννηται. Μὴ ζήτει τὰ ἀνεύρε τα· οὐ γὰρ εὑρήσεις. Ἐὰν γὰρ ζητῇς, παρὰ τίνος ἔχεις μαθεῖν; Παρὰ γῆς; Οὐχ ὑφεστήκει. Παρὰ θα λάττης; Οὐκ ἦν ὑγρά. Παρ' οὐρανοῦ; Οὐκ ἦν ἐπαρ- θείς. Παρ' ἡλίου καὶ σελήνης καὶ ἄστρων (2); Οὐ δε δημιούργηντο. Αλλά παρ' αἰώνων; Πρὸ αἰώνων ὁ Μονογενής. Μὴ ἐξέταζε τὰ μὴ ἀεὶ ὄντα ὑπὲρ τοῦ ἀεὶ ὄντος. Εἰ δὲ μὴ θέλεις, ἀλλὰ φιλονεικείς, καταγελώ σου τῆς ἀνοίας, μᾶλλον δὲ κλαίω σου τὴν τόλμαν. Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. » Τό, ο ἦν, ο περιγράφει τὸ, ο οὐκ ἦν· ο καὶ τὸ ο Θεός, » περιγράφει τὸ οὐ Θεός. » Τοῖς γεγραμμένοις πίστευε, τὰ μὴ γεγραμ- μένα μή ζήτει. Οὗτος ὁ Λόγος, ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ, ἄν θρωπος ἐγένετο διὰ τὸν ἐκπεσόντα ἄνθρωπον Αδάμ. Διὰ τὴν Ἀδὰμ ὁ ἀσώματος ἐν σώματι. Διὰ τὸ σῶμα ἔλαβε νέφος τὸ σῶμα ὁ Λόγος, ἵνα μὴ καταφλέξῃ τὰ δρώμενα. Συγκατέβη σαρκί, ἵνα καὶ ἡ σὰρξ ἐκείνῳ συνεπαρθῇ. Ὁ ἀόρατος ἐν ὁρατῷ, ἵν᾽ ὑποδύῃ τὰ ὁρώ μενα. Ὡς ἄνθρωπος, ὑπὸ χρόνον· ὡς Θεός, πρὸ χρό- νων. Τό, « ὡς, ο οὐχ ὁμοιώσει, ἀλλ' ἀληθείᾳ κατ' ἀμ- φότερα Θεὸς καὶ ἄνθρωπος. Θεὸς ἦν, ἄνθρωπος (3) ἐγένετο κατ' οἰκονομίαν. Οὐ πρότερον τό, « ἐγένετο, καὶ τότε τὸ, « ἦν· ο ἀλλὰ πρότερον τὸ, ε ἦν, ο καὶ . » γεγραμμένα ἀναμιμνήσκω. ἀναγινώσκω. οὕτως οὐδὲ συναγέννητος, οὐδὲ συγγεγεννημέ νος, Θεός Υἱός Θεὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. νητος, οὐ γεγέννηται. Οὕτως. καὶ ἄστρων, σοῦ τῆς διανοίας. τῆς ἀνοίας, θρωπος. κατ' οἰκονομίαν. δι' οικονομίαν. HOMILIA ADVERSUS CALUMN. S. TRINITATIS. . feras. Paracletus, inquit, qui pro te rogat. Per quæ te afficit beneficio, per ea animum ingratum ostendis. Non igitur suscipis Paracleti beneficen- tiam. An non Dominus hanc sibi appellationem congruere sanxit? ‹ Mittam vobis et alium Para- cletum. › Qui cum et alium dixit, nonne seipsum ante alium ostendit? Si ex me ipso loquor, ne au- dite me; sin autem quæ scripta sunt pronuntio, subjice te veritati. Perfectus neque minuitur, ne- que augetur. Unus ingenitus Deus : unus unige nitus ejus Filius ac Deus. Sicut non est Deus at ter, qui quoque una cum ipso sit ingenitus: ita neque est Filius alter, qui quoque una cum ipso sit genitus. Quemadmodum non est voce tenus Pa- ter, sic neque est voce tenus Filius. Deus Pater, Deus Filius Deus perfectus Pater; Deus perfectus Filius. Incorporeus Pater, incorporeus Filius, in- corporei character, et imago incorporea. Credis genitum esse? Cave quæras, Quomodo? Si enim licet quærere quomodo ingenitus sit ingenitus, li- cet et quærere quomodo genitus sit geniturs: sin ingenitus quæstionem hanc non relinquit, quo- modo scilicet sit ingenitus: ita neque genitus re- linquit locum quærendi quomodo genitus sit. Cave quæras quæ investigari non possunt, non enim in- venies. Etenim si quæras, a quo discere potes? A terra ? Non exsistebat. A mari ? Non erat liquidumr. A cœlo? Non erat surrectum. A sole et luna et astris? Non erant condita. A sæculis ? Ante saecula eo qui semper est. Quod si nolis, sed conten- audaciam. A occasionem arripuisti calumniandi, injuriam ut in- Unigenitus. Ne interroga ea quæ non semper sunt, de das, derideo tuam amentiam : imo potius deploro tuam Joan. xiv, 16; xvı, 7. ts Joan. 1, 1. C Μox editi At mss. non pauci longe editi pessime. Co- dices Combefsiani et Clarom., optim. tertius Alii quidam mss. et editi ita, ut in contextu legi potest. • ' apud Deum, et Deus erat Verbum ". > Illud, « Erai, explodit vocem, ‹ Non erat,, et vox, ‹ Deus, ▸ explodit vocem, « Non Deus. Crede iis quæ scripta sunt : quæ non sunt scripta, ne investiga. Hoe Verbum, Filius Dei, homo factum est ob lapsum hominem Adamum. Propter Adamum incorporeus in corpore. Propter corpus Verbum nubem as- sumpsit, corpus videlicet, ut ne res visibiles com- bureret. Demisit se ad carnem, ut et caro una cum illo erigeretur. Invisibilis in visibili, ut visibilia subiret. Velut homo, sub tempus ; velut Deus, ante tempora. Illud, i velut, non similitudine, sed veritate; utrumque Deus et homo. Deus erat, homa factus est per Incarnationem. Non prius At Reg. tertius et Cla- rom. ut in contextu. lud, deest in vulgatis. Addidimus quo- que non longe vocem aɛl, codicum quorumdam fidem secuti. Nec ita multo post Reg. tertius et Cla- rom. Illud, in editis desiderabatur. Μox mass. nonnulli Alii quidam mss. et editi 4. Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν (97) Editi ἀπ' ἐμοῦ. Libri veteres ut in contextu. D (98) Veteres aliquot libri Ενι. Editi ενί, uni. Haud (99) Unus codex Combef., et Clarom., et Reg. (4) Editi εἰ δὲ οὐ καταλείπεις ζήτησιν πῶς ἀγένε 4. In principio erat Verbum, et Verbum erat (2) Veteres aliquot libri σελήνης καὶ ἄστρων. 11- (3) fta veteres aliquot libri. Editi ἄνθρωπος· ἄν
PG 31:1494Διὰ τὸ σῶμα ἔλαβε νέφος τὸ σῶμα ὁ Λόγος, ἵνα μὴ καταφλέξῃ τὰ ὁρώμενα. Συγκατέβη σαρκὶ, ἵνα καὶ ἡ σὰρξ ἐκείνῳ συνεπαρθῇ. Ὁ ἀόρατος ἐν ὁρατῷ, ἵν’ ὑποδύῃ τὰ ὁρώμενα. Ὡς ἄνθρωπος, ὑπὸ χρόνον· ὡς Θεὸς, πρὸ χρόνων. Τὸ, ὡς, οὐχ ὁμοιώσει, ἀλλ’ ἀληθείᾳ κατ’ ἀμφότερα Θεὸς καὶ ἄνθρωπος. Θεὸς ἦν, ἅνθρωπος ἐγένετο κατ’ οἰκονομίαν. Οὐ πρότερον τὸ, ἐγένετο, καὶ τότε τὸ, ἦν· ἀλλὰ πρότερον τὸ, ἦν, καὶ τότε τὸ, ἐγένετο. Μὴ οὖν ἀναιρείτω τὸ δι’ οἰκονομίαν τοῦ Μονογενοῦς τὴν θεότητα. Ταῦτα γὰρ αἱρετικῶν ἐκκλίσεις, καὶ Μανιχαίων μανίαι. Θεμέλιον γὰρ ἄλλον οὐδεὶς δύναται θεῖναι παρὰ τὸν κείμενον, ὅς ἐστιν Ἰησοῦς Χριστός. Ἐγεννήθη διὰ γυναικὸς, ἵνα τοὺς γεννηθέντας ἀναγεννήσῃ. Ἐσταυρώθη ἑκὼν, ἵνα τοὺς μὴ σταυρωθέντας ἑκοντὶ καθέλῃ. Ἀπέθανεν ἑκὼν, ἵνα τοὺς ἀκουσίως ἀποθανόντας ἐγείρῃ. Ἐπεδέξατο ὃν οὐκ ἐπεδέχετο θάνατον, ἵνα τοὺς ὑπὸ θανάτου ζωοποιήσῃ. Κατέπιεν ὁ θάνατος ἀγνοῶν· καταπιὼν ἔγνω ὃν κατέπιεν. Κατέπιε ζωὴν, κατεπόθη ὑπὸ ζωῆς. Κατέπιε τὸν ἕνα μετὰ πάντων, ἀπώλεσε διὰ τὸν ἕνα τοὺς πάντας. Ἥρπασεν ὡς λέων, συνεθλάσθη τοὺς ὀδόντας. Διὰ τοῦτο καὶ ὡς ἀσθενὴς καταφρονεῖται.τίαις ἀφορμὴν εἰς ἐπήρειαν τέθεικας. Παράκλητος, φησὶν, ὁ περὶ σοῦ παρακαλῶν. Δι' ὧν εὐεργετεί, διὰ τούτων ἀγνωμονεῖς. Οὐ δέχῃ τοίνυν τοῦ Παρακλήτου τὴν εὐεργεσίαν. Η οὐχὶ ὁ Κύριος ἑαυτῷ ταύτην τὴν προσηγορίαν πρέπειν ἐνομοθέτησε ; « Πέμψω ὑμῖν καὶ ἄλλον Παράκλητον. » Ὁ καὶ ἄλλον εἰπὼν οὐχ ἑαυτὸν ἔδειξε πρὸ τοῦ ἄλλου ; Εἰ ἀπ' ἐμαυτοῦ (97) λαλῶ, μὴ ἀκούετέ μου· εἰ τὰ γεγραμμένα ἀναγινώσκω, ὑπό κυψον τῇ ἀληθείᾳ. Ο τέλειος οὔτε μειοῦται, οὔτε αυτ ξεται. Εἷς ἀγέννητος ὁ Θεός· εἷς ὁ τούτου μονογενής ὁ Υἱὸς καὶ Θεός. Ωσπερ οὐκ ἔνι (98) συναγέννητος Θεὸς ἕτερος, οὕτως οὐδὲ συγγεγεννημένος Υἱὸς ἔτε- ρος: Ὥσπερ οὐ λόγῳ ὁ Πατήρ, οὕτως οὐδὲ λόγῳ δ Υἱός. Θεὸς ὁ Πατήρ, Θεὸς ὁ Υἱός· Θεὸς τέλειος (99) Πατήρ· Θεὸς τέλειος καὶ ὁ Υἱός. Ασώματος ὁ Πατήρ ἀσώματος ὁ Υἱός, ἀσωμάτου χαρακτήρ, καὶ εἰκὼν Β ἀσώματος. Πιστεύεις, ὅτι γεγέννηται; Μὴ ζήτει, Πῶς; Εἰ γὰρ ἐνδέχεται ζητεῖν, ὁ ἀγέννητος πῶς ἀγέννητος, ἐνδέχεται ζητεῖν, καὶ ὁ γεγεννημένος πως γεγέννηται· εἰ δὲ οὐ καταλείπει ζήτησιν ὁ ἀγέννητος, πῶς ἀγέννητος (1)· οὕτως οὐδὲ ὁ γεγεννημένος κατα- λείπει ζητεῖν, πῶς γεγέννηται. Μὴ ζήτει τὰ ἀνεύρε τα· οὐ γὰρ εὑρήσεις. Ἐὰν γὰρ ζητῇς, παρὰ τίνος ἔχεις μαθεῖν; Παρὰ γῆς; Οὐχ ὑφεστήκει. Παρὰ θα λάττης; Οὐκ ἦν ὑγρά. Παρ' οὐρανοῦ; Οὐκ ἦν ἐπαρ- θείς. Παρ' ἡλίου καὶ σελήνης καὶ ἄστρων (2); Οὐ δε δημιούργηντο. Αλλά παρ' αἰώνων; Πρὸ αἰώνων ὁ Μονογενής. Μὴ ἐξέταζε τὰ μὴ ἀεὶ ὄντα ὑπὲρ τοῦ ἀεὶ ὄντος. Εἰ δὲ μὴ θέλεις, ἀλλὰ φιλονεικείς, καταγελώ σου τῆς ἀνοίας, μᾶλλον δὲ κλαίω σου τὴν τόλμαν. Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. » Τό, ο ἦν, ο περιγράφει τὸ, ο οὐκ ἦν· ο καὶ τὸ ο Θεός, » περιγράφει τὸ οὐ Θεός. » Τοῖς γεγραμμένοις πίστευε, τὰ μὴ γεγραμ- μένα μή ζήτει. Οὗτος ὁ Λόγος, ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ, ἄν θρωπος ἐγένετο διὰ τὸν ἐκπεσόντα ἄνθρωπον Αδάμ. Διὰ τὴν Ἀδὰμ ὁ ἀσώματος ἐν σώματι. Διὰ τὸ σῶμα ἔλαβε νέφος τὸ σῶμα ὁ Λόγος, ἵνα μὴ καταφλέξῃ τὰ δρώμενα. Συγκατέβη σαρκί, ἵνα καὶ ἡ σὰρξ ἐκείνῳ συνεπαρθῇ. Ὁ ἀόρατος ἐν ὁρατῷ, ἵν᾽ ὑποδύῃ τὰ ὁρώ μενα. Ὡς ἄνθρωπος, ὑπὸ χρόνον· ὡς Θεός, πρὸ χρό- νων. Τό, « ὡς, ο οὐχ ὁμοιώσει, ἀλλ' ἀληθείᾳ κατ' ἀμ- φότερα Θεὸς καὶ ἄνθρωπος. Θεὸς ἦν, ἄνθρωπος (3) ἐγένετο κατ' οἰκονομίαν. Οὐ πρότερον τό, « ἐγένετο, καὶ τότε τὸ, « ἦν· ο ἀλλὰ πρότερον τὸ, ε ἦν, ο καὶ . » γεγραμμένα ἀναμιμνήσκω. ἀναγινώσκω. οὕτως οὐδὲ συναγέννητος, οὐδὲ συγγεγεννημέ νος, Θεός Υἱός Θεὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. νητος, οὐ γεγέννηται. Οὕτως. καὶ ἄστρων, σοῦ τῆς διανοίας. τῆς ἀνοίας, θρωπος. κατ' οἰκονομίαν. δι' οικονομίαν. HOMILIA ADVERSUS CALUMN. S. TRINITATIS. . feras. Paracletus, inquit, qui pro te rogat. Per quæ te afficit beneficio, per ea animum ingratum ostendis. Non igitur suscipis Paracleti beneficen- tiam. An non Dominus hanc sibi appellationem congruere sanxit? ‹ Mittam vobis et alium Para- cletum. › Qui cum et alium dixit, nonne seipsum ante alium ostendit? Si ex me ipso loquor, ne au- dite me; sin autem quæ scripta sunt pronuntio, subjice te veritati. Perfectus neque minuitur, ne- que augetur. Unus ingenitus Deus : unus unige nitus ejus Filius ac Deus. Sicut non est Deus at ter, qui quoque una cum ipso sit ingenitus: ita neque est Filius alter, qui quoque una cum ipso sit genitus. Quemadmodum non est voce tenus Pa- ter, sic neque est voce tenus Filius. Deus Pater, Deus Filius Deus perfectus Pater; Deus perfectus Filius. Incorporeus Pater, incorporeus Filius, in- corporei character, et imago incorporea. Credis genitum esse? Cave quæras, Quomodo? Si enim licet quærere quomodo ingenitus sit ingenitus, li- cet et quærere quomodo genitus sit geniturs: sin ingenitus quæstionem hanc non relinquit, quo- modo scilicet sit ingenitus: ita neque genitus re- linquit locum quærendi quomodo genitus sit. Cave quæras quæ investigari non possunt, non enim in- venies. Etenim si quæras, a quo discere potes? A terra ? Non exsistebat. A mari ? Non erat liquidumr. A cœlo? Non erat surrectum. A sole et luna et astris? Non erant condita. A sæculis ? Ante saecula eo qui semper est. Quod si nolis, sed conten- audaciam. A occasionem arripuisti calumniandi, injuriam ut in- Unigenitus. Ne interroga ea quæ non semper sunt, de das, derideo tuam amentiam : imo potius deploro tuam Joan. xiv, 16; xvı, 7. ts Joan. 1, 1. C Μox editi At mss. non pauci longe editi pessime. Co- dices Combefsiani et Clarom., optim. tertius Alii quidam mss. et editi ita, ut in contextu legi potest. • ' apud Deum, et Deus erat Verbum ". > Illud, « Erai, explodit vocem, ‹ Non erat,, et vox, ‹ Deus, ▸ explodit vocem, « Non Deus. Crede iis quæ scripta sunt : quæ non sunt scripta, ne investiga. Hoe Verbum, Filius Dei, homo factum est ob lapsum hominem Adamum. Propter Adamum incorporeus in corpore. Propter corpus Verbum nubem as- sumpsit, corpus videlicet, ut ne res visibiles com- bureret. Demisit se ad carnem, ut et caro una cum illo erigeretur. Invisibilis in visibili, ut visibilia subiret. Velut homo, sub tempus ; velut Deus, ante tempora. Illud, i velut, non similitudine, sed veritate; utrumque Deus et homo. Deus erat, homa factus est per Incarnationem. Non prius At Reg. tertius et Cla- rom. ut in contextu. lud, deest in vulgatis. Addidimus quo- que non longe vocem aɛl, codicum quorumdam fidem secuti. Nec ita multo post Reg. tertius et Cla- rom. Illud, in editis desiderabatur. Μox mass. nonnulli Alii quidam mss. et editi 4. Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν (97) Editi ἀπ' ἐμοῦ. Libri veteres ut in contextu. D (98) Veteres aliquot libri Ενι. Editi ενί, uni. Haud (99) Unus codex Combef., et Clarom., et Reg. (4) Editi εἰ δὲ οὐ καταλείπεις ζήτησιν πῶς ἀγένε 4. In principio erat Verbum, et Verbum erat (2) Veteres aliquot libri σελήνης καὶ ἄστρων. 11- (3) fta veteres aliquot libri. Editi ἄνθρωπος· ἄν
PG 31:1495Οὐκέτι γὰρ ὡς λέοντα φοβούμεθα, ἀλλ’ ὡς δορὰν πατοῦμεν. Ἡ τοῦ Μονογενοῦς ἐκ Πατρὸς γέννησις σιωπῇ τιμάσθω. Οἶδε γὰρ αὐτὸς ὁ γεγεννηκὼς, καὶ ὁ γεγεννημένος. Εἰδέναι γὰρ ὀφείλομεν ἃ χρὴ λαλεῖν, καὶ ἃ χρὴ σιωπᾷν. Οὐ πάντα ῥητὰ τῇ γλώττῃ, ἵνα μὴ ὁ νοῦς, καθάπερ ὀφθαλμὸς ὅλον τὸν ἥλιον θέλων ὁρᾷν, ἀπολέσῃ καὶ ὃ ἔσχε φῶς. Ἐν γὰρ τούτῳ γινώσκεις, ἐὰν γνῷς, ὅτι μὴ κατείληφας. Ἐκείνην μὲν οὖν τὴν γέννησιν, ἄῤῥητον οὖσαν, σιωπῇ τιμήσωμεν. Ἐὰν δὲ καὶ περὶ ταύτην ἀτονήσωμεν, μὴ λυπηθῶμεν. Ἐκείνη μὲν γὰρ φοβερὰ διὰ τὴν φύσιν, αὕτη δὲ δυσερμήνευτος διὰ τὸ ξένον. Ὁ Ἰωάννης φωνὴ μὲν ἐλέγετο βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἄνθρωπος δὲ ἦν τὴν φύσιν. Μὴ οὖν ἀναίρει διὰ τὸ ὄνομα τοῦ Λόγου τὴν τοῦ Μονογενοῦς ὑπόστασιν. Ἀλλ’ ἴσως φῄς· Διὰ τί οὖν ἐκ δεξιῶν καθήμενος ἐντιμότερός ἐστιν; Ἀλλ’ εἰ μὲν δι’ ἑαυτοῦ τὴν τιμὴν εἶχεν, ἐντιμότερος· εἰ δὲ λαβὼν παρὰ τοῦ γεννήσαντος, τοῦ δεδωκότος ἡ χάρις. Οὐκ ἦν ἄλλος Υἱὸς, ἵνα ἐξ ἀριστερῶν καθίσῃ. Εἷς ἀγέννητος ὁ Θεὸς, εἷς καὶ ὁ τούτου Μονογενὴς, Υἱὸς καὶ Θεός. Ἔπρεπεν οὖν μὴ τὸν Υἱὸν ὀρέγειν τῷ Πατρὶ τὴν δεξιὰν, ἀλλὰ τὸν Πατέρα τῷ Υἱῷ.Α τότε τό, « ἐγένετο. » Μὴ οὖν ἀναιρείτω τὸ δι' οίκονο- μίαν τοῦ Μονογενοῦς τὴν θεότητα. Ταῦτα γὰρ αἱρετι κῶν ἐκκλίσεις (4), καὶ Μανιχαίων μανίαι. ο Θεμέλιον γὰρ ἄλλον οὐδεὶς δύναται θεἶναι παρὰ τὸν κείμενον, ὅς ἐστιν Ἰησοῦς Χριστός. » Ἐγεννήθη διὰ γυναικός, ἵνα τοὺς γεννηθέντας ἀναγεννήσῃ. Ἐσταυρώθη ἑκών, ἵνα τοὺς (5) μὴ σταυρωθέντας έκοντὶ καθέλῃ. Απέθα νεν ἐχών, ἵνα τοὺς ἀκουσίως ἀποθανόντας ἐγείρῃ. Ἐπεδέξατο ὂν οὐκ ἐπεδέχετο θάνατον, ἵνα τοὺς ὑπὸ θανάτου ζωοποιήσῃ. Κατέπιεν ὁ θάνατος ἀγνοῶν· καταπιὼν ἔγνω ὃν κατέπιεν. Κατέπιε ζωὴν, κατεπόθη ὑπὸ ζωῆς. Κατέπιε τὸν ἕνα μετὰ πάντων, ἀπώλεσε διὰ τὸν ἕνα τοὺς πάντας. "Ηρπασεν ὡς λέων, συν εθλάσθη τοὺς ὀδόντας. Διὰ τοῦτο καὶ ὡς ἀσθενὴς και ταφρονεῖται. Οὐκέτι γὰρ ὡς λέοντα φοβούμεθα, ἀλλ' ὡς δορὰν (6) πατοῦμεν. Ἡ τοῦ Μονογενοῦς ἐκ Πατρὸς γέννησις σιωπῇ τιμάσθω. Οἶδε γὰρ αὐτὸς ὁ γεγεννη χώς, καὶ ὁ γεγεννημένος. Εἰδέναι γὰρ ὀφείλομεν & χρὴ λαλεῖν, καὶ & χρὴ σιωπᾷν. Οὐ πάντα ῥητὰ τῇ γλώττῃ, ἵνα μὴ ὁ νοῦς, καθάπερ ὀφθαλμὸς ὅλον τὸν ἥλιον θέλων ὁρᾷν, ἀπολέσῃ καὶ ὃ ἔσχε φῶς. Ἐν γὰρ τούτῳ (7) γινώσκεις, ἐὰν γνῶς, ὅτι μὴ κατείληφας. Ἐκείνην μὲν οὖν τὴν γέννησιν, ἄῤῥητον οὖσαν, σκο πῇ τιμήσωμεν. Ἐὰν δὲ καὶ περὶ ταύτην ἀτονήσωμεν, μὴ λυπηθῶμεν. Ἐκείνη μὲν γὰρ φοβερὰ διὰ τὴν φύσ σιν, αὕτη δὲ δυσερμήνευτος διὰ τὸ ξένον. Ο Ιωάννης φωνὴ μὲν ἐλέγετο βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἄνθρωπος δὲ ἦν τὴν φύσιν. Μὴ οὖν ἀναίρει (7) διὰ τὸ ὄνομα τοῦ Λόγου τὴν τοῦ Μονογενοῦς ὑπόστασιν. Αλλ' ίσως φῇς· Διὰ τί οὖν ἐκ δεξιῶν καθήμενος ἐντιμότερος ἐστιν; Αλλ' εἰ μὲν δι᾿ ἑαυτοῦ τὴν τιμὴν εἶχεν, ἐντι- μότερος· εἰ δὲ λαβὼν παρὰ τοῦ γεννήσαντος, τοῦ δε δωκότος ἡ χάρις. Οὐκ ἦν ἄλλος Υἱός, ἵνα ἐξ (8) άρι- στερῶν καθίσῃ. Εἷς ἀγέννητος ὁ Θεὸς, εἷς καὶ ὁ τού του Μονογενής, Υἱὸς καὶ Θεός. Ἔπρεπεν οὖν μὴ τὸν Υἱὸν ὀρέγειν τῷ Πατρὶ τὴν δεξιάν, ἀλλὰ τὸν Πατέρα τῷ Υἱῷ. Δηλαδὴ ἀφωρισμένης τῆς παρ' ἡμῖν (85) φύσ σεως, ἀφόρισον καὶ τὰ νοήματα. Ὁ μὲν γὰρ παρ' ἡμῖ πατὴρ ἐξ ἄλλου πατρὸς, καὶ χρόνων δεῖται, καὶ ἀνα- τροφῆς, καὶ αὐξήσεως, καὶ ἄλλης ἐπιμελείας, καὶ οὐχ ὅπερ βούλεται πατὴρ γεννῇ· ὁ δὲ Θεὸς, συνδρο μον ἔχων τῇ βουλήσει την δύναμιν, ἐγέννησεν ἄξιον ἑαυτοῦ, ἐγέννησεν ὡς αὐτὸς οἶδεν· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΑΥ̓ΤΕΞΟΥΣΙΟΥ. Οἷς ἐνυπάρχει ὁ θεῖος νόμος, κ. τ. λ. τοὺς μή. δοράν, τῆς πρὸς ὑμᾶς φύσεως. τῆς παρ' ἡμῖν φύσεως. οὐχ ὥσπερ βούλεται. οὐχ ὅπερ βούλεται. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. e factus est, o et tunc s erat : » sed prius c erat, » et tunc . factus est. » Ne igitur carnis dispensatio tollat Unigeniti deitatem. Hæc enim sunt hæretico- rum effugia, et Manichæorum deliramenta. « Nam fundamentum aliud nemo potest ponere præter hoc quod positum est, qui est Jesus Christus *, » Ge- nitus est per mulierem, ut genitos regeneraret. Cru- ciûxus est sponte, ut eos qui inviti crucifixi erant, detraheret. Mortuus est sponte, ut eos qui præter voluntatem mortui erant, exsuscitaret. Mortem quam non suscipiebat, suscepit, ut eos qui sub morte erant vivificaret. Devoravit ipsum mors insciens : ubi devoravit, cognovit devoratum. De- voravit vitam, a vita devorata est. Devoravit unum cum omnibus, amisit propter unum omnes. Rapuit ut leo, contracti sunt dentes ipsius. Quapropter etiam velut debilis contemnitur. Nec enim amplius eam ut leonem timemus, sed vélut pellem concul- camus. Unigeniti ex Patre generatio silentio cola- tur. Novit enim ipse qui genitus est, et qui genuit. Nosse enim debemus quæ loqui oporteat, et quæ oporteat silere. Non omnia verba queunt a lingua proferri, ut ne mens velut oculus solem totum in- tueri volens, etiam quod lumen habebat perdat. Nam in hoc cognoscis, si noveris te non compre- hendisse. Itaque generationem illam quæ arcana est et inenarrabilis, silentio colamus. Quod si etiam huic concipiendæ impares sumus, ne aflicia- mur tristitia. Nam illa formidanda est ob naturain : hæc vero inexplicabilis ob rei novitatem. Joannes vox quidem dicebatur elamantis in deserto: sed homo erat natura. Cave igitur tollas ob Verbi no- men Unigeniti hypostasim. Sed forte dixeris: Cur igitur honoratior est qui a dextris sedet? Verum si per seipsum bonorem haberet, foret honoratior : sin autem a Genitore accepit, est ejus qui dedit be- neficium. Non erat alius Filius, ut a sinistris se- deret. Unus ingenitus Deus, unus quoque Unigeni- tus illius, Filius et Deus. Decebat igitur Filium Pa- tri dextram non cedere, sed Patrem Filio. Nimi- B C rum naturæ quæ a nostra separatur, separato etiam notionem. Nam apud nos pater ex alio patre est, et tempore indiget, et alimento, et incremento, et alia cura, nec quod vult pater, hoc generat. Deus vero potestatem habens cum voluntate concurrentem, genuit dignum seipso, genuit uti ipse novit: cui gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. SERMO DE LIBERO ARBITRIO. Quibus inest divina lex, etc. D Est inter homilias Macarii Ægyptii ordine vicesima quinta. Vide ad annum 393. Edit. * Cor. 111, 11. unus codex Combef. et Clarom. cum Reg. uno ut fn contextu. velut pellem. tiquis. Harl. Codices Combefisiaul Aliquanto post editi Codices Combefisiami Multas quidem variantes lectiones notavi : sed non omnes. Alias enim non paucas omisi, quod veteres libros viderem aut corruptos, aut ita inter se dis- sidentes, ut si tantam variantium lectionum copiam notare voluissem, rem ingratam simul et inutilem fecissem. (4) Editi αἱρετικῶν ἐστι κτήματα, nullo sensu. At (5) Editi ἵνα μὴ τούς. Veteres aliquot libri ἵνα (6) Editi ὡς δράκοντα, velut draconem. At mss. ώς (7) Sic libri quidam veteres. Editi τοῦτο. (7) Editi ἀναιρῇ. At mss. ἀναίρει. (8) Editi ἵνα μὴ ἐξ. Vocula μή deest in libris an- (8) Editi τῆς φύσεως πρὸς ἡμᾶς. Reg. tertius et
PG 31:1496Δηλαδὴ ἀφωρισμένης τῆς παρ’ ἡμῖν φύσεως, ἀφόρισον καὶ τὰ νοήματα. Ὁ μὲν γὰρ παρ’ ἡμῖ πατὴρ ἐξ ἄλλου πατρὸς, καὶ χρόνων δεῖται, καὶ ἀνατροφῆς, καὶ αὐξήσεως, καὶ ἄλλης ἐπιμελείας, καὶ οὐχ ὅπερ βούλεται πατὴρ γεννᾷ· ὁ δὲ Θεὸς, σύνδρομον ἔχων τῇ βουλήσει τὴν δύναμιν, ἐγέννησεν ἄξιον ἑαυτοῦ, ἐγέννησεν ὡς αὐτὸς οἶδεν· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.Α τότε τό, « ἐγένετο. » Μὴ οὖν ἀναιρείτω τὸ δι' οίκονο- μίαν τοῦ Μονογενοῦς τὴν θεότητα. Ταῦτα γὰρ αἱρετι κῶν ἐκκλίσεις (4), καὶ Μανιχαίων μανίαι. ο Θεμέλιον γὰρ ἄλλον οὐδεὶς δύναται θεἶναι παρὰ τὸν κείμενον, ὅς ἐστιν Ἰησοῦς Χριστός. » Ἐγεννήθη διὰ γυναικός, ἵνα τοὺς γεννηθέντας ἀναγεννήσῃ. Ἐσταυρώθη ἑκών, ἵνα τοὺς (5) μὴ σταυρωθέντας έκοντὶ καθέλῃ. Απέθα νεν ἐχών, ἵνα τοὺς ἀκουσίως ἀποθανόντας ἐγείρῃ. Ἐπεδέξατο ὂν οὐκ ἐπεδέχετο θάνατον, ἵνα τοὺς ὑπὸ θανάτου ζωοποιήσῃ. Κατέπιεν ὁ θάνατος ἀγνοῶν· καταπιὼν ἔγνω ὃν κατέπιεν. Κατέπιε ζωὴν, κατεπόθη ὑπὸ ζωῆς. Κατέπιε τὸν ἕνα μετὰ πάντων, ἀπώλεσε διὰ τὸν ἕνα τοὺς πάντας. "Ηρπασεν ὡς λέων, συν εθλάσθη τοὺς ὀδόντας. Διὰ τοῦτο καὶ ὡς ἀσθενὴς και ταφρονεῖται. Οὐκέτι γὰρ ὡς λέοντα φοβούμεθα, ἀλλ' ὡς δορὰν (6) πατοῦμεν. Ἡ τοῦ Μονογενοῦς ἐκ Πατρὸς γέννησις σιωπῇ τιμάσθω. Οἶδε γὰρ αὐτὸς ὁ γεγεννη χώς, καὶ ὁ γεγεννημένος. Εἰδέναι γὰρ ὀφείλομεν & χρὴ λαλεῖν, καὶ & χρὴ σιωπᾷν. Οὐ πάντα ῥητὰ τῇ γλώττῃ, ἵνα μὴ ὁ νοῦς, καθάπερ ὀφθαλμὸς ὅλον τὸν ἥλιον θέλων ὁρᾷν, ἀπολέσῃ καὶ ὃ ἔσχε φῶς. Ἐν γὰρ τούτῳ (7) γινώσκεις, ἐὰν γνῶς, ὅτι μὴ κατείληφας. Ἐκείνην μὲν οὖν τὴν γέννησιν, ἄῤῥητον οὖσαν, σκο πῇ τιμήσωμεν. Ἐὰν δὲ καὶ περὶ ταύτην ἀτονήσωμεν, μὴ λυπηθῶμεν. Ἐκείνη μὲν γὰρ φοβερὰ διὰ τὴν φύσ σιν, αὕτη δὲ δυσερμήνευτος διὰ τὸ ξένον. Ο Ιωάννης φωνὴ μὲν ἐλέγετο βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἄνθρωπος δὲ ἦν τὴν φύσιν. Μὴ οὖν ἀναίρει (7) διὰ τὸ ὄνομα τοῦ Λόγου τὴν τοῦ Μονογενοῦς ὑπόστασιν. Αλλ' ίσως φῇς· Διὰ τί οὖν ἐκ δεξιῶν καθήμενος ἐντιμότερος ἐστιν; Αλλ' εἰ μὲν δι᾿ ἑαυτοῦ τὴν τιμὴν εἶχεν, ἐντι- μότερος· εἰ δὲ λαβὼν παρὰ τοῦ γεννήσαντος, τοῦ δε δωκότος ἡ χάρις. Οὐκ ἦν ἄλλος Υἱός, ἵνα ἐξ (8) άρι- στερῶν καθίσῃ. Εἷς ἀγέννητος ὁ Θεὸς, εἷς καὶ ὁ τού του Μονογενής, Υἱὸς καὶ Θεός. Ἔπρεπεν οὖν μὴ τὸν Υἱὸν ὀρέγειν τῷ Πατρὶ τὴν δεξιάν, ἀλλὰ τὸν Πατέρα τῷ Υἱῷ. Δηλαδὴ ἀφωρισμένης τῆς παρ' ἡμῖν (85) φύσ σεως, ἀφόρισον καὶ τὰ νοήματα. Ὁ μὲν γὰρ παρ' ἡμῖ πατὴρ ἐξ ἄλλου πατρὸς, καὶ χρόνων δεῖται, καὶ ἀνα- τροφῆς, καὶ αὐξήσεως, καὶ ἄλλης ἐπιμελείας, καὶ οὐχ ὅπερ βούλεται πατὴρ γεννῇ· ὁ δὲ Θεὸς, συνδρο μον ἔχων τῇ βουλήσει την δύναμιν, ἐγέννησεν ἄξιον ἑαυτοῦ, ἐγέννησεν ὡς αὐτὸς οἶδεν· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΑΥ̓ΤΕΞΟΥΣΙΟΥ. Οἷς ἐνυπάρχει ὁ θεῖος νόμος, κ. τ. λ. τοὺς μή. δοράν, τῆς πρὸς ὑμᾶς φύσεως. τῆς παρ' ἡμῖν φύσεως. οὐχ ὥσπερ βούλεται. οὐχ ὅπερ βούλεται. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. e factus est, o et tunc s erat : » sed prius c erat, » et tunc . factus est. » Ne igitur carnis dispensatio tollat Unigeniti deitatem. Hæc enim sunt hæretico- rum effugia, et Manichæorum deliramenta. « Nam fundamentum aliud nemo potest ponere præter hoc quod positum est, qui est Jesus Christus *, » Ge- nitus est per mulierem, ut genitos regeneraret. Cru- ciûxus est sponte, ut eos qui inviti crucifixi erant, detraheret. Mortuus est sponte, ut eos qui præter voluntatem mortui erant, exsuscitaret. Mortem quam non suscipiebat, suscepit, ut eos qui sub morte erant vivificaret. Devoravit ipsum mors insciens : ubi devoravit, cognovit devoratum. De- voravit vitam, a vita devorata est. Devoravit unum cum omnibus, amisit propter unum omnes. Rapuit ut leo, contracti sunt dentes ipsius. Quapropter etiam velut debilis contemnitur. Nec enim amplius eam ut leonem timemus, sed vélut pellem concul- camus. Unigeniti ex Patre generatio silentio cola- tur. Novit enim ipse qui genitus est, et qui genuit. Nosse enim debemus quæ loqui oporteat, et quæ oporteat silere. Non omnia verba queunt a lingua proferri, ut ne mens velut oculus solem totum in- tueri volens, etiam quod lumen habebat perdat. Nam in hoc cognoscis, si noveris te non compre- hendisse. Itaque generationem illam quæ arcana est et inenarrabilis, silentio colamus. Quod si etiam huic concipiendæ impares sumus, ne aflicia- mur tristitia. Nam illa formidanda est ob naturain : hæc vero inexplicabilis ob rei novitatem. Joannes vox quidem dicebatur elamantis in deserto: sed homo erat natura. Cave igitur tollas ob Verbi no- men Unigeniti hypostasim. Sed forte dixeris: Cur igitur honoratior est qui a dextris sedet? Verum si per seipsum bonorem haberet, foret honoratior : sin autem a Genitore accepit, est ejus qui dedit be- neficium. Non erat alius Filius, ut a sinistris se- deret. Unus ingenitus Deus, unus quoque Unigeni- tus illius, Filius et Deus. Decebat igitur Filium Pa- tri dextram non cedere, sed Patrem Filio. Nimi- B C rum naturæ quæ a nostra separatur, separato etiam notionem. Nam apud nos pater ex alio patre est, et tempore indiget, et alimento, et incremento, et alia cura, nec quod vult pater, hoc generat. Deus vero potestatem habens cum voluntate concurrentem, genuit dignum seipso, genuit uti ipse novit: cui gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. SERMO DE LIBERO ARBITRIO. Quibus inest divina lex, etc. D Est inter homilias Macarii Ægyptii ordine vicesima quinta. Vide ad annum 393. Edit. * Cor. 111, 11. unus codex Combef. et Clarom. cum Reg. uno ut fn contextu. velut pellem. tiquis. Harl. Codices Combefisiaul Aliquanto post editi Codices Combefisiami Multas quidem variantes lectiones notavi : sed non omnes. Alias enim non paucas omisi, quod veteres libros viderem aut corruptos, aut ita inter se dis- sidentes, ut si tantam variantium lectionum copiam notare voluissem, rem ingratam simul et inutilem fecissem. (4) Editi αἱρετικῶν ἐστι κτήματα, nullo sensu. At (5) Editi ἵνα μὴ τούς. Veteres aliquot libri ἵνα (6) Editi ὡς δράκοντα, velut draconem. At mss. ώς (7) Sic libri quidam veteres. Editi τοῦτο. (7) Editi ἀναιρῇ. At mss. ἀναίρει. (8) Editi ἵνα μὴ ἐξ. Vocula μή deest in libris an- (8) Editi τῆς φύσεως πρὸς ἡμᾶς. Reg. tertius et