PG 96:601Δ. Ἰωάννου ταπεινοῦ μοναχοῦ καὶ πρεσβυτέρου τοῦ Δαμασκηνοῦ, λόγος εἰς τὸ ἅγιον Σάββατον. α. Τίς λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου, ἀκουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αὐτοῦ; Τίς τὸ ἄπλετον καὶ ἀχανὲς τῆς αὐτοῦ ἀγαθότητος διηγήσεται πέλαγος; τίς τὴν ἀτέκμαρτον πρὸς τοὺς δούλους ἀγάπησιν; τίς τὴν ὑπὲρ νοῦν συγκατάβασιν; τίς τὴν περὶ ἡμᾶς εὐσπλαγχνίαν, καὶ τὴν ἐκ ταύτης ἄφραστον κηδεμονίαν; Οὐκ ἔστιν οὐδεὶς, οὐδ’ εἰ ταῖς γλώσσαις τῶν ἀγγέλων λαλοῖ καὶ ἀνθρώπων· οὐδ’ εἰ πᾶσαν ἐν ἑαυτῷ συνειληφὼς εἴη τὴν ἀνθρωπίνην σύνεσιν. Εἰ γὰρ καὶ τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἀλλ’ ἀσθενὴς ἡ γλῶσσα πρὸς τὸ λέγειν, καὶ ὁ νοῦς ἀμαυρὸς πρὸς κατανόησιν. Μέγα γὰρ ὁμολογουμένως τὸ τῆς θείας οἰκονομίας μυστήριον, οὐ νοήσει, πίστει δὲ μόνῃ χωρούμενον, ἁγνείας ψυχικῆς ἐκ φόβου θείου καὶ πόθου συνισταμένης, δεόμενον. Οὐ γὰρ ἔστιν ἄλλως ψυχῆς περιποιήσασθαι κάθαρσιν, ἢ φόβῳ θείῳ καὶ ἔρωτι. Οὐδ’ αὖ πάλιν θείαν ἔλλαμψιν δέξασθαι, μὴ τὸ τῆς ψυχῆς ὀπτικὸν κεκαθαρμένον γενέσθαι πρότερον. Ἀπρόσιτον γὰρ τοῖς βεβήλοις τὸ Θεῖον· μόνοι δὲ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ τὸν Θεὸν ὄψονται, ᾖ φησι, Χριστὸς ἡ ὄντως ἀλήθεια.Δ'. Ιωάννου ταπεινοῦ μοναχοῦ καὶ πρεσβυτέρου τοῦ Δαμασκηνοῦ, λόγος εἰς τὸ ἅγιον Σάββα τον (62). α. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου, ἀκουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αὐτοῦ; Τίς τὸ ἄπλετον καὶ ἀχανὲς τῆς αὐτοῦ ἀγαθότητος διηγή- σεται πέλαγος; τίς τὴν ἀτέκμαρτον πρὸς τοὺς δού λους ἀγάπησιν ; τίς τὴν ὑπὲρ νοῦν συγκατάβασιν; τίς τὴν περὶ ἡμᾶς εὐσπλαγχνίαν, καὶ τὴν ἐκ ταύτης άφραστον κηδεμονίαν; Οὐκ ἔστιν οὐδεὶς, οὐδ᾽ εἰ ταῖς γλώσσαις τῶν ἀγγέλων λαλοῖ καὶ ἀνθρώπων· οὐδ' εἰ πᾶσαν ἐν ἑαυτῷ συνειληφώς εἴη τὴν ἀνθρωπίνην σύνεσιν. Εἰ γὰρ καὶ τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἀλλ' ἀσθε νῆς ἡ γλῶσσα πρὸς τὸ λέγειν, καὶ ὁ νοῦς ἀμαυρὸς πρὸς κατανόησιν. Μέγα γὰρ ὁμολογουμένως τὸ τῆς & θείας οἰκονομίας μυστήριον, οὐ νοήσει, πίστει δὲ μόνῃ χωρούμενον, ἀγνείας ψυχικῆς ἐκ φόβου θείου καὶ πόθου συνισταμένης, δεόμενον. Οὐ γὰρ ἔστιν ἄλλως ψυχῆς περιποιήσασθαι κάθαρσιν, ἢ φόβῳ θείῳ καὶ ἔρωτι. Οὐδ᾽ αὖ πάλιν θείαν ἔλλαμψιν δέξασθαι, μὴ τὸ τῆς ψυχῆς ὀπτικὸν κεκαθαρμένον γενέσθαι (63) πρότερον. Απρόσιτον γὰρ τοῖς βεβήλοις τὸ θεῖον μόνοι δὲ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ (64) τὸν Θεὸν ἔψονται, Η φησι, Χριστὸς ἡ ὄντως ἀλήθεια. Ἐπεὶ καὶ ἐν τῇ πάλαι γεγενημένῃ τῷ Μωϋσῃ ἐπὶ τοῦ βάτου θεοφα νείᾳ, ἀποδύσασθαι πρότερον προστάσσεται τὸ ὑπό δημα, καὶ οὕτω τῷ φαινομένῳ προσιέναι συμβόλῳ. Ἡ δὲ τῶν ὑποδημάτων ἄρτις, τῶν νεκρῶν καὶ χα- μαιζήλων ἐννοιῶν δηλοῖ τὴν ἀπόθεσιν. Καὶ αὖθις καπνιζομένου τοῦ ὄρους Σινᾶ ἐπὶ τῆς θείας νομοδο- σίας, οὐ πάντες ἀνίεσαν, τοῖς δὲ ἀνιοῦσι τῇ καθάρσει ἐμετρεῖτο ἡ ἄνοδος. Εἰ τοίνυν ἐπὶ τῶν συμβόλων ἁπάσης κηλίδος ῥύψις ενενομοθέτητο, πόσῳ δέον εἰς λικρινεῖς καὶ θεοειδεῖς αὐτοὺς ἀπεργάσασθαι τοῖς ἀληθινοῖς καὶ πρωτοτύποις προσφοιταν μέλλοντας ; καθαίρωμεν τοιγαροῦν ἑαυτοὺς, ὦ ἀδελφοί, παντὸ; γηίνου φρονήματος, καὶ τύρβης ἁπάσης, καὶ βιωτι- κῆς θολώσεως, ἵνα τηλαυγῶς τὰς φωτοειδείς μαρμα- ρυγὰς τοῦ θείου λόγου δεξώμεθα, καὶ τραφῶμεν τὰς ψυχὰς τῷ πνευματικῷ ἄρτῳ τῇ τῶν ἀγγέλων τροφή, καὶ ἐντὸς τῶν ἀδύτων γενόμενοι, γνῶμεν ἐναργώς τὰ θεῖα πάθη τοῦ ἀπαθοῦς, καὶ παντὸς τοῦ κόσμου σωτήρια. β'. Νῦν τὸ ἀπ' αἰῶνος κεκρυμμένον μυστήριον ἐκκαλύπτεται· νῦν τὸ τῆς θείας οἰκονομίας κεφάλαιον Τοῦ ὁσίου καὶ θεοφόρου πατρὸς ἡμῶν Ἰωάννου τοῦ Δαμασκηνοῦ λόγος εἰς τὸ ἅγιον Σάββατον. Ἰωάννου μοναχοῦ καὶ πρεσβυτέρου τοῦ Δαμασκηνοῦ λόγος εἰς τὴν θεόσωμον ταφὴν τοῦ Κυρίου, καὶ Θεοῦ, καὶ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. coi HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. B C IV. Joannis humilis monachi presbyteri Damasceni, sermo in Sabbatum sanctum. omnes laudes ejus *? Quis inexpletum immen- sumque bonitatis ipsius pelagus enarrabit? quis illum erga famulos amorem nulla conjectura asse- quendum ? quis demissionem omni captu humano altiorem? quis propensa erga nos viscera, quæque inde nata est, inexplicabilem illam nostri curam ? Nemo prorsus nec si angelorum atque hominum linguis loquatur, omnenique intelligentiam, cujus homo sit capax, fuerit adeptus. Etsi enim spiritus promptus est, at lingua ad eloquendumn est infirma, mensque ad inspiciendum invalida. Magnum enim profecto divinæ dispensationis sacramentum, quod nulla ingenji vi, sed sola fide capi potest, atque animi puritatem ex Numinis timore pariter et amore constantem requirit. Animi quippe purga- tionem nisi timore atque amore divino nulli cui- quam consequi ſas est: neque rursum divini splen- doris radios in se aliter excipere, nisi prius animi nostri oculus penitus sit expurgatus. Numen eninı divinum omnem impuris ad se aditum claudit, so- lique duntaxat mundi corde Deum visuri sunt, ait Christus veritas ipsa 53. Quocirca Moyses in illa visione qua Deus ei in rubo apparuit, ante oinnia calceamentum jussus est exuere, atque ita demum ad signum quod ostendebatur, contem- plandum accedere ". Atqui calceamentorum illa detractio mortuarum abjectarumque cogitationum depositionem significat ". Ad hæc, monte Sina fu- mante, cum Deus in eo leges daret, non omnes conscenderunt : ascendentibus vero pro lustrationis modo accessus parabatur. Quod si in iis quæ figurarum loco erant, omnis abstersio sordis pre- cipiebatur; quanto magis nos oportet ab omni spurcitie immunes Deique similes praestare, si veris primigeniisque exemplaribus nos insinuare volue- rimus? Expurgemus igitur nos, fratres, ab omni terrestri sensu, ab omni strepitu et tumultu atque sæculi fuligine, uti clare splendidissimum divini sermonis fulgorem admittamus, nostrosque animos spirituali illo pane, qui angelorum cibus est, nutriamus: ut in sacra penetralia recepti, illius qui pati nescit, divinas ac mundo salutiferas tolerantias perspicue intelligamus. ss Pral. cv, ss Matth. v, 2. ebita Lea ; Bern. serm. in Apoc. 2. primum Græce et Latine Antuerpiæ anno 1601, opera Petri Pantini Tiletani decani BruxeHensis; moxque rursum in postremis editionibus Parisien- sibus Joannis Damasceni, annis et 1619. Pan- tini translationem variis in locis passim emenda- tam denuo edidit Combeßisius in Bibliotheca Patrum concionatoria, cujus labori curas qualescunque meas adjeci, post recensitam phrasim Græcain cum co- dicibus manu exaratis, Regio 2953, et Colb. 2142, legitur : nunc divina dispensationis caput absol- Gregor. oral. 2, Pascl. ; llieron., ad Marcell. De atque in primis inscriptionem restitui ex Colber- tino codice, quam Damascenum singulis operibus snis prælixisse nullus dubito. Edita sic habent : Regius : 1. Quis loquetur potentias Domini ; auditas faciel 8. 54 Exod. 111, (62) Oratio hæc in Sabbatum sanctum prodiit 3. Nunc sacramentum a saculo absconditum re- (63) R. et Colb. deest, γενέσθαι, nec forsan male. (64) Culb τὴν καρδίαν.
Ἐπεὶ καὶ ἐν τῇ πάλαι γεγενημένῃ τῷ Μωϋσῇ ἐπὶ τοῦ βάτου θεοφανείᾳ, ἀποδύσασθαι πρότερον προστάσσεται τὸ ὑπόδημα, καὶ οὕτω τῷ φαινομένῳ προσιέναι συμβόλῳ. Ἡ δὲ τῶν ὑποδημάτων ἄρσις, τῶν νεκρῶν καὶ χαμαιζήλων ἐννοιῶν δηλοῖ τὴν ἀπόθεσιν. Καὶ αὖθις καπνιζομένου τοῦ ὄρους Σινᾶ ἐπὶ τῆς θείας νομοδοσίας, οὐ πάντες ἀνίεσαν, τοῖς δὲ ἀνιοῦσι τῇ καθάρσει ἐμετρεῖτο ἡ ἄνοδος. Εἰ τοίνυν ἐπὶ τῶν συμβόλων ἁπάσης κηλίδος ῥύψις ἐνενομοθέτητο, πόσῳ δέον εἰλικρινεῖς καὶ θεοειδεῖς αὐτοὺς ἀπεργάσασθαι τοῖς ἀληθινοῖς καὶ πρωτοτύποις προσφοιτᾷν μέλλοντας; καθαίρωμεν τοιγαροῦν ἑαυτοὺς, ὦ ἀδελφοὶ, παντὸς γηί̈νου φρονήματος, καὶ τύρβης ἁπάσης, καὶ βιωτικῆς θολώσεως, ἵνα τηλαυγῶς τὰς φωτοειδεῖς μαρμαρυγὰς τοῦ θείου λόγου δεξώμεθα, καὶ τραφῶμεν τὰς ψυχὰς τῷ πνευματικῷ ἄρτῳ τῇ τῶν ἀγγέλων τροφῇ, καὶ ἐντὸς τῶν ἀδύτων γενόμενοι, γνῶμεν ἐναργῶς τὰ θεῖα πάθη τοῦ ἀπαθοῦς, καὶ παντὸς τοῦ κόσμου σωτήρια. β. Νῦν τὸ ἀπ’ αἰῶνος κεκρυμμένον μυστήριον ἐκκαλύπτεται· νῦν τὸ τῆς θείας οἰκονομίας κεφάλαιον ἐκπεραίνεται· νῦν ἡ κορωνὶς τῆς τοῦ Θεοῦ Λόγου σαρκώσεως ἐπιτίθεται·Δ'. Ιωάννου ταπεινοῦ μοναχοῦ καὶ πρεσβυτέρου τοῦ Δαμασκηνοῦ, λόγος εἰς τὸ ἅγιον Σάββα τον (62). α. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου, ἀκουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αὐτοῦ; Τίς τὸ ἄπλετον καὶ ἀχανὲς τῆς αὐτοῦ ἀγαθότητος διηγή- σεται πέλαγος; τίς τὴν ἀτέκμαρτον πρὸς τοὺς δού λους ἀγάπησιν ; τίς τὴν ὑπὲρ νοῦν συγκατάβασιν; τίς τὴν περὶ ἡμᾶς εὐσπλαγχνίαν, καὶ τὴν ἐκ ταύτης άφραστον κηδεμονίαν; Οὐκ ἔστιν οὐδεὶς, οὐδ᾽ εἰ ταῖς γλώσσαις τῶν ἀγγέλων λαλοῖ καὶ ἀνθρώπων· οὐδ' εἰ πᾶσαν ἐν ἑαυτῷ συνειληφώς εἴη τὴν ἀνθρωπίνην σύνεσιν. Εἰ γὰρ καὶ τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἀλλ' ἀσθε νῆς ἡ γλῶσσα πρὸς τὸ λέγειν, καὶ ὁ νοῦς ἀμαυρὸς πρὸς κατανόησιν. Μέγα γὰρ ὁμολογουμένως τὸ τῆς & θείας οἰκονομίας μυστήριον, οὐ νοήσει, πίστει δὲ μόνῃ χωρούμενον, ἀγνείας ψυχικῆς ἐκ φόβου θείου καὶ πόθου συνισταμένης, δεόμενον. Οὐ γὰρ ἔστιν ἄλλως ψυχῆς περιποιήσασθαι κάθαρσιν, ἢ φόβῳ θείῳ καὶ ἔρωτι. Οὐδ᾽ αὖ πάλιν θείαν ἔλλαμψιν δέξασθαι, μὴ τὸ τῆς ψυχῆς ὀπτικὸν κεκαθαρμένον γενέσθαι (63) πρότερον. Απρόσιτον γὰρ τοῖς βεβήλοις τὸ θεῖον μόνοι δὲ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ (64) τὸν Θεὸν ἔψονται, Η φησι, Χριστὸς ἡ ὄντως ἀλήθεια. Ἐπεὶ καὶ ἐν τῇ πάλαι γεγενημένῃ τῷ Μωϋσῃ ἐπὶ τοῦ βάτου θεοφα νείᾳ, ἀποδύσασθαι πρότερον προστάσσεται τὸ ὑπό δημα, καὶ οὕτω τῷ φαινομένῳ προσιέναι συμβόλῳ. Ἡ δὲ τῶν ὑποδημάτων ἄρτις, τῶν νεκρῶν καὶ χα- μαιζήλων ἐννοιῶν δηλοῖ τὴν ἀπόθεσιν. Καὶ αὖθις καπνιζομένου τοῦ ὄρους Σινᾶ ἐπὶ τῆς θείας νομοδο- σίας, οὐ πάντες ἀνίεσαν, τοῖς δὲ ἀνιοῦσι τῇ καθάρσει ἐμετρεῖτο ἡ ἄνοδος. Εἰ τοίνυν ἐπὶ τῶν συμβόλων ἁπάσης κηλίδος ῥύψις ενενομοθέτητο, πόσῳ δέον εἰς λικρινεῖς καὶ θεοειδεῖς αὐτοὺς ἀπεργάσασθαι τοῖς ἀληθινοῖς καὶ πρωτοτύποις προσφοιταν μέλλοντας ; καθαίρωμεν τοιγαροῦν ἑαυτοὺς, ὦ ἀδελφοί, παντὸ; γηίνου φρονήματος, καὶ τύρβης ἁπάσης, καὶ βιωτι- κῆς θολώσεως, ἵνα τηλαυγῶς τὰς φωτοειδείς μαρμα- ρυγὰς τοῦ θείου λόγου δεξώμεθα, καὶ τραφῶμεν τὰς ψυχὰς τῷ πνευματικῷ ἄρτῳ τῇ τῶν ἀγγέλων τροφή, καὶ ἐντὸς τῶν ἀδύτων γενόμενοι, γνῶμεν ἐναργώς τὰ θεῖα πάθη τοῦ ἀπαθοῦς, καὶ παντὸς τοῦ κόσμου σωτήρια. β'. Νῦν τὸ ἀπ' αἰῶνος κεκρυμμένον μυστήριον ἐκκαλύπτεται· νῦν τὸ τῆς θείας οἰκονομίας κεφάλαιον Τοῦ ὁσίου καὶ θεοφόρου πατρὸς ἡμῶν Ἰωάννου τοῦ Δαμασκηνοῦ λόγος εἰς τὸ ἅγιον Σάββατον. Ἰωάννου μοναχοῦ καὶ πρεσβυτέρου τοῦ Δαμασκηνοῦ λόγος εἰς τὴν θεόσωμον ταφὴν τοῦ Κυρίου, καὶ Θεοῦ, καὶ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. coi HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. B C IV. Joannis humilis monachi presbyteri Damasceni, sermo in Sabbatum sanctum. omnes laudes ejus *? Quis inexpletum immen- sumque bonitatis ipsius pelagus enarrabit? quis illum erga famulos amorem nulla conjectura asse- quendum ? quis demissionem omni captu humano altiorem? quis propensa erga nos viscera, quæque inde nata est, inexplicabilem illam nostri curam ? Nemo prorsus nec si angelorum atque hominum linguis loquatur, omnenique intelligentiam, cujus homo sit capax, fuerit adeptus. Etsi enim spiritus promptus est, at lingua ad eloquendumn est infirma, mensque ad inspiciendum invalida. Magnum enim profecto divinæ dispensationis sacramentum, quod nulla ingenji vi, sed sola fide capi potest, atque animi puritatem ex Numinis timore pariter et amore constantem requirit. Animi quippe purga- tionem nisi timore atque amore divino nulli cui- quam consequi ſas est: neque rursum divini splen- doris radios in se aliter excipere, nisi prius animi nostri oculus penitus sit expurgatus. Numen eninı divinum omnem impuris ad se aditum claudit, so- lique duntaxat mundi corde Deum visuri sunt, ait Christus veritas ipsa 53. Quocirca Moyses in illa visione qua Deus ei in rubo apparuit, ante oinnia calceamentum jussus est exuere, atque ita demum ad signum quod ostendebatur, contem- plandum accedere ". Atqui calceamentorum illa detractio mortuarum abjectarumque cogitationum depositionem significat ". Ad hæc, monte Sina fu- mante, cum Deus in eo leges daret, non omnes conscenderunt : ascendentibus vero pro lustrationis modo accessus parabatur. Quod si in iis quæ figurarum loco erant, omnis abstersio sordis pre- cipiebatur; quanto magis nos oportet ab omni spurcitie immunes Deique similes praestare, si veris primigeniisque exemplaribus nos insinuare volue- rimus? Expurgemus igitur nos, fratres, ab omni terrestri sensu, ab omni strepitu et tumultu atque sæculi fuligine, uti clare splendidissimum divini sermonis fulgorem admittamus, nostrosque animos spirituali illo pane, qui angelorum cibus est, nutriamus: ut in sacra penetralia recepti, illius qui pati nescit, divinas ac mundo salutiferas tolerantias perspicue intelligamus. ss Pral. cv, ss Matth. v, 2. ebita Lea ; Bern. serm. in Apoc. 2. primum Græce et Latine Antuerpiæ anno 1601, opera Petri Pantini Tiletani decani BruxeHensis; moxque rursum in postremis editionibus Parisien- sibus Joannis Damasceni, annis et 1619. Pan- tini translationem variis in locis passim emenda- tam denuo edidit Combeßisius in Bibliotheca Patrum concionatoria, cujus labori curas qualescunque meas adjeci, post recensitam phrasim Græcain cum co- dicibus manu exaratis, Regio 2953, et Colb. 2142, legitur : nunc divina dispensationis caput absol- Gregor. oral. 2, Pascl. ; llieron., ad Marcell. De atque in primis inscriptionem restitui ex Colber- tino codice, quam Damascenum singulis operibus snis prælixisse nullus dubito. Edita sic habent : Regius : 1. Quis loquetur potentias Domini ; auditas faciel 8. 54 Exod. 111, (62) Oratio hæc in Sabbatum sanctum prodiit 3. Nunc sacramentum a saculo absconditum re- (63) R. et Colb. deest, γενέσθαι, nec forsan male. (64) Culb τὴν καρδίαν.
PG 96:603νῦν ἡ τῆς θείας ἀγάπης δημοσιεύεται ἄβυσσος. Οὕτω γὰρ τὸν κόσμον ὁ Θεὸς Λόγος ἠγάπησεν, ὡς εὐδοκίᾳ τοῦ Πατρὸς καταβῆναι πρὸς σάρκωσιν, ὡς βάρος ὑλικῆς σαρκὸς ὁ ἄϋλος ἀμφιάσασθαι, ἵνα τῷ πεφυκότι πάσχειν τὰ πάθη δεξάμενος, καὶ πάθος τῷ θανάτῳ γενόμενος, τοὺς παθητοὺς ἡμᾶς ἐνδύσῃ ἀπάθειαν. Ἐντεῦθεν πεῖνα, καὶ δίψα, καὶ ὕπνος, καὶ κάματος, λύπη τε, καὶ ἀγωνία, καὶ δειλία, ἤτοι τῆς ζωῆς οὐσιώδης ἔφεσις· ἐντεῦθεν σταυρὸς, καὶ πάθος, καὶ θάνατος, ἐκ τῆς ἡμετέρας φύσεως. Ταῦτα γὰρ αὐτῆς τὰ φυσικὰ πάθη, καὶ ἀδιάβλητα ταῦτα τῆς ἐμῆς κράσεως, ὧν τὴν πεῖραν οὐκ ἀπηνήνατο, ἵνα ἐν αὐτῷ κινηθέντα καὶ χειρωθέντα, καὶ ἡμῖν ὑποχείρια γένηται. γ. Χριστὸς ἐν σταυρῷ· συνέλθωμεν, καὶ κοινωνοὶ τῶν παθημάτων, ἵνα καὶ τῆς δόξης αὐτοῦ γενώμεθα. Χριστὸς ἐν νεκροῖς· νεκρωθῶμεν τῇ ἁμαρτίᾳ. ἵνα τῇ δικαιοσύνῃ ζήσωμεν. Χριστὸς σπαργάνοις καὶ σινδόσι καθαραῖς ἐνειλίττεται· λυθῶμεν τῶν τῆς ἁμαρτίας σειρῶν, καὶ τὴν θείαν αἴγλην ἀμφιασώμεθα. Χριστὸς ἐν τάφῳ καινῷ· ἑαυτοὺς ἐκκαθάρωμεν τῆς παλαιᾶς ζύμης, καὶ νέον γενώμεθα φύραμα, ἵνα Χριστοῦ χρηματίσωμεν καταγώγιον. Χριστὸς ἐν ᾅδῃ·σαρκώσεως ἐπιτίθεται· νῦν ἡ τῆς θείας ἀγάπης δη- μοσιεύεται ἄβυσσος. Οὕτω γὰρ τὸν κόσμον ὁ Θεὸς Λόγος ηγάπησεν, ὡς εὐδοκίᾳ τοῦ Πατρὸς καταβηνας πρὸς σάρκωσιν, ὡς βάρος ὑλικῆς σαρκὸς ὁ ἄύλος ἀμφιάσασθαι, ἵνα τῷ πεφυκότι πάσχειν τὰ πάθη δεξάμενος, καὶ πάθος τῷ θανάτῳ γενόμενος, τοὺς παθητοὺς ἡμᾶς ἐνδύσῃ ἀπάθειαν. Ἐντεῦθεν πεῖνα, καὶ δίψα, καὶ ὕπνος, καὶ κάματος, λύπη τε, καὶ ἀγωνία, καὶ δειλία, ήτοι τῆς ζωῆς οὐσιώδης έφεσις· ἐντεῦθεν σταυρὸς, καὶ πάθος, καὶ θάνατος, ἐκ τῆς ἡμετέρας φύσεως. Ταῦτα γὰρ αὐτῆς τὰ φυσικὰ πάθη, καὶ ἀδιάβλητα ταῦτα τῆς ἐμῆς κράσεως (65), ὧν την πεῖραν οὐκ ἀπηνήνατο, ἵνα ἐν αὐτῷ κινηθέντα καὶ Α ἐκπεραίνεται· νῦν ἡ κορωνὶς τῆς τοῦ Θεοῦ Λόγου. χειρωθέντα, καὶ ἡμῖν ὑποχείρια γένηται. γ'. Χριστὸς ἐν σταυρῷ συνέλθωμεν, καὶ κοινωνοι τῶν παθημάτων, ἵνα καὶ τῆς δόξης αὐτοῦ (66) γενώ μεθα. Χριστὸς ἐν νεκροῖς· νεκρωθῶμεν τῇ ἁμαρτία, ἵνα τῇ δικαιοσύνῃ ζήσωμεν. Χριστὸς σπαργάνοις καὶ σινδόσι καθαραῖς ἐνειίττεται· λυθῶμεν τῶν τῆς ἁμαρτίας σειρῶν, καὶ τὴν θείαν αἴγλην ἀμφιασώμεθα. Χριστὸς ἐν τάφῳ καινῷ· ἑαυτοὺς ἐκκαθάρωμεν τῆς παλαιᾶς ζύμης, καὶ νέον γενώμεθα φύραμα, ἵνα Χριστοῦ χρηματίσωμεν καταγώγιον. Χριστὸς ἐν ᾅδῃ· πρὸς τὴν ὑψοποιὸν ταπείνωσιν συγκατέλθωμεν, ἵνα καὶ συναναστῶμεν (67), καὶ συνυψωθῶμεν, καὶ συνδοξασθῶμεν, τὸν Θεὸν ὁρῶντες ἀεὶ καὶ ὁρώμενοι. Β Οἱ ἀπ' αἰῶνος, ἐλευθερώθητε· οἱ πεπεδημένοι, ἐξέλ δ θετε· οἱ ἐν τῷ σκότει, ἀνακαλύφθητε· ἀφέθητε, οι αἰχμάλωτοι· καὶ τυφλοί, ἀναβλέψατε· ἔγειραι, ὁ και θεύδων 'Αδάμ, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν· ἐπεφάνη γὰρ Χριστὸς ἡ ἀνάτασις. Αλλ', εἰ δοκεῖ, ἄνωθεν τοῦ λόγου τὴν ἀρχὴν ποιησώμεθα· οὕτω γὰρ ἂν σαφέστε ρος ἅμα καὶ πιθανότερος, καὶ διὰ λείας εἴη τῆς τρίβου τὴν πορείαν ποιούμενος· καί μου ἐπεύξασθε τὴν θείαν τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἔλλαμψιν, ἧς ἄνευ οἱ σοφοὶ μὲν ἀνόητοι, καὶ μεθ᾿ ἧς οἱ ἀγράμματοι τῶν λίαν σοφῶν σοφώτεροι γίγνονται. τινος, διὸ καὶ ἀγέννητος· λόγον ἔχων ἐνυπόστατον (68), συναΐδιον, ἐξ αὐτοῦ ἀῤῥεύστως καὶ ἀχρόνως γεννώ - μενον, οὐδέποτε τοῦ Πατρὸς χωριζόμενον· τέλειον Θεόν, τῷ γεγεννηκότι κατὰ πάντα ὅμοιον, πλὴν τῆς ἀδιάβλητα, Συσταυρώθητε, συννεκρώ θητι, συντάφηθι προθύμως, ἵνα καὶ συναναστῇς, καὶ συνδοξασθῇς, καὶ συμβασιλεύσῃς, Θεὸν ὁρῶν ὅσον ἐστὶ, καὶ δρώμενος. Λόγον ἔχων ἐνυπόστατον. ἐνυπόστατον, ἤτοι ἰδίᾳ ὑποστάσει ὑπάρχον, ἐνυπόστατον S. JOANNIS DAMASCENI 60-4 vitur : nunc Dei Verbi incarnationi coronis impo- nitur : nunc divini amoris abyssus palam promitur. Sic enim Deus Verbum dilexit mundum, ut pro- pensa Patris voluntate ad carnem induendam sese demiserit : et cum materia espers esset, ter renæ carnis molem induerit: ut ea parte quæ ad patiendum est idonea, passionem suscipiens, fa- ctusque morti labes, nos passionibus et agritudini- bus obnoxios earum immunitate vestiret. Hinc faines, sitis, somnus, lassitudo, moeror, mortis for- mido, et pavor, sive substantialis vivendi appe- titus : hinc crux, passio, nors ; ex nostra, inquam, natura ”. Hæ siquidem insitæ illi a natura slut affectiones, eaque inculpatæ, ad mean spectantes temperationen, quas ipse experiri non recusavit, ut p cum in ipso excitatæ atque subactæ essent, nobis etiam subjicerentur. B cruciatuum ipsius participes facti, efficiamur et gloriæ s. Christus inter mortuos : moriamur pec- cato, ut justitiae vivamus, Christus fasciis et siudo- nibus mundis involvitur: eximamus nos ipsi pec- cati catenis, et luce divina vestiamus. Christus in novo sepulcro deponitur : expurgemus nos a fer- mento veteri, novaque conspersio fiamus, ut Christi habitaculum simus ". Christus apud inferos : ad humilitatem qua celsilas paritur, nos ipsi descenclam mus, ut una resurgamus, exaltemurque, et gloria cu- mulemur, Deum semper videntes, et ab eo conspecti. Qui a srculo, liberamini : qui compediti estis, exite : qui in tenebris, revelamini “ : qui captivi, dimitti- mini ut : caci, respicite. Surge, Adam qui dormis, et exsurge a mortuis: uam Christus illuxit resurrectio nostra 63.69. Caterum si videbitur, orationis initium facimus a principio: sic enim aperta magis et probabilior erit, planaque et facili semita processura est; vosque adeo sanctissimum Spiri- tum, ut me divinis suis illustret radiis, implorate, sine quibus sapientes desipiunt, et cum quibus ipsi admodum indocti sapientibus sapientiores evadunt. ipse autem ex nullo, unde etiam ingenitus ; Ver- bum habens seipso vere subsistens, et ei coæter- num, sine defluxione ac tempore ex ipso nascens, quod nullatenus a Patro separatur : quippe Deus D Joan. III, 16. Vid. lib. De fide, c. 20; Elias Cret., in orat. Greg. Naz. Il Petr. 1, 4. s Cor. v, 7. Isa. XLIX, 9. Ísa. LXI, 1. 62.63 Ephes. v, 14. cem Pantinus hunc locum sic transtulit: Eaque ejusmodi, ut illis condemnatio nostra imputari mi- nime debeat. In margine autem propter vocabulum aliud hoc observat. Ex Peripatetic rum, atque etiam theologorum sententia motus bí non mali, atque affectiones ex se : iuo naturæ no- stræ ad multa utiliter datæ. Ipse eadem fere lib. n De fid. orth. c. 20. » Greg. Νazianz. Orat. in_Theophania, quam cital Pantinus ex qua Noster, ss Cor. 11, 7; Nazianzenum orat. in Christi Natalem et in Pascha sic cuncta ipsa theologie perstringentem. Pantinus, Verbum in se habens revera subsistens. Sicque in aliis, ut Damascenus lib. De fd. cap. 6, ubi de Spiritu ut vere in se subsistal, atque distincte, et ni persona, non ut partes, quibus to alio sensu convenit, ac ipso quem Pan- tini verba videntur sonare. COMBEFISIUS. 3. Christus in cruce : una nos conveniamus, ut 4. Omnium quidem auctor atque origo Deus est, δ. Πάντων μὲν αἴτιος ὁ Θεός, αὐτὸς δὲ οὐκ ἔχ (65) Edita male κατακρίσεως. Propter quain vo- (66) lu Reg. et Colb. deest αὐτοῦ. (67) R. συναναστήσωμεν. Altera lecio potior. Sic (68) Λόγον ἔχων ἐνυπόστατον.Imitatur Gregorium
πρὸς τὴν ὑψοποιὸν ταπείνωσιν συγκατέλθωμεν, ἵνα καὶ συναναστῶμεν, καὶ συνυψωθῶμεν, καὶ συνδοξασθῶμεν, τὸν Θεὸν ὁρῶντες ἀεὶ καὶ ὁρώμενοι. Οἱ ἀπ’ αἰῶνος, ἐλευθερώθητε· οἱ πεπεδημένοι, ἐξέλθετε· οἱ ἐν τῷ σκότει, ἀνακαλύφθητε· ἀφέθητε, οἱ αἰχμάλωτοι· καὶ τυφλοὶ, ἀναβλέψατε· ἔγειραι, ὁ καθεύδων Ἀδὰμ, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν· ἐπεφάνη γὰρ Χριστὸς ἡ ἀνάτασις. Ἀλλ’, εἰ δοκεῖ, ἄνωθεν τοῦ λόγου τὴν ἀρχὴν ποιησώμεθα· οὕτω γὰρ ἂν σαφέστερος ἅμα καὶ πιθανότερος, καὶ διὰ λείας εἴη τῆς τρίβου τὴν πορείαν ποιούμενος· καί μου ἐπεύξασθε τὴν θείαν τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἔλλαμψιν, ἧς ἄνευ οἱ σοφοὶ μὲν ἀνόητοι, καὶ μεθ’ ἧς οἱ ἀγράμματοι τῶν λίαν σοφῶν σοφώτεροι γίγνονται. δ. Πάντων μὲν αἴτιος ὁ Θεὸς, αὐτὸς δὲ οὐκ ἔκ τινος, διὸ καὶ ἀγέννητος· λόγον ἔχων ἐνυπόστατον, συναί̈διον, ἐξ αὐτοῦ ἀῤῥεύστως καὶ ἀχρόνως γεννώμενον, οὐδέποτε τοῦ Πατρὸς χωριζόμενον· τέλειον Θεὸν, τῷ γεγεννηκότι κατὰ πάντα ὅμοιον, πλὴν τῆς ἀγεννησίας, ἕν τε οὐσίᾳ καὶ δυνάμει, βουλήσει τε καὶ ἐνεργείᾳ, βασιλείᾳ τε καὶ κυριότητι· οὐκ ἀναίτιον· ἐκ τοῦ Πατρὸς γάρ· οὐκ ἀπὸ χρόνου ἀρξάμενον· οὐ γὰρ ἦν ποτε ὁ Πατὴρ, ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱός·σαρκώσεως ἐπιτίθεται· νῦν ἡ τῆς θείας ἀγάπης δη- μοσιεύεται ἄβυσσος. Οὕτω γὰρ τὸν κόσμον ὁ Θεὸς Λόγος ηγάπησεν, ὡς εὐδοκίᾳ τοῦ Πατρὸς καταβηνας πρὸς σάρκωσιν, ὡς βάρος ὑλικῆς σαρκὸς ὁ ἄύλος ἀμφιάσασθαι, ἵνα τῷ πεφυκότι πάσχειν τὰ πάθη δεξάμενος, καὶ πάθος τῷ θανάτῳ γενόμενος, τοὺς παθητοὺς ἡμᾶς ἐνδύσῃ ἀπάθειαν. Ἐντεῦθεν πεῖνα, καὶ δίψα, καὶ ὕπνος, καὶ κάματος, λύπη τε, καὶ ἀγωνία, καὶ δειλία, ήτοι τῆς ζωῆς οὐσιώδης έφεσις· ἐντεῦθεν σταυρὸς, καὶ πάθος, καὶ θάνατος, ἐκ τῆς ἡμετέρας φύσεως. Ταῦτα γὰρ αὐτῆς τὰ φυσικὰ πάθη, καὶ ἀδιάβλητα ταῦτα τῆς ἐμῆς κράσεως (65), ὧν την πεῖραν οὐκ ἀπηνήνατο, ἵνα ἐν αὐτῷ κινηθέντα καὶ Α ἐκπεραίνεται· νῦν ἡ κορωνὶς τῆς τοῦ Θεοῦ Λόγου. χειρωθέντα, καὶ ἡμῖν ὑποχείρια γένηται. γ'. Χριστὸς ἐν σταυρῷ συνέλθωμεν, καὶ κοινωνοι τῶν παθημάτων, ἵνα καὶ τῆς δόξης αὐτοῦ (66) γενώ μεθα. Χριστὸς ἐν νεκροῖς· νεκρωθῶμεν τῇ ἁμαρτία, ἵνα τῇ δικαιοσύνῃ ζήσωμεν. Χριστὸς σπαργάνοις καὶ σινδόσι καθαραῖς ἐνειίττεται· λυθῶμεν τῶν τῆς ἁμαρτίας σειρῶν, καὶ τὴν θείαν αἴγλην ἀμφιασώμεθα. Χριστὸς ἐν τάφῳ καινῷ· ἑαυτοὺς ἐκκαθάρωμεν τῆς παλαιᾶς ζύμης, καὶ νέον γενώμεθα φύραμα, ἵνα Χριστοῦ χρηματίσωμεν καταγώγιον. Χριστὸς ἐν ᾅδῃ· πρὸς τὴν ὑψοποιὸν ταπείνωσιν συγκατέλθωμεν, ἵνα καὶ συναναστῶμεν (67), καὶ συνυψωθῶμεν, καὶ συνδοξασθῶμεν, τὸν Θεὸν ὁρῶντες ἀεὶ καὶ ὁρώμενοι. Β Οἱ ἀπ' αἰῶνος, ἐλευθερώθητε· οἱ πεπεδημένοι, ἐξέλ δ θετε· οἱ ἐν τῷ σκότει, ἀνακαλύφθητε· ἀφέθητε, οι αἰχμάλωτοι· καὶ τυφλοί, ἀναβλέψατε· ἔγειραι, ὁ και θεύδων 'Αδάμ, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν· ἐπεφάνη γὰρ Χριστὸς ἡ ἀνάτασις. Αλλ', εἰ δοκεῖ, ἄνωθεν τοῦ λόγου τὴν ἀρχὴν ποιησώμεθα· οὕτω γὰρ ἂν σαφέστε ρος ἅμα καὶ πιθανότερος, καὶ διὰ λείας εἴη τῆς τρίβου τὴν πορείαν ποιούμενος· καί μου ἐπεύξασθε τὴν θείαν τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἔλλαμψιν, ἧς ἄνευ οἱ σοφοὶ μὲν ἀνόητοι, καὶ μεθ᾿ ἧς οἱ ἀγράμματοι τῶν λίαν σοφῶν σοφώτεροι γίγνονται. τινος, διὸ καὶ ἀγέννητος· λόγον ἔχων ἐνυπόστατον (68), συναΐδιον, ἐξ αὐτοῦ ἀῤῥεύστως καὶ ἀχρόνως γεννώ - μενον, οὐδέποτε τοῦ Πατρὸς χωριζόμενον· τέλειον Θεόν, τῷ γεγεννηκότι κατὰ πάντα ὅμοιον, πλὴν τῆς ἀδιάβλητα, Συσταυρώθητε, συννεκρώ θητι, συντάφηθι προθύμως, ἵνα καὶ συναναστῇς, καὶ συνδοξασθῇς, καὶ συμβασιλεύσῃς, Θεὸν ὁρῶν ὅσον ἐστὶ, καὶ δρώμενος. Λόγον ἔχων ἐνυπόστατον. ἐνυπόστατον, ἤτοι ἰδίᾳ ὑποστάσει ὑπάρχον, ἐνυπόστατον S. JOANNIS DAMASCENI 60-4 vitur : nunc Dei Verbi incarnationi coronis impo- nitur : nunc divini amoris abyssus palam promitur. Sic enim Deus Verbum dilexit mundum, ut pro- pensa Patris voluntate ad carnem induendam sese demiserit : et cum materia espers esset, ter renæ carnis molem induerit: ut ea parte quæ ad patiendum est idonea, passionem suscipiens, fa- ctusque morti labes, nos passionibus et agritudini- bus obnoxios earum immunitate vestiret. Hinc faines, sitis, somnus, lassitudo, moeror, mortis for- mido, et pavor, sive substantialis vivendi appe- titus : hinc crux, passio, nors ; ex nostra, inquam, natura ”. Hæ siquidem insitæ illi a natura slut affectiones, eaque inculpatæ, ad mean spectantes temperationen, quas ipse experiri non recusavit, ut p cum in ipso excitatæ atque subactæ essent, nobis etiam subjicerentur. B cruciatuum ipsius participes facti, efficiamur et gloriæ s. Christus inter mortuos : moriamur pec- cato, ut justitiae vivamus, Christus fasciis et siudo- nibus mundis involvitur: eximamus nos ipsi pec- cati catenis, et luce divina vestiamus. Christus in novo sepulcro deponitur : expurgemus nos a fer- mento veteri, novaque conspersio fiamus, ut Christi habitaculum simus ". Christus apud inferos : ad humilitatem qua celsilas paritur, nos ipsi descenclam mus, ut una resurgamus, exaltemurque, et gloria cu- mulemur, Deum semper videntes, et ab eo conspecti. Qui a srculo, liberamini : qui compediti estis, exite : qui in tenebris, revelamini “ : qui captivi, dimitti- mini ut : caci, respicite. Surge, Adam qui dormis, et exsurge a mortuis: uam Christus illuxit resurrectio nostra 63.69. Caterum si videbitur, orationis initium facimus a principio: sic enim aperta magis et probabilior erit, planaque et facili semita processura est; vosque adeo sanctissimum Spiri- tum, ut me divinis suis illustret radiis, implorate, sine quibus sapientes desipiunt, et cum quibus ipsi admodum indocti sapientibus sapientiores evadunt. ipse autem ex nullo, unde etiam ingenitus ; Ver- bum habens seipso vere subsistens, et ei coæter- num, sine defluxione ac tempore ex ipso nascens, quod nullatenus a Patro separatur : quippe Deus D Joan. III, 16. Vid. lib. De fide, c. 20; Elias Cret., in orat. Greg. Naz. Il Petr. 1, 4. s Cor. v, 7. Isa. XLIX, 9. Ísa. LXI, 1. 62.63 Ephes. v, 14. cem Pantinus hunc locum sic transtulit: Eaque ejusmodi, ut illis condemnatio nostra imputari mi- nime debeat. In margine autem propter vocabulum aliud hoc observat. Ex Peripatetic rum, atque etiam theologorum sententia motus bí non mali, atque affectiones ex se : iuo naturæ no- stræ ad multa utiliter datæ. Ipse eadem fere lib. n De fid. orth. c. 20. » Greg. Νazianz. Orat. in_Theophania, quam cital Pantinus ex qua Noster, ss Cor. 11, 7; Nazianzenum orat. in Christi Natalem et in Pascha sic cuncta ipsa theologie perstringentem. Pantinus, Verbum in se habens revera subsistens. Sicque in aliis, ut Damascenus lib. De fd. cap. 6, ubi de Spiritu ut vere in se subsistal, atque distincte, et ni persona, non ut partes, quibus to alio sensu convenit, ac ipso quem Pan- tini verba videntur sonare. COMBEFISIUS. 3. Christus in cruce : una nos conveniamus, ut 4. Omnium quidem auctor atque origo Deus est, δ. Πάντων μὲν αἴτιος ὁ Θεός, αὐτὸς δὲ οὐκ ἔχ (65) Edita male κατακρίσεως. Propter quain vo- (66) lu Reg. et Colb. deest αὐτοῦ. (67) R. συναναστήσωμεν. Altera lecio potior. Sic (68) Λόγον ἔχων ἐνυπόστατον.Imitatur Gregorium
PG 96:605Υἱοῦ γὰρ Πατὴρ ὁ Πατὴρ, καὶ οὐκ ἔσται ὁ Πατὴρ μὴ ὄντος Υἱοῦ, ἅμα τῷ Πατρὶ τὴν ὕπαρξιν ἔχοντος ἀδιαστάτως ἐξ αὐτοῦ γεννώμενον, καὶ ἐν αὐτῷ ἀνεκφοιτήτως μένοντα, σοφίαν ὄντα τοῦ γεγεννηκότος, καὶ ἐνυπόστατον δύναμιν, φύσει Θεὸν, τῷ Πατρὶ ὁμοούσιον, οὐκ ἄνευ Πνεύματος γνωριζόμενον· καὶ Πνεῦμα γὰρ ἅγιον τοῦ Πατρὸς ἐκπορεύεται, ὁμοσθενὲς, ταυτοτελὲς, ταυτουργὸν, ταυτοδύναμον, συναί̈διον, ἐνυπόστατον, οὐχ ὑϊκῶς, ἀλλ’ ἐκπορευτῶς προερχόμενον· ἄλλος οὗτος τῆς ὑπάρξεως ὁ τρόπος, θεῖος καὶ ἄληπτος· τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ κατὰ πάντα ὅμοιον ἀγαθὸν, ἡγεμονικὸν, Κύριον, δημιουργὸν, φύσει Θεὸν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ ὁμοούσιον, συμβασιλεῦον, συνδοξαζόμενον, συμπροσκυνούμενον ὑπὸ πάσης τῆς κτίσεως. Τοῦτ’ ἡμῖν ἐστι τὸ λατρευόμενον. Πατὴρ Υἱοῦ γεννήτωρ ἀγέννητος· οὐ γὰρ ἔκ τινος· Υἱὸς τοῦ Πατρὸς γέννημα, ὡς ἐξ αὐτοῦ γεγεννημένος· Πνεῦμα ἅγιον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς ἐξ αὐτοῦ ἐκπορευόμενον, ὅπερ καὶ τοῦ Υἱοῦ λέγεται, ὡς δι’ αὐτοῦ φανερούμενον, καὶ τῇ κτίσει μεταδιδόμενον, ἀλλ’ οὐκ ἐξ αὐτοῦ ἔχον τὴν ὕπαρξιν.ἀγεννησίας, ἔν τε οὐσίᾳ καὶ δυνάμει, βουλήσει τε καὶ Ενεργεία, βασιλείᾳ τε καὶ κυριότητα· οὐκ ἀναίτιον · ἐκ τοῦ Πατρὸς γάρ· οὐκ ἀπὸ χρόνου ἀρξάμενον· οὐ γὰρ ἦν ποτε ὁ Πατήρ, ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱός· Υἱοῦ γὰρ Πατὴρ ὁ Πατήρ, καὶ οὐκ ἔσται ὁ Πατὴρ μὴ ὄντος Γέον, ἅμα τῷ Πατρὶ τὴν ὕπαρξιν ἔχοντος ἀδιαστά τους ἐξ αὐτοῦ γεννώμενον, καὶ ἐν αὐτῷ ἀνεκφοιτήτως μένοντα, σοφίαν ὄντα τοῦ γεγεννηκότος, καὶ ἐνυπό- στα τον δύναμιν, φύσει Θεόν, τῷ Πατρὶ ὁμοούσιον, οὐκ ἄνευ Πνεύματος γνωριζόμενον· καὶ Πνεῦμα γὰρ ἅγιον τοῦ Πατρὸς ἐκπορεύεται, ὁμοσθενές, ταυτοτε λες, ταυτουργόν, ταυτοδύναμον, συναΐδιον, ἐνυπόστα τον, οὐχ υ κῶς, ἀλλ' ἐκπορευτῶς προερχόμενον· ἄλλος οὗτος τῆς ὑπάρξεως ὁ τρόπος, θεῖος καὶ ἄλη- πτος· τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ κατὰ πάντα ὅμοιον ἀγα Θόν, ἡγεμονικόν, Κύριον, δημιουργόν, φύσει Θεὸν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ ὁμοούσιον, συμβασιλεῦον, συνδο- ξαζόμενον, συμπροσκυνούμενον ὑπὸ πάσης τῆς κτί- σεως. Τοῦτ' ἡμῖν ἐστι τὸ λατρευόμενον. Πατήρ Υἱοῦ γεννήτωρ ἀγέννητος· οὐ γὰρ ἔκ τινος · Υἱὸς τοῦ Πα- τρός γέννημα, ὡς ἐξ αὐτοῦ γεγεννημένος· Πνεῦμα ἅγιον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς ἐξ αὐτοῦ ἐκπορευό- μενον, ὅπερ καὶ τοῦ Υἱοῦ λέγεται, ὡς δι' αὐτοῦ φανε ρούμενον, καὶ τῇ κτίσει μεταδιδόμενον, ἀλλ' οὐκ ἐξ αὐτοῦ ἔχον τὴν ὕπαρξιν (69). Εἷς Θεός, ὅτι μία θεό- της, μία δύναμις, μία ουσία, μία βούλησις, μία ἐνέργεια, αμέριστος ἐν μεμερισμέναις μόναις ταῖς ὑποστάσεσιν, ἤτοι ταῖς τῆς ὑπάρξεως ιδιότησι (70). ἐξ αἰτίου Πατρός, προκαταρκτικόν αἴτιον ἅτινα οὐκ οὐσίας εἰσὶ δηλωτικά, ἀλλὰ τῆς πρὸς άλληλα σχέσεως, καὶ τοῦ τῆς ὑπάρξεως τρόπου, ανα τὸ τῆς ἐκφάνσεως, ἵν' οὕτως είπω, ἢ τῆς πρὸς ἄλληλα σχέδ σεως τὸ διάφορον, διάφορον αὐτῶν καὶ τὴν κλῆσιν πεποίηκεν, "Ωσπερ γὰρ αἱ τοῦ φωτὸς ἀμερίστου ἀκτῖνες, ἀμέριστον έχουσαι κατὰ φύσιν τὴν πρὸς άλληλα σχέσιν· Κοινὴ μὲν ἡ θεότης· ἰδιώματα δὲ τίνα; Πατρότης και Υιότης. κατὰ τὸ αἴτιον καὶ τὸ αἰτιατόν, δίχα μόνης τῆς Πατρὸς καὶ Υιοῦ προσηγορίας τε καὶ πράγματος. Θεόν γινώσκομεν· ἐν μόναις δὲ τρισὶν ιδιότησι τῆς Πατρότητος, καὶ τῆς Υιότητος, καὶ τῆς ἐκπορεύσεως, κατά τε τὸ αἴτιον, καὶ τὸ αἰτιατὸν, καὶ τὸ τέλειον τῆς ὑποστάσεως, ἤτοι τῆς ὑπάρξεως τρόπον την διαφο ρὰν ἐννοοῦμεν. €05 HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A perfectus cst, Genitori per omnia similis (except Lib. De fid., c. 10. ille, sive ut plures Graeci loquuntur, per illum : quod sano fit intellectu, et a nostro ac Latinorum nou distinguitur. Nec enim aliter afttov Filium vo- lumus, quam qui ipse unicum est, id est principium ex nullo principio et absolute. COMBEF. - De hoc argu- mento satis a me dictum est annot, ult. in cap. lib. De fid. orthod. et ann. 1, in Expositionem fidei, quam ex Arabica translatione Latine duntaxat edidimus. Lationibus ad cap. libri De fide orthod. observavi, proprietates quibus personæ divinæ distinguuntur, nihil esse aliud præter relationes. Differunt, inquit eo loci Damascenus, Pater et Filius et Spiritus sanctus, sive illud quod causa est expers, et quod a causa est, ac tandem, ingenitum, genitum, et proce- dens, quidem non ea sunt quæ naturam denotent, sed mutuam relationem, et exstantiæ modum. Quamobrem illic obiter ostendi sanctum præceptorem relationes assererulo quibus personae divinæ constituantur et distinguantur, veteres Patres imitatum esse, ac præsertim Nazianzenum, qui orat. 32, Eunomiano quærenti quid tandem Spiritui desit, quominus Filius sit, respondet nihil prorsus deesse, sed emulsionis, ut sic dicam, vel mutua inter iņaos relationis discrimen, discrimen quoque ipsorum appellationis effecit. Rursus in epistola ad Evagrium {vulgo, oral. 45) relationum divinarum meminit, his verbis : Sunt enim velut individui luminis B C D innascibilitate), essentia nimirum ac virtute, volun - tate ac dominatione: non sine auctore el causa. Ex Patre enim, non ex tempore inceptum (mun- quam enim Pater exstitit, quin Filius quoque exsi- steret: nam Pater dubio procul Filii Pater est : neque Pater erit, nisi Filius sit, qui una cum Patre ac pariter exsistat), ex ipso indivulse nascens, et in ipso non excedendo mauens ; quippe cum Genitoris sapientia sit, vereque subsistens potentia, natura Deus, ejusdemque substantiæ ac Pater. Qui nec absque Spiritu intelligitur et exsistit ". Nam et Spiritus sanctus ex Patre procedit, ejusdem virtu- tis, ejusdem voluntatis, ejusdem operationis, æqua- lis æternitate, in se subsistens : non uti Filius, sed certa quadam emanatione procedens (alius quippe est modus hic exsistendi, isque plane divinus et incomprehensus), Patri ac Filio per omnia similis : bonus scilicet, principalis, Dominus, conditor, na- tura Deus, ejusdem ac Pater Filiusque substantiæ, una regnans, quem creatura omnis pari claritate et adoratione colit. Hoc nunen nostrum est cui scr- vimus : Pater Filii genitor, ipse ingenitus, quia ex nullo : Filius Patris soboles, ut ex Patre genitus : Spiritus sanctus Dei et Patris, tanquam ex ipso procedens : qui et Filii dicitur, ut qui per eum ma- nifestetur, et creatis rebus impertiatur; non tamnen ex ipso exsistentiam habens. Unus Deus, quia una radii, qua indivulsam relationem ad invicem penes naturam habent. Ex quibus certissimum fit Grego- rium ipsummet Theologum perinde ac Joannem Da- mascenum, relationes inter personas divinas agno- visse, quæ personales ipsarum proprietates essent. Nec aliud sibi vult Basilius lib. Contra EunO - mium, ubi ait : Deilas communis est. Quænam vero proprietates sunt? paternitas et filietas. Plane paternitas et filietas nibil nisi relationes sunt. Sic Nyssenum in epistola ad Ablavium, personas, quatenus alia causa est, alia ex causa, distinxisse in predicta adnota- tione ostendi; atque adeo relationibus. Cyrillus quoque Alexandrinus in Thesauro, assert. 9, p. 70, Patri Filioque idem omne convenire docet, excepta paternitate et filietate, Que omnia sic Noster congesserat, lib. De fide, cap. 8: "Eva yàp Unum enim Deum cognoscimus, sed in solis proprietatibus paternitatis, filietatis, et pro- cessionis, ac secundum rationem causa, et ejus quod est a causa, perfectumque subsistentiæ seu exsistentiæ modum, discrimen inelligimus. E Latinis, prater Tertullianum, qui Filium a Patre alium esse evincit, ex mutua quam Patris Filiique nomina important relatione, Hilarius quoque lib. vu De Trin. ". el 32, tam divina natura unitatem, quam Patris Filiique distinctionem colligitex relationibus ipsorum ad invicem. Unum sunt, inquit, quia ad invicem. Invicem sunt, cum unus ex uno est : quia neque unus uni aliud per generationem, quam quod suum est dedit ; neque unus ab uno aliud per nativitatem obli- (69) Αλλ' οὐκ ἐξ αὐτοῦ τὴν ὕπαρξιν. Imo et ex (70) "Ητοι ταῖς τῆς ὑπάρξεως ἰδιότησιν. In anno-
Εἷς Θεὸς, ὅτι μία θεότης, μία δύναμις, μία οὐσία, μία βούλησις, μία ἐνέργεια, ἀμέριστος ἐν μεμερισμέναις μόναις ταῖς ὑποστάσεσιν, ἤτοι ταῖς τῆς ὑπάρξεως ἰδιότησι. Μόνῳ γὰρ τῷ Πατρὶ τὸ ἀγέννητον, Μόνῳ τῷ Υἱῷ τὸ ἐκ τοῦ Πατρὸς ἀνάρχως ἀχρόνως καὶ ἀϊδίως γεγεννῆσθαι, καὶ τὸ ἐκπορεύεσθαι ἀχρόνως καὶ ἀϊδίως μόνῳ τῷ Πνεύματι. Τριὰς μία, ἁπλῆ, ἀσύνθετος, οὐσία ἄπειρος, φῶς ἀκατάληπτον, δύναμις ἀπεριόριστος, πέλαγος ἀγαθότητος, εἷς Θεὸς ἐν τρισὶ τελείαις ταῖς ὑποστάσεσιν ἀμερίστως δοξολογούμενος. ε. Αὐτὸς ἐκ μὴ ὄντων ἀγγέλους ἐποίησεν, οὐρανὸν, γῆν, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς· πῦρ αἰθέριον, καὶ ὑδάτων ἄβυσσον· ἀέρα πνοῆς ταμιεῖον, καὶ φωτὸς διειδέστατον ὄχημα, πόλον δεύτερον ἐν ὕδατι στερεούμενον, τῶν μεταρσίων τε καὶ ἀβυσσίων ὑδάτων μεταίχμιον, ὃ δὴ καὶ οὐρανὸν κέκληκε· φαέθοντα ἥλιον, ἡμέρας καὶ νυκτὸς διπλοδρόμον ἐργάτην, πάντα φρυκτωροῦντα τοῖς ἀγλαοῖς ἀμαρύγμασι· σελήνην τὴν νύκτα καταφωτίζουσαν, καὶ τῆς ἡλιακῆς αἴγλης συγκιρνῶσαν τὴν φλόγωσιν· ἄστρα δὴ ταῦτα τοῦ στερεώματος ὡραί̈σματα· καὶ πάντα δὴ τὰ ἐπίγεια·ἀγεννησίας, ἔν τε οὐσίᾳ καὶ δυνάμει, βουλήσει τε καὶ Ενεργεία, βασιλείᾳ τε καὶ κυριότητα· οὐκ ἀναίτιον · ἐκ τοῦ Πατρὸς γάρ· οὐκ ἀπὸ χρόνου ἀρξάμενον· οὐ γὰρ ἦν ποτε ὁ Πατήρ, ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱός· Υἱοῦ γὰρ Πατὴρ ὁ Πατήρ, καὶ οὐκ ἔσται ὁ Πατὴρ μὴ ὄντος Γέον, ἅμα τῷ Πατρὶ τὴν ὕπαρξιν ἔχοντος ἀδιαστά τους ἐξ αὐτοῦ γεννώμενον, καὶ ἐν αὐτῷ ἀνεκφοιτήτως μένοντα, σοφίαν ὄντα τοῦ γεγεννηκότος, καὶ ἐνυπό- στα τον δύναμιν, φύσει Θεόν, τῷ Πατρὶ ὁμοούσιον, οὐκ ἄνευ Πνεύματος γνωριζόμενον· καὶ Πνεῦμα γὰρ ἅγιον τοῦ Πατρὸς ἐκπορεύεται, ὁμοσθενές, ταυτοτε λες, ταυτουργόν, ταυτοδύναμον, συναΐδιον, ἐνυπόστα τον, οὐχ υ κῶς, ἀλλ' ἐκπορευτῶς προερχόμενον· ἄλλος οὗτος τῆς ὑπάρξεως ὁ τρόπος, θεῖος καὶ ἄλη- πτος· τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ κατὰ πάντα ὅμοιον ἀγα Θόν, ἡγεμονικόν, Κύριον, δημιουργόν, φύσει Θεὸν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ ὁμοούσιον, συμβασιλεῦον, συνδο- ξαζόμενον, συμπροσκυνούμενον ὑπὸ πάσης τῆς κτί- σεως. Τοῦτ' ἡμῖν ἐστι τὸ λατρευόμενον. Πατήρ Υἱοῦ γεννήτωρ ἀγέννητος· οὐ γὰρ ἔκ τινος · Υἱὸς τοῦ Πα- τρός γέννημα, ὡς ἐξ αὐτοῦ γεγεννημένος· Πνεῦμα ἅγιον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς ἐξ αὐτοῦ ἐκπορευό- μενον, ὅπερ καὶ τοῦ Υἱοῦ λέγεται, ὡς δι' αὐτοῦ φανε ρούμενον, καὶ τῇ κτίσει μεταδιδόμενον, ἀλλ' οὐκ ἐξ αὐτοῦ ἔχον τὴν ὕπαρξιν (69). Εἷς Θεός, ὅτι μία θεό- της, μία δύναμις, μία ουσία, μία βούλησις, μία ἐνέργεια, αμέριστος ἐν μεμερισμέναις μόναις ταῖς ὑποστάσεσιν, ἤτοι ταῖς τῆς ὑπάρξεως ιδιότησι (70). ἐξ αἰτίου Πατρός, προκαταρκτικόν αἴτιον ἅτινα οὐκ οὐσίας εἰσὶ δηλωτικά, ἀλλὰ τῆς πρὸς άλληλα σχέσεως, καὶ τοῦ τῆς ὑπάρξεως τρόπου, ανα τὸ τῆς ἐκφάνσεως, ἵν' οὕτως είπω, ἢ τῆς πρὸς ἄλληλα σχέδ σεως τὸ διάφορον, διάφορον αὐτῶν καὶ τὴν κλῆσιν πεποίηκεν, "Ωσπερ γὰρ αἱ τοῦ φωτὸς ἀμερίστου ἀκτῖνες, ἀμέριστον έχουσαι κατὰ φύσιν τὴν πρὸς άλληλα σχέσιν· Κοινὴ μὲν ἡ θεότης· ἰδιώματα δὲ τίνα; Πατρότης και Υιότης. κατὰ τὸ αἴτιον καὶ τὸ αἰτιατόν, δίχα μόνης τῆς Πατρὸς καὶ Υιοῦ προσηγορίας τε καὶ πράγματος. Θεόν γινώσκομεν· ἐν μόναις δὲ τρισὶν ιδιότησι τῆς Πατρότητος, καὶ τῆς Υιότητος, καὶ τῆς ἐκπορεύσεως, κατά τε τὸ αἴτιον, καὶ τὸ αἰτιατὸν, καὶ τὸ τέλειον τῆς ὑποστάσεως, ἤτοι τῆς ὑπάρξεως τρόπον την διαφο ρὰν ἐννοοῦμεν. €05 HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A perfectus cst, Genitori per omnia similis (except Lib. De fid., c. 10. ille, sive ut plures Graeci loquuntur, per illum : quod sano fit intellectu, et a nostro ac Latinorum nou distinguitur. Nec enim aliter afttov Filium vo- lumus, quam qui ipse unicum est, id est principium ex nullo principio et absolute. COMBEF. - De hoc argu- mento satis a me dictum est annot, ult. in cap. lib. De fid. orthod. et ann. 1, in Expositionem fidei, quam ex Arabica translatione Latine duntaxat edidimus. Lationibus ad cap. libri De fide orthod. observavi, proprietates quibus personæ divinæ distinguuntur, nihil esse aliud præter relationes. Differunt, inquit eo loci Damascenus, Pater et Filius et Spiritus sanctus, sive illud quod causa est expers, et quod a causa est, ac tandem, ingenitum, genitum, et proce- dens, quidem non ea sunt quæ naturam denotent, sed mutuam relationem, et exstantiæ modum. Quamobrem illic obiter ostendi sanctum præceptorem relationes assererulo quibus personae divinæ constituantur et distinguantur, veteres Patres imitatum esse, ac præsertim Nazianzenum, qui orat. 32, Eunomiano quærenti quid tandem Spiritui desit, quominus Filius sit, respondet nihil prorsus deesse, sed emulsionis, ut sic dicam, vel mutua inter iņaos relationis discrimen, discrimen quoque ipsorum appellationis effecit. Rursus in epistola ad Evagrium {vulgo, oral. 45) relationum divinarum meminit, his verbis : Sunt enim velut individui luminis B C D innascibilitate), essentia nimirum ac virtute, volun - tate ac dominatione: non sine auctore el causa. Ex Patre enim, non ex tempore inceptum (mun- quam enim Pater exstitit, quin Filius quoque exsi- steret: nam Pater dubio procul Filii Pater est : neque Pater erit, nisi Filius sit, qui una cum Patre ac pariter exsistat), ex ipso indivulse nascens, et in ipso non excedendo mauens ; quippe cum Genitoris sapientia sit, vereque subsistens potentia, natura Deus, ejusdemque substantiæ ac Pater. Qui nec absque Spiritu intelligitur et exsistit ". Nam et Spiritus sanctus ex Patre procedit, ejusdem virtu- tis, ejusdem voluntatis, ejusdem operationis, æqua- lis æternitate, in se subsistens : non uti Filius, sed certa quadam emanatione procedens (alius quippe est modus hic exsistendi, isque plane divinus et incomprehensus), Patri ac Filio per omnia similis : bonus scilicet, principalis, Dominus, conditor, na- tura Deus, ejusdem ac Pater Filiusque substantiæ, una regnans, quem creatura omnis pari claritate et adoratione colit. Hoc nunen nostrum est cui scr- vimus : Pater Filii genitor, ipse ingenitus, quia ex nullo : Filius Patris soboles, ut ex Patre genitus : Spiritus sanctus Dei et Patris, tanquam ex ipso procedens : qui et Filii dicitur, ut qui per eum ma- nifestetur, et creatis rebus impertiatur; non tamnen ex ipso exsistentiam habens. Unus Deus, quia una radii, qua indivulsam relationem ad invicem penes naturam habent. Ex quibus certissimum fit Grego- rium ipsummet Theologum perinde ac Joannem Da- mascenum, relationes inter personas divinas agno- visse, quæ personales ipsarum proprietates essent. Nec aliud sibi vult Basilius lib. Contra EunO - mium, ubi ait : Deilas communis est. Quænam vero proprietates sunt? paternitas et filietas. Plane paternitas et filietas nibil nisi relationes sunt. Sic Nyssenum in epistola ad Ablavium, personas, quatenus alia causa est, alia ex causa, distinxisse in predicta adnota- tione ostendi; atque adeo relationibus. Cyrillus quoque Alexandrinus in Thesauro, assert. 9, p. 70, Patri Filioque idem omne convenire docet, excepta paternitate et filietate, Que omnia sic Noster congesserat, lib. De fide, cap. 8: "Eva yàp Unum enim Deum cognoscimus, sed in solis proprietatibus paternitatis, filietatis, et pro- cessionis, ac secundum rationem causa, et ejus quod est a causa, perfectumque subsistentiæ seu exsistentiæ modum, discrimen inelligimus. E Latinis, prater Tertullianum, qui Filium a Patre alium esse evincit, ex mutua quam Patris Filiique nomina important relatione, Hilarius quoque lib. vu De Trin. ". el 32, tam divina natura unitatem, quam Patris Filiique distinctionem colligitex relationibus ipsorum ad invicem. Unum sunt, inquit, quia ad invicem. Invicem sunt, cum unus ex uno est : quia neque unus uni aliud per generationem, quam quod suum est dedit ; neque unus ab uno aliud per nativitatem obli- (69) Αλλ' οὐκ ἐξ αὐτοῦ τὴν ὕπαρξιν. Imo et ex (70) "Ητοι ταῖς τῆς ὑπάρξεως ἰδιότησιν. In anno-
ἄνθη παντοδαπὰ καὶ πολύχρηστα, σπερματίζοντα χόρτον, ξύλα κάρπιμα, κόσμον τῇ γῇ ὡραιότατον· ζώων παντοῖα φῦλα τοῖς ὕδασιν ἐννηχόμενα, κήτη μεγάλα τε καὶ ἐξαίσια· ἑρπετῶν ποικίλα γένη, καὶ πετεινὰ πτερωτὰ, ἐξ ὑδάτων μὲν γέννησιν ἔχοντα, τῷ ἀέρι δὲ ἐνιπτάμενα, καὶ ἐν χθονὶ διαιτώμενα· ζῶα πάλιν ἐκ γῆς, καὶ θηρία ἀτίθασσα, κτηνῶν τε χειροήθη συστήματα· πάντα ὁμοῦ τῆς οἰκείας μεγαλουργίας ἔνδειγμα, καὶ τοῦ κατ’ εἰκόνα θείαν πλασθησομένου ἑστίασιν. 2. Ἔσχατον δὲ πάντων, ὥσπερ τινὰ βασιλέα, τὸ πολυθρύλλητον ζῶον τὸν ἄνθρωπον, οἰκείᾳ χειρὶ καὶ εἰκόνι τιμώμενον, ἐκ γῆς μὲν τὸ σῶμα διαρτίσας, τὴν δὲ ψυχὴν τῷ θείῳ δημιουργήσας καὶ ζωοποιῷ ἐμφυσήματι· ὃ δή φημι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ ζωοποιὸν καὶ δημιουργὸν, καὶ τελειοῦν, καὶ ἁγιάζον τὰ σύμπαντα· οὐ πρότερον προϋπάρξασαν ἐμπεδήσας τῷ σώματι (ἄπαγε τῆς Ὠριγένους φληναφείας τὸ δυσηχές τε καὶ ἄτοπον), ἀλλ’ ἐν τῇ συνθέτῳ διαπλάσει ἐκ τοῦ μὴ ὄντος αὐτὴν συστησάμενος. ζ.ἀγεννησίας, ἔν τε οὐσίᾳ καὶ δυνάμει, βουλήσει τε καὶ Ενεργεία, βασιλείᾳ τε καὶ κυριότητα· οὐκ ἀναίτιον · ἐκ τοῦ Πατρὸς γάρ· οὐκ ἀπὸ χρόνου ἀρξάμενον· οὐ γὰρ ἦν ποτε ὁ Πατήρ, ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱός· Υἱοῦ γὰρ Πατὴρ ὁ Πατήρ, καὶ οὐκ ἔσται ὁ Πατὴρ μὴ ὄντος Γέον, ἅμα τῷ Πατρὶ τὴν ὕπαρξιν ἔχοντος ἀδιαστά τους ἐξ αὐτοῦ γεννώμενον, καὶ ἐν αὐτῷ ἀνεκφοιτήτως μένοντα, σοφίαν ὄντα τοῦ γεγεννηκότος, καὶ ἐνυπό- στα τον δύναμιν, φύσει Θεόν, τῷ Πατρὶ ὁμοούσιον, οὐκ ἄνευ Πνεύματος γνωριζόμενον· καὶ Πνεῦμα γὰρ ἅγιον τοῦ Πατρὸς ἐκπορεύεται, ὁμοσθενές, ταυτοτε λες, ταυτουργόν, ταυτοδύναμον, συναΐδιον, ἐνυπόστα τον, οὐχ υ κῶς, ἀλλ' ἐκπορευτῶς προερχόμενον· ἄλλος οὗτος τῆς ὑπάρξεως ὁ τρόπος, θεῖος καὶ ἄλη- πτος· τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ κατὰ πάντα ὅμοιον ἀγα Θόν, ἡγεμονικόν, Κύριον, δημιουργόν, φύσει Θεὸν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ ὁμοούσιον, συμβασιλεῦον, συνδο- ξαζόμενον, συμπροσκυνούμενον ὑπὸ πάσης τῆς κτί- σεως. Τοῦτ' ἡμῖν ἐστι τὸ λατρευόμενον. Πατήρ Υἱοῦ γεννήτωρ ἀγέννητος· οὐ γὰρ ἔκ τινος · Υἱὸς τοῦ Πα- τρός γέννημα, ὡς ἐξ αὐτοῦ γεγεννημένος· Πνεῦμα ἅγιον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς ἐξ αὐτοῦ ἐκπορευό- μενον, ὅπερ καὶ τοῦ Υἱοῦ λέγεται, ὡς δι' αὐτοῦ φανε ρούμενον, καὶ τῇ κτίσει μεταδιδόμενον, ἀλλ' οὐκ ἐξ αὐτοῦ ἔχον τὴν ὕπαρξιν (69). Εἷς Θεός, ὅτι μία θεό- της, μία δύναμις, μία ουσία, μία βούλησις, μία ἐνέργεια, αμέριστος ἐν μεμερισμέναις μόναις ταῖς ὑποστάσεσιν, ἤτοι ταῖς τῆς ὑπάρξεως ιδιότησι (70). ἐξ αἰτίου Πατρός, προκαταρκτικόν αἴτιον ἅτινα οὐκ οὐσίας εἰσὶ δηλωτικά, ἀλλὰ τῆς πρὸς άλληλα σχέσεως, καὶ τοῦ τῆς ὑπάρξεως τρόπου, ανα τὸ τῆς ἐκφάνσεως, ἵν' οὕτως είπω, ἢ τῆς πρὸς ἄλληλα σχέδ σεως τὸ διάφορον, διάφορον αὐτῶν καὶ τὴν κλῆσιν πεποίηκεν, "Ωσπερ γὰρ αἱ τοῦ φωτὸς ἀμερίστου ἀκτῖνες, ἀμέριστον έχουσαι κατὰ φύσιν τὴν πρὸς άλληλα σχέσιν· Κοινὴ μὲν ἡ θεότης· ἰδιώματα δὲ τίνα; Πατρότης και Υιότης. κατὰ τὸ αἴτιον καὶ τὸ αἰτιατόν, δίχα μόνης τῆς Πατρὸς καὶ Υιοῦ προσηγορίας τε καὶ πράγματος. Θεόν γινώσκομεν· ἐν μόναις δὲ τρισὶν ιδιότησι τῆς Πατρότητος, καὶ τῆς Υιότητος, καὶ τῆς ἐκπορεύσεως, κατά τε τὸ αἴτιον, καὶ τὸ αἰτιατὸν, καὶ τὸ τέλειον τῆς ὑποστάσεως, ἤτοι τῆς ὑπάρξεως τρόπον την διαφο ρὰν ἐννοοῦμεν. €05 HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A perfectus cst, Genitori per omnia similis (except Lib. De fid., c. 10. ille, sive ut plures Graeci loquuntur, per illum : quod sano fit intellectu, et a nostro ac Latinorum nou distinguitur. Nec enim aliter afttov Filium vo- lumus, quam qui ipse unicum est, id est principium ex nullo principio et absolute. COMBEF. - De hoc argu- mento satis a me dictum est annot, ult. in cap. lib. De fid. orthod. et ann. 1, in Expositionem fidei, quam ex Arabica translatione Latine duntaxat edidimus. Lationibus ad cap. libri De fide orthod. observavi, proprietates quibus personæ divinæ distinguuntur, nihil esse aliud præter relationes. Differunt, inquit eo loci Damascenus, Pater et Filius et Spiritus sanctus, sive illud quod causa est expers, et quod a causa est, ac tandem, ingenitum, genitum, et proce- dens, quidem non ea sunt quæ naturam denotent, sed mutuam relationem, et exstantiæ modum. Quamobrem illic obiter ostendi sanctum præceptorem relationes assererulo quibus personae divinæ constituantur et distinguantur, veteres Patres imitatum esse, ac præsertim Nazianzenum, qui orat. 32, Eunomiano quærenti quid tandem Spiritui desit, quominus Filius sit, respondet nihil prorsus deesse, sed emulsionis, ut sic dicam, vel mutua inter iņaos relationis discrimen, discrimen quoque ipsorum appellationis effecit. Rursus in epistola ad Evagrium {vulgo, oral. 45) relationum divinarum meminit, his verbis : Sunt enim velut individui luminis B C D innascibilitate), essentia nimirum ac virtute, volun - tate ac dominatione: non sine auctore el causa. Ex Patre enim, non ex tempore inceptum (mun- quam enim Pater exstitit, quin Filius quoque exsi- steret: nam Pater dubio procul Filii Pater est : neque Pater erit, nisi Filius sit, qui una cum Patre ac pariter exsistat), ex ipso indivulse nascens, et in ipso non excedendo mauens ; quippe cum Genitoris sapientia sit, vereque subsistens potentia, natura Deus, ejusdemque substantiæ ac Pater. Qui nec absque Spiritu intelligitur et exsistit ". Nam et Spiritus sanctus ex Patre procedit, ejusdem virtu- tis, ejusdem voluntatis, ejusdem operationis, æqua- lis æternitate, in se subsistens : non uti Filius, sed certa quadam emanatione procedens (alius quippe est modus hic exsistendi, isque plane divinus et incomprehensus), Patri ac Filio per omnia similis : bonus scilicet, principalis, Dominus, conditor, na- tura Deus, ejusdem ac Pater Filiusque substantiæ, una regnans, quem creatura omnis pari claritate et adoratione colit. Hoc nunen nostrum est cui scr- vimus : Pater Filii genitor, ipse ingenitus, quia ex nullo : Filius Patris soboles, ut ex Patre genitus : Spiritus sanctus Dei et Patris, tanquam ex ipso procedens : qui et Filii dicitur, ut qui per eum ma- nifestetur, et creatis rebus impertiatur; non tamnen ex ipso exsistentiam habens. Unus Deus, quia una radii, qua indivulsam relationem ad invicem penes naturam habent. Ex quibus certissimum fit Grego- rium ipsummet Theologum perinde ac Joannem Da- mascenum, relationes inter personas divinas agno- visse, quæ personales ipsarum proprietates essent. Nec aliud sibi vult Basilius lib. Contra EunO - mium, ubi ait : Deilas communis est. Quænam vero proprietates sunt? paternitas et filietas. Plane paternitas et filietas nibil nisi relationes sunt. Sic Nyssenum in epistola ad Ablavium, personas, quatenus alia causa est, alia ex causa, distinxisse in predicta adnota- tione ostendi; atque adeo relationibus. Cyrillus quoque Alexandrinus in Thesauro, assert. 9, p. 70, Patri Filioque idem omne convenire docet, excepta paternitate et filietate, Que omnia sic Noster congesserat, lib. De fide, cap. 8: "Eva yàp Unum enim Deum cognoscimus, sed in solis proprietatibus paternitatis, filietatis, et pro- cessionis, ac secundum rationem causa, et ejus quod est a causa, perfectumque subsistentiæ seu exsistentiæ modum, discrimen inelligimus. E Latinis, prater Tertullianum, qui Filium a Patre alium esse evincit, ex mutua quam Patris Filiique nomina important relatione, Hilarius quoque lib. vu De Trin. ". el 32, tam divina natura unitatem, quam Patris Filiique distinctionem colligitex relationibus ipsorum ad invicem. Unum sunt, inquit, quia ad invicem. Invicem sunt, cum unus ex uno est : quia neque unus uni aliud per generationem, quam quod suum est dedit ; neque unus ab uno aliud per nativitatem obli- (69) Αλλ' οὐκ ἐξ αὐτοῦ τὴν ὕπαρξιν. Imo et ex (70) "Ητοι ταῖς τῆς ὑπάρξεως ἰδιότησιν. In anno-
Τοῦτον δὴ, τοῦτον τὸν ἄνθρωπον, ὃν κατ’ οἰκείαν εἰκόνα νοερὸν ὁμοῦ καὶ λογικὸν κατεσκεύασε, πνεῦμα ζωῆς φέροντα, ἐν κοινωνίᾳ τῆς ἑαυτοῦ καθίστησι χάριτος, παραδείσου τε πολιοῦχον πεποίηκεν, ὃν κατ’ ἀνατολὰς πεφυτούργηκεν. Ἐδὲμ γὰρ τὴν τρυφὴν Ἑβραίων παῖδες κατονομάζουσι· μακαρίαν αὐτῷ καὶ πανολβίαν βιοτὴν χαρισάμενος, μερίμνης ἁπάσης ἀπηλλαγμένην καὶ ἄνετον, ἐξ ἧς ἐδραπέτευεν ἅπασα ὀδύνη, λύπη, καὶ στεναγμός. Οἷα γάρ τις ἄγγελος ἄλλος ἐπὶ γῆς διαιτώμενος, ὕμνει τὸν Θεὸν τὸν ποιήσαντα, θείων ἐννοιῶν ἐμφορούμενος, διὰ πάσης τῆς κτίσεως πρὸς τὸν γενεσιουργὸν ἀγόμενος, ἐφ’ ᾧ καὶ πεπλαστούργητο. Τοῦτο γάρ τις, οἶμαι, τὸ ξύλον εἶναι τῆς ζωῆς λέγων τὸ πᾶν καὶ πλῆρες, ἀδιαίρετον, μόνην τε τοῦ καλοῦ φέρον τὴν μέθεξιν, ἀναγωγῆς τρόπῳ οὐχ ἁμαρτήσεται. η. Ἀλλ’ οὐκ ἤνεγκεν ὁ τῆς κακίας εὑρετὴς, ὁ τοῦ ψεύδους πατὴρ, ὁ τοῦ φθόνου δημιουργὸς ὄφις διάβολος, ὁρᾷν ἐν εὐθηνίᾳ τῶν τοσούτων ἀγαθῶν τὸν ἄνθρωπον ἁβρυνόμενον. Ἐπιτίθεται τοίνυν αὐτῷ, τὴν τῶν ἀγαθῶν προμηθούμενος στέρησιν.ἀγεννησίας, ἔν τε οὐσίᾳ καὶ δυνάμει, βουλήσει τε καὶ Ενεργεία, βασιλείᾳ τε καὶ κυριότητα· οὐκ ἀναίτιον · ἐκ τοῦ Πατρὸς γάρ· οὐκ ἀπὸ χρόνου ἀρξάμενον· οὐ γὰρ ἦν ποτε ὁ Πατήρ, ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱός· Υἱοῦ γὰρ Πατὴρ ὁ Πατήρ, καὶ οὐκ ἔσται ὁ Πατὴρ μὴ ὄντος Γέον, ἅμα τῷ Πατρὶ τὴν ὕπαρξιν ἔχοντος ἀδιαστά τους ἐξ αὐτοῦ γεννώμενον, καὶ ἐν αὐτῷ ἀνεκφοιτήτως μένοντα, σοφίαν ὄντα τοῦ γεγεννηκότος, καὶ ἐνυπό- στα τον δύναμιν, φύσει Θεόν, τῷ Πατρὶ ὁμοούσιον, οὐκ ἄνευ Πνεύματος γνωριζόμενον· καὶ Πνεῦμα γὰρ ἅγιον τοῦ Πατρὸς ἐκπορεύεται, ὁμοσθενές, ταυτοτε λες, ταυτουργόν, ταυτοδύναμον, συναΐδιον, ἐνυπόστα τον, οὐχ υ κῶς, ἀλλ' ἐκπορευτῶς προερχόμενον· ἄλλος οὗτος τῆς ὑπάρξεως ὁ τρόπος, θεῖος καὶ ἄλη- πτος· τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ κατὰ πάντα ὅμοιον ἀγα Θόν, ἡγεμονικόν, Κύριον, δημιουργόν, φύσει Θεὸν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ ὁμοούσιον, συμβασιλεῦον, συνδο- ξαζόμενον, συμπροσκυνούμενον ὑπὸ πάσης τῆς κτί- σεως. Τοῦτ' ἡμῖν ἐστι τὸ λατρευόμενον. Πατήρ Υἱοῦ γεννήτωρ ἀγέννητος· οὐ γὰρ ἔκ τινος · Υἱὸς τοῦ Πα- τρός γέννημα, ὡς ἐξ αὐτοῦ γεγεννημένος· Πνεῦμα ἅγιον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς ἐξ αὐτοῦ ἐκπορευό- μενον, ὅπερ καὶ τοῦ Υἱοῦ λέγεται, ὡς δι' αὐτοῦ φανε ρούμενον, καὶ τῇ κτίσει μεταδιδόμενον, ἀλλ' οὐκ ἐξ αὐτοῦ ἔχον τὴν ὕπαρξιν (69). Εἷς Θεός, ὅτι μία θεό- της, μία δύναμις, μία ουσία, μία βούλησις, μία ἐνέργεια, αμέριστος ἐν μεμερισμέναις μόναις ταῖς ὑποστάσεσιν, ἤτοι ταῖς τῆς ὑπάρξεως ιδιότησι (70). ἐξ αἰτίου Πατρός, προκαταρκτικόν αἴτιον ἅτινα οὐκ οὐσίας εἰσὶ δηλωτικά, ἀλλὰ τῆς πρὸς άλληλα σχέσεως, καὶ τοῦ τῆς ὑπάρξεως τρόπου, ανα τὸ τῆς ἐκφάνσεως, ἵν' οὕτως είπω, ἢ τῆς πρὸς ἄλληλα σχέδ σεως τὸ διάφορον, διάφορον αὐτῶν καὶ τὴν κλῆσιν πεποίηκεν, "Ωσπερ γὰρ αἱ τοῦ φωτὸς ἀμερίστου ἀκτῖνες, ἀμέριστον έχουσαι κατὰ φύσιν τὴν πρὸς άλληλα σχέσιν· Κοινὴ μὲν ἡ θεότης· ἰδιώματα δὲ τίνα; Πατρότης και Υιότης. κατὰ τὸ αἴτιον καὶ τὸ αἰτιατόν, δίχα μόνης τῆς Πατρὸς καὶ Υιοῦ προσηγορίας τε καὶ πράγματος. Θεόν γινώσκομεν· ἐν μόναις δὲ τρισὶν ιδιότησι τῆς Πατρότητος, καὶ τῆς Υιότητος, καὶ τῆς ἐκπορεύσεως, κατά τε τὸ αἴτιον, καὶ τὸ αἰτιατὸν, καὶ τὸ τέλειον τῆς ὑποστάσεως, ἤτοι τῆς ὑπάρξεως τρόπον την διαφο ρὰν ἐννοοῦμεν. €05 HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A perfectus cst, Genitori per omnia similis (except Lib. De fid., c. 10. ille, sive ut plures Graeci loquuntur, per illum : quod sano fit intellectu, et a nostro ac Latinorum nou distinguitur. Nec enim aliter afttov Filium vo- lumus, quam qui ipse unicum est, id est principium ex nullo principio et absolute. COMBEF. - De hoc argu- mento satis a me dictum est annot, ult. in cap. lib. De fid. orthod. et ann. 1, in Expositionem fidei, quam ex Arabica translatione Latine duntaxat edidimus. Lationibus ad cap. libri De fide orthod. observavi, proprietates quibus personæ divinæ distinguuntur, nihil esse aliud præter relationes. Differunt, inquit eo loci Damascenus, Pater et Filius et Spiritus sanctus, sive illud quod causa est expers, et quod a causa est, ac tandem, ingenitum, genitum, et proce- dens, quidem non ea sunt quæ naturam denotent, sed mutuam relationem, et exstantiæ modum. Quamobrem illic obiter ostendi sanctum præceptorem relationes assererulo quibus personae divinæ constituantur et distinguantur, veteres Patres imitatum esse, ac præsertim Nazianzenum, qui orat. 32, Eunomiano quærenti quid tandem Spiritui desit, quominus Filius sit, respondet nihil prorsus deesse, sed emulsionis, ut sic dicam, vel mutua inter iņaos relationis discrimen, discrimen quoque ipsorum appellationis effecit. Rursus in epistola ad Evagrium {vulgo, oral. 45) relationum divinarum meminit, his verbis : Sunt enim velut individui luminis B C D innascibilitate), essentia nimirum ac virtute, volun - tate ac dominatione: non sine auctore el causa. Ex Patre enim, non ex tempore inceptum (mun- quam enim Pater exstitit, quin Filius quoque exsi- steret: nam Pater dubio procul Filii Pater est : neque Pater erit, nisi Filius sit, qui una cum Patre ac pariter exsistat), ex ipso indivulse nascens, et in ipso non excedendo mauens ; quippe cum Genitoris sapientia sit, vereque subsistens potentia, natura Deus, ejusdemque substantiæ ac Pater. Qui nec absque Spiritu intelligitur et exsistit ". Nam et Spiritus sanctus ex Patre procedit, ejusdem virtu- tis, ejusdem voluntatis, ejusdem operationis, æqua- lis æternitate, in se subsistens : non uti Filius, sed certa quadam emanatione procedens (alius quippe est modus hic exsistendi, isque plane divinus et incomprehensus), Patri ac Filio per omnia similis : bonus scilicet, principalis, Dominus, conditor, na- tura Deus, ejusdem ac Pater Filiusque substantiæ, una regnans, quem creatura omnis pari claritate et adoratione colit. Hoc nunen nostrum est cui scr- vimus : Pater Filii genitor, ipse ingenitus, quia ex nullo : Filius Patris soboles, ut ex Patre genitus : Spiritus sanctus Dei et Patris, tanquam ex ipso procedens : qui et Filii dicitur, ut qui per eum ma- nifestetur, et creatis rebus impertiatur; non tamnen ex ipso exsistentiam habens. Unus Deus, quia una radii, qua indivulsam relationem ad invicem penes naturam habent. Ex quibus certissimum fit Grego- rium ipsummet Theologum perinde ac Joannem Da- mascenum, relationes inter personas divinas agno- visse, quæ personales ipsarum proprietates essent. Nec aliud sibi vult Basilius lib. Contra EunO - mium, ubi ait : Deilas communis est. Quænam vero proprietates sunt? paternitas et filietas. Plane paternitas et filietas nibil nisi relationes sunt. Sic Nyssenum in epistola ad Ablavium, personas, quatenus alia causa est, alia ex causa, distinxisse in predicta adnota- tione ostendi; atque adeo relationibus. Cyrillus quoque Alexandrinus in Thesauro, assert. 9, p. 70, Patri Filioque idem omne convenire docet, excepta paternitate et filietate, Que omnia sic Noster congesserat, lib. De fide, cap. 8: "Eva yàp Unum enim Deum cognoscimus, sed in solis proprietatibus paternitatis, filietatis, et pro- cessionis, ac secundum rationem causa, et ejus quod est a causa, perfectumque subsistentiæ seu exsistentiæ modum, discrimen inelligimus. E Latinis, prater Tertullianum, qui Filium a Patre alium esse evincit, ex mutua quam Patris Filiique nomina important relatione, Hilarius quoque lib. vu De Trin. ". el 32, tam divina natura unitatem, quam Patris Filiique distinctionem colligitex relationibus ipsorum ad invicem. Unum sunt, inquit, quia ad invicem. Invicem sunt, cum unus ex uno est : quia neque unus uni aliud per generationem, quam quod suum est dedit ; neque unus ab uno aliud per nativitatem obli- (69) Αλλ' οὐκ ἐξ αὐτοῦ τὴν ὕπαρξιν. Imo et ex (70) "Ητοι ταῖς τῆς ὑπάρξεως ἰδιότησιν. In anno-
Καὶ ὑποκρίνεται μὲν τὴν εὔνοιαν, ὑποσκελίζει δὲ δι’ ἀπάτης τὸν ἄνθρωπον, καὶ καταφέρει πτῶμα, πτωμάτων ἁπάντων ἐλεεινότατον. Καὶ σκοπεῖτε οἷον τὸ δέλεαρ. θ. Τί τῶν ἁπάντων ἐστὶν ὑψηλότερον; τί δὲ μόνον ἐστὶν ὑψηλότερον; Θεὸς δηλαδὴ, ὁ πάντων ἐπέκεινα καὶ πάντων αἴτιος. Τί τοίνυν τοῦ Θεοῦ χρηματίσαι ἐρασμιώτερον; Οὐκ ἔστιν οὐδέν. Τῇ ἐφέσει ταύτῃ φενακίσας τὸν ἄνθρωπον, πείθει τοῦ ξύλου τῆς γνώσεως ἀπογεύσασθαι, τὴν γυναικείαν πρότερον λεηλατήσας ἁπλότητα. Πέφυκε γάρ πως ἡ κακία τῷ τοῦ καλοῦ προσχήματι ἐγκαλύπτεσθαι· καὶ γὰρ τὰ οἰκεῖα αἴσχη τῇ ἀρετῇ ἐπιτρίβεται· οὗ ξύλου τὴν λίχνον ἀπόγευσιν ὁ πάντα εἰδὼς συμφερόντως τῷ Ἀδὰμ ἀπεκήρυξε. Φησὶ γάρ· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φάγῃ· ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρὸν, οὐ φάγεσθε ἀπ’ αὐτοῦ, οὐδ’ οὐ μὴ ἅψησθε αὐτοῦ· ᾗ δ’ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ’ αὐτοῦ, θανάτῳ ἀποθανεῖσθε.ἀγεννησίας, ἔν τε οὐσίᾳ καὶ δυνάμει, βουλήσει τε καὶ Ενεργεία, βασιλείᾳ τε καὶ κυριότητα· οὐκ ἀναίτιον · ἐκ τοῦ Πατρὸς γάρ· οὐκ ἀπὸ χρόνου ἀρξάμενον· οὐ γὰρ ἦν ποτε ὁ Πατήρ, ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱός· Υἱοῦ γὰρ Πατὴρ ὁ Πατήρ, καὶ οὐκ ἔσται ὁ Πατὴρ μὴ ὄντος Γέον, ἅμα τῷ Πατρὶ τὴν ὕπαρξιν ἔχοντος ἀδιαστά τους ἐξ αὐτοῦ γεννώμενον, καὶ ἐν αὐτῷ ἀνεκφοιτήτως μένοντα, σοφίαν ὄντα τοῦ γεγεννηκότος, καὶ ἐνυπό- στα τον δύναμιν, φύσει Θεόν, τῷ Πατρὶ ὁμοούσιον, οὐκ ἄνευ Πνεύματος γνωριζόμενον· καὶ Πνεῦμα γὰρ ἅγιον τοῦ Πατρὸς ἐκπορεύεται, ὁμοσθενές, ταυτοτε λες, ταυτουργόν, ταυτοδύναμον, συναΐδιον, ἐνυπόστα τον, οὐχ υ κῶς, ἀλλ' ἐκπορευτῶς προερχόμενον· ἄλλος οὗτος τῆς ὑπάρξεως ὁ τρόπος, θεῖος καὶ ἄλη- πτος· τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ κατὰ πάντα ὅμοιον ἀγα Θόν, ἡγεμονικόν, Κύριον, δημιουργόν, φύσει Θεὸν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ ὁμοούσιον, συμβασιλεῦον, συνδο- ξαζόμενον, συμπροσκυνούμενον ὑπὸ πάσης τῆς κτί- σεως. Τοῦτ' ἡμῖν ἐστι τὸ λατρευόμενον. Πατήρ Υἱοῦ γεννήτωρ ἀγέννητος· οὐ γὰρ ἔκ τινος · Υἱὸς τοῦ Πα- τρός γέννημα, ὡς ἐξ αὐτοῦ γεγεννημένος· Πνεῦμα ἅγιον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς ἐξ αὐτοῦ ἐκπορευό- μενον, ὅπερ καὶ τοῦ Υἱοῦ λέγεται, ὡς δι' αὐτοῦ φανε ρούμενον, καὶ τῇ κτίσει μεταδιδόμενον, ἀλλ' οὐκ ἐξ αὐτοῦ ἔχον τὴν ὕπαρξιν (69). Εἷς Θεός, ὅτι μία θεό- της, μία δύναμις, μία ουσία, μία βούλησις, μία ἐνέργεια, αμέριστος ἐν μεμερισμέναις μόναις ταῖς ὑποστάσεσιν, ἤτοι ταῖς τῆς ὑπάρξεως ιδιότησι (70). ἐξ αἰτίου Πατρός, προκαταρκτικόν αἴτιον ἅτινα οὐκ οὐσίας εἰσὶ δηλωτικά, ἀλλὰ τῆς πρὸς άλληλα σχέσεως, καὶ τοῦ τῆς ὑπάρξεως τρόπου, ανα τὸ τῆς ἐκφάνσεως, ἵν' οὕτως είπω, ἢ τῆς πρὸς ἄλληλα σχέδ σεως τὸ διάφορον, διάφορον αὐτῶν καὶ τὴν κλῆσιν πεποίηκεν, "Ωσπερ γὰρ αἱ τοῦ φωτὸς ἀμερίστου ἀκτῖνες, ἀμέριστον έχουσαι κατὰ φύσιν τὴν πρὸς άλληλα σχέσιν· Κοινὴ μὲν ἡ θεότης· ἰδιώματα δὲ τίνα; Πατρότης και Υιότης. κατὰ τὸ αἴτιον καὶ τὸ αἰτιατόν, δίχα μόνης τῆς Πατρὸς καὶ Υιοῦ προσηγορίας τε καὶ πράγματος. Θεόν γινώσκομεν· ἐν μόναις δὲ τρισὶν ιδιότησι τῆς Πατρότητος, καὶ τῆς Υιότητος, καὶ τῆς ἐκπορεύσεως, κατά τε τὸ αἴτιον, καὶ τὸ αἰτιατὸν, καὶ τὸ τέλειον τῆς ὑποστάσεως, ἤτοι τῆς ὑπάρξεως τρόπον την διαφο ρὰν ἐννοοῦμεν. €05 HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A perfectus cst, Genitori per omnia similis (except Lib. De fid., c. 10. ille, sive ut plures Graeci loquuntur, per illum : quod sano fit intellectu, et a nostro ac Latinorum nou distinguitur. Nec enim aliter afttov Filium vo- lumus, quam qui ipse unicum est, id est principium ex nullo principio et absolute. COMBEF. - De hoc argu- mento satis a me dictum est annot, ult. in cap. lib. De fid. orthod. et ann. 1, in Expositionem fidei, quam ex Arabica translatione Latine duntaxat edidimus. Lationibus ad cap. libri De fide orthod. observavi, proprietates quibus personæ divinæ distinguuntur, nihil esse aliud præter relationes. Differunt, inquit eo loci Damascenus, Pater et Filius et Spiritus sanctus, sive illud quod causa est expers, et quod a causa est, ac tandem, ingenitum, genitum, et proce- dens, quidem non ea sunt quæ naturam denotent, sed mutuam relationem, et exstantiæ modum. Quamobrem illic obiter ostendi sanctum præceptorem relationes assererulo quibus personae divinæ constituantur et distinguantur, veteres Patres imitatum esse, ac præsertim Nazianzenum, qui orat. 32, Eunomiano quærenti quid tandem Spiritui desit, quominus Filius sit, respondet nihil prorsus deesse, sed emulsionis, ut sic dicam, vel mutua inter iņaos relationis discrimen, discrimen quoque ipsorum appellationis effecit. Rursus in epistola ad Evagrium {vulgo, oral. 45) relationum divinarum meminit, his verbis : Sunt enim velut individui luminis B C D innascibilitate), essentia nimirum ac virtute, volun - tate ac dominatione: non sine auctore el causa. Ex Patre enim, non ex tempore inceptum (mun- quam enim Pater exstitit, quin Filius quoque exsi- steret: nam Pater dubio procul Filii Pater est : neque Pater erit, nisi Filius sit, qui una cum Patre ac pariter exsistat), ex ipso indivulse nascens, et in ipso non excedendo mauens ; quippe cum Genitoris sapientia sit, vereque subsistens potentia, natura Deus, ejusdemque substantiæ ac Pater. Qui nec absque Spiritu intelligitur et exsistit ". Nam et Spiritus sanctus ex Patre procedit, ejusdem virtu- tis, ejusdem voluntatis, ejusdem operationis, æqua- lis æternitate, in se subsistens : non uti Filius, sed certa quadam emanatione procedens (alius quippe est modus hic exsistendi, isque plane divinus et incomprehensus), Patri ac Filio per omnia similis : bonus scilicet, principalis, Dominus, conditor, na- tura Deus, ejusdem ac Pater Filiusque substantiæ, una regnans, quem creatura omnis pari claritate et adoratione colit. Hoc nunen nostrum est cui scr- vimus : Pater Filii genitor, ipse ingenitus, quia ex nullo : Filius Patris soboles, ut ex Patre genitus : Spiritus sanctus Dei et Patris, tanquam ex ipso procedens : qui et Filii dicitur, ut qui per eum ma- nifestetur, et creatis rebus impertiatur; non tamnen ex ipso exsistentiam habens. Unus Deus, quia una radii, qua indivulsam relationem ad invicem penes naturam habent. Ex quibus certissimum fit Grego- rium ipsummet Theologum perinde ac Joannem Da- mascenum, relationes inter personas divinas agno- visse, quæ personales ipsarum proprietates essent. Nec aliud sibi vult Basilius lib. Contra EunO - mium, ubi ait : Deilas communis est. Quænam vero proprietates sunt? paternitas et filietas. Plane paternitas et filietas nibil nisi relationes sunt. Sic Nyssenum in epistola ad Ablavium, personas, quatenus alia causa est, alia ex causa, distinxisse in predicta adnota- tione ostendi; atque adeo relationibus. Cyrillus quoque Alexandrinus in Thesauro, assert. 9, p. 70, Patri Filioque idem omne convenire docet, excepta paternitate et filietate, Que omnia sic Noster congesserat, lib. De fide, cap. 8: "Eva yàp Unum enim Deum cognoscimus, sed in solis proprietatibus paternitatis, filietatis, et pro- cessionis, ac secundum rationem causa, et ejus quod est a causa, perfectumque subsistentiæ seu exsistentiæ modum, discrimen inelligimus. E Latinis, prater Tertullianum, qui Filium a Patre alium esse evincit, ex mutua quam Patris Filiique nomina important relatione, Hilarius quoque lib. vu De Trin. ". el 32, tam divina natura unitatem, quam Patris Filiique distinctionem colligitex relationibus ipsorum ad invicem. Unum sunt, inquit, quia ad invicem. Invicem sunt, cum unus ex uno est : quia neque unus uni aliud per generationem, quam quod suum est dedit ; neque unus ab uno aliud per nativitatem obli- (69) Αλλ' οὐκ ἐξ αὐτοῦ τὴν ὕπαρξιν. Imo et ex (70) "Ητοι ταῖς τῆς ὑπάρξεως ἰδιότησιν. In anno-
PG 96:611Εἰ δὲ καὶ ξύλον νοεῖν ἐθελήσειας πρὸς δοκιμὴν καὶ ἀπόπειραν ὑπακοῆς τε καὶ παρακοῆς πεφυτευμένον, κἀντεῦθεν ξύλον γνώσεως καλοῦ τε καὶ πονηροῦ κατωνομασμένον, ἢ καὶ γνωστικὴν παρέχον ἐνέργειαν τῆς οἰκείας τοῖς μεταλαμβάνουσι φύσεως, οὐχ ἁμαρτήσῃ τοῦ πρέποντος. ι. Ἀλυσιτελὴς δὲ ἡ τούτου γεῦσις πρὸ τελειώσεως. Ἔγνω γὰρ ἑαυτὸν γυμνὸν ὄντα γευσάμενος, καὶ σκέπην ἐπραγματεύετο, καὶ περιεσπᾶτο, καὶ ἐτυρβάζετο πρὸς τὴν τοῦ οἰκείου σώματος ἐπιμέλειαν τῆς θείας ἀποφοιτήσας κατανοήσεως, ἐντεῦθεν γυμνοῦται τῆς χάριτος, καὶ τὴν φθορὰν περιβάλλεται, καὶ πρὸς γῆν ἀποστρέφεται, καὶ τοῦ θείου παραδείσου ἐξόριστος γίνεται, καὶ ἱδρῶτα, καὶ πόνον, καὶ θάνατον κατακρίνεται. Οὐ τοῦ ξύλου τὸν θάνατον τίκτοντος· θάνατον γὰρ ὁ Θεὸς οὐκ ἐποίησεν· ἀλλὰ τῆς παρακοῆς ἐφελκομένης τὸν θάνατον. Ἐντεῦθεν λαβοῦσα νομὴν ἡ ἁμαρτία, καταδουλοῦταί με τὸν τρισάθλιον, καὶ πᾶν εἶδος κακίας ἐν ἐμοὶ κατεργάζεται, καὶ δι’ ἑαυτῆς ἁλίζουσα ἡδὺ σιτίον, τῷ θανάτῳ δίδωσι. ια. Τί οὖν;καὶ θάνατον κατακρίνεται. Οὐ τοῦ ξύλου τὸν θάνατον β το, τίκτοντος· θάνατον γὰρ ὁ Θεὸς οὐκ ἐποίησεν· ἀλλὰ τῆς παρακοῆς ἐφελκομένης τὸν θάνατον. Εντεῦθεν λαβοῦσα νομὴν (76) ἡ ἁμαρτία, καταδουλούται με τὸν τρισάθλιον, καὶ πᾶν εἶδος κακίας ἐν ἐμοὶ κατερ γάζεται, καὶ δι᾿ ἑαυτῆς ἁλίζουσα ἡδὺ σιτίον, τῷ θανάτῳ δίδωσι. ια΄. Τί οὖν ; ὁ φύσει συμπαθής, ὁ τὸ εἶναι δούς, καὶ τὸ εὖ εἶναι ἡμῖν χαρισάμενος, παρείδε τὸ οἰκεῖον πλάσμα τὸ τιμιώτατον, τὸ προσφιλέστατον, οὕτω δει νῶς τυραννούμενον ; Οὐδαμῶς. Ἀλλ᾽ ἀποστολικῶς εἰ πεῖν, πολυμερῶς καὶ πολυτρόπως πάλαι ὁ Θεὸς λα λήσας τοῖς πατράσιν ἐν τοῖς προφήταις, ἐπ' ἐσχά των τῶν ἡμερῶν τούτων ἐλάλησεν ἡμῖν ἐν τῷ μονο- γενεῖ καὶ ὁμοουσίῳ αὐτοῦ Υἱῷ, ἂν ἐξαπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον, ἵνα τὸν πλανώμενον ἄνθρωπον πρὸς τὴν ἀρχαίαν ἐπανάγῃ μακαριότητα. Καὶ, ὦ τῆς πολλῆς ἀγαθότητος! τί γίνεται; Τὰ ἄμικτα μίγνυται· τὰ ὑπὲρ φύσιν ὑφίσταται· & ὁ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, ὁρᾶται νῦν, καὶ ἀκούεται, καὶ λαλεῖται, καὶ πιστεύεται. Τί τοῦτο; Ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ καὶ Θεὸς, Υἱὸς ἀνθρώπου για νεται, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων· οὐκ ἀποβαλὼν τὸ εἶναι Θεός· άτρεπτος· οὐδὲ σχηματισάμενος τὸ γενέ- σθαι ἄνθρωπος. Αψευδής γὰρ, καὶ δόλος ἅπας, καὶ ἀπάτη παντί που τῆς εὐθείας εὐδοκίας αλλοτρία· ἀλλ' ἀληθῶς φύσει γέγονεν ἄνθρωπος, δίχα πάσης τροπῆς καὶ συγχύσεως (77), ἵν' ἀληθῶς τῇ φύσει τὴν σωτη- ρίαν χαρίζηται. ιβ'. Τέλειος τοίνυν ἐστὶ Θεός· ἐν αὐτῷ γὰρ κατο οικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς· τέλειος άνθρωπος, ἵν᾿ ὅλον σώσῃ τὸν ἄνθρωπον· τὸ γὰρ ἀπρόσληπτον, ἀθεράπευτον· εἷς καὶ αὐτὸς ἐν δυσὶ τελείαις ταῖς φύσεσιν, ἄνευ τῆς οἱασούν (78) συνδιαιρέσεως γνωριζόμενος· καθ᾽ ὑπόστασιν μὲν τῇ ἰδίᾳ σαρκὶ ταυτιζόμενος, φυσικῶς δὲ, τῷ μὲν Πατρὶ καὶ τῷ Πνεύματι οἷα Θεὸς ὁμοούσιος· καὶ ἡμῖν ὡς ἄνθρωπος γεγονώς συμφυής καὶ ὁμόφυλος, πᾶσαν ἐν αὐτῷ τὴν τοῦ πρώτου Ἀδὰμ φέρων οὐσίαν, ἐξ ὧν, καὶ ἐν οἷς καὶ ἅπερ ἐστὶν ἄνθρωπος, σῶμα θνητὸν, καὶ ψυχήν νοερὰν καὶ ἀθάνατον, λογικὴν, αὐτεξούσιον, θελη τικήν τε καὶ ἐνεργητικήν (79)· τὸ γὰρ ἐξ ἑνὸς τού- το νόμον συμφύρσεως. Χαίροις, ἱερωτάτη Μῆτερ Δειπάρθενε, ἡ γεννήσασα τὸν ἐκ σοῦ σαρκωθέντα ἐκ Πνεύματος ἁγίου Χριστὸν, τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν ἐν θεότητι τέλειον, καὶ ἐν ἀνθρωπότητι τέλειον, ήγουν ἐν δυσὶ φύσεσι καὶ θελήμασι, καὶ ἐνεργείαις, καὶ θέλοντα καὶ ἐνεργοῦντα ὡς Θεὸν, καὶ θέλοντα καὶ ἐνεργοῦντα ὡς ἄνθρωπον, ἵνα τὸν αὐτὸν ἀσυγχύτως καὶ ἀδιαι ρέτως ἔχοντα ἐν ἀμφοτέροις τὴν ἐξουσίαν. C11 S. JOANNIS DAMASCENI C12 citur : non quod lignum mortem progigneret (inore A tem enim Deus non fecit "), sed quod inobsequen- tiæ noxa eam secum attraheret. Hinc peccatum serpens depascensque, ter miserum me servum man- cipat, et omnigenam in me pravitatem edit, meque per seipsam suavi pabulo alens enecat. . pronus est; qui non solum ut essemus, verum ut bene essemus concesserat : num præstantissimum charissimumque figmentum suum tam acerba ty- rannide oppressum neglectui habuit”? minime gen- lium ; sed, ut cum Apostolo loquar " : Multifariam multisque modis olim locutus cum esset Deus patri- bus in prophetis, novissimis hisce diebus locutus est in unigenito et consubstantiali filio suo ; quem mi· sit in mundum, ut hominem errantem ad pristinam beatitatem reduceret. Et, o immensam bonitatem ! quid tandem fit? Impermista miscentur : sub- sidunt, quæ naturam superant : quod oculus non vi- dit, nec auris audivit, nec in eor hominis ascendit hoc nunc videtur et auditur, voceque effertur, ac creditur. Quid vero illud ? Dei Filius ac Deus, ho- nuinis Filius efficitur "; Dei, inquam, et hominum mediator : non amittens quod Deus est. Immutabi- lis quippe est : neque simulans tantum se fieri bo- minem, ut qui mentiri nescial, sintque fraus omnis et deceptio a recto benignæ ipsius voluntatis decreto aliena; sed natura vere factus homo est, absque ulla mutatione et confusione, ut naturæ nostræ sa- lutem vere præstaret. habitet omnis plenitudo divinitatis corporaliter" : perfectus etiam homo; qui nempe, ut totum homi- nem faceret salvum (quod enim assumptum non est, vere curatum non fuit ”), unus atque idem ipse in duabus perfectis naturis sit citra divisionem ullam ; idem cum propria carne secundam bypostasim fa- clus, secundum naturam vero Patri et Spiritui sancto consubstantialis exsistens, uti Deus : quin et nobis, ut homo, cognatus atque gentilis factus, omnem in se primi Adam substantiam gessit : cuncta videlicot ex quibus, et in quibus, et quæ homo est ; corpus, inquam, mortale et animam intelligentem, immor- C Sap. 1, " Lib. De fide, cap. 1. Hebr. 1, 1. 7º Isa. LXIV, 4; Cor. 11, 9. " Lib. 111, cap. 2. • Colors. 11, 6. es Lib. De fide, cap. 18; Greg. epist. 1, Ad Cledon. quit, legere malit, ut infra est. tionem separationemque agnitus. Geminat hæc D. Aug. in Enchir. et Concil. Tolet. etc., sub initio. PANTINUS. me dictum est, sanctos Patres operationes duas Christo asseruisse, prius qnam Monothelitarum hæ- resis oriretur. Hic vero ab re non erit pauca hæc observare, Sophronium quidem antequam Hieroso- Iymnorum antistes deret, Gyro Alexandrino vehe- menter, nec sine lacrymis obstitisse, ne sua novem capitula, quibus in gratiam Severianorum iniqua attribuebat, ediceret. Quibus in Alexandrina syuodo promulgatis, vicinarum regionum præsules ortho- doxi hæresim hanc ardentius insectari cœperunt. Ex his porro fuit Modestus Hierosolymitanus, qui in oratione De dormitione Virginis Deiparæ, sinceræ fidei professione inolescentem errorem perstringit his verbis : Salvesis, 41. Quid igitur? qui natura ad miserationem 12. Perfectus proinde Deus est; cum in ipso iu- (76) Sic mss. ut Pantinus in suo, Nisi quis, in- D dispensatione unam duntaxat operationem Domino (77) Reg. Col. Juugu posus ullam velut dissocia- (79) θελητικήν τε καὶ ἐνεργητικήν. Sæpe jam a
ὁ φύσει συμπαθὴς, ὁ τὸ εἶναι δοὺς, καὶ τὸ εὖ εἶναι ἡμῖν χαρισάμενος, παρεῖδε τὸ οἰκεῖον πλάσμα τὸ τιμιώτατον, τὸ προσφιλέστατον, οὕτω δεινῶς τυραννούμενον; Οὐδαμῶς. Ἀλλ’ ἀποστολικῶς εἰπεῖν, πολυμερῶς καὶ πολυτρόπως πάλαι ὁ Θεὸς λαλήσας τοῖς πατράσιν ἐν τοῖς προφήταις, ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν τούτων ἐλάλησεν ἡμῖν ἐν τῷ μονογενεῖ καὶ ὁμοουσίῳ αὐτοῦ Υἱῷ, ὃν ἐξαπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον, ἵνα τὸν πλανώμενον ἄνθρωπον πρὸς τὴν ἀρχαίαν ἐπανάγῃ μακαριότητα. Καὶ, ὢ τῆς πολλῆς ἀγαθότητος τί γίνεται; Τὰ ἄμικτα μίγνυται· τὰ ὑπὲρ φύσιν ὑφίσταται· ἃ ὁ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οὖς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, ὁρᾶται νῦν, καὶ ἀκούεται, καὶ λαλεῖται, καὶ πιστεύεται. Τί τοῦτο; Ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Θεὸς, Υἱὸς ἀνθρώπου γίνεται, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων· οὐκ ἀποβαλὼν τὸ εἶναι Θεός· ἄτρεπτος· οὐδὲ σχηματισάμενος τὸ γενέσθαι ἄνθρωπος. Ἀψευδὴς γὰρ, καὶ δόλος ἅπας, καὶ ἀπάτη παντί που τῆς εὐθείας εὐδοκίας ἀλλοτρία· ἀλλ’ ἀληθῶς φύσει γέγονεν ἄνθρωπος, δίχα πάσης τροπῆς καὶ συγχύσεως, ἵν’ ἀληθῶς τῇ φύσει τὴν σωτηρίαν χαρίζηται. ιβ. Τέλειος τοίνυν ἐστὶ Θεός·καὶ θάνατον κατακρίνεται. Οὐ τοῦ ξύλου τὸν θάνατον β το, τίκτοντος· θάνατον γὰρ ὁ Θεὸς οὐκ ἐποίησεν· ἀλλὰ τῆς παρακοῆς ἐφελκομένης τὸν θάνατον. Εντεῦθεν λαβοῦσα νομὴν (76) ἡ ἁμαρτία, καταδουλούται με τὸν τρισάθλιον, καὶ πᾶν εἶδος κακίας ἐν ἐμοὶ κατερ γάζεται, καὶ δι᾿ ἑαυτῆς ἁλίζουσα ἡδὺ σιτίον, τῷ θανάτῳ δίδωσι. ια΄. Τί οὖν ; ὁ φύσει συμπαθής, ὁ τὸ εἶναι δούς, καὶ τὸ εὖ εἶναι ἡμῖν χαρισάμενος, παρείδε τὸ οἰκεῖον πλάσμα τὸ τιμιώτατον, τὸ προσφιλέστατον, οὕτω δει νῶς τυραννούμενον ; Οὐδαμῶς. Ἀλλ᾽ ἀποστολικῶς εἰ πεῖν, πολυμερῶς καὶ πολυτρόπως πάλαι ὁ Θεὸς λα λήσας τοῖς πατράσιν ἐν τοῖς προφήταις, ἐπ' ἐσχά των τῶν ἡμερῶν τούτων ἐλάλησεν ἡμῖν ἐν τῷ μονο- γενεῖ καὶ ὁμοουσίῳ αὐτοῦ Υἱῷ, ἂν ἐξαπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον, ἵνα τὸν πλανώμενον ἄνθρωπον πρὸς τὴν ἀρχαίαν ἐπανάγῃ μακαριότητα. Καὶ, ὦ τῆς πολλῆς ἀγαθότητος! τί γίνεται; Τὰ ἄμικτα μίγνυται· τὰ ὑπὲρ φύσιν ὑφίσταται· & ὁ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, ὁρᾶται νῦν, καὶ ἀκούεται, καὶ λαλεῖται, καὶ πιστεύεται. Τί τοῦτο; Ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ καὶ Θεὸς, Υἱὸς ἀνθρώπου για νεται, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων· οὐκ ἀποβαλὼν τὸ εἶναι Θεός· άτρεπτος· οὐδὲ σχηματισάμενος τὸ γενέ- σθαι ἄνθρωπος. Αψευδής γὰρ, καὶ δόλος ἅπας, καὶ ἀπάτη παντί που τῆς εὐθείας εὐδοκίας αλλοτρία· ἀλλ' ἀληθῶς φύσει γέγονεν ἄνθρωπος, δίχα πάσης τροπῆς καὶ συγχύσεως (77), ἵν' ἀληθῶς τῇ φύσει τὴν σωτη- ρίαν χαρίζηται. ιβ'. Τέλειος τοίνυν ἐστὶ Θεός· ἐν αὐτῷ γὰρ κατο οικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς· τέλειος άνθρωπος, ἵν᾿ ὅλον σώσῃ τὸν ἄνθρωπον· τὸ γὰρ ἀπρόσληπτον, ἀθεράπευτον· εἷς καὶ αὐτὸς ἐν δυσὶ τελείαις ταῖς φύσεσιν, ἄνευ τῆς οἱασούν (78) συνδιαιρέσεως γνωριζόμενος· καθ᾽ ὑπόστασιν μὲν τῇ ἰδίᾳ σαρκὶ ταυτιζόμενος, φυσικῶς δὲ, τῷ μὲν Πατρὶ καὶ τῷ Πνεύματι οἷα Θεὸς ὁμοούσιος· καὶ ἡμῖν ὡς ἄνθρωπος γεγονώς συμφυής καὶ ὁμόφυλος, πᾶσαν ἐν αὐτῷ τὴν τοῦ πρώτου Ἀδὰμ φέρων οὐσίαν, ἐξ ὧν, καὶ ἐν οἷς καὶ ἅπερ ἐστὶν ἄνθρωπος, σῶμα θνητὸν, καὶ ψυχήν νοερὰν καὶ ἀθάνατον, λογικὴν, αὐτεξούσιον, θελη τικήν τε καὶ ἐνεργητικήν (79)· τὸ γὰρ ἐξ ἑνὸς τού- το νόμον συμφύρσεως. Χαίροις, ἱερωτάτη Μῆτερ Δειπάρθενε, ἡ γεννήσασα τὸν ἐκ σοῦ σαρκωθέντα ἐκ Πνεύματος ἁγίου Χριστὸν, τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν ἐν θεότητι τέλειον, καὶ ἐν ἀνθρωπότητι τέλειον, ήγουν ἐν δυσὶ φύσεσι καὶ θελήμασι, καὶ ἐνεργείαις, καὶ θέλοντα καὶ ἐνεργοῦντα ὡς Θεὸν, καὶ θέλοντα καὶ ἐνεργοῦντα ὡς ἄνθρωπον, ἵνα τὸν αὐτὸν ἀσυγχύτως καὶ ἀδιαι ρέτως ἔχοντα ἐν ἀμφοτέροις τὴν ἐξουσίαν. C11 S. JOANNIS DAMASCENI C12 citur : non quod lignum mortem progigneret (inore A tem enim Deus non fecit "), sed quod inobsequen- tiæ noxa eam secum attraheret. Hinc peccatum serpens depascensque, ter miserum me servum man- cipat, et omnigenam in me pravitatem edit, meque per seipsam suavi pabulo alens enecat. . pronus est; qui non solum ut essemus, verum ut bene essemus concesserat : num præstantissimum charissimumque figmentum suum tam acerba ty- rannide oppressum neglectui habuit”? minime gen- lium ; sed, ut cum Apostolo loquar " : Multifariam multisque modis olim locutus cum esset Deus patri- bus in prophetis, novissimis hisce diebus locutus est in unigenito et consubstantiali filio suo ; quem mi· sit in mundum, ut hominem errantem ad pristinam beatitatem reduceret. Et, o immensam bonitatem ! quid tandem fit? Impermista miscentur : sub- sidunt, quæ naturam superant : quod oculus non vi- dit, nec auris audivit, nec in eor hominis ascendit hoc nunc videtur et auditur, voceque effertur, ac creditur. Quid vero illud ? Dei Filius ac Deus, ho- nuinis Filius efficitur "; Dei, inquam, et hominum mediator : non amittens quod Deus est. Immutabi- lis quippe est : neque simulans tantum se fieri bo- minem, ut qui mentiri nescial, sintque fraus omnis et deceptio a recto benignæ ipsius voluntatis decreto aliena; sed natura vere factus homo est, absque ulla mutatione et confusione, ut naturæ nostræ sa- lutem vere præstaret. habitet omnis plenitudo divinitatis corporaliter" : perfectus etiam homo; qui nempe, ut totum homi- nem faceret salvum (quod enim assumptum non est, vere curatum non fuit ”), unus atque idem ipse in duabus perfectis naturis sit citra divisionem ullam ; idem cum propria carne secundam bypostasim fa- clus, secundum naturam vero Patri et Spiritui sancto consubstantialis exsistens, uti Deus : quin et nobis, ut homo, cognatus atque gentilis factus, omnem in se primi Adam substantiam gessit : cuncta videlicot ex quibus, et in quibus, et quæ homo est ; corpus, inquam, mortale et animam intelligentem, immor- C Sap. 1, " Lib. De fide, cap. 1. Hebr. 1, 1. 7º Isa. LXIV, 4; Cor. 11, 9. " Lib. 111, cap. 2. • Colors. 11, 6. es Lib. De fide, cap. 18; Greg. epist. 1, Ad Cledon. quit, legere malit, ut infra est. tionem separationemque agnitus. Geminat hæc D. Aug. in Enchir. et Concil. Tolet. etc., sub initio. PANTINUS. me dictum est, sanctos Patres operationes duas Christo asseruisse, prius qnam Monothelitarum hæ- resis oriretur. Hic vero ab re non erit pauca hæc observare, Sophronium quidem antequam Hieroso- Iymnorum antistes deret, Gyro Alexandrino vehe- menter, nec sine lacrymis obstitisse, ne sua novem capitula, quibus in gratiam Severianorum iniqua attribuebat, ediceret. Quibus in Alexandrina syuodo promulgatis, vicinarum regionum præsules ortho- doxi hæresim hanc ardentius insectari cœperunt. Ex his porro fuit Modestus Hierosolymitanus, qui in oratione De dormitione Virginis Deiparæ, sinceræ fidei professione inolescentem errorem perstringit his verbis : Salvesis, 41. Quid igitur? qui natura ad miserationem 12. Perfectus proinde Deus est; cum in ipso iu- (76) Sic mss. ut Pantinus in suo, Nisi quis, in- D dispensatione unam duntaxat operationem Domino (77) Reg. Col. Juugu posus ullam velut dissocia- (79) θελητικήν τε καὶ ἐνεργητικήν. Sæpe jam a
ἐν αὐτῷ γὰρ κατοικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς· τέλειος ἄνθρωπος, ἵν’ ὅλον σώσῃ τὸν ἄνθρωπον· τὸ γὰρ ἀπρόσληπτον, ἀθεράπευτον· εἷς καὶ αὐτὸς ἐν δυσὶ τελείαις ταῖς φύσεσιν, ἄνευ τῆς οἱασοῦν συνδιαιρέσεως γνωριζόμενος· καθ’ ὑπόστασιν μὲν τῇ ἰδίᾳ σαρκὶ ταυτιζόμενος, φυσικῶς δὲ, τῷ μὲν Πατρὶ καὶ τῷ Πνεύματι οἷα Θεὸς ὁμοούσιος· καὶ ἡμῖν ὡς ἄνθρωπος γεγονὼς συμφυὴς καὶ ὁμόφυλος, πᾶσαν ἐν αὐτῷ τὴν τοῦ πρώτου Ἀδὰμ φέρων οὐσίαν, ἐξ ὧν, καὶ ἐν οἷς καὶ ἅπερ ἐστὶν ἄνθρωπος, σῶμα θνητὸν, καὶ ψυχὴν νοερὰν καὶ ἀθάνατον, λογικὴν, αὐτεξούσιον, θελητικήν τε καὶ ἐνεργητικήν· τὸ γὰρ ἐξ ἑνὸς τούτων ἁπάντων ἀμοιροῦν ζῶον, οὐκ ἄνθρωπος· ἐξ ἁγίας Παρθένου, σάρκα ἐψυχωμένην ψυχῇ λογικῇ τε καὶ νοερᾷ ἑαυτῷ συστησάμενος, καὶ ταύτῃ καθ’ ὑπόστασιν ἑνωθεὶς, καὶ κυηθεὶς Θεὸς σεσαρκωμένος, εἷς Υἱὸς, καὶ Χριστὸς, καὶ Κύριος, καὶ Θεοτόκον τὴν τεκοῦσαν ἀπεργασάμενος. ιγ. Εἰ μὴ γὰρ εἷς καθ’ ὑπόστασιν, πῶς ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο; τοῦτο δηλοῦντος τοῦ ἁγίου Πνεύματος οὐκ εἰς σάρκα τετράφθαι τὸν Λόγον, ἑνωθῆναι δὲ μᾶλλον ἐν σαρκὶ καθ’ ὑπόστασιν.καὶ θάνατον κατακρίνεται. Οὐ τοῦ ξύλου τὸν θάνατον β το, τίκτοντος· θάνατον γὰρ ὁ Θεὸς οὐκ ἐποίησεν· ἀλλὰ τῆς παρακοῆς ἐφελκομένης τὸν θάνατον. Εντεῦθεν λαβοῦσα νομὴν (76) ἡ ἁμαρτία, καταδουλούται με τὸν τρισάθλιον, καὶ πᾶν εἶδος κακίας ἐν ἐμοὶ κατερ γάζεται, καὶ δι᾿ ἑαυτῆς ἁλίζουσα ἡδὺ σιτίον, τῷ θανάτῳ δίδωσι. ια΄. Τί οὖν ; ὁ φύσει συμπαθής, ὁ τὸ εἶναι δούς, καὶ τὸ εὖ εἶναι ἡμῖν χαρισάμενος, παρείδε τὸ οἰκεῖον πλάσμα τὸ τιμιώτατον, τὸ προσφιλέστατον, οὕτω δει νῶς τυραννούμενον ; Οὐδαμῶς. Ἀλλ᾽ ἀποστολικῶς εἰ πεῖν, πολυμερῶς καὶ πολυτρόπως πάλαι ὁ Θεὸς λα λήσας τοῖς πατράσιν ἐν τοῖς προφήταις, ἐπ' ἐσχά των τῶν ἡμερῶν τούτων ἐλάλησεν ἡμῖν ἐν τῷ μονο- γενεῖ καὶ ὁμοουσίῳ αὐτοῦ Υἱῷ, ἂν ἐξαπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον, ἵνα τὸν πλανώμενον ἄνθρωπον πρὸς τὴν ἀρχαίαν ἐπανάγῃ μακαριότητα. Καὶ, ὦ τῆς πολλῆς ἀγαθότητος! τί γίνεται; Τὰ ἄμικτα μίγνυται· τὰ ὑπὲρ φύσιν ὑφίσταται· & ὁ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, ὁρᾶται νῦν, καὶ ἀκούεται, καὶ λαλεῖται, καὶ πιστεύεται. Τί τοῦτο; Ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ καὶ Θεὸς, Υἱὸς ἀνθρώπου για νεται, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων· οὐκ ἀποβαλὼν τὸ εἶναι Θεός· άτρεπτος· οὐδὲ σχηματισάμενος τὸ γενέ- σθαι ἄνθρωπος. Αψευδής γὰρ, καὶ δόλος ἅπας, καὶ ἀπάτη παντί που τῆς εὐθείας εὐδοκίας αλλοτρία· ἀλλ' ἀληθῶς φύσει γέγονεν ἄνθρωπος, δίχα πάσης τροπῆς καὶ συγχύσεως (77), ἵν' ἀληθῶς τῇ φύσει τὴν σωτη- ρίαν χαρίζηται. ιβ'. Τέλειος τοίνυν ἐστὶ Θεός· ἐν αὐτῷ γὰρ κατο οικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς· τέλειος άνθρωπος, ἵν᾿ ὅλον σώσῃ τὸν ἄνθρωπον· τὸ γὰρ ἀπρόσληπτον, ἀθεράπευτον· εἷς καὶ αὐτὸς ἐν δυσὶ τελείαις ταῖς φύσεσιν, ἄνευ τῆς οἱασούν (78) συνδιαιρέσεως γνωριζόμενος· καθ᾽ ὑπόστασιν μὲν τῇ ἰδίᾳ σαρκὶ ταυτιζόμενος, φυσικῶς δὲ, τῷ μὲν Πατρὶ καὶ τῷ Πνεύματι οἷα Θεὸς ὁμοούσιος· καὶ ἡμῖν ὡς ἄνθρωπος γεγονώς συμφυής καὶ ὁμόφυλος, πᾶσαν ἐν αὐτῷ τὴν τοῦ πρώτου Ἀδὰμ φέρων οὐσίαν, ἐξ ὧν, καὶ ἐν οἷς καὶ ἅπερ ἐστὶν ἄνθρωπος, σῶμα θνητὸν, καὶ ψυχήν νοερὰν καὶ ἀθάνατον, λογικὴν, αὐτεξούσιον, θελη τικήν τε καὶ ἐνεργητικήν (79)· τὸ γὰρ ἐξ ἑνὸς τού- το νόμον συμφύρσεως. Χαίροις, ἱερωτάτη Μῆτερ Δειπάρθενε, ἡ γεννήσασα τὸν ἐκ σοῦ σαρκωθέντα ἐκ Πνεύματος ἁγίου Χριστὸν, τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν ἐν θεότητι τέλειον, καὶ ἐν ἀνθρωπότητι τέλειον, ήγουν ἐν δυσὶ φύσεσι καὶ θελήμασι, καὶ ἐνεργείαις, καὶ θέλοντα καὶ ἐνεργοῦντα ὡς Θεὸν, καὶ θέλοντα καὶ ἐνεργοῦντα ὡς ἄνθρωπον, ἵνα τὸν αὐτὸν ἀσυγχύτως καὶ ἀδιαι ρέτως ἔχοντα ἐν ἀμφοτέροις τὴν ἐξουσίαν. C11 S. JOANNIS DAMASCENI C12 citur : non quod lignum mortem progigneret (inore A tem enim Deus non fecit "), sed quod inobsequen- tiæ noxa eam secum attraheret. Hinc peccatum serpens depascensque, ter miserum me servum man- cipat, et omnigenam in me pravitatem edit, meque per seipsam suavi pabulo alens enecat. . pronus est; qui non solum ut essemus, verum ut bene essemus concesserat : num præstantissimum charissimumque figmentum suum tam acerba ty- rannide oppressum neglectui habuit”? minime gen- lium ; sed, ut cum Apostolo loquar " : Multifariam multisque modis olim locutus cum esset Deus patri- bus in prophetis, novissimis hisce diebus locutus est in unigenito et consubstantiali filio suo ; quem mi· sit in mundum, ut hominem errantem ad pristinam beatitatem reduceret. Et, o immensam bonitatem ! quid tandem fit? Impermista miscentur : sub- sidunt, quæ naturam superant : quod oculus non vi- dit, nec auris audivit, nec in eor hominis ascendit hoc nunc videtur et auditur, voceque effertur, ac creditur. Quid vero illud ? Dei Filius ac Deus, ho- nuinis Filius efficitur "; Dei, inquam, et hominum mediator : non amittens quod Deus est. Immutabi- lis quippe est : neque simulans tantum se fieri bo- minem, ut qui mentiri nescial, sintque fraus omnis et deceptio a recto benignæ ipsius voluntatis decreto aliena; sed natura vere factus homo est, absque ulla mutatione et confusione, ut naturæ nostræ sa- lutem vere præstaret. habitet omnis plenitudo divinitatis corporaliter" : perfectus etiam homo; qui nempe, ut totum homi- nem faceret salvum (quod enim assumptum non est, vere curatum non fuit ”), unus atque idem ipse in duabus perfectis naturis sit citra divisionem ullam ; idem cum propria carne secundam bypostasim fa- clus, secundum naturam vero Patri et Spiritui sancto consubstantialis exsistens, uti Deus : quin et nobis, ut homo, cognatus atque gentilis factus, omnem in se primi Adam substantiam gessit : cuncta videlicot ex quibus, et in quibus, et quæ homo est ; corpus, inquam, mortale et animam intelligentem, immor- C Sap. 1, " Lib. De fide, cap. 1. Hebr. 1, 1. 7º Isa. LXIV, 4; Cor. 11, 9. " Lib. 111, cap. 2. • Colors. 11, 6. es Lib. De fide, cap. 18; Greg. epist. 1, Ad Cledon. quit, legere malit, ut infra est. tionem separationemque agnitus. Geminat hæc D. Aug. in Enchir. et Concil. Tolet. etc., sub initio. PANTINUS. me dictum est, sanctos Patres operationes duas Christo asseruisse, prius qnam Monothelitarum hæ- resis oriretur. Hic vero ab re non erit pauca hæc observare, Sophronium quidem antequam Hieroso- Iymnorum antistes deret, Gyro Alexandrino vehe- menter, nec sine lacrymis obstitisse, ne sua novem capitula, quibus in gratiam Severianorum iniqua attribuebat, ediceret. Quibus in Alexandrina syuodo promulgatis, vicinarum regionum præsules ortho- doxi hæresim hanc ardentius insectari cœperunt. Ex his porro fuit Modestus Hierosolymitanus, qui in oratione De dormitione Virginis Deiparæ, sinceræ fidei professione inolescentem errorem perstringit his verbis : Salvesis, 41. Quid igitur? qui natura ad miserationem 12. Perfectus proinde Deus est; cum in ipso iu- (76) Sic mss. ut Pantinus in suo, Nisi quis, in- D dispensatione unam duntaxat operationem Domino (77) Reg. Col. Juugu posus ullam velut dissocia- (79) θελητικήν τε καὶ ἐνεργητικήν. Sæpe jam a
PG 96:613Ἢ πῶς ὁ μονογενὴς Υἱὸς, ὁ ὢν ἐν τοῖς κόλποις τοῦ Πατρὸς, φασὶν, ἐξηγήσατο; Ὁ φαινόμενος γὰρ ἄνθρωπος αὐτὸς ἐξηγήσατο· ὃς εἰ μὴ καὶ Θεὸς εἴη, πῶς ἐν τοῖς κόλποις εἶναι τοῦ Πατρὸς πιστευθήσεται; ἢ πῶς, Οὐδεὶς ἀναβέβηκεν εἰς τὸν οὐρανὸν, εἰ μὴ ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς, ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὁ ὢν ἐν τῷ οὐρανῷ; Οὔπω γὰρ σωματικῶς ἀνεληλύθει εἰς τὸν οὐρανὸν, ὅπου γε καὶ μετὰ τὴν ἀνάστασιν ἔφησεν· Οὔπω γὰρ ἀναβέβηκα πρὸς τὸν Πατέρα μου. Ἢ πῶς Ὁ καταβὰς αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναβάς; Κατέβη μὲν γὰρ θεότητι, οὐ τοπικῶς, ἀλλὰ συγκαταβατικῶς· ἀνέβη δὲ σωματικῶς, εἷς ὢν ὁ αὐτὸς Θεός τε καὶ ἄνθρωπος. Ἢ πῶς ὁ λαλῶν καὶ φαινόμενος ἄνθρωπος φησίν· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν; Οὐ γὰρ εὐμήχανον ψιλὸν ἄνθρωπον φάναι τὰς τοιαύτας φωνὰς, εἰ μὴ καὶ Θεὸς εἴη τῷ Πατρὶ ὁμοούσιος. ιδ. Εἰ δὲ καὶ μὴ ἐν δυσὶ γνωρίζοιτο φύσεσι, πῶς θνητὸς ἅμα εἴη ὁ αὐτὸς καὶ ἀθάνατος, κτιστός τε καὶ ἄκτιστος, ὁρατὸς καὶ ἀόρατος, τέλειος Θεὸς καὶ τέλειος ἄνθρωπος; Ταῦτα γὰρ οὐκ ἂν εἴη μιᾶς φύσεως ἰδιώματα.των ἁπάντων άμοιροῦν ζῶον, οὐκ ἄνθρωπος· ἐξ ἁγίας Παρθένου, σάρχα ἐψυχωμένην ψυχῇ λογικῇ τε καὶ νοερή ἑαυτῷ συστησάμενος, καὶ ταύτῃ καθ' ὑπό στασιν ἑνωθεὶς, καὶ κυηθεὶς Θεός σε σαρκωμένος, εἷς Υἱός, καὶ Χριστὸς, καὶ Κύριος, καὶ Θεοτόκον (80) τὴν τεκοῦσαν ἀπεργασάμενος. γ. Εἰ μὴ γὰρ εἰς καθ' ὑπόστασιν, πῶς ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο ; τοῦτο δηλοῦντος τοῦ ἁγίου Πνεύματος οὐκ εἰς σάρκα τετράφθαι τὸν Λόγον, ἑνωθῆναι δὲ μᾶλ λον ἐν σαρκὶ καθ᾽ ὑπόστασιν. Η πῶς ὁ μονογενής Υἱὸς, ὁ ὢν ἐν τοῖς κόλποις τοῦ Πατρός, φασὶν, ἐξηγήσατο ; Ὁ φαινόμενος γὰρ ἄνθρωπος αὐτὸς ἐξω ηγήσατο· ὃς εἰ μὴ καὶ Θεὸς εἴη, πῶς ἐν τοῖς κόλποις εἶναι τοῦ Πατρὸς πιστευθήσεται; ἢ πῶς, Οὐδεὶς Β ἀναβέβηκεν εἰς τὸν οὐρανὸν, εἰ μὴ ὁ ἐκ τοῦ οὐ ρανοῦ καταβὰς, ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὁ ὢν ἐν τῷ οὐρανῷ; Οὔπω γὰρ σωματικῶς ἀνεληλύθει εἰς τὸν οὐρανὸν, ὅπου γε καὶ μετὰ τὴν ἀνάστασιν ἔφη - σεν· Οὔπω γὰρ ἀναβέβηκα πρὸς τὸν Πατέρα μου. Η πῶς ῾Ο καταβὰς αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναβάς ; Κατέβη μὲν γὰρ θεότητι, οὐ τοπικῶς, ἀλλὰ συγκα ταβατικῶς· ἀνέβη δὲ σωματικῶς, εἷς ἂν ὁ αὐτὸς Θεός τε καὶ ἄνθρωπος. Η πῶς ὁ λαλῶν καὶ φαινόμενος άνθρωπος φησίν· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν ; Οὐ γὰρ εὐμήχανον ψιλόν ἄνθρωπον φάναι τας τοιαύτ τας φωνάς, εἰ μὴ καὶ Θεὸς εἴη τῷ Πατρὶ ὁμοού- ιδ. Εἰ δὲ καὶ μὴ ἐν δυσὶ γνωρίζοιτο φύσεσι, πῶς θνητός ἅμα εἴη ὁ αὐτὸς καὶ ἀθάνατος, κτιστός τε καὶ ' γειῶν ἐπωνυμίαν τοῦ λοιποῦ κηρύττων ἐπιμείνῃ, ὅπερ καὶ πάντως ἐπηγγείλαντο τὸν προλεχθέντα ἄνδρα μέλλειν ποιεῖν, ('Οδηγοί, κατά τινας ἀπαιδεύτους εὐσκανδάλιστον γάρ ἐστι καὶ μάλιστα τοῖς ἁπλουστέροις, τὸ ἀκούειν ἐπὶ Χριστοῦ δύο φυσικά. ταυτοβουλίαν ταυτοπραξίαν, Περὶ μὴ βουλομένων ὁμολογεῖν Θεοτόκον τὴν ἁγίαν Παρθένον. Εt ἀπολογητικῷ, Περὶ τῶν δώδεκα κεφαλαίων, + G13 HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A talem, rationis, liberi arbitrii, voluntatis, et operauli facultate præditam (neque enim animal cui aliquid horum desit, homo prorsus fuerit 88), demun ex sancta Virgine carnem anima rationali atque intel- ligente animatam in semetipso subsistentem edidit, cui secundum hypostasim unitus cum esset, incar- natus Deus utero genitus fuit, unus Filius, Christusque, ac Dominus, parentemque suam Dei Matrem effecit. modo Verbum caro factum est ** ? hoc scilicet signi- ficante Spiritu sancto, Verbum non in carnem esse conversum sed carni secundum hypostasim uni- tum es. Aut quomodo dicitur, unigenitus Filius, qui est in sinu Patris enarravit **? Qui enim homo cernebatur, is enarravit. Hic tamen, nisi etiam Deus sit, qua ratione credatur esse in sinu Patris? Aut quomodo, Nemo ascendit in cœlum, nisi qui descendit de cœlo, Filius hominis qui est in cœlo ** ? Tunc enim in cœlum cum corpore nondum ascen- derat; quandoquidem etiam post resurrectionem dixit: Nondum ascendi ad Patrem meum Aut quomodo istud : Qui descendit, ipse est qui et ascen- dit " ? Descendit nimirum divinitate, non loci mn- tatione, sed inclinatione : corporali vero ratione ascendit, cum unus idemque Deus et homo esset. Aut quomodo demum ille qui loquebatur et cerne- batur homo, ait, Ego et Pater unum sumus **? Non enim congruenter de se talia praedicare potuisset, qui nudus homo esset, ac non simul Deus, ejusdem- que ac Pater essenti溹. scamus, quomodo simul mortalis atque immortalis, ss Lib. ii De fide, cap. 2. Contra Nestor. " Joan. 1, 18. er Joan. 111, 15. ss Joan. xx, 17. "Ephes. iv, 10. ** Joan. ■, 30. º¹ Lib. 1v, cap. 19. at Joan. 1, 14. sacratissima mater, virgo perpetua, quæ Christum ex te incarnatum de Spiritu sancto genuisti, Filium Dei, in Deitate perfectum, et in humanitate perfectum, hoc est in duabus naturis, et voluntatibus, et operatio- nibus, volentemque el operantem ut Deum, volentem etiam et operantem ut hominem, unum eumdemque sime confusione ac divisione habentem in utrisque potestatem. Quibus nibil usquam disertius, ut, con- tra quam Photius in Bibliotheca definivit, hæc Mo- desti oratio suam hac etiam in parte utilitatem ha- beat Sophronius ejus successor in sua quidem Pa- læstinæ synodo catholicam veritatem stabilivit, data præsertim ad Sergium CP. et alios patriarchas epi- stola. Acceptis vero posterioribus Honorii papæ lit- teris quas ſegati sui Roma redeuntes secum detu- lerunt, nonnihil temperasse videtur ab expressa duarum operationum ac voluntatum confessione. Nam cum in homilia in Annuntiationem Deiparæ, quam apud me integram perinde habeo, Incarna- tionis fidem ad lougum exponat, utramque tamen operationem, atque voluntatem omnino reticet ; quemadmodum etiam in aliis, quæ Latine legi pos- sunt in Bibliotheca PP. concionatoria. Nimirum hoc Honorio pontifici Romano detulit, qui, ut in secunda sua epistola Honorius ipse significat, Palestinos pontios non dimiserat, nisi pollicitos, deinceps a Sophronio aliisque nullam faciendam esse mien- tionem unius aut duplicis operationis : Quanquam kos quos prædictus frater, el coepiscopus noster So phronius ad nos misit, instruximus, īva ph dúo ¿vɛp- D ne duarum operationum vocabulum deinceps prædicare persistat, quod instantissime pro- miserunt, prædictum virum facturum, si etiam Cyrus frater et coepiscopus noster ab unius operationis voca- bulo discesserit. Qua vero ratione Palæstini huic jussioni morem gesserint, colligi forsan potest ex Expositione breri fidei Anastasii Sinaita, rerum gestarum æqualis ac testis pag. 10) ubi data opera lectorem suum præmonet, ne temere el inconsiderate duas naturas, ac duas voluntates, et operationes naturales dical, more quorumdam imperitorum· Nam apud simpliciores scanda- lum paritur, cum audiunt duo naturalia. Id quod su- binde accurratissime prorsus explicat, ut vix ulļus uspiam melius. In fine addit, Nestorianos humanam voluntatem et operationem non ponere, propter voluntatis et operationis hominuín vitium ' quæ nempe peccato semper inquinetur et impugnetur a diabolo, caeterum Monophysitas et identitatem volendi el agendi, et suo cerebro propter naturæ quain fluxerant, identitatem commentos esse. habes in Dog. orth. Hel. sub nomine Justiniani edito. lten in libello Cyrilli Alexandr, in altero ejusalemn opusculo cap. 2. PANTINUS. 13. Nisi enim sit unus ratione persona, quonam 14. Quinimo, nisi in duabus ipsum naturis agno- (84) Καὶ Θεοτόκον. Deiparam. De hac re multa
PG 96:615Οὐ γὰρ ταυτὸν κατὰ φύσιν τὸ κτιστὸν τῷ ἀκτίστῳ, οὐδὲ τὸ θνητὸν τῷ ἀθανάτῳ, οὐδὲ τὸ ὁρατὸν τῷ ἀοράτῳ, οὐδὲ θεότης ἀνθρωπότητι. ιε. Πῶς δὲ καὶ συνθέτου μιᾶς φύσεως εἴη ὁ Χριστὸς, τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Πνεύματος ἐν ἁπλῇ φύσει θεωρουμένων; Ἔσται δὲ πῶς κατὰ τὴν αὐτὴν φύσιν τῷ Πατρὶ καὶ ἡμῖν ὁμοούσιος, εἰ μή που καὶ τὸν Πατέρα φήσοι τις ἡμῖν ὁμοούσιον; Ὅπερ ἁπάσης τερατώδους ἐννοίας ἐστὶν ἀτοπώτερον. Πῶς δὲ καὶ ὁ αὐτός φησιν· Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα; καὶ πάλιν· Τί ζητεῖτέ με ἀποκτεῖναι, ἄνθρωπον, ὃς τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν λελάληκα; Ὁ γὰρ ἑωρακὼς αὐτὸν ἄνθρωπον μόνον, οὐ τὸν Θεὸν καὶ τὸν Πατέρα ἑώρακεν. ι. Εἰ δὲ καὶ μίαν αὐτοῦ φήσωμεν τὴν ἐνέργειαν, ποῦ θήσομεν τὴν σωματικὴν βάδισιν, τὴν τῶν ἄρτων κλάσιν, τὸν προφορικὸν λόγον, καὶ τὰ τοιαῦτα, ἃ μὴ θείας φύσεώς εἰσιν, ἀλλ’ ἀνθρωπίνης ἐνεργείας; Οὐ γὰρ σχήματι ταῦτα, ἀλλ’ ἀληθείᾳ ἐγίγνετο φύσεως. ιζ. Εἰ δὲ καὶ ἄμοιρον φυσικοῦ καὶ αὐτεξουσίου θελήματος κατὰ τὸ ἀνθρώπινον αὐτὸν ὑπολάβωμεν, ποῦ τὴν τῆς τροφῆς καὶ τῶν λοιπῶν φυσικὴν θήσομεν ἔφεσιν, ὕπνου φημὶ, καὶ πότου, καὶ τῶν τοιούτων;Α ἄκτιστος, ὁρατὲς καὶ ἀέρατος, τέλειος Θεὸς καὶ τέλειος ἄνθρωπος ; Ταῦτα γὰρ οὐκ ἂν εἴη μιᾶς φύσεως ἰδιώ ματα. Οὐ γὰρ ταυτὸν κατὰ φύσιν τὸ κτιστὸν τῷ ἀκτίστῳ, οὐδὲ τὸ θνητὸν τῷ ἀθανάτῳ, οὐδὲ τὸ ὁρατὸν τῷ ἀοράτῳ, οὐδὲ θεότης ἀνθρωπότητι. ιεʹ. Πῶς δὲ καὶ συνθέτου μιας φύσεως εἴη ὁ Χρι στὸς, τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Πνεύματος ἐν ἁπλῇ φύσει θεωρουμένων; Εσται δὲ πῶς κατὰ τὴν αὐτὴν φύσιν τῷ Πατρὶ καὶ ἡμῖν ὁμοούσιος, εἰ μή που καὶ τὸν Πατέρα φήσοι τις ἡμῖν ὁμοούσιον; Ὅπερ ἁπάσης τερατώδους ἐννοίας ἐστὶν ἀτοπώτερον. Πῶς δὲ καὶ ὁ αὐτός φησιν· 'Ο ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα ; καὶ πάλιν· Τί ζητεῖτέ με ἀποκτεῖναι, ἄνθρωπον, ὃς τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν λελάληκα; Ο γὰρ εωρακώς αὐτὸν ἄνθρωπον μόνον, οὐ τὸν Θεὸν καὶ τὸν Πατέρα ἑώρακεν. ις'. Εἰ δὲ καὶ μίαν αὐτοῦ φήσωμεν τὴν ἐνέργειαν, ποῦ θήσομεν τὴν σωματικὴν βάδισιν, τὴν τῶν ἄρτων κλάσιν, τὸν προφορικὸν λόγον, καὶ τὰ τοιαῦτα, ἃ μὴ θείας φύσεως εἰσιν, ἀλλ' ἀνθρωπίνης ενεργεία;; Οὐ γὰρ σχήματι ταῦτα, ἀλλ' ἀληθείᾳ ἐγίνετο (81) φύ σεως. ιζ'. Εἰ δὲ καὶ ἄμοιρον φυσικοῦ καὶ αὐτεξουσίου θελήματος κατὰ τὸ ἀνθρώπινον αὐτὸν ὑπολάβω- μεν (82), ποῦ τὴν τῆς τροφῆς καὶ τῶν λοιπῶν φυσι- τὴν θήσομεν ἔφεσιν, ὕπνου φημί, καὶ πότου, καὶ τῶν τοιούτων ; Ταῦτα γὰρ φύσεως νόμῳ κινούμενα, την μὲν ἄλογον ψυχὴν κατ' ἐξουσίαν ἄγει πρὸς τὴν ἐκ- πλήρωσιν· ὅθεν καὶ τῇ ὀρέξει συμπαρομαρτεῖ καὶ ἡ πρὸς τὴν πρᾶξιν ὁρμή· ἄγει γὰρ ἡ φύσις τὰ ἄλογα, διὸ καὶ ἀνεύθυνα, μηδενὶ ὑποκείμενα τρόπῳ κολά- σεως· οἷς δὲ λόγος πρόσεστιν, αυτεξουσίως κινούμενα, ἄγει μᾶλλον τὴν φύσιν, κατ' ἐξουσίαν ἔχοντα ἔπεσθαί τε καὶ ἐπέχειν τὴν ὄρεξιν. Θέλησις γάρ ἐστι φυσική, λογική τε, καὶ αὐτεξούσιος ὄρεξις. Ταῦτά τέ φημι, ἐπὶ τῶν φυλαττόντων τὸ κατὰ φύσιν, ὡς οἱ γε πρὸς τὸ παρὰ φύσιν ἐξ ἀπροσεξίας ἐληλακότες, ἄγονται μᾶλλον, ἤπερ ἄγουσιν, δεσποτείας οἷα νομήν (83) κτησαμένων τῶν παθῶν τὴν συνήθειαν. τηʹ. Ποίᾳ δὲ θελήσει φήσωμεν εἰς οἶκον ἐλθόντα, καὶ μηδένα γνῶναι θελήσαντα, μὴ δυνηθῆναι λαθεῖν ; Τὸ γὰρ θεῖον θέλημα παντί που δῆλον, ὡς παντοδύ να μον, ἀσθενὲς δὲ δήπου καὶ ἀδρανὲς τὸ ἀνθρώπινον. Πῶς δὲ δήπου καὶ τὸ οἰκεῖον παραιτούμενος θέλημα, τοῦ πατρικοῦ θελήματος ηύχετο τὴν ἐκπλήρωσιν; Ποίας φύσεως τὸ εὔχεσθαι ἴδιον ; Τῆς κτιστῆ; δηλαδή. Ταύτης οὖν καὶ τὸ παραιτούμενον θέλημα. Οὕτως εἷς νόμον. €15 S. JOANNIS DAMASCENI creatus et increatus, visibilis et invisibilis, perfectus Deus et perfectus homo, idem ipse fuerit ?? Non enim naturæ unius proprietates istæ fuerint: cum neque creatum cum increato idem suapte natura sit, neque mortale cum immortali, visibile cum in- visibili, humanitas cum deitste. ' sitæ naturæ sit” cum Pater et Spiritus sanctus in simplici omnino natura considerentur? Aut qui secundum unam eamdemque naturam, ejusdem ac Pater uosque essentiæ erit ? nisi quis etiam Patrem cjusdem atque nos essentiæ dixerit. Quod omni por- tentosa fictione longe absurdius foret. Quomodo au- tem ipsemet etiam ait : Qui videt me, videt el Pa- trem " ? Et rursum : Quid me quæritis interficere, hominem qui veritatem loculus sum vobis” ? Nain qui eum hominem duntaxat vidit, non Deum ac Patrem vidit 5. asseruerimus, quo loco corporalem incessum, pannin fractionem, sermonis prolationem, aliaque id genus ponemus, quæ profecto non divinæ natura, sed hut- manae facultatis sunt ? Non enim hæc in speciem tantum, sed ex natura veritate fiebant ". B juris voluntate quatenus homo erat caruisse exi- stimaverimus, quo obsecro referemus nutrimenti et caterorum naturalem ejus appetitum, somni, inquam, potus, ac similium"? Hæc enim naturæ lege cum excitentur, animam quidem rationis expertem cum C potestate movent ut expleantur (uude ft, ut hujus etiam appetitionis comes sit ad ipsam actionem im- petus, propterea quod natura brutas animantes agnt ”, quo lit ut crimine vacent, nec ulli castiga- tionis generi obnoxii sint): quibus auten inest ratio, libera voluntate cum moveantur, naturam po‐ tius agunt, quorum arbitrii sit, ut, aut sequantur appetitum, aut ipsum inhibeant'. Voluntas quippe cet naturalis, rationalisque, et sui juris appetitio ". Quæ tamen illis convenire dico, qui naturæ con- sentaneam rationein custodiunt: cum illi, qui ne- gligentia sua in id quod a naturæ norma discrepat, animis feruntur, agantur potius quam agant, cum vitiorum consuetudine veluti lege dominii premantur. cum domum esset ingressus, idque clam om- nibus haberi voluisset, latere tamen non potuisse " ? Est enim cuivis manifestum, divinam voluntatem omnia posse, humanam vero imbecillem prorsus atque infirmam esse. Quomodo denique propria posthabita, paternam orabat expleri voluntatem ? Aul cujus tandem natura est orare ? Create prorsus. • Contra Eulych. lib. II, cap. 15. • Contra Severum, ibid. cap. 15. * Joan. xiv, 9. VIII, 40. * Lib. iv, cap. 19. » Contra Monothel. lib. iii, cap. 15, 16, 17. Lib. iii, cap. 14. cap. 22. Ibid. cap. 27; lib. r, cap. ; et lib. De duab. volunt. * Lib. 11, cap. 22. * Marc. vii, 24. Vid. lib. ut De fide, cap. et 17; et lib. De duab. volunt. * Lib. III, cap. 18, et 24; lib. De duab. vol. Joan. Lils. 11. 15. Quomodo vero etiam Christus unius compo- 16. Quod si etiam unam duntaxat voluntatem 17. Præterea, si eum naturali et libera suique 18. Qua porro voluntate dicamus, Dominum, D (81) R. ἐγένετο. (82) R. et C. ύπολάβοιμεν. (83) Sic Mss. Pantinus et Combef. emendaut,
Ταῦτα γὰρ φύσεως νόμῳ κινούμενα, τὴν μὲν ἄλογον ψυχὴν κατ’ ἐξουσίαν ἄγει πρὸς τὴν ἐκπλήρωσιν· ὅθεν καὶ τῇ ὀρέξει συμπαρομαρτεῖ καὶ ἡ πρὸς τὴν πρᾶξιν ὁρμή· ἄγει γὰρ ἡ φύσις τὰ ἄλογα, διὸ καὶ ἀνεύθυνα, μηδενὶ ὑποκείμενα τρόπῳ κολάσεως· οἷς δὲ λόγος πρόσεστιν, αὐτεξουσίως κινούμενα, ἄγει μᾶλλον τὴν φύσιν, κατ’ ἐξουσίαν ἔχοντα ἕπεσθαί τε καὶ ἐπέχειν τὴν ὄρεξιν. Θέλησις γάρ ἐστι φυσικὴ, λογική τε, καὶ αὐτεξούσιος ὄρεξις. Ταῦτά τέ φημι, ἐπὶ τῶν φυλαττόντων τὸ κατὰ φύσιν, ὡς οἵ γε πρὸς τὸ παρὰ φύσιν ἐξ ἀπροσεξίας ἐληλακότες, ἄγονται μᾶλλον, ἤπερ ἄγουσιν, δεσποτείας οἷα νομὴν κτησαμένων τῶν παθῶν τὴν συνήθειαν. ιη. Ποίᾳ δὲ θελήσει φήσωμεν εἰς οἶκον ἐλθόντα, καὶ μηδένα γνῶναι θελήσαντα, μὴ δυνηθῆναι λαθεῖν; Τὸ γὰρ θεῖον θέλημα παντί που δῆλον, ὡς παντοδύναμον, ἀσθενὲς δὲ δήπου καὶ ἀδρανὲς τὸ ἀνθρώπινον. Πῶς δὲ δήπου καὶ τὸ οἰκεῖον παραιτούμενος θέλημα, τοῦ πατρικοῦ θελήματος ηὔχετο τὴν ἐκπλήρωσιν; Ποίας φύσεως τὸ εὔχεσθαι ἴδιον; Τῆς κτιστῆς δηλαδή. Ταύτης οὖν καὶ τὸ παραιτούμενον θέλημα.Α ἄκτιστος, ὁρατὲς καὶ ἀέρατος, τέλειος Θεὸς καὶ τέλειος ἄνθρωπος ; Ταῦτα γὰρ οὐκ ἂν εἴη μιᾶς φύσεως ἰδιώ ματα. Οὐ γὰρ ταυτὸν κατὰ φύσιν τὸ κτιστὸν τῷ ἀκτίστῳ, οὐδὲ τὸ θνητὸν τῷ ἀθανάτῳ, οὐδὲ τὸ ὁρατὸν τῷ ἀοράτῳ, οὐδὲ θεότης ἀνθρωπότητι. ιεʹ. Πῶς δὲ καὶ συνθέτου μιας φύσεως εἴη ὁ Χρι στὸς, τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Πνεύματος ἐν ἁπλῇ φύσει θεωρουμένων; Εσται δὲ πῶς κατὰ τὴν αὐτὴν φύσιν τῷ Πατρὶ καὶ ἡμῖν ὁμοούσιος, εἰ μή που καὶ τὸν Πατέρα φήσοι τις ἡμῖν ὁμοούσιον; Ὅπερ ἁπάσης τερατώδους ἐννοίας ἐστὶν ἀτοπώτερον. Πῶς δὲ καὶ ὁ αὐτός φησιν· 'Ο ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα ; καὶ πάλιν· Τί ζητεῖτέ με ἀποκτεῖναι, ἄνθρωπον, ὃς τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν λελάληκα; Ο γὰρ εωρακώς αὐτὸν ἄνθρωπον μόνον, οὐ τὸν Θεὸν καὶ τὸν Πατέρα ἑώρακεν. ις'. Εἰ δὲ καὶ μίαν αὐτοῦ φήσωμεν τὴν ἐνέργειαν, ποῦ θήσομεν τὴν σωματικὴν βάδισιν, τὴν τῶν ἄρτων κλάσιν, τὸν προφορικὸν λόγον, καὶ τὰ τοιαῦτα, ἃ μὴ θείας φύσεως εἰσιν, ἀλλ' ἀνθρωπίνης ενεργεία;; Οὐ γὰρ σχήματι ταῦτα, ἀλλ' ἀληθείᾳ ἐγίνετο (81) φύ σεως. ιζ'. Εἰ δὲ καὶ ἄμοιρον φυσικοῦ καὶ αὐτεξουσίου θελήματος κατὰ τὸ ἀνθρώπινον αὐτὸν ὑπολάβω- μεν (82), ποῦ τὴν τῆς τροφῆς καὶ τῶν λοιπῶν φυσι- τὴν θήσομεν ἔφεσιν, ὕπνου φημί, καὶ πότου, καὶ τῶν τοιούτων ; Ταῦτα γὰρ φύσεως νόμῳ κινούμενα, την μὲν ἄλογον ψυχὴν κατ' ἐξουσίαν ἄγει πρὸς τὴν ἐκ- πλήρωσιν· ὅθεν καὶ τῇ ὀρέξει συμπαρομαρτεῖ καὶ ἡ πρὸς τὴν πρᾶξιν ὁρμή· ἄγει γὰρ ἡ φύσις τὰ ἄλογα, διὸ καὶ ἀνεύθυνα, μηδενὶ ὑποκείμενα τρόπῳ κολά- σεως· οἷς δὲ λόγος πρόσεστιν, αυτεξουσίως κινούμενα, ἄγει μᾶλλον τὴν φύσιν, κατ' ἐξουσίαν ἔχοντα ἔπεσθαί τε καὶ ἐπέχειν τὴν ὄρεξιν. Θέλησις γάρ ἐστι φυσική, λογική τε, καὶ αὐτεξούσιος ὄρεξις. Ταῦτά τέ φημι, ἐπὶ τῶν φυλαττόντων τὸ κατὰ φύσιν, ὡς οἱ γε πρὸς τὸ παρὰ φύσιν ἐξ ἀπροσεξίας ἐληλακότες, ἄγονται μᾶλλον, ἤπερ ἄγουσιν, δεσποτείας οἷα νομήν (83) κτησαμένων τῶν παθῶν τὴν συνήθειαν. τηʹ. Ποίᾳ δὲ θελήσει φήσωμεν εἰς οἶκον ἐλθόντα, καὶ μηδένα γνῶναι θελήσαντα, μὴ δυνηθῆναι λαθεῖν ; Τὸ γὰρ θεῖον θέλημα παντί που δῆλον, ὡς παντοδύ να μον, ἀσθενὲς δὲ δήπου καὶ ἀδρανὲς τὸ ἀνθρώπινον. Πῶς δὲ δήπου καὶ τὸ οἰκεῖον παραιτούμενος θέλημα, τοῦ πατρικοῦ θελήματος ηύχετο τὴν ἐκπλήρωσιν; Ποίας φύσεως τὸ εὔχεσθαι ἴδιον ; Τῆς κτιστῆ; δηλαδή. Ταύτης οὖν καὶ τὸ παραιτούμενον θέλημα. Οὕτως εἷς νόμον. €15 S. JOANNIS DAMASCENI creatus et increatus, visibilis et invisibilis, perfectus Deus et perfectus homo, idem ipse fuerit ?? Non enim naturæ unius proprietates istæ fuerint: cum neque creatum cum increato idem suapte natura sit, neque mortale cum immortali, visibile cum in- visibili, humanitas cum deitste. ' sitæ naturæ sit” cum Pater et Spiritus sanctus in simplici omnino natura considerentur? Aut qui secundum unam eamdemque naturam, ejusdem ac Pater uosque essentiæ erit ? nisi quis etiam Patrem cjusdem atque nos essentiæ dixerit. Quod omni por- tentosa fictione longe absurdius foret. Quomodo au- tem ipsemet etiam ait : Qui videt me, videt el Pa- trem " ? Et rursum : Quid me quæritis interficere, hominem qui veritatem loculus sum vobis” ? Nain qui eum hominem duntaxat vidit, non Deum ac Patrem vidit 5. asseruerimus, quo loco corporalem incessum, pannin fractionem, sermonis prolationem, aliaque id genus ponemus, quæ profecto non divinæ natura, sed hut- manae facultatis sunt ? Non enim hæc in speciem tantum, sed ex natura veritate fiebant ". B juris voluntate quatenus homo erat caruisse exi- stimaverimus, quo obsecro referemus nutrimenti et caterorum naturalem ejus appetitum, somni, inquam, potus, ac similium"? Hæc enim naturæ lege cum excitentur, animam quidem rationis expertem cum C potestate movent ut expleantur (uude ft, ut hujus etiam appetitionis comes sit ad ipsam actionem im- petus, propterea quod natura brutas animantes agnt ”, quo lit ut crimine vacent, nec ulli castiga- tionis generi obnoxii sint): quibus auten inest ratio, libera voluntate cum moveantur, naturam po‐ tius agunt, quorum arbitrii sit, ut, aut sequantur appetitum, aut ipsum inhibeant'. Voluntas quippe cet naturalis, rationalisque, et sui juris appetitio ". Quæ tamen illis convenire dico, qui naturæ con- sentaneam rationein custodiunt: cum illi, qui ne- gligentia sua in id quod a naturæ norma discrepat, animis feruntur, agantur potius quam agant, cum vitiorum consuetudine veluti lege dominii premantur. cum domum esset ingressus, idque clam om- nibus haberi voluisset, latere tamen non potuisse " ? Est enim cuivis manifestum, divinam voluntatem omnia posse, humanam vero imbecillem prorsus atque infirmam esse. Quomodo denique propria posthabita, paternam orabat expleri voluntatem ? Aul cujus tandem natura est orare ? Create prorsus. • Contra Eulych. lib. II, cap. 15. • Contra Severum, ibid. cap. 15. * Joan. xiv, 9. VIII, 40. * Lib. iv, cap. 19. » Contra Monothel. lib. iii, cap. 15, 16, 17. Lib. iii, cap. 14. cap. 22. Ibid. cap. 27; lib. r, cap. ; et lib. De duab. volunt. * Lib. 11, cap. 22. * Marc. vii, 24. Vid. lib. ut De fide, cap. et 17; et lib. De duab. volunt. * Lib. III, cap. 18, et 24; lib. De duab. vol. Joan. Lils. 11. 15. Quomodo vero etiam Christus unius compo- 16. Quod si etiam unam duntaxat voluntatem 17. Præterea, si eum naturali et libera suique 18. Qua porro voluntate dicamus, Dominum, D (81) R. ἐγένετο. (82) R. et C. ύπολάβοιμεν. (83) Sic Mss. Pantinus et Combef. emendaut,
PG 96:617Οὕτως εἷς ἐστι Χριστὸς, Υἱός τε καὶ Κύριος ἐν δυσὶ τελείαις ταῖς φύσεσι, καὶ τοῖς αὐτῶν φυσικοῖς ἰδιώμασιν ἀδιαιρέτως ἅμα καὶ ἀσυγχύτως θέλων καὶ πράττων τὰ ἑκατέρας φύσεως μετὰ τῆς θατέρου κοινωνίας, κατὰ τὴν ἐν ἀλλήλαις τῶν φύσεων ἀσύγχυτον περιχώρησιν, ὁ εἷς τῆς ἁγίας Τριάδος, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ δι’ ἡμᾶς Υἱὸς ἀνθρώπου γενόμενος. ιθ. Ἐπειδὴ γὰρ δι’ ἀνθρώπου ὁ θάνατος, ἔδει δι’ ἀνθρώπου δωρηθῆναι τὴν ἀνάστασιν. Ἐπειδὴ ψυχὴ νοερὰ αὐτεξουσίῳ θελήματι ἐνήργησε τὴν παράβασιν, ἔδει ψυχὴν νοερὰν φυσικῷ καὶ αὐτεξουσίῳ θελήματι τὴν ὑπακοὴν ἐνεργῆσαι τοῦ Κτίσαντος, καὶ τὴν σωτηρίαν ἐπανελθεῖν, δι’ ὧν ὁ θάνατος τὴν ζωὴν ἐξωςτράκισεν, ἵνα μὴ τυραννεῖσθαι νομίσῃ ὁ θάνατος τὸν ἄνθρωπον. κ. Τί τοίνυν τὸ ἐντεῦθεν; Θεότητος ἐλπίδι δελεάσας τὸν ἄνθρωπον, σαρκὸς προβλήματι δελεάζεται, καὶ ἀναμαρτήτου γευσάμενος ὁ θάνατος σώματος, ἐναυτίασε, καὶ πᾶσαν τὴν ἐν τοῖς ἐγκάτοις τροφὴν ὁ ἄθλιος ἐξήμεσε.ἐστι Χριστός, Υιός τε καὶ Κύριος ἐν δυσὶ τελείαις ταῖς φύσεσι, καὶ τοῖς αὐτῶν φυσικοῖς ἰδιώμασιν ἀδιαιρέτως ἅμα καὶ ἀσυγχύτως θέλων καὶ πράττων τὰ ἑκατέρας φύσεως μετὰ τῆς θατέρου κοινωνίας (84), κατὰ τὴν ἐν ἀλλήλαις τῶν φύσεων ἀσύγχυτον περι- χώρησιν, ὁ εἷς τῆς ἁγίας Τριάδος, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ δι' ἡμᾶς Υἱὸς ἀνθρώπου γενόμενος. ιθ'. Ἐπειδὴ γὰρ δι' ἀνθρώπου ὁ θάνατος, ἔδει δι' ἀνθρώπου δωρηθῆναι τὴν ἀνάστασιν. Ἐπειδὴ ψυχή νοερὰ αὐτεξουσίῳ θελήματι ενήργησε τὴν παράβασιν, ἔδει ψυχὴν νοερὰν φυσικῷ καὶ αὐτεξουσίῳ θελήματι τὴν ὑπακοὴν ἐνεργῆσαι τοῦ Κτίσαντος, καὶ τὴν σω τηρίαν ἐπανελθεῖν, δι' ὧν ὁ θάνατος τὴν ζωὴν έξωσ τράκισεν, ἵνα μὴ τυραννεῖσθαι νομίσῃ ὁ θάνατος τὸν άνθρωπον. κ'. Τί τοίνυν τὸ ἐντεῦθεν ; Θεότητος ἐλπίδι δελεάσας τὸν ἄνθρωπον, σαρκός προβλήματι δελεάζεται, καὶ ἀναμαρτήτου γευσάμενος ὁ θάνατος σώματος, έναυ- τίασε, καὶ πᾶσαν τὴν ἐν τοῖς ἐγκάτοις τροφὴν ὁ ἄθλιος ἐξήμεσε. Πάντα γὰρ τὰ ἡμῶν ὑπὲρ ἡμῶν ἡ δημιουρ- γήσας ἡμᾶς Θεὸς Λόγος ἀναδεξάμενος, καὶ τῶν ἡμε τέρων παθῶν πειρασθεὶς καθ' ὁμοιότητα χωρὶς ἁμαρτ τίας, νόμον πληρώσας; καὶ μόνος ἐν ἀνθρώποις έχε φανθείς (85) ἀναμάρτητος, καὶ διὰ τοῦτο τῷ θανάτῳ οὐχ ὑπεύθυνος, καὶ τῆς θείας οὐσίας διὰ τῶν θαυ μάτων δημοσιεύσας τὴν δύναμιν, τέλος ἑκουσίως ἐπὶ τὸ πάθος ὑπὲρ ἡμῶν ἔρχεται τὸ παντὸς τοῦ κόσμου σωτήριον, καὶ δίδωσιν ἑαυτὸν, ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα γενόμενος, οὐκ ἂν αὐτὸς κατάρα, εὐλογία δὲ μᾶλλον καὶ ἁγιασμὸς, ἀλλὰ τὴν ἡμῶν κατάραν ἀναδεχόμενος, ὑπὲρ ἡμῶν σταυροῦται, καὶ θνήσκει, καὶ θάπτεται. Επικατάρατος δὲ πᾶς ὁ κρεμάμενος ἐπὶ ξύλου, φησὶν ἡ Γραφή. Καὶ· Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ, τῷ ᾿Αδὰμ ἔφησεν ὁ Θεός. Γίνεται τοίνυν ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα, ἵνα τὴν εὐλογίαν ἡμεῖς ἀπολάβωμεν. "Οσοι γὰρ, φησίν, ἔλαβον αὐτόν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξου σίαν τέκνα γενέσθαι Θεοῦ, τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν. Β κα'. Ὢ τοῦ θαύματος! ὁ ποιμαίνων τὸν Ισραήλ, ὡς Θεός προαιώνιος, ὑπὸ χειρὸς Ισραηλίτιδος εἰς θάνατον ὡς ἄνθρωπος παραδίδοται. Ο ὁδηγῶν Ἰσραὴλ ὡσεὶ πρόβατον, ὡς ἀρνίον ἄκακον ἧκται τοῦ θύεσθαι, καὶ ξύλον ἐπάγει ζωῆς κατὰ τοῦ ξύλου τῆς γνώσεως, καὶ χολῆς γεύσει ὄξει συμμίκτῳ (86), τὴν ἐκ τῆς ἡδείας βρώσεως νόσον τῇ φύσει ἐνσκήψα σαν εξωστράκισεν. Ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβὶμ ὡς Θεός, ὡς κριτὸς ἐπὶ σταυροῦ κρέμαται, αὐτὸς ὢν ἡ τῶν ἀνθρώπων ζωή, ἣν οἱ θεοκτόνοι εξηρτημένην τοῦ ξύλου θεασάμενοι (87), οὐκ ἐπίστευσαν. Εμυσαν ἐν σκήψασαν. i : HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A Hujus itaque etiam repudiatam voluntatem scias. C & D "Lib. De fide, cap. 27. • Cor. xv, 21. Deut. 11, 23. Gen. ult, 19. $8 Joun. Atque ita unus Christus, Filiusque ac Dominus est, in duabus perfectis naturis, earumque nativis pro- prietatibus, indivise simul et inconfuse volens et agens quæ utriusque naturæ sunt, cum alterius communione, prò arctissima nec confusa earum- dem in se invicem immeatione ; unus, inquam, e sancta Trinitate Dei Filius, nostrique causa factus hominis Filius ". per hominem resurrectionem donari® : et quoniam anima intellectu prædita, libera voluntate sua præ- ceptum violaverat, oportebat etiam intellectu præ- ditam animam libera voluntate obedientiam Crea- tori præstare, iisdemque adeo rationibus salutem redire, quibus mors vitam exterminaverat ; ne per- petuam illa tyrannidem in homines se exercituram arbitraretur 4. bominem inescaverat, carnis obtentu capitur, eð mors immuni a culpa corpore degustato, nauseam passa, escam omnem quam in viscera demiserat, misera evomuit. Deus quippe Verbum, ipse nostri conditor, omnia nostra nostri causa in se suscipiens, nostrasque ægritudines expertus, cum similis nobis exsisteret absque peccato ", legem implevit, solus inter homines a peccato liber, ac proinde nec morti obnoxius. Qui divinæ essentiæ suæ virtute miracu- lis propalata, sponte tandem mortis supplicium uni verso mundò salutare adit, factusque nostra causa maledictum (quanquam non ipse maledictum fuit, quin potius benedictio et sauctificatio, quamlibet maledictum quod nos incurreramus in sese susce- perit) propter nos cruci aligitur, moritur, sepelitur. Maledictus autem qui pendet in ligno, inquit Scri- ptura ''. Aitque Deus Adamo, Terra es, et in terrams τeverleris '. Quapropter pro nobis fit malelictum, ut nos benedictionem reciperemus. Nam quoiquos receperunt eum, inquit, dedit eis potestatem filios Dei feri us, bis qui in ipsum credunt. . uti Deus sæculis antiquior, nunc manu Israelitica in mortem ut homo traditur. Qui deducit velut ovem Israel s, nunc tanquam oris ductus est ad immo- landum : et adversus scientiæ lignum, vitæ lignum inducit, mistoque fellis gustui aceto, morbum ex dulcis cibi illecebra naturæ inolitum amolitur. Qui sedet super Cherubim ut Deus, tanquam reus in cruce suspenditur: cum ipse sit omnium hominumı vita, quam cum deicidæ in ligno pendentem con- spexissent, non crediderunt. Clauserunt enimn ocu- Lib. 111, cap. et 27. • Hebr: Iv, 15. 1º Galat. 111, 13. 12. Psal. LXXIS, 1. ibid. ibid. 2. Pantinus proinde, Post alterius communicationem. Damascenus vero Leonis epistolæ ad Flavianum verbis utitur. Agit utraque natura cum alterius com- munione, etc. Sic lib. iu, De fide orth. cap. 19, et PATROL. GR. XCVI. lib. De duab. volunt. post deest in edilis 19. Nam quia per hominem mors, æquum erat 20. Quid inde igitur? Ille qui divinitatis spe 21. O rem stupendam ! qui pascit Israel “ (84) Edila male μετὰ τὴν θατέρου κοινωνίαν. Αc (85) R. et Colb. φανείς. (86) R. et Colb. γεῦσις ὄξει σύμμικτος. Paule (87) Β. et C. θεώμενοι.
Πάντα γὰρ τὰ ἡμῶν ὑπὲρ ἡμῶν ὁ δημιουργήσας ἡμᾶς Θεὸς Λόγος ἀναδεξάμενος, καὶ τῶν ἡμετέρων παθῶν πειρασθεὶς καθ’ ὁμοιότητα χωρὶς ἁμαρτίας, νόμον πληρώσας, καὶ μόνος ἐν ἀνθρώποις ἐκφανθεὶς ἀναμάρτητος, καὶ διὰ τοῦτο τῷ θανάτῳ οὐχ ὑπεύθυνος, καὶ τῆς θείας οὐσίας διὰ τῶν θαυμάτων δημοσιεύσας τὴν δύναμιν, τέλος ἑκουσίως ἐπὶ τὸ πάθος ὑπὲρ ἡμῶν ἔρχεται τὸ παντὸς τοῦ κόσμου σωτήριον, καὶ δίδωσιν ἑαυτὸν, ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα γενόμενος, οὐκ ὢν αὐτὸς κατάρα, εὐλογία δὲ μᾶλλον καὶ ἁγιασμὸς, ἀλλὰ τὴν ἡμῶν κατάραν ἀναδεχόμενος, ὑπὲρ ἡμῶν σταυροῦται, καὶ θνήσκει, καὶ θάπτεται. Ἐπικατάρατος δὲ πᾶς ὁ κρεμάμενος ἐπὶ ξύλου, φησὶν ἡ Γραφή. Καί· Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ, τῷ Ἀδὰμ ἔφησεν ὁ Θεός. Γίνεται τοίνυν ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα, ἵνα τὴν εὐλογίαν ἡμεῖς ἀπολάβωμεν. Ὅσοι γὰρ, φησὶν, ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα γενέσθαι Θεοῦ, τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν. κα. Ὢ τοῦ θαύματος ὁ ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ, ὡς Θεὸς προαιώνιος, ὑπὸ χειρὸς Ἰσραηλίτιδος εἰς θάνατον ὡς ἄνθρωπος παραδίδοται.ἐστι Χριστός, Υιός τε καὶ Κύριος ἐν δυσὶ τελείαις ταῖς φύσεσι, καὶ τοῖς αὐτῶν φυσικοῖς ἰδιώμασιν ἀδιαιρέτως ἅμα καὶ ἀσυγχύτως θέλων καὶ πράττων τὰ ἑκατέρας φύσεως μετὰ τῆς θατέρου κοινωνίας (84), κατὰ τὴν ἐν ἀλλήλαις τῶν φύσεων ἀσύγχυτον περι- χώρησιν, ὁ εἷς τῆς ἁγίας Τριάδος, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ δι' ἡμᾶς Υἱὸς ἀνθρώπου γενόμενος. ιθ'. Ἐπειδὴ γὰρ δι' ἀνθρώπου ὁ θάνατος, ἔδει δι' ἀνθρώπου δωρηθῆναι τὴν ἀνάστασιν. Ἐπειδὴ ψυχή νοερὰ αὐτεξουσίῳ θελήματι ενήργησε τὴν παράβασιν, ἔδει ψυχὴν νοερὰν φυσικῷ καὶ αὐτεξουσίῳ θελήματι τὴν ὑπακοὴν ἐνεργῆσαι τοῦ Κτίσαντος, καὶ τὴν σω τηρίαν ἐπανελθεῖν, δι' ὧν ὁ θάνατος τὴν ζωὴν έξωσ τράκισεν, ἵνα μὴ τυραννεῖσθαι νομίσῃ ὁ θάνατος τὸν άνθρωπον. κ'. Τί τοίνυν τὸ ἐντεῦθεν ; Θεότητος ἐλπίδι δελεάσας τὸν ἄνθρωπον, σαρκός προβλήματι δελεάζεται, καὶ ἀναμαρτήτου γευσάμενος ὁ θάνατος σώματος, έναυ- τίασε, καὶ πᾶσαν τὴν ἐν τοῖς ἐγκάτοις τροφὴν ὁ ἄθλιος ἐξήμεσε. Πάντα γὰρ τὰ ἡμῶν ὑπὲρ ἡμῶν ἡ δημιουρ- γήσας ἡμᾶς Θεὸς Λόγος ἀναδεξάμενος, καὶ τῶν ἡμε τέρων παθῶν πειρασθεὶς καθ' ὁμοιότητα χωρὶς ἁμαρτ τίας, νόμον πληρώσας; καὶ μόνος ἐν ἀνθρώποις έχε φανθείς (85) ἀναμάρτητος, καὶ διὰ τοῦτο τῷ θανάτῳ οὐχ ὑπεύθυνος, καὶ τῆς θείας οὐσίας διὰ τῶν θαυ μάτων δημοσιεύσας τὴν δύναμιν, τέλος ἑκουσίως ἐπὶ τὸ πάθος ὑπὲρ ἡμῶν ἔρχεται τὸ παντὸς τοῦ κόσμου σωτήριον, καὶ δίδωσιν ἑαυτὸν, ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα γενόμενος, οὐκ ἂν αὐτὸς κατάρα, εὐλογία δὲ μᾶλλον καὶ ἁγιασμὸς, ἀλλὰ τὴν ἡμῶν κατάραν ἀναδεχόμενος, ὑπὲρ ἡμῶν σταυροῦται, καὶ θνήσκει, καὶ θάπτεται. Επικατάρατος δὲ πᾶς ὁ κρεμάμενος ἐπὶ ξύλου, φησὶν ἡ Γραφή. Καὶ· Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ, τῷ ᾿Αδὰμ ἔφησεν ὁ Θεός. Γίνεται τοίνυν ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα, ἵνα τὴν εὐλογίαν ἡμεῖς ἀπολάβωμεν. "Οσοι γὰρ, φησίν, ἔλαβον αὐτόν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξου σίαν τέκνα γενέσθαι Θεοῦ, τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν. Β κα'. Ὢ τοῦ θαύματος! ὁ ποιμαίνων τὸν Ισραήλ, ὡς Θεός προαιώνιος, ὑπὸ χειρὸς Ισραηλίτιδος εἰς θάνατον ὡς ἄνθρωπος παραδίδοται. Ο ὁδηγῶν Ἰσραὴλ ὡσεὶ πρόβατον, ὡς ἀρνίον ἄκακον ἧκται τοῦ θύεσθαι, καὶ ξύλον ἐπάγει ζωῆς κατὰ τοῦ ξύλου τῆς γνώσεως, καὶ χολῆς γεύσει ὄξει συμμίκτῳ (86), τὴν ἐκ τῆς ἡδείας βρώσεως νόσον τῇ φύσει ἐνσκήψα σαν εξωστράκισεν. Ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβὶμ ὡς Θεός, ὡς κριτὸς ἐπὶ σταυροῦ κρέμαται, αὐτὸς ὢν ἡ τῶν ἀνθρώπων ζωή, ἣν οἱ θεοκτόνοι εξηρτημένην τοῦ ξύλου θεασάμενοι (87), οὐκ ἐπίστευσαν. Εμυσαν ἐν σκήψασαν. i : HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A Hujus itaque etiam repudiatam voluntatem scias. C & D "Lib. De fide, cap. 27. • Cor. xv, 21. Deut. 11, 23. Gen. ult, 19. $8 Joun. Atque ita unus Christus, Filiusque ac Dominus est, in duabus perfectis naturis, earumque nativis pro- prietatibus, indivise simul et inconfuse volens et agens quæ utriusque naturæ sunt, cum alterius communione, prò arctissima nec confusa earum- dem in se invicem immeatione ; unus, inquam, e sancta Trinitate Dei Filius, nostrique causa factus hominis Filius ". per hominem resurrectionem donari® : et quoniam anima intellectu prædita, libera voluntate sua præ- ceptum violaverat, oportebat etiam intellectu præ- ditam animam libera voluntate obedientiam Crea- tori præstare, iisdemque adeo rationibus salutem redire, quibus mors vitam exterminaverat ; ne per- petuam illa tyrannidem in homines se exercituram arbitraretur 4. bominem inescaverat, carnis obtentu capitur, eð mors immuni a culpa corpore degustato, nauseam passa, escam omnem quam in viscera demiserat, misera evomuit. Deus quippe Verbum, ipse nostri conditor, omnia nostra nostri causa in se suscipiens, nostrasque ægritudines expertus, cum similis nobis exsisteret absque peccato ", legem implevit, solus inter homines a peccato liber, ac proinde nec morti obnoxius. Qui divinæ essentiæ suæ virtute miracu- lis propalata, sponte tandem mortis supplicium uni verso mundò salutare adit, factusque nostra causa maledictum (quanquam non ipse maledictum fuit, quin potius benedictio et sauctificatio, quamlibet maledictum quod nos incurreramus in sese susce- perit) propter nos cruci aligitur, moritur, sepelitur. Maledictus autem qui pendet in ligno, inquit Scri- ptura ''. Aitque Deus Adamo, Terra es, et in terrams τeverleris '. Quapropter pro nobis fit malelictum, ut nos benedictionem reciperemus. Nam quoiquos receperunt eum, inquit, dedit eis potestatem filios Dei feri us, bis qui in ipsum credunt. . uti Deus sæculis antiquior, nunc manu Israelitica in mortem ut homo traditur. Qui deducit velut ovem Israel s, nunc tanquam oris ductus est ad immo- landum : et adversus scientiæ lignum, vitæ lignum inducit, mistoque fellis gustui aceto, morbum ex dulcis cibi illecebra naturæ inolitum amolitur. Qui sedet super Cherubim ut Deus, tanquam reus in cruce suspenditur: cum ipse sit omnium hominumı vita, quam cum deicidæ in ligno pendentem con- spexissent, non crediderunt. Clauserunt enimn ocu- Lib. 111, cap. et 27. • Hebr: Iv, 15. 1º Galat. 111, 13. 12. Psal. LXXIS, 1. ibid. ibid. 2. Pantinus proinde, Post alterius communicationem. Damascenus vero Leonis epistolæ ad Flavianum verbis utitur. Agit utraque natura cum alterius com- munione, etc. Sic lib. iu, De fide orth. cap. 19, et PATROL. GR. XCVI. lib. De duab. volunt. post deest in edilis 19. Nam quia per hominem mors, æquum erat 20. Quid inde igitur? Ille qui divinitatis spe 21. O rem stupendam ! qui pascit Israel “ (84) Edila male μετὰ τὴν θατέρου κοινωνίαν. Αc (85) R. et Colb. φανείς. (86) R. et Colb. γεῦσις ὄξει σύμμικτος. Paule (87) Β. et C. θεώμενοι.
PG 96:619Ὁ ὁδηγῶν Ἰσραὴλ ὡσεὶ πρόβατον, ὡς ἀρνίον ἄκακον ἦκται τοῦ θύεσθαι, καὶ ξύλον ἐπάγει ζωῆς κατὰ τοῦ ξύλου τῆς γνώσεως, καὶ χολῆς γεύσει ὄξει συμμίκτῳ, τὴν ἐκ τῆς ἡδείας βρώσεως νόσον τῇ φύσει ἐνσκήψασαν ἐξωστράκισεν. Ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβὶμ ὡς Θεὸς, ὡς κριτὸς ἐπὶ σταυροῦ κρέμαται, αὐτὸς ὢν ἡ τῶν ἀνθρώπων ζωὴ, ἣν οἱ θεοκτόνοι ἐξηρτημένην τοῦ ξύλου θεασάμενοι, οὐκ ἐπίστευσαν. Ἔμυσαν γὰρ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ἤκουσαν. Ὁ θείαις χερσὶ πλαστουργήσας τὸν ἄνθρωπον, ὅλην τὴν ἡμέραν τὰς ἀχράντους διεπέτασε χεῖρας πρὸς λαὸν ἀπειθοῦντα καὶ ἀντιλέγοντα, καὶ ταῖς πατρικαῖς παλάμαις τὴν ψυχὴν παρατίθεται. Καὶ λόγχῃ πλευρὰ νύττεται τοῦ ἐκ πλευρᾶς τοῦ Ἀδὰμ τὴν Εὔαν δημιουργήσαντος, καὶ πηγάζει θεῖον αἷμα καὶ ὕδωρ, πόμα ἀθανασίας, καὶ ἀναπλάσεως βάπτισμα. Ὅθεν ᾐσχύνθη ὁ ἥλιος, μὴ φέρων ὁρᾷν τὸν νοητὸν τῆς δικαιοσύνης παροινούμενον ἥλιον. Γῆ ἐσείετο, δεσποτικῷ περιῤῥαινομένη αἵματι, τῶν εἰδωλικῶν λύθρων ἐκτινασσομένη τὸν σπῖλον, καὶ περιχαρῶς σκιρτῶσα τὴν κάθαρσιν. Νεκροὶ τῶν μνημάτων ἀνίσταντο, τοῦ δι’ ἡμᾶς νεκρουμένου τὴν ἔγερσιν προεμφαίνοντες.Α γὰρ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ἤκουσαν. Ο θείαις χερσὶ πλαστουργήσας τὸν ἄνθρω πον, ὅλην τὴν ἡμέραν τὰς ἀχράντους διεπέτασε χεῖρας πρὸς λαὸν ἀπειθοῦντα καὶ ἀντιλέγοντα, καὶ ταῖς τα τρικαῖς παλάμαις τὴν ψυχὴν παρατίθεται. Καὶ λόγχη πλευρὰ νύττεται τοῦ ἐκ πλευρᾶς τοῦ ᾿Αδάμ τὴν Εὐαν δημιουργήσαντος, καὶ πηγάζει θεῖον αἷμα καὶ ὕδωρ, πόμα ἀθανασίας, καὶ ἀναπλάσεως βάπτισμα. "Οθεν ησχύνθη ὁ ἥλιος, μὴ φέρων ὁρᾶν τὸν νοητὸν τῆς δι καιοσύνης παροινούμενον ήλιον. Γῆ ἐσείετο, δεσπο- τικῷ περιῤῥαινομένη αἷματι, τῶν εἰδωλικῶν λύτ θρων (88) έκτινασσομένη τὸν σπίλον, καὶ περιχαρῶς σκιρτώσα τὴν κάθαρσιν. Νεκροὶ τῶν μνημάτων ἀνίσταντο, τοῦ δι' ἡμᾶς νεκρουμένου τὴν ἔγερσιν προεμφαίνοντες (89). Εσβέννυτο ἥλιος, καὶ πάλιν ἀνήπτετο τὴν τριήμερον (90) τοῦ Δεσπότου δημιουρ γῶν ἀπαρίθμησιν. Τοῦ ναοῦ διηρεῖτο τὸ καταπέτασμα, σαφῶς μηνύον τὴν τῶν ἀδύτων ἐπίβασιν, καὶ τῶν κεκρυμμένων τὴν ἔκφανσιν. Αῃστὴς μὲν γὰρ ἤμελλε χωροβατεῖν τὸν παράδεισον, καὶ ὁ δίκην κακούργου ἀναιρούμενος ἄνθρωπος, Θεὸς ὑπὸ πάσης πιστεύεσθαι καὶ προσκυνεῖσθαι τῆς κτίσεως· Θεὸς γάρ ἐστιν ἀληθῶς· καὶ τὸ γεῶδες καὶ ἐκ χοὺς ἀπηρτισμέ- νου (91) σῶμα, οὐρανῶν ὑψηλότερον γίγνεσθαι, καὶ Θεῷ συγκαθέζεσθαι (92)· καὶ ἡ τῆς ἁγίας, καὶ μακα- ρίας, καὶ πολυυμνήτου Τριάδος φανεροῦσθαι ἐπίγνω σις. . κβ'. Ο τῷ Ἀδὰμ ἐμφυσήσας πνεῦμα ζωῆς, καὶ ποιήσας αὐτὸν εἰς ψυχὴν ζῶσαν, νεκρός, ἄπνους ἐν τῷ μνημείῳ τίθεται. Ο εἰς γῆν ἀποστρέφεσθαι και τακρίνας τὸν ἄνθρωπον, τοῖς ἐν γῇ ἐπιλελησμένοις συναρίθμιος γέγονε. Χαλκαὶ πύλαι συντρίβονται, καὶ συνθλῶνται μοχλοί σιδηροῖ· πύλαι μὲν αἰώνιοι ήρθησαν, καὶ ἔφριξεν ᾅδου πυλωρὸς (95), καὶ ἀνεκα- λύφθη τὰ τῆς οἰκουμένης θεμέλια. Ο γὰρ ἁμαρτίας Ελεύθερος ἐν νεκροῖς λελόγισται· καὶ κειρίαις περί- κειται ὁ Λαζάρου λύσας τὰ σπάργανα, ἵνα τὸν νεο κρωθέντα τῇ ἁμαρτίᾳ ἄνθρωπον, καὶ ταῖς ταύτης περισφιγέντα σειραῖς, λύσῃ τῶν δεσμῶν, καὶ ἀφήσῃ ἄνετον. Νῦν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης πρὸς τὸν τύραννον κατεφοίτησεν, ὁ δυνατὸς ἐν πολέμῳ, οὗ ἀπ᾿ ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ αἱ πρὸς ἡμᾶς ἔξοδοι, ὁ δραμὼν ὡς γίγας τὴν ἐν τῷ βίῳ ὁδόν. Συμπλέκεται γὰρ τοῦτο τῇ ἀσθενείᾳ τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ δεσμεῖ ὡς στρουθίον τὸν Ισχυρόν, φρούδων γεγενημένων τῶν δορυφορούν- των τῇ αὐτοδυνάμῳ (94) θεότητι, καὶ τῶν τούτου σκευῶν ποιεῖται τὴν ἁρπαγὴν, ἀνάγων καλῶς, ἃ και κῶς ἐκεῖνος κατήγαγε. Νῦν ὁ λόγος πρὸς τὸν δρά- κοντα κάτεισι, τὸν Λευῖαθὰν, τὸν ἀποστάτην (δράκων δὲ ὁ Λευϊαθὰν ἑρμηνεύεται), τὸν νοῦν τὸν μέγαν .: κάθειρξιν, καὶ αὖθις ἀνάστασιν ὑποδεικνύων του Δεσπότου καὶ δημιουργοῦ τοῦ ναοῦ. S. JOANNIS DAMASCENI los suos, et auribus graviter audierunt ". Qui divinis manibus hominem finxerat, tota die in- temeratas manus expandit ad populum uon creden- tem et contradicentem ", animamque tandem in Patris manus commendat ". Lancea foditur latus illius so, qui ex Adani latere Evam fabricaverat 3, divinumque sanguinem et aquam, immortalitatis poculum, et instaurationis lavacrum fundit. Hinc et sol pudore suffusus est, intelligibilem illum justitia solem petulantium ludibriis affici non ferens. Terra quatiebatur, Dominico respersa cruore, idolorum excutiens labem, suaque lustratione gestiens. Sur- rexerunt e monumentis mortui, ejus qui nostri causa obierat, resurrectionem præmonstrantes. Exstinctus est sol, ac rursum accensus, ut trium dierum nu- merum a Domino condictuin efficeret. Templi velum scissum est, adeunda adyla, et occulta propalanda clare significans. Nam latro quidem paradisun ini- turus erat, et ille homo qui tanquam maleficus ne- cabatur, ab omni creatura credendus Deus et ado- randus (hoc enim vere ac reipsa erat), terrenum corpus et ex pulvere coagmentatum, supra cœlos om- nes efferendum, et Deo consessurum; sanctæ deni- que et beatæ, laudatissimæque Trinitatis cognitio manifestanda. . B c feceratque illum in animam viventem ", hic mor- tuus sine spiritu, in monumento deponitur. Qui hominem, ut in terram reverteretur, damnave- ral ", iis qui in terra oblivioni traditi sunt, con- numeratur. Conteruntur portæ æreæ, ac ferrei vecles confringuntur s. Sublatae sunt illa porte æternæ, horruitque inferni janitor, et revelata sunt fundamenta terræ ". Nam qui liber a peccato erat, inter mortuos censitus fuit. Institis est involutus, qui Lazari fascias solverat *, ut hominem peccato emortuum, ejusque catenis astrictum, liberum di- mitteret. Nanc rex gloriae " ad tyrannum venit, ille potens in prælio ", cujus ad nos exitus sunt a summo cœlo, qui vitæ hujus viam gigantis in mo- rem cucurrit. Cum illo enim imbecillitatem huma- nitatis obtendens congreditur, fortemque vincit ut passerculum, profligatis omnipotente deitate satel- D litibus illius, ejusque vasa diripit ", rite reducens, quæ ille barathro male merserat. Nunc Sermo ad serpentem descendit, Leviathan scilicet illum de- sertorem (Leviathan enim serpentem interpre- tantur) magnum illum sensum Assyriorum, seu Isa. vi, 9, 10. [sa. LXV, * Luc. xxii, 40. Gen. 111, 19. * Psal. cv, 16. Psal. xvi, 16. ** Matth. x11, 29. "Isa. xxvii, 1., Psalmi xvını verba : Infecta est terra in sanguinibus, el contaminala est in operibus eorum. Ita Pantinus. vrimi manifestam reddentes. Significat enim resur- rexisse cos ante Christum, tametsi S. Thomas et alii negent. Comberis. Gen. 11, ss Gen. 11, 7. Psal. XXIII, 7. ibid. 8. ** Joan, xix, 34. Joan. VI, 44. 22: 22. Qui in Adamum vitæ spiritum insufflaverat, (88) Τῶν εἰδωλικῶν λύθρων. Alludit forte ad illa (89) Προμηνύοντες. Non salis reddit Paulinus, (90) Edit. τριήμερον. Τὴν τριήμερον ἐν τάφῳ (91) Colb. διηρτημένον. (92) 1. συνεδριάζειν Θεῷ. (93) Colb. ἔφριξαν . . . . πυλωροί. (94) R. et Colb. δορυφόρων. . . . παντοδυνάμῳ.
Ἐσβέννυτο ἥλιος, καὶ πάλιν ἀνήπτετο τὴν τριήμερον τοῦ Δεσπότου δημιουργῶν ἀπαρίθμησιν. Τοῦ ναοῦ διῃρεῖτο τὸ καταπέτασμα, σαφῶς μηνύον τὴν τῶν ἀδύτων ἐπίβασιν, καὶ τῶν κεκρυμμένων τὴν ἔκφανσιν. Λῃστὴς μὲν γὰρ ἤμελλε χωροβατεῖν τὸν παράδεισον, καὶ ὁ δίκην κακούργου ἀναιρούμενος ἄνθρωπος, Θεὸς ὑπὸ πάσης πιστεύεσθαι καὶ προσκυνεῖσθαι τῆς κτίσεως· Θεὸς γάρ ἐστιν ἀληθῶς· καὶ τὸ γεῶδες καὶ ἐκ χοὸς ἀπηρτισμένον σῶμα, οὐρανῶν ὑψηλότερον γίγνεσθαι, καὶ Θεῷ συγκαθέζεσθαι· καὶ ἡ τῆς ἁγίας, καὶ μακαρίας, καὶ πολυυμνήτου Τριάδος φανεροῦσθαι ἐπίγνωσις. κβ. Ὁ τῷ Ἀδὰμ ἐμφυσήσας πνεῦμα ζωῆς, καὶ ποιήσας αὐτὸν εἰς ψυχὴν ζῶσαν, νεκρὸς, ἄπνους ἐν τῷ μνημείῳ τίθεται. Ὁ εἰς γῆν ἀποστρέφεσθαι κατακρίνας τὸν ἄνθρωπον, τοῖς ἐν γῇ ἐπιλελησμένοις συναρίθμιος γέγονε. Χαλκαῖ πύλαι συντρίβονται, καὶ συνθλῶνται μοχλοὶ σιδηροῖ· πύλαι μὲν αἰώνιοι ἤρθησαν, καὶ ἔφριξεν ᾅδου πυλωρὸς, καὶ ἀνεκαλύφθη τὰ τῆς οἰκουμένης θεμέλια. Ὁ γὰρ ἁμαρτίας ἐλεύθερος ἐν νεκροῖς λελόγισται·Α γὰρ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ἤκουσαν. Ο θείαις χερσὶ πλαστουργήσας τὸν ἄνθρω πον, ὅλην τὴν ἡμέραν τὰς ἀχράντους διεπέτασε χεῖρας πρὸς λαὸν ἀπειθοῦντα καὶ ἀντιλέγοντα, καὶ ταῖς τα τρικαῖς παλάμαις τὴν ψυχὴν παρατίθεται. Καὶ λόγχη πλευρὰ νύττεται τοῦ ἐκ πλευρᾶς τοῦ ᾿Αδάμ τὴν Εὐαν δημιουργήσαντος, καὶ πηγάζει θεῖον αἷμα καὶ ὕδωρ, πόμα ἀθανασίας, καὶ ἀναπλάσεως βάπτισμα. "Οθεν ησχύνθη ὁ ἥλιος, μὴ φέρων ὁρᾶν τὸν νοητὸν τῆς δι καιοσύνης παροινούμενον ήλιον. Γῆ ἐσείετο, δεσπο- τικῷ περιῤῥαινομένη αἷματι, τῶν εἰδωλικῶν λύτ θρων (88) έκτινασσομένη τὸν σπίλον, καὶ περιχαρῶς σκιρτώσα τὴν κάθαρσιν. Νεκροὶ τῶν μνημάτων ἀνίσταντο, τοῦ δι' ἡμᾶς νεκρουμένου τὴν ἔγερσιν προεμφαίνοντες (89). Εσβέννυτο ἥλιος, καὶ πάλιν ἀνήπτετο τὴν τριήμερον (90) τοῦ Δεσπότου δημιουρ γῶν ἀπαρίθμησιν. Τοῦ ναοῦ διηρεῖτο τὸ καταπέτασμα, σαφῶς μηνύον τὴν τῶν ἀδύτων ἐπίβασιν, καὶ τῶν κεκρυμμένων τὴν ἔκφανσιν. Αῃστὴς μὲν γὰρ ἤμελλε χωροβατεῖν τὸν παράδεισον, καὶ ὁ δίκην κακούργου ἀναιρούμενος ἄνθρωπος, Θεὸς ὑπὸ πάσης πιστεύεσθαι καὶ προσκυνεῖσθαι τῆς κτίσεως· Θεὸς γάρ ἐστιν ἀληθῶς· καὶ τὸ γεῶδες καὶ ἐκ χοὺς ἀπηρτισμέ- νου (91) σῶμα, οὐρανῶν ὑψηλότερον γίγνεσθαι, καὶ Θεῷ συγκαθέζεσθαι (92)· καὶ ἡ τῆς ἁγίας, καὶ μακα- ρίας, καὶ πολυυμνήτου Τριάδος φανεροῦσθαι ἐπίγνω σις. . κβ'. Ο τῷ Ἀδὰμ ἐμφυσήσας πνεῦμα ζωῆς, καὶ ποιήσας αὐτὸν εἰς ψυχὴν ζῶσαν, νεκρός, ἄπνους ἐν τῷ μνημείῳ τίθεται. Ο εἰς γῆν ἀποστρέφεσθαι και τακρίνας τὸν ἄνθρωπον, τοῖς ἐν γῇ ἐπιλελησμένοις συναρίθμιος γέγονε. Χαλκαὶ πύλαι συντρίβονται, καὶ συνθλῶνται μοχλοί σιδηροῖ· πύλαι μὲν αἰώνιοι ήρθησαν, καὶ ἔφριξεν ᾅδου πυλωρὸς (95), καὶ ἀνεκα- λύφθη τὰ τῆς οἰκουμένης θεμέλια. Ο γὰρ ἁμαρτίας Ελεύθερος ἐν νεκροῖς λελόγισται· καὶ κειρίαις περί- κειται ὁ Λαζάρου λύσας τὰ σπάργανα, ἵνα τὸν νεο κρωθέντα τῇ ἁμαρτίᾳ ἄνθρωπον, καὶ ταῖς ταύτης περισφιγέντα σειραῖς, λύσῃ τῶν δεσμῶν, καὶ ἀφήσῃ ἄνετον. Νῦν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης πρὸς τὸν τύραννον κατεφοίτησεν, ὁ δυνατὸς ἐν πολέμῳ, οὗ ἀπ᾿ ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ αἱ πρὸς ἡμᾶς ἔξοδοι, ὁ δραμὼν ὡς γίγας τὴν ἐν τῷ βίῳ ὁδόν. Συμπλέκεται γὰρ τοῦτο τῇ ἀσθενείᾳ τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ δεσμεῖ ὡς στρουθίον τὸν Ισχυρόν, φρούδων γεγενημένων τῶν δορυφορούν- των τῇ αὐτοδυνάμῳ (94) θεότητι, καὶ τῶν τούτου σκευῶν ποιεῖται τὴν ἁρπαγὴν, ἀνάγων καλῶς, ἃ και κῶς ἐκεῖνος κατήγαγε. Νῦν ὁ λόγος πρὸς τὸν δρά- κοντα κάτεισι, τὸν Λευῖαθὰν, τὸν ἀποστάτην (δράκων δὲ ὁ Λευϊαθὰν ἑρμηνεύεται), τὸν νοῦν τὸν μέγαν .: κάθειρξιν, καὶ αὖθις ἀνάστασιν ὑποδεικνύων του Δεσπότου καὶ δημιουργοῦ τοῦ ναοῦ. S. JOANNIS DAMASCENI los suos, et auribus graviter audierunt ". Qui divinis manibus hominem finxerat, tota die in- temeratas manus expandit ad populum uon creden- tem et contradicentem ", animamque tandem in Patris manus commendat ". Lancea foditur latus illius so, qui ex Adani latere Evam fabricaverat 3, divinumque sanguinem et aquam, immortalitatis poculum, et instaurationis lavacrum fundit. Hinc et sol pudore suffusus est, intelligibilem illum justitia solem petulantium ludibriis affici non ferens. Terra quatiebatur, Dominico respersa cruore, idolorum excutiens labem, suaque lustratione gestiens. Sur- rexerunt e monumentis mortui, ejus qui nostri causa obierat, resurrectionem præmonstrantes. Exstinctus est sol, ac rursum accensus, ut trium dierum nu- merum a Domino condictuin efficeret. Templi velum scissum est, adeunda adyla, et occulta propalanda clare significans. Nam latro quidem paradisun ini- turus erat, et ille homo qui tanquam maleficus ne- cabatur, ab omni creatura credendus Deus et ado- randus (hoc enim vere ac reipsa erat), terrenum corpus et ex pulvere coagmentatum, supra cœlos om- nes efferendum, et Deo consessurum; sanctæ deni- que et beatæ, laudatissimæque Trinitatis cognitio manifestanda. . B c feceratque illum in animam viventem ", hic mor- tuus sine spiritu, in monumento deponitur. Qui hominem, ut in terram reverteretur, damnave- ral ", iis qui in terra oblivioni traditi sunt, con- numeratur. Conteruntur portæ æreæ, ac ferrei vecles confringuntur s. Sublatae sunt illa porte æternæ, horruitque inferni janitor, et revelata sunt fundamenta terræ ". Nam qui liber a peccato erat, inter mortuos censitus fuit. Institis est involutus, qui Lazari fascias solverat *, ut hominem peccato emortuum, ejusque catenis astrictum, liberum di- mitteret. Nanc rex gloriae " ad tyrannum venit, ille potens in prælio ", cujus ad nos exitus sunt a summo cœlo, qui vitæ hujus viam gigantis in mo- rem cucurrit. Cum illo enim imbecillitatem huma- nitatis obtendens congreditur, fortemque vincit ut passerculum, profligatis omnipotente deitate satel- D litibus illius, ejusque vasa diripit ", rite reducens, quæ ille barathro male merserat. Nunc Sermo ad serpentem descendit, Leviathan scilicet illum de- sertorem (Leviathan enim serpentem interpre- tantur) magnum illum sensum Assyriorum, seu Isa. vi, 9, 10. [sa. LXV, * Luc. xxii, 40. Gen. 111, 19. * Psal. cv, 16. Psal. xvi, 16. ** Matth. x11, 29. "Isa. xxvii, 1., Psalmi xvını verba : Infecta est terra in sanguinibus, el contaminala est in operibus eorum. Ita Pantinus. vrimi manifestam reddentes. Significat enim resur- rexisse cos ante Christum, tametsi S. Thomas et alii negent. Comberis. Gen. 11, ss Gen. 11, 7. Psal. XXIII, 7. ibid. 8. ** Joan, xix, 34. Joan. VI, 44. 22: 22. Qui in Adamum vitæ spiritum insufflaverat, (88) Τῶν εἰδωλικῶν λύθρων. Alludit forte ad illa (89) Προμηνύοντες. Non salis reddit Paulinus, (90) Edit. τριήμερον. Τὴν τριήμερον ἐν τάφῳ (91) Colb. διηρτημένον. (92) 1. συνεδριάζειν Θεῷ. (93) Colb. ἔφριξαν . . . . πυλωροί. (94) R. et Colb. δορυφόρων. . . . παντοδυνάμῳ.
καὶ κειρίαις περίκειται ὁ Λαζάρου λύσας τὰ σπάργανα, ἵνα τὸν νεκρωθέντα τῇ ἁμαρτίᾳ ἄνθρωπον, καὶ ταῖς ταύτης περισφιγέντα σειραῖς, λύσῃ τῶν δεσμῶν, καὶ ἀφήσῃ ἄνετον. Νῦν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης πρὸς τὸν τύραννον κατεφοίτησεν, ὁ δυνατὸς ἐν πολέμῳ, οὗ ἀπ’ ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ αἱ πρὸς ἡμᾶς ἔξοδοι, ὁ δραμὼν ὡς γίγας τὴν ἐν τῷ βίῳ ὁδόν. Συμπλέκεται γὰρ τοῦτο τῇ ἀσθενείᾳ τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ δεσμεῖ ὡς στρουθίον τὸν ἰσχυρὸν, φρούδων γεγενημένων τῶν δορυφορούντων τῇ αὐτοδυνάμῳ θεότητι, καὶ τῶν τούτου σκευῶν ποιεῖται τὴν ἁρπαγὴν, ἀνάγων καλῶς, ἃ κακῶς ἐκεῖνος κατήγαγε. Νῦν ὁ λόγος πρὸς τὸν δράκοντα κάτεισι, τὸν Λευϊαθὰν, τὸν ἀποστάτην (δράκων δὲ ὁ Λευϊαθὰν ἑρμηνεύεται), τὸν νοῦν τὸν μέγαν τῶν Ἀσσυρίων, τῶν ἐναντίων λέγω δυνάμεων, τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς ἐμφωλεύοντα· καὶ τοῦτον ἕλκει τῷ τῆς θεότητος ἀγκίστρῳ, τῷ κεκρυμμένῳ σώματι οἷά τινι σκώληκι, καὶ οὓς κατέπιεν ἰσχύσας λίαν οἰκτρῶς, ἐμεῖν ἐκβιάζεται, ἐξαποστέλλων κενὸν τὸν ἐπὶ πλούτῳ κομπάζοντα. Τὸ γεννηθὲν, καὶ δοθὲν ἡμῖν παιδίον ἐπὶ τρώγλην ἀσπίδων καταβεβηκὸς, ἄγχει, καὶ ἀποκτείνει καὶ ὄλλυσι τὸν σοβαρὸν καὶ μεγάλαυχον.Α γὰρ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ἤκουσαν. Ο θείαις χερσὶ πλαστουργήσας τὸν ἄνθρω πον, ὅλην τὴν ἡμέραν τὰς ἀχράντους διεπέτασε χεῖρας πρὸς λαὸν ἀπειθοῦντα καὶ ἀντιλέγοντα, καὶ ταῖς τα τρικαῖς παλάμαις τὴν ψυχὴν παρατίθεται. Καὶ λόγχη πλευρὰ νύττεται τοῦ ἐκ πλευρᾶς τοῦ ᾿Αδάμ τὴν Εὐαν δημιουργήσαντος, καὶ πηγάζει θεῖον αἷμα καὶ ὕδωρ, πόμα ἀθανασίας, καὶ ἀναπλάσεως βάπτισμα. "Οθεν ησχύνθη ὁ ἥλιος, μὴ φέρων ὁρᾶν τὸν νοητὸν τῆς δι καιοσύνης παροινούμενον ήλιον. Γῆ ἐσείετο, δεσπο- τικῷ περιῤῥαινομένη αἷματι, τῶν εἰδωλικῶν λύτ θρων (88) έκτινασσομένη τὸν σπίλον, καὶ περιχαρῶς σκιρτώσα τὴν κάθαρσιν. Νεκροὶ τῶν μνημάτων ἀνίσταντο, τοῦ δι' ἡμᾶς νεκρουμένου τὴν ἔγερσιν προεμφαίνοντες (89). Εσβέννυτο ἥλιος, καὶ πάλιν ἀνήπτετο τὴν τριήμερον (90) τοῦ Δεσπότου δημιουρ γῶν ἀπαρίθμησιν. Τοῦ ναοῦ διηρεῖτο τὸ καταπέτασμα, σαφῶς μηνύον τὴν τῶν ἀδύτων ἐπίβασιν, καὶ τῶν κεκρυμμένων τὴν ἔκφανσιν. Αῃστὴς μὲν γὰρ ἤμελλε χωροβατεῖν τὸν παράδεισον, καὶ ὁ δίκην κακούργου ἀναιρούμενος ἄνθρωπος, Θεὸς ὑπὸ πάσης πιστεύεσθαι καὶ προσκυνεῖσθαι τῆς κτίσεως· Θεὸς γάρ ἐστιν ἀληθῶς· καὶ τὸ γεῶδες καὶ ἐκ χοὺς ἀπηρτισμέ- νου (91) σῶμα, οὐρανῶν ὑψηλότερον γίγνεσθαι, καὶ Θεῷ συγκαθέζεσθαι (92)· καὶ ἡ τῆς ἁγίας, καὶ μακα- ρίας, καὶ πολυυμνήτου Τριάδος φανεροῦσθαι ἐπίγνω σις. . κβ'. Ο τῷ Ἀδὰμ ἐμφυσήσας πνεῦμα ζωῆς, καὶ ποιήσας αὐτὸν εἰς ψυχὴν ζῶσαν, νεκρός, ἄπνους ἐν τῷ μνημείῳ τίθεται. Ο εἰς γῆν ἀποστρέφεσθαι και τακρίνας τὸν ἄνθρωπον, τοῖς ἐν γῇ ἐπιλελησμένοις συναρίθμιος γέγονε. Χαλκαὶ πύλαι συντρίβονται, καὶ συνθλῶνται μοχλοί σιδηροῖ· πύλαι μὲν αἰώνιοι ήρθησαν, καὶ ἔφριξεν ᾅδου πυλωρὸς (95), καὶ ἀνεκα- λύφθη τὰ τῆς οἰκουμένης θεμέλια. Ο γὰρ ἁμαρτίας Ελεύθερος ἐν νεκροῖς λελόγισται· καὶ κειρίαις περί- κειται ὁ Λαζάρου λύσας τὰ σπάργανα, ἵνα τὸν νεο κρωθέντα τῇ ἁμαρτίᾳ ἄνθρωπον, καὶ ταῖς ταύτης περισφιγέντα σειραῖς, λύσῃ τῶν δεσμῶν, καὶ ἀφήσῃ ἄνετον. Νῦν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης πρὸς τὸν τύραννον κατεφοίτησεν, ὁ δυνατὸς ἐν πολέμῳ, οὗ ἀπ᾿ ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ αἱ πρὸς ἡμᾶς ἔξοδοι, ὁ δραμὼν ὡς γίγας τὴν ἐν τῷ βίῳ ὁδόν. Συμπλέκεται γὰρ τοῦτο τῇ ἀσθενείᾳ τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ δεσμεῖ ὡς στρουθίον τὸν Ισχυρόν, φρούδων γεγενημένων τῶν δορυφορούν- των τῇ αὐτοδυνάμῳ (94) θεότητι, καὶ τῶν τούτου σκευῶν ποιεῖται τὴν ἁρπαγὴν, ἀνάγων καλῶς, ἃ και κῶς ἐκεῖνος κατήγαγε. Νῦν ὁ λόγος πρὸς τὸν δρά- κοντα κάτεισι, τὸν Λευῖαθὰν, τὸν ἀποστάτην (δράκων δὲ ὁ Λευϊαθὰν ἑρμηνεύεται), τὸν νοῦν τὸν μέγαν .: κάθειρξιν, καὶ αὖθις ἀνάστασιν ὑποδεικνύων του Δεσπότου καὶ δημιουργοῦ τοῦ ναοῦ. S. JOANNIS DAMASCENI los suos, et auribus graviter audierunt ". Qui divinis manibus hominem finxerat, tota die in- temeratas manus expandit ad populum uon creden- tem et contradicentem ", animamque tandem in Patris manus commendat ". Lancea foditur latus illius so, qui ex Adani latere Evam fabricaverat 3, divinumque sanguinem et aquam, immortalitatis poculum, et instaurationis lavacrum fundit. Hinc et sol pudore suffusus est, intelligibilem illum justitia solem petulantium ludibriis affici non ferens. Terra quatiebatur, Dominico respersa cruore, idolorum excutiens labem, suaque lustratione gestiens. Sur- rexerunt e monumentis mortui, ejus qui nostri causa obierat, resurrectionem præmonstrantes. Exstinctus est sol, ac rursum accensus, ut trium dierum nu- merum a Domino condictuin efficeret. Templi velum scissum est, adeunda adyla, et occulta propalanda clare significans. Nam latro quidem paradisun ini- turus erat, et ille homo qui tanquam maleficus ne- cabatur, ab omni creatura credendus Deus et ado- randus (hoc enim vere ac reipsa erat), terrenum corpus et ex pulvere coagmentatum, supra cœlos om- nes efferendum, et Deo consessurum; sanctæ deni- que et beatæ, laudatissimæque Trinitatis cognitio manifestanda. . B c feceratque illum in animam viventem ", hic mor- tuus sine spiritu, in monumento deponitur. Qui hominem, ut in terram reverteretur, damnave- ral ", iis qui in terra oblivioni traditi sunt, con- numeratur. Conteruntur portæ æreæ, ac ferrei vecles confringuntur s. Sublatae sunt illa porte æternæ, horruitque inferni janitor, et revelata sunt fundamenta terræ ". Nam qui liber a peccato erat, inter mortuos censitus fuit. Institis est involutus, qui Lazari fascias solverat *, ut hominem peccato emortuum, ejusque catenis astrictum, liberum di- mitteret. Nanc rex gloriae " ad tyrannum venit, ille potens in prælio ", cujus ad nos exitus sunt a summo cœlo, qui vitæ hujus viam gigantis in mo- rem cucurrit. Cum illo enim imbecillitatem huma- nitatis obtendens congreditur, fortemque vincit ut passerculum, profligatis omnipotente deitate satel- D litibus illius, ejusque vasa diripit ", rite reducens, quæ ille barathro male merserat. Nunc Sermo ad serpentem descendit, Leviathan scilicet illum de- sertorem (Leviathan enim serpentem interpre- tantur) magnum illum sensum Assyriorum, seu Isa. vi, 9, 10. [sa. LXV, * Luc. xxii, 40. Gen. 111, 19. * Psal. cv, 16. Psal. xvi, 16. ** Matth. x11, 29. "Isa. xxvii, 1., Psalmi xvını verba : Infecta est terra in sanguinibus, el contaminala est in operibus eorum. Ita Pantinus. vrimi manifestam reddentes. Significat enim resur- rexisse cos ante Christum, tametsi S. Thomas et alii negent. Comberis. Gen. 11, ss Gen. 11, 7. Psal. XXIII, 7. ibid. 8. ** Joan, xix, 34. Joan. VI, 44. 22: 22. Qui in Adamum vitæ spiritum insufflaverat, (88) Τῶν εἰδωλικῶν λύθρων. Alludit forte ad illa (89) Προμηνύοντες. Non salis reddit Paulinus, (90) Edit. τριήμερον. Τὴν τριήμερον ἐν τάφῳ (91) Colb. διηρτημένον. (92) 1. συνεδριάζειν Θεῷ. (93) Colb. ἔφριξαν . . . . πυλωροί. (94) R. et Colb. δορυφόρων. . . . παντοδυνάμῳ.
PG 96:621Νῦν οὐρανὸς ὁ ᾅδης γεγένηται, καὶ φωτὸς πληροῦνται τὰ καταχθόνια, καὶ τὸ σκότος τὸ πρὶν διῶκον ἐλαύνεται, καὶ τοῖς τυφλοῖς ἀνάβλεψις δίδοται. Τοῖς γὰρ ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου καθημένοις, ἀνατολὴ ἐξ ὕψους ἐπέφανε. Ταῦτα προφῆται, καὶ πατριάρχαι, καὶ δίκαιοι σαφῶς προετύπουν καὶ προηγόρευον. κγ. Ὁ δίκαιος δεσμεῖται, ὡς δύσχρηστος. Βουλὴν γὰρ καθ’ αὑτῶν ὀλεθροτόκον βεβούλευνται, οἱ τὸν τοῦ Κυρίου λαὸν καλαμώμενοι, καὶ τῶν ποδῶν αὐτῶν τὰς τρίβους ταράσσοντες. Οὐαὶ τῇ ψυχῇ αὐτῶν πονηρὰ κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν συμβήσεται αὐτοῖς, ὁ Ἡσαί̈ας φησίν· ἀλλ’ ἡμῖν λυσίπονος ὄντως καὶ ἀκεσώδυνος ἡ πρᾶξις ἤδη γεγένηται. Τὸν νῶτον εἰς μάστιγας δίδωμι, καὶ τὰς παρειὰς εἰς ῥαπίσματα, καὶ ἐμπτυσμάτων αἰσχύνης ἀνέχομαι, ὁ ἐν Ἡσαί̈ᾳ ἔφη φθεγγόμενος. Διὸ τῶν ἐμῶν χειρῶν τὸ πλαστούργημα, οὐκ ἐντραπήσεται, οὐκ αἰσχυνθήσεται. Οὐ γὰρ ἡρπάχθαι λελόγισμαι τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ· ἀλλὰ Θεὸς ὢν τῷ Πατρὶ ὁμοούσιος, ἐμαυτὸν καθῆκα πρὸς κένωσιν, καὶ ὑπὲρ ἀσεβῶν ταπεινοῦμαι πρὸς θάνατον, οὕτω τοῦ Πατρὸς εὐδοκήσαντος. Ἃ θέλει γὰρ, βούλομαι, συνθελητὴς αὐτῷ πεφυκὼς, καὶ κοινωνὸς τῆς θεότητος.τῶν Ασσυρίων, τῶν ἐναντίων λέγω δυνάμεων, τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς ἐμφωλεύοντα· καὶ τοῦτον ἕλκει τῷ τῆς θεότητος ἀγκίστρῳ τῷ κεκρυμμένῳ σώματι οἷά τινι σκώληκι, καὶ οὓς κατέπιεν ἰσχύσας λίαν οἰκτρῶς, ἐμεῖν ἐκβιάζεται, ἐξαποστέλλων κενὸν τὸν ἐπὶ πλούτῳ κομπάζοντα. Τὸ γεννηθέν, καὶ δοθὲν ἡμῖν παιδίον ἐπὶ τρώγλην ἀσπίδων καταβεβηκός, ἄγχει, καὶ ἀποκτείνει (95) καὶ ὄλλυσι τὸν σοβαρὸν καὶ μεγάλαυχον. Νῦν οὐρανὸς ὁ ᾄδης γεγένηται, καὶ φωτὸς πληροῦνται τὰ καταχθόνια, καὶ τὸ σκότος τὸ πρὶν διώκον ἐλαύνεται, καὶ τοῖς τυφλοῖς ἀνάβλεψις δίδοται. Τοῖς γὰρ ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου καθε ημένοις, ἀνατολὴ ἐξ ὕψους ἐπέφανε. Ταῦτα προφῆται, καὶ πατριάρχαι, καὶ δίκαιοι σαφῶς προετύπουν καὶ προηγόρευον. κγ'. Ο δίκαιος δεσμεῖται, ὡς δύσχρηστος. Βουλήν Β γὰρ καθ' αὐτῶν ὀλεθροτόκον βεβούλευνται, οἱ τὸν τοῦ Κυρίου λαὸν καλαμώμενοι, καὶ τῶν ποδῶν αὐτῶν τὰς τρίβους ταράσσοντες. Οὐαὶ τῇ ψυχῇ αὐτῶν ! πονηρὰ κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν συμβήσεται αὐτ τοῖς, ὁ Ἡσαΐας φησίν· ἀλλ' ἡμῖν λυσίπονος ὄντως καὶ ἀκεσώδυνος ἡ πρᾶξις ἤδη γεγένηται. Τὸν νῶτον εἰς μάστιγας δίδωμι, καὶ τὰς παρειὰς εἰς ῥαπί- σματα, καὶ ἐμπτυσμάτων αἰσχύνης ἀνέχομαι, ὁ ἐν Ησαΐα ἔφη φθεγγόμενος. Διὸ τῶν ἐμῶν χειρῶν τὸ πλαστούργημα, οὐκ ἐντραπήσεται, οὐκ αἰσχυνθήσ σεται. Οὐ γὰρ ἡρπάχθαι λελόγισμαι τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ· ἀλλὰ Θεὸς ὢν τῷ Πατρὶ ὁμοούσιος, ἐμαυτὸν καθῆκα πρὸς κένωσιν, καὶ ὑπὲρ ἀσεβῶν ταπεινού μαι πρὸς θάνατον, οὕτω τοῦ Πατρὸς εὐδοκήσαντος. "Α θέλει γάρ, βούλομαι, συνθελητὴς αὐτῷ πεφυκώς, καὶ κοινωνὸς τῆς θεότητος. Καὶ ὑψοῦμαι ὁ Ὕψιστος, καὶ ἐν ἐμοὶ δεδοξασμένης τῆς ἀνθρωπότητος (οὕτω γὰρ τὴν πατρικὴν ἀγάπην συνίστημι), ἵν᾿ ἐν τῷ ἐμῷ δικαιούμενα αἵματι, καὶ ἐν τῷ ἐμῷ θανάτῳ τὴν πρὸς -τὸν ἐμὸν Πατέρα καταλλαγὴν εὐμοιρήσαντα, ἐν τῇ ζωή ζῶσι, καὶ ὑπὸ τὰς ἐμὰς ἀναπαύσωνται πτέρυ- γας, τὰ ἐμοὶ φυλασσόμενα πρόβατα. κδ'. Συνῶμεν οἱ (96) οὐ τεθεάμεθα, καὶ τῇ ἀκοῇ τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην πιστεύσωμεν. Ημίν γὰρ ὁ τοῦ Θεοῦ βραχίων, ή παντουργὸς αὐτοῦ δύνα μις, ἐκκαλύπτεται. Δοξασθησόμεθα γὰρ εἰ συνήσω- μεν, καὶ σφόδρα δοξασθησόμεθα, ἐν εὐτελείᾳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζόμενοι, καὶ ἐν τῷ ἀδοξοῦντι εἴδει κατανοοῦντες τὴν ὑπὲρ νοῦν ὡραιότητα. Εἰ καὶ πέπονθε γὰρ ἐξ ἀσθενείας, ἀλλὰ ζῇ ἐκ δυνάμεως Θεοῦ. Εἰ καθορᾶται ἐπὶ ξύλου κρεμάμενος, ἀκαλλής τε καὶ ἄδοξος παρὰ πάντας ἐκλείπων τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ἀλλ᾽ αὐτός ἐστι τὸ τῆς δόξης ἀπαύγασμα, ὁρῶσα ησχύνθη (97) ἡ γῆ καὶ ἐπένθησεν. Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἐπὶ τὸ ξύλον ἀνήνεγκε, καὶ τὸν ἡμέτερον ήλγησε μώλωπα, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ πληγὴν, καὶ πόνον, καὶ κάκωσιν ἤνεγκε, τῆς 1, 2, : HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. . A contrariarum potestatum, in terræ visceribus lati- tantem s ; eumque trabit divinitatis hamo quem in morem vermiculi corpore suo contexerat, et quos invalescens ille miscre devoraverat, hos cogit evo- mere, inanem eum dimittens qui divitiarum fastu gloriabatur. Qui natus datusque nobis est puer in foramen aspidum ubi descendisset, arrogantem illum præfocat, occidit, et perdit. Nunc inferorum sedes caelum quoddam electa est : terra abdita infernique sinus luce implentur ", ac quæ illis pridem caligo insederat, dissipatur ", visusque cæcis reparatur "7. Sedentibus enim in tenebris et umbra mortis, oriens ex alto apparuit s. Hæc pro- pbete, patriarchæ, et justi manifeste præfigurave- rant ac prænuntiarant. C p D lium enim contra semetipsos inierunt, qui popu- lum Dei demetunt, spoliantque, ac pedum eorum semitas perturbant. Væ animæ eorum : mala ipsis secundum opera ipsorum evenient, inquit Isaias. Cæterum, quod ita factum est, hoe plane nobis ærumnas abstulit, nostroque dolori medica - tum est. Dorsum meum ud flagella trado, et ad co- laphos maxillas, et spulorum opprobrium sustinui, ait ille qui in Isaia locutus est ". Ideo manuum mearum figmentum pudore non afficietur, non con- fundetur. Non enim rapinam arbitratus sum esse me æqualem Deo: sed cum Deus essem, ejusdem ac Pater essentiæ, meipsum ut exinanirer dimisi, ac Patre ita fieri volente, ad mortem pro impiis dejicior “. Nam quæ ille vult, volo et ego, cjusdem cum ipso voluntatis exsistens, sociusque deitatis. Exaltor vero qui Altissimus sum, humana in me natura ad gloriæ culmen perducta (sic enim pater- nam dilectionem commendo), at oves meæ, quæ mihi conservate sunt, sanguine meo justificatæ, meaque morte ut Patri reconcilientur conseculæ, vita vivant, meisque sub pennis conquiescant. tores non fuimus, pacemque annuntiantium auditui credamus. Nobis enim Dei brachium, seu rerum omnium effectrix potentia, revelatur s. Dum nam- que intellexerimus, clarificabimur, ac quidem am- plissimno cumulo, Domini claritatem in ipsius vilitate velut in speculo contemplantes : et in ea specie quæ nunc in gloria est, pulchritudinem omni sensu superiorem contemplantes. Nam etsi passus est ex infirmitate, vivit tamen ex virtute Dei ". Et si in ligno deformis abjeciusque præ aliis hominum, suspensus cernitur; at splendor est paterna clari- tatis, quem terra videns affecta pudore fuit, ac luctum egit. Ilic peccata nostra super lignum tulit, nostroque vulnere doluit, ac pro nobis cruciatus Job xc, 19, 20. se job xx, 16. Isa. 1x, 6. 153. Locus est ex variis Isaiæ par- Isa. Lill, 1. | Car. ** Isa. xix, 3. Vid. Hieron. in cap. xii Osce. · so ibid. Isa. Lxı, 1; Luc. iv, 18, 19. Luc. 1, 78, 79. ticulis concinnatus, ut, 10, 11. isa. L, sec. LXX. *¹ Philipp. 11, 5-8 ** ibid. 4. XIII, 12. ' 23. " Justus alligatur tanquam molestus. Consi- 24. Intelligamus nos, qui harum rerum specta- (95) R. et Coll. ἀποπνίγει. (96) 1. τοίνυν οι. (97) R. Εσείσθη.
Καὶ ὑψοῦμαι ὁ Ὕψιστος, καὶ ἐν ἐμοὶ δεδοξασμένης τῆς ἀνθρωπότητος (οὕτω γὰρ τὴν πατρικὴν ἀγάπην συνίστημι), ἵν’ ἐν τῷ ἐμῷ δικαιούμενα αἵματι, καὶ ἐν τῷ ἐμῷ θανάτῳ τὴν πρὸς τὸν ἐμὸν Πατέρα καταλλαγὴν εὐμοιρήσαντα, ἐν τῇ ζωῇ ζῶσι, καὶ ὑπὸ τὰς ἐμὰς ἀναπαύσωνται πτέρυγας, τὰ ἐμοὶ φυλασσόμενα πρόβατα. κδ. Συνῶμεν οἳ οὐ τεθεάμεθα, καὶ τῇ ἀκοῇ τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην πιστεύσωμεν. Ἡμῖν γὰρ ὁ τοῦ Θεοῦ βραχίων, ἡ παντουργὸς αὐτοῦ δύναμις, ἐκκαλύπτεται. Δοξασθησόμεθα γὰρ εἰ συνήσωμεν, καὶ σφόδρα δοξασθησόμεθα, ἐν εὐτελείᾳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζόμενοι, καὶ ἐν τῷ ἀδοξοῦντι εἴδει κατανοοῦντες τὴν ὑπὲρ νοῦν ὡραιότητα. Εἰ καὶ πέπονθε γὰρ ἐξ ἀσθενείας, ἀλλὰ ζῇ ἐκ δυνάμεως Θεοῦ. Εἰ καθορᾶται ἐπὶ ξύλου κρεμάμενος, ἀκαλλής τε καὶ ἄδοξος παρὰ πάντας ἐκλείπων τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ἀλλ’ αὐτός ἐστι τὸ τῆς δόξης ἀπαύγασμα, ὃ ὁρῶσα ᾐσχύνθη ἡ γῆ καὶ ἐπένθησεν. Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἐπὶ τὸ ξύλον ἀνήνεγκε, καὶ τὸν ἡμέτερον ἤλγησε μώλωπα, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ πληγὴν, καὶ πόνον, καὶ κάκωσιν ἤνεγκε, τῆς ἡμῶν εἰρήνης καταλλάγματα.τῶν Ασσυρίων, τῶν ἐναντίων λέγω δυνάμεων, τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς ἐμφωλεύοντα· καὶ τοῦτον ἕλκει τῷ τῆς θεότητος ἀγκίστρῳ τῷ κεκρυμμένῳ σώματι οἷά τινι σκώληκι, καὶ οὓς κατέπιεν ἰσχύσας λίαν οἰκτρῶς, ἐμεῖν ἐκβιάζεται, ἐξαποστέλλων κενὸν τὸν ἐπὶ πλούτῳ κομπάζοντα. Τὸ γεννηθέν, καὶ δοθὲν ἡμῖν παιδίον ἐπὶ τρώγλην ἀσπίδων καταβεβηκός, ἄγχει, καὶ ἀποκτείνει (95) καὶ ὄλλυσι τὸν σοβαρὸν καὶ μεγάλαυχον. Νῦν οὐρανὸς ὁ ᾄδης γεγένηται, καὶ φωτὸς πληροῦνται τὰ καταχθόνια, καὶ τὸ σκότος τὸ πρὶν διώκον ἐλαύνεται, καὶ τοῖς τυφλοῖς ἀνάβλεψις δίδοται. Τοῖς γὰρ ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου καθε ημένοις, ἀνατολὴ ἐξ ὕψους ἐπέφανε. Ταῦτα προφῆται, καὶ πατριάρχαι, καὶ δίκαιοι σαφῶς προετύπουν καὶ προηγόρευον. κγ'. Ο δίκαιος δεσμεῖται, ὡς δύσχρηστος. Βουλήν Β γὰρ καθ' αὐτῶν ὀλεθροτόκον βεβούλευνται, οἱ τὸν τοῦ Κυρίου λαὸν καλαμώμενοι, καὶ τῶν ποδῶν αὐτῶν τὰς τρίβους ταράσσοντες. Οὐαὶ τῇ ψυχῇ αὐτῶν ! πονηρὰ κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν συμβήσεται αὐτ τοῖς, ὁ Ἡσαΐας φησίν· ἀλλ' ἡμῖν λυσίπονος ὄντως καὶ ἀκεσώδυνος ἡ πρᾶξις ἤδη γεγένηται. Τὸν νῶτον εἰς μάστιγας δίδωμι, καὶ τὰς παρειὰς εἰς ῥαπί- σματα, καὶ ἐμπτυσμάτων αἰσχύνης ἀνέχομαι, ὁ ἐν Ησαΐα ἔφη φθεγγόμενος. Διὸ τῶν ἐμῶν χειρῶν τὸ πλαστούργημα, οὐκ ἐντραπήσεται, οὐκ αἰσχυνθήσ σεται. Οὐ γὰρ ἡρπάχθαι λελόγισμαι τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ· ἀλλὰ Θεὸς ὢν τῷ Πατρὶ ὁμοούσιος, ἐμαυτὸν καθῆκα πρὸς κένωσιν, καὶ ὑπὲρ ἀσεβῶν ταπεινού μαι πρὸς θάνατον, οὕτω τοῦ Πατρὸς εὐδοκήσαντος. "Α θέλει γάρ, βούλομαι, συνθελητὴς αὐτῷ πεφυκώς, καὶ κοινωνὸς τῆς θεότητος. Καὶ ὑψοῦμαι ὁ Ὕψιστος, καὶ ἐν ἐμοὶ δεδοξασμένης τῆς ἀνθρωπότητος (οὕτω γὰρ τὴν πατρικὴν ἀγάπην συνίστημι), ἵν᾿ ἐν τῷ ἐμῷ δικαιούμενα αἵματι, καὶ ἐν τῷ ἐμῷ θανάτῳ τὴν πρὸς -τὸν ἐμὸν Πατέρα καταλλαγὴν εὐμοιρήσαντα, ἐν τῇ ζωή ζῶσι, καὶ ὑπὸ τὰς ἐμὰς ἀναπαύσωνται πτέρυ- γας, τὰ ἐμοὶ φυλασσόμενα πρόβατα. κδ'. Συνῶμεν οἱ (96) οὐ τεθεάμεθα, καὶ τῇ ἀκοῇ τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην πιστεύσωμεν. Ημίν γὰρ ὁ τοῦ Θεοῦ βραχίων, ή παντουργὸς αὐτοῦ δύνα μις, ἐκκαλύπτεται. Δοξασθησόμεθα γὰρ εἰ συνήσω- μεν, καὶ σφόδρα δοξασθησόμεθα, ἐν εὐτελείᾳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζόμενοι, καὶ ἐν τῷ ἀδοξοῦντι εἴδει κατανοοῦντες τὴν ὑπὲρ νοῦν ὡραιότητα. Εἰ καὶ πέπονθε γὰρ ἐξ ἀσθενείας, ἀλλὰ ζῇ ἐκ δυνάμεως Θεοῦ. Εἰ καθορᾶται ἐπὶ ξύλου κρεμάμενος, ἀκαλλής τε καὶ ἄδοξος παρὰ πάντας ἐκλείπων τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ἀλλ᾽ αὐτός ἐστι τὸ τῆς δόξης ἀπαύγασμα, ὁρῶσα ησχύνθη (97) ἡ γῆ καὶ ἐπένθησεν. Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἐπὶ τὸ ξύλον ἀνήνεγκε, καὶ τὸν ἡμέτερον ήλγησε μώλωπα, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ πληγὴν, καὶ πόνον, καὶ κάκωσιν ἤνεγκε, τῆς 1, 2, : HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. . A contrariarum potestatum, in terræ visceribus lati- tantem s ; eumque trabit divinitatis hamo quem in morem vermiculi corpore suo contexerat, et quos invalescens ille miscre devoraverat, hos cogit evo- mere, inanem eum dimittens qui divitiarum fastu gloriabatur. Qui natus datusque nobis est puer in foramen aspidum ubi descendisset, arrogantem illum præfocat, occidit, et perdit. Nunc inferorum sedes caelum quoddam electa est : terra abdita infernique sinus luce implentur ", ac quæ illis pridem caligo insederat, dissipatur ", visusque cæcis reparatur "7. Sedentibus enim in tenebris et umbra mortis, oriens ex alto apparuit s. Hæc pro- pbete, patriarchæ, et justi manifeste præfigurave- rant ac prænuntiarant. C p D lium enim contra semetipsos inierunt, qui popu- lum Dei demetunt, spoliantque, ac pedum eorum semitas perturbant. Væ animæ eorum : mala ipsis secundum opera ipsorum evenient, inquit Isaias. Cæterum, quod ita factum est, hoe plane nobis ærumnas abstulit, nostroque dolori medica - tum est. Dorsum meum ud flagella trado, et ad co- laphos maxillas, et spulorum opprobrium sustinui, ait ille qui in Isaia locutus est ". Ideo manuum mearum figmentum pudore non afficietur, non con- fundetur. Non enim rapinam arbitratus sum esse me æqualem Deo: sed cum Deus essem, ejusdem ac Pater essentiæ, meipsum ut exinanirer dimisi, ac Patre ita fieri volente, ad mortem pro impiis dejicior “. Nam quæ ille vult, volo et ego, cjusdem cum ipso voluntatis exsistens, sociusque deitatis. Exaltor vero qui Altissimus sum, humana in me natura ad gloriæ culmen perducta (sic enim pater- nam dilectionem commendo), at oves meæ, quæ mihi conservate sunt, sanguine meo justificatæ, meaque morte ut Patri reconcilientur conseculæ, vita vivant, meisque sub pennis conquiescant. tores non fuimus, pacemque annuntiantium auditui credamus. Nobis enim Dei brachium, seu rerum omnium effectrix potentia, revelatur s. Dum nam- que intellexerimus, clarificabimur, ac quidem am- plissimno cumulo, Domini claritatem in ipsius vilitate velut in speculo contemplantes : et in ea specie quæ nunc in gloria est, pulchritudinem omni sensu superiorem contemplantes. Nam etsi passus est ex infirmitate, vivit tamen ex virtute Dei ". Et si in ligno deformis abjeciusque præ aliis hominum, suspensus cernitur; at splendor est paterna clari- tatis, quem terra videns affecta pudore fuit, ac luctum egit. Ilic peccata nostra super lignum tulit, nostroque vulnere doluit, ac pro nobis cruciatus Job xc, 19, 20. se job xx, 16. Isa. 1x, 6. 153. Locus est ex variis Isaiæ par- Isa. Lill, 1. | Car. ** Isa. xix, 3. Vid. Hieron. in cap. xii Osce. · so ibid. Isa. Lxı, 1; Luc. iv, 18, 19. Luc. 1, 78, 79. ticulis concinnatus, ut, 10, 11. isa. L, sec. LXX. *¹ Philipp. 11, 5-8 ** ibid. 4. XIII, 12. ' 23. " Justus alligatur tanquam molestus. Consi- 24. Intelligamus nos, qui harum rerum specta- (95) R. et Coll. ἀποπνίγει. (96) 1. τοίνυν οι. (97) R. Εσείσθη.
PG 96:623Ἐπεὶ γὰρ ὡς πρόβατα ἐπλανήθημεν, τὴν ὁδὸν Κυρίου ἐκκλίναντες, καὶ τὴν ἡμῶν ἐξανύοντες τρίβον, διὰ σπλάγχνα ἐλέους ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν παραδέδοται· οὐκ ἐρίζων, οὐδὲ κραυγάζων, ἡμῖν καταλιμπάνων ὑπογραμμὸν, καὶ ὡς πρόβατον ἄφωνον ὑπὲρ ἡμῶν εἰς θάνατον ἄγεται. Ὄψεσθε, φησὶν ὁ Μωϋσῆς, τὴν ζωὴν ὑμῶν κρεμαμένην ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν ὑμῶν, καὶ οὐ μὴ πιστεύσητε τῇ ζωῇ ὑμῶν. Ὁ Θεοπάτωρ Δαβὶδ, μᾶλλον δὲ διὰ τοῦ Δαβὶδ ὁ τοῦ Δαβὶδ Κύριος, τὸ οἰκεῖον πάθος, καὶ τὴν ζωοτόκον ταφὴν προαναφωνῶν ἔλεγε· Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλλον κλῆρον. Ὁ δερματίνους χιτῶνας ἀμφιάσας τοὺς τοῦ γένους πρωτοπάτορας, ἑκὼν γυμνοῦται πρὸς σταύρωσιν, ἵνα γυμνώσας ἡμᾶς τῆς θνητότητος τὴν τῆς ἀφθαρσίας περιβάλῃ εὐπρέπειαν. Καὶ τὴν στολὴν κληρουχεῖ τοῖς στρατιώταις. Μέλλει γὰρ ἐκ θνητῶν ἀνιστάμενος ἀποστέλλειν τοῖς ἔθνεσιν, οὓς αὐτὸς μαθητὰς ἐξελέξατο, καὶ αὐτὸς θείου βαπτίσματος τοῖς πιστοῖς γίνεσθαι περιβόλαιον· Ὅσοι γὰρ, φησὶν, εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθητε, Χριστὸν ἐνεδύσασθε. κε.Α ἡμῶν εἰρήνης καταλλάγματα. Ἐπεὶ γὰρ ὡς πρός βατα ἐπλανήθημεν, τὴν ὁδὸν Κυρίου ἐκκλίναντες, καὶ τὴν ἡμῶν ἐξανύοντες τρίβον, διὰ σπλάγχνα ελέους ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν παραδέδοται· οὐκ ἐρίζων, οὐδὲ κραυγάζων, ἡμῖν καταλιμπάνων υπογραμμόν, καὶ ὡς πρόβατον ἄφωνον ὑπὲρ ἡμῶν εἰς θάνατον ἄγεται. Ὄψεσθε, φησὶν ὁ Μωϋσῆς, τὴν ζωὴν ὑμῶν κρεμαμένην ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν ὑμῶν, καὶ οὐ μὴ πιστεύσητε τῇ ζωῇ ὑμῶν. Ο Θεοπάτωρ Δαβίδ, μᾶλλον δὲ διὰ τοῦ Δαβὶδ ὁ τοῦ Δαβίδ Κύριος, τὸ οἰκεῖον πάθος, καὶ τὴν ζωοτόκον ταφὴν προαναφω νῶν ἔλεγε· Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλλον κλήρον. Ο δερματίνους χιτῶνας ἀμφιάσας τοὺς τοῦ γένους πρωτοπάτορας, ἑκὼν γυμνοῦται πρὸς σταύρωσιν, ἵνα γυμνώσας ἡμᾶς τῆς θνητότητας τὴν τῆς ἀφ- θαρσίας περιβάλῃ (98) εὐπρέπειαν. Καὶ τὴν στολὴν κληρουχεῖ τοῖς στρατιώταις. Μέλλει γὰρ ἐκ θνητῶν ἀνιστάμενος ἀποστέλλειν τοῖς ἔθνεσιν, οὓς αὐτὸς μα θητὰς ἐξελέξατο, καὶ αὐτὸς θείου βαπτίσματος τοῖς πιστοῖς γίνεσθαι περιβόλαιον· "Οσοι γὰρ, φησὶν, εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθητε, Χριστὸν ἐνεδύσασθε. η κε'. Νῶς μὲν ἐν κιβωτῷ καθειργόμενος, καὶ ξύλῳ σώζων δευτέρου κόσμου τὰ σπέρματα, καὶ πάλιν ἀρχὴ τοῦ γένους γενόμενος, Χριστὸν ἑκουσίως ἐτύπου θαπτόμενον, τὸν κλύσαντα μὲν τὴν ἁμαρτίαν τῷ ἐκ πλευρᾶς αὐτοῦ ῥεύσαντι μεθ' ὕδατος αἵματι, τῷ δὲ τοῦ σταυροῦ ξύλῳ τὸ γένος ἡμῶν ἅπαν διασώσαντα, καὶ κοινοῦ βίου, καὶ νέας πολιτεία, καθηγεμόνα γε νόμενον. ᾿Αβραὰμ ὁ μέγας πατριάρχης τὸν Ἰσαὰκ ἀνάγων πρὸς ὁλοκαύτωσιν, τὸν ἐξ ἐπαγγελίας, καὶ εἰς ὃν αἱ ἐπαγγελίαι, τὴν τοῦ δεσπότου σφαγὴν σαν φῶς προκατήγγειλεν (99). Αὐτὸς μὲν γὰρ ὁ Ἰσαὰκ ζῶν τῷ πατρὶ πρὸς Θεοῦ χαρίζεται· ἀμνὸς δὲ τῶν κεράτων ἐν φυτῷ Σαβὲκ κατεχόμενος ἐγένετο σφά γιον· καὶ γίνεται τοῦ διπλοῦν, τοῦ κριοῦ τε καὶ τοῦ Ἰσαὰκ μυστήριον, τύπος ἀληθῆς Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. Διπλοῦς γὰρ οὗτος καὶ σύνθετος, Θεός τε καὶ ἄνθρωπος ὢν ὁ αὐτὸς, καθὸ μὲν φύσει Υἱὸς Θεοῦ καὶ Θεός, ἐν ἀπαθείᾳ μεμένηκε· καθὸ δὲ αὐτὸς ἄνθρω- πος ὑπὲρ ἄνθρωπον γενόμενος, ὑπὲρ τοῦ κόσμου ἑαυτὸν ἱερεῖον ἄμωμον ἐν φυτῷ Σαβὲκ τῷ πατρὶ προσήγαγεν, ἤτοι ἐν ξύλῳ ἀφέσεως. Σαβὲν γὰρ ἄφεσις (1) ερμηνεύεται. Τί βούλεται τα τρία μέτρα τῆς σεμιδάλεως ἐγκρυφίας γενόμενος ; οὐ σαφῶς τὴν ? " τριήμερον τοῦ ἄρτου τῆς ζωῆς ταφὴν ὑπαινίττεται ; Τι δὲ ὁ λάκκος τοῦ Ἰωσὴφ πρότερον, καὶ ἡ φρουρά ὕστερον; οὐ τάφον, καὶ τὴν ἐπὶ τούτῳ φρουρὰν ἐμφαίνει τρανότατα; "Εθεντο γάρ με, φησίν, ἐν λάκκα κατωτάτῳ, ἐν σκοτεινοῖς, καὶ ἐν σκῖᾳ θα νάτου. Τί δὲ Μωσῆς ὁ θεόπτης και νομοθέτης ; οὐκ ἐν τῇ θίσῃ κρυπτόμενος, έκδοτος πρὸς θάνατον δι δοται, καὶ πρὸς τῆς βασιλίδος ἀναλαμβάνεται ; Οὕτω *** το 6:23 S. JOANNIS DAMASCENI fuit. Plagas, labores, aerumnas sustinuit, quibus pax nōbis conciliaretur. Quia eniin tanquam oves errâveramus, declinantes a via Domini, semitam `nostram insistentes, per viscera misericordiæ pro pcecatis nostris est traditus : non contendens, non clamans (nobis relinquens exemplum) ac sicut ovis sine voce, pro nobis ad mortem ducitur. Videbitis, inquit Moses, vitam vestram pendentem ante oculos vestros, et non credelis vita vestra". Ille Deiparens David, imo potius per Davidem Davidis Dominus, proprium ejus supplicium, et vitæ genitricem sepul- turam, pleno olim voce predicans, Diviserunt, in- quit, sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sortem ". Qui pelliceis tunicis primos ge- neris humani parentes vestiverat, in crucem agen- dus lubens nudatur, quo nos mortalitate nostra erulos, incorruptionis decore indual. Vestem quo- que militibus sortiendam relinquít. Nam e mortuis .825 resuscitatus, discipulos quos ipse elegit, gen- tibus mittet, ipseque sacro baptismo indumentum lifdebus fiet : Quotquot enim in Christo baptizati estis, ait Paulus, Christum induistis ***. B C -mundi alterius suscitandi semina conservans, rur- “sumque hominum generis principium effectus, Christum sponte sepultum præsignabat : qui pecca tum quidem sanguine e latere suo cum aqua pro- fluente abluerit; crucis autem ligno omne genus nostrum sospitaverit, novæque vitæ ac disciplinæ præceptor exstiterit. Magnus patriarcha Abraham", Isaac suum ex promissione filium, et in quo sancitæ repromissiones erant, in holocaustum offerendum · ducens, Domini necem aperte figuravit. Enimvero Isaac quidem Dei indulgentia patri vivus condona- tur; agnus autem cornibus in virgullo Sabec de- tentus vietima fuit -: duplexque illud arietis et Isaac sacramentum, Christi Dei nostri verus typus effici- tur ". Hic enim duplex est et compositus, Deus et bomo idem exsistens : qui, quatenus Dei Filius ac Deus, ab omni perpessione mansit immunis, qua- tenus idem ipse altiori supra hominem ratione factus est homo, seipsum sacrificium purum et irre- prehensiblle pro mundi salute in virgullo Sabec, seu ligno remissionis (Sabec enim remissionem si- gnideas) Patri obtulit. Quid sibi volunt mensura trcs, ex quibus confectus subcinericius panis fuit **? nonne palam triduanam vitalis panis sepulturam iudicant? Quid lacus ille Josephi primum, ac deinde custodia ? nonne eamdem sepulturam, additam- que illi custodiam perspicue admodum repræṣen- tant? Posuerunt me, inquit, in lacu inferiori, in tenebrosis et umbra mortis ". Quid autem Moses Dei contemplator et legislator? nonne in fiscella Galat. 111, 27. Gen. xxi, 4, seqq. * Gen. xxi, seqq. D Deut. xxvII, 66. • Psal. xx1, 19. *Gen. xviii. 6. Gen. xxxi, 50. Psal. LXXXVII 7. Græci auctores varia conjecerunt, quid sentiendum sit dixi in orationem Damasceni, de imaginibus. 23. Ac Noe quidem in arca inclusus, et ligni ope (98) Κ. ἐνδύσῃ. (99) R. Colb. "προκατήγγελλεν. (1) Σαβὲν γὰρ ἄφεσις. De ligno Sabec. De quo
Νῶε μὲν ἐν κιβωτῷ καθειργόμενος, καὶ ξύλῳ σώζων δευτέρου κόσμου τὰ σπέρματα, καὶ πάλιν ἀρχὴ τοῦ γένους γενόμενος, Χριστὸν ἑκουσίως ἐτύπου θαπτόμενον, τὸν κλύσαντα μὲν τὴν ἁμαρτίαν τῷ ἐκ πλευρᾶς αὐτοῦ ῥεύσαντι μεθ’ ὕδατος αἵματι, τῷ δὲ τοῦ σταυροῦ ξύλῳ τὸ γένος ἡμῶν ἅπαν διασώσαντα, καὶ κοινοῦ βίου, καὶ νέας πολιτείας καθηγεμόνα γενόμενον. Ἀβραὰμ ὁ μέγας πατριάρχης τὸν Ἰσαὰκ ἀνάγων πρὸς ὁλοκαύτωσιν, τὸν ἐξ ἐπαγγελίας, καὶ εἰς ὃν αἱ ἐπαγγελίαι, τὴν τοῦ δεσπότου σφαγὴν σαφῶς προκατήγγειλεν. Αὐτὸς μὲν γὰρ ὁ Ἰσαὰκ ζῶν τῷ πατρὶ πρὸς Θεοῦ χαρίζεται· ἀμνὸς δὲ τῶν κεράτων ἐν φυτῷ Σαβὲκ κατεχόμενος ἐγένετο σφάγιον· καὶ γίνεται τοῦ διπλοῦν, τοῦ κριοῦ τε καὶ τοῦ Ἰσαὰκ μυστήριον, τύπος ἀληθὴς Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. Διπλοῦς γὰρ οὗτος καὶ σύνθετος, Θεός τε καὶ ἄνθρωπος ὢν ὁ αὐτὸς, καθὸ μὲν φύσει Υἱὸς Θεοῦ καὶ Θεὸς, ἐν ἀπαθείᾳ μεμένηκε· καθὸ δὲ αὐτὸς ἄνθρωπος ὑπὲρ ἄνθρωπον γενόμενος, ὑπὲρ τοῦ κόσμου ἑαυτὸν ἱερεῖον ἄμωμον ἐν φυτῷ Σαβὲκ τῷ πατρὶ προσήγαγεν, ἤτοι ἐν ξύλῳ ἀφέσεως. Σαβὲκ γὰρ ἄφεσις ἑρμηνεύεται. Τί βούλεται τὰ τρία μέτρα τῆς σεμιδάλεως ἐγκρυφίας γενόμενος;Α ἡμῶν εἰρήνης καταλλάγματα. Ἐπεὶ γὰρ ὡς πρός βατα ἐπλανήθημεν, τὴν ὁδὸν Κυρίου ἐκκλίναντες, καὶ τὴν ἡμῶν ἐξανύοντες τρίβον, διὰ σπλάγχνα ελέους ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν παραδέδοται· οὐκ ἐρίζων, οὐδὲ κραυγάζων, ἡμῖν καταλιμπάνων υπογραμμόν, καὶ ὡς πρόβατον ἄφωνον ὑπὲρ ἡμῶν εἰς θάνατον ἄγεται. Ὄψεσθε, φησὶν ὁ Μωϋσῆς, τὴν ζωὴν ὑμῶν κρεμαμένην ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν ὑμῶν, καὶ οὐ μὴ πιστεύσητε τῇ ζωῇ ὑμῶν. Ο Θεοπάτωρ Δαβίδ, μᾶλλον δὲ διὰ τοῦ Δαβὶδ ὁ τοῦ Δαβίδ Κύριος, τὸ οἰκεῖον πάθος, καὶ τὴν ζωοτόκον ταφὴν προαναφω νῶν ἔλεγε· Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλλον κλήρον. Ο δερματίνους χιτῶνας ἀμφιάσας τοὺς τοῦ γένους πρωτοπάτορας, ἑκὼν γυμνοῦται πρὸς σταύρωσιν, ἵνα γυμνώσας ἡμᾶς τῆς θνητότητας τὴν τῆς ἀφ- θαρσίας περιβάλῃ (98) εὐπρέπειαν. Καὶ τὴν στολὴν κληρουχεῖ τοῖς στρατιώταις. Μέλλει γὰρ ἐκ θνητῶν ἀνιστάμενος ἀποστέλλειν τοῖς ἔθνεσιν, οὓς αὐτὸς μα θητὰς ἐξελέξατο, καὶ αὐτὸς θείου βαπτίσματος τοῖς πιστοῖς γίνεσθαι περιβόλαιον· "Οσοι γὰρ, φησὶν, εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθητε, Χριστὸν ἐνεδύσασθε. η κε'. Νῶς μὲν ἐν κιβωτῷ καθειργόμενος, καὶ ξύλῳ σώζων δευτέρου κόσμου τὰ σπέρματα, καὶ πάλιν ἀρχὴ τοῦ γένους γενόμενος, Χριστὸν ἑκουσίως ἐτύπου θαπτόμενον, τὸν κλύσαντα μὲν τὴν ἁμαρτίαν τῷ ἐκ πλευρᾶς αὐτοῦ ῥεύσαντι μεθ' ὕδατος αἵματι, τῷ δὲ τοῦ σταυροῦ ξύλῳ τὸ γένος ἡμῶν ἅπαν διασώσαντα, καὶ κοινοῦ βίου, καὶ νέας πολιτεία, καθηγεμόνα γε νόμενον. ᾿Αβραὰμ ὁ μέγας πατριάρχης τὸν Ἰσαὰκ ἀνάγων πρὸς ὁλοκαύτωσιν, τὸν ἐξ ἐπαγγελίας, καὶ εἰς ὃν αἱ ἐπαγγελίαι, τὴν τοῦ δεσπότου σφαγὴν σαν φῶς προκατήγγειλεν (99). Αὐτὸς μὲν γὰρ ὁ Ἰσαὰκ ζῶν τῷ πατρὶ πρὸς Θεοῦ χαρίζεται· ἀμνὸς δὲ τῶν κεράτων ἐν φυτῷ Σαβὲκ κατεχόμενος ἐγένετο σφά γιον· καὶ γίνεται τοῦ διπλοῦν, τοῦ κριοῦ τε καὶ τοῦ Ἰσαὰκ μυστήριον, τύπος ἀληθῆς Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. Διπλοῦς γὰρ οὗτος καὶ σύνθετος, Θεός τε καὶ ἄνθρωπος ὢν ὁ αὐτὸς, καθὸ μὲν φύσει Υἱὸς Θεοῦ καὶ Θεός, ἐν ἀπαθείᾳ μεμένηκε· καθὸ δὲ αὐτὸς ἄνθρω- πος ὑπὲρ ἄνθρωπον γενόμενος, ὑπὲρ τοῦ κόσμου ἑαυτὸν ἱερεῖον ἄμωμον ἐν φυτῷ Σαβὲκ τῷ πατρὶ προσήγαγεν, ἤτοι ἐν ξύλῳ ἀφέσεως. Σαβὲν γὰρ ἄφεσις (1) ερμηνεύεται. Τί βούλεται τα τρία μέτρα τῆς σεμιδάλεως ἐγκρυφίας γενόμενος ; οὐ σαφῶς τὴν ? " τριήμερον τοῦ ἄρτου τῆς ζωῆς ταφὴν ὑπαινίττεται ; Τι δὲ ὁ λάκκος τοῦ Ἰωσὴφ πρότερον, καὶ ἡ φρουρά ὕστερον; οὐ τάφον, καὶ τὴν ἐπὶ τούτῳ φρουρὰν ἐμφαίνει τρανότατα; "Εθεντο γάρ με, φησίν, ἐν λάκκα κατωτάτῳ, ἐν σκοτεινοῖς, καὶ ἐν σκῖᾳ θα νάτου. Τί δὲ Μωσῆς ὁ θεόπτης και νομοθέτης ; οὐκ ἐν τῇ θίσῃ κρυπτόμενος, έκδοτος πρὸς θάνατον δι δοται, καὶ πρὸς τῆς βασιλίδος ἀναλαμβάνεται ; Οὕτω *** το 6:23 S. JOANNIS DAMASCENI fuit. Plagas, labores, aerumnas sustinuit, quibus pax nōbis conciliaretur. Quia eniin tanquam oves errâveramus, declinantes a via Domini, semitam `nostram insistentes, per viscera misericordiæ pro pcecatis nostris est traditus : non contendens, non clamans (nobis relinquens exemplum) ac sicut ovis sine voce, pro nobis ad mortem ducitur. Videbitis, inquit Moses, vitam vestram pendentem ante oculos vestros, et non credelis vita vestra". Ille Deiparens David, imo potius per Davidem Davidis Dominus, proprium ejus supplicium, et vitæ genitricem sepul- turam, pleno olim voce predicans, Diviserunt, in- quit, sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sortem ". Qui pelliceis tunicis primos ge- neris humani parentes vestiverat, in crucem agen- dus lubens nudatur, quo nos mortalitate nostra erulos, incorruptionis decore indual. Vestem quo- que militibus sortiendam relinquít. Nam e mortuis .825 resuscitatus, discipulos quos ipse elegit, gen- tibus mittet, ipseque sacro baptismo indumentum lifdebus fiet : Quotquot enim in Christo baptizati estis, ait Paulus, Christum induistis ***. B C -mundi alterius suscitandi semina conservans, rur- “sumque hominum generis principium effectus, Christum sponte sepultum præsignabat : qui pecca tum quidem sanguine e latere suo cum aqua pro- fluente abluerit; crucis autem ligno omne genus nostrum sospitaverit, novæque vitæ ac disciplinæ præceptor exstiterit. Magnus patriarcha Abraham", Isaac suum ex promissione filium, et in quo sancitæ repromissiones erant, in holocaustum offerendum · ducens, Domini necem aperte figuravit. Enimvero Isaac quidem Dei indulgentia patri vivus condona- tur; agnus autem cornibus in virgullo Sabec de- tentus vietima fuit -: duplexque illud arietis et Isaac sacramentum, Christi Dei nostri verus typus effici- tur ". Hic enim duplex est et compositus, Deus et bomo idem exsistens : qui, quatenus Dei Filius ac Deus, ab omni perpessione mansit immunis, qua- tenus idem ipse altiori supra hominem ratione factus est homo, seipsum sacrificium purum et irre- prehensiblle pro mundi salute in virgullo Sabec, seu ligno remissionis (Sabec enim remissionem si- gnideas) Patri obtulit. Quid sibi volunt mensura trcs, ex quibus confectus subcinericius panis fuit **? nonne palam triduanam vitalis panis sepulturam iudicant? Quid lacus ille Josephi primum, ac deinde custodia ? nonne eamdem sepulturam, additam- que illi custodiam perspicue admodum repræṣen- tant? Posuerunt me, inquit, in lacu inferiori, in tenebrosis et umbra mortis ". Quid autem Moses Dei contemplator et legislator? nonne in fiscella Galat. 111, 27. Gen. xxi, 4, seqq. * Gen. xxi, seqq. D Deut. xxvII, 66. • Psal. xx1, 19. *Gen. xviii. 6. Gen. xxxi, 50. Psal. LXXXVII 7. Græci auctores varia conjecerunt, quid sentiendum sit dixi in orationem Damasceni, de imaginibus. 23. Ac Noe quidem in arca inclusus, et ligni ope (98) Κ. ἐνδύσῃ. (99) R. Colb. "προκατήγγελλεν. (1) Σαβὲν γὰρ ἄφεσις. De ligno Sabec. De quo
PG 96:625οὐ σαφῶς τὴν τριήμερον τοῦ ἄρτου τῆς ζωῆς ταφὴν ὑπαινίττεται; Τί δὲ ὁ λάκκος τοῦ Ἰωσὴφ πρότερον, καὶ ἡ φρουρὰ ὕστερον; οὐ τάφον, καὶ τὴν ἐπὶ τούτῳ φρουρὰν ἐμφαίνει τρανότατα; Ἔθεντο γάρ με, φησὶν, ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ, ἐν σκοτεινοῖς, καὶ ἐν σκῖᾳ θανάτου. Τί δὲ Μωσῆς ὁ θεόπτης καὶ νομοθέτης; οὐκ ἐν τῇ θίβῃ κρυπτόμενος, ἔκδοτος πρὸς θάνατον δίδοται, καὶ πρὸς τῆς βασιλίδος ἀναλαμβάνεται; Οὕτω καὶ ὁ Χριστὸς ἐν τάφῳ καλύπτεται, νεκρούμενος μὲν σωματικῶς, πρὸς δὲ τῆς οἰκείας θεότητος τῆς βασιλευούσης πάσης τῆς κτίσεως πρὸς ζωὴν αὖθις ἀνάγεται. Οὐκ αὐτὸς δὲ πάλιν Μωσῆς ῥάβδῳ παίει τὴν θάλασσαν, καὶ τῷ διπλῷ τῆς πληγῆς, τῷ ὀρθίῳ καὶ ἐγκαρσίῳ τοῦ σταυροῦ μηνύει τὸ πρόσχημα, καὶ πρὸς τὸν βυθὸν κάτεισι, τὴν πρὸς τὸν ᾅδην δεικνὺς τοῦ Σωτῆρος κατάβασιν, καὶ θανατοῖ Φαραὼ τὸν διώκοντα, καὶ σώζει τὸν Ἰσραήλ; Ἐπεὶ καὶ ὁ Χριστὸς ἐθανάτωσε μὲν τὸν θάνατον, σώζει δὲ πάντας τοὺς εἰς αὐτὸν πιστεύοντας. Ταῖς δὲ τῶν χειρῶν ἐκτάσεσι, τρέπων μὲν τὸν Ἀμαλὴκ, τροπαιοφόρον δὲ τὸν Ἰσραὴλ ἐργαζόμενος, τὸ αὐτὸ προεμφαίνει τοῦ Σωτῆρος μυστήριον. Ἐξίστησί μου τὸν νοῦν καὶ τὸ τοῦ μάννα παράδοξον.καὶ ὁ Χριστὸς ἐν τάφῳ καλύπτεται, νεκρούμενος Α μὲν σωματικῶς, πρὸς δὲ τῆς οἰκείας θεότητος τῆς βασιλευούσης πάσης τῆς κτίσεως πρὸς ζωὴν αὖθις ἀνάγεται. Οὐκ αὐτὸς δὲ πάλιν Μωτῆς ῥάβδῳ παίει τὴν θάλασσαν, καὶ τῷ διπλῷ τῆς πληγής, τῷ ὀρθίῳ καὶ ἐγκαρσίῳ τοῦ σταυροῦ μηνύει το πρόσχημα, καὶ πρὸς τὸν βυθὸν κάτεισι, τὴν πρὸς τὸν ᾅδην δεικνύς τοῦ Σωτῆρος κατάβασιν (2), καὶ θανατοί Φαραὼ τὸν διώκοντα, καὶ σώζει τὸν Ἰσραήλ; Ἐπεὶ καὶ ὁ Χρι στὸς ἐθανάτωσε μὲν τὸν θάνατον, σώζει δὲ πάντας τοὺς εἰς αὐτὸν πιστεύοντας. Ταῖς δὲ τῶν χειρῶν εκτάσεσι, τρέπων μὲν τὸν ᾿Αμαληκ, τροπαιοφόρον δὲ τὸν Ἰσραὴλ ἐργαζόμενος, τὸ αὐτὸ προεμφαίνει τοῦ Σωτῆρος μυστήριον. Εξίστησι μου τὸν νοῦν καὶ τὸ τοῦ μάννα παράδοξον. Ωσπερ γὰρ τῇ ἑσπέρα τοῦ Σαββάτου μόνον ἐκρύπτετο οὕτως Ἰησοῦς ὁ ἐμὸς Θεὸς, καὶ δι' ἐμὲ ἄνθρωπος, ὅλως γλυκασμὸς, καὶ ὅλως ἐπιθυμία, ἐν τῷ τέλει τῆς Παρασκευῆς τῷ τάφῳ καλύπτεται. Ἰωνᾶν δὲ, οὐκ αὐτὸς ὁ Κύριος ἑαυτοῦ προηγόρευσε τύπου; Ὥσπερ γάρ, φησίν, Ἰωνᾶς ἐποίησεν ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὕτως (5) δεῖ καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ποιῆσαι ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς τρεῖς ἡμέρας, καὶ τρεῖς νύκτας. κς'. Ἀλλ᾽ ἐρεῖ τις· Εἰ τῇ Παρασκευῇ (4) τὸν ἑκούσιον ὑπομεμένηκε θάνατον, ἀνεβίω τε τῇ μια τῶν Σαββάτων, πῶς σωθήσεται, τὸ τρεῖς νύκτας τῇ καρδίᾳ ἐνδιατρίψαι τῆς γῆς; Ἀλλὰ γὰρ οὕτωσι πρὸς ἡμᾶς φησιν ὁ θεῖος Μωσῆς, ὡς Ὁ Θεός, τὸ μὲν φῶς ἐκάλεσεν ἡμέραν, τὸ δὲ σκότος εκάλεσε νύκτα. Αναρτηθέντος τοίνυν τοῦ Κυρίου ἐν τῷ ἀχράντῳ σταυρῷ, σκότος ἐφ' ὅλην τὴν οἰκουμένην ἐγένετο, οὐ νέφους ἐπιπροσθοῦντος, καὶ τὴν ἡλιακὴν ἀκτῖνα καλύπτοντος, οὐ τοῦ σεληνιακοῦ (5) τειχί- ζοντος σώματος, ὥσπερ τινὸς διαφράγματος, καὶ τὴν αἴγλην ὡς ἡμᾶς φθάνειν μή συγχωροῦντος· οὕτω γὰρ τὰς ἡλιακὰς ἐκλείψεις οἱ περὶ ταῦτα δεινοὶ φά- σκουσι γίγνεσθαι· ἀλλὰ σκότους ἁπάσης κατασχεθεί- σης (6) τῆς γῆς, τοῦ ψηλαφητοῦ τῆς Αἰγυπτίων πληγῆς λίαν ἀμαυροτέρου. Αὕτη γὰρ ἡ πηγάζουσα τοῦ ἡλιακοῦ σώματος φωτιστικὴ ἐξέλιπε δύναμις. Ἔδει γὰρ τὸν τοῦ Δημιουργοῦ σωματικὸν θάνατον πᾶσαν πενθῆσαι τὴν κτίσιν. Διὸ καὶ ὁ προφήτης φησι· Δύσεται ὁ ἥλιος μεσημβρίας (7), καὶ συ- σκοτάσει ἐν ἡμέρᾳ τὸ φῶς. Καὶ ἕτερος αὖθις· Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ οὐκ ἔσται φῶς. Καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, καὶ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Ἐν τῷ σκότει τοίνυν τούτῳ, ἡ θεία καὶ παναγία τοῦ Κυρίου & Σιν, 6, 7. χvι, 12. ΧΧΥΙΙ, 45. ᾅδου προαγγέλλων κατάβασιν ; τωσί. HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM abditus, ad mortem exponitur, atque a regina reci- B enim Sabbati duntaxat vespere recondebatur, pitur ? Sic et Christus in sepulcro reconditur, mortuus quidem, si corpus spectes; at propriæ di- vinitatis creatorum omnium reginæ potentia, ad vitam revocatur. Nonne idem rursus Moses marc virga percutiens, duplici ictu, recto nempe et trans- verso, crucis figuram repraesental *? Descendit in profundum, Salvatoris ad inferos descensum osten - dens, necique tradit Pharaonem insectantem, et salutem Israeli asserit. Nam et Christus perempta morte, in se credentes omnino salvos facit. Cum item manuum extensione, Amalech in ſugam ver- εit ", Israelique tropæa parat, lac ipsa re Salvatoris mysterium præmonstrat. Quin et stuporem mihi injicit admirabile mannæ sacramentum ". Sicut C D ita Jesus Deus meus, meique causa factus homo, mea totus dulcedo, totusque cupiditas, in fine Parasce- ves sepulcro tegitur. Quid porro Jonam? nonne Dominus ipse sui illum figuram gerere prænun- tiavit ? Sicut enim Jonas, inquit, tres dies ac tres noctes egit in ventre celi ; sic erit Filius hominis tri- bus diebus et tribus noctibus in corde terra 26. Verum dicet aliquis: Si in Parasceve voluntariam mortem subiit, revixitque una Sabba torum, quomodo constabit eum dies tres ac noctes tres egisse in corde terræ ? At vero divinus Moses hunc in modum nos alloquitur: Deus lucem quidem appellavit diem ; tenebras autem appellavit noctem 57. Igitur Domino in sanctam crucem sublato, tenebras facta sunt super universam *8 terram, non objecta nube aliqua quæ solem oblegeret; non lunari cor pore tanquam, muro quopiam aut septo interce- dente, ac solis. splendorem ad nos accedere prohi bente (ita enim solis defectiones harum rerum periti fieri docent), sed terram, quanta est tenebris occupantibus, longe quam densa illa quibus Ægy- plus percussa est, obscurioribus. Ipsa enim solaris corporis lucendi vis suos ad nos usque radios pro- fundens defecit. Consentaneum enim erat, conditoris mortem corpoream, rerum omnium conditarum luctu frequentari. Quocirca etiam ait propheta : Occidel sol in meridie, et obtenebrascet in die lux”. Necnon alius: In die illa non erit lux. Et non dies, neque nox, eɩ ad¸ vesperam erit lux *. In illis igitur tenebris divina et sancta anima a sacrosancto et vivifico corpore separata, in corde terræ versata Exodl. xiv, seqq. Ubi solum elevalæ virgae et extensionis manuum mentio. Vid. Zach. Exod. xvII, 41. Exod. se Matth. xi. 40. Gen. 1, 5. vs Matth. ss Exod. 11, seqq. lib. iv, De fide, cap. 11. Amos. VIII, 9. et alii antiqui contra quam Pseudo-Dionysius in epistola ad Demophilum finxit, scilicet portentosam illam solis defectionem, quæ Domino patiente ac- cidit, factam fuisse per lunæ ad eum advectionem : ut huic auctori Joannen Damascenum refragatum esse mirum sit. Illam enim ad Demophilum episto- lam legerat. Quod plane sinceri ejus judicii et æqui- tatis egregium argumentum est. (2) In Colb. additur, καὶ αὖθις ἄνεισι, τὴν ἐκ τοῦ (3) Hæc desunt in editis, usque ad ᾿Αλλὰ γὰρ οὐ- (4) Colb. Εκτη. (5) Οὐ τοῦ σεληνιακού. Sic Origenes, Hieronymus, (6) Κ. κατασχόντος. Colb. κατασχεθέντος. (7) R. οἰκουμένην.
Ὥσπερ γὰρ τῇ ἑσπέρᾳ τοῦ Σαββάτου μόνον ἐκρύπτετο οὕτως Ἰησοῦς ὁ ἐμὸς Θεὸς, καὶ δι’ ἐμὲ ἄνθρωπος, ὅλως γλυκασμὸς, καὶ ὅλως ἐπιθυμία, ἐν τῷ τέλει τῆς Παρασκευῆς τῷ τάφῳ καλύπτεται. Ἰωνᾶν δὲ, οὐκ αὐτὸς ὁ Κύριος ἑαυτοῦ προηγόρευσε τύπον; Ὥσπερ γὰρ, φησὶν, Ἰωνᾶς ἐποίησεν ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὕτως δεῖ καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ποιῆσαι ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς τρεῖς ἡμέρας, καὶ τρεῖς νύκτας. κ. Ἀλλ’ ἐρεῖ τις· Εἰ τῇ Παρασκευῇ τὸν ἑκούσιον ὑπομεμένηκε θάνατον, ἀνεβίω τε τῇ μιᾷ τῶν Σαββάτων, πῶς σωθήσεται τὸ τρεῖς νύκτας τῇ καρδία ἐνδιατρίψαι τῆς γῆς; Ἀλλὰ γὰρ οὑτωσὶ πρὸς ἡμᾶς φησιν ὁ θεῖος Μωσῆς, ὡς Ὁ Θεὸς, τὸ μὲν φῶς ἐκάλεσεν ἡμέραν, τὸ δὲ σκότος ἐκάλεσε νύκτα. Ἀναρτηθέντος τοίνυν τοῦ Κυρίου ἐν τῷ ἀχράντῳ σταυρῷ, σκότος ἐφ’ ὅλην τὴν οἰκουμένην ἐγένετο, οὐ νέφους ἐπιπροσθοῦντος, καὶ τὴν ἡλιακὴν ἀκτῖνα καλύπτοντος, οὐ τοῦ σεληνιακοῦ τειχίζοντος σώματος, ὥσπερ τινὸς διαφράγματος, καὶ τὴν αἴγλην ὡς ἡμᾶς φθάνειν μὴ συγχωροῦντος· οὕτω γὰρ τὰς ἡλιακὰς ἐκλείψεις οἱ περὶ ταῦτα δεινοὶ φάσκουσι γίγνεσθαι·καὶ ὁ Χριστὸς ἐν τάφῳ καλύπτεται, νεκρούμενος Α μὲν σωματικῶς, πρὸς δὲ τῆς οἰκείας θεότητος τῆς βασιλευούσης πάσης τῆς κτίσεως πρὸς ζωὴν αὖθις ἀνάγεται. Οὐκ αὐτὸς δὲ πάλιν Μωτῆς ῥάβδῳ παίει τὴν θάλασσαν, καὶ τῷ διπλῷ τῆς πληγής, τῷ ὀρθίῳ καὶ ἐγκαρσίῳ τοῦ σταυροῦ μηνύει το πρόσχημα, καὶ πρὸς τὸν βυθὸν κάτεισι, τὴν πρὸς τὸν ᾅδην δεικνύς τοῦ Σωτῆρος κατάβασιν (2), καὶ θανατοί Φαραὼ τὸν διώκοντα, καὶ σώζει τὸν Ἰσραήλ; Ἐπεὶ καὶ ὁ Χρι στὸς ἐθανάτωσε μὲν τὸν θάνατον, σώζει δὲ πάντας τοὺς εἰς αὐτὸν πιστεύοντας. Ταῖς δὲ τῶν χειρῶν εκτάσεσι, τρέπων μὲν τὸν ᾿Αμαληκ, τροπαιοφόρον δὲ τὸν Ἰσραὴλ ἐργαζόμενος, τὸ αὐτὸ προεμφαίνει τοῦ Σωτῆρος μυστήριον. Εξίστησι μου τὸν νοῦν καὶ τὸ τοῦ μάννα παράδοξον. Ωσπερ γὰρ τῇ ἑσπέρα τοῦ Σαββάτου μόνον ἐκρύπτετο οὕτως Ἰησοῦς ὁ ἐμὸς Θεὸς, καὶ δι' ἐμὲ ἄνθρωπος, ὅλως γλυκασμὸς, καὶ ὅλως ἐπιθυμία, ἐν τῷ τέλει τῆς Παρασκευῆς τῷ τάφῳ καλύπτεται. Ἰωνᾶν δὲ, οὐκ αὐτὸς ὁ Κύριος ἑαυτοῦ προηγόρευσε τύπου; Ὥσπερ γάρ, φησίν, Ἰωνᾶς ἐποίησεν ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὕτως (5) δεῖ καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ποιῆσαι ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς τρεῖς ἡμέρας, καὶ τρεῖς νύκτας. κς'. Ἀλλ᾽ ἐρεῖ τις· Εἰ τῇ Παρασκευῇ (4) τὸν ἑκούσιον ὑπομεμένηκε θάνατον, ἀνεβίω τε τῇ μια τῶν Σαββάτων, πῶς σωθήσεται, τὸ τρεῖς νύκτας τῇ καρδίᾳ ἐνδιατρίψαι τῆς γῆς; Ἀλλὰ γὰρ οὕτωσι πρὸς ἡμᾶς φησιν ὁ θεῖος Μωσῆς, ὡς Ὁ Θεός, τὸ μὲν φῶς ἐκάλεσεν ἡμέραν, τὸ δὲ σκότος εκάλεσε νύκτα. Αναρτηθέντος τοίνυν τοῦ Κυρίου ἐν τῷ ἀχράντῳ σταυρῷ, σκότος ἐφ' ὅλην τὴν οἰκουμένην ἐγένετο, οὐ νέφους ἐπιπροσθοῦντος, καὶ τὴν ἡλιακὴν ἀκτῖνα καλύπτοντος, οὐ τοῦ σεληνιακοῦ (5) τειχί- ζοντος σώματος, ὥσπερ τινὸς διαφράγματος, καὶ τὴν αἴγλην ὡς ἡμᾶς φθάνειν μή συγχωροῦντος· οὕτω γὰρ τὰς ἡλιακὰς ἐκλείψεις οἱ περὶ ταῦτα δεινοὶ φά- σκουσι γίγνεσθαι· ἀλλὰ σκότους ἁπάσης κατασχεθεί- σης (6) τῆς γῆς, τοῦ ψηλαφητοῦ τῆς Αἰγυπτίων πληγῆς λίαν ἀμαυροτέρου. Αὕτη γὰρ ἡ πηγάζουσα τοῦ ἡλιακοῦ σώματος φωτιστικὴ ἐξέλιπε δύναμις. Ἔδει γὰρ τὸν τοῦ Δημιουργοῦ σωματικὸν θάνατον πᾶσαν πενθῆσαι τὴν κτίσιν. Διὸ καὶ ὁ προφήτης φησι· Δύσεται ὁ ἥλιος μεσημβρίας (7), καὶ συ- σκοτάσει ἐν ἡμέρᾳ τὸ φῶς. Καὶ ἕτερος αὖθις· Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ οὐκ ἔσται φῶς. Καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, καὶ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Ἐν τῷ σκότει τοίνυν τούτῳ, ἡ θεία καὶ παναγία τοῦ Κυρίου & Σιν, 6, 7. χvι, 12. ΧΧΥΙΙ, 45. ᾅδου προαγγέλλων κατάβασιν ; τωσί. HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM abditus, ad mortem exponitur, atque a regina reci- B enim Sabbati duntaxat vespere recondebatur, pitur ? Sic et Christus in sepulcro reconditur, mortuus quidem, si corpus spectes; at propriæ di- vinitatis creatorum omnium reginæ potentia, ad vitam revocatur. Nonne idem rursus Moses marc virga percutiens, duplici ictu, recto nempe et trans- verso, crucis figuram repraesental *? Descendit in profundum, Salvatoris ad inferos descensum osten - dens, necique tradit Pharaonem insectantem, et salutem Israeli asserit. Nam et Christus perempta morte, in se credentes omnino salvos facit. Cum item manuum extensione, Amalech in ſugam ver- εit ", Israelique tropæa parat, lac ipsa re Salvatoris mysterium præmonstrat. Quin et stuporem mihi injicit admirabile mannæ sacramentum ". Sicut C D ita Jesus Deus meus, meique causa factus homo, mea totus dulcedo, totusque cupiditas, in fine Parasce- ves sepulcro tegitur. Quid porro Jonam? nonne Dominus ipse sui illum figuram gerere prænun- tiavit ? Sicut enim Jonas, inquit, tres dies ac tres noctes egit in ventre celi ; sic erit Filius hominis tri- bus diebus et tribus noctibus in corde terra 26. Verum dicet aliquis: Si in Parasceve voluntariam mortem subiit, revixitque una Sabba torum, quomodo constabit eum dies tres ac noctes tres egisse in corde terræ ? At vero divinus Moses hunc in modum nos alloquitur: Deus lucem quidem appellavit diem ; tenebras autem appellavit noctem 57. Igitur Domino in sanctam crucem sublato, tenebras facta sunt super universam *8 terram, non objecta nube aliqua quæ solem oblegeret; non lunari cor pore tanquam, muro quopiam aut septo interce- dente, ac solis. splendorem ad nos accedere prohi bente (ita enim solis defectiones harum rerum periti fieri docent), sed terram, quanta est tenebris occupantibus, longe quam densa illa quibus Ægy- plus percussa est, obscurioribus. Ipsa enim solaris corporis lucendi vis suos ad nos usque radios pro- fundens defecit. Consentaneum enim erat, conditoris mortem corpoream, rerum omnium conditarum luctu frequentari. Quocirca etiam ait propheta : Occidel sol in meridie, et obtenebrascet in die lux”. Necnon alius: In die illa non erit lux. Et non dies, neque nox, eɩ ad¸ vesperam erit lux *. In illis igitur tenebris divina et sancta anima a sacrosancto et vivifico corpore separata, in corde terræ versata Exodl. xiv, seqq. Ubi solum elevalæ virgae et extensionis manuum mentio. Vid. Zach. Exod. xvII, 41. Exod. se Matth. xi. 40. Gen. 1, 5. vs Matth. ss Exod. 11, seqq. lib. iv, De fide, cap. 11. Amos. VIII, 9. et alii antiqui contra quam Pseudo-Dionysius in epistola ad Demophilum finxit, scilicet portentosam illam solis defectionem, quæ Domino patiente ac- cidit, factam fuisse per lunæ ad eum advectionem : ut huic auctori Joannen Damascenum refragatum esse mirum sit. Illam enim ad Demophilum episto- lam legerat. Quod plane sinceri ejus judicii et æqui- tatis egregium argumentum est. (2) In Colb. additur, καὶ αὖθις ἄνεισι, τὴν ἐκ τοῦ (3) Hæc desunt in editis, usque ad ᾿Αλλὰ γὰρ οὐ- (4) Colb. Εκτη. (5) Οὐ τοῦ σεληνιακού. Sic Origenes, Hieronymus, (6) Κ. κατασχόντος. Colb. κατασχεθέντος. (7) R. οἰκουμένην.
ἀλλὰ σκότους ἁπάσης κατασχεθείσης τῆς γῆς, τοῦ ψηλαφήτου τῆς Αἰγυπτίων πληγῆς λίαν ἀμαυροτέρου. Αὕτη γὰρ ἡ πηγάζουσα τοῦ ἡλιακοῦ σώματος φωτιστικὴ ἐξέλιπε δύναμις. Ἔδει γὰρ τὸν τοῦ Δημιουργοῦ σωματικὸν θάνατον πᾶσαν πενθῆσαι τὴν κτίσιν. Διὸ καὶ ὁ προφήτης φησί· Δύσεται ὁ ἥλιος μεσημβρίας, καὶ συσκοτάσει ἐν ἡμέρᾳ τὸ φῶς. Καὶ ἕτερος αὖθις· Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρα οὐκ ἔσται φῶς. Καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νὺξ, καὶ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Ἐν τῷ σκότει τοίνυν τούτῳ, ἡ θεία καὶ παναγία τοῦ Κυρίου ψυχὴ τοῦ ἱεροῦ καὶ ζωοποιοῦ διαιρεθεῖσα σώματος, τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς ἐπεδήμησεν, ὅπερ εἰς νύκτα λογίζεται. Εἶτα μετὰ τὸ σκότος αὖθις ἡμέρα πρὸς τοῦ δημιουργοῦ σχεδιάζεται, πρὸς τὸ οἰκεῖον σχῆμα τοῦ ἡλίου πάλιν δρομήσαντος· διὸ καὶ πρὸς ἑσπέραν φῶς ἔσεσθαι ὁ προφήτης προέφησεν· εἶτα ἡ πρὸ τοῦ Σαββάτου νὺξ, καὶ τὸ Σάββατον, ἥτε πρὸ τῆς μιᾶς τῶν Σαββάτων, καὶ αὐτὴ ἡ τῆς ἁγίας Κυριακῆς λαμπρὰ καὶ φαεσφόρος ἡμέρα, ἐν ᾗ τὸ ἄκτιστον φῶς σωματικῶς ἐκ τοῦ τάφου πρόεισιν, ὡς νυμφίος ὡραῖος τῷ κάλλει τῆς ἀναστάσεως·καὶ ὁ Χριστὸς ἐν τάφῳ καλύπτεται, νεκρούμενος Α μὲν σωματικῶς, πρὸς δὲ τῆς οἰκείας θεότητος τῆς βασιλευούσης πάσης τῆς κτίσεως πρὸς ζωὴν αὖθις ἀνάγεται. Οὐκ αὐτὸς δὲ πάλιν Μωτῆς ῥάβδῳ παίει τὴν θάλασσαν, καὶ τῷ διπλῷ τῆς πληγής, τῷ ὀρθίῳ καὶ ἐγκαρσίῳ τοῦ σταυροῦ μηνύει το πρόσχημα, καὶ πρὸς τὸν βυθὸν κάτεισι, τὴν πρὸς τὸν ᾅδην δεικνύς τοῦ Σωτῆρος κατάβασιν (2), καὶ θανατοί Φαραὼ τὸν διώκοντα, καὶ σώζει τὸν Ἰσραήλ; Ἐπεὶ καὶ ὁ Χρι στὸς ἐθανάτωσε μὲν τὸν θάνατον, σώζει δὲ πάντας τοὺς εἰς αὐτὸν πιστεύοντας. Ταῖς δὲ τῶν χειρῶν εκτάσεσι, τρέπων μὲν τὸν ᾿Αμαληκ, τροπαιοφόρον δὲ τὸν Ἰσραὴλ ἐργαζόμενος, τὸ αὐτὸ προεμφαίνει τοῦ Σωτῆρος μυστήριον. Εξίστησι μου τὸν νοῦν καὶ τὸ τοῦ μάννα παράδοξον. Ωσπερ γὰρ τῇ ἑσπέρα τοῦ Σαββάτου μόνον ἐκρύπτετο οὕτως Ἰησοῦς ὁ ἐμὸς Θεὸς, καὶ δι' ἐμὲ ἄνθρωπος, ὅλως γλυκασμὸς, καὶ ὅλως ἐπιθυμία, ἐν τῷ τέλει τῆς Παρασκευῆς τῷ τάφῳ καλύπτεται. Ἰωνᾶν δὲ, οὐκ αὐτὸς ὁ Κύριος ἑαυτοῦ προηγόρευσε τύπου; Ὥσπερ γάρ, φησίν, Ἰωνᾶς ἐποίησεν ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὕτως (5) δεῖ καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ποιῆσαι ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς τρεῖς ἡμέρας, καὶ τρεῖς νύκτας. κς'. Ἀλλ᾽ ἐρεῖ τις· Εἰ τῇ Παρασκευῇ (4) τὸν ἑκούσιον ὑπομεμένηκε θάνατον, ἀνεβίω τε τῇ μια τῶν Σαββάτων, πῶς σωθήσεται, τὸ τρεῖς νύκτας τῇ καρδίᾳ ἐνδιατρίψαι τῆς γῆς; Ἀλλὰ γὰρ οὕτωσι πρὸς ἡμᾶς φησιν ὁ θεῖος Μωσῆς, ὡς Ὁ Θεός, τὸ μὲν φῶς ἐκάλεσεν ἡμέραν, τὸ δὲ σκότος εκάλεσε νύκτα. Αναρτηθέντος τοίνυν τοῦ Κυρίου ἐν τῷ ἀχράντῳ σταυρῷ, σκότος ἐφ' ὅλην τὴν οἰκουμένην ἐγένετο, οὐ νέφους ἐπιπροσθοῦντος, καὶ τὴν ἡλιακὴν ἀκτῖνα καλύπτοντος, οὐ τοῦ σεληνιακοῦ (5) τειχί- ζοντος σώματος, ὥσπερ τινὸς διαφράγματος, καὶ τὴν αἴγλην ὡς ἡμᾶς φθάνειν μή συγχωροῦντος· οὕτω γὰρ τὰς ἡλιακὰς ἐκλείψεις οἱ περὶ ταῦτα δεινοὶ φά- σκουσι γίγνεσθαι· ἀλλὰ σκότους ἁπάσης κατασχεθεί- σης (6) τῆς γῆς, τοῦ ψηλαφητοῦ τῆς Αἰγυπτίων πληγῆς λίαν ἀμαυροτέρου. Αὕτη γὰρ ἡ πηγάζουσα τοῦ ἡλιακοῦ σώματος φωτιστικὴ ἐξέλιπε δύναμις. Ἔδει γὰρ τὸν τοῦ Δημιουργοῦ σωματικὸν θάνατον πᾶσαν πενθῆσαι τὴν κτίσιν. Διὸ καὶ ὁ προφήτης φησι· Δύσεται ὁ ἥλιος μεσημβρίας (7), καὶ συ- σκοτάσει ἐν ἡμέρᾳ τὸ φῶς. Καὶ ἕτερος αὖθις· Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ οὐκ ἔσται φῶς. Καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, καὶ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Ἐν τῷ σκότει τοίνυν τούτῳ, ἡ θεία καὶ παναγία τοῦ Κυρίου & Σιν, 6, 7. χvι, 12. ΧΧΥΙΙ, 45. ᾅδου προαγγέλλων κατάβασιν ; τωσί. HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM abditus, ad mortem exponitur, atque a regina reci- B enim Sabbati duntaxat vespere recondebatur, pitur ? Sic et Christus in sepulcro reconditur, mortuus quidem, si corpus spectes; at propriæ di- vinitatis creatorum omnium reginæ potentia, ad vitam revocatur. Nonne idem rursus Moses marc virga percutiens, duplici ictu, recto nempe et trans- verso, crucis figuram repraesental *? Descendit in profundum, Salvatoris ad inferos descensum osten - dens, necique tradit Pharaonem insectantem, et salutem Israeli asserit. Nam et Christus perempta morte, in se credentes omnino salvos facit. Cum item manuum extensione, Amalech in ſugam ver- εit ", Israelique tropæa parat, lac ipsa re Salvatoris mysterium præmonstrat. Quin et stuporem mihi injicit admirabile mannæ sacramentum ". Sicut C D ita Jesus Deus meus, meique causa factus homo, mea totus dulcedo, totusque cupiditas, in fine Parasce- ves sepulcro tegitur. Quid porro Jonam? nonne Dominus ipse sui illum figuram gerere prænun- tiavit ? Sicut enim Jonas, inquit, tres dies ac tres noctes egit in ventre celi ; sic erit Filius hominis tri- bus diebus et tribus noctibus in corde terra 26. Verum dicet aliquis: Si in Parasceve voluntariam mortem subiit, revixitque una Sabba torum, quomodo constabit eum dies tres ac noctes tres egisse in corde terræ ? At vero divinus Moses hunc in modum nos alloquitur: Deus lucem quidem appellavit diem ; tenebras autem appellavit noctem 57. Igitur Domino in sanctam crucem sublato, tenebras facta sunt super universam *8 terram, non objecta nube aliqua quæ solem oblegeret; non lunari cor pore tanquam, muro quopiam aut septo interce- dente, ac solis. splendorem ad nos accedere prohi bente (ita enim solis defectiones harum rerum periti fieri docent), sed terram, quanta est tenebris occupantibus, longe quam densa illa quibus Ægy- plus percussa est, obscurioribus. Ipsa enim solaris corporis lucendi vis suos ad nos usque radios pro- fundens defecit. Consentaneum enim erat, conditoris mortem corpoream, rerum omnium conditarum luctu frequentari. Quocirca etiam ait propheta : Occidel sol in meridie, et obtenebrascet in die lux”. Necnon alius: In die illa non erit lux. Et non dies, neque nox, eɩ ad¸ vesperam erit lux *. In illis igitur tenebris divina et sancta anima a sacrosancto et vivifico corpore separata, in corde terræ versata Exodl. xiv, seqq. Ubi solum elevalæ virgae et extensionis manuum mentio. Vid. Zach. Exod. xvII, 41. Exod. se Matth. xi. 40. Gen. 1, 5. vs Matth. ss Exod. 11, seqq. lib. iv, De fide, cap. 11. Amos. VIII, 9. et alii antiqui contra quam Pseudo-Dionysius in epistola ad Demophilum finxit, scilicet portentosam illam solis defectionem, quæ Domino patiente ac- cidit, factam fuisse per lunæ ad eum advectionem : ut huic auctori Joannen Damascenum refragatum esse mirum sit. Illam enim ad Demophilum episto- lam legerat. Quod plane sinceri ejus judicii et æqui- tatis egregium argumentum est. (2) In Colb. additur, καὶ αὖθις ἄνεισι, τὴν ἐκ τοῦ (3) Hæc desunt in editis, usque ad ᾿Αλλὰ γὰρ οὐ- (4) Colb. Εκτη. (5) Οὐ τοῦ σεληνιακού. Sic Origenes, Hieronymus, (6) Κ. κατασχόντος. Colb. κατασχεθέντος. (7) R. οἰκουμένην.
PG 96:627τὸ γὰρ τέλος τῶν Σαββάτων, ὅπερ ὀψὲ Σαββάτων φησὶν ὁ εὐαγγελιστὴς, ἀρχὴ τῆς μιᾶς τῶν Σαββάτων γίνεται· ἔχεις τῶν τριῶν ἡμερῶν καὶ τοσούτων νυκτῶν σαφῆ τὴν ἀπαρίθμησιν. Ἀλλ’ ἐπανίωμεν αὖθις, ὅθεν ἐξέβημεν. κζ. Εἰς χοῦν θανάτου κατάγεται ὁ ἐκ χοὸς πλαστουργήσας τὸν ἄνθρωπον, καὶ ἀπὸ τῆς γῆς ἡ ζωὴ αὐτοῦ αἴρεται. Τῶν γηί̈νων γὰρ ποιεῖται τὴν ἀπόθεσιν, οὐ σώματός φημι, τῶν δὲ τοῦ σώματος, ὕπνου καὶ κόπου, πείνης καὶ δίψης, τομῆς τε καὶ ῥεύσεως. Ταῦτα γὰρ διὰ τῆς παρακοῆς εἰς τὸν βίον εἰσέφρησε τὸν ἡμέτερον. Καὶ ἐν εἰρήνῃ ἡ ταφὴ αὐτοῦ γίνεται, ἣν διὰ σταυροῦ καὶ ταφῆς ἡμῖν ἐπρυτάνευσε, συνάψας τὰ διεστῶτα, καὶ τὸν ἀποστάτην ἄνθρωπον καθυποτάξας τῷ πλάσαντι. Διὸ οἱ πονηροὶ ἀντὶ ταφῆς αὐτοῦ εἰς ὄλεθρον παραδέδονται· Ἰουδαῖοι μὲν, μετὰ τὴν τοῦ ναοῦ καὶ τὴν τοῦ ἄστεος πόρθησιν, δορύκτητοι πρὸς τῶν ἐχθρῶν ἀπαγόμενοι, μηκέτι πρὸς τὰ οἰκεῖα πάλιν δρομήσοντες· τῆς γὰρ θείας ἐπικουρίας ἀφίενται ἔρημοι μετὰ τήνδε τὴν τοῦ Κυρίου φωνὴν, Ὁ οἶκος ὑμῶν ἀφίεται ἔρημος·ψυχὴ τοῦ ἱεροῦ καὶ ζωοποιοῦ διαιρεθεῖσα σώματος. Ο τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς ἐπεδήμησεν, ὅπερ εἰς νύκτα λογία ζεται. Εἶτα μετὰ τὸ σκότος αὖθις ἡμέρα πρὸς τοῦ δημιουργού σχεδιάζεται, πρὸς τὸ οἰκεῖον σχῆμα τοῦ ηλίου πάλιν δρομήσαντος· διὸ καὶ πρὸς ἑσπέραν φῶς ἔσεσθαι ὁ προφήτης προέφησεν· εἶτα ἡ πρὸ τοῦ Σαβ- βάτου νύξ, καὶ τὸ Σάββατον, ἦτε πρὸ τῆς μιᾶς τῶν Σαββάτων, καὶ αὐτὴ ἡ τῆς ἁγίας Κυριακή: λαμπρα καὶ φαεσφόρος (8) ἡμέρα, ἐν ᾗ τὸ ἄκτιστον φως σωματικῶς ἐκ τοῦ τάφου πρόεισιν, ὡς νυμφίος ὡραῖος τῷ κάλλει τῆς ἀναστάσεως· τὸ γὰρ τέλος τῶν Σαββάτων, ὅπερ ὀψὲ Σαββάτων φησὶν ὁ εὐαγγελι στῆς, ἀρχὴ τῆς μιᾶς τῶν Σαββάτων γίνεται· ἔχεις τῶν τριῶν ἡμερῶν καὶ τοσούτων νυκτῶν σαφῆ τὴν ἀπαρίθμησιν. Ἀλλ᾿ ἐπανίωμεν αὖθις, ὅθεν ἐξ- έβημεν. κζ'. Εἰς χοῦν θανάτου κατάγεται ὁ ἐκ χοός πλα- στουργήσας τὸν ἄνθρωπον, καὶ ἀπὸ τῆς γῆς ἡ ζωή αὐτοῦ αἵρεται. Τῶν γηίνων γὰρ ποιεῖται τὴν ἀπό- θεσιν, οὐ σώματός φημι, τῶν δὲ τοῦ σώματος, ὕπνου καὶ κόπου (9), πείνης καὶ δίψης, τομῆς τε καὶ ρεύ σεως. Ταῦτα γὰρ διὰ τῆς παρακοῆς εἰς τὸν βίον εἰσέφρησε τὸν ἡμέτερον. Καὶ ἐν εἰρήνῃ ἡ ταφὴ αὐτ τοῦ γίνεται, ἣν διὰ σταυροῦ καὶ ταφῆς ἡμῖν ἐπρυ- τάνευσε, συνάψας τὰ διεστῶτα, καὶ τὸν ἀποστάτην ἄνθρωπον καθυποτάξας τῷ πλάσαντι. Διὸ οἱ πονηροί ἀντὶ ταφῆς αὐτοῦ εἰς ὄλεθρον παραδέδονται· Ἰουδαῖοι μὲν, μετὰ τὴν τοῦ ναοῦ καὶ τὴν τοῦ ἄστεος πόρθησιν, δορύκτητοι πρὸς τῶν ἐχθρῶν ἀπαγόμενοι, μηκέτι πρὸς τὰ οἰκεῖα πάλιν δρομήσοντες· τῆς γὰρ θείας ἐπικουρίας ἀφίενται ἔρημοι μετὰ τήνδε τὴν τοῦ Κυ- ρίου φωνήν, Ο οἶκος ὑμῶν ἀφίεται ἔρημος· δαίμο νες δὲ τὴν τύραννον καὶ γαῦρον ἀφαιρεθέντες ἀρχὴν, ἣν ἦρξαν ἡμῶν κακοὶ κακῶς, τοῖς αἰσχίστοις χειρω σάμενοι πάθεσιν. Αὐτὸς δὲ τῶν πονηρῶν τὰ σκύλα τοὺς ἀπ' αἰῶνος θανόντας κεκληρονόμηκεν, ἀπαλλά- ξας τούτους ὅσοι τῷ ζυγῷ τῆς ἁμαρτίας κατείχοντο. Ἐν γὰρ ἀνόμοις καταλεχθείς, τὴν εὐνομίαν ἐφύτευ σεν· τῶν δὲ ἀπειθούντων τὸ σπέρμα γέγονεν εἰς ἀπώλειαν, καὶ πένθος ἑορτῶν ἀπηλλάξατο, καὶ θρή νους ὕμνων ἀντήχησαν. Ἡμῖν δὲ φῶς ἐκ σκότους ἀνέτειλε, καὶ ζωὴ προῆλθεν ἐκ μνήματος, καὶ ἐξ ᾅδου πηγάζει ἀνάστασις, καὶ χαρὰ, καὶ θυμηδία, καὶ ἀγαλλίασις. κη'. Οὐκ ἄτοπον δὲ καὶ τῶν εὐαγγελικῶν ἀψαμέ- νους ῥημάτων, τὸν ἐν αὐτοῖς πλοῦτον ἀρύσασθαι. Φασὶν οἱ πνεύματι τὰ θεῖα φθεγξάμενοι, καὶ τὸν Χριστὸν λαλοῦντα ἐν ἑαυτοῖς ἔχοντες εὐαγγελισταί · Οψίας γενομένης, ἦλθεν ἀνὴρ πλούσιος ἀπ' Αριμαθαίας τὸ ὄνομα Ἰωσὴφ, ευσχήμων βου λευτής, ἀνὴρ ἀγαθὸς καὶ δίκαιος, ὃς καὶ αὐτὸς ἐμαθήτευσε τῷ Ἰησοῦ, καὶ ἦν προσδεχόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Οὗτος οὐκ ἦν συγκα- τατεθειμένος τῇ πράξει αὐτῶν, διὰ δὲ τὸν φόβον S. JOANNIS DAMASCENI est : hocque pro nocte computatur. Deinde post A tenebras rursus dies a rerum opifice instauratur, sole ad proprium statum reverso (quamobrem lu- cem ad vesperam fore propheta erat vaticinatus); hæc nox quæ ante Sabbatum est, ipsumque Sabba- tum, et nox quæ ante unam Sabbatorum, tum ipsa deinum sanctæ Dominicæ splendida et lucifera dies, qua increata lux corporaliter e monumento progre- ditur, tanquam sponsus resurrectionis decore spe- ciosus (Ginis enim Sabbatorum, quem divinus evangelista vespere Sabbatorum dicit, princi- pium est primæ Sabbatorum): habes hoc pacto trium dierum, totidemque noctium expositum numerum. Cæterum unde digressa est, revertatur oratio. 27.“In pulverem mortis deducitur, qui ex pulvere hominem finxerat, illiusque vita de terra tollitur. Deponit enim quæ terrena sunt: non corpus dico, sed quæ sunt corporis; somnum, laborem, fammen, sitim, sectionem, duxionem. Hæc namque in vilain nostram ob inobsequentiam irrepserunt. Et ejus sepultura fit in pace, quam nobis cruce sepulturaque procuravit, res distantes conjungens, hominemque desertorem Deo conditori subjiciens. Idcirco sce- Jerati pro sepultura ejus exitio traditi sunt : Judæi quidem post templi et urbis eversionem captivi ab hostibus abducti, nec rursum ad sua reversuri (divina enim ope destituti sunt, post illam Domini vocem, Relinquetur domus vestra deserta "), dæmo- nes vero superba exacti tyrannide, quam in nos mali male exercuerant, turpissimis nos vitiis man- cipantes. Ipse autem nequissimorum spolia, eos qui a sæculo obierant, consecutus est, omnes qui peccati jugo tenebantur. Nam inter iniquos censitus cum esset, æquitatem consevit, factumque est incredulorum semen in perditionem; quorum festis diebus in luctum mutatis, canticorum vice planctus voces resonarunt. Nobis vero lux e tene- bris orta est, vita ex monumento provenit, resur- rectio ex inferis manavit, gaudium subinde, ac jucunditas, et exsultatio. c C verba,divinas in eis reconditas opes haurire. Ajunt qui divina spíritu prolocuti sunt, ct in seipsis Christum loquentem habuere : Cum sero factum es- set, venit vir dives ab Arimathæa homine Joseph, no- bilis decurio, vir bonus et justus, qui er ipse discipu- lus fuerat Jesu, et eral exspectans regnum Dei. Hic non consenseral facto eorum : propter metum autem Judæorum latebat. Hic audacter ingressus est ad Pilatum, et petiit corpus Jesu ". beatumn et lau- "Ruf. in symb.; Greg. Nyss. orat. De resur.; Hier., Epist. ad Hevid. quæst. et 5. es Matth. XXVIII, 1. • Lib. iv De fide, cap. 1. 6+ Matth. XXIII, Luc. xxIII. 50-52. 28. Porro non abs re erit, evangelica pensitando D 38. ** Matth. xxvii, 37, 58; Marc. xv, 42, 43; (8) R. φωσφόρος. (9) R. κόπου.
δαίμονες δὲ τὴν τύραννον καὶ γαῦρον ἀφαιρεθέντες ἀρχὴν, ἣν ἦρξαν ἡμῶν κακοὶ κακῶς, τοῖς αἰσχίστοις χειρωσάμενοι πάθεσιν. Αὐτὸς δὲ τῶν πονηρῶν τὰ σκῦλα τοὺς ἀπ’ αἰῶνος θανόντας κεκληρονόμηκεν, ἀπαλλάξας τούτους ὅσοι τῷ ζυγῷ τῆς ἁμαρτίας κατείχοντο. Ἐν γὰρ ἀνόμοις καταλεχθεὶς, τὴν εὐνομίαν ἐφύτευσεν· τῶν δὲ ἀπειθούντων τὸ σπέρμα γέγονεν εἰς ἀπώλειαν, καὶ πένθος ἑορτῶν ἀπηλλάξατο, καὶ θρήνους ὕμνων ἀντήχησαν. Ἡμῖν δὲ φῶς ἐκ σκότους ἀνέτειλε, καὶ ζωὴ προῆλθεν ἐκ μνήματος, καὶ ἐξ ᾅδου πηγάζει ἀνάστασις, καὶ χαρὰ, καὶ θυμηδία, καὶ ἀγαλλίασις. κη. Οὐκ ἄτοπον δὲ καὶ τῶν εὐαγγελικῶν ἁψαμένους ῥημάτων, τὸν ἐν αὐτοῖς πλοῦτον ἀρύσασθαι. Φασὶν οἱ πνεύματι τὰ θεῖα φθεγξάμενοι, καὶ τὸν Χριστὸν λαλοῦντα ἐν ἑαυτοῖς ἔχοντες εὐαγγελισταί· Ὀψίας γενομένης, ἦλθεν ἀνὴρ πλούσιος ἀπ’ Ἀριμαθαίας τὸ ὄνομα Ἰωσὴφ, εὐσχήμων βουλευτὴς, ἀνὴρ ἀγαθὸς καὶ δίκαιος, ὃς καὶ αὐτὸς ἐμαθήτευσε τῷ Ἰησοῦ, καὶ ἦν προσδεχόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Οὗτος οὐκ ἦν συγκατατεθειμένος τῇ πράξει αὐτῶν, διὰ δὲ τὸν φόβον τῶν Ἰουδαίων ἐκρύπτετο. Οὗτος τολμήσας εἰςῆλθε πρὸς Πιλᾶτον, καὶ ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ.ψυχὴ τοῦ ἱεροῦ καὶ ζωοποιοῦ διαιρεθεῖσα σώματος. Ο τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς ἐπεδήμησεν, ὅπερ εἰς νύκτα λογία ζεται. Εἶτα μετὰ τὸ σκότος αὖθις ἡμέρα πρὸς τοῦ δημιουργού σχεδιάζεται, πρὸς τὸ οἰκεῖον σχῆμα τοῦ ηλίου πάλιν δρομήσαντος· διὸ καὶ πρὸς ἑσπέραν φῶς ἔσεσθαι ὁ προφήτης προέφησεν· εἶτα ἡ πρὸ τοῦ Σαβ- βάτου νύξ, καὶ τὸ Σάββατον, ἦτε πρὸ τῆς μιᾶς τῶν Σαββάτων, καὶ αὐτὴ ἡ τῆς ἁγίας Κυριακή: λαμπρα καὶ φαεσφόρος (8) ἡμέρα, ἐν ᾗ τὸ ἄκτιστον φως σωματικῶς ἐκ τοῦ τάφου πρόεισιν, ὡς νυμφίος ὡραῖος τῷ κάλλει τῆς ἀναστάσεως· τὸ γὰρ τέλος τῶν Σαββάτων, ὅπερ ὀψὲ Σαββάτων φησὶν ὁ εὐαγγελι στῆς, ἀρχὴ τῆς μιᾶς τῶν Σαββάτων γίνεται· ἔχεις τῶν τριῶν ἡμερῶν καὶ τοσούτων νυκτῶν σαφῆ τὴν ἀπαρίθμησιν. Ἀλλ᾿ ἐπανίωμεν αὖθις, ὅθεν ἐξ- έβημεν. κζ'. Εἰς χοῦν θανάτου κατάγεται ὁ ἐκ χοός πλα- στουργήσας τὸν ἄνθρωπον, καὶ ἀπὸ τῆς γῆς ἡ ζωή αὐτοῦ αἵρεται. Τῶν γηίνων γὰρ ποιεῖται τὴν ἀπό- θεσιν, οὐ σώματός φημι, τῶν δὲ τοῦ σώματος, ὕπνου καὶ κόπου (9), πείνης καὶ δίψης, τομῆς τε καὶ ρεύ σεως. Ταῦτα γὰρ διὰ τῆς παρακοῆς εἰς τὸν βίον εἰσέφρησε τὸν ἡμέτερον. Καὶ ἐν εἰρήνῃ ἡ ταφὴ αὐτ τοῦ γίνεται, ἣν διὰ σταυροῦ καὶ ταφῆς ἡμῖν ἐπρυ- τάνευσε, συνάψας τὰ διεστῶτα, καὶ τὸν ἀποστάτην ἄνθρωπον καθυποτάξας τῷ πλάσαντι. Διὸ οἱ πονηροί ἀντὶ ταφῆς αὐτοῦ εἰς ὄλεθρον παραδέδονται· Ἰουδαῖοι μὲν, μετὰ τὴν τοῦ ναοῦ καὶ τὴν τοῦ ἄστεος πόρθησιν, δορύκτητοι πρὸς τῶν ἐχθρῶν ἀπαγόμενοι, μηκέτι πρὸς τὰ οἰκεῖα πάλιν δρομήσοντες· τῆς γὰρ θείας ἐπικουρίας ἀφίενται ἔρημοι μετὰ τήνδε τὴν τοῦ Κυ- ρίου φωνήν, Ο οἶκος ὑμῶν ἀφίεται ἔρημος· δαίμο νες δὲ τὴν τύραννον καὶ γαῦρον ἀφαιρεθέντες ἀρχὴν, ἣν ἦρξαν ἡμῶν κακοὶ κακῶς, τοῖς αἰσχίστοις χειρω σάμενοι πάθεσιν. Αὐτὸς δὲ τῶν πονηρῶν τὰ σκύλα τοὺς ἀπ' αἰῶνος θανόντας κεκληρονόμηκεν, ἀπαλλά- ξας τούτους ὅσοι τῷ ζυγῷ τῆς ἁμαρτίας κατείχοντο. Ἐν γὰρ ἀνόμοις καταλεχθείς, τὴν εὐνομίαν ἐφύτευ σεν· τῶν δὲ ἀπειθούντων τὸ σπέρμα γέγονεν εἰς ἀπώλειαν, καὶ πένθος ἑορτῶν ἀπηλλάξατο, καὶ θρή νους ὕμνων ἀντήχησαν. Ἡμῖν δὲ φῶς ἐκ σκότους ἀνέτειλε, καὶ ζωὴ προῆλθεν ἐκ μνήματος, καὶ ἐξ ᾅδου πηγάζει ἀνάστασις, καὶ χαρὰ, καὶ θυμηδία, καὶ ἀγαλλίασις. κη'. Οὐκ ἄτοπον δὲ καὶ τῶν εὐαγγελικῶν ἀψαμέ- νους ῥημάτων, τὸν ἐν αὐτοῖς πλοῦτον ἀρύσασθαι. Φασὶν οἱ πνεύματι τὰ θεῖα φθεγξάμενοι, καὶ τὸν Χριστὸν λαλοῦντα ἐν ἑαυτοῖς ἔχοντες εὐαγγελισταί · Οψίας γενομένης, ἦλθεν ἀνὴρ πλούσιος ἀπ' Αριμαθαίας τὸ ὄνομα Ἰωσὴφ, ευσχήμων βου λευτής, ἀνὴρ ἀγαθὸς καὶ δίκαιος, ὃς καὶ αὐτὸς ἐμαθήτευσε τῷ Ἰησοῦ, καὶ ἦν προσδεχόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Οὗτος οὐκ ἦν συγκα- τατεθειμένος τῇ πράξει αὐτῶν, διὰ δὲ τὸν φόβον S. JOANNIS DAMASCENI est : hocque pro nocte computatur. Deinde post A tenebras rursus dies a rerum opifice instauratur, sole ad proprium statum reverso (quamobrem lu- cem ad vesperam fore propheta erat vaticinatus); hæc nox quæ ante Sabbatum est, ipsumque Sabba- tum, et nox quæ ante unam Sabbatorum, tum ipsa deinum sanctæ Dominicæ splendida et lucifera dies, qua increata lux corporaliter e monumento progre- ditur, tanquam sponsus resurrectionis decore spe- ciosus (Ginis enim Sabbatorum, quem divinus evangelista vespere Sabbatorum dicit, princi- pium est primæ Sabbatorum): habes hoc pacto trium dierum, totidemque noctium expositum numerum. Cæterum unde digressa est, revertatur oratio. 27.“In pulverem mortis deducitur, qui ex pulvere hominem finxerat, illiusque vita de terra tollitur. Deponit enim quæ terrena sunt: non corpus dico, sed quæ sunt corporis; somnum, laborem, fammen, sitim, sectionem, duxionem. Hæc namque in vilain nostram ob inobsequentiam irrepserunt. Et ejus sepultura fit in pace, quam nobis cruce sepulturaque procuravit, res distantes conjungens, hominemque desertorem Deo conditori subjiciens. Idcirco sce- Jerati pro sepultura ejus exitio traditi sunt : Judæi quidem post templi et urbis eversionem captivi ab hostibus abducti, nec rursum ad sua reversuri (divina enim ope destituti sunt, post illam Domini vocem, Relinquetur domus vestra deserta "), dæmo- nes vero superba exacti tyrannide, quam in nos mali male exercuerant, turpissimis nos vitiis man- cipantes. Ipse autem nequissimorum spolia, eos qui a sæculo obierant, consecutus est, omnes qui peccati jugo tenebantur. Nam inter iniquos censitus cum esset, æquitatem consevit, factumque est incredulorum semen in perditionem; quorum festis diebus in luctum mutatis, canticorum vice planctus voces resonarunt. Nobis vero lux e tene- bris orta est, vita ex monumento provenit, resur- rectio ex inferis manavit, gaudium subinde, ac jucunditas, et exsultatio. c C verba,divinas in eis reconditas opes haurire. Ajunt qui divina spíritu prolocuti sunt, ct in seipsis Christum loquentem habuere : Cum sero factum es- set, venit vir dives ab Arimathæa homine Joseph, no- bilis decurio, vir bonus et justus, qui er ipse discipu- lus fuerat Jesu, et eral exspectans regnum Dei. Hic non consenseral facto eorum : propter metum autem Judæorum latebat. Hic audacter ingressus est ad Pilatum, et petiit corpus Jesu ". beatumn et lau- "Ruf. in symb.; Greg. Nyss. orat. De resur.; Hier., Epist. ad Hevid. quæst. et 5. es Matth. XXVIII, 1. • Lib. iv De fide, cap. 1. 6+ Matth. XXIII, Luc. xxIII. 50-52. 28. Porro non abs re erit, evangelica pensitando D 38. ** Matth. xxvii, 37, 58; Marc. xv, 42, 43; (8) R. φωσφόρος. (9) R. κόπου.
PG 96:629Ὢ μακαρίου καὶ ἀοιδίμου ἀνδρός Ἀληθῶς φησιν ὁ Κύριος· Πᾶν δένδρον ἐκ καρπῶν οἰκείων ἐπιγινώσκεται. Ἀγαθὸς τοίνυν ὑπάρχων καὶ δίκαιος, οὐκ ἦν συγκατατεθειμένος τῇ βουλῇ καὶ τῇ πράξει αὐτῶν. Ὄντως οὗτος μακάριος ἀνὴρ, ὥς φησιν ὁ θεηγόρος Δαβίδ. Οὐ γὰρ ἐπορεύθη ἐν βουλῇ ἀσεβῶν, οὐδὲ ὁδῷ ἁμαρτωλῶν ἑστὼς ἐφρυάξατο καὶ ἐπὶ καθέδρᾳ λοιμῶν οὐ κεκάθικε κατὰ τοῦ Κυρίου, καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ, μετὰ λαῶν ἀνόμων βουλευσάμενος. Οὐκ εἶπεν· Ἆρον, ἆρον, σταύρωσον αὐτόν. Οὐκ ἐφθέγξατο τὴν τῶν δειλαίων φωνὴν, τὴν τοῦ ἀθώου καὶ θείου αἵματος ποινὴν ἐφ’ ἑαυτὸν καὶ τὴν οἰκείαν γονὴν ἐφελκόμενος· ἀλλ’ ἐν τῷ νόμῳ Κυρίου ἔχων τὸ θέλημα, καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ κοιταζόμενος καὶ ἀνιστάμενος ἀεὶ μελετῶν, τοῖς θεοῤῥύτοις τοῦ Πνεύματος νάμασι τὴν οἰκείαν κατήρδευε διάνοιαν. Τοῦ γὰρ καλοῦ διδασκάλου φοιτητὴς ἐγεγόνει, καὶ τοῖς αὐτοῦ κατηκολούθηκεν ἴχνεσιν. Ὢ πλουσίου ἀνδρὸς, τὴν προαίρεσιν ὢ σοφοῦ ἐμπόρου, τῷ ἐπιγείῳ τὸν οὐράνιον διαρπάσαντος πλοῦτον, καὶ τὸν τῆς ζωῆς θησαυρὸν ἐν ἑαυτῷ κατακρύψαντος Ὁ δὲ Πιλάτος, φησὶν, ἐθαύμασεν εἰ ἤδη τέθνηκεν.τῶν Ἰουδαίων ἐκρύπτετο. Οὗτος τολμήσας εἰσ- ἦλθε πρὸς Πιλάτον, καὶ ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ. Ὢ μακαρίου καὶ ἀοιδίμου ἀνδρός! Αληθῶς φησιν ὁ Κύριος· Πᾶν δένδρον ἐκ καρπῶν οἰκείων ἐπιγινώσκεται. Ἀγαθὸς τοίνυν ὑπάρχων καὶ δίκαιος, οὐκ ἦν συγκατατεθειμένος τῇ βουλῇ καὶ τῇ πράξει αὐτῶν. Ὄντως οὗτος μακάριος ἀνὴρ, ὥς φησιν ὁ θεηγόρος Δαβίδ. Οὐ γὰρ ἐπορεύθη ἐν βουλῇ ἀσε τῶν, οὐδὲ ὁδῷ ἁμαρτωλῶν ἑστὼς ἐφρυάξατο καὶ ἐπὶ καθέδρα λοιμῶν οὐ κεκάθικε κατὰ τοῦ Κυρίου, καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ, μετὰ λαῶν ἀνόμων βου λευσάμενος. Οὐκ εἶπεν· Αρον, ἄρον, σταύρωσον αὐτόν. Οὐκ ἐφθέγξατο τὴν τῶν δειλαίων φωνήν, την τοῦ ἀθώου καὶ θείου αἵματος ποινὴν ἐφ' ἑαυτὸν καὶ τὴν οἰκείαν γονὴν ἐφελκόμενος· ἀλλ' ἐν τῷ νόμῳ Κυ- ρίου ἔχων τὸ θέλημα, καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ κοιτα- Β ζόμενος καὶ ἀνιστάμενος ἀεὶ (10) μελετῶν, τοῖς θεορ φύτοις τοῦ Πνεύματος νάμασι τὴν οἰκείαν κατήρδευε διάνοιαν. Τοῦ γὰρ καλοῦ διδασκάλου φοιτητής έγε γόνει, καὶ τοῖς αὐτοῦ κατηκολούθηκεν ίχνεσιν. πλουσίου ἀνδρὸς (11), την προαίρεσιν ! ὦ σοφοῦ ἐμ- πόρου, τῷ ἐπιγείῳ τὸν οὐράνιον διαρπάσαντος πλού- του, . καὶ τὸν τῆς ζωῆς θησαυρὸν ἐν ἑαυτῷ κατα- κρύψαντος ! Ὁ δὲ Πιλάτος, φησὶν, ἐθαύμασεν εἰ ἤδη τέθνηκεν. Ἐθαύμασε (12) πῶς ἡ ζωὴ τέθνηκε, πῶς ὁ τῆς πνοῆς τῶν ἀνθρώπων ταμίας την πνοήν παραδέδωκεν. Ναι, τέθνηκεν, ὦ Πιλάτε, ἀλλ' ἔχου σίως. Εξουσίαν γὰρ ἔχει θεῖναι τὴν ψυχὴν ἑαυτοῦ, καὶ ἐξουσίαν ἔχει πάλιν λαβεῖν αὐτήν. Ναι, τέθνηκεν, ἵνα σκυλεύσῃ τὸν θάνατον, ἵνα ζωώσῃ (13) πέδαις σφόδρα κατεχόμενον, ἵνα πρωτότοκος ἐκ νεκρῶν γενόμενος, τοῖς νεκροῖς πηγάσῃ ἀνάστασιν, ἵνα καταποθῇ τὸ θνητὸν ὑπὸ τῆς ζωῆς. κι'. Δωρεῖται τοίνυν τὸ σῶμα τῷ Ἰωσήφ. Ὢ τόλο μης ἀσχέτου καὶ παῤῥησίας, ἣν πίστις καὶ θεῖος πόθος ἐκύησε ! Θείων χαρισμάτων οἱ μαθηταὶ γενόμε- νοι μέτοχοι, φόβῳ συστελλόμενοι κρύπτονται, καὶ σὺ νεκρὸν ἐπιποθεῖς, τὸν διδάσκαλον θᾶττον ἐμιμήσω τὸν σὺν καθηγεμόνα καὶ Κύριον. Προαιρέσει γὰρ τὴν σεαυτοῦ ψυχὴν θανάτῳ παραδέδωκας (14). Οὐκ ἤνεγ και γυμνὸν ὁρᾶν τὸ τοῦ Κυρίου σῶμα τὸ ἅγιον, τὸ καθ᾽ ὑπόστασιν ἐνωθὲν τῇ θεότητι. Ηψω τοῦ θείου ἄνθρακος, οὗ τῷ τύπῳ τὰ Σεραφὶμ οὐ ψαῦσαι δεδύ- νηνται. Ο μακαρίων χειρῶν ! ὢ πανολβίων ἀλενῶν, αἷς κατασχὼν τὸ τοῦ Θεοῦ μου σῶμα, σινδόνι καθαρά καὶ μύροις πολυτελέσιν ἐνείλησας ! Οὕτω γὰρ, φη- σὶν, ἔθος ἐστὶ τοῖς Ἰουδαίοις ἐνταφιάζειν. 'Ην δέ, φησὶν, ἐν τῷ τόπῳ, ὅπου ἐσταυρώθη, κῆπος, καὶ ἐν τῷ κήπῳ μνημεῖον καινόν, ἐν ᾧ οὐδέπω οὐδεὶς ἐτέθη. Ἐκεῖ οὖν διὰ τὴν Παρασκευὴν τῶν ᾿Ιου- δαίων ὅτι ἐγγὺς ἦν τὸ μνημεῖον, ἔθηκαν τὸν Ιη- σοῦν ὁ ἐλατόμησεν ἐν τῇ πέτρα· καὶ προσκυλί- σας λίθον μέγαν πρὸς τὴν θύραν, ἀναπῆλθε. Παρασκευὴ μὲν οὖν λέγεται, οἷόν τις προετοιμασία * 7ο το πλουσίου ἀνδρὸς προαίρεσις. HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A dabilem virum : Vere Dominus ait, omnem arbo rem ex fructibus suis cognosci“. Bonus enim et justus cum esset, non consenserat consilio et faci- nori illorum. Beatus revera vir iste est, ut divinilo- quus David ait ". Non enim abiit in consilio im- piorum, et in cathedra pestilentiæ non sedil o, ut cum sceleratis populis inania adversus Dominum et adversus Christum ejus meditaretur ". Non dixit, Tolle, tolle, crucifige eum vo. Non erupit in improborum vocem, ut insontis divinique sanguinis in se suamque progeniem ultionem arcesseret; sed in lege Domini voluntatem habens, et in ea, seu quiesceret, seu staret, continue meditans, divino Spiritus latice mentem irrigabat. Boni nempe præ- ceptoris ludum frequentaverat, ejusque vestigia sectatus erat. O probum viri divitis consilium o vere prudentem mercatorem, qui terrenarum opum compendio coelestes rapuit, et in se vila thesaurum condidit! Pilatus autem, inquit, miraba- tur si jam mortuus esset ***. Mirabatur, quomodo vita mortem obiisset : qnomodo spiritus homi- num promus condus, spiritum reddidisset. Ita plane mortuus est, o Pilate, sed sponte sua. Potestatem enim habet ponendi animam suam, et potestatem habet iterum sumendi eam ". lta, mortuus est, ut mortem deprædaretur; ut hominem compedibus ligatum vivificaret; ut primogenitus ex mortuis factus, resurrectionem ex mortuis affunderet ; ut absorberetur a vita quod mortale est ”. C Matth. vII, 16, 17. x, 13. '' [1] Cor. 1, 4. D audaciam et libertatem, quam fides ac numinis amor pepererant! Discipuli qui divinorum benefi- ciorum participes fuerant, metu contracti latebras quærunt; et tu mortuum magistrum expetis? Plane præceptorem, ducem, inquam, tuum ac Dominuin illis citius es imitatus. Animi quippe proposito Luam ipse animam morti objecisti. Sanctum Do- mini corpus, quod deitati subsistendi ratione uni- tum erat, nudum videre non tulisti. Tetigisti di- vinum carbonem, cujus figuram nec Seraphim tangere potuerunt ”. O beatas manus! o feli- cissimas ulnas, quibus Dei mei complectens cor- pus, pretiosissimis unguentis delibatum (hic enim, ait Scriptura, mos est Judæis sepelire) sindone munda involvisti. Erat autem in loco, inquit, ubi crucifixus est, hortus, et in horto monumentum no- vum, in quo nondum quisquam positus fuerat. Ibi ergo propter Parasceven Judæorum, quia illic erat monumentum quod ex petra exciderat, Jesum posuit, magnoque lapide ad ostium monumenti advoluto, Psal. 1, 1. es ibid. « Psal. II, 1. Joan. xix,15. Marc. xv,4. Carbo quem vidit Isaias, v, 6, Christi corpus deitati unitum. Mss. restituimus. 0201. (10) Edit. καὶ ἀεί. 29. Donatur ergo corpus Joseph. Ο invictam (11) R. ὦ προαιρέσεως ἀνδρὸς πλουσίου. Edit. & (12) Totum hunc locum misere corruptum ex (13) Edit. ζώσῃ (14) Colb. προδέδωκας.
Ἐθαύμασε πῶς ἡ ζωὴ τέθνηκε, πῶς ὁ τῆς πνοῆς τῶν ἀνθρώπων ταμίας τὴν πνοὴν παραδέδωκεν. Ναὶ, τέθνηκεν, ὦ Πιλάτε, ἀλλ’ ἑκουσίως. Ἐξουσίαν γὰρ ἔχει θεῖναι τὴν ψυχὴν ἑαυτοῦ, καὶ ἐξουσίαν ἔχει πάλιν λαβεῖν αὐτήν. Ναὶ, τέθνηκεν, ἵνα σκυλεύσῃ τὸν θάνατον, ἵνα ζωώσῃ πέδαις σφόδρα κατεχόμενον, ἵνα πρωτότοκος ἐκ νεκρῶν γενόμενος, τοῖς νεκροῖς πηγάσῃ ἀνάστασιν, ἵνα καταποθῇ τὸ θνητὸν ὑπὸ τῆς ζωῆς. κθ. Δωρεῖται τοίνυν τὸ σῶμα τῷ Ἰωσήφ. Ὢ τόλμης ἀσχέτου καὶ παῤῥησίας, ἣν πίστις καὶ θεῖος πόθος ἐκύησε Θείων χαρισμάτων οἱ μαθηταὶ γενόμενοι μέτοχοι, φόβῳ συστελλόμενοι κρύπτονται, καὶ σὺ νεκρὸν ἐπιποθεῖς, τὸν διδάσκαλον θᾶττον ἐμιμήσω τὸν σὸν καθηγεμόνα καὶ Κύριον. Προαιρέσει γὰρ τὴν σεαυτοῦ ψυχὴν θανάτῳ παραδέδωκας. Οὐκ ἤνεγκας γυμνὸν ὁρᾷν τὸ τοῦ Κυρίου σῶμα τὸ ἅγιον, τὸ καθ’ ὑπόστασιν ἑνωθὲν τῇ θεότητι. Ἥψω τοῦ θείου ἄνθρακος, οὗ τῷ τύπῳ τὰ Σεραφὶμ οὐ ψαῦσαι δεδύνηνται. Ὢ μακαρίων χειρῶν ὢ πανολβίων ὠλενῶν, αἷς κατασχὼν τὸ τοῦ Θεοῦ μου σῶμα, σινδόνι καθαρᾷ καὶ μύροις πολυτελέσιν ἐνείλησας Οὕτω γὰρ, φησὶν, ἔθος ἐστὶ τοῖς Ἰουδαίοις ἐνταφιάζειν.τῶν Ἰουδαίων ἐκρύπτετο. Οὗτος τολμήσας εἰσ- ἦλθε πρὸς Πιλάτον, καὶ ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ. Ὢ μακαρίου καὶ ἀοιδίμου ἀνδρός! Αληθῶς φησιν ὁ Κύριος· Πᾶν δένδρον ἐκ καρπῶν οἰκείων ἐπιγινώσκεται. Ἀγαθὸς τοίνυν ὑπάρχων καὶ δίκαιος, οὐκ ἦν συγκατατεθειμένος τῇ βουλῇ καὶ τῇ πράξει αὐτῶν. Ὄντως οὗτος μακάριος ἀνὴρ, ὥς φησιν ὁ θεηγόρος Δαβίδ. Οὐ γὰρ ἐπορεύθη ἐν βουλῇ ἀσε τῶν, οὐδὲ ὁδῷ ἁμαρτωλῶν ἑστὼς ἐφρυάξατο καὶ ἐπὶ καθέδρα λοιμῶν οὐ κεκάθικε κατὰ τοῦ Κυρίου, καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ, μετὰ λαῶν ἀνόμων βου λευσάμενος. Οὐκ εἶπεν· Αρον, ἄρον, σταύρωσον αὐτόν. Οὐκ ἐφθέγξατο τὴν τῶν δειλαίων φωνήν, την τοῦ ἀθώου καὶ θείου αἵματος ποινὴν ἐφ' ἑαυτὸν καὶ τὴν οἰκείαν γονὴν ἐφελκόμενος· ἀλλ' ἐν τῷ νόμῳ Κυ- ρίου ἔχων τὸ θέλημα, καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ κοιτα- Β ζόμενος καὶ ἀνιστάμενος ἀεὶ (10) μελετῶν, τοῖς θεορ φύτοις τοῦ Πνεύματος νάμασι τὴν οἰκείαν κατήρδευε διάνοιαν. Τοῦ γὰρ καλοῦ διδασκάλου φοιτητής έγε γόνει, καὶ τοῖς αὐτοῦ κατηκολούθηκεν ίχνεσιν. πλουσίου ἀνδρὸς (11), την προαίρεσιν ! ὦ σοφοῦ ἐμ- πόρου, τῷ ἐπιγείῳ τὸν οὐράνιον διαρπάσαντος πλού- του, . καὶ τὸν τῆς ζωῆς θησαυρὸν ἐν ἑαυτῷ κατα- κρύψαντος ! Ὁ δὲ Πιλάτος, φησὶν, ἐθαύμασεν εἰ ἤδη τέθνηκεν. Ἐθαύμασε (12) πῶς ἡ ζωὴ τέθνηκε, πῶς ὁ τῆς πνοῆς τῶν ἀνθρώπων ταμίας την πνοήν παραδέδωκεν. Ναι, τέθνηκεν, ὦ Πιλάτε, ἀλλ' ἔχου σίως. Εξουσίαν γὰρ ἔχει θεῖναι τὴν ψυχὴν ἑαυτοῦ, καὶ ἐξουσίαν ἔχει πάλιν λαβεῖν αὐτήν. Ναι, τέθνηκεν, ἵνα σκυλεύσῃ τὸν θάνατον, ἵνα ζωώσῃ (13) πέδαις σφόδρα κατεχόμενον, ἵνα πρωτότοκος ἐκ νεκρῶν γενόμενος, τοῖς νεκροῖς πηγάσῃ ἀνάστασιν, ἵνα καταποθῇ τὸ θνητὸν ὑπὸ τῆς ζωῆς. κι'. Δωρεῖται τοίνυν τὸ σῶμα τῷ Ἰωσήφ. Ὢ τόλο μης ἀσχέτου καὶ παῤῥησίας, ἣν πίστις καὶ θεῖος πόθος ἐκύησε ! Θείων χαρισμάτων οἱ μαθηταὶ γενόμε- νοι μέτοχοι, φόβῳ συστελλόμενοι κρύπτονται, καὶ σὺ νεκρὸν ἐπιποθεῖς, τὸν διδάσκαλον θᾶττον ἐμιμήσω τὸν σὺν καθηγεμόνα καὶ Κύριον. Προαιρέσει γὰρ τὴν σεαυτοῦ ψυχὴν θανάτῳ παραδέδωκας (14). Οὐκ ἤνεγ και γυμνὸν ὁρᾶν τὸ τοῦ Κυρίου σῶμα τὸ ἅγιον, τὸ καθ᾽ ὑπόστασιν ἐνωθὲν τῇ θεότητι. Ηψω τοῦ θείου ἄνθρακος, οὗ τῷ τύπῳ τὰ Σεραφὶμ οὐ ψαῦσαι δεδύ- νηνται. Ο μακαρίων χειρῶν ! ὢ πανολβίων ἀλενῶν, αἷς κατασχὼν τὸ τοῦ Θεοῦ μου σῶμα, σινδόνι καθαρά καὶ μύροις πολυτελέσιν ἐνείλησας ! Οὕτω γὰρ, φη- σὶν, ἔθος ἐστὶ τοῖς Ἰουδαίοις ἐνταφιάζειν. 'Ην δέ, φησὶν, ἐν τῷ τόπῳ, ὅπου ἐσταυρώθη, κῆπος, καὶ ἐν τῷ κήπῳ μνημεῖον καινόν, ἐν ᾧ οὐδέπω οὐδεὶς ἐτέθη. Ἐκεῖ οὖν διὰ τὴν Παρασκευὴν τῶν ᾿Ιου- δαίων ὅτι ἐγγὺς ἦν τὸ μνημεῖον, ἔθηκαν τὸν Ιη- σοῦν ὁ ἐλατόμησεν ἐν τῇ πέτρα· καὶ προσκυλί- σας λίθον μέγαν πρὸς τὴν θύραν, ἀναπῆλθε. Παρασκευὴ μὲν οὖν λέγεται, οἷόν τις προετοιμασία * 7ο το πλουσίου ἀνδρὸς προαίρεσις. HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A dabilem virum : Vere Dominus ait, omnem arbo rem ex fructibus suis cognosci“. Bonus enim et justus cum esset, non consenserat consilio et faci- nori illorum. Beatus revera vir iste est, ut divinilo- quus David ait ". Non enim abiit in consilio im- piorum, et in cathedra pestilentiæ non sedil o, ut cum sceleratis populis inania adversus Dominum et adversus Christum ejus meditaretur ". Non dixit, Tolle, tolle, crucifige eum vo. Non erupit in improborum vocem, ut insontis divinique sanguinis in se suamque progeniem ultionem arcesseret; sed in lege Domini voluntatem habens, et in ea, seu quiesceret, seu staret, continue meditans, divino Spiritus latice mentem irrigabat. Boni nempe præ- ceptoris ludum frequentaverat, ejusque vestigia sectatus erat. O probum viri divitis consilium o vere prudentem mercatorem, qui terrenarum opum compendio coelestes rapuit, et in se vila thesaurum condidit! Pilatus autem, inquit, miraba- tur si jam mortuus esset ***. Mirabatur, quomodo vita mortem obiisset : qnomodo spiritus homi- num promus condus, spiritum reddidisset. Ita plane mortuus est, o Pilate, sed sponte sua. Potestatem enim habet ponendi animam suam, et potestatem habet iterum sumendi eam ". lta, mortuus est, ut mortem deprædaretur; ut hominem compedibus ligatum vivificaret; ut primogenitus ex mortuis factus, resurrectionem ex mortuis affunderet ; ut absorberetur a vita quod mortale est ”. C Matth. vII, 16, 17. x, 13. '' [1] Cor. 1, 4. D audaciam et libertatem, quam fides ac numinis amor pepererant! Discipuli qui divinorum benefi- ciorum participes fuerant, metu contracti latebras quærunt; et tu mortuum magistrum expetis? Plane præceptorem, ducem, inquam, tuum ac Dominuin illis citius es imitatus. Animi quippe proposito Luam ipse animam morti objecisti. Sanctum Do- mini corpus, quod deitati subsistendi ratione uni- tum erat, nudum videre non tulisti. Tetigisti di- vinum carbonem, cujus figuram nec Seraphim tangere potuerunt ”. O beatas manus! o feli- cissimas ulnas, quibus Dei mei complectens cor- pus, pretiosissimis unguentis delibatum (hic enim, ait Scriptura, mos est Judæis sepelire) sindone munda involvisti. Erat autem in loco, inquit, ubi crucifixus est, hortus, et in horto monumentum no- vum, in quo nondum quisquam positus fuerat. Ibi ergo propter Parasceven Judæorum, quia illic erat monumentum quod ex petra exciderat, Jesum posuit, magnoque lapide ad ostium monumenti advoluto, Psal. 1, 1. es ibid. « Psal. II, 1. Joan. xix,15. Marc. xv,4. Carbo quem vidit Isaias, v, 6, Christi corpus deitati unitum. Mss. restituimus. 0201. (10) Edit. καὶ ἀεί. 29. Donatur ergo corpus Joseph. Ο invictam (11) R. ὦ προαιρέσεως ἀνδρὸς πλουσίου. Edit. & (12) Totum hunc locum misere corruptum ex (13) Edit. ζώσῃ (14) Colb. προδέδωκας.
PG 96:631Ἦν δὲ, φησὶν, ἐν τῷ τόπῳ, ὅπου ἐσταυρώθη, κῆπος, καὶ ἐν τῷ κήπῳ μνημεῖον καινὸν, ἐν ᾧ οὐδέπω οὐδεὶς ἐτέθη. Ἐκεῖ οὖν διὰ τὴν Παρασκευὴν τῶν Ἰουδαίων ὅτι ἐγγὺς ἦν τὸ μνημεῖον, ἔθηκαν τὸν Ἰησοῦν· ὃ ἐλατόμησεν ἐν τῇ πέτρᾳ· καὶ προσκυλίσας λίθον μέγαν πρὸς τὴν θύραν, ἀναπῆλθε. Παρασκευὴ μὲν οὖν λέγεται, οἷόν τις προετοιμασία πρὸς τὴν τοῦ Σαββάτου ἀνάπαυσιν. Κατάπαυσιν γὰρ τῶν ἔργων εἶχε τὸ Σάββατον, μηδενὸς λατρευτοῦ τὸ παράπαν ἐφάπτεσθαι τοῦ Θεοῦ τοῖς Ἑβραίοις θεσπίσαντος· ἀλλ’ ἡμῖν Παρασκευὴ πρὸς τὴν τῆς ἁμαρτίας, καὶ τῶν ἐκ ταύτης δυσχερῶν, τὸ θεῖον πάθος γεγένηται. Σινδόνι τοίνυν καθαρᾷ ἐνειλίσσεται ὁ μόνος καθαρὸς καὶ ἀκήρατος, ὁ περιβάλλων τὸν οὐρανὸν ἐν νεφέλαις, ὁ ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον ἐν τάφῳ τίθεται, ὁ θρόνον ἔχων τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν ὑποπόδιον, ὁ πληρῶν καὶ περιγράφων τὰ σύμπαντα, ὁ μόνος ὡς Θεὸς ἀπερίγραπτος, καὶ δρακὶ περιδεδραγμένος τῆς κτίσεως, ἐν τάφῳ σωματικῶς περιγράφεται.τῶν ἔργων εἶχε τὸ Σάββατον, μηδενός λατρευτοῦ τὸ παράπαν ἐφάπτεσθαι τοῦ Θεοῦ τοῖς Ἑβραίοις θεσπί σαντος· ἀλλ' ἡμῖν Παρασκευὴ πρὸς τὴν τῆς ἁμαρ τίας, καὶ τῶν ἐκ ταύτης δυσχερῶν, τὸ θεῖον πάθος γεγένηται. Σινδόνι τοίνυν καθαρᾷ ἐνειλίσσεται ὁ μέσ νος καθαρὸς καὶ ἀκήρατος, ὁ περιβάλλων τὸν οὐρανὸν ἐν νεφέλαις, ὁ ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον· ἐν τάφῳ τίθεται, ὁ θρόνον ἔχων τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν ὑποπόδιον, ὁ πληρῶν καὶ περιγράφων τὰ σύμ παντα, ὁ μόνος ὡς Θεὸς ἀπερίγραπτος, καὶ δρακί περιδεδραγμένος τῆς κτίσεως, ἐν τάφῳ σωματικῶς περιγράφεται. Αὐτὸς ὡς Θεὸς ἐν οὐρανῷ σὺν Πατρὶ προσκυνούμενος καὶ τῷ Πνεύματι, καὶ αὐτὸς ὡς ἄν- θρωπος σωματικῶς ἐν μνήματι κείμενος, καὶ ψυχι χῶς ἐν τοῖς ᾅδου μυχοίς (15) αύλιζόμενος, καὶ τῷ λῃστῇ εἰσιτητὸν ποιῶν τὸν παράδεισον, συμπαρ ομαρτούσης ἀπανταχῆ τῆς ἀπεριγράπτου Θεότητος. Εἰ γὰρ καὶ διηρέθη ἡ ἱερὰ ψυχὴ τοῦ ζωοποιοῦ καὶ ἀχράντου σώματος, ἀλλ᾽ ἡ θεότης τοῦ Λόγου μετά τὴν ἐν γαστρὶ τῆς ἁγίας Παρθένου καὶ Θεοτόκου Μαρίας σύλληψιν, καθ' ὑπόστασιν γεγενημένης τῶν δύο φύσεων ἀδιασπάστου ενώσεως, ἀμφοτέρων μετ μένηκεν ἀδιάσπαστος, τῆς τε ψυχῆς φημι, καὶ τοῦ σώματος· καὶ οὕτω μία ὑπόστασις τοῦ Χριστοῦ καὶ ἐν αὐτῷ θανάτῳ διέμεινεν, ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ Λόγου υποστάσει ὑφισταμένης τῆς τε ψυχῆς καὶ τοῦ σώ ματος, καὶ μετὰ θάνατον καὶ ταύτην κεκτημένων ὑπόστασιν. Διὰ τοῦτο πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρα- Α πρὸς τὴν τοῦ Σαββάτου ἀνάπαυσιν. Κατάπαυσιν γὰρ νίων, καὶ ἐπιγείων, καὶ καταχθονίων, καὶ πᾶσα γλώσσα ἐξομολογήσεται, ὅτι Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς εἰς δόξαν τοῦ Πατρός. λ'. Τί δὲ ἐν τάφῳ καινῷ κατατίθεται, ἐν ᾧ οὐδέπει νεκρὸς κατετέθη; Ἐμοὶ δοκεῖ, ὡς ἂν μή τινος τῶν πάλαι τεθειμένων ὑποπτεύηται ἡ ἔγερσις. Έτοιμοι γὰρ εἰς κακουργίαν οἱ τῇ ἑαυτῶν σωτηρίᾳ βασκαί- νοντες, καὶ πρὸς ἀπιστίαν οξύτατοι. Ἵνα τοίνυν έκφανὴς καὶ ἀρίδηλος ἡ τοῦ Κυρίου δειχθείη ἀνάστα σις, μόνος ἐν καινῷ καὶ κενῷ τῷ μνήματι θάπτεται, ἡ τῆς ζωῆς πνευματική πέτρα, ἐξ ἧς ἀκολουθούσης Επινον οἱ ἀγνώμονες· ὁ λίθος ὁ ἀκρογωνιαίος καὶ ἀχειρότμητος, ἐν πέτρα λελαξευμένῃ καλύπτεται. Εύθραυστοι (16) γὰρ ψυχαὶ καὶ ἡδοναῖς εὐδιάχυτοι, τὸν θεῖον Λόγον οὐ φέρουσι δέξασθαι, στερεαὶ δὲ μᾶλλον, καὶ ἀῤῥενωπῶς πρὸς ἀρετὴν διακείμεναι. λα'. Τῇ δ' ἐπαύριον, φησὶν, ἥτις ἦν μετὰ τὴν Παρασκευὴν, συνήχθησαν οἱ ἀρχιερεῖς, καὶ Φα- ρισαῖοι πρὸς Πιλάτον, λέγοντες. Πάλιν συνήχθη τὸ τῆς παρανομίας συνέδριον. Οἱ τοὺς προφήτας ἀποκτείνοντες, καὶ λιθοβαλοῦντες τοὺς ἀπεσταλμέ νους πρὸς αὐτούς· οἱ τὸν ἀμπελῶνα Κυρίου, τὸν ** μυχοῖς κατοικίζεται. S. JOANNIS DAMASCENI B recessit *. Atqui Parasceve dicitur, velut præpa- ratio ad Sabbati requiem. Cessationem enim a laboribus Sabbatum habebat ; cum Deus He- bræis sanxisset, ne quid servile attentarent : nobis vero Domini passio parasceve ad vaca- tionem a peccato fuit, et a malis quæ ex ipso proveniunt. Sindope itaque munda involvitur, qui solus mundus, omnisque expers corruptionis fuit. Qui operit coelum nubibus, qui amictus est lumine sicut vestimento, in sepulcro deponitur. Cujus thronus cœlum est, ac terra scabellum pedum ejus : qui omnia implet et circumscribit : qui solus divina ratione incircumscriptus est, et quidquid in creatis est, pugillo comprehendit, quod corpus alti- net, tumulo circumscribitur. ldem qui in colo uti Deus cum Patre et Spiritu adoratur, ipsemet ut homo corpore in monumento jacet, animaque in fuferui recessibus continetur, ac latroni aditum in paradisum struit; incircumscripta ubique comitante deitate, quæ nullis cohibetur spatiis. Quanquam enim divina illa et sacra Dei anima a vividco puris simoque corpore sejungitur; Verbi tamen divini- tas, post conceptionem in sanctæ virginis Deique Genitricis Mariæ utero, inseparabili facta secun- dum hypostasim duarum naurarum unitione, ab utrisque, anima scilicet et corpore, indivulsa per- stitit. Quo factum est, ut una Christi hypostasis in ipsa quoque morte perseveraverit, subsistentibus in Dei Verbi persona, tum corpore, tum anima, eamdemque post mortem habentibus hypostasim. Quamobrem omne genu fectatur, calestium, terre- " strium et infernorum, et omnis lingua confileatur, quia Dominus Jesus Christus in gloria est Dei Patris 78. C nullum adhuc cadaver illatum erat, deponitur? Nimirum, ut censeo, ne resurrectio alterius cu- juspiam corum qui illic conditi essent, putaretur. Ad malitiam namque præsto sunt, qui suæ ipsorum saluti invident, et ad incredulitatem cilissiane fe- runtur. Ut ergo manifesta et perspicua Domini resurrectio esset, solus in novo el vacuo monu- mento sepelitur, vitæ spiritalis petra, ex qua ipsos consequente ingrati homines bibebant, lapis, in- quam, singularis et sine manu seclus, in excisa D petra occulitur. Molles enim animæ, et quæ volu- platibus facile difluunt, divinum verbum excipere non sustinent, sed firmæ potius et masculo robore ad virtutem comparatæ. rasceven, convenerunt principes sacerdotum et Pha- risi ad Pilatum, dicentes v. Rursus cogitur im- probitatis concilium. Illi qui prophetas occidunt, et lapidant eos qui ad se missi sunt; qui vineam Domini, populum utique Israeliticum, dire Joan. xvii, 41, 42. Philipp. 11, 10. ** Matth. xxvII, 62. 30. Quorsum autem in sepulcro novo, in quod 31. Altera autem die, inquit, qua est post Pa (15) Edit. μοχλοίς. orat 2 De Assumpt., ἐν ᾅδου (16) Colb. εύθρυπτοι.
Αὐτὸς ὡς Θεὸς ἐν οὐρανῷ σὺν Πατρὶ προσκυνούμενος καὶ τῷ Πνεύματι, καὶ αὐτὸς ὡς ἄνθρωπος σωματικῶς ἐν μνήματι κείμενος, καὶ ψυχικῶς ἐν τοῖς ᾅδου μυχοῖς αὐλιζόμενος, καὶ τῷ λῃστῇ εἰσιτητὸν ποιῶν τὸν παράδεισον, συμπαρομαρτούσης ἁπανταχῆ τῆς ἀπεριγράπτου Θεότητος. Εἰ γὰρ καὶ διῃρέθη ἡ ἱερὰ ψυχὴ τοῦ ζωοποιοῦ καὶ ἀχράντου σώματος, ἀλλ’ ἡ θεότης τοῦ Λόγου μετὰ τὴν ἐν γαστρὶ τῆς ἁγίας Παρθένου καὶ Θεοτόκου Μαρίας σύλληψιν, καθ’ ὑπόστασιν γεγενημένης τῶν δύο φύσεων ἀδιασπάστου ἑνώσεως, ἀμφοτέρων μεμένηκεν ἀδιάσπαστος, τῆς τε ψυχῆς φημι, καὶ τοῦ σώματος· καὶ οὕτω μία ὑπόστασις τοῦ Χριστοῦ καὶ ἐν αὐτῷ θανάτῳ διέμεινεν, ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ Λόγου ὑποστάσει ὑφισταμένης τῆς τε ψυχῆς καὶ τοῦ σώματος, καὶ μετὰ θάνατον καὶ ταύτην κεκτημένων ὑπόστασιν. Διὰ τοῦτο πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρανίων, καὶ ἐπιγείων, καὶ καταχθονίων, καὶ πᾶσα γλῶσσα ἐξομολογήσεται, ὅτι Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς εἰς δόξαν τοῦ Πατρός. λ. Τί δὲ ἐν τάφῳ καινῷ κατατίθεται, ἐν ᾧ οὐδέπω νεκρὸς κατετέθη; Ἐμοὶ δοκεῖ, ὡς ἂν μή τινος τῶν πάλαι τεθειμένων ὑποπτεύηται ἡ ἔγερσις.τῶν ἔργων εἶχε τὸ Σάββατον, μηδενός λατρευτοῦ τὸ παράπαν ἐφάπτεσθαι τοῦ Θεοῦ τοῖς Ἑβραίοις θεσπί σαντος· ἀλλ' ἡμῖν Παρασκευὴ πρὸς τὴν τῆς ἁμαρ τίας, καὶ τῶν ἐκ ταύτης δυσχερῶν, τὸ θεῖον πάθος γεγένηται. Σινδόνι τοίνυν καθαρᾷ ἐνειλίσσεται ὁ μέσ νος καθαρὸς καὶ ἀκήρατος, ὁ περιβάλλων τὸν οὐρανὸν ἐν νεφέλαις, ὁ ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον· ἐν τάφῳ τίθεται, ὁ θρόνον ἔχων τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν ὑποπόδιον, ὁ πληρῶν καὶ περιγράφων τὰ σύμ παντα, ὁ μόνος ὡς Θεὸς ἀπερίγραπτος, καὶ δρακί περιδεδραγμένος τῆς κτίσεως, ἐν τάφῳ σωματικῶς περιγράφεται. Αὐτὸς ὡς Θεὸς ἐν οὐρανῷ σὺν Πατρὶ προσκυνούμενος καὶ τῷ Πνεύματι, καὶ αὐτὸς ὡς ἄν- θρωπος σωματικῶς ἐν μνήματι κείμενος, καὶ ψυχι χῶς ἐν τοῖς ᾅδου μυχοίς (15) αύλιζόμενος, καὶ τῷ λῃστῇ εἰσιτητὸν ποιῶν τὸν παράδεισον, συμπαρ ομαρτούσης ἀπανταχῆ τῆς ἀπεριγράπτου Θεότητος. Εἰ γὰρ καὶ διηρέθη ἡ ἱερὰ ψυχὴ τοῦ ζωοποιοῦ καὶ ἀχράντου σώματος, ἀλλ᾽ ἡ θεότης τοῦ Λόγου μετά τὴν ἐν γαστρὶ τῆς ἁγίας Παρθένου καὶ Θεοτόκου Μαρίας σύλληψιν, καθ' ὑπόστασιν γεγενημένης τῶν δύο φύσεων ἀδιασπάστου ενώσεως, ἀμφοτέρων μετ μένηκεν ἀδιάσπαστος, τῆς τε ψυχῆς φημι, καὶ τοῦ σώματος· καὶ οὕτω μία ὑπόστασις τοῦ Χριστοῦ καὶ ἐν αὐτῷ θανάτῳ διέμεινεν, ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ Λόγου υποστάσει ὑφισταμένης τῆς τε ψυχῆς καὶ τοῦ σώ ματος, καὶ μετὰ θάνατον καὶ ταύτην κεκτημένων ὑπόστασιν. Διὰ τοῦτο πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρα- Α πρὸς τὴν τοῦ Σαββάτου ἀνάπαυσιν. Κατάπαυσιν γὰρ νίων, καὶ ἐπιγείων, καὶ καταχθονίων, καὶ πᾶσα γλώσσα ἐξομολογήσεται, ὅτι Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς εἰς δόξαν τοῦ Πατρός. λ'. Τί δὲ ἐν τάφῳ καινῷ κατατίθεται, ἐν ᾧ οὐδέπει νεκρὸς κατετέθη; Ἐμοὶ δοκεῖ, ὡς ἂν μή τινος τῶν πάλαι τεθειμένων ὑποπτεύηται ἡ ἔγερσις. Έτοιμοι γὰρ εἰς κακουργίαν οἱ τῇ ἑαυτῶν σωτηρίᾳ βασκαί- νοντες, καὶ πρὸς ἀπιστίαν οξύτατοι. Ἵνα τοίνυν έκφανὴς καὶ ἀρίδηλος ἡ τοῦ Κυρίου δειχθείη ἀνάστα σις, μόνος ἐν καινῷ καὶ κενῷ τῷ μνήματι θάπτεται, ἡ τῆς ζωῆς πνευματική πέτρα, ἐξ ἧς ἀκολουθούσης Επινον οἱ ἀγνώμονες· ὁ λίθος ὁ ἀκρογωνιαίος καὶ ἀχειρότμητος, ἐν πέτρα λελαξευμένῃ καλύπτεται. Εύθραυστοι (16) γὰρ ψυχαὶ καὶ ἡδοναῖς εὐδιάχυτοι, τὸν θεῖον Λόγον οὐ φέρουσι δέξασθαι, στερεαὶ δὲ μᾶλλον, καὶ ἀῤῥενωπῶς πρὸς ἀρετὴν διακείμεναι. λα'. Τῇ δ' ἐπαύριον, φησὶν, ἥτις ἦν μετὰ τὴν Παρασκευὴν, συνήχθησαν οἱ ἀρχιερεῖς, καὶ Φα- ρισαῖοι πρὸς Πιλάτον, λέγοντες. Πάλιν συνήχθη τὸ τῆς παρανομίας συνέδριον. Οἱ τοὺς προφήτας ἀποκτείνοντες, καὶ λιθοβαλοῦντες τοὺς ἀπεσταλμέ νους πρὸς αὐτούς· οἱ τὸν ἀμπελῶνα Κυρίου, τὸν ** μυχοῖς κατοικίζεται. S. JOANNIS DAMASCENI B recessit *. Atqui Parasceve dicitur, velut præpa- ratio ad Sabbati requiem. Cessationem enim a laboribus Sabbatum habebat ; cum Deus He- bræis sanxisset, ne quid servile attentarent : nobis vero Domini passio parasceve ad vaca- tionem a peccato fuit, et a malis quæ ex ipso proveniunt. Sindope itaque munda involvitur, qui solus mundus, omnisque expers corruptionis fuit. Qui operit coelum nubibus, qui amictus est lumine sicut vestimento, in sepulcro deponitur. Cujus thronus cœlum est, ac terra scabellum pedum ejus : qui omnia implet et circumscribit : qui solus divina ratione incircumscriptus est, et quidquid in creatis est, pugillo comprehendit, quod corpus alti- net, tumulo circumscribitur. ldem qui in colo uti Deus cum Patre et Spiritu adoratur, ipsemet ut homo corpore in monumento jacet, animaque in fuferui recessibus continetur, ac latroni aditum in paradisum struit; incircumscripta ubique comitante deitate, quæ nullis cohibetur spatiis. Quanquam enim divina illa et sacra Dei anima a vividco puris simoque corpore sejungitur; Verbi tamen divini- tas, post conceptionem in sanctæ virginis Deique Genitricis Mariæ utero, inseparabili facta secun- dum hypostasim duarum naurarum unitione, ab utrisque, anima scilicet et corpore, indivulsa per- stitit. Quo factum est, ut una Christi hypostasis in ipsa quoque morte perseveraverit, subsistentibus in Dei Verbi persona, tum corpore, tum anima, eamdemque post mortem habentibus hypostasim. Quamobrem omne genu fectatur, calestium, terre- " strium et infernorum, et omnis lingua confileatur, quia Dominus Jesus Christus in gloria est Dei Patris 78. C nullum adhuc cadaver illatum erat, deponitur? Nimirum, ut censeo, ne resurrectio alterius cu- juspiam corum qui illic conditi essent, putaretur. Ad malitiam namque præsto sunt, qui suæ ipsorum saluti invident, et ad incredulitatem cilissiane fe- runtur. Ut ergo manifesta et perspicua Domini resurrectio esset, solus in novo el vacuo monu- mento sepelitur, vitæ spiritalis petra, ex qua ipsos consequente ingrati homines bibebant, lapis, in- quam, singularis et sine manu seclus, in excisa D petra occulitur. Molles enim animæ, et quæ volu- platibus facile difluunt, divinum verbum excipere non sustinent, sed firmæ potius et masculo robore ad virtutem comparatæ. rasceven, convenerunt principes sacerdotum et Pha- risi ad Pilatum, dicentes v. Rursus cogitur im- probitatis concilium. Illi qui prophetas occidunt, et lapidant eos qui ad se missi sunt; qui vineam Domini, populum utique Israeliticum, dire Joan. xvii, 41, 42. Philipp. 11, 10. ** Matth. xxvII, 62. 30. Quorsum autem in sepulcro novo, in quod 31. Altera autem die, inquit, qua est post Pa (15) Edit. μοχλοίς. orat 2 De Assumpt., ἐν ᾅδου (16) Colb. εύθρυπτοι.
Ἕτοιμοι γὰρ εἰς κακουργίαν οἱ τῇ ἑαυτῶν σωτηρίᾳ βασκαίνοντες, καὶ πρὸς ἀπιστίαν ὀξύτατοι. Ἵνα τοίνυν ἐκφανὴς καὶ ἀρίδηλος ἡ τοῦ Κυρίου δειχθείη ἀνάστασις, μόνος ἐν καινῷ καὶ κενῷ τῷ μνήματι θάπτεται, ἡ τῆς ζωῆς πνευματικὴ πέτρα, ἐξ ἧς ἀκολουθούσης ἔπινον οἱ ἀγνώμονες· ὁ λίθος ὁ ἀκρογωνιαῖος καὶ ἀχειρότμητος, ἐν πέτρᾳ λελαξευμένῃ καλύπτεται. Εὔθραυστοι γὰρ ψυχαὶ καὶ ἡδοναῖς εὐδιάχυτοι, τὸν θεῖον Λόγον οὐ φέρουσι δέξασθαι, στερεαὶ δὲ μᾶλλον, καὶ ἀῤῥενωπῶς πρὸς ἀρετὴν διακείμεναι. λα. Τῇ δ’ ἐπαύριον, φησὶν, ἥτις ἦν μετὰ τὴν Παρασκευὴν, συνήχθησαν οἱ ἀρχιερεῖς, καὶ Φαρισαῖοι πρὸς Πιλάτον, λέγοντες. Πάλιν συνήχθη τὸ τῆς παρανομίας συνέδριον. Οἱ τοὺς προφήτας ἀποκτείνοντες, καὶ λιθοβολοῦντες τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὐτούς· οἱ τὸν ἀμπελῶνα Κυρίου, τὸν Ἰσραηλίτην λέγω λαὸν, δεινῶς κατεσθίοντες, καὶ πρὸς τοὺς δούλους τὸν κληρονόμον Υἱὸν ἀπεχθῶς θανατώσαντες. Ἠγνόησαν γὰρ, ὡς κληρονόμος ἔσται πάσης τῆς κτίσεως, οἷα ἄνθρωπος. Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν. Καὶ τί πρὸς Πιλάτον λέγουσι; Κύριε, ἐμνήσθημεν, ὅτι ἐκεῖνος ὁ πλάνος εἶπεν ἔτι ζῶν·τῶν ἔργων εἶχε τὸ Σάββατον, μηδενός λατρευτοῦ τὸ παράπαν ἐφάπτεσθαι τοῦ Θεοῦ τοῖς Ἑβραίοις θεσπί σαντος· ἀλλ' ἡμῖν Παρασκευὴ πρὸς τὴν τῆς ἁμαρ τίας, καὶ τῶν ἐκ ταύτης δυσχερῶν, τὸ θεῖον πάθος γεγένηται. Σινδόνι τοίνυν καθαρᾷ ἐνειλίσσεται ὁ μέσ νος καθαρὸς καὶ ἀκήρατος, ὁ περιβάλλων τὸν οὐρανὸν ἐν νεφέλαις, ὁ ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον· ἐν τάφῳ τίθεται, ὁ θρόνον ἔχων τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν ὑποπόδιον, ὁ πληρῶν καὶ περιγράφων τὰ σύμ παντα, ὁ μόνος ὡς Θεὸς ἀπερίγραπτος, καὶ δρακί περιδεδραγμένος τῆς κτίσεως, ἐν τάφῳ σωματικῶς περιγράφεται. Αὐτὸς ὡς Θεὸς ἐν οὐρανῷ σὺν Πατρὶ προσκυνούμενος καὶ τῷ Πνεύματι, καὶ αὐτὸς ὡς ἄν- θρωπος σωματικῶς ἐν μνήματι κείμενος, καὶ ψυχι χῶς ἐν τοῖς ᾅδου μυχοίς (15) αύλιζόμενος, καὶ τῷ λῃστῇ εἰσιτητὸν ποιῶν τὸν παράδεισον, συμπαρ ομαρτούσης ἀπανταχῆ τῆς ἀπεριγράπτου Θεότητος. Εἰ γὰρ καὶ διηρέθη ἡ ἱερὰ ψυχὴ τοῦ ζωοποιοῦ καὶ ἀχράντου σώματος, ἀλλ᾽ ἡ θεότης τοῦ Λόγου μετά τὴν ἐν γαστρὶ τῆς ἁγίας Παρθένου καὶ Θεοτόκου Μαρίας σύλληψιν, καθ' ὑπόστασιν γεγενημένης τῶν δύο φύσεων ἀδιασπάστου ενώσεως, ἀμφοτέρων μετ μένηκεν ἀδιάσπαστος, τῆς τε ψυχῆς φημι, καὶ τοῦ σώματος· καὶ οὕτω μία ὑπόστασις τοῦ Χριστοῦ καὶ ἐν αὐτῷ θανάτῳ διέμεινεν, ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ Λόγου υποστάσει ὑφισταμένης τῆς τε ψυχῆς καὶ τοῦ σώ ματος, καὶ μετὰ θάνατον καὶ ταύτην κεκτημένων ὑπόστασιν. Διὰ τοῦτο πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρα- Α πρὸς τὴν τοῦ Σαββάτου ἀνάπαυσιν. Κατάπαυσιν γὰρ νίων, καὶ ἐπιγείων, καὶ καταχθονίων, καὶ πᾶσα γλώσσα ἐξομολογήσεται, ὅτι Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς εἰς δόξαν τοῦ Πατρός. λ'. Τί δὲ ἐν τάφῳ καινῷ κατατίθεται, ἐν ᾧ οὐδέπει νεκρὸς κατετέθη; Ἐμοὶ δοκεῖ, ὡς ἂν μή τινος τῶν πάλαι τεθειμένων ὑποπτεύηται ἡ ἔγερσις. Έτοιμοι γὰρ εἰς κακουργίαν οἱ τῇ ἑαυτῶν σωτηρίᾳ βασκαί- νοντες, καὶ πρὸς ἀπιστίαν οξύτατοι. Ἵνα τοίνυν έκφανὴς καὶ ἀρίδηλος ἡ τοῦ Κυρίου δειχθείη ἀνάστα σις, μόνος ἐν καινῷ καὶ κενῷ τῷ μνήματι θάπτεται, ἡ τῆς ζωῆς πνευματική πέτρα, ἐξ ἧς ἀκολουθούσης Επινον οἱ ἀγνώμονες· ὁ λίθος ὁ ἀκρογωνιαίος καὶ ἀχειρότμητος, ἐν πέτρα λελαξευμένῃ καλύπτεται. Εύθραυστοι (16) γὰρ ψυχαὶ καὶ ἡδοναῖς εὐδιάχυτοι, τὸν θεῖον Λόγον οὐ φέρουσι δέξασθαι, στερεαὶ δὲ μᾶλλον, καὶ ἀῤῥενωπῶς πρὸς ἀρετὴν διακείμεναι. λα'. Τῇ δ' ἐπαύριον, φησὶν, ἥτις ἦν μετὰ τὴν Παρασκευὴν, συνήχθησαν οἱ ἀρχιερεῖς, καὶ Φα- ρισαῖοι πρὸς Πιλάτον, λέγοντες. Πάλιν συνήχθη τὸ τῆς παρανομίας συνέδριον. Οἱ τοὺς προφήτας ἀποκτείνοντες, καὶ λιθοβαλοῦντες τοὺς ἀπεσταλμέ νους πρὸς αὐτούς· οἱ τὸν ἀμπελῶνα Κυρίου, τὸν ** μυχοῖς κατοικίζεται. S. JOANNIS DAMASCENI B recessit *. Atqui Parasceve dicitur, velut præpa- ratio ad Sabbati requiem. Cessationem enim a laboribus Sabbatum habebat ; cum Deus He- bræis sanxisset, ne quid servile attentarent : nobis vero Domini passio parasceve ad vaca- tionem a peccato fuit, et a malis quæ ex ipso proveniunt. Sindope itaque munda involvitur, qui solus mundus, omnisque expers corruptionis fuit. Qui operit coelum nubibus, qui amictus est lumine sicut vestimento, in sepulcro deponitur. Cujus thronus cœlum est, ac terra scabellum pedum ejus : qui omnia implet et circumscribit : qui solus divina ratione incircumscriptus est, et quidquid in creatis est, pugillo comprehendit, quod corpus alti- net, tumulo circumscribitur. ldem qui in colo uti Deus cum Patre et Spiritu adoratur, ipsemet ut homo corpore in monumento jacet, animaque in fuferui recessibus continetur, ac latroni aditum in paradisum struit; incircumscripta ubique comitante deitate, quæ nullis cohibetur spatiis. Quanquam enim divina illa et sacra Dei anima a vividco puris simoque corpore sejungitur; Verbi tamen divini- tas, post conceptionem in sanctæ virginis Deique Genitricis Mariæ utero, inseparabili facta secun- dum hypostasim duarum naurarum unitione, ab utrisque, anima scilicet et corpore, indivulsa per- stitit. Quo factum est, ut una Christi hypostasis in ipsa quoque morte perseveraverit, subsistentibus in Dei Verbi persona, tum corpore, tum anima, eamdemque post mortem habentibus hypostasim. Quamobrem omne genu fectatur, calestium, terre- " strium et infernorum, et omnis lingua confileatur, quia Dominus Jesus Christus in gloria est Dei Patris 78. C nullum adhuc cadaver illatum erat, deponitur? Nimirum, ut censeo, ne resurrectio alterius cu- juspiam corum qui illic conditi essent, putaretur. Ad malitiam namque præsto sunt, qui suæ ipsorum saluti invident, et ad incredulitatem cilissiane fe- runtur. Ut ergo manifesta et perspicua Domini resurrectio esset, solus in novo el vacuo monu- mento sepelitur, vitæ spiritalis petra, ex qua ipsos consequente ingrati homines bibebant, lapis, in- quam, singularis et sine manu seclus, in excisa D petra occulitur. Molles enim animæ, et quæ volu- platibus facile difluunt, divinum verbum excipere non sustinent, sed firmæ potius et masculo robore ad virtutem comparatæ. rasceven, convenerunt principes sacerdotum et Pha- risi ad Pilatum, dicentes v. Rursus cogitur im- probitatis concilium. Illi qui prophetas occidunt, et lapidant eos qui ad se missi sunt; qui vineam Domini, populum utique Israeliticum, dire Joan. xvii, 41, 42. Philipp. 11, 10. ** Matth. xxvII, 62. 30. Quorsum autem in sepulcro novo, in quod 31. Altera autem die, inquit, qua est post Pa (15) Edit. μοχλοίς. orat 2 De Assumpt., ἐν ᾅδου (16) Colb. εύθρυπτοι.
PG 96:633Μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἐγείρομαι. Ὢ τῆς συνήθους τῶν εἰδωλολατρῶν παρανομίας Τὸν τῆς πλάνης ὑπόσπονδον, τὸν δοῦλον τῆς ἁμαρτίας κύριον καλοῦσιν οἱ πλάνοι, καὶ τῆς πλάνης συμμέτοχοι. Τὸν δὲ Σωτῆρα τῶν ὅλων καὶ Κύριον, τὴν ὄντως ἀλήθειαν, τὴν τοῦ Πατρὸς σοφίαν καὶ δύναμιν, τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν τὸ φωτίζον πάντα ἄνθρωπον εἰς τὸν κόσμον ἐρχόμενον, πλάνον προσαγορεύουσι. Τί, ἔτι ζῶν, φάσκετε πρότερον; Οὐ ζῇ μετὰ θάνατον, ὁ τῆς ζωῆς τοῖς ζῶσι, καὶ τοῖς οὖσι τοῦ εἶναι αἴτιος; Ἐν νεκροῖς μὲν ἦν, ἀλλὰ ζῶν, ὡς ἐλεύθερος. Οὐκ ἠκούσατέ ποτε ἐν Ἰωνᾷ τῷ προφήτῃ τοῦ Κυρίου φήσαντος· Ἔτι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευὴ καταστραφήσεται; Καταστραφήσεται γὰρ ἡ πλάνη, τοῦ Κυρίου τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐξανισταμένου τοῦ μνήματος, καὶ φυτευθήσεται δικαιοσύνη τε καὶ ἀλήθεια. Κέλευσον οὖν, φασὶν, ἀσφαλισθῆναι τὸν τάφον ἕως τρίτης ἡμέρας. Τί μάτην ταράττεσθε, δείλαιοι; Τί φοβεῖσθε φόβον, οὗ φόβος οὐ πέφυκεν; Οὐ συνέξει σφραγὶς τὸν ἀπερίγραπτον. Εἰ τῷ Ἀββακοὺμ αἱ τοῦ βόθρου σφραγῖδες οὐκ ἐπέσχον τὴν εἴσοδον, οὐκ ἂν ἐκτρέψαιτο τὸν Δανιὴλ, προφήτην ὄντα Θεοῦ καὶ θεράποντα·Ισραηλίτην λέγω λαόν, δεινῶς κατεσθίοντες, καὶ ἡ πρὸς τοὺς δούλους τὸν κληρονόμον Υἱὸν ἀπεχθῶς θανατώσαντες. Ηγνόησαν γάρ, ώς κληρονόμος έσται πάσης τῆς κτίσεως, οἷα ἄνθρωπος. Εἰ γὰρ ἔγνω- σαν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν. Καὶ τί πρὸς Πιλάτον λέγουσι ; Κύριε, ἐμνήσθημεν, ὅτι ἐκεῖνος ὁ πλάνος εἶπεν ἔτι ζῶν Μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἐγείρομαι. Ὦ τῆς συνήθους τῶν εἰδωλολα τρῶν (17) παρανομίας! Τὸν τῆς πλάνης υπόσπονδον, τὸν δοῦλον τῆς ἁμαρτίας κύριον καλοῦσιν οἱ πλάνοι, καὶ τῆς πλάνης συμμέτοχοι. Τὸν δὲ Σωτῆρα τῶν ὅλων καὶ Κύριον, τὴν ὄντως ἀλήθειαν, τὴν τοῦ Πα- πρὸς σοφίαν καὶ δύναμιν, τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν τὸ φωτίζον πάντα ἄνθρωπον εἰς τὸν κόσμον ἐρχόμενον, πλάνον προσαγορεύουσι. Τί, ἔτι ζῶν, φάσκετε πρό- τερον; Οὐ ζῇ μετὰ θάνατον, ὁ τῆς ζωῆς τοῖς ζῶσι, Β καὶ τοῖς οὖσι τοῦ εἶναι αἴτιος ; Ἐν νεκροῖς μὲν ἦν, ἀλλὰ ζῶν, ὡς ἐλεύθερος. Οὐκ ἠκούσατέ ποτε ἐν Ἰωνᾷ τῷ προφήτῃ τοῦ Κυρίου φήσαντος· "Ετι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευή καταστραφήσεται; Καταστρα φήσεται γὰρ ἡ πλάνη, τοῦ Κυρίου τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐξ- ανισταμένου τοῦ μνήματος, καὶ φυτευθήσεται δικαιο σύνη τε καὶ ἀλήθεια. Κέλευσον οὖν, φασὶν, ἀσφα μισθῆναι τὸν τάφον έως τρίτης ημέρας. Τί μάτην παράττεσθε, δείλαιοι; Τί φοβεῖσθε φόβον, οὗ φόβος οὐ πέφυκεν; Οὐ συνέξει σφραγὶς τὸν ἀπερίγραπτον. Βὶ τῷ Ἀββακούμ αἱ τοῦ βάθρου σφραγίδες οὐκ ἐπε ἔσχον τὴν εἴσοδον, οὐκ ἂν ἐκτρέψαιτο τον Δανιήλ, προφήτην όντα θεοῦ καὶ θεράποντα· πῶς τὸν κοινὸν Δεσπότην κατασχεῖν αἱ σφραγίδες δυνήσονται ; 'Αλλ' ὄντως τυφλὸν ἡ κακία, καὶ θάττον τρέπεται. Μή- ποτε ελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ κλέψωσιν αὐτὸν, καὶ εἴπωσι τῷ λαῷ, ὅτι ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν καὶ ἔσται ἡ ἐσχάτη πλάνη χείρων τῆς πρώτης. Τις κλέπτει νεκρόν, ὦ ἀνόητοι; Τὴν μὲν ἐσθῆτα τυ χὸν τῶν κατοιχομένων λωποδυτοῦσιν οἱ τοὺς τύμβους δρύττοντες (18)· νεκρὸν τίς κέκλοφε πώποτε ; εἰ γὰρ μὴ ἀνασταίη, καὶ ψεύσοιτο τῇ προββήσει (19) την ἔγερσιν, πῶς αὐτοῦ μάτην οἱ μαθηταὶ περιέξονται ; Νεκρὸς γὰρ ἅπας ἀπὸ καρδίας βροτῶν ἐπιλέλησται, έφησεν ἡ Γραφή. Εἰ δὲ πλάνοις, πῶς οὐ μᾶλλον ἐπι- λησθήσεται ; Πῶς δὲ θανάτους καὶ θλίψεις παντοδα- πᾶς, καὶ φορυτὸν κακῶν ἑαυτοῖς ἐπισπάσονται, ὡσπεροῦν ἐπεσπάσαντο, πλάνου νεκροῦ ἐπεχόμενοι ; Όντως τὴν σκεπτομένην ὑμῖν πλάνην τοῖς ἀληθές σιν ἐπιφημίζετε. λβ. 'Αλλ' ὁ Πιλάτος "Εχετε κουστωδίαν· ὑπάγετε, φησίν, ἀσφαλίσασθε ὡς οἴδατε. Οἱ δὲ πορευθέντες ἡσφαλίσαντο τὸν τάφον, σφραγίσαντες τὸν λίθον μετὰ τῆς κουστωδίας. Φεύγει τὴν κοινωνίαν τῶν Θεοκτόνων ὁ Πιλάτος, εἰδὼς ὡς οὐδεμίαν αἰτίαν εὗρεν ἐν αὐτῷ καὶ τὸ πᾶν τῆς παροινίας αὐτοῖς ἀποδίδωσιν. Ως οἴδατε, φησίν, ἀσφαλίσασθε. Μή τις ὑμῖν ὑπο- Χετ, 13. & HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. devorant; qui, servis occisis, ipsum quoque alium hæredem inhumane peremerunt. Ignorabant enim eum, quatenus homo esset, creaturæ universæ hæ- ralem fore. Si enim cognovissent, nunquam Domi- num gloriæ crucifixissent ". Quid vero illi ad Pila- tum? Domine recordati sumus, quia seductor ille dixit adhuc vivens, Post tres dies resurgam 78. () fa- miliarem hominum idola colentium improbitatem ! Erroris sui socium ac peccati servum, dominum vocant, ipsi seductores, errorisque consortes. Uni- versorum autem Salvatorem ac Dominum, qui reipsa veritas est, qui Patris sapientia et virtus”, verum lumen, quod illuminat omnem hominem venientem in hunc mundum, seductorem appellant. Cur, adhuc vivens ? prius edicite. Annon post mor tem vixit, qui viventibus vile auctor est, et iis Cor. 11, 8. Matth. xxvit, 63. Hier. et Theod. in hunc locum. Matth. xxv, 65, 66. C D quæ exsistunt exsistentiæ ? inter mortuos equidem erat, sed vivens, utpote liber. Nunquamne Domi- num audistis in Jona propheta loquentem: Adhuc tres dies, et Ninive subvertetur **? Error enim subverletur, resurgente Domino die tertia de mo- numento, et plantabitur, tum justitia, tumn veritas. Jube igitur, inquiunt, custodire sepulcrum usque in diem tertium 81. Quid frustra, miseri, conturba- mini? Quid timetis timorem, ubi non est timor Νon tenebit signaculum eum qui incircumscriptus est? Cum foveæ signacula Habacuc ingressu non arcuerint, quominus prophetam servumque Dei Danielem pastum iret”: quomodo signacula illa Dominum universorum remorari poterunt? Verum cæca res est im probitas, et quæ a semetipsa facile destruitur. Pergunt : Ne forte veniant discipuli ejus, et furentur eum : et erit novissimus error pejor priore ss. Quis mortuum furetur, excordes? Cada- vera indumentis interdum spoliare consueverunt, qui sepulcra suffodiunt; mortuum autem quis unquam furatus fuit? Si enim non resurrexerit, sed falso se resurrecturum prædixerit, quid causa erit, cur discipuli incassum ipsi adhæreant? Mor- tuus enim omnis, Scriptura teste ", a mortalium corde oblivioni datur. Si autem insuper seductor, quomodo non citius obliviscendus? Quomodo autem mortes, omnis generis aerumnas, acervum malorum sibi arcessent, seductori, et quidem exstincto adhærescentes? Sane queın ipsi errorem prætendi- tis, inter res veras pervulgatis. ile, custodite sicut scilis. Illi autem abeuntes munic- runt sepulcrum, signantes lapidem cum custodibus ª. Horret Pilatus commercium Deicidarum, sciens se nullaın mortis causam iu eo reperisse, omnemque sceleris culpam in ipsos confert. Sicut scitis, in- quit, munite. Ne qua vobis deinceps resurrection Cor, 1, 24. Jona 111, 4. Sic LXX; alias quadraginta. Vide Matth. xxvII, 64. ** Dau. xiv, 32-38. Matth. xxvII, 64. * Psal. (17) ἀσεβῶν. (18) Π. τυμβωρύχοι. 32. Pilatus vero: Habetis custodiam, inquit, (19) R. προειπών.
πῶς τὸν κοινὸν Δεσπότην κατασχεῖν αἱ σφραγῖδες δυνήσονται; Ἀλλ’ ὄντως τυφλὸν ἡ κακία, καὶ θᾶττον τρέπεται. Μήποτε ἐλθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ κλέψωσιν αὐτὸν, καὶ εἴπωσι τῷ λαῷ, ὅτι ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν· καὶ ἔσται ἡ ἐσχάτη πλάνη χείρων τῆς πρώτης. Τίς κλέπτει νεκρὸν, ὦ ἀνόητοι; Τὴν μὲν ἐσθῆτα τυχὸν τῶν κατοιχομένων λωποδυτοῦσιν οἱ τοὺς τύμβους ὀρύττοντες· νεκρὸν τίς κέκλοφε πώποτε; εἰ γὰρ μὴ ἀνασταίη, καὶ ψεύσοιτο τῇ προῤῥήσει τὴν ἔγερσιν, πῶς αὐτοῦ μάτην οἱ μαθηταὶ περιέξονται; Νεκρὸς γὰρ ἅπας ἀπὸ καρδίας βροτῶν ἐπιλέλησται, ἔφησεν ἡ Γραφή. Εἰ δὲ πλάνοις, πῶς οὐ μᾶλλον ἐπιλησθήσεται; Πῶς δὲ θανάτους καὶ θλίψεις παντοδαπὰς, καὶ φορυτὸν κακῶν ἑαυτοῖς ἐπισπάσονται, ὡσπεροῦν ἐπεσπάσαντο, πλάνου νεκροῦ ἐπεχόμενοι; Ὄντως τὴν σκεπτομένην ὑμῖν πλάνην τοῖς ἀληθέσιν ἐπιφημίζετε. λβ. Ἀλλ’ ὁ Πιλάτος· Ἔχετε κουστωδίαν· ὑπάγετε, φησὶν, ἀσφαλίσασθε ὡς οἴδατε. Οἱ δὲ πορευθέντες ἠσφαλίσαντο τὸν τάφον, σφραγίσαντες τὸν λίθον μετὰ τῆς κουστωδίας. Φεύγει τὴν κοινωνίαν τῶν θεοκτόνων ὁ Πιλάτος, εἰδὼς ὡς οὐδεμίαν αἰτίαν εὗρεν ἐν αὐτῷ καὶ τὸ πᾶν τῆς παροινίας αὐτοῖς ἀποδίδωσιν.Ισραηλίτην λέγω λαόν, δεινῶς κατεσθίοντες, καὶ ἡ πρὸς τοὺς δούλους τὸν κληρονόμον Υἱὸν ἀπεχθῶς θανατώσαντες. Ηγνόησαν γάρ, ώς κληρονόμος έσται πάσης τῆς κτίσεως, οἷα ἄνθρωπος. Εἰ γὰρ ἔγνω- σαν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν. Καὶ τί πρὸς Πιλάτον λέγουσι ; Κύριε, ἐμνήσθημεν, ὅτι ἐκεῖνος ὁ πλάνος εἶπεν ἔτι ζῶν Μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἐγείρομαι. Ὦ τῆς συνήθους τῶν εἰδωλολα τρῶν (17) παρανομίας! Τὸν τῆς πλάνης υπόσπονδον, τὸν δοῦλον τῆς ἁμαρτίας κύριον καλοῦσιν οἱ πλάνοι, καὶ τῆς πλάνης συμμέτοχοι. Τὸν δὲ Σωτῆρα τῶν ὅλων καὶ Κύριον, τὴν ὄντως ἀλήθειαν, τὴν τοῦ Πα- πρὸς σοφίαν καὶ δύναμιν, τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν τὸ φωτίζον πάντα ἄνθρωπον εἰς τὸν κόσμον ἐρχόμενον, πλάνον προσαγορεύουσι. Τί, ἔτι ζῶν, φάσκετε πρό- τερον; Οὐ ζῇ μετὰ θάνατον, ὁ τῆς ζωῆς τοῖς ζῶσι, Β καὶ τοῖς οὖσι τοῦ εἶναι αἴτιος ; Ἐν νεκροῖς μὲν ἦν, ἀλλὰ ζῶν, ὡς ἐλεύθερος. Οὐκ ἠκούσατέ ποτε ἐν Ἰωνᾷ τῷ προφήτῃ τοῦ Κυρίου φήσαντος· "Ετι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευή καταστραφήσεται; Καταστρα φήσεται γὰρ ἡ πλάνη, τοῦ Κυρίου τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐξ- ανισταμένου τοῦ μνήματος, καὶ φυτευθήσεται δικαιο σύνη τε καὶ ἀλήθεια. Κέλευσον οὖν, φασὶν, ἀσφα μισθῆναι τὸν τάφον έως τρίτης ημέρας. Τί μάτην παράττεσθε, δείλαιοι; Τί φοβεῖσθε φόβον, οὗ φόβος οὐ πέφυκεν; Οὐ συνέξει σφραγὶς τὸν ἀπερίγραπτον. Βὶ τῷ Ἀββακούμ αἱ τοῦ βάθρου σφραγίδες οὐκ ἐπε ἔσχον τὴν εἴσοδον, οὐκ ἂν ἐκτρέψαιτο τον Δανιήλ, προφήτην όντα θεοῦ καὶ θεράποντα· πῶς τὸν κοινὸν Δεσπότην κατασχεῖν αἱ σφραγίδες δυνήσονται ; 'Αλλ' ὄντως τυφλὸν ἡ κακία, καὶ θάττον τρέπεται. Μή- ποτε ελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ κλέψωσιν αὐτὸν, καὶ εἴπωσι τῷ λαῷ, ὅτι ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν καὶ ἔσται ἡ ἐσχάτη πλάνη χείρων τῆς πρώτης. Τις κλέπτει νεκρόν, ὦ ἀνόητοι; Τὴν μὲν ἐσθῆτα τυ χὸν τῶν κατοιχομένων λωποδυτοῦσιν οἱ τοὺς τύμβους δρύττοντες (18)· νεκρὸν τίς κέκλοφε πώποτε ; εἰ γὰρ μὴ ἀνασταίη, καὶ ψεύσοιτο τῇ προββήσει (19) την ἔγερσιν, πῶς αὐτοῦ μάτην οἱ μαθηταὶ περιέξονται ; Νεκρὸς γὰρ ἅπας ἀπὸ καρδίας βροτῶν ἐπιλέλησται, έφησεν ἡ Γραφή. Εἰ δὲ πλάνοις, πῶς οὐ μᾶλλον ἐπι- λησθήσεται ; Πῶς δὲ θανάτους καὶ θλίψεις παντοδα- πᾶς, καὶ φορυτὸν κακῶν ἑαυτοῖς ἐπισπάσονται, ὡσπεροῦν ἐπεσπάσαντο, πλάνου νεκροῦ ἐπεχόμενοι ; Όντως τὴν σκεπτομένην ὑμῖν πλάνην τοῖς ἀληθές σιν ἐπιφημίζετε. λβ. 'Αλλ' ὁ Πιλάτος "Εχετε κουστωδίαν· ὑπάγετε, φησίν, ἀσφαλίσασθε ὡς οἴδατε. Οἱ δὲ πορευθέντες ἡσφαλίσαντο τὸν τάφον, σφραγίσαντες τὸν λίθον μετὰ τῆς κουστωδίας. Φεύγει τὴν κοινωνίαν τῶν Θεοκτόνων ὁ Πιλάτος, εἰδὼς ὡς οὐδεμίαν αἰτίαν εὗρεν ἐν αὐτῷ καὶ τὸ πᾶν τῆς παροινίας αὐτοῖς ἀποδίδωσιν. Ως οἴδατε, φησίν, ἀσφαλίσασθε. Μή τις ὑμῖν ὑπο- Χετ, 13. & HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. devorant; qui, servis occisis, ipsum quoque alium hæredem inhumane peremerunt. Ignorabant enim eum, quatenus homo esset, creaturæ universæ hæ- ralem fore. Si enim cognovissent, nunquam Domi- num gloriæ crucifixissent ". Quid vero illi ad Pila- tum? Domine recordati sumus, quia seductor ille dixit adhuc vivens, Post tres dies resurgam 78. () fa- miliarem hominum idola colentium improbitatem ! Erroris sui socium ac peccati servum, dominum vocant, ipsi seductores, errorisque consortes. Uni- versorum autem Salvatorem ac Dominum, qui reipsa veritas est, qui Patris sapientia et virtus”, verum lumen, quod illuminat omnem hominem venientem in hunc mundum, seductorem appellant. Cur, adhuc vivens ? prius edicite. Annon post mor tem vixit, qui viventibus vile auctor est, et iis Cor. 11, 8. Matth. xxvit, 63. Hier. et Theod. in hunc locum. Matth. xxv, 65, 66. C D quæ exsistunt exsistentiæ ? inter mortuos equidem erat, sed vivens, utpote liber. Nunquamne Domi- num audistis in Jona propheta loquentem: Adhuc tres dies, et Ninive subvertetur **? Error enim subverletur, resurgente Domino die tertia de mo- numento, et plantabitur, tum justitia, tumn veritas. Jube igitur, inquiunt, custodire sepulcrum usque in diem tertium 81. Quid frustra, miseri, conturba- mini? Quid timetis timorem, ubi non est timor Νon tenebit signaculum eum qui incircumscriptus est? Cum foveæ signacula Habacuc ingressu non arcuerint, quominus prophetam servumque Dei Danielem pastum iret”: quomodo signacula illa Dominum universorum remorari poterunt? Verum cæca res est im probitas, et quæ a semetipsa facile destruitur. Pergunt : Ne forte veniant discipuli ejus, et furentur eum : et erit novissimus error pejor priore ss. Quis mortuum furetur, excordes? Cada- vera indumentis interdum spoliare consueverunt, qui sepulcra suffodiunt; mortuum autem quis unquam furatus fuit? Si enim non resurrexerit, sed falso se resurrecturum prædixerit, quid causa erit, cur discipuli incassum ipsi adhæreant? Mor- tuus enim omnis, Scriptura teste ", a mortalium corde oblivioni datur. Si autem insuper seductor, quomodo non citius obliviscendus? Quomodo autem mortes, omnis generis aerumnas, acervum malorum sibi arcessent, seductori, et quidem exstincto adhærescentes? Sane queın ipsi errorem prætendi- tis, inter res veras pervulgatis. ile, custodite sicut scilis. Illi autem abeuntes munic- runt sepulcrum, signantes lapidem cum custodibus ª. Horret Pilatus commercium Deicidarum, sciens se nullaın mortis causam iu eo reperisse, omnemque sceleris culpam in ipsos confert. Sicut scitis, in- quit, munite. Ne qua vobis deinceps resurrection Cor, 1, 24. Jona 111, 4. Sic LXX; alias quadraginta. Vide Matth. xxvII, 64. ** Dau. xiv, 32-38. Matth. xxvII, 64. * Psal. (17) ἀσεβῶν. (18) Π. τυμβωρύχοι. 32. Pilatus vero: Habetis custodiam, inquit, (19) R. προειπών.
PG 96:635Ὡς οἴδατε, φησὶν, ἀσφαλίσασθε. Μή τις ὑμῖν ὑπολειπέσθω ἀντιλογία πρὸς τὴν ἀνάστασιν, ὑμῖν αὐτοῖς τὴν σφραγῖδα καὶ τὴν φρουρὰν ἐγκεχείρικα. Μὴ τοίνυν ἀληθῶν τῶν τοῦ πλάνου, ὡς αὐτοί φατε, δεικνυμένων προῤῥήσεων τῇ ἐκβάσει τῆς ἀναστάσεως, σκήψεις δεινὰς, καὶ ψευδῆ τερατεύματα ἕξετε. Νῦν ἐπὶ ξυροῦ ἵσταται ἀκμῆς. Νῦν κρίσις ἐστὶ, καθὼς αὐτὸς ἔφησεν. Εἰ γὰρ αὐτὸς ὑψωθῇ ἐκ γῆς ἀνιστάμενος, ὑμεῖς μὲν οἱ ἄρχοντες ἐκβληθήσεσθε, αὐτὸς δὲ πάντας ἑλκύσει πρὸς ἑαυτόν. Ταῦτα Πιλάτου τὰ ῥήματα. Ἀλλ’ οἱ ἀναιδεῖς καὶ ἀγνώμονες Ἰουδαῖοι, ἐπὶ τὸν τάφον κυνηδὸν ἐξορμήσαντες, τὸν λίθον σφραγίζουσι. Κεῖται τοίνυν ἐν τάφῳ νεκρὸς, φύλαξι καὶ σφραγῖδι φρουρούμενος, ὁ κτίσας τὴν ἄβυσσον καὶ σφραγισάμενος αὐτήν· ὁ θέμενος τῇ θαλάσσῃ ψάμμον ὅριον, ὡς λέων ἀνεπαύσατο, ὡς σκύμνος λέοντος ἐκοιμήθη, ὡς βασιλεὺς ὑπνῶν φυλαττόμενος. Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; Νῦν ἀναστήσομαι, λέγει Κύριος, νῦν ὑψωθήσομαι, νὺν δοξασθήσομαι· νῦν ὄψεσθε, νῦν αἰσθήσεσθε. λγ.λειπέσθω ἀντιλογία πρὸς τὴν ἀνάστασιν, ὑμῖν αὐτοῖς τὴν σφραγίδα καὶ τὴν φρουρὰν ἐγκεχείρικα. Μὴ τοί- νυν ἀληθῶν τῶν τοῦ πλάνου, ὡς αὐτοί φατε, δεικνυ μένων προῤῥήσεων τῇ ἐκβάσει τῆς ἀναστάσεως, σκήψεις δεινὰς, καὶ ψευδῆ τερατεύματα έξετε (20). Νῦν ἐπὶ ξυροῦ ἵσταται ἀκμῆς (20'). Νῦν κρίσις ἐστὶ, καθὼς αὐτὸς ἔφησεν. Εἰ γὰρ αὐτὸς ὑψωθῇ ἐκ γῆς ανιστάμενος, ὑμεῖς μὲν οἱ ἄρχοντες ἐκβληθήσεσθε, αὐτὸς δὲ πάντας ἑλκύσει πρὸς ἑαυτόν. Ταῦτα Πιλά- του τὰ ῥήματα. Αλλ' οἱ ἀναιδεῖς καὶ ἀγνώμονες Ἰουδαῖοι, ἐπὶ τὸν τάφον κυνηδὸν ἐξορμήσαντες, τὸν λίθον σφραγίζουσι. Κεῖται τοίνυν ἐν τάφῳ νεκρός, φύλαξι καὶ σφραγίδι φρουρούμενος, ὁ κτίσας τὴν ἄβυσσον καὶ σφραγισάμενος αὐτήν· ὁ θέμενος τῇ θαλάσσῃ ψάμμον ὅριον, ὡς λέων ανεπαύσατο, ὡς σκύμνος λέοντος ἐκοιμήθη, ὡς βασιλεὺς ὑπνῶν φυ- λαττόμενος. Τις έγερεῖ αὐτόν; Νῦν ἀναστήσομαι, λέγει Κύριος, νῦν ὑψωθήσομαι, νῦν δοξασθήσομαι νῦν ὄψεσθε, νῦν αἰσθήσεσθε. λγ'. 'Αλλ' αἱ γυναῖκες ἐκκαεῖ τοῦ Διδασκάλου τῷ φίλτρῳ πυρούμεναι, ταῦτα πάντα ἀπερικαλύπτως θεώμεναι, καὶ προκινδυνεύειν τοῦ Κυρίου κατεπει γόμεναι, τῶν ἀποστόλων τὴν παρρησίαν ἐνίκησαν, παρευδοκιμεῖσθαι μὴ ἀνασχόμενοι. Άρα όπου ἐπλεόνασεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερεπερίσσευσεν ἡ χάρις. Εδει γὰρ δὴ δι' ὧν διηκονήθη ὁ θάνατος, διὰ τούτων λειτουργηθῆναι καὶ τὴν ἀνάστασιν. Τί δὲ δήποτε οἱ ἀπόστολοι κρύπτονται; Εδει τοὺς τῆς θείας οἰκονομίας φυλάττεσθαι μάρτυρας πιο ύποστάσεως συνῆλθον συμπλήρωσιν· τοῦτον ἀεὶ τῷ ἕξετε Εξοιτε, στοτάτους, ἐσομένους τοῖς ἔθνεσι κήρυκας, ὡς αὐτο όπτας καὶ ὑπηρέτας τῶν θείων μυστηρίων ὑπάρ ξαντας. Τί δὲ καὶ ὁ Πέτρος ἐκπεσεῖν συγχωρεῖται πρὸς ἄρνησιν, ζηλωτὴς οὗτος καὶ τῶν ἀγαθῶν φύλαξ ὢν ἀκριβέστατος; Εμελλε δὴ τοὺς τῆς Ἐκκλησίας ἐγχειρίζεσθαι οἴακας. Ὡς οὖν συγγνώμων τοῖς ἐκ παραβάσεως παλινοστοῦσι γίγνοιτο, ἐξολισθῆσαι προ νοητικῶς συγχωρεῖται τὴν ἄρνησιν, συμπαθῆς εἶναι τῷ οἰκείῳ παιδευόμενος ολισθήματι. Αλλ' αἱ γυ ναῖκες μύρου δίκην τῆς θείας εμφορούμεναι χάριτος, καὶ Χριστὸν τὸ κενωθεν μύρον εἰς ἡμῶν ἀνακαίνισιν τῷ πόθῳ ἑλκύσασαι, τὸν θεϊκῶς μὲν κενωθέντα καὶ χρίσαντα, χρισθέντα δὲ σωματικῶς· τό τε γὰρ χρί- σαν, καὶ τὸ χρισθὲν εἰς ἑνὸς προσώπου και μιᾶς φίλτρῳ διώκουσαι, καὶ εἰς ὀσμὴν μύρων αὐτοῦ ἀνεν δότως τρέχουσαι, μύρα πάλιν ὠνοῦνται, καὶ πρὸς τὸν τάφον ἐπείγονται. Διὸ καὶ πρῶται τυγχάνουσι τῆς θείας ἀναστάσεως, τοῦ δικαίου κριτοῦ τὴν χάριν ἐπιμετροῦντος τῇ προθυμίᾳ κατάλληλον. λδ. Γενώμεθα τοίνυν καὶ ἡμεῖς ὅμοιοι σοφοῖς οι- κέταις προσδεχομένοις τοῦ οἰκοδεσπότου τὴν ἄφιξιν, ἕξητε. (20°) S. JOANNIS DAMASCENI ejus contradicendi occasio relinquatur, en vobis A ipsis, tumn sigillum, tum præsidium tradidi. Videte igitur ne seductoris, ut vos eum appellatis, de sula resurrectione prædictionibus eventu compro- batis, improba rursus commenta, fulsasque impo- sturas struatis. Nam stat res in novaculæ acie. Nunc judicium est, ut ipse dixit. Si enim exalla- tus ipse fuerit e terra resurgendo, vos certe prin- cipes ejiciemini: ille autem omnes trahet ad se- ipsum. fl:ec Pilatus. Verum Judzi pudore abjecto, ingrato semper animo, canum instar ad sepulcrum ruunt, lapidemque sigillo muniunt. Ja- cel ergo in sepulcro mortuus, custodibus et signa- culis asservatus, qui creavit abyssum et obsigna- vit, qui mari arenam terninum posuit. Requievit ut leo, ut catulus leonis obdormivit 87, in regis mo- rem excubiis septus somnum capiens. Quis excita- bit illum ? Nunc exsurgam, dicit Dominus : nunc exaltabor, nunc glorificabor; nunc videbitis, nunc sentietis. B flammatæ desiderio, hæc omnia aperte cum vide- rent, quidvis periculi adire pro Domino paratis- sima, apostolos audacia superarunt, non sustinen- tes se ab ipsis hac in laudis parte vinci. Ergo ubi abundavit delictum, superabundavit gratia". Dece- bat enim, ut per quas mors fuerat ministrata, per easdem resurrectioni quoque subserviretur. Quid autem sibi vult, quod apostoli se nunc occultant? Nempe opus erat, ut divinae aconomiæ fdelissimi c testes conservarentur, qui gentibus præcones fo- rent, ceu oculati testes, et ministri divinorum sermonum exstitissent. Cur etiam Petrus æmula- tor ille et bonorum custos diligentissimus, in ne- gationem usque labi permissus est"? Futurum scilicet erat ut ei clavus Ecclesiæ committeretur. Quo sciret igitur iHis ignoscere qui ex transgres- sione reverterentur, summa providentia Deus hanc eum abnegationem excedere permisit, ut aliorum lapsum commiseraretur, proprio lapsu suo erudi- tus. Mulieres vero divina gratia instar unguenti confertæ, et Christum, unguentum illud in nostram instaurationem effusum amore suo attrahentes, ipsum, deitatis quidem ratione effusum et inungen- tem, corporis autem, unctum (nam et quod unxit, D et quod unctum es in unam persouam et hypo- stasium coivere) illum, inquam, semper amoris ar- dore persequentes, inque unguentorum ejus odo- rem constantissime currentes, unguenta rursus emunt, et ad sepuicrum properant. Quare primæ etiam divinæ resurrectionis participes fiunt; justo rependente. tibus servis, patrisfamilias adventum præstolanti- **Joan 11, 31. Gen. XLIX, 6. Psal. x1, 6. in Evang. ; Chrys. de Petro et Elia, et alii. Colb. pro label. legendum saltem judice, pro insigni isto fervore munus congruuni Roni. v, 20. * Sic de Petro Greg. Mag. hom. fliad., x vers. 173. 33. Interim mulieres, ardentissimo Magistri in 34. Igitur nos quoque similes evadamus pruden- (20) 1. ψευδηγορίας και τερατεύματα ἐπινοήσητε.
Ἀλλ’ αἱ γυναῖκες ἐκκαεῖ τοῦ Διδασκάλου τῷ φίλτρῳ πυρούμεναι, ταῦτα πάντα ἀπερικαλύπτως θεώμεναι, καὶ προκινδυνεύειν τοῦ Κυρίου κατεπειγόμεναι, τῶν ἀποστόλων τὴν παῤῥησίαν ἐνίκησαν, παρευδοκιμεῖσθαι μὴ ἀνασχόμεναι. Ἄρα ὅπου ἐπλεόνασεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερεπερίσσευσεν ἡ χάρις. Ἔδει γὰρ δὴ δι’ ὧν διηκονήθη ὁ θάνατος, διὰ τούτων λειτουργηθῆναι καὶ τὴν ἀνάστασιν. Τί δὲ δήποτε οἱ ἀπόστολοι κρύπτονται; Ἔδει τοὺς τῆς θείας οἰκονομίας φυλάττεσθαι μάρτυρας πιστοτάτους, ἐσομένους τοῖς ἔθνεσι κήρυκας, ὡς αὐτόπτας καὶ ὑπηρέτας τῶν θείων μυστηρίων ὑπάρξαντας. Τί δὲ καὶ ὁ Πέτρος ἐκπεσεῖν συγχωρεῖται πρὸς ἄρνησιν, ζηλωτὴς οὗτος καὶ τῶν ἀγαθῶν φύλαξ ὢν ἀκριβέστατος; Ἔμελλε δὴ τοὺς τῆς Ἐκκλησίας ἐγχειρίζεσθαι οἴακας. Ὡς οὖν συγγνώμων τοῖς ἐκ παραβάσεως παλινοστοῦσι γίγνοιτο, ἐξολισθῆσαι προνοητικῶς συγχωρεῖται τὴν ἄρνησιν, συμπαθὴς εἶναι τῷ οἰκείῳ παιδευόμενος ὀλισθήματι. Ἀλλ’ αἱ γυναῖκες μύρου δίκην τῆς θείας ἐμφορούμεναι χάριτος, καὶ Χριστὸν τὸ κενωθὲν μύρον εἰς ἡμῶν ἀνακαίνισιν τῷ πόθῳ ἑλκύσασαι, τὸν θεϊκῶς μὲν κενωθέντα καὶ χρίσαντα, χρισθέντα δὲ σωματικῶς·λειπέσθω ἀντιλογία πρὸς τὴν ἀνάστασιν, ὑμῖν αὐτοῖς τὴν σφραγίδα καὶ τὴν φρουρὰν ἐγκεχείρικα. Μὴ τοί- νυν ἀληθῶν τῶν τοῦ πλάνου, ὡς αὐτοί φατε, δεικνυ μένων προῤῥήσεων τῇ ἐκβάσει τῆς ἀναστάσεως, σκήψεις δεινὰς, καὶ ψευδῆ τερατεύματα έξετε (20). Νῦν ἐπὶ ξυροῦ ἵσταται ἀκμῆς (20'). Νῦν κρίσις ἐστὶ, καθὼς αὐτὸς ἔφησεν. Εἰ γὰρ αὐτὸς ὑψωθῇ ἐκ γῆς ανιστάμενος, ὑμεῖς μὲν οἱ ἄρχοντες ἐκβληθήσεσθε, αὐτὸς δὲ πάντας ἑλκύσει πρὸς ἑαυτόν. Ταῦτα Πιλά- του τὰ ῥήματα. Αλλ' οἱ ἀναιδεῖς καὶ ἀγνώμονες Ἰουδαῖοι, ἐπὶ τὸν τάφον κυνηδὸν ἐξορμήσαντες, τὸν λίθον σφραγίζουσι. Κεῖται τοίνυν ἐν τάφῳ νεκρός, φύλαξι καὶ σφραγίδι φρουρούμενος, ὁ κτίσας τὴν ἄβυσσον καὶ σφραγισάμενος αὐτήν· ὁ θέμενος τῇ θαλάσσῃ ψάμμον ὅριον, ὡς λέων ανεπαύσατο, ὡς σκύμνος λέοντος ἐκοιμήθη, ὡς βασιλεὺς ὑπνῶν φυ- λαττόμενος. Τις έγερεῖ αὐτόν; Νῦν ἀναστήσομαι, λέγει Κύριος, νῦν ὑψωθήσομαι, νῦν δοξασθήσομαι νῦν ὄψεσθε, νῦν αἰσθήσεσθε. λγ'. 'Αλλ' αἱ γυναῖκες ἐκκαεῖ τοῦ Διδασκάλου τῷ φίλτρῳ πυρούμεναι, ταῦτα πάντα ἀπερικαλύπτως θεώμεναι, καὶ προκινδυνεύειν τοῦ Κυρίου κατεπει γόμεναι, τῶν ἀποστόλων τὴν παρρησίαν ἐνίκησαν, παρευδοκιμεῖσθαι μὴ ἀνασχόμενοι. Άρα όπου ἐπλεόνασεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερεπερίσσευσεν ἡ χάρις. Εδει γὰρ δὴ δι' ὧν διηκονήθη ὁ θάνατος, διὰ τούτων λειτουργηθῆναι καὶ τὴν ἀνάστασιν. Τί δὲ δήποτε οἱ ἀπόστολοι κρύπτονται; Εδει τοὺς τῆς θείας οἰκονομίας φυλάττεσθαι μάρτυρας πιο ύποστάσεως συνῆλθον συμπλήρωσιν· τοῦτον ἀεὶ τῷ ἕξετε Εξοιτε, στοτάτους, ἐσομένους τοῖς ἔθνεσι κήρυκας, ὡς αὐτο όπτας καὶ ὑπηρέτας τῶν θείων μυστηρίων ὑπάρ ξαντας. Τί δὲ καὶ ὁ Πέτρος ἐκπεσεῖν συγχωρεῖται πρὸς ἄρνησιν, ζηλωτὴς οὗτος καὶ τῶν ἀγαθῶν φύλαξ ὢν ἀκριβέστατος; Εμελλε δὴ τοὺς τῆς Ἐκκλησίας ἐγχειρίζεσθαι οἴακας. Ὡς οὖν συγγνώμων τοῖς ἐκ παραβάσεως παλινοστοῦσι γίγνοιτο, ἐξολισθῆσαι προ νοητικῶς συγχωρεῖται τὴν ἄρνησιν, συμπαθῆς εἶναι τῷ οἰκείῳ παιδευόμενος ολισθήματι. Αλλ' αἱ γυ ναῖκες μύρου δίκην τῆς θείας εμφορούμεναι χάριτος, καὶ Χριστὸν τὸ κενωθεν μύρον εἰς ἡμῶν ἀνακαίνισιν τῷ πόθῳ ἑλκύσασαι, τὸν θεϊκῶς μὲν κενωθέντα καὶ χρίσαντα, χρισθέντα δὲ σωματικῶς· τό τε γὰρ χρί- σαν, καὶ τὸ χρισθὲν εἰς ἑνὸς προσώπου και μιᾶς φίλτρῳ διώκουσαι, καὶ εἰς ὀσμὴν μύρων αὐτοῦ ἀνεν δότως τρέχουσαι, μύρα πάλιν ὠνοῦνται, καὶ πρὸς τὸν τάφον ἐπείγονται. Διὸ καὶ πρῶται τυγχάνουσι τῆς θείας ἀναστάσεως, τοῦ δικαίου κριτοῦ τὴν χάριν ἐπιμετροῦντος τῇ προθυμίᾳ κατάλληλον. λδ. Γενώμεθα τοίνυν καὶ ἡμεῖς ὅμοιοι σοφοῖς οι- κέταις προσδεχομένοις τοῦ οἰκοδεσπότου τὴν ἄφιξιν, ἕξητε. (20°) S. JOANNIS DAMASCENI ejus contradicendi occasio relinquatur, en vobis A ipsis, tumn sigillum, tum præsidium tradidi. Videte igitur ne seductoris, ut vos eum appellatis, de sula resurrectione prædictionibus eventu compro- batis, improba rursus commenta, fulsasque impo- sturas struatis. Nam stat res in novaculæ acie. Nunc judicium est, ut ipse dixit. Si enim exalla- tus ipse fuerit e terra resurgendo, vos certe prin- cipes ejiciemini: ille autem omnes trahet ad se- ipsum. fl:ec Pilatus. Verum Judzi pudore abjecto, ingrato semper animo, canum instar ad sepulcrum ruunt, lapidemque sigillo muniunt. Ja- cel ergo in sepulcro mortuus, custodibus et signa- culis asservatus, qui creavit abyssum et obsigna- vit, qui mari arenam terninum posuit. Requievit ut leo, ut catulus leonis obdormivit 87, in regis mo- rem excubiis septus somnum capiens. Quis excita- bit illum ? Nunc exsurgam, dicit Dominus : nunc exaltabor, nunc glorificabor; nunc videbitis, nunc sentietis. B flammatæ desiderio, hæc omnia aperte cum vide- rent, quidvis periculi adire pro Domino paratis- sima, apostolos audacia superarunt, non sustinen- tes se ab ipsis hac in laudis parte vinci. Ergo ubi abundavit delictum, superabundavit gratia". Dece- bat enim, ut per quas mors fuerat ministrata, per easdem resurrectioni quoque subserviretur. Quid autem sibi vult, quod apostoli se nunc occultant? Nempe opus erat, ut divinae aconomiæ fdelissimi c testes conservarentur, qui gentibus præcones fo- rent, ceu oculati testes, et ministri divinorum sermonum exstitissent. Cur etiam Petrus æmula- tor ille et bonorum custos diligentissimus, in ne- gationem usque labi permissus est"? Futurum scilicet erat ut ei clavus Ecclesiæ committeretur. Quo sciret igitur iHis ignoscere qui ex transgres- sione reverterentur, summa providentia Deus hanc eum abnegationem excedere permisit, ut aliorum lapsum commiseraretur, proprio lapsu suo erudi- tus. Mulieres vero divina gratia instar unguenti confertæ, et Christum, unguentum illud in nostram instaurationem effusum amore suo attrahentes, ipsum, deitatis quidem ratione effusum et inungen- tem, corporis autem, unctum (nam et quod unxit, D et quod unctum es in unam persouam et hypo- stasium coivere) illum, inquam, semper amoris ar- dore persequentes, inque unguentorum ejus odo- rem constantissime currentes, unguenta rursus emunt, et ad sepuicrum properant. Quare primæ etiam divinæ resurrectionis participes fiunt; justo rependente. tibus servis, patrisfamilias adventum præstolanti- **Joan 11, 31. Gen. XLIX, 6. Psal. x1, 6. in Evang. ; Chrys. de Petro et Elia, et alii. Colb. pro label. legendum saltem judice, pro insigni isto fervore munus congruuni Roni. v, 20. * Sic de Petro Greg. Mag. hom. fliad., x vers. 173. 33. Interim mulieres, ardentissimo Magistri in 34. Igitur nos quoque similes evadamus pruden- (20) 1. ψευδηγορίας και τερατεύματα ἐπινοήσητε.
PG 96:637τό τε γὰρ χρίσαν, καὶ τὸ χρισθὲν εἰς ἑνὸς προσώπου καὶ μιᾶς ὑποστάσεως συνῆλθον συμπλήρωσιν· τοῦτον ἀεὶ τῷ φίλτρῳ διώκουσαι, καὶ εἰς ὀσμὴν μύρων αὐτοῦ ἀνενδότως τρέχουσαι, μύρα πάλιν ὠνοῦνται, καὶ πρὸς τὸν τάφον ἐπείγονται. Διὸ καὶ πρῶται τυγχάνουσι τῆς θείας ἀναστάσεως, τοῦ δικαίου κριτοῦ τὴν χάριν ἐπιμετροῦντος τῇ προθυμίᾳ κατάλληλον. λδ. Γενώμεθα τοίνυν καὶ ἡμεῖς ὅμοιοι σοφοῖς οἰκέταις προσδεχομένοις τοῦ οἰκοδεσπότου τὴν ἄφιξιν, οἳ τὸ τάλαντον λαβόντες, τοῦτο σθένει παντὶ πολυπλασιάσωμεν· ὅπως ὡς ἀγαθοὶ δοῦλοι καὶ πιστοὶ οἰκονόμοι τῆς τοῦ Κυρίου χαρᾶς ἐπιτύχωμεν Τάλαντον δέ μοι εἶναι δοκεῖ ἅπαν παρὰ τῆς θείας ἀγαθότητος τοῖς ἀνθρώποις διδόμενον χάρισμα. Ἔστι μὲν οὖν τῶν θείων δώρων οὐδεὶς ὅστις παντελῶς ἀμέτοχος, ἀλλ’ ὁ μὲν πρὸς τήνδε τὴν ἀρετὴν εὔχρηστος, καὶ ὁ μὲν πρὸς πλείους, ἕτερος δὲ πρὸς ἐλάςσους· ὁ μὲν πρὸς ὑψηλὰς καὶ ὑπεραναβεβηκυίας, ὁ δὲ πρὸς ταπεινὰς καὶ ὑφειμένας. Ἑκάστῳ ὁ Θεὸς ἐμέρισε μέτρον πίστεως. Δυνατοὶ μὲν οὖν δυνάτως ἐτασθήσονται, καὶ ᾧ παρέθεντο πολὺ, πολὺ ἀπαιτήσουσιν αὐτόν.οἱ τὸ τάλαντον λαβόντες, τοῦτο σθένει παντὶ πολυ- πλασιάσωμεν· ὅπως ὡς ἀγαθοὶ δοῦλοι καὶ πιστοὶ οἱ- κονόμοι τῆς τοῦ Κυρίου χαρᾶς (21) ἐπιτύχωμεν Τά- λαντον δέ μοι εἶναι δοκεῖ ἅπαν παρὰ τῆς θείας ἀγα θέτητος τοῖς ἀνθρώποις διδόμενον χάρισμα. Εστι μὲν οὖν τῶν θείων δώρων οὐδεὶς ὅστις παντελῶς ἀμέτοχος, ἀλλ' ὁ μὲν πρὸς τήνδε τὴν ἀρετὴν εὔχρη- στος, καὶ ὁ μὲν πρὸς πλείους, ἕτερο; δὲ πρὸς ἐλάσο σους· ὁ μὲν πρὸς ὑψηλὰς καὶ ὑπεραναβεβηκυίας, ὁ δὲ πρὸς ταπεινὰς καὶ ὑφειμένας. Εκάστῳ ὁ Θεὸς ἐμέρισε (22) μέτρον πίστεως. Δυνατοὶ μὲν οὖν δυνα- τῶς ἑτασθήσονται, καὶ ᾧ παρέθεντο πολύ, πολύ ἀπαιτήσουσιν αὐτόν. Εκαστος γὰρ ἀπαιτεῖται κατὰ τὸ μέτρον τῆς ἐγχειρισθείσης αὐτῷ πρὸς Θεοῦ δυνά- μεως. Καὶ ὁ διδοὺς οἶδεν ᾧ δίδωσι, καὶ πάντα γυμνα καὶ τετραχηλισμένα τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ. Σπεύσω- Β μεν τοίνυν ὅση δύναμις πολυπλασιάσαι τὸ τάλαντον. Ὁ τὰ πέντε λαβών, πέντε ἕτερα προσαπονέμοι τῷ δεδωκότι· καὶ δύο, ὁ τὰ δύο πεπιστευμένος. ὺς μὲν ὀρεγέτω χεῖρα πρακτικὴν τοῖς ἐλέου χρήζουσι, καὶ τῆς πενίας τῷ φορτίῳ κάμνουσιν, ὅστις τούτου τὴν χάριν ἐδέξατο· ὃς δὲ τρεφέτω λόγῳ τοὺς ἐν λιμῷ τη κομένους καὶ ξηρανθέντας τῆς ἀπιστίας τῷ καύ- σωνι (25). Κτησώμεθα φίλους ἐκ τοῦ μαμωνᾶ τῆς ἀδικίας, καὶ τὰς τῶν πενήτων γαστέρας εμπλήσωμεν, ἵνα ὡς εὐπρόσιτοι ρήτορες πρὸ τοῦ φρίκης γέμοντος βήματος ὑπὲρ ἡμῶν ῥητορεύσωσιν. Αστέγους ξενί σωμεν· γυμνοὺς ἀμφιάσωμεν· νοσοῦντας ἐπισκεψώ μεθα· πρὸς τοὺς ἐν φρουρᾷ τὸν πόδα κινεῖν μὴ κατ οκνήσωμεν· τοῖς ἐν ἀνίαις καὶ λύπαις τὴν χεῖρα ἐκτείνωμεν. Συναλγήσωμεν· ἐκχέωμεν δάκρυον συμ- παθές· σβέσει γὰρ τὸ τῆς γεέννης ἀτελεύτητον πῦρ. Εἰ ταῦτα διψώσῃ καρδίᾳ τελέσωμεν, ἐρεῖ καὶ ἡμῖν ὁ Κύριος Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε την ήτοιμασμένην ὑμῖν βασι λείαν. λε'. Οἱ κεκλημένοι, ἔνδυμα γάμου λαμπρῶς στο λισώμεθα, ὡς ἂν κοινωνοὶ τοῦ θείου γάμου γενώ μεθα, ἐπιγνωσθῶμέν τε τῆς ἀνακλήσεως (24) ἄξιοι, καὶ τοῦ μόσχου τοῦ σιτευτοῦ μεταλάβωμεν, καὶ τοῦ ἀμνοῦ τοῦ Πάσχα μετάσχωμεν, εμφορηθῶμέν τε τοῦ καινοῦ τῆς ἀμπέλου γεννήματος, νῦν μὲν σάρκα Θεοῦ ἐκ σίτου (25), καὶ αἷμα Θεοῦ ἐξ οίνου, ἀληθῶς τῇ ἐπικλήσει (26) καὶ ἀῤῥήτως μεταποιούμενον· ἀψευ- οι ἀξίῳ, καὶ λαμπρῷ, ὡς ἂν γενώμεθα καὶ φανώμεν τῆς ἀνακλ. ἐν ἡμέρα ᾗ έστησεν κρίναι· €37 HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A bus, talentumque quod accepimus, omni conatu Sap. vi, 7. Luc. XII, 13. Quinam illi infidelitatis æstu arescentes, quos eru- diendos monet Damascenus, nisi Saraceni Moham- medani? Etenim ejus ætate Christianis Saracenos fidei doctrina imbuere non sic uti postea districtim prohibitum erat. media emissa sunt. quior, qui errorem inclamet, Græcis etiam cmen datum in concilio Florentino. Malim benigne expo- C multipliciter augere aðnitamur; ut tanquam famuli boni et fideles dispensatores, Domini gratiam nan- ciscamur. Talentum porro istud, mea quidem sen- tentia, non aliud est, quam quidquid donorum ho- minibus a divina bonitate conceditur. Atqui nemo prorsus eorum est expers: sed hic quidem ad hanc virtutem accommodatus, ille ad aliam : hic ad plures, ille ad pauciores: est qui ad sublimio- res, et excellentiores: est qui ad humiliores di- missioresque : unicuique Deus mensuram fidei distribuit. Quocirca potentes, potenter torinenta patientur o : et cui multum creditum est, ab ipso multum exigent ". Quinimo qui largitor est, novit cui largiatur; nudaque omnia et exposita sunt oculis ipsius s. Proinde omnis noster conatus in- cumbal, ut talentum nostrum auctius reddamus. Qui quinque accepit, quinque insuper dalori suo redhibeat, et duo, cui duo credita sunt ". Auxiliares manus stipe indigentibus et paupertatis onere defatigatis porrigat, quisquis hujus rei do- num est consecutus: pascat alius sermone illos, qui ejus fame contabescunt, et iufdelitatis aestu aridi sunt. Comparemus amicos de mammona ini- quitatis", et egenorum inediæ succurramus, ut ipsi tanquam intrepidi rhetores, ante horrendum illud tribunal causam nostram agant: domo extor- res excipiamus, nudos vestiamus, agros invisamus, ad eos qui carcere detinentur, inferre pedem ne gravemur, mærentibus et afflictis manum porriga- mus, una cum ipsis angamur, commiserationis lacrymas fundamus : exstinguent enim perpetuum gehenna ignem. llæc si pectore sitiente prærstite rimus, dicet etiam nobis Dominus, Venile, benedicti Patris mei; possidete paratum vobis regnum”. didam induamus, ut divini connubii consortes effi- ciamur, diguique inveniamur accubitus et vituli sa- ginati participes simus, paschalem agnum comeda- mus, novoque vitis genimine ingurgitemur: nunc quidem Dei carnem ex tritico, et ex vino Dei san- guinem, vere per invocationem arcana ratione transmutatis (alienus enim a mendacio est, qui id • Isid. Pelus. epist. 94, lib. 1. or Luc. xvi, 9. D nere, ut et Basilii et reliquas Græcorum liturgias, non fieri scilicet eam transmutationem sine ordine adl invocationem, quæ vel antecedat (uti Latinis) vel consequatur (uti Græcis) verba Domini, in qui- bus tamen sic religiose ac pro tanti mysterii ma- jestate vere tremenda. Nec forte a Domino conces- sum Eucharistiam conficere, quisquis etiam sacer- dos temere nullo religioso cultu ac ordine Dominica verba eſſutiat, nec tain rem sacram quam histrioni- cam et consecrationem iis peragal. Illud, non bene ut Pantinus, de qua Deus exsurget; imo, in qua statuit judicare. Quo sunt verba Pauli Act. xvii, 52, plura, nec uolare licet, nec libet. COMBEFIS. De consecrationis Eucha- ristica forma satis dictum ad cap. 43, lib. De fide orthod. (21) Edit. χάριτος. 48. es Hebr. 18, (22) R. ἐμέτρησε. (23) Καὶ ξηρανθέντας τῆς ἀπιστίας τῷ καύσωνι. (24) R. εἰς γάμους, στολίσωμεν ἑαυτοὺς ἐνδύματι (25) R. καθαρὰ τῇ συνειδήσει, κ. τ. ε. Ut infra : (26) ἀληθῶς τῇ ἐπικλήσει. Pantinus hic auctori ini- 35. Qui vocati sumus, vestem nuptialem et splen-
Ἕκαστος γὰρ ἀπαιτεῖται κατὰ τὸ μέτρον τῆς ἐγχειρισθείσης αὐτῷ πρὸς Θεοῦ δυνάμεως. Καὶ ὁ διδοὺς οἶδεν ᾧ δίδωσι, καὶ πάντα γυμνὰ καὶ τετραχηλισμένα τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ. Σπεύσωμεν τοίνυν ὅση δύναμις πολυπλασιάσαι τὸ τάλαντον. Ὁ τὰ πέντε λαβὼν, πέντε ἕτερα προσαπονέμοι τῷ δεδωκότι· καὶ δύο, ὁ τὰ δύο πεπιστευμένος. Ὃς μὲν ὀρεγέτω χεῖρα πρακτικὴν τοῖς ἐλέου χρῄζουσι, καὶ τῆς πενίας τῷ φορτίῳ κάμνουσιν, ὅστις τούτου τὴν χάριν ἐδέξατο· ὃς δὲ τρεφέτω λόγῳ τοὺς ἐν λιμῷ τηκομένους καὶ ξηρανθέντας τῆς ἀπιστίας τῷ καύσωνι. Κτησώμεθα φίλους ἐκ τοῦ μαμωνᾶ τῆς ἀδικίας, καὶ τὰς τῶν πενήτων γαστέρας ἐμπλήσωμεν, ἵνα ὡς εὐπρόσιτοι ῥήτορες πρὸ τοῦ φρίκης γέμοντος βήματος ὑπὲρ ἡμῶν ῥητορεύσωσιν. Ἀστέγους ξενίσωμεν· γυμνοὺς ἀμφιάσωμεν· νοσοῦντας ἐπισκεψώμεθα· πρὸς τοὺς ἐν φρουρᾷ τὸν πόδα κινεῖν μὴ κατοκνήσωμεν· τοῖς ἐν ἀνίαις καὶ λύπαις τὴν χεῖρα ἐκτείνωμεν. Συναλγήσωμεν· ἐκχέωμεν δάκρυον συμπαθές· σβέσει γὰρ τὸ τῆς γεέννης ἀτελεύτητον πῦρ. Εἰ ταῦτα διψώσῃ καρδίᾳ τελέσωμεν, ἐρεῖ καὶ ἡμῖν ὁ Κύριος· Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν. λε.οἱ τὸ τάλαντον λαβόντες, τοῦτο σθένει παντὶ πολυ- πλασιάσωμεν· ὅπως ὡς ἀγαθοὶ δοῦλοι καὶ πιστοὶ οἱ- κονόμοι τῆς τοῦ Κυρίου χαρᾶς (21) ἐπιτύχωμεν Τά- λαντον δέ μοι εἶναι δοκεῖ ἅπαν παρὰ τῆς θείας ἀγα θέτητος τοῖς ἀνθρώποις διδόμενον χάρισμα. Εστι μὲν οὖν τῶν θείων δώρων οὐδεὶς ὅστις παντελῶς ἀμέτοχος, ἀλλ' ὁ μὲν πρὸς τήνδε τὴν ἀρετὴν εὔχρη- στος, καὶ ὁ μὲν πρὸς πλείους, ἕτερο; δὲ πρὸς ἐλάσο σους· ὁ μὲν πρὸς ὑψηλὰς καὶ ὑπεραναβεβηκυίας, ὁ δὲ πρὸς ταπεινὰς καὶ ὑφειμένας. Εκάστῳ ὁ Θεὸς ἐμέρισε (22) μέτρον πίστεως. Δυνατοὶ μὲν οὖν δυνα- τῶς ἑτασθήσονται, καὶ ᾧ παρέθεντο πολύ, πολύ ἀπαιτήσουσιν αὐτόν. Εκαστος γὰρ ἀπαιτεῖται κατὰ τὸ μέτρον τῆς ἐγχειρισθείσης αὐτῷ πρὸς Θεοῦ δυνά- μεως. Καὶ ὁ διδοὺς οἶδεν ᾧ δίδωσι, καὶ πάντα γυμνα καὶ τετραχηλισμένα τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ. Σπεύσω- Β μεν τοίνυν ὅση δύναμις πολυπλασιάσαι τὸ τάλαντον. Ὁ τὰ πέντε λαβών, πέντε ἕτερα προσαπονέμοι τῷ δεδωκότι· καὶ δύο, ὁ τὰ δύο πεπιστευμένος. ὺς μὲν ὀρεγέτω χεῖρα πρακτικὴν τοῖς ἐλέου χρήζουσι, καὶ τῆς πενίας τῷ φορτίῳ κάμνουσιν, ὅστις τούτου τὴν χάριν ἐδέξατο· ὃς δὲ τρεφέτω λόγῳ τοὺς ἐν λιμῷ τη κομένους καὶ ξηρανθέντας τῆς ἀπιστίας τῷ καύ- σωνι (25). Κτησώμεθα φίλους ἐκ τοῦ μαμωνᾶ τῆς ἀδικίας, καὶ τὰς τῶν πενήτων γαστέρας εμπλήσωμεν, ἵνα ὡς εὐπρόσιτοι ρήτορες πρὸ τοῦ φρίκης γέμοντος βήματος ὑπὲρ ἡμῶν ῥητορεύσωσιν. Αστέγους ξενί σωμεν· γυμνοὺς ἀμφιάσωμεν· νοσοῦντας ἐπισκεψώ μεθα· πρὸς τοὺς ἐν φρουρᾷ τὸν πόδα κινεῖν μὴ κατ οκνήσωμεν· τοῖς ἐν ἀνίαις καὶ λύπαις τὴν χεῖρα ἐκτείνωμεν. Συναλγήσωμεν· ἐκχέωμεν δάκρυον συμ- παθές· σβέσει γὰρ τὸ τῆς γεέννης ἀτελεύτητον πῦρ. Εἰ ταῦτα διψώσῃ καρδίᾳ τελέσωμεν, ἐρεῖ καὶ ἡμῖν ὁ Κύριος Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε την ήτοιμασμένην ὑμῖν βασι λείαν. λε'. Οἱ κεκλημένοι, ἔνδυμα γάμου λαμπρῶς στο λισώμεθα, ὡς ἂν κοινωνοὶ τοῦ θείου γάμου γενώ μεθα, ἐπιγνωσθῶμέν τε τῆς ἀνακλήσεως (24) ἄξιοι, καὶ τοῦ μόσχου τοῦ σιτευτοῦ μεταλάβωμεν, καὶ τοῦ ἀμνοῦ τοῦ Πάσχα μετάσχωμεν, εμφορηθῶμέν τε τοῦ καινοῦ τῆς ἀμπέλου γεννήματος, νῦν μὲν σάρκα Θεοῦ ἐκ σίτου (25), καὶ αἷμα Θεοῦ ἐξ οίνου, ἀληθῶς τῇ ἐπικλήσει (26) καὶ ἀῤῥήτως μεταποιούμενον· ἀψευ- οι ἀξίῳ, καὶ λαμπρῷ, ὡς ἂν γενώμεθα καὶ φανώμεν τῆς ἀνακλ. ἐν ἡμέρα ᾗ έστησεν κρίναι· €37 HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. A bus, talentumque quod accepimus, omni conatu Sap. vi, 7. Luc. XII, 13. Quinam illi infidelitatis æstu arescentes, quos eru- diendos monet Damascenus, nisi Saraceni Moham- medani? Etenim ejus ætate Christianis Saracenos fidei doctrina imbuere non sic uti postea districtim prohibitum erat. media emissa sunt. quior, qui errorem inclamet, Græcis etiam cmen datum in concilio Florentino. Malim benigne expo- C multipliciter augere aðnitamur; ut tanquam famuli boni et fideles dispensatores, Domini gratiam nan- ciscamur. Talentum porro istud, mea quidem sen- tentia, non aliud est, quam quidquid donorum ho- minibus a divina bonitate conceditur. Atqui nemo prorsus eorum est expers: sed hic quidem ad hanc virtutem accommodatus, ille ad aliam : hic ad plures, ille ad pauciores: est qui ad sublimio- res, et excellentiores: est qui ad humiliores di- missioresque : unicuique Deus mensuram fidei distribuit. Quocirca potentes, potenter torinenta patientur o : et cui multum creditum est, ab ipso multum exigent ". Quinimo qui largitor est, novit cui largiatur; nudaque omnia et exposita sunt oculis ipsius s. Proinde omnis noster conatus in- cumbal, ut talentum nostrum auctius reddamus. Qui quinque accepit, quinque insuper dalori suo redhibeat, et duo, cui duo credita sunt ". Auxiliares manus stipe indigentibus et paupertatis onere defatigatis porrigat, quisquis hujus rei do- num est consecutus: pascat alius sermone illos, qui ejus fame contabescunt, et iufdelitatis aestu aridi sunt. Comparemus amicos de mammona ini- quitatis", et egenorum inediæ succurramus, ut ipsi tanquam intrepidi rhetores, ante horrendum illud tribunal causam nostram agant: domo extor- res excipiamus, nudos vestiamus, agros invisamus, ad eos qui carcere detinentur, inferre pedem ne gravemur, mærentibus et afflictis manum porriga- mus, una cum ipsis angamur, commiserationis lacrymas fundamus : exstinguent enim perpetuum gehenna ignem. llæc si pectore sitiente prærstite rimus, dicet etiam nobis Dominus, Venile, benedicti Patris mei; possidete paratum vobis regnum”. didam induamus, ut divini connubii consortes effi- ciamur, diguique inveniamur accubitus et vituli sa- ginati participes simus, paschalem agnum comeda- mus, novoque vitis genimine ingurgitemur: nunc quidem Dei carnem ex tritico, et ex vino Dei san- guinem, vere per invocationem arcana ratione transmutatis (alienus enim a mendacio est, qui id • Isid. Pelus. epist. 94, lib. 1. or Luc. xvi, 9. D nere, ut et Basilii et reliquas Græcorum liturgias, non fieri scilicet eam transmutationem sine ordine adl invocationem, quæ vel antecedat (uti Latinis) vel consequatur (uti Græcis) verba Domini, in qui- bus tamen sic religiose ac pro tanti mysterii ma- jestate vere tremenda. Nec forte a Domino conces- sum Eucharistiam conficere, quisquis etiam sacer- dos temere nullo religioso cultu ac ordine Dominica verba eſſutiat, nec tain rem sacram quam histrioni- cam et consecrationem iis peragal. Illud, non bene ut Pantinus, de qua Deus exsurget; imo, in qua statuit judicare. Quo sunt verba Pauli Act. xvii, 52, plura, nec uolare licet, nec libet. COMBEFIS. De consecrationis Eucha- ristica forma satis dictum ad cap. 43, lib. De fide orthod. (21) Edit. χάριτος. 48. es Hebr. 18, (22) R. ἐμέτρησε. (23) Καὶ ξηρανθέντας τῆς ἀπιστίας τῷ καύσωνι. (24) R. εἰς γάμους, στολίσωμεν ἑαυτοὺς ἐνδύματι (25) R. καθαρὰ τῇ συνειδήσει, κ. τ. ε. Ut infra : (26) ἀληθῶς τῇ ἐπικλήσει. Pantinus hic auctori ini- 35. Qui vocati sumus, vestem nuptialem et splen-
PG 96:639Οἱ κεκλημένοι, ἔνδυμα γάμου λαμπρῶς στολισώμεθα, ὡς ἂν κοινωνοὶ τοῦ θείου γάμου γενώμεθα, ἐπιγνωσθῶμέν τε τῆς ἀνακλήσεως ἄξιοι, καὶ τοῦ μόσχου τοῦ σιτευτοῦ μεταλάβωμεν, καὶ τοῦ ἀμνοῦ τοῦ Πάσχα μετάσχωμεν, ἐμφορηθῶμέν τε τοῦ καινοῦ τῆς ἀμπέλου γεννήματος, νῦν μὲν σάρκα Θεοῦ ἐκ σίτου, καὶ αἷμα Θεοῦ ἐξ οἴνου, ἀληθῶς τῇ ἐπικλήσει καὶ ἀῤῥήτως μεταποιούμενον· ἀψευδὴς γὰρ ὁ ἐπαγγειλάμενος· καθαρᾷ τῇ συνειδήσει ἐσθίοντές τε καὶ πίνοντες, καὶ τούτοις ἑπταπλασίως, ὥσπερ τις χρυσὸς καθαιρόμενοι, καὶ τὸ κίβδηλον τῆς ἁμαρτίας ῥυπτόμενοι, καὶ ἀφθαρσίαν κληροδοτούμενοι, καὶ Θεῷ συναπτόμενοι, καὶ θεούμενοι, καὶ τῆς αὐτοῦ κατατρυφῶντες τῆς μεθέξεως, ὅταν φωνήσῃ τοῦ Κυρίου σάλπιγξ, καὶ οἱ νεκροὶ ἀναστήσωνται, ὅτε καθιεῖται κριτήριον, καὶ ἡμέρᾳ ᾗ ἔστησεν ὁ Θεὸς κρῖναι τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ· ὅτε πάντα τὴν οἰκείαν ἀποκατάστασιν λήψονται, μηδεμιᾶς ἑτέρας ὑπολειπομένης ἀποκαταστάσεως· ὅτε πῦρ μὲν τοὺς ὑπεναντίους κατέδεται ἀδαπάνητα, τοὺς δὲ δικαίους αἱ πρὸ αἰώνων ἡτοιμασμέναι μοναὶ ὑποδέξονται, καὶ ὁ Ἀβραὰμ κόλπος, ὁ ἐκ κόλπων, φημὶ, Ἀβραὰμ σεσαρκωμένος Θεὸς Λόγος καὶ Κύριος·Α δῆς γὰρ ὁ ἐπαγγειλάμενος· καθαρὰ τῇ συνειδήσει Β Εt ἐσθίοντές τε καὶ πίνοντες, καὶ τούτοις ἑπταπλασίως, ὥσπερ τις χρυσός καθαιρόμενοι, καὶ τὸ κίβδηλον τῆς ἁμαρτίας ῥυπτόμενοι (27), καὶ ἀφθαρσίαν κληροδο τούμενοι, καὶ Θεῷ συναπτόμενοι, καὶ θεούμενοι, καὶ τῆς αὐτοῦ κατατρυφῶντες τῆς μεθέξεως, ὅταν φω νήσῃ τοῦ Κυρίου σάλπιγξ, καὶ οἱ νεκροὶ ἀναστήσων- ται, ὅτε καθιεῖται κριτήριον, καὶ ἡμέρᾳ ᾗ ἔστησεν ὁ Θεὸς κρῖναι τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ· ὅτε πάντα τὴν οἰκείαν ἀποκατάστασιν λήψονται, μηδεμιᾶς ἑτέ ρας ὑπολειπομένης ἀποκαταστάσεως· ὅτε πῦρ μὲν τοὺς ὑπεναντίους κατέδεται αδαπάνητα, τοὺς δὲ δικαίους αἱ πρὸ αἰώνων ἡτοιμασμέναι μοναὶ ὑποδέ ξονται (28), καὶ ὁ ᾿Αβραὰμ κόλπος, ὁ ἐκ κόλπων, φημί, 'Αβραὰμ σεσαρκωμένος Θεός Λόγος καὶ Κύ ριος· ὅτε τῶν μὲν ἀσεβῶν ἡ γῆ πεσεῖται, καὶ ζόφος αὐτοὺς ὑποδέξεται, καὶ πῦρ σκοτεινὸν ὅπερ ἑαυτοῖς ἐξέκαυσαν, καὶ σκώληξ κατατρύχων ἀκοίμητα, καὶ κλαυθμὸς τῷ τῶν ἐδόντων βρυγμῷ σύμμικτος· τοὺς δὲ εὐθεῖς τῇ καρδίᾳ, καὶ πίστιν ἀμώμητον ἔχοντας, λαμπρούς, λαμπρῶς λάμποντας ὡς ἥλιος, ἡ γῆ τῶν πραέων εἰσδέξεται· ὅτε τῶν παρθένων, αἱ μὲν μω ραὶ ἀφρονέστατα ταραχθήσονται, ἐν οὐ καιρῷ ζη- τοῦσαι τὰ τοῦ καιροῦ, καὶ τὰς σβεννυμένας λαμπά δας ξένῳ κοσμεῖν ἐλαίῳ σπουδάζουσαι, αἷς ὁ νυμφών μὲν ἀποκλεισθήσεται. φωνὴ δὲ τοῦ ἀδεκάστου ἔνδο- θεν ἠχήσει ἀπότομος· Οὐκ οἶδα ὑμᾶς. Ταυτὸν δὲ εἰπεῖν· Οὐκ ἀγαπῶ ὑμᾶς· οὐ γὰρ τοὺς ἐμοὺς ἀδελ φοὺς ἀγαπήκατε· οὐ τῆς ἀγάπης ἑαυτοῖς σύμβολα ἐπεδείξασθε· οὐ σπλάγχνα οἰκτιρμῶν πρὸς αὐτοὺς ἐκινήσατε. Διὸ ἡ κρίσις ἀνίλεως τῷ μὴ ποιήσαντι ἔλεος. Επ' οὐδενὶ γὰρ, ὡς ἐλέῳ, ὁ συμπαθής θε ραπεύομαι· Οὐδὲν ἁρπάζειν τὴν ἐμὴν καρδίαν οἶδεν, ή ἔλεος. Ελεον γὰρ θέλω, καὶ οὐ θυσίαν. θύραν ἐλέου τοῖς χρήζουσιν οὐκ ἠνοίξατε, οὐδ' ὑμῖν ἐκπε- τάσω τῶν ἐμῶν βασιλείων τὴν εἴσοδον. Ταῦτα τὰ τῶν ἀφρόνων γεώργια. Αἱ δὲ φρόνιμοι ήτοιμάσθη - σαν, καὶ οὐκ ἐταράχθησαν. Παντοδαπῶν γὰρ ἀρετῶν τὰς σφῶν λαμπάδας εμπλήσασαι, καὶ τῷ ἐλαίῳ τῆς εὐποιίας ταύτας ἀφθόνως ἀρδεύσασαι, τῷ τε φωτι στικῷ πυρὶ τῆς ὀρθοδόξου ἀνάψασαι πίστεως, φαι δραὶ φαιδρῶς τῷ νυμφίῳ μεσούσης τῆς νυκτὸς ὑπαν τήσασαι, ἐν τῷ θείῳ νυμφῶνι χορεύουσι, καὶ τῆς αὐτόθι χαρμονῆς ἀπολαύουσι, τῷ ἀχράντῳ νοερώς ἀεὶ συναπτόμεναι, καὶ καθαρῶς τῷ καθαρῷ προσ- ομιλεῖν ἀξιούμεναι. λς'. Καὶ ὑμεῖς τοιγαροῦν, ὦ θεῖον καὶ ἱερὸν τοῦ μεγάλου ποιμένος, καὶ ἱερέως, καὶ θύματος ποι- μνιον, λαὸς περιούσιος, βασίλειον ιεράτευμα, οἱ τὸ κοινὸν ὄνομα ὡς Χριστοῦ δοῦλοι πλουτήσαντες, τῶν αὐτοῦ μεμνημένοι παθῶν τε, καὶ λόγων, καὶ πρά- ξεων, τηρῶμεν αὐτοῦ τὰ ζωηφόρα εντάλματα. Εφη γάρο Πιστεύετε εἰς τὸν Θεὸν, καὶ εἰς ἐμὲ πι- στεύετε. Καὶ ἄλλον· Παράκλητον ὁ Πατὴρ πέμψει * καὶ αἰώνιοι ἀναπαύσεις ὑποδέξονται καὶ ἡμεῖς S. JOANNIS DAMASCENI nobis promisit) pura conscientia edentes et bibentes : quorum opera, instar anri, peccatorum sordibus abstersis mundali, immortalitatis haereditatem post- modum sumus adepturi et copulati Deo, ipsaque Deitate imbuti, beata illius communicatione frua- mur, cum tuba Domini personabit, ac surgentibus mortuis judicium sedebit in die qua statuit Dominus orbem in justitia judicare. Quando nempe propriam in integrum restitutionem cuncta receptura sunt, postquam nulla deinceps adveniet restitutio. Quando ignis adversarios, nihil eos consumendo devoraturus est, justos autem mansiones ante sæcula paratæ sunt susceptura, necnon sinus Abrahæ; Deus utique Verbum et Dominus, ex Abrahæ sinu incarnatus, Quando impiorum quidem terra corruet, eosque caligo et ignis tenebrosus quem sibi accenderant, vermisque irrequiete lancinans, ac stridor dentium cum fremitu mistus illos comprehendet: rectos au- tem corde, ac sincera fide præditos, splendidos, in- que solis modum fulgentes, mansuetorum terra excipict ". Quando futurum, ut faluæ ille virgines ineptissime turbentur, opportuna importune quæ rentes, exstinctasque lampades oleo extraneo ornare satagentes. Quibus thalamus quidem ille nuptialis claudetur, dura autem incorrupti judicis vox de intus sonabit : Nescio vos. Quasi dicat : Nou diligo vos, qui nec fratres meos dilexeritis, nec ni- sericordiæ viscera erga ipsos commoveritis. Quare judicium sine misericordia fiet ei qui non fecit mi- sericordiam ®. Nullo enim ego, qui misericors sum, cultu sic delector, ac misericordia. Nihil sic cor meum rapit, ac commiseratio. Misericordiam quippe volo, ac non sacrifcium ' : Misericordiæ fores indi- gentibus non aperuistis, nec vobis ipse in regiam meam ingressum aperiam. Hæc seges est, quam sibi fatuæ collegerunt. Prudentes autem virgines paratæ sunt, et non sunt turbatæ. Instructis enim onini virtutum genere lampadibus, ac beneficentiæ oleo irrigatis, cum iilustrante rectæ fidei igne illas ac- cendissent, alacres sponso media nocte alacriter obviam euntes, in divino thalamo choreas agunt; ejusque loci gaudiis perfruuntur, sponso illi suo castissimo mente auimoque conjuncta, dignæque habitæ, quæ cum puro conversentur. sacerdotisque ac victimæ gres, populus acceptabilis, regale sacerdotium '; nos qui ut servi Christi, no- men novum adepti sumus, ejus lorinenta, verba, opera, animo reputantes, ipsius quoque vivifica mandata servare studeamus. Ait enim: Credite in Deum, et in me credile '. iterum : Alium Para- cletum Pater mittet vobis, qui a Patre procedit *. D C Matth. xxν, 34. Matth. v, 4. *8 Matth. xxv, 1-12. * Jac. 11, 13. • Petr II, 9. 's Joan. XIV, 1. * Joan. xiv, 16. Osee vi, 6; Matth. 1v, 48. 36. Nos igitur, o divine et sacer magn. Pastoris, (27) R. ούπασμα ἀποῤῥύπτοντες. (28) Colb. λαμπραί ἀμοιβαί. R. λαμπραὶ ἀμοιβαί, τοιγαροῦν, κ. τ. έ. Ut infra. Cætera desunt.
ὅτε τῶν μὲν ἀσεβῶν ἡ γῆ πεσεῖται, καὶ ζόφος αὐτοὺς ὑποδέξεται, καὶ πῦρ σκοτεινὸν ὅπερ ἑαυτοῖς ἐξέκαυσαν, καὶ σκώληξ κατατρύχων ἀκοίμητα, καὶ κλαυθμὸς τῷ τῶν ὀδόντων βρυγμῷ σύμμικτος· τοὺς δὲ εὐθεῖς τῇ καρδίᾳ, καὶ πίστιν ἀμώμητον ἔχοντας, λαμπροὺς, λαμπρῶς λάμποντας ὡς ἥλιος, ἡ γῆ τῶν πραέων εἰσδέξεται· ὅτε τῶν παρθένων, αἱ μὲν μωραὶ ἀφρονέστατα ταραχθήσονται, ἐν οὐ καιρῷ ζητοῦσαι τὰ τοῦ καιροῦ, καὶ τὰς σβεννυμένας λαμπάδας ξένῳ κοσμεῖν ἐλαίῳ σπουδάζουσαι, αἷς ὁ νυμφὼν μὲν ἀποκλεισθήσεται. φωνὴ δὲ τοῦ ἀδεκάστου ἔνδοθεν ἠχήσει ἀπότομος· Οὐκ οἶδα ὑμᾶς. Ταυτὸν δὲ εἰπεῖν· Οὐκ ἀγαπῶ ὑμᾶς· οὐ γὰρ τοὺς ἐμοὺς ἀδελφοὺς ἠγαπήκατε· οὐ τῆς ἀγάπης ἑαυτοῖς σύμβολα ἐπεδείξασθε· οὐ σπλάγχνα οἰκτιρμῶν πρὸς αὐτοὺς ἐκινήσατε. Διὸ ἡ κρίσις ἀνίλεως τῷ μὴ ποιήσαντι ἔλεος. Ἐπ’ οὐδενὶ γὰρ, ὡς ἐλέῳ, ὁ συμπαθὴς θεραπεύομαι· Οὐδὲν ἁρπάζειν τὴν ἐμὴν καρδίαν οἶδεν, ἢ ἔλεος. Ἔλεον γὰρ θέλω, καὶ οὐ θυσίαν. Θύραν ἐλέου τοῖς χρῄζουσιν οὐκ ἠνοίξατε, οὐδ’ ὑμῖν ἐκπετάσω τῶν ἐμῶν βασιλείων τὴν εἴσοδον. Ταῦτα τὰ τῶν ἀφρόνων γεώργια. Αἱ δὲ φρόνιμοι ἡτοιμάσθησαν, καὶ οὐκ ἐταράχθησαν.Α δῆς γὰρ ὁ ἐπαγγειλάμενος· καθαρὰ τῇ συνειδήσει Β Εt ἐσθίοντές τε καὶ πίνοντες, καὶ τούτοις ἑπταπλασίως, ὥσπερ τις χρυσός καθαιρόμενοι, καὶ τὸ κίβδηλον τῆς ἁμαρτίας ῥυπτόμενοι (27), καὶ ἀφθαρσίαν κληροδο τούμενοι, καὶ Θεῷ συναπτόμενοι, καὶ θεούμενοι, καὶ τῆς αὐτοῦ κατατρυφῶντες τῆς μεθέξεως, ὅταν φω νήσῃ τοῦ Κυρίου σάλπιγξ, καὶ οἱ νεκροὶ ἀναστήσων- ται, ὅτε καθιεῖται κριτήριον, καὶ ἡμέρᾳ ᾗ ἔστησεν ὁ Θεὸς κρῖναι τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ· ὅτε πάντα τὴν οἰκείαν ἀποκατάστασιν λήψονται, μηδεμιᾶς ἑτέ ρας ὑπολειπομένης ἀποκαταστάσεως· ὅτε πῦρ μὲν τοὺς ὑπεναντίους κατέδεται αδαπάνητα, τοὺς δὲ δικαίους αἱ πρὸ αἰώνων ἡτοιμασμέναι μοναὶ ὑποδέ ξονται (28), καὶ ὁ ᾿Αβραὰμ κόλπος, ὁ ἐκ κόλπων, φημί, 'Αβραὰμ σεσαρκωμένος Θεός Λόγος καὶ Κύ ριος· ὅτε τῶν μὲν ἀσεβῶν ἡ γῆ πεσεῖται, καὶ ζόφος αὐτοὺς ὑποδέξεται, καὶ πῦρ σκοτεινὸν ὅπερ ἑαυτοῖς ἐξέκαυσαν, καὶ σκώληξ κατατρύχων ἀκοίμητα, καὶ κλαυθμὸς τῷ τῶν ἐδόντων βρυγμῷ σύμμικτος· τοὺς δὲ εὐθεῖς τῇ καρδίᾳ, καὶ πίστιν ἀμώμητον ἔχοντας, λαμπρούς, λαμπρῶς λάμποντας ὡς ἥλιος, ἡ γῆ τῶν πραέων εἰσδέξεται· ὅτε τῶν παρθένων, αἱ μὲν μω ραὶ ἀφρονέστατα ταραχθήσονται, ἐν οὐ καιρῷ ζη- τοῦσαι τὰ τοῦ καιροῦ, καὶ τὰς σβεννυμένας λαμπά δας ξένῳ κοσμεῖν ἐλαίῳ σπουδάζουσαι, αἷς ὁ νυμφών μὲν ἀποκλεισθήσεται. φωνὴ δὲ τοῦ ἀδεκάστου ἔνδο- θεν ἠχήσει ἀπότομος· Οὐκ οἶδα ὑμᾶς. Ταυτὸν δὲ εἰπεῖν· Οὐκ ἀγαπῶ ὑμᾶς· οὐ γὰρ τοὺς ἐμοὺς ἀδελ φοὺς ἀγαπήκατε· οὐ τῆς ἀγάπης ἑαυτοῖς σύμβολα ἐπεδείξασθε· οὐ σπλάγχνα οἰκτιρμῶν πρὸς αὐτοὺς ἐκινήσατε. Διὸ ἡ κρίσις ἀνίλεως τῷ μὴ ποιήσαντι ἔλεος. Επ' οὐδενὶ γὰρ, ὡς ἐλέῳ, ὁ συμπαθής θε ραπεύομαι· Οὐδὲν ἁρπάζειν τὴν ἐμὴν καρδίαν οἶδεν, ή ἔλεος. Ελεον γὰρ θέλω, καὶ οὐ θυσίαν. θύραν ἐλέου τοῖς χρήζουσιν οὐκ ἠνοίξατε, οὐδ' ὑμῖν ἐκπε- τάσω τῶν ἐμῶν βασιλείων τὴν εἴσοδον. Ταῦτα τὰ τῶν ἀφρόνων γεώργια. Αἱ δὲ φρόνιμοι ήτοιμάσθη - σαν, καὶ οὐκ ἐταράχθησαν. Παντοδαπῶν γὰρ ἀρετῶν τὰς σφῶν λαμπάδας εμπλήσασαι, καὶ τῷ ἐλαίῳ τῆς εὐποιίας ταύτας ἀφθόνως ἀρδεύσασαι, τῷ τε φωτι στικῷ πυρὶ τῆς ὀρθοδόξου ἀνάψασαι πίστεως, φαι δραὶ φαιδρῶς τῷ νυμφίῳ μεσούσης τῆς νυκτὸς ὑπαν τήσασαι, ἐν τῷ θείῳ νυμφῶνι χορεύουσι, καὶ τῆς αὐτόθι χαρμονῆς ἀπολαύουσι, τῷ ἀχράντῳ νοερώς ἀεὶ συναπτόμεναι, καὶ καθαρῶς τῷ καθαρῷ προσ- ομιλεῖν ἀξιούμεναι. λς'. Καὶ ὑμεῖς τοιγαροῦν, ὦ θεῖον καὶ ἱερὸν τοῦ μεγάλου ποιμένος, καὶ ἱερέως, καὶ θύματος ποι- μνιον, λαὸς περιούσιος, βασίλειον ιεράτευμα, οἱ τὸ κοινὸν ὄνομα ὡς Χριστοῦ δοῦλοι πλουτήσαντες, τῶν αὐτοῦ μεμνημένοι παθῶν τε, καὶ λόγων, καὶ πρά- ξεων, τηρῶμεν αὐτοῦ τὰ ζωηφόρα εντάλματα. Εφη γάρο Πιστεύετε εἰς τὸν Θεὸν, καὶ εἰς ἐμὲ πι- στεύετε. Καὶ ἄλλον· Παράκλητον ὁ Πατὴρ πέμψει * καὶ αἰώνιοι ἀναπαύσεις ὑποδέξονται καὶ ἡμεῖς S. JOANNIS DAMASCENI nobis promisit) pura conscientia edentes et bibentes : quorum opera, instar anri, peccatorum sordibus abstersis mundali, immortalitatis haereditatem post- modum sumus adepturi et copulati Deo, ipsaque Deitate imbuti, beata illius communicatione frua- mur, cum tuba Domini personabit, ac surgentibus mortuis judicium sedebit in die qua statuit Dominus orbem in justitia judicare. Quando nempe propriam in integrum restitutionem cuncta receptura sunt, postquam nulla deinceps adveniet restitutio. Quando ignis adversarios, nihil eos consumendo devoraturus est, justos autem mansiones ante sæcula paratæ sunt susceptura, necnon sinus Abrahæ; Deus utique Verbum et Dominus, ex Abrahæ sinu incarnatus, Quando impiorum quidem terra corruet, eosque caligo et ignis tenebrosus quem sibi accenderant, vermisque irrequiete lancinans, ac stridor dentium cum fremitu mistus illos comprehendet: rectos au- tem corde, ac sincera fide præditos, splendidos, in- que solis modum fulgentes, mansuetorum terra excipict ". Quando futurum, ut faluæ ille virgines ineptissime turbentur, opportuna importune quæ rentes, exstinctasque lampades oleo extraneo ornare satagentes. Quibus thalamus quidem ille nuptialis claudetur, dura autem incorrupti judicis vox de intus sonabit : Nescio vos. Quasi dicat : Nou diligo vos, qui nec fratres meos dilexeritis, nec ni- sericordiæ viscera erga ipsos commoveritis. Quare judicium sine misericordia fiet ei qui non fecit mi- sericordiam ®. Nullo enim ego, qui misericors sum, cultu sic delector, ac misericordia. Nihil sic cor meum rapit, ac commiseratio. Misericordiam quippe volo, ac non sacrifcium ' : Misericordiæ fores indi- gentibus non aperuistis, nec vobis ipse in regiam meam ingressum aperiam. Hæc seges est, quam sibi fatuæ collegerunt. Prudentes autem virgines paratæ sunt, et non sunt turbatæ. Instructis enim onini virtutum genere lampadibus, ac beneficentiæ oleo irrigatis, cum iilustrante rectæ fidei igne illas ac- cendissent, alacres sponso media nocte alacriter obviam euntes, in divino thalamo choreas agunt; ejusque loci gaudiis perfruuntur, sponso illi suo castissimo mente auimoque conjuncta, dignæque habitæ, quæ cum puro conversentur. sacerdotisque ac victimæ gres, populus acceptabilis, regale sacerdotium '; nos qui ut servi Christi, no- men novum adepti sumus, ejus lorinenta, verba, opera, animo reputantes, ipsius quoque vivifica mandata servare studeamus. Ait enim: Credite in Deum, et in me credile '. iterum : Alium Para- cletum Pater mittet vobis, qui a Patre procedit *. D C Matth. xxν, 34. Matth. v, 4. *8 Matth. xxv, 1-12. * Jac. 11, 13. • Petr II, 9. 's Joan. XIV, 1. * Joan. xiv, 16. Osee vi, 6; Matth. 1v, 48. 36. Nos igitur, o divine et sacer magn. Pastoris, (27) R. ούπασμα ἀποῤῥύπτοντες. (28) Colb. λαμπραί ἀμοιβαί. R. λαμπραὶ ἀμοιβαί, τοιγαροῦν, κ. τ. έ. Ut infra. Cætera desunt.
Παντοδαπῶν γὰρ ἀρετῶν τὰς σφῶν λαμπάδας ἐμπλήσασαι, καὶ τῷ ἐλαίῳ τῆς εὐποιίας ταύτας ἀφθόνως ἀρδεύσασαι, τῷ τε φωτιστικῷ πυρὶ τῆς ὀρθοδόξου ἀνάψασαι πίστεως, φαιδραὶ φαιδρῶς τῷ νυμφίῳ μεσούσης τῆς νυκτὸς ὑπαντήσασαι, ἐν τῷ θείῳ νυμφῶνι χορεύουσι, καὶ τῆς αὐτόθι χαρμονῆς ἀπολαύουσι, τῷ ἀχράντῳ νοερῶς ἀεὶ συναπτόμεναι, καὶ καθαρῶς τῷ καθαρῷ προςομιλεῖν ἀξιούμεναι. λ. Καὶ ὑμεῖς τοιγαροῦν, ὦ θεῖον καὶ ἱερὸν τοῦ μεγάλου ποιμένος, καὶ ἱερέως, καὶ θύματος ποίμνιον, λαὸς περιούσιος, βασίλειον ἱεράτευμα, οἱ τὸ κοινὸν ὄνομα ὡς Χριστοῦ δοῦλοι πλουτήσαντες, τῶν αὐτοῦ μεμνημένοι παθῶν τε, καὶ λόγων, καὶ πράξεων, τηρῶμεν αὐτοῦ τὰ ζωηφόρα ἐντάλματα. Ἔφη γάρ· Πιστεύετε εἰς τὸν Θεὸν, καὶ εἰς ἐμὲ πιστεύετε. Καὶ ἄλλον· Παράκλητον ὁ Πατὴρ πέμψει ὑμῖν, τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὃ παρὰ τοῦ Πατρὸς ἐκπορεύεται. Πιστεύοντες οὖν, ἐκθύμως αὐτὸν ἀγαπήσωμεν. Ὁ γὰρ ἀγαπῶν με, φησὶν, ἀγαπηθήσεται ὑπὸ τοῦ Πατρός μου, καὶ ἀγαπήσω αὐτὸν, καὶ ἐμφανίσω αὐτῷ ἐμαυτόν. λζ. Μισήσωμεν οὖν τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Πᾶς ὅςτις οὐχ ὁμολογεῖ τὸν Χριστὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ καὶ Κύριον, ἀντίχριστός ἐστιν.Α δῆς γὰρ ὁ ἐπαγγειλάμενος· καθαρὰ τῇ συνειδήσει Β Εt ἐσθίοντές τε καὶ πίνοντες, καὶ τούτοις ἑπταπλασίως, ὥσπερ τις χρυσός καθαιρόμενοι, καὶ τὸ κίβδηλον τῆς ἁμαρτίας ῥυπτόμενοι (27), καὶ ἀφθαρσίαν κληροδο τούμενοι, καὶ Θεῷ συναπτόμενοι, καὶ θεούμενοι, καὶ τῆς αὐτοῦ κατατρυφῶντες τῆς μεθέξεως, ὅταν φω νήσῃ τοῦ Κυρίου σάλπιγξ, καὶ οἱ νεκροὶ ἀναστήσων- ται, ὅτε καθιεῖται κριτήριον, καὶ ἡμέρᾳ ᾗ ἔστησεν ὁ Θεὸς κρῖναι τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ· ὅτε πάντα τὴν οἰκείαν ἀποκατάστασιν λήψονται, μηδεμιᾶς ἑτέ ρας ὑπολειπομένης ἀποκαταστάσεως· ὅτε πῦρ μὲν τοὺς ὑπεναντίους κατέδεται αδαπάνητα, τοὺς δὲ δικαίους αἱ πρὸ αἰώνων ἡτοιμασμέναι μοναὶ ὑποδέ ξονται (28), καὶ ὁ ᾿Αβραὰμ κόλπος, ὁ ἐκ κόλπων, φημί, 'Αβραὰμ σεσαρκωμένος Θεός Λόγος καὶ Κύ ριος· ὅτε τῶν μὲν ἀσεβῶν ἡ γῆ πεσεῖται, καὶ ζόφος αὐτοὺς ὑποδέξεται, καὶ πῦρ σκοτεινὸν ὅπερ ἑαυτοῖς ἐξέκαυσαν, καὶ σκώληξ κατατρύχων ἀκοίμητα, καὶ κλαυθμὸς τῷ τῶν ἐδόντων βρυγμῷ σύμμικτος· τοὺς δὲ εὐθεῖς τῇ καρδίᾳ, καὶ πίστιν ἀμώμητον ἔχοντας, λαμπρούς, λαμπρῶς λάμποντας ὡς ἥλιος, ἡ γῆ τῶν πραέων εἰσδέξεται· ὅτε τῶν παρθένων, αἱ μὲν μω ραὶ ἀφρονέστατα ταραχθήσονται, ἐν οὐ καιρῷ ζη- τοῦσαι τὰ τοῦ καιροῦ, καὶ τὰς σβεννυμένας λαμπά δας ξένῳ κοσμεῖν ἐλαίῳ σπουδάζουσαι, αἷς ὁ νυμφών μὲν ἀποκλεισθήσεται. φωνὴ δὲ τοῦ ἀδεκάστου ἔνδο- θεν ἠχήσει ἀπότομος· Οὐκ οἶδα ὑμᾶς. Ταυτὸν δὲ εἰπεῖν· Οὐκ ἀγαπῶ ὑμᾶς· οὐ γὰρ τοὺς ἐμοὺς ἀδελ φοὺς ἀγαπήκατε· οὐ τῆς ἀγάπης ἑαυτοῖς σύμβολα ἐπεδείξασθε· οὐ σπλάγχνα οἰκτιρμῶν πρὸς αὐτοὺς ἐκινήσατε. Διὸ ἡ κρίσις ἀνίλεως τῷ μὴ ποιήσαντι ἔλεος. Επ' οὐδενὶ γὰρ, ὡς ἐλέῳ, ὁ συμπαθής θε ραπεύομαι· Οὐδὲν ἁρπάζειν τὴν ἐμὴν καρδίαν οἶδεν, ή ἔλεος. Ελεον γὰρ θέλω, καὶ οὐ θυσίαν. θύραν ἐλέου τοῖς χρήζουσιν οὐκ ἠνοίξατε, οὐδ' ὑμῖν ἐκπε- τάσω τῶν ἐμῶν βασιλείων τὴν εἴσοδον. Ταῦτα τὰ τῶν ἀφρόνων γεώργια. Αἱ δὲ φρόνιμοι ήτοιμάσθη - σαν, καὶ οὐκ ἐταράχθησαν. Παντοδαπῶν γὰρ ἀρετῶν τὰς σφῶν λαμπάδας εμπλήσασαι, καὶ τῷ ἐλαίῳ τῆς εὐποιίας ταύτας ἀφθόνως ἀρδεύσασαι, τῷ τε φωτι στικῷ πυρὶ τῆς ὀρθοδόξου ἀνάψασαι πίστεως, φαι δραὶ φαιδρῶς τῷ νυμφίῳ μεσούσης τῆς νυκτὸς ὑπαν τήσασαι, ἐν τῷ θείῳ νυμφῶνι χορεύουσι, καὶ τῆς αὐτόθι χαρμονῆς ἀπολαύουσι, τῷ ἀχράντῳ νοερώς ἀεὶ συναπτόμεναι, καὶ καθαρῶς τῷ καθαρῷ προσ- ομιλεῖν ἀξιούμεναι. λς'. Καὶ ὑμεῖς τοιγαροῦν, ὦ θεῖον καὶ ἱερὸν τοῦ μεγάλου ποιμένος, καὶ ἱερέως, καὶ θύματος ποι- μνιον, λαὸς περιούσιος, βασίλειον ιεράτευμα, οἱ τὸ κοινὸν ὄνομα ὡς Χριστοῦ δοῦλοι πλουτήσαντες, τῶν αὐτοῦ μεμνημένοι παθῶν τε, καὶ λόγων, καὶ πρά- ξεων, τηρῶμεν αὐτοῦ τὰ ζωηφόρα εντάλματα. Εφη γάρο Πιστεύετε εἰς τὸν Θεὸν, καὶ εἰς ἐμὲ πι- στεύετε. Καὶ ἄλλον· Παράκλητον ὁ Πατὴρ πέμψει * καὶ αἰώνιοι ἀναπαύσεις ὑποδέξονται καὶ ἡμεῖς S. JOANNIS DAMASCENI nobis promisit) pura conscientia edentes et bibentes : quorum opera, instar anri, peccatorum sordibus abstersis mundali, immortalitatis haereditatem post- modum sumus adepturi et copulati Deo, ipsaque Deitate imbuti, beata illius communicatione frua- mur, cum tuba Domini personabit, ac surgentibus mortuis judicium sedebit in die qua statuit Dominus orbem in justitia judicare. Quando nempe propriam in integrum restitutionem cuncta receptura sunt, postquam nulla deinceps adveniet restitutio. Quando ignis adversarios, nihil eos consumendo devoraturus est, justos autem mansiones ante sæcula paratæ sunt susceptura, necnon sinus Abrahæ; Deus utique Verbum et Dominus, ex Abrahæ sinu incarnatus, Quando impiorum quidem terra corruet, eosque caligo et ignis tenebrosus quem sibi accenderant, vermisque irrequiete lancinans, ac stridor dentium cum fremitu mistus illos comprehendet: rectos au- tem corde, ac sincera fide præditos, splendidos, in- que solis modum fulgentes, mansuetorum terra excipict ". Quando futurum, ut faluæ ille virgines ineptissime turbentur, opportuna importune quæ rentes, exstinctasque lampades oleo extraneo ornare satagentes. Quibus thalamus quidem ille nuptialis claudetur, dura autem incorrupti judicis vox de intus sonabit : Nescio vos. Quasi dicat : Nou diligo vos, qui nec fratres meos dilexeritis, nec ni- sericordiæ viscera erga ipsos commoveritis. Quare judicium sine misericordia fiet ei qui non fecit mi- sericordiam ®. Nullo enim ego, qui misericors sum, cultu sic delector, ac misericordia. Nihil sic cor meum rapit, ac commiseratio. Misericordiam quippe volo, ac non sacrifcium ' : Misericordiæ fores indi- gentibus non aperuistis, nec vobis ipse in regiam meam ingressum aperiam. Hæc seges est, quam sibi fatuæ collegerunt. Prudentes autem virgines paratæ sunt, et non sunt turbatæ. Instructis enim onini virtutum genere lampadibus, ac beneficentiæ oleo irrigatis, cum iilustrante rectæ fidei igne illas ac- cendissent, alacres sponso media nocte alacriter obviam euntes, in divino thalamo choreas agunt; ejusque loci gaudiis perfruuntur, sponso illi suo castissimo mente auimoque conjuncta, dignæque habitæ, quæ cum puro conversentur. sacerdotisque ac victimæ gres, populus acceptabilis, regale sacerdotium '; nos qui ut servi Christi, no- men novum adepti sumus, ejus lorinenta, verba, opera, animo reputantes, ipsius quoque vivifica mandata servare studeamus. Ait enim: Credite in Deum, et in me credile '. iterum : Alium Para- cletum Pater mittet vobis, qui a Patre procedit *. D C Matth. xxν, 34. Matth. v, 4. *8 Matth. xxv, 1-12. * Jac. 11, 13. • Petr II, 9. 's Joan. XIV, 1. * Joan. xiv, 16. Osee vi, 6; Matth. 1v, 48. 36. Nos igitur, o divine et sacer magn. Pastoris, (27) R. ούπασμα ἀποῤῥύπτοντες. (28) Colb. λαμπραί ἀμοιβαί. R. λαμπραὶ ἀμοιβαί, τοιγαροῦν, κ. τ. έ. Ut infra. Cætera desunt.
PG 96:641Ἐάν τις εἴπῃ, ὅτι δοῦλός ἐστιν ὁ Χριστὸς, κλείσωμεν τὰς ἀκοὰς, εἰδότες ὅτι ψευστής ἐστι, καὶ ἀλήθεια ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστιν. Ἐνέγκωμεν τὸν ὀνειδισμὸν αὐτοῦ, ὥσπερ δόξης διάδημα. Μακάριοι γὰρ, φησὶν, ἐστὲ, ὅταν ὀνειδίσωσιν ὑμᾶς, καὶ διώξωσι, καὶ εἴπωσι πᾶν πονηρὸν ῥῆμα καθ’ ὑμῶν ἕνεκεν ἐμοῦ. Χαίρετε, καὶ ἀγαλλιᾶσθε, ὅτι ὁ μισθὸς ὑμῶν πολύς ἐστιν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Οὕτω γὰρ τῶν μωρῶν μὲν τὴν ἀφροσύνην ἐκκλινοῦμεν, τῶν δὲ φρονίμων τὴν σοφίαν ζηλώσομεν. λη. Γενώμεθα δὲ ἕτοιμοι καὶ πρὸς τὴν τοῦ Κυρίου ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν. Μὴ τῇ γαστρὶ τὰ πρὸς τρυφὴν εὐτρεπίσωμεν. Μὴ σώματι πολλὰ σωρεύσωμεν περιβόλαια, μὴ μύρων πολυτέλειαν ἄχρηστον, μὴ κώμας καὶ μέθας, καὶ τὰς τούτων συζύγους κοίτας καὶ ἀσελγείας· μὴ φρονήσωμεν μέγα κατὰ τοῦ πένητος· μὴ δόξης κενῆς ἐκκαύσωμεν ὄρεξιν, καὶ τῆς ἐπιθυμίας τοὺς σώφρονας χαλινοὺς ἀποπτύσωμεν· μὴ θηλυμανεῖς ἵπποι γενώμεθα, τοῖς ἀλλοτρίοις σκεύεσιν ἀτάκτως ἐπιμαινόμενοι· μὴ σπείρωμεν εἰς τὴν σάρκα τὰ τοῦ πυρὸς ἐκκαύματα· μὴ κλαπῶμεν χρυσοῦ τε καὶ ἀργύρου, καὶ λίθων πολυτελῶν μιαρῷ δελεάσματι·ὑμῖν, τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, δ παρὰ τοῦ Πα- τρὸς ἐκπορεύεται. Πιστεύοντες οὖν, ἐκθύμως αὐτὸν ἀγαπήσωμεν. Ο γὰρ ἀγαπῶν με, φησίν, ἀγαπη· θήσετα. ὑπὸ τοῦ Πατρός μου, καὶ ἀγαπήσω απ· τὸν, καὶ ἐμφανίσω αὐτῷ ἐμαυτόν. • λζ'. Μισήσωμεν οὖν τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Πᾶς ὅσο τις οὐχ ὁμολογεῖ τὸν Χριστὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ καὶ Κύριον (29), ἀντίχριστος ἐστιν. Εάν τις εἴπῃ, ὅτι δοῦλός ἐστιν ὁ Χριστὸς (50), κλείσωμεν τὰς ἀκοὰς, εἰδότες ὅτι ψεύστης ἐστὶ, καὶ ἀλήθεια ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστιν. Ἐνέγκωμεν τὸν ὀνειδισμὸν αὐτοῦ, ὥσπερ δό- ξης διάδημα. Μακάριοι γάρ, φησίν, ἐστὲ, ὅταν όνει δίσωσιν ὑμᾶς, καὶ διώξωσι, καὶ εἴπωσι πᾶν που νηρὸν ῥῆμα καθ' ὑμῶν ἕνεκεν ἐμοῦ. Χαίρετε, καὶ ἀγαλλιάσθε, ὅτι ὁ μισθὸς ὑμῶν πολὺς ἐστιν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Οὕτω γὰρ τῶν μωρῶν μὲν τὴν ἀφρο- Β σύνην ἐκκλινοῦμεν, τῶν δὲ φρονίμων τὴν σοφίαν ζηλώσομεν. λη'. Γενώμεθα δὲ ἕτοιμοι καὶ πρὸς τὴν τοῦ Κυρίου ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν. Μὴ τῇ γαστρὶ τὰ πρὸς του φὴν εὐτρεπίσωμεν. Μὴ σώματι πολλὰ σωρεύσωμεν περιβόλαια, μὴ μύρων πολυτέλειαν ἄχρηστον, μὴ κώμας καὶ μέθας, καὶ τὰς τούτων συζύγους κοίτας καὶ ἀσελγείας· μὴ φρονήσωμεν μέγα κατὰ τοῦ πέ- νητος · μὴ δόξης κενῆς ἐκκαύσωμεν ὄρεξιν, καὶ τῆς ἐπιθυμίας τοὺς σώφρονας χαλινοὺς ἀποπτύσωμεν· μὴ θηλυμανεῖς ἵπποι γενώμεθα, τοῖς ἀλλοτρίοις σκεύεσιν ἀτάκτως ἐπιμαινόμενοι· μὴ σπείρωμεν εἰς τὴν σάρκα τὰ τοῦ πυρὸς ἐκκαύματα· μὴ κλαπῶμεν χρυσοῦ τε καὶ ἀργύρου, καὶ λίθων πολυτελών μιαςῷ δελεάσματι· μὴ ἄλλων πεινώντων, ἡμῖν ἡ τράπεζα πλη- θουσα διεγείρῃ τὸν τῆς γεέννης ἀτίθασσον σκώληκα. Ἰδοὺ γὰρ ὁ Νυμφίος ἀνίσταται· ἰδοὺ ὁ Βασιλεὺς τῶν βασιλευόντων ἐκ τάφου προέρχεται. Ετοιμασθῶμεν, ἵνα μὴ τῆς χαρᾶς ἀμοιρήσωμεν. Γενώμεθα δόκιμοι τραπεζίται, τὸ κρεῖττον τοῦ χείρονος διακρίνοντες, καὶ τὸ μὲν πυρὶ θείου ζήλου καὶ ἔρωτος φλέξωμεν, τὸ δὲ τοῖς ἑαυτῶν ταμιείας ἐναποθώμεθα. Θυμὸν καὶ ἐπιθυμίαν κολάσωμεν· γαστρός μαράνωμεν δρεξιν. σωφροσύνην δι᾽ ἐγκρατείας καὶ ταπεινῆς καρδίας περ ριζωσώμεθα· τύφον δι᾿ εὐτελείας καὶ θανάτου και ταβάλωμεν μνήμης· τοῖς πᾶσι τὰ πάντα γενώμεθα· λοιδορίας γενναίως ἐνέγκωμεν· ἀδικούμενοι τῇ ἐλα πίδι χαίρωμεν. Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου, καὶ παροδεύει πᾶν τὸ νῦν καθορώμενον. Χριστῷ Ἰησοῦ, ὅς ἐχθροὺς ὄντας ἡμᾶς ἠγάπησε, καὶ ἀγαπήσας ηλέησε, καὶ ἐλεήσας ἑαυτὸν ἐταπει- νωσε, καὶ ταπεινώσας ἔσωσεν. Εκ γὰρ ἀγάπης προέρχεται Ελεος, καὶ ἐξ ἐλέους ταπείνωσις, ἐκ τα πεινώσεως δὲ σωτηρία καὶ ὕψωσις. Αν οὕτω πολι- τευσώμεθα, νῦν μὲν τῶν ἐπικειμένων λυπηρῶν ἐλευ θερωσόμεθα. "Αν τὸν ζυγὸν τῶν παθῶν ἀποῤῥίψω H HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. Qui enim diligit me, inquit, diligetur a Patre meo: et ego diligam eum, et manifestabo ei meipsum *. A ln eum igitur credentes, ex animo ipsum diligamus. non confitetur Christum Filium Dei et Deum, Anti- christus est *. Si quis dixerit Christum esse servum, aures ei nostras occludamus, scientes quia mendax est, et veritas in eo non est. Feramnus illius oppro- brium tanquam gloriæ diadema. Beali enim, inquit, estis, cum maledixerint vobis, et persecuti vos (µe- rint, et dixerint omne malum verbum adversum vos, mentientes propter me. Gaudele, et exsullale, quo- niam merces vestra copiosa est in cœlis'. Ita enim facientes, fatuarum virginum insipientiam declina- bimus, cordatarum autem prudentiam imitabimur. B C D resurrectionem parati. Ne ventri nostro quæ ad luxum faciunt, præparemus. Ne corpori vestimen- torum copiam : ue unguentorum nihil utilem luxu- riam : ne comessationes, ebrielales, bisque affinia cubilia et impudicitias cumulemus: ne contra pau- perem arrogantes simus : ne inanis gloriæ in nobis appetitum incendamus; ne nostram libidinem con- tinentia frenare detrectemus ne libidinis œstro furentes equi simus, alienæ pudicitiæ petulantius inhiantes: ne in carne seramus ignis fomitem : ne nos auri, argenti, gemmarumque scelestis illecebris abripi patiamur : nealiis esurientibus, mensa nostra referta cibis, indomitum gehennæ vermem excitet. Ecce enim nunc surgit Sponsus. Ecce enim sepulcro Rex progreditur : nosmetipsos præparemus, ne le- titiæ exsortes relinquamur. Probi trapezila simus, quod melius est, a deteriori segregantes, atque alterum quidem divinæ æmulationis et amoris igne comburamus, alterum in thesauros nostros illatum, nobis reponamus. Iram cupiditatemque ca- stigemus, ventris ingluvlem edomemus ; castitate per abstinentiam et cordis humilitatem nosmetipsos præcingamus : inanem fastum per simplicitatem mortisque memoriam dejiciamus: omnia omnibus efficiamur ludibria forti animo feramus; dunı in- juria lædimur, spe gaudeamus. Præterit enim figura hujus mundi ", ac quidquid oculis cernitur, abit. \ Christo Jesu, qui nos cum inimici essemus, di- lexit, diligensque, nostri misertus est ; ac misertus, seipsum humiliavit; denique se Ipse humilians, sa lutem asseruit. Ex dilectione siquidem misericordia promanat; ex misericordia humilitas; ex humilitate salus et exaltatio. Quod si nos ita gesserimus, nunc quidem a malis ingruentibus liberabimur. Si vitio- . Joan. xiv, 21. *1 Joan. iv, 3. * Matth. v, 11, 12. Cor. VII, 31. Philipp. 11, 5. hammedem, qui in Alcorano frequentissime incal- cat Christum Dei servum, nec proinde Leum. 37. Oderimus proinde inimicos ipsius. Quisquis 20. Ἐπὶ πᾶσι τοῦτο φρονείσθω ἐν ἡμῖν, δ καὶ ἐν 38. Simus autem etiam ad Domini ex mortuis 39. In omnibus hoc sentiamus in nobis quod et in (29) Edita Θεόν, non satis apposite. (30) "Οτι δοῦλός ἐστιν ὁ Χριστός. Hæc contra Mου
μὴ ἄλλων πεινώντων, ἡμῖν ἡ τράπεζα πλήθουσα διεγείρῃ τὸν τῆς γεέννης ἀτίθασσον σκώληκα. Ἰδοὺ γὰρ ὁ Νύμφιος ἀνίσταται· ἰδοὺ ὁ Βασιλεὺς τῶν βασιλευόντων ἐκ τάφου προέρχεται. Ἑτοιμασθῶμεν, ἵνα μὴ τῆς χαρᾶς ἀμοιρήσωμεν. Γενώμεθα δόκιμοι τραπεζῖται, τὸ κρεῖττον τοῦ χείρονος διακρίνοντες, καὶ τὸ μὲν πυρὶ θείου ζήλου καὶ ἔρωτος φλέξωμεν, τὸ δὲ τοῖς ἑαυτῶν ταμιείοις ἐναποθώμεθα. Θυμὸν καὶ ἐπιθυμίαν κολάσωμεν· γαστρὸς μαράνωμεν ὄρεξιν· σωφροσύνην δι’ ἐγκρατείας καὶ ταπεινῆς καρδίας περιζωσώμεθα· τύφον δι’ εὐτελείας καὶ θανάτου καταβάλωμεν μνήμης· τοῖς πᾶσι τὰ πάντα γενώμεθα· λοιδορίας γενναίως ἐνέγκωμεν· ἀδικούμενοι τῇ ἐλπίδι χαίρωμεν. Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου, καὶ παροδεύει πᾶν τὸ νῦν καθορώμενον. λθ. Ἐπὶ πᾶσι τοῦτο φρονείσθω ἐν ἡμῖν, ὃ καὶ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὃς ἐχθροὺς ὄντας ἡμᾶς ἠγάπησε, καὶ ἀγαπήσας ἠλέησε, καὶ ἐλεήσας ἑαυτὸν ἐταπείνωσε, καὶ ταπεινώσας ἔσωσεν. Ἐκ γὰρ ἀγάπης προέρχεται ἔλεος, καὶ ἐξ ἐλέους ταπείνωσις, ἐκ ταπεινώσεως δὲ σωτηρία καὶ ὕψωσις. Ἂν οὕτω πολιτευσώμεθα, νῦν μὲν τῶν ἐπικειμένων λυπηρῶν ἐλευθερωσόμεθα.ὑμῖν, τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, δ παρὰ τοῦ Πα- τρὸς ἐκπορεύεται. Πιστεύοντες οὖν, ἐκθύμως αὐτὸν ἀγαπήσωμεν. Ο γὰρ ἀγαπῶν με, φησίν, ἀγαπη· θήσετα. ὑπὸ τοῦ Πατρός μου, καὶ ἀγαπήσω απ· τὸν, καὶ ἐμφανίσω αὐτῷ ἐμαυτόν. • λζ'. Μισήσωμεν οὖν τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Πᾶς ὅσο τις οὐχ ὁμολογεῖ τὸν Χριστὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ καὶ Κύριον (29), ἀντίχριστος ἐστιν. Εάν τις εἴπῃ, ὅτι δοῦλός ἐστιν ὁ Χριστὸς (50), κλείσωμεν τὰς ἀκοὰς, εἰδότες ὅτι ψεύστης ἐστὶ, καὶ ἀλήθεια ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστιν. Ἐνέγκωμεν τὸν ὀνειδισμὸν αὐτοῦ, ὥσπερ δό- ξης διάδημα. Μακάριοι γάρ, φησίν, ἐστὲ, ὅταν όνει δίσωσιν ὑμᾶς, καὶ διώξωσι, καὶ εἴπωσι πᾶν που νηρὸν ῥῆμα καθ' ὑμῶν ἕνεκεν ἐμοῦ. Χαίρετε, καὶ ἀγαλλιάσθε, ὅτι ὁ μισθὸς ὑμῶν πολὺς ἐστιν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Οὕτω γὰρ τῶν μωρῶν μὲν τὴν ἀφρο- Β σύνην ἐκκλινοῦμεν, τῶν δὲ φρονίμων τὴν σοφίαν ζηλώσομεν. λη'. Γενώμεθα δὲ ἕτοιμοι καὶ πρὸς τὴν τοῦ Κυρίου ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν. Μὴ τῇ γαστρὶ τὰ πρὸς του φὴν εὐτρεπίσωμεν. Μὴ σώματι πολλὰ σωρεύσωμεν περιβόλαια, μὴ μύρων πολυτέλειαν ἄχρηστον, μὴ κώμας καὶ μέθας, καὶ τὰς τούτων συζύγους κοίτας καὶ ἀσελγείας· μὴ φρονήσωμεν μέγα κατὰ τοῦ πέ- νητος · μὴ δόξης κενῆς ἐκκαύσωμεν ὄρεξιν, καὶ τῆς ἐπιθυμίας τοὺς σώφρονας χαλινοὺς ἀποπτύσωμεν· μὴ θηλυμανεῖς ἵπποι γενώμεθα, τοῖς ἀλλοτρίοις σκεύεσιν ἀτάκτως ἐπιμαινόμενοι· μὴ σπείρωμεν εἰς τὴν σάρκα τὰ τοῦ πυρὸς ἐκκαύματα· μὴ κλαπῶμεν χρυσοῦ τε καὶ ἀργύρου, καὶ λίθων πολυτελών μιαςῷ δελεάσματι· μὴ ἄλλων πεινώντων, ἡμῖν ἡ τράπεζα πλη- θουσα διεγείρῃ τὸν τῆς γεέννης ἀτίθασσον σκώληκα. Ἰδοὺ γὰρ ὁ Νυμφίος ἀνίσταται· ἰδοὺ ὁ Βασιλεὺς τῶν βασιλευόντων ἐκ τάφου προέρχεται. Ετοιμασθῶμεν, ἵνα μὴ τῆς χαρᾶς ἀμοιρήσωμεν. Γενώμεθα δόκιμοι τραπεζίται, τὸ κρεῖττον τοῦ χείρονος διακρίνοντες, καὶ τὸ μὲν πυρὶ θείου ζήλου καὶ ἔρωτος φλέξωμεν, τὸ δὲ τοῖς ἑαυτῶν ταμιείας ἐναποθώμεθα. Θυμὸν καὶ ἐπιθυμίαν κολάσωμεν· γαστρός μαράνωμεν δρεξιν. σωφροσύνην δι᾽ ἐγκρατείας καὶ ταπεινῆς καρδίας περ ριζωσώμεθα· τύφον δι᾿ εὐτελείας καὶ θανάτου και ταβάλωμεν μνήμης· τοῖς πᾶσι τὰ πάντα γενώμεθα· λοιδορίας γενναίως ἐνέγκωμεν· ἀδικούμενοι τῇ ἐλα πίδι χαίρωμεν. Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου, καὶ παροδεύει πᾶν τὸ νῦν καθορώμενον. Χριστῷ Ἰησοῦ, ὅς ἐχθροὺς ὄντας ἡμᾶς ἠγάπησε, καὶ ἀγαπήσας ηλέησε, καὶ ἐλεήσας ἑαυτὸν ἐταπει- νωσε, καὶ ταπεινώσας ἔσωσεν. Εκ γὰρ ἀγάπης προέρχεται Ελεος, καὶ ἐξ ἐλέους ταπείνωσις, ἐκ τα πεινώσεως δὲ σωτηρία καὶ ὕψωσις. Αν οὕτω πολι- τευσώμεθα, νῦν μὲν τῶν ἐπικειμένων λυπηρῶν ἐλευ θερωσόμεθα. "Αν τὸν ζυγὸν τῶν παθῶν ἀποῤῥίψω H HOMILIA IN SABBATUM SANCTUM. Qui enim diligit me, inquit, diligetur a Patre meo: et ego diligam eum, et manifestabo ei meipsum *. A ln eum igitur credentes, ex animo ipsum diligamus. non confitetur Christum Filium Dei et Deum, Anti- christus est *. Si quis dixerit Christum esse servum, aures ei nostras occludamus, scientes quia mendax est, et veritas in eo non est. Feramnus illius oppro- brium tanquam gloriæ diadema. Beali enim, inquit, estis, cum maledixerint vobis, et persecuti vos (µe- rint, et dixerint omne malum verbum adversum vos, mentientes propter me. Gaudele, et exsullale, quo- niam merces vestra copiosa est in cœlis'. Ita enim facientes, fatuarum virginum insipientiam declina- bimus, cordatarum autem prudentiam imitabimur. B C D resurrectionem parati. Ne ventri nostro quæ ad luxum faciunt, præparemus. Ne corpori vestimen- torum copiam : ue unguentorum nihil utilem luxu- riam : ne comessationes, ebrielales, bisque affinia cubilia et impudicitias cumulemus: ne contra pau- perem arrogantes simus : ne inanis gloriæ in nobis appetitum incendamus; ne nostram libidinem con- tinentia frenare detrectemus ne libidinis œstro furentes equi simus, alienæ pudicitiæ petulantius inhiantes: ne in carne seramus ignis fomitem : ne nos auri, argenti, gemmarumque scelestis illecebris abripi patiamur : nealiis esurientibus, mensa nostra referta cibis, indomitum gehennæ vermem excitet. Ecce enim nunc surgit Sponsus. Ecce enim sepulcro Rex progreditur : nosmetipsos præparemus, ne le- titiæ exsortes relinquamur. Probi trapezila simus, quod melius est, a deteriori segregantes, atque alterum quidem divinæ æmulationis et amoris igne comburamus, alterum in thesauros nostros illatum, nobis reponamus. Iram cupiditatemque ca- stigemus, ventris ingluvlem edomemus ; castitate per abstinentiam et cordis humilitatem nosmetipsos præcingamus : inanem fastum per simplicitatem mortisque memoriam dejiciamus: omnia omnibus efficiamur ludibria forti animo feramus; dunı in- juria lædimur, spe gaudeamus. Præterit enim figura hujus mundi ", ac quidquid oculis cernitur, abit. \ Christo Jesu, qui nos cum inimici essemus, di- lexit, diligensque, nostri misertus est ; ac misertus, seipsum humiliavit; denique se Ipse humilians, sa lutem asseruit. Ex dilectione siquidem misericordia promanat; ex misericordia humilitas; ex humilitate salus et exaltatio. Quod si nos ita gesserimus, nunc quidem a malis ingruentibus liberabimur. Si vitio- . Joan. xiv, 21. *1 Joan. iv, 3. * Matth. v, 11, 12. Cor. VII, 31. Philipp. 11, 5. hammedem, qui in Alcorano frequentissime incal- cat Christum Dei servum, nec proinde Leum. 37. Oderimus proinde inimicos ipsius. Quisquis 20. Ἐπὶ πᾶσι τοῦτο φρονείσθω ἐν ἡμῖν, δ καὶ ἐν 38. Simus autem etiam ad Domini ex mortuis 39. In omnibus hoc sentiamus in nobis quod et in (29) Edita Θεόν, non satis apposite. (30) "Οτι δοῦλός ἐστιν ὁ Χριστός. Hæc contra Mου
PG 96:643Ἂν τὸν ζυγὸν τῶν παθῶν ἀποῤῥίψωμεν, καὶ τῶν τυράννων τὴν ζεύγλην ἀποσεισόμεθα, καὶ ὥσπερ ἐκ τῶν κρειττόνων ἦλθε τὰ λυπηρὰ, οὕτω καὶ ἐκ τῶν λυπηρῶν ἐπανελεύσεται τὰ χρηστότερα, καὶ τὴν ἀρχαίαν παῤῥησίαν ἀπολειψόμεθα, καὶ καθαρῶς ἑορτάσομεν Κυρίῳ τῷ Θεῷ ἑορτὴν ἐξόδιον, καὶ τῆς βλασφήμου φωνῆς τῆς ἐπαιρομένης κατὰ τοῦ κτίσαντος ἀπαλλαγησόμεθα, καὶ ἐν εἰρήνῃ ἔσται τὸ τῆς Ἐκκλησίας πολίτευμα· ἔπειτα δὲ φαιδραῖς ταῖς λαμπάσι τῷ νικητῇ τοῦ θανάτου, τῷ ἀθανάτῳ νυμφίῳ λαμπρῶς ὑπαντήσομεν, καὶ ὁ νυμφὼν ἡμᾶς ὁ ἄχραντος ὑποδέξεται, καὶ ἀνακεκαλυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτισόμεθα, καὶ τῆς αὐτοῦ κατατρυφήσομεν ὡραιότητος, μεθ’ οὗ τῷ Πατρὶ σὺν ἁγίῳ Πνεύματι δόξα, τιμὴ, προσκύνησις καὶ μεγαλοπρέπεια, νῦν τε καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.643 S. JOANNIS DAMASCENI 644 rum jugum excusserimus, tyrannorum eliam servi- Α μεν, καὶ τῶν τυράννων τὴν ζεύγλην ἀποσεισόμεθα (31), tutem quæ nos premit, depellemus: ac sicut nobis e potioribus tristia provenerunt, sic e tristibus et molestis jucundiora redibunt, pristinamque liberta- tem adepti, pure casteque Domino Deo egressionis festum celebrabimus ac tum nobis a blasphema voce extollente se adversus conditorem liberatis, tranquillus erit Ecclesiæ status. Lætis facibus victori mortis immortali Sponso obviam procedentes, inte- merato illo thalamo excipiemur, ac revelata facie Domini claritaten contemplabimur, cujus jucundis- sima pulchritudine perfruemur: quocum Patri ac Spiritui sancto, honor, adoratio, et magnificentia, nunc et semper, et in sæcula sæculorum. Amen. καὶ ὥσπερ ἐκ τῶν κρειττόνων ἦλθε τὰ λυπηρά, οὕτω καὶ ἐκ τῶν λυπηρῶν ἐπανελεύσεται τὰ χρη- στότερα, καὶ τὴν ἀρχαίαν παρρησίαν ἀπολειψόμεθα, καὶ καθαρῶς ἑορτάσομεν Κυρίῳ τῷ Θεῷ ἑορτὴν ἐξόδιον, καὶ τῆς βλασφήμου φωνῆς τῆς ἐπαιρομένης κατὰ τοῦ κτίσαντος ἀπαλλαγησόμεθα, καὶ ἐν εἰρήνῃ ἔσται τὸ τῆς Ἐκκλησίας πολίτευμα· ἔπειτα δὲ φαι δραῖς ταῖς λαμπάσι τῷ νικητῇ τοῦ θανάτου, τῷ ἀθα- νάτῳ νυμφίῳ λαμπρῶς ὑπαντήσομεν, καὶ ὁ νυμφών ἡμᾶς ὁ ἄχραντος ὑποδέξεται, καὶ ἀνακεκαλυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτισόμεθα, καὶ τῆς αὐτοῦ κατατρυφήσομεν ὡραιότητος, μεθ᾿ οὗ τῷ Πατρὶ σὺν ἁγίῳ Πνεύματι δόξα, τιμή, προσκύνησις καὶ μεγαλοπρέπεια, νῦν τε καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς Β αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. MONITUM IN sequentem HOMILIAM. Homiliam istam, quæ nunc primum, ac Latine prodit, in B. Virginis Dei Genitricis An- nuntiationem, nusquam Græce scriptam reperi, sed Arabice tantum in codice Colbertino, qualis etiam exstat Oxonii in Anglia inter codices manu exaratos collegii Baliocensis n. B. cum præfixo Joannis Damasceni nomine; cujus eam esse fetum nullus dubito. Cæterum magna parte manca videtur ac mutilata, nec integre reddita est ab interprete Arabico. Hinc est, quod auctoris nostri ingenium venamque non satis ubique referat: quam tamen prima orationis pars non male repræsentat. Latinam translationem quod spectat, hanc mihi adornavit vir eximie doctus, ac linguæ etiam Arabica peritissimus, illustrissimus D. abbas du Four de Longuerue, cujus propensissimam et inexhaustam erga me meaque studia volun- tatem in dies experior. In nomine Patris, et Filii, et Spiritus saneti. SANCTISSIMI PATRIS NOSTRI JOANNIS DAMASCENI SERMO IN ANGELI ANNUNTIATIONEM INCARNATIONIS CHRISTI AD ILLIBATAM DOMINAM NOSTRAM MARIAM. C strarum est origo, et salutis nostræ initium. Hodie Filius Dei, qui temporibus anterior est, nunc tem- poris hominis Filius fit. Hodie initium est renova, tionis humanæ naturæ. Hodie facta est abolitio peccati primigenii. Ilodie sanctificata est hostra na- tura, Creatoris in ipsa inhabitatione. Hodie digna evasit ut archangelis dominaretur. Hodie comple- tum est tempus de que prophetarum oracula per- sonuerunt. Hodie tempus. completum est, quod sanctorum et electorum mentes desiderabant. ¡o He Adam Creatori suo de progenie sua templum ædifi- cavit, in quo tectus habitaret, et quod redimeret : Mariam virginem pretiosain, benedictam, sauctam, puriorem naturæ Adamicæ partem, et humanæ stir- pis reginam puram, qua nulla usquam corpore purior invenietur in omni genere humano: san- ctam, qua nulla inter creaturas futura est intel- lectuales quoad animam sanctior: gloriam Israeli– ticæ gentis, ac stirpis Davidicæ lumen: de qua avus ipsius David exclamat, propheticam vocem attollendo: Audi, filia, et vide, et inclina aurem tuam, et obliviscere populum tuum, et domum patris tui : el concupiscet Rex speciem tuam ¹º, Ilæc illa est, Jain tempus est, fratres dilectissimi, ut hac Da- vidica voce exclamemus: Quam magnificata sunt opera tua, Domine; omnia in sapientia fecisti **. Etenim præsens solemnitas festivitatum nostrarum initium est, et nostrarum solemnitatum caput : unde orta est salus nostra, ac lex nostra initium habuit. Nos enim eramus prius avitæ ac primigeni:e rebellionis rei, et adjecto illi insuper gravissimorum peccatorum reatu, facti eramus tenebrarum incolæ ac regionum mortis, nec ullus ex prophetis a Deo missis, et sanctis justis, lumine nos illuminare poterat, redimendo a peccatis et nequitia prævari- D cationum nostrarum. Quamobrem creator ipse re- demptor evasit, nosque sui ad nos 834 accessus lumine illustravit, quemadmodum propheta ait : Populus qui sedebat in tenebris vidit lucem magnam": nobisque commissa sunt secreta adventus ejus, cum ipse Gabrielem angelum misit annuntiatum miracula incarnationis suæ. Hodierna dies solemnitatum no- CIII, 24. ‹• Psal. 11 Isa. 15, peda. fangunt etiam hæc omnia Mohammedanorum iyrannidem, sub qua Joannes vitam omnem egit, • nec Iconoclastas, aliosve hæreticos quidquam respi ciunt. Ita recte Combefisius. 1. ¹ª Psal. xliv, 11, 12. (51) Καὶ τῶν τυράννων τὴν ζεύγλην ἀποσεισό-