By Our Holy FatherΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Sermo in sanctum Pascha et recens illuminatos
PG 28:437ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΔΙΑΛΟΓΟΣ ΕΝ ΤΗ ΚΑΤΑ ΝΙΚΑΙΑΝ ΣΥΝΟΔΩ ΠΡΟΣ ΑΡΕΙΟΝ. Τῇ τοῦ Θεοῦ προνοίᾳ ἀπῄειν προσεληλυθὼς σὺν τοῖς φιλτάτοις μου ἀδελφοῖς πρὸς τοὺς ἐμοὶ ποθουμένους τοῦ Θεοῦ δούλους. Ἠρέμα δέ πως βαδίζοντα διὰ τὴν τοῦ σώματος ἀσθένειαν ἅμα τοῖς προειρημένοις τοῦ Θεοῦ δούλοις, ἤρετό μέ τις τῶν συμπορευομένων μοι ἀνδρῶν περὶ τοῦ Κυριακοῦ ῥητοῦ τοῦ φάσκοντος· «Ὁ Πατήρ μου ὁ πέμψας με μείζων μου ἐστί.» Κἀγώ φημι πρὸς τὴν πεῦσιν, ἣν προσαγήοχεν· «Ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐπίσχες τὴν περὶ τούτου ζήτησιν, γλυκύτατε ἀδελφῶν· ἐπὰν δὲ, Θεοῦ ἐπιτρέποντος, ἐν τοῖς οἰκείοις ἐπαναζεύξωμεν, τὴν ἐξέτασιν τοῦ κεφαλαίου ἀσφαλεστάτην ποιησόμεθα. Κἀμοῦ τοῦτο εἰρηκότος, αἰφνίδιός τις κατοχὴ τῆς εὐσεβείας γίνεται ἐν τῇ καρδίᾳ μου, ἔλεγον δὲ ἐν ἐμαυτῷ· Οὐκ ἀσκόπως ὁ μακάριος Παῦλος ἐπιστέλλων τῷ ἑαυτοῦ μαθητῇ Τιμοθέῳ ἔφασκε· «Γύμναζε σεαυτὸν πρὸς εὐσέβειαν.» Ἀληθῶς γὰρ θεῖος θησαυρὸς ἀῤῥήτων καὶ ἀνεικάστων ἀγαθῶν πεπληρωμένη τυγχάνει ἡ εἰς τὸ Θεῖον εὐσέβεια.85" SYNOPSIS SCRIPTURÆ SACRÆ. 458 παροιμίας ὑπὸ Σολομῶντος ἐκδεδόσθαι. φησὶν ἡ τῶν A edita a Salomone tradit Paralipomenorum Scriptus : Παραλειπομένων Γραφή (46)· ἀλλ' οὐκ εἰσὶ νῦν ἢ μέναι αἱ ἐκκλησιαζόμεναι. Τὸ ῾Ασμα ἐξ ᾀσμάτων πλειόνων τὸ μυστικὸν ἐξειλέχθαι ἐπιγέγραπται. Τώ σηπος δὲ ἱστορεῖ δύο βιβλία προφητείας τὸν προφή την (47) Ἰεζεκιήλ γεγράφθαι· ἐν δὲ μόνον ἐπιγινώ- σκομεν εὑρίσκεσθαι. γει Γραφή. ra sed nulla jam exstant quam ea quæ recipit Ecclesia. Canticum mysticum, ex compluribus canticis selectum esse ipsa fert inscriptio. Josephus vero tradit Ezechielem prophetam duos prophetiæ libros conscripsisse : scimus autem unum duntaxat reperiri. (Itaque hæc omnia per impiorum Ju- dæorum amentiam et incuriam interiisse, mani- festum est.) προφητῶν, τὸν προφ. Praestat Regii lectio. Porro quæ uncinis includuntur Latina, nusquam Græce reperimus, sed ex prius editis huc transtulimus. ADMONITIO IN DISPUTATIONEM CONTRA ARIUM. 157 1. Præmissis iis operibus quæ nostro doctorumque judicio aperta vobɛlas velyvnqtórytos non habent in- dicia, ea jam edimus, quæ falso Athanasii præferre nomen liquidius comprobatur. Primum in editis occurrit disputatio contra Arium in concilio Nicæno. Opus jam pridem a viris doctis Athanasio abjudicatum. Libet autem hic apponere, quæ ad calcem editionis Commelinianæ a Petro Felckmanno adnotata sunt in variis lection. p. 21. Inscriptio, inquit, hujus disputationis in codice Augustano est: Atále v tỷ xaτà Ni- xatav uvodu̟ pòs 'Apetavóv. Sequentia vero desunt, ut et in Basil. et Anglic. codd. Et præterea eadem etiam in tempore fallunt. Nam quod dicitur, Nicænam synodum habitam anno Christi 310, id verum esse non potest: siquidem ea, coss. Juliano et Paulino, sive cœpta, sive finita est, ut patet ex Socrate lib. Histor., cap. 13, Græc. Reg. edit. et ipsis Actis Nicænis nuper Lutetiæ editis, et Alphonso Pisano libro secundo et tertio De synodo Nicæna. At illi coss. fuerunt circa annum 20 imperii Constantini Mag. hoc est, (variant enim auctores) inter annum Christi 325 et 325. Quare fieri non potest, ut is annus decimus fuerit supra trecentesimum, Præterea nec id quod dicitur, Alexandrum egisse jam tum episcopum Byzantii, quomodo verum esse possit, video : cum, ut patet ex historiis et ipsis Actorum Nicæno: um subscriptionibus, Alexander pre- sbyter et legatus fuerit Metrophanis episcopi Constantinopolitani. Videatur de hac re Alphonsus Pisanus de concilio Nicæno pag. 71, 522, 323 et 529, et Acta Nicæna, part. 11. : Equidem non dubito Athanasium nostrum varios conflictus habuisse cum Ario in synodo Nicæna, quando Cyrillus Alexandrinus alicubi (48) refert eum in Nicæna synodo omnibus admirationi fuisse, et Alexandro episcopo quasi viæ ducem ad omnia imo editus est jam pridem a M. Crusio Catalogus Bi- bliothecarum apud diversos Græcos Constantinopoli degentes, in quo refert, apud Illustriss. principem Jacobum Marmoretam, haberi orationes dialecticas Athanasii episcopi Alexandrini, quibus disputavit Nicæ in prima œcumenica synodo contra Arium coram imp. Constantino Magno. Verum an hæc, de qua hic, disputatio, aut de illarum numero, aut omnino Athanasii sit, video doctos non immerito du- bitare. Quidquid sit nostri codices omnes magno consensu tribuunt eam Athanasio. II. Hæc Felckmannus, qui prius editorum titulum respicit, ubi sic legebatur: táto v tỹ xatà Nl- καιαν συνόδῳ πρὸς "Αρειον ἐν ἔτει τῆς θείας σαρκώσεως τι' ἐν ἡμέραις τοῦ εὐσεβοῦς βασιλέως Κωνσταντίνου, καὶ τοῦ μακαρίου Πάπα Σιλβέστρου, καὶ ἐπισκόπου Βυζαντίου Αλεξάνδρου. Quod autem habet ille de Dia- logis Athanasio attributis, fuse a nobis alias pertractatum est. Hunc vero quod spectat Dialogum, constat primo esse supposititium : tum ex styli genere, quod ab Athanasiano, mirum quam abhorreat; tum ex argu- mentis plerumque invalidis, ne umbram quidem Athanasiana Evapysiaç referentibus. Quare nec in antiquis Athanasii operum collectionibus comparet, nec ab antiquorum aliquo laudatur, quod sciamus quidem. Nec ideo quidquam in adversum dubii nascitur, quod, ut ait Felckmannus, omnes codices illum Athanasio tri- brant. Nam ubi semel ab auctore, Athanasii nomen accepit, hinc consequitur, ut a librariis deinceps omni- bus autographo hærentibus, Athanasii nomen præpositum fuerit. III. Porro male jacet in titulo: Dialogus in concilio Nicæno cum Ario habitus: palam quippe est vel ex ipso operis initio, non in concilio admissam dici disputationem, sed in diversorio quɩdam: neque cum Ario hic colloquium habetur, sed cum Arii sequace. Quæ vero sequuntur in prius editis, de tempore Nicænæ sy- nodi, etc., in maxima codicum parte non comparent, ideoque illa expungere visum est. (46) Baroc. ἐκδεδόσθαι ἡ τῶν Παραλειπομένων λέ- (47) Baroc. Ιώσηππος δὲ ἱστορεῖ δύο βιβλία τῶν (48) Cyrill. tom. V, part. 11, Epist. 1 ad monech. Ægyptios, p. 4.
Dialogus: V De Trinitate
PG 28:438Ἔλεγον δὲ ἐν ἐμαυτῷ κατὰ διάνοιαν, ὅτι μεγαλοπρεπὴς καὶ ἐπίδοξός ἐστιν ἡ εὐσέβεια, καὶ δυναμένη σῶσαι τὸν προσπελάσαντα τῇ ἑαυτῆς εὐπρεπείᾳ. Ὑπεισῄει δέ με καὶ τοῦ Κυρίου μου Ἰησοῦ Χριστοῦ παραβολὴ περὶ τῆς μακαρίας εὐσεβείας, ὡς μεγίστη τις καὶ πάντων ἀμβροσίων πλούτων πεπληρωμένη τυγχάνει, καὶ σπανίως εὑρίσκεται ἐν τοῖς ἀνθρώποις, εἰ μὴ ἄρα ἀπὸ τῶν πολλῶν ὀλίγοι μόλις φιλαλήθει γνώμῃ κατατύχωσι τοῦ ἀφθάρτου κάλλους αὐτῆς. Καὶ οὗτοι δὲ οὐκ ἰδίᾳ δυνάμει κατειλήφασι τὴν ἐπέραστον ταύτης ὄψιν· ἀλλὰ τὴν πρὸς Θεὸν φιλίαν στειλάμενοι, συχναῖς λιταῖς χρησάμενοι, εἰλήφασι τοῦτο παρὰ τοῦ Θεοῦ δῶρον, ὅπως ἀί̈διον χαρὰν ἐνστερνίσωνται οἱ κατοπτριζόμενοι τὸ ὡραιότατον ταύτης ἀξίωμα. Φησὶν ὁ Κύριος· «Ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν θησαυρῷ κεκρυμμένῳ ἐν ἀγρῷ, ὃν εὑρὼν ἄνθρωπος ἐχάρη, εἶτα ὑπάγει καὶ πωλεῖ πάντα, ὅσα ἔχει, καὶ ἀγοράζει τὸν ἀγρὸν ἐκεῖνον.» Εἶτα ὥσπερ ἑστὼς ἐν τῇ καρδίᾳ μου, προσωμίλει μοι προςηνῶς, καί φησιν· Ἄνθρωπε, εἰ καὶ πολλαί σου εἰσὶν αἱ ἁμαρτίαι, κράτει ἰσχυρῶς τὴν εἰς τὸ Θεῖον εὐσέβειαν.85" SYNOPSIS SCRIPTURÆ SACRÆ. 458 παροιμίας ὑπὸ Σολομῶντος ἐκδεδόσθαι. φησὶν ἡ τῶν A edita a Salomone tradit Paralipomenorum Scriptus : Παραλειπομένων Γραφή (46)· ἀλλ' οὐκ εἰσὶ νῦν ἢ μέναι αἱ ἐκκλησιαζόμεναι. Τὸ ῾Ασμα ἐξ ᾀσμάτων πλειόνων τὸ μυστικὸν ἐξειλέχθαι ἐπιγέγραπται. Τώ σηπος δὲ ἱστορεῖ δύο βιβλία προφητείας τὸν προφή την (47) Ἰεζεκιήλ γεγράφθαι· ἐν δὲ μόνον ἐπιγινώ- σκομεν εὑρίσκεσθαι. γει Γραφή. ra sed nulla jam exstant quam ea quæ recipit Ecclesia. Canticum mysticum, ex compluribus canticis selectum esse ipsa fert inscriptio. Josephus vero tradit Ezechielem prophetam duos prophetiæ libros conscripsisse : scimus autem unum duntaxat reperiri. (Itaque hæc omnia per impiorum Ju- dæorum amentiam et incuriam interiisse, mani- festum est.) προφητῶν, τὸν προφ. Praestat Regii lectio. Porro quæ uncinis includuntur Latina, nusquam Græce reperimus, sed ex prius editis huc transtulimus. ADMONITIO IN DISPUTATIONEM CONTRA ARIUM. 157 1. Præmissis iis operibus quæ nostro doctorumque judicio aperta vobɛlas velyvnqtórytos non habent in- dicia, ea jam edimus, quæ falso Athanasii præferre nomen liquidius comprobatur. Primum in editis occurrit disputatio contra Arium in concilio Nicæno. Opus jam pridem a viris doctis Athanasio abjudicatum. Libet autem hic apponere, quæ ad calcem editionis Commelinianæ a Petro Felckmanno adnotata sunt in variis lection. p. 21. Inscriptio, inquit, hujus disputationis in codice Augustano est: Atále v tỷ xaτà Ni- xatav uvodu̟ pòs 'Apetavóv. Sequentia vero desunt, ut et in Basil. et Anglic. codd. Et præterea eadem etiam in tempore fallunt. Nam quod dicitur, Nicænam synodum habitam anno Christi 310, id verum esse non potest: siquidem ea, coss. Juliano et Paulino, sive cœpta, sive finita est, ut patet ex Socrate lib. Histor., cap. 13, Græc. Reg. edit. et ipsis Actis Nicænis nuper Lutetiæ editis, et Alphonso Pisano libro secundo et tertio De synodo Nicæna. At illi coss. fuerunt circa annum 20 imperii Constantini Mag. hoc est, (variant enim auctores) inter annum Christi 325 et 325. Quare fieri non potest, ut is annus decimus fuerit supra trecentesimum, Præterea nec id quod dicitur, Alexandrum egisse jam tum episcopum Byzantii, quomodo verum esse possit, video : cum, ut patet ex historiis et ipsis Actorum Nicæno: um subscriptionibus, Alexander pre- sbyter et legatus fuerit Metrophanis episcopi Constantinopolitani. Videatur de hac re Alphonsus Pisanus de concilio Nicæno pag. 71, 522, 323 et 529, et Acta Nicæna, part. 11. : Equidem non dubito Athanasium nostrum varios conflictus habuisse cum Ario in synodo Nicæna, quando Cyrillus Alexandrinus alicubi (48) refert eum in Nicæna synodo omnibus admirationi fuisse, et Alexandro episcopo quasi viæ ducem ad omnia imo editus est jam pridem a M. Crusio Catalogus Bi- bliothecarum apud diversos Græcos Constantinopoli degentes, in quo refert, apud Illustriss. principem Jacobum Marmoretam, haberi orationes dialecticas Athanasii episcopi Alexandrini, quibus disputavit Nicæ in prima œcumenica synodo contra Arium coram imp. Constantino Magno. Verum an hæc, de qua hic, disputatio, aut de illarum numero, aut omnino Athanasii sit, video doctos non immerito du- bitare. Quidquid sit nostri codices omnes magno consensu tribuunt eam Athanasio. II. Hæc Felckmannus, qui prius editorum titulum respicit, ubi sic legebatur: táto v tỹ xatà Nl- καιαν συνόδῳ πρὸς "Αρειον ἐν ἔτει τῆς θείας σαρκώσεως τι' ἐν ἡμέραις τοῦ εὐσεβοῦς βασιλέως Κωνσταντίνου, καὶ τοῦ μακαρίου Πάπα Σιλβέστρου, καὶ ἐπισκόπου Βυζαντίου Αλεξάνδρου. Quod autem habet ille de Dia- logis Athanasio attributis, fuse a nobis alias pertractatum est. Hunc vero quod spectat Dialogum, constat primo esse supposititium : tum ex styli genere, quod ab Athanasiano, mirum quam abhorreat; tum ex argu- mentis plerumque invalidis, ne umbram quidem Athanasiana Evapysiaç referentibus. Quare nec in antiquis Athanasii operum collectionibus comparet, nec ab antiquorum aliquo laudatur, quod sciamus quidem. Nec ideo quidquam in adversum dubii nascitur, quod, ut ait Felckmannus, omnes codices illum Athanasio tri- brant. Nam ubi semel ab auctore, Athanasii nomen accepit, hinc consequitur, ut a librariis deinceps omni- bus autographo hærentibus, Athanasii nomen præpositum fuerit. III. Porro male jacet in titulo: Dialogus in concilio Nicæno cum Ario habitus: palam quippe est vel ex ipso operis initio, non in concilio admissam dici disputationem, sed in diversorio quɩdam: neque cum Ario hic colloquium habetur, sed cum Arii sequace. Quæ vero sequuntur in prius editis, de tempore Nicænæ sy- nodi, etc., in maxima codicum parte non comparent, ideoque illa expungere visum est. (46) Baroc. ἐκδεδόσθαι ἡ τῶν Παραλειπομένων λέ- (47) Baroc. Ιώσηππος δὲ ἱστορεῖ δύο βιβλία τῶν (48) Cyrill. tom. V, part. 11, Epist. 1 ad monech. Ægyptios, p. 4.
De corpore et anima
PG 28:439Διὰ γὰρ ταύτην, καὶ ἡ ἄφεσις τῶν ἁμαρτιῶν παρὰ Θεοῦ δίδοται, καὶ θάνατος νικᾶται, καὶ εἰς βασιλείαν οὐρανῶν ἄνθρωπος εἰσελάσαι ἄριστα δυνήσεται. Πρὸς δὲ τούτοις εἰς ὑπόμνησιν εἴληφα καὶ τὸ, «Οἶδεν ὁ Θεὸς εὐσεβεῖς ῥύεσθαι, ἀνόμους δὲ τηρεῖν εἰς ἡμέραν κρίσεως κολαζομένους αἰωνίῳ πυρί.» Καὶ γὰρ ὁ ἄνομος οὗτος τυγχάνει καὶ ἀσεβής· ἐκ δὲ τῆς ἀσεβείας ἁμαρτία γίνεται. Μήτηρ οὖν πάντων τῶν κακῶν ἡ ἀσέβεια, τιθηνὸς δὲ ψεκτῶν ἁπάντων ἡ ἄνοια τυγχάνει. Μακάριος οὖν ὁ τῆς εὐσεβείας υἱὸς, ὅτι οὗτος υἱὸς Χριστοῦ κληθήσεται. Ἀθρόως δὲ ἐπέστημεν τῷ τόπῳ ἔνθα ἦμεν τὴν ὁρμὴν πεποιημένοι, καὶ περιτυγχάνοντες τοῖς γνησίοις, ἀσμένως διετελοῦμεν ἅπαντες ἡμεῖς τε, ὅτι ἠξιώθημεν τοὺς ἁγίους θεάσασθαι, ἐκεῖνοι δὲ, ὅτι ἀδελφοὺς ἑωράκασι. Κοινολογούντων δὲ ἡμῶν ἐπὶ πολὺ τῶν ἀνηκόντων τῇ σεβασμιωτάτῃ θρησκείᾳ μετὰ πολλῆς εὐταξίας καὶ φειδοῦς, αἰφνιδίως ἀπὸ τῆς ῥίζης τοῦ χριστομάχου Ἀρείου θηρίον ἀνθρωπόμορφον εἰσεπήδησε πρὸς ἡμᾶς, καὶ πρὸς βραχὺ ἐπακροασάμενος τῶν εὐσεβείας ῥημάτων, μὴ δυνάμενος φέρειν, ἔλεξε τοιάδε·ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΔΙΑΛΟΓΟΣ ΕΝ ΤΗ ΚΑΤΑ ΝΙΚΑΙΑΝ ΣΥΝΟΔΟ ΠΡΟΣ ΑΡΕΙΟΝ (49). - τοῖς φιλτάτοις μου ἀδελφοῖς πρὸς τοὺς ἐμοὶ ποθου· μένους τοῦ Θεοῦ δούλους (50). Ηρέμα δέ πως βαδί- ζοντα διὰ τὴν τοῦ σώματος ἀσθένειαν ἅμα τοῖς προς ειρημένοις τοῦ Θεοῦ δούλοις, ἤρετό (51) μέ τις τῶν συμπορευομένων μοι ἀνδρῶν περὶ τοῦ Κυριακοῦ ῥη- τοῦ τοῦ φάσκοντος· « Ο Πατήρ μου ὁ πέμψας με μείζων μου ἐστί. » Καγώ φημι πρὸς τὴν πεῦσιν, ἣν προσαγήοχεν· Ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐπίσχες τὴν περὶ τούτου ζήτησιν, γλυκύτατε ἀδελφῶν· ἐπὰν δὲ (52), Θεοῦ ἐπιτρέποντος, ἐν τοῖς οἰκείοις ἐπαναζεύξωμεν, τὴν ἐξέτασιν τοῦ κεφαλαίου ἀσφαλεστάτην ποιησό μεθα. Κἀμοῦ τοῦτο εἰρηκότος, αἰφνίδιες τις κατοχή τῆς εὐσεβείας γίνεται ἐν τῇ καρδίᾳ μου, ἔλεγον δὲ ἐν ἐμαυτῷ· Οὐκ ἀσκόπως ὁ μακάριος Παῦλος ἐπι · στέλλων τῷ ἑαυτοῦ μαθητῇ Τιμοθέῳ ἔφασκε ο Γύμναζε σεαυτὸν πρὸς εὐσέβειαν. » Αληθῶς γὰρ θεῖος θη- σαυρὸς (53) ἀῤῥήτων καὶ ἀνεικάστων ἀγαθῶν πε πληρωμένη τυγχάνει ἡ εἰς τὸ Θεῖον εὐσέβεια. Ελε- γον δὲ ἐν ἐμαυτῷ κατά διάνοιαν, ὅτι μεγαλοπρεπής καὶ ἐπίδοξός (54) ἐστιν ἡ εὐσέβεια, καὶ δυναμένη σῶσαι τὸν προσπελάσαντα τῇ ἑαυτῆς εὐπρεπείᾳ. 'Επεισῄει δέ με καὶ τοῦ Κυρίου μου Ἰησοῦ Χριστοῦ παραβολὴ περὶ τῆς μακαρίας εὐσεβείας, ὡς μεγίστη τις καὶ πάντων ἀμβροσίων (55) πλούτων πεπληρω μένη τυγχάνει, καὶ σπανίως εὑρίσκεται ἐν τοῖς ἀνθρώ παις, εἰ μὴ ἄρα ἀπὸ τῶν πολλῶν ὀλίγοι μόλις φιλα λήθει γνώμη κατατύχωσι τοῦ ἀφθάρτου κάλλους αὐτῆς. Καὶ οὗτοι δὲ οὐκ ἰδίᾳ δυνάμει κατειλήφασι τὴν ἐπέραστον ταύτης ὄψιν· ἀλλὰ τὴν πρὸς Θεὸν φιλίαν στειλάμενοι, συχναῖς λιταῖς χρησάμενοι, εἰλής φασι τοῦτο παρὰ τοῦ Θεοῦ δῶρον, ὅπως ἀΐδιον χαρὰν ἐνστερνίσωνται οἱ κατοπτριζόμενοι τὸ ὡραιότατον (56) ταύτης ἀξίωμα. τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ πρὸς Ἀρειανόν. Τοῦ ἐν ἁγίοις πατρὸς ἡμῶν ᾿Αθανασίου, ἀρ- χιεπισκόπου Αλεξανδρείας διάλεξις ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ, ἐν ἔτει τῆς θείας σαρκώσεως τι', ἐν ἡμέραις τοῦ εὐσεβοῦς βασιλέως Κωνσταντίνου, καὶ τοῦ μακαρίου παπα Σιλβέστρου, καὶ ἐπισκόπου Βυζαντίου Αλε ξάνδρου. οὐρανῶν θησαυρῷ κεκρυμμένῳ ἐν ἀγρῷ, ὃν εὑρὼν ἄνθρωπος ἐχάρη, εἶτα ὑπάγει καὶ πωλεῖ πάντα (57), ἐχοίμεθα τήν. ἐπαναζεύξομεν. ἐπιδ. Λυκ. Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος. S. ATHANASIUS. - SPURIA. S. P. N. ATHANASII DISPUTATIO HABITA IN CONCILIO NICENO CONTRA ARIUM. A tus, properabam ad desideratos mihi Dei servos. Cum autem propter corporis infirmitatem lente ince- derem, una cum illis Dei servis, interrogavit me qui- dam ex viæ comitibus de hac Domini sententia; ‹ Pa- ter meus qui misit me, major me est 17. Hæc scisci- tanti sic respondi: Istam quæstionem modo inter- mitte, fratrum dulcissime : postquam autem, Deo per- mittente, domum remigraverimus hac de re disse- remus, quam accuratissime. Haec ubi dixeram, in corde meo subito oboritur pietatis instinctus, sic- que mecum loquebar: haud sine causa beatus Paulus Timotheo suo discipulo hæc scripsit : « Exer- ce teipsum ad pietatem 18. Vere enim pictas erga Numen divinus thesaurus est bonis refertus, quæ nec loqui nec conjectare possumus. Mecum item reputabam, magnificum quiddam et augustum esse pietatem, quæ se adeuntem possit salvum facere. Venit quoque mihi in mentem parabola illa Domini mei Jesu Christi,qua significatur{beatam pietatem'ma- gnum aliquid esse, et omni immortalium divitiarum genere abundare, raroque inter homines reperiri, nisi vix pauci e multis, quimente veritatis studiosa, incorruptam ejus pulchritudinem consequantur. Nec vero illi virtute sua amabilem ejus conspectum adepti sunt, sed suo in Deum amore, crebrisque precibus donum illud a Deo obtinuere, ut æternum gaudium in sinum recipiant, qui eximiam illius di- gnitatem contemplantur. B « - thesauro abscondito in agro, quem qui invenit ho- mo, gaudet, deinde abit, et vendit omnia quæ ha- Joan. xiv, 28; x11, 49. Tim. IV, 7. Disputatio ha- bila in concilio Nicæno adversus Arianum. Basilius et Anglic. : etc. Sic item Felc. et editi, sed perperam addunt, Anno divinæ Incarnationis trecentesimo des cimo, tempore più imperatoris Constantini, et beati vapæ Silvestri, et episcopi Byzantii Alexandri. Aug. deest in Reg. 1. Dei providentia, clarissimis fratribus comita- Α 1. Τῇ τοῦ Θεοῦ προνοίᾳ ἀπῄειν προσεληλυθὼς σὺν 2. Ait Dominus : • Simile est regnum calorum C (49) Sic Regius codex, Augustanus vero, Διάλεξις ἐν 2. Φησὶν ὁ Κύριος· « Ομοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν (50) Anglic. φίλους, et secunda manu δούλους. (51) August. είρετο. Mox in Anglic. μέ deest. (52) Δé deest in Aug. Mox Angl. ἐπαναζεύξαντες (53) In Aug. θεῖος θησαυρός deest. (54) Aug. Ελεγον δὲ ἐν ἑαυτῷ, μεγαλοπρεπής και (55) Edit. Comm. ἀμβροτοσίων. Ibid. πλούτων, (56) Anglic. Aug. et Felc. 2, ὡραῖον. Paulo post, (57) Πάντα deest in August.
PG 28:440«Διδάξατέ με τὴν ὑμετέραν δόξαν, ἢ διδάξω ὑμᾶς τὸ ἐμὸν φρόνημα.» Ἐγὼ δὲ ἀπεκρινόμην πρὸς αὐτόν· «Μὴ πάντας προσκαλοῦ εἰς ζήτησιν· μεγάλοι γάρ εἰσιν ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ. Εἰ δὲ βούλει ἐπὶ τοῦ παρόντος πρὸς μὲ τὸν σμικρότατον μόνον συνεξετάσαι, ἥδιστα ἐγώ σοι τοῦτο παρέξω περὶ τοῦ ζητήματος. Προσάγαγε πρῶτος τὴν πρότασιν· μόνον φιλαλήθως ποιήσωμεν τὴν συνεξέτασιν, καὶ μὴ φιλονεικότερον πρὸς τὰ προσφερόμενα ὑπὸ τοῦ πλησίον θεόπνευστα ῥήματα διατεθῶμεν.» ἌΡΕΙΟΣ εἶπεν· Ἐμοὶ δοκεῖ προηγουμένως ὁρισθῆναι ὑφ’ ἑκατέρων ἐμοῦ τε καὶ σοῦ εἰς τὰ ζητούμενα, ἕκαστόν τε ἡμῶν ἐκθεῖναι, ἃ φρονεῖ περὶ Θεοῦ καὶ Χριστοῦ, καὶ Πνεύματος ἁγίου, ἐν ἐπιτομῇ, ὅπως κατὰ σκοπὸν πέμπωμεν τοὺς λόγους, καὶ μὴ εἰς κενὸν ποιησώμεθα ἅμιλλαν λόγων, φανερά τε ᾖ ἡ ἐπικρατοῦσα δόξα ὁμοίως τε καὶ ἡ καθαιρουμένη. Περὶ γὰρ πίστεως βούλομαι ζητῆσαι πρὸς σὲ, ἐπειδὴ μάλιστα ἀκήκοα ὀρθῶς μὴ ὁμιλούντων ὑμῶν περὶ τῆς εἰς τὸ Θεῖον πίστεως καὶ εὐσεβείας. ἈΘΑΝΑΣΙΟΣ εἶπεν· Θεοπρεπῶς πάντα σοι εὐτρέπισται·ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΔΙΑΛΟΓΟΣ ΕΝ ΤΗ ΚΑΤΑ ΝΙΚΑΙΑΝ ΣΥΝΟΔΟ ΠΡΟΣ ΑΡΕΙΟΝ (49). - τοῖς φιλτάτοις μου ἀδελφοῖς πρὸς τοὺς ἐμοὶ ποθου· μένους τοῦ Θεοῦ δούλους (50). Ηρέμα δέ πως βαδί- ζοντα διὰ τὴν τοῦ σώματος ἀσθένειαν ἅμα τοῖς προς ειρημένοις τοῦ Θεοῦ δούλοις, ἤρετό (51) μέ τις τῶν συμπορευομένων μοι ἀνδρῶν περὶ τοῦ Κυριακοῦ ῥη- τοῦ τοῦ φάσκοντος· « Ο Πατήρ μου ὁ πέμψας με μείζων μου ἐστί. » Καγώ φημι πρὸς τὴν πεῦσιν, ἣν προσαγήοχεν· Ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐπίσχες τὴν περὶ τούτου ζήτησιν, γλυκύτατε ἀδελφῶν· ἐπὰν δὲ (52), Θεοῦ ἐπιτρέποντος, ἐν τοῖς οἰκείοις ἐπαναζεύξωμεν, τὴν ἐξέτασιν τοῦ κεφαλαίου ἀσφαλεστάτην ποιησό μεθα. Κἀμοῦ τοῦτο εἰρηκότος, αἰφνίδιες τις κατοχή τῆς εὐσεβείας γίνεται ἐν τῇ καρδίᾳ μου, ἔλεγον δὲ ἐν ἐμαυτῷ· Οὐκ ἀσκόπως ὁ μακάριος Παῦλος ἐπι · στέλλων τῷ ἑαυτοῦ μαθητῇ Τιμοθέῳ ἔφασκε ο Γύμναζε σεαυτὸν πρὸς εὐσέβειαν. » Αληθῶς γὰρ θεῖος θη- σαυρὸς (53) ἀῤῥήτων καὶ ἀνεικάστων ἀγαθῶν πε πληρωμένη τυγχάνει ἡ εἰς τὸ Θεῖον εὐσέβεια. Ελε- γον δὲ ἐν ἐμαυτῷ κατά διάνοιαν, ὅτι μεγαλοπρεπής καὶ ἐπίδοξός (54) ἐστιν ἡ εὐσέβεια, καὶ δυναμένη σῶσαι τὸν προσπελάσαντα τῇ ἑαυτῆς εὐπρεπείᾳ. 'Επεισῄει δέ με καὶ τοῦ Κυρίου μου Ἰησοῦ Χριστοῦ παραβολὴ περὶ τῆς μακαρίας εὐσεβείας, ὡς μεγίστη τις καὶ πάντων ἀμβροσίων (55) πλούτων πεπληρω μένη τυγχάνει, καὶ σπανίως εὑρίσκεται ἐν τοῖς ἀνθρώ παις, εἰ μὴ ἄρα ἀπὸ τῶν πολλῶν ὀλίγοι μόλις φιλα λήθει γνώμη κατατύχωσι τοῦ ἀφθάρτου κάλλους αὐτῆς. Καὶ οὗτοι δὲ οὐκ ἰδίᾳ δυνάμει κατειλήφασι τὴν ἐπέραστον ταύτης ὄψιν· ἀλλὰ τὴν πρὸς Θεὸν φιλίαν στειλάμενοι, συχναῖς λιταῖς χρησάμενοι, εἰλής φασι τοῦτο παρὰ τοῦ Θεοῦ δῶρον, ὅπως ἀΐδιον χαρὰν ἐνστερνίσωνται οἱ κατοπτριζόμενοι τὸ ὡραιότατον (56) ταύτης ἀξίωμα. τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ πρὸς Ἀρειανόν. Τοῦ ἐν ἁγίοις πατρὸς ἡμῶν ᾿Αθανασίου, ἀρ- χιεπισκόπου Αλεξανδρείας διάλεξις ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ, ἐν ἔτει τῆς θείας σαρκώσεως τι', ἐν ἡμέραις τοῦ εὐσεβοῦς βασιλέως Κωνσταντίνου, καὶ τοῦ μακαρίου παπα Σιλβέστρου, καὶ ἐπισκόπου Βυζαντίου Αλε ξάνδρου. οὐρανῶν θησαυρῷ κεκρυμμένῳ ἐν ἀγρῷ, ὃν εὑρὼν ἄνθρωπος ἐχάρη, εἶτα ὑπάγει καὶ πωλεῖ πάντα (57), ἐχοίμεθα τήν. ἐπαναζεύξομεν. ἐπιδ. Λυκ. Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος. S. ATHANASIUS. - SPURIA. S. P. N. ATHANASII DISPUTATIO HABITA IN CONCILIO NICENO CONTRA ARIUM. A tus, properabam ad desideratos mihi Dei servos. Cum autem propter corporis infirmitatem lente ince- derem, una cum illis Dei servis, interrogavit me qui- dam ex viæ comitibus de hac Domini sententia; ‹ Pa- ter meus qui misit me, major me est 17. Hæc scisci- tanti sic respondi: Istam quæstionem modo inter- mitte, fratrum dulcissime : postquam autem, Deo per- mittente, domum remigraverimus hac de re disse- remus, quam accuratissime. Haec ubi dixeram, in corde meo subito oboritur pietatis instinctus, sic- que mecum loquebar: haud sine causa beatus Paulus Timotheo suo discipulo hæc scripsit : « Exer- ce teipsum ad pietatem 18. Vere enim pictas erga Numen divinus thesaurus est bonis refertus, quæ nec loqui nec conjectare possumus. Mecum item reputabam, magnificum quiddam et augustum esse pietatem, quæ se adeuntem possit salvum facere. Venit quoque mihi in mentem parabola illa Domini mei Jesu Christi,qua significatur{beatam pietatem'ma- gnum aliquid esse, et omni immortalium divitiarum genere abundare, raroque inter homines reperiri, nisi vix pauci e multis, quimente veritatis studiosa, incorruptam ejus pulchritudinem consequantur. Nec vero illi virtute sua amabilem ejus conspectum adepti sunt, sed suo in Deum amore, crebrisque precibus donum illud a Deo obtinuere, ut æternum gaudium in sinum recipiant, qui eximiam illius di- gnitatem contemplantur. B « - thesauro abscondito in agro, quem qui invenit ho- mo, gaudet, deinde abit, et vendit omnia quæ ha- Joan. xiv, 28; x11, 49. Tim. IV, 7. Disputatio ha- bila in concilio Nicæno adversus Arianum. Basilius et Anglic. : etc. Sic item Felc. et editi, sed perperam addunt, Anno divinæ Incarnationis trecentesimo des cimo, tempore più imperatoris Constantini, et beati vapæ Silvestri, et episcopi Byzantii Alexandri. Aug. deest in Reg. 1. Dei providentia, clarissimis fratribus comita- Α 1. Τῇ τοῦ Θεοῦ προνοίᾳ ἀπῄειν προσεληλυθὼς σὺν 2. Ait Dominus : • Simile est regnum calorum C (49) Sic Regius codex, Augustanus vero, Διάλεξις ἐν 2. Φησὶν ὁ Κύριος· « Ομοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν (50) Anglic. φίλους, et secunda manu δούλους. (51) August. είρετο. Mox in Anglic. μέ deest. (52) Δé deest in Aug. Mox Angl. ἐπαναζεύξαντες (53) In Aug. θεῖος θησαυρός deest. (54) Aug. Ελεγον δὲ ἐν ἑαυτῷ, μεγαλοπρεπής και (55) Edit. Comm. ἀμβροτοσίων. Ibid. πλούτων, (56) Anglic. Aug. et Felc. 2, ὡραῖον. Paulo post, (57) Πάντα deest in August.
ἐγὼ δὲ ὃ φρονῶ, φημὶ ἐν ἐπιτομῇ Πιστεύω εἰς ἕνα Θεὸν Πατέρα παντοκράτορα, ἀεὶ ὄντα Θεὸν Πατέρα, καὶ εἰς τὸν Θεὸν Λόγον, τὸν Μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ὅτι συνυπάρχει τῷ ἰδίῳ Πατρὶ, καὶ ὅτι ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱὸς, καὶ ὅτι ἴσος ὁ Υἱὸς τοῦ Πατρὸς τυγχάνει, καὶ ὅτι ἰσότιμός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ ὅτι σὺν τῷ Πατρὶ αὐτοῦ πάρεστι πανταχοῦ τῇ θεότητι, καὶ ὅτι πάντα περιέχει τῇ οὐσίᾳ αὐτοῦ, καὶ ὅτι οὐ περιέχεται ὑπ’ οὐδενὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καθάπερ καὶ ὁ Θεὸς ὁ Πατὴρ αὐτοῦ· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅτι τῆς τοῦ Πατρός ἐστιν οὐσίας, καὶ συναί̈διον τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ τυγχάνει τὸ ἅγιον Πνεῦμα. Τὸν Λόγον φημὶ ἐν σαρκὶ γεγονέναι. Ἄρ. εἶπεν· Πιστεύω κἀγὼ εἰς ἕνα Θεὸν ἀί̈διον, καὶ εἰς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, ὃν πρὸ τῶν αἰώνων ἔκτισεν ὁ Θεὸς, καὶ Υἱὸν ἐποίησε. Καὶ πάντα, ὅσα ἔχει ὁ Υἱὸς, μὴ ἔχων ἔλαβε παρὰ τοῦ Θεοῦ· καὶ ὅτι οὐκ ἴσος ἐστὶν ὁ Υἱὸς, οὐδὲ ἰσότιμος τῷ Πατρὶ, ἀλλὰ πολὺ λείπεται τῆς τοῦ Θεοῦ δόξης, ὡς ποίημα, λείπεται τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ γεγονός. Ἰδοὺ κἀγὼ ταῦτα φρονῶ. Ἀθ. εἶπεν·ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΔΙΑΛΟΓΟΣ ΕΝ ΤΗ ΚΑΤΑ ΝΙΚΑΙΑΝ ΣΥΝΟΔΟ ΠΡΟΣ ΑΡΕΙΟΝ (49). - τοῖς φιλτάτοις μου ἀδελφοῖς πρὸς τοὺς ἐμοὶ ποθου· μένους τοῦ Θεοῦ δούλους (50). Ηρέμα δέ πως βαδί- ζοντα διὰ τὴν τοῦ σώματος ἀσθένειαν ἅμα τοῖς προς ειρημένοις τοῦ Θεοῦ δούλοις, ἤρετό (51) μέ τις τῶν συμπορευομένων μοι ἀνδρῶν περὶ τοῦ Κυριακοῦ ῥη- τοῦ τοῦ φάσκοντος· « Ο Πατήρ μου ὁ πέμψας με μείζων μου ἐστί. » Καγώ φημι πρὸς τὴν πεῦσιν, ἣν προσαγήοχεν· Ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐπίσχες τὴν περὶ τούτου ζήτησιν, γλυκύτατε ἀδελφῶν· ἐπὰν δὲ (52), Θεοῦ ἐπιτρέποντος, ἐν τοῖς οἰκείοις ἐπαναζεύξωμεν, τὴν ἐξέτασιν τοῦ κεφαλαίου ἀσφαλεστάτην ποιησό μεθα. Κἀμοῦ τοῦτο εἰρηκότος, αἰφνίδιες τις κατοχή τῆς εὐσεβείας γίνεται ἐν τῇ καρδίᾳ μου, ἔλεγον δὲ ἐν ἐμαυτῷ· Οὐκ ἀσκόπως ὁ μακάριος Παῦλος ἐπι · στέλλων τῷ ἑαυτοῦ μαθητῇ Τιμοθέῳ ἔφασκε ο Γύμναζε σεαυτὸν πρὸς εὐσέβειαν. » Αληθῶς γὰρ θεῖος θη- σαυρὸς (53) ἀῤῥήτων καὶ ἀνεικάστων ἀγαθῶν πε πληρωμένη τυγχάνει ἡ εἰς τὸ Θεῖον εὐσέβεια. Ελε- γον δὲ ἐν ἐμαυτῷ κατά διάνοιαν, ὅτι μεγαλοπρεπής καὶ ἐπίδοξός (54) ἐστιν ἡ εὐσέβεια, καὶ δυναμένη σῶσαι τὸν προσπελάσαντα τῇ ἑαυτῆς εὐπρεπείᾳ. 'Επεισῄει δέ με καὶ τοῦ Κυρίου μου Ἰησοῦ Χριστοῦ παραβολὴ περὶ τῆς μακαρίας εὐσεβείας, ὡς μεγίστη τις καὶ πάντων ἀμβροσίων (55) πλούτων πεπληρω μένη τυγχάνει, καὶ σπανίως εὑρίσκεται ἐν τοῖς ἀνθρώ παις, εἰ μὴ ἄρα ἀπὸ τῶν πολλῶν ὀλίγοι μόλις φιλα λήθει γνώμη κατατύχωσι τοῦ ἀφθάρτου κάλλους αὐτῆς. Καὶ οὗτοι δὲ οὐκ ἰδίᾳ δυνάμει κατειλήφασι τὴν ἐπέραστον ταύτης ὄψιν· ἀλλὰ τὴν πρὸς Θεὸν φιλίαν στειλάμενοι, συχναῖς λιταῖς χρησάμενοι, εἰλής φασι τοῦτο παρὰ τοῦ Θεοῦ δῶρον, ὅπως ἀΐδιον χαρὰν ἐνστερνίσωνται οἱ κατοπτριζόμενοι τὸ ὡραιότατον (56) ταύτης ἀξίωμα. τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ πρὸς Ἀρειανόν. Τοῦ ἐν ἁγίοις πατρὸς ἡμῶν ᾿Αθανασίου, ἀρ- χιεπισκόπου Αλεξανδρείας διάλεξις ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ, ἐν ἔτει τῆς θείας σαρκώσεως τι', ἐν ἡμέραις τοῦ εὐσεβοῦς βασιλέως Κωνσταντίνου, καὶ τοῦ μακαρίου παπα Σιλβέστρου, καὶ ἐπισκόπου Βυζαντίου Αλε ξάνδρου. οὐρανῶν θησαυρῷ κεκρυμμένῳ ἐν ἀγρῷ, ὃν εὑρὼν ἄνθρωπος ἐχάρη, εἶτα ὑπάγει καὶ πωλεῖ πάντα (57), ἐχοίμεθα τήν. ἐπαναζεύξομεν. ἐπιδ. Λυκ. Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος. S. ATHANASIUS. - SPURIA. S. P. N. ATHANASII DISPUTATIO HABITA IN CONCILIO NICENO CONTRA ARIUM. A tus, properabam ad desideratos mihi Dei servos. Cum autem propter corporis infirmitatem lente ince- derem, una cum illis Dei servis, interrogavit me qui- dam ex viæ comitibus de hac Domini sententia; ‹ Pa- ter meus qui misit me, major me est 17. Hæc scisci- tanti sic respondi: Istam quæstionem modo inter- mitte, fratrum dulcissime : postquam autem, Deo per- mittente, domum remigraverimus hac de re disse- remus, quam accuratissime. Haec ubi dixeram, in corde meo subito oboritur pietatis instinctus, sic- que mecum loquebar: haud sine causa beatus Paulus Timotheo suo discipulo hæc scripsit : « Exer- ce teipsum ad pietatem 18. Vere enim pictas erga Numen divinus thesaurus est bonis refertus, quæ nec loqui nec conjectare possumus. Mecum item reputabam, magnificum quiddam et augustum esse pietatem, quæ se adeuntem possit salvum facere. Venit quoque mihi in mentem parabola illa Domini mei Jesu Christi,qua significatur{beatam pietatem'ma- gnum aliquid esse, et omni immortalium divitiarum genere abundare, raroque inter homines reperiri, nisi vix pauci e multis, quimente veritatis studiosa, incorruptam ejus pulchritudinem consequantur. Nec vero illi virtute sua amabilem ejus conspectum adepti sunt, sed suo in Deum amore, crebrisque precibus donum illud a Deo obtinuere, ut æternum gaudium in sinum recipiant, qui eximiam illius di- gnitatem contemplantur. B « - thesauro abscondito in agro, quem qui invenit ho- mo, gaudet, deinde abit, et vendit omnia quæ ha- Joan. xiv, 28; x11, 49. Tim. IV, 7. Disputatio ha- bila in concilio Nicæno adversus Arianum. Basilius et Anglic. : etc. Sic item Felc. et editi, sed perperam addunt, Anno divinæ Incarnationis trecentesimo des cimo, tempore più imperatoris Constantini, et beati vapæ Silvestri, et episcopi Byzantii Alexandri. Aug. deest in Reg. 1. Dei providentia, clarissimis fratribus comita- Α 1. Τῇ τοῦ Θεοῦ προνοίᾳ ἀπῄειν προσεληλυθὼς σὺν 2. Ait Dominus : • Simile est regnum calorum C (49) Sic Regius codex, Augustanus vero, Διάλεξις ἐν 2. Φησὶν ὁ Κύριος· « Ομοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν (50) Anglic. φίλους, et secunda manu δούλους. (51) August. είρετο. Mox in Anglic. μέ deest. (52) Δé deest in Aug. Mox Angl. ἐπαναζεύξαντες (53) In Aug. θεῖος θησαυρός deest. (54) Aug. Ελεγον δὲ ἐν ἑαυτῷ, μεγαλοπρεπής και (55) Edit. Comm. ἀμβροτοσίων. Ibid. πλούτων, (56) Anglic. Aug. et Felc. 2, ὡραῖον. Paulo post, (57) Πάντα deest in August.
PG 28:441Λοιπὸν μετὰ πάσης ἐπιστήμης ἄρχου τῆς ζητήσεως· ὁρῶ γάρ σε ἐν μεγάλοις κακοῖς ἐνεχόμενον, εἰ καὶ τὰ μάλιστα σὺ παρελθὼν ὑπὸ αἰτίαν ἡμᾶς ἐποίησας, ὡς μὴ ὀρθῶς φρονούντων ἡμῶν περὶ Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος. Ἄρ. εἶπεν· Πῶς φῂς τὸν Θεὸν ἀεὶ Πατέρα, ὃς μόνος Θεὸς ὢν, ἰδίᾳ βουλήσει ἔκτισεν τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, καθὼς γέγραπται. Ἀθ. εἶπεν· Ποῦ γέγραπται, ὅτι μόνος ἐστὶν ὁ Πατήρ; Ἄρ. εἶπεν· Παρὰ Παύλῳ τῷ ἀποστόλῳ· φησὶ γάρ· «Ἡμῖν δὲ εἷς Θεὸς ἐξ οὗ τὰ πάντα.» Ἀθανάς. εἶπεν· Τὰ ἑπόμενα ἀνάγνωθι τοῦ Ἀποστόλου ῥητὰ, ἔφη γάρ· «Καὶ εἷς Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, δι’ οὗ τὰ πάντα.» Ἄρειος εἶπεν· Ὁρᾷς, ὅτι ὑπουργός ἐστι, καὶ οὐχὶ αὐτουργὸς ὁ Υἱὸς καθὼς αὐτὸς περὶ ἑαυτοῦ ἔλεξεν· «Ἐὰν μή τι βλέπῃ τὸν Πατέρα ποιοῦντα· ἃ γὰρ ἂν ὁ Πατὴρ ποιῇ, ταῦτα καὶ ὁ Υἱὸς ποιεῖ.» Πρόςεχε πῶς ὑπουργὸς καὶ οὐ δημιουργός ἐστιν ὁ Υἱός. Ἀθ. εἶπεν· Ὅρα· μὴ μάχου πρὸς τὴν ἀλήθειαν. Ὅπερ γὰρ τοῦ Παύλου ῥητὸν δοκεῖς κρατεῖν περὶ Θεοῦ Πατρὸς, τοῦτο καὶ περὶ τοῦ Υἱοῦ εὑρήσεις παρ’ αὐτῷ τῷ Ἀποστόλῳ λεγόμενον· φησὶ γάρ·Η ὅσα ἔχει, καὶ ἀγοράζει τὸν ἀγρόν ἐκεῖνον. » Εἶτα ὥσπερ ἑστὼς ἐν τῇ καρδίᾳ μου, προσωμίλει μοι προς τνῶς, καί φησιν· “Ανθρωπε, εἰ καὶ πολλαί σου εἰσὶν αἱ ἁμαρτίαι, κράτει ἰσχυρῶς (58) τὴν εἰς τὸ θεῖον εὐσέβειαν. Διὰ γὰρ ταύτην, καὶ ἡ ἄφεσις τῶν ἁμαρ- τιῶν παρὰ Θεοῦ δίδοται, καὶ θάνατος νικᾶται, καὶ εἰς βασιλείαν οὐρανῶν ἄνθρωπος εἰσελάσαι ἄριστα δυνήσεται. Πρὸς δὲ τούτοις εἰς ὑπόμνησιν εἴληφα καὶ τὸ, « Οἶδεν ὁ Θεὸς εὐσεβεῖς ῥύεσθαι, ἀνόμους δὲ τηρεῖν εἰς ἡμέραν κρίσεως κολαζομένους αἰωνίῳ τυρί. ο Καὶ γὰρ ὁ ἄνομος οὗτος τυγχάνει καὶ ἀσε 6ῆς· ἐκ δὲ τῆς ἀσεβείας ἁμαρτία γίνεται. Μήτηρ οὖν πάντων τῶν κακῶν ἡ ἀσέβεια, τιθηνὸς δὲ ψεκτῶν ἁπάντων ἡ ἄνοια τυγχάνει. Μακάριος οὖν ὁ τῆς εὐ- σεβείας υἱός, ὅτι οὗτος υἱὸς Χριστοῦ κληθήσεται. ὁρμὴν πεποιημένοι, καὶ περιτυγχάνοντες τοῖς γνη- σίοις, ἀσμένως διετελοῦμεν ἅπαντες ἡμεῖς τε, ὅτι ἠξιώθημεν τοὺς ἁγίους θεάσασθαι, ἐκεῖνοι δὲ, ὅτι ἀδελφοὺς ἐωράκασι. Κοινολογούντων δὲ ἡμῶν ἐπὶ πολὺ τῶν ἀνηκόντων τῇ σεβασμιωτάτη θρησκεία μετὰ πολλῆς εὐταξίας καὶ φειδοῦς, αἰφνιδίως ἀπὸ τῆς ῥίζης τοῦ χριστομάχου Αρείου θηρίον ἀνθρωπό μορφον εἰσεπήδησε πρὸς ἡμᾶς, καὶ πρὸς βραχύ ἐπακροασάμενος τῶν εὐσεβείας ῥημάτων, μὴ δυνά- μενος φέρειν, ἔλεξε τοιάδε· Διδάξατέ με τὴν ὑμετέ ραν δόξαν, ἢ διδάξω ὑμᾶς τὸ ἐμὸν φρόνημα. Ἐγὼ δὲ ἀπεκρινόμην πρὸς αὐτόν· « Μὴ πάντας προσκαλοῦ εἰς ζήτησιν· μεγάλοι γάρ εἰσιν ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ. Εἰ δὲ βούλει ἐπὶ τοῦ παρόντος πρὸς μὲ τὸν σμικρό- τα τον μόνον συνεξετάσαι, ἥδιστα ἐγώ σοι τοῦτο παρ έξω περὶ τοῦ ζητήματος. Προσάγαγε πρῶτος τὴν πρότασιν· μόνον φιλαλήθως ποιήσωμεν τὴν συνεξέ τασιν, καὶ μὴ φιλονεικότερον πρὸς τὰ προσφερόμενα ὑπὸ τοῦ πλησίον θεόπνευστα βήματα διατεθῶμεν.» . ὁρισθῆναι ὑφ' ἑκατέρων ἐμοῦ τε καὶ σοῦ εἰς τὰ ζη- τούμενα, ἕκαστόν τε ἡμῶν ἐκθεῖναι, ἃ φρονεῖ περὶ Θεοῦ καὶ Χριστοῦ, καὶ Πνεύματος ἁγίου, ἐν ἐπιτομῇ, όπως κατὰ σκοπὸν πέμπωμεν τοὺς λόγους, καὶ μὴ εἰς κενὸν ποιησώμεθα ἅμιλλαν λόγων, φανερά τε ᾗ ἡ ἐπικρατοῦσα δόξα ὁμοίως τε καὶ ἡ καθαιρουμένη. Περὶ γὰρ πίστεως βούλομαι ζητῆσαι πρὸς σέ, ἐπειδὴ μάλιστα ἀκήκοα ὀρθῶς μὴ ὁμιλούντων ὑμῶν περὶ τῆς εἰς τὸ θεῖον πίστεως καὶ εὐσεβείας. σοι εὐτρέπισται· ἐγὼ δὲ ὁ φρονῶ, φημὶ ἐν ἐπιτομῇ Πιστεύω εἰς ἕνα Θεὸν Πατέρα παντοκράτορα, ἀεί ὄντα θεὸν Πατέρα, καὶ εἰς τὸν Θεὸν (60) Λόγον, τὸν Μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ὅτι συνυπάρχει τῷ ἰδίῳ Πα- τρὶ, καὶ ὅτι ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱὸς, καὶ ὅτι ἴσος ὁ Υἱὸς τοῦ Πατρὸς τυγχά νει, καὶ ὅτι ἰσότιμός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ ὅτι σὺν τῷ Πατρὶ αὐτοῦ πάρεστι πανταχοῦ τῇ θεότη- * παρὰ Θεοῦ. Μος καὶ βασιλείαν. Μος, ἄριστα, DISPUTATIO CONTRA ARIUM. • ipse in corde meo, sic me leviter alloquebatur : Homo, et si multa sint peccata tua, constanter reti- ne sinceram in Nummen pietatem. Ob hanc enim Deus peccata condonat, mors vincitur, optimeque poterit homo in regnum cœlorum pervenire. Præterea, illud quoque commemini : Novit Deus pios liberare, ini- quos vero servare in diem judicii, æterno igne pu- piendos. . Nam qui iniquus est, idem est et impius: ex impietate vero nascitur peccatum. Itaque mater omnium malorum est impietas, nutrix autem vitu- perabilium omnium est amentia. Quapropter beatus pietatis filius, quia hic flius Christi vocabitur bet, et emit agrum illum › Deinde quasi stans Matth. XIII, 43. Reg deest in August. B C mora devenimus, ibique germanos nacti, mutuo omnes gaudio perfruebamur, nos quod digni habiti fuissemus, qui sanctos videremus, illi quod fra- tres conspicerent. Cum autem inter nos colloquerc- mur, nec pauca, quæ venerandae admodum religioni congruerent, multo cum ordine et modestia dice- remus, ecce subito ex radice Arii Christo infensi, bellua humanam mentita speciem in nos insiliit, cumque aliquantisper pietatis verba audisset, co- rum impatiens, ita cœpit loqui: Aut me vestram docete sententiam, aut ego quid sentiam vos do- cebo. Cui ego: Ne omnes ad disputandum provo- ca; magni enim sunt in domo Dei. Sin autem in praesentia mecum tantum, qui minimus sum velis disputare, ad id me tibi libentissime offero. Profer primus propositionen : sed ita nos geramus, ut solo veri amore disseramus, nec divinis verbis, quæ a nobis mutuo afferenda sunt, pertinaciter repu- gnemus. • detur, ut uterque nostrum, id de quo nobis agen- dum est, definiamus, breviterque exponamus, quæ nostra sit utriusque opinio de Deo, de Christo, et de Spiritu sancto: ut scopus sit aliquis nostris sernionibus, nec inaniter verbis digladiemur, pa- teatque quænam vicerit sententia, et quænam eversa fuerit. Tecum enim lubet de fide disceptare, maxime cum audiverim vos non recte de vera in D Deum fide et pietate disserere. decet, optime digessisti: ego vero quæ mea sit sententia, paucis dicam. Credo in unum Deum Pa- trem omnipotentem, qui semper sit Deus Pater. Et in Deum Verbum Unigenitum Dei Filium, eumque, simul cum proprio Patre exsistere, Filium item esse ex substantia Dei et Patris, Filium Patri æqualem esse, Filium ejusdem ac Deum esse di- gnitatis, ipsumque una cum Patre praesentem uli- 5. ᾿Αθρόως δὲ ἐπέστημεν τῷ τόπῳ ἔνθα ἦμεν τὴν 4. ΑΡΕΙΟΣ εἶπεν· Ἐμοὶ δοκεῖ προηγουμένως 5. ΑΘΑΝΑΣΙΟΣ εἶπεν (59)· Θεοπρεπῶς πάντα (58) Reg. κρατεῖ εὐσεβῶς. Mox Basil. et Reg. καὶ 3. Interim vero ad locum, quo tendebamus, sine 4. ARIUS dixit : Mihi in primis necessarium vi- 5. ATHANASIUS respondit : Omnia, ut Deum (59) Regius hic et deinceps omittit εἶπεν. (60) Regius omittit Θεόν.
Exhortatio ad monachos
PG 28:442«Καὶ αὐτὸς ἔθετο ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ, πρῶτον ἀποστόλους, δεύτερον προφήτας, τοὺς δὲ εὐαγγελιστὰς, τοὺς δὲ ποιμένας καὶ διδασκάλους, πρὸς τὸν καταρτισμὸν τῶν λαῶν, εἰς ἔργον διακονίας, εἰς οἰκοδομὴν τοῦ σώματος τοῦ Χριστοῦ, μέχρι καταντήσωμεν οἱ πάντες εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως καὶ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας τοῦ πληρώματος τοῦ Χριστοῦ, ἵνα μηκέτι ὦμεν νήπιοι, κλυδωνιζόμενοι καὶ περιφερόμενοι παντὶ ἀνέμῳ τῆς διδασκαλίας, ἐν τῇ κυβείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ἐν πανουργίᾳ πρὸς τὴν μεθοδείαν τῆς πλάνης, ἀληθεύοντες δὲ ἐν ἀγάπῃ, αὐξήσωμεν εἰς αὐτὸν τὰ πάντα, ὅς ἐστιν ἡ κεφαλὴ, ὁ Χριστός· ἐξ οὗ πᾶν τὸ σῶμα συναρμολογούμενον καὶ συμβιβαζόμενον διὰ πάσης ἀφῆς τῆς ἐπιχορηγίας,» καὶ τὰ ἑξῆς. Ὁρᾷς, ὅτι ἡ φωνὴ κοινῶς κατηγορεῖται Πατρὸς καὶ Υἱοῦ, καὶ σὺ μονομερῶς περὶ Πατρὸς ἐξείληφας; Ἄρ. εἶπεν· Καλῶς ἐμνημόνευσας περὶ τούτου ὅλην τὴν περικοπὴν τοῦ Ἀποστόλου· ἀλλ’ ἐγὼ ἀξιοπιστότερον ἡγοῦμαι τυγχάνειν τοῦ ἀποστολικοῦ ῥητοῦ τὸ προειρημένον Κυριακὸν ὑπ’ ἐμοῦ λόγιον. Ἔφη γὰρ ὁ Κύριος, μὴ δύνασθαι ἀφ’ ἑαυτοῦ ποιεῖν οὐδὲν, ἐὰν μή τι βλέπῃ τὸν Πατέρα ποιοῦντα.Η ὅσα ἔχει, καὶ ἀγοράζει τὸν ἀγρόν ἐκεῖνον. » Εἶτα ὥσπερ ἑστὼς ἐν τῇ καρδίᾳ μου, προσωμίλει μοι προς τνῶς, καί φησιν· “Ανθρωπε, εἰ καὶ πολλαί σου εἰσὶν αἱ ἁμαρτίαι, κράτει ἰσχυρῶς (58) τὴν εἰς τὸ θεῖον εὐσέβειαν. Διὰ γὰρ ταύτην, καὶ ἡ ἄφεσις τῶν ἁμαρ- τιῶν παρὰ Θεοῦ δίδοται, καὶ θάνατος νικᾶται, καὶ εἰς βασιλείαν οὐρανῶν ἄνθρωπος εἰσελάσαι ἄριστα δυνήσεται. Πρὸς δὲ τούτοις εἰς ὑπόμνησιν εἴληφα καὶ τὸ, « Οἶδεν ὁ Θεὸς εὐσεβεῖς ῥύεσθαι, ἀνόμους δὲ τηρεῖν εἰς ἡμέραν κρίσεως κολαζομένους αἰωνίῳ τυρί. ο Καὶ γὰρ ὁ ἄνομος οὗτος τυγχάνει καὶ ἀσε 6ῆς· ἐκ δὲ τῆς ἀσεβείας ἁμαρτία γίνεται. Μήτηρ οὖν πάντων τῶν κακῶν ἡ ἀσέβεια, τιθηνὸς δὲ ψεκτῶν ἁπάντων ἡ ἄνοια τυγχάνει. Μακάριος οὖν ὁ τῆς εὐ- σεβείας υἱός, ὅτι οὗτος υἱὸς Χριστοῦ κληθήσεται. ὁρμὴν πεποιημένοι, καὶ περιτυγχάνοντες τοῖς γνη- σίοις, ἀσμένως διετελοῦμεν ἅπαντες ἡμεῖς τε, ὅτι ἠξιώθημεν τοὺς ἁγίους θεάσασθαι, ἐκεῖνοι δὲ, ὅτι ἀδελφοὺς ἐωράκασι. Κοινολογούντων δὲ ἡμῶν ἐπὶ πολὺ τῶν ἀνηκόντων τῇ σεβασμιωτάτη θρησκεία μετὰ πολλῆς εὐταξίας καὶ φειδοῦς, αἰφνιδίως ἀπὸ τῆς ῥίζης τοῦ χριστομάχου Αρείου θηρίον ἀνθρωπό μορφον εἰσεπήδησε πρὸς ἡμᾶς, καὶ πρὸς βραχύ ἐπακροασάμενος τῶν εὐσεβείας ῥημάτων, μὴ δυνά- μενος φέρειν, ἔλεξε τοιάδε· Διδάξατέ με τὴν ὑμετέ ραν δόξαν, ἢ διδάξω ὑμᾶς τὸ ἐμὸν φρόνημα. Ἐγὼ δὲ ἀπεκρινόμην πρὸς αὐτόν· « Μὴ πάντας προσκαλοῦ εἰς ζήτησιν· μεγάλοι γάρ εἰσιν ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ. Εἰ δὲ βούλει ἐπὶ τοῦ παρόντος πρὸς μὲ τὸν σμικρό- τα τον μόνον συνεξετάσαι, ἥδιστα ἐγώ σοι τοῦτο παρ έξω περὶ τοῦ ζητήματος. Προσάγαγε πρῶτος τὴν πρότασιν· μόνον φιλαλήθως ποιήσωμεν τὴν συνεξέ τασιν, καὶ μὴ φιλονεικότερον πρὸς τὰ προσφερόμενα ὑπὸ τοῦ πλησίον θεόπνευστα βήματα διατεθῶμεν.» . ὁρισθῆναι ὑφ' ἑκατέρων ἐμοῦ τε καὶ σοῦ εἰς τὰ ζη- τούμενα, ἕκαστόν τε ἡμῶν ἐκθεῖναι, ἃ φρονεῖ περὶ Θεοῦ καὶ Χριστοῦ, καὶ Πνεύματος ἁγίου, ἐν ἐπιτομῇ, όπως κατὰ σκοπὸν πέμπωμεν τοὺς λόγους, καὶ μὴ εἰς κενὸν ποιησώμεθα ἅμιλλαν λόγων, φανερά τε ᾗ ἡ ἐπικρατοῦσα δόξα ὁμοίως τε καὶ ἡ καθαιρουμένη. Περὶ γὰρ πίστεως βούλομαι ζητῆσαι πρὸς σέ, ἐπειδὴ μάλιστα ἀκήκοα ὀρθῶς μὴ ὁμιλούντων ὑμῶν περὶ τῆς εἰς τὸ θεῖον πίστεως καὶ εὐσεβείας. σοι εὐτρέπισται· ἐγὼ δὲ ὁ φρονῶ, φημὶ ἐν ἐπιτομῇ Πιστεύω εἰς ἕνα Θεὸν Πατέρα παντοκράτορα, ἀεί ὄντα θεὸν Πατέρα, καὶ εἰς τὸν Θεὸν (60) Λόγον, τὸν Μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ὅτι συνυπάρχει τῷ ἰδίῳ Πα- τρὶ, καὶ ὅτι ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱὸς, καὶ ὅτι ἴσος ὁ Υἱὸς τοῦ Πατρὸς τυγχά νει, καὶ ὅτι ἰσότιμός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ ὅτι σὺν τῷ Πατρὶ αὐτοῦ πάρεστι πανταχοῦ τῇ θεότη- * παρὰ Θεοῦ. Μος καὶ βασιλείαν. Μος, ἄριστα, DISPUTATIO CONTRA ARIUM. • ipse in corde meo, sic me leviter alloquebatur : Homo, et si multa sint peccata tua, constanter reti- ne sinceram in Nummen pietatem. Ob hanc enim Deus peccata condonat, mors vincitur, optimeque poterit homo in regnum cœlorum pervenire. Præterea, illud quoque commemini : Novit Deus pios liberare, ini- quos vero servare in diem judicii, æterno igne pu- piendos. . Nam qui iniquus est, idem est et impius: ex impietate vero nascitur peccatum. Itaque mater omnium malorum est impietas, nutrix autem vitu- perabilium omnium est amentia. Quapropter beatus pietatis filius, quia hic flius Christi vocabitur bet, et emit agrum illum › Deinde quasi stans Matth. XIII, 43. Reg deest in August. B C mora devenimus, ibique germanos nacti, mutuo omnes gaudio perfruebamur, nos quod digni habiti fuissemus, qui sanctos videremus, illi quod fra- tres conspicerent. Cum autem inter nos colloquerc- mur, nec pauca, quæ venerandae admodum religioni congruerent, multo cum ordine et modestia dice- remus, ecce subito ex radice Arii Christo infensi, bellua humanam mentita speciem in nos insiliit, cumque aliquantisper pietatis verba audisset, co- rum impatiens, ita cœpit loqui: Aut me vestram docete sententiam, aut ego quid sentiam vos do- cebo. Cui ego: Ne omnes ad disputandum provo- ca; magni enim sunt in domo Dei. Sin autem in praesentia mecum tantum, qui minimus sum velis disputare, ad id me tibi libentissime offero. Profer primus propositionen : sed ita nos geramus, ut solo veri amore disseramus, nec divinis verbis, quæ a nobis mutuo afferenda sunt, pertinaciter repu- gnemus. • detur, ut uterque nostrum, id de quo nobis agen- dum est, definiamus, breviterque exponamus, quæ nostra sit utriusque opinio de Deo, de Christo, et de Spiritu sancto: ut scopus sit aliquis nostris sernionibus, nec inaniter verbis digladiemur, pa- teatque quænam vicerit sententia, et quænam eversa fuerit. Tecum enim lubet de fide disceptare, maxime cum audiverim vos non recte de vera in D Deum fide et pietate disserere. decet, optime digessisti: ego vero quæ mea sit sententia, paucis dicam. Credo in unum Deum Pa- trem omnipotentem, qui semper sit Deus Pater. Et in Deum Verbum Unigenitum Dei Filium, eumque, simul cum proprio Patre exsistere, Filium item esse ex substantia Dei et Patris, Filium Patri æqualem esse, Filium ejusdem ac Deum esse di- gnitatis, ipsumque una cum Patre praesentem uli- 5. ᾿Αθρόως δὲ ἐπέστημεν τῷ τόπῳ ἔνθα ἦμεν τὴν 4. ΑΡΕΙΟΣ εἶπεν· Ἐμοὶ δοκεῖ προηγουμένως 5. ΑΘΑΝΑΣΙΟΣ εἶπεν (59)· Θεοπρεπῶς πάντα (58) Reg. κρατεῖ εὐσεβῶς. Mox Basil. et Reg. καὶ 3. Interim vero ad locum, quo tendebamus, sine 4. ARIUS dixit : Mihi in primis necessarium vi- 5. ATHANASIUS respondit : Omnia, ut Deum (59) Regius hic et deinceps omittit εἶπεν. (60) Regius omittit Θεόν.
Symbolum "Quicunque" cum Græca versione
PG 28:443Ἀθ. εἶπεν· Τί ἐποίησεν ὁ Θεὸς ἐν ἀρχῇ; Ἄρ. εἶπεν· Οὐρανὸν, γῆν, θάλασσαν, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς, καθὼς γέγραπται. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν λοιπόν ἐστιν ἀποδειχθῆναι παρὰ σοῦ, ποίους οὐρανοὺς, καὶ γῆν, καὶ θάλασσαν, καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς ἐποίησεν ὁ Θεὸς ἐν πρώτοις, εἶθ’ οὕτως ὁ Υἱὸς αὐτοῦ ἑωρακὼς ἐποίησεν ὁμοίως τῷ Πατρὶ αὐτοῦ. Ἄρ. εἶπεν· Ἀθέμιτον ἡγοῦμαι τυγχάνειν τὸ εἰπεῖν, πρῶτον κόσμον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δεδημιουργῆσθαι, ἕτερον δὲ ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ, δευτέρου μὴ δυναμένου ἀποδειχθῆναι, καταδήλου ὄντος τοῦ πράγματος παρὰ πᾶσιν, ὅτι εἷς τυγχάνει ὁ ὁρώμενος κόσμος. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἀφ’ ἑαυτοῦ δημιουργεῖ ὁ Υἱὸς τὸ πᾶν. Ἄρ. εἶπεν· Παρακαλῶ, εἰπέ μοι, πῶς ἀφ’ ἑαυτοῦ; Οὐκ ἔστι δὲ ὃς λέξει τοῦτο. Ἀθ. εἶπεν· Ὁ σοφὸς τὴν βουλὴν αὐτοῦ ποῦ εὑρίσκει; Ἄρ. εἶπεν· Ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις καὶ σοφία τυγχάνει κατὰ τὸν μακάριον Παῦλον, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Ὁμολογουμένως Χριστὸς Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία. Ἀθ. εἶπεν· Ἡ σοφία οὖν μὴ ἀλλαχόθεν σοφίζεται; Ἄρ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἀφ’ ἑαυτῆς πάντα ὡς σοφία πράττει; Ἄρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει.Α τι, καὶ ὅτι πάντα περιέχει τῇ οὐσίᾳ αὐτοῦ, καὶ ὅτι οὐ περιέχεται ὑπ' οὐδενὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καθάπερ καὶ ὁ Θεὸς ὁ Πατήρ αὐτοῦ· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅτι τῆς τοῦ Πατρός (61) έστιν ούτ σίας, καὶ συναΐδιον τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ τυγχάνει τὸ ἅγιον Πνεῦμα. Τον Λόγον φημὶ ἐν σαρκί γεγονέναι. καὶ εἰς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, ὃν πρὸ τῶν αἰώνων ἔκτισεν ὁ Θεός (62), καὶ Υἱὸν ἐποίησε. Καὶ πάντα, ὅσα ἔχει ὁ Υἱὸς, μὴ ἔχων ἔλαβε παρὰ τοῦ Θεοῦ· καὶ ὅτι οὐκ ἴσος ἐστὶν ὁ Υἱός, οὐδὲ ἰσότιμος τῷ Πατρὶ, ἀλλὰ πολὺ λείπεται τῆς τοῦ Θεοῦ δόξης, ὡς ποίημα (65), λείπε ται τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ γεγονός. Ἰδοὺ κἀγὼ ταῦτα φρονώ. ἄρχου τῆς ζητήσεως (64)· ὁρῶ γάρ σε ἐν μεγάλοις κακοῖς ἐνεχόμενον, εἰ καὶ τὰ μάλιστα (65) σὺ παρ ελθὼν ὑπὸ αἰτίαν ἡμᾶς ἐποίησας, ὡς μὴ ὀρθῶς φρονούντων ἡμῶν περὶ Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος. Αρ. εἶπεν· Πῶς φῂς τὸν Θεὸν ἀεὶ Παν τέρα, ὃς μόνος Θεὸς ὢν (66), ἰδίᾳ βουλήσει ἔκτισεν τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, καθώς γέγραπται. Αθ. εἶπεν· Ποῦ γέγραπται, ὅτι μόνος ἐστὶν ὁ Πατήρ; "Αρ. εἶπεν· Παρὰ Παύλῳ τῷ ἀποστόλῳ· φησί γάρ· « Ἡμῖν δὲ εἷς Θεὸς ἐξ οὗ τὰ πάντα. ο Αθανάς. εἶπεν· Τὰ ἑπό μένα ἀνάγνωθι τοῦ ᾿Αποστόλου ρητά, ἔφη γάρ « Καὶ εἷς Κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι' οὗ τὰ πάντα. κ Ἄρειος εἶπεν· Ορᾷς, ὅτι ὑπουργός ἐστι, καὶ οὐχὶ Ο αὐτουργὸς ὁ Υἱὸς καθὼς αὐτὸς περὶ ἑαυτοῦ ἔλεξεν· • Ἐὰν μή τι βλέπ͵ τὸν Πατέρα ποιοῦντα· ἃ γὰρ ἂν ὁ Πατὴρ ποιῇ (67), ταῦτα καὶ ὁ Υἱὸς ποιεῖ. » Πρόσ εχε πῶς ὑπουργὸς καὶ οὐ δημιουργός ἐστιν ὁ Υἱός. Αθ. εἶπεν· Ορα· μὴ μάχου πρὸς τὴν ἀλήθειαν. "Οπερ γὰρ τοῦ Παύλου ῥητὸν δοκεῖς κρατεῖν περὶ Θεοῦ Πατρὸς, τοῦτο καὶ περὶ τοῦ Υἱοῦ εὑρήσεις παρ' αὐτῷ τῷ ᾿Αποστόλῳ λεγόμενον· φησί γάρ· ι Καὶ αὐ τὸς ἔθετο ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ, πρῶτον ἀποστόλους, δεύτερον προφήτας, τοὺς δὲ εὐαγγελιστὰς, τοὺς δὲ ποιμένας καὶ διδασκάλους, πρὸς τὸν καταρτισμὸν τῶν λαῶν, εἰς ἔργον διακονίας, εἰς οἰκοδομὴν τοῦ σώμα τος τοῦ Χριστοῦ, μέχρι καταντήσωμεν οἱ πάντες εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως καὶ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας του πληρώματος τοῦ Χριστοῦ, ἵνα μηκέτι ὦμεν νή- πιοι, κλυδωνιζόμενοι καὶ περιφερόμενοι παντὶ ἀνέμω τῆς διδασκαλίας, ἐν τῇ κυβείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ἐν πανουργία (68) πρὸς τὴν μεθοδείαν τῆς πλάνης, ἀλη θεύοντες δὲ ἐν ἀγάπῃ, αὐξήσωμεν εἰς αὐτὸν τὰ πάντα, ὅς ἐστιν ἡ κεφαλὴ, ὁ Χριστός· ἐξ οὗ πᾶν τὸ σῶμα ἀφῆς τῆς ἐπιχορηγίας, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ὁρᾶς, ὅτι ἡ συναρμολογούμενον καὶ συμβιβαζόμενον διὰ πάσης φωνή κοινῶς κατηγορείται Πατρὸς καὶ Υἱοῦ, καὶ σὺ μονομερῶς περὶ Πατρὸς ἐξείληφας; τοῦ τε καὶ δυνάμεως, ὡς ποίημα. ἀλλ', ἀπολεί πεται τῆς τοῦ Θεοῦ δόξης ὡς ποίημα, λείπεται τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως. στα. S. ATHANASIUS. - SPURIA. que esse divinitate, omniaque complecti sua sub- stantia, nec ab ulla re contineri Filium Dei, sicuti nec Patrem ejus. Et in Spiritum sanctuni, quem credo esse Patris substantie, simulque æternuin cum Patre et Filio. Verbum dico in carne adve- nisse. et Filium ejus quem ante sæcula creavit Deus, et Filium fecit. Qui Filius cum omnia quæcunque ha- bet, non haberet, ea a Deo accepit: quod non sit item Filius Patri æqualis, nec ejusdem ac ille di- gnitatis, sed ut res facta, gloria et virtute Deo sit inferior. Et in Spiritum sanctum, qui a Filio fa- clus est. En quæ ego sentio. • nem. Video enim te magnis malis detineri : quan- quam tu nos, ipse aggressus reos esse velles, quasi non recte de Patre, et Filio, et Spiritu sancto sentiremus. Ar. Quomodo dicis Deum semper Pa- trem, qui cum solus esset Deus, sua voluntate creavit Filium suum, quemadmodum scriptum est? Ath. Ubinam scriptum est solum esse Patremn? Ar. Apud Paulum apostolum ita scribentem: Nobis vero unus Deus ex quo omnia > Ath. Lege quæ sequuntur Apostoli verba: ait enim, Et unus Do- minus Jesus Christus, per quem omnia. » Ar. Vi- des Filium ministrum, non autem per se opificem esse, ut ipse de se ait : • Nisi quid viderit Patrem facientem : quæ enim Pater facit, hæc et Filius facit ". » Attende quomodo ninister non autem creator sit Filius. Ath. Vide: noli cum veri- tate pugnare. Nam quod putas a Paulo de Deo Pa- tre esse dictum, idem de Filio ab ipso dici repe- ries. Hæc sunt enim ejus verba: Et ipse posuit in Ecclesia, primum apostolos, deinde prophetas, alios vero evangelistas, alios pastores et magistros, ad perfectionem populorum, in opus ministerii, in ædificationem corporis Christi, donec occurramus omnes in unitatem fidei et agnitionis Filii Dei, in virum perfectum, in mensuram ætatis plenitudinis Christi ut jam non simus parvuli, nec fluctuantes circumferamur omni vento doctrinæ, in alea ho- minum, in astutia ad inducendum in errorem : sed veritatem sectantes in charitate, crescamus in illo per omnia, qui est caput, Christus: ex quo totum corpus compactum et connexum per omnem com- missuram subministrationis '', etc. Videsne cam- dem vocem de Patre et Filio communiter dici, quam tu de solo Patre intellexisti? B D Cor. viii, omittunt. Ed. vero, 6. Ar. Credo et ego in unum Deum æternum, 7. Ath. Jam cum omni arte ordire disputatio- 6. "Αρ. εἶπεν· Πιστεύω κἀγὼ εἰς ἕνα Θεὸν ἀΐδιον, 7. Αθ. εἶπεν· Λοιπὸν μετὰ πάσης ἐπιστήμης 6. et Joan. v, 19. " Eph. iv, 11-16. (61) Reg. et Aug. τῆς τοῦ Πατρός. Ceteri et editi (62) Sic Reg. At alii et editi, ἔκτισεν ὡς Θεός. (63) Aug. ἀλλὰ πολὺ λείπεται τῆς τοῦ Θεοῦ δόξης (64) Reg. et Aug. συζητήσεως. (65) Aug. ἐν μεγάλοις ἐνεχόμενον εἰ καὶ μάλι (66) Aug. ὡς μόνος ών. (67) Reg. et Anglic. ποιῇ. Editi et alii ποιεῖ. (68) Reg. ἐν τῇ τῶν ἀνθρώπων πανουργία.
Secunda formula Interpretationis Græcæ Symboli "Quicunque"
PG 28:444Οὐκοῦν ὁ Πατὴρ οὐδὲν ἐδημιούργησεν; Ἀθ. εἶπεν· Ἄκουε, καὶ μὴ προπετῶς λάλει, ἃ μὴ θέμις μήτε λέγειν, μήτε ἀκούειν, ὡς μὴ δυναμένου τινὸς μετατρέψαι τὰ τοιαῦτα. Πλὴν ἐπὶ τοῦ παρόντος δός μοι λόγον περὶ οὗ ἐπερωτῶ. Ὁ δυνατὸς πῶς αὐτουργεῖ; Ἄρ. εἶπεν· Ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ τὸ πᾶν πράττει. Ἀθ. εἶπεν· Χριστὸς δὲ ἀραρότως Θεοῦ δύναμις ὑπάρχει; Ἄρ. εἶπεν· Ὡμολόγηται. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν Χριστοῦ δυνάμεως ὄντος τοῦ Θεοῦ, ἅπερ δημιουργεῖ ἡ δύναμις, τουτέστιν ὁ Χριστὸς, ταῦτα ποιεῖ ὁ Πατήρ. Ἄρ. εἶπεν· Πῶς ἅπερ δημιουργεῖ ὁ Χριστὸς, ταῦτα δημιουργεῖ ὁ Θεός; Ἀθ. εἶπεν· Ἡ δύναμις ἀπὸ τοῦ δυνατοῦ κεχώρισται; Ἄρ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο Τίς γάρ ποτε ἑώρακεν ἀγωνιστὴν πάλῃ ἰδίως ἀνδριζόμενον, καταμόνας δὲ τὴν δύναμιν αὐτοῦ; Εἰ γὰρ ἦν τοῦτο, ἐπ’ ἀμφοτέρους ἂν ἐκομίσθη τὰ βραβεῖα, ἤτοι οἱ στέφανοι. Ἀθ. εἶπεν· Ὀρθῶς ἔφης. Εἰ οὖν ἐπ’ ἀνθρώπου τοῦτο ἔδωκας, μήτε δύναμιν κεχωρισμένως τι πράττειν, μήτε μὴν τὸ σῶμα ἑτέρως ἐνεργεῖν τι, οὐκοῦν ὁ Χριστὸς, δύναμις ὢν πατρικὴ, ἀχωρίστως πάντα, ἃ πράττει ὁ Πατὴρ, πράττει ταῦτα καὶ αὐτός. Ἄρ. εἶπεν·Α τι, καὶ ὅτι πάντα περιέχει τῇ οὐσίᾳ αὐτοῦ, καὶ ὅτι οὐ περιέχεται ὑπ' οὐδενὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καθάπερ καὶ ὁ Θεὸς ὁ Πατήρ αὐτοῦ· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅτι τῆς τοῦ Πατρός (61) έστιν ούτ σίας, καὶ συναΐδιον τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ τυγχάνει τὸ ἅγιον Πνεῦμα. Τον Λόγον φημὶ ἐν σαρκί γεγονέναι. καὶ εἰς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, ὃν πρὸ τῶν αἰώνων ἔκτισεν ὁ Θεός (62), καὶ Υἱὸν ἐποίησε. Καὶ πάντα, ὅσα ἔχει ὁ Υἱὸς, μὴ ἔχων ἔλαβε παρὰ τοῦ Θεοῦ· καὶ ὅτι οὐκ ἴσος ἐστὶν ὁ Υἱός, οὐδὲ ἰσότιμος τῷ Πατρὶ, ἀλλὰ πολὺ λείπεται τῆς τοῦ Θεοῦ δόξης, ὡς ποίημα (65), λείπε ται τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ γεγονός. Ἰδοὺ κἀγὼ ταῦτα φρονώ. ἄρχου τῆς ζητήσεως (64)· ὁρῶ γάρ σε ἐν μεγάλοις κακοῖς ἐνεχόμενον, εἰ καὶ τὰ μάλιστα (65) σὺ παρ ελθὼν ὑπὸ αἰτίαν ἡμᾶς ἐποίησας, ὡς μὴ ὀρθῶς φρονούντων ἡμῶν περὶ Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος. Αρ. εἶπεν· Πῶς φῂς τὸν Θεὸν ἀεὶ Παν τέρα, ὃς μόνος Θεὸς ὢν (66), ἰδίᾳ βουλήσει ἔκτισεν τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, καθώς γέγραπται. Αθ. εἶπεν· Ποῦ γέγραπται, ὅτι μόνος ἐστὶν ὁ Πατήρ; "Αρ. εἶπεν· Παρὰ Παύλῳ τῷ ἀποστόλῳ· φησί γάρ· « Ἡμῖν δὲ εἷς Θεὸς ἐξ οὗ τὰ πάντα. ο Αθανάς. εἶπεν· Τὰ ἑπό μένα ἀνάγνωθι τοῦ ᾿Αποστόλου ρητά, ἔφη γάρ « Καὶ εἷς Κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι' οὗ τὰ πάντα. κ Ἄρειος εἶπεν· Ορᾷς, ὅτι ὑπουργός ἐστι, καὶ οὐχὶ Ο αὐτουργὸς ὁ Υἱὸς καθὼς αὐτὸς περὶ ἑαυτοῦ ἔλεξεν· • Ἐὰν μή τι βλέπ͵ τὸν Πατέρα ποιοῦντα· ἃ γὰρ ἂν ὁ Πατὴρ ποιῇ (67), ταῦτα καὶ ὁ Υἱὸς ποιεῖ. » Πρόσ εχε πῶς ὑπουργὸς καὶ οὐ δημιουργός ἐστιν ὁ Υἱός. Αθ. εἶπεν· Ορα· μὴ μάχου πρὸς τὴν ἀλήθειαν. "Οπερ γὰρ τοῦ Παύλου ῥητὸν δοκεῖς κρατεῖν περὶ Θεοῦ Πατρὸς, τοῦτο καὶ περὶ τοῦ Υἱοῦ εὑρήσεις παρ' αὐτῷ τῷ ᾿Αποστόλῳ λεγόμενον· φησί γάρ· ι Καὶ αὐ τὸς ἔθετο ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ, πρῶτον ἀποστόλους, δεύτερον προφήτας, τοὺς δὲ εὐαγγελιστὰς, τοὺς δὲ ποιμένας καὶ διδασκάλους, πρὸς τὸν καταρτισμὸν τῶν λαῶν, εἰς ἔργον διακονίας, εἰς οἰκοδομὴν τοῦ σώμα τος τοῦ Χριστοῦ, μέχρι καταντήσωμεν οἱ πάντες εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως καὶ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας του πληρώματος τοῦ Χριστοῦ, ἵνα μηκέτι ὦμεν νή- πιοι, κλυδωνιζόμενοι καὶ περιφερόμενοι παντὶ ἀνέμω τῆς διδασκαλίας, ἐν τῇ κυβείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ἐν πανουργία (68) πρὸς τὴν μεθοδείαν τῆς πλάνης, ἀλη θεύοντες δὲ ἐν ἀγάπῃ, αὐξήσωμεν εἰς αὐτὸν τὰ πάντα, ὅς ἐστιν ἡ κεφαλὴ, ὁ Χριστός· ἐξ οὗ πᾶν τὸ σῶμα ἀφῆς τῆς ἐπιχορηγίας, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ὁρᾶς, ὅτι ἡ συναρμολογούμενον καὶ συμβιβαζόμενον διὰ πάσης φωνή κοινῶς κατηγορείται Πατρὸς καὶ Υἱοῦ, καὶ σὺ μονομερῶς περὶ Πατρὸς ἐξείληφας; τοῦ τε καὶ δυνάμεως, ὡς ποίημα. ἀλλ', ἀπολεί πεται τῆς τοῦ Θεοῦ δόξης ὡς ποίημα, λείπεται τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως. στα. S. ATHANASIUS. - SPURIA. que esse divinitate, omniaque complecti sua sub- stantia, nec ab ulla re contineri Filium Dei, sicuti nec Patrem ejus. Et in Spiritum sanctuni, quem credo esse Patris substantie, simulque æternuin cum Patre et Filio. Verbum dico in carne adve- nisse. et Filium ejus quem ante sæcula creavit Deus, et Filium fecit. Qui Filius cum omnia quæcunque ha- bet, non haberet, ea a Deo accepit: quod non sit item Filius Patri æqualis, nec ejusdem ac ille di- gnitatis, sed ut res facta, gloria et virtute Deo sit inferior. Et in Spiritum sanctum, qui a Filio fa- clus est. En quæ ego sentio. • nem. Video enim te magnis malis detineri : quan- quam tu nos, ipse aggressus reos esse velles, quasi non recte de Patre, et Filio, et Spiritu sancto sentiremus. Ar. Quomodo dicis Deum semper Pa- trem, qui cum solus esset Deus, sua voluntate creavit Filium suum, quemadmodum scriptum est? Ath. Ubinam scriptum est solum esse Patremn? Ar. Apud Paulum apostolum ita scribentem: Nobis vero unus Deus ex quo omnia > Ath. Lege quæ sequuntur Apostoli verba: ait enim, Et unus Do- minus Jesus Christus, per quem omnia. » Ar. Vi- des Filium ministrum, non autem per se opificem esse, ut ipse de se ait : • Nisi quid viderit Patrem facientem : quæ enim Pater facit, hæc et Filius facit ". » Attende quomodo ninister non autem creator sit Filius. Ath. Vide: noli cum veri- tate pugnare. Nam quod putas a Paulo de Deo Pa- tre esse dictum, idem de Filio ab ipso dici repe- ries. Hæc sunt enim ejus verba: Et ipse posuit in Ecclesia, primum apostolos, deinde prophetas, alios vero evangelistas, alios pastores et magistros, ad perfectionem populorum, in opus ministerii, in ædificationem corporis Christi, donec occurramus omnes in unitatem fidei et agnitionis Filii Dei, in virum perfectum, in mensuram ætatis plenitudinis Christi ut jam non simus parvuli, nec fluctuantes circumferamur omni vento doctrinæ, in alea ho- minum, in astutia ad inducendum in errorem : sed veritatem sectantes in charitate, crescamus in illo per omnia, qui est caput, Christus: ex quo totum corpus compactum et connexum per omnem com- missuram subministrationis '', etc. Videsne cam- dem vocem de Patre et Filio communiter dici, quam tu de solo Patre intellexisti? B D Cor. viii, omittunt. Ed. vero, 6. Ar. Credo et ego in unum Deum æternum, 7. Ath. Jam cum omni arte ordire disputatio- 6. "Αρ. εἶπεν· Πιστεύω κἀγὼ εἰς ἕνα Θεὸν ἀΐδιον, 7. Αθ. εἶπεν· Λοιπὸν μετὰ πάσης ἐπιστήμης 6. et Joan. v, 19. " Eph. iv, 11-16. (61) Reg. et Aug. τῆς τοῦ Πατρός. Ceteri et editi (62) Sic Reg. At alii et editi, ἔκτισεν ὡς Θεός. (63) Aug. ἀλλὰ πολὺ λείπεται τῆς τοῦ Θεοῦ δόξης (64) Reg. et Aug. συζητήσεως. (65) Aug. ἐν μεγάλοις ἐνεχόμενον εἰ καὶ μάλι (66) Aug. ὡς μόνος ών. (67) Reg. et Anglic. ποιῇ. Editi et alii ποιεῖ. (68) Reg. ἐν τῇ τῶν ἀνθρώπων πανουργία.
Addenda ex codicibus Nanianis
PG 28:445Ἔστω οὕτω, τὸ ἀχωρίστως δημιουργεῖν τὸν Υἱὸν σὺν τῷ Θεῷ τὸ πᾶν· μήτι δύναται καὶ ἴσος εἶναι τῷ Θεῷ, καθὼς σὺ ἤκουσας τοῦ Σωτῆρος λέγοντος· «Ὁ Πατήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστὶν;» Ἀθ. εἶπεν· Ἐρωτήσω σε· σὺ δὲ ἀποκρίθητί μοι· Ὁ Σωτήρ μου μὴ ἐναντία ἐφθέγξατο ἑαυτῷ; Ἄρ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο πανταχοῦ γὰρ σύμφωνος ἑαυτῷ τυγχάνει ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Πῶς οὖν ὁ Κύριος ἐν ἄλλῳ τόπῳ φάσκει, «Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν; Ἄρ. εἶπεν· Σὺ Σαβέλλιος εἶ. Ἀθ. εἶπεν· Διὰ τί εἰμι Σαβέλλιος; Ἄρ. εἶπεν· Ἐπειδὴ εἶπας, Ὁ Πατὴρ καὶ ὁ Υἱὸς ἕν ἐστιν. Ἀθ. εἶπεν· Μὴ καταψεύδου μου· οὐ γὰρ οὕτω φημὶ, ὅτι ὁ Πατὴρ καὶ ὁ Υἱὸς ἕν ἐστιν, ἀλλ’ ὅτι ὁ Κύριος ἔφη· «Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν.» Ἄρ. εἶπεν· Αὕτη ἡ αἵρεσις Σαβελλίου ἐστίν. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Κύριος ὁ εἰρηκὼς, «Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν,» Σαβέλλιος ἦν; Οὐ πάντες οἱ Χριστιανοὶ Ἰησοῦν τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ οἴδαμεν; σὺ δὲ Σαβέλλιον καὶ διδάσκαλον αἱρέσεως αὐτὸν φῄς; Ἄρ. εἶπε· Μὴ γένοιτό μοι τοῦτο φρονῆσαι ὁ γὰρ Σωτὴρ εἶπε περὶ συμφωνίας, ὅτι «Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν.» Ἀθαν. εἶπεν· ἕνεκεν τίνος ἔλεξε τοιάδε ὁ Κύριος; τί θέλων παραστῆσαι;ὅλην τὴν περικοπὴν τοῦ ᾿Αποστόλου· ἀλλ᾽ ἐγὼ ἀξιο- πιστότερον ἡγοῦμαι τυγχάνειν τοῦ ἀποστολικοῦ ῥη- τοῦ τὸ προειρημένον Κυριακὸν ὑπ' ἐμοῦ λόγιον. Ἔφη γὰρ ὁ Κύριος, μὴ δύνασθαι ἀφ' ἑαυτοῦ ποιεῖν οὐδὲν, ἐὰν μή τι βλέπῃ τὸν Πατέρα ποιοῦντα. Αθ. εἶπεν· Τί ἐποίησεν ὁ Θεὸς ἐν ἀρχῇ; "Αρ. εἶπεν· Οὐρανὸν, γῆν, θάλασσαν, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς, καθὼς γέ- γραπται. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν λοιπόν ἐστιν ἀποδει χθῆναι (69) παρὰ σοῦ, ποίους οὐρανοὺς, καὶ γῆν, καὶ θάλασσαν, καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς ἐποίησεν ὁ Θεὸς ἐν πρώ- τοις, εἶθ' οὕτως ὁ Υἱὸς αὐτοῦ ἑωρακὼς ἐποίησεν ὁμοίως τῷ Πατρὶ αὐτοῦ. Αρ. εἶπεν· ᾿Αθέμιτον ἡγοῦ- μαι τυγχάνειν τὸ εἰπεῖν, πρῶτον κόσμον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δεδημιουργῆσθαι, ἕτερον δὲ ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ, δευ- τέρου μὴ δυναμένου ἀποδειχθῆναι, καταδήλου ὄντος τοῦ πράγματος παρὰ πᾶσιν, ὅτι εἰς τυγχάνει ὁ ὁρώ- μενος κόσμος. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἀφ' ἑαυτοῦ δη- μιουργεῖ ὁ Υἱὸς τὸ πᾶν. Αρ. εἶπεν· Παρακαλῶ, εἰπέ μαι, πῶς ἀφ' ἑαυτοῦ; Οὐκ ἔστι δὲ ὃς λέξει τοῦτο. Αθ. εἶπεν· Ο σοφὸς τὴν βουλὴν αὐτοῦ ποῦ εὑρίσκει ; Αρ. εἶπεν· Ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις και σοφία τυγχάνει κατὰ τὸν μακά- ριον Παῦλον, καὶ ἢ οὔ; Αρ. εἶπεν· Ομολογουμένως Χριστὸς Θεοῦ (70) δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία. Αθ. εἶ μεν· Ἡ σοφία οὖν μὴ ἀλλαχόθεν σοφίζεται; Αρ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο! Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἀφ' ἑαυτῆς πάντα ὡς σοφία πράττει; "Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Οὐκοῦν ὁ Πατὴρ οὐδὲν ἐδημιούργησεν; Αθ. εἶπεν· Ακουε, καὶ μὴ προπετῶς λάλει (71), ἃ μὴ θέμις μήτε λέγειν, μήτε ἀκούειν, ὡς μὴ δυναμένου τινὸς μετατρέψαι τὰ τοιαῦτα. Πλὴν ἐπὶ τοῦ παρόντος δός μοι λόγον περὶ οὗ ἐπερωτῶ. Ὁ δυνατὸς πῶς αὐτουρ- γεῖ; Αρ. εἶπεν· Ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ τὸ πᾶν πράτ- ται. Αθ. εἶπεν· Χριστὸς δὲ ἀραρότως Θεοῦ δύναμις ὑπάρχει; Αρ, εἶπεν· Ωμολόγηται. Αθ. εἶπεν· Ού κοῦν Χριστοῦ δυνάμεως ὄντος τοῦ Θεοῦ (72), ἅπερ δημιουργεῖ ἡ δύναμις, τουτέστιν ὁ Χριστὸς, ταῦτα ποιεῖ ὁ Πατήρ. δημιουργεῖ ὁ Θεός ; Αθ. εἶπεν· Ἡ δύναμις ἀπὸ τοῦ δυνατοῦ κεχώρισται; Αρ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο ! Τίς γάρ ποτε ἑώρακεν ἀγωνιστὴν πάλῃ ἰδίως ἀνδριζόμενον, και ταμόνας δὲ τὴν δύναμιν αὐτοῦ; Εἰ γὰρ ἦν τοῦτο, ἐπ' ἀμφοτέρους ἂν ἐκομίσθη τὰ βραβεία, ἤτοι οἱ στέφα- και (75). Αθ. εἶπεν· ὀρθῶς ἔφης. Εἰ οὖν ἐπ' ἀνθρώ- που τοῦτο ἔδωκας, μήτε δύναμιν κεχωρισμένως τι πράττειν, μήτε μὴν τὸ σῶμα ἑτέρως ἐνεργεῖν τι, αὐτ κοῦν ὁ Χριστὸς, δύναμις ὢν πατρική, αχωρίστως πάντα, ἃ πράττει ὁ Πατήρ, πράττει ταῦτα καὶ αὐτός (74). "Αρ. εἶπεν· Ἔστω οὕτω, τὸ ἀχωρίστως δημιουρ- γεῖν τὸν Υἱὸν σὺν τῷ Θεῷ τὸ πᾶν· μήτι δύναται καὶ ναι. Θεοῦ. και. ἡ δύναμις αὐτοῦ, τουτέστι τοῦ Χριστοῦ. ἐπ' ἀνθρώπῳ τοῦτο δέδωκας. δημιουργεῖν τὸν Θεὸν συναϊδίως καὶ σὺν τῷ Υἱῷ, Λιβ. τὸν Θεὸν σὺν τῷ Υἱῷ. DISPUTATIO CONTRA ARIUM.) protulisti : verum quæ ego commemoravi Domini verba magis digna fide autumo esse quam quæ ha- bet Apostolus. Siquidem ait Dominus nihil se a seipso posse facere, nisi quid facientem viderit Patrem 43. Ath. Quid fecit Deus in principio? Ar. Calum, terram, mare, et omnia quæ in illis conti- nentur, uti scriptum est. Ath. Superest igitur ut ostendas quosnam coelos, quamve terram, mare et quæ his continentur, primum fecerit Deus, quæ deinde videns Filius, similiter ut Pater fecerit. Ar. Nefas dictu puto esse, primum mundum a Deo fuisse conditum, alterum autem a Filio, cum alter mundus demonstrari non possit, quippe cum per- spicuum sit omnibus unum hunc mundum aspecta- bilem esse. Ath, Igitur Filius a se ipso universum creat? Ar. Quæso te, quomodo a seipso ? Nemo sane id dixerit. Αth. Sapiens ubinam suum invenit con- silium ? Ar. In sapientia sua. Ath. Annon Christus Dei virtus et sapientia est, ut docet beatus Pau- lus ? Ain', an negas? Ar. Sine controversia Chri- stus Dei virtus et Dei sapientia est. Ath. Num ergo sapientia aliunde eficitur sapiens? Ar. Absit. Ath. Igitur a seipsa omnia, ut sapientia, agit. Ar. Ita se res habet. Num igitur nihil creat Pater? Ath. Audi, nec temere loquere quæ nec dicere fas est, nec audire, quasi nemo possit ista tua evertere. Ve- rumtamen jam mihi responde ad id quod te inter- rogo. Is qui potens est, quomodo ipse per se agit? Ar. Omnia virtute sua efficit. Ath. Annon vero Christus convenienter Dei virtus exsistit? Ar. Nemo non fateatur. Ath. Itaque cum Christus sit Dei virtus, quæ virtus, id est Christus, eficit, eadem ss Joan. V, 19. Cor. 1, 24. coin C efficit Pater. efficiat? Ath. An virtus sive potentia distinguitur ab eo qui potens est? Ar. Absit. Eequis enim vi- dit unquam athletam in luctatione seorsim fortiter se gerentem, et seorsim ejusdem virtutem? Nam si ita esset, ad utrumque certe præmia sive coro- nas deferre oporteret. Ath. Recte dicis. Quapro- pter si id in homine agnoscis, nempe, nec ejus vir- tutem separatim quid efficere, nec corpus aliud quid agere: profecto Christus, qui paterna est virtus, omnia, quæ Pater eficit, ipse quoque absque ulla dis- junctione efficit. Ar. dixit, Esto : Filius absque ulla disjunctione universum efficiat simul cum Deo : at Aug. August., Regius, 8. Ar. Recte integrum Apostoli locum ac de re 8. Αρ. εἶπεν· Καλῶς εμνημόνευσας περὶ τούτου Α 9. Αρ. εἶπεν· Πῶς ἅπερ δημιουργεῖ ὁ Χριστὸς, ταῦτα (69) Angl. Οὐκοῦν περιλείπεται λοιπὸν ἀποδεχθῆς (70) Ita Regius. Alii autem et editi omittunt vo- (71) Reg. φθέγγου, et paulo post idem, μεταστρέ- (72) Ita reg. In aliis et editis. τοῦ deest. Μo 9. Ar. Qui fit ut quæ Christus efficit, ea Deus (75) Ita Regius. Alii vero, ἤτοι καὶ στέφανος. ΜοΣ (74) Ita Reg. Editi vero omittunt καί. Paulo post
τὴν συμφωνίαν κατὰ σὲ, ἢ τὴν θεότητα κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον; Εἰ μὲν γὰρ τὴν συμφωνίαν κατὰ σὲ, ἄρα μάρτυρας κατεσκεύαζε κατὰ τοῦ Πατρὸς, μὴ ἄρα ἀθέτησις αὐτῷ γένηται ὑπὸ τοῦ Πατρός· εἰ δὲ τοῦθ’ οὕτως ἔχει, ὁ Υἱὸς κατηγορεῖ τοῦ Πατρὸς κατὰ σὲ, ὡς ἀγνώμονος, καὶ μὴ μένοντος ἐν ταῖς συνθήκαις τῆς συμφωνίας τοῦ Πατρός. Εἰ δὲ καὶ τοῦθ’ οὕτως ἔχει, λοιπὸν νόησον ποῦ σε ἀπάγει τὸ σὸν φρόνημα. Ἄρ. εἶπεν· Ἀλλὰ τί θέλεις ἵνα εἴπωμεν, ὅτι ὁ Πατὴρ καὶ ὁ Υἱὸς ἕν ἐστιν; Ἀθ. εἶπεν· Ὁ Κύριος Ἰησοῦς οὐκ εἶπεν, «Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν εἰμι·» ἀλλ’ ἔφησεν, «ἕν ἐσμεν,» καὶ τὴν δυάδα τελείαν παρέστησεν ἐν τῷ λέξαι, «ἕν ἐσμεν.» Τὸ δὲ, «ἕν,» τὸ τῆς οὐσίας ἐσήμανε· σὺ δὲ, μὴ νοήσας, εἰς ἀτοπίαν ἐχώρησας. Ἄρ. εἶπεν· Ὁ Κύριος οὐκ εἶπεν· «Ὁ Πατὴρ, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστίν;» Ἀθ. εἶπεν· Σωτὴρ οὐκ εἶπεν· «Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν,» καὶ πάλιν· «Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα;» Ἀλλὰ μὴν καὶ ὁ Ἀπόστολος τὴν ἰσότητα τοῦ Υἱοῦ, ἣν ἔχει πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα, σαφῶς ἐδήλωσε, λέγων· «Ὃς, ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ·ὅλην τὴν περικοπὴν τοῦ ᾿Αποστόλου· ἀλλ᾽ ἐγὼ ἀξιο- πιστότερον ἡγοῦμαι τυγχάνειν τοῦ ἀποστολικοῦ ῥη- τοῦ τὸ προειρημένον Κυριακὸν ὑπ' ἐμοῦ λόγιον. Ἔφη γὰρ ὁ Κύριος, μὴ δύνασθαι ἀφ' ἑαυτοῦ ποιεῖν οὐδὲν, ἐὰν μή τι βλέπῃ τὸν Πατέρα ποιοῦντα. Αθ. εἶπεν· Τί ἐποίησεν ὁ Θεὸς ἐν ἀρχῇ; "Αρ. εἶπεν· Οὐρανὸν, γῆν, θάλασσαν, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς, καθὼς γέ- γραπται. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν λοιπόν ἐστιν ἀποδει χθῆναι (69) παρὰ σοῦ, ποίους οὐρανοὺς, καὶ γῆν, καὶ θάλασσαν, καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς ἐποίησεν ὁ Θεὸς ἐν πρώ- τοις, εἶθ' οὕτως ὁ Υἱὸς αὐτοῦ ἑωρακὼς ἐποίησεν ὁμοίως τῷ Πατρὶ αὐτοῦ. Αρ. εἶπεν· ᾿Αθέμιτον ἡγοῦ- μαι τυγχάνειν τὸ εἰπεῖν, πρῶτον κόσμον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δεδημιουργῆσθαι, ἕτερον δὲ ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ, δευ- τέρου μὴ δυναμένου ἀποδειχθῆναι, καταδήλου ὄντος τοῦ πράγματος παρὰ πᾶσιν, ὅτι εἰς τυγχάνει ὁ ὁρώ- μενος κόσμος. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἀφ' ἑαυτοῦ δη- μιουργεῖ ὁ Υἱὸς τὸ πᾶν. Αρ. εἶπεν· Παρακαλῶ, εἰπέ μαι, πῶς ἀφ' ἑαυτοῦ; Οὐκ ἔστι δὲ ὃς λέξει τοῦτο. Αθ. εἶπεν· Ο σοφὸς τὴν βουλὴν αὐτοῦ ποῦ εὑρίσκει ; Αρ. εἶπεν· Ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις και σοφία τυγχάνει κατὰ τὸν μακά- ριον Παῦλον, καὶ ἢ οὔ; Αρ. εἶπεν· Ομολογουμένως Χριστὸς Θεοῦ (70) δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία. Αθ. εἶ μεν· Ἡ σοφία οὖν μὴ ἀλλαχόθεν σοφίζεται; Αρ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο! Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἀφ' ἑαυτῆς πάντα ὡς σοφία πράττει; "Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Οὐκοῦν ὁ Πατὴρ οὐδὲν ἐδημιούργησεν; Αθ. εἶπεν· Ακουε, καὶ μὴ προπετῶς λάλει (71), ἃ μὴ θέμις μήτε λέγειν, μήτε ἀκούειν, ὡς μὴ δυναμένου τινὸς μετατρέψαι τὰ τοιαῦτα. Πλὴν ἐπὶ τοῦ παρόντος δός μοι λόγον περὶ οὗ ἐπερωτῶ. Ὁ δυνατὸς πῶς αὐτουρ- γεῖ; Αρ. εἶπεν· Ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ τὸ πᾶν πράτ- ται. Αθ. εἶπεν· Χριστὸς δὲ ἀραρότως Θεοῦ δύναμις ὑπάρχει; Αρ, εἶπεν· Ωμολόγηται. Αθ. εἶπεν· Ού κοῦν Χριστοῦ δυνάμεως ὄντος τοῦ Θεοῦ (72), ἅπερ δημιουργεῖ ἡ δύναμις, τουτέστιν ὁ Χριστὸς, ταῦτα ποιεῖ ὁ Πατήρ. δημιουργεῖ ὁ Θεός ; Αθ. εἶπεν· Ἡ δύναμις ἀπὸ τοῦ δυνατοῦ κεχώρισται; Αρ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο ! Τίς γάρ ποτε ἑώρακεν ἀγωνιστὴν πάλῃ ἰδίως ἀνδριζόμενον, και ταμόνας δὲ τὴν δύναμιν αὐτοῦ; Εἰ γὰρ ἦν τοῦτο, ἐπ' ἀμφοτέρους ἂν ἐκομίσθη τὰ βραβεία, ἤτοι οἱ στέφα- και (75). Αθ. εἶπεν· ὀρθῶς ἔφης. Εἰ οὖν ἐπ' ἀνθρώ- που τοῦτο ἔδωκας, μήτε δύναμιν κεχωρισμένως τι πράττειν, μήτε μὴν τὸ σῶμα ἑτέρως ἐνεργεῖν τι, αὐτ κοῦν ὁ Χριστὸς, δύναμις ὢν πατρική, αχωρίστως πάντα, ἃ πράττει ὁ Πατήρ, πράττει ταῦτα καὶ αὐτός (74). "Αρ. εἶπεν· Ἔστω οὕτω, τὸ ἀχωρίστως δημιουρ- γεῖν τὸν Υἱὸν σὺν τῷ Θεῷ τὸ πᾶν· μήτι δύναται καὶ ναι. Θεοῦ. και. ἡ δύναμις αὐτοῦ, τουτέστι τοῦ Χριστοῦ. ἐπ' ἀνθρώπῳ τοῦτο δέδωκας. δημιουργεῖν τὸν Θεὸν συναϊδίως καὶ σὺν τῷ Υἱῷ, Λιβ. τὸν Θεὸν σὺν τῷ Υἱῷ. DISPUTATIO CONTRA ARIUM.) protulisti : verum quæ ego commemoravi Domini verba magis digna fide autumo esse quam quæ ha- bet Apostolus. Siquidem ait Dominus nihil se a seipso posse facere, nisi quid facientem viderit Patrem 43. Ath. Quid fecit Deus in principio? Ar. Calum, terram, mare, et omnia quæ in illis conti- nentur, uti scriptum est. Ath. Superest igitur ut ostendas quosnam coelos, quamve terram, mare et quæ his continentur, primum fecerit Deus, quæ deinde videns Filius, similiter ut Pater fecerit. Ar. Nefas dictu puto esse, primum mundum a Deo fuisse conditum, alterum autem a Filio, cum alter mundus demonstrari non possit, quippe cum per- spicuum sit omnibus unum hunc mundum aspecta- bilem esse. Ath, Igitur Filius a se ipso universum creat? Ar. Quæso te, quomodo a seipso ? Nemo sane id dixerit. Αth. Sapiens ubinam suum invenit con- silium ? Ar. In sapientia sua. Ath. Annon Christus Dei virtus et sapientia est, ut docet beatus Pau- lus ? Ain', an negas? Ar. Sine controversia Chri- stus Dei virtus et Dei sapientia est. Ath. Num ergo sapientia aliunde eficitur sapiens? Ar. Absit. Ath. Igitur a seipsa omnia, ut sapientia, agit. Ar. Ita se res habet. Num igitur nihil creat Pater? Ath. Audi, nec temere loquere quæ nec dicere fas est, nec audire, quasi nemo possit ista tua evertere. Ve- rumtamen jam mihi responde ad id quod te inter- rogo. Is qui potens est, quomodo ipse per se agit? Ar. Omnia virtute sua efficit. Ath. Annon vero Christus convenienter Dei virtus exsistit? Ar. Nemo non fateatur. Ath. Itaque cum Christus sit Dei virtus, quæ virtus, id est Christus, eficit, eadem ss Joan. V, 19. Cor. 1, 24. coin C efficit Pater. efficiat? Ath. An virtus sive potentia distinguitur ab eo qui potens est? Ar. Absit. Eequis enim vi- dit unquam athletam in luctatione seorsim fortiter se gerentem, et seorsim ejusdem virtutem? Nam si ita esset, ad utrumque certe præmia sive coro- nas deferre oporteret. Ath. Recte dicis. Quapro- pter si id in homine agnoscis, nempe, nec ejus vir- tutem separatim quid efficere, nec corpus aliud quid agere: profecto Christus, qui paterna est virtus, omnia, quæ Pater eficit, ipse quoque absque ulla dis- junctione efficit. Ar. dixit, Esto : Filius absque ulla disjunctione universum efficiat simul cum Deo : at Aug. August., Regius, 8. Ar. Recte integrum Apostoli locum ac de re 8. Αρ. εἶπεν· Καλῶς εμνημόνευσας περὶ τούτου Α 9. Αρ. εἶπεν· Πῶς ἅπερ δημιουργεῖ ὁ Χριστὸς, ταῦτα (69) Angl. Οὐκοῦν περιλείπεται λοιπὸν ἀποδεχθῆς (70) Ita Regius. Alii autem et editi omittunt vo- (71) Reg. φθέγγου, et paulo post idem, μεταστρέ- (72) Ita reg. In aliis et editis. τοῦ deest. Μo 9. Ar. Qui fit ut quæ Christus efficit, ea Deus (75) Ita Regius. Alii vero, ἤτοι καὶ στέφανος. ΜοΣ (74) Ita Reg. Editi vero omittunt καί. Paulo post
PG 28:446ἀλλ’ ἑαυτὸν ἐκένωσεν.» Ὁρᾷς, ὅτι ἴσος ἐστὶν ὁ Υἱὸς τοῦ ἰδίου Πατρὸς, καὶ οὐ μικρότερος; Ἄρ. εἶπεν· Ἀσυμφωνία πολλή μοι καταφαίνεται τῶν Γραφῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος. Ἀθ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο ἵνα ἄνθρωπος κατείπῃ τῶν θείων καὶ θεοπνεύστων Γραφῶν, ὡς οὐ μετὰ συμφωνίας ταῦτα πάντα φθεγγομένων Ζυγὸς γὰρ ὥσπερ δίκαιος, οὕτω συμφωνοῦσι πρὸς ἑαυτὰς πᾶσαι αἱ Γραφαί. Ἄρ. εἶπεν· Πῶς συμφωνοῦσιν; Ὁ Σωτὴρ ἔφη· «Ὁ Πατὴρ ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστί·» πάλιν ὁ αὐτὸς λέγει· «Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν·» καὶ ἑτέρως· «Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα·» δι’ οὗ σημαίνει τὴν ἀπαράλλακτον αὐτοῦ ἰδέαν, ἣν ἔχει πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα· ὡς καὶ ὁ Παῦλός φησι ἴσον τὸν Υἱὸν τοῦ ἰδίου Πατρὸς τυγχάνειν. Ἀθ. εἶπεν Ἄνθρωπε, ἄκουε καὶ σύνες, ὅτι οὐκ ἀπέζευκται ἐκεῖνο τὸ κεφάλαιον, τὸ φάσκον· «Ὁ Πατήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστί,» τῶν λοιπῶν κεφαλαίων. Ἄρ. εἶπεν· Ἐὰν τοῦτο ἀποδείξῃς, ὅπερ ἀνεγχώρητόν ἐστι, τάχα κἀμὲ ποιήσεις τῷ σῷ φρονήματι ἐπακολουθῆσαι. Ἀθ. εἶπεν· Ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς Θεός ἐστιν, ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Θεὸς κτισθεὶς ὑπὸ Θεοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Ὡς θέλεις, ἀποκρίθητί μοι περὶ οὗ ἐρωτῶ.ὅλην τὴν περικοπὴν τοῦ ᾿Αποστόλου· ἀλλ᾽ ἐγὼ ἀξιο- πιστότερον ἡγοῦμαι τυγχάνειν τοῦ ἀποστολικοῦ ῥη- τοῦ τὸ προειρημένον Κυριακὸν ὑπ' ἐμοῦ λόγιον. Ἔφη γὰρ ὁ Κύριος, μὴ δύνασθαι ἀφ' ἑαυτοῦ ποιεῖν οὐδὲν, ἐὰν μή τι βλέπῃ τὸν Πατέρα ποιοῦντα. Αθ. εἶπεν· Τί ἐποίησεν ὁ Θεὸς ἐν ἀρχῇ; "Αρ. εἶπεν· Οὐρανὸν, γῆν, θάλασσαν, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς, καθὼς γέ- γραπται. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν λοιπόν ἐστιν ἀποδει χθῆναι (69) παρὰ σοῦ, ποίους οὐρανοὺς, καὶ γῆν, καὶ θάλασσαν, καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς ἐποίησεν ὁ Θεὸς ἐν πρώ- τοις, εἶθ' οὕτως ὁ Υἱὸς αὐτοῦ ἑωρακὼς ἐποίησεν ὁμοίως τῷ Πατρὶ αὐτοῦ. Αρ. εἶπεν· ᾿Αθέμιτον ἡγοῦ- μαι τυγχάνειν τὸ εἰπεῖν, πρῶτον κόσμον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δεδημιουργῆσθαι, ἕτερον δὲ ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ, δευ- τέρου μὴ δυναμένου ἀποδειχθῆναι, καταδήλου ὄντος τοῦ πράγματος παρὰ πᾶσιν, ὅτι εἰς τυγχάνει ὁ ὁρώ- μενος κόσμος. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἀφ' ἑαυτοῦ δη- μιουργεῖ ὁ Υἱὸς τὸ πᾶν. Αρ. εἶπεν· Παρακαλῶ, εἰπέ μαι, πῶς ἀφ' ἑαυτοῦ; Οὐκ ἔστι δὲ ὃς λέξει τοῦτο. Αθ. εἶπεν· Ο σοφὸς τὴν βουλὴν αὐτοῦ ποῦ εὑρίσκει ; Αρ. εἶπεν· Ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις και σοφία τυγχάνει κατὰ τὸν μακά- ριον Παῦλον, καὶ ἢ οὔ; Αρ. εἶπεν· Ομολογουμένως Χριστὸς Θεοῦ (70) δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία. Αθ. εἶ μεν· Ἡ σοφία οὖν μὴ ἀλλαχόθεν σοφίζεται; Αρ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο! Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἀφ' ἑαυτῆς πάντα ὡς σοφία πράττει; "Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Οὐκοῦν ὁ Πατὴρ οὐδὲν ἐδημιούργησεν; Αθ. εἶπεν· Ακουε, καὶ μὴ προπετῶς λάλει (71), ἃ μὴ θέμις μήτε λέγειν, μήτε ἀκούειν, ὡς μὴ δυναμένου τινὸς μετατρέψαι τὰ τοιαῦτα. Πλὴν ἐπὶ τοῦ παρόντος δός μοι λόγον περὶ οὗ ἐπερωτῶ. Ὁ δυνατὸς πῶς αὐτουρ- γεῖ; Αρ. εἶπεν· Ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ τὸ πᾶν πράτ- ται. Αθ. εἶπεν· Χριστὸς δὲ ἀραρότως Θεοῦ δύναμις ὑπάρχει; Αρ, εἶπεν· Ωμολόγηται. Αθ. εἶπεν· Ού κοῦν Χριστοῦ δυνάμεως ὄντος τοῦ Θεοῦ (72), ἅπερ δημιουργεῖ ἡ δύναμις, τουτέστιν ὁ Χριστὸς, ταῦτα ποιεῖ ὁ Πατήρ. δημιουργεῖ ὁ Θεός ; Αθ. εἶπεν· Ἡ δύναμις ἀπὸ τοῦ δυνατοῦ κεχώρισται; Αρ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο ! Τίς γάρ ποτε ἑώρακεν ἀγωνιστὴν πάλῃ ἰδίως ἀνδριζόμενον, και ταμόνας δὲ τὴν δύναμιν αὐτοῦ; Εἰ γὰρ ἦν τοῦτο, ἐπ' ἀμφοτέρους ἂν ἐκομίσθη τὰ βραβεία, ἤτοι οἱ στέφα- και (75). Αθ. εἶπεν· ὀρθῶς ἔφης. Εἰ οὖν ἐπ' ἀνθρώ- που τοῦτο ἔδωκας, μήτε δύναμιν κεχωρισμένως τι πράττειν, μήτε μὴν τὸ σῶμα ἑτέρως ἐνεργεῖν τι, αὐτ κοῦν ὁ Χριστὸς, δύναμις ὢν πατρική, αχωρίστως πάντα, ἃ πράττει ὁ Πατήρ, πράττει ταῦτα καὶ αὐτός (74). "Αρ. εἶπεν· Ἔστω οὕτω, τὸ ἀχωρίστως δημιουρ- γεῖν τὸν Υἱὸν σὺν τῷ Θεῷ τὸ πᾶν· μήτι δύναται καὶ ναι. Θεοῦ. και. ἡ δύναμις αὐτοῦ, τουτέστι τοῦ Χριστοῦ. ἐπ' ἀνθρώπῳ τοῦτο δέδωκας. δημιουργεῖν τὸν Θεὸν συναϊδίως καὶ σὺν τῷ Υἱῷ, Λιβ. τὸν Θεὸν σὺν τῷ Υἱῷ. DISPUTATIO CONTRA ARIUM.) protulisti : verum quæ ego commemoravi Domini verba magis digna fide autumo esse quam quæ ha- bet Apostolus. Siquidem ait Dominus nihil se a seipso posse facere, nisi quid facientem viderit Patrem 43. Ath. Quid fecit Deus in principio? Ar. Calum, terram, mare, et omnia quæ in illis conti- nentur, uti scriptum est. Ath. Superest igitur ut ostendas quosnam coelos, quamve terram, mare et quæ his continentur, primum fecerit Deus, quæ deinde videns Filius, similiter ut Pater fecerit. Ar. Nefas dictu puto esse, primum mundum a Deo fuisse conditum, alterum autem a Filio, cum alter mundus demonstrari non possit, quippe cum per- spicuum sit omnibus unum hunc mundum aspecta- bilem esse. Ath, Igitur Filius a se ipso universum creat? Ar. Quæso te, quomodo a seipso ? Nemo sane id dixerit. Αth. Sapiens ubinam suum invenit con- silium ? Ar. In sapientia sua. Ath. Annon Christus Dei virtus et sapientia est, ut docet beatus Pau- lus ? Ain', an negas? Ar. Sine controversia Chri- stus Dei virtus et Dei sapientia est. Ath. Num ergo sapientia aliunde eficitur sapiens? Ar. Absit. Ath. Igitur a seipsa omnia, ut sapientia, agit. Ar. Ita se res habet. Num igitur nihil creat Pater? Ath. Audi, nec temere loquere quæ nec dicere fas est, nec audire, quasi nemo possit ista tua evertere. Ve- rumtamen jam mihi responde ad id quod te inter- rogo. Is qui potens est, quomodo ipse per se agit? Ar. Omnia virtute sua efficit. Ath. Annon vero Christus convenienter Dei virtus exsistit? Ar. Nemo non fateatur. Ath. Itaque cum Christus sit Dei virtus, quæ virtus, id est Christus, eficit, eadem ss Joan. V, 19. Cor. 1, 24. coin C efficit Pater. efficiat? Ath. An virtus sive potentia distinguitur ab eo qui potens est? Ar. Absit. Eequis enim vi- dit unquam athletam in luctatione seorsim fortiter se gerentem, et seorsim ejusdem virtutem? Nam si ita esset, ad utrumque certe præmia sive coro- nas deferre oporteret. Ath. Recte dicis. Quapro- pter si id in homine agnoscis, nempe, nec ejus vir- tutem separatim quid efficere, nec corpus aliud quid agere: profecto Christus, qui paterna est virtus, omnia, quæ Pater eficit, ipse quoque absque ulla dis- junctione efficit. Ar. dixit, Esto : Filius absque ulla disjunctione universum efficiat simul cum Deo : at Aug. August., Regius, 8. Ar. Recte integrum Apostoli locum ac de re 8. Αρ. εἶπεν· Καλῶς εμνημόνευσας περὶ τούτου Α 9. Αρ. εἶπεν· Πῶς ἅπερ δημιουργεῖ ὁ Χριστὸς, ταῦτα (69) Angl. Οὐκοῦν περιλείπεται λοιπὸν ἀποδεχθῆς (70) Ita Regius. Alii autem et editi omittunt vo- (71) Reg. φθέγγου, et paulo post idem, μεταστρέ- (72) Ita reg. In aliis et editis. τοῦ deest. Μo 9. Ar. Qui fit ut quæ Christus efficit, ea Deus (75) Ita Regius. Alii vero, ἤτοι καὶ στέφανος. ΜοΣ (74) Ita Reg. Editi vero omittunt καί. Paulo post
PG 28:447Ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς πάντα ἐποίησεν, ναὶ, ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Προαποδέδοται, ὅτι πάντα ἐποίησεν, ὡς δύναμις καὶ σοφία τυγχάνων Θεοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν πάντα περιέχει τὰ ὑπ’ αὐτοῦ ποιηθέντα, ἤτοι ὁρατὰ ἤτοι ἀόρατα ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός. Ἄρ. ἔφη· Οὕτως ἔχει. Ἀθ. εἶπεν· Πανταχοῦ οὖν πάρεστι τῇ οὐσίᾳ τῆς μεγαλοσύνης αὐτοῦ. Ἐὰν εἴπῃς, ὅτι οὐ πάρεστι πανταχοῦ, ἄρα μείζονα ἐρεῖς τὰ γενόμενα τοῦ δημιουργοῦ. Ἄρ. εἶπεν· Πάρεστι πανταχοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Εἰ οὖν παρὼν τυγχάνει πανταχοῦ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, πῶς λέγεις τὸ, «Ὁ Πατήρ μου ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστίν,» ἀπόδος μοι τὸν λόγον. Ἄρ. εἶπεν· Ἀπορῶ περὶ τούτου, ἀλλ’ ἀξιῶ, φράσον μοι, τίνι λόγῳ εἶπεν ὁ Σωτὴρ μείζονα ἑαυτοῦ τὸν Πατέρα; Ἀθ. εἶπεν· Ἐὰν μὴ πρότερόν μοι εἴπῃς, ὃ ἐπερωτῶ, οὐ μή σοι εἴπω, ὅπερ θέλεις. Ἄρ. εἶπεν· Λέγε, ὃ βούλει. Ἀθ. εἶπεν· Οἱ ἄγγελοι ἀσώματοι τυγχάνουσιν, ἢ ἄνθρωποι; Ἄρ. εἶπεν· Ἄνθρωποι ἐν σώματι τυγχάνουσιν, ἄγγελοι δὲ πνεύματα ὄντες, ἀσώματοί εἰσιν. Ἀθ. εἶπεν· Τίνες οὖν κοπιῶσιν, ἄνθρωποι, ἢ ἄγγελοι; Ἄρ. εἶπεν· Ἄγγελοι ἀσώματοι τυγχάνουσι, πρὸς τὸ διακονοῦντας αὐτῷ καμάτου πεῖραν μὴ λαβεῖν·λέγοντος· « Ο Πατήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστὶν; » Αθ. εἶπεν· Ἐρωτήσω σε· σὺ δὲ ἀποκρί θητί μοι· Ο Σωτήρ μου μὴ ἐναντία ἐφθέγξατο ἑαυ τῷ (75); "Αρ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο! πανταχοῦ γὰρ σύμφωνος ἑαυτῷ τυγχάνει ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Αθ. εξ πεν· Πῶς οὖνὁ Κύριος ἐν ἄλλῳ τόπῳ φάσκει, « Εγώ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν; "Αρ. εἶπεν· Σὺ Σαβέλλιος εἶ. Αθ. εἶπεν· Διὰ τί εἰμι Σαβέλλιος; Αρ. εἶπεν· Ἐ- πειδὴ εἶπας, Ο Πατὴρ καὶ ὁ Υἱὸς ἔν ἐστιν. 40. εἶ ἴσος εἶναι τῷ Θεῷ, καθὼς σὺ ἤκουσας τοῦ Σωτῆρος Β παρ' αὐτοῦ γάμο έσμεν. πεν Μὴ καταψεύδου μου· οὐ γάρ οὕτω φημί, ὅτι ὁ Πατήρ καὶ ὁ Υἱὸς ἐν ἐστιν, ἀλλ' ὅτι ὁ Κύρι ἔφη· • Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἑσμεν. » "Αρ. εἶπεν (76) Αὕτη ἡ αἵρεσις Σαβελλίου ἐστίν. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Κύριος ὁ εἰρηκώς, • Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἓν ἐσμεν,» Σαβέλλιος ἦν ; Οὐ πάντες οἱ Χριστιανοὶ Ἰησοῦν τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ οἴδαμεν; σὺ δὲ Σαβέλλιον καὶ διδά- σκαλον αἱρέσεως αὐτὸν φής; Αρ. εἶπε· Μὴ γένοιτό μοι τοῦτο φρονῆσαι ! ὁ γὰρ Σωτὴρ εἶπε περὶ συμφων νίας, ὅτι « Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. » Αθαν. εἶπεν· ἕνεκεν τίνος ἔλεξε τοιάδε ὁ Κύριος; τί θέλων παραστῆσαι; τὴν συμφωνίαν κατὰ σὲ, ἢ τὴν θεότητα κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον; Εἰ μὲν γὰρ τὴν συμφωνίαν κατὰ σὲ, ἄρα μάρτυρας (77) κατεσκεύαζε κατὰ τοῦ Πατρός, μὴ ἄρα ἀθέτησις αὐτῷ γένηται ὑπὸ τοῦ Πατρός· εἰ δὲ τοῦθ' οὕτως ἔχει, ὁ Υἱὸς κατηγορεί τοῦ Πατρὸς κατὰ σὲ, ὡς ἀγνώμονος, καὶ μὴ μένον τος ἐν ταῖς συνθήκαις τῆς συμφωνίας τοῦ Πατρός. Ει δὲ καὶ τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει, λοιπόν νόησον που σε ἀπάγει τὸ σὸν φρόνημα. ་ ὁ Πατὴρ καὶ ὁ Υἱὸς ἔν ἐστιν; Αθ. εἶπεν· Ὁ Κύριος Ἰησοῦς οὐκ εἶπεν, • Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἓν εἰμι· ο ἀλλ᾽ ἔφησεν, « ἔν ἐσμεν, » καὶ τὴν δυάδα τελείαν παρ έστησεν ἐν τῷ λέξαι, « ἓν ἐσμεν. » Τὸ δὲ, ο ἕν, ο τὸ τῆς οὐσίας ἐσήμανε· σὺ δὲ, μὴ νοήσας, εἰς ἀτοπίας ἐχώρησας. Αρ. εἶπεν· Ὁ Κύριος οὐκ εἶπεν· Ο Πατὴρ, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστίν ; » Αθ. εξ πεν· Σωτὴρ οὐκ εἶπεν· « Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν, ο καὶ πάλιν· ο Ο ἑωρακώς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα; ο ᾿Αλλὰ μὴν καὶ ὁ ᾿Απόστολος τὴν ἰσότητα τοῦ Υἱοῦ, ἣν ἔχει πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα, σαφῶς ἐδήλωσε, λέγων· ος, ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἀρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ· ἀλλ᾿ ἑαυτὸν εκένωσεν (78). • Ορᾷς, ὅτι ἴσος ἐστὶν ὁ Υἱὸς τοῦ ἰδίου Πατρὸς, καὶ οὐ μικρότερος; Αρ. εἶπεν· Ασυμ- φωνία πολλή μοι καταφαίνεται τῶν Γραφῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος. Αθ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο ἵνα ἄνθρωπος κατα εἴπῃ τῶν θείων καὶ θεοπνεύστων Γραφῶν, ὡς οὐ μετά συμφωνίας ταῦτα πάντα φθεγγομένων! Ζυγός γὰρ ὥσπερ δίκαιος, οὕτω συμφωνοῦσι πρὸς ἑαυτὰς πᾶσαι αἱ Γραφαί. "Αρ. εἶπεν· Πῶς συμφωνοῦσιν; Ο Σωτήρ ἔφη· « Ο Πατὴρ ὁ πέμψας με, μείζων μου μάρτυρας, δι' όμοιοτέλευτον. S. ATHANASIUS. - SPURIA, nunquid Deo possit æqualis esse, cum ipse A Salvatorem audieris hæc dicentem: Pater meus, qui misit me, major me est ?, Ath. Interrogalo te: tu vero mihi responde: Num Salvator meus sibi con- traria loquitur? Ar. Absit : ubique enim sibi ipsi consonat Filius Dei. Ath. Quomodo ergo Dominus alibi ait, ‹ Ego et Pater unum sumus 25? Ar. An Sabellius es? Ath. Cur sim Sabellius ? Ar. Quia Patrem et Filium unum esse dixisti. Ath. Ne me calumnieris. Nec enim dixi Patrem et Filium unum esse, sed Dominum dixisse : ‹ Ego et Pater unum sumus. » Ar. Atqui hæc ipsa est Sabellii hæresis. Ath. Num igitur Dominus qui ait: ‹ Ego et Pater unum sumus, Sabellius erat. An non omnes Christiani Jesum Filium Dei esse novimus? Tu vero ipsum dicis Sabellium esse et leresis magistrum? Ar. Alsit a me ut ita sentiam, sed Salvator de sua cuin Patre concordia illa intellexit verba: Ego et Pater unum sumus. Ath. Cujus causa hæc dixit Dominus, quidve his volebat indicare ? suamne, ut putas, cum Patre concordiam, an potius divini- tatem, ut recta ratio probat? si concordiam, ut exi- stimas, igitur testes contra Patrem subornabat, ne videlicet a Patre abdicaretur. Quod si verum est; Filius ergo Patrem accusat, quod ingratum se præ. buerit, nec pacta concordiæ servarit. Quod si ita esse velis, intellige, quæso, quo te hujusmodi abdu- cat sententia. C Pater et Filius unum sit? Ath. Dominus Jesus non ait : « Ego et Pater unum sum, sed unum sumus : hisque verbis, ‹ unum sumus, perfectam indica- vit dualitatem ; et dictione, « unum, substantiam significavit. Quæ quia non intellexisti, in absurda idcirco incidisti. Ar. An non Dominus dixit : i Pa- ter qui misit me, major me est? » Ath. At non Calvator dixit : c Ego et Pater unum sumus; » et rursus : • Qui vidit me, vidit Patrem 16? , Immo Apostolus quoque Filii et Patris a'qualitatem di- serte his verbis declarat: Qui cum in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo : sed semetipsum exinanivil : Viden' Fi- lium proprio Patri æqualem esse, non autem mi- D norem? Ar. Magna mihi videtur Scripturarum de re præsenti dissensio. Ath. Absit ut homo divinos Deique afflatu scriptos libros audeat calumniari, quasi scilicet non inter se in his omnibus consenti- rent. Certe omnes Scriptura, instar æquæ libræ, valde secum consentiunt. Ar. Qui fieri potest ut consentiant? Salvator ait : Pater qui misit me, major me est : s idem rursus ait : . Ego et Paler "Joan. x, 30. Joan. xiv, 9. Philipp. 11, 7. et hæc et sequentia usque ad omissis intermediis 10. Ar. Verum quid nos vis dicere, num quod (75) 'Εαυτῷ deest in Aug. Mox idem, Μη γένοιτο. (76) *Αρειος εἶπεν deest in Aug. In Felc. vero 2, 10. Αρ. εἶπεν· ᾿Αλλὰ τί θέλεις ἵνα εἴπωμεν, ὅτι (77) Augustanus, τὴν συμφωνίαν κατὰ σὲ, ἄρα (38) Aug. εκένωσεν μορφὴν δούλου λαβών.
PG 28:448ἀνθρώπῳ δὲ τῷ κάμνειν ἴδιον, διὰ τὴν τοῦ σώματος βαρεῖαν ὁλκήν. Ἀθ. εἶπεν· Ὁ οὖν Κύριος πῶς ἐκοπίασε; γέγραπται γὰρ, «Ἰησοῦς δὲ κεκοπιακὼς ἐκ τῆς ὁδοιπορίας, ἐκαθέζετο. Ἄρ. εἶπεν· Συνήγαγές με, ὡς ἠθέλησας ἐκ τοῦ παραδείγματος τῶν ἀγγέλων καὶ τῶν ἀνθρώπων, οὐχ ὡς Θεὸς Λόγος ἐκοπίασεν, ἀλλ’ ἵνα φανῇ, ὅτι σάρκα, ἣν οὐκ εἶχε πρότερον ὁ Λόγος καὶ Θεὸς, ταύτην ἀνέλαβε· διὰ τοῦτο τῇ σαρκὶ συνεχώρησε πάσχειν τὰ ἴδια, ἵνα φανῇ ὅτι σάρξ ἐστιν. Ἀθ. εἶπεν· Μέμνησο, ὅτι προωμολόγηται, ὅτι πανταχοῦ πάρεστιν ὁ Λόγος καὶ Θεός. Ἄρ. εἶπεν· Ἀραρότως. Ἀθ. εἶπεν· Εἰ οὖν πανταχοῦ πάρεστιν, τίνος ἕνεκεν ἔφασκεν, «Ὁ Πατήρ μου ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστίν;» Ἄρ. εἶπεν· Παρακαλῶ σε, μὴ ὀκνήσῃς ἀποκαλῦψαι τὸ κάλυμμα ἀπὸ τοῦ γράμματος ἐν τάχει. Λίαν γὰρ ἀνιῶμαι. Ἀθ. εἶπεν· Τίς ἐστιν ὁ κεκοπιακὼς, ἄνθρωπος, ἢ ὁ Θεὸς Λόγος; Ἄρ. εἶπεν· Ἄνθρωπος. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν σόν ἐστι τὸ νοῆσαι λοιπόν. Ἄρ. εἶπεν·λέγοντος· « Ο Πατήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστὶν; » Αθ. εἶπεν· Ἐρωτήσω σε· σὺ δὲ ἀποκρί θητί μοι· Ο Σωτήρ μου μὴ ἐναντία ἐφθέγξατο ἑαυ τῷ (75); "Αρ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο! πανταχοῦ γὰρ σύμφωνος ἑαυτῷ τυγχάνει ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Αθ. εξ πεν· Πῶς οὖνὁ Κύριος ἐν ἄλλῳ τόπῳ φάσκει, « Εγώ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν; "Αρ. εἶπεν· Σὺ Σαβέλλιος εἶ. Αθ. εἶπεν· Διὰ τί εἰμι Σαβέλλιος; Αρ. εἶπεν· Ἐ- πειδὴ εἶπας, Ο Πατὴρ καὶ ὁ Υἱὸς ἔν ἐστιν. 40. εἶ ἴσος εἶναι τῷ Θεῷ, καθὼς σὺ ἤκουσας τοῦ Σωτῆρος Β παρ' αὐτοῦ γάμο έσμεν. πεν Μὴ καταψεύδου μου· οὐ γάρ οὕτω φημί, ὅτι ὁ Πατήρ καὶ ὁ Υἱὸς ἐν ἐστιν, ἀλλ' ὅτι ὁ Κύρι ἔφη· • Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἑσμεν. » "Αρ. εἶπεν (76) Αὕτη ἡ αἵρεσις Σαβελλίου ἐστίν. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Κύριος ὁ εἰρηκώς, • Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἓν ἐσμεν,» Σαβέλλιος ἦν ; Οὐ πάντες οἱ Χριστιανοὶ Ἰησοῦν τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ οἴδαμεν; σὺ δὲ Σαβέλλιον καὶ διδά- σκαλον αἱρέσεως αὐτὸν φής; Αρ. εἶπε· Μὴ γένοιτό μοι τοῦτο φρονῆσαι ! ὁ γὰρ Σωτὴρ εἶπε περὶ συμφων νίας, ὅτι « Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. » Αθαν. εἶπεν· ἕνεκεν τίνος ἔλεξε τοιάδε ὁ Κύριος; τί θέλων παραστῆσαι; τὴν συμφωνίαν κατὰ σὲ, ἢ τὴν θεότητα κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον; Εἰ μὲν γὰρ τὴν συμφωνίαν κατὰ σὲ, ἄρα μάρτυρας (77) κατεσκεύαζε κατὰ τοῦ Πατρός, μὴ ἄρα ἀθέτησις αὐτῷ γένηται ὑπὸ τοῦ Πατρός· εἰ δὲ τοῦθ' οὕτως ἔχει, ὁ Υἱὸς κατηγορεί τοῦ Πατρὸς κατὰ σὲ, ὡς ἀγνώμονος, καὶ μὴ μένον τος ἐν ταῖς συνθήκαις τῆς συμφωνίας τοῦ Πατρός. Ει δὲ καὶ τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει, λοιπόν νόησον που σε ἀπάγει τὸ σὸν φρόνημα. ་ ὁ Πατὴρ καὶ ὁ Υἱὸς ἔν ἐστιν; Αθ. εἶπεν· Ὁ Κύριος Ἰησοῦς οὐκ εἶπεν, • Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἓν εἰμι· ο ἀλλ᾽ ἔφησεν, « ἔν ἐσμεν, » καὶ τὴν δυάδα τελείαν παρ έστησεν ἐν τῷ λέξαι, « ἓν ἐσμεν. » Τὸ δὲ, ο ἕν, ο τὸ τῆς οὐσίας ἐσήμανε· σὺ δὲ, μὴ νοήσας, εἰς ἀτοπίας ἐχώρησας. Αρ. εἶπεν· Ὁ Κύριος οὐκ εἶπεν· Ο Πατὴρ, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστίν ; » Αθ. εξ πεν· Σωτὴρ οὐκ εἶπεν· « Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν, ο καὶ πάλιν· ο Ο ἑωρακώς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα; ο ᾿Αλλὰ μὴν καὶ ὁ ᾿Απόστολος τὴν ἰσότητα τοῦ Υἱοῦ, ἣν ἔχει πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα, σαφῶς ἐδήλωσε, λέγων· ος, ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἀρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ· ἀλλ᾿ ἑαυτὸν εκένωσεν (78). • Ορᾷς, ὅτι ἴσος ἐστὶν ὁ Υἱὸς τοῦ ἰδίου Πατρὸς, καὶ οὐ μικρότερος; Αρ. εἶπεν· Ασυμ- φωνία πολλή μοι καταφαίνεται τῶν Γραφῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος. Αθ. εἶπεν· Μὴ γένοιτο ἵνα ἄνθρωπος κατα εἴπῃ τῶν θείων καὶ θεοπνεύστων Γραφῶν, ὡς οὐ μετά συμφωνίας ταῦτα πάντα φθεγγομένων! Ζυγός γὰρ ὥσπερ δίκαιος, οὕτω συμφωνοῦσι πρὸς ἑαυτὰς πᾶσαι αἱ Γραφαί. "Αρ. εἶπεν· Πῶς συμφωνοῦσιν; Ο Σωτήρ ἔφη· « Ο Πατὴρ ὁ πέμψας με, μείζων μου μάρτυρας, δι' όμοιοτέλευτον. S. ATHANASIUS. - SPURIA, nunquid Deo possit æqualis esse, cum ipse A Salvatorem audieris hæc dicentem: Pater meus, qui misit me, major me est ?, Ath. Interrogalo te: tu vero mihi responde: Num Salvator meus sibi con- traria loquitur? Ar. Absit : ubique enim sibi ipsi consonat Filius Dei. Ath. Quomodo ergo Dominus alibi ait, ‹ Ego et Pater unum sumus 25? Ar. An Sabellius es? Ath. Cur sim Sabellius ? Ar. Quia Patrem et Filium unum esse dixisti. Ath. Ne me calumnieris. Nec enim dixi Patrem et Filium unum esse, sed Dominum dixisse : ‹ Ego et Pater unum sumus. » Ar. Atqui hæc ipsa est Sabellii hæresis. Ath. Num igitur Dominus qui ait: ‹ Ego et Pater unum sumus, Sabellius erat. An non omnes Christiani Jesum Filium Dei esse novimus? Tu vero ipsum dicis Sabellium esse et leresis magistrum? Ar. Alsit a me ut ita sentiam, sed Salvator de sua cuin Patre concordia illa intellexit verba: Ego et Pater unum sumus. Ath. Cujus causa hæc dixit Dominus, quidve his volebat indicare ? suamne, ut putas, cum Patre concordiam, an potius divini- tatem, ut recta ratio probat? si concordiam, ut exi- stimas, igitur testes contra Patrem subornabat, ne videlicet a Patre abdicaretur. Quod si verum est; Filius ergo Patrem accusat, quod ingratum se præ. buerit, nec pacta concordiæ servarit. Quod si ita esse velis, intellige, quæso, quo te hujusmodi abdu- cat sententia. C Pater et Filius unum sit? Ath. Dominus Jesus non ait : « Ego et Pater unum sum, sed unum sumus : hisque verbis, ‹ unum sumus, perfectam indica- vit dualitatem ; et dictione, « unum, substantiam significavit. Quæ quia non intellexisti, in absurda idcirco incidisti. Ar. An non Dominus dixit : i Pa- ter qui misit me, major me est? » Ath. At non Calvator dixit : c Ego et Pater unum sumus; » et rursus : • Qui vidit me, vidit Patrem 16? , Immo Apostolus quoque Filii et Patris a'qualitatem di- serte his verbis declarat: Qui cum in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo : sed semetipsum exinanivil : Viden' Fi- lium proprio Patri æqualem esse, non autem mi- D norem? Ar. Magna mihi videtur Scripturarum de re præsenti dissensio. Ath. Absit ut homo divinos Deique afflatu scriptos libros audeat calumniari, quasi scilicet non inter se in his omnibus consenti- rent. Certe omnes Scriptura, instar æquæ libræ, valde secum consentiunt. Ar. Qui fieri potest ut consentiant? Salvator ait : Pater qui misit me, major me est : s idem rursus ait : . Ego et Paler "Joan. x, 30. Joan. xiv, 9. Philipp. 11, 7. et hæc et sequentia usque ad omissis intermediis 10. Ar. Verum quid nos vis dicere, num quod (75) 'Εαυτῷ deest in Aug. Mox idem, Μη γένοιτο. (76) *Αρειος εἶπεν deest in Aug. In Felc. vero 2, 10. Αρ. εἶπεν· ᾿Αλλὰ τί θέλεις ἵνα εἴπωμεν, ὅτι (77) Augustanus, τὴν συμφωνίαν κατὰ σὲ, ἄρα (38) Aug. εκένωσεν μορφὴν δούλου λαβών.
PG 28:449Κατελαβόμην σου τὸν νοῦν ἐν τῷ λόγῳ τούτῳ, ὅτι τοῦ Θεοῦ Λόγου πανταχοῦ παρόντος, δῆλον ὅτι διὰ τὴν σάρκα εἶπεν, «Ὁ Πατήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστίν,» τὴν βαδίζουσαν καὶ κοπιῶσαν, καὶ ἀπὸ τόπου εἰς τόπον ἕτερον πορευομένην. Ἀληθῶς ὀρθῶς ἔχει τοῦτο. Ἀθ. εἶπεν· Λοιπὸν λάβε μοι ἐν νῷ τὸ ῥητὸν, ὅπερ ἔφης, ὅτι ὁ Θεὸς Λόγος ἐκτίσθη. Πόθεν λάβωμεν τὴν ἀρχήν; Οὐ τολμῶ οὕτως ἀφόβως φθέγγεσθαι κατὰ τῆς ἀϊδίου θεότητος τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ. Ἄρ. εἶπεν· Ἐγὼ μὲν ἀπὸ τῶν Γραφῶν τοῦτο λέγω· σὺ δὲ πόθεν ἀί̈διον λέγεις τὸν Υἱόν; Ἀθ. εἶπεν· Ἀπὸ τῶν θεοπνεύστων Γραφῶν ἔμαθον, ὅτι ἀί̈διός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Ἄρ. εἶπεν· Ποῖαί εἰσιν αἱ Γραφαὶ, αἱ φάσκουσαι ἀί̈διον τὸν Υἱόν; Ἀθ. εἶπεν· Ἐλθὼν ὁ ἀοίδιμος Παῦλος μαρτυρήσει τῇ ἀληθείᾳ· «Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ, φησὶν, ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, ἥ τε ἀί̈διος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης, εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολογήτους, διότι γνόντες τὸν Θεὸν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν, ἢ ηὐχαρίστησαν.» Ἄρ. εἶπεν· Περὶ τοῦ Πατρὸς λέγει τοῦτο ἡ Γραφή. Ἀθ. εἶπεν·ἐστί · ο πάλιν ὁ αὐτὸς λέγει· « Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἓν ἐσμεν· » καὶ ἑτέρως· «Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα·, δι' οὗ σημαίνει τὴν ἀπαράλλακτον αὐτοῦ ἰδέαν, ἣν ἔχει πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα· ὡς καὶ ὁ Παῦλός φησι ἴσον τὸν Υἱὸν (79) τοῦ ἰδίου Πατρὸς τυγχάνειν. Αθ. εἶπεν "Ανθρωπε, ἄκουε καὶ σύνες, ὅτι οὐκ ἀπέζευκται ἐκεῖνο τὸ κεφάλαιον, τὸ φά σκων (80) « Ο Πατήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστί, ο τῶν λοιπῶν κεφαλαίων. Αρ. εἶπεν· Ἐὰν τοῦτο ἀποδείξῃς, ὅπερ ἀνεγχώρητόν ἐστι, τάχα κἀμὲ ποιήσεις τῷ σῷ φρονήματι ἐπακολουθῆσαι. οὗ ; Αρ. εἶπεν· Θεὸς κτισθεὶς ὑπὸ Θεοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Ως θέλεις, ἀποκρίθητί μοι περὶ οὗ ἐρωτῶ. Ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς πάντα ἐποίησεν, ναὶ (81), ἢ ου ; "Αρ. εξ πεν· Προαποδέδοται, ὅτι πάντα ἐποίησεν, ὡς δύναμις Β καὶ σοφία τυγχάνων Θεοῦ. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν πάντα περιέχει τὰ ὑπ' αὐτοῦ ποιηθέντα, ἤτοι ὁρατὰ ἤτοι (82) Φέρατα ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός. "Αρ. ἔφη· Οὕτως ἔχει. Αθ. εἶπεν · Πανταχοῦ οὖν πάρεστι τῇ οὐσίᾳ τῆς με- γαλοσύνης αὐτοῦ. Ἐὰν εἴπῃς, ὅτι οὐ πάρεστι παντα χοῦ, ἄρα μείζονα ἐρεῖς τὰ γενόμενα τοῦ δημιουργοῦ. Αρ. εἶπεν· Πάρεστι πανταχοῦ. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν παρών τυγχάνει πανταχοῦ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, πῶς λέγεις τό, « Ο Πατήρ μου ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστίν, ο ἀπόδος μοι τὸν λόγον. Αρ. εἶπεν· ἀπορῶ περὶ τούτου, ἀλλ' ἀξιῶ, φράσον μοι, τίνι λόγῳ εἶπεν ὁ Σωτὴρ μείζονα ἑαυτοῦ τὸν Πατέρα; Αθ. εἶπεν· Ἐὰν μὴ πρότερόν μοι εἴπῃς, ὃ ἐπερωτῶ, οὐ μή σοι εἴπω, ὅπερ θέλεις. "Αρ. εἶπεν· Λέγε, βούλει. Αθ. εἶπεν· Οἱ ἄγγελοι ἀσώματοι τυγχάνουσιν, ἢ ἄνθρω ποι; Αρ. εἶπεν· Ανθρωποι ἐν σώματι τυγχάνουσιν, ἄγγελοι δὲ πνεύματα ὄντες, ἀσώματοί εἰσιν. ᾿Αθ. εἶ πεν· Τίνες οὖν κοπιῶσιν, ἄνθρωποι, ἢ ἄγγελοι ; Αρ. εἶπεν. "Αγγελοι ἀσώματοι τυγχάνουσι, πρὸς τὸ διακονοῦντας αὐτῷ καμάτου πεῖραν μὴ λαβεῖν· ἀνω θρώπῳ δὲ τῷ κάμνειν ίδιον, διὰ τὴν τοῦ σώματος βαρείαν ὀλκήν. ᾿Αθ. εἶπεν· Ὁ οὖν Κύριος πῶς ἐκο- πίασε; γέγραπται γάρ, « Ἰησοῦς δὲ κεκοπιακὼς ἐκ τῆς ὁδοιπορίας, ἐκαθέζετο. ο "Αρ. εἶπεν· Συνήγαγές με, ὡς ἠθέλησας ἐκ τοῦ παραδείγματος τῶν ἀγγέλων καὶ τῶν ἀνθρώπων, οὐχ ὡς θεὸς Λόγος εκοπίασεν, ἀλλ᾽ ἵνα φανῇ, ὅτι σάρκα, ἣν οὐκ εἶχε πρότερον δ Λόγος καὶ Θεὸς, ταύτην ἀνέλαβε· διὰ τοῦτο τῇ σαρκὶ συνεχώρησε πάσχειν τὰ ἴδια, ἵνα φανῇ ὅτι σάρξ ἐστιν. πανταχού πάρεστιν ὁ Λόγος καὶ Θεός. "Αρ. εἶπεν· Αραρότως. Ασ. εἶπεν· Εἰ οὖν πανταχοῦ πάρεστιν (83), τίνος ένεκεν ἔφασκεν, « Ο Πατήρ μου ὁ πέμ- μας με, μείζων μου ἐστίν; ο "Αρ. εἶπεν· Παρακα- λῶ σε, μὴ ὀκνήσῃς ἀποκαλύψαι τὸ κάλυμμα ἀπὸ τοῦ γράμματος ἐν τάχει. Λίαν γὰρ ἀνιῶμαι. ᾿Αθ. εἶπεν· μὴ ἴσον τὸν Υἱόν. ἴσος οὖν ὁ Υἱὸς τοῦ ἰδίου Πατρὸς τυγχάνῃ. j sumus : set : c Qui vidit me, vidit Pa- trem: quibus verbis simillimam nullaque varie- tate diversam sui et Patris speciem designat : quemadmodum et Paulus scribit Filium propric Patri æqualem esse. Ath. Audi, homo, et intellige illud capitulum: ‹ Pater meus, qui misit me, major m est, s ab aliis minime differre capitulis. Ar. Si id ostenderis, quod sane fieri non potest, forte et me in tuam sententiam ire compelles. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A unum D Joan. IV, 6. Editi vero cum aliis, At Aug. sic label, xcv deest. C Deus est creatus a Deo. Ath. Prout vis responde mihi ad id quod a te sciscitor. Dei Filius fecitne omnia, an non ? Ar. Jam supra concessum est om- nia eum fecisse, quippe qui sit Dei virtus et sa- pientia. Ath. Omnia igitur Dei Filius continet, quas ab ipso sunt facta, sive visibilia, sive invisibilia. Ar. Ita est. Ath. Ubique ergo adest natura sua majestatis. Nam si dicas non ubique adesse : igi tur res factas fateberis Creatore majores esse. Ar. Adest ubique. Ath. Si igitur præsens ubique est Dei Verbum : quomodo illud intelligis : • Pater meus qui misit me, major me est ?, Da mibi rationem. Ar. Hic hæreo: sed oro, expone mihi qua ratione Salvator dixerit majorem se Patrem esse. Ath. Nisi mihi prius dixeris, quod a te postu- 1o : nec ego quod vis tibi sum dicturus. Ar. Dic quod vis. Ath. Angeline incorporei sunt, an homi- nes? Ar. Homines sunt in corpore : angeli vero cum sint spiritus, incorporei sunt. Ath. Quinam igitur fatigantur: hominesne, an angeli? Ar. Dixit, angeli incorporei sunt, ut cum illi ministrant, nul- lum lassitudinis experimentum percipiant. At ho- mini proprium est fatigari, propter gravem nempe corporis molem. Ath. Quomodo ergo fatigatus est Dominus ? Scriptum enim est : • Jesus vero fatiga- tus ex itinere, sedebat 28. Ar. Uti voluisti, eo me, angelorum hominumque exemplo, adduxisti, ut fa- tear Verbum non ut Deum fatigatum esse. Scilicet ut appareret carnem hanc, quam prius Verbum et Deus non habebat, assumpsisse; idcirco carni quæ sibi erant propria pati permisit, ut carnem esse evidens esset. bum et Deum ubique esse. Ar. Recte admodum. Ath. Si igitur ubique præsens est, cujus causa ait, ‹ Pater meus qui misit me major me est? > Ar. Obsecro te, ne graveris velum a littera quam cito detrahere. Valde enim angor animo. Ath. Quis fa- ligatus est, homone, an Deus Verbum ? Ar. Homo. Ath. Tuum igitur jam est intelligere. Ar. Percipio quid tuo hoc responso intelligas, nempe, cum Deus deest. 11. Αθ. εἶπεν· Ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς Θεός ἐστιν, ἢ 12. Αθ. εἶπεν· Μέμνησο, ὅτι προωμολόγηται, ὅτι (79) Sic Reg. Angl. et Basil. secunda manu. (80) Ita omn. fere mss.; in editis autem, τὸ φάσ 11. Ath. Dei Filius Deusne est, vel non? Ar. 12. Ath. Memor sis concessum antea esse Ver- (81) Nal abest ab August. (32) Aug. εἴτε ὁρατὰ, εἴτε. (83) Ita Reg. li editis vero et in aliis, πάρεστιν
PG 28:450Οὐκοῦν ὁ μακάριος ἀπόστολος Παῦλος αἰτιᾶται τοὺς τὸ διὰ σώματος ἐπιφανέντα Θεὸν Υἱὸν Θεοῦ μὴ ἐπεγνωκότας ἀί̈διον θεότητα αὐτοῦ, τοῦ τὸ πᾶν διακοσμήσαντος; ἐκ γὰρ μεγέθους καὶ καλλονῆς κτισμάτων ἀναλόγως δεῖ τὸν δημιουργὸν γνωρισθέντα εὐχαριστηθῆναι. Φανερὸν δέ ἐστιν ὅτι πάντα διὰ τοῦ Λόγου τὰ γεγενημένα γέγονε, καὶ χωρὶς αὐτοῦ γέγονεν οὐδὲ ἕν· ἔδει οὖν καὶ σὲ ἐκ τῆς τῶν στοιχείων ἐναρέτου συμπήξεως ἀναλογίσασθαι τὸν δημιουργὸν ἀναλόγως, καὶ σαυτοῦ ἐπιγνώμονα γενέσθαι, ὅτι ἀϊδίου Θεοῦ τυγχάνει ἔργον ὁ κόσμος, οὐ κτιστῆς δὲ φύσεως, μὴ δυναμένης ἐπαρκέσαι τοσαῦτα δρᾷν. Ἄρ. εἶπεν· Ἔστω ἀί̈διος ὁ Υἱὸς, ἀλλὰ καὶ ἀϊδίως κτισθεὶς ἔχει τὸ ἀί̈διον. Ἀθ. εἶπεν· Εἰ ἀί̈διός ἐστιν ὁ Υἱὸς, οὐκ ἦν κτίσμα· εἰ δὲ κτίσμα τυγχάνει, οὐκ ἦν ἀί̈διος. Ἄρ. εἶπεν· Μὴ γὰρ ἐγὼ ἐξ οἰκείας αὐθεντίας ταῦτά φημι· ὁ Υἱὸς εἶπεν, ὅτι πρῶτον πάντων ἔκτισεν αὐτὸν ὁ Θεός. Ἀθ. εἶπεν· Τοῦτό σοι μόνῳ ἀπεκαλύφθη, ἢ καὶ ἄλλοις τὸ περὶ τοῦ Υἱοῦ Θεοῦ μυστήριον; Ἄρ. εἶπεν· «Οὐ πάντων ἡ πίστις· πλὴν οὐκ ἐμοὶ μόνῳ, ἀλλὰ καὶ ἑτέροις πολλοῖς ἐγνωρίσθη ἡ πίστις αὕτη. Ἀθ. εἶπεν· Πόθεν ὑμῖν ἀπεκαλύφθη, ἐκ Θεοῦ, ἢ ἐξ ἀνθρώπων· Ἄρ.ἐστί · ο πάλιν ὁ αὐτὸς λέγει· « Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἓν ἐσμεν· » καὶ ἑτέρως· «Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα·, δι' οὗ σημαίνει τὴν ἀπαράλλακτον αὐτοῦ ἰδέαν, ἣν ἔχει πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα· ὡς καὶ ὁ Παῦλός φησι ἴσον τὸν Υἱὸν (79) τοῦ ἰδίου Πατρὸς τυγχάνειν. Αθ. εἶπεν "Ανθρωπε, ἄκουε καὶ σύνες, ὅτι οὐκ ἀπέζευκται ἐκεῖνο τὸ κεφάλαιον, τὸ φά σκων (80) « Ο Πατήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστί, ο τῶν λοιπῶν κεφαλαίων. Αρ. εἶπεν· Ἐὰν τοῦτο ἀποδείξῃς, ὅπερ ἀνεγχώρητόν ἐστι, τάχα κἀμὲ ποιήσεις τῷ σῷ φρονήματι ἐπακολουθῆσαι. οὗ ; Αρ. εἶπεν· Θεὸς κτισθεὶς ὑπὸ Θεοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Ως θέλεις, ἀποκρίθητί μοι περὶ οὗ ἐρωτῶ. Ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς πάντα ἐποίησεν, ναὶ (81), ἢ ου ; "Αρ. εξ πεν· Προαποδέδοται, ὅτι πάντα ἐποίησεν, ὡς δύναμις Β καὶ σοφία τυγχάνων Θεοῦ. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν πάντα περιέχει τὰ ὑπ' αὐτοῦ ποιηθέντα, ἤτοι ὁρατὰ ἤτοι (82) Φέρατα ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός. "Αρ. ἔφη· Οὕτως ἔχει. Αθ. εἶπεν · Πανταχοῦ οὖν πάρεστι τῇ οὐσίᾳ τῆς με- γαλοσύνης αὐτοῦ. Ἐὰν εἴπῃς, ὅτι οὐ πάρεστι παντα χοῦ, ἄρα μείζονα ἐρεῖς τὰ γενόμενα τοῦ δημιουργοῦ. Αρ. εἶπεν· Πάρεστι πανταχοῦ. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν παρών τυγχάνει πανταχοῦ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, πῶς λέγεις τό, « Ο Πατήρ μου ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστίν, ο ἀπόδος μοι τὸν λόγον. Αρ. εἶπεν· ἀπορῶ περὶ τούτου, ἀλλ' ἀξιῶ, φράσον μοι, τίνι λόγῳ εἶπεν ὁ Σωτὴρ μείζονα ἑαυτοῦ τὸν Πατέρα; Αθ. εἶπεν· Ἐὰν μὴ πρότερόν μοι εἴπῃς, ὃ ἐπερωτῶ, οὐ μή σοι εἴπω, ὅπερ θέλεις. "Αρ. εἶπεν· Λέγε, βούλει. Αθ. εἶπεν· Οἱ ἄγγελοι ἀσώματοι τυγχάνουσιν, ἢ ἄνθρω ποι; Αρ. εἶπεν· Ανθρωποι ἐν σώματι τυγχάνουσιν, ἄγγελοι δὲ πνεύματα ὄντες, ἀσώματοί εἰσιν. ᾿Αθ. εἶ πεν· Τίνες οὖν κοπιῶσιν, ἄνθρωποι, ἢ ἄγγελοι ; Αρ. εἶπεν. "Αγγελοι ἀσώματοι τυγχάνουσι, πρὸς τὸ διακονοῦντας αὐτῷ καμάτου πεῖραν μὴ λαβεῖν· ἀνω θρώπῳ δὲ τῷ κάμνειν ίδιον, διὰ τὴν τοῦ σώματος βαρείαν ὀλκήν. ᾿Αθ. εἶπεν· Ὁ οὖν Κύριος πῶς ἐκο- πίασε; γέγραπται γάρ, « Ἰησοῦς δὲ κεκοπιακὼς ἐκ τῆς ὁδοιπορίας, ἐκαθέζετο. ο "Αρ. εἶπεν· Συνήγαγές με, ὡς ἠθέλησας ἐκ τοῦ παραδείγματος τῶν ἀγγέλων καὶ τῶν ἀνθρώπων, οὐχ ὡς θεὸς Λόγος εκοπίασεν, ἀλλ᾽ ἵνα φανῇ, ὅτι σάρκα, ἣν οὐκ εἶχε πρότερον δ Λόγος καὶ Θεὸς, ταύτην ἀνέλαβε· διὰ τοῦτο τῇ σαρκὶ συνεχώρησε πάσχειν τὰ ἴδια, ἵνα φανῇ ὅτι σάρξ ἐστιν. πανταχού πάρεστιν ὁ Λόγος καὶ Θεός. "Αρ. εἶπεν· Αραρότως. Ασ. εἶπεν· Εἰ οὖν πανταχοῦ πάρεστιν (83), τίνος ένεκεν ἔφασκεν, « Ο Πατήρ μου ὁ πέμ- μας με, μείζων μου ἐστίν; ο "Αρ. εἶπεν· Παρακα- λῶ σε, μὴ ὀκνήσῃς ἀποκαλύψαι τὸ κάλυμμα ἀπὸ τοῦ γράμματος ἐν τάχει. Λίαν γὰρ ἀνιῶμαι. ᾿Αθ. εἶπεν· μὴ ἴσον τὸν Υἱόν. ἴσος οὖν ὁ Υἱὸς τοῦ ἰδίου Πατρὸς τυγχάνῃ. j sumus : set : c Qui vidit me, vidit Pa- trem: quibus verbis simillimam nullaque varie- tate diversam sui et Patris speciem designat : quemadmodum et Paulus scribit Filium propric Patri æqualem esse. Ath. Audi, homo, et intellige illud capitulum: ‹ Pater meus, qui misit me, major m est, s ab aliis minime differre capitulis. Ar. Si id ostenderis, quod sane fieri non potest, forte et me in tuam sententiam ire compelles. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A unum D Joan. IV, 6. Editi vero cum aliis, At Aug. sic label, xcv deest. C Deus est creatus a Deo. Ath. Prout vis responde mihi ad id quod a te sciscitor. Dei Filius fecitne omnia, an non ? Ar. Jam supra concessum est om- nia eum fecisse, quippe qui sit Dei virtus et sa- pientia. Ath. Omnia igitur Dei Filius continet, quas ab ipso sunt facta, sive visibilia, sive invisibilia. Ar. Ita est. Ath. Ubique ergo adest natura sua majestatis. Nam si dicas non ubique adesse : igi tur res factas fateberis Creatore majores esse. Ar. Adest ubique. Ath. Si igitur præsens ubique est Dei Verbum : quomodo illud intelligis : • Pater meus qui misit me, major me est ?, Da mibi rationem. Ar. Hic hæreo: sed oro, expone mihi qua ratione Salvator dixerit majorem se Patrem esse. Ath. Nisi mihi prius dixeris, quod a te postu- 1o : nec ego quod vis tibi sum dicturus. Ar. Dic quod vis. Ath. Angeline incorporei sunt, an homi- nes? Ar. Homines sunt in corpore : angeli vero cum sint spiritus, incorporei sunt. Ath. Quinam igitur fatigantur: hominesne, an angeli? Ar. Dixit, angeli incorporei sunt, ut cum illi ministrant, nul- lum lassitudinis experimentum percipiant. At ho- mini proprium est fatigari, propter gravem nempe corporis molem. Ath. Quomodo ergo fatigatus est Dominus ? Scriptum enim est : • Jesus vero fatiga- tus ex itinere, sedebat 28. Ar. Uti voluisti, eo me, angelorum hominumque exemplo, adduxisti, ut fa- tear Verbum non ut Deum fatigatum esse. Scilicet ut appareret carnem hanc, quam prius Verbum et Deus non habebat, assumpsisse; idcirco carni quæ sibi erant propria pati permisit, ut carnem esse evidens esset. bum et Deum ubique esse. Ar. Recte admodum. Ath. Si igitur ubique præsens est, cujus causa ait, ‹ Pater meus qui misit me major me est? > Ar. Obsecro te, ne graveris velum a littera quam cito detrahere. Valde enim angor animo. Ath. Quis fa- ligatus est, homone, an Deus Verbum ? Ar. Homo. Ath. Tuum igitur jam est intelligere. Ar. Percipio quid tuo hoc responso intelligas, nempe, cum Deus deest. 11. Αθ. εἶπεν· Ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς Θεός ἐστιν, ἢ 12. Αθ. εἶπεν· Μέμνησο, ὅτι προωμολόγηται, ὅτι (79) Sic Reg. Angl. et Basil. secunda manu. (80) Ita omn. fere mss.; in editis autem, τὸ φάσ 11. Ath. Dei Filius Deusne est, vel non? Ar. 12. Ath. Memor sis concessum antea esse Ver- (81) Nal abest ab August. (32) Aug. εἴτε ὁρατὰ, εἴτε. (83) Ita Reg. li editis vero et in aliis, πάρεστιν
εἶπεν· Ἐκ Θεοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Σὺ αὐτήκοος γέγονας, ἢ ἄλλοι σοι ὑφηγήσαντο περὶ τούτου; Ἄρ. εἶπεν· Οὐκ ἐμοὶ ὑφηγήσαντο, ἀλλὰ πολλοὶ ἅγιοι, ἐν Πνεύματι Θεοῦ λαλοῦντες, ἔφησαν ὅτι ἐκτίσθη ὁ Υἱός. Ἀθ. εἶπε· Τίνες εἰσὶν οὗτοι; Οὐ δυνάμεθα γνῶναι καὶ ἡμεῖς; Ἄρ. εἶπεν· Οἶσθα καὶ αὐτὸς, ὅτι καὶ οἱ προφῆται, καὶ οἱ ἀπόστολοι ἐλάλησαν πολλαχοῦ τὸν Υἱὸν κτίσμα εἶναι. Ἀθ. εἶπεν· Ἤκουσά σου λέγοντος πρὸ βραχείας ὥρας, ὅτι ὁ Υἱὸς εἶπεν. Ἄρτι μετέβης εἰς τοὺς προφήτας καὶ ἀποστόλους. Πλὴν ὑφήγησαι ποῖος προφήτης ἔλεξε τοιάδε περὶ τούτου; Ἄρ. εἶπε· Καὶ νῦν φημι τὸν Υἱὸν λέγειν διὰ τῶν ἁγίων προφητῶν καὶ ἀποστόλων ὥσπερ καὶ διὰ τοῦ Σολομὼν ἔφη· «Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ.» Ὁρᾷς, ὅτι πρὸ πάντων ἔκτισεν αὐτὸν ὁ Θεὸς διὰ τὰ δι’ αὐτοῦ μέλλοντα γίνεσθαι ἔργα. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἡ τῶν κτισμάτων πρόφασις αἰτία γέγονε τοῦ κτισθῆναι τὸν Υἱὸν κατὰ σέ. Ἄρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Ἀθ. εἶπεν· Ἄρα οὖν τοῦ Θεοῦ ἐντιμότερα τὰ κτιζόμενα παρ’ αὐτοῦ; Πῶς χωρεῖ; Εἰ γὰρ ἐκεῖνος διὰ ταῦτα γέγονε, καὶ οὐκ ἐκεῖνα διὰ τοῦτον, κατὰ σὲ, ἀραρότως ἐντιμότερα ταῦτα ἐκείνου·ἐστί · ο πάλιν ὁ αὐτὸς λέγει· « Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἓν ἐσμεν· » καὶ ἑτέρως· «Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα·, δι' οὗ σημαίνει τὴν ἀπαράλλακτον αὐτοῦ ἰδέαν, ἣν ἔχει πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα· ὡς καὶ ὁ Παῦλός φησι ἴσον τὸν Υἱὸν (79) τοῦ ἰδίου Πατρὸς τυγχάνειν. Αθ. εἶπεν "Ανθρωπε, ἄκουε καὶ σύνες, ὅτι οὐκ ἀπέζευκται ἐκεῖνο τὸ κεφάλαιον, τὸ φά σκων (80) « Ο Πατήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστί, ο τῶν λοιπῶν κεφαλαίων. Αρ. εἶπεν· Ἐὰν τοῦτο ἀποδείξῃς, ὅπερ ἀνεγχώρητόν ἐστι, τάχα κἀμὲ ποιήσεις τῷ σῷ φρονήματι ἐπακολουθῆσαι. οὗ ; Αρ. εἶπεν· Θεὸς κτισθεὶς ὑπὸ Θεοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Ως θέλεις, ἀποκρίθητί μοι περὶ οὗ ἐρωτῶ. Ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς πάντα ἐποίησεν, ναὶ (81), ἢ ου ; "Αρ. εξ πεν· Προαποδέδοται, ὅτι πάντα ἐποίησεν, ὡς δύναμις Β καὶ σοφία τυγχάνων Θεοῦ. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν πάντα περιέχει τὰ ὑπ' αὐτοῦ ποιηθέντα, ἤτοι ὁρατὰ ἤτοι (82) Φέρατα ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός. "Αρ. ἔφη· Οὕτως ἔχει. Αθ. εἶπεν · Πανταχοῦ οὖν πάρεστι τῇ οὐσίᾳ τῆς με- γαλοσύνης αὐτοῦ. Ἐὰν εἴπῃς, ὅτι οὐ πάρεστι παντα χοῦ, ἄρα μείζονα ἐρεῖς τὰ γενόμενα τοῦ δημιουργοῦ. Αρ. εἶπεν· Πάρεστι πανταχοῦ. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν παρών τυγχάνει πανταχοῦ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, πῶς λέγεις τό, « Ο Πατήρ μου ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστίν, ο ἀπόδος μοι τὸν λόγον. Αρ. εἶπεν· ἀπορῶ περὶ τούτου, ἀλλ' ἀξιῶ, φράσον μοι, τίνι λόγῳ εἶπεν ὁ Σωτὴρ μείζονα ἑαυτοῦ τὸν Πατέρα; Αθ. εἶπεν· Ἐὰν μὴ πρότερόν μοι εἴπῃς, ὃ ἐπερωτῶ, οὐ μή σοι εἴπω, ὅπερ θέλεις. "Αρ. εἶπεν· Λέγε, βούλει. Αθ. εἶπεν· Οἱ ἄγγελοι ἀσώματοι τυγχάνουσιν, ἢ ἄνθρω ποι; Αρ. εἶπεν· Ανθρωποι ἐν σώματι τυγχάνουσιν, ἄγγελοι δὲ πνεύματα ὄντες, ἀσώματοί εἰσιν. ᾿Αθ. εἶ πεν· Τίνες οὖν κοπιῶσιν, ἄνθρωποι, ἢ ἄγγελοι ; Αρ. εἶπεν. "Αγγελοι ἀσώματοι τυγχάνουσι, πρὸς τὸ διακονοῦντας αὐτῷ καμάτου πεῖραν μὴ λαβεῖν· ἀνω θρώπῳ δὲ τῷ κάμνειν ίδιον, διὰ τὴν τοῦ σώματος βαρείαν ὀλκήν. ᾿Αθ. εἶπεν· Ὁ οὖν Κύριος πῶς ἐκο- πίασε; γέγραπται γάρ, « Ἰησοῦς δὲ κεκοπιακὼς ἐκ τῆς ὁδοιπορίας, ἐκαθέζετο. ο "Αρ. εἶπεν· Συνήγαγές με, ὡς ἠθέλησας ἐκ τοῦ παραδείγματος τῶν ἀγγέλων καὶ τῶν ἀνθρώπων, οὐχ ὡς θεὸς Λόγος εκοπίασεν, ἀλλ᾽ ἵνα φανῇ, ὅτι σάρκα, ἣν οὐκ εἶχε πρότερον δ Λόγος καὶ Θεὸς, ταύτην ἀνέλαβε· διὰ τοῦτο τῇ σαρκὶ συνεχώρησε πάσχειν τὰ ἴδια, ἵνα φανῇ ὅτι σάρξ ἐστιν. πανταχού πάρεστιν ὁ Λόγος καὶ Θεός. "Αρ. εἶπεν· Αραρότως. Ασ. εἶπεν· Εἰ οὖν πανταχοῦ πάρεστιν (83), τίνος ένεκεν ἔφασκεν, « Ο Πατήρ μου ὁ πέμ- μας με, μείζων μου ἐστίν; ο "Αρ. εἶπεν· Παρακα- λῶ σε, μὴ ὀκνήσῃς ἀποκαλύψαι τὸ κάλυμμα ἀπὸ τοῦ γράμματος ἐν τάχει. Λίαν γὰρ ἀνιῶμαι. ᾿Αθ. εἶπεν· μὴ ἴσον τὸν Υἱόν. ἴσος οὖν ὁ Υἱὸς τοῦ ἰδίου Πατρὸς τυγχάνῃ. j sumus : set : c Qui vidit me, vidit Pa- trem: quibus verbis simillimam nullaque varie- tate diversam sui et Patris speciem designat : quemadmodum et Paulus scribit Filium propric Patri æqualem esse. Ath. Audi, homo, et intellige illud capitulum: ‹ Pater meus, qui misit me, major m est, s ab aliis minime differre capitulis. Ar. Si id ostenderis, quod sane fieri non potest, forte et me in tuam sententiam ire compelles. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A unum D Joan. IV, 6. Editi vero cum aliis, At Aug. sic label, xcv deest. C Deus est creatus a Deo. Ath. Prout vis responde mihi ad id quod a te sciscitor. Dei Filius fecitne omnia, an non ? Ar. Jam supra concessum est om- nia eum fecisse, quippe qui sit Dei virtus et sa- pientia. Ath. Omnia igitur Dei Filius continet, quas ab ipso sunt facta, sive visibilia, sive invisibilia. Ar. Ita est. Ath. Ubique ergo adest natura sua majestatis. Nam si dicas non ubique adesse : igi tur res factas fateberis Creatore majores esse. Ar. Adest ubique. Ath. Si igitur præsens ubique est Dei Verbum : quomodo illud intelligis : • Pater meus qui misit me, major me est ?, Da mibi rationem. Ar. Hic hæreo: sed oro, expone mihi qua ratione Salvator dixerit majorem se Patrem esse. Ath. Nisi mihi prius dixeris, quod a te postu- 1o : nec ego quod vis tibi sum dicturus. Ar. Dic quod vis. Ath. Angeline incorporei sunt, an homi- nes? Ar. Homines sunt in corpore : angeli vero cum sint spiritus, incorporei sunt. Ath. Quinam igitur fatigantur: hominesne, an angeli? Ar. Dixit, angeli incorporei sunt, ut cum illi ministrant, nul- lum lassitudinis experimentum percipiant. At ho- mini proprium est fatigari, propter gravem nempe corporis molem. Ath. Quomodo ergo fatigatus est Dominus ? Scriptum enim est : • Jesus vero fatiga- tus ex itinere, sedebat 28. Ar. Uti voluisti, eo me, angelorum hominumque exemplo, adduxisti, ut fa- tear Verbum non ut Deum fatigatum esse. Scilicet ut appareret carnem hanc, quam prius Verbum et Deus non habebat, assumpsisse; idcirco carni quæ sibi erant propria pati permisit, ut carnem esse evidens esset. bum et Deum ubique esse. Ar. Recte admodum. Ath. Si igitur ubique præsens est, cujus causa ait, ‹ Pater meus qui misit me major me est? > Ar. Obsecro te, ne graveris velum a littera quam cito detrahere. Valde enim angor animo. Ath. Quis fa- ligatus est, homone, an Deus Verbum ? Ar. Homo. Ath. Tuum igitur jam est intelligere. Ar. Percipio quid tuo hoc responso intelligas, nempe, cum Deus deest. 11. Αθ. εἶπεν· Ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς Θεός ἐστιν, ἢ 12. Αθ. εἶπεν· Μέμνησο, ὅτι προωμολόγηται, ὅτι (79) Sic Reg. Angl. et Basil. secunda manu. (80) Ita omn. fere mss.; in editis autem, τὸ φάσ 11. Ath. Dei Filius Deusne est, vel non? Ar. 12. Ath. Memor sis concessum antea esse Ver- (81) Nal abest ab August. (32) Aug. εἴτε ὁρατὰ, εἴτε. (83) Ita Reg. li editis vero et in aliis, πάρεστιν
PG 28:451ἀλλὰ μὴ γένοιτο οὕτως ἡμᾶς φρονῆσαι Διὰ γὰρ τὸν Υἱὸν τὰ πάντα, καθὼς γέγραπται· «Ἔπρεπε γὰρ,» φησὶν ὁ Ἀπόστολος, «δι’ ὃν τὰ πάντα καὶ δι’ οὗ τὰ πάντα, πολλοὺς υἱοὺς εἰς δόξαν ἀγαγόντα, τὸν ἀρχηγὸν τῆς σωτηρίας αὐτῶν διὰ παθημάτων τελειῶσαι.» Ἄρ. εἶπε· Σύγγνωθί μοι εἰρηκότι, ὅτι διὰ τὰ ἔργα ἐκτίσθη ὁ Υἱὸς, πλὴν ὅτι ἐκτίσθη πρὸ πάντων. Ἀθ. εἶπε· Τίς ἐκτίσθη πρὸ πάντων τῶν δημιουργημάτων; Ἄρ. εἶπεν· Ὁ Υἱὸς, διὰ τοῦτο καὶ πρωτότοκος ἀναγέγραπται. Ἀθ. εἶπεν· Εἴ τις τὸν Σατανᾶν προσκυνεῖ, καλῶς ἢ κακῶς πράττει; Ἄρ. εἶπεν· Ἀσεβὴς καὶ ἄθεος, καὶ μηδὲ τὰς κοινὰς φρένας σώζων τυγχάνει ὁ τοιοῦτος, ὃν οὐκ ἄξιον καλεῖν ἄνθρωπον, ἀλλ’ ἀπάνθρωπον. Ἀθ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς τῷ Ἰὼβ χρηματίζων, οὕτως ἔφη περὶ τοῦ Σατανᾶ, τουτέστιν· «Ἀρχὴ πλάσματος Κυρίου πεποιημένη ἐμπαίζεσθαι ὑπὸ τῶν ἀγγέλων μου.» Σὺ οὖν τὸ πρῶτον ποίημα προσκυνῶν, τὸν Σατανᾶν προσκυνεῖς, καθὼς παρέστησεν ὁ λόγος. Ἐὰν δὲ σοφίσασθαι θελήσειας, ὅτι τοῦ Υἱοῦ πρότερον ποίημά ἐστιν ὁ Σατανᾶς, ἄρα πρεσβύτερον αὐτὸν φῂς τοῦ ἁγίου Πνεύματος; οὕτω γὰρ ὡρίσω, τὸν μὲν Υἱὸν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐκτίσθαι·Τίς ἐστιν ὁ κεκοπιακώς, ἄνθρωπος, ἢ ὁ Θεὸς Λόγος ; Αρ. εἶπεν· "Ανθρωπος. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν σόν ἐστι τὸ νοῆσαι λοιπόν. "Αρ. εἶπεν· Κατελαβόμην σου τὸν νοῦν ἐν τῷ λόγῳ τούτῳ, ὅτι τοῦ Θεοῦ Λόγου πανταχοῦ παρόντος, δῆλον ὅτι διὰ τὴν σάρκα εἶπεν, « Ο Πα- τήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστίν, ο τὴν βαδίζουσαν καὶ κοπιῶσαν, καὶ ἀπὸ τόπου εἰς τόπον ἔτε- ρον πορευομένην. Αληθῶς ὀρθῶς ἔχει τοῦτο. Β ὅπερ ἔφης, ὅτι ὁ Θεὸς Λόγος ἐκτίσθη. Πόθεν λάβωμεν τὴν ἀρχήν; Οὐ τολμῶ οὕτως ἀφόβως φθέγγεσθαι κατὰ τῆς ἀϊδίου θεότητος τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ (84). "Αρ. εἶπεν· Ἐγὼ μὲν ἀπὸ τῶν Γραφῶν τοῦτο λέγω· σὺ δὲ πόθεν ἀΐδιον λέγεις τὸν Υἱόν; ᾿Αθ. εἶπεν· Ἀπὸ τῶν θεο πνεύστων Γραφῶν ἔμαθον, ὅτι ἀϊδιός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. ῎Αρ. εἶπεν· Ποῖαί εἰσιν αἱ Γραφαὶ, αἱ φάσκου- σαι ἀΐδιον τὸν Υἱόν;· ΑΘ. εἶπεν· Ἐλθὼν ὁ ἀοίδιμος Παῦλος μαρτυρήσει τῇ ἀληθείᾳ· « Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ, φησὶν, ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, ἤ τε αΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης (85), εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολογήτους, διότι γνόντες τὸν Θεόν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν, ἢ ηὐχαρί στησαν. » Αρ. εἶπεν· Περὶ τοῦ Πατρὸς λέγει τοῦτο ἡ Γραφή. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ μακάριος ἀπόστολος Παῦλος αἰτὶᾶται τοὺς τὸ διὰ σώματος ἐπιφανέντα Θεὸν Υἱὸν Θεοῦ μὴ ἐπεγνωκότας αΐδιον θεότητα αὐτοῦ, τοῦ τὸ πᾶν διακοσμήσαντος; ἐκ γὰρ μεγέθους καὶ καλλονῆς κτισμάτων ἀναλόγως δεῖ τὸν δημιουργὸν γνωρισθέντα εὐχαριστηθῆναι. Φανερὸν δέ ἐστιν (86) ὅτι πάντα διὰ τοῦ Λόγου τὰ γεγενημένα γέγονε, καὶ χωρὶς αὐτοῦ γέγονεν οὐδὲ ἔν· ἔδει οὖν καὶ σὲ ἐκ τῆς τῶν στοιχείων εναρέτου συμπήξεως ἀναλογίσασθαι τὸν δημιουργὸν ἀναλόγως, καὶ σαυτοῦ ἐπιγνώμονα γενέσθαι, ὅτι ἀϊδίου Θεοῦ τυγχάνει ἔργον ὁ κόσμος, οὐ κτιστῆς δὲ φύσεως, μὴ δυναμένης έπαρ κέσαι τοσαῦτα δράν. ἀϊδίως κτισθεὶς ἔχει τὸ ἀΐδιον. Αθ. εἶπεν· Εἰ ἀϊδιός ἐστιν ὁ Υἱὸς, οὐκ ἦν κτίσμα· εἰ δὲ κτίσμα τυχ χάνει, οὐκ ἦν ἀΐδιος. ῎Αρ. εἶπεν· Μὴ γὰρ ἐγὼ ἐξ οἰκείας αὐθεντίας (87) ταῦτά φημι · ὁ Υἱὸς εἶπεν, ὅτι πρῶτον πάντων ἔκτισεν αὐτὸν ὁ Θεός. ᾿Αθ. εἶπεν· Τοῦτό σοι μόνῳ ἀπεκαλύφθη, ἢ καὶ ἄλλοις τὸ περὶ τοῦ Υἱοῦ Θεοῦ μυστήριον; "Αρ. εἶπεν· ὁ Οὐ πάντων ἡ πίστις· πλὴν οὐκ ἐμοὶ μόνῳ, ἀλλὰ καὶ ἑτέροις πολ- λοῖς ἐγνωρίσθη ἡ πίστις αὕτη. Αθ. εἶπεν· Πόθεν ὑμῖν ἀπεκαλύφθη, ἐκ Θεοῦ, ἢ ἐξ ἀνθρώπων; "Αρ. εἶπεν· Ἐκ Θεοῦ. ᾿Αθ. εἶπεν· Σὺ αὐτήκοος γέγονας, ἢ ἄλλοι σοι ὑφηγήσαντο περὶ τούτου ; "Αρ. εἶπεν· Οὐκ ἐμοὶ ὑφηγήσαντο, ἀλλὰ πολλοὶ ἅγιοι, ἐν Πνεύματι Θεοῦ λαλοῦντες, ἔφησαν ὅτι ἐκτίσθη ὁ Υἱός. 'Αθ. εἶπε· Τίνες εἰσὶν οὗτοι ; Οὐ δυνάμεθα γνῶναι καὶ ἡμεῖς ; *Αρ. εἶπεν· Οἶσθα καὶ αὐτὸς, ὅτι καὶ οἱ προφῆται, καὶ οἱ ἀπόστολοι ἐλάλησαν πολλαχοῦ (88) τὸν Υἱὸν κτι ST S. ATHANASIUS. - SPURIA. Verbum ubique adsit, clarum esse ipsum propter carnem dixisse : Pater meus qui misit me, ma- jor me est. › Hæc enim gradiebatur et fatigabatur, c: a loco in locum migrabat. Certe id se recte ha- het. Deum Verbum creatum esse. Unde vis sumamus initium ? Ego vero non audeo tam fidenter loqui contra æternam ejus Filii divinitatem. Ar. Ego qui- dem id ex Scripturis probo: tu vero undenam ha- bes Filium æternum esse? Ath. Ego ex libris divino amatu scriptis didici æternum esse Dei Filium. Ar. Qirenam Scripturæ docent æternum esse Filium? Ath. Celeberrimus Paulus in medium prodiens, veritatem suo testimonio confirmabit. Invisibilia enim ipsius, inquit, ex creatione mundi, per res factas intellecta conspiciuntur, sempiternaque ejus virtus, et divinitas : ut sint ipsi inexcusabiles, quia cum Deum cognovissent, non sicut Deum glorifica- verunt, aut gratias egerunt • Ar. Hæc de Patre dicit Scriptura. Ath. Nonne beatus Paulus eos ar- guit, qui Deum Dei Filium per corpus apparentem non cognoverant, nec sempiternam ejus divinita- tem, qui universum adornavit? Siquidem ex ma- gnitudine et pulchritudine rerum creatarum, con- venienter cognosci, cum gratiarum actione debet Creator 30. Manifestum est autem omnia quæ facta sunt per Verbum facta esse, nihilque sine illo esse C factum. Quapropter deberes tu quoque ex præclara elementorum coagmentatione Creatorem convenien- ter intelligere, teque tui ipsius non ignarum esse, percipereque mundum æterni Dei opus esse, nec potuisse creatam naturam tantuma opus produ- cere. tate creatus, æternitatem obtinet. Ath. Si æternus est Filius, non est res creata : quod si res creata, non est æternus. Ar. Num haec ego ex propria l0- quor auctoritate? Filius ipse ait se a Deo primum omnium creatum esse. Ath. Tibine soli an etiam aliis revelatum est hoc Filii Dei mysterium ? Ar. Non omnium est fides ". Verumtamen non mihi soli, sed etiam aliis cognita est haec fides. Ath. Undenam vobis ea revelata est? Ex Deo, an ex hominibus? Ar. Ex Deo. Ath. Tune ipse auditor fuisti, an alii tibi narraverunt? Ar. Non mibi nar- raverunt, sed multi sancti, in Spiritu Dei loquentes, Filium creatum esse affirmarunt. Ath. Quinam sunt isti ? An et nos nosse non possumus ? Ar. Tute ipse nosti et prophetas et apostolos multis in locis dixisse Christum rem creatam esse. Ath. Te paulo ante dicentem audivi id a Filio dictum esse, jam D s Rom. 1, 20. Sap. xii, 5. Thess. 111, 2. 13. Ath. Jam in mentem revoca quod dixisti, 14. Ar. Esto, sit æternus Filius : sed ab æterni- 15. ᾿Αθ. εἶπεν· Λοιπὸν λάβε μοι ἐν νῷ τὸ ῥητὸν, 14. Αρ. εἶπεν· Εστω ἀΐδιος ὁ Υἱὸς, ἀλλὰ καὶ (84) Aug. τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. (85) Και θειότης deest in Aug. (86) Aug. φανερὸν οὖν ἐστιν. (7) Reg. et Aug. ἐξ ιδίας αύθ. (88) Reg. Gabler. et Aug. πανταχοῦ.
PG 28:452τὸ δὲ Πνεῦμα ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ γεγενῆσθαι διεβεβαιώσω. Ἄρ. εἶπεν· Ἡ ἀλήθειά με περιγράφει, καὶ οὐ σύ. Πλὴν ἐπειδὴ συνήγαγές με ἐν τούτῳ, κἀγώ σε περικλείσω ἐν ταῖς πολλαῖς μαρτυρίαις, ταῖς φασκούσαις ὅτι κτίσμα ἐστὶν ὁ Υἱός. Ἀθ. εἶπε· Πρόφερε ἐκ τοῦ θησαυροῦ τὰ ἀποτεθησαυρισμένα ὑπὸ τοῦ πατρός σου. Ἄρ. εἶπεν· Ἐμὸς πατήρ ἐστιν, ὃν προςκυνῶ Θεόν· πλὴν σὺ ἀποκρίθητί μοι περὶ τοῦ, «Κύριος ἔκτισέ με,» τοῦ Κυρίου ὁμολογήσαντος ἑαυτὸν ἐκτίσθαι ὑπὸ τοῦ ἰδίου Πατρός. Ἀθ. εἶπε· Τὸ ῥητὸν ἄλλην δύναμιν ἔχει πνευματικὴν ἔνδον, καὶ θεῖον θησαυρὸν ἐναποτεθειμένον κέκτηται. Ἄρ. εἶπεν· Οὐκ ἐπὶ τοῦ ῥητοῦ μόνον ἵστημι τὴν φωνὴν τοῦ Σολομῶντος· οὐ γὰρ ἀσύνετός εἰμι, ἀλλὰ συνίημι, ὅτι πνευματικὸν νόημα θεωρεῖται ἀπὸ τῶν ἐπιστημόνων. Ὅθεν κἀγὼ οὐκ ἄμοιρος ὢν τῆς μυήσεως, οὕτω φημὶ, τὸ μὲν, «Κύριος ἔκτισέ με» κατὰ τὸ ῥητὸν, τὴν δὲ ἐν αὐτῷ δύναμιν, μειζοτέραν ὁρῶ ἣν ἔχει, ἣν σὺ μὴ νοήσας, ἀγνοίᾳ κατεχόμενος, πλανᾶσαι, ἀνδρὸς δὲ κακοῦ ἴδιον τὸ φθονεῖν τοῖς κρείττοσιν. Ἀθ. εἶπεν· Ἃ οὖν φρονεῖς, φράσον κἀμοὶ ἀφθόνως, ὅπερ δοκεῖ σοι καλὸν φαίνεσθαι. Ἄρ. εἶπε·Τίς ἐστιν ὁ κεκοπιακώς, ἄνθρωπος, ἢ ὁ Θεὸς Λόγος ; Αρ. εἶπεν· "Ανθρωπος. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν σόν ἐστι τὸ νοῆσαι λοιπόν. "Αρ. εἶπεν· Κατελαβόμην σου τὸν νοῦν ἐν τῷ λόγῳ τούτῳ, ὅτι τοῦ Θεοῦ Λόγου πανταχοῦ παρόντος, δῆλον ὅτι διὰ τὴν σάρκα εἶπεν, « Ο Πα- τήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστίν, ο τὴν βαδίζουσαν καὶ κοπιῶσαν, καὶ ἀπὸ τόπου εἰς τόπον ἔτε- ρον πορευομένην. Αληθῶς ὀρθῶς ἔχει τοῦτο. Β ὅπερ ἔφης, ὅτι ὁ Θεὸς Λόγος ἐκτίσθη. Πόθεν λάβωμεν τὴν ἀρχήν; Οὐ τολμῶ οὕτως ἀφόβως φθέγγεσθαι κατὰ τῆς ἀϊδίου θεότητος τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ (84). "Αρ. εἶπεν· Ἐγὼ μὲν ἀπὸ τῶν Γραφῶν τοῦτο λέγω· σὺ δὲ πόθεν ἀΐδιον λέγεις τὸν Υἱόν; ᾿Αθ. εἶπεν· Ἀπὸ τῶν θεο πνεύστων Γραφῶν ἔμαθον, ὅτι ἀϊδιός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. ῎Αρ. εἶπεν· Ποῖαί εἰσιν αἱ Γραφαὶ, αἱ φάσκου- σαι ἀΐδιον τὸν Υἱόν;· ΑΘ. εἶπεν· Ἐλθὼν ὁ ἀοίδιμος Παῦλος μαρτυρήσει τῇ ἀληθείᾳ· « Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ, φησὶν, ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, ἤ τε αΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης (85), εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολογήτους, διότι γνόντες τὸν Θεόν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν, ἢ ηὐχαρί στησαν. » Αρ. εἶπεν· Περὶ τοῦ Πατρὸς λέγει τοῦτο ἡ Γραφή. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ μακάριος ἀπόστολος Παῦλος αἰτὶᾶται τοὺς τὸ διὰ σώματος ἐπιφανέντα Θεὸν Υἱὸν Θεοῦ μὴ ἐπεγνωκότας αΐδιον θεότητα αὐτοῦ, τοῦ τὸ πᾶν διακοσμήσαντος; ἐκ γὰρ μεγέθους καὶ καλλονῆς κτισμάτων ἀναλόγως δεῖ τὸν δημιουργὸν γνωρισθέντα εὐχαριστηθῆναι. Φανερὸν δέ ἐστιν (86) ὅτι πάντα διὰ τοῦ Λόγου τὰ γεγενημένα γέγονε, καὶ χωρὶς αὐτοῦ γέγονεν οὐδὲ ἔν· ἔδει οὖν καὶ σὲ ἐκ τῆς τῶν στοιχείων εναρέτου συμπήξεως ἀναλογίσασθαι τὸν δημιουργὸν ἀναλόγως, καὶ σαυτοῦ ἐπιγνώμονα γενέσθαι, ὅτι ἀϊδίου Θεοῦ τυγχάνει ἔργον ὁ κόσμος, οὐ κτιστῆς δὲ φύσεως, μὴ δυναμένης έπαρ κέσαι τοσαῦτα δράν. ἀϊδίως κτισθεὶς ἔχει τὸ ἀΐδιον. Αθ. εἶπεν· Εἰ ἀϊδιός ἐστιν ὁ Υἱὸς, οὐκ ἦν κτίσμα· εἰ δὲ κτίσμα τυχ χάνει, οὐκ ἦν ἀΐδιος. ῎Αρ. εἶπεν· Μὴ γὰρ ἐγὼ ἐξ οἰκείας αὐθεντίας (87) ταῦτά φημι · ὁ Υἱὸς εἶπεν, ὅτι πρῶτον πάντων ἔκτισεν αὐτὸν ὁ Θεός. ᾿Αθ. εἶπεν· Τοῦτό σοι μόνῳ ἀπεκαλύφθη, ἢ καὶ ἄλλοις τὸ περὶ τοῦ Υἱοῦ Θεοῦ μυστήριον; "Αρ. εἶπεν· ὁ Οὐ πάντων ἡ πίστις· πλὴν οὐκ ἐμοὶ μόνῳ, ἀλλὰ καὶ ἑτέροις πολ- λοῖς ἐγνωρίσθη ἡ πίστις αὕτη. Αθ. εἶπεν· Πόθεν ὑμῖν ἀπεκαλύφθη, ἐκ Θεοῦ, ἢ ἐξ ἀνθρώπων; "Αρ. εἶπεν· Ἐκ Θεοῦ. ᾿Αθ. εἶπεν· Σὺ αὐτήκοος γέγονας, ἢ ἄλλοι σοι ὑφηγήσαντο περὶ τούτου ; "Αρ. εἶπεν· Οὐκ ἐμοὶ ὑφηγήσαντο, ἀλλὰ πολλοὶ ἅγιοι, ἐν Πνεύματι Θεοῦ λαλοῦντες, ἔφησαν ὅτι ἐκτίσθη ὁ Υἱός. 'Αθ. εἶπε· Τίνες εἰσὶν οὗτοι ; Οὐ δυνάμεθα γνῶναι καὶ ἡμεῖς ; *Αρ. εἶπεν· Οἶσθα καὶ αὐτὸς, ὅτι καὶ οἱ προφῆται, καὶ οἱ ἀπόστολοι ἐλάλησαν πολλαχοῦ (88) τὸν Υἱὸν κτι ST S. ATHANASIUS. - SPURIA. Verbum ubique adsit, clarum esse ipsum propter carnem dixisse : Pater meus qui misit me, ma- jor me est. › Hæc enim gradiebatur et fatigabatur, c: a loco in locum migrabat. Certe id se recte ha- het. Deum Verbum creatum esse. Unde vis sumamus initium ? Ego vero non audeo tam fidenter loqui contra æternam ejus Filii divinitatem. Ar. Ego qui- dem id ex Scripturis probo: tu vero undenam ha- bes Filium æternum esse? Ath. Ego ex libris divino amatu scriptis didici æternum esse Dei Filium. Ar. Qirenam Scripturæ docent æternum esse Filium? Ath. Celeberrimus Paulus in medium prodiens, veritatem suo testimonio confirmabit. Invisibilia enim ipsius, inquit, ex creatione mundi, per res factas intellecta conspiciuntur, sempiternaque ejus virtus, et divinitas : ut sint ipsi inexcusabiles, quia cum Deum cognovissent, non sicut Deum glorifica- verunt, aut gratias egerunt • Ar. Hæc de Patre dicit Scriptura. Ath. Nonne beatus Paulus eos ar- guit, qui Deum Dei Filium per corpus apparentem non cognoverant, nec sempiternam ejus divinita- tem, qui universum adornavit? Siquidem ex ma- gnitudine et pulchritudine rerum creatarum, con- venienter cognosci, cum gratiarum actione debet Creator 30. Manifestum est autem omnia quæ facta sunt per Verbum facta esse, nihilque sine illo esse C factum. Quapropter deberes tu quoque ex præclara elementorum coagmentatione Creatorem convenien- ter intelligere, teque tui ipsius non ignarum esse, percipereque mundum æterni Dei opus esse, nec potuisse creatam naturam tantuma opus produ- cere. tate creatus, æternitatem obtinet. Ath. Si æternus est Filius, non est res creata : quod si res creata, non est æternus. Ar. Num haec ego ex propria l0- quor auctoritate? Filius ipse ait se a Deo primum omnium creatum esse. Ath. Tibine soli an etiam aliis revelatum est hoc Filii Dei mysterium ? Ar. Non omnium est fides ". Verumtamen non mihi soli, sed etiam aliis cognita est haec fides. Ath. Undenam vobis ea revelata est? Ex Deo, an ex hominibus? Ar. Ex Deo. Ath. Tune ipse auditor fuisti, an alii tibi narraverunt? Ar. Non mibi nar- raverunt, sed multi sancti, in Spiritu Dei loquentes, Filium creatum esse affirmarunt. Ath. Quinam sunt isti ? An et nos nosse non possumus ? Ar. Tute ipse nosti et prophetas et apostolos multis in locis dixisse Christum rem creatam esse. Ath. Te paulo ante dicentem audivi id a Filio dictum esse, jam D s Rom. 1, 20. Sap. xii, 5. Thess. 111, 2. 13. Ath. Jam in mentem revoca quod dixisti, 14. Ar. Esto, sit æternus Filius : sed ab æterni- 15. ᾿Αθ. εἶπεν· Λοιπὸν λάβε μοι ἐν νῷ τὸ ῥητὸν, 14. Αρ. εἶπεν· Εστω ἀΐδιος ὁ Υἱὸς, ἀλλὰ καὶ (84) Aug. τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. (85) Και θειότης deest in Aug. (86) Aug. φανερὸν οὖν ἐστιν. (7) Reg. et Aug. ἐξ ιδίας αύθ. (88) Reg. Gabler. et Aug. πανταχοῦ.
PG 28:453Τὸ γὰρ, «Κύριος ἔκτισέ με,» ἐπὶ τοῦ, «ἐγέννησέ με,» καταλαμβάνω. Ἀθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἐγεννήθη ὁ Υἱὸς, δηλαδὴ οὐκ ἐκτίσθη· εἰ δὲ ἐκτίσθη, οὐκ ἐγεννήθη. Ἄρ. εἶπε· Σὺ οὐ νοεῖς τὴν δύναμιν ταύτην. Ἀθ. εἶπε· Μὴ ὀκνήσῃς ἀνέχεσθαί μου, ἕως νοήσω, παρακαλῶ. Ἄρ. εἶπεν· Ἵνα μὴ πάθος νοηθείη, εἶπεν, «Ἔκτισέ με Κύριος·» ἐπὶ Θεοῦ οὖν τὸ κτίζειν τῷ γεννᾶν ταὐτόν ἐστιν. Ἀθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἐπὶ Θεοῦ τὸ κτίζειν καὶ γεννᾷν ταὐτόν ἐστιν, οὐκοῦν πάντα τὰ κτίσματα γεννήματα τοῦ Θεοῦ ὑπάρχουσιν. Εἰ δὲ ταῦτα οὕτως ἔχει, ἄρα πάντων ἀδελφὸς τυγχάνει ὁ Κύριος, κατὰ σὲ, τῶν δι’ αὐτοῦ γεγονότων. Ποῦ οὖν ὁ Μονογενὴς τοῦ Θεοῦ; Ἄρ. εἶπε· Τὸ μονογενὲς τάττεται ἐπὶ ἐξαιρέτῳ καὶ ἐξοχωτάτῳ καὶ μεγίστῳ πράγματι. Ἀθ. εἶπεν· Οὐ δοκεῖ σοι μέγιστος εἶναι ὁ οὐρανός; Ἄρ. εἶπε· Καὶ πάνυ. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Υἱός ἐστι κατὰ σὲ, καὶ ἡ γῆ δὲ καὶ ἡ θάλασσα θυγατέρες κατὰ σέ. Ἄρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο ἕνα ἐποίησεν ὁ Θεὸς Υἱὸν μόνον. Ἀθ. εἶπε· Δοκεῖ σοι πάντα τῷ αὐτῷ ὅρῳ τῆς γεννήσεως μονογενῆ τυγχάνειν, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν εἰ ἐποιήθη ὡς καὶ τὰ λοιπὰ δημιουργήματα ὁ Υἱὸς, πῶς Υἱός ἐστι τοῦ Θεοῦ; Ἄρ.σμα εἶναι. 'Αθ. εἶπεν· "Ηκουσά σου λέγοντος πρὸ βρα- χείας ὥρας, ὅτι ὁ Υἱὸς εἶπεν. "Αρτι μετέβης εἰς τοὺς προφήτας καὶ ἀποστόλους. Πλὴν ὑφήγησαι ποῖος προ- φήτης ἔλεξε τοιάδε περὶ τούτου; "Αρ. εἶπε· Καὶ νῦν φημι τὸν Υἱὸν λέγειν διὰ τῶν ἁγίων προφητων καὶ ἀποστόλων ὥσπερ καὶ διὰ τοῦ Σολομὼν ἔφη (89)· • Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ. Ορᾶς, ὅτι πρὸ πάντων ἔκτισεν αὐτὸν ὁ Θεὸς διὰ τὰ δι' αὐτοῦ μέλλοντα γίνεσθαι ἔργα. (90) ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἡ τῶν κτισμάτων πρόφασις αἰτία γέγονε τοῦ κτισθῆναι τὸν Υἱὸν κατὰ σέ. Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. ᾿Αθ. εἶπεν· Αρα οὖν τοῦ Θεοῦ ἐντιμότερα τὰ κτιζό- μενα παρ' αὐτοῦ; Πῶς χωρεῖ; Εἰ γὰρ ἐκεῖνος διὰ ταῦτα γέγονε, καὶ οὐκ ἐκεῖνα διὰ τοῦτον, κατὰ σὲ, ἀραρότως ἐντιμότερα ταῦτα ἐκείνου· ἀλλὰ μὴ γέ- νοιτο οὕτως ἡμᾶς φρονῆσαι Διὰ γὰρ τὸν Υἱὸν τὰ πάν- τα, καθὼς γέγραπται· ιἜπρεπε γὰρ, » φησὶν ὁ Ἀπό- στολος, ε δι' ἂν τὰ πάντα καὶ δι' οὗ τὰ πάντα, πολλοὺς υἱοὺς εἰς δόξαν ἀγαγόντα, τὸν ἀρχηγὸν τῆς σωτηρίας αὐτῶν διὰ παθημάτων τελειώσαι. ο Β ἔργα ἐκτίσθη ὁ Υἱὸς, πλὴν ὅτι ἐκτίσθη πρὸ πάντων. Αθ. εἶπε· Τίς ἐκτίσθη (91) πρὸ πάντων τῶν δημιουρ γημάτων ; "Αρ. εἶπεν· Ὁ Υἱὸς, διὰ τοῦτο καὶ πρωτό- τοκος ἀναγέγραπται. ᾿Αθ. εἶπεν· Εἴ τις τὸν (92) Σατα- ναν προσκυνεῖ, καλῶς ἢ κακῶς πράττει; Αρ. εἶπεν· Ασεβὴς καὶ ἄθεος, καὶ μηδὲ τὰς κοινὰς φρένας σώ- ζων τυγχάνει ὁ τοιοῦτος, ὃν οὐκ ἄξιον καλεῖν ἄνθρω- πον, ἀλλ' ἀπάνθρωπον. ᾿Αθ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς τῷ Ἰὼβ χρηματίζων, οὕτως ἔφη περὶ τοῦ Σατανᾶ, τουτέστιν· • Αρχὴ πλάσματος Κυρίου πεποιημένη (95) ἐμπαίζε οὔαι ὑπὸ τῶν ἀγγέλων μου. » Σὺ οὖν τὸ πρῶτον ποί- ημα προσκυνῶν, τὸν Σατανᾶν προσκυνεῖς, καθὼς παρ- έστησεν ὁ λόγος. Ἐὰν δὲ σοφίσασθαι θελήσειας, ὅτι τοῦ Υἱοῦ πρότερον ποίημά ἐστιν ὁ Σατανᾶς, ἄρα πρεσβύτερον αὐτὸν φῂς (94) τοῦ ἁγίου Πνεύματος; οὕτω γὰρ ὡρίσω, τὸν μὲν Υἱὸν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐκτί- σθαι· τὸ δὲ Πνεῦμα ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ γεγενῆσθαι διεβε βαιώσω. Αρ. εἶπεν· Ἡ ἀλήθειά με περιγράφει, καὶ οὐ σύ. Πλὴν ἐπειδὴ συνήγαγές με ἐν τούτῳ, καγώ σε περικλείσω ἐν ταῖς πολλαῖς μαρτυρίαις, ταῖς φα- σκούσαις ὅτι κτίσμα ἐστὶν ὁ Υἱός. ᾿Αθ. εἶπε· Πρό- φερε ἐκ τοῦ θησαυροῦ τὰ ἀποτεθησαυρισμένα ὑπὸ τοῦ πατρός σου. Αρ. εἶπεν· Ἐμὸς πατήρ ἐστιν, ὃν προσ- κυνῶ Θεόν· πλὴν σὺ ἀποκρίθητί μοι περὶ τοῦ, « Κύ- ριος ἔκτισέ με,» τοῦ Κυρίου ὁμολογήσαντος ἑαυτὸν ἐκε τίσθαι ὑπὸ τοῦ ἰδίου Πατρός. Αθ. εἶπε· Τὸ ῥητὸν ἄλλην δύναμιν ἔχει πνευματικὴν ἔνδον, καὶ θεῖον θη- σαυρὸν ἐναποτεθειμένον κέκτηται. "Αρ. εἶπεν· Οὐκ ἐπὶ τοῦ ῥητοῦ μόνον ἵστημι τὴν φωνὴν τοῦ Σολομῶν τος· οὐ γὰρ ἀσύνετος εἰμι, ἀλλὰ συνίημι, ὅτι πνευ ματικόν νόημα θεωρεῖται ἀπὸ τῶν ἐπιστημόνων. Ὅθεν Σαλομών, Σωλομών, Σολομών τος. Αr. ποιῇς ριο φής. οὕτω γὰρ ὡοίσθω. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A transis ad prophetas et apostolos. Verum dic, ama- B C D Prov. VIII, 22. Hebr. II, 10. Job XLVII, 19. Edit. Comm. Paris. ah Augustano. bo, quis propheta ea de illo dixerit. Ar. Atqui modo etiam aio id ipsum per sanctos prophetas et apo- stolos Filium dicere, quemadmodum per Salomo- nem ait Dominus creavit me initium viarum suarum in opera sua 33. » Vides Deum ante res omnes eum creasse, propter opera scilicet quæ per eum efficienda erant. Ath. Igitur, si credendum tibi est, res creatæ causa fuere cur creatus est Filius. Ita est. Ath. Ergo res a Deo creatæ, ipso sunt pretiosiores? Qui id fieri possit ? Namque si ille propter ipsas factus sit,non vero ipsæ propter il- lum, ut putas, profecto ipsæ illo sunt pretiosiores ? Verum absit ut nos ita sentiamus ! Namque omnia propter Filium, uti scriptum est: Decebat enim, inquit Apostolus *, « eum propter quem omnia, et per quem omnia, qui multos filios in gloriam ad- duxerat, auctorem salutis eorum passiones con- summare. » opera creatum fuisse. Verumtamen ante omnia crea- tus est. Ath. Quis ante omnia opera creatus est? Ar. Filius : quam ob causam primogenitus esse scribitur. Ath. Si quis Satanam adoret, rectene an male agit? Ar. Impius censendus ille est et atheus, nec communes sensus habere, qui nec di- gnus sit homo appellari, sed inhumanus. Ath. Deus Job respondens ita de Satana locutus est : • Ipse est principium ligmenti Domini, factus ut il- luderetur ab angelis meis 34. Tu igitur primam rem factam adorans, Satanam adoras, ut ostendi- mus. Quod si velis contendere Filio prius factum esse Satanam eum ergo sancto Spiritu seniorem facis ? Sic enim statuisti, Filium quidem a Deo crea tum esse ; Spiritum vero a Filio esse factum asse- verasti. Ar. Me veritas circumscribit, non tu. Ve- rumtamen quandoquidem me ad hoc adduxisti: te vicissim ego multis circumcludam auctoritatibus, quibus Christum rem creatam esse asseritur. Αth. Profer e thesauro quæ a patre tuo sunt recondita. Ar Meus pater est, quem adoro Deum. Sed enim quid respondendum habes ad hæc verba : c Domi- nus creavit me, » cum Dominus ipse fateatur se a Patre suo creatum esse? Ath. Verba illa vim aliam spiritalem intus habent, divinumque in se recon- dunt thesaurum. Ar. Nec ego ad sola verba in hac Salomonis voce attendo : nec enim expers sum in- telligentia, sed intelligo spiritalem sensum a peritis hic perspici. Quocirca nec ipse sum initiationis ex- pers, sed verba quidem hæc esse dico: Dominus creavit me vim autem his abditam majorem sed (94). Sic omnes fere mss. cum edit. Comm., Aug. et edit. Paris. Mox Aug. 45. "Αρ. εἶπε· Σύγγνωθί μοι εἰρηκότι, ὅτι διὰ τὰ (89) Ita Reg. Bas. et Felc. 2. At Angl. et Aug. (90) Hæc quæstio cum Responsione Arii, abest (91) Angl. Τίς οὖν ἐκτίσθη. 15. Ar. Ignosce mihi, qui dixerim Filium propter (92) Aug. Εάν τις τόν. (93) Aug. πεποιημένου. Reg. πεποιημένον.
PG 28:454εἶπε· Παρακαλῶ σε, σὺ πῶς νοεῖς τὸ, «Κύριος ἔκτισέ με;» Ἀθ. εἶπε· Πέπεισο· οὐκ ἄν σοι ἀπεκρινάμην· ἀλλὰ διὰ τοὺς ἀκροωμένους ἐρῶ. Σολομὼν, δίκαιος ὢν, καὶ σοφίας πληρωθεὶς, κατηξιώθη ἐν παραβολῇ προσημᾶναι τὴν κτίσιν τοῦ ναοῦ, τουτέστι τοῦ σώματος τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, ὡς αὐτὸς ὁ Κύριός φησι τοῖς Ἰουδαίοις· «Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Τοῦτο δὲ ἔλεγε περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ,» ὥς φησιν ὁ Ἰωάννης. Ἀλλὰ μὴν καὶ Σολομὼν παῤῥησιέστερον ἔφη περὶ αὐτῶν τούτων διαλαβὼν οὕτως· «Ἡ σοφία ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον, καὶ ὑπήρεισε στύλους ἑπτά. Ἔσφαξε τὰ ἑαυτῆς θύματα, καὶ ἐκέρασεν εἰς κρατῆρα τὸν ἑαυτῆς οἶνον, καὶ ἡτοιμάσατο τὴν ἑαυτῆς τράπεζαν· ἀπέστειλε τοὺς ἑαυτῆς δούλους συγκαλοῦσα μετὰ ὑψηλοῦ κηρύγματος ἐπὶ κρατῆρα, λέγουσα· «Ὅς ἐστιν ἄφρων, ἐκκλινάτω πρὸς μέ,» καὶ τοῖς ἐνδεέσι φρενῶν εἶπε· «Ἔλθετε, φάγετε τὸν ἐμὸν ἄρτον, καὶ πίετε οἶνον, ὃν κεκέρακα ὑμῖν·σμα εἶναι. 'Αθ. εἶπεν· "Ηκουσά σου λέγοντος πρὸ βρα- χείας ὥρας, ὅτι ὁ Υἱὸς εἶπεν. "Αρτι μετέβης εἰς τοὺς προφήτας καὶ ἀποστόλους. Πλὴν ὑφήγησαι ποῖος προ- φήτης ἔλεξε τοιάδε περὶ τούτου; "Αρ. εἶπε· Καὶ νῦν φημι τὸν Υἱὸν λέγειν διὰ τῶν ἁγίων προφητων καὶ ἀποστόλων ὥσπερ καὶ διὰ τοῦ Σολομὼν ἔφη (89)· • Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ. Ορᾶς, ὅτι πρὸ πάντων ἔκτισεν αὐτὸν ὁ Θεὸς διὰ τὰ δι' αὐτοῦ μέλλοντα γίνεσθαι ἔργα. (90) ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἡ τῶν κτισμάτων πρόφασις αἰτία γέγονε τοῦ κτισθῆναι τὸν Υἱὸν κατὰ σέ. Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. ᾿Αθ. εἶπεν· Αρα οὖν τοῦ Θεοῦ ἐντιμότερα τὰ κτιζό- μενα παρ' αὐτοῦ; Πῶς χωρεῖ; Εἰ γὰρ ἐκεῖνος διὰ ταῦτα γέγονε, καὶ οὐκ ἐκεῖνα διὰ τοῦτον, κατὰ σὲ, ἀραρότως ἐντιμότερα ταῦτα ἐκείνου· ἀλλὰ μὴ γέ- νοιτο οὕτως ἡμᾶς φρονῆσαι Διὰ γὰρ τὸν Υἱὸν τὰ πάν- τα, καθὼς γέγραπται· ιἜπρεπε γὰρ, » φησὶν ὁ Ἀπό- στολος, ε δι' ἂν τὰ πάντα καὶ δι' οὗ τὰ πάντα, πολλοὺς υἱοὺς εἰς δόξαν ἀγαγόντα, τὸν ἀρχηγὸν τῆς σωτηρίας αὐτῶν διὰ παθημάτων τελειώσαι. ο Β ἔργα ἐκτίσθη ὁ Υἱὸς, πλὴν ὅτι ἐκτίσθη πρὸ πάντων. Αθ. εἶπε· Τίς ἐκτίσθη (91) πρὸ πάντων τῶν δημιουρ γημάτων ; "Αρ. εἶπεν· Ὁ Υἱὸς, διὰ τοῦτο καὶ πρωτό- τοκος ἀναγέγραπται. ᾿Αθ. εἶπεν· Εἴ τις τὸν (92) Σατα- ναν προσκυνεῖ, καλῶς ἢ κακῶς πράττει; Αρ. εἶπεν· Ασεβὴς καὶ ἄθεος, καὶ μηδὲ τὰς κοινὰς φρένας σώ- ζων τυγχάνει ὁ τοιοῦτος, ὃν οὐκ ἄξιον καλεῖν ἄνθρω- πον, ἀλλ' ἀπάνθρωπον. ᾿Αθ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς τῷ Ἰὼβ χρηματίζων, οὕτως ἔφη περὶ τοῦ Σατανᾶ, τουτέστιν· • Αρχὴ πλάσματος Κυρίου πεποιημένη (95) ἐμπαίζε οὔαι ὑπὸ τῶν ἀγγέλων μου. » Σὺ οὖν τὸ πρῶτον ποί- ημα προσκυνῶν, τὸν Σατανᾶν προσκυνεῖς, καθὼς παρ- έστησεν ὁ λόγος. Ἐὰν δὲ σοφίσασθαι θελήσειας, ὅτι τοῦ Υἱοῦ πρότερον ποίημά ἐστιν ὁ Σατανᾶς, ἄρα πρεσβύτερον αὐτὸν φῂς (94) τοῦ ἁγίου Πνεύματος; οὕτω γὰρ ὡρίσω, τὸν μὲν Υἱὸν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐκτί- σθαι· τὸ δὲ Πνεῦμα ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ γεγενῆσθαι διεβε βαιώσω. Αρ. εἶπεν· Ἡ ἀλήθειά με περιγράφει, καὶ οὐ σύ. Πλὴν ἐπειδὴ συνήγαγές με ἐν τούτῳ, καγώ σε περικλείσω ἐν ταῖς πολλαῖς μαρτυρίαις, ταῖς φα- σκούσαις ὅτι κτίσμα ἐστὶν ὁ Υἱός. ᾿Αθ. εἶπε· Πρό- φερε ἐκ τοῦ θησαυροῦ τὰ ἀποτεθησαυρισμένα ὑπὸ τοῦ πατρός σου. Αρ. εἶπεν· Ἐμὸς πατήρ ἐστιν, ὃν προσ- κυνῶ Θεόν· πλὴν σὺ ἀποκρίθητί μοι περὶ τοῦ, « Κύ- ριος ἔκτισέ με,» τοῦ Κυρίου ὁμολογήσαντος ἑαυτὸν ἐκε τίσθαι ὑπὸ τοῦ ἰδίου Πατρός. Αθ. εἶπε· Τὸ ῥητὸν ἄλλην δύναμιν ἔχει πνευματικὴν ἔνδον, καὶ θεῖον θη- σαυρὸν ἐναποτεθειμένον κέκτηται. "Αρ. εἶπεν· Οὐκ ἐπὶ τοῦ ῥητοῦ μόνον ἵστημι τὴν φωνὴν τοῦ Σολομῶν τος· οὐ γὰρ ἀσύνετος εἰμι, ἀλλὰ συνίημι, ὅτι πνευ ματικόν νόημα θεωρεῖται ἀπὸ τῶν ἐπιστημόνων. Ὅθεν Σαλομών, Σωλομών, Σολομών τος. Αr. ποιῇς ριο φής. οὕτω γὰρ ὡοίσθω. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A transis ad prophetas et apostolos. Verum dic, ama- B C D Prov. VIII, 22. Hebr. II, 10. Job XLVII, 19. Edit. Comm. Paris. ah Augustano. bo, quis propheta ea de illo dixerit. Ar. Atqui modo etiam aio id ipsum per sanctos prophetas et apo- stolos Filium dicere, quemadmodum per Salomo- nem ait Dominus creavit me initium viarum suarum in opera sua 33. » Vides Deum ante res omnes eum creasse, propter opera scilicet quæ per eum efficienda erant. Ath. Igitur, si credendum tibi est, res creatæ causa fuere cur creatus est Filius. Ita est. Ath. Ergo res a Deo creatæ, ipso sunt pretiosiores? Qui id fieri possit ? Namque si ille propter ipsas factus sit,non vero ipsæ propter il- lum, ut putas, profecto ipsæ illo sunt pretiosiores ? Verum absit ut nos ita sentiamus ! Namque omnia propter Filium, uti scriptum est: Decebat enim, inquit Apostolus *, « eum propter quem omnia, et per quem omnia, qui multos filios in gloriam ad- duxerat, auctorem salutis eorum passiones con- summare. » opera creatum fuisse. Verumtamen ante omnia crea- tus est. Ath. Quis ante omnia opera creatus est? Ar. Filius : quam ob causam primogenitus esse scribitur. Ath. Si quis Satanam adoret, rectene an male agit? Ar. Impius censendus ille est et atheus, nec communes sensus habere, qui nec di- gnus sit homo appellari, sed inhumanus. Ath. Deus Job respondens ita de Satana locutus est : • Ipse est principium ligmenti Domini, factus ut il- luderetur ab angelis meis 34. Tu igitur primam rem factam adorans, Satanam adoras, ut ostendi- mus. Quod si velis contendere Filio prius factum esse Satanam eum ergo sancto Spiritu seniorem facis ? Sic enim statuisti, Filium quidem a Deo crea tum esse ; Spiritum vero a Filio esse factum asse- verasti. Ar. Me veritas circumscribit, non tu. Ve- rumtamen quandoquidem me ad hoc adduxisti: te vicissim ego multis circumcludam auctoritatibus, quibus Christum rem creatam esse asseritur. Αth. Profer e thesauro quæ a patre tuo sunt recondita. Ar Meus pater est, quem adoro Deum. Sed enim quid respondendum habes ad hæc verba : c Domi- nus creavit me, » cum Dominus ipse fateatur se a Patre suo creatum esse? Ath. Verba illa vim aliam spiritalem intus habent, divinumque in se recon- dunt thesaurum. Ar. Nec ego ad sola verba in hac Salomonis voce attendo : nec enim expers sum in- telligentia, sed intelligo spiritalem sensum a peritis hic perspici. Quocirca nec ipse sum initiationis ex- pers, sed verba quidem hæc esse dico: Dominus creavit me vim autem his abditam majorem sed (94). Sic omnes fere mss. cum edit. Comm., Aug. et edit. Paris. Mox Aug. 45. "Αρ. εἶπε· Σύγγνωθί μοι εἰρηκότι, ὅτι διὰ τὰ (89) Ita Reg. Bas. et Felc. 2. At Angl. et Aug. (90) Hæc quæstio cum Responsione Arii, abest (91) Angl. Τίς οὖν ἐκτίσθη. 15. Ar. Ignosce mihi, qui dixerim Filium propter (92) Aug. Εάν τις τόν. (93) Aug. πεποιημένου. Reg. πεποιημένον.
PG 28:455ἀπολίπετε ἀφροσύνην, ἵνα ζήσητε.» Ἀραρότως ἡ σοφία Θεὸς Λόγος τυγχάνει, ὁ διὰ τὴν ἄῤῥητον αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ φιλανθρωπίαν πτωχεύσας πλούσιος ὢν, ἵνα ἡμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχείᾳ πλουτήσωμεν, ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, ἐν μορφῇ δούλου γέγονεν, ἴσος δὲ ὢν τοῦ ἰδίου Πατρὸς, ὡς δοῦλος καὶ σύνδουλος συνανεστράφη ἡμῖν, τέλειος ὢν ἐν θεότητι, καὶ τέλειος ἐν ἀνθρωπότητι. Οὗτος οὖν ὁ Λόγος καὶ Θεὸς, σοφία καὶ δύναμις πατρικὴ ὑπάρχων, ἀσώματος ὢν, ὥσπερ ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, διὰ τὴν ἡμετέραν σωτηρίαν ᾠκοδόμησε τὸ σῶμα ἐν τῇ γαστρὶ Μαρίας τῆς Θεοτόκου, ἄνευ κοινωνίας ἀνδρὸς, καὶ γέγονεν, ὡς ἔφην, ἄνθρωπος, καὶ ἑαυτὸν ἐποίησεν ὑπόδειγμα πάσης ἀρετῆς· ἵνα οἱ βουλόμενοι ἐξακολουθεῖν ὡς διὰ τρίβου ἔχωσι θείας ἐκτύπωμα, πρὸς ὃ ὁμοιούμενοι, γίνονται θείας φύσεως κοινωνοὶ, ὥς φησι τὸ Σκεῦος τῆς ἐκλογῆς·Α κἀγὼ οὐκ ἄμοιρος ὢν τῆς μυήσεως, οὕτω φημί, το Αr. εί, ἐγέννησε μεταλ. γεννᾶν. Μος ἐστίν, μέν, ο Κύριος έκτισέ με, κατὰ τὸ ῥητὸν, τὴν δὲ ἐν αὐτ τῷ δύναμιν, μειζοτέραν ὁρῶ ἣν ἔχει, ἣν σὺ μὴ νοή- σας (95), ἀγνοία κατεχόμενος, πλανᾶσαι, ἀνδρὸς δὲ κακοῦ ἴδιον τὸ φθονεῖν τοῖς κρείττοσιν. 'Αθ. εἶπεν· "Α οὖν φρονεῖς, φράσον κἀμοὶ ἀφθόνως, ὅπερ δοκεῖ σοι καλὸν φαίνεσθαι. «ἐγέννησέ με,» καταλαμβάνω (96). 'Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἐγεννήθη ὁ Υἱός, δηλαδὴ οὐκ ἐκτίσθη· εἰ δὲ ἐκτίσθη, οὐκ ἐγεννήθη. "Αρ. εἶπε· Σὺού νοεῖς τὴν δύναμιν ταύτην. Αθ. εἶπε· Μὴ ἐκνήσῃς ἀνέχεσθαί μου, ἕως νοήσω, παρακαλώ. "Αρ. εἶπεν· Ἵνα μὴ πάθος νοηθείη, εξ πεν, « Εκτισέ με Κύριος· › ἐπὶ Θεοῦ οὖν τὸ κτίζειν τῷ γεννᾶν (97) ταὐτόν ἐστιν. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἐπὶ Θεοῦ τὸ κτίζειν καὶ γεννᾶν ταὐτόν ἐστιν, οὐκοῦν πάντα τὰ κτίσματα γεννήματα τοῦ Θεοῦ ὑπάρχουσιν. Εἰ δὲ ταῦτα οὕτως ἔχει, ἄρα πάντων ἀδελφος τυγχάνει ὁ Κύ ριος, κατὰ σὲ, τῶν δι' αὐτοῦ γεγονότων. Που οὖν ὁ Μονογενής τοῦ Θεοῦ; "Αρ. εἶπε· Τὸ μονογενὲς τάτω τεται (98) ἐπὶ ἐξαιρέτῳ καὶ ἐξοχωτάτῳ καὶ μεγίστῳ πράγματι. Αθ. εἶπεν· Οὐ δοκεῖ σοι μέγιστος εἶναι ὁ οὐρανός ; Αρ. εἶπε· Καὶ πάνυ. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Υἱός ἐστι κατὰ σὲ, καὶ ἡ γῆ δὲ καὶ ἡ θάλασσα Ουγα- τέρες κατὰ σέ. "Αρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο! ἕνα ἐποίη σεν ὁ Θεὸς Υἱὸν μόνον. Αθ. εἶπε· Δοκεῖ σοι πάντα τῷ αὐτῷ ὄρῳ τῆς γεννήσεως μονογενῆ τυγχάνειν (99), και ἢ οὔ ; Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν εἰ εποιήθη ὡς καὶ τὰ λοιπὰ δημιουργήματα ὁ Υἱός, πῶς Υιός ἐστι τοῦ Θεοῦ; "Αρ. εἶπε· Παρακαλῶ σε, σὺ πῶς νοεῖς τὸ, ο Κύριος έκτισέ με; ν " ἀλλὰ διὰ τοὺς ἀκροωμένους ἐρῶ. Σολομών, δίκαιος ὢν, καὶ σοφίας πληρωθείς, κατηξιώθη ἐν παραβολή προσημᾶναι τὴν κτίσιν τοῦ ναοῦ, τουτέστι τοῦ σώ ματος τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, ὡς αὐτὸς ὁ Κύριός φησι τοῖς Ἰουδαίοις · ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρι σὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Τοῦτο δὲ ἔλεγε περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ, ὥς φησιν ὁ Ἰωάννης. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ Σολομών παῤῥησιέστερον (1) ἔφη περὶ αὐτῶν τούτων διαλαβὼν οὕτως· « Η σοφία ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον, καὶ ὑπήρεισε στύλους ἑπτά. Ἔσφαξε τὰ ἑαυ τῆς θύματα, καὶ ἐκέρασεν εἰς κρατῆρα τὸν ἑαυτῆς οἶνον, καὶ ἡτοιμάσατο τὴν ἑαυτῆς τράπεζαν· ἀπο έστειλε τοὺς ἑαυτῆς δούλους συγκαλοῦσα μετὰ ὑψηλοῦ κηρύγματος ἐπὶ κρατῆρα, λέγουσα· "Ος ἐστιν ἄφρων, ἐκκλινάτω πρὸς μέ, καὶ τοῖς ἐνδεέσι φρενῶν εἶπε· «Ελθετε, φάγετε τὸν ἐμὸν ἄρτον, καὶ πίετε οἶνον, ὃν κεκέρακα ὑμῖν· ἀπολίπετε (2) ἀφροσύνην, ἵνα ζήση- τε. ν 'Αραρότως ἡ σοφία Θεὸς Λόγος τυγχάνει, ὁ διὰ τὴν ἄῤῥητον αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ φιλανθρω πίαν πτωχεύσας πλούσιος ὤν, ἵνα ἡμεῖς τῇ ἐκείνου όρῳ τῆς γενέσεως μονογ.—εἰ πῶς Υἱός ἐστι τοῦ Θεοῦ, τίνος Υιός, S. ATHANASIUS. SPURIA. - percipio, quam tu cum non intelligas, ignorantia constrictus, erras. Mali autem viri proprium est praestantioribus invidere. Ath. Quod igitur sentis, declara mihi absque invidia, quod quidem tibi præ- clarum videtur esse. 16. Nempe hæc verba : • Dominus creavit me, » sic accipio, ac si diceretur, e genuit me. • Ath. Si igitur genitus est Filius, non est certe creatus : aut si creatus est, non est genitus. Ar. Tu minime intelligis vim hujusce vocis. Ath. Ne me, oro, graveris perferre, donec intelligam. Ar. Ne passio aliqua intelligeretur, ait : • Creavit me Do- minus, quapropter in Deo idem est creare ac gi- gnere. Ath. Si igitur creare et gignere, idem in Deo est omnes sane res creatæ, genitæ et fetus Dei erunt. Quod si verum est, ergo Dominus frater est, secundum te, oninium quæ per ipsum facta sunt. Quomodo igitur Unigenitus Dei est? Ar. Vox unige- miti de re præcipua, excellenti et maxima dicitur. Ath. Annon caelum tibi maximum videtur? Ar. Ad- modum. Ath. Igitur Filius est secundum te. Terra vero et mare filie dicende erunt secundum te. Ar. Absit ! unum solum Filium fecit Deus. Ath. An vi- dentur tibi omnia ejusdem generationis decreto uxi- genita esse necne? Ar. Sane quidem. Ath. Igitur si factus est, ut res aliæ, creatæ, quomodo Dei est Filius? Ar. Obsecro te : quomodo tu ipse intelligis haec verba : e Dominus creavit me? B C in gratiam auditorum respondere non renuo. Salo- mnon cum justus et sapientia plenus esset, dignus habitus est, qui parabola præsignificaret creationem templi, hoc est, corporis Donini Jesu, quemadmo- dum Dominus ipse ad Judæos dixit : ‹ Solvite tem- plum hoc, et in tribus diebus excitabo illud : hoc autem dicebat de templo corporis sui, » ut ait Joan- nes s. Verum etiamn apertius luis de rebus ita locu- tus est Salomon: Sapientia ædificavit sibi do- mum, et erexit columnas septem. Immolavit victi- mas suas. Miscuit in cratere vinum suum, et para- vit mensam suam. Misit servos suos, alta voce in- vitans ad craterem, et dicens : • Quisquis est iusi-.η piens, declinet ad me. » Ilis item qui intelligentia indigent, ait : e Venite, comedite panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis: relinquite insi- pientiam, ut vivalis ". » Scilicet sapientia, Dei Verbum est, quod Verbum cum esset dives, ineffa- bili sua et Patris benignitate pauper est effectum, ut nos illius paupertate ditaremur: qui item cum in forma Dei esset, in forma servi factus est : et as Joan. 1, deest in Aug. Reg. sequens abest ab Aug. Mox Reg. et sic legit Nannius. Cæteri et editi, etc. 17. Ath. Crede mili : tibi non respondissem: sed 19. 86 Prov. ix, 1-6. (95) Aug. μὴ νομίσας. (96) Ita Regius, Basil. vero ἐγέννησε με μεταλ. Edi- (97) Ita Reg. Cæteri autem et editio Corm. τὸ (98) Το μονογενές τάττεται deest in Aug. 16. Αρ. εἶπε· Τὸ γὰρ, «Κύριος ἔκτισέ με, ἐπὶ τοῦ, 17. 'Αθ. εἶπε· Πέπεισο· οὐκ ἂν σοι ἀπεκρινάμην· (99) Sic Aug. Edit. vero Comm. ὅρω μονογενή. (1) Anglic. παρρησίᾳ ἕτερον. (2) Aug. ἀπολείπετε.
«Μιμηταί μου γίνεσθε, καθὼς κἀγὼ Ἰησοῦ Χριστοῦ.» Μετὰ οὖν τὸ πάθος αὐτοῦ καὶ τὴν ἀνάστασιν ἀπέστειλεν ἡ σοφία, ἡ δύναμις, ὁ Λόγος καὶ Θεὸς, τοὺς ἀποστόλους πρὸς πάντας τοὺς ἄφρονας, τοὺς ἀσυνέτους ἐθνικοὺς, τοὺς μὴ εἰδότας τὸν Θεὸν, προτεθεικὼς τράπεζαν, τουτέστι τὸ ἅγιον θυσιαστήριον, καὶ ἐπ’ αὐτῷ ἄρτον οὐράνιον καὶ ἄφθαρτον, καὶ πᾶσι ζωὴν χαριζόμενον τοῖς μεταλαμβάνουσιν ἐξ αὐτοῦ, τὸ ἅγιον καὶ πανάγιον αὐτοῦ σῶμα, οἶνόν τε εὐφραίνοντα καρδίαν, καὶ νῆψιν ἐμποιοῦντα ἐν τῇ ἑκάστου ψυχῇ τῶν ἀπογευομένων ἐξ αὐτοῦ, ὡς ἐπὶ κρατῆρα κεράσας τὸ ἑαυτοῦ αἷμα, καλέσας τοὺς κλητούς τε καὶ ἐκλεκτοὺς διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ, πᾶσαν μὲν ἀφροσύνην ἀπολιμπάνοντας, βασιλείας δὲ οὐρανῶν πολίτας ἀναδεικνυμένους, τοὺς ὑπακούοντας τῆς φωνῆς αὐτοῦ Ἄρ. εἶπεν· Ἐπειδὴ εἰς τὸ σῶμα συνήγαγες τὸ «Κύριος ἔκτισέ με,» καλῶς, κἀγὼ συντίθεμαί σοι διὰ τῆς ἐγγράφου μαρτυρίας. Λοιπὸν καὶ σὺ ὀρθοπόδησον πρὸς τὴν ἀλήθειαν, καὶ μὴ ἄλλως ποίει. Ἀθ. εἶπε· Τί θέλεις ποιήσω; Ὅπερ ἐστὶ τῇ ἀληθείᾳ φίλον, κἀγὼ συντίθεμαι. Ἄρ. εἶπε· Μαρτυρίαν σοι παρέξω, ἣν οὐ δυνήσῃ ἀλληγορῆσαι·Α κἀγὼ οὐκ ἄμοιρος ὢν τῆς μυήσεως, οὕτω φημί, το Αr. εί, ἐγέννησε μεταλ. γεννᾶν. Μος ἐστίν, μέν, ο Κύριος έκτισέ με, κατὰ τὸ ῥητὸν, τὴν δὲ ἐν αὐτ τῷ δύναμιν, μειζοτέραν ὁρῶ ἣν ἔχει, ἣν σὺ μὴ νοή- σας (95), ἀγνοία κατεχόμενος, πλανᾶσαι, ἀνδρὸς δὲ κακοῦ ἴδιον τὸ φθονεῖν τοῖς κρείττοσιν. 'Αθ. εἶπεν· "Α οὖν φρονεῖς, φράσον κἀμοὶ ἀφθόνως, ὅπερ δοκεῖ σοι καλὸν φαίνεσθαι. «ἐγέννησέ με,» καταλαμβάνω (96). 'Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἐγεννήθη ὁ Υἱός, δηλαδὴ οὐκ ἐκτίσθη· εἰ δὲ ἐκτίσθη, οὐκ ἐγεννήθη. "Αρ. εἶπε· Σὺού νοεῖς τὴν δύναμιν ταύτην. Αθ. εἶπε· Μὴ ἐκνήσῃς ἀνέχεσθαί μου, ἕως νοήσω, παρακαλώ. "Αρ. εἶπεν· Ἵνα μὴ πάθος νοηθείη, εξ πεν, « Εκτισέ με Κύριος· › ἐπὶ Θεοῦ οὖν τὸ κτίζειν τῷ γεννᾶν (97) ταὐτόν ἐστιν. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἐπὶ Θεοῦ τὸ κτίζειν καὶ γεννᾶν ταὐτόν ἐστιν, οὐκοῦν πάντα τὰ κτίσματα γεννήματα τοῦ Θεοῦ ὑπάρχουσιν. Εἰ δὲ ταῦτα οὕτως ἔχει, ἄρα πάντων ἀδελφος τυγχάνει ὁ Κύ ριος, κατὰ σὲ, τῶν δι' αὐτοῦ γεγονότων. Που οὖν ὁ Μονογενής τοῦ Θεοῦ; "Αρ. εἶπε· Τὸ μονογενὲς τάτω τεται (98) ἐπὶ ἐξαιρέτῳ καὶ ἐξοχωτάτῳ καὶ μεγίστῳ πράγματι. Αθ. εἶπεν· Οὐ δοκεῖ σοι μέγιστος εἶναι ὁ οὐρανός ; Αρ. εἶπε· Καὶ πάνυ. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Υἱός ἐστι κατὰ σὲ, καὶ ἡ γῆ δὲ καὶ ἡ θάλασσα Ουγα- τέρες κατὰ σέ. "Αρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο! ἕνα ἐποίη σεν ὁ Θεὸς Υἱὸν μόνον. Αθ. εἶπε· Δοκεῖ σοι πάντα τῷ αὐτῷ ὄρῳ τῆς γεννήσεως μονογενῆ τυγχάνειν (99), και ἢ οὔ ; Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν εἰ εποιήθη ὡς καὶ τὰ λοιπὰ δημιουργήματα ὁ Υἱός, πῶς Υιός ἐστι τοῦ Θεοῦ; "Αρ. εἶπε· Παρακαλῶ σε, σὺ πῶς νοεῖς τὸ, ο Κύριος έκτισέ με; ν " ἀλλὰ διὰ τοὺς ἀκροωμένους ἐρῶ. Σολομών, δίκαιος ὢν, καὶ σοφίας πληρωθείς, κατηξιώθη ἐν παραβολή προσημᾶναι τὴν κτίσιν τοῦ ναοῦ, τουτέστι τοῦ σώ ματος τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, ὡς αὐτὸς ὁ Κύριός φησι τοῖς Ἰουδαίοις · ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρι σὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Τοῦτο δὲ ἔλεγε περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ, ὥς φησιν ὁ Ἰωάννης. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ Σολομών παῤῥησιέστερον (1) ἔφη περὶ αὐτῶν τούτων διαλαβὼν οὕτως· « Η σοφία ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον, καὶ ὑπήρεισε στύλους ἑπτά. Ἔσφαξε τὰ ἑαυ τῆς θύματα, καὶ ἐκέρασεν εἰς κρατῆρα τὸν ἑαυτῆς οἶνον, καὶ ἡτοιμάσατο τὴν ἑαυτῆς τράπεζαν· ἀπο έστειλε τοὺς ἑαυτῆς δούλους συγκαλοῦσα μετὰ ὑψηλοῦ κηρύγματος ἐπὶ κρατῆρα, λέγουσα· "Ος ἐστιν ἄφρων, ἐκκλινάτω πρὸς μέ, καὶ τοῖς ἐνδεέσι φρενῶν εἶπε· «Ελθετε, φάγετε τὸν ἐμὸν ἄρτον, καὶ πίετε οἶνον, ὃν κεκέρακα ὑμῖν· ἀπολίπετε (2) ἀφροσύνην, ἵνα ζήση- τε. ν 'Αραρότως ἡ σοφία Θεὸς Λόγος τυγχάνει, ὁ διὰ τὴν ἄῤῥητον αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ φιλανθρω πίαν πτωχεύσας πλούσιος ὤν, ἵνα ἡμεῖς τῇ ἐκείνου όρῳ τῆς γενέσεως μονογ.—εἰ πῶς Υἱός ἐστι τοῦ Θεοῦ, τίνος Υιός, S. ATHANASIUS. SPURIA. - percipio, quam tu cum non intelligas, ignorantia constrictus, erras. Mali autem viri proprium est praestantioribus invidere. Ath. Quod igitur sentis, declara mihi absque invidia, quod quidem tibi præ- clarum videtur esse. 16. Nempe hæc verba : • Dominus creavit me, » sic accipio, ac si diceretur, e genuit me. • Ath. Si igitur genitus est Filius, non est certe creatus : aut si creatus est, non est genitus. Ar. Tu minime intelligis vim hujusce vocis. Ath. Ne me, oro, graveris perferre, donec intelligam. Ar. Ne passio aliqua intelligeretur, ait : • Creavit me Do- minus, quapropter in Deo idem est creare ac gi- gnere. Ath. Si igitur creare et gignere, idem in Deo est omnes sane res creatæ, genitæ et fetus Dei erunt. Quod si verum est, ergo Dominus frater est, secundum te, oninium quæ per ipsum facta sunt. Quomodo igitur Unigenitus Dei est? Ar. Vox unige- miti de re præcipua, excellenti et maxima dicitur. Ath. Annon caelum tibi maximum videtur? Ar. Ad- modum. Ath. Igitur Filius est secundum te. Terra vero et mare filie dicende erunt secundum te. Ar. Absit ! unum solum Filium fecit Deus. Ath. An vi- dentur tibi omnia ejusdem generationis decreto uxi- genita esse necne? Ar. Sane quidem. Ath. Igitur si factus est, ut res aliæ, creatæ, quomodo Dei est Filius? Ar. Obsecro te : quomodo tu ipse intelligis haec verba : e Dominus creavit me? B C in gratiam auditorum respondere non renuo. Salo- mnon cum justus et sapientia plenus esset, dignus habitus est, qui parabola præsignificaret creationem templi, hoc est, corporis Donini Jesu, quemadmo- dum Dominus ipse ad Judæos dixit : ‹ Solvite tem- plum hoc, et in tribus diebus excitabo illud : hoc autem dicebat de templo corporis sui, » ut ait Joan- nes s. Verum etiamn apertius luis de rebus ita locu- tus est Salomon: Sapientia ædificavit sibi do- mum, et erexit columnas septem. Immolavit victi- mas suas. Miscuit in cratere vinum suum, et para- vit mensam suam. Misit servos suos, alta voce in- vitans ad craterem, et dicens : • Quisquis est iusi-.η piens, declinet ad me. » Ilis item qui intelligentia indigent, ait : e Venite, comedite panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis: relinquite insi- pientiam, ut vivalis ". » Scilicet sapientia, Dei Verbum est, quod Verbum cum esset dives, ineffa- bili sua et Patris benignitate pauper est effectum, ut nos illius paupertate ditaremur: qui item cum in forma Dei esset, in forma servi factus est : et as Joan. 1, deest in Aug. Reg. sequens abest ab Aug. Mox Reg. et sic legit Nannius. Cæteri et editi, etc. 17. Ath. Crede mili : tibi non respondissem: sed 19. 86 Prov. ix, 1-6. (95) Aug. μὴ νομίσας. (96) Ita Regius, Basil. vero ἐγέννησε με μεταλ. Edi- (97) Ita Reg. Cæteri autem et editio Corm. τὸ (98) Το μονογενές τάττεται deest in Aug. 16. Αρ. εἶπε· Τὸ γὰρ, «Κύριος ἔκτισέ με, ἐπὶ τοῦ, 17. 'Αθ. εἶπε· Πέπεισο· οὐκ ἂν σοι ἀπεκρινάμην· (99) Sic Aug. Edit. vero Comm. ὅρω μονογενή. (1) Anglic. παρρησίᾳ ἕτερον. (2) Aug. ἀπολείπετε.
PG 28:456φανερὰ γάρ ἐστιν, ὅτι περὶ οὐσιώσεως τοῦ Λόγου φάσκει, ὡς ἐποιήθη ὑπὸ τοῦ Πατρός. Ἀθ. εἶπεν· Ἐάν μοι δῷς ἐκ τῶν θεοπνεύστων Γραφῶν μαρτυρίαν περὶ ὧν διαβεβαιοῦσαι, οὐκ ἀμνημονῶ· μόνον πρόσεχε, μὴ ἐγράψατε ἄρτι ὑμεῖς πρὸς τὸ ὑμέτερον βούλημα, καὶ οὐκ ἀνέχομαι τὰ ὑφ’ ὑμῶν λεγόμενα. Ἄρ. εἶπε· Μὴ κατάλεγε ἡμῶν ὡς μὴ φοβουμένων τὸν Θεόν. Ἀποστόλου ἐστὶ φωνὴ, ἣν εἶπον προσφέρειν. Ἀθ. εἶπε· Λέξον ἐξ αὐτῆς. Ἄρ. εἶπεν· Ὁ ἐπιφανέστατος τῶν ἀποστόλων Πέτρος, διαμαρτυρόμενος περὶ τοῦ προκειμένου τῷ Ἰσραὴλ, οὕτως ἔφη· «Ἀσφαλῶς οὖν γινωσκέτω πᾶς ὁ οἶκος Ἰσραὴλ, ὅτι καὶ Κύριον αὐτὸν καὶ Χριστὸν ὁ Θεὸς ἐποίησε.» Μήτιγε ἡμεῖς διεχαράξαμεν τὴν φωνὴν ταύτην; Ἀθ. εἶπεν· Οὐχ ὑμεῖς ἐχαράξατε αὐτὴν, ἀλλὰ παρεχαράξατε. Ἄρ. εἶπεν· Ἐθεώρησας περιγραφόμενον σεαυτὸν, καὶ εἰς ὕβρεις ἐτράπης. Μᾶλλον δὲ, εἰ δύνασαι, λέγε πρὸς ταῦτα, ἢ αὐτομόλησον πρὸς τὴν ἀλήθειαν. Ἀθ. εἶπεν· Ἀνάγνωθι τὸ κεφάλαιον ὅλον. Ἄρ. εἶπεν· «Ἀσφαλῶς οὖν γινωσκέτω πᾶς οἶκος Ἰσραὴλ, ὅτι καὶ Κύριον καὶ Χριστὸν αὐτὸν ἐποίησεν ὁ Θεός.» Ἀθ. εἶπε· Μὴ ἀκρωτηρίαζε τὰ ῥήματα τῆς Γραφῆς.Α κἀγὼ οὐκ ἄμοιρος ὢν τῆς μυήσεως, οὕτω φημί, το Αr. εί, ἐγέννησε μεταλ. γεννᾶν. Μος ἐστίν, μέν, ο Κύριος έκτισέ με, κατὰ τὸ ῥητὸν, τὴν δὲ ἐν αὐτ τῷ δύναμιν, μειζοτέραν ὁρῶ ἣν ἔχει, ἣν σὺ μὴ νοή- σας (95), ἀγνοία κατεχόμενος, πλανᾶσαι, ἀνδρὸς δὲ κακοῦ ἴδιον τὸ φθονεῖν τοῖς κρείττοσιν. 'Αθ. εἶπεν· "Α οὖν φρονεῖς, φράσον κἀμοὶ ἀφθόνως, ὅπερ δοκεῖ σοι καλὸν φαίνεσθαι. «ἐγέννησέ με,» καταλαμβάνω (96). 'Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἐγεννήθη ὁ Υἱός, δηλαδὴ οὐκ ἐκτίσθη· εἰ δὲ ἐκτίσθη, οὐκ ἐγεννήθη. "Αρ. εἶπε· Σὺού νοεῖς τὴν δύναμιν ταύτην. Αθ. εἶπε· Μὴ ἐκνήσῃς ἀνέχεσθαί μου, ἕως νοήσω, παρακαλώ. "Αρ. εἶπεν· Ἵνα μὴ πάθος νοηθείη, εξ πεν, « Εκτισέ με Κύριος· › ἐπὶ Θεοῦ οὖν τὸ κτίζειν τῷ γεννᾶν (97) ταὐτόν ἐστιν. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἐπὶ Θεοῦ τὸ κτίζειν καὶ γεννᾶν ταὐτόν ἐστιν, οὐκοῦν πάντα τὰ κτίσματα γεννήματα τοῦ Θεοῦ ὑπάρχουσιν. Εἰ δὲ ταῦτα οὕτως ἔχει, ἄρα πάντων ἀδελφος τυγχάνει ὁ Κύ ριος, κατὰ σὲ, τῶν δι' αὐτοῦ γεγονότων. Που οὖν ὁ Μονογενής τοῦ Θεοῦ; "Αρ. εἶπε· Τὸ μονογενὲς τάτω τεται (98) ἐπὶ ἐξαιρέτῳ καὶ ἐξοχωτάτῳ καὶ μεγίστῳ πράγματι. Αθ. εἶπεν· Οὐ δοκεῖ σοι μέγιστος εἶναι ὁ οὐρανός ; Αρ. εἶπε· Καὶ πάνυ. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Υἱός ἐστι κατὰ σὲ, καὶ ἡ γῆ δὲ καὶ ἡ θάλασσα Ουγα- τέρες κατὰ σέ. "Αρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο! ἕνα ἐποίη σεν ὁ Θεὸς Υἱὸν μόνον. Αθ. εἶπε· Δοκεῖ σοι πάντα τῷ αὐτῷ ὄρῳ τῆς γεννήσεως μονογενῆ τυγχάνειν (99), και ἢ οὔ ; Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν εἰ εποιήθη ὡς καὶ τὰ λοιπὰ δημιουργήματα ὁ Υἱός, πῶς Υιός ἐστι τοῦ Θεοῦ; "Αρ. εἶπε· Παρακαλῶ σε, σὺ πῶς νοεῖς τὸ, ο Κύριος έκτισέ με; ν " ἀλλὰ διὰ τοὺς ἀκροωμένους ἐρῶ. Σολομών, δίκαιος ὢν, καὶ σοφίας πληρωθείς, κατηξιώθη ἐν παραβολή προσημᾶναι τὴν κτίσιν τοῦ ναοῦ, τουτέστι τοῦ σώ ματος τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, ὡς αὐτὸς ὁ Κύριός φησι τοῖς Ἰουδαίοις · ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρι σὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Τοῦτο δὲ ἔλεγε περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ, ὥς φησιν ὁ Ἰωάννης. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ Σολομών παῤῥησιέστερον (1) ἔφη περὶ αὐτῶν τούτων διαλαβὼν οὕτως· « Η σοφία ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον, καὶ ὑπήρεισε στύλους ἑπτά. Ἔσφαξε τὰ ἑαυ τῆς θύματα, καὶ ἐκέρασεν εἰς κρατῆρα τὸν ἑαυτῆς οἶνον, καὶ ἡτοιμάσατο τὴν ἑαυτῆς τράπεζαν· ἀπο έστειλε τοὺς ἑαυτῆς δούλους συγκαλοῦσα μετὰ ὑψηλοῦ κηρύγματος ἐπὶ κρατῆρα, λέγουσα· "Ος ἐστιν ἄφρων, ἐκκλινάτω πρὸς μέ, καὶ τοῖς ἐνδεέσι φρενῶν εἶπε· «Ελθετε, φάγετε τὸν ἐμὸν ἄρτον, καὶ πίετε οἶνον, ὃν κεκέρακα ὑμῖν· ἀπολίπετε (2) ἀφροσύνην, ἵνα ζήση- τε. ν 'Αραρότως ἡ σοφία Θεὸς Λόγος τυγχάνει, ὁ διὰ τὴν ἄῤῥητον αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ φιλανθρω πίαν πτωχεύσας πλούσιος ὤν, ἵνα ἡμεῖς τῇ ἐκείνου όρῳ τῆς γενέσεως μονογ.—εἰ πῶς Υἱός ἐστι τοῦ Θεοῦ, τίνος Υιός, S. ATHANASIUS. SPURIA. - percipio, quam tu cum non intelligas, ignorantia constrictus, erras. Mali autem viri proprium est praestantioribus invidere. Ath. Quod igitur sentis, declara mihi absque invidia, quod quidem tibi præ- clarum videtur esse. 16. Nempe hæc verba : • Dominus creavit me, » sic accipio, ac si diceretur, e genuit me. • Ath. Si igitur genitus est Filius, non est certe creatus : aut si creatus est, non est genitus. Ar. Tu minime intelligis vim hujusce vocis. Ath. Ne me, oro, graveris perferre, donec intelligam. Ar. Ne passio aliqua intelligeretur, ait : • Creavit me Do- minus, quapropter in Deo idem est creare ac gi- gnere. Ath. Si igitur creare et gignere, idem in Deo est omnes sane res creatæ, genitæ et fetus Dei erunt. Quod si verum est, ergo Dominus frater est, secundum te, oninium quæ per ipsum facta sunt. Quomodo igitur Unigenitus Dei est? Ar. Vox unige- miti de re præcipua, excellenti et maxima dicitur. Ath. Annon caelum tibi maximum videtur? Ar. Ad- modum. Ath. Igitur Filius est secundum te. Terra vero et mare filie dicende erunt secundum te. Ar. Absit ! unum solum Filium fecit Deus. Ath. An vi- dentur tibi omnia ejusdem generationis decreto uxi- genita esse necne? Ar. Sane quidem. Ath. Igitur si factus est, ut res aliæ, creatæ, quomodo Dei est Filius? Ar. Obsecro te : quomodo tu ipse intelligis haec verba : e Dominus creavit me? B C in gratiam auditorum respondere non renuo. Salo- mnon cum justus et sapientia plenus esset, dignus habitus est, qui parabola præsignificaret creationem templi, hoc est, corporis Donini Jesu, quemadmo- dum Dominus ipse ad Judæos dixit : ‹ Solvite tem- plum hoc, et in tribus diebus excitabo illud : hoc autem dicebat de templo corporis sui, » ut ait Joan- nes s. Verum etiamn apertius luis de rebus ita locu- tus est Salomon: Sapientia ædificavit sibi do- mum, et erexit columnas septem. Immolavit victi- mas suas. Miscuit in cratere vinum suum, et para- vit mensam suam. Misit servos suos, alta voce in- vitans ad craterem, et dicens : • Quisquis est iusi-.η piens, declinet ad me. » Ilis item qui intelligentia indigent, ait : e Venite, comedite panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis: relinquite insi- pientiam, ut vivalis ". » Scilicet sapientia, Dei Verbum est, quod Verbum cum esset dives, ineffa- bili sua et Patris benignitate pauper est effectum, ut nos illius paupertate ditaremur: qui item cum in forma Dei esset, in forma servi factus est : et as Joan. 1, deest in Aug. Reg. sequens abest ab Aug. Mox Reg. et sic legit Nannius. Cæteri et editi, etc. 17. Ath. Crede mili : tibi non respondissem: sed 19. 86 Prov. ix, 1-6. (95) Aug. μὴ νομίσας. (96) Ita Regius, Basil. vero ἐγέννησε με μεταλ. Edi- (97) Ita Reg. Cæteri autem et editio Corm. τὸ (98) Το μονογενές τάττεται deest in Aug. 16. Αρ. εἶπε· Τὸ γὰρ, «Κύριος ἔκτισέ με, ἐπὶ τοῦ, 17. 'Αθ. εἶπε· Πέπεισο· οὐκ ἂν σοι ἀπεκρινάμην· (99) Sic Aug. Edit. vero Comm. ὅρω μονογενή. (1) Anglic. παρρησίᾳ ἕτερον. (2) Aug. ἀπολείπετε.
PG 28:457Καὶ γὰρ τὸ σῶμα ὡς παρὰ τὴν ἀρχὴν ἐπλάσθη, ἐὰν μείνῃ, εὔμορφον τυγχάνει· ἐὰν δὲ παρὰ μέλος γένηται, τουτέστι χεῖρα, ἢ πόδα, ἢ δάκτυλον, ἄσχημον δείκνυται. Εἶπον οὖν καὶ τὰ ἑπόμενα τῶν Γραφῶν. Ἄρ. εἶπε· Τουτέστι, «Τὸν Ἰησοῦν, ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε.» Ἀθ. εἶπε· Τίς ἐστιν ὁ σταυρωθεὶς, ὁ Λόγος Θεὸς, ἢ τὸ σῶμα ὅπερ ὁ Λόγος Θεὸς ἐκ Μαρίας τῆς παρθένου ἔλαβεν; Ἄρ. εἶπε· Σὺ τὸν Λόγον οὐχ ὁμολογεῖς ἐσταυρῶσθαι; Ἀθ. εἶπεν· Ἐγὼ τὸν Θεὸν Λόγον ὁμολογῶ, ἄνθρωπον γενόμενον, ἐσταυρῶσθαι σαρκί. Ἄρ. εἶπε· Τί ἐστι σαρκί; οὐχ ὁ Λόγος ἔπαθεν; Ἀθ. εἶπε· Σὺ τί φρονεῖς ὁμολόγησον ἐν πρώτοις. Ἄρ. εἶπε· Κἂν μὴ σὺ λέγῃς, ἐγώ φημι, ὁ Λόγος συγκαθηλώθη, καὶ συνέπαθε τῇ σαρκί. Ἀθ. εἶπε· Διὰ παραβολῆς χρὴ παραστῆσαι τὴν ἀπόδειξιν, εἰ πέπονθεν ὁ Λόγος καὶ Θεός. Ἄρ. εἶπε· Λέγε ὃ βούλει. Ἀθαν. εἶπε· Σταυρῷ προσηλωμένον ἐθεάσω ποτέ; Ἄρειος εἶπε· Ναί. Ἀθαν. εἶπεν· Ἆρα ἕως ὅτε τὸ σῶμα κεκράτητο ὑπὸ τῶν ἥλων ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, καὶ ἡ ψυχὴ κατείχετο μὴ δυναμένη ἀναχωρῆσαι ἀπὸ τοῦ σώματος; Ἄρ. εἶπεν· Ἀναχωρεῖ, ἐπειδὴ πνεῦμα τυγχάνει ἡ ψυχή. Ἀθαν. εἶπεν·DISPUTATIO CONTRA ARIUM. πτωχείᾳ πλουτήσωμεν, ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, ἐν μορφή δούλου γέγονεν, ἴσος δὲ ὧν (5) τοῦ ἰδίου Πα- τρός, ὡς δοῦλος καὶ σύνδουλος συνανεστράφη ἡμῖν, τέλειος ὢν ἐν θεότητι, καὶ τέλειος ἐν ἀνθρωπότητι. Οὗτος οὖν ὁ Λόγος καὶ Θεὸς, σοφία καὶ δύναμις πα τρικὴ ὑπάρχων, ἀσώματος ὢν, ὥσπερ ὁ Θεὸς καὶ Πα- τὴρ αὐτοῦ, διὰ τὴν ἡμετέραν σωτηρίαν ᾠκοδόμησε τὸ σῶμα ἐν τῇ γαστρὶ Μαρίας τῆς Θεοτόκου, ἄνευ και νωνίας ἀνδρὸς, καὶ γέγονεν, ὡς ἔφην, ἄνθρωπος, καὶ ἑαυτὸν ἐποίησεν ὑπόδειγμα πάσης ἀρετῆς· ἵνα οἱ βου- λόμενοι ἐξακολουθεῖν ὡς διὰ τρίβου ἔχωσι θείας ἐκτύ πωμα (4), πρὸς ὅ ὁμοιούμενοι, γίνονται θείας φύσεως κοινωνοί, ὥς φησι τὸ Σκεῦος τῆς ἐκλογῆς· « Μιμηταί μου γίνεσθε, καθὼς κἀγὼ Ἰησοῦ Χριστοῦ (5). » Μετά οὖν τὸ πάθος αὐτοῦ καὶ τὴν ἀνάστασιν ἀπέστειλεν ἡ σοφία, ἡ δύναμις, ὁ Λόγος καὶ Θεὸς, τοὺς ἀποστόλους Β πρὸς πάντας τοὺς ἄφρονας, τοὺς ἀσυνέτους εθνικούς, τοὺς μὴ εἰδότας τὸν Θεὸν, προτεθεικώς τράπεζαν (6), τουτέστι τὸ ἅγιον θυσιαστήριον, καὶ ἐπ' αὐτῷ ἄρτον οὐράνιον καὶ ἄφθαρτον, καὶ πᾶσι ζωὴν χαριζόμενον τοῖς μεταλαμβάνουσιν ἐξ αὐτοῦ, τὸ ἅγιον καὶ παν ἅγιον αὐτοῦ σῶμα, οἶνόν τε εὐφραίνοντα καρδίαν, καὶ νῆψιν ἐμποιοῦντα ἐν τῇ ἑκάστου ψυχῇ τῶν ἀπογενο μένων ἐξ αὐτοῦ, ὡς ἐπὶ κρατῆρα κεράσας τὸ ἑαυτοῦ αἷμα, καλέσας τοὺς κλητούς τε καὶ ἐκλεκτοὺς διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ, πᾶσαν μὲν ἀφροσύνην ἀπολιμπά νοντας (7), βασιλείας δὲ οὐρανῶν πολίτας ἀναδεικνυμένους, τοὺς ὑπακούοντας τῆς φωνῆς αὐτοῦ τὸ ο Κύριος ἔκτισέ με, ο καλῶς, κἀγὼ συντίθεμαί σοι διὰ τῆς ἐγγράφου μαρτυρίας. Λοιπὸν καὶ σὺ ὀρ- θοπόδησον πρὸς τὴν ἀλήθειαν, καὶ μὴ ἄλλως (8) ποίει. ᾿Αθ. εἶπε· Τί θέλεις ποιήσω; "Οπερ ἐστὶ τῇ ἀλη θείᾳ φίλον, κἀγὼ συντίθεμαι. "Αρ. εἶπε· Μαρτυρίαν σοι παρέξω, ἣν οὐ δυνήσῃ ἀλληγορῆσαι (9)· φανερὰ γάρ ἐστιν, ὅτι περὶ οὐσιώσεως τοῦ Λόγου φάσκει, ὡς ἐποιήθη ὑπὸ τοῦ Πατρός. ᾿Αθ. εἶπεν· Ἐάν μοι δώς ἐκ τῶν θεοπνεύστων Γραφῶν μαρτυρίαν (10) περί ὧν διαβεβαιοῦσαι, οὐκ ἀμνημονῶ· μόνον πρόσεχε, μὴ ἐγράψατε ἄρτι ὑμεῖς πρὸς τὸ ὑμέτερον βούλημα, καὶ οὐκ ἀνέχομαι τὰ ὑφ᾽ ὑμῶν (11) λεγόμενα. "Αρ. εἶπε· Μὴ κατάλεγε ἡμῶν ὡς μὴ φοβουμένων τὸν Θεόν. Αποστόλου ἐστὶ φωνή, ἣν εἶπον προσφέ ρειν (12). Αθ. εἶπε· Λέξον ἐξ αὐτῆς. Αρ. εἶπεν· ῾Ο ἐπιφανέστατος τῶν ἀποστόλων Πέτρος, διαμαρτύ ρόμενος περὶ τοῦ προκειμένου τῷ Ἰσραήλ, οὕτως ἔφη· ι Ασφαλῶς οὖν γινωσκέτω πᾶς ὁ οἶκος Ἰσραὴλ, ὅτι καὶ Κύριον αὐτὸν καὶ Χριστὸν ὁ Θεὸς ἐποίησε. » Μήτιγε ἡμεῖς διεχαράξαμεν τὴν φωνὴν ταύτην ; ᾿Αθ. καὶ ἴσος ών. ίσος Η ων. αὐτοῦ πανάγιον λιμπάνουσι. Μος ἀναδεικνυμένους. ἀνα- δείκνυσι. ἀναδεικνύουσι. παρὰ τοῦ Πατρός. οὐκ ἀμνημονῶν. ἐγγράψητε, εἰ, ἡμέτερον. προσφέρειν. vus nobiscum est versatus: perfectus exsistens in divinitate, et perfectus in humanitate. Ille igitur, qui Verbum et Deus, sapientia et virtus paterna exsistit, et incorporeus est, ut Deus et Pater eius, nostræ salutis causa, corpus in utero Mariæ Deipa- re, sine viri commercio ædificavit, factusque est, ut dixi, homo, seque exemplar exhibuit omnis vir- tutis ut qui sequi voluerint, habeant divinæ veluti viæ exemplar, cui si similes efficiantur, divina na- turæ fiunt participes, quemadmodum ait Vas ele- clionis : « lnitatores mei estote, sicut et ego Chri- sti 36. . ltaque post suam passionem et resurrectio- nem sapientia, virtus, Verbum et Deus, apostolos misit ad omnes insipientes, stultos scilicet ethni- cos, Deum ignorantes : quibus mensam apposuit, hoc est, sanctum altare, et in eo panem cœlestem et incorruptum : omnibus, qui ejus fiunt partici pes, vitam inpertientem, sanctum videlicet imo sanctissimum ipsius corpus, ac vinum laetificans cor, sobriasque reddens eorum animas qui ex ipso degustaverint : itaque suum sanguinem veluti in cratere miscet, suosque per apostolos invitat eos qui vocati sunt et electi, qui dimissa insipientia, regni calorum cives efficiuntur, ejusque vocem A qui proprii Patris erat æqualis, ut servus ct conser C D I Cor. XI, 1. Act. 11, 36. • Aug. Editi et reliqui codd. Μor, post deest in Ang. Reg., Editi, Basil. PATROL. GR. XXVIII. audiunt. creavit me, recte de corpore intellexisti: idcirco tibi assentior ob scriptum testimonium. Restat ut recta ad veritatem incedas, nec aliter facias. Ath- Quid me vis facere? Quidquid veritati gratum et amicum erit, amplectar libentissime. Ar. Locum tibi afferam, quem allegorice non poteris exponere: diserte enim docet ipsam Verbi essentiam esse a Patre factam. Ath. Si mihi ex libris divino instin- ctu scriptis attuleris testimonium, ut probes id quod contendis, non ego repugnabo : tantummodo attende, ne vos locum ad vestrum arbitrium scri- pseritis alioquin quæ a vobis dicentur, minime feram. Ar. Noli nobis obtrectare, tanquam Deum non timentibus. Vox est Apostoli quam proferen- dam dixi. Ath. Profer ergo ipsam. Ar. Petrus apo- stolorum clarissimus, Israeli de re proposita testi- ficans, sic loquitur : e Certissime ergo sciat omnis domus Israel, quia et Dominum eum et Christum Deus fecit 37. » Nunquid nos hanc vocem exaravi- mus? Ath. Non exarastis, sed adulterastis. Ar. tid. Αug. Μox idem, 18. Αρ. εἶπεν· Ἐπειδὴ εἰς τὸ σῶμα συνήγαγες (3) Anglic. ἐν μορφῇ ἀνθρώπου. Ibid. Reg. Angl. (4) August. υπόδειγμα. (5) Ἰησοῦ abest a Regio et ab Anglic. (6) Auχ. προστεθεικώς (sic). Infra, idem όμενος (7) La Regius et Augustamus. Editi et alii, ἀπο- 18. Ar. Quandoquidem hæc verba : • Dominus (8) Aug. μὴ οὕτως. (4) Aug. ἀντερῆσα:. Paulo post, idem, ὡς ἐκτίσθη (10) Aug. μαρτυρίας. Ibid. Reg. διαβεβαιούται. (11) Sic omnes mss. Editi vero, ἡμῶν. (12) Reg. et Aug. προφέρειν. Ε. vero et alii,
PG 28:458Εἰ ἀναχωρεῖ, δῆλόν ἐστιν, ὅτι οὐ κρατεῖται ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, τοῦτ’ ἔστιν ἐπὶ τοῦ ξύλου καὶ τῶν ἥλων, καὶ οὕτως ἔχει. Τοῦ γὰρ σώματος κατεχομένου, ἡ ψυχὴ τὸ ἐλεύθερον ἔχουσα καὶ τὸ ἀκράτητον, καταλείψασα τὸ σῶμα, πορεύεται εἰς τὸν ἑαυτῆς τόπον. Ἄρ. εἶπεν· Οὕτως ἐστὶ καὶ τοῦτο. Ἀθαν. εἶπεν· Εἰ οὖν ἐπὶ ἀνθρώπου καταδίκου ἔδωκας μὴ πάσχειν τὴν ψυχὴν ἐν τῇ παρούσῃ σωματικῇ καταδίκῃ, πῶς τὸν Λόγον καὶ Θεὸν ἔφης συμπεπῆχθαι τῷ σώματι; Ἄρ. εἶπε· Δεδόσθω μὴ συμπεπονθέναι τὸν Θεὸν Λόγον τῷ σώματι. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ ἀπόστολος Πέτρος ἠσφαλίσατο τὸν λόγον, μὴ βουλόμενός τινας ὑπὸ ἀγνοίας ἀπολέσθαι. Νομιζόντων γὰρ τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἄνθρωπον εἶναι τὸν καθ’ ἡμᾶς Χριστὸν, ἐσήμανε διὰ τῆς μαρτυρίας, ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ ἐκλεκτὸς τοῦ Θεοῦ· καί φησιν· Εἰ καὶ ὑμεῖς ὡς ἄνθρωπον ἐκρεμάσατε τὸν δίκαιον, μὴ ἀγνοήσατε, ὅτι τοῦτον Χριστὸν καὶ Κύριον ἐποίησεν ὁ Θεός. Ἄρ. εἶπεν· Ἰδοὺ οὖν, Χριστὸς καὶ Κύριος γέγονεν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς Λόγος, ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, πρὸ τοῦ πάθους Κύριος ἦν, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπε· Ναὶ, Κύριος ἦν. Ἀθ. εἶπεν·DISPUTATIO CONTRA ARIUM. πτωχείᾳ πλουτήσωμεν, ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, ἐν μορφή δούλου γέγονεν, ἴσος δὲ ὧν (5) τοῦ ἰδίου Πα- τρός, ὡς δοῦλος καὶ σύνδουλος συνανεστράφη ἡμῖν, τέλειος ὢν ἐν θεότητι, καὶ τέλειος ἐν ἀνθρωπότητι. Οὗτος οὖν ὁ Λόγος καὶ Θεὸς, σοφία καὶ δύναμις πα τρικὴ ὑπάρχων, ἀσώματος ὢν, ὥσπερ ὁ Θεὸς καὶ Πα- τὴρ αὐτοῦ, διὰ τὴν ἡμετέραν σωτηρίαν ᾠκοδόμησε τὸ σῶμα ἐν τῇ γαστρὶ Μαρίας τῆς Θεοτόκου, ἄνευ και νωνίας ἀνδρὸς, καὶ γέγονεν, ὡς ἔφην, ἄνθρωπος, καὶ ἑαυτὸν ἐποίησεν ὑπόδειγμα πάσης ἀρετῆς· ἵνα οἱ βου- λόμενοι ἐξακολουθεῖν ὡς διὰ τρίβου ἔχωσι θείας ἐκτύ πωμα (4), πρὸς ὅ ὁμοιούμενοι, γίνονται θείας φύσεως κοινωνοί, ὥς φησι τὸ Σκεῦος τῆς ἐκλογῆς· « Μιμηταί μου γίνεσθε, καθὼς κἀγὼ Ἰησοῦ Χριστοῦ (5). » Μετά οὖν τὸ πάθος αὐτοῦ καὶ τὴν ἀνάστασιν ἀπέστειλεν ἡ σοφία, ἡ δύναμις, ὁ Λόγος καὶ Θεὸς, τοὺς ἀποστόλους Β πρὸς πάντας τοὺς ἄφρονας, τοὺς ἀσυνέτους εθνικούς, τοὺς μὴ εἰδότας τὸν Θεὸν, προτεθεικώς τράπεζαν (6), τουτέστι τὸ ἅγιον θυσιαστήριον, καὶ ἐπ' αὐτῷ ἄρτον οὐράνιον καὶ ἄφθαρτον, καὶ πᾶσι ζωὴν χαριζόμενον τοῖς μεταλαμβάνουσιν ἐξ αὐτοῦ, τὸ ἅγιον καὶ παν ἅγιον αὐτοῦ σῶμα, οἶνόν τε εὐφραίνοντα καρδίαν, καὶ νῆψιν ἐμποιοῦντα ἐν τῇ ἑκάστου ψυχῇ τῶν ἀπογενο μένων ἐξ αὐτοῦ, ὡς ἐπὶ κρατῆρα κεράσας τὸ ἑαυτοῦ αἷμα, καλέσας τοὺς κλητούς τε καὶ ἐκλεκτοὺς διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ, πᾶσαν μὲν ἀφροσύνην ἀπολιμπά νοντας (7), βασιλείας δὲ οὐρανῶν πολίτας ἀναδεικνυμένους, τοὺς ὑπακούοντας τῆς φωνῆς αὐτοῦ τὸ ο Κύριος ἔκτισέ με, ο καλῶς, κἀγὼ συντίθεμαί σοι διὰ τῆς ἐγγράφου μαρτυρίας. Λοιπὸν καὶ σὺ ὀρ- θοπόδησον πρὸς τὴν ἀλήθειαν, καὶ μὴ ἄλλως (8) ποίει. ᾿Αθ. εἶπε· Τί θέλεις ποιήσω; "Οπερ ἐστὶ τῇ ἀλη θείᾳ φίλον, κἀγὼ συντίθεμαι. "Αρ. εἶπε· Μαρτυρίαν σοι παρέξω, ἣν οὐ δυνήσῃ ἀλληγορῆσαι (9)· φανερὰ γάρ ἐστιν, ὅτι περὶ οὐσιώσεως τοῦ Λόγου φάσκει, ὡς ἐποιήθη ὑπὸ τοῦ Πατρός. ᾿Αθ. εἶπεν· Ἐάν μοι δώς ἐκ τῶν θεοπνεύστων Γραφῶν μαρτυρίαν (10) περί ὧν διαβεβαιοῦσαι, οὐκ ἀμνημονῶ· μόνον πρόσεχε, μὴ ἐγράψατε ἄρτι ὑμεῖς πρὸς τὸ ὑμέτερον βούλημα, καὶ οὐκ ἀνέχομαι τὰ ὑφ᾽ ὑμῶν (11) λεγόμενα. "Αρ. εἶπε· Μὴ κατάλεγε ἡμῶν ὡς μὴ φοβουμένων τὸν Θεόν. Αποστόλου ἐστὶ φωνή, ἣν εἶπον προσφέ ρειν (12). Αθ. εἶπε· Λέξον ἐξ αὐτῆς. Αρ. εἶπεν· ῾Ο ἐπιφανέστατος τῶν ἀποστόλων Πέτρος, διαμαρτύ ρόμενος περὶ τοῦ προκειμένου τῷ Ἰσραήλ, οὕτως ἔφη· ι Ασφαλῶς οὖν γινωσκέτω πᾶς ὁ οἶκος Ἰσραὴλ, ὅτι καὶ Κύριον αὐτὸν καὶ Χριστὸν ὁ Θεὸς ἐποίησε. » Μήτιγε ἡμεῖς διεχαράξαμεν τὴν φωνὴν ταύτην ; ᾿Αθ. καὶ ἴσος ών. ίσος Η ων. αὐτοῦ πανάγιον λιμπάνουσι. Μος ἀναδεικνυμένους. ἀνα- δείκνυσι. ἀναδεικνύουσι. παρὰ τοῦ Πατρός. οὐκ ἀμνημονῶν. ἐγγράψητε, εἰ, ἡμέτερον. προσφέρειν. vus nobiscum est versatus: perfectus exsistens in divinitate, et perfectus in humanitate. Ille igitur, qui Verbum et Deus, sapientia et virtus paterna exsistit, et incorporeus est, ut Deus et Pater eius, nostræ salutis causa, corpus in utero Mariæ Deipa- re, sine viri commercio ædificavit, factusque est, ut dixi, homo, seque exemplar exhibuit omnis vir- tutis ut qui sequi voluerint, habeant divinæ veluti viæ exemplar, cui si similes efficiantur, divina na- turæ fiunt participes, quemadmodum ait Vas ele- clionis : « lnitatores mei estote, sicut et ego Chri- sti 36. . ltaque post suam passionem et resurrectio- nem sapientia, virtus, Verbum et Deus, apostolos misit ad omnes insipientes, stultos scilicet ethni- cos, Deum ignorantes : quibus mensam apposuit, hoc est, sanctum altare, et in eo panem cœlestem et incorruptum : omnibus, qui ejus fiunt partici pes, vitam inpertientem, sanctum videlicet imo sanctissimum ipsius corpus, ac vinum laetificans cor, sobriasque reddens eorum animas qui ex ipso degustaverint : itaque suum sanguinem veluti in cratere miscet, suosque per apostolos invitat eos qui vocati sunt et electi, qui dimissa insipientia, regni calorum cives efficiuntur, ejusque vocem A qui proprii Patris erat æqualis, ut servus ct conser C D I Cor. XI, 1. Act. 11, 36. • Aug. Editi et reliqui codd. Μor, post deest in Ang. Reg., Editi, Basil. PATROL. GR. XXVIII. audiunt. creavit me, recte de corpore intellexisti: idcirco tibi assentior ob scriptum testimonium. Restat ut recta ad veritatem incedas, nec aliter facias. Ath- Quid me vis facere? Quidquid veritati gratum et amicum erit, amplectar libentissime. Ar. Locum tibi afferam, quem allegorice non poteris exponere: diserte enim docet ipsam Verbi essentiam esse a Patre factam. Ath. Si mihi ex libris divino instin- ctu scriptis attuleris testimonium, ut probes id quod contendis, non ego repugnabo : tantummodo attende, ne vos locum ad vestrum arbitrium scri- pseritis alioquin quæ a vobis dicentur, minime feram. Ar. Noli nobis obtrectare, tanquam Deum non timentibus. Vox est Apostoli quam proferen- dam dixi. Ath. Profer ergo ipsam. Ar. Petrus apo- stolorum clarissimus, Israeli de re proposita testi- ficans, sic loquitur : e Certissime ergo sciat omnis domus Israel, quia et Dominum eum et Christum Deus fecit 37. » Nunquid nos hanc vocem exaravi- mus? Ath. Non exarastis, sed adulterastis. Ar. tid. Αug. Μox idem, 18. Αρ. εἶπεν· Ἐπειδὴ εἰς τὸ σῶμα συνήγαγες (3) Anglic. ἐν μορφῇ ἀνθρώπου. Ibid. Reg. Angl. (4) August. υπόδειγμα. (5) Ἰησοῦ abest a Regio et ab Anglic. (6) Auχ. προστεθεικώς (sic). Infra, idem όμενος (7) La Regius et Augustamus. Editi et alii, ἀπο- 18. Ar. Quandoquidem hæc verba : • Dominus (8) Aug. μὴ οὕτως. (4) Aug. ἀντερῆσα:. Paulo post, idem, ὡς ἐκτίσθη (10) Aug. μαρτυρίας. Ibid. Reg. διαβεβαιούται. (11) Sic omnes mss. Editi vero, ἡμῶν. (12) Reg. et Aug. προφέρειν. Ε. vero et alii,
PG 28:459Ὁ Πέτρος ἔφη, ὃν οἱ Ἰουδαῖοι ἐσταύρωσαν, γεγενῆσθαι Κύριον. Ἄρ. εἶπε· Τί ἐστι τὸ, Ἐσταύρωσαν Χριστὸν καὶ Κύριον γεγονότα; Ἤθελον γνῶναι τί λέγεις. Ἀθαν. εἶπεν· Ὁ Θεὸς Λόγος Κύριός ἐστι τῶν ἁπάντων ἀεὶ Κύριος ὤν. Ἐπειδὴ δὲ ἐκ τῆς ὑπὸ ἁμαρτίας βεβασιλευμένης σαρκὸς ἔλαβε τὴν σάρκα, καθὼς γέγραπται· «Ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο·» σάρκα δέ φημι ἄνθρωπον τέλειον, οἷοι καὶ ἡμεῖς τυγχάνομεν, κατὰ τὸ εἶναι ἡμᾶς ἀνθρώπους μόνον· αὐτὸς γὰρ ἄνευ ἁμαρτίας γέγονεν ἄνθρωπος· τοῦτον οὖν Χριστὸν καὶ Κύριον ὁ Θεὸς ἐποίησε, τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἄνθρωπον, ὑποτάξας αὐτῷ ἀρχὰς καὶ ἐξουσίας καὶ κυριότητας, καὶ ἀνθρώπους, καὶ ἀγγέλους, καὶ πάντων ἁπλῶς ὑποταγέντων γέγονε Χριστὸς καὶ Κύριος· Χριστὸς μὲν διὰ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος, δίκην ἐλαίου, ἐπ’ αὐτῷ γενομένην οὐρανόθεν ἔγχυσιν· Κύριος δὲ διὰ τὸ κατὰ πάντων εἰληφέναι τὸ κῦρος. Ἄρ. εἶπεν· Ἰδίως οὖν Υἱὸς καὶ Κύριός ἐστιν ὁ Λόγος, καὶ Θεὸς, καὶ ἰδίως ἄνθρωπος; Ἀθ. εἶπε· Μὴ γένοιτο Ἄρ. εἶπεν· Εἰπὲ οὖν, πῶς. Ἔφης γὰρ Κύριον τὸν Θεὸν Λόγον, καὶ τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύριον, τουτέστι τὸν ἄνθρωπον. Ἐγὼ δὲ νομίζω, ὅτι δύο Κύριοί εἰσιν. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκ εἰσὶ δύο·εἶπεν· Οὐχ ὑμεῖς ἐχαράξατε αὐτὴν, ἀλλὰ παρεχαρά ξατε (45). Αρ. εἶπεν· Ἐθεώρησας περιγραφόμενον σεαυτὸν, καὶ εἰς ὕβρεις ἐτράπης. Μᾶλλον δὲ, εἰ δύνα- σαι, λέγε πρὸς ταῦτα, ἡ αὐτομόλησον πρὸς τὴν ἀλή θειαν. Αθ. εἶπεν· Ανάγνωθι τὸ κεφάλαιον ὅλον. *Αρ. εἶπεν· « ᾿Ασφαλῶς οὖν (14) γινωσκέτω πάς οἶκος Ἰσραὴλ, ὅτι καὶ Κύριον καὶ Χριστὸν αὐτὸν ἐποίησεν ὁ Θεός. » ᾿Αθ. εἶπε· Μὴ ἀκρωτηρίαζε τὰ βήματα τῆς Γραφῆς. Καὶ γὰρ τὸ σῶμα ὡς παρὰ τὴν ἀρχὴν ἐπλάσθη, ἐὰν μείνῃ, εὐμορφον τυγχάνει· ἐὰν δὲ παρὰ μέλος γένηται, τουτέστι χεῖρα, ἢ πόδα, ἢ δάκτυλον, ἄσχημον δείκνυται. Εἶπον οὖν καὶ τὰ ἑπόμενα τῶν Γραφών (15). "Αρ. εἶπε· Τουτέστι, * Τὸν Ἰη- σοῦν, ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε. » ἀλλὰ παρεχαράξατε. ὁ θεωρήσας περιγρα φόμενον ἑαυτὸν, καὶ εἰς ὕβρεις ετράπη. Αρειος εἶπεν Τίς οὖν ἐστιν. ὁ Λόγος ὁ Θεός. Β ח Θεὸς, ἢ τὸ σῶμα ὅπερ ὁ Λόγος Θεὸς ἐκ Μαρίας τῆς παρθένου ἔλαβεν ; Αρ. εἶπε· Σὺ τὸν Λόγον οὐχ ὁμο λογεῖς ἐσταυρῶσθαι; Αθ. εἶπεν· Ἐγὼ τὸν Θεὸν λό- γον ὁμολογῷ, ἄνθρωπον γενόμενον, ἐσταυρῶσθαι σαρκί. "Αρ. εἶπε· Τί ἐστι σαρκί; οὐχ ὁ Λόγος Επα θεν; 'Αθ. εἶπε· Σὺ τί φρονεῖς ὁμολόγησον ἐν πρώ τοις. Αρ. εἶπε· Κἂν μὴ σὺ λέγῃς, ἐγώ φημι, ὁ Λό- γος συγκαθηλώθη, καὶ συνέπαθε τῇ σαρκί. Αθ. εἶπε· Διὰ παραβολῆς χρὴ παραστῆσαι τὴν ἀπόδειξιν, εἰ πέπονθεν ὁ Λόγος καὶ Θεός. Αρ. εἶπε· Λέγε βούλει. Αθαν. εἶπε· Σταυρῷ προσηλωμένον ἐθεάσω ποτέ ; "Αρειος εἶπε· Ναί. ᾿Αθαν. εἶπεν· 'Αρα ἕως ὅτε τὸ σῶμα (16) κεκράτητο ὑπὸ τῶν ἤλων ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, καὶ ἡ ψυχὴ κατείχετο μή δυναμένη αναχω ρῆσαι ἀπὸ τοῦ σώματος; Αρ. εἶπεν· ᾿Αναχωρεί, ἐπειδὴ πνεῦμα τυγχάνει ή ψυχή. ᾿Αθαν. εἶπεν· Εξ ἀναχωρεῖ, δῆλόν ἐστιν, ὅτι οὐ κρατεῖται ἐπὶ τοῦ σταυ ροῦ, τοῦτ' ἔστιν ἐπὶ τοῦ ξύλου καὶ τῶν ἤλων, καὶ οὔ τως ἔχει. Τοῦ γὰρ σώματος κατεχομένου, ἡ ψυχή τὸ ἐλεύθερον ἔχουσα καὶ τὸ ἀκράτητον, καταλείψασα τὸ σῶμα, πορεύεται εἰς τὸν ἑαυτῆς τόπον. "Αρ. εἶ- πεν· Οὕτως ἐστὶ καὶ τοῦτο. ᾿Αθαν. εἶπεν· Εἰ οὖν ἐπὶ ἀνθρώπου καταδίκου ἔδωκας μὴ πάσχειν τὴν ψυχὴν ἐν τῇ παρούσῃ σωματική καταδίκῃ, πῶς τὸν Λόγον καὶ Θεὸν ἔφης συμπεπῆχθαι τῷ σώματι ; "Αρ. εἶπε· Δεδόσθω μή συμπεπονθέναι τὸν Θεὸν Λόγον τῷ σώ ματι. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ ἀπόστολος Πέτρος Ασφα λίσατο τὸν λόγον, μή βουλόμενός τινας ὑπὸ ἀγνοίας ἀπολέσθαι. Νομιζόντων γὰρ τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἄν θρωπον εἶναι τὸν καθ᾿ ἡμᾶς Χριστὸν, ἐσήμανε διὰ τῆς μαρτυρίας, ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ ἐκλεκτὸς τοῦ Θεοῦ - καί φησιν· Εἰ καὶ ὑμεῖς ὡς ἄνθρωπον ἐκρεμά σατε (17) τὸν δίκαιον, μὴ ἀγνοήσατε, ὅτι τοῦτον Χρι- στὸν καὶ Κύριον ἐποίησεν ὁ Θεός. "Αρ. εἶπεν· Ἰδοὺ οὖν, Χριστὸς καὶ Κύριος γέγονεν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. ΑΘ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς Λόγος, ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός, πρὸ τοῦ πά θους (18) Κύριος ἦν, ναὶ ἢ οὔ ; Αρ. εἶπε· Ναι, Κύ- ριος ἦν. Αθ. εἶπεν· Ο Πέτρος ἔφη, ἂν οἱ Ἰουδαῖοι ὁ Λόγος Θεός. ἕως ὅτε τὸ σῶμα. ὑπὸ τοῦ σταυροῦ. μὴ ἀγνοήσητε. S. ATHANASIUS. Te conclusum vides, et ad injurias te vertis. Quin potius, si vales, ad hæc responde, vel sponte ad ·veritatem profuge. Ath. Perlege integrum capitulum. Ar. « Certissime ergo sciat omnis domus Israel, quia et Dominum eum et Christum Deus fecit. › Ath. Noli Scripturæ verba mutilare. Enimvero si corpus manet, ut primo formatum est, formosum certe est : at si per partes discindatur, avellatur- que manus, pes vel digitus, informe redditur. Quocirca recita Scripturæ verba quæ sequuntur. Ar. Hæc sunt : • Jesum quem vos crucifixistis. SPURIA. Deus, an corpus quod Verbum Deus ex Maria vir- gine accepit? Ar. Num tu Verbum non faleris fuisse crucifixum ? Ath. Ego Deum Verbum confi- teor hominem factum, carne esse crucifixum. Ar. Quid est, carne ? nonne Verbum passum est? Ath. Tu autem quid sentias primum fatere. Ar. Etiamsi tu non dicas, ego affirmo Verbum una cum carne clavis fuisse affixum et passum esse. Ath. Parabola tibi demonstrandum est, utrum Verbum et Deus passus sit. Ar. Dic quod lubet. Ath. Vidisti nun- quam quempiam cruci affixum? Ar. Ita sane. Ath. Num ergo quandiu corpus clavis in cruce deline- tur, anima simul detinetur, nec a corpore potest recedere? Ar. Recedit cum anima sit spiritus. Ath. Si recedit, clarum est eam in cruce non detineri, id est, in ligno et clavis, quod quidem verum est. Nam corpore in cruce detento, anima, quæ libera est nec detineri potest, corpore relicto, discedit ad suum locum. Ar. Id ita se habet. Ath. Quod si ergo in condemnato homine concedis animam nihil pati præsenti corporis supplicio; quomodo ais Verbum et Deum simul cum corpore fuisse clavis affixum? Ar. Demus ergo Deum Verbum non passum esse una cum corpore. Ath. Igitur apostolus Pe- trus cautissime locutus est, neminem volens præ ignorantia perire. Cum enim filii Israel Christum arbitrarentur hominem esse nobis similem, suo ille testimonio declaravit, illum electum Dei esse, hæcque erant quæ aiebat : Quamvis vos, ut hominen, justum suspendistis, ne ignoretis quia Deus hunc Christum et Dominum fecit. Ar. En igitur, Christus et Dominus a Deo factus est. Ath. Deus Verbum, Dei Filius, eratne Dominus ante passionem, an non? Ar. Certe Dominus erat. Ath. Atqui Petrus ait eum, quem Judæi crucifixerunt, factum fuisse Dominum. Ar. Quid sibi vult quod ais, crucifixerunt Christum et Dominum factum? Cupio nosse quid dicas. Ibid. Αug. abest ab eodem. Mox idem, Ibid. Aug. Alii cum edit. C Comm. Μox Aug. Carteri et editio Coinm. 19. Ath. Quis est qui crucifixus est, Verbumne (13) Reg. et Basil. ἀλλ' ἐπεχαράξατε. Editi aliique, (14) Ασφαλῶς οὖν deest in Aug. (15) Aug. τῆς Γραφῆς. Ibid. Αθανάσιος εἶπεν et 19. Αθ. εἶπε· Τίς ἐστιν ὁ σταυρωθείς, ὁ Λόγος (16) Aug. Οὐκοῦν ἕως ὅτου τὸ σῶμα. Reg.. Οὐκοῦν (17) Aug. ἐσταυρώσατε. Ibid. Angl. μὴ ἀγνοήσατε. (18) Rom.
PG 28:460μὴ γένοιτο Εἷς γάρ ἐστιν ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, ὁ γενόμενος δι’ ἡμᾶς ἄνθρωπος. Ὁ γὰρ ἐπίγειος βασιλεὺς, εἰπέ μοι, ἰδίως ὁ ἄνθρωπος βασιλεύει, καὶ ἰδίως ἡ πορφυρὶς, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Πῶς ἐγχωρεῖ, ἢ τὸν ἄνθρωπον ἐκτὸς βασιλεύειν, ἢ τὴν πορφυρίδα ἰδίως ἄρξαι; Πλὴν ἔγνων τί θέλεις παραστῆσαι ἐκ τοῦ παραδείγματος. Ἀθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἀνεγχώρητον δύο βασιλεῖς φῆσαι ἐπὶ βασιλέως ἑνὸς, λέγω δὴ ἀνθρώπου καὶ πορφύρας, πῶς ἐγχωρεῖ ἰδίως μὲν τοῦ Λόγου καὶ Θεοῦ κυριότητα φάσκειν, κεχωρισμένην δὲ τὴν δίκην πορφύρας ἔνδυμα γεγονυίας, ἁγίας καὶ τιμίας σαρκὸς, ἀρχὴν καταγγέλλειν, ἥτις ἐστὶν ἔνδυμα τοῦ βασιλέως Λόγου Θεοῦ γεγενημένη; Ἀλλὰ μὴν καὶ ὁ ἀπόστολος Παῦλος, τὴν ἑνότητα τῆς κυριότητος, ἣν ἔχει ὁ Κυριακὸς ἄνθρωπος σὺν τῷ Θεῷ Λόγῳ, ἀκραιφνέστατα ἐσήμανε, τῷ φῆσαι αὐτόν· «Ὧν οἱ πατέρες, καὶ ἐξ ὧν ὁ Χριστὸς τὸ κατὰ σάρκα, ὁ ὢν ἐπὶ πάντων Θεὸς εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀμήν.» Ὁρᾷς, ὅτι καὶ Θεὸν ἐπὶ πάντων οἶδε τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ, ὁ Ἀπόστολος; Ἄρ. εἶπεν· Οὐ φοβῇ ἐπὶ πάντων Θεὸν λέγειν τὸν ἄνθρωπον; Ἀθ. εἶπε· Παῦλος οὐκ ἐφοβήθη, οὔτε ἐγὼ φοβοῦμαι, ὅτι βλέπω ἐκ μέρους τὴν τοῦ Θεοῦ οἰκονομίαν. Ἄρ. εἶπε·εἶπεν· Οὐχ ὑμεῖς ἐχαράξατε αὐτὴν, ἀλλὰ παρεχαρά ξατε (45). Αρ. εἶπεν· Ἐθεώρησας περιγραφόμενον σεαυτὸν, καὶ εἰς ὕβρεις ἐτράπης. Μᾶλλον δὲ, εἰ δύνα- σαι, λέγε πρὸς ταῦτα, ἡ αὐτομόλησον πρὸς τὴν ἀλή θειαν. Αθ. εἶπεν· Ανάγνωθι τὸ κεφάλαιον ὅλον. *Αρ. εἶπεν· « ᾿Ασφαλῶς οὖν (14) γινωσκέτω πάς οἶκος Ἰσραὴλ, ὅτι καὶ Κύριον καὶ Χριστὸν αὐτὸν ἐποίησεν ὁ Θεός. » ᾿Αθ. εἶπε· Μὴ ἀκρωτηρίαζε τὰ βήματα τῆς Γραφῆς. Καὶ γὰρ τὸ σῶμα ὡς παρὰ τὴν ἀρχὴν ἐπλάσθη, ἐὰν μείνῃ, εὐμορφον τυγχάνει· ἐὰν δὲ παρὰ μέλος γένηται, τουτέστι χεῖρα, ἢ πόδα, ἢ δάκτυλον, ἄσχημον δείκνυται. Εἶπον οὖν καὶ τὰ ἑπόμενα τῶν Γραφών (15). "Αρ. εἶπε· Τουτέστι, * Τὸν Ἰη- σοῦν, ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε. » ἀλλὰ παρεχαράξατε. ὁ θεωρήσας περιγρα φόμενον ἑαυτὸν, καὶ εἰς ὕβρεις ετράπη. Αρειος εἶπεν Τίς οὖν ἐστιν. ὁ Λόγος ὁ Θεός. Β ח Θεὸς, ἢ τὸ σῶμα ὅπερ ὁ Λόγος Θεὸς ἐκ Μαρίας τῆς παρθένου ἔλαβεν ; Αρ. εἶπε· Σὺ τὸν Λόγον οὐχ ὁμο λογεῖς ἐσταυρῶσθαι; Αθ. εἶπεν· Ἐγὼ τὸν Θεὸν λό- γον ὁμολογῷ, ἄνθρωπον γενόμενον, ἐσταυρῶσθαι σαρκί. "Αρ. εἶπε· Τί ἐστι σαρκί; οὐχ ὁ Λόγος Επα θεν; 'Αθ. εἶπε· Σὺ τί φρονεῖς ὁμολόγησον ἐν πρώ τοις. Αρ. εἶπε· Κἂν μὴ σὺ λέγῃς, ἐγώ φημι, ὁ Λό- γος συγκαθηλώθη, καὶ συνέπαθε τῇ σαρκί. Αθ. εἶπε· Διὰ παραβολῆς χρὴ παραστῆσαι τὴν ἀπόδειξιν, εἰ πέπονθεν ὁ Λόγος καὶ Θεός. Αρ. εἶπε· Λέγε βούλει. Αθαν. εἶπε· Σταυρῷ προσηλωμένον ἐθεάσω ποτέ ; "Αρειος εἶπε· Ναί. ᾿Αθαν. εἶπεν· 'Αρα ἕως ὅτε τὸ σῶμα (16) κεκράτητο ὑπὸ τῶν ἤλων ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, καὶ ἡ ψυχὴ κατείχετο μή δυναμένη αναχω ρῆσαι ἀπὸ τοῦ σώματος; Αρ. εἶπεν· ᾿Αναχωρεί, ἐπειδὴ πνεῦμα τυγχάνει ή ψυχή. ᾿Αθαν. εἶπεν· Εξ ἀναχωρεῖ, δῆλόν ἐστιν, ὅτι οὐ κρατεῖται ἐπὶ τοῦ σταυ ροῦ, τοῦτ' ἔστιν ἐπὶ τοῦ ξύλου καὶ τῶν ἤλων, καὶ οὔ τως ἔχει. Τοῦ γὰρ σώματος κατεχομένου, ἡ ψυχή τὸ ἐλεύθερον ἔχουσα καὶ τὸ ἀκράτητον, καταλείψασα τὸ σῶμα, πορεύεται εἰς τὸν ἑαυτῆς τόπον. "Αρ. εἶ- πεν· Οὕτως ἐστὶ καὶ τοῦτο. ᾿Αθαν. εἶπεν· Εἰ οὖν ἐπὶ ἀνθρώπου καταδίκου ἔδωκας μὴ πάσχειν τὴν ψυχὴν ἐν τῇ παρούσῃ σωματική καταδίκῃ, πῶς τὸν Λόγον καὶ Θεὸν ἔφης συμπεπῆχθαι τῷ σώματι ; "Αρ. εἶπε· Δεδόσθω μή συμπεπονθέναι τὸν Θεὸν Λόγον τῷ σώ ματι. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ ἀπόστολος Πέτρος Ασφα λίσατο τὸν λόγον, μή βουλόμενός τινας ὑπὸ ἀγνοίας ἀπολέσθαι. Νομιζόντων γὰρ τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἄν θρωπον εἶναι τὸν καθ᾿ ἡμᾶς Χριστὸν, ἐσήμανε διὰ τῆς μαρτυρίας, ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ ἐκλεκτὸς τοῦ Θεοῦ - καί φησιν· Εἰ καὶ ὑμεῖς ὡς ἄνθρωπον ἐκρεμά σατε (17) τὸν δίκαιον, μὴ ἀγνοήσατε, ὅτι τοῦτον Χρι- στὸν καὶ Κύριον ἐποίησεν ὁ Θεός. "Αρ. εἶπεν· Ἰδοὺ οὖν, Χριστὸς καὶ Κύριος γέγονεν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. ΑΘ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς Λόγος, ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός, πρὸ τοῦ πά θους (18) Κύριος ἦν, ναὶ ἢ οὔ ; Αρ. εἶπε· Ναι, Κύ- ριος ἦν. Αθ. εἶπεν· Ο Πέτρος ἔφη, ἂν οἱ Ἰουδαῖοι ὁ Λόγος Θεός. ἕως ὅτε τὸ σῶμα. ὑπὸ τοῦ σταυροῦ. μὴ ἀγνοήσητε. S. ATHANASIUS. Te conclusum vides, et ad injurias te vertis. Quin potius, si vales, ad hæc responde, vel sponte ad ·veritatem profuge. Ath. Perlege integrum capitulum. Ar. « Certissime ergo sciat omnis domus Israel, quia et Dominum eum et Christum Deus fecit. › Ath. Noli Scripturæ verba mutilare. Enimvero si corpus manet, ut primo formatum est, formosum certe est : at si per partes discindatur, avellatur- que manus, pes vel digitus, informe redditur. Quocirca recita Scripturæ verba quæ sequuntur. Ar. Hæc sunt : • Jesum quem vos crucifixistis. SPURIA. Deus, an corpus quod Verbum Deus ex Maria vir- gine accepit? Ar. Num tu Verbum non faleris fuisse crucifixum ? Ath. Ego Deum Verbum confi- teor hominem factum, carne esse crucifixum. Ar. Quid est, carne ? nonne Verbum passum est? Ath. Tu autem quid sentias primum fatere. Ar. Etiamsi tu non dicas, ego affirmo Verbum una cum carne clavis fuisse affixum et passum esse. Ath. Parabola tibi demonstrandum est, utrum Verbum et Deus passus sit. Ar. Dic quod lubet. Ath. Vidisti nun- quam quempiam cruci affixum? Ar. Ita sane. Ath. Num ergo quandiu corpus clavis in cruce deline- tur, anima simul detinetur, nec a corpore potest recedere? Ar. Recedit cum anima sit spiritus. Ath. Si recedit, clarum est eam in cruce non detineri, id est, in ligno et clavis, quod quidem verum est. Nam corpore in cruce detento, anima, quæ libera est nec detineri potest, corpore relicto, discedit ad suum locum. Ar. Id ita se habet. Ath. Quod si ergo in condemnato homine concedis animam nihil pati præsenti corporis supplicio; quomodo ais Verbum et Deum simul cum corpore fuisse clavis affixum? Ar. Demus ergo Deum Verbum non passum esse una cum corpore. Ath. Igitur apostolus Pe- trus cautissime locutus est, neminem volens præ ignorantia perire. Cum enim filii Israel Christum arbitrarentur hominem esse nobis similem, suo ille testimonio declaravit, illum electum Dei esse, hæcque erant quæ aiebat : Quamvis vos, ut hominen, justum suspendistis, ne ignoretis quia Deus hunc Christum et Dominum fecit. Ar. En igitur, Christus et Dominus a Deo factus est. Ath. Deus Verbum, Dei Filius, eratne Dominus ante passionem, an non? Ar. Certe Dominus erat. Ath. Atqui Petrus ait eum, quem Judæi crucifixerunt, factum fuisse Dominum. Ar. Quid sibi vult quod ais, crucifixerunt Christum et Dominum factum? Cupio nosse quid dicas. Ibid. Αug. abest ab eodem. Mox idem, Ibid. Aug. Alii cum edit. C Comm. Μox Aug. Carteri et editio Coinm. 19. Ath. Quis est qui crucifixus est, Verbumne (13) Reg. et Basil. ἀλλ' ἐπεχαράξατε. Editi aliique, (14) Ασφαλῶς οὖν deest in Aug. (15) Aug. τῆς Γραφῆς. Ibid. Αθανάσιος εἶπεν et 19. Αθ. εἶπε· Τίς ἐστιν ὁ σταυρωθείς, ὁ Λόγος (16) Aug. Οὐκοῦν ἕως ὅτου τὸ σῶμα. Reg.. Οὐκοῦν (17) Aug. ἐσταυρώσατε. Ibid. Angl. μὴ ἀγνοήσατε. (18) Rom.
PG 28:461Ποίαν οἰκονομίαν; Ἀθ. εἶπε· Περὶ τῆς τοῦ πάντων Θεοῦ ἐνανθρωπήσεως. Ἄρ. εἶπε· Περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Λόγου κἀγὼ ὁμολογῶ· περὶ δὲ τοῦ εἶναι ἐπὶ πάντων Θεὸν τὸν σταυρωθέντα φοβοῦμαι λέγειν. Ἀθ. εἶπεν· Ἄκουε, καὶ περισσότερον θαύμαζε, ὅτι καὶ Θεὸν ἐπὶ πάντων ὁμολογῶ, καὶ μὴ δυνάμενον ἕτερον λογισθῆναι· τὸν πρὸς τὸν γενόμενον ἄνθρωπον καὶ σταυρωθέντα δι’ ἡμᾶς Θεὸν ἀεὶ ὄντα. Ἄρ. εἶπε· Ποῦ γέγραπται τοῦτο τὸ καινότερον; Ἀθ. εἶπε· Παρὰ Ἱερεμίᾳ τῷ προφήτῃ· φησὶ γάρ· «Οὗτος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτόν. Ἐξεῦρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἠγαπημένῳ ὑπ’ αὐτοῦ. Μετὰ ταῦτα ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη.» Ὁ οὖν ὀφθεὶς οὗτος ἦν Θεὸς, καὶ ἔστιν, ᾧ οὐ προσλογισθήσεται ἕτερος Θεὸς, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπε· Καθὼς ὁ προφήτης λέγει, αὐτός ἐστιν ὁ Θεός. Ἀθέμιτον γάρ ἐστι περὶ τοῦ Πατρὸς λέγειν, ὅτι ὤφθη, ἢ ὅτι ἄνθρωπος γεγονὼς συνεπολιτεύσατο τοῖς ἀνθρώποις, φανεροῦ ὄντος τοῦ πράγματος, ὅτι ὁ Λόγος Θεὸς ἐνηνθρώπησεν. Ἀθ. εἶπεν·ἐσταύρωσαν, γεγενῆσθαι Κύριον. "Αρ. εἶπε· Τί ἐστι τὸ, Εσταύρωσαν Χριστὸν καὶ Κύριον γεγονότα (19); Ήθελον γνῶναι τί λέγεις. ἁπάντων ἀεὶ Κύριος ῶν. Ἐπειδὴ δὲ ἐκ τῆς ὑπὸ ἁμαρτίας βεβασιλευμένης σαρκὸς ἔλαβε τὴν σάρκα, καθώς γέγραπται· ο Ο Λόγος σάρξ ἐγένετο· ν σάρκα δέ φημι ἄνθρωπον τέλειον, οἷοι (20) καὶ ἡμεῖς τυγχά νομεν, κατὰ τὸ εἶναι ἡμᾶς ἀνθρώπους μόνον· αὐτὸς γὰρ ἄνευ ἁμαρτίας γέγονεν ἄνθρωπος· τοῦτον οὖν Χριστὸν καὶ Κύριον ὁ Θεὸς ἐποίησε, τὸν ἐκ σπέρμα της Δαβίδ άνθρωτον, ὑποτάξας αὐτῷ ἀρχὰς καὶ ἐξου σίας καὶ κυριότητας, καὶ ἀνθρώπους, καὶ ἀγγέλους, καὶ πάντων ἁπλῶς ὑποταγέντων γέγονε Χριστὸς καὶ Κύριος (21) - Χριστὸς μὲν διὰ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύμα τος, δίκην ἐλαίου, ἐπ' αὐτῷ γενομένην οὐρανόθεν ἔγχυ- σιν· Κύριος δὲ διὰ τὸ κατὰ πάντων εἰληφέναι τὸ κύ- ρος (22). "Αρ. εἶπεν· Ἰδίως οὖν Υἱὸς καὶ Κύριός ἐστιν ὁ Λόγος, καὶ Θεὸς, καὶ ἰδίως ἄνθρωπος; 'Αθ. Β εἶπε· Μὴ γένοιτο! Αρ. εἶπεν· Εἰπὲ οὖν, πῶς. Εφης γὰρ Κύριον τὸν Θεὸν Λόγον, καὶ τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύ ριον, τουτέστι τὸν ἄνθρωπον. Ἐγὼ δὲ νομίζω, ὅτι δύο Κύριοί εἰσιν. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκ εἰσὶ δύο· μὴ γέ νοιτο! Εἷς γάρ ἐστιν ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, ὁ γενόμενος δι' ἡμᾶς ἄνθρωπος. Ο γὰρ ἐπίγειος βασιλεὺς, εἰπέ μαι, ἰδίως ὁ ἄνθρωπος βασιλεύει, καὶ ἰδίως ἡ πορφυ ρίς, καὶ ἢ οὐ; Αρ. εἶπεν· Πῶς ἐγχωρεῖ, ἢ τὸν ἄν θρωπον ἐκτὸς βασιλεύειν (23), ἢ τὴν πορφυρίδα ἰδίως ἄρξαι; Πλὴν ἔγνων τί θέλεις παραστῆσαι ἐκ τοῦ πα ραδείγματος. 'Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἀνεγχώρητον δύο βασιλεῖς φῆσαι ἐπὶ βασιλέως ἑνὸς, λέγω δὴ ἀνθρώπου καὶ πορφύρας, πῶς ἐγχωρεῖ ἰδίως μὲν τοῦ Λόγου καὶ Θεοῦ κυριότητα φάσκειν, κεχωρισμένην δὲ τὴν δίκην πορφύρας ἔνδυμα γεγονυίας, ἁγίας καὶ τιμίας σαρκός, ἀρχὴν καταγγέλλειν, ἥτις ἐστὶν ἔνδυμα τοῦ βασιλέως Λόγου Θεοῦ γεγενημένη; ᾿Αλλὰ μὴν καὶ ὁ ἀπόστολος Παῦλος, τὴν ἑνότητα τῆς κυριότητος, Αν ἔχει ὁ Κυριακὸς ἄνθρωπος σὺν τῷ Θεῷ λόγῳ, ἀκραι ανέστατα ἐσήμανε, τῷ φῆσαι αὐτόν (24) · . Ων οἱ πατέρες, καὶ ἐξ ὧν ὁ Χριστὸς τὸ κατὰ σάρκα, ὁ ὢν ἐπὶ πάντων Θεὸς εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀμήν. » Ορος, ὅτι καὶ Θεὸν ἐπὶ πάντων οἶδε τὸν ἐκ σπέρματος Δαβίδ, Ο Απόστολος ; τὸν ἄνθρωπον; Αθ. εἶπε· Παῦλος οὐκ ἐφοβήθη, οὔτε ἐγώ φοβοῦμαι, ὅτι βλέπω ἐκ μέρους τὴν τοῦ Θεοῦ οἰκονομίαν. "Αρ. εἶπε· Ποίαν οἰκονομίαν; ᾿Αθ. εἶπε· Περὶ τῆς τοῦ πάντων (25) Θεοῦ ἐνανθρωπήσεως. *Αρ. εἶπε· Περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Λόγου κἀγὼ ὁμολογῶ· περὶ δὲ τοῦ εἶναι ἐπὶ πάντων Θεὸν τὸν σταυρωθέντα φοβοῦμαι λέγειν. ᾿Αθ. εἶπεν· Ακουε, καὶ περισσότερον θαύμαζε, ὅτι καὶ Θεὸν ἐπὶ πάντων 5. Ἐπειδὴ δὲ ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας. Λικη- Ἐπειδὴ ἀπὸ ἁμαρτίας. καθά γέγραπται. Εἰ οὖν ἀνεγχείρητον. πάντων. ' DISPUTATIO CONTRA ARIUM. cum sit semper Dominus. Postquam autein, ex carne peccati imperio subjecta, carnem assumpsit, quemadmodum scriptum est: Verbum caro fa- ctum est (carnem autem intelligo perfectum : hominem quales nos sumus, quatenus non homi- nes tantum sumus: ipse enim absque peccato fa- ctus est homo) hunc igitur Christum et Dominum Deus fecit, hominem semine David prognatum, subjectis ei principatibus, potestatibus, domina- tionibus, hominibus, angelisque, unde omnium ipsi subjectorum factus est Christus et Dominus : Christus, inquam, propter sancti Spiritus factam in ipsum de cœlo, instar olei, effusionem; Domi- nus autem, propter rerum omnium quem accepit dominatum. Ar. Seorsum igitur Filius et Dominus C est Verbum et Deus, et seorsum homo? Ath. Absit ! Ar. Dic igitur quanam ratione. Dixisti enim Domi- num Deum Verbum, et templum ejus, nempe ho- minem, similiter Dominum. Ego vero censeo dung esse Dominos. Ath. Non sunt duo : absit ! Unus enim est Dei Filius, homo propter nos factus. Num enim terrenus imperator, dic mihi, seorsum homo imperat, et seorsum purpura, necne? Ar. Qui fieri queat ut vel homo absque purpura imperet, vel seorsum regnet purpura? Nec tamen me fugit quid hujusmodi exemplo velis indicare. Ath. Si igitur fieri non potest, ut duo imperatores (hominem scilicet intelligo et purpuram) de uno imperatore dicantur : cur, quæso, seorsum Verbi et Dei agno- scemus dominatum, carnisque sancte et pratiosæ imperium distinguemus, quæ, fustar purpure, in- dumentum facta est; quippe quæ imperatoris Verbi Dei facta sit indumentum? Sed et apostolus Paulus disertissime unitatem dominatus, quem Do- minicus homo cum Deo Verbo obtinet, his declarat verbis : • Quorum patres, et ex quibus est Chri- stus secundum carnem; qui est super omnia Deus in sæcula. Amen". Videsne Apostolum eum agno- scere Deum, qui est super omnia, qui ex semine sit David ? , omnia, hominem dicere? Ath. Paulus non est veri- tus, nec ego vereor, quippe qui ex parte videam D Dei economiam sive dispensationem. Ar. Quam Joan. 1, post Regius. stan. Ιnfra Reg. et Basil. dispensationem? Ath. Loquor de Dei, qui est super omnia, incarnatione. Ar. Confiteor quoque ipse Verbi incarnationem: sed Deum, qui est super omnia, crucifixum dicere non audeo. Ath. Audi, eoque magis admirare, quod Deum, qui est super et Basiliensis, 20. Ath. Deus Verbum Dominus est omnium, 20. Αθαν. εἶπεν· Ὁ Θεὸς Λόγος Κύριός ἐστι τῶν Α 21. Ar. dixit : Nihil vereris Deum qui est super 21. Αρ. εἶπεν· Οὐ φοβῇ ἐπὶ πάντων Θεὸν λέγειν 14. 3 Rom. 1x, (19) Sic Reg. At in aliis et editis και deest. Paulo (24) Sic Reg. At alii et editi, οἷον. (21) Sic Reg. In abis et editis, κα! deest. (22) Basil. et Angl. κύρος. (25) Reg. ἐκ τῆς πορφυρίδος βασιλεύειν. Μox idem (24) Αυg. ἐν τῷ φῆσαι. (25) Sic Aug. editi vero et alii, περὶ τῆς ἐπὶ
Οὐκοῦν εἷς ὁ Υἱὸς, ὁ πρὸ πάντων αἰώνων συνυπάρχων τῷ Πατρὶ αὐτοῦ, Θεὸς ὢν ἀόρατος, ἄνθρωπος γέγονεν ὁρατός. Ἄρ. εἶπεν· Ὅτι εἷς ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὡμολόγηται· οὐ συνυπάρχει δὲ τῷ Πατρὶ ἀπεράντως. Ἀθ. εἶπεν· Ἡ σοφία καὶ ἡ δύναμις συνυπάρχει τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Πνεύματι τῷ ἁγίῳ; Ἄρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Ἀθ. εἶπεν· Εἷς οὖν ὢν ὁ ἀόρατος Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ καὶ ὁραθεὶς, ἀσώματος καὶ σῶμα λαβὼν, ἀθάνατος καὶ θανάτου πεῖραν λαβὼν σαρκὶ, ὁ ἀψηλάφητος καὶ ψηλαφηθείς. Ἄρ. εἶπε· Σύμφημι ἅπερ εἶπας. Ἀθ. εἶπεν· Οὗτος οὖν καὶ Κύριος καὶ Θεὸς, διὰ τὸ συναφθῆναι τὴν σάρκα τῷ Λόγῳ· καὶ οὐ διῃρημένως, καὶ κυριότητες μὲν λέγονται· ὁ δὲ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς Ἰησοῦς Χριστὸς, ὁ Λόγος καὶ Θεὸς, εἷς τυγχάνει. Ἄρ. εἶπε· Δοκεῖ μοί πως ὀρθότατα καταφαίνεσθαι ὁ περὶ τῆς σαρκώσεως ὅρος· μέντοιγε οὐκ ἀληθινὸς Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς, ὥσπερ ὁ Πατήρ, Ἀθ. εἶπε· Πόθεν τοῦτο εἰληφὼς ἐκόμισας ἡμῖν; Ἄρ. εἶπεν· Οὐδέποτε ἀνέγνως τὸ Εὐαγγέλιον, ὥς φησιν ὁ Κύριος πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα·ἐσταύρωσαν, γεγενῆσθαι Κύριον. "Αρ. εἶπε· Τί ἐστι τὸ, Εσταύρωσαν Χριστὸν καὶ Κύριον γεγονότα (19); Ήθελον γνῶναι τί λέγεις. ἁπάντων ἀεὶ Κύριος ῶν. Ἐπειδὴ δὲ ἐκ τῆς ὑπὸ ἁμαρτίας βεβασιλευμένης σαρκὸς ἔλαβε τὴν σάρκα, καθώς γέγραπται· ο Ο Λόγος σάρξ ἐγένετο· ν σάρκα δέ φημι ἄνθρωπον τέλειον, οἷοι (20) καὶ ἡμεῖς τυγχά νομεν, κατὰ τὸ εἶναι ἡμᾶς ἀνθρώπους μόνον· αὐτὸς γὰρ ἄνευ ἁμαρτίας γέγονεν ἄνθρωπος· τοῦτον οὖν Χριστὸν καὶ Κύριον ὁ Θεὸς ἐποίησε, τὸν ἐκ σπέρμα της Δαβίδ άνθρωτον, ὑποτάξας αὐτῷ ἀρχὰς καὶ ἐξου σίας καὶ κυριότητας, καὶ ἀνθρώπους, καὶ ἀγγέλους, καὶ πάντων ἁπλῶς ὑποταγέντων γέγονε Χριστὸς καὶ Κύριος (21) - Χριστὸς μὲν διὰ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύμα τος, δίκην ἐλαίου, ἐπ' αὐτῷ γενομένην οὐρανόθεν ἔγχυ- σιν· Κύριος δὲ διὰ τὸ κατὰ πάντων εἰληφέναι τὸ κύ- ρος (22). "Αρ. εἶπεν· Ἰδίως οὖν Υἱὸς καὶ Κύριός ἐστιν ὁ Λόγος, καὶ Θεὸς, καὶ ἰδίως ἄνθρωπος; 'Αθ. Β εἶπε· Μὴ γένοιτο! Αρ. εἶπεν· Εἰπὲ οὖν, πῶς. Εφης γὰρ Κύριον τὸν Θεὸν Λόγον, καὶ τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύ ριον, τουτέστι τὸν ἄνθρωπον. Ἐγὼ δὲ νομίζω, ὅτι δύο Κύριοί εἰσιν. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκ εἰσὶ δύο· μὴ γέ νοιτο! Εἷς γάρ ἐστιν ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, ὁ γενόμενος δι' ἡμᾶς ἄνθρωπος. Ο γὰρ ἐπίγειος βασιλεὺς, εἰπέ μαι, ἰδίως ὁ ἄνθρωπος βασιλεύει, καὶ ἰδίως ἡ πορφυ ρίς, καὶ ἢ οὐ; Αρ. εἶπεν· Πῶς ἐγχωρεῖ, ἢ τὸν ἄν θρωπον ἐκτὸς βασιλεύειν (23), ἢ τὴν πορφυρίδα ἰδίως ἄρξαι; Πλὴν ἔγνων τί θέλεις παραστῆσαι ἐκ τοῦ πα ραδείγματος. 'Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἀνεγχώρητον δύο βασιλεῖς φῆσαι ἐπὶ βασιλέως ἑνὸς, λέγω δὴ ἀνθρώπου καὶ πορφύρας, πῶς ἐγχωρεῖ ἰδίως μὲν τοῦ Λόγου καὶ Θεοῦ κυριότητα φάσκειν, κεχωρισμένην δὲ τὴν δίκην πορφύρας ἔνδυμα γεγονυίας, ἁγίας καὶ τιμίας σαρκός, ἀρχὴν καταγγέλλειν, ἥτις ἐστὶν ἔνδυμα τοῦ βασιλέως Λόγου Θεοῦ γεγενημένη; ᾿Αλλὰ μὴν καὶ ὁ ἀπόστολος Παῦλος, τὴν ἑνότητα τῆς κυριότητος, Αν ἔχει ὁ Κυριακὸς ἄνθρωπος σὺν τῷ Θεῷ λόγῳ, ἀκραι ανέστατα ἐσήμανε, τῷ φῆσαι αὐτόν (24) · . Ων οἱ πατέρες, καὶ ἐξ ὧν ὁ Χριστὸς τὸ κατὰ σάρκα, ὁ ὢν ἐπὶ πάντων Θεὸς εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀμήν. » Ορος, ὅτι καὶ Θεὸν ἐπὶ πάντων οἶδε τὸν ἐκ σπέρματος Δαβίδ, Ο Απόστολος ; τὸν ἄνθρωπον; Αθ. εἶπε· Παῦλος οὐκ ἐφοβήθη, οὔτε ἐγώ φοβοῦμαι, ὅτι βλέπω ἐκ μέρους τὴν τοῦ Θεοῦ οἰκονομίαν. "Αρ. εἶπε· Ποίαν οἰκονομίαν; ᾿Αθ. εἶπε· Περὶ τῆς τοῦ πάντων (25) Θεοῦ ἐνανθρωπήσεως. *Αρ. εἶπε· Περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Λόγου κἀγὼ ὁμολογῶ· περὶ δὲ τοῦ εἶναι ἐπὶ πάντων Θεὸν τὸν σταυρωθέντα φοβοῦμαι λέγειν. ᾿Αθ. εἶπεν· Ακουε, καὶ περισσότερον θαύμαζε, ὅτι καὶ Θεὸν ἐπὶ πάντων 5. Ἐπειδὴ δὲ ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας. Λικη- Ἐπειδὴ ἀπὸ ἁμαρτίας. καθά γέγραπται. Εἰ οὖν ἀνεγχείρητον. πάντων. ' DISPUTATIO CONTRA ARIUM. cum sit semper Dominus. Postquam autein, ex carne peccati imperio subjecta, carnem assumpsit, quemadmodum scriptum est: Verbum caro fa- ctum est (carnem autem intelligo perfectum : hominem quales nos sumus, quatenus non homi- nes tantum sumus: ipse enim absque peccato fa- ctus est homo) hunc igitur Christum et Dominum Deus fecit, hominem semine David prognatum, subjectis ei principatibus, potestatibus, domina- tionibus, hominibus, angelisque, unde omnium ipsi subjectorum factus est Christus et Dominus : Christus, inquam, propter sancti Spiritus factam in ipsum de cœlo, instar olei, effusionem; Domi- nus autem, propter rerum omnium quem accepit dominatum. Ar. Seorsum igitur Filius et Dominus C est Verbum et Deus, et seorsum homo? Ath. Absit ! Ar. Dic igitur quanam ratione. Dixisti enim Domi- num Deum Verbum, et templum ejus, nempe ho- minem, similiter Dominum. Ego vero censeo dung esse Dominos. Ath. Non sunt duo : absit ! Unus enim est Dei Filius, homo propter nos factus. Num enim terrenus imperator, dic mihi, seorsum homo imperat, et seorsum purpura, necne? Ar. Qui fieri queat ut vel homo absque purpura imperet, vel seorsum regnet purpura? Nec tamen me fugit quid hujusmodi exemplo velis indicare. Ath. Si igitur fieri non potest, ut duo imperatores (hominem scilicet intelligo et purpuram) de uno imperatore dicantur : cur, quæso, seorsum Verbi et Dei agno- scemus dominatum, carnisque sancte et pratiosæ imperium distinguemus, quæ, fustar purpure, in- dumentum facta est; quippe quæ imperatoris Verbi Dei facta sit indumentum? Sed et apostolus Paulus disertissime unitatem dominatus, quem Do- minicus homo cum Deo Verbo obtinet, his declarat verbis : • Quorum patres, et ex quibus est Chri- stus secundum carnem; qui est super omnia Deus in sæcula. Amen". Videsne Apostolum eum agno- scere Deum, qui est super omnia, qui ex semine sit David ? , omnia, hominem dicere? Ath. Paulus non est veri- tus, nec ego vereor, quippe qui ex parte videam D Dei economiam sive dispensationem. Ar. Quam Joan. 1, post Regius. stan. Ιnfra Reg. et Basil. dispensationem? Ath. Loquor de Dei, qui est super omnia, incarnatione. Ar. Confiteor quoque ipse Verbi incarnationem: sed Deum, qui est super omnia, crucifixum dicere non audeo. Ath. Audi, eoque magis admirare, quod Deum, qui est super et Basiliensis, 20. Ath. Deus Verbum Dominus est omnium, 20. Αθαν. εἶπεν· Ὁ Θεὸς Λόγος Κύριός ἐστι τῶν Α 21. Ar. dixit : Nihil vereris Deum qui est super 21. Αρ. εἶπεν· Οὐ φοβῇ ἐπὶ πάντων Θεὸν λέγειν 14. 3 Rom. 1x, (19) Sic Reg. At in aliis et editis και deest. Paulo (24) Sic Reg. At alii et editi, οἷον. (21) Sic Reg. In abis et editis, κα! deest. (22) Basil. et Angl. κύρος. (25) Reg. ἐκ τῆς πορφυρίδος βασιλεύειν. Μox idem (24) Αυg. ἐν τῷ φῆσαι. (25) Sic Aug. editi vero et alii, περὶ τῆς ἐπὶ
PG 28:462«Αὕτη ἐστὶν ἡ αἰώνιος ζωὴ, ἵνα γινώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεὸν, καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστόν;» Ὁρᾷς, ὅτι μόνον ἀληθινὸν Θεὸν ἔφη τὸν Πατέρα, ὡς αὐτοῦ μὴ ὄντος ἀληθινοῦ Θεοῦ; Ἀθ. εἶπε· Τοῦτο σύνδεσμός ἐστι, τῶν προειρημένων ῥημάτων καὶ τῶν ἐπαχθέντων οὐ διαίρεσιν ἐμποιῶν. Ἀραρότως δὲ παρὰ τοῖς εὐφρονοῦσιν ὡμολόγηται σύνδεσμος τὸ ἐπὶ τῆς Κυριακῆς φωνῆς. Πλὴν ἄκουε μετὰ μακροθυμίας ὅ φημι. Εἴ τις τῷ πλησίον ἐντέλλεται περὶ Κωνσταντίνου λέγων· Ἀσφαλῶς γίνωσκε τὸν μόνον Αὔγουστον καὶ αὐτοκράτορα γῆς καὶ θαλάσσης βασιλέα Κωνσταντῖνον καὶ Κωνστάντιον τὸν υἱὸν αὐτοῦ, συνωμολόγησε τὸν υἱὸν τῷ πατρὶ, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Οὐ μικρὸς κίνδυνος τὸ εἰπεῖν, ὅτι οὐ συμβασιλεύει Κωνστάντιος Κωνσταντίνῳ τῷ πατρὶ αὐτοῦ, ἐκ τοῦ ὑπαριθμηθῆναι αὐτῷ. Ἀθ. εἶπεν· Ἐπὶ μὲν Κωσταντίνου καὶ Κωνσταντίου κίνδυνον μέγιστον ὁρᾷς, ἐπὶ δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ οὐ φοβῇ τοιαῦτα φθεγγόμενος; Δεῖ σε τοιαύτην ἔχειν εὐσέβειαν εἰς τὸν Κύριον, οἵαν καὶ εἰς Κωνσταντῖνον ῥηθέντα.ἐσταύρωσαν, γεγενῆσθαι Κύριον. "Αρ. εἶπε· Τί ἐστι τὸ, Εσταύρωσαν Χριστὸν καὶ Κύριον γεγονότα (19); Ήθελον γνῶναι τί λέγεις. ἁπάντων ἀεὶ Κύριος ῶν. Ἐπειδὴ δὲ ἐκ τῆς ὑπὸ ἁμαρτίας βεβασιλευμένης σαρκὸς ἔλαβε τὴν σάρκα, καθώς γέγραπται· ο Ο Λόγος σάρξ ἐγένετο· ν σάρκα δέ φημι ἄνθρωπον τέλειον, οἷοι (20) καὶ ἡμεῖς τυγχά νομεν, κατὰ τὸ εἶναι ἡμᾶς ἀνθρώπους μόνον· αὐτὸς γὰρ ἄνευ ἁμαρτίας γέγονεν ἄνθρωπος· τοῦτον οὖν Χριστὸν καὶ Κύριον ὁ Θεὸς ἐποίησε, τὸν ἐκ σπέρμα της Δαβίδ άνθρωτον, ὑποτάξας αὐτῷ ἀρχὰς καὶ ἐξου σίας καὶ κυριότητας, καὶ ἀνθρώπους, καὶ ἀγγέλους, καὶ πάντων ἁπλῶς ὑποταγέντων γέγονε Χριστὸς καὶ Κύριος (21) - Χριστὸς μὲν διὰ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύμα τος, δίκην ἐλαίου, ἐπ' αὐτῷ γενομένην οὐρανόθεν ἔγχυ- σιν· Κύριος δὲ διὰ τὸ κατὰ πάντων εἰληφέναι τὸ κύ- ρος (22). "Αρ. εἶπεν· Ἰδίως οὖν Υἱὸς καὶ Κύριός ἐστιν ὁ Λόγος, καὶ Θεὸς, καὶ ἰδίως ἄνθρωπος; 'Αθ. Β εἶπε· Μὴ γένοιτο! Αρ. εἶπεν· Εἰπὲ οὖν, πῶς. Εφης γὰρ Κύριον τὸν Θεὸν Λόγον, καὶ τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύ ριον, τουτέστι τὸν ἄνθρωπον. Ἐγὼ δὲ νομίζω, ὅτι δύο Κύριοί εἰσιν. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκ εἰσὶ δύο· μὴ γέ νοιτο! Εἷς γάρ ἐστιν ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, ὁ γενόμενος δι' ἡμᾶς ἄνθρωπος. Ο γὰρ ἐπίγειος βασιλεὺς, εἰπέ μαι, ἰδίως ὁ ἄνθρωπος βασιλεύει, καὶ ἰδίως ἡ πορφυ ρίς, καὶ ἢ οὐ; Αρ. εἶπεν· Πῶς ἐγχωρεῖ, ἢ τὸν ἄν θρωπον ἐκτὸς βασιλεύειν (23), ἢ τὴν πορφυρίδα ἰδίως ἄρξαι; Πλὴν ἔγνων τί θέλεις παραστῆσαι ἐκ τοῦ πα ραδείγματος. 'Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἀνεγχώρητον δύο βασιλεῖς φῆσαι ἐπὶ βασιλέως ἑνὸς, λέγω δὴ ἀνθρώπου καὶ πορφύρας, πῶς ἐγχωρεῖ ἰδίως μὲν τοῦ Λόγου καὶ Θεοῦ κυριότητα φάσκειν, κεχωρισμένην δὲ τὴν δίκην πορφύρας ἔνδυμα γεγονυίας, ἁγίας καὶ τιμίας σαρκός, ἀρχὴν καταγγέλλειν, ἥτις ἐστὶν ἔνδυμα τοῦ βασιλέως Λόγου Θεοῦ γεγενημένη; ᾿Αλλὰ μὴν καὶ ὁ ἀπόστολος Παῦλος, τὴν ἑνότητα τῆς κυριότητος, Αν ἔχει ὁ Κυριακὸς ἄνθρωπος σὺν τῷ Θεῷ λόγῳ, ἀκραι ανέστατα ἐσήμανε, τῷ φῆσαι αὐτόν (24) · . Ων οἱ πατέρες, καὶ ἐξ ὧν ὁ Χριστὸς τὸ κατὰ σάρκα, ὁ ὢν ἐπὶ πάντων Θεὸς εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀμήν. » Ορος, ὅτι καὶ Θεὸν ἐπὶ πάντων οἶδε τὸν ἐκ σπέρματος Δαβίδ, Ο Απόστολος ; τὸν ἄνθρωπον; Αθ. εἶπε· Παῦλος οὐκ ἐφοβήθη, οὔτε ἐγώ φοβοῦμαι, ὅτι βλέπω ἐκ μέρους τὴν τοῦ Θεοῦ οἰκονομίαν. "Αρ. εἶπε· Ποίαν οἰκονομίαν; ᾿Αθ. εἶπε· Περὶ τῆς τοῦ πάντων (25) Θεοῦ ἐνανθρωπήσεως. *Αρ. εἶπε· Περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Λόγου κἀγὼ ὁμολογῶ· περὶ δὲ τοῦ εἶναι ἐπὶ πάντων Θεὸν τὸν σταυρωθέντα φοβοῦμαι λέγειν. ᾿Αθ. εἶπεν· Ακουε, καὶ περισσότερον θαύμαζε, ὅτι καὶ Θεὸν ἐπὶ πάντων 5. Ἐπειδὴ δὲ ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας. Λικη- Ἐπειδὴ ἀπὸ ἁμαρτίας. καθά γέγραπται. Εἰ οὖν ἀνεγχείρητον. πάντων. ' DISPUTATIO CONTRA ARIUM. cum sit semper Dominus. Postquam autein, ex carne peccati imperio subjecta, carnem assumpsit, quemadmodum scriptum est: Verbum caro fa- ctum est (carnem autem intelligo perfectum : hominem quales nos sumus, quatenus non homi- nes tantum sumus: ipse enim absque peccato fa- ctus est homo) hunc igitur Christum et Dominum Deus fecit, hominem semine David prognatum, subjectis ei principatibus, potestatibus, domina- tionibus, hominibus, angelisque, unde omnium ipsi subjectorum factus est Christus et Dominus : Christus, inquam, propter sancti Spiritus factam in ipsum de cœlo, instar olei, effusionem; Domi- nus autem, propter rerum omnium quem accepit dominatum. Ar. Seorsum igitur Filius et Dominus C est Verbum et Deus, et seorsum homo? Ath. Absit ! Ar. Dic igitur quanam ratione. Dixisti enim Domi- num Deum Verbum, et templum ejus, nempe ho- minem, similiter Dominum. Ego vero censeo dung esse Dominos. Ath. Non sunt duo : absit ! Unus enim est Dei Filius, homo propter nos factus. Num enim terrenus imperator, dic mihi, seorsum homo imperat, et seorsum purpura, necne? Ar. Qui fieri queat ut vel homo absque purpura imperet, vel seorsum regnet purpura? Nec tamen me fugit quid hujusmodi exemplo velis indicare. Ath. Si igitur fieri non potest, ut duo imperatores (hominem scilicet intelligo et purpuram) de uno imperatore dicantur : cur, quæso, seorsum Verbi et Dei agno- scemus dominatum, carnisque sancte et pratiosæ imperium distinguemus, quæ, fustar purpure, in- dumentum facta est; quippe quæ imperatoris Verbi Dei facta sit indumentum? Sed et apostolus Paulus disertissime unitatem dominatus, quem Do- minicus homo cum Deo Verbo obtinet, his declarat verbis : • Quorum patres, et ex quibus est Chri- stus secundum carnem; qui est super omnia Deus in sæcula. Amen". Videsne Apostolum eum agno- scere Deum, qui est super omnia, qui ex semine sit David ? , omnia, hominem dicere? Ath. Paulus non est veri- tus, nec ego vereor, quippe qui ex parte videam D Dei economiam sive dispensationem. Ar. Quam Joan. 1, post Regius. stan. Ιnfra Reg. et Basil. dispensationem? Ath. Loquor de Dei, qui est super omnia, incarnatione. Ar. Confiteor quoque ipse Verbi incarnationem: sed Deum, qui est super omnia, crucifixum dicere non audeo. Ath. Audi, eoque magis admirare, quod Deum, qui est super et Basiliensis, 20. Ath. Deus Verbum Dominus est omnium, 20. Αθαν. εἶπεν· Ὁ Θεὸς Λόγος Κύριός ἐστι τῶν Α 21. Ar. dixit : Nihil vereris Deum qui est super 21. Αρ. εἶπεν· Οὐ φοβῇ ἐπὶ πάντων Θεὸν λέγειν 14. 3 Rom. 1x, (19) Sic Reg. At in aliis et editis και deest. Paulo (24) Sic Reg. At alii et editi, οἷον. (21) Sic Reg. In abis et editis, κα! deest. (22) Basil. et Angl. κύρος. (25) Reg. ἐκ τῆς πορφυρίδος βασιλεύειν. Μox idem (24) Αυg. ἐν τῷ φῆσαι. (25) Sic Aug. editi vero et alii, περὶ τῆς ἐπὶ
PG 28:463Οὐκ ἀφῄρησας ἀπὸ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Κωνσταντίου, τουτέστιν αὐτὸν Αὔγουστον, καὶ πάντα ὅσα εἰς τὸν πατέρα αὐτοῦ προεῤῥήθη, οὐκ ἄλλοθεν τὴν ἑνότητα τῆς ἀξίας ἐπιγνοὺς ἢ δι’ αὐτοῦ. Ἄρ. εἶπεν· Ἐκκλίνας ἀπὸ τῶν συλλογισμῶν, ἔγγραφόν μοι δὸς ἀπόδειξιν, εἰ ἀληθινὸς Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς, ὥσπερ κἀγώ σοι φωνὴν παρεθέμην εὐαγγελικήν. Ἀθ. εἶπεν· Ἄκουε καὶ περὶ τούτου ἔγγραφον τὴν ἀπόδειξιν, καὶ μὴ πλανῶ. Ἰωάννης ὁ ἀπόστολος οὕτως ἔφη· «Καὶ οἴδαμεν, ὅτι ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς ἥκει, καὶ ἔδωκεν ἡμῖν διάνοιαν, ἵνα γινώσκωμεν τὸν ἀληθινὸν Θεόν· καί ἐσμεν ἐν τῷ ἀληθινῷ Υἱῷ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστῷ. Οὗτός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς καὶ ἡ ζωὴ ἡ αἰώνιος.» Ὁρᾷς, ὅτι αὐταὶ αἱ φωναὶ φέρονται περὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ Πατρὸς, θεολογοῦσαι ἴσον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Ὥσπερ γὰρ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς ἔφη· «Αὕτη ἐστὶν ἡ αἰώνιος ζωὴ, ἵνα γινώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεόν,» καὶ ἐνταῦθα περὶ τοῦ Υἱοῦ φησιν·ὁμολογῶ, καὶ μὴ δυνάμενον ἕτερον λογισθῆναι τὸν Β η Οὗτος οὖν Κύριος. πρὸς τὸν γενόμενον ἄνθρωπον καὶ σταυρωθέντα δι' ἡμᾶς Θεὸν ἀεὶ ὄντα. Αρ. εἶπε· Που γέγραπται τοῦτο τὸ καινότερον ; ᾿Αθ. εἶπε· Παρὰ Ἱερεμίᾳ τῷ προ- φήτῃ· φησί γάρ· · Οὗτος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθή σεται ἕτερος πρὸς αὐτόν. Ἐξευρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστή μῆς, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένῳ ὑπ' αὐτοῦ. Μετὰ ταῦτα ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη. Ο οὖν ὀφθεὶς (20) οὗτος ἦν Θεός, καὶ ἔστιν, ᾧ οὐ προσλογισθήσεται ἕτερος Θεὸς, καὶ ἢ ου ; "Αρ. εἶπε· Καθὼς ὁ προφήτης λέγει, αὐτός ἐστιν ὁ Θεός. ᾿Αθέ με τον γάρ ἐστι περὶ τοῦ Πατρὸς λέγειν, ὅτι ὤφθη, ή ὅτι ἄνθρωπος γεγονώς συνεπολιτεύσατο τοῖς ἀνθρώ ποις, φανεροῦ ὄντος τοῦ πράγματος, ὅτι ὁ Λόγος Θεὸς ἐνηνθρώπησεν. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν εἷς ὁ Υἱὸς» ὁ πρὸ πάντων αἰώνων συνυπάρχων τῷ Πατρὶ αὐτοῦ, Θεὸς ὢν ἀόρατος, ἄνθρωπος γέγονεν ὁρατός. Αρ. εἶπεν· Οτι εἷς ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὡμολόγηται· οὐ συνυπάρχει δὲ τῷ Πατρὶ ἀπεράντως. ᾿Αθ. εἶπεν· Η σοφία καὶ ἡ δύναμις συνυπάρχει τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Πνεύματι τῷ ἁγίῳ; Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. ᾿ΑΘ. εἶπεν· Εἷς οὖν ὧν ὁ ἀόρατος Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ καὶ ὁραθείς, ἀσώματος καὶ σῶμα λαβὼν, ἀθάνατος καὶ θανάτου πεῖραν λαβὼν σαρκὶ, ὁ ἀψηλάφητος καὶ ψη λαφηθείς. "Αρ. εἶπε· Σύμφημι ἅπερ εἶπας. ᾿Αθ. εἶ πεν· Οὗτος οὖν καὶ Κύριος (27) καὶ Θεὸς, διὰ τὸ συναφθῆναι τὴν σάρκα τῷ λόγῳ· καὶ οὐ διῃρημέν νως, καὶ κυριότητες μὲν λέγονται· ὁ δὲ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς Ἰησοῦς Χριστὸς, ὁ Λόγος καὶ Θεὸς, εἷς τυγ χάνει. πεν νεσθαι ὁ περὶ τῆς σαρκώσεως ὅρος· μέντοιγε οὐκ ἀληθινὸς Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς, ὥσπερ ὁ Πατήρ, Αθ. εἶπε· Πόθεν τοῦτο εἰληφώς εκόμισας ἡμῖν; "Αρ. εξ Οὐδέποτε ἀνέγνως τὸ Εὐαγγέλιον, ὥς φησιν Κύριος πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα· . Αὕτη ἐστὶν ἡ αἰώνιος ζωή, ἵνα γινώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεόν, καὶ ὅν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστόν; » Ορᾷς, ὅτι μόνον ἀληθινὸν Θεὸν ἔφη τὸν Πατέρα, ὡς αὐτοῦ μὴ ὄντος ἀληθινοῦ Θεοῦ ; ᾿Αθ. εἶπε· Τοῦτο σύνδεσμό; ἐστι, τῶν προειρημένων ῥημάτων καὶ τῶν ἐπαχθέν των οὐ διαίρεσιν ἐμποιῶν. ᾿Αραρότως δὲ παρὰ τοῖς εὐφρονοῦσιν ὡμολόγηται (28) σύνδεσμος τὸ ἐπὶ τῆς Κυριακῆς φωνῆς. Πλὴν ἄκουε μετὰ μακροθυμίας δ φημι. Εἴ τις τῷ πλησίον ἐντέλλεται περὶ Κωνσταν- τίνου λέγων· Ασφαλῶς γίνωσκε τὸν μόνον Αύγου στον καὶ αὐτοκράτορα γῆς καὶ θαλάσσης βασιλέα Κωνσταντίνον καὶ Κωνστάντιον τὸν υἱὸν αὐτοῦ, συν- ωμολόγησε τὸν υἱὸν τῷ πατρὶ, καὶ ἢ οὐ; Αρ. εἶ πεν· Οὐ μικρὸς κίνδυνος τὸ εἰπεῖν, ὅτι οὐ συμβασιο λεύει Κωνστάντιος Κωνσταντίνῳ τῷ πατρὶ αὐτοῦ, ἐκ τοῦ ὑπαριθμηθῆναι αὐτῷ (29). 'Αθ. εἶπεν· Ἐπὶ μὲν Κωσταντίνου καὶ Κωνσταντίου κίνδυνον μέγιστη. S. ATHANASIUS. SPURIA. - . omnia, confiteor, nec alium posse adversus illum & estimari, qui Deus cum semper sit, homo pro nobis est factus et crucifixus. Ar. Ubinam recen- tius istud scriptum est? Ath. Apud Jere- miam prophetam, cujus hæc sunt verba: Hic est Deus noster, et non æstimabitur alius adversus eum. Adinvenit omnem viam disciplinæ, et tradidit illam Jacob puero suo, et Israel dilecto suo. Post hæc in terris visus est, et cum hominibus conver salus est *. » Isne igitur, qui visus est, Deus erat et est, adversus quem non alius æstimabitur Deus, an non? Ar. Ut ait propheta, ipse est Deus. Nec enim fas est dicere Patrem ipsum visum esse, fa- clumque hominem, cum hominibus versatum esse, cum res sit manifesta Deum Verbum hominem esse factum. Ath. Igitur unus Filius, qui ante omnia sa- cula una cum Patre exsistebat, Deusque erat invisibi- lis, factus est homo visibilis. Ar. Unum esse Filium Dei concessum est quidem : at certe non simul cum Patre infinite exsistit. Ath. An non sapientia et virtus simul cum Patre et Spiritu sancto exsi- stil? Ar. Ita est. Ath. Unus ergo est invisibilis Fi- lius Dei, qui idem et visus est; incorporeus, qui et corpus assumpsit; immortalis, qui et carne mortem est expertus; intactus idem et tactus. Ar. His quæ dixisti assentior. Ath. Ille igitur et Domi- mus et Deus est ob carnem cum Verbo conjunctam : nec separate aut dominationes dicuntur, at Dei Filius Jesus Christus, Verbum et Deus, unus est. C de incarnatione definitio verumtamen Filius mi- nime est verus Deus, qualis est Pater. Ath. Unde hoc acceptum attulisti nobis? Ar. Nunquamne le- gisti Evangelium, ubi Dominus ita Patrem alloqui- tur: llæc est vita æterna, ut cognoscant te solum verum Deum, et quem misisti, Jesum Christum " ?, Vides solum verum Deum dixisse Patrem, utpote cum ipse non sit verus Deus? Ath. Id conjunctio est, verba quæ ante sunt posita et quæ sequuntur nullo modo dividens. Profecto qui recte sentiunt, illam agnoscunt conjunctionem in voce Dominica. Ni- hilominus æquo animo audias quæ sum dicturus. Si quis alicui ita de Constantino praeciperet : Certo agnosce solum Augustum et dominum terræ et ma- ris imperatorem Constantinum et Constantium fi- lium ejus, num is filium cum patre confiteretur, an non ? Ar. Non leve est periculum dicere Constan- tium non imperare cum Constantino patre suo, eo quod una cum ipso numeretur. Ath. An ergo gra- vissimum periculum cernis impendere, si de Con- stantino et Constantio ita ausis loqui, nihil autem times qui talia de Jesu Christo et ejus Patre loque- Baruch 1, 36-38. * Joan. XVII, 5. Edit. Paris. cum aliis mss. 49. Ar. Recte admodum mili se habere videtur hæc (26) Hæc Ο οὖν ὀφθείς, desunt in Aug. (27) Ita Reg. Edit. vero Comn., Οὗτος Κύριος. 22. Αρ. εἶπε· Δοκεῖ μοί πως ὀρθότατα καταφαί- (28) Ang., ὁμολογεῖται. (99) Reg., αὐτόν.
PG 28:464«Οὗτός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς καὶ ζωὴ αἰώνιος.» Τὸ οὖν, «Καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστὸν,» σύνδεσμος τυγχάνει, ἀντὶ τοῦ λέγειν, «Σὲ μόνον ἀληθινὸν Θεὸν καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστὸν,» ἵνα γινώσκωσι τὸν Υἱὸν ἀληθινὸν Θεὸν, ὥσπερ καὶ σὲ τὸν Πατέρα· καθάπερ καὶ ἐν ἄλλῳ τόπῳ ἔλεξεν ὁ Κύριος· «Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια.» Ἀλήθεια δὲ οὐκ ἂν ψεῦδος ἐγένετό ποτε. Ἄρ. εἶπεν· Ὁμολογῶ κἀγὼ, ὅτι ἀληθινὸς Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· μή γε δύνασαι φάναι, ἅμα Θεὸς, ἅμα Υἱός; Ἀθ. εἶπε· Τί λέγεις ἅμα Θεὸς, ἅμα Υἱός; Ὅτι ὁ Υἱὸς ἅμα Υἱὸς Θεοῦ ἐστι; Ναί. Ὁ γὰρ Θεοῦ Λόγος Θεὸς τυγχάνει, Υἱὸς τοῦ Πατρὸς ὤν. Ἄρ. εἶπεν· Οὐχ οὕτως φημὶ, ἀλλ’ ὅτι μὴ δύνασαι φῆσαι, ἅμα Θεὸς Πατὴρ, ἅμα Υἱὸς σὺν Πατρί. Ἀθ. εἶπε· Διὰ τί οὐ δύναμαι τοῦτο εἰπεῖν; Ἄρ. εἶπεν· Ὅτι ὁ Θεὸς Πατὴρ ἀγέννητος τυγχάνει, ὁ δὲ Υἱὸς γεννητός ἐστιν. Ἀθ. εἶπεν· Ἡ ἀγέννητος φωνὴ ἐπὶ τοῦ Θεοῦ μόνου τάττεται, ἢ καὶ ἐπὶ ἄλλων τινῶν; Ἄρ. εἶπεν· Ἄλλο τι μὴ γένοιτο φῆσαι ἀγέννητον· ὃ γὰρ ἀγέννητον, τοῦτο καὶ ἄναρχον τυγχάνει. Ἀθ. εἶπεν· Ἡ φωνὴ, ἡ ἀγέννητος, οὐσία ἐστὶν, ἢ οὐσίας σημαντική; Ἄρ. εἶπεν· Οὐσία τυγχάνει. Ἀθ. εἶπεν· Ψεύδῃ·ὁμολογῶ, καὶ μὴ δυνάμενον ἕτερον λογισθῆναι τὸν Β η Οὗτος οὖν Κύριος. πρὸς τὸν γενόμενον ἄνθρωπον καὶ σταυρωθέντα δι' ἡμᾶς Θεὸν ἀεὶ ὄντα. Αρ. εἶπε· Που γέγραπται τοῦτο τὸ καινότερον ; ᾿Αθ. εἶπε· Παρὰ Ἱερεμίᾳ τῷ προ- φήτῃ· φησί γάρ· · Οὗτος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθή σεται ἕτερος πρὸς αὐτόν. Ἐξευρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστή μῆς, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένῳ ὑπ' αὐτοῦ. Μετὰ ταῦτα ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη. Ο οὖν ὀφθεὶς (20) οὗτος ἦν Θεός, καὶ ἔστιν, ᾧ οὐ προσλογισθήσεται ἕτερος Θεὸς, καὶ ἢ ου ; "Αρ. εἶπε· Καθὼς ὁ προφήτης λέγει, αὐτός ἐστιν ὁ Θεός. ᾿Αθέ με τον γάρ ἐστι περὶ τοῦ Πατρὸς λέγειν, ὅτι ὤφθη, ή ὅτι ἄνθρωπος γεγονώς συνεπολιτεύσατο τοῖς ἀνθρώ ποις, φανεροῦ ὄντος τοῦ πράγματος, ὅτι ὁ Λόγος Θεὸς ἐνηνθρώπησεν. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν εἷς ὁ Υἱὸς» ὁ πρὸ πάντων αἰώνων συνυπάρχων τῷ Πατρὶ αὐτοῦ, Θεὸς ὢν ἀόρατος, ἄνθρωπος γέγονεν ὁρατός. Αρ. εἶπεν· Οτι εἷς ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὡμολόγηται· οὐ συνυπάρχει δὲ τῷ Πατρὶ ἀπεράντως. ᾿Αθ. εἶπεν· Η σοφία καὶ ἡ δύναμις συνυπάρχει τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Πνεύματι τῷ ἁγίῳ; Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. ᾿ΑΘ. εἶπεν· Εἷς οὖν ὧν ὁ ἀόρατος Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ καὶ ὁραθείς, ἀσώματος καὶ σῶμα λαβὼν, ἀθάνατος καὶ θανάτου πεῖραν λαβὼν σαρκὶ, ὁ ἀψηλάφητος καὶ ψη λαφηθείς. "Αρ. εἶπε· Σύμφημι ἅπερ εἶπας. ᾿Αθ. εἶ πεν· Οὗτος οὖν καὶ Κύριος (27) καὶ Θεὸς, διὰ τὸ συναφθῆναι τὴν σάρκα τῷ λόγῳ· καὶ οὐ διῃρημέν νως, καὶ κυριότητες μὲν λέγονται· ὁ δὲ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς Ἰησοῦς Χριστὸς, ὁ Λόγος καὶ Θεὸς, εἷς τυγ χάνει. πεν νεσθαι ὁ περὶ τῆς σαρκώσεως ὅρος· μέντοιγε οὐκ ἀληθινὸς Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς, ὥσπερ ὁ Πατήρ, Αθ. εἶπε· Πόθεν τοῦτο εἰληφώς εκόμισας ἡμῖν; "Αρ. εξ Οὐδέποτε ἀνέγνως τὸ Εὐαγγέλιον, ὥς φησιν Κύριος πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα· . Αὕτη ἐστὶν ἡ αἰώνιος ζωή, ἵνα γινώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεόν, καὶ ὅν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστόν; » Ορᾷς, ὅτι μόνον ἀληθινὸν Θεὸν ἔφη τὸν Πατέρα, ὡς αὐτοῦ μὴ ὄντος ἀληθινοῦ Θεοῦ ; ᾿Αθ. εἶπε· Τοῦτο σύνδεσμό; ἐστι, τῶν προειρημένων ῥημάτων καὶ τῶν ἐπαχθέν των οὐ διαίρεσιν ἐμποιῶν. ᾿Αραρότως δὲ παρὰ τοῖς εὐφρονοῦσιν ὡμολόγηται (28) σύνδεσμος τὸ ἐπὶ τῆς Κυριακῆς φωνῆς. Πλὴν ἄκουε μετὰ μακροθυμίας δ φημι. Εἴ τις τῷ πλησίον ἐντέλλεται περὶ Κωνσταν- τίνου λέγων· Ασφαλῶς γίνωσκε τὸν μόνον Αύγου στον καὶ αὐτοκράτορα γῆς καὶ θαλάσσης βασιλέα Κωνσταντίνον καὶ Κωνστάντιον τὸν υἱὸν αὐτοῦ, συν- ωμολόγησε τὸν υἱὸν τῷ πατρὶ, καὶ ἢ οὐ; Αρ. εἶ πεν· Οὐ μικρὸς κίνδυνος τὸ εἰπεῖν, ὅτι οὐ συμβασιο λεύει Κωνστάντιος Κωνσταντίνῳ τῷ πατρὶ αὐτοῦ, ἐκ τοῦ ὑπαριθμηθῆναι αὐτῷ (29). 'Αθ. εἶπεν· Ἐπὶ μὲν Κωσταντίνου καὶ Κωνσταντίου κίνδυνον μέγιστη. S. ATHANASIUS. SPURIA. - . omnia, confiteor, nec alium posse adversus illum & estimari, qui Deus cum semper sit, homo pro nobis est factus et crucifixus. Ar. Ubinam recen- tius istud scriptum est? Ath. Apud Jere- miam prophetam, cujus hæc sunt verba: Hic est Deus noster, et non æstimabitur alius adversus eum. Adinvenit omnem viam disciplinæ, et tradidit illam Jacob puero suo, et Israel dilecto suo. Post hæc in terris visus est, et cum hominibus conver salus est *. » Isne igitur, qui visus est, Deus erat et est, adversus quem non alius æstimabitur Deus, an non? Ar. Ut ait propheta, ipse est Deus. Nec enim fas est dicere Patrem ipsum visum esse, fa- clumque hominem, cum hominibus versatum esse, cum res sit manifesta Deum Verbum hominem esse factum. Ath. Igitur unus Filius, qui ante omnia sa- cula una cum Patre exsistebat, Deusque erat invisibi- lis, factus est homo visibilis. Ar. Unum esse Filium Dei concessum est quidem : at certe non simul cum Patre infinite exsistit. Ath. An non sapientia et virtus simul cum Patre et Spiritu sancto exsi- stil? Ar. Ita est. Ath. Unus ergo est invisibilis Fi- lius Dei, qui idem et visus est; incorporeus, qui et corpus assumpsit; immortalis, qui et carne mortem est expertus; intactus idem et tactus. Ar. His quæ dixisti assentior. Ath. Ille igitur et Domi- mus et Deus est ob carnem cum Verbo conjunctam : nec separate aut dominationes dicuntur, at Dei Filius Jesus Christus, Verbum et Deus, unus est. C de incarnatione definitio verumtamen Filius mi- nime est verus Deus, qualis est Pater. Ath. Unde hoc acceptum attulisti nobis? Ar. Nunquamne le- gisti Evangelium, ubi Dominus ita Patrem alloqui- tur: llæc est vita æterna, ut cognoscant te solum verum Deum, et quem misisti, Jesum Christum " ?, Vides solum verum Deum dixisse Patrem, utpote cum ipse non sit verus Deus? Ath. Id conjunctio est, verba quæ ante sunt posita et quæ sequuntur nullo modo dividens. Profecto qui recte sentiunt, illam agnoscunt conjunctionem in voce Dominica. Ni- hilominus æquo animo audias quæ sum dicturus. Si quis alicui ita de Constantino praeciperet : Certo agnosce solum Augustum et dominum terræ et ma- ris imperatorem Constantinum et Constantium fi- lium ejus, num is filium cum patre confiteretur, an non ? Ar. Non leve est periculum dicere Constan- tium non imperare cum Constantino patre suo, eo quod una cum ipso numeretur. Ath. An ergo gra- vissimum periculum cernis impendere, si de Con- stantino et Constantio ita ausis loqui, nihil autem times qui talia de Jesu Christo et ejus Patre loque- Baruch 1, 36-38. * Joan. XVII, 5. Edit. Paris. cum aliis mss. 49. Ar. Recte admodum mili se habere videtur hæc (26) Hæc Ο οὖν ὀφθείς, desunt in Aug. (27) Ita Reg. Edit. vero Comn., Οὗτος Κύριος. 22. Αρ. εἶπε· Δοκεῖ μοί πως ὀρθότατα καταφαί- (28) Ang., ὁμολογεῖται. (99) Reg., αὐτόν.
PG 28:465οὐκ ἔστιν οὐσία, ἀλλ’ οὐσίας σημαντική. Ἄρ. εἶπε· Τί σημαίνειν θέλεις; Ἀθ. εἶπεν· Ὅτι οὐ γέγονεν, οὔτε μὴν ἐγεννήθη ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία· ὅθεν προσφόρως λέγομεν ἀγέννητον τὴν οὐσίαν τοῦ Θεοῦ. Εἶτα εἰπέ μοι· Ἀδὰμ ἐγεννήθη, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Οὐκ ἐγεννήθη, ἀλλ’ ἐπλάσθη. Ἀθ. εἶπε· Περὶ τοῦ ἐγεννήθη ἐπηρώτησα, οὐ περὶ τοῦ ἐπλάσθη. Ἄρ. εἶπεν· Οὐκ ἐγεννήθη. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἔσται ἄναρχος κατὰ σέ. Ἀλλὰ καὶ ἡ Εὔα οὐκ ἐγεννήθη, ἀλλ’ ἐδημιουργήθη. Τί δὲ φῂς καὶ περὶ τοῦ μηδέπω γεννηθέντος, γεννητὸν ἢ ἀγέννητον; Ἄρ. εἶπεν· Ὀρθῶς ἔχειν τὴν ἀγέννητος φωνήν. Ἔσται οὖν ὁ μὲν Πατὴρ ἀγέννητος, ὁ δὲ Υἱὸς γεννητός. Ἀθ. εἶπε· Τί οὖν θέλεις συναγαγεῖν ἐκ τούτου; Ἄρ. εἶπεν· Ὁ Υἱὸς ἐγεννήθη, ναὶ ἢ οὔ; Ἀθ. εἶπεν· Ἐγεννήθη. Ἄρ. εἶπεν· Ὁρᾷς, ὅτι, πρὶν ἢ γεννηθῆναι, οὐκ ἦν· εἰ δὲ ἦν, ἀγέννητος ἔσται κατὰ σέ. Εἰ δὲ τοῦθ’ οὕτως ἔχει, οὐκ ἔσται γεννητὸς ὁ Υἱός. Ἀθ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς ἅμα Πατήρ ἐστι, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπε· Δυνάμει μὲν ἀεὶ Πατὴρ, ἐνεργείᾳ δὲ οὐκ ἀεί. Ἀθ. εἶπεν· Δυνάμει ἦν ὁ κόσμος παρὰ Θεῷ ἀπεράντως, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Ἀθ. εἶπεν·ὁρᾷς, ἐπὶ δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ οὐ φοβῇ τοιαῦτα φθεγγόμενος ; Δεῖ σε τοιαύτην ἔχειν εὐσέβειαν εἰς τὸν Κύριον, οἵαν καὶ εἰς Κωνσταντίνον ῥηθέντα. Οὐκ ἀφῄρησας ἀπὸ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Κων σταντίου, τουτέστιν αὐτὸν Αὔγουστον, καὶ πάντα ὅσα εἰς τὸν πατέρα αὐτοῦ προεῤῥήθη, οὐκ ἄλλοθεν τὴν ἑνότητα τῆς ἀξίας ἐπιγνοὺς ἢ δι᾽ αὐτοῦ. Αρ. εἶπεν· Ἐκκλίνας ἀπὸ τῶν συλλογισμῶν, ἔγγραφόν μοι δὸς ἀπόδειξιν, εἰ ἀληθινὸς Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς, ὥσπερ κἀγώ σου φωνὴν παρεθέμην εὐαγγελικήν. Αθ. εἶπεν· "Α- κους καὶ περὶ τούτου ἔγγραφον τὴν ἀπόδειξιν, καὶ μὴ πλανῶ. Ἰωάννης ὁ ἀπόστολος οὕτως ἔφη· ι Καὶ οἴδαμεν, ὅτι ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς ἥκει, καὶ ἔδωκεν ἡμῖν διάνοιαν, ἵνα γινώσκωμεν τὸν ἀληθινὸν Θεόν· και ἐσμεν ἐν τῷ ἀληθινῷ Υἱῷ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστῷ. Ού τός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς καὶ ἡ ζωὴ ἡ αἰώνιος. » Ορᾶς, ὅτι αὐταὶ αἱ φωναὶ φέρονται περὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ Πατρὸς, θεολογοῦσαι ἴσον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Ὥσπερ γὰρ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς ἔφη· . Αὕτη ἐστὶν ἡ αἰώνιος ζωή, ἵνα γινώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεόν, » καὶ ἐνταῦθα περὶ τοῦ Υἱοῦ φησιν· «Οὗτός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς καὶ ζωὴ αἰώνιος. » Τὸ οὖν, • Καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστὸν, ο σύνδεσμος τυγχάνει, ἀντὶ τοῦ λέγειν, « Σὲ μόνον ἀληθινὸν Θεὸν καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστὸν, ο ἵνα γινώσκωσι τὸν Υἱὸν ἀληθινὸν Θεὸν, ὥσπερ καὶ σὲ τὸν Πατέρα - ' καθάπερ καὶ ἐν ἄλλῳ τόπῳ ἔλεξεν ὁ Κύριος· « Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια. » Αλήθεια δὲ οὐκ ἂν ψεῦδος ἐγένετο ποτε. Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· μή γε δύνασαι φάναι, ἅμα Θεός, ἅμα Υιός; Αθ. εἶπε· Τί λέγεις ἅμα Θεός, ἅμα Υιός; Ὅτι ὁ Υἱὸς ἅμα Υἱὸς Θεοῦ ἐστι; Ναί. Ο γὰρ Θεοῦ Λόγος (51) Θεός τυγχάνει, Υἱὸς τοῦ Πα τρὸς ὤν. Αρ. εἶπεν· Οὐχ οὕτως φημί, ἀλλ' ὅτι μὴ δύνασαι φῆσαι (32), ἅμα Θεός Πατήρ, ἅμα Υἱὸς σὺν Πατρί. Αθ. εἶπε· Διὰ τί οὐ δύναμαι τοῦτο εἰπεῖν; Αρ. εἶπεν· Ὅτι ὁ Θεὸς Πατὴρ ἀγέννητος τυγχάνει, ὁ δὲ Υἱὸς γεννητός ἐστιν. Αθ. εἶπεν· Ἡ ἀγέννητος φωνὴ ἐπὶ τοῦ Θεοῦ μόνου τάττεται, ἢ καὶ ἐπὶ ἄλλων τινῶν ; "Αρ. εἶπεν· 'Αλλο τι μὴ γένοιτο φῆσαι ἀγέν- νητον· ὁ γὰρ ἀγέννητον, τοῦτο καὶ ἄναρχον τυγχά- νει. Αθ. εἶπεν· Ἡ φωνή, ἡ ἀγέννητος, οὐσία ἐστὶν, ἢ οὐσίας σημαντική ; Αρ. εἶπεν· Οὐσία τυγχάνει. Αθ. εἶπεν· Ψεύδῃ· οὐκ ἔστιν οὐσία, ἀλλ' οὐσίας ση μαντική. "Αρ. εἶπε· Τί σημαίνειν θέλεις (33) ; ΑΘ. εἶπεν· Οτι οὐ γέγονεν, οὔτε μὴν ἐγεννήθη ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία· ὅθεν προσφόρως λέγομεν ἀγέννητον τὴν οὐσίαν τοῦ Θεοῦ. Εἶτα εἰπέ μοι· 'Αδὰμ ἐγεννήθη, καὶ ἢ οὐ ; Αρ. εἶπεν· Οὐκ ἐγεννήθη, ἀλλ' ἐπλάσθη. Αθ. εἶπε· Περὶ τοῦ ἐγεννήθη ἐπηρώτησα, οὐ περὶ τοῦ ἐπλάσθη (54). 'Αρ. εἶπεν· Οὐκ ἐγεννήθη. ΑΘ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἔσται ἄναρχος κατὰ σέ. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ Ενα οὐκ ἐγεννήθη, ἀλλ' ἐδημιουργήθη. Τί δὲ τὴς καὶ * Αγένητος. γενητόν ἐκτίσθη. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A ris ? Eamdem adversus Dominum exhibere debes pietatem, ac in memoratum Constantinum. Non abstulisti ab ejus filio Constantio Augusti majesta- tem, nec alia omnia quæ de patre ejus antea sun! dicta nec aliunde dignitatis unitas tibi nota fuit, quam per ipsum. Ar. Omissis syllogismis, proba mihi Scripturæ auctoritate Filium verum esse Deum, quemadmodum ego tibi vocem evangeli- cam proposui. Ath. Audi itaque Scripturæ hac de re verba, nec erra. Joannes apostolus hæc ait : c Et scimus quoniam Filius Dei venit, et dedit nobis sen- sum, ut cognoscamus verum Deum : et sumus in vero Filio ejus Jesu Christo. Hic est verus Deus et vita æterna 4. Vides easdem voces de Patre et Filio proferri, Filiumque æque ac Patrem Deuma . dicere? Nam quemadmodum de Patre ait : c Hee est vita æterna, ut cognoscant te solum verum Deum: ita et ibi de Filio dicit: Hic est verus Deus et vita aeterna. » Hæc igitur verba : . Et quem ni- sisti Jesum Christum, conjunctio est, quæ idem significat atque hujusmodi verba: Te solum verum Deum et quem misisti Jesum Christum, id est, ut cognoscant Filium tuum verum Deum, quemadmodum et te Patrem. Sicut et alibi ait Dom minus, e Ego sum veritas s. Veritas autem nun- · quam possit esse mendacium. Filius ? Ath. Quid dicis, simul Deus, simul Filius ? Num quod Filius simul sit Filius Dei? Ita est. Nam Deus Verbum Deus est, cum sit Patris Filius. Ar. Non haec dico, sed, quod ipse dicere ne- queas, simul Deus Pater, simul Filius cum Patre. Ath. Cur id dicere nequeam? Ar. Quia Deus Pa- ter ingenitus est, Filius vero est genitus. Ath. Hæc vox, ingenitus, de solone Deo usurpatur, an etiam de aliis quibusdam? Ar. Nihil certe aliud fas est dicere ingenitum. Nam quod ingenitum est, idem et principii est expers. Ath. Vox, ingenitus, sub- stantiane est, an substantiam significans ? Ar. Sub- stantia est. Ath. Falsa dicis : non est substantia, sed substantiam significans. Ar. Quid intelligis? Ath. Intelligo nec factam nec genitam esse Dei C Deum : num vero dicere potes, simul Deus, simul Joan. v, 20. Joan. xiv, 6. D substantiam: unde convenienter Dei substantiam dicimus ingenitam. Deinde responde mihi: Geni- tusne est Adamn, an non ? Ar. Non est genitus, sed formatus. Ath. Interrogavi utrum esset genitus, non utrum esset formatus. Ar. Non est genitus. Ath. Erit igitur principii expers secundum te. Eva item non est genita, sed creata. Quid vero dicis de eo qui nondum genitus est, genitumne esse an ingeni- fra, semper. 25. Αρ. εἶπεν· Ὁμολογῶ κἀγὼ (50), ὅτι ἀληθινὸς 25. Ar. Confiteor et ego Filium Dei verum esse (50) Καγώ deest in Aug. (51) Reg. et Anglic., Ο γὰρ Θεός Λόγος. (53) Anglic, δύνασθαι Intra idem semper babet, (33) Angl., θέλῃ. Paulo post idem, ἐγενήθη, et in- (34) Reg. et Αug., ἐπλάσθη. Alii cum culitis,
PG 28:466Οὐκοῦν ὥσπερ βουλήσει τὸν κόσμον ἐτεκτήνατο ὁ Θεὸς, οὕτως καὶ τὸν Υἱὸν ἐτεκτήνατο κατὰ σέ. Ἄρ. εἶπεν· Οὐχ ὡς τὸν κόσμον· μέμνημαι γὰρ τῶν προαποδεδειγμένων. Ἀλλὰ πρὸ τῶν αἰώνων φημὶ βουλήσει ἐσχηκέναι τὸν Υἱόν· βραχὺ δὲ δίδωμι διάστημα τῆς γεννήσεως τοῦ Υἱοῦ, ἵνα ᾖ γεννητός. Ἀθ. εἶπε· Τὸ Πατέρα εἶναι τὸν Θεὸν καλὸν τυγχάνει, ἢ ψόγος αὐτῷ ἔσται; Ἄρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο ψόγον προσάψαι τῷ Θεῷ ἀλλὰ πάνυ γε καλὸν τὸ εἶναι τὸν Θεὸν Πατέρα. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἀπὸ τῶν χειρόνων ἐπὶ τὰ κρείττονα προέκοψεν ὁ Θεὸς κατὰ σέ. Εἰ γὰρ, μὴ ὢν Πατὴρ, γέγονεν αὖθις Πατὴρ, ἄρα ἐτράπη ἀπὸ τῶν ἡττόνων ἐπὶ τὰ μέγιστα. Εἰ δὲ ἐρεῖς πρότερον, πρὸ τοῦ Πατέρα αὐτὸν γενέσθαι, τιμιώτερον εἶναι αὐτὸν, ἄρα ἀπὸ τῶν τιμιωτέρων ἐπὶ τὰ χείρονα ἔφθασε. Εἰ δὲ τοῦθ’ οὕτως ἔχει, πῶς ἐροῦμεν ἄτρεπτον τὸ Θεῖον, αὐτοτελὲς, μήτε προκόπτον ἐπὶ τὰ κρείττονα, μήτε μὴν λῆγον εἰς χείρονα ἀπὸ τῶν ἀρίστων; Φθαρτῶν γὰρ ἴδιον τὸ τρέπεσθαι, πὴ μὲν ἀπὸ τῶν βελτιόνων ἐπὶ τὰ χείρονα, πὴ δὲ ἀπὸ τῶν ἡττόνων ἐπὶ τὰ ἐντιμότερα. Ἄρ. εἶπε· Ῥιπὴν ὀφθαλμοῦ οὐ θέλεις δοῦναι, ὅτε οὐκ ἦν πρὶν γεννηθῆναι τὸν Υἱόν; Ἀθ. εἶπε· Τὸ μὴ ὂν οὐ δίδωμι.ὁρᾷς, ἐπὶ δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ οὐ φοβῇ τοιαῦτα φθεγγόμενος ; Δεῖ σε τοιαύτην ἔχειν εὐσέβειαν εἰς τὸν Κύριον, οἵαν καὶ εἰς Κωνσταντίνον ῥηθέντα. Οὐκ ἀφῄρησας ἀπὸ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Κων σταντίου, τουτέστιν αὐτὸν Αὔγουστον, καὶ πάντα ὅσα εἰς τὸν πατέρα αὐτοῦ προεῤῥήθη, οὐκ ἄλλοθεν τὴν ἑνότητα τῆς ἀξίας ἐπιγνοὺς ἢ δι᾽ αὐτοῦ. Αρ. εἶπεν· Ἐκκλίνας ἀπὸ τῶν συλλογισμῶν, ἔγγραφόν μοι δὸς ἀπόδειξιν, εἰ ἀληθινὸς Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς, ὥσπερ κἀγώ σου φωνὴν παρεθέμην εὐαγγελικήν. Αθ. εἶπεν· "Α- κους καὶ περὶ τούτου ἔγγραφον τὴν ἀπόδειξιν, καὶ μὴ πλανῶ. Ἰωάννης ὁ ἀπόστολος οὕτως ἔφη· ι Καὶ οἴδαμεν, ὅτι ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς ἥκει, καὶ ἔδωκεν ἡμῖν διάνοιαν, ἵνα γινώσκωμεν τὸν ἀληθινὸν Θεόν· και ἐσμεν ἐν τῷ ἀληθινῷ Υἱῷ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστῷ. Ού τός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς καὶ ἡ ζωὴ ἡ αἰώνιος. » Ορᾶς, ὅτι αὐταὶ αἱ φωναὶ φέρονται περὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ Πατρὸς, θεολογοῦσαι ἴσον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Ὥσπερ γὰρ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς ἔφη· . Αὕτη ἐστὶν ἡ αἰώνιος ζωή, ἵνα γινώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεόν, » καὶ ἐνταῦθα περὶ τοῦ Υἱοῦ φησιν· «Οὗτός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς καὶ ζωὴ αἰώνιος. » Τὸ οὖν, • Καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστὸν, ο σύνδεσμος τυγχάνει, ἀντὶ τοῦ λέγειν, « Σὲ μόνον ἀληθινὸν Θεὸν καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστὸν, ο ἵνα γινώσκωσι τὸν Υἱὸν ἀληθινὸν Θεὸν, ὥσπερ καὶ σὲ τὸν Πατέρα - ' καθάπερ καὶ ἐν ἄλλῳ τόπῳ ἔλεξεν ὁ Κύριος· « Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια. » Αλήθεια δὲ οὐκ ἂν ψεῦδος ἐγένετο ποτε. Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· μή γε δύνασαι φάναι, ἅμα Θεός, ἅμα Υιός; Αθ. εἶπε· Τί λέγεις ἅμα Θεός, ἅμα Υιός; Ὅτι ὁ Υἱὸς ἅμα Υἱὸς Θεοῦ ἐστι; Ναί. Ο γὰρ Θεοῦ Λόγος (51) Θεός τυγχάνει, Υἱὸς τοῦ Πα τρὸς ὤν. Αρ. εἶπεν· Οὐχ οὕτως φημί, ἀλλ' ὅτι μὴ δύνασαι φῆσαι (32), ἅμα Θεός Πατήρ, ἅμα Υἱὸς σὺν Πατρί. Αθ. εἶπε· Διὰ τί οὐ δύναμαι τοῦτο εἰπεῖν; Αρ. εἶπεν· Ὅτι ὁ Θεὸς Πατὴρ ἀγέννητος τυγχάνει, ὁ δὲ Υἱὸς γεννητός ἐστιν. Αθ. εἶπεν· Ἡ ἀγέννητος φωνὴ ἐπὶ τοῦ Θεοῦ μόνου τάττεται, ἢ καὶ ἐπὶ ἄλλων τινῶν ; "Αρ. εἶπεν· 'Αλλο τι μὴ γένοιτο φῆσαι ἀγέν- νητον· ὁ γὰρ ἀγέννητον, τοῦτο καὶ ἄναρχον τυγχά- νει. Αθ. εἶπεν· Ἡ φωνή, ἡ ἀγέννητος, οὐσία ἐστὶν, ἢ οὐσίας σημαντική ; Αρ. εἶπεν· Οὐσία τυγχάνει. Αθ. εἶπεν· Ψεύδῃ· οὐκ ἔστιν οὐσία, ἀλλ' οὐσίας ση μαντική. "Αρ. εἶπε· Τί σημαίνειν θέλεις (33) ; ΑΘ. εἶπεν· Οτι οὐ γέγονεν, οὔτε μὴν ἐγεννήθη ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία· ὅθεν προσφόρως λέγομεν ἀγέννητον τὴν οὐσίαν τοῦ Θεοῦ. Εἶτα εἰπέ μοι· 'Αδὰμ ἐγεννήθη, καὶ ἢ οὐ ; Αρ. εἶπεν· Οὐκ ἐγεννήθη, ἀλλ' ἐπλάσθη. Αθ. εἶπε· Περὶ τοῦ ἐγεννήθη ἐπηρώτησα, οὐ περὶ τοῦ ἐπλάσθη (54). 'Αρ. εἶπεν· Οὐκ ἐγεννήθη. ΑΘ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἔσται ἄναρχος κατὰ σέ. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ Ενα οὐκ ἐγεννήθη, ἀλλ' ἐδημιουργήθη. Τί δὲ τὴς καὶ * Αγένητος. γενητόν ἐκτίσθη. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A ris ? Eamdem adversus Dominum exhibere debes pietatem, ac in memoratum Constantinum. Non abstulisti ab ejus filio Constantio Augusti majesta- tem, nec alia omnia quæ de patre ejus antea sun! dicta nec aliunde dignitatis unitas tibi nota fuit, quam per ipsum. Ar. Omissis syllogismis, proba mihi Scripturæ auctoritate Filium verum esse Deum, quemadmodum ego tibi vocem evangeli- cam proposui. Ath. Audi itaque Scripturæ hac de re verba, nec erra. Joannes apostolus hæc ait : c Et scimus quoniam Filius Dei venit, et dedit nobis sen- sum, ut cognoscamus verum Deum : et sumus in vero Filio ejus Jesu Christo. Hic est verus Deus et vita æterna 4. Vides easdem voces de Patre et Filio proferri, Filiumque æque ac Patrem Deuma . dicere? Nam quemadmodum de Patre ait : c Hee est vita æterna, ut cognoscant te solum verum Deum: ita et ibi de Filio dicit: Hic est verus Deus et vita aeterna. » Hæc igitur verba : . Et quem ni- sisti Jesum Christum, conjunctio est, quæ idem significat atque hujusmodi verba: Te solum verum Deum et quem misisti Jesum Christum, id est, ut cognoscant Filium tuum verum Deum, quemadmodum et te Patrem. Sicut et alibi ait Dom minus, e Ego sum veritas s. Veritas autem nun- · quam possit esse mendacium. Filius ? Ath. Quid dicis, simul Deus, simul Filius ? Num quod Filius simul sit Filius Dei? Ita est. Nam Deus Verbum Deus est, cum sit Patris Filius. Ar. Non haec dico, sed, quod ipse dicere ne- queas, simul Deus Pater, simul Filius cum Patre. Ath. Cur id dicere nequeam? Ar. Quia Deus Pa- ter ingenitus est, Filius vero est genitus. Ath. Hæc vox, ingenitus, de solone Deo usurpatur, an etiam de aliis quibusdam? Ar. Nihil certe aliud fas est dicere ingenitum. Nam quod ingenitum est, idem et principii est expers. Ath. Vox, ingenitus, sub- stantiane est, an substantiam significans ? Ar. Sub- stantia est. Ath. Falsa dicis : non est substantia, sed substantiam significans. Ar. Quid intelligis? Ath. Intelligo nec factam nec genitam esse Dei C Deum : num vero dicere potes, simul Deus, simul Joan. v, 20. Joan. xiv, 6. D substantiam: unde convenienter Dei substantiam dicimus ingenitam. Deinde responde mihi: Geni- tusne est Adamn, an non ? Ar. Non est genitus, sed formatus. Ath. Interrogavi utrum esset genitus, non utrum esset formatus. Ar. Non est genitus. Ath. Erit igitur principii expers secundum te. Eva item non est genita, sed creata. Quid vero dicis de eo qui nondum genitus est, genitumne esse an ingeni- fra, semper. 25. Αρ. εἶπεν· Ὁμολογῶ κἀγὼ (50), ὅτι ἀληθινὸς 25. Ar. Confiteor et ego Filium Dei verum esse (50) Καγώ deest in Aug. (51) Reg. et Anglic., Ο γὰρ Θεός Λόγος. (53) Anglic, δύνασθαι Intra idem semper babet, (33) Angl., θέλῃ. Paulo post idem, ἐγενήθη, et in- (34) Reg. et Αug., ἐπλάσθη. Alii cum culitis,
Ἄρ. εἶπε· Διὰ τί; Ἀθ. εἶπεν· Ὅτι γέγραπται· «Οὐκ ἔσται ἐν σοὶ Θεὸς πρόσφατος.» Βραχὺ δὲ ἐὰν δῶ, ὅτι ἦν ποτε καιρὸς, ὅτε οὐκ ἦν, ἔσται πρόσφατος ὁ παρ’ ἐμοῦ ὁμολογούμενος· ὅπερ μὴ γένοιτο οὕτως φρονῆσαι ἄνθρωπον Χριστιανὸν, ὁμολογοῦντα ἐναντία ταῖς θείαις Γραφαῖς Ἄρ. εἶπε· Ποία ἐναντιότης, ἐὰν εἴπωμεν ὀφθαλμοῦ ῥιπὴν πρὸ τοῦ γεννηθῆναι μὴ εἶναι, ἵνα μὴ ἀγέννητον νοήσωμεν; Ἀθ. εἶπε· Πολλή μοι ἐναντιότης δείκνυται πρὸς τὴν τῶν θείων Γραφῶν εὐσέβειαν, πανταχοῦ μαρτυρουσῶν, ὅτι Υἱὸς ἀεὶ ἦν, καὶ οὐδέποτε ἦν καιρὸς, ὅτε οὐκ ἦν. Ἢ οὐ δοκεῖ σοι, ἐὰν εἴπωμεν, ἐναντία φρονεῖν ταῖς θεοπνεύστοις Γραφαῖς; Ἄρ. εἶπε· Δός μοι τὰς μαρτυρίας. Ἀθ. εἶπε· Ἄκουε Ἰωάννου λέγοντος· «Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος· οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν.» Τίς ἔλεξε τοιάδε τῶν ἁγίων προφητῶν καὶ ἀποστόλων, οἷα καὶ σύ; Εἰπέ μοι, εἰ δυνατὸν καὶ εἰς ἔννοιαν λαβεῖν, ὅτι ὁ Λόγος Θεὸς, ἦν ποτε καιρὸς, ὅτε οὐκ ἦν; Εἰ δὲ τοῦτο οὕτω νοηθείη, ἦν ποτε καιρὸς, ὅτε ἄλογος ἦν ὁ Θεὸς Πατήρ. Ἄρ. εἶπε· Προφορικὸν οὖν φῂς τὸν Υἱὸν Λόγον; Ἀθ. εἶπε·ὁρᾷς, ἐπὶ δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ οὐ φοβῇ τοιαῦτα φθεγγόμενος ; Δεῖ σε τοιαύτην ἔχειν εὐσέβειαν εἰς τὸν Κύριον, οἵαν καὶ εἰς Κωνσταντίνον ῥηθέντα. Οὐκ ἀφῄρησας ἀπὸ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Κων σταντίου, τουτέστιν αὐτὸν Αὔγουστον, καὶ πάντα ὅσα εἰς τὸν πατέρα αὐτοῦ προεῤῥήθη, οὐκ ἄλλοθεν τὴν ἑνότητα τῆς ἀξίας ἐπιγνοὺς ἢ δι᾽ αὐτοῦ. Αρ. εἶπεν· Ἐκκλίνας ἀπὸ τῶν συλλογισμῶν, ἔγγραφόν μοι δὸς ἀπόδειξιν, εἰ ἀληθινὸς Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς, ὥσπερ κἀγώ σου φωνὴν παρεθέμην εὐαγγελικήν. Αθ. εἶπεν· "Α- κους καὶ περὶ τούτου ἔγγραφον τὴν ἀπόδειξιν, καὶ μὴ πλανῶ. Ἰωάννης ὁ ἀπόστολος οὕτως ἔφη· ι Καὶ οἴδαμεν, ὅτι ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς ἥκει, καὶ ἔδωκεν ἡμῖν διάνοιαν, ἵνα γινώσκωμεν τὸν ἀληθινὸν Θεόν· και ἐσμεν ἐν τῷ ἀληθινῷ Υἱῷ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστῷ. Ού τός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς καὶ ἡ ζωὴ ἡ αἰώνιος. » Ορᾶς, ὅτι αὐταὶ αἱ φωναὶ φέρονται περὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ Πατρὸς, θεολογοῦσαι ἴσον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Ὥσπερ γὰρ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς ἔφη· . Αὕτη ἐστὶν ἡ αἰώνιος ζωή, ἵνα γινώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεόν, » καὶ ἐνταῦθα περὶ τοῦ Υἱοῦ φησιν· «Οὗτός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς καὶ ζωὴ αἰώνιος. » Τὸ οὖν, • Καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστὸν, ο σύνδεσμος τυγχάνει, ἀντὶ τοῦ λέγειν, « Σὲ μόνον ἀληθινὸν Θεὸν καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστὸν, ο ἵνα γινώσκωσι τὸν Υἱὸν ἀληθινὸν Θεὸν, ὥσπερ καὶ σὲ τὸν Πατέρα - ' καθάπερ καὶ ἐν ἄλλῳ τόπῳ ἔλεξεν ὁ Κύριος· « Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια. » Αλήθεια δὲ οὐκ ἂν ψεῦδος ἐγένετο ποτε. Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· μή γε δύνασαι φάναι, ἅμα Θεός, ἅμα Υιός; Αθ. εἶπε· Τί λέγεις ἅμα Θεός, ἅμα Υιός; Ὅτι ὁ Υἱὸς ἅμα Υἱὸς Θεοῦ ἐστι; Ναί. Ο γὰρ Θεοῦ Λόγος (51) Θεός τυγχάνει, Υἱὸς τοῦ Πα τρὸς ὤν. Αρ. εἶπεν· Οὐχ οὕτως φημί, ἀλλ' ὅτι μὴ δύνασαι φῆσαι (32), ἅμα Θεός Πατήρ, ἅμα Υἱὸς σὺν Πατρί. Αθ. εἶπε· Διὰ τί οὐ δύναμαι τοῦτο εἰπεῖν; Αρ. εἶπεν· Ὅτι ὁ Θεὸς Πατὴρ ἀγέννητος τυγχάνει, ὁ δὲ Υἱὸς γεννητός ἐστιν. Αθ. εἶπεν· Ἡ ἀγέννητος φωνὴ ἐπὶ τοῦ Θεοῦ μόνου τάττεται, ἢ καὶ ἐπὶ ἄλλων τινῶν ; "Αρ. εἶπεν· 'Αλλο τι μὴ γένοιτο φῆσαι ἀγέν- νητον· ὁ γὰρ ἀγέννητον, τοῦτο καὶ ἄναρχον τυγχά- νει. Αθ. εἶπεν· Ἡ φωνή, ἡ ἀγέννητος, οὐσία ἐστὶν, ἢ οὐσίας σημαντική ; Αρ. εἶπεν· Οὐσία τυγχάνει. Αθ. εἶπεν· Ψεύδῃ· οὐκ ἔστιν οὐσία, ἀλλ' οὐσίας ση μαντική. "Αρ. εἶπε· Τί σημαίνειν θέλεις (33) ; ΑΘ. εἶπεν· Οτι οὐ γέγονεν, οὔτε μὴν ἐγεννήθη ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία· ὅθεν προσφόρως λέγομεν ἀγέννητον τὴν οὐσίαν τοῦ Θεοῦ. Εἶτα εἰπέ μοι· 'Αδὰμ ἐγεννήθη, καὶ ἢ οὐ ; Αρ. εἶπεν· Οὐκ ἐγεννήθη, ἀλλ' ἐπλάσθη. Αθ. εἶπε· Περὶ τοῦ ἐγεννήθη ἐπηρώτησα, οὐ περὶ τοῦ ἐπλάσθη (54). 'Αρ. εἶπεν· Οὐκ ἐγεννήθη. ΑΘ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἔσται ἄναρχος κατὰ σέ. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ Ενα οὐκ ἐγεννήθη, ἀλλ' ἐδημιουργήθη. Τί δὲ τὴς καὶ * Αγένητος. γενητόν ἐκτίσθη. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A ris ? Eamdem adversus Dominum exhibere debes pietatem, ac in memoratum Constantinum. Non abstulisti ab ejus filio Constantio Augusti majesta- tem, nec alia omnia quæ de patre ejus antea sun! dicta nec aliunde dignitatis unitas tibi nota fuit, quam per ipsum. Ar. Omissis syllogismis, proba mihi Scripturæ auctoritate Filium verum esse Deum, quemadmodum ego tibi vocem evangeli- cam proposui. Ath. Audi itaque Scripturæ hac de re verba, nec erra. Joannes apostolus hæc ait : c Et scimus quoniam Filius Dei venit, et dedit nobis sen- sum, ut cognoscamus verum Deum : et sumus in vero Filio ejus Jesu Christo. Hic est verus Deus et vita æterna 4. Vides easdem voces de Patre et Filio proferri, Filiumque æque ac Patrem Deuma . dicere? Nam quemadmodum de Patre ait : c Hee est vita æterna, ut cognoscant te solum verum Deum: ita et ibi de Filio dicit: Hic est verus Deus et vita aeterna. » Hæc igitur verba : . Et quem ni- sisti Jesum Christum, conjunctio est, quæ idem significat atque hujusmodi verba: Te solum verum Deum et quem misisti Jesum Christum, id est, ut cognoscant Filium tuum verum Deum, quemadmodum et te Patrem. Sicut et alibi ait Dom minus, e Ego sum veritas s. Veritas autem nun- · quam possit esse mendacium. Filius ? Ath. Quid dicis, simul Deus, simul Filius ? Num quod Filius simul sit Filius Dei? Ita est. Nam Deus Verbum Deus est, cum sit Patris Filius. Ar. Non haec dico, sed, quod ipse dicere ne- queas, simul Deus Pater, simul Filius cum Patre. Ath. Cur id dicere nequeam? Ar. Quia Deus Pa- ter ingenitus est, Filius vero est genitus. Ath. Hæc vox, ingenitus, de solone Deo usurpatur, an etiam de aliis quibusdam? Ar. Nihil certe aliud fas est dicere ingenitum. Nam quod ingenitum est, idem et principii est expers. Ath. Vox, ingenitus, sub- stantiane est, an substantiam significans ? Ar. Sub- stantia est. Ath. Falsa dicis : non est substantia, sed substantiam significans. Ar. Quid intelligis? Ath. Intelligo nec factam nec genitam esse Dei C Deum : num vero dicere potes, simul Deus, simul Joan. v, 20. Joan. xiv, 6. D substantiam: unde convenienter Dei substantiam dicimus ingenitam. Deinde responde mihi: Geni- tusne est Adamn, an non ? Ar. Non est genitus, sed formatus. Ath. Interrogavi utrum esset genitus, non utrum esset formatus. Ar. Non est genitus. Ath. Erit igitur principii expers secundum te. Eva item non est genita, sed creata. Quid vero dicis de eo qui nondum genitus est, genitumne esse an ingeni- fra, semper. 25. Αρ. εἶπεν· Ὁμολογῶ κἀγὼ (50), ὅτι ἀληθινὸς 25. Ar. Confiteor et ego Filium Dei verum esse (50) Καγώ deest in Aug. (51) Reg. et Anglic., Ο γὰρ Θεός Λόγος. (53) Anglic, δύνασθαι Intra idem semper babet, (33) Angl., θέλῃ. Paulo post idem, ἐγενήθη, et in- (34) Reg. et Αug., ἐπλάσθη. Alii cum culitis,
PG 28:467Μὴ γένοιτο Τὸν γὰρ Λόγον ἐγώ φημι ἐνούσιον, καὶ οὐ ῥῆμα διαλυόμενον, οὔτε μὴν προεληλυθότα ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ πάλιν εἰς τὸν Πατέρα ἀναλυθέντα κατὰ Σαβέλλιον· ἀλλὰ γεννηθέντα ἀῤῥήτως, συνυπάρχειν φημὶ τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Ὡς γὰρ οὐκ ἔστι ψυχὴν ἄνευ λόγου ἐννοῆσαι, οὕτως οὐδὲ Θεὸν τὸν Πατέρα ἄνευ Υἱοῦ πιστεῦσαι. Ὥσπερ γὰρ ὁ Πατὴρ ἄναρχός ἐστιν, οὕτω καὶ ὁ Λόγος καὶ ὁ Θεὸς Υἱὸς Θεοῦ. Ἄρ. εἶπε· Πῶς ἄναρχός ἐστιν ὁ Υἱὸς, ὃς ἀγνοεῖν ὁμολογεῖ τὴν ἡμέραν τῆς συντελείας; Ἀθ. εἶπε· Λέγε μοι, ἄνθρωπε, ὅπερ ἐπερωτῶ· Ἀρχιτέκτων, λαβὼν κάλαμον, μέτρα τίθησιν· εἶτα διαγράφει ἀνώγεα καὶ κατώγεα, διόροφά φημι καὶ τριόροφα. Ἐὰν φθάσῃ περὶ τὴν πρώτην ὀροφὴν, γινώσκει, ὅτι περὶ τὴν δευτέραν ἀσχολεῖσθαι δεῖ· ἐπὰν δὲ τὴν δευτέραν στέγην συντελέσῃ, νοεῖ, ὅτι ἐγγύς ἐστι πρὸς συμπλήρωσιν τοῦ κτίσματος. Ἡνίκα δ’ ἂν προσστοιβασθῆναι γένηται τὴν τρίτην ὀροφὴν, ὡς πρὸ δύο ἢ τριῶν δόμων, ἀσφαλῶς ἐπίσταται, ὅτι ἤγγικε τὸ συμπέρασμα τῆς οἰκοδομῆς. Ταῦθ’ οὕτως ἔχει, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπε· Σύμφημι ταῦθ’ οὕτως ἔχειν. Ἀθ. εἶπεν·Α περὶ τοῦ μηδέπω γεννηθέντος, γεννητὸν ἢ ἀγέννη- τον ; Αρ. εἶπεν· Ὀρθῶς ἔχειν τὴν ἀγέννητος φω νήν. Εσται οὖν ὁ μὲν Πατὴρ ἀγέννητος, ὁ δὲ Υἱὸς γεννητός. 'Αθ. εἶπε· Τί οὖν θέλεις συναγαγεῖν ἐκ τούτου ; "Αρ. εἶπεν· Ὁ Υἱὸς ἐγεννήθη, ναὶ ἢ οὐ; Αθ. εἶπεν· Ἐγεννήθη. Αρ. εἶπεν· Ορᾷς, ὅτι, πρὶν ἢ γεννηθῆναι, οὐκ ἦν· εἰ δὲ ἦν, ἀγέννητος ἔσται κατὰ σέ. Εἰ δὲ τοῦθ' οὕτως ἔχει, οὐκ ἔσται γεννητὸς ὁ Υἱός. 'Αθ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς ἅμα Πατήρ ἐστι, καὶ ἢ οὐ ; "Αρ. εἶπε· Δυνάμει μὲν ἀεὶ Πατὴρ, ἐνεργεία δὲ οὐκ ἀεί. ἀπεράντως, καὶ ἢ οὔ ; "Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. 'Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὥσπερ βουλήσει τὸν κόσμον ἐτεκτή- νατο ὁ Θεὸς, οὕτως καὶ τὸν Υἱὸν ἐτεκτήνατο κατά σέ. ῎Αρ. εἶπεν· Οὐχ ὡς τὸν κόσμον μέμνημαι γὰρ τῶν προαποδεδειγμένων (35). ᾿Αλλὰ πρὸ τῶν αἰώνων φημὶ βουλήσει ἐσχηκέναι τὸν Υἱόν· βραχὺ δὲ δίδωμε διάστημα τῆς γεννήσεως τοῦ Υἱοῦ, ἵνα ἡ γεννητός. ᾿Αθ. εἶπε· Τὸ Πατέρα εἶναι τὸν Θεὸν καλὸν τυγχά νει, ἢ ψόγος αὐτῷ ἔσται ; "Αρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο ψά τον προσάψαι (56) τῷ Θεῷ ! ἀλλὰ πάνυ γε καλὸν τὸ εἶναι τὸν Θεὸν Πατέρα. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἀπὸ τῶν χειρόνων ἐπὶ τὰ κρείττονα προέκοψεν ὁ Θεὸς κατὰ σέ. Εἰ γὰρ, μὴ ὢν Πατὴρ, γέγονεν αὖθις Πατήρ, ἄρα ἐτράπη ἀπὸ τῶν ἡττόνων ἐπὶ τὰ μέγιστα. Εἰ δὲ ἐρεῖς πρότερον, πρὸ τοῦ Πατέρα αὐτὸν γενέσθαι, τι- μιώτερον εἶναι αὐτὸν, ἄρα ἀπὸ τῶν τιμιωτέρων ἐπὶ τα χείρονα ἔφθασε. Εἰ δὲ τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει, πῶς ἐροῦ μεν ἄτρεπτον τὸ θεῖον, αὐτοτελές, μήτε προκόπτον ἐπὶ τὰ κρείττονα, μήτε μὴν λῆγον εἰς χείρονα ἀπὸ τῶν ἀρίστων ; Φθαρτῶν γὰρ ἴδιον τὸ τρέπεσθαι, πή μὲν ἀπὸ τῶν βελτιόνων ἐπὶ τὰ χείρονα, πὴ δὲ ἀπὸ τῶν ἡττόνων ἐπὶ τὰ ἐντιμότερα. Αρ. εἶπε· Ριπὴν ὀφθαλμοῦ οὐ θέλεις δοῦναι, ὅτε οὐκ ἦν πρὶν γεννη- θῆναι τὸν Υἱόν ; 'Αθ. εἶπε· Τὸ μὴ ὂν οὐ δίδωμι. "Αρ. εἶπε· Διὰ τί ; ᾿Αθ. εἶπεν· "Οτι γέγραπται· ἔσται ἐν σοὶ Θεὸς πρόσφατος. » Βραχὺ δὲ ἐὰν δῶ, ὅτι ἦν ποτε καιρός, ὅτε οὐκ ἦν, ἔσται πρόσφατος ὁ παρ' ἐμοῦ ὁμολογούμενος· ὅπερ μὴ γένοιτο οὕτως φρονῆ σαι άνθρωπον Χριστιανόν, ὁμολογοῦντα ἐναντία ταῖς θείαις Γραφαῖς ! *Αρ. εἶπε· Ποία ἐναντιότης, ἐὰν εἴτ πωμεν ὀφθαλμοῦ ῥιπὴν πρὸ τοῦ γεννηθῆναι μὴ εἶναι, ἵνα μὴ ἀγέννητον νοήσωμεν ; 'Αθ. εἶπε· Πολλή μοι έναντιότης δείκνυται πρὸς τὴν τῶν θείων Γραφών εὐσέβειαν, πανταχοῦ μαρτυρουσῶν, ὅτι Υἱὸς ἀεὶ ἦν, καὶ οὐδέποτε ἦν καιρὸς, ὅτε οὐκ ἦν. Η οὐ δοκεῖ σοι, ἐὰν (57) εἴπωμεν, ἐναντία φρονεῖν ταῖς θεοπνεύ- στοις Γραφαῖς ; Οὐκ Ακουε Ἰωάννου λέγοντος· « Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος· οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν. » Τίς έλεξε τοιάδε τῶν ἁγίων προφητῶν καὶ ἀποστόλων, οἷα και σύ ; ** προαποδεδομένων. προαπο δεδειγμένων. Γραφαΐ;. S. ATHANASIUS. - SPURIA. tum? Ar. Recte se habet vox ingenitus. Erit igitur Paler quidem ingenitus, Filius vero genitus. Αth. Quid inde vis concludere? Ar. Genitusne est Filius, al non ? Ath. Genitus est. Ar. Vides eum non Tuisse antequam esset genitus: nam si fuisse ais, erit secundum te ingenitus. Quod si ita est, Fi- lius non erit genitus. Ath. Deus simulne Pater est, an non? Ar. Potentia quidem semper est Pater, actu vero non semper. B Deum, vel non? Ar. Ita est. Ath. Igitur quemad- modum mundum Deus voluntate est fabricatus, sic et Filium secundum te fabricatus est. Ar. Non sicut mundum : nam memini quæ prius demonstrata sunt. At dico Filium voluntate habuisse ante sæcula: exi- guum vero Filii generandi statuo intervallum, ut sit genitus. Ath. Rectane res est Deum Patrem esse, an vituperatione digna? Ar. Absit ut Deo aftingatur aliquid vituperatione dignum! sed recta omnino res est Deum esse Patrem. Ath. Igitur ex tua sententia Deus a deterioribus in meliora profecit. Nam si cum Pater non esset, factus est postea Pater, ergo a minoribus ad maxima est conversus. Quod si di- cas ipsum, antequam Pater fieret, honoratiorem fuisse, ergo ab honoratioribus ad deteriora deve- nit : quæ si vera sunt, qua ratione dicere poteri- mus Numen esse immutabile, ex se perfectuin, nec in melius profciens, nec a deterioribus ad optima C lesinens? Rerun siquidem corruptioni obnoxiarum proprium est mutari, modoque a melioribus ad de- teriora converti, modo ab inferioribus ad majora. Ar. Nec oculi ictum vis concedere, quo non fuit Fi- lius antequam esset genitus ? Αth. Quod non est, concedere non possum. Ar. Quare? Ath. Quia scri- plum est : « Non erit in te Deus recens “, Si enim minimum concesserim temporis intervallum quo non fuerit, certe recens erit quem ego confiteor. Absit vero ut ita sentiat Christianus homo, et con- traria divinis Scripturis confiteatur ! Ar. Quid con- trarium, si Filium ictu oculi fuisse dicamus, ante- quam gigneretur, ne scilicet eum ingenitum esse intelligamus? Ath. Id mihi valde videtur contra- rium esse divinarum Scripturarum pietati, quæ ubique testantur Filium semper fuisse, nul- lumque unquam fuisse tempus, cum non esset. An non tibi videtur, si id dicamus, contraria nos sentire Scripturis divinitus inspiratis? dicentem, In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum hoc erat in principio apud Deum 4., Quis sanctorum prophe- D tarum vel apostolorum talia unquam dixit, qualia Psal. Lxxx, 10. *** Joan. 1, 1, 2. Edit. Paris. cum aliis, 24. Ath. An mundus potentia erat infinite apud 35. Ar. Profer testimonia. Ath. Joannem aud 24. ᾿Αθ. εἶπεν· Δυνάμει ἦν ὁ κόσμος παρὰ Θεῷ 25. "Αρ. εἶπε· Δός μοι τὰς μαρτυρίας. Αθ. εἶπε· (35) Edit. Comm. cum quibusdam manuscriptis, (36) Aug. προσάξαι. (37) Aug. ἢ εὐδοκήσει ἐάν. Μox idem, ταῖς θείοις
PG 28:468Οὐκοῦν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ τὰ πάντα ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι ποιήσας, καὶ συναρμόσας τὸ στοιχεῖον τοῦτο, ὁ προνοούμενος καὶ οἰκονομῶν τὸν κόσμον ἕως ἄρτι, καθὼς αὐτὸς ὁ Κύριος ἔφη· «Ὁ Πατήρ μου ἕως ἄρτι ἐργάζεται, κἀγὼ ἐργάζομαι,» οὐ γινώσκει πότε περαιοῖ ὅπερ αὐτὸς δημιουργεῖ; Ἔτι μὴν δοκίμασον, φημί· πορευθεὶς ἐπερώτησον περὶ συμπληρώσεως τοῦ μηνὸς ἄνδρα ἄπειρον, ὃς οὐκ ἐπίσταται, ὅτι τριάκοντα ἡμερῶν ὁ μὴν τυγχάνει, εἰ δώσει σοι ἀπόκρισιν περὶ οὗ πυνθάνῃ. Ἐὰν δὲ προσαγάγῃς τὴν πεῦσιν τῷ ἔχοντι τὴν γνῶσιν, εὐθέως ἐρεῖ σοι, ἐὰν μὲν ᾖ πέντε καὶ δεκάτην ἔχων ὁ μὴν, ὅτι μέσος ἐστίν· ἐὰν δὲ περὶ εἰκοστὴν ἑβδόμην, λέξει σοι, ὅτι περὶ συμπλήρωσιν τυγχάνει ὁ μήν. Ὁ αὐτὸς δὲ ὅρος καὶ περὶ σελήνης, ὁμοίως δὲ καὶ περὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ· ἐὰν ἐπερωτήσῃς ἐπιστήμονα ἄνδρα, ὅτι πότε συμπληροῦται, κατὰ τὴν σύνεσιν τὴν προσοῦσαν αὐτῷ δοκιμάσας, ὅτι ἑνδέκατος μὴν πεπλήρωται, καὶ ἤρξατο ὁ δωδέκατος, ἐρεῖ σοι, ὅτι περὶ τὸ συντελεσθῆναι ἔχει. Ἄρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει τὸ εἰρημένον. Ἀθ. εἶπεν·Α περὶ τοῦ μηδέπω γεννηθέντος, γεννητὸν ἢ ἀγέννη- τον ; Αρ. εἶπεν· Ὀρθῶς ἔχειν τὴν ἀγέννητος φω νήν. Εσται οὖν ὁ μὲν Πατὴρ ἀγέννητος, ὁ δὲ Υἱὸς γεννητός. 'Αθ. εἶπε· Τί οὖν θέλεις συναγαγεῖν ἐκ τούτου ; "Αρ. εἶπεν· Ὁ Υἱὸς ἐγεννήθη, ναὶ ἢ οὐ; Αθ. εἶπεν· Ἐγεννήθη. Αρ. εἶπεν· Ορᾷς, ὅτι, πρὶν ἢ γεννηθῆναι, οὐκ ἦν· εἰ δὲ ἦν, ἀγέννητος ἔσται κατὰ σέ. Εἰ δὲ τοῦθ' οὕτως ἔχει, οὐκ ἔσται γεννητὸς ὁ Υἱός. 'Αθ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς ἅμα Πατήρ ἐστι, καὶ ἢ οὐ ; "Αρ. εἶπε· Δυνάμει μὲν ἀεὶ Πατὴρ, ἐνεργεία δὲ οὐκ ἀεί. ἀπεράντως, καὶ ἢ οὔ ; "Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. 'Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὥσπερ βουλήσει τὸν κόσμον ἐτεκτή- νατο ὁ Θεὸς, οὕτως καὶ τὸν Υἱὸν ἐτεκτήνατο κατά σέ. ῎Αρ. εἶπεν· Οὐχ ὡς τὸν κόσμον μέμνημαι γὰρ τῶν προαποδεδειγμένων (35). ᾿Αλλὰ πρὸ τῶν αἰώνων φημὶ βουλήσει ἐσχηκέναι τὸν Υἱόν· βραχὺ δὲ δίδωμε διάστημα τῆς γεννήσεως τοῦ Υἱοῦ, ἵνα ἡ γεννητός. ᾿Αθ. εἶπε· Τὸ Πατέρα εἶναι τὸν Θεὸν καλὸν τυγχά νει, ἢ ψόγος αὐτῷ ἔσται ; "Αρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο ψά τον προσάψαι (56) τῷ Θεῷ ! ἀλλὰ πάνυ γε καλὸν τὸ εἶναι τὸν Θεὸν Πατέρα. Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ἀπὸ τῶν χειρόνων ἐπὶ τὰ κρείττονα προέκοψεν ὁ Θεὸς κατὰ σέ. Εἰ γὰρ, μὴ ὢν Πατὴρ, γέγονεν αὖθις Πατήρ, ἄρα ἐτράπη ἀπὸ τῶν ἡττόνων ἐπὶ τὰ μέγιστα. Εἰ δὲ ἐρεῖς πρότερον, πρὸ τοῦ Πατέρα αὐτὸν γενέσθαι, τι- μιώτερον εἶναι αὐτὸν, ἄρα ἀπὸ τῶν τιμιωτέρων ἐπὶ τα χείρονα ἔφθασε. Εἰ δὲ τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει, πῶς ἐροῦ μεν ἄτρεπτον τὸ θεῖον, αὐτοτελές, μήτε προκόπτον ἐπὶ τὰ κρείττονα, μήτε μὴν λῆγον εἰς χείρονα ἀπὸ τῶν ἀρίστων ; Φθαρτῶν γὰρ ἴδιον τὸ τρέπεσθαι, πή μὲν ἀπὸ τῶν βελτιόνων ἐπὶ τὰ χείρονα, πὴ δὲ ἀπὸ τῶν ἡττόνων ἐπὶ τὰ ἐντιμότερα. Αρ. εἶπε· Ριπὴν ὀφθαλμοῦ οὐ θέλεις δοῦναι, ὅτε οὐκ ἦν πρὶν γεννη- θῆναι τὸν Υἱόν ; 'Αθ. εἶπε· Τὸ μὴ ὂν οὐ δίδωμι. "Αρ. εἶπε· Διὰ τί ; ᾿Αθ. εἶπεν· "Οτι γέγραπται· ἔσται ἐν σοὶ Θεὸς πρόσφατος. » Βραχὺ δὲ ἐὰν δῶ, ὅτι ἦν ποτε καιρός, ὅτε οὐκ ἦν, ἔσται πρόσφατος ὁ παρ' ἐμοῦ ὁμολογούμενος· ὅπερ μὴ γένοιτο οὕτως φρονῆ σαι άνθρωπον Χριστιανόν, ὁμολογοῦντα ἐναντία ταῖς θείαις Γραφαῖς ! *Αρ. εἶπε· Ποία ἐναντιότης, ἐὰν εἴτ πωμεν ὀφθαλμοῦ ῥιπὴν πρὸ τοῦ γεννηθῆναι μὴ εἶναι, ἵνα μὴ ἀγέννητον νοήσωμεν ; 'Αθ. εἶπε· Πολλή μοι έναντιότης δείκνυται πρὸς τὴν τῶν θείων Γραφών εὐσέβειαν, πανταχοῦ μαρτυρουσῶν, ὅτι Υἱὸς ἀεὶ ἦν, καὶ οὐδέποτε ἦν καιρὸς, ὅτε οὐκ ἦν. Η οὐ δοκεῖ σοι, ἐὰν (57) εἴπωμεν, ἐναντία φρονεῖν ταῖς θεοπνεύ- στοις Γραφαῖς ; Οὐκ Ακουε Ἰωάννου λέγοντος· « Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος· οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν. » Τίς έλεξε τοιάδε τῶν ἁγίων προφητῶν καὶ ἀποστόλων, οἷα και σύ ; ** προαποδεδομένων. προαπο δεδειγμένων. Γραφαΐ;. S. ATHANASIUS. - SPURIA. tum? Ar. Recte se habet vox ingenitus. Erit igitur Paler quidem ingenitus, Filius vero genitus. Αth. Quid inde vis concludere? Ar. Genitusne est Filius, al non ? Ath. Genitus est. Ar. Vides eum non Tuisse antequam esset genitus: nam si fuisse ais, erit secundum te ingenitus. Quod si ita est, Fi- lius non erit genitus. Ath. Deus simulne Pater est, an non? Ar. Potentia quidem semper est Pater, actu vero non semper. B Deum, vel non? Ar. Ita est. Ath. Igitur quemad- modum mundum Deus voluntate est fabricatus, sic et Filium secundum te fabricatus est. Ar. Non sicut mundum : nam memini quæ prius demonstrata sunt. At dico Filium voluntate habuisse ante sæcula: exi- guum vero Filii generandi statuo intervallum, ut sit genitus. Ath. Rectane res est Deum Patrem esse, an vituperatione digna? Ar. Absit ut Deo aftingatur aliquid vituperatione dignum! sed recta omnino res est Deum esse Patrem. Ath. Igitur ex tua sententia Deus a deterioribus in meliora profecit. Nam si cum Pater non esset, factus est postea Pater, ergo a minoribus ad maxima est conversus. Quod si di- cas ipsum, antequam Pater fieret, honoratiorem fuisse, ergo ab honoratioribus ad deteriora deve- nit : quæ si vera sunt, qua ratione dicere poteri- mus Numen esse immutabile, ex se perfectuin, nec in melius profciens, nec a deterioribus ad optima C lesinens? Rerun siquidem corruptioni obnoxiarum proprium est mutari, modoque a melioribus ad de- teriora converti, modo ab inferioribus ad majora. Ar. Nec oculi ictum vis concedere, quo non fuit Fi- lius antequam esset genitus ? Αth. Quod non est, concedere non possum. Ar. Quare? Ath. Quia scri- plum est : « Non erit in te Deus recens “, Si enim minimum concesserim temporis intervallum quo non fuerit, certe recens erit quem ego confiteor. Absit vero ut ita sentiat Christianus homo, et con- traria divinis Scripturis confiteatur ! Ar. Quid con- trarium, si Filium ictu oculi fuisse dicamus, ante- quam gigneretur, ne scilicet eum ingenitum esse intelligamus? Ath. Id mihi valde videtur contra- rium esse divinarum Scripturarum pietati, quæ ubique testantur Filium semper fuisse, nul- lumque unquam fuisse tempus, cum non esset. An non tibi videtur, si id dicamus, contraria nos sentire Scripturis divinitus inspiratis? dicentem, In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum hoc erat in principio apud Deum 4., Quis sanctorum prophe- D tarum vel apostolorum talia unquam dixit, qualia Psal. Lxxx, 10. *** Joan. 1, 1, 2. Edit. Paris. cum aliis, 24. Ath. An mundus potentia erat infinite apud 35. Ar. Profer testimonia. Ath. Joannem aud 24. ᾿Αθ. εἶπεν· Δυνάμει ἦν ὁ κόσμος παρὰ Θεῷ 25. "Αρ. εἶπε· Δός μοι τὰς μαρτυρίας. Αθ. εἶπε· (35) Edit. Comm. cum quibusdam manuscriptis, (36) Aug. προσάξαι. (37) Aug. ἢ εὐδοκήσει ἐάν. Μox idem, ταῖς θείοις
PG 28:469Εἰ οὖν ἀρχιτέκτων ἐπίσταται, πότε συντελεῖ τὴν οἰκοδομὴν, καὶ ὁ ἐπιστήμων ἀνὴρ ἐκ τοῦ ἀριθμοῦ πότε συντελεῖται ὁ μὴν, ἐκ δὲ τῆς ἐμπειρίας τοῦ κυκλικοῦ δρόμου, πότε μὲν πληροῦται ἡ σελήνη, πότε δὲ μειουμένη ἀπολήγει, ποίῳ δὲ καιρῷ συντελεῖται πληρούμενος ὁ ἐνιαυτὸς οἶδε· πῶς οὖν οὐκ ἂν εἴποιμεν ἡμεῖς, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς, ὁ ποιήσας τὸν κόσμον, καὶ ὁ μέλλων αὐτὸν συντελεῖν, ἐπίσταται τὴν ἡμέραν; Εἰ γὰρ ἠγνόει, πῶς ἐπερωτηθεὶς περὶ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος τούτου, καὶ τῆς παρουσίας αὐτοῦ τῆς δευτέρας, ἠδύνατο ἀποκριθεὶς φῆσαι τὴν ἀλήθειαν; Τῶν γὰρ ἀκραιφνῶς ἐχόντων τὴν περὶ τῶν ὧδε ὄντων ἢ γινομένων γνῶσιν, ἴδιόν ἐστι τὴν ἀλήθειαν ἀφηγεῖσθαι. Ὅθεν καὶ ὁ Σωτὴρ γινώσκων ἐσήμανε τὴν ἀλήθειαν ἐπερωτηθείς. Πυθομένων γὰρ τῶν μαθητῶν, τί τὸ σημεῖον τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, καὶ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος τούτου, ἀποκριθεὶς ἔφη οὕτω· «Βλέπετε, μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ. Πολλοὶ γὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, λέγοντες· Ἐγώ εἰμι ὁ Χριστὸς, καὶ πολλοὺς πλανήσουσι. Μελλήσετε δὲ ἀκούειν πολέμους καὶ ἀκοὰς πολέμων. Ὁρᾶτε μὴ θροεῖσθε· δεῖ γὰρ ταῦτα γενέσθαι, ἀλλ’ οὔπω τὸ τέλος.Γιπέ μοι, εἰ δυνατὸν καὶ εἰς ἔννοιαν λαβεῖν, ὅτι ὁ Β Λόγος Θεὸς, ἦν ποτε καιρὸς, ὅτε οὐκ ἦν ; Εἰ δὲ τοῦτο οὕτω νοηθείη, ἦν ποτε καιρὸς, ὅτε ἄλογος ἦν ὁ Θεὸς Πατήρ. Αρ. εἶπε· Προφορικὸν οὖν φῂς τὸν Υἱὸν Λόγον ; ᾿Αθ. εἶπε· Μὴ γένοιτο! Τὸν γὰρ Λόγον ἐγώ φημι ἐνούσιον, καὶ οὐ ῥῆμα διαλυόμενον, οὔτε μὴν προεληλυθότα ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ πάλιν εἰς τὸν Πατέρα ἀναλυθέντα κατὰ Σαβέλλιον· ἀλλὰ γεννηθέντα ἀῤῥή τως, συνυπάρχειν φημὶ τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Ὡς γὰρ οὐκ ἔστι ψυχὴν ἄνευ λόγου ἐννοῆσαι, οὕτως οὐδὲ Θεὸν τὸν Πατέρα ἄνευ Υἱοῦ πιστεῦσαι (38). Ωσπερ γὰρ ὁ Πατὴρ ἀναρχός ἐστιν, οὕτω καὶ ὁ Λόγος καὶ ὁ Θεὸς Υἱὸς Θεοῦ (39). "Αρ. εἶπε· Πῶς ἄναρχός ἐστιν ὁ Υἱὸς, ὃς ἀγνοεῖν ὁμολογεῖ τὴν ἡμέραν τῆς συντελείας; Αθ. εἶπε· Λέγε μοι, ἄνθρωπε, ὅπερ ἐπερωτῶ· Ἀρχιτέκτων, λαβὼν κάλαμον, μέτρα τί- Θησιν· εἶτα διαγράφει ἀνώγεα καὶ κατώγες, διόροφά φημι καὶ τριόροφα (40). Ἐὰν φθάσῃ περὶ τὴν πρώ την οροφήν, γινώσκει, ὅτι περὶ τὴν δευτέραν ἀσχο λεῖσθαι δεῖ· ἐπὰν δὲ τὴν δευτέραν στέγην συντελέσῃ, νοεῖ, ὅτι ἐγγὺς ἐστι πρὸς συμπλήρωσιν τοῦ κτίσμα- τος. Ηνίκα δ' ἂν προσστοιβασθῆναι (41) γένηται τὴν τρίτην ὀροφὴν, ὡς πρὸ δύο ἢ τριῶν δόμων, ἀσφαλῶς ἐπίσταται, ὅτι ἤγγικε τὸ συμπέρασμα τῆς οἰκου δομῆς. Ταῦθ' οὕτως ἔχει, ναὶ ἢ οὔ ; "Αρ. εἶπε · Σύμ φημι ταῦθ' οὕτως ἔχειν (42). Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ τὰ πάντα ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι ποιήσας, καὶ συναρμόσας τὸ στοιχεῖον τοῦτο, ὁ προνοούμενος καὶ οἰκονομῶν τὸν κόσμον ἕως ἄρτι, καθὼς αὐτὸς ὁ Κύριος ἔφη· .. Ο Πατήρ μου ἕως ἄρτι - ἐργάζεται, κἀγὼ ἐργάζομαι, ν οὐ γινώσκει πότε περαιοῖ ὅπερ αὐτὸς δημιουργεῖ; Ἔτι μὴν δοκίμασον, φημί· πορευθεὶς ἐπερώτησον περὶ συμπληρώσεως τοῦ μηνὸς ἄνδρα ἄπειρον, ὃς οὐκ ἐπίσταται, ὅτι τριάκοντα ἡμερῶν ὁ μὴν τυγχάνει, εἰ δώσει (45) σου ἀπόκρισιν περὶ οὗ πυνθάνῃ. Ἐὰν δὲ προσαγάγῃς τὴν πεῦσιν τῷ ἔχοντι τὴν γνῶσιν, εὐθέως ἐρεῖ σοι, ἐὰν μὲν ᾗ πέντε καὶ δεκάτην ἔχων ὁ μὴν, ὅτι μέσος ἐστίν· ἐὰν δὲ περὶ εἰκοστὴν ἑβδόμην, λέξει σοι, ὅτι περὶ συμπλήρωσιν τυγχάνει ὁ μήν. Ὁ αὐτὸς δὲ ὄρος καὶ περὶ σελήνης, ὁμοίως δὲ καὶ περὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ ἐὰν (44) Επερωτήσῃς ἐπιστήμονα ἄνδρα, ὅτι πότε συμπληρούται, κατὰ τὴν σύνεσιν τὴν προσοῦσαν αὐτῷ δοκιμάσας, ὅτι ἐνδέκατος μὴν πεπλήρωται, καὶ ἤρξατο ὁ δωδέκατος, ἐρεῖ σοι, ὅτι περὶ τὸ συντελε- σθῆναι ἔχει. - 26. "Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει τὸ εἰρημένον. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἀρχιτέκτων ἐπίσταται, πότε συντελεῖ τὴν οἰκοδομὴν, καὶ ὁ ἐπιστήμων ἀνὴρ ἐκ τοῦ ἀριθμοῦ πότε συντελεῖται ὁ μὴν, ἐκ δὲ τῆς ἐμπειρίας τοῦ κυ κλικοῦ δρόμου, πότε μὲν (45) πληροῦται ἡ σελήνη, ῆσαι τὸν Υἱὸν ἄνευ Πατρὸς οὐδὲ τὸν Πατέρα ἄνευ. καὶ τριώροφα. προστοιβασθῆναι. προσβιβασθῆναι, ει ἴσως προετοιμασθῆναι. οὖν. Αυγ. ἐρωτήσης. (*) μὲν οὖν. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A ipse ais ? Dic mihi, num vel in cogitationem cui- D ss Joan. V, 17. vero, August., C quam venire possit, quod fuerit aliquando tempus, cum Verbum Deus non esset? Nam si id possit cogitari, fuit ergo tempus cum sine Verbo sive ratione esset Deus Pater. Ar. Filium igitur dicis Verbum esse prolatitium? Ath. Absit! Verbum enim ego confiteor substantiale, non autem verbum dissolubile, neque ex Deo progrediens, rursusque ad Patrem regrediens, juxta Sabellium. Sed Fi- lium dico modo ineffabili genitum, simul cum Patre exsistere. Ut enim anima sine mente concipi non potest, sic nec Deus sine Filio Pater potest credi. Nam quemadmodum Pater expers est principii, ita et Verbum et Deus Filius Dei. Ar. Qui possit Filius expers esse principii, qui diem consummationis se ignorare fatetur ? Ath. Responde mihi, o homo, ad id quod te interrogo Architectus accepto calanio locum ædificandum dimetitur; superiora deinde.et inferiora describit, cubicula secundæ scilicet, et tertiæ contignationis. Hic certe, cum primam atti git contignationem, novit sibi secundam edit candam esse; qua perfecta, intelligit opus prope esse absolutum. Cum vero tertia contignatio constructa fuerit, profecto quemadmodum ante se cundam vel tertiam ædem, sic etiam certo scit im- minere adificii absolutionem. Itane, quaeso, se res habet, an non? Ar. Consentio ista sie se habere. Ath. Igitur Dei Filius, qui omnia cum non essent, fecit ut essent, qui istud composuit elementum qui hactenus mundum providentia regit, quemad modum ipse ait Dominus, Pater meus usque modo operatur, et ego operor 4*, » non novit quando ad exitum perducet quod ipse construit? Rem, oro, experire. Vade, et de fine mensis imperitum homi- nem interroga, qui nesciat mensem triginta die- rum esse, videque an tibi interroganti responsurus sit. At si eruditum interroges hominem, statim dicet tibi, si decimus quintus dies est, dimidium esse mensem; sin autem sit dies vicesimus sep- timus vel circiter, respondebit tibi finem men- sis imminere. Eadem porro ratio est, sive de luna sive de anno agatur. Si enim peritum hominem in- terrogaveris, quandonam finietur, ille pro sua intelligentia perspiciens undecimum mensem com- pletum esse, incepisseque duodecimum, responde- bit circa finem esse. architectus quandonam ædificium sit perfecturus; si peritus homo ex numero intelligit quandonam absolvetur mensis, et ex cursus cyclici notitia quandonam plena est luna vel decrescere desinit. in margine Sic Reg. et Aug. Alii cum editis, (38) Αικ. ὡς γὰρ οὐκ ἔστι Χριστιανὸν τοῦ ἐννο (39) Aug. οὕτως καὶ ἐν ἀρχῇ Υἱὸς Υἱὸς Θεοῦ. (40) Reg. ἀνάγαιον καὶ κατώγαιον, διώροφο φημι (41) Sic Regius, Basil. Anglican. ed. Felc. 2. Editi 26. Ar. Ita est, ut dicis. Ath. Itaque si novit (42) Aug. Έχει. Ibid. Aug. ὁ οὖν Υἱός. Reg. Υἱὸς (43) Aug. ἢ δώσει. (44) Ita Reg. probe. Editi vero et alii, ἐάν δέ. 11.
PG 28:470Ἐγερθήσεται γὰρ ἔθνος ἐπὶ ἔθνος, καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν, καὶ ἔσονται λιμοὶ, καὶ λοιμοὶ, καὶ σεισμοὶ κατὰ τόπους. Ταῦτα δὲ πάντα ἀρχὴ ὠδίνων. Τότε παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς θλίψεις, καὶ ἀποκτενοῦσιν ὑμᾶς· καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. Καὶ τότε σκανδαλισθήσονται πολλοὶ, καὶ ἀλλήλους παραδώσουσι, καὶ μισήσουσιν ἀλλήλους. Καὶ πολλοὶ ψευδοπροφῆται ἐγερθήσονται, καὶ πλανήσουσι πολλούς. Καὶ διὰ τὸ πληθυνθῆναι τὴν ἀνομίαν, ψυγήσεται ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν. Ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. Καὶ κηρυχθήσεται τὸ Εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ, εἰς μαρτύριον πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ τότε ἥξει τὸ τέλος.» Καὶ μετ’ ὀλίγα φησίν· «Ἔσται γὰρ θλίψις μεγάλη, οἵα οὐ γέγονεν ἀπ’ ἀρχῆς κόσμου ἕως τοῦ νῦν, οὐδ’ οὐ μὴ γένηται. Καὶ εἰ μὴ ἐκολοβώθησαν αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι, οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ. Τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ· Ἰδοὺ ὧδε ὁ Χριστὸς, ἰδοὺ ἐκεῖ· μὴ πιστεύσητε·» καὶ μεθ’ ἕτερα· «Ὥσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἐξέρχεται ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ φαίνεται ἕως δυσμῶν, οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. Ὅπου δὲ ἂν ᾖ τὸ πτῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί.Γιπέ μοι, εἰ δυνατὸν καὶ εἰς ἔννοιαν λαβεῖν, ὅτι ὁ Β Λόγος Θεὸς, ἦν ποτε καιρὸς, ὅτε οὐκ ἦν ; Εἰ δὲ τοῦτο οὕτω νοηθείη, ἦν ποτε καιρὸς, ὅτε ἄλογος ἦν ὁ Θεὸς Πατήρ. Αρ. εἶπε· Προφορικὸν οὖν φῂς τὸν Υἱὸν Λόγον ; ᾿Αθ. εἶπε· Μὴ γένοιτο! Τὸν γὰρ Λόγον ἐγώ φημι ἐνούσιον, καὶ οὐ ῥῆμα διαλυόμενον, οὔτε μὴν προεληλυθότα ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ πάλιν εἰς τὸν Πατέρα ἀναλυθέντα κατὰ Σαβέλλιον· ἀλλὰ γεννηθέντα ἀῤῥή τως, συνυπάρχειν φημὶ τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Ὡς γὰρ οὐκ ἔστι ψυχὴν ἄνευ λόγου ἐννοῆσαι, οὕτως οὐδὲ Θεὸν τὸν Πατέρα ἄνευ Υἱοῦ πιστεῦσαι (38). Ωσπερ γὰρ ὁ Πατὴρ ἀναρχός ἐστιν, οὕτω καὶ ὁ Λόγος καὶ ὁ Θεὸς Υἱὸς Θεοῦ (39). "Αρ. εἶπε· Πῶς ἄναρχός ἐστιν ὁ Υἱὸς, ὃς ἀγνοεῖν ὁμολογεῖ τὴν ἡμέραν τῆς συντελείας; Αθ. εἶπε· Λέγε μοι, ἄνθρωπε, ὅπερ ἐπερωτῶ· Ἀρχιτέκτων, λαβὼν κάλαμον, μέτρα τί- Θησιν· εἶτα διαγράφει ἀνώγεα καὶ κατώγες, διόροφά φημι καὶ τριόροφα (40). Ἐὰν φθάσῃ περὶ τὴν πρώ την οροφήν, γινώσκει, ὅτι περὶ τὴν δευτέραν ἀσχο λεῖσθαι δεῖ· ἐπὰν δὲ τὴν δευτέραν στέγην συντελέσῃ, νοεῖ, ὅτι ἐγγὺς ἐστι πρὸς συμπλήρωσιν τοῦ κτίσμα- τος. Ηνίκα δ' ἂν προσστοιβασθῆναι (41) γένηται τὴν τρίτην ὀροφὴν, ὡς πρὸ δύο ἢ τριῶν δόμων, ἀσφαλῶς ἐπίσταται, ὅτι ἤγγικε τὸ συμπέρασμα τῆς οἰκου δομῆς. Ταῦθ' οὕτως ἔχει, ναὶ ἢ οὔ ; "Αρ. εἶπε · Σύμ φημι ταῦθ' οὕτως ἔχειν (42). Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ τὰ πάντα ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι ποιήσας, καὶ συναρμόσας τὸ στοιχεῖον τοῦτο, ὁ προνοούμενος καὶ οἰκονομῶν τὸν κόσμον ἕως ἄρτι, καθὼς αὐτὸς ὁ Κύριος ἔφη· .. Ο Πατήρ μου ἕως ἄρτι - ἐργάζεται, κἀγὼ ἐργάζομαι, ν οὐ γινώσκει πότε περαιοῖ ὅπερ αὐτὸς δημιουργεῖ; Ἔτι μὴν δοκίμασον, φημί· πορευθεὶς ἐπερώτησον περὶ συμπληρώσεως τοῦ μηνὸς ἄνδρα ἄπειρον, ὃς οὐκ ἐπίσταται, ὅτι τριάκοντα ἡμερῶν ὁ μὴν τυγχάνει, εἰ δώσει (45) σου ἀπόκρισιν περὶ οὗ πυνθάνῃ. Ἐὰν δὲ προσαγάγῃς τὴν πεῦσιν τῷ ἔχοντι τὴν γνῶσιν, εὐθέως ἐρεῖ σοι, ἐὰν μὲν ᾗ πέντε καὶ δεκάτην ἔχων ὁ μὴν, ὅτι μέσος ἐστίν· ἐὰν δὲ περὶ εἰκοστὴν ἑβδόμην, λέξει σοι, ὅτι περὶ συμπλήρωσιν τυγχάνει ὁ μήν. Ὁ αὐτὸς δὲ ὄρος καὶ περὶ σελήνης, ὁμοίως δὲ καὶ περὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ ἐὰν (44) Επερωτήσῃς ἐπιστήμονα ἄνδρα, ὅτι πότε συμπληρούται, κατὰ τὴν σύνεσιν τὴν προσοῦσαν αὐτῷ δοκιμάσας, ὅτι ἐνδέκατος μὴν πεπλήρωται, καὶ ἤρξατο ὁ δωδέκατος, ἐρεῖ σοι, ὅτι περὶ τὸ συντελε- σθῆναι ἔχει. - 26. "Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει τὸ εἰρημένον. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἀρχιτέκτων ἐπίσταται, πότε συντελεῖ τὴν οἰκοδομὴν, καὶ ὁ ἐπιστήμων ἀνὴρ ἐκ τοῦ ἀριθμοῦ πότε συντελεῖται ὁ μὴν, ἐκ δὲ τῆς ἐμπειρίας τοῦ κυ κλικοῦ δρόμου, πότε μὲν (45) πληροῦται ἡ σελήνη, ῆσαι τὸν Υἱὸν ἄνευ Πατρὸς οὐδὲ τὸν Πατέρα ἄνευ. καὶ τριώροφα. προστοιβασθῆναι. προσβιβασθῆναι, ει ἴσως προετοιμασθῆναι. οὖν. Αυγ. ἐρωτήσης. (*) μὲν οὖν. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A ipse ais ? Dic mihi, num vel in cogitationem cui- D ss Joan. V, 17. vero, August., C quam venire possit, quod fuerit aliquando tempus, cum Verbum Deus non esset? Nam si id possit cogitari, fuit ergo tempus cum sine Verbo sive ratione esset Deus Pater. Ar. Filium igitur dicis Verbum esse prolatitium? Ath. Absit! Verbum enim ego confiteor substantiale, non autem verbum dissolubile, neque ex Deo progrediens, rursusque ad Patrem regrediens, juxta Sabellium. Sed Fi- lium dico modo ineffabili genitum, simul cum Patre exsistere. Ut enim anima sine mente concipi non potest, sic nec Deus sine Filio Pater potest credi. Nam quemadmodum Pater expers est principii, ita et Verbum et Deus Filius Dei. Ar. Qui possit Filius expers esse principii, qui diem consummationis se ignorare fatetur ? Ath. Responde mihi, o homo, ad id quod te interrogo Architectus accepto calanio locum ædificandum dimetitur; superiora deinde.et inferiora describit, cubicula secundæ scilicet, et tertiæ contignationis. Hic certe, cum primam atti git contignationem, novit sibi secundam edit candam esse; qua perfecta, intelligit opus prope esse absolutum. Cum vero tertia contignatio constructa fuerit, profecto quemadmodum ante se cundam vel tertiam ædem, sic etiam certo scit im- minere adificii absolutionem. Itane, quaeso, se res habet, an non? Ar. Consentio ista sie se habere. Ath. Igitur Dei Filius, qui omnia cum non essent, fecit ut essent, qui istud composuit elementum qui hactenus mundum providentia regit, quemad modum ipse ait Dominus, Pater meus usque modo operatur, et ego operor 4*, » non novit quando ad exitum perducet quod ipse construit? Rem, oro, experire. Vade, et de fine mensis imperitum homi- nem interroga, qui nesciat mensem triginta die- rum esse, videque an tibi interroganti responsurus sit. At si eruditum interroges hominem, statim dicet tibi, si decimus quintus dies est, dimidium esse mensem; sin autem sit dies vicesimus sep- timus vel circiter, respondebit tibi finem men- sis imminere. Eadem porro ratio est, sive de luna sive de anno agatur. Si enim peritum hominem in- terrogaveris, quandonam finietur, ille pro sua intelligentia perspiciens undecimum mensem com- pletum esse, incepisseque duodecimum, responde- bit circa finem esse. architectus quandonam ædificium sit perfecturus; si peritus homo ex numero intelligit quandonam absolvetur mensis, et ex cursus cyclici notitia quandonam plena est luna vel decrescere desinit. in margine Sic Reg. et Aug. Alii cum editis, (38) Αικ. ὡς γὰρ οὐκ ἔστι Χριστιανὸν τοῦ ἐννο (39) Aug. οὕτως καὶ ἐν ἀρχῇ Υἱὸς Υἱὸς Θεοῦ. (40) Reg. ἀνάγαιον καὶ κατώγαιον, διώροφο φημι (41) Sic Regius, Basil. Anglican. ed. Felc. 2. Editi 26. Ar. Ita est, ut dicis. Ath. Itaque si novit (42) Aug. Έχει. Ibid. Aug. ὁ οὖν Υἱός. Reg. Υἱὸς (43) Aug. ἢ δώσει. (44) Ita Reg. probe. Editi vero et alii, ἐάν δέ. 11.
PG 28:471Εὐθέως δὲ μετὰ τὴν θλίψιν τῶν ἡμερῶν ἐκείνων ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ πεσοῦνται, καὶ αἱ δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευθήσονται· καὶ τότε φανήσεται τὸ σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῷ οὐρανῷ.» Καὶ μετ’ ὀλίγα φησίν· «Ἀμὴν, λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη, ἕως ἂν πάντα ταῦτα γένηται. Ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται· οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρέλθωσι. Περὶ δὲ τῆς ἡμέρας ἢ τῆς ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὔτε οἱ ἄγγελοι τῶν οὐρανῶν, εἰ μὴ ὁ Πατὴρ μόνος.» Λοιπὸν πάντως τῶν εὐφρονούντων ἐστὶν ἐπιγνῶναι ἐκ τῶν προσημανθέντων ἐκ τοῦ Σωτῆρος περὶ τῆς ἡμέρας καὶ ὥρας, ὅτι γινώσκει ἀσφαλέστατα πότε μέλλει ἔρχεσθαι καὶ ἀποκαθιστάνειν ἅπαντα, καθὼς προώρισται, πρὸς τὴν ἀδιάζευκτον αὐτοῦ βουλὴν καὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ. Λαβὼν γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον ἐν χερσὶν, ἀνάγνωθι τὴν περικοπὴν τοῦ Ματθαίου περὶ τοῦ ζητουμένου, καὶ ἔσται σοι πάντα κατάδηλα, ὡς οὐκ ἀγνοεῖ ὁ Κύριος περὶ τῆς ἡμέρας. Εἰ δὲ ἠγνόει, πῶς ἠδύνατο τὰ μηδέπω ὄντα, μήτε μὴν γενόμενα σημεῖά τε καὶ πειρατήρια, ἅπερ προτρέχουσι πρὸ τῆς ἡμέρας, προλέγειν;λεῖται πληρούμενος ὁ ἐνιαυτὸς οἶδε· πῶς οὖν οὐκ ἂν εἴποιμεν ἡμεῖς, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς, ὁ ποιήσας τὸν κόσμον, καὶ ὁ μέλλων αὐτὸν συντελεῖν, ἐπίσταται τὴν ἡμέραν ; Εἰ γὰρ ἡγνόει, πῶς ἐπερωτηθεὶς περὶ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος τούτου, καὶ τῆς παρου σίας αὐτοῦ τῆς δευτέρας, ἡδύνατο ἀποκριθεὶς φῆσαι τὴν ἀλήθειαν ; Τῶν γὰρ ἀκραιφνῶς ἐχόντων τὴν περὶ τῶν ὧδε (46) ὄντων ἢ γινομένων γνῶσιν, ἴδιόν ἐστι τὴν ἀλήθειαν ἀφηγεῖσθαι. "Οθεν καὶ ὁ Σωτὴρ γινώ- σκων ἐσήμανε τὴν ἀλήθειαν επερωτηθείς. Πυθομένων γὰρ τῶν μαθητῶν, τί τὸ σημεῖον τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, καὶ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος τού του, ἀποκριθεὶς ἔφη οὕτω· • Βλέπετε, μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ. Πολλοὶ γὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, λέγοντες· Ἐγώ εἰμι ὁ Χριστὸς, καὶ πολλοὺς πλανή σουσι. Μελλήσετε δὲ ἀκούειν πολέμους καὶ ἀκοὰς πολέμων. Ορᾶτε μὴ θροεῖσθε· δεῖ γὰρ ταῦτα γενέσθαι, ἀλλ᾽ οὔπω τὸ τέλος. Εγερθήσεται γὰρ ἔθνος ἐπὶ ἔθνος, καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν, καὶ ἔσονται λιμοί, καὶ λοιμοί, καὶ σεισμοὶ κατὰ τόπους. Ταῦτα δὲ πάν τα ἀρχὴ ὠδίνων. Τότε παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς θλίψεις, καὶ ἀποκτενοῦσιν ὑμᾶς· καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. Και τότε σκανδαλισθή σονται πολλοὶ, καὶ ἀλλήλους παραδώσουσι, καὶ μισή- σουσιν ἀλλήλους. Καὶ πολλοὶ ψευδοπροφῆται ἐγερθή σονται, καὶ πλανήσουσι πολλούς. Καὶ διὰ τὸ πληθυν- θῆναι τὴν ἀνομίαν, ψυγήσεται ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν. Ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. Καὶ κηρυχθήσεται τὸ Εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ, εἰς μαρτύριον (47) πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ τότε ἥξει τὸ τέλος. » Καὶ μετ' ὀλίγα φησίν ο Εσται γὰρ θλίψις μεγάλη, οἷα οὐ γέγονεν ἀπ' ἀρχῆς κόσμου ἕως τοῦ νῦν, οὐδ᾽ οὐ μὴ γένηται. Καὶ εἰ μὴ ἐκολο- βώθησαν αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι, οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ. Τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ· Ἰδοὺ ὧδε ὁ Χριστὸς, ἰδοὺ ἐκεῖ· μὴ πιστεύσητε, καὶ μεθ' ἕτερα • Ωσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἐξέρχεται ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ φαίνεται ἕως δυσμών (48), οὕτως ἔσται ἡ παρ ουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. Οπου δὲ ἂν ᾖ τὸ πτῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί. Εὐθέως δὲ μετὰ τὴν θλίψιν τῶν ἡμερῶν ἐκείνων ὁ ἥλιος σκοτισθήσε ται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ πεσοῦνται, καὶ αἱ δυνάμεις τῶν πότε δὲ μειουμένη ἀπολήγει, ποίῳ δὲ καιρῷ συντε οὐρανῶν σαλευθήσονται· καὶ τότε φανήσεται τὸ : > σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῷ οὐρανῷ. » Καὶ μετ' ὀλίγα φησίν· « Αμήν, λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη, ἕως ἂν πάντα ταῦτα γέν νηται. Ο οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται· οἱ δὲ λό- γοι μου οὐ μὴ παρέλθωσι. Περὶ δὲ τῆς (49) ἡμέρας ἢ τῆς ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὔτε οἱ ἄγγελοι τῶν αὐτ ρανῶν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ μένος. » Λοιπὸν πάντως (50) τῶν εὐφρονούντων ἐστὶν ἐπιγνῶναι ἐκ τῶν προσημαν θέντων ἐκ τοῦ Σωτῆρος περὶ τῆς ἡμέρας καὶ ὥρας. χχιν, 4-14. * Αντω, S. ATHANASIUS. - SPURIA. B quo item tempore annus perficitur : an non nobis A dicendum omnino est Dominum Jesum, qui mundi est opifex, venturusque est ad ipsum consumman- dum, diem ipsam cognoscere? Namque si igno- rasset, quomodo interrogatus de fine hujus sæculi, secundoque suo adventu, vera potuisset respon- dere? Proprium enim illorum est vera narrare, qui certam habent cognitionem eorum quæ hic sunt et fiunt. Interrogatus proinde Salvator, veritatem quam noverat indicavit. Sciscitan- tibus enim discipulis quod signum adventus Donini Jesu, et consummationis hujus sæculi, bis verbis respondit: Videte ne quis vos seducat. Multi enim venient in nomine meo, dicentes : Ego sum Christus; et multos seducent. Audituri enim estis praelia et opiniones præliorum. Videle " ne turbemini. Oportet enim hæc fieri, sed nondum est finis. Consurget enim gens in gentem et regnum in regnum et erunt pestilentiæ, et fa- mes, et terræ motus per loca. Hæc autem omnia, initia sunt dolorum. Tunc tradent vos in tribula- tiones, et occident vos : et eritis odio omnibus propter nomen meum. Et tunc scandalizabuntur amulti, et invicem tradent, et odio habebunt invi- cem. Et multi pseudoprophetæ surgent, et sedu- cent multos. Et quoniam abundabit iniquitas, refrigescet charitas multorum. Qui autem perse- veraverit usque in finem, hic salvus erit. Et præ- dicabitur Evangelium regni in universo mundo, in testimonium omnibus gentibus, et tune veniet – finis ". » Et paulo post ait : « Erit enim tribulatio magna, qualis non fuit ab initio mundi usque modo, neque fiet. Et nisi breviati fuissent dies illi, non fieret salva omnis caro. Tunc si quis vobis dixerit, Ecce hic est Christus, ecce illic : nolite credere . . Et aliis interjectis : • Sicut enim ful- gur exit ab oriente et apparet usque in occidentem, ita erit adventus Filii hominis. Ubicunque fuerit corpus, illuc congregabuntur et aquila. Statim autem post tribulationem dierum illorum sol obscurabitur, et luna non dabit lumen suum, et stellæ cœli cadent, et virtutes cœlorum commove- buntur et tunc apparebit signum Filii hominis in caelo ". » Et paulo post : • Amen dico vobis, quia non præteribit generatio hac, donec omnia hæc D fiant. Coelum et terra transibunt verba autem mea non præteribunt. De die autem vel hora nemo scit, neque angeli calorum, nisi solus Pater 4. Jam hominum est sapientium ex his quæ Salvator de die et bora præsignificavit perspicere, ipsum cer- tissime cognoscere quandonam venturus ipse est, restituturusque omnia, prout definitum est, juxta individuum ipsius et Patris sui consilium. Accepto enim Evangelio in manibus, lege locum Matthæi de C Matth. Ibid, 21-23. Ibid. 27-30. *º Ibid. 34-36. deest in Aug. (46) "Ωδε deest in Reg. Basil. Angl. et Aug. Ibid. (47) Αιιg. εις μαρτυρίαν. (48) Reg. μέχρι δυσμῶν. Infra Reg. καὶ οἱ ἀει (49) Angl. περὶ τῆς (30) Αυg. πάντων.
ἕως γὰρ τῆς συντελείας καὶ παρουσίας ἑαυτοῦ προεδήλωσε τὰ σημεῖα, καὶ τὰς ποιότητας αὐτῶν, ὡς δύνασθαι καὶ τοὺς σπουδαιοτέρους καὶ φιλοπόνους ἐπιγνῶναι τὸν καιρὸν ἐκ τῶν προμεμνημένων πρὸς τοῦ Κυρίου. Ἄρ. εἶπεν· Εἰ ἀληθῶς ἐπίσταται τὴν ἡμέραν, διὰ τί αὐτὸς ἔφη· «Οὐδὲ ὁ Υἱὸς οἶδε τὴν ἡμέραν ἐκείνην;» Ἀθ. εἶπεν· Οὐκ εἶπεν ὁ Κύριος, Οὐδὲ ἐγὼ οἶδα τὴν ἡμέραν ἐκείνην. Τοῦτο γὰρ ἀκόλουθον ἦν φάναι τὸν Κύριον, εἴπερ ἤθελε περὶ ἑαυτοῦ παραστῆσαι, ὡς μὴ ἔχων γνῶσιν τοῦ πράγματος. Καὶ ἐν μὲν τῷ Ματθαίῳ οὐ φέρεται, Οὐδὲ ὁ Υἱὸς οἶδε τὴν ἡμέραν ἐκείνην· οἱ δὲ λοιποὶ εὐαγγελισταὶ παρέλιπον τὴν περὶ τούτου διήγησιν· μονώτατος δὲ Μάρκος ἔφη· «Οὐδὲ ὁ Υἱὸς» οἶδε τὴν ἡμέραν. Καὶ τὴν τοῦ Μάρκου ἀφήγησιν ἐν στέρνοις σου γνῶθι, ὅτι οὐκ ἀγνοεῖ ὁ Κύριος τὴν ἡμέραν. Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος Ἰησοῦς· «Περὶ δὲ τῆς ἡμέρας ἐκείνης καὶ ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ οἱ ἄγγελοι τῶν οὐρανῶν, οὐδὲ ὁ Υἱὸς, εἰ μὴ ὁ Πατήρ.» Γινώσκων γὰρ ἑαυτὸν μὴ διεστῶτα ἀπὸ τοῦ Πατρὸς κατ’ οὐσίαν, ἀλλ’ ἡνωμένον τῇ θεότητι τῷ Θεῷ Πατρὶ αὐτοῦ, τὴν ἑαυτοῦ πρόγνωσιν ἐν τῇ τοῦ Πατρὸς προγνώσει ἐσήμανεν, ὥς φησιν ὁ Κύριος·λεῖται πληρούμενος ὁ ἐνιαυτὸς οἶδε· πῶς οὖν οὐκ ἂν εἴποιμεν ἡμεῖς, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς, ὁ ποιήσας τὸν κόσμον, καὶ ὁ μέλλων αὐτὸν συντελεῖν, ἐπίσταται τὴν ἡμέραν ; Εἰ γὰρ ἡγνόει, πῶς ἐπερωτηθεὶς περὶ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος τούτου, καὶ τῆς παρου σίας αὐτοῦ τῆς δευτέρας, ἡδύνατο ἀποκριθεὶς φῆσαι τὴν ἀλήθειαν ; Τῶν γὰρ ἀκραιφνῶς ἐχόντων τὴν περὶ τῶν ὧδε (46) ὄντων ἢ γινομένων γνῶσιν, ἴδιόν ἐστι τὴν ἀλήθειαν ἀφηγεῖσθαι. "Οθεν καὶ ὁ Σωτὴρ γινώ- σκων ἐσήμανε τὴν ἀλήθειαν επερωτηθείς. Πυθομένων γὰρ τῶν μαθητῶν, τί τὸ σημεῖον τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, καὶ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος τού του, ἀποκριθεὶς ἔφη οὕτω· • Βλέπετε, μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ. Πολλοὶ γὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, λέγοντες· Ἐγώ εἰμι ὁ Χριστὸς, καὶ πολλοὺς πλανή σουσι. Μελλήσετε δὲ ἀκούειν πολέμους καὶ ἀκοὰς πολέμων. Ορᾶτε μὴ θροεῖσθε· δεῖ γὰρ ταῦτα γενέσθαι, ἀλλ᾽ οὔπω τὸ τέλος. Εγερθήσεται γὰρ ἔθνος ἐπὶ ἔθνος, καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν, καὶ ἔσονται λιμοί, καὶ λοιμοί, καὶ σεισμοὶ κατὰ τόπους. Ταῦτα δὲ πάν τα ἀρχὴ ὠδίνων. Τότε παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς θλίψεις, καὶ ἀποκτενοῦσιν ὑμᾶς· καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. Και τότε σκανδαλισθή σονται πολλοὶ, καὶ ἀλλήλους παραδώσουσι, καὶ μισή- σουσιν ἀλλήλους. Καὶ πολλοὶ ψευδοπροφῆται ἐγερθή σονται, καὶ πλανήσουσι πολλούς. Καὶ διὰ τὸ πληθυν- θῆναι τὴν ἀνομίαν, ψυγήσεται ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν. Ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. Καὶ κηρυχθήσεται τὸ Εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ, εἰς μαρτύριον (47) πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ τότε ἥξει τὸ τέλος. » Καὶ μετ' ὀλίγα φησίν ο Εσται γὰρ θλίψις μεγάλη, οἷα οὐ γέγονεν ἀπ' ἀρχῆς κόσμου ἕως τοῦ νῦν, οὐδ᾽ οὐ μὴ γένηται. Καὶ εἰ μὴ ἐκολο- βώθησαν αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι, οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ. Τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ· Ἰδοὺ ὧδε ὁ Χριστὸς, ἰδοὺ ἐκεῖ· μὴ πιστεύσητε, καὶ μεθ' ἕτερα • Ωσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἐξέρχεται ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ φαίνεται ἕως δυσμών (48), οὕτως ἔσται ἡ παρ ουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. Οπου δὲ ἂν ᾖ τὸ πτῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί. Εὐθέως δὲ μετὰ τὴν θλίψιν τῶν ἡμερῶν ἐκείνων ὁ ἥλιος σκοτισθήσε ται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ πεσοῦνται, καὶ αἱ δυνάμεις τῶν πότε δὲ μειουμένη ἀπολήγει, ποίῳ δὲ καιρῷ συντε οὐρανῶν σαλευθήσονται· καὶ τότε φανήσεται τὸ : > σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῷ οὐρανῷ. » Καὶ μετ' ὀλίγα φησίν· « Αμήν, λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη, ἕως ἂν πάντα ταῦτα γέν νηται. Ο οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται· οἱ δὲ λό- γοι μου οὐ μὴ παρέλθωσι. Περὶ δὲ τῆς (49) ἡμέρας ἢ τῆς ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὔτε οἱ ἄγγελοι τῶν αὐτ ρανῶν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ μένος. » Λοιπὸν πάντως (50) τῶν εὐφρονούντων ἐστὶν ἐπιγνῶναι ἐκ τῶν προσημαν θέντων ἐκ τοῦ Σωτῆρος περὶ τῆς ἡμέρας καὶ ὥρας. χχιν, 4-14. * Αντω, S. ATHANASIUS. - SPURIA. B quo item tempore annus perficitur : an non nobis A dicendum omnino est Dominum Jesum, qui mundi est opifex, venturusque est ad ipsum consumman- dum, diem ipsam cognoscere? Namque si igno- rasset, quomodo interrogatus de fine hujus sæculi, secundoque suo adventu, vera potuisset respon- dere? Proprium enim illorum est vera narrare, qui certam habent cognitionem eorum quæ hic sunt et fiunt. Interrogatus proinde Salvator, veritatem quam noverat indicavit. Sciscitan- tibus enim discipulis quod signum adventus Donini Jesu, et consummationis hujus sæculi, bis verbis respondit: Videte ne quis vos seducat. Multi enim venient in nomine meo, dicentes : Ego sum Christus; et multos seducent. Audituri enim estis praelia et opiniones præliorum. Videle " ne turbemini. Oportet enim hæc fieri, sed nondum est finis. Consurget enim gens in gentem et regnum in regnum et erunt pestilentiæ, et fa- mes, et terræ motus per loca. Hæc autem omnia, initia sunt dolorum. Tunc tradent vos in tribula- tiones, et occident vos : et eritis odio omnibus propter nomen meum. Et tunc scandalizabuntur amulti, et invicem tradent, et odio habebunt invi- cem. Et multi pseudoprophetæ surgent, et sedu- cent multos. Et quoniam abundabit iniquitas, refrigescet charitas multorum. Qui autem perse- veraverit usque in finem, hic salvus erit. Et præ- dicabitur Evangelium regni in universo mundo, in testimonium omnibus gentibus, et tune veniet – finis ". » Et paulo post ait : « Erit enim tribulatio magna, qualis non fuit ab initio mundi usque modo, neque fiet. Et nisi breviati fuissent dies illi, non fieret salva omnis caro. Tunc si quis vobis dixerit, Ecce hic est Christus, ecce illic : nolite credere . . Et aliis interjectis : • Sicut enim ful- gur exit ab oriente et apparet usque in occidentem, ita erit adventus Filii hominis. Ubicunque fuerit corpus, illuc congregabuntur et aquila. Statim autem post tribulationem dierum illorum sol obscurabitur, et luna non dabit lumen suum, et stellæ cœli cadent, et virtutes cœlorum commove- buntur et tunc apparebit signum Filii hominis in caelo ". » Et paulo post : • Amen dico vobis, quia non præteribit generatio hac, donec omnia hæc D fiant. Coelum et terra transibunt verba autem mea non præteribunt. De die autem vel hora nemo scit, neque angeli calorum, nisi solus Pater 4. Jam hominum est sapientium ex his quæ Salvator de die et bora præsignificavit perspicere, ipsum cer- tissime cognoscere quandonam venturus ipse est, restituturusque omnia, prout definitum est, juxta individuum ipsius et Patris sui consilium. Accepto enim Evangelio in manibus, lege locum Matthæi de C Matth. Ibid, 21-23. Ibid. 27-30. *º Ibid. 34-36. deest in Aug. (46) "Ωδε deest in Reg. Basil. Angl. et Aug. Ibid. (47) Αιιg. εις μαρτυρίαν. (48) Reg. μέχρι δυσμῶν. Infra Reg. καὶ οἱ ἀει (49) Angl. περὶ τῆς (30) Αυg. πάντων.
PG 28:472«Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν·» καὶ πάλιν· «Πάντα, ὅσα ἔχει ὁ Πατὴρ, ἐμά ἐστιν.» Οὐχ ἕνεκεν κτιστῶν πραγμάτων τοῦτο ἔφη ὁ Σωτὴρ τὸ, Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατὴρ, ἐμά ἐστιν· ἀλλ’ ὅσα ἀνῆκε τῇ θεότητι τοῦ Πατρὸς, αὐτὰ ἴδια ἔφη ὁ Κύριος, οἷον τὸ ἀθάνατον, τὸ ἄφθαρτον, τὸ ἀχείρωτον, τὸ ἄτρεπτον, τὸ ἀκατάληπτον, τὸ δυνατὸν, τὸ προγνωστικὸν, καὶ ὅσα ἐστὶν ὁ Πατὴρ ἔχων, ταῦτα ἴδια τοῦ Υἱοῦ τυγχάνει. Ἀγνοεῖν δὲ ἔφη, ὡς προείρηται, ἀγγέλους καὶ τὸν Υἱόν. Ἄρ. εἶπε· Μὴ ἄλλος ἐστὶν ὁ Υἱός; Ἀθ. εἶπεν· Υἱὸς μὲν ἀληθινὸς τοῦ Θεοῦ εἷς τυγχάνει ὁ Λόγος καὶ Θεός. Ἔστι δὲ καὶ ὡς ἄλλος Υἱὸς υἱοποιηθεὶς διὰ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὥς φησιν ὁ θεῖος Ἀπόστολος· «Οὐ γὰρ ἐλάβομεν πνεῦμα δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ’ ἐλάβομεν πνεῦμα υἱοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν, Ἀββᾶ, ὁ Πατήρ.» Ὁ δὲ Χριστὸς διαῤῥήδην πρὸς τοὺς ἀποστόλους ἔφη· «Τεκνία μου, ἔτι μικρὸν μεθ’ ὑμῶν εἰμι, καὶ πορεύομαι πρὸς τὸν πέμψαντά με·» καὶ πρὸς Ἰουδαίους δέ φησιν ἐν παραβολαῖς οὕτως· «Ἄνθρωπός τις ἔχων δύο υἱοὺς, προσελθὼν τῷ πρεσβυτέρῳ, εἶπε· Πορεύου, ἐργάζου εἰς τὸν ἀμπελῶνά μου. Ὁ δὲ, ἀποκριθεὶς, ἔφη·λεῖται πληρούμενος ὁ ἐνιαυτὸς οἶδε· πῶς οὖν οὐκ ἂν εἴποιμεν ἡμεῖς, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς, ὁ ποιήσας τὸν κόσμον, καὶ ὁ μέλλων αὐτὸν συντελεῖν, ἐπίσταται τὴν ἡμέραν ; Εἰ γὰρ ἡγνόει, πῶς ἐπερωτηθεὶς περὶ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος τούτου, καὶ τῆς παρου σίας αὐτοῦ τῆς δευτέρας, ἡδύνατο ἀποκριθεὶς φῆσαι τὴν ἀλήθειαν ; Τῶν γὰρ ἀκραιφνῶς ἐχόντων τὴν περὶ τῶν ὧδε (46) ὄντων ἢ γινομένων γνῶσιν, ἴδιόν ἐστι τὴν ἀλήθειαν ἀφηγεῖσθαι. "Οθεν καὶ ὁ Σωτὴρ γινώ- σκων ἐσήμανε τὴν ἀλήθειαν επερωτηθείς. Πυθομένων γὰρ τῶν μαθητῶν, τί τὸ σημεῖον τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, καὶ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος τού του, ἀποκριθεὶς ἔφη οὕτω· • Βλέπετε, μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ. Πολλοὶ γὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, λέγοντες· Ἐγώ εἰμι ὁ Χριστὸς, καὶ πολλοὺς πλανή σουσι. Μελλήσετε δὲ ἀκούειν πολέμους καὶ ἀκοὰς πολέμων. Ορᾶτε μὴ θροεῖσθε· δεῖ γὰρ ταῦτα γενέσθαι, ἀλλ᾽ οὔπω τὸ τέλος. Εγερθήσεται γὰρ ἔθνος ἐπὶ ἔθνος, καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν, καὶ ἔσονται λιμοί, καὶ λοιμοί, καὶ σεισμοὶ κατὰ τόπους. Ταῦτα δὲ πάν τα ἀρχὴ ὠδίνων. Τότε παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς θλίψεις, καὶ ἀποκτενοῦσιν ὑμᾶς· καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. Και τότε σκανδαλισθή σονται πολλοὶ, καὶ ἀλλήλους παραδώσουσι, καὶ μισή- σουσιν ἀλλήλους. Καὶ πολλοὶ ψευδοπροφῆται ἐγερθή σονται, καὶ πλανήσουσι πολλούς. Καὶ διὰ τὸ πληθυν- θῆναι τὴν ἀνομίαν, ψυγήσεται ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν. Ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. Καὶ κηρυχθήσεται τὸ Εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ, εἰς μαρτύριον (47) πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ τότε ἥξει τὸ τέλος. » Καὶ μετ' ὀλίγα φησίν ο Εσται γὰρ θλίψις μεγάλη, οἷα οὐ γέγονεν ἀπ' ἀρχῆς κόσμου ἕως τοῦ νῦν, οὐδ᾽ οὐ μὴ γένηται. Καὶ εἰ μὴ ἐκολο- βώθησαν αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι, οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ. Τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ· Ἰδοὺ ὧδε ὁ Χριστὸς, ἰδοὺ ἐκεῖ· μὴ πιστεύσητε, καὶ μεθ' ἕτερα • Ωσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἐξέρχεται ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ φαίνεται ἕως δυσμών (48), οὕτως ἔσται ἡ παρ ουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. Οπου δὲ ἂν ᾖ τὸ πτῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί. Εὐθέως δὲ μετὰ τὴν θλίψιν τῶν ἡμερῶν ἐκείνων ὁ ἥλιος σκοτισθήσε ται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ πεσοῦνται, καὶ αἱ δυνάμεις τῶν πότε δὲ μειουμένη ἀπολήγει, ποίῳ δὲ καιρῷ συντε οὐρανῶν σαλευθήσονται· καὶ τότε φανήσεται τὸ : > σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῷ οὐρανῷ. » Καὶ μετ' ὀλίγα φησίν· « Αμήν, λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη, ἕως ἂν πάντα ταῦτα γέν νηται. Ο οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται· οἱ δὲ λό- γοι μου οὐ μὴ παρέλθωσι. Περὶ δὲ τῆς (49) ἡμέρας ἢ τῆς ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὔτε οἱ ἄγγελοι τῶν αὐτ ρανῶν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ μένος. » Λοιπὸν πάντως (50) τῶν εὐφρονούντων ἐστὶν ἐπιγνῶναι ἐκ τῶν προσημαν θέντων ἐκ τοῦ Σωτῆρος περὶ τῆς ἡμέρας καὶ ὥρας. χχιν, 4-14. * Αντω, S. ATHANASIUS. - SPURIA. B quo item tempore annus perficitur : an non nobis A dicendum omnino est Dominum Jesum, qui mundi est opifex, venturusque est ad ipsum consumman- dum, diem ipsam cognoscere? Namque si igno- rasset, quomodo interrogatus de fine hujus sæculi, secundoque suo adventu, vera potuisset respon- dere? Proprium enim illorum est vera narrare, qui certam habent cognitionem eorum quæ hic sunt et fiunt. Interrogatus proinde Salvator, veritatem quam noverat indicavit. Sciscitan- tibus enim discipulis quod signum adventus Donini Jesu, et consummationis hujus sæculi, bis verbis respondit: Videte ne quis vos seducat. Multi enim venient in nomine meo, dicentes : Ego sum Christus; et multos seducent. Audituri enim estis praelia et opiniones præliorum. Videle " ne turbemini. Oportet enim hæc fieri, sed nondum est finis. Consurget enim gens in gentem et regnum in regnum et erunt pestilentiæ, et fa- mes, et terræ motus per loca. Hæc autem omnia, initia sunt dolorum. Tunc tradent vos in tribula- tiones, et occident vos : et eritis odio omnibus propter nomen meum. Et tunc scandalizabuntur amulti, et invicem tradent, et odio habebunt invi- cem. Et multi pseudoprophetæ surgent, et sedu- cent multos. Et quoniam abundabit iniquitas, refrigescet charitas multorum. Qui autem perse- veraverit usque in finem, hic salvus erit. Et præ- dicabitur Evangelium regni in universo mundo, in testimonium omnibus gentibus, et tune veniet – finis ". » Et paulo post ait : « Erit enim tribulatio magna, qualis non fuit ab initio mundi usque modo, neque fiet. Et nisi breviati fuissent dies illi, non fieret salva omnis caro. Tunc si quis vobis dixerit, Ecce hic est Christus, ecce illic : nolite credere . . Et aliis interjectis : • Sicut enim ful- gur exit ab oriente et apparet usque in occidentem, ita erit adventus Filii hominis. Ubicunque fuerit corpus, illuc congregabuntur et aquila. Statim autem post tribulationem dierum illorum sol obscurabitur, et luna non dabit lumen suum, et stellæ cœli cadent, et virtutes cœlorum commove- buntur et tunc apparebit signum Filii hominis in caelo ". » Et paulo post : • Amen dico vobis, quia non præteribit generatio hac, donec omnia hæc D fiant. Coelum et terra transibunt verba autem mea non præteribunt. De die autem vel hora nemo scit, neque angeli calorum, nisi solus Pater 4. Jam hominum est sapientium ex his quæ Salvator de die et bora præsignificavit perspicere, ipsum cer- tissime cognoscere quandonam venturus ipse est, restituturusque omnia, prout definitum est, juxta individuum ipsius et Patris sui consilium. Accepto enim Evangelio in manibus, lege locum Matthæi de C Matth. Ibid, 21-23. Ibid. 27-30. *º Ibid. 34-36. deest in Aug. (46) "Ωδε deest in Reg. Basil. Angl. et Aug. Ibid. (47) Αιιg. εις μαρτυρίαν. (48) Reg. μέχρι δυσμῶν. Infra Reg. καὶ οἱ ἀει (49) Angl. περὶ τῆς (30) Αυg. πάντων.
PG 28:473Ἐγὼ, κύριε, καὶ οὐκ ἀπῆλθεν. Εἶτα προσελθὼν τῷ ἑτέρῳ, ἔφη· Πορεύου, ἐργάζου εἰς τὸν ἀμπελῶνά μου. Ὁ δέ φησιν· Οὐ θέλω. Ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς ἀπῆλθεν.» Ἐρωτᾷ δὲ ὁ Κύριος· Τίς ἐποίησεν τὸ θέλημα τοῦ πατρὸς αὐτοῦ; ἀποκριθέντες δὲ οἱ Ἰουδαῖοί φασιν· «Ὁ ἔσχατος υἱός.» Ὁμολογουμένως δὲ, ὁ μὲν πατὴρ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τυγχάνει, ὁ δὲ ἀμπελὼν αἱ τρίβοι τῆς δικαιοσύνης, ἐν αἷς προσέταττε τὸν πρεσβύτερον υἱὸν ἐργάζεσθαι. Ὁ δὲ μικρῷ τῷ διαστήματι χαίρειν φράσας τῷ κελεύσματι κατεφρόνησε τοῦ προστάξαντος· οὗτος δὲ ὁ τῶν Ἰουδαίων λαὸς τυγχάνει, ὁ διὰ τὴν ἀπιστίαν ἀπόβλητος γεγονὼς τῆς υἱοθεσίας. Ὁ δὲ νεώτερος υἱὸς τοῦ πατρὸς, ὁ ἐξ ἐθνῶν λαὸς, ὁ παρὰ τὴν ἀρχὴν τῆς κλήσεως παρακούων τῇ ἀπιστίᾳ, τῇ εἰδωλολατρείᾳ κρατούμενος, ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς καὶ πιστεύσας, ὑπήκοος προστάγματος πατρικοῦ ἀνεδείχθη.ἐπὶ γινώσκει ἀσφαλέστατα πότε μέλλει ἔρχεσθαι καὶ Α ἀποκαθιστάνειν ἅπαντα, καθὼς προώρισται, πρὸς τὴν ἀδιάζευκτον αὐτοῦ βουλὴν καὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ. Λαβὼν γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον ἐν χερσὶν, ἀνάγνωθι τὴν περικοπὴν τοῦ Ματθαίου περὶ τοῦ ζητουμένου, καὶ ἔσται σοι πάντα κατάδηλα, ὡς οὐκ ἀγνοεῖ ὁ Κύριος περὶ τῆς ἡμέρας. Εἰ δὲ ἡγνίει, πῶς ἡδύνατο τὰ μη- δέπω όντα, μήτε μὴν γενόμενα (51) σημείά τε καὶ πειρατήρια, ἅπερ προτρέχουσι πρὸ τῆς ἡμέρας, προλέγειν ; ἕως γὰρ τῆς συντελείας καὶ παρουσίας ἑαυτοῦ προεδήλωσε τὰ σημεῖα, καὶ τὰς ποιότητας αὐτῶν, ὡς δύνασθαι καὶ τοὺς σπουδαιοτέρους (52) καὶ φιλοπόνους ἐπιγνῶναι τὸν καιρὸν ἐκ τῶν προ- μεμνημένων πρὸς τοῦ Κυρίου. διὰ τί αὐτὸς ἔφη· · Οὐδὲ ὁ Υἱὸς οἶδε τὴν ἡμέρα • ἐκείνην; » ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκ εἶπεν ὁ Κύριος, Οὐδὲ ἐγὼ οἶδα τὴν ἡμέραν ἐκείνην. Τοῦτο γὰρ ἀκόλου σαν ἦν φάναι τὸν Κύριον, εἴπερ ἤθελε περὶ ἑαυτοῦ παραστῆσαι, ὡς μὴ ἔχων γνῶσιν τοῦ πράγματος. Καὶ ἐν μὲν τῷ Ματθαίῳ οὐ φέρεται, Οὐδὲ ὁ Υἱὸς οἶδε (53) τὴν ἡμέραν ἐκείνην· οἱ δὲ λοιποὶ εὐαγγε λισταὶ παρέλιπον τὴν περὶ τούτου διήγησιν· μονώ ο τατος δὲ Μάρκος ἔφη· Οὐδὲ ὁ Υἱὸς » οἶδε τὴν ἡμέραν. Καὶ τὴν τοῦ Μάρκου ἀφήγησιν ἐν στέρνοις σου γνώθι, ὅτι οὐκ ἀγνοεῖ ὁ Κύριος τὴν ἡμέραν. Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος Ἰησοῦς· « Περὶ δὲ τῆς ἡμέρας εκεί- νης καὶ ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ οἱ ἄγγελοι τῶν οὐ- ρανῶν, οὐδὲ ὁ Υἱός, εἰ μὴ ὁ Πατήρ. ο Γινώσκων γὰρ ἑαυτὸν μὴ διεστῶτα ἀπὸ τοῦ Πατρὸς κατ' ουσίαν, ἀλλ᾽ ἡνωμένον τῇ θεότητι τῷ Θεῷ Πατρὶ αὐτοῦ, τὴν ἑαυτοῦ πρόγνωσιν ἐν τῇ τοῦ Πατρὸς προγνώσει ἐσήμανεν, ὥς φησιν ὁ Κύριος· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατήρ ἦν ἐσμεν· ν καὶ πάλιν· « Πάντα, ὅσα ἔχει ὁ Πατὴρ, ἐμά ἐστιν. » Οὐχ ἕνεκεν κτιστῶν πραγμάτων τοῦτο ἔφη ὁ Σωτὴρ τὸ Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστιν· ἀλλ' ὅσα ἀνῆκε τῇ θεότητι τοῦ Πατρός, αὐτὰ ἴδια ἔφη ὁ Κύριος, οἷον τὸ ἀθάνατον, τὸ ἄφθαρτον, τὸ ἀχεί- ρωτον, τὸ ἄτρεπτον, τὸ ἀκατάληπτον, τὸ δυνατὸν, τὸ προγνωστικόν, καὶ ὅσα ἐστὶν ὁ Πατήρ ἔχων (54), ταῦτα ἴδια τοῦ Υἱοῦ τυγχάνει. Αγνοεῖν δὲ ἔφη, ὡς προείρηται, ἀγγέλους καὶ τὸν Υἱόν. πεν· Υἱὸς μὲν ἀληθινὸς τοῦ Θεοῦ εἰς τυγχάνει ὁ Λό γος καὶ Θεός. Ἔστι δὲ καὶ ὡς ἄλλος Υἱὸς υἱοποιη θεὶς διὰ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὥς φησιν ὁ θεῖος Απόστολος - • Οὐ γὰρ ἐλάβομεν πνεῦμα δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ' ἐλάβομεν πνεῦμα υἱοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν, 1663, ὁ Πατήρ. » Ο δὲ Χριστός διαρρήδην πρὸς τοὺς ἀποστόλους ἔφη· « Τεκνία μου, ἔτι μικρὸν μεθ᾽ ὑμῶν εἰμί, καὶ πορεύομαι πρὸς τὸν πέμψαντά με· ν καὶ πρὸς Ἰουδαίους δέ φησιν ἐν παραβολαῖς οὕτως· ο "Ανθρωπός τις ἔχων δύο υἱούς, προσελθών τῷ πρεσβυτέρῳ, εἶπε· Πορεύου, ἐργάζου εἰς τὸν αμπελώνα μου. Ὁ δὲ, ἀποκριθεὶ;, ἔφη· Εγώ, κύριε, ᾿Αθανάσιος. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. eo quod in controversia est, tibique omnino patebit Dominum diem minime ignorare. Nam si ignorasset, quomodo prædicere potuisset signa et tentamenta diem præcurrentia, cum nondum essent vel acci- dissent? siquidem usque ad consummationem et adventum suum signa et eorum qualitates prænuntiavit, ita ut studiosiores et laboriosiores ex iis quæ præmonuit Dominus tempus possint cognoscere. B Neque Filius diem illam novit 50? > Ath. Non ait Dominus, Neque ego novi diem illam id enim Dominum dicere consentaneum erat, siquidem ostendere ipsi animus esset, se rei illius cognitio- nem non habere. Quin etiam in Matthæo non habe- tur, Neque Filius diem illam novit, aliique evange- listæ hujusmodi rei mentionem omiserunt : solus autem Marcus ait, Neque Filius novit diem. » Tu autem Marci narrationem tecum animo perpende, et vide diem illam Dominum minime ignorare. Ait enim Dominus Jesus: • De die autem illo et hora, nemo scit, neque angeli,calorum, neque Filius, nisi Pater "., Sciens enim se a Patre se- cundum naturam non differre, sed Deo Patri suo divinitate unitum, suam prænotionem in Patris præ ione significavit, quemadmodum Dominus C ait . . Ego et Pater unum sumus: » et rur su,: Omnia, quæcunque habet Pater, mea sunt. Non propter res creatas ait Salvator, Omnia, qua- s Marc. XIII, 32. ss fluid, ss Rom. viii, 15. D ' anque habet Pater, mea sunt: sed quæcunque ad Patris pertinent divinitatem, hæc propria sibi esse ait Dominus, ut immortalitatem, incorruptibi - litatem, vim invictam, immutabilitatem, incom- prehensibilitatem, potentiam, præscientiam, et quæ- cunque ipse Pater babet, hæc ipsa Filii sunt pro, pria. Ignorare vero ait, ut supra dictum est, et angelos et Filium. quidem Filius Dei unus est Verbum et Deus. Est autem veluti alius Filius adoptatus per templum corporis ipsius fomnini nostri Jesu Christi, ut ait divinus Apostolus : e Non enim accepimus spiritum servitutis iterum in timore, sed accepimus gpiritum adoptionis, in quo clamamus, Abba, Pater .. Christus autem ipse diserte ad apostolos ait : « lioli mei, adhuc modicum vobiscum sum, et vado ad eum qui misit me " ; » et ad Judeos sic in pa rabolis est locutus: Homo quidam habebat duos filios, et accedens ad majorem dixit: Vade, operare in vinea mea. Ille autem respondens ait, Ego, do- mine, et non abiit. Deinde accedens ad alterum ss Joan. xull, 53. dit Fi- deest. 27. Ar. Si vere diem novit, quare ipse ait, 27. "Αρ. εἶπεν· Εἰ ἀληθῶς ἐπίσταται τὴν ἡμέραν, 28. "Αρ. εἶπε· Μὴ ἄλλος ἐστὶν ὁ Υἱός; Αθ. εἶ (51) Reg. et Basil., γινόμενα. (32) Reg. σπουδαίους. (55) Aug. είδε. Paulo post,idem post ἡμέραν ad- 28. Ar. Numquid alius est Filius? Ath. Verus (54) Ita Aug. In editis vero et in cæteris, gey
PG 28:474Ἐκ δὲ τῆς ὑπακοῆς φίλος καὶ κληρονόμος, ὡς υἱὸς Πατρὸς, ἀνεφάνη, πάσης τιμῆς καὶ χάριτος ἠξιωμένος πρὸς τοῦ ἰδίου Πατρὸς ἄνευ τῆς ἡμέρας καὶ ὥρας ἐκείνης, λέγω δὴ τῆς συντελείας, ἢ μόνον σημεῖα λαβὼν, ἵνα μὴ ἀγνοῶν, ὅτι ἐγγύς ἐστι τὸ τέλος, πρὸς τὸ μὴ ἀπαρασκεύαστον ὄντα, αἰφνιδίως καταλάβῃ ἡ ἡμέρα. Ἄρ. εἶπεν· Ὁμολογῶ ὀρθῶς εἰρῆσθαι τοῦτο τὸ περὶ τῆς ἡμέρας· τὸ δὲ τῇ οὐσίᾳ ἡνῶσθαι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ οὐκ ὀρθῶς ἔχειν φημί. Ἀθ. εἶπεν· Ἐπειδὴ σπουδὴ πρόσεστί σοι οὐ μικρὰ, ψέγειν τὰ καλὰ καὶ καλῶς ὁμολογούμενα πρὸς τῶν εὐσεβῶν, ἀπόδος λόγον, τί ποτε ἄρα ἐστὶν ἡ οὐσία; Ἄρ. εἶπεν· Πᾶν εἴ τί ἐστιν ἐν ὑποστάσει, τοῦτο οὐσία τυγχάνει. Ἀθ. εἶπεν· Ὀρθῶς ἔφης. Ἐπεὶ δὲ ἡμεῖς ἐπὶ τοῦ παρόντος περὶ Θεοῦ λόγον ἔχομεν, εἰπέ μοι ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία τί ἐστι, μήποτε νομισθῶμεν πρὸς τῶν ἰδιωτῶν, ὅτι τάχα περὶ χρημάτων λέγομεν. Ἄρ. εἶπεν· Ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία ἐστὶν, εἴ τί ἐστιν ὁ Θεὸς, τοῦτο οὐσία τυγχάνει. Ἀθ. εἶπε· Καλῶς ἔφης· λοιπὸν ἄκουε. Ἄρ. εἶπε· Λέγε ὃ βούλει. Ἀθ. εἶπεν·ἐπὶ γινώσκει ἀσφαλέστατα πότε μέλλει ἔρχεσθαι καὶ Α ἀποκαθιστάνειν ἅπαντα, καθὼς προώρισται, πρὸς τὴν ἀδιάζευκτον αὐτοῦ βουλὴν καὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ. Λαβὼν γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον ἐν χερσὶν, ἀνάγνωθι τὴν περικοπὴν τοῦ Ματθαίου περὶ τοῦ ζητουμένου, καὶ ἔσται σοι πάντα κατάδηλα, ὡς οὐκ ἀγνοεῖ ὁ Κύριος περὶ τῆς ἡμέρας. Εἰ δὲ ἡγνίει, πῶς ἡδύνατο τὰ μη- δέπω όντα, μήτε μὴν γενόμενα (51) σημείά τε καὶ πειρατήρια, ἅπερ προτρέχουσι πρὸ τῆς ἡμέρας, προλέγειν ; ἕως γὰρ τῆς συντελείας καὶ παρουσίας ἑαυτοῦ προεδήλωσε τὰ σημεῖα, καὶ τὰς ποιότητας αὐτῶν, ὡς δύνασθαι καὶ τοὺς σπουδαιοτέρους (52) καὶ φιλοπόνους ἐπιγνῶναι τὸν καιρὸν ἐκ τῶν προ- μεμνημένων πρὸς τοῦ Κυρίου. διὰ τί αὐτὸς ἔφη· · Οὐδὲ ὁ Υἱὸς οἶδε τὴν ἡμέρα • ἐκείνην; » ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκ εἶπεν ὁ Κύριος, Οὐδὲ ἐγὼ οἶδα τὴν ἡμέραν ἐκείνην. Τοῦτο γὰρ ἀκόλου σαν ἦν φάναι τὸν Κύριον, εἴπερ ἤθελε περὶ ἑαυτοῦ παραστῆσαι, ὡς μὴ ἔχων γνῶσιν τοῦ πράγματος. Καὶ ἐν μὲν τῷ Ματθαίῳ οὐ φέρεται, Οὐδὲ ὁ Υἱὸς οἶδε (53) τὴν ἡμέραν ἐκείνην· οἱ δὲ λοιποὶ εὐαγγε λισταὶ παρέλιπον τὴν περὶ τούτου διήγησιν· μονώ ο τατος δὲ Μάρκος ἔφη· Οὐδὲ ὁ Υἱὸς » οἶδε τὴν ἡμέραν. Καὶ τὴν τοῦ Μάρκου ἀφήγησιν ἐν στέρνοις σου γνώθι, ὅτι οὐκ ἀγνοεῖ ὁ Κύριος τὴν ἡμέραν. Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος Ἰησοῦς· « Περὶ δὲ τῆς ἡμέρας εκεί- νης καὶ ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ οἱ ἄγγελοι τῶν οὐ- ρανῶν, οὐδὲ ὁ Υἱός, εἰ μὴ ὁ Πατήρ. ο Γινώσκων γὰρ ἑαυτὸν μὴ διεστῶτα ἀπὸ τοῦ Πατρὸς κατ' ουσίαν, ἀλλ᾽ ἡνωμένον τῇ θεότητι τῷ Θεῷ Πατρὶ αὐτοῦ, τὴν ἑαυτοῦ πρόγνωσιν ἐν τῇ τοῦ Πατρὸς προγνώσει ἐσήμανεν, ὥς φησιν ὁ Κύριος· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατήρ ἦν ἐσμεν· ν καὶ πάλιν· « Πάντα, ὅσα ἔχει ὁ Πατὴρ, ἐμά ἐστιν. » Οὐχ ἕνεκεν κτιστῶν πραγμάτων τοῦτο ἔφη ὁ Σωτὴρ τὸ Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστιν· ἀλλ' ὅσα ἀνῆκε τῇ θεότητι τοῦ Πατρός, αὐτὰ ἴδια ἔφη ὁ Κύριος, οἷον τὸ ἀθάνατον, τὸ ἄφθαρτον, τὸ ἀχεί- ρωτον, τὸ ἄτρεπτον, τὸ ἀκατάληπτον, τὸ δυνατὸν, τὸ προγνωστικόν, καὶ ὅσα ἐστὶν ὁ Πατήρ ἔχων (54), ταῦτα ἴδια τοῦ Υἱοῦ τυγχάνει. Αγνοεῖν δὲ ἔφη, ὡς προείρηται, ἀγγέλους καὶ τὸν Υἱόν. πεν· Υἱὸς μὲν ἀληθινὸς τοῦ Θεοῦ εἰς τυγχάνει ὁ Λό γος καὶ Θεός. Ἔστι δὲ καὶ ὡς ἄλλος Υἱὸς υἱοποιη θεὶς διὰ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὥς φησιν ὁ θεῖος Απόστολος - • Οὐ γὰρ ἐλάβομεν πνεῦμα δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ' ἐλάβομεν πνεῦμα υἱοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν, 1663, ὁ Πατήρ. » Ο δὲ Χριστός διαρρήδην πρὸς τοὺς ἀποστόλους ἔφη· « Τεκνία μου, ἔτι μικρὸν μεθ᾽ ὑμῶν εἰμί, καὶ πορεύομαι πρὸς τὸν πέμψαντά με· ν καὶ πρὸς Ἰουδαίους δέ φησιν ἐν παραβολαῖς οὕτως· ο "Ανθρωπός τις ἔχων δύο υἱούς, προσελθών τῷ πρεσβυτέρῳ, εἶπε· Πορεύου, ἐργάζου εἰς τὸν αμπελώνα μου. Ὁ δὲ, ἀποκριθεὶ;, ἔφη· Εγώ, κύριε, ᾿Αθανάσιος. DISPUTATIO CONTRA ARIUM. eo quod in controversia est, tibique omnino patebit Dominum diem minime ignorare. Nam si ignorasset, quomodo prædicere potuisset signa et tentamenta diem præcurrentia, cum nondum essent vel acci- dissent? siquidem usque ad consummationem et adventum suum signa et eorum qualitates prænuntiavit, ita ut studiosiores et laboriosiores ex iis quæ præmonuit Dominus tempus possint cognoscere. B Neque Filius diem illam novit 50? > Ath. Non ait Dominus, Neque ego novi diem illam id enim Dominum dicere consentaneum erat, siquidem ostendere ipsi animus esset, se rei illius cognitio- nem non habere. Quin etiam in Matthæo non habe- tur, Neque Filius diem illam novit, aliique evange- listæ hujusmodi rei mentionem omiserunt : solus autem Marcus ait, Neque Filius novit diem. » Tu autem Marci narrationem tecum animo perpende, et vide diem illam Dominum minime ignorare. Ait enim Dominus Jesus: • De die autem illo et hora, nemo scit, neque angeli,calorum, neque Filius, nisi Pater "., Sciens enim se a Patre se- cundum naturam non differre, sed Deo Patri suo divinitate unitum, suam prænotionem in Patris præ ione significavit, quemadmodum Dominus C ait . . Ego et Pater unum sumus: » et rur su,: Omnia, quæcunque habet Pater, mea sunt. Non propter res creatas ait Salvator, Omnia, qua- s Marc. XIII, 32. ss fluid, ss Rom. viii, 15. D ' anque habet Pater, mea sunt: sed quæcunque ad Patris pertinent divinitatem, hæc propria sibi esse ait Dominus, ut immortalitatem, incorruptibi - litatem, vim invictam, immutabilitatem, incom- prehensibilitatem, potentiam, præscientiam, et quæ- cunque ipse Pater babet, hæc ipsa Filii sunt pro, pria. Ignorare vero ait, ut supra dictum est, et angelos et Filium. quidem Filius Dei unus est Verbum et Deus. Est autem veluti alius Filius adoptatus per templum corporis ipsius fomnini nostri Jesu Christi, ut ait divinus Apostolus : e Non enim accepimus spiritum servitutis iterum in timore, sed accepimus gpiritum adoptionis, in quo clamamus, Abba, Pater .. Christus autem ipse diserte ad apostolos ait : « lioli mei, adhuc modicum vobiscum sum, et vado ad eum qui misit me " ; » et ad Judeos sic in pa rabolis est locutus: Homo quidam habebat duos filios, et accedens ad majorem dixit: Vade, operare in vinea mea. Ille autem respondens ait, Ego, do- mine, et non abiit. Deinde accedens ad alterum ss Joan. xull, 53. dit Fi- deest. 27. Ar. Si vere diem novit, quare ipse ait, 27. "Αρ. εἶπεν· Εἰ ἀληθῶς ἐπίσταται τὴν ἡμέραν, 28. "Αρ. εἶπε· Μὴ ἄλλος ἐστὶν ὁ Υἱός; Αθ. εἶ (51) Reg. et Basil., γινόμενα. (32) Reg. σπουδαίους. (55) Aug. είδε. Paulo post,idem post ἡμέραν ad- 28. Ar. Numquid alius est Filius? Ath. Verus (54) Ita Aug. In editis vero et in cæteris, gey
PG 28:475Οἶσθα, ὅτι, σχηματιζόμενος καὶ συγκαταβαίνων τῇ ἡμετέρᾳ ἀσθενείᾳ διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφῶν ὁ Θεὸς, ἀνθρωπινώτερον ὁμιλεῖ πολλάκις πρὸς ἡμᾶς, πρὸς τὸ δύνασθαι νοεῖν τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν ἐκ τῶν παραπλησίως εἰρημένων, ἐν οἷς ἡμεῖς ἐνεχόμεθα καὶ ἴσμεν, τὰ ἐπουράνια θεῖα μυστήρια. Ἄρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Θεὸς, λέγων πρὸς τὸν ἴδιον Υἱὸν διὰ τοῦ προφήτου· «Ἐκ γαστρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε,» σημαίνει τὴν ἐκ τῆς πατρικῆς οὐσίας γέννησιν τοῦ Υἱοῦ. Ἄρ. εἶπε· Γαστέρα οὖν ἔχει ὁ Θεός; Ἀθ. εἶπε· Προλαβὼν εἶπον πρὸς σὲ, ὅτι διὰ τὴν ἡμετέραν ἀσθένειαν πολλάκις καὶ ἀνθρωπόσχημον τὸ Θεῖον αἱ θεῖαι Γραφαὶ καταγγέλλουσιν· οὐχ ὅτι ὁ Θεὸς τοιοῦτός ἐστιν, ἀλλ’ ἵνα ἡμεῖς ἐκ τῶν σωματικῶν παραδειγμάτων τὰ θεῖα εὐσεβῶς νοῶμεν. Δι’ οὐδὲν οὖν ἕτερον γαστέρα ὀνομάζει, ἢ ἵνα παραστήσῃ αὐτὸν τὸν Υἱὸν ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας γεγεννῆσθαι. Ἐπεὶ εἰ μὴ τοῦτό ἐστι, λέγε σὺ, πῶς ὀφείλει νοηθῆναι τὸ ῥητόν. Ἄρ. εἶπεν· Ἡ Γραφὴ λέγει ἐκ προσώπου τοῦ Πατρός· «Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου Λόγον ἀγαθόν.» Ἆρα οὖν, Λόγον ἐξηρεύξατό φησι τὸν Υἱόν; Ἀθ. εἶπεν·Α καὶ οὐκ ἀπῆλθεν. Εἶτα προσελθὼν τῷ ἑτέρῳ, ἔφη· Πορεύου, εργάζου εἰς τὸν ἀμπελῶνά μου. Ο δέ φη- σιν· Οὐ θέλω. Ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς ἀπῆλθεν. » Ερωτᾷ δὲ ὁ Κύριος· Τίς ἐποίησεν τὸ θέλημα του πατρὸς αὐτοῦ; ἀποκριθέντες δὲ οἱ Ἰουδαῖοί φασιν • Ο ἔσχατος υἱός. ο Ομολογουμένως δὲ, ὁ μὲν πατὴρ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τυγχάνει, ὁ δὲ ἀμπελὼν αἱ τρίβοι τῆς δικαιοσύνης, ἐν οἷς προσέταττε τὸν πρεσβύτερον υἱὸν ἐργάζεσθαι. Ὁ δὲ μικρῷ (55) τῷ διαστήματι χαίρειν φράσας τῷ κελεύσματι κατεφρόνησε τοῦ προστάξαντος· οὗτος δὲ ὁ τῶν Ἰουδαίων λαὸς τυγχά νει, ὁ διὰ τὴν ἀπιστίαν ἀπόβλητος γεγονώς της υιοθε σίας. Ο δὲ νεώτερος υἱὸς τοῦ πατρὸς, ὁ ἐξ ἐθνῶν λαὸς, ὁ παρὰ τὴν ἀρχὴν (56) τῆς κλήσεως παρακούων τῇ ἀπιστία, τῇ εἰδωλολατρεία κρατούμενος, ὕστερον Β δὲ μεταμεληθεὶς καὶ πιστεύσας, ὑπήκοος προστάγμα τος πατρικοῦ ἀνεδείχθη. Ἐκ δὲ τῆς ὑπακοῆς φίλος καὶ κληρονόμος, ώς υἱὸς Πατρός, ἀνεφάνη (57), πάσης τιμῆς καὶ χάριτος ἠξιωμένος πρὸς τοῦ ἰδίου Πατρός ἄνευ τῆς ἡμέρας καὶ ὥρας ἐκείνης, λέγω δὴ τῆς συντελείας, ἢ μόνον σημεία λαβών, ἵνα μὴ ἀγνοῶν, ὅτι ἐγγὺς ἐστι τὸ τέλος, πρὸς τὸ μὴ ἀπαρασκευα- στον (58) ὄντα, αἰφνιδίως καταλάβῃ ἡ ἡμέρα. Αιh. ὁ παρὰ τὴν ἀρχήν. περὶ τῆς ἡμέρας· τὸ δὲ τῇ οὐσίᾳ ἡνῶσθαι τὸν Υἱόν τῷ Πατρὶ οὐκ ὀρθῶς ἔχειν φημί. ᾿Αθ. εἶπεν· Ἐπειδὴ σπουδὴ πρόσεστί σοι οὐ μικρά, ψέγειν τὰ καλὰ καὶ καλῶς ὁμολογούμενα πρὸς τῶν εὐσεβῶν, ἀπόδος (59) λόγον, τί ποτε ἄρα ἐστὶν ἡ οὐσία; Αρ. εἶπεν· Πᾶν εἴ τί ἐστιν ἐν ὑποστάσει, τοῦτο οὐσία τυγχάνει. 'Αθ.. εἶπεν· Ορθῶς ἔφης. Ἐπεὶ δὲ ἡμεῖς ἐπὶ τοῦ παρόν τος περὶ Θεοῦ λόγον ἔχομεν, εἰπέ μοι ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία τί ἐστι, μήποτε νομισθῶμεν πρὸς τῶν ἰδιωτῶν, ὅτι τάχα περὶ χρημάτων λέγομεν. "Αρ. εἶπεν· Ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία ἐστὶν, εἴ τί ἐστιν ὁ Θεὸς, τοῦτο οὐσία τυγ- χάνει. Αθ. εἶπε· Καλῶς ἔφης· λοιπὸν ἄκουε. Αρ. εἶπε· Λέγε ὅ βούλει. ᾿Αθ. εἶπεν· Οἴσθα, ὅτι, σχημα τιζόμενος καὶ συγκαταβαίνων τῇ ἡμετέρᾳ ἀσθενείᾳ διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφῶν ὁ Θεὸς, ἀνθρωπινώτε ρον ὁμιλεῖ πολλάκις πρὸς ἡμᾶς, πρὸς τὸ δύνασθαι νοεῖν τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν ἐκ τῶν παραπλησίως εἰρημέν νων, ἐν οἷς ἡμεῖς ἐνεχόμεθα καὶ ἴσμεν, τὰ ἐπουράνια θεία μυστήρια. Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Θεὸς, λέγων πρὸς τὸν ἴδιον Υἱὸν διὰ τοῦ προφήτου· . Εκ γαστρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε, » σημαίνει τὴν ἐκ τῆς πατρικῆς οὐσίας γέννησιν τοῦ Υἱοῦ. "Αρ. εἶπε· Γαστέρα οὖν ἔχει ὁ Θεός ; 'Αθ. εἶπε· Προλαβὼν εἶπον πρὸς σὲ, ὅτι διὰ τὴν ἡμετέραν ἀσθέ νειαν πολλάκις καὶ ἀνθρωπόσχημον τὸ θεῖον αἱ θεῖαι Γραφαὶ καταγγέλλουσιν· οὐχ ὅτι ὁ Θεὸς τοιοῦτός ἐστιν, ἀλλ᾽ ἵνα ἡμεῖς ἐκ τῶν σωματικῶν παραδειγμάτων τα θεῖα εὐσεβῶς νοῶμεν. Δι' οὐδὲν οὖν ἕτερον γαστέρα ὀνομάζει, ἢ ἵνα παραστήσῃ αὐτὸν τὸν Υἱὸν ἐκ τῆς τοῦ μοι ἀπόδος. S. ATHANASIUS. - SPURIA. dixit : Vade, operare in vinea mea. At ille respon- alit: Nolo. Postea autem poenitentia motus abiit . Interrogat vero Dominus : Uter fecerit voluntatem patris sui? Responderunt Judai, Posterior filius. » Porro in confesso est patrem, universorum Deum esse; vinean vero, vias esse justitiæ, in quibus majorem filium jussit operari. Ille autem qui paulo post præceptum valere jussit, contempsitque im. perantem, populus est Jud eorum, qui ob infideli- tatem exclusus est ab adoptione. Junior vero patris filius, gentium est populus, qui vocationis principio cum præ infidelitate obedire recusasset, detentus- que fuisset idololatria, postmodum pœnitentia ductus et credens, patris imperio est obsecutus. Qua quidem obedientia amicus et hæres, tanquam Patris filius, effici meruit, omnique honore el gratia a Patre ornatus est, præter diei et hore, illius consummationis videlicet, cognitionem. Sed signa solummodo accepit, ne, si ignoraret prope adesse finem, imparatum dies illa repente ollen- deret. C exposuisti. Sed nego recte dici posse Filium Patri secundum substantiam unitum esse. Ath. Quando- quidem tibi non minimum est studium vituperandi quæ recta sunt, quæque recte esse pii fatentur, responde mihi, quid tandem sit substantia? Ar. Quidquid est in hypostasi, hoc substantia est. Ath. Recte. Verum cum nunc nobis sermo de Deo sit, die mihi quidnam sit Dei substantia: ne forte arbi- trentur idiotæ nos de pecuniis loqui. Ar. Dei sub- stantia est : si quid est Deus, hoc substantia est. Recte tu quidem : jam vicissim audi. Ar. Dic quod lubet. Ath. Nosti Deum sese ad nostram im- becillitatem per Scripturas divinitus inspiratas benigne accommodare, sæpeque ad nos humano more loqui, ut scilicet humana natura ex his quæ consimilia rebus illis dicuntur, in quibus versamur et quas novimus, coelestia divina mysteria posset intelligere. Ar. Ita est. Ath. Cum ergo Deus per prophetam bæc. ad proprium Filium dicit, Ex utero ante luciferum genui te 53, Filii ex paterna substantia generationem significat. Ar. Num igitur D uterum habet Deus? Ath. Jam te præmonui sæpe ob nostram imbecillitatem Deum homini simi- ſen a divinis Scripturis induci : non quod Deus talis sit, sed ut nos corporalibus exemplis divina pie intelligamus. Nullam igitur aliam ob causam uterum appellat, quam ut declaret ipsum Filium ex Patris substantia esse genitum. Alioquin, nisi res ita se habeat, dic ipse quomodo verba illa intel- * Matth. XXI, 28-31. ss Psal. cix, 3. quem secuti sunt Parisienses, habctque post 29. Ar. Agnesco recte dicta esse quæ de die illo (55) Λυβ. ὁ δὲ μικρός. Reg. ὁ δὲ μικρῷ. (56) Aug. ὁ περὶ τὴν ἀρχήν. Editi vero et cateri, (37) Auglic. ἐφάνη. 29. "Αρ. εἶπεν· Ομολογῷ ὀρθῶς εἰρῆσθαι τοῦτο τὸ (58) Regius et Basil. ἀκατασκεύαστον. (59) Sic omnes manuscripli, excepto August.
PG 28:476Ἡ Γραφὴ καλῶς ἔφη σὺν τοῖς ἄλλοις ἅπασι καὶ τοῦτο· σὺ δὲ, λαβὼν τὸ ῥητὸν, διέστρεψας κακῶς. Ἄρ. εἶπε· Φράσον ἡμῖν σὺ τὴν ἀλήθειαν τοῦ ῥητοῦ· ἐπειδὴ ἐγὼ αὐτὸ διέστρεψα κατὰ σέ. Ἀθ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς πνεῦμά ἐστιν ἀπαθὲς, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπε· Ναὶ, οὕτως ἔχει. Ἀθ. εἶπεν· Ὅταν οὖν φάσκῃ ἡ Γραφὴ ἐκ γαστρὸς γεγεννῆσθαι τὸν Υἱὸν, τὴν ἐκ τῆς θεϊκῆς ὑποστάσεως γνησιότητα τοῦ Υἱοῦ σημαίνει. Ἵνα οὖν μὴ τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, ἀσθενὲς ὑπάρχον, ἀνθρωπίνην τὴν γέννησιν τοῦ Χριστοῦ ὑπολάβοιεν, εἶπε τὸ, «Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου Λόγον ἀγαθόν.» Εἰ δὲ πάλιν ἐπιχειρεῖν τολμήσει τις προφορικὸν Λόγον φάσκειν τὸν Υἱὸν, μνημονεύσει τὸ, «Ἐκ γαστρὸς,» καὶ παύσεται τῆς πονηρᾶς ἐννοίας. Περιέγραψε γὰρ πάντα νοῦν ἀνθρώπινον ἡ Γραφὴ, πρὸς τὸ μὴ ἔχειν αἱρετικὴν μανίαν κατὰ τῆς ἀϊδίου καὶ ἀκαταλήπτου γεννήσεως τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Εἰ γὰρ ἐκ γαστρὸς τυγχάνει, πῶς ἐκ καρδίας προῆλθεν; Εἰ δὲ ἀπὸ καρδίας ἐστὶ, πῶς ἐκ γαστρὸς τυγχάνει; Ἄρ. εἶπε· Τί οὖν ὀφείλομεν λέγειν καὶ νοεῖν; Ἀθ. εἶπεν· Οὐδὲν ἕτερον ἢ τὸν Υἱὸν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς γεννηθέντα ἐκ τῶν τοιούτων παραδειγμάτων μανθάνομεν. Ἄρ. εἶπεν·Α καὶ οὐκ ἀπῆλθεν. Εἶτα προσελθὼν τῷ ἑτέρῳ, ἔφη· Πορεύου, εργάζου εἰς τὸν ἀμπελῶνά μου. Ο δέ φη- σιν· Οὐ θέλω. Ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς ἀπῆλθεν. » Ερωτᾷ δὲ ὁ Κύριος· Τίς ἐποίησεν τὸ θέλημα του πατρὸς αὐτοῦ; ἀποκριθέντες δὲ οἱ Ἰουδαῖοί φασιν • Ο ἔσχατος υἱός. ο Ομολογουμένως δὲ, ὁ μὲν πατὴρ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τυγχάνει, ὁ δὲ ἀμπελὼν αἱ τρίβοι τῆς δικαιοσύνης, ἐν οἷς προσέταττε τὸν πρεσβύτερον υἱὸν ἐργάζεσθαι. Ὁ δὲ μικρῷ (55) τῷ διαστήματι χαίρειν φράσας τῷ κελεύσματι κατεφρόνησε τοῦ προστάξαντος· οὗτος δὲ ὁ τῶν Ἰουδαίων λαὸς τυγχά νει, ὁ διὰ τὴν ἀπιστίαν ἀπόβλητος γεγονώς της υιοθε σίας. Ο δὲ νεώτερος υἱὸς τοῦ πατρὸς, ὁ ἐξ ἐθνῶν λαὸς, ὁ παρὰ τὴν ἀρχὴν (56) τῆς κλήσεως παρακούων τῇ ἀπιστία, τῇ εἰδωλολατρεία κρατούμενος, ὕστερον Β δὲ μεταμεληθεὶς καὶ πιστεύσας, ὑπήκοος προστάγμα τος πατρικοῦ ἀνεδείχθη. Ἐκ δὲ τῆς ὑπακοῆς φίλος καὶ κληρονόμος, ώς υἱὸς Πατρός, ἀνεφάνη (57), πάσης τιμῆς καὶ χάριτος ἠξιωμένος πρὸς τοῦ ἰδίου Πατρός ἄνευ τῆς ἡμέρας καὶ ὥρας ἐκείνης, λέγω δὴ τῆς συντελείας, ἢ μόνον σημεία λαβών, ἵνα μὴ ἀγνοῶν, ὅτι ἐγγὺς ἐστι τὸ τέλος, πρὸς τὸ μὴ ἀπαρασκευα- στον (58) ὄντα, αἰφνιδίως καταλάβῃ ἡ ἡμέρα. Αιh. ὁ παρὰ τὴν ἀρχήν. περὶ τῆς ἡμέρας· τὸ δὲ τῇ οὐσίᾳ ἡνῶσθαι τὸν Υἱόν τῷ Πατρὶ οὐκ ὀρθῶς ἔχειν φημί. ᾿Αθ. εἶπεν· Ἐπειδὴ σπουδὴ πρόσεστί σοι οὐ μικρά, ψέγειν τὰ καλὰ καὶ καλῶς ὁμολογούμενα πρὸς τῶν εὐσεβῶν, ἀπόδος (59) λόγον, τί ποτε ἄρα ἐστὶν ἡ οὐσία; Αρ. εἶπεν· Πᾶν εἴ τί ἐστιν ἐν ὑποστάσει, τοῦτο οὐσία τυγχάνει. 'Αθ.. εἶπεν· Ορθῶς ἔφης. Ἐπεὶ δὲ ἡμεῖς ἐπὶ τοῦ παρόν τος περὶ Θεοῦ λόγον ἔχομεν, εἰπέ μοι ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία τί ἐστι, μήποτε νομισθῶμεν πρὸς τῶν ἰδιωτῶν, ὅτι τάχα περὶ χρημάτων λέγομεν. "Αρ. εἶπεν· Ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία ἐστὶν, εἴ τί ἐστιν ὁ Θεὸς, τοῦτο οὐσία τυγ- χάνει. Αθ. εἶπε· Καλῶς ἔφης· λοιπὸν ἄκουε. Αρ. εἶπε· Λέγε ὅ βούλει. ᾿Αθ. εἶπεν· Οἴσθα, ὅτι, σχημα τιζόμενος καὶ συγκαταβαίνων τῇ ἡμετέρᾳ ἀσθενείᾳ διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφῶν ὁ Θεὸς, ἀνθρωπινώτε ρον ὁμιλεῖ πολλάκις πρὸς ἡμᾶς, πρὸς τὸ δύνασθαι νοεῖν τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν ἐκ τῶν παραπλησίως εἰρημέν νων, ἐν οἷς ἡμεῖς ἐνεχόμεθα καὶ ἴσμεν, τὰ ἐπουράνια θεία μυστήρια. Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Θεὸς, λέγων πρὸς τὸν ἴδιον Υἱὸν διὰ τοῦ προφήτου· . Εκ γαστρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε, » σημαίνει τὴν ἐκ τῆς πατρικῆς οὐσίας γέννησιν τοῦ Υἱοῦ. "Αρ. εἶπε· Γαστέρα οὖν ἔχει ὁ Θεός ; 'Αθ. εἶπε· Προλαβὼν εἶπον πρὸς σὲ, ὅτι διὰ τὴν ἡμετέραν ἀσθέ νειαν πολλάκις καὶ ἀνθρωπόσχημον τὸ θεῖον αἱ θεῖαι Γραφαὶ καταγγέλλουσιν· οὐχ ὅτι ὁ Θεὸς τοιοῦτός ἐστιν, ἀλλ᾽ ἵνα ἡμεῖς ἐκ τῶν σωματικῶν παραδειγμάτων τα θεῖα εὐσεβῶς νοῶμεν. Δι' οὐδὲν οὖν ἕτερον γαστέρα ὀνομάζει, ἢ ἵνα παραστήσῃ αὐτὸν τὸν Υἱὸν ἐκ τῆς τοῦ μοι ἀπόδος. S. ATHANASIUS. - SPURIA. dixit : Vade, operare in vinea mea. At ille respon- alit: Nolo. Postea autem poenitentia motus abiit . Interrogat vero Dominus : Uter fecerit voluntatem patris sui? Responderunt Judai, Posterior filius. » Porro in confesso est patrem, universorum Deum esse; vinean vero, vias esse justitiæ, in quibus majorem filium jussit operari. Ille autem qui paulo post præceptum valere jussit, contempsitque im. perantem, populus est Jud eorum, qui ob infideli- tatem exclusus est ab adoptione. Junior vero patris filius, gentium est populus, qui vocationis principio cum præ infidelitate obedire recusasset, detentus- que fuisset idololatria, postmodum pœnitentia ductus et credens, patris imperio est obsecutus. Qua quidem obedientia amicus et hæres, tanquam Patris filius, effici meruit, omnique honore el gratia a Patre ornatus est, præter diei et hore, illius consummationis videlicet, cognitionem. Sed signa solummodo accepit, ne, si ignoraret prope adesse finem, imparatum dies illa repente ollen- deret. C exposuisti. Sed nego recte dici posse Filium Patri secundum substantiam unitum esse. Ath. Quando- quidem tibi non minimum est studium vituperandi quæ recta sunt, quæque recte esse pii fatentur, responde mihi, quid tandem sit substantia? Ar. Quidquid est in hypostasi, hoc substantia est. Ath. Recte. Verum cum nunc nobis sermo de Deo sit, die mihi quidnam sit Dei substantia: ne forte arbi- trentur idiotæ nos de pecuniis loqui. Ar. Dei sub- stantia est : si quid est Deus, hoc substantia est. Recte tu quidem : jam vicissim audi. Ar. Dic quod lubet. Ath. Nosti Deum sese ad nostram im- becillitatem per Scripturas divinitus inspiratas benigne accommodare, sæpeque ad nos humano more loqui, ut scilicet humana natura ex his quæ consimilia rebus illis dicuntur, in quibus versamur et quas novimus, coelestia divina mysteria posset intelligere. Ar. Ita est. Ath. Cum ergo Deus per prophetam bæc. ad proprium Filium dicit, Ex utero ante luciferum genui te 53, Filii ex paterna substantia generationem significat. Ar. Num igitur D uterum habet Deus? Ath. Jam te præmonui sæpe ob nostram imbecillitatem Deum homini simi- ſen a divinis Scripturis induci : non quod Deus talis sit, sed ut nos corporalibus exemplis divina pie intelligamus. Nullam igitur aliam ob causam uterum appellat, quam ut declaret ipsum Filium ex Patris substantia esse genitum. Alioquin, nisi res ita se habeat, dic ipse quomodo verba illa intel- * Matth. XXI, 28-31. ss Psal. cix, 3. quem secuti sunt Parisienses, habctque post 29. Ar. Agnesco recte dicta esse quæ de die illo (55) Λυβ. ὁ δὲ μικρός. Reg. ὁ δὲ μικρῷ. (56) Aug. ὁ περὶ τὴν ἀρχήν. Editi vero et cateri, (37) Auglic. ἐφάνη. 29. "Αρ. εἶπεν· Ομολογῷ ὀρθῶς εἰρῆσθαι τοῦτο τὸ (58) Regius et Basil. ἀκατασκεύαστον. (59) Sic omnes manuscripli, excepto August.
Εἰ ὁμοούσιος ἦν ὁ Υἱὸς τῷ Πατρὶ, πῶς οὐκ εἶπεν παρὼν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ; Ἀθ. εἶπε· Ποῦ ἔστιν ὅπου οὐχ ὡμολόγησεν ἑαυτὸν ὁμοούσιον τῷ Πατρὶ ὁ Υἱός; Ἄρ. εἶπεν· Εἰ δύνασαι τοῦτο δεῖξαι; Ἓν τῶν ἀμηχάνων. Ἀθ. εἶπεν· Οὐκ ἐξ ἀπόρων πορίσασθαι ἐπιχειροῦμεν, ἀλλ’ ἐκ τῶν ἐναργῶν πραγμάτων τὴν ἀλήθειαν δεῖξαι θέλομεν. Μέμνησο, ὅτι ἔφης, ὅ ἐστι Θεὸς, τοῦτο οὐσία τυγχάνει, τουτέστιν ὁ Υἱός. Ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπε· Μηδαμῶς. Ἀθ. ἔφη· Πῶς οὖν ὁ Κύριος ἔφη· «Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν;» Εἰ μὴ ὁ αὐτός ἐστι τῇ θεότητι τῇ πατρικῇ ὁ Υἱὸς, πῶς φάσκει, «Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν;» Ἆρα ψευδὲς εἶπεν ἢ ἀληθές; Μὴ γένοιτο Ἡ ἀλήθεια οὐκ ἂν ψεῦδός ποτε ἐγένετο. Ἀλλὰ καὶ τὸ, «Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα,» οὐδὲν ἕτερον παριστᾷ ἢ τὴν ἁγίαν θεότητα. Εἰ γὰρ ἄλλος τυγχάνει τῇ οὐσίᾳ ὁ Υἱὸς παρὰ τὸν Πατέρα, πῶς δύναται θεωρεῖσθαι ὁ Πατὴρ ἐν τῷ Υἱῷ; Εἰ μὲν γὰρ οὐ δύναται ἄγαλμα ἀνδροείκελον κατεσκευασμένον ἐκ ξύλων γνωρισθῆναι ἐν λιθίνῳ, ἐν τῷ οὐκ ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ ὄντι·Α καὶ οὐκ ἀπῆλθεν. Εἶτα προσελθὼν τῷ ἑτέρῳ, ἔφη· Πορεύου, εργάζου εἰς τὸν ἀμπελῶνά μου. Ο δέ φη- σιν· Οὐ θέλω. Ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς ἀπῆλθεν. » Ερωτᾷ δὲ ὁ Κύριος· Τίς ἐποίησεν τὸ θέλημα του πατρὸς αὐτοῦ; ἀποκριθέντες δὲ οἱ Ἰουδαῖοί φασιν • Ο ἔσχατος υἱός. ο Ομολογουμένως δὲ, ὁ μὲν πατὴρ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τυγχάνει, ὁ δὲ ἀμπελὼν αἱ τρίβοι τῆς δικαιοσύνης, ἐν οἷς προσέταττε τὸν πρεσβύτερον υἱὸν ἐργάζεσθαι. Ὁ δὲ μικρῷ (55) τῷ διαστήματι χαίρειν φράσας τῷ κελεύσματι κατεφρόνησε τοῦ προστάξαντος· οὗτος δὲ ὁ τῶν Ἰουδαίων λαὸς τυγχά νει, ὁ διὰ τὴν ἀπιστίαν ἀπόβλητος γεγονώς της υιοθε σίας. Ο δὲ νεώτερος υἱὸς τοῦ πατρὸς, ὁ ἐξ ἐθνῶν λαὸς, ὁ παρὰ τὴν ἀρχὴν (56) τῆς κλήσεως παρακούων τῇ ἀπιστία, τῇ εἰδωλολατρεία κρατούμενος, ὕστερον Β δὲ μεταμεληθεὶς καὶ πιστεύσας, ὑπήκοος προστάγμα τος πατρικοῦ ἀνεδείχθη. Ἐκ δὲ τῆς ὑπακοῆς φίλος καὶ κληρονόμος, ώς υἱὸς Πατρός, ἀνεφάνη (57), πάσης τιμῆς καὶ χάριτος ἠξιωμένος πρὸς τοῦ ἰδίου Πατρός ἄνευ τῆς ἡμέρας καὶ ὥρας ἐκείνης, λέγω δὴ τῆς συντελείας, ἢ μόνον σημεία λαβών, ἵνα μὴ ἀγνοῶν, ὅτι ἐγγὺς ἐστι τὸ τέλος, πρὸς τὸ μὴ ἀπαρασκευα- στον (58) ὄντα, αἰφνιδίως καταλάβῃ ἡ ἡμέρα. Αιh. ὁ παρὰ τὴν ἀρχήν. περὶ τῆς ἡμέρας· τὸ δὲ τῇ οὐσίᾳ ἡνῶσθαι τὸν Υἱόν τῷ Πατρὶ οὐκ ὀρθῶς ἔχειν φημί. ᾿Αθ. εἶπεν· Ἐπειδὴ σπουδὴ πρόσεστί σοι οὐ μικρά, ψέγειν τὰ καλὰ καὶ καλῶς ὁμολογούμενα πρὸς τῶν εὐσεβῶν, ἀπόδος (59) λόγον, τί ποτε ἄρα ἐστὶν ἡ οὐσία; Αρ. εἶπεν· Πᾶν εἴ τί ἐστιν ἐν ὑποστάσει, τοῦτο οὐσία τυγχάνει. 'Αθ.. εἶπεν· Ορθῶς ἔφης. Ἐπεὶ δὲ ἡμεῖς ἐπὶ τοῦ παρόν τος περὶ Θεοῦ λόγον ἔχομεν, εἰπέ μοι ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία τί ἐστι, μήποτε νομισθῶμεν πρὸς τῶν ἰδιωτῶν, ὅτι τάχα περὶ χρημάτων λέγομεν. "Αρ. εἶπεν· Ἡ τοῦ Θεοῦ οὐσία ἐστὶν, εἴ τί ἐστιν ὁ Θεὸς, τοῦτο οὐσία τυγ- χάνει. Αθ. εἶπε· Καλῶς ἔφης· λοιπὸν ἄκουε. Αρ. εἶπε· Λέγε ὅ βούλει. ᾿Αθ. εἶπεν· Οἴσθα, ὅτι, σχημα τιζόμενος καὶ συγκαταβαίνων τῇ ἡμετέρᾳ ἀσθενείᾳ διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφῶν ὁ Θεὸς, ἀνθρωπινώτε ρον ὁμιλεῖ πολλάκις πρὸς ἡμᾶς, πρὸς τὸ δύνασθαι νοεῖν τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν ἐκ τῶν παραπλησίως εἰρημέν νων, ἐν οἷς ἡμεῖς ἐνεχόμεθα καὶ ἴσμεν, τὰ ἐπουράνια θεία μυστήρια. Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν ὁ Θεὸς, λέγων πρὸς τὸν ἴδιον Υἱὸν διὰ τοῦ προφήτου· . Εκ γαστρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε, » σημαίνει τὴν ἐκ τῆς πατρικῆς οὐσίας γέννησιν τοῦ Υἱοῦ. "Αρ. εἶπε· Γαστέρα οὖν ἔχει ὁ Θεός ; 'Αθ. εἶπε· Προλαβὼν εἶπον πρὸς σὲ, ὅτι διὰ τὴν ἡμετέραν ἀσθέ νειαν πολλάκις καὶ ἀνθρωπόσχημον τὸ θεῖον αἱ θεῖαι Γραφαὶ καταγγέλλουσιν· οὐχ ὅτι ὁ Θεὸς τοιοῦτός ἐστιν, ἀλλ᾽ ἵνα ἡμεῖς ἐκ τῶν σωματικῶν παραδειγμάτων τα θεῖα εὐσεβῶς νοῶμεν. Δι' οὐδὲν οὖν ἕτερον γαστέρα ὀνομάζει, ἢ ἵνα παραστήσῃ αὐτὸν τὸν Υἱὸν ἐκ τῆς τοῦ μοι ἀπόδος. S. ATHANASIUS. - SPURIA. dixit : Vade, operare in vinea mea. At ille respon- alit: Nolo. Postea autem poenitentia motus abiit . Interrogat vero Dominus : Uter fecerit voluntatem patris sui? Responderunt Judai, Posterior filius. » Porro in confesso est patrem, universorum Deum esse; vinean vero, vias esse justitiæ, in quibus majorem filium jussit operari. Ille autem qui paulo post præceptum valere jussit, contempsitque im. perantem, populus est Jud eorum, qui ob infideli- tatem exclusus est ab adoptione. Junior vero patris filius, gentium est populus, qui vocationis principio cum præ infidelitate obedire recusasset, detentus- que fuisset idololatria, postmodum pœnitentia ductus et credens, patris imperio est obsecutus. Qua quidem obedientia amicus et hæres, tanquam Patris filius, effici meruit, omnique honore el gratia a Patre ornatus est, præter diei et hore, illius consummationis videlicet, cognitionem. Sed signa solummodo accepit, ne, si ignoraret prope adesse finem, imparatum dies illa repente ollen- deret. C exposuisti. Sed nego recte dici posse Filium Patri secundum substantiam unitum esse. Ath. Quando- quidem tibi non minimum est studium vituperandi quæ recta sunt, quæque recte esse pii fatentur, responde mihi, quid tandem sit substantia? Ar. Quidquid est in hypostasi, hoc substantia est. Ath. Recte. Verum cum nunc nobis sermo de Deo sit, die mihi quidnam sit Dei substantia: ne forte arbi- trentur idiotæ nos de pecuniis loqui. Ar. Dei sub- stantia est : si quid est Deus, hoc substantia est. Recte tu quidem : jam vicissim audi. Ar. Dic quod lubet. Ath. Nosti Deum sese ad nostram im- becillitatem per Scripturas divinitus inspiratas benigne accommodare, sæpeque ad nos humano more loqui, ut scilicet humana natura ex his quæ consimilia rebus illis dicuntur, in quibus versamur et quas novimus, coelestia divina mysteria posset intelligere. Ar. Ita est. Ath. Cum ergo Deus per prophetam bæc. ad proprium Filium dicit, Ex utero ante luciferum genui te 53, Filii ex paterna substantia generationem significat. Ar. Num igitur D uterum habet Deus? Ath. Jam te præmonui sæpe ob nostram imbecillitatem Deum homini simi- ſen a divinis Scripturis induci : non quod Deus talis sit, sed ut nos corporalibus exemplis divina pie intelligamus. Nullam igitur aliam ob causam uterum appellat, quam ut declaret ipsum Filium ex Patris substantia esse genitum. Alioquin, nisi res ita se habeat, dic ipse quomodo verba illa intel- * Matth. XXI, 28-31. ss Psal. cix, 3. quem secuti sunt Parisienses, habctque post 29. Ar. Agnesco recte dicta esse quæ de die illo (55) Λυβ. ὁ δὲ μικρός. Reg. ὁ δὲ μικρῷ. (56) Aug. ὁ περὶ τὴν ἀρχήν. Editi vero et cateri, (37) Auglic. ἐφάνη. 29. "Αρ. εἶπεν· Ομολογῷ ὀρθῶς εἰρῆσθαι τοῦτο τὸ (58) Regius et Basil. ἀκατασκεύαστον. (59) Sic omnes manuscripli, excepto August.
PG 28:477εἰ δὲ ἀδύνατον λίθον ἐν ξύλῳ γνωρισθῆναι, καὶ ξύλον ἐν λίθῳ κατὰ τὸν τῆς οὐσίας λόγον, λείπεται λοιπὸν γνωρίζεσθαι τὸν παμβασιλέα Θεὸν ἐν τῷ ὁμοουσίῳ αὐτοῦ Υἱῷ. Τὰ γὰρ ὁμοειδῆ, ᾧ εἰσιν ὁμοούσια, ὁρώμενα, παριστάνουσι τὴν γνῶσιν καὶ τῶν μὴ ὁρωμένων. Ἄρ. εἶπε· Πῶς οὖν ὁ Κύριος λέγει· «Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ, καὶ ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστι;» Μὴ δύναται ἄμπελος καὶ γεωργὸς εἶναι ὁμοούσια; Ἀθ. εἶπε· Μὴ ἀκρωτηρίαζε τὴν Κυριακὴν φωνήν· ἀλλ’, ὡς κεῖται, ἀνάγνωθι. «Ἐγώ εἰμι,» φησὶν ὁ Κύριος, «ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ, ὑμεῖς τὰ κλήματα, ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστιν.» Εἰπέ μοι οὖν· εἰ ὁ Υἱὸς ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ παραδείγματος τῆς ἀμπέλου καὶ τοῦ γεωργοῦ, ἆρα τοῖς ἀνθρώποις ὁμοούσιον αὐτὸν φῄς; Ἄρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο Ἀθ. εἶπε· Πραέως ἄκουσον, καὶ πρὸς ταῦτα ἀπόδος μοι λόγον· Ἡ ἄμπελος καὶ τὰ κλήματα ὁμοούσια τυγχάνει, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Ἀραρότως ταῦτα οὕτως ἔχει. Ἀξιῶ συντόμως καὶ τῇ τούτου κεφαλαίου σαφηνείᾳ ἐν τάχει πέρας ἐπιθεῖναι θέλησον, ὅπως κἀμὲ ποιήσῃς τοιοῦτον, οἷος καὶ σὺ τυγχάνεις. Ἀθ. εἶπεν· Ἐὰν μὴ πρότερον ὅνπερ ἐπερωτῶ ἀποδῷς μοι λόγον, οὐ μὴ λάβῃς τὸ αἴτημα.Πατρὸς οὐσίας γεγεννῆσθαι. Ἐπεὶ εἰ μὴ τοῦτό ἐστι, Α «Επι- λέγε σύ, πῶς ὀφείλει νοηθῆναι τὸ ῥητόν. "Αρ. εἶπεν· Η Γραφή λέγει ἐκ προσώπου τοῦ Πατρός· « Έξη - ρεύξατο ἡ καρδία μου Λόγον ἀγαθόν. » 'Αρα οὖν, Λόγον ἐξηρεύξατό φησι τὸν Υἱόν (60) ; 'Αθ. εἶπεν· Η Γραφή καλῶς ἔφη σὺν τοῖς ἄλλοις ἅπασι καὶ τοῦτο· σὺ δὲ, λαβὼν τὸ ῥητὸν, διέστρεψας κακῶς. *Αρ. εἶπε· Φράσον ἡμῖν σὺ τὴν ἀλήθειαν τοῦ ῥητοῦ · ἐπειδὴ ἐγὼ αὐτὸ διέστρεψα κατὰ σέ. Β καὶ ἢ ου ; "Αρ. εἶπε· Ναί, οὕτως ἔχει. 'Αθ. εἶπεν· Οταν οὖν φάσκῃ ἡ Γραφὴ ἐκ γαστρὸς γεγεννῆσθαι τὸν Υἱὸν, τὴν ἐκ τῆς θεϊκῆς ὑποστάσεως γνησιότητα τοῦ Υἱοῦ σημαίνει. Ἵνα οὖν μὴ τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, ἀσθενὲς ὑπάρχον, ἀνθρωπίνην τὴν γέννησιν τοῦ Χριστοῦ ὑπολάβοιεν, εἶπε τὸ, « Ἐξηρεύξατο ή καρδία μου Λόγον ἀγαθόν. » Εἰ δὲ πάλιν ἐπιχειρεῖν τολμήσει τις προφορικὸν Λόγον φάσκειν τὸν Υἱόν, μνημονεύσει τὸ, ο Ἐκ γαστρός, ο καὶ παύσεται (62) τῆς πονηρᾶς ἐννοίας. Περιέγραψε γὰρ πάντα νοῦν ἀνθρώπινον ἡ Γραφή, πρὸς τὸ μὴ ἔχειν αἱρετικήν μανίαν κατὰ τῆς ἀϊδίου καὶ ἀκαταλήπτου γεννήσεως τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Εἰ γὰρ ἐκ γαστρὸς τυγχάνει, πῶς ἐκ καρδίας προῆλθεν; Εἰ δὲ ἀπὸ καρδίας ἐστὶ, πῶς ἐκ γαστρὸς τυγχάνει ; "Αρ. εἶπε· Τί οὖν ὀφείλο μεν λέγειν καὶ νοεῖν ; ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐδὲν ἕτερον ἢ τὸν Υἱὸν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς γεννηθέντα ἐκ τῶν τοιούτων παραδειγμάτων μανθάνομεν. "Αρ. εἶπεν· Εἰ ὁμοούσιος ἦν ὁ Υἱὸς τῷ Πατρὶ, πῶς οὐκ εἶπεν παρὼν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ; 'Αθ. εἶπε· Ποῦ ἔστιν ὅπου οὐχ ὡμολόγησεν ἑαυτὸν ὁμοούσιον τῷ Πα- τρὶ ὁ Υἱός; Αρ. εἶπεν· Εἰ δύνασαι τοῦτο δεῖξαι; Εν τῶν ἀμηχάνων. Αθ. εἶπεν· Οὐκ ἐξ ἀπόρων πορίσα- σθαι ἐπιχειροῦμεν, ἀλλ' ἐκ τῶν ἐναργῶν πραγμάτων τὴν ἀλήθειαν δεῖξαι θέλομεν. Μέμνησο, ὅτι ἔφης, ὅ ἐστι Θεὸς, τοῦτο οὐσία τυγχάνει, τουτέστιν ὁ Υἱός. Ναὶ ἢ οὔ; "Αρ. εἶπε· Μηδαμῶς (63). ᾿Αθ. ἔφη· Πῶς οὖν ὁ Κύριος ἔφη· · Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἓν ἐσμεν ; » Εἰ μὴ ὁ αὐτός ἐστι τῇ θεότητι τῇ πατρικῇ ὁ Υἱός, πῶς φάσκει, ο Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν ; » Αρα ψευδὲς εἶπεν ἢ ἀληθές; Μὴ γένοιτο! Ἡ ἀλήθεια οὐκ ἂν ψευδός ποτε ἐγένετο. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ, ι Ο ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα, ο οὐδὲν ἕτερον (64) παριστᾷ ἢ τὴν ἁγίαν θεότητα. Εἰ γὰρ ἄλλος τυγχάνει τῇ οὐσία ὁ Υἱὸς παρὰ τὸν Πατέρα, πῶς δύναται θεωρεῖσθαι ὁ Πατὴρ ἐν τῷ Υἱῷ; Εἰ μὲν γὰρ οὐ δύναται (65) ἄγαλμα ἀνδρείκελον κατεσκευασμένον ἐκ ξύλων γνω- ρισθῆναι ἐν λιθίνῳ, ἐν τῷ οὐκ ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ ὄντι· εἰ δὲ ἀδύνατον λίθον ἐν ξύλῳ γνωρισθῆναι, καὶ ξύλον ἐν λίθῳ κατὰ τὸν τῆς οὐσίας λόγον, λείπεται λοιπὸν γνωρίζεσθαι τὸν παμβασιλέα Θεὸν ἐν τῷ · ὁμοουσίῳ αὐτοῦ Υἱῷ. Τὰ γὰρ ὁμοειδή, ᾧ (66) εἰσιν Σιν, 9. Χ, γάρ. γάρ εἶπεν. ἄγγελος τυγχ. εἰ γὰρ ἄλλος τυγχ. μὲν γὰρ δύναται. εἰ μὲν γὰρ οὐ δύ καται. DISPUTATIO CONTRA ARIVM. ligas. Ar. Scriptura ex persona Patris ait, C D clavit cor reum Verbum bonum ". » Nunquid igi- tur Verbum quod eructavit, Filius est? Ath. Recte id Scriptura dixit ut et alia omnia: tu vero locum illum prave detorsisti. Ar. Tute ergo nobis expone hujus sententia veritatem ; quandoquidem, ut tibi, videtur, illam ego detorserim. nou? Ar. Ita. Ath. Igitur cum Scriptura prædicat Filium ex utero esse genitum, Filium vere ex di- vina hypostasi sive substantia esse significat. Ne ergo infirmum hominum genus humanam esse cre- deret Christi generationem, ait, Eructavit cor 30. be Joan, Psal. xLiv, 2. sf Joall. In aliis deest. meum Verbum bonum. » Quod si quis rursus ur- gere velit et dicere Filium Verbum esse prolati- tium, statim afferentur verba illa, c Ex utero, » atque ita conquiescet perversa cogitatio. Omnen siquidem humanam mentem circumclusit Scri- plura, ut nemo hæretica insania agitaretur contra æternam et incomprehensibilem Filii ex Deo gene- rationem. Nam si est ex utero, quomodo ex corde processit? Si vero sit ex corde, quomodo est ex utero? Ar. Quid itaque dicendum est et cogitan- dum? Ath. Nihil aliud ex hujusmodi exemplis dis- cimus quam Filium ex substantia Dei et Patris esse genitum. Ar. Si Filius Patri esset consubstantialis, cur id præsens non dixit discipulis suis? Ath. Ubi- nam, rogo, Filius non confessus est se Patri esse consubstantialem? Ar. Potesne illud ostendere? Unum sane id eorum erit quæ fieri non queunt. Ath. Nihil ex dubiis colligere conamur, sed ex re- bus evidentibus veritatem volumus ostendere. Re- cordare te dixisse quod Deus est, hoc ejus substan- tiam esse, id est, Filium. Itane est, an non? Ar. Nequaquam. Ath. Cur igitur ait Dominus : c Ego et Pater unum sumus 57? Nam nisi Filius idem sit quod paterna divinitas, qui possit dicere, « Ego et Pater unum sumus? Quid igitur falsane an vera locutus est? Absit! Nunquam enim veritas queat esse mendacium. Sed et ista verba, c Qui me vidit, vidit Patrem 58;> nihil aliud indicant quam sanctani divinitatem. Si enim Filius substantia alius est a Patre, quomodo Pater in Filio videri potest? Nam si hominis simulacrum ex ligno confectum non possit cognosci in lapideo, quod ejusdem non sit substantiæ si item lapis in ligno, vel lignum in lapide non possit cognosci, quantum spectat ad substantiæ rationem, sequitur ut Deus, summus omnium rex, in Filio sibi consubstantiali cogno- scatur. Cur enim videntur res similes, in eo quod Αug. Editi et cater., 50. Αθ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς πνεῦμά ἐστιν ἀπαθὲς (61), 30. Ath. Deus estne spiritus impassibilis, an (60) Aug. 'Αρα οὖν τό, ἐξηρεύξατο, ἔφη τόν. (61) Aug. ἀπαθᾶς. (62) Anglic. παύηται. Μux Regius, περιέγραψε (03) Angl. ούδαμώς. Ibid. Angl. et Aug. Εφη pro (64) Aug. οὐδὲν ἄλλου. Paulo post Angl. Εἰ γὰρ (65) Ita Reg. Basil. vero, εἰ μὲν δύναται. Αug. εἰ (66) Reg. τὰ γὰρ ὁμ νούσια καί. " deest in Aug.
PG 28:478Ἄρ. εἶπεν· Ὃ θέλεις λέγε, καὶ εἴ τι ἐγχωρεῖ, κατὰ τὸ δυνατὸν ἀποκρίνομαι. Ἀθ. εἶπε· Δεξιὰ καὶ βραχίων περὶ Θεοῦ γέγραπται τίνος ἕνεκεν; Ἄρ. εἶπε· Τὰ τοιαῦτα πρὸς τὰς ἐπιβολὰς καὶ τὰς ἀκολουθίας νοοῦμεν. Ἐὰν λέγῃ κατὰ τὸ, «Αἱ χεῖρές σου ἐποίησάν με, καὶ ἔπλασάν με,» γινώσκομεν τὸ δημιουργικὸν τοῦ Θεοῦ ἐνταῦθα. Ὁπότ’ ἂν δὲ λέγῃ, «Ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη;» φανερὸν, ὅτι περὶ Υἱοῦ φάσκει. Πρὸς δὲ τούτοις καὶ τὸ, «Δεξιὰ Κυρίου ἐποίησε δύναμιν,» ὁμολογουμένως περὶ Υἱοῦ σημαίνει, δι’ οὗ τὰ πάντα γέγονεν. Ἀθ. εἶπε· Βραχίων, οὗ ἐστι βραχίων, ὁμοούσιος τυγχάνει, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Ἀθ. εἶπε· Καὶ ἡ δεξιὰ, οὗ ἐστι δεξιὰ, ὁμοούσιός ἐστι, ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Σὺ δὲ τί φῄς με ἀί̈διον συντίθεσθαι τὸ Θεῖον; Οὐκ ἐπηκροάσω ποτὲ Κλήμεντος τοῦ παρακολουθήσαντος Πέτρῳ τῷ ἀποστόλῳ, ὃς καθαιρεῖ τὴν τοιαύτην δόξαν; Ἀθ. εἶπε· Μέμνησο τῶν εἰρημένων, ὦ ἄνθρωπε, καὶ μὴ πλανῶ. Ἐγὼ γὰρ ἁπλοῦν, ἀσύνθετον, ἀπερίγραφον τὸ Θεῖον σέβομαι, μεμαθηκὼς ἐκ τῶν ἱερῶν καὶ θείων Γραφῶν, καὶ τῶν καθεξῆς διαδεξαμένων τὴν ἐπισκοπήν.Πατρὸς οὐσίας γεγεννῆσθαι. Ἐπεὶ εἰ μὴ τοῦτό ἐστι, Α «Επι- λέγε σύ, πῶς ὀφείλει νοηθῆναι τὸ ῥητόν. "Αρ. εἶπεν· Η Γραφή λέγει ἐκ προσώπου τοῦ Πατρός· « Έξη - ρεύξατο ἡ καρδία μου Λόγον ἀγαθόν. » 'Αρα οὖν, Λόγον ἐξηρεύξατό φησι τὸν Υἱόν (60) ; 'Αθ. εἶπεν· Η Γραφή καλῶς ἔφη σὺν τοῖς ἄλλοις ἅπασι καὶ τοῦτο· σὺ δὲ, λαβὼν τὸ ῥητὸν, διέστρεψας κακῶς. *Αρ. εἶπε· Φράσον ἡμῖν σὺ τὴν ἀλήθειαν τοῦ ῥητοῦ · ἐπειδὴ ἐγὼ αὐτὸ διέστρεψα κατὰ σέ. Β καὶ ἢ ου ; "Αρ. εἶπε· Ναί, οὕτως ἔχει. 'Αθ. εἶπεν· Οταν οὖν φάσκῃ ἡ Γραφὴ ἐκ γαστρὸς γεγεννῆσθαι τὸν Υἱὸν, τὴν ἐκ τῆς θεϊκῆς ὑποστάσεως γνησιότητα τοῦ Υἱοῦ σημαίνει. Ἵνα οὖν μὴ τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, ἀσθενὲς ὑπάρχον, ἀνθρωπίνην τὴν γέννησιν τοῦ Χριστοῦ ὑπολάβοιεν, εἶπε τὸ, « Ἐξηρεύξατο ή καρδία μου Λόγον ἀγαθόν. » Εἰ δὲ πάλιν ἐπιχειρεῖν τολμήσει τις προφορικὸν Λόγον φάσκειν τὸν Υἱόν, μνημονεύσει τὸ, ο Ἐκ γαστρός, ο καὶ παύσεται (62) τῆς πονηρᾶς ἐννοίας. Περιέγραψε γὰρ πάντα νοῦν ἀνθρώπινον ἡ Γραφή, πρὸς τὸ μὴ ἔχειν αἱρετικήν μανίαν κατὰ τῆς ἀϊδίου καὶ ἀκαταλήπτου γεννήσεως τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Εἰ γὰρ ἐκ γαστρὸς τυγχάνει, πῶς ἐκ καρδίας προῆλθεν; Εἰ δὲ ἀπὸ καρδίας ἐστὶ, πῶς ἐκ γαστρὸς τυγχάνει ; "Αρ. εἶπε· Τί οὖν ὀφείλο μεν λέγειν καὶ νοεῖν ; ᾿Αθ. εἶπεν· Οὐδὲν ἕτερον ἢ τὸν Υἱὸν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς γεννηθέντα ἐκ τῶν τοιούτων παραδειγμάτων μανθάνομεν. "Αρ. εἶπεν· Εἰ ὁμοούσιος ἦν ὁ Υἱὸς τῷ Πατρὶ, πῶς οὐκ εἶπεν παρὼν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ; 'Αθ. εἶπε· Ποῦ ἔστιν ὅπου οὐχ ὡμολόγησεν ἑαυτὸν ὁμοούσιον τῷ Πα- τρὶ ὁ Υἱός; Αρ. εἶπεν· Εἰ δύνασαι τοῦτο δεῖξαι; Εν τῶν ἀμηχάνων. Αθ. εἶπεν· Οὐκ ἐξ ἀπόρων πορίσα- σθαι ἐπιχειροῦμεν, ἀλλ' ἐκ τῶν ἐναργῶν πραγμάτων τὴν ἀλήθειαν δεῖξαι θέλομεν. Μέμνησο, ὅτι ἔφης, ὅ ἐστι Θεὸς, τοῦτο οὐσία τυγχάνει, τουτέστιν ὁ Υἱός. Ναὶ ἢ οὔ; "Αρ. εἶπε· Μηδαμῶς (63). ᾿Αθ. ἔφη· Πῶς οὖν ὁ Κύριος ἔφη· · Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἓν ἐσμεν ; » Εἰ μὴ ὁ αὐτός ἐστι τῇ θεότητι τῇ πατρικῇ ὁ Υἱός, πῶς φάσκει, ο Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν ; » Αρα ψευδὲς εἶπεν ἢ ἀληθές; Μὴ γένοιτο! Ἡ ἀλήθεια οὐκ ἂν ψευδός ποτε ἐγένετο. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ, ι Ο ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα, ο οὐδὲν ἕτερον (64) παριστᾷ ἢ τὴν ἁγίαν θεότητα. Εἰ γὰρ ἄλλος τυγχάνει τῇ οὐσία ὁ Υἱὸς παρὰ τὸν Πατέρα, πῶς δύναται θεωρεῖσθαι ὁ Πατὴρ ἐν τῷ Υἱῷ; Εἰ μὲν γὰρ οὐ δύναται (65) ἄγαλμα ἀνδρείκελον κατεσκευασμένον ἐκ ξύλων γνω- ρισθῆναι ἐν λιθίνῳ, ἐν τῷ οὐκ ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ ὄντι· εἰ δὲ ἀδύνατον λίθον ἐν ξύλῳ γνωρισθῆναι, καὶ ξύλον ἐν λίθῳ κατὰ τὸν τῆς οὐσίας λόγον, λείπεται λοιπὸν γνωρίζεσθαι τὸν παμβασιλέα Θεὸν ἐν τῷ · ὁμοουσίῳ αὐτοῦ Υἱῷ. Τὰ γὰρ ὁμοειδή, ᾧ (66) εἰσιν Σιν, 9. Χ, γάρ. γάρ εἶπεν. ἄγγελος τυγχ. εἰ γὰρ ἄλλος τυγχ. μὲν γὰρ δύναται. εἰ μὲν γὰρ οὐ δύ καται. DISPUTATIO CONTRA ARIVM. ligas. Ar. Scriptura ex persona Patris ait, C D clavit cor reum Verbum bonum ". » Nunquid igi- tur Verbum quod eructavit, Filius est? Ath. Recte id Scriptura dixit ut et alia omnia: tu vero locum illum prave detorsisti. Ar. Tute ergo nobis expone hujus sententia veritatem ; quandoquidem, ut tibi, videtur, illam ego detorserim. nou? Ar. Ita. Ath. Igitur cum Scriptura prædicat Filium ex utero esse genitum, Filium vere ex di- vina hypostasi sive substantia esse significat. Ne ergo infirmum hominum genus humanam esse cre- deret Christi generationem, ait, Eructavit cor 30. be Joan, Psal. xLiv, 2. sf Joall. In aliis deest. meum Verbum bonum. » Quod si quis rursus ur- gere velit et dicere Filium Verbum esse prolati- tium, statim afferentur verba illa, c Ex utero, » atque ita conquiescet perversa cogitatio. Omnen siquidem humanam mentem circumclusit Scri- plura, ut nemo hæretica insania agitaretur contra æternam et incomprehensibilem Filii ex Deo gene- rationem. Nam si est ex utero, quomodo ex corde processit? Si vero sit ex corde, quomodo est ex utero? Ar. Quid itaque dicendum est et cogitan- dum? Ath. Nihil aliud ex hujusmodi exemplis dis- cimus quam Filium ex substantia Dei et Patris esse genitum. Ar. Si Filius Patri esset consubstantialis, cur id præsens non dixit discipulis suis? Ath. Ubi- nam, rogo, Filius non confessus est se Patri esse consubstantialem? Ar. Potesne illud ostendere? Unum sane id eorum erit quæ fieri non queunt. Ath. Nihil ex dubiis colligere conamur, sed ex re- bus evidentibus veritatem volumus ostendere. Re- cordare te dixisse quod Deus est, hoc ejus substan- tiam esse, id est, Filium. Itane est, an non? Ar. Nequaquam. Ath. Cur igitur ait Dominus : c Ego et Pater unum sumus 57? Nam nisi Filius idem sit quod paterna divinitas, qui possit dicere, « Ego et Pater unum sumus? Quid igitur falsane an vera locutus est? Absit! Nunquam enim veritas queat esse mendacium. Sed et ista verba, c Qui me vidit, vidit Patrem 58;> nihil aliud indicant quam sanctani divinitatem. Si enim Filius substantia alius est a Patre, quomodo Pater in Filio videri potest? Nam si hominis simulacrum ex ligno confectum non possit cognosci in lapideo, quod ejusdem non sit substantiæ si item lapis in ligno, vel lignum in lapide non possit cognosci, quantum spectat ad substantiæ rationem, sequitur ut Deus, summus omnium rex, in Filio sibi consubstantiali cogno- scatur. Cur enim videntur res similes, in eo quod Αug. Editi et cater., 50. Αθ. εἶπεν· Ὁ Θεὸς πνεῦμά ἐστιν ἀπαθὲς (61), 30. Ath. Deus estne spiritus impassibilis, an (60) Aug. 'Αρα οὖν τό, ἐξηρεύξατο, ἔφη τόν. (61) Aug. ἀπαθᾶς. (62) Anglic. παύηται. Μux Regius, περιέγραψε (03) Angl. ούδαμώς. Ibid. Angl. et Aug. Εφη pro (64) Aug. οὐδὲν ἄλλου. Paulo post Angl. Εἰ γὰρ (65) Ita Reg. Basil. vero, εἰ μὲν δύναται. Αug. εἰ (66) Reg. τὰ γὰρ ὁμ νούσια καί. " deest in Aug.
PG 28:479Οὐδενὸς οὖν ἑτέρου ἕνεκεν ἡ Γραφὴ βραχίονα καὶ δεξιὰν καλεῖ τὸν Υἱὸν, ἢ ἵνα εὐσεβῶς νοῶμεν ὁμοούσιον ὄντα τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ, διὰ τὸ ἀνεγχώρητον ἐπ’ ἀνθρώπου ἐκλαβεῖν τινα ἑτερούσιον τὸν βραχίονα, ἢ τὴν δεξιὰν καὶ τὸν δάκτυλον, ὡς ἕκαστον αὐτῶν διαφέρειν πέφυκεν. Ἄρ. εἶπε· Σύμφημι ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί· ἀπόδος μοι λοιπὸν λόγον περὶ τῆς ἀμπέλου Ἀθ. εἶπε· Δύο γενεῶν ἀμπέλου εἴωθε μνημονεύειν ἡ θεία Γραφὴ, μίαν μὲν χρηστὴν καὶ εὐφραντικήν τε καὶ χαροποιοῦσαν καρδίαν ἀνθρώπου, τὸν Κύριον Ἰησοῦν Χριστόν· θατέραν δὲ τὸν διάβολον, λύσσαν καὶ ἰὸν ἀποστάζοντα, κατὰ τὸ γεγραμμένον· «Ἡ γὰρ ἄμπελος αὐτῶν ἐκ Σοδόμων, καὶ ἡ κληματὶς αὐτῶν ἐκ Γομόῤῥας· ἡ σταφυλὴ αὐτῶν σταφυλὴ χολῆς, βότρυς πικρίας·ὁμοούσια, δρώμενα, παριστάνουσι την γνωσιν καὶ τῶν μὴ ὁρωμένων. Β εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ, καὶ ὁ Πατήρ μου ὁ γεωρ γός ἐστι ; » Μὴ δύναται ἄμπελος καὶ γεωργὸς εἶναι ὁμοούσια; ᾿Αθ. εἶπε· Μὴ ἀκρωτηρίαζε την Κυριακὴν φωνήν· ἀλλ᾽, ὡς κεῖται, ἀνάγνωθι. • Εγώ είμι, ο φησὶν ὁ Κύριος, « ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ, ὑμεῖς τὰ κλήματα, ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστιν. » Εἰπέ μοι οὖν· εἰ ὁ Υἱὸς ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ παραδείγματος τῆς ἀμπέλου καὶ τοῦ γεωργοῦ, ἆρα τοῖς ἀνθρώποις ὁμοούσιον αὐτὸν φής; "Αρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο ! ᾿Αθ. εἶπε· Πραέως ἄκουσον, καὶ πρὸς ταῦτα ἀπόδος μοι λόγον· Ἡ ἄμπελος καὶ τὰ κλήματα ὁμοούσια τυγχάνει, ναὶ ἡ οὗ ; "Αρ. εἶπεν· ᾿Αραρότως ταῦτα οὕτως ἔχει. Ἀξιῶ συντόμως καὶ τῇ (67) τού του κεφαλαίου σαφηνείᾳ ἐν τάχει πέρας ἐπιθεῖναι θέ λησον, ὅπως κἀμὲ ποιήσῃς τοιοῦτον, οἷος καὶ σὺ τυγχάνεις. 'Αθ. εἶπεν· Ἐὰν μὴ πρότερον ὅνπερ ἐπ ερωτῶ ἀποδῷς μοι λόγον, οὐ μὴ λάβῃς τὸ αἴτημα. "Αρ. εἶπεν· "Ο θέλεις λέγε, καὶ εἴ (68) τι ἐγχωρεί, κατὰ τὸ δυνατὸν ἀποκρίνομαι. ᾿Αθ. εἶπε· Δεξιὰ καὶ βραχίων περὶ Θεοῦ γέγραπται τίνος ἕνεκεν; "Αρ. εἶπε· Τὰ τοιαῦτα πρὸς τὰς ἐπιβολὰς καὶ τὰς ἀκολου Οίας νοοῦμεν. Ἐὰν λέγῃ κατὰ τὸ, ο Αἱ χεῖρές σου ἐποίησάν με, καὶ ἔπλασάν με, ο γινώσκομεν τὸ δη μιουργικὸν τοῦ Θεοῦ ἐνταῦθα. Οπότ᾽ ἂν δὲ λέγη, • Ο βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; » φανερόν, ὅτι περὶ Υἱοῦ φάσκει. Πρὸς δὲ τούτοις καὶ τὸ, ο Δε ξιὰ Κυρίου ἐποίησε δύναμιν, ο ὁμολογουμένως περί Υἱοῦ σημαίνει, δι' οὗ τὰ πάντα γέγονεν. 'Αθ. εἶπε· Βραχίων, οὗ ἐστι βραχίων, ὁμοούσιος τυγχάνει, καὶ ἢ οὐ; "Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. 'Αθ. εἶπε· Καὶ ἡ δεξιά, οὗ ἐστι δεξιά, ὁμοούσιός ἐστι, καὶ ἢ οὐ; Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Σὺ δὲ τί φής με ἀΐδιον συντίθε σθαι τὸ θεῖον; Οὐκ ἐπηκροάσω ποτὲ Κλήμεντος τοῦ παρακολουθήσαντος Πέτρῳ τῷ ἀποστόλῳ, ὃς καθαιρεῖ τὴν τοιαύτην δόξαν ; ᾿Αθ. εἶπε· Μέμνησο τῶν εἰρη μένων, ὦ ἄνθρωπε, καὶ μὴ πλανῶ. Ἐγὼ γὰρ ἁπλοῦν, ἀσύνθετον, ἀπερίγραφον (69) τὸ θεῖον σέβομαι, με μαθηκὼς ἐκ τῶν ἱερῶν καὶ θείων Γραφῶν, καὶ τῶν καθεξής διαδεξαμένων τὴν ἐπισκοπήν. Οὐδενὸς οὖν ἑτέρου ἕνεκεν ἡ Γραφὴ βραχίονα καὶ δεξιὰν καλεῖ τὸν Υἱὸν, ἢ ἴνα εὐσεβῶς νοῶμεν ὁμοούσιον ὄντα τὸν Υἱόν τῷ Πατρὶ, διὰ τὸ ἀνεγχώρητον ἐπ' ἀνθρώπου ἐκλα- οι ἀξιῶ οὖν συντόμως κέλευσαν θέλησαν. ) καὶ ἔτι. βεῖν τινα ἑτερούσιον τὸν βραχίονα, ἢ τὴν δεξιὰν καὶ τὸν δάκτυλον, ὡς ἕκαστον αὐτῶν (70) διαφέρειν πέ φυκεν. "Αρ. εἶπε· Σύμφημι ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί· ἀπόδος μοι λοιπὸν λόγον περὶ τῆς ἀμ- πέλου μονεύειν ἡ θεία Γραφή, μίαν μὲν χρηστὴν καὶ εὐ φραντικήν τε καὶ χαροποιοῦσαν καρδίαν ἀνθρώπου, απερίγραπτον. S. ATHANASIUS. SPURIA. - sunt consubstantiales, eorum quae non videntur A cognitionem exhibent. vera, et Pater meus agricola est?, Num vilis et agricola possunt consubstantiales esse? Ath. Noli mibi detruncare Dominicam vocem : sed lege, ut jacet : « Ego sum, » inquit Dominus, « vitis vera, vos palmites, Pater meus agricula est ". » Die mihi itaque : si ex exemplo vitis et agricola Fi- lium non vis esse Patri consubstantialem, num ipsum hominibus consubstantialem dicis? Ar. Absit! Ath. Placide ausculta, et ad hac mihi responde. Vitis et palmnites sunt ne consub- stantiales, an non ? Ar. Omnino ita est. Te vero oro finem hujusce capituli explicationi breviter impo- nas, ut et me talem reddas, qualis tu ipse es. Ath. Nisi mihi prius ad ea quæ interrogo responderis, quod postulas non consequeris. Ar. Loquere quod tibi videtur, et ego, si locus datur, pro viribus re- spondebo. Ath. Cujus causa dextera et brachium Dei memoratur in Scripturis? Ar. Quæ istiusmodi sunt intelligimus convenienter notionibus quæ inde sequuntur. Nam si ait, Manus tuæ fecerunt me et plasmaverunt me › hic agnoscimus Dei vim creandi. Cum autem dicit, Brachium Domini cui revelatum est ? » palam est hic de Filioser- monem haberi. Hæc item verba, Dextera Domini fecit virtutem ",, absque dubio Filium significant, per quem facta sunt omnia. Ath. Brachium ei, cujus est brachium, consubstantiale est, an non est? Ar. Ita se res habet. Ath. Etiam dextera illi, cujus est dextera, consubstantialis est, an non est? Ar. Ita quoque est. Sed tu quid vis me æternum Numen componere? Nunquamne Clementem Petri apostoli discipulum audisti, qui quidem hujusmodi evertit doctrinam? Ath. Memineris, quæso, amice, eorum quæ dicta sunt, nec velis errare. Ego enim Numen veneror, quod sit simplex, nec compositum, aut circumscriptum, idque ex sacris et divinis Seriptu- ris didici, nec non ab his qui continua successione episcopi fuerunt. Nullam igitur aliam ob causam Scriptura Filium, brachium et dexteram vocat, quam ut pie intelligamus Filium esse Patri con- substantialem: quia nimirum in homine concipi non potest, divers esse substantiæ brachium, D dexteram et digitum, prout singula illorum diffe- runt. Ar. Consentio Filium Patri esse cunsubstan- tialem : jam quid vitis significet, mihi velim ex- ponas. divina Scriptura, bonam quidem unam, fructiferam, exhilarantem, et lætificantem cor hominis, quæ C Isa. Lill, Paulo post Anglicanus, pro Anglic. edit. Paris. habetque 31. Αρ. εἶπε· Πῶς οὖν ὁ Κύριος λέγει· « Εγώ 31. Ar. Cur ergo Dominus ait, « Ego sum vitis 32. Ath. Duo vitis genera solet commemorare 3. Joan. xv, 4. 60 Psal. cxvil, 73. (67) Regius et Basil., ἀξιῶ οὖν καὶ τῇ. Anglicanus, 32. ᾿Αθ. εἶπε· Δύο γενεῶν ἀμπέλου εξωθε μνη- 1. es Psal. cxvu, 16. (69) Ita omnes miss. præter Aug. quem sequitur (70) Aug. αὐτόν.
PG 28:480ὁ οἶνος αὐτῶν θυμὸς ἀσπίδων ἀνίατος.» Καὶ ὁ λαὸς δὲ ἄμπελος ὠνομάσθη, καὶ δίκαιοι πολλαχοῦ ἐκλήθησαν ἀμπελῶνες, ἁπλῶς μέντοι καὶ ἀπολελυμένως, χωρὶς τοῦ, «Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινή.» Ἵνα μὴ οὖν καὶ ὁ Σωτὴρ ἐκ τῆς ἐπωνυμίας προσλογισθῇ ταῖς προειρημέναις ἀμπέλοις, οὐ λέγω τῷ διαβόλῳ, ἀλλ’ οἷον τῇ μετενεχθείσῃ ἐξ Αἰγύπτου καὶ φυτευθείσῃ, ἵνα ποιήσῃ καρπὸν σταφυλῆς, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας, εἶπε μετὰ προσθήκης· «Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ,» ἧς ὁ καρπὸς ζωὴ, χαρὰ, εἰρήνη, ἀγάπη, δικαιοσύνη, πίστις εἰλικρινεστάτη, γνῶσις, εὐσέβεια, ἁγνεία, σεμνότης, φιλανθρωπία, πραότης, ἐγκράτεια, καὶ τὰ παραπλήσια τούτοις. Ἐπειδὴ καὶ τὰ κλήματα, τῆς αὐτῆς εὐγενείας τῆς ἀληθινῆς ἀμπέλου τυγχάνοντα, δεῖ ὅμοιον καρπὸν προβάλλεσθαι, ἧς εἰσιν ἀμπέλου κλήματα. Τοὺς ἀποστόλους οὖν ἔφη, ἅμα παρασκευάζων αὐτοὺς ἐμμένειν ἐν τῇ πίστει, καὶ μὴ ἀποσκιρτήσαντας ἐκ τῆς ἀληθείας, ὥσπερ Ἰούδας, ἀκάρπους ἀπομεῖναι. Οἵτινες γὰρ ἐξολισθήσουσιν ἐκ τῆς τοῦ Κυρίου ἀγάπης καὶ πίστεως, δίκην κλημάτων ἀποτεμνόμενοι, ῥίπτονται ἔξω τῶν θείων. Νηφαλίους οὖν καὶ προθύμους προτρέπει γίνεσθαι τοὺς μαθητὰς διὰ τοῦ φῆσαι·ὁμοούσια, δρώμενα, παριστάνουσι την γνωσιν καὶ τῶν μὴ ὁρωμένων. Β εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ, καὶ ὁ Πατήρ μου ὁ γεωρ γός ἐστι ; » Μὴ δύναται ἄμπελος καὶ γεωργὸς εἶναι ὁμοούσια; ᾿Αθ. εἶπε· Μὴ ἀκρωτηρίαζε την Κυριακὴν φωνήν· ἀλλ᾽, ὡς κεῖται, ἀνάγνωθι. • Εγώ είμι, ο φησὶν ὁ Κύριος, « ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ, ὑμεῖς τὰ κλήματα, ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστιν. » Εἰπέ μοι οὖν· εἰ ὁ Υἱὸς ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ παραδείγματος τῆς ἀμπέλου καὶ τοῦ γεωργοῦ, ἆρα τοῖς ἀνθρώποις ὁμοούσιον αὐτὸν φής; "Αρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο ! ᾿Αθ. εἶπε· Πραέως ἄκουσον, καὶ πρὸς ταῦτα ἀπόδος μοι λόγον· Ἡ ἄμπελος καὶ τὰ κλήματα ὁμοούσια τυγχάνει, ναὶ ἡ οὗ ; "Αρ. εἶπεν· ᾿Αραρότως ταῦτα οὕτως ἔχει. Ἀξιῶ συντόμως καὶ τῇ (67) τού του κεφαλαίου σαφηνείᾳ ἐν τάχει πέρας ἐπιθεῖναι θέ λησον, ὅπως κἀμὲ ποιήσῃς τοιοῦτον, οἷος καὶ σὺ τυγχάνεις. 'Αθ. εἶπεν· Ἐὰν μὴ πρότερον ὅνπερ ἐπ ερωτῶ ἀποδῷς μοι λόγον, οὐ μὴ λάβῃς τὸ αἴτημα. "Αρ. εἶπεν· "Ο θέλεις λέγε, καὶ εἴ (68) τι ἐγχωρεί, κατὰ τὸ δυνατὸν ἀποκρίνομαι. ᾿Αθ. εἶπε· Δεξιὰ καὶ βραχίων περὶ Θεοῦ γέγραπται τίνος ἕνεκεν; "Αρ. εἶπε· Τὰ τοιαῦτα πρὸς τὰς ἐπιβολὰς καὶ τὰς ἀκολου Οίας νοοῦμεν. Ἐὰν λέγῃ κατὰ τὸ, ο Αἱ χεῖρές σου ἐποίησάν με, καὶ ἔπλασάν με, ο γινώσκομεν τὸ δη μιουργικὸν τοῦ Θεοῦ ἐνταῦθα. Οπότ᾽ ἂν δὲ λέγη, • Ο βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; » φανερόν, ὅτι περὶ Υἱοῦ φάσκει. Πρὸς δὲ τούτοις καὶ τὸ, ο Δε ξιὰ Κυρίου ἐποίησε δύναμιν, ο ὁμολογουμένως περί Υἱοῦ σημαίνει, δι' οὗ τὰ πάντα γέγονεν. 'Αθ. εἶπε· Βραχίων, οὗ ἐστι βραχίων, ὁμοούσιος τυγχάνει, καὶ ἢ οὐ; "Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. 'Αθ. εἶπε· Καὶ ἡ δεξιά, οὗ ἐστι δεξιά, ὁμοούσιός ἐστι, καὶ ἢ οὐ; Αρ. εἶπεν· Οὕτως ἔχει. Σὺ δὲ τί φής με ἀΐδιον συντίθε σθαι τὸ θεῖον; Οὐκ ἐπηκροάσω ποτὲ Κλήμεντος τοῦ παρακολουθήσαντος Πέτρῳ τῷ ἀποστόλῳ, ὃς καθαιρεῖ τὴν τοιαύτην δόξαν ; ᾿Αθ. εἶπε· Μέμνησο τῶν εἰρη μένων, ὦ ἄνθρωπε, καὶ μὴ πλανῶ. Ἐγὼ γὰρ ἁπλοῦν, ἀσύνθετον, ἀπερίγραφον (69) τὸ θεῖον σέβομαι, με μαθηκὼς ἐκ τῶν ἱερῶν καὶ θείων Γραφῶν, καὶ τῶν καθεξής διαδεξαμένων τὴν ἐπισκοπήν. Οὐδενὸς οὖν ἑτέρου ἕνεκεν ἡ Γραφὴ βραχίονα καὶ δεξιὰν καλεῖ τὸν Υἱὸν, ἢ ἴνα εὐσεβῶς νοῶμεν ὁμοούσιον ὄντα τὸν Υἱόν τῷ Πατρὶ, διὰ τὸ ἀνεγχώρητον ἐπ' ἀνθρώπου ἐκλα- οι ἀξιῶ οὖν συντόμως κέλευσαν θέλησαν. ) καὶ ἔτι. βεῖν τινα ἑτερούσιον τὸν βραχίονα, ἢ τὴν δεξιὰν καὶ τὸν δάκτυλον, ὡς ἕκαστον αὐτῶν (70) διαφέρειν πέ φυκεν. "Αρ. εἶπε· Σύμφημι ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί· ἀπόδος μοι λοιπὸν λόγον περὶ τῆς ἀμ- πέλου μονεύειν ἡ θεία Γραφή, μίαν μὲν χρηστὴν καὶ εὐ φραντικήν τε καὶ χαροποιοῦσαν καρδίαν ἀνθρώπου, απερίγραπτον. S. ATHANASIUS. SPURIA. - sunt consubstantiales, eorum quae non videntur A cognitionem exhibent. vera, et Pater meus agricola est?, Num vilis et agricola possunt consubstantiales esse? Ath. Noli mibi detruncare Dominicam vocem : sed lege, ut jacet : « Ego sum, » inquit Dominus, « vitis vera, vos palmites, Pater meus agricula est ". » Die mihi itaque : si ex exemplo vitis et agricola Fi- lium non vis esse Patri consubstantialem, num ipsum hominibus consubstantialem dicis? Ar. Absit! Ath. Placide ausculta, et ad hac mihi responde. Vitis et palmnites sunt ne consub- stantiales, an non ? Ar. Omnino ita est. Te vero oro finem hujusce capituli explicationi breviter impo- nas, ut et me talem reddas, qualis tu ipse es. Ath. Nisi mihi prius ad ea quæ interrogo responderis, quod postulas non consequeris. Ar. Loquere quod tibi videtur, et ego, si locus datur, pro viribus re- spondebo. Ath. Cujus causa dextera et brachium Dei memoratur in Scripturis? Ar. Quæ istiusmodi sunt intelligimus convenienter notionibus quæ inde sequuntur. Nam si ait, Manus tuæ fecerunt me et plasmaverunt me › hic agnoscimus Dei vim creandi. Cum autem dicit, Brachium Domini cui revelatum est ? » palam est hic de Filioser- monem haberi. Hæc item verba, Dextera Domini fecit virtutem ",, absque dubio Filium significant, per quem facta sunt omnia. Ath. Brachium ei, cujus est brachium, consubstantiale est, an non est? Ar. Ita se res habet. Ath. Etiam dextera illi, cujus est dextera, consubstantialis est, an non est? Ar. Ita quoque est. Sed tu quid vis me æternum Numen componere? Nunquamne Clementem Petri apostoli discipulum audisti, qui quidem hujusmodi evertit doctrinam? Ath. Memineris, quæso, amice, eorum quæ dicta sunt, nec velis errare. Ego enim Numen veneror, quod sit simplex, nec compositum, aut circumscriptum, idque ex sacris et divinis Seriptu- ris didici, nec non ab his qui continua successione episcopi fuerunt. Nullam igitur aliam ob causam Scriptura Filium, brachium et dexteram vocat, quam ut pie intelligamus Filium esse Patri con- substantialem: quia nimirum in homine concipi non potest, divers esse substantiæ brachium, D dexteram et digitum, prout singula illorum diffe- runt. Ar. Consentio Filium Patri esse cunsubstan- tialem : jam quid vitis significet, mihi velim ex- ponas. divina Scriptura, bonam quidem unam, fructiferam, exhilarantem, et lætificantem cor hominis, quæ C Isa. Lill, Paulo post Anglicanus, pro Anglic. edit. Paris. habetque 31. Αρ. εἶπε· Πῶς οὖν ὁ Κύριος λέγει· « Εγώ 31. Ar. Cur ergo Dominus ait, « Ego sum vitis 32. Ath. Duo vitis genera solet commemorare 3. Joan. xv, 4. 60 Psal. cxvil, 73. (67) Regius et Basil., ἀξιῶ οὖν καὶ τῇ. Anglicanus, 32. ᾿Αθ. εἶπε· Δύο γενεῶν ἀμπέλου εξωθε μνη- 1. es Psal. cxvu, 16. (69) Ita omnes miss. præter Aug. quem sequitur (70) Aug. αὐτόν.
PG 28:481«Ὁ Πατήρ μου γεωργός ἐστιν,» ὡσανεὶ ἔλεγεν· Εἰδέναι ὑμᾶς βούλομαι, ὅτι, εἴ τινα ὁ Πατὴρ ὁ ἐμὸς γεωργεῖ, ὁ τοιοῦτος τὸν ἐμὸν καρπὸν ἀποδίδωσι μὴ ἐῶντος καρπὸν ἀλλότριον ἐν τοῖς ἀληθινοῖς κλήμασι τῆς ἀμπέλου βλαστῆσαι. Ἐμπεριπατῶν γὰρ ἐν τῷ ἀμπελῶνι, τουτέστιν ἐν τοῖς τῆς ψυχῆς ταμείοις, πάντα τὰ σαθρὰ καὶ μανιώδη περιαιρεῖ, πρὸς τὸ μὴ ὑλομανοῦσαν διαφθείρειν ὅνπερ ὁ γεωργὸς ποθεῖ προβαλέσθαι καρπόν. Ἀλλ’ ἐπειδὴ ὁ τῆς αἰσθητῆς ἀμπέλου λόγος δύναται συμβαλέσθαι ἡμῖν εἰς τὸ ζητούμενον, ἀρκτέον ἐντεῦθεν ἐκθέσθαι καὶ περὶ τούτου τὴν ἀφήγησιν. Ἐπειδήπερ καταλειφθεῖσα πρὸ τοῦ χειμῶνος ἡ ἄμπελος εὐθαλής τε καὶ εὐκλήματος ἕστηκε καρτερῶς πρὸς τὰς ἐφόδους τοῦ χειμῶνος· ὁ δὲ, τῇ ἀπηνεστάτῃ προσβολῇ τοῦ κρύους αὐτοῦ προσεληλυθὼς, ἀπομαραίνειν ἄρχεταί τινα τῶν φύλλων αὐτῆς, αὐτὰ δὲ, διὰ τὴν σαθρότητα ἀτονοῦντα, ἐκπίπτουσιν ἀπὸ τῶν ὑψωμάτων, ἀπὸ τῶν ἀνωτέρω ἐπὶ τὰ βαθύτερα φερόμενα, εἶτα μένει ἡ ἄμπελος εὐκλήματος ἀντέχουσα τῇ φορᾷ τοῦ χειμῶνος.τὸν Κύριον Ιησούν Χριστόν· θατέραν δὲ τὸν διάβο- Α λον, λύσσαν καὶ τὸν ἀποστάζοντα, κατὰ τὸ γεγραμ μένον· . Ἡ γὰρ ἄμπελος αὐτῶν ἐκ Σοδόμων, καὶ ἡ κληματὶς αὐτῶν ἐκ Γομόρρας· ἡ σταφυλὴ αὐτῶν σταφυλὴ χολῆς, βότρυς πικρίας· ὁ οἶνος αὐτῶν θυμὸς ἀσπίδων ἀνίατος. » Καὶ ὁ λαὸς δὲ ἄμπελος ὠνομάσθη, καὶ δίκαιοι πολλαχοῦ ἐκλήθησαν ἀμπελῶνες, ἁπλῶς μέντοι καὶ ἀπολελυμένως, χωρὶς τοῦ, «Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινή. » Ἵνα μὴ οὖν καὶ ὁ Σωτὴρ ἐκ τῆς ἐπωνυμίας προσλογισθῇ ταῖς προειρημέναις ἀμ- πέλοις, οὐ λέγω τῷ διαβόλῳ, ἀλλ᾽ οἷον τῇ μετενε χθείσῃ (71) ἐξ Αἰγύπτου καὶ φυτευθείσῃ, ἵνα ποιήσῃ καρπὸν σταφυλῆς, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας, εἶπε μετὰ προσθήκης· « Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινή, » ἧς ὁ καρπὸς ζωή, χαρά, εἰρήνη, ἀγάπη (72), δικαιοσύνη, πίστις εἰλικρινεστάτη, γνῶσις, εὐσέβεια, ἀγνεία, σεμνότης, φιλανθρωπία, πραότης, εγκράτεια, καὶ τὰ παραπλήσια τούτοις. Ἐπειδὴ καὶ τὰ κλήματα, τῆς αὐτῆς εὐγενείας τῆς ἀληθινῆς ἀμπέλου τυγχάνοντα, δεῖ ὅμοιον καρπὸν προβάλλεσθαι, ἧς εἰσιν ἀμπέλου κλήματα. Τοὺς ἀποστόλους οὖν ἔφη, ἅμα παρασκευ άζων αὐτοὺς ἐμμένειν ἐν (75) τῇ πίστει, καὶ μὴ ἀποσκιρτήσαντας ἐκ τῆς ἀληθείας, ὥσπερ Ἰούδας, ἀκάρπους ἀπομεῖναι. Οἵτινες γὰρ ἐξολισθήσουσιν (74) ἐκ τῆς τοῦ Κυρίου ἀγάπης καὶ πίστεως, δίκην κλη- μάτων ἀποτεμνόμενοι, ῥίπτονται ἔξω τῶν θείων. Νη- φαλίους οὖν καὶ προθύμους προτρέπει γίνεσθαι τοὺς μαθητὰς διὰ τοῦ φῆσαι· «Ο Πατήρ μου γεωργός ἐστιν, ὁ ὡσανεὶ ἔλεγεν· Εἰδέναι ὑμᾶς βούλομαι, ὅτι, εἴ τινα ὁ Πατὴρ ὁ ἐμὸς γεωργεῖ, ὁ τοιοῦτος τὸν ἐμὸν καρπὸν ἀποδίδωσι μὴ ἐῶντος (75) καρπὸν ἀλλό- " τριον ἐν τοῖς ἀληθινοῖς κλήμασι τῆς ἀμπέλου βλαστῆ- σαι. Ἐμπεριπατῶν γὰρ ἐν τῷ ἀμπελῶνι, τουτέστιν ἐν τοῖς τῆς ψυχῆς ταμείοις, πάντα τὰ σαθρὰ καὶ μα νιώδη περιαιρεί, πρὸς τὸ μὴ ὑλομανοῦσαν διαφθείρειν ὅνπερ (76) ὁ γεωργός ποθεῖ προβαλέσθαι καρπόν. ᾿Αλλ' ἐπειδὴ ὁ τῆς αἰσθητῆς ἀμπέλου λόγος δύναται συμβαλέσθαι ἡμῖν εἰς τὸ ζητούμενον, ἀρκτέον ἐντεῦ θεν ἐκθέσθαι καὶ περὶ τούτου τὴν ἀφήγησιν. ἡ ἄμπελος εὐθαλής τε καὶ εὐκλήματος ἕστηκε καρ- τερῶς πρὸς τὰς ἐφόδους τοῦ χειμῶνος· ὁ δὲ, τῇ ἀπη- νεστάτῃ προσβολῇ τοῦ κρύους αὐτοῦ προσεληλυθὼς, ἀπομαραίνειν ἄρχεταί τινα τῶν φύλλων αὐτῆς, αὐτὰ δὲ, διὰ τὴν σαθρότητα ἀτονοῦντα, ἐκπίπτουσιν ἀπὸ τῶν ὑψωμάτων, ἀπὸ τῶν ἀνωτέρω (77) ἐπὶ τὰ βαθύ- τερα φερόμενα, εἶτα μένει ἡ ἄμπελος εὐκλήματος ἀντέχουσα τῇ φορᾷ (78) τοῦ χειμῶνος. Εἰ δὲ τῇ πα- ραμονῇ τῆς ἀκράτου ψυχρότητος κατέβλαψέ τινα τῶν κλημάτων, ὅμως τῇ ἐνστάσει ἡ ἄμπελος σὺν τοῖς πε ριλειφθεῖσιν αὐτῇ ὑγιεινοῖς κλήμασιν ἐπεραίωσε τὸν χειμῶνα, καὶ ἐκ τοῦ χειμερινοῦ καμάτου ἐξέφυγε. σε ἀγάπη ὧνπερ. υλομανοῦσαν ὄνπερ. φθορά. - DISPUTATIO CONTRA ARIUM. B » rabiem et venenum distillans, uti scriptum est: « Nam de vinea Sodomorum, vinea eorum : et sar- mentum corum ex Gomorrha. Uva eorum, uva fellis, botrus amaritudinis : vinum eorum, furor aspidum insanabilis 69. Populus item vitis appel- latus est, sæpeque justi vites sunt dicti, simplici- ter tamen et absolute, nec de illis dicitur, e Ego sum vitis vera. Quocirca ne Salvator ob hu- jusmodi cognomen aliis supra dictis vitibus annu- meretur (non diabolo tamen), verbi gratia, vili ex Ægypto translatæ et plantata, ut fructum uve produceret, sed spinas produxit ; ait cum addita- mento, c Ego sum vitis vera, cujus fructus est vita, gaudium, pax, charitas, justitia, fides puris- sima, cognitio, pietas, castitas, gravitas, humani- las, mansuetudo, temperantia, et similia. Nam cum palmites eadem gaudeant nobilitate, qua vera vitis, par est eos similem viti fructum producere, cujus sunt palmites. Apostolos igitur indicavit, simul eos confirmans et exhortans ut in fide constantes es- sent, non autem steriles manerent, a veritate, Judæ exemplo, resiliendo. Nam qui ex Domini charitate et fide decidunt, instar palmitum amputati, extra divina projiciuntur. His itaque verbis, « Pater meus agricola est, suos adhorta - tur discipulos ut vigilent et diligentes sint, ut si diceret Scire vos volo quod si quem Pater meus excolat, ille fructum meum producit. Nec enim sinit alienum fructum in veris vitis palmitibus germinare. Namque in vinea, hoc est in anima penetralibus, deambulans, putrida omnia et luxu- riantia amputat, ne silvescens fructum corrumpat, quem agricola optat produci. Verum quandoqui- dem sensibilis vitis exemplum nobis aliquid con- ferre potest ad id de quo agitur; inde, si placet, rem exponere ordiamur. est Dominus Jesus Christus. Alia est diabolus, Deut. xxx11, 32, 33. Joan. xv, 1. et in editis, deest. C ornata, contra hiemis incursus fortiter resistit. Hieme autem immitissima frigoris impulsione ac- cedente, quædam vitis folia coeperunt marcescere quæ cum essent putrida, nec consistere valerent, De summis partibus deciderunt, atque ita e superi - ribus locis in inferiora sunt delapsa : stat deinde vitis cum palmitibus, hiemis impetui obsistens. Aut si summi frigoris perseverantia quidam ex palmitibus læsi fuerint, tamen vitis cum reliquis sanis palmitibus constanter manens, hiemem effu- git et ex hibernis ærumnis evasit. Cum autem ver attigerit, qui novus est annus, sperat se quietem Editi, 55. Επειδήπερ καταλειφθεῖσα πρὸ τοῦ χειμῶνος (71) Aug. οίαν . μετενεχθεῖσαν... καὶ φυτευθεῖσαν. (72) Sic Regius, ut et legit Nannius. In ceteris (73) Ita Reg. In aliis vero et in edit. ἐν deest. (74) Αυg. ἐξολισθήσασιν. (75) Aug. μὴ ἐῶντα. 55. Vinea ante hiemem viridis et palmitibus bene (76) Sic Reg. Aug. vero, υλομανοῦσαν συμπνίγειν (77) Aug.. ανωτέρων. (78) Sic Reg. et August. Alii vero cum editis, τῇ
PG 28:482Εἰ δὲ τῇ παραμονῇ τῆς ἀκράτου ψυχρότητος κατέβλαψέ τινα τῶν κλημάτων, ὅμως τῇ ἐνστάσει ἡ ἄμπελος σὺν τοῖς περιλειφθεῖσιν αὐτῇ ὑγιεινοῖς κλήμασιν ἐπεραίωσε τὸν χειμῶνα, καὶ ἐκ τοῦ χειμερινοῦ καμάτου ἐξέφυγε. Φθάσασα δὲ ἐπὶ τὸ ἔαρ, ὅπερ ἐστὶ νέον ἔτος, δοκεῖ διαναπαύεσθαι· αἰφνιδίως δὲ ὁ γεωργὸς ἐπιστὰς αὐτῇ, ξίφος ἐπιφερόμενος, πρῶτον μὲν, ἀκριβῶς κατοπτρισάμενος ἅπαντα τὰ κλήματα, ἄρχεται τὰ βλαβέντα ἐκ τοῦ χειμῶνος ἐκτέμνειν, ἔπειτα καὶ τὰ ὑγιαίνοντα ἀπὸ τρίτου ἢ τετάρτου ὀφθαλμοῦ περιαιρεῖν. Ἡ δὲ ἄμπελος, γυμνωθεῖσα καὶ πληγεῖσα τῷ ξίφει, ἕστηκε μετέωρος εἰς τὸν οὐρανὸν ἀποβλέπουσα, ἅμα δακρύουσα ἄχρι τῆς τρίτης ἡμέρας. Παρακλήσεως δὲ τυγχάνουσα ἐκ τῆς τοῦ Θεοῦ προνοίας, παυσαμένη τῶν δακρύων, αἰφνιδίως πολὺν ἀριθμὸν καὶ ὄχλον κλημάτων βλαστήσασα, ἡ αὐτὴ ἀναφαίνεται οἵα ἦν καὶ πρότερον, μᾶλλον δὲ καὶ ἐνδοξοτέρα. Ἐκ δὲ τῶν προαποδεδομένων ἔσται σοι σαφέστερα καὶ τὰ ἑπόμενα περὶ τῆς ἀμπέλου τῆς ἀληθινῆς. Ὁ οὖν Κύριος τρόπον ἀμπέλου εὐκλημάτου καὶ συσκίου ἐπέχων, διὰ τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν καὶ τῶν πέριξ ὄχλων ἐπιπορευομένων πρὸς αὐτὸν βοηθείας ἕνεκεν·τὸν Κύριον Ιησούν Χριστόν· θατέραν δὲ τὸν διάβο- Α λον, λύσσαν καὶ τὸν ἀποστάζοντα, κατὰ τὸ γεγραμ μένον· . Ἡ γὰρ ἄμπελος αὐτῶν ἐκ Σοδόμων, καὶ ἡ κληματὶς αὐτῶν ἐκ Γομόρρας· ἡ σταφυλὴ αὐτῶν σταφυλὴ χολῆς, βότρυς πικρίας· ὁ οἶνος αὐτῶν θυμὸς ἀσπίδων ἀνίατος. » Καὶ ὁ λαὸς δὲ ἄμπελος ὠνομάσθη, καὶ δίκαιοι πολλαχοῦ ἐκλήθησαν ἀμπελῶνες, ἁπλῶς μέντοι καὶ ἀπολελυμένως, χωρὶς τοῦ, «Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινή. » Ἵνα μὴ οὖν καὶ ὁ Σωτὴρ ἐκ τῆς ἐπωνυμίας προσλογισθῇ ταῖς προειρημέναις ἀμ- πέλοις, οὐ λέγω τῷ διαβόλῳ, ἀλλ᾽ οἷον τῇ μετενε χθείσῃ (71) ἐξ Αἰγύπτου καὶ φυτευθείσῃ, ἵνα ποιήσῃ καρπὸν σταφυλῆς, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας, εἶπε μετὰ προσθήκης· « Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινή, » ἧς ὁ καρπὸς ζωή, χαρά, εἰρήνη, ἀγάπη (72), δικαιοσύνη, πίστις εἰλικρινεστάτη, γνῶσις, εὐσέβεια, ἀγνεία, σεμνότης, φιλανθρωπία, πραότης, εγκράτεια, καὶ τὰ παραπλήσια τούτοις. Ἐπειδὴ καὶ τὰ κλήματα, τῆς αὐτῆς εὐγενείας τῆς ἀληθινῆς ἀμπέλου τυγχάνοντα, δεῖ ὅμοιον καρπὸν προβάλλεσθαι, ἧς εἰσιν ἀμπέλου κλήματα. Τοὺς ἀποστόλους οὖν ἔφη, ἅμα παρασκευ άζων αὐτοὺς ἐμμένειν ἐν (75) τῇ πίστει, καὶ μὴ ἀποσκιρτήσαντας ἐκ τῆς ἀληθείας, ὥσπερ Ἰούδας, ἀκάρπους ἀπομεῖναι. Οἵτινες γὰρ ἐξολισθήσουσιν (74) ἐκ τῆς τοῦ Κυρίου ἀγάπης καὶ πίστεως, δίκην κλη- μάτων ἀποτεμνόμενοι, ῥίπτονται ἔξω τῶν θείων. Νη- φαλίους οὖν καὶ προθύμους προτρέπει γίνεσθαι τοὺς μαθητὰς διὰ τοῦ φῆσαι· «Ο Πατήρ μου γεωργός ἐστιν, ὁ ὡσανεὶ ἔλεγεν· Εἰδέναι ὑμᾶς βούλομαι, ὅτι, εἴ τινα ὁ Πατὴρ ὁ ἐμὸς γεωργεῖ, ὁ τοιοῦτος τὸν ἐμὸν καρπὸν ἀποδίδωσι μὴ ἐῶντος (75) καρπὸν ἀλλό- " τριον ἐν τοῖς ἀληθινοῖς κλήμασι τῆς ἀμπέλου βλαστῆ- σαι. Ἐμπεριπατῶν γὰρ ἐν τῷ ἀμπελῶνι, τουτέστιν ἐν τοῖς τῆς ψυχῆς ταμείοις, πάντα τὰ σαθρὰ καὶ μα νιώδη περιαιρεί, πρὸς τὸ μὴ ὑλομανοῦσαν διαφθείρειν ὅνπερ (76) ὁ γεωργός ποθεῖ προβαλέσθαι καρπόν. ᾿Αλλ' ἐπειδὴ ὁ τῆς αἰσθητῆς ἀμπέλου λόγος δύναται συμβαλέσθαι ἡμῖν εἰς τὸ ζητούμενον, ἀρκτέον ἐντεῦ θεν ἐκθέσθαι καὶ περὶ τούτου τὴν ἀφήγησιν. ἡ ἄμπελος εὐθαλής τε καὶ εὐκλήματος ἕστηκε καρ- τερῶς πρὸς τὰς ἐφόδους τοῦ χειμῶνος· ὁ δὲ, τῇ ἀπη- νεστάτῃ προσβολῇ τοῦ κρύους αὐτοῦ προσεληλυθὼς, ἀπομαραίνειν ἄρχεταί τινα τῶν φύλλων αὐτῆς, αὐτὰ δὲ, διὰ τὴν σαθρότητα ἀτονοῦντα, ἐκπίπτουσιν ἀπὸ τῶν ὑψωμάτων, ἀπὸ τῶν ἀνωτέρω (77) ἐπὶ τὰ βαθύ- τερα φερόμενα, εἶτα μένει ἡ ἄμπελος εὐκλήματος ἀντέχουσα τῇ φορᾷ (78) τοῦ χειμῶνος. Εἰ δὲ τῇ πα- ραμονῇ τῆς ἀκράτου ψυχρότητος κατέβλαψέ τινα τῶν κλημάτων, ὅμως τῇ ἐνστάσει ἡ ἄμπελος σὺν τοῖς πε ριλειφθεῖσιν αὐτῇ ὑγιεινοῖς κλήμασιν ἐπεραίωσε τὸν χειμῶνα, καὶ ἐκ τοῦ χειμερινοῦ καμάτου ἐξέφυγε. σε ἀγάπη ὧνπερ. υλομανοῦσαν ὄνπερ. φθορά. - DISPUTATIO CONTRA ARIUM. B » rabiem et venenum distillans, uti scriptum est: « Nam de vinea Sodomorum, vinea eorum : et sar- mentum corum ex Gomorrha. Uva eorum, uva fellis, botrus amaritudinis : vinum eorum, furor aspidum insanabilis 69. Populus item vitis appel- latus est, sæpeque justi vites sunt dicti, simplici- ter tamen et absolute, nec de illis dicitur, e Ego sum vitis vera. Quocirca ne Salvator ob hu- jusmodi cognomen aliis supra dictis vitibus annu- meretur (non diabolo tamen), verbi gratia, vili ex Ægypto translatæ et plantata, ut fructum uve produceret, sed spinas produxit ; ait cum addita- mento, c Ego sum vitis vera, cujus fructus est vita, gaudium, pax, charitas, justitia, fides puris- sima, cognitio, pietas, castitas, gravitas, humani- las, mansuetudo, temperantia, et similia. Nam cum palmites eadem gaudeant nobilitate, qua vera vitis, par est eos similem viti fructum producere, cujus sunt palmites. Apostolos igitur indicavit, simul eos confirmans et exhortans ut in fide constantes es- sent, non autem steriles manerent, a veritate, Judæ exemplo, resiliendo. Nam qui ex Domini charitate et fide decidunt, instar palmitum amputati, extra divina projiciuntur. His itaque verbis, « Pater meus agricola est, suos adhorta - tur discipulos ut vigilent et diligentes sint, ut si diceret Scire vos volo quod si quem Pater meus excolat, ille fructum meum producit. Nec enim sinit alienum fructum in veris vitis palmitibus germinare. Namque in vinea, hoc est in anima penetralibus, deambulans, putrida omnia et luxu- riantia amputat, ne silvescens fructum corrumpat, quem agricola optat produci. Verum quandoqui- dem sensibilis vitis exemplum nobis aliquid con- ferre potest ad id de quo agitur; inde, si placet, rem exponere ordiamur. est Dominus Jesus Christus. Alia est diabolus, Deut. xxx11, 32, 33. Joan. xv, 1. et in editis, deest. C ornata, contra hiemis incursus fortiter resistit. Hieme autem immitissima frigoris impulsione ac- cedente, quædam vitis folia coeperunt marcescere quæ cum essent putrida, nec consistere valerent, De summis partibus deciderunt, atque ita e superi - ribus locis in inferiora sunt delapsa : stat deinde vitis cum palmitibus, hiemis impetui obsistens. Aut si summi frigoris perseverantia quidam ex palmitibus læsi fuerint, tamen vitis cum reliquis sanis palmitibus constanter manens, hiemem effu- git et ex hibernis ærumnis evasit. Cum autem ver attigerit, qui novus est annus, sperat se quietem Editi, 55. Επειδήπερ καταλειφθεῖσα πρὸ τοῦ χειμῶνος (71) Aug. οίαν . μετενεχθεῖσαν... καὶ φυτευθεῖσαν. (72) Sic Regius, ut et legit Nannius. In ceteris (73) Ita Reg. In aliis vero et in edit. ἐν deest. (74) Αυg. ἐξολισθήσασιν. (75) Aug. μὴ ἐῶντα. 55. Vinea ante hiemem viridis et palmitibus bene (76) Sic Reg. Aug. vero, υλομανοῦσαν συμπνίγειν (77) Aug.. ανωτέρων. (78) Sic Reg. et August. Alii vero cum editis, τῇ
ὡς εἶναι πλήθη ἀνείκαστα, πιστεύοντα εἰς αὐτόν· καὶ τῷ μὲν πόθῳ τῷ εἰς αὐτὸν ἀχωρίστως ἔχειν αὐτοὺς, τρόπον κλημάτων συνόντων αὐτῷ, τινῶν δὲ καὶ ὠφελείας χάριν πνευματικῆς μὴ βουλομένων ἐκτὸς αὐτοῦ τυγχάνειν, ἀλλὰ συνεῖναι αὐτῷ, ἑτέρων δὲ βουλομένων ἰάσεως τυχεῖν, ἄλλων δὲ ἀκηκοότων, ὅτι Χριστὸς ἥκει, καὶ συνεληλυθότων κατὰ τὸ αὐτὸ, βουλομένων θεάσασθαι τὸ καινότερον θέαμα, Θεὸν ἐν σώματι ἀνθρώποις συναναστρεφόμενον. Καὶ ἁπλῶς ἦν ἅπαντα χαρᾶς γέμοντα τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου γενομένης· οὗ δ’ ἂν ἐβάδιζεν, ὥσπερ εὐστεφὴς ἄμπελος διὰ τὰς μυριάδας τῶν συμπορευομένων αὐτῷ ὄχλων ἦν ὁρώμενος πόθῳ τῷ πρὸς αὐτὸν, ἁπάντων συνηνωμένων αὐτῷ. Ἀρξαμένων δὲ χειμερινῶν πνευμάτων ἐκ τῶν ἀκρωτηρίων καταφυσᾷν πρὸς δοκιμὴν τῶν συμπορευομένων αὐτῷ ὄχλων, ἀθρόως φύλλων δίκην μαραινομένων, ἀπέπιπτον οὐκ ὀλίγοι, ἧς εἴχοντο ἀμπέλου ζωτικῆς, καὶ τῶν μὲν διὰ φόβον τῶν ἀρχιερέων, ἵνα μὴ ἀποσυνάγωγοι γένωνται, ἐξαρνουμένων τὴν ἑαυτῶν ζωὴν, ὥσπερ καὶ νῦν ὁρῶμεν γινόμενα τὰ αὐτὰ πράγματα·τὸν Κύριον Ιησούν Χριστόν· θατέραν δὲ τὸν διάβο- Α λον, λύσσαν καὶ τὸν ἀποστάζοντα, κατὰ τὸ γεγραμ μένον· . Ἡ γὰρ ἄμπελος αὐτῶν ἐκ Σοδόμων, καὶ ἡ κληματὶς αὐτῶν ἐκ Γομόρρας· ἡ σταφυλὴ αὐτῶν σταφυλὴ χολῆς, βότρυς πικρίας· ὁ οἶνος αὐτῶν θυμὸς ἀσπίδων ἀνίατος. » Καὶ ὁ λαὸς δὲ ἄμπελος ὠνομάσθη, καὶ δίκαιοι πολλαχοῦ ἐκλήθησαν ἀμπελῶνες, ἁπλῶς μέντοι καὶ ἀπολελυμένως, χωρὶς τοῦ, «Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινή. » Ἵνα μὴ οὖν καὶ ὁ Σωτὴρ ἐκ τῆς ἐπωνυμίας προσλογισθῇ ταῖς προειρημέναις ἀμ- πέλοις, οὐ λέγω τῷ διαβόλῳ, ἀλλ᾽ οἷον τῇ μετενε χθείσῃ (71) ἐξ Αἰγύπτου καὶ φυτευθείσῃ, ἵνα ποιήσῃ καρπὸν σταφυλῆς, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας, εἶπε μετὰ προσθήκης· « Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινή, » ἧς ὁ καρπὸς ζωή, χαρά, εἰρήνη, ἀγάπη (72), δικαιοσύνη, πίστις εἰλικρινεστάτη, γνῶσις, εὐσέβεια, ἀγνεία, σεμνότης, φιλανθρωπία, πραότης, εγκράτεια, καὶ τὰ παραπλήσια τούτοις. Ἐπειδὴ καὶ τὰ κλήματα, τῆς αὐτῆς εὐγενείας τῆς ἀληθινῆς ἀμπέλου τυγχάνοντα, δεῖ ὅμοιον καρπὸν προβάλλεσθαι, ἧς εἰσιν ἀμπέλου κλήματα. Τοὺς ἀποστόλους οὖν ἔφη, ἅμα παρασκευ άζων αὐτοὺς ἐμμένειν ἐν (75) τῇ πίστει, καὶ μὴ ἀποσκιρτήσαντας ἐκ τῆς ἀληθείας, ὥσπερ Ἰούδας, ἀκάρπους ἀπομεῖναι. Οἵτινες γὰρ ἐξολισθήσουσιν (74) ἐκ τῆς τοῦ Κυρίου ἀγάπης καὶ πίστεως, δίκην κλη- μάτων ἀποτεμνόμενοι, ῥίπτονται ἔξω τῶν θείων. Νη- φαλίους οὖν καὶ προθύμους προτρέπει γίνεσθαι τοὺς μαθητὰς διὰ τοῦ φῆσαι· «Ο Πατήρ μου γεωργός ἐστιν, ὁ ὡσανεὶ ἔλεγεν· Εἰδέναι ὑμᾶς βούλομαι, ὅτι, εἴ τινα ὁ Πατὴρ ὁ ἐμὸς γεωργεῖ, ὁ τοιοῦτος τὸν ἐμὸν καρπὸν ἀποδίδωσι μὴ ἐῶντος (75) καρπὸν ἀλλό- " τριον ἐν τοῖς ἀληθινοῖς κλήμασι τῆς ἀμπέλου βλαστῆ- σαι. Ἐμπεριπατῶν γὰρ ἐν τῷ ἀμπελῶνι, τουτέστιν ἐν τοῖς τῆς ψυχῆς ταμείοις, πάντα τὰ σαθρὰ καὶ μα νιώδη περιαιρεί, πρὸς τὸ μὴ ὑλομανοῦσαν διαφθείρειν ὅνπερ (76) ὁ γεωργός ποθεῖ προβαλέσθαι καρπόν. ᾿Αλλ' ἐπειδὴ ὁ τῆς αἰσθητῆς ἀμπέλου λόγος δύναται συμβαλέσθαι ἡμῖν εἰς τὸ ζητούμενον, ἀρκτέον ἐντεῦ θεν ἐκθέσθαι καὶ περὶ τούτου τὴν ἀφήγησιν. ἡ ἄμπελος εὐθαλής τε καὶ εὐκλήματος ἕστηκε καρ- τερῶς πρὸς τὰς ἐφόδους τοῦ χειμῶνος· ὁ δὲ, τῇ ἀπη- νεστάτῃ προσβολῇ τοῦ κρύους αὐτοῦ προσεληλυθὼς, ἀπομαραίνειν ἄρχεταί τινα τῶν φύλλων αὐτῆς, αὐτὰ δὲ, διὰ τὴν σαθρότητα ἀτονοῦντα, ἐκπίπτουσιν ἀπὸ τῶν ὑψωμάτων, ἀπὸ τῶν ἀνωτέρω (77) ἐπὶ τὰ βαθύ- τερα φερόμενα, εἶτα μένει ἡ ἄμπελος εὐκλήματος ἀντέχουσα τῇ φορᾷ (78) τοῦ χειμῶνος. Εἰ δὲ τῇ πα- ραμονῇ τῆς ἀκράτου ψυχρότητος κατέβλαψέ τινα τῶν κλημάτων, ὅμως τῇ ἐνστάσει ἡ ἄμπελος σὺν τοῖς πε ριλειφθεῖσιν αὐτῇ ὑγιεινοῖς κλήμασιν ἐπεραίωσε τὸν χειμῶνα, καὶ ἐκ τοῦ χειμερινοῦ καμάτου ἐξέφυγε. σε ἀγάπη ὧνπερ. υλομανοῦσαν ὄνπερ. φθορά. - DISPUTATIO CONTRA ARIUM. B » rabiem et venenum distillans, uti scriptum est: « Nam de vinea Sodomorum, vinea eorum : et sar- mentum corum ex Gomorrha. Uva eorum, uva fellis, botrus amaritudinis : vinum eorum, furor aspidum insanabilis 69. Populus item vitis appel- latus est, sæpeque justi vites sunt dicti, simplici- ter tamen et absolute, nec de illis dicitur, e Ego sum vitis vera. Quocirca ne Salvator ob hu- jusmodi cognomen aliis supra dictis vitibus annu- meretur (non diabolo tamen), verbi gratia, vili ex Ægypto translatæ et plantata, ut fructum uve produceret, sed spinas produxit ; ait cum addita- mento, c Ego sum vitis vera, cujus fructus est vita, gaudium, pax, charitas, justitia, fides puris- sima, cognitio, pietas, castitas, gravitas, humani- las, mansuetudo, temperantia, et similia. Nam cum palmites eadem gaudeant nobilitate, qua vera vitis, par est eos similem viti fructum producere, cujus sunt palmites. Apostolos igitur indicavit, simul eos confirmans et exhortans ut in fide constantes es- sent, non autem steriles manerent, a veritate, Judæ exemplo, resiliendo. Nam qui ex Domini charitate et fide decidunt, instar palmitum amputati, extra divina projiciuntur. His itaque verbis, « Pater meus agricola est, suos adhorta - tur discipulos ut vigilent et diligentes sint, ut si diceret Scire vos volo quod si quem Pater meus excolat, ille fructum meum producit. Nec enim sinit alienum fructum in veris vitis palmitibus germinare. Namque in vinea, hoc est in anima penetralibus, deambulans, putrida omnia et luxu- riantia amputat, ne silvescens fructum corrumpat, quem agricola optat produci. Verum quandoqui- dem sensibilis vitis exemplum nobis aliquid con- ferre potest ad id de quo agitur; inde, si placet, rem exponere ordiamur. est Dominus Jesus Christus. Alia est diabolus, Deut. xxx11, 32, 33. Joan. xv, 1. et in editis, deest. C ornata, contra hiemis incursus fortiter resistit. Hieme autem immitissima frigoris impulsione ac- cedente, quædam vitis folia coeperunt marcescere quæ cum essent putrida, nec consistere valerent, De summis partibus deciderunt, atque ita e superi - ribus locis in inferiora sunt delapsa : stat deinde vitis cum palmitibus, hiemis impetui obsistens. Aut si summi frigoris perseverantia quidam ex palmitibus læsi fuerint, tamen vitis cum reliquis sanis palmitibus constanter manens, hiemem effu- git et ex hibernis ærumnis evasit. Cum autem ver attigerit, qui novus est annus, sperat se quietem Editi, 55. Επειδήπερ καταλειφθεῖσα πρὸ τοῦ χειμῶνος (71) Aug. οίαν . μετενεχθεῖσαν... καὶ φυτευθεῖσαν. (72) Sic Regius, ut et legit Nannius. In ceteris (73) Ita Reg. In aliis vero et in edit. ἐν deest. (74) Αυg. ἐξολισθήσασιν. (75) Aug. μὴ ἐῶντα. 55. Vinea ante hiemem viridis et palmitibus bene (76) Sic Reg. Aug. vero, υλομανοῦσαν συμπνίγειν (77) Aug.. ανωτέρων. (78) Sic Reg. et August. Alii vero cum editis, τῇ
PG 28:483ἠγάπησαν γὰρ, ὡς οἱ τότε, καὶ νῦν τῆς ὑποκρίσεως ἄνθρωποι τὴν δόξαν τῶν διωκτῶν τῆς Ἐκκλησίας ὑπὲρ τὴν δόξαν τοῦ Θεοῦ εἵλοντο· ἑτέρων δὲ μὴ συναισθομένων τῶν θείων καὶ πνευματικῶν ῥημάτων τοῦ Κυρίου εἰς τὰ ὀπίσω ἐπιστραφέντων, αἰτίαν τῷ εὐεργέτῃ καὶ ψόγον προσαψάντων, καὶ λεγόντων, «Τίς δύναται αὐτοῦ ἀκούειν;» Ὅπερ καὶ ἐπὶ τοῦ ἡμετέρου καιροῦ πράττουσιν οἱ μὴ βουλόμενοι συνοδεύειν τῇ ἀληθείᾳ, διὰ τὸ παρέπεσθαι θλίψεις καὶ πειρατήρια τῇ πίστει. Φασὶ γὰρ, Τίς δύναται φυλάξαι τὴν παράδοσιν τῶν ἐντολῶν τοῦ Κυρίου καὶ τῆς πίστεως; Ἔτι μὴν καὶ τὴν ἀπιστίαν τοῦ Ἰούδα ἡ σφοδρότης τοῦ χειμῶνος ἤλεγξεν, ὡς καὶ νῦν, φιλίᾳ κόσμου κρατηθέντες οἵ ποτε μαθηταὶ ὄντες καὶ φίλοι καὶ συνοδοιπόροι τοῦ Χριστοῦ, κατὰ τοῦ Ἰησοῦ συνόδους ἀθεμίτους συγκροτοῦσιν οἱ καὶ τὸ γαζοφυλάκιον πιστευθέντες. Οὐκ ἠγνόει αὐτῶν τὴν σαθρότητα, ἀλλ’ ἵνα παρασκευάσῃ αὐτοὺς τὰ Δεσποτικὰ χρωμένους ἑτοιμοτάτους εἶναι ὑπὲρ τοῦ Δεσπότου ἀνδρίζεσθαι, ἢ κατὰ τοῦ βασιλέως αὐτῶν στρατεύεσθαι προφάσει φιλίας κοσμικῆς.Φθάσασα δὲ ἐπὶ τὸ ἔαρ, ὅπερ ἐστὶ νέον ἔτος, δοκεῖ δι αναπαύεσθαι· αιφνιδίως δὲ ὁ γεωργὸς ἐπιστὰς αὐτῇ, ξίφος ἐπιφερόμενος, πρῶτον μὲν, ἀκριβῶς κατοπτρι σάμενος ἅπαντα τὰ κλήματα, ἄρχεται τὰ βλαβέντα ἐκ τοῦ χειμῶνος ἐκτέμνειν, ἔπειτα καὶ τὰ ὑγιαίνοντα ἀπὸ τρίτου ἢ τετάρτου ὀφθαλμοῦ περιαιρεῖν. Ἡ δὲ ἄμπελος, γυμνωθεῖσα καὶ πληγείσα τῷ ξίφει, ἔστηκε μετέωρος εἰς τὸν οὐρανὸν ἀποβλέπουσα, ἅμα δα κρύουσα ἄχρι τῆς τρίτης ημέρας. Παρακλήσεως δὲ τυγχάνουσα ἐκ τῆς τοῦ Θεοῦ προνοίας, παυσαμένη τῶν δακρύων, αἰφνιδίως πολὺν ἀριθμὸν καὶ ὄχλον κλημάτων βλαστήσασα, ἡ αὐτὴ ἀναφαίνεται (79) οἷα ἦν καὶ πρότερον, μᾶλλον δὲ καὶ ἐνδοξοτέρα. Ἐκ δὲ τῶν προαποδεδομένων ἔσται σοι σαφέ στερα καὶ τὰ ἑπόμενα περὶ τῆς ἀμπέλου τῆς ἀληθινῆς. Β συσκίου ἐπέχων, διὰ τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν καὶ τῶν πέριξ ὄχλων ἐπιπορευομένων πρὸς αὐτὸν βοηθείας ἕνεκεν· ὡς εἶναι πλήθη ἀνείκαστα, πιστεύοντα εἰς αὐτόν· καὶ τῷ μὲν πόθῳ τῷ εἰς αὐτὸν ἀχωρίστως ἔχειν αὐτοὺς, τρόπον κλημάτων συνόντων αὐτῷ, τι νῶν δὲ καὶ ὠφελείας χάριν πνευματικῆς μὴ βουλο μένων ἐκτὸς αὐτοῦ τυγχάνειν, ἀλλὰ (80) συνεῖναι αὐτῷ, ἑτέρων δὲ βουλομένων ἰάσεως τυχεῖν, ἄλλων δὲ ἀκηκοότων, ὅτι Χριστὸς ἥκει, καὶ συνεληλυθότων κατὰ τὸ αὐτὸ, βουλομένων θεάσασθαι τὸ καινότερον θέαμα, Θεὸν ἐν σώματι ἀνθρώποις συναναστρεφόμε νον. Καὶ ἁπλῶς ἦν ἅπαντα χαρᾶς γέμοντα τῆς παρ ουσίας τοῦ Κυρίου γενομένης· οὗ δ' ἂν ἐβάδιζεν, ὥσπερ εὐστεφής ἄμπελος διὰ τὰς μυριάδας τῶν συμπορευομένων αὐτῷ ὄχλων ἦν ὁρώμενος πόθῳ τῷ πρὸς αὐτὸν, ἁπάντων συνηνωμένων αὐτῷ. Αρξαμέ νων δὲ χειμερινῶν πνευμάτων ἐκ τῶν ἀκρωτηρίων καταφυσῶν πρὸς δοκιμὴν τῶν συμπορευομένων αὐτῷ ὄχλων, ἀθρόως φύλλων δ' ην μαραινομένων, ἀπέπι πτον οὐκ ὀλίγοι, ἧς εἴχοντο ἀμπέλου ζωτικῆς, καὶ τῶν μὲν (81) διὰ φόβον τῶν ἀρχιερέων, ἵνα μὴ ἀπο συνάγωγοι γένωνται, ἐξαρνουμένων τὴν ἑαυτῶν ζωήν, ὥσπερ καὶ νῦν ὁρῶμεν γινόμενα τὰ αὐτὰ πράγματα· ἠγάπησαν γὰρ, ὡς οἱ τότε, καὶ νῦν τῆς ὑποκρίσεως άνθρωποι τὴν δόξαν τῶν διωκτῶν τῆς Ἐκκλησίας ὑπὲρ τὴν δόξαν τοῦ Θεοῦ εἵλοντο· ἑτέρων δὲ μὴ συν- αισθομένων τῶν θείων καὶ πνευματικῶν ῥημάτων τοῦ Κυρίου εἰς τὰ ὀπίσω ἐπιστραφέντων, αἰτίαν τῷ εὐεργέτῃ καὶ ψόγον προσαψάντων, καὶ λεγόντων, • Τίς δύναται αὐτοῦ ἀκούειν ; » Οπερ καὶ ἐπὶ τοῦ ἡμετέρου καιροῦ πράττουσιν οἱ μὴ βουλόμενοι συν αλλά. {81) καὶ οἱ μέν, οι πιος, ἐξηγοῦντο την απ οδεύειν τῇ ἀληθείᾳ, διὰ τὸ παρέπεσθαι θλίψεις καὶ πειρατήρια τῇ πίστει. Φασὶ γὰρ, Τίς δύναται φυλάξαι τὴν παράδοσιν τῶν ἐντολῶν τοῦ Κυρίου καὶ τῆς πίστεως ; δρότης τοῦ χειμῶνος ἤλεγξεν, ὡς καὶ νῦν, φιλίᾳ κό σμου κρατηθέντες οἵ ποτε μαθηταὶ ὄντες καὶ φίλοι καὶ συνοδοιπόροι τοῦ Χριστοῦ, κατὰ τοῦ Ἰησοῦ συν τῶν ζωήν, ἕτεροι δὲ μὴ συναισθόμε νοι. . ἐπιστραφέντες... προσήψαν λέγοντες, Τίς, - SPURIA. S. ATHANASIUS. habituram : cum subito agricola ad ipsam cum cul- A tro accedens, primum diligenter omnes circumspi- cft palmites, tum eos quos hiems laserit incipit amputare, deinde sanos quoque palmites ad tertium et quartum usque oculum amputat. Stat vero ipsa nudata læsaque cultro vitis sublimis, in cœlum aspi- ciens, lacrymaturque tertium usque diem. Postea Deo providente solatium consecuta, lacrymari des- init, multisque repente productis palmitibus talis apparet, qualis antea erat, imo multo speciosior. Ex his autem quæ hactenus exposuimus, clarius in- tellecturus es quæ de vera vite dicturi sumus. natæ palmitibus est similis, propter multitudinem C scilicet discipulorum, et circumjacentium turba. rum ad ipsum, auxilii obtinendi ergo accurren- trum; adeo ut numerus eorum, qui in ipsum cre- dunt, omnem superet conjecturam. Illi vero suo in illum indissolubili amore, tanquam palmites ei adhærescunt, quorum alii, spiritualis commodi percipiendi gratia, nolunt extra illum, sed una cum co esse: alii vero sanari cupientes, alii Christum venire audientes, simul convenerunt, novum specta- -culum videndi desiderio, Deum nempe in corpore inter homines versantem. Denique adventu Domini omnia gaudio plena erant qui quocunque ince- ·deret, veluti vitis palmitibus densa, ob multa ho- minum millia, qui eum comitabantur, omnium in seipsum flagranti amore erat conspicuus, cum omnes ipsi adhærerent. At cum hiemales venti flare coepissent summis ex locis, ad illos probandos qui ipsum comitabantur, statim non pauci, mar- cescentium instar foliorum ex vitali vite, cui ad- hærescebant, deciderunt. Aliique pontificum metu, ne synagogæ extorres fierent, vitam suam negave- runt, quemadmodum et nunc fieri videmus. Siqui- dem, ut illi olim, sic hodie hypocrite homines glo- riam persecutorum Ecclesia magis dilexerunt quam Dei gloriam. Alii vero non intelligentes divina et spiritualia Donini verba, retrorsum abie- runt; reumque et vituperatione dignum esse existi- mantes benefactorem suum, hæc ausi sunt loqui, • Quis potest eum audire"? Hos sane nostra ætate emulantur, qui veritatem sequi recusant; eo quod D tribulationes et tentationes fidem ipsam sequantur. Aiunt enim ipsi, Quis possit observare traditionem mandatorum Domini et fidei? mentia hiemis: quales nunc se exhibent ifli mundi hujus amici, qui cum antea Christi essent discipuli, amici et comites, nefandas synodos adversus Je- es Joan. vi, 61. (*) Sic Reg. In aliis et editis deest leg. et paulo post, etc. 34. Itaque Dominus viti umbrosæ multisque or- 51. Ο οὖν Κύριος τρόπον ἀμπέλου εὐκλημάτου καὶ 35. Judæ præterea infidelitatem patefecit vehe- (79) Aug., ἀναφέρεται. 35. Ἔτι μὴν καὶ τὴν ἀπιστίαν τοῦ Ἰούδα ἡ σφο
PG 28:484Οἱ τοιοῦτοι, κλημάτων δίκην ἀγενεστάτων καὶ ἀκάρπων ἐπέχοντες, τεμνόμενοι δὲ πρὸς τοῦ γεωργοῦ, κατάβρωμα πυρὸς αἰωνίου γίνονται. Ὅμως τῶν χειμώνων ἐπὶ πολὺ προσπελασάντων τῇ ἀληθινῇ ἀμπέλῳ, λέγω δὴ τῷ Κυρίῳ Ἰησοῦ, πὴ μὲν βουλομένων λιθάσαι αὐτὸν Γραμματέων τε καὶ Φαρισαίων· φοβηθέντες δὲ μὴ ἀναιρεθῶσι πρὸς τῶν ὄχλων τῶν τὸν Κύριον φιλούντων, ἐπαύσαντο· πὴ δὲ βουλομένων συλλαβέσθαι αὐτὸν, καὶ τοῦ Ἰησοῦ μὴ συγχωρήσαντος αὐτοὺς κρατῆσαι αὐτὸν, ἕως ἡ προωρισμένη ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ Κυρίου πρὸ τῶν αἰώνων ὥρα καὶ ἡμέρα παραγένηται, ἐν ᾗ ἔδει αὐτὸν παθεῖν. Ἐν ἄλλῳ δὲ καιρῷ θελόντων τινῶν κατακρημνίσαι αὐτὸν, καὶ αὐτοῦ ἐν εἰρήνῃ διὰ μέσου αὐτῶν διεξεληλυθότος, καὶ μυρία ἦν τὰ ἐπερχόμενα πειρατήρια, ἃ, προσβάλλοντα καὶ κωλυόμενα, εἰς τὸ μηδὲν ἐρχόμενα ἐχώρουν.Φθάσασα δὲ ἐπὶ τὸ ἔαρ, ὅπερ ἐστὶ νέον ἔτος, δοκεῖ δι αναπαύεσθαι· αιφνιδίως δὲ ὁ γεωργὸς ἐπιστὰς αὐτῇ, ξίφος ἐπιφερόμενος, πρῶτον μὲν, ἀκριβῶς κατοπτρι σάμενος ἅπαντα τὰ κλήματα, ἄρχεται τὰ βλαβέντα ἐκ τοῦ χειμῶνος ἐκτέμνειν, ἔπειτα καὶ τὰ ὑγιαίνοντα ἀπὸ τρίτου ἢ τετάρτου ὀφθαλμοῦ περιαιρεῖν. Ἡ δὲ ἄμπελος, γυμνωθεῖσα καὶ πληγείσα τῷ ξίφει, ἔστηκε μετέωρος εἰς τὸν οὐρανὸν ἀποβλέπουσα, ἅμα δα κρύουσα ἄχρι τῆς τρίτης ημέρας. Παρακλήσεως δὲ τυγχάνουσα ἐκ τῆς τοῦ Θεοῦ προνοίας, παυσαμένη τῶν δακρύων, αἰφνιδίως πολὺν ἀριθμὸν καὶ ὄχλον κλημάτων βλαστήσασα, ἡ αὐτὴ ἀναφαίνεται (79) οἷα ἦν καὶ πρότερον, μᾶλλον δὲ καὶ ἐνδοξοτέρα. Ἐκ δὲ τῶν προαποδεδομένων ἔσται σοι σαφέ στερα καὶ τὰ ἑπόμενα περὶ τῆς ἀμπέλου τῆς ἀληθινῆς. Β συσκίου ἐπέχων, διὰ τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν καὶ τῶν πέριξ ὄχλων ἐπιπορευομένων πρὸς αὐτὸν βοηθείας ἕνεκεν· ὡς εἶναι πλήθη ἀνείκαστα, πιστεύοντα εἰς αὐτόν· καὶ τῷ μὲν πόθῳ τῷ εἰς αὐτὸν ἀχωρίστως ἔχειν αὐτοὺς, τρόπον κλημάτων συνόντων αὐτῷ, τι νῶν δὲ καὶ ὠφελείας χάριν πνευματικῆς μὴ βουλο μένων ἐκτὸς αὐτοῦ τυγχάνειν, ἀλλὰ (80) συνεῖναι αὐτῷ, ἑτέρων δὲ βουλομένων ἰάσεως τυχεῖν, ἄλλων δὲ ἀκηκοότων, ὅτι Χριστὸς ἥκει, καὶ συνεληλυθότων κατὰ τὸ αὐτὸ, βουλομένων θεάσασθαι τὸ καινότερον θέαμα, Θεὸν ἐν σώματι ἀνθρώποις συναναστρεφόμε νον. Καὶ ἁπλῶς ἦν ἅπαντα χαρᾶς γέμοντα τῆς παρ ουσίας τοῦ Κυρίου γενομένης· οὗ δ' ἂν ἐβάδιζεν, ὥσπερ εὐστεφής ἄμπελος διὰ τὰς μυριάδας τῶν συμπορευομένων αὐτῷ ὄχλων ἦν ὁρώμενος πόθῳ τῷ πρὸς αὐτὸν, ἁπάντων συνηνωμένων αὐτῷ. Αρξαμέ νων δὲ χειμερινῶν πνευμάτων ἐκ τῶν ἀκρωτηρίων καταφυσῶν πρὸς δοκιμὴν τῶν συμπορευομένων αὐτῷ ὄχλων, ἀθρόως φύλλων δ' ην μαραινομένων, ἀπέπι πτον οὐκ ὀλίγοι, ἧς εἴχοντο ἀμπέλου ζωτικῆς, καὶ τῶν μὲν (81) διὰ φόβον τῶν ἀρχιερέων, ἵνα μὴ ἀπο συνάγωγοι γένωνται, ἐξαρνουμένων τὴν ἑαυτῶν ζωήν, ὥσπερ καὶ νῦν ὁρῶμεν γινόμενα τὰ αὐτὰ πράγματα· ἠγάπησαν γὰρ, ὡς οἱ τότε, καὶ νῦν τῆς ὑποκρίσεως άνθρωποι τὴν δόξαν τῶν διωκτῶν τῆς Ἐκκλησίας ὑπὲρ τὴν δόξαν τοῦ Θεοῦ εἵλοντο· ἑτέρων δὲ μὴ συν- αισθομένων τῶν θείων καὶ πνευματικῶν ῥημάτων τοῦ Κυρίου εἰς τὰ ὀπίσω ἐπιστραφέντων, αἰτίαν τῷ εὐεργέτῃ καὶ ψόγον προσαψάντων, καὶ λεγόντων, • Τίς δύναται αὐτοῦ ἀκούειν ; » Οπερ καὶ ἐπὶ τοῦ ἡμετέρου καιροῦ πράττουσιν οἱ μὴ βουλόμενοι συν αλλά. {81) καὶ οἱ μέν, οι πιος, ἐξηγοῦντο την απ οδεύειν τῇ ἀληθείᾳ, διὰ τὸ παρέπεσθαι θλίψεις καὶ πειρατήρια τῇ πίστει. Φασὶ γὰρ, Τίς δύναται φυλάξαι τὴν παράδοσιν τῶν ἐντολῶν τοῦ Κυρίου καὶ τῆς πίστεως ; δρότης τοῦ χειμῶνος ἤλεγξεν, ὡς καὶ νῦν, φιλίᾳ κό σμου κρατηθέντες οἵ ποτε μαθηταὶ ὄντες καὶ φίλοι καὶ συνοδοιπόροι τοῦ Χριστοῦ, κατὰ τοῦ Ἰησοῦ συν τῶν ζωήν, ἕτεροι δὲ μὴ συναισθόμε νοι. . ἐπιστραφέντες... προσήψαν λέγοντες, Τίς, - SPURIA. S. ATHANASIUS. habituram : cum subito agricola ad ipsam cum cul- A tro accedens, primum diligenter omnes circumspi- cft palmites, tum eos quos hiems laserit incipit amputare, deinde sanos quoque palmites ad tertium et quartum usque oculum amputat. Stat vero ipsa nudata læsaque cultro vitis sublimis, in cœlum aspi- ciens, lacrymaturque tertium usque diem. Postea Deo providente solatium consecuta, lacrymari des- init, multisque repente productis palmitibus talis apparet, qualis antea erat, imo multo speciosior. Ex his autem quæ hactenus exposuimus, clarius in- tellecturus es quæ de vera vite dicturi sumus. natæ palmitibus est similis, propter multitudinem C scilicet discipulorum, et circumjacentium turba. rum ad ipsum, auxilii obtinendi ergo accurren- trum; adeo ut numerus eorum, qui in ipsum cre- dunt, omnem superet conjecturam. Illi vero suo in illum indissolubili amore, tanquam palmites ei adhærescunt, quorum alii, spiritualis commodi percipiendi gratia, nolunt extra illum, sed una cum co esse: alii vero sanari cupientes, alii Christum venire audientes, simul convenerunt, novum specta- -culum videndi desiderio, Deum nempe in corpore inter homines versantem. Denique adventu Domini omnia gaudio plena erant qui quocunque ince- ·deret, veluti vitis palmitibus densa, ob multa ho- minum millia, qui eum comitabantur, omnium in seipsum flagranti amore erat conspicuus, cum omnes ipsi adhærerent. At cum hiemales venti flare coepissent summis ex locis, ad illos probandos qui ipsum comitabantur, statim non pauci, mar- cescentium instar foliorum ex vitali vite, cui ad- hærescebant, deciderunt. Aliique pontificum metu, ne synagogæ extorres fierent, vitam suam negave- runt, quemadmodum et nunc fieri videmus. Siqui- dem, ut illi olim, sic hodie hypocrite homines glo- riam persecutorum Ecclesia magis dilexerunt quam Dei gloriam. Alii vero non intelligentes divina et spiritualia Donini verba, retrorsum abie- runt; reumque et vituperatione dignum esse existi- mantes benefactorem suum, hæc ausi sunt loqui, • Quis potest eum audire"? Hos sane nostra ætate emulantur, qui veritatem sequi recusant; eo quod D tribulationes et tentationes fidem ipsam sequantur. Aiunt enim ipsi, Quis possit observare traditionem mandatorum Domini et fidei? mentia hiemis: quales nunc se exhibent ifli mundi hujus amici, qui cum antea Christi essent discipuli, amici et comites, nefandas synodos adversus Je- es Joan. vi, 61. (*) Sic Reg. In aliis et editis deest leg. et paulo post, etc. 34. Itaque Dominus viti umbrosæ multisque or- 51. Ο οὖν Κύριος τρόπον ἀμπέλου εὐκλημάτου καὶ 35. Judæ præterea infidelitatem patefecit vehe- (79) Aug., ἀναφέρεται. 35. Ἔτι μὴν καὶ τὴν ἀπιστίαν τοῦ Ἰούδα ἡ σφο
PG 28:485Ἐκεῖ δὲ ἡ ἀρχὴ τοῦ νέου ἔτους, ᾧ καιρῷ ἔδει τὸ Πάσχα θύεσθαι κατὰ τὰ θεσπισθέντα παρὰ τοῦ Κυρίου, λύειν μὲν πάντα σύνδεσμον ἀδικίας, προστάγματος θείου φοιτήσαντος πρὸς αὐτοὺς, ἐλεημοσύναις δὲ ἐξιλασκομένους ἑαυτοὺς προσοικειοῦν τῷ Θεῷ, μὴ ἐχθραίνειν δὲ πρὸς τὸν πλησίον, μήτε μὴν ζητεῖν κακὰ κατά τινος ἀνθρώπου διὰ τὸ κοινὸν τοῦ γένους, ἀλλ’ εἰρήνῃ καθαρωτάτους ὄντας κελεύει προσάγειν τὴν λατρείαν. Ὡς ἐν καιρῷ οὖν εἰρήνης καὶ ἑορτῆς ἥκει ὁ Ἰησοῦς εἰς Ἱεροσόλυμα σὺν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, οὐχ ὡς ἀγνοῶν τὰ μέλλοντα αὐτῷ συμβαίνειν, ἀλλὰ καί γε σφόδρα γινώσκων. Ἀμέλει γ’ οὖν καὶ τοῖς μαθηταῖς προειρήκει τὰ ἑπόμενα· «Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς τὰς χεῖρας τῶν πρεσβυτέρων καὶ τῶν γραμματέων, καὶ παραδώσουσιν αὐτὸν τοῖς ἔθνεσι, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ.» Ἵνα οὖν τὸ ἄδικον τοῦ παρανόμου συναθροίσματος τῶν Ἰουδαίων διαφανῇ, εἰσελήλυθεν ἡ εἰρήνη εἰς Ἱεροσόλυμα. Οἱ δὲ τῆς εἰρήνης ἀλλότριοι ἑωρακότες διεταράχθησαν· ἐχθρὸν γὰρ πολεμίοις καὶ ἀνδροφόνοις εἰρήνη.όδους ἀθεμ τους συγκροτοῦσιν οἱ καὶ τὸ γαζοφυλά- χιον πιστευθέντες. Οὐκ ἠγνόει αὐτῶν τὴν σαθρότητα, ἀλλ᾽ ἵνα παρασκευάσῃ αὐτοὺς τὰ Δεσποτικά χρωμέ- νοὺς ἑτοιμοτάτους (82) εἶναι ὑπὲρ τοῦ Δεσπότου αν ορίζεσθαι, ἢ κατὰ τοῦ βασιλέως αὐτῶν στρατεύεσθαι προφάσει φιλίας κοσμικῆς. Οἱ τοιοῦτοι, κλημάτων δίκην ἀγενεστάτων καὶ ἀκάρπων ἐπέχοντες, τεμνόμε- ναι δὲ πρὸς τοῦ γεωργού, κατάβρωμα πυρὸς αἰωνίου * γίνονται. Όμως τῶν χειμώνων ἐπὶ πολὺ προσπελα- σάντων τῇ ἀληθινῇ ἀμπέλῳ, λέγω δὴ τῷ Κυρίῳ Ἰη- σου, πὴ μὲν βουλομένων λιθάσαι (85) αὐτὸν Γραμμα- τέων τε καὶ Φαρισαίων· φοβηθέντες δὲ μὴ ἀναιρε- θῶσι πρὸς τῶν ὄχλων τῶν τὸν Κύριον φιλούντων, ἐπαύσαντο· πὴ δὲ βουλομένων συλλαβέσθαι αὐτὸν, καὶ τοῦ Ἰησοῦ μὴ συγχωρήσαντος αὐτοὺς κρατῆσαι αὐτὸν, ἕως ἡ προωρισμένη ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Κυρίου πρὸ τῶν αἰώνων ὥρα καὶ ἡμέρα παραγένηται, ἐν ᾗ ἔδει αὐτὸν παθεῖν. Ἐν ἄλλῳ δὲ καιρῷ θελόντων τινῶν και τακρημνίσαι αὐτὸν, καὶ αὐτοῦ ἐν εἰρήνῃ διὰ μέσου αὐτῶν διεξεληλυθότος (84), καὶ μυρία ἦν τὰ ἐπερχό- μενα πειρατήρια, ἅ, προσβάλλοντα καὶ κωλυόμενα, εἰς τὸ μηδὲν ἐρχόμενα ἐχώρουν. Ἐκεῖ δὲ ἡ ἀρχὴ τοῦ νέου ἔτους, ᾧ καιρῷ ἔδει τὸ Πάσχα θύεσθαι κατὰ τὰ θεσπισθέντα παρὰ τοῦ Κυρίου, λύειν μὲν πάντα · σύνδεσμον ἀδικίας, προστάγματος θείου φοιτήσαντος πρὸς αὐτοὺς, ἐλεημοσύναις δὲ ἐξιλασκομένους ἑαυ τοὺς προσοικειοῦν τῷ Θεῷ, μὴ ἐχθραίνειν δὲ πρὸς τὸν πλησίον, μήτε μὴν ζητεῖν κακὰ κατά τινος ἀν- θρώπου διὰ τὸ κοινὸν τοῦ γένους, ἀλλ᾽ εἰρήνῃ καθα ρωτάτους ὄντας κελεύει προσάγειν τὴν λατρείαν. Β Ἰησοῦς εἰς Ἱεροσόλυμα σὺν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, · οὐχ ὡς ἀγνοῶν τὰ μέλλοντα αὐτῷ συμβαίνειν, ἀλλὰ και γε σφόδρα γινώσκων. Αμέλει γ᾽ οὖν καὶ τοῖς μα θηταῖς προειρήκει τὰ ἑπόμενα (85)· « Ἰδοὺ ἀναβαί νομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου πα ραδοθήσεται εἰς τὰς χεῖρας τῶν πρεσβυτέρων καὶ τῶν γραμματέων, καὶ παραδώσουσιν αὐτὸν τοῖς ἔθνεσι, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ. » Ἵνα οὖν τὸ ἄδι κον τοῦ παρανόμου συναθροίσματος τῶν Ἰουδαίων · διαφανῇ, εἰσελήλυθεν ἡ εἰρήνη εἰς Ἱεροσόλυμα. Οἱ δὲ τῆς εἰρήνης ἀλλότριοι ἑωρακότες διεταράχθησαν· ἐχθρὸν γὰρ πολεμίοις καὶ ἀνδροφόνοις εἰρήνη. Χαί ρειν γὰρ μᾶλλον πεφύκασι τοῖς κακοῖς ἤπερ τοῖς ἀγα- θοῖς ἔργοις καὶ τῇ καρποφορίᾳ τῆς εἰρήνης. Οἱ δὲ ἐπιτηρησάμενοι, ἄφνω ἐπιστάντες ξιφήρεις τῷ τόπῳ, ἔνθα ἦν σὺν τοῖς μαθηταῖς ὁ Ἰησοῦς, κατοπτρισά- μενοι ἅπαντες (86), ἐν πρώτοις ἐπιβάλλουσι τὰς μια- τὰς χεῖρας αὐτῶν ἐπ' αὐτὸν, ἔτι τῶν μαθητῶν αὐτοῦ συνεστώτων αὐτῷ. Ὁ δέ φησιν εἰρηνικῶς τοῖς μιαιφό- νοις· « Εἰ ἐμὲ ζητεῖτε, ἄφετε τούτους ὑπάγειν. Τῶν δὲ μαθητῶν ἑωρακότων τὰ δύσφορα πειρατήρια, μὴ παρούσης αὐτοῖς τῆς δυνάμεως τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος, καταλιπόντες αὐτὸν τὸν διδάσκαλον καὶ Κύ- DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A sum congregant, quibus et cura gazophyleii com- missa est. Non utique fœditatem eorum ille igno- rabat, sed hoc egit, ut ipsos Dominicis pecuniis utentes paratissimos potius redderet ad fortiter pro Domino dimicandum, quam ad bellum contra regem suum, propter mundi amorem, suscipien- dum. Hi, ignobilium et sterilium palmitum instar, ab agricola resecti, ignis æterni pabulum fiunt. Caterum frequentes hiemis procella in veram vitem, Christum Jesum videlicet, irruerunt, cum- que scribæ et Pharisæi ipsum vellent lapidibus obruere, veriti ne a turbis Dominum amantibus interficerentur, ab inceptis destiterunt ; " cum item alias ipsum vellent comprehendere, non concessit Jesus, donec advenisset hora et dies, quem ipse Dominus ante sæcula præfinierat, qua ipsum pati oportebat. Alio rursus tempore cum quidam eum vellent præcipitare, ipse quiete per medium eorum εxivit *. Innumerabiles aliæ fuere tentationes, quae impendentes cohibita sunt, et in nihilum abierunt. Tum vero novi anni principium erat, quo tempore juxta Domini præceptum, Pascha immolandum erat. Jubet autem, ut ipsis imperavit Deus, omne eos iniquitatis vinculum solvere, Deumque sibi propi- tium et conjunctum eleemosynis reddere, proxi- mum non odio habere, nec quid mali adversus quempiam moliri, ob communionem humani gene- ris, sed cum pace et summa animæ munditia debi- Luc. IV, 30. Matth. xx, tum Deo cultum exhibere. Jesus Jerosolymam cum suis discipulis, non veluti ignorans quæ sibi ventura erant, sed maxime ea explorata habens. Hinc certe quæ sequuntur disci- pulis prædixit Ecce ascendimus Jerosolymam, et Filius hominis tradetur in manibus seniorum et scribarum, et tradent eum gentibus, et condemna- bunt eum morte 67. Ut ergo injustæ Judæorum turbæ appareret iniquitas, pax Jerosolymam in- troivit, quam ubi conspexere ipsius hostes, turbati sunt pax enim hostibus et homicidis inimica est. Hi enim malis potius quam bonis operibus et fructibus pacis solent delectari. Illi vero postquam ipsum observassent, ensibus armati subito in locum irruunt, ubi erat Jesus cum suis discipulis. D Tum omnes circumspicientes, impuras manus in ipsum in primis injiciunt, cum adhuc essent cum eo discipuli. At ille homicidas pacifice his verbis alloquitur : c Si me quæritis, sinite hos abire 65. > Discipuli vero gravissima contuentes pericula, cum ipsis non adesset sancti Spiritus virtus. magistro ac Domino relicto, se in fugam dederunt. Illi vero Satanæ domestici comprehenderunt Je- sum, quem in Calvariæ locum duxerunt, ut eum 8. 36. Ὡς ἐν καιρῷ οὖν εἰρήνης καὶ ἑορτῆς ἥκει ὁ 36. Itaque pacis et festi veluti tempore venit 18. 68 Joan. XVIII, (82) Reg. τοῖς δεσποτικοῖς χρωμένοις ἑτοιμότατα. (83) Aug. λιθάσασθαι. (84) Aug. ἐξεληλυθότος. (85) Reg. εσόμενα. (86) Ita mss. Editi vero, ἅπαντα.
PG 28:486Χαίρειν γὰρ μᾶλλον πεφύκασι τοῖς κακοῖς ἤπερ τοῖς ἀγαθοῖς ἔργοις καὶ τῇ καρποφορίᾳ τῆς εἰρήνης. Οἱ δὲ ἐπιτηρησάμενοι, ἄφνω ἐπιστάντες ξιφήρεις τῷ τόπῳ, ἔνθα ἦν σὺν τοῖς μαθηταῖς ὁ Ἰησοῦς, κατοπτρισάμενοι ἅπαντες, ἐν πρώτοις ἐπιβάλλουσι τὰς μιαρὰς χεῖρας αὐτῶν ἐπ’ αὐτὸν, ἔτι τῶν μαθητῶν αὐτοῦ συνεστώτων αὐτῷ. Ὁ δέ φησιν εἰρηνικῶς τοῖς μιαιφόνοις· «Εἰ ἐμὲ ζητεῖτε, ἄφετε τούτους ὑπάγειν.» Τῶν δὲ μαθητῶν ἑωρακότων τὰ δύσφορα πειρατήρια, μὴ παρούσης αὐτοῖς τῆς δυνάμεως τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καταλιπόντες αὐτὸν τὸν διδάσκαλον καὶ Κύριον φυγῇ ἐχρήσαντο. Οἱ δὲ οἰκεῖοι τοῦ Σατανᾶ, συλλαβόμενοι τὸν Ἰησοῦν, ἄγουσιν ἐπὶ τὸν Κρανίου τόπον, εἰς τὸ σταυρῶσαι αὐτὸν ἐκεῖ, ἅπαντα ἐκπληρώσαντες τὰ πρὶν ἐπ’ αὐτῷ γεγραμμένα, καὶ ἀναρτήσαντες, κατέπηξαν αὐτὸν, ὡς ἐπὶ χάρακι ἄμπελον, ἐπὶ τοῦ σταυροῦ. Ὁ δὲ καταλειφθεὶς μόνος ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, ὥσπερ δικλήματος ἢ τρικλήματος ἐκπετάσας κατὰ μὲν τοῦ πλαγίου τὰς χεῖρας, κατὰ δὲ τοῦ ὀρθοῦ κεφαλὴν σὺν θώρακι ἅμα ποσί.όδους ἀθεμ τους συγκροτοῦσιν οἱ καὶ τὸ γαζοφυλά- χιον πιστευθέντες. Οὐκ ἠγνόει αὐτῶν τὴν σαθρότητα, ἀλλ᾽ ἵνα παρασκευάσῃ αὐτοὺς τὰ Δεσποτικά χρωμέ- νοὺς ἑτοιμοτάτους (82) εἶναι ὑπὲρ τοῦ Δεσπότου αν ορίζεσθαι, ἢ κατὰ τοῦ βασιλέως αὐτῶν στρατεύεσθαι προφάσει φιλίας κοσμικῆς. Οἱ τοιοῦτοι, κλημάτων δίκην ἀγενεστάτων καὶ ἀκάρπων ἐπέχοντες, τεμνόμε- ναι δὲ πρὸς τοῦ γεωργού, κατάβρωμα πυρὸς αἰωνίου * γίνονται. Όμως τῶν χειμώνων ἐπὶ πολὺ προσπελα- σάντων τῇ ἀληθινῇ ἀμπέλῳ, λέγω δὴ τῷ Κυρίῳ Ἰη- σου, πὴ μὲν βουλομένων λιθάσαι (85) αὐτὸν Γραμμα- τέων τε καὶ Φαρισαίων· φοβηθέντες δὲ μὴ ἀναιρε- θῶσι πρὸς τῶν ὄχλων τῶν τὸν Κύριον φιλούντων, ἐπαύσαντο· πὴ δὲ βουλομένων συλλαβέσθαι αὐτὸν, καὶ τοῦ Ἰησοῦ μὴ συγχωρήσαντος αὐτοὺς κρατῆσαι αὐτὸν, ἕως ἡ προωρισμένη ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Κυρίου πρὸ τῶν αἰώνων ὥρα καὶ ἡμέρα παραγένηται, ἐν ᾗ ἔδει αὐτὸν παθεῖν. Ἐν ἄλλῳ δὲ καιρῷ θελόντων τινῶν και τακρημνίσαι αὐτὸν, καὶ αὐτοῦ ἐν εἰρήνῃ διὰ μέσου αὐτῶν διεξεληλυθότος (84), καὶ μυρία ἦν τὰ ἐπερχό- μενα πειρατήρια, ἅ, προσβάλλοντα καὶ κωλυόμενα, εἰς τὸ μηδὲν ἐρχόμενα ἐχώρουν. Ἐκεῖ δὲ ἡ ἀρχὴ τοῦ νέου ἔτους, ᾧ καιρῷ ἔδει τὸ Πάσχα θύεσθαι κατὰ τὰ θεσπισθέντα παρὰ τοῦ Κυρίου, λύειν μὲν πάντα · σύνδεσμον ἀδικίας, προστάγματος θείου φοιτήσαντος πρὸς αὐτοὺς, ἐλεημοσύναις δὲ ἐξιλασκομένους ἑαυ τοὺς προσοικειοῦν τῷ Θεῷ, μὴ ἐχθραίνειν δὲ πρὸς τὸν πλησίον, μήτε μὴν ζητεῖν κακὰ κατά τινος ἀν- θρώπου διὰ τὸ κοινὸν τοῦ γένους, ἀλλ᾽ εἰρήνῃ καθα ρωτάτους ὄντας κελεύει προσάγειν τὴν λατρείαν. Β Ἰησοῦς εἰς Ἱεροσόλυμα σὺν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, · οὐχ ὡς ἀγνοῶν τὰ μέλλοντα αὐτῷ συμβαίνειν, ἀλλὰ και γε σφόδρα γινώσκων. Αμέλει γ᾽ οὖν καὶ τοῖς μα θηταῖς προειρήκει τὰ ἑπόμενα (85)· « Ἰδοὺ ἀναβαί νομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου πα ραδοθήσεται εἰς τὰς χεῖρας τῶν πρεσβυτέρων καὶ τῶν γραμματέων, καὶ παραδώσουσιν αὐτὸν τοῖς ἔθνεσι, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ. » Ἵνα οὖν τὸ ἄδι κον τοῦ παρανόμου συναθροίσματος τῶν Ἰουδαίων · διαφανῇ, εἰσελήλυθεν ἡ εἰρήνη εἰς Ἱεροσόλυμα. Οἱ δὲ τῆς εἰρήνης ἀλλότριοι ἑωρακότες διεταράχθησαν· ἐχθρὸν γὰρ πολεμίοις καὶ ἀνδροφόνοις εἰρήνη. Χαί ρειν γὰρ μᾶλλον πεφύκασι τοῖς κακοῖς ἤπερ τοῖς ἀγα- θοῖς ἔργοις καὶ τῇ καρποφορίᾳ τῆς εἰρήνης. Οἱ δὲ ἐπιτηρησάμενοι, ἄφνω ἐπιστάντες ξιφήρεις τῷ τόπῳ, ἔνθα ἦν σὺν τοῖς μαθηταῖς ὁ Ἰησοῦς, κατοπτρισά- μενοι ἅπαντες (86), ἐν πρώτοις ἐπιβάλλουσι τὰς μια- τὰς χεῖρας αὐτῶν ἐπ' αὐτὸν, ἔτι τῶν μαθητῶν αὐτοῦ συνεστώτων αὐτῷ. Ὁ δέ φησιν εἰρηνικῶς τοῖς μιαιφό- νοις· « Εἰ ἐμὲ ζητεῖτε, ἄφετε τούτους ὑπάγειν. Τῶν δὲ μαθητῶν ἑωρακότων τὰ δύσφορα πειρατήρια, μὴ παρούσης αὐτοῖς τῆς δυνάμεως τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος, καταλιπόντες αὐτὸν τὸν διδάσκαλον καὶ Κύ- DISPUTATIO CONTRA ARIUM. A sum congregant, quibus et cura gazophyleii com- missa est. Non utique fœditatem eorum ille igno- rabat, sed hoc egit, ut ipsos Dominicis pecuniis utentes paratissimos potius redderet ad fortiter pro Domino dimicandum, quam ad bellum contra regem suum, propter mundi amorem, suscipien- dum. Hi, ignobilium et sterilium palmitum instar, ab agricola resecti, ignis æterni pabulum fiunt. Caterum frequentes hiemis procella in veram vitem, Christum Jesum videlicet, irruerunt, cum- que scribæ et Pharisæi ipsum vellent lapidibus obruere, veriti ne a turbis Dominum amantibus interficerentur, ab inceptis destiterunt ; " cum item alias ipsum vellent comprehendere, non concessit Jesus, donec advenisset hora et dies, quem ipse Dominus ante sæcula præfinierat, qua ipsum pati oportebat. Alio rursus tempore cum quidam eum vellent præcipitare, ipse quiete per medium eorum εxivit *. Innumerabiles aliæ fuere tentationes, quae impendentes cohibita sunt, et in nihilum abierunt. Tum vero novi anni principium erat, quo tempore juxta Domini præceptum, Pascha immolandum erat. Jubet autem, ut ipsis imperavit Deus, omne eos iniquitatis vinculum solvere, Deumque sibi propi- tium et conjunctum eleemosynis reddere, proxi- mum non odio habere, nec quid mali adversus quempiam moliri, ob communionem humani gene- ris, sed cum pace et summa animæ munditia debi- Luc. IV, 30. Matth. xx, tum Deo cultum exhibere. Jesus Jerosolymam cum suis discipulis, non veluti ignorans quæ sibi ventura erant, sed maxime ea explorata habens. Hinc certe quæ sequuntur disci- pulis prædixit Ecce ascendimus Jerosolymam, et Filius hominis tradetur in manibus seniorum et scribarum, et tradent eum gentibus, et condemna- bunt eum morte 67. Ut ergo injustæ Judæorum turbæ appareret iniquitas, pax Jerosolymam in- troivit, quam ubi conspexere ipsius hostes, turbati sunt pax enim hostibus et homicidis inimica est. Hi enim malis potius quam bonis operibus et fructibus pacis solent delectari. Illi vero postquam ipsum observassent, ensibus armati subito in locum irruunt, ubi erat Jesus cum suis discipulis. D Tum omnes circumspicientes, impuras manus in ipsum in primis injiciunt, cum adhuc essent cum eo discipuli. At ille homicidas pacifice his verbis alloquitur : c Si me quæritis, sinite hos abire 65. > Discipuli vero gravissima contuentes pericula, cum ipsis non adesset sancti Spiritus virtus. magistro ac Domino relicto, se in fugam dederunt. Illi vero Satanæ domestici comprehenderunt Je- sum, quem in Calvariæ locum duxerunt, ut eum 8. 36. Ὡς ἐν καιρῷ οὖν εἰρήνης καὶ ἑορτῆς ἥκει ὁ 36. Itaque pacis et festi veluti tempore venit 18. 68 Joan. XVIII, (82) Reg. τοῖς δεσποτικοῖς χρωμένοις ἑτοιμότατα. (83) Aug. λιθάσασθαι. (84) Aug. ἐξεληλυθότος. (85) Reg. εσόμενα. (86) Ita mss. Editi vero, ἅπαντα.
PG 28:487Περιαιρεθείσης δὲ τῆς κόμης ἁπάσης τῶν λοιπῶν κλημάτων, πληγεὶς πρὸς τῶν ἥλων καὶ τῆς λόγχης, ἐδάκρυε τῷ ἁγίῳ αἵματι κρουνηδόν. Αἰφνιδίως δὲ ἀνέστη τριήμερος, μηδὲν μειωθεὶς, ὅπερ ἦν τὸ πρὶν, μᾶλλον δὲ ἐνδοξότερος ἐκφανεὶς, πίστει πληροφορήσας τὰς καρδίας τῶν μαθητῶν εἶναι αὐτὸν τὴν ζωήν. Πολὺν δὲ ἀριθμὸν βλαστήσας, ὄχλον μαθητῶν μετὰ τὴν ἀνάστασιν, ἢ τὸ πρὶν, οὐκ ἔτι ἐν Ἰουδαίᾳ μόνον, ἀλλ’ «ἐξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλάσσης· ἐκάλυψεν ὄρη ἡ σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδράδες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ.» Αὕτη ἡ πραγματεία τῆς ἀληθινῆς ἀμπέλου κατὰ τὸ δυνατὸν εὐσεβῶς νενόηται. Ἄρ. εἶπε· Σφόδρα ὀρθῶς ἔχειν φημί. Ἔτι δὲ ὑπολέλειπταί μοι περὶ τῆς ζητήσεως τοῦ ἁγίου Πνεύματος· περὶ γὰρ τοῦ Υἱοῦ συνομολογῶ κἀγὼ τὸ ἴσον αὐτὸν εἶναι τῷ Πατρὶ κατὰ πάντα, ἐκτὸς τοῦ παντοκράτορα αὐτὸν εἶναι. Ἀθ. εἶπεν· Οὐδὲν ὡμολόγησας τῶν τῇ εὐσεβείᾳ ἀνηκόντων. Ἄρ. εἶπε· Τίνος ἕνεκεν; Ἀθαν. εἶπεν· Ἴσος τυγχάνει τοῦ ἰδίου Πατρὸς ὁ Υἱὸς ἀραρότως, καὶ πάντων Κύριός ἐστιν, ὧν κυριεύει ὁ Πατὴρ αὐτοῦ. Ἄρ. εἶπεν·Α ριον φυγῇ ἐχρήσαντο. Οἱ δὲ οἰκεῖοι τοῦ Σατανᾶ, συλ- λαβόμενοι τὸν Ἰησοῦν, ἄγουσιν ἐπὶ τὸν Κρανίου τέ πον, εἰς τὸ σταυρῶσαι αὐτὸν ἐκεῖ, ἅπαντα ἐκπλη ρώσαντες τὰ πρὶν ἐπ' αὐτῷ γεγραμμένα, καὶ ἀναρτή σαντες, κατέπηξαν αὐτὸν, ὡς ἐπὶ χάρακι ἄμπελον, ἐπὶ τοῦ σταυροῦ. Ὁ δὲ καταλειφθεὶς μόνος ἐπὶ τοῦ σταυροῦ (87), ὥσπερ δικλήματος ή τρικλήματος ἐκπετάσας κατὰ μὲν τοῦ πλαγίου τὰς χεῖρας, κατά δὲ τοῦ ὀρθοῦ κεφαλὴν σὺν θώρακι ἅμα ποσί. Πε- ριαιρεθείσης δὲ τῆς κόμης ἁπάσης τῶν λοιπῶν κλη μάτων, πληγείς πρὸς τῶν ἤλων καὶ τῆς λόγχης, ἐδάκρυε τῷ ἁγίῳ αἵματι κρουνηδόν. Αἰφνιδίως δὲ ἀνέστη τριήμερος, μηδὲν μειωθείς, ὅπερ ἦν τὸ πρίν, μᾶλλον δὲ ἐνδοξότερος ἐκφανείς, πίστει πληροφορήσας τὰς καρδίας τῶν μαθητῶν εἶναι αὐτὸν τὴν ζωήν. Που λὺν δὲ ἀριθμὸν βλαστήσας, ὄχλον μαθητῶν μετὰ τὴν ἀνάστασιν, ἢ τὸ πρὶν, οὐκ ἔτι ἐν Ἰουδαίᾳ μόνον, ἀλλ ἐξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλάσσης· ἐκάλυ ψεν ὄρη ἡ σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδράδες αὐτῆς τὰς ἀμπέλου κατὰ τὸ δυνατὸν εὐσεβῶς νενόηται. κέδρους τοῦ Θεοῦ. » Αὕτη ἡ πραγματεία τῆς ἀληθινῆς δὲ καταλειφθεὶς ἐπὶ τοῦ σταυροῦ. ὁ δέ. ὑπολέλειπταί μοι περὶ τῆς ζητήσεως τοῦ ἁγίου Πνεύματος· περὶ γὰρ τοῦ Υἱοῦ συνομολογῶ κἀγὼ τὸ ἴσον αὐτὸν εἶναι τῷ Πατρὶ κατὰ πάντα, ἐκτὸς τοῦ παντοκράτορα αὐτὸν εἶναι. Αθ. εἶπεν· Οὐδὲν ώμο λόγησας τῶν τῇ εὐσεβείᾳ ἀνηκόντων. Αρ. εἶπε· Τίνος ἕνεκεν ; ᾿Αθαν. εἶπεν· ἶσος τυγχάνει τοῦ ἰδίου Πατρὸς (88) ὁ Υἱὸς ἀραρότων, καὶ πάντων Κύρως ἐστιν, ὧν κυριεύει ὁ Πατὴρ αὐτοῦ. Αρ. εἶπεν· Ἐγὼ περὶ παντοκρατορίας ἔφην, οὐ περὶ τοῦ κυριεύειν (89) τὸν Υἱὸν ἁπάντων, ὧν κυριεύει ὁ Πατήρ αὐτοῦ. ᾿Αθ. εἶπε· Παντοκράτωρ τί ἐστιν; "Αρ. εἶπεν· Ἐκ τοῦ πάντων κρατεῖν. Αθαν. εἶπεν· Ὁ Υἱὸς οὖν κατὰ σὲ πάντων οὐ κρατεῖ; "Αρ. εἶπε· Καλῶς ἔφης σὺν τοῖς λοιποῖς καὶ τοῦτο· πάντων γὰρ κρατεῖ καὶ παν- τοκράτωρ ἐστὶν ὁ Υἱὸς, ὥσπερ καὶ ὁ Πατήρ. Οπότε μιᾶς οὔσης ουσίας τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ τῆς θεότητος (90), καὶ μία παντοκρατορία τυγχάνει. Λοι- τὸν περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ζητήσωμεν· ἐπειδὴ μάλιστα ὠρίσω σὺ ἐν ἀρχῇ ὁμοούσιον αὐτὸ εἶναι Πα- τρὶ καὶ Υἱῷ, ἐγὼ δὲ ἀντιλέγω, ἔχων τὴν ἀπόδειξιν ἐκ τῶν ἁγίων Γραφῶν, ὅτι κτιστὸν τυγχάνει· καὶ διὰ συντόμου ἐρῶ τὴν περὶ τούτου παράστασιν, ἐν τῷ τὸν Ἰωάννην διισχυρίσασθαι φάσκοντα, πάντα διὰ τοῦ Υἱοῦ γεγενῆσθαι, μὴ συμπαραλαβόντα καὶ τὸ Πνεῦμα ἐν τούτῳ τῷ λόγῳ, ἔτι μὴν καὶ ἀποστελλόμενον πρὸς τοῦ Πατρὸς ἐκ τῶν οὐρανῶν πρὸς βοήθειαν τῶν ἀποστόλων· τὸ δὲ ἀπὸ τόπου εἰς ἕτερον τόπον μετιόν μεταβατικῆς οὐσίας τυγχάνει. Ἐκ τούτου καταδήλου ὄντος κτιστῆς αὐτὸν φύσεως εἶναι, καὶ οὐκ ἀκτίστου, τῆς μακαρίας ουσίας εκείνης Πατρὸς καὶ Υἱοῦ λεγο μένης· (91), καὶ περιεχούσης τὰ ὅλα, καὶ πανταχού S. ATHANASIUS. - SPURIA. ibi crucifigerent, quo facto omnia adimpleverunt quæ antea de illo scripta erant, suspensumque in cruce, veluti vitem in pedamento, fixerunt. Ille autem solus iu cruce relictus, duos vel tres pal- mites veluti habens, manus in transversum expandit, caput vero cum pectore et pedibus in rectum. Cæterorum vero palmitum coma spoliatus, clavis et lancea vulneratus, sancto sanguine, scale- bræ instar, lacrymari coepit. Repente autem post triduum resurrexit, in nullo, quod antea erat, diminutus, sed majori potius cum gloria apparens, seque vitam esse cordibus discipulorum fidem fa- ciens. Majore deinde quam antea producto nu- mero, discipulorum nimirum turma, post resur- rectionem, non in Judæa tantum, sed extendit B palmites suos usque ad mare, operuit montes um- bra ejus, et arbusta ejus cedros Dei ". Hæc de vera vite commentatio, prout potui, a me pie in- • stituta est. Jam mihi inquirendum superest de Spiritu sancto. Nam quod ad Filium spectat, confiteor et ego eum in omnibus Patri æqualem esse, nisi quod ille sit omnipotens. Ath. Nihil certe confessus es quod pietati sit consentaneum. Ar. Quare? Ath. Scilicet Filius suo Patri æqualis est, omniumque est Domi- nus, quibus ipsius Pater dominatur. Ar. Ego de omnipotentia loquor, non de eo quod his omnibus dominatur Filius, quibus Pater suus dominatur. C Ath. Quid est, omnipotens? Ar. Is est qui omnia sub potestate habet. Ath. An non ergo Filius omnia secundum te sub potestate habet? Ar. Recte et id cum cæteris dixisti : omnia enim sub potestate habet Filius, idemque est omnipotens, ut et Pater. Nam cum una sit Patris et Filii divinitatis natura, una quoque est omnipotentia. Jam igitur de Spi- ritu sancto disseramus : praesertim cum tu initio definieris ipsum esse Patri et Filio consubstantia- lem, quod ipse perego, sanctarum Scripturarum auctoritate innixus, ex quibus habeo ipsum crea- tum esse : idque tibi paucis probo. Nempe Joannes asseverat omnia per Filium facta esse, quo quidem verbo Spiritum minime comprehendit, ipsum item e cœlis a Patre ad apostolos in auxilium missum esse : atqui id quod e loco ad locum transgreditur, transeuntis est naturæ. Unde evidens est creatæ ipsum esse naturæ, non autein increatæ, qualis illa est quæ beatæ illius naturæ Patris et Filii dicitur, quæque omnia continet, et ubique substantia præ- sens est; quemadmodum supra a te concessum est in quo et me non tecum, sed cum veritate « Psal. LXXIX, 11. 1n Augustano ta- nien deest In editis hæc desunt. D 37. Ar. Valde bene ista se habere assentior. (87) Sic Regius quem sequimur. Basil. et Aug. Ο (88) Reg. τῷ ἰδίῳ Πατρί. 57. "Αρ. εἶπε· Σφόδρα ὀρθῶς ἔχειν φημί. Ἔτι δὲ (89) Reg. μὴ κυριεύειν. (90) Reg. et Angl. ἡ θεότης. (91) Reg. et Anglic. λέγω μόνης.
Ἐγὼ περὶ παντοκρατορίας ἔφην, οὐ περὶ τοῦ κυριεύειν τὸν Υἱὸν ἁπάντων, ὧν κυριεύει ὁ Πατὴρ αὐτοῦ. Ἀθ. εἶπε· Παντοκράτωρ τί ἐστιν; Ἄρ. εἶπεν· Ἐκ τοῦ πάντων κρατεῖν. Ἀθαν. εἶπεν· Ὁ Υἱὸς οὖν κατὰ σὲ πάντων οὐ κρατεῖ; Ἄρ. εἶπε· Καλῶς ἔφης σὺν τοῖς λοιποῖς καὶ τοῦτο· πάντων γὰρ κρατεῖ καὶ παντοκράτωρ ἐστὶν ὁ Υἱὸς, ὥσπερ καὶ ὁ Πατήρ. Ὁπότε μιᾶς οὔσης οὐσίας τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ τῆς θεότητος, καὶ μία παντοκρατορία τυγχάνει. Λοιπὸν περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ζητήσωμεν· ἐπειδὴ μάλιστα ὡρίσω σὺ ἐν ἀρχῇ ὁμοούσιον αὐτὸ εἶναι Πατρὶ καὶ Υἱῷ, ἐγὼ δὲ ἀντιλέγω, ἔχων τὴν ἀπόδειξιν ἐκ τῶν ἁγίων Γραφῶν, ὅτι κτιστὸν τυγχάνει· καὶ διὰ συντόμου ἐρῶ τὴν περὶ τούτου παράστασιν, ἐν τῷ τὸν Ἰωάννην διισχυρίσασθαι φάσκοντα, πάντα διὰ τοῦ Υἱοῦ γεγενῆσθαι, μὴ συμπαραλαβόντα καὶ τὸ Πνεῦμα ἐν τούτῳ τῷ λόγῳ, ἔτι μὴν καὶ ἀποστελλόμενον πρὸς τοῦ Πατρὸς ἐκ τῶν οὐρανῶν πρὸς βοήθειαν τῶν ἀποστόλων· τὸ δὲ ἀπὸ τόπου εἰς ἕτερον τόπον μετιὸν μεταβατικῆς οὐσίας τυγχάνει.Α ριον φυγῇ ἐχρήσαντο. Οἱ δὲ οἰκεῖοι τοῦ Σατανᾶ, συλ- λαβόμενοι τὸν Ἰησοῦν, ἄγουσιν ἐπὶ τὸν Κρανίου τέ πον, εἰς τὸ σταυρῶσαι αὐτὸν ἐκεῖ, ἅπαντα ἐκπλη ρώσαντες τὰ πρὶν ἐπ' αὐτῷ γεγραμμένα, καὶ ἀναρτή σαντες, κατέπηξαν αὐτὸν, ὡς ἐπὶ χάρακι ἄμπελον, ἐπὶ τοῦ σταυροῦ. Ὁ δὲ καταλειφθεὶς μόνος ἐπὶ τοῦ σταυροῦ (87), ὥσπερ δικλήματος ή τρικλήματος ἐκπετάσας κατὰ μὲν τοῦ πλαγίου τὰς χεῖρας, κατά δὲ τοῦ ὀρθοῦ κεφαλὴν σὺν θώρακι ἅμα ποσί. Πε- ριαιρεθείσης δὲ τῆς κόμης ἁπάσης τῶν λοιπῶν κλη μάτων, πληγείς πρὸς τῶν ἤλων καὶ τῆς λόγχης, ἐδάκρυε τῷ ἁγίῳ αἵματι κρουνηδόν. Αἰφνιδίως δὲ ἀνέστη τριήμερος, μηδὲν μειωθείς, ὅπερ ἦν τὸ πρίν, μᾶλλον δὲ ἐνδοξότερος ἐκφανείς, πίστει πληροφορήσας τὰς καρδίας τῶν μαθητῶν εἶναι αὐτὸν τὴν ζωήν. Που λὺν δὲ ἀριθμὸν βλαστήσας, ὄχλον μαθητῶν μετὰ τὴν ἀνάστασιν, ἢ τὸ πρὶν, οὐκ ἔτι ἐν Ἰουδαίᾳ μόνον, ἀλλ ἐξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλάσσης· ἐκάλυ ψεν ὄρη ἡ σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδράδες αὐτῆς τὰς ἀμπέλου κατὰ τὸ δυνατὸν εὐσεβῶς νενόηται. κέδρους τοῦ Θεοῦ. » Αὕτη ἡ πραγματεία τῆς ἀληθινῆς δὲ καταλειφθεὶς ἐπὶ τοῦ σταυροῦ. ὁ δέ. ὑπολέλειπταί μοι περὶ τῆς ζητήσεως τοῦ ἁγίου Πνεύματος· περὶ γὰρ τοῦ Υἱοῦ συνομολογῶ κἀγὼ τὸ ἴσον αὐτὸν εἶναι τῷ Πατρὶ κατὰ πάντα, ἐκτὸς τοῦ παντοκράτορα αὐτὸν εἶναι. Αθ. εἶπεν· Οὐδὲν ώμο λόγησας τῶν τῇ εὐσεβείᾳ ἀνηκόντων. Αρ. εἶπε· Τίνος ἕνεκεν ; ᾿Αθαν. εἶπεν· ἶσος τυγχάνει τοῦ ἰδίου Πατρὸς (88) ὁ Υἱὸς ἀραρότων, καὶ πάντων Κύρως ἐστιν, ὧν κυριεύει ὁ Πατὴρ αὐτοῦ. Αρ. εἶπεν· Ἐγὼ περὶ παντοκρατορίας ἔφην, οὐ περὶ τοῦ κυριεύειν (89) τὸν Υἱὸν ἁπάντων, ὧν κυριεύει ὁ Πατήρ αὐτοῦ. ᾿Αθ. εἶπε· Παντοκράτωρ τί ἐστιν; "Αρ. εἶπεν· Ἐκ τοῦ πάντων κρατεῖν. Αθαν. εἶπεν· Ὁ Υἱὸς οὖν κατὰ σὲ πάντων οὐ κρατεῖ; "Αρ. εἶπε· Καλῶς ἔφης σὺν τοῖς λοιποῖς καὶ τοῦτο· πάντων γὰρ κρατεῖ καὶ παν- τοκράτωρ ἐστὶν ὁ Υἱὸς, ὥσπερ καὶ ὁ Πατήρ. Οπότε μιᾶς οὔσης ουσίας τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ τῆς θεότητος (90), καὶ μία παντοκρατορία τυγχάνει. Λοι- τὸν περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ζητήσωμεν· ἐπειδὴ μάλιστα ὠρίσω σὺ ἐν ἀρχῇ ὁμοούσιον αὐτὸ εἶναι Πα- τρὶ καὶ Υἱῷ, ἐγὼ δὲ ἀντιλέγω, ἔχων τὴν ἀπόδειξιν ἐκ τῶν ἁγίων Γραφῶν, ὅτι κτιστὸν τυγχάνει· καὶ διὰ συντόμου ἐρῶ τὴν περὶ τούτου παράστασιν, ἐν τῷ τὸν Ἰωάννην διισχυρίσασθαι φάσκοντα, πάντα διὰ τοῦ Υἱοῦ γεγενῆσθαι, μὴ συμπαραλαβόντα καὶ τὸ Πνεῦμα ἐν τούτῳ τῷ λόγῳ, ἔτι μὴν καὶ ἀποστελλόμενον πρὸς τοῦ Πατρὸς ἐκ τῶν οὐρανῶν πρὸς βοήθειαν τῶν ἀποστόλων· τὸ δὲ ἀπὸ τόπου εἰς ἕτερον τόπον μετιόν μεταβατικῆς οὐσίας τυγχάνει. Ἐκ τούτου καταδήλου ὄντος κτιστῆς αὐτὸν φύσεως εἶναι, καὶ οὐκ ἀκτίστου, τῆς μακαρίας ουσίας εκείνης Πατρὸς καὶ Υἱοῦ λεγο μένης· (91), καὶ περιεχούσης τὰ ὅλα, καὶ πανταχού S. ATHANASIUS. - SPURIA. ibi crucifigerent, quo facto omnia adimpleverunt quæ antea de illo scripta erant, suspensumque in cruce, veluti vitem in pedamento, fixerunt. Ille autem solus iu cruce relictus, duos vel tres pal- mites veluti habens, manus in transversum expandit, caput vero cum pectore et pedibus in rectum. Cæterorum vero palmitum coma spoliatus, clavis et lancea vulneratus, sancto sanguine, scale- bræ instar, lacrymari coepit. Repente autem post triduum resurrexit, in nullo, quod antea erat, diminutus, sed majori potius cum gloria apparens, seque vitam esse cordibus discipulorum fidem fa- ciens. Majore deinde quam antea producto nu- mero, discipulorum nimirum turma, post resur- rectionem, non in Judæa tantum, sed extendit B palmites suos usque ad mare, operuit montes um- bra ejus, et arbusta ejus cedros Dei ". Hæc de vera vite commentatio, prout potui, a me pie in- • stituta est. Jam mihi inquirendum superest de Spiritu sancto. Nam quod ad Filium spectat, confiteor et ego eum in omnibus Patri æqualem esse, nisi quod ille sit omnipotens. Ath. Nihil certe confessus es quod pietati sit consentaneum. Ar. Quare? Ath. Scilicet Filius suo Patri æqualis est, omniumque est Domi- nus, quibus ipsius Pater dominatur. Ar. Ego de omnipotentia loquor, non de eo quod his omnibus dominatur Filius, quibus Pater suus dominatur. C Ath. Quid est, omnipotens? Ar. Is est qui omnia sub potestate habet. Ath. An non ergo Filius omnia secundum te sub potestate habet? Ar. Recte et id cum cæteris dixisti : omnia enim sub potestate habet Filius, idemque est omnipotens, ut et Pater. Nam cum una sit Patris et Filii divinitatis natura, una quoque est omnipotentia. Jam igitur de Spi- ritu sancto disseramus : praesertim cum tu initio definieris ipsum esse Patri et Filio consubstantia- lem, quod ipse perego, sanctarum Scripturarum auctoritate innixus, ex quibus habeo ipsum crea- tum esse : idque tibi paucis probo. Nempe Joannes asseverat omnia per Filium facta esse, quo quidem verbo Spiritum minime comprehendit, ipsum item e cœlis a Patre ad apostolos in auxilium missum esse : atqui id quod e loco ad locum transgreditur, transeuntis est naturæ. Unde evidens est creatæ ipsum esse naturæ, non autein increatæ, qualis illa est quæ beatæ illius naturæ Patris et Filii dicitur, quæque omnia continet, et ubique substantia præ- sens est; quemadmodum supra a te concessum est in quo et me non tecum, sed cum veritate « Psal. LXXIX, 11. 1n Augustano ta- nien deest In editis hæc desunt. D 37. Ar. Valde bene ista se habere assentior. (87) Sic Regius quem sequimur. Basil. et Aug. Ο (88) Reg. τῷ ἰδίῳ Πατρί. 57. "Αρ. εἶπε· Σφόδρα ὀρθῶς ἔχειν φημί. Ἔτι δὲ (89) Reg. μὴ κυριεύειν. (90) Reg. et Angl. ἡ θεότης. (91) Reg. et Anglic. λέγω μόνης.
PG 28:488Ἐκ τούτου καταδήλου ὄντος κτιστῆς αὐτὸν φύσεως εἶναι, καὶ οὐκ ἀκτίστου, τῆς μακαρίας οὐσίας ἐκείνης Πατρὸς καὶ Υἱοῦ λεγομένης, καὶ περιεχούσης τὰ ὅλα, καὶ πανταχοῦ παρούσης κατ’ οὐσίαν· καθὼς προαποδέδοται ὑπὸ σοῦ ἐν τοῖς ἔμπροσθεν εἰρημένοις, κἀμοῦ συνευδοκήσαντος οὐ σοὶ, ἀλλὰ τῇ ἀληθείᾳ· ἔτι δὲ καὶ τοῦ Θεοῦ λέγοντος διὰ τοῦ προφήτου· «Ἐγὼ στερεῶν βροντὴν καὶ κτίζων πνεῦμα,» οἷς ἐγὼ νομίζω μὴ δύνασθαί σε ἀντειπεῖν. Ἀθ. εἶπε· Γέγραπται· «Γένεσθε ἅγιοι, ὅτι ἐγὼ ἅγιος ἁγιάζων ὑμᾶς.» Καὶ πάλιν ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα ὑπὲρ τοῦ ἁγιασθῆναι τοὺς μαθητὰς ἔφη οὕτω· «Πάτερ, ἁγίασον αὐτοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου·» καὶ πάλιν περὶ ἑαυτοῦ ὁ Σωτήρ φησιν· «Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια.» Κατὰ ταῦτα ἡ τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ θεότης ἐστὶν ἡ ἁγία καὶ ἁγιοποιὸς, ἡ ἁγιάζουσα πάντα τὰ λογικὰ, τὰ καταξιούμενα ἐξ αὐτεξουσίου γνώμης τε καὶ σπουδῆς τὴν ἁγίαν δέξασθαι καὶ μακαρίαν οὐσίαν εἰς κοινωνίαν ἁγιασμοῦ. Εἰ οὖν οὐκ ἔστι τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ οὐσίας τὸ ἅγιον Πνεῦμα, τίνος ἕνεκεν συνηρίθμησεν αὐτὸ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ συμβόλῳ τοῦ ἁγιασμοῦ; Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος πρὸς τοὺς μαθητάς·Α ριον φυγῇ ἐχρήσαντο. Οἱ δὲ οἰκεῖοι τοῦ Σατανᾶ, συλ- λαβόμενοι τὸν Ἰησοῦν, ἄγουσιν ἐπὶ τὸν Κρανίου τέ πον, εἰς τὸ σταυρῶσαι αὐτὸν ἐκεῖ, ἅπαντα ἐκπλη ρώσαντες τὰ πρὶν ἐπ' αὐτῷ γεγραμμένα, καὶ ἀναρτή σαντες, κατέπηξαν αὐτὸν, ὡς ἐπὶ χάρακι ἄμπελον, ἐπὶ τοῦ σταυροῦ. Ὁ δὲ καταλειφθεὶς μόνος ἐπὶ τοῦ σταυροῦ (87), ὥσπερ δικλήματος ή τρικλήματος ἐκπετάσας κατὰ μὲν τοῦ πλαγίου τὰς χεῖρας, κατά δὲ τοῦ ὀρθοῦ κεφαλὴν σὺν θώρακι ἅμα ποσί. Πε- ριαιρεθείσης δὲ τῆς κόμης ἁπάσης τῶν λοιπῶν κλη μάτων, πληγείς πρὸς τῶν ἤλων καὶ τῆς λόγχης, ἐδάκρυε τῷ ἁγίῳ αἵματι κρουνηδόν. Αἰφνιδίως δὲ ἀνέστη τριήμερος, μηδὲν μειωθείς, ὅπερ ἦν τὸ πρίν, μᾶλλον δὲ ἐνδοξότερος ἐκφανείς, πίστει πληροφορήσας τὰς καρδίας τῶν μαθητῶν εἶναι αὐτὸν τὴν ζωήν. Που λὺν δὲ ἀριθμὸν βλαστήσας, ὄχλον μαθητῶν μετὰ τὴν ἀνάστασιν, ἢ τὸ πρὶν, οὐκ ἔτι ἐν Ἰουδαίᾳ μόνον, ἀλλ ἐξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλάσσης· ἐκάλυ ψεν ὄρη ἡ σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδράδες αὐτῆς τὰς ἀμπέλου κατὰ τὸ δυνατὸν εὐσεβῶς νενόηται. κέδρους τοῦ Θεοῦ. » Αὕτη ἡ πραγματεία τῆς ἀληθινῆς δὲ καταλειφθεὶς ἐπὶ τοῦ σταυροῦ. ὁ δέ. ὑπολέλειπταί μοι περὶ τῆς ζητήσεως τοῦ ἁγίου Πνεύματος· περὶ γὰρ τοῦ Υἱοῦ συνομολογῶ κἀγὼ τὸ ἴσον αὐτὸν εἶναι τῷ Πατρὶ κατὰ πάντα, ἐκτὸς τοῦ παντοκράτορα αὐτὸν εἶναι. Αθ. εἶπεν· Οὐδὲν ώμο λόγησας τῶν τῇ εὐσεβείᾳ ἀνηκόντων. Αρ. εἶπε· Τίνος ἕνεκεν ; ᾿Αθαν. εἶπεν· ἶσος τυγχάνει τοῦ ἰδίου Πατρὸς (88) ὁ Υἱὸς ἀραρότων, καὶ πάντων Κύρως ἐστιν, ὧν κυριεύει ὁ Πατὴρ αὐτοῦ. Αρ. εἶπεν· Ἐγὼ περὶ παντοκρατορίας ἔφην, οὐ περὶ τοῦ κυριεύειν (89) τὸν Υἱὸν ἁπάντων, ὧν κυριεύει ὁ Πατήρ αὐτοῦ. ᾿Αθ. εἶπε· Παντοκράτωρ τί ἐστιν; "Αρ. εἶπεν· Ἐκ τοῦ πάντων κρατεῖν. Αθαν. εἶπεν· Ὁ Υἱὸς οὖν κατὰ σὲ πάντων οὐ κρατεῖ; "Αρ. εἶπε· Καλῶς ἔφης σὺν τοῖς λοιποῖς καὶ τοῦτο· πάντων γὰρ κρατεῖ καὶ παν- τοκράτωρ ἐστὶν ὁ Υἱὸς, ὥσπερ καὶ ὁ Πατήρ. Οπότε μιᾶς οὔσης ουσίας τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ τῆς θεότητος (90), καὶ μία παντοκρατορία τυγχάνει. Λοι- τὸν περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ζητήσωμεν· ἐπειδὴ μάλιστα ὠρίσω σὺ ἐν ἀρχῇ ὁμοούσιον αὐτὸ εἶναι Πα- τρὶ καὶ Υἱῷ, ἐγὼ δὲ ἀντιλέγω, ἔχων τὴν ἀπόδειξιν ἐκ τῶν ἁγίων Γραφῶν, ὅτι κτιστὸν τυγχάνει· καὶ διὰ συντόμου ἐρῶ τὴν περὶ τούτου παράστασιν, ἐν τῷ τὸν Ἰωάννην διισχυρίσασθαι φάσκοντα, πάντα διὰ τοῦ Υἱοῦ γεγενῆσθαι, μὴ συμπαραλαβόντα καὶ τὸ Πνεῦμα ἐν τούτῳ τῷ λόγῳ, ἔτι μὴν καὶ ἀποστελλόμενον πρὸς τοῦ Πατρὸς ἐκ τῶν οὐρανῶν πρὸς βοήθειαν τῶν ἀποστόλων· τὸ δὲ ἀπὸ τόπου εἰς ἕτερον τόπον μετιόν μεταβατικῆς οὐσίας τυγχάνει. Ἐκ τούτου καταδήλου ὄντος κτιστῆς αὐτὸν φύσεως εἶναι, καὶ οὐκ ἀκτίστου, τῆς μακαρίας ουσίας εκείνης Πατρὸς καὶ Υἱοῦ λεγο μένης· (91), καὶ περιεχούσης τὰ ὅλα, καὶ πανταχού S. ATHANASIUS. - SPURIA. ibi crucifigerent, quo facto omnia adimpleverunt quæ antea de illo scripta erant, suspensumque in cruce, veluti vitem in pedamento, fixerunt. Ille autem solus iu cruce relictus, duos vel tres pal- mites veluti habens, manus in transversum expandit, caput vero cum pectore et pedibus in rectum. Cæterorum vero palmitum coma spoliatus, clavis et lancea vulneratus, sancto sanguine, scale- bræ instar, lacrymari coepit. Repente autem post triduum resurrexit, in nullo, quod antea erat, diminutus, sed majori potius cum gloria apparens, seque vitam esse cordibus discipulorum fidem fa- ciens. Majore deinde quam antea producto nu- mero, discipulorum nimirum turma, post resur- rectionem, non in Judæa tantum, sed extendit B palmites suos usque ad mare, operuit montes um- bra ejus, et arbusta ejus cedros Dei ". Hæc de vera vite commentatio, prout potui, a me pie in- • stituta est. Jam mihi inquirendum superest de Spiritu sancto. Nam quod ad Filium spectat, confiteor et ego eum in omnibus Patri æqualem esse, nisi quod ille sit omnipotens. Ath. Nihil certe confessus es quod pietati sit consentaneum. Ar. Quare? Ath. Scilicet Filius suo Patri æqualis est, omniumque est Domi- nus, quibus ipsius Pater dominatur. Ar. Ego de omnipotentia loquor, non de eo quod his omnibus dominatur Filius, quibus Pater suus dominatur. C Ath. Quid est, omnipotens? Ar. Is est qui omnia sub potestate habet. Ath. An non ergo Filius omnia secundum te sub potestate habet? Ar. Recte et id cum cæteris dixisti : omnia enim sub potestate habet Filius, idemque est omnipotens, ut et Pater. Nam cum una sit Patris et Filii divinitatis natura, una quoque est omnipotentia. Jam igitur de Spi- ritu sancto disseramus : praesertim cum tu initio definieris ipsum esse Patri et Filio consubstantia- lem, quod ipse perego, sanctarum Scripturarum auctoritate innixus, ex quibus habeo ipsum crea- tum esse : idque tibi paucis probo. Nempe Joannes asseverat omnia per Filium facta esse, quo quidem verbo Spiritum minime comprehendit, ipsum item e cœlis a Patre ad apostolos in auxilium missum esse : atqui id quod e loco ad locum transgreditur, transeuntis est naturæ. Unde evidens est creatæ ipsum esse naturæ, non autein increatæ, qualis illa est quæ beatæ illius naturæ Patris et Filii dicitur, quæque omnia continet, et ubique substantia præ- sens est; quemadmodum supra a te concessum est in quo et me non tecum, sed cum veritate « Psal. LXXIX, 11. 1n Augustano ta- nien deest In editis hæc desunt. D 37. Ar. Valde bene ista se habere assentior. (87) Sic Regius quem sequimur. Basil. et Aug. Ο (88) Reg. τῷ ἰδίῳ Πατρί. 57. "Αρ. εἶπε· Σφόδρα ὀρθῶς ἔχειν φημί. Ἔτι δὲ (89) Reg. μὴ κυριεύειν. (90) Reg. et Angl. ἡ θεότης. (91) Reg. et Anglic. λέγω μόνης.
PG 28:489«Πορευθέντες, μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος.» Εἰ οὖν πάντα τὰ ἔθνη τὰ πιστεύοντα καὶ ἁγιαζόμενα ἁγιάζονται τῇ τρισμακαριωτάτῃ ὀνομασίᾳ, δῆλόν ἐστιν ὅτι καὶ τὸ Πνεῦμα τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ θεότητος ὑπάρχει, ἐκ τοῦ ἅγιον αὐτὸ εἶναι κατ’ οὐσίαν, καὶ ἁγίους ποιεῖν πάντας τοὺς προσβάλλοντας αὐτοῦ τῇ κοινωνίᾳ, καθώς φησιν ὁ Ἀπόστολος πρὸς οὓς ἔφη· «Ἀλλ’ ἀπελούσασθε, ἀλλ’ ἡγιάσθητε ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἐν τῷ Πνεύματι αὐτοῦ τῷ ἁγίῳ.» Εἰ δὲ οὐκ ἔστι τῆς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ὑποστάσεως, πάλιν φημὶ, πῶς συνηριθμήθη Πατρὶ καὶ Υἱῷ· ὡς μὴ δυναμένης τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ θεότητος ἐπαρκέσαι πρὸς ἁγιασμὸν τοῖς πιστοῖς, προσέλαβε τὸν Παράκλητον, τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας εἰς συμπλήρωσιν ἁγιασμοῦ, τὸν οὐκ ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ ὄντα; Εἰ δὲ τοῦθ’ οὕτω νομισθείη, πῶς φαμεν ἀπροσδεὲς τὸ Θεῖον; αὐτοτελὲς, μηδαμῶς χρῇζον παρ’ ἑτέρου τινός τι τῶν ὁ προσδεόμενος τοῦ εὐεργετεῖν δυναμένου. Ἄρ. εἶπεν·παρούσης κατ' οὐσίαν· καθὼς προαποδέδοται ὑπὸ σοῦ ἐν τοῖς ἔμπροσθεν εἰρημένοις, καμοῦ συνευδοκήσαν- τος οὐ σοί, ἀλλὰ τῇ ἀληθείᾳ· ἔτι δὲ καὶ τοῦ Θεοῦ λέγοντος διὰ τοῦ προφήτου· « Ἐγὼ στερεών βροντήν καὶ κτίζων πνεῦμα, » οἷς ἐγώ νομίζω μὴ δύνασθαί σε ἀντειπεῖν. ἐγὼ ἅγιος ἁγιάζων ὑμᾶς. » Καὶ πάλιν ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα ὑπὲρ τοῦ ἁγιασθῆναι τοὺς μαθητὰς ἔφη οὕτω· « Πάτερ, ἁγίασον αὐτοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου· ο καὶ πάλιν περὶ ἑαυτοῦ (92) ὁ Σωτήρ φησιν· ὁ Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια. » Κατὰ ταῦτα ἡ τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ θεότης ἐστὶν ἡ ἁγία καὶ ἁγιο- ποιός, ἡ ἁγιάζουσα πάντα τὰ λογικά, τὰ καταξιού- μενα ἐξ αὐτεξουσίου γνώμης τε καὶ σπουδῆς τὴν ἁγίαν δέξασθαι καὶ μακαρίαν οὐσίαν εἰς κοινωνίαν ἁγιασμοῦ. Εἰ οὖν οὐκ ἔστι τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ οὐσίας τὸ ἅγιον Πνεῦμα, τίνος ἕνεκεν συνηρί- θμησεν αὐτὸ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ συμβόλῳ τοῦ ἁγιασμοῦ; Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος πρὸς τοὺς μαθητάς· • Πορευθέντες, μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτί ζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. » Εἰ οὖν πάντα τὰ ἔθνη τα πιστεύοντα καὶ ἁγιαζόμενα ἁγιάζονται τῇ τρισμακαριωτάτῃ ὀνομασία, δηλόν ἐστιν ὅτι καὶ τὸ Πνεῦμα τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Γοῦ θεότητος ὑπάρ- χει, ἐκ τοῦ ἅγιον αὐτὸ εἶναι κατ' ουσίαν, καὶ ἁγίους ποιεῖν πάντας τοὺς προσβάλλοντας αὐτοῦ τῇ κοινω- νία, καθώς φησιν ὁ ᾿Απόστολος πρὸς οὓς ἔφη· • Αλλ' ἀπελούσασθε, ἀλλ᾽ ἡγιάσθητε ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἐν τῷ Πνεύ ματι αὐτοῦ τῷ ἁγίῳ. » Εἰ δὲ οὐκ ἔστι τῆς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ὑποστάσεως (95), πάλιν φημί, πῶς συνηριθμήθη Πατρὶ καὶ Υἱῷ· ὡς μὴ δυναμένης τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ θεότητος ἐπαρκέσαι πρός ἁγιασμὸν τοῖς πιστοῖς, προσέλαβε τὸν Παράκλητον, τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας εἰς συμπλήρωσιν ἁγιασμοῦ, τὸν οὐκ ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ ὄντα; Εἰ δὲ τοῦθ᾽ οὕτω νομισθείη, πῶς φαμεν ἀπροσδεὲς τὸ θεῖον; αὐτοτε λες, μηδαμῶς χρῇζον παρ' ἑτέρου τινός τι τῶν ὁ προσδεόμενος (94) τοῦ εὐεργετείν δυναμένου. Πνεῦμα ὁμοούσιον, πάντως οὖν (95) πανταχοῦ κατ' οὐσίαν παρῆν, καὶ οὐκ ἀποστελλόμενον ἀπὸ τόπου εἰς ἕτερον τόπον ἐπορεύετο. ᾿Αθ. εἶπεν· Οἱ ἅγιοι ἄγγελοι τὸ Πνεῦμα ἔχουσι ; ναὶ ἢ οὐ; Αρ. εἶπε· Καὶ πάνυ. 'Αθ. εἶπε· Διαπαντός συνὸν αὐτοῖς τυγχάνει, ἢ πρὸς καιρὸν συνῆν καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα ταῖς ἁγίαις δυνάμεσιν; ἅμα πὴ μὲν λέξεις τοὺς ἀγγέλους ἁγίους, πὴ δὲ οὐχ ἁγίους; Τῇ μὲν γὰρ παρουσίᾳ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἅγιοι τυγχάνουσιν, ἐν τῇ ἀπουσίᾳ δὲ αὐτοῦ δῆλόν ἐστι μὴ εἶναι ἁγίους αὐτοὺς, κατὰ τὸ εἰρημένον πρὸς τοῦ Θεοῦ· Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ * το αὐτοῦ. καὶ Υἱοῦ θεότητος ὑποστάσεως. 48) DISPUTATIO CONTRA AKIUM. A consentientem habuisti. Adde Deum ita per proph tam locutum esse : • Ego firmans tonitru et creans spiritum 70, quibus non puto te posse contradicere. B C D Amos 1, 13. Levit. x1, 44; Ezech._xx, XXVIII. 19. Cor. vi, 11. Genes. vi, 3. PATROL. GR XXVIII. ' sanctus vos sanctificans "1., Rursum Salvator pro discipulorum sanctificatione Patrem sic allo- quitur : « Pater, sanctifica eos in veritate tua Iterum de seipso ait Salvator, ‹ Ego sum veri- tas "., Ex his igitur claruin est Patris et Filii divinitatem esse sanctam et sanctitatis effectricem, quæ nimirum illos omnes rationis participes san- clificat, qui ex libero arbitrio et diligentia digni habentur qui sanctam et beatam essentiam in sanctificationis communionem suscipiant. Si igitur Spiritus sanctus non est substantiæ Patris et Filii, quare ipsum Dei Filius annumeravit in symbolo sanctificationis? Ait enim ad discipulos Dominus : ‹ Euntes, docete omnes gentes, baptizantes eos in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti ". › Quod si omnes gentes, quæ credunt et sanctificantur, ter beatissima illa nomenclatura sanctificantur, evi- dens est Spiritum ad Patris et Filii divinitatem pertinere, cum ipsum substantia sit sanctumn, et omnes sanctos efficiat, qui ad ejus communionem accedunt : quemadmodum Apostolus ad eos ait quos sic alloquitur : Sed abluti estis, sed sanctificati estis in nomine Domini nostri Jesu Christi, et in Spiritu sancto ejus ". > Qui si non est substantiæ Dei et Patris ac Filii, rursuni interrogo, cur cum Patre et Filio sit numeratus, quasi scilicet, Patris et Filii divinitate non suffi- ciente ad fidelium sanctificationem, Paracletum, Spiritum veritatis assumpserit Deus in complenen- tum sanctificationis, qui ipsius substantiæ non sit? Quod si admittatur, quomodo possumus dicere, Nu- men nulla re egere, ex se perfectum esse, nihilque a quoquam mutuari, qui possit id quo indiget sibi subministrare ? substantialis, certe ubique secundum substantiam adesset, nec missus e loco in alium locum abiret. Ath. Sancti angeli habentne Spiritum, annon ? Ar. Certe habent. Ath. Semperne cum illis est, vel nun ad tempus cum sanctis virtutibus erat Spiritus san- ctus? An dices angelos aliquando sanctos, et ali- quando non sanctos ? Siquidem sancti Spiritus pre- sentia sancți illi sunt: eo autem absente, certum est sanctos illos non esse, juxta hanc Dei senteu. tiam : « Non permanebit Spiritus meus cum homi. nibus generationis hujus, quia ipsi carnes sunt v. Matth. Joan. xvi, 17. Joan. XIV, 6. vero cum editis, 58. ᾿Αθ. εἶπε· Γέγραπται· . Γένεσθε ἅγιοι, ὅτι 39. Αρ. εἶπεν· Εἰ τῆς ἀϊδίου θεότητος ἦν τὸ (92) Ita Reg. Basil. et Angl. Alii et editi, περὶ (93) Ita Regius, Anglicanus et Augustanus. Alii 38. Ath. Scriptum est, e Estate sancti, quia ego 39. Ar. Si Spiritus sempiternæ veritati esset con- (94) Aug. προσδεόμενον. (95) Reg. πάντως ἄν.
PG 28:490Εἰ τῆς ἀϊδίου θεότητος ἦν τὸ Πνεῦμα ὁμοούσιον, πάντως οὖν πανταχοῦ κατ’ οὐσίαν παρῆν, καὶ οὐκ ἀποστελλόμενον ἀπὸ τόπου εἰς ἕτερον τόπον ἐπορεύετο. Ἀθ. εἶπεν· Οἱ ἅγιοι ἄγγελοι τὸ Πνεῦμα ἔχουσι; ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπε· Καὶ πάνυ. Ἀθ. εἶπε· Διαπαντὸς συνὸν αὐτοῖς τυγχάνει, ἢ πρὸς καιρὸν συνῆν καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα ταῖς ἁγίαις δυνάμεσιν; ἆρα πὴ μὲν λέξεις τοὺς ἀγγέλους ἁγίους, πὴ δὲ οὐχ ἁγίους; Τῇ μὲν γὰρ παρουσίᾳ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἅγιοι τυγχάνουσιν, ἐν τῇ ἀπουσίᾳ δὲ αὐτοῦ δῆλόν ἐστι μὴ εἶναι ἁγίους αὐτοὺς, κατὰ τὸ εἰρημένον πρὸς τοῦ Θεοῦ· «Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ Πνεῦμά μου μετὰ τῶν ἀνθρώπων τῆς γενεᾶς ταύτης, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας.» Καὶ Παῦλος ὁ ἀπόστολός φησιν· «Εἰ δέ τις Πνεῦμα Χριστοῦ οὐκ ἔχει, οὗτος οὐκ ἔστιν αὐτοῦ.» Εἰ οὖν ἡ τῶν κακῶν πράξεων αἰτία γίνεται μὴ συνεῖναι τὸ Πνεῦμα τοῖς ἁμαρτάνουσιν, ἐκ τοῦ μὴ εἶναι καὶ ἐνοικεῖν ἔν τισι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, δείκνυται μὴ εἶναι Χριστοῦ. Ἄρα οὖν ἅγιοι ἄγγελοι ἁμαρτίας διάκονοι, εἰ μὴ διαπαντὸς ἔχουσι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Πῶς οὖν ἀδιαλείπτως προσέχουσι τῇ δόξῃ τοῦ Θεοῦ, εἰ μὴ ἅγιοι καὶ κοινωνοὶ Πνεύματος ἁγίου εἶεν διαπαντός; Ἄρ. εἶπε·παρούσης κατ' οὐσίαν· καθὼς προαποδέδοται ὑπὸ σοῦ ἐν τοῖς ἔμπροσθεν εἰρημένοις, καμοῦ συνευδοκήσαν- τος οὐ σοί, ἀλλὰ τῇ ἀληθείᾳ· ἔτι δὲ καὶ τοῦ Θεοῦ λέγοντος διὰ τοῦ προφήτου· « Ἐγὼ στερεών βροντήν καὶ κτίζων πνεῦμα, » οἷς ἐγώ νομίζω μὴ δύνασθαί σε ἀντειπεῖν. ἐγὼ ἅγιος ἁγιάζων ὑμᾶς. » Καὶ πάλιν ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα ὑπὲρ τοῦ ἁγιασθῆναι τοὺς μαθητὰς ἔφη οὕτω· « Πάτερ, ἁγίασον αὐτοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου· ο καὶ πάλιν περὶ ἑαυτοῦ (92) ὁ Σωτήρ φησιν· ὁ Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια. » Κατὰ ταῦτα ἡ τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ θεότης ἐστὶν ἡ ἁγία καὶ ἁγιο- ποιός, ἡ ἁγιάζουσα πάντα τὰ λογικά, τὰ καταξιού- μενα ἐξ αὐτεξουσίου γνώμης τε καὶ σπουδῆς τὴν ἁγίαν δέξασθαι καὶ μακαρίαν οὐσίαν εἰς κοινωνίαν ἁγιασμοῦ. Εἰ οὖν οὐκ ἔστι τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ οὐσίας τὸ ἅγιον Πνεῦμα, τίνος ἕνεκεν συνηρί- θμησεν αὐτὸ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ συμβόλῳ τοῦ ἁγιασμοῦ; Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος πρὸς τοὺς μαθητάς· • Πορευθέντες, μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτί ζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. » Εἰ οὖν πάντα τὰ ἔθνη τα πιστεύοντα καὶ ἁγιαζόμενα ἁγιάζονται τῇ τρισμακαριωτάτῃ ὀνομασία, δηλόν ἐστιν ὅτι καὶ τὸ Πνεῦμα τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Γοῦ θεότητος ὑπάρ- χει, ἐκ τοῦ ἅγιον αὐτὸ εἶναι κατ' ουσίαν, καὶ ἁγίους ποιεῖν πάντας τοὺς προσβάλλοντας αὐτοῦ τῇ κοινω- νία, καθώς φησιν ὁ ᾿Απόστολος πρὸς οὓς ἔφη· • Αλλ' ἀπελούσασθε, ἀλλ᾽ ἡγιάσθητε ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἐν τῷ Πνεύ ματι αὐτοῦ τῷ ἁγίῳ. » Εἰ δὲ οὐκ ἔστι τῆς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ὑποστάσεως (95), πάλιν φημί, πῶς συνηριθμήθη Πατρὶ καὶ Υἱῷ· ὡς μὴ δυναμένης τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ θεότητος ἐπαρκέσαι πρός ἁγιασμὸν τοῖς πιστοῖς, προσέλαβε τὸν Παράκλητον, τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας εἰς συμπλήρωσιν ἁγιασμοῦ, τὸν οὐκ ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ ὄντα; Εἰ δὲ τοῦθ᾽ οὕτω νομισθείη, πῶς φαμεν ἀπροσδεὲς τὸ θεῖον; αὐτοτε λες, μηδαμῶς χρῇζον παρ' ἑτέρου τινός τι τῶν ὁ προσδεόμενος (94) τοῦ εὐεργετείν δυναμένου. Πνεῦμα ὁμοούσιον, πάντως οὖν (95) πανταχοῦ κατ' οὐσίαν παρῆν, καὶ οὐκ ἀποστελλόμενον ἀπὸ τόπου εἰς ἕτερον τόπον ἐπορεύετο. ᾿Αθ. εἶπεν· Οἱ ἅγιοι ἄγγελοι τὸ Πνεῦμα ἔχουσι ; ναὶ ἢ οὐ; Αρ. εἶπε· Καὶ πάνυ. 'Αθ. εἶπε· Διαπαντός συνὸν αὐτοῖς τυγχάνει, ἢ πρὸς καιρὸν συνῆν καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα ταῖς ἁγίαις δυνάμεσιν; ἅμα πὴ μὲν λέξεις τοὺς ἀγγέλους ἁγίους, πὴ δὲ οὐχ ἁγίους; Τῇ μὲν γὰρ παρουσίᾳ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἅγιοι τυγχάνουσιν, ἐν τῇ ἀπουσίᾳ δὲ αὐτοῦ δῆλόν ἐστι μὴ εἶναι ἁγίους αὐτοὺς, κατὰ τὸ εἰρημένον πρὸς τοῦ Θεοῦ· Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ * το αὐτοῦ. καὶ Υἱοῦ θεότητος ὑποστάσεως. 48) DISPUTATIO CONTRA AKIUM. A consentientem habuisti. Adde Deum ita per proph tam locutum esse : • Ego firmans tonitru et creans spiritum 70, quibus non puto te posse contradicere. B C D Amos 1, 13. Levit. x1, 44; Ezech._xx, XXVIII. 19. Cor. vi, 11. Genes. vi, 3. PATROL. GR XXVIII. ' sanctus vos sanctificans "1., Rursum Salvator pro discipulorum sanctificatione Patrem sic allo- quitur : « Pater, sanctifica eos in veritate tua Iterum de seipso ait Salvator, ‹ Ego sum veri- tas "., Ex his igitur claruin est Patris et Filii divinitatem esse sanctam et sanctitatis effectricem, quæ nimirum illos omnes rationis participes san- clificat, qui ex libero arbitrio et diligentia digni habentur qui sanctam et beatam essentiam in sanctificationis communionem suscipiant. Si igitur Spiritus sanctus non est substantiæ Patris et Filii, quare ipsum Dei Filius annumeravit in symbolo sanctificationis? Ait enim ad discipulos Dominus : ‹ Euntes, docete omnes gentes, baptizantes eos in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti ". › Quod si omnes gentes, quæ credunt et sanctificantur, ter beatissima illa nomenclatura sanctificantur, evi- dens est Spiritum ad Patris et Filii divinitatem pertinere, cum ipsum substantia sit sanctumn, et omnes sanctos efficiat, qui ad ejus communionem accedunt : quemadmodum Apostolus ad eos ait quos sic alloquitur : Sed abluti estis, sed sanctificati estis in nomine Domini nostri Jesu Christi, et in Spiritu sancto ejus ". > Qui si non est substantiæ Dei et Patris ac Filii, rursuni interrogo, cur cum Patre et Filio sit numeratus, quasi scilicet, Patris et Filii divinitate non suffi- ciente ad fidelium sanctificationem, Paracletum, Spiritum veritatis assumpserit Deus in complenen- tum sanctificationis, qui ipsius substantiæ non sit? Quod si admittatur, quomodo possumus dicere, Nu- men nulla re egere, ex se perfectum esse, nihilque a quoquam mutuari, qui possit id quo indiget sibi subministrare ? substantialis, certe ubique secundum substantiam adesset, nec missus e loco in alium locum abiret. Ath. Sancti angeli habentne Spiritum, annon ? Ar. Certe habent. Ath. Semperne cum illis est, vel nun ad tempus cum sanctis virtutibus erat Spiritus san- ctus? An dices angelos aliquando sanctos, et ali- quando non sanctos ? Siquidem sancti Spiritus pre- sentia sancți illi sunt: eo autem absente, certum est sanctos illos non esse, juxta hanc Dei senteu. tiam : « Non permanebit Spiritus meus cum homi. nibus generationis hujus, quia ipsi carnes sunt v. Matth. Joan. xvi, 17. Joan. XIV, 6. vero cum editis, 58. ᾿Αθ. εἶπε· Γέγραπται· . Γένεσθε ἅγιοι, ὅτι 39. Αρ. εἶπεν· Εἰ τῆς ἀϊδίου θεότητος ἦν τὸ (92) Ita Reg. Basil. et Angl. Alii et editi, περὶ (93) Ita Regius, Anglicanus et Augustanus. Alii 38. Ath. Scriptum est, e Estate sancti, quia ego 39. Ar. Si Spiritus sempiternæ veritati esset con- (94) Aug. προσδεόμενον. (95) Reg. πάντως ἄν.
PG 28:491Διαπαντὸς ἔχουσιν αἱ ἅγιαι δυνάμεις τὸ Πνεῦμα. Ἀθ. εἶπεν· Οἱ ἅγιοι Πατέρες οἱ ἀπ’ αἰῶνος εὐαρεστήσαντες τῷ Θεῷ συνὸν ἔσχον τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ νῦν ἔχουσιν αὐτό; ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπε· Καὶ ἔσχον καὶ ἔχουσι πάντες οἱ ἅγιοι τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἀχωρίστως. Ἀθ. εἶπε· Τοῖς ἀποστόλοις συνῆν τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐν σαρκὶ οὖσι; ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Ἀθέμιτόν ἐστι φάναι μὴ συνεῖναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα τοῖς ἀποστόλοις. Ἀθ. εἶπεν· Ἅμα πάντες ἐπορεύοντο κηρύττοντες τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἢ διεσπάρησαν εἰς τὰ δώδεκα μέρη τοῦ κόσμου; Ἄρ. εἶπεν· Ἐχωρίσθησαν ἀπ’ ἀλλήλων σαρκὶ, πρὸς τὸ μαθητεῦσαι πάντα τὰ ἔθνη εἰς τὴν ἐν Χριστῷ πίστιν. Ἀθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἀγγέλοις σύνεστι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ ταῖς ἁγίαις ψυχαῖς τῶν Πατέρων τῶν εὐαρεστησάντων τῷ Θεῷ συνὸν τυγχάνει τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ τῶν ἀποστόλων διαστάντων μακραῖς διαστάσεσιν ἀπ’ ἀλλήλων, πρὸς τὸ κηρύξαι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, παρῆν αὐτοῖς τὸ ἅγιον Πνεῦμα· ἄρα τὰ σύμπαντα πληροῖ πανταχοῦ παρὸν κατ’ οὐσίαν, ὥσπερ ὁ Θεὸς ὁ Πατὴρ, καὶ ὁ μονογενὴς Υἱὸς αὐτοῦ. Ἄρ. εἶπε· Δεδόσθω κατ’ οὐσίαν πανταχοῦ παρεῖναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα·Β - Πνεῦμά μου μετὰ τῶν ἀνθρώπων τῆς γενεᾶς ταύτης, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας. » Καὶ Παῦλος ὁ ἀπό στολός φησιν· « Εἰ δέ τις Πνεῦμα Χριστοῦ οὐκ ἔχει, οὗτος οὐκ ἔστιν αὐτοῦ. Εἰ οὖν ἡ τῶν κακῶν πρά- ξεων αἰτία γίνεται μὴ συνεῖναι τὸ Πνεῦμα τοῖς ἁμαρτάνουσιν, ἐκ τοῦ μὴ εἶναι καὶ ἐνοικεῖν ἔν τισι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, δείκνυται μὴ εἶναι Χριστοῦ. "Αρα οὖν ἅγιοι (96) ἄγγελοι ἁμαρτίας διάκονοι, εἰ μὴ διαπαντὸς ἔχουσι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Πῶς οὖν ἀδιαλείπτως προσέχουσι τῇ δόξῃ τοῦ Θεοῦ, εἰ μὴ ἅγιοι καὶ κοινωνοὶ Πνεύματος ἁγίου εἶεν διαπαντός ; Αρ. εἶπε· Διαπαντὸς ἔχουσιν αἱ ἅγιαι δυνάμεις τὸ Πνεῦμα. 'Αθ. εἶπεν· Οἱ ἅγιοι Πατέρες οἱ ἀπ' αἰῶνος εὐαρεστήσαντες τῷ Θεῷ συνὸν ἔσχον τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ νῦν ἔχουσιν αὐτό; καὶ ἢ ου; "Αρ. εἶπε· Καὶ ἔσχον καὶ ἔχουσι πάντες οἱ ἅγιοι τὸ ἅγιον Πνεύμα αχωρίστως. ᾿Αθ. εἶπε· Τοῖς ἀποστόλοις συνῆν τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐν σαρκὶ οὖσι; ναὶ ἢ οὔ ; Αρ. εἶπεν· ᾿Αθέμιτόν ἐστι φάναι μὴ συνεῖναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα τοῖς ἀποστόλοις. ᾿Αθ. εἶπεν· "Αμα πάντες ἐπορεύοντα κηρύττοντες τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἢ διεσπά ρησαν εἰς τὰ δώδεκα μέρη του κόσμου (97); "Αρ. εἶπεν· Ἐχωρίσθησαν ἀπ' ἀλλήλων σαρκί, πρὸς τὸ μαθητεῦσαι πάντα τὰ ἔθνη εἰς τὴν ἐν Χριστῷ πίστιν. ᾿Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἀγγέλοις σύνεστι τὸ ἅγιον Πνεῦ μα, καὶ ταῖς ἁγίαις ψυχαῖς τῶν Πατέρων τῶν εὐαρε στησάντων τῷ Θεῷ συνὸν τυγχάνει τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ τῶν ἀποστόλων διαστάντων μακραῖς διαστάσεσιν ἀπ' ἀλλήλων, πρὸς τὸ κηρύξαι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, παρῆν αὐτοῖς τὸ ἅγιον Πνεῦμα· ἄρα τὰ σύμπαντα πληροί πανταχού παρόν κατ' οὐσίαν, ὥσπερ ὁ Θεὸς ὁ Πατὴρ, καὶ ὁ μονογενής Υἱὸς αὐ του. το οὖν διὰ παντὸς καὶ ἀδιαλείπτως. παρεῖναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα· διὰ τί οὖν ὁ προφήτης ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ ἔλεξεν· « Εγώ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, στερεῶν βροντὴν καὶ κτίζων πνεῦμα, » εἰ μὴ ἦν κτιστὴ δύναμις; Αθ. εἶπεν· ἀεὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον κτίζεται, ἢ ἅπαξ ἐκτίσθη κατά σέ; "Αρ. εἶπε· Μὴ παρὰ τὸν ὀρθὸν νοῦν πεύσεις πρόσαγε. Πρὸ πάντων τῶν αἰώνων φημὶ ἐκτίσθαι τὸ Πνεῦμα. ᾿Αθ. εἶπεν· Ο προφήτης είπε, ι κτίζων, ο ὡς δια παντὸς κτίζοντος τοῦ Θεοῦ ἡ τοῦ προφήτου δηλοί φωνή. Αρα οὖν οὐ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος φάσκει τὸ ι κτίζων, » ἀλλὰ περὶ πνοῆς ἀνέμων πρὸς ἀνά- κτησιν ἁπάσης (98) τῆς κτίσεως. Ἔσται δέ σοι σα φεστάτη ἡ περί τούτου γνῶσις, ἐὰν, λαβὼν τὸν προ- φήτην, ἐντύχῃς ἐκ τῶν ἑπομένων. Εἰ γὰρ, καθώς έδωκας, πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἔκτισται (99) τὸ Πνεῦμα, εἰρήκει ἂν, Ἐγὼ ὁ Θεὸς στερεῶν βροντήν καὶ κτίσας Πνεῦμα. Νῦν δὲ οὐχ οὕτως ἔφη. Αρ. εἶπε· Παρατετηρημένως οὖν τοῦτο καλῶς ἔφης. Τὸ δέ· « Πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, ο ἅπαντα περιγράφει. ὡς καὶ τοῦ Πνεύματος σὺν πᾶσι ταγέντος. εἰ καὶ μεγίστη δύναμις υπέστη προς δημιουργίαν. '40. εἶπεν· 'Ο τῶν ὅλων Δεσπότης, ὁ Πατὴρ τοῦ Κυρίου ἁπάσης. ἀνάκτισιν. S. ATHANASIUS. Ail quoque Paulus apostolus : c Si quis Spiritum A Christi non habet, hic non est ejus 77. . Si igitur malarum actionum causa hæc est, quod scilicet Spiritus non sit cum peccantibus ex eo quod Spiritus sanctus in aliquibus nec sit nec habitet, Christi non esse ostenditur. Quapropter angeli pec- cati erunt ministri, nisi semper Spiritum sanctum habuerint. Quomodo ergo Dei gloriam sine fine contemplantur, nisi semper sint sancti, et Spiritus sancti participes? Ar. Sancta virtutes Spiritum semn- per habent. Ath. Et sancti Patres, qui a mundo con- dito placuerunt Deo, num secum habuere sanctum Spiritum et etiamnum habent, annon? Ar. Oinnes sancti et habuere et habent Spiritum sanctum abs- que ulla separatione. Ath. Aderatne cum apostolis Spiritus sanctus, cum essent in carne, annon ? Ar. Nefas est dicere Spiritum sanctum cum apostolis non fuisse. Ath. Simulne omnes profecti sunt ad prædicandum regnum coelorum, an in duodecim mundi partes dispersi sunt ? Ar. A se invicem carne separati sunt, ut omnes gentes fidem Christi doce- rent. Ath. Itaque si cum angelis est Spiritus san- ctus, si item est cum sanctis Patrum animabus, quæ Deo placuerunt : si item aderat apostolis a se invicem longis intervallis dissitis, ad annuntiandum regnum cœlorum : igitur omnia implet, præsensque est ubique secundum substantiam, sicut Deus Pater, ita unigenitus ejus Filius. SPURIA. Ciam praesens sit Spiritus sanctus; cur ergo pro- pheta ex persona Dei ait: Ego Dominus Deus ve- ster, firmans tonitru, et creaus spiritum 78, » nisi sit creata virtus? Ath. Semperne creatur Spiritus sanctus secundum te, an semel duntaxat creatus est? Ar. Noli mihi quæstiones proponere, quæ re- cle mentis alienæ sint. Ego ante omnia sæcula crea- tum dico fuisse Spiritum. Ath. Propheta dixit, ‹ creans, › quæ vox prophetæ Deum semper crean- tem indicat. Igitur non de sancto Spiritu hanc vo- cem, ‹ creans, intelligit, sed de ventorum flatu, ad recreandam universam rerum creatarum natu- ram. Id autem tibi exploratissimum erit, si pro- pleta acccpto, quæ sequuntur legas. Nam si, ut concessisti, ante omnia sæcula Spiritus creatus est, dixisset profecto, Ego Deus, qui firmo toi- tru et creavi Spiritum. Verum non ita locutus est. Ar. Belle id a te observatum est. Verum his verbis : • Omnia per ipsum facta sunt 7, » omnia prorsus comprehenduntur, veluti Spiritu cum omnibus col- locato, etiamsi maxima fuerit virtus ad creanduin. Ath. Num igitur putas universorum Dominum, Pa- D * Rom. vult, 9. Amos iv, 13. Joan. 1, 3. legitur Ibid. Bas. et Angl. 40. Ar. dixit : Esto, ubique secundum substan-C (96) "Αγιοι deest in Aug. Paulo post, Aug. Πῶς 197) Aug. τῆς οἰκουμένης. 40. "Αρ. εἶπε· Δεδόσθω κατ' οὐσίαν πανταχοῦ (98) Ita Reg. et Aug. In caeteris et in editis nn 199) Reg. ἐκτίσθη.
PG 28:492διὰ τί οὖν ὁ προφήτης ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ ἔλεξεν· «Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, στερεῶν βροντὴν καὶ κτίζων πνεῦμα,» εἰ μὴ ἦν κτιστὴ δύναμις; Ἀθ. εἶπεν· Ἀεὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον κτίζεται, ἢ ἅπαξ ἐκτίσθη κατὰ σέ; Ἄρ. εἶπε· Μὴ παρὰ τὸν ὀρθὸν νοῦν πεύσεις πρόσαγε. Πρὸ πάντων τῶν αἰώνων φημὶ ἐκτίσθαι τὸ Πνεῦμα. Ἀθ. εἶπεν· Ὁ προφήτης εἶπε, «κτίζων,» ὡς διαπαντὸς κτίζοντος τοῦ Θεοῦ ἡ τοῦ προφήτου δηλοῖ φωνή. Ἄρα οὖν οὐ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος φάσκει τὸ «κτίζων,» ἀλλὰ περὶ πνοῆς ἀνέμων πρὸς ἀνάκτησιν ἁπάσης τῆς κτίσεως. Ἔσται δέ σοι σαφεστάτη ἡ περὶ τούτου γνῶσις, ἐὰν, λαβὼν τὸν προφήτην, ἐντύχῃς ἐκ τῶν ἑπομένων. Εἰ γὰρ, καθὼς ἔδωκας, πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἔκτισται τὸ Πνεῦμα, εἰρήκει ἂν, Ἐγὼ ὁ Θεὸς στερεῶν βροντὴν καὶ κτίσας Πνεῦμα. Νῦν δὲ οὐχ οὕτως ἔφη. Ἄρ. εἶπε· Παρατετηρημένως οὖν τοῦτο καλῶς ἔφης. Τὸ δέ· «Πάντα δι’ αὐτοῦ ἐγένετο,» ἅπαντα περιγράφει. ὡς καὶ τοῦ Πνεύματος σὺν πᾶσι ταγέντος. εἰ καὶ μεγίστη δύναμις ὑπέστη πρὸς δημιουργίαν. Ἀθ. εἶπεν· Ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, ὁ Πατὴρ τοῦ Κυρίου ὑμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὑπὸ κτιστῆς οὖν φύσεως καταλαμβάνεται κατὰ σέ; Ἄρ. εἶπε·Β - Πνεῦμά μου μετὰ τῶν ἀνθρώπων τῆς γενεᾶς ταύτης, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας. » Καὶ Παῦλος ὁ ἀπό στολός φησιν· « Εἰ δέ τις Πνεῦμα Χριστοῦ οὐκ ἔχει, οὗτος οὐκ ἔστιν αὐτοῦ. Εἰ οὖν ἡ τῶν κακῶν πρά- ξεων αἰτία γίνεται μὴ συνεῖναι τὸ Πνεῦμα τοῖς ἁμαρτάνουσιν, ἐκ τοῦ μὴ εἶναι καὶ ἐνοικεῖν ἔν τισι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, δείκνυται μὴ εἶναι Χριστοῦ. "Αρα οὖν ἅγιοι (96) ἄγγελοι ἁμαρτίας διάκονοι, εἰ μὴ διαπαντὸς ἔχουσι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Πῶς οὖν ἀδιαλείπτως προσέχουσι τῇ δόξῃ τοῦ Θεοῦ, εἰ μὴ ἅγιοι καὶ κοινωνοὶ Πνεύματος ἁγίου εἶεν διαπαντός ; Αρ. εἶπε· Διαπαντὸς ἔχουσιν αἱ ἅγιαι δυνάμεις τὸ Πνεῦμα. 'Αθ. εἶπεν· Οἱ ἅγιοι Πατέρες οἱ ἀπ' αἰῶνος εὐαρεστήσαντες τῷ Θεῷ συνὸν ἔσχον τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ νῦν ἔχουσιν αὐτό; καὶ ἢ ου; "Αρ. εἶπε· Καὶ ἔσχον καὶ ἔχουσι πάντες οἱ ἅγιοι τὸ ἅγιον Πνεύμα αχωρίστως. ᾿Αθ. εἶπε· Τοῖς ἀποστόλοις συνῆν τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐν σαρκὶ οὖσι; ναὶ ἢ οὔ ; Αρ. εἶπεν· ᾿Αθέμιτόν ἐστι φάναι μὴ συνεῖναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα τοῖς ἀποστόλοις. ᾿Αθ. εἶπεν· "Αμα πάντες ἐπορεύοντα κηρύττοντες τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἢ διεσπά ρησαν εἰς τὰ δώδεκα μέρη του κόσμου (97); "Αρ. εἶπεν· Ἐχωρίσθησαν ἀπ' ἀλλήλων σαρκί, πρὸς τὸ μαθητεῦσαι πάντα τὰ ἔθνη εἰς τὴν ἐν Χριστῷ πίστιν. ᾿Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἀγγέλοις σύνεστι τὸ ἅγιον Πνεῦ μα, καὶ ταῖς ἁγίαις ψυχαῖς τῶν Πατέρων τῶν εὐαρε στησάντων τῷ Θεῷ συνὸν τυγχάνει τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ τῶν ἀποστόλων διαστάντων μακραῖς διαστάσεσιν ἀπ' ἀλλήλων, πρὸς τὸ κηρύξαι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, παρῆν αὐτοῖς τὸ ἅγιον Πνεῦμα· ἄρα τὰ σύμπαντα πληροί πανταχού παρόν κατ' οὐσίαν, ὥσπερ ὁ Θεὸς ὁ Πατὴρ, καὶ ὁ μονογενής Υἱὸς αὐ του. το οὖν διὰ παντὸς καὶ ἀδιαλείπτως. παρεῖναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα· διὰ τί οὖν ὁ προφήτης ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ ἔλεξεν· « Εγώ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, στερεῶν βροντὴν καὶ κτίζων πνεῦμα, » εἰ μὴ ἦν κτιστὴ δύναμις; Αθ. εἶπεν· ἀεὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον κτίζεται, ἢ ἅπαξ ἐκτίσθη κατά σέ; "Αρ. εἶπε· Μὴ παρὰ τὸν ὀρθὸν νοῦν πεύσεις πρόσαγε. Πρὸ πάντων τῶν αἰώνων φημὶ ἐκτίσθαι τὸ Πνεῦμα. ᾿Αθ. εἶπεν· Ο προφήτης είπε, ι κτίζων, ο ὡς δια παντὸς κτίζοντος τοῦ Θεοῦ ἡ τοῦ προφήτου δηλοί φωνή. Αρα οὖν οὐ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος φάσκει τὸ ι κτίζων, » ἀλλὰ περὶ πνοῆς ἀνέμων πρὸς ἀνά- κτησιν ἁπάσης (98) τῆς κτίσεως. Ἔσται δέ σοι σα φεστάτη ἡ περί τούτου γνῶσις, ἐὰν, λαβὼν τὸν προ- φήτην, ἐντύχῃς ἐκ τῶν ἑπομένων. Εἰ γὰρ, καθώς έδωκας, πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἔκτισται (99) τὸ Πνεῦμα, εἰρήκει ἂν, Ἐγὼ ὁ Θεὸς στερεῶν βροντήν καὶ κτίσας Πνεῦμα. Νῦν δὲ οὐχ οὕτως ἔφη. Αρ. εἶπε· Παρατετηρημένως οὖν τοῦτο καλῶς ἔφης. Τὸ δέ· « Πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, ο ἅπαντα περιγράφει. ὡς καὶ τοῦ Πνεύματος σὺν πᾶσι ταγέντος. εἰ καὶ μεγίστη δύναμις υπέστη προς δημιουργίαν. '40. εἶπεν· 'Ο τῶν ὅλων Δεσπότης, ὁ Πατὴρ τοῦ Κυρίου ἁπάσης. ἀνάκτισιν. S. ATHANASIUS. Ail quoque Paulus apostolus : c Si quis Spiritum A Christi non habet, hic non est ejus 77. . Si igitur malarum actionum causa hæc est, quod scilicet Spiritus non sit cum peccantibus ex eo quod Spiritus sanctus in aliquibus nec sit nec habitet, Christi non esse ostenditur. Quapropter angeli pec- cati erunt ministri, nisi semper Spiritum sanctum habuerint. Quomodo ergo Dei gloriam sine fine contemplantur, nisi semper sint sancti, et Spiritus sancti participes? Ar. Sancta virtutes Spiritum semn- per habent. Ath. Et sancti Patres, qui a mundo con- dito placuerunt Deo, num secum habuere sanctum Spiritum et etiamnum habent, annon? Ar. Oinnes sancti et habuere et habent Spiritum sanctum abs- que ulla separatione. Ath. Aderatne cum apostolis Spiritus sanctus, cum essent in carne, annon ? Ar. Nefas est dicere Spiritum sanctum cum apostolis non fuisse. Ath. Simulne omnes profecti sunt ad prædicandum regnum coelorum, an in duodecim mundi partes dispersi sunt ? Ar. A se invicem carne separati sunt, ut omnes gentes fidem Christi doce- rent. Ath. Itaque si cum angelis est Spiritus san- ctus, si item est cum sanctis Patrum animabus, quæ Deo placuerunt : si item aderat apostolis a se invicem longis intervallis dissitis, ad annuntiandum regnum cœlorum : igitur omnia implet, præsensque est ubique secundum substantiam, sicut Deus Pater, ita unigenitus ejus Filius. SPURIA. Ciam praesens sit Spiritus sanctus; cur ergo pro- pheta ex persona Dei ait: Ego Dominus Deus ve- ster, firmans tonitru, et creaus spiritum 78, » nisi sit creata virtus? Ath. Semperne creatur Spiritus sanctus secundum te, an semel duntaxat creatus est? Ar. Noli mihi quæstiones proponere, quæ re- cle mentis alienæ sint. Ego ante omnia sæcula crea- tum dico fuisse Spiritum. Ath. Propheta dixit, ‹ creans, › quæ vox prophetæ Deum semper crean- tem indicat. Igitur non de sancto Spiritu hanc vo- cem, ‹ creans, intelligit, sed de ventorum flatu, ad recreandam universam rerum creatarum natu- ram. Id autem tibi exploratissimum erit, si pro- pleta acccpto, quæ sequuntur legas. Nam si, ut concessisti, ante omnia sæcula Spiritus creatus est, dixisset profecto, Ego Deus, qui firmo toi- tru et creavi Spiritum. Verum non ita locutus est. Ar. Belle id a te observatum est. Verum his verbis : • Omnia per ipsum facta sunt 7, » omnia prorsus comprehenduntur, veluti Spiritu cum omnibus col- locato, etiamsi maxima fuerit virtus ad creanduin. Ath. Num igitur putas universorum Dominum, Pa- D * Rom. vult, 9. Amos iv, 13. Joan. 1, 3. legitur Ibid. Bas. et Angl. 40. Ar. dixit : Esto, ubique secundum substan-C (96) "Αγιοι deest in Aug. Paulo post, Aug. Πῶς 197) Aug. τῆς οἰκουμένης. 40. "Αρ. εἶπε· Δεδόσθω κατ' οὐσίαν πανταχοῦ (98) Ita Reg. et Aug. In caeteris et in editis nn 199) Reg. ἐκτίσθη.
Μὴ γένοιτο τοῦτο φῆσαί ποτε Καὶ γὰρ ἀκούομεν τὸ παρὰ τοῦ Σωτῆρος λεχθὲν, «Οὐδεὶς ἐπιγινώσκει τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατήρ· οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει εἰ μὴ ὁ Υἱός.» Ἀθ. εἶπεν· Ἔστιν ἄνθρωπος, ὅστις ἐκτὸς ἢ ἔνδον γινώσκεται πρὸς τοῦ ἰδίου πνεύματος; ναὶ ἢ οὔ; Ἄρ. εἶπεν· Ἀποστόλου φωνή ἐστιν ἡ φάσκουσα ἕτερον μὴ ἐπίστασθαι τὰ ἑτέρου, εἰ μὴ μόνον γινωσκόμενον ἕκαστον πρὸς τοῦ ἰδίου πνεύματος. Καὶ πῶς ἐγχωρεῖ λέξαι μὴ οὕτως ἔχειν; Ἀθ. εἶπε· Τοῦ Θεοῦ οὖν τὰ βάθη τίς γινώσκει, κτιστὴ φύσις, ἢ ἄκτιστος οὐσία; Ἢ τὴν ἄκτιστον οὐσίαν πρὸς τῆς κτίσεως καταλαμβάνεσθαι λέξεις; Εἰ δὲ πρὸς ἀκτίστου λέξεις, λείπεται λοιπὸν ὁμοούσιον ὁμολογεῖσθαι ὑπὸ σοῦ τὸ ἅγιον Πνεῦμα Πατρὶ καὶ Υἱῷ. Πάντα γὰρ τὰ τοῦ Θεοῦ καὶ τὰ βάθη ἐπίσταται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, κατὰ τὸν μακάριον Παῦλον φάσκοντα· «Οὐδεὶς ἀνθρώπων οἶδε τὰ τοῦ ἀνθρώπου εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου, τὸ ἐν αὐτῷ· οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. Τὸ γὰρ Πνεῦμα πάντα ἐρευνᾷ καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ.» Ἄρ. εἶπε· Τὰ τοῦ Θεοῦ πάντα ἅπερ ἂν δόξῃ αὐτῷ, ταῦτα οἶδε τὸ Πνεῦμα, τουτέστι τὰς βουλὰς, ἅσπερ ἂν καταδήλους αὐτῷ ποιήσῃ ὁ Θεός.Β - Πνεῦμά μου μετὰ τῶν ἀνθρώπων τῆς γενεᾶς ταύτης, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας. » Καὶ Παῦλος ὁ ἀπό στολός φησιν· « Εἰ δέ τις Πνεῦμα Χριστοῦ οὐκ ἔχει, οὗτος οὐκ ἔστιν αὐτοῦ. Εἰ οὖν ἡ τῶν κακῶν πρά- ξεων αἰτία γίνεται μὴ συνεῖναι τὸ Πνεῦμα τοῖς ἁμαρτάνουσιν, ἐκ τοῦ μὴ εἶναι καὶ ἐνοικεῖν ἔν τισι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, δείκνυται μὴ εἶναι Χριστοῦ. "Αρα οὖν ἅγιοι (96) ἄγγελοι ἁμαρτίας διάκονοι, εἰ μὴ διαπαντὸς ἔχουσι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Πῶς οὖν ἀδιαλείπτως προσέχουσι τῇ δόξῃ τοῦ Θεοῦ, εἰ μὴ ἅγιοι καὶ κοινωνοὶ Πνεύματος ἁγίου εἶεν διαπαντός ; Αρ. εἶπε· Διαπαντὸς ἔχουσιν αἱ ἅγιαι δυνάμεις τὸ Πνεῦμα. 'Αθ. εἶπεν· Οἱ ἅγιοι Πατέρες οἱ ἀπ' αἰῶνος εὐαρεστήσαντες τῷ Θεῷ συνὸν ἔσχον τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ νῦν ἔχουσιν αὐτό; καὶ ἢ ου; "Αρ. εἶπε· Καὶ ἔσχον καὶ ἔχουσι πάντες οἱ ἅγιοι τὸ ἅγιον Πνεύμα αχωρίστως. ᾿Αθ. εἶπε· Τοῖς ἀποστόλοις συνῆν τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐν σαρκὶ οὖσι; ναὶ ἢ οὔ ; Αρ. εἶπεν· ᾿Αθέμιτόν ἐστι φάναι μὴ συνεῖναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα τοῖς ἀποστόλοις. ᾿Αθ. εἶπεν· "Αμα πάντες ἐπορεύοντα κηρύττοντες τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἢ διεσπά ρησαν εἰς τὰ δώδεκα μέρη του κόσμου (97); "Αρ. εἶπεν· Ἐχωρίσθησαν ἀπ' ἀλλήλων σαρκί, πρὸς τὸ μαθητεῦσαι πάντα τὰ ἔθνη εἰς τὴν ἐν Χριστῷ πίστιν. ᾿Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν ἀγγέλοις σύνεστι τὸ ἅγιον Πνεῦ μα, καὶ ταῖς ἁγίαις ψυχαῖς τῶν Πατέρων τῶν εὐαρε στησάντων τῷ Θεῷ συνὸν τυγχάνει τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ τῶν ἀποστόλων διαστάντων μακραῖς διαστάσεσιν ἀπ' ἀλλήλων, πρὸς τὸ κηρύξαι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, παρῆν αὐτοῖς τὸ ἅγιον Πνεῦμα· ἄρα τὰ σύμπαντα πληροί πανταχού παρόν κατ' οὐσίαν, ὥσπερ ὁ Θεὸς ὁ Πατὴρ, καὶ ὁ μονογενής Υἱὸς αὐ του. το οὖν διὰ παντὸς καὶ ἀδιαλείπτως. παρεῖναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα· διὰ τί οὖν ὁ προφήτης ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ ἔλεξεν· « Εγώ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, στερεῶν βροντὴν καὶ κτίζων πνεῦμα, » εἰ μὴ ἦν κτιστὴ δύναμις; Αθ. εἶπεν· ἀεὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον κτίζεται, ἢ ἅπαξ ἐκτίσθη κατά σέ; "Αρ. εἶπε· Μὴ παρὰ τὸν ὀρθὸν νοῦν πεύσεις πρόσαγε. Πρὸ πάντων τῶν αἰώνων φημὶ ἐκτίσθαι τὸ Πνεῦμα. ᾿Αθ. εἶπεν· Ο προφήτης είπε, ι κτίζων, ο ὡς δια παντὸς κτίζοντος τοῦ Θεοῦ ἡ τοῦ προφήτου δηλοί φωνή. Αρα οὖν οὐ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος φάσκει τὸ ι κτίζων, » ἀλλὰ περὶ πνοῆς ἀνέμων πρὸς ἀνά- κτησιν ἁπάσης (98) τῆς κτίσεως. Ἔσται δέ σοι σα φεστάτη ἡ περί τούτου γνῶσις, ἐὰν, λαβὼν τὸν προ- φήτην, ἐντύχῃς ἐκ τῶν ἑπομένων. Εἰ γὰρ, καθώς έδωκας, πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἔκτισται (99) τὸ Πνεῦμα, εἰρήκει ἂν, Ἐγὼ ὁ Θεὸς στερεῶν βροντήν καὶ κτίσας Πνεῦμα. Νῦν δὲ οὐχ οὕτως ἔφη. Αρ. εἶπε· Παρατετηρημένως οὖν τοῦτο καλῶς ἔφης. Τὸ δέ· « Πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, ο ἅπαντα περιγράφει. ὡς καὶ τοῦ Πνεύματος σὺν πᾶσι ταγέντος. εἰ καὶ μεγίστη δύναμις υπέστη προς δημιουργίαν. '40. εἶπεν· 'Ο τῶν ὅλων Δεσπότης, ὁ Πατὴρ τοῦ Κυρίου ἁπάσης. ἀνάκτισιν. S. ATHANASIUS. Ail quoque Paulus apostolus : c Si quis Spiritum A Christi non habet, hic non est ejus 77. . Si igitur malarum actionum causa hæc est, quod scilicet Spiritus non sit cum peccantibus ex eo quod Spiritus sanctus in aliquibus nec sit nec habitet, Christi non esse ostenditur. Quapropter angeli pec- cati erunt ministri, nisi semper Spiritum sanctum habuerint. Quomodo ergo Dei gloriam sine fine contemplantur, nisi semper sint sancti, et Spiritus sancti participes? Ar. Sancta virtutes Spiritum semn- per habent. Ath. Et sancti Patres, qui a mundo con- dito placuerunt Deo, num secum habuere sanctum Spiritum et etiamnum habent, annon? Ar. Oinnes sancti et habuere et habent Spiritum sanctum abs- que ulla separatione. Ath. Aderatne cum apostolis Spiritus sanctus, cum essent in carne, annon ? Ar. Nefas est dicere Spiritum sanctum cum apostolis non fuisse. Ath. Simulne omnes profecti sunt ad prædicandum regnum coelorum, an in duodecim mundi partes dispersi sunt ? Ar. A se invicem carne separati sunt, ut omnes gentes fidem Christi doce- rent. Ath. Itaque si cum angelis est Spiritus san- ctus, si item est cum sanctis Patrum animabus, quæ Deo placuerunt : si item aderat apostolis a se invicem longis intervallis dissitis, ad annuntiandum regnum cœlorum : igitur omnia implet, præsensque est ubique secundum substantiam, sicut Deus Pater, ita unigenitus ejus Filius. SPURIA. Ciam praesens sit Spiritus sanctus; cur ergo pro- pheta ex persona Dei ait: Ego Dominus Deus ve- ster, firmans tonitru, et creaus spiritum 78, » nisi sit creata virtus? Ath. Semperne creatur Spiritus sanctus secundum te, an semel duntaxat creatus est? Ar. Noli mihi quæstiones proponere, quæ re- cle mentis alienæ sint. Ego ante omnia sæcula crea- tum dico fuisse Spiritum. Ath. Propheta dixit, ‹ creans, › quæ vox prophetæ Deum semper crean- tem indicat. Igitur non de sancto Spiritu hanc vo- cem, ‹ creans, intelligit, sed de ventorum flatu, ad recreandam universam rerum creatarum natu- ram. Id autem tibi exploratissimum erit, si pro- pleta acccpto, quæ sequuntur legas. Nam si, ut concessisti, ante omnia sæcula Spiritus creatus est, dixisset profecto, Ego Deus, qui firmo toi- tru et creavi Spiritum. Verum non ita locutus est. Ar. Belle id a te observatum est. Verum his verbis : • Omnia per ipsum facta sunt 7, » omnia prorsus comprehenduntur, veluti Spiritu cum omnibus col- locato, etiamsi maxima fuerit virtus ad creanduin. Ath. Num igitur putas universorum Dominum, Pa- D * Rom. vult, 9. Amos iv, 13. Joan. 1, 3. legitur Ibid. Bas. et Angl. 40. Ar. dixit : Esto, ubique secundum substan-C (96) "Αγιοι deest in Aug. Paulo post, Aug. Πῶς 197) Aug. τῆς οἰκουμένης. 40. "Αρ. εἶπε· Δεδόσθω κατ' οὐσίαν πανταχοῦ (98) Ita Reg. et Aug. In caeteris et in editis nn 199) Reg. ἐκτίσθη.
PG 28:493Ἀθ. εἶπεν· Οὐκοῦν οὐδὲν περισσὸν δίδως τῷ Πνεύματι παρὰ τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων. Εἰ ποιήσει γὰρ πρᾶγμα ὁ Θεὸς, ἐὰν μὴ ἀποκαλύψῃ τοῖς δούλοις αὐτοῦ τοῖς προφήταις. Ἄρ. εἶπεν· Οὐ δοκεῖ σοι «τὰ τοῦ Θεοῦ πάντα» τὰς βουλὰς αὐτοῦ εἶναι; Ἀθ. εἶπε· «Τὰ τοῦ Θεοῦ» λέγονται «πάντα,» καὶ αἱ ἐνέργειαι, καὶ τὰ ποιήματα αὐτοῦ, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ μὴ ὁρώμενα· λέγονται δὲ καὶ αἱ βουλαὶ αὐτοῦ, καὶ πολλά ἐστιν, ἅπερ ὀνομάζεται Θεοῦ. Εἰπέ μοι οὖν σὺ ἐπὶ τοῦ παρόντος· Τῷ πνεύματι τοῦ ἀνθρώπου ὁ ἄνθρωπος τὰ ἴδια ἀποκαλύπτει, ἢ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ πάντα ἐπίσταται ἀφ’ ἑαυτοῦ τὰ πραττόμενα ὑπὸ τοῦ ἀνθρώπου, ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ πνεύματος δηλαδὴ κινουμένου τοῦ ἀνθρώπου πρὸς τὸ ἅπαντα δρᾷν, Ἄρ. εἶπεν· Ἀφ’ ἑαυτοῦ ἐπίσταται τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὰ ἐν αὐτῷ. Ἀθ. εἶπε· Τῷ μὲν πνεύματι τοῦ ἀνθρώπου ἀποδέδωκας ἀφ’ ἑαυτοῦ εἰδέναι πάντα, τῷ δὲ Πνεύματι τοῦ Θεοῦ οὐδὲ οὕτω παρεχώρησας ἔχειν τὴν γνῶσιν; Πρὸς δὲ τούτοις λέγε μοι, «βάθη Θεοῦ» τί νοεῖς; Ἄρ. εἶπε· Πρῶτον φιλαλήθως ὁμολογῆσαι δεῖ, ὅτι πάντα ἀφ’ ἑαυτοῦ γινώσκει τὰ τοῦ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα·ὑμῶν Ἰησου Χριστοῦ, ὑπὸ κτιστῆς οὖν φύσεως και ταλαμβάνεται κατὰ σέ ; "Αρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο τοῦτο φῆσαί ποτε! Καὶ γὰρ ἀκούομεν τὸ παρὰ τοῦ Σωτῆρος λεχθέν, « Οὐδεὶς ἐπιγινώσκει τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατήρ οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει εἰ μὴ ὁ Υἱός. » Αθ. εἶ- πεν· Εστιν ἄνθρωπος, ὅστις ἐκτὸς ἢ ἔνδον γινώσκεται πρὸς τοῦ ἰδίου πνεύματος; καὶ ἢ οὐ; Αρ. εἶπεν· Αποστόλου φωνή ἐστιν ἡ φάσκουσα ἕτερον μὴ ἐπίσ στασθαι τὰ ἑτέρου (1), εἰ μὴ μόνον γινωσκόμενον ἕκαστον πρὸς τοῦ ἰδίου πνεύματος. Καὶ πῶς ἐγχωρεί λέξαι μὴ οὕτως ἔχειν; κτιστὴ φύσις, ἢ ἄκτιστος οὐσία; Η τὴν ἄκτιστον οὐσίαν πρὸς τῆς (2) κτίσεως καταλαμβάνεσθαι λέξεις ; Εἰ δὲ πρὸς ἀκτίστου λέξεις, λείπεται λοιπὸν ὁμοσύ στον ὁμολογεῖσθαι ὑπὸ σοῦ τὸ ἅγιον Πνεῦμα Πατρὶ Β καὶ Υἱῷ. Πάντα γὰρ τὰ τοῦ Θεοῦ καὶ τὰ βάθη ἐπίσ σταται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, κατὰ τὸν μακάριον Παῦλον φάσκοντα· · Οὐδεὶς ἀνθρώπων οἶδε τὰ τοῦ ἀνθρώπου εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου, τὸ ἐν αὐτῷ· οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. Τὸ γὰρ Πνεῦμα πάντα ἐρευνᾷ καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ. » "Αρ. εἶπε· Τὰ τοῦ Θεοῦ πάντα ἅπερ ἂν δόξῃ αὐτῷ, ταῦτα οἶδε τὸ Πνεῦμα (5), τουτέστι τὰς βουλάς, ἄσπερ ἂν καταδήλους αὐτῷ ποιήσῃ ὁ Θεός. 'Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν οὐδὲν περισσὸν δίδως τῷ Πνεύματι παρὰ τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων. Εἰ ποιήσει γὰρ πρᾶγμα ὁ Θεὸς ἐὰν μὴ ἀποκαλύψῃ τοῖς δούλοις (4) αὐτοῦ τοῖς προφήταις. Αρ. εἶπεν· Οὐ δοκεῖ σοι ι τὰ τοῦ Θεοῦ πάντα, τὰς βουλὰς αὐτοῦ εἶναι ; 'Αθ. εἶπε· • Τὰ τοῦ Θεοῦ » λέγονται ο πάντα, » καὶ αἱ ἐνέργειαι, καὶ τὰ ποιήματα αὐτοῦ, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ μὴ ὁρώ- μενα· λέγονται δὲ καὶ αἱ βουλαὶ αὐτοῦ, καὶ πολλά ἐστιν, ἅπερ ὀνομάζεται Θεοῦ. Εἰπέ μοι οὖν σὺ ἐπὶ τοῦ παρόντος· Τῷ πνεύματι τοῦ ἀνθρώπου ὁ ἄνθρω της τὰ ἴδια ἀποκαλύπτει, ἢ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ πάντα ἐπίσταται ἀφ' ἑαυτοῦ τὰ πραττό μενα ὑπὸ τοῦ ἀνθρώπου, ὑπ' αὐτοῦ τοῦ (5) πνεύματος δηλαδή κινουμένου τοῦ ἀνθρώπου πρὸς τὸ ἅπαντα δράν. Αρ. εἶπεν· Αφ᾿ ἑαυτοῦ ἐπίσταται τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὰ ἐν αὐτῷ. ᾿Αθ. εἶπε· Τῷ μὲν πνεύματι τοῦ ἀνθρώπου ἀποδέδωκας ἀφ' ἑαυτοῦ εἰδέναι πάντα, τῷ δὲ Πνεύματι τοῦ Θεοῦ οὐδὲ οὕτω παρεχώρησας ἔχειν τὴν γνῶσιν; Πρὸς δὲ τούτοις λέγε μοι, « βάθη Θεοῦ, τί νοεῖς; Αρ. (6) εἶπε· Πρώτον φιλαλήθως όμολογῆσαι δεῖ, ὅτι πάντα ἀφ' ἑαυτοῦ γινώσκει τὰ τοῦ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα· ἔπειτα δὲ δεῖ φάνα: • βάθη Θεοῦ, τὸ ἀπέραντον καὶ ἀκατά- ληπτον, ὅπερ ἐστὶ, καὶ ὥσπερ ἐστὶν ὁ Θεός (7) · ταῦτα εἰδέναι φημί. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν τὸ ἀπέραντον καὶ ἀκατάληπτον, καὶ ὅπερ ἐστὶ καὶ ὡς ἔστι ταῦτα φής, σε ἀνθρώπου. ή μόνον. εἰ μόνον. Εἰ δὲ πρὸς ἀκτίστου λέξεις, όμοιοτέ λευτον. Ταῦτά φησι τὸν Θεὸν ὑπὸ κτιστῆς φύσεως DISPUTATIO CONTRA ARIUM. comprehendi? Ar. Absit ut hæc unquam dicam ! Nec enim ignoramus quod Salvator dixerit : « Ne mo cognoscit Filium, nisi Pater; neque Patrem quis novit, nisi Filius 80. • Ath. Estne homo, qui foris et intus a proprio cognoscatur spiritu, annon? Ar. Vox est Apostoli aientis neminem ea quæ alte- rius sunt cognoscere, sed unumquemque tantum a proprio cognosci spiritu *. Quis vero negare au- debit ita se rem habere? A trem Domini nostri Jesu Christi, a creata natura C o Matth. x1, 27. | Cor. ", 11. ibid. 11, Iuid. Reg. Aug. sunt, propter D 10. . tura, an increata substantia? An vero increatam sub- stantiam a creata comprehendi dices? Quod si ab in- creata comprehendi respondeas, restat igitur ut confi- tearis Spiritum sanctum Patri et Filio esse consub- stantialem. Omnia enim quæ Dei sunt et ipsa profund: scit Spiritus sanctus juxta beatum Paulum aientem : Nemo hominum novit quæ sunt hominis, nisi spiritus kominis, qui in ipso est: sic etiam nemo novit quæ sunt Dei, nisi Spiritus Dei. Spiritus enim omnia scri- tatur, etiam profundaDei ".» Ar. Omnia quæ Dei sunt, quæ ipsi placuerit, novit Spiritus, scilicet, consill: quæ ei manifesta fecerit Deus. Ath. Nihil igitur singu- lare tribuis Spiritui supra genus humanum. Siquiden non faciet quidpiam Deus, nisi revelaverit servis suis prophetis . Ar. Annon tibi videtur omnia Dei, esse ejus consilia? Ath. Dicuntur ‹ omnia Dei, › cum ejus effectus et opera visibilia et invisibilia, tum ejus consilia, multaque sunt quæ Dei appellantur. Nunc mihi igitur velim dicas, num spiritu hominis, hono revelet propria, vel num spiritus hominis, qui in ipso est, omnia ex seipso noverit quæ ab homine aguntur, ipso videlicet spiritu hominem ad omnia agenda mo - vente? Ar. Ex seipso novit spiritus hominis, quæ in ipso sunt homine. Ath. Itaque concedis spiritum ho- minis omnia ex seipso coguoscere. Hanc autem co- gnitionem Spiritui Dei denegas? Præterea dic mihi quid profunda Dei esse intelligas? Ar. Primo sincere fatendum est, omnia quæ Dei sunt Spiritum Dei ex seipso cognoscere : deinde dicendum est • profunda Dei, esse et quod infinitus sit et incomprehensus, quod item est et quemadmodum est Deus: hæc illum nosse dico. Ath. Si igitur hæc dicis esse, quod inlini- lus sit et incomprehensus, quod item est et quemad modum est : Deum utique dices a creata natura comprehendi. Quod si verum est, non amplius secun- dum te Deus erit incomprehensus. Namque si Deus ab aliqua creata natura, quælibet illa fuerit, comprehen- ditur, certe incomprehensus dici non potest. Ar. Pro- ter mihi testimonium ex sanctis Scripturis, quem- Amos III, 7. multis omissis. 41. Αθ. εἶπε· Τοῦ Θεοῦ οὖν τὰ βάθη τίς γινώσκει, (1) Basiliensis, Anglicanus et Augustanus, ἑτέρου (2) Aug. πρὸ τῆς. Paulo post, in eodem hac de (3) Aug. τοῦτο δὲ οἶδε τὸ ἅγιον Πνεῦμα. 41. Ath. Quis ergo Dei profunda novit, creatane na- (4) Aug. ἀποκαλύψῃ αὐτῷ. (5) Aug. ὑπ' αὐτοῦ δὲ τοῦ. (6) Aug. ἔχειν. "Αρειος, omissis intermediis. (7) Aug. Καὶ ὅπερ ἐστι, καὶ ὡς ἔστιν. Ἀθανάσιος.
PG 28:494ἔπειτα δὲ δεῖ φάναι «βάθη Θεοῦ» τὸ ἀπέραντον καὶ ἀκατάληπτον, ὅπερ ἐστὶ, καὶ ὥσπερ ἐστὶν ὁ Θεός· ταῦτα εἰδέναι φημί. Ἀθ. εἶπεν· Εἰ οὖν τὸ ἀπέραντον καὶ ἀκατάληπτον, καὶ ὅπερ ἐστὶ καὶ ὡς ἔστι ταῦτα φὴς, τὸν Θεὸν ὑπὸ κτιστῆς φύσεως καταλαμβάνεσθαι ἐρεῖς. Εἰ δὲ τοῦθ’ οὕτως ἔχει, οὐκέτι ἀκατάληπτός ἐστι κατὰ σέ. Τὸ γὰρ πρὸς οἵας δήποτ’ οὖν καταλαμβάνεσθαι κτιστῆς φύσεως τὸν Θεὸν, οὐ δύναται λέγεσθαι ἀκατάληπτος. Ἄρ. εἶπε· Δός μοι μαρτυρίαν ἐκ τῶν ἁγίων Γραφῶν, ὡς περὶ τοῦ Υἱοῦ, ὅτι ὁμοούσιον τυγχάνει τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. Ἀθ. εἶπε· Γέγραπται ἐν τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ· «Οὐ λήψῃ τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐπὶ ματαίῳ· οὐ γὰρ μὴ καθαρίσῃ Κύριος τὸν λαμβάνοντα τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐπὶ ματαίῳ.» Καὶ περὶ τοῦ Πνεύματος εὑρίσκομεν γεγραμμένον πρὸς τοῦ Σωτῆρος. Φησὶ γὰρ πρὸς τοὺς τοῦ Βεελζεβοὺλ υἱοὺς, τοὺς ἐνυβρίζειν θέλοντας αὐτόν· «Πᾶσα βασιλεία ἐφ’ ἑαυτὴν μερισθεῖσα ἐρημοῦται, καὶ πᾶσα πόλις ἢ οἰκία μερισθεῖσα καθ’ ἑαυτὴν πίπτει. Καὶ εἰ ὁ Σατανᾶς τὸν Σατανᾶν ἐκβάλλει, καὶ ἐφ’ ἑαυτὸν ἀνέστη καὶ μεμέρισται, πῶς οὖν σταθήσεται αὐτοῦ ἡ βασιλεία;ὑμῶν Ἰησου Χριστοῦ, ὑπὸ κτιστῆς οὖν φύσεως και ταλαμβάνεται κατὰ σέ ; "Αρ. εἶπε· Μὴ γένοιτο τοῦτο φῆσαί ποτε! Καὶ γὰρ ἀκούομεν τὸ παρὰ τοῦ Σωτῆρος λεχθέν, « Οὐδεὶς ἐπιγινώσκει τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατήρ οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει εἰ μὴ ὁ Υἱός. » Αθ. εἶ- πεν· Εστιν ἄνθρωπος, ὅστις ἐκτὸς ἢ ἔνδον γινώσκεται πρὸς τοῦ ἰδίου πνεύματος; καὶ ἢ οὐ; Αρ. εἶπεν· Αποστόλου φωνή ἐστιν ἡ φάσκουσα ἕτερον μὴ ἐπίσ στασθαι τὰ ἑτέρου (1), εἰ μὴ μόνον γινωσκόμενον ἕκαστον πρὸς τοῦ ἰδίου πνεύματος. Καὶ πῶς ἐγχωρεί λέξαι μὴ οὕτως ἔχειν; κτιστὴ φύσις, ἢ ἄκτιστος οὐσία; Η τὴν ἄκτιστον οὐσίαν πρὸς τῆς (2) κτίσεως καταλαμβάνεσθαι λέξεις ; Εἰ δὲ πρὸς ἀκτίστου λέξεις, λείπεται λοιπὸν ὁμοσύ στον ὁμολογεῖσθαι ὑπὸ σοῦ τὸ ἅγιον Πνεῦμα Πατρὶ Β καὶ Υἱῷ. Πάντα γὰρ τὰ τοῦ Θεοῦ καὶ τὰ βάθη ἐπίσ σταται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, κατὰ τὸν μακάριον Παῦλον φάσκοντα· · Οὐδεὶς ἀνθρώπων οἶδε τὰ τοῦ ἀνθρώπου εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου, τὸ ἐν αὐτῷ· οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. Τὸ γὰρ Πνεῦμα πάντα ἐρευνᾷ καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ. » "Αρ. εἶπε· Τὰ τοῦ Θεοῦ πάντα ἅπερ ἂν δόξῃ αὐτῷ, ταῦτα οἶδε τὸ Πνεῦμα (5), τουτέστι τὰς βουλάς, ἄσπερ ἂν καταδήλους αὐτῷ ποιήσῃ ὁ Θεός. 'Αθ. εἶπεν· Οὐκοῦν οὐδὲν περισσὸν δίδως τῷ Πνεύματι παρὰ τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων. Εἰ ποιήσει γὰρ πρᾶγμα ὁ Θεὸς ἐὰν μὴ ἀποκαλύψῃ τοῖς δούλοις (4) αὐτοῦ τοῖς προφήταις. Αρ. εἶπεν· Οὐ δοκεῖ σοι ι τὰ τοῦ Θεοῦ πάντα, τὰς βουλὰς αὐτοῦ εἶναι ; 'Αθ. εἶπε· • Τὰ τοῦ Θεοῦ » λέγονται ο πάντα, » καὶ αἱ ἐνέργειαι, καὶ τὰ ποιήματα αὐτοῦ, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ μὴ ὁρώ- μενα· λέγονται δὲ καὶ αἱ βουλαὶ αὐτοῦ, καὶ πολλά ἐστιν, ἅπερ ὀνομάζεται Θεοῦ. Εἰπέ μοι οὖν σὺ ἐπὶ τοῦ παρόντος· Τῷ πνεύματι τοῦ ἀνθρώπου ὁ ἄνθρω της τὰ ἴδια ἀποκαλύπτει, ἢ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ πάντα ἐπίσταται ἀφ' ἑαυτοῦ τὰ πραττό μενα ὑπὸ τοῦ ἀνθρώπου, ὑπ' αὐτοῦ τοῦ (5) πνεύματος δηλαδή κινουμένου τοῦ ἀνθρώπου πρὸς τὸ ἅπαντα δράν. Αρ. εἶπεν· Αφ᾿ ἑαυτοῦ ἐπίσταται τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὰ ἐν αὐτῷ. ᾿Αθ. εἶπε· Τῷ μὲν πνεύματι τοῦ ἀνθρώπου ἀποδέδωκας ἀφ' ἑαυτοῦ εἰδέναι πάντα, τῷ δὲ Πνεύματι τοῦ Θεοῦ οὐδὲ οὕτω παρεχώρησας ἔχειν τὴν γνῶσιν; Πρὸς δὲ τούτοις λέγε μοι, « βάθη Θεοῦ, τί νοεῖς; Αρ. (6) εἶπε· Πρώτον φιλαλήθως όμολογῆσαι δεῖ, ὅτι πάντα ἀφ' ἑαυτοῦ γινώσκει τὰ τοῦ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα· ἔπειτα δὲ δεῖ φάνα: • βάθη Θεοῦ, τὸ ἀπέραντον καὶ ἀκατά- ληπτον, ὅπερ ἐστὶ, καὶ ὥσπερ ἐστὶν ὁ Θεός (7) · ταῦτα εἰδέναι φημί. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν τὸ ἀπέραντον καὶ ἀκατάληπτον, καὶ ὅπερ ἐστὶ καὶ ὡς ἔστι ταῦτα φής, σε ἀνθρώπου. ή μόνον. εἰ μόνον. Εἰ δὲ πρὸς ἀκτίστου λέξεις, όμοιοτέ λευτον. Ταῦτά φησι τὸν Θεὸν ὑπὸ κτιστῆς φύσεως DISPUTATIO CONTRA ARIUM. comprehendi? Ar. Absit ut hæc unquam dicam ! Nec enim ignoramus quod Salvator dixerit : « Ne mo cognoscit Filium, nisi Pater; neque Patrem quis novit, nisi Filius 80. • Ath. Estne homo, qui foris et intus a proprio cognoscatur spiritu, annon? Ar. Vox est Apostoli aientis neminem ea quæ alte- rius sunt cognoscere, sed unumquemque tantum a proprio cognosci spiritu *. Quis vero negare au- debit ita se rem habere? A trem Domini nostri Jesu Christi, a creata natura C o Matth. x1, 27. | Cor. ", 11. ibid. 11, Iuid. Reg. Aug. sunt, propter D 10. . tura, an increata substantia? An vero increatam sub- stantiam a creata comprehendi dices? Quod si ab in- creata comprehendi respondeas, restat igitur ut confi- tearis Spiritum sanctum Patri et Filio esse consub- stantialem. Omnia enim quæ Dei sunt et ipsa profund: scit Spiritus sanctus juxta beatum Paulum aientem : Nemo hominum novit quæ sunt hominis, nisi spiritus kominis, qui in ipso est: sic etiam nemo novit quæ sunt Dei, nisi Spiritus Dei. Spiritus enim omnia scri- tatur, etiam profundaDei ".» Ar. Omnia quæ Dei sunt, quæ ipsi placuerit, novit Spiritus, scilicet, consill: quæ ei manifesta fecerit Deus. Ath. Nihil igitur singu- lare tribuis Spiritui supra genus humanum. Siquiden non faciet quidpiam Deus, nisi revelaverit servis suis prophetis . Ar. Annon tibi videtur omnia Dei, esse ejus consilia? Ath. Dicuntur ‹ omnia Dei, › cum ejus effectus et opera visibilia et invisibilia, tum ejus consilia, multaque sunt quæ Dei appellantur. Nunc mihi igitur velim dicas, num spiritu hominis, hono revelet propria, vel num spiritus hominis, qui in ipso est, omnia ex seipso noverit quæ ab homine aguntur, ipso videlicet spiritu hominem ad omnia agenda mo - vente? Ar. Ex seipso novit spiritus hominis, quæ in ipso sunt homine. Ath. Itaque concedis spiritum ho- minis omnia ex seipso coguoscere. Hanc autem co- gnitionem Spiritui Dei denegas? Præterea dic mihi quid profunda Dei esse intelligas? Ar. Primo sincere fatendum est, omnia quæ Dei sunt Spiritum Dei ex seipso cognoscere : deinde dicendum est • profunda Dei, esse et quod infinitus sit et incomprehensus, quod item est et quemadmodum est Deus: hæc illum nosse dico. Ath. Si igitur hæc dicis esse, quod inlini- lus sit et incomprehensus, quod item est et quemad modum est : Deum utique dices a creata natura comprehendi. Quod si verum est, non amplius secun- dum te Deus erit incomprehensus. Namque si Deus ab aliqua creata natura, quælibet illa fuerit, comprehen- ditur, certe incomprehensus dici non potest. Ar. Pro- ter mihi testimonium ex sanctis Scripturis, quem- Amos III, 7. multis omissis. 41. Αθ. εἶπε· Τοῦ Θεοῦ οὖν τὰ βάθη τίς γινώσκει, (1) Basiliensis, Anglicanus et Augustanus, ἑτέρου (2) Aug. πρὸ τῆς. Paulo post, in eodem hac de (3) Aug. τοῦτο δὲ οἶδε τὸ ἅγιον Πνεῦμα. 41. Ath. Quis ergo Dei profunda novit, creatane na- (4) Aug. ἀποκαλύψῃ αὐτῷ. (5) Aug. ὑπ' αὐτοῦ δὲ τοῦ. (6) Aug. ἔχειν. "Αρειος, omissis intermediis. (7) Aug. Καὶ ὅπερ ἐστι, καὶ ὡς ἔστιν. Ἀθανάσιος.
PG 28:495Ἢ πῶς δύναταί τις τὰ σκεύη τοῦ ἰσχυροῦ διαρπάσαι, ἐὰν μὴ πρότερον, εἰσελθὼν ἐν τῇ οἰκίᾳ, δήσῃ τὸν ἰσχυρὸν, καὶ τότε τὴν οἰκίαν αὐτοῦ διαρπάσει; Καὶ εἰ ἐγὼ ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσι;» Καὶ μετ’ ὀλίγα φησί· «Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶσα ἁμαρτία καὶ βλασφημία ἀφεθήσεται τοῖς ἀνθρώποις· ἡ δὲ τοῦ Πνεύματος βλασφημία οὐκ ἀφεθήσεται. Καὶ ὃς ἂν εἴπῃ λόγον εἰς τὸν Υἱὸν ἀνθρώπου, ἀφεθήσεται αὐτῷ· ὃς δ’ ἂν εἴπῃ κατὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ ἁγίου, οὐκ ἀφεθήσεται αὐτῷ οὔτε ἐν τῷ νῦν αἰῶνι οὔτε ἐν τῷ μέλλοντι.» Ὁρᾷς, ὅτι καὶ ἐνταῦθα ἰσότιμον τοῦ Θεοῦ γνωρίζομεν τὸ Πνεῦμα καὶ ἐν τῷ μέλλοντι; Ὡς γὰρ ὁ εἰς τὸν Θεὸν Πατέρα βλασφημῶν οὐ καθαρισθήσεται τοῦ εἶναι αὐτὸν αἰωνίου κολάσεως ἔνοχον, οὕτω καὶ ὁ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον βλασφημήσας ὑπεύθυνος γίνεται αἰωνίου ἁμαρτίας, μὴ συγχωρουμένου τοῦ πταίσματος. Εἰ γὰρ ἦν δοῦλον, οὐκ ἂν ὁ σφαλεὶς εἰς αὐτὸ αἰωνίῳ κολάσει ἐτιμωρεῖτο, ὥσπερ ὁ εἰς τὴν ἄκτιστον τοῦ Θεοῦ μεγαλειότητα βλασφημῶν. Ὅπερ δὲ ἐνταῦθα ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς φάσκει Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, περὶ αὐτοῦ τις διαλαβὼν τῶν μαθητῶν τοῦ Χριστοῦ, δάκτυλον Θεοῦ ἔφη.Α τὸν Θεὸν ὑπὸ κτιστῆς φύσεως καταλαμβάνεσθαι ἐρεῖς. Εἰ δὲ τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει, οὐκέτι ἀκατάληπτός ἐστι κατὰ σέ. Τὸ γὰρ πρὸς οἵας δήποτ' οὖν καταλαμβάνεσθαι κτιστῆς φύσεως τὸν Θεὸν, οὐ δύναται λέγεσθαι ἀκατάληπτος. Αρ. εἶπε· Δός μοι μαρτυρίαν ἐκ τῶν ἁγίων Γραφῶν, ὡς περὶ τοῦ Υἱοῦ (8), ὅτι ὁμοούσιον τυγχάνει τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. Β Οὐ λήψῃ τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐπὶ μα ταίῳ· οὐ γὰρ μὴ καταρίσῃ Κύριος τὸν λαμβάνοντα τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐπὶ ματαίῳ. » Καὶ περὶ τοῦ Πνεύ ματος εὑρίσκομεν γεγραμμένον πρὸς τοῦ Σωτῆρος. Φησὶ γὰρ πρὸς τοὺς τοῦ Βεελζεβούλ υἱούς, τοὺς ἐνυβρίζειν θέλοντας αὐτόν· . Πᾶσα βασιλεία ἐφ' ἑαυτὴν (9) μερισθεῖσα ἐρημοῦται, καὶ πᾶσα πόλις η οἰκία μερισθεῖσα καθ᾿ ἑαυτὴν πίπτει. Καὶ εἰ ὁ Σα- τανᾶς τὸν Σατανᾶν ἐκβάλλει, καὶ ἐφ᾽ ἑαυτὸν ἀνέστη καὶ μεμέρισται, πῶς οὖν σταθήσεται αὐτοῦ ἡ βασι λεία ; "Η πῶς δύναταί τις τὰ σκεύη τοῦ ἰσχυροῦ διαρ πάσαι, ἐὰν μὴ πρότερον, εἰσελθὼν ἐν τῇ οἰκίᾳ, δήσῃ τὸν ἰσχυρὸν, καὶ τότε τὴν οἰκίαν αὐτοῦ διαρπάσει (10); Καὶ εἰ ἐγὼ ἐν Βεελζεβούλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, οι υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσι; » Καὶ μετ' ὀλίγα φησί· . Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶσα ἁμαρτία καὶ βλασφημία ἀφεθήσεται τοῖς ἀνθρώποις· ἡ δὲ τοῦ Πνεύματος βλασφημία οὐκ ἀφεθήσεται. Καὶ ὃς ἂν εἴπῃ λόγον εἰς τὸν Υἱὸν ἀνθρώπου, ἀφεθήσεται αὐτῷ· ὃς δ᾿ ἂν εἴπῃ κατὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ ἁγίου, οὐκ ἀφεθήσεται αὐτῷ οὔτε ἐν τῷ νῦν αἰῶνι οὔτε ἐν τῷ μέλλοντι. » Ορᾷς, ὅτι καὶ ἐνταῦθα ἰσότιμον τοῦ Θεοῦ γνωρίζομεν τὸ Πνεῦμα καὶ ἐν τῷ μέλλοντι ; Ως γὰρ ὁ εἰς τὸν Θεὸν Πατέρα βλασφημῶν οὐ καθαρισθή σεται τοῦ εἶναι αὐτὸν αἰωνίου κολάσεως ἔνοχον, οὕ τω καὶ ὁ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον βλασφημήσας ὑπεύθυνος γίνεται αἰωνίου ἁμαρτίας, μὴ συγχωρου- μένου τοῦ πταίσματος. Εἰ γὰρ ἦν δοῦλον, οὐκ ἂν ὁ σφαλείς εἰς (11) αὐτὴ αἰωνίῳ κολάσει ἐτιμωρεῖτο, ὥσπερ ὁ εἰς τὴν ἄκτιστον τοῦ Θεοῦ μεγαλειότητα βλασφημῶν. "Οπερ δὲ ἐνταῦθα ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς φάσκει Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, περὶ αὐτοῦ (12) τις διαλα- δὼν τῶν μαθητῶν τοῦ Χριστοῦ, δάκτυλον Θεοῦ ἔφη. ᾿Αναλογίσασθαι θέλησον τὴν περὶ τοῦ Υἱοῦ συνοδοι πορήσασαν συνεξέτασιν, καὶ εὑρήσεις τὴν ἀΐδιον τοῦ ἁγίου Πνεύματος δύναμιν ὁμοούσιον τῷ Πατρὶ, ἐκ τοῦ δάκτυλον αὐτὸ εἰρῆσθαι. Αμέλει γοῦν τὴν ἀκα- ταμάχητον δύναμιν τοῦ ἁγίου Πνεύματος θεωρήσαν- τες οἱ μάγοι ἐν Αἰγύπτῳ, ἐβύων λέγοντες· « Τοῦτο δάκτυλος Θεοῦ ἐστιν. Οὐδὲν ἕτερον ἢ τὴν ὁμοούσιον τοῦ ἁγίου Πνεύματος δύναμιν ώμολόγουν, ἣν ἔχει πρὸς τὸν Θεὸν Πατέρα διὰ τῆς τοῦ δακτύλου Θεοῦ φωνῆς, ἧς αντοφθαλμῆσαί τινα ἀδύνατον. Καὶ ἵνα μή τις σοφίσασθαι θέλων μὴ ὀρθῶς εἰρῆσθαι πρὸς τῶν μάγων, οἱ ἀπόστολοι, μᾶλλον δὲ ὁ ἐν αὐτοῖς Κύ- ριος, ὡς ὀρθῶς εἰρημένων ὑπ' αὐτῶν, ἐβεβαίωσε τὰ λεχθέντα πρὸς αὐτῶν, διὰ τὸ καὶ αὐτὸν φάναι· . Εἰ ἐγὼ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια. » Αικ. ἐν αὐτῷ τῷ νόμῳ. Εἰδ' ἐγὼ ἐν πν... δαιμόνια, γίσασθαι θέλησον, S. ATHANASIUS. SPURIA. - admodum de Filio fecisti, quo ostendas Spiritum Deo esse consubstantialem. B • mes nomen Domini Dei tui in vanum : nec enim habebit insontem Dominus eum qui assumpserit nomen Domini Dei sui frustra ". » Scriptum quo- que de Spiritu reperimus Salvatoris testimonium. Sic enim ad filios Beelzebul loquitur, qui ipsum contumelia volebant afficere: Omne regnum in se divisum desolatur, et omnis civitas vel domnus in se divisa, cadit. Et si Satanas Satanam ejicit, et adversum se insurrexit et divisus est, quo- modo ergo stabit regnum ejus? Aut quomodo potest quisquam vasa fortis diripere, nisi prius domum ingressus, fortem ligaverit, et postea domum ejus diripuerit? Et si ego in Beelzebul ejicio demonia, filii vestri in quo ejiciunt?, Et paulo post subjicit : Ideo dico vobis, omne peccatum et blasphemia remittetur hominibus: Spiritus autem blasphemia non remittetur. Et quicunque dixerit verbum con- tra Filium hominis, remittetur ei : qui autem dixe rit contra Spiritum sanctum, non remittetur ei neque in hoc sæculo neque in futuro 8. > Vides hic et in futuro sæculo Spiritum esse æqualem Deo? Ut enim qui in Deum Patrem profert blasphemiam non insons habebitur, sed æterni supplicii reus erit : sic et ille qui in Spiritum sanctum protulerit bla- sphemiam, æterni peccati reus fiet, nec ea culpa ipsi condonabitur. Nam si servus esset, nequaquam is, qui eum offenderet, æterno puniretur supplicio, ut ille qui in increatam Dei majestatem blasphe- C niam profert. Quem vero hic Dei Filius Spirinim Dei dicit, quidam e Christi discipulis de eodem lo- quens, digitum Dei appellavit. Recogitare velis quæ de Filio in itinere disputata sunt, inveniesque æter- nain sancti Spiritus virtutem consubstantialem esse Patri, eo quod digitus dictus ipse fuerit. Certe cum magi in Egypto vim invictam sancti Spiritus con- tuiti essent, exclamaverunt in hæc verba : e flic digitus Dei est *., Quibus verbis, ‹ digitus Dei, › nihil aliud agnoscebant quam consubstantialem Deo Patri sancti Spiritus virtutem, contra quam nemo est qui possit obtueri. Ne vero quis captiose velit contendere, non recte id a magis dictum esse : apostoli, imo ipse Dominus qui in illis erat, quæ dixerunt illi, tanquam recte dicta confirmavit hu- D jusmodi verbis : « Si ego in digito Dei ejicio dæ- monia 37. Exod. xx, 7. es Matth. xl, 25-32. se Exod. vult, 19. nes mss. habent quæ de- sunt in editis. Luc. XI, 20. etc., sic vertit Nannius : Fac ut animo repetas inquisitionem de Filio in Exodo hali- tam, et invenies, etc. 42. Αθ. εἶπε· Γέγραπται ἐν τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ· 42. Ath. Scriptum est in lege Dei : . Non assu- (8) Bas. Angl. et Aug. ὥσπερ τοῦ Υἱοῦ. Infra (9) Aug. ἀμφ' αυτήν. (10) Aug. διαρπάσῃ. Μox post ἐκβάλλουσιν, om. (14) Aug., τοῦ Πνεύματος... ἂν ἐσφάλη εἰς. (12) Aug., περὶ αὐτούς. Paulo post, illud, ἀνα
PG 28:496Ἀναλογίσασθαι θέλησον τὴν περὶ τοῦ Υἱοῦ συνοδοιπορήσασαν συνεξέτασιν, καὶ εὑρήσεις τὴν ἀί̈διον τοῦ ἁγίου Πνεύματος δύναμιν ὁμοούσιον τῷ Πατρὶ, ἐκ τοῦ δάκτυλον αὐτὸ εἰρῆσθαι. Ἀμέλει γοῦν τὴν ἀκαταμάχητον δύναμιν τοῦ ἁγίου Πνεύματος θεωρήσαντες οἱ μάγοι ἐν Αἰγύπτῳ, ἐβόων λέγοντες· «Τοῦτο δάκτυλος Θεοῦ ἐστιν.» Οὐδὲν ἕτερον ἢ τὴν ὁμοούσιον τοῦ ἁγίου Πνεύματος δύναμιν ὡμολόγουν, ἣν ἔχει πρὸς τὸν Θεὸν Πατέρα διὰ τῆς τοῦ δακτύλου Θεοῦ φωνῆς, ἧς ἀντοφθαλμῆσαί τινα ἀδύνατον. Καὶ ἵνα μή τις σοφίσασθαι θέλων μὴ ὀρθῶς εἰρῆσθαι πρὸς τῶν μάγων, οἱ ἀπόστολοι, μᾶλλον δὲ ὁ ἐν αὐτοῖς Κύριος, ὡς ὀρθῶς εἰρημένων ὑπ’ αὐτῶν, ἐβεβαίωσε τὰ λεχθέντα πρὸς αὐτῶν, διὰ τὸ καὶ αὐτὸν φάναι· «Εἰ ἐγὼ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια.» Ἄρ. εἶπε· Θεὸς ποῦ γέγραπται τὸ Πνεῦμα; Ἀθ. εἶπε· Πανταχοῦ ἀπαγγέλλουσιν αἱ θεῖαι Γραφαὶ ὅτι Θεός ἐστι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ οὐ κεχώρισται τῆς τοῦ Θεοῦ, καὶ Πατρὸς, καὶ τῆς τοῦ Μονογενοῦς αὐτοῦ δόξης. Λέγει γὰρ Πέτρος ἐν ταῖς Πράξεσι πρὸς Ἀνανίαν· «Οὐχὶ μένον σοι ἔμενε, καὶ πραθὲν ἐν τῇ σῇ ἐξουσίᾳ ὑπῆρχε;Α τὸν Θεὸν ὑπὸ κτιστῆς φύσεως καταλαμβάνεσθαι ἐρεῖς. Εἰ δὲ τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει, οὐκέτι ἀκατάληπτός ἐστι κατὰ σέ. Τὸ γὰρ πρὸς οἵας δήποτ' οὖν καταλαμβάνεσθαι κτιστῆς φύσεως τὸν Θεὸν, οὐ δύναται λέγεσθαι ἀκατάληπτος. Αρ. εἶπε· Δός μοι μαρτυρίαν ἐκ τῶν ἁγίων Γραφῶν, ὡς περὶ τοῦ Υἱοῦ (8), ὅτι ὁμοούσιον τυγχάνει τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. Β Οὐ λήψῃ τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐπὶ μα ταίῳ· οὐ γὰρ μὴ καταρίσῃ Κύριος τὸν λαμβάνοντα τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐπὶ ματαίῳ. » Καὶ περὶ τοῦ Πνεύ ματος εὑρίσκομεν γεγραμμένον πρὸς τοῦ Σωτῆρος. Φησὶ γὰρ πρὸς τοὺς τοῦ Βεελζεβούλ υἱούς, τοὺς ἐνυβρίζειν θέλοντας αὐτόν· . Πᾶσα βασιλεία ἐφ' ἑαυτὴν (9) μερισθεῖσα ἐρημοῦται, καὶ πᾶσα πόλις η οἰκία μερισθεῖσα καθ᾿ ἑαυτὴν πίπτει. Καὶ εἰ ὁ Σα- τανᾶς τὸν Σατανᾶν ἐκβάλλει, καὶ ἐφ᾽ ἑαυτὸν ἀνέστη καὶ μεμέρισται, πῶς οὖν σταθήσεται αὐτοῦ ἡ βασι λεία ; "Η πῶς δύναταί τις τὰ σκεύη τοῦ ἰσχυροῦ διαρ πάσαι, ἐὰν μὴ πρότερον, εἰσελθὼν ἐν τῇ οἰκίᾳ, δήσῃ τὸν ἰσχυρὸν, καὶ τότε τὴν οἰκίαν αὐτοῦ διαρπάσει (10); Καὶ εἰ ἐγὼ ἐν Βεελζεβούλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, οι υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσι; » Καὶ μετ' ὀλίγα φησί· . Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶσα ἁμαρτία καὶ βλασφημία ἀφεθήσεται τοῖς ἀνθρώποις· ἡ δὲ τοῦ Πνεύματος βλασφημία οὐκ ἀφεθήσεται. Καὶ ὃς ἂν εἴπῃ λόγον εἰς τὸν Υἱὸν ἀνθρώπου, ἀφεθήσεται αὐτῷ· ὃς δ᾿ ἂν εἴπῃ κατὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ ἁγίου, οὐκ ἀφεθήσεται αὐτῷ οὔτε ἐν τῷ νῦν αἰῶνι οὔτε ἐν τῷ μέλλοντι. » Ορᾷς, ὅτι καὶ ἐνταῦθα ἰσότιμον τοῦ Θεοῦ γνωρίζομεν τὸ Πνεῦμα καὶ ἐν τῷ μέλλοντι ; Ως γὰρ ὁ εἰς τὸν Θεὸν Πατέρα βλασφημῶν οὐ καθαρισθή σεται τοῦ εἶναι αὐτὸν αἰωνίου κολάσεως ἔνοχον, οὕ τω καὶ ὁ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον βλασφημήσας ὑπεύθυνος γίνεται αἰωνίου ἁμαρτίας, μὴ συγχωρου- μένου τοῦ πταίσματος. Εἰ γὰρ ἦν δοῦλον, οὐκ ἂν ὁ σφαλείς εἰς (11) αὐτὴ αἰωνίῳ κολάσει ἐτιμωρεῖτο, ὥσπερ ὁ εἰς τὴν ἄκτιστον τοῦ Θεοῦ μεγαλειότητα βλασφημῶν. "Οπερ δὲ ἐνταῦθα ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς φάσκει Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, περὶ αὐτοῦ (12) τις διαλα- δὼν τῶν μαθητῶν τοῦ Χριστοῦ, δάκτυλον Θεοῦ ἔφη. ᾿Αναλογίσασθαι θέλησον τὴν περὶ τοῦ Υἱοῦ συνοδοι πορήσασαν συνεξέτασιν, καὶ εὑρήσεις τὴν ἀΐδιον τοῦ ἁγίου Πνεύματος δύναμιν ὁμοούσιον τῷ Πατρὶ, ἐκ τοῦ δάκτυλον αὐτὸ εἰρῆσθαι. Αμέλει γοῦν τὴν ἀκα- ταμάχητον δύναμιν τοῦ ἁγίου Πνεύματος θεωρήσαν- τες οἱ μάγοι ἐν Αἰγύπτῳ, ἐβύων λέγοντες· « Τοῦτο δάκτυλος Θεοῦ ἐστιν. Οὐδὲν ἕτερον ἢ τὴν ὁμοούσιον τοῦ ἁγίου Πνεύματος δύναμιν ώμολόγουν, ἣν ἔχει πρὸς τὸν Θεὸν Πατέρα διὰ τῆς τοῦ δακτύλου Θεοῦ φωνῆς, ἧς αντοφθαλμῆσαί τινα ἀδύνατον. Καὶ ἵνα μή τις σοφίσασθαι θέλων μὴ ὀρθῶς εἰρῆσθαι πρὸς τῶν μάγων, οἱ ἀπόστολοι, μᾶλλον δὲ ὁ ἐν αὐτοῖς Κύ- ριος, ὡς ὀρθῶς εἰρημένων ὑπ' αὐτῶν, ἐβεβαίωσε τὰ λεχθέντα πρὸς αὐτῶν, διὰ τὸ καὶ αὐτὸν φάναι· . Εἰ ἐγὼ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια. » Αικ. ἐν αὐτῷ τῷ νόμῳ. Εἰδ' ἐγὼ ἐν πν... δαιμόνια, γίσασθαι θέλησον, S. ATHANASIUS. SPURIA. - admodum de Filio fecisti, quo ostendas Spiritum Deo esse consubstantialem. B • mes nomen Domini Dei tui in vanum : nec enim habebit insontem Dominus eum qui assumpserit nomen Domini Dei sui frustra ". » Scriptum quo- que de Spiritu reperimus Salvatoris testimonium. Sic enim ad filios Beelzebul loquitur, qui ipsum contumelia volebant afficere: Omne regnum in se divisum desolatur, et omnis civitas vel domnus in se divisa, cadit. Et si Satanas Satanam ejicit, et adversum se insurrexit et divisus est, quo- modo ergo stabit regnum ejus? Aut quomodo potest quisquam vasa fortis diripere, nisi prius domum ingressus, fortem ligaverit, et postea domum ejus diripuerit? Et si ego in Beelzebul ejicio demonia, filii vestri in quo ejiciunt?, Et paulo post subjicit : Ideo dico vobis, omne peccatum et blasphemia remittetur hominibus: Spiritus autem blasphemia non remittetur. Et quicunque dixerit verbum con- tra Filium hominis, remittetur ei : qui autem dixe rit contra Spiritum sanctum, non remittetur ei neque in hoc sæculo neque in futuro 8. > Vides hic et in futuro sæculo Spiritum esse æqualem Deo? Ut enim qui in Deum Patrem profert blasphemiam non insons habebitur, sed æterni supplicii reus erit : sic et ille qui in Spiritum sanctum protulerit bla- sphemiam, æterni peccati reus fiet, nec ea culpa ipsi condonabitur. Nam si servus esset, nequaquam is, qui eum offenderet, æterno puniretur supplicio, ut ille qui in increatam Dei majestatem blasphe- C niam profert. Quem vero hic Dei Filius Spirinim Dei dicit, quidam e Christi discipulis de eodem lo- quens, digitum Dei appellavit. Recogitare velis quæ de Filio in itinere disputata sunt, inveniesque æter- nain sancti Spiritus virtutem consubstantialem esse Patri, eo quod digitus dictus ipse fuerit. Certe cum magi in Egypto vim invictam sancti Spiritus con- tuiti essent, exclamaverunt in hæc verba : e flic digitus Dei est *., Quibus verbis, ‹ digitus Dei, › nihil aliud agnoscebant quam consubstantialem Deo Patri sancti Spiritus virtutem, contra quam nemo est qui possit obtueri. Ne vero quis captiose velit contendere, non recte id a magis dictum esse : apostoli, imo ipse Dominus qui in illis erat, quæ dixerunt illi, tanquam recte dicta confirmavit hu- D jusmodi verbis : « Si ego in digito Dei ejicio dæ- monia 37. Exod. xx, 7. es Matth. xl, 25-32. se Exod. vult, 19. nes mss. habent quæ de- sunt in editis. Luc. XI, 20. etc., sic vertit Nannius : Fac ut animo repetas inquisitionem de Filio in Exodo hali- tam, et invenies, etc. 42. Αθ. εἶπε· Γέγραπται ἐν τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ· 42. Ath. Scriptum est in lege Dei : . Non assu- (8) Bas. Angl. et Aug. ὥσπερ τοῦ Υἱοῦ. Infra (9) Aug. ἀμφ' αυτήν. (10) Aug. διαρπάσῃ. Μox post ἐκβάλλουσιν, om. (14) Aug., τοῦ Πνεύματος... ἂν ἐσφάλη εἰς. (12) Aug., περὶ αὐτούς. Paulo post, illud, ἀνα
PG 28:497τί ὅτι ἔθου ἐν τῇ καρδίᾳ σου τὸ πρᾶγμα τοῦτο, ψεύσασθαί σε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον; Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ.» Ὁρᾷς πῶς ἐν τοῖς ἀνωτέροις ὅπερ ἔφη Πνεῦμα ἅγιον, ἐν τοῖς μεταγενεστέροις ἔφη Θεόν; Ἔτι μὴν καὶ τοῦ μακαρίου Παύλου λέγοντος ἐν τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς δευτέρᾳ Ἐπιστολῇ οὕτως· «Ὁ δὲ Κύριος κατευθύναι ὑμῶν τὰς καρδίας εἰς τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ καὶ εἰς τὴν ὑπομονὴν τοῦ Χριστοῦ.» Τί θέλεις ἐν τῇ Ἐπιστολῇ νοῆσαι; Τίνα Κύριον ὀνομαζόμενον; τὸν τῶν ἁπάντων δεσπότην Θεὸν Πατέρα, ἢ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον; Τὸν μὲν γὰρ Χριστὸν ὑπηρίθμησεν. Εἰ μὲν γὰρ τὸν Πατέρα προτάξειας, Θεός ἐστι τὸ Πνεῦμα· εἰ δὲ τὸ Πνεῦμα προομολογήσειας, Κύριος τυγχάνει· εἰ δὲ Κύριός ἐστι, καὶ Θεὸς ὑπάρχει· γέγραπται γάρ· «Ἐγώ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου.» Ζήτησον δὲ, καὶ εὑρήσεις ἁπανταχοῦ γεγραμμένον, ὅτι καὶ τῆς αὐτῆς ἐνεργείας τυγχάνει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ δόξης οὐκ ἀπέζευκται. Ἄρ. εἶπε· Διὰ τί οὖν ἡ Γραφὴ οὐδαμοῦ λέγει τιμᾶσθαι τὸ Πνεῦμα σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ; Ἀθ. εἶπεν· Αἱ ἅγιαι Γραφαὶ πάντα σαφῆ διαλέγονται·᾿Αθ. εἶπε · Πανταχοῦ ἀπαγγέλλουσιν αἱ θεῖαι Γρα- φαὶ ὅτι Θεός ἐστι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ οὐ κεχώ- ρισται τῆς τοῦ Θεοῦ, καὶ Πατρὸς, καὶ τῆς τοῦ Μου νογενοῦς αὐτοῦ δόξης. Λέγει γὰρ Πέτρος ἐν ταῖς Πράξεσι πρὸς ᾿Ανανίαν· Οὐχὶ μένον σοι ἔμενε, καὶ πραθὲν ἐν τῇ σῇ ἐξουσίᾳ ὑπῆρχε; τί ὅτι ἔθου ἐν τῇ καρδίᾳ σου τὸ πρᾶγμα τοῦτο, ψεύσασθαί σε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον; Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ. » Ορᾶς πῶς ἐν τοῖς ἀνωτέροις ὅπερ ἔφη Πνεῦμα ἅγιον, ἐν τοῖς μεταγενεστέροις ἔφη Θεόν; Ετι μὴν καὶ τοῦ μακαρίου Παύλου λέγοντος ἐν τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς δευτέρᾳ Ἐπιστολῇ οὕτως· Ὁ δὲ Κύριος κατευθύναι ὑμῶν (15) τὰς καρδίας εἰς τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ καὶ εἰς τὴν ὑπομονὴν τοῦ Χριστοῦ. : Τί θέλεις ἐν τῇ Ἐπιστολῇ νοῆσαι; Β Τίνα Κύριον όνομαζόμενον ; τὸν τῶν ἁπάντων δεσπότην Θεὸν Πατέρα, ἢ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον; Τὸν μὲν γὰρ Χριστὸν ὑπηρίθμησεν. Εἰ μὲν γὰρ τὸν Πατέρα προτάξειας, Θεός ἐστι τὸ Πνεῦμα· εἰ δὲ τὸ Πνεῦμα προομολογήσειας, Κύριος τυγχάνει· εἰ δὲ Κύριός ἐστι, καὶ Θεὸς ὑπάρχει· γέγραπται γάρ • Ἐγώ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου. » Ζήτησον δὲ, καὶ εὑρήσεις ἀπανταχοῦ γεγραμμένον, ὅτι καὶ τῆς αὐτῆς ἐνεργείας τυγχάνει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ δόξης οὐκ ἀπέζευκται. "Αρ. εἶπε· Διὰ τί οὖν ἡ Γραφὴ οὐδαμοῦ λέγει τιμᾶσθαι τὸ Πνεῦμα σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ; Αθ. εἶπεν· Αἱ ἅγιαι Γραφαὶ πάντα σαφῆ διαλέγονται· εἰς ὃ δὲ ἐσμεν τοῦ ἐπὶ παρόντος, αἱ ἅγιαι δυνάμεις πᾶσαι, αἱ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἀπαύστως τιμῶσι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, ὡς Ησαΐας λέγει, σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ. Αρ. εἶπε· Σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ οὐ γέγραπται οὐδαμοῦ (14) τιμᾶσθαι τὸ ἅγιον Πνεῦμα. τὴν δόξαν Κυρίου, καὶ τὰ στρατόπεδα τῶν ἁγίων δυ νάμεων, τί ἔφη λέγειν βοώσας ἐν ταῖς θείαις ὑμνῳ δίαις; Ούγ, ο "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος; » Διὰ τί οὔτε ἀνωτέρω τοῦ ἀριθμοῦ τούτου ἐπανιόντα ὑμνοῦσιν, οὔτε μὴ κατωτέρω ὑποβαίνοντα μειοῦσι τὸν αἶνον; Πάν ἕως τῷ μὴ ἐκτὸς τῆς Τριάδος θέμις τοιούτῳ γέρα τιμηθῆναι τινα, μήτε ἐλαττῶσαί τινα τὸν ὕμνον, διὰ τὴν ἁγίαν καὶ μακαρίαν θεότητα τῆς Τριάδος, ἐν μονάδι οὖσαν αὐτάρκη (15). Ἔτι δὲ καὶ Μωσῆς τίνος ἕνεκεν τὸν λαὸν ἐδίδαξε, τρὶς κάμψαντα ἐπὶ γῆς τὸν αὐχένα καὶ τὰ γόνατα, προσκυνῆσαι; Οὐ διὰ τὴν τῆς Τριάδος προσκύνησιν τῆς ἐν μιᾷ θεότητι; ᾿Αλλὰ καὶ ὁ θεοφόρος Ηλίας, τρίτῳ φυσήματι ἐγείρει τὸν υἱὸν τῆς χήρας ; οὐδὲν ἕτερον δεικνύς, ἢ μὴ δύνασθαί τινα τῆς αἰωνίου ζωῆς ἀξιωθῆναι, εἰ μὴ ἄρα πρῶτον ἀνα- λήψεται τὴν ἰσότιμον (16) καὶ ὁμοούσιον καὶ ζωοποιὸν Τριάδα διὰ τῆς σεβασμιωτάτης πίστεως ἐν ψυχῇ, Στις πυρὸς δίκην ἀναλίσκει τὰ νεκρά πάντα πταί- σματα, τὰ νεκροῦντα τὴν ψυχὴν, καὶ ζωοποιεῖ τὴν κεκτημένην αὐτὴν ἀΐδιον ζωήν; ᾿Αλλὰ μὴν καὶ τὸν οι DISPUTATIO CONTRA ARIUM. ⋅ C cum Patre et Filio honorari. Deum? Ath. Ubique divinæ Scripturæ prædicant Deum esse Spiritum sanctum, nec separatum esse a Dei et Patris et Unigeniti gloria. Sic enim Petrus in Actibus loquitur ad Ananiam : « Nonne manens tibi manebat, et venundatum in tua erat potestate ? Quare posuisti in corde tuo hanc rem, mentiri te Spi- ritui sancto ? Non es mentitus hominibus,sed Deo 88. Vides quomodo quem antea Spiritum sanctum dixe- rat, eumdem postea Deum appellet ? Sic item beatus Paulus, Epistola secunda ad Thessalonicenses scri- bit : Dominus autem dirigat corda vestrain charita- tem Dei et patientiam Christi 89. Quem vis hac in Epistola intelligere ? Quem Dominum appellatum putas ? Deumne Patrem rerum omnium Dominum, an Spiritum sanctum ? Nam Christum ibidem nomi- navit. Si enim priore in loco Patrem intelligas, Deus certe est Spiritus sanctus : sin Spiritum sanctum ibi velis significari, ipse ergo Dominus est : quod si Dominus est, Deus profecto est. Scriptum enim est, e Ego sum Dominus Deus tuus 90. , In- quire porro,et ubique scriptum invenies eamdem vim Spiritus sancti esse, nec a Patris et Filii gloria esse disjunctum. Ar. Cur ergo nusquam ait Scriptura Spiritum cum Patre et Filio honorari? Ath. Sanct Scripturæ omnia aperte loquuntur : quod autem ad præsentem spectat quæstionem, omnes sanctæ vir- tutes, quæ in calis sunt, sanctum Spiritum, ut docet Isaias, cum Patre et Filio indesinenter hono- rant. Ar. Nusquam scriptum est Spiritum sanctum Act. v, 4. j| Thess. 111, D 2. 44. Ath. Erras. Cum vidisset Isaias Do- mini gloriam, et sanctarum virtutum exercitus, quid ait illas, inter divinas laudes, dicere? Nonne, « San- ctus, sanctus, sanctus ''?, Quare nec numerum istum in cantando transcendunt, nec quid ex eo detra- bunt? Profecto ea de causa quod præter Trinita- tem nefas sit quemquam hujusmodi honore affici, ut et quid ex illo hymno detrahi, propter sanctam et beatam Trinitatis divinitatem, in unitate seipsa con- tentam. Quam item ob causam Moyses populum docuit cervicem et genua ter in terra flectendo, adorare ? Nonne ut Trinitatem in una divinitate adorarent? Deifer quoque Elias terno allatu flium vidur a mortuis excitavit ", nihil aliud indicans quam nemi- nem posse æterna vita dignum æstimari, nisi quis primum æqualem, consubstantialem vivificamque Trinitatem in anima per venerandam admodum ſidem receperit, quæ ignis instar, mortua omnia pec- cata, quæ animam interimunt, consumit, ipsanique vivificat, quæ æternam vitam nacta est ? Quinetiam nec aliter potuerit christifer Paulus ad tertium us- Isa. VI, 43. Αρ. εἶπε· Θεός που γέγραπται τὸ Πνεῦμα ; Α 45. Ar. Ubinam scriptum est Spiritum esse 44. ᾿Αθ. εἶπε· Πεπλάνησαι. Ηνίκα εἶδεν Ησαΐας 5. se Exod. XX, (15) Basil. et Angl. ἡμῶν. (14) Aug., εἶπεν· Αἱ ἁγίας Γραφαὶ οὐδαμοῦ. 3. • II1 Reg. xvur, 21. (15) Aug. αὐτάρκειαν. Μox idem, κάμψαντας (16) Αug. τὴν ἰσότητα.
εἰς ὃ δέ ἐσμεν τοῦ ἐπὶ παρόντος, αἱ ἅγιαι δυνάμεις πᾶσαι, αἱ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἀπαύστως τιμῶσι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, ὡς Ἡσαί̈ας λέγει, σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ. Ἄρ. εἶπε· Σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ οὐ γέγραπται οὐδαμοῦ τιμᾶσθαι τὸ ἅγιον Πνεῦμα. Ἀθ. εἶπε· Πεπλάνησαι. Ἡνίκα εἶδεν Ἡσαί̈ας τὴν δόξαν Κυρίου, καὶ τὰ στρατόπεδα τῶν ἁγίων δυνάμεων, τί ἔφη λέγειν βοώσας ἐν ταῖς θείαις ὑμνῳδίαις; Οὐχ, «Ἅγιος, ἅγιος, ἅγιος;» Διὰ τί οὔτε ἀνωτέρω τοῦ ἀριθμοῦ τούτου ἐπανιόντα ὑμνοῦσιν, οὔτε μὴ κατωτέρω ὑποβαίνοντα μειοῦσι τὸν αἶνον; Πάντως τῷ μὴ ἐκτὸς τῆς Τριάδος θέμις τοιούτῳ γέρᾳ τιμηθῆναί τινα, μήτε ἐλαττῶσαί τινα τὸν ὕμνον, διὰ τὴν ἁγίαν καὶ μακαρίαν θεότητα τῆς Τριάδος, ἐν μονάδι οὖσαν αὐτάρκη. Ἔτι δὲ καὶ Μωσῆς τίνος ἕνεκεν τὸν λαὸν ἐδίδαξε, τρὶς κάμψαντα ἐπὶ γῆς τὸν αὐχένα καὶ τὰ γόνατα, προσκυνῆσαι; Οὐ διὰ τὴν τῆς Τριάδος προσκύνησιν τῆς ἐν μιᾷ θεότητι; Ἀλλὰ καὶ ὁ θεοφόρος Ἡλίας, τρίτῳ φυσήματι ἐγείρει τὸν υἱὸν τῆς χήρας;᾿Αθ. εἶπε · Πανταχοῦ ἀπαγγέλλουσιν αἱ θεῖαι Γρα- φαὶ ὅτι Θεός ἐστι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ οὐ κεχώ- ρισται τῆς τοῦ Θεοῦ, καὶ Πατρὸς, καὶ τῆς τοῦ Μου νογενοῦς αὐτοῦ δόξης. Λέγει γὰρ Πέτρος ἐν ταῖς Πράξεσι πρὸς ᾿Ανανίαν· Οὐχὶ μένον σοι ἔμενε, καὶ πραθὲν ἐν τῇ σῇ ἐξουσίᾳ ὑπῆρχε; τί ὅτι ἔθου ἐν τῇ καρδίᾳ σου τὸ πρᾶγμα τοῦτο, ψεύσασθαί σε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον; Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ. » Ορᾶς πῶς ἐν τοῖς ἀνωτέροις ὅπερ ἔφη Πνεῦμα ἅγιον, ἐν τοῖς μεταγενεστέροις ἔφη Θεόν; Ετι μὴν καὶ τοῦ μακαρίου Παύλου λέγοντος ἐν τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς δευτέρᾳ Ἐπιστολῇ οὕτως· Ὁ δὲ Κύριος κατευθύναι ὑμῶν (15) τὰς καρδίας εἰς τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ καὶ εἰς τὴν ὑπομονὴν τοῦ Χριστοῦ. : Τί θέλεις ἐν τῇ Ἐπιστολῇ νοῆσαι; Β Τίνα Κύριον όνομαζόμενον ; τὸν τῶν ἁπάντων δεσπότην Θεὸν Πατέρα, ἢ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον; Τὸν μὲν γὰρ Χριστὸν ὑπηρίθμησεν. Εἰ μὲν γὰρ τὸν Πατέρα προτάξειας, Θεός ἐστι τὸ Πνεῦμα· εἰ δὲ τὸ Πνεῦμα προομολογήσειας, Κύριος τυγχάνει· εἰ δὲ Κύριός ἐστι, καὶ Θεὸς ὑπάρχει· γέγραπται γάρ • Ἐγώ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου. » Ζήτησον δὲ, καὶ εὑρήσεις ἀπανταχοῦ γεγραμμένον, ὅτι καὶ τῆς αὐτῆς ἐνεργείας τυγχάνει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ δόξης οὐκ ἀπέζευκται. "Αρ. εἶπε· Διὰ τί οὖν ἡ Γραφὴ οὐδαμοῦ λέγει τιμᾶσθαι τὸ Πνεῦμα σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ; Αθ. εἶπεν· Αἱ ἅγιαι Γραφαὶ πάντα σαφῆ διαλέγονται· εἰς ὃ δὲ ἐσμεν τοῦ ἐπὶ παρόντος, αἱ ἅγιαι δυνάμεις πᾶσαι, αἱ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἀπαύστως τιμῶσι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, ὡς Ησαΐας λέγει, σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ. Αρ. εἶπε· Σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ οὐ γέγραπται οὐδαμοῦ (14) τιμᾶσθαι τὸ ἅγιον Πνεῦμα. τὴν δόξαν Κυρίου, καὶ τὰ στρατόπεδα τῶν ἁγίων δυ νάμεων, τί ἔφη λέγειν βοώσας ἐν ταῖς θείαις ὑμνῳ δίαις; Ούγ, ο "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος; » Διὰ τί οὔτε ἀνωτέρω τοῦ ἀριθμοῦ τούτου ἐπανιόντα ὑμνοῦσιν, οὔτε μὴ κατωτέρω ὑποβαίνοντα μειοῦσι τὸν αἶνον; Πάν ἕως τῷ μὴ ἐκτὸς τῆς Τριάδος θέμις τοιούτῳ γέρα τιμηθῆναι τινα, μήτε ἐλαττῶσαί τινα τὸν ὕμνον, διὰ τὴν ἁγίαν καὶ μακαρίαν θεότητα τῆς Τριάδος, ἐν μονάδι οὖσαν αὐτάρκη (15). Ἔτι δὲ καὶ Μωσῆς τίνος ἕνεκεν τὸν λαὸν ἐδίδαξε, τρὶς κάμψαντα ἐπὶ γῆς τὸν αὐχένα καὶ τὰ γόνατα, προσκυνῆσαι; Οὐ διὰ τὴν τῆς Τριάδος προσκύνησιν τῆς ἐν μιᾷ θεότητι; ᾿Αλλὰ καὶ ὁ θεοφόρος Ηλίας, τρίτῳ φυσήματι ἐγείρει τὸν υἱὸν τῆς χήρας ; οὐδὲν ἕτερον δεικνύς, ἢ μὴ δύνασθαί τινα τῆς αἰωνίου ζωῆς ἀξιωθῆναι, εἰ μὴ ἄρα πρῶτον ἀνα- λήψεται τὴν ἰσότιμον (16) καὶ ὁμοούσιον καὶ ζωοποιὸν Τριάδα διὰ τῆς σεβασμιωτάτης πίστεως ἐν ψυχῇ, Στις πυρὸς δίκην ἀναλίσκει τὰ νεκρά πάντα πταί- σματα, τὰ νεκροῦντα τὴν ψυχὴν, καὶ ζωοποιεῖ τὴν κεκτημένην αὐτὴν ἀΐδιον ζωήν; ᾿Αλλὰ μὴν καὶ τὸν οι DISPUTATIO CONTRA ARIUM. ⋅ C cum Patre et Filio honorari. Deum? Ath. Ubique divinæ Scripturæ prædicant Deum esse Spiritum sanctum, nec separatum esse a Dei et Patris et Unigeniti gloria. Sic enim Petrus in Actibus loquitur ad Ananiam : « Nonne manens tibi manebat, et venundatum in tua erat potestate ? Quare posuisti in corde tuo hanc rem, mentiri te Spi- ritui sancto ? Non es mentitus hominibus,sed Deo 88. Vides quomodo quem antea Spiritum sanctum dixe- rat, eumdem postea Deum appellet ? Sic item beatus Paulus, Epistola secunda ad Thessalonicenses scri- bit : Dominus autem dirigat corda vestrain charita- tem Dei et patientiam Christi 89. Quem vis hac in Epistola intelligere ? Quem Dominum appellatum putas ? Deumne Patrem rerum omnium Dominum, an Spiritum sanctum ? Nam Christum ibidem nomi- navit. Si enim priore in loco Patrem intelligas, Deus certe est Spiritus sanctus : sin Spiritum sanctum ibi velis significari, ipse ergo Dominus est : quod si Dominus est, Deus profecto est. Scriptum enim est, e Ego sum Dominus Deus tuus 90. , In- quire porro,et ubique scriptum invenies eamdem vim Spiritus sancti esse, nec a Patris et Filii gloria esse disjunctum. Ar. Cur ergo nusquam ait Scriptura Spiritum cum Patre et Filio honorari? Ath. Sanct Scripturæ omnia aperte loquuntur : quod autem ad præsentem spectat quæstionem, omnes sanctæ vir- tutes, quæ in calis sunt, sanctum Spiritum, ut docet Isaias, cum Patre et Filio indesinenter hono- rant. Ar. Nusquam scriptum est Spiritum sanctum Act. v, 4. j| Thess. 111, D 2. 44. Ath. Erras. Cum vidisset Isaias Do- mini gloriam, et sanctarum virtutum exercitus, quid ait illas, inter divinas laudes, dicere? Nonne, « San- ctus, sanctus, sanctus ''?, Quare nec numerum istum in cantando transcendunt, nec quid ex eo detra- bunt? Profecto ea de causa quod præter Trinita- tem nefas sit quemquam hujusmodi honore affici, ut et quid ex illo hymno detrahi, propter sanctam et beatam Trinitatis divinitatem, in unitate seipsa con- tentam. Quam item ob causam Moyses populum docuit cervicem et genua ter in terra flectendo, adorare ? Nonne ut Trinitatem in una divinitate adorarent? Deifer quoque Elias terno allatu flium vidur a mortuis excitavit ", nihil aliud indicans quam nemi- nem posse æterna vita dignum æstimari, nisi quis primum æqualem, consubstantialem vivificamque Trinitatem in anima per venerandam admodum ſidem receperit, quæ ignis instar, mortua omnia pec- cata, quæ animam interimunt, consumit, ipsanique vivificat, quæ æternam vitam nacta est ? Quinetiam nec aliter potuerit christifer Paulus ad tertium us- Isa. VI, 43. Αρ. εἶπε· Θεός που γέγραπται τὸ Πνεῦμα ; Α 45. Ar. Ubinam scriptum est Spiritum esse 44. ᾿Αθ. εἶπε· Πεπλάνησαι. Ηνίκα εἶδεν Ησαΐας 5. se Exod. XX, (15) Basil. et Angl. ἡμῶν. (14) Aug., εἶπεν· Αἱ ἁγίας Γραφαὶ οὐδαμοῦ. 3. • II1 Reg. xvur, 21. (15) Aug. αὐτάρκειαν. Μox idem, κάμψαντας (16) Αug. τὴν ἰσότητα.
PG 28:498οὐδὲν ἕτερον δεικνὺς, ἢ μὴ δύνασθαί τινα τῆς αἰωνίου ζωῆς ἀξιωθῆναι, εἰ μὴ ἄρα πρῶτον ἀναλήψεται τὴν ἰσότιμον καὶ ὁμοούσιον καὶ ζωοποιὸν Τριάδα διὰ τῆς σεβασμιωτάτης πίστεως ἐν ψυχῇ, ἥτις πυρὸς δίκην ἀναλίσκει τὰ νεκρὰ πάντα πταίσματα, τὰ νεκροῦντα τὴν ψυχὴν, καὶ ζωοποιεῖ τὴν κεκτημένην αὐτὴν ἀί̈διον ζωήν; Ἀλλὰ μὴν καὶ τὸν χριστοφόρον Παῦλον μὴ ἄλλως δεδυνῆσθαι ἕως τρίτου οὐρανοῦ ἀνεληλυθέναι, εἰ μὴ ἐκέκτητο ἐν στέρνοις αὐτοῦ τὴν τῆς Τριάδος ἀνέκλειπτον καὶ ὁμοούσιον πίστιν· ὁ Θεὸς βουλόμενος δεικνύναι διὰ τοῦ τοιούτου πράγματος, μηδένα εἰσελάσαι δύνασθαι εἰς τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν, τὸν ἐκ τῆς πίστεως τῆς ἐνοικησάσης ἐν Παύλῳ μὴ γεγονότα. Τί δὲ καὶ τὸ τῆς ἀφέσεως τῶν ἁμαρτιῶν παρεκτικὸν, καὶ ζωοποιὸν, καὶ ἁγιαστικὸν λουτρὸν, οὗ χωρὶς οὐδεὶς ὄψεται τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, οὐκ ἐν τῇ τρισμακαρίᾳ ὀνομασίᾳ δίδοται τοῖς πιστοῖς; Πρὸς δὲ τούτοις πᾶσιν Ἰωάννης φάσκει· «Καὶ οἱ τρεῖς τὸ ἕν εἰσιν.» Ἄρ. εἶπεν· Ἀληθῶς μακάριοι πάντες οἱ ἔχοντες ταύτην τὴν πίστιν, καὶ ἕως θανάτου ὁμολογοῦντες αὐτὴν, καὶ ἀξίως αὐτῆς πολιτευόμενοι· νῦν γὰρ ἐγὼ ἀνέζησα ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν.᾿Αθ. εἶπε · Πανταχοῦ ἀπαγγέλλουσιν αἱ θεῖαι Γρα- φαὶ ὅτι Θεός ἐστι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ οὐ κεχώ- ρισται τῆς τοῦ Θεοῦ, καὶ Πατρὸς, καὶ τῆς τοῦ Μου νογενοῦς αὐτοῦ δόξης. Λέγει γὰρ Πέτρος ἐν ταῖς Πράξεσι πρὸς ᾿Ανανίαν· Οὐχὶ μένον σοι ἔμενε, καὶ πραθὲν ἐν τῇ σῇ ἐξουσίᾳ ὑπῆρχε; τί ὅτι ἔθου ἐν τῇ καρδίᾳ σου τὸ πρᾶγμα τοῦτο, ψεύσασθαί σε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον; Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ. » Ορᾶς πῶς ἐν τοῖς ἀνωτέροις ὅπερ ἔφη Πνεῦμα ἅγιον, ἐν τοῖς μεταγενεστέροις ἔφη Θεόν; Ετι μὴν καὶ τοῦ μακαρίου Παύλου λέγοντος ἐν τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς δευτέρᾳ Ἐπιστολῇ οὕτως· Ὁ δὲ Κύριος κατευθύναι ὑμῶν (15) τὰς καρδίας εἰς τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ καὶ εἰς τὴν ὑπομονὴν τοῦ Χριστοῦ. : Τί θέλεις ἐν τῇ Ἐπιστολῇ νοῆσαι; Β Τίνα Κύριον όνομαζόμενον ; τὸν τῶν ἁπάντων δεσπότην Θεὸν Πατέρα, ἢ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον; Τὸν μὲν γὰρ Χριστὸν ὑπηρίθμησεν. Εἰ μὲν γὰρ τὸν Πατέρα προτάξειας, Θεός ἐστι τὸ Πνεῦμα· εἰ δὲ τὸ Πνεῦμα προομολογήσειας, Κύριος τυγχάνει· εἰ δὲ Κύριός ἐστι, καὶ Θεὸς ὑπάρχει· γέγραπται γάρ • Ἐγώ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου. » Ζήτησον δὲ, καὶ εὑρήσεις ἀπανταχοῦ γεγραμμένον, ὅτι καὶ τῆς αὐτῆς ἐνεργείας τυγχάνει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ δόξης οὐκ ἀπέζευκται. "Αρ. εἶπε· Διὰ τί οὖν ἡ Γραφὴ οὐδαμοῦ λέγει τιμᾶσθαι τὸ Πνεῦμα σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ; Αθ. εἶπεν· Αἱ ἅγιαι Γραφαὶ πάντα σαφῆ διαλέγονται· εἰς ὃ δὲ ἐσμεν τοῦ ἐπὶ παρόντος, αἱ ἅγιαι δυνάμεις πᾶσαι, αἱ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἀπαύστως τιμῶσι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, ὡς Ησαΐας λέγει, σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ. Αρ. εἶπε· Σὺν Πατρὶ καὶ Υἱῷ οὐ γέγραπται οὐδαμοῦ (14) τιμᾶσθαι τὸ ἅγιον Πνεῦμα. τὴν δόξαν Κυρίου, καὶ τὰ στρατόπεδα τῶν ἁγίων δυ νάμεων, τί ἔφη λέγειν βοώσας ἐν ταῖς θείαις ὑμνῳ δίαις; Ούγ, ο "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος; » Διὰ τί οὔτε ἀνωτέρω τοῦ ἀριθμοῦ τούτου ἐπανιόντα ὑμνοῦσιν, οὔτε μὴ κατωτέρω ὑποβαίνοντα μειοῦσι τὸν αἶνον; Πάν ἕως τῷ μὴ ἐκτὸς τῆς Τριάδος θέμις τοιούτῳ γέρα τιμηθῆναι τινα, μήτε ἐλαττῶσαί τινα τὸν ὕμνον, διὰ τὴν ἁγίαν καὶ μακαρίαν θεότητα τῆς Τριάδος, ἐν μονάδι οὖσαν αὐτάρκη (15). Ἔτι δὲ καὶ Μωσῆς τίνος ἕνεκεν τὸν λαὸν ἐδίδαξε, τρὶς κάμψαντα ἐπὶ γῆς τὸν αὐχένα καὶ τὰ γόνατα, προσκυνῆσαι; Οὐ διὰ τὴν τῆς Τριάδος προσκύνησιν τῆς ἐν μιᾷ θεότητι; ᾿Αλλὰ καὶ ὁ θεοφόρος Ηλίας, τρίτῳ φυσήματι ἐγείρει τὸν υἱὸν τῆς χήρας ; οὐδὲν ἕτερον δεικνύς, ἢ μὴ δύνασθαί τινα τῆς αἰωνίου ζωῆς ἀξιωθῆναι, εἰ μὴ ἄρα πρῶτον ἀνα- λήψεται τὴν ἰσότιμον (16) καὶ ὁμοούσιον καὶ ζωοποιὸν Τριάδα διὰ τῆς σεβασμιωτάτης πίστεως ἐν ψυχῇ, Στις πυρὸς δίκην ἀναλίσκει τὰ νεκρά πάντα πταί- σματα, τὰ νεκροῦντα τὴν ψυχὴν, καὶ ζωοποιεῖ τὴν κεκτημένην αὐτὴν ἀΐδιον ζωήν; ᾿Αλλὰ μὴν καὶ τὸν οι DISPUTATIO CONTRA ARIUM. ⋅ C cum Patre et Filio honorari. Deum? Ath. Ubique divinæ Scripturæ prædicant Deum esse Spiritum sanctum, nec separatum esse a Dei et Patris et Unigeniti gloria. Sic enim Petrus in Actibus loquitur ad Ananiam : « Nonne manens tibi manebat, et venundatum in tua erat potestate ? Quare posuisti in corde tuo hanc rem, mentiri te Spi- ritui sancto ? Non es mentitus hominibus,sed Deo 88. Vides quomodo quem antea Spiritum sanctum dixe- rat, eumdem postea Deum appellet ? Sic item beatus Paulus, Epistola secunda ad Thessalonicenses scri- bit : Dominus autem dirigat corda vestrain charita- tem Dei et patientiam Christi 89. Quem vis hac in Epistola intelligere ? Quem Dominum appellatum putas ? Deumne Patrem rerum omnium Dominum, an Spiritum sanctum ? Nam Christum ibidem nomi- navit. Si enim priore in loco Patrem intelligas, Deus certe est Spiritus sanctus : sin Spiritum sanctum ibi velis significari, ipse ergo Dominus est : quod si Dominus est, Deus profecto est. Scriptum enim est, e Ego sum Dominus Deus tuus 90. , In- quire porro,et ubique scriptum invenies eamdem vim Spiritus sancti esse, nec a Patris et Filii gloria esse disjunctum. Ar. Cur ergo nusquam ait Scriptura Spiritum cum Patre et Filio honorari? Ath. Sanct Scripturæ omnia aperte loquuntur : quod autem ad præsentem spectat quæstionem, omnes sanctæ vir- tutes, quæ in calis sunt, sanctum Spiritum, ut docet Isaias, cum Patre et Filio indesinenter hono- rant. Ar. Nusquam scriptum est Spiritum sanctum Act. v, 4. j| Thess. 111, D 2. 44. Ath. Erras. Cum vidisset Isaias Do- mini gloriam, et sanctarum virtutum exercitus, quid ait illas, inter divinas laudes, dicere? Nonne, « San- ctus, sanctus, sanctus ''?, Quare nec numerum istum in cantando transcendunt, nec quid ex eo detra- bunt? Profecto ea de causa quod præter Trinita- tem nefas sit quemquam hujusmodi honore affici, ut et quid ex illo hymno detrahi, propter sanctam et beatam Trinitatis divinitatem, in unitate seipsa con- tentam. Quam item ob causam Moyses populum docuit cervicem et genua ter in terra flectendo, adorare ? Nonne ut Trinitatem in una divinitate adorarent? Deifer quoque Elias terno allatu flium vidur a mortuis excitavit ", nihil aliud indicans quam nemi- nem posse æterna vita dignum æstimari, nisi quis primum æqualem, consubstantialem vivificamque Trinitatem in anima per venerandam admodum ſidem receperit, quæ ignis instar, mortua omnia pec- cata, quæ animam interimunt, consumit, ipsanique vivificat, quæ æternam vitam nacta est ? Quinetiam nec aliter potuerit christifer Paulus ad tertium us- Isa. VI, 43. Αρ. εἶπε· Θεός που γέγραπται τὸ Πνεῦμα ; Α 45. Ar. Ubinam scriptum est Spiritum esse 44. ᾿Αθ. εἶπε· Πεπλάνησαι. Ηνίκα εἶδεν Ησαΐας 5. se Exod. XX, (15) Basil. et Angl. ἡμῶν. (14) Aug., εἶπεν· Αἱ ἁγίας Γραφαὶ οὐδαμοῦ. 3. • II1 Reg. xvur, 21. (15) Aug. αὐτάρκειαν. Μox idem, κάμψαντας (16) Αug. τὴν ἰσότητα.
PG 28:499Νεκρὰ γὰρ ἡ πλάνη, καὶ νεκροῦσα τὸν κεκτημένον αὐτὴν, καὶ ῥυθμίζουσα τὴν ψυχὴν τοῦ συνοδοιποροῦντος αὐτῇ ἐν ἀσελγείαις φύρεσθαι, πρὸς τὸ παρ’ ὀφθαλμοῖς ζωῆς αἰωνίου σύμβολα μὴ γνωρισθέντα πρὸς τοῦ ἀνθρώπου, καταλεῖψαί με τὸν θάνατον, καὶ τὴν αὐτοῦ θυγατέρα πλάνην, προσοικειῶσαι δὲ ἑαυτὸν τῇ ζωοποιῷ πίστει. Εἷς γὰρ ὢν ὁ ἄνθρωπος, μίαν ἔχειν ὀφείλει πίστιν τῆς αἰωνίου καὶ ὁμοουσίου Τριάδος. Ἐξ ἧς γὰρ ἐῤῥύσατό με ὁ Θεὸς ἀπιστίας, οὐ μία πίστις, ἀλλὰ τρεῖς ὁμολογοῦνται, ἑνὸς μὲν Πατρὸς αἰωνίου, ἑτέρου δὲ κτιστοῦ Υἱοῦ, καὶ Πνεύματος πεποιημένου. Ἐκ δὲ τούτων κατάδηλόν ἐστι μὴ εἶναι πίστιν ἐκεῖ ἐκ πολλῶν μηδὲ μίαν. Ἐγὼ οὖν εὐχαριστῶ τῇ ἁγίᾳ Τριάδι, προσκυνῶ Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ ἅγιον Πνεῦμα. Λοιπὸν, ἀγαπητὲ, ἅμα εὐξώμεθα. Ἐγὼ γὰρ, πάντα τὰ ἐνδύματα τῆς πλάνης ἀποδυσάμενος, ἀπέῤῥιψα διὰ τοῦ ἐλεήμονος Θεοῦ. Ἀθ. εἶπεν· Ἀκμὴν ἔτι ἔνδυμα φορεῖς τῆς πλάνης· συνευγνωμονήσαις ῥίψεις καὶ αὐτὸ πρὸς τοῖς λοιποῖς τῆς ἀποστασίας πράγμασι, καὶ δυνησόμεθα ἐπὶ τὸ αὐτὸ εὔξασθαι. Ἄρ. εἶπεν· Ἐὰν μή μοι φράσῃς ἀκραιφνεστάτως, οὐ συνεπίσταμαι ἐμαυτῷ ἔχειν τι τῆς μανιώδους αἱρέσεως ἐκείνης. Ἀθ. εἶπε·χριστοφόρον Παῦλον μὴ ἄλλως δεδυνῆσθαι ἕως τρί του οὐρανοῦ ἀνεληλυθέναι, εἰ μὴ ἐκέκτητο ἐν στέρ νοις αὐτοῦ τὴν τῆς Τριάδος ἀνέκλειπτον καὶ ὁμοού στον πίστιν· ὁ Θεὸς βουλόμενος δεικνύναι διὰ τοῦ τοιούτου πράγματος, μηδένα εἰσελάσαι (18) δύνασθαι εἰς τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν, τὸν ἐκ τῆς πίστεως τῆς ἐνοικησάσης ἐν Παύλῳ μὴ γεγονότα. Τί δὲ καὶ τὸ τῆς ἀφέσεως τῶν ἁμαρτιῶν παρεκτικὸν, καὶ ζωο- ποιόν, καὶ ἁγιαστικὸν λουτρόν, οὗ χωρὶς οὐδεὶς όψε ται τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, οὐκ ἐν τῇ τρισμα καρία ονομασία δίδοται (19) τοῖς πιστοῖς; Πρὸς δὲ τούτοις πᾶσιν Ἰωάννης φάσκει· . Καὶ οἱ τρεῖς τὸ ἕν εἰσιν. » '.) τες ταύτην τὴν πίστιν, καὶ ἕως θανάτου ὁμολογοῦν τες αὐτὴν, καὶ ἀξίως αὐτῆς πολιτευόμενοι· νῦν γὰρ ἐγὼ ἀνέζησα ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν. Νεκρὰ γὰρ ἡ πλάνη, καὶ νεκροῦσα τὸν κεκτημένον αὐτὴν, καὶ ρυθμίζουσα τὴν ψυχὴν τοῦ συνοδοιποροῦντος αὐτῇ ἐν ἀσελγείαις φύρεσθαι (20), πρὸς τὸ παρ᾽ ὀφθαλμοῖς ζωῆς αἰωνίου σύμβολα μὴ γνωρισθέντα πρὸς τοῦ ἀν- θρώπου, (21) καταλείψαι με τον θάνατον, καὶ τὴν αὐτοῦ θυγατέρα πλάνην, προσοικειῶσαι δὲ ἑαυτὸν τῇ ζωοποιῷ πίστει. Εἷς γὰρ ἂν ὁ ἄνθρωπος, μίαν ἔχειν ὀφείλει πίστιν τῆς αἰωνίου καὶ ὁμοουσίου Τριάδος. Εξ ἧς γὰρ ἐῤῥύσατό με ὁ Θεὸς ἀπιστίας, οὐ μία πίστις, ἀλλὰ τρεῖς ὁμολογοῦνται, ἑνὸς μὲν Πατρὸς αἰωνίου, ἑτέρου δὲ κτιστοῦ Υἱοῦ, καὶ Πνεύματος πεποιημένου. Ἐκ δὲ τούτων κατάδηλόν ἐστι μὴ εἶναι πίστιν ἐκεῖ ἐκ πολλῶν μηδὲ μίαν. Ἐγὼ οὖν εὐχαριστῶ τῇ ἁγία Τριάδι, προσκυνῶ Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ ἅγιον πιστοῖς ἡ ἄφεσις. και ρυθμίζουσα τὴν ὁδοιπορίαν ἐν ἀσελγείαις. Πνεῦμα. Λοιπόν, ἀγαπητέ, ἅμα εὐξώμεθα. Ἐγὼ γὰρ, πάντα τὰ ἐνδύματα τῆς πλάνης ἀποδυσάμενος, ἀπέρριψα διὰ τοῦ ἐλεήμονος Θεοῦ. τῆς πλάνης· συνευγνωμονήσαις ρίψεις καὶ αὐτὸ πρὸς τοῖς λοιποῖς τῆς ἀποστασίας πράγμασι, καὶ δυνησί μεθα ἐπὶ τὸ αὐτὸ εὔξασθαι. Αρ. εἶπεν· Ἐὰν μή μοι φράσης ἀκραιφνεστάτως, οὐ συνεπίσταμαι ἐμαυτῷ ἔχειν τι τῆς μανιώδους αἱρέσεως ἐκείνης. ᾿Αθ. εἶπε· Τὴν τοῦ καλουμένου κλήρου ἀξίαν τὴν πρὸς τῆς αἱρέσεως δεδομένην σοι οὐ δοκεῖ σοι μόριον εἶναι τῆς ἀπάτης, ἔξωθεν μὲν δεικνύντα σχῆμα εύ σεβείας, ἔσωθεν δὲ μεστὸν τυγχάνοντα δυσφημίας (25), ὡς εἶναι τὸν ἄνθρωπον ὄργανον πνεύματος γίγαν τιαίου πρὸς θεομαχίαν τῇ ἱεροσυλίᾳ ἕτοιμον; "Αρ. εἶπεν· Ομολογῶ σοι ἐπὶ τοῦ παρόντος, οὐ συνεπι- δίδωσί μου ἡ ψυχή, εἰ μὴ ἄρα καὶ εἰ σκέψει (24) ἐξώσω καὶ ταύτην τὴν τυραννίδα τῆς κενοδοξίας ἐκ τῆς ψυχῆς μου. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν οὐ συγκατα- τίθετα: τὰ μέρη τῆς πλάνης εἰς τὴν ἀρετὴν, πολύ μᾶλλον οὐ συντρέχει τὰ μέρη τῆς ἀρετῆς καὶ τῆς S. ATHANASIUS. SPURIA. - que coelum ascendere; nisi suo in pectore retinuisset A indeficientem et consubstantialem Trinitatis fidem. Scilicet hujusmodi exemplo indicare voluit Deus neminem in regnum coelorum posse pervenire, nisi qui eam amplexus fuerit fidem, quæ in Paulo habi- tavit. Quid vero loquar de vivifico et sanctificante ac peccatorum remissionem præbente lavacro, sine quo nemo videbit regnum coelorum? Annon in ter beatissima nomenclatura fidelibus datur ? Adde his omnibus quod ait Joannes : «Et hi tres unum sunt B eamque ad mortem usque confitentur, et dignam ipsa vitam agunt. Ego enim nunc revixi, ex mortuis excitatus. Mortua siquidem, res est error, eum, quem occupat occidens, animamque ejus qui cum ilio ambulat, ita afficit ut impudicitiis inquine- tur, efficitque ne signa æternæ vitæ, quæ ante oculos exstant, homo cognoscat: unde futu- rum esset, ut nec mortem desererem, nec ad fidem vivificam accederem (17). Cum enim homo sit unus, unam debere habet fidem æternæ et consubstantialis Trinitatis. In illa enim infidelitate, ex qua me Deus eripuit, non una fides, sed tres prædicantur: una nempe de Patre æterno, alia de Filio creato, tertia de Spiritu facto. Ex quibus manifestum est, nullam omnino illic fidem esse ex multis. Quocirca gratias ago sancta Trinitati : Patrem, Filium et Spiritum sanctum adoro. Jam ergo, charissime, simul oremus. C Ligo enim deposita omnia erroris indumenta, Dei 1.isericordia, abjeci. sed si grati aniini es, id cum cæteris apostasiæ re- bus projicies, tuncque simul orare poterimus. Ar. Nisi id mihi liquidissime declaraveris, non mihi con- scius sum quidquam furiosæ illius bæresis retinere. Ath. Annon tibi videtur cleri, ut vocant, dignitas, quæ tibi ab hæresi data est, esse pars erroris ; idque speciem quidem pietatis foris præ se ferre, intus autem plenum esse impietatis, ita ut homo gigan- tæi spiritus fiat instrumentum, parati ad bellumn ad- versus Deum sacrilegio suscipiendum? Ar. Tibi in præsentia profiteor, quod non acquiescet animus, nisi istam vanæ gloriæ tyrannidem diligenter ex anima mea ejecerim. Ath. Itaque si er- roris partes cum virtute consentire non queunt, multo magis virtutis et veritatis partes cum erro- ris partibus convenire non possunt. Mendacium enim adversatur veritati, et veritas mendacio. es | Joan. v, 7. August. D in editis, sed legitur in quibusdam mss. 45. "Αρ. εἶπεν· Αληθῶς μακαριοι πάντες οἱ ἔχον 45. Ar. Vere beati omnes qui fidem istam habent, 46. Ath. Gestas adhuc erroris indumentum ; (17) Locus obscurus. (18) Αυg. εισεληλυθέναι. (19) Ita Regius. Editi vero et alii, δέδοται Ibi:l. (20) Απρ. και νεκροῦσα τοὺς ὁμολογοῦντας αὐτὴν 46. ᾿Αθ. εἶπεν· Ακμὴν ἔτι ἔνδυμα (22) φορείς (21) Hic addendum videtur μή. (22) Reg. τὸ ἔνδυμα. (23) Reg. δὲ γέμοντα δυσφημίας. (24) Aug. εἰ σκέψη. Μox την ante τυραννίδα deest
PG 28:500Τὴν τοῦ καλουμένου κλήρου ἀξίαν τὴν πρὸς τῆς αἱρέσεως δεδομένην σοι οὐ δοκεῖ σοι μόριον εἶναι τῆς ἀπάτης, ἔξωθεν μὲν δεικνύντα σχῆμα εὐσεβείας, ἔσωθεν δὲ μεστὸν τυγχάνοντα δυσφημίας, ὡς εἶναι τὸν ἄνθρωπον ὄργανον πνεύματος γιγαντιαίου πρὸς θεομαχίαν τῇ ἱεροσυλίᾳ ἕτοιμον; Ἄρ. εἶπεν· Ὁμολογῶ σοι ἐπὶ τοῦ παρόντος, οὐ συνεπιδίδωσί μου ἡ ψυχὴ, εἰ μὴ ἄρα καὶ εἰ σκέψει ἐξώσω καὶ ταύτην τὴν τυραννίδα τῆς κενοδοξίας ἐκ τῆς ψυχῆς μου. Ἀθ. εἶπεν· Εἰ οὖν οὐ συγκατατίθεται τὰ μέρη τῆς πλάνης εἰς τὴν ἀρετὴν, πολὺ μᾶλλον οὐ συντρέχει τὰ μέρη τῆς ἀρετῆς καὶ τῆς ἀληθείας τοῖς μέρεσι τῆς πλάνης. Ἀντίκειται γὰρ τῇ ἀληθείᾳ τὸ ψεῦδος, καὶ τῷ ψεύδει ἀντίκειται ἡ ἀλήθεια· ἕκαστον γὰρ τούτων ἐκ τοῦ καρποῦ γινώσκεται, καθὼς ἔφη ἡ Ἀλήθεια. χριστοφόρον Παῦλον μὴ ἄλλως δεδυνῆσθαι ἕως τρί του οὐρανοῦ ἀνεληλυθέναι, εἰ μὴ ἐκέκτητο ἐν στέρ νοις αὐτοῦ τὴν τῆς Τριάδος ἀνέκλειπτον καὶ ὁμοού στον πίστιν· ὁ Θεὸς βουλόμενος δεικνύναι διὰ τοῦ τοιούτου πράγματος, μηδένα εἰσελάσαι (18) δύνασθαι εἰς τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν, τὸν ἐκ τῆς πίστεως τῆς ἐνοικησάσης ἐν Παύλῳ μὴ γεγονότα. Τί δὲ καὶ τὸ τῆς ἀφέσεως τῶν ἁμαρτιῶν παρεκτικὸν, καὶ ζωο- ποιόν, καὶ ἁγιαστικὸν λουτρόν, οὗ χωρὶς οὐδεὶς όψε ται τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, οὐκ ἐν τῇ τρισμα καρία ονομασία δίδοται (19) τοῖς πιστοῖς; Πρὸς δὲ τούτοις πᾶσιν Ἰωάννης φάσκει· . Καὶ οἱ τρεῖς τὸ ἕν εἰσιν. » '.) τες ταύτην τὴν πίστιν, καὶ ἕως θανάτου ὁμολογοῦν τες αὐτὴν, καὶ ἀξίως αὐτῆς πολιτευόμενοι· νῦν γὰρ ἐγὼ ἀνέζησα ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν. Νεκρὰ γὰρ ἡ πλάνη, καὶ νεκροῦσα τὸν κεκτημένον αὐτὴν, καὶ ρυθμίζουσα τὴν ψυχὴν τοῦ συνοδοιποροῦντος αὐτῇ ἐν ἀσελγείαις φύρεσθαι (20), πρὸς τὸ παρ᾽ ὀφθαλμοῖς ζωῆς αἰωνίου σύμβολα μὴ γνωρισθέντα πρὸς τοῦ ἀν- θρώπου, (21) καταλείψαι με τον θάνατον, καὶ τὴν αὐτοῦ θυγατέρα πλάνην, προσοικειῶσαι δὲ ἑαυτὸν τῇ ζωοποιῷ πίστει. Εἷς γὰρ ἂν ὁ ἄνθρωπος, μίαν ἔχειν ὀφείλει πίστιν τῆς αἰωνίου καὶ ὁμοουσίου Τριάδος. Εξ ἧς γὰρ ἐῤῥύσατό με ὁ Θεὸς ἀπιστίας, οὐ μία πίστις, ἀλλὰ τρεῖς ὁμολογοῦνται, ἑνὸς μὲν Πατρὸς αἰωνίου, ἑτέρου δὲ κτιστοῦ Υἱοῦ, καὶ Πνεύματος πεποιημένου. Ἐκ δὲ τούτων κατάδηλόν ἐστι μὴ εἶναι πίστιν ἐκεῖ ἐκ πολλῶν μηδὲ μίαν. Ἐγὼ οὖν εὐχαριστῶ τῇ ἁγία Τριάδι, προσκυνῶ Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ ἅγιον πιστοῖς ἡ ἄφεσις. και ρυθμίζουσα τὴν ὁδοιπορίαν ἐν ἀσελγείαις. Πνεῦμα. Λοιπόν, ἀγαπητέ, ἅμα εὐξώμεθα. Ἐγὼ γὰρ, πάντα τὰ ἐνδύματα τῆς πλάνης ἀποδυσάμενος, ἀπέρριψα διὰ τοῦ ἐλεήμονος Θεοῦ. τῆς πλάνης· συνευγνωμονήσαις ρίψεις καὶ αὐτὸ πρὸς τοῖς λοιποῖς τῆς ἀποστασίας πράγμασι, καὶ δυνησί μεθα ἐπὶ τὸ αὐτὸ εὔξασθαι. Αρ. εἶπεν· Ἐὰν μή μοι φράσης ἀκραιφνεστάτως, οὐ συνεπίσταμαι ἐμαυτῷ ἔχειν τι τῆς μανιώδους αἱρέσεως ἐκείνης. ᾿Αθ. εἶπε· Τὴν τοῦ καλουμένου κλήρου ἀξίαν τὴν πρὸς τῆς αἱρέσεως δεδομένην σοι οὐ δοκεῖ σοι μόριον εἶναι τῆς ἀπάτης, ἔξωθεν μὲν δεικνύντα σχῆμα εύ σεβείας, ἔσωθεν δὲ μεστὸν τυγχάνοντα δυσφημίας (25), ὡς εἶναι τὸν ἄνθρωπον ὄργανον πνεύματος γίγαν τιαίου πρὸς θεομαχίαν τῇ ἱεροσυλίᾳ ἕτοιμον; "Αρ. εἶπεν· Ομολογῶ σοι ἐπὶ τοῦ παρόντος, οὐ συνεπι- δίδωσί μου ἡ ψυχή, εἰ μὴ ἄρα καὶ εἰ σκέψει (24) ἐξώσω καὶ ταύτην τὴν τυραννίδα τῆς κενοδοξίας ἐκ τῆς ψυχῆς μου. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν οὐ συγκατα- τίθετα: τὰ μέρη τῆς πλάνης εἰς τὴν ἀρετὴν, πολύ μᾶλλον οὐ συντρέχει τὰ μέρη τῆς ἀρετῆς καὶ τῆς S. ATHANASIUS. SPURIA. - que coelum ascendere; nisi suo in pectore retinuisset A indeficientem et consubstantialem Trinitatis fidem. Scilicet hujusmodi exemplo indicare voluit Deus neminem in regnum coelorum posse pervenire, nisi qui eam amplexus fuerit fidem, quæ in Paulo habi- tavit. Quid vero loquar de vivifico et sanctificante ac peccatorum remissionem præbente lavacro, sine quo nemo videbit regnum coelorum? Annon in ter beatissima nomenclatura fidelibus datur ? Adde his omnibus quod ait Joannes : «Et hi tres unum sunt B eamque ad mortem usque confitentur, et dignam ipsa vitam agunt. Ego enim nunc revixi, ex mortuis excitatus. Mortua siquidem, res est error, eum, quem occupat occidens, animamque ejus qui cum ilio ambulat, ita afficit ut impudicitiis inquine- tur, efficitque ne signa æternæ vitæ, quæ ante oculos exstant, homo cognoscat: unde futu- rum esset, ut nec mortem desererem, nec ad fidem vivificam accederem (17). Cum enim homo sit unus, unam debere habet fidem æternæ et consubstantialis Trinitatis. In illa enim infidelitate, ex qua me Deus eripuit, non una fides, sed tres prædicantur: una nempe de Patre æterno, alia de Filio creato, tertia de Spiritu facto. Ex quibus manifestum est, nullam omnino illic fidem esse ex multis. Quocirca gratias ago sancta Trinitati : Patrem, Filium et Spiritum sanctum adoro. Jam ergo, charissime, simul oremus. C Ligo enim deposita omnia erroris indumenta, Dei 1.isericordia, abjeci. sed si grati aniini es, id cum cæteris apostasiæ re- bus projicies, tuncque simul orare poterimus. Ar. Nisi id mihi liquidissime declaraveris, non mihi con- scius sum quidquam furiosæ illius bæresis retinere. Ath. Annon tibi videtur cleri, ut vocant, dignitas, quæ tibi ab hæresi data est, esse pars erroris ; idque speciem quidem pietatis foris præ se ferre, intus autem plenum esse impietatis, ita ut homo gigan- tæi spiritus fiat instrumentum, parati ad bellumn ad- versus Deum sacrilegio suscipiendum? Ar. Tibi in præsentia profiteor, quod non acquiescet animus, nisi istam vanæ gloriæ tyrannidem diligenter ex anima mea ejecerim. Ath. Itaque si er- roris partes cum virtute consentire non queunt, multo magis virtutis et veritatis partes cum erro- ris partibus convenire non possunt. Mendacium enim adversatur veritati, et veritas mendacio. es | Joan. v, 7. August. D in editis, sed legitur in quibusdam mss. 45. "Αρ. εἶπεν· Αληθῶς μακαριοι πάντες οἱ ἔχον 45. Ar. Vere beati omnes qui fidem istam habent, 46. Ath. Gestas adhuc erroris indumentum ; (17) Locus obscurus. (18) Αυg. εισεληλυθέναι. (19) Ita Regius. Editi vero et alii, δέδοται Ibi:l. (20) Απρ. και νεκροῦσα τοὺς ὁμολογοῦντας αὐτὴν 46. ᾿Αθ. εἶπεν· Ακμὴν ἔτι ἔνδυμα (22) φορείς (21) Hic addendum videtur μή. (22) Reg. τὸ ἔνδυμα. (23) Reg. δὲ γέμοντα δυσφημίας. (24) Aug. εἰ σκέψη. Μox την ante τυραννίδα deest
Ἐπληρώθη σὺν Θεῷ ἡ τοῦ ἁγίου Ἀθανασίου κατὰ Ἀρείου ἀριστεία.χριστοφόρον Παῦλον μὴ ἄλλως δεδυνῆσθαι ἕως τρί του οὐρανοῦ ἀνεληλυθέναι, εἰ μὴ ἐκέκτητο ἐν στέρ νοις αὐτοῦ τὴν τῆς Τριάδος ἀνέκλειπτον καὶ ὁμοού στον πίστιν· ὁ Θεὸς βουλόμενος δεικνύναι διὰ τοῦ τοιούτου πράγματος, μηδένα εἰσελάσαι (18) δύνασθαι εἰς τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν, τὸν ἐκ τῆς πίστεως τῆς ἐνοικησάσης ἐν Παύλῳ μὴ γεγονότα. Τί δὲ καὶ τὸ τῆς ἀφέσεως τῶν ἁμαρτιῶν παρεκτικὸν, καὶ ζωο- ποιόν, καὶ ἁγιαστικὸν λουτρόν, οὗ χωρὶς οὐδεὶς όψε ται τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, οὐκ ἐν τῇ τρισμα καρία ονομασία δίδοται (19) τοῖς πιστοῖς; Πρὸς δὲ τούτοις πᾶσιν Ἰωάννης φάσκει· . Καὶ οἱ τρεῖς τὸ ἕν εἰσιν. » '.) τες ταύτην τὴν πίστιν, καὶ ἕως θανάτου ὁμολογοῦν τες αὐτὴν, καὶ ἀξίως αὐτῆς πολιτευόμενοι· νῦν γὰρ ἐγὼ ἀνέζησα ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν. Νεκρὰ γὰρ ἡ πλάνη, καὶ νεκροῦσα τὸν κεκτημένον αὐτὴν, καὶ ρυθμίζουσα τὴν ψυχὴν τοῦ συνοδοιποροῦντος αὐτῇ ἐν ἀσελγείαις φύρεσθαι (20), πρὸς τὸ παρ᾽ ὀφθαλμοῖς ζωῆς αἰωνίου σύμβολα μὴ γνωρισθέντα πρὸς τοῦ ἀν- θρώπου, (21) καταλείψαι με τον θάνατον, καὶ τὴν αὐτοῦ θυγατέρα πλάνην, προσοικειῶσαι δὲ ἑαυτὸν τῇ ζωοποιῷ πίστει. Εἷς γὰρ ἂν ὁ ἄνθρωπος, μίαν ἔχειν ὀφείλει πίστιν τῆς αἰωνίου καὶ ὁμοουσίου Τριάδος. Εξ ἧς γὰρ ἐῤῥύσατό με ὁ Θεὸς ἀπιστίας, οὐ μία πίστις, ἀλλὰ τρεῖς ὁμολογοῦνται, ἑνὸς μὲν Πατρὸς αἰωνίου, ἑτέρου δὲ κτιστοῦ Υἱοῦ, καὶ Πνεύματος πεποιημένου. Ἐκ δὲ τούτων κατάδηλόν ἐστι μὴ εἶναι πίστιν ἐκεῖ ἐκ πολλῶν μηδὲ μίαν. Ἐγὼ οὖν εὐχαριστῶ τῇ ἁγία Τριάδι, προσκυνῶ Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ ἅγιον πιστοῖς ἡ ἄφεσις. και ρυθμίζουσα τὴν ὁδοιπορίαν ἐν ἀσελγείαις. Πνεῦμα. Λοιπόν, ἀγαπητέ, ἅμα εὐξώμεθα. Ἐγὼ γὰρ, πάντα τὰ ἐνδύματα τῆς πλάνης ἀποδυσάμενος, ἀπέρριψα διὰ τοῦ ἐλεήμονος Θεοῦ. τῆς πλάνης· συνευγνωμονήσαις ρίψεις καὶ αὐτὸ πρὸς τοῖς λοιποῖς τῆς ἀποστασίας πράγμασι, καὶ δυνησί μεθα ἐπὶ τὸ αὐτὸ εὔξασθαι. Αρ. εἶπεν· Ἐὰν μή μοι φράσης ἀκραιφνεστάτως, οὐ συνεπίσταμαι ἐμαυτῷ ἔχειν τι τῆς μανιώδους αἱρέσεως ἐκείνης. ᾿Αθ. εἶπε· Τὴν τοῦ καλουμένου κλήρου ἀξίαν τὴν πρὸς τῆς αἱρέσεως δεδομένην σοι οὐ δοκεῖ σοι μόριον εἶναι τῆς ἀπάτης, ἔξωθεν μὲν δεικνύντα σχῆμα εύ σεβείας, ἔσωθεν δὲ μεστὸν τυγχάνοντα δυσφημίας (25), ὡς εἶναι τὸν ἄνθρωπον ὄργανον πνεύματος γίγαν τιαίου πρὸς θεομαχίαν τῇ ἱεροσυλίᾳ ἕτοιμον; "Αρ. εἶπεν· Ομολογῶ σοι ἐπὶ τοῦ παρόντος, οὐ συνεπι- δίδωσί μου ἡ ψυχή, εἰ μὴ ἄρα καὶ εἰ σκέψει (24) ἐξώσω καὶ ταύτην τὴν τυραννίδα τῆς κενοδοξίας ἐκ τῆς ψυχῆς μου. Αθ. εἶπεν· Εἰ οὖν οὐ συγκατα- τίθετα: τὰ μέρη τῆς πλάνης εἰς τὴν ἀρετὴν, πολύ μᾶλλον οὐ συντρέχει τὰ μέρη τῆς ἀρετῆς καὶ τῆς S. ATHANASIUS. SPURIA. - que coelum ascendere; nisi suo in pectore retinuisset A indeficientem et consubstantialem Trinitatis fidem. Scilicet hujusmodi exemplo indicare voluit Deus neminem in regnum coelorum posse pervenire, nisi qui eam amplexus fuerit fidem, quæ in Paulo habi- tavit. Quid vero loquar de vivifico et sanctificante ac peccatorum remissionem præbente lavacro, sine quo nemo videbit regnum coelorum? Annon in ter beatissima nomenclatura fidelibus datur ? Adde his omnibus quod ait Joannes : «Et hi tres unum sunt B eamque ad mortem usque confitentur, et dignam ipsa vitam agunt. Ego enim nunc revixi, ex mortuis excitatus. Mortua siquidem, res est error, eum, quem occupat occidens, animamque ejus qui cum ilio ambulat, ita afficit ut impudicitiis inquine- tur, efficitque ne signa æternæ vitæ, quæ ante oculos exstant, homo cognoscat: unde futu- rum esset, ut nec mortem desererem, nec ad fidem vivificam accederem (17). Cum enim homo sit unus, unam debere habet fidem æternæ et consubstantialis Trinitatis. In illa enim infidelitate, ex qua me Deus eripuit, non una fides, sed tres prædicantur: una nempe de Patre æterno, alia de Filio creato, tertia de Spiritu facto. Ex quibus manifestum est, nullam omnino illic fidem esse ex multis. Quocirca gratias ago sancta Trinitati : Patrem, Filium et Spiritum sanctum adoro. Jam ergo, charissime, simul oremus. C Ligo enim deposita omnia erroris indumenta, Dei 1.isericordia, abjeci. sed si grati aniini es, id cum cæteris apostasiæ re- bus projicies, tuncque simul orare poterimus. Ar. Nisi id mihi liquidissime declaraveris, non mihi con- scius sum quidquam furiosæ illius bæresis retinere. Ath. Annon tibi videtur cleri, ut vocant, dignitas, quæ tibi ab hæresi data est, esse pars erroris ; idque speciem quidem pietatis foris præ se ferre, intus autem plenum esse impietatis, ita ut homo gigan- tæi spiritus fiat instrumentum, parati ad bellumn ad- versus Deum sacrilegio suscipiendum? Ar. Tibi in præsentia profiteor, quod non acquiescet animus, nisi istam vanæ gloriæ tyrannidem diligenter ex anima mea ejecerim. Ath. Itaque si er- roris partes cum virtute consentire non queunt, multo magis virtutis et veritatis partes cum erro- ris partibus convenire non possunt. Mendacium enim adversatur veritati, et veritas mendacio. es | Joan. v, 7. August. D in editis, sed legitur in quibusdam mss. 45. "Αρ. εἶπεν· Αληθῶς μακαριοι πάντες οἱ ἔχον 45. Ar. Vere beati omnes qui fidem istam habent, 46. Ath. Gestas adhuc erroris indumentum ; (17) Locus obscurus. (18) Αυg. εισεληλυθέναι. (19) Ita Regius. Editi vero et alii, δέδοται Ibi:l. (20) Απρ. και νεκροῦσα τοὺς ὁμολογοῦντας αὐτὴν 46. ᾿Αθ. εἶπεν· Ακμὴν ἔτι ἔνδυμα (22) φορείς (21) Hic addendum videtur μή. (22) Reg. τὸ ἔνδυμα. (23) Reg. δὲ γέμοντα δυσφημίας. (24) Aug. εἰ σκέψη. Μox την ante τυραννίδα deest