PG 39:1646ο 3, 13 Δηλουμένης τινὸς ὑπεροχῆς ἁρμοζούσης θεῷ τῷ ὀνόματι τοῦ οὐρανοῦ κατὰ τὸ ὁ οὐρανὸς τοῦ οὐρανοῦ τῷ κυρίῳ εἰς γῆν ἀφορῶν ὕστερον γενόμενος διάβολος ἐν οὐρανῷ ὤν, ὅτε ἅγιος ὑπῆρχεν, εἶπεν· εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι ὡς κάτω που τυγχάνων ὡς πρὸς «τὸν οὐρανὸν» ἐκεῖνον. «εἰς τὸν» οὕτω καλούμενον «οὐρανὸν οὐδεὶς ἀναβέβηκεν εἰ μὴ» μόνος ὁ τοῦ θεοῦ «υἱός,20 ἐπεὶ καὶ μόνος ἐκεῖθεν καταβέβηκεν, «υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου» διὰ τὴν οἰκονομίαν καλούμενος. κἂν τοίνυν οἱ ἄγγελοι ἀναβαίνοντες «εἰς τὸν οὐρανὸν» καὶ καταβαίνοντες διὰ κλίμακος ὤφθησαν τῷ Ἰακώβ, ἀλλ’ οὐ περὶ τοῦ οὐρανοῦ τοῦ προειρημένου ἡ ὀπτασία λέγεται τῇ γραφῇ. ο 3, 3536 Ταῦτα λέγεται περὶ τῶν λογικῶν. καὶ ἐπειδὴ ἐν πᾶσι τούτοις εἰσὶ καὶ χείρονα γενόμενα, ἐπίστησον πῶς ἕξουσι ταῦτα κατάστασιν ἐν τῇ χειρὶ τοῦ υἱοῦ γενόμενα δηλονότι ἀποβαλόντα ἣν εἶχον κακίαν καὶ ἀναλαβόντα ἀρετήν· οὐ γὰρ προσεκτέον τῷ τεθειμένῳ σοφίσματα, «πάντα» καλεῖσθαι μόνα τὰ ἁγιότητα ἔχοντα. οὐ ταὐτὸν δὲ τὸ μὴ ἔχειν «ζωὴν» [τῷ μὴ ἰδεῖν]· δηλοῦται τοῦτο ἐκ τοῦ ὄψεσθε τὴν «ζωὴν» ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν ὑμῶν καὶ οὐ μὴ πιστεύσητε.Στ. ιε'. Εἰ ἀπὸ καρπῶν δικαιοσύνης φύεται δέν δρον ζωῆς, πᾶς ὁ κρύπτων τὴν δικαιοσύνην τῇ ἀδι κίᾳ, ήτις λέγεται χείρ, οὐ βρώσεται ἐκ τοῦ τῆς ζωῆς δένδρου. Στ. κγ'. Τῶν μαθητῶν σου, ἵνα μὴ πρὸς τὴν ἕξιν ἐπάγῃς τὴν διδασκαλίαν. Στ. 46'. Τὴν θεωρίαν τῶν γεγονότων, καὶ τὴν θεωρίαν τῆς ἁγίας Τριάδος, ἔνδυμα εἶναι λέγει νοῦ και Ιαροῦ, ἐκ βύσσου καὶ πορφύρας. ΚΕΦ. Δ'. Στ. κδ'. Πνεῦμα ὁ Θεός. Ἐπεὶ ἀόρατος ὁ Θεὸς, ἀκολουθεῖ δὲ τῶν ἀοράτων τὸ ἀσώματον· ἀσώματος ἄρα ὁ Θεὸς ὤν, ἀόρατός ἐστιν· εἰ δὲ τοῦτο, λεγόμενος πνεῦμα, οὐ κεκινημέ- νος ἀὴρ εἴη· οὐ γὰρ ὅτι παρὰ ἀνθρώποις ἄνεμον δη- λοῖ τὸ πνεῦμα, ἀνάγκη καὶ ἐπὶ Θεοῦ τοῦτο σημαί νεσθαι. Ωσπερ τοίνυν φῶς λεγόμενον, ἐπεὶ μὴ ὄψιν, ἀλλὰ νόησιν φωτίζει, οὐ σῶμα ἀλλὰ νοερόν ἐστι φῶς· ἀλλὰ καὶ ἀγάπη καλούμενον οὐ διάθεσις ὑπάρχει, ἀλλ' οὐσία ἀγαπῶσα & δημιουργεῖ, καὶ ὧν προνοεί ται· οὕτως πνεῦμα προσαγορευόμενος οὐκ ἄνεμον ἀλλ᾽ ἀσώματον καὶ ζωοποιὸν παρίστησιν οὐσίαν (8). Πᾶς δὲ ὁ μαθὼν ὅτι πνεῦμα ὁ Θεὸς, πνευματικῶς λατρεύων αὐτῷ, πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ, οὐκέτι τυπι· χῶς, προσκυνεῖ τὸν τῶν ὅλων Θεόν. Πρὸς ἀντιδια- στολὴν δὲ τοῦ γράμματος τό, «ἐν πνεύματι, ο φησί · τοῦ δὲ τύπου, τὸ καὶ, ο ἀληθείᾳ. • Ταῦτα γὰρ, ἕως καιρὸς χρειώδης ἦν· τῆς ἀληθείας δὲ ἐλθούσης, ἤτοι τῆς Χριστοῦ παρουσίας, πάντα πέπαυται. ΚΕΦ. Ε'. Στ. κθ'. Ἐκπορεύσονται οἱ τὰ ἀγαθὰ ποιήσαντες, εἰς ἀνάστασιν ζωῆς· οἱ δὲ τὰ φαύλα πράξαντες, εἰς ἀνάστασιν κρίσεως. Τῶν ἀνθρώπων διῃρημένων κατὰ τὴν γνώμην εἰς ἀσεβεῖς ἤτοι ἀπίστους, καὶ εἰς εὐσεβεῖς ἤτοι πιστοὺς, οἱ αὐτοὶ πάντων ἀνισταμένων ἀνθρώπων, ήγουν ἄπιστοι καὶ ἀσεβεῖς ἀνίστανται μὲν, οὐκ εἰς κρίσιν δὲ, τῷ ἤδη κεκρίσθαι τὸν μὴ πιστεύσαντα (θ). Εἰσι δὲ οἱ πιστεύσαντες τῷ Σωτῆρι, καὶ πρὸς τούτῳ καὶ ἔργα πεποιηκότες ἀγαθὰ, οἵτινες ἀνίστανται εἰς ἀνά- στασιν ζωῆς, οὐ κριθησόμενοι· τῶν μετὰ τὸ πιστεῦ 5. 1C4B Vers. 45. Si ex justitiæ fructibus nascitur arbor vitæ, quisquis obruit iniquitate justitiam, quæ ma- nus dicitur, non comedet de vitæ arbore. FRAGMENTA IN JOANNEM. CAPUT XXVII CAPUT XXXI (in Græco). Vers. 23. Discipulorum uorum, ne ex consuetu dinę tantum magisterium exerceas. (in Vulg.). Vers. 22. Aclarum rerum meditationem, necnon sanctæ Trinitatis theoriam, indumentum esse ait hominis puri, ex bysso el purpura. EJUSDEM DIDYMI FRAGMENTA INEDITA COMMENTARII AD JOANNIS EVANGELIUM. (Mat, Bibl. nova Patrum, IV, 11, 147. Vide infra Monitum ad Fragmenta in Epist. II ad Corinth., col. 1677.) A'. B C I. CAP. IV. Vers. 24. Spiritus est Deus. Quoniam invisibilis est Deus, sequitur autem in- visibilitatem incorporalitas; cum sit incorporalis Deus, idem est etiam invisibilis. Quod si ita est, is qui hoc loco dicitur spiritus, non erit aer commo- tus. Neque enim quia apud homines ventumn sigui- ficat spiritus, necesse est ut in Deo quoque eodem significatu sit. Sicut itaque cum idem Deus dicitur lux s, quoniam non oculum, sed mentem illuminat, nou est corpus, sed intellectualis lux; quin etiam cuin charitas appellatur , non est ille quidam affe- ctus, sed substantia amans res illas quas creat et quibus consulit; sic spiritus vocatus Deus, non ventum sed incorpoream vivificamque substantiam denotat. Jam qui novit spiritum esse Deum, spiris taliter adorans, ipso jam spiritu et veritate non ti- gurate, universalem Deum colit. Ob distinguendum autem a littera dicit ‹ in spiritu : » item ut distin- gual a figura, dicit « veritate. » Alque illa velera quandiu tempus idoneum fuit. valuerunt; postea veritate adveniente, id est Christo præsente, cuncta desiverunt. B'. I Joan. IV, D so Joan. 1, tum in Corderii catena p. 134, et quidem gravibus 11. CAP. V. Vers. 29. Procedent qui bona fecerunt, in resurrectionem vitæ : qui vero mala egerunt, in resurrectionem judicii. Hominibus secundum hanc sententiam divisis in impios seu incredulos, et in religiosos sive creden- les; priores illi quoque, id est impii et increduli, in universali resurrectione resurgent, non tamen ad judicium, quia qui non credit, jam judicatus fuit ss. At ii qui Christo crediderunt, et bona insu- per opera fecerunt, hi resurgent resurrectione ad vitam, non autem condemnandi; dum contra illi, ibi mendis inquinatam. 8. ss Joan. 111,18. (8) Haclenns tantum exstabat Didymi fragmen- (9) Sic apud Joannem 11, 18.
εἰ ταῦτα ζητήσειέ τις, τί χεῖρον; πότερον τὸ μὴ ὁρᾶν τὴν «ζωὴν» μηδὲ πιστεύειν αὐτῇ ἢ τὸ μὴ ἔχειν «ζωήν,20 ὁρᾶν δὲ αὐτήν; καὶ ὁ μέν τις ἐρεῖ ὁ ἑκατέρων λειπόμενος φαυλότερος τοῦ τὸ ἓν ἔχοντος. ἄλλος δέ τις λέξει ἔλαττον εἶναι κακὸν τὸ μὴ ὁρῶντα τὴν «ζωὴν» ἀπιστεῖν αὐτῇ· συγγνώμη γὰρ ἔσται τῷ τοιοῦτο ἔχοντι. ἐγκλητέον δὲ μᾶλλον ὄντος τοῦ μὴ πιστεύοντος τῇ ζωῇ, καίπερ ἰδεῖν ἱκανοῦ ὄντος, τοῦ κάλλους αὐτῆς εἰς συγκατάθεσιν ἕλκοντος. ο 4, 24 Ἐπεὶ ἀόρατος ὁ θεός, ἀκολουθεῖ δὲ εὐθέως τῷ ἀοράτῳ τὸ ἀσώματον, ἀσώματος ἄρα ὁ θεὸς ὢν ἀόρατός ἐστιν. εἰ δὲ τοῦτο, λεγόμενος «πνεῦμα» οὐ κεκινημένος ἀὴρ εἴη· οὐ γὰρ ὅτι παρ’ ἀνθρώποις σῶμα δηλοῖ τὸ «πνεῦμα,20 ἀνάγκη καὶ ἐπὶ τοῦ θεοῦ τοῦτο σημαίνεσθαι. ὥσπερ τοίνυν φῶς λεγόμενος ἐπεὶ μὴ ὄψιν, ἀλλὰ νόησιν φωτίζει, οὐ σῶμα, ἀλλὰ νοερόν ἐστι φῶς, ἀλλὰ καὶ ἀγάπη καλούμενος οὐ διάθεσις ὑπάρχει, ἀλλ’ οὐσία ἀγαπῶσα ἃ δημιουργεῖ καὶ ὧν προνοεῖται, οὕτω πνεῦμα προσαγορευόμενος οὐκ ἄνεμον, ἀλλ’ ἀσώματον καὶ ζωοποιὸν παρίστησιν οὐσίαν.Στ. ιε'. Εἰ ἀπὸ καρπῶν δικαιοσύνης φύεται δέν δρον ζωῆς, πᾶς ὁ κρύπτων τὴν δικαιοσύνην τῇ ἀδι κίᾳ, ήτις λέγεται χείρ, οὐ βρώσεται ἐκ τοῦ τῆς ζωῆς δένδρου. Στ. κγ'. Τῶν μαθητῶν σου, ἵνα μὴ πρὸς τὴν ἕξιν ἐπάγῃς τὴν διδασκαλίαν. Στ. 46'. Τὴν θεωρίαν τῶν γεγονότων, καὶ τὴν θεωρίαν τῆς ἁγίας Τριάδος, ἔνδυμα εἶναι λέγει νοῦ και Ιαροῦ, ἐκ βύσσου καὶ πορφύρας. ΚΕΦ. Δ'. Στ. κδ'. Πνεῦμα ὁ Θεός. Ἐπεὶ ἀόρατος ὁ Θεὸς, ἀκολουθεῖ δὲ τῶν ἀοράτων τὸ ἀσώματον· ἀσώματος ἄρα ὁ Θεὸς ὤν, ἀόρατός ἐστιν· εἰ δὲ τοῦτο, λεγόμενος πνεῦμα, οὐ κεκινημέ- νος ἀὴρ εἴη· οὐ γὰρ ὅτι παρὰ ἀνθρώποις ἄνεμον δη- λοῖ τὸ πνεῦμα, ἀνάγκη καὶ ἐπὶ Θεοῦ τοῦτο σημαί νεσθαι. Ωσπερ τοίνυν φῶς λεγόμενον, ἐπεὶ μὴ ὄψιν, ἀλλὰ νόησιν φωτίζει, οὐ σῶμα ἀλλὰ νοερόν ἐστι φῶς· ἀλλὰ καὶ ἀγάπη καλούμενον οὐ διάθεσις ὑπάρχει, ἀλλ' οὐσία ἀγαπῶσα & δημιουργεῖ, καὶ ὧν προνοεί ται· οὕτως πνεῦμα προσαγορευόμενος οὐκ ἄνεμον ἀλλ᾽ ἀσώματον καὶ ζωοποιὸν παρίστησιν οὐσίαν (8). Πᾶς δὲ ὁ μαθὼν ὅτι πνεῦμα ὁ Θεὸς, πνευματικῶς λατρεύων αὐτῷ, πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ, οὐκέτι τυπι· χῶς, προσκυνεῖ τὸν τῶν ὅλων Θεόν. Πρὸς ἀντιδια- στολὴν δὲ τοῦ γράμματος τό, «ἐν πνεύματι, ο φησί · τοῦ δὲ τύπου, τὸ καὶ, ο ἀληθείᾳ. • Ταῦτα γὰρ, ἕως καιρὸς χρειώδης ἦν· τῆς ἀληθείας δὲ ἐλθούσης, ἤτοι τῆς Χριστοῦ παρουσίας, πάντα πέπαυται. ΚΕΦ. Ε'. Στ. κθ'. Ἐκπορεύσονται οἱ τὰ ἀγαθὰ ποιήσαντες, εἰς ἀνάστασιν ζωῆς· οἱ δὲ τὰ φαύλα πράξαντες, εἰς ἀνάστασιν κρίσεως. Τῶν ἀνθρώπων διῃρημένων κατὰ τὴν γνώμην εἰς ἀσεβεῖς ἤτοι ἀπίστους, καὶ εἰς εὐσεβεῖς ἤτοι πιστοὺς, οἱ αὐτοὶ πάντων ἀνισταμένων ἀνθρώπων, ήγουν ἄπιστοι καὶ ἀσεβεῖς ἀνίστανται μὲν, οὐκ εἰς κρίσιν δὲ, τῷ ἤδη κεκρίσθαι τὸν μὴ πιστεύσαντα (θ). Εἰσι δὲ οἱ πιστεύσαντες τῷ Σωτῆρι, καὶ πρὸς τούτῳ καὶ ἔργα πεποιηκότες ἀγαθὰ, οἵτινες ἀνίστανται εἰς ἀνά- στασιν ζωῆς, οὐ κριθησόμενοι· τῶν μετὰ τὸ πιστεῦ 5. 1C4B Vers. 45. Si ex justitiæ fructibus nascitur arbor vitæ, quisquis obruit iniquitate justitiam, quæ ma- nus dicitur, non comedet de vitæ arbore. FRAGMENTA IN JOANNEM. CAPUT XXVII CAPUT XXXI (in Græco). Vers. 23. Discipulorum uorum, ne ex consuetu dinę tantum magisterium exerceas. (in Vulg.). Vers. 22. Aclarum rerum meditationem, necnon sanctæ Trinitatis theoriam, indumentum esse ait hominis puri, ex bysso el purpura. EJUSDEM DIDYMI FRAGMENTA INEDITA COMMENTARII AD JOANNIS EVANGELIUM. (Mat, Bibl. nova Patrum, IV, 11, 147. Vide infra Monitum ad Fragmenta in Epist. II ad Corinth., col. 1677.) A'. B C I. CAP. IV. Vers. 24. Spiritus est Deus. Quoniam invisibilis est Deus, sequitur autem in- visibilitatem incorporalitas; cum sit incorporalis Deus, idem est etiam invisibilis. Quod si ita est, is qui hoc loco dicitur spiritus, non erit aer commo- tus. Neque enim quia apud homines ventumn sigui- ficat spiritus, necesse est ut in Deo quoque eodem significatu sit. Sicut itaque cum idem Deus dicitur lux s, quoniam non oculum, sed mentem illuminat, nou est corpus, sed intellectualis lux; quin etiam cuin charitas appellatur , non est ille quidam affe- ctus, sed substantia amans res illas quas creat et quibus consulit; sic spiritus vocatus Deus, non ventum sed incorpoream vivificamque substantiam denotat. Jam qui novit spiritum esse Deum, spiris taliter adorans, ipso jam spiritu et veritate non ti- gurate, universalem Deum colit. Ob distinguendum autem a littera dicit ‹ in spiritu : » item ut distin- gual a figura, dicit « veritate. » Alque illa velera quandiu tempus idoneum fuit. valuerunt; postea veritate adveniente, id est Christo præsente, cuncta desiverunt. B'. I Joan. IV, D so Joan. 1, tum in Corderii catena p. 134, et quidem gravibus 11. CAP. V. Vers. 29. Procedent qui bona fecerunt, in resurrectionem vitæ : qui vero mala egerunt, in resurrectionem judicii. Hominibus secundum hanc sententiam divisis in impios seu incredulos, et in religiosos sive creden- les; priores illi quoque, id est impii et increduli, in universali resurrectione resurgent, non tamen ad judicium, quia qui non credit, jam judicatus fuit ss. At ii qui Christo crediderunt, et bona insu- per opera fecerunt, hi resurgent resurrectione ad vitam, non autem condemnandi; dum contra illi, ibi mendis inquinatam. 8. ss Joan. 111,18. (8) Haclenns tantum exstabat Didymi fragmen- (9) Sic apud Joannem 11, 18.
PG 39:1647πᾶς δὲ ὁ μαθών, ὅτι «πνεῦμα ὁ θεὸς» πνευματικῶς λατρεύων αὐτῷ «πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ» οὐκέτι τυπικῶς προσκυνεῖ τὸν τῶν ὅλων θεόν. πρὸς ἀντιδιαστολὴν δὲ τοῦ γράμματος τὸ «ἐν πνεύματί» φησιν, τοῦ δὲ τύπου τὸ «καὶ ἀληθείᾳ·20 ταῦτα γὰρ ἕως καιροῦ χρειώδη ἦν, τῆς ἀληθείας δὲ ἐλθούσης ἤτοι τῆς Χριστοῦ παρουσίας πάντα πέπαυται. ο 5, 1921 Εἰ τὸ λεγόμενον ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ· ἃ «γὰρ ἂν ἐκεῖνος ποιῇ» (δῆλον δὲ ὅτι ὁ πατήρ), ταῦτα «καὶ ὁ υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ,20 ἀναφορὰν ἔχει πρὸς τὰ παραδόξως ὑπ’ αὐτοῦ ἐν τοῖς εὐαγγελίοις γεγενημένα, ἐπιστατέον πῶς ταῦτα ὁ «πατὴρ» ἐποίησεν. πρὸς ὃ λεκτέον· ἐπεὶ ὁμοούσιος ὢν τῷ πατρὶ ὁ «υἱὸς» ἀχώριστον ἐνέργειαν ἔχει τῆς τοῦ πατρὸς ἐνεργείας ἀκηλίδωτον ἔσοπτρον ὤν, πᾶν ὅ τι «ποιεῖ ὁ πατήρ,20 ἅμα καὶ ἀχωρίστως ἐνεργεῖ ὁ «υἱὸς» καὶ ὃ ἐργάζεται ὁ «υἱός,20 εὐθὺς καὶ ὁ «πατὴρ» εἰς ὕπαρξιν ἄγει ὡς κατὰ τοῦτο μήτε τὸν υἱὸν ἄνευ πατρὸς μήτε τὸν πατέρα ἄνευ υἱοῦ ποιεῖν τι. ταύτην τὴν θεωρίαν καὶ ἐπὶ τῶν δημιουργημάτων ἐφαρμοστέον· οὐ γὰρ ἕτερα κτίζοντος τοῦ πατρὸς ἕτερα δὴ οὐσιοῖ ὁ υἱός·Δ σαι ἡμαρτηκότων εἰς κρίσιν (10) ἐγειρομένων. Τὴν δὲ τῶν βρεφῶν κατάστασιν, ἐπεὶ καὶ αὐτὰ ἀνίσταν ται, Θεὸς μόνος οἶδεν τάχα, καὶ ὧν ἡ ἀποκάλυψες τῆς περὶ τούτου ἀληθείας γεγένηται (11). Γ'. ΚΕΦ. Γ'. Στ. κε'. Καὶ εὑρόντες αὐτὸν πέραν τῆς θα λάσσης, εἶπον αὐτῷ· Ραββί, πότε ὧδε γέγονας ; Αξιον δὲ κἀνταῦθα συνιδεῖν τὴν εύθραυστον αὐτ τῶν ὁρμήν. Οἱ γὰρ λέγοντες, « Οὗτός ἐστιν ὁ προφή της, νοἱ σπουδάσαντες ἁρπάσαι καὶ ποιῆσαι βασιλέα, εὑρόντες αὐτὸν, οὐδὲν τοιοῦτον βασιλεύονται, ἀλλὰ τὸ θαῦμα ἐκβαλόντες, ὥς γε οἶμαι, οὐκέτι λοιπὸν ὑπὲρ τῶν προτέρων ἐθαύμαζον, ἀλλ' ἐπεθύμουν πάλιν τρα πέζης ἀπολαύειν οἷας καὶ πρότερον. Διέβησαν μὲν οὖν τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν ποτε καὶ Ἰουδαῖοι, Μωϋσέως ἡγουμένου· ἀλλὰ πολὺ τὸ μέσον. Ο μὲν γὰρ εὐχόμενος, καὶ ὡς δοῦλος, πάντα εἰργάζεται ο τος δὲ μετ' ἐξουσίας ἁπάσης. Κἀκεῖ μὲν νότου ἐμπε σόντος εἶξεν τὸ ὕδωρ, ὥστε ἐπὶ ξηρᾶς ποιῆσαι παρ ελθεῖν· ἐνταῦθα δὲ τὸ θαῦμα μεῖζον ἐγένετο. Μέσ νουσα γὰρ ἐπὶ τῆς οἰκείας φύσεως ἡ θάλασσα, οὕτως ἔφερε τὸν ἑαυτῆς Δεσπότην ἐπὶ τῶν νώτων, μαρτυ- ροῦσα τῇ βήσει ἐκείνῃ τῇ λεγούσῃ· « Ο περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης ͵ ὡς « ἐπ' ἐδάφους. » Εἰκότως δὲ μέλλων εἰς Καπερναούμ ἐμβαλεῖν τὴν σκληρὰν καὶ ἀπειθῆ, τὸ σημεῖον εἰργάσατο, οὐ μόνον τοῖς ἐν αὐτῇ γινομένοις, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἔξω τῆς πόλεως θαυ ματουργουμένοις δηλοποιῶν ἐν αὐτῇ καὶ ἐμφανῆ καθιστῶν, μαλάξαι βουλόμενος αὐτῆς τὴν ἀπείθειαν. Τὸ γὰρ ὄχλους παραγενέσθαι τοσούτους εἰς τὴν πόλιν ἐκείνην πολλῶν τιθεμένους σπουδήν, ποῖον οὐκ ἦν ἱκανὸν μαλάξαι λίθον; Αλλ' ἐκεῖνοι τοιοῦτον οὐδὲν ἔπαθον, ἀλλὰ πάλιν τροφῆς ἐπεθύμουν σωματικής. Δ'. Στ. κς'. Ζητεῖτέ με, οὐχ ὅτι εἴδετε σημεῖα, ἀλλ' ὅτι ἐφάγετε ἐκ τῶν ἄρτων, καὶ ἐχορτάσθητε. Τὸ προσηνὲς καὶ λεῖον, οὐ πανταχού χρήσιμον, ἀλλ' ἔστιν ὅτε καὶ τοῦ πληκτικωτέρου δεῖ τῷ διδα- σκάλῳ, ὅταν νωθής καὶ παχὺς ὁ μαθητής. Τοῦτο καὶ ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ πεποίηκε ἀλλαχοῦ τε πολλαχοῦ καὶ ἐνταῦθα. Ελθόντων γὰρ τῶν ὄχλων, καὶ κολακευόν των αὐτὸν καὶ λεγόντων, « Ραβδί, πότε ὧδε γέγο νας ; ο δεικνὺς ὅτι τῆς παρ' ἀνθρώπων οὐκ ἐφίεται τιμῆς, ἐπιπληκτικῶς αὐτοῖς ἀποκρίνεται, εἰς ἐν μό νον ὁρῶν, τὴν αὐτῶν σωτηρίαν· οὐ ταύτην δὲ μόνον διαρθῶσαι βουλόμενος, ἀλλὰ καὶ τὸ τὴν διάνοιαν αὐτ κρίνω εί τῶν ἐκκάμψαι καὶ εἰς μέσον ἀγαγεῖν· τί γάρ φη- σιν; « Αμὴν λέγω ὑμῖν, » μετὰ διορισμοῦ καὶ βε βαιώσεως· • Ζητεῖτέ με, οὐχ ὅτι ἴδετε σημεῖα, ἀλλ' ὅτι ἐφάγετε ἐκ τῶν ἄρτων, καὶ ἐχορτάσθητε. Οὐ τὸ θαῦμα ἐξέπληξε, φησί, τὸ ἐπὶ τοῖς ἄρτοις, ἀλλὰ τὸ έμπλησθῆναι. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἦλθον πάλιν, ὡς μέλλοντες τῶν αὐτῶν ἀπολαύεσθαι· διὰ τοῦτο ἔλεγον· • Οἱ πατέρες ἡμῶν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἔφαγον τὸ μάννα ὅπερ ἦν ἔγκλημα καὶ κατηγορία μεγίστη. Αλλ' οὐχ κρίσις DIDYMI ALEXANDRINI qui postquam crediderunt peccaverunt, ad damna- tionem resurgent. Quinam vero infantium status futurus sit, id Deo tantum notum est; vel iis qui- bus hac super re veritas revelata fuerit. III. Cap. VI. Vers. 25. Cum invenissent eum trans ma- re, dixerunt ei : Rubbi, quando huc renisti? Hic etiam animadvertendum est, quam facile il- lorum impetus fractus fuerit. Nam qui dixerant : • Hic est propheta ; » qui rapere moliti fuerant, ut facerent eum regem; eumdem mox inventum nequaquam regem constituunt, sed abjecto, ut reor, stupore, jam superiora non admirabantur; rur- susque mensa, qualis antea exhibita fuerat, frui expetebant. Transierant sane Rubrum mare olim Judai, Moyse duce; sed tamen multum iuterest. is ] vomuisi orans, et tanquam famulus, rem peragebat; nunc vero Jesus plena potestate. Et illic quidem austro flante recessit aqua, ita ut per aridam trans- irent; nunc majus miraculum exstitit; manens enim in propria natura mare, sic deferebat in tergo Dominum suum, testimonium dans oracula illi : •• Gradiens super mare > ceu super pavimen- tum **. › Recte autem, cum venturus esset Caphar- naum, oppidum contumax et incredulum, miracu- Jum patravit, non iis solum quæ intra illud, sed etiam quæ extra (mirabiliter fecerat, manifestum se faciens, evidentemque constituens, quo illius in- credulitatem molliret; nam cum multa populi mul- titudo illuc confluxisset, omissa cæterarum rerum cura; quemnam ut ita dicam lapidem non nollivis- C set? Attamen illi nullum ejus rei sensum habue- runt; sed denuo cibum percupiebant corporalem. IV. Vers. 26. Quæritis me, non quia vidistis signa, sed quia manducastis ex panibus, el saturati estis. Benignitas atque lenitas non est semper utilis, sed asperitate quandoque utendum magistro est, cum pi- ger hebesque discipulus fuerit. Hoc etiam Dei Filius fecit, cum alibi multoties, tum etiam hoc tempore. Venientibus enim turbis, eique adulantibus, ac dicen- ‹tibus : ‹ Magister, quando huc veuisti ? » ut ostende- ret se humanain gloriam non cupere, aspere iis re- spondit, unice sibi proposita illorum salute; neque hanc tantum procurare volens, verum eliam eorum- dem mentem fectere et in apertum educere. Quid D enim ait? Amen dico vobis, nempe definite ac firme: ‹ Quæritis me non quia signa vidistis, sed quia manducastis ex panibus et saturati estis. › Non obstupefecerat turbas panum prodigium, sed saturitas. Propterea rursus venerant, ut eodem beneficio fruerentur. Hinc aiebant : « Patres nostri in deserto manna manducaverunt. Jam post- quam turbas maxima bac objurgatione perculerat, hic non substitit, sed monitionem addidit dicens : ss Job 15, ad psalmum 1, 5. Videtur ergo vel aliquid deesse, vel mihi certe res obscura est. Certe ut utriusque loci sibi constet sententia, hic et infra damnandi sensum babent. hoc est antiquissimi Didymi de futuro statu infan- tium dictum. 8. st Joan. 111, 33. (10) Supra dixit οὐκ εἰς κρίσιν, respiciens corde (11) Quanquam indeterminatum, notabile tamen
PG 39:1648ἠκολούθει γὰρ τούτῳ δύο ἡλίους καὶ ἕκαστον τῶν ὄντων διττὸν εἶναι, ἀλλ’ οὐ φαίνεται οὕτως ἔχοντα τὰ κτίσματα. τὸ ἄρα ταὐτὸν τῆς ἐνεργείας πατρὸς καὶ υἱοῦ ἐν τοῖς κτιζομένοις θεωρεῖται. ἐὰν τὸ ἐγείρεσθαι καὶ ζωοποιεῖσθαι περὶ νεκροῦ λέγεται, λέξει μόνῃ διαφέρουσιν· τὸ γὰρ ζωοποιεῖσθαι νεκρὸν καὶ τὸ ἐγείρεσθαι ταὐτόν ἐστι καὶ ἀντιστρέφει πάντως ἐγειρομένου νεκροῦ ζωοποιουμένου. εἰ δέ ποτε τὸ ἐγείρεσθαι μὴ ἐπὶ νεκροῦ, ἀλλὰ ζῶντος λέγοιτο, οὐ ταὐτὸν εἴη τὸ ζωοποιεῖσθαι· ἐγειρόμενος γάρ τις ἀπὸ τοῦ καθῆσθαι ἢ καταδαρθεῖν οὐ ζωοποιεῖται. λῆψιν ζωῆς σημαίνει, οὐ λαμβάνει δὲ ταύτην ὁ ζῶν· ἔχει γὰρ αὐτήν, εἰ μὴ ἄρα καθ’ ἕτερον σημαινόμενον ὁμώνυμον γὰρ τὸ ζωῆς ὄνομα. ο 5, 23 Ὡς ὁ παραβαίνων τὸν νόμον διὰ τοῦ παραβαίνειν ἀτιμάζει τὸν θεόν, ὁ δὲ τηρῶν αὐτὸν τιμᾷ τὸν δεδωκότα, οὕτως ὁ «τιμῶν τὸν υἱὸν» τῷ κατὰ τὸν νόμον καὶ τὸν ὀρθὸν λόγον ἐνεργεῖν τιμήσει «τὸν πατέρα» καὶ ἔμπαλιν. ο 5, 28 Τὸ «πάντες οἱ ἐν τοῖς μνημείοις» ἴσον σημαίνει τῷ πάντες οἱ τεθνηκότες· εἰ γὰρ μὴ τοῦτο εἶπεν, ὧν τὰ σώματα ὑπὸ θηρίων ἢ πυρὸς δεδαπάνηνται καὶ ἐν «μνημείοις» οὐ τίθενται, οὐκ ἀνίστανται.Δ σαι ἡμαρτηκότων εἰς κρίσιν (10) ἐγειρομένων. Τὴν δὲ τῶν βρεφῶν κατάστασιν, ἐπεὶ καὶ αὐτὰ ἀνίσταν ται, Θεὸς μόνος οἶδεν τάχα, καὶ ὧν ἡ ἀποκάλυψες τῆς περὶ τούτου ἀληθείας γεγένηται (11). Γ'. ΚΕΦ. Γ'. Στ. κε'. Καὶ εὑρόντες αὐτὸν πέραν τῆς θα λάσσης, εἶπον αὐτῷ· Ραββί, πότε ὧδε γέγονας ; Αξιον δὲ κἀνταῦθα συνιδεῖν τὴν εύθραυστον αὐτ τῶν ὁρμήν. Οἱ γὰρ λέγοντες, « Οὗτός ἐστιν ὁ προφή της, νοἱ σπουδάσαντες ἁρπάσαι καὶ ποιῆσαι βασιλέα, εὑρόντες αὐτὸν, οὐδὲν τοιοῦτον βασιλεύονται, ἀλλὰ τὸ θαῦμα ἐκβαλόντες, ὥς γε οἶμαι, οὐκέτι λοιπὸν ὑπὲρ τῶν προτέρων ἐθαύμαζον, ἀλλ' ἐπεθύμουν πάλιν τρα πέζης ἀπολαύειν οἷας καὶ πρότερον. Διέβησαν μὲν οὖν τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν ποτε καὶ Ἰουδαῖοι, Μωϋσέως ἡγουμένου· ἀλλὰ πολὺ τὸ μέσον. Ο μὲν γὰρ εὐχόμενος, καὶ ὡς δοῦλος, πάντα εἰργάζεται ο τος δὲ μετ' ἐξουσίας ἁπάσης. Κἀκεῖ μὲν νότου ἐμπε σόντος εἶξεν τὸ ὕδωρ, ὥστε ἐπὶ ξηρᾶς ποιῆσαι παρ ελθεῖν· ἐνταῦθα δὲ τὸ θαῦμα μεῖζον ἐγένετο. Μέσ νουσα γὰρ ἐπὶ τῆς οἰκείας φύσεως ἡ θάλασσα, οὕτως ἔφερε τὸν ἑαυτῆς Δεσπότην ἐπὶ τῶν νώτων, μαρτυ- ροῦσα τῇ βήσει ἐκείνῃ τῇ λεγούσῃ· « Ο περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης ͵ ὡς « ἐπ' ἐδάφους. » Εἰκότως δὲ μέλλων εἰς Καπερναούμ ἐμβαλεῖν τὴν σκληρὰν καὶ ἀπειθῆ, τὸ σημεῖον εἰργάσατο, οὐ μόνον τοῖς ἐν αὐτῇ γινομένοις, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἔξω τῆς πόλεως θαυ ματουργουμένοις δηλοποιῶν ἐν αὐτῇ καὶ ἐμφανῆ καθιστῶν, μαλάξαι βουλόμενος αὐτῆς τὴν ἀπείθειαν. Τὸ γὰρ ὄχλους παραγενέσθαι τοσούτους εἰς τὴν πόλιν ἐκείνην πολλῶν τιθεμένους σπουδήν, ποῖον οὐκ ἦν ἱκανὸν μαλάξαι λίθον; Αλλ' ἐκεῖνοι τοιοῦτον οὐδὲν ἔπαθον, ἀλλὰ πάλιν τροφῆς ἐπεθύμουν σωματικής. Δ'. Στ. κς'. Ζητεῖτέ με, οὐχ ὅτι εἴδετε σημεῖα, ἀλλ' ὅτι ἐφάγετε ἐκ τῶν ἄρτων, καὶ ἐχορτάσθητε. Τὸ προσηνὲς καὶ λεῖον, οὐ πανταχού χρήσιμον, ἀλλ' ἔστιν ὅτε καὶ τοῦ πληκτικωτέρου δεῖ τῷ διδα- σκάλῳ, ὅταν νωθής καὶ παχὺς ὁ μαθητής. Τοῦτο καὶ ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ πεποίηκε ἀλλαχοῦ τε πολλαχοῦ καὶ ἐνταῦθα. Ελθόντων γὰρ τῶν ὄχλων, καὶ κολακευόν των αὐτὸν καὶ λεγόντων, « Ραβδί, πότε ὧδε γέγο νας ; ο δεικνὺς ὅτι τῆς παρ' ἀνθρώπων οὐκ ἐφίεται τιμῆς, ἐπιπληκτικῶς αὐτοῖς ἀποκρίνεται, εἰς ἐν μό νον ὁρῶν, τὴν αὐτῶν σωτηρίαν· οὐ ταύτην δὲ μόνον διαρθῶσαι βουλόμενος, ἀλλὰ καὶ τὸ τὴν διάνοιαν αὐτ κρίνω εί τῶν ἐκκάμψαι καὶ εἰς μέσον ἀγαγεῖν· τί γάρ φη- σιν; « Αμὴν λέγω ὑμῖν, » μετὰ διορισμοῦ καὶ βε βαιώσεως· • Ζητεῖτέ με, οὐχ ὅτι ἴδετε σημεῖα, ἀλλ' ὅτι ἐφάγετε ἐκ τῶν ἄρτων, καὶ ἐχορτάσθητε. Οὐ τὸ θαῦμα ἐξέπληξε, φησί, τὸ ἐπὶ τοῖς ἄρτοις, ἀλλὰ τὸ έμπλησθῆναι. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἦλθον πάλιν, ὡς μέλλοντες τῶν αὐτῶν ἀπολαύεσθαι· διὰ τοῦτο ἔλεγον· • Οἱ πατέρες ἡμῶν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἔφαγον τὸ μάννα ὅπερ ἦν ἔγκλημα καὶ κατηγορία μεγίστη. Αλλ' οὐχ κρίσις DIDYMI ALEXANDRINI qui postquam crediderunt peccaverunt, ad damna- tionem resurgent. Quinam vero infantium status futurus sit, id Deo tantum notum est; vel iis qui- bus hac super re veritas revelata fuerit. III. Cap. VI. Vers. 25. Cum invenissent eum trans ma- re, dixerunt ei : Rubbi, quando huc renisti? Hic etiam animadvertendum est, quam facile il- lorum impetus fractus fuerit. Nam qui dixerant : • Hic est propheta ; » qui rapere moliti fuerant, ut facerent eum regem; eumdem mox inventum nequaquam regem constituunt, sed abjecto, ut reor, stupore, jam superiora non admirabantur; rur- susque mensa, qualis antea exhibita fuerat, frui expetebant. Transierant sane Rubrum mare olim Judai, Moyse duce; sed tamen multum iuterest. is ] vomuisi orans, et tanquam famulus, rem peragebat; nunc vero Jesus plena potestate. Et illic quidem austro flante recessit aqua, ita ut per aridam trans- irent; nunc majus miraculum exstitit; manens enim in propria natura mare, sic deferebat in tergo Dominum suum, testimonium dans oracula illi : •• Gradiens super mare > ceu super pavimen- tum **. › Recte autem, cum venturus esset Caphar- naum, oppidum contumax et incredulum, miracu- Jum patravit, non iis solum quæ intra illud, sed etiam quæ extra (mirabiliter fecerat, manifestum se faciens, evidentemque constituens, quo illius in- credulitatem molliret; nam cum multa populi mul- titudo illuc confluxisset, omissa cæterarum rerum cura; quemnam ut ita dicam lapidem non nollivis- C set? Attamen illi nullum ejus rei sensum habue- runt; sed denuo cibum percupiebant corporalem. IV. Vers. 26. Quæritis me, non quia vidistis signa, sed quia manducastis ex panibus, el saturati estis. Benignitas atque lenitas non est semper utilis, sed asperitate quandoque utendum magistro est, cum pi- ger hebesque discipulus fuerit. Hoc etiam Dei Filius fecit, cum alibi multoties, tum etiam hoc tempore. Venientibus enim turbis, eique adulantibus, ac dicen- ‹tibus : ‹ Magister, quando huc veuisti ? » ut ostende- ret se humanain gloriam non cupere, aspere iis re- spondit, unice sibi proposita illorum salute; neque hanc tantum procurare volens, verum eliam eorum- dem mentem fectere et in apertum educere. Quid D enim ait? Amen dico vobis, nempe definite ac firme: ‹ Quæritis me non quia signa vidistis, sed quia manducastis ex panibus et saturati estis. › Non obstupefecerat turbas panum prodigium, sed saturitas. Propterea rursus venerant, ut eodem beneficio fruerentur. Hinc aiebant : « Patres nostri in deserto manna manducaverunt. Jam post- quam turbas maxima bac objurgatione perculerat, hic non substitit, sed monitionem addidit dicens : ss Job 15, ad psalmum 1, 5. Videtur ergo vel aliquid deesse, vel mihi certe res obscura est. Certe ut utriusque loci sibi constet sententia, hic et infra damnandi sensum babent. hoc est antiquissimi Didymi de futuro statu infan- tium dictum. 8. st Joan. 111, 33. (10) Supra dixit οὐκ εἰς κρίσιν, respiciens corde (11) Quanquam indeterminatum, notabile tamen
ἀλλ’ ἐπεὶ πάντων ἀνθρώπων ἀνάστασις ἔσται, ἀριθμηθήσονται ἄρα καὶ οὗτοι εἰς τοὺς «ἐν τοῖς» μνήμασιν. εἰ δὲ φιλονεικοῖεν οἱ ἀντιλέγοντες, ἐπιστατέον αὐτοὺς ὡς οἱ πράττοντες τὰ ἀγαθὰ καὶ φαῦλα, οὐ τὰ σώματα τὰ «ἐν τοῖς μνημείοις» ἀποτεθείμενά ἐστιν. ὅθεν οὐ κωλύσει αὐτοὺς ὁ λόγος παραδέξασθαι καὶ τὰ σώματα τὰ πυρὶ ἢ ἄλλως ἀναλωθέντα. ο 5, 2829 Τῶν ἀνθρώπων διῃρημένων κατὰ τὴν γνώμην εἰς ἀσεβεῖς ἤτοι ἀπίστους ἢ εὐσεβεῖς ἤτοι πιστοὺς οἱ αὐτοὶ πάντων ἀνισταμένων ἀνθρώπων οἱ ἄπιστοι καὶ ἀσεβεῖς ἀνίστανται μέν, οὐκ εἰς κρίσιν δὲ τῷ ἤδη κεκρίσθαι τὸν μὴ πιστεύοντα. εἰσὶ δὲ οἱ πιστεύσαντες τῷ σωτῆρι καὶ πρὸς τούτῳ καὶ ἔργα πεποιηκότες ἀγαθά, οἵτινες ἀνίστανται εἰς ἀνάστασιν ζωῆς οὐ κριθησόμενοι τῶν μετὰ τὸ πιστεῦσαι ἡμαρτηκότων εἰς κρίσιν ἐγειρομένων. τὴν δὲ τῶν βρεφῶν κατάστασιν, ἐπεὶ καὶ αὐτὰ ἀνίστανται, θεὸς μόνος οἶδεν, τάχα καὶ οἷς ἡ ἀποκάλυψις τῆς περὶ τούτου ἀληθείας γεγένηται. ο 6, 4445 Ἕλκεταί τις «παρὰ τοῦ πατρὸς» οὕτω τοῦ ἀνθρώπου κατ’ εἰκόνα καὶ καθ’ ὁμοίωσιν θεοῦ λογικοῦ γενομένου.Δ σαι ἡμαρτηκότων εἰς κρίσιν (10) ἐγειρομένων. Τὴν δὲ τῶν βρεφῶν κατάστασιν, ἐπεὶ καὶ αὐτὰ ἀνίσταν ται, Θεὸς μόνος οἶδεν τάχα, καὶ ὧν ἡ ἀποκάλυψες τῆς περὶ τούτου ἀληθείας γεγένηται (11). Γ'. ΚΕΦ. Γ'. Στ. κε'. Καὶ εὑρόντες αὐτὸν πέραν τῆς θα λάσσης, εἶπον αὐτῷ· Ραββί, πότε ὧδε γέγονας ; Αξιον δὲ κἀνταῦθα συνιδεῖν τὴν εύθραυστον αὐτ τῶν ὁρμήν. Οἱ γὰρ λέγοντες, « Οὗτός ἐστιν ὁ προφή της, νοἱ σπουδάσαντες ἁρπάσαι καὶ ποιῆσαι βασιλέα, εὑρόντες αὐτὸν, οὐδὲν τοιοῦτον βασιλεύονται, ἀλλὰ τὸ θαῦμα ἐκβαλόντες, ὥς γε οἶμαι, οὐκέτι λοιπὸν ὑπὲρ τῶν προτέρων ἐθαύμαζον, ἀλλ' ἐπεθύμουν πάλιν τρα πέζης ἀπολαύειν οἷας καὶ πρότερον. Διέβησαν μὲν οὖν τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν ποτε καὶ Ἰουδαῖοι, Μωϋσέως ἡγουμένου· ἀλλὰ πολὺ τὸ μέσον. Ο μὲν γὰρ εὐχόμενος, καὶ ὡς δοῦλος, πάντα εἰργάζεται ο τος δὲ μετ' ἐξουσίας ἁπάσης. Κἀκεῖ μὲν νότου ἐμπε σόντος εἶξεν τὸ ὕδωρ, ὥστε ἐπὶ ξηρᾶς ποιῆσαι παρ ελθεῖν· ἐνταῦθα δὲ τὸ θαῦμα μεῖζον ἐγένετο. Μέσ νουσα γὰρ ἐπὶ τῆς οἰκείας φύσεως ἡ θάλασσα, οὕτως ἔφερε τὸν ἑαυτῆς Δεσπότην ἐπὶ τῶν νώτων, μαρτυ- ροῦσα τῇ βήσει ἐκείνῃ τῇ λεγούσῃ· « Ο περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης ͵ ὡς « ἐπ' ἐδάφους. » Εἰκότως δὲ μέλλων εἰς Καπερναούμ ἐμβαλεῖν τὴν σκληρὰν καὶ ἀπειθῆ, τὸ σημεῖον εἰργάσατο, οὐ μόνον τοῖς ἐν αὐτῇ γινομένοις, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἔξω τῆς πόλεως θαυ ματουργουμένοις δηλοποιῶν ἐν αὐτῇ καὶ ἐμφανῆ καθιστῶν, μαλάξαι βουλόμενος αὐτῆς τὴν ἀπείθειαν. Τὸ γὰρ ὄχλους παραγενέσθαι τοσούτους εἰς τὴν πόλιν ἐκείνην πολλῶν τιθεμένους σπουδήν, ποῖον οὐκ ἦν ἱκανὸν μαλάξαι λίθον; Αλλ' ἐκεῖνοι τοιοῦτον οὐδὲν ἔπαθον, ἀλλὰ πάλιν τροφῆς ἐπεθύμουν σωματικής. Δ'. Στ. κς'. Ζητεῖτέ με, οὐχ ὅτι εἴδετε σημεῖα, ἀλλ' ὅτι ἐφάγετε ἐκ τῶν ἄρτων, καὶ ἐχορτάσθητε. Τὸ προσηνὲς καὶ λεῖον, οὐ πανταχού χρήσιμον, ἀλλ' ἔστιν ὅτε καὶ τοῦ πληκτικωτέρου δεῖ τῷ διδα- σκάλῳ, ὅταν νωθής καὶ παχὺς ὁ μαθητής. Τοῦτο καὶ ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ πεποίηκε ἀλλαχοῦ τε πολλαχοῦ καὶ ἐνταῦθα. Ελθόντων γὰρ τῶν ὄχλων, καὶ κολακευόν των αὐτὸν καὶ λεγόντων, « Ραβδί, πότε ὧδε γέγο νας ; ο δεικνὺς ὅτι τῆς παρ' ἀνθρώπων οὐκ ἐφίεται τιμῆς, ἐπιπληκτικῶς αὐτοῖς ἀποκρίνεται, εἰς ἐν μό νον ὁρῶν, τὴν αὐτῶν σωτηρίαν· οὐ ταύτην δὲ μόνον διαρθῶσαι βουλόμενος, ἀλλὰ καὶ τὸ τὴν διάνοιαν αὐτ κρίνω εί τῶν ἐκκάμψαι καὶ εἰς μέσον ἀγαγεῖν· τί γάρ φη- σιν; « Αμὴν λέγω ὑμῖν, » μετὰ διορισμοῦ καὶ βε βαιώσεως· • Ζητεῖτέ με, οὐχ ὅτι ἴδετε σημεῖα, ἀλλ' ὅτι ἐφάγετε ἐκ τῶν ἄρτων, καὶ ἐχορτάσθητε. Οὐ τὸ θαῦμα ἐξέπληξε, φησί, τὸ ἐπὶ τοῖς ἄρτοις, ἀλλὰ τὸ έμπλησθῆναι. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἦλθον πάλιν, ὡς μέλλοντες τῶν αὐτῶν ἀπολαύεσθαι· διὰ τοῦτο ἔλεγον· • Οἱ πατέρες ἡμῶν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἔφαγον τὸ μάννα ὅπερ ἦν ἔγκλημα καὶ κατηγορία μεγίστη. Αλλ' οὐχ κρίσις DIDYMI ALEXANDRINI qui postquam crediderunt peccaverunt, ad damna- tionem resurgent. Quinam vero infantium status futurus sit, id Deo tantum notum est; vel iis qui- bus hac super re veritas revelata fuerit. III. Cap. VI. Vers. 25. Cum invenissent eum trans ma- re, dixerunt ei : Rubbi, quando huc renisti? Hic etiam animadvertendum est, quam facile il- lorum impetus fractus fuerit. Nam qui dixerant : • Hic est propheta ; » qui rapere moliti fuerant, ut facerent eum regem; eumdem mox inventum nequaquam regem constituunt, sed abjecto, ut reor, stupore, jam superiora non admirabantur; rur- susque mensa, qualis antea exhibita fuerat, frui expetebant. Transierant sane Rubrum mare olim Judai, Moyse duce; sed tamen multum iuterest. is ] vomuisi orans, et tanquam famulus, rem peragebat; nunc vero Jesus plena potestate. Et illic quidem austro flante recessit aqua, ita ut per aridam trans- irent; nunc majus miraculum exstitit; manens enim in propria natura mare, sic deferebat in tergo Dominum suum, testimonium dans oracula illi : •• Gradiens super mare > ceu super pavimen- tum **. › Recte autem, cum venturus esset Caphar- naum, oppidum contumax et incredulum, miracu- Jum patravit, non iis solum quæ intra illud, sed etiam quæ extra (mirabiliter fecerat, manifestum se faciens, evidentemque constituens, quo illius in- credulitatem molliret; nam cum multa populi mul- titudo illuc confluxisset, omissa cæterarum rerum cura; quemnam ut ita dicam lapidem non nollivis- C set? Attamen illi nullum ejus rei sensum habue- runt; sed denuo cibum percupiebant corporalem. IV. Vers. 26. Quæritis me, non quia vidistis signa, sed quia manducastis ex panibus, el saturati estis. Benignitas atque lenitas non est semper utilis, sed asperitate quandoque utendum magistro est, cum pi- ger hebesque discipulus fuerit. Hoc etiam Dei Filius fecit, cum alibi multoties, tum etiam hoc tempore. Venientibus enim turbis, eique adulantibus, ac dicen- ‹tibus : ‹ Magister, quando huc veuisti ? » ut ostende- ret se humanain gloriam non cupere, aspere iis re- spondit, unice sibi proposita illorum salute; neque hanc tantum procurare volens, verum eliam eorum- dem mentem fectere et in apertum educere. Quid D enim ait? Amen dico vobis, nempe definite ac firme: ‹ Quæritis me non quia signa vidistis, sed quia manducastis ex panibus et saturati estis. › Non obstupefecerat turbas panum prodigium, sed saturitas. Propterea rursus venerant, ut eodem beneficio fruerentur. Hinc aiebant : « Patres nostri in deserto manna manducaverunt. Jam post- quam turbas maxima bac objurgatione perculerat, hic non substitit, sed monitionem addidit dicens : ss Job 15, ad psalmum 1, 5. Videtur ergo vel aliquid deesse, vel mihi certe res obscura est. Certe ut utriusque loci sibi constet sententia, hic et infra damnandi sensum babent. hoc est antiquissimi Didymi de futuro statu infan- tium dictum. 8. st Joan. 111, 33. (10) Supra dixit οὐκ εἰς κρίσιν, respiciens corde (11) Quanquam indeterminatum, notabile tamen
ἐνεσπαρμέναι εἰσὶν ἐν αὐτῷ αἱ περὶ ἐναρέτων πράξεων ἔννοιαι καὶ ὁ περὶ τῆς ἀληθείας καὶ γνώσεως λόγος. ὁ τοίνυν κατὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας «ἀκούσας» καὶ κρίνας τὸ ἀγαθὸν «καὶ μαθὼν παρὰ τοῦ πατρὸς ἔρχεται πρὸς» Χριστὸν διὰ πίστεως. ἢ καὶ δι’ ἀποκαλύψεως πρὸς ἑαυτὸν ἕλκει τοὺς ἀκούοντας καὶ μαθόντας. καθ’ ὃν τρόπον καὶ τῷ Πέτρῳ ὁμολογήσαντί φησιν· ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψέν σοι, ἀλλ’ ὁ πατήρ μου ὁ οὐράνιος. Κατ’ εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν καὶ αὐτὸ τοῦτο λογικοῦ γενομένου τοῦ ἀνθρώπου. ἐνεσπαρμέναι εἰσὶν αὐτῷ ὑπὸ θεοῦ αἱ περὶ ἐπαινετῶν πράξεων ἔννοιαι, ἀλλὰ καὶ τῆς γνώσεως, τῆς ἀληθείας. ὁ τοίνυν κατὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας «ἀκούσας καὶ μαθὼν παρὰ τοῦ πατρὸς ἔρχεται» διὰ τῆς πίστεως «πρὸς» τὸν κύριον. καὶ μετ’ ὀλίγα· διδάσκων δι’ ἀποκαλύψεως τὰ περὶ τοῦ υἱοῦ ὁ «πατὴρ» ἄγει «πρὸς» αὐτὸν τοὺς ἀκούοντας καὶ μαθόντας· οὕτω γὰρ καὶ τὸν Πέτρον δι’ ἀποκαλύψεως εἰς τὸ πιστεύειν τῷ υἱῷ ἤγαγεν ἀποκαλύψας αὐτόν. ο 6, 58 Οὐρανὸν λέγει σημαίνεσθαι τὴν ὡσανεὶ περιωπὴν καὶ κατάστασιν τοῦ θεοῦ, ἥτις οὐχ ἑτέρα τῆς νοητῆς αὐτοῦ οὐσίας τυγχάνει.Δ σαι ἡμαρτηκότων εἰς κρίσιν (10) ἐγειρομένων. Τὴν δὲ τῶν βρεφῶν κατάστασιν, ἐπεὶ καὶ αὐτὰ ἀνίσταν ται, Θεὸς μόνος οἶδεν τάχα, καὶ ὧν ἡ ἀποκάλυψες τῆς περὶ τούτου ἀληθείας γεγένηται (11). Γ'. ΚΕΦ. Γ'. Στ. κε'. Καὶ εὑρόντες αὐτὸν πέραν τῆς θα λάσσης, εἶπον αὐτῷ· Ραββί, πότε ὧδε γέγονας ; Αξιον δὲ κἀνταῦθα συνιδεῖν τὴν εύθραυστον αὐτ τῶν ὁρμήν. Οἱ γὰρ λέγοντες, « Οὗτός ἐστιν ὁ προφή της, νοἱ σπουδάσαντες ἁρπάσαι καὶ ποιῆσαι βασιλέα, εὑρόντες αὐτὸν, οὐδὲν τοιοῦτον βασιλεύονται, ἀλλὰ τὸ θαῦμα ἐκβαλόντες, ὥς γε οἶμαι, οὐκέτι λοιπὸν ὑπὲρ τῶν προτέρων ἐθαύμαζον, ἀλλ' ἐπεθύμουν πάλιν τρα πέζης ἀπολαύειν οἷας καὶ πρότερον. Διέβησαν μὲν οὖν τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν ποτε καὶ Ἰουδαῖοι, Μωϋσέως ἡγουμένου· ἀλλὰ πολὺ τὸ μέσον. Ο μὲν γὰρ εὐχόμενος, καὶ ὡς δοῦλος, πάντα εἰργάζεται ο τος δὲ μετ' ἐξουσίας ἁπάσης. Κἀκεῖ μὲν νότου ἐμπε σόντος εἶξεν τὸ ὕδωρ, ὥστε ἐπὶ ξηρᾶς ποιῆσαι παρ ελθεῖν· ἐνταῦθα δὲ τὸ θαῦμα μεῖζον ἐγένετο. Μέσ νουσα γὰρ ἐπὶ τῆς οἰκείας φύσεως ἡ θάλασσα, οὕτως ἔφερε τὸν ἑαυτῆς Δεσπότην ἐπὶ τῶν νώτων, μαρτυ- ροῦσα τῇ βήσει ἐκείνῃ τῇ λεγούσῃ· « Ο περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης ͵ ὡς « ἐπ' ἐδάφους. » Εἰκότως δὲ μέλλων εἰς Καπερναούμ ἐμβαλεῖν τὴν σκληρὰν καὶ ἀπειθῆ, τὸ σημεῖον εἰργάσατο, οὐ μόνον τοῖς ἐν αὐτῇ γινομένοις, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἔξω τῆς πόλεως θαυ ματουργουμένοις δηλοποιῶν ἐν αὐτῇ καὶ ἐμφανῆ καθιστῶν, μαλάξαι βουλόμενος αὐτῆς τὴν ἀπείθειαν. Τὸ γὰρ ὄχλους παραγενέσθαι τοσούτους εἰς τὴν πόλιν ἐκείνην πολλῶν τιθεμένους σπουδήν, ποῖον οὐκ ἦν ἱκανὸν μαλάξαι λίθον; Αλλ' ἐκεῖνοι τοιοῦτον οὐδὲν ἔπαθον, ἀλλὰ πάλιν τροφῆς ἐπεθύμουν σωματικής. Δ'. Στ. κς'. Ζητεῖτέ με, οὐχ ὅτι εἴδετε σημεῖα, ἀλλ' ὅτι ἐφάγετε ἐκ τῶν ἄρτων, καὶ ἐχορτάσθητε. Τὸ προσηνὲς καὶ λεῖον, οὐ πανταχού χρήσιμον, ἀλλ' ἔστιν ὅτε καὶ τοῦ πληκτικωτέρου δεῖ τῷ διδα- σκάλῳ, ὅταν νωθής καὶ παχὺς ὁ μαθητής. Τοῦτο καὶ ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ πεποίηκε ἀλλαχοῦ τε πολλαχοῦ καὶ ἐνταῦθα. Ελθόντων γὰρ τῶν ὄχλων, καὶ κολακευόν των αὐτὸν καὶ λεγόντων, « Ραβδί, πότε ὧδε γέγο νας ; ο δεικνὺς ὅτι τῆς παρ' ἀνθρώπων οὐκ ἐφίεται τιμῆς, ἐπιπληκτικῶς αὐτοῖς ἀποκρίνεται, εἰς ἐν μό νον ὁρῶν, τὴν αὐτῶν σωτηρίαν· οὐ ταύτην δὲ μόνον διαρθῶσαι βουλόμενος, ἀλλὰ καὶ τὸ τὴν διάνοιαν αὐτ κρίνω εί τῶν ἐκκάμψαι καὶ εἰς μέσον ἀγαγεῖν· τί γάρ φη- σιν; « Αμὴν λέγω ὑμῖν, » μετὰ διορισμοῦ καὶ βε βαιώσεως· • Ζητεῖτέ με, οὐχ ὅτι ἴδετε σημεῖα, ἀλλ' ὅτι ἐφάγετε ἐκ τῶν ἄρτων, καὶ ἐχορτάσθητε. Οὐ τὸ θαῦμα ἐξέπληξε, φησί, τὸ ἐπὶ τοῖς ἄρτοις, ἀλλὰ τὸ έμπλησθῆναι. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἦλθον πάλιν, ὡς μέλλοντες τῶν αὐτῶν ἀπολαύεσθαι· διὰ τοῦτο ἔλεγον· • Οἱ πατέρες ἡμῶν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἔφαγον τὸ μάννα ὅπερ ἦν ἔγκλημα καὶ κατηγορία μεγίστη. Αλλ' οὐχ κρίσις DIDYMI ALEXANDRINI qui postquam crediderunt peccaverunt, ad damna- tionem resurgent. Quinam vero infantium status futurus sit, id Deo tantum notum est; vel iis qui- bus hac super re veritas revelata fuerit. III. Cap. VI. Vers. 25. Cum invenissent eum trans ma- re, dixerunt ei : Rubbi, quando huc renisti? Hic etiam animadvertendum est, quam facile il- lorum impetus fractus fuerit. Nam qui dixerant : • Hic est propheta ; » qui rapere moliti fuerant, ut facerent eum regem; eumdem mox inventum nequaquam regem constituunt, sed abjecto, ut reor, stupore, jam superiora non admirabantur; rur- susque mensa, qualis antea exhibita fuerat, frui expetebant. Transierant sane Rubrum mare olim Judai, Moyse duce; sed tamen multum iuterest. is ] vomuisi orans, et tanquam famulus, rem peragebat; nunc vero Jesus plena potestate. Et illic quidem austro flante recessit aqua, ita ut per aridam trans- irent; nunc majus miraculum exstitit; manens enim in propria natura mare, sic deferebat in tergo Dominum suum, testimonium dans oracula illi : •• Gradiens super mare > ceu super pavimen- tum **. › Recte autem, cum venturus esset Caphar- naum, oppidum contumax et incredulum, miracu- Jum patravit, non iis solum quæ intra illud, sed etiam quæ extra (mirabiliter fecerat, manifestum se faciens, evidentemque constituens, quo illius in- credulitatem molliret; nam cum multa populi mul- titudo illuc confluxisset, omissa cæterarum rerum cura; quemnam ut ita dicam lapidem non nollivis- C set? Attamen illi nullum ejus rei sensum habue- runt; sed denuo cibum percupiebant corporalem. IV. Vers. 26. Quæritis me, non quia vidistis signa, sed quia manducastis ex panibus, el saturati estis. Benignitas atque lenitas non est semper utilis, sed asperitate quandoque utendum magistro est, cum pi- ger hebesque discipulus fuerit. Hoc etiam Dei Filius fecit, cum alibi multoties, tum etiam hoc tempore. Venientibus enim turbis, eique adulantibus, ac dicen- ‹tibus : ‹ Magister, quando huc veuisti ? » ut ostende- ret se humanain gloriam non cupere, aspere iis re- spondit, unice sibi proposita illorum salute; neque hanc tantum procurare volens, verum eliam eorum- dem mentem fectere et in apertum educere. Quid D enim ait? Amen dico vobis, nempe definite ac firme: ‹ Quæritis me non quia signa vidistis, sed quia manducastis ex panibus et saturati estis. › Non obstupefecerat turbas panum prodigium, sed saturitas. Propterea rursus venerant, ut eodem beneficio fruerentur. Hinc aiebant : « Patres nostri in deserto manna manducaverunt. Jam post- quam turbas maxima bac objurgatione perculerat, hic non substitit, sed monitionem addidit dicens : ss Job 15, ad psalmum 1, 5. Videtur ergo vel aliquid deesse, vel mihi certe res obscura est. Certe ut utriusque loci sibi constet sententia, hic et infra damnandi sensum babent. hoc est antiquissimi Didymi de futuro statu infan- tium dictum. 8. st Joan. 111, 33. (10) Supra dixit οὐκ εἰς κρίσιν, respiciens corde (11) Quanquam indeterminatum, notabile tamen
PG 39:1649ζωῆς δὲ ἄρτος ὁ καταβαίνων ὁ τοῦ θεοῦ θρεπτικὸς λόγος ἐστίν, ὃν ἐσθίει ὁ πρὸς αὐτὸν ἐρχόμενος τῷ τὴν ἀρετὴν ἐνεργεῖν. ἐπειδὴ δὲ οὐ μόνον διὰ πράξεως ἰέναι δεῖ πρὸς αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἐπιστημονικῶς πιστεύειν τὰ κατὰ θεωρίαν ἀληθῆ, πίνει τις ἐξ αὐτοῦ ἐκ πηγῆς ὕδωρ ζῶν καὶ ἐξ ἀμπέλου οἶνον εὐφραίνοντα καρδίαν ἀνθρώπου. ὅθεν κατὰ τὴν πρακτικὴν ἀρετὴν μεταλαμβάνοντες ἐσθίομεν, κατὰ δὲ τὴν διανοητικὴν πίνομεν ὡς ἀεὶ ζῆν κεκορεσμένους καὶ μηδέποτε διψῆν πεπωκότας ἀπ’ αὐτοῦ. εἰ δὲ ἐναντίον δοκεῖ τὸ μακάριοι οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην, οὐδαμῶς τυγχάνει διαφωνία· εἰ γὰρ μὴ πεινᾷ τις μηδὲ διψᾷ φαγὼν τούτου τοῦ ἄρτου καὶ πιὼν τοῦ ἀθανάτου πώματος, ἀλλ’ ὅμως διὰ τὸ ἐράσμιον καὶ ἀξιέπαινον τῆς τροφῆς καὶ τοῦ ποτοῦ ὁ χορτασθεὶς ἔτι πεινᾷ καὶ πινὼν ἔτι διψᾷ ὥστε καὶ ἀεὶ κορέννυσθαι καὶ πεινᾶν. Ποῖον οὐρανὸν σημαίνει ἐνταῦθα ἐκ τῶν τριῶν οὐρανῶν, τὸν ἀρχέγονον, τὸ στερέωμα, τὸν ἀέρα· ἐκ τούτων οὐδένα χρὴ νοεῖν, ἀλλὰ τὴν ὡσανεὶ περιωπὴν καὶ κατάστασιν τοῦ θεοῦ, ἥτις οὐχ ἑτέρα τῆς νοητῆς αὐτοῦ οὐσίας τυγχάνει.ἵσταται μέχρι τῶν ἐλέγχων, ἀλλὰ καὶ διδασκαλίαν Λ • προτίθησιν, « Εργάζεσθε, λέγων, μὴ τὴν βρῶσιν τὴν ἀπολλυμένην, ἀλλὰ τὴν βρῶσιν τὴν μένουσαν εἰς ζωὴν αἰώνιον, ἣν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου δώσει ὑμῖν· τοῦτον γὰρ ὁ Πατὴρ ἐσφράγισεν ὁ Θεός. » Μηδείς ὑμῖν, φησὶν, ἔστω λόγος ταύτης τῆς τροφῆς, ἀλλ' ἐκείνης τῆς πνευματικῆς καὶ ἀθανάτου καὶ πρὸς ἀθάνατον μεταγούσης ζωήν. Ταῦτα δὲ λέγει, οὐκ ἀναιρῶν τὸ ἐργάζεσθαι, ἀλλὰ τὸ προσηλώσθαι τοῖς ποιητικοῖς πράγμασιν, τὸ ποιεῖσθαι φροντίδα τῆς εἰς αὔριον ἀναπαύσεως. Ενεστι γὰρ ἐργαζόμενον, μηδὲν εἰς τὴν αύριον θησαυρίζειν καὶ μεριμναν· εἰ δέ τις ἀργῶν γαστρίζοιτο και τρυφῆς ἐπιμελοῖτο, οὗτος τὴν βρῶσιν ἐργάζεται τὴν ἀπολλυμένην· εἰ δὲ τὸν Χρι- στὸν τρέφοι καὶ ποτίζοι καὶ ἐνδύοι, ἐργαζόμενος απο σθητῶς ὁμοῦ καὶ πνευματικῶς, τις οὕτως ἀναίσθητος Β καὶ μανιώδης, ὡς εἰπεῖν ἀπολλυμένην βρῶσιν ἐργά ζεσθαι τὸν τοιοῦτον, δι᾿ ἣν τῆς βασιλείας ἡ ἐπαγγελία τῆς μελλούσης, καὶ τῶν ἀγαθῶν ἐκείνων ἡ ἀπόλαυ σις μεθεκτέα γίνεται; αὕτη γὰρ μένει διηνεκώς ἡ βρῶσις. Εἶτα ἐπειδὴ μέγα περὶ ἑαυτοῦ ἐφθέγξατο, καὶ ἔφησεν αὐτὸς δώσειν αὐτὴν, ἵνα μὴ πάλιν αὐτοῖς προσθῇ τὸ λεγόμενον, ἀξιόπιστον ποιῶν τὸν λόγον, ἐπὶ τὸν Πατέρα την χορηγίαν τῆς τοιαύτης τροφῆς ἀγάγει· εἰπὼν γὰρ, ο "Ην ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου δώσει ὑμῖν, ο ἐπήγαγεν . Τοῦτον γὰρ ὁ Πατὴρ ἐσφράγισεν ὁ Θεός, τουτέστιν, Ἐπὶ τοῦτο ἔπεμψεν, ταύτην κομί- ζοντα ὑμῖν τὴν τροφὴν τὴν οὐράνιον. Δηλοῖ δὲ καὶ ἑτέραν ἑρμηνείαν ἡ λέξις· καὶ γὰρ ἀλλαχοῦ φησὶν ὁ Χριστός· « Ο ἀκούων μου τοὺς λόγους, ἐσφράγισεν ὅτι ὁ Θεὸς ἀληθῆς ἐστιν· ο ὅσον τό γε ἐπ' αὐτῷ ἐδε- βαίωσε τοῦ Θεοῦ τὴν ἀλήθειαν, τουτέστιν ἀπέδειξεν καὶ ἐξεκάλυψεν διὰ τῆς αὐτοῦ μαρτυρίας· ἔδειξε μὲν γὰρ αὐτὸς ἑαυτόν· ἐπειδὴ δὲ πρὸς Ἰουδαίους διελέγετο, τὴν τοῦ Πατρὸς μαρτυρίαν εἰς μέσον ἤγαγεν. Ε. Στ. νθ'. Ὁ τρώγων τοῦτον τὸν ἄρτον, ζήσει εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ δὲ ἐναντίον δοκεῖ τὸ «Μακάριοι οι πεινώντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην, οὐδαμῶς τυγχάνει διαφωνία. Εἰ γὰρ μὴ πεινᾷ τις, μηδὲ διψᾷ, φαγών τούτου τοῦ ἄρτου, καὶ πιὼν τοῦ ἀθανάτου πόματος, ἀλλ' ὅμως διὰ τὸ ἐράσμιον καὶ ἀξιέπαινον τῆς τρο- φῆς καὶ τοῦ ποτοῦ, ὁ χορτασθεὶς ἔτι πεινᾷ, καὶ πει- νῶν ἔτι διψᾷ, ὥστε καὶ ἀεὶ κορέννυσθαι καὶ πεινῶν. ΚΕΦ. Η'. Στ. να'. Εάν τις τὸν λόγον τὸν ἐμὸν τη ρήσῃ, θάνατον οὐ μὴ θεωρήσει εἰς τὸν αἰῶνα. Τοῦ Σωτῆρος εἰρηκότος, μὴ θεωρήσειν θάνατον τὸν τηροῦντα τὸν λόγον (αὐτοῦ), οἱ παρόντες Ἰουδαῖοι σφαλέντες, τὸ θεωρεῖσθαι θάνατον, ταυτὸν εἶναι τῷ γεύσασθαι αὐτοῦ ὑπέλαβον. Δοκεῖ γὰρ αὐτοῖς, ὅσον ταῖς αὐτῶν λέξεσιν, ἐκεῖνον μή γεύσασθαι θάνατον, τὸν πεῖραν τοῦ κοινοῦ μὲ λαβόντα θανάτου. Τοῦτο δὲ δοκεῖ ἀνατρέπειν τὴν Κυριακὴν ἐπαγγελίαν, τεθνη- κότων καὶ τῶν τηρησάντων αὐτοῦ τὸν λόγον· γέγονε δὲ αὐτοῖς ἀπάτη, τὸ θέλημα πανούργως σοφίσασθαι ἐξ ὁμωνυμίας. Ὁ γὰρ τηρῶν τὸν Ἰησοῦ λόγον, τὸν επόμενον τῇ ἁμαρτίᾳ θάνατον οὐ μὴ θεωρήσει, εἰ καὶ γεύσεται τοῦ κοινοῦ καὶ σωματικού θανάτου· ν. ΗΜ. FRAGMENTA IN JOANNEM. manet in vitam æternam, quam Fllius hominis da- bit vobis. Hunc enim Pater signavit. › Nulla, in- quit, vobis sollicitudo sit de hac esca, sed de spiri tali illa atque immortali, quæ ad immortalem vitam ducit. Hæc ait, non operari vetans, sed ne creatis rebus sic inhæreamus, ut crastina requietis curan geramus. Operari enim possumus, nihil simul in crastinum thesaurizantes vel cogitantes. Si quis vero otiose ventri et deliciis vacat, hic escam pereuntem operatur. Secus, si Christo escam po- tumque præbet ac vestinientum, corporaliter simul operans et spiritaliter, quisnam adeo hebes furio- susque est, ut eum dicat escam pereuntem operari, cujus causa promissum est regnum futurum, et bo- norum illorum participatio erit? Hæc enim esca manet in æternum. Deinde quia magnum quid de se dixerat, seque illam escam daturum ; ne ei di- ctum illud objiciatur, credibilem faciens sermonem suum, Patri acceptam refert banc escam. Nam cum dixisset, Quam Filius hominis dabit vobis, » ad- didit, . Hunc enim Pater signavit Deus; » id est, Hujus rei causa misit, hanc escam coelestem suppe- ditaturum. Cæterum dictio aliam quoque patitur interpretationem. Namque alibi Christus ait : ‹ Qui sermones meos audit, signavit quod Deus verax sit " ; ; quatenus scilicet veritatem Dei in eo esse afirmavit, id est ostendit ac testimonio suo revela- vit. Demonstraverat enim ipse semet: sed quia nunc Judæos alloquebatur, Patris testimonium in Operamiui non escam pereuntem, sed escam qu G medium protulit. Post fragmentum in Corderiana Gatena p. 196, continuatur sic in codd. A, f. b. et B, f. h. G'. D Vers. 59. Qui manducat kunc panem, vivet in æter-. Quod si contrarium videtur illud: «Beati qui esu- riunt et sitiunt justitiam, nulla tamen reapse disso- nantia est. Nam si neque esurit postea, neque sitit, quicunque hunc panem manducaverit, et immor talitatis poculum biberit; nihilominus propterea quod amabilis et pretiosa hac esta est et polus, qui satiatus fuerit adhuc esurit, et qui biberit ad- huc sitit, ita ut semper saturetur semperque esu- riat. VI. CAP. VIII, vers. 51. Si quis sermonem meum serva- verit, non videbit mortem in æternum. Dicente Salvatore, fore ut mortem non. videat, qui sermonem ipsius servaverit, Judæi astantes mentis suæ errore mortem videre, idem esse existi- marunt atque eamdem gustare. Videbatur enim il- lis, quantum verba sonant, ille mortem non gustare, qui commuuem mortem non experiretur. Hoc autem videtur subvertere Dominicam promissionem, quod nempe ii quoque morientur qui Christi sermonem servaverint. Sed causa illis erroris fuit malitiosa circa homonymiam cavillatio. Nam qui Jesu ser monem servaverit, is consequentem ex peccato mortem non videbit, quanquam communem corpo- .
PG 39:1650ζωῆς δὲ ἄρτος ὁ καταβαίνων ὁ τοῦ θεοῦ θρεπτικὸς λόγος ἐστίν, ὃν ἐσθίει ὁ πρὸς αὐτὸν ἐρχόμενος τῷ τὴν ἀρετὴν ἐνεργεῖν. ἢ καὶ οἱ κατὰ μέθεξιν τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας πρακτικὴν ἀρετὴν μετιόντες ἐσθίειν λέγονται, κατὰ δὲ τὴν διανοητικὴν ἐξέτασιν τοῦ κεκρυμμένου τῆς γραφῆς πίνειν λέγονται καθώς φησιν ὁ Χριστός· μακάριοι οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην οἱ καὶ πρᾶξιν καὶ νόησιν ταύτης μετιόντες. ο 8, 5152 Τοῦ σωτῆρος εἰρηκότος «μὴ» θεωρήσειν «θάνατον» τὸν τηροῦντα «τὸν λόγον» οἱ παρόντες Ἰουδαῖοι σφαλέντες τὸ θεωρῆσαι «θάνατον» ταὐτὸν εἶναι τῷ γεύσασθαι αὐτοῦ ὑπέλαβον· δοκεῖ γὰρ αὐτοῖς ὅσον ἐπὶ ταῖς αὐτῶν λέξεσιν ἐκεῖνον μὴ γεύσασθαι θανάτου τὸν πεῖραν τοῦ κοσμικοῦ μὴ λαβόντα θανάτου· τοῦτο δὲ δοκεῖ ἀνατρέπειν τὴν κυριακὴν ἐπαγγελίαν, τεθνηκότων καὶ τῶν τηρησάντων αὐτοῦ «τὸν λόγον,20 γέγονε δὲ αὐτοῖς ἀπάτη τὸ θέλημα πανούργως σοφίσασθαι ἐξ ὁμωνυμίας· ὁ γὰρ τηρῶν «τὸν» Ἰησοῦ «λόγον» τὸν ἑπόμενον τῇ ἁμαρτίᾳ «θάνατον οὐ μὴ» θεωρήσει, εἰ καὶ γεύσεται τοῦ κοινοῦ καὶ σωματικοῦ θανάτου.ἵσταται μέχρι τῶν ἐλέγχων, ἀλλὰ καὶ διδασκαλίαν Λ • προτίθησιν, « Εργάζεσθε, λέγων, μὴ τὴν βρῶσιν τὴν ἀπολλυμένην, ἀλλὰ τὴν βρῶσιν τὴν μένουσαν εἰς ζωὴν αἰώνιον, ἣν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου δώσει ὑμῖν· τοῦτον γὰρ ὁ Πατὴρ ἐσφράγισεν ὁ Θεός. » Μηδείς ὑμῖν, φησὶν, ἔστω λόγος ταύτης τῆς τροφῆς, ἀλλ' ἐκείνης τῆς πνευματικῆς καὶ ἀθανάτου καὶ πρὸς ἀθάνατον μεταγούσης ζωήν. Ταῦτα δὲ λέγει, οὐκ ἀναιρῶν τὸ ἐργάζεσθαι, ἀλλὰ τὸ προσηλώσθαι τοῖς ποιητικοῖς πράγμασιν, τὸ ποιεῖσθαι φροντίδα τῆς εἰς αὔριον ἀναπαύσεως. Ενεστι γὰρ ἐργαζόμενον, μηδὲν εἰς τὴν αύριον θησαυρίζειν καὶ μεριμναν· εἰ δέ τις ἀργῶν γαστρίζοιτο και τρυφῆς ἐπιμελοῖτο, οὗτος τὴν βρῶσιν ἐργάζεται τὴν ἀπολλυμένην· εἰ δὲ τὸν Χρι- στὸν τρέφοι καὶ ποτίζοι καὶ ἐνδύοι, ἐργαζόμενος απο σθητῶς ὁμοῦ καὶ πνευματικῶς, τις οὕτως ἀναίσθητος Β καὶ μανιώδης, ὡς εἰπεῖν ἀπολλυμένην βρῶσιν ἐργά ζεσθαι τὸν τοιοῦτον, δι᾿ ἣν τῆς βασιλείας ἡ ἐπαγγελία τῆς μελλούσης, καὶ τῶν ἀγαθῶν ἐκείνων ἡ ἀπόλαυ σις μεθεκτέα γίνεται; αὕτη γὰρ μένει διηνεκώς ἡ βρῶσις. Εἶτα ἐπειδὴ μέγα περὶ ἑαυτοῦ ἐφθέγξατο, καὶ ἔφησεν αὐτὸς δώσειν αὐτὴν, ἵνα μὴ πάλιν αὐτοῖς προσθῇ τὸ λεγόμενον, ἀξιόπιστον ποιῶν τὸν λόγον, ἐπὶ τὸν Πατέρα την χορηγίαν τῆς τοιαύτης τροφῆς ἀγάγει· εἰπὼν γὰρ, ο "Ην ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου δώσει ὑμῖν, ο ἐπήγαγεν . Τοῦτον γὰρ ὁ Πατὴρ ἐσφράγισεν ὁ Θεός, τουτέστιν, Ἐπὶ τοῦτο ἔπεμψεν, ταύτην κομί- ζοντα ὑμῖν τὴν τροφὴν τὴν οὐράνιον. Δηλοῖ δὲ καὶ ἑτέραν ἑρμηνείαν ἡ λέξις· καὶ γὰρ ἀλλαχοῦ φησὶν ὁ Χριστός· « Ο ἀκούων μου τοὺς λόγους, ἐσφράγισεν ὅτι ὁ Θεὸς ἀληθῆς ἐστιν· ο ὅσον τό γε ἐπ' αὐτῷ ἐδε- βαίωσε τοῦ Θεοῦ τὴν ἀλήθειαν, τουτέστιν ἀπέδειξεν καὶ ἐξεκάλυψεν διὰ τῆς αὐτοῦ μαρτυρίας· ἔδειξε μὲν γὰρ αὐτὸς ἑαυτόν· ἐπειδὴ δὲ πρὸς Ἰουδαίους διελέγετο, τὴν τοῦ Πατρὸς μαρτυρίαν εἰς μέσον ἤγαγεν. Ε. Στ. νθ'. Ὁ τρώγων τοῦτον τὸν ἄρτον, ζήσει εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ δὲ ἐναντίον δοκεῖ τὸ «Μακάριοι οι πεινώντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην, οὐδαμῶς τυγχάνει διαφωνία. Εἰ γὰρ μὴ πεινᾷ τις, μηδὲ διψᾷ, φαγών τούτου τοῦ ἄρτου, καὶ πιὼν τοῦ ἀθανάτου πόματος, ἀλλ' ὅμως διὰ τὸ ἐράσμιον καὶ ἀξιέπαινον τῆς τρο- φῆς καὶ τοῦ ποτοῦ, ὁ χορτασθεὶς ἔτι πεινᾷ, καὶ πει- νῶν ἔτι διψᾷ, ὥστε καὶ ἀεὶ κορέννυσθαι καὶ πεινῶν. ΚΕΦ. Η'. Στ. να'. Εάν τις τὸν λόγον τὸν ἐμὸν τη ρήσῃ, θάνατον οὐ μὴ θεωρήσει εἰς τὸν αἰῶνα. Τοῦ Σωτῆρος εἰρηκότος, μὴ θεωρήσειν θάνατον τὸν τηροῦντα τὸν λόγον (αὐτοῦ), οἱ παρόντες Ἰουδαῖοι σφαλέντες, τὸ θεωρεῖσθαι θάνατον, ταυτὸν εἶναι τῷ γεύσασθαι αὐτοῦ ὑπέλαβον. Δοκεῖ γὰρ αὐτοῖς, ὅσον ταῖς αὐτῶν λέξεσιν, ἐκεῖνον μή γεύσασθαι θάνατον, τὸν πεῖραν τοῦ κοινοῦ μὲ λαβόντα θανάτου. Τοῦτο δὲ δοκεῖ ἀνατρέπειν τὴν Κυριακὴν ἐπαγγελίαν, τεθνη- κότων καὶ τῶν τηρησάντων αὐτοῦ τὸν λόγον· γέγονε δὲ αὐτοῖς ἀπάτη, τὸ θέλημα πανούργως σοφίσασθαι ἐξ ὁμωνυμίας. Ὁ γὰρ τηρῶν τὸν Ἰησοῦ λόγον, τὸν επόμενον τῇ ἁμαρτίᾳ θάνατον οὐ μὴ θεωρήσει, εἰ καὶ γεύσεται τοῦ κοινοῦ καὶ σωματικού θανάτου· ν. ΗΜ. FRAGMENTA IN JOANNEM. manet in vitam æternam, quam Fllius hominis da- bit vobis. Hunc enim Pater signavit. › Nulla, in- quit, vobis sollicitudo sit de hac esca, sed de spiri tali illa atque immortali, quæ ad immortalem vitam ducit. Hæc ait, non operari vetans, sed ne creatis rebus sic inhæreamus, ut crastina requietis curan geramus. Operari enim possumus, nihil simul in crastinum thesaurizantes vel cogitantes. Si quis vero otiose ventri et deliciis vacat, hic escam pereuntem operatur. Secus, si Christo escam po- tumque præbet ac vestinientum, corporaliter simul operans et spiritaliter, quisnam adeo hebes furio- susque est, ut eum dicat escam pereuntem operari, cujus causa promissum est regnum futurum, et bo- norum illorum participatio erit? Hæc enim esca manet in æternum. Deinde quia magnum quid de se dixerat, seque illam escam daturum ; ne ei di- ctum illud objiciatur, credibilem faciens sermonem suum, Patri acceptam refert banc escam. Nam cum dixisset, Quam Filius hominis dabit vobis, » ad- didit, . Hunc enim Pater signavit Deus; » id est, Hujus rei causa misit, hanc escam coelestem suppe- ditaturum. Cæterum dictio aliam quoque patitur interpretationem. Namque alibi Christus ait : ‹ Qui sermones meos audit, signavit quod Deus verax sit " ; ; quatenus scilicet veritatem Dei in eo esse afirmavit, id est ostendit ac testimonio suo revela- vit. Demonstraverat enim ipse semet: sed quia nunc Judæos alloquebatur, Patris testimonium in Operamiui non escam pereuntem, sed escam qu G medium protulit. Post fragmentum in Corderiana Gatena p. 196, continuatur sic in codd. A, f. b. et B, f. h. G'. D Vers. 59. Qui manducat kunc panem, vivet in æter-. Quod si contrarium videtur illud: «Beati qui esu- riunt et sitiunt justitiam, nulla tamen reapse disso- nantia est. Nam si neque esurit postea, neque sitit, quicunque hunc panem manducaverit, et immor talitatis poculum biberit; nihilominus propterea quod amabilis et pretiosa hac esta est et polus, qui satiatus fuerit adhuc esurit, et qui biberit ad- huc sitit, ita ut semper saturetur semperque esu- riat. VI. CAP. VIII, vers. 51. Si quis sermonem meum serva- verit, non videbit mortem in æternum. Dicente Salvatore, fore ut mortem non. videat, qui sermonem ipsius servaverit, Judæi astantes mentis suæ errore mortem videre, idem esse existi- marunt atque eamdem gustare. Videbatur enim il- lis, quantum verba sonant, ille mortem non gustare, qui commuuem mortem non experiretur. Hoc autem videtur subvertere Dominicam promissionem, quod nempe ii quoque morientur qui Christi sermonem servaverint. Sed causa illis erroris fuit malitiosa circa homonymiam cavillatio. Nam qui Jesu ser monem servaverit, is consequentem ex peccato mortem non videbit, quanquam communem corpo- .
ἐπεὶ δὲ καὶ ἀπροσδιορίστως εἶπον «οἱ προφῆται» ἀπέθανον μὴ προσθέντες τὸ πάντες, οὐ μάχεται τὸ μὴ τεθνάναι Ἐνὼχ καὶ Ἠλίαν. ο 8, 56 Ζητητέον τίνα λέγει «ἡμέραν»τὴν νοητὴν τοῦ κυρίου «ἡμέραν». ο 9, 37 Πεφώτισται τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς καρδίας ἐλλαμπόμενος ὑπὸ τοῦ φωτὸς τοῦ ἀληθινοῦ. ὁ ἀπ’ ἐναντίας ἔχων τούτῳ τυφλωθεὶς ὑφ’ ἧς ἔχει ἀγνοίας δοκεῖ μὴ ἔχειν ἁμαρτίαν τῷ μὴ ἑκουσίως πράττειν ἁδρὰ ἡμαρτηκώς. αὐτὸ δὲ τὸ ἀγνοεῖν κατ’ ἄλλον τρόπον ἁμάρτημά ἐστιν· ἐνῆν γὰρ λογικὸν ὄντα ἐπιστήμην ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ ἔχειν. ἀμελήσεως οὖν τούτου ὑπὲρ αὐτῆς τῆς ἀγνοίας ἐγκαλεῖται. εἰς τοῦτο λήψῃ τὸ ὁ δοῦλος ὁ μὴ γνοὺς τὸ θέλημα τοῦ κυρίου δαρήσεται ὀλίγας. ο 10, 9 «Θύρα» ὁ τοῦ θεοῦ λόγος τυγχάνει τοῖς πρὸς θεὸν εἰσερχομένοις κατὰ τὸ εἰσέλθετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει·ἵσταται μέχρι τῶν ἐλέγχων, ἀλλὰ καὶ διδασκαλίαν Λ • προτίθησιν, « Εργάζεσθε, λέγων, μὴ τὴν βρῶσιν τὴν ἀπολλυμένην, ἀλλὰ τὴν βρῶσιν τὴν μένουσαν εἰς ζωὴν αἰώνιον, ἣν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου δώσει ὑμῖν· τοῦτον γὰρ ὁ Πατὴρ ἐσφράγισεν ὁ Θεός. » Μηδείς ὑμῖν, φησὶν, ἔστω λόγος ταύτης τῆς τροφῆς, ἀλλ' ἐκείνης τῆς πνευματικῆς καὶ ἀθανάτου καὶ πρὸς ἀθάνατον μεταγούσης ζωήν. Ταῦτα δὲ λέγει, οὐκ ἀναιρῶν τὸ ἐργάζεσθαι, ἀλλὰ τὸ προσηλώσθαι τοῖς ποιητικοῖς πράγμασιν, τὸ ποιεῖσθαι φροντίδα τῆς εἰς αὔριον ἀναπαύσεως. Ενεστι γὰρ ἐργαζόμενον, μηδὲν εἰς τὴν αύριον θησαυρίζειν καὶ μεριμναν· εἰ δέ τις ἀργῶν γαστρίζοιτο και τρυφῆς ἐπιμελοῖτο, οὗτος τὴν βρῶσιν ἐργάζεται τὴν ἀπολλυμένην· εἰ δὲ τὸν Χρι- στὸν τρέφοι καὶ ποτίζοι καὶ ἐνδύοι, ἐργαζόμενος απο σθητῶς ὁμοῦ καὶ πνευματικῶς, τις οὕτως ἀναίσθητος Β καὶ μανιώδης, ὡς εἰπεῖν ἀπολλυμένην βρῶσιν ἐργά ζεσθαι τὸν τοιοῦτον, δι᾿ ἣν τῆς βασιλείας ἡ ἐπαγγελία τῆς μελλούσης, καὶ τῶν ἀγαθῶν ἐκείνων ἡ ἀπόλαυ σις μεθεκτέα γίνεται; αὕτη γὰρ μένει διηνεκώς ἡ βρῶσις. Εἶτα ἐπειδὴ μέγα περὶ ἑαυτοῦ ἐφθέγξατο, καὶ ἔφησεν αὐτὸς δώσειν αὐτὴν, ἵνα μὴ πάλιν αὐτοῖς προσθῇ τὸ λεγόμενον, ἀξιόπιστον ποιῶν τὸν λόγον, ἐπὶ τὸν Πατέρα την χορηγίαν τῆς τοιαύτης τροφῆς ἀγάγει· εἰπὼν γὰρ, ο "Ην ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου δώσει ὑμῖν, ο ἐπήγαγεν . Τοῦτον γὰρ ὁ Πατὴρ ἐσφράγισεν ὁ Θεός, τουτέστιν, Ἐπὶ τοῦτο ἔπεμψεν, ταύτην κομί- ζοντα ὑμῖν τὴν τροφὴν τὴν οὐράνιον. Δηλοῖ δὲ καὶ ἑτέραν ἑρμηνείαν ἡ λέξις· καὶ γὰρ ἀλλαχοῦ φησὶν ὁ Χριστός· « Ο ἀκούων μου τοὺς λόγους, ἐσφράγισεν ὅτι ὁ Θεὸς ἀληθῆς ἐστιν· ο ὅσον τό γε ἐπ' αὐτῷ ἐδε- βαίωσε τοῦ Θεοῦ τὴν ἀλήθειαν, τουτέστιν ἀπέδειξεν καὶ ἐξεκάλυψεν διὰ τῆς αὐτοῦ μαρτυρίας· ἔδειξε μὲν γὰρ αὐτὸς ἑαυτόν· ἐπειδὴ δὲ πρὸς Ἰουδαίους διελέγετο, τὴν τοῦ Πατρὸς μαρτυρίαν εἰς μέσον ἤγαγεν. Ε. Στ. νθ'. Ὁ τρώγων τοῦτον τὸν ἄρτον, ζήσει εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ δὲ ἐναντίον δοκεῖ τὸ «Μακάριοι οι πεινώντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην, οὐδαμῶς τυγχάνει διαφωνία. Εἰ γὰρ μὴ πεινᾷ τις, μηδὲ διψᾷ, φαγών τούτου τοῦ ἄρτου, καὶ πιὼν τοῦ ἀθανάτου πόματος, ἀλλ' ὅμως διὰ τὸ ἐράσμιον καὶ ἀξιέπαινον τῆς τρο- φῆς καὶ τοῦ ποτοῦ, ὁ χορτασθεὶς ἔτι πεινᾷ, καὶ πει- νῶν ἔτι διψᾷ, ὥστε καὶ ἀεὶ κορέννυσθαι καὶ πεινῶν. ΚΕΦ. Η'. Στ. να'. Εάν τις τὸν λόγον τὸν ἐμὸν τη ρήσῃ, θάνατον οὐ μὴ θεωρήσει εἰς τὸν αἰῶνα. Τοῦ Σωτῆρος εἰρηκότος, μὴ θεωρήσειν θάνατον τὸν τηροῦντα τὸν λόγον (αὐτοῦ), οἱ παρόντες Ἰουδαῖοι σφαλέντες, τὸ θεωρεῖσθαι θάνατον, ταυτὸν εἶναι τῷ γεύσασθαι αὐτοῦ ὑπέλαβον. Δοκεῖ γὰρ αὐτοῖς, ὅσον ταῖς αὐτῶν λέξεσιν, ἐκεῖνον μή γεύσασθαι θάνατον, τὸν πεῖραν τοῦ κοινοῦ μὲ λαβόντα θανάτου. Τοῦτο δὲ δοκεῖ ἀνατρέπειν τὴν Κυριακὴν ἐπαγγελίαν, τεθνη- κότων καὶ τῶν τηρησάντων αὐτοῦ τὸν λόγον· γέγονε δὲ αὐτοῖς ἀπάτη, τὸ θέλημα πανούργως σοφίσασθαι ἐξ ὁμωνυμίας. Ὁ γὰρ τηρῶν τὸν Ἰησοῦ λόγον, τὸν επόμενον τῇ ἁμαρτίᾳ θάνατον οὐ μὴ θεωρήσει, εἰ καὶ γεύσεται τοῦ κοινοῦ καὶ σωματικού θανάτου· ν. ΗΜ. FRAGMENTA IN JOANNEM. manet in vitam æternam, quam Fllius hominis da- bit vobis. Hunc enim Pater signavit. › Nulla, in- quit, vobis sollicitudo sit de hac esca, sed de spiri tali illa atque immortali, quæ ad immortalem vitam ducit. Hæc ait, non operari vetans, sed ne creatis rebus sic inhæreamus, ut crastina requietis curan geramus. Operari enim possumus, nihil simul in crastinum thesaurizantes vel cogitantes. Si quis vero otiose ventri et deliciis vacat, hic escam pereuntem operatur. Secus, si Christo escam po- tumque præbet ac vestinientum, corporaliter simul operans et spiritaliter, quisnam adeo hebes furio- susque est, ut eum dicat escam pereuntem operari, cujus causa promissum est regnum futurum, et bo- norum illorum participatio erit? Hæc enim esca manet in æternum. Deinde quia magnum quid de se dixerat, seque illam escam daturum ; ne ei di- ctum illud objiciatur, credibilem faciens sermonem suum, Patri acceptam refert banc escam. Nam cum dixisset, Quam Filius hominis dabit vobis, » ad- didit, . Hunc enim Pater signavit Deus; » id est, Hujus rei causa misit, hanc escam coelestem suppe- ditaturum. Cæterum dictio aliam quoque patitur interpretationem. Namque alibi Christus ait : ‹ Qui sermones meos audit, signavit quod Deus verax sit " ; ; quatenus scilicet veritatem Dei in eo esse afirmavit, id est ostendit ac testimonio suo revela- vit. Demonstraverat enim ipse semet: sed quia nunc Judæos alloquebatur, Patris testimonium in Operamiui non escam pereuntem, sed escam qu G medium protulit. Post fragmentum in Corderiana Gatena p. 196, continuatur sic in codd. A, f. b. et B, f. h. G'. D Vers. 59. Qui manducat kunc panem, vivet in æter-. Quod si contrarium videtur illud: «Beati qui esu- riunt et sitiunt justitiam, nulla tamen reapse disso- nantia est. Nam si neque esurit postea, neque sitit, quicunque hunc panem manducaverit, et immor talitatis poculum biberit; nihilominus propterea quod amabilis et pretiosa hac esta est et polus, qui satiatus fuerit adhuc esurit, et qui biberit ad- huc sitit, ita ut semper saturetur semperque esu- riat. VI. CAP. VIII, vers. 51. Si quis sermonem meum serva- verit, non videbit mortem in æternum. Dicente Salvatore, fore ut mortem non. videat, qui sermonem ipsius servaverit, Judæi astantes mentis suæ errore mortem videre, idem esse existi- marunt atque eamdem gustare. Videbatur enim il- lis, quantum verba sonant, ille mortem non gustare, qui commuuem mortem non experiretur. Hoc autem videtur subvertere Dominicam promissionem, quod nempe ii quoque morientur qui Christi sermonem servaverint. Sed causa illis erroris fuit malitiosa circa homonymiam cavillatio. Nam qui Jesu ser monem servaverit, is consequentem ex peccato mortem non videbit, quanquam communem corpo- .
πρὸς τούτοις ἔσω ἀνθρώπου τοῦ νοὸς ὄντος, ἔξω δὲ ἀνθρώπου τοῦ σωματικωτέρου ὁ ἐπιμέλειαν ποιούμενος τοῦ ἔσω ἀνθρώπου εἰσέρχεται διὰ τοῦ λόγου ὄντος θύρας, ὡσαύτως ὁ νεκρῶν τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς καὶ τὴν νέκρωσιν τοῦ Ἰησοῦ ἐν τῷ σώματι περιφέρων τῷ ἑαυτοῦ ἐξέρχεται διὰ τῆς θύρας φιλοτιμούμενος μηδὲ ἐνδημοῦντι εὐάρεστος αὐτῷ εἶναι. ο 10,29 Δίδωσιν ὁ «πατὴρ» τῷ υἱῷ τοὺς κατὰ τὸ ἀγαθὸν πεποιωμένους ὡς ἀνυπερβλήτῳ ποιότητι· πᾶν γὰρ ὃ δίδωσίν μοι ὁ πατὴρ πρὸς ἐμὲ ἥξει, καὶ ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία ἅ μοι ἔδωκεν ὁ θεός· ὡς γὰρ ἄγει πρὸς τὸν πατέρα ὁ υἱὸς καὶ παραδίδωσι αὐτῷ τοὺς οἷς ἅπτει ἑαυτὸν εἰς κατανόησιν παρασχὼν κατὰ τὸ [ὁ] ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακεν τὸν πατέρα, οὕτω δίδωσιν ὁ «πατὴρ» τῷ υἱῷ τούτους, οἷς γνωρίζει αὐτόν, καθάπερ τὸν Πέτρον· οὐ γὰρ σὰρξ καὶ αἷμα, ἀλλ’ ὁ πατὴρ ἀπεκάλυψεν τὸν υἱόν. πάντες οἱ οὕτως ἐκ πατρὸς γνόντες τὸν υἱὸν ἐπιτυγχάνουσιν τῶν δοθέντων τῷ υἱῷ δι’ ὑπερβάλλουσαν τελειότητα τούτων οὕτως ἐχόντων. πῶς Ἰούδας;ἵσταται μέχρι τῶν ἐλέγχων, ἀλλὰ καὶ διδασκαλίαν Λ • προτίθησιν, « Εργάζεσθε, λέγων, μὴ τὴν βρῶσιν τὴν ἀπολλυμένην, ἀλλὰ τὴν βρῶσιν τὴν μένουσαν εἰς ζωὴν αἰώνιον, ἣν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου δώσει ὑμῖν· τοῦτον γὰρ ὁ Πατὴρ ἐσφράγισεν ὁ Θεός. » Μηδείς ὑμῖν, φησὶν, ἔστω λόγος ταύτης τῆς τροφῆς, ἀλλ' ἐκείνης τῆς πνευματικῆς καὶ ἀθανάτου καὶ πρὸς ἀθάνατον μεταγούσης ζωήν. Ταῦτα δὲ λέγει, οὐκ ἀναιρῶν τὸ ἐργάζεσθαι, ἀλλὰ τὸ προσηλώσθαι τοῖς ποιητικοῖς πράγμασιν, τὸ ποιεῖσθαι φροντίδα τῆς εἰς αὔριον ἀναπαύσεως. Ενεστι γὰρ ἐργαζόμενον, μηδὲν εἰς τὴν αύριον θησαυρίζειν καὶ μεριμναν· εἰ δέ τις ἀργῶν γαστρίζοιτο και τρυφῆς ἐπιμελοῖτο, οὗτος τὴν βρῶσιν ἐργάζεται τὴν ἀπολλυμένην· εἰ δὲ τὸν Χρι- στὸν τρέφοι καὶ ποτίζοι καὶ ἐνδύοι, ἐργαζόμενος απο σθητῶς ὁμοῦ καὶ πνευματικῶς, τις οὕτως ἀναίσθητος Β καὶ μανιώδης, ὡς εἰπεῖν ἀπολλυμένην βρῶσιν ἐργά ζεσθαι τὸν τοιοῦτον, δι᾿ ἣν τῆς βασιλείας ἡ ἐπαγγελία τῆς μελλούσης, καὶ τῶν ἀγαθῶν ἐκείνων ἡ ἀπόλαυ σις μεθεκτέα γίνεται; αὕτη γὰρ μένει διηνεκώς ἡ βρῶσις. Εἶτα ἐπειδὴ μέγα περὶ ἑαυτοῦ ἐφθέγξατο, καὶ ἔφησεν αὐτὸς δώσειν αὐτὴν, ἵνα μὴ πάλιν αὐτοῖς προσθῇ τὸ λεγόμενον, ἀξιόπιστον ποιῶν τὸν λόγον, ἐπὶ τὸν Πατέρα την χορηγίαν τῆς τοιαύτης τροφῆς ἀγάγει· εἰπὼν γὰρ, ο "Ην ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου δώσει ὑμῖν, ο ἐπήγαγεν . Τοῦτον γὰρ ὁ Πατὴρ ἐσφράγισεν ὁ Θεός, τουτέστιν, Ἐπὶ τοῦτο ἔπεμψεν, ταύτην κομί- ζοντα ὑμῖν τὴν τροφὴν τὴν οὐράνιον. Δηλοῖ δὲ καὶ ἑτέραν ἑρμηνείαν ἡ λέξις· καὶ γὰρ ἀλλαχοῦ φησὶν ὁ Χριστός· « Ο ἀκούων μου τοὺς λόγους, ἐσφράγισεν ὅτι ὁ Θεὸς ἀληθῆς ἐστιν· ο ὅσον τό γε ἐπ' αὐτῷ ἐδε- βαίωσε τοῦ Θεοῦ τὴν ἀλήθειαν, τουτέστιν ἀπέδειξεν καὶ ἐξεκάλυψεν διὰ τῆς αὐτοῦ μαρτυρίας· ἔδειξε μὲν γὰρ αὐτὸς ἑαυτόν· ἐπειδὴ δὲ πρὸς Ἰουδαίους διελέγετο, τὴν τοῦ Πατρὸς μαρτυρίαν εἰς μέσον ἤγαγεν. Ε. Στ. νθ'. Ὁ τρώγων τοῦτον τὸν ἄρτον, ζήσει εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ δὲ ἐναντίον δοκεῖ τὸ «Μακάριοι οι πεινώντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην, οὐδαμῶς τυγχάνει διαφωνία. Εἰ γὰρ μὴ πεινᾷ τις, μηδὲ διψᾷ, φαγών τούτου τοῦ ἄρτου, καὶ πιὼν τοῦ ἀθανάτου πόματος, ἀλλ' ὅμως διὰ τὸ ἐράσμιον καὶ ἀξιέπαινον τῆς τρο- φῆς καὶ τοῦ ποτοῦ, ὁ χορτασθεὶς ἔτι πεινᾷ, καὶ πει- νῶν ἔτι διψᾷ, ὥστε καὶ ἀεὶ κορέννυσθαι καὶ πεινῶν. ΚΕΦ. Η'. Στ. να'. Εάν τις τὸν λόγον τὸν ἐμὸν τη ρήσῃ, θάνατον οὐ μὴ θεωρήσει εἰς τὸν αἰῶνα. Τοῦ Σωτῆρος εἰρηκότος, μὴ θεωρήσειν θάνατον τὸν τηροῦντα τὸν λόγον (αὐτοῦ), οἱ παρόντες Ἰουδαῖοι σφαλέντες, τὸ θεωρεῖσθαι θάνατον, ταυτὸν εἶναι τῷ γεύσασθαι αὐτοῦ ὑπέλαβον. Δοκεῖ γὰρ αὐτοῖς, ὅσον ταῖς αὐτῶν λέξεσιν, ἐκεῖνον μή γεύσασθαι θάνατον, τὸν πεῖραν τοῦ κοινοῦ μὲ λαβόντα θανάτου. Τοῦτο δὲ δοκεῖ ἀνατρέπειν τὴν Κυριακὴν ἐπαγγελίαν, τεθνη- κότων καὶ τῶν τηρησάντων αὐτοῦ τὸν λόγον· γέγονε δὲ αὐτοῖς ἀπάτη, τὸ θέλημα πανούργως σοφίσασθαι ἐξ ὁμωνυμίας. Ὁ γὰρ τηρῶν τὸν Ἰησοῦ λόγον, τὸν επόμενον τῇ ἁμαρτίᾳ θάνατον οὐ μὴ θεωρήσει, εἰ καὶ γεύσεται τοῦ κοινοῦ καὶ σωματικού θανάτου· ν. ΗΜ. FRAGMENTA IN JOANNEM. manet in vitam æternam, quam Fllius hominis da- bit vobis. Hunc enim Pater signavit. › Nulla, in- quit, vobis sollicitudo sit de hac esca, sed de spiri tali illa atque immortali, quæ ad immortalem vitam ducit. Hæc ait, non operari vetans, sed ne creatis rebus sic inhæreamus, ut crastina requietis curan geramus. Operari enim possumus, nihil simul in crastinum thesaurizantes vel cogitantes. Si quis vero otiose ventri et deliciis vacat, hic escam pereuntem operatur. Secus, si Christo escam po- tumque præbet ac vestinientum, corporaliter simul operans et spiritaliter, quisnam adeo hebes furio- susque est, ut eum dicat escam pereuntem operari, cujus causa promissum est regnum futurum, et bo- norum illorum participatio erit? Hæc enim esca manet in æternum. Deinde quia magnum quid de se dixerat, seque illam escam daturum ; ne ei di- ctum illud objiciatur, credibilem faciens sermonem suum, Patri acceptam refert banc escam. Nam cum dixisset, Quam Filius hominis dabit vobis, » ad- didit, . Hunc enim Pater signavit Deus; » id est, Hujus rei causa misit, hanc escam coelestem suppe- ditaturum. Cæterum dictio aliam quoque patitur interpretationem. Namque alibi Christus ait : ‹ Qui sermones meos audit, signavit quod Deus verax sit " ; ; quatenus scilicet veritatem Dei in eo esse afirmavit, id est ostendit ac testimonio suo revela- vit. Demonstraverat enim ipse semet: sed quia nunc Judæos alloquebatur, Patris testimonium in Operamiui non escam pereuntem, sed escam qu G medium protulit. Post fragmentum in Corderiana Gatena p. 196, continuatur sic in codd. A, f. b. et B, f. h. G'. D Vers. 59. Qui manducat kunc panem, vivet in æter-. Quod si contrarium videtur illud: «Beati qui esu- riunt et sitiunt justitiam, nulla tamen reapse disso- nantia est. Nam si neque esurit postea, neque sitit, quicunque hunc panem manducaverit, et immor talitatis poculum biberit; nihilominus propterea quod amabilis et pretiosa hac esta est et polus, qui satiatus fuerit adhuc esurit, et qui biberit ad- huc sitit, ita ut semper saturetur semperque esu- riat. VI. CAP. VIII, vers. 51. Si quis sermonem meum serva- verit, non videbit mortem in æternum. Dicente Salvatore, fore ut mortem non. videat, qui sermonem ipsius servaverit, Judæi astantes mentis suæ errore mortem videre, idem esse existi- marunt atque eamdem gustare. Videbatur enim il- lis, quantum verba sonant, ille mortem non gustare, qui commuuem mortem non experiretur. Hoc autem videtur subvertere Dominicam promissionem, quod nempe ii quoque morientur qui Christi sermonem servaverint. Sed causa illis erroris fuit malitiosa circa homonymiam cavillatio. Nam qui Jesu ser monem servaverit, is consequentem ex peccato mortem non videbit, quanquam communem corpo- .
PG 39:1651εἷς ὢν καὶ αὐτὸς τῶν δοθέντων ὑπὸ τοῦ πατρὸς τῷ υἱῷ κατὰ τὸ οὓς δέδωκάς μοι ἐτήρησα καὶ οὐδεὶς ἀπώλετο ἐξ αὐτῶν εἰ μὴ ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας μετέπεσεν ἐκ τοῦ τηλικούτου μεγέθους ὡς υἱὸς ἀπωλείας χρηματίσαι· οὐ γὰρ ἔτι χώραν εἶχεν ἐκ κατασκευῆς κακὸν εἶναι τὸν Ἰούδαν ὡς οἴονται οἱ ἑτερόδοξοι τοσαύτης μεταβολῆς περὶ αὐτὸν εὑρισκομένης. ο 14,28 Τὸ «μείζων» ἐνταῦθα πῶς ἐξείληφεν; ἆρα ὡς ἐπὶ μεγέθους σωμάτων; ἢ ὡς «μείζων» ἐν χρόνῳ; ἢ ὡς ἐν ἀρετῇ πλείονι κεκοσμημένος; ἀλλὰ ταῦτα πάντα ἐντὸς ποσότητός ἐστι καὶ τῶν ἐνδεχομένων καὶ μεμετρημένων. οὐδὲν δὲ ἐνδεχόμενον καὶ μεμετρημένον ἐν τῷ θεῷ. οὐκ ἄρα τὸ μεῖζον καὶ ἔλαττον ἐπὶ τοῦ θεοῦ λόγου ἢ ἐπὶ τοῦ πατρὸς εἴρηται· θεὸς γὰρ μετρεῖσθαι ἢ διαγράφεσθαι οὐ πέφυκεν. εἰ δὲ φήσεις μείζονα εἶναι τὸν πατέρα, ὅτιπερ ἀγέννητος, ὁ δὲ υἱὸς γεννητός, ἐροῦμεν, ὅτι τῶν οὐσιῶν οἱ τρόποι, οὐ τῶν ὑπάρξεων. καὶ μάλιστα ἐπὶ τῶν ἀποίων καὶ ἀσωμάτων οὐκ ἐλαττοῦσι τὴν ἀξίαν τῶν ὁμοουσίων τὸ ἔλαττον ἢ τὸ μεῖζον τῷδε ἢ τῷδε παρέχοντες· οὐ γὰρ πέφυκε τὸ ὂν οὐσίᾳ καὶ γνώσει ἁπλοῦν μέτρῳ ἢ ποσότητι μεγέθους συγκρίνεσθαι. διὰ τί οὖν ἐρρήθη;DIDYMI ALEXANDRINI Α ἐπεὶ δὲ καὶ ἀπροσδιορίστως εἶπον, Οἱ προφῆται ἀπ έθανον, μὴ προσθέντες, πάντες, οὐ μάχεται τὸ μὴ τε θνάνα: Ενώχ καὶ Ἐλίαν. Στ. νς'. 'Αβραὰμ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἠγαλλιάσατο να ἴδῃ τὴν ἡμέραν τὴν ἐμήν. Ζητητέον τίνα λέγει ἡμέραν. Φαμὲν τοίνυν, ἐπεὶ φῶς ἀληθινὸν καὶ δικαιοσύνης ἥλιος ἐστί τε καὶ λέ γεται ὁ Σωτὴρ, ἡμέραν κατασκευάζει ἐπ᾽ ἂν ἀνατείλη τινὶ δι' ἀρετῆς καὶ θείας γνώσεως. Επει τοίνυν καὶ τῷ Ἀβραὰμ ὤφθη, καταυγάσας αὐτὸν πίστει εἰς δι καιοσύνην, λελογισμένως μετά χαρᾶς ἠγαλλιάσατο, ἰδὼν τὴν νοητὴν τοῦ Κυρίου ἡμέραν. Β ΚΕΦ. Θ'. Στ. λς'. Καὶ ἑώρακας αὐτὸν, καὶ ὁ λαλῶν ΙΧ. μετὰ σοῦ, ἐκεῖνος ἐστιν. Πεφώτισται τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς καρδίας, έλλαμ πόμενος ὑπὸ τοῦ φωτὸς τοῦ ἀληθινοῦ. ῾Ο ἀπεναντίας ἔχων τούτῳ, τυφλωθεὶς ὑφ' ἧς ἔχει ἀγνοίας, δοκεῖ μὴ ἔχειν ἁμαρτίαν, τῷ μὴ ἑκουσίως πράττειν, άδρα ἡμαρτηκώς. Αὐτὸ δὲ τὸ ἀγνοεῖν, κατ' ἄλλον τρόπον ἁμάρτημά ἐστιν· ἐνῆν γὰρ λογικὸν ὄντα, ἐπιστήμην ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ ἔχειν. Αμελήσεως οὖν τούτου ὑπὲρ αὐτῆς τῆς ἀγνοίας ἐγκαλεῖται. Εἰς τοῦτο λήψη τὸ, ε 'Ο δοῦλος ὁ μὴ γνοὺς τὸ θέλημα τοῦ Κυρίου, δαρήσεται ὀλίγας. » θ. ΚΕΦ. ΙΔ'. Στ. κη'. Ὁ Πατὴρ μείζων μου ἐστί. Τό, « μείζων, ο ἐνταῦθα πῶς ἐξείληφεν ; "Αρα ὡς ἐπὶ μεγέθους σωμάτων; ἢ ὡς μείζων ἐν χρόνῳ; ἢ ὡς ἐν ἀρετῇ πλείονι κεκοσμημένῳ; Ἀλλὰ ταῦτα πάντα ἐντὸς ποσότητός ἐστιν καὶ τῶν ἐνδεχομένων καὶ μετ μετρημένων· οὐδὲν δὲ ἐνδεχόμενον καὶ μεμετρημένον ἐν τῷ Θεῷ· οὐκ ἄρα τὸ μεῖζον καὶ ἔλαττον ἐπὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου ἢ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς εἴρηται· Θεὸς γὰρ μετρεῖσθαι ἢ διαγράφεσθαι οὐ πέφυκεν. Εἰ δὲ φήσεις μείζονα εἶναι τὸν Πατέρα ὅτι περ ἀγέννητος, ὁ δὲ Υἱὸς γεννητὸς, ἐροῦμεν ὅτι τῶν οὐσιῶν οἱ τρόποι, οὐ τῶν ὑπάρξεων καὶ μάλιστα ἐπὶ τῶν ἀποίων καὶ ἀσωμάτων, οὐκ έλατα τοῦσι (12) τὴν ἀξίαν τῶν ὁμοουσίων, τὸ ἔλαττον ἢ τὸ μεῖζον τῷδε ἢ τῷδε παρέχοντες· οὐ γὰρ πέφυκεν τὸ ὃν οὐσίᾳ καὶ γνώσει ἁπλοῦν, μέτρον ἢ ποσότητα μετ γέθους συγκρίνεσθαι. Διὰ τί οὖν ἐῤῥέθη; Ο Σωτήρ ἑνὶ λόγῳ διττὸν ἀπετείνατο διδασκαλίας τρόπον. Δε πλῆ γὰρ ἡ τοῦ εἰρημένου ῥήματος ἔννοια· οἷον διὰ τοῦ, « Ὁ πέμψας με, » και, ο Υπάγω, » τὸ ἐν τότ ποις περιεχόμενον ηνίξατο σῶμα, περιγραπτὸν ὄν, καὶ οὐ τὴν τὰ πάντα περιέχουσαν αὐτοῦ ἀπερίγρα πτον θεότητα. Διὰ δὲ τοῦ συγκριτικοῦ ῥήματος τοῦ λέγειν μείζων (12) ἑαυτοῦ, τὴν θεότητα ἐμφαίνει συγ κρινομένην τῷ Πατρὶ, ὅτι περ ὁμοούσιος ἐστι, τῇ δὲ προσλήψει τοῦ σώματος, τοῦ Πατρὸς ἐπινοουμένην ἥττω κατὰ τὸ γενέσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον. Καὶ μὴ θαυμάσῃς εἰ τοῦ Πατρὸς ἧττον λέγει ὁ Σωτὴρ ἄν θρωπος γενόμενος, ὁπότε καὶ τῶν ἀγγέλων βραχί μείζονα. ris mortem gustaturus sit. Quoniam et cum indefi- nite dixerint: Prophetae mortui sunt, haud addito, onines, non repugnat quod Enochus atque Elias mortem vitaverint. VII. Vers. 56. Abraham paler vesler exsullavit, ut videret diem meum. Quærendum est, quemnam dicat diem. Aio ita. que, quoniam verum lumen et sol justitiæ est die citurqne Salvator, is diem efficit, cum alicui exori- tur per virtutem et divinam scientiam. Quia ergo Abrahamo quoque apparuit, illuminans illum ad justitiam, rationaliter gaudio exsultavit, videns intellectualem Domini diem. VIII. Z'. H'. CAP. IX, vers. 37. Et vidisti eum ; et qui loquitur lecum, ipse est. Cordis oculos illuminatus fuerat, quia vera lux ipsum illustraverat. Qui autem e contrario ab in- scitia tenetur cæcatus, is videtur sibi non habere peccatum, quatenus haud sponte graviora saltem peccavit. Sed et ipsa inscitia alio modo peccatum est. Poterat enim, rationalis homo cum sit, scien- tiam boni ac mali habere. Ergo negligentia ab ipsa inscitia coarguitur. Sic intelliges illud: t Servus qui Domini voluntatem non cognoverit, vapulabit paucis "., CAP. XIV, vers. 28. Pater major me est. Vocabulum major › quonam sensu Salvator protulit ? Num de corporum magnitudine ? an quod c tempore major? aut quod ampliore virtute ornatus? Sed hæc omnia intra quantitatis terminos sunt, et capacium, ac dimensorum. Nihil est autem capax vel dimensum in Deo. Nibil igitur majus et minus in Deo Verbo et in Patre dictum est. Nam Deus mensuram et circumscriptionem suapie natura non admittit. Quod si majorem esse Patrem dices qua- tenus ipse est ingenitus, Filius genitus, dicemus modos esse substantiarum non autem subsistentia- rum, præsertim in qualitate carentibus et incorpo- reis, nec minuere consubstantialium dignitatem, minus vel magis buic vel illi tribuentes. Fieri enim non potest, ut quod substantialiter et intellectuali- ter simplex est, inensura aut magnitudinis quanti- late sit comparativum. Propterea Salvator unica D dictione duplicem protulit doctrinæ modum. Est quippe duplex prædictæ locutionis sensus. Veluti cum ait : « Qui misit me "., Item: ‹ Vado"; › bis verbis corpus in loco exsistens denotavit esse cir- cumscriptum, non autem suam quæ omnia com- plectitur incircumscriptam deitatem. Comparativo autem vocabulo, quo ait majorem se esse Patrem, deitatein ostendit cum Patre comparatam, nempe quod ipse ei esset consubstantialis; ita tamen ut ob corporis assumptionem, Patre minor reputare- Luc. XII, 48. * Joan. iv, 36, et passim. Joan. 13, 33, xiv, 2. (12') Forte leg. (12) Codd. ἐλάττους.
PG 39:1652ὁ σωτὴρ ἑνὶ λόγῳ διττὸν ἀπετείνατο διδασκαλίας τρόπον· διπλῆ γὰρ ἡ τοῦ εἰρημένου ῥήματος ἔννοια. οἷον διὰ τοῦ ὁ πέμψας με καὶ ὑπάγω τὸ ἐν τόποις περιεχόμενον ᾐνίξατο σῶμα περιγραπτὸν ὂν καὶ οὐ τὴν τὰ πάντα περιέχουσαν αὐτοῦ ἀπερίγραπτον θεότητα. διὰ δὲ τοῦ συγκριτικοῦ ῥήματος τοῦ λέγειν «μείζων» ἑαυτοῦ τὴν θεότητα ἐμφαίνει συγκρινομένην τῷ πατρί, ὅτιπερ ὁμοούσιός ἐστιν, τῇ δὲ προσλήψει τοῦ σώματος, τοῦ πατρὸς ἐπινοουμένην ἥττω κατὰ τὸ γενέσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον. καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ τοῦ πατρὸς ἥττων [εἶναι] λέγει ὁ σωτὴρ ἄνθρωπος γενόμενος, ὁπότε καὶ τῶν ἀγγέλων βραχύτερος εἴρηται κατὰ τόδε· βραχύ τι παρ’ ἀγγέλους ἠλαττωμένον βλέπομεν Ἰησοῦν διὰ τὸ πάθος τοῦ θανάτου δόξῃ καὶ τιμῇ ἐστεφανωμένον. ἐρρέθη δὲ καὶ τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν ἥττων· ἐγὼ δέ, φησίν, εἰμὶ ἐν μέσῳ ὑμῶν ὡς ὁ διακονῶν καὶ ὡς ὁ μικρότερος. τὰ οὖν συγκρινόμενα ὁμοούσια, τὰ δὲ ἁπλᾶ καὶ γνώσει καὶ οὐσίᾳ οὐκ ἐπιδέχεται τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον.DIDYMI ALEXANDRINI Α ἐπεὶ δὲ καὶ ἀπροσδιορίστως εἶπον, Οἱ προφῆται ἀπ έθανον, μὴ προσθέντες, πάντες, οὐ μάχεται τὸ μὴ τε θνάνα: Ενώχ καὶ Ἐλίαν. Στ. νς'. 'Αβραὰμ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἠγαλλιάσατο να ἴδῃ τὴν ἡμέραν τὴν ἐμήν. Ζητητέον τίνα λέγει ἡμέραν. Φαμὲν τοίνυν, ἐπεὶ φῶς ἀληθινὸν καὶ δικαιοσύνης ἥλιος ἐστί τε καὶ λέ γεται ὁ Σωτὴρ, ἡμέραν κατασκευάζει ἐπ᾽ ἂν ἀνατείλη τινὶ δι' ἀρετῆς καὶ θείας γνώσεως. Επει τοίνυν καὶ τῷ Ἀβραὰμ ὤφθη, καταυγάσας αὐτὸν πίστει εἰς δι καιοσύνην, λελογισμένως μετά χαρᾶς ἠγαλλιάσατο, ἰδὼν τὴν νοητὴν τοῦ Κυρίου ἡμέραν. Β ΚΕΦ. Θ'. Στ. λς'. Καὶ ἑώρακας αὐτὸν, καὶ ὁ λαλῶν ΙΧ. μετὰ σοῦ, ἐκεῖνος ἐστιν. Πεφώτισται τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς καρδίας, έλλαμ πόμενος ὑπὸ τοῦ φωτὸς τοῦ ἀληθινοῦ. ῾Ο ἀπεναντίας ἔχων τούτῳ, τυφλωθεὶς ὑφ' ἧς ἔχει ἀγνοίας, δοκεῖ μὴ ἔχειν ἁμαρτίαν, τῷ μὴ ἑκουσίως πράττειν, άδρα ἡμαρτηκώς. Αὐτὸ δὲ τὸ ἀγνοεῖν, κατ' ἄλλον τρόπον ἁμάρτημά ἐστιν· ἐνῆν γὰρ λογικὸν ὄντα, ἐπιστήμην ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ ἔχειν. Αμελήσεως οὖν τούτου ὑπὲρ αὐτῆς τῆς ἀγνοίας ἐγκαλεῖται. Εἰς τοῦτο λήψη τὸ, ε 'Ο δοῦλος ὁ μὴ γνοὺς τὸ θέλημα τοῦ Κυρίου, δαρήσεται ὀλίγας. » θ. ΚΕΦ. ΙΔ'. Στ. κη'. Ὁ Πατὴρ μείζων μου ἐστί. Τό, « μείζων, ο ἐνταῦθα πῶς ἐξείληφεν ; "Αρα ὡς ἐπὶ μεγέθους σωμάτων; ἢ ὡς μείζων ἐν χρόνῳ; ἢ ὡς ἐν ἀρετῇ πλείονι κεκοσμημένῳ; Ἀλλὰ ταῦτα πάντα ἐντὸς ποσότητός ἐστιν καὶ τῶν ἐνδεχομένων καὶ μετ μετρημένων· οὐδὲν δὲ ἐνδεχόμενον καὶ μεμετρημένον ἐν τῷ Θεῷ· οὐκ ἄρα τὸ μεῖζον καὶ ἔλαττον ἐπὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου ἢ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς εἴρηται· Θεὸς γὰρ μετρεῖσθαι ἢ διαγράφεσθαι οὐ πέφυκεν. Εἰ δὲ φήσεις μείζονα εἶναι τὸν Πατέρα ὅτι περ ἀγέννητος, ὁ δὲ Υἱὸς γεννητὸς, ἐροῦμεν ὅτι τῶν οὐσιῶν οἱ τρόποι, οὐ τῶν ὑπάρξεων καὶ μάλιστα ἐπὶ τῶν ἀποίων καὶ ἀσωμάτων, οὐκ έλατα τοῦσι (12) τὴν ἀξίαν τῶν ὁμοουσίων, τὸ ἔλαττον ἢ τὸ μεῖζον τῷδε ἢ τῷδε παρέχοντες· οὐ γὰρ πέφυκεν τὸ ὃν οὐσίᾳ καὶ γνώσει ἁπλοῦν, μέτρον ἢ ποσότητα μετ γέθους συγκρίνεσθαι. Διὰ τί οὖν ἐῤῥέθη; Ο Σωτήρ ἑνὶ λόγῳ διττὸν ἀπετείνατο διδασκαλίας τρόπον. Δε πλῆ γὰρ ἡ τοῦ εἰρημένου ῥήματος ἔννοια· οἷον διὰ τοῦ, « Ὁ πέμψας με, » και, ο Υπάγω, » τὸ ἐν τότ ποις περιεχόμενον ηνίξατο σῶμα, περιγραπτὸν ὄν, καὶ οὐ τὴν τὰ πάντα περιέχουσαν αὐτοῦ ἀπερίγρα πτον θεότητα. Διὰ δὲ τοῦ συγκριτικοῦ ῥήματος τοῦ λέγειν μείζων (12) ἑαυτοῦ, τὴν θεότητα ἐμφαίνει συγ κρινομένην τῷ Πατρὶ, ὅτι περ ὁμοούσιος ἐστι, τῇ δὲ προσλήψει τοῦ σώματος, τοῦ Πατρὸς ἐπινοουμένην ἥττω κατὰ τὸ γενέσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον. Καὶ μὴ θαυμάσῃς εἰ τοῦ Πατρὸς ἧττον λέγει ὁ Σωτὴρ ἄν θρωπος γενόμενος, ὁπότε καὶ τῶν ἀγγέλων βραχί μείζονα. ris mortem gustaturus sit. Quoniam et cum indefi- nite dixerint: Prophetae mortui sunt, haud addito, onines, non repugnat quod Enochus atque Elias mortem vitaverint. VII. Vers. 56. Abraham paler vesler exsullavit, ut videret diem meum. Quærendum est, quemnam dicat diem. Aio ita. que, quoniam verum lumen et sol justitiæ est die citurqne Salvator, is diem efficit, cum alicui exori- tur per virtutem et divinam scientiam. Quia ergo Abrahamo quoque apparuit, illuminans illum ad justitiam, rationaliter gaudio exsultavit, videns intellectualem Domini diem. VIII. Z'. H'. CAP. IX, vers. 37. Et vidisti eum ; et qui loquitur lecum, ipse est. Cordis oculos illuminatus fuerat, quia vera lux ipsum illustraverat. Qui autem e contrario ab in- scitia tenetur cæcatus, is videtur sibi non habere peccatum, quatenus haud sponte graviora saltem peccavit. Sed et ipsa inscitia alio modo peccatum est. Poterat enim, rationalis homo cum sit, scien- tiam boni ac mali habere. Ergo negligentia ab ipsa inscitia coarguitur. Sic intelliges illud: t Servus qui Domini voluntatem non cognoverit, vapulabit paucis "., CAP. XIV, vers. 28. Pater major me est. Vocabulum major › quonam sensu Salvator protulit ? Num de corporum magnitudine ? an quod c tempore major? aut quod ampliore virtute ornatus? Sed hæc omnia intra quantitatis terminos sunt, et capacium, ac dimensorum. Nihil est autem capax vel dimensum in Deo. Nibil igitur majus et minus in Deo Verbo et in Patre dictum est. Nam Deus mensuram et circumscriptionem suapie natura non admittit. Quod si majorem esse Patrem dices qua- tenus ipse est ingenitus, Filius genitus, dicemus modos esse substantiarum non autem subsistentia- rum, præsertim in qualitate carentibus et incorpo- reis, nec minuere consubstantialium dignitatem, minus vel magis buic vel illi tribuentes. Fieri enim non potest, ut quod substantialiter et intellectuali- ter simplex est, inensura aut magnitudinis quanti- late sit comparativum. Propterea Salvator unica D dictione duplicem protulit doctrinæ modum. Est quippe duplex prædictæ locutionis sensus. Veluti cum ait : « Qui misit me "., Item: ‹ Vado"; › bis verbis corpus in loco exsistens denotavit esse cir- cumscriptum, non autem suam quæ omnia com- plectitur incircumscriptam deitatem. Comparativo autem vocabulo, quo ait majorem se esse Patrem, deitatein ostendit cum Patre comparatam, nempe quod ipse ei esset consubstantialis; ita tamen ut ob corporis assumptionem, Patre minor reputare- Luc. XII, 48. * Joan. iv, 36, et passim. Joan. 13, 33, xiv, 2. (12') Forte leg. (12) Codd. ἐλάττους.
εἰ δὲ ἐπὶ τῆς θεότητος τοῦ υἱοῦ ἄνευ τοῦ εἰληφέναι σάρκα βούλει ἐκλαβεῖν τὸ ὁ πέμψας με «πατὴρ μείζων μού ἐστιν,20 ἐν τόποις αὐτὸν δώσεις περιεχόμενον καὶ συγκλειόμενον, πεμπόμενον δὲ ὅπου οὐκ ἦν, καὶ μεταίροντα ὅθεν ἐστίν· ὅπερ ἄτοπον. ο 17, Ἐδόξασε μὲν ὁ πατὴρ «τὸν» ἴδιον «υἱὸν» ὑποθεὶς τὴν ὑφ’ ἡλίῳ τοῖς σκήπτροις αὐτοῦ, ἀντεδοξάσθη δὲ καὶ αὐτὸς διὰ τούτου· ὁ μὲν γὰρ υἱὸς ἐδοξάσθη παρὰ τοῦ πατρὸς πιστευθεὶς παρὰ πάντων, ὅτι γέννημα καὶ καρπός ἐστιν τοῦ πάντα ἰσχύοντος. ἀντεδοξάσθη δὲ ὥσπερ παρὰ τοῦ ἰδίου γεννήματος ὁ πατήρ· ἐπειδὴ γὰρ πάντα ἰσχῦον ἐπιτελεῖν εὐκόλως ἐγνώσθη τὸ γέννημα, διέβη τῆς εὐκλείας ἡ χάρις εἰς τὸν τεκόντα αὐτό. ὥσπερ οὖν, φησίν, ἐδόξασας καὶ ἐδοξάσθης δοὺς αὐτῷ τὴν κατὰ πάντων ἐξουσίαν καὶ κυριότητα κατὰ τὸν εἰρημένον δηλονότι τρόπον, οὕτω θέλω, ἵνα μηδὲν τῶν δοθέντων ἀπόληται· δόξα γὰρ καὶ αὐτὴ εἰς ἡμᾶς διαβαίνει·DIDYMI ALEXANDRINI Α ἐπεὶ δὲ καὶ ἀπροσδιορίστως εἶπον, Οἱ προφῆται ἀπ έθανον, μὴ προσθέντες, πάντες, οὐ μάχεται τὸ μὴ τε θνάνα: Ενώχ καὶ Ἐλίαν. Στ. νς'. 'Αβραὰμ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἠγαλλιάσατο να ἴδῃ τὴν ἡμέραν τὴν ἐμήν. Ζητητέον τίνα λέγει ἡμέραν. Φαμὲν τοίνυν, ἐπεὶ φῶς ἀληθινὸν καὶ δικαιοσύνης ἥλιος ἐστί τε καὶ λέ γεται ὁ Σωτὴρ, ἡμέραν κατασκευάζει ἐπ᾽ ἂν ἀνατείλη τινὶ δι' ἀρετῆς καὶ θείας γνώσεως. Επει τοίνυν καὶ τῷ Ἀβραὰμ ὤφθη, καταυγάσας αὐτὸν πίστει εἰς δι καιοσύνην, λελογισμένως μετά χαρᾶς ἠγαλλιάσατο, ἰδὼν τὴν νοητὴν τοῦ Κυρίου ἡμέραν. Β ΚΕΦ. Θ'. Στ. λς'. Καὶ ἑώρακας αὐτὸν, καὶ ὁ λαλῶν ΙΧ. μετὰ σοῦ, ἐκεῖνος ἐστιν. Πεφώτισται τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς καρδίας, έλλαμ πόμενος ὑπὸ τοῦ φωτὸς τοῦ ἀληθινοῦ. ῾Ο ἀπεναντίας ἔχων τούτῳ, τυφλωθεὶς ὑφ' ἧς ἔχει ἀγνοίας, δοκεῖ μὴ ἔχειν ἁμαρτίαν, τῷ μὴ ἑκουσίως πράττειν, άδρα ἡμαρτηκώς. Αὐτὸ δὲ τὸ ἀγνοεῖν, κατ' ἄλλον τρόπον ἁμάρτημά ἐστιν· ἐνῆν γὰρ λογικὸν ὄντα, ἐπιστήμην ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ ἔχειν. Αμελήσεως οὖν τούτου ὑπὲρ αὐτῆς τῆς ἀγνοίας ἐγκαλεῖται. Εἰς τοῦτο λήψη τὸ, ε 'Ο δοῦλος ὁ μὴ γνοὺς τὸ θέλημα τοῦ Κυρίου, δαρήσεται ὀλίγας. » θ. ΚΕΦ. ΙΔ'. Στ. κη'. Ὁ Πατὴρ μείζων μου ἐστί. Τό, « μείζων, ο ἐνταῦθα πῶς ἐξείληφεν ; "Αρα ὡς ἐπὶ μεγέθους σωμάτων; ἢ ὡς μείζων ἐν χρόνῳ; ἢ ὡς ἐν ἀρετῇ πλείονι κεκοσμημένῳ; Ἀλλὰ ταῦτα πάντα ἐντὸς ποσότητός ἐστιν καὶ τῶν ἐνδεχομένων καὶ μετ μετρημένων· οὐδὲν δὲ ἐνδεχόμενον καὶ μεμετρημένον ἐν τῷ Θεῷ· οὐκ ἄρα τὸ μεῖζον καὶ ἔλαττον ἐπὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου ἢ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς εἴρηται· Θεὸς γὰρ μετρεῖσθαι ἢ διαγράφεσθαι οὐ πέφυκεν. Εἰ δὲ φήσεις μείζονα εἶναι τὸν Πατέρα ὅτι περ ἀγέννητος, ὁ δὲ Υἱὸς γεννητὸς, ἐροῦμεν ὅτι τῶν οὐσιῶν οἱ τρόποι, οὐ τῶν ὑπάρξεων καὶ μάλιστα ἐπὶ τῶν ἀποίων καὶ ἀσωμάτων, οὐκ έλατα τοῦσι (12) τὴν ἀξίαν τῶν ὁμοουσίων, τὸ ἔλαττον ἢ τὸ μεῖζον τῷδε ἢ τῷδε παρέχοντες· οὐ γὰρ πέφυκεν τὸ ὃν οὐσίᾳ καὶ γνώσει ἁπλοῦν, μέτρον ἢ ποσότητα μετ γέθους συγκρίνεσθαι. Διὰ τί οὖν ἐῤῥέθη; Ο Σωτήρ ἑνὶ λόγῳ διττὸν ἀπετείνατο διδασκαλίας τρόπον. Δε πλῆ γὰρ ἡ τοῦ εἰρημένου ῥήματος ἔννοια· οἷον διὰ τοῦ, « Ὁ πέμψας με, » και, ο Υπάγω, » τὸ ἐν τότ ποις περιεχόμενον ηνίξατο σῶμα, περιγραπτὸν ὄν, καὶ οὐ τὴν τὰ πάντα περιέχουσαν αὐτοῦ ἀπερίγρα πτον θεότητα. Διὰ δὲ τοῦ συγκριτικοῦ ῥήματος τοῦ λέγειν μείζων (12) ἑαυτοῦ, τὴν θεότητα ἐμφαίνει συγ κρινομένην τῷ Πατρὶ, ὅτι περ ὁμοούσιος ἐστι, τῇ δὲ προσλήψει τοῦ σώματος, τοῦ Πατρὸς ἐπινοουμένην ἥττω κατὰ τὸ γενέσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον. Καὶ μὴ θαυμάσῃς εἰ τοῦ Πατρὸς ἧττον λέγει ὁ Σωτὴρ ἄν θρωπος γενόμενος, ὁπότε καὶ τῶν ἀγγέλων βραχί μείζονα. ris mortem gustaturus sit. Quoniam et cum indefi- nite dixerint: Prophetae mortui sunt, haud addito, onines, non repugnat quod Enochus atque Elias mortem vitaverint. VII. Vers. 56. Abraham paler vesler exsullavit, ut videret diem meum. Quærendum est, quemnam dicat diem. Aio ita. que, quoniam verum lumen et sol justitiæ est die citurqne Salvator, is diem efficit, cum alicui exori- tur per virtutem et divinam scientiam. Quia ergo Abrahamo quoque apparuit, illuminans illum ad justitiam, rationaliter gaudio exsultavit, videns intellectualem Domini diem. VIII. Z'. H'. CAP. IX, vers. 37. Et vidisti eum ; et qui loquitur lecum, ipse est. Cordis oculos illuminatus fuerat, quia vera lux ipsum illustraverat. Qui autem e contrario ab in- scitia tenetur cæcatus, is videtur sibi non habere peccatum, quatenus haud sponte graviora saltem peccavit. Sed et ipsa inscitia alio modo peccatum est. Poterat enim, rationalis homo cum sit, scien- tiam boni ac mali habere. Ergo negligentia ab ipsa inscitia coarguitur. Sic intelliges illud: t Servus qui Domini voluntatem non cognoverit, vapulabit paucis "., CAP. XIV, vers. 28. Pater major me est. Vocabulum major › quonam sensu Salvator protulit ? Num de corporum magnitudine ? an quod c tempore major? aut quod ampliore virtute ornatus? Sed hæc omnia intra quantitatis terminos sunt, et capacium, ac dimensorum. Nihil est autem capax vel dimensum in Deo. Nibil igitur majus et minus in Deo Verbo et in Patre dictum est. Nam Deus mensuram et circumscriptionem suapie natura non admittit. Quod si majorem esse Patrem dices qua- tenus ipse est ingenitus, Filius genitus, dicemus modos esse substantiarum non autem subsistentia- rum, præsertim in qualitate carentibus et incorpo- reis, nec minuere consubstantialium dignitatem, minus vel magis buic vel illi tribuentes. Fieri enim non potest, ut quod substantialiter et intellectuali- ter simplex est, inensura aut magnitudinis quanti- late sit comparativum. Propterea Salvator unica D dictione duplicem protulit doctrinæ modum. Est quippe duplex prædictæ locutionis sensus. Veluti cum ait : « Qui misit me "., Item: ‹ Vado"; › bis verbis corpus in loco exsistens denotavit esse cir- cumscriptum, non autem suam quæ omnia com- plectitur incircumscriptam deitatem. Comparativo autem vocabulo, quo ait majorem se esse Patrem, deitatein ostendit cum Patre comparatam, nempe quod ipse ei esset consubstantialis; ita tamen ut ob corporis assumptionem, Patre minor reputare- Luc. XII, 48. * Joan. iv, 36, et passim. Joan. 13, 33, xiv, 2. (12') Forte leg. (12) Codd. ἐλάττους.
ἔδει γὰρ, ἔδει τὸ ὑπεξούσιον ὅλως καὶ ὑπὸ χεῖρα γεγενημένον τοῦ πάντα ἰσχύοντος θεοῦ λόγου διασεσῳσμένον ἅπαξ καὶ ἐν ἀτελευτήτοις μεῖναι τοῖς ἀγαθοῖς ὡς μηκέτι μὲν τυραννεῖσθαι θανάτῳ μηδὲ φθορᾷ κρατεῖσθαι ἢ ἁμαρτίαις καὶ τοῖς ἀρχαίοις ὑποκεῖσθαι κακοῖς. ο 17,13 Τοῦτ’ ἔστιν ὃ λέγει· ἀποκάλυψόν με τοῖς ἀγνοοῦσιν, φανέρωσόν μου τὴν δόξαν, ἣν ἔχω παρά σοι ὁ θεὸς ὁ λόγος τυγχάνων· οὐδεὶς γὰρ δύναται, φησίν, ἐλθεῖν πρός με, ἐὰν μὴ ὁ πέμψας με πατὴρ ἑλκύσῃ αὐτόν. ὡσαύτως δ’ ἐστὶν ἀκοῦσαι καὶ τὸν υἱὸν δοξάζοντα τὸν πατέρα κατὰ τὸ ἀποκαλύπτειν αὐτὸν τοῖς οὐκ εἰδόσι θεόν. κατὰ τοῦτον τὸν τρόπον καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον λέγεται δοξάζειν τὸν υἱὸν ἐν τῷ ἀποκαλύπτειν αὐτὸν τοῖς ἀγνοοῦσιν. εἰ δὲ καὶ ἐνταῦθαπερὶ αὐτοῦ φαντάζεσθαι τέως. «αὕτη δέ ἐστιν ἡ αἰώνιος»θεοῦ υἱὸν ἐκβαλοῦσιν. τοῦτο δὲ εἰδέναι χρή, ὅτι τὸ αἴτιον ἀντὶ τοῦ αἰτιατοῦ φησιν· τὸ γὰρ εἰδέναι τὸν ἀληθινὸν προξενεῖ ἡμῖν τὴν αἰώνιον ζωήν.DIDYMI ALEXANDRINI Α ἐπεὶ δὲ καὶ ἀπροσδιορίστως εἶπον, Οἱ προφῆται ἀπ έθανον, μὴ προσθέντες, πάντες, οὐ μάχεται τὸ μὴ τε θνάνα: Ενώχ καὶ Ἐλίαν. Στ. νς'. 'Αβραὰμ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἠγαλλιάσατο να ἴδῃ τὴν ἡμέραν τὴν ἐμήν. Ζητητέον τίνα λέγει ἡμέραν. Φαμὲν τοίνυν, ἐπεὶ φῶς ἀληθινὸν καὶ δικαιοσύνης ἥλιος ἐστί τε καὶ λέ γεται ὁ Σωτὴρ, ἡμέραν κατασκευάζει ἐπ᾽ ἂν ἀνατείλη τινὶ δι' ἀρετῆς καὶ θείας γνώσεως. Επει τοίνυν καὶ τῷ Ἀβραὰμ ὤφθη, καταυγάσας αὐτὸν πίστει εἰς δι καιοσύνην, λελογισμένως μετά χαρᾶς ἠγαλλιάσατο, ἰδὼν τὴν νοητὴν τοῦ Κυρίου ἡμέραν. Β ΚΕΦ. Θ'. Στ. λς'. Καὶ ἑώρακας αὐτὸν, καὶ ὁ λαλῶν ΙΧ. μετὰ σοῦ, ἐκεῖνος ἐστιν. Πεφώτισται τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς καρδίας, έλλαμ πόμενος ὑπὸ τοῦ φωτὸς τοῦ ἀληθινοῦ. ῾Ο ἀπεναντίας ἔχων τούτῳ, τυφλωθεὶς ὑφ' ἧς ἔχει ἀγνοίας, δοκεῖ μὴ ἔχειν ἁμαρτίαν, τῷ μὴ ἑκουσίως πράττειν, άδρα ἡμαρτηκώς. Αὐτὸ δὲ τὸ ἀγνοεῖν, κατ' ἄλλον τρόπον ἁμάρτημά ἐστιν· ἐνῆν γὰρ λογικὸν ὄντα, ἐπιστήμην ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ ἔχειν. Αμελήσεως οὖν τούτου ὑπὲρ αὐτῆς τῆς ἀγνοίας ἐγκαλεῖται. Εἰς τοῦτο λήψη τὸ, ε 'Ο δοῦλος ὁ μὴ γνοὺς τὸ θέλημα τοῦ Κυρίου, δαρήσεται ὀλίγας. » θ. ΚΕΦ. ΙΔ'. Στ. κη'. Ὁ Πατὴρ μείζων μου ἐστί. Τό, « μείζων, ο ἐνταῦθα πῶς ἐξείληφεν ; "Αρα ὡς ἐπὶ μεγέθους σωμάτων; ἢ ὡς μείζων ἐν χρόνῳ; ἢ ὡς ἐν ἀρετῇ πλείονι κεκοσμημένῳ; Ἀλλὰ ταῦτα πάντα ἐντὸς ποσότητός ἐστιν καὶ τῶν ἐνδεχομένων καὶ μετ μετρημένων· οὐδὲν δὲ ἐνδεχόμενον καὶ μεμετρημένον ἐν τῷ Θεῷ· οὐκ ἄρα τὸ μεῖζον καὶ ἔλαττον ἐπὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου ἢ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς εἴρηται· Θεὸς γὰρ μετρεῖσθαι ἢ διαγράφεσθαι οὐ πέφυκεν. Εἰ δὲ φήσεις μείζονα εἶναι τὸν Πατέρα ὅτι περ ἀγέννητος, ὁ δὲ Υἱὸς γεννητὸς, ἐροῦμεν ὅτι τῶν οὐσιῶν οἱ τρόποι, οὐ τῶν ὑπάρξεων καὶ μάλιστα ἐπὶ τῶν ἀποίων καὶ ἀσωμάτων, οὐκ έλατα τοῦσι (12) τὴν ἀξίαν τῶν ὁμοουσίων, τὸ ἔλαττον ἢ τὸ μεῖζον τῷδε ἢ τῷδε παρέχοντες· οὐ γὰρ πέφυκεν τὸ ὃν οὐσίᾳ καὶ γνώσει ἁπλοῦν, μέτρον ἢ ποσότητα μετ γέθους συγκρίνεσθαι. Διὰ τί οὖν ἐῤῥέθη; Ο Σωτήρ ἑνὶ λόγῳ διττὸν ἀπετείνατο διδασκαλίας τρόπον. Δε πλῆ γὰρ ἡ τοῦ εἰρημένου ῥήματος ἔννοια· οἷον διὰ τοῦ, « Ὁ πέμψας με, » και, ο Υπάγω, » τὸ ἐν τότ ποις περιεχόμενον ηνίξατο σῶμα, περιγραπτὸν ὄν, καὶ οὐ τὴν τὰ πάντα περιέχουσαν αὐτοῦ ἀπερίγρα πτον θεότητα. Διὰ δὲ τοῦ συγκριτικοῦ ῥήματος τοῦ λέγειν μείζων (12) ἑαυτοῦ, τὴν θεότητα ἐμφαίνει συγ κρινομένην τῷ Πατρὶ, ὅτι περ ὁμοούσιος ἐστι, τῇ δὲ προσλήψει τοῦ σώματος, τοῦ Πατρὸς ἐπινοουμένην ἥττω κατὰ τὸ γενέσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον. Καὶ μὴ θαυμάσῃς εἰ τοῦ Πατρὸς ἧττον λέγει ὁ Σωτὴρ ἄν θρωπος γενόμενος, ὁπότε καὶ τῶν ἀγγέλων βραχί μείζονα. ris mortem gustaturus sit. Quoniam et cum indefi- nite dixerint: Prophetae mortui sunt, haud addito, onines, non repugnat quod Enochus atque Elias mortem vitaverint. VII. Vers. 56. Abraham paler vesler exsullavit, ut videret diem meum. Quærendum est, quemnam dicat diem. Aio ita. que, quoniam verum lumen et sol justitiæ est die citurqne Salvator, is diem efficit, cum alicui exori- tur per virtutem et divinam scientiam. Quia ergo Abrahamo quoque apparuit, illuminans illum ad justitiam, rationaliter gaudio exsultavit, videns intellectualem Domini diem. VIII. Z'. H'. CAP. IX, vers. 37. Et vidisti eum ; et qui loquitur lecum, ipse est. Cordis oculos illuminatus fuerat, quia vera lux ipsum illustraverat. Qui autem e contrario ab in- scitia tenetur cæcatus, is videtur sibi non habere peccatum, quatenus haud sponte graviora saltem peccavit. Sed et ipsa inscitia alio modo peccatum est. Poterat enim, rationalis homo cum sit, scien- tiam boni ac mali habere. Ergo negligentia ab ipsa inscitia coarguitur. Sic intelliges illud: t Servus qui Domini voluntatem non cognoverit, vapulabit paucis "., CAP. XIV, vers. 28. Pater major me est. Vocabulum major › quonam sensu Salvator protulit ? Num de corporum magnitudine ? an quod c tempore major? aut quod ampliore virtute ornatus? Sed hæc omnia intra quantitatis terminos sunt, et capacium, ac dimensorum. Nihil est autem capax vel dimensum in Deo. Nibil igitur majus et minus in Deo Verbo et in Patre dictum est. Nam Deus mensuram et circumscriptionem suapie natura non admittit. Quod si majorem esse Patrem dices qua- tenus ipse est ingenitus, Filius genitus, dicemus modos esse substantiarum non autem subsistentia- rum, præsertim in qualitate carentibus et incorpo- reis, nec minuere consubstantialium dignitatem, minus vel magis buic vel illi tribuentes. Fieri enim non potest, ut quod substantialiter et intellectuali- ter simplex est, inensura aut magnitudinis quanti- late sit comparativum. Propterea Salvator unica D dictione duplicem protulit doctrinæ modum. Est quippe duplex prædictæ locutionis sensus. Veluti cum ait : « Qui misit me "., Item: ‹ Vado"; › bis verbis corpus in loco exsistens denotavit esse cir- cumscriptum, non autem suam quæ omnia com- plectitur incircumscriptam deitatem. Comparativo autem vocabulo, quo ait majorem se esse Patrem, deitatein ostendit cum Patre comparatam, nempe quod ipse ei esset consubstantialis; ita tamen ut ob corporis assumptionem, Patre minor reputare- Luc. XII, 48. * Joan. iv, 36, et passim. Joan. 13, 33, xiv, 2. (12') Forte leg. (12) Codd. ἐλάττους.
PG 39:1653ο 17,5 Ἡ προκόσμιος τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ δόξα τί ἂν εἴη ἕτερον ἢ αὐτὸς θεὸς λόγος, αὐτὸ φῶς ἀληθινόν, οὐ γὰρ ὡς ἄλλος ὢν παρὰ τὴν δόξαν ὑπ’ ἄλλης δόξης δι’ ἄλλου δοξάζεται αὐτὸς ὤν, ὡς προεῖπον, ὁ κύριος τῆς δόξης καὶ βασιλεὺς δόξης. ἀλλ’ ἐπειδὴ ἑαυτὸν ἐκένωσεν μορφὴν δούλου λαβών ὁ γὰρ λόγος, φησίν, σὰρξ ἐγένετο καὶ εἴδομεν αὐτὸν καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλοςπολλοὶ δὲ ἠπίστουν τῇ τοσαύτῃ γενομένῃ συγκαταβάσει, πολλοὶ ἠπίστουν, ὅτι ὁ θεὸς ἄνθρωπος ἐγένετο τούτου ἕνεκεν, ἀποκαλύπτεσθαι αὐτοῦ τὴν θεότητα τοῖς ἀγνοοῦσι βουλόμενος, λέγει· πάτερ δόξασόν σου τὸν υἱόν, τοῦτ’ ἔστιν ἀποκάλυψόν με τοῖς ἀγνοοῦσι, φανέρωσόν μου τὴν δόξαν ἣν ἔχω παρά σοι θεὸς λόγος τυγχάνων. [διὸ] εἶπε Παῦλος, ὅτε εὐδόκησεν ὁ θεὸς ἀποκαλύψαι τὸν υἱὸν αὐτοῦ ἐν ἐμοί, ἵνα εὐαγγελίζωμαι αὐτὸν ἐν τοῖς ἔθνεσιν.τερος εἴρηται κατὰ τόδε· Βραχύ τι παρ' ἀγγέλους Αλαττωμένον βλέπομεν Ἰησοῦν διὰ τὸ πάθος τοῦ θα νάτου, δόξῃ καὶ τιμῇ ἐστεφανωμένον. Ἐῤῥέθη δὲ καὶ τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν ἥττων· «Ἐγὼ δὲ, » φησίν, « εἰμὶ ἐν μέσῳ ὑμῶν ὡς ὁ διακονῶν καὶ ὡς ὁ μικρό- τερος. • Τὰ οὖν συγκρινόμενα, ὁμοούσια· τὰ δὲ ἁπλα καὶ γνώσει καὶ οὐσίᾳ, οὐκ ἐπιδέχεται τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον. Εἰ δὲ ἐπὶ τῆς θεότητος τοῦ Υἱοῦ ἄνευ τοῦ εἰληφέναι σάρκα βούλει ἐκλαβεῖν τὸ, « Ο πέμψας με Πατὴρ μείζων μου ἐστὶν, ο ἐν τόποις αὐτὸν δώσεις περιεχόμενον καὶ συγκλειόμενον, πεμπόμενον δὲ ὅπου οὐκ ἦν, καὶ μεταίροντα ὅθεν ἔστιν· ὅπερ ἄτο- που (15). Γ. ΚΕΦ. ΙΖ'. Στ. β'. Δόξασόν σου τὸν Υἱόν, ἵνα καὶ ὁ Υιός σου δοξάσῃ σε. Τοῦτό ἐστιν ὅ λέγει· Αποκάλυψόν με τοῖς ἀγνοοῦ σινο φανέρωσόν μου τὴν δόξαν ἣν ἔχω παρὰ σοί, Θεὸς Λόγος τυγχάνων· « Οὐδεὶς γὰρ, φησί, δύναται έλε θεῖν πρὸς μὲ, ἐὰν μὴ ὁ πέμψας με Πατὴρ ἐλκύσῃ αὐτόν. » Ὡσαύτως δὲ ἔστιν ἀκοῦσαι καὶ τὸν Υἱὸν δοξάζοντα τὸν Πατέρα, κατὰ τὸ ἀποκαλύπτειν αὐτὸν τοῖς οὐκ εἰδόσι Θεόν. Κατὰ τοῦτον τὸν τρόπον καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον λέγεται δοξάζειν τὸν Υἱὸν, ἐν τῷ ἀποκαλύπτειν αὐτὸν τοῖς ἀγνοοῦσιν. Εἰ δὲ καὶ ἐνταῦ θα ἀνθρωπινώτερον φθέγγεται, μὴ θαυμάσῃς· τῶν τε γὰρ εἰρημένων αἰτιῶν ἕνεκεν τοῦτο ποιεῖ, καὶ φυλαττόμενος ἀεὶ τὸ αὐτὸ περὶ αὐτοῦ λέγειν μέγα περὶ αὐτοῦ φαντάζεσθαι τέως. «Αὕτη δέ ἐστιν ἡ αιώ- γιος ζωή, ἵνα γινώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεόν, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῶν λεγομένων θεῶν φησι· καὶ γὰρ εἰς τὰ ἔθνη αὐτοὺς πέμπειν ἔμελλεν τὰ πολλοὺς θεοὺς ἔχοντα. Εἰ δὲ οὐκ ἀνέξονται διὰ τὸ, ε μόνον, ο ἀλλ᾽ ἐκβάλωσιν τοῦ εἶναι ἀληθινὸν Θεὸν τὸν Υἱόν, οὕτω προϊόντες, καὶ τοῦ εἶναι Θεοῦ Υἱὸν ἐκβαλοῦσιν. Τοῦτο δὲ εἰδέναι χρή, ὅτι τὸ αἴτιον ἀντὶ τοῦ αἰτιατοῦ φησι· τὸ γὰρ εἰδέναι τὸν ἀληθινὸν, προξενεῖ ἡμῖν τὴν αιώνιον ζωήν. ΧΧ11, 27. Χ. ρουσαλήμ. • ΚΕΦ. Β'. Στ. ε'. 'Ησαν δὲ κατοικοῦντες ἐν '18- Διδύμου. (1) Τό, ἀπὸ παντὸς ἔθνους, ἁπλού- FRAGMENTA IN ACTUS APOST. . A tur, secundum videlicet lumanitatem. Neque mi- reris, si Patre se minorem dicit Salvator homo factus; siquidem aliquantum quoque infra angelos imminutum Jesum videmus propter mortis passio nem, et gloria atque honore coronatum ". Dictus est etiam discipulis suis minor : « Ego autem, o in- quit, c in medio vestrum sum, sicut qui ministral, et sicut minors. » Ergo quæ hic invicem compa- rantur, sunt consubstantialia: quæ autem mentis conceptu et substantia simplicia sunt, ea non reci- piunt majus et minus. Nam certe si velles de Filii deitate, nondum carne suscepta, intelligere verba, • Qui nisit me Pater, major ine est, lucis eum fa- cies contentum et conclusum, eo missum ubi non erat, et inde discedentem ubi fuerat; quod est absurdum. B C Hebr. 11, 9. quod major sit Pater Filio, habita ratione humani. tatis. Attamen Nazianzenus in oratione xxx, Z, vere magis quam honorifice dici ait. Quid enim mi- Luc. so Joan. vi, 44. CAP. XVII, vers 2. Glorifica Filium tuum, ut et Filius tuus glorificel 1e. Hoc ait: Revela me ignorantibus, notam fac gloriam meam quam a te habeo, quatenus Deus Verbum sum. « Nemo » enim, inquit, potest venire ad me, nisi qui misit me Pater traxerit eum ., Si- militer audire est Filium Patri gloriam tribuentem, dum eum revelat illis qui Deum ignorabant. Hac ea- dem ratione sanctus quoque Spiritus dicitur Filium glorifcare, eum scilicet ignorantibus revelando. Quod si hoc quoque loco paulo humanius loquitur, ne mireris; ita enim prædictas ob causas agit, semperque cavens ne videatur de se ipso magnifice loqui. Verba autem : c Hæc est vita æterna ut co- gnoscant te solumn verum Deum, ait ut a vulgo dictis diis distinguat. Nam missurus erat discipulos ad gentes quæ plures deos habebant. At si (Ariani) propter vocabulum e solum > sensum hunc non to- lerant, negantque Filium esse verum Deum, ultra porro pergent, et Filium quoque Dei esse negabunt. Sciendum porro est causam pro re causata ab eo dici. Certe Deum verum agnoscere, vitam nobis æternam conciliat. rum, inquit, Deum honine esse majorem?, itaque ipse alio modo Dominicum explanat, ut videre est loc. cit. FRAGMENTA EX DIDYMI EXPOSITIONE IN ACTUS APOSTOLORUM. (Wolf, Anecdota, t. IV, p. 1, ex Catena ms. in Actus quam servat bibliotheca collegii Novi Oxon., codice LVill.) D CAP. I, vers. 5. Erant vero habitantes Hieroso- lymis. Didymi. Voces, ex omni gente, latius sunt acci- (13) Ita scilicet Didymus, aliique plures, nempe (1) Sunt hæc procul dubio nota Didymi Alexandrini, ex cujus innumeris scriptis perpauca opuscu-