PG 8:51ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΣ ΠΡΟΤΡΕΠΤΙΚΟΣ ΠΡΟΣ ΕΛΛΗΝΑΣ Ἀμφίων ὁ Θηβαῖος καὶ Ἀρίων ὁ Μηθυμναῖος «ἄμφω μὲν ἤστην ᾠδικώ, μῦθος δὲ ἄμφω» (καὶ τὸ ᾆσμα εἰσέτι τοῦτο Ἑλλήνων ᾄδεται χορῷ), τέχνῃ τῇ μουσικῇ ὃ μὲν ἰχθὺν δελεάσας, ὃ δὲ Θήβας τειχίσας. Θρᾴκιος δὲ ἄλλος σοφιστὴς (ἄλλος οὗτος μῦθος Ἑλληνικός) ἐτιθάσευε τὰ θηρία γυμνῇ τῇ ᾠδῇ καὶ δὴ τὰ δένδρα, τὰς φηγούς, μετεφύτευε τῇ μουσικῇ. Ἔχοιμ’ ἄν σοι καὶ ἄλλον τούτοις ἀδελφὸν διηγήσασθαι μῦθον καὶ ᾠδόν, Εὔνομον τὸν Λοκρὸν καὶ τέττιγα τὸν Πυθικόν· πανήγυρις Ἑλληνικὴ ἐπὶ νεκρῷ δράκοντι συνεκροτεῖτο Πυθοῖ, ἐπιτάφιον ἑρπετοῦ ᾄδοντος Εὐνόμου· ὕμνος ἢ θρῆνος ὄφεως ἦν ἡ ᾠδή, οὐκ ἔχω λέγειν. Ἀγὼν δὲ ἦν καὶ ἐκιθάριζεν ὥρᾳ καύματος Εὔνομος, ὁπηνίκα οἱ τέττιγες ὑπὸ τοῖς πετάλοις ᾖδον ἀνὰ τὰ ὄρη θερόμενοι ἡλίῳ. Ἦιδον δὲ ἄρα οὐ τῷ δράκοντι τῷ νεκρῷ, τῷ Πυθικῷ, ἀλλὰ τῷ θεῷ τῷ πανσόφῳ αὐτόνομον ᾠδήν, τῶν Εὐνόμου βελτίονα νόμων. Ῥήγνυται χορδὴ τῷ Λοκρῷ· ἐφίπταται ὁ τέττιξ τῷ ζυγῷ· ἐτερέτιζεν ὡς ἐπὶ κλάδῳ τῷ ὀργάνῳ· καὶ τοῦ τέττιγος τῷ ᾄσματι ἁρμοσάμενος ὁ ᾠδὸς τὴν λείπουσαν ἀνεπλήρωσε χορδήν.
PG 8:53Οὔκουν ᾠδῇ τῇ Εὐνόμου ἄγεται ὁ τέττιξ, ὡς ὁ μῦθος βούλεται, χαλκοῦν ἀναστήσας Πυθοῖ τὸν Εὔνομον αὐτῇ τῇ κιθάρᾳ καὶ τὸν συναγωνιστὴν τοῦ Λοκροῦ· ὃ δὲ ἑκὼν ἐφίπταται καὶ ᾄδει ἑκών. Ἕλλησι δ’ ἐδόκει ὑποκριτὴς γεγονέναι μουσικῆς. Πῇ δὴ οὖν μύθοις κενοῖς πεπιστεύκατε, θέλγεσθαι μουσικῇ τὰ ζῷα ὑπολαμβάνοντες; Ἀληθείας δὲ ὑμῖν τὸ πρόσωπον τὸ φαιδρὸν μόνον, ὡς ἔοικεν, ἐπίπλαστον εἶναι δοκεῖ καὶ τοῖς ἀπιστίας ὑποπέπτωκεν ὀφθαλμοῖς. Κιθαιρὼν δὲ ἄρα καὶ Ἑλικὼν καὶ τὰ Ὀδρυσῶν ὄρη καὶ Θρᾳκῶν τελεστήρια, τῆς πλάνης τὰ μυστήρια, τεθείασται καὶ καθύμνηται. Ἐγὼ μέν, εἰ καὶ μῦθός εἰσι, δυσανασχετῶ τοσαύταις ἐκτραγῳδουμέναις συμφοραῖς· ὑμῖν δὲ καὶ τῶν κακῶν αἱ ἀναγραφαὶ γεγόνασι δράματα καὶ τῶν δραμάτων οἱ ὑποκριταὶ θυμηδίας θεάματα. Ἀλλὰ γὰρ τὰ μὲν δράματα καὶ τοὺς ληναί̈ζοντας ποιητάς, τέλεον ἤδη παροινοῦντας, κιττῷ που ἀναδήσαντες, ἀφραίνοντας ἐκτόπως τελετῇ βακχικῇ, αὐτοῖς σατύροις καὶ θιάσῳ μαινόλῃ, σὺν καὶ τῷ ἄλλῳ δαιμόνων χορῷ, Ἑλικῶνι καὶ Κιθαιρῶνι κατακλείσωμεν γεγηρακόσιν, κατάγωμεν δὲ ἄνωθεν ἐξ οὐρανῶν ἀλήθειαν ἅμα φανοτάτῃ φρονήσει εἰς ὄρος ἅγιον θεοῦ καὶ χορὸν τὸν ἅγιον τὸν προφητικόν.ριον, ἀλλὰ τῆς καινῆς ἁρμονίας τὸν ἀΐδιον νόμον, τὸν φερώνυμον τοῦ Θεοῦ, τὸ ᾆσματὸ καιν. ν (54), το Λευιτικόν, Α τὸν Καπίτωνος, οὐδὲ μὴν Φρύγιον, ἢ Λύδιον, ἢ Δώ η Δ,r. 220, Αὐτίκ᾽ ἄρ᾽ εἰς οἶνον βάλε φάρμακον, ἔνθεν ἔπινον, Νηπενθές τ', ἄχολόν τε, κακῶν ἐπίληθες ἁπάντων. Νηπενθές (55) τ' ἄχολόν τε, κακῶν ἐπίληθες ἁπάντων. Γλυκύ τε καὶ ἀληθινὸν φάρμακον πειθοῦς ἐγκέ κραται τῷ ᾄσματι. Ἐμοὶ μὲν οὖν δοκοῦσιν ὁ Θράκιος ἐκεῖνος Ορφεὺς καὶ ὁ Θηβαῖος, καὶ ὁ Μηθυμναίος, ἄνδρες τινές, οὐκ ἄνδρες (56), ἀπατηλοὶ γεγονέναι, προσχήματι μουσικῆς (57) λυμηνάμενοι τὸν βίον, ἐντέχνῳ τινὶ γοητεία δαιμονῶντες εἰς διαφθοράς, ὕβρεις ὀργιάζοντες, πένθη ἐκθειάζοντες, τοὺς ἀν θρώπους ἐπὶ τὰ εἴδωλα χειραγωγήσαι πρῶτοι· καὶ μὴν λίθοις καὶ ξύλοις, τουτέστιν ἀγάλμασι καὶ σκια- γραφίαις.ἀνοικοδομῆσαι τὴν σκαιότητα τοῦ ἔθνους(58) τὴν καλὴν ὄντως ἐκείνην ελευθερίαν τῶν ὑπ' οὐρανὸν πεπολιτευμένων ᾠδαῖς καὶ ἐπῳδαῖς ἐσχάτῃ δουλεία καταζεύξαντες (59)· ἀλλ' οὐ τοιόσδε ὁ ᾠδὸς ὁ ἐμὸς, οὐδ' εἰς μακρὰν καταλύσων (60) ἀφίκται τὴν δουλείαν τὴν πικρὰν τῶν τυραννούντων δαιμόνων· ὡς δὲ τὸν πρᾶον καὶ φιλάνθρωπον τῆς θεοσεβείας μετάγων ἡμᾶς ζυγόν, αὖθις εἰς οὐρανοὺς ἀνακαλεῖται τοὺς εἰς γῆν ἐῤῥιμμένους. Μόνος γοῦν τῶν πώποτε τὰ ἀργα λεώτατα θηρία (61), τοὺς ἀνθρώπους, ἐτιθάσσευεν * οὐκ άΐδριες. ἀπα- τηλούς, θηρία μᾶλλον ἢ ἀν- θρώπους, ἀφελεῖς, ὡς ἄρ- νας, οὐκ ἄνδρας, οὐκ ἄνδρας, βατάλους δὲ, καὶ γύνιδας, Οχοη. :Μή παρασι γέτωσαν ὑμᾶς αἱ τῶν φιλοσόφων καὶ οὐ φιλοσόφων πανηγύρεις. Με Δισσοῖν λεόντοιν· οὐ γὰρ ἄνδρ' αὐτὼ καλῶ. Παραδώσεις λύκοις εἰς κατάβρωμα, τουτέστι δαίμοσι καὶ πονηροῖς ἀνθρώποις, μᾶλλον δὲ οὐκ ἀνθρώποις, ἀλλὰ θηρίοις ἀνθρωποειδέσιν, ἐθνικοῖς, καὶ Ἰουδαῖ σταῖς καὶ αἱρεσιώταις ἀθέοις . μηνάμενοι τὸν βίον ἐντέχνῳ τινὶ γοητεία δαιμονώντες· εἰς διαφθορᾶς ὕβρεις ὀργιάς. Τὰ πάθη αὐτῶν, δεικνύουσι μυστή ριο ἐθνῶν ιδιότητα . ἐθῶν ἰδιότητα. κατεξεύξαντες. Η. κατιξεύσαντες, καταζεύ ξαντες ζυγού τῶν ἀνθρώ πων τὴν συνωρίδα καταζεύξας εἰς τὸν Θεόν. ὅτι λύει τὴν ἐν κόσμῳ δουλείαν, καὶ ἀρχόντων μὲν πολλῶν καὶ μυρίων ἡμᾶς ἀποσπα. . CLEMENTIS ALEXANDRINI mini de Hierusalem ' : cœleste, inquam, Verbum, ob legitimi certaminis victoriam in theatro totius mundi coronatum. Et meus quidem Eunomus, non Terpandri modum, non Capitonis, non Phrygium, non Lydium, non Doricum canit; sed æternum canticum, Leviticum, Leniens dolorem, iramque, et malorum oblivionem [inducens omnium. ☑ B Etenim dulce quoddam, et in animis hominum potens pharmacum, cum hoc cantico commistum - est. Mihi autem videntur Thracius ille Orpheus, et Thebanus alter, tertiusque Methymnæus, viri qui- dan, non viri, & impostores fuisse, qui praetextu musicæ labefactarunt humanam vitam, utque mo- res ingeniosis suis praestigiis corrumperent, dæ- moniaco quodam furore stimulati, probra et dolo- res hominum in religionem, deorumque cæremonias trahendo, eos ad simulacrorum cultum primi con- verterunt. Quinetiam lapidibus et lignis, hoc est statuis et simulacris, tanquam fundamentis consti- tuendæ inter gentes impuritatis usi, illam vere pulchram libertatem hominum sub cœlo agentium, carminibus suis et incantationibus extremæ servi- tuti illigarunt; non est autem ejusmodi meus call- tor, qui, ut servitium dæmonum crudeliter do- minantium brevi dissolveret, advenit; nos autem admite et facile jugum pietatis traducit, humique P. ED. POTTER, ED. PARIS. 'Isa. 11, 3. post satis plene explicat p. 5. autem Clemens Odyss. quo loco de Circe hæc scribit Homerus: Statim autem in vinum injecit medicamentum, inter [bibendum, Quod luctum sedat, iramque, et malorum omnium [oblivionem inducit. Conf. etiam Gregorii Nazianz. Carm. Nicobuli ad filium, v. 202. novæ harmoniæ modum, Dei cognominem, novum Psal. xcv, 1; xcvii, 1. Advers. cap. 8, ait : Lege Non inscilos, non imperitos, sed callidos, gnaros, astutos, i. e. uti continuo sequitur, appellat: utpote qui artificii musici lenocinio, tanquam carmine quodam D ragico delinitos in fraudem ac perniciem, morum- que labem, et simulacrorum cultum, ac demonum malignorum servitium, mortales miseros illexerint. Hec ille. Verumtamen veterem lectionem retinere visum est: quippe cum velit auctor, eos, qui humano generi tantam perniciem intulerunt, non tam viros esse, quam dæmones, habendos. Quemadmodum alias homines vitiis deditos dicit feras potius bestias, quam homines, esse, Strom. iv, p. 47, homines simplices, tanquam agnos habendos esse, non viros, Pedag. lib. I, cap. 5, p. 86. Denique viros molles et effeminatos, non esse vocandos viros, sed batalos el semi- viros. Simile est, quod de falso dictis philosophis protulit Talianus pag. ed. vos traducant philosophorum istorum non philosophorum catus. Illul item Euripidis Ores . v. 1555. Duorum leonum: non enim viros eos voco. Et quod dixit Constit. apost. auctor, lib. rr, cap. : Devorandum trades lupis, hoc est dæmonibus et pravis hominibus : imo vero non hominibus, sed feris humana forma præditis, ethnicis nempe, judaizantibus et impiis hæreticis. Ms. Nov. Similia his habet Minutius Octavio: Considera denique sacra ipsa et ipsa mysteria, invenies exitus tristes, fata et funera, et lucius atque planctus. Alleganoras Legg- tione, inquit, pia. Deorum passiones et libidines vocant mysteriu. tudinis, auctoritate ms. Now, Similiter apud Philo- nem Judaeum, lib. De vita Moysis, pag. 645, scribendum ex codice ms. G. Whel ri, biguo errore legit ut sit, ceu visco involventes. Nostrum et 11. confirmat continuata metaphora, et re petita inferius ejusdem verbi usurpatio: SYLBURG. cap. p. 105: A servitute mundi solvunt (sacrae sc. Scriplur) et a multis dominis et innumeris tyrannis liberant. 47, (54) Τὸ ᾆσμα τὸ καινόν. Quia hoc velit, paulo C (55) Νηπενθές τ'. ...τ' omiuit ms. Nov. Respicit (56) Ανδρες τινὲς, οὐκ ἄνδρες. Gatakerus, in (37) Προσχήματι μουσ. Προσχήματι μουσικῆς· λυ- (58) Σκαιότητα τοῦ ἔθνους. Scribe ἔθους consue- (59) Καταζεύξαντες. In exemplari scriptum am- (60) Καταλύσων. Paria sunt quae dixit Talianus, (61) Θηρία. His similia habes Strom. iv, p. 479.
Ἣ δὲ ὡς ὅτι μάλιστα τηλαυγὲς ἀποστίλβουσα φῶς καταυγαζέτω πάντῃ τοὺς ἐν σκότει κυλινδουμένους καὶ τῆς πλάνης τοὺς ἀνθρώπους ἀπαλλαττέτω, τὴν ὑπερτάτην ὀρέγουσα δεξιάν, τὴν σύνεσιν, εἰς σωτηρίαν· οἳ δὲ ἀνανεύσαντες καὶ ἀνακύψαντες Ἑλικῶνα μὲν καὶ Κιθαιρῶνα καταλειπόντων, οἰκούντων δὲ Σιών· «ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ», λόγος οὐράνιος, ὁ γνήσιος ἀγωνιστὴς ἐπὶ τῷ παντὸς κόσμου θεάτρῳ στεφανούμενος. Αἴδει δέ γε ὁ Εὔνομος ὁ ἐμὸς οὐ τὸν Τερπάνδρου νόμον οὐδὲ τὸν Κηπίωνος, οὐδὲ μὴν Φρύγιον ἢ Λύδιον ἢ Δώριον, ἀλλὰ τῆς καινῆς ἁρμονίας τὸν ἀίδιον νόμον, τὸν φερώνυμον τοῦ θεοῦ, τὸ ᾆσμα τὸ καινόν, τὸ Λευιτικόν, «νηπενθές τ’ ἄχολόν τε, κακῶν ἐπίληθες ἁπάντων»· γλυκύ τι καὶ ἀληθινὸν φάρμακον πειθοῦς ἐγκέκραται τῷ ᾄσματι.ριον, ἀλλὰ τῆς καινῆς ἁρμονίας τὸν ἀΐδιον νόμον, τὸν φερώνυμον τοῦ Θεοῦ, τὸ ᾆσματὸ καιν. ν (54), το Λευιτικόν, Α τὸν Καπίτωνος, οὐδὲ μὴν Φρύγιον, ἢ Λύδιον, ἢ Δώ η Δ,r. 220, Αὐτίκ᾽ ἄρ᾽ εἰς οἶνον βάλε φάρμακον, ἔνθεν ἔπινον, Νηπενθές τ', ἄχολόν τε, κακῶν ἐπίληθες ἁπάντων. Νηπενθές (55) τ' ἄχολόν τε, κακῶν ἐπίληθες ἁπάντων. Γλυκύ τε καὶ ἀληθινὸν φάρμακον πειθοῦς ἐγκέ κραται τῷ ᾄσματι. Ἐμοὶ μὲν οὖν δοκοῦσιν ὁ Θράκιος ἐκεῖνος Ορφεὺς καὶ ὁ Θηβαῖος, καὶ ὁ Μηθυμναίος, ἄνδρες τινές, οὐκ ἄνδρες (56), ἀπατηλοὶ γεγονέναι, προσχήματι μουσικῆς (57) λυμηνάμενοι τὸν βίον, ἐντέχνῳ τινὶ γοητεία δαιμονῶντες εἰς διαφθοράς, ὕβρεις ὀργιάζοντες, πένθη ἐκθειάζοντες, τοὺς ἀν θρώπους ἐπὶ τὰ εἴδωλα χειραγωγήσαι πρῶτοι· καὶ μὴν λίθοις καὶ ξύλοις, τουτέστιν ἀγάλμασι καὶ σκια- γραφίαις.ἀνοικοδομῆσαι τὴν σκαιότητα τοῦ ἔθνους(58) τὴν καλὴν ὄντως ἐκείνην ελευθερίαν τῶν ὑπ' οὐρανὸν πεπολιτευμένων ᾠδαῖς καὶ ἐπῳδαῖς ἐσχάτῃ δουλεία καταζεύξαντες (59)· ἀλλ' οὐ τοιόσδε ὁ ᾠδὸς ὁ ἐμὸς, οὐδ' εἰς μακρὰν καταλύσων (60) ἀφίκται τὴν δουλείαν τὴν πικρὰν τῶν τυραννούντων δαιμόνων· ὡς δὲ τὸν πρᾶον καὶ φιλάνθρωπον τῆς θεοσεβείας μετάγων ἡμᾶς ζυγόν, αὖθις εἰς οὐρανοὺς ἀνακαλεῖται τοὺς εἰς γῆν ἐῤῥιμμένους. Μόνος γοῦν τῶν πώποτε τὰ ἀργα λεώτατα θηρία (61), τοὺς ἀνθρώπους, ἐτιθάσσευεν * οὐκ άΐδριες. ἀπα- τηλούς, θηρία μᾶλλον ἢ ἀν- θρώπους, ἀφελεῖς, ὡς ἄρ- νας, οὐκ ἄνδρας, οὐκ ἄνδρας, βατάλους δὲ, καὶ γύνιδας, Οχοη. :Μή παρασι γέτωσαν ὑμᾶς αἱ τῶν φιλοσόφων καὶ οὐ φιλοσόφων πανηγύρεις. Με Δισσοῖν λεόντοιν· οὐ γὰρ ἄνδρ' αὐτὼ καλῶ. Παραδώσεις λύκοις εἰς κατάβρωμα, τουτέστι δαίμοσι καὶ πονηροῖς ἀνθρώποις, μᾶλλον δὲ οὐκ ἀνθρώποις, ἀλλὰ θηρίοις ἀνθρωποειδέσιν, ἐθνικοῖς, καὶ Ἰουδαῖ σταῖς καὶ αἱρεσιώταις ἀθέοις . μηνάμενοι τὸν βίον ἐντέχνῳ τινὶ γοητεία δαιμονώντες· εἰς διαφθορᾶς ὕβρεις ὀργιάς. Τὰ πάθη αὐτῶν, δεικνύουσι μυστή ριο ἐθνῶν ιδιότητα . ἐθῶν ἰδιότητα. κατεξεύξαντες. Η. κατιξεύσαντες, καταζεύ ξαντες ζυγού τῶν ἀνθρώ πων τὴν συνωρίδα καταζεύξας εἰς τὸν Θεόν. ὅτι λύει τὴν ἐν κόσμῳ δουλείαν, καὶ ἀρχόντων μὲν πολλῶν καὶ μυρίων ἡμᾶς ἀποσπα. . CLEMENTIS ALEXANDRINI mini de Hierusalem ' : cœleste, inquam, Verbum, ob legitimi certaminis victoriam in theatro totius mundi coronatum. Et meus quidem Eunomus, non Terpandri modum, non Capitonis, non Phrygium, non Lydium, non Doricum canit; sed æternum canticum, Leviticum, Leniens dolorem, iramque, et malorum oblivionem [inducens omnium. ☑ B Etenim dulce quoddam, et in animis hominum potens pharmacum, cum hoc cantico commistum - est. Mihi autem videntur Thracius ille Orpheus, et Thebanus alter, tertiusque Methymnæus, viri qui- dan, non viri, & impostores fuisse, qui praetextu musicæ labefactarunt humanam vitam, utque mo- res ingeniosis suis praestigiis corrumperent, dæ- moniaco quodam furore stimulati, probra et dolo- res hominum in religionem, deorumque cæremonias trahendo, eos ad simulacrorum cultum primi con- verterunt. Quinetiam lapidibus et lignis, hoc est statuis et simulacris, tanquam fundamentis consti- tuendæ inter gentes impuritatis usi, illam vere pulchram libertatem hominum sub cœlo agentium, carminibus suis et incantationibus extremæ servi- tuti illigarunt; non est autem ejusmodi meus call- tor, qui, ut servitium dæmonum crudeliter do- minantium brevi dissolveret, advenit; nos autem admite et facile jugum pietatis traducit, humique P. ED. POTTER, ED. PARIS. 'Isa. 11, 3. post satis plene explicat p. 5. autem Clemens Odyss. quo loco de Circe hæc scribit Homerus: Statim autem in vinum injecit medicamentum, inter [bibendum, Quod luctum sedat, iramque, et malorum omnium [oblivionem inducit. Conf. etiam Gregorii Nazianz. Carm. Nicobuli ad filium, v. 202. novæ harmoniæ modum, Dei cognominem, novum Psal. xcv, 1; xcvii, 1. Advers. cap. 8, ait : Lege Non inscilos, non imperitos, sed callidos, gnaros, astutos, i. e. uti continuo sequitur, appellat: utpote qui artificii musici lenocinio, tanquam carmine quodam D ragico delinitos in fraudem ac perniciem, morum- que labem, et simulacrorum cultum, ac demonum malignorum servitium, mortales miseros illexerint. Hec ille. Verumtamen veterem lectionem retinere visum est: quippe cum velit auctor, eos, qui humano generi tantam perniciem intulerunt, non tam viros esse, quam dæmones, habendos. Quemadmodum alias homines vitiis deditos dicit feras potius bestias, quam homines, esse, Strom. iv, p. 47, homines simplices, tanquam agnos habendos esse, non viros, Pedag. lib. I, cap. 5, p. 86. Denique viros molles et effeminatos, non esse vocandos viros, sed batalos el semi- viros. Simile est, quod de falso dictis philosophis protulit Talianus pag. ed. vos traducant philosophorum istorum non philosophorum catus. Illul item Euripidis Ores . v. 1555. Duorum leonum: non enim viros eos voco. Et quod dixit Constit. apost. auctor, lib. rr, cap. : Devorandum trades lupis, hoc est dæmonibus et pravis hominibus : imo vero non hominibus, sed feris humana forma præditis, ethnicis nempe, judaizantibus et impiis hæreticis. Ms. Nov. Similia his habet Minutius Octavio: Considera denique sacra ipsa et ipsa mysteria, invenies exitus tristes, fata et funera, et lucius atque planctus. Alleganoras Legg- tione, inquit, pia. Deorum passiones et libidines vocant mysteriu. tudinis, auctoritate ms. Now, Similiter apud Philo- nem Judaeum, lib. De vita Moysis, pag. 645, scribendum ex codice ms. G. Whel ri, biguo errore legit ut sit, ceu visco involventes. Nostrum et 11. confirmat continuata metaphora, et re petita inferius ejusdem verbi usurpatio: SYLBURG. cap. p. 105: A servitute mundi solvunt (sacrae sc. Scriplur) et a multis dominis et innumeris tyrannis liberant. 47, (54) Τὸ ᾆσμα τὸ καινόν. Quia hoc velit, paulo C (55) Νηπενθές τ'. ...τ' omiuit ms. Nov. Respicit (56) Ανδρες τινὲς, οὐκ ἄνδρες. Gatakerus, in (37) Προσχήματι μουσ. Προσχήματι μουσικῆς· λυ- (58) Σκαιότητα τοῦ ἔθνους. Scribe ἔθους consue- (59) Καταζεύξαντες. In exemplari scriptum am- (60) Καταλύσων. Paria sunt quae dixit Talianus, (61) Θηρία. His similia habes Strom. iv, p. 479.
PG 8:57Ἐμοὶ μὲν οὖν δοκοῦσιν ὁ Θρᾴκιος ἐκεῖνος Ὀρφεὺς καὶ ὁ Θηβαῖος καὶ ὁ Μηθυμναῖος, ἄνδρες τινὲς οὐκ ἄνδρες, ἀπατηλοὶ γεγονέναι, προσχήματι μουσικῆς λυμηνάμενοι τὸν βίον, ἐντέχνῳ τινὶ γοητείᾳ δαιμονῶντες εἰς διαφθοράς, ὕβρεις ὀργιάζοντες, πένθη ἐκθειάζοντες, τοὺς ἀνθρώπους ἐπὶ τὰ εἴδωλα χειραγωγῆσαι πρῶτοι, ναὶ μὴν λίθοις καὶ ξύλοις, τουτέστιν ἀγάλμασι καὶ σκιαγραφίαις, ἀνοικοδομῆσαι τὴν σκαιότητα τοῦ ἔθους, τὴν καλὴν ὄντως ἐκείνην ἐλευθερίαν τῶν ὑπ’ οὐρανὸν πεπολιτευμένων ᾠδαῖς καὶ ἐπῳδαῖς ἐσχάτῃ δουλείᾳ καταζεύξαντες. Ἀλλ’ οὐ τοιόσδε ὁ ᾠδὸς ὁ ἐμὸς οὐδ’ εἰς μακρὰν καταλύσων ἀφῖκται τὴν δουλείαν τὴν πικρὰν τῶν τυραννούντων δαιμόνων, ὡς δὲ τὸν πρᾶον καὶ φιλάνθρωπον τῆς θεοσεβείας μετάγων ἡμᾶς ζυγὸν αὖθις εἰς οὐρανοὺς ἀνακαλεῖται τοὺς εἰς γῆν ἐρριμμένους. Μόνος γοῦν τῶν πώποτε τὰ ἀργαλεώτατα θηρία, τοὺς ἀνθρώπους, ἐτιθάσευεν, πτηνὰ μὲν τοὺς κούφους αὐτῶν, ἑρπετὰ δὲ τοὺς ἀπατεῶνας, καὶ λέοντας μὲν τοὺς θυμικούς, σύας δὲ τοὺς ἡδονικούς, λύκους δὲ τοὺς ἁρπακτικούς. Λίθοι δὲ καὶ ξύλα οἱ ἄφρονες· πρὸς δὲ καὶ λίθων ἀναισθητότερος ἄνθρωπος ἀγνοίᾳ βεβαπτιςμένος.στηνὰ μὲν, τοὺς κούφους αὐτῶν· ἑρπετὰ δὲ, τοὺς ἀπατεῶνας· καὶ λέοντας μὲν, τοὺς θυμικούς· σίας δὲ, τοὺς ἡδονικούς λύκους δὲ, τοὺς ἁρπακτικούς. Λίθοι δὲ καὶ ξύλα οἱ ἄφρονες· πρὸς δὲ καὶ λίθων ἀναισθητότερος άνθρωπος ἀγνοία βεβαπτισμένος. Μάρτυς ἡμῖν προφητική παρίτω φωνή, συνῳδὸς ἀλη- θείας, τοὺς ἐν ἀγνοίᾳ καὶ ἀνοίᾳ κατατετριμμένους οικτείρουσα· Δυνατός γὰρ (62) ὁ Θεὸς ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι τέκνα τῷ Ἀβραάμ· ὃς, κατελεήσας τὴν ἀμαθίαν τὴν πολλὴν καὶ τὴν σκληροκαρδίαν τῶν εἰς τὴν ἀληθείαν λελιθωμένων, ήγειρεν θεοσε βείας σπέρμα, ἀρετῆς αἰσθόμενον, ἐκ λίθων ἐκείνων, τῶν λίθοις πεπιστευκότων ἐθνῶν. Αὖθις οὖν ιοβόλους τινὰς καὶ παλιμβόλους ὑποκριτὰς ἐφοδεύοντας δικαιο- σύνῃ γεννήματα ἐχιδνῶν κέκληκέ που· ἀλλὰ καὶ τού των εἴ τις τῶν ὅρεών μετανοήσαι ἑκών, ἑπόμενος δὴ τῷ λόγῳ, ἄνθρωπος γίνεται Θεοῦ. Λύκους δὲ ἄλλους ἀλληγορεῖ προβάτων κωδίοις ήμφιεσμένους, τοὺς ἐν ἀνθρώπων μορφαῖς ἁρπακτικοὺς αἰνιττόμε- να. Καὶ πάντα ἄρα ταῦτα τὰ ἀγριώτατα (63) θηρία, καὶ τοὺς τοιούτους λίθους, ἢ οὐράνιος ᾠδὴ μετεμόρ- τωσεν εἰς ἀνθρώπους ἡμέρους. Ημεν γάρ, ἡμέν ποτε καὶ ἡμεῖς ἀνόητοι, ἀπειθεῖς, πλανώμενοι, δουλεύοντες ήδοναῖς καὶ ἐπιθυμίαις ποικίλαις, ἐν κακίᾳ καὶ φθόνῳ διάγοντες, στυγητοί, μισοῦν τες ἀλλήλους, ᾗ φησιν ἡ ἀποστολική γραφή, Ὅτε δὲ ἡ χρηστότης, καὶ ἡ φιλανθρωπία ἐπεφάνη τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Θεοῦ, οὐκ ἐξ ἔργων τῶν ἐν δικαιοσύνῃ, ὧν ἐποιήσαμεν ἡμεῖς, ἀλλὰ κατὰ τὸ αὐτοῦ ἔλεος ἔσωσεν ἡμᾶς. "Ορα τὸ ᾆσμα τὸ και νὸν ὅσον ἴσχυσεν· ἀνθρώπους ἐκ λίθων, καὶ ἀνθρώ- " τους ἐκ θηρίων πεποίηκεν· οἱ δὲ τηνάλλως ὡς νε- κρεὶ (64), οἱ τῆς ὄντως οὔσης ἀμέτοχοι ζωῆς, ἀκροα- καὶ μόνον γενόμενοι τοῦ ᾄσματος, ἀνεβίωσαν. Τοῦτό το: καὶ τὸ πᾶν ἐκόσμησεν ἐμμελῶς, καὶ τῶν στοι χείων τὴν διαφωνίαν εἰς τάξιν ἐνέτεινεν ἐμφωνίας (65), ἵνα δὴ ὅλος ὁ κόσμος αὐτῷ ἁρμονία γένηται· καὶ θά λασσαν μὲν ἀνῆκε λελυμένην, γῆς δὲ ἐπιβαίνειν κει κώλυκεν (66) αὐτήν. Γῆν δ' ἔμπαλιν ἐστερέωσε, φε ρομένην, καὶ ὅρον αὐτῇ ἔπηξε θάλασσαν. Καὶ μὴν καὶ πυρὸς (67) ὁρμὴν ἐμάλαξεν ἀέρι, οἱονεὶ Δώριον ἁρμονίαν κράσας Λυδίῳ· καὶ τὴν ἀέρος ἀπηνῆ ψυ- χρότητα τῇ παραπλοκῇ τοῦ πυρὸς ἐτιθάσσευσε, τοὺς νεάτους τῶν ὅλων φθόγγους τούτους κιρνὰς ἐμμελῶς. Καὶ δὴ τὸ ᾆσμα τὸ ἀκήρατον, ἔρεισμα τῶν ὅλων, καὶ ἁρμονία τῶν πάντων, ἀπὸ τῶν μέσων ἐπὶ τὰ πέρατα, καὶ ἀπὸ τῶν ἄκρων ἐπὶ τὰ μέσα διαταθεν, ἡρμόσατο τόδε τὸ πᾶν, οὐ κατὰ τὴν Θράκιον μουσικὴν, τὴν πα- ραπλήσιον Τουβάλ (68), κατὰ δὲ τὴν πάτριον τοῦ ενέτεινε συμφωνίας. συμφωνία διαφωνία ἐμφωνία. εστερέωσε μέρ. μια ετιθάσσευσε ετιθάσσευεν. COHORTATIO AD GENTES. A abjectos ad colum revocat. Solus igitur ille inter B omnes, quos adhuc novimus, feras savissimas, homines, mansuefecit; volucres quidem, qui leves ex illis sunt; reptiles, qui deceptores; leoncs, qu' iracundi ; sues, qui voluptatibus dediti; lupos de nique, qui rapaces. Lapides autem et ligna sunt insipientes, nisi quod qui ignorantia iubuitur, ipsis quoque lapidibus stupidior esse comperiatur. Testem advoco vocem illam propheticam veritati consonam, qua deploratur eorum miseria, qui ignorantia et amentia conteruntur: Potens enim est Deus de lapidibus istis suscitare filios Abrahæ ³. Qui maximam eorum inscitiam et duricordiam miseratus, qui ad veritatem plane lapides facti sunt, ex his lapidibus, nempe gentibus, quæ in la- pides crediderunt, pietatis semen sensu virtutis præditum suscitavit. Rursum illos veneficos et versinelles hypocritas, qui justitiæ clam insidia- bantur, quodam loco progeniem viperarum appel- lavit: sed tamen horum etiam serpentum si quis voluntaria ductus pœnitentia Verbum sequatur, is homo Dei efficitur . Alios item vocat lupos pellibus ovium indutos *, rapaces homines innuens. llas igitur omnes immanissimas feras, et hujusmodi la- pides, cœlestis ille cantus in mansuetos homines transformavit. Eramus enim, eramus aliquando et nos insipientes, increduli, errantes, servientes ve- luptatibus et desideriis variis, in malitia et invidia agentes, odibiles, et odientes invicem", ut ait scriptura apostolica. Cum autem benignitas et humanitas C apparuit Salvatoris nostri Dei, non ex operibus ju- stitiæ, quæ fecimus nos, sed secundum suam miseri- cordiam salvos nos fecit *. En ! quantam habet vim illud novum canticum, quod homines ex lapidibus, homines ex feris formavit; quin et ii, qui alioquin veluti mortui fuerunt, utpote illa, quæ sola vera est vita, privati, audito hoc cantico, statim revixe- runt. Hoc et universiţatem rerum apteque numero- seque concinnavit, et elementa dissonantia sic docuit servare concentum, ut totus hic mundus harmonia quadam constaret. Mari quidem humidam et insta- bilem naturam dedit, et tamen terram incursare prohibuit. Terram vero, quæ prius huc illuc fuita- bat, immobilem fecit, eique mare pro termino con- D stituit. Quin etiam circumfuso aere vim ignis mol- P. ED. POTTER, ED. PARIS. . Matth. 1, 9; Luc. 111, 8. * Matth. 111, 7; Luc. 111, 7. Tim. 111, 17. • Matth. vn, livit, quodammodo Doricos modos Lydiis nude- rans: et immite frigus aeris ignis complexu lenivit, bujus universi partibus, tanquam extremis sonis, æqualiter temperatis: proinde hoc immortale can- sam forte sumpsit Clemens. Is enim lib. iv, cap. 16, hare ait: Potcus est enim Deus, etc. loc autem ferit Jesus a lapidum religione extrahens nos, et a nostris daris et infructuosis cogitationibus transferens nos, et similem Abrahæ fidem in nobis constituens. Etenim praecedenti melius respondet quam Quod Sylburgius etiam vidit. Ms. Nov. Idem mox habet pra aerem sub concavo lunæ cum Aristotele ponere videtur. sicam invenit : quam proinde Clemens, ut prola 15. TIL.1, 3. 8 Tit. 111, 4, 5. (62) Δυνατός γάρ. Hanc interpretationem ex Ire- (63) Τὰ ἀγρ. Τα omittit ms. Νον. (64) Ὡς νεκρ. Ως omittit ms. Νον. (65) Ενέτεινεν ἐμφωνίας. Scribe ex ms. Nov. (66) Κεκώλ. Κεκώλυκεν αὐτὴν δὴ γῆν ἔμπαλιν, (67) Πυρός. Scilicet ignis elementaris, quem su- (68) Τουβάλ. Ille, cum e Caini familia esset, mu-
Μάρτυς ἡμῖν προφητικὴ παρίτω φωνή, συνῳδὸς ἀληθείας, τοὺς ἐν ἀγνοίᾳ καὶ ἀνοίᾳ κατατετριμμένους οἰκτείρουσα· «δυνατὸς γὰρ ὁ θεὸς ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι τέκνα τῷ Ἀβραάμ». Ὃς κατελεήσας τὴν ἀμαθίαν τὴν πολλὴν καὶ τὴν σκληροκαρδίαν τῶν εἰς τὴν ἀλήθειαν λελιθωμένων ἤγειρεν θεοσεβείας σπέρμα ἀρετῆς αἰσθόμενον ἐκ λίθων ἐκείνων, τῶν λίθοις πεπιστευκότων ἐθνῶν. Αὖθις οὖν ἰοβόλους τινὰς καὶ παλιμβόλους ὑποκριτὰς ἐφοδεύοντας δικαιοσύνῃ «γεννήματα ἐχιδνῶν» κέκληκέ που· ἀλλὰ καὶ τούτων εἴ τις τῶν ὄφεων μετανοήσαι ἑκών, ἑπόμενος δὴ τῷ λόγῳ «ἄνθρωπος» γίνεται «θεοῦ». «Λύκους» δὲ ἄλλους ἀλληγορεῖ προβάτων κῳδίοις ἠμφιεσμένους, τοὺς ἐν ἀνθρώπων μορφαῖς ἁρπακτικοὺς αἰνιττόμενος. Καὶ πάντα ἄρα ταῦτα ἀγριώτατα θηρία καὶ τοὺς τοιούτους λίθους ἡ οὐράνιος ᾠδὴ αὐτὴ μετεμόρφωσεν εἰς ἀνθρώπους ἡμέρους. «Ἦμεν γάρ, ἦμέν ποτε καὶ ἡμεῖς ἀνόητοι, ἀπειθεῖς, πλανώμενοι, δουλεύοντες ἡδοναῖς καὶ ἐπιθυμίαις ποικίλαις, ἐν κακίᾳ καὶ φθόνῳ διάγοντες, στυγητοί, μισοῦντες ἀλλήλους», ᾗ φησιν ἡ ἀποστολικὴ γραφή·στηνὰ μὲν, τοὺς κούφους αὐτῶν· ἑρπετὰ δὲ, τοὺς ἀπατεῶνας· καὶ λέοντας μὲν, τοὺς θυμικούς· σίας δὲ, τοὺς ἡδονικούς λύκους δὲ, τοὺς ἁρπακτικούς. Λίθοι δὲ καὶ ξύλα οἱ ἄφρονες· πρὸς δὲ καὶ λίθων ἀναισθητότερος άνθρωπος ἀγνοία βεβαπτισμένος. Μάρτυς ἡμῖν προφητική παρίτω φωνή, συνῳδὸς ἀλη- θείας, τοὺς ἐν ἀγνοίᾳ καὶ ἀνοίᾳ κατατετριμμένους οικτείρουσα· Δυνατός γὰρ (62) ὁ Θεὸς ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι τέκνα τῷ Ἀβραάμ· ὃς, κατελεήσας τὴν ἀμαθίαν τὴν πολλὴν καὶ τὴν σκληροκαρδίαν τῶν εἰς τὴν ἀληθείαν λελιθωμένων, ήγειρεν θεοσε βείας σπέρμα, ἀρετῆς αἰσθόμενον, ἐκ λίθων ἐκείνων, τῶν λίθοις πεπιστευκότων ἐθνῶν. Αὖθις οὖν ιοβόλους τινὰς καὶ παλιμβόλους ὑποκριτὰς ἐφοδεύοντας δικαιο- σύνῃ γεννήματα ἐχιδνῶν κέκληκέ που· ἀλλὰ καὶ τού των εἴ τις τῶν ὅρεών μετανοήσαι ἑκών, ἑπόμενος δὴ τῷ λόγῳ, ἄνθρωπος γίνεται Θεοῦ. Λύκους δὲ ἄλλους ἀλληγορεῖ προβάτων κωδίοις ήμφιεσμένους, τοὺς ἐν ἀνθρώπων μορφαῖς ἁρπακτικοὺς αἰνιττόμε- να. Καὶ πάντα ἄρα ταῦτα τὰ ἀγριώτατα (63) θηρία, καὶ τοὺς τοιούτους λίθους, ἢ οὐράνιος ᾠδὴ μετεμόρ- τωσεν εἰς ἀνθρώπους ἡμέρους. Ημεν γάρ, ἡμέν ποτε καὶ ἡμεῖς ἀνόητοι, ἀπειθεῖς, πλανώμενοι, δουλεύοντες ήδοναῖς καὶ ἐπιθυμίαις ποικίλαις, ἐν κακίᾳ καὶ φθόνῳ διάγοντες, στυγητοί, μισοῦν τες ἀλλήλους, ᾗ φησιν ἡ ἀποστολική γραφή, Ὅτε δὲ ἡ χρηστότης, καὶ ἡ φιλανθρωπία ἐπεφάνη τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Θεοῦ, οὐκ ἐξ ἔργων τῶν ἐν δικαιοσύνῃ, ὧν ἐποιήσαμεν ἡμεῖς, ἀλλὰ κατὰ τὸ αὐτοῦ ἔλεος ἔσωσεν ἡμᾶς. "Ορα τὸ ᾆσμα τὸ και νὸν ὅσον ἴσχυσεν· ἀνθρώπους ἐκ λίθων, καὶ ἀνθρώ- " τους ἐκ θηρίων πεποίηκεν· οἱ δὲ τηνάλλως ὡς νε- κρεὶ (64), οἱ τῆς ὄντως οὔσης ἀμέτοχοι ζωῆς, ἀκροα- καὶ μόνον γενόμενοι τοῦ ᾄσματος, ἀνεβίωσαν. Τοῦτό το: καὶ τὸ πᾶν ἐκόσμησεν ἐμμελῶς, καὶ τῶν στοι χείων τὴν διαφωνίαν εἰς τάξιν ἐνέτεινεν ἐμφωνίας (65), ἵνα δὴ ὅλος ὁ κόσμος αὐτῷ ἁρμονία γένηται· καὶ θά λασσαν μὲν ἀνῆκε λελυμένην, γῆς δὲ ἐπιβαίνειν κει κώλυκεν (66) αὐτήν. Γῆν δ' ἔμπαλιν ἐστερέωσε, φε ρομένην, καὶ ὅρον αὐτῇ ἔπηξε θάλασσαν. Καὶ μὴν καὶ πυρὸς (67) ὁρμὴν ἐμάλαξεν ἀέρι, οἱονεὶ Δώριον ἁρμονίαν κράσας Λυδίῳ· καὶ τὴν ἀέρος ἀπηνῆ ψυ- χρότητα τῇ παραπλοκῇ τοῦ πυρὸς ἐτιθάσσευσε, τοὺς νεάτους τῶν ὅλων φθόγγους τούτους κιρνὰς ἐμμελῶς. Καὶ δὴ τὸ ᾆσμα τὸ ἀκήρατον, ἔρεισμα τῶν ὅλων, καὶ ἁρμονία τῶν πάντων, ἀπὸ τῶν μέσων ἐπὶ τὰ πέρατα, καὶ ἀπὸ τῶν ἄκρων ἐπὶ τὰ μέσα διαταθεν, ἡρμόσατο τόδε τὸ πᾶν, οὐ κατὰ τὴν Θράκιον μουσικὴν, τὴν πα- ραπλήσιον Τουβάλ (68), κατὰ δὲ τὴν πάτριον τοῦ ενέτεινε συμφωνίας. συμφωνία διαφωνία ἐμφωνία. εστερέωσε μέρ. μια ετιθάσσευσε ετιθάσσευεν. COHORTATIO AD GENTES. A abjectos ad colum revocat. Solus igitur ille inter B omnes, quos adhuc novimus, feras savissimas, homines, mansuefecit; volucres quidem, qui leves ex illis sunt; reptiles, qui deceptores; leoncs, qu' iracundi ; sues, qui voluptatibus dediti; lupos de nique, qui rapaces. Lapides autem et ligna sunt insipientes, nisi quod qui ignorantia iubuitur, ipsis quoque lapidibus stupidior esse comperiatur. Testem advoco vocem illam propheticam veritati consonam, qua deploratur eorum miseria, qui ignorantia et amentia conteruntur: Potens enim est Deus de lapidibus istis suscitare filios Abrahæ ³. Qui maximam eorum inscitiam et duricordiam miseratus, qui ad veritatem plane lapides facti sunt, ex his lapidibus, nempe gentibus, quæ in la- pides crediderunt, pietatis semen sensu virtutis præditum suscitavit. Rursum illos veneficos et versinelles hypocritas, qui justitiæ clam insidia- bantur, quodam loco progeniem viperarum appel- lavit: sed tamen horum etiam serpentum si quis voluntaria ductus pœnitentia Verbum sequatur, is homo Dei efficitur . Alios item vocat lupos pellibus ovium indutos *, rapaces homines innuens. llas igitur omnes immanissimas feras, et hujusmodi la- pides, cœlestis ille cantus in mansuetos homines transformavit. Eramus enim, eramus aliquando et nos insipientes, increduli, errantes, servientes ve- luptatibus et desideriis variis, in malitia et invidia agentes, odibiles, et odientes invicem", ut ait scriptura apostolica. Cum autem benignitas et humanitas C apparuit Salvatoris nostri Dei, non ex operibus ju- stitiæ, quæ fecimus nos, sed secundum suam miseri- cordiam salvos nos fecit *. En ! quantam habet vim illud novum canticum, quod homines ex lapidibus, homines ex feris formavit; quin et ii, qui alioquin veluti mortui fuerunt, utpote illa, quæ sola vera est vita, privati, audito hoc cantico, statim revixe- runt. Hoc et universiţatem rerum apteque numero- seque concinnavit, et elementa dissonantia sic docuit servare concentum, ut totus hic mundus harmonia quadam constaret. Mari quidem humidam et insta- bilem naturam dedit, et tamen terram incursare prohibuit. Terram vero, quæ prius huc illuc fuita- bat, immobilem fecit, eique mare pro termino con- D stituit. Quin etiam circumfuso aere vim ignis mol- P. ED. POTTER, ED. PARIS. . Matth. 1, 9; Luc. 111, 8. * Matth. 111, 7; Luc. 111, 7. Tim. 111, 17. • Matth. vn, livit, quodammodo Doricos modos Lydiis nude- rans: et immite frigus aeris ignis complexu lenivit, bujus universi partibus, tanquam extremis sonis, æqualiter temperatis: proinde hoc immortale can- sam forte sumpsit Clemens. Is enim lib. iv, cap. 16, hare ait: Potcus est enim Deus, etc. loc autem ferit Jesus a lapidum religione extrahens nos, et a nostris daris et infructuosis cogitationibus transferens nos, et similem Abrahæ fidem in nobis constituens. Etenim praecedenti melius respondet quam Quod Sylburgius etiam vidit. Ms. Nov. Idem mox habet pra aerem sub concavo lunæ cum Aristotele ponere videtur. sicam invenit : quam proinde Clemens, ut prola 15. TIL.1, 3. 8 Tit. 111, 4, 5. (62) Δυνατός γάρ. Hanc interpretationem ex Ire- (63) Τὰ ἀγρ. Τα omittit ms. Νον. (64) Ὡς νεκρ. Ως omittit ms. Νον. (65) Ενέτεινεν ἐμφωνίας. Scribe ex ms. Nov. (66) Κεκώλ. Κεκώλυκεν αὐτὴν δὴ γῆν ἔμπαλιν, (67) Πυρός. Scilicet ignis elementaris, quem su- (68) Τουβάλ. Ille, cum e Caini familia esset, mu-
PG 8:59«ὅτε δὲ ἡ χρηστότης καὶ ἡ φιλανθρωπία ἐπεφάνη τοῦ σωτῆρος ἡμῶν θεοῦ, οὐκ ἐξ ἔργων τῶν ἐν δικαιοσύνῃ, ἃ ἐποιήσαμεν ἡμεῖς, ἀλλὰ κατὰ τὸ αὐτοῦ ἔλεος ἔσωσεν ἡμᾶς». Ὅρα τὸ ᾆσμα τὸ καινὸν ὅσον ἴσχυσεν· ἀνθρώπους ἐκ λίθων καὶ ἀνθρώπους ἐκ θηρίων πεποίηκεν. Οἱ δὲ τηνάλλως νεκροί, οἱ τῆς ὄντως οὔσης ἀμέτοχοι ζωῆς, ἀκροαταὶ μόνον γενόμενοι τοῦ ᾄσματος ἀνεβίωσαν. Τοῦτό τοι καὶ τὸ πᾶν ἐκόσμησεν ἐμμελῶς καὶ τῶν στοιχείων τὴν διαφωνίαν εἰς τάξιν ἐνέτεινε συμφωνίας, ἵνα δὴ ὅλος ὁ κόσμος αὐτῷ ἁρμονία γένηται. Καὶ θάλατταν μὲν ἀνῆκεν λελυμένην, γῆς δὲ ἐπιβαίνειν κεκώλυκεν αὐτήν, γῆν δ’ ἔμπαλιν ἐστερέωσεν φερομένην καὶ ὅρον αὐτὴν ἔπηξεν θαλάττης· ναὶ μὴν καὶ πυρὸς ὁρμὴν ἐμάλαξεν ἀέρι, οἱονεὶ Δώριον ἁρμονίαν κεράσας Λυδίῳ· καὶ τὴν ἀέρος ἀπηνῆ ψυχρότητα τῇ παραπλοκῇ τοῦ πυρὸς ἐτιθάσευεν, τοὺς νεάτους τῶν ὅλων φθόγγους τούτους κιρνὰς ἐμμελῶς.καὶ πρὸ αὐτοῦ, ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, λύραν μὲν καὶ κα θάραν, τὰ ἄψυχα όργανα, υπεριδών, κόσμον δὲ (69) τόνδε, καὶ δὴ καὶ τὸν σμικρὸν κόσμον τὸν ἄνθρωπον, ψυχήν τε καὶ σῶμα αὐτοῦ, ἁγίῳ Πνεύματι ἁρμοσά μενος, ψάλλει τῷ Θεῷ, διὰ τοῦ πολυφώνου οργάνου, καὶ προσᾴδει τούτῳ τῷ ὀργάνῳ (70), τῷ ἀνθρώπῳ· Σὺ γὰρ εἴ (71) κιθάρα, καὶ αὐτὸς, καὶ ναὸς ἐμός κιθάρα διὰ τὴν ἁρμονίαν· αὐτὸς διὰ τὸ Πνεῦμα· ναὸς διὰ τὸν Λόγον (72) · ἵν' ἡ μὲν κρέκῃ, τὸ δὲ ἐμπνέῃ, δὲ χωρήσῃ τὸν Κύριον. Καὶ μὴν ὁ Δαβίδ, ὁ βασιλεὺς, ὁ κιθαριστής, οὗ μικρῷ πρόσθεν ἐμνήσθημεν, ὃς προέτρεπεν (73) ὡς τὴν ἀλήθειαν, ἀπέτρεπε δὲ εἰδώ λων· πολλοῦ γε ἔδει ὑμνεῖν αὐτὸν τοὺς δαίμονας, ἀλη θεῖ πρὸς αὐτοῦ διωκομένους μουσικῇ, ᾗ τῷ Σαούλ Α Θεοῦ βούλησιν, ἣν ἐξήλωσε Δαβίδ. Ὁ δὲ ἐκ Δαβίδ, Β ενεργουμένῳ (74) ἐκεῖνος ᾄδων μόνον, αὐτὸν ἰάσατο. τοῦ θεοπνεύστου Εναλλάττοντες, βρα- γὺν μὲν κόσμον τὸν ἄνθρωπον, μέγαν δὲ ἄνθρωπον ἔφασαν τὸν κόσμον εἶναι. κόσμῳ συντόμῳ, τόν σμικρόν. θεοπνεύστους Αὐτὸ τὸ θεῖον ἐξ οὐρανοῦ κατιὸν πλήκτρον, ὥσπερ ὀργάνῳ κιθάρα τινὸς ἢ λύρας τοῖς ἀνδράσι δι- καίοις χρώμενον, τὴν τῶν θείων ἡμῖν καὶ οὐρανίων ἀποκαλύψῃ γνῶσιν. Συγχρη σαμένου τοῦ Πνεύματος, ὡσεὶ καὶ αὐλητής, αὐλόν ἐμπνεῦσαι, Εt τοίνυν ἐμμελὲς ὁ κόσμος όργανον καὶ κινούμενον ἐν ῥυθμῷ, τὸν ἁρμοσάμενον καὶ πλάσσοντα τοὺς φθόγγους, καὶ τὸ σύμφωνον ἐπάδοντα μέλος, οὐ τὸ ὄργανον, προσκυνώ. Καλὸν ὁ Κύριος ὄργανον ἔμπνουν τὸν ἄνθρωπον ἐξειρ γάσατο κατ' εἰκόνα τὴν ἑαυτοῦ· ἀμέλει καὶ αὐτὸς όργανόν ἐστι τοῦ Θεοῦ (75) παναρμόνιον, ἐμμελὲς καὶ ἅγιον, σοφία ὑπερκόσμιος, οὐράνιος Λόγος. Τί δὴ οὖν τὸ ὄργανον, ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ὁ Κύριος, καὶ τὸ ᾆσμα τὸ καινὸν, βούλεται; Οφθαλμούς (76) αναπετάσαι τυφλῶν, καὶ ὦτα ἀνοίξαι κωφῶν, καὶ σκάζοντας τῶ πόδε ἢ πλανωμένους εἰς δικαιοσύνην χειραγωγήσαι· Θεὸν ἀνθρώποις ἀφραίνουσιν ἐπιδεῖξαι, παῦσαι φθο ράν, νικῆσαι θάνατον, υἱοὺς ἀπειθεῖς διαλλάξαι πα τρί. Φιλάνθρωπον (77) τὸ ὄργανον τοῦ Θεοῦ· ὁ Κύριος ἐλεεῖ, παιδεύει, προτρέπει, νουθετεί, σώζει, φυλάτ τει, καὶ μισθὸν ἡμῖν τῆς μαθήσεως ἐκ περιουσίας βασιλείαν οὐρανῶν ἐπαγγέλλεται· τοῦτο μόνον ἀπο λαύων ἡμῶν, σωζόμεθα. Κακία μὲν γὰρ τὴν ἀν θρώπων ἐπιβόσκεται φθοράν· ἡ δὲ ἀλήθεια, ὥσπερ ἡ μέλιττα, λυμαινομένη τῶν ὄντων οὐδὲν, ἐπὶ μόνης (78) τῆς ἀνθρώπων ἀγάλλεται σωτηρίας. Έχεις οὖν τὴν επαγγελίαν· ἔχεις τὴν φιλανθρωπίαν τῆς (79) χά · ἐμός ἐμοί. ᾿Ανθρώπου δικαίου ψυχὴ ἐν ᾗ διὰ τῆς τῶν παραγγελ μάτων ὑπακοῆς τεμενίζεται καὶ ἐνιδρύεται ὁ πάντων ήγεμών ... Λόγος αἰώνιος. Σούνιουμένῳ. ἐνεργούμενος, Νον.; ἐνεργουμένῃ ένεργου μένη Μόνῃ γὰρ τῇ ἡμετέρα σωτηρίᾳ ὁ Θεὸς ἤδεται. ριτος μεταλάμβανε Νον. CLEMENTIS ALEXANDRINI ticum, tolius Armamentum, omniumque partiuin barmonia, a mediis ad extremos fines, et rursus a fuibus ad media pertingens, hoc universum apte disposuit, non quidem secundum Thraciam musi- cam, quæ similis est ei, quam iuvenit Tubal; sed secundum eam, quam æmulatus est David, Dei Creatoris voluntatem. Verbum autem Dei, quod ex David natum, ante eum fuit, lyra et cithara, quæ inanima sunt instrumenta, contemptis, mundum hunc, et hominem, qui parvus quidam mundus est, ejusque animam et corpus divino Spiritui al- temperans, multarum vocum instrumento Deum ce- lebrat, et huic instrumento, nempe homini, accinit : Tu enim es cithara, et tibia, et templum meum. Cithara quidem, propter harmoniam; tibia, propter Spiri tum ; templum autem, propter Verbum: ut illa re- sonel, ista inspiret, hoc vero contineat Dominum. Porro David, rex ille citharœdus, paulo ante mie moratus, & hortabatur ad veritatem, a damoniis ab ducebat, tantumque ab eorum laudibus celebrandis abfuit, ut eos vera musica expelleret, et Saul malo spiritu vexatum solo cantu sanaret. Nec solum ho- ninem pulchrum et spirans instrumentum Dominus ad sui imaginem effecit; sed ipse, supramundana sa- pientia, coelesteque Verbum, est instrumentum Dei numeris omnibus instructum, concinnum, et san- ctum. Quid ergo instrumentum hoc, Dominus no- ster Dei Verbum, quid illud novum canticum vo- lunt? Cæcis visum restituere, surdis aures aperire, et claudos atque errantes in viam justitiæ deducere, Deum insipientibus monstrare, corruptionem tol- lere, mortem vincere, filios denique immorigeros patri reconciliare. Nam Dei instrumentum amat humanum genus : Dominus miseretur, castigat, hortatur, admouet, conservat, custodit, et doctrina P. FD. POTTER, ED. PARIS. nam, opponit musicæ David. in Somnium Scipionis, cap. 12, mundum, magnum hominem; et hominem brevem mundum esse dixerunt. Quod sic expressit Philo Judæus libro Quis rerum divinarum hæres, pag. : De homine microcosmo, ubique legas. Mox omittit ms. Nov. ante Ilis similia habet Clemens Pedag., lib. i, cap. 4, pag. 164. et Strom. vi, pag. 658, 659. Plerique ve- ierum Patrum homines organis musicis assimilant. Justinus M., Paranes., pag. 61. ed. Oxon.: Ipsum divinum plectrum cœlitus descendens, quasi instrumento quopiam citharæ ali- cujus vel lyræ viris justis utens, divinarum Robis et coelestium rerum cognitionem revelaret. Athenagoras Legat. p. edd. Oxon. de prophetis ait : cum Spiritus eodem modo per illos ope raretur, quo tibicen infat fistulam. Et pag. 56, de toto mundo : Si ergo murdus in- C D strumentum canorum est, quod movetur ad nume- rum, ego eum, qui concentum temperat, et sonos eri- brat, et congruum succinit carmen, non instrumentum, adoro. Quae sunt his, quæ dicit Clemens, persimilia. aliquo hymno citata. Caterum pro Nov. ba- bet Dei Verbum in animabus justorum habitantem. Hominis justi anima, in qua per præceptorum obedientiam ut in templo collocatur omnium dux, æternum Verbum. Strom. vii, pag. 708. edit. Flor.; Sylburg, mendose omnia. VII, 22. c. 9, et fine c. 7. sacrificia, nec aliud quidquam nunc a nobis exspe- ctari, nisi ut nosnet Deo delicemus, Sola enim nostra salute delectatur Deus. (65) Κόσμον δέ. Physici, inquit Macrobius, 1. 1, (70) Τούτῳ τῷ ὀργάνῳ. Τούτῳ omittit ms. Nov. (71) Σὺ γὰρ εἴ. Christi verba, ut videtur, e sacro (72) Διὰ τὸν Λόγον. Scilicet ένοικοῦντα, propter (73) Ὃς πρ. Νον. omittit ὅς. (74) "Η τῷ Σαούλ ενεργουμένω. Ήτω ἔναυλος ὁ (75) Τοῦ Θεοῦ. Τοῦ abest a Nov. (76) Οφθαλμούς. Respicit Matth. x1, 5; Luc. (77) Φιλάνθρωπον. Conf. Pædag., lib. 1, principio (78) Ἐπὶ μόνης. Strom. vi, pag. 707, dicit nec (79) Φιλανθρωπίαν τῆς. Φιλανθρωπίαν τῆς χά
Καὶ δὴ τὸ ᾆσμα τὸ ἀκήρατον, ἔρεισμα τῶν ὅλων καὶ ἁρμονία τῶν πάντων, ἀπὸ τῶν μέσων ἐπὶ τὰ πέρατα καὶ ἀπὸ τῶν ἄκρων ἐπὶ τὰ μέσα διαταθέν, ἡρμόσατο τόδε τὸ πᾶν, οὐ κατὰ τὴν Θρᾴκιον μουσικήν, τὴν παραπλήσιον Ἰουβάλ, κατὰ δὲ τὴν πάτριον τοῦ θεοῦ βούλησιν, ἣν ἐζήλωσε Δαβίδ. Ὁ δὲ ἐκ Δαβὶδ καὶ πρὸ αὐτοῦ, ὁ τοῦ θεοῦ λόγος, λύραν μὲν καὶ κιθάραν, τὰ ἄψυχα ὄργανα, ὑπεριδών, κόσμον δὲ τόνδε καὶ δὴ καὶ τὸν σμικρὸν κόσμον, τὸν ἄνθρωπον, ψυχήν τε καὶ σῶμα αὐτοῦ, ἁγίῳ πνεύματι ἁρμοσάμενος, ψάλλει τῷ θεῷ διὰ τοῦ πολυφώνου ὀργάνου καὶ προσᾴδει τῷ ὀργάνῳ τῷ ἀνθρώπῳ. «Σὺ γὰρ εἶ κιθάρα καὶ αὐλὸς καὶ ναὸς ἐμοί·» κιθάρα διὰ τὴν ἁρμονίαν, αὐλὸς διὰ τὸ πνεῦμα, ναὸς διὰ τὸν λόγον, ἵν’ ἣ μὲν κρέκῃ, τὸ δὲ ἐμπνέῃ, ὃ δὲ χωρήσῃ τὸν κύριον. Ναὶ μὴν ὁ Δαβὶδ ὁ βασιλεύς, ὁ κιθαριστής, οὗ μικρῷ πρόσθεν ἐμνήσθημεν, προὔτρεπεν ὡς τὴν ἀλήθειαν, ἀπέτρεπε δὲ εἰδώλων, πολλοῦ γε ἔδει ὑμνεῖν αὐτὸν τοὺς δαίμονας ἀληθεῖ πρὸς αὐτοῦ διωκομένους μουσικῇ, ᾗ τοῦ Σαοὺλ ἐνεργουμένου ἐκεῖνος ᾄδων μόνον αὐτὸν ἰάσατο. Καλὸν ὁ κύριος ὄργανον ἔμπνουν τὸν ἄνθρωπον ἐξειργάσατο κατ’ εἰκόνα τὴν ἑαυτοῦ·καὶ πρὸ αὐτοῦ, ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, λύραν μὲν καὶ κα θάραν, τὰ ἄψυχα όργανα, υπεριδών, κόσμον δὲ (69) τόνδε, καὶ δὴ καὶ τὸν σμικρὸν κόσμον τὸν ἄνθρωπον, ψυχήν τε καὶ σῶμα αὐτοῦ, ἁγίῳ Πνεύματι ἁρμοσά μενος, ψάλλει τῷ Θεῷ, διὰ τοῦ πολυφώνου οργάνου, καὶ προσᾴδει τούτῳ τῷ ὀργάνῳ (70), τῷ ἀνθρώπῳ· Σὺ γὰρ εἴ (71) κιθάρα, καὶ αὐτὸς, καὶ ναὸς ἐμός κιθάρα διὰ τὴν ἁρμονίαν· αὐτὸς διὰ τὸ Πνεῦμα· ναὸς διὰ τὸν Λόγον (72) · ἵν' ἡ μὲν κρέκῃ, τὸ δὲ ἐμπνέῃ, δὲ χωρήσῃ τὸν Κύριον. Καὶ μὴν ὁ Δαβίδ, ὁ βασιλεὺς, ὁ κιθαριστής, οὗ μικρῷ πρόσθεν ἐμνήσθημεν, ὃς προέτρεπεν (73) ὡς τὴν ἀλήθειαν, ἀπέτρεπε δὲ εἰδώ λων· πολλοῦ γε ἔδει ὑμνεῖν αὐτὸν τοὺς δαίμονας, ἀλη θεῖ πρὸς αὐτοῦ διωκομένους μουσικῇ, ᾗ τῷ Σαούλ Α Θεοῦ βούλησιν, ἣν ἐξήλωσε Δαβίδ. Ὁ δὲ ἐκ Δαβίδ, Β ενεργουμένῳ (74) ἐκεῖνος ᾄδων μόνον, αὐτὸν ἰάσατο. τοῦ θεοπνεύστου Εναλλάττοντες, βρα- γὺν μὲν κόσμον τὸν ἄνθρωπον, μέγαν δὲ ἄνθρωπον ἔφασαν τὸν κόσμον εἶναι. κόσμῳ συντόμῳ, τόν σμικρόν. θεοπνεύστους Αὐτὸ τὸ θεῖον ἐξ οὐρανοῦ κατιὸν πλήκτρον, ὥσπερ ὀργάνῳ κιθάρα τινὸς ἢ λύρας τοῖς ἀνδράσι δι- καίοις χρώμενον, τὴν τῶν θείων ἡμῖν καὶ οὐρανίων ἀποκαλύψῃ γνῶσιν. Συγχρη σαμένου τοῦ Πνεύματος, ὡσεὶ καὶ αὐλητής, αὐλόν ἐμπνεῦσαι, Εt τοίνυν ἐμμελὲς ὁ κόσμος όργανον καὶ κινούμενον ἐν ῥυθμῷ, τὸν ἁρμοσάμενον καὶ πλάσσοντα τοὺς φθόγγους, καὶ τὸ σύμφωνον ἐπάδοντα μέλος, οὐ τὸ ὄργανον, προσκυνώ. Καλὸν ὁ Κύριος ὄργανον ἔμπνουν τὸν ἄνθρωπον ἐξειρ γάσατο κατ' εἰκόνα τὴν ἑαυτοῦ· ἀμέλει καὶ αὐτὸς όργανόν ἐστι τοῦ Θεοῦ (75) παναρμόνιον, ἐμμελὲς καὶ ἅγιον, σοφία ὑπερκόσμιος, οὐράνιος Λόγος. Τί δὴ οὖν τὸ ὄργανον, ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ὁ Κύριος, καὶ τὸ ᾆσμα τὸ καινὸν, βούλεται; Οφθαλμούς (76) αναπετάσαι τυφλῶν, καὶ ὦτα ἀνοίξαι κωφῶν, καὶ σκάζοντας τῶ πόδε ἢ πλανωμένους εἰς δικαιοσύνην χειραγωγήσαι· Θεὸν ἀνθρώποις ἀφραίνουσιν ἐπιδεῖξαι, παῦσαι φθο ράν, νικῆσαι θάνατον, υἱοὺς ἀπειθεῖς διαλλάξαι πα τρί. Φιλάνθρωπον (77) τὸ ὄργανον τοῦ Θεοῦ· ὁ Κύριος ἐλεεῖ, παιδεύει, προτρέπει, νουθετεί, σώζει, φυλάτ τει, καὶ μισθὸν ἡμῖν τῆς μαθήσεως ἐκ περιουσίας βασιλείαν οὐρανῶν ἐπαγγέλλεται· τοῦτο μόνον ἀπο λαύων ἡμῶν, σωζόμεθα. Κακία μὲν γὰρ τὴν ἀν θρώπων ἐπιβόσκεται φθοράν· ἡ δὲ ἀλήθεια, ὥσπερ ἡ μέλιττα, λυμαινομένη τῶν ὄντων οὐδὲν, ἐπὶ μόνης (78) τῆς ἀνθρώπων ἀγάλλεται σωτηρίας. Έχεις οὖν τὴν επαγγελίαν· ἔχεις τὴν φιλανθρωπίαν τῆς (79) χά · ἐμός ἐμοί. ᾿Ανθρώπου δικαίου ψυχὴ ἐν ᾗ διὰ τῆς τῶν παραγγελ μάτων ὑπακοῆς τεμενίζεται καὶ ἐνιδρύεται ὁ πάντων ήγεμών ... Λόγος αἰώνιος. Σούνιουμένῳ. ἐνεργούμενος, Νον.; ἐνεργουμένῃ ένεργου μένη Μόνῃ γὰρ τῇ ἡμετέρα σωτηρίᾳ ὁ Θεὸς ἤδεται. ριτος μεταλάμβανε Νον. CLEMENTIS ALEXANDRINI ticum, tolius Armamentum, omniumque partiuin barmonia, a mediis ad extremos fines, et rursus a fuibus ad media pertingens, hoc universum apte disposuit, non quidem secundum Thraciam musi- cam, quæ similis est ei, quam iuvenit Tubal; sed secundum eam, quam æmulatus est David, Dei Creatoris voluntatem. Verbum autem Dei, quod ex David natum, ante eum fuit, lyra et cithara, quæ inanima sunt instrumenta, contemptis, mundum hunc, et hominem, qui parvus quidam mundus est, ejusque animam et corpus divino Spiritui al- temperans, multarum vocum instrumento Deum ce- lebrat, et huic instrumento, nempe homini, accinit : Tu enim es cithara, et tibia, et templum meum. Cithara quidem, propter harmoniam; tibia, propter Spiri tum ; templum autem, propter Verbum: ut illa re- sonel, ista inspiret, hoc vero contineat Dominum. Porro David, rex ille citharœdus, paulo ante mie moratus, & hortabatur ad veritatem, a damoniis ab ducebat, tantumque ab eorum laudibus celebrandis abfuit, ut eos vera musica expelleret, et Saul malo spiritu vexatum solo cantu sanaret. Nec solum ho- ninem pulchrum et spirans instrumentum Dominus ad sui imaginem effecit; sed ipse, supramundana sa- pientia, coelesteque Verbum, est instrumentum Dei numeris omnibus instructum, concinnum, et san- ctum. Quid ergo instrumentum hoc, Dominus no- ster Dei Verbum, quid illud novum canticum vo- lunt? Cæcis visum restituere, surdis aures aperire, et claudos atque errantes in viam justitiæ deducere, Deum insipientibus monstrare, corruptionem tol- lere, mortem vincere, filios denique immorigeros patri reconciliare. Nam Dei instrumentum amat humanum genus : Dominus miseretur, castigat, hortatur, admouet, conservat, custodit, et doctrina P. FD. POTTER, ED. PARIS. nam, opponit musicæ David. in Somnium Scipionis, cap. 12, mundum, magnum hominem; et hominem brevem mundum esse dixerunt. Quod sic expressit Philo Judæus libro Quis rerum divinarum hæres, pag. : De homine microcosmo, ubique legas. Mox omittit ms. Nov. ante Ilis similia habet Clemens Pedag., lib. i, cap. 4, pag. 164. et Strom. vi, pag. 658, 659. Plerique ve- ierum Patrum homines organis musicis assimilant. Justinus M., Paranes., pag. 61. ed. Oxon.: Ipsum divinum plectrum cœlitus descendens, quasi instrumento quopiam citharæ ali- cujus vel lyræ viris justis utens, divinarum Robis et coelestium rerum cognitionem revelaret. Athenagoras Legat. p. edd. Oxon. de prophetis ait : cum Spiritus eodem modo per illos ope raretur, quo tibicen infat fistulam. Et pag. 56, de toto mundo : Si ergo murdus in- C D strumentum canorum est, quod movetur ad nume- rum, ego eum, qui concentum temperat, et sonos eri- brat, et congruum succinit carmen, non instrumentum, adoro. Quae sunt his, quæ dicit Clemens, persimilia. aliquo hymno citata. Caterum pro Nov. ba- bet Dei Verbum in animabus justorum habitantem. Hominis justi anima, in qua per præceptorum obedientiam ut in templo collocatur omnium dux, æternum Verbum. Strom. vii, pag. 708. edit. Flor.; Sylburg, mendose omnia. VII, 22. c. 9, et fine c. 7. sacrificia, nec aliud quidquam nunc a nobis exspe- ctari, nisi ut nosnet Deo delicemus, Sola enim nostra salute delectatur Deus. (65) Κόσμον δέ. Physici, inquit Macrobius, 1. 1, (70) Τούτῳ τῷ ὀργάνῳ. Τούτῳ omittit ms. Nov. (71) Σὺ γὰρ εἴ. Christi verba, ut videtur, e sacro (72) Διὰ τὸν Λόγον. Scilicet ένοικοῦντα, propter (73) Ὃς πρ. Νον. omittit ὅς. (74) "Η τῷ Σαούλ ενεργουμένω. Ήτω ἔναυλος ὁ (75) Τοῦ Θεοῦ. Τοῦ abest a Nov. (76) Οφθαλμούς. Respicit Matth. x1, 5; Luc. (77) Φιλάνθρωπον. Conf. Pædag., lib. 1, principio (78) Ἐπὶ μόνης. Strom. vi, pag. 707, dicit nec (79) Φιλανθρωπίαν τῆς. Φιλανθρωπίαν τῆς χά
PG 8:61ἀμέλει καὶ αὐτὸς ὄργανόν ἐστι τοῦ θεοῦ παναρμόνιον, ἐμμελὲς καὶ ἅγιον, σοφία ὑπερκόσμιος, οὐράνιος λόγος. Τί δὴ οὖν τὸ ὄργανον, ὁ τοῦ θεοῦ λόγος, ὁ κύριος, καὶ τὸ ᾆσμα τὸ καινὸν βούλεται; Ὀφθαλμοὺς ἀναπετάσαι τυφλῶν καὶ ὦτα ἀνοῖξαι κωφῶν καὶ σκάζοντας τὼ πόδε ἢ πλανωμένους εἰς δικαιοσύνην χειραγωγῆσαι, θεὸν ἀνθρώποις ἀφραίνουσιν ἐπιδεῖξαι, παῦσαι φθοράν, νικῆσαι θάνατον, υἱοὺς ἀπειθεῖς διαλλάξαι πατρί. Φιλάνθρωπον τὸ ὄργανον τοῦ θεοῦ· ὁ κύριος ἐλεεῖ, παιδεύει, προτρέπει, νουθετεῖ, σῴζει, φυλάττει καὶ μισθὸν ἡμῖν τῆς μαθήσεως ἐκ περιουσίας βασιλείαν οὐρανῶν ἐπαγγέλλεται, τοῦτο μόνον ἀπολαύων ἡμῶν, ὃ σῳζόμεθα. Κακία μὲν γὰρ τὴν ἀνθρώπων ἐπιβόσκεται φθοράν, ἡ δὲ ἀλήθεια, ὥσπερ ἡ μέλιττα λυμαινομένη τῶν ὄντων οὐδέν, ἐπὶ μόνης τῆς ἀνθρώπων ἀγάλλεται σωτηρίας. Ἔχεις οὖν τὴν ἐπαγγελίαν, ἔχεις τὴν φιλανθρωπίαν· τῆς χάριτος μεταλάμβανε. Καί μου τὸ ᾆσμα τὸ σωτήριον μὴ καινὸν οὕτως ὑπολάβῃς ὡς σκεῦος ἢ ὡς οἰκίαν· «πρὸ ἑωσφόρου» γὰρ ἦν, καὶ «ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεὸν καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος». Παλαιὰ δὲ ἡ πλάνη, καινὸν δὲ ἡ ἀλήθεια φαίνεται.Σ ριτος μεταλάμβανε. Καί μου τὸ ᾆσμα τὸ σωτήριον ή μὲ καινὸν οὕτως υπολάβης, ὡς σκεῦος ἢ ὡς οἰκίαν· Πρό έωσφόρου (80) γὰρ ἦν, καὶ Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λό- γος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. Παλαιὰ δὲ ἡ πλάνη, καινὸν δὲ ἡ ἀλήθεια φαί- νεται. Εἶτ᾽ οὖν ἀρχαίους τοὺς Φρύγας διδάσκουσιν αἶγες μυθικαί· εἴτε αὖ τοὺς ᾿Αρκάδας (81) οἱ προ σελήνους ἀναγράφοντες ποιηταί· εἴτε μὴν αὖ τοὺς Αἰγυπτίους, οἱ καὶ πρώτην ταύτην ἀναφῦναι (82) την γῆν Θεούς τε καὶ ἀνθρώπους ὀνειρώσσοντες· ἀλλ᾽ οὐ πρό γε τοῦ κόσμου τοῦδε τούτων οὐδὲ εἰς. Πρὸ δὲ τῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς ἡμεῖς, οἱ τῷ δεῖν ἔσεσθαι ἐν αὐτῷ πρότερον γεγεννημένοι τῷ Θεῷ· τοῦ Θεοῦ Λόγου τὰ λογικὰ πλάσματα ἡμεῖς· δι᾿ ὃν ἀρχαΐζομεν, ὅτι ἐν ἀρχῇ ὁ Λόγος ἦν. Αλλ' ὅτι μὲν ἦν ὁ Λόγος ἄνωθεν, ἀρχὴ θεία τῶν πάντων ἦν τε καὶ ἔστιν· ὅτι δὲ νῦν ὄνομα ἔλαβεν τὸ πάλαι καθωσιωμένον, δυνάμεως ἄξιον, ὁ Χρι- στὸς, καινὸν ᾆσμά μοι κέκληται. Οὗτος γοῦν ὁ Λόγος ὁ Χριστὸς, καὶ τοῦ εἶναι πάλαι ἡμᾶς (ἦν γὰρ ἐν Θεῷ [83 )· καὶ τοῦ εὖ εἶναι, νῦν δὴ ἐπεφάνη ἀνθρώ- τοῖς αὐτὸς οὗτος ὁ Λόγος, ὁ μόνος άμφω, Θεός τε καὶ ἄνθρωπος, ἁπάντων ἡμῖν αἴτιος ἀγαθῶν· παρ' οὗ τὸ εὖ ζῆν ἐκδιδασκόμενοι, εἰς ἀΐδιον ζωὴν παραπεμπόμεθα. Κατὰ γὰρ τὸν θεσπέσιον ἐκεῖνον τοῦ Κυρίου Από στολον· Η χάρις τοῦ Θεοῦ ἡ σωτήριος πᾶσιν ἀr θρώποις ἐπεφάνη, παιδεύουσα ἡμᾶς, ἵνα, ἀρνη σάμενοι τὴν ἀσέβειαν καὶ τὰς κοσμικὰς ἐπιθυ μίας, σωφρόνως, καὶ δικαίως, καὶ εὐσεβῶς ζήσω- μὲν ἐν τῷ νῦν αἰῶνι, προσδεχόμενοι την μακαρίαν ἐλπίδα, καὶ ἐπιφάνειαν τῆς δόξης τοῦ μεγάλου Θεοῦ καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Τοῦτό ἐστι τὸ ᾆσμα τὴ καινὸν, ἡ ἐπιφάνεια ἡ νῦν ἐκλάμ- μεσα (84) ἐν ἡμῖν τοῦ ἐν ἀρχῇ ὄντος καὶ προόντος Λήγου· ἐπεφάνη δὲ ἔναγχος ὁ προὼν Σωτήρ· ἐπεφάνη ὁ ἐν τῷ ὄντι ὤν, ὅτι ὁ Λόγος, ὃς ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, Διδάσκαλος ἐπεφάνη, ᾧ τὰ πάντα δεδημιούργηται· Λόγος, ὁ καὶ τὸ ζῆν ἐν ἀρχῇ μετὰ τοῦ πλᾶσαι πα ρασχών, ὡς δημιουργός, τὸ εὖ ζῆν (85) ἐδίδαξεν, ἐπι- φανεὶς ὡς διδάσκαλος, ἵνα τὸ ἀεὶ ζῆν ὕστερον ὡς Θεὸς χορηγήσῃ. Ὁ δὲ, οὐ νῦν γε πρῶτον ᾤκτειρεν ἡμᾶς τῆς πλάνης, ἀλλ᾽ ἄνωθεν ἀρχῆθεν· νῦν δὲ, ἤδη ἀπολλυμένους, επιφανείς περισέσωκε· τὸ γὰρ πονη ρὸν καὶ ἐρπυστικὸν θηρίον, γοητεύον, καταδουλούται, καὶ αἰκίζεται εἰσέτι νῦν τοὺς ἀνθρώπους· ἐμοὶ δοκεῖν, βαρβαρικώς τιμωρούμενον, οἱ νεκροῖς τοὺς αἰχμαλώ- τους συνδεῖν (86) λέγονται σώμασιν, ὥστ᾽ ἂν αὐτοῖς στρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε, Αναφῦναι ἀναφῦσαι είναι πάλαι ἡμᾶς· ἦν γὰρ ἐν Θεῷ καὶ τοῦ εὖ εἶναι. καὶ τοῦ εἶναι πάλαι ἡμᾶς (ἦν γὰρ ἐν Θεῷ· καὶ τοῦ εὖ είναι αίτιος. Ἔλαμψε γὰρ τοῦ νιφόεντος Αρτίως φανεῖσα Φάμα Παρνασσού. COHORTATIO AD GENTES. mercedem, tanquam ex redundanti, regnum culo- D rum pollicetur, non alium ex nobis fructum perci- piens, quam quod salvi sumus. Vitium enim houni num interitu pascitur: veritas autem, quæ veluti apis innoxia rebus insidet, non nisi eorundem sa- lute letatur. Habes, quid pollicetur ; labes, quauto affectu humanum genus amat. Tu igitur accele, et participa hanc gratiam. Meum porro canticum u perinde novum existimes, ac vas aliquod sive do- muin; nam ante Luciferum erat ', et in principio eral Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum “. Sed error, inquis, vetus est; veri- tas autein recens. Proinde seu capre Phrygas ve- tustissimos esse doceant; seu Arcadas poetæ, qui ante lunam eos fuisse prodiderunt; seu, denique, B Ægyptios, qui horum terram deorumque hominum- que matrem esse somniant: tamen eorum nemo se ante mundum fuisse jactat. At nos ante mundi con stitutionem fuimus, ratione futuræ nostræ produc- tionis in ipso Deo quodammodo tum præexsistentes. Divini igitur Verbi, sive rationis, nos creaturae ra tionales sumus: et per eum primi esse dicimur, quoniam in principio erat Verbum. Quod quidem, quatenus olim ante jacta mundi fundamenta exsiste- bat, divinum rerum omnium principium fuit, etiaut- que nuoc est; quatenus vero novissimis temporibus venerando illo et olim sancto Christi nomine ap- pellari voluit, novum a me Canticum vocatur. Hoc igitur Verbum Christus, non solum ut olim esse- * mius causa fuit (nam ille tum erat in Deu), sed idem etiam bene esse nobis dedit, et jam nuper homini- bus apparuit, qui solus uterque, Deus et hono, est, ut omnimodam nobis felicitatem daret. Etenimı ab eo recte vivere edocti, ad æternam vitam transmit- timur. Nam ut ait ille divinus Domini Apostolus : Apparuit gratia Dei salutaris omnibus hominibus, erudiens nos, ut abnegantes impietatem, et sæcularia desideria, sobrie, et juste, et pie vivamus in hoc sa- culo, exspectantes beatam spem et adventum gloria magni Dei et Salvatoris nostri, Jesu Christi ". No vum ergo canticum est Verbi, quod in principio et ante principium fuit, exortus, qui modo nobis efful- sit ; modo enim apparuit, qui olim erat, Servatur ; apparuit, qui ens est in ente; Verbum nempe, quod apud Deum erat, et a quo facta sunt omnia, Pra- ceptoris habitu apparuit : et qui tanquam opifex C * F. ED. POTTER, ED. PARIS. Psal. cix, vide Plutarchi Problemata Romana. 11. SYLBURG. Confer etiam Lycophronis Cassandram v. 482, ibi- que Tzetze, et Meursii Commentarios. lectionis exempla infra Pedag., lib. !!!, cap. 1, et Strom. lib. I. tamen neutraliter plerum- que accipitur, ut active. Scribe Quod representat ipsa quoque interpretatio. HEINS. cleae illi similis OEdip. Tyr., p. 172, edit. Steph. Ea scilicet scriptor, a priori v in posterius ocu- lum conjiciens, præteriit. Cæterum his similia quæ- dam occurrunt sub finem Pedag. lib. 1. zentius idem facit Eu. vIII. Morua quin etiam jungebat corpora vivis. . 5. 10 Joan. 1, 1. “1 Tit. 11, 11-13. (80) Πρὺ ἑωσφ. Respicit psalm. cis, 3: Εκ γα (81) Τοὺς Αρκάδας. De προσελήνοις Arcadibus (82) Αναφῦναι. Α. ἀναφῆναι. SiLs. Utriusque (85) Οὗτος γοῦν ὁ Λόγος ὁ Χριστὸς, καὶ τοῦ (84) Επιφάνεια... ἐκλάμψασα. Locutio Sopho (85) Ἐν ἀρχῇ... τὸ εὖ ζῇν. Hæc omittit Nov. (86) Οι νεκροῖς τοὺς αἰχμαλώτους συνδεῖν. He
Εἴτ’ οὖν ἀρχαίους τοὺς Φρύγας διδάσκουσιν αἶγες μυθικαί, εἴτε αὖ τοὺς Ἀρκάδας οἱ προσελήνους ἀναγράφοντες ποιηταί, εἴτε μὴν αὖ τοὺς Αἰγυπτίους οἱ καὶ πρώτην ταύτην ἀναφῆναι τὴν γῆν θεούς τε καὶ ἀνθρώπους ὀνειρώσσοντες· ἀλλ’ οὐ πρό γε τοῦ κόσμου τοῦδε τούτων οὐδὲ εἷς, πρὸ δὲ τῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς ἡμεῖς, οἱ τῷ δεῖν ἔσεσθαι ἐν αὐτῷ πρότερον γεγεννημένοι τῷ θεῷ, τοῦ θεοῦ λόγου τὰ λογικὰ πλάσματα ἡμεῖς, δι’ ὃν ἀρχαί̈ζομεν, ὅτι «ἐν ἀρχῇ ὁ λόγος ἦν.» Ἀλλ’ ὅτι μὲν ἦν ὁ λόγος ἄνωθεν, ἀρχὴ θεία τῶν πάντων ἦν τε καὶ ἔστιν· ὅτι δὲ νῦν ὄνομα ἔλαβεν τὸ πάλαι καθωσιωμένον, δυνάμεως ἄξιον, ὁ Χριστός, καινὸν ᾆσμά μοι κέκληται. Αἴτιος γοῦν ὁ λόγος, ὁ Χριστός, καὶ τοῦ εἶναι πάλαι ἡμᾶς (ἦν γὰρ ἐν θεῷ), καὶ τοῦ εὖ εἶναι (νῦν δὴ ἐπεφάνη ἀνθρώποις)αὐτὸς οὗτος ὁ λόγος, ὁ μόνος ἄμφω, θεός τε καὶ ἄνθρωπος, ἁπάντων ἡμῖν αἴτιος ἀγαθῶν· παρ’ οὗ τὸ εὖ ζῆν ἐκδιδασκόμενοι εἰς ἀίδιον ζωὴν παραπεμπόμεθα.Σ ριτος μεταλάμβανε. Καί μου τὸ ᾆσμα τὸ σωτήριον ή μὲ καινὸν οὕτως υπολάβης, ὡς σκεῦος ἢ ὡς οἰκίαν· Πρό έωσφόρου (80) γὰρ ἦν, καὶ Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λό- γος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. Παλαιὰ δὲ ἡ πλάνη, καινὸν δὲ ἡ ἀλήθεια φαί- νεται. Εἶτ᾽ οὖν ἀρχαίους τοὺς Φρύγας διδάσκουσιν αἶγες μυθικαί· εἴτε αὖ τοὺς ᾿Αρκάδας (81) οἱ προ σελήνους ἀναγράφοντες ποιηταί· εἴτε μὴν αὖ τοὺς Αἰγυπτίους, οἱ καὶ πρώτην ταύτην ἀναφῦναι (82) την γῆν Θεούς τε καὶ ἀνθρώπους ὀνειρώσσοντες· ἀλλ᾽ οὐ πρό γε τοῦ κόσμου τοῦδε τούτων οὐδὲ εἰς. Πρὸ δὲ τῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς ἡμεῖς, οἱ τῷ δεῖν ἔσεσθαι ἐν αὐτῷ πρότερον γεγεννημένοι τῷ Θεῷ· τοῦ Θεοῦ Λόγου τὰ λογικὰ πλάσματα ἡμεῖς· δι᾿ ὃν ἀρχαΐζομεν, ὅτι ἐν ἀρχῇ ὁ Λόγος ἦν. Αλλ' ὅτι μὲν ἦν ὁ Λόγος ἄνωθεν, ἀρχὴ θεία τῶν πάντων ἦν τε καὶ ἔστιν· ὅτι δὲ νῦν ὄνομα ἔλαβεν τὸ πάλαι καθωσιωμένον, δυνάμεως ἄξιον, ὁ Χρι- στὸς, καινὸν ᾆσμά μοι κέκληται. Οὗτος γοῦν ὁ Λόγος ὁ Χριστὸς, καὶ τοῦ εἶναι πάλαι ἡμᾶς (ἦν γὰρ ἐν Θεῷ [83 )· καὶ τοῦ εὖ εἶναι, νῦν δὴ ἐπεφάνη ἀνθρώ- τοῖς αὐτὸς οὗτος ὁ Λόγος, ὁ μόνος άμφω, Θεός τε καὶ ἄνθρωπος, ἁπάντων ἡμῖν αἴτιος ἀγαθῶν· παρ' οὗ τὸ εὖ ζῆν ἐκδιδασκόμενοι, εἰς ἀΐδιον ζωὴν παραπεμπόμεθα. Κατὰ γὰρ τὸν θεσπέσιον ἐκεῖνον τοῦ Κυρίου Από στολον· Η χάρις τοῦ Θεοῦ ἡ σωτήριος πᾶσιν ἀr θρώποις ἐπεφάνη, παιδεύουσα ἡμᾶς, ἵνα, ἀρνη σάμενοι τὴν ἀσέβειαν καὶ τὰς κοσμικὰς ἐπιθυ μίας, σωφρόνως, καὶ δικαίως, καὶ εὐσεβῶς ζήσω- μὲν ἐν τῷ νῦν αἰῶνι, προσδεχόμενοι την μακαρίαν ἐλπίδα, καὶ ἐπιφάνειαν τῆς δόξης τοῦ μεγάλου Θεοῦ καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Τοῦτό ἐστι τὸ ᾆσμα τὴ καινὸν, ἡ ἐπιφάνεια ἡ νῦν ἐκλάμ- μεσα (84) ἐν ἡμῖν τοῦ ἐν ἀρχῇ ὄντος καὶ προόντος Λήγου· ἐπεφάνη δὲ ἔναγχος ὁ προὼν Σωτήρ· ἐπεφάνη ὁ ἐν τῷ ὄντι ὤν, ὅτι ὁ Λόγος, ὃς ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, Διδάσκαλος ἐπεφάνη, ᾧ τὰ πάντα δεδημιούργηται· Λόγος, ὁ καὶ τὸ ζῆν ἐν ἀρχῇ μετὰ τοῦ πλᾶσαι πα ρασχών, ὡς δημιουργός, τὸ εὖ ζῆν (85) ἐδίδαξεν, ἐπι- φανεὶς ὡς διδάσκαλος, ἵνα τὸ ἀεὶ ζῆν ὕστερον ὡς Θεὸς χορηγήσῃ. Ὁ δὲ, οὐ νῦν γε πρῶτον ᾤκτειρεν ἡμᾶς τῆς πλάνης, ἀλλ᾽ ἄνωθεν ἀρχῆθεν· νῦν δὲ, ἤδη ἀπολλυμένους, επιφανείς περισέσωκε· τὸ γὰρ πονη ρὸν καὶ ἐρπυστικὸν θηρίον, γοητεύον, καταδουλούται, καὶ αἰκίζεται εἰσέτι νῦν τοὺς ἀνθρώπους· ἐμοὶ δοκεῖν, βαρβαρικώς τιμωρούμενον, οἱ νεκροῖς τοὺς αἰχμαλώ- τους συνδεῖν (86) λέγονται σώμασιν, ὥστ᾽ ἂν αὐτοῖς στρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε, Αναφῦναι ἀναφῦσαι είναι πάλαι ἡμᾶς· ἦν γὰρ ἐν Θεῷ καὶ τοῦ εὖ εἶναι. καὶ τοῦ εἶναι πάλαι ἡμᾶς (ἦν γὰρ ἐν Θεῷ· καὶ τοῦ εὖ είναι αίτιος. Ἔλαμψε γὰρ τοῦ νιφόεντος Αρτίως φανεῖσα Φάμα Παρνασσού. COHORTATIO AD GENTES. mercedem, tanquam ex redundanti, regnum culo- D rum pollicetur, non alium ex nobis fructum perci- piens, quam quod salvi sumus. Vitium enim houni num interitu pascitur: veritas autem, quæ veluti apis innoxia rebus insidet, non nisi eorundem sa- lute letatur. Habes, quid pollicetur ; labes, quauto affectu humanum genus amat. Tu igitur accele, et participa hanc gratiam. Meum porro canticum u perinde novum existimes, ac vas aliquod sive do- muin; nam ante Luciferum erat ', et in principio eral Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum “. Sed error, inquis, vetus est; veri- tas autein recens. Proinde seu capre Phrygas ve- tustissimos esse doceant; seu Arcadas poetæ, qui ante lunam eos fuisse prodiderunt; seu, denique, B Ægyptios, qui horum terram deorumque hominum- que matrem esse somniant: tamen eorum nemo se ante mundum fuisse jactat. At nos ante mundi con stitutionem fuimus, ratione futuræ nostræ produc- tionis in ipso Deo quodammodo tum præexsistentes. Divini igitur Verbi, sive rationis, nos creaturae ra tionales sumus: et per eum primi esse dicimur, quoniam in principio erat Verbum. Quod quidem, quatenus olim ante jacta mundi fundamenta exsiste- bat, divinum rerum omnium principium fuit, etiaut- que nuoc est; quatenus vero novissimis temporibus venerando illo et olim sancto Christi nomine ap- pellari voluit, novum a me Canticum vocatur. Hoc igitur Verbum Christus, non solum ut olim esse- * mius causa fuit (nam ille tum erat in Deu), sed idem etiam bene esse nobis dedit, et jam nuper homini- bus apparuit, qui solus uterque, Deus et hono, est, ut omnimodam nobis felicitatem daret. Etenimı ab eo recte vivere edocti, ad æternam vitam transmit- timur. Nam ut ait ille divinus Domini Apostolus : Apparuit gratia Dei salutaris omnibus hominibus, erudiens nos, ut abnegantes impietatem, et sæcularia desideria, sobrie, et juste, et pie vivamus in hoc sa- culo, exspectantes beatam spem et adventum gloria magni Dei et Salvatoris nostri, Jesu Christi ". No vum ergo canticum est Verbi, quod in principio et ante principium fuit, exortus, qui modo nobis efful- sit ; modo enim apparuit, qui olim erat, Servatur ; apparuit, qui ens est in ente; Verbum nempe, quod apud Deum erat, et a quo facta sunt omnia, Pra- ceptoris habitu apparuit : et qui tanquam opifex C * F. ED. POTTER, ED. PARIS. Psal. cix, vide Plutarchi Problemata Romana. 11. SYLBURG. Confer etiam Lycophronis Cassandram v. 482, ibi- que Tzetze, et Meursii Commentarios. lectionis exempla infra Pedag., lib. !!!, cap. 1, et Strom. lib. I. tamen neutraliter plerum- que accipitur, ut active. Scribe Quod representat ipsa quoque interpretatio. HEINS. cleae illi similis OEdip. Tyr., p. 172, edit. Steph. Ea scilicet scriptor, a priori v in posterius ocu- lum conjiciens, præteriit. Cæterum his similia quæ- dam occurrunt sub finem Pedag. lib. 1. zentius idem facit Eu. vIII. Morua quin etiam jungebat corpora vivis. . 5. 10 Joan. 1, 1. “1 Tit. 11, 11-13. (80) Πρὺ ἑωσφ. Respicit psalm. cis, 3: Εκ γα (81) Τοὺς Αρκάδας. De προσελήνοις Arcadibus (82) Αναφῦναι. Α. ἀναφῆναι. SiLs. Utriusque (85) Οὗτος γοῦν ὁ Λόγος ὁ Χριστὸς, καὶ τοῦ (84) Επιφάνεια... ἐκλάμψασα. Locutio Sopho (85) Ἐν ἀρχῇ... τὸ εὖ ζῇν. Hæc omittit Nov. (86) Οι νεκροῖς τοὺς αἰχμαλώτους συνδεῖν. He
Κατὰ γὰρ τὸν θεσπέσιον ἐκεῖνον τοῦ κυρίου ἀπόστολον «ἡ χάρις ἡ τοῦ θεοῦ σωτήριος πᾶσιν ἀνθρώποις ἐπεφάνη, παιδεύουσα ἡμᾶς, ἵνα ἀρνησάμενοι τὴν ἀσέβειαν καὶ τὰς κοσμικὰς ἐπιθυμίας σωφρόνως καὶ δικαίως καὶ εὐσεβῶς ζήσωμεν ἐν τῷ νῦν αἰῶνι, προσδεχόμενοι τὴν μακαρίαν ἐλπίδα καὶ ἐπιφάνειαν τῆς δόξης τοῦ μεγάλου θεοῦ καὶ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ.» Τοῦτό ἐστι τὸ ᾆσμα τὸ καινόν, ἡ ἐπιφάνεια ἡ νῦν ἐκλάμψασα ἐν ἡμῖν τοῦ ἐν ἀρχῇ ὄντος καὶ προόντος λόγου· ἐπεφάνη δὲ ἔναγχος ὁ προὼν σωτήρ, ἐπεφάνη ὁ ἐν τῷ ὄντι ὤν, ὅτι «ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν,» διδάσκαλος, ἐπεφάνη ᾧ τὰ πάντα δεδημιούργηται λόγος· καὶ τὸ ζῆν ἐν ἀρχῇ μετὰ τοῦ πλάσαι παρασχὼν ὡς δημιουργός, τὸ εὖ ζῆν ἐδίδαξεν ἐπιφανεὶς ὡς διδάσκαλος, ἵνα τὸ ἀεὶ ζῆν ὕστερον ὡς θεὸς χορηγήσῃ. Ὃ δὲ οὐ νῦν γε πρῶτον ᾤκτειρεν ἡμᾶς τῆς πλάνης, ἀλλ’ ἄνωθεν ἀρχῆθεν, νῦν δὲ ἤδη ἀπολλυμένους ἐπιφανεὶς περισέσωκεν. Τὸ γὰρ πονηρὸν καὶ ἑρπηστικὸν θηρίον γοητεῦον καταδουλοῦται καὶ αἰκίζεται εἰσέτι νῦν τοὺς ἀνθρώπους, ἐμοὶ δοκεῖν, βαρβαρικῶς τιμωρούμενον, οἳ νεκροῖς τοὺς αἰχμαλώτους συνδεῖν λέγονται σώμασιν, ἔστ’ ἂν αὐτοῖς καὶ συσσαπῶσιν.Σ ριτος μεταλάμβανε. Καί μου τὸ ᾆσμα τὸ σωτήριον ή μὲ καινὸν οὕτως υπολάβης, ὡς σκεῦος ἢ ὡς οἰκίαν· Πρό έωσφόρου (80) γὰρ ἦν, καὶ Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λό- γος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. Παλαιὰ δὲ ἡ πλάνη, καινὸν δὲ ἡ ἀλήθεια φαί- νεται. Εἶτ᾽ οὖν ἀρχαίους τοὺς Φρύγας διδάσκουσιν αἶγες μυθικαί· εἴτε αὖ τοὺς ᾿Αρκάδας (81) οἱ προ σελήνους ἀναγράφοντες ποιηταί· εἴτε μὴν αὖ τοὺς Αἰγυπτίους, οἱ καὶ πρώτην ταύτην ἀναφῦναι (82) την γῆν Θεούς τε καὶ ἀνθρώπους ὀνειρώσσοντες· ἀλλ᾽ οὐ πρό γε τοῦ κόσμου τοῦδε τούτων οὐδὲ εἰς. Πρὸ δὲ τῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς ἡμεῖς, οἱ τῷ δεῖν ἔσεσθαι ἐν αὐτῷ πρότερον γεγεννημένοι τῷ Θεῷ· τοῦ Θεοῦ Λόγου τὰ λογικὰ πλάσματα ἡμεῖς· δι᾿ ὃν ἀρχαΐζομεν, ὅτι ἐν ἀρχῇ ὁ Λόγος ἦν. Αλλ' ὅτι μὲν ἦν ὁ Λόγος ἄνωθεν, ἀρχὴ θεία τῶν πάντων ἦν τε καὶ ἔστιν· ὅτι δὲ νῦν ὄνομα ἔλαβεν τὸ πάλαι καθωσιωμένον, δυνάμεως ἄξιον, ὁ Χρι- στὸς, καινὸν ᾆσμά μοι κέκληται. Οὗτος γοῦν ὁ Λόγος ὁ Χριστὸς, καὶ τοῦ εἶναι πάλαι ἡμᾶς (ἦν γὰρ ἐν Θεῷ [83 )· καὶ τοῦ εὖ εἶναι, νῦν δὴ ἐπεφάνη ἀνθρώ- τοῖς αὐτὸς οὗτος ὁ Λόγος, ὁ μόνος άμφω, Θεός τε καὶ ἄνθρωπος, ἁπάντων ἡμῖν αἴτιος ἀγαθῶν· παρ' οὗ τὸ εὖ ζῆν ἐκδιδασκόμενοι, εἰς ἀΐδιον ζωὴν παραπεμπόμεθα. Κατὰ γὰρ τὸν θεσπέσιον ἐκεῖνον τοῦ Κυρίου Από στολον· Η χάρις τοῦ Θεοῦ ἡ σωτήριος πᾶσιν ἀr θρώποις ἐπεφάνη, παιδεύουσα ἡμᾶς, ἵνα, ἀρνη σάμενοι τὴν ἀσέβειαν καὶ τὰς κοσμικὰς ἐπιθυ μίας, σωφρόνως, καὶ δικαίως, καὶ εὐσεβῶς ζήσω- μὲν ἐν τῷ νῦν αἰῶνι, προσδεχόμενοι την μακαρίαν ἐλπίδα, καὶ ἐπιφάνειαν τῆς δόξης τοῦ μεγάλου Θεοῦ καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Τοῦτό ἐστι τὸ ᾆσμα τὴ καινὸν, ἡ ἐπιφάνεια ἡ νῦν ἐκλάμ- μεσα (84) ἐν ἡμῖν τοῦ ἐν ἀρχῇ ὄντος καὶ προόντος Λήγου· ἐπεφάνη δὲ ἔναγχος ὁ προὼν Σωτήρ· ἐπεφάνη ὁ ἐν τῷ ὄντι ὤν, ὅτι ὁ Λόγος, ὃς ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, Διδάσκαλος ἐπεφάνη, ᾧ τὰ πάντα δεδημιούργηται· Λόγος, ὁ καὶ τὸ ζῆν ἐν ἀρχῇ μετὰ τοῦ πλᾶσαι πα ρασχών, ὡς δημιουργός, τὸ εὖ ζῆν (85) ἐδίδαξεν, ἐπι- φανεὶς ὡς διδάσκαλος, ἵνα τὸ ἀεὶ ζῆν ὕστερον ὡς Θεὸς χορηγήσῃ. Ὁ δὲ, οὐ νῦν γε πρῶτον ᾤκτειρεν ἡμᾶς τῆς πλάνης, ἀλλ᾽ ἄνωθεν ἀρχῆθεν· νῦν δὲ, ἤδη ἀπολλυμένους, επιφανείς περισέσωκε· τὸ γὰρ πονη ρὸν καὶ ἐρπυστικὸν θηρίον, γοητεύον, καταδουλούται, καὶ αἰκίζεται εἰσέτι νῦν τοὺς ἀνθρώπους· ἐμοὶ δοκεῖν, βαρβαρικώς τιμωρούμενον, οἱ νεκροῖς τοὺς αἰχμαλώ- τους συνδεῖν (86) λέγονται σώμασιν, ὥστ᾽ ἂν αὐτοῖς στρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε, Αναφῦναι ἀναφῦσαι είναι πάλαι ἡμᾶς· ἦν γὰρ ἐν Θεῷ καὶ τοῦ εὖ εἶναι. καὶ τοῦ εἶναι πάλαι ἡμᾶς (ἦν γὰρ ἐν Θεῷ· καὶ τοῦ εὖ είναι αίτιος. Ἔλαμψε γὰρ τοῦ νιφόεντος Αρτίως φανεῖσα Φάμα Παρνασσού. COHORTATIO AD GENTES. mercedem, tanquam ex redundanti, regnum culo- D rum pollicetur, non alium ex nobis fructum perci- piens, quam quod salvi sumus. Vitium enim houni num interitu pascitur: veritas autem, quæ veluti apis innoxia rebus insidet, non nisi eorundem sa- lute letatur. Habes, quid pollicetur ; labes, quauto affectu humanum genus amat. Tu igitur accele, et participa hanc gratiam. Meum porro canticum u perinde novum existimes, ac vas aliquod sive do- muin; nam ante Luciferum erat ', et in principio eral Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum “. Sed error, inquis, vetus est; veri- tas autein recens. Proinde seu capre Phrygas ve- tustissimos esse doceant; seu Arcadas poetæ, qui ante lunam eos fuisse prodiderunt; seu, denique, B Ægyptios, qui horum terram deorumque hominum- que matrem esse somniant: tamen eorum nemo se ante mundum fuisse jactat. At nos ante mundi con stitutionem fuimus, ratione futuræ nostræ produc- tionis in ipso Deo quodammodo tum præexsistentes. Divini igitur Verbi, sive rationis, nos creaturae ra tionales sumus: et per eum primi esse dicimur, quoniam in principio erat Verbum. Quod quidem, quatenus olim ante jacta mundi fundamenta exsiste- bat, divinum rerum omnium principium fuit, etiaut- que nuoc est; quatenus vero novissimis temporibus venerando illo et olim sancto Christi nomine ap- pellari voluit, novum a me Canticum vocatur. Hoc igitur Verbum Christus, non solum ut olim esse- * mius causa fuit (nam ille tum erat in Deu), sed idem etiam bene esse nobis dedit, et jam nuper homini- bus apparuit, qui solus uterque, Deus et hono, est, ut omnimodam nobis felicitatem daret. Etenimı ab eo recte vivere edocti, ad æternam vitam transmit- timur. Nam ut ait ille divinus Domini Apostolus : Apparuit gratia Dei salutaris omnibus hominibus, erudiens nos, ut abnegantes impietatem, et sæcularia desideria, sobrie, et juste, et pie vivamus in hoc sa- culo, exspectantes beatam spem et adventum gloria magni Dei et Salvatoris nostri, Jesu Christi ". No vum ergo canticum est Verbi, quod in principio et ante principium fuit, exortus, qui modo nobis efful- sit ; modo enim apparuit, qui olim erat, Servatur ; apparuit, qui ens est in ente; Verbum nempe, quod apud Deum erat, et a quo facta sunt omnia, Pra- ceptoris habitu apparuit : et qui tanquam opifex C * F. ED. POTTER, ED. PARIS. Psal. cix, vide Plutarchi Problemata Romana. 11. SYLBURG. Confer etiam Lycophronis Cassandram v. 482, ibi- que Tzetze, et Meursii Commentarios. lectionis exempla infra Pedag., lib. !!!, cap. 1, et Strom. lib. I. tamen neutraliter plerum- que accipitur, ut active. Scribe Quod representat ipsa quoque interpretatio. HEINS. cleae illi similis OEdip. Tyr., p. 172, edit. Steph. Ea scilicet scriptor, a priori v in posterius ocu- lum conjiciens, præteriit. Cæterum his similia quæ- dam occurrunt sub finem Pedag. lib. 1. zentius idem facit Eu. vIII. Morua quin etiam jungebat corpora vivis. . 5. 10 Joan. 1, 1. “1 Tit. 11, 11-13. (80) Πρὺ ἑωσφ. Respicit psalm. cis, 3: Εκ γα (81) Τοὺς Αρκάδας. De προσελήνοις Arcadibus (82) Αναφῦναι. Α. ἀναφῆναι. SiLs. Utriusque (85) Οὗτος γοῦν ὁ Λόγος ὁ Χριστὸς, καὶ τοῦ (84) Επιφάνεια... ἐκλάμψασα. Locutio Sopho (85) Ἐν ἀρχῇ... τὸ εὖ ζῇν. Hæc omittit Nov. (86) Οι νεκροῖς τοὺς αἰχμαλώτους συνδεῖν. He
PG 8:63Ὁ γοῦν πονηρὸς οὑτοσὶ τύραννος καὶ δράκων, οὓς ἂν οἷός τε εἴη ἐκ γενετῆς σφετερίσασθαι, λίθοις καὶ ξύλοις καὶ ἀγάλμασιν καὶ τοιούτοις τισὶν εἰδώλοις προσσφίγξας τῷ δεισιδαιμονίας ἀθλίῳ δεσμῷ, τοῦτο δὴ τὸ λεγόμενον, ζῶντας ἐπιφέρων συνέθαψεν αὐτούς, ἔστ’ ἂν καὶ συμφθαρῶσιν. Οὗ δὴ χάριν (εἷς γὰρ ὁ ἀπατεὼν ἄνωθεν μὲν τὴν Εὔαν, νῦν δὲ ἤδη καὶ τοὺς ἄλλους ἀνθρώπους εἰς θάνατον ὑποφέρων) εἷς καὶ αὐτὸς ἐπίκουρος καὶ βοηθὸς ἡμῖν ὁ κύριος, προμηνύων ἀρχῆθεν προφητικῶς, νῦν δὲ ἤδη καὶ ἐναργῶς εἰς σωτηρίαν παρακαλῶν. Φύγωμεν οὖν ἀποστολικῇ πειθόμενοι παραγγελίᾳ «τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος, τοῦ πνεύματος τοῦ νῦν ἐνεργοῦντος ἐν τοῖς υἱοῖς τῆς ἀπειθείας», καὶ τῷ σωτῆρι τῷ κυρίῳ προσδράμωμεν, ὃς καὶ νῦν καὶ ἀεὶ προὔτρεπεν εἰς σωτηρίαν, διὰ τεράτων καὶ σημείων ἐν Αἰγύπτῳ, ἐν ἐρήμῳ διά τε τῆς βάτου καὶ τῆς ἀκολουθούσης χάριτι φιλανθρωπίας θεραπαίνης δίκην Ἑβραίοις νεφέλης. Τούτῳ μὲν δὴ τῷ φόβῳ τοὺς σκληροκαρδίους προὔτρεπεν· ἤδη δὲ καὶ διὰ Μωσέως τοῦ πανσόφου καὶ τοῦ φιλαλήθους Ἡσαί̈α καὶ παντὸς τοῦ προφητικοῦ χοροῦ λογικώτερον ἐπὶ τὸν λόγον ἐπιστρέφει τοὺς τὰ ὦτα κεκτημένους·
PG 8:67καὶ ἔσθ’ ὅπῃ μὲν λοιδορεῖται, ἔστιν δ’ οὗ καὶ ἀπειλεῖ· τοὺς δὲ καὶ θρηνεῖ τῶν ἀνθρώπων· ᾄδει δὲ ἄλλοις, καθάπερ ἰατρὸς ἀγαθὸς τῶν νοσούντων σωμάτων τὰ μὲν καταπλάττων, τὰ δὲ καταλεαίνων, τὰ δὲ καταντλῶν, τὰ δὲ καὶ σιδήρῳ διαιρῶν, ἐπικαίων δὲ ἄλλα, ἔστι δ’ οὗ καὶ ἀποπρίων, εἴ πως οἷόν τε κἂν παρὰ μέρος ἢ μέλος τὸν ἄνθρωπον ὑγιᾶναι. Πολύφωνός γε ὁ σωτὴρ καὶ πολύτροπος εἰς ἀνθρώπων σωτηρίαν· ἀπειλῶν νουθετεῖ, λοιδορούμενος ἐπιστρέφει, θρηνῶν ἐλεεῖ, ψάλλων παρακαλεῖ, διὰ βάτου λαλεῖ (σημείων ἐκεῖνοι καὶ τεράτων ἔχρῃζον) καὶ τῷ πυρὶ δεδίττεται τοὺς ἀνθρώπους, ἀνάπτων ἐκ κίονος τὴν φλόγα, δεῖγμα ὁμοῦ χάριτος καὶ φόβου· ἐὰν ὑπακούσῃς, τὸ φῶς, ἐὰν παρακούσῃς, τὸ πῦρ. Ἐπειδὴ δὲ καὶ κίονος καὶ βάτου ἡ σὰρξ τιμιωτέρα, προφῆται μετ’ ἐκεῖνα φθέγγονται, αὐτὸς ἐν Ἡσαί̈ᾳ ὁ κύριος λαλῶν, αὐτὸς ἐν Ἠλίᾳ, ἐν στόματι προφητῶν αὐτός· σὺ δὲ ἀλλ’ εἰ προφήταις μὴ πιστεύεις, μῦθον δ’ ὑπολαμβάνεις καὶ τοὺς ἄνδρας καὶ τὸ πῦρ, αὐτός σοι λαλήσει ὁ κύριος, «ὃς ἐν μορφῇ θεοῦ ὑπάρχων οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα θεῷ· ἐκένωσεν δὲ ἑαυτόν» ὁ φιλοικτίρμων θεός, σῶσαι τὸν ἄνθρωπον γλιχόμενος·Π Α δὲ ἀναδησάμενος, καὶ τῆς ἐγκρατείας τὰ πέταλά περ ριθέμενος, πολυπραγμόνει Χριστόν. Εγώ γάρ είμι ἡ θύρα, φησί που ἣν ἐκμαθεῖν δεῖ νοῆσαι θελή μασι (97) τὸν Θεὸν, ὅπως ἡμῖν ἀθρόας τῶν οὐρανῶν ἀναπετάσῃ πύλας· λογικαὶ γὰρ ας τοῦ λόγου πύλαι πίστεως ἀνοιγνύμεναι κλειδί. Θεὸν οὐδεὶς ἔγνω, εξ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. θύραν δὲ εξ οἶδ' ὅτι τὴν ἀποκεκλεισμένην τέως ὁ ἀνοιγνύς, ὕστερον ἀποκαλύπτει τἄνδον, καὶ δείκνυσιν ἃ μήτε γνῶναι οἷόν τε ἦν πρότερον, εἰ μὴ διὰ Χριστοῦ περ πορευμένοις, δι' οὗ μόνου Θεὸς ἐποπτεύεται. *Άδυτα τοίνυν (38) ἄθεα μὴ πολυπραγμονεῖτε, οὐ- δὲ (99) βαράθρων στόματα (1), τερατείας έμπλεα, ἡ λέβητα Θεσπρωταίον (2), ἢ τρίποδα Κιρραίον (3), * Δωδωναίον χαλκεῖον· γεράνδρυον (4) δὲ ψάμμος Ρ. 10. Στέμματ' ἔχων ἐν χερσὶν ἑκηβόλου Απόλλωνος. στέμμα Στέμμα δέ ἐστίν τι προσειλημένον ἔριον τῷ θαλλῷ. στέμμα, Λαβὼν τὸ αἷμα τῶν μόσχων καὶ τράγων μετὰ ὕδατος, καὶ ἐρίου κοκκίνου, καὶ ὑσσώ που, αὐτό τε τὸ βιβλίον, καὶ πάντα τὸν λαὸν ἐῤῥάντισε. Περὶ Οὐδὲ ἀντιμισθίας έφίεσθαι χρὴ τῷ εἰς ἄνδρας ἐγγραφομένῳ. Α., Θελήσασι Ταῦτα δὲ Κλήμης ὁ θαυμάσιος ἐν τῷ πρὸς Ἕλληνας Προτρεπτική διαρρήδην ἐκκαλύπτει, πάντων μὲν διὰ πείρας ἐλθὼν ἀνήρ, θᾶττόν γε μὴν τῆς πλάνης ἀνανεύσας, ὡς ἂν πρὸς τοῦ σωτηρίου λό- γου, καὶ διὰ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας τῶν κακῶν λελυτρωμένος. Επιτομὴ τῶν ἀποῤῥήτων τελετῶν, καὶ κρυφίων μυστηρίων τῆς πολυθέου πλάνης. Θεσπρωτιον γεράνδρειον. γεράνδρυον γεράνδριον καὶ τὴν ἱερὰν δρῦν καὶ τὸ Δωδωναίον χαλκεῖον. Δη ἱερὰ δρος γεράνδριον CLEMENTIS ALEXANDRINI cleserta agricolam accipit. Inde hæc quidem fru- ctuum, illa fidelium, utraque Verbi virtute mater facta est : iis vero, qui in sua infidelitate perma- neut, sterilis et deserta eliamnum relinquitur. Joannes, Verbi præco, hac utique ratione hortaba- tur, ut ad Dei Christi adventum parati fierent; et hoc erat, quod innuebát Zachariæ silentium, ex spectans fructum Christi præeursorem ; ut Verbum veritatis lux, mysticum propheticorum enigmatum silentium solveret, Evangelium factum. Quamobrem, si vere Deum videre cupis, piaculorum, quæ Deo conveniunt, particeps flas; non folioram lauri aut sertorum, quæ ex lana et purpura concinnari so- lent; sed justitia redimitus, et temperantiæ foliis cinctus, toto animo enitere, ut Christum invenias- Nam ego sum ostium s, inquit quodant in loco; quod quidem discendum iis est, qui ad Dei noli- tiam pervenire eupiunt, ut simul universas cœloruni portas nobis aperiat. Sunt enim rationales Rationis seu Verbi portæ, et fidei clave pauduntur. Deum nemo novit nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare 18. Nec mihi dubium est, quin is, qui portam antehac clausam aperuit, posthac ea, quæ intus latent, revelabit, eaque nobis ostendet, quæ a nemine unquam cognosci potuerunt, nisi qui per Christum ingressus fuerit, per quem solum Deus cernitur. CAPUT II. Absurditatem simul at impietatem mysteriorum ethnicorum et fabularum de devrum suorum ortu et interitu ostendit. Joan. x, Nolite igitur scelerata implaque adyta curiosius B explorare, nec profundorum antrorum hiatus, prestigiis monstrisque plenos, aut Thesproteum lebeten, aut tripodem Cirrhæum, aut æneum Do- * ED. POTTER, ED. PARIS. Homerus Iliad. A. v. 14: Vittus habens in manibus eminus ferientis Apollinis. Erat autem lana plerumque obvolutum. Sophoclis scholiastes OEdip. Τyr. v. : Est aulem luna quædam viridi ramo circumvoluta. Ad- debant nonnunquam purpuram. Tertullianus Apol. c. : Sub iisdem vitis, et apicibus, et purpuris. Si milem Judæis morem fuisse testatur Scriptor ad Hebræos 1x, 19: Conf. Archeologia nostra Græc., l. 11, c. et 5. qua lectione si quem offendit del cum dativo per- sonæ, sciat ille infra quoque in Strom. I similiter SYLBURG. habet Nov. quod a Clemente positum fuisse, est proinde verisimile. Jendis oraculis recitatur ab Eusebio De præp. evang..lib. ut, p. 61, ed. Par. ubi hæc ei præfatio est praemissa : D Atque horum turpitudinem admirabi las ille Clemens, eu, quam ad Gracos dirigit, Co- hortatione, nudam omniumque spectandam oculis proponit: quippe qui cum omnes illorum cæremonius sua ipsius experientia cognoverit, tum celerrime ab infami errore caput extulerit, verbi salutaris et evan- gelica doctrine vi ex tot tantorumque malorum con- tagione liberatus. Dein Clementis verbis, quasi ti- tuli loco, præponit ea quæ sequuntur : in Collegio D. Joannis Baptiste Oxon. asservatus. ex antris et speluncis proferebantur. De specu ora- culi Delphici vid. Archæologiæ nostræ lib. 11, quæ de cæteris etiam oraculis et vaticin.ndi artibus paulo infra memoratis a Clemente consuli potest. Joan. ubi tamen Mont. leg. quod etiam in Nov. occurrit. Que omina probari posse observavit Vigerus, qui notas in illum Eusebii librum scripsit. scriptum reperias, modo Kippav. Cirrham sæpius Latini dixere. Plinius lib. tv, cap. : Ulera, inquit, Cirrhai Phocidis campi, oppidum Cirrha. VIGERUS. legebatur Nos reposuinius ex Clemente. Νec dubium videtur, quin Lilycum : illud, ac Dodone prope Ammonis oraculum intelli- gat. Sed mirum est, apud scriptores omnes de quercu illa, vel alia quavis arbore pervetusta, quod hic nominat, silentium. Arrianus quidem, et Curtius lib. IV, qui omnium uberrime oraculi situmque, solunque describunt, opacissi- mum ei nemus circumfundunt, nullam tamen alias inter arborem signant, aut vetustate aut cultu exi- miam. Pumius autem lib. x1, cap. xLix, 23, ubi de Hammoniaci sive Ammoniaci lacryma loquitur, ita scribit : Ethiopia subjecta Africa, inquit, Hamoniaci lacrymam stillat in arenis suis (inde nomen etiam Hammonis oraculo, juxta quod gigni- tur arbor; quam Metopion vocant), resina modo, aut gumm. Verum, opinor, genus arboris innuit, non singularem aliquain indicat, nec ullam aut ve- tustatis aut cultus notam adjungit. Theodoretus lib. * De Grac. afect. qui totus de oraculis est, catera, commemorat, continue- que subdit, nostrum hoc est? VIGER. Ils esse inde probabile videtur, quia Clemens paulo post simul meniorat Ammonis et Dodonæi Jovis oracul 1. Verum integrum hunc Theodoreti locum, quia Cl. menti lucem aliquam allaturus videtur, et ex eo forte inter 9. 10 Matth. xy, 27. (97) Θελήμασι. Θελήσασι C; ut Α, θελήσουσι. In (98) Άδυτα τοίνυν. Locus hic de non consu- (99) Οὐδέ. Μηδέ Nov. Euseb. et ms: Eusebii codex (1) Βαράθρων στόματα. Sic vocat_oracula que (2) Λέβητα Θεσπρωτα ον. Θεσπρωτειον Euseb., (3) Τρίποδα Κιρραῖον. Modo a Græcis Κύρβαν (4) Γεράνδρυον. Perperam ante apud Eusebium
καὶ αὐτὸς ἤδη σοὶ ἐναργῶς ὁ λόγος λαλεῖ, δυσωπῶν τὴν ἀπιστίαν, ναί φημι, ὁ λόγος ὁ τοῦ θεοῦ ἄνθρωπος γενόμενος, ἵνα δὴ καὶ σὺ παρὰ ἀνθρώπου μάθῃς, πῇ ποτε ἄρα ἄνθρωπος γένηται θεός. Εἶτ’ οὐκ ἄτοπον, ὦ φίλοι, τὸν μὲν θεὸν ἀεὶ προτρέπειν ἡμᾶς ἐπ’ ἀρετήν, ἡμᾶς δὲ ἀναδύεσθαι τὴν ὠφέλειαν καὶ ἀναβάλλεσθαι τὴν σωτηρίαν; Ἦ γὰρ οὐχὶ καὶ Ἰωάννης ἐπὶ σωτηρίαν παρακαλεῖ καὶ τὸ πᾶν γίνεται φωνὴ προτρεπτική; Πυθώμεθα τοίνυν αὐτοῦ· «τίς πόθεν εἶς ἀνδρῶν;» Ἠλίας μὲν οὐκ ἐρεῖ, Χριστὸς δὲ εἶναι ἀρνήσεται· φωνὴ δὲ ὁμολογήσει ἐν ἐρήμῳ βοῶσα. Τίς οὖν ἔστιν Ἰωάννης; Ὡς τύπῳ λαβεῖν, ἐξέστω εἰπεῖν, φωνὴ τοῦ λόγου προτρεπτικὴ ἐν ἐρήμῳ βοῶσα. Τί βοᾷς, ὦ φωνή; «Εἰπὲ καὶ ἡμῖν.» «Εὐθείας ποιεῖτε τὰς ὁδοὺς κυρίου». Πρόδρομος Ἰωάννης καὶ ἡ φωνὴ πρόδρομος τοῦ λόγου, φωνὴ παρακλητική, προετοιμάζουσα εἰς σωτηρίαν, φωνὴ προτρέπουσα εἰς κληρονομίαν οὐρανῶν· δι’ ἣν ἡ στεῖρα καὶ ἔρημος ἄγονος οὐκέτι. Ταύτην μοι τὴν κυοφορίαν προεθέσπισεν ἀγγέλου φωνή· πρόδρομος ἦν κἀκείνη τοῦ κυρίου, στεῖραν εὐαγγελιζομένη γυναῖκα, ὡς Ἰωάννης τὴν ἔρημον. Διὰ ταύτην τοίνυν τοῦ λόγου τὴν φωνὴν ἡ στεῖρα εὐτεκνεῖ καὶ ἡ ἔρημος καρποφορεῖ·Π Α δὲ ἀναδησάμενος, καὶ τῆς ἐγκρατείας τὰ πέταλά περ ριθέμενος, πολυπραγμόνει Χριστόν. Εγώ γάρ είμι ἡ θύρα, φησί που ἣν ἐκμαθεῖν δεῖ νοῆσαι θελή μασι (97) τὸν Θεὸν, ὅπως ἡμῖν ἀθρόας τῶν οὐρανῶν ἀναπετάσῃ πύλας· λογικαὶ γὰρ ας τοῦ λόγου πύλαι πίστεως ἀνοιγνύμεναι κλειδί. Θεὸν οὐδεὶς ἔγνω, εξ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. θύραν δὲ εξ οἶδ' ὅτι τὴν ἀποκεκλεισμένην τέως ὁ ἀνοιγνύς, ὕστερον ἀποκαλύπτει τἄνδον, καὶ δείκνυσιν ἃ μήτε γνῶναι οἷόν τε ἦν πρότερον, εἰ μὴ διὰ Χριστοῦ περ πορευμένοις, δι' οὗ μόνου Θεὸς ἐποπτεύεται. *Άδυτα τοίνυν (38) ἄθεα μὴ πολυπραγμονεῖτε, οὐ- δὲ (99) βαράθρων στόματα (1), τερατείας έμπλεα, ἡ λέβητα Θεσπρωταίον (2), ἢ τρίποδα Κιρραίον (3), * Δωδωναίον χαλκεῖον· γεράνδρυον (4) δὲ ψάμμος Ρ. 10. Στέμματ' ἔχων ἐν χερσὶν ἑκηβόλου Απόλλωνος. στέμμα Στέμμα δέ ἐστίν τι προσειλημένον ἔριον τῷ θαλλῷ. στέμμα, Λαβὼν τὸ αἷμα τῶν μόσχων καὶ τράγων μετὰ ὕδατος, καὶ ἐρίου κοκκίνου, καὶ ὑσσώ που, αὐτό τε τὸ βιβλίον, καὶ πάντα τὸν λαὸν ἐῤῥάντισε. Περὶ Οὐδὲ ἀντιμισθίας έφίεσθαι χρὴ τῷ εἰς ἄνδρας ἐγγραφομένῳ. Α., Θελήσασι Ταῦτα δὲ Κλήμης ὁ θαυμάσιος ἐν τῷ πρὸς Ἕλληνας Προτρεπτική διαρρήδην ἐκκαλύπτει, πάντων μὲν διὰ πείρας ἐλθὼν ἀνήρ, θᾶττόν γε μὴν τῆς πλάνης ἀνανεύσας, ὡς ἂν πρὸς τοῦ σωτηρίου λό- γου, καὶ διὰ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας τῶν κακῶν λελυτρωμένος. Επιτομὴ τῶν ἀποῤῥήτων τελετῶν, καὶ κρυφίων μυστηρίων τῆς πολυθέου πλάνης. Θεσπρωτιον γεράνδρειον. γεράνδρυον γεράνδριον καὶ τὴν ἱερὰν δρῦν καὶ τὸ Δωδωναίον χαλκεῖον. Δη ἱερὰ δρος γεράνδριον CLEMENTIS ALEXANDRINI cleserta agricolam accipit. Inde hæc quidem fru- ctuum, illa fidelium, utraque Verbi virtute mater facta est : iis vero, qui in sua infidelitate perma- neut, sterilis et deserta eliamnum relinquitur. Joannes, Verbi præco, hac utique ratione hortaba- tur, ut ad Dei Christi adventum parati fierent; et hoc erat, quod innuebát Zachariæ silentium, ex spectans fructum Christi præeursorem ; ut Verbum veritatis lux, mysticum propheticorum enigmatum silentium solveret, Evangelium factum. Quamobrem, si vere Deum videre cupis, piaculorum, quæ Deo conveniunt, particeps flas; non folioram lauri aut sertorum, quæ ex lana et purpura concinnari so- lent; sed justitia redimitus, et temperantiæ foliis cinctus, toto animo enitere, ut Christum invenias- Nam ego sum ostium s, inquit quodant in loco; quod quidem discendum iis est, qui ad Dei noli- tiam pervenire eupiunt, ut simul universas cœloruni portas nobis aperiat. Sunt enim rationales Rationis seu Verbi portæ, et fidei clave pauduntur. Deum nemo novit nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare 18. Nec mihi dubium est, quin is, qui portam antehac clausam aperuit, posthac ea, quæ intus latent, revelabit, eaque nobis ostendet, quæ a nemine unquam cognosci potuerunt, nisi qui per Christum ingressus fuerit, per quem solum Deus cernitur. CAPUT II. Absurditatem simul at impietatem mysteriorum ethnicorum et fabularum de devrum suorum ortu et interitu ostendit. Joan. x, Nolite igitur scelerata implaque adyta curiosius B explorare, nec profundorum antrorum hiatus, prestigiis monstrisque plenos, aut Thesproteum lebeten, aut tripodem Cirrhæum, aut æneum Do- * ED. POTTER, ED. PARIS. Homerus Iliad. A. v. 14: Vittus habens in manibus eminus ferientis Apollinis. Erat autem lana plerumque obvolutum. Sophoclis scholiastes OEdip. Τyr. v. : Est aulem luna quædam viridi ramo circumvoluta. Ad- debant nonnunquam purpuram. Tertullianus Apol. c. : Sub iisdem vitis, et apicibus, et purpuris. Si milem Judæis morem fuisse testatur Scriptor ad Hebræos 1x, 19: Conf. Archeologia nostra Græc., l. 11, c. et 5. qua lectione si quem offendit del cum dativo per- sonæ, sciat ille infra quoque in Strom. I similiter SYLBURG. habet Nov. quod a Clemente positum fuisse, est proinde verisimile. Jendis oraculis recitatur ab Eusebio De præp. evang..lib. ut, p. 61, ed. Par. ubi hæc ei præfatio est praemissa : D Atque horum turpitudinem admirabi las ille Clemens, eu, quam ad Gracos dirigit, Co- hortatione, nudam omniumque spectandam oculis proponit: quippe qui cum omnes illorum cæremonius sua ipsius experientia cognoverit, tum celerrime ab infami errore caput extulerit, verbi salutaris et evan- gelica doctrine vi ex tot tantorumque malorum con- tagione liberatus. Dein Clementis verbis, quasi ti- tuli loco, præponit ea quæ sequuntur : in Collegio D. Joannis Baptiste Oxon. asservatus. ex antris et speluncis proferebantur. De specu ora- culi Delphici vid. Archæologiæ nostræ lib. 11, quæ de cæteris etiam oraculis et vaticin.ndi artibus paulo infra memoratis a Clemente consuli potest. Joan. ubi tamen Mont. leg. quod etiam in Nov. occurrit. Que omina probari posse observavit Vigerus, qui notas in illum Eusebii librum scripsit. scriptum reperias, modo Kippav. Cirrham sæpius Latini dixere. Plinius lib. tv, cap. : Ulera, inquit, Cirrhai Phocidis campi, oppidum Cirrha. VIGERUS. legebatur Nos reposuinius ex Clemente. Νec dubium videtur, quin Lilycum : illud, ac Dodone prope Ammonis oraculum intelli- gat. Sed mirum est, apud scriptores omnes de quercu illa, vel alia quavis arbore pervetusta, quod hic nominat, silentium. Arrianus quidem, et Curtius lib. IV, qui omnium uberrime oraculi situmque, solunque describunt, opacissi- mum ei nemus circumfundunt, nullam tamen alias inter arborem signant, aut vetustate aut cultu exi- miam. Pumius autem lib. x1, cap. xLix, 23, ubi de Hammoniaci sive Ammoniaci lacryma loquitur, ita scribit : Ethiopia subjecta Africa, inquit, Hamoniaci lacrymam stillat in arenis suis (inde nomen etiam Hammonis oraculo, juxta quod gigni- tur arbor; quam Metopion vocant), resina modo, aut gumm. Verum, opinor, genus arboris innuit, non singularem aliquain indicat, nec ullam aut ve- tustatis aut cultus notam adjungit. Theodoretus lib. * De Grac. afect. qui totus de oraculis est, catera, commemorat, continue- que subdit, nostrum hoc est? VIGER. Ils esse inde probabile videtur, quia Clemens paulo post simul meniorat Ammonis et Dodonæi Jovis oracul 1. Verum integrum hunc Theodoreti locum, quia Cl. menti lucem aliquam allaturus videtur, et ex eo forte inter 9. 10 Matth. xy, 27. (97) Θελήμασι. Θελήσασι C; ut Α, θελήσουσι. In (98) Άδυτα τοίνυν. Locus hic de non consu- (99) Οὐδέ. Μηδέ Nov. Euseb. et ms: Eusebii codex (1) Βαράθρων στόματα. Sic vocat_oracula que (2) Λέβητα Θεσπρωτα ον. Θεσπρωτειον Euseb., (3) Τρίποδα Κιρραῖον. Modo a Græcis Κύρβαν (4) Γεράνδρυον. Perperam ante apud Eusebium
PG 8:69αἱ πρόδρομοι τοῦ κυρίου φωναὶ δύο, ἀγγέλου καὶ Ἰωάννου, αἰνίσσονταί μοι τὴν ἐναποκειμένην σωτηρίαν, ὡς ἐπιφανέντος τοῦ λόγου τοῦδε εὐτεκνίας ἡμᾶς καρπὸν ἀπενέγκασθαι, ζωὴν ἀίδιον. Ἄμφω γοῦν ἐς ταὐτὸν ἀγαγοῦσα τὰ φωνὰ ἡ γραφὴ σαφηνίζει τὸ πᾶν· «Ἀκουσάτω ἡ οὐ τίκτουσα· ῥηξάτω φωνὴν ἡ οὐκ ὠδίνουσα, ὅτι πλείονα τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον ἢ τῆς ἐχούσης τὸν ἄνδρα.» Ἡμῖν εὐηγγελίζετο ἄγγελος, ἡμᾶς προὔτρεπεν Ἰωάννης νοῆσαι τὸν γεωργόν, ζητῆσαι τὸν ἄνδρα. Εἷς γὰρ καὶ ὁ αὐτὸς οὗτος, ὁ τῆς στείρας ἀνήρ, ὁ τῆς ἐρήμου γεωργός, ὁ τῆς θείας ἐμπλήσας δυνάμεως καὶ τὴν στεῖραν καὶ τὴν ἔρημον. Ἐπεὶ γὰρ πολλὰ τὰ τέκνα τῆς εὐγενοῦς, ἄπαις δὲ ἦν διὰ ἀπείθειαν ἡ πολύπαις ἀνέκαθεν Ἑβραία γυνή, ἡ στεῖρα τὸν ἄνδρα λαμβάνει καὶ ἡ ἔρημος τὸν γεωργόν· εἶτα ἣ μὲν καρπῶν, ἣ δὲ πιστῶν, ἄμφω δὲ μητέρες διὰ τὸν λόγον· ἀπίστοις δὲ εἰσέτι νῦν καὶ στεῖρα καὶ ἔρημος περιλείπεται.ἐρήμαις τετιμημένον, καὶ τὸ αὐτόθι μαντείον, αὐτῇ δρυῒ με μαρασμένον, μύθοις γεγηρακόσι καταλείψατε. Σεσίγηται γοῦν ἡ Κασταλίας πηγὴ, καὶ ἡ (3) Κολοφω- νος ἄλλη πηγή, καὶ τὰ ἄλλα ὁμοίως τέθνηκε νάματα μαντικά (6)· καὶ δὴ τοῦ τύφου κενὰ ὀψὲ μὲν, ὅμως δ' οὖν διελήλεγκται τοῖς ἰδίοις συνεκρεύσαντα μύθοις. Διήγησαι ἡμῖν καὶ τῆς ἄλλης μαντικῆς, μᾶλλον δὲ μανικῆς, τὰ ἄχρηστα χρηστήρια (7)· τὸν Κλάριον, τὸν Πύθιον, τὸν Διδυμέα (8), τὸν ᾿Αμφιάρεω (9), τὸν Απόλλω (10), τὸν ᾿Αμφίλοχον· εἰ δὲ βούλει, καὶ τερατοσκόπους (11), καὶ οἰωνοσκόπους, καὶ τοὺς ὀνείρων κριτὰς ἀνιέρου (12) σὺν αὐτοῖς· στῆσον δὲ ὁμοῦ παρὰ τὸν Πύθιον τοὺς ἀλευρομάντεις ἄγων καὶ κριθομάντεις, καὶ τοὺς εἰσέτι παρὰ τοῖς πολύ λοῖς τετιμημένους ἐγγαστριμύθους· καὶ μὴν ἄδυτα Αἰγυπτίων, καὶ Τυῤῥηνῶν νεκυομαντείαι (13) σκότῳ παραδιδόσθων (14). Μανικὰ ταῦτα, ὡς ἀληθῶς, ἀν θρώπων ἀπίστων σοφιστήρια (15)· συνέμποροι τῆσδε τῆς γοητείας αίγες, αἱ (16) ἐπὶ μαντικὴν ἡσκημέναι, καὶ κόρακες, ἀνθρώποις χρᾷν ὑπὸ ἀνθρώπων διδα σκόμενοι. Τί δ' εἴ σοι καταλέγοιμι τὰ μυστήρια ; οὐκ ἐξορχήσομαι (17) μὲν, ὥσπερ Αλκιβιάδην λέγουσιν, ἀπογυμνώσω δὲ εὖ μάλα ἀνὰ τὸν τῆς ἀληθείας λό γον, τὴν γοητείαν τὴν ἐγκεκρυμμένην αὐτοῖς, καὶ αὐτ Η Ρ. Διά τοι τοῦτο πανταχοῦ τῆς γῆς τὰ τῆς ἀπάτης κατεσκεύασαν έργαστήρια, καὶ τὰς μαντικὰς ἐπενόησαν μαγγανείας, τοὺς ἀλευρομάν τεις, καὶ στερνομάντεις, καὶ νεκυομάντεις, καὶ τὴν Κα- σταλίας πηγὴν, καὶ τὸ Κολοφώνιον ῥεῖθρον, καὶ τὴν ἱερὰν δρῦν, καὶ τὸ Δωδωναίον χαλκεῖον, καὶ τὸν Κιρ βαῖον τρίποδα, καὶ τὸν Θεσπρωτιον λέβητα· καὶ ἐν Λιβύῃ μὲν τὸ μαντείον Αμμωνος, ἐν δέ γε Δωδώνῃ τὸ τοῦ Διός· ἐν δὲ Βραγχίδαις, καὶ Δήλῳ, καὶ Δελφοῖς, καὶ Κολοφῶνι, τοῦ Κλαρίου, καὶ Πυθίου, καὶ Δηλίου, καὶ Διδυμαίου· καὶ ἐν Λεβαδίᾳ μὲν Τροφωνίου, ἐν Ωρωπῷ δὲ ᾿Αμφιάρεως, ἐν δὲ τῇ Τυρρηνῶν καὶ Χαλ- δαίων τῆς νεκυομαντείας τὰ ζοφώτατα ἄντρα· καὶ ἀλλαχοῦ δὲ Ἀμφιλόχου, ἀλλαχοῦ δὲ Γλαύκου, καὶ ἑτέ ρωθι Μσμοῦ, καὶ ἄλλων τινών δυσωνύμων ἀνθρώπων. ἄλλην, μαντικήν, μαντικῆς Δωδωνέα, Διδυμαῖος, Διδυ μεύς. ρασκόπους Νον. καὶ πλάνης ἀκράτου κυβευτήρια, ὁμοιοτέλευτον Της φύσεως τὰ ἀπόρρητα εἰς τὸ συμφανὲς ἀπογυμνοῦντας, ἐξορχου μένους, καιντα Μέγας ὁ κίνδυνος τὸν ἀπόρ ῥητον ὡς ἀληθῶς τῆς ὄντως φιλοσοφίας λόγον εξορ χήσασθαι. εξορχήσασθαι μυστήρια, εξορχήσασθαι, Εξορχήσο μαι, χλευάζω, ὑβρίζω : χλευάσω, υβρίσω. Εξωρχησάμην Πρὸς δν ἐξωρχησάμην τὰ τέως ἀνέκπυστά, ἐξεφαν λίσα, κατέπαιξα. Καὶ αὖθις· Ὁ δὲ μεθυσθεὶς ἐν τῇ οἰκίᾳ Πουλτίωνος τοῦ παρασίτου τα μυστήρια ἐξωρ χήσατο· ἀντὶ τοῦ ἐξεμυκτήρισεν, ἔκπυστα ἐποίησεν. ἀνὰ τὸν τῆς ἀληθείας λόγον, μà COHORTATIO AD GENTES. 70. A donæ tintinnabulum; Gerandryon autem illud de- ED POTTER. desumptus est, solet enim Theodoretus Clementem compilare, apposuisse haud abs re fuerit ex operum ejus vol. 4, pag. : Clemens enumierasset oracula, quæ per res ina- mimas, velut instrumenta, sc. tripodem, lebetem, fontem, etc. futura prædicebant; jam pergit ad ut vocat, qua damones ipsis ho- minibus futurorum scientiain afflatu suo indebant; mox ad tertiam speciem transiturus, qua ipsi homines ex avium volatu, prodigiis, aliisve rebus futura conjectabant. doctissimo viro legendum. videtur ex Ci- cerone lib. De divinat., Arnob., lib. vt et aliis. COLLECT. Verum nulla est causa, ob quam recepta lectio mutari debeat. Non enim de oraculo Dodo- nzo loquitur, quod supra memoravit; sed de Apol- linis oraculis. Is autem non solum dicitur ut in Theodoreti verbis ante citatis, sed etiam Vid. Stephanus De urb. ením post Clarium, Pythium, Didymea, quæ omnia sunt Apollinis cognomenta, ejusdem Apollinis, no- minatim meminisse ? VicER. B C D sertis olim in arenis cultum, quodque ibidem ce- lebrabatur oraculum, jam vero cum ipsa quercu prorsus emarcuit, rancidis ac vetustate contritis fa bulis relinquite. Enimvero siluit utique fons ille Castalius, siluit Colophonius alter, ac reliquæ simul omnes fatidicæ undæ aruerunt, quas ventoso fastu, sero licet, palam tamen aliquando spoliatas vide- runt, posteaquam illæ suis cum fabellis omnino diffluxissent. Decanta tu nobis, per me licet, reli- liqua vaticinationis aut furiose potius vanitatis oracula, Clarium, Pythium, Didymea, Amphia- ranm, Apollinem, Amphilochum ; adde, si lubet, prodigiorum interpretes, adde augures, et somnis- rum conjectores. Quin age sis, ac simul eos coram Pythio statue, qui divinationes ☑ suas farina hordeove perficiunt, quique a plurimis etiamnum observantur ventriloquos. Jam vero et Ægyptiorum penetralia, et manium apud He- truscos vaticinationes in tenebris jaceant. Ve- sanæ profecto illæ sunt infidelium hominum fal- lendi artes; ejusdemnque fascinationis veluti negu- tiationis sociæ habeantur capræ ad divinandum in- format : necnon corvi illi, quos ad responsa bu- Euseb., Joan. Verum recepta Clementis lectio signi- ficantior et gravior est. VIGER. late describuntur, quo loco Ulysses ad inferos de- seendit. Vid. Archeologia nostre lib. 11. Euseb., Joan. seb. et Joan. hac sententiola, et comparata ad purum putamque fran- dem quasi alea officina. Quæ quidem, ut Vigero nou immerito videtur, plane est Clementis ex ge- nio, et fortasse propter exciit. Quan- vis nec impressæ Clementis editiones, nec Eusebij Montac. codex agnoscant. est ; ut Pedag. lib. iit, cap. 3, pag. : arcana palam denudantes, prudentes, et Strom. 1. pag. : Magnum est periculum vere arcanam vera philosophia rationem propalare. Tatianus, perinde ac Clemens, ait quemdam mysteria propalasse, pag. 95, edit. Oxon. Est "ila- que temere, quæ tacenda fuerant, enuntiare, atque sic ea ridenda proponere; sumpta ab illis metaphora, qui extra templi vestibulum sacras choreas celebrabant. Hesychius, ubi scribendum, mutato tem- pore, Suidas, Ad quem locum adnotavit Kusterus, fragmentum id intelligendum esse de Alcibiade, qui in domo Pul- tionis, vel potius Polytionis, mysteria Cereris enun- tiasse et derisisse legitur. Vide Andociden De mysteriis, pag. 2, et Plutarchum in Alcibiade, pag. 200. Μox pro Pewthius legere maluit tóv, ele. (5) Καὶ ἡ Κ. EUSEB. JOAN. (6) Νόμ. μαντικά. Τὰ μαντ. νάματα, Eus. Jo. (7) Χρηστήρια. Μυστήρια, JOAN. Porro cum ea (8) Διδυμέα. Fel. Morello, professori regio. (9) Αμφιάρεω. 'Αμφιάρεων. ΕUSEB. (40) Τον Απόλλω. Forte glossema est. Quorsum (11) Καὶ τερατοσκόπους. Και omittit Joan., τε (12) Κριτὰς ἀνιέρου. Κριτὰς τοὺς ἀνιέρους legunt (13) Τυρρηνών νεκυομαντείαι. Hæc in Odyssea (14) Σκότῳ παραδιδόσθων. Σκοτει παραδεδόσθων (15) Σοφιστήρια. Subjungitur in ms. Nov. Eu- (16) Al. Omittunt Euseb. Joan. (17) Εξορχήσομαι. Ea voce Clemens alias usus
PG 8:71Ὁ μὲν Ἰωάννης, ὁ κῆρυξ τοῦ λόγου, ταύτῃ πῃ παρεκάλει ἑτοίμους γίνεσθαι εἰς θεοῦ τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, καὶ τοῦτο ἦν ὃ ᾐνίσσετο ἡ Ζαχαρίου σιωπή, ἀναμένουσα τὸν πρόδρομον τοῦ Χριστοῦ καρπόν, ἵνα τῆς ἀληθείας τὸ φῶς, ὁ λόγος, τῶν προφητικῶν αἰνιγμάτων τὴν μυστικὴν ἀπολύσηται σιωπήν, εὐαγγέλιον γενόμενος. Σὺ δὲ εἰ ποθεῖς ἰδεῖν ὡς ἀληθῶς τὸν θεόν, καθαρσίων μεταλάμβανε θεοπρεπῶν, οὐ δάφνης πετάλων καὶ ταινιῶν τινων ἐρίῳ καὶ πορφύρᾳ πεποικιλμένων, δικαιοσύνην δὲ ἀναδησάμενος καὶ τῆς ἐγκρατείας τὰ πέταλα περιθέμενος πολυπραγμόνει Χριστόν· «ἐγὼ γάρ εἰμι ἡ θύρα», φησί που· ἣν ἐκμαθεῖν δεῖ νοῆσαι θελήσασι τὸν θεόν, ὅπως ἡμῖν ἀθρόας τῶν οὐρανῶν ἀναπετάσῃ πύλας· λογικαὶ γὰρ αἱ τοῦ λόγου πύλαι, πίστεως ἀνοιγνύμεναι κλειδί· «θεὸν οὐδεὶς ἔγνω, εἰ μὴ ὁ υἱὸς καὶ ᾧ ἂν ὁ υἱὸς ἀποκαλύψῃ.» Θύραν δὲ εὖ οἶδ’ ὅτι τὴν ἀποκεκλεισμένην τέως ὁ ἀνοιγνὺς ὕστερον ἀποκαλύπτει τἄνδον καὶ δείκνυσιν ἃ μηδὲ γνῶναι οἷόν τε ἦν πρότερον, εἰ μὴ διὰ Χριστοῦ πεπορευμένοις, δι’ οὗ μόνου θεὸς ἐποπτεύεται.τούς γε τοὺς καλουμένους ὑμῶν θεούς, ὧν αἱ τελεταί Εt ἐκκυκλήσω, Οὐ γὰρ ἐκκυκλεῖν χρὴ τὸ μυστήριον, κοι ἐγκυκλεῖν έκκυκλεῖν ἐκκυκλεῖν ἐκκαλύπτειν. ἐκκύκλημα, ἐγκύκλημα, μt μηχάνημα ξύλινον τροχούς ἔχον, ὅπερ περιστρεφόμενον τὰ δο κοῦντα ἔνδον ὡς οἰκίᾳ πράττεσθαι, καὶ τοῖς θεαταῖς ἐδείκνυεν· Εγκυκλης θῆναι. και πράττεσθαι. Βάκχος Βάκχοι. Ωμοφάγος αμηστής, μυστικαί, οἷον ἐπὶ σκηνῆς τοῦ βίου τοῖς τῆς ἀλη θείας ἐγκυκλήσω (18) θεαταῖς. Διόνυσον μαινό λην (19) ὀργιάζουσι Βάκχοι, ωμοφαγία (20) την Ιερο μανίαν ἄγοντες (21) καὶ τελίσκουσι τὰς κρεωνομίας τῶν φόνων (22) ἀνεστεμμένοι τοῖς ὄφεσιν (23), ἐπο λολύζοντες Εὔαν (24) ἐκείνην, δι᾿ ἣν ἡ πλάνη παρη 'κολούθησε (25). Καὶ σημεῖον ὀργίων βακχικῶν ὄφις ἐστὶ τετελεσμένος. Αὐτίκα γοῦν κατὰ τὴν ἀκριβῆ τῶν Εβραίων φωνὴν, τὸ ὄνομα τὸ Ενια δασυνόμενον (26), ερμηνεύεται ὄφις ἡ θήλεια. Δηὼ δὲ καὶ Κόρη, δράμα ήδη (27) ἐγενέσθην μυστικόν· καὶ τὴν πλάνην, καὶ τὴν ἁρπαγὴν, καὶ τὸ πένθος αὐταῖν Ἐλευσίς δᾳδου- χεῖ. Καί μοι δοκεῖ τὰ ὄργια καὶ τὰ μυστήρια δεῖν έτυμολογεῖν, τὰ μὲν ἀπὸ τῆς ὀργῆς τῆς Δηούς, τῆς πρὸς Δία γεγενημένης, τὰ δὲ ἀπὸ τοῦ μύσους (28) τοῦ συμβεβηκότος περὶ τὸν Διόνυσον· εἰ δὲ καὶ ἀπὸ Οἱ πολλοὶ περιελιττόμενο: θύρσοις τῶν γυναικῶν καὶ τοῖς στεφάνοις, ἐξέπληττον τοὺς ἄνω δρας. Εὔαν· ἐκείνην δὲ ἦν, νατος ἐπηκολούθησε· μίαν ὁμοιοτέλευτον ΤΟΣ Καὶ τὴν κρεωνομίαν μνοῦντες τοὺς ὄφεις ἀνεστεμμένοι, ευάζοντες τὸ Οὐα, Οὐά, εκείνην τὴν Εὔαν ἔτι, τὴν διὰ τοῦ ὅρεως ἀπατηθεῖσαν, ἐπικαλούμενοι, ἢ διὰ τῆς δασείας φωνῆς τὸν ὄφιν ἀπὸ τῆς Ἑβραῖδος εἰς ἑαυτῶν πλάνην κικλήσκοντες. Ενα γὰρ κατὰ τὴν ψιλὴν ἀπό δοσιν τὴν γυναῖκα, κατὰ δὲ τὴν δασείαν Εὔια τον ὅριν παῖδες Εβραίων ονομάζουσι. κρεανομίας, χρεωνομίας, φωνών τῶν ἐρίφων κρεανομία φόνων, τὴν Εὔαν, διὰ τὸ ἀρχῆθεν πλανηθῆναι ὑπὸ τοῦ ὄψεως, καὶ ἀρχηγὸν ἁμαρτίας γεγονέναι, ο κακο- ποιός δαίμων, ὁ καὶ Σατὰν καλούμενος, ὁ τότε διὰ τοῦ όφεως λαλήσας αὐτῇ, ἕως γὰρ τοῦ δεῦρο ἐνεργῶν ἐν τοῖς ἐνθουσιαζομένοις ὑπ' αὐτοῦ ἀνθρώποις, Εναν ἐκκαλεῖται. Εὐάν, ὁ κισσὸς ὑπὸ Ἰνδῶν. καὶ τὴν, Μυσοῦντος. κυνηγίῳ, κυ· νηγί- Νον. . CLEMENTIS ALEXANDRINI nrinibus reddenda homines erudiere. Quid si ipsa A quoque mysteria tibi enucleem? Non ea quidem temere vulgabo, ut Alcibiadem fecisse tradunt; sed tamen belle admodum quidquid sub iis praestigia- rum latet, nudabo per verbum veritatis, quosque deos nuncupatis, atque mysticis ritibus colitis, il- los sic tanquam in aliqua hujus vitæ scena inclusos veritatis spectatorum oculis objiciam, Ac primum ecce tibi homines furoris œstro perciti Bacchum Manolen solemnibus Orgiis celebrant, crudarum- que carnium belluatione sacram insaniam peragen- les, cæsarum victimarum partes dividunt, serpen- tibus coronati, Evamque vastis ululatibus incla- mantes, Evam scilicet illam, per quam janua est errori primum patefacta. tunc cum orgiorum Bacchicorum sit quasi quoddam insigne serpens arcano ritu consecratus, tum vero si accurate vo- , B Scribendum videtur id est erolvam, ex- plicabo. Qua voce Clemens usus est Strom. vulg p. : enim evolvendum est mysterium. Solet etiam apud alos auctores pro poni, scri- plorum, ut videtur, negligentia. Hesychius et Sui das expl. Est autem vox sce- nica, significans in medium proferre, translatione ducta a machina theatrali, cujus versatione res pculis spectatorum exhibebantur. Inde vel a nonnullis scribitur, machina lignea rotas habens, quæ conversa ea, qua inius ut in adibus geri videbantur, specta- toribus ostendebat; ut ait Scholiastes in Aristopha- C nis Acharn. p. 392, et ex eo Suidas v. Quo loco delendum post Couf. etiam Pollux lib. iv, et Casaubonus in Athenæi lib. vi, cap. 15. pro Euses Juan. more crudas carnes devorabant. Hinc Bacchus et de quibus nominibus vid. Archeologia_nostra lib. u, ubi de Bacchi festis agio tur. Julius Firmicus de Bacchi festis agens : Cre- tenses, inquit, ut furentis tyranni saviliam mitiga- rent, festos funeris (sc. Bacchi a Titanibus discerpti) dies statuunt, et annum sacrum trieterica consecra- tione componunt, omnia per ordinem facientes, quæ puer (Bacchus) moriens aut fecit, aut pussus est : vivum laniant dentibus taurum, crudeles epulas an- nuis commemorationibus excitantes, etc. Bacchi sacris addicta erat, et Mænadum more dra- cones alebat : COLLECT. ' etc. Nov. Non male. et mors insecuta est; quod pre- excidisse videtur ex Clemente : unde factum etiam est, ut posterius illud Ebay ex Eusebii codicibus eliminaretur. Uiroque loco ms. Joan. cum impressis Eusebii codd. consentit. pens Hebraice dicitur 7, at in Chaldaica para- phrasi 8. Item Exod. iv, 3, ut quidem vult A. Mazius a verbo 7, nuntiavit, judicavit : q. d. Nun tium; quod nuntiavit ipsi, Chavæ, Evæ, fru- ctum vetitum. Unde Bar-Cepha Syrus eam dictam putat ab indicatione, Helres a vita. Est ergo Syro Chaldaica Chevia; sed et alibi sæpe llebræa lingua dicitur Syriaca, ut in Actis apost. Epi- phanius in Epitome librorum contra hæreses : Hoc Epiphanius aique Eusebius a Clemente acceperunt. Cæterum quod Evæ nomen scribi dicitur cum spiritu leni, non, opinor, viris doctis probabitur; multo minus J. Drusii opinio, qui Evantes inde putat appellatas, et Græcæ voćis etymologiam quærit in Syria, lib. Animadvers., cap. 33. COLLECT. Theophilus Autio gine Joan. Μox pro ha bent Euseb., Joan. mentis lectionem sequitur codex Moulac., etiam habet Joan. Arnobius tamen lib. v. legisse visus est hados enim reddidit: quod eliam, ait Vigerus, magis placet; nam et illud : admodum insolens; et bedis optime cum illis Bacchi sacris convenit. : Bacchanalia etiam prætermittemus inania, quibus nomen Omophagiis Græcum est, in quibus furore mentito, et sequestrala pectoris sanitate, circumplica- tis vos anguibus, atque ut vos plenos Dei numine ac majestate doceulis, caprorum reclamantium viscera cruentatis oribus dissipatis. Sic apud Nonnium ci- tatur e Lycurgo Nævii versus hic, qui forte huc per- tinet Alte jugatos angues in se gerunt. Plutarchus in Alexandro de Olyinpiade verba faciens, quæ Hanc Evam principem et caput peccati (quia seducta est a serpente, per quem maleficus Dia- bolus locutus est, qui diabolus et Satan vocatur, et usque adhuc operatur in iis, qui ipsius spiritu agun- tur) diabolus non cessat vocare. At Hesychius inquit, Quo facit, quod Bacchus in expeditione Indica hedera coronatus fuerit, ut in fabulis est. etc. Joan. Eusebius habet Item pro (18) Εγκυκλήσω. Εγκεκλήσθω. Euseb. Joan. (19) Μαινόλην. Μανώμην Nor. mendose. Mor (20) Ωμοφαγία. In festis Bacchi insanientium (24) Επολολύζοντες Εὔ. Επολολύζοντες Ευαν (25) Παρηκολούθησε. Addit Eusebius, καὶ ὁ θά (26) Το Ενια δασυνόμενον. Gen. III, v. 1, ser- (21) "Αγοντες. Αγόντων scripsit aliquis in mar- D clemus, lib. 11 ad Autolycum, pag. 104 : Ταύτην (22) Τῶν φόνων. Τῶν φόρων Eusebius. Αt Cle- (25) Ανεστεμμένοι τοῖς ὄφεσιν. Arnobius lib. v (27) Δράμα ήδη. Δράμα ἤδη ἐγενέσθην· μυστικὴν (28) Μύσους. Μίσους Νον. Μox pro Μυοῦντος
Ἄδυτα τοίνυν ἄθεα μὴ πολυπραγμονεῖτε μηδὲ βαράθρων στόματα τερατείας ἔμπλεα ἢ λέβητα Θεσπρώτιον ἢ τρίποδα Κιρραῖον ἢ Δωδωναῖον χαλκεῖον· γεράνδρυον δὲ ψάμμοις ἐρήμαις τετιμημένον καὶ τὸ αὐτόθι μαντεῖον αὐτῇ δρυὶ̈ μεμαρασμένον μύθοις γεγηρακόσι καταλείψατε. Σεσίγηται γοῦν ἡ Κασταλίας πηγὴ καὶ Κολοφῶνος ἄλλη πηγή, καὶ τὰ ἄλλα ὁμοίως τέθνηκε νάματα μαντικὰ καὶ δὴ τοῦ τύφου κενὰ ὀψὲ μέν, ὅμως δ’ οὖν διελήλεγκται τοῖς ἰδίοις συνεκρεύσαντα μύθοις. Διήγησαι ἡμῖν καὶ τῆς ἄλλης μαντικῆς, μᾶλλον δὲ μανικῆς, τὰ ἄχρηστα χρηστήρια, τὸν Κλάριον, τὸν Πύθιον, τὸν Διδυμέα, τὸν Ἀμφιάρεω, τὸν Ἀπόλλω, τὸν Ἀμφίλοχον, εἰ δὲ βούλει, καὶ τερατοσκόπους καὶ οἰωνοσκόπους καὶ τοὺς ὀνείρων κριτὰς ἀνέρου σὺν αὐτοῖς στῆσον δὲ ὁμοῦ παρὰ τὸν Πύθιον τοὺς ἀλευρομάντεις ἄγων καὶ κριθομάντεις καὶ τοὺς εἰσέτι παρὰ τοῖς πολλοῖς τετιμημένους ἐγγαστριμύθους· ναὶ μὴν ἄδυτα Αἰγυπτίων καὶ Τυρρηνῶν νεκυομαντεῖαι σκότῳ παραδιδόσθων. Μανικὰ ταῦτα ὡς ἀληθῶς ἀνθρώπων ἀπίστων σοφιστήρια καὶ πλάνης ἀκράτου κυβευτήρια·τούς γε τοὺς καλουμένους ὑμῶν θεούς, ὧν αἱ τελεταί Εt ἐκκυκλήσω, Οὐ γὰρ ἐκκυκλεῖν χρὴ τὸ μυστήριον, κοι ἐγκυκλεῖν έκκυκλεῖν ἐκκυκλεῖν ἐκκαλύπτειν. ἐκκύκλημα, ἐγκύκλημα, μt μηχάνημα ξύλινον τροχούς ἔχον, ὅπερ περιστρεφόμενον τὰ δο κοῦντα ἔνδον ὡς οἰκίᾳ πράττεσθαι, καὶ τοῖς θεαταῖς ἐδείκνυεν· Εγκυκλης θῆναι. και πράττεσθαι. Βάκχος Βάκχοι. Ωμοφάγος αμηστής, μυστικαί, οἷον ἐπὶ σκηνῆς τοῦ βίου τοῖς τῆς ἀλη θείας ἐγκυκλήσω (18) θεαταῖς. Διόνυσον μαινό λην (19) ὀργιάζουσι Βάκχοι, ωμοφαγία (20) την Ιερο μανίαν ἄγοντες (21) καὶ τελίσκουσι τὰς κρεωνομίας τῶν φόνων (22) ἀνεστεμμένοι τοῖς ὄφεσιν (23), ἐπο λολύζοντες Εὔαν (24) ἐκείνην, δι᾿ ἣν ἡ πλάνη παρη 'κολούθησε (25). Καὶ σημεῖον ὀργίων βακχικῶν ὄφις ἐστὶ τετελεσμένος. Αὐτίκα γοῦν κατὰ τὴν ἀκριβῆ τῶν Εβραίων φωνὴν, τὸ ὄνομα τὸ Ενια δασυνόμενον (26), ερμηνεύεται ὄφις ἡ θήλεια. Δηὼ δὲ καὶ Κόρη, δράμα ήδη (27) ἐγενέσθην μυστικόν· καὶ τὴν πλάνην, καὶ τὴν ἁρπαγὴν, καὶ τὸ πένθος αὐταῖν Ἐλευσίς δᾳδου- χεῖ. Καί μοι δοκεῖ τὰ ὄργια καὶ τὰ μυστήρια δεῖν έτυμολογεῖν, τὰ μὲν ἀπὸ τῆς ὀργῆς τῆς Δηούς, τῆς πρὸς Δία γεγενημένης, τὰ δὲ ἀπὸ τοῦ μύσους (28) τοῦ συμβεβηκότος περὶ τὸν Διόνυσον· εἰ δὲ καὶ ἀπὸ Οἱ πολλοὶ περιελιττόμενο: θύρσοις τῶν γυναικῶν καὶ τοῖς στεφάνοις, ἐξέπληττον τοὺς ἄνω δρας. Εὔαν· ἐκείνην δὲ ἦν, νατος ἐπηκολούθησε· μίαν ὁμοιοτέλευτον ΤΟΣ Καὶ τὴν κρεωνομίαν μνοῦντες τοὺς ὄφεις ἀνεστεμμένοι, ευάζοντες τὸ Οὐα, Οὐά, εκείνην τὴν Εὔαν ἔτι, τὴν διὰ τοῦ ὅρεως ἀπατηθεῖσαν, ἐπικαλούμενοι, ἢ διὰ τῆς δασείας φωνῆς τὸν ὄφιν ἀπὸ τῆς Ἑβραῖδος εἰς ἑαυτῶν πλάνην κικλήσκοντες. Ενα γὰρ κατὰ τὴν ψιλὴν ἀπό δοσιν τὴν γυναῖκα, κατὰ δὲ τὴν δασείαν Εὔια τον ὅριν παῖδες Εβραίων ονομάζουσι. κρεανομίας, χρεωνομίας, φωνών τῶν ἐρίφων κρεανομία φόνων, τὴν Εὔαν, διὰ τὸ ἀρχῆθεν πλανηθῆναι ὑπὸ τοῦ ὄψεως, καὶ ἀρχηγὸν ἁμαρτίας γεγονέναι, ο κακο- ποιός δαίμων, ὁ καὶ Σατὰν καλούμενος, ὁ τότε διὰ τοῦ όφεως λαλήσας αὐτῇ, ἕως γὰρ τοῦ δεῦρο ἐνεργῶν ἐν τοῖς ἐνθουσιαζομένοις ὑπ' αὐτοῦ ἀνθρώποις, Εναν ἐκκαλεῖται. Εὐάν, ὁ κισσὸς ὑπὸ Ἰνδῶν. καὶ τὴν, Μυσοῦντος. κυνηγίῳ, κυ· νηγί- Νον. . CLEMENTIS ALEXANDRINI nrinibus reddenda homines erudiere. Quid si ipsa A quoque mysteria tibi enucleem? Non ea quidem temere vulgabo, ut Alcibiadem fecisse tradunt; sed tamen belle admodum quidquid sub iis praestigia- rum latet, nudabo per verbum veritatis, quosque deos nuncupatis, atque mysticis ritibus colitis, il- los sic tanquam in aliqua hujus vitæ scena inclusos veritatis spectatorum oculis objiciam, Ac primum ecce tibi homines furoris œstro perciti Bacchum Manolen solemnibus Orgiis celebrant, crudarum- que carnium belluatione sacram insaniam peragen- les, cæsarum victimarum partes dividunt, serpen- tibus coronati, Evamque vastis ululatibus incla- mantes, Evam scilicet illam, per quam janua est errori primum patefacta. tunc cum orgiorum Bacchicorum sit quasi quoddam insigne serpens arcano ritu consecratus, tum vero si accurate vo- , B Scribendum videtur id est erolvam, ex- plicabo. Qua voce Clemens usus est Strom. vulg p. : enim evolvendum est mysterium. Solet etiam apud alos auctores pro poni, scri- plorum, ut videtur, negligentia. Hesychius et Sui das expl. Est autem vox sce- nica, significans in medium proferre, translatione ducta a machina theatrali, cujus versatione res pculis spectatorum exhibebantur. Inde vel a nonnullis scribitur, machina lignea rotas habens, quæ conversa ea, qua inius ut in adibus geri videbantur, specta- toribus ostendebat; ut ait Scholiastes in Aristopha- C nis Acharn. p. 392, et ex eo Suidas v. Quo loco delendum post Couf. etiam Pollux lib. iv, et Casaubonus in Athenæi lib. vi, cap. 15. pro Euses Juan. more crudas carnes devorabant. Hinc Bacchus et de quibus nominibus vid. Archeologia_nostra lib. u, ubi de Bacchi festis agio tur. Julius Firmicus de Bacchi festis agens : Cre- tenses, inquit, ut furentis tyranni saviliam mitiga- rent, festos funeris (sc. Bacchi a Titanibus discerpti) dies statuunt, et annum sacrum trieterica consecra- tione componunt, omnia per ordinem facientes, quæ puer (Bacchus) moriens aut fecit, aut pussus est : vivum laniant dentibus taurum, crudeles epulas an- nuis commemorationibus excitantes, etc. Bacchi sacris addicta erat, et Mænadum more dra- cones alebat : COLLECT. ' etc. Nov. Non male. et mors insecuta est; quod pre- excidisse videtur ex Clemente : unde factum etiam est, ut posterius illud Ebay ex Eusebii codicibus eliminaretur. Uiroque loco ms. Joan. cum impressis Eusebii codd. consentit. pens Hebraice dicitur 7, at in Chaldaica para- phrasi 8. Item Exod. iv, 3, ut quidem vult A. Mazius a verbo 7, nuntiavit, judicavit : q. d. Nun tium; quod nuntiavit ipsi, Chavæ, Evæ, fru- ctum vetitum. Unde Bar-Cepha Syrus eam dictam putat ab indicatione, Helres a vita. Est ergo Syro Chaldaica Chevia; sed et alibi sæpe llebræa lingua dicitur Syriaca, ut in Actis apost. Epi- phanius in Epitome librorum contra hæreses : Hoc Epiphanius aique Eusebius a Clemente acceperunt. Cæterum quod Evæ nomen scribi dicitur cum spiritu leni, non, opinor, viris doctis probabitur; multo minus J. Drusii opinio, qui Evantes inde putat appellatas, et Græcæ voćis etymologiam quærit in Syria, lib. Animadvers., cap. 33. COLLECT. Theophilus Autio gine Joan. Μox pro ha bent Euseb., Joan. mentis lectionem sequitur codex Moulac., etiam habet Joan. Arnobius tamen lib. v. legisse visus est hados enim reddidit: quod eliam, ait Vigerus, magis placet; nam et illud : admodum insolens; et bedis optime cum illis Bacchi sacris convenit. : Bacchanalia etiam prætermittemus inania, quibus nomen Omophagiis Græcum est, in quibus furore mentito, et sequestrala pectoris sanitate, circumplica- tis vos anguibus, atque ut vos plenos Dei numine ac majestate doceulis, caprorum reclamantium viscera cruentatis oribus dissipatis. Sic apud Nonnium ci- tatur e Lycurgo Nævii versus hic, qui forte huc per- tinet Alte jugatos angues in se gerunt. Plutarchus in Alexandro de Olyinpiade verba faciens, quæ Hanc Evam principem et caput peccati (quia seducta est a serpente, per quem maleficus Dia- bolus locutus est, qui diabolus et Satan vocatur, et usque adhuc operatur in iis, qui ipsius spiritu agun- tur) diabolus non cessat vocare. At Hesychius inquit, Quo facit, quod Bacchus in expeditione Indica hedera coronatus fuerit, ut in fabulis est. etc. Joan. Eusebius habet Item pro (18) Εγκυκλήσω. Εγκεκλήσθω. Euseb. Joan. (19) Μαινόλην. Μανώμην Nor. mendose. Mor (20) Ωμοφαγία. In festis Bacchi insanientium (24) Επολολύζοντες Εὔ. Επολολύζοντες Ευαν (25) Παρηκολούθησε. Addit Eusebius, καὶ ὁ θά (26) Το Ενια δασυνόμενον. Gen. III, v. 1, ser- (21) "Αγοντες. Αγόντων scripsit aliquis in mar- D clemus, lib. 11 ad Autolycum, pag. 104 : Ταύτην (22) Τῶν φόνων. Τῶν φόρων Eusebius. Αt Cle- (25) Ανεστεμμένοι τοῖς ὄφεσιν. Arnobius lib. v (27) Δράμα ήδη. Δράμα ἤδη ἐγενέσθην· μυστικὴν (28) Μύσους. Μίσους Νον. Μox pro Μυοῦντος
συνέμποροι τῆσδε τῆς γοητείας αἶγες αἱ ἐπὶ μαντικὴν ἠσκημέναι καὶ κόρακες ἀνθρώποις χρᾶν ὑπὸ ἀνθρώπων διδασκόμενοι. Τί δ’ εἴ σοι καταλέγοιμι τὰ μυστήρια; οὐκ ἐξορχήσομαι μέν, ὥσπερ Ἀλκιβιάδην λέγουσιν, ἀπογυμνώσω δὲ εὖ μάλα ἀνὰ τὸν τῆς ἀληθείας λόγον τὴν γοητείαν τὴν ἐγκεκρυμμένην αὐτοῖς καὶ αὐτούς γε τοὺς καλουμένους ὑμῶν θεούς, ὧν αἱ τελεταὶ μυστικαί, οἷον ἐπὶ σκηνῆς τοῦ βίου τοῖς τῆς ἀληθείας ἐγκυκλήσω θεαταῖς. Διόνυσον μαινόλην ὀργιάζουσι Βάκχοι ὠμοφαγίᾳ τὴν ἱερομανίαν ἄγοντες καὶ τελίσκουσι τὰς κρεονομίας τῶν φόνων ἀνεστεμμένοι τοῖς ὄφεσιν, ἐπολολύζοντες Εὐάν, Εὔαν ἐκείνην, δι’ ἣν ἡ πλάνη παρηκολούθησεν· καὶ σημεῖον ὀργίων βακχικῶν ὄφις ἐστὶ τετελεσμένος. Αὐτίκα γοῦν κατὰ τὴν ἀκριβῆ τῶν Ἑβραίων φωνὴν ὄνομα τὸ Ἕυια δασυνόμενον ἑρμηνεύεται ὄφις ἡ θήλεια· Δηὼ δὲ καὶ Κόρη δρᾶμα ἤδη ἐγενέσθην μυστικόν, καὶ τὴν πλάνην καὶ τὴν ἁρπαγὴν καὶ τὸ πένθος αὐταῖν Ἐλευσὶς δᾳδουχεῖ. Καί μοι δοκεῖ τὰ ὄργια καὶ τὰ μυστήρια δεῖν ἐτυμολογεῖν, τὰ μὲν ἀπὸ τῆς ὀργῆς τῆς Δηοῦς τῆς πρὸς Δία γεγενημένης, τὰ δὲ ἀπὸ τοῦ μύσους τοῦ συμβεβηκότος περὶ τὸν Διόνυσον·τούς γε τοὺς καλουμένους ὑμῶν θεούς, ὧν αἱ τελεταί Εt ἐκκυκλήσω, Οὐ γὰρ ἐκκυκλεῖν χρὴ τὸ μυστήριον, κοι ἐγκυκλεῖν έκκυκλεῖν ἐκκυκλεῖν ἐκκαλύπτειν. ἐκκύκλημα, ἐγκύκλημα, μt μηχάνημα ξύλινον τροχούς ἔχον, ὅπερ περιστρεφόμενον τὰ δο κοῦντα ἔνδον ὡς οἰκίᾳ πράττεσθαι, καὶ τοῖς θεαταῖς ἐδείκνυεν· Εγκυκλης θῆναι. και πράττεσθαι. Βάκχος Βάκχοι. Ωμοφάγος αμηστής, μυστικαί, οἷον ἐπὶ σκηνῆς τοῦ βίου τοῖς τῆς ἀλη θείας ἐγκυκλήσω (18) θεαταῖς. Διόνυσον μαινό λην (19) ὀργιάζουσι Βάκχοι, ωμοφαγία (20) την Ιερο μανίαν ἄγοντες (21) καὶ τελίσκουσι τὰς κρεωνομίας τῶν φόνων (22) ἀνεστεμμένοι τοῖς ὄφεσιν (23), ἐπο λολύζοντες Εὔαν (24) ἐκείνην, δι᾿ ἣν ἡ πλάνη παρη 'κολούθησε (25). Καὶ σημεῖον ὀργίων βακχικῶν ὄφις ἐστὶ τετελεσμένος. Αὐτίκα γοῦν κατὰ τὴν ἀκριβῆ τῶν Εβραίων φωνὴν, τὸ ὄνομα τὸ Ενια δασυνόμενον (26), ερμηνεύεται ὄφις ἡ θήλεια. Δηὼ δὲ καὶ Κόρη, δράμα ήδη (27) ἐγενέσθην μυστικόν· καὶ τὴν πλάνην, καὶ τὴν ἁρπαγὴν, καὶ τὸ πένθος αὐταῖν Ἐλευσίς δᾳδου- χεῖ. Καί μοι δοκεῖ τὰ ὄργια καὶ τὰ μυστήρια δεῖν έτυμολογεῖν, τὰ μὲν ἀπὸ τῆς ὀργῆς τῆς Δηούς, τῆς πρὸς Δία γεγενημένης, τὰ δὲ ἀπὸ τοῦ μύσους (28) τοῦ συμβεβηκότος περὶ τὸν Διόνυσον· εἰ δὲ καὶ ἀπὸ Οἱ πολλοὶ περιελιττόμενο: θύρσοις τῶν γυναικῶν καὶ τοῖς στεφάνοις, ἐξέπληττον τοὺς ἄνω δρας. Εὔαν· ἐκείνην δὲ ἦν, νατος ἐπηκολούθησε· μίαν ὁμοιοτέλευτον ΤΟΣ Καὶ τὴν κρεωνομίαν μνοῦντες τοὺς ὄφεις ἀνεστεμμένοι, ευάζοντες τὸ Οὐα, Οὐά, εκείνην τὴν Εὔαν ἔτι, τὴν διὰ τοῦ ὅρεως ἀπατηθεῖσαν, ἐπικαλούμενοι, ἢ διὰ τῆς δασείας φωνῆς τὸν ὄφιν ἀπὸ τῆς Ἑβραῖδος εἰς ἑαυτῶν πλάνην κικλήσκοντες. Ενα γὰρ κατὰ τὴν ψιλὴν ἀπό δοσιν τὴν γυναῖκα, κατὰ δὲ τὴν δασείαν Εὔια τον ὅριν παῖδες Εβραίων ονομάζουσι. κρεανομίας, χρεωνομίας, φωνών τῶν ἐρίφων κρεανομία φόνων, τὴν Εὔαν, διὰ τὸ ἀρχῆθεν πλανηθῆναι ὑπὸ τοῦ ὄψεως, καὶ ἀρχηγὸν ἁμαρτίας γεγονέναι, ο κακο- ποιός δαίμων, ὁ καὶ Σατὰν καλούμενος, ὁ τότε διὰ τοῦ όφεως λαλήσας αὐτῇ, ἕως γὰρ τοῦ δεῦρο ἐνεργῶν ἐν τοῖς ἐνθουσιαζομένοις ὑπ' αὐτοῦ ἀνθρώποις, Εναν ἐκκαλεῖται. Εὐάν, ὁ κισσὸς ὑπὸ Ἰνδῶν. καὶ τὴν, Μυσοῦντος. κυνηγίῳ, κυ· νηγί- Νον. . CLEMENTIS ALEXANDRINI nrinibus reddenda homines erudiere. Quid si ipsa A quoque mysteria tibi enucleem? Non ea quidem temere vulgabo, ut Alcibiadem fecisse tradunt; sed tamen belle admodum quidquid sub iis praestigia- rum latet, nudabo per verbum veritatis, quosque deos nuncupatis, atque mysticis ritibus colitis, il- los sic tanquam in aliqua hujus vitæ scena inclusos veritatis spectatorum oculis objiciam, Ac primum ecce tibi homines furoris œstro perciti Bacchum Manolen solemnibus Orgiis celebrant, crudarum- que carnium belluatione sacram insaniam peragen- les, cæsarum victimarum partes dividunt, serpen- tibus coronati, Evamque vastis ululatibus incla- mantes, Evam scilicet illam, per quam janua est errori primum patefacta. tunc cum orgiorum Bacchicorum sit quasi quoddam insigne serpens arcano ritu consecratus, tum vero si accurate vo- , B Scribendum videtur id est erolvam, ex- plicabo. Qua voce Clemens usus est Strom. vulg p. : enim evolvendum est mysterium. Solet etiam apud alos auctores pro poni, scri- plorum, ut videtur, negligentia. Hesychius et Sui das expl. Est autem vox sce- nica, significans in medium proferre, translatione ducta a machina theatrali, cujus versatione res pculis spectatorum exhibebantur. Inde vel a nonnullis scribitur, machina lignea rotas habens, quæ conversa ea, qua inius ut in adibus geri videbantur, specta- toribus ostendebat; ut ait Scholiastes in Aristopha- C nis Acharn. p. 392, et ex eo Suidas v. Quo loco delendum post Couf. etiam Pollux lib. iv, et Casaubonus in Athenæi lib. vi, cap. 15. pro Euses Juan. more crudas carnes devorabant. Hinc Bacchus et de quibus nominibus vid. Archeologia_nostra lib. u, ubi de Bacchi festis agio tur. Julius Firmicus de Bacchi festis agens : Cre- tenses, inquit, ut furentis tyranni saviliam mitiga- rent, festos funeris (sc. Bacchi a Titanibus discerpti) dies statuunt, et annum sacrum trieterica consecra- tione componunt, omnia per ordinem facientes, quæ puer (Bacchus) moriens aut fecit, aut pussus est : vivum laniant dentibus taurum, crudeles epulas an- nuis commemorationibus excitantes, etc. Bacchi sacris addicta erat, et Mænadum more dra- cones alebat : COLLECT. ' etc. Nov. Non male. et mors insecuta est; quod pre- excidisse videtur ex Clemente : unde factum etiam est, ut posterius illud Ebay ex Eusebii codicibus eliminaretur. Uiroque loco ms. Joan. cum impressis Eusebii codd. consentit. pens Hebraice dicitur 7, at in Chaldaica para- phrasi 8. Item Exod. iv, 3, ut quidem vult A. Mazius a verbo 7, nuntiavit, judicavit : q. d. Nun tium; quod nuntiavit ipsi, Chavæ, Evæ, fru- ctum vetitum. Unde Bar-Cepha Syrus eam dictam putat ab indicatione, Helres a vita. Est ergo Syro Chaldaica Chevia; sed et alibi sæpe llebræa lingua dicitur Syriaca, ut in Actis apost. Epi- phanius in Epitome librorum contra hæreses : Hoc Epiphanius aique Eusebius a Clemente acceperunt. Cæterum quod Evæ nomen scribi dicitur cum spiritu leni, non, opinor, viris doctis probabitur; multo minus J. Drusii opinio, qui Evantes inde putat appellatas, et Græcæ voćis etymologiam quærit in Syria, lib. Animadvers., cap. 33. COLLECT. Theophilus Autio gine Joan. Μox pro ha bent Euseb., Joan. mentis lectionem sequitur codex Moulac., etiam habet Joan. Arnobius tamen lib. v. legisse visus est hados enim reddidit: quod eliam, ait Vigerus, magis placet; nam et illud : admodum insolens; et bedis optime cum illis Bacchi sacris convenit. : Bacchanalia etiam prætermittemus inania, quibus nomen Omophagiis Græcum est, in quibus furore mentito, et sequestrala pectoris sanitate, circumplica- tis vos anguibus, atque ut vos plenos Dei numine ac majestate doceulis, caprorum reclamantium viscera cruentatis oribus dissipatis. Sic apud Nonnium ci- tatur e Lycurgo Nævii versus hic, qui forte huc per- tinet Alte jugatos angues in se gerunt. Plutarchus in Alexandro de Olyinpiade verba faciens, quæ Hanc Evam principem et caput peccati (quia seducta est a serpente, per quem maleficus Dia- bolus locutus est, qui diabolus et Satan vocatur, et usque adhuc operatur in iis, qui ipsius spiritu agun- tur) diabolus non cessat vocare. At Hesychius inquit, Quo facit, quod Bacchus in expeditione Indica hedera coronatus fuerit, ut in fabulis est. etc. Joan. Eusebius habet Item pro (18) Εγκυκλήσω. Εγκεκλήσθω. Euseb. Joan. (19) Μαινόλην. Μανώμην Nor. mendose. Mor (20) Ωμοφαγία. In festis Bacchi insanientium (24) Επολολύζοντες Εὔ. Επολολύζοντες Ευαν (25) Παρηκολούθησε. Addit Eusebius, καὶ ὁ θά (26) Το Ενια δασυνόμενον. Gen. III, v. 1, ser- (21) "Αγοντες. Αγόντων scripsit aliquis in mar- D clemus, lib. 11 ad Autolycum, pag. 104 : Ταύτην (22) Τῶν φόνων. Τῶν φόρων Eusebius. Αt Cle- (25) Ανεστεμμένοι τοῖς ὄφεσιν. Arnobius lib. v (27) Δράμα ήδη. Δράμα ἤδη ἐγενέσθην· μυστικὴν (28) Μύσους. Μίσους Νον. Μox pro Μυοῦντος
PG 8:75εἰ δὲ καὶ ἀπὸ Μυοῦντός τινος Ἀττικοῦ, ὃν ἐν κυνηγίᾳ διαφθαρῆναι Ἀπολλόδωρος λέγει, οὐ φθόνος· ὑμῶν δεδόξασται τὰ μυστήρια ἐπιτυμβίῳ τιμῇ. Πάρεστι δὲ καὶ ἄλλως μυθήριά σοι νοεῖν ἀντιστοιχούντων τῶν γραμμάτων τὰ μυστήρια· θηρεύουσι γὰρ εἰ καὶ ἄλλοι τινές, ἀτὰρ δὴ καὶ οἱ μῦθοι οἱ τοιοίδε Θρᾳκῶν τοὺς βαρβαρικωτάτους, Φρυγῶν τοὺς ἀνοητοτάτους, Ἑλλήνων τοὺς δεισιδαίμονας. Ὄλοιτο οὖν ὁ τῆσδε ἄρξας τῆς ἀπάτης ἀνθρώποις, εἴτε ὁ Δάρδανος, ὁ Μητρὸς θεῶν καταδείξας τὰ μυστήρια, εἴτε Ἠετίων, ὁ τὰ Σαμοθρᾴκων ὄργια καὶ τελετὰς ὑποστησάμενος, εἴτε ὁ Φρὺξ ἐκεῖνος ὁ Μίδας, ὁ παρὰ τοῦ Ὀδρύσου μαθών, ἔπειτα διαδοὺς τοῖς ὑποτεταγμένοις ἔντεχνον ἀπάτην. Οὐ γάρ με ὁ Κύπριος ὁ νησιώτης Κινύρας παραπείσαι ποτ’ ἄν, τὰ περὶ τὴν Ἀφροδίτην μαχλῶντα ὄργια ἐκ νυκτὸς ἡμέρᾳ παραδοῦναι τολμήσας, φιλοτιμούμενος θειάσαι πόρνην πολίτιδα. Μελάμποδα δὲ τὸν Ἀμυθάονος ἄλλοι φασὶν ἐξ Αἰγύπτου μετακομίσαι τῇ Ἑλλάδι τὰς Δηοῦς ἑορτάς, πένθος ὑμνούμενον. Τούτους ἔγωγ’ ἂν ἀρχεκάκους φήσαιμι μύθων ἀθέων καὶ δεισιδαιμονίας ὀλεθρίου πατέρας, σπέρμα κακίας καὶ φθορᾶς ἐγκαταφυτεύσαντας τῷ βίῳ τὰ μυστήρια.Α τομὴν τὸ κῦμα βεβιασμένων· ὡς ἀσελγών (42) ὑμῖν μορίων ἄξιος Αφροδίτη γίνεται καρπὸς ἐν ταῖς τελε Αt φιλομηδέα, λέγεται γίνεται, γίνεται καρπός· ἐν ταῖς τελεταῖς ταύτης, Νον.; τελεταίς ταύτης καὶ μὴ γελασείουσιν ὑμῖν, κἂν μὴ γελασείουσιν, Νον. ταῖς· ταύτης τῆς πελαγίας ἡδονῆς, τεκμήριον τῆς γονῆς, ἀλῶν χόνδρος, καὶ φαλλὸς τοῖς μυουμένοις τὴν τέχνην τὴν μοιχικὴν ἐπιδίδοται. Νόμισμα (45) δι εἰσφέρουσιν αὐτῇ οἱ μυούμενοι, ὡς ἑταίρᾳ (44) έρα- σταί. Δηούς (45) δὲ μυστήρια, καὶ Διὸς πρὸς μην τέρα Δήμητραν ἀφροδίσιοι συμπλοκαί, καὶ μῆνις, οὐκ οἶδ' ὅτι φῶ λοιπὸν, μητρὸς ἢ γυναικός, τῆς Δηούς ἧς δὴ χάριν Βριμώ προσαγορευθῆναι λέγεται· ἱκετη ρίαι Διὸς, καὶ πόμα χολῆς, καὶ καρδιουλκίαι, καὶ ἀῤῥητουργίαι· ταῦτα οἱ Φρύγες τελίσκουσιν "Αττιδι, καὶ Κυβέλη (46), καὶ Κορύβασιν. Τεθρυλλήκασιν δὲ, ὡς ἄρα ἀποσπάσας ὁ Ζεὺς τοῦ κριοῦ τοὺς διδύμους, φέρων ἐν μέσοις ἔῤῥιψε τοῖς κόλποις τῆς Δηούς, το μωρίαν ψευδῆ τῆς βιαίας συμπλοκῆς ἐκτιννύων, ὡς ἑαυτὸν δῆθεν ἐκτεμών. Τὰ σύμβολα της μυήσεως ταύτης, ἐκ περιουσίας παρατεθέντα, οἶδ' ὅτι κινήσει γέλωτα, κἂν μὴ γελᾶσαι ἔπεισιν ὑμῖν (47), διὰ τοὺς ἐλέγχους· Ἐκ τυμπάνου ἔφαγον (48), ἐκ κυμβά λου ἔπιον· ἐκερνοφόρησα (49)· ὑπὸ τὸν παστὸν ὑπέδυον (50). Ταῦτα οὐχ ὕβρις τὰ σύμβολα; οὐ χλεύη τὰ μυστήρια ; Τί δ' εἰ (51) καὶ τὰ ἐπίλοιπα προσθείην; Κύει μὲν ἡ Δημήτηρ, ἀνατρέφεται δὲ ἡ Κόρη· μίγνυται δ' αὖθις ὁ γεννήσας οὑτοσὶ (52) Ζεὺς τῇ Φερεφάττη, τῇ ἰδίᾳ θυγατρί, μετὰ τὴν μητέρα τὴν Δηώ (53), ἐκλαθόμενος τοῦ προτέρου μύσους· πατὴρ καὶ φθορεὺς Κόρης ὁ Ζεύς· καὶ μίγνυται δρά κων γενόμενος· ὃς ἦν, ἐλεγχθείς. Σαβαζίων (54) γοῦν μυστηρίων σύμβολον τοῖς μυουμένοις ὁ διὰ κόλπου ἐκ τυμπάνου βέβρωκα, ἐκ κυμβάλου πέπωκα, γέγονα μυστικός. φόρησα, κι : Τὸ κέρνος, ἀγ γεῖον κεραμοῦν, ἔχον ἐν αὐτῷ κοτυλίσκους Τὸ γὰρ κερνοφόρον χημα οἶδα ὅτι κέρνα ἢ ἐσχαρίδας ἔφερον φέρον τες). κέρνα δὲ ταῦτα ἐκαλεῖτε. κερνοφόρος, ὁ τὰς θυσίας ἄγων. έκερνοφόρησα, προσθείην, Εἶθ' ὅτι Περσεφόνῃ τῇ θυγατρὶ ἐμίγη, βιασά μενος καὶ ταύτην δράκοντος σχήματι, ἐξ ἧς παῖς Διό νυσος αὐτῷ. καὶ φθορεὺς Κόρης ὁ Ζεύς CLEMENTIS ALEXANDRINI B cere. Jam ali Melampodern Amythaonis filium, Cereris festa, luctum, inquam, illum carmi- nibus hymnisque decantari solitum, in Græciam ex Ægypto traduxisse volunt. Istos equidem profanarum fabularum ac pestifera superstitionis parentes, malorum principes fuisse omnium merito dixerim, cum illa mysteria scelerum ac mortis se- mina in hominum vitam intulerunt. enim jam tempus est, ut orgia vestra fraudis ac præstigiarum plena esse demonstremus; vos, si modo initiati estis, risu ac sibilis vestras illas fabulas, quibus tantum venerationis tribuitur, præ cæteris excipie- tis. Ego vero abdita penitusque recondita palam in omnium luce collocabo, nec me pudor ab iis pro- ferendis revocabit, quæ vos divinis honoribus co- lere non pudeat. Vestra igitur illa spumæ marinæ proles, Cyprique fetus, ac Cinyra delicium, Vene- rem intelligo, quam hoc est veretri aman- iem, nominatis, quippe membris ex genitalibus or- tam; utique abscissis illis Coeli genitalibus, usque adeo salacibus, ut secta quoque undam ipsam con- stuprarint; quare fetus effusis in libidinem corpo- ris partibus longe dignissimus Venus ista procrea- tur. Itaque in arcanis voluptatis hujus marinæ sacris, tanquam feturæ symbolum, grumus salis, efigiesque verctri, iis tradi solet, qui flagitiosi con- cubitus artibus initiantur; hi vero nummum ipsi, tanquam amica amatores, offerunt. Jam mysteria Cereris aliud nihil sunt, quam incestuosi Jovis cum Cerere matre congressus; ejusdem, matrisne ultra G P. ED. POTTER. sed id in margine aliquis posuit. Mox pro Joan., sed in margine scriptum est. Dein quin etiam et conjungunt Euseh., Joan. Recte, unde id in versione expressum est. tato : Statuisse etiam, ut quicunque initiari vellet, secreto Veneris sibi tradito, assem in manum merce- dis nomine deæ daret. Arnobius, lib. v : Necnon et Cypria Veneris abstrusa illa mysteria prætereamus: quorum conditor indicatur Cinyras rex fuisse : in quibus sumentes ea, certas stipes inferunt ut mere - trici, et referunt phallos propitii numinis signa do- nalos. dose. Solent enim at et É ob similitudinem pro- nuntiationis confundi. tractat lib. v, qui, cum Clemente collatus, lucem dabit accipietque invicem. Conf. etiam Lycophro- nis Cassandra v. et ; et ibi Tzetzæ scholia. Clementis codices, pleniore et illustriore sensu quam Eusebius ; Viger.; riorum formulam Jul. Firmicus, in lib. De errore profan. relig., cap. 10, paulo aliter citat : Libel nunc explanare, quibus se signis vel quibus symbolis, miseranda hominum turba cognoscat. Habent enim propria signa, propria responsa, quæ illis in ipsis sacrilegiorum cœtibus diaboli tradidit disciplina. In auodam templo ut in interiores partes homo moriturus possit admitti, dicit : « De tympano manducari, de D cymbalo bibi, et religionis secreta perdidici. Quod Graco sermone dicitur, COLLECT., SYLB. tam apud Clementem, quam Eusebium. Nostram lectionem debemus P. Leopardo, lib. tv, c. 2, Emendat. Athenaeus, lil». ceruos, vas fictile, cui agglutinata sunt exigua cotylæ multa, in quibus alba sunt papavera, triticum, furra, miel, oleum. His vescitur, qui fert cernos, ut et qui cistam gestaverit. Pollux, lib. iv : (mis. Hesychius, Est itaque ceruos tuli, vel craticulas illas mysteriorum gestavi, aut quæcunque illa fictilia fuerint vasa. COLLECT. pro Joan. Athenagoras Legat. pag. 71, edit. Oxon., postquam Jovis cum Rhea vel Cerere concubitum memorasset, addit : Deinde, quo modo per vim eliam in forma draconis cum filia Proserpina concubuerit, ex qua filius ei Dionysius natus est. Conf. etiam Ta- tianus, pag. 53. e Joan. et Euseb. excidit. Auctorem aliquis desiderabit rei, tum illum citabi- mus tritum notumque senarium, quem antiquitas ca nit, dicens : Taurus draconem genuit, et taurum draco. | (42) Ὡς ἀσελγ. Ως omittunt Euseb. et Joan.. (43) Νόμισμα. Julius Firmicus loco superius ci (44) Εταίρα. Έταίρας Νον., ἑτέρα Joan., men- (45) Δηούς. Arnobius hoc argumentum copiose (46) Κυβέλη. Κυβέλη, Euseb, Joan. (47) Κἂν μὴ γελᾶσαι ἔπεισιν ὑμῖν. Sic legunt (48) Εκ τυμπάνου ἔφαγον. Sequentem myste (49) Ἐκερνοφόρησα. Olim scriptum fuit έκιρνο (50) Ὑπέδυον. Ὑπέδων, Euseb., Joan. (51) τι δ' εἰ. Τί δή, Euseb. Μox πεπροσθείην (52) Ούτοσί. Ούτωσί, Euseb. Similiter porro (55) Την Δηώ. Τήν omittit Euseb. Μox, πατὴρ (54) Σαβαζίων γοῦν μυστηρίων. Arnobius, l. v :
Ἤδη δέ, καὶ γὰρ καιρός, αὐτὰ ὑμῶν τὰ ὄργια ἐξελέγξω ἀπάτης καὶ τερατείας ἔμπλεα. Καὶ εἰ μεμύησθε, ἐπιγελάσεσθε μᾶλλον τοῖς μύθοις ὑμῶν τούτοις τοῖς τιμωμένοις. Ἀγορεύω δὲ ἀναφανδὸν τὰ κεκρυμμένα, οὐκ αἰδούμενος λέγειν ἃ προσκυνεῖν οὐκ αἰσχύνεσθε. Ἡ μὲν οὖν «ἀφρογενής» τε καὶ «κυπρογενής», ἡ Κινύρᾳ φίλη (τὴν Ἀφροδίτην λέγω, τὴν «φιλομηδέα, ὅτι μηδέων ἐξεφαάνθη,» μηδέων ἐκείνων τῶν ἀποκεκομμένων Οὐρανοῦ, τῶν λάγνων, τῶν μετὰ τὴν τομὴν τὸ κῦμα βεβιασμένων), ὡς ἀσελγῶν ὑμῖν μορίων ἄξιος [Ἀφροδίτη] γίνεται καρπός, ἐν ταῖς τελεταῖς ταύτης τῆς πελαγίας ἡδονῆς τεκμήριον τῆς γονῆς ἁλῶν χόνδρος καὶ φαλλὸς τοῖς μυουμένοις τὴν τέχνην τὴν μοιχικὴν ἐπιδίδοται· νόμισμα δὲ εἰσφέρουσιν αὐτῇ οἱ μυούμενοι ὡς ἑταίρᾳ ἐρασταί. Δηοῦς δὲ μυστήρια καὶ Διὸς πρὸς μητέρα Δήμητρα ἀφροδίσιοι συμπλοκαὶ καὶ μῆνις (οὐκ οἶδ’ ὅ τι φῶ λοιπὸν μητρὸς ἢ γυναικός) τῆς Δηοῦς, ἧς δὴ χάριν Βριμὼ προσαγορευθῆναι λέγεται, ἱκετηρίαι Διὸς καὶ πόμα χολῆς καὶ καρδιουλκίαι καὶ ἀρρητουργίαι· ταὐτὰ οἱ Φρύγες τελίςκουσιν Ἄττιδι καὶ Κυβέλῃ καὶ Κορύβασιν.Α τομὴν τὸ κῦμα βεβιασμένων· ὡς ἀσελγών (42) ὑμῖν μορίων ἄξιος Αφροδίτη γίνεται καρπὸς ἐν ταῖς τελε Αt φιλομηδέα, λέγεται γίνεται, γίνεται καρπός· ἐν ταῖς τελεταῖς ταύτης, Νον.; τελεταίς ταύτης καὶ μὴ γελασείουσιν ὑμῖν, κἂν μὴ γελασείουσιν, Νον. ταῖς· ταύτης τῆς πελαγίας ἡδονῆς, τεκμήριον τῆς γονῆς, ἀλῶν χόνδρος, καὶ φαλλὸς τοῖς μυουμένοις τὴν τέχνην τὴν μοιχικὴν ἐπιδίδοται. Νόμισμα (45) δι εἰσφέρουσιν αὐτῇ οἱ μυούμενοι, ὡς ἑταίρᾳ (44) έρα- σταί. Δηούς (45) δὲ μυστήρια, καὶ Διὸς πρὸς μην τέρα Δήμητραν ἀφροδίσιοι συμπλοκαί, καὶ μῆνις, οὐκ οἶδ' ὅτι φῶ λοιπὸν, μητρὸς ἢ γυναικός, τῆς Δηούς ἧς δὴ χάριν Βριμώ προσαγορευθῆναι λέγεται· ἱκετη ρίαι Διὸς, καὶ πόμα χολῆς, καὶ καρδιουλκίαι, καὶ ἀῤῥητουργίαι· ταῦτα οἱ Φρύγες τελίσκουσιν "Αττιδι, καὶ Κυβέλη (46), καὶ Κορύβασιν. Τεθρυλλήκασιν δὲ, ὡς ἄρα ἀποσπάσας ὁ Ζεὺς τοῦ κριοῦ τοὺς διδύμους, φέρων ἐν μέσοις ἔῤῥιψε τοῖς κόλποις τῆς Δηούς, το μωρίαν ψευδῆ τῆς βιαίας συμπλοκῆς ἐκτιννύων, ὡς ἑαυτὸν δῆθεν ἐκτεμών. Τὰ σύμβολα της μυήσεως ταύτης, ἐκ περιουσίας παρατεθέντα, οἶδ' ὅτι κινήσει γέλωτα, κἂν μὴ γελᾶσαι ἔπεισιν ὑμῖν (47), διὰ τοὺς ἐλέγχους· Ἐκ τυμπάνου ἔφαγον (48), ἐκ κυμβά λου ἔπιον· ἐκερνοφόρησα (49)· ὑπὸ τὸν παστὸν ὑπέδυον (50). Ταῦτα οὐχ ὕβρις τὰ σύμβολα; οὐ χλεύη τὰ μυστήρια ; Τί δ' εἰ (51) καὶ τὰ ἐπίλοιπα προσθείην; Κύει μὲν ἡ Δημήτηρ, ἀνατρέφεται δὲ ἡ Κόρη· μίγνυται δ' αὖθις ὁ γεννήσας οὑτοσὶ (52) Ζεὺς τῇ Φερεφάττη, τῇ ἰδίᾳ θυγατρί, μετὰ τὴν μητέρα τὴν Δηώ (53), ἐκλαθόμενος τοῦ προτέρου μύσους· πατὴρ καὶ φθορεὺς Κόρης ὁ Ζεύς· καὶ μίγνυται δρά κων γενόμενος· ὃς ἦν, ἐλεγχθείς. Σαβαζίων (54) γοῦν μυστηρίων σύμβολον τοῖς μυουμένοις ὁ διὰ κόλπου ἐκ τυμπάνου βέβρωκα, ἐκ κυμβάλου πέπωκα, γέγονα μυστικός. φόρησα, κι : Τὸ κέρνος, ἀγ γεῖον κεραμοῦν, ἔχον ἐν αὐτῷ κοτυλίσκους Τὸ γὰρ κερνοφόρον χημα οἶδα ὅτι κέρνα ἢ ἐσχαρίδας ἔφερον φέρον τες). κέρνα δὲ ταῦτα ἐκαλεῖτε. κερνοφόρος, ὁ τὰς θυσίας ἄγων. έκερνοφόρησα, προσθείην, Εἶθ' ὅτι Περσεφόνῃ τῇ θυγατρὶ ἐμίγη, βιασά μενος καὶ ταύτην δράκοντος σχήματι, ἐξ ἧς παῖς Διό νυσος αὐτῷ. καὶ φθορεὺς Κόρης ὁ Ζεύς CLEMENTIS ALEXANDRINI B cere. Jam ali Melampodern Amythaonis filium, Cereris festa, luctum, inquam, illum carmi- nibus hymnisque decantari solitum, in Græciam ex Ægypto traduxisse volunt. Istos equidem profanarum fabularum ac pestifera superstitionis parentes, malorum principes fuisse omnium merito dixerim, cum illa mysteria scelerum ac mortis se- mina in hominum vitam intulerunt. enim jam tempus est, ut orgia vestra fraudis ac præstigiarum plena esse demonstremus; vos, si modo initiati estis, risu ac sibilis vestras illas fabulas, quibus tantum venerationis tribuitur, præ cæteris excipie- tis. Ego vero abdita penitusque recondita palam in omnium luce collocabo, nec me pudor ab iis pro- ferendis revocabit, quæ vos divinis honoribus co- lere non pudeat. Vestra igitur illa spumæ marinæ proles, Cyprique fetus, ac Cinyra delicium, Vene- rem intelligo, quam hoc est veretri aman- iem, nominatis, quippe membris ex genitalibus or- tam; utique abscissis illis Coeli genitalibus, usque adeo salacibus, ut secta quoque undam ipsam con- stuprarint; quare fetus effusis in libidinem corpo- ris partibus longe dignissimus Venus ista procrea- tur. Itaque in arcanis voluptatis hujus marinæ sacris, tanquam feturæ symbolum, grumus salis, efigiesque verctri, iis tradi solet, qui flagitiosi con- cubitus artibus initiantur; hi vero nummum ipsi, tanquam amica amatores, offerunt. Jam mysteria Cereris aliud nihil sunt, quam incestuosi Jovis cum Cerere matre congressus; ejusdem, matrisne ultra G P. ED. POTTER. sed id in margine aliquis posuit. Mox pro Joan., sed in margine scriptum est. Dein quin etiam et conjungunt Euseh., Joan. Recte, unde id in versione expressum est. tato : Statuisse etiam, ut quicunque initiari vellet, secreto Veneris sibi tradito, assem in manum merce- dis nomine deæ daret. Arnobius, lib. v : Necnon et Cypria Veneris abstrusa illa mysteria prætereamus: quorum conditor indicatur Cinyras rex fuisse : in quibus sumentes ea, certas stipes inferunt ut mere - trici, et referunt phallos propitii numinis signa do- nalos. dose. Solent enim at et É ob similitudinem pro- nuntiationis confundi. tractat lib. v, qui, cum Clemente collatus, lucem dabit accipietque invicem. Conf. etiam Lycophro- nis Cassandra v. et ; et ibi Tzetzæ scholia. Clementis codices, pleniore et illustriore sensu quam Eusebius ; Viger.; riorum formulam Jul. Firmicus, in lib. De errore profan. relig., cap. 10, paulo aliter citat : Libel nunc explanare, quibus se signis vel quibus symbolis, miseranda hominum turba cognoscat. Habent enim propria signa, propria responsa, quæ illis in ipsis sacrilegiorum cœtibus diaboli tradidit disciplina. In auodam templo ut in interiores partes homo moriturus possit admitti, dicit : « De tympano manducari, de D cymbalo bibi, et religionis secreta perdidici. Quod Graco sermone dicitur, COLLECT., SYLB. tam apud Clementem, quam Eusebium. Nostram lectionem debemus P. Leopardo, lib. tv, c. 2, Emendat. Athenaeus, lil». ceruos, vas fictile, cui agglutinata sunt exigua cotylæ multa, in quibus alba sunt papavera, triticum, furra, miel, oleum. His vescitur, qui fert cernos, ut et qui cistam gestaverit. Pollux, lib. iv : (mis. Hesychius, Est itaque ceruos tuli, vel craticulas illas mysteriorum gestavi, aut quæcunque illa fictilia fuerint vasa. COLLECT. pro Joan. Athenagoras Legat. pag. 71, edit. Oxon., postquam Jovis cum Rhea vel Cerere concubitum memorasset, addit : Deinde, quo modo per vim eliam in forma draconis cum filia Proserpina concubuerit, ex qua filius ei Dionysius natus est. Conf. etiam Ta- tianus, pag. 53. e Joan. et Euseb. excidit. Auctorem aliquis desiderabit rei, tum illum citabi- mus tritum notumque senarium, quem antiquitas ca nit, dicens : Taurus draconem genuit, et taurum draco. | (42) Ὡς ἀσελγ. Ως omittunt Euseb. et Joan.. (43) Νόμισμα. Julius Firmicus loco superius ci (44) Εταίρα. Έταίρας Νον., ἑτέρα Joan., men- (45) Δηούς. Arnobius hoc argumentum copiose (46) Κυβέλη. Κυβέλη, Euseb, Joan. (47) Κἂν μὴ γελᾶσαι ἔπεισιν ὑμῖν. Sic legunt (48) Εκ τυμπάνου ἔφαγον. Sequentem myste (49) Ἐκερνοφόρησα. Olim scriptum fuit έκιρνο (50) Ὑπέδυον. Ὑπέδων, Euseb., Joan. (51) τι δ' εἰ. Τί δή, Euseb. Μox πεπροσθείην (52) Ούτοσί. Ούτωσί, Euseb. Similiter porro (55) Την Δηώ. Τήν omittit Euseb. Μox, πατὴρ (54) Σαβαζίων γοῦν μυστηρίων. Arnobius, l. v :
PG 8:77Τεθρυλήκασιν δὲ ὡς ἄρα ἀποσπάσας ὁ Ζεὺς τοῦ κριοῦ τοὺς διδύμους φέρων ἐν μέσοις ἔρριψε τοῖς κόλποις τῆς Δηοῦς, τιμωρίαν ψευδῆ τῆς βιαίας συμπλοκῆς ἐκτιννύων, ὡς ἑαυτὸν δῆθεν ἐκτεμών. Τὰ σύμβολα τῆς μυήσεως ταύτης ἐκ περιουσίας παρατεθέντα οἶδ’ ὅτι κινήσει γέλωτα καὶ μὴ γελασείουσιν ὑμῖν διὰ τοὺς ἐλέγχους· «Ἐκ τυμπάνου ἔφαγον· ἐκ κυμβάλου ἔπιον· ἐκιρνοφόρησα· ὑπὸ τὸν παστὸν ὑπέδυν.» Ταῦτα οὐχ ὕβρις τὰ σύμβολα; Οὐ χλεύη τὰ μυστήρια; Τί δ’ εἰ καὶ τὰ ἐπίλοιπα προσθείην; Κυεῖ μὲν ἡ Δημήτηρ, ἀνατρέφεται δὲ ἡ Κόρη, μίγνυται δ’ αὖθις ὁ γεννήσας οὑτοσὶ Ζεὺς τῇ Φερεφάττῃ, τῇ ἰδίᾳ θυγατρί, μετὰ τὴν μητέρα τὴν Δηώ, ἐκλαθόμενος τοῦ προτέρου μύσους, πατὴρ καὶ φθορεὺς κόρης ὁ Ζεύς, καὶ μίγνυται δράκων γενόμενος, ὃς ἦν ἐλεγχθείς. Σαβαζίων γοῦν μυστηρίων σύμβολον τοῖς μυουμένοις ὁ διὰ κόλπου θεός· δράκων δέ ἐστιν οὗτος, διελκόμενος τοῦ κόλπου τῶν τελουμένων, ἔλεγχος ἀκρασίας Διός. Κυεῖ καὶ ἡ Φερέφαττα παῖδα ταυρόμορφον· ἀμέλει, φησί τις ποιητὴς εἰδωλικός, ...θεός (55)· δράκων δέ ἐστι οὗτος, διελκόμενος τοῦ κόλπου των τελουμένων· ἔλεγχος ἀκρατίας Διός. Κύει καὶ ἡ Φερεφάττα παῖδα, ταυρόμορφον ἀμέλει, φησί τις ποιητὴς ειδωλικός (56) ; Ταῦρος Πατὴρ δράκοντος, καὶ πατὴρ ταύρου δράκων· Ἐν ὄρει τὸ κρύφιον βουκόλος τὸ κέντρον Βουκολικὸν, οἶμαι, τὸ κέντρον, τὸν νάρθηκα ἐπι- τελῶν (57), δν δὴ κάλον (58) ἀναστρέφουσιν οἱ βάκ- χοι. Βούλει καὶ τὰ Φερεφάττης ἀνθολόγια διηγήσο- μαί (59) σοι, καὶ τὸν κάλαθον, καὶ τὴν ἁρπαγὴν τὴν ὑπὸ Αἰδωνέως, καὶ τὸ σχίσμα τῆς γῆς, καὶ τὰς ὖς τὰς Ευβουλέως, τὰς συγκαταποθείσας ταῖν θεαῖν; δι' ήν αἰτίαν ἐν τοῖς Θεσμοφορίοις μεγαρίζοντες, χοίρους ἐκβάλλουσιν (60). Ταύτην τὴν μυθολογίαν αἱ γυναῖκες ποικίλως κατὰ πόλιν ἑορτάζουσιν, Θεσμοφόρια, Σκι- ροφόρια (61), πολυτρόπως τὴν Φερεφάττης ἐκτραγῳ- δοῦσαι ἁρπαγήν. Τὰ γὰρ Διονύσου μυστήρια τέλεον ἀπάνθρωπα, ὃν εἰσέτι παῖδα ὄντα, ενόπλῳ κινήσει περιχορεύοντων Κουρήτων, δόλῳ δὲ ὑποδύντων Τι τάνων (69), ἀπατήσαντες παιδαριώδεσιν ἀθύρμασιν, οὗτοι δὴ οἱ Τιτάνες διέσπασαν, ἔτι νηπίαχον ὄντα, Ρ. 14, Ταῦρος δράκοντος, καὶ δράκων ταύρου πατήρ. ἐστίν, καί. διογκούμενος διελ- κόμενος, τήρ, Νον. επικαλῶν καλῶς, κάλων καλοί, Βάκ- χοι. διὰ καλών ἐπικαλῶν ἐπιτελῶν κάλων, τὴν ὑπ' Αἰδωνέως ἁρπαγήν, τὸ χάσμα τῆς γῆς, τοῦ Εὐβουλέως, ποικίλως κατὰ πόλεις ἑορτάζουσιν αἱ γυναῖκες. έκτραγῳδοῦσιν, μιν ἐκτραγῳδοῦσαι. Σκιροφόρια Αῤῥη τοφόρια, ὁμοιοτέλευ τον. Αῤῥηφορία Αῤῥητοφόρια, Αῤῥητοφορία ὑποδύντες Τιτάνες, καὶ ἀπατήσαντες παι δαριώδεσιν ἀθύρμασι, διέσπασαν, ὡς ὁ τῆς, εἰσέτι παῖδα ὄντα, ἔτι νηπίαχον ὄντα ; απο COHORTATIO AD GENTES. A dicam, an uxoris? iracundia, quæ causa fuit, cur Brimo, quasi fremens et indignabunda, vocaretur ; itemque Jovis supplicationes, fellis haustus, cordis convulsiones, ac cæteræ id genus infandæ cæremo - niæ. Ac Phryges quidem ejusmodi sacra in Attidis, Cybeles, et Corybantum honorem memoriamque fa- ciunt. Passim autem fama vulgatum est, Jovem avulsos geminos arietis testiculos in medium Cereris sinum conjecisse, cum a seipso exactam abscissionis quasi voluntariæ pœnam ob stuprum vi oblatum, hac fraude simularet. Cujus initiationis egregia symbola soluto otiosoque animo producta, risum vobis utique moveant, tametsi opinor vobis ridere non libet, quod sic religionum vestrarum indignitas omnium ✪ in oculis defigatur: Ex tympano comedi, bibi ex cymbalo, cernum gestavi, me in thalamum clam insinuavi. Non hæc symbola probrum et infamiam sapiunt? non sannis, ludibrioque digna mysteria sunt? Quid porro, si attexam reliqua? Ceres quidem fetum enititur, Core vero educatur: rursum ecce tibi Jupiter cum Pherephalta, quam ipse genuerat, post Cererem matrem, congreditur, exsecraudi flagitii prioris oblitus; pater et corruptor est Cores Jupiter; et congreditur draconis forma tectus; sic tamen ut qui sub ea lateat, manifesto postmodum teneatur. Enimvero, Sabaziorum utique mysteriorum, iis, qui sacris ini- Liantur, symbolum est, deus sinum pervadens : deus autem iste draco est, qui per medium eorum, quos solemni ritu initiant, sinum trahitur, certum plane impotentis Jovis libidinis argumentum. Parit etiam Pherephatta, sed filium taurina specie; nimirum, ut idolorum cultor poeta cecinit : .... B C * ED. POTTER, 11, ED. PARIS. Ipsa novissime sacra, et rilus initiatonis ipsius, qui- bus Sebadiis nomen est, testimonio esse poterunt ve- ritati, in quibus aureus coluber in sinum dimittitur consecratis, et eximitur rursus ab inferioribus parti- bus. Firmicus, cap. : Sequitur aliud symbolum : Idem cap. : Sebasium colentes Jovem, anguem, cum initiantur, per sinum ducunt : adhuc primi er- roris vilia grassantur, et quidquid hominem perdidit, colitur, et funesti anguis callida crudelitas adoratur. COLLECT. psit in Nov. Mos, pro Joan. habet Euse- bius neutrum agnoscit. Dein, pro Euseb., Joan. etc. editiones e cod. Florentino ; nuperiores habent, quam lectionem firmant Nov., Euseb., Joan. Unde nec dubitari potest, quin ita scripserit au- ctor. inquit Hervetus; Eusebius, Joan. Montacutius conjicit ut conveniat cum Forte leg. nisi ea vox præcedenti Taurus draconem genuit, el taurum druco; In monte occultum bubulcus stimulum : Bubulci, opinor, stimulum, scuticam nominans, quam lignis quibusdam homines Bacchico furore correpti circumagunt. Vin' tu hic etiam lectos a Proserpina flores tibi commemorem, ejusdemque calathum, et raptum a Plutone patratum, et hiatum terræ, et Eubulei sues, quæ cum utraque Dea si- mul haustæ dicuntur? quod quidem in causa est, cur in Thesmophoriis Megarica lingua porcos eji- ciant. Totam hanc fabellam variæ mulieres sih- gulis in urbibus solemni festo celebrant, Thesmo- phoria, Scirrhophoria; atque & ita diversis plane tragicisque modis raptum Proserpinæ recolunt. Jam Bacchi mysteria omni diritate teterrima sunt ; quippe quem, dum adhuc puerulus esset, ac circum ipsum Curetes armala saltatione agerentur, sub- proseminata est, inquit Vigerus. Et qui- dem non est absimile vero, aliquem juxta vocem in libri sui margine adnotasse, ut verio- rem lectionem, idque postea ab imperito scriptore in textum, loco tamen non suo, receptum fuisse. - idem. Dein, idem et Joan. Postea Euseb. sed as retinet Joan. Joan. Mos, Euseb., Joan. Dein Euseb. Utrumque dici solet. Ceterum post se- quitur apud Nov. impressum, Euseb. et Joan., quod excidisse videtur propter Nec quidem, ait Vigerus, rejici debet; licet grammatici potius, quam vel scripserint. Hoc porro festum Mi- nervæ alii, alii vero Cereris et Proserpinæ faciunt. legeretur, etc. Nam si prius quorsum deinds Quid? quod sententia post (55) Θεός. Supra hanc vocem aliquis θεῶν scri- (56) Ποιητὴς εἰδ. Ποιητής, ειδωλικὸς ταῦρος· πα- D (57) Επιτελῶν. Sic quidem veteres Clementis (58) Ον δὴ κάλον. Lego καλόν, ut sit καλόν pro (59) Διηγήσομαι. Διηγήσωμαι, Euseb., recte. Mo (60) Χοίρους ἐκβάλλουσιν. Χείρους ἐμβάλλουσιν, (61) Σκιροφόρια. Σκιῤῥοφόρια, Euseb, Joall. (62) Υποδύντων Τιτάνων. Brevius et clarius
ταῦρος πατὴρ δράκοντος καὶ πατὴρ ταύρου δράκων, ἐν ὄρει τὸ κρύφιον, βουκόλος, τὸ κέντρον, βουκολικόν, οἶμαι, κέντρον τὸν νάρθηκα ἐπικαλῶν, ὃν δὴ ἀναστέφουσιν οἱ βάκχοι. Βούλει καὶ τὰ Φερεφάττης ἀνθολόγια διηγήσωμαί σοι καὶ τὸν κάλαθον καὶ τὴν ἁρπαγὴν τὴν ὑπὸ Ἀιδωνέως καὶ τὸ σχίσμα τῆς γῆς καὶ τὰς ὗς τὰς Εὐβουλέως τὰς συγκαταποθείσας ταῖν θεαῖν, δι’ ἣν αἰτίαν ἐν τοῖς Θεσμοφορίοις μεγαρίζοντες χοίρους ἐμβάλλουσιν; Ταύτην τὴν μυθολογίαν αἱ γυναῖκες ποικίλως κατὰ πόλιν ἑορτάζουσι, Θεσμοφόρια, Σκιροφόρια, Ἀρρητοφόρια, πολυτρόπως τὴν Φερεφάττης ἐκτραγῳδοῦσαι ἁρπαγήν. Τὰ γὰρ Διονύσου μυστήρια τέλεον ἀπάνθρωπα· ὃν εἰσέτι παῖδα ὄντα ἐνόπλῳ κινήσει περιχορευόντων Κουρήτων, δόλῳ δὲ ὑποδύντων Τιτάνων, ἀπατήσαντες παιδαριώδεσιν ἀθύρμασιν, οὗτοι δὴ οἱ Τιτᾶνες διέσπασαν, ἔτι νηπίαχον ὄντα, ὡς ὁ τῆς Τελετῆς ποιητὴς Ὀρφεύς φησιν ὁ Θρᾴκιος· κῶνος καὶ ῥόμβος καὶ παίγνια καμπεσίγυια, μῆλά τε χρύσεα καλὰ παρ’ Ἑσπερίδων λιγυφώνων. Καὶ τῆσδε ὑμῖν τῆς τελετῆς τὰ ἀχρεῖα σύμβολα οὐκ ἀχρεῖον εἰς κατάγνωσιν παραθέσθαι· ἀστράγαλος, σφαῖρα, στρόβιλος, μῆλα, ῥόμβος, ἔσοπτρον, πόκος.θεός (55)· δράκων δέ ἐστι οὗτος, διελκόμενος τοῦ κόλπου των τελουμένων· ἔλεγχος ἀκρατίας Διός. Κύει καὶ ἡ Φερεφάττα παῖδα, ταυρόμορφον ἀμέλει, φησί τις ποιητὴς ειδωλικός (56) ; Ταῦρος Πατὴρ δράκοντος, καὶ πατὴρ ταύρου δράκων· Ἐν ὄρει τὸ κρύφιον βουκόλος τὸ κέντρον Βουκολικὸν, οἶμαι, τὸ κέντρον, τὸν νάρθηκα ἐπι- τελῶν (57), δν δὴ κάλον (58) ἀναστρέφουσιν οἱ βάκ- χοι. Βούλει καὶ τὰ Φερεφάττης ἀνθολόγια διηγήσο- μαί (59) σοι, καὶ τὸν κάλαθον, καὶ τὴν ἁρπαγὴν τὴν ὑπὸ Αἰδωνέως, καὶ τὸ σχίσμα τῆς γῆς, καὶ τὰς ὖς τὰς Ευβουλέως, τὰς συγκαταποθείσας ταῖν θεαῖν; δι' ήν αἰτίαν ἐν τοῖς Θεσμοφορίοις μεγαρίζοντες, χοίρους ἐκβάλλουσιν (60). Ταύτην τὴν μυθολογίαν αἱ γυναῖκες ποικίλως κατὰ πόλιν ἑορτάζουσιν, Θεσμοφόρια, Σκι- ροφόρια (61), πολυτρόπως τὴν Φερεφάττης ἐκτραγῳ- δοῦσαι ἁρπαγήν. Τὰ γὰρ Διονύσου μυστήρια τέλεον ἀπάνθρωπα, ὃν εἰσέτι παῖδα ὄντα, ενόπλῳ κινήσει περιχορεύοντων Κουρήτων, δόλῳ δὲ ὑποδύντων Τι τάνων (69), ἀπατήσαντες παιδαριώδεσιν ἀθύρμασιν, οὗτοι δὴ οἱ Τιτάνες διέσπασαν, ἔτι νηπίαχον ὄντα, Ρ. 14, Ταῦρος δράκοντος, καὶ δράκων ταύρου πατήρ. ἐστίν, καί. διογκούμενος διελ- κόμενος, τήρ, Νον. επικαλῶν καλῶς, κάλων καλοί, Βάκ- χοι. διὰ καλών ἐπικαλῶν ἐπιτελῶν κάλων, τὴν ὑπ' Αἰδωνέως ἁρπαγήν, τὸ χάσμα τῆς γῆς, τοῦ Εὐβουλέως, ποικίλως κατὰ πόλεις ἑορτάζουσιν αἱ γυναῖκες. έκτραγῳδοῦσιν, μιν ἐκτραγῳδοῦσαι. Σκιροφόρια Αῤῥη τοφόρια, ὁμοιοτέλευ τον. Αῤῥηφορία Αῤῥητοφόρια, Αῤῥητοφορία ὑποδύντες Τιτάνες, καὶ ἀπατήσαντες παι δαριώδεσιν ἀθύρμασι, διέσπασαν, ὡς ὁ τῆς, εἰσέτι παῖδα ὄντα, ἔτι νηπίαχον ὄντα ; απο COHORTATIO AD GENTES. A dicam, an uxoris? iracundia, quæ causa fuit, cur Brimo, quasi fremens et indignabunda, vocaretur ; itemque Jovis supplicationes, fellis haustus, cordis convulsiones, ac cæteræ id genus infandæ cæremo - niæ. Ac Phryges quidem ejusmodi sacra in Attidis, Cybeles, et Corybantum honorem memoriamque fa- ciunt. Passim autem fama vulgatum est, Jovem avulsos geminos arietis testiculos in medium Cereris sinum conjecisse, cum a seipso exactam abscissionis quasi voluntariæ pœnam ob stuprum vi oblatum, hac fraude simularet. Cujus initiationis egregia symbola soluto otiosoque animo producta, risum vobis utique moveant, tametsi opinor vobis ridere non libet, quod sic religionum vestrarum indignitas omnium ✪ in oculis defigatur: Ex tympano comedi, bibi ex cymbalo, cernum gestavi, me in thalamum clam insinuavi. Non hæc symbola probrum et infamiam sapiunt? non sannis, ludibrioque digna mysteria sunt? Quid porro, si attexam reliqua? Ceres quidem fetum enititur, Core vero educatur: rursum ecce tibi Jupiter cum Pherephalta, quam ipse genuerat, post Cererem matrem, congreditur, exsecraudi flagitii prioris oblitus; pater et corruptor est Cores Jupiter; et congreditur draconis forma tectus; sic tamen ut qui sub ea lateat, manifesto postmodum teneatur. Enimvero, Sabaziorum utique mysteriorum, iis, qui sacris ini- Liantur, symbolum est, deus sinum pervadens : deus autem iste draco est, qui per medium eorum, quos solemni ritu initiant, sinum trahitur, certum plane impotentis Jovis libidinis argumentum. Parit etiam Pherephatta, sed filium taurina specie; nimirum, ut idolorum cultor poeta cecinit : .... B C * ED. POTTER, 11, ED. PARIS. Ipsa novissime sacra, et rilus initiatonis ipsius, qui- bus Sebadiis nomen est, testimonio esse poterunt ve- ritati, in quibus aureus coluber in sinum dimittitur consecratis, et eximitur rursus ab inferioribus parti- bus. Firmicus, cap. : Sequitur aliud symbolum : Idem cap. : Sebasium colentes Jovem, anguem, cum initiantur, per sinum ducunt : adhuc primi er- roris vilia grassantur, et quidquid hominem perdidit, colitur, et funesti anguis callida crudelitas adoratur. COLLECT. psit in Nov. Mos, pro Joan. habet Euse- bius neutrum agnoscit. Dein, pro Euseb., Joan. etc. editiones e cod. Florentino ; nuperiores habent, quam lectionem firmant Nov., Euseb., Joan. Unde nec dubitari potest, quin ita scripserit au- ctor. inquit Hervetus; Eusebius, Joan. Montacutius conjicit ut conveniat cum Forte leg. nisi ea vox præcedenti Taurus draconem genuit, el taurum druco; In monte occultum bubulcus stimulum : Bubulci, opinor, stimulum, scuticam nominans, quam lignis quibusdam homines Bacchico furore correpti circumagunt. Vin' tu hic etiam lectos a Proserpina flores tibi commemorem, ejusdemque calathum, et raptum a Plutone patratum, et hiatum terræ, et Eubulei sues, quæ cum utraque Dea si- mul haustæ dicuntur? quod quidem in causa est, cur in Thesmophoriis Megarica lingua porcos eji- ciant. Totam hanc fabellam variæ mulieres sih- gulis in urbibus solemni festo celebrant, Thesmo- phoria, Scirrhophoria; atque & ita diversis plane tragicisque modis raptum Proserpinæ recolunt. Jam Bacchi mysteria omni diritate teterrima sunt ; quippe quem, dum adhuc puerulus esset, ac circum ipsum Curetes armala saltatione agerentur, sub- proseminata est, inquit Vigerus. Et qui- dem non est absimile vero, aliquem juxta vocem in libri sui margine adnotasse, ut verio- rem lectionem, idque postea ab imperito scriptore in textum, loco tamen non suo, receptum fuisse. - idem. Dein, idem et Joan. Postea Euseb. sed as retinet Joan. Joan. Mos, Euseb., Joan. Dein Euseb. Utrumque dici solet. Ceterum post se- quitur apud Nov. impressum, Euseb. et Joan., quod excidisse videtur propter Nec quidem, ait Vigerus, rejici debet; licet grammatici potius, quam vel scripserint. Hoc porro festum Mi- nervæ alii, alii vero Cereris et Proserpinæ faciunt. legeretur, etc. Nam si prius quorsum deinds Quid? quod sententia post (55) Θεός. Supra hanc vocem aliquis θεῶν scri- (56) Ποιητὴς εἰδ. Ποιητής, ειδωλικὸς ταῦρος· πα- D (57) Επιτελῶν. Sic quidem veteres Clementis (58) Ον δὴ κάλον. Lego καλόν, ut sit καλόν pro (59) Διηγήσομαι. Διηγήσωμαι, Euseb., recte. Mo (60) Χοίρους ἐκβάλλουσιν. Χείρους ἐμβάλλουσιν, (61) Σκιροφόρια. Σκιῤῥοφόρια, Euseb, Joall. (62) Υποδύντων Τιτάνων. Brevius et clarius
PG 8:79Ἀθηνᾶ μὲν οὖν τὴν καρδίαν τοῦ Διονύσου ὑφελομένη Παλλὰς ἐκ τοῦ πάλλειν τὴν καρδίαν προσηγορεύθη· οἱ δὲ Τιτᾶνες, οἱ καὶ διασπάσαντες αὐτόν, λέβητά τινα τρίποδι ἐπιθέντες καὶ τοῦ Διονύσου ἐμβαλόντες τὰ μέλη, καθήψουν πρότερον· ἔπειτα ὀβελίσκοις περιπείραντες «ὑπείρεχον Ἡφαίστοιο.» Ζεὺς δὲ ὕστερον ἐπιφανείς (εἰ θεὸς ἦν, τάχα που τῆς κνίσης τῶν ὀπτωμένων κρεῶν μεταλαβών, ἧς δὴ τὸ «γέρας λαχεῖν» ὁμολογοῦσιν ὑμῶν οἱ θεοί) κεραυνῷ τοὺς Τιτᾶνας αἰκίζεται καὶ τὰ μέλη τοῦ Διονύσου Ἀπόλλωνι τῷ παιδὶ παρακατατίθεται καταθάψαι. Ὃ δέ, οὐ γὰρ ἠπείθησε Διί, εἰς τὸν Παρνασσὸν φέρων κατατίθεται διεσπασμένον τὸν νεκρόν. Εἰ θέλεις δ’ ἐποπτεῦσαι καὶ Κορυβάντων ὄργια, τὸν τρίτον ἀδελφὸν ἀποκτείναντες οὗτοι τὴν κεφαλὴν τοῦ νεκροῦ φοινικίδι ἐπεκαλυψάτην καὶ καταστέψαντε ἐθαψάτην, φέροντες ἐπὶ χαλκῆς ἀσπίδος ὑπὸ τὰς ὑπωρείας τοῦ Ὀλύμπου (καὶ ταῦτ’ ἔστι τὰ μυστήρια, συνελόντι φάναι, φόνοι καὶ τάφοι). Οἱ δὲ ἱερεῖς οἱ τῶνδε, οὓς Ἀνακτοτελεστὰς οἷς μέλον καλεῖν καλοῦσι, προσεπιτερατεύονται τῇ συμφορᾷ, ὁλόριζον ἀπαγορεύοντες σέλινον ἐπὶ τραπέζης τιθέναι·ὡς ὁ τῆς τελετῆς ποιητής Ορφεύς φησιν ὁ Θράκιος· δ Α Κῶνος (63), καὶ ῥόμβος, καὶ παίγνια καμπεσίγνια, Μηλά τε χρύσεα καλά παρ' Εσπερίδων λιγες ἐκ τοῦ πάλλειν την καρδίαν, δύντων Τιτάνων, Εt οὗτοι δὴ οἱ Τιτάνες, Καμπεσίγνια, κάμπτοντα τὰ μέλη. Κῶνος, καὶ ξύμβος, καὶ παίγνια καμπεσίγνια. Παίγνια, καταρχάς. δέα, γνωρίσματα, ἀρχαί. Καμπεσίγυια, καμπεσίγνια καμπεσίγνια, [φώνων. Καὶ τῆσδε ὑμῖν τῆς τελετῆς τὰ ἀχρεία σύμβολα οὐκ ἀχρεῖον εἰς κατάγνωσιν παραθέσθαι· ἀστράγα λος, σφαίρα, στρόβιλος (64), μῆλα, ρόμβος, ἔστ οπτρον, πόκος. Αθηνᾶ μὲν οὖν τὴν καρδίαν τοῦ Διο νύσου ὑφελομένη, Παλλὰς ἐκ τοῦ πάλλειν τὴν καρ δίαν προσηγορεύθη· οἱ δὲ Τιτάνες, οἱ καὶ διασπά σαντες αὐτὸν, λέβητά τινα τρίποδι ἐπιθέντες, καὶ τοῦ Διονύσου ἐμβάλλοντες (65) τὰ μέλη, καθήψουν πρότερον· ἔπειτα οβελίσκοις (66) περιπείραντες, ὑπερεχον Ηφαίστοιο. Ζεὺς δὲ ὕστερον ἐπιφανείς, εἰ θεὸς ἦν, τάχα που τῆς κνίσσης τῶν ὀπτωμένων χρεῶν μεταλαβών, ἧς δὴ τὸ γέρας (67) λαχεῖν όμο λογοῦσιν ὑμῶν οἱ θεοί, κεραυνῷ τοὺς Τιτάνας αἰκί ζεται, καὶ τὰ μέλη του Διονύσου Ἀπόλλωνι τῷ παιδί παρακατατίθεται (68) καταθάψαι. Ὁ δὲ, οὐ γὰρ ἐπείθησε Διὶ, εἰς τὸν Παρνασσόν φέρων, κατα- τίθεται διεσπασμένον τὸν νεκρόν. Εἰ θέλεις δ' ἐπο πτεῦσαι καὶ τὰ Κορυβάντων ὄργια, τὸν τρίτον ἀδελφὸν (69) ἀποκτείναντες (70) οὗτοι, τὴν κεφα λὴν τοῦ νεκροῦ φοινικίδι ἐπεκαλυψάτην· καὶ κατα- στρέψαντες ἐθαψάτην, φέροντες ἐπὶ χαλκῆς ἀσπίδος, ὑπὸ τὰς ὑπορείας τοῦ Ὀλύμπου. Καὶ ταῦτ' ἐστὶ τὰ οὖν Μος καθήψων. Σπλάγχνα δ᾽ ἄρ᾽ ἀμπείραντες, ὑπείρεχον Ηφαί Αὐτὰρ ἐπεὶ κατὰ μῆρ' ἐκάη,καὶ σπλάγχν ἐπάσαντο, Ιστοιο Μίστυλλόν τ' ἄρα τάλλα, καὶ ἀμφ' ὀβελοῖσιν [ἔπειραν. Λοιβῆς τε, κνίσσης τε τὸ γὰρ λάχομεν γέρας ἡμεῖς Μοπ, ὁμολογοῦσιν ὑμῶν οἱ θεοὶ λαχεῖν, ὑμῖν κατατίθεται τὸ ὁμοιοτέλευτον θάψαι καταθάψαι, Εἰ οὐ γάρ οὐδὲ γάρ, τοῦτον τὸν νεκρόν, ἐθέλεις εἰ θέλεις, Επι- τον ἑαυτῶν. Τοὺς Κορύβαντας οἱ μὲν τοῦ Διὸς καὶ Καλλιόπης φασί, τοὺς αὐτοὺς τοῖς Κα- βείροις ὄντας. καταστέψαντες CLEMENTIS ALEXANDRINI euntes dolo Titanes puerilibus crepundiis ludicris- que deceptum membratim discerpserant, quemadmodum Thracius Orpheus hujus sacri vates cecinit: Turbo, trochus, tum queis in ferus membra cientur Ludicra, et auricomi blandarum ex arbore fetus Hesperidum. Neque vero inutile fuerit, arcani sacri symbola, inutilia licet, hoc loco subjicere, ut omnium judicio sensibusque damnentur. Sunt hæc : talus, pila, troclus, poma, turbo, speculum, vellus. Ac Mi- nerva quidem, quæ ejusdem Bacchi cor furtim sus- tulisset, Pallas hoc est a cordis vibratione seu palpitatione, nuncupata fuit. Titanes vero, quorum manibus laniatus erat, ipsius membra in lebetem supposito tripodi insi- dentem conjecerunt, eaque prius elixa verubus postmodum infigentes, Vulcano imposta tenebant. At Jupiter, co repente delapsus (quippe enim, cum deus esset, eum, opinor, assarum carnium nidor affaverat, quem dii vestri sic tanquam honorarium quoddam munus accipere se confitentur), fulmine Titanas conficit, et Bacchi membra Apollini filio suo sepelienda commendat. Ille autem, nec eniin parere Jovi renuit, discerptum lacerumque ca- daver in Parnasso monte deponit. Sin placeat Co- rybantium quoque orgia contemplari, ex illis duo A tertium fratrem cum occidissent, caput demor- tui purpura contectum et corona cinctum ad Olympi P. ED. POTTER. omnino pendet. illa, superflua sunt. Sed eruditioni potius C hic auctor servit, quam nitori. VIGER. jus rei testimonium argumentumque fortunæ suis prodidit in carminibus Thracius : Talos, speculum, turbines, volubiles rotulas, et teretes pilas, et virgi. nibus aurea sumpta ab Hesperidibus mala, erat nobis consilium præterire. Hesychius, Scaliger, in Catullum : Tym- panum, tubam, Cybelle, tua, Mater, initia : non hic sacra, sed plane crepundia. Αpuleius, in Apologe. tico Etiamne cuiquam mirum videri potest, cui sit ulla memoria religionis, hominem tot mysteriis deum conscium, quædam sacrorum crepundia domi asservare? Nam tuba et tympanum sunt crepundia Cybeles, cum adhuc in cuuis esset, ut Bacchi : crepundia, initia. Pindarus, in Hyporche- masin, vocat Adde Glossarium: Crepan- Idemn in hunc locum Var- D ronis lib. viu De lingua Latina : Ac si quis puero- rum per delicias pedes male ponere, atque imitari vacias caperit, hoc corrigi oportere, ei concedant : contra si quis in consuetudine ambulandi jam factus sit vacia, aut compernis, si eum corrigi non conce- dant, non sequitur, ut stulte faciant, qui pueris in geniculis obligent serperastra, ut eorum deprarata corrigant crura. serperastra. Orpheus enumerans crepundia Bacchi, in infantum supelle- ctile recenset illa, ut citat Clemens. COLLECT. Sed vereor, ut Scaliger persuadeat, esse serperastra. Hic enim Orpheus crepundia enume- rat, quibns infautes oblectari solent: at serpera- stra puerorum geniculis illigabantur, quibus cru- rum pravitatea corrigerent. Lusus ergo fuere ta serperastra medicine. VIGER. Conf. Hyginus Fab. 167; Julius Firmicus, pag. 13, 14, 15. B omittit. IDEM. Euseb., Joan., nisi quod hic habeat. tur usque ad excidisse videntur e Nov. propter harum vocum. Caterum hic pro labent Euseb., Joan. pro Joan. Dein, uterque. Item, pro seb. recte, ut videtur, hanc sententiam interrogative proferens. mutavit in Tres enim fratres erant Co- rybantes. Strabo, lib. x : Paulo post ex Pherecyde tradit, Vul- canum ex Cabeira Protei filia, tres Cabeiros, toti- demque nymphas Caberidas ortas. Arnobius, lib. v : Oblivioni etiam Corybantia sacra donentur, in quibus sanctum illud mysterium traditur : Frater trucidatur a fratribus, interempti ex sanguine apium natum, prohibitum mensis olus illud apponi, ne a manibus mortui inexpiabilis contraheretur offensio. Jul. Firmicus De errore profan. relig., cap. : In sacris Corybantium parricidium colitur. Nam anas frater (63) Κῶνος. Arnobius contra Gentes, lib. v : Cu- (64) Στρόβιλος. Στροβύλος in marg. Joan f (65) Εμβάλλοντες. Εμβαλόντες. Euseb., Joan. (66) Οβελίσκοις. Respicit llomeri Iliad. Β,ν. 426: (67) Το γέρας. Respicit Homeri Iliad. Δ', ν. 49 : (68) Παρακατατίθεται. Quæ hanc vocem sequun- (69) Τρίτον ἀδελφόν. Hervetus hic frustra τρί (70) ᾿Αποκτείναντες. ᾿Απεκτονότες, Joan. Mos,
PG 8:81οἴονται γὰρ δὴ ἐκ τοῦ αἵματος τοῦ ἀπορρυέντος τοῦ Κορυβαντικοῦ τὸ σέλινον ἐκπεφυκέναι· ὥσπερ ἀμέλει καὶ αἱ θεσμοφοριάζουσαι τῆς ῥοιᾶς τοὺς κόκκους παραφυλάττουσιν ἐσθίειν· τοὺς ⟨γὰρ⟩ ἀποπεπτωκότας χαμαὶ ἐκ τῶν τοῦ Διονύσου αἵματος σταγόνων βεβλαστηκέναι νομίζουσι τὰς ῥοιάς. Καβείρους δὲ τοὺς Κορύβαντας καλοῦντες καὶ τελετὴν Καβειρικὴν καταγγέλλουσιν· αὐτὼ γὰρ δὴ τούτω τὼ ἀδελφοκτόνω τὴν κίστην ἀνελομένω, ἐν ᾗ τὸ τοῦ Διονύσου αἰδοῖον ἀπέκειτο, εἰς Τυρρηνίαν κατήγαγον, εὐκλεοῦς ἔμποροι φορτίου· κἀνταῦθα διετριβέτην, φυγάδε ὄντε, τὴν πολυτίμητον εὐσεβείας διδασκαλίαν αἰδοῖα καὶ κίστην θρῃσκεύειν παραθεμένω Τυρρηνοῖς. Δι’ ἣν αἰτίαν οὐκ ἀπεικότως τὸν Διόνυσόν τινες Ἄττιν προσαγορεύεσθαι θέλουσιν, αἰδοίων ἐστερημένον. Καὶ τί θαυμαστὸν εἰ Τυρρηνοὶ οἱ βάρβαροι αἰσχροῖς οὕτως τελίσκονται παθήμασιν, ὅπου γε Ἀθηναίοις καὶ τῇ ἄλλῃ Ἑλλάδι, αἰδοῦμαι καὶ λέγειν, αἰσχύνης ἔμπλεως ἡ περὶ τὴν Δηὼ μυθολογία; Ἀλωμένη γὰρ ἡ Δηὼ κατὰ ζήτησιν τῆς θυγατρὸς τῆς Κόρης περὶ τὴν Ἐλευσῖνα (τῆς Ἀττικῆς δέ ἐστι τοῦτο τὸ χωρίον) ἀποκάμνει καὶ φρέατι ἐπικαθίζει λυπουμένη.
PG 8:83Τοῦτο τοῖς μυουμένοις ἀπαγορεύεται εἰσέτι νῦν, ἵνα μὴ δοκοῖεν οἱ τετελεσμένοι μιμεῖσθαι τὴν ὀδυρομένην. Ωἴκουν δὲ τηνικάδε τὴν Ἐλευσῖνα οἱ γηγενεῖς· ὀνόματα αὐτοῖς Βαυβὼ καὶ Δυσαύλης καὶ Τριπτόλεμος, ἔτι δὲ Εὔμολπός τε καὶ Εὐβουλεύς· βουκόλος ὁ Τριπτόλεμος ἦν, ποιμὴν δὲ ὁ Εὔμολπος, συβώτης δὲ ὁ Εὐβουλεύς· ἀφ’ ὧν τὸ Εὐμολπιδῶν καὶ τὸ Κηρύκων τὸ ἱεροφαντικὸν δὴ τοῦτο Ἀθήνησι γένος ἤνθησεν. Καὶ δὴ (οὐ γὰρ ἀνήσω μὴ οὐχὶ εἰπεῖν) ξενίσασα ἡ Βαυβὼ τὴν Δηὼ ὀρέγει κυκεῶνα αὐτῇ· τῆς δὲ ἀναινομένης λαβεῖν καὶ πιεῖν οὐκ ἐθελούσης (πενθήρης γὰρ ἦν) περιαλγὴς ἡ Βαυβὼ γενομένη, ὡς ὑπεροραθεῖσα δῆθεν, ἀναστέλλεται τὰ αἰδοῖα καὶ ἐπιδεικνύει τῇ θεῷ· ἣ δὲ τέρπεται τῇ ὄψει ἡ Δηὼ καὶ μόλις ποτὲ δέχεται τὸ ποτόν, ἡσθεῖσα τῷ θεάματι. Ταῦτ’ ἔστι τὰ κρύφια τῶν Ἀθηναίων μυστήρια. Ταῦτά τοι καὶ Ὀρφεὺς ἀναγράφει. Παραθήσομαι δέ σοι αὐτὰ τοῦ Ὀρφέως τὰ ἔπη, ἵν’ ἔχῃς μάρτυρα τῆς ἀναισχυντίας τὸν μυσταγωγόν· ὣς εἰποῦσα πέπλους ἀνεσύρατο, δεῖξε δὲ πάντα σώματος οὐδὲ πρέποντα τύπον· παῖς δ’ ἦεν Ἴακχος, χειρί τέ μιν ῥίπτασκε γελῶν Βαυβοῦς ὑπὸ κόλποις·σώτης δὲ ὁ Εὐβουλεύς· ἀφ᾽ ὧν τὸ (82) Εὐμολπιδών, καὶ τὸ Κηρύκων (83) τὸ ἱεροφαντικὸν δὴ τοῦτο (84) ᾿Αθήνησι γένος ἤνθηκεν. Καὶ δὴ (οὐ γὰρ ἀνήσω μὴ οὐχὶ εἰπεῖν) ξενίσασα ἡ Βανδὼ τὴν Δηώ, ὀρέγει κύ κεῶνα αὐτῇ· τῆς δὲ ἀναινομένης λαβεῖν, καὶ πιεῖν οὐκ ἐθελούσης (πενθήρης γὰρ ἦν) περιαλγής ή Βαυ 6ὼ γενομένη, ὡς ὑπεροραθείσα δῆθεν, ἀναστέλλεται τὰ αἰδοῖα, καὶ ἐπιδεικνύει (85) τῇ θεῷ. Ἡ δὲ τέρπε- ται τῇ ὄψει ἡ Δηώ· καὶ μόλις ποτὲ δέχεται τὸ ποτόν, ἡσθεῖσα τῷ θεάματι. Ταῦτ' ἐστὶ τὰ κρύφια τῶν Αθηναίων μυστήρια· ταῦτά τοι καὶ ᾿Ορφεὺς ἀνα- γράφει. Παραθήσομαι δέ σοι αὐτὰ τοῦ Ὀρφέως τὰ ἔπη, ἵν᾿ ἔχῃς μάρτυρα (86) τῆς ἀναισχυντίας τὸν Α λος ὁ Τριπτόλεμος ἦν, ποιμὴν δὲ ὁ Εὔμολπος· συ- Β μυσταγωγόν. Ὣς εἰποῦσα (87), πέπλους ἀνεσύρετο, δεῖξε δὲ [πάντα Σώματος οὐδὲ πρέποντα τύπον παῖς δ᾽ ἦεν Ιακχος" Χειρί τέ μιν ρίπτασκε γελῶν Βαυβοῦς ὑπὸ κόλ [ποις. Ἡ δ' ἐπεὶ οὖν μείδησε θεά, μείδησ᾽ ἐνὶ θυμῷ, Δέξατο δ' αιόλον ἄγγος, ἐν ᾧ κυκεὼν ἐνέκειτο. Ρ. 17, Τελευτήσαντος δὲ Εὐ μόλπου, κῆρυξ νεώτερος λείπεται τῶν παίδων, ὃν αὐτοὶ κήρυκες, θυγατρὸς Κέκροπος Αγλαύρου καὶ Ἑρμοῦ παῖδα εἶναι λέγουσιν, ἀλλ' οὐκ Εὐμόλπου. ονομάζων αὐτὸν μὲν δε ροφάντην, Πλούτωνα δὲ δαδοῦχον, κήρυκα δὲ Θεόδω ρον, τοὺς δὲ ἄλλους ἑταίρους μύστας καὶ ἐπόπτας, παρὰ τὰ νόμιμα καὶ τὰ καθεστηκότα υπό τε Εὐμολπιδῶν, καὶ Κηρύκων, καὶ τῶν ἱερέων τῶν ἐξ Ελευσίνος. νος ήνθησε, και, ήνθεσεν Καὶ γὰρ, οὐδὲ γὰρ ἀνήσω μὴ οὐχὶ εἰπ. μυσταγωγόν τὰς θεῶν τελετάς, μακ : Ποίησιν μὲν γὰρ ἀσκεῖν καὶ ἄδειν Ορφεύς ὑμᾶς ἐδίδαξεν· ὁ δ᾽ αὐτὸς καὶ μυεῖσθαι. παῖς δ' ἦεν Ἰάκχος παῖς νηπίαχος δ' ἦν, μυ στηριώδη υποδεικνύει, δεῖξε δὲ πάντα δεῖξαι, Κυκεών γὰρ ἐν αὐτῷ γίνεται, τοῦτ' ἔστι πόσις ἐν τῷ κράματι τυρὸν ἔχουσα καὶ ἄλφιτον. Κυκεών, πόμα ἐκ πολλῶν βοτανῶν συγκείμενον, οινόμελι, CLEMENTIS ALEXANDRINI 8: (Attica locus est labore debilitata, constitit, ac puteo cuidam insedit, ingenti mærore confecta. Sed enim, iis, qui initiantur, graviter ne quid simile agant, in hodiernum usque diem prohibetur: uti- que ne sacris initiati lugentem Cererem imitari vi- deantur. Cæterum × Eleusinem per id tempus indigenæ quidam incolebant, quorum hæc fuere no- mina : Baubo, Dysaules, Triptolemus, Eumolpus, et Eubuleus. Ac Triptolemus quidem bubulcus erat, Eumolpus pastor, Eubuleus vero subulcus, ex quibus Eumolpidarum, necnon illud præconum genus sacrorum ac religionum interpres, Athenis effloruit. Baubo igitur (nec enim ab hujus etiam rei commemoratione revocari me patiar) cum ho- spilio Cererem excepisset, hauriendum ei cinnum propinat, qua propter vim doloris poculum potumque respuente, illa repulsam moleste ferens, quod se despectam spretamque fuisse putaret scilicet, reductis vestibus occultas corporis partes 'divæ oculis objicit; quo spectaculo delectata, oblatam sibi potionem, agre licet, tandem tamen ebibit. Hæc Athe niensium recondita mysteria sunt, quæ scriptis Orpheus etiam ipse mandavit. Hujus ego tibi versus quo- que subjiciam, ut quem tu mystagogum habes, eumdem habeas flagitiosæ ac turpis infamiæ testem : Dixerat, obscenam Cereri tum veste reducta ☑Corporis ostentat speciem, puer astat Iacchus, Quem lætata manu medias Baubonis in ulnas Conjicit : hinc oli arridens, luctuque soluta, Multiplicis commista hausit Dea pocula cinni. * ED. POTTER, ED. PARIS. unam excipias, meminit idem Pausanias, partim in Auic. p. et 36, partim in Corinth. C P. 57. VIGER. rum et Præconum familiæ Athenis conjunctissimæ. Pausanias, in Attic. p. : Præcipua utrique familia mysteriorum cura. Plu- tarchus, in Alcibiade, accusatum eum scribit, quod mysteria domi simulasset, idque VIGER. etc., Euseb., Joan., habet etiam Νov. Μox, D Joan. Euseb. Caeterum Orpheuin vocat; quia deorum caremonias, instituisse fertur, referente in Baoticis Pausania. Tatianus, Poeticæ stu dium et canendi docuit vos Orpheus, sicut etiam initia- lorios ritus. Idem refert Justinus M. Cohort. ad Græc. pag. 76, 77, aliisque locis; Athenagoras Legat., p. 64, alios ut mittam. 25, Emendationum, hæc Orphei carmina, ut apud Aruobium, lib. v, et Clementem hic, itaque apud interpretem Eusebii habentur lib. De præparat. evang. cap. 5, emendanda esse ait, et notandum in tertio carmine Arnobium videri aliter legisse, quam færa habeant exemplaria, tam Clementis quam Eusebii. Nam, ab illis nulla fit mentio Iacchi; quare non suspicatur eum legisse, sed aut aliquid simile. Ut semel dicam quod sentio, inquit, sunt hæc involuta et et forte mendosa Cæterum fortasse le- gendum est apud utrumque ut legit Arnobius, qui in hujus impuræ fabulæ narratione hunc versum videtur expressisse illis verbis: Facit sumere habi- tum, etc. In Eusebio impresso quod ad reliquum attinet, legitur ut suspicatur legendum Hervetus. Cætera leguntur ut apud Clementem, nisi quod corrigendum est pro cyceon, cinnus Nonio, potio ex multis liquoribus confecta. Athenæus, lib. u: Hesychius : aliis ut et interpre- tationum hujus nominis cinnus fieri possit; sed Budæus ejus varia fuisse genera admonet., Vide Turuebum lib. xi, cap. 8, Advers. Arnobius etiam et Cicero cinnum vertunt. COLLECT.Nullus est cri- ticus, peritus imperitus, e plebe aut e patribus, qui mon in hoc loco sudaverit. Et in primis summus vir Paulus Leopardus, cum se diu in omnem partem vertisset, ut est homo minime ambitiosus, tanden ait, mystica videri sibi, et non minus quam hæc ipsa sacra, quæ hic vates prodidit Threicius, ob- scura ac involuta. Nam cur nemo, ac ne ipse qui-, dem Arnobius, qui versus hos Latine fecit, aut ex aliquo, ut ego arbitror, poęta, qui Latine Orphica converterat, deprompsit, meminit lacchi? meminit ætatis ejus meminit flagitii ejus, quod Bauboni ipse Arnobius ascribit? Nam ecce tibi versus : : Sic effata, simul vestem contraxit ab imo, Objecitque oculis formatas inguinibus res. Quas cava concutiens Baubo manu, nam puerilis Ollis vultus erat, plaudit, contrectat amice. Tum dea defigens augusti luminis orbes, Tristitias animi paulum mollita reponit : (82) Αφ' ὧν τό. Αφ' ὧν δὴ τό, Euseb., Joan. (83) Κηρύκων. Recte : fuerunt enim Eumolpida- (84) Ιεροφαντικὸν δὴ τ. Ἱεροφαντικὸν τοῦτο γέ- (85) Επιδεικνύει. Υποδεικνύει, Euseb., Joan. (86) Ιν' ἔχῃς μ. "Ιν' ἔχοις μάρτυρα ἀναισχυντίας, (87) Ὣς εἰποῦσα. Paulus Leopardus, lib. vi, cap.
PG 8:85ἡ δ’ ἐπεὶ οὖν μείδησε θεά, μείδης’ ἐνὶ θυμῷ, δέξατο δ’ αἰόλον ἄγγος, ἐν ᾧ κυκεὼν ἐνέκειτο. Κἄστι τὸ σύνθημα Ἐλευσινίων μυστηρίων· «ἐνήστευσα, ἔπιον τὸν κυκεῶνα, ἔλαβον ἐκ κίστης, ἐργασάμενος ἀπεθέμην εἰς κάλαθον καὶ ἐκ καλάθου εἰς κίστην.» Καλά γε τὰ θεάματα καὶ θεᾷ πρέποντα. Ἄξια μὲν οὖν νυκτὸς τὰ τελέσματα καὶ πυρὸς καὶ τοῦ «μεγαλήτορος», μᾶλλον δὲ ματαιόφρονος Ἐρεχθειδῶν δήμου, πρὸς δὲ καὶ τῶν ἄλλων Ἑλλήνων, οὕστινας «μένει τελευτήσαντας ἅσσα οὐδὲ ἔλπονται.» Τίσι δὴ μαντεύεται Ἡράκλειτος ὁ Ἐφέσιος; «Νυκτιπόλοις, μάγοις, βάκχοις, λήναις, μύσταις», τούτοις ἀπειλεῖ τὰ μετὰ θάνατον, τούτοις μαντεύεται τὸ πῦρ· «τὰ γὰρ νομιζόμενα κατὰ ἀνθρώπους μυστήρια ἀνιερωστὶ μυοῦνται.» Νόμος οὖν καὶ ὑπόληψις κενὴ καὶ τοῦ δράκοντος τὰ μυστήρια ἀπάτη τίς ἐστιν θρῃσκευομένη, τὰς ἀμυήτους ὄντως μυήσεις καὶ τὰς ἀνοργιάστους τελετὰς εὐσεβείᾳ νόθῳ προστρεπομένων. Οἷαι δὲ καὶ αἱ κίσται μυστικαί· δεῖ γὰρ ἀπογυμνῶσαι τὰ ἅγια αὐτῶν καὶ τὰ ἄρρητα ἐξειπεῖν. Οὐ σησαμαῖ ταῦτα καὶ πυραμίδες καὶ τολύπαι καὶ πόπανα πολυόμφαλα χόνδροι τε ἁλῶν καὶ δράκων, ὄργιον Διονύσου Βασσάρου;Κάστι (88) τὸ σύνθημα Ελευσινίων (89) μυστηρίων & Ως εἰποῦσα, πέπλους ἀνεσύρετο, δεῖξε δὲ πάντα Σώματος οὐδὲ πρέποντα τύπον· παῖς δ᾽ ἦεν "Ιακ- [χος Χειρί τέ μιν ῥίπτασκε γελῶν Βαυβοῦς ὑπὸ κόλποις. Ἡ δ' ἐπεὶ οὖν μείδησε θεά, μείδησ᾽ ἐνὶ θυμῷ, Δέξατο δ' αιόλον ἄγγος, ἐν ᾧ κυκεὼν ἐνέκειτο. μυστηριώδες, καὶ κατά- Ξενίσασα ἡ Βαυδὼ τὴν Δηώ, ὀρέγει κυκεῶνα αὐτῇ. Τῆς δὲ ἀναινομένης λαβεῖν, καὶ πιεῖν οὐκ ἐθελούσης (πενθήρης γὰρ ἦν), περιαλγής ή Βαν- δὼ γενομένη, ὡς ὑπεροραθεῖσα δῆθεν, ἀναστέλλεται τὰ αἰδοῖα, καὶ ἐπιδεικνύει τῇ θεῷ. Ἡ δὲ τέρπεται τῇ ὄψει ἡ Δηώ· καὶ μόλις ποτὲ δέχεται τὸ ποτόν, ἡσθεῖσα καὶ ἐσχάτη ἀσχημοσύνη Ως εἰποῦσα, πέπλους ἀνεσύρατο, δεῖξε δὲ πάντα Σώματος οὐδὲ πρέποντα τύπον, παιδήϊον ἄνθος Χειρί τέ μιν ρίπτασκεν ἐῇ Βαυβὼ ὑπὸ κόλποις. Ἡπίη οὖν μείδησε θεά, μείδησ' ἐνὶ θυμῷ, Δέξατο δ' αιόλον ἄγγος, ἐν ᾧ κυκεὼν ἐνέκειτο. Οὐδὲ πρέπον λέγεσθαι τύπον σώματος οὐδὲ πρέποντα λέγεσθαι σώματος οὐδὲ πρέποντα τύπον, παρατετιλμένην. παρατίλλε παρατίλλεσθαι, Ἐγὼ δ' ἀεὶ πρώτιστος εἰς ἐκκλησίαν Νοστών κάθημαι κατ' ἐπειδὰν ὦ μόνος, Στένω, κέχηνα, σκορδινῶμαι, πέρδομαι, Απορώ, γράφω, παρατίλλομαι, λογίζομαι. τῶν διὰ τὴν ἀπραξίαν ἀλυόντων, καὶ τὸν χρόνον εἰς ἀμηχανίαν δαπανώντων. τύπος οὐδὲ πρέπων λέγεσθαι ἄνω παις. λάχνην Καὶ δ' ἔχει 46ης ἄνθος, ὅ τε σθέ νος ἐστι μέγιστον. ἀνθερεών, ρεῶνα Τέκνον, μὴ σύγε μητρὸς ἀπ' ἀνθερεώνας ἀμήσης. ἐν τοῖς ἀτάκτοις τό κακέμφατον, COHORTATIO AD GENTES. Jam, Eleusiniorum mysteriorum communis quædam Inde manu poclum sumit, risuque sequenti Perducit totum cyceonis læta liquorem. At vero Græcus : Dedit paraphrasin potius quam strictam interpreta- tionem Arnobius. Et tamen ecce de laccho nihil. Totum illud drama foedum, STOV, a Baubone et Cerere peragitur. Nusquam vel levissima lacchi mentio. Quid de versibus lo- quor? Idem Arnobius, verbis paulo ante suis mi- nima maxima sigillatim persequitur, et Orphica non tam exponit quam dilatat: Refit ad deam tri- B stem, inquit, et inter illa communia, quibus moris est frangere ac temperare mærores, retegit seipsum : atque omnia illa pudoris loca revelatis monstrat in- guinibus. Atque pubi affigit oculos diva, et inauditi specie solaminis pascitur. Tum diffusior facta per risum, aspernatam sumit atque ebibit potionem : et quod diu nequivit verecundia Baubonis exprimere, propudiosi facinoris extorsit obscenitas. Sed quid Arnobium loquor? Totani fabulam interpretatur ipse Clemens, et quasi stricta oratione, Orphica di- ducit. An ergo ipse Clemens meminit lacchi? Nihil minus. inquit, To Beάuati. Nusquam hic est lacchus, nusquam puer dicitur, nusquam manum proterve movet. C Plane corruperunt hunc versum homines religiosi, et, uti reor, pudebat verborum ; quæ fuerunt tamen verecunda, si quis cum Arnobianis contendat. Imo cum præfatione honoris, proferuntur a vate, pu- dendis, et, ut ille loquitur, propudiosis sacris præ- fecto. Neque ulla fœditas in verbis, sed in sacro el in facto Baubus, summa est, quam nisi vellent intelligi homines sanctissimi, nunquam tot verbis totum facinus et fœditatem rei exposuisset Arnobius. Scripserat hoc modo sine ullo dubio poeta Græcus, et sic legit Arnobius: Primo versu Eusebium secuti sumus, apud quem sic legitur, quod nec Sylburgius omisit. Nam ava- D paobat, etiam cum absolute ponitur, semper foe- Jum est feminis. In secundo versu, eleganti pariter ac verecunda usus est ellipsi. Nam cum aliquid efferrent cum præfatione honoris, utebantur i̇stis verbis : ita Halicarnasseus Dionysius, reliquias humanas, Thy Où Aéysσal πpé- Tousav axalapalay vocavit. Ita Orpheus plane ele- ganter pariter et verecunde, (nam hoc est intelligendum) vo- cavit, non obscenam illam parteni, per quam, sine ulla reprehensione cum Arnobio loquar, secus femineum et sobolem prodere, et nomen solet acquirere generi; verum inverecundam illam formam quam ad exprimendum risum Baubo excogitaverat. Arno- bius, vocat formatas inguinibus res. Uterque intelligit Non quemadmodum solebant machi bat, quam pœnam apud comicos, et alios Latinos ut etiam, tam sæpe habes, neque quemadmodum otiosi homines dicuntur cum nihil habent quod agant, et irati suo otio, pilos e naribus aut axillis vellunt. De quibus locus suavissimus est Acharnensibus : Nam hoc est eorum, qui nihil agendo cruciantur, Cujus verum ibi characte rem dedit Comicus. Sed hic mapatidfiós, quem in- telligit, est meretricularum Athenis usitatissimus, de quibus hic agit poeta. Unde subdit Arnobius : Quid Erechtheo sati, quid cives Minervii dicitis? Avet animus scire, quibus sitis eloquiis tam periculosa negotia defensuri. Et Suidas notat, in deliciis fuisse id Atheniensibus antiquis: cæterum inverecundæ mulieris esse notam. Sane mulieres apud Comicum (Lysistrate) hoc remedium excogitant, ut viros in partes pertrabant suas. Baubo autem erat ynys, hoc est Atheniensium progeneratrix. Si quis plura petit a nobis, injuriam pudori nostro facit. Quan- quam poteram Arnobianis verbis hoc negotio de- fungi, qui hoc multis admodum describit, et læævi- gationem vocat. Nunquam autem nefas arbitratus sum, cum iis loqui, ad quorum mores, non oratio et verba modo, sed et vita componenda est. Sequi- tur maioriov äv0o;. Verecunde ostendit Orpheus, qualis est fuerit : Gos, inquit, matofiov. Hoc interpretatur Arnobius, puerilis ollis vultus erat. Uterque honeste de re parum honesta. Sicut Latini pubem dicunt. Et ita hoc ipsum de quo agimus Arnobius vocat, Atque pubi affigit oculos diva, de toy mapatidµóv. Nam hoc in anu turpe ac inverecundum erat. Puerum autem intelligit Arnobius, cui prima circa genas aut alibi emergit pubes. Et Orpheo mais est pou- Cujus ad excutiendum risum, scilicet expresserat. Eam promiscue Græci 46ry, id est pubem, et avo;, hoc est florem, dicunt. Ho- merus vocem utramque, et qua utitur Arnobius, pariter conjunxit : Hinc in viris, pars illa dicitur, in qua nascitur to avog. Atque idcirco Euphorion a criticis notatur, qui feminæ vɛ- tribuerat: Baubo Erant enim verba Clytemnestra. ad Orestem. Izidov autem dicitur, ut ab eodem alibi pavthiov, quod pueri non nesciunt. Quem Arno- bius hic vultum vocat puerilem, supra vocat, pue- riliorem habituin, in re eadem. Pro quo nunc legi- tur : Facit sumere habitum puriorem, et in speciem lævigari nondum duri atque striculi pusionis. Nam quæcunque versu dicit, eadem omnia ante soluta dixerat oratione. Et sane, puer nondum striculus, si Latine intelligimus, est investis puer, quem pue- riliorem habitum vocat doctissimus scriptor. In Ar- nobii tertio, scribe: Quas cava succutiens Baubus manu: nam, etc. Petit enim quod alias auctores vi- tant, in postremis vocibus, quia ultima liquescit, more ex ita vertisse videtur: Ipsa denique symbola, quæ rogati (88) Κάστι τὸ σύνθημα. Sic omnino legendum (89) Το σύνθημα Ελευσινίων. Arnobius hæc
Οὐχὶ δὲ ῥοιαὶ πρὸς τοῖσδε καὶ κράδαι νάρθηκές τε καὶ κιττοί, πρὸς δὲ καὶ φθοῖς καὶ μήκωνες; Ταῦτ’ ἔστιν αὐτῶν τὰ ἅγια. Καὶ προσέτι τῆς Θέμιδος τὰ ἀπόρρητα σύμβολα ὀρίγανον, λύχνος, ξίφος, κτεὶς γυναικεῖος, ὅ ἐστιν εὐφήμως καὶ μυστικῶς εἰπεῖν μόριον γυναικεῖον. Ὢ τῆς ἐμφανοῦς ἀναισχυντίας. Πάλαι μὲν ἀνθρώποις σωφρονοῦσιν ἐπικάλυμμα ἡδονῆς νὺξ ἦν σιωπωμένη· νυνὶ δὲ τοῖς μυουμένοις πεῖρα τῆς ἀκρασίας νύξ ἐστι λαλουμένη, καὶ τὸ πῦρ ἐλέγχει τὰ πάθη δᾳδουχούμενον. Ἀπόσβεσον, ὦ ἱεροφάντα, τὸ πῦρ· αἰδέσθητι, δᾳδοῦχε, τὰς λαμπάδας· ἐλέγχει σου τὸν Ἴακχον τὸ φῶς· ἐπίτρεψον ἀποκρύψαι τῇ νυκτὶ τὰ μυστήρια· σκότει τετιμήσθω τὰ ὄργια· τὸ πῦρ οὐχ ὑποκρίνεται, ἐλέγχειν καὶ κολάζειν κελεύεται. Ταῦτα τῶν ἀθέων τὰ μυστήρια·Κάστι (88) τὸ σύνθημα Ελευσινίων (89) μυστηρίων & Ως εἰποῦσα, πέπλους ἀνεσύρετο, δεῖξε δὲ πάντα Σώματος οὐδὲ πρέποντα τύπον· παῖς δ᾽ ἦεν "Ιακ- [χος Χειρί τέ μιν ῥίπτασκε γελῶν Βαυβοῦς ὑπὸ κόλποις. Ἡ δ' ἐπεὶ οὖν μείδησε θεά, μείδησ᾽ ἐνὶ θυμῷ, Δέξατο δ' αιόλον ἄγγος, ἐν ᾧ κυκεὼν ἐνέκειτο. μυστηριώδες, καὶ κατά- Ξενίσασα ἡ Βαυδὼ τὴν Δηώ, ὀρέγει κυκεῶνα αὐτῇ. Τῆς δὲ ἀναινομένης λαβεῖν, καὶ πιεῖν οὐκ ἐθελούσης (πενθήρης γὰρ ἦν), περιαλγής ή Βαν- δὼ γενομένη, ὡς ὑπεροραθεῖσα δῆθεν, ἀναστέλλεται τὰ αἰδοῖα, καὶ ἐπιδεικνύει τῇ θεῷ. Ἡ δὲ τέρπεται τῇ ὄψει ἡ Δηώ· καὶ μόλις ποτὲ δέχεται τὸ ποτόν, ἡσθεῖσα καὶ ἐσχάτη ἀσχημοσύνη Ως εἰποῦσα, πέπλους ἀνεσύρατο, δεῖξε δὲ πάντα Σώματος οὐδὲ πρέποντα τύπον, παιδήϊον ἄνθος Χειρί τέ μιν ρίπτασκεν ἐῇ Βαυβὼ ὑπὸ κόλποις. Ἡπίη οὖν μείδησε θεά, μείδησ' ἐνὶ θυμῷ, Δέξατο δ' αιόλον ἄγγος, ἐν ᾧ κυκεὼν ἐνέκειτο. Οὐδὲ πρέπον λέγεσθαι τύπον σώματος οὐδὲ πρέποντα λέγεσθαι σώματος οὐδὲ πρέποντα τύπον, παρατετιλμένην. παρατίλλε παρατίλλεσθαι, Ἐγὼ δ' ἀεὶ πρώτιστος εἰς ἐκκλησίαν Νοστών κάθημαι κατ' ἐπειδὰν ὦ μόνος, Στένω, κέχηνα, σκορδινῶμαι, πέρδομαι, Απορώ, γράφω, παρατίλλομαι, λογίζομαι. τῶν διὰ τὴν ἀπραξίαν ἀλυόντων, καὶ τὸν χρόνον εἰς ἀμηχανίαν δαπανώντων. τύπος οὐδὲ πρέπων λέγεσθαι ἄνω παις. λάχνην Καὶ δ' ἔχει 46ης ἄνθος, ὅ τε σθέ νος ἐστι μέγιστον. ἀνθερεών, ρεῶνα Τέκνον, μὴ σύγε μητρὸς ἀπ' ἀνθερεώνας ἀμήσης. ἐν τοῖς ἀτάκτοις τό κακέμφατον, COHORTATIO AD GENTES. Jam, Eleusiniorum mysteriorum communis quædam Inde manu poclum sumit, risuque sequenti Perducit totum cyceonis læta liquorem. At vero Græcus : Dedit paraphrasin potius quam strictam interpreta- tionem Arnobius. Et tamen ecce de laccho nihil. Totum illud drama foedum, STOV, a Baubone et Cerere peragitur. Nusquam vel levissima lacchi mentio. Quid de versibus lo- quor? Idem Arnobius, verbis paulo ante suis mi- nima maxima sigillatim persequitur, et Orphica non tam exponit quam dilatat: Refit ad deam tri- B stem, inquit, et inter illa communia, quibus moris est frangere ac temperare mærores, retegit seipsum : atque omnia illa pudoris loca revelatis monstrat in- guinibus. Atque pubi affigit oculos diva, et inauditi specie solaminis pascitur. Tum diffusior facta per risum, aspernatam sumit atque ebibit potionem : et quod diu nequivit verecundia Baubonis exprimere, propudiosi facinoris extorsit obscenitas. Sed quid Arnobium loquor? Totani fabulam interpretatur ipse Clemens, et quasi stricta oratione, Orphica di- ducit. An ergo ipse Clemens meminit lacchi? Nihil minus. inquit, To Beάuati. Nusquam hic est lacchus, nusquam puer dicitur, nusquam manum proterve movet. C Plane corruperunt hunc versum homines religiosi, et, uti reor, pudebat verborum ; quæ fuerunt tamen verecunda, si quis cum Arnobianis contendat. Imo cum præfatione honoris, proferuntur a vate, pu- dendis, et, ut ille loquitur, propudiosis sacris præ- fecto. Neque ulla fœditas in verbis, sed in sacro el in facto Baubus, summa est, quam nisi vellent intelligi homines sanctissimi, nunquam tot verbis totum facinus et fœditatem rei exposuisset Arnobius. Scripserat hoc modo sine ullo dubio poeta Græcus, et sic legit Arnobius: Primo versu Eusebium secuti sumus, apud quem sic legitur, quod nec Sylburgius omisit. Nam ava- D paobat, etiam cum absolute ponitur, semper foe- Jum est feminis. In secundo versu, eleganti pariter ac verecunda usus est ellipsi. Nam cum aliquid efferrent cum præfatione honoris, utebantur i̇stis verbis : ita Halicarnasseus Dionysius, reliquias humanas, Thy Où Aéysσal πpé- Tousav axalapalay vocavit. Ita Orpheus plane ele- ganter pariter et verecunde, (nam hoc est intelligendum) vo- cavit, non obscenam illam parteni, per quam, sine ulla reprehensione cum Arnobio loquar, secus femineum et sobolem prodere, et nomen solet acquirere generi; verum inverecundam illam formam quam ad exprimendum risum Baubo excogitaverat. Arno- bius, vocat formatas inguinibus res. Uterque intelligit Non quemadmodum solebant machi bat, quam pœnam apud comicos, et alios Latinos ut etiam, tam sæpe habes, neque quemadmodum otiosi homines dicuntur cum nihil habent quod agant, et irati suo otio, pilos e naribus aut axillis vellunt. De quibus locus suavissimus est Acharnensibus : Nam hoc est eorum, qui nihil agendo cruciantur, Cujus verum ibi characte rem dedit Comicus. Sed hic mapatidfiós, quem in- telligit, est meretricularum Athenis usitatissimus, de quibus hic agit poeta. Unde subdit Arnobius : Quid Erechtheo sati, quid cives Minervii dicitis? Avet animus scire, quibus sitis eloquiis tam periculosa negotia defensuri. Et Suidas notat, in deliciis fuisse id Atheniensibus antiquis: cæterum inverecundæ mulieris esse notam. Sane mulieres apud Comicum (Lysistrate) hoc remedium excogitant, ut viros in partes pertrabant suas. Baubo autem erat ynys, hoc est Atheniensium progeneratrix. Si quis plura petit a nobis, injuriam pudori nostro facit. Quan- quam poteram Arnobianis verbis hoc negotio de- fungi, qui hoc multis admodum describit, et læævi- gationem vocat. Nunquam autem nefas arbitratus sum, cum iis loqui, ad quorum mores, non oratio et verba modo, sed et vita componenda est. Sequi- tur maioriov äv0o;. Verecunde ostendit Orpheus, qualis est fuerit : Gos, inquit, matofiov. Hoc interpretatur Arnobius, puerilis ollis vultus erat. Uterque honeste de re parum honesta. Sicut Latini pubem dicunt. Et ita hoc ipsum de quo agimus Arnobius vocat, Atque pubi affigit oculos diva, de toy mapatidµóv. Nam hoc in anu turpe ac inverecundum erat. Puerum autem intelligit Arnobius, cui prima circa genas aut alibi emergit pubes. Et Orpheo mais est pou- Cujus ad excutiendum risum, scilicet expresserat. Eam promiscue Græci 46ry, id est pubem, et avo;, hoc est florem, dicunt. Ho- merus vocem utramque, et qua utitur Arnobius, pariter conjunxit : Hinc in viris, pars illa dicitur, in qua nascitur to avog. Atque idcirco Euphorion a criticis notatur, qui feminæ vɛ- tribuerat: Baubo Erant enim verba Clytemnestra. ad Orestem. Izidov autem dicitur, ut ab eodem alibi pavthiov, quod pueri non nesciunt. Quem Arno- bius hic vultum vocat puerilem, supra vocat, pue- riliorem habituin, in re eadem. Pro quo nunc legi- tur : Facit sumere habitum puriorem, et in speciem lævigari nondum duri atque striculi pusionis. Nam quæcunque versu dicit, eadem omnia ante soluta dixerat oratione. Et sane, puer nondum striculus, si Latine intelligimus, est investis puer, quem pue- riliorem habitum vocat doctissimus scriptor. In Ar- nobii tertio, scribe: Quas cava succutiens Baubus manu: nam, etc. Petit enim quod alias auctores vi- tant, in postremis vocibus, quia ultima liquescit, more ex ita vertisse videtur: Ipsa denique symbola, quæ rogati (88) Κάστι τὸ σύνθημα. Sic omnino legendum (89) Το σύνθημα Ελευσινίων. Arnobius hæc
PG 8:87ἀθέους δὲ εἰκότως ἀποκαλῶ τούτους, οἳ τὸν μὲν ὄντως ὄντα θεὸν ἠγνοήκασιν, παιδίον δὲ ὑπὸ Τιτάνων διασπώμενον καὶ γύναιον πενθοῦν καὶ μόρια ἄρρητα ὡς ἀληθῶς ὑπ’ αἰσχύνης ἀναισχύντως σέβουσιν, διττῇ ἐνεσχημένοι τῇ ἀθεότητι, προτέρᾳ μέν, καθ’ ἣν ἀγνοοῦσι τὸν θεόν, τὸν ὄντα ὄντως μὴ γνωρίζοντες θεόν, ἑτέρᾳ δὲ καὶ δευτέρᾳ ταύτῃ πλάνῃ τοὺς οὐκ ὄντας ὡς ὄντας νομίζοντες καὶ θεοὺς τούτους ὀνομάζοντες τοὺς οὐκ ὄντως ὄντας, μᾶλλον δὲ οὐδὲ ὄντας, μόνου δὲ τοῦ ὀνόματος τετυχηκότας. Διὰ τοῦτό τοι καὶ ὁ ἀπόστολος διελέγχει ἡμᾶς «Καὶ ἦτε ξένοι» λέγων «τῶν διαθηκῶν τῆς ἐπαγγελίας, ἐλπίδα μὴ ἔχοντες καὶ ἄθεοι ἐν τῷ κόσμῳ». Πολλὰ κἀγαθὰ γένοιτο τῷ τῶν Σκυθῶν βασιλεῖ, ὅστις ποτὲ ἦν [Ἀνάχαρσις]. Οὗτος τὸν πολίτην τὸν ἑαυτοῦ, τὴν παρὰ Κυζικηνοῖς Μητρὸς τῶν θεῶν τελετὴν ἀπομιμούμενον παρὰ Σκύθαις τύμπανόν τε ἐπικτυποῦντα καὶ κύμβαλον ἐπηχοῦντα καὶ τοῦ τραχήλου τινὰ μηναγυρτικὰ ἐξηρτημένον, κατετόξευσεν, ὡς ἄνανδρον αὐτόν τε παρ’ Ἕλλησι γεγενημένον καὶ τῆς θηλείας τοῖς ἄλλοις Σκυθῶν διδάσκαλον νόσου.Α Ενήστευσα· ἔπιον τὸν κυκεώνα· ἔλαβον ἐκ κιο Ρ. μίν τo παιδήϊον ἄνθος. ῥιπτάσκειν Βαυβώ. ἡ ἐπεὶ οὖν, ήπίη οὖν. ηπίως πράως, ἡ πραότης περὶ όρ- γὴν μεσότης γελῶν γέλω, μείδησε, Τοῦτ᾽ ἐπεὶ οὖν ἐσίδησε θεά, ἀνεσύρετο, ἀνεσύρατο. είπτασκε μια ρίπτεσκε, κίστη, τὸ σύνθημα, ἔλαβον ἐκ κίστης· ἐκ καλάθου εἰς κίστην· αἱ κίσται αἱ μυστικαί. νήστις, τὸν κυκεώνα, γασάμενος, ἀπεθ., στης εργασάμενος ἀπεθέμην (90) εἰς καλαθον, καὶ ἐκ καλάθου εἰς κίστην. Καλά γε τὰ θεάματα, καὶ θεῷ πρέποντα· ἄξια μὲν οὖν νυκτὸς τὰ τελέσματα, καὶ πυρὸς, καὶ τοῦ μεγαλήτορος, μᾶλλον δὲ ματαιό φρονος Ερεχθειδῶν δήμου· πρὸς δὲ καὶ τῶν ἄλλων Ἑλλήνων, οὔστινας μένει τελευτήσαντας, ἄσσα οὐδὲ ἔλπονται. Τοῖσι (91) δὴ μαντεύεται Ηράκλειτος ὁ Ἐφέσιος, νυκτιπόλοις, μάγοις, βάκχοις, ληναῖς, μύσταις· τούτοις ἀπειλεῖ τὰ μετὰ θάνατον· τούτοις μαντεύεται τὸ πῦρ. Τὰ γὰρ νομιζόμενα κατ' ανθρώ τους μυστήρια ἀνιέρως μυοῦνται (99). Νόμος οὖν καὶ ὑπόληψις κενή· καὶ τοῦ δράκοντος τὰ μυστή ρια ἀπάτη τίς ἐστι, θρησκευομένη τὰς ἀμυήτους (95) ὄντως μυήσεις, καὶ τὰς ἀνοργιαστους τελετάς εὐσε βεία νόθῳ προστρεπομένη (94). Οἶαι δὲ καὶ αἱ κίσται α! μυστικαί ; δεῖ γὰρ ἀπογυμνώσαι τὰ ἅγια αὐτῶν καὶ τὰ ἄῤῥητα ἐξειπεῖν. Οὐ σησαμαί (95) ταῦτα, καὶ πυραμίδες, καὶ τολύπαι (96), καὶ πόπανα πολυόμε φαλα, χόνδροι τε ἁλῶν (97), καὶ δράκων, ὄργιον νος εργασάμενος μενος, ῥῶπον, μυσταγωγούμενοι. Ηράκλειτος, Ηρά χλειος, Συνάδειν τούτῳ καὶ ὁ Ἡράκλειτος φαίνεται δι' ὧν φησι περὶ τῶν ἀνθρώπων διαλεγόμενος· Ανθρώ τους μένει ἀποθανόντας ἄσσα οὐκ ἔλπονται, οὐδὲ δο κέουσιν. νόμος οὖν καὶ ὑπόληψις, Νον., κοινή κενή, προτρεπομένων. τῷ προτρέπειν τῷ προτρέπειν. επί, πρός, Προστρεπομένων, Νον. σησαμεναί τολύπη, τολύπαι καὶ πυραμίδες καὶ τολύπαι. τολύπη χόνδροι τε ἁλός, ἀλῶν χόνδρος, καὶ φαλλός. Ει Έρια πυρός, καὶ ἀλῶν χόν δρους, καὶ δάδας... δεδίασι. Μος Βασάρου CLEMENTIS ALEXANDRINI quasi tessera, hæc est : Jejunavi, cinnum ebibi; accepi e cista; operatus, in calathum reposui, ac rursum in cistam ex calatho. Egregia vero specta- cula, quæque deam in primis deceant : imo, digna sane tenebris ignique mysteria, digna ingentibus, aut potius vanitate plenis Erechthidarum, cætero- rumque Græcorum animis, quos quidem ea post obitum manent, a quibus spe et cogitatione longis- sime absunt. Et vero, his tandem Heraclitus ille Ephesius vaticinatur : Tenebrionibus & profecto, magis, bacchis, lenis, mystis. Hi sunt, quibus penas mortem secuturas comminatur, ignemque denun- tiat. Nam quæ hominum ex sensu mysteria sta- tuuntur, ea profanos habent initiandi ritus. Itaque, et statæ illæ sacrorum leges, et communis hominum opinio, et universa ista draconis mysteria, aliud nihil sunt, quam error quidam initia, quæ nihil plane initiorum habeant, superstitiose colens, im- piosque ritus adulterina pietatis specie venerans. Quæ porro et cujusmodi sunt mysticæ illæ cista? * ED. POTTER, ED. PARIS. more antiquorum. Et ostendit, Orphei eo refe- rendum esse quo quas, ad nimirum Porro dixit Orpheus, quod Arno- bius, succulere, plaudere, contrectare. Et legendum est In quarto non est dubium quin fuerit, quod est Arnobius suavissime mollita exponit : enim est teste Hel sychio. Atqui ira opponitur, et Nicomachiorum secundlo dicitur. Talis autem erat Ceres, irata nempe propter injuriam illatam, non modo tristis ob calamitatem. Hæc in gratiam doctorum aliquot virorum libuit apponere, qui sententiam de his duobus locis sape quæsive- runt nostram. HEINSIUS. - Totum hunc locum Da- niel Heinsius, in suis ad Clementem Adnotationibus, cum Arnobii versione componens, et emendat pro- babiliter, et copiose pertractat. Ego tamen vulgatam lectionem retineri passe crediderim, si mu- tetur in et post prius virgula inse- ratur, ut prior ille risus Bauboni, posterior Cereri tribuatur. VIGER. - Salmasius, Exercit. Plinian., 750, cum in principio quarti versus posuerat : addit : . Sic legendi illi versus, quos perperam sollicitant docti, dum eos ex Arnobio corrigere satagunt, qui mentem eorum non percepit. . Ceterum in versu primo, pro Eusebius habet ltem versu tertio, Joan. ex Eusebio, ut observarunt Paulus Leopardus, Emend., lib. iv, cap. 5, et Viger., non ut olim lege- batur, quamvis hanc lectionem, ut existimavit Sylburgius, tuentur quæ sequuntur, Sed Eusebii lectionem firmant mss. Nov. et Joan. rogati sacrorum in acceptionibus respondetis: Jejunavi, atque ebibi̟ cyceonem, exta sumpsi et in calathum misi; accepi rursus, in cistula traustuli. COLLECT.— Ubi pro exta sumpsi, legendum auctoritate Clemen- tis, ex cista sumpsi. Scilicet, hæc initiati responde- bant, Cererem se imitatos fuisse, quæ primo præ dolore jejuna, filiam quæsivit: dein, a Baubone recreata, cinnum, ebibit. Pleniorem harum cæremoniarum descriptionem qui videre cu- pit, consulat Joannis Meursii Eleusin., cap. 10. Nov. Caeterum Reinesio, Var. B G D lect. lib. j, cap. 23, suspecta est, quia non respondeat ei quidquam in sacro illo, quod fecissent initiandi. Mavult igitur ille 0ɛxá- id est postquam inspexi sacrum illum et secretam mercem. Cyceonem autem e cista acce- pisse, ut annotat Meursius, nec hujus, nec illius conditio tulisset. Eum exemplo Cereris a Baubone hospitio acceptae biberunt of recte. Ibidem pro Eusebius habet utique ex Clemente corrigendus. Nam He racliti locum respicit, quem recitat Strom. 1, p. : Theodoretus etiam serm. 8, quo de mar- tyribus agit, hoc dictum memorat, p. : Hera- cliti vero dictum illud valde admiror: Manere mo- rientes homines ea quæ neque sperant, neque ex- spectant. Euseb. Μox, pro Euseb., Joan. Recte utrumque. bus, cap. 46, de Manichæorum sacro ait: Hoc non sacramentum, sed ersacramentum. apud Eusebium exstat Sed hic meo sit quam adhortandi quæ potius con- judicio colendi et reverendi significatio commodior venit quam Quid, quod preposi- tione quadam opus esset, ut aut simili VIGER. - in Joan. Pannus, glomus. Unde quædam placentæ, quæ ad eun modum confectæ essent, dice- Dantur. Meminit Athenæus, lib. 11; Clemens Alex., Protreptico, Glomus vo cabatur Latine, quod Græce. Festus, Glomus, in sacris crustulum. COLLECT. sed receptam lectionem tuetur ipse Clemens paulo ante, Strom. vii, pag. : cum sim- plici babent Euseb., Joan. (90) Ἐκ κίστης· ἐργασάμενος ἀπ. Ἐκ κίστης ἐρ- (91) Τοῖσι. Τίσι, Νυν., Euseb. cum interrogat., (92) Αντέρως μυοῦνται. Ανιερωστὶ μυοῦνται· (95) Αμυήτους, etc. Augustinus, lib. De hæresi- (94) Προστρεπομένη. Rectius videtur quam quod (95) Σησαμαϊ. Supra lanc vocem aliquis posuit (96) Τολύπαι. Josephus Scaliger in Varronem, (97) Χόνδροι τε ἁλῶν. Est qui legere maluit,
Ὧν δὴ χάριν (οὐ γὰρ οὐδαμῶς ἀποκρυπτέον) θαυμάζειν ἔπεισί μοι ὅτῳ τρόπῳ Εὐήμερον τὸν Ἀκραγαντῖνον καὶ Νικάνορα τὸν Κύπριον καὶ Διαγόραν καὶ Ἵππωνα τὼ Μηλίω τόν τε Κυρηναῖον ἐπὶ τούτοις ἐκεῖνον (ὁ Θεόδωρος ὄνομα αὐτῷ) καί τινας ἄλλους συχνούς, σωφρόνως βεβιωκότας καὶ καθεωρακότας ὀξύτερόν που τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων τὴν ἀμφὶ τοὺς θεοὺς τούτους πλάνην, ἀθέους ἐπικεκλήκασιν, εἰ καὶ τὴν ἀλήθειαν αὐτὴν μὴ νενοηκότας, ἀλλὰ τὴν πλάνην γε ὑπωπτευκότας, ὅπερ οὐ σμικρὸν εἰς ἀλήθειαν φρονήσεως ζώπυρον ἀναφύεται σπέρμα· ὧν ὃ μέν τις παρεγγυᾷ τοῖς Αἰγυπτίοις, «εἰ θεοὺς νομίζετε, μὴ θρηνεῖτε αὐτοὺς μηδὲ κόπτεσθε· εἰ δὲ πενθεῖτε αὐτούς, μηκέτι τούτους ἡγεῖσθε εἶναι θεούς», ὃ δ’ Ἡρακλέα ἐκ ξύλου λαβὼν κατεσκευασμένον (ἔτυχε δὲ ἕψων τι οἴκοι, οἷα εἰκός)· «Εἶα δή, ὦ Ἡράκλεις», εἶπεν· «νῦν σοι ἤδη καιρός, ὥσπερ Εὐρυσθεῖ, ἀτὰρ δὴ καὶ ἡμῖν ὑπουργῆσαι τὸν τρισκαιδέκατον τοῦτον ἆθλον καὶ Διαγόρᾳ τοὔψον παρασκευάσαι», «κᾆτ’ αὐτὸν εἰς τὸ πῦρ ἐνέθηκεν ὡς ξύλον». Ἀκρότητες ἄρα ἀμαθίας ἀθεότης καὶ δεισιδαιμονία, ὧν ἐκτὸς μένειν σπουδαστέον.Α Ενήστευσα· ἔπιον τὸν κυκεώνα· ἔλαβον ἐκ κιο Ρ. μίν τo παιδήϊον ἄνθος. ῥιπτάσκειν Βαυβώ. ἡ ἐπεὶ οὖν, ήπίη οὖν. ηπίως πράως, ἡ πραότης περὶ όρ- γὴν μεσότης γελῶν γέλω, μείδησε, Τοῦτ᾽ ἐπεὶ οὖν ἐσίδησε θεά, ἀνεσύρετο, ἀνεσύρατο. είπτασκε μια ρίπτεσκε, κίστη, τὸ σύνθημα, ἔλαβον ἐκ κίστης· ἐκ καλάθου εἰς κίστην· αἱ κίσται αἱ μυστικαί. νήστις, τὸν κυκεώνα, γασάμενος, ἀπεθ., στης εργασάμενος ἀπεθέμην (90) εἰς καλαθον, καὶ ἐκ καλάθου εἰς κίστην. Καλά γε τὰ θεάματα, καὶ θεῷ πρέποντα· ἄξια μὲν οὖν νυκτὸς τὰ τελέσματα, καὶ πυρὸς, καὶ τοῦ μεγαλήτορος, μᾶλλον δὲ ματαιό φρονος Ερεχθειδῶν δήμου· πρὸς δὲ καὶ τῶν ἄλλων Ἑλλήνων, οὔστινας μένει τελευτήσαντας, ἄσσα οὐδὲ ἔλπονται. Τοῖσι (91) δὴ μαντεύεται Ηράκλειτος ὁ Ἐφέσιος, νυκτιπόλοις, μάγοις, βάκχοις, ληναῖς, μύσταις· τούτοις ἀπειλεῖ τὰ μετὰ θάνατον· τούτοις μαντεύεται τὸ πῦρ. Τὰ γὰρ νομιζόμενα κατ' ανθρώ τους μυστήρια ἀνιέρως μυοῦνται (99). Νόμος οὖν καὶ ὑπόληψις κενή· καὶ τοῦ δράκοντος τὰ μυστή ρια ἀπάτη τίς ἐστι, θρησκευομένη τὰς ἀμυήτους (95) ὄντως μυήσεις, καὶ τὰς ἀνοργιαστους τελετάς εὐσε βεία νόθῳ προστρεπομένη (94). Οἶαι δὲ καὶ αἱ κίσται α! μυστικαί ; δεῖ γὰρ ἀπογυμνώσαι τὰ ἅγια αὐτῶν καὶ τὰ ἄῤῥητα ἐξειπεῖν. Οὐ σησαμαί (95) ταῦτα, καὶ πυραμίδες, καὶ τολύπαι (96), καὶ πόπανα πολυόμε φαλα, χόνδροι τε ἁλῶν (97), καὶ δράκων, ὄργιον νος εργασάμενος μενος, ῥῶπον, μυσταγωγούμενοι. Ηράκλειτος, Ηρά χλειος, Συνάδειν τούτῳ καὶ ὁ Ἡράκλειτος φαίνεται δι' ὧν φησι περὶ τῶν ἀνθρώπων διαλεγόμενος· Ανθρώ τους μένει ἀποθανόντας ἄσσα οὐκ ἔλπονται, οὐδὲ δο κέουσιν. νόμος οὖν καὶ ὑπόληψις, Νον., κοινή κενή, προτρεπομένων. τῷ προτρέπειν τῷ προτρέπειν. επί, πρός, Προστρεπομένων, Νον. σησαμεναί τολύπη, τολύπαι καὶ πυραμίδες καὶ τολύπαι. τολύπη χόνδροι τε ἁλός, ἀλῶν χόνδρος, καὶ φαλλός. Ει Έρια πυρός, καὶ ἀλῶν χόν δρους, καὶ δάδας... δεδίασι. Μος Βασάρου CLEMENTIS ALEXANDRINI quasi tessera, hæc est : Jejunavi, cinnum ebibi; accepi e cista; operatus, in calathum reposui, ac rursum in cistam ex calatho. Egregia vero specta- cula, quæque deam in primis deceant : imo, digna sane tenebris ignique mysteria, digna ingentibus, aut potius vanitate plenis Erechthidarum, cætero- rumque Græcorum animis, quos quidem ea post obitum manent, a quibus spe et cogitatione longis- sime absunt. Et vero, his tandem Heraclitus ille Ephesius vaticinatur : Tenebrionibus & profecto, magis, bacchis, lenis, mystis. Hi sunt, quibus penas mortem secuturas comminatur, ignemque denun- tiat. Nam quæ hominum ex sensu mysteria sta- tuuntur, ea profanos habent initiandi ritus. Itaque, et statæ illæ sacrorum leges, et communis hominum opinio, et universa ista draconis mysteria, aliud nihil sunt, quam error quidam initia, quæ nihil plane initiorum habeant, superstitiose colens, im- piosque ritus adulterina pietatis specie venerans. Quæ porro et cujusmodi sunt mysticæ illæ cista? * ED. POTTER, ED. PARIS. more antiquorum. Et ostendit, Orphei eo refe- rendum esse quo quas, ad nimirum Porro dixit Orpheus, quod Arno- bius, succulere, plaudere, contrectare. Et legendum est In quarto non est dubium quin fuerit, quod est Arnobius suavissime mollita exponit : enim est teste Hel sychio. Atqui ira opponitur, et Nicomachiorum secundlo dicitur. Talis autem erat Ceres, irata nempe propter injuriam illatam, non modo tristis ob calamitatem. Hæc in gratiam doctorum aliquot virorum libuit apponere, qui sententiam de his duobus locis sape quæsive- runt nostram. HEINSIUS. - Totum hunc locum Da- niel Heinsius, in suis ad Clementem Adnotationibus, cum Arnobii versione componens, et emendat pro- babiliter, et copiose pertractat. Ego tamen vulgatam lectionem retineri passe crediderim, si mu- tetur in et post prius virgula inse- ratur, ut prior ille risus Bauboni, posterior Cereri tribuatur. VIGER. - Salmasius, Exercit. Plinian., 750, cum in principio quarti versus posuerat : addit : . Sic legendi illi versus, quos perperam sollicitant docti, dum eos ex Arnobio corrigere satagunt, qui mentem eorum non percepit. . Ceterum in versu primo, pro Eusebius habet ltem versu tertio, Joan. ex Eusebio, ut observarunt Paulus Leopardus, Emend., lib. iv, cap. 5, et Viger., non ut olim lege- batur, quamvis hanc lectionem, ut existimavit Sylburgius, tuentur quæ sequuntur, Sed Eusebii lectionem firmant mss. Nov. et Joan. rogati sacrorum in acceptionibus respondetis: Jejunavi, atque ebibi̟ cyceonem, exta sumpsi et in calathum misi; accepi rursus, in cistula traustuli. COLLECT.— Ubi pro exta sumpsi, legendum auctoritate Clemen- tis, ex cista sumpsi. Scilicet, hæc initiati responde- bant, Cererem se imitatos fuisse, quæ primo præ dolore jejuna, filiam quæsivit: dein, a Baubone recreata, cinnum, ebibit. Pleniorem harum cæremoniarum descriptionem qui videre cu- pit, consulat Joannis Meursii Eleusin., cap. 10. Nov. Caeterum Reinesio, Var. B G D lect. lib. j, cap. 23, suspecta est, quia non respondeat ei quidquam in sacro illo, quod fecissent initiandi. Mavult igitur ille 0ɛxá- id est postquam inspexi sacrum illum et secretam mercem. Cyceonem autem e cista acce- pisse, ut annotat Meursius, nec hujus, nec illius conditio tulisset. Eum exemplo Cereris a Baubone hospitio acceptae biberunt of recte. Ibidem pro Eusebius habet utique ex Clemente corrigendus. Nam He racliti locum respicit, quem recitat Strom. 1, p. : Theodoretus etiam serm. 8, quo de mar- tyribus agit, hoc dictum memorat, p. : Hera- cliti vero dictum illud valde admiror: Manere mo- rientes homines ea quæ neque sperant, neque ex- spectant. Euseb. Μox, pro Euseb., Joan. Recte utrumque. bus, cap. 46, de Manichæorum sacro ait: Hoc non sacramentum, sed ersacramentum. apud Eusebium exstat Sed hic meo sit quam adhortandi quæ potius con- judicio colendi et reverendi significatio commodior venit quam Quid, quod preposi- tione quadam opus esset, ut aut simili VIGER. - in Joan. Pannus, glomus. Unde quædam placentæ, quæ ad eun modum confectæ essent, dice- Dantur. Meminit Athenæus, lib. 11; Clemens Alex., Protreptico, Glomus vo cabatur Latine, quod Græce. Festus, Glomus, in sacris crustulum. COLLECT. sed receptam lectionem tuetur ipse Clemens paulo ante, Strom. vii, pag. : cum sim- plici babent Euseb., Joan. (90) Ἐκ κίστης· ἐργασάμενος ἀπ. Ἐκ κίστης ἐρ- (91) Τοῖσι. Τίσι, Νυν., Euseb. cum interrogat., (92) Αντέρως μυοῦνται. Ανιερωστὶ μυοῦνται· (95) Αμυήτους, etc. Augustinus, lib. De hæresi- (94) Προστρεπομένη. Rectius videtur quam quod (95) Σησαμαϊ. Supra lanc vocem aliquis posuit (96) Τολύπαι. Josephus Scaliger in Varronem, (97) Χόνδροι τε ἁλῶν. Est qui legere maluit,
PG 8:89Οὐχ ὁρᾷς τὸν ἱεροφάντην τῆς ἀληθείας Μωσέα προστάττοντα θλαδίαν καὶ ἀποκεκομμένον μὴ ἐκκλησιάζειν, καὶ προσέτι τὸν ἐκ πόρνης; Αἰνίττεται δὲ διὰ μὲν τῶν προτέρων τὸν ἄθεον τρόπον τὸν τῆς θείας καὶ γονίμου δυνάμεως ἐστερημένον, διὰ δὲ τοῦ λοιποῦ τοῦ τρίτου τὸν πολλοὺς ἐπιγραφόμενον ψευδωνύμους θεοὺς ἀντὶ τοῦ μόνου ὄντος θεοῦ, ὥσπερ ὁ ἐκ τῆς πόρνης τοὺς πολλοὺς ἐπιγράφεται πατέρας ἀγνοίᾳ τοῦ πρὸς ἀλήθειαν πατρός. Ἦν δέ τις ἔμφυτος ἀρχαία πρὸς οὐρανὸν ἀνθρώποις κοινωνία, ἀγνοίᾳ μὲν ἐσκοτισμένη, ἄφνω δέ που διεκθρῴσκουσα τοῦ σκότους καὶ ἀναλάμπουσα, οἷον δὴ ἐκεῖνο λέλεκταί τινι τὸ ὁρᾷς τὸν ὑψοῦ τόνδ’ ἄπειρον αἰθέρα καὶ γῆν πέριξ ἔχονθ’ ὑγραῖς ἐν ἀγκάλαις; Καὶ τὸ ὦ γῆς ὄχημα κἀπὶ γῆς ἔχων ἕδραν, ὅστις ποτ’ εἶ σύ, δυστόπαστος εἰσιδεῖν, καὶ ὅσα ἄλλα τοιαῦτα ποιητῶν ᾄδουσι παῖδες. Ἔννοιαι δὲ ἡμαρτημέναι καὶ παρηγμέναι τῆς εὐθείας, ὀλέθριαι ὡς ἀληθῶς, τὸ «οὐράνιον φυτόν», τὸν ἄνθρωπον, οὐρανίου ἐξέτρεψαν διαίτης καὶ ἐξετάνυσαν ἐπὶ γῆς, γηί̈νοις προσανέχειν ἀναπείσασαι πλάσμασιν.Διονύσου Βασσάρου; Οὐχὶ δὲ ῥοιαὶ πρὸς τοῖσδε, καὶ καρδίαι (98), νάρθηκες τε, καὶ κιττοί; πρὸς δὲ, καὶ φθοῖς (99), καὶ μήκωνες; ταῦτ' ἐστὶν αὐτῶν τὰ ἅγια. Καὶ προσέτι τῆς Θέμιδος τὰ ἀπόῤῥητα (1) σύμβολα, ὀρίγανον, λύχνος, ξίφος, κτείς γυναικεῖος· ὅ ἐστιν, εὐφήμως καὶ μυστικῶς εἰπεῖν, μόριον γυναικεῖον. Ω τῆς ἐμφανοῦς ἀναισχυντίας! πάλαι μὲν ἀνθρώποις σωφρονοῦσιν ἐπικάλυμμα ἡδονῆς νύξ ἦν σιωπωμέ νη (2), νυνὶ δὲ τοῖς μυουμένοις, ἡ ἱερὰ τῆς ἀκρασίας νύξ ἐστι λαλουμένη· καὶ τὸ πῦρ ἐλέγχει τὰ πάθη δαδουχούμενον (3). Απόσβεσον, ὦ ἱεροφάντα, τὸ πῦρο αϊδέσθητι, δαδουχε, τὰς λαμπάδας· ἐλέγχει τῇ νυκτὶ τὰ μυστήρια· καὶ σκότει τετιμήσθω τὰ τοῦ τὸν Ἴακχον τὸ φῶς· ἐπίτρεψον ἀκοκρύψαι (4) όργια τὸ πῦρ (5) οὐχ ὑποκρίνεται ἐλέγχειν καὶ κολάζειν & κελεύεται. Ταῦτα τῶν ἀθέων τὰ μυστήρια. ᾿Αθέους δὲ εἰκότως ἀποκαλῶ τούτους, οἱ μὲν ὄντως ὄντα Θεόν Αγνοήκασιν, παιδίον δὲ ὑπὸ Τιτάνων διασπώμενον, καὶ γύναιον πενθοῦν, καὶ μόρια ἄῤῥητα ὡς ἀληθῶς ὑπ᾽ αἰσχύνης, ἀναισχύντως σέβουσιν· διττῇ ἐνεσχη- μένοι (6) τῇ ἀθεότητι· προτέρα μὲν, καθ᾿ ἣν ἀγνοοῦσι τὸν Θεὸν, τὸν ὄντως ὄντα μὴ γνωρίζοντες Θεόν· ἑτέρα καὶ δευτέρα ταύτῃ πλάνῃ, τοὺς οὐκ ὄντας, ὡς ὄντας, νομίζοντες, καὶ θεοὺς τούτους ὀνομάζοντες τοὺς οὐκ ὄντως όντας· μᾶλλον δὲ οὐδὲ ὄντας, μόνου (7) δὲ τοῦ ὀνόματος τετυχηκότας. Διὰ τοῦτό τοι καὶ ὁ Ἀπόστο λος διελέγχει ἡμᾶς· Καὶ ἦτε ξένοι, λέγων, διαθη- τῶν τῆς ἐπαγγελίας, ἐλπίδα μὴ ἔχοντες, καὶ ἄθεοι ἐν τῷ κόσμῳ. Πολλὰ κἀγαθὰ (8) γένοιτο τῷ τῶν Σκυθῶν βασιλεῖ, ὅστις ποτὲ ἦν 'Ανάχαρσις ! ο τος τὸν πολίτην τὸν ἑαυτοῦ, τὴν παρὰ Κυζικηνοῖς μητρὸς τῶν θεῶν τελετὴν ἀπομιμούμενον παρὰ Σκύ- θαις, τύμπανόν τε ἐπιχτυποῦντα, καὶ κύμβαλον ἐπηχοῦντα, οἷα του τραχήλου τινὰ μὴναγύρτην ἐξηρ τημένον (9), κατετόξευσεν· ὡς ἄνανδρον αὐτόν τε * Ρ. Β Εt καὶ κράδαι, κλαδῶν συκῆς ὁ δὲ φθοῖς οὕτω γίνεται· φθοῖς καὶ φθοίδια, ἐπίχυτος θρυμματώδες, επίχυτος χιν. ὠρίγανον, κτείς γυναικεῖος, ὅς ἐστιν εξ φημον καὶ μυστικὸν, μόριον γυναικείον, κτείς ἐφήβαιον. ἡ ἱερὰ τῆς ἀκρασίας νύξ ἐστι λαλουμένη. ή ἱερὰ τῆς ἀκρασίας ἡ νύξ έ.λ., μυστήρια, Νον., χειν καὶ κολάζειν κελεύεται, ἐνισχημένη, ένι- σχημένοι. Γοιιo Δύο καὶ πονηρὰ ἐποίησεν ὁ λαός μου· ἐμὲ ἐγκατέλι- πον πηγὴν ὕδατος ζωῆς, καὶ ὤρυξαν ἑαυτοῖς λάκκους συντετριμμένους. ὄντα ὄντως ὄντως ὄντα, ἑτέρα δὲ καὶ δευτέρα ταύτῃ δὴ πλάνῃ Ευ δή ταύτῃ. ὅστις ποτὲ ἦν Ἀνά χαρσις· τῷ τῶν Σκυθῶν βασιλεῖ, ὅστις ποτὲ ἦν, Ανάχαρσις, ὅστις ποτὲ ἦν, τὸν πολίτην τὸν ἑαυτοῦ. COHORTATIO AD GENTES. A nudandum enim quidquid apud eos sancti est, quide ED. POTTER. quid arcant, evulgandum. Nonne hæc omnia sesa- ma, pyramides, glomi, placentæ variis signate umbilicis, grana salis, et draco Dionysii Bassart sacramentum? non mala punica ? non medull:e ar- borum? non ferulæ cum hederis? non pastilli ex siligine caseoque confecti? non, denique, papavera? Haec sunt, quæ sancta vocant. Quid? Themidis non- ne recondita synrbola ista sunt? origanum, ly- chnus, gladius, pecten muliebris, quod honestum ac mysticum est muliebris pudendi nomen. O gnavam perfrictamque impudentiam! Hominum tempera- tiorum voluptas olim noctis silentio tegebatur; nunc vero nox est, quæ initiandis sacra libidinis enuntiat; adeoque ignis Dagitia succensis facibus illustrata pandit. Exstingue sis hunc ignem, hiero- phanta tuque, o qui lumen præfers, tuas ipse faces reverere ; lumen istud lacchum traducit luum ; pa- tere noctem mysteria tenebris occultare; orgiorum honori consulatur; ignis non simulat, arguit, pu- nitque que jubetur. Haec igitur illa sunt hominum atheorum mysteria. Jure enim atheos dixerim, qui a veri Numinis cognitione prorsus alieni, pusio- nem a Titanibus discerptum, ejulantem muliercu- lam, partesque corporis, quas pudor nominare non sinit, impudentissime venerentur : ut duplici no- mine impietatis ac negatæ divinitatis ☑ rei te- neantur; altero, quod Deum ignorent, dum nequa- quam eum, qui vere Deus est, agnoscunt; altero, quod eos superesse, qui non sunt, arbitrentur, C illosque deos nuncupent, qui tantum a vera divini- tate absunt, ut ne supersint quidem, nec præter nomen aliud quidquam sint consecuti. Propterea nos redarguit Apostolus : eratis, inquiens, hospites testamentorum promissionis, spem non ha‐ - spicatur ut de ramis ficulneis intelliga- tur, quia Cleniens paulo post inter Dionysiaca refert. COLLECT. Hanc emendationem fecit etiam Reinesius, Variar. lect., lib. 1, cap. 25. Sic apul Athenaeum, sic porro conficitur phthois. Enumeratur et apud Pollu cem, lib. vi, cap. 11, inter placentarum genera : sic enin legendum ex ms. nam diversum genus apud D Athen. lib. Interpres vertit phthoides, libatoria. Joan. Dein, Euseb., Joan. Suidæ est legendum, particula transposita, sacra intemperantia nos loquitur. omittunt post Euseb., Joan., recte. ignis non dissimulat : arguere et punire jubetur, Euseb., Joan. Euseb.; Joan., quod corruptum est ex simile est illud Jerem. 11, 13: Μox, pro Nov. Dein, seb., Joan. et Nov., nisi quod in hoc particula ponatur ante Itaque ex his auctoris textus supplendus esse videtur. dotus, lib. v, cap. 76, ubi regis nomen, quod omni- sit Clemens, Saulium fuisse dicit. Meminerunt etiam Diogenes Laertius, in Anacharside, et Josephus, Archæol. Jud., lib. 11, alios ut taceam. Consentiunt porro universi Anacharsidem occisum, non vero occisorem fuisse. Quid igitur vult quod Clemens subjungit de rege Scytharum, quicunque fuerit Anacharsis; plane ac si Anacharsis rex fuisset, et civem quemdam suum, qui alienos mores in Scythiam inducere vellet, oc- cidisset? Casaubonus, in notis ad Laerti Anachar- sidem, Ego vero hanc litem, inquit, facile comipo- nam: non enim hæc unquam Clementis fuit mens, sed scriptoris, qui glossam in textum loco alieno recepit. Legendum aio, deleta voce quæ perpe ram huc intrusa est, cum prius adnotata esset, non ad illa, ut putavit librarius, sed ad illa, (98) Καὶ καρδίαι. Fed. Morellus P. legendum su- (99) Φθοῖς. Phihois non incommode reddi potest. (1) Απόρρητα. "Αῤῥητα, Euseb., Joan. Mos, (2) Νυξ ἦν σιωπ. Ην omittit Euseb. Mor, pro (5) Δᾳδουχούμενον. Δαδουχούμενα, Euseb., Joan. (4) Αποκρύψαι. Ἐπικρύψαι, Νον. Μox, και (5) Τὸ πῦρ, etc. Τὸ πῦρ οὐχ ὑποκρίνεται· ἐλέγ (6) Διττῇ ἐπεσχημένοι. Δ. ἐνισχημένοι Νον., (7) Μόνου. Μόνον, Joan. Et hactenus Eusebius. (8) Πολλὰ κάγ. Historiam hanc memorat Hero- (5) Ολα του τραχήλου τινὰ μηναγύρτην, ἐξηρη
PG 8:95Οἳ μὲν γὰρ εὐθέως ἀμφὶ τὴν οὐρανοῦ θέαν ἀπατώμενοι καὶ ὄψει μόνῃ πεπιστευκότες τῶν ἀστέρων τὰς κινήσεις ἐπιθεώμενοι ἐθαύμασάν τε καὶ ἐξεθείασαν, θεοὺς ἐκ τοῦ θεῖν ὀνομάσαντες τοὺς ἀστέρας, καὶ προσεκύνησαν ἥλιον, ὡς Ἰνδοί, καὶ σελήνην, ὡς Φρύγες· οἳ δὲ τῶν ἐκ γῆς φυομένων τοὺς ἡμέρους δρεπόμενοι καρποὺς Δηὼ τὸν σῖτον, ὡς Ἀθηναῖοι, καὶ Διόνυσον τὴν ἄμπελον, ὡς Θηβαῖοι, προσηγόρευσαν. Ἄλλοι τὰς ἀμοιβὰς τῆς κακίας ἐπισκοπήσαντες θεοποιοῦσι τὰς ἀντιδόσεις προσκυνοῦντες καὶ τὰς συμφοράς. Ἐντεῦθεν τὰς Ἐρινύας καὶ τὰς Εὐμενίδας Παλαμναίους τε καὶ Προστροπαίους, ἔτι δὲ Ἀλάστορας ἀναπεπλάκασιν οἱ ἀμφὶ τὴν σκηνὴν ποιηταί. Φιλοσόφων δὲ ἤδη τινὲς καὶ αὐτοὶ μετὰ τοὺς ποιητικοὺς τῶν ἐν ὑμῖν παθῶν ἀνειδωλοποιοῦσι τύπους τὸν Φόβον καὶ τὸν Ἔρωτα καὶ τὴν Χαρὰν καὶ τὴν Ἐλπίδα, ὥσπερ ἀμέλει καὶ Ἐπιμενίδης ὁ παλαιὸς Ὕβρεως καὶ Ἀναιδείας Ἀθήνησιν ἀναστήσας βωμούς· οἳ δὲ ἐξ αὐτῶν ὁρμώμενοι τῶν πραγμάτων ἐκθεοῦνται τοῖς ἀνθρώποις καὶ σωματικῶς ἀναπλάττονται, Δίκη τις καὶ Κλωθὼ καὶ Λάχεσις καὶ Ἄτροπος καὶ Εἱμαρμένη, Αὐξώ τε καὶ Θαλλώ, αἱ Ἀττικαί.
PG 8:97Ἕκτος ἐστὶν εἰσηγητικὸς τρόπος ἀπάτης, θεῶν περιποιητικός, καθ’ ὃν ἀριθμοῦσι θεοὺς τοὺς δώδεκα· ὧν καὶ θεογονίαν Ἡσίοδος ᾄδει τὴν αὑτοῦ, καὶ ὅσα θεολογεῖ Ὅμηρος. Τελευταῖος δὲ ὑπολείπεται (ἑπτὰ γὰρ οἱ ἅπαντες οὗτοι τρόποι) ὁ ἀπὸ τῆς θείας εὐεργεσίας τῆς εἰς τοὺς ἀνθρώπους καταγινομένης ὁρμώμενος. Τὸν γὰρ εὐεργετοῦντα μὴ συνιέντες θεὸν ἀνέπλασάν τινας σωτῆρας Διοσκούρους καὶ Ἡρακλέα ἀλεξίκακον καὶ Ἀσκληπιὸν ἰατρόν. Αὗται μὲν αἱ ὀλισθηραί τε καὶ ἐπιβλαβεῖς παρεκβάσεις τῆς ἀληθείας, καθέλκουσαι οὐρανόθεν τὸν ἄνθρωπον καὶ εἰς βάραθρον περιτρέπουσαι. Ἐθέλω δὲ ὑμῖν ἐν χρῷ τοὺς θεοὺς αὐτοὺς ἐπιδεῖξαι ὁποῖοί τινες καὶ εἴ τινες, ἵν’ ἤδη ποτὲ τῆς πλάνης λήξητε, αὖθις δὲ παλινδρομήσητε εἰς οὐρανόν. «Ἦμεν γάρ που καὶ ἡμεῖς τέκνα ὀργῆς, ὡς καὶ οἱ λοιποί· ὁ δὲ θεὸς πλούσιος ὢν ἐν ἐλέει, διὰ τὴν πολλὴν ἀγάπην αὐτοῦ, ἣν ἠγάπησεν ἡμᾶς, ὄντας ἤδη νεκροὺς τοῖς παραπτώμασιν συνεζωοποίησεν τῷ Χριστῷ.» «Ζῶν γὰρ ὁ λόγος» καὶ συνταφεὶς Χριστῷ συνυψοῦται θεῷ. Οἱ δὲ ἔτι ἄπιστοι «τέκνα ὀργῆς» ὀνομάζονται, τρεφόμενα ὀργῇ·
PG 8:99ἡμεῖς δὲ οὐκ ὀργῆς θρέμματα ἔτι, οἱ τῆς πλάνης ἀπεσπαςμένοι, ᾄσσοντες δὲ ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν. Ταύτῃ τοι ἡμεῖς οἱ τῆς ἀνομίας υἱοί ποτε διὰ τὴν φιλανθρωπίαν τοῦ λόγου νῦν υἱοὶ γεγόναμεν τοῦ θεοῦ· ὑμῖν δὲ καὶ ὁ ὑμέτερος ὑποδύεται ποιητὴς ὁ Ἀκραγαντῖνος Ἐμπεδοκλῆς· τοιγάρτοι χαλεπῇσιν ἀλύοντες κακότησιν οὔ ποτε δειλαίων ἀχέων λωφήσετε θυμόν. Τὰ μὲν δὴ πλεῖστα μεμύθευται καὶ πέπλασται περὶ θεῶν ὑμῖν· τὰ δὲ καὶ ὅσα γεγενῆσθαι ὑπείληπται, ταῦτα δὲ περὶ ἀνθρώπων αἰσχρῶν καὶ ἀσελγῶς βεβιωκότων ἀναγέγραπται· τύφῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε καὶ τρίβον ὀρθὴν εὐθεῖαν προλιπόντες ἀπήλθετε τὴν δι’ ἀκανθῶν καὶ σκολόπων. Τί πλανᾶσθε, βροτοί; παύσασθε, μάταιοι, καλλίπετε σκοτίην νυκτός, φωτὸς δὲ λάβεσθε. Ταῦτα ἡμῖν ἡ προφητικὴ παρεγγυᾷ καὶ ποιητικὴ Σίβυλλα· παρεγγυᾷ δὲ καὶ ἡ ἀλήθεια, γυμνοῦσα τῶν καταπληκτικῶν τουτωνὶ καὶ ἐκπληκτικῶν προσωπείων τὸν ὄχλον τῶν θεῶν, συνωνυμίαις τισὶ τὰς δοξοποιίας διελέγχουσα. Αὐτίκα γοῦν εἰσὶν οἳ τρεῖς τοὺς Ζῆνας ἀναγράφουσιν, τὸν μὲν Αἰθέρος ἐν Ἀρκαδίᾳ, τὼ δὲ λοιπὼ τοῦ Κρόνου παῖδε, τούτοιν τὸν μὲν ἐν Κρήτῃ, θάτερον δὲ ἐν Ἀρκαδίᾳ πάλιν.(εγγυς τοῖς Αἰγυπτίοις· Εἰ θεοὺς νομίζετε; μὴ θρη- Α νεῖτε αὐτοὺς, μηδὲ κόπτεσθε· εἰ δὲ πενθεῖτε αὐτ τους, μηκέτι τούτους ἡγεῖσθε εἶναι θεούς. Ο δ' Ἡρακλέα ἐκ ξύλου λαβὼν κατεσκευασμένον· (ἔτυχε δὲ ξύων τι οἴκοι, οἷα εἰκός· ) Εἴα δὴ, ὦ Ηράκλεις, εἶπεν· νῦν σοι ήδη καιρός, ὥσπερ Ευρυσθεῖ, ἀτὰρ (15) δὴ καὶ ἡμῖν, ὑπουργῆσαι τὸν τρισκαι δέκατον τοῦτον ἄθλον, καὶ Διαγόρᾳ τοῦτον παρα σκευάσαι κατ' αὐτὸν, εἰς τὸ πῦρ ἐνέθηκεν (16) ὡς ξύλον. 'Ακρότητες ἄρα ἀμαθίας ἀθεότης καὶ δεισι δαιμονία· ὧν ἐκτὸς μένειν σπουδαστέον. Οὐχ ὁρᾷς τὴν ἱεροφάντην τῆς ἀληθείας Μωϋσέα προστάττοντα, θλαδίαν (17) καὶ ἀποκεκομμένον μὴ ἐκκλησιάζειν καὶ προσέτι τὸν ἐκ πόρνης; αἰνίττεται δὲ διὰ μὲν τῶν προτέρων τὸν ἄθεον τρόπον, τὸν τῆς θείας καὶ γονίμου δυνάμεως (18) εστερημένον· διὰ δὲ τοῦ λοι- Β ποῦ τοῦ τρίτου τὸν πολλοὺς ἐπιγραφόμενον ψευδωνύ- μους θεούς, ἀντὶ τοῦ μόνου ὄντος Θεοῦ, ὥσπερ ὁ ἐκ τῆς πόρνης τοὺς πολλοὺς ἐπιγράφεται πατέρας ἀγνοίᾳ τοῦ πρὸς ἀλήθειαν πατρός. Ην δέ τις ἔμφυτος ἀρχαία πρὸς οὐρανὸν ἀνθρώποις κοινωνία, ἀγνοίᾳ μὲν ἐσκο τισμένη, ἄφνω δέ που διεκθρώσκουσα τοῦ σκότους, καὶ ἀναλάμπουσα· οἷον δὴ ἐκεῖνο λέλεκταί τινι, τό Ορᾷς τὸν ὑψοῦ (19), τόνδ' ἄπειρον αιθέρα, Καὶ γῆν πέριξ ἔχονθ' ὑγραῖς ἐν ἀγκάλαις; Καὶ τό - Ο γῆν ὄχημα (20), τάπὶ γῆς ἔχονθ' ἕδραν, Ὅστις ποτ' εἴ σύ, δυστόπαστος εἰσιδεῖν (21). καὶ ὅσα ἄλλα τοιαῦτα ποιητῶν ᾄδουσι παῖδες. Εν- * Ρ. 21, Εξήσων. θηκεν. παρασκευάσαι καὶ αὐτὸν εἰς τὸ πῦρ ἐνέθηκε. κατ' αὐτὸν, Βλαδίαν. θλασίαν, Νον. Τῆς θείας γονίμου δυνάμεως. Τὸ ἄγονον, τῆς ψυχῆς διὰ τούτων αινίττεται· Τεθλασμένοι γὰρ τὰ γεννη- τικὰ τῆς διανοίας, ἢ καὶ τελείως ἀποκοπέντες, οἱ τὸν ίδιον νοῦν καὶ αἴσθησιν ἀποσεμνύνοντες, ώς μόνα των κατ' ἀνθρώπους αίτια πραγμάτων· ἢ οἱ πολυθείας ἐρασταὶ, καὶ τὸν πολύθεον ἐκτετιμηκότες θίασον, οἱ ἐκ πόρνης γεγονότες, τὸν ἕνα ἄνδρα καὶ πατέρα φιλα- ρέτου ψυχῆς Θεὸν οὐκ εἰδότες, ἆρ᾽ οὐκ εἰκότως ελαύ- νονταί τε καὶ φυγαδεύονται ; Ο γῆς ὄχημα, κἀπὶ γῆς ἔχων ἕδραν. παστος εἰδέναι. γῆς γῆνα ἔχων ἔχονθ' COHORTATIO AD GENTES. de diis opiniones x perspicaciores reliquis homi- nibus fuere, atheos cognominarint. Quamvis nec hi veritatem sunt assecuti, sed aliorum duntaxat erro- res senserunt: quod quidem ipsum haud exiguum est semen, e quo lux veritati sit exoritura. Quidam ex his præcepit Ægyptiis: Si deos existimatis, nolite eos lugere, neque plangere, sin vero lugelis, nolite amplius deos esse putare. Alius vero, cum Hercu- lem e ligno formatum cepisset in manus (aliquid forte domi tum coquebat, ut verisimile est) : Age, inquit, Hercules, tempus jam est, ut, sicut olim Euc rystheo, nobis etiam in hoc decimo tertio certamine inservias, et hoc Diagora pares in prandium; dein, seu inutile lignum, in focum imposuit. Extrema plane ignorantiæ sunt impietas et superstitio ; extra quæ summopere laborandum est, ut consistamus. Quo pertinet præceptum Moysis, sanctissimi verita- tis interpretis, quo cum ille cui vel contusa, vel exsecta sunt virilia; tum etiam meretricis filius con- cionem ingredi prohibetur; nam per illos priores significat affectum atheum, diving naturalisque virtutis expertem; per hunc vero tertium innuitur, qui loco unius veri Dei, multos sibi falsos ascribit; quemadmodum spurius propter veri patris ignoran- tiam, multos ascribit sibi patres. Erat autem antiqua quædam et nativa homini cum Deo communi- tas; quæ quidem, cum diu fuisset ignoratione obscurata, repente tandem e tenebris exsiliit et resplcnduit, prout aliquis dixit: ED. POTTER, 15, ED. PARIS. SYLBURG. - Xenophanis dictum Julius Fir- micus hoc modo expressit: Si dii sunt, quos colitis, cur eos annuis luctibus plangitis? Si lacrymis el lu- etu digni sunt, cur eos divino honore cumulatis? Et Minutius: Nonne ridiculum est, inquit, vel lugere, quod colas; vel colere, quod lugeas ? ld etiam ex- pressit Athenagoras Legat., pag. 52, et rursus pag. libri pag. 18, 19. Cui adde Scholiasten in Aristo- phanis Nub. aet. 5, sc. 1, p. 173. C Procul dubio, facta post inter- punctione, legendum, SYLBURG. Vel potius, etc. Vides hunc sublimem, hunc immensum rethera, Qui terram humidis complectitur brachiis. Et iterum: Qui terræ vehiculum, et supra terram sedem habes, Quicunque demum sis, visu difficilis. Et quæcunque hujusmodi alia canunt poetarum G- 2º Deut. xxn1, 41, 2. ficæ partes mentis contusæ sunt, vel penitus abscissæ, hoc est, qui proprium intellectum et sensum extollunt, ut solas humanarum rerum causas ; vel illi, qui mul- titudinem deorum amplexi sunt, et deorum ritus ce- lébrant, ex meretrice scilicet nati, quippè qui Deum solum probæ animæ maritum et patrem, non agno- scunt, nonne merito abiguntur et fugantur? versibus Euripidis sunt, ut monet Clemens ipse lib. v. Athenagoras citat in Legat. pro Christianis, et Cicero lib. it De natura deorum: Vides sublime usum immoderatum @thera, Qui tenero terram circumjectu amplectitur, Hunc summum habeto divum, hunc perhibeto Jovem. Jo. Villionarus in Tilium vult, 17, legit. Vides s- sursum, non fusum, id est ou et immoderatum tionem hujusce commatis prolixe infra in Pædagogo invenies, lib. II, c. 10. SYLBURG. Theodoretus, inquit, Anime sterilitatem per hæc innuit. Cæterum Cle- mens hanc interpretationem, ut alias solet, e Phi- lone Judeo sumpsit: is enim lib. De nominum mu- tat., p. 1076, hæc dicit: Nam illi, quibus proli- Aspice hoc sublime candens, quem invocant omnes [Jovem. - Alii legunt, sublimen @thera, quem vocant Jovem. COLLECT. Hos versus ex Euripide recitat Clemens infra Protrept., p. 46, St. v, p. 603; Stobæus Eclog. Phys., lib. 1, tit. 3; Heraclides Ponticus, lib. De allegoriis Homericis. SYLBURG. Superioris versiculi emendationem firmat ms. Nov. in quo pro pro occurrit. - 114. Idem Diagoræ factum commemorat ejusdem (15) Ατάρ. Αὐτάρ, Νον. (16) Παρασκευάσαι κατ' αὐτὸν, εἰς τὸ πῦρ ἐνέ- D (19) Ορᾷς τὸν ὑψοῦ. Duo priores ex his quatuor (18) Dis belas xal portov Svrdμewç. Explica- blime susignificare ait. Ennius item: (20) Ὦ γῆν δχ. Rectius, (21) Εἰσιδεῖν. Legitur in vulg. editionibus δυστό-
Εἰσὶ δὲ οἳ πέντε Ἀθηνᾶς ὑποτίθενται, τὴν μὲν Ἡφαίστου, τὴν Ἀθηναίαν· τὴν δὲ Νείλου, τὴν Αἰγυπτίαν· τρίτην τοῦ Κρόνου, τὴν πολέμου εὑρέτιν· τετάρτην τὴν Διός, ἣν Μεσσήνιοι Κορυφασίαν ἀπὸ τῆς μητρὸς ἐπικεκλήκασιν· ἐπὶ πᾶσι τὴν Πάλλαντος καὶ Τιτανίδος τῆς Ὠκεανοῦ, ἣ τὸν πατέρα δυσσεβῶς καταθύσασα τῷ πατρῴῳ κεκόσμηται δέρματι ὥσπερ κῳδίῳ. Ναὶ μὴν Ἀπόλλωνα ὁ μὲν Ἀριστοτέλης πρῶτον Ἡφαίστου καὶ Ἀθηνᾶς (ἐνταῦθα δὴ οὐκέτι παρθένος ἡ Ἀθηνᾶ), δεύτερον ἐν Κρήτῃ τὸν Κύρβαντος, τρίτον τὸν Διὸς καὶ τέταρτον τὸν Ἀρκάδα τὸν Σιληνοῦ· Νόμιος οὗτος κέκληται παρὰ Ἀρκάσιν· ἐπὶ τούτοις τὸν Λίβυν καταλέγει τὸν Ἄμμωνος· ὁ δὲ Δίδυμος ὁ γραμματικὸς τούτοις ἕκτον ἐπιφέρει τὸν Μάγνητος. Πόσοι δὲ καὶ νῦν Ἀπόλλωνες, ἀναρίθμητοι θνητοὶ καὶ ἐπίκηροί τινες ἄνθρωποι, εἰσίν, οἱ παραπλησίως τοῖς προειρημένοις ἐκείνοις κεκλημένοι; Τί δ’ εἴ σοι τοὺς πολλοὺς εἴποιμι Ἀσκληπιοὺς ἢ τοὺς Ἑρμᾶς τοὺς ἀριθμουμένους ἢ τοὺς Ἡφαίστους τοὺς μυθολογουμένους; Μὴ καὶ περιττὸς εἶναι δόξω τὰς ἀκοὰς ὑμῶν τοῖς πολλοῖς τούτοις ἐπικλύζων ὀνόμασιν;(εγγυς τοῖς Αἰγυπτίοις· Εἰ θεοὺς νομίζετε; μὴ θρη- Α νεῖτε αὐτοὺς, μηδὲ κόπτεσθε· εἰ δὲ πενθεῖτε αὐτ τους, μηκέτι τούτους ἡγεῖσθε εἶναι θεούς. Ο δ' Ἡρακλέα ἐκ ξύλου λαβὼν κατεσκευασμένον· (ἔτυχε δὲ ξύων τι οἴκοι, οἷα εἰκός· ) Εἴα δὴ, ὦ Ηράκλεις, εἶπεν· νῦν σοι ήδη καιρός, ὥσπερ Ευρυσθεῖ, ἀτὰρ (15) δὴ καὶ ἡμῖν, ὑπουργῆσαι τὸν τρισκαι δέκατον τοῦτον ἄθλον, καὶ Διαγόρᾳ τοῦτον παρα σκευάσαι κατ' αὐτὸν, εἰς τὸ πῦρ ἐνέθηκεν (16) ὡς ξύλον. 'Ακρότητες ἄρα ἀμαθίας ἀθεότης καὶ δεισι δαιμονία· ὧν ἐκτὸς μένειν σπουδαστέον. Οὐχ ὁρᾷς τὴν ἱεροφάντην τῆς ἀληθείας Μωϋσέα προστάττοντα, θλαδίαν (17) καὶ ἀποκεκομμένον μὴ ἐκκλησιάζειν καὶ προσέτι τὸν ἐκ πόρνης; αἰνίττεται δὲ διὰ μὲν τῶν προτέρων τὸν ἄθεον τρόπον, τὸν τῆς θείας καὶ γονίμου δυνάμεως (18) εστερημένον· διὰ δὲ τοῦ λοι- Β ποῦ τοῦ τρίτου τὸν πολλοὺς ἐπιγραφόμενον ψευδωνύ- μους θεούς, ἀντὶ τοῦ μόνου ὄντος Θεοῦ, ὥσπερ ὁ ἐκ τῆς πόρνης τοὺς πολλοὺς ἐπιγράφεται πατέρας ἀγνοίᾳ τοῦ πρὸς ἀλήθειαν πατρός. Ην δέ τις ἔμφυτος ἀρχαία πρὸς οὐρανὸν ἀνθρώποις κοινωνία, ἀγνοίᾳ μὲν ἐσκο τισμένη, ἄφνω δέ που διεκθρώσκουσα τοῦ σκότους, καὶ ἀναλάμπουσα· οἷον δὴ ἐκεῖνο λέλεκταί τινι, τό Ορᾷς τὸν ὑψοῦ (19), τόνδ' ἄπειρον αιθέρα, Καὶ γῆν πέριξ ἔχονθ' ὑγραῖς ἐν ἀγκάλαις; Καὶ τό - Ο γῆν ὄχημα (20), τάπὶ γῆς ἔχονθ' ἕδραν, Ὅστις ποτ' εἴ σύ, δυστόπαστος εἰσιδεῖν (21). καὶ ὅσα ἄλλα τοιαῦτα ποιητῶν ᾄδουσι παῖδες. Εν- * Ρ. 21, Εξήσων. θηκεν. παρασκευάσαι καὶ αὐτὸν εἰς τὸ πῦρ ἐνέθηκε. κατ' αὐτὸν, Βλαδίαν. θλασίαν, Νον. Τῆς θείας γονίμου δυνάμεως. Τὸ ἄγονον, τῆς ψυχῆς διὰ τούτων αινίττεται· Τεθλασμένοι γὰρ τὰ γεννη- τικὰ τῆς διανοίας, ἢ καὶ τελείως ἀποκοπέντες, οἱ τὸν ίδιον νοῦν καὶ αἴσθησιν ἀποσεμνύνοντες, ώς μόνα των κατ' ἀνθρώπους αίτια πραγμάτων· ἢ οἱ πολυθείας ἐρασταὶ, καὶ τὸν πολύθεον ἐκτετιμηκότες θίασον, οἱ ἐκ πόρνης γεγονότες, τὸν ἕνα ἄνδρα καὶ πατέρα φιλα- ρέτου ψυχῆς Θεὸν οὐκ εἰδότες, ἆρ᾽ οὐκ εἰκότως ελαύ- νονταί τε καὶ φυγαδεύονται ; Ο γῆς ὄχημα, κἀπὶ γῆς ἔχων ἕδραν. παστος εἰδέναι. γῆς γῆνα ἔχων ἔχονθ' COHORTATIO AD GENTES. de diis opiniones x perspicaciores reliquis homi- nibus fuere, atheos cognominarint. Quamvis nec hi veritatem sunt assecuti, sed aliorum duntaxat erro- res senserunt: quod quidem ipsum haud exiguum est semen, e quo lux veritati sit exoritura. Quidam ex his præcepit Ægyptiis: Si deos existimatis, nolite eos lugere, neque plangere, sin vero lugelis, nolite amplius deos esse putare. Alius vero, cum Hercu- lem e ligno formatum cepisset in manus (aliquid forte domi tum coquebat, ut verisimile est) : Age, inquit, Hercules, tempus jam est, ut, sicut olim Euc rystheo, nobis etiam in hoc decimo tertio certamine inservias, et hoc Diagora pares in prandium; dein, seu inutile lignum, in focum imposuit. Extrema plane ignorantiæ sunt impietas et superstitio ; extra quæ summopere laborandum est, ut consistamus. Quo pertinet præceptum Moysis, sanctissimi verita- tis interpretis, quo cum ille cui vel contusa, vel exsecta sunt virilia; tum etiam meretricis filius con- cionem ingredi prohibetur; nam per illos priores significat affectum atheum, diving naturalisque virtutis expertem; per hunc vero tertium innuitur, qui loco unius veri Dei, multos sibi falsos ascribit; quemadmodum spurius propter veri patris ignoran- tiam, multos ascribit sibi patres. Erat autem antiqua quædam et nativa homini cum Deo communi- tas; quæ quidem, cum diu fuisset ignoratione obscurata, repente tandem e tenebris exsiliit et resplcnduit, prout aliquis dixit: ED. POTTER, 15, ED. PARIS. SYLBURG. - Xenophanis dictum Julius Fir- micus hoc modo expressit: Si dii sunt, quos colitis, cur eos annuis luctibus plangitis? Si lacrymis el lu- etu digni sunt, cur eos divino honore cumulatis? Et Minutius: Nonne ridiculum est, inquit, vel lugere, quod colas; vel colere, quod lugeas ? ld etiam ex- pressit Athenagoras Legat., pag. 52, et rursus pag. libri pag. 18, 19. Cui adde Scholiasten in Aristo- phanis Nub. aet. 5, sc. 1, p. 173. C Procul dubio, facta post inter- punctione, legendum, SYLBURG. Vel potius, etc. Vides hunc sublimem, hunc immensum rethera, Qui terram humidis complectitur brachiis. Et iterum: Qui terræ vehiculum, et supra terram sedem habes, Quicunque demum sis, visu difficilis. Et quæcunque hujusmodi alia canunt poetarum G- 2º Deut. xxn1, 41, 2. ficæ partes mentis contusæ sunt, vel penitus abscissæ, hoc est, qui proprium intellectum et sensum extollunt, ut solas humanarum rerum causas ; vel illi, qui mul- titudinem deorum amplexi sunt, et deorum ritus ce- lébrant, ex meretrice scilicet nati, quippè qui Deum solum probæ animæ maritum et patrem, non agno- scunt, nonne merito abiguntur et fugantur? versibus Euripidis sunt, ut monet Clemens ipse lib. v. Athenagoras citat in Legat. pro Christianis, et Cicero lib. it De natura deorum: Vides sublime usum immoderatum @thera, Qui tenero terram circumjectu amplectitur, Hunc summum habeto divum, hunc perhibeto Jovem. Jo. Villionarus in Tilium vult, 17, legit. Vides s- sursum, non fusum, id est ou et immoderatum tionem hujusce commatis prolixe infra in Pædagogo invenies, lib. II, c. 10. SYLBURG. Theodoretus, inquit, Anime sterilitatem per hæc innuit. Cæterum Cle- mens hanc interpretationem, ut alias solet, e Phi- lone Judeo sumpsit: is enim lib. De nominum mu- tat., p. 1076, hæc dicit: Nam illi, quibus proli- Aspice hoc sublime candens, quem invocant omnes [Jovem. - Alii legunt, sublimen @thera, quem vocant Jovem. COLLECT. Hos versus ex Euripide recitat Clemens infra Protrept., p. 46, St. v, p. 603; Stobæus Eclog. Phys., lib. 1, tit. 3; Heraclides Ponticus, lib. De allegoriis Homericis. SYLBURG. Superioris versiculi emendationem firmat ms. Nov. in quo pro pro occurrit. - 114. Idem Diagoræ factum commemorat ejusdem (15) Ατάρ. Αὐτάρ, Νον. (16) Παρασκευάσαι κατ' αὐτὸν, εἰς τὸ πῦρ ἐνέ- D (19) Ορᾷς τὸν ὑψοῦ. Duo priores ex his quatuor (18) Dis belas xal portov Svrdμewç. Explica- blime susignificare ait. Ennius item: (20) Ὦ γῆν δχ. Rectius, (21) Εἰσιδεῖν. Legitur in vulg. editionibus δυστό-
PG 8:101Ἀλλ’ αἵ γε πατρίδες αὐτοὺς καὶ αἱ τέχναι καὶ οἱ βίοι, πρὸς δέ γε καὶ οἱ τάφοι ἀνθρώπους γεγονότας διελέγχουσιν. Ἄρης γοῦν ὁ καὶ παρὰ τοῖς ποιηταῖς, ὡς οἷόν τε, τετιμημένος, Ἆρες, Ἄρες, βροτολοιγέ, μιαιφόνε, τειχεσιπλῆτα, ὁ «ἀλλοπρόσαλλος» οὗτος καὶ «ἀνάρσιος», ὡς μὲν Ἐπίχαρμός φησι, Σπαρτιάτης ἦν· Σοφοκλῆς δὲ Θρᾷκα οἶδεν αὐτόν· ἄλλοι δὲ Ἀρκάδα. Τοῦτον δὲ Ὅμηρος δεδέσθαι φησὶν ἐπὶ μῆνας τρισκαίδεκα· τλῆ μὲν Ἄρης, ὅτε μιν Ὦτος κρατερός τ’ Ἐπιάλτης, παῖδες Ἀλωῆος, δῆσαν κρατηρῷ ἐνὶ δεσμῷ· χαλκέῳ δ’ ἐν κεράμῳ δέδετο τρισκαίδεκα μῆνας. Πολλὰ κἀγαθὰ Κᾶρες σχοῖεν, οἳ καταθύουσιν αὐτῷ τοὺς κύνας. Σκύθαι δὲ τοὺς ὄνους ἱερεύοντες μὴ παυέσθων, ὡς Ἀπολλόδωρός φησι καὶ Καλλίμαχος, Φοῖβος Ὑπερβορέοισιν ὄνων ἐπιτέλλεται ἱροῖς. Ὁ αὐτὸς δὲ ἀλλαχοῦ τέρπουσιν λιπαραὶ Φοῖβον ὀνοσφαγίαι. Ἥφαιστος δέ, ὃν ἔρριψεν ἐξ Ὀλύμπου Ζεὺς «βηλοῦ ἀπὸ θεσπεσίοιο», ἐν Λήμνῳ καταπεσὼν ἐχάλκευε, πηρωθεὶς τὼ πόδε, «ὑπὸ δὲ κνῆμαι ῥώοντο ἀραιαί.» Ἔχεις καὶ ἰατρόν, οὐχὶ χαλκέα μόνον ἐν θεοῖς· ὁ δὲ ἰατρὸς φιλάργυρος ἦν, Ἀσκληπιὸς ὄνομα αὐτῷ. Καί σοι τὸν σὸν παραθήσομαι ποιητήν, τὸν Βοιώτιον Πίνδαρον·Α νοιαι δὲ ἡμαρτημέναι καὶ παρηγμέναι τῆς εὐθείας, ολέθριαι, φυτὸν οὐράνιον, Τὸν ἄνθρω πον, ἐπὶ τὴν οὐρανοῦ γενόμενον θέαν, φυτόν οὐράνιον ὡς ἀληθῶς, ἐπὶ τὴν γνῶσιν παρακαλοῦμεν τοῦ Θεοῦ. Βόθρου τ' ἐξέστρεψε, καὶ ἐξετάνυσσ᾽ ἐπὶ γαίῃ. θεούς ἀεὶ ἰόντα δρόμῳ καὶ θέοντα, θεα- τοῦ, θέοντος, θεοῦ Θεός, παρὰ τὸ θέω, τὸ τρέχω, εἰς ὃν πάντες τρέχομεν. Παρὰ τὸ θέω καὶ θεύω, θεὸς, ὡς φωλεύω φωλεός. Οἱ γὰρ ἀρχαῖοι ἐπὶ τὸ πλεῖστον ἐπὶ ἡλίου, καὶ σελήνης, καὶ ἀστέρων, ἀστατοῦσι γὰρ, ἐτίθεσαν τὸ ὄνομα, παρὰ τὸ ἀεὶ θεῖν καὶ κινεῖσθαι. Καὶ ἐπὶ τοῦ χωρίς τούτων λεγομένου Β ὀλέθριαι ὡς ἀληθῶς (22), τὸ οὐράνιον φυτὸν τὸν ἄν θρωπον, οὐρανίου ἐξέτρεψαν διαίτης, καὶ ἐξετάνυσαν ἐπὶ γῆς (23), γηίνοις προσανέχειν ἀναπείσασαι πλά σμασιν. Οἱ μὲν γὰρ (24), εὐθέως ἀμφὶ τὴν οὐρανοῦ θέαν ἀπατώμενοι, καὶ ὄψει μόνῃ πεπιστευκότες, τῶν ἀστέρων τὰς κινήσεις ἐπιθεώμενοι, ἐθαύμασάν τε καὶ ἐξεθείασαν, θεοὺς ἐκ τοῦ θεῖν (25) ὀνομάσαντες τοὺς ἀστέρας· καὶ προσεκύνησαν ἥλιον, ὡς Ἰνδοὶ, καὶ σελήνην, ὡς Φρύγες. Οἱ δὲ, τῶν ἐκ γῆς φυομένων τοὺς ἡμέρους δρεπόμενοι καρποὺς, Δηὼ τὸν σίτον, ὡς Αθηναῖοι, καὶ Διόνυσον τὴν ἄμπελον, ὡς Θηβαῖοι, προσηγόρευσαν. "Αλλοι, τὰς ἀμοιβὰς τῆς κακίας ἐπι σκοπήσαντες, θεοποιοῦσι, τὰς ἀντιδόσεις (26) προσ κυνοῦντες, καὶ τὰς συμφοράς· ἐντεῦθεν τὰς Ἐριν νύας καὶ τὰς Εὐμενίδας, παλαμναίους τε καὶ προτρο παίους (27), ἔτι δὲ ἀλάστορας, ἀναπεπλάκασιν οἱ ἀμφὶ τὴν σκηνὴν ποιηταί. Φιλοσόφων δὲ ἤδη τινὲς, καὶ αὐτ τοὶ μετὰ τοὺς ποιητικούς, τῶν ἐν ὑμῖν παθῶν ἀνει- δωλοποιοῦσι τύπους, τὸν φόβον, καὶ τὸν Έρωτα, καὶ τὴν χαρὰν, καὶ τὴν Ἐλπίδα· ὥσπερ ἀμέλει καὶ Ἐπι μενίδης ὁ παλαιός, Ὕβρεως καὶ ᾿Αναιδείας (28) Αθή νῃσιν ἀναστήσας βωμούς. Οἱ δὲ, ἐξ αὐτῶν ὁρμώμενοι τῶν πραγμάτων, ἐκθεοῦνται τοῖς ἀνθρώποις, καὶ σω ματικῶς ἀναπλάττονται· Δίκη τις, καὶ Κλωθώ, καὶ Λάχεσις, καὶ ῎Ατροπος, καὶ Εἰμαρμένη, Αὐξώ τε, καὶ Θαλλώ, αἱ Αττικαί. Εκτος ἐστὶν εἰσηγητικὸς τρόπος ἀπάτης, θεῶν περιποιητικός, καθ᾿ ὃν ἀρι θμοῦσι θεοὺς τοὺς δώδεκα· ὧν καὶ Θεογονίαν Ησίο δος ᾄδει τὴν αὑτοῦ· καὶ ὅσα θεολογεῖ "Ομηρος. Τε- λευταῖος δὲ ὑπολείπεται (ἑπτὰ γὰρ οἱ ἅπαντες οὗτοι τρόποι) ὁ ἀπὸ τῆς θείας εὐεργεσίας τῆς εἰς τοὺς ἀνθρώπους καταγινομένης ὁρμώμενος. Τὸν γὰρ εὐερ Θεοῦ λέγοιτ' ἂν παρὰ τὸ πανταχοῦ εἶναι καὶ περιθεῖν. θεὸν κατά τὴν ἀμετάτρεπτον τοῦ ἀεὶ θεῖν τὰ ἀγαθὰ ἕξιν· θεοποιοῦσι τὰς ἀντιδόσεις, προσκυν. δαίμονες προστρόπαιο: προστροπαῖοι παλαμναίοι εἰ ἀλάστορες, Παλαμναίος, φονεύς, ἢ μιαρός .... καὶ Ζεὺς Παλαμναῖος, ὁ τοὺς τοιούτους τιμωρούμενος καὶ Προστροπαίος, ὁ προτρέπων τὸ ἄγος αὐτοῖς. Πα- λαμναῖος, Παλαμναίος, Προστροπαίος, ἀργυρούς λίθους, ἐφ' ὧν ἑστᾶσιν ὅσοι δίκας ὑπέχουσι, καὶ οἱ διώκοντες· τὸν μὲν Ὕβρεως, τὸν δὲ ᾿Αναιδείας, αὐτοὶ ὀνομάζουσι ᾿Αναιδείας, Αναιτίας, CLEMENTIS ALEXANDRINI lii. Sed pravæ quædam rectoque alienissima et mani - feste perniciosa sententiæ, hominem, coclesti stirpe prognatum, abduxerunt a cœlesti vita, et persuase- runt in creaturas terrenas adhærescere, sicque humi prostraverunt. Alii enim cœlorum contem- platione decepti sunt, et, solos oculos in consilium assumentes, conspectis astrorum motibus' statim admiratione capti, illa in numerum deorum retule- runt, et deos a cursu nominarunt: hinc Indi soli, Phryges lunæ divinos honores tribuerunt. Alii vero, quod felicibus terrestrium plantarum fructibus vi- tam sustentarent, frumentum quidem appellavere Cererem, ut Athenienses; vitem vero Bacchum, ut Thebani. Alii, scelerum suorum conscientia stimu- lati, pœnis et calamitatibus divinitatem tribuerunt. Atque hinc scenici poeta Furias et Eumenides, alios- que piaculares, ac malorum vindices et ultores deos commenti sunt. Nec defuerunt philosophi, qui poe- tarum exemplo vestrorum affectuum formas, veluti Timnoris, Amoris, Gaudii et Spei, coluerint; quem- admodum priscus ille Epimenides Contumeliæ et Impudentiæ altaria Athenis constituit. Aliæ vero ex ipsis rebus natæ, eflinguntur specie corporea, et in deos referuntur: veluti illæ Atheniensium deæ, J11- stitia, et Clotho, et Lachesis, et Atropos, et Parca, et Auxo, et Thallo. His adjiciam sextam introducendi has fraudes, et deorum numerum augendi ratio- nem, qua duodecim deos numerant; quo referendi sant etiam de quorum ortu Theogoniam suam scri- psit Hesiodus, et quæcunque Homerus de diis disse- ruit. Superest adhuc postrema (sunt enim omnino septem) quæ a divinis erga homines beneficiis ema- navit. Nam cum Deum, a quo bona ipsis tribuun- connectunt cum præcedente quæ referre ad quod sequitur, suadent alia Clementis verba, hujus libri pag. 63: inquit, Hominem, qui ad cali contemplationem natus est, et vere est planta cœlestis, ad Dei cogni- tionem hortamur. tribuit. Coelestium corporum splendori, quem mirati homines, ea in deos retulerunt; frugibus terra inventis ; scelerum penis in malelicos ir- rogatis; humanis affectibus in deos relatis; hu- manæ vitæ casibus corporea specie descriptis; poetarum fabulis; beneficiis humano generi per divinam Providentiam collatis. mare se dicit sidera, quibus solis Barbari et Græci veteres divinos honores solvebant, primo «i- ctos fuisse, tanquamn quæ perpetuo cursu ferantur; dein id nominis ad alios deos venisse. Plutarchus, lib. De Iside el Osir., pag. 375, dicit omnibus diis a duabus vocibus, spectabili, et currente, inditum fuisse. Etymologici auctor: nomen C D Clemens, Strom. iv, pag. 555, vult dici pro- pier immutabilem cursum. quo bona semper fluunt. Couf. Theophilus Antiochenus non procul a pria- cipio lib. i ad Autolycum. ་ Retributiones in deos referunt, calamitates etiam ipsas adorantes. Non male. Nam vel iidem sunt, qui id est scelerum altores. Suidas : homicida, vel piaculo obstrictus. Et Jupi ter qui tales punit ; et qui piaculum,in eos convertit. situm fuisse, non solum altare, memorat Cicero, De leg., lib. it : Illud vitiosum Athenis, quod Cylo- nis scelere expiato, Epimenide Crete suadente, fece- runt Contumeliæ fanum et Impudentia. At vero, re- ferente Pausania, in Atticis, Ex argento lapides, quibus insistunt, cum qui rei in Areopagit. foro, tum qui actores, illum Conty- meli, istum Impudentia vocant. Quo loco, pro innocentia, perperam sub- stitui, Ciceron. ac Clement. verba manifestum fa ciunt. (22) Ὡς ἀληθῶς. Priores editiones hæc verba (23) Εξετάνυσαν ἐπὶ γῆς. Phrasis Homerica ex 1. P, v. 58: (24) Οἱ μὲν γάρ. Deorum originem septem causis (25) Θεοὺς ἐκ τοῦ θεῖν. Plato in Cratylo existi (26) Θεοποιοῦσι, τὰς ἀν. Hæc sic distinguit Nov.: (27) Προτροπαίους. Προστροπαίους, Nov., recte. (28) Ύβρεως καὶ Ἀναιδ. Fanum his deabus po-
PG 8:103ἔτραπε κἀκεῖνον ἀγάνορι μισθῷ χρυσὸς ἐν χερσὶ φανείς· χερσὶ δ’ ἄρα Κρονίων ῥίψας δι’ ἀμφοῖν ἀμπνοὰς στέρνων [καθεῖλεν ὠκέως, αἴθων δὲ κεραυνὸς ἔσκηψε μόρον. Καὶ Εὐριπίδης· Ζεὺς γὰρ κατακτὰς παῖδα τὸν ἐμὸν αἴτιος Ἀσκληπιόν, στέρνοισιν ἐμβαλὼν φλόγα. Οὗτος μὲν οὖν κεῖται κεραυνωθεὶς ἐν τοῖς Κυνοσουρίδος ὁρίοις. Φιλόχορος δὲ ἐν Τήνῳ Ποσειδῶνά φησι τιμᾶσθαι ἰατρόν, Κρόνῳ δὲ ἐπικεῖσθαι Σικελίαν καὶ ἐνταῦθα αὐτὸν τεθάφθαι. Πατροκλῆς τε ὁ Θούριος καὶ Σοφοκλῆς ὁ νεώτερος ἐν τρισὶ τραγῳδίαις ἱστορεῖτον τοῖν Διοσκούροιν πέρι· ἀνθρώπω τινὲ τούτω τὼ Διοσκούρω ἐπικήρω ἐγενέσθην, εἴ τῳ ἱκανὸς πιστώσασθαι Ὅμηρος τὸ λελεγμένον· τοὺς δ’ ἤδη κάτεχεν φυσίζοος αἶα ἐν Λακεδαίμονι αὖθι, φίλῃ ἐν πατρίδι γαίῃ. Προσίτω δὲ καὶ ὁ τὰ Κυπριακὰ ποιήματα γράψας· Κάστωρ μὲν θνητός, θανάτου δέ οἱ αἶσα πέπρωται· αὐτὰρ ὅ γ’ ἀθάνατος Πολυδεύκης, ὄζος Ἄρηος. Τοῦτο μὲν ποιητικῶς ἐψεύσατο· Ὅμηρος δὲ ἀξιοπιστότερος αὐτοῦ εἰπὼν περὶ ἀμφοῖν τοῖν Διοσκούροιν, πρὸς δὲ καὶ τὸν Ἡρακλέα «εἴδωλον» ἐλέγξας· «φῶτα» γὰρ «Ἡρακλῆα, μεγάλων ἐπιίστορα ἔργων».γετοῦντα μὴ συνιέντες Θεὸν, ἀνέπλασάν τινας σωτή- ρας Διοσκούρους, καὶ Ἡρακλέα ἀλεξίκακον, καὶ Ασκληπιὸν ἰατρόν. Αὗται μὲν αἱ ολισθηραί τε καὶ ἐπιβλαβείς παρεκβάσεις τῆς ἀληθείας, καθέλκουσαι οὐρανόθεν τὸν ἄνθρωπον, καὶ εἰς βάραθρον περιτρέ- πουσαι. Ἐθέλω δὲ ὑμῖν ἐν χρῷ τοὺς θεοὺς αὐτοὺς ἐπιδεῖξαι, ὁποῖοι καὶ τίνες εἰσὶν, ἵν᾽ ἤδη ποτὲ τῆς πλά της λήξητε, αὖθις δὲ παλινδρομήσητε εἰς οὐρανόν μεν γάρ που καὶ ἡμεῖς τέκνα ὀργῆς (29), ὡς καὶ οἱ λοιποί· ὁ δὲ Θεὸς, πλούσιος ὢν ἐν ἐλέει, διὰ τὴν πολλὴν ἀγάπην αὐτοῦ, ἂν ἠγάπησεν ἡμᾶς, ὄντας ἤδη νεκροὺς τοῖς παραπτώμασιν, συνεζωο- ποίησεν τῷ Χριστῷ. Ζῶν γὰρ ὁ Λόγος, καὶ συντα φεὶς Χριστῷ, συνυψούται Θεῷ (30). Οἱ δὲ ἔτι ἄπιστοι τέκνα ὀργῆς ὀνομάζονται, τρεφόμενα ὀργῇ (31)· ἡμεῖς δὲ οὐκ ὀργῆς (32) θρέμματα ἔτι, οἱ τῆς πλάνης ἀπε σπασμένοι, άΐσσοντες δὲ ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν. Ταύτῃ του ἡμεῖς οἱ τῆς ἀνομίας υἱοί ποτε, διὰ τὴν φιλανθρωπίαν τοῦ Λόγου νῦν υἱοὶ γεγόναμεν τοῦ Θεοῦ· ὑμῖν δὲ καὶ ὁ ὑμέτερος ὑποδύεται ποιητὴς ὁ ᾿Ακραγαντίνος Εμ- πεδοκλῆς· Τοιγάρ τοι χαλεπῇσιν ἀλύοντες κακότησιν, Οὐ ποτε δειλαίων ἀχέων λωφήσετε θυμόν. Τὰ μὲν δὴ πλεῖστα μεμύθευται καὶ πέπλασται περὶ θεῶν ὑμῖν· τὰ δὲ καὶ ὅσα γεγενῆσθαι ὑπείληπται, ταῦτα δὲ περὶ ἀνθρώπων αἰσχρῶν καὶ ἀσελγῶς βε- βιωκότων ἀναγέγραπται· Β Τύῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε, καὶ τρίβον ὀρθὴν Εὐθεῖαν προλιπόντες, ἀπήλθετε τὴν δι' ἀκανθῶν α Καὶ σκολόπων. Τί πλανᾶσθε ; βροτέων παύτα [σθε (33) μάταιοι, Καλλίπετε σκοτίην νυκτός, φωτὸς δὲ λάβεσθε. τέκνα φύσει ὀργῆς. φύσει συνυψονται θεῷ. Λόγος, λογάς Λόγος. λογάς εκλεκτούς νυ λογάδα. Λόγος, θανατωθεὶς μὲν σαρκί, ζωοποιηθεὶς δὲ τῷ πνεύματι· πνεῦμα σαρκί, Λόγος Τον Λόγον τὸν ὑπὸ πολλῶν ἐκχεόμενον, Ει Χριστοτόκου, Θεοτόκου, Τὴν μὲν ψυχὴν τοῦ σώματος ή θεότης εκουσίως διέζευξεν, καυ τὴν δὲ ἐν ἀμφοτέροις μένουσαν ἔδειξεν· θανάτῳ τρεφόμενοι, εἰς ὅλας τρεφομένη, Βοσκημάτων δίκην πιαινόμενον, θανάτῳ τρέφεσθαι· COHORTATIO AD GENTES. A tur, ignorarent, commenti & sunt quosdam servato- × P. ED. POTTER, ED. PARIS. " legitur SYLBURG. Sed omittit etiam versio Ethiopica. - Quæri potest, quomodo hoc est Deus Filius, consepultus Christo, et cum Deo elevatus fuerit? Quam difficultatem sic tolli posse admonuit vir quidam amicus doctusque, si scriberetur pro illi porro est electio, quam pro electis ac fidelibus Dei servis sumi posse arbitrabatur: hos autem in baptismo cum Christo sepeliri, et resurgere, sæpe affirmant post Paulum scriptores veteres recentesque. At vero hæc vox nec in ullo Clementis codice habetur, nec pro electis usurpari solet : quos Graeci auctores cant, raro aut nunquam Itaque hac muta- tione non tam solvitur nodus, quam secatur. Sit igitur hoc loco, ut alias, divina Jesu persona: Logos autem consepultus Christo dicitur, quia se- cundum humanam naturam mortuus ac sepultus fuit; cum Deo vero extollitur, quia divinæ naturæ virtute resurrexit: quemadmodum a Petro dicitur mortificatus quidem carne, vivificatus vero spiritu, Pet. 11, 18. Nam hoc loco, ut sæpe alias, oppositum divinam Christi naturam signif- cat. Nec vero insolens est, quod dicitur sepul- tus fuisse; cum ci, propter unionem ad humanam naturam, humanos affectus tribuere soleant, cum alii, tum etiam Clemens ; ut cum dicit: Logon pro multis effu sum, Pad. lib. 11, c. 2, p. 158. Ubi Logon summit pro Logi incarnati sanguine. Qua ratione Patres Ephe- D res Dioscaros, et Herculem malorum averruncum, et * Esculapium medicum. Atque hactenus de lubri- cis et exitiosis egressibus a veritate, quibus homines a coelo detrahi, et in barathrum impelli solent. Re- stat nunc ut interius vobis ostendam qui qualesque fuerint dii vestri : ut, ab his erroribus tandem ali- quando desistentes, in caelum revertamini: Eramus enim et nos filii iræ, sicut et cæteri; Deus autem, qui dives est in misericordia, propter nimiam charitatem suam, qua dilexit nos, cum jam essemus mortui pec- calis, convivificavit nos Christo ". Vivens enim Ver bum, et consepultum Christo, una cum Deo extol- litur. Qui vero adhuc in sua infidelitate persistant, filii ira vocantur, ut qui ad iram Dei subeundam nutriantur. Nos autem, qui, errore liberati, totis vi- ribus ad veritatem contendimus, nequaquam adhuc iræ filii sumus. · Quocirca nos, qui quondam impro- bitatis filii fuimus, jam per Verbi clementiam Dei filii sumus facti; vos autem vester etiam poeta Em- pedocles Agrigentinus incessit: Quamobrem importunis excruciati vitiis, Nunquam acerbis animum doloribus levabitis. quæ de vestris diis traduntur, maxima quidem ex parte ficta sunt et commentitia: cætera autem quæcunque vere gesta fuisse putantur, ad alium.ne- minem pertinuisse memorantur, quam homines libi- dine atque omnibus vitiis infames. Cum fastu miséri erratis, verique relicto Tramite, per sentes fugitis, perque horrida spinıs Devia. Quorsum isthæc ? studiis absistite vanis, Mortales, pulsaque diem comprendite nocte. " Ephes. 11, 3, 4, 5. sini B. Virgini non solum sed etiam nomen jure deberi contra Nestorium sta- tuerunt. Possel etiam dici Aoyos Christo consepul- tus fuisse, quia humanam naturam ne mortuam quidem deseruit. Quod multi Patres clare affirmant. Gregorius Nyssenus, oral. 1, De resur.: Animam qui- dem deitas a corpore voluntarie separavit, se vero in utroque manentem clare ostendit. Augustinus, Tract. in Joan. 47, negat quidquam ultra fecisse mortem Christi, nisi quod corpus ab anima separavit. Leo, serm. 1, De resurr.: Deitas, quæ ab utraque sus- cepti hominis substantia non recessit, quod potestate divisit, potestate conjunxit. Fulgentius, ad Trasi- mund. lib. nt, c. : Non est Deus ab humanitate, quam susceperat, separatus; qui et in anima sua fuit, ut solutis inferni doloribus ab inferno victrix rediret, et in carne fuit, ut celeri resurrectione corrumpi non posset. hujusce libri pag. 70, ad mor- tem, hoc est, ut moriantur, nutriti : quod de avibus saginalis dicitur. Item, p. 69, nutrita ut ignis materia fiat. Iterum Pedag. lib. 11, cap. 1, pag. 144: pecudum more saginatum, morti nutriri. scunt editt. Victorii et Sylburgii; uos tamen retinui- mus, quod occurrat in Nov. ab humanis, studiis scilicet, aut simile quid. A e H (99) Τέκνα ὀργῆς. In vulgatis editt. Pauli Ephes. (30) Ζῶν γὰρ ὁ Λόγος, καὶ συνταφεὶς Χριστῷ, (51) Τρεφόμενοι ὀργῇ. Similis phrasis occurrit (32) Ἡμεῖς δὲ οὐκ ὀργ. Particulam δὲ non agno- (33) Τί πλανάσθε; βροτέων παύσασθε. Desistite
PG 8:105Ἡρακλέα οὖν καὶ αὐτὸς Ὅμηρος θνητὸν οἶδεν ἄνθρωπον, Ἱερώνυμος δὲ ὁ φιλόσοφος καὶ τὴν σχέσιν αὐτοῦ ὑφηγεῖται τοῦ σώματος, μικρόν, φριξότριχα, ῥωστικόν· Δικαίαρχος δὲ σχιζίαν, νευρώδη, μέλανα, γρυπόν, ὑποχαροπόν, τετανότριχα. Οὗτος οὖν ὁ Ἡρακλῆς δύο πρὸς τοῖς πεντήκοντα ἔτη βεβιωκὼς κατέςτρεψε τὸν βίον διὰ τῆς ἐν Οἴτῃ πυρᾶς κεκηδευμένος. Τὰς δὲ Μούσας, ἃς Ἀλκμὰν Διὸς καὶ Μνημοσύνης γενεαλογεῖ καὶ οἱ λοιποὶ ποιηταὶ καὶ συγγραφεῖς ἐκθειάζουσιν καὶ σέβουσιν, ἤδη δὲ καὶ ὅλαι πόλεις μουσεῖα τεμενίζουσιν αὐταῖς, Μυσὰς οὔσας θεραπαινίδας ταύτας ἐώνηται Μεγακλὼ ἡ θυγάτηρ ἡ Μάκαρος. Ὁ δὲ Μάκαρ Λεσβίων μὲν ἐβασίλευεν, διεφέρετο δὲ ἀεὶ πρὸς τὴν γυναῖκα, ἠγανάκτει δὲ ἡ Μεγακλὼ ὑπὲρ τῆς μητρός· τί δ’ οὐκ ἔμελλε; Καὶ Μυσὰς θεραπαινίδας ταύτας τοσαύτας τὸν ἀριθμὸν ὠνεῖται καὶ καλεῖ Μοίσας κατὰ τὴν διάλεκτον τὴν Αἰολέων. Ταύτας ἐδιδάξατο ᾄδειν καὶ κιθαρίζειν τὰς πράξεις τὰς παλαιὰς ἐμμελῶς. Αἳ δὲ συνεχῶς κιθαρίζουσαι καὶ καλῶς κατεπᾴδουσαι τὸν Μάκαρα ἔθελγον καὶ κατέπαυον τῆς ὀργῆς. Οὗ δὴ χάριν ἡ Μεγακλὼ χαριστήριον αὐτὰς ὑπὲρ τῆς μητρὸς ἀνέθηκε χαλκᾶς καὶ ἀνὰ πάντα ἐκέλευσε τιμᾶσθαι τὰ ἱερά.
Καὶ αἱ μὲν Μοῦσαι τοιαίδε· ἡ δὲ ἱστορία παρὰ Μυρσίλῳ τῷ Λεσβίῳ. Ἀκούετε δὴ οὖν τῶν παρ’ ὑμῖν θεῶν τοὺς ἔρωτας καὶ τὰς παραδόξους τῆς ἀκρασίας μυθολογίας καὶ τραύματα αὐτῶν καὶ δεσμὰ καὶ γέλωτας καὶ μάχας δουλείας τε ἔτι καὶ συμπόσια συμπλοκάς τ’ αὖ καὶ δάκρυα καὶ πάθη καὶ μαχλώσας ἡδονάς. Κάλει μοι τὸν Ποσειδῶ καὶ τὸν χορὸν τῶν διεφθαρμένων ὑπ’ αὐτοῦ, τὴν Ἀμφιτρίτην, τὴν Ἀμυμώνην, τὴν Ἀλόπην, τὴν Μελανίππην, τὴν Ἀλκυόνην, τὴν Ἱπποθόην, τὴν Χιόνην, τὰς ἄλλας τὰς μυρίας· ἐν αἷς δὴ καὶ τοσαύταις οὔσαις ἔτι τοῦ Ποσειδῶνος ὑμῶν ἐστενοχωρεῖτο τὰ πάθη. Κάλει μοι καὶ τὸν Ἀπόλλω· Φοῖβός ἐστιν οὗτος καὶ μάντις ἁγνὸς καὶ σύμβουλος ἀγαθός· ἀλλ’ οὐ ταῦτα ἡ Στερόπη λέγει οὐδὲ ἡ Αἴθουσα οὐδὲ ἡ Ἀρσινόη οὐδὲ ἡ Ζευξίππη οὐδὲ ἡ Προθόη οὐδὲ ἡ Μάρπησσα οὐδὲ ἡ Ὑψιπύλη· Δάφνη γὰρ ἐξέφυγε μόνη καὶ τὸν μάντιν καὶ τὴν φθοράν. Αὐτός τε ὁ Ζεὺς ἐπὶ πᾶσιν ἡκέτω, ὁ «πατὴρ» καθ’ ὑμᾶς «ἀνδρῶν τε θεῶν τε»· τοσοῦτος περὶ τὰ ἀφροδίσια ἐξεχύθη, ὡς ἐπιθυμεῖν μὲν πασῶν, ἐκπληροῦν δὲ εἰς πάσας τὴν ἐπιθυμίαν. Ἐνεπίμπλατο γοῦν γυναικῶν οὐχ ἧττον ἢ αἰγῶν ὁ Θμουιτῶν τράγος. Καὶ σοῦ, ὦ Ὅμηρε, τεθαύμακα τὰ ποιήματα·
PG 8:107ἦ, καὶ κυανέῃσιν ἐπ’ ὀφρύσι νεῦσε Κρονίων· ἀμβρόσιαι δ’ ἄρα χαῖται ἐπερρώσαντο ἄνακτος κρατὸς ἀπ’ ἀθανάτοιο· μέγαν δ’ ἐλέλιξεν Ὄλυμπον. Σεμνὸν ἀναπλάττεις, Ὅμηρε, τὸν Δία καὶ νεῦμα περιάπτεις αὐτῷ τετιμημένον. Ἀλλ’ ἐὰν ἐπιδείξῃς μόνον, ἄνθρωπε, τὸν κεστόν, ἐξελέγχεται καὶ ὁ Ζεὺς καὶ ἡ κόμη καταισχύνεται. Εἰς ὅσον διελήλακεν ἀσελγείας ὁ Ζεὺς ἐκεῖνος ὁ μετ’ Ἀλκμήνης τοσαύτας ἡδυπαθήσας νύκτας; οὐδὲ γὰρ αἱ νύκτες αἱ ἐννέα τῷ ἀκολάστῳ μακραί (ἅπας δὲ ἔμπαλιν ὁ βίος ἀκρασίᾳ βραχὺς ἦν), ἵνα δὴ ἡμῖν τὸν ἀλεξίκακον σπείρῃ θεόν. Διὸς υἱὸς Ἡρακλῆς, Διὸς ὡς ἀληθῶς, ὁ ἐκ μακρᾶς γεννώμενος νυκτός, τοὺς μὲν ἄθλους τοὺς δώδεκα πολλῷ ταλαιπωρησάμενος χρόνῳ, τὰς δὲ πεντήκοντα Θεστίου θυγατέρας νυκτὶ διαφθείρας μιᾷ, μοιχὸς ὁμοῦ καὶ νυμφίος τοσούτων γενόμενος παρθένων. Οὔκουν ἀπεικότως οἱ ποιηταὶ «σχέτλιον» τοῦτον «καὶ αἰσυλοεργὸν» ἀποκαλοῦσιν. Μακρὸν δ’ ἂν εἴη μοιχείας αὐτοῦ παντοδαπὰς καὶ παίδων διηγεῖσθαι φθοράς. Οὐδὲ γὰρ οὐδὲ παίδων ἀπέσχοντο οἱ παρ’ ὑμῖν θεοί, ὃ μέν τις Ὕλα, ὃ δὲ Ὑακίνθου, ὃ δὲ Πέλοπος, ὃ δὲ Χρυσίππου, ὃ δὲ Γανυμήδους ἐρῶντες.Ταῦτα ἡμῖν ἡ προφητική παρεγγυᾷ καὶ ποιητική Σίβυλλα· παρεγγυᾷ δὲ καὶ ἀλήθεια, γυμνοῦσα τῶν καταπληκτικών τουτωνὶ καὶ ἐκπληκτικῶν προσω πείων, τὸν ὄχλον τῶν θεῶν, συνωνυμίαις τισὶ τὰς δο ξοποιίας διελέγχουσα. Αὐτίκα γοῦν εἰσιν, οἱ τρεῖς τοὺς Ζῆνας ἀναγράφουσιν· τὸν μὲν Αἰθέρος, ἐν ᾿Αρ καδίᾳ, τὼ δὲ λοιπὼ τοῦ Κρόνου παῖδε· τούτοιν τὸν μὲν ἐν Κρήτῃ, θάτερον δὲ ἐν Ἀρκαδία πάλιν. Εἰσὶ δὲ, οι πέντε Ἀθηνᾶς (34) ὑποτίθενται· τὴν μὲν Ἡφαί- στον τὴν ᾿Αθηναίαν, τὴν δὲ Νείλου τὴν Αἰγυπτίαν τρίτην τοῦ Κρόνου, τὴν πολέμου εὑμέτιν· τετάρτην τὴν Διὸς (55), ἣν Μεσσήνιοι Κορυφασίαν (36) ἀπὸ τῆς μητρὸς ἐπικεκλήκασιν· ἐπὶ πᾶσι, τὴν Πάλλαντος καὶ Τιτανίδος τῆς Ὠκεανοῦ· ἡ, τὸν πατέρα δυσσεβώς και ταθύσασα, τῷ πατρώω κεκόσμηται δέρματι, ὥσπερ * Β κωδίῳ. Ναὶ μὴν Ἀπόλλωνα ὁ μὲν Ἀριστοτέλης πρῶτ τί πλανάσθε, βροτοί; παύσασθε μάταιοι. Τύφῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε, καὶ τρίβον ὀρθὴν Εὐθεῖαν προλιπόντες, ἀπήλθετε, καὶ δι' ἀκανθῶν Καὶ σκολόπων ἐπλανᾶσθε: βροτοὶ παύσασθε μά [ταιοι Ρεμβόμενοι σκοτίῃ, καὶ ἀφεγγεῖ νυκτὶ μελαίνη Καὶ λίπετε σκοτίην νυκτὸς, φωτὸς δὲ λάβεσθε. τον Ηφαίστου καὶ ᾿Αθηνᾶς, (ἐνταῦθα δὴ οὐκέτι παρ θένος ἡ Ἀθηνᾶ · ) δεύτερον ἐν Κρήτῃ, τὸν Κορύβαν τος (37)· τρίτον τὸν Διός· καὶ τέταρτον τὸν ᾿Αρκάδα, τὸν Σιληνοῦ· (Νόμιος οὗτος κέκληται παρ' Αρκάσιν·) ἐπὶ τούτοις, τὸν Λίβυν καταλέγει, τὸν ᾿Αμμωνος· ὁ δὲ Δίδυμος ὁ γραμματικὸς τούτοις ἔκτον ἐπιφέρει, τὸν Μάγνητος. Πόσοι δὲ καὶ νῦν ᾿Απόλλωνες; ἀναρίθμη τοί (58), θνητοί, καὶ ἐπίκουροί τινες άνθρωποί εἰσιν, οἱ παραπλησίως τοῖς προειρημένοις ἐκείνοις κεκλη- μένοι. Τί δ' εί σοι τοὺς πολλοὺς εἴποιμι Ασκληπιούς; ἢ τοὺς Ἑρμᾶς τοὺς ἀριθμουμένους, ἢ τοὺς Ἡφαί- στους τοὺς μυθολογουμένους; μὴ καὶ περιττὸς εἶναι δόξω, τὰς ἀκοὰς ὑμῶν τοῖς πολλοῖς τούτοις ἐπικλύζων ὀνόμασιν ; Αλλ' αἴγε πατρίδες αὐτοὺς, καὶ αἱ τέχναι, καὶ οἱ βίοι, πρὸς δέ γε καὶ οἱ τάφοι, ἀνθρώπους γεγο νότας διελέγχουσιν. Αρης γοῦν, ὁ καὶ παρὰ τοῖς ποιη- ταῖς, ὡς οἷόν τε, τετιμημένος, "Αρες (39), "Αρες, βροτολοιγέ, μιαιφόνε, τείχεσι [πλῆτα. Τ Πάλλαντα τὸν ἴδιον πατέρα πτερωτὸν ὑπάρχοντα, βιά ζοντα αὐτὴν, ἀνεῖλε, καὶ τὸ δέρμα αὐτοῦ ὡς αἰγίδα περιεβάλετο, καὶ τὰ πτερὰ τούτου τοῖς ποσὶν αὐτῆς προσήρμοσεν. CLEMENTIS ALEXANDRINI Hæc nobis præcipit Sibylla, utriusque artis, propheticæ atque poeticæ, scientia insignis; præcipit etiam ipsa veritas, quæ deorum turbam exuit bis terribilibus larvis, quæ stuporem imperitis incu- tiunt; et opiniones temere conceptas, detecta no- minum similitudine, redarguit. Est enim a nonnul- lis memoriæ proditum, tres Joves fuisse; quorum unus ab Æthere in Arcadia ; cæteri autem duo a Sa- turne, hic quidem in Creta, alter vero rursus in Arcadia, oriundi sunt. Sunt etiam, a quibus quin- que Minerva celebrantur: prima quidem Atheniensis Vulcani filia ; secunda Ægyptia, Nili ; tertia Saturni, eui bellica artis inventio tribuitur; quarta Jovis, quam Messenii de matris suæ nomine Coryphasiam appel- laverunt; postrema, Pallantis et Titanidis Oceani filia, quæ cum patrem suum impie trucidasset, ejus pelle, tanquam ovino vellere, se ornavit. Quin etiam Aristoteles Apollinem primum, Vulcani et Mi- nervæ (actum est igitur de virginitate Minervæ); se- cundum Creticum, Corybantis; tertium, Jovis; quar- tum Arcadem, Sileni (euin Arcades Notium vocant); quintum denique, Libyeum, Ammonis filium, recen- set; quibus Didymus grammaticus subjungit sextum, Magnete genitum. Nunc vero quot habemus Apol- Ines? multitudo nobis est propemodum infinita mortalium hominum; qui quod humanum genus adjuverint, eo nomine, pariter ac cateri jam præ- dicti, gaudent. Quid vero, si Esculapios vobis om- nes aut Mercurios, aut Vulcanos, qui in fabulis nemorantur, recensere pergam ? nonne nimius esse videbor, vestrasque aures ipsa nominum multitudine bruam? Transeundum igitur ad patrias, artes, vitas, et ipsa denique sepulcra vestrorum deorum; ŋŋuæ singula satis convincunt eos fuisse homines. Mars Mars, Mars, hominum pestis, sanguinarie manio- ' rum eversor: ✯ P. ED. POTTER, ED. PARIS. URG. - malunt SL- Quam emendationem firmat Nov. At vero Theophilus Antiochenus sub finem lib. i Ad Autol., nos versus sic descripsit: Fastu et furore perciti incessistis, et callem Rectum deserentes abiistis, ac per spinas Et per vepres errastis: Mortales cessate vani Errantes in tenebris, et in obscura nigraque nocle : Relinquite tenebras noctis, et lucem apprehendite. - nervis latius ex Cicerone declarat Petrus Victorius, Var. lect., lib. 11, cap. 15. SYLBURG. · Julius Fir- micus, De errore prof. relig. : Quinque Minervas fuisse legentibus nobis tradit antiquitas. Una est, Vulcani filia, quæ Athenas condidit, quam ex agre- stibus locis ad urbanæ conversationis ordinem rustica turba comitata est. Fuit alia in Ægypto, Nili regis filia, textrinæ artis magistra. Tertia vero, patre Sa- turno genita est. Sed hanc viraginem fuisse comme- morant ; nam nunquam se intra feminei sexus vere- G autem, qui a poetis summo in honore habitus est : cundiam tenuit, sed arma semper strepitumque pu- gnarum, el cruenta secula est studia bellorum. Quaria, Jovis Cretici regis fuit filia, quæ occisum patri detulit liberum. Quinta, Pallante, etc., quæ mox sequentur. Victorium lib. 11, cap. 15, qui locum Pausanie ex Messeniacis consentientis cum Clemente profert. Quod vero Minerva quinta patris pelle se induerit D tanquam ægide, Julius Firmicus, cap. De erre prof. relig.: Quinta Minerva Pallante patre et tanide matre orta est, quæ patris appellata nomine, Pallas est ab hominibus nuncupata. Hæc parricidia- lis amentia furoris, et vesanæ temeritatis instinctu, patrem Pallantem crudeli morte juguluvit. Nec sim- plici patris morte contenta, ut diutius malis suis frueretur, et ut de mortè patris crudelius triumpharet, exuviis corporis ejus ornata est. Cicero, De nat.: Quinta Pallantis, quæ patrem dicitur interemisse, virginitatem suam violare conantem, cui pinnarum talaria afingunt. Isacius Tzetzes, in Lycophronem: COLLECT. (34) Οι πέντε Ἀθηνᾶς. Locum de quinque Mic (35) Τήν Διός. Τοῦ Δ., Νον. (36) Κορυφασίαν. De Minerva Coryphasia vide P. (37) Κορύβαντος. Κύρβαντος, Νον. (38) Αναρίθμητοι. Εναρίθμητοι, Νον. (59) "Αρες. Homeri Il., E, vers. 51. Mox eum vo
PG 8:109Τούτους ὑμῶν αἱ γυναῖκες προσκυνούντων τοὺς θεούς, τοιούτους δὲ εὐχέσθων εἶναι τοὺς ἄνδρας τοὺς ἑαυτῶν, οὕτω σώφρονας, ἵν’ ὦσιν ὅμοιοι τοῖς θεοῖς τὰ ἴσα ἐζηλωκότες· τούτους ἐθιζόντων οἱ παῖδες ὑμῶν σέβειν, ἵνα καὶ ἄνδρες γενήσονται εἰκόνα πορνείας ἐναργῆ τοὺς θεοὺς παραλαμβάνοντες. Ἀλλ’ οἱ μὲν ἄρρενες αὐτοῖς τῶν θεῶν ἴσως μόνοι ᾄττουσι περὶ τὰ ἀφροδίσια· θηλύτεραι δὲ θεαὶ μένον αἰδοῖ οἴκοι ἑκάστη, φησὶν Ὅμηρος, αἰδούμεναι αἱ θεαὶ διὰ σεμνότητα Ἀφροδίτην ἰδεῖν μεμοιχευμένην. Αἳ δὲ ἀκολασταίνουσιν ἐμπαθέςτερον ἐν τῇ μοιχείᾳ δεδεμέναι, Ἠὼς ἐπὶ Τιθωνῷ, Σελήνη ⟨δ’ ἐπὶ⟩ Ἐνδυμίωνι, Νηρηὶ̈ς ἐπὶ Αἰακῷ καὶ ἐπὶ Πηλεῖ Θέτις, ἐπὶ δὲ Ἰασίωνι Δημήτηρ καὶ ἐπὶ Ἀδώνιδι Φερέφαττα. Ἀφροδίτη δὲ ἐπ’ Ἄρει κατῃσχυμμένη μετῆλθεν ἐπὶ Κινύραν καὶ Ἀγχίσην ἔγημεν καὶ Φαέθοντα ἐλόχα καὶ ἤρα Ἀδώνιδος, ἐφιλονείκει δὲ τῇ βοώπιδι καὶ ἀποδυσάμεναι διὰ μῆλον αἱ θεαὶ γυμναὶ προσεῖχον τῷ ποιμένι, ἥτις αὐτῶν δόξει καλή. Ἴθι δὴ καὶ τοὺς ἀγῶνας ἐν βραχεῖ περιοδεύσωμεν καὶ τὰς ἐπιτυμβίους ταυτασὶ πανηγύρεις καταλύσωμεν, Ἴσθμιά τε καὶ Νέμεα καὶ Πύθια καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις Ὀλύμπια.
PG 8:111Πυθοῖ μὲν οὖν ὁ δράκων ὁ Πύθιος θρῃσκεύεται καὶ τοῦ ὄφεως ἡ πανήγυρις καταγγέλλεται Πύθια· Ἰσθμοῖ δὲ σκύβαλον προσέπτυσεν ἐλεεινὸν ἡ θάλαττα καὶ Μελικέρτην ὀδύρεται τὰ Ἴσθμια· Νεμέασι δὲ ἄλλο παιδίον Ἀρχέμορος κεκήδευται καὶ τοῦ παιδίου ὁ ἐπιτάφιος προσαγορεύεται Νέμεα· Πῖσα δὲ ὑμῖν τάφος ἐστίν, ὦ Πανέλληνες, ἡνιόχου Φρυγός, καὶ τοῦ Πέλοπος τὰς χοάς, τὰ Ὀλύμπια, ὁ Φειδίου σφετερίζεται Ζεύς. Μυστήρια ἦσαν ἄρα, ὡς ἔοικεν, οἱ ἀγῶνες ἐπὶ νεκροῖς διαθλούμενοι, ὥσπερ καὶ τὰ λόγια, καὶ δεδήμευνται ἄμφω. Ἀλλὰ τὰ μὲν ἐπὶ Ἄγρᾳ μυστήρια καὶ τὰ ἐν Ἁλιμοῦντι τῆς Ἀττικῆς Ἀθήνησι περιώρισται· αἶσχος δὲ ἤδη κοσμικὸν οἵ τε ἀγῶνες καὶ οἱ φαλλοὶ οἱ Διονύσῳ ἐπιτελούμενοι, κακῶς ἐπινενεμημένοι τὸν βίον. Διόνυσος γὰρ κατελθεῖν εἰς Ἅιδου γλιχόμενος ἠγνόει τὴν ὁδόν, ὑπισχνεῖται δ’ αὐτῷ φράσειν, Πρόσυμνος τοὔνομα, οὐκ ἀμισθί· ὁ δὲ μισθὸς οὐ καλός, ἀλλὰ Διονύσῳ καλός· καὶ ἀφροδίσιος ἦν ἡ χάρις, ὁ μισθός, ὃν ᾐτεῖτο Διόνυσος· βουλομένῳ δὲ τῷ θεῷ γέγονεν ἡ αἴτησις, καὶ δὴ ὑπισχνεῖται παρέξειν αὐτῷ, εἰ ἀναζεύξοι, ὅρκῳ πιστωσάμενος τὴν ὑπόσχεσιν. Μαθὼν ἀπῆρεν· ἐπανῆλθεν αὖθις·σθῷ χρυσὸς ἐν χερσὶ φανείς, ἄνδρ' ἐκ θανάτου κομίσαι Β ὥστε ἐνσκήψαι βέλος δι' ἀμφο τέρων τῶν μαστῶν, ἢ τῶν πλευρῶν, δι' αὐτοῦ τε τοῦ Ασκληπιοῦ καὶ τοῦ ἰατρευθέντος. καθέλεν καθεῖλεν, επέσκηψε ενέσκηψε, Νον. "Ασκληπιός Ασκληπιόν. ἤδη εαλωκότα (49). Χερ- σι δ' ἄρα Κρονίων ρίψας (50) δι' ἀμφοῖν, ἀμπνοὰς στέρνων καθεῖλεν ὠκέως· αἴθων δὲ κεραυ- νὸς ἐνέσκηψε μόρον. Καὶ Εὐριπίδης (51) Ζεὺς γὰρ, κατακτὰς παῖδα τὸν ἐμὸν, αἴτιος, Ασκληπιόν, στέρνοισιν ἐμβαλών φλόγα. Οὗτος μὲν οὖν κεῖται κεραυνωθεὶς ἐν τοῖς Κυνοσούρι- δος δρίοις. Φιλόχορος δὲ, ἐν Τήνῳ Ποσειδωνά φησι τιμᾶσθαι ιατρόν (52)· Κρόνον δὲ ἐπικεῖσθαι Σικε λίπ (55), καὶ ἐνταῦθα αὐτὸν τετάφθαι. Πατροκλῆς τε ὁ Θούριος, καὶ Σοφοκλῆς ὁ νεώτερος ἐν τρισὶ τραγῳ δίαις, ἱστορείτων (54) τώ Διοσκούρω πέρι· ἀνθρώπω τινὲ τούτω τω Διοσκούρω επικήρω γενέσθην, εἴ τι ἱκανὸς πιστώσασθαι "Ομηρος (55) τὸ λελεγμένον· τοὺς δ᾽ ἤδη κατέχεν φυσίζους αἷα, ••• Ἐν Λακεδαίμονι αὖθι, φίλῃ ἐνὶ πατρίδι γαίῃ. Προσίτω δὲ καὶ ὁ τὰ Κυπριακά (56) ποιήματα γράψας Κάστωρ μὲν θνητός, θανάτου (57) δὲ οἱ αἶσα [πέπρωται· Αὐτὰρ ὅ γ' ἀθάνατος Πολυδεύκης, όζος "Αρηος. Τοῦτο μὲν ποιητικώς εψεύσατο· Ομηρος δὲ, ἀξιο πιστότερος αὐτοῦ, εἰπὼν περὶ ἀμφοῖν τοῖν Διοσκού ροιν· πρὸς δὲ, καὶ τὸν Ἡρακλέα εἴδωλον ἐλέγξας· Φῶτα γὰρ (58) 'Ηρακλέα, μεγάλων ἐπιίστορ έργων. Ηρακλέα οὖν καὶ αὐτὸς Ὅμηρος θνητὸν οἶδεν ἄνθρω πον. Ἱερώνυμος δὲ ὁ φιλόσοφος καὶ τὴν σχέσιν αὐτοῦ Κρόνῳ δὲ ἐπικεῖσθαι Σικελίαν, ταρταρῶσαι τὸν ἴδιον αὑτοῦ πατέρα ἐν τῷ Καυκασίῳ ὄρει, Κρόνου γὰρ ἐν τοῖς Καυκασίοις ὄρεσιν, οὐκ ἐν αὐτ ρανῷ, ἀλλ' ἐν γῇ, τάφος τις δείκνυται· τεθάφθαι, τετάφθαι, Νον. τῶν Διοσ κούρων πέρι τοῖν Διοσκούροιν. πρωται άνθρωπον τοῦ εἴδωλον, βίην Ηρακλείην, εἴδωλον, CLEMENTIS ALEXANDRINI cede aurum in manibus apparens, A Virum e morte ut reduceret Iam captum. Mani - bus igitur Saturnius fulmen Jaculatus per utrumque, respirationem Pectorum abstulit Celeriter, ardensque ful- men inflixit mortem. * Et Euripides : Jupiter enim interfecto filio meo auctor fuit, Aesculapio, pectoribus inimisso fulmine. llic igitur ictus fulmine jacet in finibus Cynosu- ridis. Philochorus etiam tradit Neptunum medicum in Temo coli, et Saturnum situm esse in Sicilia, atque illic fuisse sepultum. Patrocles Thurius, et junior Sophocles tribus tragediis contexuit histo- riau de Dioscuris. lli autem Dioscuri fuere morta- les homines, si Homerus dignus sit, cui fides ha- beatur : U.. Hos autem jam tenebat terra mater animan- [tium, In Lacedæmone, quæ chara ipsis patria fuit. Accedat etiam, qui Cypriaca poemata scripsit : Castor quidem mortalis, et mors ipsi fato decreta {est : Immortalis autem Pollux, progenies Martis. Quod ille quidem poetico more fabulatus est; sed Homerus fide dignior est, qui de utroque Dioscuro ioquitur, et ipsum præterea Herculem, idolum esse ostendit : Virum Herculem, magnorum scientem operum. Hinc satis constat, Herculem ab ipso Homero mortalem hominem habitum fuisse. Quin etiam P. ED. POTTER, ED. PARIS. Jupiter iratus redivivi pectora Glauci, Et insolentis rupit Æsculapii Fulmine, quod tulo counirus corpore torsil; Illosque adustos liquit audax spiritus. Scholiastes Græcus, Utrumque ergo occidit Jupiter, et Esculapium, et eum qui ab eo fuerat curatus, sive ille fuerit Glaucus, sive Hippo- Iylus, sive Tyndarus, ut varii tradunt. Athenagoras, in Legatione, hunc etiam locum gentibus objicit. COLLECT. Hæc verba in prioribus Clementis editionibus omissa, tandem ex Pindaro supplevit Parisiensis. At vero, cum Athenagoras pag. 116, 117, Legal., et Cyrill. contra Julian. lib. 1, pag. 101, quibus locis hos versus laudarunt, eadem omittant, nec agnoscat ms. Nov., verisimile est Clementem ea, seu memo- riæ lapsu, seu ut minus ad suum proposituin ne- cessaria, praeteriisse. dar., Athenag.. Cyril. Dein, pro Pindar Paulo post, pro Cyril. tio Alcestidis Euripideæ se habent; cum in priori- bus Clementis editt. scripti essent, nulla metri ra- tione habita. Eos porro recitat etiam Cyrillus, loco cit. statim post Pindari versus. In secundo versu habet, pro postquam serpentum multitudinem sustulisset. Quod C D memorat Hesychius Milesius in Originibus Byzant. Saturno autem impo- silam esse Siciliam, ut habet Nov. Non enim Satur- num Siciliæ, sed eam Saturno impositam fuisse fabulantur. Verum in Epiphanii Ancorato Jupiter dicitur patrem suum, Saturnum, subjecisse Caucaso monti. Item Clementin., homil. 5, cap. 23: Saturni enim in Caucasiis montibus, non in cœlo, sed in terra, se- pulcrum ostenditur. Μox, pro tempore. Ibidem A. mavult genit. casu vel duali numero, SYLBURG. cundia, citat Stasinum in Cypriacis, Athæneus lib. vi et xv dubitat Cypriorum versuum auctor sitne Stasinus, an Hegesias. COLLECT. monuit. SYLBURG. Odysseæ, ubi narratur Iphiti mors ab Hercule occisi. Caeterum quod Hervetus substituit in locum Homerus, Odyss. M, vocat etiam cum occurrit Ulyssi apud inferos; qui locus ab Homeri reprehensoribus carpitur, et Lucianus inde sumit occasionem irri⚫ - (49) ῎Ανδρ᾽ ἐκ θανάτου κομίσαι ἤδη εαλωκότα. (50) 'Ρίψης. Ρίψαις, Pindar. Mος, ἀμπνοάν, Pin- (51) Ευριπίδης. Hos versus disposuimus, ut ini- (52) Ἰατρόν. Hoc nomen Neptuno inditum est, (53) Κρόνον δὲ ἐπικεῖσθαι Σικελία. Legendum, (54) Ἱστορείτων. Α. rectius ἱστορεῖτον, presenti (55) "Ομηρος. Iliad. Γ, vers. 245. (56) Οτὰ Κυπριακά. Stobaeus tit. 51, De vere- (57) Θανάτου. A legendum θάνατον δὲ οἱ αἷσα πέτ (58) Φῶτα γάρ. Hic versus reperitur initio lib.
οὐ καταλαμβάνει τὸν Πρόσυμνον (ἐτεθνήκει γάρ)· ἀφοσιούμενος τῷ ἐραστῇ ὁ Διόνυσος ἐπὶ τὸ μνημεῖον ὁρμᾷ καὶ πασχητιᾷ. Κλάδον οὖν συκῆς, ὡς ἔτυχεν, ἐκτεμὼν ἀνδρείου μορίου σκευάζεται τρόπον ἐφέζεταί τε τῷ κλάδῳ, τὴν ὑπόσχεσιν ἐκτελῶν τῷ νεκρῷ. Ὑπόμνημα τοῦ πάθους τούτου μυστικὸν φαλλοὶ κατὰ πόλεις ἀνίστανται Διονύσῳ· «εἰ μὴ γὰρ Διονύσῳ πομπὴν ἐποιοῦντο καὶ ὕμνεον ᾆσμα αἰδοίοισιν, ἀναιδέστατα εἴργαστ’ ἄν», φησὶν Ἡράκλειτος, «ωὑτὸς δὲ Ἅιδης καὶ Διόνυσος, ὅτεῳ μαίνονται καὶ ληναί̈ζουσιν», οὐ διὰ τὴν μέθην τοῦ σώματος, ὡς ἐγὼ οἶμαι, τοσοῦτον ὅσον διὰ τὴν ἐπονείδιστον τῆς ἀσελγείας ἱεροφαντίαν. Εἰκότως ἄρα οἱ τοιοίδε ὑμῶν θεοὶ δοῦλοι παθῶν γεγονότες, ἀλλὰ καὶ πρὸ τῶν Εἱλώτων καλουμένων τῶν παρὰ Λακεδαιμονίοις δούλειον ὑπεισῆλθεν ζυγὸν Ἀπόλλων Ἀδμήτῳ ἐν Φεραῖς, Ἡρακλῆς ἐν Σάρδεσιν Ὀμφάλῃ, Λαομέδοντι δ’ ἐθήτευε Ποσειδῶν καὶ Ἀπόλλων, καθάπερ ἀχρεῖος οἰκέτης, μηδὲ ἐλευθερίας δήπουθεν δυνηθεὶς τυχεῖν παρὰ τοῦ προτέρου δεσπότου· τότε καὶ τὰ Ἰλίου τείχη ἀνῳκοδομησάτην τῷ Φρυγί. Ὅμηρος δὲ τὴν Ἀθηνᾶν οὐκ αἰσχύνεται παραφαίνειν λέγων τῷ Ὀδυσσεῖ «χρύσεον λύχνον ἔχουσαν» ἐν χεροῖν·σθῷ χρυσὸς ἐν χερσὶ φανείς, ἄνδρ' ἐκ θανάτου κομίσαι Β ὥστε ἐνσκήψαι βέλος δι' ἀμφο τέρων τῶν μαστῶν, ἢ τῶν πλευρῶν, δι' αὐτοῦ τε τοῦ Ασκληπιοῦ καὶ τοῦ ἰατρευθέντος. καθέλεν καθεῖλεν, επέσκηψε ενέσκηψε, Νον. "Ασκληπιός Ασκληπιόν. ἤδη εαλωκότα (49). Χερ- σι δ' ἄρα Κρονίων ρίψας (50) δι' ἀμφοῖν, ἀμπνοὰς στέρνων καθεῖλεν ὠκέως· αἴθων δὲ κεραυ- νὸς ἐνέσκηψε μόρον. Καὶ Εὐριπίδης (51) Ζεὺς γὰρ, κατακτὰς παῖδα τὸν ἐμὸν, αἴτιος, Ασκληπιόν, στέρνοισιν ἐμβαλών φλόγα. Οὗτος μὲν οὖν κεῖται κεραυνωθεὶς ἐν τοῖς Κυνοσούρι- δος δρίοις. Φιλόχορος δὲ, ἐν Τήνῳ Ποσειδωνά φησι τιμᾶσθαι ιατρόν (52)· Κρόνον δὲ ἐπικεῖσθαι Σικε λίπ (55), καὶ ἐνταῦθα αὐτὸν τετάφθαι. Πατροκλῆς τε ὁ Θούριος, καὶ Σοφοκλῆς ὁ νεώτερος ἐν τρισὶ τραγῳ δίαις, ἱστορείτων (54) τώ Διοσκούρω πέρι· ἀνθρώπω τινὲ τούτω τω Διοσκούρω επικήρω γενέσθην, εἴ τι ἱκανὸς πιστώσασθαι "Ομηρος (55) τὸ λελεγμένον· τοὺς δ᾽ ἤδη κατέχεν φυσίζους αἷα, ••• Ἐν Λακεδαίμονι αὖθι, φίλῃ ἐνὶ πατρίδι γαίῃ. Προσίτω δὲ καὶ ὁ τὰ Κυπριακά (56) ποιήματα γράψας Κάστωρ μὲν θνητός, θανάτου (57) δὲ οἱ αἶσα [πέπρωται· Αὐτὰρ ὅ γ' ἀθάνατος Πολυδεύκης, όζος "Αρηος. Τοῦτο μὲν ποιητικώς εψεύσατο· Ομηρος δὲ, ἀξιο πιστότερος αὐτοῦ, εἰπὼν περὶ ἀμφοῖν τοῖν Διοσκού ροιν· πρὸς δὲ, καὶ τὸν Ἡρακλέα εἴδωλον ἐλέγξας· Φῶτα γὰρ (58) 'Ηρακλέα, μεγάλων ἐπιίστορ έργων. Ηρακλέα οὖν καὶ αὐτὸς Ὅμηρος θνητὸν οἶδεν ἄνθρω πον. Ἱερώνυμος δὲ ὁ φιλόσοφος καὶ τὴν σχέσιν αὐτοῦ Κρόνῳ δὲ ἐπικεῖσθαι Σικελίαν, ταρταρῶσαι τὸν ἴδιον αὑτοῦ πατέρα ἐν τῷ Καυκασίῳ ὄρει, Κρόνου γὰρ ἐν τοῖς Καυκασίοις ὄρεσιν, οὐκ ἐν αὐτ ρανῷ, ἀλλ' ἐν γῇ, τάφος τις δείκνυται· τεθάφθαι, τετάφθαι, Νον. τῶν Διοσ κούρων πέρι τοῖν Διοσκούροιν. πρωται άνθρωπον τοῦ εἴδωλον, βίην Ηρακλείην, εἴδωλον, CLEMENTIS ALEXANDRINI cede aurum in manibus apparens, A Virum e morte ut reduceret Iam captum. Mani - bus igitur Saturnius fulmen Jaculatus per utrumque, respirationem Pectorum abstulit Celeriter, ardensque ful- men inflixit mortem. * Et Euripides : Jupiter enim interfecto filio meo auctor fuit, Aesculapio, pectoribus inimisso fulmine. llic igitur ictus fulmine jacet in finibus Cynosu- ridis. Philochorus etiam tradit Neptunum medicum in Temo coli, et Saturnum situm esse in Sicilia, atque illic fuisse sepultum. Patrocles Thurius, et junior Sophocles tribus tragediis contexuit histo- riau de Dioscuris. lli autem Dioscuri fuere morta- les homines, si Homerus dignus sit, cui fides ha- beatur : U.. Hos autem jam tenebat terra mater animan- [tium, In Lacedæmone, quæ chara ipsis patria fuit. Accedat etiam, qui Cypriaca poemata scripsit : Castor quidem mortalis, et mors ipsi fato decreta {est : Immortalis autem Pollux, progenies Martis. Quod ille quidem poetico more fabulatus est; sed Homerus fide dignior est, qui de utroque Dioscuro ioquitur, et ipsum præterea Herculem, idolum esse ostendit : Virum Herculem, magnorum scientem operum. Hinc satis constat, Herculem ab ipso Homero mortalem hominem habitum fuisse. Quin etiam P. ED. POTTER, ED. PARIS. Jupiter iratus redivivi pectora Glauci, Et insolentis rupit Æsculapii Fulmine, quod tulo counirus corpore torsil; Illosque adustos liquit audax spiritus. Scholiastes Græcus, Utrumque ergo occidit Jupiter, et Esculapium, et eum qui ab eo fuerat curatus, sive ille fuerit Glaucus, sive Hippo- Iylus, sive Tyndarus, ut varii tradunt. Athenagoras, in Legatione, hunc etiam locum gentibus objicit. COLLECT. Hæc verba in prioribus Clementis editionibus omissa, tandem ex Pindaro supplevit Parisiensis. At vero, cum Athenagoras pag. 116, 117, Legal., et Cyrill. contra Julian. lib. 1, pag. 101, quibus locis hos versus laudarunt, eadem omittant, nec agnoscat ms. Nov., verisimile est Clementem ea, seu memo- riæ lapsu, seu ut minus ad suum proposituin ne- cessaria, praeteriisse. dar., Athenag.. Cyril. Dein, pro Pindar Paulo post, pro Cyril. tio Alcestidis Euripideæ se habent; cum in priori- bus Clementis editt. scripti essent, nulla metri ra- tione habita. Eos porro recitat etiam Cyrillus, loco cit. statim post Pindari versus. In secundo versu habet, pro postquam serpentum multitudinem sustulisset. Quod C D memorat Hesychius Milesius in Originibus Byzant. Saturno autem impo- silam esse Siciliam, ut habet Nov. Non enim Satur- num Siciliæ, sed eam Saturno impositam fuisse fabulantur. Verum in Epiphanii Ancorato Jupiter dicitur patrem suum, Saturnum, subjecisse Caucaso monti. Item Clementin., homil. 5, cap. 23: Saturni enim in Caucasiis montibus, non in cœlo, sed in terra, se- pulcrum ostenditur. Μox, pro tempore. Ibidem A. mavult genit. casu vel duali numero, SYLBURG. cundia, citat Stasinum in Cypriacis, Athæneus lib. vi et xv dubitat Cypriorum versuum auctor sitne Stasinus, an Hegesias. COLLECT. monuit. SYLBURG. Odysseæ, ubi narratur Iphiti mors ab Hercule occisi. Caeterum quod Hervetus substituit in locum Homerus, Odyss. M, vocat etiam cum occurrit Ulyssi apud inferos; qui locus ab Homeri reprehensoribus carpitur, et Lucianus inde sumit occasionem irri⚫ - (49) ῎Ανδρ᾽ ἐκ θανάτου κομίσαι ἤδη εαλωκότα. (50) 'Ρίψης. Ρίψαις, Pindar. Mος, ἀμπνοάν, Pin- (51) Ευριπίδης. Hos versus disposuimus, ut ini- (52) Ἰατρόν. Hoc nomen Neptuno inditum est, (53) Κρόνον δὲ ἐπικεῖσθαι Σικελία. Legendum, (54) Ἱστορείτων. Α. rectius ἱστορεῖτον, presenti (55) "Ομηρος. Iliad. Γ, vers. 245. (56) Οτὰ Κυπριακά. Stobaeus tit. 51, De vere- (57) Θανάτου. A legendum θάνατον δὲ οἱ αἷσα πέτ (58) Φῶτα γάρ. Hic versus reperitur initio lib.
PG 8:113τὴν δὲ Ἀφροδίτην ἀνέγνωμεν, οἷον ἀκόλαστόν τι θεραπαινίδιον, παραθεῖναι φέρουσαν τῇ Ἑλένῃ τὸν δίφρον τοῦ μοιχοῦ κατὰ πρόσωπον, ὅπως αὐτὸν εἰς συνουσίαν ὑπαγάγηται. Πανύασσις γὰρ πρὸς τούτοις καὶ ἄλλους παμπόλλους ἀνθρώποις λατρεῦσαι θεοὺς ἱστορεῖ ὧδέ πως γράφων· τλῆ μὲν Δημήτηρ, τλῆ δὲ κλυτὸς Ἀμφιγυήεις, τλῆ δὲ Ποσειδάων, τλῆ δ’ ἀργυρότοξος Ἀπόλλων ἀνδρὶ παρὰ θνητῷ θητευέμεν εἰς ἐνιαυτόν· τλῆ δ’ ὀβριμόθυμος Ἄρης ὑπὸ πατρὸς ἀνάγκης, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Τούτοις οὖν εἰκότως ἕπεται τοὺς ἐρωτικοὺς ὑμῶν καὶ παθητικοὺς τούτους θεοὺς ἀνθρωποπαθεῖς ἐκ παντὸς εἰσάγειν τρόπου. «Καὶ γάρ θην κείνοις θνητὸς χρώς». Τεκμηριοῖ δὲ Ὅμηρος μάλα ἀκριβῶς, Ἀφροδίτην ἐπὶ τῷ τραύματι παρεισάγων ὀξὺ καὶ μέγα ἰάχουσαν αὐτόν τε τὸν πολεμικώτατον Ἄρη ὑπὸ τοῦ Διομήδους κατὰ τοῦ κενεῶνος οὐτασμένον διηγούμενος. Πολέμων δὲ καὶ τὴν Ἀθηνᾶν ὑπὸ Ὀρνύτου τρωθῆναι λέγει· ναὶ μὴν καὶ τὸν Ἀιδωνέα ὑπὸ Ἡρακλέους τοξευθῆναι Ὅμηρος λέγει καὶ τὸν Ἥλιον [Αὐγέαν] Πανύασσις ἱστορεῖ. Ἤδη δὲ καὶ τὴν Ἥραν τὴν ζυγίαν ἱστορεῖ ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ Ἡρακλέους ὁ αὐτὸς οὗτος Πανύασσις «ἐν Πύλῳ ἠμαθόεντι».ὀφηγείται τοῦ σώματος μικρόν (59), φριξότριχα, η ρωστικόν. Δικαίαρχος δὲ σχιζίαν (60), νευρώδη, μέλανα, γρυπίν, ὑποχαροπὶν, τετανότριχα. Οὗτος οὖν ὁ Ἡρακλῆς, δύο πρὸς τοῖς πεντήκοντα ἔτη βεβιω- κὡς κατέστρεψε τὸν βίον, διὰ τῆς ἐν Οἴτῇ πυρᾶς κεκηδευμένος. Τὰς δὲ Μούσας, ἂς Αλκανδρος Διός καὶ Μνημοσύνης γενεαλογεῖ, καὶ οἱ λοιποὶ ποιηταὶ καὶ συγγραφεῖς ἐκθειάζουσι καὶ σέβουσιν· ἤδη δὲ καὶ ὅλαι πόλεις μουσεῖα μὲν ἔξουσιν (61) αὐταῖς Μού- σαις· οὖσας θεραπαινίδας ταύτας εώνηται Μεγακλή, ἡ θυγάτηρ Μάκαρος. Ὁ δὲ Μάκαρ Λεσβίων μὲν ἐβα σίλευεν, διεφέρετο δὲ ἀεὶ πρὸς τὴν γυναῖκα· ἡγα- νάκτει δὲ ἡ Μεγακλὺ ὑπὲρ τῆς μητρός· τί δ' οὐκ ἔμελλε ; καὶ Μούσας (62) θεραπαινίδας ταύτας, τοσαύ τας τὸν ἀριθμὸν, ὠνεῖται, καὶ καλεῖ Μύσας κατὰ τὴν διάλεκτον τὴν Αἰολέων (65). Ταύτας εδιδάξατο ᾄδειν, Β καὶ κιθαρίζειν τὰς πράξεις τὰς παλαιὰς ἐμμελῶς. Αἱ δὲ, συνεχῶς κιθαρίζουσαι, καὶ καλῶς κατεπάδον σαι, τὴν Μάκαρα ἔθελγον, καὶ κατέπαυον τῆς ὀργῆς. Οὗ δὴ χάριν ἡ Μεγακλώ, χαριστήριον αὐταῖς ὑπὲρ τῆς μητρός, ἀνέθηκε στήλας (61) χαλκᾶς, καὶ ἀνὰ πάντα ἐκέλευσε τιμᾶσθαι τὰ ἱερά. Καὶ αἱ μὲν Μοῦ σαι, τοιαίδε· ἡ δὲ ἱστορία παρὰ Μυρσίλῳ τῷ Λεσβίῳ. Ακούετε δὴ οὖν τῶν παρ' ὑμῖν θεῶν τοὺς ἔρωτας, καὶ τὰς παραδόξους τῆς ἀκρασίας μυθολογίας, καὶ τραύ- ματα αὐτῶν, καὶ δεσμὰ, καὶ γέλωτας, και μάχας· δουλείας τε ἔτι, καὶ συμπόσια· συμπλοκάς τ' αὖ, καὶ δάκρυα, καὶ πάθη, καὶ μαχλώτας ήδονάς. Κάλει μοι (65) τὸν Ποσειδῶ, καὶ τὸν χορὸν τὴν διεφθαρμέ νον (66) ὑπ' αὐτοῦ, τὴν Ἀμφιτρίτην, τὴν ᾿Αμυμώνην, τὴν ᾿Αλόπην, τὴν Μελανίππην, τὴν ᾿Αλκυόνην, την Ἱπποθόην, τὴν Χιόνην, τὰς ἄλλας τὰς μυρίας· ἐν αἷς δὴ, καὶ τοσαύταις οὔσαις, ἔτι τοῦ Ποσειδῶνος ὑμῶν ἐστενοχωρεῖτο τὰ πάθη. Κάλει μοι καὶ τὸν 'Απόλλω (67) · Φοῖβός ἐστιν οὗτος, καὶ μάντις ἁγνὸς, καὶ σύμβουλος ἀγαθός. Αλλ' οὐ ταῦτα ἡ Στερόπη λέ- γει, οὐδὲ ἡ Λίθουσα, οὐδὲ ἡ Αρσινόη, οὐδὲ ἡ Ζευ ξίππη, οὐδὲ ἡ Προθόη, οὐδὲ ἡ Μάρπισσα, οὐδὲ ἡ Υψιπύλη- Δάφνη γὰρ ἐξέφυγε μόνη καὶ τὸν μάντιν, καὶ τὴν φθοράν. Αὐτός τε ὁ Ζεὺς ἐπὶ πᾶσιν ἡκέτω, ✪ νεκροί, νευρώδη Σχιζίας, σχίζε κορμίας κορμός σχίζα. » - μουσεία τεμενίζουσιν αὐταῖς. ταύτας θερα παινίδας ούσας. Μολ, τὴν Αλόπην, τὴν Μελανίππην, την Αλκυόνη, ὁμοιοτελεύτους - COHORTATIO AD GENTES. fuerit enarrans, partum fuisse memorat, horren- tibus capillis, firmis viribus. Dicæarchus vero quadratum, nervosum, nigrum, naso aquilino, sub- casiis oculis, promissis capillis. Atque hic qui- dem, postquam duos supra quinquaginta annos vixisset, vitam finivit, et in OEuæa pyra fune ratus × est. Jam vero Musas, quas Alcander dicit esse Jovis et Mnemosynes filias, reliquique etiam poetæ et scriptores deorum honoribus afficiunt, et totæ civitates exstructis de nomine ipsarum Muscis colunt, cum ancillæ essent, mercata est Megaclo Macaris filia. Is autem Macar, cum rex esset Les- biorum, cum uxore assiduas lites exercebat. Matris vicem vehementer dolebat Megaclo: quid non Hieronymus philosophus, quo corporis habit factura erat? Itaque has ancillas totidem numero P. ED. POTTER, ED. PARIS. dendi deum hunc ex hominibus ascitum, in Dialo- gis mortuorum; nam si ille quoque ambra est vel simulacrum, habetque suos manes ut ceteri argumento est hominem fuisse. COLLECT. procerum, ex A. Gellii lib. 1, cap. 1, recte monet Sylb. tibiis; quod a significet ligna fissa, quæ solent, inquit, esse gracilia. Vid. ejus Commentarium. Quin etiam addit Sylburgius in Indice Græco, suo idio- male sudes appellari, qui sunt corpore procero et ma- cro. Sed quid hoc ad Herculem, omnium hominem robustissimum, quemque hoc loco Clemens vocat? Melius itaque est, quod tradit Salmasius in Tertulliani lib. De pallio, pag. : « quit, est quadrati et compacti corporis. Nam est corpus ipsum, vel corporis truncus ; eosdem appellarunt; idem quod legerimus Ibidem mo A, inverso verborum ordine, mavult, SYLBURG. PATROL. GR. VII. mercata, Æolica dialecto Mysas vocat. Has docuit vetera facta canere, et numerose ad citharam mo- dulari. Illæ vero, cum assidue cithara luderent et dulciter accinerent, Macara permulcebant, ejusque iram sedabant. Cujus in memoriam beneficii Me- gaclo, ut pro matre gratias referret, illis statuas ex ære consecravit, et per omnia templa honore haberi jussit. Et sunt quidem Musæ hujusmodi. Hanc porro historiam tradit Myrsilus Lesbius. Al- tendite jam ad vestrorum deorum amores, ad in.- credibilem, quæ in fabulis habetur, intemperantiam, vulnera, et vincula, et risus, et pugnas; servitutem preterea, et convivia : denique al complexus, et lacrymas, et perturbationes, et impudicas volu- “plates. Voca hue Neptunum, totunique chorum, qui ab ipso corruptus est, Amphitriten, Amymonen, Alopen, Melanippen, Alcyonen, Hippothoen, Clio- nen, cum aliis innumeris : quibus tamen omnibus, quamvis tot essent, nondum exsaturata est libido Neptuni vestri. Voca huc quoque Apollinem : is est Phoebus, et castus vates, et bonus consiliarius. At non id Sterope dicit, non Allusa, non Arsinoe, non Zeuxippe, non Prothoe, non Marpissa, nou denique Hypsipyle. Edugit enim sola Daphne et C D lius Firmicus De errore prof. relig. pag. : Quis Amymonen, quis Menalippen, quis Chionen Hippo- thoenque corrupit? Nempe deus rester hæc fecisse memoratur. Ubi legendum Melanippen pro Menalip- pen. Eadem mutatio facienda apud Theophilum Antiochen. Ad Autolyc. lib. 11, pag. 85. Conf. Ju- stinus M. Paran. ad Gracos, Arnobius, lib. iv, Cy- rillus adv. Julianum lib. vi, pag. 196. omisit, ut videtur, propter voces deuntes, negligens librarius. volunt veris oculis errantium hominum peccalu cor- rigere, Steropen_amat, Æthusam rapit, Zeuxippen stuprat, quærit Prothoen, et Arsinow adultera cupi- ditate blanditur. Sed ex isto corruptarum mulierum grege una puella amatorem deum et vitavit et vicit. Daphnen enim divinans et futura prædicens, nec in- venire potuit, nec stuprare. Tatianus, Orat. ad Grac., (59) Μικρόν. Pro μικρόν, legendum esse μακρόν, (60) Σχιζίαν. Hervetus vertit gracilem, vel longis (61) Μουσεῖα μὲν Τζουσιν. Non mais fortasse (62) Μούσας. Μύσας, Νον. (63) Τὴν Αἰολ. Τῶν Αἰολ., Νον. (64) Στήλας. Omittit Nov. (65) Κάλει μοι. Hæc secutus fuisse videtur Ju- (66) Τόν διεφθαρμένον. Των διεφθαρμένων Νον. (67) 'Απόλλω. Julius Firmicus, loc. cil.: ille, quem
Σωσίβιος δὲ καὶ τὸν Ἡρακλέα πρὸς τῶν Ἱπποκοωντιδῶν κατὰ τῆς χειρὸς οὐτασθῆναι λέγει. Εἰ δὴ τραύματα, καὶ αἵματα· οἱ γὰρ ἰχῶρες οἱ ποιητικοὶ εἰδεχθέστεροι καὶ τῶν αἱμάτων, σῆψις γὰρ αἵματος ἰχὼρ νοεῖται. Ἀνάγκη τοίνυν θεραπείας καὶ τροφὰς παρεισάγειν αὐτοῖς, ὧν εἰσιν ἐνδεεῖς. Διὸ τράπεζαι καὶ μέθαι καὶ γέλωτες καὶ συνουσίαι, οὐκ ἂν ἀφροδισίοις χρωμένων ἀνθρωπίνοις οὐδὲ παιδοποιουμένων οὐδὲ μὴν ὑπνωσσόντων, εἰ ἀθάνατοι καὶ ἀνενδεεῖς καὶ ἀγήρῳ ὑπῆρχον. Μετέλαβεν δὲ καὶ τραπέζης ἀνθρωπίνης παρὰ τοῖς Αἰθίοψιν, ἀπανθρώπου δὲ καὶ ἀθέσμου αὐτὸς ὁ Ζεὺς παρὰ Λυκάονι τῷ Ἀρκάδι ἑστιώμενος· ἀνθρωπείων γοῦν ἐνεφορεῖτο σαρκῶν οὐχ ἑκών. Ἠγνόει γὰρ ὁ θεὸς ὡς ἄρα Λυκάων ὁ Ἀρκὰς ὁ ἑστιάτωρ αὐτοῦ τὸν παῖδα κατασφάξας τὸν αὑτοῦ (Νύκτιμος ὄνομα αὐτῷ) παραθείη ὄψον τῷ Διί. Καλός γε ὁ Ζεὺς ὁ μαντικός, ὁ ξένιος, ὁ ἱκέσιος, ὁ μειλίχιος, ὁ πανομφαῖος, ὁ προστροπαῖος· μᾶλλον δὲ ⟨ὁ⟩ ἄδικος, ὁ ἄθεσμος, ὁ ἄνομος, ὁ ἀνόσιος, ὁ ἀπάνθρωπος, ὁ βίαιος, ὁ φθορεύς, ὁ μοιχός, ὁ ἐρωτικός. Ἀλλὰ τότε μὲν ἦν, ὅτε τοιοῦτος ἦν, ὅτε ἄνθρωπος ἦν, νῦν δὲ ἤδη μοι δοκοῦσι καὶ οἱ μῦθοι ὑμῖν γεγηρακέναι.ὀφηγείται τοῦ σώματος μικρόν (59), φριξότριχα, η ρωστικόν. Δικαίαρχος δὲ σχιζίαν (60), νευρώδη, μέλανα, γρυπίν, ὑποχαροπὶν, τετανότριχα. Οὗτος οὖν ὁ Ἡρακλῆς, δύο πρὸς τοῖς πεντήκοντα ἔτη βεβιω- κὡς κατέστρεψε τὸν βίον, διὰ τῆς ἐν Οἴτῇ πυρᾶς κεκηδευμένος. Τὰς δὲ Μούσας, ἂς Αλκανδρος Διός καὶ Μνημοσύνης γενεαλογεῖ, καὶ οἱ λοιποὶ ποιηταὶ καὶ συγγραφεῖς ἐκθειάζουσι καὶ σέβουσιν· ἤδη δὲ καὶ ὅλαι πόλεις μουσεῖα μὲν ἔξουσιν (61) αὐταῖς Μού- σαις· οὖσας θεραπαινίδας ταύτας εώνηται Μεγακλή, ἡ θυγάτηρ Μάκαρος. Ὁ δὲ Μάκαρ Λεσβίων μὲν ἐβα σίλευεν, διεφέρετο δὲ ἀεὶ πρὸς τὴν γυναῖκα· ἡγα- νάκτει δὲ ἡ Μεγακλὺ ὑπὲρ τῆς μητρός· τί δ' οὐκ ἔμελλε ; καὶ Μούσας (62) θεραπαινίδας ταύτας, τοσαύ τας τὸν ἀριθμὸν, ὠνεῖται, καὶ καλεῖ Μύσας κατὰ τὴν διάλεκτον τὴν Αἰολέων (65). Ταύτας εδιδάξατο ᾄδειν, Β καὶ κιθαρίζειν τὰς πράξεις τὰς παλαιὰς ἐμμελῶς. Αἱ δὲ, συνεχῶς κιθαρίζουσαι, καὶ καλῶς κατεπάδον σαι, τὴν Μάκαρα ἔθελγον, καὶ κατέπαυον τῆς ὀργῆς. Οὗ δὴ χάριν ἡ Μεγακλώ, χαριστήριον αὐταῖς ὑπὲρ τῆς μητρός, ἀνέθηκε στήλας (61) χαλκᾶς, καὶ ἀνὰ πάντα ἐκέλευσε τιμᾶσθαι τὰ ἱερά. Καὶ αἱ μὲν Μοῦ σαι, τοιαίδε· ἡ δὲ ἱστορία παρὰ Μυρσίλῳ τῷ Λεσβίῳ. Ακούετε δὴ οὖν τῶν παρ' ὑμῖν θεῶν τοὺς ἔρωτας, καὶ τὰς παραδόξους τῆς ἀκρασίας μυθολογίας, καὶ τραύ- ματα αὐτῶν, καὶ δεσμὰ, καὶ γέλωτας, και μάχας· δουλείας τε ἔτι, καὶ συμπόσια· συμπλοκάς τ' αὖ, καὶ δάκρυα, καὶ πάθη, καὶ μαχλώτας ήδονάς. Κάλει μοι (65) τὸν Ποσειδῶ, καὶ τὸν χορὸν τὴν διεφθαρμέ νον (66) ὑπ' αὐτοῦ, τὴν Ἀμφιτρίτην, τὴν ᾿Αμυμώνην, τὴν ᾿Αλόπην, τὴν Μελανίππην, τὴν ᾿Αλκυόνην, την Ἱπποθόην, τὴν Χιόνην, τὰς ἄλλας τὰς μυρίας· ἐν αἷς δὴ, καὶ τοσαύταις οὔσαις, ἔτι τοῦ Ποσειδῶνος ὑμῶν ἐστενοχωρεῖτο τὰ πάθη. Κάλει μοι καὶ τὸν 'Απόλλω (67) · Φοῖβός ἐστιν οὗτος, καὶ μάντις ἁγνὸς, καὶ σύμβουλος ἀγαθός. Αλλ' οὐ ταῦτα ἡ Στερόπη λέ- γει, οὐδὲ ἡ Λίθουσα, οὐδὲ ἡ Αρσινόη, οὐδὲ ἡ Ζευ ξίππη, οὐδὲ ἡ Προθόη, οὐδὲ ἡ Μάρπισσα, οὐδὲ ἡ Υψιπύλη- Δάφνη γὰρ ἐξέφυγε μόνη καὶ τὸν μάντιν, καὶ τὴν φθοράν. Αὐτός τε ὁ Ζεὺς ἐπὶ πᾶσιν ἡκέτω, ✪ νεκροί, νευρώδη Σχιζίας, σχίζε κορμίας κορμός σχίζα. » - μουσεία τεμενίζουσιν αὐταῖς. ταύτας θερα παινίδας ούσας. Μολ, τὴν Αλόπην, τὴν Μελανίππην, την Αλκυόνη, ὁμοιοτελεύτους - COHORTATIO AD GENTES. fuerit enarrans, partum fuisse memorat, horren- tibus capillis, firmis viribus. Dicæarchus vero quadratum, nervosum, nigrum, naso aquilino, sub- casiis oculis, promissis capillis. Atque hic qui- dem, postquam duos supra quinquaginta annos vixisset, vitam finivit, et in OEuæa pyra fune ratus × est. Jam vero Musas, quas Alcander dicit esse Jovis et Mnemosynes filias, reliquique etiam poetæ et scriptores deorum honoribus afficiunt, et totæ civitates exstructis de nomine ipsarum Muscis colunt, cum ancillæ essent, mercata est Megaclo Macaris filia. Is autem Macar, cum rex esset Les- biorum, cum uxore assiduas lites exercebat. Matris vicem vehementer dolebat Megaclo: quid non Hieronymus philosophus, quo corporis habit factura erat? Itaque has ancillas totidem numero P. ED. POTTER, ED. PARIS. dendi deum hunc ex hominibus ascitum, in Dialo- gis mortuorum; nam si ille quoque ambra est vel simulacrum, habetque suos manes ut ceteri argumento est hominem fuisse. COLLECT. procerum, ex A. Gellii lib. 1, cap. 1, recte monet Sylb. tibiis; quod a significet ligna fissa, quæ solent, inquit, esse gracilia. Vid. ejus Commentarium. Quin etiam addit Sylburgius in Indice Græco, suo idio- male sudes appellari, qui sunt corpore procero et ma- cro. Sed quid hoc ad Herculem, omnium hominem robustissimum, quemque hoc loco Clemens vocat? Melius itaque est, quod tradit Salmasius in Tertulliani lib. De pallio, pag. : « quit, est quadrati et compacti corporis. Nam est corpus ipsum, vel corporis truncus ; eosdem appellarunt; idem quod legerimus Ibidem mo A, inverso verborum ordine, mavult, SYLBURG. PATROL. GR. VII. mercata, Æolica dialecto Mysas vocat. Has docuit vetera facta canere, et numerose ad citharam mo- dulari. Illæ vero, cum assidue cithara luderent et dulciter accinerent, Macara permulcebant, ejusque iram sedabant. Cujus in memoriam beneficii Me- gaclo, ut pro matre gratias referret, illis statuas ex ære consecravit, et per omnia templa honore haberi jussit. Et sunt quidem Musæ hujusmodi. Hanc porro historiam tradit Myrsilus Lesbius. Al- tendite jam ad vestrorum deorum amores, ad in.- credibilem, quæ in fabulis habetur, intemperantiam, vulnera, et vincula, et risus, et pugnas; servitutem preterea, et convivia : denique al complexus, et lacrymas, et perturbationes, et impudicas volu- “plates. Voca hue Neptunum, totunique chorum, qui ab ipso corruptus est, Amphitriten, Amymonen, Alopen, Melanippen, Alcyonen, Hippothoen, Clio- nen, cum aliis innumeris : quibus tamen omnibus, quamvis tot essent, nondum exsaturata est libido Neptuni vestri. Voca huc quoque Apollinem : is est Phoebus, et castus vates, et bonus consiliarius. At non id Sterope dicit, non Allusa, non Arsinoe, non Zeuxippe, non Prothoe, non Marpissa, nou denique Hypsipyle. Edugit enim sola Daphne et C D lius Firmicus De errore prof. relig. pag. : Quis Amymonen, quis Menalippen, quis Chionen Hippo- thoenque corrupit? Nempe deus rester hæc fecisse memoratur. Ubi legendum Melanippen pro Menalip- pen. Eadem mutatio facienda apud Theophilum Antiochen. Ad Autolyc. lib. 11, pag. 85. Conf. Ju- stinus M. Paran. ad Gracos, Arnobius, lib. iv, Cy- rillus adv. Julianum lib. vi, pag. 196. omisit, ut videtur, propter voces deuntes, negligens librarius. volunt veris oculis errantium hominum peccalu cor- rigere, Steropen_amat, Æthusam rapit, Zeuxippen stuprat, quærit Prothoen, et Arsinow adultera cupi- ditate blanditur. Sed ex isto corruptarum mulierum grege una puella amatorem deum et vitavit et vicit. Daphnen enim divinans et futura prædicens, nec in- venire potuit, nec stuprare. Tatianus, Orat. ad Grac., (59) Μικρόν. Pro μικρόν, legendum esse μακρόν, (60) Σχιζίαν. Hervetus vertit gracilem, vel longis (61) Μουσεῖα μὲν Τζουσιν. Non mais fortasse (62) Μούσας. Μύσας, Νον. (63) Τὴν Αἰολ. Τῶν Αἰολ., Νον. (64) Στήλας. Omittit Nov. (65) Κάλει μοι. Hæc secutus fuisse videtur Ju- (66) Τόν διεφθαρμένον. Των διεφθαρμένων Νον. (67) 'Απόλλω. Julius Firmicus, loc. cil.: ille, quem
PG 8:115Δράκων ὁ Ζεὺς οὐκέτι, οὐ κύκνος ἐστίν, οὐκ ἀετός, οὐκ ἄνθρωπος ἐρωτικός· οὐχ ἵπταται θεός, οὐ παιδεραστεῖ, οὐ φιλεῖ, οὐ βιάζεται, καίτοι πολλαὶ καὶ καλαὶ καὶ νῦν ἔτι γυναῖκες καὶ Λήδας εὐπρεπέστεραι καὶ Σεμέλης ἀκμαιότεραι, μειράκια δὲ ὡραιότερα καὶ πολιτικώτερα τοῦ Φρυγίου βουκόλου. Ποῦ νῦν ἐκεῖνος ὁ ἀετός; Ποῦ δὲ ὁ κύκνος; Ποῦ δὲ αὐτὸς ὁ Ζεύς; Γεγήρακε μετὰ τοῦ πτεροῦ· οὐ γὰρ δήπου μετανοεῖ τοῖς ἐρωτικοῖς οὐδὲ παιδεύεται σωφρονεῖν. Γυμνοῦται δὲ ὑμῖν ὁ μῦθος· ἀπέθανεν ἡ Λήδα, ἀπέθανεν ὁ κύκνος, ἀπέθανεν ὁ ἀετός. Ζητεῖς σου τὸν Δία; μὴ τὸν οὐρανόν, ἀλλὰ τὴν γῆν πολυπραγμόνει. Ὁ Κρής σοι διηγήσεται, παρ’ ᾧ καὶ τέθαπται· Καλλίμαχος ἐν ὕμνοις· καὶ γὰρ τάφον, ὦ ἄνα, σεῖο Κρῆτες ἐτεκτήναντο. Τέθνηκε γὰρ ὁ Ζεὺς (μὴ δυσφόρει) ὡς Λήδα, ὡς κύκνος, ὡς ἀετός, ὡς ἄνθρωπος ἐρωτικός, ὡς δράκων. Ἤδη δὲ καὶ αὐτοὶ φαίνονται οἱ δεισιδαίμονες ἄκοντες μέν, ὅμως δ’ οὖν συνιέντες τὴν πλάνην τὴν περὶ τοὺς θεούς· οὐ γὰρ ἀπὸ δρυός εἰσι παλαιφάτου οὐδ’ ἀπὸ πέτρης, ἀλλ’ «ἀνδρῶν γένος εἰσί», μικρὸν δὲ ὕστερον καὶ δρύες ὄντες εὑρεθήσονται καὶ πέτραι.Α ὁ πατὴρ (68) καθ᾽ ὑμᾶς ἀνδρῶν τε θεῶν τε· ὃς του σοῦτος περὶ τὰ ἀφροδίσια ἐξεχύθη, ὡς ἐπιθυμεῖν μὲν πασῶν, ἐκπληροῦν δὲ εἰς πάσας τὴν ἐπιθυμίαν. Εν επίμπλατο γοῦν γυναικῶν, οὐχ ἡττὸν ἢ αἰγῶν ὁ Θμου τῶν τράγος (69). Καὶ σοῦ, ὦ Ομηρε, τεθαύμακα τὰ ποιήματα· ་ *Η, καὶ (70) κυανέησιν ἐπ' ὀφρύσι νεῦσε Κρονίων Αμβρόσιαι δ' ἄρα χαῖται ἐπεῤῥώσαντο ἄνακτος Κρατὸς ἀπ' ἀθανάτοιο, μέγαν δ' ἐλέλιξαν (71) [Ολυμπον. Σεμνὸν ἀναπλάττεις, Ομηρε, τὸν Δία, καὶ νεῦμα πε ριάπτεις αὐτῷ τετιμημένον. Ἀλλ᾿ ἐὰν ἐπιδείξῃς μόν νον, ἄνθρωπε,τὸν κεστὸν (72), ἐξελέγχεται καὶ ὁ Ζεὺς, καὶ ἡ κόμη καταισχύνεται. Εἰς ὅσον διελήλακεν ἀσελ γείας ὁ Ζεὺς ἐκεῖνος, ὁ μετ' Αλκμήνης τοσαύτας ἡδυπαθήσας νύκτας; Οὐδὲ γὰρ αἱ νύχτες αἱ ἐννέα (73) ἐρῶντες. Τούτους ὑμῶν αἱ γυναῖκες προσκυνούντων * Ρ. ο ὁ μου τῶν τράγος. Οθμουϊτῶν τράγος Νυν., Ξ. τριέσπε- ρον τῷ ἀκολάστῳ μακραί· ἅπας δὲ ἔμπαλιν ὁ βίος ἀκρασία βραχὺς ἦν, ἵνα δὴ ἡμῖν τὸν ἀλεξίκακον σπείρῃ θεόν. Διὸς υἱὸς Ἡρακλῆς, Διὸς ὡς ἀληθῶς, ὁ ἐκ μακράς γεννώμενος (74) νυκτός· τοὺς μὲν ἄθλους τοὺς δώ δεκα, πολλῷ ταλαιπωρησάμενος χρόνῳ· τὰς δὲ πεν τήκοντα (75) Θεστίου θυγατέρας νυκτὶ διαφθείρας μιᾷ, μοιχὸς ὁμοῦ καὶ νυμφίος τοσούτων γενόμενος παρθένων· οὔκουν ἀπεικότως οἱ ποιηταὶ σχέτλιον (76) τούτον καὶ αἰσυλοεργὸν ἀποκαλοῦσιν. Μακρὸν δὲ ἂν εἴη, μοιχείας αὐτοῦ παντοδαπας, καὶ παίδων διηγεί σθαι φθοράς. Οὐδὲ γὰρ οὐδὲ παίδων ἀπέσχοντο οἱ παρ' ὑμῖν θεοί· ὁ μέν τις άλλου (77), ὁ δὲ Υακίνθου, ὁ δὲ Πέλοπος (78), ὁ δὲ Χρυσίππου, ὁ δὲ Γανυμήδους Γεγράφθω δὲ καὶ Ἀλκμήνη, μεθ᾿ ἧς τὰς ἐννέα διατετέλεκε νύκτας ὁ καὶ ἐν τοῖς ἄγαν αἰσχροῖς κόρον οὐκ ἔχων. Θεστιάδες, Σχέτλιος, οβριμοεργός. ὃς οὐκ ὅθετ' αἴσυλα ῥέζων. Ὁ Ζεύς, Γανυμήδους ἑρᾷ· Ποσειδών Πέλοπος. Απόλλων Κινύρου, Ζακύνθου, Υακίνθου, Φόρβαντος, Ὕλα, Αδμήτου, Καὶ παρ' ὑμῖν δὲ ὁ Πέλοψ δεῖπνον τῶν θεῶν γίνεται καὶ Ποσειδῶνος ερώμενος. Πέλοπος, τοῦ μεγασθενὴς ἐράσσατο Ποσειδῶν. CLEMENTIS ALEXANDRINI vatem, et vitium. Et post omnes veniat ipse Jupi- ter, vestra sententia hominum pater atque deorum, qui in venerem adeo fuit effusus, ut omnes qui- dem appeteret, et suam in omnes expleret libidinem. Explebatur igitur mulieribus, non minus quam hir- cus Thmuitarum capris. Atque tua quidem, Ho- mere, admiror poemata ☑: B Dixit, et cærulcis superciliis annuit Saturnius ; Ambrosiæ autem coma concussa sunt regis Capite ab immortali, magnum autem tremefecit [Olympum. Venerabilem, Homere, Jovem ellingis, et reveren- dum illi nutum tribuis. At si cestum semel osten- cderis, mi homo, arguitur Jupiter, et ejus coma de- decore afficitur. In quantam libidinem processit ille Jupiter, qui tot noctes cum Alcmena transegit in voluptate? Intemperanti enim me novem quidem – noctes sunt longæ : sed potius tota vita breve spa- tium libidini esset, quo illum nobis malorum aver- runcatorem deum seminaret. Jovis autem filius erat Hercules, germanus certe Jovis filius, longa illa nocte procreatus : qui quidem duodecim illa certamina non nisi longo tempore absolvit, quin- quaginta vero Thestii filias una nocte compressit, tol virginum adulter et sponsus eodem tempore factus ut ipsum poetæ infelicem et nefarium non injuria appellent. Longum esset et supervacaneum omuia ejus adulteria, et puerorum stupra recen- sere. Nam nec a pueris quidem dii vestri absti - nuere; quorum unus Hyllam, alius Hyacinthum, alius Pelopem, alius Chrysippum, alius Ganymeden – ED. POTTER, ED. PARIS. cap. : Laudo te nunc, Daphne, qua Apolli- nis intemperantiam vicisti, et divinationem ejus redar- guisti : siquidem eventuri tibi casus ignarus, nihil arte sua fructus percepit. Conf. idem, c. 33; Cyrillus eliam, loc. cit.; Ovid., Melam. I. rit Iliad. A, vers. 544, et sape alias. quem adhinniunt quodammodo scorta, ad unius nutum parata. D. Clemens, Protreplico, loquens de Apolline, Est autem, Thmuis, oppidum Egypti, Stephano teste. Eusebius et Nice- phorus Philea meminerunt Thmuitarum episcopi. D. Hieronymus, adversus Jovinianum, urbes ait in Ægypto ex animalium vocabulis nuncupari, Leonto, Busiris, Thmuis, quod interpretatur hir. D cus. COLLECT. mendose. nere datum, quo sibi amorem Jovis conciliaret. Eum copiose describit Homerus, Iliad. cum Alcmena concubuisse referunt. unde Lyco- phron Herculem ex illo concubitu genitum, vocat, Cassandra v. 53, et Justinus in Para- nesi ; Ternoctem Herculeam dixit Statius Theb. xi. Seneca, in Agamemnone duas noctes refert; quem numerum habet etiam Propertius lib. 11, Martianus Capella lib. u, Hieronymus, adv. Vigilantium, etc. Arnobius novem noctes numerat, Clementem se- cutus, lib. v : Deus Hercules natus est, qui in rebus hujusmodi patris sui transiret exsuperaretque virtu- tes: ille noctibus vix novem unam prolem extundere, concinnare, etc. Item Cyrillus, adv. Julian. lib. vi, C p. : Pingatur etiam Alcmena, cum qua novem exegit noctes, etiam in extrema turpitudine satietatem non expertus. natus. SYLBURG. 27; Athenaeus, lib. xii; Arnobius, loc. cit.; Tatian., c. 36; Suidlas, v. etc. de Hercule dicit poeta: auctor homil. 5, cap. 45, quo de deorum amoribus agens; inquit, etc. Jupiter Ganymedem amat, Neptunus Pelopem; Apollo, Cinyram, Zacyn- thum, Hyacinthum, Phorbantem, Hylam, Admetum. Plerique Hylam Herculis amasiuni faciunt. deliciis amatoriis fuit, et diu prostituti pudoris damna sustinuit. Talianus, contra Græc. : Pindarus, Od. Οlymp. : Ælianus. Var. hist. lib. xit, e. 5, Chrysippum filium Pelopis rapuisse Laiuin tradit; et Athenaeus, lib. xit : Laius apud Pelopem diversatus, adamavit ejus filium Chrysip- pum et cum raptum imposuisset currui, aufugit. Pra- xilla Sicyonia Chrysippum a Jove raptuir. fuisse inquit. COLLECT. Arnobius, lib.tv, aperte Ciemen- tem compilavit : Ille Pelopis desideris flagrat, hic in Chrysippum suspirat ardentius, etc. - (68) Πατήρ. Ηomeri hemistichium, quod occur- (69) ῾Ο Θμουϊτῶν τράγος. Had. Junius, cent. 111, 93. Thmuitarum hircus de mulieroso homine, in (70) 'Η, καί. Ex Iliad. A, v. 527. (71) Εξέλιξαν. Α. ελέλιξεν, torsil. SYLBURG. (72) Τον κεστόν. intelligit cestumn Junoni a Ve- (75) Νύκτες αἱ ἐννέα. Plerique Jovem tres nocles (74) Γεννώμενος. Legi potest etiam γενόμενος, (75) Πεντήκοντα. Conf. Pausanias Bæolicis cap. (76) Σχέτλιον. Respicit lliad. Ε, vers. 403, quo (77) "Υλλου. Ὕλλα Now. Item Clementinorum (78) Ὁ δὲ Πέλοπος. Julius Firmicus : Pelops in
PG 8:117Ἀγαμέμνονα γοῦν τινα Δία ἐν Σπάρτῃ τιμᾶσθαι Στάφυλος ἱστορεῖ· Φανοκλῆς δὲ ἐν Ἔρωσιν ἢ Καλοῖς Ἀγαμέμνονα τὸν Ἑλλήνων βασιλέα Ἀργύννου νεὼν Ἀφροδίτης ἵστασθαι ἐπ’ Ἀργύννῳ τῷ ἐρωμένῳ. Ἄρτεμιν δὲ Ἀρκάδες Ἀπαγχομένην καλουμένην προστρέπονται, ὥς φησι Καλλίμαχος ἐν Αἰτίοις. Καὶ Κονδυλῖτις ἐν Μηθύμνῃ ἑτέρα τετίμηται Ἄρτεμις. Ἔστι δὲ καὶ Ποδάγρας ἄλλης Ἀρτέμιδος ἐν τῇ Λακωνικῇ ἱερόν, ὥς φησι Σωσίβιος. Πολέμων δὲ Κεχηνότος Ἀπόλλωνος οἶδεν ἄγαλμα, καὶ Ὀψοφάγου πάλιν Ἀπόλλωνος ἄλλο ἐν Ἤλιδι τιμώμενον. Ἐνταῦθα Ἀπομυίῳ Διὶ θύουσιν Ἠλεῖοι· Ῥωμαῖοι δὲ Ἀπομυίῳ Ἡρακλεῖ καὶ Πυρετῷ δὲ καὶ Φόβῳ θύουσιν, οὓς καὶ αὐτοὺς μετὰ τῶν ἀμφὶ τὸν Ἡρακλέα ἐγγράφουσι. Ἐῶ δὲ Ἀργείους ⟨καὶ Λάκωνας⟩· Ἀφροδίτην Τυμβωρύχον θρῃσκεύουσιν Ἀργεῖοι [καὶ Λάκωνες], καὶ Χελύτιδα δὲ Ἄρτεμιν Σπαρτιᾶται σέβουσιν· ἐπεὶ τὸ βήττειν χελύττειν καλοῦσιν. Οἴει ποθὲν παρέγγραπτα ταῦτά σοι κομίζεσθαι τὰ ὑφ’ ἡμῶν παρατιθέμενα; Οὐδὲ τοὺς σοὺς γνωρίζειν ἔοικας συγγραφεῖς, οὓς ἐγὼ μάρτυρας ἐπὶ τὴν σὴν ἀπιστίαν καλῶ, ἀθέου χλεύης, ὦ δείλαιοι, τὸν πάντα ὑμῶν ἀβίωτον ὄντως βίον ἐμπεπληκότες.
PG 8:119Οὐχὶ μέντοι Ζεὺς φαλακρὸς ἐν Ἄργει, τιμωρὸς δὲ ἄλλος ἐν Κύπρῳ τετίμησθον; Οὐχὶ δὲ Ἀφροδίτῃ περιβασοῖ μὲν Ἀργεῖοι, ἑταίρᾳ δὲ Ἀθηναῖοι καὶ καλλιπύγῳ θύουσιν Συρακούσσιοι, ἣν Νίκανδρος ὁ ποιητὴς «καλλίγλουτόν» που κέκληκεν; Διόνυσον δὲ ἤδη σιωπῶ τὸν χοιροψάλαν· Σικυώνιοι τοῦτον προσκυνοῦσιν ἐπὶ τῶν γυναικείων τάξαντες τὸν Διόνυσον μορίων, ἔφορον αἴσχους τὸν ὕβρεως σεβάζοντες ἀρχηγόν. Τοιοίδε μὲν αὐτοῖς οἱ θεοί, τοιοίδε ⟨δὲ⟩ καὶ αὐτοί, παίζοντες ἐν θεοῖς, μᾶλλον δὲ ἐμπαίζοντες καὶ ἐνυβρίζοντες σφίσιν αὐτοῖς. Καὶ πόσῳ βελτίους Αἰγύπτιοι κωμηδὸν καὶ κατὰ πόλεις τὰ ἄλογα τῶν ζῴων ἐκτετιμηκότες ἤπερ Ἕλληνες τοιούτους προσκυνοῦντες θεούς; Τὰ μὲν γὰρ εἰ καὶ θηρία, ἀλλ’ οὐ μοιχικά, ἀλλ’ οὐ μάχλα, παρὰ φύσιν δὲ θηρεύει ἡδονὴν οὐδὲ ἕν. Οἳ δὲ ὁποῖοι, τί καὶ χρὴ λέγειν ἔτι, ἀποχρώντως αὐτῶν διεληλεγμένων; Ἀλλ’ οὖν γε Αἰγύπτιοι, ὧν νῦν δὴ ἐμνήσθην, κατὰ τὰς θρῃσκείας τὰς σφῶν ἐσκέδανται·Α ρος κεκήδευται, καὶ τοῦ παιδίου ὁ ἐπιτάφιος (90) Β φιον ἀγῶνα Μυστήρια, ἦταν ἄρα οἱ ἀγῶνες ἐπὶ νεκροῖς διαθλούμενοι. ἐν ὑμῖν τάφος, Τὰ μὲν ἐπὶ ᾿Αγρα μυστήρια. τὰ μικρὰ μυστήρια Αγρα καὶ Αγραι χωρίον, ἐνικῶς καὶ πληθυντικῶς· ἔστι δὲ καὶ τῆς Ἀττικῆς πρὸ τῆς πόλεως, ἐν ᾧ τὰ μικρὰ μυστήρια ἀποτελεῖται. Ἔτι δὲ καὶ ᾿Αγροτέρα "Αρτεμις, ὡς καὶ κωμικός δηλοί, ἡ καὶ ᾿Αγραία παρὰ Πλάτωνι κατὰ Παυσανίαν, ἀπὸ χώρας πρὸς τῷ Ἰλισσῷ, ᾗ κλήσις Αγρα καὶ Αγραι· οὗ τὰ μικρὰ ἤγετο, φησί, μυστήρια, ο ἐλέγετο τὰ ἐν ᾿Αγραις. Ενόρχης, λύσυμνον Πολύσυννον, Ο προσαγορεύεται Νέμεα. Πίσα δὲ ὑμῖν τάφος ἐστὶν (91), ὦ πανέλληνες, ηνιόχου Φρυγός· καὶ τοῦ Πέλοπος τὰς χοάς τὰ Ὀλύμπια, ὁ Φειδίου σφετερίζεται Ζεύς. Μυ στήρια ἦσαν ἄρα, ὡς ἔοικεν, οἱ ἀγῶνες ἐπὶ νεκροῖς διαθλούμενοι, ὥσπερ καὶ τὰ λόγια, καὶ δεδήμευνται ἄμφω. Ἀλλὰ τὰ μὲν ἐπὶ Σάγρα μυστήρια (92), καὶ τὰ ἐν ᾿Αλιμοῦντι τῆς Ἀττικῆς, ᾿Αθήνησι περιώρισται· αἴσχος δὲ δὴ κοσμικὸν οἵ τε ἀγῶνες καὶ οἱ φαλλοί οἱ Διονύσῳ ἐπιτελούμενοι, κακῶς ἐπινενεμημένοι τὸν βίον. Διόνυσος γὰρ κατελθεῖν εἰς ᾅδου γλιχόμενος, Αγνόει τὴν ὁδόν· ὑπισχνείται δ' αὐτῷ φράσειν, Πρόσω υμνος τούνομα (95) οὐκ ἀμισθεί. Ὁ δὲ μισθὸς οὐ καλός, ἀλλὰ Διονύσῳ καλός· καὶ ἀφροδίσιος ἦν ἡ χάρις δ μισθός, ἂν ᾐτεῖτο Διόνυσος. Βουλομένῳ δὲ τῷ Θεῷ γέγονεν ἡ αἴτησις. Καὶ δὴ ὑπισχνείται παρέξειν αὐτῷ, εἰ ἀναζεύξοι, ὅρκῳ πιστωσάμενος τὴν ὑπόσχεσιν. Μαθὼν, ἀπῆρεν, ἐπανῆλθεν αὖθις· οὐ καταλαμβάνει τὸν Πρόσυμνον· ἐτεθνήκει γάρ. Αφοσιούμενος τῷ ἐραστῇ ὁ Διόνυσος, ἐπὶ τὸ μνημεῖον ὁρμῇ, καὶ πα σχητιᾷ. Κλάδον οὖν συχῆς, ὡς ἔτυχεν, ἐκτεμῶν, ἀν δρείου μορίου σκευάζεται τρόπον· ἐφέζεται τε τῷ κλάδῳ, τὴν ὑπόσχεσιν ἐκτελῶν τῷ νεκρῷ. Ὑπόμνημα τοῦ πάθους τούτου μυστικὸν φαλλοὶ κατὰ πόλεις ἀνί- στανται Διονύσῳ· Εἰ μὴ γὰρ Διονύσῳ πομπὴν ἐποιοῦντο, καὶ ὕμνεον ᾆσμα (94), αιδοίοισιν άναι- δέστατα εἴργασται, φησὶν Ηράκλειτος. Οὗτος δὲ Αΐδης και Διόνυσος (95), ὅτεῳ μαίνονται καὶ λγναί ζουσιν οὐ διὰ τὴν μέθην τοῦ σώματος, ὡς ἐγὼ οἶμαι, τοσοῦτον, ὅσον διὰ τὴν ἐπονείδιστον τῆς ἀσελγείας ἱεροφαντίαν. Εἰκότως ἄρα οἱ τοιοίὸς ὑμῶν θεοὶ δοῦλοι παθῶν γεγονότες. ᾿Αλλὰ καὶ πρὸς τῶν Εἰλώτων και λουμένων (96), τῶν παρὰ Λακεδαιμονίοις, δούλειον ὑπεισῆλθε ζυγόν, Απόλλων Αδμήτῳ (97) ἐν Φεραῖς, Ἡρακλῆς ἐν Σάρδεσιν Ομφάλῃ· Λαομέδοντι δ' ἐθή τευε Ποσειδῶν καὶ Ἀπόλλων, καθάπερ ἀχρεῖος οἰκέ της (98), μηδὲ ἐλευθερίας δήπουθεν δυνηθείς τυχεῖν Πολυ μνον. Πολύυμνος Πολύσυ μνον Πολύυπνον ὕμνεον ᾄσματα αἰδοίοισιν ἀναιδέστατα, εἴργαστο ἄν. ᾄσματα ἀναιδέστατα. άΐδης ἀφανής. ἀλλὰ καὶ πρὸς τῶν Εἰλώτων τῶν παρὰ Λακεδαιμονίοις δουλι χώτεροι. δούλειον ὑπεισῆλθε ζυγὸν ᾿Απόλλων. CLEMENTIS ALEXANDRINI chemorum sepelissent, hujus sepulcrale certamen Nemea nuncuparunt. Pisa quoque apud vos, o Græ- corum genus universum, aurigæ Phrygii tumulus est: atque Olympia, hoc est Pelopis inferias, Phidiacus sili Jupiter vindicat. Verisimile igitur est, mysteria vestra, sicut etiam oracula, fuisse certamina causa mortuorum instituta: et hæc quidem utraque pu- blica facta sunt. Quæ porro Sagræ mysteria, et Alimunte Atticae pago celebrantur, Athenis circum- scripta sunt'; ea vero certamina ac phalli, quæ Bac- cho consecrantur, pessumdederunt vitam, et sunt pene totius mundi dedecus ac probrum. Bacchus enin descendendi ad inferos desiderio flagrabat, sed viam ignorabat: hanc Prosymnus quidam pro- mittit se monstraturum, verum X non sine mercede. Merces ea in se quidem parum erat honesta, attamen B honesta satis Baccho. Erat autem gratia venerea, quam Bacchius postulabatur. Deo igitur non repu- gnanti petitio statim explicatur : isque jurejurando promittit, si redierit, se, quod vellet, facturum. Cum viam didicisset, abiit, rursusque rediit, nec offendit Prosymnum; erat enim mortuus. Tum vero amatori ut debitum solveret, ad monumentum ejus se confert, et muliebria patiendi desiderio flagrat. Cum ergo ficulneum excidisset ramum, instar vi - rilis menibri efformat, et ei insidens, promissum persolvit mortuo. Atque hoc facinus mystico ritu commemorant, qui Baccho phallos fere per univer- sas Graeciæ urbes erigunt. Nam nisi Baccho pom - pam ducerent, et carmina canerent in laudem puden. dorum impudentissima, plane actum erat, ait Hea- clitus. Hic est ille Pluto, et Bacchus, cujus gratia Insaniunt et bacchantur, non tam, ut opinor, præ ebrietate, quam ut turpes caremonias, quae in memo- riam libidinis primitus fuerunt instituta, de more peragant. Sunt ergo jure dii vestri tales, qui adfe- cluum suorum servi fuere. Quin etian servile ju- P. ED. POTTER, ED. PARIS. intelligit auctor, non funebrem orationem, ut putavit Hervetus. Itaque paulo post : inquit, Εuseb., Joan. Elcusum. cap. 6, his verbis recitatis, ait : Lege, Nam Agris, ut majora Eleusine, labebantur. Stephanus, Εustathius in lliad. B : cap. 20. Omnia hac habent Arnobius lib. v et Theodoretus in Curatione Græc. affect. Meminerunt eliam Hyginus, Lycophronis scholiastes, et Pha- vorinus in v. sed in nomine variant: nam quem Clemens, Arnobius et Gregorius Prosymnum, cumdem Theodoretus et Lycophronis interpres Пo- vocant, Varimus Hyginus men- C dose Hypolipmum vel Hypolymum, Pausanias COLLECT.- est Tzetze in Lycophro nis vers. 212, quo loco nos e codd. mss. posuimus. Wouwerius et Munckerus in Hygini Poet. Astronom. cap. 5, scribendum existimant. Ne interpretatio quidem nobis satisfacit. filiipballica intelligit, quae recte vocat Nam nisi illa canerentur in laudem pudendorum, plane actum erat. Hoc volebat Heraclitus. HEINSIUS. chus, quod apud inferos agens, inconspicuus fuerit. Nam exp. totum hunc locum, et distingue hoc modo, Deinde, HEINSIUS. prolixe Euripides Alcestide, et Plutarchus Erotico. De Herculis servitute apud Omphalen Diodorus Siculus, p. 165. Plutarchus in lib. An seni capienda resp. et Terentius, Eunuchi act. V, sc. vi. H. SYLBURG. (90) Ὁ ἐπιτάξιος. Ὁ omittit Joan. Porro επιτ (91) Πίσα δὲ ὑμῖν τάφος ἐστίν. Πίσσα δ᾽ ἔστιν (92) Τὰ μὲν ἐπὶ Σάγρα μυστήρια. Meursius (95) Πρόσυμνος τούνομα. P. Leopardus lib. 1, (94) Καὶ ὕμνεον ᾆσμα. Scribe et distingue, και (95) Αΐδης καὶ Διόνυσος. Αΐδης dicitur Bac (96) Ἀλλὰ καὶ πρὸς τῶν Εἰλώτων και. Scril (97) Απόλλων Αδμήτῳ. De Apollinis servitate (98) Καθάπερ ἀχρεῖος οἰκέτης. Respicit veterem
PG 8:121σέβουσι δὲ αὐτῶν Συηνῖται φάγρον τὸν ἰχθύν, μαιώτην δὲ (ἄλλος οὗτος ἰχθύς) οἱ τὴν Ἐλεφαντίνην οἰκοῦντες, Ὀξυρυγχῖται τὸν φερώνυμον τῆς χώρας αὐτῶν ὁμοίως ἰχθύν, ἔτι γε μὴν Ἡρακλεοπολῖται ἰχνεύμονα, Σαῖ̈ται δὲ καὶ Θηβαῖοι πρόβατον, Λυκοπολῖται δὲ λύκον, Κυνοπολῖται δὲ κύνα, τὸν Ἆπιν Μεμφῖται, Μενδήσιοι τὸν τράγον. Ὑμεῖς δὲ οἱ πάντ’ ἀμείνους Αἰγυπτίων (ὀκνῶ δὲ εἰπεῖν χείρους), οἳ τοὺς Αἰγυπτίους ὁσημέραι γελῶντες οὐ παύεσθε, ὁποῖοί τινες καὶ περὶ τὰ ἄλογα ζῷα; Θεσσαλοὶ μὲν ὑμῶν τοὺς πελαργοὺς τετιμήκασι διὰ τὴν συνήθειαν, Θηβαῖοι δὲ τὰς γαλᾶς διὰ τὴν Ἡρακλέους γένεσιν. Τί δὲ πάλιν Θετταλοί; Μύρμηκας ἱστοροῦνται σέβειν, ἐπεὶ τὸν Δία μεμαθήκασιν ὁμοιωθέντα μύρμηκι τῇ Κλήτορος θυγατρὶ Εὐρυμεδούσῃ μιγῆναι καὶ Μυρμιδόνα γεννῆσαι· Πολέμων δὲ τοὺς ἀμφὶ τὴν Τρωάδα κατοικοῦντας ἱστορεῖ τοὺς ἐπιχωρίους μῦς οὓς σμίνθους καλοῦσιν, ὅτι τὰς νευρὰς τῶν πολεμίων διέτρωγον τῶν τόξων· καὶ Σμίνθιον Ἀπόλλωνα ἀπὸ τῶν μυῶν ἐκείνων ἐπεφήμισαν. Ἡρακλείδης δὲ ἐν Κτίσεσιν ἱερῶν περὶ τὴν Ἀκαρνανίαν φησίν, ἔνθα τὸ Ἄκτιόν ἐστιν ἀκρωτήριον καὶ τοῦ Ἀπόλλωνος τοῦ Ἀκτίου τὸ ἱερόν, ταῖς μυίαις προθύεσθαι βοῦν.11Α παρὰ τοῦ προτέρου δεσπότου. Τότε καὶ τὰ Ἰλίου τείχη ἀνῳκοδομησάτην τῷ Φρυγί. Ομηρος δὲ τὴν Ἀθηνᾶν οὐκ αἰσχύνεται παραφαίνειν λέγων τῷ Ὀδυσσεί, χρύ στον λύχνον ἔχουσαν ἐν χεροῖν. Τὴν δὲ ᾿Αφροδί τὴν ἀνέγνωμεν, οἷον ἀκολαστόν τι θεραπαινίδιον, παρ ραθεῖναι φέρουσαν τῇ Ἑλένῃ τὸν δίφρον τοῦ μοιχού κατὰ πρόσωπον, ὅπως αὐτὸν εἰς συνουσίαν ὑπαγάγηται. Πανύασις γάρ, πρὸς τούτοις, καὶ ἄλλους παμπόλλους ἀνθρώποις λατρεῦσαι θεοὺς ἱστορεί, ὧδέ πως γράφων· Τλῆ μὲν Δημήτηρ, τλῆ δὲ κλυτος Αμφιγυήεις, Τλῆ δὲ Ποσειδάων, τλῆ δ' ἀργυρότοξος Απόλ [ων Ανδρὶ παρὰ θνητῷ θητευσέμεν (99) εἰς ἐνιαυτόν. Β Γλῆ δὲ καὶ ὁ βριμόθυμος "Αρης, ὑπὸ πατρὸς ἀνάγκης καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις (1). Τούτοις οὖν εἰκότως ἔπεται, τοὺς ἐρωτικοὺς ὑμῶν καὶ παθητικούς τούτους θεοὺς ἀν θρωποπαθεῖς ἐκ παντὸς εἰσάγειν τρόπου· Καὶ γὰρ την κείνοις θνητὸς χρώς. Τεκμηριοῖ δὲ Ομηρος (2) μάλα ἀκριβῶς, Αφροδίτην ἐπὶ τῷ τραύματι παρεισά- των ὀξὺ καὶ μέγα λάχουσαν· αὐτόν τε τὸν πολεμι κώτατον Αρη ὑπὸ τοῦ Διομήδους κατὰ τοῦ κενεώ τος οὐτασμένον διηγούμενος. Πολέμων δὲ, καὶ τὴν ᾿Αθηνῶν ὑπὸ Ὀρνύτου τρωθήναι λέγει· ναὶ μὴν καὶ τὸν ᾿Αϊδωνέα ὑπὸ Ἡρακλέους τοξευθῆναι "Ομη- ρος λέγει· καὶ τὸν Ἡλεῖον Αὐγέαν (5) Πανύασις ἱστορεῖ· ἤδη δὲ καὶ τὴν Ἥραν τὴν ζυγίαν ἱστορεῖ ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ Ἡρακλέους ὁ αὐτὸς οὗτος Πανύασις ἐν Πύλῳ ἡμαθόεντι· Σωσίβιος δὲ καὶ τὸν Ἡρα- κλέα πρὸς τῶν Ἱπποκοωντιδῶν κατὰ τῆς χειρὸς οὐ τασθῆναι λέγει. Εἰ δὴ τραύματα, καὶ αἷματα· οἱ γὰρ [χώρες οι ποιητικοί ειδεχθέστεροι καὶ τῶν αἱμάτων· σήψις γὰρ αἵματος ἐχὼρ νοεῖται. Ανάγκη τοίνυν θε ραπείας καὶ τροφάς παρεισάγειν αὐτοῖς, ὧν εἰσιν ἐνδεεῖς. Διὸ τράπεζαι, καὶ μέθαι, καὶ γέλωτες, καὶ συνουσίαι, οὐκ ἂν ἀφροδισίοις χρωμένων ἀνθρώ τοις (4), οὐδὲ παιδοποιουμένων, οὐδὲ μὴν ὑπνωσόν- των, εἰ ἀθάνατοι, καὶ ἀνενδεεῖς, καὶ ἀγήρως ὑπῆρ χον. Μετέλαβε δὲ καὶ τραπέζης ἀνθρωπίνης παρὰ τοῖς Αἰθίοψιν, ἀπανθρώπου δὲ καὶ ἀθέσμου, αὐτὸς ὁ Ζεὺς, παρὰ Λυκάονι (5) τῷ ᾿Αρκάδι ἑστιώμενος. Ανθρωπείων γοῦν ἐνεφορεῖτο σαρχῶν, οὐχ έκών· 'χῶρα Ιχώρ Εt Αγνύει γὰρ ὁ Θεὸς, ὡς ἄρα Λυκάων ὁ ᾿Αρκάς, ὁ ἐστιάτωρ αὐτοῦ, τὸν παῖδα κατασφάξας τὸν αὐτοῦ, τεῦσαι, θητευέμεν. τα τὰς Ιλίου αυγάς, Θερμαινό μενος δὲ ὑπὸ Ηλίου κατὰ τὴν πορείαν, τὸ τόξον ἐπὶ τὸν θεὸν ἐνέτεινεν. τὸν ἡλίου, Ἠλεῖον Αὐγέαν ύπνωσόντων, ύπνωσ σόντων. αγήρῳ. ἀθάνατοι καὶ ἀγήρῳ. ἐνεφορεῖτο. COHORTATIO AD GENTES. A gum, perinde ac Helot Lacedaemoniorum, subiit, Apollo quidem Pheris apud Admetumn, Hercules autem Sardis apud Omphalen: Laomedonti Phrygi servivit Neptunus, itemque Apollo, inutilis scilicet servus, qui a priori domino libertatem consequi non potuit; quo tempore ab illis instaurata fuerunt Ilii moenia. Homerus autem dicere non est veritus, Minervam Ulyssi præluxisse, aureum lychnum in ma- nibus tenentem: Venerem vero legimus, velut impu- dicam aliquam ancillam, sellam Helene apposuisse exadversum adultero, quo eum ad coitum pelliceret. Panyasis denique, præter hos, alios quoque plures deos refert hominibus serviisse, sic scribens: Sustinuit quidem Ceres, sustinuit præclarus Mul- [ciber, Sustinuit Neptunus, sustinuit etiam argenteum [arcum habens Apollo, Mortali viro annum servire; Sustinuit etiam ferox Mars a patre coactus; et quæ deinceps sequuntur. Erit itaque consenta- neum, ut jam vobis ostendam, hos vestros deos, qui amore languent, et animi * perturbationibus vexantur, caeteris quoque omnibus quos homi nes pati solent, affectibus obnoxios esse : nam illis mortale corpus erat. Hoc autem manifeste indi- cat Homerus, cum Venerem præ vulneribus acule graviterque clamantem inducit; ipsumique Martem belli Deum, a Diomede fuisse ventre sauciatum nar- rat. Polemo autem refert, Minervam etiam ab Or- nyto vulneratam fuisse. Quin etiam Plutonem ab Hercule sagitta ictum dicit Homerus: quod de Eleq quoque Augea tradit Pangasis: qui Junonem etiam pronubam in Pylo arenosa ab eodem Hercule vul neratam fuisse memorat. Sosibius autem refert, ipsius etiam Herculis manum ab Hippocoontis filiis sauciatam fuisse. Quod și sunt vulnera, est etiam sanguis. Sanics enim poetica, quam vocant, est ipso sanguine turpior: nam putridus sanguis dicitur. curationes ergo, et nutrimenta, qui- bus indigent, necesse est inducere. Quare et meus: eorum memorantur, et compotationes, et risus, et coitus: cum ne homines quidem venere uterentur, aut liberis operam darent, aut somno indulgerent, si essent immortales, et nullius in:ligi, seniique ex- pertes. Jupiter vero ipse humane quidem mense particeps fuit apud Æthiopes, inhumane autem Det nefarie, cum a Lycaone Arcade exciperetur. P. ED. POTTER, ED. PARIS. morem, quo fideles utilesque servi post aliquod tem- pus libertate donabantur. Conf. Archæologiæ Græcæ lib. 1, cap. 10. aut praesenti tempore SYLBURG. riores Clementis editiones. Sed omittunt Flo- rent. SFLBURG. de Plutone, v. 395; de Marte, v. 855. fliuin Augeam, Nov. Utrumque tolerari potest ; erat enim Augeas, Eleus, et Solis filius. Sed cur Augeam inter deos muineret, ratio non liquet. Legendum po- Tum enim humanis carnibus saturabatur, idque tius Solis radios. Herculem enim iratum ferunt sagittis suis Solem ipsum percussisse: Apollodorus, Bibliothec. lib. u, cap. 10: Ubi vero in itinere Solis radiis calefieret, arcum in deum ipsum intendit. Quod igno- raus scriptor aliquis in poeticis fabulis minus versa- tus, vel substituisse videtur. Idemi deinde pro legere mavult Mox legendum Hesiod. ldem. (99) Θητευσέμεν. Accipiendum pro aoristo θη (1) Καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Sic recte Nov. et poste (2) Όμηρος. Conf. de Venere Iliad. E, vers. 543; (3) Τὸν Ἡλεῖον Λυγέαν. Τὸν Ἡλίου Αὐγέαν, Solis (4) Ανθρώποις. Rectius ἀνθρώπων. SYLBURG. (5) Λυκάονι. Λυκάωνι, Νον. Μος, ένεφερε το γιο
Οὐδὲ μὴν Σαμίων ἐκλήσομαι (πρόβατον, ὥς φησιν Εὐφορίων, σέβουσι Σάμιοι) οὐδέ γε τῶν τὴν Φοινίκην Σύρων κατοικούντων, ὧν οἳ μὲν τὰς περιστεράς, οἳ δὲ τοὺς ἰχθῦς οὕτω σέβουσι περιττῶς ὡς Ἠλεῖοι τὸν Δία. Εἶεν δή· ἐπειδὴ οὐ θεοί, οὓς θρῃσκεύετε, αὖθις ἐπισκέψασθαί μοι δοκεῖ εἰ ὄντως εἶεν δαίμονες, δευτέρᾳ ταύτῃ, ὡς ὑμεῖς φατέ, ἐγκαταλεγόμενοι τάξει. Εἰ γὰρ οὖν δαίμονες, λίχνοι τε καὶ μιαροί. Ἔστι μὲν ἐφευρεῖν καὶ ἀναφανδὸν οὕτω κατὰ πόλεις δαίμονας ἐπιχωρίους τιμὴν ἐπιδρεπομένους, παρὰ Κυθνίοις Μενέδημον, παρὰ Τηνίοις Καλλισταγόραν, παρὰ Δηλίοις Ἄνιον, παρὰ Λάκωσιν Ἀστράβακον. Τιμᾶται δέ τις καὶ Φαληροῖ κατὰ πρύμναν ἥρως· καὶ ἡ Πυθία συνέταξε θύειν Πλαταιεῦσιν Ἀνδροκράτει καὶ Δημοκράτει καὶ Κυκλαίῳ καὶ Λεύκωνι τῶν Μηδικῶν ἀκμαζόντων ἀγώνων. Ἔστι καὶ ἄλλους παμπόλλους συνιδεῖν δαίμονας τῷ γε καὶ σμικρὸν διαθρεῖν δυναμένῳ· τρὶς γὰρ μύριοί εἰσιν ἐπὶ χθονὶ πουλυβοτείρῃ δαίμονες ἀθάνατοι, φύλακες μερόπων ἀνθρώπων. Τίνες εἰσὶν οἱ φύλακες, ὦ Βοιώτιε, μὴ φθονέσῃς λέγειν.11Α παρὰ τοῦ προτέρου δεσπότου. Τότε καὶ τὰ Ἰλίου τείχη ἀνῳκοδομησάτην τῷ Φρυγί. Ομηρος δὲ τὴν Ἀθηνᾶν οὐκ αἰσχύνεται παραφαίνειν λέγων τῷ Ὀδυσσεί, χρύ στον λύχνον ἔχουσαν ἐν χεροῖν. Τὴν δὲ ᾿Αφροδί τὴν ἀνέγνωμεν, οἷον ἀκολαστόν τι θεραπαινίδιον, παρ ραθεῖναι φέρουσαν τῇ Ἑλένῃ τὸν δίφρον τοῦ μοιχού κατὰ πρόσωπον, ὅπως αὐτὸν εἰς συνουσίαν ὑπαγάγηται. Πανύασις γάρ, πρὸς τούτοις, καὶ ἄλλους παμπόλλους ἀνθρώποις λατρεῦσαι θεοὺς ἱστορεί, ὧδέ πως γράφων· Τλῆ μὲν Δημήτηρ, τλῆ δὲ κλυτος Αμφιγυήεις, Τλῆ δὲ Ποσειδάων, τλῆ δ' ἀργυρότοξος Απόλ [ων Ανδρὶ παρὰ θνητῷ θητευσέμεν (99) εἰς ἐνιαυτόν. Β Γλῆ δὲ καὶ ὁ βριμόθυμος "Αρης, ὑπὸ πατρὸς ἀνάγκης καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις (1). Τούτοις οὖν εἰκότως ἔπεται, τοὺς ἐρωτικοὺς ὑμῶν καὶ παθητικούς τούτους θεοὺς ἀν θρωποπαθεῖς ἐκ παντὸς εἰσάγειν τρόπου· Καὶ γὰρ την κείνοις θνητὸς χρώς. Τεκμηριοῖ δὲ Ομηρος (2) μάλα ἀκριβῶς, Αφροδίτην ἐπὶ τῷ τραύματι παρεισά- των ὀξὺ καὶ μέγα λάχουσαν· αὐτόν τε τὸν πολεμι κώτατον Αρη ὑπὸ τοῦ Διομήδους κατὰ τοῦ κενεώ τος οὐτασμένον διηγούμενος. Πολέμων δὲ, καὶ τὴν ᾿Αθηνῶν ὑπὸ Ὀρνύτου τρωθήναι λέγει· ναὶ μὴν καὶ τὸν ᾿Αϊδωνέα ὑπὸ Ἡρακλέους τοξευθῆναι "Ομη- ρος λέγει· καὶ τὸν Ἡλεῖον Αὐγέαν (5) Πανύασις ἱστορεῖ· ἤδη δὲ καὶ τὴν Ἥραν τὴν ζυγίαν ἱστορεῖ ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ Ἡρακλέους ὁ αὐτὸς οὗτος Πανύασις ἐν Πύλῳ ἡμαθόεντι· Σωσίβιος δὲ καὶ τὸν Ἡρα- κλέα πρὸς τῶν Ἱπποκοωντιδῶν κατὰ τῆς χειρὸς οὐ τασθῆναι λέγει. Εἰ δὴ τραύματα, καὶ αἷματα· οἱ γὰρ [χώρες οι ποιητικοί ειδεχθέστεροι καὶ τῶν αἱμάτων· σήψις γὰρ αἵματος ἐχὼρ νοεῖται. Ανάγκη τοίνυν θε ραπείας καὶ τροφάς παρεισάγειν αὐτοῖς, ὧν εἰσιν ἐνδεεῖς. Διὸ τράπεζαι, καὶ μέθαι, καὶ γέλωτες, καὶ συνουσίαι, οὐκ ἂν ἀφροδισίοις χρωμένων ἀνθρώ τοις (4), οὐδὲ παιδοποιουμένων, οὐδὲ μὴν ὑπνωσόν- των, εἰ ἀθάνατοι, καὶ ἀνενδεεῖς, καὶ ἀγήρως ὑπῆρ χον. Μετέλαβε δὲ καὶ τραπέζης ἀνθρωπίνης παρὰ τοῖς Αἰθίοψιν, ἀπανθρώπου δὲ καὶ ἀθέσμου, αὐτὸς ὁ Ζεὺς, παρὰ Λυκάονι (5) τῷ ᾿Αρκάδι ἑστιώμενος. Ανθρωπείων γοῦν ἐνεφορεῖτο σαρχῶν, οὐχ έκών· 'χῶρα Ιχώρ Εt Αγνύει γὰρ ὁ Θεὸς, ὡς ἄρα Λυκάων ὁ ᾿Αρκάς, ὁ ἐστιάτωρ αὐτοῦ, τὸν παῖδα κατασφάξας τὸν αὐτοῦ, τεῦσαι, θητευέμεν. τα τὰς Ιλίου αυγάς, Θερμαινό μενος δὲ ὑπὸ Ηλίου κατὰ τὴν πορείαν, τὸ τόξον ἐπὶ τὸν θεὸν ἐνέτεινεν. τὸν ἡλίου, Ἠλεῖον Αὐγέαν ύπνωσόντων, ύπνωσ σόντων. αγήρῳ. ἀθάνατοι καὶ ἀγήρῳ. ἐνεφορεῖτο. COHORTATIO AD GENTES. A gum, perinde ac Helot Lacedaemoniorum, subiit, Apollo quidem Pheris apud Admetumn, Hercules autem Sardis apud Omphalen: Laomedonti Phrygi servivit Neptunus, itemque Apollo, inutilis scilicet servus, qui a priori domino libertatem consequi non potuit; quo tempore ab illis instaurata fuerunt Ilii moenia. Homerus autem dicere non est veritus, Minervam Ulyssi præluxisse, aureum lychnum in ma- nibus tenentem: Venerem vero legimus, velut impu- dicam aliquam ancillam, sellam Helene apposuisse exadversum adultero, quo eum ad coitum pelliceret. Panyasis denique, præter hos, alios quoque plures deos refert hominibus serviisse, sic scribens: Sustinuit quidem Ceres, sustinuit præclarus Mul- [ciber, Sustinuit Neptunus, sustinuit etiam argenteum [arcum habens Apollo, Mortali viro annum servire; Sustinuit etiam ferox Mars a patre coactus; et quæ deinceps sequuntur. Erit itaque consenta- neum, ut jam vobis ostendam, hos vestros deos, qui amore languent, et animi * perturbationibus vexantur, caeteris quoque omnibus quos homi nes pati solent, affectibus obnoxios esse : nam illis mortale corpus erat. Hoc autem manifeste indi- cat Homerus, cum Venerem præ vulneribus acule graviterque clamantem inducit; ipsumique Martem belli Deum, a Diomede fuisse ventre sauciatum nar- rat. Polemo autem refert, Minervam etiam ab Or- nyto vulneratam fuisse. Quin etiam Plutonem ab Hercule sagitta ictum dicit Homerus: quod de Eleq quoque Augea tradit Pangasis: qui Junonem etiam pronubam in Pylo arenosa ab eodem Hercule vul neratam fuisse memorat. Sosibius autem refert, ipsius etiam Herculis manum ab Hippocoontis filiis sauciatam fuisse. Quod și sunt vulnera, est etiam sanguis. Sanics enim poetica, quam vocant, est ipso sanguine turpior: nam putridus sanguis dicitur. curationes ergo, et nutrimenta, qui- bus indigent, necesse est inducere. Quare et meus: eorum memorantur, et compotationes, et risus, et coitus: cum ne homines quidem venere uterentur, aut liberis operam darent, aut somno indulgerent, si essent immortales, et nullius in:ligi, seniique ex- pertes. Jupiter vero ipse humane quidem mense particeps fuit apud Æthiopes, inhumane autem Det nefarie, cum a Lycaone Arcade exciperetur. P. ED. POTTER, ED. PARIS. morem, quo fideles utilesque servi post aliquod tem- pus libertate donabantur. Conf. Archæologiæ Græcæ lib. 1, cap. 10. aut praesenti tempore SYLBURG. riores Clementis editiones. Sed omittunt Flo- rent. SFLBURG. de Plutone, v. 395; de Marte, v. 855. fliuin Augeam, Nov. Utrumque tolerari potest ; erat enim Augeas, Eleus, et Solis filius. Sed cur Augeam inter deos muineret, ratio non liquet. Legendum po- Tum enim humanis carnibus saturabatur, idque tius Solis radios. Herculem enim iratum ferunt sagittis suis Solem ipsum percussisse: Apollodorus, Bibliothec. lib. u, cap. 10: Ubi vero in itinere Solis radiis calefieret, arcum in deum ipsum intendit. Quod igno- raus scriptor aliquis in poeticis fabulis minus versa- tus, vel substituisse videtur. Idemi deinde pro legere mavult Mox legendum Hesiod. ldem. (99) Θητευσέμεν. Accipiendum pro aoristo θη (1) Καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Sic recte Nov. et poste (2) Όμηρος. Conf. de Venere Iliad. E, vers. 543; (3) Τὸν Ἡλεῖον Λυγέαν. Τὸν Ἡλίου Αὐγέαν, Solis (4) Ανθρώποις. Rectius ἀνθρώπων. SYLBURG. (5) Λυκάονι. Λυκάωνι, Νον. Μος, ένεφερε το γιο
PG 8:123Ἢ δῆλον ὡς οὗτοι καὶ οἱ τούτων ἐπιτιμότεροι, οἱ μεγάλοι δαίμονες, ὁ Ἀπόλλων, ἡ Ἄρτεμις, ἡ Λητώ, ἡ Δημήτηρ, ἡ Κόρη, ὁ Πλούτων, ὁ Ἡρακλῆς, αὐτὸς ὁ Ζεύς. Ἀλλ’ οὐκ ἀποδρᾶναι ἡμᾶς φυλάττουσιν, Ἀσκραῖε, μὴ ἁμαρτάνειν δὲ ἴσως, οἱ ἁμαρτιῶν δῆτα οὐ πεπειραμένοι. Ἐνταῦθα δὴ τὸ παροιμιῶδες ἐπιφθέγξασθαι ἁρμόττει πατὴρ ἀνουθέτητος παῖδα νουθετεῖ. Εἰ δ’ ἄρα καὶ εἰσὶ φύλακες οὗτοι, οὐκ εὐνοίᾳ τῇ πρὸς ὑμᾶς περιπαθεῖς, τῆς δὲ ὑμεδαπῆς ἀπωλείας ἐχόμενοι, κολάκων δίκην ἐγχρίμπτονται τῷ βίῳ, δελεαζόμενοι καπνῷ. Αὐτοί που ἐξομολογοῦνται οἱ δαίμονες τὴν γαστριμαργίαν τὴν αὑτῶν, λοιβῆς τε κνίσης τε· τὸ γὰρ λάχομεν γέρας ἡμεῖς, λέγοντες. Τίνα δ’ ἂν φωνὴν ἄλλην, εἰ φωνὴν λάβοιεν Αἰγυπτίων θεοί, οἷα αἴλουροι καὶ γαλαῖ, προήσονται ἢ τὴν Ὁμηρικήν τε καὶ ποιητικήν, τῆς κνίσης τε καὶ ὀψαρτυτικῆς φίλην; τοιοίδε μέντοι παρ’ ὑμῖν οἵ τε δαίμονες καὶ οἱ θεοὶ καὶ εἴ τινες ἡμίθεοι ὥσπερ ἡμίονοι κέκληνται· οὐδὲ γὰρ οὐδὲ ὀνομάτων ὑμῖν πενία πρὸς τὰς τῆς ἀσεβείας συνθέσεις.
PG 8:125Φέρε δὴ οὖν καὶ τοῦτο προσθῶμεν, ὡς ἀπάνθρωποι καὶ μισάνθρωποι δαίμονες εἶεν ὑμῶν οἱ θεοὶ καὶ οὐχὶ μόνον ἐπιχαίροντες τῇ φρενοβλαβείᾳ τῶν ἀνθρώπων, πρὸς δὲ καὶ ἀνθρωποκτονίας ἀπολαύοντες· νυνὶ μὲν τὰς ἐν σταδίοις ἐνόπλους φιλονικίας, νυνὶ δὲ τὰς ἐν πολέμοις ἀναρίθμους φιλοτιμίας ἀφορμὰς σφίσιν ἡδονῆς ποριζόμενοι, ὅπως ὅτι μάλιστα ἔχοιεν ἀνθρωπείων ἀνέδην ἐμφορεῖσθαι φόνων· ἤδη δὲ κατὰ πόλεις καὶ ἔθνη, οἱονεὶ λοιμοὶ ἐπισκήψαντες, σπονδὰς ἀπῄτησαν ἀνημέρους. Ἀριστομένης γοῦν ὁ Μεςσήνιος τῷ Ἰθωμήτῃ Διὶ τριακοσίους ἀπέσφαξεν, τοσαύτας ὁμοῦ καὶ τοιαύτας καλλιερεῖν οἰόμενος ἑκατόμβας· ἐν οἷς καὶ Θεόπομπος ἦν Λακεδαιμονίων βασιλεύς, ἱερεῖον εὐγενές. Ταῦροι δὲ τὸ ἔθνος, οἱ περὶ τὴν Ταυρικὴν χερρόνησον κατοικοῦντες, οὓς ἂν τῶν ξένων παρ’ αὑτοῖς ἕλωσι, τούτων δὴ τῶν κατὰ θάλατταν ἐπταικότων, αὐτίκα μάλα τῇ Ταυρικῇ καταθύουσιν Ἀρτέμιδι· ταύτας σου τὰς θυσίας Εὐριπίδης ἐπὶ σκηνῆς τραγῳδεῖ. Μόνιμος δ’ ἱστορεῖ ἐν τῇ Τῶν Θαυμασίων Συναγωγῇ ἐν Πέλλῃ τῆς Θετταλίας Ἀχαιὸν ἄνθρωπον Πηλεῖ καὶ Χείρωνι καταθύεσθαι·λός γε ὁ Ζεὺς, ὁ μαντικὸς, ὁ ξένιος, ὁ ἱκέσιος, ὁ μειλίχιος, ὁ πανομφαῖος, ὁ προτροπαῖος (6)· μᾶλλον δὲ ὁ ἄδικος (7), ὁ ἄθεσμος, ὁ ἄνομος, ὁ ἀνόσιος, ὁ ἀπάνθρωπος, ὁ βίαιος, ὁ φθορεὺς, ὁ μοιχὸς, ὁ ἐρωτι κός. ᾿Αλλὰ τότε μὲν ἦν ὅτε τοιοῦτος ἦν, ὅτε (8) δή ἄνθρωπος ἦν· νῦν δὲ ἤδη (9) μοι δοκοῦσι καὶ οἱ μι θοι ἡμῖν γεγηρακέναι· δράκων ὁ Ζεὺς οὐκέτι, οὐ κύ κνος ἐστὶν, οὐκ ἀετὸς, οὐκ ἄνθρωπος ἐρωτικός· οὐχ ἵπταται θεὸς, οὐ παιδεραστεῖ, οὐ φιλεῖ, οὐ βιάζεται, καίτοι πολλαὶ καὶ καλαὶ καὶ ἔτι (10) γυναῖκες, καὶ Λήδας εὐπρεπέστεραι, καὶ Σεμέλης ἀκμαιότεραι μειράκια δὲ ὡραιότερα καὶ πολιτικώτερα του Φρυ γίου βουκόλου. Ποῦ νῦν ἐκεῖνος ὁ ἀετός; ποῦ δαὶ (11) ὁ κύκνος; ποῦ δαὶ αὐτὸς ὁ Ζεύς; Γεγήρακε μετὰ τοῦ πτεροῦ· οὐ γὰρ δήπου μετανοεῖ τοῖς ἐρωτικοῖς, ούτ δὲ παιδεύεται σωφρονεῖν. Γυμνοῦται δὲ ὑμῖν ὁ μύ θος, ἀπέθανεν ἡ Λήδα, ἀπέθανεν ὁ κύκνος, ἀπέθανεν ὁ ἀετός. Ζήτει σου τὸν Δία· μὴ τὸν οὐρανὸν, ἀλλὰ τὴν γῆν πολυπραγμόνει. Ο Κρής σοι διηγήσεται, παρ' ᾧ καὶ τέθαπται, Καλλίμαχος (12) ἐν ῞Υμνοις· (Νύκτιμος ὄνομα αὐτοῦ·) παραθείη όψον τῷ Διί. Κα- Β Ρ. (β) Προτροπαίος. Αποτρόπαιος προστρόπαιος, Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται, κακὰ θηρία, γαστέρες αργαί, Επιμενίδης οὖν ἐστιν ὁ εἰρηκώς, Κρὴς καὶ αὐτὸς ὤν. Ἔχει δὲ οὕτως· Οἱ Κρῆτες τάφον ἔχουσι τοῦ Διὸς, ἐπιγραφόντα τοῦτο· ἘΝΤΑΥΘΑ ΣΑΝ ΚΕΙ ΤΑΙ ΟΝ ΔΙΑ ΚΙΚΛΗΣΚΟΥΣΙ. Διὰ ταύτην οὖν τὴν ἐπιγραφὴν ὁ ποιητής ψεύστας τους Κρῆτας χωμα δῶν, προϊών, πάλιν ἐπάγει, αὔξων μᾶλλον τὴν κωμα- δίαν· καὶ γὰρ τάφον, ὦ ἄνα, σεῖο Κρῆτες ἐτεκτήναντο. Τέθνηκε γὰρ ὁ Ζεὺς, μὴ δυσφόρει, ὡς Λήδα, ὡς κύ- κνος, ὡς ἀετὸς, ὡς ἄνθρωπος ἐρωτικός, ὡς δρά χων. Ηδη δὲ καὶ αὐτοὶ φαίνονται οἱ δεισιδαίμονες, ἄχοντες μέν, ὅμως δ' οὖν συνιέντες τὴν πλάνην, τὴν περὶ τοὺς θεούς· Οὐ γὰρ ἀπὸ δρυός (15) ἐστὶ (14) παλαιφάτου, [οὐδ' ἀπὸ πέτρης, Ἀλλ᾿ ἀνδρῶν γένος ἐσσί. Μικρὸν δὲ ὕστερον καὶ δρύες ὄντες εὑρεθήσονται, καὶ καὶ γὰρ τάφον, ὦ ἄνα, σεῖο. . Κρῆτες ἐτεκτήναντο· σὺ δ' οὐ θάνες· ἐστὶ γὰρ [αἰεί. Ἀλλὰ καὶ ὡς μοι εἰπὲ τεὸν γένος, όππόθεν ἐσσί. Οὐ γὰρ ἀπὸ δρυὺς ἐσσὶ παλαιφάτου. παλαιφάγου. Χ, "Οτε νομάδα βίον εἶλκον οἱ ἄνθρωποι, καὶ ὀρεινόμουν, καὶ δρυῶν καὶ λίθων κοιλότησιν ἐπίστευον, τὰ νεογνὰ ἐκτιθέμενοι διὰ πενίαν τὰ φίλτατα. Ὅθεν καὶ φήμη διεσπάρη ἐκ τῶν εὑρισκόντων τὰ ἔκθετα βρέφη, ὡς ἄρα ἐκ ορυῶν καὶ λίθων γεννῶνται ἄνθρωποι. CLEMENTIS ALEXANDRINI invitus: nesciebat scilicet deus, convivatorem suum A Lycaonem filium suum interfectum (cui nomen erat Nyctimo) ipsi comedendum apposuisse. Hic est præ- clarus ille Jupiter, fatidicus, hospitalis, supplicum præses, clemens, panomphæus, scelerum ultor; imo potius injustus, exlex, flagitiosus, impius, in- humanus, raptor, stuprator, adulter, lascivus. Ve- rum tunc erat forte, cum talis erat, cum homo erat. Nunc autem mihi ipsæ fabulæ vestræ consenuisse videntur : Jupiter non est amplius draco, non cy- enus, non aquila, non homo lascivus; non volat deus, puerorum amore non tenetur, non dat oscula, non infert vim, etsi adhuc multae sint pulchre mu- lieres, Leda formosiores, et Semele vegetiores; ado- lescentes etiam multi, qui cum formæ pulchritudine, tum elegantia morum Phrygio bubulco præstant. Ubi vero nunc est aquila illa? ubi cycnus? ubi au- tem ipse Jupiter? Una cum pennis consenuit: nec enim legimus eum aut suorum amorum pœnituisse, aut temperantiam didicisse. Sed fabula hæc tandem detegitur, mortua est Leda, mortuus cycnus, mor- tua aquila. Quære tuum Jovem: nec vero caelum, sed terran scruteris. Indicabit tibi, apud quem sepul tus est, Cretensis in Hymnis Callimachus: ... etenim sepulcrum, o rex, luum Cretenses fabricarunt. Mortuus enim est Jupiter, ne commovearis, ut Leda, ut cycnus, ut aquila, ut homo amoribus deditus, ut draco. Quin etiam ipsi, qui hac prava sunt imbuti superstitione, videntur tandem suos de diis errores, quamvis inviti, et pene reluctantes. deprehendisse: Non enim a quercu es antiqua, neque a petra, Sed hominum ex genere es. Statim vero invenientur iidem et quercus esse, et * ED. POTTER, ED. PARIS. scribi vult Her- vel.; scelerum vindex, Nov. Recte. plari, inserendum esse declarant commata sequentia. SYLBURG. petitum excidisse videntur. vanitate ; Tatianus, Orat., cap. 37; Theophilus, principio lib. ut ad Autolyc. ; Minucius Felix, pag. 217, Edit. Hackian.; Lactantius, lib. 1, c. 16; Athe- nagoras, Legat., cap. 26. cope habet Nov. exstat hymno in Jovem. Chrysostomus tamen, com- mentario in Epistolam ad Titum, et proverbialem illum versum, et hos Callimachi, Epimenidi Cretensi tribuit: sic enim il, C D .. Aut memoria igitur Chrysostomum fefellit, aut duo hi poetæ idem scripserunt; quod ab aliis quoque factum docet Clemens infra in Strom. vi haud pro- cul ab initio. H. SYLBURG. 163: • • Alia lectio Verba sunt Penelopes ad Ulyssem. Reperitur et similis sententia Iliad. estque proverbium, quod magnas ille Chiliasta, chil. 1, c. 8, 17, inde ductum ait, quod antiquitus in cavis quercubus habitarent homines, atque inde nati fingebantur; ideo et creditum est a Deucalione pro- jectis e saxis natum mortalium genus. Alio item loco sibi ipsi non constat, et pejorem rationem red- dit, chil. mi, e. 7, 76. At Eustathius: Usurpatur prover- bium in eos, qui non carent genealogia, vel agresti- bus non sunt moribus, ut a Sexto Empirico sub ti- nem operis contra Mathematicos, et 438. 40. Col. ļ (7) Ὁ ἄδικος. Articulum 6, qui abfuit ab exem- (8) Τοιοῦτος ἦν ὅτε. Hæc e Nov. propter ὅτε re- (9) Νῦν δὲ ἤδη. Couf. Cyprianus, De idolorum (10) Καὶ ἔτι. Scribe ex Nov. καὶ νῦν ἔτι. (11) Δαί. Δέ cum in hac, tum in sequenti peri- (12) Καλλίμαχος. Callimachi versus hodieque (13) Οὐ γὰρ ἀπὸ δρυός. Versus est Odyss. Τ, v. (14) Εσσί. Εἰσί hic, et in sequenti v. habet Nov.
PG 8:127Λυκτίους γὰρ (Κρητῶν δὲ ἔθνος εἰσὶν οὗτοι) Ἀντικλείδης ἐν Νόστοις ἀποφαίνεται ἀνθρώπους ἀποσφάττειν τῷ Διί, καὶ Λεσβίους Διονύσῳ τὴν ὁμοίαν προσάγειν θυσίαν Δωσίδας λέγει· Φωκαεῖς δέ (οὐδὲ γὰρ αὐτοὺς παραπέμψομαι)τούτους Πυθοκλῆς ἐν τρίτῳ Περὶ ὁμονοίας τῇ Ταυροπόλῳ Ἀρτέμιδι ἄνθρωπον ὁλοκαυτεῖν ἱστορεῖ. Ἐρεχθεὺς δὲ ὁ Ἀττικὸς καὶ Μάριος ὁ Ῥωμαῖος τὰς αὑτῶν ἐθυσάτην θυγατέρας· ὧν ὃ μὲν τῇ Φερεφάττῃ, ὡς Δημάρατος ἐν πρώτῃ Τραγῳδουμένων, ὃ δὲ τοῖς Ἀποτροπαίοις, ὁ Μάριος, ὡς Δωρόθεος ἐν τῇ τετάρτῃ Ἰταλικῶν ἱστορεῖ. Φιλάνθρωποί γε ἐκ τούτων καταφαίνονται οἱ δαίμονες· πῶς δὲ οὐχ ὅσιοι ἀναλόγως οἱ δεισιδαίμονες; Οἳ μὲν σωτῆρες εὐφημούμενοι, οἳ δὲ σωτηρίαν αἰτούμενοι παρὰ τῶν ἐπιβούλων σωτηρίας. Καλλιερεῖν γοῦν τοπάζοντες αὐτοῖς σφᾶς αὐτοὺς λελήθασιν ἀποσφάττοντες ἀνθρώπους. Οὐ γὰρ οὖν παρὰ τὸν τόπον ἱερεῖον γίνεται ὁ φόνος, οὐδ’ εἰ Ἀρτέμιδί τις καὶ Διὶ ἐν ἱερῷ δῆθεν χωρίῳ μᾶλλον ἢ ὀργῇ καὶ φιλαργυρίᾳ, ἄλλοις ὁμοίοις δαίμοσιν, ἐπὶ βωμοῖς ἢ ἐν ὁδοῖς ἀποσφάττοι τὸν ἄνθρωπον, [ἱερὸν] ἱερεῖον ἐπιφημίσας, ἀλλὰ φόνος ἐστὶ καὶ ἀνδροκτασία ἡ τοιαύτη θυσία.
PG 8:129Τί δὴ οὖν, ὦ σοφώτατοι τῶν ἄλλων ζῴων ἄνθρωποι, τὰ μὲν θηρία περιφεύγομεν τὰ ἀνήμερα, κἄν που περιτύχωμεν ἄρκῳ ἢ λέοντι, ἐκτρεπόμεθα, ὡς δ’ ὅτε τίς τε δράκοντα ἰδὼν παλίνορσος ἀπέστη οὔρεος ἐν βήσσῃς, ὑπό τε τρόμος ἔλλαβε γυῖα, ἄψ τ’ ἀνεχώρησεν· δαίμονας δὲ ὀλεθρίους καὶ ἀλιτηρίους ἐπιβούλους τε καὶ μισανθρώπους καὶ λυμεῶνας ὄντας προαισθόμενοι καὶ συνιέντες οὐκ ἐκτρέπεσθε οὐδὲ ἀποστρέφεσθε; Τί δ’ ἂν καὶ ἀληθεύσαιεν οἱ κακοί, ἢ τίνα ἂν ὠφελήσαιεν; Αὐτίκα γοῦν ἔχω σοι βελτίονα, τῶν ὑμεδαπῶν τούτων θεῶν, τῶν δαιμόνων, ἐπιδεῖξαι τὸν ἄνθρωπον, τοῦ Ἀπόλλωνος τοῦ μαντικοῦ τὸν Κῦρον καὶ τὸν Σόλωνα. Φιλόδωρος ὑμῶν ὁ Φοῖβος, ἀλλ’ οὐ φιλάνθρωπος. Προὔδωκε τὸν Κροῖσον τὸν φίλον καὶ τοῦ μισθοῦ ἐκλαθόμενος (οὕτω φιλόλοξος ἦν) ἀνήγαγε τὸν Κροῖσον διὰ τοῦ Ἅλυος ἐπὶ τὴν πυράν. Οὕτω φιλοῦντες οἱ δαίμονες ὁδηγοῦσιν εἰς τὸ πῦρ. Ἀλλ’, ὦ φιλανθρωπότερε καὶ ἀληθέστερε τοῦ Ἀπόλλωνος ἄνθρωπε, τὸν ἐπὶ τῆς πυρᾶς οἴκτειρον δεδεμένον, καὶ σὺ μέν, ὦ Σόλων, μάντευσαι τὴν ἀλήθειαν, σὺ δέ, ὦ Κῦρε, κέλευσον ἀποσβεσθῆναι τὴν πυράν. Σωφρόνησον ὕστατον γοῦν, ὦ Κροῖσε, τῷ πάθει μεταμαθών·πέτραι. Αγαμέμνονα (15) γοῦν τινα Δία ἐν Σπάρτῃ τιμᾶσθαι Στάφυλος ἱστορεῖ· Φανοκλῆς (16) δὲ ἐν Ερωσιν τοῖς Καλοῖς, Αγαμέμνονα τὸν Ἑλλήνων βασιλέα, Αργύννου (17) νεών Αφροδίτης ἵστασθαι, ἐπ' ᾿Αργήννῳ τῷ ἐρωμένῳ. ᾿Αρτεμιν δὲ ᾿Αρκάδες, Απαγχομένην καλουμένην, προτρέπονται (18), ως φησι Καλλίμαχος ἐν Αἰτίοις· καὶ Κονδυλίτις ἐν Μη- θύμνῃ ἑτέρα τετίμηται "Αρτεμις. Εστι δὲ καὶ Πο- δάγρας ἄλλης Αρτέμιδος ἐν τῇ Λακωνικῇ ἱερὸν, ὥς φησι Σωσίβιος. Πολέμων δὲ κεχηνότος Απόλλωνος οἶδεν ἄγαλμα· καὶ ὀψοφάγου πάλιν Απόλλωνος ἄλλο ἐν Ηλιδι τιμώμενον. Ἐνταῦθα Απομυίῳ Διὶ θύου σιν Ἠλεῖοι· Ρωμαῖοι δὲ, Απομυίῳ Ηρακλεῖ (19), καὶ Πυρετῇ δὲ καὶ Φόβῳ (20) θύουσιν· οὓς καὶ αὐτ τοὺς μετὰ τῶν ἀμφὶ τὸν Ἡρακλέα ἐγγράφουσιν. Ἐῶ δὲ ᾿Αργείους, οἱ ᾿Αφροδίτην τυμβωρύχον θρησκεύου- σιν· (Αργεῖοι καὶ Λάκωνες (21) καὶ Χελύτιδα δὲ "Αρτεμιν Σπαρτιᾶται σέβουσιν· ἐπεὶ τὸ βήττειν (22) χελύττειν καλοῦσιν. Οἴει πόθεν παραγέγραπται σοι (23) ταῦτα; Κομίζεται τὰ ὑφ᾽ ὑμῶν παρατιθέ- μενα· οὐδὲ τοὺς τοὺς γνωρίζειν ἔοικας συγγραφεῖς, οἷς ἐγὼ μάρτυρας ἐπὶ τὴν σὴν ἀπιστίαν καλῶ· ἀθέου χλεύης (24), ὦ δείλαιοι, τὸν πάντα ὑμῶν ἀβίω τον ὄντως βίον ἐμπεπληκότες. Οὐχὶ μέν τοι Ζεὺς φαλακρὸς ἐν ᾿Αργει, τιμωρὸς δὲ ἄλλος ἐν Κύπρῳ τε- Ἐμὸς δὲ ἀκοίτης, δμωΐδος νύμφης ἄναξ, Ζεὺς Σπαρτιάταις αἱμύλοις κληθήσεται. Β Αιτίων, χομένῃ, τυμβω ρύχον, χελύττειν, τες, προσκυνοῦντες. προτρέπεσθαι παρακαλεῖν. Ηλιδι τιμώμενον· ἐνταῦθα Ο Απομυίῳ Ηρακλεί, Απο μυίῳ ἐν Ἔρω- σιν, ἢ Καλοῖς, Αρ- γυννίδος νεὼν Αφροδίτης, Ερωτι, "Ηρωσι. Φανοκλῆς δὲ ἐν Ἔρωσιν τοῖς καλοῖς 'Αγαμέμνονα, Νον. Φανοκλῆς δὲ ἐν Ἔρωσιν ἢ Καλοῖς, νι, "Αργεννος ε, "Αργεννος, ἀργεινός, ἀρ- γεννῇσι, λαμπραίς, λευχαίς. "Αργοννον, εἰ Αργυννίδα Αφροδίτην 'Αργεννίδα Αργεινίδα ται, προστροπαίους ριο προτρο παίους. προτρεπόμενοι, σέβοντες, τιμών Πυρετήν Πυρετόν Πυρετήν Ῥωμαῖοι ὑπὸ τῷ λόγῳ τῷ Παλλαντίῳ, Πυρετοῦ καὶ νεῶν καὶ βωμὸν ἱδρύσαντο χελούσσειν ὁμοίως. Οίε: πόθεν παραγέγραπται ταῦτά σοι κοι μίζεσθαι, τὰ ὑφ' ἡμῶν παρατιθέμενα. Πόθεν οἴει παραγέγραπται ταῦτά σοι; κομίζεται τὰ ὑφ᾽ ὑμῶν· καλῶ, ἀθέου χλεύης. Ὢ δεί λαιοι, τὸν πάντα ὑμῶν ἀθίωτον ὄντως βίον ἐμπεπλη- κότες. καλῶ· ὦ δείλαιοι, τὸν πάντα ὑμῶν ἀξίωτον βίον ἀθέου χλεύης έμπεπ. COHORTATIO AD GENTES. A petra. Jovem enim quemdam Agamemnonem Spartie P. ED. POTTER, ED. PARIS. tanis coli refert Athenagoras principio Legat. Apud Lycophron., v. 1123, Cassandra de Agamemnone: Meus autem maritus, captivæ dominus sponsæ, Jupiter a Spartanis fallacibus vocabitur. Conf. ejusdem poematis vers. 335, et utroque loco adnotata. Porro Staphyli meminit Athenaus lib. 11; Plinius, Nat. hist., lib. v, cap. 31; Sextus Empiri- cus, Adv. mathem. lib. 1. cap. 2; Scholiastes in Apollonii Argon., lib. et 1v ; Harpocration, Homeri scholiastes, etc. Quæ adnotavi propter Hervetum, qui de Staphylo vel Agamemnone Jove se quidquam legisse negat. • coli refert Staphylus. Phanocles autem in libro, quem Amores, seu Pulchros, inscripsit, memorat Agamemnonem Græcorum regem templum Argynna Veneris, in memoriam amasii sui Argynni, condi- disse. Callimachus in libro seu Causarum, dicit Arcadas divinos honores tribuere Dianæ 'Azzy- seu qua se strangulavit. Colitur etiam Me- thymnæ alia Diana Condylitis. Est quoque Podagræ alterius Dianæ templum in Laconica, ut refert So- sibius. Polemo autem hiantis Apollinis unum, et popinonis rursus Apollinis alterum quod in Elida colitur, simulacrum memorat: quin etiam iidem Elei Jovi muscarum depulsori, quemadmodum Ro- mani Herculi muscarum depulsori, itemque Febri et Pavori, quos ejus inter comites referunt, sacra faciunt. Mito autem Argivos, qui Venerem seu quæ sepulcra efodit, colunt. Sicut etiam Spartani Dianam Clelytiula, quoniam tussire ab eis dicitur venerantur. An tu vero, unde hæc citata fuerunt, intelligas? Ego certe quæ a vo- bismetipsis afferri in medium solent, apposui tibi; tu vero ne tuos quidem scriptores, ques all ar guendam tuam incredulitatem testes alvoco, agno- scere videris. O miseri, qui totam vitam vestrau, Εidem vero est Quorum illud prius huic loco convenit. supra id scriptum est) Nov. omissis scilicet intermediis vocibus a parum diligenti scriptore propter repetitum. pardus, lib. iv, cap. 4, et Giraldus ab Herveto ci- tatus; sed in eo differunt, quod ille legal in Cupidinibus vel Formosis, et templum Veneris Argyrni. dis. Profert etiain locum Stephani de Urbibus, ex quo liquet hunc Argynnum filium fuisse Pisidicæ D Leuconis filiæ, Athamantis neptis filii Sisyphi. At A. pro mavult SYLBURG., COLLECT- mendose: siquidem ipse Clemens veram lectionem indicat esse, Strom. p. 627, quo loco hunc Phanoclis librum iterum citavit. Μox habet Nov. Sunt, qui utrobique malint per quo nomine insula quedam legitur, et tria pro- montoria : significat autem Æolica forma, idem quod albus, candidus. Hesychius, Agamemn nis amasium; agnoscit etiam Stephanus : sed addit, eamdem dici, ab Aristophane vero per diphthongum. ut bis superius Hesychius, risimile est Clementem scripsisse, quod Romanis febris femina sit. Lactantius, lib. 1, cap. 20: Pavorem, Palloremque Tullus Hostilius figura- vit, et coluit. Paulo post : Mala sua pro diis habent, ut Romani Rubiginein, ac Febrem. Minutius Octavio, Pavorem Hostilius atque Pallorem. Mox a nescio quo Febris dedicata. Alianus appellat, Gree- corum idioma secutus, qui dicere non s lent ; Var. hist., lib. sit, cap. : Romani sub Palatio colle Febris et tem- plum et aram adificaverunt. Conf. Cicero, De legib., lib. nt; Plautus, Asin. I, 2, 2; Livius, lib. 1, c. 27; Valerius Maximus, lib. ut, c. 5; Plinius, lib. u, c. 7; Augustinus, De civit. Dei, pluribus locis, etc. margine in contextum irrepsisse videtur; coque sublato melius constat et structura, et sententia. SYLBURG. lectio erat, Quam sic cur rexit Heinsius: Unde putas, inquit, hæc deprompta esse? Vestris, o miseri et cæci, armis pugnamus. Vestri scriptores ista suppeditarunt nobis. Anta scriptum erat, Arcerius et Sylburgius, inverso verborum ordine, sic scribunt, Sed ca transpositione opus esse non videtur. (15) Αγαμέμνονα. Agamemnonen Jovem a Spar- (19) Ἐν Ηλιδι ... Ἡρακλεῖ. Ἐν Ηλισι (sed (16) Φανοκλῆς. Hunc locum emendarunt P. Leo- (47) Αργύννου. Μοχ 'Αργήνωρ sed ibi 'Αργύνῳ (18) Προτρέπονται. Scribe ex Nον. προτρέπον (20) Πυρετῇ δὲ καὶ φόβῳ. Πυρετῷ, Nov. Sed ve- (21) Αργείοι και Λάκωνες. Commation hoc e (22) Βήττειν. Hesychius, Χελούειν, βήσσειν· καὶ (25) Οἴει πόθεν παραγέγραπταί σοι, etc. Vetus (24) Καλῶ· ἀθέου χλ. Hunc locum sic distinxi.
ἀχάριστός ἐστιν ὃν προσκυνεῖς, λαμβάνει τὸν μισθὸν καὶ μετὰ τὸ χρυσίον ψεύδεται πάλιν. «Τέλος ὅρα» οὐχ ὁ δαίμων, ἀλλὰ ὁ ἄνθρωπός σοι λέγει. Οὐ λοξὰ μαντεύεται Σόλων· τοῦτον εὑρήσεις ἀληθῆ μόνον, ὦ βάρβαρε, τὸν χρησμόν· τοῦτον ἐπὶ τῆς πυρᾶς δοκιμάσεις. Ὅθεν ἔπεισί μοι θαυμάζειν τίσι ποτὲ φαντασίαις ἀπαχθέντες οἱ πρῶτοι πεπλανημένοι δεισιδαιμονίαν ἀνθρώποις κατήγγειλαν, δαίμονας ἀλιτηρίους νομοθετοῦντες σέβειν, εἴτε Φορωνεὺς ἐκεῖνος ἦν εἴτε Μέροψ εἴτε ἄλλος τις, οἳ νεὼς καὶ βωμοὺς ἀνέστησαν αὐτοῖς, πρὸς δὲ καὶ θυσίας παραστῆσαι πρῶτοι μεμύθευνται. Καὶ γὰρ δὴ καὶ κατὰ χρόνους ὕστερον ἀνέπλαττον θεούς, οἷς προσκυνοῖεν. Ἀμέλει τὸν Ἔρωτα τοῦτον ἐν τοῖς πρεσβυτάτοις τῶν θεῶν εἶναι λεγόμενον ἐτίμα πρότερον οὐδὲ εἷς πρὶν ἢ Χάρμον μειράκιόν τι ἑλεῖν καὶ βωμὸν ἱδρύσασθαι ἐν Ἀκαδημίᾳ χαριστήριον ἐπιτελοῦς γενομένης ἐπιθυμίας· καὶ τῆς νόσου τὴν ἀσέλγειαν Ἔρωτα κεκλήκασι, θεοποιοῦντες ἀκόλαστον ἐπιθυμίαν. Ἀθηναῖοι δὲ οὐδὲ τὸν Πᾶνα ᾔδεσαν ὅστις ἦν, πρὶν ἢ Φιλιππίδην εἰπεῖν αὐτοῖς. Εἰκότως ἄρα ἀρχήν ποθεν ἡ δεισιδαιμονία λαβοῦσα κακίας ἀνοήτου γέγονε πηγή·πέτραι. Αγαμέμνονα (15) γοῦν τινα Δία ἐν Σπάρτῃ τιμᾶσθαι Στάφυλος ἱστορεῖ· Φανοκλῆς (16) δὲ ἐν Ερωσιν τοῖς Καλοῖς, Αγαμέμνονα τὸν Ἑλλήνων βασιλέα, Αργύννου (17) νεών Αφροδίτης ἵστασθαι, ἐπ' ᾿Αργήννῳ τῷ ἐρωμένῳ. ᾿Αρτεμιν δὲ ᾿Αρκάδες, Απαγχομένην καλουμένην, προτρέπονται (18), ως φησι Καλλίμαχος ἐν Αἰτίοις· καὶ Κονδυλίτις ἐν Μη- θύμνῃ ἑτέρα τετίμηται "Αρτεμις. Εστι δὲ καὶ Πο- δάγρας ἄλλης Αρτέμιδος ἐν τῇ Λακωνικῇ ἱερὸν, ὥς φησι Σωσίβιος. Πολέμων δὲ κεχηνότος Απόλλωνος οἶδεν ἄγαλμα· καὶ ὀψοφάγου πάλιν Απόλλωνος ἄλλο ἐν Ηλιδι τιμώμενον. Ἐνταῦθα Απομυίῳ Διὶ θύου σιν Ἠλεῖοι· Ρωμαῖοι δὲ, Απομυίῳ Ηρακλεῖ (19), καὶ Πυρετῇ δὲ καὶ Φόβῳ (20) θύουσιν· οὓς καὶ αὐτ τοὺς μετὰ τῶν ἀμφὶ τὸν Ἡρακλέα ἐγγράφουσιν. Ἐῶ δὲ ᾿Αργείους, οἱ ᾿Αφροδίτην τυμβωρύχον θρησκεύου- σιν· (Αργεῖοι καὶ Λάκωνες (21) καὶ Χελύτιδα δὲ "Αρτεμιν Σπαρτιᾶται σέβουσιν· ἐπεὶ τὸ βήττειν (22) χελύττειν καλοῦσιν. Οἴει πόθεν παραγέγραπται σοι (23) ταῦτα; Κομίζεται τὰ ὑφ᾽ ὑμῶν παρατιθέ- μενα· οὐδὲ τοὺς τοὺς γνωρίζειν ἔοικας συγγραφεῖς, οἷς ἐγὼ μάρτυρας ἐπὶ τὴν σὴν ἀπιστίαν καλῶ· ἀθέου χλεύης (24), ὦ δείλαιοι, τὸν πάντα ὑμῶν ἀβίω τον ὄντως βίον ἐμπεπληκότες. Οὐχὶ μέν τοι Ζεὺς φαλακρὸς ἐν ᾿Αργει, τιμωρὸς δὲ ἄλλος ἐν Κύπρῳ τε- Ἐμὸς δὲ ἀκοίτης, δμωΐδος νύμφης ἄναξ, Ζεὺς Σπαρτιάταις αἱμύλοις κληθήσεται. Β Αιτίων, χομένῃ, τυμβω ρύχον, χελύττειν, τες, προσκυνοῦντες. προτρέπεσθαι παρακαλεῖν. Ηλιδι τιμώμενον· ἐνταῦθα Ο Απομυίῳ Ηρακλεί, Απο μυίῳ ἐν Ἔρω- σιν, ἢ Καλοῖς, Αρ- γυννίδος νεὼν Αφροδίτης, Ερωτι, "Ηρωσι. Φανοκλῆς δὲ ἐν Ἔρωσιν τοῖς καλοῖς 'Αγαμέμνονα, Νον. Φανοκλῆς δὲ ἐν Ἔρωσιν ἢ Καλοῖς, νι, "Αργεννος ε, "Αργεννος, ἀργεινός, ἀρ- γεννῇσι, λαμπραίς, λευχαίς. "Αργοννον, εἰ Αργυννίδα Αφροδίτην 'Αργεννίδα Αργεινίδα ται, προστροπαίους ριο προτρο παίους. προτρεπόμενοι, σέβοντες, τιμών Πυρετήν Πυρετόν Πυρετήν Ῥωμαῖοι ὑπὸ τῷ λόγῳ τῷ Παλλαντίῳ, Πυρετοῦ καὶ νεῶν καὶ βωμὸν ἱδρύσαντο χελούσσειν ὁμοίως. Οίε: πόθεν παραγέγραπται ταῦτά σοι κοι μίζεσθαι, τὰ ὑφ' ἡμῶν παρατιθέμενα. Πόθεν οἴει παραγέγραπται ταῦτά σοι; κομίζεται τὰ ὑφ᾽ ὑμῶν· καλῶ, ἀθέου χλεύης. Ὢ δεί λαιοι, τὸν πάντα ὑμῶν ἀθίωτον ὄντως βίον ἐμπεπλη- κότες. καλῶ· ὦ δείλαιοι, τὸν πάντα ὑμῶν ἀξίωτον βίον ἀθέου χλεύης έμπεπ. COHORTATIO AD GENTES. A petra. Jovem enim quemdam Agamemnonem Spartie P. ED. POTTER, ED. PARIS. tanis coli refert Athenagoras principio Legat. Apud Lycophron., v. 1123, Cassandra de Agamemnone: Meus autem maritus, captivæ dominus sponsæ, Jupiter a Spartanis fallacibus vocabitur. Conf. ejusdem poematis vers. 335, et utroque loco adnotata. Porro Staphyli meminit Athenaus lib. 11; Plinius, Nat. hist., lib. v, cap. 31; Sextus Empiri- cus, Adv. mathem. lib. 1. cap. 2; Scholiastes in Apollonii Argon., lib. et 1v ; Harpocration, Homeri scholiastes, etc. Quæ adnotavi propter Hervetum, qui de Staphylo vel Agamemnone Jove se quidquam legisse negat. • coli refert Staphylus. Phanocles autem in libro, quem Amores, seu Pulchros, inscripsit, memorat Agamemnonem Græcorum regem templum Argynna Veneris, in memoriam amasii sui Argynni, condi- disse. Callimachus in libro seu Causarum, dicit Arcadas divinos honores tribuere Dianæ 'Azzy- seu qua se strangulavit. Colitur etiam Me- thymnæ alia Diana Condylitis. Est quoque Podagræ alterius Dianæ templum in Laconica, ut refert So- sibius. Polemo autem hiantis Apollinis unum, et popinonis rursus Apollinis alterum quod in Elida colitur, simulacrum memorat: quin etiam iidem Elei Jovi muscarum depulsori, quemadmodum Ro- mani Herculi muscarum depulsori, itemque Febri et Pavori, quos ejus inter comites referunt, sacra faciunt. Mito autem Argivos, qui Venerem seu quæ sepulcra efodit, colunt. Sicut etiam Spartani Dianam Clelytiula, quoniam tussire ab eis dicitur venerantur. An tu vero, unde hæc citata fuerunt, intelligas? Ego certe quæ a vo- bismetipsis afferri in medium solent, apposui tibi; tu vero ne tuos quidem scriptores, ques all ar guendam tuam incredulitatem testes alvoco, agno- scere videris. O miseri, qui totam vitam vestrau, Εidem vero est Quorum illud prius huic loco convenit. supra id scriptum est) Nov. omissis scilicet intermediis vocibus a parum diligenti scriptore propter repetitum. pardus, lib. iv, cap. 4, et Giraldus ab Herveto ci- tatus; sed in eo differunt, quod ille legal in Cupidinibus vel Formosis, et templum Veneris Argyrni. dis. Profert etiain locum Stephani de Urbibus, ex quo liquet hunc Argynnum filium fuisse Pisidicæ D Leuconis filiæ, Athamantis neptis filii Sisyphi. At A. pro mavult SYLBURG., COLLECT- mendose: siquidem ipse Clemens veram lectionem indicat esse, Strom. p. 627, quo loco hunc Phanoclis librum iterum citavit. Μox habet Nov. Sunt, qui utrobique malint per quo nomine insula quedam legitur, et tria pro- montoria : significat autem Æolica forma, idem quod albus, candidus. Hesychius, Agamemn nis amasium; agnoscit etiam Stephanus : sed addit, eamdem dici, ab Aristophane vero per diphthongum. ut bis superius Hesychius, risimile est Clementem scripsisse, quod Romanis febris femina sit. Lactantius, lib. 1, cap. 20: Pavorem, Palloremque Tullus Hostilius figura- vit, et coluit. Paulo post : Mala sua pro diis habent, ut Romani Rubiginein, ac Febrem. Minutius Octavio, Pavorem Hostilius atque Pallorem. Mox a nescio quo Febris dedicata. Alianus appellat, Gree- corum idioma secutus, qui dicere non s lent ; Var. hist., lib. sit, cap. : Romani sub Palatio colle Febris et tem- plum et aram adificaverunt. Conf. Cicero, De legib., lib. nt; Plautus, Asin. I, 2, 2; Livius, lib. 1, c. 27; Valerius Maximus, lib. ut, c. 5; Plinius, lib. u, c. 7; Augustinus, De civit. Dei, pluribus locis, etc. margine in contextum irrepsisse videtur; coque sublato melius constat et structura, et sententia. SYLBURG. lectio erat, Quam sic cur rexit Heinsius: Unde putas, inquit, hæc deprompta esse? Vestris, o miseri et cæci, armis pugnamus. Vestri scriptores ista suppeditarunt nobis. Anta scriptum erat, Arcerius et Sylburgius, inverso verborum ordine, sic scribunt, Sed ca transpositione opus esse non videtur. (15) Αγαμέμνονα. Agamemnonen Jovem a Spar- (19) Ἐν Ηλιδι ... Ἡρακλεῖ. Ἐν Ηλισι (sed (16) Φανοκλῆς. Hunc locum emendarunt P. Leo- (47) Αργύννου. Μοχ 'Αργήνωρ sed ibi 'Αργύνῳ (18) Προτρέπονται. Scribe ex Nον. προτρέπον (20) Πυρετῇ δὲ καὶ φόβῳ. Πυρετῷ, Nov. Sed ve- (21) Αργείοι και Λάκωνες. Commation hoc e (22) Βήττειν. Hesychius, Χελούειν, βήσσειν· καὶ (25) Οἴει πόθεν παραγέγραπταί σοι, etc. Vetus (24) Καλῶ· ἀθέου χλ. Hunc locum sic distinxi.
PG 8:131εἶτα δὲ μὴ ἀνακοπεῖσα, ἀλλ’ εἰς ἐπίδοσιν ἐλθοῦσα καὶ πολλὴ δὴ ῥυεῖσα, δημιουργὸς πολλῶν καθίσταται δαιμόνων, ἑκατόμβας θύουσα καὶ πανηγύρεις ἐπιτελοῦσα καὶ ἀγάλματα ἀνιστᾶσα καὶ νεὼς ἀνοικοδομοῦσα, τοὺς δήοὐ γὰρ οὐδὲ τούτους σιωπήσομαι, πρὸς δὲ καὶ αὐτοὺς ἐξελέγξωνεὼς μὲν εὐφήμως ὀνομαζομένους, τάφους δὲ γενομένους [τουτέστι τοὺς τάφους νεὼς ἐπικεκλημένους]. Ὑμεῖς δὲ ἀλλὰ κἂν νῦν δεισιδαιμονίας ἐκλάθεσθε, τοὺς τάφους τιμᾶν αἰσχυνόμενοι. Ἐν τῷ νεῲ τῆς Ἀθηνᾶς ἐν Λαρίσῃ ἐν τῇ ἀκροπόλει τάφος ἐστὶν Ἀκρισίου, Ἀθήνησιν δὲ ἐν ἀκροπόλει Κέκροπος, ὥς φησιν Ἀντίοχος ἐν τῷ ἐνάτῳ τῶν Ἱστοριῶν. Τί δὲ Ἐριχθόνιος; Οὐχὶ ἐν τῷ νεῲ τῆς Πολιάδος κεκήδευται; Ἰμμάραδος δὲ ὁ Εὐμόλπου καὶ Δαείρας οὐχὶ ἐν τῷ περιβόλῳ τοῦ Ἐλευσινίου τοῦ ὑπὸ τῇ ἀκροπόλει; Αἱ δὲ Κελεοῦ θυγατέρες οὐχὶ ἐν Ἐλευσῖνι τετάφαται; Τί σοι καταλέγω τὰς Ὑπερβορέων γυναῖκας; Ὑπερόχη καὶ Λαοδίκη κέκληςθον, ἐν τῷ Ἀρτεμισίῳ ἐν Δήλῳ κεκήδευσθον, τὸ δὲ ἐν τῷ Ἀπόλλωνος τοῦ Δηλίου ἐστὶν ἱερῷ. Λεάνδριος δὲ Κλέοχον ἐν Μιλήτῳ τεθάφθαι ἐν τῷ Διδυμαίῳ φησίν.λιν (34) Θετταλοί μύρμηκας ἱστοροῦνται σέβειν, ἐπεὶ τὸν Δία μεμαθήκασιν ὁμοιωθέντα μύρμηκι, τῇ Κλή- τορος θυγατρί (55) Ευρυμεδούση μιγῆναι, καὶ Μυρ μηδόνα γεννῆσαι; Πολέμων δὲ τοὺς ἀμφὶ τὴν Τρωάς δε κατοικοῦντας ἱστορεῖ τοὺς ἐπιχωρίους μυς, οὓς σμίνθους καλούσι (56), θρησκεύειν, ὅτι τὰς νευράς τῶν πολεμίων διέτρωγον τῶν τόξων· καὶ Σμίνθιον Απόλλωνα ἀπὸ τῶν μυῶν ἐκείνων ἐπεφήμισαν. Ήρα- φησίν, ἔνθα τὸ ᾿Ακτιον ἐστὶν ἀκρωτήριον, καὶ τοῦ Απόλλωνος τοῦ ᾿Ακτίου τὸ ἱερὸν, ταῖς μυίαις προ- θύεσθαι βοῦν. Οὐδὲ μὴν Σαμίων εκλήσομαι (57)· πρόβατον, ὥς φησιν Ευφορίων, σέβουσι Σάμιοι· οὐδέ γε τῶν τὴν Φοινίκην (58) Σύρων κατοικούντων, ὧν οἱ μὲν τὰς περιστεράς, οἱ δὲ τοὺς ἰχθύς οὕτω σέβουσι περιττῶς, ὡς Ἠλεῖοι τὸν Δία. Εἶεν δή, ἐπειδὴ οὐ θεοί, οὓς θρησκεύετε, αὖθις (59) ἐπισκέψασθαί μοι δοκεῖ, εἰ ὄντως εἶεν δαίμονες, δευτέρα ταύτῃ, ὡς ὑμεῖς φατε, ἐγκαταλεγόμενοι τάξει. Εἰ γὰρ οὖν δαί- μονες λίχνοι (40) τε καὶ μιαροί, ἔστι μὲν ἐφευρεῖν καὶ ἀναφανδόν οὕτω κατὰ πόλεις δαίμονας ἐπιχω ρίους, τιμὴν ἐπιδρεπομένους· παρὰ Κυθνίοις μὲν Ἔδημον (41)· παρὰ Τηνίοις Καλλισταγόραν παρὰ γηγενείς, Β λιν οἱ Θετταλοί; μύρμηκας ἱστοροῦνται σέβειν, ἐπεὶ Τιμῶσι δὲ ἄρα Δελφοὶ μὲν λύκον, Κυθνίοις Μενέδημον. μια παρὰ δ' Ηλείοις Ανίον, παρὰ Δηλίοις "Ανιον. COHORTATIO AD GENTES. A res (vereor ne sit potius dicendum pejores), qui xheidŋg då iv Krioɛoir lepŵr nepi tǹr 'Anuprarlar el P. ED. POTTER, ED. PARIS. adorari tradit ab iis, qui Troadis Hamaxitum inco- lunt, unde Apollinem Sminthium appellant; tum vero in æde Sminthii cicures ali mures, suivos euim illis murem significat. Addit deinde fabulam de muribus ab Apolline expulsis, et alteram quam hic innuit Clemens: Cretenses ad coloniam domo missi rozarunt, ut quempiam ad habitandum aptum locuin ostenderet. Respondet ille, ubi id est terra geniti, bellum eis inferrent, ibi considen- dum. Ita eos ad Hamaxitum profectos, castra po- suisse: tum incredibilem murium multitudinem erupisse, et clypeorum lora derosisse, et arcuum nervos exedisse; ex quo conjecturam duxerunt, illos esse terrigenas; proinde hunc locum exco- luisse, atque Apollini Sminthio templum excitasse. Eamdem fabulam narrat Strabo, lib. x De Eury- medusa; Arnobius, lib. :v: Nunquid a nobis ali- quando conscriptus est, modo in aurum versus, modo in Satyrum ludicrum, in draconem, in alitem, et, quod omnia genera contumeliarum transiliut, in for- miculam parvulam, ut Clitoris videlicet filiam Myr- midonis redderet apud Thessalos matrem ? Collect. Conf. Ovid., Metamorph., lib. ix, fab. 10. C mum Heinsius, et post cum reliquae Clementis edi- tiones. Vetus lectio erat, Ti dal nádiv @etalot up- μxas iotopovrat σεбelv; quam quidem exhibent D Flor. et Sylburg. Nec opus erat ea verba mutare, modo sic distinguantur, ut sit apud Nov. Ti dal ná- tòv Aía, etc. Quid autem rursus Thessali? formicas referuntur colere, quia Jovem, etc. filiam dixit Arnobius. At Recognit., lib. x, c. 22, refertur Jupiter corrupisse Eurymedusam Achelai, mutatus in formicam; ex qua nascitur Myrmidon. Acheloi filiam dicunt Clementina. mus othɛobat, Oproxɛusty, vel simile quid. SYLBURG. lib. xii, cap. 40: Σáμto & póбatov. Lupum Delphi colunt, Samii ovepi venerantur. Deinde causam addit, quod Sam is furto sublatum aurum ovis invenit. Ideo Mandro- bulus Junoni ovem consecravit, ut Aristoteles tra Εgyptios quotidie ludibrio habetis, quales estis in bruta animalia? Ex vobis enim Thessali ciconias coluerunt, quod id esset more majorum receptum. Thebani autem mustelas adorant, quod olim mu- stela nascentem Herculem adjuverit. Quid? Nonne Thessali dicuntur divinum cultum formicis tribue- re, quod ex fabulis didicerint, Jovem sumpta for mica forma, cum Eurymedusa, Cletoris filia, con- gressum, Myrmedonein genuisse? Polemo autem refert, eos, qui Troadem habitant, mures indige- nas, quos quívôous vocant, venerari, quod arcuum hostilium nervos arroserint; exindeque Apollini Sminthii nomen imposuisse. Heraclides etiam in libro De' ædificationibus templorum in Acarnania scribit, in Actio promontorio, ubi Actii Apollinis fanum est, ante cætera sacra bovem immolari mu- scis. Nec vero Samiorum obliviscar, a quibus, prout tradit Euphorion, ovis colitur: ut nec eo- rum, qui Phœniciam Syrorum × incolunt, quorum alii quidem columbas, alii vero pisces hand minus impense colunt, quam Elei Jovem. Age vero, cum sit satis ostensum, non esse deos, quos colitis; an dit. Idem, lib. x1, cap. 8: In Leucade promontorium est excelsum et sacrum, in eo Apollinis Actii fanum; cujus honori dedicatum tempus festum cum instat, in quo saltando etiam certant, bovem muscis muciant: cujus illæ sanguine saturatæ recedunt, veluti munere ad id faciendum persuase. Euphorionem citat etiam idem lib. xvit, cap. 28, et Athenæus multis in locis. COLLECT. XII, cap. 15. Tibullus in quadam elegia superstitio- nis Syrorum meminit, qui columbas consecrabant, timebantque violare, ita canens · Quid referam, ut volitet crebras intacta per urbes Alba Palastino sancta columba Syro ? Alii legunt suo. Id quoque memoriæ prodidit Xe- nophon, in Exped. Cyri; narrat enim copias illas venisse ad fluvium Chalum, plenum magnorum pi- scium ac mansuetorum, quos Syri deos putarent, nec sinerent violari; quod etiam tribuebant colum- bis. Cicero, De nat. deorum: Piscem Syri vene- rantur. Porphyrius, lib. IV Пɛpi dzoxns, Menandri comici versus ponit, quibus exponitur quo humi- litatis descendant Syri, ut deum placent, si forte aliquando incontinentia ducti piscem comederint. COLLECT. Conf. Diodorus Sic., lib. 11. - pro Ayyot habent; quam lectionem firmat Nov., λúxVOL, Flor., Sylb. Tatianus lixvous xal doótous vocal, p. 48. Item mox, legendum Amium certe Deli et regem fuisse, et sacerdotem, ex Dionysio Halicarnasseo et Virgilio clarum est; ex ipso etiam Clemente infra. Sylburg.— Et quidem Mɛvéduµov ha- bet Nov.; unde, quin Clemens ita scripserit, haud potest dubitari. Cæterum de Anio, Eliensium deo, hæc dicit Vossius, De orig. et progress. idol., lib. 1, cap. Elienses Anium pro deo habuere, ste Clemente, Admonitione ad gentes. Sed cum con- ditores urbium soleant in deos referri, suspicio'mihi oborta, Alium legi debere. Nam Eliorum urbs ab Elio, sive Alio, condita; unde et ipsi Dorice Plauto le- (34) Ti 8ε, ov 7. Hanc lectionem exhibuit pri- (35) Τῇ Κλήτερος θυγ. Ευρυμεδούση. Clitoris (36) Καλοῦσι. Post καλοῦσι recte cum A inserui- (37) Οὐδὲ μὴν Σαμίων εκλήσομαι. Alianus, (58) Οὐδέ γε τῶν τὴν Φοινίκ. P. Victorius, lib. (59) Αὖθις. Omittit Nov. (40) Alyro. Recte posteriores Clementis editt. (41) Παρὰ Κυθνίοις μὲν "Εδημον. Α. C. παρὰ
PG 8:133Ἐνταῦθα τῆς Λευκοφρύνης τὸ μνημεῖον οὐκ ἄξιον παρελθεῖν ἑπομένους Ζήνωνι τῷ Μυνδίῳ, ἣ ἐν τῷ ἱερῷ τῆς Ἀρτέμιδος ἐν Μαγνησίᾳ κεκήδευται, οὐδὲ μὴν τὸν ἐν Τελμισσῷ βωμὸν τοῦ Ἀπόλλωνος· μνῆμα εἶναι καὶ τοῦτον Τελμισσέως τοῦ μάντεως ἱστοροῦσιν. Πτολεμαῖος δὲ ὁ τοῦ Ἀγησάρχου ἐν τῷ α τῶν περὶ τὸν Φιλοπάτορα ἐν Πάφῳ λέγει ἐν τῷ τῆς Ἀφροδίτης ἱερῷ Κινύραν τε καὶ τοὺς Κινύρου ἀπογόνους κεκηδεῦσθαι. Ἀλλὰ γὰρ ἐπιόντι μοι τοὺς προσκυνουμένους ὑμῖν τάφους ἐμοὶ μὲν οὐδ’ ὁ πᾶς ἂν ἀρκέσῃ χρόνος· ὑμᾶς δὲ εἰ μὴ ὑπεισέρχεταί τις αἰσχύνη τῶν τολμωμένων, νεκροὶ ἄρα τέλεον ὄντες νεκροῖς ὄντως πεπιστευκότες περιέρχεσθε· ἆ δειλοί, τί κακὸν τόδε πάσχετε; νυκτὶ μὲν ὑμῶν εἰλύαται κεφαλαί. Εἰ δ’ ἔτι πρὸς τούτοις φέρων ὑμῖν τὰ ἀγάλματα αὐτὰ ἐπισκοπεῖν παραθείην, ἐπιόντες ὡς ἀληθῶς λῆρον εὑρήσετε τὴν συνήθειαν, «ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων» ἀναίσθητα προςτρεπόμενοι. Πάλαι μὲν οὖν οἱ Σκύθαι τὸν ἀκινάκην, οἱ Ἄραβες τὸν λίθον, οἱ Πέρσαι τὸν ποταμὸν προσεκύνουν, καὶ τῶν ἄλλων ἀνθρώπων οἱ ἔτι παλαιότεροι ξύλα ἱδρύοντο περιφανῆ καὶ κίονας ἵστων ἐκ λίθων· ἃ δὴ καὶ ξόανα προσηγορεύετο διὰ τὸ ἀπεξέσθαι τῆς ὕλης.
PG 8:135Ἀμέλει ἐν Ἰκάρῳ τῆς Ἀρτέμιδος τὸ ἄγαλμα ξύλον ἦν οὐκ εἰργασμένον, καὶ τῆς Κιθαιρωνίας Ἥρας ἐν Θεσπείᾳ πρέμνον ἐκκεκομμένον· καὶ τὸ τῆς Σαμίας Ἥρας, ὥς φησιν Ἀέθλιος, πρότερον μὲν ἦν σανίς, ὕστερον δὲ ἐπὶ Προκλέους ἄρχοντος ἀνδριαντοειδὲς ἐγένετο. Ἐπεὶ δὲ ἀνθρώποις ἀπεικονίζεσθαι τὰ ξόανα ἤρξατο, βρέτη τὴν ἐκ βροτῶν ἐπωνυμίαν ἐκαρπώσατο. Ἐν Ῥώμῃ δὲ τὸ παλαιὸν δόρυ φησὶ γεγονέναι τοῦ Ἄρεως τὸ ξόανον Οὐάρρων ὁ συγγραφεύς, οὐδέπω τῶν τεχνιτῶν ἐπὶ τὴν εὐπρόσωπον ταύτην κακοτεχνίαν ὡρμηκότων. Ἐπειδὴ δὲ ἤνθησεν ἡ τέχνη, ηὔξησεν ἡ πλάνη. Ὡς μὲν οὖν τοὺς λίθους καὶ τὰ ξύλα καὶ συνελόντι φάναι τὴν ὕλην ἀγάλματα ἀνδρείκελα ἐποιήσαντο, οἷς ἐπιμορφάζετε εὐσέβειαν συκοφαντοῦντες τὴν ἀλήθειαν, ἤδη μὲν αὐτόθεν δῆλον· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἀποδείξεως ποσῆς ἐπιδεομένου τοῦ τόπου οὐ παραιτητέον. Τὸν μὲν οὖν Ὀλυμπίασι Δία καὶ τὴν Ἀθήνησι Πολιάδα ἐκ χρυσοῦ καὶ ἐλέφαντος κατασκευάσαι Φειδίαν παντί που σαφές· τὸ δὲ ἐν Σάμῳ τῆς Ἥρας ξόανον Σμίλιδι τῷ Εὐκλείδου πεποιῆσθαι Ὀλύμπιχος ἐν Σαμιακοῖς ἱστορεῖ.Α δ' Ηλείοις 'Ανίον· παρὰ Λάκωσιν 'Αστράβακον (49) · τιμᾶται δέ τις καὶ Φαληροί κατά πρύμναν ήρως καὶ ἡ Πυθία συνέταξε θύειν Πλαταιῦσιν 'Ανδροκρά τει, καὶ Δημοκράτει, καὶ Κυκλαίῳ, καὶ Λεύκωνι, τῶν Μηδικῶν ἀκμαζόντων ἀγώνων. Ἔστι καὶ ἄλλου, παμπόλλους συνιδεῖν δαίμονας, τῷγε καὶ σμικρόν δια θρεῖν δυναμένῳ· Τρὶς γὰρ (45) μύριοι εἰσὶν ἐπὶ χθονι πουλυβοτείρη Δαίμονες ἀθάνατοι, φύλακες μερόπων ἀνθρώπων. Τίνες εἰσὶν οἱ φύλακες, ὦ Βοιώτιε, μὴ φθονήσης λέ γειν. Η δῆλον ὡς οὗτοι, καὶ οἱ τούτων ἐπιτιμότεροι, οι μεγάλοι δαίμονες, ὁ ᾿Απόλλων, ή Αρτεμις, ἡ ο Β Λητώ, ἡ Δημήτηρ, ἡ Κόρη, ὁ Πλούτων, ὁ Ἡρακλῆς, αὐτὸς ὁ Ζεύς. Ἀλλ᾿ οὐκ ἀποδρᾶναι ἡμᾶς φυλάττου σιν, Ασκραίε· μὴ ἁμαρτάνειν δὲ ἴσως, οἱ ἁμαρτιῶν δῆτα οὐ πεπειραμένοι. Ενταῦθα δὴ τὸ παροιμιώδες ἐπιφθέγξασθαι ἁρμόττει· Πατὴρ ἀνουθέτητος παῖδα νουθετεῖ. Εἰ δ᾽ ἄρα καὶ εἰσὶ φύλακες οὗτοι, οὐκ εὐνοίᾳ τῇ πρὸς ἡμᾶς περιπαθεῖς, τῆς δὲ ὑμεδαπῆς ἀπωλείας ἐχύ μενοι, κολάκων δίκην, ἐγχρίμπτονται τῷ βίῳ, δελεα ζόμενοι καπνῷ. Αυτοί που ἐξομολογοῦνται οἱ δαίμο νες τὴν γαστριμαργίαν τὴν αὐτῶν· Λοιβῆς (44) τε, κνίσσης τε· τὸ γὰρ λάχομεν [γέρας ἡμεῖς, λέγοντες. Τίνα δ' ἂν φωνὴν ἄλλην, εἰ φωνὴν λάβοιεν Αἰγυπτίων θεοὶ, οἷα αίλουροι καὶ γαλαί, προήσονται, ἢ τὴν Ομηρικήν τε καὶ ποιητικὴν, τῆς κνίσσης τε καὶ ὀψαρτυτικῆς φίλην; τοιοίδε μέν τοι παρ' ὑμῖν οι τε δαίμονες καὶ οἱ θεοὶ, καὶ εἴ τινες ἡμίθεοι, ὥσπερ ἡμίονοι, κέκληνται· οὐδὲ γὰρ οὐδὲ ὀνομάτων ὑμῖν πενία πρὸς τὰς τῆς ἀσεβείας συνθέσεις. Πλησίον δὲ Αστραβάκου καλούμενόν ἐστιν ἡρῷον· τρίς Νον. τρεῖς. Αθάνατοι Ζηνός, δαίμονες αθάνα- τοι, Οἱ δαίμονες, οὓς ὑμεῖς οὕτω φατέ, σύμ- πηξιν ἐξ ὕλης λαβόντες, κτησάμενοί τε πνεῦμα τὸ ὑπ' αὐτῆς, ἄσωτοι καὶ λίχνοι γεγόνασιν· Φέρε δὴ οὖν (45) καὶ τοῦτο προσθῶμεν, ὡς ἀπάν Οἱ περὶ τὴν ὕλην δαίμονες λίχνοι, περὶ τὰς κνίσσας καὶ τὸ τῶν ἱερείων αἷμα ὄντες· Πάνω τες μὲν οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν εἰσι δαιμόνια λίχνα, καὶ περὶ τὰς θυσίας, καὶ τὰ αἵματα, καὶ τὰς ἀπὸ θυσιῶν ἀποφορὰς καλινδούμενα. τοῖς ἀπὸ τῶν θυσιῶν ἀναθυμιάμασι, καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν αἱμάτων, καὶ ὁλο- καυτωμάτων ἀποφοραῖς τρεφόμενα αὐτῶν τὰ σώ ματα φιληδονούντων φέρε τη οὖν ὑμῖν οἱ θεοί, CLEMENTIS ALEXANDRINI 12$ sint vere damones, quos secundum a diis ordinem tenere creditis, jam erit ulterius dispiciendum. Si igitur dæmones sint gulæ dediti et impuri, ostendi facile possunt per singulas vestras urbes indigenæ dæmones, quibus divini honores persolvuntur. Apud Cythmios, Menedemus; apud Tenios, Callistagor ras; apud Delios, Anius; apud Lacones, Astraba- eus. Colitur etiam Phaleri quidam heros in puppi navis: et Pythia jussit sacra facere Platæensibus An- drocrati, et Democrati, et Cyclæo, et Leuconi, Medico bello fervente. Alios etiam permultos demones reperiet, si quis paulum dispicere valeat: Ter enim decies mille sunt in terra multos pascente Dæmones immortales, custodes mortalium hominum. Quinam sunt hi custodes, Boeoti, ne pigeat eloqui. Manifestum etenim est, hos esse, quos modo me- moravi, et, qui sunt his honoratiores, magnos dæ mones, Apollinem, Dianam, Latonam, Cereren, Proserpinam, Plutonem, Herculem, ipsum Jovem. Ne vero aufugiamus, nos custodiunt, o Ascræe: aut forte ne peccemus, qui scilicet peccata non sunt exper- ti. Hic usurpare licet, quod proverbii loco dici solet, Pater inemendabilis emendat filium. Quod si nos custodiunt, haudquaquam id benevo- lentia ducti faciunt, sed adulatorum instar, interea dum vestrum urgent exitium, fumo inescati, vitæ adhærescunt. Ipsi certe dæmones ingluviem faten - tur suam, dum dicunt : Libaminis, nidorisque, hunc enim honorem nos sortiti [sumus. X Quam autem vocem ederent, si vocem acciperent Ægyptiorum dii, mustelæ et feles, et il genus ani- C malia, nisi hanc poeticam ab Homero prolatam, qua nidorem et coquinariam sibi gratissimas esse pro- fiteantur. Tales itaque sunt vestri damnones, et dii, et si qui semidei, tanquain șemiasini vocantur; ne- que enim est vobis nominum penuria, quibus ad impias hujusmodi compositiones utamini CAPUT III. Sacrificiorum diis mactatorum crudelitatem ac feritatem perstringit. Nunc autem superioribus illud adjungamus, quam P. ED. POTTER, ED. PARIS. Captivis Alii, non Elii dicuntur. Et Alis ibidem pro Elis constanter legas. › sanias receptam lectionem firmat. Nam ille, in La- D conicis, p. edit. Hanov. dicit : Hic prorimum est heroicum monimentum, quod Astrabaci esse dici- tur. Quis porro fuerit hic Astrabacus, paulo post declarat. v. 250. Caterum pro habet In se- cundo versu, pro Hesiod. dem allusit, p. 15. Solent autem veteres Ecclesie Patres ethnicis e suis poetis exprobrare, quod co- rum dii victimarum nidoribus inhient; quin etiam eorum non pauci dæmonas, ut terrenos spiritus, ejusmodi rebus delectari credebant. Tatianus Orat., cap. : Danones, qui a vobis dicti sunt, ex materia concreti, et spiritu ex ea sumpto, luxuriosi et delicati evaserunt. Athenagoras, cap. : Damones materiæ dediti, nidorum et sanguinis victimarum avidi. Origenes, in Celsum, lib. II, pag. : Omnes dii gentium sunt da- monia, victimarum cruorisque avida, et circa nidores versantia. Et lib. vir, pag. 334, dicit inde apparere terrenos esse demones, quς Sacrificiorum nidoribus, et san- guinis ac victimarum halitibus eorum corpora volu- plati deditorum nutriantur. Scilicet ex corum sen- tentia dæmones tenuia corpora habebant. Qua de re alius forte dicendi locus erit. cap. 16, quo haec recitata invenies ; sed Joan. Mos, Euseb., pro quo mendess, IV (42) 'Αστράβακον. Οστράβακον, Nov. Sed Paul- (43) Τρίς γάρ. Hesiodi Oper. et Dier, l. 1, (44) Λοιβής. Homeri Iliad. Δ, ν. 49. Clemens en- (45) Φέρε δὴ οὖν. Φέρ' οὖν δή, Euseb. Prep. er.lib.
Μὴ οὖν ἀμφιβάλλετε, εἰ τῶν Σεμνῶν Ἀθήνησι καλουμένων θεῶν τὰς μὲν δύο Σκόπας ἐποίησεν ἐκ τοῦ καλουμένου λυχνέως λίθου, Κάλως δὲ τὴν μέσην αὐταῖν· ἱστοροῦντα ἔχω σοι Πολέμωνα δεικνύναι ἐν τῇ τετάρτῃ τῶν Πρὸς Τίμαιον· μηδὲ τὰ ἐν Πατάροις τῆς Λυκίας ἀγάλματα Διὸς καὶ Ἀπόλλωνος ⟨εἰ⟩ Φειδίας πάλιν ἐκεῖνα τὰ ἀγάλματα καθάπερ τοὺς λέοντας τοὺς σὺν αὐτοῖς ἀνακειμένους εἴργασται· εἰ δέ, ὥς φασί τινες, Βρυάξιος ἦν τέχνη, οὐ διαφέρομαι· ἔχεις καὶ τοῦτον ἀγαλματουργόν· ὁπότερον αὐτοῖν βούλει ἐπίγραφε. Καὶ μὴν Τελεσίου τοῦ Ἀθηναίου, ὥς φησι Φιλόχορος, ἔργον εἰσὶν ἀγάλματα ἐννεαπήχη Ποσειδῶνος καὶ Ἀμφιτρίτης ἐν Τήνῳ προσκυνούμενα. Δημήτριος γὰρ ἐν δευτέρῳ τῶν Ἀργολικῶν τοῦ ἐν Τίρυνθι τῆς Ἥρας ξοάνου καὶ τὴν ὕλην ὄγχνην καὶ τὸν ποιητὴν Ἄργον ἀναγράφει. Πολλοὶ δ’ ἂν τάχα που θαυμάσειαν, εἰ μάθοιεν τὸ Παλλάδιον τὸ διοπετὲς καλούμενον, ὃ Διομήδης καὶ Ὀδυσσεὺς ἱστοροῦνται μὲν ὑφελέσθαι ἀπὸ Ἰλίου, παρακαταθέσθαι δὲ Δημοφῶντι, ἐκ τῶν Πέλοπος ὀστῶν κατεσκευάσθαι, καθάπερ τὸν Ὀλύμπιον ἐξ ἄλλων ὀστῶν Ἰνδικοῦ θηρίου. Καὶ δὴ τὸν ἱστοροῦντα Διονύσιον ἐν τῷ πέμπτῳ μέρει τοῦ Κύκλου παρίστημι.Α δ' Ηλείοις 'Ανίον· παρὰ Λάκωσιν 'Αστράβακον (49) · τιμᾶται δέ τις καὶ Φαληροί κατά πρύμναν ήρως καὶ ἡ Πυθία συνέταξε θύειν Πλαταιῦσιν 'Ανδροκρά τει, καὶ Δημοκράτει, καὶ Κυκλαίῳ, καὶ Λεύκωνι, τῶν Μηδικῶν ἀκμαζόντων ἀγώνων. Ἔστι καὶ ἄλλου, παμπόλλους συνιδεῖν δαίμονας, τῷγε καὶ σμικρόν δια θρεῖν δυναμένῳ· Τρὶς γὰρ (45) μύριοι εἰσὶν ἐπὶ χθονι πουλυβοτείρη Δαίμονες ἀθάνατοι, φύλακες μερόπων ἀνθρώπων. Τίνες εἰσὶν οἱ φύλακες, ὦ Βοιώτιε, μὴ φθονήσης λέ γειν. Η δῆλον ὡς οὗτοι, καὶ οἱ τούτων ἐπιτιμότεροι, οι μεγάλοι δαίμονες, ὁ ᾿Απόλλων, ή Αρτεμις, ἡ ο Β Λητώ, ἡ Δημήτηρ, ἡ Κόρη, ὁ Πλούτων, ὁ Ἡρακλῆς, αὐτὸς ὁ Ζεύς. Ἀλλ᾿ οὐκ ἀποδρᾶναι ἡμᾶς φυλάττου σιν, Ασκραίε· μὴ ἁμαρτάνειν δὲ ἴσως, οἱ ἁμαρτιῶν δῆτα οὐ πεπειραμένοι. Ενταῦθα δὴ τὸ παροιμιώδες ἐπιφθέγξασθαι ἁρμόττει· Πατὴρ ἀνουθέτητος παῖδα νουθετεῖ. Εἰ δ᾽ ἄρα καὶ εἰσὶ φύλακες οὗτοι, οὐκ εὐνοίᾳ τῇ πρὸς ἡμᾶς περιπαθεῖς, τῆς δὲ ὑμεδαπῆς ἀπωλείας ἐχύ μενοι, κολάκων δίκην, ἐγχρίμπτονται τῷ βίῳ, δελεα ζόμενοι καπνῷ. Αυτοί που ἐξομολογοῦνται οἱ δαίμο νες τὴν γαστριμαργίαν τὴν αὐτῶν· Λοιβῆς (44) τε, κνίσσης τε· τὸ γὰρ λάχομεν [γέρας ἡμεῖς, λέγοντες. Τίνα δ' ἂν φωνὴν ἄλλην, εἰ φωνὴν λάβοιεν Αἰγυπτίων θεοὶ, οἷα αίλουροι καὶ γαλαί, προήσονται, ἢ τὴν Ομηρικήν τε καὶ ποιητικὴν, τῆς κνίσσης τε καὶ ὀψαρτυτικῆς φίλην; τοιοίδε μέν τοι παρ' ὑμῖν οι τε δαίμονες καὶ οἱ θεοὶ, καὶ εἴ τινες ἡμίθεοι, ὥσπερ ἡμίονοι, κέκληνται· οὐδὲ γὰρ οὐδὲ ὀνομάτων ὑμῖν πενία πρὸς τὰς τῆς ἀσεβείας συνθέσεις. Πλησίον δὲ Αστραβάκου καλούμενόν ἐστιν ἡρῷον· τρίς Νον. τρεῖς. Αθάνατοι Ζηνός, δαίμονες αθάνα- τοι, Οἱ δαίμονες, οὓς ὑμεῖς οὕτω φατέ, σύμ- πηξιν ἐξ ὕλης λαβόντες, κτησάμενοί τε πνεῦμα τὸ ὑπ' αὐτῆς, ἄσωτοι καὶ λίχνοι γεγόνασιν· Φέρε δὴ οὖν (45) καὶ τοῦτο προσθῶμεν, ὡς ἀπάν Οἱ περὶ τὴν ὕλην δαίμονες λίχνοι, περὶ τὰς κνίσσας καὶ τὸ τῶν ἱερείων αἷμα ὄντες· Πάνω τες μὲν οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν εἰσι δαιμόνια λίχνα, καὶ περὶ τὰς θυσίας, καὶ τὰ αἵματα, καὶ τὰς ἀπὸ θυσιῶν ἀποφορὰς καλινδούμενα. τοῖς ἀπὸ τῶν θυσιῶν ἀναθυμιάμασι, καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν αἱμάτων, καὶ ὁλο- καυτωμάτων ἀποφοραῖς τρεφόμενα αὐτῶν τὰ σώ ματα φιληδονούντων φέρε τη οὖν ὑμῖν οἱ θεοί, CLEMENTIS ALEXANDRINI 12$ sint vere damones, quos secundum a diis ordinem tenere creditis, jam erit ulterius dispiciendum. Si igitur dæmones sint gulæ dediti et impuri, ostendi facile possunt per singulas vestras urbes indigenæ dæmones, quibus divini honores persolvuntur. Apud Cythmios, Menedemus; apud Tenios, Callistagor ras; apud Delios, Anius; apud Lacones, Astraba- eus. Colitur etiam Phaleri quidam heros in puppi navis: et Pythia jussit sacra facere Platæensibus An- drocrati, et Democrati, et Cyclæo, et Leuconi, Medico bello fervente. Alios etiam permultos demones reperiet, si quis paulum dispicere valeat: Ter enim decies mille sunt in terra multos pascente Dæmones immortales, custodes mortalium hominum. Quinam sunt hi custodes, Boeoti, ne pigeat eloqui. Manifestum etenim est, hos esse, quos modo me- moravi, et, qui sunt his honoratiores, magnos dæ mones, Apollinem, Dianam, Latonam, Cereren, Proserpinam, Plutonem, Herculem, ipsum Jovem. Ne vero aufugiamus, nos custodiunt, o Ascræe: aut forte ne peccemus, qui scilicet peccata non sunt exper- ti. Hic usurpare licet, quod proverbii loco dici solet, Pater inemendabilis emendat filium. Quod si nos custodiunt, haudquaquam id benevo- lentia ducti faciunt, sed adulatorum instar, interea dum vestrum urgent exitium, fumo inescati, vitæ adhærescunt. Ipsi certe dæmones ingluviem faten - tur suam, dum dicunt : Libaminis, nidorisque, hunc enim honorem nos sortiti [sumus. X Quam autem vocem ederent, si vocem acciperent Ægyptiorum dii, mustelæ et feles, et il genus ani- C malia, nisi hanc poeticam ab Homero prolatam, qua nidorem et coquinariam sibi gratissimas esse pro- fiteantur. Tales itaque sunt vestri damnones, et dii, et si qui semidei, tanquain șemiasini vocantur; ne- que enim est vobis nominum penuria, quibus ad impias hujusmodi compositiones utamini CAPUT III. Sacrificiorum diis mactatorum crudelitatem ac feritatem perstringit. Nunc autem superioribus illud adjungamus, quam P. ED. POTTER, ED. PARIS. Captivis Alii, non Elii dicuntur. Et Alis ibidem pro Elis constanter legas. › sanias receptam lectionem firmat. Nam ille, in La- D conicis, p. edit. Hanov. dicit : Hic prorimum est heroicum monimentum, quod Astrabaci esse dici- tur. Quis porro fuerit hic Astrabacus, paulo post declarat. v. 250. Caterum pro habet In se- cundo versu, pro Hesiod. dem allusit, p. 15. Solent autem veteres Ecclesie Patres ethnicis e suis poetis exprobrare, quod co- rum dii victimarum nidoribus inhient; quin etiam eorum non pauci dæmonas, ut terrenos spiritus, ejusmodi rebus delectari credebant. Tatianus Orat., cap. : Danones, qui a vobis dicti sunt, ex materia concreti, et spiritu ex ea sumpto, luxuriosi et delicati evaserunt. Athenagoras, cap. : Damones materiæ dediti, nidorum et sanguinis victimarum avidi. Origenes, in Celsum, lib. II, pag. : Omnes dii gentium sunt da- monia, victimarum cruorisque avida, et circa nidores versantia. Et lib. vir, pag. 334, dicit inde apparere terrenos esse demones, quς Sacrificiorum nidoribus, et san- guinis ac victimarum halitibus eorum corpora volu- plati deditorum nutriantur. Scilicet ex corum sen- tentia dæmones tenuia corpora habebant. Qua de re alius forte dicendi locus erit. cap. 16, quo haec recitata invenies ; sed Joan. Mos, Euseb., pro quo mendess, IV (42) 'Αστράβακον. Οστράβακον, Nov. Sed Paul- (43) Τρίς γάρ. Hesiodi Oper. et Dier, l. 1, (44) Λοιβής. Homeri Iliad. Δ, ν. 49. Clemens en- (45) Φέρε δὴ οὖν. Φέρ' οὖν δή, Euseb. Prep. er.lib.
PG 8:137Ἀπελλᾶς δὲ ἐν τοῖς Δελφικοῖς δύο φησὶ γεγονέναι τὰ Παλλάδια, ἄμφω δ’ ὑπ’ ἀνθρώπων δεδημιουργῆσθαι. Ἀλλ’ ὅπως μηδεὶς ὑπολάβῃ καὶ ταῦτά με ἀγνοίᾳ παρεικέναι, παραθήσομαι τοῦ Μορύχου Διονύσου τὸ ἄγαλμα Ἀθήνησι γεγονέναι μὲν ἐκ τοῦ φελλάτα καλουμένου λίθου, ἔργον δὲ εἶναι Σίκωνος τοῦ Εὐπαλάμου, ὥς φησι Πολέμων ἔν τινι ἐπιστολῇ. Ἐγενέσθην δὲ καὶ ἄλλω τινὲ δύο Κρητικὼ οἶμαι ἀνδριαντοποιὼ (Σκύλλις καὶ Δίποινος ὠνομαζέσθην)· τούτω δὲ τὰ ἐν Ἄργει τοῖν Διοσκούροιν ἀγάλματα κατεσκευασάτην καὶ τὸν ἐν Τίρυνθι Ἡρακλέους ἀνδριάντα καὶ τὸ τῆς Μουνυχίας Ἀρτέμιδος ξόανον ἐν Σικυῶνι. Καὶ τί περὶ ταῦτα διατρίβω, ἐξὸν αὐτὸν τὸν μεγαλοδαίμονα ὑμῖν ἐπιδεῖξαι ὅστις ἦν, ὃν δὴ κατ’ ἐξοχὴν πρὸς πάντων σεβασμοῦ κατηξιωμένον ἀκούομεν, τοῦτον ἀχειροποίητον εἰπεῖν τετολμήκασιν, τὸν Αἰγύπτιον Σάραπιν; Οἳ μὲν γὰρ αὐτὸν ἱστοροῦσιν χαριστήριον ὑπὸ Σινωπέων Πτολεμαίῳ τῷ Φιλαδέλφῳ τῷ Αἰγυπτίων πεμφθῆναι βασιλεῖ, ὃς λιμῷ τρυχομένους αὐτοὺς ἀπ’ Αἰγύπτου μεταπεμψαμένους σῖτον [ὁ Πτολεμαῖος] ἀνεκτήσατο, εἶναι δὲ τὸ ξόανον τοῦτο ἄγαλμα Πλούτωνος·θρωποι καὶ μισάνθρωποι δαίμονες εἶεν ὑμῶν οἱ θεοὶ, καὶ οὐχὶ μόνον ἐπιχαίροντες τῇ φρενοβλαβείᾳ τῶν ἀνθρώπων, πρὸς δὲ καὶ ἀνθρωποκτονίας ἀπολαύον τες· νυνὶ μὲν τὰς ἐν σταδίοις ενόπλους φιλονεικίας, νυνὶ δὲ τὰς ἐν πολέμοις ἀναρίθμους (46) φιλοτιμίας, ἀφορμάς σφισιν ἡδονῆς ποριζόμενοι, ὅπως ὅτι μάλι- στα ἔχοιεν ἀνθρωπείων ἀνέδην (47) έμφορεῖσθαι φό- νων· ἤδη δὲ κατὰ πόλεις καὶ ἔθνη, οἱονεὶ λοιμοὶ ἐπι- σκήψαντες, σπονδὰς ἀπῄτησαν ἀνημέρους. Άριστο- μένης γοῦν ὁ Μεσσήνιος τῷ Ἰθωμήτῃ Διὶ (48) τριακο- σίους ἀπέσφαξε, τοσαύτας ὁμοῦ καὶ τοιαύτας καλλιε ρεῖν οἰόμενος ἑκατόμβας· ἐν οἷς καὶ Θεόπομπος ἦν ὁ Λακεδαιμονίων (49) βασιλεύς, ἱερεῖον εὐγενές. Ταῦ- ροι δὲ τὸ ἔθνος, οἱ περὶ τὴν Ταυρικὴν χερρόνησον κατοικοῦντες, οὓς ἂν τῶν ξένων παρ' αὐτοῖς ἔλωσι, τούτων (50) δὴ τῶν κατὰ θάλασσαν ἑπταικότων, αὐ- τίκα μάλα τῇ Ταυρικῇ καταθύουσιν 'Αρτέμιδι· ταύ τας σου τὰς θυσίας Εὐριπίδης (51) ἐπὶ σκηνῆς τρα- γῳδεῖ. Μόνιμος (52) δ' ἱστορεῖ ἐν τῇ τῶν θαυμασίων Συναγωγῇ, ἐν Πέλλῃ τῆς Θετταλίας Αχαιὸν ἄνθρω- τον Πηλεῖ καὶ Χείρωνι καταθύεσθαι· Λυκτίους (53) γὰρ, Κρητῶν δὲ ἔθνος εἰσὶν, οὕτως Αντικλείδης (54) ἐν Νόστοις ἀποφαίνεται ἀνθρώπους ἀποσφάττειν τῷ Διί· καὶ Λεσβίους Διονύσῳ τὴν ὁμοίαν προσάγειν θυσίαν, Δωσίδας λέγει. Φωκαείς˙ (55) δὲ οὐδὲ γὰρ αὐτοὺς (56) παραπέμψομαι τοιούτους) · Πυθοκλῆς ἐν τρίτῳ Περὶ ὁμονοίας, τῇ Ταυροπόλῳ 'Αρτέμιδι ἄν θρωπον ὁλοκαεῖν (57) ἱστορεῖ. Ερεχθεὺς δὲ (58) Αττικὸς καὶ Μάριος ὁ 'Ρωμαῖος, τὰς αὐτῶν ἐθυσά την θυγατέρας· ὧν ὁ μὲν τῇ Φερσεφάττῃ, ὡς Δημά- ρατος ἐν πρώτῃ Τραγῳδουμένων (59)· ὁ δὲ τοῖς * Ρ. ἡμῖν οἱ θεοί, Ιθωμαίῳ, Ιθωμήτῃ, οι Ιθωμάτῃ, Ιθωμάτα, Νον. Β πίδης, θυσίᾳ θαλατ τίας, μια Θετταλίας, στοις, Αντικλείδης· οὗτος ἔγραψε περὶ νόστων. Λυκίους, Λυκτίους Αυττίους, Λύττος Κρητῶν δὲ ἔθνος εἰσὶν οὗτοι, Αντικλ. Φωκαείς, Φωχεῖς, Φώκαια, Φωκαείς, Φω καιεῖς, οι Πλαταιεῖς, Φωκίς, Φωκείς, Φωχεῖς, οἱ τῆς Ἑλλάδος ἀπὸ Φωκίδος πόλεως· Φωκαιεῖς, οἱ τῆς Ἰωνίας, ἀπὸ Φωκαίας πόλεως. μαι, τούτους Πυθοκλ., Νον., αποπέμψομαι ὁλοκαεῖν. ἐν πρώτῃ Τραγ ' COHORTATIO AD GENTES. A immanes dii vestri dæmones fuerint, quamque cao ED. POTTER. Joan. Ceterum Lactantius hue argu- inentum fuse persequitur lib. 1. cap. 21. Et quidem rectius. Nil porro est frequentius quam harum vocum confusio. sed melius vel vel Stephanus, et alii ; vel etiamn, ut Pausanias, aut quod Doricum, et plane Messenicum est; ab Ithoma, Messenie monte, ubi oppidum ejusdem nominis, situ opereque munitissimum. Viger. omissam in edit. Flor., ut etiam in ms. Euseb., Joan. B C inverso verborum ordine. Euseb. nihil legi. Forte in Achillis immaturo falo ra- pti memoriam Peleo ejus parenti, et Chironi nutri- tio scelus hoc institutum fuerit. ViGER. Μox Joan. Mendose. habet etiam Nov. Verum P. Leopardus lib. iv. c. 3, net; et addendum Eusebio nomen libri 'Er Nó- in Redilibus, seu Reversionibus, ut constat ex codice Eusebii Græco, Lutetiæ edito. Citatur hic auctor ab Athenaeo. lib. ix, et alibi, et Atheniensis di- citur. COLLECT. Suidas, VIGER. Spanhemius Observat. in Calli- machi hymn. in Apoll., v. 35, contendit nec rec legi debere, sed quippe cum Crete urbs appellata fuerit. pitali hominum odio flagraverint, qui eorum non ve- cordia solum insaniaque delectarentur, sed etiam car- nificina cædibusque fruerentur. Quippe modo enim armatas in stadio et ambitiosas commissiones, modo infinitas belli contentiones honoris causa glo- riaeque susceptas, voluptatis sibi materiem accerse- bant, ut sic affatim humano cruore satiari possent. Jam vero per urbes passim ac populos tanquatn te terrimæ pestes grassati, crudeles dirasque libatio- nes expetebant. Sane Aristomenes ille Messenius Ithometæ Jovi trecentos jugulavit, ratus egregie sese tot tamque lectis hecatombis litasse, quorum e numero Theopompus erat, Lacedæmoniorum rex, illustris utique nobilisque victima. Tauri vero po- puli, qui circa Tauricam Chersonesum habitant, quotquot apud se peregrinos eo tum errore, tum vi tempestatis appulsos interciperent, e vestigio Tau- ricæ Dianæ immolabant: quibus sacrificiis tragica sæpius Euripidis theatra personarunt. Scribit etiam Monimus in suo de rebus admirabilibus Commenta- rio, Pelle, oppido Thessalia, hominem Achivum Peleo et Chironi mactari consuevisse. A Lyciis vero, Cretæ insulæ populis, Jovi homines jugulari solitos, auctor est Anticlides, in eo, quen Redi- tus inscripsit, opere. Itemque Baccho simileın a Lesbiis oblatam esse victimam ex Dosida cognosci- mns. Phocæenses quoque, ne præteriri a nobis vi- deantur, hominem integrum Taurica Dianæ crema- bant, ut I testis est Pythocles libro De concordia ter- tio. Adde et his Erechtheum Atticum, et Romanum ex Euseb., Joan. auctor Phocæenses, non Phocenses. Nanı Phocæ, urbis Ioniæ, cives : incole Pro- cidis, Phocenses. COLLECT. - Phoca, urls loniæ; cujus cives interdum etiam Phocenses, aut Phoci. Hom ralius, epod. : Phocæorum velut profugit exoe- crata civitas. Phocis, Achaise regio : incolæ Phocenses. Thucydidis Scholiastes, lib. 1: inquit, Pum- ponius Mela Phocidem loniæ urbem nominat, libra- riorum, opinor, vitio; cum Phocæal, ut Græci omnes, scribere debuisset. Euseb., Joan., nisi quod hic habeat. Joan., quæ magis in usu sunt, quam lelis Græcis et Romanis, has duas narrat historias conjunctas, numero 20. Erechtheus cum Eumolpo hellum gerens, cum didicisset victorem futurum se, si filiam immolaret; re cum uxore Praxithea com- municata, puellam mactavit : cujus rei Euripides in Erechtheo meminit. Marius cum Cimbris bellum gerens, cum inferior illis esset, in somnio præmo- nitus est, victoriam se consecuturum, si filiam prius victimai offerret, Calpurniam nomine. Patriæ igitur charitati natura postposita, eo facto victoriam re- portavit. Dorotheus v Rer. Ital. COLLECT. lib. 1, pag. 3, ait : : Demaratus (46) Αναρίθμους. Εναρίθμους, Joan. (47) Ανέδην. Αναίδην, Euseb., sed ἀνέδην Joan. (48) Τῷ Ιθωμήτῃ Δul. Eusebius habet Ἰθωμίτη, (49) Ο Λακ. Particulam & inseruit Sylburgius, (50) Τούτων. Τοσοῦτον Joan. Mux, θάλατταν, (51) Εὐριπίδης ἐπ. Ἐπὶ σκηνῆς τραγῳδεῖ ὁ Εὐρι- D (52) Μόνιμος. De hoc scriptore, ejusque άνθρωπο- (53) Λυκτίους. Prius scriptum erat Λυκίους, quod 3. Emend. restituendum ex Eusebio Λυκτίους 1:0 (54) Κρητῶν δὲ ἔθνος εἰσὶν, οὕτως Αντ. 1.eg. (55) Φωκαεῖς. Φωχεῖς. Joan., mendose. Intelligit (56) Οὐδὲ γὰρ αὐτ. Οὐδὲ γὰρ αὐτοὺς παραπέμψο (57) 'Ολοκαεῖν. Ολοκαυτεῖν, Euseh., ὁλοκαυτοῦν (58) Ερεχθεὺς δέ. Plutarchus, in Historiis paral (59) Δημάρατος ἐν π. Τρ. Reinesius, Var. Lect.
PG 8:139ὅς, δεξάμενος τὸν ἀνδριάντα, καθίδρυσεν ἐπὶ τῆς ἄκρας, ἣν νῦν Ῥακῶτιν καλοῦσιν, ἔνθα καὶ τὸ ἱερὸν τετίμηται τοῦ Σαράπιδος, γειτνιᾷ δὲ τοῖς τόποις τὸ χωρίον. Βλιστίχην δὲ τὴν παλλακίδα τελευτήσασαν ἐν Κανώβῳ μεταγαγὼν ὁ Πτολεμαῖος ἔθαψεν ὑπὸ τὸν προδεδηλωμένον σηκόν. Ἄλλοι δέ φασι Ποντικὸν εἶναι βρέτας τὸν Σάραπιν, μετῆχθαι δὲ εἰς Ἀλεξάνδρειαν μετὰ τιμῆς πανηγυρικῆς. Ἰσίδωρος μόνος παρὰ Σελευκέων τῶν πρὸς Ἀντιοχείᾳ τὸ ἄγαλμα μεταχθῆναι λέγει, ἐν σιτοδείᾳ καὶ αὐτῶν γενομένων καὶ ὑπὸ Πτολεμαίου διατραφέντων. Ἀλλ’ ὅ γε Ἀθηνόδωρος ὁ τοῦ Σάνδωνος ἀρχαί̈ζειν τὸν Σάραπιν βουληθεὶς οὐκ οἶδ’ ὅπως περιέπεσεν, ἐλέγξας αὐτὸν ἄγαλμα εἶναι γενητόν· Σέσωστρίν φησι τὸν Αἰγύπτιον βασιλέα, τὰ πλεῖστα τῶν παρ’ Ἕλλησι παραστησάμενον ἐθνῶν, ἐπανελθόντα εἰς Αἴγυπτον ἐπαγαγέσθαι τεχνίτας ἱκανούς· τὸν οὖν Ὄσιριν τὸν προπάτορα τὸν αὑτοῦ δαιδαλθῆναι ἐκέλευσεν αὐτὸς πολυτελῶς, κατασκευάζει δὲ αὐτὸν Βρύαξις ὁ δημιουργός, οὐχ ὁ Ἀθηναῖος, ἄλλος δέ τις ὁμώνυμος ἐκείνῳ τῷ Βρυάξιδι· ὃς ὕλῃ κατακέχρηται εἰς δημιουργίαν μικτῇ καὶ ποικίλῃ.τάρτῃ Ἰταλικῶν ἱστορεῖ. Φιλάνθρωποί γε ἐκ τούτων καταφαίνονται οἱ δαίμονες· πῶς δὲ οὐχ ὅσιοι ἀναλό γως (61) οἱ δεισιδαίμονες; οἱ μὲν σωτῆρες εὐφημού μενοι (62), οἱ δὲ σωτηρίαν αιτούμενοι παρὰ τῶν ἐπι- βούλων σωτηρίας· καλλιερεῖν γοῦν τοπάζοντες αὐτοῖς, σφᾶς αὐτοὺς λελήθασιν ἀποσφάττοντες ἀνθρώπους. Οὐ γὰρ οὖν παρὰ τὸν τόπον ἱερεῖον γίνεται ὁ φόνος οὐδ᾽ εἰ Αρτέμιδί τις καὶ Διὸ ἐν ἱερῷ δῆθεν χωρίῳ, μᾶλλον ἢ ὀργῇ καὶ φιλαργυρία (63), ἄλλοις ὁμοίοις δαίμοσιν, ἐπὶ βωμοῖς ἢ ἐν ὁδοῖς ἀποσφάττοι τὸν ἄν θρωπον, ἱερὸν ἱερεῖον ἐπιφημίσας· ἀλλὰ φόνος ἐστὶ καὶ ἀνδροκτασία ἡ τοιαύτη θυσία. Τί δὴ οὖν, ὦ σοφώ τατοι τῶν ἄλλων ζώων ἄνθρωποι, τὰ μὲν θηρία περι- φεύγομεν (64), τὰ δὲ ἀνήμερα, καν που περιτύχω ἀποτροπαίοις, ο Μάριος (60), ὡς Δωρόθεος ἐν τῇ τε β μεν, ἄρκτῳ (65) ἢ λέοντι, ἐκτρεπόμεθα, δουμένων, Τραγω δουμένων μυθικού, ηρωϊκοῦ Τραγωδουμένων Ως δ' ότε τις (66) τε δράκοντα ἰδὼν παλίνορσος [ ἀπέστη Οὕρεος ἐν βήσσησιν (67), υπό τε τρόμος Ελλα- [σε γυία, *Α' τ' ἀνεχώρησεν δαίμονας δὲ, όλεθρίους καὶ αλιτηρίους, ἐπιβούλους το καὶ μισανθρώπους, καὶ λυμεώνας ὄντας προαισθός μενοι καὶ συνιέντες, οὐκ ἐκτρέπεσθε (68), οὐδὲ ἀπο στρέφεσθε ; Τί δ' ἂν καὶ ἀληθεύσαιεν οἱ κακοὶ, ἢ τίνα ἂν ὠφελήσαιεν ; Αὐτίκα γοῦν ἔχω σοι βελτίονα τῶν ὁμεδαπών τούτων θεῶν, τῶν δαιμόνων, ἐπιδεῖξαι τὸν ὁμοίως μια όμοίως ἄνθρωπον, αποσφάττοι ἂν τὸν ἄνθρωπον, ἱερὸν ἂν ἱερεῖον ἐπιφημίσαι. επιφημίσα: ἄν, τοῦ ἄν, ἀποσφάττοι ἂν τὸν ἄνθρωπον, ἱερὸν ἱερεῖον ἐπιφημίσας· κι ἀπὸ κοινοῦ ἱερὸν γίνε ται ὁ φόνος. φιλαργυρία, φλυαρία. Μος, ὁμοίως για ὁμοίοις, τὸν ἄνθρωπον, ἱερεῖον ἐπιφημίσας, Ιερόν ἐστιν, ἀλλὰ φόνος καὶ ἀνδροκτ. ρετον Μάριος. ὁ μὲν Φερσεφάττῃ ὁ μὲν Φερσεφάττῃ ὁ Ερεχθεύς. ἀνόσιο!, αναλόγως : Πῶς δὲ οὐκ ἀνόσιοι αλόγως. πῶς δὲ οὐκ ἂν ὅσιοι ἀναλόγως. Ει ἀναλόγως, αναλογία δεισιδαίμονας δεισιδαίμονας Ανόσιοι ἀλόγως, σωτῆρας, εὐφημούμενος ἀναι τούμενοι, μια αιτούμενοι, καὶ ἄλλοις όμοί. πεφεύγαμεν, τὰ μὲν θηρία πεφεύγαμεν τὰ ἀνήμερα, κἄν που περιτύχ. Τὰ μὲν θηρία περιφεύγομεν τὰ ἀνήμερα, καν που περιτύχ., Νον. η : οὐκ ἐντρέπεσθε CLEMENTIS ALEXANDRINI Marium, qui suas ambo flias immolarunt : Perse- A phonæ quidem Erechtheus, ut apud Demaratum primo Rerum tragicarum libro legimus; Averruncis autem Marius, ut ex quarto Dorothei Rerum Itali- carum libro constat. Perhumani scilicet et miseri- cordes exemplis istis exhibentur demones : quidni vero similem in modum religiosa sanctaque habran- tur dæmonum mancipia ? illi quidem dum servato- rum nomine celebrantur; hæc vero dum salutem a salutis insidiatoribus deprecantur. Enimvero dum istis litare sese opinantur, homines ab sese jugu- lari non cogitant. Atqui non locus profecto hostiam ex parricidio facit: nec si Dianæ quis et Jovi potius in loco sacro, quam si aliis id genus dæmonibus, vel in aris, vel in triviis hominem, seu iracundia, seu pecuniæ cupiditate commotus jugularit, sacram victimam appellet licet. Parrici lium omnino est tale sacrificium. Quid igitur causæ est, vos o homines animalium omnium sapientissimi, ob quam, cum feras adeo fugere, et sicubi in immania animalia, seu in ursum, seu in leonem inciderimus, illico declinare soleamus, Ut quis, cæruleum si forte aspexerit anguem, Continuo resilit, membrisque pavore solutis, Aerii montis sese vulle abdit in alta : vos, qui exitiales ac pestiferos dæmones insidiari hominibus, eorumque succensos odio, nihil nisi ipsɔrum pestem interitumque moliri sentitis atque cognoscitis, non ✪ mɔveamini tamen, nec vestros ipsi hostes aversemini? Quomodo autem fieri pu- test, ut qui mali sunt, aut verum dicant, aut cui- P. ED. POTTER, ED. PARIS. rerum atrocium, grandium, tristium, pu- gnarum, parricidiorum, conquestionum, horribilinm et infelicium eventuum, et quæ alia in scenam Tra- gicam induci solent. . Vossius existimat libros continuisse historiam sive temporis : ut de bello Trojano, vel Thebano, et similibus unde, : inquit, tragoediarum argumenta ab antiquis peti solent. Porro quod Cle- mens e primo libro, id e tertio re- citat Stobæus serm. 57, quo loco Demarati verba de Erechtheo jussu Pythici oraculi filiam Proser- pine sacrificante integra exstant. C locus est, qui ut sanetur, primum ex Clemente apud Eusebium reponendum videtur : nam similibus quidem, non tamen simili- ter, in loco sacro pietatis causa, et in triviis impel- lente vel iracundia vel avaritia, homines jugularen- tur. Deinde, post distinguendum. Po stremo legi possit, Quorum verborum sen- tentiam reddidi : tunc enim erit pro- prie, appellare jure possit ; vel sola metathesi sic, intelligatur, VIGER. - Pro Joan. habet idem. Dein, Low- thius legi vult, Forte vox ie- ad marginem adnotata, in textum irrepsit. Nam eo sublato, nihil est, quod de sensu auctoris, aut ejus verborum constructione laboremus. Νec vero ante dixit, Quid? quod barbara est haec loquendi ratio. Quid ? quod face opus non erat, ut posterio- rem hunc Marium esse videremus, qui Dorotheum D in Rerum Italicarum libris citari audiremus. VIGER. sed omittit sed alter ex mss. : Forte, Uiraque interrogatio ironica est. bene videtur enim quædam demones inter et intercedere; cui ul quoquo modo serviren, hoc loco de- monum mancipia, quam superstitiosos, vertere malui. VIGER. Joan. Dein, Euseb. Joan. quis in margine posuit. Mux, idem. - ira, et avaritiæ, et aliis similibus d@monibus, etc. Pessimi sane dæmones ira et pecuniæ sitis : sed aliam Clementis hoc loco mentem esse arbitror; alioqui scribendum fuit, Corruptus Eusebius habet, tametsi praeteritum illud aoristorum more, pro præsenti usurpari possit, vel per verbum, soleo, explicari. VIGER. Hunc porro locum sic scribit Eusebius, Lamdem lectionem ha- hel Joan. Quam lectionem cæteris præetu- lerim. Notum et illud Aneid. Improvisum aspris. Sed malui Græcam sententiam fidelius reddere. VIGER. goge Ionica. SYLBERG. Eusebium est, mam et præcessit (60) ῾Ο Μάριος. Fallor, ui glossema est istud & (61) Πῶς δὲ οὐκ ὅσιοι ἀναλόγως. Eusebius habet (62) Εὐφημούμενοι. Εὐφημούμενοι, Joan., sed ali- (65) Η ὀργῇ καὶ φιλαργυρία. Hervetus, quam (64) Περιφεύγομεν. Rectius, opinor, quam quod (65) "Αρκτῳ. "Η άρκτῳ, Euseb. (66) Ως δ' ότε τις. Homerus, Iliad. Γ, ν. 33. (67) Βήσσησιν. Βήσσης, Euseb. expuncta para- (63) Οὐκ ἐκτρέπεσθε. Melius, quam quod apud
Ῥίνημα γὰρ χρυσοῦ ἦν αὐτῷ καὶ ἀργύρου χαλκοῦ τε καὶ σιδήρου καὶ μολίβδου, πρὸς δὲ καὶ κασσιτέρου, λίθων δὲ Αἰγυπτίων ἐνέδει οὐδὲ εἷς, σαπφείρου καὶ αἱματίτου θραύσματα σμαράγδου τε, ἀλλὰ καὶ τοπαζίου. Λεάνας οὖν τὰ πάντα καὶ ἀναμίξας ἔχρωσε κυάνῳ, οὗ δὴ χάριν μελάντερον τὸ χρῶμα τοῦ ἀγάλματος, καὶ τῷ ἐκ τῆς Ὀσίριδος καὶ τοῦ Ἄπιος κηδείας ὑπολελειμμένῳ φαρμάκῳ φυράσας τὰ πάντα διέπλασεν τὸν Σάραπιν· οὗ καὶ τοὔνομα αἰνίττεται τὴν κοινωνίαν τῆς κηδείας καὶ τὴν ἐκ τῆς ταφῆς δημιουργίαν, σύνθετον ἀπό τε Ὀσίριδος καὶ Ἄπιος γενόμενον Ὀσίραπις. Καινὸν δὲ ἄλλον ἐν Αἰγύπτῳ, ὀλίγου δεῖν καὶ παρ’ Ἕλλησι, σεβασμίως τεθείακεν θεὸν ὁ βασιλεὺς ὁ Ῥωμαίων τὸν ἐρώμενον ὡραιότατον σφόδρα γενόμενον, Ἀντίνοον, ὃν ἀνιέρωσεν οὕτως ὡς Γανυμήδην ὁ Ζεύς· οὐ γὰρ κωλύεται ῥᾳδίως ἐπιθυμία φόβον οὐκ ἔχουσα· καὶ νύκτας ἱερὰς τὰς Ἀντινόου προσκυνοῦσιν ἄνθρωποι νῦν, ἃς αἰσχρὰς ἠπίστατο ὁ συναγρυπνήσας ἐραστής. Τί μοι θεὸν καταλέγεις τὸν πορνείᾳ τετιμημένον; τί δὲ καὶ ὡς υἱὸν θρηνεῖσθαι προσέταξας; τί δὲ καὶ τὸ κάλλος αὐτοῦ διηγῇ; αἰσχρόν ἐστι τὸ κάλλος ὕβρει μεμαραμμένον.τάρτῃ Ἰταλικῶν ἱστορεῖ. Φιλάνθρωποί γε ἐκ τούτων καταφαίνονται οἱ δαίμονες· πῶς δὲ οὐχ ὅσιοι ἀναλό γως (61) οἱ δεισιδαίμονες; οἱ μὲν σωτῆρες εὐφημού μενοι (62), οἱ δὲ σωτηρίαν αιτούμενοι παρὰ τῶν ἐπι- βούλων σωτηρίας· καλλιερεῖν γοῦν τοπάζοντες αὐτοῖς, σφᾶς αὐτοὺς λελήθασιν ἀποσφάττοντες ἀνθρώπους. Οὐ γὰρ οὖν παρὰ τὸν τόπον ἱερεῖον γίνεται ὁ φόνος οὐδ᾽ εἰ Αρτέμιδί τις καὶ Διὸ ἐν ἱερῷ δῆθεν χωρίῳ, μᾶλλον ἢ ὀργῇ καὶ φιλαργυρία (63), ἄλλοις ὁμοίοις δαίμοσιν, ἐπὶ βωμοῖς ἢ ἐν ὁδοῖς ἀποσφάττοι τὸν ἄν θρωπον, ἱερὸν ἱερεῖον ἐπιφημίσας· ἀλλὰ φόνος ἐστὶ καὶ ἀνδροκτασία ἡ τοιαύτη θυσία. Τί δὴ οὖν, ὦ σοφώ τατοι τῶν ἄλλων ζώων ἄνθρωποι, τὰ μὲν θηρία περι- φεύγομεν (64), τὰ δὲ ἀνήμερα, καν που περιτύχω ἀποτροπαίοις, ο Μάριος (60), ὡς Δωρόθεος ἐν τῇ τε β μεν, ἄρκτῳ (65) ἢ λέοντι, ἐκτρεπόμεθα, δουμένων, Τραγω δουμένων μυθικού, ηρωϊκοῦ Τραγωδουμένων Ως δ' ότε τις (66) τε δράκοντα ἰδὼν παλίνορσος [ ἀπέστη Οὕρεος ἐν βήσσησιν (67), υπό τε τρόμος Ελλα- [σε γυία, *Α' τ' ἀνεχώρησεν δαίμονας δὲ, όλεθρίους καὶ αλιτηρίους, ἐπιβούλους το καὶ μισανθρώπους, καὶ λυμεώνας ὄντας προαισθός μενοι καὶ συνιέντες, οὐκ ἐκτρέπεσθε (68), οὐδὲ ἀπο στρέφεσθε ; Τί δ' ἂν καὶ ἀληθεύσαιεν οἱ κακοὶ, ἢ τίνα ἂν ὠφελήσαιεν ; Αὐτίκα γοῦν ἔχω σοι βελτίονα τῶν ὁμεδαπών τούτων θεῶν, τῶν δαιμόνων, ἐπιδεῖξαι τὸν ὁμοίως μια όμοίως ἄνθρωπον, αποσφάττοι ἂν τὸν ἄνθρωπον, ἱερὸν ἂν ἱερεῖον ἐπιφημίσαι. επιφημίσα: ἄν, τοῦ ἄν, ἀποσφάττοι ἂν τὸν ἄνθρωπον, ἱερὸν ἱερεῖον ἐπιφημίσας· κι ἀπὸ κοινοῦ ἱερὸν γίνε ται ὁ φόνος. φιλαργυρία, φλυαρία. Μος, ὁμοίως για ὁμοίοις, τὸν ἄνθρωπον, ἱερεῖον ἐπιφημίσας, Ιερόν ἐστιν, ἀλλὰ φόνος καὶ ἀνδροκτ. ρετον Μάριος. ὁ μὲν Φερσεφάττῃ ὁ μὲν Φερσεφάττῃ ὁ Ερεχθεύς. ἀνόσιο!, αναλόγως : Πῶς δὲ οὐκ ἀνόσιοι αλόγως. πῶς δὲ οὐκ ἂν ὅσιοι ἀναλόγως. Ει ἀναλόγως, αναλογία δεισιδαίμονας δεισιδαίμονας Ανόσιοι ἀλόγως, σωτῆρας, εὐφημούμενος ἀναι τούμενοι, μια αιτούμενοι, καὶ ἄλλοις όμοί. πεφεύγαμεν, τὰ μὲν θηρία πεφεύγαμεν τὰ ἀνήμερα, κἄν που περιτύχ. Τὰ μὲν θηρία περιφεύγομεν τὰ ἀνήμερα, καν που περιτύχ., Νον. η : οὐκ ἐντρέπεσθε CLEMENTIS ALEXANDRINI Marium, qui suas ambo flias immolarunt : Perse- A phonæ quidem Erechtheus, ut apud Demaratum primo Rerum tragicarum libro legimus; Averruncis autem Marius, ut ex quarto Dorothei Rerum Itali- carum libro constat. Perhumani scilicet et miseri- cordes exemplis istis exhibentur demones : quidni vero similem in modum religiosa sanctaque habran- tur dæmonum mancipia ? illi quidem dum servato- rum nomine celebrantur; hæc vero dum salutem a salutis insidiatoribus deprecantur. Enimvero dum istis litare sese opinantur, homines ab sese jugu- lari non cogitant. Atqui non locus profecto hostiam ex parricidio facit: nec si Dianæ quis et Jovi potius in loco sacro, quam si aliis id genus dæmonibus, vel in aris, vel in triviis hominem, seu iracundia, seu pecuniæ cupiditate commotus jugularit, sacram victimam appellet licet. Parrici lium omnino est tale sacrificium. Quid igitur causæ est, vos o homines animalium omnium sapientissimi, ob quam, cum feras adeo fugere, et sicubi in immania animalia, seu in ursum, seu in leonem inciderimus, illico declinare soleamus, Ut quis, cæruleum si forte aspexerit anguem, Continuo resilit, membrisque pavore solutis, Aerii montis sese vulle abdit in alta : vos, qui exitiales ac pestiferos dæmones insidiari hominibus, eorumque succensos odio, nihil nisi ipsɔrum pestem interitumque moliri sentitis atque cognoscitis, non ✪ mɔveamini tamen, nec vestros ipsi hostes aversemini? Quomodo autem fieri pu- test, ut qui mali sunt, aut verum dicant, aut cui- P. ED. POTTER, ED. PARIS. rerum atrocium, grandium, tristium, pu- gnarum, parricidiorum, conquestionum, horribilinm et infelicium eventuum, et quæ alia in scenam Tra- gicam induci solent. . Vossius existimat libros continuisse historiam sive temporis : ut de bello Trojano, vel Thebano, et similibus unde, : inquit, tragoediarum argumenta ab antiquis peti solent. Porro quod Cle- mens e primo libro, id e tertio re- citat Stobæus serm. 57, quo loco Demarati verba de Erechtheo jussu Pythici oraculi filiam Proser- pine sacrificante integra exstant. C locus est, qui ut sanetur, primum ex Clemente apud Eusebium reponendum videtur : nam similibus quidem, non tamen simili- ter, in loco sacro pietatis causa, et in triviis impel- lente vel iracundia vel avaritia, homines jugularen- tur. Deinde, post distinguendum. Po stremo legi possit, Quorum verborum sen- tentiam reddidi : tunc enim erit pro- prie, appellare jure possit ; vel sola metathesi sic, intelligatur, VIGER. - Pro Joan. habet idem. Dein, Low- thius legi vult, Forte vox ie- ad marginem adnotata, in textum irrepsit. Nam eo sublato, nihil est, quod de sensu auctoris, aut ejus verborum constructione laboremus. Νec vero ante dixit, Quid? quod barbara est haec loquendi ratio. Quid ? quod face opus non erat, ut posterio- rem hunc Marium esse videremus, qui Dorotheum D in Rerum Italicarum libris citari audiremus. VIGER. sed omittit sed alter ex mss. : Forte, Uiraque interrogatio ironica est. bene videtur enim quædam demones inter et intercedere; cui ul quoquo modo serviren, hoc loco de- monum mancipia, quam superstitiosos, vertere malui. VIGER. Joan. Dein, Euseb. Joan. quis in margine posuit. Mux, idem. - ira, et avaritiæ, et aliis similibus d@monibus, etc. Pessimi sane dæmones ira et pecuniæ sitis : sed aliam Clementis hoc loco mentem esse arbitror; alioqui scribendum fuit, Corruptus Eusebius habet, tametsi praeteritum illud aoristorum more, pro præsenti usurpari possit, vel per verbum, soleo, explicari. VIGER. Hunc porro locum sic scribit Eusebius, Lamdem lectionem ha- hel Joan. Quam lectionem cæteris præetu- lerim. Notum et illud Aneid. Improvisum aspris. Sed malui Græcam sententiam fidelius reddere. VIGER. goge Ionica. SYLBERG. Eusebium est, mam et præcessit (60) ῾Ο Μάριος. Fallor, ui glossema est istud & (61) Πῶς δὲ οὐκ ὅσιοι ἀναλόγως. Eusebius habet (62) Εὐφημούμενοι. Εὐφημούμενοι, Joan., sed ali- (65) Η ὀργῇ καὶ φιλαργυρία. Hervetus, quam (64) Περιφεύγομεν. Rectius, opinor, quam quod (65) "Αρκτῳ. "Η άρκτῳ, Euseb. (66) Ως δ' ότε τις. Homerus, Iliad. Γ, ν. 33. (67) Βήσσησιν. Βήσσης, Euseb. expuncta para- (63) Οὐκ ἐκτρέπεσθε. Melius, quam quod apud
PG 8:141Μὴ τυραννήσῃς, ἄνθρωπε, τοῦ κάλλους μηδὲ ἐνυβρίσῃς ἀνθοῦντι τῷ νέῳ· τήρησον αὐτὸ καθαρόν, ἵνα ᾖ καλόν. Βασιλεὺς τοῦ κάλλους γενοῦ, μὴ τύραννος· ἐλεύθερον μεινάτω· τότε σου γνωρίσω τὸ κάλλος, ὅτε καθαρὰν τετήρηκας τὴν εἰκόνα· τότε προσκυνήσω τὸ κάλλος, ὅτε ἀληθινὸν ἀρχέτυπόν ἐστι τῶν καλῶν. Ἤδη δὲ τάφος ἐστὶ τοῦ ἐρωμένου, νεώς ἐστιν Ἀντινόου καὶ πόλις· καθάπερ δέ, οἶμαι, οἱ ναοί, οὕτω δὲ καὶ οἱ τάφοι θαυμάζονται, πυραμίδες καὶ μαυσώλεια καὶ λαβύρινθοι, ἄλλοι ναοὶ τῶν νεκρῶν, ὡς ἐκεῖνοι τάφοι τῶν θεῶν. Διδάσκαλον δὲ ὑμῖν παραθήσομαι τὴν προφῆτιν Σίβυλλαν οὐ ψευδοῦς Φοίβου χρησμηγόρον, ὅν τε μάταιοι ἄνθρωποι θεὸν εἶπον, ἐπεψεύσαντο δὲ μάντιν, ἀλλὰ θεοῦ μεγάλοιο, τὸν οὐ χέρες ἔπλασαν ἀνδρῶν εἰδώλοις ἀλάλοις λιθοξέστοισιν ὅμοιον. Αὕτη μέντοι ἐρείπια τοὺς νεὼς προσαγορεύει, τὸν μὲν τῆς Ἐφεσίας Ἀρτέμιδος «χάσμασι καὶ σεισμοῖς» καταποθήσεσθαι προμηνύουσα οὕτως, ὕπτια δ’ οἰμῴξει Ἔφεσος κλαίουσα παρ’ ὄχθαις καὶ νηὸν ζητοῦσα τὸν οὐκέτι ναιετάοντα· τὸν δὲ Ἴσιδος καὶ Σαράπιδος ἐν Αἰγύπτῳ κατενεχθήσεσθαί φησι καὶ ἐμπρησθήσεσθαι·Α καὶ πολλὴ δὴ ῥνεῖσα (80), δημιουργὸς πολλῶν καθί- Β Ρ. ἐλθοῦσα οι ῥυεῖσα, τὸ ὁμοιοτέλευτον. Πολὺ δὴ ῥυεῖσα, Πολὺ δὲ ῥεῖσα, καὶ πολὺ δὴ Ανεῖσα. ποιοῦσα θύουσα, ἀνιστῶσα ἀνιστᾶσα, Οὐ γὰρ οὐδὲ τοῦτο, Εt τοῦτο τούτους αὐτὸ ἐλέγξω, τούτους ἐξελέγξω, Ελέγξωεν, εἰ δέ μιν τί δαί, Ίσμαρος Ιμμάραδος Δαρίας Δαείρας τετάφαται, κι τετάφαται, ἐθάψαντο, λέγω τὰς Ὑπ., Νον. Τί σοι καταλέγω τὰς ἐξ Υπερ- βορέου, Τί σοι καταγγέλλω τὰς ἐξ Υπερβορέων, κέκλησθον σταται δαιμόνων, ἑκατόμβας θύουσα, καὶ πανηγύρεις ἐπιτελοῦσα, καὶ ἀγάλματα ἀνιστᾶσα, καὶ νεὼς ἀνοι κοδομοῦσα· οὓς δὴ οὐδὲ γὰρ οὐδὲ τούτους (81) σιω πήσομαι, πρὸς δὲ καὶ αὐτοὺς ἐξελέγξω· ) νεώς μὲν εὐφήμως ὀνομαζομένους, τάφους δὲ γενομένους, του τέστι τοὺς τάφους νεὼς ἐπικεκλημένους. Ἡμεῖς (82) δὲ ἀλλὰ κἂν νῦν δεισιδαιμονίας ἐκλάθεσθε τοὺς τάφους τιμὴν αἰσχυνόμενοι. Ἐν τῷ νεῷ (85) τῆς ᾿Αθηνᾶς ἐν Λαρίσσῃ ἐν τῇ ἀκροπόλει (84) τάφος ἐστὶν Ακρισίου· ᾿Αθήνῃσι δὲ ἐν ἀκροπόλει (85) Κέκρωπος, ὥς φησιν Αντίοχος ἐν τῷ ἐννάτῳ τῶν Ἱστοριῶν (86). Τί δαί Εριχθόνιος ; οὐχὶ ἐν τῷ νεῷ τῆς Πολιάδος κεκήδευ ται; ίμμαρος δὲ ὁ Εὐμόλπου (87) καὶ Δαείρας οὐχὶ ἐν τῷ περιβόλῳ τοῦ Ἐλευσινίου, τοῦ ὑπὸ τῇ ἀκρο πόλει; αἱ δὲ Κελεοῦ θυγατέρες οὐχὶ ἐν Ἐλευσῖνι τε- τάρατας (88); Τί σοι καταλέγω (89) τὰς Υπερβο ρέων (90) γυναῖκας; Υπεροχη καὶ Λαοδίκη κέκλη σθον· ἐν τῷ Ἀρτεμισίῳ ἐν (91) Δήλῳ κεκήδευσθον· τὸ δὲ ἐν τῷ ᾿Απόλλωνος τοῦ Δηλίου ἐστὶν ἱερῷ. Λεάν δριος (92) δὲ Κλέαρχον ἐν Μιλήτῳ τεθάφθαι ἐν τῷ Διδυμαίῳ φησίν. Ἐνταῦθα τῆς Λευκοφρύνης (93) τὸ μνημεῖον οὐκ ἄξιον παρελθεῖν, ἑπομένους (94) Ζήσ νωνι τῷ Μυνδίῳ (95)· ἡ ἐν τῷ ἱερῷ τῆς Ἀρτέμιδος ἐν Μαγνησίᾳ κεκήδευται· οὐδὲ μὴν τὸν ἐν (96) Τελμισσῷ (97) βωμὸν τοῦ ᾿Απόλλωνος, ὃν μνῆμα Ιμμαρος δὲ, ὁ Εὐμόλο που, καὶ Δαείρας• Κλεόμαχον Αρτεμισίῳ ἐν. Αρτεμισίῳ δὲ ἐν, που. Κλέανδρος, Λέανδρον Λέανδρος οι Λεάνδριος ρ. 300, Λέανδρον Λεάνδριον. Μιλήσῳ Μι- λήτῳ, τετάφθαι μιν τεθάφθαι, μνῆμα μνημεῖον, δίῳ (μὲν δίῳ ἐν τῷ ἱερῷ, Μύνδος, Απολλώνιος καὶ Ζήνων, Μύνδιοι γραμματικοί. Πτολεμαῖος δὲ, ὁ τοῦ ᾿Αγησάρχου, Μεγαλοπολίτης γένος, ἐν τῇ δευτέρᾳ τῶν περὶ τὸν Φιλοπάτορα ἱστοριών. Τελμισσῷ, του Απόλλωνος βω μόν, CLEMENTIS ALEXANDRINI et in deos relata est. Nec vero quis esset Pan co- gnoverunt Athenienses, antequam eis diceret Phi- lippides. Mirum profecto videri non debet, si ne- fandæ superstitionis error, posteaquam aliquod semel initium accepisset, flagitiosæ vesaniæ fons exstiterit. Enimvero cum intercisus ille postea non fuisset, sed potius novis in dies incrementis auctus, magna vi tandem ac vehementi cursu ferri cœpit. Mox itaque multiplicium dæmonum architectus effi- citur, hecatombas sacrificat, solemnes conventus instituit, erigit simulacra, templa ædificat, sed quæ (nec enim id dissimulabo, sed potius manifeste coarguam honesto quidem templorum nomine celebrantur, cæterum aliud nihil fuere quam se- pulcra, quibus deinceps hanc templorum appella - tionem indidere. Vos ergo nunc saltem superstie tionem dediscite, vel hac tumulorum cultus indi- gnitate revocati. Larisse, in Minerva templo, quod in summa arce visitur, Acrisii sepulcrum est; Athenis autem, in ipsa pariter Acropoli, Cecropis, ut Antiochus Historiarum nono scriptum reliquit. Quid porro Erichthonius ? nonne in Poliadis templo sepultus est? Nonne Inmarus, Eumolpi filius, et Dairas, in Eleusinii septis, quod sub Arcem con- structum est? nonne Celei filiæ Eleusine sepulturæ mandatæ sunt? Nani quid Hyperboreas tibi mulieres * ED. POTTER, ED. PARIS. propter vocum ut videtur, Joan. Euseb. Legendum videtur, C Μox, pro Eusel., Joan. Dein, pro iidem. Euseb., Joan. Cyrill. quidem verisimile est Clementem potius quam scripsisse. Mor. pro Euseb., Joan. Inabet Cyrill. lectionem mox tuentur, ubi Clemens va repetit. Clemente restitui debet. Arnob. : In templo rursus ejusdem (Minervæ) quod in arce Larissa est, conditus scribitur atque indicatur Acrisius. Nov.. Euseb., Joan. etiam habet Joan. Cyrill., quam lectionem secutus est Arnob. Dairas, inquit, ei 1m- maradus fratres. Pausanias eumdem Immaradum vocal. Mox Cyrill. pro habet. Euseb., Joan., Cyrill. Porro unde factumn, quod tum omnes Clementis codices, tum alii, qui hunc locum recitant, tuentur, mutatum sit a Paris. editore in haul proclive dictu. Euseb., Joan. Cyrill. quasi superfluum delevit. Ita ergo v- tendum: Quid tibi enumerem illas Hyperboreorum uxo- res (Hyperoche et Laodice nominabantur) quæ in Dianæ delubro, quod in Apollinis templo situm est, sepultæ sunt? Has enim esse feminas ex Hyperboreorum fìni- bus advectas, ait Arnobius paulo ante. Immarus, filius D Eumolpi et Duira, Græce est Immarus, filius Eunolpi, et Daiτας, nam Dairas frater ejus, non mater. ARNOB. Similisque error in Trapezuntio, qui vertit, Eumolpi et Diane filius, apud Eusebium. In Arnobio itemi legendum videtur Cleomachum, non Cleochum, neque hic for- tasse Clearchum; nam apud Eusebium habetur. COLLECT. (9.) Cyrill. Joan. Diogenes Laertius in Thalele, vocat. Solet autem hic scriptor promiscue diu i. Clemens hoster Strom. 1, vocat ; Strom. vi, p. 629, iterum Εrat porro Milesius, et de Mileto ac Mile- siis commentarium reliquit. Μox, pro Joan. Mendose. Dein, Joan., Cyrill. Recte. pro Cyrill., Euseb, Joan. Joan.) Euseb. Mos, parti- culam omittit Joan. ex Myndo, urbe Cariæ pervetusta. Stephani Mutilat. in voce ait, VIGER. tollit Th. Canterus, lib. 11, cap. 1, dum ita legit apud Arnob., lib. vt: Sub Apollinis arula, qua Tel- messi apud oppidum visitur, Telmessum esse conditum vatem, non scriptis constantibus indicatur ? Agesar- chi Ptolemæus de Philopatore quem edidit primo, Cinyram regem Paphi, etc. Nullus igitur Ptolemus Philopator, sed Ptolemæus filius Agesarchi scripsit historiam de Philopatore, quam sæpe citat Athe- neus, ut lib. v : COLLECT. Euseb., Joan. Μox, inverso verborum ordine, Euseb., Joan. (80) Καὶ πολλὴ δὴ ῥυεῖσα. Hæc omittit Nov. (81) Οὐδὲ γὰρ οὐδὲ τούτους. Οὐδὲ γὰρ τοῦτο, (82) Ημεῖς. Leg. ὑμεῖς, quod habent Εuseb., Joan. (83) Νεῷ. Ναῷ, Euseb, Joan., Cyrill.,eamdemque (84) Ἐν τῇ ἀκρ. Ἐν omittit Cyrill., quod ei ex (85) Ἐν ἀκροπ. Ἐν τῇ ἀκροπ., Euseh., Joan. (86) Τῶν Ιστοριῶν. Τῆς Ιστορίας, Joan. Mor, (87) Ιμμαρος δὲ ὁ Εὐμ. Ἴσμαρος δὲ Εὐμ., Euseb. (88) Οὐχὶ ἐν Ἐλευσῖνι τετάραται. Ἐν Ελευσίνι (89) Τί σοι καταλέγω τὰς Υπερβορέων. Τί σοι (90) Τὰς Υπερβορέων, etc. Hervetus verbum (92) Λεάνδριος. Λεάνδρειος, Cyrill. Leandrus, Ar- (95) Λευκοφρύνης. Λευκοφροσύνης, Nov. Dein, (44) Επομένους Ζ. Επομένη Ζήνωνι τῷ Μυν- (95) Ζήνων τῷ Μυνδίῳ. Fuit is grammaticus (56) Οὐδὲ μὴν τὸν ἐν. Dubitationem Herveti (97) Εν Τελμισσῷ. Ἐν Τελμησσῷ, Cyrill. Ἐν τῷ
Ἶσι, θεὰ τριτάλαινα, μένεις ἐπὶ χεύματα Νείλου μούνη, μαινὰς ἄναυδος ἐπὶ ψαμάθοις Ἀχέροντος, εἶτα ὑποβᾶσα· καὶ σύ, Σάραπι λίθους ἀργοὺς ἐπικείμενε πολλούς, κεῖσαι πτῶμα μέγιστον ἐν Αἰγύπτῳ τριταλαίνῃ. Σὺ δὲ ἀλλ’ εἰ μὴ προφήτιδος ἐπακούεις, τοῦ γε σοῦ ἄκουσον φιλοσόφου, τοῦ Ἐφεσίου Ἡρακλείτου, τὴν ἀναισθησίαν ὀνειδίζοντος τοῖς ἀγάλμασι· «καὶ τοῖς ἀγάλμασι τουτέοισιν εὔχονται, ὁκοῖον εἴ τις δόμοις λεσχηνεύοιτο». Ἦ γὰρ οὐχὶ τερατώδεις οἱ λίθους προστρεπόμενοι, εἶτα μέντοι καὶ πρὸ τῶν πυλῶν ἱστάντες αὐτοὺς ὡς ἐνεργεῖς; Ἑρμῆν προςκυνοῦσιν ὡς θεὸν καὶ τὸν Ἀγυιέα θυρωρὸν ἱστάντες. Εἰ γὰρ ὡς ἀναισθήτους ὑβρίζουσιν, τί προσκυνοῦσιν ὡς θεούς; Εἰ δὲ αἰσθήσεως αὐτοὺς μετέχειν οἴονται, τί τούτους ἱστᾶσι θυρωρούς; Ῥωμαῖοι δὲ τὰ μέγιστα κατορθώματα τῇ Τύχῃ ἀνατιθέντες καὶ ταύτην μεγίστην οἰόμενοι θεόν, φέροντες εἰς τὸν κοπρῶνα ἀνέθηκαν αὐτήν, ἄξιον νεὼν τὸν ἀφεδρῶνα νείμαντες τῇ θεῷ. Ἀλλὰ γὰρ ἀναισθήτῳ λίθῳ καὶ ξύλῳ καὶ χρυσίῳ πλουσίῳ οὐθ’ ὁτιοῦν μέλει, οὐ κνίσης, οὐχ αἵματος, οὐ καπνοῦ, ᾧ δὴ τιμώμενοι καὶ τυφόμενοι ἐκμελαίνονται· ἀλλ’ οὐδὲ τιμῆς, οὐχ ὕβρεως·Α καὶ πολλὴ δὴ ῥνεῖσα (80), δημιουργὸς πολλῶν καθί- Β Ρ. ἐλθοῦσα οι ῥυεῖσα, τὸ ὁμοιοτέλευτον. Πολὺ δὴ ῥυεῖσα, Πολὺ δὲ ῥεῖσα, καὶ πολὺ δὴ Ανεῖσα. ποιοῦσα θύουσα, ἀνιστῶσα ἀνιστᾶσα, Οὐ γὰρ οὐδὲ τοῦτο, Εt τοῦτο τούτους αὐτὸ ἐλέγξω, τούτους ἐξελέγξω, Ελέγξωεν, εἰ δέ μιν τί δαί, Ίσμαρος Ιμμάραδος Δαρίας Δαείρας τετάφαται, κι τετάφαται, ἐθάψαντο, λέγω τὰς Ὑπ., Νον. Τί σοι καταλέγω τὰς ἐξ Υπερ- βορέου, Τί σοι καταγγέλλω τὰς ἐξ Υπερβορέων, κέκλησθον σταται δαιμόνων, ἑκατόμβας θύουσα, καὶ πανηγύρεις ἐπιτελοῦσα, καὶ ἀγάλματα ἀνιστᾶσα, καὶ νεὼς ἀνοι κοδομοῦσα· οὓς δὴ οὐδὲ γὰρ οὐδὲ τούτους (81) σιω πήσομαι, πρὸς δὲ καὶ αὐτοὺς ἐξελέγξω· ) νεώς μὲν εὐφήμως ὀνομαζομένους, τάφους δὲ γενομένους, του τέστι τοὺς τάφους νεὼς ἐπικεκλημένους. Ἡμεῖς (82) δὲ ἀλλὰ κἂν νῦν δεισιδαιμονίας ἐκλάθεσθε τοὺς τάφους τιμὴν αἰσχυνόμενοι. Ἐν τῷ νεῷ (85) τῆς ᾿Αθηνᾶς ἐν Λαρίσσῃ ἐν τῇ ἀκροπόλει (84) τάφος ἐστὶν Ακρισίου· ᾿Αθήνῃσι δὲ ἐν ἀκροπόλει (85) Κέκρωπος, ὥς φησιν Αντίοχος ἐν τῷ ἐννάτῳ τῶν Ἱστοριῶν (86). Τί δαί Εριχθόνιος ; οὐχὶ ἐν τῷ νεῷ τῆς Πολιάδος κεκήδευ ται; ίμμαρος δὲ ὁ Εὐμόλπου (87) καὶ Δαείρας οὐχὶ ἐν τῷ περιβόλῳ τοῦ Ἐλευσινίου, τοῦ ὑπὸ τῇ ἀκρο πόλει; αἱ δὲ Κελεοῦ θυγατέρες οὐχὶ ἐν Ἐλευσῖνι τε- τάρατας (88); Τί σοι καταλέγω (89) τὰς Υπερβο ρέων (90) γυναῖκας; Υπεροχη καὶ Λαοδίκη κέκλη σθον· ἐν τῷ Ἀρτεμισίῳ ἐν (91) Δήλῳ κεκήδευσθον· τὸ δὲ ἐν τῷ ᾿Απόλλωνος τοῦ Δηλίου ἐστὶν ἱερῷ. Λεάν δριος (92) δὲ Κλέαρχον ἐν Μιλήτῳ τεθάφθαι ἐν τῷ Διδυμαίῳ φησίν. Ἐνταῦθα τῆς Λευκοφρύνης (93) τὸ μνημεῖον οὐκ ἄξιον παρελθεῖν, ἑπομένους (94) Ζήσ νωνι τῷ Μυνδίῳ (95)· ἡ ἐν τῷ ἱερῷ τῆς Ἀρτέμιδος ἐν Μαγνησίᾳ κεκήδευται· οὐδὲ μὴν τὸν ἐν (96) Τελμισσῷ (97) βωμὸν τοῦ ᾿Απόλλωνος, ὃν μνῆμα Ιμμαρος δὲ, ὁ Εὐμόλο που, καὶ Δαείρας• Κλεόμαχον Αρτεμισίῳ ἐν. Αρτεμισίῳ δὲ ἐν, που. Κλέανδρος, Λέανδρον Λέανδρος οι Λεάνδριος ρ. 300, Λέανδρον Λεάνδριον. Μιλήσῳ Μι- λήτῳ, τετάφθαι μιν τεθάφθαι, μνῆμα μνημεῖον, δίῳ (μὲν δίῳ ἐν τῷ ἱερῷ, Μύνδος, Απολλώνιος καὶ Ζήνων, Μύνδιοι γραμματικοί. Πτολεμαῖος δὲ, ὁ τοῦ ᾿Αγησάρχου, Μεγαλοπολίτης γένος, ἐν τῇ δευτέρᾳ τῶν περὶ τὸν Φιλοπάτορα ἱστοριών. Τελμισσῷ, του Απόλλωνος βω μόν, CLEMENTIS ALEXANDRINI et in deos relata est. Nec vero quis esset Pan co- gnoverunt Athenienses, antequam eis diceret Phi- lippides. Mirum profecto videri non debet, si ne- fandæ superstitionis error, posteaquam aliquod semel initium accepisset, flagitiosæ vesaniæ fons exstiterit. Enimvero cum intercisus ille postea non fuisset, sed potius novis in dies incrementis auctus, magna vi tandem ac vehementi cursu ferri cœpit. Mox itaque multiplicium dæmonum architectus effi- citur, hecatombas sacrificat, solemnes conventus instituit, erigit simulacra, templa ædificat, sed quæ (nec enim id dissimulabo, sed potius manifeste coarguam honesto quidem templorum nomine celebrantur, cæterum aliud nihil fuere quam se- pulcra, quibus deinceps hanc templorum appella - tionem indidere. Vos ergo nunc saltem superstie tionem dediscite, vel hac tumulorum cultus indi- gnitate revocati. Larisse, in Minerva templo, quod in summa arce visitur, Acrisii sepulcrum est; Athenis autem, in ipsa pariter Acropoli, Cecropis, ut Antiochus Historiarum nono scriptum reliquit. Quid porro Erichthonius ? nonne in Poliadis templo sepultus est? Nonne Inmarus, Eumolpi filius, et Dairas, in Eleusinii septis, quod sub Arcem con- structum est? nonne Celei filiæ Eleusine sepulturæ mandatæ sunt? Nani quid Hyperboreas tibi mulieres * ED. POTTER, ED. PARIS. propter vocum ut videtur, Joan. Euseb. Legendum videtur, C Μox, pro Eusel., Joan. Dein, pro iidem. Euseb., Joan. Cyrill. quidem verisimile est Clementem potius quam scripsisse. Mor. pro Euseb., Joan. Inabet Cyrill. lectionem mox tuentur, ubi Clemens va repetit. Clemente restitui debet. Arnob. : In templo rursus ejusdem (Minervæ) quod in arce Larissa est, conditus scribitur atque indicatur Acrisius. Nov.. Euseb., Joan. etiam habet Joan. Cyrill., quam lectionem secutus est Arnob. Dairas, inquit, ei 1m- maradus fratres. Pausanias eumdem Immaradum vocal. Mox Cyrill. pro habet. Euseb., Joan., Cyrill. Porro unde factumn, quod tum omnes Clementis codices, tum alii, qui hunc locum recitant, tuentur, mutatum sit a Paris. editore in haul proclive dictu. Euseb., Joan. Cyrill. quasi superfluum delevit. Ita ergo v- tendum: Quid tibi enumerem illas Hyperboreorum uxo- res (Hyperoche et Laodice nominabantur) quæ in Dianæ delubro, quod in Apollinis templo situm est, sepultæ sunt? Has enim esse feminas ex Hyperboreorum fìni- bus advectas, ait Arnobius paulo ante. Immarus, filius D Eumolpi et Duira, Græce est Immarus, filius Eunolpi, et Daiτας, nam Dairas frater ejus, non mater. ARNOB. Similisque error in Trapezuntio, qui vertit, Eumolpi et Diane filius, apud Eusebium. In Arnobio itemi legendum videtur Cleomachum, non Cleochum, neque hic for- tasse Clearchum; nam apud Eusebium habetur. COLLECT. (9.) Cyrill. Joan. Diogenes Laertius in Thalele, vocat. Solet autem hic scriptor promiscue diu i. Clemens hoster Strom. 1, vocat ; Strom. vi, p. 629, iterum Εrat porro Milesius, et de Mileto ac Mile- siis commentarium reliquit. Μox, pro Joan. Mendose. Dein, Joan., Cyrill. Recte. pro Cyrill., Euseb, Joan. Joan.) Euseb. Mos, parti- culam omittit Joan. ex Myndo, urbe Cariæ pervetusta. Stephani Mutilat. in voce ait, VIGER. tollit Th. Canterus, lib. 11, cap. 1, dum ita legit apud Arnob., lib. vt: Sub Apollinis arula, qua Tel- messi apud oppidum visitur, Telmessum esse conditum vatem, non scriptis constantibus indicatur ? Agesar- chi Ptolemæus de Philopatore quem edidit primo, Cinyram regem Paphi, etc. Nullus igitur Ptolemus Philopator, sed Ptolemæus filius Agesarchi scripsit historiam de Philopatore, quam sæpe citat Athe- neus, ut lib. v : COLLECT. Euseb., Joan. Μox, inverso verborum ordine, Euseb., Joan. (80) Καὶ πολλὴ δὴ ῥυεῖσα. Hæc omittit Nov. (81) Οὐδὲ γὰρ οὐδὲ τούτους. Οὐδὲ γὰρ τοῦτο, (82) Ημεῖς. Leg. ὑμεῖς, quod habent Εuseb., Joan. (83) Νεῷ. Ναῷ, Euseb, Joan., Cyrill.,eamdemque (84) Ἐν τῇ ἀκρ. Ἐν omittit Cyrill., quod ei ex (85) Ἐν ἀκροπ. Ἐν τῇ ἀκροπ., Euseh., Joan. (86) Τῶν Ιστοριῶν. Τῆς Ιστορίας, Joan. Mor, (87) Ιμμαρος δὲ ὁ Εὐμ. Ἴσμαρος δὲ Εὐμ., Euseb. (88) Οὐχὶ ἐν Ἐλευσῖνι τετάραται. Ἐν Ελευσίνι (89) Τί σοι καταλέγω τὰς Υπερβορέων. Τί σοι (90) Τὰς Υπερβορέων, etc. Hervetus verbum (92) Λεάνδριος. Λεάνδρειος, Cyrill. Leandrus, Ar- (95) Λευκοφρύνης. Λευκοφροσύνης, Nov. Dein, (44) Επομένους Ζ. Επομένη Ζήνωνι τῷ Μυν- (95) Ζήνων τῷ Μυνδίῳ. Fuit is grammaticus (56) Οὐδὲ μὴν τὸν ἐν. Dubitationem Herveti (97) Εν Τελμισσῷ. Ἐν Τελμησσῷ, Cyrill. Ἐν τῷ
PG 8:143τὰ δὲ καὶ παντός ἐστιν ἀτιμότερα ζῴου, τὰ ἀγάλματα. Καὶ ὅπως γε τεθείασται τὰ ἀναίσθητα, ἀπορεῖν ἔπεισί μοι καὶ κατελεεῖν τοὺς πλανωμένους τῆς ἀνοίας ὡς δειλαίους· εἰ γὰρ καί τινα τῶν ζῴων οὐχὶ πάσας ἔχει τὰς αἰσθήσεις, ὥσπερ εὐλαὶ καὶ κάμπαι καὶ ὅσα διὰ τῆς πρώτης γενέσεως εὐθὺς ἀνάπηρα φαίνεται, καθάπερ οἱ σπάλακες καὶ ἡ μυγαλῆ, ἥν φησιν ὁ Νίκανδρος «τυφλήν τε σμερδνήν τε»· ἀλλά γε ἀμείνους εἰσὶ τῶν ξοάνων τούτων καὶ τῶν ἀγαλμάτων τέλεον ὄντων κωφῶν· ἔχουσιν γὰρ αἴσθησιν μίαν γέ τινα, φέρε εἰπεῖν ἀκουστικὴν ἢ ἁπτικὴν ἢ τὴν ἀναλογοῦσαν τῇ ὀσφρήσει ἢ τῇ γεύσει· τὰ δὲ οὐδὲ μιᾶς αἰσθήσεως μετέχει, τὰ ἀγάλματα. Πολλὰ δέ ἐστι τῶν ζῴων, ὅσα οὐδὲ ὅρασιν ἔχει οὔτε ἀκοὴν οὔτε μὴν φωνήν, οἷον καὶ τὸ τῶν ὀστρέων γένος, ἀλλὰ ζῇ γε καὶ αὔξεται, πρὸς δὲ καὶ τῇ σελήνῃ συμπάσχει· τὰ δὲ ἀγάλματα ἀργά, ἄπρακτα, ἀναίσθητα, προσδεῖται καὶ προσκαθηλοῦται καὶ προσπήγνυται, χωνεύεται, ῥινᾶται, πρίεται, περιξέεται, γλύφεται. Κωφὴν μὲν δὴ γαῖαν ἀεικίζουσιν οἱ ἀγαλματοποιοί, τῆς οἰκείας ἐξιστάντες φύσεως, ὑπὸ τῆς τέχνης προσκυνεῖν ἀναπείθοντες·
PG 8:145προσκυνοῦσιν δὲ οἱ θεοποιοὶ οὐ θεοὺς καὶ δαίμονας κατά γε αἴσθησιν τὴν ἐμήν, γῆν δὲ καὶ τέχνην, τὰ ἀγάλματα ὅπερ ἐστίν. Ἔστιν γὰρ ὡς ἀληθῶς τὸ ἄγαλμα ὕλη νεκρὰ τεχνίτου χειρὶ μεμορφωμένη· ἡμῖν δὲ οὐχ ὕλης αἰσθητῆς αἰσθητόν, νοητὸν δὲ τὸ ἄγαλμά ἐστιν. Νοητόν, οὐκ αἰσθητόν ἐστι [τὸ ἄγαλμα] ὁ θεός, ὁ μόνος ὄντως θεός. Καὶ δὴ ἔμπαλιν ἐν αὐταῖς που ταῖς περιστάσεσιν οἱ δεισιδαίμονες, οἱ τῶν λίθων προσκυνηταί, ἔργῳ μαθόντες ἀναίσθητον ὕλην μὴ σέβειν, αὐτῆς ἡττώμενοι τῆς χρείας ἀπόλλυνται ὑπὸ δεισιδαιμονίας· καταφρονοῦντες δ’ ὅμως τῶν ἀγαλμάτων, φαίνεσθαι δὲ μὴ βουλόμενοι αὐτῶν ὅλως περιφρονοῦντες, ἐλέγχονται ὑπ’ αὐτῶν τῶν θεῶν, οἷς δὴ τὰ ἀγάλματα ἐπιπεφήμισται. Διονύσιος μὲν γὰρ ὁ τύραννος ὁ νεώτερος θοἰμάτιον τὸ χρύσεον περιελόμενος τοῦ Διὸς ἐν Σικελίᾳ προσέταξεν αὐτῷ ἐρεοῦν περιτεθῆναι, χαριέντως φήσας τοῦτο ἄμεινον εἶναι τοῦ χρυσίου, καὶ θέρους κουφότερον καὶ κρύους ἀλεεινότερον.εἶναι (98) καὶ τοῦτον Τελμισσέως τοῦ μάντεως Α ἱστοροῦσι. Πτολεμαῖος δὲ ὁ τοῦ (99) ᾿Αγησάρχου ἐν τῷ πρώτῳ τῶν περὶ τὸν Φιλοπάτορα ἐν Πάφῳ λέγει ἐν τῷ τῆς Ἀφροδίτης ἱερῷ Κινύραν τε καὶ τοὺς Κινύρου ἀπογόνους κεκηδεῦσθαι. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐπιόντι μοι τοὺς προσκυνουμένους ὑμῖν τάφους, ἐμοὶ μὲν οὐδ᾽ ὁ πᾶς ἂν ἀρκέσῃ (1) χρόνος· ὑμᾶς δὲ εἰ μὴ ὑπεισέρχεται τις αἰσχύνη τῶν τολμωμένων, νεκροὶ ἄρα τέλεον ὄντες, νεκροῖς ὄντως πεπιστευκότες, περιέρχεσθε. "Α δειλοί (2), τι κακόν τόδε πάσχετε; νυκτὶ μὲν Ελλύαται κεφαλαί... [ὑμῶν Εἰ δ᾽ ἔτι πρὸς τούτοις φέρων ὑμῖν τὰ ἀγάλματα αὐτὰ ἐπισκοπεῖν παραθείην, ἐπιόντες ὡς ἀληθῶς λῆρον εὑρήσετε τὴν συνήθειαν, ἔργα χειρῶν ἀνθρώ- πων ἀναίσθητα προτρεπόμενοι. Πάλαι μὲν οὖν οἱ Σκύθαι τὸν ἀκινάκην (3)· οἱ "Αραβες τὸν λίθον, οἱ Πέρσαι (4) τὸν ποταμὸν προσεκύνουν· καὶ τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, οἱ ἔτι παλαιότεροι, ξύλα (5) Ιδρύοντα περιφανῆ, καὶ κιόνας ἴστων ἐκ λίθων· ἃ δὴ καὶ ξόανα προσηγορεύετο, διὰ τὸ ἀπάξεσθαι τῆς ὕλης (6). Αμέλει ἐν Ἰκάρῳ (7) τῆς Ἀρτέμιδος τὸ ἄγαλμα ξύλον ἦν οὐκ εἰργασμένον· καὶ τῆς Κιθαιρωνίας Ηρας ἐν Θεσπίᾳ πρέμνον έκκεκομμένον· καὶ τὸ τῆς Σαμίας Ηρας (8), ὥς φησιν Αέθλιος, πρό- μνημεία μνῆμα καὶ τοῦ Τελμισσέως, Τελμησε σοῦ, μάτων τολμωμένων νεκροί ἄρα τελέως νεκροῖς πεπιστευκότες, Ο δειλοί, ἀκινάκης Καὶ τὸ Περσικόν ξίφος ἀκινάκην καλέουσι, Σκυθῶν οἱ Σαυρομάται ἀκινάκην σέβουσιν. Σκύθαι μὲν ἀκι- νάκη θύοντες, καὶ Θρᾷκες Ζαμόλξιδι. προτρεπόμενοι μου προτρεπόμενοι. Ές ποταμὸν δὲ οὔτε ἐνουρέουσι, οὔτε ἐμπτύουσι, οὔτε χεῖρας ἐναπονίζονται, οὐδὲ ἄλλο τι οὐδὲν ποιοῦσι, ἀλλὰ σέβονται ποταμοὺς τῶν πάντων - Ο ξόανα Εt μάλιστα. σθαι ἀπεξέσθαι, ἀποξεῖσθαι : ξόανα παρὰ τὸ ξέεσθαι, Αποξέσθαι Νον., Ξόανα αγάλματα.... κυρίως τὰ ἐκ ξύλων ἐξεσμένα, ἢ λίθων. μνον, Οὔπω σκέλμιον ἔργον εἰς ξόανον, "Ηρας δὲ καὶ ξύλινον εἶχον εἶδος. COHORTATIO AD GENTES. commemorem? Duæ saue, quarum altera Hyper- oche, Laodice altera vocabatur, in Dianæ sacello, quod in insula Delo Apollinis Delii templo continetur, sepultae sunt. Leandrius autem Clearchum Mileti, in Apollinis Didymæi templo conditum esse testatur. Neque vero æquum fuerit hoc loco præterire, aut Leucophrynes illius monumentum, quæ, si Zeno- nem Myndium sequamur, Magnesiæ in * Diane templo sepulta est; aut Telmissi erectam Apollinis aram, quod Telmissis cujusdam vatis monumentum esse historiæ prodiderunt. Quin etiam Ptolemæus, Agesarchi filius, volumine ex iis primo, quæ de Philopatore scripsit, auctor est in insula Papho Cinyram ac Cinyræ posteros in Veneris templo conditos fuisse. At enim tempus me deficiat, si tumulos omnes, quibus divinos honores tribuitis, recensere vellem ; vos autem, ni scelerum istorum pudor vos aliquis ceperit, ite porro, vereque mortui cum vestram in hominibus mortuis fiduciam collocetis, passim huc illucque vagamini. B O! miseri, quid hoc mali est, quod patimini? [caligine Capila vestra cooperiuntur.... CAPUT IV. Simulacra quam absurda et turpia sint, quibus deos suos colunt, P. ED. POTTER. Joan., Cyrill., quorum auctoritate, sensu quoque exigente, delendum est. Porro pro habet Nov. Dein, Joan. Cyrill. Telmessum valem dicit Arnobius. pro Euseb, Joan. Dein, Euseb, Joan. sequentibus, quam cum antecedentibus, conjungere mavult. V. SYLB. Eusebius cum præcedentibus connectit. Est porro ex Homeri Odyss. r, vers. 351. Euseb., Joan. cap. 5. Tametsi vocabulum sit Persicum, ensem significans, ut tradit in Polyhymnia Hero- dolus, Græci tamen etiam pro gladio Scythico usurpare solent, quem sicut deum quemdam gens illa obser- varet et coleret : Clemens, Ammianus Marcell. lib. xxx : Nec templum apud eos visitur, aut delubrum, ne tugurium quidem culmo tectum; sed gladius barba- rico ritu humi figitur nudus, eumque ut Martem, re- gionum, quas circumeunt, præsulem, verecundius colunt. Lucian., in Jove Tragœdo: COLLECT. — Paulo ante, leg. Persis dicit: D Quod si insuper his ipsa simulacra oculis vestris subjecero, ea percurrentes optime perspicietis vos vanissima consuetudine inductos, hominum arti- ficia, quæ sensu carent, divinis honoribus affecisse. Ac Scythæ quidem antiquitus adorabant acinacem ; Arabes, lapidem ; Persae vero, fluvium. Et qui his omnibus antiquiores in aliis regionibus fuere, aut ligna excelsa et conspicua, aut lapideas columnas, quæ tum vocabant, quod e materia limata essent, statuebant. Quemadmodum illud Dianæ simulacrum, quod in Icaro colebatur, lignum erat illaboratum; alterum vero Junonis Cithæro- niæ apud Thespienses, truncus excisus. Samis In flumen nec immeiunt, nec inspuunt, nec 'manus abluunt, nec denique simile quidpiam faciunt, sed flumina inter omnia religiosissime colun!. Strom. 1, p. 548, 349. Tertullian. Ad Nation. lib. 1, cap. 12: Pallas Autica, et Ceres Pharia, quæ sine forma,rudi palo et solo staticulo lign informis re- presentatur. Eadem dicit Apolog., cap. 16. legendum puto vel praesenti ten- pore ut sic dicta sint sicut delubra proprie quidam dicta volunt, quæ ex delibratis stipitibus facta essent simulacra. SYLBURG. - quae vox proindle reli- nenda est. Hesychius, idem. Mendose. c. 25, ex hoc loco illum Arnobii corrigit, Puleum Samios pro Junone, legitque pluteum. Eusebius, De Prap. evang., lib. ii, cap. 5: Tertullianus, adv. Gentes: Sed et qui crucis religiosos nos putat, consectaneus erit noster, cum lignum aliquod propitiatur. Et tamen, quanto distinguitur a cruris stipite Pallas Attica, et Ceres Pharia, quæ sine effigie, rudi palo et informi ligno, prostat? Lucanus, lib. unt : .... Simulacraque mæsta deorum Arte carent, cæcisque exstant informia truncis. Athenæus, lib. XIV: Parmeniscus Metapontius risit Latonæ imaginem ligneam in Delo insula, cum eam (98) "Ον μνῆμα εἶναι. "Ον omittunt Nov., Eusel. (99) 'O rov. 'O deest in Cyrill. (1) Αρκέσῃ. Αρκέσαι Euseb., Joan. Μox, τολμη- (2) "Α δειλοί. Hanc exclamatiunculam H. cum (3) Τὸν ἀκινάκην. Brodæus, Miscell., lib. v, (4) οἱ Πέρσαι. Herodotus, lib. 1, cap. 158, «le (5) Σύλα. Latius hoc refert ac probat Clemens, (6) Απάξεσθαι τῆς ὕλης. Pro corrupto ἀπάξε (7) Ικάρῳ. Ικαρίῳ, Νον. Μος, πέπρον pro πρέ (8) Τῆς Σαμίας "Ηρας. Theod. Canterus, lib. 1,
Ἀντίοχος δὲ ὁ Κυζικηνὸς ἀπορούμενος χρημάτων τοῦ Διὸς τὸ ἄγαλμα τὸ χρυσοῦν, πεντεκαίδεκα πηχῶν τὸ μέγεθος ὄν, προσέταξε χωνεῦσαι καὶ τῆς ἄλλης τῆς ἀτιμοτέρας ὕλης ἄγαλμα παραπλήσιον ἐκείνῳ πετάλοις κεχρυσωμένον ἀναθεῖναι πάλιν. Αἱ δὲ χελιδόνες καὶ τῶν ὀρνέων τὰ πλεῖστα κατεξερῶσιν αὐτῶν τῶν ἀγαλμάτων εἰσπετόμενα, οὐδὲν φροντίσαντα οὔτε Ὀλυμπίου Διὸς οὔτε Ἐπιδαυρίου Ἀσκληπιοῦ οὐδὲ μὴν Ἀθηνᾶς Πολιάδος ἢ Σαράπιδος Αἰγυπτίου· παρ’ ὧν οὐδὲ αὐτῶν τὴν ἀναισθησίαν τῶν ἀγαλμάτων ἐκμανθάνετε. Ἀλλ’ εἰσὶ μὲν κακοῦργοί τινες ἢ πολέμιοι ἐπιθέμενοι, οἳ δι’ αἰσχροκέρδειαν ἐδῄωσαν τὰ ἱερὰ καὶ τὰ ἀναθήματα ἐσύλησαν ἢ καὶ αὐτὰ ἐχώνευσαν τὰ ἀγάλματα. Καὶ εἰ Καμβύσης τις ἢ Δαρεῖος ἢ ἄλλος μαινόμενος τοιαῦτα ἄττα ἐπεχείρησεν καὶ εἰ τὸν Αἰγύπτιόν τις ἀπέκτεινεν Ἆπιν, γελῶ μὲν ὅτι τὸν θεὸν ἀπέκτεινεν αὐτῶν, ἀγανακτῶ δὲ εἰ κέρδους χάριν ἐπλημμέλει. Ἑκὼν οὖν ἐκλήσομαί τι τῆσδε τῆς κακουργίας, πλεονεξίας ἔργα, οὐχὶ δὲ ἀδρανείας τῶν εἰδώλων ἔλεγχον νομίζων.εἶναι (98) καὶ τοῦτον Τελμισσέως τοῦ μάντεως Α ἱστοροῦσι. Πτολεμαῖος δὲ ὁ τοῦ (99) ᾿Αγησάρχου ἐν τῷ πρώτῳ τῶν περὶ τὸν Φιλοπάτορα ἐν Πάφῳ λέγει ἐν τῷ τῆς Ἀφροδίτης ἱερῷ Κινύραν τε καὶ τοὺς Κινύρου ἀπογόνους κεκηδεῦσθαι. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐπιόντι μοι τοὺς προσκυνουμένους ὑμῖν τάφους, ἐμοὶ μὲν οὐδ᾽ ὁ πᾶς ἂν ἀρκέσῃ (1) χρόνος· ὑμᾶς δὲ εἰ μὴ ὑπεισέρχεται τις αἰσχύνη τῶν τολμωμένων, νεκροὶ ἄρα τέλεον ὄντες, νεκροῖς ὄντως πεπιστευκότες, περιέρχεσθε. "Α δειλοί (2), τι κακόν τόδε πάσχετε; νυκτὶ μὲν Ελλύαται κεφαλαί... [ὑμῶν Εἰ δ᾽ ἔτι πρὸς τούτοις φέρων ὑμῖν τὰ ἀγάλματα αὐτὰ ἐπισκοπεῖν παραθείην, ἐπιόντες ὡς ἀληθῶς λῆρον εὑρήσετε τὴν συνήθειαν, ἔργα χειρῶν ἀνθρώ- πων ἀναίσθητα προτρεπόμενοι. Πάλαι μὲν οὖν οἱ Σκύθαι τὸν ἀκινάκην (3)· οἱ "Αραβες τὸν λίθον, οἱ Πέρσαι (4) τὸν ποταμὸν προσεκύνουν· καὶ τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, οἱ ἔτι παλαιότεροι, ξύλα (5) Ιδρύοντα περιφανῆ, καὶ κιόνας ἴστων ἐκ λίθων· ἃ δὴ καὶ ξόανα προσηγορεύετο, διὰ τὸ ἀπάξεσθαι τῆς ὕλης (6). Αμέλει ἐν Ἰκάρῳ (7) τῆς Ἀρτέμιδος τὸ ἄγαλμα ξύλον ἦν οὐκ εἰργασμένον· καὶ τῆς Κιθαιρωνίας Ηρας ἐν Θεσπίᾳ πρέμνον έκκεκομμένον· καὶ τὸ τῆς Σαμίας Ηρας (8), ὥς φησιν Αέθλιος, πρό- μνημεία μνῆμα καὶ τοῦ Τελμισσέως, Τελμησε σοῦ, μάτων τολμωμένων νεκροί ἄρα τελέως νεκροῖς πεπιστευκότες, Ο δειλοί, ἀκινάκης Καὶ τὸ Περσικόν ξίφος ἀκινάκην καλέουσι, Σκυθῶν οἱ Σαυρομάται ἀκινάκην σέβουσιν. Σκύθαι μὲν ἀκι- νάκη θύοντες, καὶ Θρᾷκες Ζαμόλξιδι. προτρεπόμενοι μου προτρεπόμενοι. Ές ποταμὸν δὲ οὔτε ἐνουρέουσι, οὔτε ἐμπτύουσι, οὔτε χεῖρας ἐναπονίζονται, οὐδὲ ἄλλο τι οὐδὲν ποιοῦσι, ἀλλὰ σέβονται ποταμοὺς τῶν πάντων - Ο ξόανα Εt μάλιστα. σθαι ἀπεξέσθαι, ἀποξεῖσθαι : ξόανα παρὰ τὸ ξέεσθαι, Αποξέσθαι Νον., Ξόανα αγάλματα.... κυρίως τὰ ἐκ ξύλων ἐξεσμένα, ἢ λίθων. μνον, Οὔπω σκέλμιον ἔργον εἰς ξόανον, "Ηρας δὲ καὶ ξύλινον εἶχον εἶδος. COHORTATIO AD GENTES. commemorem? Duæ saue, quarum altera Hyper- oche, Laodice altera vocabatur, in Dianæ sacello, quod in insula Delo Apollinis Delii templo continetur, sepultae sunt. Leandrius autem Clearchum Mileti, in Apollinis Didymæi templo conditum esse testatur. Neque vero æquum fuerit hoc loco præterire, aut Leucophrynes illius monumentum, quæ, si Zeno- nem Myndium sequamur, Magnesiæ in * Diane templo sepulta est; aut Telmissi erectam Apollinis aram, quod Telmissis cujusdam vatis monumentum esse historiæ prodiderunt. Quin etiam Ptolemæus, Agesarchi filius, volumine ex iis primo, quæ de Philopatore scripsit, auctor est in insula Papho Cinyram ac Cinyræ posteros in Veneris templo conditos fuisse. At enim tempus me deficiat, si tumulos omnes, quibus divinos honores tribuitis, recensere vellem ; vos autem, ni scelerum istorum pudor vos aliquis ceperit, ite porro, vereque mortui cum vestram in hominibus mortuis fiduciam collocetis, passim huc illucque vagamini. B O! miseri, quid hoc mali est, quod patimini? [caligine Capila vestra cooperiuntur.... CAPUT IV. Simulacra quam absurda et turpia sint, quibus deos suos colunt, P. ED. POTTER. Joan., Cyrill., quorum auctoritate, sensu quoque exigente, delendum est. Porro pro habet Nov. Dein, Joan. Cyrill. Telmessum valem dicit Arnobius. pro Euseb, Joan. Dein, Euseb, Joan. sequentibus, quam cum antecedentibus, conjungere mavult. V. SYLB. Eusebius cum præcedentibus connectit. Est porro ex Homeri Odyss. r, vers. 351. Euseb., Joan. cap. 5. Tametsi vocabulum sit Persicum, ensem significans, ut tradit in Polyhymnia Hero- dolus, Græci tamen etiam pro gladio Scythico usurpare solent, quem sicut deum quemdam gens illa obser- varet et coleret : Clemens, Ammianus Marcell. lib. xxx : Nec templum apud eos visitur, aut delubrum, ne tugurium quidem culmo tectum; sed gladius barba- rico ritu humi figitur nudus, eumque ut Martem, re- gionum, quas circumeunt, præsulem, verecundius colunt. Lucian., in Jove Tragœdo: COLLECT. — Paulo ante, leg. Persis dicit: D Quod si insuper his ipsa simulacra oculis vestris subjecero, ea percurrentes optime perspicietis vos vanissima consuetudine inductos, hominum arti- ficia, quæ sensu carent, divinis honoribus affecisse. Ac Scythæ quidem antiquitus adorabant acinacem ; Arabes, lapidem ; Persae vero, fluvium. Et qui his omnibus antiquiores in aliis regionibus fuere, aut ligna excelsa et conspicua, aut lapideas columnas, quæ tum vocabant, quod e materia limata essent, statuebant. Quemadmodum illud Dianæ simulacrum, quod in Icaro colebatur, lignum erat illaboratum; alterum vero Junonis Cithæro- niæ apud Thespienses, truncus excisus. Samis In flumen nec immeiunt, nec inspuunt, nec 'manus abluunt, nec denique simile quidpiam faciunt, sed flumina inter omnia religiosissime colun!. Strom. 1, p. 548, 349. Tertullian. Ad Nation. lib. 1, cap. 12: Pallas Autica, et Ceres Pharia, quæ sine forma,rudi palo et solo staticulo lign informis re- presentatur. Eadem dicit Apolog., cap. 16. legendum puto vel praesenti ten- pore ut sic dicta sint sicut delubra proprie quidam dicta volunt, quæ ex delibratis stipitibus facta essent simulacra. SYLBURG. - quae vox proindle reli- nenda est. Hesychius, idem. Mendose. c. 25, ex hoc loco illum Arnobii corrigit, Puleum Samios pro Junone, legitque pluteum. Eusebius, De Prap. evang., lib. ii, cap. 5: Tertullianus, adv. Gentes: Sed et qui crucis religiosos nos putat, consectaneus erit noster, cum lignum aliquod propitiatur. Et tamen, quanto distinguitur a cruris stipite Pallas Attica, et Ceres Pharia, quæ sine effigie, rudi palo et informi ligno, prostat? Lucanus, lib. unt : .... Simulacraque mæsta deorum Arte carent, cæcisque exstant informia truncis. Athenæus, lib. XIV: Parmeniscus Metapontius risit Latonæ imaginem ligneam in Delo insula, cum eam (98) "Ον μνῆμα εἶναι. "Ον omittunt Nov., Eusel. (99) 'O rov. 'O deest in Cyrill. (1) Αρκέσῃ. Αρκέσαι Euseb., Joan. Μox, τολμη- (2) "Α δειλοί. Hanc exclamatiunculam H. cum (3) Τὸν ἀκινάκην. Brodæus, Miscell., lib. v, (4) οἱ Πέρσαι. Herodotus, lib. 1, cap. 158, «le (5) Σύλα. Latius hoc refert ac probat Clemens, (6) Απάξεσθαι τῆς ὕλης. Pro corrupto ἀπάξε (7) Ικάρῳ. Ικαρίῳ, Νον. Μος, πέπρον pro πρέ (8) Τῆς Σαμίας "Ηρας. Theod. Canterus, lib. 1,
PG 8:147Ἀλλ’ οὔτι γε τὸ πῦρ καὶ οἱ σεισμοὶ κερδαλέοι, οὐδὲ μὴν φοβοῦνται ἢ δυσωποῦνται οὐ τοὺς δαίμονας, οὐ τὰ ἀγάλματα, οὐ μᾶλλον ἢ τὰς ψηφῖδας τὰς παρὰ τοῖς αἰγιαλοῖς σεσωρευμένας τὰ κύματα. Οἶδα ἐγὼ πῦρ ἐλεγκτικὸν καὶ δεισιδαιμονίας ἰατικόν· εἰ βούλει παύσασθαι τῆς ἀνοίας, φωταγωγήσει σε τὸ πῦρ. Τοῦτο τὸ πῦρ καὶ τὸν ἐν Ἄργει νεὼν σὺν καὶ τῇ ἱερείᾳ κατέφλεξεν Χρυσίδι, καὶ τὸν ἐν Ἐφέσῳ τῆς Ἀρτέμιδος δεύτερον μετὰ Ἀμαζόνας καὶ τὸ ἐν Ῥώμῃ Καπιτώλιον ἐπινενέμηται πολλάκις· οὐκ ἀπέσχετο δὲ οὐδὲ τοῦ ἐν Ἀλεξανδρέων πόλει Σαράπιδος ἱεροῦ. Ἀθήνησι γὰρ τοῦ Διονύσου τοῦ Ἐλευθερέως κατήρειψε τὸν νεών, καὶ τὸν ἐν Δελφοῖς τοῦ Ἀπόλλωνος πρότερον ἥρπασεν θύελλα, ἔπειτα ἠφάνισε πῦρ σωφρονοῦν. Τοῦτό σοι προοίμιον ἐπιδείκνυται ὧν ὑπισχνεῖται τὸ πῦρ. Οἱ δὲ τῶν ἀγαλμάτων δημιουργοὶ οὐ δυσωποῦσιν ὑμῶν τοὺς ἔμφρονας τῆς ὕλης καταφρονεῖν; Ὁ μὲν Ἀθηναῖος Φειδίας ἐπὶ τῷ δακτύλῳ τοῦ Διὸς τοῦ Ὀλυμπίου ἐπιγράψας «Παντάρκης καλός»· οὐ γὰρ καλὸς αὐτῷ ὁ Ζεύς, ἀλλ’ ὁ ἐρώμενος ἦν·Α τερον μὲν ἦν σανίς, ὕστερον δὲ ἐπὶ Προκλέους ἄρ βρέτη Ρ. χοντος ἀνδριαντοειδὲς ἐγένετο. Ἐπεὶ δὲ ἀνθρώποις ἀπεικονίζεσθαι τὰ ξόανα ήρξατο (9), βρέτη (10) τὴν ἐκ βροτῶν ἐπωνυμίαν ἐκαρπώσατο. Ἐν Ρώμῃ (44) δὲ τὸ παλαιὸν δόρυ φησὶν γεγονέναι τοῦ "Αρεως τὸ ξόα νον Οὐάρξων ὁ συγγραφείς, οὐδέπω τῶν τεχνιτών ἐπὶ τὴν εὐπρόσωπον ταύτην κακοτεχνίαν ώρμηκό των· ἐπειδὴ δὲ ήνθησεν ἡ τέχνη, ηὔξησεν ἡ πλάνη. Ὡς μὲν οὖν τοὺς λίθους, καὶ τὰ ξύλα, καὶ, συνο ελόντι φάναι, τὴν ὕλην ἀγάλματα ἀνδρείκελα ἐποιή σατε, οἷς ἐπιμορφάζετε εὐσέβειαν, συκοφαντοῦντες τὴν ἀλήθειαν, ἤδη μὲν αὐτόθεν δῆλον· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἀποδείξεως ποσῆς ἐπιδευμένου τοῦ τόπου, οὐ παραιτητέον. Τὸν μὲν οὖν (12) Ολυμπιάσι Δία καὶ τὸν ᾿Αθήνῃσι Πολιάδα ἐκ χρυσοῦ καὶ ἐλέφαντος και Β τασκευάσαι Φειδίαν, παντί που σαφές· τὸ δὲ ἐν Σά- μῳ τῆς Ἥρας ξόανον σμίλῃ τῇ Εὐκλείδου πεποι σθαι, Ολύμπιος ἐν Σαμιακοῖς ἱστορεῖ. Μὴ οὖν ἀμε φιβάλλετε, εἰ τῶν Σεμνῶν ᾿Αθήνησι καλουμένων θεῶν τὰς μὲν δύο Σκοπᾶς ἐποίησεν ἐκ τοῦ καλού μένου λυχνέως λίθου Κάλως (13) δέ, ἣν μέσην απ ταῖν ἱστοροῦνται ἔχουσαι, Πολέμωνα δεικνύναι ἐν τῇ τετάρτῃ τῶν πρὸς Τίμαιον· μηδὲ τὰ ἐν Πατάροις τῆς Λυκίας ἀγάλματα Διὸς καὶ ᾿Απόλλωνος, ἃ Φειδίας πάλιν ἐκεῖνα τὰ ἀγάλματα (14), καθάπερ τοὺς λέον τας τοὺς σὺν αὐτοῖς ἀνακειμένους, εἴργασται· εἰ δὲ, ὣς φασί τινες, Βρύξιος (15) ἦν τέχνη, οὐ διαφέρο μαι, ἔχεις καὶ τοῦτον ἀγαλματουργόν· ὁπότερον αὐτ τοῖν βούλει, ἐπίγραφε. Καὶ μὴν Τελεσίου τοῦ ᾿Αθη ναίου, ὥς φησι Φιλόχορος, έργον εἰσὶν ἀγάλματα Εννεαπήχη Ποσειδῶνος καὶ ᾿Αμφιτρίτης ἐν Τήνο προσκυνούμενα. Δημήτριος γὰρ ἐν δευτέρῳ τῶν Αργολικῶν τοῦ ἐν Τίρυνθι τῆς Ηρας (16) ξοάνου καὶ τὴν ὕλην ἔγχνην, καὶ τὸν ποιητὴν "Αργον άνα- γράφει. Πολλοὶ δ᾽ ἂν τάχα που θαυμάσειαν, εἰ μάθ θοιεν τὸ Παλλάδιον, τὸ Διοπετὲς (17) καλούμενον, • ἀγάλματα. κιν. Αέθλιος. ἐκαρπώσατο, ὁμοίωμά τι, παρὰ τὸ βροτῷ ἐοικέναι, ὅπερ φασὶν οἱ νεώτεροι τὸ θείκελον. ἀγάλματα εννεαπήχη, Α. ἐκεῖνα τὰ xΙΣΙΝ, Λέγεται δὲ Πείρας ὁ πρῶτος ᾿Αργολίδος "Ηρας ἱερὸν εἰσάμενος, τὴν ἑαυτοῦ θυγα- τέρα Καλλίθυιαν ἱέρειαν καταστήσας, ἐκ τῶν περὶ Τίρυνθα δένδρων δγχνην τεμών, "Ηρας άγαλμα μορ φῶσαι. Περὶ κριτηρίου, διοπετή διοπετές CLEMENTIS ALEXANDRINI quidem Junonis alterum, ut refert Aethlius, pri- mo stipes erat, ex quo Procleo demum prætore statna efficta est. Postquam autem hæ statuæ hu- manas in liguras formari coeperunt, eas ap- pellabant, quod homines Spotol dicerentur. Ex Var- rone porro discimus Romanos veteres hastam pro simulacro Martis coluisse: cum artifices hoc pes- sime humanas formas effingendi artificio nondum essent eruditi : quo postquain proficere cœperunt, crevit in dies magis, et invaluit error. Quod itaque ex lapidibus et lignis, utque summatim dicam, alia quavis materia statuas hominibus similes feceritis, carumque formis subjecta pietate veritatem men- daciis involveritis, satis ex iis, quæ diximus, ma- nifestum est. Verumtamen cum hic locus indigere aliqua demonstratione videatur, non est recusan- dum. Ac Jovein quidem Olympicum, et Poliadem Atheniensein ex auro et ebore effecisse Phidiam, cuivis notum est. Junonis autem statuam factam esse Euclidæ scalpro, ex Olympichi Samiacis co- gnoscimus. Nec est cur dubitetis quin earum quas Athenienses venerabiles deas vocant, 14, duas quidem Scopas, quam vero dicuntur habere me- diam Calos effinxerit, cum id Polemo affirmaverit in quarto eorum quæ scripsit ad Timæum : ut nec de Jovis et Apollinis simulacris in Patara, Lyciæ ur- le, quin ea idem Phidias, una cuni duobus leoni- bus, qui simul illic repositi sunt, formaverit. Quod si horum nonnulli dicant Bryxin artificem fuisse, haud contendam : hunc quoque habes sta- tuarium, corum utrilibet, inscribe. Quin etiam Te- lesium Atheniensem, ut ait Philochorus, Neptuni et Amphitrites, quæ Teni adorantur, novemcubi- tales statuæ artificem agnoscunt. Demetrius autem in secundo Argolicorum, statuæ Junonis Tiryn- this et materiam pyrum, et artificem scribit fuisse * ED. POTTER, ED. PARIS. C statuam putaret esse. Et apud Arnobium legendum - Mili potius videtur, quod et Hervelo non Ethedius, sed Aethlius. Citatur ab Athenæo lib. COLLECT. pro idem. Quod etymon Grammatici fere omnes pradunt, non longe ab his quæ ex Varrone affert Clemens, quod apud Nonium citatur ex lib. De vita populi Rom. : Quid inter hos Jores intersit, et eos qui ex marmore, ebore, auro nunc fiunt, potes animo adver- tere, et horum temporum divitias, et illorum pau- pertales. Ovid. : Juppiter angusta vix totus stabat in æde. Paulo post, imagines in Neapecha. P. Leopardus corrigit ex Greco statua no- rem cubitorum, lib.. 11, c. 11, Emendat. COLLECT. Athenagoras Legat. pag. 61. nidum sculpsisse dicitur, meminit præter Pausaniam elian Plinius, et Quintilianus, lib. xit, cap. 10. V. SYLBURG. Lowthius & delendumn judicat, ut eliam D olim visum est, & mutandum esse in ɛl. Bryaxin vocant eliam Pausanias, Plinius lib. cap. 7, et lib. xxxvi, cap. 5, et Talianus, pag. 117. cap. 8, ex Plutarcho, Corrigendus autem est Euseb. in Chronicis ad ann. mundi 5560: In Argis primus sacerdotio functus est Callithyas, filius Pyrantis. Manuscriptus Christianiss. Regg. matris, In Argis prima sacerdo- tio functa est Callitias, filia Spirantis. Meminit et Clemens lib. Strom. Callithoes, sacerdotis Juno- nis Argiva. CoLLECT. rent Epicuri libro non humano ingenio, sed divino confectum, atque de caelo de- lapsum ostendere ipsum volentes, appella- bant, ut refert Plutarchus contra Coloten : quor verbum Cicero expressit lib. De finibus bonor., dicens delapsum de cœlo. D. Lucas, Acl. xix, ap pellat Dianæ simulacrum, quod ipsum Numa Ro- manis persuasit de ancili, de quo Ovid. ut lib. Fast. de Palladio lib. vi. Guilbertus Cognatus cent. 2, (9) "Ηρξατο. Ηρξαντο, Νον. Μοr, ἐκαρπώσαντο (40) Βρέτη. Hesychius, βρέτας, ξόανον, εἴδωλον, (11) Εν 'Ρώμη. Scaliger in Varronem : Videtur (12) Τὸν μὲν οὖν. Hoc argumentum tractat (13) Κάλως. Calo statuarii, qui mediam Eume. (14) "Α Φειδίας πάλιν ἐκεῖνα τὰ ἀγάλματα. (15) Βρύξιος. Α. et H. Βρυάξιος, ut mor. Sria. (16) Ἐν Τίρυνθι τῆς Ηρας. Euseb. lib. 11, (17) Διοπετές. Εpicurei, cum plurimum tribue-
ὁ Πραξιτέλης δέ, ὡς Ποσίδιππος ἐν τῷ περὶ Κνίδου διασαφεῖ, τὸ τῆς Ἀφροδίτης ἄγαλμα τῆς Κνιδίας κατασκευάζων τῷ Κρατίνης τῆς ἐρωμένης εἴδει παραπλήσιον πεποίηκεν αὐτήν, ἵν’ ἔχοιεν οἱ δείλαιοι τὴν Πραξιτέλους ἐρωμένην προσκυνεῖν. Φρύνη δὲ ὁπηνίκα ἤνθει ἡ ἑταίρα ἡ Θεσπιακή, οἱ ζωγράφοι πάντες τῆς Ἀφροδίτης εἰκόνας πρὸς τὸ κάλλος ἀπεμιμοῦντο Φρύνης, ὥσπερ αὖ καὶ οἱ λιθοξόοι τοὺς Ἑρμᾶς Ἀθήνησι πρὸς Ἀλκιβιάδην ἀπείκαζον. Ὑπολείπεται τῆς σῆς κρίσεως τὸ ἔργον ἐπάξαι, εἰ βούλει καὶ τὰς ἑταίρας προσκυνεῖν. Ἐντεῦθεν, οἶμαι, κινηθέντες οἱ βασιλεῖς οἱ παλαιοί, καταφρονοῦντες τῶν μύθων τούτων, ἀνέδην διὰ τὸ ἐξ ἀνθρώπων ἀκίνδυνον σφᾶς αὐτοὺς θεοὺς ἀνηγόρευον, ταύτῃ κἀκείνους διὰ τὴν δόξαν ἀπηθανατίσθαι διδάσκοντες· Κῆυξ μὲν ὁ Αἰόλου Ζεὺς ὑπὸ τῆς Ἀλκυόνης τῆς γυναικός, Ἀλκυόνη δὲ αὖθις ὑπὸ τοῦ ἀνδρὸς Ἥρα προσαγορευομένη. Πτολεμαῖος δὲ ὁ τέταρτος Διόνυσος ἐκαλεῖτο· καὶ Μιθριδάτης ὁ Ποντικὸς Διόνυσος καὶ αὐτός· ἐβούλετο δὲ καὶ Ἀλέξανδρος Ἄμμωνος υἱὸς εἶναι δοκεῖν καὶ κερασφόρος ἀναπλάττεσθαι πρὸς τῶν ἀγαλματοποιῶν, τὸ καλὸν ἀνθρώπου πρόσωπον ὑβρίσαι σπεύδων κέρατι.Α τερον μὲν ἦν σανίς, ὕστερον δὲ ἐπὶ Προκλέους ἄρ βρέτη Ρ. χοντος ἀνδριαντοειδὲς ἐγένετο. Ἐπεὶ δὲ ἀνθρώποις ἀπεικονίζεσθαι τὰ ξόανα ήρξατο (9), βρέτη (10) τὴν ἐκ βροτῶν ἐπωνυμίαν ἐκαρπώσατο. Ἐν Ρώμῃ (44) δὲ τὸ παλαιὸν δόρυ φησὶν γεγονέναι τοῦ "Αρεως τὸ ξόα νον Οὐάρξων ὁ συγγραφείς, οὐδέπω τῶν τεχνιτών ἐπὶ τὴν εὐπρόσωπον ταύτην κακοτεχνίαν ώρμηκό των· ἐπειδὴ δὲ ήνθησεν ἡ τέχνη, ηὔξησεν ἡ πλάνη. Ὡς μὲν οὖν τοὺς λίθους, καὶ τὰ ξύλα, καὶ, συνο ελόντι φάναι, τὴν ὕλην ἀγάλματα ἀνδρείκελα ἐποιή σατε, οἷς ἐπιμορφάζετε εὐσέβειαν, συκοφαντοῦντες τὴν ἀλήθειαν, ἤδη μὲν αὐτόθεν δῆλον· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἀποδείξεως ποσῆς ἐπιδευμένου τοῦ τόπου, οὐ παραιτητέον. Τὸν μὲν οὖν (12) Ολυμπιάσι Δία καὶ τὸν ᾿Αθήνῃσι Πολιάδα ἐκ χρυσοῦ καὶ ἐλέφαντος και Β τασκευάσαι Φειδίαν, παντί που σαφές· τὸ δὲ ἐν Σά- μῳ τῆς Ἥρας ξόανον σμίλῃ τῇ Εὐκλείδου πεποι σθαι, Ολύμπιος ἐν Σαμιακοῖς ἱστορεῖ. Μὴ οὖν ἀμε φιβάλλετε, εἰ τῶν Σεμνῶν ᾿Αθήνησι καλουμένων θεῶν τὰς μὲν δύο Σκοπᾶς ἐποίησεν ἐκ τοῦ καλού μένου λυχνέως λίθου Κάλως (13) δέ, ἣν μέσην απ ταῖν ἱστοροῦνται ἔχουσαι, Πολέμωνα δεικνύναι ἐν τῇ τετάρτῃ τῶν πρὸς Τίμαιον· μηδὲ τὰ ἐν Πατάροις τῆς Λυκίας ἀγάλματα Διὸς καὶ ᾿Απόλλωνος, ἃ Φειδίας πάλιν ἐκεῖνα τὰ ἀγάλματα (14), καθάπερ τοὺς λέον τας τοὺς σὺν αὐτοῖς ἀνακειμένους, εἴργασται· εἰ δὲ, ὣς φασί τινες, Βρύξιος (15) ἦν τέχνη, οὐ διαφέρο μαι, ἔχεις καὶ τοῦτον ἀγαλματουργόν· ὁπότερον αὐτ τοῖν βούλει, ἐπίγραφε. Καὶ μὴν Τελεσίου τοῦ ᾿Αθη ναίου, ὥς φησι Φιλόχορος, έργον εἰσὶν ἀγάλματα Εννεαπήχη Ποσειδῶνος καὶ ᾿Αμφιτρίτης ἐν Τήνο προσκυνούμενα. Δημήτριος γὰρ ἐν δευτέρῳ τῶν Αργολικῶν τοῦ ἐν Τίρυνθι τῆς Ηρας (16) ξοάνου καὶ τὴν ὕλην ἔγχνην, καὶ τὸν ποιητὴν "Αργον άνα- γράφει. Πολλοὶ δ᾽ ἂν τάχα που θαυμάσειαν, εἰ μάθ θοιεν τὸ Παλλάδιον, τὸ Διοπετὲς (17) καλούμενον, • ἀγάλματα. κιν. Αέθλιος. ἐκαρπώσατο, ὁμοίωμά τι, παρὰ τὸ βροτῷ ἐοικέναι, ὅπερ φασὶν οἱ νεώτεροι τὸ θείκελον. ἀγάλματα εννεαπήχη, Α. ἐκεῖνα τὰ xΙΣΙΝ, Λέγεται δὲ Πείρας ὁ πρῶτος ᾿Αργολίδος "Ηρας ἱερὸν εἰσάμενος, τὴν ἑαυτοῦ θυγα- τέρα Καλλίθυιαν ἱέρειαν καταστήσας, ἐκ τῶν περὶ Τίρυνθα δένδρων δγχνην τεμών, "Ηρας άγαλμα μορ φῶσαι. Περὶ κριτηρίου, διοπετή διοπετές CLEMENTIS ALEXANDRINI quidem Junonis alterum, ut refert Aethlius, pri- mo stipes erat, ex quo Procleo demum prætore statna efficta est. Postquam autem hæ statuæ hu- manas in liguras formari coeperunt, eas ap- pellabant, quod homines Spotol dicerentur. Ex Var- rone porro discimus Romanos veteres hastam pro simulacro Martis coluisse: cum artifices hoc pes- sime humanas formas effingendi artificio nondum essent eruditi : quo postquain proficere cœperunt, crevit in dies magis, et invaluit error. Quod itaque ex lapidibus et lignis, utque summatim dicam, alia quavis materia statuas hominibus similes feceritis, carumque formis subjecta pietate veritatem men- daciis involveritis, satis ex iis, quæ diximus, ma- nifestum est. Verumtamen cum hic locus indigere aliqua demonstratione videatur, non est recusan- dum. Ac Jovein quidem Olympicum, et Poliadem Atheniensein ex auro et ebore effecisse Phidiam, cuivis notum est. Junonis autem statuam factam esse Euclidæ scalpro, ex Olympichi Samiacis co- gnoscimus. Nec est cur dubitetis quin earum quas Athenienses venerabiles deas vocant, 14, duas quidem Scopas, quam vero dicuntur habere me- diam Calos effinxerit, cum id Polemo affirmaverit in quarto eorum quæ scripsit ad Timæum : ut nec de Jovis et Apollinis simulacris in Patara, Lyciæ ur- le, quin ea idem Phidias, una cuni duobus leoni- bus, qui simul illic repositi sunt, formaverit. Quod si horum nonnulli dicant Bryxin artificem fuisse, haud contendam : hunc quoque habes sta- tuarium, corum utrilibet, inscribe. Quin etiam Te- lesium Atheniensem, ut ait Philochorus, Neptuni et Amphitrites, quæ Teni adorantur, novemcubi- tales statuæ artificem agnoscunt. Demetrius autem in secundo Argolicorum, statuæ Junonis Tiryn- this et materiam pyrum, et artificem scribit fuisse * ED. POTTER, ED. PARIS. C statuam putaret esse. Et apud Arnobium legendum - Mili potius videtur, quod et Hervelo non Ethedius, sed Aethlius. Citatur ab Athenæo lib. COLLECT. pro idem. Quod etymon Grammatici fere omnes pradunt, non longe ab his quæ ex Varrone affert Clemens, quod apud Nonium citatur ex lib. De vita populi Rom. : Quid inter hos Jores intersit, et eos qui ex marmore, ebore, auro nunc fiunt, potes animo adver- tere, et horum temporum divitias, et illorum pau- pertales. Ovid. : Juppiter angusta vix totus stabat in æde. Paulo post, imagines in Neapecha. P. Leopardus corrigit ex Greco statua no- rem cubitorum, lib.. 11, c. 11, Emendat. COLLECT. Athenagoras Legat. pag. 61. nidum sculpsisse dicitur, meminit præter Pausaniam elian Plinius, et Quintilianus, lib. xit, cap. 10. V. SYLBURG. Lowthius & delendumn judicat, ut eliam D olim visum est, & mutandum esse in ɛl. Bryaxin vocant eliam Pausanias, Plinius lib. cap. 7, et lib. xxxvi, cap. 5, et Talianus, pag. 117. cap. 8, ex Plutarcho, Corrigendus autem est Euseb. in Chronicis ad ann. mundi 5560: In Argis primus sacerdotio functus est Callithyas, filius Pyrantis. Manuscriptus Christianiss. Regg. matris, In Argis prima sacerdo- tio functa est Callitias, filia Spirantis. Meminit et Clemens lib. Strom. Callithoes, sacerdotis Juno- nis Argiva. CoLLECT. rent Epicuri libro non humano ingenio, sed divino confectum, atque de caelo de- lapsum ostendere ipsum volentes, appella- bant, ut refert Plutarchus contra Coloten : quor verbum Cicero expressit lib. De finibus bonor., dicens delapsum de cœlo. D. Lucas, Acl. xix, ap pellat Dianæ simulacrum, quod ipsum Numa Ro- manis persuasit de ancili, de quo Ovid. ut lib. Fast. de Palladio lib. vi. Guilbertus Cognatus cent. 2, (9) "Ηρξατο. Ηρξαντο, Νον. Μοr, ἐκαρπώσαντο (40) Βρέτη. Hesychius, βρέτας, ξόανον, εἴδωλον, (11) Εν 'Ρώμη. Scaliger in Varronem : Videtur (12) Τὸν μὲν οὖν. Hoc argumentum tractat (13) Κάλως. Calo statuarii, qui mediam Eume. (14) "Α Φειδίας πάλιν ἐκεῖνα τὰ ἀγάλματα. (15) Βρύξιος. Α. et H. Βρυάξιος, ut mor. Sria. (16) Ἐν Τίρυνθι τῆς Ηρας. Euseb. lib. 11, (17) Διοπετές. Εpicurei, cum plurimum tribue-
PG 8:149Καὶ οὔτι γε βασιλεῖς μόνον, ἀλλὰ καὶ ἰδιῶται θείαις προσηγορίαις σφᾶς αὐτοὺς ἐσέμνυνον, ὡς Μενεκράτης ὁ ἰατρός, Ζεὺς οὗτος ἐπικεκλημένος. Τί με δεῖ καταλέγειν Ἀλέξαρχον (γραμματικὸς οὗτος τὴν ἐπιστήμην γεγονώς, ὡς ἱστορεῖ Ἄριστος ὁ Σαλαμίνιος, αὑτὸν κατεσχημάτιζεν εἰς Ἥλιον); Τί δεῖ καὶ Νικαγόρου μεμνῆσθαι (Ζελείτης τὸ γένος ἦν κατὰ τοὺς Ἀλεξάνδρου γεγονὼς χρόνους· Ἑρμῆς προσηγορεύετο ὁ Νικαγόρας καὶ τῇ στολῇ τοῦ Ἑρμοῦ ἐκέχρητο, ὡς αὐτὸς μαρτυρεῖ), ὅπου γε καὶ ὅλα ἔθνη καὶ πόλεις αὔτανδροι, κολακείαν ὑποδυόμεναι, ἐξευτελίζουσιν τοὺς μύθους τοὺς περὶ τῶν θεῶν, ἰσοθέους ἄνθρωποι κατασχηματίζοντες ἑαυτούς, ὑπὸ δόξης πεφυσημένοι, ἐπιψηφιζόμενοι τιμὰς ἑαυτοῖς ὑπερόγκους; Νῦν μὲν τὸν Μακεδόνα τὸν ἐκ Πέλλης τὸν Ἀμύντου Φίλιππον ἐν Κυνοσάργει νομοθετοῦντες προσκυνεῖν, τὸν «τὴν κλεῖν κατεαγότα καὶ τὸ σκέλος πεπηρωμένον», ὃς ἐξεκόπη τὸν ὀφθαλμόν· αὖθις δὲ τὸν Δημήτριον θεὸν καὶ αὐτὸν ἀναγορεύοντες· καὶ ἔνθα μὲν ἀπέβη τοῦ ἵππου Ἀθήναζε εἰσιών, Καταιβάτου ἱερόν ἐστι Δημητρίου, βωμοὶ δὲ πανταχοῦ· καὶ γάμος ὑπὸ Ἀθηναίων αὐτῷ ὁ τῆς Ἀθηνᾶς ηὐτρεπίζετο·τήσασαν ἐν Κανώβῳ, μεταγαγὼν ὁ Πτολεμαίος, ἔθαψεν ὑπὸ τὸν προδεδηλωμένον σηκόν. "Αλλοι δέ φασιν Ποντικὸν εἶναι βρέτας τὸν Σάραπιν, μετήχθαι δὲ εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν, μετὰ τιμῆς πανηγυρικῆς. Ισί- δωρος μόνος παρὰ Σελευκέων τῶν πρὸς 'Αντιόχειαν τὸ ἄγαλμα μεταχθῆναι λέγει, ἐν σιτοδείᾳ καὶ αὐτῶν γενομένων, καὶ ὑπὸ Πτολεμαίου διατραφέντων. 'Αλλ' ὅ γε 'Αθηνόδωρος ὁ τοῦ Σάνδωνος, ἀρχαΐζειν τὸν Σάραπιν βουληθείς, οὐκ οἶδ' ὅπως περιέπεσεν, ἐλέγξας αὐτὸν ἄγαλμα εἶναι γεννητόν· Σέσωστριν φησι τὸν Αἰγύπτιον βασιλέα, τὰ πλεῖστα τῶν παρ' Ελλησι παραστησάμενον ἐθνῶν, ἐπανελθόντα εἰς Αἴγυπτον, ἐπαγαγέσθαι τεχνίτας ἱκανούς. Τὸν οὖν Οσιριν, τὸν προπάτορα τὸν αὐτοῦ, δαιδαλθῆναι ἐκε Α ποις τὸ χωρίον· Βλίστιχιν δὲ τὴν παλλακίδα τελευ Β λευσεν αὐτὸς πολυτελῶς· κατασκευάζει δὲ αὐτὸν Σορόαπιν σορός, Βρύαξις ὁ δημιουργός, οὐχ ὁ ᾿Αθηναῖος, ἄλλος δέ τις ομώνυμος ἐκείνῳ τῷ Βρυάξιδι· ὅς ὕλῃ κατακέχρη ται εἰς δημιουργίαν μικτῇ καὶ ποικίλη. Ρίνημα γὰρ χρυσοῦ ἦν αὐτῷ καὶ ἀργύρου, χαλκοῦ τε, καὶ σιδή ρου, καὶ μολίβδου, πρὸς δὲ καὶ κασσιτέρου· λίθων δὲ Αἰγυπτίων (27), ἐνέδει οὐδὲ εἷς, σαπφείρου καὶ αἱ ματίτου θραύσματα, σμαράγδου τε, ἀλλὰ καὶ το παζίου. Λεάνας οὖν τὰ πάντα καὶ ἀναμίξας, ἔχρω σε κυάνῳ· οὗ δὴ χάριν μελάντερον τὸ χρῶμα τοῦ ἀγάλματος· καὶ τῷ ἐκ τῆς Οσίριδος καὶ τοῦ 1- πιος (28) κηδείας ὑπολελειμμένῳ φαρμάκῳ φυράσας τὰ πάντα, διέπλασε τὸν Σάραπιν· οὗ καὶ τούνομα αἰνίττεται τὴν κοινωνίαν τῆς κηδείας, καὶ τὴν ἐκ τῆς ταφῆς δημιουργίαν, σύνθετον ἀπό τε υσίριδος καὶ Απιος γενόμενον Οσίραπις. Καινὸν δὲ ἄλλον ἐν Αἰγύπτῳ, ὀλίγου δεῖν καὶ παρ' Ἕλλησι, σεβασμίως (29) τεθείακε θεὸν ὁ βασιλεὺς (50) Ῥωμαίων (51), τὸν ἐρώμενον, ὡραιότατον τῶν σφόδρα (52) γενόμενον ᾿Αντίνοον, ὃν ἀνιέρωσεν οὕτως, ὡς Γανυμήδην ὁ Ζεύς· οὐ γὰρ κωλύεται ῥᾳδίως ἐπιθυμία, φόβον οὐκ ἔχειν σα· καὶ νύκτας ἱερὰς τὰς ᾿Αντινόου προσκυνοῦσιν ἄνθρωποι νῦν, ἃς αἰσχρὰς ἐπίστατο ὁ συναγρυπνή σας εραστής. Τί μοι θεὸν καταλέγεις, τὸν πορνεία τετιμημένον ; Τί δὲ καὶ ὡς υἱὸν θρηνεῖσθαι προσ έταξας; Τί δαί (53) καὶ τὸ κάλλος αὐτοῦ διηγῇ; ΑΙ- σχρόν ἐστι τὸ κάλλος ὕβρει μεμαραμμένον (34). Μὴ τυραννήσῃς, ἄνθρωπε, τοῦ κάλλους, μηδὲ ἐνυβρίσης ὁ Ρωμαίων. ὡραῖον τῶν σφόδρα ὡραιότατον σφόδρα, ὡραιότατον σφόδρα γενόμενον ᾿Αντίνοον, ἀνιέρωσεν οὗτος, ὡς Γ. με μολυσμένον, με μιασμένον ? CLEMENTIS ALEXANDRINI . accepisset, in promontorio, quod nunc Racolim appellant, statuisse ; ubi et fanum Sarapidis coli- tur, et prædium haud procul hinc ipsi consecratum est: demum Blistichim meretricem mortuam Ca- nopi, Ptolemæum translatam hoc in fano sepeli- visse. Aliis autem visum est Sarapin Ponticum esse simulacrum, quod solemni pompa translatum ad Alexandriam memorant. Solus Isidorus auctor est, a Seleuciensibus, qui Antiochiæ finitimi sunt, tra- ductum eo fuisse, cum hos etiam Ptolemæus fru- menti penuria laborantes sustentasset. Eo autem nescio quo modo, prolapsus est Athenodorus San- donis filius, ut cum studeret Sarapidi vetustatem aflingere, eum esse statuam arte factam arguerit : Sesostrim quippe ait, Ægyptiorum regem, cum plurimas Grecorum gentes subjugasset, reversum in Ægyptum permultos secum artifices eo duxisse. Osirin itaque proavum suum summo artificio jus- sit eflingi : hoc autem operis tradidit Bryaxi artiß- ci, haud ei quidem Atheniensi, sed cuidam cogno- mini, qui ad id perficiendum multiplici variaque materia usus est ; habebat enim auri, et argenti, et aris, et ferri, et plumbi, et stanni, denique, ra- menta nec Ægyptiorum lapidum ullus omnino deerat, nec sapphiri quidem vel hæmatitæ fragmen- ta, sicut nec smaragdi, nec topazii. Hæc igitur omnia expolita prius et commista cyanco colore inbuit, unde simulacri hujus color ad nigrorem accedit hisque demum universis pigmento, quod de funere Osiridis et Apis reliquum erat, consper- sis, Sarapin effinxit : cujus ipsum nomen funeris communionem, et procreationem e sepultura in- nuit, quod, compositione Osiridis et Apis facta, dictum sit Osirapis. Novum item alium in Ægypto, sique in ipsa pene Græcia ad Deum turbam cum eximia religione aggregavit Romanorum rex Anti- noum, qui pulcherrimos inter numerandus erat, delicias amoresque suos, quein ipse, quomodo Ga- nymeden antea Jupiter, consecravit. Nec enim cu- piditas ea modum facile tenere potest, quæ nullo metu coercetur. Itaque sacræ Antinoi noctes ab bominibus hodie cultu divino celebrantur, quarum turpitudinis sibi amator ipse conscius erat, qui si P. ED. POTTER, ED. PARIS. tius, lib. 1, c. 21. A. Serapin quasi di- clum vult Clemens Strom. 1, pag. 322, 323, a tumulus, et Apis, propter rationem ili redditam. Quod etymon Augustili. De civit. Dei, lib. xvII, c. 5, ex Varrone, aliique plurimi tradunt. Verisi- milius est, quod refert Plutarchus, lib. De Iside et Osiride, hunc deum Sinopenses, a quibus ad - Kyprios profectus est, pro Plutone coluisse : ac proinde Egyptios eo nomine illum appellasse, quo ipsi Plutonem vocabant. esse putat. Dionis epitome tradit Xiphilinus, et Chrysostomus in ll Cor. Iu, pag. 81, H. V. SYLBURG.De Antinoo meutio est apud Justinum M. Apol. 1, pag. 59; Ta- Lianum, pag. 40, 41; Athenagor, Legat. pag. 121; C D Theophilum, ad Autolycum, lib. 111, pag. 122; Ter- tullian. Apol., cap. 13; Euseb., Eccles. hist., lib. iv, cap. 8; Origenem in Cels. lib. ut, p. ; Pausa- niam in Arcadicis, p. 469, 470. Edit. Hanov. Spar- tianum in Adriano, aliosque plurimos. Porro Cle- mentis de Antinoo verborum partem primam et po- stremam recitat Eusebius, Præpar. evang., lib. 11, cap. 6. videtur, pro eum editores Paris., nulla, ut videtur, auctoritate freti ; nam exhibent Flor. Sylb.; Euseb, Joan..qui hanc senten tiam sic proferunt, legerimus aut SYLBURG (27) Αιγυπτίων. Αιγυπτίω Νον. (18) Οσίριδος καὶ τοῦ ᾿Απιος. Sic etiam Lactan- (29) Σεβασμίως. Lowthius σεβάσμιον legendum (30) Ο βασιλεύς Ρωμαίων. Adrianus : ut in (51) Ρωμαίων. Ορωμένων Νοv. mendose, oι (32) Ωραίων τῶν σφόδρα. Sic Heinsius, et post (33) Τί δαί. Τί δέ, Νον. (34) "Υβρει μεμαραμένον. Ηaud scio an aptius
PG 8:151ὁ δὲ τὴν μὲν θεὸν ὑπερηφάνει, τὸ ἄγαλμα γῆμαι μὴ δυνάμενος· Λάμιαν δὲ τὴν ἑταίραν ἔχων εἰς ἀκρόπολιν ἀνῄει καὶ τῷ τῆς Ἀθηνᾶς ἐνεφυρᾶτο παστῷ, τῇ παλαιᾷ παρθένῳ τὰ τῆς νέας ἐπιδεικνὺς ἑταίρας σχήματα. Οὐ νέμεσις τοίνυν οὐδὲ Ἵππωνι ἀπαθανατίζοντι τὸν θάνατον τὸν ἑαυτοῦ· ὁ Ἵππων οὗτος ἐπιγραφῆναι ἐκέλευσεν τῷ μνήματι τῷ ἑαυτοῦ τόδε τὸ ἐλεγεῖον· Ἵππωνος τόδε σῆμα, τὸν ἀθανάτοισι θεοῖσιν ἶσον ἐποίησεν Μοῖρα καταφθίμενον. Εὖ γε, Ἵππων, ἐπιδεικνύεις ἡμῖν τὴν ἀνθρωπίνην πλάνην. Εἰ γὰρ καὶ λαλοῦντί σοι μὴ πεπιστεύκασι, νεκροῦ γενέσθωσαν μαθηταί. Χρησμὸς οὗτός ἐστιν Ἵππωνος· νοήσωμεν αὐτόν. Οἱ προσκυνούμενοι παρ’ ὑμῖν, ἄνθρωποι γενόμενοί ποτε, εἶτα μέντοι τεθνᾶσιν· τετίμηκεν δὲ αὐτοὺς ὁ μῦθος καὶ ὁ χρόνος. Φιλεῖ γάρ πως τὰ μὲν παρόντα συνηθείᾳ καταφρονεῖσθαι, τὰ δὲ παρῳχηκότα τοῦ παραυτίκα ἐλέγχου κεχωρισμένα χρόνων ἀδηλίᾳ τετιμῆσθαι τῷ πλάσματι, καὶ τὰ μὲν ἀπιστεῖσθαι, τὰ δὲ καὶ θαυμάζεσθαι. Αὐτίκα γοῦν οἱ παλαιοὶ νεκροὶ τῷ πολλῷ τῆς πλάνης χρόνῳ σεμνυνόμενοι τοῖς ἔπειτα νομίζονται θεοί. Πίστις ὑμῖν τῶνδε αὐτὰ ὑμῶν τὰ μυστήρια, αἱ πανηγύρεις, δεσμὰ καὶ τραύματα καὶ δακρύοντες θεοί·ἀνθοῦντι τῷ νέῳ· τήρησον αὐτὸ καθαρὸν, ἵνα ᾗ κα- Α λόν. Βασιλεὺς τοῦ κάλλους γενοῦ, μὴ τύραννος. Ε- λεύθερος μεινάτω· τότε σου γνωρίσω τὸ κάλλος, ὅτι καθαράν τετήρηκας τὴν εἰκόνα· τότε προσκυνήσω τὸ κάλλος τὸ ἀληθινὸν, ὁ ἀρχέτυπον (55) ἐστι τῶν καλῶν. Ηδη δὲ, τάφος (56) ἐστὶ τοῦ ἐρωμένου· νεώς ἐστιν ᾿Αντινόου καὶ πόλις. Καθάπερ γὰρ, οἶμαι, οἱ ναοί, οὕτω δὲ καὶ οἱ τάφοι θαυμάζονται, πυρα μίδες καὶ Μαυσώλια (37), καὶ λαβύρινθοι, ἄλλοι ναοί τῶν νεκρῶν, ὡς ἐκεῖνοι τάφοι τῶν θεῶν. Διδάσκα λον δὲ ὑμῖν παραθήσομαι τὴν προφῆτιν Σίβυλ Μαν· ' ταιοί Οὐ ψεῦδος (38) Φοίβου χρησμηγόρον, όν τε μά- Β Άνθρωποι θεὸν εἶπον, ἐπεψεύσαντο δὲ μάντιν ᾿Αλλὰ Θεοῦ μεγάλοιο, τὸν οὐ χέρες ἔπλασαν [ἀνδρῶν, Ειδώλοις ἀλάλοισι λιθοξεστοισιν όμοιον. Αύτη μέντοι ἐρείπια τοῦ νεὼ προαγορεύει, τὸν μὲν τῆς Ερεσίας ᾿Αρτέμιδος χάσμασι καὶ σεισμοῖς και ταποντίσεσθαι, προμηνύουσα οὕτως· Ὑπτία δ᾽ εἰμώξει Εφεσος κλαίουσα παρ' [ὄχθαις, Καὶ νηὸν ζητοῦσα τὸν οὐκέτι ναιετάοντα Τὸν δὲ Ισιδος καὶ Σαράπιδος ἐν Αἰγύπτῳ κατενεχθή- σεσθαί φησι, καὶ ἐμπρησθήσεσθαι· Ισι, θεὰ τριτάλαινα, μενεῖς ἐπὶ χεύμασι (39) Νείλου Μούνη, μαινάς, ἄναυδος, ἐπὶ ψαμάθοις Αχέ [ροντος. Εἶτα ὑποβᾶσα Καὶ σύ, Σάραπι, λίθους ἀργοὺς ἐπικείμενε [πολλούς, Κείσῃ πτώμα μέγιστον ἐν Αἰγύπτῳ τριτα [λαίνη. Σὺ δὲ ἀλλ᾽ εἰ μὴ προφήτιδος ἐπακούεις, τοῦ με σοῦ ἄκουσον φιλοσόφου τοῦ Ἐφεσίου Ηρακλείτου, τὴν ἀναισθησίαν ὀνειδίζοντος τοῖς ἀγάλμασι· καὶ ἀγάλμασι (40) τουτέοισιν εὔχονται, ὁποῖον εἴ τις δόμοις λεσχηνεύοιτο. Η γὰρ οὐχὶ τερατώδεις οἱ λίθους προστρεπόμενοι, εἶτα μέντοι καὶ πρὸ τῶν πυλῶν ἱστάντες αὐτούς, ὡς ἐνεργεῖς; Ἑρμῆν προς * Ρ. Ήδη δὲ ὁ τάφος τοῦ ἐρωμένου, νεώς ἐστιν Αντινόου, καὶ πόλις· καθάπερ γάρ οἶμαι, οι ναοί, οὕτω καὶ ο τ. λειον Οὐ ψευδούς Φοίβου χρησμήτορος. χρησμογόρον, Νον. ἀλάλοις, ἐρείπια τους νεώς προσαγορεύει, Νον Μος, ἐπιβᾶσα ὑποβᾶσα. Εκτίθεται Ηρακλείτου λέξιν, τὴν λέγουσαν, Όμοια, ὡς εἴτις τοῖς δόμοις λεσχηνεύοιτο, ποιεῖν τοὺς προσιόντας ὡς θεοῖς ἀψύχοις· Καὶ μὴν καὶ Ἡράκλειτος ὧδέ πως ἀναφαίνεται· Καὶ τοῖς ἀγάλμασι τουτέοισιν εύχονται, ὁποῖον εἴτις τοῖς δόμοισι λεσχηνεύοιτο. δοκοῖσι διέ- δόμοισι. τοῖς ἀγάλματι τουτέοισιν, δόμοισι μεν δόμοις, $41 COHORTATIQ AD GENTES. · mul cum puero vigilarat. Quid mili refers inter deos, cui præmium stupri honores persolvuntur? Cur autem eum jussisti lugeri tanquam filium ? Cur ejus pulchritudinem enarras ? Turpis est pul- chritudo, quæ per contumeliam emarcuit. Nety- rannidem exerceas, o homo, in pulchritudinem ; ne probrum inferas florenti adolescenti; ipsam pu- ram serva, ut sit pulchra. Pulchritudinis rex esto, non tyrannus. Liber maneat, sic luam pulchritu- dinem agnoscam, quia puram servaveris imaginem. Sic veram adorabo pulchritudinem, quæ primige- nium pulchrorum omnium exemplar est, et forma.☑ Nunc catamiti hujus sepulcrum, Antinoi templum et oppidum est. Enimvero simili, ut opinor, templa sepulcraque sunt in admiratione: Pyramides quippe, Mausolea, Labyrinthi; alia quædam sunt templa mortuorum, quenadmodum illa deorum sepulcra. Magistram vobis afferam falidlicarn Sibyllain 15: ED. POTTER, ED. PARIS. Quod in versione expressum est. dixit Strabo lib. v. SYLBURG. Primo versu, Ultino, idem. Μox, editt. Flo- rent., Sylburg., quam lectionem mutavit Heinsius, non infeliciter, verum sine auctoritate. pro Iden. C D Non oracla quidem dantis mendacia Phœbi, Quem dixere Deum, quem falso nomine vatis Vani appellarunt homines; sed numina veri Magna Dei, quem non hominum manus ulla do- [lavil, Signis consimilem mutis, saxoque politis. Hæc quidem ruinas templorum prædicit, fore sim gnificans, ut templum Ephesiæ Dianæ terræ moti- bus hiatibusque absorbeatur, his verbis : At lacrymas Ephesus recubans ad littora fundet, Et quod erit nusquam templum gemebunda requiret. Fanum vero Isidis et Sarapidis in Ægypto solo aquandum, et incendio absumnendum dicit : Isi, dea infelix, Nili remanebis ad amnem Sola, carens et voce, furensque Acherontis arenis. Deinde subjicit : Tuque, Sarapi, sedens in saxis, multa dolebis, Ægypto in misera cum magna ruina jacebis. Tu vero, si minus ad vatem attendis, saltem tuo philosopho Heraclito Ephesio, dum exprobrat simu- lacris, quod sensu careant, aures adverte: Et hæc, inquit, simulacra precantur, perinde ac si quis ad ædes sermonem haberet. Annou enim sunt plane prodigiosi, qui lapides, quos præ foribus statuunt, quasi vita atque vigore præditos colunt? Adorant lib. 1, pag. : Εxponit Heraclili dictum, eos, qui deos inaninies accedant, perinde facere ac si fabulentur cum parietibus. Plenius hanc sententiam recitat lib. vii, pag. : Atqui Heraclitus sic de his pronuntiat: Ita preces offerunt istis simulacris, uc si quis fabuletur cum parietibus. Quibus testiniouiis constat, perperam a nonnullis substitui pilibus, pro Porro legendum apud Clemen tem, ex Origen. et Nov. Dein, ex Origen. Nam Heracli tus lonica dialecto usus est. (55) ῾Ο ἀρχ. Ο omittit Nov. (56) "Ηδη δὲ τάφ. Scribe, ex Euseb. et Joan., (37) Μαυσώλια. Μαυσώλα Euseb., Joan. Μαυσώ (58) Οὐ ψεῦδος. Vulg. Sibyllini, pag. 253, habent (59) Μενεῖς ἐπὶ χεύμασι. Μενεῖς ἐπὶ χεύματα (40) Καὶ ἀγάλμασι. Origenes contra Cal.,
ὤ μοι ἐγώ, ὅτε μοι Σαρπηδόνα φίλτατον ἀνδρῶν μοῖρ’ ὑπὸ Πατρόκλοιο Μενοιτιάδαο δαμῆναι. Κεκράτηται τὸ θέλημα τοῦ Διὸς καὶ ὁ Ζεὺς ὑμῖν διὰ Σαρπηδόνα οἰμῴζει νενικημένος. Εἴδωλα γοῦν εἰκότως αὐτοὺς καὶ δαίμονας ὑμεῖς αὐτοὶ κεκλήκατε, ἐπεὶ καὶ τὴν Ἀθηνᾶν αὐτὴν καὶ τοὺς ἄλλους θεοὺς κακίᾳ τιμήσας Ὅμηρος δαίμονας προσηγόρευσεν· ἡ δ’ Οὐλυμπόνδε βεβήκει δώματ’ ἐς αἰγιόχοιο Διὸς μετὰ δαίμονας ἄλλους. Πῶς οὖν ἔτι θεοὶ τὰ εἴδωλα καὶ οἱ δαίμονες, βδελυρὰ ὄντως καὶ πνεύματα ἀκάθαρτα, πρὸς πάντων ὁμολογούμενα γήινα καὶ δεισαλέα, κάτω βρίθοντα, «περὶ τοὺς τάφους καὶ τὰ μνημεῖα καλινδούμενα», περὶ ἃ δὴ καὶ ὑποφαίνονται ἀμυδρῶς «σκιοειδῆ φαντάσματα»; Ταῦθ’ ὑμῶν οἱ θεοὶ τὰ εἴδωλα, αἱ σκιαὶ καὶ πρὸς τούτοις «χωλαὶ» ἐκεῖναι καὶ «ῥυσαί, παραβλῶπες ὀφθαλμῶν», αἱ Λιταὶ αἱ Θερσίτου μᾶλλον ἢ Διὸς θυγατέρες, ὥστε μοι δοκεῖν χαριέντως φάναι τὸν Βίωνα, πῶς ἂν ἐνδίκως οἱ ἄνθρωποι παρὰ τοῦ Διὸς αἰτήσονται τὴν εὐτεκνίαν, ἣν οὐδ’ αὑτῷ παρασχεῖν ἴσχυσεν; Οἴμοι τῆς ἀθεότητος·ἀνθοῦντι τῷ νέῳ· τήρησον αὐτὸ καθαρὸν, ἵνα ᾗ κα- Α λόν. Βασιλεὺς τοῦ κάλλους γενοῦ, μὴ τύραννος. Ε- λεύθερος μεινάτω· τότε σου γνωρίσω τὸ κάλλος, ὅτι καθαράν τετήρηκας τὴν εἰκόνα· τότε προσκυνήσω τὸ κάλλος τὸ ἀληθινὸν, ὁ ἀρχέτυπον (55) ἐστι τῶν καλῶν. Ηδη δὲ, τάφος (56) ἐστὶ τοῦ ἐρωμένου· νεώς ἐστιν ᾿Αντινόου καὶ πόλις. Καθάπερ γὰρ, οἶμαι, οἱ ναοί, οὕτω δὲ καὶ οἱ τάφοι θαυμάζονται, πυρα μίδες καὶ Μαυσώλια (37), καὶ λαβύρινθοι, ἄλλοι ναοί τῶν νεκρῶν, ὡς ἐκεῖνοι τάφοι τῶν θεῶν. Διδάσκα λον δὲ ὑμῖν παραθήσομαι τὴν προφῆτιν Σίβυλ Μαν· ' ταιοί Οὐ ψεῦδος (38) Φοίβου χρησμηγόρον, όν τε μά- Β Άνθρωποι θεὸν εἶπον, ἐπεψεύσαντο δὲ μάντιν ᾿Αλλὰ Θεοῦ μεγάλοιο, τὸν οὐ χέρες ἔπλασαν [ἀνδρῶν, Ειδώλοις ἀλάλοισι λιθοξεστοισιν όμοιον. Αύτη μέντοι ἐρείπια τοῦ νεὼ προαγορεύει, τὸν μὲν τῆς Ερεσίας ᾿Αρτέμιδος χάσμασι καὶ σεισμοῖς και ταποντίσεσθαι, προμηνύουσα οὕτως· Ὑπτία δ᾽ εἰμώξει Εφεσος κλαίουσα παρ' [ὄχθαις, Καὶ νηὸν ζητοῦσα τὸν οὐκέτι ναιετάοντα Τὸν δὲ Ισιδος καὶ Σαράπιδος ἐν Αἰγύπτῳ κατενεχθή- σεσθαί φησι, καὶ ἐμπρησθήσεσθαι· Ισι, θεὰ τριτάλαινα, μενεῖς ἐπὶ χεύμασι (39) Νείλου Μούνη, μαινάς, ἄναυδος, ἐπὶ ψαμάθοις Αχέ [ροντος. Εἶτα ὑποβᾶσα Καὶ σύ, Σάραπι, λίθους ἀργοὺς ἐπικείμενε [πολλούς, Κείσῃ πτώμα μέγιστον ἐν Αἰγύπτῳ τριτα [λαίνη. Σὺ δὲ ἀλλ᾽ εἰ μὴ προφήτιδος ἐπακούεις, τοῦ με σοῦ ἄκουσον φιλοσόφου τοῦ Ἐφεσίου Ηρακλείτου, τὴν ἀναισθησίαν ὀνειδίζοντος τοῖς ἀγάλμασι· καὶ ἀγάλμασι (40) τουτέοισιν εὔχονται, ὁποῖον εἴ τις δόμοις λεσχηνεύοιτο. Η γὰρ οὐχὶ τερατώδεις οἱ λίθους προστρεπόμενοι, εἶτα μέντοι καὶ πρὸ τῶν πυλῶν ἱστάντες αὐτούς, ὡς ἐνεργεῖς; Ἑρμῆν προς * Ρ. Ήδη δὲ ὁ τάφος τοῦ ἐρωμένου, νεώς ἐστιν Αντινόου, καὶ πόλις· καθάπερ γάρ οἶμαι, οι ναοί, οὕτω καὶ ο τ. λειον Οὐ ψευδούς Φοίβου χρησμήτορος. χρησμογόρον, Νον. ἀλάλοις, ἐρείπια τους νεώς προσαγορεύει, Νον Μος, ἐπιβᾶσα ὑποβᾶσα. Εκτίθεται Ηρακλείτου λέξιν, τὴν λέγουσαν, Όμοια, ὡς εἴτις τοῖς δόμοις λεσχηνεύοιτο, ποιεῖν τοὺς προσιόντας ὡς θεοῖς ἀψύχοις· Καὶ μὴν καὶ Ἡράκλειτος ὧδέ πως ἀναφαίνεται· Καὶ τοῖς ἀγάλμασι τουτέοισιν εύχονται, ὁποῖον εἴτις τοῖς δόμοισι λεσχηνεύοιτο. δοκοῖσι διέ- δόμοισι. τοῖς ἀγάλματι τουτέοισιν, δόμοισι μεν δόμοις, $41 COHORTATIQ AD GENTES. · mul cum puero vigilarat. Quid mili refers inter deos, cui præmium stupri honores persolvuntur? Cur autem eum jussisti lugeri tanquam filium ? Cur ejus pulchritudinem enarras ? Turpis est pul- chritudo, quæ per contumeliam emarcuit. Nety- rannidem exerceas, o homo, in pulchritudinem ; ne probrum inferas florenti adolescenti; ipsam pu- ram serva, ut sit pulchra. Pulchritudinis rex esto, non tyrannus. Liber maneat, sic luam pulchritu- dinem agnoscam, quia puram servaveris imaginem. Sic veram adorabo pulchritudinem, quæ primige- nium pulchrorum omnium exemplar est, et forma.☑ Nunc catamiti hujus sepulcrum, Antinoi templum et oppidum est. Enimvero simili, ut opinor, templa sepulcraque sunt in admiratione: Pyramides quippe, Mausolea, Labyrinthi; alia quædam sunt templa mortuorum, quenadmodum illa deorum sepulcra. Magistram vobis afferam falidlicarn Sibyllain 15: ED. POTTER, ED. PARIS. Quod in versione expressum est. dixit Strabo lib. v. SYLBURG. Primo versu, Ultino, idem. Μox, editt. Flo- rent., Sylburg., quam lectionem mutavit Heinsius, non infeliciter, verum sine auctoritate. pro Iden. C D Non oracla quidem dantis mendacia Phœbi, Quem dixere Deum, quem falso nomine vatis Vani appellarunt homines; sed numina veri Magna Dei, quem non hominum manus ulla do- [lavil, Signis consimilem mutis, saxoque politis. Hæc quidem ruinas templorum prædicit, fore sim gnificans, ut templum Ephesiæ Dianæ terræ moti- bus hiatibusque absorbeatur, his verbis : At lacrymas Ephesus recubans ad littora fundet, Et quod erit nusquam templum gemebunda requiret. Fanum vero Isidis et Sarapidis in Ægypto solo aquandum, et incendio absumnendum dicit : Isi, dea infelix, Nili remanebis ad amnem Sola, carens et voce, furensque Acherontis arenis. Deinde subjicit : Tuque, Sarapi, sedens in saxis, multa dolebis, Ægypto in misera cum magna ruina jacebis. Tu vero, si minus ad vatem attendis, saltem tuo philosopho Heraclito Ephesio, dum exprobrat simu- lacris, quod sensu careant, aures adverte: Et hæc, inquit, simulacra precantur, perinde ac si quis ad ædes sermonem haberet. Annou enim sunt plane prodigiosi, qui lapides, quos præ foribus statuunt, quasi vita atque vigore præditos colunt? Adorant lib. 1, pag. : Εxponit Heraclili dictum, eos, qui deos inaninies accedant, perinde facere ac si fabulentur cum parietibus. Plenius hanc sententiam recitat lib. vii, pag. : Atqui Heraclitus sic de his pronuntiat: Ita preces offerunt istis simulacris, uc si quis fabuletur cum parietibus. Quibus testiniouiis constat, perperam a nonnullis substitui pilibus, pro Porro legendum apud Clemen tem, ex Origen. et Nov. Dein, ex Origen. Nam Heracli tus lonica dialecto usus est. (55) ῾Ο ἀρχ. Ο omittit Nov. (56) "Ηδη δὲ τάφ. Scribe, ex Euseb. et Joan., (37) Μαυσώλια. Μαυσώλα Euseb., Joan. Μαυσώ (58) Οὐ ψεῦδος. Vulg. Sibyllini, pag. 253, habent (59) Μενεῖς ἐπὶ χεύμασι. Μενεῖς ἐπὶ χεύματα (40) Καὶ ἀγάλμασι. Origenes contra Cal.,
PG 8:153τὴν ἀκήρατον οὐσίαν, τὸ ὅσον ἐφ’ ὑμῖν, κατορύττετε καὶ τὸ ἄχραντον ἐκεῖνο καὶ τὸ ἅγιον τοῖς τάφοις ἐπικεχώκατε, τῆς ἀληθῶς ὄντως οὐσίας συλήσαντες τὸ θεῖον. Τί δὴ οὖν τὰ τοῦ θεοῦ τοῖς οὐ θεοῖς προσενείματε γέρα; Τί δὲ καταλιπόντες τὸν οὐρανὸν τὴν γῆν τετιμήκατε; Τί δ’ ἄλλο χρυσὸς ἢ ἄργυρος ἢ ἀδάμας ἢ σίδηρος ἢ χαλκὸς ἢ ἐλέφας ἢ λίθοι τίμιοι; Οὐχὶ γῆ τε καὶ ἐκ γῆς; οὐχὶ δὲ μιᾶς μητρὸς ἔκγονα, τῆς γῆς, τὰ πάντα ταῦτα ὅσα ὁρᾷς; Τί δὴ οὖν, ὦ μάταιοι καὶ κενόφρονες (πάλιν γὰρ δὴ ἐπαναλήψομαι), τὸν ὑπερουράνιον βλασφημήσαντες τόπον εἰς τοὔδαφος κατεσύρατε τὴν εὐσέβειαν, χθονίους ὑμῖν ἀναπλάττοντες θεοὺς καὶ τὰ γενητὰ ταῦτα πρὸ τοῦ ἀγενήτου μετιόντες θεοῦ βαθυτέρῳ περιπεπτώκατε ζόφῳ; Καλὸς ὁ Πάριος λίθος, ἀλλ’ οὐδέπω Ποσειδῶν· καλὸς ὁ ἐλέφας, ἀλλ’ οὐδέπω Ὀλύμπιος· ἐνδεὴς ἀεί ποτε ἡ ὕλη τῆς τέχνης, ὁ θεὸς δὲ ἀνενδεής. Προῆλθεν ἡ τέχνη, περιβέβληται τὸ σχῆμα ἡ ὕλη, καὶ τὸ πλούσιον τῆς οὐσίας πρὸς μὲν τὸ κέρδος ἀγώγιμον, μόνῳ δὲ τῷ σχήματι γίνεται σεβάσμιον. Χρυσός ἐστι τὸ ἄγαλμά σου, ξύλον ἐστίν, λίθος ἐστίν, γῆ ἐστιν, ἐὰν ἄνωθεν νοήσῃς, μορφὴν παρὰ τοῦ τεχνίτου προσλαβοῦσα.
PG 8:155Γῆν δὲ ἐγὼ πατεῖν, οὐ προσκυνεῖν μεμελέτηκα· οὐ γάρ μοι θέμις ἐμπιστεῦσαί ποτε τοῖς ἀψύχοις τὰς τῆς ψυχῆς ἐλπίδας. Ἰτέον οὖν ὡς ἔνι μάλιστα ἐγγυτάτω τῶν ἀγαλμάτων, ὡς οἰκεία ἡ πλάνη κἀκ τῆς προσόψεως ἐλέγχηται· ἐναπομέμακται γὰρ πάνυ δὴ σαφῶς τὰ εἴδη τῶν ἀγαλμάτων τὴν διάθεσιν τῶν δαιμόνων. Εἰ γοῦν τις τὰς γραφὰς καὶ τὰ ἀγάλματα περινοστῶν θεῷτο, γνωριεῖ ὑμῶν παραυτίκα τοὺς θεοὺς ἐκ τῶν ἐπονειδίστων σχημάτων, τὸν Διόνυσον ἀπὸ τῆς στολῆς, τὸν Ἥφαιστον ἀπὸ τῆς τέχνης, τὴν Δηὼ ἀπὸ τῆς συμφορᾶς, ἀπὸ τοῦ κρηδέμνου τὴν Ἰνώ, ἀπὸ τῆς τριαίνης τὸν Ποσειδῶ, ἀπὸ τοῦ κύκνου τὸν Δία· τὸν δὲ Ἡρακλέα δείκνυσιν ἡ πυρά, κἂν γυμνὴν ἴδῃ τις ἀνάγραπτον γυναῖκα, τὴν «χρυσῆν» Ἀφροδίτην νοεῖ. Οὕτως ὁ Κύπριος ὁ Πυγμαλίων ἐκεῖνος ἐλεφαντίνου ἠράσθη ἀγάλματος· τὸ ἄγαλμα Ἀφροδίτης ἦν καὶ γυμνὴ ἦν· νικᾶται ὁ Κύπριος τῷ σχήματι καὶ συνέρχεται τῷ ἀγάλματι, καὶ τοῦτο Φιλοςτέφανος ἱστορεῖ· Ἀφροδίτη δὲ ἄλλη ἐν Κνίδῳ λίθος ἦν καὶ καλὴ ἦν, ἕτερος ἠράσθη ταύτης καὶ μίγνυται τῇ λίθῳ· Ποσίδιππος ἱστορεῖ, ὁ μὲν πρότερος ἐν τῷ περὶ Κύπρου, ὁ δὲ ἕτερος ἐν τῷ περὶ Κνίδου.κυνοῦσιν ὡς θεὸν, καὶ τὸν ᾿Αγυιέα (41), θυρωρόν τούτους τος καπνού, Νον. Κωφὴν γὰρ δὴ γαῖαν ἀεικίζει μενεαίνων. σκυνεῖν ἀναπείθοντες, Nόν. ὅπερ ἐστὶ τὰ ἀγάλματα. ὕλης αἰσθητῆς αἰσθητόν· νοητὸν δὲ τὸ ἄγαλμά ἐστι νοητόν, οὐκ αἰσθητόν ἐστι τὸ ἄγαλμα. νοητόν, οὐκ αἰσθητόν ἐστι τὸ ἄγαλμα· ἡμῖν δὲ οὐχ ὕλης αἰσθητῆς αἰσθητόν, νοητὸν δὲ τὸ ἄγαλμά ἐστιν, ὁ Θεός. ἡμῖν δὲ οὐχ ἱστάντες. Εἰ γὰρ ὡς ἀναισθήτους ὑβρίζουσι, τί προσ κυνοῦσιν ὡς θεούς; εἰ δὲ αἰσθήσεως αὐτοὺς μετά χειν οἴονται, τί τούτους (42) ἑστᾶσι θυρωρούς; Ῥωμαῖοι δὲ τα μέγιστα κατορθώματα τῇ τύ χῃ ἀνατιθέντες, καὶ ταύτην μεγίστην οιόμενοι θεόν, φέροντες εἰς τὸν κοπρῶνα ἀνέθηκαν απ τὴν, ἄξιον νεὼν τὸν ἀφεδρῶνα νείμαντες τῇ θεῷ. ᾿Αλλὰ γὰρ ἀναισθήτῳ λίθῳ, καὶ ξύλῳ, καὶ χρυσίῳ πλουσίῳ, οὔθ᾽ ὁτιοῦν μέλει, οὐ κνίσσης (43), ούχ αἵματος, οὐ καπνού, ᾧ δὴ τιμώμενοι καὶ τυφόμε νοι, ἐκμελαίνονται· ἀλλ᾽ οὐδὲ τιμῆς, οὐχ ὕβρεως· τὰ δὲ καὶ παντός ἐστιν ἀτιμότερα ζώου, τὰ ἀγάλ ματα. Καὶ ὅπως γε τεθείασται τὰ ἀναίσθητα, ἀπο ρεῖν ἔπεισί μοι, καὶ κατελεεῖν τοὺς πλανωμένους τῆς ἀνοίας, ὡς δειλαίους· εἰ γὰρ καί τινα τῶν ζώων οὐχὶ πάσας ἔχει τὰς αἰσθήσεις, ὥσπερ εὐλαὶ καὶ κάμπας, καὶ ὅσα διὰ τῆς πρώτης γενέσεως εὐθὺς ἀνάπηρα φαίνεται, καθάπερ οἱ σπάλακες (44), καὶ ἡ μυγάλη, ἣν φησιν ὁ Νίκανδρος τυφλήν τε σμερδνήν τε ἀλλά γε ἀμείνους εἰσὶ τῶν ξοάνων τούτων καὶ τῶν ἀγαλμάτων, τέλεον ὄντων χωρῶν· ἔχουσι γὰρ αἴσθησιν μίαν γέ τινα, φέρε εἰπεῖν ἀκουστικήν, ἢ ἁπτικὴν (45), ἢ τὴν ἀναλογοῦσαν τῇ ἐσφρήσει, ἢ τῇ γεύσει· τὰ δὲ οὐδὲ μιᾶς αἰσθήσεως μετέχει τὰ ἀγάλματα. Πολλὰ δὲ ἐστι τῶν ζώων, ὅσα οὐδὲ ὅρασιν ἔχει, οὔτε ἀκοὴν, οὔτε μὴν φωνὴν, οἷον καὶ τὸ τῶν ὀστρέων γένος, ἀλλὰ ζῇ γε (46), καὶ αὔξεται, πρὸς δὲ καὶ τῇ σελήνῃ συμα πάσχει. Τὰ δὲ ἀγάλματα ἀργὰ, ἄπρακτα, ἀναίσθητα, προσδεῖται, καὶ προσκαθηλοῦται, καὶ προσπήγνυται, χωνεύεται, ῥινᾶται, πρίεται, περιςέεται, γλύφεται. Κωφὴν μὲν (47) δὴ γαῖαν ἀεικίζουσιν οἱ ἀγαλμα τοποιοί, τῆς οἰκείας ἐξιστάντες φύσεως ὑπὸ τῆς τέ χνης προσκυνεῖν (48) ἀναπείθοντες· προσκυνοῦσε δὲ οἱ θεοποιοὶ οὐ θεοὺς καὶ δαίμονας, κατά γε αἴσθη σιν τὴν ἐμὴν, γῆν δὲ καὶ τέχνην, τὰ ἀγάλματα ὅπερ ἐστίν (49). Ἔστι γὰρ ὡς ἀληθῶς τὸ ἄγαλμα ὕλη νε- κρά, τεχνίτου χειρὶ μεμορφωμένη. Ἡμῖν δὲ (50) οὐχ ὕλης αἰσθητῆς αἰσθητόν, νοητὸν δὲ τὸ ἄγαλμα· νοητόν οὐκ αἰσθητόν ἐστιν ὁ Θεὸς, τὸν ὄντα ὄντως μὴ γνωρίζοντες Θεόν. ἡμῖν δὲ οὐχ ὕλης αισθητῆς αἰσθητόν, νοητὸν δὲ τὸ ἄγαλμά ἐστι νοητόν, οὐκ αισθητόν ἐστι τὸ ἄγαλμα· ὁ Θεὸς μόνος ὄντως Θεός. νοητόν νοητοῦ, σθητόν ἐστι τὸ ἄγαλμα, ἡμῖν δὲ οὐχ ὕλης αισθητῆς αἰσθη τὸν, νοητοῦ δὲ τὸ ἄγαλμά ἐστι νοητὸν ὁ Θεὸς ὁ μόνος ὄντως Θεός. CLEMENTIS ALEXANDRINI quippe Mercurium quasi deum, sicut etiam Aguiea, A seu vie præsidem, et simul præ foribus statuunt. Nam si cos, quod sensu careant, afficiunt contu- melia, cur adorant ut deos? Quod si existimant eos esse sensus participes, cur præe foribus consti- tuunt? Romani autem, cum inceptorum suorum maximorum felicitatem Fortunæ acceptam referrent, et potentissimam deam esse existimarent, cam in latrina statuerunt, cloacam ipsi, haud indignum numine templum, consecrantes. At vero lapidi, et ligno et diviti auro parum est curæ, scu nidor, seu sanguis, seu fumus, quo dum honoris causa fumi- gantur, fuliginem contrahunt ; imo nec honor, nec contumelia. Sunt autem ejusmodi simulacra quovis animali viliora. Et quo modo, cum sensu careant, divinis affici honoribus cœperint, sæpe mirari sub- it, eorunique, qui in hunc errorem inciderint, ut- pote summe infelicium, amentiæ misereri. Nam si quædam animalia non habent omnes sensus, ut vermes et erucæ, quæque naturæ suæ conditione a primo ortu imperfecta sunt, velut talpæ, et mus araneus, quem Nicander vocat cacumque, surdum- · que, tamen his signis et simulacris, quæ sunt pe- nitus stupida, multum præstant: quippe cum uno saltem sensu prædita sint, auditu scilicet, vel ta- clu, vel qui odoratui, aut gustui respondeat, simu- lacra vero omni prorsus perceptione destituantur. Sunt autem multa animalia, quæ nec visum ha- bent, nec auditum, nec vocem, cujusmodi est ostreorum genus; vivunt tamen, et augentur, et præterea una cum luna afficiuntur. Simulacra au- tem nihil prorsus agunt, nihil moliuntur, nihil sentiunt; sed alligantur, et clavis panguntur, et affiguntur, et conflantur, limantur, secantur, cir- cumraduntur, calantur. Ac stupidam sane inse- silemque terram dedecorant statuarii, dum artificio suo naturam ejus immutant, eique divinos honores conciliant : quos mea quidem sententia non diis, P. ED. POTTER, ED. PARIS. mulavit in idque firmat Nov. que in usu est. Surdam enim terram probro afficit præ furore. arte ut qdorent inducentes, ne, legendum putal SYLBURG. Ubi e margine in contextum irrepsisse videntur ista verba, uli ex iis expunctis le- gendum sit, SYLBURG. Recte irrepsisse aliquid notat Sylburgius. Veram lectio- nean pete ex interpretatione. Nempe, B C Ꭰ etc. Cartera repetuntur, et sensum turbant : quare ejiciantur. HEINSIUS. P. Faber cap. Dodecameni haec habet : Verum Deum esse aut solum, vel unum Deum esse dicitur, idolorum dæmonumque falso Dei nomen usurpan- tium habita ratione, ut scilicet ea nequaquam pro diis habenda esse doceatur; eoque pertinet, quod apud Clementem scriptum est, Item quod aliquanto post, ubi nullum sensile simulacrum, quale gentibus, esse Christianis, sed verum Deum ipsa mente atque co- gnitione comprehendi docet. His enim verbis expri- mit, Sed live obscura et men- dosa ita, meo quidem animo, correxeris, si pro priore legeris et posterius illud al- tanquam superfluum, et a librario, vel a Scholiaste quodam, repetitum, expun- xeris: neque enim dubito, quin ita prorsus Cle- mens exararit : Atque ut antiquitus Judai, Romana etiam vigente republica, Deuin ineffabilem et invi sibilem existimantes, nullo simulacro adbibito co- (41) Αγυιέα. Αγλέα Nov. nendose. (42) Τούτους. Τούτοις Flor., Sylb.,quod Heinsius (45) Μέλει, οὐ κν. Μέλλει· οὐ κνίσσης, οὐχ αἵμα (44) Σπάλακες. Ασπάλακες Νον., quorum utrum- (45) Η ἁπτικήν. Omittit Now. (46) Ἀλλὰ ζῇ γε. ᾿Αλλὰ καὶ ζῇ, Νον. (47) Κωφὴν μέν. Respicit Iliad. α, ν. 54 : (48) Ὑπὸ τῆς τέχνης, καὶ πρ. Ὑπὸ τῆς τέχνης προ- (49) Τὰ ἀγάλματα, ὅπερ ἐστίν. G., inverso ordi- (50) Ἡμῖν δέ. Vetus lectio est, Ἡμῖν δὲ, οὐχ
Τοσοῦτον ἴσχυσεν ἀπατῆσαι τέχνη προαγωγὸς ἀνθρώποις ἐρωτικοῖς εἰς βάραθρον γενομένη. Δραστήριος μὲν ἡ δημιουργική, ἀλλ’ οὐχ οἵα τε ἀπατῆσαι λογικὸν οὐδὲ μὴν τοὺς κατὰ λόγον βεβιωκότας· ζωγραφίας μὲν γὰρ, δι’ ὁμοιότητα σκιαγραφίας περιστερᾶς, προσέπτησαν πελειάδες καὶ ἵπποις καλῶς γεγραμμέναις προσεχρεμέτισαν ἵπποι. Ἐρασθῆναι κόρην εἰκόνος λέγουσιν καὶ νέον καλὸν Κνιδίου ἀγάλματος, ἀλλ’ ἦσαν τῶν θεατῶν αἱ ὄψεις ἠπατημέναι ὑπὸ τῆς τέχνης. Οὐδὲ γὰρ ἂν θεᾷ τις συνεπλάκη, οὐδ’ ἂν νεκρᾷ τις συνετάφη, οὐδ’ ἂν ἠράσθη δαίμονος καὶ λίθου ἄνθρωπος σωφρονῶν. Ὑμᾶς δὲ ἄλλῃ γοητείᾳ ἀπατᾷ ἡ τέχνη, εἰ καὶ μὴ ἐπὶ τὸ ἐρᾶν προσάγουσα, ἀλλ’ ἐπὶ τὸ τιμᾶν καὶ προσκυνεῖν τά τε ἀγάλματα καὶ τὰς γραφάς. Ὁμοία γε ἡ γραφή· ἐπαινείσθω μὲν ἡ τέχνη, μὴ ἀπατάτω δὲ τὸν ἄνθρωπον ὡς ἀλήθεια. Ἕστηκεν ὁ ἵππος ἡσυχῇ, ἡ πελειὰς ἀτρεμής, ἀργὸν τὸ πτερόν, ἡ δὲ βοῦς ἡ Δαιδάλου ἡ ἐκ τοῦ ξύλου πεποιημένη ταῦρον εἷλεν ἄγριον καὶ κατηνάγκασεν τὸ θηρίον ἡ τέχνη πλανήσασα ἐρώσης ἐπιβῆναι γυναικός. Τοσοῦτον οἶστρον αἱ τέχναι κακοτεχνοῦσαι τοῖς ἀνοήτοις ἐνεποίησαν.κυνοῦσιν ὡς θεὸν, καὶ τὸν ᾿Αγυιέα (41), θυρωρόν τούτους τος καπνού, Νον. Κωφὴν γὰρ δὴ γαῖαν ἀεικίζει μενεαίνων. σκυνεῖν ἀναπείθοντες, Nόν. ὅπερ ἐστὶ τὰ ἀγάλματα. ὕλης αἰσθητῆς αἰσθητόν· νοητὸν δὲ τὸ ἄγαλμά ἐστι νοητόν, οὐκ αἰσθητόν ἐστι τὸ ἄγαλμα. νοητόν, οὐκ αἰσθητόν ἐστι τὸ ἄγαλμα· ἡμῖν δὲ οὐχ ὕλης αἰσθητῆς αἰσθητόν, νοητὸν δὲ τὸ ἄγαλμά ἐστιν, ὁ Θεός. ἡμῖν δὲ οὐχ ἱστάντες. Εἰ γὰρ ὡς ἀναισθήτους ὑβρίζουσι, τί προσ κυνοῦσιν ὡς θεούς; εἰ δὲ αἰσθήσεως αὐτοὺς μετά χειν οἴονται, τί τούτους (42) ἑστᾶσι θυρωρούς; Ῥωμαῖοι δὲ τα μέγιστα κατορθώματα τῇ τύ χῃ ἀνατιθέντες, καὶ ταύτην μεγίστην οιόμενοι θεόν, φέροντες εἰς τὸν κοπρῶνα ἀνέθηκαν απ τὴν, ἄξιον νεὼν τὸν ἀφεδρῶνα νείμαντες τῇ θεῷ. ᾿Αλλὰ γὰρ ἀναισθήτῳ λίθῳ, καὶ ξύλῳ, καὶ χρυσίῳ πλουσίῳ, οὔθ᾽ ὁτιοῦν μέλει, οὐ κνίσσης (43), ούχ αἵματος, οὐ καπνού, ᾧ δὴ τιμώμενοι καὶ τυφόμε νοι, ἐκμελαίνονται· ἀλλ᾽ οὐδὲ τιμῆς, οὐχ ὕβρεως· τὰ δὲ καὶ παντός ἐστιν ἀτιμότερα ζώου, τὰ ἀγάλ ματα. Καὶ ὅπως γε τεθείασται τὰ ἀναίσθητα, ἀπο ρεῖν ἔπεισί μοι, καὶ κατελεεῖν τοὺς πλανωμένους τῆς ἀνοίας, ὡς δειλαίους· εἰ γὰρ καί τινα τῶν ζώων οὐχὶ πάσας ἔχει τὰς αἰσθήσεις, ὥσπερ εὐλαὶ καὶ κάμπας, καὶ ὅσα διὰ τῆς πρώτης γενέσεως εὐθὺς ἀνάπηρα φαίνεται, καθάπερ οἱ σπάλακες (44), καὶ ἡ μυγάλη, ἣν φησιν ὁ Νίκανδρος τυφλήν τε σμερδνήν τε ἀλλά γε ἀμείνους εἰσὶ τῶν ξοάνων τούτων καὶ τῶν ἀγαλμάτων, τέλεον ὄντων χωρῶν· ἔχουσι γὰρ αἴσθησιν μίαν γέ τινα, φέρε εἰπεῖν ἀκουστικήν, ἢ ἁπτικὴν (45), ἢ τὴν ἀναλογοῦσαν τῇ ἐσφρήσει, ἢ τῇ γεύσει· τὰ δὲ οὐδὲ μιᾶς αἰσθήσεως μετέχει τὰ ἀγάλματα. Πολλὰ δὲ ἐστι τῶν ζώων, ὅσα οὐδὲ ὅρασιν ἔχει, οὔτε ἀκοὴν, οὔτε μὴν φωνὴν, οἷον καὶ τὸ τῶν ὀστρέων γένος, ἀλλὰ ζῇ γε (46), καὶ αὔξεται, πρὸς δὲ καὶ τῇ σελήνῃ συμα πάσχει. Τὰ δὲ ἀγάλματα ἀργὰ, ἄπρακτα, ἀναίσθητα, προσδεῖται, καὶ προσκαθηλοῦται, καὶ προσπήγνυται, χωνεύεται, ῥινᾶται, πρίεται, περιςέεται, γλύφεται. Κωφὴν μὲν (47) δὴ γαῖαν ἀεικίζουσιν οἱ ἀγαλμα τοποιοί, τῆς οἰκείας ἐξιστάντες φύσεως ὑπὸ τῆς τέ χνης προσκυνεῖν (48) ἀναπείθοντες· προσκυνοῦσε δὲ οἱ θεοποιοὶ οὐ θεοὺς καὶ δαίμονας, κατά γε αἴσθη σιν τὴν ἐμὴν, γῆν δὲ καὶ τέχνην, τὰ ἀγάλματα ὅπερ ἐστίν (49). Ἔστι γὰρ ὡς ἀληθῶς τὸ ἄγαλμα ὕλη νε- κρά, τεχνίτου χειρὶ μεμορφωμένη. Ἡμῖν δὲ (50) οὐχ ὕλης αἰσθητῆς αἰσθητόν, νοητὸν δὲ τὸ ἄγαλμα· νοητόν οὐκ αἰσθητόν ἐστιν ὁ Θεὸς, τὸν ὄντα ὄντως μὴ γνωρίζοντες Θεόν. ἡμῖν δὲ οὐχ ὕλης αισθητῆς αἰσθητόν, νοητὸν δὲ τὸ ἄγαλμά ἐστι νοητόν, οὐκ αισθητόν ἐστι τὸ ἄγαλμα· ὁ Θεὸς μόνος ὄντως Θεός. νοητόν νοητοῦ, σθητόν ἐστι τὸ ἄγαλμα, ἡμῖν δὲ οὐχ ὕλης αισθητῆς αἰσθη τὸν, νοητοῦ δὲ τὸ ἄγαλμά ἐστι νοητὸν ὁ Θεὸς ὁ μόνος ὄντως Θεός. CLEMENTIS ALEXANDRINI quippe Mercurium quasi deum, sicut etiam Aguiea, A seu vie præsidem, et simul præ foribus statuunt. Nam si cos, quod sensu careant, afficiunt contu- melia, cur adorant ut deos? Quod si existimant eos esse sensus participes, cur præe foribus consti- tuunt? Romani autem, cum inceptorum suorum maximorum felicitatem Fortunæ acceptam referrent, et potentissimam deam esse existimarent, cam in latrina statuerunt, cloacam ipsi, haud indignum numine templum, consecrantes. At vero lapidi, et ligno et diviti auro parum est curæ, scu nidor, seu sanguis, seu fumus, quo dum honoris causa fumi- gantur, fuliginem contrahunt ; imo nec honor, nec contumelia. Sunt autem ejusmodi simulacra quovis animali viliora. Et quo modo, cum sensu careant, divinis affici honoribus cœperint, sæpe mirari sub- it, eorunique, qui in hunc errorem inciderint, ut- pote summe infelicium, amentiæ misereri. Nam si quædam animalia non habent omnes sensus, ut vermes et erucæ, quæque naturæ suæ conditione a primo ortu imperfecta sunt, velut talpæ, et mus araneus, quem Nicander vocat cacumque, surdum- · que, tamen his signis et simulacris, quæ sunt pe- nitus stupida, multum præstant: quippe cum uno saltem sensu prædita sint, auditu scilicet, vel ta- clu, vel qui odoratui, aut gustui respondeat, simu- lacra vero omni prorsus perceptione destituantur. Sunt autem multa animalia, quæ nec visum ha- bent, nec auditum, nec vocem, cujusmodi est ostreorum genus; vivunt tamen, et augentur, et præterea una cum luna afficiuntur. Simulacra au- tem nihil prorsus agunt, nihil moliuntur, nihil sentiunt; sed alligantur, et clavis panguntur, et affiguntur, et conflantur, limantur, secantur, cir- cumraduntur, calantur. Ac stupidam sane inse- silemque terram dedecorant statuarii, dum artificio suo naturam ejus immutant, eique divinos honores conciliant : quos mea quidem sententia non diis, P. ED. POTTER, ED. PARIS. mulavit in idque firmat Nov. que in usu est. Surdam enim terram probro afficit præ furore. arte ut qdorent inducentes, ne, legendum putal SYLBURG. Ubi e margine in contextum irrepsisse videntur ista verba, uli ex iis expunctis le- gendum sit, SYLBURG. Recte irrepsisse aliquid notat Sylburgius. Veram lectio- nean pete ex interpretatione. Nempe, B C Ꭰ etc. Cartera repetuntur, et sensum turbant : quare ejiciantur. HEINSIUS. P. Faber cap. Dodecameni haec habet : Verum Deum esse aut solum, vel unum Deum esse dicitur, idolorum dæmonumque falso Dei nomen usurpan- tium habita ratione, ut scilicet ea nequaquam pro diis habenda esse doceatur; eoque pertinet, quod apud Clementem scriptum est, Item quod aliquanto post, ubi nullum sensile simulacrum, quale gentibus, esse Christianis, sed verum Deum ipsa mente atque co- gnitione comprehendi docet. His enim verbis expri- mit, Sed live obscura et men- dosa ita, meo quidem animo, correxeris, si pro priore legeris et posterius illud al- tanquam superfluum, et a librario, vel a Scholiaste quodam, repetitum, expun- xeris: neque enim dubito, quin ita prorsus Cle- mens exararit : Atque ut antiquitus Judai, Romana etiam vigente republica, Deuin ineffabilem et invi sibilem existimantes, nullo simulacro adbibito co- (41) Αγυιέα. Αγλέα Nov. nendose. (42) Τούτους. Τούτοις Flor., Sylb.,quod Heinsius (45) Μέλει, οὐ κν. Μέλλει· οὐ κνίσσης, οὐχ αἵμα (44) Σπάλακες. Ασπάλακες Νον., quorum utrum- (45) Η ἁπτικήν. Omittit Now. (46) Ἀλλὰ ζῇ γε. ᾿Αλλὰ καὶ ζῇ, Νον. (47) Κωφὴν μέν. Respicit Iliad. α, ν. 54 : (48) Ὑπὸ τῆς τέχνης, καὶ πρ. Ὑπὸ τῆς τέχνης προ- (49) Τὰ ἀγάλματα, ὅπερ ἐστίν. G., inverso ordi- (50) Ἡμῖν δέ. Vetus lectio est, Ἡμῖν δὲ, οὐχ
PG 8:157Ἀλλὰ τοὺς μὲν πιθήκους οἱ τούτων τροφεῖς καὶ μελεδωνοὶ τεθαυμάκασιν, ὅτι τῶν κηρίνων ἢ πηλίνων ὁμοιωμάτων καὶ κοροκοσμίων ἀπατᾷ τούτους οὐδέν· ὑμεῖς δὲ ἄρα καὶ πιθήκων χείρους γενήσεσθε λιθίνοις καὶ ξυλίνοις καὶ χρυσέοις καὶ ἐλεφαντίνοις ἀγαλματίοις καὶ γραφαῖς προσανέχοντες. Τοσούτων ὑμῖν οἱ δημιουργοὶ ἀθυρμάτων ὀλεθρίων οἱ λιθοξόοι καὶ οἱ ἀνδριαντοποιοὶ γραφεῖς τε αὖ καὶ τέκτονες καὶ ποιηταί, πολύν τινα καὶ τοιοῦτον ὄχλον παρεισάγοντες, κατ’ ἀγροὺς μὲν Σατύρους καὶ Πᾶνας, ἀνὰ δὲ τὰς ὕλας Νύμφας τὰς ὀρειάδας καὶ τὰς ἁμαδρυάδας, ναὶ μὴν ἀλλὰ καὶ περὶ τὰ ὕδατα καὶ περὶ τοὺς ποταμοὺς καὶ τὰς πηγὰς τὰς Ναί̈δας καὶ περὶ τὴν θάλατταν τὰς Νηρεί̈δας. Μάγοι δὲ ἤδη ἀσεβείας τῆς σφῶν αὐτῶν ὑπηρέτας δαίμονας αὐχοῦσιν, οἰκέτας αὐτοὺς ἑαυτοῖς καταγράψαντες, τοὺς κατηναγκασμένους δούλους ταῖς ἐπαοιδαῖς πεποιηκότες. Γάμοι τε οὖν ἔτι καὶ παιδοποιίαι καὶ λοχεῖαι θεῶν μνημονευόμεναι καὶ μοιχεῖαι ᾀδόμεναι καὶ εὐωχίαι κωμῳδούμεναι καὶ γέλωτες παρὰ πότον εἰσαγόμενοι προτρέπουσι δή με ἀνακραγεῖν, κἂν σιωπῆσαι θέλω· οἴμοι τῆς ἀθεότητος.ὕλης αἰσθητῆς αἰσθητόν· νοητὸν δὲ τὸ ἄγαλμά ἐστιν, ὁ Θεὸς, ὁ μόνος όντως Θεός. Καὶ δὴ ἔμπαλιν ἐν αὐτ ταῖς που ταῖς περιστάσεσιν οἱ δεισιδαίμονες, οἱ τῶν λίθων προσκυνηταί, ἔργῳ μαθόντες ἀναίσθητον ὕλην μὴ σέβειν, αὐτῆς ἡττώμενοι τῆς χρείας, ἀπόλλυνται ὑπὸ δεισιδαιμονίας· καταφρονοῦντες δ' ὅμως τῶν ἀγαλμάτων, φαίνεσθαι δὲ μὴ βουλόμενοι αὐτῶν ὅλως περιφρονοῦντες, ἐλέγχονται ὑπ' αὐτῶν τῶν θεῶν, οἷς δὴ τὰ ἀγάλματα πεφήμισται (51). Διονύσιος μὲν γὰρ ὁ τύραννος, ὁ νεώτερος, θοιμάτιον τὸ χρύσεον περιε- λόμενος τοῦ Διὸς ἐν Σικελίᾳ, προσέταξεν αὐτῷ ἐρεοῦν περιτιθέναι, χαριέντως φήσας, τοῦτο ἄμεινον εἶναι τοῦ χρυσίου, καὶ θέρους κουφότερον, καὶ κρύους ἀλεεινότερον. ᾿Αντίοχος δὲ (52) ὁ Κυζικηνός, ἀπο ρούμενος χρημάτων, τοῦ Διὸς τὸ ἄγαλμα τὸ χρυσοῦν, πεντεκαίδεκα πηχῶν τὸ μέγεθος ὂν, προσέταξε χω- Β νεῦσαι, καὶ τῆς ἄλλης τῆς ἀτιμοτέρας ὕλης ἄγαλμα παραπλήσιον ἐκείνῳ, πετάλοις κεχρυσωμένον, ἀνα- θεῖναι πάλιν. Αἱ δὲ χελιδόνες (55), καὶ τῶν ὀρνέων τὰ πλεῖστα, κατεξαιροῦσιν (54) αὐτῶν τῶν ἀγαλμάτ των εἰσπετόμενα, οὐδὲν φροντίσαντα οὔτε Ὀλυμπίου Διός, οὔτε Επιδαυρίου Ασκληπιοῦ, οὐδὲ μὴν Αθη- νας Πολιάδος, ἡ Σαράπιδος Αἰγυπτίου· παρ' ὧν οὐδὲ αὐτῶν τὴν ἀναισθησίαν τῶν ἀγαλμάτων ἐκμανθάνετε. ᾿Αλλ' εἰσὶ μὲν κακοῦργοί τινες ἢ πολέμιοι ἐπιθέμε- νοι, οἱ δι' αἰσχροκέρδειαν ἐδῄωσαν τὰ ἱερὰ, καὶ τὰ ἀναθήματα ἐσύλησαν, ἢ καὶ αὐτὰ ἐχώνευσαν τὰ ἀγάλματα· καὶ εἰ Καμβύσης (55) τις, ἢ Δαρεῖος, ἢ άλλος μαινόμενος τοιαῦτα ἅττα ἐπεχείρησεν, καὶ εἰ τὸν Αἰγύπτιον τις ἀπέκτεινεν "Απιν, γελῶ μὲν, ὅτι τὸν θεὸν ἀπέκτεινεν αὐτῶν, ἀγανακτῶ δὲ, εἰ κέρδους χάριν ἐπλημμέλει. Εκὼν οὖν ἐκλήσομαι τῆσδε τῆς κακουργίας, πλεονεξίας ἔργα. οὐχὶ δὲ ἀδρανείας τῶν εἰδώλων ἔλεγχον νομίζων. Ἀλλ᾽ οὔτιγε τὸ πῦρ καὶ οἱ σεισμοί κερδαλέοι (56), οὐδὲ μὴν φοβοῦνται ἢ δυσωποῦνται, οὐ τοὺς δαίμονας, οὐ τὰ ἀγάλματα, Διονύσου τοῦ Ἐλευθερέως. Ελευθερεύς. νι; κατεξε ερῶσιν, κατατιλᾷ τῶν Ἑκαταίων. σμερδαλέοι. σεισμούς κερδαλέους πῦρ σωφρονούν. COHORTATIO AD GENTES. terræ et artificio persolvunt hi, qui deos faciunt. Nam aliud certe nihil est simulacrum, quam in- anima terra, cui artificis manus formam impressit Apud nos autem haud quidem e sensili materia sensile simulacrum, sed quod sola mente percipi- tur, est Deus, qui solus vere Deus est. Ac rursus cum superstitiosi illi mortales, qui lapides adorant, adversam fortunam passi, ex ipsa re didicerint, quod materia sensus expers non sit x divinis hono- ribus aficienda, ipsa necessitate et indigentia victi, metu false religionis miseram sui jacturam patiun- tur : et cum simulacra contemnant, ea tamen con- temnere videri nolint, ipsorum deorum, quorum no- minibus inscripta sunt, infortuniis et calamitatibus A aut damonibus, sed, ex quibus constant simulacra arguuntur. Nam Dionysius tyrannus junior, cumn in P. ED. POTTER. luere ; sic hodie Christiaņis nullum intelligibilis Dei simulacrum esse scripsit, sed intelligibile duntaxat, enti scilicet (ut equidem sentio, nam hoc a Cle- mente non explicatur) qui revera ipse Deus est, Filum Dei unigenitum. COLLECT. – 'C tes Antiochum Cyzicenum ferunt quindecim cubito- rum (sic enim in Romana editione correctum est) Jovem ex delubro aureum sustulisse, et ex ære bra- D cleolis substituisse fucatum. Fuit hic Antiochus Sy- riae res, Sidelis filius; regnavitque annos xviii. Josephus, Antig. lib. xii, cap. 19; Eusebius et Justinus. Paulo post Arnob. secutus est Clemen- tem, qui ante tribuit juniori Dionysio, quod alii seniori. Deinde, ut notat P. Victorius, lib. xxi, cap. 10, Cicero, lib. iii De nat. deur., id factum in Peloponneso ait, Clemens in Sicilia: sed vereor, inquit, ne hoc M. Tullio imposuerit, quod legens hoc factum in fano Jovis Olympii, ob dignitatem Peloponnesii fani putarit id in Peloponneso com- missum. Sed in Sicilia quoque Jovis Olympii ſanum fuisse T. Livius auctor est, lib. xxiv : et Diodorus Siculus. Liberalis Dionysii vertit Hervetus paulo Post Grec. Arnobius : Ubi Liber Eleutherius cum Athenis? Ab Eleutheris, Erbe Bootiæ, cujus civis COLLECT. Igitur si statuas, et imagines frigidas mortuorum Sicilia auream vestem Jovi detraxisset, jussit cum indui lanca, facete dicens, cam esse aurea meliorem: ut quæ esset æstate levior, et hieme calidior. Antiochus autem Cyzicenus, cum egeret pecunia, Jovis au- ream statuam, quæ quindecim cubitorum erat, fundi jussit, et ex alia viliori materia statuam illi similem, laminis inauratam, ejus loco reponi. Quinetiam hirundines, aliæque aves quamplurim advolantes, alvos in ipsa simulacra exonerant, nulla ratione habita, aut Olympii Jovis, aut Epi- daurii Asculapii, aut Minerva Poliadis, aut Sara- pidis Ægyptii; a quibus etiam ipsis vos necdum didicistis simulacra esse sensu penitus destituta. Nonnunquam etiam a prædonum vel hostium manu irruptione facta, incensa templa, donaria direpta, ipsa etiam simulacra turpis lucri gratia liquata sunt. Quod si Cambyses aliquis, vel Darius, aliusve quis- piam iusanus hujusmodi facinus aliquod tentaverit, aut Ægyptium Apin occiderit : quod quidemn ipsorum deum occiderit, risumn mihi commovet; suorum simillimas, non adoramus, quas milti, et mures, el arancæ intelligunt, nonne laudem magis quam pœnam merebatur repudium agniti erroris? Minutius, Octavio : Quanto verius de diis vestris ani- malia mula naturaliter judicant ? mures, hirundines, milui, non sentire cos sciunt, rodunt, inculcant, in- sident, ac nisi.abigatis, in ipso dei vestri ore nidifi- cant, etc. Conf. Arnobius, lib. Lactantius, lib. 11, cap. ; Augustinus, in psalm. cxm. Simile est illud Horatii lib. 1, sat. 8, vers. 37, De Priapo : Mentior at si quid, merdis caput inguiner albis Corvorum. at et & a librariis confundi solere, id hoc loco repe- tendum ; nam Clemens procul dubio scripsit alvum exonerant in simulacra : sic in Ranis Aristophanes Cambyses Apin Ægyptium occiderit. Quin etiam satis notum est, Persas, cum Græciam oppugnabant, obvia quæque templa combussisse: Cicero lib. De legibus : Nec sequor, inquit, magos Persarum, quibus auctoribus Xerxes inflammasse templa Græcia dicitur, quod parietibus includerent deos, quibus o nia deberent esse patentia et libera. Verum dixit, quem - admodum paulo post (51) Περήμισται. Επιπεφήμισται, Νον. (52) Αντίοχος δέ. Arnobius, lib. vi contra Gen- (53) Αἱ δὲ χελιδόνες. Tertullian., Apol., cap. 12: (54) Κατεξαιρούσιν. Quod sæpius dictum est, (55) Καμβύσης. Herodotus lib. ut refert, quomodo (56) Σεισμοί κερδαλέοι Lowthius mavult σεισμο
Σκηνὴν πεποιήκατε τὸν οὐρανὸν καὶ τὸ θεῖον ὑμῖν δρᾶμα γεγένηται καὶ τὸ ἅγιον προσωπείοις δαιμονίων κεκωμῳδήκατε, τὴν ἀληθῆ θεοσέβειαν δεισιδαιμονίᾳ σατυρίσαντες. Αὐτὰρ ὃ φορμίζων ἀνεβάλλετο καλὸν ἀείδειν ᾆσον ἡμῖν, Ὅμηρε, τὴν φωνὴν τὴν καλήν, ἀμφ’ Ἄρεως φιλότητος ἐυστεφάνου τ’ Ἀφροδίτης ὡς τὰ πρῶτα μίγησαν ἐν Ἡφαίστοιο δόμοισι λάθρῃ· πολλὰ δ’ ἔδωκε, λέχος δ’ ᾔσχυνε καὶ εὐνὴν Ἡφαίστοιο ἄνακτος. Κατάπαυσον, Ὅμηρε, τὴν ᾠδήν· οὐκ ἔστι καλή, μοιχείαν διδάσκει· πορνεύειν δὲ ἡμεῖς καὶ τὰ ὦτα παρῃτήμεθα· ἡμεῖς γάρ, ἡμεῖς ἐσμεν οἱ τὴν εἰκόνα τοῦ θεοῦ περιφέροντες ἐν τῷ ζῶντι καὶ κινουμένῳ τούτῳ ἀγάλματι, τῷ ἀνθρώπῳ, σύνοικον εἰκόνα, σύμβουλον, συνόμιλον, συνέστιον, συμπαθῆ, ὑπερπαθῆ· ἀνάθημα γεγόναμεν τῷ θεῷ ὑπὲρ Χριστοῦ· «ἡμεῖς τὸ γένος τὸ ἐκλεκτόν, τὸ βασίλειον ἱεράτευμα, ἔθνος ἅγιον, λαὸς περιούσιος, οἱ ποτὲ οὐ λαός, νῦν δὲ λαὸς τοῦ θεοῦ»· οἱ κατὰ τὸν Ἰωάννην οὐκ ὄντες «ἐκ τῶν κάτω», παρὰ δὲ τοῦ ἄνωθεν ἐλθόντος τὸ πᾶν μεμαθηκότες, οἱ τὴν οἰκονομίαν τοῦ θεοῦ κατανενοηκότες, οἱ «ἐν καινότητι ζωῆς περιπατεῖν» μεμελετηκότες. Ἀλλ’ οὐ ταῦτα φρονοῦσιν οἱ πολλοί·ὕλης αἰσθητῆς αἰσθητόν· νοητὸν δὲ τὸ ἄγαλμά ἐστιν, ὁ Θεὸς, ὁ μόνος όντως Θεός. Καὶ δὴ ἔμπαλιν ἐν αὐτ ταῖς που ταῖς περιστάσεσιν οἱ δεισιδαίμονες, οἱ τῶν λίθων προσκυνηταί, ἔργῳ μαθόντες ἀναίσθητον ὕλην μὴ σέβειν, αὐτῆς ἡττώμενοι τῆς χρείας, ἀπόλλυνται ὑπὸ δεισιδαιμονίας· καταφρονοῦντες δ' ὅμως τῶν ἀγαλμάτων, φαίνεσθαι δὲ μὴ βουλόμενοι αὐτῶν ὅλως περιφρονοῦντες, ἐλέγχονται ὑπ' αὐτῶν τῶν θεῶν, οἷς δὴ τὰ ἀγάλματα πεφήμισται (51). Διονύσιος μὲν γὰρ ὁ τύραννος, ὁ νεώτερος, θοιμάτιον τὸ χρύσεον περιε- λόμενος τοῦ Διὸς ἐν Σικελίᾳ, προσέταξεν αὐτῷ ἐρεοῦν περιτιθέναι, χαριέντως φήσας, τοῦτο ἄμεινον εἶναι τοῦ χρυσίου, καὶ θέρους κουφότερον, καὶ κρύους ἀλεεινότερον. ᾿Αντίοχος δὲ (52) ὁ Κυζικηνός, ἀπο ρούμενος χρημάτων, τοῦ Διὸς τὸ ἄγαλμα τὸ χρυσοῦν, πεντεκαίδεκα πηχῶν τὸ μέγεθος ὂν, προσέταξε χω- Β νεῦσαι, καὶ τῆς ἄλλης τῆς ἀτιμοτέρας ὕλης ἄγαλμα παραπλήσιον ἐκείνῳ, πετάλοις κεχρυσωμένον, ἀνα- θεῖναι πάλιν. Αἱ δὲ χελιδόνες (55), καὶ τῶν ὀρνέων τὰ πλεῖστα, κατεξαιροῦσιν (54) αὐτῶν τῶν ἀγαλμάτ των εἰσπετόμενα, οὐδὲν φροντίσαντα οὔτε Ὀλυμπίου Διός, οὔτε Επιδαυρίου Ασκληπιοῦ, οὐδὲ μὴν Αθη- νας Πολιάδος, ἡ Σαράπιδος Αἰγυπτίου· παρ' ὧν οὐδὲ αὐτῶν τὴν ἀναισθησίαν τῶν ἀγαλμάτων ἐκμανθάνετε. ᾿Αλλ' εἰσὶ μὲν κακοῦργοί τινες ἢ πολέμιοι ἐπιθέμε- νοι, οἱ δι' αἰσχροκέρδειαν ἐδῄωσαν τὰ ἱερὰ, καὶ τὰ ἀναθήματα ἐσύλησαν, ἢ καὶ αὐτὰ ἐχώνευσαν τὰ ἀγάλματα· καὶ εἰ Καμβύσης (55) τις, ἢ Δαρεῖος, ἢ άλλος μαινόμενος τοιαῦτα ἅττα ἐπεχείρησεν, καὶ εἰ τὸν Αἰγύπτιον τις ἀπέκτεινεν "Απιν, γελῶ μὲν, ὅτι τὸν θεὸν ἀπέκτεινεν αὐτῶν, ἀγανακτῶ δὲ, εἰ κέρδους χάριν ἐπλημμέλει. Εκὼν οὖν ἐκλήσομαι τῆσδε τῆς κακουργίας, πλεονεξίας ἔργα. οὐχὶ δὲ ἀδρανείας τῶν εἰδώλων ἔλεγχον νομίζων. Ἀλλ᾽ οὔτιγε τὸ πῦρ καὶ οἱ σεισμοί κερδαλέοι (56), οὐδὲ μὴν φοβοῦνται ἢ δυσωποῦνται, οὐ τοὺς δαίμονας, οὐ τὰ ἀγάλματα, Διονύσου τοῦ Ἐλευθερέως. Ελευθερεύς. νι; κατεξε ερῶσιν, κατατιλᾷ τῶν Ἑκαταίων. σμερδαλέοι. σεισμούς κερδαλέους πῦρ σωφρονούν. COHORTATIO AD GENTES. terræ et artificio persolvunt hi, qui deos faciunt. Nam aliud certe nihil est simulacrum, quam in- anima terra, cui artificis manus formam impressit Apud nos autem haud quidem e sensili materia sensile simulacrum, sed quod sola mente percipi- tur, est Deus, qui solus vere Deus est. Ac rursus cum superstitiosi illi mortales, qui lapides adorant, adversam fortunam passi, ex ipsa re didicerint, quod materia sensus expers non sit x divinis hono- ribus aficienda, ipsa necessitate et indigentia victi, metu false religionis miseram sui jacturam patiun- tur : et cum simulacra contemnant, ea tamen con- temnere videri nolint, ipsorum deorum, quorum no- minibus inscripta sunt, infortuniis et calamitatibus A aut damonibus, sed, ex quibus constant simulacra arguuntur. Nam Dionysius tyrannus junior, cumn in P. ED. POTTER. luere ; sic hodie Christiaņis nullum intelligibilis Dei simulacrum esse scripsit, sed intelligibile duntaxat, enti scilicet (ut equidem sentio, nam hoc a Cle- mente non explicatur) qui revera ipse Deus est, Filum Dei unigenitum. COLLECT. – 'C tes Antiochum Cyzicenum ferunt quindecim cubito- rum (sic enim in Romana editione correctum est) Jovem ex delubro aureum sustulisse, et ex ære bra- D cleolis substituisse fucatum. Fuit hic Antiochus Sy- riae res, Sidelis filius; regnavitque annos xviii. Josephus, Antig. lib. xii, cap. 19; Eusebius et Justinus. Paulo post Arnob. secutus est Clemen- tem, qui ante tribuit juniori Dionysio, quod alii seniori. Deinde, ut notat P. Victorius, lib. xxi, cap. 10, Cicero, lib. iii De nat. deur., id factum in Peloponneso ait, Clemens in Sicilia: sed vereor, inquit, ne hoc M. Tullio imposuerit, quod legens hoc factum in fano Jovis Olympii, ob dignitatem Peloponnesii fani putarit id in Peloponneso com- missum. Sed in Sicilia quoque Jovis Olympii ſanum fuisse T. Livius auctor est, lib. xxiv : et Diodorus Siculus. Liberalis Dionysii vertit Hervetus paulo Post Grec. Arnobius : Ubi Liber Eleutherius cum Athenis? Ab Eleutheris, Erbe Bootiæ, cujus civis COLLECT. Igitur si statuas, et imagines frigidas mortuorum Sicilia auream vestem Jovi detraxisset, jussit cum indui lanca, facete dicens, cam esse aurea meliorem: ut quæ esset æstate levior, et hieme calidior. Antiochus autem Cyzicenus, cum egeret pecunia, Jovis au- ream statuam, quæ quindecim cubitorum erat, fundi jussit, et ex alia viliori materia statuam illi similem, laminis inauratam, ejus loco reponi. Quinetiam hirundines, aliæque aves quamplurim advolantes, alvos in ipsa simulacra exonerant, nulla ratione habita, aut Olympii Jovis, aut Epi- daurii Asculapii, aut Minerva Poliadis, aut Sara- pidis Ægyptii; a quibus etiam ipsis vos necdum didicistis simulacra esse sensu penitus destituta. Nonnunquam etiam a prædonum vel hostium manu irruptione facta, incensa templa, donaria direpta, ipsa etiam simulacra turpis lucri gratia liquata sunt. Quod si Cambyses aliquis, vel Darius, aliusve quis- piam iusanus hujusmodi facinus aliquod tentaverit, aut Ægyptium Apin occiderit : quod quidemn ipsorum deum occiderit, risumn mihi commovet; suorum simillimas, non adoramus, quas milti, et mures, el arancæ intelligunt, nonne laudem magis quam pœnam merebatur repudium agniti erroris? Minutius, Octavio : Quanto verius de diis vestris ani- malia mula naturaliter judicant ? mures, hirundines, milui, non sentire cos sciunt, rodunt, inculcant, in- sident, ac nisi.abigatis, in ipso dei vestri ore nidifi- cant, etc. Conf. Arnobius, lib. Lactantius, lib. 11, cap. ; Augustinus, in psalm. cxm. Simile est illud Horatii lib. 1, sat. 8, vers. 37, De Priapo : Mentior at si quid, merdis caput inguiner albis Corvorum. at et & a librariis confundi solere, id hoc loco repe- tendum ; nam Clemens procul dubio scripsit alvum exonerant in simulacra : sic in Ranis Aristophanes Cambyses Apin Ægyptium occiderit. Quin etiam satis notum est, Persas, cum Græciam oppugnabant, obvia quæque templa combussisse: Cicero lib. De legibus : Nec sequor, inquit, magos Persarum, quibus auctoribus Xerxes inflammasse templa Græcia dicitur, quod parietibus includerent deos, quibus o nia deberent esse patentia et libera. Verum dixit, quem - admodum paulo post (51) Περήμισται. Επιπεφήμισται, Νον. (52) Αντίοχος δέ. Arnobius, lib. vi contra Gen- (53) Αἱ δὲ χελιδόνες. Tertullian., Apol., cap. 12: (54) Κατεξαιρούσιν. Quod sæpius dictum est, (55) Καμβύσης. Herodotus lib. ut refert, quomodo (56) Σεισμοί κερδαλέοι Lowthius mavult σεισμο
PG 8:159ἀπορρίψαντες δὲ τὴν αἰδῶ καὶ τὸν φόβον οἴκοι τοὺς τῶν δαιμόνων ἐγγράφονται πασχητιασμούς. Πινακίοις γοῦν τισὶ καταγράφοις μετεωρότερον ἀνακειμένοις προσεσχηκότες ἀσελγείᾳ τοὺς θαλάμους κεκοσμήκασι, τὴν ἀκολασίαν εὐσέβειαν νομίζοντες· κἀπὶ τοῦ σκίμποδος κατακείμενοι παρ’ αὐτὰς ἔτι τὰς περιπλοκὰς ἀφορῶσιν εἰς τὴν Ἀφροδίτην ἐκείνην τὴν γυμνήν, τὴν ἐπὶ τῇ συμπλοκῇ δεδεμένην, καὶ τῇ Λήδᾳ περιποτώμενον τὸν ὄρνιν τὸν ἐρωτικὸν τῆς θηλύτητος, ἀποδεχόμενοι τὴν γραφήν, ἀποτυποῦσι ταῖς σφενδόναις, σφραγῖδι χρώμενοι καταλλήλῳ τῇ Διὸς ἀκολασίᾳ. Ταῦτα ὑμῶν τῆς ἡδυπαθείας τὰ ἀρχέτυπα, αὗται τῆς ὕβρεως αἱ θεολογίαι, αὗται τῶν συμπορνευόντων ὑμῖν θεῶν αἱ διδασκαλίαι· «ὃ γὰρ βούλεται, τοῦθ’ ἕκαστος καὶ οἴεται» κατὰ τὸν Ἀθηναῖον ῥήτορα. Οἷαι δὲ αὖ καὶ ἄλλαι ὑμῶν εἰκόνες, πανίσκοι τινὲς καὶ γυμναὶ κόραι καὶ σάτυροι μεθύοντες καὶ μορίων ἐντάσεις, ταῖς γραφαῖς ἀπογυμνούμεναι, ἀπὸ τῆς ἀκρασίας ἐλεγχόμεναι.ὑπό τῆς ᾿Αλκυόνης τῆς γυναικός· Αλκυόνη δὲ αὖθις, ὑπὸ τοῦ ἀνδρὸς Ἥρα προσαγορευομένη. Πτολεμαῖος δὲ (67) ὁ τέταρτος, Διόνυσος ἐκαλεῖτο· καὶ Μιθριδάτης ὁ Ποντικός, Διόνυσος καὶ αὐτός· ἐβούλετο δὲ καὶ 'Αλέ- ξανδρος "Αμμωνος υἱὸς εἶναι δοκεῖν, καὶ κερασφόρος ἀναπλάττεσθαι πρὸς τῶν ἀγαλματοποιῶν, τὸ καλὸν ἀνθρώπου ὑβρίσαι (68) σπεύδων κέρατι. Καὶ οὔτι γε βασιλεῖς μόνον, ἀλλὰ καὶ ἰδιῶται θείαις προσηγο- ρίαις σφᾶς αὐτοὺς ἐσέμνυνον, ὡς Μενεκράτης ἡ ἰα- τρὸς, Ζεὺς οὗτος ἐπικεκλημένος. Τί με δεῖ (69) κατα- λέγειν 'Αλέξαρχον (70); γραμματικὸς οὗτος την ἐπιστήμην γεγονώς, ὡς ἱστορεῖ "Αριστος ὁ Σαλαμί νιος, αὐτὸν κατεσχημάτιζεν εἰς ἥλιον. Τί δεῖ καὶ Νικαγόρου μεμνήσθαι; Ζελείτης τὸ γένος ἦν, κατὰ τοὺς ᾿Αλεξάνδρου γεγονώς χρόνους· Ἑρμῆς προσ- ηγορεύετο ὁ Νικαγόρας, καὶ τῇ στολῇ τοῦ Ερ- μοῦ ἐκέχρητο, ὡς αὐτὸς μαρτυρεῖ· ὅπου γε καὶ ὅλα ἔθνη (71) καὶ πόλεις αύτανδροι, κολακείαν ύπο- δυόμεναι, ἐξευτελίζουσι τοὺς μύθους περὶ (79) τῶν θεῶν, ισοθέους ἄνθρωποι κατασχηματίζοντες ἑαυτούς, ὑπὸ δόξης πεφυσημένοι, επιψηφιζόμενοι τιμὰς ἑαυ τοῖς ὑπερόγκους· νῦν μὲν τὸν Μακεδόνα τὸν ἐκ Πέλα λης τὸν ᾿Αμύντορος Φίλιππον ἐν Κυνοσάργει νομοθε- τοῦντες προσκυνεῖν, τὸν τὴν κλεῖν κατεαγότα, καὶ το σκέλος πεπηρωμένον, ὃς ἐξεκόπη τὸν ὀφθαλμόν· αὖθις δὲ τὸν Δημήτριον, θεὸν καὶ αὐτὸν ἀναγορεύον- τες· καὶ ἔνθα μὲν ἀπέβη τοῦ ἵππου ᾿Αθήναζε εἰσ- ιών Καταιβάτου ἱερόν ἐστι Δημητρίου· βωμοὶ δὲ πανταχοῦ, καὶ γάμος ὑπὸ ᾿Αθηναίων αὐτῷ ὁ τῆς Αθηνᾶς ηὐτρεπίζετο. Ὁ δὲ τὴν μὲν θεὸν ὑπερηφά νει (73), τὸ ἄγαλμα γῆμαι μὴ δυνάμενος Λαμίας δὲ τὴν ἑταίραν ἔχων, εἰς ἀκρόπολιν ἀνῄει, καὶ τῷ τῆς ᾿Αθηνᾶς ἐνεφύρετο (74) παστῷ, τῇ παλαιά παρ Γένῳ τὰ τῆς νέας ἐπιδεικνὺς ἑταίρας σχήματα. Οὐ Αλκυόνην δὲ Καϋξ ἔγημεν, Εωσφόρου παῖς. Οὗτοι δὲ δι' ὑπερηφανίαν ἀπώλοντο· ὁ μὲν γὰρ τὴν γυναῖκα ἔλεγεν Ἥραν, ἡ δὲ τὸν ἄνδρα Δία. Ζεὺς δὲ αὐτοὺς ἀπωρνέωσε· καὶ τὴν μὲν ἀλκυόνην ἐποίησε, τὸν δὲ καυκα. Β ἀλλὰ τί ταῦτα λέγων ὅπου γε, Πει- ὑπερηφάνησεν...διδόμενα αὐτῷ· ἃ οὐχ ὑπερηφανήσατε, οὐδὲ ἐπαισχύνε Υπερηφανῷ αἰτιατικῇ· Αλλὰ καὶ αὐτοῖς τινα ἐπιφάνειαν γεγονέναι, τὰ μὲν τῆς ἀνθρωπίνης τέχνης ὑπερηφάνεισαν, ἀναβαίνειν δὲ πειραθεῖσι τῷ λογισμῷ ἐπ' αὐτὸν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. υπερφρονήσα σιν; ὑπερηφανήσασιν. COHORTATIO AD GENTES. A niensibus congere Alcibiadem conabantur. Super- P. ED. POTTER, ED. PARIS. Apollodorus, Bibliothec. lib. 1, cap. 2, Halcyonen inter Æoli filias numerat; Ceyca, Luciferi filium, Eoli autem generum, ducta Halcyone, facit cap. : Calerum Alcyonen Cryx, Luciferi f. lins, sibi in matrimonium duxit. Hi ob superbiam exstincti fuerunt. Ille enim conjugem suum, Jano- nem: hæc vero virum suum, Jovem appellabat. Utrumque autem Jupiter in aves, illam in alcyonem, hunc in mergum, mutavit. locum ex oratione pro Flacco indicat, et Mithrida- tem, deum, illum patrem, illum conservatorem Asia, illum Dionysium Bacchum Liberum nomina- bant. Athenaeus, lib. v : Obriam processisse artifices Bacchi, et libationes factas, cum Athenio regis Mi- thridatis prætextu per Allicam circumferretur. Vide eumdem Victorium cap. 7, 19. Ptolemeo, Aulet filio, Cleopatre fratri, eognomen Dionysii tribuunt Eusebius in Chronico, et alii passim. COLLECT. archi cujusdam, Cassandri Macedoniæ regis fratris, qui dicebatur Uranopolidis conditor, et loquendi peculiares formas invexerat. Itaque ad Cassandri duces scripserat, Alexarchus bellator primipilos Solis flios salvere jubet. Idem lib. vi Menecratis nieini- pit, ejusque epistolam ad Philippum affert, cujus C – D est itaque, ut tu nune judices, si velis, utrum fœo- das meretrices adorare debeas. His autem, ut qui- dem videtur, moti sunt veteres reges, ut, contem- ptis ejusmodi fabulis, aperte atque palam, propter ea quod nullum ab hominibus periculum impen- deret, se deos renuntiarent : ea quippe rațione si- gnificabant, illos quoque gloria ct dignitate sua immortalitatem esse conseculos. Ita Ceyx, filius Eoli, Jupiter ab uxore Alcyone nominatus est: sicut vicissim Alcyone, Juno a marito. Ptolemaeus autem quartus, quemadmodum etiam Mithridates Ponticus, Bacchus vocabatur. Voluit autem Alexan- der filius videri Ammonis, et cornutus a statuariis elingi, humanam formam turpi cornu dedecorans. Non solum vero reges, sed privati etiam sibi den rum nomina arrogabant: ut Menecrates medicus, qui cognominatus est Jupiter. Quid porro opus est referre Alexarchum? Is, cum grammaticen profes- sus fuisset, ut scribit Aristus Salaminus, sesc in selem transformavit. Aut quid refert Nicagoræ meminisse? Erat ille Zelites genere, et Alexandri tempore forebat: Mercurius appellabatur Nicago- ras, et Mercurii amictu usus est, ut ipse testatur : cum integræ quoque gentes, urbèsque frequentis- simæ fudissima adulatione fabulas, quæ de diis narrantur, in ludibria vertant; dum homines se- melipsos diis pares faciunt, vanaque gloria infati, immodicos honores sibi decernunt : jam enim Ma cedonii Pellæo Amyntæ filio Philippo, cui tibia et clavicula fracta, oculusque effossus erat, divinos honores Cynosargis tribuendos decernunt : jam vero Demetrium etiam deum renuntiant, cui Athe- ■ienses, quo loco ab equo descendit, cum Atheuas hoc initium est: Tu quidem in Macedonia regnas, at ego in Medicina. Recitat et versus cujusdam, qui ait Nicostratum se Herculem dixisse, et alium quemdam se Mercurium autumasse chlamide orna- tuni, caduceo, et alis, Nicagoram_scilicet Zeliten, qui patriæ tyrannidem occupavit. COLLECT. his verbis curavimus, ut lector meminerit aliquid deesse. Desunt autem hæc sine dubio, aut ejusdem sententia, etc. SIUS. Mihi vero non apparet quidquam deesse: proinde asteriscum Heinsianum delevi. (73) • bum Clemens accusativo alias etiam conneetit. Strom. 11, pag. : contempsit, quæ ei dabantur. Ignatius, ad Smyr- naos, cap. : One quæ non despexistis, nec erubuistis. Suidas: accusativo gaudet. Origenes, adr. Cels., lib. v, p. : Sed eis se aliquo modo ostendere, qui, spretis simulacris humana arte factis, conati sunt ad altissimum Deum ratione ascendere. Quo loco in margine adnotatum est sed legendum facili literarum pernutatious, (67) Πτολεμαῖος δέ. P. Victorius lib. vit, cap. 4, (68) Τὸ κ. ἀνθρ. ὑδρ. Τὸ κ. τοῦ ἀνθρ. Νον. (69) Τι με δεῖ. Athenæus lib. ut meminit Alex- (20) ᾿Αλέξαρχον. 'Ανάξαρχον, Νον. (71) Οπου γε καὶ ὅλα ἔθνη. Asteriscum preligi 72) Μύθους περί. Μύθους τοὺς περί, Νον. Recte. (73) Υπερηφάνει. Υπερηφανεί Now. Hoc ver- (74) Ενεφύρετο. Ενεφράτο, Nov.
Ἤδη δὲ ἀναφανδὸν τῆς ἀκολασίας ὅλης τὰ σχήματα ἀνάγραπτα πανδημεὶ θεώμενοι οὐκ αἰσχύνεσθε, φυλάττετε δὲ ἔτι μᾶλλον ἀνακείμενα, ὥσπερ ἀμέλει τῶν θεῶν ὑμῶν τὰς εἰκόνας, στήλας ἀναισχυντίας καθιερώσαντες οἴκοι, ἐπ’ ἴσης ἐγγραφόμενοι τὰ Φιλαινίδος σχήματα ὡς τὰ Ἡρακλέους ἀθλήματα. Τούτων οὐ μόνον τῆς χρήσεως, πρὸς δὲ καὶ τῆς ὄψεως καὶ τῆς ἀκοῆς αὐτῆς ἀμνηστίαν καταγγέλλομεν. Ἡταίρηκεν ὑμῖν τὰ ὦτα, πεπορνεύκασιν οἱ ὀφθαλμοὶ καὶ τὸ καινότερον πρὸ τῆς συμπλοκῆς αἱ ὄψεις ὑμῖν μεμοιχεύκασιν. Ὦ βιασάμενοι τὸν ἄνθρωπον καὶ τὸ ἔνθεον τοῦ πλάσματος ἐλέγχει ἀπαράξαντες, πάντα ἀπιστεῖτε, ἵνα ἐκπαθαίνησθε· καὶ πιστεύετε μὲν τοῖς εἰδώλοις ζηλοῦντες αὐτῶν τὴν ἀκρασίαν, ἀπιστεῖτε δὲ τῷ θεῷ σωφροσύνην μὴ φέροντες· καὶ τὰ μὲν κρείττω μεμισήκατε, τὰ δὲ ἥττω τετιμήκατε, ἀρετῆς μὲν θεαταί, κακίας δὲ ἀγωνισταὶ γεγενημένοι.ὑπό τῆς ᾿Αλκυόνης τῆς γυναικός· Αλκυόνη δὲ αὖθις, ὑπὸ τοῦ ἀνδρὸς Ἥρα προσαγορευομένη. Πτολεμαῖος δὲ (67) ὁ τέταρτος, Διόνυσος ἐκαλεῖτο· καὶ Μιθριδάτης ὁ Ποντικός, Διόνυσος καὶ αὐτός· ἐβούλετο δὲ καὶ 'Αλέ- ξανδρος "Αμμωνος υἱὸς εἶναι δοκεῖν, καὶ κερασφόρος ἀναπλάττεσθαι πρὸς τῶν ἀγαλματοποιῶν, τὸ καλὸν ἀνθρώπου ὑβρίσαι (68) σπεύδων κέρατι. Καὶ οὔτι γε βασιλεῖς μόνον, ἀλλὰ καὶ ἰδιῶται θείαις προσηγο- ρίαις σφᾶς αὐτοὺς ἐσέμνυνον, ὡς Μενεκράτης ἡ ἰα- τρὸς, Ζεὺς οὗτος ἐπικεκλημένος. Τί με δεῖ (69) κατα- λέγειν 'Αλέξαρχον (70); γραμματικὸς οὗτος την ἐπιστήμην γεγονώς, ὡς ἱστορεῖ "Αριστος ὁ Σαλαμί νιος, αὐτὸν κατεσχημάτιζεν εἰς ἥλιον. Τί δεῖ καὶ Νικαγόρου μεμνήσθαι; Ζελείτης τὸ γένος ἦν, κατὰ τοὺς ᾿Αλεξάνδρου γεγονώς χρόνους· Ἑρμῆς προσ- ηγορεύετο ὁ Νικαγόρας, καὶ τῇ στολῇ τοῦ Ερ- μοῦ ἐκέχρητο, ὡς αὐτὸς μαρτυρεῖ· ὅπου γε καὶ ὅλα ἔθνη (71) καὶ πόλεις αύτανδροι, κολακείαν ύπο- δυόμεναι, ἐξευτελίζουσι τοὺς μύθους περὶ (79) τῶν θεῶν, ισοθέους ἄνθρωποι κατασχηματίζοντες ἑαυτούς, ὑπὸ δόξης πεφυσημένοι, επιψηφιζόμενοι τιμὰς ἑαυ τοῖς ὑπερόγκους· νῦν μὲν τὸν Μακεδόνα τὸν ἐκ Πέλα λης τὸν ᾿Αμύντορος Φίλιππον ἐν Κυνοσάργει νομοθε- τοῦντες προσκυνεῖν, τὸν τὴν κλεῖν κατεαγότα, καὶ το σκέλος πεπηρωμένον, ὃς ἐξεκόπη τὸν ὀφθαλμόν· αὖθις δὲ τὸν Δημήτριον, θεὸν καὶ αὐτὸν ἀναγορεύον- τες· καὶ ἔνθα μὲν ἀπέβη τοῦ ἵππου ᾿Αθήναζε εἰσ- ιών Καταιβάτου ἱερόν ἐστι Δημητρίου· βωμοὶ δὲ πανταχοῦ, καὶ γάμος ὑπὸ ᾿Αθηναίων αὐτῷ ὁ τῆς Αθηνᾶς ηὐτρεπίζετο. Ὁ δὲ τὴν μὲν θεὸν ὑπερηφά νει (73), τὸ ἄγαλμα γῆμαι μὴ δυνάμενος Λαμίας δὲ τὴν ἑταίραν ἔχων, εἰς ἀκρόπολιν ἀνῄει, καὶ τῷ τῆς ᾿Αθηνᾶς ἐνεφύρετο (74) παστῷ, τῇ παλαιά παρ Γένῳ τὰ τῆς νέας ἐπιδεικνὺς ἑταίρας σχήματα. Οὐ Αλκυόνην δὲ Καϋξ ἔγημεν, Εωσφόρου παῖς. Οὗτοι δὲ δι' ὑπερηφανίαν ἀπώλοντο· ὁ μὲν γὰρ τὴν γυναῖκα ἔλεγεν Ἥραν, ἡ δὲ τὸν ἄνδρα Δία. Ζεὺς δὲ αὐτοὺς ἀπωρνέωσε· καὶ τὴν μὲν ἀλκυόνην ἐποίησε, τὸν δὲ καυκα. Β ἀλλὰ τί ταῦτα λέγων ὅπου γε, Πει- ὑπερηφάνησεν...διδόμενα αὐτῷ· ἃ οὐχ ὑπερηφανήσατε, οὐδὲ ἐπαισχύνε Υπερηφανῷ αἰτιατικῇ· Αλλὰ καὶ αὐτοῖς τινα ἐπιφάνειαν γεγονέναι, τὰ μὲν τῆς ἀνθρωπίνης τέχνης ὑπερηφάνεισαν, ἀναβαίνειν δὲ πειραθεῖσι τῷ λογισμῷ ἐπ' αὐτὸν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. υπερφρονήσα σιν; ὑπερηφανήσασιν. COHORTATIO AD GENTES. A niensibus congere Alcibiadem conabantur. Super- P. ED. POTTER, ED. PARIS. Apollodorus, Bibliothec. lib. 1, cap. 2, Halcyonen inter Æoli filias numerat; Ceyca, Luciferi filium, Eoli autem generum, ducta Halcyone, facit cap. : Calerum Alcyonen Cryx, Luciferi f. lins, sibi in matrimonium duxit. Hi ob superbiam exstincti fuerunt. Ille enim conjugem suum, Jano- nem: hæc vero virum suum, Jovem appellabat. Utrumque autem Jupiter in aves, illam in alcyonem, hunc in mergum, mutavit. locum ex oratione pro Flacco indicat, et Mithrida- tem, deum, illum patrem, illum conservatorem Asia, illum Dionysium Bacchum Liberum nomina- bant. Athenaeus, lib. v : Obriam processisse artifices Bacchi, et libationes factas, cum Athenio regis Mi- thridatis prætextu per Allicam circumferretur. Vide eumdem Victorium cap. 7, 19. Ptolemeo, Aulet filio, Cleopatre fratri, eognomen Dionysii tribuunt Eusebius in Chronico, et alii passim. COLLECT. archi cujusdam, Cassandri Macedoniæ regis fratris, qui dicebatur Uranopolidis conditor, et loquendi peculiares formas invexerat. Itaque ad Cassandri duces scripserat, Alexarchus bellator primipilos Solis flios salvere jubet. Idem lib. vi Menecratis nieini- pit, ejusque epistolam ad Philippum affert, cujus C – D est itaque, ut tu nune judices, si velis, utrum fœo- das meretrices adorare debeas. His autem, ut qui- dem videtur, moti sunt veteres reges, ut, contem- ptis ejusmodi fabulis, aperte atque palam, propter ea quod nullum ab hominibus periculum impen- deret, se deos renuntiarent : ea quippe rațione si- gnificabant, illos quoque gloria ct dignitate sua immortalitatem esse conseculos. Ita Ceyx, filius Eoli, Jupiter ab uxore Alcyone nominatus est: sicut vicissim Alcyone, Juno a marito. Ptolemaeus autem quartus, quemadmodum etiam Mithridates Ponticus, Bacchus vocabatur. Voluit autem Alexan- der filius videri Ammonis, et cornutus a statuariis elingi, humanam formam turpi cornu dedecorans. Non solum vero reges, sed privati etiam sibi den rum nomina arrogabant: ut Menecrates medicus, qui cognominatus est Jupiter. Quid porro opus est referre Alexarchum? Is, cum grammaticen profes- sus fuisset, ut scribit Aristus Salaminus, sesc in selem transformavit. Aut quid refert Nicagoræ meminisse? Erat ille Zelites genere, et Alexandri tempore forebat: Mercurius appellabatur Nicago- ras, et Mercurii amictu usus est, ut ipse testatur : cum integræ quoque gentes, urbèsque frequentis- simæ fudissima adulatione fabulas, quæ de diis narrantur, in ludibria vertant; dum homines se- melipsos diis pares faciunt, vanaque gloria infati, immodicos honores sibi decernunt : jam enim Ma cedonii Pellæo Amyntæ filio Philippo, cui tibia et clavicula fracta, oculusque effossus erat, divinos honores Cynosargis tribuendos decernunt : jam vero Demetrium etiam deum renuntiant, cui Athe- ■ienses, quo loco ab equo descendit, cum Atheuas hoc initium est: Tu quidem in Macedonia regnas, at ego in Medicina. Recitat et versus cujusdam, qui ait Nicostratum se Herculem dixisse, et alium quemdam se Mercurium autumasse chlamide orna- tuni, caduceo, et alis, Nicagoram_scilicet Zeliten, qui patriæ tyrannidem occupavit. COLLECT. his verbis curavimus, ut lector meminerit aliquid deesse. Desunt autem hæc sine dubio, aut ejusdem sententia, etc. SIUS. Mihi vero non apparet quidquam deesse: proinde asteriscum Heinsianum delevi. (73) • bum Clemens accusativo alias etiam conneetit. Strom. 11, pag. : contempsit, quæ ei dabantur. Ignatius, ad Smyr- naos, cap. : One quæ non despexistis, nec erubuistis. Suidas: accusativo gaudet. Origenes, adr. Cels., lib. v, p. : Sed eis se aliquo modo ostendere, qui, spretis simulacris humana arte factis, conati sunt ad altissimum Deum ratione ascendere. Quo loco in margine adnotatum est sed legendum facili literarum pernutatious, (67) Πτολεμαῖος δέ. P. Victorius lib. vit, cap. 4, (68) Τὸ κ. ἀνθρ. ὑδρ. Τὸ κ. τοῦ ἀνθρ. Νον. (69) Τι με δεῖ. Athenæus lib. ut meminit Alex- (20) ᾿Αλέξαρχον. 'Ανάξαρχον, Νον. (71) Οπου γε καὶ ὅλα ἔθνη. Asteriscum preligi 72) Μύθους περί. Μύθους τοὺς περί, Νον. Recte. (73) Υπερηφάνει. Υπερηφανεί Now. Hoc ver- (74) Ενεφύρετο. Ενεφράτο, Nov.
PG 8:161«Ὄλβιοι» μόνοι τοίνυν, ὡς ἔπος εἰπεῖν, ὁμοθυμαδὸν ἐκεῖνοι πάντες κατὰ τὴν Σίβυλλαν οἳ ναοὺς πάντας ἀπαρνήσονται ἰδόντες καὶ βωμούς, εἰκαῖα λίθων ἱδρύματα κωφῶν, καὶ λίθινα ξόανα καὶ ἀγάλματα χειροποίητα, αἵματι ἐμψύχῳ μεμιασμένα καὶ θυσίαισι τετραπόδων, διπόδων, πτηνῶν θηρῶν τε φόνοισιν. Καὶ γὰρ δὴ καὶ ἀπηγόρευται ἡμῖν ἀναφανδὸν ἀπατηλὸν ἐργάζεσθαι τέχνην. «Οὐ γὰρ ποιήσεις,» φησὶν ὁ προφήτης, «παντὸς ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω καὶ ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω.» Ἦ πού γ’ ἂν ἔτι τὴν Πραξιτέλους Δήμητρα καὶ Κόρην καὶ τὸν Ἴακχον τὸν μυστικὸν θεοὺς ὑπολάβοιμεν ἢ τὰς Λυσίππου τέχνας ἢ τὰς χεῖρας τὰς Ἀπελλικάς, αἳ δὴ τῆς θεοδοξίας τὸ σχῆμα τῇ ὕλῃ περιτεθείκασιν; Ἀλλ’ ὑμεῖς μὲν ὅπως ποτὲ ὁ ἀνδριὰς ὅτι μάλιστα ὡραιότατος τεκταίνηται, προσκαρτερεῖτε, ὅπως δὲ αὐτοὶ μὴ ὅμοιοι δι’ ἀναισθησίαν τοῖς ἀνδριᾶσιν ἀποτελεσθῆτε, οὐ φροντίζετε· πάνυ γοῦν ἐμφανῶς καὶ συντόμως ὁ προφητικὸς ἐλέγχει τὴν συνήθειαν λόγος ὅτι «πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμονίων εἰσὶν εἴδωλα· ὁ δὲ θεὸς τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησεν» καὶ τὰ ἐν τῷ οὐρανῷ.νέμεσις τοίνυν οὐδὲ ἵππωνι, ἀπαθανατίζοντι τὸ θά- νατον τὸν ἑαυτοῦ· ὁ ἵππων γὰρ οὗτος ἐπιγραφῆναι ἐκέλευσεν τῷ μνήματι τῷ ἑαυτοῦ τάδε τὸ ἐλεγεῖον Ίππωνος τόδε σῆμα, τὸν ἀθανάτοισι θεοίσιν Ἶσον ἐποίησεν (15) μοίρα καταφθιμένον. Εὗγε, ἵππων, ἐπιδεικνύεις ἡμῖν τὴν ἀνθρωπίνην πλάνην. Εἰ γὰρ καὶ λαλοῦντί σοι μὴ πεπιστεύκασι, νεκροῦ γενέσθωσαν μαθηταί. Χρησμὸς οὗτός ἐστιν Ίππωνος - νοήσωμεν αὐτόν. Οἱ προσκυνούμενοι παρ' ὑμῖν ἄνθρωποι γενόμενοι ποτε, εἶτα μέντοι τεθνά σιν· τετίμηκε δὲ αὐτοὺς ὁ μῦθος, καὶ ὁ χρόνος φ λεῖ γάρ (76) πως, τὰ μὲν παρόντα, συνηθεία κατα φρονεῖσθαι, τὰ δὲ παρωχηκότα, τοῦ παραυτίκα ἐλέγ χου κεχωρισμένα χρόνων ἀδηλίᾳ, τετιμῆσθαι τῷ πλάσματι, καὶ τὰ μὲν ἀπιστεῖσθαι, τὰ δὲ καὶ θαυμάζεσθαι. Αὐτίκα γοῦν οἱ παλαιοὶ νεκροὶ τῷ πολλῷ τῆς πλάνης χρόνῳ σεμνυνόμενοι τοῖς ἔπειτα νομίζονται θεοί. Πίστις ὑμῖν τῶνδε, αὐτὰ ὑμῶν τὰ μυστήρια, αἱ πανηγύρεις, δεσμὰ καὶ τραύματα, καὶ δακρύοντες θεοί παρ' ὑμῶν παρ' ὑμῖν Νον. Περὶ εὐθυμίας. ν. 453. ν. 221. τὰ εἴδωλα, καὶ οἱ θεοὶ καὶ οἱ δαίμονες, βδελυρὰ ὄντως καὶ ἀκάθαρτα πνεύματα ; περὶ Ἡ δὴ καὶ ὑποφαίνονται. Περὶ ὰ δὴ καὶ ὑποφαίνονται αμυδρώς, σκ., Ω μοι εγώ (77), ὅτε μοι Σαρπηδόνα, φίλτατον ἀνδρῶν, Μοῖρ᾽ ὑπὸ Πατρόκλοιο Μενοιτιάδαο δα- [μῆναι. Κεκράτηται τὸ θέλημα τοῦ Διὸς, καὶ ὁ Ζεὺς ὑμῖν διὰ Σαρπηδόνα οιμώζει νενικημένος. Είδωλα γοῦν εἰκό τως αὐτοὺς, καὶ δαίμονας ὑμεῖς αὐτοὶ κεκλήκατε ἐπεὶ καὶ τὴν ᾿Αθηνᾶν αὐτὴν καὶ τοὺς ἄλλους θεούς, κακία τιμήσας "Ομηρος, δαίμονας προσηγόρευσεν Ἡ δ' Ούλυμπόνδε βεβήκει ... Δώματ' ἐς αιγιόχοιο Διός μετὰ δαίμονας άλλους. Πῶς οὖν ἔτι θεοὶ (78) τὰ εἴδωλα καὶ οἱ δαίμονες, βδελυρὰ ὄντως καὶ πνεύματα ἀκάθαρτα, πρὸς πάν των ὁμολογούμενα γήινα, καὶ δεισαλέα, κάτω βρί θοντα, περὶ τοὺς τάφους καὶ τὰ μνημεῖα καλινδούμενα; περὶ ἃ δὴ (79) καὶ ὑποφαίνονται, ἀμυδρώς σκιοειδή φαντάσματα. Ταῦθ' ὑμῶν οἱ θεοί, τὰ εἴδωλα, αν Εμβριθές δέ γε, ὦ φίλε, τοῦτο οἴεσθαι χρή εἶναι, καὶ βαρύ, καὶ γεώδες, καὶ ὁρατόν· ὁ δὴ ἔχουσα ἡ τοιαύτη ψυχή, βαρύνεταί τε καὶ ἕλκεται πάλιν εἰς τὸν ὁρατὸν τόπον φόβῳ τοῦ ἀειδούς τε καὶ ᾅδου, ὥσπερ λέγεται, περὶ τὰ μνήματά τε καὶ τοὺς τάφους καλινδουμένη περὶ ἃ δὴ καὶ ὤφθη ἅττα ψυχῶν σκιοειδή φαντα σματα, οἷα παρέχονται αἱ τοιαῦται ψυχαί είδωλα, αἱ μὴ καθαρῶς ἀπολυθεῖσαι, ἀλλὰ τοῦ ὁρατοῦ μετέχου σαι· διὸ καὶ ὁρῶνται. CLEMENTIS ALEXANDRINI Ingredereur, Demetrii Descensoris templum con- A stituerunt : iidem aras illi quamplurimas, et Mi- nervæ conjugium parabant. Hic autem interea, dea quidem contempta, cujus simulacrum haud potuit uxorem ducere, cum Lamia meretrice ascendit in arcem, quacum in thalamo Minervæ eongressus, seni virgini juvenis meretricis motus ostendit. Non est ergo Hipponi suecensendum, qui mortem suam immortalitate donavit : etenim ille monimento suo elegiacum hoc carmen inscribi jussit : Ilic est Hipponis tumutus, quem immortalibus diis parem fecit Parca mortuum. B Præclare quidem, o flippo, hominum errorem no- bis ostendis. Et si tibi loquenti non crediderint, saltem mortui discipuli fiant. Hoc oraculum Hip- ponis est id igitur perpendamus. Qui a vobis adorantur, ✪ cum prius homines fuerint, deinde mortem obierunt; affecit autem ipsos honore cum temporis diuturnitas, tum etiam fabularum licentia. Solent enim, nescio quomodo, ea, quæ sunt præ- sentia, ipsa consuctudine in contemptum venire; que autem sunt praeterita, quia propter obscurita- tem temporis refelli haud facile possunt, ex fabula- rum comunentis honorem consequi; et haec quidem fidem nullam acquirere, illa vero haberi in admi- ratione. Proinde qui olim sunt mortui, longo tem- pore erroris se venditantes, a posteris dii esse existimantur : quæ quidem ita esse fidem faciunt vestra mysteria, solemnes conventus, vincula etiam, et vulnera, et lacryma deorum : Hei mihi! quod Sarpedonem, hominum charissi- Fatum est a Patroclo, Menelii filio, vinci. [mum, Superata est Jovis voluntas, et ille victus ob Sar- pedonem luctu aficitur. Merito igitur vos ipsi idola et dæmonas eos vocastis, cum et Minervam ipsam, et reliquos deos, qui eos improbe honora- vit, Homerus, damonas appellaverit: -- Illa autem ascendit Olympum, Ad domum Jovis agidem tenentis, aliosque de- [monas. Quomodo igitur deorum adhuc numero haberi po- terint simulacra et demones, immundi sane et abominandi spiritus, quos omnes fatentur esse ter- renos, et lutulentos, qui degravantur suo pondere, et circa mortuorum monimenta atque sepulcra versantur? quibus etiam in Jocis umbrosa phanta- × P. ED. POTTER, ED. PARIS. - principio : Suetonius, in Claudio, cap. 45; Cornelius Tacitus Annal. xv, extremo ; Εinropius, in Joviano. R. SYLBURG. Mos, pro neglectu, tractat etiam Maximus Tyrius, p. et 197, ac Plutarchus item H. SYLB. Versus, quos Clemens paulo post recital, occurrunt Iliad. A, HEINS. infernales umbra intelligantur. H. divise legit SYLBURG. circa qua quidem obscure - C D apparent, Nor., recte. Quam lectionem firmat Pla- tonis locus, quem Clemens hæc verba scribens imi- tatus est: is exstat Phaedon., p. 61, ubi de pra- vorum hominum animabus agens: inquit, Ponderosum vero, o amice, id putandum est, et grave, terrenumque, et visibile, quod anima ejusmodi secum trahit: ideoque ab eo gravatur, et rursus ad visibilem trahitur locum metu invisibilis atque occulti: et, quemadmodum (75) Θεοῖσιν ἴσον ἐποίησεν. Herodianus, lib. iv in (70) Φιλεί γάρ. Sententiam lianc de prasentium (77) Ο μοι ἐγώ. Ἐγών habet Homer. Iliad. Π, (78) Πῶς οὖν ἔτι θεοί. Scribe, πῶς οὖν ἔτι θεοί (79) Περὶ ἃ δή. Nescio an rectius περὶ ᾅδῃ, κι
PG 8:163Πλανώμενοι γοῦν τινες ἐντεῦθεν οὐκ οἶδ’ ὅπως θείαν μὲν τέχνην, πλὴν ἀλλ’ οὐ θεὸν προσκυνοῦσιν ἥλιόν τε καὶ σελήνην καὶ τὸν ἄλλον τῶν ἀστέρων χορόν, παραλόγως τούτους θεοὺς ὑπολαμβάνοντες, τὰ ὄργανα τοῦ χρόνου. «Τῷ γὰρ λόγῳ αὐτοῦ ἐστερεώθησαν καὶ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν.» Ἀλλ’ ἡ μὲν ἀνθρωπεία τέχνη οἰκίας τε καὶ ναῦς καὶ πόλεις καὶ γραφὰς δημιουργεῖ, θεὸς δὲ πῶς ἂν εἴποιμι ὅσα ποιεῖ; Ὅλον ἴδε τὸν κόσμον, ἐκείνου ἔργον ἐστίν· καὶ οὐρανὸς καὶ ἥλιος καὶ ἄγγελοι καὶ ἄνθρωποι «ἔργα τῶν δακτύλων αὐτοῦ.» Ὅση γε ἡ δύναμις τοῦ θεοῦ. Μόνον αὐτοῦ τὸ βούλημα κοσμοποιία· μόνος γὰρ ὁ θεὸς ἐποίησεν, ἐπεὶ καὶ μόνος ὄντως ἐστὶ θεός· ψιλῷ τῷ βούλεσθαι δημιουργεῖ καὶ τῷ μόνον ἐθελῆσαι αὐτὸν ἕπεται τὸ γεγενῆσθαι. Ἐνταῦθα φιλοσόφων παρατρέπεται χορὸς πρὸς μὲν τὴν οὐρανοῦ θέαν παγκάλως γεγονέναι τὸν ἄνθρωπον ὁμολογούντων, τὰ δὲ ἐν οὐρανῷ φαινόμενα καὶ ὄψει καταλαμβανόμενα προσκυνούντων. Εἰ γὰρ καὶ μὴ ἀνθρώπινα τὰ ἔργα τὰ ἐν οὐρανῷ, ἀλλὰ γοῦν ἀνθρώποις δεδημιούργηται.
PG 8:165Καὶ μὴ τὸν ἥλιόν τις ὑμῶν προσκυνείτω, ἀλλὰ τὸν ἡλίου ποιητὴν ἐπιποθείτω, μηδὲ τὸν κόσμον ἐκθειαζέτω, ἀλλὰ τὸν κόσμου δημιουργὸν ἐπιζητησάτω. Μόνη ἄρα, ὡς ἔοικεν, καταφυγὴ τῷ μέλλοντι ἐπὶ τὰς σωτηρίους ἀφικνεῖσθαι θύρας ὑπολείπεται σοφία θεϊκή· ἐντεῦθεν ὥσπερ ἐξ ἱεροῦ τινος ἀσύλου οὐδενὶ οὐκέτι ἀγώγιμος τῶν δαιμόνων ὁ ἄνθρωπος γίνεται σπεύδων εἰς σωτηρίαν. Ἐπιδράμωμεν δέ, εἰ βούλει, καὶ τῶν φιλοσόφων τὰς δόξας, ὅσας αὐχοῦσι περὶ τῶν θεῶν, εἴ πως καὶ φιλοσοφίαν αὐτὴν κενοδοξίας ἕνεκεν ἀνειδωλοποιοῦσαν τὴν ὕλην ἐφεύρωμεν, εἰ καὶ δαιμόνια ἄττα ἐκθειάζουσαν κατὰ παραδρομὴν παραστῆσαι δυνηθῶμεν ὀνειρώττουσαν τὴν ἀλήθειαν. Στοιχεῖα μὲν οὖν ἀρχὰς ἀπέλιπον ἐξυμνήσαντες Θαλῆς ὁ Μιλήσιος τὸ ὕδωρ καὶ Ἀναξιμένης ὁ καὶ αὐτὸς Μιλήσιος τὸν ἀέρα, ᾧ Διογένης ὕστερον ὁ Ἀπολλωνιάτης κατηκολούθησεν. Παρμενίδης δὲ ὁ Ἐλεάτης θεοὺς εἰσηγήσατο πῦρ καὶ γῆν, θάτερον δὲ αὐτοῖν μόνον, τὸ πῦρ, θεὸν ὑπειλήφατον Ἵππασός τε ὁ Μεταποντῖνος καὶ ὁ Ἐφέσιος Ἡράκλειτος· Ἐμπεδοκλῆς γὰρ ὁ Ἀκραγαντῖνος εἰς πλῆθος ἐμπεσὼν πρὸς τοῖς τέτταρσι στοιχείοις τούτοις νεῖκος καὶ φιλίαν καταριθμεῖται.σκιαί, καὶ πρὸς τούτοις χωλαὶ ἐκεῖναι (80) καὶ Δ φυσαί, παραβλώπες ὀφθαλμῶν, αἱ Λιταὶ, αἱ Θερσίτου μάλλον αἱ Διὸς θυγατέρες (81). Ὥστε μοι δοκεῖν χαριέντως φάναι τὸν Βίωνα (82) · Πῶς ἂν ἐνδίκως οι άνθρωποι παρὰ τοῦ Διὸς αιτήσωνται την ευ τεκνίαν, ἣν ούθ' αὐτῷ παρασχεῖν ίσχυσεν; Οίμοι τῆς ἀθεότητος! Τὴν ἀκήρατον οὐσίαν, τὸ ὅσον ἐφ' ὑμῖν, κατορύττετε (85)· καὶ τὸ ἄχραντον ἐκεῖνο, καὶ τὸ ἅγιον, τοῖς τάφοις ἐπικεχώκατε, τῆς ἀληθῶς ὄντως οὐσίας (84) συλήσαντες τὸ θεῖον. Τί δὴ οὖν τὰ τοῦ Θεοῦ τοῖς οὐ θεοῖς προσενείματε γέρα (85) ; τί δαί, καταλιπόντες τὸν οὐρανὸν, τὴν γῆν τετιμήκατε; Τί δ' ἄλλο χρυσός, ἢ ἄργυρος, ἢ ἀδάμας, ή σίδηρος, ἢ χαλκός, ἢ ἐλέφας, ἢ λίθοι τίμιοι (86), οὐχὶ γῆ τε καὶ ἐκ γῆς ; Οὐχὶ δὲ μιᾶς μητρὸς ἔκγονα τῆς γῆς τὰ πάντα ταῦτα ὅσα ὁρᾷς; Τί δὴ οὖν, ὦ μάταιοι καὶ ὦ κενόφρονες (πάλιν γὰρ δὴ ἐπαναλήψομαι), τὸν ὑπερουράνιον βλασφημήσαντες τόπον, εἰς τοὔδαφος κατεσύρατε τὴν εὐσέβειαν, χθονίους ὑμῖν ἀναπλάτ τοντες θεούς· καὶ τὰ γεννητὰ ταῦτα πρὸ τοῦ ἀγεν- νήτου μετιόντες Θεοῦ, βαθυτέρω περιπεπτώκατε ζύφῳ; Καλὸς ὁ Πάριος λίθος, ἀλλ' οὐδέπω Ποσειδῶν· καλὸς ὁ ἐλέφας, ἀλλ᾽ οὐδέπω Ολύμπιος· ἐνδεὴς ἀεί ποτε ἡ ὕλη τῆς τέχνης· ὁ Θεὸς δὲ ἀνενδεής. Προῆλο θεν ή τέχνη, περιβέβληται τὸ σχῆμα (87)· ή ύλη καὶ τὸ πλούσιον τῆς οὐσίας πρὸς μὲν τὸ κέρδος ἀγώγιο μον, μόνῳ δὲ τῷ σχήματι γίνεται σεβάσμιον. Χρυσός ἐστι τὸ ἄγαλμά σου, ξύλον ἐστὶ, λίθος ἐστὶ, γῆ ἐστιν, ἐὰν ἄνωθεν νοήσῃς, μορφὴν παρὰ τοῦ τεχνίτου προσ- λαβοῦσα. Γῆν δὲ ἐγὼ πατεῖν, οὐ προσκυνεῖν μεμε- λέτηκα· οὐ γάρ μας θέμις ἐμπιστεῦσαί ποτε τοῖς ἀψύχοις τὰς τῆς ψυχῆς ἐλπίδας. Ιτέον οὖν, ὡς ἔνι μάλιστα, ἐγγυτάτω τῶν ἀγαλμάτων, ὡς οἰκεία ἡ Ἡ δὲ φαύλη, καὶ ὑπὸ τῶν ἁμαρ τάδων καθελκομένη ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ μηδ' ἀναπνεύ σα: ανανεύσαι) δυναμένη, τῇδε φέρεται καὶ καλινδεῖται, ἡ μέν τις ἐπὶ τὰ μνήματα, ἔνθα καὶ ὤφθη σκιοειδών ψυχῶν φαντάσματα, ἡ δέ τις ἀπαξ απλῶς περὶ τὴν γῆν· ποδαπά χρή νομίζειν εἶναι πνεύματα τὰ ὅλους, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, αἰῶνας προσ δεθέντα, ὥσπερ είτε μαγγανείαις τισίν, εἴτε καὶ διὰ τὴν σφετέραν κακίαν, οἰκοδομαῖς καὶ τόποις; Καὶ γάρ τε Λιταί εἰσὶ Διὸς κοῦραι μεγάλοιο Χωλαί τε, ῥυσσαί τε, παραβλῶπές τ' ὀφθαλμών. παρα βλωπες ὀφθαλμώ, παραβλωπες ὀφθαλμῶν. ὡς Διός θυγ. μᾶλλον ἢ Διός. ἱστορικὸς οὗτος ἐγένετο, ἀληθῶς οὔσης οὐσίας. τῆς ἀληθῶς ὄντως οὐσίας. σχῆμα. προσῆλθεν ἡ τέχνη, περιβέβληται τὸ σχῆμα, προσβέβληται· προσῆλθεν, προσβέ βληται· τῷ ἀνενδεεί, προῆλθεν ἡ τέχνη, περιβέβληται τὸ σχῆμα ἡ ὕλη· καὶ τ., Τὸ ἄγαλμα... γῆ ἐστιν, ἐὰν ἄνωθεν νοήσῃς, μορφὴν παρὰ τοῦ τα χνίτου προσλαβοῦσα, - COHORTATIO AD GENTES. vestri, simulacra et umbrz; quibus addam clandes Hlas, rugosus, strabisque oculis Lilas, Thiersitz pulius dicendas, quam Jovis filias. Unde non infe eete interrogatum a Bione videtur, quo tandem jure homines formosos liberos a Jove peterent, quos ipse sibi prabere non potuit ? O impietatem ! Naturam corruptionis immunem defoditis, quod sanctum in- temeratumque est sepulcris obruitis, Deumque adeo ipsum, quoad a vobis fieri potest, vera sua natura spoliatis. Cur igitur Dei honores iis, qui non sunt dii, tribuistis? Cur, caelo relicto, terram caluistis? Quid est enim aliud aurum, vel argentum, vel adamas, vel ferrum, vel as, vel ebur, vel pretiosi lapides? annon terra, et ex terra? Nonne hæc oni- nia, quocunque oculos vertis, ex eodem terra, quasi communis parentis, gremio prodierunt? Cur igitur, o fatui et amentes (juvat enim id repetere), terrestres vobis deos comminiscendo in illas regio- nes, quæ ultra supremum cœli spatium incoluntur, contumeliosi estis, omnemque pietatem humi de- primitis; et, posthabito æterno ingenitoque Deo, quæ sunt facta et genita persequentes, in profun - dissimam caliginem incidistis? Pulcher quidem est Parius lapis; sed nondum est Neptunus. Pulchrum est ebur; sed nondum est Olympius. Materia sem- per indiget arte; Deus aulem est nullius rei indi- gus. Prodiit ars: formam iuduit materia : cujus quidem substantiæ pretium est ad lucrum utile, sola vero forma venerationem ei conciliat. Itaque statua tua aurum est, lignum est, lapis est, terra denique est, si originem fus persequare, quæ ab artifice formam accepit. Ego autem terram calcare smala obscare conspici solent. Hi itaque sunt dii × P. ED. POTTER, ED. FARIS. fertur, circa monumenta sepulcraque versatur, circa quæ jam nonnulla apparuerunt animarum umbrosa phantasmata, qualia præferunt simulacra tules ani- wa, quæ videlicet non pure decesserunt a corpore, sed risibile aliquid trahentes: quo fit, ut videri pos- sunt. Eumdem locum respicit Origenes, contra Gels., lib. vi. pag. : (forte 1. D Quæ- cumque autem mala est anima, in terram depressa peccatorum onere, sine respiratione agitatur et volu- tutur huc illuc, quædam circa monumenta, ubi etiam umbrosa quædam animarum spectra interdum con- spiciuntur, aliæ circa terram passim volitantes : quales esse spiritus eos censendum est, qui tot inte- gris, ut ita dicam, sæculis, sive aliquibus incanta- tionibus, sive suapte malitia, sunt alligati certis locie et ædificiis. Putabant scilicet animas atque etiam reliquos spiritus seu materia concretos esse, seu materiali vehiculo inclusos. Conf. quæ adnotata sunt pag. 35. Sunt enim Litæ Jovis filiæ magni. Claude, rugosaque, et stralis oculis. C Equo loco scribendum apud Clementem pro magis quam Jovis filia. SYLBURG. Vel, juxta hoc nomen, hic erat historie scriptor. Porro Clemens intelligit Bionem Boristhenitein, philosophum e schola Theodori, deorum contemptoris. SYLB. Malim omittit Nov. Deus mulla re indiget; idola arte indigent et certa figura. Utrumque enim illis additur, ut liant id quod sunt, hoc est dii, ex opinione miserorum gentilium. Scribe, accessit ars, circumjecta est figura. Nisi quod interpres legisse vialeatur quod optime convenit cum allero : utrumque enim notat accessisse aliquid; idque qui est Deus. Heirs. Legen- dum iisdem verbis nianentibus, sola interpunctione mutata, prodiit, vel præcessit, ars, figuram induit materia, etc. Sic paulo post: (80) Χωλαὶ ἐκ. Respicit Iliad. 1, ν. 499 : (81) Μαλλον αἱ Διός θυγ. C. Α. et II. μᾶλλον (82) Βίωνα. Αliquis in margine Nov. adnotavit (83) Κατορύττετε. Κατόρυττε Νον. (84) Τῆς ἀληθῶς ὄντως οὐσίας. Β. et Α. τῆς (85) Συλήσαντες τό προσενείματε γέρα. Hæc (86) Λίθοι τίμιοι, Λίθος τίμιος, Νον. (87) Προῆλθεν ἡ τέχνη, περιβέβληται τὸ
PG 8:167Ἄθεοι μὲν δὴ καὶ οὗτοι, σοφίᾳ τινὶ ἀσόφῳ τὴν ὕλην προσκυνήσαντες καὶ λίθους μὲν ἢ ξύλα οὐ τιμήσαντες, γῆν δὲ τὴν τούτων μητέρα ἐκθειάσαντες καὶ Ποσειδῶνα μὲν οὐκ ἀναπλάττοντες, ὕδωρ δὲ αὐτὸ προστρεπόμενοι. Τί γάρ ἐστί ποτε ἕτερον Ποσειδῶν ἢ ὑγρά τις οὐσία ἐκ τῆς πόσεως ὀνοματοποιουμένη; ὥσπερ ἀμέλει ὁ πολέμιος Ἄρης ἀπὸ τῆς ἄρσεως καὶ ἀναιρέσεως κεκλημένος. Ἧι καὶ δοκοῦσί μοι πολλοὶ μάλιστα τὸ ξίφος μόνον πήξαντες ἐπιθύειν ὡς Ἄρει· ἔστι δὲ Σκυθῶν τὸ τοιοῦτον, καθάπερ Εὔδοξος ἐν δευτέρᾳ Γῆς περιόδου λέγει. Σκυθῶν δὲ οἱ Σαυρομάται, ὥς φησιν Ἱκέσιος ἐν τῷ Περὶ μυστηρίων, ἀκινάκην σέβουσιν. Τοῦτο τοι καὶ οἱ ἀμφὶ τὸν Ἡράκλειτον τὸ πῦρ ὡς ἀρχέγονον σέβοντες πεπόνθασιν· τὸ γὰρ πῦρ τοῦτο ἕτεροι Ἥφαιστον ὠνόμασαν. Περσῶν δὲ οἱ Μάγοι τὸ πῦρ τετιμήκασι καὶ τῶν τὴν Ἀσίαν κατοικούντων πολλοί, πρὸς δὲ καὶ Μακεδόνες, ὥς φησι Διογένης ἐν α Περσικῶν. Τί μοι Σαυρομάτας καταλέγειν, οὓς Νυμφόδωρος ἐν Νομίμοις βαρβαρικοῖς τὸ πῦρ σέβειν ἱστορεῖ, ἢ τοὺς Πέρσας καὶ τοὺς Μήδους καὶ τοὺς Μάγους; Θύειν ἐν ὑπαίθρῳ τούτους ὁ Δίνων λέγει, θεῶν ἀγάλματα μόνα τὸ πῦρ καὶ ὕδωρ νομίζοντας.εἷλεν ἄγριον, καὶ κατηνάγκασε τὸ θηρίον ἡ τέχνη & πλανήσασα, ερώσης επιβῆναι γυναικός (99). Τοσοῦτον οίστρον αἱ τέχναι κακοτεχνοῦσαι τοῖς ἀνοήτοις ἐνε ποίησαν. ᾿Αλλὰ τοὺς μὲν πιθήκους οἱ τούτων τρο φεῖς καὶ μελεδωνοὶ τεθαυμάκασιν, ὅτι τῶν κηρίνων (1) ἢ πηλίνων ὁμοιωμάτων καὶ κοροκοσμίων ἀπατᾷ του τους οὐδέν· ὑμεῖς δὲ ἄρα καὶ πιθήκων χείρους γενή- σεσθε, λιθίνοις καὶ ξυλίνοις, καὶ χρυσέοις, καὶ ἐλε φαντίνοις ἀγαλματίοις καὶ γραφαῖς προσανέχοντες; Τοσοῦτον (2) ὑμῖν οἱ δημιουργοί αθυρμάτων ὀλεθρίων, οἱ λιθοξόοι, καὶ οἱ ἀνδριαντοποιοί, γραφεῖς τε αὖ καὶ τέκτονες, καὶ ποιηταὶ πολύν τινα καὶ τοιοῦ τον όχλον παρεισάγοντες, κατ' ἀγροὺς μὲν, Σατύ- ρους καὶ Πάνας, ἀνὰ δὲ τὰς ύλας Νύμφας, τὰς Ορειάδας, καὶ τὰς Αμαδρυάδας· καὶ μὴν ἀλλὰ καὶ περὶ τὰ ὕδατα, καὶ περὶ τοὺς ποταμούς, καὶ τὰς Β πηγάς, τὰς Ναΐδας· καὶ περὶ τὴν θάλασσαν, τὰς Νηρείδας · μάγοι δὲ ἤδη, ἀσεβείας τῆς σφῶν αὐτῶν ὑπηρέτας δαίμονας αὐχοῦσιν, οἰκέτας αὐτοὺς ἑαυτοῖς καταγράψαντες, τοὺς κατηναγκασμένους, δούλους ταῖς ἐπαοιδαῖς πεποιηκότες. Γάμοι τε οὖν ἔτι, καὶ παι δοποιίαι, καὶ λοχεῖαι θεῶν μνημονευόμεναι, καὶ μοι χεῖαι αδόμεναι, καὶ εὐωχίαι κωμῳδούμεναι, καὶ γέλω- τες παρὰ τόπον (3) εισαγόμενοι, προτρέπουσι δέ με (4) ἀνακραγεῖν, κἂν σιωπῆσαι θέλω· Οἴμοι τῆς ἀθεότητος! Σκηνὴν πεποιήκατε (5) τὸν οὐρανὸν, καὶ τὸ Θεῖον ὑμῖν δρᾶμα γεγένηται, καὶ τὸ ἅγιον προσω πείσις δαιμονίων κεκωμῳδήκατε, τὴν ἀληθῆ θεοσέ Γειαν δεισιδαιμονία σατυρίσαντες. Αὐτὰρ (6) ὁ φορμίζων ἀνεβάλλετο καλὸν ἀείδειν. Ο Ασον ἡμῖν, Ομηρε, τὴν φωνὴν τὴν καλὴν· Αμφ' Αρεως φιλότητος ἐΐστεςάνου τ' Αφροδίτης Ως τὰ πρῶτα μίγησαν ἐν Ηφαίστοιο δόμοισι Λάθρη (7) πολλὰ δ' ἔδωκε, λέχος δ' ᾔσχυνε καὶ [εὐνὴν Η αίστοιο άνακτος. Κατάπαυσον, Ομηρε, τὴν ᾠδὴν· οὐκ ἔστι καλή· μοι χείαν διδάσκει πορνεύειν δὲ ἡμεῖς καὶ τὰ ὦτα παρ- ῃτήμεθα· ἡμεῖς γὰρ, ἡμεῖς ἐσμεν οἱ τὴν εἰκόνα τοῦ Θεοῦ (8) περιφέροντες ἐν τῷ ζῶντι καὶ κινουμένῳ τούτῳ ἀγάλματι, τῷ ἀνθρώπῳ, σύνοικον εἰκόνα, σύμ βουλου, συνόμιλον, συνέστιον, συμπαθῆ, ὑπερπαθή· κατά γυναικών καλλωπιζομένων, ν. 165. γαμικών παραγγελμάτων ν. : Ασβεστος δ' άρ' έν ρτο γέλως μακάρεσσι θεοίσιν, Ως ίδον Ηφαιστον διὰ δώματα ποικνύοντα Ο COHORTATIO AD GENTES. praeterea fallaciis et praestigiis capit, quosque in amorem inducere non valet, ad cultum atque vo- nerationem statuarum et imaginum impellit. Atqui similis est pictura. Laudetur ergo artificium; ne vero homini imponat, aut pro veritate se ingerat. Quiete constitit equus; columba minime perturbata est, nec pennas movit. Dædali quoque vacca e ligno efficta taurum agrestem cepit, et belluam illam ar- tificio deceptam coegit insanientem amore mulierem inire. Ac tantum quidem furorem artes improbis artificiis amantium et fatuorum animis concitave- runt. Simias vero habere solent in admiratione, qui eas curant nutriuntque, quod eas nec cerez, nec luteæ imagines, licet ornatu puellarum instru clæ, unquam fallant. Nunquid igitur vos simiis ipsis deteriores eritis, dum lapideis, et ligneis, et au- ra reis, et eburneis simulacris atque picturis adhære- tis? Tot sane perniciosorum ludibriorum opifices sunt lapicida, et statuarii, præterea pictores et fabri. I atque poetae, a quibus ingens hujusmodi col luvies inducitur, in montibus quidem Satyri et Pa · nes; in silvis autem, Nympha Oreades el lamia- dryades; praeterea in aquis, fluviis et fontibus, Naiades; et in mari, Nereides: magi etiam, qui de- monum nrinisterio se venditant, quippe qui eos in numerum famulorum suorum ascripserint, et ne- cessitate quadam adactos carminibus suis ser- vos fecerint: præterea deorum nuptiæ, et procrea- tiones liberorum, et puerperia, et adulteria, et con- vivia, et risus inter pocula, quæ a vestris auctoribus nullibi non perstringuntur, impellunt me, licet in- vitum, el tacere cupientem, ut exclamem, impietatem! Cœlum convertistis in scenam, sanctum Dei numen fabula vobis est, idque impositis dæmoniorum personis ludificamini, verumque ejus cul- tum vestra superstitione deridendum ab omnibus exponitis. P. ED. POTTER, ED. PARIS. Minotauro, Philo quoque pag. 536. Greg. Naz., Carm. Dio- dorus Siculis, pag. 155. et Plutarchus initio. II. SYLBURG. inter pucula. Quam emendationem ante nos factam esse a C. A. H. docet Sylburgius. Respicit autein Clemens Homeri Iliad. A, D Cæterum ille, cithara ludens, incepit pulchre [canere. Cane nobis, Homere, pulchram illam cantilenam : Martis amorem, pulchreque coronata Veneris, Ut primum commisti sunt Vulcani in dɔmo Clam; plurima autem dedit, lectumque deturpavit, es Vulcani regis. [cubite Desine, queso, cantilenam, Homere. Minime qui dem pulchra est; docet enim adulterium; quo vel aures nostras inquinare religio est. Sumus enim nos, sunius, qui in hoc spirante et movente simu- lacro, humano videlicet corpore, contubernalem nobis, consultricem, sociam et consortem vita, Profusissimus autem excitatus est risus beatis diís, Ut viderunt Vulcanum in domibus ministrantem, [pocula. relig. : infelicis imitationis cruenta meditatio ! Sce- nam de cælo fecistis, et errantes animas per abrupta præcipitia crudeli calamitate duxistis, cum honti- nibus peccare cupientibus facinorum via de deorum monstratur exemplis. conf. pag. 62, et que ad eam annotabuntur. . (99) Γυναικός. Pasiphaes. De Tauro autem, seu (1) Κηρίνων. Κηρίων, Νον. (2) Τοσοῦτον. Τοσούτων, Nov. non male. (5) Παρὰ τόπον. Scribe ex ms. Νον. παρὰ πότον, (4) Δέ με. Scribe δή με. STLBURG. (5) Σκηνὴν πεπ. Julius Firmicus, De err. prof. (6) Αντάρ. Εx Homeri Odyss. Θ, ν. 266. (7) Λάθρη. Omittit Nov. (8) Εἰκόνα τοῦ Θεοῦ. De Dei in nobis imagine
Οὐκ ἀπεκρυψάμην οὐδὲ τὴν τούτων ἄγνοιαν. Εἰ γὰρ καὶ τὰ μάλιστα ἀποφεύγειν οἴονται τῆς πλάνης, ἀλλ’ εἰς ἑτέραν κατολισθαίνουσιν ἀπάτην· ἀγάλματα μὲν θεῶν οὐ ξύλα καὶ λίθους ὑπειλήφασιν ὥσπερ Ἕλληνες οὐδὲ μὴν ἴβιδας καὶ ἰχνεύμονας καθάπερ Αἰγύπτιοι, ἀλλὰ πῦρ τε καὶ ὕδωρ ὡς φιλόσοφοι. Μετὰ πολλὰς μέντοι ὕστερον περιόδους ἐτῶν ἀνθρωποειδῆ ἀγάλματα σέβειν αὐτοὺς Βήρωσσος ἐν τρίτῃ Χαλδαϊκῶν παρίστησι, τοῦτο Ἀρταξέρξου τοῦ Δαρείου τοῦ Ὤχου εἰσηγησαμένου, ὃς πρῶτος τῆς Ἀφροδίτης Ἀναί̈τιδος τὸ ἄγαλμα ἀναστήσας ἐν Βαβυλῶνι καὶ Σούσοις καὶ Ἐκβατάνοις Πέρσαις καὶ Βάκτροις καὶ Δαμασκῷ καὶ Σάρδεσιν ὑπέδειξε σέβειν. Ὁμολογούντων τοίνυν οἱ φιλόσοφοι τοὺς διδασκάλους τοὺς σφῶν Πέρσας ἢ Σαυρομάτας ἢ Μάγους, παρ’ ὧν τὴν ἀθεότητα τῶν σεβασμίων αὐτοῖς μεμαθήκασιν ἀρχῶν, ἄρχοντα τὸν πάντων ποιητὴν καὶ τῶν ἀρχῶν αὐτῶν δημιουργὸν ἀγνοοῦντες, τὸν ἄναρχον θεόν, τὰ δὲ «πτωχὰ» ταῦτα καὶ «ἀσθενῆ», ᾗ φησιν ὁ ἀπόστολος, τὰ εἰς τὴν ἀνθρώπων ὑπηρεσίαν πεποιημένα «στοιχεῖα» προστρεπόμενοι.εἷλεν ἄγριον, καὶ κατηνάγκασε τὸ θηρίον ἡ τέχνη & πλανήσασα, ερώσης επιβῆναι γυναικός (99). Τοσοῦτον οίστρον αἱ τέχναι κακοτεχνοῦσαι τοῖς ἀνοήτοις ἐνε ποίησαν. ᾿Αλλὰ τοὺς μὲν πιθήκους οἱ τούτων τρο φεῖς καὶ μελεδωνοὶ τεθαυμάκασιν, ὅτι τῶν κηρίνων (1) ἢ πηλίνων ὁμοιωμάτων καὶ κοροκοσμίων ἀπατᾷ του τους οὐδέν· ὑμεῖς δὲ ἄρα καὶ πιθήκων χείρους γενή- σεσθε, λιθίνοις καὶ ξυλίνοις, καὶ χρυσέοις, καὶ ἐλε φαντίνοις ἀγαλματίοις καὶ γραφαῖς προσανέχοντες; Τοσοῦτον (2) ὑμῖν οἱ δημιουργοί αθυρμάτων ὀλεθρίων, οἱ λιθοξόοι, καὶ οἱ ἀνδριαντοποιοί, γραφεῖς τε αὖ καὶ τέκτονες, καὶ ποιηταὶ πολύν τινα καὶ τοιοῦ τον όχλον παρεισάγοντες, κατ' ἀγροὺς μὲν, Σατύ- ρους καὶ Πάνας, ἀνὰ δὲ τὰς ύλας Νύμφας, τὰς Ορειάδας, καὶ τὰς Αμαδρυάδας· καὶ μὴν ἀλλὰ καὶ περὶ τὰ ὕδατα, καὶ περὶ τοὺς ποταμούς, καὶ τὰς Β πηγάς, τὰς Ναΐδας· καὶ περὶ τὴν θάλασσαν, τὰς Νηρείδας · μάγοι δὲ ἤδη, ἀσεβείας τῆς σφῶν αὐτῶν ὑπηρέτας δαίμονας αὐχοῦσιν, οἰκέτας αὐτοὺς ἑαυτοῖς καταγράψαντες, τοὺς κατηναγκασμένους, δούλους ταῖς ἐπαοιδαῖς πεποιηκότες. Γάμοι τε οὖν ἔτι, καὶ παι δοποιίαι, καὶ λοχεῖαι θεῶν μνημονευόμεναι, καὶ μοι χεῖαι αδόμεναι, καὶ εὐωχίαι κωμῳδούμεναι, καὶ γέλω- τες παρὰ τόπον (3) εισαγόμενοι, προτρέπουσι δέ με (4) ἀνακραγεῖν, κἂν σιωπῆσαι θέλω· Οἴμοι τῆς ἀθεότητος! Σκηνὴν πεποιήκατε (5) τὸν οὐρανὸν, καὶ τὸ Θεῖον ὑμῖν δρᾶμα γεγένηται, καὶ τὸ ἅγιον προσω πείσις δαιμονίων κεκωμῳδήκατε, τὴν ἀληθῆ θεοσέ Γειαν δεισιδαιμονία σατυρίσαντες. Αὐτὰρ (6) ὁ φορμίζων ἀνεβάλλετο καλὸν ἀείδειν. Ο Ασον ἡμῖν, Ομηρε, τὴν φωνὴν τὴν καλὴν· Αμφ' Αρεως φιλότητος ἐΐστεςάνου τ' Αφροδίτης Ως τὰ πρῶτα μίγησαν ἐν Ηφαίστοιο δόμοισι Λάθρη (7) πολλὰ δ' ἔδωκε, λέχος δ' ᾔσχυνε καὶ [εὐνὴν Η αίστοιο άνακτος. Κατάπαυσον, Ομηρε, τὴν ᾠδὴν· οὐκ ἔστι καλή· μοι χείαν διδάσκει πορνεύειν δὲ ἡμεῖς καὶ τὰ ὦτα παρ- ῃτήμεθα· ἡμεῖς γὰρ, ἡμεῖς ἐσμεν οἱ τὴν εἰκόνα τοῦ Θεοῦ (8) περιφέροντες ἐν τῷ ζῶντι καὶ κινουμένῳ τούτῳ ἀγάλματι, τῷ ἀνθρώπῳ, σύνοικον εἰκόνα, σύμ βουλου, συνόμιλον, συνέστιον, συμπαθῆ, ὑπερπαθή· κατά γυναικών καλλωπιζομένων, ν. 165. γαμικών παραγγελμάτων ν. : Ασβεστος δ' άρ' έν ρτο γέλως μακάρεσσι θεοίσιν, Ως ίδον Ηφαιστον διὰ δώματα ποικνύοντα Ο COHORTATIO AD GENTES. praeterea fallaciis et praestigiis capit, quosque in amorem inducere non valet, ad cultum atque vo- nerationem statuarum et imaginum impellit. Atqui similis est pictura. Laudetur ergo artificium; ne vero homini imponat, aut pro veritate se ingerat. Quiete constitit equus; columba minime perturbata est, nec pennas movit. Dædali quoque vacca e ligno efficta taurum agrestem cepit, et belluam illam ar- tificio deceptam coegit insanientem amore mulierem inire. Ac tantum quidem furorem artes improbis artificiis amantium et fatuorum animis concitave- runt. Simias vero habere solent in admiratione, qui eas curant nutriuntque, quod eas nec cerez, nec luteæ imagines, licet ornatu puellarum instru clæ, unquam fallant. Nunquid igitur vos simiis ipsis deteriores eritis, dum lapideis, et ligneis, et au- ra reis, et eburneis simulacris atque picturis adhære- tis? Tot sane perniciosorum ludibriorum opifices sunt lapicida, et statuarii, præterea pictores et fabri. I atque poetae, a quibus ingens hujusmodi col luvies inducitur, in montibus quidem Satyri et Pa · nes; in silvis autem, Nympha Oreades el lamia- dryades; praeterea in aquis, fluviis et fontibus, Naiades; et in mari, Nereides: magi etiam, qui de- monum nrinisterio se venditant, quippe qui eos in numerum famulorum suorum ascripserint, et ne- cessitate quadam adactos carminibus suis ser- vos fecerint: præterea deorum nuptiæ, et procrea- tiones liberorum, et puerperia, et adulteria, et con- vivia, et risus inter pocula, quæ a vestris auctoribus nullibi non perstringuntur, impellunt me, licet in- vitum, el tacere cupientem, ut exclamem, impietatem! Cœlum convertistis in scenam, sanctum Dei numen fabula vobis est, idque impositis dæmoniorum personis ludificamini, verumque ejus cul- tum vestra superstitione deridendum ab omnibus exponitis. P. ED. POTTER, ED. PARIS. Minotauro, Philo quoque pag. 536. Greg. Naz., Carm. Dio- dorus Siculis, pag. 155. et Plutarchus initio. II. SYLBURG. inter pucula. Quam emendationem ante nos factam esse a C. A. H. docet Sylburgius. Respicit autein Clemens Homeri Iliad. A, D Cæterum ille, cithara ludens, incepit pulchre [canere. Cane nobis, Homere, pulchram illam cantilenam : Martis amorem, pulchreque coronata Veneris, Ut primum commisti sunt Vulcani in dɔmo Clam; plurima autem dedit, lectumque deturpavit, es Vulcani regis. [cubite Desine, queso, cantilenam, Homere. Minime qui dem pulchra est; docet enim adulterium; quo vel aures nostras inquinare religio est. Sumus enim nos, sunius, qui in hoc spirante et movente simu- lacro, humano videlicet corpore, contubernalem nobis, consultricem, sociam et consortem vita, Profusissimus autem excitatus est risus beatis diís, Ut viderunt Vulcanum in domibus ministrantem, [pocula. relig. : infelicis imitationis cruenta meditatio ! Sce- nam de cælo fecistis, et errantes animas per abrupta præcipitia crudeli calamitate duxistis, cum honti- nibus peccare cupientibus facinorum via de deorum monstratur exemplis. conf. pag. 62, et que ad eam annotabuntur. . (99) Γυναικός. Pasiphaes. De Tauro autem, seu (1) Κηρίνων. Κηρίων, Νον. (2) Τοσοῦτον. Τοσούτων, Nov. non male. (5) Παρὰ τόπον. Scribe ex ms. Νον. παρὰ πότον, (4) Δέ με. Scribe δή με. STLBURG. (5) Σκηνὴν πεπ. Julius Firmicus, De err. prof. (6) Αντάρ. Εx Homeri Odyss. Θ, ν. 266. (7) Λάθρη. Omittit Nov. (8) Εἰκόνα τοῦ Θεοῦ. De Dei in nobis imagine
PG 8:169Τῶν δὲ ἄλλων φιλοσόφων ὅσοι τὰ στοιχεῖα ὑπερβάντες ἐπολυπραγμόνησάν τι ὑψηλότερον καὶ περιττότερον, οἳ μὲν αὐτῶν τὸ ἄπειρον καθύμνησαν, ὡς Ἀναξίμανδρος (Μιλήσιος ἦν) καὶ Ἀναξαγόρας ὁ Κλαζομένιος καὶ ὁ Ἀθηναῖος Ἀρχέλαος. Τούτω μέν γε ἄμφω τὸν νοῦν ἐπεστησάτην τῇ ἀπειρίᾳ, ὁ δὲ Μιλήσιος Λεύκιππος καὶ ὁ Χῖος Μητρόδωρος διττάς, ὡς ἔοικεν, καὶ αὐτὼ ἀρχὰς ἀπελιπέτην τὸ πλῆρες καὶ τὸ κενόν· προσέθηκε δὲ λαβὼν τούτοιν τοῖν δυεῖν τὰ εἴδωλα ὁ Ἀβδηρίτης Δημόκριτος. Ὁ γάρ τοι Κροτωνιάτης Ἀλκμαίων θεοὺς ᾤετο τοὺς ἀστέρας εἶναι ἐμψύχους ὄντας. Οὐ σιωπήσομαι τὴν τούτων ἀναισχυντίαν· Ξενοκράτης (Καλχηδόνιος οὗτος) ἑπτὰ μὲν θεοὺς τοὺς πλανήτας, ὄγδοον δὲ τὸν ἐκ πάντων τῶν ἀπλανῶν συνεστῶτα κόσμον αἰνίττεται. Οὐδὲ μὴν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς παρελεύσομαι διὰ πάσης ὕλης καὶ διὰ τῆς ἀτιμοτάτης τὸ θεῖον διήκειν λέγοντας, οἳ καταισχύνουσιν ἀτεχνῶς τὴν φιλοσοφίαν. Οὐδὲν δὲ οἶμαι χαλεπὸν ἐνταῦθα γενόμενος καὶ τῶν ἐκ τοῦ Περιπάτου μνησθῆναι· καὶ ὅ γε τῆς αἱρέσεως πατήρ, τῶν ὅλων οὐ νοήσας τὸν πατέρα, τὸν καλούμενον «ὕπατον» ψυχὴν εἶναι τοῦ παντὸς οἴεται·
PG 8:171τουτέστι τοῦ κόσμου τὴν ψυχὴν θεὸν ὑπολαμβάνων αὐτὸς αὑτῷ περιπείρεται. Ὁ γάρ τοι μέχρι τῆς σελήνης αὐτῆς διορίζων τὴν πρόνοιαν, ἔπειτα τὸν κόσμον θεὸν ἡγούμενος περιτρέπεται, τὸν ἄμοιρον τοῦ θεοῦ θεὸν δογματίζων. Ὁ δὲ Ἐρέσιος ἐκεῖνος Θεόφραστος ὁ Ἀριστοτέλους γνώριμος πῇ μὲν οὐρανόν, πῇ δὲ πνεῦμα τὸν θεὸν ὑπονοεῖ. Ἐπικούρου μὲν γὰρ μόνου καὶ ἑκὼν ἐκλήσομαι, ὃς οὐδὲν μέλειν οἴεται τῷ θεῷ, διὰ πάντων ἀσεβῶν. Τί γὰρ Ἡρακλείδης ὁ Ποντικός; Ἔσθ’ ὅπῃ οὐκ ἐπὶ τὰ Δημοκρίτου καὶ αὐτὸς κατασύρεται εἴδωλα. Καὶ πολύς μοι ἐπιρρεῖ τοιοῦτος ὄχλος, οἱονεὶ μορμώ τινα δαιμονίων παρεισάγων ξένων ἄτοπον σκιαγραφίαν, μυθολογῶν ὕθλῳ γραϊκῷ· πολλοῦ γε δεῖ ἀνδράσιν ἐπιτρέπειν ἀκροᾶσθαι τοιούτων λόγων, οἷς μηδὲ τοὺς παῖδας τοὺς ἑαυτῶν, τοῦτο δὴ τὸ λεγόμενον, κλαυθμυριζομένους ἐθίζομεν παρηγορεῖσθαι μυθίζοντες, ὀρρωδοῦντες συνανατρέφειν αὐτοῖς ἀθεότητα τὴν πρὸς τῶν δοκήσει σοφῶν δὴ τούτων καταγγελλομένην, μηδέν τι νηπίων μᾶλλον τἀληθὲς εἰδότων. Τί γάρ, ὢ πρὸς τῆς ἀληθείας, τοὺς σοὶ πεπιστευκότας δεικνύεις ῥύσει καὶ φορᾷ δίναις τε ἀτάκτοις ὑποβεβλημένους;ἀνάθημα γεγόναμεν τῷ Θεῷ ὑπὲρ Χριστοῦ· ἡμεῖς τὸ Β Ο γένος τὸ ἐκλεκτὸν, τὸ βασίλειον ιεράτευμα, ἔθνος ἅγιον, λαὸς περιούσιος· οἱ ποτε οὐ λαὸς, νῦν δὲ λαὸς τοῦ Θεοῦ, οἱ, κατὰ τὸν Ἰωάννην, οὐκ ὄντες ἐκ τῶν κάτω, παρὰ δὲ τοῦ ἄνωθεν ἐλθόντος τὸ πᾶν μεμαθηκότες· οἱ τὴν οἰκονομίαν τοῦ Θεοῦ κατανενοηκότες, οἱ ἐν καινότητι ζωῆς περιπα τεῖν μεμελετηκότες. Αλλ' οὐ ταῦτα φρονοῦσιν οἱ πολλοί· ἀποῤῥίψαντες δὲ τὴν αἰδῶ καὶ τὸν φό σον, οἴκοι τοὺς τῶν δαιμόνων ἐγγράφονται πασχη τιασμούς. Πινακίοις (9) γοῦν τισι καταγράφοις μετεωρότερον ἀνακειμένοις, προσεσχηκότες ἀσελ γείᾳ, τοὺς θαλάμους κεκοσμήκασι, τὴν ἀκολασίαν εὐσέβειαν νομίζοντες· κἀπὶ τοῦ σκίμποδος κατα κείμενοι, παρ' αὐτὰς ἔτι τὰς περιπλοκάς, ἀφορῶ σιν εἰς τὴν ᾿Αφροδίτην ἐκείνην, τὴν γυμνήν, τὴν ἐπὶ τῇ συμπλοκή δεδεμένην· καὶ τῇ Λήδα περιπετώμενον τὸν ὄρνιν τὸν ἐρωτικόν, τῆς θηλύτητος ἀποδεχόμενοι τὴν γραφήν (10), ἀποτυποῦσι ταῖς σφενδόναις, σφρα γίδι χρώμενοι καταλλήλῳ τῇ Διὸς ἀκολασία. Ταῦτα ὑμῖν τῆς ἡδυπαθείας τὰ ἀρχέτυπα· αὗται τῆς ὕβρεως αἱ θεολογίαι· αὗται τῶν συμπορνευόντων ὑμῖν θεῶν αἱ διδασκαλία:· ὃ γὰρ βούλεται, τοῦθ᾽ ἕκαστος καὶ cίεται, κατὰ τὸν ᾿Αθηναῖον ρήτορα. Οἶαι δὲ αὖ καὶ ἄλλαι ὑμῶν εἰκόνες; Πανίσκοι τινὲς, καὶ γυμναὶ κό ραι, καὶ Σάτυροι μεθύοντες, καὶ μορίων εντάσεις, ταῖς γραφαῖς ἀπογυμνούμεναι, ἀπὸ τῆς ἀκρασίας ελεγχόμεναι. Ηδη δὲ ἀναφανδὸν τῆς ἀκολασίας ὅλης τα σχήματα ἀνάγραπτα πανδημεί θεώμενοι, οὐκ αἰσχύνεσθε, φυλάττετε δὲ ἔτι μᾶλλον ἀνακείμενα, ὥσπερ αμέλει τῶν θεῶν ὑμῶν τὰς εἰκόνας στήλας ἀναι σχυντίας καθιερώσαντες οἴκοι, ἐπ' ἴσης εγγραφόμενοι τὰ Φιλαινίδος σχήματα (11), ὡς τὰ Ἡρακλέους αθλήματα. Τούτων οὐ μόνον τῆς χρήσεως, πρὸς δὲ καὶ τῆς ὄψεως καὶ τῆς ἀκοῆς αὐτῆς ἀμνηστείαν κατα αγγέλλομεν. Ηταίρηκεν ὑμῖν τὰ ὦτα, πεπορνεύ κασιν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ, τὸ καινότερον, πρὸ τῆς συμ πλοκῆς, αἱ ὄψεις ὑμῖν μεμοιχεύκασιν (12). "Ω βιασά μενοι τὸν ἄνθρωπον· καὶ τὸ ἔνθεον τοῦ πλάσματος ἐλέγχει. Απάρξαντες (13), πάντα ἀπιστεῖτε, ἵνα έχε παθαίνησθε, καὶ πιστεύητε (14) μὲν τοῖς εἰδώλοις, ζητοῦντες (15) αὐτῶν τὴν ἀκρασίαν, ἀπιστεῖτε δὲ τῷ • γραφὴν ἀποτυπ. Ρ. Καὶ βιβλία τά τε Φιλαινίδας καὶ τὴν τοῦ Ἀρχεστράτου γαστρονομίαν, ὁμοίως δὲ καὶ τὰς θεραπαίνας ἐμπείρους τοιῶνδε κινήσεών τε καὶ σχημάτων. Ει Σωταδείοις, καὶ τοῖς Φιλαινιδείαις, καὶ ὀρχηστι κοῖς, καὶ Ἐπικουρείοις, καὶ τοῖς ἄλλοις τοῖς τοιού τοις ποιητικοῖς διδάγμασιν· Φιλαινίδος καὶ Ἐλεφαντίδος τῶν ἀῤῥήτων ἐπινοιῶν. σα, Ελένης τῆς Μενελάου θεράπαινα· ἥτις πρώτη τὰς ἐν τῇ συνουσία κατακλίσεις εὗρεν καὶ ἔγραψε περὶ σχημάτων συνουσιαστικῶν· ἣν ὕστερον παρε- ζήλωσαν Φιλαινὶς καὶ Ελεφαντίνη, αἱ τὰ τοιαύτα ἐξορχησάμεναι ἀσελγήματα. Δημοχάρης. ὁμοιοτελεύτους. ἐλέγχει ἀπάρξαντες, πιστεύηται, Νον. Nον. CLEMENTIS ALEXANDRINI quæque participat nostros affectus, et pro nobis A commovetur, imaginem Dei circumferimus. Christi gratia Deo consecrati sumus. Nos genus electum, regale sacerdotium, gens sancta, populus quem sibi Deus ut proprium vindicat, qui quondam non popu- lus, nunc autem populus Dei sumus "; qui, ut ait Joannes .. non suunus ex inferis; sed ab eo, qui superne venit at, omnia didicimus : qui Dei dispen- *, 15: sationem cognitam atque perspectam habemus ; qui, denique, ad id sumus exerciti, ut in novitate vitæ ambulemus ". Haud tamen eodem animo sunt affecti magna pars hominum, sed metu omni atque pulore depositis, turpes dæmonum in Venerem pruri- tus domi suæ depingunt. Adeo ☑ enim dediti sunt la - sciviæ, ut pictis quibusdam tabellis e sublimi suspen- sis thalamos suos ornent, et impudicitiam pro pietate habeant. Quo fit, ut in cubili jacentes nudam illam Venerem, quæ in adulterio vinculis constricta di- citur, suos inter complexus respiciant. Quin etiam libidinosam illam avem Ledam circumvolantem in annulorum palis depingunt, utunturque sigillis, quæ Jovis impudicitiam repræsentant; nec aliam ob causam hujusmodi picturas recipiunt, quam quod eleminate sint atque impura. Hæc sunt voluptarie vestræ ac delicatæ vitæ exemplaria. Hi vestri ser- mones, quibus petulantiam divino honore aff- citis : hæ, denique, deorum, qui una vobiscum stupro se ac libidini dedunt, doctrinæ. Nam quod quilibet vult, hoc etiam credit, ut ait orator Athe- niensis. Ceterum reliquæ vestrae imagines cujus- moli tandem sunt? Panisci quidam, et nude puellae, et ebrii Satyri, et erecta pudenda, que quidem, licet ob libidinem reprehendi mereantur, tamen in tabellis nuda depingi solent. Quin etiam universas impudi citiæ figuras aperte descriptas publicitus intueri haud erubescitis; sed suspensas eo diligentius as- servatis; quippe qui velut deorum imagines, has impudicitiæ columnas domi consecretis; nec minus sollicite Philænidis motus, quam Herculis labores curetis depingendos. Quarum rerum non modo usum, sed etiam aspectum, et auditionem esse jam penitus oblitteranda, et memoriæ eximenda annun- C ☑P. ED. POTTER. I Petr. 11, 9, 10. * Joan. viii, 25. "Ibid. m, 31. " Ibid. iv, 25. Rom vi, 4. Nov. De insignibus annulorum, etc., cont. Paed. lib. ut, c. 11, 247. p. Aldine edit. : paulo ante, turpissimum ait de re bus venereis opus illi ascriptum, sed falso honestis- simæ feminæ per calumniam id tribuisse Polycra- tem, ut testatur Æschrion Samius. Meminit ejus- dem lib. x. Vide H. Junium proverb. Philanidis commentarii. COLLECT. Justinus M., Apol. 2, extrem ina : Sotadiis, et Philanidiis, et saltatoriis, et Epicureis, aliisque id genus poeticis institutionibus. Meminit etiam Talianus: Philænidis et Elephantidis infandorum commentorum, pag. 122, Ejusdem mentio fit apud eumdem v. Conf. Anthologia Epigr. lib. m, cap. 10. exciderunt propter voces clr, eo sensu, quem in ver- sione expressimus. SYLBURG, quod habet (9) Πινακίοις. Πινάκιος, Nov. mendose. (10) Αποδεχόμενοι τ. γ. Αποδεχόμενοι, την (11) Τὰ Φιλαινίδος σχήματα. Athenæus, lib. vi. 123. Ea qualia fuerint, explicat Suidas : 'Αστυάνασε (12) Οἱ ὀφθαλμοί... μεμοιχεύκασιν. H:ec e Nov. (13) Ελέγχει. Απάρξαντες. Legendum conjun- (14) Πιστεύητε. Α. πιστεύετε, iudicativo modo, (15) Ζητούντες. Legendum ζηλούντες, @mulantes,
Τί δέ μοι εἰδώλων ἀναπίμπλης τὸν βίον, ἀνέμους τε ἢ ἀέρα ἢ πῦρ ἢ γῆν ἢ λίθους ἢ ξύλα ἢ σίδηρον, κόσμον τόνδε θεοὺς ἀναπλάττουσα, θεοὺς δὲ καὶ τοὺς ἀστέρας τοὺς πλανήτας, τοῖς ὄντως πεπλανημένοις τῶν ἀνθρώπων διὰ τῆς πολυθρυλήτου ταύτης ἀστρολογίας, οὐκ ἀστρονομίας, μετεωρολογοῦσα καὶ ἀδολεσχοῦσα; Τὸν κύριον τῶν πνευμάτων ποθῶ, τὸν κύριον τοῦ πυρός, τὸν κόσμου δημιουργόν, τὸν ἡλίου φωταγωγόν· θεὸν ἐπιζητῶ, οὐ τὰ ἔργα τοῦ θεοῦ. Τίνα δὴ λάβω παρὰ σοῦ συνεργὸν τῆς ζητήσεως; οὐ γὰρ παντάπασιν ἀπεγνώκαμέν σε. Εἰ βούλει, τὸν Πλάτωνα. Πῇ δὴ οὖν ἐξιχνευτέον τὸν θεόν, ὦ Πλάτων; «Τὸν γὰρ πατέρα καὶ ποιητὴν τοῦδε τοῦ παντὸς εὑρεῖν τε ἔργον καὶ εὑρόντα εἰς ἅπαντας ἐξειπεῖν ἀδύνατον.» Διὰ τί δῆτα, ὢ πρὸς αὐτοῦ; «Ῥητέον γὰρ οὐδαμῶς ἐστίν.» Εὖ γε, ὦ Πλάτων, ἐπαφᾶσαι τῆς ἀληθείας· ἀλλὰ μὴ ἀποκάμῃς· ξύν μοι λαβοῦ τῆς ζητήσεως τἀγαθοῦ πέρι· πᾶσιν γὰρ ἁπαξαπλῶς ἀνθρώποις, μάλιστα δὲ τοῖς περὶ λόγους ἐνδιατρίβουσιν ἐνέστακταί τις ἀπόρροια θεϊκή.ἀνάθημα γεγόναμεν τῷ Θεῷ ὑπὲρ Χριστοῦ· ἡμεῖς τὸ Β Ο γένος τὸ ἐκλεκτὸν, τὸ βασίλειον ιεράτευμα, ἔθνος ἅγιον, λαὸς περιούσιος· οἱ ποτε οὐ λαὸς, νῦν δὲ λαὸς τοῦ Θεοῦ, οἱ, κατὰ τὸν Ἰωάννην, οὐκ ὄντες ἐκ τῶν κάτω, παρὰ δὲ τοῦ ἄνωθεν ἐλθόντος τὸ πᾶν μεμαθηκότες· οἱ τὴν οἰκονομίαν τοῦ Θεοῦ κατανενοηκότες, οἱ ἐν καινότητι ζωῆς περιπα τεῖν μεμελετηκότες. Αλλ' οὐ ταῦτα φρονοῦσιν οἱ πολλοί· ἀποῤῥίψαντες δὲ τὴν αἰδῶ καὶ τὸν φό σον, οἴκοι τοὺς τῶν δαιμόνων ἐγγράφονται πασχη τιασμούς. Πινακίοις (9) γοῦν τισι καταγράφοις μετεωρότερον ἀνακειμένοις, προσεσχηκότες ἀσελ γείᾳ, τοὺς θαλάμους κεκοσμήκασι, τὴν ἀκολασίαν εὐσέβειαν νομίζοντες· κἀπὶ τοῦ σκίμποδος κατα κείμενοι, παρ' αὐτὰς ἔτι τὰς περιπλοκάς, ἀφορῶ σιν εἰς τὴν ᾿Αφροδίτην ἐκείνην, τὴν γυμνήν, τὴν ἐπὶ τῇ συμπλοκή δεδεμένην· καὶ τῇ Λήδα περιπετώμενον τὸν ὄρνιν τὸν ἐρωτικόν, τῆς θηλύτητος ἀποδεχόμενοι τὴν γραφήν (10), ἀποτυποῦσι ταῖς σφενδόναις, σφρα γίδι χρώμενοι καταλλήλῳ τῇ Διὸς ἀκολασία. Ταῦτα ὑμῖν τῆς ἡδυπαθείας τὰ ἀρχέτυπα· αὗται τῆς ὕβρεως αἱ θεολογίαι· αὗται τῶν συμπορνευόντων ὑμῖν θεῶν αἱ διδασκαλία:· ὃ γὰρ βούλεται, τοῦθ᾽ ἕκαστος καὶ cίεται, κατὰ τὸν ᾿Αθηναῖον ρήτορα. Οἶαι δὲ αὖ καὶ ἄλλαι ὑμῶν εἰκόνες; Πανίσκοι τινὲς, καὶ γυμναὶ κό ραι, καὶ Σάτυροι μεθύοντες, καὶ μορίων εντάσεις, ταῖς γραφαῖς ἀπογυμνούμεναι, ἀπὸ τῆς ἀκρασίας ελεγχόμεναι. Ηδη δὲ ἀναφανδὸν τῆς ἀκολασίας ὅλης τα σχήματα ἀνάγραπτα πανδημεί θεώμενοι, οὐκ αἰσχύνεσθε, φυλάττετε δὲ ἔτι μᾶλλον ἀνακείμενα, ὥσπερ αμέλει τῶν θεῶν ὑμῶν τὰς εἰκόνας στήλας ἀναι σχυντίας καθιερώσαντες οἴκοι, ἐπ' ἴσης εγγραφόμενοι τὰ Φιλαινίδος σχήματα (11), ὡς τὰ Ἡρακλέους αθλήματα. Τούτων οὐ μόνον τῆς χρήσεως, πρὸς δὲ καὶ τῆς ὄψεως καὶ τῆς ἀκοῆς αὐτῆς ἀμνηστείαν κατα αγγέλλομεν. Ηταίρηκεν ὑμῖν τὰ ὦτα, πεπορνεύ κασιν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ, τὸ καινότερον, πρὸ τῆς συμ πλοκῆς, αἱ ὄψεις ὑμῖν μεμοιχεύκασιν (12). "Ω βιασά μενοι τὸν ἄνθρωπον· καὶ τὸ ἔνθεον τοῦ πλάσματος ἐλέγχει. Απάρξαντες (13), πάντα ἀπιστεῖτε, ἵνα έχε παθαίνησθε, καὶ πιστεύητε (14) μὲν τοῖς εἰδώλοις, ζητοῦντες (15) αὐτῶν τὴν ἀκρασίαν, ἀπιστεῖτε δὲ τῷ • γραφὴν ἀποτυπ. Ρ. Καὶ βιβλία τά τε Φιλαινίδας καὶ τὴν τοῦ Ἀρχεστράτου γαστρονομίαν, ὁμοίως δὲ καὶ τὰς θεραπαίνας ἐμπείρους τοιῶνδε κινήσεών τε καὶ σχημάτων. Ει Σωταδείοις, καὶ τοῖς Φιλαινιδείαις, καὶ ὀρχηστι κοῖς, καὶ Ἐπικουρείοις, καὶ τοῖς ἄλλοις τοῖς τοιού τοις ποιητικοῖς διδάγμασιν· Φιλαινίδος καὶ Ἐλεφαντίδος τῶν ἀῤῥήτων ἐπινοιῶν. σα, Ελένης τῆς Μενελάου θεράπαινα· ἥτις πρώτη τὰς ἐν τῇ συνουσία κατακλίσεις εὗρεν καὶ ἔγραψε περὶ σχημάτων συνουσιαστικῶν· ἣν ὕστερον παρε- ζήλωσαν Φιλαινὶς καὶ Ελεφαντίνη, αἱ τὰ τοιαύτα ἐξορχησάμεναι ἀσελγήματα. Δημοχάρης. ὁμοιοτελεύτους. ἐλέγχει ἀπάρξαντες, πιστεύηται, Νον. Nον. CLEMENTIS ALEXANDRINI quæque participat nostros affectus, et pro nobis A commovetur, imaginem Dei circumferimus. Christi gratia Deo consecrati sumus. Nos genus electum, regale sacerdotium, gens sancta, populus quem sibi Deus ut proprium vindicat, qui quondam non popu- lus, nunc autem populus Dei sumus "; qui, ut ait Joannes .. non suunus ex inferis; sed ab eo, qui superne venit at, omnia didicimus : qui Dei dispen- *, 15: sationem cognitam atque perspectam habemus ; qui, denique, ad id sumus exerciti, ut in novitate vitæ ambulemus ". Haud tamen eodem animo sunt affecti magna pars hominum, sed metu omni atque pulore depositis, turpes dæmonum in Venerem pruri- tus domi suæ depingunt. Adeo ☑ enim dediti sunt la - sciviæ, ut pictis quibusdam tabellis e sublimi suspen- sis thalamos suos ornent, et impudicitiam pro pietate habeant. Quo fit, ut in cubili jacentes nudam illam Venerem, quæ in adulterio vinculis constricta di- citur, suos inter complexus respiciant. Quin etiam libidinosam illam avem Ledam circumvolantem in annulorum palis depingunt, utunturque sigillis, quæ Jovis impudicitiam repræsentant; nec aliam ob causam hujusmodi picturas recipiunt, quam quod eleminate sint atque impura. Hæc sunt voluptarie vestræ ac delicatæ vitæ exemplaria. Hi vestri ser- mones, quibus petulantiam divino honore aff- citis : hæ, denique, deorum, qui una vobiscum stupro se ac libidini dedunt, doctrinæ. Nam quod quilibet vult, hoc etiam credit, ut ait orator Athe- niensis. Ceterum reliquæ vestrae imagines cujus- moli tandem sunt? Panisci quidam, et nude puellae, et ebrii Satyri, et erecta pudenda, que quidem, licet ob libidinem reprehendi mereantur, tamen in tabellis nuda depingi solent. Quin etiam universas impudi citiæ figuras aperte descriptas publicitus intueri haud erubescitis; sed suspensas eo diligentius as- servatis; quippe qui velut deorum imagines, has impudicitiæ columnas domi consecretis; nec minus sollicite Philænidis motus, quam Herculis labores curetis depingendos. Quarum rerum non modo usum, sed etiam aspectum, et auditionem esse jam penitus oblitteranda, et memoriæ eximenda annun- C ☑P. ED. POTTER. I Petr. 11, 9, 10. * Joan. viii, 25. "Ibid. m, 31. " Ibid. iv, 25. Rom vi, 4. Nov. De insignibus annulorum, etc., cont. Paed. lib. ut, c. 11, 247. p. Aldine edit. : paulo ante, turpissimum ait de re bus venereis opus illi ascriptum, sed falso honestis- simæ feminæ per calumniam id tribuisse Polycra- tem, ut testatur Æschrion Samius. Meminit ejus- dem lib. x. Vide H. Junium proverb. Philanidis commentarii. COLLECT. Justinus M., Apol. 2, extrem ina : Sotadiis, et Philanidiis, et saltatoriis, et Epicureis, aliisque id genus poeticis institutionibus. Meminit etiam Talianus: Philænidis et Elephantidis infandorum commentorum, pag. 122, Ejusdem mentio fit apud eumdem v. Conf. Anthologia Epigr. lib. m, cap. 10. exciderunt propter voces clr, eo sensu, quem in ver- sione expressimus. SYLBURG, quod habet (9) Πινακίοις. Πινάκιος, Nov. mendose. (10) Αποδεχόμενοι τ. γ. Αποδεχόμενοι, την (11) Τὰ Φιλαινίδος σχήματα. Athenæus, lib. vi. 123. Ea qualia fuerint, explicat Suidas : 'Αστυάνασε (12) Οἱ ὀφθαλμοί... μεμοιχεύκασιν. H:ec e Nov. (13) Ελέγχει. Απάρξαντες. Legendum conjun- (14) Πιστεύητε. Α. πιστεύετε, iudicativo modo, (15) Ζητούντες. Legendum ζηλούντες, @mulantes,
PG 8:173Οὗ δὴ χάριν καὶ ἄκοντες μὲν ὁμολογοῦσιν ἕνα τε εἶναι θεόν, ἀνώλεθρον καὶ ἀγένητον τοῦτον, ἄνω που περὶ τὰ νῶτα τοῦ οὐρανοῦ ἐν τῇ ἰδίᾳ καὶ οἰκείᾳ περιωπῇ ὄντως ὄντα ἀεί· θεὸν δὲ ποῖον εἰπέ μοι νοητέον; Τὸν πάνθ’ ὁρῶντα καὐτὸν οὐχ ὁρώμενον, Εὐριπίδης λέγει. Πεπλανῆσθαι γοῦν ὁ Μένανδρός μοι δοκεῖ, ἔνθα φησίν ἥλιε, σὲ γὰρ δεῖ προσκυνεῖν πρῶτον θεῶν, δι’ ὃν θεωρεῖν ἔστι τοὺς ἄλλους θεούς· οὐδὲ γὰρ ἥλιος ἐπιδείξει ποτ’ ἂν τὸν θεὸν τὸν ἀληθῆ, ὁ δὲ λόγος ὁ ὑγιής, ὅς ἐστιν ἥλιος ψυχῆς, δι’ οὗ μόνου ἔνδον ἀνατείλαντος ἐν τῷ βάθει τοῦ νοῦ αὐτοῦ καταυγάζεται τὸ ὄμμα· ὅθεν οὐκ ἀπεικότως ὁ Δημόκριτος «τῶν λογίων ἀνθρώπων ὀλίγους» φησίν «ἀνατείναντας τὰς χεῖρας ἐνταῦθα ὃν νῦν ἠέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες, πάντα Δία μυθεῖσθαι, καὶ πάντα οὗτος οἶδεν καὶ διδοῖ καὶ ἀφαιρεῖται, καὶ βασιλεὺς οὗτος τῶν πάντων». Ταύτῃ πῃ καὶ Πλάτων διανοούμενος τὸν θεὸν αἰνίττεται «περὶ τὸν πάντων βασιλέα πάντ’ ἐστί, κἀκεῖνο αἴτιον ἁπάντων καλῶν.» Τίς οὖν ὁ βασιλεὺς τῶν πάντων; Θεὸς τῆς τῶν ὄντων ἀληθείας τὸ μέτρον.Θεῷ, σωφροσύνην μὴ φέροντες· καὶ τὰ μὲν κρείττω μεμισήκατε, τὰ δὲ ἥττω τετιμήκατε· ἀρετῆς μὲν : θεαταί, κακίας δὲ ἀγωνισταί γεγενημένοι. Ολβιοι μόνοι τοίνυν, ὡς ἔπος εἰπεῖν, ὁμοθυμαδόν, ἐκεῖνοι πάντες, κατὰ τὴν Σίβυλλαν (16)· Οἱ ναοὺς μὲν πάντας (17) απαρνήσονται (18) [ἰδόντες, Καὶ βωμοὺς, εἰκαῖα λίθων ιδρύματα (19, και φών, Καὶ λίθινα ξόανα, καὶ ἀγάλματα χειροποίητα, Αἵματι ἐμψύχῳ (20) μεμιασμένα, καὶ θυσίαισι Β Τετραπόδων, διπόδων, πτηνών, θηρών τε φέ [νοισι. Καὶ γὰρ δὴ καὶ ἀπηγόρευται ὑμῖν (21) ἀναφανδόν, ἀπατηλὸν ὁρίζεσθαι (22) τέχνην· Οὐ γὰρ ποιήσεις, φησὶν ὁ προφήτης, παντὸς ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐ ρανῷ, καὶ ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω. Η πού γ᾽ ἂν ἔτι τὴν Πραξιτέλους Δήμητραν, καὶ Κόρην, καὶ τὸν Ίακχον τὸν μυστικών, θεοὺς ὑπολάβοιμεν, ἢ τὰς Λυ σίππου τέχνας, ἢ τὰς χεῖρας τὰς ᾿Απελλικὰς, αἱ δὴ τῆς θεοδοξίας τὸ σχῆμα τῇ ὕλῃ περιτεθείκασιν; Αλλ' ὑμεῖς μὲν, ὅπως ποτὲ ὁ ἀνδριάς ὅτι μάλιστα ὡραιότα τος τεκταίνηται, προσκαρτερεῖτε· ὅπως δὲ αὐτοὶ μὴ ὅμοιοι δι' ἀναισθησίαν τοῖς ἀνδράσιν ἀποτελεσθῆτε, οὐ φροντίζετε. Πάνυ γοῦν ἐμφανῶς καὶ συντόμως ὁ προφητικὸς ἐλέγχει τὴν συνήθειαν λόγος, Ότι πάν. τες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμονίων εἰσὶν εἴδωλα (23)· · δὲ θεὸς τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε καὶ τὰ ἐν τῷ Νηοὺς μὲν ἅπαντας, στρέψουσιν ματα. Τετραπόδων, βλέπουσι δ' ἑνὸς Θεοῦ ἐς μέγα [κῦδος. Ὁ τὰ θεῖα τῶν ἔργων σφετεριζόμενος διὰ τέχνης, ήτοι πλαστικῆς ἢ γραφικῆς, καὶ λέγων ἑαυτὸν ποιητὴν εἶναι τῶν ζώων καὶ φυτῶν· ἀντίτεχνον τῷ Θεῷ, ζωγράφον οὔτ᾽ ἀγαλματοποιόν, εργάζεσθαι. Μος, καὶ τὰ ἐν τῷ οὐρανῷ, COHORTATIO AD GENTES. A tiamus. Scortate sunt aures vestre, oculi quoque stuprum fecerunt, et quod magis inauditum est, ipsi vultus ante concubitum commiserunt adulterium. Oh! qui humanæ naturæ vim intulistis, et quod in illa creatura Divinitatis inest, dedecori atque pro- bro, veluti primitias quasdam, obtulistis. Prorsus increduli estis, ut affectibus vestris obsequamini : et simulacris quidem fidem habetis, quod eorum intemperantiam sequi vobis propositum sit; eam vero Deo negatis, quia moderate atque continenter vivere haud sustineatis. Quo factum est, ut quæ sunt præ- stantiora, odio; quæ vero deteriora, honore prosequamini : et spectatores quidem virtutis, vili au- tem pugiles sitis. Quocirca soli felices sunt, ut ita dicam, illi omnes, unanimi consensu, ut Sibyllæ ver- bis utar, C Qui sibi visa licet ditorum templa negabunt, Surdorum et lapidum, quæ sunt altaria sedes : Ex lapide et manibus simulacra effecta virorum, Casorum quæ sunt animato infecta cruore, Quadrupedum, bipedum, volucrumque, et cade [ferarum. Nos enim clare prohibemur fallacem hanc artem. exercere : Non fucies enim, inquit propheta 17, cu- jusvis rei similitudinem, eorum quæ sunt in cœlo, et quæ sunt in terra infra. Utrumne vero Praxitelis Cererem et Proserpinam, et lacchum mysticum, an potius Lysippi artem, vel Apellis manus, quæ ma- teriam ea forma ornarunt, quæ existimationem di- vinitatis ei præbuit, deos esse putemus? Sed vos quidem in id omnem vestram curam atque studium impenditis, ut statua fiat quam pulcherrima, parum interea solliciti, ne vosmetipsi similes statuis per stuporem efficiamini. Verum hanc consuctudinem dilucide admodum atque breviter refellit hoc dicto Propheta : Quod omnes dii gentium sint dæmonio- rum simulacra: Deus autem cœlos fecerit, et ea quo P. ED. POTTER, ED. PARIS. Exod. xx,4. ribus, recitat Justinus M., Cohort. ad Grac., p. 81. stino, SSLBURG. Justin. liabent edita Sibyll. Oracula, Justin. et edila Oracula. Sequentem versum hoc modo scri- bit Justinus : Quadrupedum, videbunt autem ad magnam unius [Dei gloriam. persona. SYLB. Cæterum nonnullis visum est Elementem his verbis pingendi artem, et reliquas ei similes, ut illicitas penitus damnare: quemad- modum etiam Strom. vi, p. : qui divina opera sibi vindicat per pin- gendi vel pingendi artem, dicens se esse effectorem animantium et plantarum, dicitur quodammodo præ- ceptum violare, quo furtum prohibetur. Et Pædag. lib. 11, cap. 2, p. 220, peccare dicit mulieres, quæ faciem suam in speculis contemplantur, quia Moyses prohibuit facere imaginem, Deo similem. Quin etiam Tertullianus Adv. Marcion., lib. 1v, c. 22, ait apostolos Moysen et Heliam'appa- D rentes non cognovisse nisi in spiritu. Nec enim ima- gines corum, vel statuas populus habuisset, et similt- ludines, lege prohibenle. Idem, lib. De idololatr., cap. et seq. videtur dicere Moysen vetasse fieri quamvis cujusvis rei similitudinem. Et lib. De spectaculis, cap. : Jam vero, inquit, ipsum opus personarum, quaro an Deo placeat, qui omnem similitudinem vetat feri, quanto magis imaginis suæ ? Origen. etiam lib. iv, adv. Cels., p. 131, 182, dicit inter Judaeos nullum fuisse piciorem nec statuarium, legibus totum hoc genus arcentibus, ne qua occasio idololatriæ præberetur hominibus crassis. Id praeterea Chrysost. aflirmal, alios ut præteream. Verumtamen, quemadmodum Judæis signa et imagines in templo Salomonis erant, ila nec prædicti Patres ea illicita esse judicabant extra divinum cultum, et idololatriæ periculum. Proinde Tertullianus memorat picturas calicum sacrorum, in quibus Christus pastoris habitu una cum ove in · sculpi solebat, lib. De pudicit., c. et 10. Et Cle- mens figuris variis annulos Christianorum inscribi permittit, Pedag., lib. 111, cap. 11, pag. 246, 247. Qua vero patientia hi Patres ejusmodi figuris divi- nun cultum tribuentes eos conspexissent, qui se Christianos profitentur ? bendum esse Ejus enim conjecturam firmat ms. Nov. Cæterum Exodi locum mox imper- fecte recitat Clemens. additum a Clemente. (16) Σίβυλλαν. Hos Sibylla versus, cum aliis plu- (47) Οι ναοὺς μὲν πάντας. Μέν addita ex Ju- (18) Απαρνήσονται. Sic etiam . ustin., sed ἀπο- (19) Ιδρύματα. Sic edita Oracula : sed ἀφιδρύ- (20) Αἵματι ἐμψύχῳ. Αἴμασιν ἐμψύχων, Justin. (21) Ἀπηγόρευται ὑμῖν. Α. et H. ἡμῖν prima (22) Ορίζεσθαι. Lowthius recte admonuit scri- (25) Δαιμονίων εἰσὶν εἴδωλα. Δαιμόνια Psal
PG 8:175Ὥσπερ οὖν τῷ μέτρῳ καταληπτὰ τὰ μετρούμενα, οὑτωσὶ δὲ καὶ τῷ νοῆσαι τὸν θεὸν μετρεῖται καὶ καταλαμβάνεται ἡ ἀλήθεια. Ὁ δὲ ἱερὸς ὄντως Μωυσῆς «οὐκ ἔσται», φησίν, «ἐν τῷ μαρσίππῳ σου στάθμιον καὶ στάθμιον μέγα ἢ μικρόν, οὐδὲ ἔσται ἐν τῇ οἰκίᾳ σου μέτρον μέγα ἢ μικρόν, ἀλλ’ ἢ στάθμιον ἀληθινὸν καὶ δίκαιον ἔσται σοι», στάθμιον καὶ μέτρον καὶ ἀριθμὸν τῶν ὅλων ὑπολαμβάνων τὸν θεόν· τὰ μὲν γὰρ ἄδικα καὶ ἄνισα εἴδωλα οἴκοι ἐν τῷ μαρσίππῳ καὶ ἐν τῇ ὡς ἔπος εἰπεῖν ῥυπώσῃ ψυχῇ κατακέκρυπται· τὸ δὲ μόνον δίκαιον μέτρον, ὁ μόνος ὄντως θεός, ἴσος ἀεὶ κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως ἔχων, μετρεῖ τε πάντα καὶ σταθμᾶται, οἱονεὶ τρυτάνῃ τῇ δικαιοσύνῃ τὴν τῶν ὅλων ἀρρεπῶς περιλαμβάνων καὶ ἀνέχων φύσιν. «Ὁ μὲν δὴ θεός, ὥσπερ καὶ ὁ παλαιὸς λόγος, ἀρχὴν καὶ τελευτὴν καὶ μέσα τῶν ὄντων ἁπάντων ἔχων, εὐθεῖαν περαίνει κατὰ φύσιν περιπορευόμενος· τῷ δ’ ἀεὶ ξυνέπεται δίκη τῶν ἀπολειπομένων τοῦ θείου νόμου τιμωρός.» Πόθεν, ὦ Πλάτων, ἀλήθειαν αἰνίττῃ; Πόθεν ἡ τῶν λόγων ἄφθονος χορηγία τὴν θεοσέβειαν μαντεύεται; Σοφώτερα, φησίν, τούτων βαρβάρων τὰ γένη. Οἶδά σου τοὺς διδασκάλους, κἂν ἀποκρύπτειν ἐθέλῃς·Α οὐρανῷ. Πλανώμενοι γοῦν τινες ἐντεῦθεν, οὐκ οἶδ' ὅπως, θείαν μὲν τέχνην, πλὴν ἀλλ' οὐ Θεὸν προσαυ- νοῦσιν, ἥλιόν τε καὶ σελήνην, καὶ τὸν ἄλλον τῶν ἀστέ ρων χορόν, παραλόγως τούτους θεοὺς ὑπολαμβάνοντες, τὰ ἔργανα τοῦ χρόνου (24)· Τῷ γὰρ λόγῳ αὐτοῦ ἐστε ρεώθησαν, καὶ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν. Ἀλλ᾿ ἡ μὲν ἀνθρωπεία τέχνη οἰκίας τε καὶ ναῦς, καὶ πόλεις, καὶ γραφὰς δη μιουργεῖ· Θεὸς δὲ πῶς ἂν εἴποιμι ὅσα ποιεῖ; Ολον [δε (25) τὸν κόσμον· ἐκείνου ἔργον ἐστὶν καὶ οὐρανὸς καὶ ἥλιος· καὶ ἄγγελοι καὶ ἄνθρωποι ἔργα τῶν δακτύλων αὐτοῦ. Ὅση γε ἡ δύναμις τοῦ Θεοῦ! μόνον αὐτοῦ το βούλημα κοσμοποιία (26)· μόνος γὰρ ὁ Θεὸς ἐποίησεν, ἐπεὶ καὶ μόνος ὄντως ἐστὶ Θεός· ψιλῷ τῷ βούλεσθαι δημιουργεῖ, καὶ τῷ μόνον ἐθελῆσαι αὐτὸν ἔπεται τὸ γεγενῆσθαι. Ἐνταῦθα φιλοσόφων παρατρέ πεται χορός, πρὸς μὲν τὴν οὐρανοῦ θέαν (27) παγκάλως γεγονέναι τὸν ἄνθρωπον ὁμολογούντων· τὰ δὲ ἐν οὐ ρανῷ φαινόμενα καὶ ὄψει καταλαμβανόμενα προσκυ νούντων. Εἰ γὰρ (28) καὶ μὴ ἀνθρώπινα τὰ ἔργα τὰ ἐν οὐρανῷ, ἀλλὰ γοῦν ἀνθρώποις δεδημιούργηται. Καὶ μὴ τὸν ἥλιόν τις ὑμῶν προσκυνείτω, ἀλλὰ τὸν ηλίου ποιητὴν ἐπιποθείτω, μηδὲ τὸν κόσμον έχθεια- ζέτ, ἀλλὰ τὸν κόσμου δημιουργὸν ἐπιζητησάτω. Μόνη ἄρα ὡς ἔοικεν καταφυγὴ τῷ μέλλοντι ἐπὶ τὰς σωτηρίους ἀφικνεῖσθαι θύρας υπολείπεται σοφία θεϊκή· ἐντεῦθεν ὥσπερ ἐξ ἱεροῦ τινος ἀσύλου, οὐδενὶ οὐκ ἔτι ἀγώγιμος τῶν δαιμόνων ὁ ἄνθρωπος γίνεται, σπεύδων εἰς σωτηρίαν. Επιδράμωμεν (29) δὲ, εἰ βούλει, καὶ τῶν φιλοσό Ολον ἴδε τὸν κόσμον ἐκείνου ἔργον ἐστί· καὶ οὐρανὸς, καὶ ἥλιος, καὶ ἄγγελοι, καὶ ἄνθρωποι, ἔργα δαχτύλων αὐτοῦ. έργον Εργα Καὶ πάντα ποιήσαν τος καὶ ἑνὸς μόνου, τῇ δὲ αὐτοῦ θελήσει δημιουργή σαντος τὰ ὄντα. Ι, Επεται τῷ χαρίσασθαι μόνον βουληθῆναι αὐτὸν, πεπληρῶσθαι τὴν χάριν· Ἐν ἀρ· χῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ γινώσκομεν, ὅτι οὐχ ὕλης ἦν ἐνδεής, ἀλλὰ βουλήσει μόνη, ἃ προσετάγη Χριστός, ταῦτα καὶ παρήγαγε Αὐτὸς μόνος δήμους ἀγγέλων καὶ πνευμάτων βουλῆς νεύματι δημιουργή σας, ἔπλησε τοὺς οὐρανοὺς· εἰς θεωρίαν ἡλίου, καὶ σε λήνης, καὶ οὐρανοῦ. CLEMENTIS ALEXANDRINI arrepta, nescio quo sunt in coelo s. Hinc autem modo, occasione, nonnulli eo sunt erroris prolapsi, ut divinum artificium, Solem, Lunam, reliquumque astrorum chorum, potius quam ipsum Deum,colerent; ea scilicet perabsurde deos existimantes, quæ nil aliud sunt quam instrumenta quædam, quibus umpora describuntur: Verbe enim ejus firmata sunt, et spiritu oris ejus omnis virtus eorum *. Etenim humana ars et domicilia, et naves, et urbes, et picturas conficit ; Dei autem opera qua ratione enumerem? Aspice hunc mundum universum. Ille cœlum et solem ereavit. Angeli et homines sunt opera digilorum ipsius. Quanta est autem Dei potentia, cujus sola voluntas est mundi creatio? Solus enim Deus mun- dum creavit, ut qui solus sit vere Deus; is autem opera sua volendo confcit, ejusque velle sequitur fieri. Hic autem aberravit philosophorum chorus a veritate, qui perpulchre quidem fatentur ad contem- plationem coeli factum fuisse hominem ; tamen quae in caelo apparent, visuque percipiuntur, adorant. Licet enim ea, quæ sunt in cœlo, non sint hominum artificia at hominum tamen gratia condita fuerunt. Ne quis igitur solemn adoret, verum solis effecto- rcm desideret : ne quis mundum reponat inter deos, verum mundi conditorem requirat. Quam- obrem ei, qui ad portas salutis evadere cupit, uni- cum, ut videtur, perfugium relinquitur divina sa- pientia. Hinc, velut e sacrosancto quodam asylo, eum, qui ad salutem contendit, nulla vis dæmonum abducere unquam poterit. B & C CAPUT V. Philosophorum sententias de Deo recenset. Quin, si libitum tibi sit, philosophorum opinio- P. ED. POTTER, ED. PARIS. Psal. xcv, 5. Psal. XXXII, 6. " Psal. vult, 4. 14. guere : Ecce totum mundum, ejus opus est : et calum, ac sol, atque angeli, hominesque sunt opera digitorum ejus. Uι ad totum, ad partes referatur. Respicit autem ps. Cl, 26. mens Alexandr. sola Dei voluntate mundum, et a solo Deo conditum, quando et solus Deus est, me- anorat; mili non est dubium, quin partim exclu- dendis dæmoniis ac idolis exaraverit; partim etiam, imo vero potissimum, confutandis vetustis hæreticis, quorum Simon quidem Magus, veluti signifer qui- D dan, dein Menander ejus discipulus, sed et Sature ninus et Carpocrates, et ex Gnosticis nonnulli mun- dum, et quæ in eo sunt, factum ab angelis emissis ab Ennea seu Selene multo inferioribus ingenito Patre asserebant; Cerinthus autem et Nicolaitæ non a primo Deo, sed a virtute valde separata, et distante ab ea principalitate, quæ est super omnia. Trismegistus Poemand. cap. : Vide Irenæi lib. cap. 25, et lib. nt, c. 11. Hæc P. Faber cap. Dodecameni. CoL- LECT. Solo volendi actu mundum creatum a Deo di- cit, ut ejus infinitam potentiam ostendat, per quam sino labore et conatu omnia produxit. Infra Pædag. lib. 1, cap. 6, p. : Solame voluntatem gratiam conferendi sequitur perfecta gra- tic collatio. Constitut. apost. lib. v, cap. 7: etc. In principio fecit Deus cœlum ac terrain: > ac scimus Deum non indiquisse materia; sed Christum sola voluntate ea, quæ jussus est, produxisse, cœlum dicimus, terram, mare, lumen, noctem, diem, lumi- naria, stellas, volatilia, aquatica, quadrupedia, etc., Clementinor., homn. 5, c. : Ipse solus populus. an- gelorum ac spirituum, nutu voluntatis condidit, eisque implevit cælos. - Hominem nasci ac vivere Laertius lib. n, s. 10. blichus, Protrepl. cap. 6. Tritum est illud Ovidii, Metamorph. 1, v. : Os homini sublime dedit, cœlumque tueri Jussit, et erectos ad sidera tollere vultus. milia habet. plane simili tractal Justin. M. Parcnes., pag. 49, 50, 51, edit. Oxon. Quin etiam philosophorum de principiis sententias collegerunt Plutarchus, Ter- tull., Hermias philosophus, Eusebius Nemesius, (24) Τὰ ὄργανα του χρόνου. Respicit Genes. 1, (25) Ολον ίδε τ. Malim hunc locum sic distin- (36) Το βούλημα, κοσμοποιία. Sane quod Cle (27) Οὐρανοῦ θέαν. Hinc Anaxagora responsum, (28) El ráp. Tatianus principio cap. 8, his si- (29) Ἐπιδράμωμεν. Hoc argumentum malo
γεωμετρίαν παρ’ Αἰγυπτίων μανθάνεις, ἀστρονομίαν παρὰ Βαβυλωνίων, ἐπῳδὰς τὰς ὑγιεῖς παρὰ Θρᾳκῶν λαμβάνεις, πολλά σε καὶ Ἀσσύριοι πεπαιδεύκασι, νόμους δὲ τοὺς ὅσοι ἀληθεῖς καὶ δόξαν τὴν τοῦ θεοῦ παρ’ αὐτῶν ὠφέλησαι τῶν Ἑβραίων, οἵτινες οὐκ ἀπάτῃσι κεναῖς, οὐδὲ ἔργα ἀνθρώπων χρύσεα καὶ χάλκεα καὶ ἀργύρου ἠδ’ ἐλέφαντος καὶ ξυλίνων λιθίνων τε βροτῶν εἴδωλα θανόντων τιμῶσιν, ὅσα πέρ τε βροτοὶ κενεόφρονι βουλῇ· ἀλλὰ γὰρ αἴρουσι πρὸς οὐρανὸν ὠλένας ἁγνάς, ὄρθριοι ἐξ εὐνῆς, ἀεὶ χρόα ἁγνίζοντες ὕδασι, καὶ τιμῶσι μόνον τὸν ἀεὶ μεδέοντα ἀθάνατον. Καί μοι μὴ μόνον, ὦ φιλοσοφία, ἕνα τοῦτον Πλάτωνα, πολλοὺς δὲ καὶ ἄλλους παραστῆσαι σπούδασον, τὸν ἕνα ὄντως μόνον θεὸν ἀναφθεγγομένους θεὸν κατ’ ἐπίπνοιαν αὐτοῦ, εἴ που τῆς ἀληθείας ἐπιδράξαιντο. Ἀντισθένης μὲν γὰρ οὐ Κυνικὸν δὴ τοῦτο ἐνενόησεν, Σωκράτους δὲ ἅτε γνώριμος «θεὸν οὐδενὶ ἐοικέναι» φησίν· «διόπερ αὐτὸν οὐδεὶς ἐκμαθεῖν ἐξ εἰκόνος δύναται». Ξενοφῶν δὲ ὁ Ἀθηναῖος διαρρήδην ἂν καὶ αὐτὸς περὶ τῆς ἀληθείας ἐγεγράφει τι μαρτυρῶν ὡς Σωκράτης, εἰ μὴ τὸ Σωκράτους ἐδεδίει φάρμακον· οὐδὲν δὲ ἧττον αἰνίττεται.Α οὐρανῷ. Πλανώμενοι γοῦν τινες ἐντεῦθεν, οὐκ οἶδ' ὅπως, θείαν μὲν τέχνην, πλὴν ἀλλ' οὐ Θεὸν προσαυ- νοῦσιν, ἥλιόν τε καὶ σελήνην, καὶ τὸν ἄλλον τῶν ἀστέ ρων χορόν, παραλόγως τούτους θεοὺς ὑπολαμβάνοντες, τὰ ἔργανα τοῦ χρόνου (24)· Τῷ γὰρ λόγῳ αὐτοῦ ἐστε ρεώθησαν, καὶ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν. Ἀλλ᾿ ἡ μὲν ἀνθρωπεία τέχνη οἰκίας τε καὶ ναῦς, καὶ πόλεις, καὶ γραφὰς δη μιουργεῖ· Θεὸς δὲ πῶς ἂν εἴποιμι ὅσα ποιεῖ; Ολον [δε (25) τὸν κόσμον· ἐκείνου ἔργον ἐστὶν καὶ οὐρανὸς καὶ ἥλιος· καὶ ἄγγελοι καὶ ἄνθρωποι ἔργα τῶν δακτύλων αὐτοῦ. Ὅση γε ἡ δύναμις τοῦ Θεοῦ! μόνον αὐτοῦ το βούλημα κοσμοποιία (26)· μόνος γὰρ ὁ Θεὸς ἐποίησεν, ἐπεὶ καὶ μόνος ὄντως ἐστὶ Θεός· ψιλῷ τῷ βούλεσθαι δημιουργεῖ, καὶ τῷ μόνον ἐθελῆσαι αὐτὸν ἔπεται τὸ γεγενῆσθαι. Ἐνταῦθα φιλοσόφων παρατρέ πεται χορός, πρὸς μὲν τὴν οὐρανοῦ θέαν (27) παγκάλως γεγονέναι τὸν ἄνθρωπον ὁμολογούντων· τὰ δὲ ἐν οὐ ρανῷ φαινόμενα καὶ ὄψει καταλαμβανόμενα προσκυ νούντων. Εἰ γὰρ (28) καὶ μὴ ἀνθρώπινα τὰ ἔργα τὰ ἐν οὐρανῷ, ἀλλὰ γοῦν ἀνθρώποις δεδημιούργηται. Καὶ μὴ τὸν ἥλιόν τις ὑμῶν προσκυνείτω, ἀλλὰ τὸν ηλίου ποιητὴν ἐπιποθείτω, μηδὲ τὸν κόσμον έχθεια- ζέτ, ἀλλὰ τὸν κόσμου δημιουργὸν ἐπιζητησάτω. Μόνη ἄρα ὡς ἔοικεν καταφυγὴ τῷ μέλλοντι ἐπὶ τὰς σωτηρίους ἀφικνεῖσθαι θύρας υπολείπεται σοφία θεϊκή· ἐντεῦθεν ὥσπερ ἐξ ἱεροῦ τινος ἀσύλου, οὐδενὶ οὐκ ἔτι ἀγώγιμος τῶν δαιμόνων ὁ ἄνθρωπος γίνεται, σπεύδων εἰς σωτηρίαν. Επιδράμωμεν (29) δὲ, εἰ βούλει, καὶ τῶν φιλοσό Ολον ἴδε τὸν κόσμον ἐκείνου ἔργον ἐστί· καὶ οὐρανὸς, καὶ ἥλιος, καὶ ἄγγελοι, καὶ ἄνθρωποι, ἔργα δαχτύλων αὐτοῦ. έργον Εργα Καὶ πάντα ποιήσαν τος καὶ ἑνὸς μόνου, τῇ δὲ αὐτοῦ θελήσει δημιουργή σαντος τὰ ὄντα. Ι, Επεται τῷ χαρίσασθαι μόνον βουληθῆναι αὐτὸν, πεπληρῶσθαι τὴν χάριν· Ἐν ἀρ· χῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ γινώσκομεν, ὅτι οὐχ ὕλης ἦν ἐνδεής, ἀλλὰ βουλήσει μόνη, ἃ προσετάγη Χριστός, ταῦτα καὶ παρήγαγε Αὐτὸς μόνος δήμους ἀγγέλων καὶ πνευμάτων βουλῆς νεύματι δημιουργή σας, ἔπλησε τοὺς οὐρανοὺς· εἰς θεωρίαν ἡλίου, καὶ σε λήνης, καὶ οὐρανοῦ. CLEMENTIS ALEXANDRINI arrepta, nescio quo sunt in coelo s. Hinc autem modo, occasione, nonnulli eo sunt erroris prolapsi, ut divinum artificium, Solem, Lunam, reliquumque astrorum chorum, potius quam ipsum Deum,colerent; ea scilicet perabsurde deos existimantes, quæ nil aliud sunt quam instrumenta quædam, quibus umpora describuntur: Verbe enim ejus firmata sunt, et spiritu oris ejus omnis virtus eorum *. Etenim humana ars et domicilia, et naves, et urbes, et picturas conficit ; Dei autem opera qua ratione enumerem? Aspice hunc mundum universum. Ille cœlum et solem ereavit. Angeli et homines sunt opera digilorum ipsius. Quanta est autem Dei potentia, cujus sola voluntas est mundi creatio? Solus enim Deus mun- dum creavit, ut qui solus sit vere Deus; is autem opera sua volendo confcit, ejusque velle sequitur fieri. Hic autem aberravit philosophorum chorus a veritate, qui perpulchre quidem fatentur ad contem- plationem coeli factum fuisse hominem ; tamen quae in caelo apparent, visuque percipiuntur, adorant. Licet enim ea, quæ sunt in cœlo, non sint hominum artificia at hominum tamen gratia condita fuerunt. Ne quis igitur solemn adoret, verum solis effecto- rcm desideret : ne quis mundum reponat inter deos, verum mundi conditorem requirat. Quam- obrem ei, qui ad portas salutis evadere cupit, uni- cum, ut videtur, perfugium relinquitur divina sa- pientia. Hinc, velut e sacrosancto quodam asylo, eum, qui ad salutem contendit, nulla vis dæmonum abducere unquam poterit. B & C CAPUT V. Philosophorum sententias de Deo recenset. Quin, si libitum tibi sit, philosophorum opinio- P. ED. POTTER, ED. PARIS. Psal. xcv, 5. Psal. XXXII, 6. " Psal. vult, 4. 14. guere : Ecce totum mundum, ejus opus est : et calum, ac sol, atque angeli, hominesque sunt opera digitorum ejus. Uι ad totum, ad partes referatur. Respicit autem ps. Cl, 26. mens Alexandr. sola Dei voluntate mundum, et a solo Deo conditum, quando et solus Deus est, me- anorat; mili non est dubium, quin partim exclu- dendis dæmoniis ac idolis exaraverit; partim etiam, imo vero potissimum, confutandis vetustis hæreticis, quorum Simon quidem Magus, veluti signifer qui- D dan, dein Menander ejus discipulus, sed et Sature ninus et Carpocrates, et ex Gnosticis nonnulli mun- dum, et quæ in eo sunt, factum ab angelis emissis ab Ennea seu Selene multo inferioribus ingenito Patre asserebant; Cerinthus autem et Nicolaitæ non a primo Deo, sed a virtute valde separata, et distante ab ea principalitate, quæ est super omnia. Trismegistus Poemand. cap. : Vide Irenæi lib. cap. 25, et lib. nt, c. 11. Hæc P. Faber cap. Dodecameni. CoL- LECT. Solo volendi actu mundum creatum a Deo di- cit, ut ejus infinitam potentiam ostendat, per quam sino labore et conatu omnia produxit. Infra Pædag. lib. 1, cap. 6, p. : Solame voluntatem gratiam conferendi sequitur perfecta gra- tic collatio. Constitut. apost. lib. v, cap. 7: etc. In principio fecit Deus cœlum ac terrain: > ac scimus Deum non indiquisse materia; sed Christum sola voluntate ea, quæ jussus est, produxisse, cœlum dicimus, terram, mare, lumen, noctem, diem, lumi- naria, stellas, volatilia, aquatica, quadrupedia, etc., Clementinor., homn. 5, c. : Ipse solus populus. an- gelorum ac spirituum, nutu voluntatis condidit, eisque implevit cælos. - Hominem nasci ac vivere Laertius lib. n, s. 10. blichus, Protrepl. cap. 6. Tritum est illud Ovidii, Metamorph. 1, v. : Os homini sublime dedit, cœlumque tueri Jussit, et erectos ad sidera tollere vultus. milia habet. plane simili tractal Justin. M. Parcnes., pag. 49, 50, 51, edit. Oxon. Quin etiam philosophorum de principiis sententias collegerunt Plutarchus, Ter- tull., Hermias philosophus, Eusebius Nemesius, (24) Τὰ ὄργανα του χρόνου. Respicit Genes. 1, (25) Ολον ίδε τ. Malim hunc locum sic distin- (36) Το βούλημα, κοσμοποιία. Sane quod Cle (27) Οὐρανοῦ θέαν. Hinc Anaxagora responsum, (28) El ráp. Tatianus principio cap. 8, his si- (29) Ἐπιδράμωμεν. Hoc argumentum malo
PG 8:177«Ὁ γοῦν τὰ πάντα», φησί, «σείων καὶ ἀτρεμίζων ὡς μὲν μέγας τις καὶ δυνατός, φανερός· ὁποῖος δέ τις μορφήν, ἀφανής· οὐδὲ μὴν ὁ παμφαὴς δοκῶν εἶναι ἥλιος οὐδ’ αὐτὸς ἔοικεν ὁρᾶν αὑτὸν ἐπιτρέπειν, ἀλλ’ ἤν τις ἀναιδῶς αὐτὸν θεάσηται, τὴν ὄψιν ἀφαιρεῖται.» Πόθεν ἄρα ὁ τοῦ Γρύλλου σοφίζεται ἢ δηλαδὴ παρὰ τῆς προφήτιδος τῆς Ἑβραίων θεσπιζούσης ὧδέ πως; Τίς γὰρ σὰρξ δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ ἀληθῆ ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον οἰκεῖ; Ἀλλ’ οὐδ’ ἀκτίνων κατεναντίον ἠελίοιο ἄνθρωποι στῆναι δυνατοί, θνητοὶ γεγαῶτες. Κλεάνθης δὲ ὁ Πηδασεύς, ὁ ἀπὸ τῆς Στοᾶς φιλόσοφος, οὐ θεογονίαν ποιητικήν, θεολογίαν δὲ ἀληθινὴν ἐνδείκνυται. Οὐκ ἀπεκρύψατο τοῦ θεοῦ πέρι ὅ τί περ εἶχεν φρονῶν· τἀγαθὸν ἐρωτᾷς μ’ οἷόν ἐστ’; Ἄκουε δή· τεταγμένον, δίκαιον, ὅσιον, εὐσεβές, κρατοῦν ἑαυτοῦ, χρήσιμον, καλόν, δέον, αὐστηρόν, αὐθέκαστον, ἀεὶ συμφέρον, ἄφοβον, ἄλυπον, λυσιτελές, ἀνώδυνον, ὠφέλιμον, εὐάρεστον, ἀσφαλές, φίλον, ἔντιμον, ὁμολογούμενον εὐκλεές, ἄτυφον, ἐπιμελές, πρᾶον, σφοδρόν, χρονιζόμενον, ἄμεμπτον, ἀεὶ διαμένον. Ἀνελεύθερος πᾶς ὅστις εἰς δόξαν βλέπει, ὡς δὴ παρ’ ἐκείνης τευξόμενος καλοῦ τινος.
PG 8:179Ἐνταῦθα δὴ σαφῶς, οἶμαι, διδάσκει ὁποῖός ἐστιν ὁ θεός, καὶ ὡς ἡ δόξα ἡ κοινὴ καὶ ἡ συνήθεια τοὺς ἑπομένους αὐταῖν, ἀλλὰ μὴ τὸν θεὸν ἐπιζητοῦντας, ἐξανδραποδίζεσθον. Οὐκ ἀποκρυπτέον οὐδὲ τοὺς ἀμφὶ τὸν Πυθαγόραν, οἵ φασιν «ὁ μὲν θεὸς εἷς, χοὖτος δὲ οὐχ, ὥς τινες ὑπονοοῦσιν, ἐκτὸς τᾶς διακοσμήσιος, ἀλλ’ ἐν αὐτᾷ, ὅλος ἐν ὅλῳ τῷ κύκλῳ ἐπίςκοπος πάσας γενέσιος, κρᾶσις τῶν ὅλων, ἀεὶ ὢν καὶ ἐργάτας τῶν αὑτοῦ δυνάμιων καὶ ἔργων, ἁπάντων ἐν οὐρανῷ φωστὴρ καὶ πάντων πατήρ, νοῦς καὶ ψύχωσις τῷ ὅλῳ κύκλῳ, πάντων κίνασις.» Ἀπόχρη καὶ τάδε εἰς ἐπίγνωσιν θεοῦ ἐπιπνοίᾳ θεοῦ πρὸς αὐτῶν μὲν ἀναγεγραμμένα, πρὸς δὲ ἡμῶν ἐξειλεγμένα τῷ γε καὶ σμικρὸν διαθρεῖν ἀλήθειαν δυναμένῳ. Ἴτω δὲ ἡμῖν (οὐ γὰρ αὐταρκεῖ μόνον ἡ φιλοσοφία) ἀλλὰ καὶ αὐτὴ ποιητικὴ ἡ περὶ τὸ ψεῦδος τὰ πάντα ἠσχολημένη, μόλις ποτὲ ἤδη ἀλήθειαν μαρτυρήσουσα, μᾶλλον δὲ ἐξομολογουμένη τῷ θεῷ τὴν μυθώδη παρέκβασιν· παρίτω δὴ ὅστις καὶ βούλεται ποιητὴς πρῶτος. Ἄρατος μὲν οὖν διὰ πάντων τὴν δύναμιν τοῦ θεοῦ διήκειν νοεῖ, ὄφρ’ ἔμπεδα πάντα φύωνται, τῷ μιν ἀεὶ πρῶτόν τε καὶ ὕστατον ἱλάσκονται· χαῖρε, πάτερ, μέγα θαῦμα, μέγ’ ἀνθρώποισιν ὄνειαρ.ἄρσεως καὶ ἀναιρέσεως, Α γει. Σκυθῶν δὲ οἱ Σαυρομάται, ώς φησιν Ικέσιος ἐν Β τῷ Περὶ μυστηρίων, ἀκινάκην σέβουσιν. Τοῦτό του καὶ οἱ ἀμφὶ τὸν Ἡράκλειτον, τὸ πῦρ ὡς ἀρχέγονον σέβοντες, πεπόνθασιν· τὸ γὰρ πῦρ τοῦτο ἕτερος Ηφαιστον ὠνόμασαν. Περσῶν (56) δὲ οἱ Μάγοι τὸ πῦρ τετιμήκασι, καὶ τῶν τὴν Ἀσίαν κατοικούντων πολλοί· πρὸς δὲ καὶ Μακεδόνες, ὥς φησι Διογένης ἐν πρώτῳ Περσικών. Τί μοι Σαυρομάτας καταλέ- γειν (37) ους Νυμφόδωρος ἐν Νομίμοις βαρβαρικοῖς, οὓς τὸ πῦρ σέβειν ἱστορεῖ· ἢ τοὺς Πέρσας, καὶ τοὺς Μή δους, καὶ τοὺς Μάγους; θύειν (38) ἐν ὑπαίθρῳ τού τους ὁ Δίνων (59) λέγει, θεῶν ἀγάλματα μόνα τὸ πῦρ καὶ ὕδωρ νομίζοντας. Οὐκ ἀπεκρυψάμην οὐδὲ τὴν τού των ἄγνοιαν· εἰ γὰρ (40) καὶ τὰ μάλιστα ἀποφεύγειν οἴονται τῆς πλάνης, ἀλλ᾽ εἰς ἑτέραν κατολισθαίνουσιν " ἀπάτην. Αγάλματα μὲν θεῶν οὐ ξύλα καὶ λίθους υπειλήφασιν, ὥσπερ Ελληνες· οὐδὲ μὴν ἔβιδας καὶ ιχνεύμονας, καθάπερ Αἰγύπτιοι, ἀλλὰ πῦρ τε καὶ ὕδωρ, ὡς φιλόσοφοι. Μετὰ πολλὰς μέντοι ὕστερον περιόδους ἐτῶν ἀνθρωποειδῆ ἀγάλματα σέβειν αὐτ τοὺς, Βήρωσος ἐν τρίτῃ Χαλδαϊκῶν παρίστησι, τοῦτο 'Αρταξέρξου τοῦ Δαρείου τοῦ αχου εἰσηγησα- μένου, ὃς πρῶτος τῆς ᾿Αφροδίτης Ταναΐδος (41) τὸ ἄγαλμα ἀναστήσας ἐν Βαβυλῶνι, καὶ Σούσοις, καὶ Εκβατάνοις Πέρσαις, καὶ Βάκτροις, καὶ Δαμασκῷ καὶ Σάρδεσιν, ὑπέδειξε σέβειν. Ομολογούντων τοίνυν οἱ φιλόσοφοι, τοὺς διδασκάλους τους στῶν Πέρσας, ἢ Σαυρομάτας, ἢ μάγους, παρ' ὧν τὴν ἀθεότητα των σεβασμίων αὐτοῖς μεμαθήκασιν ἀρχῶν, ἄρχοντα τὸν πάντων (42) ποιητὴν, καὶ τῶν ἀρχῶν αὐτῶν δημιουρ γὸν ἀγνοοῦντες, τὸν ἄναρχον Θεόν· τὰ δὲ πτωχὰ ταῦτα καὶ ἀσθενῆ, ᾗ φησιν ὁ ᾿Απόστολος, τὰ εἰς τὴν ἀνθρώ "Αρης. Ρ. ηλίῳ, καὶ σελήνῃ, καὶ γῇ, καὶ πυρὶ, καὶ ὕδατι, καὶ ἀνέμειτ:· Ανδριάντων; γειν δεῖ. Εἰ γὰρ και. ν. : Αφροδίτη Αναΐτης Ταῦτα ἐν τοῖς Αναίτιδος καὶ τοῦ Ὁμανοῦ ἱερεῖς νενόμισται. καὶ τὸ τῆς ᾿Αναΐας ἱερόν, ὃς πρῶτος τῆς ᾿Αφροδίτης Ταναΐδος τὸ ἄγαλ. Αναΐτιδος, όμολα γούντων για ομολογείτωσαν. των, τῶν ὅλων Πατέρα. CLEMENTIS ALEXANDRINI sive ab insurgendo et inter- ficiendo dictus est Quam præcipue ob cau- sam mihi videntur plurimi, defixo ense, ei quasi Marti sacra facere. Quem sane morem inter Scy- thas obtinere, auctor est Eudoxus in secunda parte Periodi. Sauromatas autem, Scythiæ gentem, aci- nacem colere, refert Icesius in opere De mysteriis. Idem præterea Heraclito ejusque sectatoribus usu venit, qui ignem, quasi rerum uuiversarum princi- pium, adorant. Etenim hunc ignem alii nominarunt Vulcanum. Persarum autem magi, multique ex his qui Asiam incolunt, et præterea Macedones, prout Diogenes in primo Persicorum scribit, igni divinos honores tribuunt. Quid Sauromatas referam, quos Nymphodorus in Moribus barbarorum narrat iguem venerari? Quid Persas, et Medlos, et Magos ? llos enim sub dio rem divinam facere, eo quod exi- stiment ignem et aquam sola deorum esse simula- cra, ex Dione cognoscimus. Neque enim horum ignorantiam celaverim, qui licet se maxime existi- ment errorem effugisse, in aliam tamen fraudem delapsi sunt. Nam etsi neque cum Græcis ligna et lapides, neque cum Ægyptiis ibidas et ichneumonas, tamen cum philosophis ignem et aquam esse deo- rum simulacra putaverunt. Quin et aliquot postea sæculis cos coluisse simulacra humana specie præ- dita, ostendit in tertio Chaldaicorum Beros: eum- que morem ab Artaxerxe, Darii filio, Ochi vero patre, introductum fuisse; etenim is prinus sta- tuam Veneris Tanaidis, quam Babylone, et Susis, C et Ecbatanis posuisset, Persis, et Bactris, et Da- masco, et Sardis exemplo suo præmonstravit esse * ED. POTTER. facere Soli, et luna, et terra, et igni, et aqua, et ventis. Sidonius, Carmine de Magis : jaratur ab illis ..... Ignis et unda deus.... Conf. Stral:o lib. xv; Diogen. Laertius, procmio; Chrysost. Arnob., lib. vi. Auctor Recognitionum Clementis, lib. iv, cap. 29, de Zo- roastre agens : Busti cineres, inquit, tanquam ful- minei ignis reliquias colligentes hi, qui primitus erant decepti, deferunt ad Persas, ut ab eis, tanquam dirinus e cœlo lapsus ignis, perpetuis conservaretur excubiis, atque ut cœlestis deus coleretur. Conf. ad cum locum auctores a Cotelerio notati. SYLBURG. dem et templa, et aliaria lex eos velal statuere, et statuen:es stultitiæ accusant : eo quod, ut mihi quidem videtur, nou, perinde ut Græci, deos hu- mana forma præditos esse existiment. Conf. auctores superius memorati, Athenaeus, in Dip:osoph. A. et II. SYLBURG. (40; Horatius, Artis poet. In vitium ducit culpa fuga, si caret arte. rum meminit, apud quos cole- batur, et apud Persas sacra fuisse celebrata prodit Anairilis et Omani : Videndum ergo, nun hæc sit dea, quam Clemens hoc loco indicat. Vide Strabonem lib. xv, ubi Persas Venerem et Solem colere tradit, et lib.xi. COLLECT. Bochartus, Gea- graphic sacra pag. 277, ait: «Circa Ariela et Gau- gamela Strabo describit naphtæ fontem, et ignis scatebras; et Anam len plum, id est Anaitidis, de qua idem Strabo alibi passim, et Agathias lib. u, et Pausanias Laconicis, et Plutarchus Artaxerxe: ex quibus corrigendus Clementis locus in Protrept. de eodem Artaxerxe, Lege in qua emendatione non debuit has taro vir doctus. Nam præter Persicam illam Anaîtidem, de qua præter Strabonem Agathias lib. 11, etiam Ecbatanis Anaîtidem fuisse cultam ex Plutarcho D scimus, et Susis, et in Lydia, ubi Sardes, ex Paul- sania. Et in illins cultum Artaxerxes quam fueril propensus, inde colligas, quod celebrem illam Aspasiam, Cyri olim concubinam, cujus formam et reliquas dotes tam multis prædicat Ælianus in Va- riis initio lib. x11, creavit sacerdotem), ut præficeret templo Anaitidis Ecbatanene. Nec quemquam mo- vere debet, quod Anaitidem alii Venerem, alii Diae nam explicant. Nam raro sibi constant prisci seri- ptores, cum peregrina numina Græcis nominitus efferunt. Anaitiden multi Dianam esse voluerunt, quia communi fano cum Deo Omano, id est Sole, colebatur, ut testatur Strabo rr. Vicissim al:i Venerem esse maluerunt, quia infami ritu virgines in illius templo prostabant, ut item in fine lib. st. Nota intra formam dialecticam imperativi EMIT. PATROL. - ut postea SYLBURG. (36) Περσῶν. Herodot. lib. 1, refert Persas sacra (37) Τι μοι Σαυρομάτ. καταλέγειν. Α. καταλέ- (38) θύειν. Πerodotus, lib. r: Simulacra qui- (39) Ο Δίνων. Dinonis Persica citat aliquoties (41) 'Αφροδίτης Ταναΐδος. Strabo quidem Usio- (42) Τον πάντων. Legi potest etiam τῶν πάν
PG 8:181Ταύτῃ τοι καὶ ὁ Ἀσκραῖος αἰνίττεται Ἡσίοδος τὸν θεόν· αὐτὸς γὰρ πάντων βασιλεὺς καὶ κοίρανός ἐστιν· ἀθανάτων τῷ δ’ οὔτις ἐρήρισται κράτος ἄλλος. Ἤδη δὲ καὶ ἐπὶ τῆς σκηνῆς παραγυμνοῦσι τὴν ἀλήθειαν· ὃ μὲν καὶ εἰς τὸν αἰθέρα καὶ εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβλέψας «τόνδε ἡγοῦ θεόν», φησίν, Εὐριπίδης· ὁ δὲ τοῦ Σοφίλλου Σοφοκλῆς, εἷς ταῖς ἀληθείαισιν, εἷς ἐστὶν θεός, ὃς οὐρανόν τ’ ἔτευξε καὶ γαῖαν μακρὴν πόντου τε χαροπὸν οἶδμα καὶ ἀνέμων βίας· θνητοὶ δὲ πολλοὶ καρδίᾳ πλανώμενοι ἱδρυσάμεσθα πημάτων παραψυχὴν θεῶν ἀγάλματ’ ἐκ λίθων, ἢ χαλκέων ἢ χρυσοτεύκτων ἢ ἐλεφαντίνων τύπους· θυσίας τε τούτοις καὶ κενὰς πανηγύρεις νέμοντες, οὕτως εὐσεβεῖν νομίζομεν. Οὑτοσὶ μὲν ἤδη καὶ παρακεκινδυνευμένως ἐπὶ τῆς σκηνῆς τὴν ἀλήθειαν τοῖς θεαταῖς παρεισήγαγεν. Ὁ δὲ Θρᾴκιος ἱεροφάντης καὶ ποιητὴς ἅμα, ὁ τοῦ Οἰάγρου Ὀρφεύς, μετὰ τὴν τῶν ὀργίων ἱεροφαντίαν καὶ τῶν εἰδώλων τὴν θεολογίαν, παλινῳδίαν ἀληθείας εἰσάγει, τὸν ἱερὸν ὄντως ὀψέ ποτε, ὅμως δ’ οὖν ᾄδων λόγον· φθέγξομαι οἷς θέμις ἐστί· θύρας δ’ ἐπίθεσθε βέβηλοι πάντες ὁμῶς·
PG 8:183σὺ δ’ ἄκουε, φαεσφόρου ἔκγονε Μήνης, Μουσαῖε, ἐξερέω γὰρ ἀληθέα, μηδέ σε τὰ πρὶν ἐν στήθεσσι φανέντα φίλης αἰῶνος ἀμέρσῃ. Εἰς δὲ λόγον θεῖον βλέψας τούτῳ προσέδρευε, ἰθύνων κραδίης νοερὸν κύτος· εὖ δ’ ἐπίβαινε ἀτραπιτοῦ, μοῦνον δ’ ἐσόρα κόσμοιο ἄνακτα ἀθάνατον. Εἶτα ὑποβὰς διαρρήδην ἐπιφέρει· εἷς ἔστ’, αὐτογενής, ἑνὸς ἔκγονα πάντα τέτυκται· ἐν δ’ αὐτοῖς αὐτὸς περινίσσεται, οὐδέ τις αὐτὸν εἰσορᾷ θνητῶν, αὐτὸς δέ γε πάντας ὁρᾶται. Οὕτως μὲν δὴ Ὀρφεὺς χρόνῳ τέ ποτε συνῆκεν πεπλανημένος. Ἀλλὰ σὺ μὴ μέλλων, βροτὲ ποικιλόμητι, βράδυνε, ἀλλὰ παλίμπλαγκτος στρέψας θεὸν ἱλάσκοιο. Εἰ γὰρ καὶ τὰ μάλιστα ἐναύσματά τινα τοῦ λόγου τοῦ θείου λαβόντες Ἕλληνες ὀλίγα ἄττα τῆς ἀληθείας ἐφθέγξαντο, προσμαρτυροῦσι μὲν τὴν δύναμιν αὐτῆς οὐκ ἀποκεκρυμμένην, σφᾶς δὲ αὐτοὺς ἐλέγχουσιν ἀσθενεῖς, οὐκ ἐφικόμενοι τοῦ τέλους. Ἤδη γὰρ οἶμαι παντί τῳ δῆλον γεγονέναι ὡς τῶν χωρὶς τοῦ λόγου τῆς ἀληθείας ἐνεργούντων τι ἢ καὶ φθεγγομένων ὁμοίων ὄντων τοῖς χωρὶς βάσεως βαδίζειν βιαζομένοις. Δυσωπούντων δέ σε εἰς σωτηρίαν καὶ οἱ περὶ τοὺς θεοὺς ὑμῶν ἔλεγχοι, οὓς διὰ τὴν ἀλήθειαν ἐκβιαζόμενοι κωμῳδοῦσι ποιηταί.των υπηρεσίαν πεποιημένα στοιχεία, προστρεπόμενοι Τῶν δὲ ἄλλων φιλοσόφων ὅσοι τὰ στοιχεῖα ὑπερ βάντες, ἐπολυπραγμόνησαν τι υψηλότερον καὶ περιτ- τότερον· οἱ μὲν αὐτῶν τὸ ἄπειρον καθύμνησαν, ὧν Αναξίμανδρος (43) ὁ Μιλήσιος ἦν, καὶ ᾿Αναξαγόρας τούτω μέν γε ἄμφω τὸν Νοῦν ἐπεστησάτην τῇ ἀπει ρίπ· ὁ δὲ Μιλήσιος Λεύκιππος (45) καὶ ὁ Χίος Μη- τρόδωρος διττάς, ὡς ἔοικε, καὶ αὐτὼ ἀρχὰς ἀπελιπέ την, τὸ πλῆρες καὶ τὸ κενόν. Προσέθηκε καὶ λαβὼν τούτοιν τοῖν δυεῖν τὰ εἴδωλα (46), ὁ ᾿Αβδηρίτης Δημό κριτος· ὁ γάρ τοι Κροτωνιάτης Αλκμαίων (47), θεοὺς ᾤετο τοὺς ἀστέρας εἶναι, ἐμψύχους ὄντας (οὐ σιωπή σομαι οὐδὲ τὴν τούτων ἀναισχυντίαν)· Ξενοκράτης, Καρχηδόνιος (48) οὗτος, ἑπτὰ μὲν θεοὺς τοὺς πλάνητας, ὄγδοον δὲ, τὸν ἐκ πάντων αὐτῶν συνεστῶτα κόσμον αινίττεται. Οὐδὲ μὴν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοάς (49) παρε- λεύσομαι, διὰ πάσης ὕλης, καὶ διὰ τῆς ἀτιμοτάτης, τὸ θεῖον διήκειν λέγοντας, οι καταισχύνουσιν ἀτεχ νῶς τὴν φιλοσοφίαν. Οὐδὲν δὲ οἶμαι χαλεπόν, ἐνταῦθα γενόμενος, καὶ τῶν ἐκ τοῦ Περιπάτου μνησθῆναι· καὶ ὄγε τῆς αἱρέσεως πατὴρ, τῶν ὅλων οὐ νοήσας τὸν Πατέρα, τὸν καλούμενον ὕπατον, ψυχὴν (50) είναι τοῦ παντὸς οἴεται· τουτέστι τοῦ κόσμου τὴν ψυχὴν πρῶτον ἐπιστῆναι νοῦν τοῖς πράγμασιν. Λεύκιππος, Δημόκριτος, Δημήτριος, Μητρό δωρος, Επίκουρος τὰ μὲν ἄτομα ἄπειρα τῷ πλήθει, τὸ δὲ κενὸν ἄπειρον τῷ μεγέθει. ἡμᾶς κατ' εἰδώλων ἐμπτώσεις, κατὰ τὰς τῶν εἰδώλων παραστάσεις, χηδόνιος οι Καρχηδόνιος δόνιος, COHORTATIO AD GENTES. A colendam. Fateantur igitur philosophi se Persas, ó P. ED. POTTER, 43-44 ED. PARIS. vel Sauromatas, vel magos magistros habuisse, a quibus didicerunt rerum principiis divinum cul- tum impie decernere: atque inde, Deum, qui prin- ceps, omniumque effector, ipsorumque principio- rum conditor est, ipse principii expers, ignorantes, egena hæc et infirma elementa, ut ca vocat Aposto- lus ", quæ ad usum hominum ministeriumque facta sunt, coluerunt. E reliquis autem philosophis, qui elementis præteritis excelsius aliquid et præ- stantius indagarunt; alii quidem infinitum celebra- verunt; ex quibus fuit Anaximander Milesius, et Anaxagoras Clazomenius, et Archelaus Athenien- εis, qui quidem ambo iufinitati Mentem præfecere. Leucippus autem Milesius et Metrodorus Chius, ipsi quoque, ut videtur, duplex principium reli- querc, plenum et inane. Quæ duo mutuatus Demo- critus Abderitanus, tertium adjecit simulacra. Alc- mæon vero Crotoniates astra, ✈ cum ea animata esse putaret, in deos retulit (nec enim horum tacebo impudentiam), et Xenocrates Chalcedonius septem quidem deos esse planetas, octavum vero, qui ex istis omnibus constat, mundum innuit. Nec Stoicos vero prætermittam, qui cum asseverent divinum ** Galat. IV, 9. in Anaximandro, Plutarch., De placitis philos.; Euseb, Prapar. Evang., lib. 1, c. 8; lib. xiv, c. 14; Simplicius, in Aristotelis Physic., lib. 1, c. 2. refert, Ci- cero, De natura deor., lib. 1: Anaxagoras, inquit, qui accepit ab Anaximene disciplinam, primus omnium rerum descriptionem et modum mentis infinitæ vi ac ratione designari et confici voluit. Idem refert Laer- tius principio Anaxagoræ, aliique plures. Quod quo modo intelligi debeat, paulo superius explicatum est. Porro Anaxagoræ comiteni dat Archelaum, quod hic iliius discipulus fuerit. philos. : Vult nempe hos principia statuisse immensum spatium et infinitos atomos, et ex atomis in se incidentibus in isto spa- tio omnia fieri. Conf. Laertius in Leucippo. lib. 1, c. 19, dixit, multas et varias ab universitate fiças expressas descendisse in hunc mundum. mut. pag. 152: Quid Democritus ? quamvis ato - morum primus inventor, nonne plerumque naturam, quæ imagines fundat, et intelligentiam, Deum loqui- tar? His imaginibus omnia fieri statuit. 'Opay videre nos, ac proinde alos sensus exercere, incidentibus in nos” rerum imaginibus dixisse Democritum, refert Diogenes Laertius lib. x, segm. 44. Item ovelpous Ylveola somnia fieri per præsentiam imaginum, putavit, teste Plutarcho, De pluc. philos., lib. v, cap. 1. Inde factum, ut Deum esse negaret. Cicero, De nat, deorum lib. : Pri- mum igitur aut negandum est deos esse, quod et Democritus simulacra, et Epicurus imagines inducens, quodam pacto negat; aut qui deos esse concedant, iis fatendum est, eos aliquid agere, idque præclarum. Verumtamen Clemens ex hoc dogmate sequi, quod Deus sit, allirmat, Strom. v, pag. : Democritus, inquit, velit nolit, per dogmatum consequentiam Deum PATROL. GR. VIII. B В C D confitebitur; fecit enim easdem imagines in homines incurrentes, el in animantes rationis cxpertes, and s Dɛlaç ovalaç, a divina essentia. Sed tamen ille per divinam essentiam nil aliud quam naturam in- tellexit. Cicero, lib. De natura deorum, c. 12: Quid Democritus, qui tum imagines earumque cir- cuitus, in deorum numero refeṛt; tam illam natu- ram, quæ imagines funda! ac mittat; tum scientiam, intelligentiamque nostram: nonne in maximo errore versatur? Crotoniates autem Alcmao, qui soli, et lunæ, reli- quisque sideribus, animoque præterea divinitatem de- dit, non sensit sese mortalibus rebus immortalitatem dare. p. 590, rursus hunc philosophum Kapyrôóviov vo- cavit. Idem eum Xalxnoviov appellat Strom. 11, p. 419, et Str. v, p. 604, idque recte. Nam Xeno- crates Chalcedonius fuisse dicitur a Strabone, Æliano, Athenæo, Diogene Laertio ac Suida. Sed facilis ac frequens est error scriptorum voces Xa)... inter se permutantium. Proinde Eusebius verba Strom. v recitans, perpe- ram habet Kaprio idque in nonnullos Laertii codices irrepsit: quemadmodum etiam apud Phi- lostratum, De vitis philosoph., lib. 1, cap. 14, in editis et mss. cod. Thrasymachus dicitur Kacin quem tamen omnes sciunt Chalcedone natum fuisse: itaque Olearius reposuit Xaλxŋdóvios. • similiter describunt Tatianus pag. 18; Athenagoras p. 28, 29; ipse Clemens Strom. 1, p. 295, et Str. v, p. 591, quibus locis conf. quæ adnotata sunt. Pu- tabant illi Deuni esse materiale quoddam veūja aut animam mundi, quæ omnia pervadit. Athenagora Legut. p. 28; Plutarchus, De placit. philosoph. lib. 1, c. 7. Quod idem philosophus Dei providentiam intra lunæ orbem terminaverit, refert Clemens Str. v, p. 591, ad quem locum vide adno - tata. (14) ὁ Κλαζομένιος, καὶ ὁ ᾿Αθηναίος Αρχέλαος· (45) Aralpuropos. Conf. Diogen. Laertius. (44) 'Arakaróçaç. Hunc Clemens, Str. 11, p. 364, (45) Aɛviлoç. Plutarch., lib. 1 De placit. (46) Eidwla. Primus Democritus teste Iren. (47) 'Aλxµalwr. Cicero, lib. 1 De natura deor. : (48) Eɛroxpáτnç Kapyndórios. Clemens, Strom. v, (49) Τοὺς ἀπὸ τῆς Στοάς. Stoicorum sententiam (50) Yuxhr. De hac sententia Aristotelis conf.
PG 8:185Μένανδρος γοῦν ὁ κωμικὸς ἐν Ἡνιόχῳ [ἐν Ὑποβολιμαίῳ] τῷ δράματι οὐδείς μ’ ἀρέσκει (φησὶ) περιπατῶν ἔξω θεὸς μετὰ γραός, οὐδ’ εἰς οἰκίας παρεισιὼν ἐπὶ τοῦ σανιδίου μητραγύρτης· τοιοῦτοι γὰρ οἱ μητραγύρται. Ὅθεν εἰκότως ὁ Ἀντισθένης ἔλεγεν αὐτοῖς μεταιτοῦσιν· «οὐ τρέφω τὴν μητέρα τῶν θεῶν, ἣν οἱ θεοὶ τρέφωσιν». Πάλιν δὲ ὁ αὐτὸς κωμῳδιοποιὸς ἐν Ἱερείᾳ τῷ δράματι χαλεπαίνων πρὸς τὴν συνήθειαν διελέγχειν πειρᾶται τὸν ἄθεον τῆς πλάνης τῦφον, ἐπιφθεγγόμενος ἐμφρόνως εἰ γὰρ ἕλκει τὸν θεὸν τοῖς κυμβάλοις ἄνθρωπος εἰς ὃ βούλεται, ὁ τοῦτο ποιῶν ἐστι μείζων τοῦ θεοῦ· ἀλλ’ ἔστι τόλμης καὶ βίας ταῦτ’ ὄργανα εὑρημέν’ ἀνθρώποισιν. Καὶ οὐχὶ μόνος ὁ Μένανδρος, ἀλλὰ καὶ Ὅμηρος καὶ Εὐριπίδης καὶ ἄλλοι συχνοὶ ποιηταὶ διελέγχουσιν ὑμῶν τοὺς θεοὺς καὶ λοιδορεῖσθαι οὐ δεδίασιν οὐδὲ καθ’ ὁπόσον αὐτοῖς. Αὐτίκα τὴν Ἀθηνᾶν «κυνάμυιαν» καὶ τὸν Ἥφαιστον «ἀμφιγύην» καλοῦσιν, τῇ δὲ Ἀφροδίτῃ ἡ Ἑλένη φησὶ μηκέτι σοῖσι πόδεσσιν ὑποστρέψειας Ὄλυμπον. Ἐπὶ δὲ τοῦ Διονύσου ἀναφανδὸν Ὅμηρος γράφει ὅς ποτε μαινομένοιο Διωνύσοιο τιθήνας σεῦε κατ’ ἠγάθεον Νυσήιον·γάρ τοι μέχρι τῆς σελήνης αὐτῆς διορίζων τὴν πρό νοιαν, ἔπειτα τὸν κόσμον Θεὸν ἡγούμενος, περιτρέ πεται, τὸν ἄμοιρον τοῦ Θεοῦ Θεὸν δογματίζων. Ο δὲ Ἐρέσιος ἐκεῖνος Θεόφραστος, ὁ ᾿Αριστοτέλους γνώ ριμος, πὴ μὲν οὐρανὸν, πὴ δὲ πνεῦμα τὸν Θεὸν ὑπο νοεῖ. Ἐπικούρου μὲν γὰρ μόνου καὶ ἑκὼν ἐκλήσομαι, ὃς οὐδὲ μέλειν (51) οἴεται τῷ Θεῷ, διὰ πάντων ἀσε 6ῶν. Τί γὰρ Ηρακλείδης ὁ Ποντικός; Οὐκ ἔσθ' ὅπη οὐκ ἐπὶ τὰ Δημοκρίτου καὶ αὐτὸς κατασύρεται εξ- δωλα. Α Θεὸν ὑπολαμβάνων, αὐτὸς αὐτῷ περιπείρεται. Ο Καὶ πολύς μοι ἐπιῤῥεῖ τοιοῦτος ὄχλος, οιονεί μορμώ τινα δαιμονίων παρεισάγων (52) ξένων· ἄτο που σκιαγραφίαν μυθολόγων, θλῳ γραϊκῷ· πολύ λοῦ γε δεῖ ἀνδράσιν ἐπιτρέπειν, ἀκροᾶσθαι τοιούτων λόγων, οἱ μηδὲ (53) τοὺς παῖδας τοὺς ἑαυτῶν, τοῦτο δὴ τὸ λεγόμενον, κλαυθμυριζομένους εθίζομεν παρη γορεῖσθαι μυθίζοντες, οῤῥωδοῦντες συνανατρέφειν αὐτ τοῖς ἀθεότητα, τὴν πρὸς τῶν δοκησεισόφων (54) δὴ τούτων καταγγελλομένην, μηδέν τι νηπίων μᾶλλον τἀληθὲς εἰδότων. Τί γάρ, ὦ πρὸς τῆς ἀληθείας, τοὺς σο! πεπιστευκότας δεικνύεις φύσει καὶ φθορᾷ δεινῶς τε καὶ ἀτάκτως (55) ὑποβεβλημένους ; Τί δαί μοι εἰδώλων ἀναπίμπλης τὸν βίον, ἀνέμους τε, ἢ ἀέρα, πῦρ, ἢ γῆν, ἢ λίθους, ἢ ξύλα, ἢ σίδηρον, ἢ κόσμον τόνδε, θεοὺς ἀναπλάττουσα· θεοὺς δὲ καὶ τοὺς ἀστέ ρας τοὺς πλανήτας τοῖς ὄντως πεπλανημένοις τῶν ἀνθρώπων, διὰ τῆς πολυθρυλλήτου ταύτης αστρολο γίας, οὐκ ἀστρονομίας, μετεωρολογοῦσα καὶ ἀδολε σχοῦσα; τὸν Κύριον τῶν πνευμάτων ποθῶ, τὸν Κύριον τοῦ πυρὸς, τὸν κόσμου δημιουργόν, τὸν ἡλίου (56) φωταγωγὸν Θεὸν ἐπιζητῶ, οὐ τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ. Τίνα δὴ λάβω παρὰ σοῦ συνεργὸν τῆς ζητήσεως ; Οὐ γὰρ παντάπασιν ἀπεγνώκαμέν γε, εἰ βούλει, τὸν Πλάτωνα. Πῆ δὴ οὖν ἐξιχνευτέον τὸν Θεόν, ὦ Πλά- των (57) ; Τὸν γὰρ πατέρα καὶ ποιητὴν τοῦδε τοῦ παντὸς, εὑρεῖν τε ἔργον, καὶ εὑρόντα εἰς ἅπαν ἐξειπεῖν ἀδύνατον. Διὰ τί δῆτα; ὦ πρὸς αὐτοῦ· δικησισόφων, δοκήσει σοφῶν. δειναῖς τε καὶ ἀτάκτοις, φωταγωγόν· Θεὸν ἐπιζητ., Θεὸν νοῆσαι μὲν χαλεπὸν, φράσα: δ' ἀδύνατον, εμί- Περὶ θεολογίας η Τὸν μὲν οὖν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς εὐρεῖν τε ἔργον, καὶ εὑρόντα εἰς πάντας ἀδύνατον λέγειν Ε ἅπαν πάντας, ἅπαντας, πάντας CLEMENTIS ALEXANDRINI numen omnem, quantumvis vilem et abjectam, ma- Leriam pervadere, insignem sane notam dedecoris philosophiæ impresserunt. Nec vero molestum erit, ut arbitror, cum ad hunc locum pervenerim, memi- nisse etiam Peripateticorum. Cujus sectæ pater rerum omnium patrem ignorans, eum, qui supremus dici- tur, animam esse universi existimat : adeoque ani- mam hujus mundi pro Deo habens, ipse a se con- foditur. Etenim manifesti erroris arguitur, qui, cum providentiam intra lunæ orbem definiat, tamen muudum esse Deum statuit; ac proinde eum, qui Dei expers est, Deum esse existimat. Eresius autem ille Theophrastus, Aristotelis discipulus, modo quidem cœlum, modo vero spiritum esse Deum affirmat. Equidem Epicuri solius lubens oliviscar, qui cum Deum nihil prorsus curare existimet, per omnia quidem est impius. Quid vero Heraclides Pon- ticus? Ubique quidem is ad simulacra Democriti abripitur. CAPUT VI. Philosophos aliquando, ipso aspirante, verum hoc in argumento attigisse. Ingens præterea hujusmodi turba se mibi ingerit, B inauditorum damoniorum velut terricula quædam introducens, quæ nil aliud sant quam absurdæ fi- ctæque ab auctoribus fabularum imagines, et aniles nugæ. Cujusmodi sermones tantum abest ut audiri a viris permittamus, ut ne vagientes quidem, prout dici solet, pueros fabellis lenire soleamus, ne forte cum ipsis counutriamus impietatem, quam hi profi- tentur, qui cum vere siut rudiores infantibus, ta- men sibi videntur sapientes. Quid enim, per ego te veritatem oro, eos, qui tibi crediderunt, corruptioni ac interitui gravi sane atque parum honesto, reddis obnoxios? Cur autem vitam imples simulacris, cum vel ventos, vel aerem, vel ignem, vel terram, vel lapides, vel ligna, vel ferrum, vel hunc mundum esse deos fingis; aut astrologiæ hujus vulgo jactatæ, potius quam astronomiæ ope ad cœlestia corpora tuam orationem convertens, ad homines, qui sane errant, errantia sidera deos esse mentiris? * Ego vero Dominum spirituum desidero, Dominum ignis, opificem mundi, quique soli lucem suam dedit: Deum requiro, non autem opera Dei. Quem vestrum habebo disquisitionis hujus adjutorem? Platonem quidem, si tibi videatur, haud penitus repudiamus. Quibus igitur argumentis, o Plato, Deum exquire- mus? Universi enim hujus patrem et effectorem, et invenire difficile est, et cum inveneris, ut eum verbis P. ED. POTTER, ED. PARIS. C aut divise post eum reliquæ editt. At Flor. Sylburg. editiones et Nov. habent quæ proinde vera lectio est. quod in versione expres- sum est. tomi tertii edit. Serrani. Nec dissimile illud Herma Trismegisti, de quo quæ sit Gregorii Nazianz. crisis, declarat oratio pag. 198. Vide et Theodoretum lib. Therap. H. SYLBURG. Platonis locus in Timæo, pag. edit. Ficini,sic D se habet : Opificem quidem et patrem mundi invenire difficile, et cum jam inveneris, prædicare in vulgus nefas. quo pro scribendum videtur aut potius quod habet Nov. Cle- mens hæc verba rursus laudavit Strom. v, p. 585, ubi scripsit. Eorum priorem partem iterum recitavit Strom. v, pag. 592. Porro dictum hoc So- crati tribuit Justinus M., Apol. 1, p. 27, memoriz lapsu non enim Socratis, sed Timæi effatum est apud Platonem. Id recitant præterea Athenagoras, Legal. p. ; Τertullianus, Apol., cap. 46; Cyrillus, contra Julian., lib. 1, p. 51; auctor Recognit. Clemens tis lib. vin, cap. 20, p. 564; Minucius Octavio, p.155. (51) Οὐδὲ μ. Lowthius mavult οὐδέν. (52) Παρεισάγ. Παρεισάγων ξένον ἄτοπον σκ.Νον. (53) Οι μηδέ. Οἷς μηδέ, dativo casu. SYLBURG. (54) Δοκησεισόφων. Δοκητόρων Nov. Rectius (55) Δεινῶς τε καὶ ἀτάκτως. Sic Heinsius, et (56) Τὸν ἡλίου. Distingue cum Νον. τὸν ἡλίου (57) Πλάτων. Platonis locus est in Timæo pag.
αἳ δ’ ἅμα πᾶσαι θύσθλα χαμαὶ κατέχευαν ὑπ’ ἀνδροφόνοιο Λυκούργου. Ἄξιος ὡς ἀληθῶς Σωκρατικῆς διατριβῆς ὁ Εὐριπίδης εἰς τὴν ἀλήθειαν ἀπιδὼν καὶ τοὺς θεατὰς ὑπεριδών, ποτὲ μὲν τὸν Ἀπόλλωνα, ὃς μεσομφάλους ἕδρας ναίει βροτοῖσι στόμα νέμων σαφέστατα, διελέγχων, κείνῳ πειθόμενος τὴν τεκοῦσαν ἔκτανον, ἐκεῖνον ἡγεῖσθ’ ἀνόσιον καὶ κτείνετε· ἐκεῖνος ἥμαρτ’, οὐκ ἐγώ, ἀμαθέστερος ὢν τοῦ καλοῦ καὶ τῆς δίκης, τοτὲ δ’ ἐμμανῆ εἰσάγων Ἡρακλέα καὶ μεθύοντα ἀλλαχόθι καὶ ἄπληστον· πῶς γὰρ οὐχί; Ὃς ἑστιώμενος τοῖς κρέασι χλωρὰ σῦκ’ ἐπήσθιεν ἄμους’ ὑλακτῶν ὥστε βαρβάρῳ μαθεῖν. Ἥδη δὲ ἐν Ἴωνι τῷ δράματι γυμνῇ τῇ κεφαλῇ ἐκκυκλεῖ τῷ θεάτρῳ τοὺς θεούς· πῶς οὖν δίκαιον τοὺς νόμους ὑμᾶς βροτοῖς γράψαντας αὐτοὺς ἀδικίας ὀφλισκάνειν; Εἰ δ’, οὐ γὰρ ἔσται, τῷ λόγῳ δὲ χρήσομαι, δίκας βιαίων δώσετ’ ἀνθρώποις γάμων, σὺ καὶ Ποσειδῶν Ζεὺς δ’, ὃς οὐρανοῦ κρατεῖ, ναοὺς τίνοντες ἀδικίας κενώσετε. Ὥρα τοίνυν τῶν ἄλλων ἡμῖν τῇ τάξει προδιηνυσμένων ἐπὶ τὰς προφητικὰς ἰέναι γραφάς· καὶ γὰρ οἱ χρησμοὶ τὰς εἰς τὴν θεοσέβειαν ἡμῖν ἀφορμὰς ἐναργέστατα προτείνοντες θεμελιοῦσι τὴν ἀλήθειαν·γάρ τοι μέχρι τῆς σελήνης αὐτῆς διορίζων τὴν πρό νοιαν, ἔπειτα τὸν κόσμον Θεὸν ἡγούμενος, περιτρέ πεται, τὸν ἄμοιρον τοῦ Θεοῦ Θεὸν δογματίζων. Ο δὲ Ἐρέσιος ἐκεῖνος Θεόφραστος, ὁ ᾿Αριστοτέλους γνώ ριμος, πὴ μὲν οὐρανὸν, πὴ δὲ πνεῦμα τὸν Θεὸν ὑπο νοεῖ. Ἐπικούρου μὲν γὰρ μόνου καὶ ἑκὼν ἐκλήσομαι, ὃς οὐδὲ μέλειν (51) οἴεται τῷ Θεῷ, διὰ πάντων ἀσε 6ῶν. Τί γὰρ Ηρακλείδης ὁ Ποντικός; Οὐκ ἔσθ' ὅπη οὐκ ἐπὶ τὰ Δημοκρίτου καὶ αὐτὸς κατασύρεται εξ- δωλα. Α Θεὸν ὑπολαμβάνων, αὐτὸς αὐτῷ περιπείρεται. Ο Καὶ πολύς μοι ἐπιῤῥεῖ τοιοῦτος ὄχλος, οιονεί μορμώ τινα δαιμονίων παρεισάγων (52) ξένων· ἄτο που σκιαγραφίαν μυθολόγων, θλῳ γραϊκῷ· πολύ λοῦ γε δεῖ ἀνδράσιν ἐπιτρέπειν, ἀκροᾶσθαι τοιούτων λόγων, οἱ μηδὲ (53) τοὺς παῖδας τοὺς ἑαυτῶν, τοῦτο δὴ τὸ λεγόμενον, κλαυθμυριζομένους εθίζομεν παρη γορεῖσθαι μυθίζοντες, οῤῥωδοῦντες συνανατρέφειν αὐτ τοῖς ἀθεότητα, τὴν πρὸς τῶν δοκησεισόφων (54) δὴ τούτων καταγγελλομένην, μηδέν τι νηπίων μᾶλλον τἀληθὲς εἰδότων. Τί γάρ, ὦ πρὸς τῆς ἀληθείας, τοὺς σο! πεπιστευκότας δεικνύεις φύσει καὶ φθορᾷ δεινῶς τε καὶ ἀτάκτως (55) ὑποβεβλημένους ; Τί δαί μοι εἰδώλων ἀναπίμπλης τὸν βίον, ἀνέμους τε, ἢ ἀέρα, πῦρ, ἢ γῆν, ἢ λίθους, ἢ ξύλα, ἢ σίδηρον, ἢ κόσμον τόνδε, θεοὺς ἀναπλάττουσα· θεοὺς δὲ καὶ τοὺς ἀστέ ρας τοὺς πλανήτας τοῖς ὄντως πεπλανημένοις τῶν ἀνθρώπων, διὰ τῆς πολυθρυλλήτου ταύτης αστρολο γίας, οὐκ ἀστρονομίας, μετεωρολογοῦσα καὶ ἀδολε σχοῦσα; τὸν Κύριον τῶν πνευμάτων ποθῶ, τὸν Κύριον τοῦ πυρὸς, τὸν κόσμου δημιουργόν, τὸν ἡλίου (56) φωταγωγὸν Θεὸν ἐπιζητῶ, οὐ τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ. Τίνα δὴ λάβω παρὰ σοῦ συνεργὸν τῆς ζητήσεως ; Οὐ γὰρ παντάπασιν ἀπεγνώκαμέν γε, εἰ βούλει, τὸν Πλάτωνα. Πῆ δὴ οὖν ἐξιχνευτέον τὸν Θεόν, ὦ Πλά- των (57) ; Τὸν γὰρ πατέρα καὶ ποιητὴν τοῦδε τοῦ παντὸς, εὑρεῖν τε ἔργον, καὶ εὑρόντα εἰς ἅπαν ἐξειπεῖν ἀδύνατον. Διὰ τί δῆτα; ὦ πρὸς αὐτοῦ· δικησισόφων, δοκήσει σοφῶν. δειναῖς τε καὶ ἀτάκτοις, φωταγωγόν· Θεὸν ἐπιζητ., Θεὸν νοῆσαι μὲν χαλεπὸν, φράσα: δ' ἀδύνατον, εμί- Περὶ θεολογίας η Τὸν μὲν οὖν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς εὐρεῖν τε ἔργον, καὶ εὑρόντα εἰς πάντας ἀδύνατον λέγειν Ε ἅπαν πάντας, ἅπαντας, πάντας CLEMENTIS ALEXANDRINI numen omnem, quantumvis vilem et abjectam, ma- Leriam pervadere, insignem sane notam dedecoris philosophiæ impresserunt. Nec vero molestum erit, ut arbitror, cum ad hunc locum pervenerim, memi- nisse etiam Peripateticorum. Cujus sectæ pater rerum omnium patrem ignorans, eum, qui supremus dici- tur, animam esse universi existimat : adeoque ani- mam hujus mundi pro Deo habens, ipse a se con- foditur. Etenim manifesti erroris arguitur, qui, cum providentiam intra lunæ orbem definiat, tamen muudum esse Deum statuit; ac proinde eum, qui Dei expers est, Deum esse existimat. Eresius autem ille Theophrastus, Aristotelis discipulus, modo quidem cœlum, modo vero spiritum esse Deum affirmat. Equidem Epicuri solius lubens oliviscar, qui cum Deum nihil prorsus curare existimet, per omnia quidem est impius. Quid vero Heraclides Pon- ticus? Ubique quidem is ad simulacra Democriti abripitur. CAPUT VI. Philosophos aliquando, ipso aspirante, verum hoc in argumento attigisse. Ingens præterea hujusmodi turba se mibi ingerit, B inauditorum damoniorum velut terricula quædam introducens, quæ nil aliud sant quam absurdæ fi- ctæque ab auctoribus fabularum imagines, et aniles nugæ. Cujusmodi sermones tantum abest ut audiri a viris permittamus, ut ne vagientes quidem, prout dici solet, pueros fabellis lenire soleamus, ne forte cum ipsis counutriamus impietatem, quam hi profi- tentur, qui cum vere siut rudiores infantibus, ta- men sibi videntur sapientes. Quid enim, per ego te veritatem oro, eos, qui tibi crediderunt, corruptioni ac interitui gravi sane atque parum honesto, reddis obnoxios? Cur autem vitam imples simulacris, cum vel ventos, vel aerem, vel ignem, vel terram, vel lapides, vel ligna, vel ferrum, vel hunc mundum esse deos fingis; aut astrologiæ hujus vulgo jactatæ, potius quam astronomiæ ope ad cœlestia corpora tuam orationem convertens, ad homines, qui sane errant, errantia sidera deos esse mentiris? * Ego vero Dominum spirituum desidero, Dominum ignis, opificem mundi, quique soli lucem suam dedit: Deum requiro, non autem opera Dei. Quem vestrum habebo disquisitionis hujus adjutorem? Platonem quidem, si tibi videatur, haud penitus repudiamus. Quibus igitur argumentis, o Plato, Deum exquire- mus? Universi enim hujus patrem et effectorem, et invenire difficile est, et cum inveneris, ut eum verbis P. ED. POTTER, ED. PARIS. C aut divise post eum reliquæ editt. At Flor. Sylburg. editiones et Nov. habent quæ proinde vera lectio est. quod in versione expres- sum est. tomi tertii edit. Serrani. Nec dissimile illud Herma Trismegisti, de quo quæ sit Gregorii Nazianz. crisis, declarat oratio pag. 198. Vide et Theodoretum lib. Therap. H. SYLBURG. Platonis locus in Timæo, pag. edit. Ficini,sic D se habet : Opificem quidem et patrem mundi invenire difficile, et cum jam inveneris, prædicare in vulgus nefas. quo pro scribendum videtur aut potius quod habet Nov. Cle- mens hæc verba rursus laudavit Strom. v, p. 585, ubi scripsit. Eorum priorem partem iterum recitavit Strom. v, pag. 592. Porro dictum hoc So- crati tribuit Justinus M., Apol. 1, p. 27, memoriz lapsu non enim Socratis, sed Timæi effatum est apud Platonem. Id recitant præterea Athenagoras, Legal. p. ; Τertullianus, Apol., cap. 46; Cyrillus, contra Julian., lib. 1, p. 51; auctor Recognit. Clemens tis lib. vin, cap. 20, p. 564; Minucius Octavio, p.155. (51) Οὐδὲ μ. Lowthius mavult οὐδέν. (52) Παρεισάγ. Παρεισάγων ξένον ἄτοπον σκ.Νον. (53) Οι μηδέ. Οἷς μηδέ, dativo casu. SYLBURG. (54) Δοκησεισόφων. Δοκητόρων Nov. Rectius (55) Δεινῶς τε καὶ ἀτάκτως. Sic Heinsius, et (56) Τὸν ἡλίου. Distingue cum Νον. τὸν ἡλίου (57) Πλάτων. Platonis locus est in Timæo pag.
PG 8:187γραφαὶ δὲ αἱ θεῖαι καὶ πολιτεῖαι σώφρονες σύντομοι σωτηρίας ὁδοί· γυμναὶ κομμωτικῆς καὶ τῆς ἐκτὸς καλλιφωνίας καὶ στωμυλίας καὶ κολακείας ὑπάρχουσαι ἀνιστῶσιν ἀγχόμενον ὑπὸ κακίας τὸν ἄνθρωπον, ὑπερείδουσαι τὸν ὄλισθον τὸν βιωτικόν, μιᾷ καὶ τῇ αὐτῇ φωνῇ πολλὰ θεραπεύουσαι, ἀποτρέπουσαι μὲν ἡμᾶς τῆς ἐπιζημίου ἀπάτης, προτρέπουσαι δὲ ἐμφανῶς εἰς προὖπτον σωτηρίαν. Αὐτίκα γοῦν ἡ προφῆτις ἡμῖν ᾀσάτω πρώτη Σίβυλλα τὸ ᾆσμα τὸ σωτήριον· οὗτος ἰδοὺ πάντ’ ἐστὶ σαφής, ἀπλάνητος ὑπάρχει· ἔλθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε καὶ ζόφον αἰεί. Ἠελίου γλυκυδερκές, ἰδού, φάος ἔξοχα λάμπει. Γνῶτε δὲ κατθέμενοι σοφίην ἐν στήθεσιν ὑμῶν. Εἷς θεός ἐστι βροχάς, ἀνέμους, σεισμούς τ’ ἐπιπέμπων, ἀστεροπάς, λιμούς, λοιμοὺς καὶ κήδεα λυγρὰ καὶ νιφετούς, κρύσταλλα· τί δὴ καθ’ ἓν ἐξαγορεύω; Οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει. ἐνθέως σφόδρα τὴν μὲν ἀπάτην ἀπεικάζουσα τῷ σκότει, τὴν δὲ τοῦ θεοῦ γνῶσιν ἡλίῳ καὶ φωτί, ἄμφω δὲ παραθεμένη τῇ συγκρίσει τὴν ἐκλογὴν διδάσκει· τὸ γὰρ ψεῦδος οὐ ψιλῇ τῇ παραθέσει τἀληθοῦς διασκεδάννυται, τῇ δὲ χρήσει τῆς ἀληθείας ἐκβιαζόμενον φυγαδεύεται.
PG 8:189Ἱερεμίας δὲ ὁ προφήτης ὁ πάνσοφος, μᾶλλον δὲ ἐν Ἱερεμίᾳ τὸ ἅγιον πνεῦμα ἐπιδείκνυσι τὸν θεόν. «Θεὸς ἐγγίζων ἐγώ εἰμι», φησί, «καὶ οὐχὶ θεὸς πόρρωθεν. Εἰ ποιήσει τι ἄνθρωπος ἐν κρυφαίοις, καὶ ἐγὼ οὐκ ὄψομαι αὐτόν; Οὐχὶ τοὺς οὐρανοὺς καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ; Λέγει κύριος.» Πάλιν δὲ αὖ διὰ Ἡσαί̈ου «Τίς μετρήσει», φησί, «τὸν οὐρανὸν σπιθαμῇ καὶ πᾶσαν τὴν γῆν δρακί;» Ὅρα τὸ μέγεθος τοῦ θεοῦ καὶ καταπλάγηθι. Τοῦτον προσκυνήσωμεν, ἐφ’ οὗ φησιν ὁ προφήτης «ἀπὸ προσώπου σου ὄρη τακήσονται, ὡς ἀπὸ προσώπου πυρὸς τήκεται κηρός.» Οὗτος, φησίν, ἐστὶν ὁ θεός, «οὗ θρόνος μέν ἐστιν ὁ οὐρανός, ὑποπόδιον δὲ ἡ γῆ», «ὃς ἐὰν ἀνοίξῃ τὸν οὐρανόν, τρόμος σε λήψεται.» Βούλει καὶ περὶ τῶν εἰδώλων ἀκοῦσαι τί φησὶν προφήτης οὗτος; «Παραδειγματισθήσονται ἔμπροσθεν τοῦ ἡλίου καὶ ἔσται τὰ θνησιμαῖα αὐτῶν βρώματα τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ καὶ τοῖς θηρίοις τῆς γῆς, καὶ σαπήσεται ὑπὸ τοῦ ἡλίου καὶ τῆς σελήνης, ἃ αὐτοὶ ἠγάπησαν καὶ οἷς αὐτοὶ ἐδούλευσαν, καὶ ἐμπρησθήσεται ἡ πόλις αὐτῶν. »Φθαρήσεσθαι δὲ καὶ τὰ στοιχεῖα καὶ τὸν κόσμον σὺν καὶ αὐτοῖς λέγει·Ρητέος (58) γὰρ οὐδαμῶς ἐστιν. Εύγε, ὦ Πλάτων, ἐπαφᾶσα: τῆς ἀληθείας· ἀλλὰ μὴ ἀποκάμῃς· ξύν μοι λαβοῦ τῆς ζητήσεως τἀγαθοῦ πέρι· πᾶσι γὰρ ἀπαξαπλῶς ἀνθρώποις, μάλιστα δὲ τοῖς περὶ λόγους ἐνδιατρίβουσιν, ἐνέστακταί τις ἀπόῤῥοια θεϊκή· οὗ δὴ χάριν καὶ ἄχοντες μὲν ὁμολογοῦσιν ἕνα τε εἶναι Θεόν, ἀνώλεθρον καὶ ἀγένητον (59)· τοῦτον ἄνω που περὶ τὰ νῶτα τοῦ οὐρανοῦ (60) ἐν τῇ ἰδίᾳ καὶ οἰκείᾳ περιωπῇ ὄντως ὄντα ἀεί. Θεὸν δὲ ποῖον, εἰπέ μοι, νοητέον; Τὸν πάνθ' ὁρῶντα, κ' αὐτὸν οὐχ ορώμενον, Ευριπίδης λέγει. Πεπλανῆσθαι γοῦν ὁ Μένανδρος μοι δοκεῖ, ἔνθα φησίν· Ήλιε σὲ γὰρ δεῖ προσκυνεῖν πρῶτον θεῶν, Δι' εν θεωρεῖν ἔστι τοὺς ἄλλους θεούς. Οὐδὲ γὰρ ἥλιος ἐπιδείξει ποτ᾽ ἂν τὸν Θεὸν τὸν ἀλη θῇ, οὐδὲ λόγος (61) ὁ ὑγιὴς, ὅς ἐστιν ἥλιος ψυχῆς, δι' οὗ μόνου ἔνδον ἀνατείλαντος ἐν τῷ βάθει τοῦ νοῦ, καὶ τοῦ νοὸς αὐτοῦ καταυγάζεται τὸ ὄμμα. Οθεν οὐκ ἀπεικότως ο Δημόκριτος των λογίων ἀνθρώ πων ὀλίγους φησὶν ἀνατείναντας τὰς χεῖρας· ἐν- ταῦθα ὂν νῦν ἠέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες, πάντα διαμυθεῖσθαι (62)· καὶ πάντα οὗτος οἶδεν, καὶ δι- δοῖ, καὶ ἀφαιρεῖται, καὶ βασιλεὺς οὗτος τῶν πάν- των. Ταύτῃ πη καὶ Πλάτων (63), διανοούμενος τὸν Θεὸν, αινίττεται περὶ τὸν πάντων βασιλέα, πάντ' ἐστὶ, κἀκεῖνο (64) αἴτιον ἀπάντων καλῶν. Τίς οὖν ὁ βασιλεὺς τῶν πάντων; Θεὸς, τῆς τῶν ὄντων ἀλη θείας τὸ μέτρον. Ωσπερ οὖν τῷ μέτρῳ καταληπτὰ “ μετρούμενα, ούτωσὶ δὲ καὶ τῷ νοῆσαι τὸν Θεὸν μετ τρεῖται καὶ καταλαμβάνεται ἡ ἀλήθεια. Ὁ δὲ ἱερὸς ὄντως Μωϋσῆς· Οὐκ ἔσται, φησὶν, ἐν τῷ μαρσίππῳ σου στάθμιον καὶ στάθμιον, μέγα ἢ μικρὸν (65), έπαφᾶσθαι επαφᾶσαι, Τοῦτον ἀγένητον νώτα θαλάσσης. οὐδὲ λόγος ἀλλ' ὁ λόγος, ὁ δὲ λόγος ἐπιδεί ξαι, επιδείξειε. ὅθεν οὐκ ἀπεικότως ὁ Δημόκριτος τῶν λου γίων ἀνθρώπων ὀλίγους φησὶν ἀνατείναντας τὰς χεῖ- ρας ἐνταῦθα ἐν νῦν ἀέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες. Πάντα Δία μυθεῖσθαι. "Ηδη δὲ, ὡς εἰσ πεῖν, ὑπ' αὐγὰς ὁ Δημόκριτος, εἶναί τινας ολίγους γράφει τῶν ἀνθρώπων, οἱ δὴ ἀνατείνοντες τὰς χεῖρας ἐνταῦθα ἐν νῦν ἀέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες· πάντα Ζεὺς μυθέεται, καὶ πάνθ' οὗτος οἶδε, καὶ διδοῖ, καὶ ἀφαιρέεται. τὰς εὐχὰς ποιέουσι. διὰ μνήμης ανατεί νουσι Οἱ δὲ ἀνατείνοντες τὰς χεῖρας ἐνταῦθα δν νῦν ἀέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες, ποιέουσι τὰς εὐ χάς. Ταύτῃ πη καὶ Πλάτων διανοούμενος, τὸν Θεὸν αἰνίτω τεται· Περὶ τὸν πάντων βασιλέα, πάντ' ἐστί· κἀκεῖνο αἴτιον ἁπάντων καλῶν μέγα ἢ μικρόν, με Καὶ οὐκ ἔσται ἐν τῷ μαρσίππῳ σου στάθμιον καὶ στάθμιον, μέγα ή μικρόν· οὐκ ἔσται ἐν τῇ οἰκίᾳ σου μέτρον καὶ μέτρον, μέγα καὶ μικρόν· στάθμιον ἀληθ. μέτρου στάθμιον καὶ μέτρον καὶ ἀρι θμὸν τῶν ὅλων ὑπολαμβάνων τὸν Θεόν. COHORTATIO AD GENTES. A enunties, prorsus impossibile. Cur vero? quæso te B P. ED. POTTER, 45-46 ED. PARIS. exstant apud Platonem eodem loco, quo superiora. Forte Clemens ejus sensum tantum exprimit, non verba. Μox, pro idem. - genitum. V. SYLBURG. · malim ad referri, quam ad ea quæ sequuntur. vers. 159, C legunt ego malo. Sic enim et minor fit mutatio, et recte constat sen- D sus. Ibidem rectius fortasse optativo modo vel SYLBURG. depravatus, sed cui facilis est medicina. Scribe et distingue, Emendationem nostram ipse Clemens libro quinto confirmat, ubi idem adducitur Demo- criti locus, et quidem ex ipso, non ut hic verbis ali- quantum immutatis, quemadmodum ex Ionismo apparel, quem infregit hoc loco : Sed Democritus procul dubio scripserat Nam pendent posteriora. Et Cle- per ipsum. Enuntiari enim non potest. Euge, o Plato, alligisti veritatem, tamen ne pigeat te laboris, sed una mecum suscipe boni inquisitionem. Uni- verso enim generi humano, præcipue vero illis qui in studiis litterarum versati sunt, divina quædam semina sunt instillata; a quibus fateri vel inviti et reluctantes coguntur, quod unus sit Deus, interitua ortusque expers, qui supra nos in aliqua cœlestis planitiei regione, velut in propria specula, semper versetur. Dic autem, qualem Deum concipere debeam : Qui cuncta ceruit, ipse se cerni velut, ait Euripides. Adeoque errasse mihi quidem Me nander videtur, cum dixit : Sol, nam deorum colere te primum decet, Cujus beneficio alios spectamus deos. Neque enim sol unquam verum Deum ostendet, sed verum Verbum, quod est animæ sol, per quem so- lum mentis nostræ oculus illustratur, ubi primum interiorem ejus recessum irradiavit. Haud abs re itaque dixit Democritus, paucos admodum e litte- ratis hominibus esse, qui manus ad eum locum sustu- lerunt, quem nos Graci aerem nunc vocamus; Jovem omnia fari : idem etiam omnia novit, omnia dat au- ferique, omniumque rex est. Similiter sentiens Plato, quodam in loco de Deo sic loquitur : Circa regem omnium omnia sunt, estque ille causa bonorum om- nium. Quisnam igitur est rex omnium ? Deus, re- rum veritatis norma ac mensura. Quemadmodum igitur mensura comprehendit res demensas, sic etiam qui Deum animo suo concepit, ipsam quoque veritatem metitur et comprehendit. Unde sanctis» simus Moyses : Non erit, inquit, in tuo marsupio slatera et slalera, magna vel parva ; sed statera vera, mens, quod ipsi usitatum est, eum addu- xit et instituto accommodavit. Ne legamus quod minus placet, cum utrobique partici pium servarit Clemens. Et locus miram habebit venustatem : HEINSIUS. Porro Heinsianam emendationein maxima ex parte firmat Eusebius, Præparat. evang., p. 675. - epistola ad Dionysium pag. 1269, edit. Ficini. Eum rursus laudavit Clemens Strom. v, pag. 598, quem locum videsis. Cæterum cum inde, tum etiam o Nov. patet hunc locum sic esse distinguendum : quem sensum in versione secuti sumus. mentis clitiones. Sed alteram lectionem firmant cum ejusdem priores editiones, tum ipse Plato. addit Nov. In Biliis Graecis haec ricope sic se habet : Deut. xxx, 13, 14. Quin- etiam Clemens hæc verba explicans, statim mentio- nem subjecit: ltaque ver (58) Ρητέος. 'Ρητέον Νον. Hæc porro verba non (59) 'Αγένητον. 'Αγέννητον, ingeneratum seu in- (60) Νῶτα τοῦ οὐρανοῦ. Imitatur Homeri Il. Β, (61) Οὐδὲ λόγος. Α. et H. cum G. Cantero pro (62) Καλέομεν cἱ Ἕλληνες, πάντα διαμ. Locus (63) Πλάτων. Platonis locus exstat in secunda (64) Κἀκεῖνο. Κἀκεῖνος Nov. et posteriores Clee (65) Μικρόν. Οὐδὲ ἔσται ἐν τῇ οἰκίᾳ σου μέτρου
«ἡ γῆ», φησί, «παλαιωθήσεται καὶ ὁ οὐρανὸς παρελεύσεται», «τὸ δὲ ῥῆμα κυρίου μένει εἰς τὸν αἰῶνα.» Τί δὲ ὅταν πάλιν ἑαυτὸν δεικνύναι ὁ θεὸς βουληθῇ διὰ Μωυσέως; «Ἴδετε ἴδετε ὅτι ἐγώ εἰμι καὶ οὐκ ἔστι θεὸς ἕτερος πλὴν ἐμοῦ. Ἐγὼ ἀποκτενῶ καὶ ζῆν ποιήσω· πατάξω κἀγὼ ἰάσομαι, καὶ οὐκ ἔστιν ὃς ἐξελεῖται ἐκ τῶν χειρῶν μου.» Ἀλλὰ καὶ ἑτέρου ἐπακοῦσαι θέλεις χρησμῳδοῦ; Ἔχεις τὸν χορὸν πάντα τὸν προφητικόν, τοὺς συνθιασώτας τοῦ Μωυσέως. Τί φησὶν αὐτοῖς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον διὰ Ὠσηέ; Οὐκ ὀκνήσω λέγειν «ἰδού, ἐγὼ στερεῶν βροντὴν καὶ κτίζων πνεῦμα», οὗ αἱ χεῖρες τὴν στρατιὰν τοῦ οὐρανοῦ ἐθεμελίωσαν. Ἔτι δὲ καὶ διὰ Ἡσαί̈ου (καὶ ταύτην ἀπομνημονεύσω σοι τὴν φωνήν)· «ἐγώ εἰμι, ἐγώ εἰμι», φησίν, «ὁ κύριος ὁ λαλῶν δικαιοσύνην καὶ ἀναγγέλλων ἀλήθειαν· συνάχθητε καὶ ἥκετε· βουλεύσασθε ἅμα, οἱ σῳζόμενοι ἀπὸ τῶν ἐθνῶν. Οὐκ ἔγνωσαν οἱ αἴροντες τὸ ξύλον γλύμμα αὐτῶν, καὶ προσευχόμενοι θεοῖς οἳ οὐ σώσουσιν αὐτούς.» Εἶθ’ ὑποβάς «ἐγώ», φησίν, «ὁ θεός, καὶ οὐκ ἔστι πλὴν ἐμοῦ δίκαιος, καὶ σωτὴρ οὐκ ἔστι πάρεξ ἐμοῦ· ἐπιστράφητε πρός με καὶ σωθήσεσθε οἱ ἀπ’ ἐσχάτου τῆς γῆς. Ἐγώ εἰμι ὁ θεὸς καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος·Ρητέος (58) γὰρ οὐδαμῶς ἐστιν. Εύγε, ὦ Πλάτων, ἐπαφᾶσα: τῆς ἀληθείας· ἀλλὰ μὴ ἀποκάμῃς· ξύν μοι λαβοῦ τῆς ζητήσεως τἀγαθοῦ πέρι· πᾶσι γὰρ ἀπαξαπλῶς ἀνθρώποις, μάλιστα δὲ τοῖς περὶ λόγους ἐνδιατρίβουσιν, ἐνέστακταί τις ἀπόῤῥοια θεϊκή· οὗ δὴ χάριν καὶ ἄχοντες μὲν ὁμολογοῦσιν ἕνα τε εἶναι Θεόν, ἀνώλεθρον καὶ ἀγένητον (59)· τοῦτον ἄνω που περὶ τὰ νῶτα τοῦ οὐρανοῦ (60) ἐν τῇ ἰδίᾳ καὶ οἰκείᾳ περιωπῇ ὄντως ὄντα ἀεί. Θεὸν δὲ ποῖον, εἰπέ μοι, νοητέον; Τὸν πάνθ' ὁρῶντα, κ' αὐτὸν οὐχ ορώμενον, Ευριπίδης λέγει. Πεπλανῆσθαι γοῦν ὁ Μένανδρος μοι δοκεῖ, ἔνθα φησίν· Ήλιε σὲ γὰρ δεῖ προσκυνεῖν πρῶτον θεῶν, Δι' εν θεωρεῖν ἔστι τοὺς ἄλλους θεούς. Οὐδὲ γὰρ ἥλιος ἐπιδείξει ποτ᾽ ἂν τὸν Θεὸν τὸν ἀλη θῇ, οὐδὲ λόγος (61) ὁ ὑγιὴς, ὅς ἐστιν ἥλιος ψυχῆς, δι' οὗ μόνου ἔνδον ἀνατείλαντος ἐν τῷ βάθει τοῦ νοῦ, καὶ τοῦ νοὸς αὐτοῦ καταυγάζεται τὸ ὄμμα. Οθεν οὐκ ἀπεικότως ο Δημόκριτος των λογίων ἀνθρώ πων ὀλίγους φησὶν ἀνατείναντας τὰς χεῖρας· ἐν- ταῦθα ὂν νῦν ἠέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες, πάντα διαμυθεῖσθαι (62)· καὶ πάντα οὗτος οἶδεν, καὶ δι- δοῖ, καὶ ἀφαιρεῖται, καὶ βασιλεὺς οὗτος τῶν πάν- των. Ταύτῃ πη καὶ Πλάτων (63), διανοούμενος τὸν Θεὸν, αινίττεται περὶ τὸν πάντων βασιλέα, πάντ' ἐστὶ, κἀκεῖνο (64) αἴτιον ἀπάντων καλῶν. Τίς οὖν ὁ βασιλεὺς τῶν πάντων; Θεὸς, τῆς τῶν ὄντων ἀλη θείας τὸ μέτρον. Ωσπερ οὖν τῷ μέτρῳ καταληπτὰ “ μετρούμενα, ούτωσὶ δὲ καὶ τῷ νοῆσαι τὸν Θεὸν μετ τρεῖται καὶ καταλαμβάνεται ἡ ἀλήθεια. Ὁ δὲ ἱερὸς ὄντως Μωϋσῆς· Οὐκ ἔσται, φησὶν, ἐν τῷ μαρσίππῳ σου στάθμιον καὶ στάθμιον, μέγα ἢ μικρὸν (65), έπαφᾶσθαι επαφᾶσαι, Τοῦτον ἀγένητον νώτα θαλάσσης. οὐδὲ λόγος ἀλλ' ὁ λόγος, ὁ δὲ λόγος ἐπιδεί ξαι, επιδείξειε. ὅθεν οὐκ ἀπεικότως ὁ Δημόκριτος τῶν λου γίων ἀνθρώπων ὀλίγους φησὶν ἀνατείναντας τὰς χεῖ- ρας ἐνταῦθα ἐν νῦν ἀέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες. Πάντα Δία μυθεῖσθαι. "Ηδη δὲ, ὡς εἰσ πεῖν, ὑπ' αὐγὰς ὁ Δημόκριτος, εἶναί τινας ολίγους γράφει τῶν ἀνθρώπων, οἱ δὴ ἀνατείνοντες τὰς χεῖρας ἐνταῦθα ἐν νῦν ἀέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες· πάντα Ζεὺς μυθέεται, καὶ πάνθ' οὗτος οἶδε, καὶ διδοῖ, καὶ ἀφαιρέεται. τὰς εὐχὰς ποιέουσι. διὰ μνήμης ανατεί νουσι Οἱ δὲ ἀνατείνοντες τὰς χεῖρας ἐνταῦθα δν νῦν ἀέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες, ποιέουσι τὰς εὐ χάς. Ταύτῃ πη καὶ Πλάτων διανοούμενος, τὸν Θεὸν αἰνίτω τεται· Περὶ τὸν πάντων βασιλέα, πάντ' ἐστί· κἀκεῖνο αἴτιον ἁπάντων καλῶν μέγα ἢ μικρόν, με Καὶ οὐκ ἔσται ἐν τῷ μαρσίππῳ σου στάθμιον καὶ στάθμιον, μέγα ή μικρόν· οὐκ ἔσται ἐν τῇ οἰκίᾳ σου μέτρον καὶ μέτρον, μέγα καὶ μικρόν· στάθμιον ἀληθ. μέτρου στάθμιον καὶ μέτρον καὶ ἀρι θμὸν τῶν ὅλων ὑπολαμβάνων τὸν Θεόν. COHORTATIO AD GENTES. A enunties, prorsus impossibile. Cur vero? quæso te B P. ED. POTTER, 45-46 ED. PARIS. exstant apud Platonem eodem loco, quo superiora. Forte Clemens ejus sensum tantum exprimit, non verba. Μox, pro idem. - genitum. V. SYLBURG. · malim ad referri, quam ad ea quæ sequuntur. vers. 159, C legunt ego malo. Sic enim et minor fit mutatio, et recte constat sen- D sus. Ibidem rectius fortasse optativo modo vel SYLBURG. depravatus, sed cui facilis est medicina. Scribe et distingue, Emendationem nostram ipse Clemens libro quinto confirmat, ubi idem adducitur Demo- criti locus, et quidem ex ipso, non ut hic verbis ali- quantum immutatis, quemadmodum ex Ionismo apparel, quem infregit hoc loco : Sed Democritus procul dubio scripserat Nam pendent posteriora. Et Cle- per ipsum. Enuntiari enim non potest. Euge, o Plato, alligisti veritatem, tamen ne pigeat te laboris, sed una mecum suscipe boni inquisitionem. Uni- verso enim generi humano, præcipue vero illis qui in studiis litterarum versati sunt, divina quædam semina sunt instillata; a quibus fateri vel inviti et reluctantes coguntur, quod unus sit Deus, interitua ortusque expers, qui supra nos in aliqua cœlestis planitiei regione, velut in propria specula, semper versetur. Dic autem, qualem Deum concipere debeam : Qui cuncta ceruit, ipse se cerni velut, ait Euripides. Adeoque errasse mihi quidem Me nander videtur, cum dixit : Sol, nam deorum colere te primum decet, Cujus beneficio alios spectamus deos. Neque enim sol unquam verum Deum ostendet, sed verum Verbum, quod est animæ sol, per quem so- lum mentis nostræ oculus illustratur, ubi primum interiorem ejus recessum irradiavit. Haud abs re itaque dixit Democritus, paucos admodum e litte- ratis hominibus esse, qui manus ad eum locum sustu- lerunt, quem nos Graci aerem nunc vocamus; Jovem omnia fari : idem etiam omnia novit, omnia dat au- ferique, omniumque rex est. Similiter sentiens Plato, quodam in loco de Deo sic loquitur : Circa regem omnium omnia sunt, estque ille causa bonorum om- nium. Quisnam igitur est rex omnium ? Deus, re- rum veritatis norma ac mensura. Quemadmodum igitur mensura comprehendit res demensas, sic etiam qui Deum animo suo concepit, ipsam quoque veritatem metitur et comprehendit. Unde sanctis» simus Moyses : Non erit, inquit, in tuo marsupio slatera et slalera, magna vel parva ; sed statera vera, mens, quod ipsi usitatum est, eum addu- xit et instituto accommodavit. Ne legamus quod minus placet, cum utrobique partici pium servarit Clemens. Et locus miram habebit venustatem : HEINSIUS. Porro Heinsianam emendationein maxima ex parte firmat Eusebius, Præparat. evang., p. 675. - epistola ad Dionysium pag. 1269, edit. Ficini. Eum rursus laudavit Clemens Strom. v, pag. 598, quem locum videsis. Cæterum cum inde, tum etiam o Nov. patet hunc locum sic esse distinguendum : quem sensum in versione secuti sumus. mentis clitiones. Sed alteram lectionem firmant cum ejusdem priores editiones, tum ipse Plato. addit Nov. In Biliis Graecis haec ricope sic se habet : Deut. xxx, 13, 14. Quin- etiam Clemens hæc verba explicans, statim mentio- nem subjecit: ltaque ver (58) Ρητέος. 'Ρητέον Νον. Hæc porro verba non (59) 'Αγένητον. 'Αγέννητον, ingeneratum seu in- (60) Νῶτα τοῦ οὐρανοῦ. Imitatur Homeri Il. Β, (61) Οὐδὲ λόγος. Α. et H. cum G. Cantero pro (62) Καλέομεν cἱ Ἕλληνες, πάντα διαμ. Locus (63) Πλάτων. Platonis locus exstat in secunda (64) Κἀκεῖνο. Κἀκεῖνος Nov. et posteriores Clee (65) Μικρόν. Οὐδὲ ἔσται ἐν τῇ οἰκίᾳ σου μέτρου
κατ’ ἐμαυτοῦ ὀμνύω.» Τοῖς δὲ εἰδωλολάτραις δυσχεραίνει λέγων «τίνι ὡμοιώσατε κύριον; ἢ τίνι ὁμοιώματι ὡμοιώσατε αὐτόν; Μὴ εἰκόνα ἐποίησεν τέκτων, ἢ χρυσοχόος χωνεύσας χρυσίον περιεχρύσωσεν αὐτόν;» Καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Μὴ οὖν ἔτι ὑμεῖς εἰδωλολάτραι; Ἀλλὰ κἂν νῦν φυλάξασθε τὰς ἀπειλάς· ὀλολύξει γὰρ τὰ γλυπτὰ καὶ τὰ χειροποίητα, μᾶλλον δὲ οἱ ἐπ’ αὐτοῖς πεποιθότες, ἀναίσθητος γὰρ ἡ ὕλη. Ἔτι φησίν· «ὁ κύριος σείσει πόλεις κατοικουμένας καὶ τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήψεται τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν.» Τί σοι σοφίας ἀναγγέλλω μυστήρια καὶ ῥήσεις ἐκ παιδὸς Ἑβραίου σεσοφισμένου; «Κύριος ἔκτισέν με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ», καὶ «Κύριος δίδωσι σοφίαν καὶ ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ γνῶσις καὶ σύνεσις». «Ἕως πότε, ὀκνηρέ, κατάκεισαι; Πότε δὲ ἐξ ὕπνου ἐγερθήσῃ; Ἐὰν δὲ ἄοκνος ᾖς, ἥξει σοι ὥσπερ πηγὴ ὁ ἄμητός σου», ὁ λόγος ὁ πατρικός, ὁ ἀγαθὸς λύχνος, ὁ κύριος ἐπάγων τὸ φῶς, τὴν πίστιν πᾶσι καὶ σωτηρίαν.Ρητέος (58) γὰρ οὐδαμῶς ἐστιν. Εύγε, ὦ Πλάτων, ἐπαφᾶσα: τῆς ἀληθείας· ἀλλὰ μὴ ἀποκάμῃς· ξύν μοι λαβοῦ τῆς ζητήσεως τἀγαθοῦ πέρι· πᾶσι γὰρ ἀπαξαπλῶς ἀνθρώποις, μάλιστα δὲ τοῖς περὶ λόγους ἐνδιατρίβουσιν, ἐνέστακταί τις ἀπόῤῥοια θεϊκή· οὗ δὴ χάριν καὶ ἄχοντες μὲν ὁμολογοῦσιν ἕνα τε εἶναι Θεόν, ἀνώλεθρον καὶ ἀγένητον (59)· τοῦτον ἄνω που περὶ τὰ νῶτα τοῦ οὐρανοῦ (60) ἐν τῇ ἰδίᾳ καὶ οἰκείᾳ περιωπῇ ὄντως ὄντα ἀεί. Θεὸν δὲ ποῖον, εἰπέ μοι, νοητέον; Τὸν πάνθ' ὁρῶντα, κ' αὐτὸν οὐχ ορώμενον, Ευριπίδης λέγει. Πεπλανῆσθαι γοῦν ὁ Μένανδρος μοι δοκεῖ, ἔνθα φησίν· Ήλιε σὲ γὰρ δεῖ προσκυνεῖν πρῶτον θεῶν, Δι' εν θεωρεῖν ἔστι τοὺς ἄλλους θεούς. Οὐδὲ γὰρ ἥλιος ἐπιδείξει ποτ᾽ ἂν τὸν Θεὸν τὸν ἀλη θῇ, οὐδὲ λόγος (61) ὁ ὑγιὴς, ὅς ἐστιν ἥλιος ψυχῆς, δι' οὗ μόνου ἔνδον ἀνατείλαντος ἐν τῷ βάθει τοῦ νοῦ, καὶ τοῦ νοὸς αὐτοῦ καταυγάζεται τὸ ὄμμα. Οθεν οὐκ ἀπεικότως ο Δημόκριτος των λογίων ἀνθρώ πων ὀλίγους φησὶν ἀνατείναντας τὰς χεῖρας· ἐν- ταῦθα ὂν νῦν ἠέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες, πάντα διαμυθεῖσθαι (62)· καὶ πάντα οὗτος οἶδεν, καὶ δι- δοῖ, καὶ ἀφαιρεῖται, καὶ βασιλεὺς οὗτος τῶν πάν- των. Ταύτῃ πη καὶ Πλάτων (63), διανοούμενος τὸν Θεὸν, αινίττεται περὶ τὸν πάντων βασιλέα, πάντ' ἐστὶ, κἀκεῖνο (64) αἴτιον ἀπάντων καλῶν. Τίς οὖν ὁ βασιλεὺς τῶν πάντων; Θεὸς, τῆς τῶν ὄντων ἀλη θείας τὸ μέτρον. Ωσπερ οὖν τῷ μέτρῳ καταληπτὰ “ μετρούμενα, ούτωσὶ δὲ καὶ τῷ νοῆσαι τὸν Θεὸν μετ τρεῖται καὶ καταλαμβάνεται ἡ ἀλήθεια. Ὁ δὲ ἱερὸς ὄντως Μωϋσῆς· Οὐκ ἔσται, φησὶν, ἐν τῷ μαρσίππῳ σου στάθμιον καὶ στάθμιον, μέγα ἢ μικρὸν (65), έπαφᾶσθαι επαφᾶσαι, Τοῦτον ἀγένητον νώτα θαλάσσης. οὐδὲ λόγος ἀλλ' ὁ λόγος, ὁ δὲ λόγος ἐπιδεί ξαι, επιδείξειε. ὅθεν οὐκ ἀπεικότως ὁ Δημόκριτος τῶν λου γίων ἀνθρώπων ὀλίγους φησὶν ἀνατείναντας τὰς χεῖ- ρας ἐνταῦθα ἐν νῦν ἀέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες. Πάντα Δία μυθεῖσθαι. "Ηδη δὲ, ὡς εἰσ πεῖν, ὑπ' αὐγὰς ὁ Δημόκριτος, εἶναί τινας ολίγους γράφει τῶν ἀνθρώπων, οἱ δὴ ἀνατείνοντες τὰς χεῖρας ἐνταῦθα ἐν νῦν ἀέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες· πάντα Ζεὺς μυθέεται, καὶ πάνθ' οὗτος οἶδε, καὶ διδοῖ, καὶ ἀφαιρέεται. τὰς εὐχὰς ποιέουσι. διὰ μνήμης ανατεί νουσι Οἱ δὲ ἀνατείνοντες τὰς χεῖρας ἐνταῦθα δν νῦν ἀέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες, ποιέουσι τὰς εὐ χάς. Ταύτῃ πη καὶ Πλάτων διανοούμενος, τὸν Θεὸν αἰνίτω τεται· Περὶ τὸν πάντων βασιλέα, πάντ' ἐστί· κἀκεῖνο αἴτιον ἁπάντων καλῶν μέγα ἢ μικρόν, με Καὶ οὐκ ἔσται ἐν τῷ μαρσίππῳ σου στάθμιον καὶ στάθμιον, μέγα ή μικρόν· οὐκ ἔσται ἐν τῇ οἰκίᾳ σου μέτρον καὶ μέτρον, μέγα καὶ μικρόν· στάθμιον ἀληθ. μέτρου στάθμιον καὶ μέτρον καὶ ἀρι θμὸν τῶν ὅλων ὑπολαμβάνων τὸν Θεόν. COHORTATIO AD GENTES. A enunties, prorsus impossibile. Cur vero? quæso te B P. ED. POTTER, 45-46 ED. PARIS. exstant apud Platonem eodem loco, quo superiora. Forte Clemens ejus sensum tantum exprimit, non verba. Μox, pro idem. - genitum. V. SYLBURG. · malim ad referri, quam ad ea quæ sequuntur. vers. 159, C legunt ego malo. Sic enim et minor fit mutatio, et recte constat sen- D sus. Ibidem rectius fortasse optativo modo vel SYLBURG. depravatus, sed cui facilis est medicina. Scribe et distingue, Emendationem nostram ipse Clemens libro quinto confirmat, ubi idem adducitur Demo- criti locus, et quidem ex ipso, non ut hic verbis ali- quantum immutatis, quemadmodum ex Ionismo apparel, quem infregit hoc loco : Sed Democritus procul dubio scripserat Nam pendent posteriora. Et Cle- per ipsum. Enuntiari enim non potest. Euge, o Plato, alligisti veritatem, tamen ne pigeat te laboris, sed una mecum suscipe boni inquisitionem. Uni- verso enim generi humano, præcipue vero illis qui in studiis litterarum versati sunt, divina quædam semina sunt instillata; a quibus fateri vel inviti et reluctantes coguntur, quod unus sit Deus, interitua ortusque expers, qui supra nos in aliqua cœlestis planitiei regione, velut in propria specula, semper versetur. Dic autem, qualem Deum concipere debeam : Qui cuncta ceruit, ipse se cerni velut, ait Euripides. Adeoque errasse mihi quidem Me nander videtur, cum dixit : Sol, nam deorum colere te primum decet, Cujus beneficio alios spectamus deos. Neque enim sol unquam verum Deum ostendet, sed verum Verbum, quod est animæ sol, per quem so- lum mentis nostræ oculus illustratur, ubi primum interiorem ejus recessum irradiavit. Haud abs re itaque dixit Democritus, paucos admodum e litte- ratis hominibus esse, qui manus ad eum locum sustu- lerunt, quem nos Graci aerem nunc vocamus; Jovem omnia fari : idem etiam omnia novit, omnia dat au- ferique, omniumque rex est. Similiter sentiens Plato, quodam in loco de Deo sic loquitur : Circa regem omnium omnia sunt, estque ille causa bonorum om- nium. Quisnam igitur est rex omnium ? Deus, re- rum veritatis norma ac mensura. Quemadmodum igitur mensura comprehendit res demensas, sic etiam qui Deum animo suo concepit, ipsam quoque veritatem metitur et comprehendit. Unde sanctis» simus Moyses : Non erit, inquit, in tuo marsupio slatera et slalera, magna vel parva ; sed statera vera, mens, quod ipsi usitatum est, eum addu- xit et instituto accommodavit. Ne legamus quod minus placet, cum utrobique partici pium servarit Clemens. Et locus miram habebit venustatem : HEINSIUS. Porro Heinsianam emendationein maxima ex parte firmat Eusebius, Præparat. evang., p. 675. - epistola ad Dionysium pag. 1269, edit. Ficini. Eum rursus laudavit Clemens Strom. v, pag. 598, quem locum videsis. Cæterum cum inde, tum etiam o Nov. patet hunc locum sic esse distinguendum : quem sensum in versione secuti sumus. mentis clitiones. Sed alteram lectionem firmant cum ejusdem priores editiones, tum ipse Plato. addit Nov. In Biliis Graecis haec ricope sic se habet : Deut. xxx, 13, 14. Quin- etiam Clemens hæc verba explicans, statim mentio- nem subjecit: ltaque ver (58) Ρητέος. 'Ρητέον Νον. Hæc porro verba non (59) 'Αγένητον. 'Αγέννητον, ingeneratum seu in- (60) Νῶτα τοῦ οὐρανοῦ. Imitatur Homeri Il. Β, (61) Οὐδὲ λόγος. Α. et H. cum G. Cantero pro (62) Καλέομεν cἱ Ἕλληνες, πάντα διαμ. Locus (63) Πλάτων. Platonis locus exstat in secunda (64) Κἀκεῖνο. Κἀκεῖνος Nov. et posteriores Clee (65) Μικρόν. Οὐδὲ ἔσται ἐν τῇ οἰκίᾳ σου μέτρου
PG 8:191«Κύριος» γὰρ «ὁ ποιήσας τὴν γῆν ἐν τῇ ἰσχύι αὐτοῦ,» ὥς φησιν Ἱερεμίας, «ἀνώρθωσεν τὴν οἰκουμένην ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ.» Ἀποπεσόντας γὰρ ἡμᾶς ἐπὶ τὰ εἴδωλα ἡ σοφία, ἥ ἐστιν ὁ λόγος αὐτοῦ, ἀνορθοῖ ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν. Καὶ αὕτη πρώτη τοῦ παραπτώματος ἀνάστασις· ὅθεν ἀποτρέπων εἰδωλολατρείας ἁπάσης ὁ θεσπέσιος παγκάλως ἀνακέκραγε Μωυσῆς· «Ἄκουε Ἰσραήλ· κύριος ὁ θεός σου, κύριος εἷς ἐστι», καὶ «κύριον τὸν θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις»· νῦν δὴ οὖν σύνετε, ὦ ἄνθρωποι, κατὰ τὸν μακάριον ψαλμῳδὸν ἐκεῖνον τὸν Δαβίδ· «Δράξασθε παιδείας, μή ποτε ὀργισθῇ κύριος, καὶ ἀπολεῖσθε ἐξ ὁδοῦ δικαίας, ὅταν ἐκκαυθῇ ἐν τάχει ὁ θυμὸς αὐτοῦ. Μακάριοι πάντες οἱ πεποιθότες ἐπ’ αὐτῷ.» Ἤδη δὲ ὑπεροικτείρων ἡμᾶς ὁ κύριος τὸ σωτήριον ἐνδίδωσι μέλος, οἷον ἐμβατήριον ῥυθμόν· «Υἱοὶ ἀνθρώπων, ἕως πότε βαρυκάρδιοι; Ἵνα τί ἀγαπᾶτε ματαιότητα καὶ ζητεῖτε ψεῦδος;» Τίς οὖν ἡ ματαιότης καὶ τί τὸ ψεῦδος; Ὁ ἅγιος ἀπόστολος τοῦ κυρίου τοὺς Ἕλληνας αἰτιώμενος ἐξηγήσεταί σοι·Α Ανελεύθερος πᾶς ὅστις εἰς δόξαν βλέπει, Ως δὴ παρ' ἐκείνης τευξόμενος καλοῦ τινος. Ἐνταῦθα δὴ σαφῶς, οἶμαι, διδάσκει ὁποῖος ἐστιν ὁ Θεός· καὶ ὡς ἡ δόξα ἡ κοινὴ καὶ ἡ συνήθεια, τους ἑπομένους αὐταῖν, ἀλλὰ μὴ τὸν Θεὸν ἐπιζητοῦντας, ἐξανδραποδιζέσθην. (92). Οὐκ ἀποκρυπτέον οὐδὲ τοὺς ἀμφὶ τὸν Πυθαγόραν (95), οι φασίν. Ο μὲν Θεὸς εἶς· χ' οὗτος δὲ (94) ούχ, ὥς τινες ὑπονοοῦσιν, ἐκτὸς τᾶς διακοσμήσιος, ἀλλ' ἐν αὐτῇ (95) ὅλος, ἐν ὅλῳ τῷ κύκλῳ ἐπίσκοπος πάσας γενέσιος, κράσις των ὅλων· ἀεὶ ὢν, καὶ (96) έργάτας τῶν αὐτοῦ δυνά μιων καὶ ἔργων ἁπάντων, ἐν οὐρανῷ φωστήρ (97), καὶ πάντων πατὴρ, νοῦς καὶ ψύχωσις τῷ ὅλῳ κύκλῳ, πάντων κίνασις (98). Απόχρη καὶ τάδε, εἰς ἐπίγνωσιν Θεοῦ, ἐπιπνοίᾳ Θεοῦ πρὸς αὐτῶν (99) μὲν αναγεγραμμένα, πρὸς δὲ ἡμῶν ἐξειλεγμένα, τῷ γε καὶ σμικρὸν διαθρεῖν ἀλήθειαν δυναμένῳ. Β Ἴτω δὲ ἡμῖν (οὐ γὰρ αὐταρκεί μόνον (1) ἡ φιλο σοφία), ἀλλὰ καὶ αὐτὴ ποιητική, ἡ περὶ τὸ ψεύδος τὰ πάντα ἡσχολημένη· μόλις ποτὲ ἤδη ἀλήθειαν μαρ- τυρήσουσα, μᾶλλον δὲ ἐξομολογουμένη τῷ Θεῷ τὴν μυθώδη παρέκβασιν. Παρίτω δὴ ὅς τις καὶ βούλεται ποιητής πρῶτος. "Αρατος (2) μὲν οὖν, διὰ πάντων τὴν δύναμιν τοῦ Θεοῦ διήκειν νοεῖ · ὄφρ' έμπεδα (5) πάντα φύωνται. Τῷ μιν ἀεὶ, πρῶτόν τε καὶ ὕστατον ἱλάσκονται. Χαῖρε, πάτερ, μέγα θαῦμα, μέγ' ἀνθρώποισιν εξανδραποδίζεσθον. ἀλλ' ἐν αὐτῷ κατοικεῖν Αὐτὸς ἐν ᾧ πεποίηκε... ἐν αὐτῷ ὅλος, ἐν ὅλῳ τῷ κύκλῳ ἐν αὐτῷ, ὅλος ἐν ὅλῳ τῷ κύκλῳ, ἐπι- η όνειας. Ταύτῃ τοι καὶ ὁ ᾿Ασκραῖος αινίττεται Ἡσίοδος τὸν Θεόν Αὐτὸς γὰρ πάντων βασιλεὺς καὶ κοιρανός [έστιν (4), Αθανάτων τε, ὁ δ᾽ οὗ τις ἐπήρεισται κράτος άλλος. Ηδη δὲ καὶ ἐπὶ τῆς σκηνῆς παραγυμνοῦσι τὴν ἀλή σκοπῶν ἐπίσκοπος MΟΣ πάσας γενέσιος, τᾶς γενέσιος πάσας γενεάς ἀεὶ ὤν· καί, Νον.; κρᾶσις (κρῆσις ἐὼν τῶν ὅλων αἰώνων καί, ἐπίκρασις ὢν ὅλων αιώνων, καί, καὶ φῶς καὶ ἐργάτας, ἀρχὰ πάντων, ὃν ἐν οὐρανῷ φ. ἔργων ἀρχὰ πάντων, ἐν οὐρανῷ φ. Ψύχωσις τῶν ὅλων κύκλων, ἁπάντων κίνασις, ψύχωσις τῶν ὅλων κύκλων, πάντων κίνασις, χέσθω : κοίρανός ἐστιν ἀθανάτων· Θεῷ δ' οὗτις ἐρήρισται κράτος ἄλλος, Illiberalis, quisquis intentus stupet Opinionen, vel bonum ex illa petit. CLEMENTIS ALEXANDRINT Quibus sane verbis luculenter mihi docere videtur, qualis sit Deus; quodque consuetudo et communis opinio, eos, qui ipsas sequi, quam Deum quærere malunt, in miseram servitutem abducant. Nec vero prætereundus est Pythagoras, cujus hæc sunt verba Deus quidem est unus: nec is extra hunc rerum ordinem, sed in eo, totus in toto orbe, præses omnis generationis, universorum temperatio, qui semper est suarum compositionum, operumque om- nium auctor, luminare cœli, et pater omnium, mens et vila totius orbis, omnium motus. Atque hæc quidem, quæ ab illis afflatu Dei scripta, a nobis antem selecta sunt, ad agnitionem Dei suffecerint iis omnibus, qui ad perspiciendam veritatem non B sunt prorsus hebetes atque indociles. CAPUT VII. Poetas etiam veritati testimonium ſerre. Accedat insuper ad nos (nec enim erimus sola philosophia contenti) poetica quoque ipsa, quæ penitus dedita mendaciis, vix tandem aliquando veritati testimonium præbebit, seu potius suam ad fabulas digressionem Deo confitebitur. Accedat au- tem e poetis, quicunque velit, primus. Aralus igitur Dei potentiam omnia pervadere existimat: " ut omnia firma sint, ... Hunc semper primum, postremumque propitiant. ' Salve, pater, hominibus magnum miraculum, ma- c [gnum emolumentum. Pariter etiam Ascræus Hesiodus Deum significat : , × Ipse enim omnium rex et princeps est Nec immortalium alius quispiam hoc imperium [ possidet, Quinetiam in scena veritatem aperiunt. Ibi enim, P. ED. POTTER, ED. PARIS. stulat V. SYLBURG. verba tribuunt Justinus M. Cohort. ad Grac. p. 84, 85, et Cyrillus contra Julian., lib. 1, p. 30. Minu- cius Octavio p. 151: Pythagoræ Deus est animus, per universam rerum naturam commeans et intentus: ex quo etiam animalium omnium vita capitur. Salvia- nus De gubernat. Dei, lib. 1, p. 4: Pythagoras phi- losophus... de Deo et beneficiis Dei disserens, sic lo- cutus est: Animus per omnes mundi partes commneans atque diffusus, ex quo omnia, quæ nascuntur, anima- lia vitam capiunt. Quæ verba Salvianus e Lactantii lib. 1, c. 5, sumpsit. Justin., Cyril. Uterque ex Clemente, ut videtur, corrigendus. Vult enim Deum habitare in mundo a se facto: quemadmodum Pythagoras alias dixit in versibus, quos ex eo recitavit Justinus M. De monarch. p. 159, verum Deum non tantum fe- cisse mundum, sed etiam... Incolere quem fecit... Mox pro scribendum auctoritate Justini et Cyrill. idque in versione expressum est. Dein. D pro habent Justin., Cyrill. pro Justinus habet: Cyrillus, hinc emendandus. al.) Justin.; Cyrill. Dein, pro Cyrill. Justin.; Cyrillus. fustin.; Cyrill. quod forte in margine cujusdam libri adno- tatum juxta o ab imperito scriptore in textum, loco tamen alieno receptum est. SYLBURG. ea quæ apud eum præcedunt, non ad ea quæ hic sequuntur. sit, nec ullus alius virium robore cuin Deo contenderit. SYLBURG. (92) Ἐξανδραποδιζέσθην. Regula grammat. po- (95) Τοὺς ἀμφὶ τὸν Πυθαγόραν. Pythagora hac (94) Χ' οὗτος δέ. Αὐτός Justin. αὐτὸς δέ, Cyrill. (95) Αλλ' ἐν αὐτῷ. Αλλ' ἐν ἑαυτῷ, sed ipse in se, (96) Κρασις τῶν ὅλων· ἀεὶ ὢν, και. Κρᾶσις τῶν ὅλων (97) Εργων ἁπάντων, ἐν οὐρανῷ φωστήρ. Έργων (98) ψύχωσις τῷ ὅλῳ κύκλῳ, πάντων κίναςις. (99) Αὐτῶν. Αὐτόν, Νον. (1) Μόνον. Post hanc vocem Nov. addit παρερ (2) "Αρατος. Arati locus est initio φαινομένων. V. (3) Οφρ' ἔμπεδ. Aratus hoc hemistichium refert ad (4) Κοιρανός ἐστιν. Haud scio an germana lectio
«ὅτι γνόντες τὸν θεὸν οὐχ ὡς θεὸν ἐδόξασαν ἢ ηὐχαρίστησαν, ἀλλ’ ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα.» Καὶ μὴν ὅ γε θεὸς οὗτος, ὃς «ἐν ἀρχῇ ἐποίησε τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν»· σὺ δὲ τὸν μὲν θεὸν οὐ νοεῖς, τὸν δὲ οὐρανὸν προσκυνεῖς, καὶ πῶς οὐκ ἀσεβεῖς; Ἄκουε πάλιν προφήτου λέγοντος «ἐκλείψει μὲν ὁ ἥλιος καὶ ὁ οὐρανὸς σκοτισθήσεται, λάμψει δὲ ὁ παντοκράτωρ εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευθήσονται καὶ οἱ οὐρανοὶ εἱλιγήσονται ὡς δέρρις ἐκτεινόμενοι καὶ συστελλόμενοι» (αὗται γὰρ αἱ προφητικαὶ φωναί) «καὶ ἡ γῆ φεύξεται ἀπὸ προσώπου κυρίου.» Καὶ μυρίας ἂν ἔχοιμί σοι γραφὰς παραφέρειν, ὧν οὐδὲ «κεραία παρελεύσεται μία», μὴ οὐχὶ ἐπιτελὴς γενομένη· «τὸ γὰρ στόμα κυρίου», τὸ ἅγιον πνεῦμα, «ἐλάλησεν ταῦτα.» «Μὴ τοίνυν μηκέτι,» φησίν, «υἱέ μου, ὀλιγώρει παιδείας κυρίου, μηδ’ ἐκλύου ὑπ’ αὐτοῦ ἐλεγχόμενος.» Ὢ τῆς ὑπερβαλλούσης φιλανθρωπίας· οὐδ’ ὡς μαθηταῖς ὁ διδάσκαλος οὐδ’ ὡς οἰκέταις ὁ κύριος οὐδ’ ὡς θεὸς ἀνθρώποις, «πατὴρ δὲ ὣς ἤπιος» νουθετεῖ υἱούς.Α Ανελεύθερος πᾶς ὅστις εἰς δόξαν βλέπει, Ως δὴ παρ' ἐκείνης τευξόμενος καλοῦ τινος. Ἐνταῦθα δὴ σαφῶς, οἶμαι, διδάσκει ὁποῖος ἐστιν ὁ Θεός· καὶ ὡς ἡ δόξα ἡ κοινὴ καὶ ἡ συνήθεια, τους ἑπομένους αὐταῖν, ἀλλὰ μὴ τὸν Θεὸν ἐπιζητοῦντας, ἐξανδραποδιζέσθην. (92). Οὐκ ἀποκρυπτέον οὐδὲ τοὺς ἀμφὶ τὸν Πυθαγόραν (95), οι φασίν. Ο μὲν Θεὸς εἶς· χ' οὗτος δὲ (94) ούχ, ὥς τινες ὑπονοοῦσιν, ἐκτὸς τᾶς διακοσμήσιος, ἀλλ' ἐν αὐτῇ (95) ὅλος, ἐν ὅλῳ τῷ κύκλῳ ἐπίσκοπος πάσας γενέσιος, κράσις των ὅλων· ἀεὶ ὢν, καὶ (96) έργάτας τῶν αὐτοῦ δυνά μιων καὶ ἔργων ἁπάντων, ἐν οὐρανῷ φωστήρ (97), καὶ πάντων πατὴρ, νοῦς καὶ ψύχωσις τῷ ὅλῳ κύκλῳ, πάντων κίνασις (98). Απόχρη καὶ τάδε, εἰς ἐπίγνωσιν Θεοῦ, ἐπιπνοίᾳ Θεοῦ πρὸς αὐτῶν (99) μὲν αναγεγραμμένα, πρὸς δὲ ἡμῶν ἐξειλεγμένα, τῷ γε καὶ σμικρὸν διαθρεῖν ἀλήθειαν δυναμένῳ. Β Ἴτω δὲ ἡμῖν (οὐ γὰρ αὐταρκεί μόνον (1) ἡ φιλο σοφία), ἀλλὰ καὶ αὐτὴ ποιητική, ἡ περὶ τὸ ψεύδος τὰ πάντα ἡσχολημένη· μόλις ποτὲ ἤδη ἀλήθειαν μαρ- τυρήσουσα, μᾶλλον δὲ ἐξομολογουμένη τῷ Θεῷ τὴν μυθώδη παρέκβασιν. Παρίτω δὴ ὅς τις καὶ βούλεται ποιητής πρῶτος. "Αρατος (2) μὲν οὖν, διὰ πάντων τὴν δύναμιν τοῦ Θεοῦ διήκειν νοεῖ · ὄφρ' έμπεδα (5) πάντα φύωνται. Τῷ μιν ἀεὶ, πρῶτόν τε καὶ ὕστατον ἱλάσκονται. Χαῖρε, πάτερ, μέγα θαῦμα, μέγ' ἀνθρώποισιν εξανδραποδίζεσθον. ἀλλ' ἐν αὐτῷ κατοικεῖν Αὐτὸς ἐν ᾧ πεποίηκε... ἐν αὐτῷ ὅλος, ἐν ὅλῳ τῷ κύκλῳ ἐν αὐτῷ, ὅλος ἐν ὅλῳ τῷ κύκλῳ, ἐπι- η όνειας. Ταύτῃ τοι καὶ ὁ ᾿Ασκραῖος αινίττεται Ἡσίοδος τὸν Θεόν Αὐτὸς γὰρ πάντων βασιλεὺς καὶ κοιρανός [έστιν (4), Αθανάτων τε, ὁ δ᾽ οὗ τις ἐπήρεισται κράτος άλλος. Ηδη δὲ καὶ ἐπὶ τῆς σκηνῆς παραγυμνοῦσι τὴν ἀλή σκοπῶν ἐπίσκοπος MΟΣ πάσας γενέσιος, τᾶς γενέσιος πάσας γενεάς ἀεὶ ὤν· καί, Νον.; κρᾶσις (κρῆσις ἐὼν τῶν ὅλων αἰώνων καί, ἐπίκρασις ὢν ὅλων αιώνων, καί, καὶ φῶς καὶ ἐργάτας, ἀρχὰ πάντων, ὃν ἐν οὐρανῷ φ. ἔργων ἀρχὰ πάντων, ἐν οὐρανῷ φ. Ψύχωσις τῶν ὅλων κύκλων, ἁπάντων κίνασις, ψύχωσις τῶν ὅλων κύκλων, πάντων κίνασις, χέσθω : κοίρανός ἐστιν ἀθανάτων· Θεῷ δ' οὗτις ἐρήρισται κράτος ἄλλος, Illiberalis, quisquis intentus stupet Opinionen, vel bonum ex illa petit. CLEMENTIS ALEXANDRINT Quibus sane verbis luculenter mihi docere videtur, qualis sit Deus; quodque consuetudo et communis opinio, eos, qui ipsas sequi, quam Deum quærere malunt, in miseram servitutem abducant. Nec vero prætereundus est Pythagoras, cujus hæc sunt verba Deus quidem est unus: nec is extra hunc rerum ordinem, sed in eo, totus in toto orbe, præses omnis generationis, universorum temperatio, qui semper est suarum compositionum, operumque om- nium auctor, luminare cœli, et pater omnium, mens et vila totius orbis, omnium motus. Atque hæc quidem, quæ ab illis afflatu Dei scripta, a nobis antem selecta sunt, ad agnitionem Dei suffecerint iis omnibus, qui ad perspiciendam veritatem non B sunt prorsus hebetes atque indociles. CAPUT VII. Poetas etiam veritati testimonium ſerre. Accedat insuper ad nos (nec enim erimus sola philosophia contenti) poetica quoque ipsa, quæ penitus dedita mendaciis, vix tandem aliquando veritati testimonium præbebit, seu potius suam ad fabulas digressionem Deo confitebitur. Accedat au- tem e poetis, quicunque velit, primus. Aralus igitur Dei potentiam omnia pervadere existimat: " ut omnia firma sint, ... Hunc semper primum, postremumque propitiant. ' Salve, pater, hominibus magnum miraculum, ma- c [gnum emolumentum. Pariter etiam Ascræus Hesiodus Deum significat : , × Ipse enim omnium rex et princeps est Nec immortalium alius quispiam hoc imperium [ possidet, Quinetiam in scena veritatem aperiunt. Ibi enim, P. ED. POTTER, ED. PARIS. stulat V. SYLBURG. verba tribuunt Justinus M. Cohort. ad Grac. p. 84, 85, et Cyrillus contra Julian., lib. 1, p. 30. Minu- cius Octavio p. 151: Pythagoræ Deus est animus, per universam rerum naturam commeans et intentus: ex quo etiam animalium omnium vita capitur. Salvia- nus De gubernat. Dei, lib. 1, p. 4: Pythagoras phi- losophus... de Deo et beneficiis Dei disserens, sic lo- cutus est: Animus per omnes mundi partes commneans atque diffusus, ex quo omnia, quæ nascuntur, anima- lia vitam capiunt. Quæ verba Salvianus e Lactantii lib. 1, c. 5, sumpsit. Justin., Cyril. Uterque ex Clemente, ut videtur, corrigendus. Vult enim Deum habitare in mundo a se facto: quemadmodum Pythagoras alias dixit in versibus, quos ex eo recitavit Justinus M. De monarch. p. 159, verum Deum non tantum fe- cisse mundum, sed etiam... Incolere quem fecit... Mox pro scribendum auctoritate Justini et Cyrill. idque in versione expressum est. Dein. D pro habent Justin., Cyrill. pro Justinus habet: Cyrillus, hinc emendandus. al.) Justin.; Cyrill. Dein, pro Cyrill. Justin.; Cyrillus. fustin.; Cyrill. quod forte in margine cujusdam libri adno- tatum juxta o ab imperito scriptore in textum, loco tamen alieno receptum est. SYLBURG. ea quæ apud eum præcedunt, non ad ea quæ hic sequuntur. sit, nec ullus alius virium robore cuin Deo contenderit. SYLBURG. (92) Ἐξανδραποδιζέσθην. Regula grammat. po- (95) Τοὺς ἀμφὶ τὸν Πυθαγόραν. Pythagora hac (94) Χ' οὗτος δέ. Αὐτός Justin. αὐτὸς δέ, Cyrill. (95) Αλλ' ἐν αὐτῷ. Αλλ' ἐν ἑαυτῷ, sed ipse in se, (96) Κρασις τῶν ὅλων· ἀεὶ ὢν, και. Κρᾶσις τῶν ὅλων (97) Εργων ἁπάντων, ἐν οὐρανῷ φωστήρ. Έργων (98) ψύχωσις τῷ ὅλῳ κύκλῳ, πάντων κίναςις. (99) Αὐτῶν. Αὐτόν, Νον. (1) Μόνον. Post hanc vocem Nov. addit παρερ (2) "Αρατος. Arati locus est initio φαινομένων. V. (3) Οφρ' ἔμπεδ. Aratus hoc hemistichium refert ad (4) Κοιρανός ἐστιν. Haud scio an germana lectio
PG 8:193Εἶτα Μωυσῆς μὲν ὁμολογεῖ «ἔμφοβος εἶναι καὶ ἔντρομος», ἀκούων περὶ τοῦ λόγου, σὺ δὲ τοῦ λόγου ἀκροώμενος τοῦ θείου οὐ δέδιας; Οὐκ ἀγωνιᾷς; Οὐχὶ ἅμα τε εὐλαβῇ καὶ σπεύδεις ἐκμαθεῖν, τουτέστι σπεύδεις εἰς σωτηρίαν, φοβούμενος τὴν ὀργήν, ἀγαπήσας τὴν χάριν, ζηλώσας τὴν ἐλπίδα, ἵνα ἐκκλίνῃς τὴν κρίσιν; Ἥκετε ἥκετε, ὦ νεολαία ἡ ἐμή· «ἢν γὰρ μὴ αὖθις ὡς τὰ παιδία γένησθε καὶ ἀναγεννηθῆτε,» ὥς φησιν ἡ γραφή, τὸν ὄντως ὄντα πατέρα οὐ μὴ ἀπολάβητε, «οὐδ’ οὐ μὴ εἰσελεύσεσθέ ποτε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.» Πῶς γὰρ εἰσελθεῖν ἐπιτέτραπται τῷ ξένῳ; Ἀλλ’ ὅταν, οἶμαι, ἐγγραφῇ καὶ πολιτευθῇ καὶ τὸν πατέρα ἀπολάβῃ, τότε «ἐν τοῖς τοῦ πατρὸς» γενήσεται, τότε κληρονομῆσαι καταξιωθήσεται, τότε τῆς βασιλείας τῆς πατρῴας κοινωνήσει τῷ γνησίῳ, τῷ «ἠγαπημένῳ». Αὕτη γὰρ ἡ πρωτότοκος ἐκκλησία ἡ ἐκ πολλῶν ἀγαθῶν συγκειμένη παιδίων· ταῦτ’ ἔστι τὰ «πρωτότοκα τὰ ἐναπογεγραμμένα ἐν οὐρανοῖς» καὶ τοσαύταις «μυριάσιν ἀγγέλων» συμπανηγυρίζοντα·θειαν· ὁ μὲν, Καὶ εἰς (5) τὸν αἰθέρα, καὶ εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβλέψας, τόνδε ἡγοῦ Θεόν, φησὶν Εὐα ριπίδης· ὁ δὲ τοῦ Σοφίλου Σοφοκλῆς· Εἰς ταῖς ἀληθείαισιν (6), εἰς ἐστὶν Θεὺς, ὺς οὐρανόν τ' ἔτευξε (7) καὶ γαῖαν μακρὴν, Πόντου τε χαροπὸν εἶδμα, κανέμων βίας (8). θνητοὶ δὲ (5), πουλυκερδίᾳ πλανώμενοι, Ιδρυσάμεσθα πημάτων παραψυχὴν (10) Θεῶν ἀγάλματ' (11) ἐκ λιθίνων, ἢ ξύλων, ἢ χαλ- [κέων, Η χρυσοτεύκτων, ἢ ἐλεφαντίνων τύπους Θυσίας τε τούτοις καὶ κενάς (12) πανηγύρεις Νέμοντες (13), οὕτως εὐσεβεῖν νομίζομεν. Ούτωσὶ μὲν ἤδη καὶ παρακεκινδυνευμένως, ἐπὶ τῆς σκηνῆς, τὴν ἀλήθειαν τοῖς θεαταίς παρεισήγαγεν. Ο δὲ Θράκιος ἱεροφάντης καὶ ποιητὴς ἅμα, ὁ τοῦ Ο άγρου Ορφεύς (14) μετὰ τὴν τῶν ὀργίων ἱερο- φαντίαν, καὶ τῶν εἰδώλων τὴν θεολογίαν, παλινωδία» ἀληθείας εἰσάγει, τὸ ἱερὸν ὄντως ἐμέ ποτε, ὅμως δ' οὖν, ᾅδων λόγον· Φθέγξομαι οἷς θέμις ἐστί· θύρας δ' ἐπίθεσθε βέ [βηλοι Πάντες (15) ὁμῶς· σὺ δ᾽ ἄκουε, φαεσφόρου ἔκ- γονε μήνης, Μουσαΐ', ἐξερέω γὰρ ἀληθέα· μὴ δὲ σε τὰ πρὶν Εν στήθεσσι φανέντα φίλης αἰῶνος ἀμέρσῃ. Εἰς δὲ λόγον θείον βλέψας (16), τούτῳ προσ έδρευε, Ιθύνων (17) κραδίης νοερὸν κύτος, εὖ δ᾽ ἐπίβαινε Ἀτραπιτοῦ, μοῦνον δ' ἐσέρα κόσμοιο άνακτα Αθάνατον... τέτευχε. έτευξε μακραν μακρήν, Βίαν (9)Θνητοί δ. πουλυκερδίᾳ Θνητοὶ δὲ πολλον καρδίαν πλανώμενοι. Μo- Θνητοὶ δὲ πολλοὶ καρδίαν πλανώμενοι. καρδίῃ, καρδίᾳ Πολλοί καρδίᾳ β Θεῶν ἀγάλματ' ἐκ λίθων, ἢ χαλκέων. ἐκ λίθων τε, καὶ ξύλων ἀγάλματα ἢ ξύλων Η "λεφαντίνων ἢ ἐλεφαντίνων. κενάς Theod.;τεύχοντες παρακεκινδυνευμένος παρα- κεκινδυνευμένως, βεβήλοις πάντες βέβηλοι πάντες. εὖ τ' ἐπέβαινε εὖ δ' ἐπίσ βαινε, COHORTATIO AD GENTES. A In allera et calum cum suspexeris, hunc tu Deum Parisiens. in metricam formam distincta ; verum Clemens, parum de verbis sollicitus, Euripidis sen- sum exponit: Verba superius recitavit p. 21, item Strom. v, p. 603. Eosdem, una cum duobus primis e Sophoclis versibus, qui mox hic sequuntur, lau- davit etiam Athenagoras Legat. pag. 25, 24. 50- phoclis versus recitant præterea Justinus M. Cohort. ad Græc., p. 83, lib. De monarch., p. 155: Clemens noster, Strom. v, p. 603; Eusebius, Præparat. Evang. lib. xu, p. 680; Cyrillus contra Julian. lib. 1; Theo- doretus De curat. Græc. affect. serm. 7, p. 590. Cyril, mendose. Monarch. Idem in Cohort. Euseb., Cyrill., mox pro Justin. Athenag. Cyrill. Theod. tra metri rationem. Clemnens in Strom. Vox mendosa est. Hunc versum Clemens sic scripsit in Strom. : Quæ lectio Vigero præ cæteris placuit. Justin. in narch. hoc modo eum protulit: Hæc autem lectio Grotio arrisit. Eam præterea tuen- tur Eusebius et Theodoretus; itemque Justinus in Cohort. et Cyrillus, nisi quod hic ille habeat. Nor., quæ vera lectio esse videtur. monarch. C D existimes, ait Euripides. Sophili vero filius So- phocles: Unus profecto est, unus est tantum Deus, Cali solique machinam qui condidit, Vadumque ponti cærulum, et vim spiritus. At ducta cæco spiritu gens mortalium Commenta cladis in sua solatium est Simulacra divum, facta saxo aut arbore Vel pondere auri, dente vel Lucæ bovis. His victimarum sanguinem, his festos dies Cum dedicamus, ea religio creditur. Sic quidem ille non sine gravi suo periculo veri- tatem in scena spectatoribus exhibuit. Thracing autem ille sacrorum interpres juxta ac poeta, Or pheus Cagri filius, cum sacra mysteria, totumque simulacrorum cultum et religionem exposuisset, verso in contrarium sermone veritatem inducit, verumque sacrum, licet serius quam par erat, car- men canit: Fas quibus est, narrabo; fores claudunto, profani; Quisquis es, illustri Musæe sed edite Luna, Audi, vera loquar, nec quæ olim visa fuere Pecioribus, charæ te privent lumine vitæ: Verbum ast aspiciens divinum, assistere nun- [quam Huic cessa mentemque tuam et cor dirige, [recla ' • Atque via ingredere, mundi autem respice regem, Solum immortalem... Eusebii, Justini in lib. De monarch., neiro præterca exigente, scribendum, Justin. in Cohort.,Cyrill. Hic etiam scripsit metro repugnante ; omittit etiam Nov. Proximo versu metri gratia scribe pro Justinus utroque loco, Theodoret. Cyrillus solus turtur: quam vocem in marginem libri a quodam Christiano scriptam, in textum irrepsisse probabile est. seb., Justin. utroque loco, Cyril. Μox, Flor., Sylb., sed Nov. et reliqui impressi. Orphei versus introduxit lib. De monarch. p. 156, et Cyrillus lib. contra Julianum. Eumdem Orphei locum, vel istius partem aliquam recitant Justinus Cohort. p. 77; Tatianus p. 34; Clemens Str. v, pag. 585, 607, 608, 609, 611; Eusebius Præp. Evang. lib. xir, cap. 12, ex Aristobulo Peripatetico, ejus dem libri cap. 13, ex Clementis Strom.; Theodore- tus serm. De curand. Græc. affect., p. et 483, iterumque serm. 2, p. 491. Quod olim annotavi ad Justini lib. De monarchia. et quidam Tatiani codd., al. Utrum- vis magis placet quam et ex eo Eusebius. Μox, pro Justin. aliique. ' (5) Καὶ εἰς. Hæc non sunt versus, licet in edit. (6) Εἰς ταῖς ἀλ. Ἐν ταῖς ἀληθείαις εἰς ἐστὶ Θεός (7) Τ' ἔτευξε. Τ' έτυχε. Justini quidam codex in (8) Κἀνέμων βίας. Καὶ ἀν. β. Euseb. Cyrill. con- (10) Παραψυχήν. Παραψυχάς Justin. in lib. De (11) Θεῶν ἀγ. Auctoritate Clementis in Strom., (12) Κενάς. Καλάς Clemens in Strom.; Eusel., (13) Νέμοντες. Στέφοντες Clemens in Strom., E- (14) Ορφεύς. Simili cum præfatione Justinus (45) Βέβηλοι πάντες. Βεβήλοις πᾶσιν, Theodoret. (16) Βλέψας. Εμβλέψας Νον. (17) Ιθύνων. Εὐθύνων Clemens Strom. v, p. 607,
πρωτότοκοι δὲ παῖδες ἡμεῖς οἱ τρόφιμοι τοῦ θεοῦ, οἱ τοῦ «πρωτοτόκου» γνήσιοι φίλοι, οἱ πρῶτοι τῶν ἄλλων ἀνθρώπων τὸν θεὸν νενοηκότες, οἱ πρῶτοι τῶν ἁμαρτιῶν ἀπεσπασμένοι, οἱ πρῶτοι τοῦ διαβόλου κεχωρισμένοι. Νυνὶ δὲ τοσούτῳ τινές εἰσιν ἀθεώτεροι, ὅσῳ φιλανθρωπότερος ὁ θεός· ὃ μὲν γὰρ ἐκ δούλων υἱοὺς ἡμᾶς γενέσθαι βούλεται, οἳ δὲ καὶ υἱοὶ γενέσθαι ὑπερηφανήκασιν. Ὢ τῆς ἀπονοίας τῆς πολλῆς· τὸν κύριον ἐπαισχύνεσθε. Ἐλευθερίαν ἐπαγγέλλεται, ὑμεῖς δὲ εἰς δουλείαν ἀποδιδράσκετε. Σωτηρίαν χαρίζεται, ὑμεῖς δὲ εἰς ἄνθρωπον ὑποφέρεσθε. Ζωὴν δωρεῖται αἰώνιον, ὑμεῖς δὲ τὴν κόλασιν ἀναμένετε, καὶ «τὸ πῦρ» δὲ προσκοπεῖτε, «ὃ ἡτοίμασεν ὁ κύριος τῷ διαβόλῳ καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ.» Διὰ τοῦτο ὁ μακάριος ἀπόστολος «μαρτύρομαι ἐν κυρίῳ,» φησίν, «μηκέτι ὑμᾶς περιπατεῖν, καθὼς καὶ τὰ ἔθνη περιπατεῖ ἐν ματαιότητι τοῦ νοὸς αὐτῶν, ἐσκοτισμένοι τῇ διανοίᾳ ὄντες καὶ ἀπηλλοτριωμένοι τῆς ζωῆς τοῦ θεοῦ, διὰ τὴν ἄγνοιαν τὴν οὖσαν ἐν αὐτοῖς, διὰ τὴν πώρωσιν τῆς καρδίας αὐτῶν·θειαν· ὁ μὲν, Καὶ εἰς (5) τὸν αἰθέρα, καὶ εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβλέψας, τόνδε ἡγοῦ Θεόν, φησὶν Εὐα ριπίδης· ὁ δὲ τοῦ Σοφίλου Σοφοκλῆς· Εἰς ταῖς ἀληθείαισιν (6), εἰς ἐστὶν Θεὺς, ὺς οὐρανόν τ' ἔτευξε (7) καὶ γαῖαν μακρὴν, Πόντου τε χαροπὸν εἶδμα, κανέμων βίας (8). θνητοὶ δὲ (5), πουλυκερδίᾳ πλανώμενοι, Ιδρυσάμεσθα πημάτων παραψυχὴν (10) Θεῶν ἀγάλματ' (11) ἐκ λιθίνων, ἢ ξύλων, ἢ χαλ- [κέων, Η χρυσοτεύκτων, ἢ ἐλεφαντίνων τύπους Θυσίας τε τούτοις καὶ κενάς (12) πανηγύρεις Νέμοντες (13), οὕτως εὐσεβεῖν νομίζομεν. Ούτωσὶ μὲν ἤδη καὶ παρακεκινδυνευμένως, ἐπὶ τῆς σκηνῆς, τὴν ἀλήθειαν τοῖς θεαταίς παρεισήγαγεν. Ο δὲ Θράκιος ἱεροφάντης καὶ ποιητὴς ἅμα, ὁ τοῦ Ο άγρου Ορφεύς (14) μετὰ τὴν τῶν ὀργίων ἱερο- φαντίαν, καὶ τῶν εἰδώλων τὴν θεολογίαν, παλινωδία» ἀληθείας εἰσάγει, τὸ ἱερὸν ὄντως ἐμέ ποτε, ὅμως δ' οὖν, ᾅδων λόγον· Φθέγξομαι οἷς θέμις ἐστί· θύρας δ' ἐπίθεσθε βέ [βηλοι Πάντες (15) ὁμῶς· σὺ δ᾽ ἄκουε, φαεσφόρου ἔκ- γονε μήνης, Μουσαΐ', ἐξερέω γὰρ ἀληθέα· μὴ δὲ σε τὰ πρὶν Εν στήθεσσι φανέντα φίλης αἰῶνος ἀμέρσῃ. Εἰς δὲ λόγον θείον βλέψας (16), τούτῳ προσ έδρευε, Ιθύνων (17) κραδίης νοερὸν κύτος, εὖ δ᾽ ἐπίβαινε Ἀτραπιτοῦ, μοῦνον δ' ἐσέρα κόσμοιο άνακτα Αθάνατον... τέτευχε. έτευξε μακραν μακρήν, Βίαν (9)Θνητοί δ. πουλυκερδίᾳ Θνητοὶ δὲ πολλον καρδίαν πλανώμενοι. Μo- Θνητοὶ δὲ πολλοὶ καρδίαν πλανώμενοι. καρδίῃ, καρδίᾳ Πολλοί καρδίᾳ β Θεῶν ἀγάλματ' ἐκ λίθων, ἢ χαλκέων. ἐκ λίθων τε, καὶ ξύλων ἀγάλματα ἢ ξύλων Η "λεφαντίνων ἢ ἐλεφαντίνων. κενάς Theod.;τεύχοντες παρακεκινδυνευμένος παρα- κεκινδυνευμένως, βεβήλοις πάντες βέβηλοι πάντες. εὖ τ' ἐπέβαινε εὖ δ' ἐπίσ βαινε, COHORTATIO AD GENTES. A In allera et calum cum suspexeris, hunc tu Deum Parisiens. in metricam formam distincta ; verum Clemens, parum de verbis sollicitus, Euripidis sen- sum exponit: Verba superius recitavit p. 21, item Strom. v, p. 603. Eosdem, una cum duobus primis e Sophoclis versibus, qui mox hic sequuntur, lau- davit etiam Athenagoras Legat. pag. 25, 24. 50- phoclis versus recitant præterea Justinus M. Cohort. ad Græc., p. 83, lib. De monarch., p. 155: Clemens noster, Strom. v, p. 603; Eusebius, Præparat. Evang. lib. xu, p. 680; Cyrillus contra Julian. lib. 1; Theo- doretus De curat. Græc. affect. serm. 7, p. 590. Cyril, mendose. Monarch. Idem in Cohort. Euseb., Cyrill., mox pro Justin. Athenag. Cyrill. Theod. tra metri rationem. Clemnens in Strom. Vox mendosa est. Hunc versum Clemens sic scripsit in Strom. : Quæ lectio Vigero præ cæteris placuit. Justin. in narch. hoc modo eum protulit: Hæc autem lectio Grotio arrisit. Eam præterea tuen- tur Eusebius et Theodoretus; itemque Justinus in Cohort. et Cyrillus, nisi quod hic ille habeat. Nor., quæ vera lectio esse videtur. monarch. C D existimes, ait Euripides. Sophili vero filius So- phocles: Unus profecto est, unus est tantum Deus, Cali solique machinam qui condidit, Vadumque ponti cærulum, et vim spiritus. At ducta cæco spiritu gens mortalium Commenta cladis in sua solatium est Simulacra divum, facta saxo aut arbore Vel pondere auri, dente vel Lucæ bovis. His victimarum sanguinem, his festos dies Cum dedicamus, ea religio creditur. Sic quidem ille non sine gravi suo periculo veri- tatem in scena spectatoribus exhibuit. Thracing autem ille sacrorum interpres juxta ac poeta, Or pheus Cagri filius, cum sacra mysteria, totumque simulacrorum cultum et religionem exposuisset, verso in contrarium sermone veritatem inducit, verumque sacrum, licet serius quam par erat, car- men canit: Fas quibus est, narrabo; fores claudunto, profani; Quisquis es, illustri Musæe sed edite Luna, Audi, vera loquar, nec quæ olim visa fuere Pecioribus, charæ te privent lumine vitæ: Verbum ast aspiciens divinum, assistere nun- [quam Huic cessa mentemque tuam et cor dirige, [recla ' • Atque via ingredere, mundi autem respice regem, Solum immortalem... Eusebii, Justini in lib. De monarch., neiro præterca exigente, scribendum, Justin. in Cohort.,Cyrill. Hic etiam scripsit metro repugnante ; omittit etiam Nov. Proximo versu metri gratia scribe pro Justinus utroque loco, Theodoret. Cyrillus solus turtur: quam vocem in marginem libri a quodam Christiano scriptam, in textum irrepsisse probabile est. seb., Justin. utroque loco, Cyril. Μox, Flor., Sylb., sed Nov. et reliqui impressi. Orphei versus introduxit lib. De monarch. p. 156, et Cyrillus lib. contra Julianum. Eumdem Orphei locum, vel istius partem aliquam recitant Justinus Cohort. p. 77; Tatianus p. 34; Clemens Str. v, pag. 585, 607, 608, 609, 611; Eusebius Præp. Evang. lib. xir, cap. 12, ex Aristobulo Peripatetico, ejus dem libri cap. 13, ex Clementis Strom.; Theodore- tus serm. De curand. Græc. affect., p. et 483, iterumque serm. 2, p. 491. Quod olim annotavi ad Justini lib. De monarchia. et quidam Tatiani codd., al. Utrum- vis magis placet quam et ex eo Eusebius. Μox, pro Justin. aliique. ' (5) Καὶ εἰς. Hæc non sunt versus, licet in edit. (6) Εἰς ταῖς ἀλ. Ἐν ταῖς ἀληθείαις εἰς ἐστὶ Θεός (7) Τ' ἔτευξε. Τ' έτυχε. Justini quidam codex in (8) Κἀνέμων βίας. Καὶ ἀν. β. Euseb. Cyrill. con- (10) Παραψυχήν. Παραψυχάς Justin. in lib. De (11) Θεῶν ἀγ. Auctoritate Clementis in Strom., (12) Κενάς. Καλάς Clemens in Strom.; Eusel., (13) Νέμοντες. Στέφοντες Clemens in Strom., E- (14) Ορφεύς. Simili cum præfatione Justinus (45) Βέβηλοι πάντες. Βεβήλοις πᾶσιν, Theodoret. (16) Βλέψας. Εμβλέψας Νον. (17) Ιθύνων. Εὐθύνων Clemens Strom. v, p. 607,
PG 8:195οἵτινες ἑαυτοὺς παρέδωκαν ἀπηλγηκότες τῇ ἀσελγείᾳ εἰς ἐργασίαν ἀκαθαρσίας πάσης καὶ πλεονεξίας.» Τοιούτου μάρτυρος ἐλέγχοντος τὴν τῶν ἀνθρώπων ἄνοιαν καὶ θεὸν ἐπιβοωμένου, τί δὴ ἕτερον ὑπολείπεται τοῖς ἀπίστοις ἢ κρίσις καὶ καταδίκη; Οὐ κάμνει δὲ ὁ κύριος παραινῶν, ἐκφοβῶν, προτρέπων, διεγείρων, νουθετῶν· ἀφυπνίζει γέ τοι καὶ τοῦ σκότους αὐτοῦ τοὺς πεπλανημένους διανίστησιν· «ἔγειρε,» φησίν, «ὁ καθεύδων καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χριστὸς κύριος,» ὁ τῆς ἀναστάσεως ἥλιος, ὁ «πρὸ ἑωσφόρου» γεννώμενος, ὁ ζωὴν χαρισάμενος ἀκτῖσιν ἰδίαις. Μὴ οὖν περιφρονείτω τις τοῦ λόγου, μὴ λάθῃ καταφρονῶν ἑαυτοῦ. Λέγει γάρ που ἡ γραφή· «σήμερον ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, μὴ σκληρύνητε τοῦ καρδίας ὑμῶν ὡς ἐν τῷ παραπικρασμῷ κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ, οὗ ἐπείρασαν οἱ πατέρες ὑμῶν ἐν δοκιμασίᾳ.» Ἡ δὲ δοκιμασία τίς ἐστιν εἰ θέλεις μαθεῖν, τὸ ἅγιόν σοι πνεῦμα ἐξηγήσεται· «καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου,» φησί, «τεσσαράκοντα ἔτη· διὸ προσώχθισα τῇ γενεᾷ ταύτῃ καὶ εἶπον· ἀεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ· αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου, ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου·Τοῖς κυμβάλοις ἄνθρωπος, εἰς ὃ βούλεται, Ὁ τοῦτο ποιῶν ἐστὶ μείζων τοῦ Θεοῦ. Ἀλλ' ἔστι τόλμης καὶ βίου ταῦτ' ὄργανα Ευρημέν' ἀνθρώποισιν. Καὶ οὐχὶ μόνος ὁ Μένανδρος, ἀλλὰ καὶ "Ομηρος, καὶ Εὐριπίδης, καὶ ἄλλοι συχνοί ποιηταί, διελέγχουσιν ὑμῶν τοὺς θεοὺς, καὶ λοιδορεῖσθαι οὐ δεδίασιν, οὐδὲ καθ' ὁπόσον, αὐτοῖς. Αὐτίκα τὴν Αθηναν κυνά μυιαν (26), καὶ τὸν Ηφαιστον ἀμφιγύην καλοῦσιν τῇ δὲ Αφροδίτη ή Ελένη φησί Μηκέτι σοῖσι (27) πόδεσσιν ύποστρέψειας 0- [λυμπον. Ἐπὶ δὲ τοῦ Διονύσου ἀναφανδόν Ομηρος γράφει· Ος ποτε μαινομένοιο Διωνύσσοιο τιθήνας Σενε κατ' ἠγάθεον Νυσσήτον· αἱ δ' ἅμα πᾶσαι θύσθλα χαμαὶ κατέχευαν, ὑπ' ἀνδροφόνοιο [Λυκούργου. Αξιος ὡς ἀληθῶς Σωκρατικῆς διατριβῆς ὁ Εὐριπί δης, εἰς τὴν ἀλήθειαν ἀπιδών, καὶ τοὺς θεατὰς ὑπερ- ιδών· ποτὲ μὲν τὸν ᾿Απόλλωνα, .... *Ος μεσομφάλους (28) ἕδρας Ναίει, βροτοῖσιν στόμα (29) νέμων σαφέστατα, διελέγχων Κείνῳ (30) πειθόμενος, τὴν τεκοῦσαν ἔκτανον Ἐκεῖνον ἡγεῖσθ᾽ ἀνόσιον, καὶ κτείνατε Ἐκεῖνος ἤμαρτ', οὐκ ἐγώ, ἀμαθέστερος (34) ἂν τοῦ καλοῦ καὶ τῆς δίκης ποτέ δ' ἐμμανῆ (32) εἰσάγων Ηρακλέα, καὶ μετ Ούοντα, ἀλλαχόθι, καὶ ἄπληστον· πῶς γὰρ οὐχὶ, δς, ἑστιώμενος τοῖς κρέασι, χλωρὰ σῦκα ἐπήσθιεν, ἄμου σα ὑλλακτῶν, ὥστε βαρβάρω μαθεῖν; Ηδη δὲ ἐν Ιωνι τῷ δράματι γυμνῇ τῇ κεφαλῇ (35) ἐγκυκλεῖ (34) τῷ θεάτρῳ τοὺς θεούς· Πῶς οὖν (55) δίκαιον, τοὺς νόμους ὑμᾶς βροτοῖς Γράψαντας, αὐτοὺς ἀδικίας (56) όφλισκάνειν; Εἰ δ᾽, οὐ γὰρ ἔσται, τῷ λόγῳ δὲ χρήσομαι· δίκας βιαίων δώσετ᾽ ἀνθρώποις γάμων, Σύ, καὶ Ποσειδῶν, Ζεύς θ' ὃς οὐρανοῦ κρατεῖ, Ναοὺς τίνοντες ἀδικίᾳ (37) κενώσετε. Ὥρα τοίνυν, τῶν ἄλλων ἡμῖν τῇ τάξει προδιηνυ- * Ρ. Τίπτ' αὖ ὦ κυνόμυια, θεοὺς ἔριδι ξυνελαύνεις ; Ηχι ἑκάστῳ δῶμα περικλυτὸς ἀμφιγυήεις "Ηφαιστος ποίησ᾽ εἰδυίῃσι πραπίδεσσι. Ζ, κτείνατε, Αμαθέστερός γ' ὧν τοῦ καλοῦ καὶ τῆς δίκης. ἄμουσ᾽ ὑλακτεῖν, χλωρὰ συκ' ἐπήσθιεν, Αμουσ᾽ ὑλακτῶν, ὥστε βαρβάρῳ μαθεῖν. COHORTA TIO AD GENTES. A B Homo perductat creperis tintinnabulis; Tantum qui pollet, ipse jam major Deo est. Sed ista sunt commenta confidentiæ, Et impudentis ingenii molimina. & Neque vero solus Menander, sed etiam Homerus, et Euripides, aliique poetæ permulti, deos vestros coarguunt, nec tantillum verentur maledictis cos proscindere. Etenim Minervam, cynomyiam, et Vul canum, utroque pede claudum appellant. Helena au- tem Venerem sic alloquitur : Neque tuis pedibus posthac revertaris ad Olym- pam. De Baccho autem palam et aperte dicit Homerus : Et qui nutrices Bacchi quandoque furentis In dium immisit Dionysum, quæ simul omnes Thyrsum jecerunt, savo impellente Lycurgo. Socratica sane schola dignum se præstat Euripides, qui respiciens ad veritatem, spectatores suos despi- cit ac contemnit. Modo enim Apollinem .... qui sedem media in terra Inhabitans, tribuit hominibus certissima oracula, coarguit : Huic parens interfeci matrem; Illum ducite pollutum, et interficite : Ille peccavit, non ego, Quid sit justum atque honestum minus call!ns : modo autem Herculem inducit furiosum, et ebrium alibi, et inexplebilem. Quidni enin? cum exceptus hospitio post carnem comederet virides ficus, ab- C surda quaedam latrans, quæ vel barbarus notabat. Jam in fabula, quæ Ion inscribitur, deos nudo ca- pite in theatrum volvit : At nonne iniquum est, vos, suas leges quibus Gens debet hominum, nulla lege vivere? Si, quod futurum non erit, dicam tamen, Hominibus æquo stupra lueretis modo Neptunus, et tu, rexque supremus poli, Vacuaret omnes mulcta templorum deos. CAPUT VIII. Veram de Deo doctrinam a Prophctis esse petendam. ED. POTTER, ED. PARIS. nonnullis recitavit Justinus M. in lib. De monarchia, p. 167. lterum Iliad. A, vers. : Bacchio, qui sequuntur, exstant Iliad. v. 132. oraculo suadente, matrem interfecerat. Exstant apucl Euripid. Orest., v. 590. idem. Exstant autem bi versus loco su- perius dicto. sum pertinet, qui non cum reliquis, quos Clemens hic recitat, sed inferius Orest., v. 417, exstat, quo loco sic se habet: Eumdem locum laudavit etiam D. Justinus, lib. De monarchia. D Cæterum tempus jam est, cum cætera sint a no- rentem; in iis vero, quæ sequuntur, ejusdem Al- cestid. actus quarti principium; quo loco Hercules vino se et cibis ingurgitans, dicitur absurda latrare, v. 760, vel potius ejusdem alium similem locum; nam ea, quæ sequuntur, paulum mutata in iambos transcunt: ..... citra pudorem et palam aliquid faciunt, dicuntur id nudo capite facere. Utitur D. Cyrillus in Joan. Evan- gelium, et D. Chrysost. in Babylam. Vide prover bioruni Centurias. COLLECT. Conf. quæ superius dicta sunt pag. 11, not. citat praeterea Stobæus, itemque Justinus M. lib. De monarchia. Justin., Stob.,ex Euripide, ut videtur, corrigendi. pid., Nov., Justin., Stob. (26) Κυνόμυιαν. Iliad. Φ, vers. 394 : (27) Μηκέτι σοῖσι. Iliad. Γ, ν. 405. Versus de (28) "Ος μεσομ. Orestis verba, qui, Delphico (29) Στόμα. Εἰς στόμα Νον. (30) Κείνῳ. Τούτῳ Euripid. mox, κτείνετε pro (31) Αμαθέστερος. Hæc vox ad sequentem ver- (32) Εμμανή. Respicit Euripidis Herculem Fu- (55) Γυμνῇ τῇ κεφαλῇ. Paroemia est; nam qui (54) Ἐγκυκλεῖ. Ἐκκυκλεῖ Νον.,quod rectius est. (35) Nos our. Hæc exstant Tonis v. 442. Ea re- (56) Αδικίας. Ανομίαν Euripid.;sed ἀδικίας (57) Αδικίᾳ. Scribe ἀδικίας, quod habent Euri
εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου.» Ὁρᾶτε τὴν ἀπειλήν· ὁρᾶτε τὴν προτροπήν· ὁρᾶτε τὴν τιμήν· τί δὴ οὖν ἔτι τὴν χάριν εἰς ὀργὴν μεταλλάσσομεν καὶ οὐχὶ ἀναπεπταμέναις ταῖς ἀκοαῖς καταδεχόμενοι τὸν λόγον ἐν ἁγναῖς ξενοδοχοῦμεν ταῖς ψυχαῖς τὸν θεόν; Μεγάλη γὰρ τῆς ἐπαγγελίας αὐτοῦ ἡ χάρις, ἐὰν σήμερον τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσωμεν· τὸ δὲ σήμερον καθ’ ἑκάστην [αὐτοῦ] αὔξεται τὴν ἡμέραν, ἔστ’ ἂν ἡ σήμερον ὀνομάζηται. Μέχρι δὲ συντελείας καὶ ἡ σήμερον καὶ ἡ μάθησις διαμένει· καὶ τότε ἡ ὄντως σήμερον ἡ ἀνελλιπὴς τοῦ θεοῦ ἡμέρα τοῖς αἰῶσι συνεκτείνεται. Ἀεὶ οὖν τῆς φωνῆς ὑπακούωμεν τοῦ θείου λόγου· ἡ σήμερον γὰρ ἀίδιος· αἰώνων ἐστὶν εἰκών, σύμβολον δὲ τοῦ φωτὸς ἡ ἡμέρα, φῶς δὲ ὁ λόγος ἀνθρώποις, δι’ οὗ καταυγαζόμεθα τὸν θεόν. Εἰκότως ἄρα πιστεύσασι μὲν καὶ ὑπακούουσιν ἡ χάρις ὑπερπλεονάσει, ἀπειθήσασι δὲ καὶ πλανωμένοις κατὰ καρδίαν, ὁδούς τε τὰς κυριακὰς μὴ ἐγνωκόσιν, ἃς εὐθείας ποιεῖν καὶ εὐτρεπίζειν παρήγγειλεν Ἰωάννης, τούτοις δὴ προσώχθισεν ὁ θεὸς καὶ ἀπειλεῖ· καὶ δὴ καὶ τὸ τέλος τῆς ἀπειλῆς αἰνιγματωδῶς ἀπειλήφασιν οἱ παλαιοὶ τῶν Ἑβραίων πλανῆται·Τοῖς κυμβάλοις ἄνθρωπος, εἰς ὃ βούλεται, Ὁ τοῦτο ποιῶν ἐστὶ μείζων τοῦ Θεοῦ. Ἀλλ' ἔστι τόλμης καὶ βίου ταῦτ' ὄργανα Ευρημέν' ἀνθρώποισιν. Καὶ οὐχὶ μόνος ὁ Μένανδρος, ἀλλὰ καὶ "Ομηρος, καὶ Εὐριπίδης, καὶ ἄλλοι συχνοί ποιηταί, διελέγχουσιν ὑμῶν τοὺς θεοὺς, καὶ λοιδορεῖσθαι οὐ δεδίασιν, οὐδὲ καθ' ὁπόσον, αὐτοῖς. Αὐτίκα τὴν Αθηναν κυνά μυιαν (26), καὶ τὸν Ηφαιστον ἀμφιγύην καλοῦσιν τῇ δὲ Αφροδίτη ή Ελένη φησί Μηκέτι σοῖσι (27) πόδεσσιν ύποστρέψειας 0- [λυμπον. Ἐπὶ δὲ τοῦ Διονύσου ἀναφανδόν Ομηρος γράφει· Ος ποτε μαινομένοιο Διωνύσσοιο τιθήνας Σενε κατ' ἠγάθεον Νυσσήτον· αἱ δ' ἅμα πᾶσαι θύσθλα χαμαὶ κατέχευαν, ὑπ' ἀνδροφόνοιο [Λυκούργου. Αξιος ὡς ἀληθῶς Σωκρατικῆς διατριβῆς ὁ Εὐριπί δης, εἰς τὴν ἀλήθειαν ἀπιδών, καὶ τοὺς θεατὰς ὑπερ- ιδών· ποτὲ μὲν τὸν ᾿Απόλλωνα, .... *Ος μεσομφάλους (28) ἕδρας Ναίει, βροτοῖσιν στόμα (29) νέμων σαφέστατα, διελέγχων Κείνῳ (30) πειθόμενος, τὴν τεκοῦσαν ἔκτανον Ἐκεῖνον ἡγεῖσθ᾽ ἀνόσιον, καὶ κτείνατε Ἐκεῖνος ἤμαρτ', οὐκ ἐγώ, ἀμαθέστερος (34) ἂν τοῦ καλοῦ καὶ τῆς δίκης ποτέ δ' ἐμμανῆ (32) εἰσάγων Ηρακλέα, καὶ μετ Ούοντα, ἀλλαχόθι, καὶ ἄπληστον· πῶς γὰρ οὐχὶ, δς, ἑστιώμενος τοῖς κρέασι, χλωρὰ σῦκα ἐπήσθιεν, ἄμου σα ὑλλακτῶν, ὥστε βαρβάρω μαθεῖν; Ηδη δὲ ἐν Ιωνι τῷ δράματι γυμνῇ τῇ κεφαλῇ (35) ἐγκυκλεῖ (34) τῷ θεάτρῳ τοὺς θεούς· Πῶς οὖν (55) δίκαιον, τοὺς νόμους ὑμᾶς βροτοῖς Γράψαντας, αὐτοὺς ἀδικίας (56) όφλισκάνειν; Εἰ δ᾽, οὐ γὰρ ἔσται, τῷ λόγῳ δὲ χρήσομαι· δίκας βιαίων δώσετ᾽ ἀνθρώποις γάμων, Σύ, καὶ Ποσειδῶν, Ζεύς θ' ὃς οὐρανοῦ κρατεῖ, Ναοὺς τίνοντες ἀδικίᾳ (37) κενώσετε. Ὥρα τοίνυν, τῶν ἄλλων ἡμῖν τῇ τάξει προδιηνυ- * Ρ. Τίπτ' αὖ ὦ κυνόμυια, θεοὺς ἔριδι ξυνελαύνεις ; Ηχι ἑκάστῳ δῶμα περικλυτὸς ἀμφιγυήεις "Ηφαιστος ποίησ᾽ εἰδυίῃσι πραπίδεσσι. Ζ, κτείνατε, Αμαθέστερός γ' ὧν τοῦ καλοῦ καὶ τῆς δίκης. ἄμουσ᾽ ὑλακτεῖν, χλωρὰ συκ' ἐπήσθιεν, Αμουσ᾽ ὑλακτῶν, ὥστε βαρβάρῳ μαθεῖν. COHORTA TIO AD GENTES. A B Homo perductat creperis tintinnabulis; Tantum qui pollet, ipse jam major Deo est. Sed ista sunt commenta confidentiæ, Et impudentis ingenii molimina. & Neque vero solus Menander, sed etiam Homerus, et Euripides, aliique poetæ permulti, deos vestros coarguunt, nec tantillum verentur maledictis cos proscindere. Etenim Minervam, cynomyiam, et Vul canum, utroque pede claudum appellant. Helena au- tem Venerem sic alloquitur : Neque tuis pedibus posthac revertaris ad Olym- pam. De Baccho autem palam et aperte dicit Homerus : Et qui nutrices Bacchi quandoque furentis In dium immisit Dionysum, quæ simul omnes Thyrsum jecerunt, savo impellente Lycurgo. Socratica sane schola dignum se præstat Euripides, qui respiciens ad veritatem, spectatores suos despi- cit ac contemnit. Modo enim Apollinem .... qui sedem media in terra Inhabitans, tribuit hominibus certissima oracula, coarguit : Huic parens interfeci matrem; Illum ducite pollutum, et interficite : Ille peccavit, non ego, Quid sit justum atque honestum minus call!ns : modo autem Herculem inducit furiosum, et ebrium alibi, et inexplebilem. Quidni enin? cum exceptus hospitio post carnem comederet virides ficus, ab- C surda quaedam latrans, quæ vel barbarus notabat. Jam in fabula, quæ Ion inscribitur, deos nudo ca- pite in theatrum volvit : At nonne iniquum est, vos, suas leges quibus Gens debet hominum, nulla lege vivere? Si, quod futurum non erit, dicam tamen, Hominibus æquo stupra lueretis modo Neptunus, et tu, rexque supremus poli, Vacuaret omnes mulcta templorum deos. CAPUT VIII. Veram de Deo doctrinam a Prophctis esse petendam. ED. POTTER, ED. PARIS. nonnullis recitavit Justinus M. in lib. De monarchia, p. 167. lterum Iliad. A, vers. : Bacchio, qui sequuntur, exstant Iliad. v. 132. oraculo suadente, matrem interfecerat. Exstant apucl Euripid. Orest., v. 590. idem. Exstant autem bi versus loco su- perius dicto. sum pertinet, qui non cum reliquis, quos Clemens hic recitat, sed inferius Orest., v. 417, exstat, quo loco sic se habet: Eumdem locum laudavit etiam D. Justinus, lib. De monarchia. D Cæterum tempus jam est, cum cætera sint a no- rentem; in iis vero, quæ sequuntur, ejusdem Al- cestid. actus quarti principium; quo loco Hercules vino se et cibis ingurgitans, dicitur absurda latrare, v. 760, vel potius ejusdem alium similem locum; nam ea, quæ sequuntur, paulum mutata in iambos transcunt: ..... citra pudorem et palam aliquid faciunt, dicuntur id nudo capite facere. Utitur D. Cyrillus in Joan. Evan- gelium, et D. Chrysost. in Babylam. Vide prover bioruni Centurias. COLLECT. Conf. quæ superius dicta sunt pag. 11, not. citat praeterea Stobæus, itemque Justinus M. lib. De monarchia. Justin., Stob.,ex Euripide, ut videtur, corrigendi. pid., Nov., Justin., Stob. (26) Κυνόμυιαν. Iliad. Φ, vers. 394 : (27) Μηκέτι σοῖσι. Iliad. Γ, ν. 405. Versus de (28) "Ος μεσομ. Orestis verba, qui, Delphico (29) Στόμα. Εἰς στόμα Νον. (30) Κείνῳ. Τούτῳ Euripid. mox, κτείνετε pro (31) Αμαθέστερος. Hæc vox ad sequentem ver- (32) Εμμανή. Respicit Euripidis Herculem Fu- (55) Γυμνῇ τῇ κεφαλῇ. Paroemia est; nam qui (54) Ἐγκυκλεῖ. Ἐκκυκλεῖ Νον.,quod rectius est. (35) Nos our. Hæc exstant Tonis v. 442. Ea re- (56) Αδικίας. Ανομίαν Euripid.;sed ἀδικίας (57) Αδικίᾳ. Scribe ἀδικίας, quod habent Euri
PG 8:197οὐ γὰρ εἰσελθεῖν εἰς τὴν κατάπαυσιν λέγονται διὰ τὴν ἀπιστίαν, πρὶν ἢ σφᾶς αὐτοὺς κατακολουθήσαντας τῷ Μωυσέως διαδόχῳ ὀψέ ποτε ἔργῳ μαθεῖν, οὐκ ἂν ἄλλως σωθῆναι, μὴ οὐχὶ ὡς Ἰησοῦς πεπιστευκότας. Φιλάνθρωπος δὲ ὢν ὁ κύριος πάντας ἀνθρώπους «εἰς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας» παρακαλεῖ, ὁ τὸν παράκλητον ἀποστέλλων. Τίς οὖν ἡ ἐπίγνωσις; Θεοσέβεια· «θεοσέβεια δὲ πρὸς πάντα ὠφέλιμος» κατὰ τὸν Παῦλον, «ἐπαγγελίαν ἔχουσα ζωῆς τῆς νῦν καὶ τῆς μελλούσης.» Πόσου, ὁμολογήσατε, ὦ ἄνθρωποι, εἰ ἐπιπράσκετο σωτηρία ἀίδιος, ὠνήσασθε ἄν; Οὐδὲ εἰ τὸν Πακτωλόν τις ὅλον, τοῦ χρυσίου τὸ ῥεῦμα τὸ μυθικόν, ἀπομετρήσαι, ἀντάξιον σωτηρίας μισθὸν ἀριθμήσει. Μὴ οὖν ἀποκάμητε· ἔξεστιν ὑμῖν, ἢν ἐθέλητε, ἐξωνήσασθαι τὴν πολυτίμητον σωτηρίαν οἰκείῳ θησαυρῷ, ἀγάπῃ καὶ πίστει, ζωῆς ὅς ἐστιν ἀξιόλογος μισθός. Ταύτην ἡδέως τὴν τιμὴν ὁ θεὸς λαμβάνει.οἱ χρησμοί, τὰς εἰς τὴν θεοσέβειαν ἡμῖν ἀφορμάς ἐναργέστατα προτείνοντες, θεμελιοῦσι τὴν ἀλήθειαν Γραφαὶ δὲ αἱ θεῖαι, καὶ πολιτεῖαι σώφρονες, σύντο μας σωτηρίας οδοί· γυμναὶ κομμωτικῆς, καὶ τῆς έχε τὸς καλλιφωνίας, καὶ στωμυλίας, καὶ κολακείας ὑπάρ χουσαι, ἀνιστῶσιν ἀγχόμενον ὑπὸ κακίας τὸν ἄνθρω πον, ὑπεριδοῦσαι τὸν ὄλισθον τὸν βιωτικόν, μια καὶ τῇ αὐτῇ φωνῇ πολλὰ θεραπεύουσαι (38), ἀποτρέπου σαι μὲν ἡμᾶς τῆς ἐπιζημίου ἀπάτης, προτρέπουσαι δὲ ἐμφανῶς εἰς προοπτον σωτηρίαν. Αὐτίκα γοῦν ἡ προφῆτις ἡμῖν ἀπάτω πρώτη Σίβυλλα τὸ ᾆσμα το σο τήριον· Α σμένων, ἐπὶ τὰς προφητικὰς ἰέναι γραφάς· καὶ γὰρ Οὗτος (59) Ιδού πάντ' ἐστὶ (40) σαφής, απλά [νητος υπάρχει *Ελθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε καὶ ζόφον αἰεί· Πελίου γλυκυδερκές (41), ιδού, φάος ἔξοχα λάμπει. Γνῶτε δὲ κατθέμενοι σοφίην ἐν στήθεσιν ὑμῶν· Εἰς Θεός ἐστι, βροχὰς, ἀνέμους, σεισμούς τ' ἐπιπέμπων (42), Αστεροπάς, λιμοὺς, λοιμούς, καὶ κήδεα λυγρά, Καὶ νιφετούς, κρύσταλλά τε. Τί καθ᾿ ἔν ἐξα- [γορεύω (43) ; Οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει· ἐνθέως σφόδρα τὴν μὲν ἀπάτην ἀπεικάζουσα τῷ σκό- τει, τὴν δὲ γνῶσιν ἡλίῳ καὶ φωτὶ τοῦ Θεοῦ· ἄμφω δὲ παραθεμένη τῇ συγκρίσει, τὴν ἐκλογὴν διδάσκει. Τὸ γὰρ ψεῦδος, οὐ ψιλῇ τῇ παραθέσει τἀληθοῦς δια- σκεδάννυται· τῇ δὲ χρήσει τῆς ἀληθείας ἐκβιαζόμε- νον, φυγαδεύεται. Ἱερεμίας δὲ ὁ προφήτης, ὁ πάνω σοφος, μᾶλλον δὲ ἐν Ἱερεμίᾳ τὸ ἅγιον Πνεῦμα, ἐπι- δείκνυσι τὸν Θεόν· Θεὸς ἐγγίζων ἐγὼ εἰμὶ, φησί, καὶ οὐχὶ Θεὸς πόρρωθεν. Εἰ ποιήσει τι ἄνθρωπος ἐν κρυφαίοις (44), καὶ ἐγὼ οὐκ ὄψομαι αὐτόν; ἢ οὐχὶ τοὺς οὐρανοὺς καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ ; λέ * γεῖ Κύριος. Πάλιν δὲ αὖ διὰ Ἡσαΐου, Τίς μετρή σει (45), φησὶ, τὸν οὐρανὸν σπιθαμῇ, καὶ πᾶσαν τὴν γῆν δρακί ; "Ορα τὸ μέγεθος τοῦ Θεοῦ, καὶ και ταπλάγηθι. Τοῦτον προσκυνήσωμεν, ἐφ᾽ οὗ φησὶν ὁ προφήτης· Ἀπὸ προσώπου (46) σου ὄρη τακήσονται, ὡς ἀπὸ προσώπου πυρὸς τήκεται κηρός. Οὗτος, φησίν, ἐστὶν ὁ Θεὸς, οὗ θρόνος μὲν ἔστιν ὁ οὐρα νὺς, ὑποπόδιον δὲ ἡ γῆ· ὃς ἐὰν ἀνοίξῃ τὸν οὐρα νὸν, τρόμος σὲ λήψεται. Βούλει καὶ περὶ τῶν εἰδώλων ἀκοῦσαι τί φησιν ὁ προφήτης οὗτος; Παραδειγματι- * Ρ. γνόφον ζόφον, γλυκύδακρυς. πέμπων λοιμούς Νον. 2. σταλλα. Τί δὴ καθ' ἓν ἐξαγορεύω, τί δή Εἰ κρυβήσεταί τις ἐν χρ. ΜΟΣ, μὴ οὐχὶ τὸν οὐρανόν ἢ οὐχὶ τοὺς οὐρανούς. Εάν ἐσοίξῃς τὸν οὐρανὸν, τρόμος λήψεται ἀπὸ σοῦ ση, καὶ τακήσονται ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πι ρὸς τήκεται. Εt Οὕτω λέγει Κύριος" Ο ουρανός μοι θρόνος, καὶ ἡ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδών μου. CLEMENTIS ALEXANDRINI bis ordine suo prius percursa et tractata, ad pro- phetarum scripturas procedere. Horum enim re- sponsis,quæ rationem ☑colendi Deum admodum ma- nifeste nobis exhibent, fundata est veritas. Divinæ autem Scripturæ, sapientesque institutiones com- pendio ducunt ad salutem : expertesque omni ſuco, et externis verborum ornamentis, blanditiis, atque illecebris, hominem vitiis plane suffocatum susci- tant, dum ancipites hujus vitæ casus contemnere docent, unaque et eadem voce diversos affectus cu- rant, cohortantes quidem a periculosa fraude, clare autem ad consequendam illam, quæ nobis posita est ante oculos, salutem adhortantes. Propterea prima nobis Sibylla vates salutare canticum acci- nat : Undique clarescit, nulloque errore vagatur: Credite dum luci, tenebrasque relinquite noctis : Solis adest jucunda dies, micat inclyta lampas : Ergo agite, atque animis vigeat sapientia vestris : Unicus est Deus, imbriferos qui decutit Euros, B Fulmina, pestes, atque fames, et tristia cuncta, Et glaciem, atque nives. Quid opus, tibi singula dicant ? Est cali Princeps, Dominus terra, is quoque vere est; ubi divine admodum fraudem tenebris, Dei vero cognitionem soli atque luci assimilavit; et factą comparatione, utrum ex illis eligendum sit, edo- cet. Nec enim falsum nuda propositione veri dissi- patur, sed usu veritatis rejicitur atque fugatur. C Cæterum sapientissimus propheta Jeremias, seu po- tius sanctus in eo Spiritus, Deum ostendit: Deus appropinquans ego sum, inquit, et non Deus procul. Si fecerit homo aliquid in occulto, et ego non videbo ipsum? Annon cœlum et terram ego impleo? dicit Dominus s. Rursus autem per Isaiam, Quis melie- tur, ait, cœlum palmo, et terram omnem pugillo "? Considera Dei magnitudinem, et obstupesce. Hunc nos veneremur, de quo dicit propheta : A facie lua montes liquescent, sicut a facie ignis liquescit cera **. ls, inquit, est Deus, cujus cœlum est thronus, terra autem scabellum pedum ejus ”. Qui si cœlum ape- ruerit, terror te apprehendet. Quin de simulacris etiam visne audire, quid dicat hic propheta? Traducentur coram sole, et erunt eorum morticinæ, escæ volucribus coli et bestiis terra; et putrefent a D ED. POTTER, 50-51 ED. PARIS. ** Jer. xxı, 23, 24. Isa, XL, 12. Isa. LXIV, 1, as īsa. LXVI, 1. recitavit Theophilus Antioch. sub finem lib. ad Autolycum. Theophili, et ipsius Clementis, qui hunc versum inferius iterum laudavit Strom. v, p. 604. In seq. versu, pro Theoph. malunt Theoph. In sequenti lineca omittit auctoritate Theoph; habet etiain Nov. bliis hodiernis exstat : pro Ib. hac recitans diversa Isaiæ loca tanquam unum ex- hibuit. Is enim hæc dicit cap. Lxiv, 1, : cap. Lxvi, : (38) θεραπεύουσαι. Θεραπεῦσαι Νον. (59) Ούτος. Hos versus, una cum aliis multis, (40) Πάντ' ἐστί. Scribe πάντεσσι, auctoritate (41) Γλυκυδερκές. Sic etiam Theoph., sed alii (42) Σεισμούς τ' ἐπιπέμπων. Σεισμούς επι (45) Κρύσταλλά τε. Τί καθ' ἓν ἐξ. Malim, κρύ (44) Εἰ ποιήσει τι ἄνθρωπος ἐν κρ. In Græcis Bi- (45) Τις μετρήσει. Εμέτρησε Graec. Bib. (46) Από προσώπου. Clemnens memoriæ suæ ope
«Ἠλπίκαμεν γὰρ ἐπὶ θεῷ ζῶντι, ὅς ἐστι σωτὴρ πάντων ἀνθρώπων, μάλιστα πιστῶν.» Οἱ δὲ ἄλλοι περιπεφυκότες τῷ κόσμῳ, οἷα φυκία τινὰ ἐνάλοις πέτραις, ἀθανασίας ὀλιγωροῦσιν, καθάπερ ὁ Ἰθακήσιος γέρων οὐ τῆς ἀληθείας καὶ τῆς ἐν οὐρανῷ πατρίδος, πρὸς δὲ καὶ τοῦ ὄντως ὄντος ἱμειρόμενοι φωτός, ἀλλὰ τοῦ καπνοῦ. Θεοσέβεια δὲ ἐξομοιοῦσα τῷ θεῷ κατὰ τὸ δυνατὸν τὸν ἄνθρωπον κατάλληλον ἐπιγράφεται διδάσκαλον θεὸν τὸν καὶ μόνον ἀπεικάσαι κατ’ ἀξίαν δυνάμενον ἄνθρωπον θεῷ. Ταύτην ὁ ἀπόστολος τὴν διδασκαλίαν θείαν ὄντως ἐπιστάμενος «σὺ δέ, ὦ Τιμόθεε,» φησίν, «ἀπὸ βρέφους ἱερὰ γράμματα οἶδας, τὰ δυνάμενά σε σοφίσαι εἰς σωτηρίαν διὰ πίστεως ἐν Χριστῷ.» Ἱερὰ γὰρ ὡς ἀληθῶς τὰ ἱεροποιοῦντα καὶ θεοποιοῦντα γράμματα, ἐξ ὧν γραμμάτων καὶ συλλαβῶν τῶν ἱερῶν τὰς συγκειμένας γραφάς, τὰ συντάγματα, ὁ αὐτὸς ἀκολούθως ἀπόστολος «θεοπνεύστους» καλεῖ, «ὠφελίμους οὔσας πρὸς διδασκαλίαν, πρὸς ἔλεγχον, πρὸς ἐπανόρθωσιν, πρὸς παιδείαν τὴν ἐν δικαιοσύνῃ, ἵνα ἄρτιος ᾖ ὁ τοῦ θεοῦ ἄνθρωπος πρὸς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν ἐξηρτημένος.» Οὐκ ἄν τις οὕτως ἐκπλαγείη τῶν ἄλλων ἁγίων τὰς προτροπὰς ὡς αὐτὸν τὸν κύριον τὸν φιλάνθρωπον·οἱ χρησμοί, τὰς εἰς τὴν θεοσέβειαν ἡμῖν ἀφορμάς ἐναργέστατα προτείνοντες, θεμελιοῦσι τὴν ἀλήθειαν Γραφαὶ δὲ αἱ θεῖαι, καὶ πολιτεῖαι σώφρονες, σύντο μας σωτηρίας οδοί· γυμναὶ κομμωτικῆς, καὶ τῆς έχε τὸς καλλιφωνίας, καὶ στωμυλίας, καὶ κολακείας ὑπάρ χουσαι, ἀνιστῶσιν ἀγχόμενον ὑπὸ κακίας τὸν ἄνθρω πον, ὑπεριδοῦσαι τὸν ὄλισθον τὸν βιωτικόν, μια καὶ τῇ αὐτῇ φωνῇ πολλὰ θεραπεύουσαι (38), ἀποτρέπου σαι μὲν ἡμᾶς τῆς ἐπιζημίου ἀπάτης, προτρέπουσαι δὲ ἐμφανῶς εἰς προοπτον σωτηρίαν. Αὐτίκα γοῦν ἡ προφῆτις ἡμῖν ἀπάτω πρώτη Σίβυλλα τὸ ᾆσμα το σο τήριον· Α σμένων, ἐπὶ τὰς προφητικὰς ἰέναι γραφάς· καὶ γὰρ Οὗτος (59) Ιδού πάντ' ἐστὶ (40) σαφής, απλά [νητος υπάρχει *Ελθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε καὶ ζόφον αἰεί· Πελίου γλυκυδερκές (41), ιδού, φάος ἔξοχα λάμπει. Γνῶτε δὲ κατθέμενοι σοφίην ἐν στήθεσιν ὑμῶν· Εἰς Θεός ἐστι, βροχὰς, ἀνέμους, σεισμούς τ' ἐπιπέμπων (42), Αστεροπάς, λιμοὺς, λοιμούς, καὶ κήδεα λυγρά, Καὶ νιφετούς, κρύσταλλά τε. Τί καθ᾿ ἔν ἐξα- [γορεύω (43) ; Οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει· ἐνθέως σφόδρα τὴν μὲν ἀπάτην ἀπεικάζουσα τῷ σκό- τει, τὴν δὲ γνῶσιν ἡλίῳ καὶ φωτὶ τοῦ Θεοῦ· ἄμφω δὲ παραθεμένη τῇ συγκρίσει, τὴν ἐκλογὴν διδάσκει. Τὸ γὰρ ψεῦδος, οὐ ψιλῇ τῇ παραθέσει τἀληθοῦς δια- σκεδάννυται· τῇ δὲ χρήσει τῆς ἀληθείας ἐκβιαζόμε- νον, φυγαδεύεται. Ἱερεμίας δὲ ὁ προφήτης, ὁ πάνω σοφος, μᾶλλον δὲ ἐν Ἱερεμίᾳ τὸ ἅγιον Πνεῦμα, ἐπι- δείκνυσι τὸν Θεόν· Θεὸς ἐγγίζων ἐγὼ εἰμὶ, φησί, καὶ οὐχὶ Θεὸς πόρρωθεν. Εἰ ποιήσει τι ἄνθρωπος ἐν κρυφαίοις (44), καὶ ἐγὼ οὐκ ὄψομαι αὐτόν; ἢ οὐχὶ τοὺς οὐρανοὺς καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ ; λέ * γεῖ Κύριος. Πάλιν δὲ αὖ διὰ Ἡσαΐου, Τίς μετρή σει (45), φησὶ, τὸν οὐρανὸν σπιθαμῇ, καὶ πᾶσαν τὴν γῆν δρακί ; "Ορα τὸ μέγεθος τοῦ Θεοῦ, καὶ και ταπλάγηθι. Τοῦτον προσκυνήσωμεν, ἐφ᾽ οὗ φησὶν ὁ προφήτης· Ἀπὸ προσώπου (46) σου ὄρη τακήσονται, ὡς ἀπὸ προσώπου πυρὸς τήκεται κηρός. Οὗτος, φησίν, ἐστὶν ὁ Θεὸς, οὗ θρόνος μὲν ἔστιν ὁ οὐρα νὺς, ὑποπόδιον δὲ ἡ γῆ· ὃς ἐὰν ἀνοίξῃ τὸν οὐρα νὸν, τρόμος σὲ λήψεται. Βούλει καὶ περὶ τῶν εἰδώλων ἀκοῦσαι τί φησιν ὁ προφήτης οὗτος; Παραδειγματι- * Ρ. γνόφον ζόφον, γλυκύδακρυς. πέμπων λοιμούς Νον. 2. σταλλα. Τί δὴ καθ' ἓν ἐξαγορεύω, τί δή Εἰ κρυβήσεταί τις ἐν χρ. ΜΟΣ, μὴ οὐχὶ τὸν οὐρανόν ἢ οὐχὶ τοὺς οὐρανούς. Εάν ἐσοίξῃς τὸν οὐρανὸν, τρόμος λήψεται ἀπὸ σοῦ ση, καὶ τακήσονται ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πι ρὸς τήκεται. Εt Οὕτω λέγει Κύριος" Ο ουρανός μοι θρόνος, καὶ ἡ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδών μου. CLEMENTIS ALEXANDRINI bis ordine suo prius percursa et tractata, ad pro- phetarum scripturas procedere. Horum enim re- sponsis,quæ rationem ☑colendi Deum admodum ma- nifeste nobis exhibent, fundata est veritas. Divinæ autem Scripturæ, sapientesque institutiones com- pendio ducunt ad salutem : expertesque omni ſuco, et externis verborum ornamentis, blanditiis, atque illecebris, hominem vitiis plane suffocatum susci- tant, dum ancipites hujus vitæ casus contemnere docent, unaque et eadem voce diversos affectus cu- rant, cohortantes quidem a periculosa fraude, clare autem ad consequendam illam, quæ nobis posita est ante oculos, salutem adhortantes. Propterea prima nobis Sibylla vates salutare canticum acci- nat : Undique clarescit, nulloque errore vagatur: Credite dum luci, tenebrasque relinquite noctis : Solis adest jucunda dies, micat inclyta lampas : Ergo agite, atque animis vigeat sapientia vestris : Unicus est Deus, imbriferos qui decutit Euros, B Fulmina, pestes, atque fames, et tristia cuncta, Et glaciem, atque nives. Quid opus, tibi singula dicant ? Est cali Princeps, Dominus terra, is quoque vere est; ubi divine admodum fraudem tenebris, Dei vero cognitionem soli atque luci assimilavit; et factą comparatione, utrum ex illis eligendum sit, edo- cet. Nec enim falsum nuda propositione veri dissi- patur, sed usu veritatis rejicitur atque fugatur. C Cæterum sapientissimus propheta Jeremias, seu po- tius sanctus in eo Spiritus, Deum ostendit: Deus appropinquans ego sum, inquit, et non Deus procul. Si fecerit homo aliquid in occulto, et ego non videbo ipsum? Annon cœlum et terram ego impleo? dicit Dominus s. Rursus autem per Isaiam, Quis melie- tur, ait, cœlum palmo, et terram omnem pugillo "? Considera Dei magnitudinem, et obstupesce. Hunc nos veneremur, de quo dicit propheta : A facie lua montes liquescent, sicut a facie ignis liquescit cera **. ls, inquit, est Deus, cujus cœlum est thronus, terra autem scabellum pedum ejus ”. Qui si cœlum ape- ruerit, terror te apprehendet. Quin de simulacris etiam visne audire, quid dicat hic propheta? Traducentur coram sole, et erunt eorum morticinæ, escæ volucribus coli et bestiis terra; et putrefent a D ED. POTTER, 50-51 ED. PARIS. ** Jer. xxı, 23, 24. Isa, XL, 12. Isa. LXIV, 1, as īsa. LXVI, 1. recitavit Theophilus Antioch. sub finem lib. ad Autolycum. Theophili, et ipsius Clementis, qui hunc versum inferius iterum laudavit Strom. v, p. 604. In seq. versu, pro Theoph. malunt Theoph. In sequenti lineca omittit auctoritate Theoph; habet etiain Nov. bliis hodiernis exstat : pro Ib. hac recitans diversa Isaiæ loca tanquam unum ex- hibuit. Is enim hæc dicit cap. Lxiv, 1, : cap. Lxvi, : (38) θεραπεύουσαι. Θεραπεῦσαι Νον. (59) Ούτος. Hos versus, una cum aliis multis, (40) Πάντ' ἐστί. Scribe πάντεσσι, auctoritate (41) Γλυκυδερκές. Sic etiam Theoph., sed alii (42) Σεισμούς τ' ἐπιπέμπων. Σεισμούς επι (45) Κρύσταλλά τε. Τί καθ' ἓν ἐξ. Malim, κρύ (44) Εἰ ποιήσει τι ἄνθρωπος ἐν κρ. In Græcis Bi- (45) Τις μετρήσει. Εμέτρησε Graec. Bib. (46) Από προσώπου. Clemnens memoriæ suæ ope
PG 8:199οὐδὲν γὰρ ἀλλ’ ἢ τοῦτο ἔργον μόνον ἐστὶν αὐτῷ σῴζεσθαι τὸν ἄνθρωπον. Βοᾷ γοῦν ἐπείγων εἰς σωτηρίαν αὐτὸς «ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν·» ἐπιστρέφει τοὺς ἀνθρώπους πλησιάζοντας τῷ φόβῳ. Ταύτῃ καὶ ὁ ἀπόστολος τοῦ κυρίου παρακαλῶν τοὺς Μακεδόνας ἑρμηνεὺς γίνεται τῆς θείας φωνῆς, «ὁ κύριος ἤγγικεν» λέγων, «εὐλαβεῖσθε μὴ καταληφθῶμεν κενοί.» Ὑμεῖς δὲ ἐς τοσοῦτον ἀδεεῖς, μᾶλλον δὲ ἄπιστοι, μήτε αὐτῷ πειθόμενοι τῷ κυρίῳ μήτε τῷ Παύλῳ, καὶ ταῦτα ὑπὲρ Χριστοῦ δεομένῳ. «Γεύσασθε καὶ ἴδετε ὅτι χρηστὸς ὁ θεός.» Ἡ πίστις εἰσάξει, ἡ πεῖρα διδάξει, ἡ γραφὴ παιδαγωγήσει «δεῦτε, ὦ τέκνα,» λέγουσα, «ἀκούσατέ μου, φόβον κυρίου διδάξω ὑμᾶς.» Εἶτα ὡς ἤδη πεπιστευκόσι συντόμως ἐπιλέγει «τίς ἐστιν ἄνθρωπος ὁ θέλων ζωήν, ἀγαπῶν ἡμέρας ἰδεῖν ἀγαθάς»; Ἡμεῖς ἐσμεν, φήσομεν, οἱ τἀγαθοῦ προσκυνηταί, οἱ τῶν ἀγαθῶν ζηλωταί. Ἀκούσατε οὖν «οἱ μακράν,» ἀκούσατε «οἱ ἐγγύς»· οὐκ ἀπεκρύβη τινὰς ὁ λόγος· φῶς ἐστι κοινόν, ἐπιλάμπει πᾶσιν ἀνθρώποις· οὐδεὶς Κιμμέριος ἐν λόγῳ· σπεύσωμεν εἰς σωτηρίαν, ἐπὶ τὴν παλιγγενεσίαν· εἰς μίαν ἀγάπην συναχθῆναι οἱ πολλοὶ κατὰ τὴν τῆς μοναδικῆς οὐσίας ἕνωσιν σπεύσωμεν.
PG 8:201Ἀγαθοεργούμενοι ἀναλόγως ἑνότητα διώκωμεν, τὴν ἀγαθὴν ἐκζητοῦντες μονάδα. Ἡ δὲ ἐκ πολλῶν ἕνωσις ἐκ πολυφωνίας καὶ διασπορᾶς ἁρμονίαν λαβοῦσα θεϊκὴν μία γίνεται συμφωνία, ἑνὶ χορηγῷ καὶ διδασκάλῳ τῷ λόγῳ ἑπομένη, ἐπ’ αὐτὴν τὴν ἀλήθειαν ἀναπαυομένη, «Ἀββᾶ» λέγουσα «ὁ πατήρ»· ταύτην ὁ θεὸς τὴν φωνὴν τὴν ἀληθινὴν ἀσπάζεται παρὰ τῶν αὑτοῦ παίδων πρώτην καρπούμενος. Ἀλλ’ ἐκ πατέρων, φατέ, παραδεδομένον ἡμῖν ἔθος ἀνατρέπειν οὐκ εὔλογον. Καὶ τί δὴ οὐχὶ τῇ πρώτῃ τροφῇ, τῷ γάλακτι, χρώμεθα, ᾧ δήπουθεν συνείθισαν ἡμᾶς ἐκ γενετῆς αἱ τίτθαι; Τί δὲ αὐξάνομεν ἢ μειοῦμεν τὴν πατρῴαν οὐσίαν, καὶ οὐχὶ τὴν ἴσην, ὡς παρειλήφαμεν, διαφυλάττομεν; Τί δὲ οὐκέτι τοῖς κόλποις τοῖς πατρῴοις ἐναποβλύζομεν, ἢ καὶ τὰ ἄλλα, ἃ νηπιάζοντες ὑπὸ μητράσιν τε ἐκτρεφόμενοι γέλωτα ὤφλομεν, ἐπιτελοῦμεν ἔτι, ἀλλὰ σφᾶς αὐτούς, καὶ εἰ μὴ παιδαγωγῶν ἐτύχομεν ἀγαθῶν, ἐπανωρθώσαμεν;Β σθήσονται (47) ἔμπροσθεν τοῦ ἡλίου, καὶ ἔσται τὰ θνησιμαία αὐτῶν βρώματα τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρα τοῦ, καὶ τοῖς θηρίοις τῆς γῆς· καὶ σαπήσεται ὑπὸ τοῦ ἡλίου καὶ τῆς σελήνης ἃ αὐτοὶ ἠγάπησαν, καὶ οἷς αὐτοὶ ἐδούλευσαν, καὶ ἐμπρησθήσεται ἡ πόλις αὐτῶν. Φθαρήσεσθαι δὲ καὶ τὰ στοιχεῖα καὶ τὸν κόσμον σὺν καὶ αὐτοῖς λέγει· Ἡ γῆ, φησί, παλαιω θήσεται, καὶ ὁ οὐρανὸς παρελεύσεται· τὸ δὲ ῥῆμα Κυρίου μένει εἰς τὸν αἰῶνα. Τί δαί, ὅτ' ἂν πάλιν και τὸν δεικνύναι ὁ Θεὸς βουληθῇ διὰ Μωϋσέως· Ιδετε, ἴδετε, ὅτι ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἔστι Θεὸς ἕτερος (18) πλὴν ἐμοῦ. Ἐγὼ ἀποκτενῶ, καὶ ζῇν ποιήσω· πατάξω, κἀγὼ ἰάσομαι, καὶ οὐκ ἔστιν ὅς ἐξελεῖται ἐκ τῶν χειρῶν μου. ᾿Αλλὰ καὶ ἑτέρου ἐπα- κοῦσαι θέλεις χρησμῳδοῦ; ἔχεις τὸν χορὸν πάντα τὸν προφητικόν, τοὺς συνθιασώτας τοῦ Μωϋσέως. Τί φησὶν αὐτοῖς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον διὰ Ωσηέ (49), οὐκ ἐκνή- σω λέγειν· Ἰδοὺ ἐγὼ στερεών βροντὴν, καὶ κτίζων πνεῦμα· οὗ αἱ χεῖρες καὶ τὴν στρατιὰν τοῦ οὐ ρανοῦ ἐθεμελίωσαν. Ετι καὶ διὰ Ἡσαΐου καὶ ταύ- της ἀπομνημονεύσω σοι τὴν φωνὴν· Ἐγώ εἰμι, ἐγώ εἰμι, φησίν, ὁ Κύριος, ὁ λαλῶν (50) δικαιοσύνην, καὶ ἀναγγέλλων ἀλήθειαν. Συνάχθητε, καὶ ἤκετε βουλεύσασθε ἅμα, οἱ σωζόμενοι ἀπὸ τῶν ἐθνῶν. Οὐκ ἔγνωσαν οἱ αἴροντες τὸ ξύλον, γλύμμα αὐτῶν· καὶ προσευχόμενοι θεοῖς (51), οἳ οὐ σώσουσιν αὐτούς. Εἶθ' ὑποβάς, Ἐγώ, φησίν, ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ἔστι πλὴν ἐμοῦ δίκαιος (52) καὶ σωτήρ· οὐκ ἔστι πάρεξ ἐμοῦ. Ἐπιστράφητε πρὸς μὲ, καὶ σωθή σεσθε, οἱ ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς. Ἐγώ εἰμι ὁ Θεός, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος· κατ' ἐμαυτοῦ ὀμνύω. Τοῖς δὲ εἰδωλολάτραις δυσχεραίνει, λέγων· Τίνι ώμοιώ σατε Κύριον, ἢ τίνι ὁμοιώματι ὡμοιώσατε αὐτόν; Μὴ εἰκόνα ἐποίησε τέκτων ; ἢ χρυσοχόος χωνεύ σας χρυσίον περιεχρύσωσεν αὐτόν; καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Μὴ οὖν ἔτι ὑμεῖς εἰδωλολάτραι· ἀλλὰ καν νῦν φυλάξασθε τὰς ἀπειλάς· ὁλολύξει (55) γὰρ τὰ γλυπτὰ καὶ τὰ χειροποίητα, μᾶλλον δὲ οἱ ἐπ' αὐτοῖς πεποιθότες· ἀναίσθητος γὰρ ἡ ὕλη. Ετι, φησὶν, δ Κύριος σείσει πόλεις κατοικουμένας, καὶ τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήψεται τῇ χειρὶ, ὡς νεοσ- Ρ. Καὶ ψύξουσιν αὐτὰ πρὸς τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην, καὶ πρὸς πάντας τοὺς ἀστέρας, πᾶσαν τὴν στρατιὰν τοῦ οὐρανοῦ, Ο ἠγάπησαν, καὶ οἷς ἐδούλευσαν, καὶ ἔσονται εἰς παράδειγμα ἐπὶ προσώπου τῆς γῆς. ΧΧΧΙν, : Καὶ δώσω αὐτοὺς τοῖς ἐχθροῖς αὐτῶν, καὶ ἔσται θνησιμαία αὐτῶν βρώσις τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ καὶ τοῖς θηρίοις τῆς γῆς. Καὶ πᾶσαι αἱ πόλεις ἐμπεπυρισμέναι πυρὶ ἀπὸ προσώπου Κυρίου. ἀποκτείνω ἀποκτενῶ, Διότι Κύριος εν στερεών βροντήν, καὶ κτίζων πνεῦμα. "Οψομαι τοὺς οὐρανούς, Έργα δακτύλων σου, σελήνην καὶ ἀστέρας, ἃ σὺ ἐθε μελίωσας, στρατιὰ οὐρανοῦ. εἰμι Κύριος ὁ λαλῶν φη- σίν θεούς, πλὴν ἐμοῦ δίκαιος· καὶ σωτήρ οὐκ ἔστι π. έ. Μος, ἐπ' ἐμέ πρὸς μέ, κατ' ἐμοῦ κατ' ἐμαυτοῦ, καί τινι όμ. ή τινι όμ. ξατε τὰ γλυπτὰ ἐν Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐν Σαμαρείᾳ· δν τρόπον ἐποίησα Σαμαρείᾳ καὶ τοῖς χειροποιήτοις αὐτῆς, οὕτω ποιήσω καὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῖς εἰδώ λοις αὐτῆς. B COHORTATIO AD GENTES. A sole et luna, quæ ipsi amaverunt, et quibus ipsi ser- vierunt, et ciritas eorum incendetur 37. Dicit autem fore, ut etiam elementa et mundus cum ipsis per- eant : Terra, inquit, veterascet, et calum præteribit, verbum autem Dei manet in æternum. Quid vero, cum Deus rursus se ostendere per Moysen velit? Videle, videle, quod ego sum, et non est alius Deus præter me. Ego occidam, et vivere faciam : perca- tiam, et ego medebor: et non est qui eripiet e meis manibus 38. Placetne vero alium quoque vatem au- dire? universum prophetarum chorum cum Moyse concinentem habes. Quid illis dicit sanctus Spiri- tus per Oseam prophetam, haud gravabor enun- Liare : Ecce ego firmans tonitru, et creans spiritum : cujus manus cœli quoque fundarunt militiam ”, Atque iterum per Isaiam : nam et hoc quoque di- clum commemorabo tibi : Ego sum, ego sum, in- quit, Dominus, qui loquor justitiam, et annuntio veri- talent. Congregamini, et venile; simul consultate, qui servamini e gentibus. Non cognoverunt, qui tol- lunt lignum, sculpturam eorum; et deos orantes, qui eos non servabunt *. Deinde paulo inferius : Figo, inquit, Deus, et non est prater me justus, et serva- for: non est excepto me. Convertimini ad me, et salvi eritis, qui estis ex finibus terræ. Ego sum Deus, et non est alius, per meipsum juro ". Et simula- crorum cultoribus iratus, ait : Cui assimilastis Dominum, aut cui similitudini assimilastis ipsum? Num imaginem fecit faber, aut aurifex auro fuso ipsum auro illiuit ? et quæ deinceps inde se- quuntur. Quocirca ne vosmet posthac simulacro- ruan cultui addicatis, sed nunc saltem cavete has minas : Ejulabunt enim sculptilia, et quæ manu fa- cta sunt, vel hi potius, quibus in istis est fiducia; est enim materia sensus expers. Quinetiam Domi- nus, inquit, concutiet urbes, quæ habitantur, et manu comprehendet universum orbem terræ, velus nidum ". Quid vero mysteria tibi atque dicta Sa- pientiæ e sapientissimo Hebræorum puero annun- tiem? Dominus creavit me initium viarum suarum ad opera sua +5. Et, Dominus dat sapientiam, et a Jer. VIII, 2; xxxiv, 20, 18, 26. Deut. xxxII, 39. ** Isa. XL, 18, 19. Isa. 5, 10, 11. Ibid.21, * ED. POTTER, 51-52 ED. PARIS. » Amos iv, 13. Isa. XLV, 19, 20. • Ibid. 14. 4s Prov. VIII, 22. versas ejusdem Prophetæ sententias in unam con- fudit. Jerem. viii, : ldem cap. Et cap. 1V, : Porro in illis, quæ mox sequun- tur, respexisse videtur, et in unum confudisse Isa. IL, 8; 1.1, 6; Luc. xvj, 17. pro Bibl. Græc. Amos cap. 1, : iv, COLLECT. - Quæ sequuntur, perita c D 22, 23. • fuisse videntur e Ps. viii, : aliisque locis, quibus stelle dicuntur Nov. et Bib. Græc. Proinde interpretis additamentum est. Bibl. Græc. pro Bibl. Graec. Dein, pro Νov. Paulo post, pro Bill. Græc. (47) Παραδειγματισθήσονται. Hoc etiam loco di- (48) Ἕτερες. Additamentum Clementis. Mos, (49) Ωσηέ. Locus, qui ex Osee citatur, reperitur (50) Ἐγώ εἰμι, φησὶν, ὁ Κύριος ὁ λαλῶν. Εγώ (51) Προσευχόμενοι θεοῖς. Προσευχόμενοι πρὸς (52) Πλὴν ἐμοῦ δ. Hunc locum sic distinguit No.: (53) Ολολύξει. Respicit Isa. x, 10, 11 : Ολολύ
Εἶτα ἐπὶ τῶν πάτων αἱ παρεκβάσεις καίτοι ἐπιζήμιοι καὶ ἐπισφαλεῖς οὖσαι, ὅμως γλυκεῖαί πως προσπίπτουσιν, ἐπὶ δὲ τοῦ βίου οὐχὶ τὸ ἔθος καταλιπόντες τὸ πονηρὸν καὶ ἐμπαθὲς καὶ ἄθεον, κἂν οἱ πατέρες χαλεπαίνωσιν, ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν ἐκκλινοῦμεν καὶ τὸν ὄντως ὄντα πατέρα ἐπιζητήσομεν, οἷον δηλητήριον φάρμακον τὴν συνήθειαν ἀπωσάμενοι; Τοῦτ’ αὐτὸ γάρ τοι τὸ κάλλιστον τῶν ἐγχειρουμένων ἐστίν, ὑποδεῖξαι ὑμῖν ὡς ἀπὸ μανίας καὶ τοῦ τρισαθλίου τούτου ἔθους ἐμισήθη ἡ θεοσέβεια· οὐ γὰρ ἂν ἐμισήθη ποτὲ ἢ ἀπηγορεύθη ἀγαθὸν τοσοῦτον, οὗ μεῖζον οὐδὲν ἐκ θεοῦ δεδώρηταί πω τῇ τῶν ἀνθρώπων γενέσει, εἰ μὴ συναρπαζόμενοι τῷ ἔθει, εἶτα μέντοι ἀποβύσαντες τὰ ὦτα ἡμῖν, οἷον ἵπποι σκληραύχενες ἀφηνιάζοντες, τοὺς χαλινοὺς ἐνδακόντες, ἀποφεύγετε τοὺς λόγους, ἀποσείσασθαι μὲν τοὺς ἡνιόχους ὑμῶν τοῦ βίου ἡμᾶς ἐπιποθοῦντες, ἐπὶ δὲ τοὺς κρημνοὺς τῆς ἀπωλείας ὑπὸ τῆς ἀνοίας φερόμενοι ἐναγῆ τὸν ἅγιον ὑπολαμβάνετε τοῦ θεοῦ λόγον.Β σθήσονται (47) ἔμπροσθεν τοῦ ἡλίου, καὶ ἔσται τὰ θνησιμαία αὐτῶν βρώματα τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρα τοῦ, καὶ τοῖς θηρίοις τῆς γῆς· καὶ σαπήσεται ὑπὸ τοῦ ἡλίου καὶ τῆς σελήνης ἃ αὐτοὶ ἠγάπησαν, καὶ οἷς αὐτοὶ ἐδούλευσαν, καὶ ἐμπρησθήσεται ἡ πόλις αὐτῶν. Φθαρήσεσθαι δὲ καὶ τὰ στοιχεῖα καὶ τὸν κόσμον σὺν καὶ αὐτοῖς λέγει· Ἡ γῆ, φησί, παλαιω θήσεται, καὶ ὁ οὐρανὸς παρελεύσεται· τὸ δὲ ῥῆμα Κυρίου μένει εἰς τὸν αἰῶνα. Τί δαί, ὅτ' ἂν πάλιν και τὸν δεικνύναι ὁ Θεὸς βουληθῇ διὰ Μωϋσέως· Ιδετε, ἴδετε, ὅτι ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἔστι Θεὸς ἕτερος (18) πλὴν ἐμοῦ. Ἐγὼ ἀποκτενῶ, καὶ ζῇν ποιήσω· πατάξω, κἀγὼ ἰάσομαι, καὶ οὐκ ἔστιν ὅς ἐξελεῖται ἐκ τῶν χειρῶν μου. ᾿Αλλὰ καὶ ἑτέρου ἐπα- κοῦσαι θέλεις χρησμῳδοῦ; ἔχεις τὸν χορὸν πάντα τὸν προφητικόν, τοὺς συνθιασώτας τοῦ Μωϋσέως. Τί φησὶν αὐτοῖς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον διὰ Ωσηέ (49), οὐκ ἐκνή- σω λέγειν· Ἰδοὺ ἐγὼ στερεών βροντὴν, καὶ κτίζων πνεῦμα· οὗ αἱ χεῖρες καὶ τὴν στρατιὰν τοῦ οὐ ρανοῦ ἐθεμελίωσαν. Ετι καὶ διὰ Ἡσαΐου καὶ ταύ- της ἀπομνημονεύσω σοι τὴν φωνὴν· Ἐγώ εἰμι, ἐγώ εἰμι, φησίν, ὁ Κύριος, ὁ λαλῶν (50) δικαιοσύνην, καὶ ἀναγγέλλων ἀλήθειαν. Συνάχθητε, καὶ ἤκετε βουλεύσασθε ἅμα, οἱ σωζόμενοι ἀπὸ τῶν ἐθνῶν. Οὐκ ἔγνωσαν οἱ αἴροντες τὸ ξύλον, γλύμμα αὐτῶν· καὶ προσευχόμενοι θεοῖς (51), οἳ οὐ σώσουσιν αὐτούς. Εἶθ' ὑποβάς, Ἐγώ, φησίν, ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ἔστι πλὴν ἐμοῦ δίκαιος (52) καὶ σωτήρ· οὐκ ἔστι πάρεξ ἐμοῦ. Ἐπιστράφητε πρὸς μὲ, καὶ σωθή σεσθε, οἱ ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς. Ἐγώ εἰμι ὁ Θεός, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος· κατ' ἐμαυτοῦ ὀμνύω. Τοῖς δὲ εἰδωλολάτραις δυσχεραίνει, λέγων· Τίνι ώμοιώ σατε Κύριον, ἢ τίνι ὁμοιώματι ὡμοιώσατε αὐτόν; Μὴ εἰκόνα ἐποίησε τέκτων ; ἢ χρυσοχόος χωνεύ σας χρυσίον περιεχρύσωσεν αὐτόν; καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Μὴ οὖν ἔτι ὑμεῖς εἰδωλολάτραι· ἀλλὰ καν νῦν φυλάξασθε τὰς ἀπειλάς· ὁλολύξει (55) γὰρ τὰ γλυπτὰ καὶ τὰ χειροποίητα, μᾶλλον δὲ οἱ ἐπ' αὐτοῖς πεποιθότες· ἀναίσθητος γὰρ ἡ ὕλη. Ετι, φησὶν, δ Κύριος σείσει πόλεις κατοικουμένας, καὶ τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήψεται τῇ χειρὶ, ὡς νεοσ- Ρ. Καὶ ψύξουσιν αὐτὰ πρὸς τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην, καὶ πρὸς πάντας τοὺς ἀστέρας, πᾶσαν τὴν στρατιὰν τοῦ οὐρανοῦ, Ο ἠγάπησαν, καὶ οἷς ἐδούλευσαν, καὶ ἔσονται εἰς παράδειγμα ἐπὶ προσώπου τῆς γῆς. ΧΧΧΙν, : Καὶ δώσω αὐτοὺς τοῖς ἐχθροῖς αὐτῶν, καὶ ἔσται θνησιμαία αὐτῶν βρώσις τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ καὶ τοῖς θηρίοις τῆς γῆς. Καὶ πᾶσαι αἱ πόλεις ἐμπεπυρισμέναι πυρὶ ἀπὸ προσώπου Κυρίου. ἀποκτείνω ἀποκτενῶ, Διότι Κύριος εν στερεών βροντήν, καὶ κτίζων πνεῦμα. "Οψομαι τοὺς οὐρανούς, Έργα δακτύλων σου, σελήνην καὶ ἀστέρας, ἃ σὺ ἐθε μελίωσας, στρατιὰ οὐρανοῦ. εἰμι Κύριος ὁ λαλῶν φη- σίν θεούς, πλὴν ἐμοῦ δίκαιος· καὶ σωτήρ οὐκ ἔστι π. έ. Μος, ἐπ' ἐμέ πρὸς μέ, κατ' ἐμοῦ κατ' ἐμαυτοῦ, καί τινι όμ. ή τινι όμ. ξατε τὰ γλυπτὰ ἐν Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐν Σαμαρείᾳ· δν τρόπον ἐποίησα Σαμαρείᾳ καὶ τοῖς χειροποιήτοις αὐτῆς, οὕτω ποιήσω καὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῖς εἰδώ λοις αὐτῆς. B COHORTATIO AD GENTES. A sole et luna, quæ ipsi amaverunt, et quibus ipsi ser- vierunt, et ciritas eorum incendetur 37. Dicit autem fore, ut etiam elementa et mundus cum ipsis per- eant : Terra, inquit, veterascet, et calum præteribit, verbum autem Dei manet in æternum. Quid vero, cum Deus rursus se ostendere per Moysen velit? Videle, videle, quod ego sum, et non est alius Deus præter me. Ego occidam, et vivere faciam : perca- tiam, et ego medebor: et non est qui eripiet e meis manibus 38. Placetne vero alium quoque vatem au- dire? universum prophetarum chorum cum Moyse concinentem habes. Quid illis dicit sanctus Spiri- tus per Oseam prophetam, haud gravabor enun- Liare : Ecce ego firmans tonitru, et creans spiritum : cujus manus cœli quoque fundarunt militiam ”, Atque iterum per Isaiam : nam et hoc quoque di- clum commemorabo tibi : Ego sum, ego sum, in- quit, Dominus, qui loquor justitiam, et annuntio veri- talent. Congregamini, et venile; simul consultate, qui servamini e gentibus. Non cognoverunt, qui tol- lunt lignum, sculpturam eorum; et deos orantes, qui eos non servabunt *. Deinde paulo inferius : Figo, inquit, Deus, et non est prater me justus, et serva- for: non est excepto me. Convertimini ad me, et salvi eritis, qui estis ex finibus terræ. Ego sum Deus, et non est alius, per meipsum juro ". Et simula- crorum cultoribus iratus, ait : Cui assimilastis Dominum, aut cui similitudini assimilastis ipsum? Num imaginem fecit faber, aut aurifex auro fuso ipsum auro illiuit ? et quæ deinceps inde se- quuntur. Quocirca ne vosmet posthac simulacro- ruan cultui addicatis, sed nunc saltem cavete has minas : Ejulabunt enim sculptilia, et quæ manu fa- cta sunt, vel hi potius, quibus in istis est fiducia; est enim materia sensus expers. Quinetiam Domi- nus, inquit, concutiet urbes, quæ habitantur, et manu comprehendet universum orbem terræ, velus nidum ". Quid vero mysteria tibi atque dicta Sa- pientiæ e sapientissimo Hebræorum puero annun- tiem? Dominus creavit me initium viarum suarum ad opera sua +5. Et, Dominus dat sapientiam, et a Jer. VIII, 2; xxxiv, 20, 18, 26. Deut. xxxII, 39. ** Isa. XL, 18, 19. Isa. 5, 10, 11. Ibid.21, * ED. POTTER, 51-52 ED. PARIS. » Amos iv, 13. Isa. XLV, 19, 20. • Ibid. 14. 4s Prov. VIII, 22. versas ejusdem Prophetæ sententias in unam con- fudit. Jerem. viii, : ldem cap. Et cap. 1V, : Porro in illis, quæ mox sequun- tur, respexisse videtur, et in unum confudisse Isa. IL, 8; 1.1, 6; Luc. xvj, 17. pro Bibl. Græc. Amos cap. 1, : iv, COLLECT. - Quæ sequuntur, perita c D 22, 23. • fuisse videntur e Ps. viii, : aliisque locis, quibus stelle dicuntur Nov. et Bib. Græc. Proinde interpretis additamentum est. Bibl. Græc. pro Bibl. Graec. Dein, pro Νov. Paulo post, pro Bill. Græc. (47) Παραδειγματισθήσονται. Hoc etiam loco di- (48) Ἕτερες. Additamentum Clementis. Mos, (49) Ωσηέ. Locus, qui ex Osee citatur, reperitur (50) Ἐγώ εἰμι, φησὶν, ὁ Κύριος ὁ λαλῶν. Εγώ (51) Προσευχόμενοι θεοῖς. Προσευχόμενοι πρὸς (52) Πλὴν ἐμοῦ δ. Hunc locum sic distinguit No.: (53) Ολολύξει. Respicit Isa. x, 10, 11 : Ολολύ
PG 8:203Ἕπεται τοιγαροῦν ὑμῖν κατὰ τὸν Σοφοκλέα τὰ ἐπίχειρα τῆς ἐκλογῆς, νοῦς φροῦδος, ὦτα ἀχρεῖα, φροντίδες κεναί, καὶ οὐκ ἴστε ὡς παντὸς μᾶλλον τοῦτο ἀληθές, ὅτι ἄρα οἱ μὲν ἀγαθοὶ καὶ θεοσεβεῖς ἀγαθῆς τῆς ἀμοιβῆς τεύξονται τἀγαθὸν τετιμηκότες, οἱ δὲ ἐκ τῶν ἐναντίων πονηροὶ τῆς καταλλήλου τιμωρίας, καὶ τῷ γε ἄρχοντι τῆς κακίας ἐπήρτηται κόλασις. Ἀπειλεῖ γοῦν αὐτῷ ὁ προφήτης Ζαχαρίας «ἐπιτιμήσαι ἐν σοὶ ὁ ἐκλεξάμενος τὴν Ἱερουσαλήμ· οὐκ ἰδοὺ τοῦτο δαλὸς ἐξεσπασμένος ἐκ πυρός;» Τίς οὖν ἔτι τοῖς ἀνθρώποις ὄρεξις ἔγκειται θανάτου ἑκουσίου; Τί δὲ τῷ δαλῷ τῷ θανατηφόρῳ τούτῳ προσπεφεύγασιν, μεθ’ οὗ καταφλεχθήσονται, ἐξὸν βιῶναι καλῶς κατὰ τὸν θεόν, οὐ κατὰ τὸ ἔθος; Θεὸς μὲν γὰρ ζωὴν χαρίζεται, ἔθος δὲ πονηρὸν μετὰ τὴν ἐνθένδε ἀπαλλαγὴν μετάνοιαν κενὴν ἅμα τιμωρίᾳ προστρίβεται, «παθὼν δέ τε νήπιος ἔγνω», ὡς ἀπολλύει δεισιδαιμονία καὶ σῴζει θεοσέβεια.Β Α σιάν. Τί σοι σοφίας ἀναγγέλλω μυστήρια, καὶ φήσεις ἐκ παιδὸς Εβραίου σε σοφισμένου; Κύριος έκτισε με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ. Και, Κύριος δίδωσι σοφίαν, καὶ ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ γνῶσις καὶ σύνεσις. Ἕως πότε (54), όκνηρέ, κατάκεισαι; πότε δὲ ἐξ ὕπνου ἐγερθήσῃ; Ἐὰν δὲ ἄοκνος ᾖς, ἥξει σοι ὥσπερ πηγὴ ὁ ἁμητός σου, ὁ Λόγος ὁ πα· τρικὸς, ὁ ἀγαθὸς λύχνος (55), ὁ Κύριος ἐπάγων τὸ φῶς, τὴν πίστιν πᾶσι, καὶ σωτηρίαν. Κύριος γὰρ, ο ποιήσας τὴν γῆν ἐν τῇ ἰσχύϊ αὐτοῦ, ὡς φησιν Ἱερεμίας, ανώρθωσε τὴν οἰκουμένην ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ· τροπεσόντας γὰρ ἡμᾶς ἐπὶ τὰ εἴδωλα, ἡ σοφία, ἢ ἐστιν ὁ Λόγος αὐτοῦ, ἀνορθοῖ ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· καὶ αὕτη πρώτη τοῦ παραπτώματος ἀνά- στασις. Οθεν ἀποτρέπων εἰδωλολατρείας ἁπάσης ὁ θεσπέσιος παγκάλως ἀνακέκραγε Μωϋσῆς· Ακουε, Ἰσραήλ· Κύριος ὁ Θεός (56) σου, Κύριος εἰς ἐστι· καὶ, Κύριον τὸν Θεόν σου προσκυνήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. Νῦν δὴ οὖν σύνετε, ὦ ἄνθρωποι, κατὰ τὸν μακάριον ψαλμῳδὸν ἐκεῖνον τὸν Δαβίδο δράξασθε παιδείας, μήποτε έργισθῇ Κύριος, καὶ ἀπολεῖσθε ἐξ ὁδοῦ δικαίας, ὅτ' ἂν ἐκκαυθῇ ἐν τάχει ὁ θυμὸς αὐτοῦ· μακάριοι πάντες οι πεποι· θότες ἐπ' αὐτῷ. Ηδη δὲ, ὑπεροικτείρων ἡμᾶς ὁ Κύριος, τὸ σωτήριον ἐνδίδωσι μέλος, οἷον ἐμβατήριον ῥυθμόν· Υἱοὶ ἀνθρώπων, ἕως πότε βαρυκάρδιο : ; Ινα τί ἀγαπᾶτε ματαιότητα, καὶ ζητεῖτε ψεῦδος ; Τίς οὖν ἡ ματαιότης, καὶ τί τὸ ψεῦδος; Ὁ ἅγιος Απόστολος τοῦ Κυρίου, τοὺς Ἕλληνας αιτιώμενος, ἐξηγήσεταί σοι, Ὅτι γνόντες τὸν Θεὸν, οὐχ ὡς Θεὺν ἐδόξασαν, ἢ ηὐχαρίστησαν, ἀλλ' ἐματαιώθης σαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν· τοῦ Θεοῦ (57) ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα. Καὶ μὴν ὅ γε Θεὸς οὗτος, ὃς ἐν ἀρχῇ ἐποίησε τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Σὺ δὲ τὸν μὲν Θεὸν οὐ νοεῖς, τὸν δὲ οὐρανὸν προσκυνεῖς, καὶ πῶς οὐκ ἀσεβεῖς; Ακουε πάλιν προφήτου λέγον - τος· Ἐκλείψει (58) μὲν ὁ ἥλιος, καὶ ὁ οὐρανὸς σκοτισθήσεται· λάμψει δὲ ὁ παντοκράτωρ εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ αἱ δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευ θήσονται, καὶ οἱ οὐρανοὶ εἰλιγήσονται ὡς δέῤῥις ἐκτεινόμενοι καὶ συστελλόμενοι (αὗται γὰρ αἱ προφητ τικαὶ φωναί)· καὶ ἡ γῆ φεύξεται ἀπὸ προσώπου Κυρίου. Καὶ μυρίας ἂν ἔχοιμί σοι Γραφὰς παραφέρειν, ών, οὐδὲ κεραία παρελεύσεται μία, μὴ οὐχὶ ἐπιτελὴς γενομένη· τὸ γὰρ στόμα Κυρίου, τὸ ἅγιον Πνεῦμα. σε Ρ. οι σε Υιέ, φύλαξον νόμους πατρός σου... ἡνίκα ἂν περιπατῇς ἐπάγου αὐτὴν, καὶ μετὰ σοῦ ἔστω ὅτι λύχνος ἐντολὴ νόμου καὶ φῶς· ὁδὸς ζωῆς, καὶ ἔλεγ- χος, καὶ παιδεία. θήσῃ προσκυνήσεις, ἐστι ἡμῶν σου, φοβη 26, CLEMENTIS ALEXANDRINI facie ejus cognitio et intelligentia ". Quousque, pi- ger, jaces, quando autem ex somno excitaberis ? sin autem fueris'impiger, veniet tanquam fons messis tsa 48, Verbum paternum, & bonus lychnus, Dominus qui inducit lucem, fidem omnibus, et salutem". Dominus enim qui fecit terram in virtute sua, ut ait Jeremias 0, erexit orbem terræ in sapientia sua. Etenim nos, qui ad simulacra procideramus, Sa- pientia, quæ ejus est Verbum, erigit ad veritatem : quæ prima est a lapsu resurrectio. Hinc, ut nos cultu simulacrorum penitus averteret, pulcherrime clumnavit Moyses : Audi, Israel : Domius Deus tuus, Deus unus est 81. Et, Dominum Deum tuum adora- bis, et ei soli servies s. Quocirca tandem aliquando intelligite, homines, a Davide, beato illo psalmorum. auctore, admoniti, apprehendite disciplinam, ne ali- quando irascatur Dominus, et pereatis de via justa, quando exarserit velociter furor ejus. Beati omnes qui confidunt in ipso 53. Jam vero singulari nos mi- sericordia complectens Dominus, salutare nobis. canticum, quasi modos ad quos prælia ineuntur, delit: Filii hominum, usquequo gravi eritis corde ? Quare diligitis vanitatem, et quaritis menda- cium ”? Quænam igitur ca vanitas, quodnam est mendacium? Id tibi exponet sanctus Donini Apo. stolus, quo loco Græcos reprehendit, Quod cum Deum cognovissent, non sicut Deum glorificaverunt, neque gratias ei egerunt; sed vani facti sunt in cogi- talionibus suis, et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei in similitudinem imaginis corruptibilis hominis, et servierunt creaturæ potius quam creatori 5. Quan- doquidem igitur hic Deus est is qui in principio fecit cœlum et terram 86, tu autem Deum non ha- bens cognitum, divino cultu et honore coelum di- gnaris, que te excusatio ab impietatis crimine defend? Attende iterum prophetam dicentem: De- ficiet quidem sol, et cœlum obscurabitur, splendebit autem omnipotens in æternum, et concutientur calo- rum virtutes, el cœli convolventur ut pellis extensi et contracti (etenim hæc sunt prophetarum verba), et terra fugiet a facie Domini. C CAPUT IX. Graviter illos peccare, qui benignam Dei vocationem spernunt, aut negligunt. Prov. 11. sn Ibid. 11. Ibid Psal. 11, 12, 13. si Psal. 19, 3. Rom. 1, Possem etiam alias tibi Scripturas afferre pene D Innumerabiles, quarum ne apex quidem unus præ- teribit 57-68, qui non perficiatur. Spiritus enim sanctus, * ED. POTTER, 52-53 ED. PARIS. Jer. x, 12. Deut. vi, 4. Ibid. ; X, 23, 25. . Gen. 1, 1. 67.58 Matth. v, 18; Luc. xvi, 17. post s omittunt. • 20. 21, : La, quæ scripsit Clemens, si verba respicias, frustra quærentur. pro Bibl. Graec. Νor. ; pro Bibl. Grec. Mor, Isa. xii, 10; Ezech. XXXII, 7; Joel. 1, 10, ; !', 15. Ipsa verba, prout ea recitat Clement nondum inveni. 6. 47 Prov. νι, 9. (54) "Εως πότε. Ἕως τινός Bibl. Græc. Μox, σοι (55) Ὁ ἀγαθὸς λ. Similia occurrunt Prov. vi, 20, (56) Κύριος ο Θ. Κύριος ὁ Θεὸς, σοῦ Κύριος, εξ (57) Τοῦ Θεοῦ. Τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ Bibl. Grec. (58) Εκλείψει. His similia occurrunt psal. ct
Ἰδέτω τις ὑμῶν τοὺς παρὰ τοῖς εἰδώλοις λατρεύοντας, κόμῃ ῥυπῶντας, ἐσθῆτι πιναρᾷ καὶ κατερρωγυίᾳ καθυβριςμένους, λουτρῶν μὲν παντάπασιν ἀπειράτους, ταῖς δὲ τῶν ὀνύχων ἀκμαῖς ἐκτεθηριωμένους, πολλοὺς δὲ καὶ τῶν αἰδοίων ἀφῃρημένους, ἔργῳ δεικνύντας τῶν εἰδώλων τὰ τεμένη τάφους τινὰς ἢ δεσμωτήρια· οὗτοί μοι δοκοῦσι πενθεῖν, οὐ θρῃσκεύειν τοὺς θεούς, ἐλέου μᾶλλον ἢ θεοσεβείας ἄξια πεπονθότες. Καὶ ταῦτα ὁρῶντες ἔτι τυφλώττετε καὶ οὐχὶ πρὸς τὸν δεσπότην τῶν πάντων καὶ κύριον τῶν ὅλων ἀναβλέψετε; Οὐχὶ δὲ καταφεύξεσθε, ἐκ τῶν ἐνταῦθα δεσμωτηρίων ἐκφεύγοντες, ἐπὶ τὸν ἔλεον τὸν ἐξ οὐρανῶν; Ὁ γὰρ θεὸς ἐκ πολλῆς τῆς φιλανθρωπίας ἀντέχεται τοῦ ἀνθρώπου, ὥσπερ ἐκ καλιᾶς ἐκπίπτοντος νεοττοῦ ἡ μήτηρ ὄρνις ἐφίπταται· εἰ δέ που καὶ θηρίον ἑρπηστικὸν περιχάνοι τῷ νεοττῷ, μήτηρ δ’ ἀμφιποτᾶται ὀδυρομένη φίλα τέκνα· ὁ δὲ θεὸς πατὴρ καὶ ζητεῖ τὸ πλάσμα καὶ ἰᾶται τὸ παράπτωμα καὶ διώκει τὸ θηρίον καὶ τὸν νεοττὸν αὖθις ἀναλαμβάνει ἐπὶ τὴν καλιὰν ἀναπτῆναι παρορμῶν.Β Α σιάν. Τί σοι σοφίας ἀναγγέλλω μυστήρια, καὶ φήσεις ἐκ παιδὸς Εβραίου σε σοφισμένου; Κύριος έκτισε με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ. Και, Κύριος δίδωσι σοφίαν, καὶ ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ γνῶσις καὶ σύνεσις. Ἕως πότε (54), όκνηρέ, κατάκεισαι; πότε δὲ ἐξ ὕπνου ἐγερθήσῃ; Ἐὰν δὲ ἄοκνος ᾖς, ἥξει σοι ὥσπερ πηγὴ ὁ ἁμητός σου, ὁ Λόγος ὁ πα· τρικὸς, ὁ ἀγαθὸς λύχνος (55), ὁ Κύριος ἐπάγων τὸ φῶς, τὴν πίστιν πᾶσι, καὶ σωτηρίαν. Κύριος γὰρ, ο ποιήσας τὴν γῆν ἐν τῇ ἰσχύϊ αὐτοῦ, ὡς φησιν Ἱερεμίας, ανώρθωσε τὴν οἰκουμένην ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ· τροπεσόντας γὰρ ἡμᾶς ἐπὶ τὰ εἴδωλα, ἡ σοφία, ἢ ἐστιν ὁ Λόγος αὐτοῦ, ἀνορθοῖ ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· καὶ αὕτη πρώτη τοῦ παραπτώματος ἀνά- στασις. Οθεν ἀποτρέπων εἰδωλολατρείας ἁπάσης ὁ θεσπέσιος παγκάλως ἀνακέκραγε Μωϋσῆς· Ακουε, Ἰσραήλ· Κύριος ὁ Θεός (56) σου, Κύριος εἰς ἐστι· καὶ, Κύριον τὸν Θεόν σου προσκυνήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. Νῦν δὴ οὖν σύνετε, ὦ ἄνθρωποι, κατὰ τὸν μακάριον ψαλμῳδὸν ἐκεῖνον τὸν Δαβίδο δράξασθε παιδείας, μήποτε έργισθῇ Κύριος, καὶ ἀπολεῖσθε ἐξ ὁδοῦ δικαίας, ὅτ' ἂν ἐκκαυθῇ ἐν τάχει ὁ θυμὸς αὐτοῦ· μακάριοι πάντες οι πεποι· θότες ἐπ' αὐτῷ. Ηδη δὲ, ὑπεροικτείρων ἡμᾶς ὁ Κύριος, τὸ σωτήριον ἐνδίδωσι μέλος, οἷον ἐμβατήριον ῥυθμόν· Υἱοὶ ἀνθρώπων, ἕως πότε βαρυκάρδιο : ; Ινα τί ἀγαπᾶτε ματαιότητα, καὶ ζητεῖτε ψεῦδος ; Τίς οὖν ἡ ματαιότης, καὶ τί τὸ ψεῦδος; Ὁ ἅγιος Απόστολος τοῦ Κυρίου, τοὺς Ἕλληνας αιτιώμενος, ἐξηγήσεταί σοι, Ὅτι γνόντες τὸν Θεὸν, οὐχ ὡς Θεὺν ἐδόξασαν, ἢ ηὐχαρίστησαν, ἀλλ' ἐματαιώθης σαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν· τοῦ Θεοῦ (57) ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα. Καὶ μὴν ὅ γε Θεὸς οὗτος, ὃς ἐν ἀρχῇ ἐποίησε τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Σὺ δὲ τὸν μὲν Θεὸν οὐ νοεῖς, τὸν δὲ οὐρανὸν προσκυνεῖς, καὶ πῶς οὐκ ἀσεβεῖς; Ακουε πάλιν προφήτου λέγον - τος· Ἐκλείψει (58) μὲν ὁ ἥλιος, καὶ ὁ οὐρανὸς σκοτισθήσεται· λάμψει δὲ ὁ παντοκράτωρ εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ αἱ δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευ θήσονται, καὶ οἱ οὐρανοὶ εἰλιγήσονται ὡς δέῤῥις ἐκτεινόμενοι καὶ συστελλόμενοι (αὗται γὰρ αἱ προφητ τικαὶ φωναί)· καὶ ἡ γῆ φεύξεται ἀπὸ προσώπου Κυρίου. Καὶ μυρίας ἂν ἔχοιμί σοι Γραφὰς παραφέρειν, ών, οὐδὲ κεραία παρελεύσεται μία, μὴ οὐχὶ ἐπιτελὴς γενομένη· τὸ γὰρ στόμα Κυρίου, τὸ ἅγιον Πνεῦμα. σε Ρ. οι σε Υιέ, φύλαξον νόμους πατρός σου... ἡνίκα ἂν περιπατῇς ἐπάγου αὐτὴν, καὶ μετὰ σοῦ ἔστω ὅτι λύχνος ἐντολὴ νόμου καὶ φῶς· ὁδὸς ζωῆς, καὶ ἔλεγ- χος, καὶ παιδεία. θήσῃ προσκυνήσεις, ἐστι ἡμῶν σου, φοβη 26, CLEMENTIS ALEXANDRINI facie ejus cognitio et intelligentia ". Quousque, pi- ger, jaces, quando autem ex somno excitaberis ? sin autem fueris'impiger, veniet tanquam fons messis tsa 48, Verbum paternum, & bonus lychnus, Dominus qui inducit lucem, fidem omnibus, et salutem". Dominus enim qui fecit terram in virtute sua, ut ait Jeremias 0, erexit orbem terræ in sapientia sua. Etenim nos, qui ad simulacra procideramus, Sa- pientia, quæ ejus est Verbum, erigit ad veritatem : quæ prima est a lapsu resurrectio. Hinc, ut nos cultu simulacrorum penitus averteret, pulcherrime clumnavit Moyses : Audi, Israel : Domius Deus tuus, Deus unus est 81. Et, Dominum Deum tuum adora- bis, et ei soli servies s. Quocirca tandem aliquando intelligite, homines, a Davide, beato illo psalmorum. auctore, admoniti, apprehendite disciplinam, ne ali- quando irascatur Dominus, et pereatis de via justa, quando exarserit velociter furor ejus. Beati omnes qui confidunt in ipso 53. Jam vero singulari nos mi- sericordia complectens Dominus, salutare nobis. canticum, quasi modos ad quos prælia ineuntur, delit: Filii hominum, usquequo gravi eritis corde ? Quare diligitis vanitatem, et quaritis menda- cium ”? Quænam igitur ca vanitas, quodnam est mendacium? Id tibi exponet sanctus Donini Apo. stolus, quo loco Græcos reprehendit, Quod cum Deum cognovissent, non sicut Deum glorificaverunt, neque gratias ei egerunt; sed vani facti sunt in cogi- talionibus suis, et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei in similitudinem imaginis corruptibilis hominis, et servierunt creaturæ potius quam creatori 5. Quan- doquidem igitur hic Deus est is qui in principio fecit cœlum et terram 86, tu autem Deum non ha- bens cognitum, divino cultu et honore coelum di- gnaris, que te excusatio ab impietatis crimine defend? Attende iterum prophetam dicentem: De- ficiet quidem sol, et cœlum obscurabitur, splendebit autem omnipotens in æternum, et concutientur calo- rum virtutes, el cœli convolventur ut pellis extensi et contracti (etenim hæc sunt prophetarum verba), et terra fugiet a facie Domini. C CAPUT IX. Graviter illos peccare, qui benignam Dei vocationem spernunt, aut negligunt. Prov. 11. sn Ibid. 11. Ibid Psal. 11, 12, 13. si Psal. 19, 3. Rom. 1, Possem etiam alias tibi Scripturas afferre pene D Innumerabiles, quarum ne apex quidem unus præ- teribit 57-68, qui non perficiatur. Spiritus enim sanctus, * ED. POTTER, 52-53 ED. PARIS. Jer. x, 12. Deut. vi, 4. Ibid. ; X, 23, 25. . Gen. 1, 1. 67.58 Matth. v, 18; Luc. xvi, 17. post s omittunt. • 20. 21, : La, quæ scripsit Clemens, si verba respicias, frustra quærentur. pro Bibl. Graec. Νor. ; pro Bibl. Grec. Mor, Isa. xii, 10; Ezech. XXXII, 7; Joel. 1, 10, ; !', 15. Ipsa verba, prout ea recitat Clement nondum inveni. 6. 47 Prov. νι, 9. (54) "Εως πότε. Ἕως τινός Bibl. Græc. Μox, σοι (55) Ὁ ἀγαθὸς λ. Similia occurrunt Prov. vi, 20, (56) Κύριος ο Θ. Κύριος ὁ Θεὸς, σοῦ Κύριος, εξ (57) Τοῦ Θεοῦ. Τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ Bibl. Grec. (58) Εκλείψει. His similia occurrunt psal. ct
PG 8:205Εἶτα κύνες μὲν ἤδη πεπλανημένοι ὀδμαῖς ῥινηλατοῦντες ἐξίχνευσαν τὸν δεσπότην καὶ ἵπποι τὸν ἀναβάτην ἀποσεισάμενοι ἑνί που συρίγματι ὑπήκουσαν τῷ δεσπότῃ· «ἔγνω δέ», φησί, «βοῦς τὸν κτησάμενον καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ, Ἰσραὴλ δέ με οὐκ ἔγνω.» Τί οὖν ὁ κύριος; Οὐ μνησικακεῖ, ἔτι ἐλεεῖ, ἔτι τὴν μετάνοιαν ἀπαιτεῖ. Ἐρέσθαι δὲ ὑμᾶς βούλομαι, εἰ οὐκ ἄτοπον ὑμῖν δοκεῖ πλάσμα ὑμᾶς τοὺς ἀνθρώπους ἐπιγεγονότας τοῦ θεοῦ καὶ παρ’ αὐτοῦ τὴν ψυχὴν εἰληφότας καὶ ὄντας ὅλως τοῦ θεοῦ ἑτέρῳ δουλεύειν δεσπότῃ, πρὸς δὲ καὶ θεραπεύειν ἀντὶ μὲν τοῦ βασιλέως τὸν τύραννον, ἀντὶ δὲ τοῦ ἀγαθοῦ τὸν πονηρόν. Τίς γάρ, ὢ πρὸς τῆς ἀληθείας, σωφρονῶν γε τἀγαθὸν καταλείπων κακίᾳ σύνεστιν; Τίς δὲ ὅστις τὸν θεὸν ἀποφεύγων δαιμονίοις συμβιοῖ; Τίς δὲ υἱὸς εἶναι δυνάμενος τοῦ θεοῦ δουλεύειν ἥδεται; Ἢ τίς οὐρανοῦ πολίτης εἶναι δυνάμενος ἔρεβος διώκει, ἐξὸν παράδεισον γεωργεῖν καὶ οὐρανὸν περιπολεῖν καὶ τῆς ζωτικῆς καὶ ἀκηράτου μεταλαμβάνειν πηγῆς, κατ’ ἴχνος ἐκείνης τῆς φωτεινῆς ἀεροβατοῦντα νεφέλης, ὥσπερ ὁ Ἠλίας, θεωροῦντα τὸν ὑετὸν σωτήριον;Α μαι ἐν Κυρίῳ, φησί, μηκέτι ὑμᾶς περιπατείν, και δι Ρ. καί ὄντες ἐν πλεονεξίᾳ γιο καὶ πλεονεξίας, κιμασία τίς ἐστιν εἰ θέλεις μαθεῖν. ῴχθισα τῇ γενεᾷ ἐκείνῃ, Ἐὰν σήμερον τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσωμεν τὸ δὲ σήμερον καθ' ἑκάστην αὐτοῦ αὔξεται τὴν ἡμέτ ραν ἐς τ' ἂν ἡ σήμερον ὀνομάζηται· θὼς καὶ τὰ ἔθνη (68) περιπατεῖ, ἐν ματαιότητι τοῦ νοὺς αὐτῶν, ἐσκοτισμένοι τῇ διανοίᾳ ὄντες, καὶ ἀπηλλοτριωμένοι τῆς ζωῆς τοῦ Θεοῦ διὰ τὴν ἄγνοιαν τὴν οὖσαν ἐν αὐτοῖς, διὰ τὴν πώρωσιν τῆς καρδίας αὐτῶν· οἵτινες ἑαυτοὺς παρέδωκαν απηλγηκότες τῇ ἀσελγείᾳ εἰς ἐργασίαν ἀκαθαρ σίας πάσης καὶ πλεονεξίας. Τοιούτου μάρτυρος ἐλέγχοντος τὴν τῶν ἀνθρώπων ἄνοιαν καὶ Θεὸν (69) επιβοωμένου, τί δὴ ἕτερον ὑπολείπεται τοῖς ἀπίστοις ή κρίσις καὶ καταδίκη; Οὐκ ἀμελεῖ δὲ ὁ Κύριος παρ- αινῶν, ἐκφοβῶν, προτρέπων, διεγείρων, νουθετῶν· ἀφυπνίζει γέ τοι, καὶ τοῦ σκότους αὐτοῦ τοὺς πεπλα- νημένους διανίστησιν. Ἔγειρε (70), φησίν, ὁ καθεύ δων, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν· καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χριστὸς Κύριος, ὁ τῆς ἀναστάσεως Ήλιος, ο πρὸ ἑωσφόρου γεννώμενος, ὁ ζωήν χαρισάμενος ἀκτῖσιν ἰδίαις. Μὴ οὖν περιφρονείτω τις τοῦ Λόγου, μὴ λάθῃ καταφρονῶν ἑαυτοῦ. Λέγει γάρ που ἡ Γραφή Σήμερον ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκεύσητε, μὴ σκληρύνητε τὰς καρδίας ὑμῶν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ, οὗ ἐπείρασαν με οἱ πατέρες ὑμῶν ἐν δοκιμασίᾳ (71). Ἡ δὲ δοκιμασία τίς ἐστιν; Εἰ θέα λεις μαθεῖν, τὸ ἅγιόν σοι Πνεῦμα ἐξηγήσεται· Καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου, φησί, τεσσαράκοντα έτη (72). Διὸ προσώχθισα τῇ γενεᾷ ταύτῃ, καὶ εἶπον· Ἀεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ· αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Ως ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, εἰ εἰσ- ελεύσονται εἰς τὴν ἀνάπαυσίν μου. Ορᾶτε την ἀπειλήν. Ορᾶτε την προτροπήν· ὁρᾶτε τὴν τιμήν. Τί δὴ οὖν ἔτι τὴν χάριν εἰς ὀργὴν μεταλλάσσομεν, καὶ οὐχὶ ἀναπεπταμέναις ταῖς ἀκοαῖς καταδεχόμενοι τὸν Λόγον, ἐν ἁγναῖς ξενοδοχοῦμεν ταῖς ψυχαῖς (75) τὸν Θεόν ; Μεγάλη γὰρ τῆς ἐπαγγελίας αὐτοῦ ἡ χάρις, ἐὰν σήμερον τῆς (74) φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσωμεν. Τὸ δὲ σήμερον καθ᾿ ἑκάστην αὐτοῦ αύξεται τὴν ἡμέ ραν, ἔστ' ἂν ἡ σήμερον ὀνομάζηται. Μέχρι δὲ συντε λείας καὶ ἡ σήμερον καὶ ἡ μάθησις διαμένει· καὶ τότε ἡ ὄντως σήμερον, ἡ ἀνελλιπής τοῦ Θεοῦ ἡμέρα, τοῖς αἰῶσι συνεκτείνεται. 'Αεὶ οὖν τῆς φωνῆς ὑπακούω μεν τοῦ θείου Λόγου· ἡ σήμερον γὰρ ἀΐδιος αἰών έστιν εἰκών (75)· σύμβολον δὲ τοῦ φωτός, ἡμέρα (76)· φῶς Ἀλλὰ παρακαλεῖ τε ἑαυτοὺς καθ᾿ ἑκάστην ημέραν, ἄχρις οὗ τὸ σήμερον καλεῖται. αἰών αἰῶνος. ἀϊδίου αἰῶνος ἐστιν εἰκών, εἰκών σύμβολον, τὸ σήμερον αἰῶνα, αἰῶνος εἰκόνα. CLEMENTIS ALEXANDRINI quem paravit Dominus diabolo et angelis ejus ". Propterea beatus Apostolus, Obtestor, inquit, per Dominum, ne amplius ambuletis sicut et gentes am- bulant in vanitate mentis suæ, obtenebratum haben- tes intellectum, et abalienati a vita Dei propter igno- rantiam, quæ est in ipsis ex obduratione cordis ipso- rum. Qui, cum dedoluerant, semetipsos deliderunt proterviæ ad operundam omnem impuritatem et ava- ritiam *. Cum autem ejusmodi testis hominum amentiam, invocato Dei nomine, arguerit, nunquid aliud restat incredulis, quam judicium et conde- mnatio? Nec vero curam eorum deponit Dominus, sed instat ipsis assidue hortando, perterrefaciendo, impellendo, excitando, admonendo: et hos quidern, qui erroribus fuerunt impliciti, expergefactos e me- diis tenebris excitat. Expergiscere, inquit, qui dor- mis, et surge a mortuis, et illucescet tibi Christus Do- minus 6, ille Sol resurrectionis, qui ante lucife- rum genitus est 67, suisque radiis vitam præbuit. Ne quis itaque spernat Verbum ac nihili faciat, ne forte semetipsum imprudens contempsisse reperia- tur. Dicit enim alicubi Scriptura. Hodie si vocem ejus audieritis, nolite obdurare corda vestra, sicut in exacerbatione in die tentationis in deserto, ubi tenta- terunt me patres vestri in probatione 68. Quænam au- tem est illa probatio? Si cupis discere, sanctus tibi Spiritus explicabit: Et viderunt, inquit, opera mea quadraginta annis. Quare infensus fui generationi huic, et dixi, Semper errant corde, ipsi vero non co- gnoverunt vias meas. Itaque juravi in ira mea, introibunt in requiem meam 6. En minas! en exlor- țationem ! en pœnam ! Cur igitur etiamnum iratum nobis Deum ex clementi et benefico facimus? Cur non aures nostras Verbo patefacimus, Deumque hospitem puris et intaminatis animabus excipimus? Ejus enim promissio immensæ sane gratiæ ac be- neficii loco erit, si hodie vocem ejus audierimus; cæ- terum illud hodie in dies augetur, quandiu hodie nominatur. Usque enim ad consummationem rerum ultimam et hodiernus dies, et discendi tempus per- manet. Exinde verum illud hodie, Dei scilicet dies nunquam defecturus, in omnia usque sæcula exten- clitur. Quocirca voci divini Verbi semper pareamus : * ED. POTTER, 54-53 ED. PARIS. B C Ephes. v, 14. Psal. cix, 3. Psal. XCIV, post omitt. Dein, ibid. quæ sequuntur, boc modo distinguit Nov. 'II do- Bibl. Grac. Si hodie vocem ejus audierimus (illud autem hodie singulis diebus ei accrescit) quamdiu nominetur hodie. Po- D Matth. xxv, 41, 46. ** Ephies. iv, 17, 18, 19. 8, 9. Ibid. 9, 10, 11. * Joann. x, 5, 16. strema verba sumpsit ex Hebr. ut, 15: Sic Flor., Sylb., itemque ms. Nov. In Heinsiana vero editione, quam Parisienses exprimunt, mutatum est in Sylburgius scribi voluit æterni saculi imago est. Quam lectionem dicit firmari a Basil. pag. 665, et Gregor. Naz., p. 229. Fortasse aliquis ad marginem libri sui adnotavit, vel, ut interpretamentum vocis quæ sequitur; vel, quia putabaὶ non esse sed tantum Etenim sæpissime fit ut quæ ad marginem adný- tata fuere, ab imperitis scriptoribus in textum reci- piantur. (68) Τὰ ἔθνη. Τὰ λοιπὰ ἔθνη Bibl. Græc. Μox, (69) Καὶ Θεόν. Τον Θεόν Νον. (70) Ἔγειρε. Έγειρα: Bill. Graec. (71) Ἐν δοκιμασία. Ἐδοκίμασαν Bibl. Grzc. Ea, (72) Τεσσαράκοντα ἔτ. Τεσσαράκοντα ἔτη προς (73) Ταῖς ψυχαῖς. Ταῖς omittit Nov. (74) Ἐὰν σήμερον τ. Haec sic distingui possunt: (75) Η σήμερον γὰρ ἀίδιος αἰών ἐστιν εἰκών. (76) Ημέρα. Ἡ ἡμέρα Nov. recte.
Οἱ δὲ σκωλήκων δίκην περὶ τέλματα καὶ βορβόρους, τὰ ἡδονῆς ῥεύματα, καλινδούμενοι ἀνονήτους καὶ ἀνοήτους ἐκβόσκονται τρυφάς, ὑώδεις τινὲς ἄνθρωποι. Ὕες γάρ, φησίν, «ἥδονται βορβόρῳ» μᾶλλον ἢ καθαρῷ ὕδατι καὶ «ἐπὶ φορυτῷ μαργαίνουσιν» κατὰ Δημόκριτον. Μὴ δῆτα οὖν, μὴ δῆτα ἐξανδραποδισθῶμεν μηδὲ ὑώδεις γενώμεθα, ἀλλ’ «ὡς τέκνα φωτὸς» γνήσια ἀναθρήσωμεν καὶ ἀναβλέψωμεν εἰς τὸ φῶς, μὴ νόθους ἡμᾶς ἐξελέγξῃ ὁ κύριος ὥσπερ ὁ ἥλιος τοὺς ἀετούς. Μετανοήσωμεν οὖν καὶ μεταστῶμεν ἐξ ἀμαθίας εἰς ἐπιστήμην, ἐξ ἀφροσύνης εἰς φρόνησιν, ἐξ ἀκρασίας εἰς ἐγκράτειαν, ἐξ ἀδικίας εἰς δικαιοσύνην, ἐξ ἀθεότητος εἰς θεόν. Καλὸς ὁ κίνδυνος αὐτομολεῖν πρὸς θεόν. Πολλῶν δὲ καὶ ἄλλων ἔστιν ἀπολαῦσαι ἀγαθῶν τοὺς δικαιοσύνης ἐραστάς, οἳ τὴν ἀίδιον διώκομεν σωτηρίαν, ἀτὰρ δὴ καὶ ὧν αὐτὸς αἰνίττεται ὁ θεὸς διὰ Ἡσαί̈ου λαλῶν «ἔστι κληρονομία τοῖς θεραπεύουσι κύριον»·Α μαι ἐν Κυρίῳ, φησί, μηκέτι ὑμᾶς περιπατείν, και δι Ρ. καί ὄντες ἐν πλεονεξίᾳ γιο καὶ πλεονεξίας, κιμασία τίς ἐστιν εἰ θέλεις μαθεῖν. ῴχθισα τῇ γενεᾷ ἐκείνῃ, Ἐὰν σήμερον τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσωμεν τὸ δὲ σήμερον καθ' ἑκάστην αὐτοῦ αὔξεται τὴν ἡμέτ ραν ἐς τ' ἂν ἡ σήμερον ὀνομάζηται· θὼς καὶ τὰ ἔθνη (68) περιπατεῖ, ἐν ματαιότητι τοῦ νοὺς αὐτῶν, ἐσκοτισμένοι τῇ διανοίᾳ ὄντες, καὶ ἀπηλλοτριωμένοι τῆς ζωῆς τοῦ Θεοῦ διὰ τὴν ἄγνοιαν τὴν οὖσαν ἐν αὐτοῖς, διὰ τὴν πώρωσιν τῆς καρδίας αὐτῶν· οἵτινες ἑαυτοὺς παρέδωκαν απηλγηκότες τῇ ἀσελγείᾳ εἰς ἐργασίαν ἀκαθαρ σίας πάσης καὶ πλεονεξίας. Τοιούτου μάρτυρος ἐλέγχοντος τὴν τῶν ἀνθρώπων ἄνοιαν καὶ Θεὸν (69) επιβοωμένου, τί δὴ ἕτερον ὑπολείπεται τοῖς ἀπίστοις ή κρίσις καὶ καταδίκη; Οὐκ ἀμελεῖ δὲ ὁ Κύριος παρ- αινῶν, ἐκφοβῶν, προτρέπων, διεγείρων, νουθετῶν· ἀφυπνίζει γέ τοι, καὶ τοῦ σκότους αὐτοῦ τοὺς πεπλα- νημένους διανίστησιν. Ἔγειρε (70), φησίν, ὁ καθεύ δων, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν· καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χριστὸς Κύριος, ὁ τῆς ἀναστάσεως Ήλιος, ο πρὸ ἑωσφόρου γεννώμενος, ὁ ζωήν χαρισάμενος ἀκτῖσιν ἰδίαις. Μὴ οὖν περιφρονείτω τις τοῦ Λόγου, μὴ λάθῃ καταφρονῶν ἑαυτοῦ. Λέγει γάρ που ἡ Γραφή Σήμερον ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκεύσητε, μὴ σκληρύνητε τὰς καρδίας ὑμῶν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ, οὗ ἐπείρασαν με οἱ πατέρες ὑμῶν ἐν δοκιμασίᾳ (71). Ἡ δὲ δοκιμασία τίς ἐστιν; Εἰ θέα λεις μαθεῖν, τὸ ἅγιόν σοι Πνεῦμα ἐξηγήσεται· Καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου, φησί, τεσσαράκοντα έτη (72). Διὸ προσώχθισα τῇ γενεᾷ ταύτῃ, καὶ εἶπον· Ἀεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ· αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Ως ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, εἰ εἰσ- ελεύσονται εἰς τὴν ἀνάπαυσίν μου. Ορᾶτε την ἀπειλήν. Ορᾶτε την προτροπήν· ὁρᾶτε τὴν τιμήν. Τί δὴ οὖν ἔτι τὴν χάριν εἰς ὀργὴν μεταλλάσσομεν, καὶ οὐχὶ ἀναπεπταμέναις ταῖς ἀκοαῖς καταδεχόμενοι τὸν Λόγον, ἐν ἁγναῖς ξενοδοχοῦμεν ταῖς ψυχαῖς (75) τὸν Θεόν ; Μεγάλη γὰρ τῆς ἐπαγγελίας αὐτοῦ ἡ χάρις, ἐὰν σήμερον τῆς (74) φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσωμεν. Τὸ δὲ σήμερον καθ᾿ ἑκάστην αὐτοῦ αύξεται τὴν ἡμέ ραν, ἔστ' ἂν ἡ σήμερον ὀνομάζηται. Μέχρι δὲ συντε λείας καὶ ἡ σήμερον καὶ ἡ μάθησις διαμένει· καὶ τότε ἡ ὄντως σήμερον, ἡ ἀνελλιπής τοῦ Θεοῦ ἡμέρα, τοῖς αἰῶσι συνεκτείνεται. 'Αεὶ οὖν τῆς φωνῆς ὑπακούω μεν τοῦ θείου Λόγου· ἡ σήμερον γὰρ ἀΐδιος αἰών έστιν εἰκών (75)· σύμβολον δὲ τοῦ φωτός, ἡμέρα (76)· φῶς Ἀλλὰ παρακαλεῖ τε ἑαυτοὺς καθ᾿ ἑκάστην ημέραν, ἄχρις οὗ τὸ σήμερον καλεῖται. αἰών αἰῶνος. ἀϊδίου αἰῶνος ἐστιν εἰκών, εἰκών σύμβολον, τὸ σήμερον αἰῶνα, αἰῶνος εἰκόνα. CLEMENTIS ALEXANDRINI quem paravit Dominus diabolo et angelis ejus ". Propterea beatus Apostolus, Obtestor, inquit, per Dominum, ne amplius ambuletis sicut et gentes am- bulant in vanitate mentis suæ, obtenebratum haben- tes intellectum, et abalienati a vita Dei propter igno- rantiam, quæ est in ipsis ex obduratione cordis ipso- rum. Qui, cum dedoluerant, semetipsos deliderunt proterviæ ad operundam omnem impuritatem et ava- ritiam *. Cum autem ejusmodi testis hominum amentiam, invocato Dei nomine, arguerit, nunquid aliud restat incredulis, quam judicium et conde- mnatio? Nec vero curam eorum deponit Dominus, sed instat ipsis assidue hortando, perterrefaciendo, impellendo, excitando, admonendo: et hos quidern, qui erroribus fuerunt impliciti, expergefactos e me- diis tenebris excitat. Expergiscere, inquit, qui dor- mis, et surge a mortuis, et illucescet tibi Christus Do- minus 6, ille Sol resurrectionis, qui ante lucife- rum genitus est 67, suisque radiis vitam præbuit. Ne quis itaque spernat Verbum ac nihili faciat, ne forte semetipsum imprudens contempsisse reperia- tur. Dicit enim alicubi Scriptura. Hodie si vocem ejus audieritis, nolite obdurare corda vestra, sicut in exacerbatione in die tentationis in deserto, ubi tenta- terunt me patres vestri in probatione 68. Quænam au- tem est illa probatio? Si cupis discere, sanctus tibi Spiritus explicabit: Et viderunt, inquit, opera mea quadraginta annis. Quare infensus fui generationi huic, et dixi, Semper errant corde, ipsi vero non co- gnoverunt vias meas. Itaque juravi in ira mea, introibunt in requiem meam 6. En minas! en exlor- țationem ! en pœnam ! Cur igitur etiamnum iratum nobis Deum ex clementi et benefico facimus? Cur non aures nostras Verbo patefacimus, Deumque hospitem puris et intaminatis animabus excipimus? Ejus enim promissio immensæ sane gratiæ ac be- neficii loco erit, si hodie vocem ejus audierimus; cæ- terum illud hodie in dies augetur, quandiu hodie nominatur. Usque enim ad consummationem rerum ultimam et hodiernus dies, et discendi tempus per- manet. Exinde verum illud hodie, Dei scilicet dies nunquam defecturus, in omnia usque sæcula exten- clitur. Quocirca voci divini Verbi semper pareamus : * ED. POTTER, 54-53 ED. PARIS. B C Ephes. v, 14. Psal. cix, 3. Psal. XCIV, post omitt. Dein, ibid. quæ sequuntur, boc modo distinguit Nov. 'II do- Bibl. Grac. Si hodie vocem ejus audierimus (illud autem hodie singulis diebus ei accrescit) quamdiu nominetur hodie. Po- D Matth. xxv, 41, 46. ** Ephies. iv, 17, 18, 19. 8, 9. Ibid. 9, 10, 11. * Joann. x, 5, 16. strema verba sumpsit ex Hebr. ut, 15: Sic Flor., Sylb., itemque ms. Nov. In Heinsiana vero editione, quam Parisienses exprimunt, mutatum est in Sylburgius scribi voluit æterni saculi imago est. Quam lectionem dicit firmari a Basil. pag. 665, et Gregor. Naz., p. 229. Fortasse aliquis ad marginem libri sui adnotavit, vel, ut interpretamentum vocis quæ sequitur; vel, quia putabaὶ non esse sed tantum Etenim sæpissime fit ut quæ ad marginem adný- tata fuere, ab imperitis scriptoribus in textum reci- piantur. (68) Τὰ ἔθνη. Τὰ λοιπὰ ἔθνη Bibl. Græc. Μox, (69) Καὶ Θεόν. Τον Θεόν Νον. (70) Ἔγειρε. Έγειρα: Bill. Graec. (71) Ἐν δοκιμασία. Ἐδοκίμασαν Bibl. Grzc. Ea, (72) Τεσσαράκοντα ἔτ. Τεσσαράκοντα ἔτη προς (73) Ταῖς ψυχαῖς. Ταῖς omittit Nov. (74) Ἐὰν σήμερον τ. Haec sic distingui possunt: (75) Η σήμερον γὰρ ἀίδιος αἰών ἐστιν εἰκών. (76) Ημέρα. Ἡ ἡμέρα Nov. recte.
καλή γε καὶ ἐράσμιος ἡ κληρονομία, οὐ χρυσίον, οὐκ ἄργυρος, οὐκ ἐσθής, τὰ τῆς γῆς, ἔνθα που σὴς καὶ λῃστής που καταδύεται περὶ τὸν χαμαίζηλον πλοῦτον ὀφθαλμιῶν, ἀλλ’ ἐκεῖνος ὁ θησαυρὸς τῆς σωτηρίας, πρὸς ὅν γε ἐπείγεσθαι χρὴ φιλολόγους γενομένους, συναπαίρει δὲ ἡμῖν ἐνθένδε τὰ ἔργα τὰ ἀστεῖα καὶ συνίπταται τῷ τῆς ἀληθείας πτερῷ. Ταύτην ἡμῖν τὴν κληρονομίαν ἐγχειρίζει ἡ ἀίδιος διαθήκη τοῦ θεοῦ τὴν ἀίδιον δωρεὰν χορηγοῦσα· ὁ δὲ φιλόστοργος οὗτος ἡμῶν πατήρ, ὁ ὄντως πατήρ, οὐ παύεται προτρέπων, νουθετῶν, παιδεύων, φιλῶν· οὐδὲ γὰρ σῴζων παύεται, συμβουλεύει δὲ τὰ ἄριστα· «δίκαιοι γένεσθε, λέγει κύριος· οἱ διψῶντες πορεύεσθε ἐφ’ ὕδωρ, καὶ ὅσοι μὴ ἔχετε ἀργύριον, βαδίσατε καὶ ἀγοράσατε καὶ πίετε ἄνευ ἀργυρίου.» Ἐπὶ τὸ λουτρόν, ἐπὶ τὴν σωτηρίαν, ἐπὶ τὸν φωτισμὸν παρακαλεῖ μονονουχὶ βοῶν καὶ λέγων· γῆν σοι δίδωμι καὶ θάλατταν, παιδίον, οὐρανόν τε καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς πάντα ζῷά σοι χαρίζομαι· μόνον, ὦ παιδίον, δίψησον τοῦ πατρός, ἀμισθεί σοι δειχθήσεται ὁ θεός· οὐ καπηλεύεται ἡ ἀλήθεια, δίδωσί σοι καὶ τὰ πτηνὰ καὶ τὰ νηκτὰ καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς·Α μαι ἐν Κυρίῳ, φησί, μηκέτι ὑμᾶς περιπατείν, και δι Ρ. καί ὄντες ἐν πλεονεξίᾳ γιο καὶ πλεονεξίας, κιμασία τίς ἐστιν εἰ θέλεις μαθεῖν. ῴχθισα τῇ γενεᾷ ἐκείνῃ, Ἐὰν σήμερον τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσωμεν τὸ δὲ σήμερον καθ' ἑκάστην αὐτοῦ αὔξεται τὴν ἡμέτ ραν ἐς τ' ἂν ἡ σήμερον ὀνομάζηται· θὼς καὶ τὰ ἔθνη (68) περιπατεῖ, ἐν ματαιότητι τοῦ νοὺς αὐτῶν, ἐσκοτισμένοι τῇ διανοίᾳ ὄντες, καὶ ἀπηλλοτριωμένοι τῆς ζωῆς τοῦ Θεοῦ διὰ τὴν ἄγνοιαν τὴν οὖσαν ἐν αὐτοῖς, διὰ τὴν πώρωσιν τῆς καρδίας αὐτῶν· οἵτινες ἑαυτοὺς παρέδωκαν απηλγηκότες τῇ ἀσελγείᾳ εἰς ἐργασίαν ἀκαθαρ σίας πάσης καὶ πλεονεξίας. Τοιούτου μάρτυρος ἐλέγχοντος τὴν τῶν ἀνθρώπων ἄνοιαν καὶ Θεὸν (69) επιβοωμένου, τί δὴ ἕτερον ὑπολείπεται τοῖς ἀπίστοις ή κρίσις καὶ καταδίκη; Οὐκ ἀμελεῖ δὲ ὁ Κύριος παρ- αινῶν, ἐκφοβῶν, προτρέπων, διεγείρων, νουθετῶν· ἀφυπνίζει γέ τοι, καὶ τοῦ σκότους αὐτοῦ τοὺς πεπλα- νημένους διανίστησιν. Ἔγειρε (70), φησίν, ὁ καθεύ δων, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν· καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χριστὸς Κύριος, ὁ τῆς ἀναστάσεως Ήλιος, ο πρὸ ἑωσφόρου γεννώμενος, ὁ ζωήν χαρισάμενος ἀκτῖσιν ἰδίαις. Μὴ οὖν περιφρονείτω τις τοῦ Λόγου, μὴ λάθῃ καταφρονῶν ἑαυτοῦ. Λέγει γάρ που ἡ Γραφή Σήμερον ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκεύσητε, μὴ σκληρύνητε τὰς καρδίας ὑμῶν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ, οὗ ἐπείρασαν με οἱ πατέρες ὑμῶν ἐν δοκιμασίᾳ (71). Ἡ δὲ δοκιμασία τίς ἐστιν; Εἰ θέα λεις μαθεῖν, τὸ ἅγιόν σοι Πνεῦμα ἐξηγήσεται· Καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου, φησί, τεσσαράκοντα έτη (72). Διὸ προσώχθισα τῇ γενεᾷ ταύτῃ, καὶ εἶπον· Ἀεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ· αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Ως ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, εἰ εἰσ- ελεύσονται εἰς τὴν ἀνάπαυσίν μου. Ορᾶτε την ἀπειλήν. Ορᾶτε την προτροπήν· ὁρᾶτε τὴν τιμήν. Τί δὴ οὖν ἔτι τὴν χάριν εἰς ὀργὴν μεταλλάσσομεν, καὶ οὐχὶ ἀναπεπταμέναις ταῖς ἀκοαῖς καταδεχόμενοι τὸν Λόγον, ἐν ἁγναῖς ξενοδοχοῦμεν ταῖς ψυχαῖς (75) τὸν Θεόν ; Μεγάλη γὰρ τῆς ἐπαγγελίας αὐτοῦ ἡ χάρις, ἐὰν σήμερον τῆς (74) φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσωμεν. Τὸ δὲ σήμερον καθ᾿ ἑκάστην αὐτοῦ αύξεται τὴν ἡμέ ραν, ἔστ' ἂν ἡ σήμερον ὀνομάζηται. Μέχρι δὲ συντε λείας καὶ ἡ σήμερον καὶ ἡ μάθησις διαμένει· καὶ τότε ἡ ὄντως σήμερον, ἡ ἀνελλιπής τοῦ Θεοῦ ἡμέρα, τοῖς αἰῶσι συνεκτείνεται. 'Αεὶ οὖν τῆς φωνῆς ὑπακούω μεν τοῦ θείου Λόγου· ἡ σήμερον γὰρ ἀΐδιος αἰών έστιν εἰκών (75)· σύμβολον δὲ τοῦ φωτός, ἡμέρα (76)· φῶς Ἀλλὰ παρακαλεῖ τε ἑαυτοὺς καθ᾿ ἑκάστην ημέραν, ἄχρις οὗ τὸ σήμερον καλεῖται. αἰών αἰῶνος. ἀϊδίου αἰῶνος ἐστιν εἰκών, εἰκών σύμβολον, τὸ σήμερον αἰῶνα, αἰῶνος εἰκόνα. CLEMENTIS ALEXANDRINI quem paravit Dominus diabolo et angelis ejus ". Propterea beatus Apostolus, Obtestor, inquit, per Dominum, ne amplius ambuletis sicut et gentes am- bulant in vanitate mentis suæ, obtenebratum haben- tes intellectum, et abalienati a vita Dei propter igno- rantiam, quæ est in ipsis ex obduratione cordis ipso- rum. Qui, cum dedoluerant, semetipsos deliderunt proterviæ ad operundam omnem impuritatem et ava- ritiam *. Cum autem ejusmodi testis hominum amentiam, invocato Dei nomine, arguerit, nunquid aliud restat incredulis, quam judicium et conde- mnatio? Nec vero curam eorum deponit Dominus, sed instat ipsis assidue hortando, perterrefaciendo, impellendo, excitando, admonendo: et hos quidern, qui erroribus fuerunt impliciti, expergefactos e me- diis tenebris excitat. Expergiscere, inquit, qui dor- mis, et surge a mortuis, et illucescet tibi Christus Do- minus 6, ille Sol resurrectionis, qui ante lucife- rum genitus est 67, suisque radiis vitam præbuit. Ne quis itaque spernat Verbum ac nihili faciat, ne forte semetipsum imprudens contempsisse reperia- tur. Dicit enim alicubi Scriptura. Hodie si vocem ejus audieritis, nolite obdurare corda vestra, sicut in exacerbatione in die tentationis in deserto, ubi tenta- terunt me patres vestri in probatione 68. Quænam au- tem est illa probatio? Si cupis discere, sanctus tibi Spiritus explicabit: Et viderunt, inquit, opera mea quadraginta annis. Quare infensus fui generationi huic, et dixi, Semper errant corde, ipsi vero non co- gnoverunt vias meas. Itaque juravi in ira mea, introibunt in requiem meam 6. En minas! en exlor- țationem ! en pœnam ! Cur igitur etiamnum iratum nobis Deum ex clementi et benefico facimus? Cur non aures nostras Verbo patefacimus, Deumque hospitem puris et intaminatis animabus excipimus? Ejus enim promissio immensæ sane gratiæ ac be- neficii loco erit, si hodie vocem ejus audierimus; cæ- terum illud hodie in dies augetur, quandiu hodie nominatur. Usque enim ad consummationem rerum ultimam et hodiernus dies, et discendi tempus per- manet. Exinde verum illud hodie, Dei scilicet dies nunquam defecturus, in omnia usque sæcula exten- clitur. Quocirca voci divini Verbi semper pareamus : * ED. POTTER, 54-53 ED. PARIS. B C Ephes. v, 14. Psal. cix, 3. Psal. XCIV, post omitt. Dein, ibid. quæ sequuntur, boc modo distinguit Nov. 'II do- Bibl. Grac. Si hodie vocem ejus audierimus (illud autem hodie singulis diebus ei accrescit) quamdiu nominetur hodie. Po- D Matth. xxv, 41, 46. ** Ephies. iv, 17, 18, 19. 8, 9. Ibid. 9, 10, 11. * Joann. x, 5, 16. strema verba sumpsit ex Hebr. ut, 15: Sic Flor., Sylb., itemque ms. Nov. In Heinsiana vero editione, quam Parisienses exprimunt, mutatum est in Sylburgius scribi voluit æterni saculi imago est. Quam lectionem dicit firmari a Basil. pag. 665, et Gregor. Naz., p. 229. Fortasse aliquis ad marginem libri sui adnotavit, vel, ut interpretamentum vocis quæ sequitur; vel, quia putabaὶ non esse sed tantum Etenim sæpissime fit ut quæ ad marginem adný- tata fuere, ab imperitis scriptoribus in textum reci- piantur. (68) Τὰ ἔθνη. Τὰ λοιπὰ ἔθνη Bibl. Græc. Μox, (69) Καὶ Θεόν. Τον Θεόν Νον. (70) Ἔγειρε. Έγειρα: Bill. Graec. (71) Ἐν δοκιμασία. Ἐδοκίμασαν Bibl. Grzc. Ea, (72) Τεσσαράκοντα ἔτ. Τεσσαράκοντα ἔτη προς (73) Ταῖς ψυχαῖς. Ταῖς omittit Nov. (74) Ἐὰν σήμερον τ. Haec sic distingui possunt: (75) Η σήμερον γὰρ ἀίδιος αἰών ἐστιν εἰκών. (76) Ημέρα. Ἡ ἡμέρα Nov. recte.
PG 8:207ταῦτά σου ταῖς εὐχαρίστοις τρυφαῖς δεδημιούργηκεν ὁ πατήρ. Ἀργυρίῳ μὲν ὠνήσεται ὁ νόθος, ἀπωλείας ἐστὶ παιδίον, ὃς «μαμωνᾷ δουλεύειν» προῄρηται, σοὶ δὲ τὰ σὰ ἐπιτρέπει, τῷ γνησίῳ λέγω, τῷ φιλοῦντι τὸν πατέρα, δι’ ὃν ἔτι ἐργάζεται, ᾧ μόνῳ καὶ ὑπισχνεῖται λέγων· «καὶ ἡ γῆ οὐ πραθήσεται εἰς βεβαίωσιν·» οὐ γὰρ κυροῦται τῇ φθορᾷ· «ἐμὴ γάρ ἐστιν πᾶσα ἡ γῆ,» ἔστι δὲ καὶ σή, ἐὰν ἀπολάβῃς τὸν θεόν. Ὅθεν ἡ γραφὴ εἰκότως εὐαγγελίζεται τοῖς πεπιστευκόσιν· «οἱ δὲ ἅγιοι κυρίου κληρονομήσουσι τὴν δόξαν τοῦ θεοῦ καὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ.» Ποίαν, ὦ μακάριε, δόξαν, εἰπέ μοι· «ἣν ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν οὐδὲ οὖς ἤκουσεν, οὐδὲ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· καὶ χαρήσονται ἐπὶ τῇ βασιλείᾳ τοῦ κυρίου αὐτῶν εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀμήν.» Ἔχετε, ὦ ἄνθρωποι, τὴν θείαν τῆς χάριτος ἐπαγγελίαν, ἀκηκόατε καὶ τὴν ἄλλην τῆς κολάσεως ἀπειλήν, δι’ ὧν ὁ κύριος σῴζει, φόβῳ καὶ χάριτι παιδαγωγῶν τὸν ἄνθρωπον· τί μέλλομεν; Τί οὐκ ἐκκλίνομεν τὴν κόλασιν; Τί οὐ καταδεχόμεθα τὴν δωρεάν; Τί δὲ οὐχ αἱρούμεθα τὰ βελτίονα, θεὸν ἀντὶ τοῦ πονηροῦ, καὶ σοφίαν εἰδωλολατρείας προκρίνομεν, καὶ ζωὴν ἀντικαταλλασσόμενοι θανάτου;ἀκολούθως ᾿Απόστολος θεοπνεύστους καλεῖ, ἀμελ μους οὔσας πρὸς διδασκαλίαν πρὸς ἔλεγχον, πρὸς ἐπανορθωσιν, πρὸς παιδείαν τὴν ἐν δικαιοσύνη ἵναάρτιος ῇ ὁ τοῦ Θεοῦ ἄνθρωπος, πρὸς πᾶν ἔργων ἀγαθὸν ἐξηρτισμένος. Οὐκ ἄν τις οὕτως ἐκπλαγείη τῶν ἄλλων ἁγίων τὰς προτροπάς, ὡς αὐτὸν τὸν Κύ ριον, τον φιλάνθρωπον. Οὐδὲν γὰρ ἀλλ᾽ ἢ τοῦτο ἔργον μόνος ἐστὶν αὐτῷ, σώζεσθαι τὸν ἄνθρωπον. Βοξ γον, ἐπείγων εἰς σωτηρίαν αὐτός· Ἤγηνεκεν ή βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἐπιστρέφει (88) τοὺς ἀνθρώπους, πλην σιάζοντας τῷ φόβῳ. Ταύτῃ καὶ ὁ Ἀπόστολος του Κυρίου, παρακαλῶν τοὺς Μακεδόνας, ἑρμηνεύς γίνε ται τῆς θείας φωνής. Ο Κυρίος (89) ἤγγικεν, λέγων, εὐλαβεῖσθε μὴ καταληφθῶμεν κενοί. Ὑμεῖς δὲ, ἐς Α τὰς συγκειμένας γραφάς, τὰ συντάγματα, ὁ αὐτὸς Β τοσοῦτον ἀδεείς (90), μᾶλλον δὲ ἄπιστοι, μήτε αὐτῷ περ Ο θέμενος τῷ Κυρίῳ, μήτε τῷ Παύλῳ, καὶ ταῦτα ὑπὲρ Χριστοῦ δεομένῳ γεύσεσθε (91), καὶ ἴδετε ὅτι Χρι- στὸς ὁ Θεός ; ἡ πίστις εἰσάξει, ἡ πεῖρα διδάξει, ἡ Γραφή παιδαγωγήσει, Δεῦτε, ὦ τέκνα, λέγουσα· ἀκούσατέ μου, φόβον Κυρίου διδάξω ὑμᾶς. Εἶτα, ὡς ἤδη πεπιστευκότι, συντόμως ἐπιλέγει· Τίς ἐστιν ἄνθρ πος ὁ θέλων ζωὴν, ἀγαπῶν ἡμέρας ἰδεῖν ἀγαθάς; Ἡμεῖς ἐσμὲν, φήσομεν, οἱ τἀγαθοῦ προσκυνηταί, οἱ τῶν ἀγαθῶν ζηλωταί. Ακούσατε οὖν οἱ μακράν (92), ἀκούσατε οἱ ἐγγύς· οὐκ ἀπεκρύβη τινὰς ὁ Λόγος· φως ἐστι κοινὸν, ἐπιλάμπει πᾶσιν ἀνθρώποις· οὐδεὶς Κιμμέριος ἐν λόγῳ. Σπεύσωμεν εἰς σωτηρίαν, ἐπὶ τὴν παλιγγενεσίαν, εἰς μίαν ἀγάπην (95) συναχθῆναι οἱ πολλοὶ, κατὰ τὴν τῆς μοναδικῆς εὐσίας ἔνωσιν· σπεύσωμεν (94) ἀγαθοεργούμενοι ἀναλόγως ἑνότητα διώκωμεν, τὴν ἀγαθὴν ἐκζητοῦντες μονάδα. Ἡ δὲ ἐκ πολλῶν ἔνωσις, ἐκ πολυφωνίας καὶ διασποράς ἁρμο νίαν λαβοῦσα θεϊκὴν, μία γίνεται συμφωνία, ἑνὶ χο ρευτῇ καὶ διδασκάλῳ τῷ λόγῳ ἑπομένη, ἐπ' αὐτὴν τὴν ἀλήθειαν ἀναπαυομένη, λέγουσα, ὁ πα τήρ ταύτην ὁ Θεὸς τὴν φωνὴν τὴν ἀληθινὴν ἀσπά ζεται παρὰ τῶν αὐτοῦ παίδων πρώτην καρπούμενος. | τοὺς ἀνθρώπους πλησιάζοντας, τῷ φόβῳ. καταλειφθῶμεν ριο καταληφθῶμεν χρηστὸς ὁ Θεός, Γεύσασθε, καὶ ἴδετε ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος. εἰ ἐγεύσασθε ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος, Εἰ ἐγεύσασθε ὅτι Χριστός Γεύσασθε, καὶ ἴδετε ὅτι Χριστὸς ὁ Κύριος. χρηστὸς ὁ σύμπας ἀνθρώπων βίος, τῶν Χριστόν ἔγνωκότων. Οἱ εἰς τὸν Χριστὸν πεπι στευκότες, χρηστοί τε εἰσὶ, καὶ λέγονται· χρηστοί, Χριστοί Ὅσον τε ἐκ τοῦ κατηγορουμένου ἡμῶν ὀνόματος χρη στότατοι ὑπάρχομεν• (χρηστότατοι) Χριστιανοὶ γὰρ εἶναι κατηγορούμεθα· τὸ δὲ χρηστὸν μισεῖσθαι οὐ δίκαιον· (χρηστόν) κρὰν ἀκούσατε Εὐηγγελίσατο είρήνην ὑμῖν τοῖς μακρὰν, καὶ τοῖς ἐγγύς. Τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὦ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον. σπεύσωμεν· ἀγαθοεργούμενοι, ἀναλόγως ἑνότο CLEMENTIS ALEXANDRINI ille litlere non sint sacra, quæ non modo sanctos, scd ctiam divinos faciunt. Unde scripturas etiam illas, seu volumina, quæ ex his litteris syllabisque sacris constant, Apostolus appellat so divinitus inspiratas, ut quae essent utiles ad doctrinam, ad redargutionem, acl correctionem, ad institutionem in justitia, ut per- ud fectus sit homo Dei, ad omne opus bonum instructus, Neminem certe aliorum sanctorum hortationes per- inde commovebunt, ac ipse Dominus, qui genus humanum tantopere dilexit. Is enim * aliud nihil agitat, nihil molitur, nisi ut homines sint salvi ać incolumes. Quocirca urget eos ac impellit ad salu- team, clamans : Appropinquavit regnum calorum s. Qua voce attentes sibi homines cos facit, qui paulɔ timidiores erant. Apostolus itidem Domini color- Laus Macedonas, divinam vocem interpretatur : Appropinquavit Dominus, inquit, cavete ne deprehen. damur vacui ss. Vos autem adeone estis metu vacui, adeone poties increduli, ut nec ipsi Domino, nedum Paulo, ne quidem cum pro Christo obsecrat, fidem habentes, gustetis ac videatis Christum esse Deum? Fides vos introducet, experientia docebit, Scri- plura instituel, Venite, dicens, o filii, audite me, timorem Domini docebo vos **. Deinde quasi jam fide imbutis breviter subjicit: Quis est homo qui vult vitam, qui diligit videre dies bonos ® ? Nos, inquic- mus, tales sumas, qui bonum colimus, bonosque sectamur. Audite igitur, qui procul; audite, qui prope estis 87. Verbum a nemine unquam celatum fuit, sed, quasi publica lux, illucet omnibus homi- nibus 68, et quod ad ipsum nemo est Cimmerius. Properemus consequi salutem renascendo. Prope- remus, ad exemplum unitatis unicæ naturæ, uno multi amore conjungi et coalescere: bonæque mo- nadis videndæ studio incensi, qui ejus bonitatis participes sumus, unitatem pariter sequamur. Mul- torum enim in unum concursus, in divinam quam- dam concordiam a variis ac discordibus vocibus P. ED. POTTER, 56-57 ED. PARIS. cs j Cur. V, 20. es Psal. xxxi, 9. Ibid. 12. ACCā Tim. 111, 16, 17. es Matth. 1, 17. ss Philipp. r, 5. Ibid. 13. Esther. Is, 20. ba Joann. 1, 9. Eos, qui ad te accedunt, per timorem convertit. recitat. Porro habet Nov. bus placet. SYLBURG. - ex psalmo xxxii. Hervetus inter- pres vulgatam lectionem secutus est: in qua ut in- terrogatio locum habet, ita in altera non habet. SYLBURG. Alludit ad psalm. xxx : Sic Padag. lib. 1, c. 6, p. illa Pel. 11, recitans, scripsit : K. Strom. v, pag. 579, iterum psalmi verba sic scribit, Protrept., p. 76, Denique Strom. 11. simili- ter in his vocibus ludit : Qui in Christum crediderunt, boni, sunt et dicun tur. Verum eo loco potius legendum esse, D nonnulli existimant. S. Justinus, Apol. 1, p. : Quod ad nomen ipsum Christia norum: spectat, quod criminis loco nobis objicitur, optimi certe sumus. Idem paulo post : Christiani esse deferimur: alqui bonum vdisse, injustum est. Gentiles per ignorantiam Chrestum, sæpe vocabant Chri- stum. Conf. Suetonius in Claudio cap. 25; Lucia- nus in Philopatride, Tertullianus, Apol., cap. 5; Lactantius, lib. iv, cap. 7; Theophilus initio lib. 1, Ad Autolyc. omittit Now. Porro respicit Clemens Pauli verba ad Ephes. 11, : Ut mox Joan. i, 9: quod refert Joan. xvII, 21, 22, 23. (88) Επιστρέφει. Sic distingue, Επιστρέφει (89) Ο Κύρ. S. Scripturae sensum, non verba, (90) Αδεείς. Hervetus legit ένδεείς, quod A. mi- (91) Γεύσεσθε. Α. et II. γεύσασθε καὶ ἴδετε ὅτι (92) Ακούσατε οὖν οἱ μ. Haec verba οὖν οἱ μας (95) Εἰς μίαν ἀγάπ. Imitatur Christi dictura, (94) Ἕνωσιν σπεύσ. Sic distingui possit, Ένωση
PG 8:209«Ἰδοὺ τέθεικα πρὸ προσώπου ὑμῶν», φησί, «τὸν θάνατον καὶ τὴν ζωήν.» Πειράζει σε ὁ κύριος ἐκλέξασθαι τὴν ζωήν, συμβουλεύει σοι ὡς πατὴρ πείθεσθαι τῷ θεῷ. «Ἐὰν γὰρ ἀκούσητέ μου», φησί, «καὶ θελήσητε, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φάγεσθε,» ὑπακοῆς ἡ χάρις· «ἐὰν δὲ μὴ ὑπακούσητέ μου μηδὲ θελήσητε, μάχαιρα ὑμᾶς καὶ πῦρ κατέδεται,» παρακοῆς ἡ κρίσις. «Τὸ γὰρ στόμα κυρίου ἐλάλησεν ταῦτα»· νόμος ἀληθείας λόγος κυρίου· βούλεσθε ὑμῖν ἀγαθὸς γένωμαι σύμβουλος; Ἀλλ’ ὑμεῖς μὲν ἀκούσατε· ἐγὼ δέ, εἰ δυνατόν, ἐνδείξομαι. Ἐχρῆν μὲν ὑμᾶς, ὦ ἄνθρωποι, αὐτοῦ πέρι ἐννοουμένους τοῦ ἀγαθοῦ ἔμφυτον ἐπάγεσθαι πίστιν, μάρτυρα ἀξιόχρεων αὐτόθεν οἴκοθεν, περιφανῶς αἱρουμένην τὸ βέλτιστον, μηδὲ ζητεῖν εἰ μεταδιωκτέον, ⟨τὸ δ’ ἀγαθὸν⟩ ἐκπονεῖν. Καὶ γὰρ εἴ τῳ μεθυστέον, φέρε εἰπεῖν, ἀμφιβάλλειν χρή· ὑμεῖς δὲ πρὶν ἢ ἐπισκέψασθαι μεθύετε· καὶ εἰ ὑβριςτέον, οὐ πολυπραγμονεῖτε, ἀλλ’ ᾗ τάχος ὑβρίζετε. Μόνον δ’ ἄρα εἰ θεοσεβητέον, ζητεῖτε, καὶ εἰ τῷ σοφῷ τούτῳ [δὴ] τῷ θεῷ καὶ τῷ Χριστῷ κατακολουθητέον, τοῦτο δὴ βουλῆς καὶ σκέψεως ἀξιοῦτε, οὐδ’ ὃ πρέπει θεῷ, ὅ τι ποτέ ἐστι, νενοηκότες. Πιστεύσατε ἡμῖν κἂν ὡς μέθῃ, ἵνα σωφρονήσητε·
πιστεύσατε κἂν ὡς ὕβρει, ἵνα ζήσητε. Εἰ δὲ καὶ πείθεσθαι βούλεσθε τὴν ἐναργῆ τῶν ἀρρήτων ἐποπτεύσαντες πίστιν, φέρε ὑμῖν ἐκ περιουσίας τὴν περὶ τοῦ λόγου παραθήσομαι πειθώ. Ὑμεῖς δέ, οὐ γὰρ τὰ πάτρια ὑμᾶς ἔτι τῆς ἀληθείας ἀπασχολεῖ ἔθη προκατηχημένους, ἀκούοιτ’ ἂν ἤδη τὸ μετὰ τοῦτο ὅπως ἔχει· καὶ δὴ μή τις ὑμᾶς τοῦδε τοῦ ὀνόματος αἰσχύνη προκαταλαμβανέτω, «ἥτ’ ἄνδρας μέγα σίνεται,» παρατρέπουσα σωτηρίας. Ἀποδυσάμενοι δ’ οὖν περιφανῶς ἐν τῷ τῆς ἀληθείας σταδίῳ γνησίως ἀγωνιζώμεθα, βραβεύοντος μὲν τοῦ λόγου τοῦ ἁγίου, ἀγωνοθετοῦντος δὲ τοῦ δεσπότου τῶν ὅλων. Οὐ γὰρ σμικρὸν ἡμῖν τὸ ἆθλον ἀθανασία πρόκειται. Μὴ οὖν ἔτι φροντίζετε μηδὲ [εἰ] ὀλίγον, τί ὑμᾶς ἀγορεύουσι σύρφακές τινες ἀγοραῖοι, δεισιδαιμονίας ἄθεοι χορευταί, ἀνοίᾳ καὶ παρανοίᾳ ἐς αὐτὸ ὠθούμενοι τὸ βάραθρον, εἰδώλων ποιηταὶ καὶ λίθων προσκυνηταί· οἵδε γὰρ ἀνθρώπους ἀποθεοῦν τετολμήκασι, τρισκαιδέκατον Ἀλέξανδρον τὸν Μακεδόνα ἀναγράφοντες θεόν, «ὃν Βαβυλὼν ἤλεγξε νεκρόν». Ἄγαμαι τοίνυν τὸν Χῖον σοφιστήν, Θεόκριτος ὄνομα αὐτῷ·
PG 8:211μετὰ τὴν Ἀλεξάνδρου τελευτὴν ἐπισκώπτων ὁ Θεόκριτος τὰς δόξας τὰς κενὰς τῶν ἀνθρώπων ἃς εἶχον περὶ θεῶν, πρὸς τοὺς πολίτας «ἄνδρες,» εἶπεν, «θαρρεῖτε ἄχρις ἂν ὁρᾶτε τοὺς θεοὺς πρότερον τῶν ἀνθρώπων ἀποθνῄςκοντας.» Θεοὺς δὲ δὴ τοὺς ὁρατοὺς καὶ τὸν σύγκλυδα τῶν γενητῶν τούτων ὄχλον ὁ προσκυνῶν καὶ προσεταιριζόμενος, αὐτῶν ἐκείνων τῶν δαιμόνων ἀθλιώτερος μακρῷ. «Θεὸς» γὰρ «οὐδαμῇ οὐδαμῶς ἄδικος» ὥσπερ οἱ δαίμονες, «ἀλλ’ ὡς οἷόν τε δικαιότατος, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτῷ ὁμοιότερον οὐδὲν ἢ ὃς ἂν ἡμῶν γένηται ὅτι δικαιότατος.» Βᾶτ’ εἰς ὁδὸν δὴ πᾶς ὁ χειρῶναξ λεώς, οἳ τὴν Διὸς γοργῶπιν Ἐργάνην θεὸν στατοῖσι λίκνοις προστρέπεσθε, ἠλίθιοι τῶν λίθων δημιουργοί τε καὶ προσκυνηταί. Ὁ Φειδίας ὑμῶν καὶ ὁ Πολύκλειτος ἡκόντων Πραξιτέλης τε αὖ καὶ Ἀπελλῆς καὶ ὅσοι τὰς βαναύσους μετέρχονται τέχνας, γήινοι γῆς ὄντες ἐργάται. Τότε γάρ, φησί τις προφητεία, δυστυχήσειν τὰ τῇδε πράγματα, ὅταν ἀνδριᾶσι πιστεύσωσιν. Ἡκόντων οὖν αὖθις, οὐ γὰρ ἀνήσω καλῶν, οἱ μικροτέχναι. Οὐδείς που τούτων ἔμπνουν εἰκόνα δεδημιούργηκεν, οὐδὲ μὴν ἐκ γῆς μαλθακὴν ἐμάλαξε σάρκα. Τίς ἔτηξε μυελὸν ἢ τίς ἔπηξεν ὀστέα;COHORTATIO AD GENTES. Β Αλλ' ἐκ πατέρων (95), φατέ, παραδεδομένον ἡμῖν Α ἔθος ἀνατρέπειν οὐκ εὔλογον. Καὶ τί δὴ οὐχὶ τῇ πρώτῃ τροφῇ τῷ γάλακτι χρώμεθα, ᾧ δήπουθεν συνείθισαν ἡμᾶς ἐκ γενετῆς αἱ τιτθαί; Τί δαὶ αὐξάνομεν ἢ μειοῦ- μεν τὴν πατρώαν οὐσίαν, καὶ οὐχὶ τὴν ἴσην, ὡς πα ρειλήφαμεν, διαφυλάττομεν; Τί δαὶ οὐκέτι τοῖς κόλ- ποις (96) τοῖς πατρῴοις ἐναποβλύζομεν, ἢ καὶ τὰ ἄλλα, ἃ νηπιάζοντες ὑπὸ μητράσιν τε ἐκτρεφόμενοι, γέλωτα ὤφλομεν, ἐπιτελοῦμεν ἔτι (97)· ἀλλὰ σφᾶς αὐτοὺς, καὶ εἰ μὴ παιδαγωγῶν ἐτύχομεν ἀγαθῶν, ἐπανωρθώσαμεν; εἶτα ἐπὶ τῶν παθῶν αἱ παρεκβά σεις, καίτοι ἐπιζήμιοι καὶ ἐπισφαλεῖς οὖσαι, ὅμως γλυκεῖα! πως προσπίπτουσιν (98)· ἐπὶ δὲ τοῦ βίου, οὐχὶ τὸ ἔθος καταλείποντες τὸ πονηρὸν καὶ ἐμπαθές καὶ ἄθεον, κἂν οἱ πατέρες χαλεπαίνωσιν, οὐκ ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν ἐκκλινοῦμεν, καὶ τὸν ὄντως ὄντα πατέρα ἐπιζητήσομεν (99), οἷον δηλητήριον φάρμακον τὴν συνήθειαν ἀπωσάμενοι; Τοῦτ' αὐτὸ γάρ τοι τὸ κάλ λιστον τῶν ἐγχειρουμένων ἐστὶν ὑποδεῖξαι ὑμῖν, ὡς ἀπὸ μανίας καὶ τοῦ τρισαθλίου τούτου ἔθους ἐμισήθη ἡ θεοσέβεια· οὐ γὰρ ἂν ἐμισήθη ποτὲ ἡ ἀπηγορεύθη ἀγαθὸν τοσοῦτον, οὗ μεῖζον (1) οὐδὲν ἐκ Θεοῦ δεδώρη- ταί πω τῇ τῶν ἀνθρώπων γενέσει, εἰ μὴ συναρπαζό μενοι τῷ ἔθει, εἶτα μέντοι ἀποβύσαντες τὰ ὦτα ἡμῖν, οἷον ἵπποι (2) σκληραύχενες ἀφηνιάζοντες, τοὺς χαλινοὺς ἐνδακόντες, ἀποφεύγετε τους λόγους, ἀπο- σείσασθαι μὲν (3) τοὺς ηνιόχους ὑμῶν τοῦ βίου ἡμᾶς ἐπιποθοῦντες, ἐπὶ δὲ τοὺς κρημνοὺς τῆς ἀπωλείας ὑπὸ τῆς ἀνοίας φερόμενοι, ἐναγὴ τὸν ἅγιον ὑπολαμ βάνετε τοῦ Θεοῦ Λόγον. Επεται τοιγαροῦν ὑμῖν, κατὰ τὸν Σοφοκλέα, τὰ ἐπίχειρα τῆς ἐκλογῆς (4)· Νοῦς φροῦδος, ὦτ' ἀχρεῖα, φροντίδες κεναί. Καὶ οὐκ ἴστε ὡς παντὸς μᾶλλον τοῦτο ἀληθὲς, ὅτι * Ρ. χιν. 36; Ι, Πρίν γ' ὅτε δή σ', ἐπ' ἐμοῖσιν ἐγὼ γούνασι καθίσας, Οψου τ' ἄσαιμι προταμών, καὶ οἶνον ἐπισχών, Πολλάκι μοι κατέδευσας ἐνὶ στήθεσσι χιτῶνα Οίνου, αποβλύζων ἐν νηπιέῃ ἀλεγεινῇ. ἐπὶ τέλους μὲν ἔτι Νον. Νον. Οὗ μείζον, ἀγαθὸν οὔτ᾽ ἦλθεν, οὔθ᾽ ἥξει ποτέ τῷ θνητῷ γένει δωρηθὲν ἐκ θεῶν. redacta, unum concentum efficit, eumdemque chori ducem et magistrum sequitur, et in eadem requiescens veritate, dicit Abba, pater ". Hanc Deus germanam filiorum suorum vocem, quam primam ei offerre solent, amplectitur. CAPUT X. Respondens objectioni Gentilium, qua nefas esse aiebant morem patrium deserere, eo impensius hortatur ¡¡- los ad veritatem amplectendam, qua ab erroribus istis liberentur. , B C At vero, inquitis, evertere consuetudines a ma- joribus nobis traditas, rationi minime consenta neum est. Proinde cur non lacte etiam utimur, tanquam primo alimento, cui nutrices nostra statim ac fuimus in lucem editi, nos assuefecerunt? Cur augemus patrum facultates, vel minuimus; * nec eumdem modum, quem illi nobis reliquere, deinceps perpetuo servamus ? Cur nec in sinus patrum cibos nostros regerimus, nec etiam alia adhuc faci- mus, quibus olim, cum parvuli essemus, et a ma- tribus aleremur, risum commovimus; sed nosmet- ipsos, etiam nullo præcipiente magistro, corrigi- mus et emendamus? Quod si in affectibus excessus, etsi sint admodum periculosi et exitiales, tainen aliqua nos voluptate afficiunt : cur non etiam in vila, ex hac flagitiosa, perturbata affectibus atque impia consuetudine ad veritatem, patribus licet rin gentibus, deflectemius; et rejecta, tanquam morti- fero veneno,consuetudine, verum patrem quæremnus ? Nam a nobis quidem nihil pulchrius aut præ- clarius suscipi potest, quam si vobis ostenderimus, hanc insanaın ac plane miserrimiam consuetudinem esse veræ pietati inimicissimam. Nec enim aut odio haberi, aut omnino repudiari potuit tam eximium benefcium, quo Deus nihil unquam majus humano generi tribuit, nisi consuetudine abrepti, obturatis deinde auribus,tanquam contumaces equi detrectan- tes habenas, et frenos mordentes, rationes fugere tis, vitæ vestræ nos magistros et aurigas excutere cupientes: et amentia vestra præcipites in exitium acti, sanctum Dei Verbum existimaretis exseeran- dum esse ac detestabile. Quamobrem vos electionis vestræ præmia sequuntur, ut ait Sophocles, Mens vana, aures inutiles, cogitationes irritæ. Et nescitis veris omnibus hoc esse verius. quod ED. POTTER, ED. PARIS. Marc. Rom. viii, 15. Christianis semper objiciebant, refellit etiam Justi- nus M. initio Cohort. ad Græcos. Achillem alumnum, quæ refert Homerus lliad. v. : mancus et corruptus. Sensus videtur esse : Siqui dem officium esse ducimus, immoderatos animi af- fectus coercere, cur non pari ratione absurdas con- suetudines ab animi perturbationibus profectas re- jicimus? » Porro nos alium sensum in Latina ver- sione expressimus. PATROL. GR VIII. D Junctivo modo. SYLBURG. - Quam lectionem firmat commodat quod de profana dixit Plato in Timæo : inquit, ld Latine verti Cicero, Academ. Quaest. lib. 1. c. : Totum igitur illud philosophiæ studium mili quidem ipse sumo. et ad vitæ constantiam quantum possum, et at animi delectationem : nec ullam arbitror, ut apud Plutonem est, majus aut melius a diis datum munus homini. Idem lib. xv, epist. 4, extrema, de philose- phia dicit: Qua nec mihi charior ulla unquam res in vita fuit, nec hominum generi majus a diis munus ullum est datum. dri pag. 1926, 1227. Eadem comparatione inferius usus est Clemens Padag. lib. 11, cap. 10. mendacium veritati prætulistis. V. Sylbi'rg. (95) Αλλ' ἐκ πατέρ. Hanc rationem quam ethnici (96) Τοῖς κόλποις. Respicit verba Phœnicis ad (97) Ώέλομεν, ἐπιτελοῦμεν ἔτι. ὑφλῶμεν, (98) Γλυκεῖαι π. π. Lowthius ait : • Locus (99) Επιζητήσομεν. Η. Επιζητήσωμεν, δuύ (1) Οὗ μεῖζον. Ad Christianam philosophuam ac- (2) Οἷον ἵπποι. Iterum Platonem imitatur Pha (5) Μέν. Μέντοι Νον. (4) Τῆς ἐκλογῆς. Cæcæ nempe ac stolidæ : qua
PG 8:213Τίς νεῦρα διέτεινεν, τίς φλέβας ἐφύσησεν; Τίς αἷμα ἐνέχεεν ἐν αὐταῖς ἢ τίς δέρμα περιέτεινεν; Ποῦ δ’ ἄν τις αὐτῶν ὀφθαλμοὺς ποιήσαι βλέποντας; Τίς ἐνεφύσησε ψυχήν; Τίς δικαιοσύνην ἐδωρήσατο; Τίς ἀθανασίαν ὑπέσχηται; Μόνος ὁ τῶν ὅλων δημιουργός, ὁ «ἀριστοτέχνας πατήρ,» τοιοῦτον ἄγαλμα ἔμψυχον ἡμᾶς τὸν ἄνθρωπον ἔπλασεν· ὁ δὲ Ὀλύμπιος ὑμῶν, εἰκόνος εἰκών, πολύ τι τῆς ἀληθείας ἀπᾴδων, ἔργον ἐστὶ κωφὸν χειρῶν Ἀττικῶν. «Εἰκὼν» μὲν γὰρ «τοῦ θεοῦ» ὁ λόγος αὐτοῦ (καὶ υἱὸς τοῦ νοῦ γνήσιος ὁ θεῖος λόγος, φωτὸς ἀρχέτυπον φῶς), εἰκὼν δὲ τοῦ λόγου ὁ ἄνθρωπος ἀληθινός, ὁ νοῦς ὁ ἐν ἀνθρώπῳ, ὁ «κατ’ εἰκόνα» τοῦ θεοῦ καὶ «καθ’ ὁμοίωσιν» διὰ τοῦτο γεγενῆσθαι λεγόμενος, τῇ κατὰ καρδίαν φρονήσει τῷ θείῳ παρεικαζόμενος λόγῳ καὶ ταύτῃ λογικός. Ἀνθρώπου δὲ τοῦ ὁρωμένου τοῦ γηγενοῦς γήινος εἰκὼν τὰ ἀγάλματα ἀνδρείκελα, πόρρω τῆς ἀληθείας ἐπίκαιρον ἐκμαγεῖον, καταφαίνεται. Οὐδὲν οὖν ἀλλ’ ἢ μανίας ἔμπλεως ὁ βίος ἔδοξέ μοι γεγονέναι, τοσαύτῃ σπουδῇ περὶ τὴν ὕλην καταγινόμενος. Ἐπιτέτριπται δὲ ὑπὸ κενῆς δόξης ἡ συνήθεια δουλείας μὲν γεύσασα ὑμᾶς καὶ ἀλόγου περιεργασίας·Β πους ἐπιγεγονότας τοῦ Θεοῦ, καὶ παρ' αὐτοῦ τὴν ψυ- χὴν εἰληφότας, καὶ ὄντας ὅλως τοῦ Θεοῦ, ἑτέρῳ δου- λεύειν δεσπότῃ· πρὸς δὲ καὶ θεραπεύειν ἀντὶ μὲν τοῦ βασιλέως τὸν τύραννον, ἀντὶ δὲ τοῦ ἀγαθοῦ τὸν πονηρόν; Τίς γάρ, ὦ πρὸς τῆς ἀληθείας, σωφρονῶν γε. τἀγαθὸν καταλείπων, κακίς σύνεστιν; Τίς δαὶ, ὅστις τὸν Θεὸν ἀποφεύγων, δαιμονίοις συμβιοί; Τίς δαί, υἱὸς εἶναι δυνάμενος τοῦ Θεοῦ, δουλεύειν ἥδε ται ; Η τίς οὐρανοῦ πολίτης εἶναι δυνάμενος, Ερεβον διώκει, ἐξὸν παράδεισον γεωργεῖν, καὶ οὐρανὸν πε- ριπολεῖν, καὶ τῆς ζωτικῆς καὶ ἀκηράτου μεταλαμβά- νειν πηγῆς, κατ' ίχνος (15) εκείνης τῆς φωτεινῆς αεροβατοῦντα νεφέλης, ὥσπερ ὁ Ἠλίας, θεωροῦντα τὸν ὑετὸν σωτήριον (14); Οἱ δὲ, σκωλήκων δίκην, περὶ τέλματα καὶ βορβόρους, τὰ ἡδονῆς ρεύματα, και λινδούμενοι, ἀνονή τους καὶ ἀνοήτους εκβόσκονται τρυφάς, δώδεις τινὲς ἄνθρωποι. νες γάρ, φησὶν (15), ἥδονται βορβύρῳ μᾶλλον ἢ καθαρῷ ὕδατι· καὶ ἐπὶ φορντῷ (16) μαργαίνουσι, κατὰ Δημόκριτον. Μὴ δῆτα οὖν, μὴ δῆτα ἐξανδραποδισθῶμεν, μηδὲ ὑώδεις γενώμεθα, ἀλλ᾿ ὡς τέκνα φωτός γνήσια, ἀναθρήσωμεν καὶ ἀναβλέψωμεν εἰς τὸ φῶς, μὴ νό θους ἡμᾶς (17) ἐξελέγξῃ ὁ Κύριος, ὥσπερ ὁ ἥλιος τοὺς ἀετούς. Μετανοήσωμεν οὖν, καὶ μεταστῶμεν ἐξ ἀμαθίας εἰς ἐπιστήμην, ἐξ ἀφροσύνης εἰς φρόνησιν, ἐξ ἀκρασίας εἰς ἐγκράτειαν, ἐξ ἀδικίας εἰς δικαιο- σύνην, ἐξ ἀθεότητος εἰς Θεόν. Καλὸς ὁ κίνδυνος (18) αὐτομολεῖν πρὸς Θεόν· πολλῶν δὲ καὶ ἄλλων ἐστὶν ἀπολαῦσαι ἀγαθῶν τοὺς δικαιοσύνης ἐραστὰς, οἱ τὴν άΐδιον διώκομεν σωτηρίαν, ἀτὰρ δὴ καὶ ὧν αὐτὸς αἰνίττεται ὁ Θεὸς διὰ Ἡσαΐου λαλῶν· "Εστι κληρο- νομία τοῖς θεραπεύουσι Κύριον· καλή γε καὶ ἐρά σμιος ἡ κληρονομία, οὐ χρυσίον, οὐκ ἄργυρος, οὐκ ἐσθῆς, ἔνθα που σὴς καὶ τὰ τῆς γῆς λῃστής που καταδύεται, περὶ τὸν χαμαίζηλον πλοῦτον ὀφθαλμιῶν· ἀλλ' ἐκεῖνος ὁ θησαυρὸς τῆς σωτηρίας, πρὸς ὄν γε ἐπείγεσθαι χρή, φιλολόγους γενομένους. Συναπα!- ρει (19) δὲ ἡμῖν ἐνθένδε τὰ ἔργα τὰ ἀστεῖα, συνίπτα- ται (20) τῷ τῆς ἀληθείας πτερῷ. Ταύτην ἡμῖν τὴν κληρονομίαν έγχειρίζει ἡ ἀΐδιος διαθήκη τοῦ Θεοῦ, τὴν ἀΐδιον δωρεὰν χορηγοῦσα (21)· ὁ δὲ φιλόστοργος Ρ. Ἰδοὺ νεφέλη μικρά, ὡς ἴχνος ἀνδρὸς, ἀνάγουσα ὕδωρ. . . . καὶ ἐγένετο νετὸς μέγας. Ει Ιδού νεφέλη φωτεινὴ ἐπεσκίασεν αὐτούς, τὸν ὑετὸν τὸν σωτήριον, Εἰ δὲ μὴ πάντων ἡ γνῶσις, ὄνος λύρας, ᾗ φασὶν οἱ παροιμιαζό μενοι, τοῖς πολλοῖς τὰ συγγράμματα· ὗες γοῦν βορ Εόρῳ ήδονται μᾶλλον ἢ καθαρῷ ὕδατι. φορυτός άχυρα, τὸν φορυτὸν τῶν ἁμαρ τιῶν, τὴν ἀκαθαρσίαν. Ο ἀστεῖον τὸ φαῦλον καὶ τὸ ἀστεῖον Ἔστι δὲ ἐρωτική, ἡ μὲν ἀστεία, ἡ τῆς σπουδαίας ψυχῆς, ἡ δὲ φαύλη, ἡ τῆς κακῆς. Ιία, ἀστεῖα ἔργα τὰ ἀγαθά. Εt ἐν ταῖς Εκλογαῖς, τὴν ἀστείαν ἀρετήν Νοείτω μέγα, καὶ ἀπερινόητον, καὶ κάλλιστον φως, ἀπρόσιτον, πᾶσαν δύναμιν ἀγαθὴν, πᾶσαν ἀστείαν ἀρετὴν συγκεκληρωμένον. COHORTATIO AD GENTES. A miseretur, etiamnum exposcit pænitentiam. Jam C vero quærere ex vobis velim, ecquidnam vobis vi- deatur absurdius, quam ut vos, qui a Deo ſacti estis, qui animas vestras illi debetis acceptas, et toti denique, quanticunque forte estis, ejus estis, alii cuipiam domino serviatis; præterea ut pro rege tyrannum, pro bono pessimum colatis? Quis enim, o per veritatem, cui sana mens inest, bono derelicto, malitiæ adhæret? Quis Deum fugiet, ut demoniorum convictu fruatur ? Quis, cum Dei filiis annumerari liceat, servitutem ducit po- tiorem? Aut quis in erebum recipi conten- dit cum cali civis esse possit; cum ei liceat para- disum colere, et cœlos circuire, vitalisque et pe- rennis esse fontis particeps lucidam illam nubem per aera sequenti, et salutarem pluviam, velut olim Elias, contemplati? Cæteri autem, instar vermium, in palu‹ibus ac cœno, voluptatis nempe fluentis, volutantes, stultis ac inutilibus pascuntur deliciis, porcini plane homines. Solent enim porci, ut aiunt, cœno potius quam puriore aqua delectari, et, quod a Democrito dictum accepimus, fœdas colluviones in- sane concupiscunt. Nequaquam igitur nos manci- pari sinamus aut porcis effici similes, sed tanquam germani lucis filii ", sursum oculos attollamnus ad- versus lucem, ne quemadmodum sol aquilas, nos Dominus adulterinos arguat. Agamus ergo pœ- nitentiam, et ab ignoratione transeamus ad scien- tiam, ab imprudentia ad prudentiam, ab intempe- rantia ad temperantiam, ab injustitia ad justitiam, ab impietate ad Deum. Pulchrum est periculum ad Deum transfugere. Nam cum alia bona permulta proposita nobis sint, qui justitiam colimus, vitam- que æternam persequimur, tum ea vero præcipue; quæ Deus ipse per Isaiam significavit : Constat cul- toribus Domini hæreditas " : perpulchra sane et amrabilis hæreditas, non aurum, non argentum, non vestis, quam linea; nec res terrenæ quas latro su- bit, humilium abjectarumque divitiarum amore captus; veruin thesaurus ille salutis, ad quem nos oportet contendere, Verbi amatores factos. Hinc * ED. POTTER, ED. PARIS. " Eplies. v, 1, : Matth. xvu, 5: nempe, Moysem et Eliam. nato, ut alibi passim, et paulo ante. SYLBURG. - proverbium. SYLBURG. Hoc proverbiale dictum Fursus laudavit Clemnens Strom. 1, p. : malo : licet Hesychio significet et quisquilias aridas, sumitur tamen pro colluvione quavis : ut Chrysostomus dixit Horatius, . amica luto sus. COLLECT. ••• 8. os Isa. Liv, 17. • Matth. vi, 19, 20. ita Dulce periculum est, • Lenze, sequi deum. mens. Sane Platonici amorem illum bonum et pu- dicum, qui a caelo, ut volebat Socrates, non ab ulla libidine in animum philosophi illabitur, die cunt. Alcinous, plane ut hic Clemens, opposuit : dicit noster, Theodo rus, dixit : HEINSIUS. (15) Κατ' ίχνος. Respicere videtur Ill Reg. xvult, D (14) Τὸν ὑετὸν σωτήριον. Malim, articulo gemi- (15) Φησίν. Α. φασίν plurali numero : ut alludat ad (16) Επὶ φορντῷ. Hervetus vertit, in paleæ cu- (17) 'Ημᾶς. Sic legit Sylburgius, pro ὑμᾶς. (18) Καλός ο κ. Horatius lib. m, od. 25, ν. 18 : (19) Συναπαίρει. Et hoc Platoni suo debet Cle (20) Συνίπταται. Καὶ συνίπταται. Nov. recte. (21) Χορηγούσα. Χορηγούσαν. Νον.
νομίμων δὲ ἀνόμων καὶ ἀπατηλῶν ὑποκρίσεων ἄγνοια αἰτία, ἣ δὴ κατασκευαςθεῖσα τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος κηρῶν ὀλεθρίων καὶ εἰδώλων ἐπιστυγῶν πολλὰς τῶν δαιμόνων ἐπινοήσασα μορφάς, κηλῖδα τοῖς ἑπομένοις αὐτῇ ἐναπεμάξατο θανάτου μακροῦ. Λάβετε οὖν ὕδωρ λογικόν, λούσασθε οἱ μεμολυσμένοι, περιρράνατε αὑτοὺς ἀπὸ τῆς συνηθείας ταῖς ἀληθιναῖς σταγόσιν· καθαροὺς εἰς οὐρανοὺς ἀναβῆναι δεῖ. Ἄνθρωπος εἶ, τὸ κοινότατον, ἐπιζήτησον τὸν δημιουργήσαντά σε· υἱὸς εἶ, τὸ ἰδιαίτατον, ἀναγνώρισον τὸν πατέρα. Σὺ δὲ ἔτι ταῖς ἁμαρτίαις παραμένεις, προστετηκὼς ἡδοναῖς; Τίνι λαλήσει κύριος «ὑμῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν»; Ὑμῶν ἐστιν, ἐὰν θελήσητε, τῶν πρὸς τὸν θεὸν τὴν προαίρεσιν ἐσχηκότων· ὑμῶν, ἐὰν ἐθελήσητε πιστεῦσαι μόνον καὶ τῇ συντομίᾳ τοῦ κηρύγματος ἕπεσθαι, ἧς ὑπακούσαντες οἱ Νινευῖται τῆς προσδοκηθείσης ἁλώσεως μετανοίᾳ γνησίῳ τὴν καλὴν ἀντικατηλλάξαντο σωτηρίαν. Πῶς οὖν ἀνέλθω, φησίν, εἰς οὐρανούς; «Ὁδός» ἐστιν ὁ κύριος, «στενὴ» μέν, ἀλλ’ «ἐξ οὐρανῶν,» στενὴ μέν, ἀλλ’ εἰς οὐρανοὺς ἀναπέμπουσα· στενὴ ἐπὶ γῆς ὑπερορωμένη, πλατεῖα ἐν οὐρανοῖς προσκυνουμένη.Β πους ἐπιγεγονότας τοῦ Θεοῦ, καὶ παρ' αὐτοῦ τὴν ψυ- χὴν εἰληφότας, καὶ ὄντας ὅλως τοῦ Θεοῦ, ἑτέρῳ δου- λεύειν δεσπότῃ· πρὸς δὲ καὶ θεραπεύειν ἀντὶ μὲν τοῦ βασιλέως τὸν τύραννον, ἀντὶ δὲ τοῦ ἀγαθοῦ τὸν πονηρόν; Τίς γάρ, ὦ πρὸς τῆς ἀληθείας, σωφρονῶν γε. τἀγαθὸν καταλείπων, κακίς σύνεστιν; Τίς δαὶ, ὅστις τὸν Θεὸν ἀποφεύγων, δαιμονίοις συμβιοί; Τίς δαί, υἱὸς εἶναι δυνάμενος τοῦ Θεοῦ, δουλεύειν ἥδε ται ; Η τίς οὐρανοῦ πολίτης εἶναι δυνάμενος, Ερεβον διώκει, ἐξὸν παράδεισον γεωργεῖν, καὶ οὐρανὸν πε- ριπολεῖν, καὶ τῆς ζωτικῆς καὶ ἀκηράτου μεταλαμβά- νειν πηγῆς, κατ' ίχνος (15) εκείνης τῆς φωτεινῆς αεροβατοῦντα νεφέλης, ὥσπερ ὁ Ἠλίας, θεωροῦντα τὸν ὑετὸν σωτήριον (14); Οἱ δὲ, σκωλήκων δίκην, περὶ τέλματα καὶ βορβόρους, τὰ ἡδονῆς ρεύματα, και λινδούμενοι, ἀνονή τους καὶ ἀνοήτους εκβόσκονται τρυφάς, δώδεις τινὲς ἄνθρωποι. νες γάρ, φησὶν (15), ἥδονται βορβύρῳ μᾶλλον ἢ καθαρῷ ὕδατι· καὶ ἐπὶ φορντῷ (16) μαργαίνουσι, κατὰ Δημόκριτον. Μὴ δῆτα οὖν, μὴ δῆτα ἐξανδραποδισθῶμεν, μηδὲ ὑώδεις γενώμεθα, ἀλλ᾿ ὡς τέκνα φωτός γνήσια, ἀναθρήσωμεν καὶ ἀναβλέψωμεν εἰς τὸ φῶς, μὴ νό θους ἡμᾶς (17) ἐξελέγξῃ ὁ Κύριος, ὥσπερ ὁ ἥλιος τοὺς ἀετούς. Μετανοήσωμεν οὖν, καὶ μεταστῶμεν ἐξ ἀμαθίας εἰς ἐπιστήμην, ἐξ ἀφροσύνης εἰς φρόνησιν, ἐξ ἀκρασίας εἰς ἐγκράτειαν, ἐξ ἀδικίας εἰς δικαιο- σύνην, ἐξ ἀθεότητος εἰς Θεόν. Καλὸς ὁ κίνδυνος (18) αὐτομολεῖν πρὸς Θεόν· πολλῶν δὲ καὶ ἄλλων ἐστὶν ἀπολαῦσαι ἀγαθῶν τοὺς δικαιοσύνης ἐραστὰς, οἱ τὴν άΐδιον διώκομεν σωτηρίαν, ἀτὰρ δὴ καὶ ὧν αὐτὸς αἰνίττεται ὁ Θεὸς διὰ Ἡσαΐου λαλῶν· "Εστι κληρο- νομία τοῖς θεραπεύουσι Κύριον· καλή γε καὶ ἐρά σμιος ἡ κληρονομία, οὐ χρυσίον, οὐκ ἄργυρος, οὐκ ἐσθῆς, ἔνθα που σὴς καὶ τὰ τῆς γῆς λῃστής που καταδύεται, περὶ τὸν χαμαίζηλον πλοῦτον ὀφθαλμιῶν· ἀλλ' ἐκεῖνος ὁ θησαυρὸς τῆς σωτηρίας, πρὸς ὄν γε ἐπείγεσθαι χρή, φιλολόγους γενομένους. Συναπα!- ρει (19) δὲ ἡμῖν ἐνθένδε τὰ ἔργα τὰ ἀστεῖα, συνίπτα- ται (20) τῷ τῆς ἀληθείας πτερῷ. Ταύτην ἡμῖν τὴν κληρονομίαν έγχειρίζει ἡ ἀΐδιος διαθήκη τοῦ Θεοῦ, τὴν ἀΐδιον δωρεὰν χορηγοῦσα (21)· ὁ δὲ φιλόστοργος Ρ. Ἰδοὺ νεφέλη μικρά, ὡς ἴχνος ἀνδρὸς, ἀνάγουσα ὕδωρ. . . . καὶ ἐγένετο νετὸς μέγας. Ει Ιδού νεφέλη φωτεινὴ ἐπεσκίασεν αὐτούς, τὸν ὑετὸν τὸν σωτήριον, Εἰ δὲ μὴ πάντων ἡ γνῶσις, ὄνος λύρας, ᾗ φασὶν οἱ παροιμιαζό μενοι, τοῖς πολλοῖς τὰ συγγράμματα· ὗες γοῦν βορ Εόρῳ ήδονται μᾶλλον ἢ καθαρῷ ὕδατι. φορυτός άχυρα, τὸν φορυτὸν τῶν ἁμαρ τιῶν, τὴν ἀκαθαρσίαν. Ο ἀστεῖον τὸ φαῦλον καὶ τὸ ἀστεῖον Ἔστι δὲ ἐρωτική, ἡ μὲν ἀστεία, ἡ τῆς σπουδαίας ψυχῆς, ἡ δὲ φαύλη, ἡ τῆς κακῆς. Ιία, ἀστεῖα ἔργα τὰ ἀγαθά. Εt ἐν ταῖς Εκλογαῖς, τὴν ἀστείαν ἀρετήν Νοείτω μέγα, καὶ ἀπερινόητον, καὶ κάλλιστον φως, ἀπρόσιτον, πᾶσαν δύναμιν ἀγαθὴν, πᾶσαν ἀστείαν ἀρετὴν συγκεκληρωμένον. COHORTATIO AD GENTES. A miseretur, etiamnum exposcit pænitentiam. Jam C vero quærere ex vobis velim, ecquidnam vobis vi- deatur absurdius, quam ut vos, qui a Deo ſacti estis, qui animas vestras illi debetis acceptas, et toti denique, quanticunque forte estis, ejus estis, alii cuipiam domino serviatis; præterea ut pro rege tyrannum, pro bono pessimum colatis? Quis enim, o per veritatem, cui sana mens inest, bono derelicto, malitiæ adhæret? Quis Deum fugiet, ut demoniorum convictu fruatur ? Quis, cum Dei filiis annumerari liceat, servitutem ducit po- tiorem? Aut quis in erebum recipi conten- dit cum cali civis esse possit; cum ei liceat para- disum colere, et cœlos circuire, vitalisque et pe- rennis esse fontis particeps lucidam illam nubem per aera sequenti, et salutarem pluviam, velut olim Elias, contemplati? Cæteri autem, instar vermium, in palu‹ibus ac cœno, voluptatis nempe fluentis, volutantes, stultis ac inutilibus pascuntur deliciis, porcini plane homines. Solent enim porci, ut aiunt, cœno potius quam puriore aqua delectari, et, quod a Democrito dictum accepimus, fœdas colluviones in- sane concupiscunt. Nequaquam igitur nos manci- pari sinamus aut porcis effici similes, sed tanquam germani lucis filii ", sursum oculos attollamnus ad- versus lucem, ne quemadmodum sol aquilas, nos Dominus adulterinos arguat. Agamus ergo pœ- nitentiam, et ab ignoratione transeamus ad scien- tiam, ab imprudentia ad prudentiam, ab intempe- rantia ad temperantiam, ab injustitia ad justitiam, ab impietate ad Deum. Pulchrum est periculum ad Deum transfugere. Nam cum alia bona permulta proposita nobis sint, qui justitiam colimus, vitam- que æternam persequimur, tum ea vero præcipue; quæ Deus ipse per Isaiam significavit : Constat cul- toribus Domini hæreditas " : perpulchra sane et amrabilis hæreditas, non aurum, non argentum, non vestis, quam linea; nec res terrenæ quas latro su- bit, humilium abjectarumque divitiarum amore captus; veruin thesaurus ille salutis, ad quem nos oportet contendere, Verbi amatores factos. Hinc * ED. POTTER, ED. PARIS. " Eplies. v, 1, : Matth. xvu, 5: nempe, Moysem et Eliam. nato, ut alibi passim, et paulo ante. SYLBURG. - proverbium. SYLBURG. Hoc proverbiale dictum Fursus laudavit Clemnens Strom. 1, p. : malo : licet Hesychio significet et quisquilias aridas, sumitur tamen pro colluvione quavis : ut Chrysostomus dixit Horatius, . amica luto sus. COLLECT. ••• 8. os Isa. Liv, 17. • Matth. vi, 19, 20. ita Dulce periculum est, • Lenze, sequi deum. mens. Sane Platonici amorem illum bonum et pu- dicum, qui a caelo, ut volebat Socrates, non ab ulla libidine in animum philosophi illabitur, die cunt. Alcinous, plane ut hic Clemens, opposuit : dicit noster, Theodo rus, dixit : HEINSIUS. (15) Κατ' ίχνος. Respicere videtur Ill Reg. xvult, D (14) Τὸν ὑετὸν σωτήριον. Malim, articulo gemi- (15) Φησίν. Α. φασίν plurali numero : ut alludat ad (16) Επὶ φορντῷ. Hervetus vertit, in paleæ cu- (17) 'Ημᾶς. Sic legit Sylburgius, pro ὑμᾶς. (18) Καλός ο κ. Horatius lib. m, od. 25, ν. 18 : (19) Συναπαίρει. Et hoc Platoni suo debet Cle (20) Συνίπταται. Καὶ συνίπταται. Nov. recte. (21) Χορηγούσα. Χορηγούσαν. Νον.
PG 8:215Εἶθ’ ὁ μὲν ἄπυστος τοῦ λόγου συγγνώμην τῆς πλάνης ἔχει τὴν ἄγνοιαν, ὁ δὲ εἰς ὦτα βαλόμενος καὶ τῇ ψυχῇ ⟨παρακούσας⟩ παρὰ τῆς γνώμης φέρει τὴν ἀπείθειαν, καὶ ὅσῳ γε φρονιμώτερος εἶναι δόξει, πρὸς κακοῦ ἡ σύνεσις αὐτῷ, ὅτι τῇ φρονήσει κέχρηται κατηγόρῳ τὸ βέλτιστον οὐχ ἑλόμενος· πέφυκε γὰρ ὡς ἄνθρωπος οἰκείως ἔχειν πρὸς θεόν. Ὥσπερ οὖν τὸν ἵππον ἀροῦν οὐ βιαζόμεθα οὐδὲ τὸν ταῦρον κυνηγετεῖν, πρὸς ὃ πέφυκε δὲ ἕκαστον τῶν ζῴων περιέλκομεν, οὕτως ἀμέλει καὶ τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ τὴν οὐρανοῦ γενόμενον θέαν, «φυτὸν οὐράνιον» ὡς ἀληθῶς, ἐπὶ τὴν γνῶσιν παρακαλοῦμεν τοῦ θεοῦ, τὸ οἰκεῖον αὐτοῦ καὶ ἐξαίρετον καὶ ἰδιωματικὸν παρὰ τὰ ἄλλα ζῷα κατειλημμένοι, αὔταρκες ἐφόδιον αἰώνων, θεοσέβειαν, παρασκευάζεσθαι συμβουλεύοντες. Γεώργει, φαμέν, εἰ γεωργὸς εἶ, ἀλλὰ γνῶθι τὸν θεὸν γεωργῶν, καὶ πλεῖθι ὁ τῆς ναυτιλίας ἐρῶν, ἀλλὰ τὸν οὐράνιον κυβερνήτην παρακαλῶν· στρατευόμενόν σε κατείληφεν ἡ γνῶσις· τοῦ δίκαια σημαίνοντος ἄκουε στρατηγοῦ. Καθάπερ οὖν κάρῳ καὶ μέθῃ βεβαρημένοι ἀνανήψατε καὶ διαβλέψαντες ὀλίγον ἐννοήθητε, τί θέλουσιν ὑμῖν οἱ προσκυνούμενοι λίθοι καὶ ἃ περὶ τὴν ὕλην κενοσπούδως δαπανᾶτε·Α οὗτος ἡμῶν πατὴρ, ὁ ὄντως πατὴρ, οὐ παύεται προ- ο Ρ. τρέπων, νουθετῶν, παιδεύων, φιλῶν. Οὐδὲ γὰρ σώζων παύεται· συμβουλεύει δὲ τὰ ἄριστα· Δίκαιοι γέ νεσθε (22), λέγει Κύριος. Οι διψώντες, πορεύεσθε ἐφ᾽ ὕδωρ· καὶ ὅσοι μὴ ἔχετε ἀργύριον, βαδίσατε, καὶ ἀγοράσατε, καὶ πίετε, ἄνευ ἀργυρίου. Ἐπὶ τὸ λουτρόν, ἐπὶ τὴν σωτηρίαν, ἐπὶ τὸν φωτισμὸν (23) πα ρακαλεῖ, μονονουχὶ βοῶν καὶ λέγων· Γῆν σοι δί δωμι καὶ θάλασσαν, παιδίον, οὐρανόν τε· καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς πάντα ζωά σοι χαρίζομαι. Μόνον, ὦ παιδίον, δίψησαν τοῦ Πατρός· ἀμισθεί σοι δειχθήσεται ὁ Θεός· οὐ καπηλεύεται ἡ ἀλήθεια. Δίδωσί σοι καὶ τὰ πτηνά, καὶ τὰ νηκτὰ (24), καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. Ταῦτά σου ταῖς εὐχαρίστοις τρυφαῖς (25) δεδημιούργησεν ὁ Πα- τήρ' ἅπερ ἀργυρίῳ μὲν ὠνήσεται ὁ νόθος, ὃς ἀπω λείας ἐστὶ παιδίον, ὃς μαμωνᾷ δουλεύειν προῄρηται σοὶ δὲ τὰ σὰ ἐπιτρέπει, τῷ γνησίῳ λέγει, τῷ φιλοῦντι τὸν Πατέρα, δι' ὃν ἔτι ἐργάζεται, ᾧ μόνῳ καὶ ὑπι σχνείται, λέγων· Καὶ ἡ γῆ παραταθήσεται (26) εἰς βεβαίωσιν· οὐ γὰρ κυρούται (27) τῇ φθορά Εμὴ γάρ ἐστι πᾶσα ἡ γῆ· ἔστι δὲ σὴ (28), ἐὰν ἀπολάξῃς τὸν Θεόν. Οθεν ἡ Γραφὴ εἰκότως εὐαγγε λίζεται τοῖς πεπιστευκόσιν· Οἱ δὲ ἅγιοι (29) Κυρίου κληρονομήσουσι τὴν δόξαν τοῦ Θεοῦ καὶ τὴν δύο ναμιν αὐτοῦ. Ποίαν, ώ μακάριε, δόξαν, εἰπέ μοι; ἣν ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν, οὐδὲ οὖς ἤκουσεν, οὐδὲ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· καὶ χαρήσονται ἐπὶ τῇ βασιλείᾳ τοῦ Κυρίου αὐτῶν εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν. Ἔχετε, ὦ ἄνθρωποι, τὴν θείαν τῆς χάριτος ἐπαγγελίαν· ἀκηκόατε καὶ τὴν ἄλλην τῆς κολάσεως ἀπειλήν· δι' ὧν ὁ Κύριος σώζει, φόβῳ καὶ χάριτι παιδαγωγῶν τὸν ἄνθρωπον. Τί μέλλομεν ; τί οὐκ ἐκε κλίνομεν τὴν κόλασιν ; τί οὐ καταδεχόμεθα τὴν ἕω ρεάν; τί δαὶ οὐχ αιρούμεθα τὰ βελτίονα, Θεὸν ἀντὶ τοῦ πονηροῦ, καὶ σοφίαν εἰδωλολατρίας προκρίνομεν, καὶ ζωὴν ἀντικαταλλασσόμεθα θανάτῳ; Ἰδοὺ τέ- Θεικα (30) πρὸ προσώπου ὑμῶν, φησί, τὸν θάνα τον καὶ τὴν ζωήν. Πειράζει σε ὁ Κύριος, ἐκλέξα σθαι τὴν ζωήν. Συμβουλεύει σοι ὡς πατὴρ (51), πείθεσθαι τῷ Θεῷς (32). Εάν γὰρ ἀκούσητέ μου, *7 βαδίσαντες ἀγοράσατε βαδίσατε καὶ ἀγ. φάγετε πίετε. 'Αδύνατον γὰρ τοὺς ἅπαξ φωτισθέντας, γευσαμένους τε τῆς δωρεᾶς τῆς ἐπουρανίου, καὶ με τόχους γενηθέντας Πνεύματος ἁγίου, Τελειοῦται δὲ τῷ λουτρῷ μόνῳ, καὶ τοῦ Πνεύματος τῇ καθόδῳ ἁγιάζει ται. — Βαπτιζόμενοι, υἱοποιούμεθα· υἱοποιούμενοι, τελειούμεθα. - τρυφαῖς θήσεται, οὐ πραθήσεται, οὐ πραθήσεται εἰς βεβαίωσιν. κήρ κε κηρωμένη, κεκακωμένη. πᾶσα χαρήσονται ἐπί, δέδωκα τέθεικα Ἡσαΐου, τοῦ ἑτέρου προφήτου, ὡς ἀπὸ τοῦ Πατρὸς τῶν ὅλων καὶ δεσπότου Θεοῦ· CLEMENTIS ALEXANDRINI B autem una migrant bona ac praclara opera, pen- nisque veritatis nobiscum simul evolant. Hanc nobis hæreditatem, æternum sane donum, æternum Dei foedus in manus tradit. Pater autem ille noster, qui vere est pater, nosque impensius amat, hortari, monere, emendare, diligere nunquam desinit; nec enim desinit servare, verum optimum dat consi- lium, Justi efficiamini, inquit Dominus. Qui sititis, ite ad aquam; et quicunque non habetis pecuniam, ite et emite, et bibile, absque pecunia ss. Add lavationem, ad salutem, ad illuminationem hortatur, aperte * propemodum clamans, Do tibi, o fili, terram cl mare, atque cœlum : quæque in eis sunt, omnia tibi largior animantia. Tu modo, o fili, patrem si- tias, Deus tibi gratis ostendetur; veritas enim non venditur”. Tibi volatilia, tibi aquatilia, tibi, deni- que, dat quæcunque terram habitant. Hæc eo sunt a Patre condita, ut vos iis grato memorique animo fruamini; quæ pecunia quidem emet nothus, qui filius est perditionis, cuique mammonæ servire constitutum est: tibi vero tanquam tua permittit, le- gitimo scilicet filio, qui Patrem diligis, cujus gratia adbuc operatur, cuique soli hoc promissum facit: El terra extendetur in firmitatem; nec enim desti- nata est corruptioni: mea est enim universa terra', tua vero erit, si Deum receperis. Iline iis, qui cre- diderunt, hoc lætissimum nuntium defert Scriptura : Sancti autem Domini erunt hæredes gloriæ Dei, et potentia ejus. Quænam est ea, dic mihi, beate, gloria ? quam oculus non vidit, nec auris audivit, nec iu cor hominis ascendit; et lætabuntur in regno Do- mini sui in æternum. Amen. Jam igitur accepistis, o nomines, qualem quantamque Deus gratiam pol- liceatur; ex altera quoque parte, quæ supplicia mi- natus fuerit, audivistis. His Dominus ad salu- tem ducit, et metu et gratia hominem insti- tuens. Quid cunctamur? cur non efugimus suppli- cium? cur non recipimus donum? Cur autem ea, quæ præstantiora sunt, Deum scilicet præ malo, non eligimus, et simulacrorum cultui sapientiam * ED. POTTER, ED. PARIS. II, C Joan. xvII, 12; II Thess." Cor. it, 9. Isa. LV, 1. II Cor. H, 17. Grec. Mor, pro Dein pro Ibid. gratiam baptizatis collatam ubique denotant, secuti Hebr. vi, : etc. Clemens, Pedag. lib. 1, cap. 6, p. 92, : alimentis. SYLB. Sed Clemens dixit, ut copiam et affluentiam rerum innueret. - Heinsiana, et reliquæ post cam editi. Vera lectio videtur fuisse, quam exhibet Nov. Clemens enim respicit Levit. xxv, ; 'H yñ D tur, a nora. Ut apud Hesychium quoque, SYLBURG.Sed nulla muta- tione opus est. tuà. SYLR.—Quam lectionem firmat Nov. Paulo ante, omittunt Bibl. Græc. 55, Isa. Lxv, 9. Verba haec, ut etiam ea, quæ paulo post occurrunt, etc., hactenus fru- stra quaesivi. Conf. Apoc. xr, 15. quo Clemens, sensu ante illum exhibuit Justin. M. Apol. 1, c. 56, p. 84, 85. Porro pro habent Bibl. Gr. Neutrum agnoscit Justin. per Isaiam, prophetant alium, velut a Patre rerum omnium et dominatore Deo. 3. on Matth. vi, 24; Luc. xvi, 15. 99 Joan. V, 17. ' Levit. xxv, 23. (22) Δίκαιοι γένεσθε. Εσεσθέ μοι δίκαιοι Bibl. (25) Φωτισμέν. Hac voce Patres baptismum, et (24) Νηκτά. Νοητά Nov. mendose. (15) Τρυφαῖς. Hervetus et A. malunt τροφαῖς, (26) Παραταθήσεται. Sic Flor., Sylb. παραστα (27) Κυροῦται. Aplius κηροῦται vitiatur, ledi (28) Εστι δὲ σή. Α. ἔστι δὲ καὶ σή, est vero, et (29) Οἱ δὲ ἅγ. Similia quædam occurrunt Prov. ΙΙΙ, (50) ᾽Ιδού τέθ. Hæc Moysis et Isaiæ dicta eodem, (31) Ως πατήρ. Justinus loco superius dicto, Διὰ (2) Πείθεσθαι τῷ Θ. Πείθεσθε τῷ Θεῷ,Νον.,
εἰς ἄγνοιαν [καὶ] τὰ χρήματα καὶ τὸν βίον ὡς τὸ ζῆν ὑμῶν εἰς θάνατον καταναλίσκετε, τοῦτο μόνον τῆς ματαίας ὑμῶν ἐλπίδος εὑρόμενοι τὸ πέρας, οὐδὲ αὑτοὺς οἷοί τε ὄντες οἰκτεῖραι, ἀλλ’ οὐδὲ τοῖς κατελεῶσιν ὑμᾶς τῆς πλάνης ἐπιτήδειοι πείθεσθαι γίνεσθε, συνηθείᾳ κακῇ δεδουλωμένοι, ἧς ἀπηρτημένοι αὐθαίρετοι μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς εἰς ἀπώλειαν ὑποφέρεσθε· «ὅτι τὸ φῶς ἐλήλυθεν εἰς τὸν κόσμον καὶ ἠγάπησαν οἱ ἄνθρωποι μᾶλλον τὸ σκότος ἢ τὸ φῶς,» ἐξὸν ἀπομάξασθαι τὰ ἐμποδὼν τῇ σωτηρίᾳ καὶ τὸν τῦφον καὶ τὸν πλοῦτον καὶ τὸν φόβον, ἐπιφθεγγομένους τὸ ποιητικὸν δὴ τοῦτο· πῇ δὴ χρήματα πολλὰ φέρω τάδε; Πῇ δὲ καὶ αὐτὸς πλάζομαι; Οὐ βούλεσθε οὖν τὰς φαντασίας ταύτας κενὰς ἀπορρίψαντες τῇ συνηθείᾳ αὐτῇ ἀποτάξασθαι, κενοδοξίᾳ ἐπιλέγοντες· ψευδεῖς ὄνειροι χαίρετ’, οὐδὲν ἦτ’ ἄρα; Τί γὰρ ἡγεῖσθε, ὦ ἄνθρωποι, τὸν Τύχωνα Ἑρμῆν καὶ τὸν Ἀνδοκίδου καὶ τὸν Ἀμύητον; Ἦ παντί τῳ δῆλον ὅτι λίθους, ὥσπερ καὶ τὸν Ἑρμῆν.Α οὗτος ἡμῶν πατὴρ, ὁ ὄντως πατὴρ, οὐ παύεται προ- ο Ρ. τρέπων, νουθετῶν, παιδεύων, φιλῶν. Οὐδὲ γὰρ σώζων παύεται· συμβουλεύει δὲ τὰ ἄριστα· Δίκαιοι γέ νεσθε (22), λέγει Κύριος. Οι διψώντες, πορεύεσθε ἐφ᾽ ὕδωρ· καὶ ὅσοι μὴ ἔχετε ἀργύριον, βαδίσατε, καὶ ἀγοράσατε, καὶ πίετε, ἄνευ ἀργυρίου. Ἐπὶ τὸ λουτρόν, ἐπὶ τὴν σωτηρίαν, ἐπὶ τὸν φωτισμὸν (23) πα ρακαλεῖ, μονονουχὶ βοῶν καὶ λέγων· Γῆν σοι δί δωμι καὶ θάλασσαν, παιδίον, οὐρανόν τε· καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς πάντα ζωά σοι χαρίζομαι. Μόνον, ὦ παιδίον, δίψησαν τοῦ Πατρός· ἀμισθεί σοι δειχθήσεται ὁ Θεός· οὐ καπηλεύεται ἡ ἀλήθεια. Δίδωσί σοι καὶ τὰ πτηνά, καὶ τὰ νηκτὰ (24), καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. Ταῦτά σου ταῖς εὐχαρίστοις τρυφαῖς (25) δεδημιούργησεν ὁ Πα- τήρ' ἅπερ ἀργυρίῳ μὲν ὠνήσεται ὁ νόθος, ὃς ἀπω λείας ἐστὶ παιδίον, ὃς μαμωνᾷ δουλεύειν προῄρηται σοὶ δὲ τὰ σὰ ἐπιτρέπει, τῷ γνησίῳ λέγει, τῷ φιλοῦντι τὸν Πατέρα, δι' ὃν ἔτι ἐργάζεται, ᾧ μόνῳ καὶ ὑπι σχνείται, λέγων· Καὶ ἡ γῆ παραταθήσεται (26) εἰς βεβαίωσιν· οὐ γὰρ κυρούται (27) τῇ φθορά Εμὴ γάρ ἐστι πᾶσα ἡ γῆ· ἔστι δὲ σὴ (28), ἐὰν ἀπολάξῃς τὸν Θεόν. Οθεν ἡ Γραφὴ εἰκότως εὐαγγε λίζεται τοῖς πεπιστευκόσιν· Οἱ δὲ ἅγιοι (29) Κυρίου κληρονομήσουσι τὴν δόξαν τοῦ Θεοῦ καὶ τὴν δύο ναμιν αὐτοῦ. Ποίαν, ώ μακάριε, δόξαν, εἰπέ μοι; ἣν ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν, οὐδὲ οὖς ἤκουσεν, οὐδὲ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· καὶ χαρήσονται ἐπὶ τῇ βασιλείᾳ τοῦ Κυρίου αὐτῶν εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν. Ἔχετε, ὦ ἄνθρωποι, τὴν θείαν τῆς χάριτος ἐπαγγελίαν· ἀκηκόατε καὶ τὴν ἄλλην τῆς κολάσεως ἀπειλήν· δι' ὧν ὁ Κύριος σώζει, φόβῳ καὶ χάριτι παιδαγωγῶν τὸν ἄνθρωπον. Τί μέλλομεν ; τί οὐκ ἐκε κλίνομεν τὴν κόλασιν ; τί οὐ καταδεχόμεθα τὴν ἕω ρεάν; τί δαὶ οὐχ αιρούμεθα τὰ βελτίονα, Θεὸν ἀντὶ τοῦ πονηροῦ, καὶ σοφίαν εἰδωλολατρίας προκρίνομεν, καὶ ζωὴν ἀντικαταλλασσόμεθα θανάτῳ; Ἰδοὺ τέ- Θεικα (30) πρὸ προσώπου ὑμῶν, φησί, τὸν θάνα τον καὶ τὴν ζωήν. Πειράζει σε ὁ Κύριος, ἐκλέξα σθαι τὴν ζωήν. Συμβουλεύει σοι ὡς πατὴρ (51), πείθεσθαι τῷ Θεῷς (32). Εάν γὰρ ἀκούσητέ μου, *7 βαδίσαντες ἀγοράσατε βαδίσατε καὶ ἀγ. φάγετε πίετε. 'Αδύνατον γὰρ τοὺς ἅπαξ φωτισθέντας, γευσαμένους τε τῆς δωρεᾶς τῆς ἐπουρανίου, καὶ με τόχους γενηθέντας Πνεύματος ἁγίου, Τελειοῦται δὲ τῷ λουτρῷ μόνῳ, καὶ τοῦ Πνεύματος τῇ καθόδῳ ἁγιάζει ται. — Βαπτιζόμενοι, υἱοποιούμεθα· υἱοποιούμενοι, τελειούμεθα. - τρυφαῖς θήσεται, οὐ πραθήσεται, οὐ πραθήσεται εἰς βεβαίωσιν. κήρ κε κηρωμένη, κεκακωμένη. πᾶσα χαρήσονται ἐπί, δέδωκα τέθεικα Ἡσαΐου, τοῦ ἑτέρου προφήτου, ὡς ἀπὸ τοῦ Πατρὸς τῶν ὅλων καὶ δεσπότου Θεοῦ· CLEMENTIS ALEXANDRINI B autem una migrant bona ac praclara opera, pen- nisque veritatis nobiscum simul evolant. Hanc nobis hæreditatem, æternum sane donum, æternum Dei foedus in manus tradit. Pater autem ille noster, qui vere est pater, nosque impensius amat, hortari, monere, emendare, diligere nunquam desinit; nec enim desinit servare, verum optimum dat consi- lium, Justi efficiamini, inquit Dominus. Qui sititis, ite ad aquam; et quicunque non habetis pecuniam, ite et emite, et bibile, absque pecunia ss. Add lavationem, ad salutem, ad illuminationem hortatur, aperte * propemodum clamans, Do tibi, o fili, terram cl mare, atque cœlum : quæque in eis sunt, omnia tibi largior animantia. Tu modo, o fili, patrem si- tias, Deus tibi gratis ostendetur; veritas enim non venditur”. Tibi volatilia, tibi aquatilia, tibi, deni- que, dat quæcunque terram habitant. Hæc eo sunt a Patre condita, ut vos iis grato memorique animo fruamini; quæ pecunia quidem emet nothus, qui filius est perditionis, cuique mammonæ servire constitutum est: tibi vero tanquam tua permittit, le- gitimo scilicet filio, qui Patrem diligis, cujus gratia adbuc operatur, cuique soli hoc promissum facit: El terra extendetur in firmitatem; nec enim desti- nata est corruptioni: mea est enim universa terra', tua vero erit, si Deum receperis. Iline iis, qui cre- diderunt, hoc lætissimum nuntium defert Scriptura : Sancti autem Domini erunt hæredes gloriæ Dei, et potentia ejus. Quænam est ea, dic mihi, beate, gloria ? quam oculus non vidit, nec auris audivit, nec iu cor hominis ascendit; et lætabuntur in regno Do- mini sui in æternum. Amen. Jam igitur accepistis, o nomines, qualem quantamque Deus gratiam pol- liceatur; ex altera quoque parte, quæ supplicia mi- natus fuerit, audivistis. His Dominus ad salu- tem ducit, et metu et gratia hominem insti- tuens. Quid cunctamur? cur non efugimus suppli- cium? cur non recipimus donum? Cur autem ea, quæ præstantiora sunt, Deum scilicet præ malo, non eligimus, et simulacrorum cultui sapientiam * ED. POTTER, ED. PARIS. II, C Joan. xvII, 12; II Thess." Cor. it, 9. Isa. LV, 1. II Cor. H, 17. Grec. Mor, pro Dein pro Ibid. gratiam baptizatis collatam ubique denotant, secuti Hebr. vi, : etc. Clemens, Pedag. lib. 1, cap. 6, p. 92, : alimentis. SYLB. Sed Clemens dixit, ut copiam et affluentiam rerum innueret. - Heinsiana, et reliquæ post cam editi. Vera lectio videtur fuisse, quam exhibet Nov. Clemens enim respicit Levit. xxv, ; 'H yñ D tur, a nora. Ut apud Hesychium quoque, SYLBURG.Sed nulla muta- tione opus est. tuà. SYLR.—Quam lectionem firmat Nov. Paulo ante, omittunt Bibl. Græc. 55, Isa. Lxv, 9. Verba haec, ut etiam ea, quæ paulo post occurrunt, etc., hactenus fru- stra quaesivi. Conf. Apoc. xr, 15. quo Clemens, sensu ante illum exhibuit Justin. M. Apol. 1, c. 56, p. 84, 85. Porro pro habent Bibl. Gr. Neutrum agnoscit Justin. per Isaiam, prophetant alium, velut a Patre rerum omnium et dominatore Deo. 3. on Matth. vi, 24; Luc. xvi, 15. 99 Joan. V, 17. ' Levit. xxv, 23. (22) Δίκαιοι γένεσθε. Εσεσθέ μοι δίκαιοι Bibl. (25) Φωτισμέν. Hac voce Patres baptismum, et (24) Νηκτά. Νοητά Nov. mendose. (15) Τρυφαῖς. Hervetus et A. malunt τροφαῖς, (26) Παραταθήσεται. Sic Flor., Sylb. παραστα (27) Κυροῦται. Aplius κηροῦται vitiatur, ledi (28) Εστι δὲ σή. Α. ἔστι δὲ καὶ σή, est vero, et (29) Οἱ δὲ ἅγ. Similia quædam occurrunt Prov. ΙΙΙ, (50) ᾽Ιδού τέθ. Hæc Moysis et Isaiæ dicta eodem, (31) Ως πατήρ. Justinus loco superius dicto, Διὰ (2) Πείθεσθαι τῷ Θ. Πείθεσθε τῷ Θεῷ,Νον.,
PG 8:217Ὡς δὲ οὐκ ἔστι θεὸς ἡ ἅλως καὶ ὡς οὐκ ἔστι θεὸς ἡ ἶρις, ἀλλὰ πάθη ἀέρων καὶ νεφῶν, καὶ ὃν τρόπον οὐκ ἔστιν ἡμέρα θεός, οὐδὲ μὴν οὐδὲ ἐνιαυτὸς οὐδὲ χρόνος ὁ ἐκ τούτων συμπληρούμενος, οὕτως οὐδὲ ἥλιος οὐδὲ σελήνη, οἷς ἕκαστον τῶν προειρημένων διορίζεται. Τίς ἂν οὖν τὴν εὔθυναν καὶ τὴν κόλασιν καὶ τὴν δίκην καὶ τὴν νέμεσιν εὖ φρονῶν ὑπολάβοι θεούς; Οὐδὲ γὰρ οὐδ’ ἐρινῦς οὐδὲ μοῖραι οὐδὲ εἱμαρμένη, ἐπεὶ μηδὲ πολιτεία μηδὲ δόξα μηδὲ πλοῦτος θεοί, ὃν καὶ ζωγράφοι τυφλὸν ἐπιδεικνύουσιν· εἰ δὲ αἰδῶ καὶ ἔρωτα καὶ ἀφροδίτην ἐκθειάζετε, ἀκολουθούντων αὐτοῖς αἰσχύνη καὶ ὁρμὴ καὶ κάλλος καὶ συνουσία. Οὔκουν ἔτ’ ἂν εἰκότως ὕπνος καὶ θάνατος θεὼ διδυμάονε παρ’ ὑμῖν νομίζοιντο, πάθη ταῦτα περὶ τὰ ζῷα συμβαίνοντα φυσικῶς· οὐδὲ μὴν κῆρα οὐδὲ εἱμαρμένην οὐδὲ μοίρας θεὰς ἐνδίκως ἐρεῖτε. Εἰ δὲ ἔρις καὶ μάχη οὐ θεοί, οὐδὲ Ἄρης οὐδὲ Ἐνυώ. Ἔτι τε ⟨εἰ⟩ αἱ ἀστραπαὶ καὶ οἱ κεραυνοὶ καὶ οἱ ὄμβροι οὐ θεοί, πῶς τὸ πῦρ καὶ τὸ ὕδωρ θεοί; Πῶς δὲ καὶ οἱ διᾴσσοντες καὶ οἱ κομῆται διὰ πάθος ἀέρος γεγενημένοι; Ὁ δὲ τὴν τύχην θεὸν λέγων καὶ τὴν πρᾶξιν λεγέτω θεόν.φησί, καὶ θελήσητε, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φάγεσθε Β ὑπακοῆς ἡ χάρις. Ἐὰν δὲ μὴ ὑπακούσητέ μου, μηδὲ θελήσητε, μάχαιρα ὑμᾶς καὶ πῦρ κατέδε ται (53)· παρακοῆς ἡ κρίσις. Τὸ γὰρ στόμα Κυ- ρίου ἐλάλησεν ταῦτα· νόμος ἀληθείας, Λόγος Κυρίου, Βούλεσθε ὑμῖν ἀγαθὸς γένωμαι σύμβουλος; Αλλ' ὑμεῖς μὲν, ἀκούσατε· ἐγὼ (34), εἰ δυνατόν, ἐνδείξο μαι· ἐχρῆν μὲν ὑμᾶς, ὦ ἄνθρωποι, αὐτοῦ πέρι ἐννοουμένους τοῦ ἀγαθοῦ, ἔμφυτον ἐπάγεσθαι μάρτ τυρα ἀξιόχρεων, πίστιν αὐτόθεν οἴκοθεν περιφανῶς αἱρουμένην τὸ βέλτιστον, μηδὲ ζητεῖν εἰ μεταδιω κτέον ἐκπονεῖν (35). Καὶ γὰρ εἴ τῳ μεθυστέον, φέρε εἰπεῖν, ἀμφιβάλλειν χρή· ὑμεῖς δὲ, πρὶν ἢ ἐπισκέ ψασθε, μεθύετε· καὶ εἰ ὑβριστέον, οὐ πολυπραγμο νεῖτε, ἀλλ᾽ ἢ τάχος (56) ὑβρίζετε. Μόνον δ' ἄρα, εἰ θεοσεβητέον, ζητεῖτε, καὶ εἰ τῷ σόφῳ τούτῳ δὴ τῷ Θεῷ καὶ τῷ Χριστῷ κατακολουθητέον· τοῦτο δὲ, βουλῆς καὶ σκέψεως ἀξιοῦτε, οὐδ᾽ ὅ πρέπει Θεῷ, δ τί ποτέ ἐστι, νενοηκότες. Πιστεύσατε ἡμῖν κἂν ὡς μέθη, ἵνα σωφρονήσητε πιστεύσατε κἂν ὡς ὕβρει, ἵνα ζήσητε. Εἰ δὲ καὶ πείθεσθαι βούλεσθε (57), την ἐναργῇ τῶν ἀρετῶν ὑποπτεύσαντες πίστιν, φέρε ὑμῖν ἐκ περιουσίας τὴν περὶ τοῦ Λόγου παραθήσο μαι πειθώ. Ὑμεῖς δὲ καὶ γὰρ (58) τὰ πάτρια ὑμᾶς ἔτι τῆς ἀληθείας ἀπασχολεῖ ἔθη προκατεσχημένους) · ἀκούοιτ' ἂν ἤδη, τὸ μετὰ τοῦτο ὅπως ἔχει· καὶ δὴ μή τις ὑμᾶς τοῦδε τοῦ ὀνόματος αἰσχύνη προκατα λαμβανέτω, ἤ τ' ἀνδράσι μέγα σίνεται (59), παρα- τρέπουσα σωτηρίας. Αποδυσάμενοι δ᾽ οὖν περιφανῶς ἐν τῷ τῆς ἀληθείας σταδίω γνησίως ἀγωνιζώμεθα, βραβεύοντος μὲν τοῦ Λόγου τοῦ ἁγίου, ἀγωνοθετοῦν τος δὲ τοῦ Δεσπότου τῶν ὅλων. Οὐ γὰρ σμικρὸν ὑμῖν (40) τὸ ἆθλον ἀθανασία πρόκειται. Μὴ οὖν ἔτι φροντίζετε, μηδὲ εἰ ὀλίγον τι (41) ὑμᾶς ἀγορεύουσι σύρφακές τινες ἀγοραῖοι, δεισιδαιμονίας ἄθεοι χορευ ται, ἀνοίᾳ καὶ παρανοίᾳ ἐπ' αὐτὸ ὠθούμενοι τὸ βάρα θρον, εἰδώλων ποιηταί, καὶ λίθων προσκυνηταί. Οϊδε γὰρ ἀνθρώπους ἀποθεοῦν τετολμήκασι, τρισκαιδέκα- τον (42) Αλέξανδρον τὸν Μακεδόνα ἀναγράφοντες ' μιος Α. ζητεῖν ἢ ἐκπονεῖν εἰ μεταδιωκτέον. ἀλλ᾽ ᾖ τάχος, υἱ σθαι βούλεσθε· υποπτεύειν που εποπτεύσαντες. Ἐὰν θέλητε, καὶ εἰσακούσητέ μου, ἐὰν δὲ μὴ θέλητε καὶ μὴ εἰσακούσητε. πυρ, μάχαιρα, δὲ προειρημένον, μάχαιρα ὑμᾶς κατέδεται, οὐ λέ- γει διὰ μαχαιρῶν φονευθήσεσθαι τοὺς παρακούσαν τας, ἀλλ' ἡ μάχαιρα τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ πῦρ, οὗ βορὰ γίνονται οἱ τὰ φαύλα πράττειν αἱρούμενοι· διὰ τοῦτο λέγει, μάχαιρα ὑμᾶς κατέδεται· τὸ γὰρ στόμα Κύ ρίου ἐλάλησεν. Εἰ δὲ καὶ περὶ τεμνούσης καὶ αὐτίκα ἀπαλλασσούσης μαχαίρας ἔλεγεν, οὐκ ἂν εἶπε, κατέ- δεται.Quod πυρ κατέδεται ὑμᾶς, Αἰδὼς ἤ τ' ἄνδρας μέγα σίνεται, οὐδ᾽ ὀνίνησιν. Ω, γίνεται σίο νεται COHORTATIO AD GENTES. 2:0 A præferinus, et pro morte vitam comparamus? Ecce, G prius- inquit, ante facicm vestram posui mortem et vitam³. Tentat te Dominus, ut vitam eligas. Hortatur, tan- quam pater, et suadet, ut Deo obedias. Si enim me, inquit, audieritts et volueritis, bona terra comede- tis hanc constituit obedientiae gratiam. Sin au- tem mihi non obedieritis, neque volueritis, gladius vos et ignis devorabit : hoc adversus contuma- ciam judicium pronuntiat. Hæc enim locutum est os Domini ', veritatis lex, Domini Verbum. & Pla- cetne, ut, quod maxime vobis expediat, consi - lium exponam ? Vos igitur altendite; ego autem clare, pro meis viribus, exhibebo. Οportebat qui- dem vos, o homines, cum de bono cogitaretis, te- stem adhibuisse insitum ac idoneum, fidem, quæ ex se statim ac sua natura eligit, quod est pre- stantissimum; nec an ca sit persequenda, tam diu quærere aut laborare. Nemo enim vestrum dubitat, verbi causa, an oporteat inebriari; verum, quam consideretis, inebriamini. Nec valde solliciti estis, an liceat injuriam facere; sed eam, quam polestis celerrime, facitis; in hoc solum hæretis, an Deus sit colendus? et an hic sapiens, Deus nempe et Christus, sit sequendus ? ll:ec digna con- sultatione ac deliberatione vestra existimatis; quid sit Deo aptum ac decens, minime cogitantes. Cre. dite saltem nobis, quemadmodum soletis ebrietati, ut sobrii evadatis. Credite saltem quemadmodum injuria, ut vitam consequanini. Quod si agnita virtutum manifesta tide, obtemperare volueritis, ex abundanti vobis afferam, quæ ad eliciendum vestrum consensum a verbo suppeditata sunt. Vos autem (patrii enim mores sic vos præoccupaverunt, ut a veritatis studio huc usque penitus averterint) jam tandem ad ea, quæ consequuntur, animos al- tendite. Nec hujusce nominis pudor aliquis præce- deterreat, qui a salute homines adducere, mazi- mumque illis damnum afferre solet. Quapropter palam exuentes nos vestibus, in stadio veritatis.. infra. Ib. S BURG. Rectius quod si nolitis mihi obtemperare, e quod manifestam virtutum fidem suspectam habeatis, age vobis ex abundanti, cic. Nam est suspicere, admirari, quo sensu id accepit Her- vetus, sed suspicari et dubitare. Nisi potius scriben- dum sit P. ED. POTTER, ED. PARIS. *. Deuter. xxx, 15, 19. * Isa. 1, 19. Ibid. 20ºIsa.1,20; xxxu1,11.. hanc sententiam ad ea, quæ sequuntur, trahens. Μox, et paulo post Bill. Gr. qua Isaise textus hoc loco non agnoscit, inter- pretamentum esse vocis facile concedet, qui Justini verba legerit, loco superius dicto : To D autem superius dictum est, « Gladius depascet ros, › non innuit immorigeros gladiis cæsum iri: verum gladius Dei est ignis, cui pabulum fiunt, qui mala facere eligunt : propterea, « Gladius, in- quit, depascet vos : os enim Domini locutum est. Quod si de gladio dixisset, qui dissecat et confestim dimittit, verbo depascetusus non fuisset. Iluic vero interpretationi ansam præbuit alius Isaiæ locus, quo dicitur Isa. xxxi, 11. carmen in Oper. : Et Houreri Iliad. v. 45. Ex quibus locis lic corrigendus. Reperitur et apud Stobæum tit. De verecundia 51. Non ergo fortes solum, sed quosvis indicat poeta, et vitiosam verecundiam intelligit. COLLECT. - Perperam igitur quidam pro substituerunt. SYLBURG. decim majorum deorum numerum augeri volebauda (50) 'Αλλ' ή τάχος. (57) Εἰ δὲ καὶ π. β. Malim, εἰ δὲ καὶ μὴ πείθε (58) Καὶ γάρ. Οὐ γάρ Νον. (33) Μάχαιρα ὑμᾶς καὶ πῦρ κατ. Hæc verba καὶ (34) Εγώ. Εγώ δέ scribendum ex Nov. (35) Μηδὲ ζητεῖν εἰ μεταδιωκτές ἐκπονεῖν, (59) "Η τ' ἀνδράσι μέγα σίνεται. Ηesiodi est (40) 'Yµir. 'Hµty Nov. recte. (41) Ολίγον τι. Potest etiam legi άλογόν τι. 11. V. (42) Τρισκαιδέκατον. Alexandro sc. addito, duo-
Εἰ δὴ οὖν τούτων οὐδὲ ἓν θεὸς εἶναι νομίζεται οὐδὲ μὴν ἐκείνων τῶν χειροκμήτων καὶ ἀναισθήτων πλασμάτων, πρόνοια δέ τις περὶ ἡμᾶς καταφαίνεται δυνάμεως θεϊκῆς, λείπεται οὐδὲν ἄλλο ἢ τοῦτο ὁμολογεῖν, ὅτι ἄρα ὄντως μόνος ἔστι τε καὶ ὑφέστηκεν ὁ μόνος ὄντως ὑπάρχων θεός. Ἀλλὰ γὰρ μανδραγόραν ἤ τι ἄλλο φάρμακον πεπωκόσιν ἀνθρώποις ἐοίκατε οἱ ἀνόητοι· θεὸς δὲ ὑμῖν ἀνανῆψαι δοίη ποτὲ τοῦδε τοῦ ὕπνου καὶ συνιέναι θεὸν μηδὲ χρυσὸν ἢ λίθον ἢ δένδρον ἢ πρᾶξιν ἢ πάθος ἢ νόσον ἢ φόβον ἰνδάλλεσθαι ὡς θεόν. «Τρὶς γὰρ μύριοί εἰσιν» ὡς ἀληθῶς «ἐπὶ χθονὶ πουλυβοτείρῃ δαίμονες» οὐκ «ἀθάνατοι» οὐδὲ μὴν θνητοί (οὐδὲ γὰρ αἰσθήσεως, ἵνα καὶ θανάτου, μετειλήφασιν), λίθινοι δὲ καὶ ξύλινοι δεσπόται ἀνθρώπων, ὑβρίζοντες καὶ παρασπονδοῦντες τὸν βίον διὰ τῆς συνηθείας. «Ἡ γῆ δὲ τοῦ κυρίου,» φησί, «καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς»· εἶτα τί τολμᾷς ἐν τοῖς τοῦ κυρίου τρυφῶν ἀγνοεῖν τὸν δεσπότην; Κατάλειπε τὴν γῆν τὴν ἐμήν, ἐρεῖ σοι ὁ κύριος, μὴ θίγῃς τοῦ ὕδατος ὃ ἐγὼ ἀναδίδωμι, τῶν καρπῶν ὧν ἐγὼ γεωργῶ, μὴ μεταλάμβανε· ἀπόδος, ἄνθρωπε, τὰ τροφεῖα τῷ θεῷ· ἐπίγνωθί σου τὸν δεσπότην· ἴδιον εἶ πλάσμα τοῦ θεοῦ·φησί, καὶ θελήσητε, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φάγεσθε Β ὑπακοῆς ἡ χάρις. Ἐὰν δὲ μὴ ὑπακούσητέ μου, μηδὲ θελήσητε, μάχαιρα ὑμᾶς καὶ πῦρ κατέδε ται (53)· παρακοῆς ἡ κρίσις. Τὸ γὰρ στόμα Κυ- ρίου ἐλάλησεν ταῦτα· νόμος ἀληθείας, Λόγος Κυρίου, Βούλεσθε ὑμῖν ἀγαθὸς γένωμαι σύμβουλος; Αλλ' ὑμεῖς μὲν, ἀκούσατε· ἐγὼ (34), εἰ δυνατόν, ἐνδείξο μαι· ἐχρῆν μὲν ὑμᾶς, ὦ ἄνθρωποι, αὐτοῦ πέρι ἐννοουμένους τοῦ ἀγαθοῦ, ἔμφυτον ἐπάγεσθαι μάρτ τυρα ἀξιόχρεων, πίστιν αὐτόθεν οἴκοθεν περιφανῶς αἱρουμένην τὸ βέλτιστον, μηδὲ ζητεῖν εἰ μεταδιω κτέον ἐκπονεῖν (35). Καὶ γὰρ εἴ τῳ μεθυστέον, φέρε εἰπεῖν, ἀμφιβάλλειν χρή· ὑμεῖς δὲ, πρὶν ἢ ἐπισκέ ψασθε, μεθύετε· καὶ εἰ ὑβριστέον, οὐ πολυπραγμο νεῖτε, ἀλλ᾽ ἢ τάχος (56) ὑβρίζετε. Μόνον δ' ἄρα, εἰ θεοσεβητέον, ζητεῖτε, καὶ εἰ τῷ σόφῳ τούτῳ δὴ τῷ Θεῷ καὶ τῷ Χριστῷ κατακολουθητέον· τοῦτο δὲ, βουλῆς καὶ σκέψεως ἀξιοῦτε, οὐδ᾽ ὅ πρέπει Θεῷ, δ τί ποτέ ἐστι, νενοηκότες. Πιστεύσατε ἡμῖν κἂν ὡς μέθη, ἵνα σωφρονήσητε πιστεύσατε κἂν ὡς ὕβρει, ἵνα ζήσητε. Εἰ δὲ καὶ πείθεσθαι βούλεσθε (57), την ἐναργῇ τῶν ἀρετῶν ὑποπτεύσαντες πίστιν, φέρε ὑμῖν ἐκ περιουσίας τὴν περὶ τοῦ Λόγου παραθήσο μαι πειθώ. Ὑμεῖς δὲ καὶ γὰρ (58) τὰ πάτρια ὑμᾶς ἔτι τῆς ἀληθείας ἀπασχολεῖ ἔθη προκατεσχημένους) · ἀκούοιτ' ἂν ἤδη, τὸ μετὰ τοῦτο ὅπως ἔχει· καὶ δὴ μή τις ὑμᾶς τοῦδε τοῦ ὀνόματος αἰσχύνη προκατα λαμβανέτω, ἤ τ' ἀνδράσι μέγα σίνεται (59), παρα- τρέπουσα σωτηρίας. Αποδυσάμενοι δ᾽ οὖν περιφανῶς ἐν τῷ τῆς ἀληθείας σταδίω γνησίως ἀγωνιζώμεθα, βραβεύοντος μὲν τοῦ Λόγου τοῦ ἁγίου, ἀγωνοθετοῦν τος δὲ τοῦ Δεσπότου τῶν ὅλων. Οὐ γὰρ σμικρὸν ὑμῖν (40) τὸ ἆθλον ἀθανασία πρόκειται. Μὴ οὖν ἔτι φροντίζετε, μηδὲ εἰ ὀλίγον τι (41) ὑμᾶς ἀγορεύουσι σύρφακές τινες ἀγοραῖοι, δεισιδαιμονίας ἄθεοι χορευ ται, ἀνοίᾳ καὶ παρανοίᾳ ἐπ' αὐτὸ ὠθούμενοι τὸ βάρα θρον, εἰδώλων ποιηταί, καὶ λίθων προσκυνηταί. Οϊδε γὰρ ἀνθρώπους ἀποθεοῦν τετολμήκασι, τρισκαιδέκα- τον (42) Αλέξανδρον τὸν Μακεδόνα ἀναγράφοντες ' μιος Α. ζητεῖν ἢ ἐκπονεῖν εἰ μεταδιωκτέον. ἀλλ᾽ ᾖ τάχος, υἱ σθαι βούλεσθε· υποπτεύειν που εποπτεύσαντες. Ἐὰν θέλητε, καὶ εἰσακούσητέ μου, ἐὰν δὲ μὴ θέλητε καὶ μὴ εἰσακούσητε. πυρ, μάχαιρα, δὲ προειρημένον, μάχαιρα ὑμᾶς κατέδεται, οὐ λέ- γει διὰ μαχαιρῶν φονευθήσεσθαι τοὺς παρακούσαν τας, ἀλλ' ἡ μάχαιρα τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ πῦρ, οὗ βορὰ γίνονται οἱ τὰ φαύλα πράττειν αἱρούμενοι· διὰ τοῦτο λέγει, μάχαιρα ὑμᾶς κατέδεται· τὸ γὰρ στόμα Κύ ρίου ἐλάλησεν. Εἰ δὲ καὶ περὶ τεμνούσης καὶ αὐτίκα ἀπαλλασσούσης μαχαίρας ἔλεγεν, οὐκ ἂν εἶπε, κατέ- δεται.Quod πυρ κατέδεται ὑμᾶς, Αἰδὼς ἤ τ' ἄνδρας μέγα σίνεται, οὐδ᾽ ὀνίνησιν. Ω, γίνεται σίο νεται COHORTATIO AD GENTES. 2:0 A præferinus, et pro morte vitam comparamus? Ecce, G prius- inquit, ante facicm vestram posui mortem et vitam³. Tentat te Dominus, ut vitam eligas. Hortatur, tan- quam pater, et suadet, ut Deo obedias. Si enim me, inquit, audieritts et volueritis, bona terra comede- tis hanc constituit obedientiae gratiam. Sin au- tem mihi non obedieritis, neque volueritis, gladius vos et ignis devorabit : hoc adversus contuma- ciam judicium pronuntiat. Hæc enim locutum est os Domini ', veritatis lex, Domini Verbum. & Pla- cetne, ut, quod maxime vobis expediat, consi - lium exponam ? Vos igitur altendite; ego autem clare, pro meis viribus, exhibebo. Οportebat qui- dem vos, o homines, cum de bono cogitaretis, te- stem adhibuisse insitum ac idoneum, fidem, quæ ex se statim ac sua natura eligit, quod est pre- stantissimum; nec an ca sit persequenda, tam diu quærere aut laborare. Nemo enim vestrum dubitat, verbi causa, an oporteat inebriari; verum, quam consideretis, inebriamini. Nec valde solliciti estis, an liceat injuriam facere; sed eam, quam polestis celerrime, facitis; in hoc solum hæretis, an Deus sit colendus? et an hic sapiens, Deus nempe et Christus, sit sequendus ? ll:ec digna con- sultatione ac deliberatione vestra existimatis; quid sit Deo aptum ac decens, minime cogitantes. Cre. dite saltem nobis, quemadmodum soletis ebrietati, ut sobrii evadatis. Credite saltem quemadmodum injuria, ut vitam consequanini. Quod si agnita virtutum manifesta tide, obtemperare volueritis, ex abundanti vobis afferam, quæ ad eliciendum vestrum consensum a verbo suppeditata sunt. Vos autem (patrii enim mores sic vos præoccupaverunt, ut a veritatis studio huc usque penitus averterint) jam tandem ad ea, quæ consequuntur, animos al- tendite. Nec hujusce nominis pudor aliquis præce- deterreat, qui a salute homines adducere, mazi- mumque illis damnum afferre solet. Quapropter palam exuentes nos vestibus, in stadio veritatis.. infra. Ib. S BURG. Rectius quod si nolitis mihi obtemperare, e quod manifestam virtutum fidem suspectam habeatis, age vobis ex abundanti, cic. Nam est suspicere, admirari, quo sensu id accepit Her- vetus, sed suspicari et dubitare. Nisi potius scriben- dum sit P. ED. POTTER, ED. PARIS. *. Deuter. xxx, 15, 19. * Isa. 1, 19. Ibid. 20ºIsa.1,20; xxxu1,11.. hanc sententiam ad ea, quæ sequuntur, trahens. Μox, et paulo post Bill. Gr. qua Isaise textus hoc loco non agnoscit, inter- pretamentum esse vocis facile concedet, qui Justini verba legerit, loco superius dicto : To D autem superius dictum est, « Gladius depascet ros, › non innuit immorigeros gladiis cæsum iri: verum gladius Dei est ignis, cui pabulum fiunt, qui mala facere eligunt : propterea, « Gladius, in- quit, depascet vos : os enim Domini locutum est. Quod si de gladio dixisset, qui dissecat et confestim dimittit, verbo depascetusus non fuisset. Iluic vero interpretationi ansam præbuit alius Isaiæ locus, quo dicitur Isa. xxxi, 11. carmen in Oper. : Et Houreri Iliad. v. 45. Ex quibus locis lic corrigendus. Reperitur et apud Stobæum tit. De verecundia 51. Non ergo fortes solum, sed quosvis indicat poeta, et vitiosam verecundiam intelligit. COLLECT. - Perperam igitur quidam pro substituerunt. SYLBURG. decim majorum deorum numerum augeri volebauda (50) 'Αλλ' ή τάχος. (57) Εἰ δὲ καὶ π. β. Malim, εἰ δὲ καὶ μὴ πείθε (58) Καὶ γάρ. Οὐ γάρ Νον. (33) Μάχαιρα ὑμᾶς καὶ πῦρ κατ. Hæc verba καὶ (34) Εγώ. Εγώ δέ scribendum ex Nov. (35) Μηδὲ ζητεῖν εἰ μεταδιωκτές ἐκπονεῖν, (59) "Η τ' ἀνδράσι μέγα σίνεται. Ηesiodi est (40) 'Yµir. 'Hµty Nov. recte. (41) Ολίγον τι. Potest etiam legi άλογόν τι. 11. V. (42) Τρισκαιδέκατον. Alexandro sc. addito, duo-
PG 8:219τὸ δὲ οἰκεῖον αὐτοῦ πῶς ἂν ἐνδίκως ἀλλότριον γένοιτο; Τὸ γὰρ ἀπηλλοτριωμένον στερόμενον τῆς οἰκειότητος στέρεται τῆς ἀληθείας. Ἦ γὰρ οὐχ ᾗ Νιόβη τρόπον τινά, μᾶλλον δὲ ἵνα μυστικώτερον πρὸς ὑμᾶς ἀποφθέγξωμαι, γυναικὸς τῆς Ἑβραίας δίκην (Λὼτ ἐκάλουν αὐτὴν οἱ παλαιοὶ) εἰς ἀναισθησίαν μετατρέπεσθε; Λελιθωμένην ταύτην παρειλήφαμεν τὴν γυναῖκα διὰ τὸ Σοδόμων ἐρᾶν· Σοδομῖται δὲ οἱ ἄθεοι καὶ οἱ πρὸς τὴν ἀσέβειαν ἐπιστρεφόμενοι σκληροκάρδιοί τε καὶ ἠλίθιοι. Ταύτας οἴου θεόθεν ἐπιλέγεσθαί σοι τὰς φωνάς· «μὴ γὰρ οἴου λίθους μὲν εἶναι ἱερὰ καὶ ξύλα καὶ ὄρνεα καὶ ὄφεις, ἀνθρώπους δὲ μή»· πολὺ δὲ τοὐναντίον ἱεροὺς μὲν ὄντως τοὺς ἀνθρώπους ὑπολαμβάνετε, τὰ δὲ θηρία καὶ τοὺς λίθους ὅπερ εἰσίν.ἀρχέτυπον φῶς· εἰκὼν δὲ τοῦ Λόγου, ὁ ἄνθρω- τος. 'Αληθινός (55) ὁ νοῦς ὁ ἐν ἀνθρώπῳ, ὁ κατ' εἰ- κόνα τοῦ Θεοῦ καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν διὰ τοῦτο γενενῆσθαι λεγόμενος, τῇ κατὰ καρδίαν φρονήσει τῷ θείῳ παρει καζόμενος Λόγῳ, καὶ ταύτῃ λογικός· ἀνθρώπου δὲ τοῦ ὁρωμένου, τοῦ γηγενοῦς, γήϊνος εἰκὼν τὰ ἀγάλ ματα τὰ ἀνδρείκελα, πόῤῥω τῆς ἀληθείας ἐπίκαι ρον (56) ἐκμαγείον καταφαίνεται. Οὐδὲν οὖν ἀλλ᾽ ἢ μανίας ἔμπλεως ὁ βίος ἔδοξέ μοι γεγονέναι, τοσαύτῃ σπουδῇ περὶ τὴν ὕλην καταγινόμενος. Επιτέτρα- πται (57) δὲ ὑπὸ κενῆς δόξης ή συνήθεια, δουλείας μὲν γεύσασα ὑμᾶς, καὶ ἀλόγου περιεργασίας, νομί μων δὲ ἀνόμων καὶ ἀπατηλῶν ὑποκρίσεων ἄγνοια, αἰτία ἤδη κατασκευασθεῖσα (58) τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει κηρῶν ὀλεθρίων καὶ εἰδώλων ἐπιστυγῶν, πολλὰς τῶν δαιμόνων ἐπινοήσασα μορφάς, κηλίδα (59) τοῖς ἑπομένοις αὐτῇ ἐναπεμάξατο θανάτου μακροῦ. Λά- βετε (60) οὖν ὕδωρ λογικόν, λούσασθε οἱ μεμολυσμέ ναι, περιῤῥάνατε αὐτοὺς ἀπὸ τῆς συνηθείας ταῖς ἀληθιναῖς σταγόσιν· καθαροὺς εἰς οὐρανοὺς ἀναβῆναι δεῖ. Ανθρωπος εἶ (61), τὸ κοινότατον ἐπιζήτησον, τὸν δημιουργήσαντά σε· υἱὸς εἶ, τὸ ἰδιαίτατον ἀναγνώρι σον, τὸν πατέρα. Σὺ δὲ ἔτι ταῖς ἁμαρτίαις παραμέ‐ νεις (62), προστετηκὼς ἡδοναῖς ; Τίνι λαλήσει Κύριος" Ὑμῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν; Ὑμῶν ἐστιν, ἐὰν θελήσητε, τῶν πρὸς τὸν Θεὸν τὴν προαί ρεσιν (63) ἐσχηκότων· ὑμῶν, ἐὰν θελήσητε πιστεῦσαι μόνον, καὶ τῇ συντομία τοῦ κηρύγματος ἕπεσθαι· ῇ ὑπακούσαντες οἱ Νινευίται, τῆς προσδοκηθείσης ἐλώσεως μετανοίᾳ γνησίῳ τὴν καλὴν ἀντικατηλλά- ξαντο σωτηρίαν. Πῶς οὖν ἀνέλθω, φησίν, εἰς οὐρα νούς; Οδός ἐστιν ὁ Κύριος Στενὴ μὲν, ἀλλ' ἐξ οὐ ρανῶν· στενὴ μὲν, ἀλλ᾽ εἰς οὐρανοὺς ἀναπέμπουσα· στενή, ἐπὶ γῆς ὑπερορωμένη πλατεία, ἐν οὐρανοῖς προσκυνουμένη. Εἶθ᾽ ὁ μὲν ἄπυστος (64) τοῦ Λόγου, συγγνώμην τῆς πλάνης ἔχει τὴν ἄγνοιαν (65)· ὁ δὲ εἰς ὦτα βαλλόμενος, καὶ τῇ ψυχῇ παρὰ τῆς γνώμης * Ρ. ὁ ἄνθρωπος ἀληθινὸς, ὁ νοῦς ὁ ἐν ἀνθρώπῳ· τοῦ Λόγου, Εἰκὼν μὲν γὰρ Θεοῦ Λόγος θεῖος... εἰκὼν δὲ εἰκόνος ἀνθρώπινος νους. κατ' εἰκόνα πρὸς τὸν κατασκευασθέντα κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος Θεοῦ, κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος. ἐπὶ ἐπίμοιρον, ἐπιθανάτιον, σαθρόν. κηρῶν ὀλεθρίων ἐπιτρέπω επιτέθραπται ο τρέφω, τὸ τετραμμένον τρέφω ἤδη κατασκευάσασα. Πανώλεθρον κηλίδα θωύξας γένει. θρωπος εἴ, τὸ κοινότατον· ἐπιζήτησον τὸν δημιουργή σαντά σε· υἱὸς εἶ, τὸ ἰδιαίτατον· ἀναγνώρισον τὸν πα τέρα. παρα μένης, προαίρεσιν ἐσχηκότων ὑμῶν, ἐὰν θελ. COHORTATIO AD GENTES. ! A rum sane nemo vivam unquam et spirantem ima- ED. POTTER, 62-63 ED. PARIS. Gen. - junxit Hervetus interpres, ut etiam editiones Cle- mentis omnes. Legendum, verus homo, mens scilicet, quæ in homine est. LoWTHIUS. Sæpenumero Cle- mens dicit humanam quidem mentem filii Dei, hunc vero Patris imaginem esse. Strom. v, p. 594. D Conf. p. 75, 485, 671, fuisse, vero hominem, adv. Celsum, lib. vi, pag. 319. Idem nescio an Clementem præ oculis habuerit lib. vi, p. 389, 390, quo loco dicit, Phi- dia Jovem Olympium nullius pretii videri collatum ad eum, qui ad imaginem creatoris Dei factus est. Dein addit, Servatorem nostrum esse perfectam Dei imaginem; homines vero, quotquot eum imi- tantur, esse Unde paulo post mentio. ac si esset haec vox ab deducta. Malim quod in versione expressi - mus. Quin etiam apud Demosthenem • ginem effinxit, aut ex terra teneram carnem emol- livit. Quis medullam liquefecit? quis ossa induravit? quis nervos distendit? quis venas inflavit? quis in eas sanguinem infudit? quis cutem circumduxit! quis eorum unquam oculis a se formatis visum est largitus? quis animam inspiravit? quis imbuit justitia? quis pollicitus est immortalitatem? Solus, qui hæc universa condidit, nobilissimus artifex Pater hujusmodi nos animatam imaginem, hominem, fornavit. Olympius autem vester, imaginis hujus imago, longissime discrepans a veritate, stupidum est Atticarum manuum arti- ficium. Est enim imago Dei, ejus Verbumn : Men- tis nempe germanus filius, divinum Verbum, B lucis archetypa lux. Verbi autem imago est homo. Est enim in homine vera mens, qui ad imaginem et similitudinem Dei propterea factus esse dici- tur; cordis nempe atque animi sui sensu divino Verbo seu rationi assimilatus, eoque particeps ra- tionis. Aspectabilis autem hujus ac terrigenæ ho- minis terrenas imagines, statuas scilicet humanam, exprimentes figuram, caduca et fragilia simulacra,, eaque a veritate alienissima esse, manifestum est.. Unde non potuit mihi vita hominum non videri, plena furoris, quæ tanto in materia studio ac ar- dore versata est. Vana porro opinio hanc consue· tudinem, quæ servituli vos, curisque inutilibus ac rationi parum consentaneis subjecit, alit atque sus- tentat. Rituum enim impiorum, larumque falla- cium imitationum ignoratio, exsecranda simulacra. fabricandi, unaque tristissimarum cladium causa. humano generi exstitit, varias dæmonum formas Commenta, et iis, qui ipsam sequuntur, omnibus, diuturnæ mortis notam impressit. Rationabilem igitur aquam accipite : Lavamini, qui polluti estis ;. verisque vosmet guttis a consuetudine purgate; pu- 1, 26. . a deductumn citant Lexicographi. SYLBURG. Perniciosas posteris imprecatus diras. quuntur, partim ad aquam baptismi, partim ad ve- teres lustrandi cæremonias alludit. Homo es, si id speciemus, quod iibi cum aliis maxime commune est; eum require, a quo creatus `es. Filius es, si spectemus, quod tibi maxime pro- prium est; patrem agnosce. burgius, tum etiam Nov. Prius scriptum erat subjunct. modo. Prius scriptum fuit, SILBURG. (55) ῾Ο άνθρωπος· ἀληθινός. Absurde hac dis 708. etc. Hinc Origenes εἰκόνα Θεοῦ dicit Christum (56) Ἐπίκαιρον. Malim ἐπίκηρον, quod Hesychio (57) Επιτέτραπται. Hervetus exp. permissa est, (58) Ἤδη κατασκευασθεῖσα. Forsan legendum, (59) Κηλίδα. Lycophron. vers. 165 : (60) Λάβετε. Λαβέ Nov. In iis, quæ statim. se (61) Ἄνθρωπος εἶ. Hæc sic distinguit Nov. "Αν (62) Παραμένεις. Sic legendum indicat tum Sy! (63) Προαίρεσιν. Sic locum hunc distinguit Nον, (64) Ὁ μὲν ἄπυστος. Conf. Strom. 11, p. 387. (65) Αγνοιαν. Sic legendum pro vulgato Evola
Οἱ γάρ τοι δείλαιοι τῶν ἀνθρώπων καὶ ἄθλιοι διὰ μὲν κόρακος καὶ κολοιοῦ νομίζουσι τὸν θεὸν ἐμβοᾶν, διὰ δὲ ἀνθρώπου σιωπᾶν, καὶ τὸν μὲν κόρακα τετιμήκασιν ὡς ἄγγελον θεοῦ, τὸν δὲ ἄνθρωπον τοῦ θεοῦ διώκουσιν, οὐ κρῴζοντα, οὐ κλώζοντα, φθεγγόμενον δέ, οἶμαι, λογικῶς καὶ φιλανθρώπως κατηχοῦντα ἀποσφάττειν ἀπανθρώπως ἐπιχειροῦσιν, ἐπὶ τὴν δικαιοσύνην καλοῦντα, οὔτε τὴν χάριν τὴν ἄνωθεν ἀπεκδεχόμενοι οὔτε τὴν κόλασιν ἐκτρεπόμενοι. Οὐ γὰρ πιστεύουσι τῷ θεῷ οὐδὲ ἐκμανθάνουσι τὴν δύναμιν αὐτοῦ. Οὗ δὲ ἄρρητος ἡ φιλανθρωπία, τούτου ἀχώρητος ἡ μισοπονηρία. Τρέφει δὲ ὁ μὲν θυμὸς τὴν κόλασιν ἐπὶ ἁμαρτίᾳ, εὖ ποιεῖ δὲ ἐπὶ μετανοίᾳ ἡ φιλανθρωπία. Οἰκτρότατον δὲ τὸ στέρεσθαι τῆς παρὰ τοῦ θεοῦ ἐπικουρίας. Ὀμμάτων μὲν οὖν ἡ πήρωσις καὶ τῆς ἀκοῆς ἡ κώφωσις ἀλγεινοτέρα παρὰ τὰς λοιπὰς τοῦ πονηροῦ πλεονεξίας· ἣ μὲν γὰρ αὐτῶν ἀφῄρηται τῆς οὐρανίου προσόψεως, ἣ δὲ τῆς θείας μαθήσεως ἐστέρηται.ἀρχέτυπον φῶς· εἰκὼν δὲ τοῦ Λόγου, ὁ ἄνθρω- τος. 'Αληθινός (55) ὁ νοῦς ὁ ἐν ἀνθρώπῳ, ὁ κατ' εἰ- κόνα τοῦ Θεοῦ καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν διὰ τοῦτο γενενῆσθαι λεγόμενος, τῇ κατὰ καρδίαν φρονήσει τῷ θείῳ παρει καζόμενος Λόγῳ, καὶ ταύτῃ λογικός· ἀνθρώπου δὲ τοῦ ὁρωμένου, τοῦ γηγενοῦς, γήϊνος εἰκὼν τὰ ἀγάλ ματα τὰ ἀνδρείκελα, πόῤῥω τῆς ἀληθείας ἐπίκαι ρον (56) ἐκμαγείον καταφαίνεται. Οὐδὲν οὖν ἀλλ᾽ ἢ μανίας ἔμπλεως ὁ βίος ἔδοξέ μοι γεγονέναι, τοσαύτῃ σπουδῇ περὶ τὴν ὕλην καταγινόμενος. Επιτέτρα- πται (57) δὲ ὑπὸ κενῆς δόξης ή συνήθεια, δουλείας μὲν γεύσασα ὑμᾶς, καὶ ἀλόγου περιεργασίας, νομί μων δὲ ἀνόμων καὶ ἀπατηλῶν ὑποκρίσεων ἄγνοια, αἰτία ἤδη κατασκευασθεῖσα (58) τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει κηρῶν ὀλεθρίων καὶ εἰδώλων ἐπιστυγῶν, πολλὰς τῶν δαιμόνων ἐπινοήσασα μορφάς, κηλίδα (59) τοῖς ἑπομένοις αὐτῇ ἐναπεμάξατο θανάτου μακροῦ. Λά- βετε (60) οὖν ὕδωρ λογικόν, λούσασθε οἱ μεμολυσμέ ναι, περιῤῥάνατε αὐτοὺς ἀπὸ τῆς συνηθείας ταῖς ἀληθιναῖς σταγόσιν· καθαροὺς εἰς οὐρανοὺς ἀναβῆναι δεῖ. Ανθρωπος εἶ (61), τὸ κοινότατον ἐπιζήτησον, τὸν δημιουργήσαντά σε· υἱὸς εἶ, τὸ ἰδιαίτατον ἀναγνώρι σον, τὸν πατέρα. Σὺ δὲ ἔτι ταῖς ἁμαρτίαις παραμέ‐ νεις (62), προστετηκὼς ἡδοναῖς ; Τίνι λαλήσει Κύριος" Ὑμῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν; Ὑμῶν ἐστιν, ἐὰν θελήσητε, τῶν πρὸς τὸν Θεὸν τὴν προαί ρεσιν (63) ἐσχηκότων· ὑμῶν, ἐὰν θελήσητε πιστεῦσαι μόνον, καὶ τῇ συντομία τοῦ κηρύγματος ἕπεσθαι· ῇ ὑπακούσαντες οἱ Νινευίται, τῆς προσδοκηθείσης ἐλώσεως μετανοίᾳ γνησίῳ τὴν καλὴν ἀντικατηλλά- ξαντο σωτηρίαν. Πῶς οὖν ἀνέλθω, φησίν, εἰς οὐρα νούς; Οδός ἐστιν ὁ Κύριος Στενὴ μὲν, ἀλλ' ἐξ οὐ ρανῶν· στενὴ μὲν, ἀλλ᾽ εἰς οὐρανοὺς ἀναπέμπουσα· στενή, ἐπὶ γῆς ὑπερορωμένη πλατεία, ἐν οὐρανοῖς προσκυνουμένη. Εἶθ᾽ ὁ μὲν ἄπυστος (64) τοῦ Λόγου, συγγνώμην τῆς πλάνης ἔχει τὴν ἄγνοιαν (65)· ὁ δὲ εἰς ὦτα βαλλόμενος, καὶ τῇ ψυχῇ παρὰ τῆς γνώμης * Ρ. ὁ ἄνθρωπος ἀληθινὸς, ὁ νοῦς ὁ ἐν ἀνθρώπῳ· τοῦ Λόγου, Εἰκὼν μὲν γὰρ Θεοῦ Λόγος θεῖος... εἰκὼν δὲ εἰκόνος ἀνθρώπινος νους. κατ' εἰκόνα πρὸς τὸν κατασκευασθέντα κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος Θεοῦ, κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος. ἐπὶ ἐπίμοιρον, ἐπιθανάτιον, σαθρόν. κηρῶν ὀλεθρίων ἐπιτρέπω επιτέθραπται ο τρέφω, τὸ τετραμμένον τρέφω ἤδη κατασκευάσασα. Πανώλεθρον κηλίδα θωύξας γένει. θρωπος εἴ, τὸ κοινότατον· ἐπιζήτησον τὸν δημιουργή σαντά σε· υἱὸς εἶ, τὸ ἰδιαίτατον· ἀναγνώρισον τὸν πα τέρα. παρα μένης, προαίρεσιν ἐσχηκότων ὑμῶν, ἐὰν θελ. COHORTATIO AD GENTES. ! A rum sane nemo vivam unquam et spirantem ima- ED. POTTER, 62-63 ED. PARIS. Gen. - junxit Hervetus interpres, ut etiam editiones Cle- mentis omnes. Legendum, verus homo, mens scilicet, quæ in homine est. LoWTHIUS. Sæpenumero Cle- mens dicit humanam quidem mentem filii Dei, hunc vero Patris imaginem esse. Strom. v, p. 594. D Conf. p. 75, 485, 671, fuisse, vero hominem, adv. Celsum, lib. vi, pag. 319. Idem nescio an Clementem præ oculis habuerit lib. vi, p. 389, 390, quo loco dicit, Phi- dia Jovem Olympium nullius pretii videri collatum ad eum, qui ad imaginem creatoris Dei factus est. Dein addit, Servatorem nostrum esse perfectam Dei imaginem; homines vero, quotquot eum imi- tantur, esse Unde paulo post mentio. ac si esset haec vox ab deducta. Malim quod in versione expressi - mus. Quin etiam apud Demosthenem • ginem effinxit, aut ex terra teneram carnem emol- livit. Quis medullam liquefecit? quis ossa induravit? quis nervos distendit? quis venas inflavit? quis in eas sanguinem infudit? quis cutem circumduxit! quis eorum unquam oculis a se formatis visum est largitus? quis animam inspiravit? quis imbuit justitia? quis pollicitus est immortalitatem? Solus, qui hæc universa condidit, nobilissimus artifex Pater hujusmodi nos animatam imaginem, hominem, fornavit. Olympius autem vester, imaginis hujus imago, longissime discrepans a veritate, stupidum est Atticarum manuum arti- ficium. Est enim imago Dei, ejus Verbumn : Men- tis nempe germanus filius, divinum Verbum, B lucis archetypa lux. Verbi autem imago est homo. Est enim in homine vera mens, qui ad imaginem et similitudinem Dei propterea factus esse dici- tur; cordis nempe atque animi sui sensu divino Verbo seu rationi assimilatus, eoque particeps ra- tionis. Aspectabilis autem hujus ac terrigenæ ho- minis terrenas imagines, statuas scilicet humanam, exprimentes figuram, caduca et fragilia simulacra,, eaque a veritate alienissima esse, manifestum est.. Unde non potuit mihi vita hominum non videri, plena furoris, quæ tanto in materia studio ac ar- dore versata est. Vana porro opinio hanc consue· tudinem, quæ servituli vos, curisque inutilibus ac rationi parum consentaneis subjecit, alit atque sus- tentat. Rituum enim impiorum, larumque falla- cium imitationum ignoratio, exsecranda simulacra. fabricandi, unaque tristissimarum cladium causa. humano generi exstitit, varias dæmonum formas Commenta, et iis, qui ipsam sequuntur, omnibus, diuturnæ mortis notam impressit. Rationabilem igitur aquam accipite : Lavamini, qui polluti estis ;. verisque vosmet guttis a consuetudine purgate; pu- 1, 26. . a deductumn citant Lexicographi. SYLBURG. Perniciosas posteris imprecatus diras. quuntur, partim ad aquam baptismi, partim ad ve- teres lustrandi cæremonias alludit. Homo es, si id speciemus, quod iibi cum aliis maxime commune est; eum require, a quo creatus `es. Filius es, si spectemus, quod tibi maxime pro- prium est; patrem agnosce. burgius, tum etiam Nov. Prius scriptum erat subjunct. modo. Prius scriptum fuit, SILBURG. (55) ῾Ο άνθρωπος· ἀληθινός. Absurde hac dis 708. etc. Hinc Origenes εἰκόνα Θεοῦ dicit Christum (56) Ἐπίκαιρον. Malim ἐπίκηρον, quod Hesychio (57) Επιτέτραπται. Hervetus exp. permissa est, (58) Ἤδη κατασκευασθεῖσα. Forsan legendum, (59) Κηλίδα. Lycophron. vers. 165 : (60) Λάβετε. Λαβέ Nov. In iis, quæ statim. se (61) Ἄνθρωπος εἶ. Hæc sic distinguit Nov. "Αν (62) Παραμένεις. Sic legendum indicat tum Sy! (63) Προαίρεσιν. Sic locum hunc distinguit Nον, (64) Ὁ μὲν ἄπυστος. Conf. Strom. 11, p. 387. (65) Αγνοιαν. Sic legendum pro vulgato Evola
PG 8:221Ὑμεῖς δὲ πρὸς τὴν ἀλήθειαν ἀνάπηροι καὶ τυφλοὶ μὲν τὸν νοῦν, κωφοὶ δὲ τὴν σύνεσιν ὄντες οὐκ ἀλγεῖτε, οὐκ ἀγανακτεῖτε, οὐ τὸν οὐρανὸν ἰδεῖν καὶ τὸν τοῦ οὐρανοῦ ποιητὴν ἐπεθυμήσατε, οὐδὲ τὸν τῶν πάντων δημιουργὸν καὶ πατέρα ἀκοῦσαι καὶ μαθεῖν ἐξεζητήσατε, τὴν προαίρεσιν τῇ σωτηρίᾳ συνάψαντες· ἐμποδὼν γὰρ ἵσταται οὐδὲν τῷ σπεύδοντι πρὸς γνῶσιν θεοῦ, οὐκ ἀπαιδευσία, οὐ πενία, οὐκ ἀδοξία, οὐκ ἀκτημοσύνη· οὐδέ τις τὴν ὄντως ἀληθῆ σοφίαν «χαλκῷ δῃώσας» μεταλλάξαι εὔχεται οὐδὲ σιδήρῳ· εὖ γάρ τοι παντὸς μᾶλλον τοῦτο εἴρηται· ὁ χρηστός ἐστι πανταχοῦ σωτήριος· ὁ γὰρ τοῦ δικαίου ζηλωτής, ὡς ἂν τοῦ ἀνενδεοῦς ἐραστής, ὀλιγοδεής, οὐκ ἐν ἄλλῳ τινὶ ἢ ἐν αὐτῷ [καὶ] τῷ θεῷ τὸ μακάριον θησαυρίσας, ἔνθα οὐ σής, οὐ λῃστής, οὐ πειρατής, ἀλλ’ ὁ τῶν ἀγαθῶν ἀίδιος δοτήρ. Ἄρα οὖν εἰκότως ὡμοίωσθε τοῖς ὄφεσιν ἐκείνοις, οἷς τὰ ὦτα πρὸς τοὺς κατεπᾴδοντας ἀποκέκλεισται.δόξει, πρὸς κακοῦ ἡ σύνεσις αὐτῷ· ὅτι τῇ φρονήσει κέχρηται κατηγόρῳ, τὸ βέλτιστον οὐχ ἑλόμενος. Πέ- φυκε γὰρ ἄλλως ὁ ἄνθρωπος (67)· οἰκείως ἔχειν (68) πρὸς Θεόν. "Ωσπερ οὖν τὸν ἵππον ἀροῦν οὐ βιαζό μεθα, οὐδὲ τὸν ταῦρον κυνηγετεῖν, πρὸς ὅ πέφυκε δὲ ἕκαστον τῶν ζώων περιέλκομεν· οὕτως ἀμέλει καὶ τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ τὴν οὐρανοῦ γενόμενον θέαν, φύ τὸν οὐράνιον (69) ὡς ἀληθῶς, ἐπὶ τὴν γνῶσιν παρα καλοῦμεν τοῦ Θεοῦ, τὸ οἰκεῖον αὐτοῦ καὶ ἐξαίρετον καὶ ἰδιωματικὸν παρὰ τὰ ἄλλα ζώα κατειλημμένοι, αύταρκες ἐφόδιον αἰώνων, θεοσέβειαν (70) παρα- σκευάζεσθαι συμβουλεύοντες. Γεώργει, φαμὲν, εἰ γεωργὸς εἶ· ἀλλὰ γνῶθι τὸν Θεὸν, γεωργῶν. Καὶ πλῆθι (71) ὁ τῆς ναυτιλίας ἐρῶν, ἀλλὰ τὸν οὐράνιον κυβερνήτην παρακαλῶν· στρατευόμενόν σε κατείλη- φεν ἡ γνῶσις; τοῦ δίκαια σημαίνοντος (72) ἄκουε στρατηγοῦ, Καθάπερ οὖν κάρῳ καὶ μέθη βεβαρη μένοι, ἀνανήψατε, καὶ διαβλέψαντες ὀλίγον, έννοι θητε τί θέλουσιν ὑμῖν οἱ προσκυνούμενοι λίθοι, καὶ ὰ περὶ τὴν ὕλην κενοσπούδως δαπανᾶτε. Εἰς ἄγνοιαν καὶ τὰ χρήματα καὶ τὸν βίον, ὡς τὸ ζῆν ὑμῶν εἰς θάνατον καταναλίσκετε, τοῦτο μόνον τῆς ματαίας ὑμῶν ἐλπίδος εὑράμενοι τὸ πέρας· οὐδὲ αὐτοὺς οἷοί τε ὄντες οἰκτεῖραι, ἀλλ᾽ οὐδὲ τοῖς κατελεοῦσιν ὑμᾶς τῆς πλάνης ἐπιτήδειοι πείθεσθαι γίνεσθε, συνηθεία κακῇ δεδουλωμένοι, ἧς ἀπηρτημένοι, αὐθαίρετοι, μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς, εἰς ἀπώλειαν ὑποφέ ρεσθε· Οτι τὸ φῶς ἐλήλυθεν εἰς τὸν κόσμον, καὶ ἠγάπησαν οἱ ἄνθρωποι μᾶλλον τὸ σκότος ἢ τὸ φῶς· ἐξὸν ἀπομάξασθαι τὰ ἐμποδὼν τῇ σωτηρίᾳ, καὶ τὸν τύφον, καὶ τὸν πλοῦτον, καὶ τὸν φόβον, ἐπιφθεγγο μένους τὸ ποιητικὸν δὴ τοῦτο· φέρων (66) τὴν ἀπείθειαν, ὅσῳ γε φρονιμώτερος εἶναι Πῆ δὴ (75) χρήματα πολλὰ φέρω τάδε; πῆ δὲ [καὶ αὐτὸς Πλάζομαι ; χιν, 6. Nον. Περί ζυγῆς, μέγιστόν ἐφόδιον, Εφόσον, Οἱ δ᾽ ἦλθον οἴνῳ βεβαρηκότες υίες Αχαιών. CLEMENTIS ALEXANDRINI B ros enim oportet esse, qui coelum ascendunt. Homo A cum sis, require quod est maxime commune, eum, a quo creatus es. Filius cum sis, agnosce quod est maxfme proprium, tuum scilicet patrem. Tu autem voluptatibus addictus, et quasi illiquescens, etiam-· pum in peccatis permanes? Cui dicet Dominus : Vestrum est regnum cœlorum? * Vestrum est, qui- bus Deo parere propositum est, si velitis; vestrum, inquam, modo velitis credere, et compendiariam prædicationis viam sequi : cui obtemperantes Nini- vitæ, acta sincere pœnitentia exspectatum excidium pulcherrima salute commutaverunt. Qua igitur, inquit, ratione patebit mihi ad cœlum aditus? Via est Dominus * : angusta quidem, sed quæ e c@ venit; angusta quidem, sed quæ ad caelum remittit ; angusta, et qua nihil est in terris contemptius ; lata tamen eadem, et in cœlis divino cultu dignata. In- terea qui de Verbo nil unquam audivit, is propter ignorantiamerroris veniam consequitur; qui vero auribus accepit et consulto tamen incredulam inen- tem gerit, quo videbitur esse prudentior, eo magis ipsi sua cognitio nocebit; cum ipsa eum prudentia condemnet, quod optimum > non elegerit. Est enim alioqui a natura homini insitum, ut ei quædam sit cum Deo conjunctio. Ac proinde quemadmodum equum non cogimus arare, neque taurum venari, ed id autem, ad quod natura aptum est, animal unumquodque trahimus: sic sane hominem, qui ad contemplationem cœli natus, et plane colestis planta est, id quod in ipso inest præ cateris ani- mantibus peculiare atque eximium sumentes, ut Deum cognoscat, et viaticum sibi in omnia sæcula suffecturum comparet, hortamur ac suademus. Da, faquam, agriculturæ operam, si agricola es; interim agros colis, Deum cognosce. Naviga, qui rei nauticæ deditus es; non ante tamen, quam cœlestem gubernatorem invocaveris. Militantem te de- prehendit cognitio? audi imperatorem, qui nil tibi, nisi quod justum est, imperat. Proinde tanquam vino ac sopore gravati, redite tandem ad vosmetipsos apertisque aliquantulum oculis, dispicite lapides, qui a vobis coluntur, et sumptus, quos in materiam frustra impenditis, quidnam sibi velint. Opes vestras, ac facultates in ignorantiam, quemadmodum ipsam quoque vitam in mortem effundi- tis, atque in hac sola vanæ vestræ spei finem reperitis. Interim adeo mancipati pravæ consuetudini estis, ut nec vestrum ipsi misereri, neque his, quos misertum est vestri erroris, morem gerere possitis; verum ea suspensi, ad extremum usque spiritum ultro in perniciem vestram ruitis. Lux enim venit in mundum, sed dilexerunt homines potius tenebras quam lucem ¹ : cum ea, quæ saluti obstant, fastum, et divitias, et timorem, hoc dicto poetico abstergere licuisset : Quo jam has ingentes opes fero? quo autem et Erro? P. ED. POTTER, ED. PARIS. ụ Joan. 111, 13, 31. ss Ibid. 19. C D dum [ipse Matth. 3, 10. • Joan. to Matth. vi, 13, 14. • Quam correctionem firmat BURG. - nem, tradit etiam Plutarchus et Plato, in Timai epilogo. 11. SYLBURG. omittit Nov. Gregorius Thaumat., Panegyr. in Orig.. p. 56-57, edit. Paris.,dicit, Legum disciplinam esse maximum subsidium, Cratorie. viaticum. Persius, sat. v, v. 64, de sapientia : • • petite hinc, juvenesque, senesque, Finem animo certum, miserisque viatica canis. in margine Nov. vet., sed imperantis, quo sensu Homerus hac voce sæpe usus est, 1. A, v. 296; 11. K, v. 58; Jl. E, v. 65. Quin etiam in eo, quod sequitur, imitari vis detur Homeri Odyss. T, v. : Illi vero venerunt vino gravati filii Achivorum. (66) Φέρων. Φέρει Νον. Μox, καὶ ὅσῳ γε φρ. SYLB. (67) Ὁ ἄνθρ. Articulum omittit Nov. (68) Ἔχειν. Sic legendum pro vulgato έχει. Sy- (69) Φυτὸν οὐράνιον. Οὐράνιον φυτόν esse homi- (70) Εφόδιον αἰώνων, θεοσέβειαν. Θεοσέβειαν (71) Πλῆθι. Ἀντὶ τοῦ πλεῦσον, adnotavit aliquis (72) Σημαίνοντος. Non significantis, ut exp. Her- (73) Πῆ δή. Ulyssis verba Ithacam patriam igno
«Θυμὸς γὰρ αὐτοῖς,» φησὶν ἡ γραφή, «κατὰ τὴν ὁμοίωσιν τοῦ ὄφεως, ὡσεὶ ἀσπίδος κωφῆς καὶ βυούσης τὰ ὦτα αὐτῆς, ἥτις οὐκ εἰσακούσεται φωνῆς ἐπᾳδόντων.» Ἀλλ’ ὑμεῖς γε κατεπᾴσθητε τὴν ἀγριότητα καὶ παραδέξασθε τὸν ἥμερον καὶ ἡμέτερον λόγον καὶ τὸν ἰὸν ἀποπτύσατε τὸν δηλητήριον, ὅπως ὅτι μάλιστα ὑμῖν τὴν φθοράν, ὡς ἐκείνοις τὸ γῆρας, ἀποδύσασθαι δοθῇ. Ἀκούσατέ μου καὶ μὴ τὰ ὦτα ἀποβύσητε μηδὲ τὰς ἀκοὰς ἀποφράξητε, ἀλλ’ εἰς νοῦν βάλεσθε τὰ λεγόμενα. Καλόν ἐστι τὸ φάρμακον τῆς ἀθανασίας· στήσατέ ποτε τοὺς ὁλκοὺς τοὺς ἑρπηστικούς. «Οἱ γὰρ ἐχθροὶ κυρίου χοῦν λείξουσι», φησίν [ἡ γραφὴ λέγει]· ἀνανεύσατε τῆς γῆς εἰς αἰθέρα, ἀναβλέψατε εἰς οὐρανόν, θαυμάσατε, παύσασθε καραδοκοῦντες τῶν δικαίων τὴν πτέρναν καὶ «τὴν ὁδὸν τῆς ἀληθείας» ἐμποδίζοντες· φρόνιμοι γένεσθε καὶ ἀβλαβεῖς· τάχα που ὁ κύριος ἁπλότητος ὑμῖν δωρήσεται πτερόν (πτερῶσαι προῄρηται τοὺς γηγενεῖς), ἵνα δὴ τοὺς χηραμοὺς καταλίποντες οἰκήσητε τοὺς οὐρανούς. Μόνον ἐξ ὅλης καρδίας μετανοήσωμεν, ὡς ὅλῃ καρδίᾳ δυνηθῆναι χωρῆσαι τὸν θεόν.δόξει, πρὸς κακοῦ ἡ σύνεσις αὐτῷ· ὅτι τῇ φρονήσει κέχρηται κατηγόρῳ, τὸ βέλτιστον οὐχ ἑλόμενος. Πέ- φυκε γὰρ ἄλλως ὁ ἄνθρωπος (67)· οἰκείως ἔχειν (68) πρὸς Θεόν. "Ωσπερ οὖν τὸν ἵππον ἀροῦν οὐ βιαζό μεθα, οὐδὲ τὸν ταῦρον κυνηγετεῖν, πρὸς ὅ πέφυκε δὲ ἕκαστον τῶν ζώων περιέλκομεν· οὕτως ἀμέλει καὶ τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ τὴν οὐρανοῦ γενόμενον θέαν, φύ τὸν οὐράνιον (69) ὡς ἀληθῶς, ἐπὶ τὴν γνῶσιν παρα καλοῦμεν τοῦ Θεοῦ, τὸ οἰκεῖον αὐτοῦ καὶ ἐξαίρετον καὶ ἰδιωματικὸν παρὰ τὰ ἄλλα ζώα κατειλημμένοι, αύταρκες ἐφόδιον αἰώνων, θεοσέβειαν (70) παρα- σκευάζεσθαι συμβουλεύοντες. Γεώργει, φαμὲν, εἰ γεωργὸς εἶ· ἀλλὰ γνῶθι τὸν Θεὸν, γεωργῶν. Καὶ πλῆθι (71) ὁ τῆς ναυτιλίας ἐρῶν, ἀλλὰ τὸν οὐράνιον κυβερνήτην παρακαλῶν· στρατευόμενόν σε κατείλη- φεν ἡ γνῶσις; τοῦ δίκαια σημαίνοντος (72) ἄκουε στρατηγοῦ, Καθάπερ οὖν κάρῳ καὶ μέθη βεβαρη μένοι, ἀνανήψατε, καὶ διαβλέψαντες ὀλίγον, έννοι θητε τί θέλουσιν ὑμῖν οἱ προσκυνούμενοι λίθοι, καὶ ὰ περὶ τὴν ὕλην κενοσπούδως δαπανᾶτε. Εἰς ἄγνοιαν καὶ τὰ χρήματα καὶ τὸν βίον, ὡς τὸ ζῆν ὑμῶν εἰς θάνατον καταναλίσκετε, τοῦτο μόνον τῆς ματαίας ὑμῶν ἐλπίδος εὑράμενοι τὸ πέρας· οὐδὲ αὐτοὺς οἷοί τε ὄντες οἰκτεῖραι, ἀλλ᾽ οὐδὲ τοῖς κατελεοῦσιν ὑμᾶς τῆς πλάνης ἐπιτήδειοι πείθεσθαι γίνεσθε, συνηθεία κακῇ δεδουλωμένοι, ἧς ἀπηρτημένοι, αὐθαίρετοι, μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς, εἰς ἀπώλειαν ὑποφέ ρεσθε· Οτι τὸ φῶς ἐλήλυθεν εἰς τὸν κόσμον, καὶ ἠγάπησαν οἱ ἄνθρωποι μᾶλλον τὸ σκότος ἢ τὸ φῶς· ἐξὸν ἀπομάξασθαι τὰ ἐμποδὼν τῇ σωτηρίᾳ, καὶ τὸν τύφον, καὶ τὸν πλοῦτον, καὶ τὸν φόβον, ἐπιφθεγγο μένους τὸ ποιητικὸν δὴ τοῦτο· φέρων (66) τὴν ἀπείθειαν, ὅσῳ γε φρονιμώτερος εἶναι Πῆ δὴ (75) χρήματα πολλὰ φέρω τάδε; πῆ δὲ [καὶ αὐτὸς Πλάζομαι ; χιν, 6. Nον. Περί ζυγῆς, μέγιστόν ἐφόδιον, Εφόσον, Οἱ δ᾽ ἦλθον οἴνῳ βεβαρηκότες υίες Αχαιών. CLEMENTIS ALEXANDRINI B ros enim oportet esse, qui coelum ascendunt. Homo A cum sis, require quod est maxime commune, eum, a quo creatus es. Filius cum sis, agnosce quod est maxfme proprium, tuum scilicet patrem. Tu autem voluptatibus addictus, et quasi illiquescens, etiam-· pum in peccatis permanes? Cui dicet Dominus : Vestrum est regnum cœlorum? * Vestrum est, qui- bus Deo parere propositum est, si velitis; vestrum, inquam, modo velitis credere, et compendiariam prædicationis viam sequi : cui obtemperantes Nini- vitæ, acta sincere pœnitentia exspectatum excidium pulcherrima salute commutaverunt. Qua igitur, inquit, ratione patebit mihi ad cœlum aditus? Via est Dominus * : angusta quidem, sed quæ e c@ venit; angusta quidem, sed quæ ad caelum remittit ; angusta, et qua nihil est in terris contemptius ; lata tamen eadem, et in cœlis divino cultu dignata. In- terea qui de Verbo nil unquam audivit, is propter ignorantiamerroris veniam consequitur; qui vero auribus accepit et consulto tamen incredulam inen- tem gerit, quo videbitur esse prudentior, eo magis ipsi sua cognitio nocebit; cum ipsa eum prudentia condemnet, quod optimum > non elegerit. Est enim alioqui a natura homini insitum, ut ei quædam sit cum Deo conjunctio. Ac proinde quemadmodum equum non cogimus arare, neque taurum venari, ed id autem, ad quod natura aptum est, animal unumquodque trahimus: sic sane hominem, qui ad contemplationem cœli natus, et plane colestis planta est, id quod in ipso inest præ cateris ani- mantibus peculiare atque eximium sumentes, ut Deum cognoscat, et viaticum sibi in omnia sæcula suffecturum comparet, hortamur ac suademus. Da, faquam, agriculturæ operam, si agricola es; interim agros colis, Deum cognosce. Naviga, qui rei nauticæ deditus es; non ante tamen, quam cœlestem gubernatorem invocaveris. Militantem te de- prehendit cognitio? audi imperatorem, qui nil tibi, nisi quod justum est, imperat. Proinde tanquam vino ac sopore gravati, redite tandem ad vosmetipsos apertisque aliquantulum oculis, dispicite lapides, qui a vobis coluntur, et sumptus, quos in materiam frustra impenditis, quidnam sibi velint. Opes vestras, ac facultates in ignorantiam, quemadmodum ipsam quoque vitam in mortem effundi- tis, atque in hac sola vanæ vestræ spei finem reperitis. Interim adeo mancipati pravæ consuetudini estis, ut nec vestrum ipsi misereri, neque his, quos misertum est vestri erroris, morem gerere possitis; verum ea suspensi, ad extremum usque spiritum ultro in perniciem vestram ruitis. Lux enim venit in mundum, sed dilexerunt homines potius tenebras quam lucem ¹ : cum ea, quæ saluti obstant, fastum, et divitias, et timorem, hoc dicto poetico abstergere licuisset : Quo jam has ingentes opes fero? quo autem et Erro? P. ED. POTTER, ED. PARIS. ụ Joan. 111, 13, 31. ss Ibid. 19. C D dum [ipse Matth. 3, 10. • Joan. to Matth. vi, 13, 14. • Quam correctionem firmat BURG. - nem, tradit etiam Plutarchus et Plato, in Timai epilogo. 11. SYLBURG. omittit Nov. Gregorius Thaumat., Panegyr. in Orig.. p. 56-57, edit. Paris.,dicit, Legum disciplinam esse maximum subsidium, Cratorie. viaticum. Persius, sat. v, v. 64, de sapientia : • • petite hinc, juvenesque, senesque, Finem animo certum, miserisque viatica canis. in margine Nov. vet., sed imperantis, quo sensu Homerus hac voce sæpe usus est, 1. A, v. 296; 11. K, v. 58; Jl. E, v. 65. Quin etiam in eo, quod sequitur, imitari vis detur Homeri Odyss. T, v. : Illi vero venerunt vino gravati filii Achivorum. (66) Φέρων. Φέρει Νον. Μox, καὶ ὅσῳ γε φρ. SYLB. (67) Ὁ ἄνθρ. Articulum omittit Nov. (68) Ἔχειν. Sic legendum pro vulgato έχει. Sy- (69) Φυτὸν οὐράνιον. Οὐράνιον φυτόν esse homi- (70) Εφόδιον αἰώνων, θεοσέβειαν. Θεοσέβειαν (71) Πλῆθι. Ἀντὶ τοῦ πλεῦσον, adnotavit aliquis (72) Σημαίνοντος. Non significantis, ut exp. Her- (73) Πῆ δή. Ulyssis verba Ithacam patriam igno
PG 8:223«Ἐλπίσατε ἐπ’ αὐτόν», φησί, «πᾶσα συναγωγὴ λαοῦ, ἐκχέετε ἐνώπιον αὐτοῦ πάσας τὰς καρδίας ὑμῶν.» Πρὸς τοὺς κενοὺς τῆς πονηρίας λέγει· ἐλεεῖ καὶ δικαιοσύνης πληροῖ· πίστευσον, ἄνθρωπε, ἀνθρώπῳ καὶ θεῷ· πίστευσον, ἄνθρωπε, τῷ παθόντι καὶ προσκυνουμένῳ, θεῷ ζῶντι πιστεύσατε οἱ δοῦλοι τῷ νεκρῷ· πάντες ἄνθρωποι πιστεύσατε μόνῳ τῷ πάντων ἀνθρώπων θεῷ· πιστεύσατε καὶ μισθὸν λάβετε σωτηρίαν· «ἐκζητήσατε τὸν θεόν, καὶ ζήσεται ἡ ψυχὴ ὑμῶν.» Ὁ ἐκζητῶν τὸν θεὸν τὴν ἰδίαν πολυπραγμονεῖ σωτηρίαν· εὗρες τὸν θεόν, ἔχεις τὴν ζωήν. Ζητήσωμεν οὖν, ἵνα καὶ ζήσωμεν. Ὁ μισθὸς τῆς εὑρέσεως ζωὴ παρὰ θεῷ. «Ἀγαλλιάσθωσαν καὶ εὐφρανθήτωσαν ἐπὶ σοὶ πάντες οἱ ζητοῦντές σε καὶ λεγέτωσαν διὰ παντός, μεγαλυνθήτω ὁ θεός.» Καλὸς ὕμνος τοῦ θεοῦ ἀθάνατος ἄνθρωπος, δικαιοσύνῃ οἰκοδομούμενος, ἐν ᾧ τὰ λόγια τῆς ἀληθείας ἐγκεχάρακται. Ποῦ γὰρ ἀλλαχόθι ἢ ἐν σώφρονι ψυχῇ δικαιοσύνην ἐγγραπτέον; Ποῦ ἀγάπην; αἰδῶ δὲ ποῦ; πραότητα δὲ ποῦ;Εἰ βούλεσθε (74) οὖν τὰς φαντασίας ταύτας τάς κε- νὰς ἀποῤῥίψαντες, τῇ συνηθείᾳ αὐτῇ ἀποτάξασθαι, κενοδοξίᾳ ἐπιλέγετε, Ψευδεῖς ὄνειροι, χαίρετ', οὐδὲν ἦτ' ἄρα. Τί γὰρ ἡγεῖσθε, ὦ ἄνθρωποι (75), τὸν Τυφῶνα, καὶ τὸν Ἑρμῆν, καὶ τὸν ᾿Ανδοκίδην, καὶ τὸν Ἀμύητον; ἢ παντί το δῆλον, ὅτι λίθους, ὥσπερ καὶ τὸν Ἑρμῆν; ὡς δὲ οὐκ ἔστι θεὸς ἡ ἅλως, καὶ ὡς οὐκ ἔστι θεὸς ἡ Τρις, ἀλλὰ πάθη ἀέρων καὶ νεφῶν· καὶ ὂν τρόπον οὐκ ἔστιν ἡμέρα θεός, οὐδὲ μὴν οὐδὲ ἐνιαυτὸς, οὐδὲ χρόνος ὁ ἐκ τούτων · συμπληρούμενος· οὕτως οὐδὲ ἥλιος, οὐδὲ σελήνη, οἷς ἕκαστον τῶν προειρημένων διορίζεται. Τίς ἂν οὖν τὴν εὐθύνην, καὶ τὴν κόλασιν, καὶ τὴν δίκην, καὶ τὴν νέμεσιν, εὖ φρονῶν, ὑπολάβοι θεούς; Οὐδὲ γὰρ οὐδ' Εριννύες, οὐδὲ Μοῖραι, οὐδὲ Εἱμαρμένη, ἐπεὶ μηδὲ Β πολιτεία, μηδὲ δόξα, μηδὲ Πλοῦτος, θεοί· ὃν καὶ ζω- γράφοι τυφλὸν ἐπιδεικνύουσιν. Εἰ δὲ Αἰδῶ, καὶ Ἔρω- τα, καὶ Ἀφροδίτην ἐκθειάζετε, ἀκολουθούντων αὐτοῖς Αἰσχύνη, και Ορμή, καὶ Κάλλος, καὶ Συνουσία. Ούκουν Στ' ἂν εἰκότως (76) Ὕπνος καὶ θάνατος, θεώ διδυμάονg παρ' ὑμῖν νομίζοιντο, πάθη ταῦτα περὶ τὰ ζῶα συμ βαίνοντα φυσικῶς· οὐδὲ μὴν Κῆρα, οὐδὲ Ειμαρμέ νην, οὐδὲ Μοίρας, θεὰς ἐνδίκως ἐρεῖτε. Εἰ δὲ Ερις (77) καὶ Μάχη οὐ θεοί, οὐδὲ "Αρης (78), οὐδὲ Ενυώ. Έτι τε εἰ αἱ ἀστραπαὶ, καὶ οἱ κεραυνοί, καὶ οἱ ὄμβροι οὐ θεοί, πῶς τὸ Πῦρ καὶ τὸ Γέωρ θεοί; πῶς δαὶ καὶ οἱ διαίσσον τες καὶ οἱ κομῆται, διὰ πάθος ἀέρος γεγενημένοι; ὁ δὲ τὴν Τύχην θεὸν λέγων, καὶ τὴν Πρᾶξιν λεγέτω θεόν. Εἰ δὴ οὖν τούτων οὐδὲ ἓν θεὸς εἶναι νομίζεται, οὐδὲ μὴν ἐκείνων των χειροκμήτων καὶ ἀναισθήτων πλασμάτων· πρόνοια δέ τις περὶ ἡμᾶς καταφαίνεται δυ- νάμεως θεϊκῆς· λείπεται οὐδὲν ἄλλο ἢ τοῦτο ὁμολογεῖν, ὅτι ἄρα ὄντως μόνος ἔστι (79) τε καὶ ὑφέστηκεν ὁ μόνος ὄντως ὑπάρχων Θεός· ἀλλὰ γὰρ μανδραγόραν ἤ τι ἄλλο φάρμακον πεπωκόσιν ἀνθρώποις εοίκασιν ἀνόη τοι. Θεὸς δὲ ὑμῖν ἀνανήψαι δοίη ποτὲ τοῦδε τοῦ ὕπνο. καὶ συνιέναι θεόν· μηδὲ χρυσόν, ἢ λίθον, ἢ δένδρον, ἢ πρᾶξιν, ἢ πάθος, ἢ νόσον, ἢ φόβον ινδάλλεσθαι (80) ὡς θεόν. Τρεῖς (81) γὰρ μύριοι εἰσιν, ὡς ἀληθῶς, ἐπὶ * Ρ. τὸν Τυφῶνος Ἑρμῆν, καὶ τὸν ᾿Ανδοκίδου, καὶ τὸν Ἀμυήτου. ἐν τῷ Περὶ μυστηρίων ὅτι τῆς Αἰγηΐδος εἴη τὸ ἀνάθημα. Εx τοῦ ᾿Ανδοκίδου. τὸν Τυφώνα Ἑρμῆν, καὶ τὸν ᾿Ανδοχ. τὸν Τυφῶνα, καὶ τὸν Ἑρμῆν, καὶ τὸν Άνδοκ. έρ- μῆν Τυφώνα θεώ διδυμάονε. ὕπνον κασίγνητον θανάτοιο Ε. Γ, Ὥστε μοι ἀθανάτοις ινδάλλεται εἰσοράασθαι. "Εργ. α'. ν. 250, Τρὶς γὰρ μύριοι εἰσιν ἐπὶ χθονι πουλυβοτείρης Αθάνατοι Ζηνὸς, φύλακες θνητῶν ἀνθρώπων. ν. δα μονες ἀθάνατοι, COHORTATIO AD GENTES. $18 A Proinde si constitutum vobis sit, his inanibus com. mentis repudiatis, ipsi consuetudini renuntiare, dicite vanæ opinioni: Valete, mendacia somnia, nil enim fuistis. Cur enim, o homines, existimatis Typlionem esse, * Mercurium, et Αndocidam, et Amyetum ? annon cuilibet utique manifestum est lapides esse eos, sicut etiam ipsum Mercurium? Ut vero nec halo deus est, nec iris, sed quædam aeris ac nubium affectiones: quemadmodum etiam nec dies est inter deos recensendus, nec mensis, nec annus, nec, quod his completur, tempus: sic neque sol, neque luna, quibus ea, quorum jam facta mentio est, omnia definiuntur. Quisṇam itaque sanus judi- cium, et supplicium, et justitiam, et vindictam, ED. POTTER, ED. PARIS. rantis, in qua cum ingenti divitiarum acervo expo- situs fuerat, Odyss. N, v. 203. est: An vos hujus aut illius Mercurium, aut ab hoc aut illo consecratum Mercurium putatis? Non sane. Scitis enim esse lapidem, quem videtis. Expergisci- mini ergo, et scitote ipsum quoque Mercurium, nihil aliud quam lapidem esse; quem vos, quia sæpe in lapidibus vidistis, persuadetis vobis esse deum. Scribendum arbitror De Andocide Mercurio habes apud Eschinem in Oratione contra Timarchum, apud Hesychium et Harpocrationem. Hunc Mercurium, ut ex illis discimus, negabant plerique esse Andocidæ. Ipse quoque, ut notal Har- pocration Andocides confes- sus erat, hac tribu autem fuit Typho, cujus in Eliacis meminit Pausanias qui et ipse alioquin de suo nomine de- dicavit Mercurium, nisi ille fuerit Nam Clemens diversos facere videtur. HEINSIUS.- Porro in Flor. et Sylb. scriptum est Nescio quomodo factum, ut G D deos esse putaverit ? Neque enim Furiæ, neque Parcæ, neque Fatum; quoniam nec respublica, nec gloria, nec Plutus, quem pictores cæcum exhibent, dcorum in numero babendi sunt. Sin autem Vere- cundiam, et Amorem, et Venerem in deos refer- tis, hos consequantur Infamia, et Libido, et Pul- chritudo, et Coitus. Ilaud igitur jure gemelli a vobis dii posthac habebuntur Somnus et Mors, cum ea sint affectiones, quæ natura animalibus accidunt. Nec par est, ut vel Fortunam, vel Fatum, vel Parcas, deas appelletis. Sin autem Lis et Pu- gna non sunt dii, nec Mars eo nomine, nec Euyo dignandi fuerint. Quin etiam si fulgura, et fulmina, et imbres, esse deos negatis, cur in eorum numero Ignem et Aquam reponitis? cur item stellas discurrentes, aut comelas, quæ ex affectione qua- dam aeris nascuntur? Qui vero dram appellat For- tunam, deam quoque appellet Actionem. Quamob- rem si neque ex his, neque ex istis simulacris, quæ humanis manibus fabricata, sensusque prorsus expertia sunt, quidquam deus habetur, sed inesse nobis constat quamdam divinæ virtutis præsensio- nem : nil aliud restat, quam ut hoc fateamur, quod qui solus vere exsistit Deus, vere solus et sit, et posteriores edit. exhiberent Verisimile est vocem in margine juxta adnotatam, in textuin irrepsisse. respicit cujusdam poetæ dictum, qui somnum et mortem appellavit Homerus dixit 1. v. 891, et 592. tari videtur 1. In iis quæ mox sequuntur, Hesiodi exprimit : ut supra. SYLBURG. Mibi posterior lectio nequaquam esse sollicitanda videtur. - • (74) Εἰ β. Οὐ β. Νον. (75) Τι γὰρ ἡγεῖσθε, ὦ ἄνθρ. Argumentum tale (76) Ετ' ἂν εἰκ. Εστ' ἂν εἰκ. Now, In sequentibus (77) Εἰ δὲ "Ερις. Conf. Homeri Il. 4,ν. 440, ΙΙ. Ε, (78) Άρης. Έρις. Nov. mendose. (79) "Οντως μόνος ἔστι. Μόνος ὄντως ἔστι. Νον. (80) Ινδάλλεσθαι. Ιδάλλεσθε Nov. Clemens imni- (81) Τρεις. Rectius adverbialiter τρίς, ter : et seq.
Ταύτας, οἶμαι, τὰς θείας γραφὰς ἐναποσφραγισαμένους χρὴ τῇ ψυχῇ καλὸν ἀφετήριον σοφίαν ἡγεῖσθαι τοῖς ἐφ’ ὁτιοῦν τοῦ βίου τραπεῖσι μέρος, ὅρμον τε τὴν αὐτὴν ἀκύμονα σωτηρίας σοφίαν νομίζειν· δι’ ἣν ἀγαθοὶ μὲν πατέρες τέκνων οἱ τῷ πατρὶ προσδεδραμηκότες, ἀγαθοὶ δὲ γονεῦσιν υἱοὶ οἱ τὸν υἱὸν νενοηκότες, ἀγαθοὶ δὲ ἄνδρες γυναικῶν οἱ μεμνημένοι τοῦ νυμφίου, ἀγαθοὶ δὲ οἰκετῶν δεσπόται οἱ τῆς ἐσχάτης δουλείας λελυτρωμένοι. Ὢ μακαριώτερα τῆς ἐν ἀνθρώποις πλάνης τὰ θηρία· ἐπινέμεται τὴν ἄγνοιαν, ὡς ὑμεῖς, οὐχ ὑποκρίνεται δὲ τὴν ἀλήθειαν· οὐκ ἔστι παρ’ αὐτοῖς κολάκων γένη, οὐ δεισιδαιμονοῦσιν ἰχθύες, οὐκ εἰδωλολατρεῖ τὰ ὄρνεα, ἕνα μόνον ἐκπλήττεται τὸν οὐρανόν, ἐπεὶ θεὸν νοῆσαι μὴ δύναται ἀπηξιωμένα τοῦ λόγου. Εἶτ’ οὐκ αἰσχύνεσθε καὶ τῶν ἀλόγων σφᾶς αὐτοὺς ἀλογωτέρους πεποιηκότες, οἳ διὰ τοσούτων ἡλικιῶν ἐν ἀθεότητι κατατέτριφθε; Παῖδες γεγόνατε, εἶτα μειράκια, εἶτα ἔφηβοι, εἶτα ἄνδρες, χρηστοὶ δὲ οὐδέποτε. Κἂν τὸ γῆρας αἰδέσθητε, ἐπὶ δυσμαῖς τοῦ βίου γενόμενοι σωφρονήσατε, κἂν ἐπὶ τέλει τοῦ βίου τὸν θεὸν ἐπίγνωτε, ὡς δὴ τὸ τέλος ὑμῖν τοῦ βίου ἀρχὴν ἀναλάβοι σωτηρίας.Εἰ βούλεσθε (74) οὖν τὰς φαντασίας ταύτας τάς κε- νὰς ἀποῤῥίψαντες, τῇ συνηθείᾳ αὐτῇ ἀποτάξασθαι, κενοδοξίᾳ ἐπιλέγετε, Ψευδεῖς ὄνειροι, χαίρετ', οὐδὲν ἦτ' ἄρα. Τί γὰρ ἡγεῖσθε, ὦ ἄνθρωποι (75), τὸν Τυφῶνα, καὶ τὸν Ἑρμῆν, καὶ τὸν ᾿Ανδοκίδην, καὶ τὸν Ἀμύητον; ἢ παντί το δῆλον, ὅτι λίθους, ὥσπερ καὶ τὸν Ἑρμῆν; ὡς δὲ οὐκ ἔστι θεὸς ἡ ἅλως, καὶ ὡς οὐκ ἔστι θεὸς ἡ Τρις, ἀλλὰ πάθη ἀέρων καὶ νεφῶν· καὶ ὂν τρόπον οὐκ ἔστιν ἡμέρα θεός, οὐδὲ μὴν οὐδὲ ἐνιαυτὸς, οὐδὲ χρόνος ὁ ἐκ τούτων · συμπληρούμενος· οὕτως οὐδὲ ἥλιος, οὐδὲ σελήνη, οἷς ἕκαστον τῶν προειρημένων διορίζεται. Τίς ἂν οὖν τὴν εὐθύνην, καὶ τὴν κόλασιν, καὶ τὴν δίκην, καὶ τὴν νέμεσιν, εὖ φρονῶν, ὑπολάβοι θεούς; Οὐδὲ γὰρ οὐδ' Εριννύες, οὐδὲ Μοῖραι, οὐδὲ Εἱμαρμένη, ἐπεὶ μηδὲ Β πολιτεία, μηδὲ δόξα, μηδὲ Πλοῦτος, θεοί· ὃν καὶ ζω- γράφοι τυφλὸν ἐπιδεικνύουσιν. Εἰ δὲ Αἰδῶ, καὶ Ἔρω- τα, καὶ Ἀφροδίτην ἐκθειάζετε, ἀκολουθούντων αὐτοῖς Αἰσχύνη, και Ορμή, καὶ Κάλλος, καὶ Συνουσία. Ούκουν Στ' ἂν εἰκότως (76) Ὕπνος καὶ θάνατος, θεώ διδυμάονg παρ' ὑμῖν νομίζοιντο, πάθη ταῦτα περὶ τὰ ζῶα συμ βαίνοντα φυσικῶς· οὐδὲ μὴν Κῆρα, οὐδὲ Ειμαρμέ νην, οὐδὲ Μοίρας, θεὰς ἐνδίκως ἐρεῖτε. Εἰ δὲ Ερις (77) καὶ Μάχη οὐ θεοί, οὐδὲ "Αρης (78), οὐδὲ Ενυώ. Έτι τε εἰ αἱ ἀστραπαὶ, καὶ οἱ κεραυνοί, καὶ οἱ ὄμβροι οὐ θεοί, πῶς τὸ Πῦρ καὶ τὸ Γέωρ θεοί; πῶς δαὶ καὶ οἱ διαίσσον τες καὶ οἱ κομῆται, διὰ πάθος ἀέρος γεγενημένοι; ὁ δὲ τὴν Τύχην θεὸν λέγων, καὶ τὴν Πρᾶξιν λεγέτω θεόν. Εἰ δὴ οὖν τούτων οὐδὲ ἓν θεὸς εἶναι νομίζεται, οὐδὲ μὴν ἐκείνων των χειροκμήτων καὶ ἀναισθήτων πλασμάτων· πρόνοια δέ τις περὶ ἡμᾶς καταφαίνεται δυ- νάμεως θεϊκῆς· λείπεται οὐδὲν ἄλλο ἢ τοῦτο ὁμολογεῖν, ὅτι ἄρα ὄντως μόνος ἔστι (79) τε καὶ ὑφέστηκεν ὁ μόνος ὄντως ὑπάρχων Θεός· ἀλλὰ γὰρ μανδραγόραν ἤ τι ἄλλο φάρμακον πεπωκόσιν ἀνθρώποις εοίκασιν ἀνόη τοι. Θεὸς δὲ ὑμῖν ἀνανήψαι δοίη ποτὲ τοῦδε τοῦ ὕπνο. καὶ συνιέναι θεόν· μηδὲ χρυσόν, ἢ λίθον, ἢ δένδρον, ἢ πρᾶξιν, ἢ πάθος, ἢ νόσον, ἢ φόβον ινδάλλεσθαι (80) ὡς θεόν. Τρεῖς (81) γὰρ μύριοι εἰσιν, ὡς ἀληθῶς, ἐπὶ * Ρ. τὸν Τυφῶνος Ἑρμῆν, καὶ τὸν ᾿Ανδοκίδου, καὶ τὸν Ἀμυήτου. ἐν τῷ Περὶ μυστηρίων ὅτι τῆς Αἰγηΐδος εἴη τὸ ἀνάθημα. Εx τοῦ ᾿Ανδοκίδου. τὸν Τυφώνα Ἑρμῆν, καὶ τὸν ᾿Ανδοχ. τὸν Τυφῶνα, καὶ τὸν Ἑρμῆν, καὶ τὸν Άνδοκ. έρ- μῆν Τυφώνα θεώ διδυμάονε. ὕπνον κασίγνητον θανάτοιο Ε. Γ, Ὥστε μοι ἀθανάτοις ινδάλλεται εἰσοράασθαι. "Εργ. α'. ν. 250, Τρὶς γὰρ μύριοι εἰσιν ἐπὶ χθονι πουλυβοτείρης Αθάνατοι Ζηνὸς, φύλακες θνητῶν ἀνθρώπων. ν. δα μονες ἀθάνατοι, COHORTATIO AD GENTES. $18 A Proinde si constitutum vobis sit, his inanibus com. mentis repudiatis, ipsi consuetudini renuntiare, dicite vanæ opinioni: Valete, mendacia somnia, nil enim fuistis. Cur enim, o homines, existimatis Typlionem esse, * Mercurium, et Αndocidam, et Amyetum ? annon cuilibet utique manifestum est lapides esse eos, sicut etiam ipsum Mercurium? Ut vero nec halo deus est, nec iris, sed quædam aeris ac nubium affectiones: quemadmodum etiam nec dies est inter deos recensendus, nec mensis, nec annus, nec, quod his completur, tempus: sic neque sol, neque luna, quibus ea, quorum jam facta mentio est, omnia definiuntur. Quisṇam itaque sanus judi- cium, et supplicium, et justitiam, et vindictam, ED. POTTER, ED. PARIS. rantis, in qua cum ingenti divitiarum acervo expo- situs fuerat, Odyss. N, v. 203. est: An vos hujus aut illius Mercurium, aut ab hoc aut illo consecratum Mercurium putatis? Non sane. Scitis enim esse lapidem, quem videtis. Expergisci- mini ergo, et scitote ipsum quoque Mercurium, nihil aliud quam lapidem esse; quem vos, quia sæpe in lapidibus vidistis, persuadetis vobis esse deum. Scribendum arbitror De Andocide Mercurio habes apud Eschinem in Oratione contra Timarchum, apud Hesychium et Harpocrationem. Hunc Mercurium, ut ex illis discimus, negabant plerique esse Andocidæ. Ipse quoque, ut notal Har- pocration Andocides confes- sus erat, hac tribu autem fuit Typho, cujus in Eliacis meminit Pausanias qui et ipse alioquin de suo nomine de- dicavit Mercurium, nisi ille fuerit Nam Clemens diversos facere videtur. HEINSIUS.- Porro in Flor. et Sylb. scriptum est Nescio quomodo factum, ut G D deos esse putaverit ? Neque enim Furiæ, neque Parcæ, neque Fatum; quoniam nec respublica, nec gloria, nec Plutus, quem pictores cæcum exhibent, dcorum in numero babendi sunt. Sin autem Vere- cundiam, et Amorem, et Venerem in deos refer- tis, hos consequantur Infamia, et Libido, et Pul- chritudo, et Coitus. Ilaud igitur jure gemelli a vobis dii posthac habebuntur Somnus et Mors, cum ea sint affectiones, quæ natura animalibus accidunt. Nec par est, ut vel Fortunam, vel Fatum, vel Parcas, deas appelletis. Sin autem Lis et Pu- gna non sunt dii, nec Mars eo nomine, nec Euyo dignandi fuerint. Quin etiam si fulgura, et fulmina, et imbres, esse deos negatis, cur in eorum numero Ignem et Aquam reponitis? cur item stellas discurrentes, aut comelas, quæ ex affectione qua- dam aeris nascuntur? Qui vero dram appellat For- tunam, deam quoque appellet Actionem. Quamob- rem si neque ex his, neque ex istis simulacris, quæ humanis manibus fabricata, sensusque prorsus expertia sunt, quidquam deus habetur, sed inesse nobis constat quamdam divinæ virtutis præsensio- nem : nil aliud restat, quam ut hoc fateamur, quod qui solus vere exsistit Deus, vere solus et sit, et posteriores edit. exhiberent Verisimile est vocem in margine juxta adnotatam, in textuin irrepsisse. respicit cujusdam poetæ dictum, qui somnum et mortem appellavit Homerus dixit 1. v. 891, et 592. tari videtur 1. In iis quæ mox sequuntur, Hesiodi exprimit : ut supra. SYLBURG. Mibi posterior lectio nequaquam esse sollicitanda videtur. - • (74) Εἰ β. Οὐ β. Νον. (75) Τι γὰρ ἡγεῖσθε, ὦ ἄνθρ. Argumentum tale (76) Ετ' ἂν εἰκ. Εστ' ἂν εἰκ. Now, In sequentibus (77) Εἰ δὲ "Ερις. Conf. Homeri Il. 4,ν. 440, ΙΙ. Ε, (78) Άρης. Έρις. Nov. mendose. (79) "Οντως μόνος ἔστι. Μόνος ὄντως ἔστι. Νον. (80) Ινδάλλεσθαι. Ιδάλλεσθε Nov. Clemens imni- (81) Τρεις. Rectius adverbialiter τρίς, ter : et seq.
PG 8:225Γηράσατε πρὸς δεισιδαιμονίαν, νέοι ἀφίκεσθε πρὸς θεοσέβειαν· παῖδας ἀκάκους ἐγκρινεῖ θεός. Ὁ μὲν οὖν Ἀθηναῖος τοῖς Σόλωνος ἑπέσθω νόμοις καὶ ὁ Ἀργεῖος τοῖς Φορωνέως καὶ ὁ Σπαρτιάτης τοῖς Λυκούργου, εἰ δὲ σεαυτὸν ἀναγράφεις τοῦ θεοῦ, οὐρανὸς μέν σοι ἡ πατρίς, ὁ δὲ θεὸς νομοθέτης. Τίνες δὲ καὶ οἱ νόμοι; «Οὐ φονεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐ παιδοφθορήσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδομαρτυρήσεις, ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου.» Εἰσὶ δὲ καὶ τούτων τὰ παραπληρώματα, λόγιοι νόμοι καὶ ἅγιοι λόγοι ἐν αὐταῖς ἐγγραφόμενοι ταῖς καρδίαις· «ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν», καὶ «τῷ τύπτοντί σε εἰς τὴν σιαγόνα πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην», καὶ «οὐκ ἐπιθυμήσεις, ἐπιθυμίᾳ γὰρ μόνῃ μεμοίχευκας.» Πόσῳ γοῦν ἄμεινον τοῖς ἀνθρώποις τοῦ τυγχάνειν τῶν ἐπιθυμιῶν ἀρχὴν μηδὲ ἐπιθυμεῖν ἐθέλειν ὧν μὴ δεῖ;Α χθονι πουλυβοτείρῃ δαίμονες, οὐκ ἀθάνατοι, οὐδὲ μὴν θνητοί· οὐδὲ γὰρ αἰσθήσεως ἵνα καὶ θανάτου, μετειλήφασιν· λίθινοι δὲ καὶ ξύλινοι, δεσπόται ἀνθρώ πων, ὑβρίζοντες καὶ παρασπονδοῦντες τὸν βίον διὰ τῆς συνηθείας. Η γῆ δὲ, τοῦ Κυρίου, φησὶ, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς. Εἶτα τί τολμᾶς ἐν τοῖς τοῦ Κυρίου τρυφῶν, ἀγνοεῖν τὸν Δεσπότην; Καταλειπε τὴν γῆν τὴν ἐμὴν, ἐρεῖ σοι ὁ Κύριος· μὴ θίγῃς τοῦ ὕδατος, δ ἐγὼ ἀναδίδωμι· τῶν καρπῶν, ὧν ἐγὼ γεωργῶ, μὴ μεταλάμβανε (82)· ἀπόδος, ἄνθρωπε, τὰ τροφεία (83) τῷ Θεῷ· ἐπίγνωθί σου τὸν Δεσπότην· ἴδιον εἶ πλά- σμα τοῦ Θεοῦ· τὸ δὲ οἰκεῖον αὐτοῦ, πῶς ἂν ἐνδίκως ἀλλότριον γένοιτο; Τὸ γὰρ ἀπηλλοτριωμένον, στερό μενον τῆς οἰκειότητος, στέφεται τῆς ἀληθείας. Η γὰρ οὐχὶ Νιόβης τρόπον τινὰ, μᾶλλον δὲ, ἵνα μυστι κώτερον πρὸς ὑμᾶς ἀποφθέγξωμαι, γυναικὸς τῆς Εβραίας δίκην, Λὼτ ἐκάλουν αὐτὴν (84) οἱ παλαιοί, εἰς ἀναισθησίαν μετατρέπεσθε; Λελιθωμένην ταύτην παρειλήφαμεν τὴν γυναῖκα, διὰ τὸ Σοδόμων ἐρᾷν Σοδομῖται δὲ οἱ ἄθεοι, καὶ οἱ πρὸς τὴν ἀσέβειαν ἐπ:- στρεφόμενοι, σκληροκάρδιοί τε καὶ ἠλίθιοι. Ταύτας οἴου θεόθεν ἐπιλέγεσθαί σοι τὰς φωνάς· Μὴ γὰρ οίον λίθους μὲν εἶναι ἱερὰ, καὶ ξύλα, καὶ ὄρνεα, καὶ ὄφεις, ἀνθρώπους οὐδαμή (85) · πολὺ δὲ τοὐναντίον, ἱεροὺς μὲν ὄντως τοὺς ἀνθρώπους ὑπολαμβάνετε, τὰ δὲ θηρία καὶ τοὺς λίθους ὅπερ εἰσιν. Οἱ γάρ τοι δεί λαιοι τῶν ἀνθρώπων καὶ ἄθλιοι, διὰ μὲν κόρακος καὶ κολοιοῦ νομίζουσι τὸν Θεὸν ἐμβοᾷν, διὰ δὲ ἀνθρώπου σιωπᾷν· καὶ τὸν μὲν κόρακα τετιμήκασιν, ὡς ἄγγε λον Θεοῦ· τὸν δὲ ἄνθρωπον τοῦ Θεοῦ διώκουσιν, οὐ κρώζοντα, εὐ κλώζοντα, φθεγγόμενον δὲ, οἴμοι! λο γικῶς, καὶ φιλανθρώπως κατηχοῦντα, ἀποσφάττειν ἀπανθρώπως´ ἐπιχειροῦσιν, ἐπὶ τὴν δικαιοσύνην καλοῦντα, οὔτε τὴν χάριν τὴν ἄνωθεν ἀπεκδε χόμενοι, οὔτε τὴν κόλασιν ἐκτρεπόμενοι. Οὐ γὰρ πιστεύουσι τῷ Θεῷ, οὐδὲ ἐκμανθάνουσι τὴν δύναμιν αὐτοῦ· οὗ δὴ ἄῤῥητος ἡ φιλανθρωπία, τούτου ἀχώ ρητος ή μισοπονηρία. Τρέφει δὲ ὁ μὲν θυμὸς τὴν κόλασιν, ἐπὶ ἁμαρτία· εὖ ποιεῖ δὲ ἐπὶ μετανοίᾳ ἡ φιλανθρωπία. Οικτρότατον δὲ τὸ στέρεσθαι τῆς παρὰ τοῦ Θεοῦ ἐπικουρίας. Ομμάτων μὲν οὖν ἡ πήρωσις, καὶ τῆς ἀκοῆς ἡ κώφωσις, ἀλγεινοτέρα παρὰ τὰς λοιπὰς τοῦ πονηροῦ πλεονεξίας· ἡ μὲν γὰρ αὐτῶν, ἀφῄρηται τῆς οὐρανίου προσόψεως· ἡ δὲ τῆς θείας μαθήσεως εστέρηται. Ὑμεῖς δὲ, πρὸς τὴν ἀλήθειαν ἀνάπηροι, καὶ τυφλοὶ μὲν τὸν νοῦν, κωφοὶ δὲ τὴν σύνεσιν ὄντες, οὐκ ἀλγεῖτε, οὐκ ἀγανακτεῖτε, οὐ τὸν οὐρανὸν ἰδεῖν, καὶ τὸν τοῦ οὐρανοῦ ποιητὴν αθανάτους, θνητούς, Κριός τροφεῖα ἀπέτισε. Παροιμία ἐπὶ τῶν ἀχαρίστων. Καὶ γὰρ τοὺς κριοὺς ἐκτραφέν τας φασὶ κυρίττειν τοὺς θρεψαμένους. Ο ἐστι πλήτ τειν. Α αὐτῆς τὸν ἄνδρα, Τὴν Λὼτ γυναῖκα ἐπιστραφεῖσαν μόνον ... κατέλιπεν ἀναίσθητον ὡς λίθον δείξας ἀλατί- νην. Εt ναι, Μὴ ἐπιστρεφέσθω εἰς τὰ ὀπίσω, καθάπερ ἡ Λώτ γυνή. CLEMENTIS ALEXANDRINI fuerit, Qui vero id non sentiunt, persimiles sunt istis, qui mandragoram, aliudve istiusmodi phar- macum biberunt. Deus autem vobis concedat, ut ex hoc somno tandem experrecti, ipsum percipia- tis ; nec vobis aurum, nec lapis, nec arbor, nec actio, nec affectio, nec morbus, nec metus, Deo similis videatur. Nam haud dubie B Ter' decies mille sunt in terra nullos pascente dæmones, haud quidem immortales, sed neque mortales; nec enim sensus, ac proinde mortis par- ticipes sunt; sed cum e lapide ac ligno constent, dominorum loco ab hominibus habiti, eorum vitam ope consuetudinis gravissimo dedecore atque inju- ria k alliciunt. Domini autem, inquit, est terra, et plenitudo ejus 12. Cur igitur, cum Dei bonis frueris, eorumn Dominum ignorare sustines ? Relinque @ meam terram, inquiet Deus. Ne tu aquam, quæ per me scatet, attingas. Fructus, quos ego culo, ne percipias. Nutritia, o hono, Deo repende. Dominum tuum agnosce. Tu proprium es Dei figmentum. Quod autem est ejus proprium, quo jure fiat alienum? Nam quod abalienatum est, cum privetur proprietate, privatur etiam veritate. Annon enim quodammodo ut Niobe; vel, ut magis my- stice vos alloquar, instar Hebrææ cujusdam mu- lieris, quam veteres Lot uxorem dicebant, sensu penitus estis orbati? Eam enim, quod Sodomorum amore capta esset, in lapidem conversam fuisse ac- cepimus. Sunt porro Sodomita, homines athei, et inpietati addicti, duri cordis ac stupidi. Deum cre- das hisce te verbis alloquentem audire: Ne lapides, et ligna, et aves, et serpentes, potius quam homi- pes, sacras esse res existimes: econtra, homines vere sacros, feras autem id, quod sunt, habete. Nam homines quidam miseri ac infelices per cor- vum, aut graculum clarissimam edere vocem, per hominem vero nil prorsus loqui Deum putant: ac proinde corvum, velut Dei nuntium et interpre - tem, honore afficiunt; Dei vero hominem perse - quuntur, eumque, proh nefas! qui licet, nec cro- citet, nec clocitet, tamen e ratione loquitur, eosque perhumaniter erudit, et ad colendam justitiam im- pellit, inhumaniter occidere conantur, nec spe cα- lestis gratiæ, nec supplicii metu præpediti. Nec enim Deo fidem adhibent, aut ejus potentiam intelligunt. D Cujus porro amor erga homines verbis exprimi non potest is quanto odio scelera prosequatur, mente concipi nequit. Quemadmodum autem ira × P. ED. POTTER, ED. PARIS. "Psal. xxш1, 1, Cor. x, 28. Dicit auctor, damones non esse vere nec tamen sed penitus vita carentes. dictum, Suidas, Aries mercedem pro alimentis persolvit. Pro- verbium in ingratus. Aiunt enim arietes, postquam enutriti ad adultam ætatem pervenerunt, cornu pelere cos, qui ipsos abuerant. c C censet ex Genes. cap. xix. Mula- tione opus non est, si Aút genitivo seu possessivo casu accipiamus, ut non seniel infra. SYLBURG. Sic Strom. 1, p. : Uxorem Lot, quod iantum retro se convertis- set, reliquit sine sensu, salis petram factam. Strom. p.756. Ne ad ea, qua retro sunt, converta- tur, sicut uxor Lot . (82) Μὴ μετ. Μὴ δὲ μετ. Νον. (83) Τα τροφεία. Respicit proverbiale quoddam (84) Αὼτ ἐκάλουν αυτήν. Pro αὐτήν A legendum (85) Οὐδαμή. Δὲ μή. Νον.
Ἀλλ’ ὑμεῖς μὲν τὸ αὐστηρὸν τῆς σωτηρίας ὑπομένειν οὐ καρτερεῖτε, καθάπερ δὲ τῶν σιτίων τοῖς γλυκέσιν ἡδόμεθα διὰ τὴν λειότητα τῆς ἡδονῆς προτιμῶντες, ἰᾶται δὲ ἡμᾶς καὶ ὑγιάζει τὰ πικρὰ τραχύνοντα τὴν αἴσθησιν, ἀλλὰ τοὺς ἀσθενεῖς τὸν στόμαχον ῥώννυσιν ἡ τῶν φαρμάκων αὐστηρία, οὕτως ἥδει μὲν καὶ γαργαλίζει ἡ συνήθεια, ἀλλ’ ἣ μὲν εἰς τὸ βάραθρον ὠθεῖ, ἡ συνήθεια, ἣ δὲ εἰς οὐρανὸν ἀνάγει, ἡ ἀλήθεια, «τραχεῖα» μὲν τὸ πρῶτον, «ἀλλ’ ἀγαθὴ κουροτρόφος»· καὶ σεμνὴ μὲν ἡ γυναικωνῖτις αὕτη, σώφρων δὲ ἡ γερουσία· οὐδέ ἐστι δυσπρόσιτος οὐδὲ ἀδύνατος λαβεῖν, ἀλλ’ ἔστιν ἐγγυτάτω ἔνοικος ἡμῶν, ᾗ φησιν αἰνιττόμενος ὁ πάνσοφος Μωυσῆς, τρισὶ τοῖς καθ’ ἡμᾶς ἐνδιαιτωμένη μέρεσι, «χερσὶ καὶ στόματι καὶ καρδίᾳ.» Σύμβολον τοῦτο γνήσιον τρισὶ τοῖς πᾶσι συμπληρουμένης τῆς ἀληθείας, βουλῇ καὶ πράξει καὶ λόγῳ μηδὲ γὰρ τόδε δείμαινε, μή σε τὰ πολλὰ καὶ ἐπιτερπῆ φανταζόμενα ἀφέληται σοφίας· αὐτὸς ἑκὼν ὑπερβήσῃ τὸν λῆρον τῆς συνηθείας, καθάπερ καὶ οἱ παῖδες τὰ ἀθύρματα ἄνδρες γενόμενοι ἀπέρριψαν. Τάχει μὲν δὴ ἀνυπερβλήτῳ εὐνοίᾳ τε εὐπροσίτῳ ἡ δύναμις ἡ θεϊκὴ ἐπιλάμψασα τὴν γῆν σωτηρίου σπέρματος ἐνέπλησε τὸ πᾶν.Α χθονι πουλυβοτείρῃ δαίμονες, οὐκ ἀθάνατοι, οὐδὲ μὴν θνητοί· οὐδὲ γὰρ αἰσθήσεως ἵνα καὶ θανάτου, μετειλήφασιν· λίθινοι δὲ καὶ ξύλινοι, δεσπόται ἀνθρώ πων, ὑβρίζοντες καὶ παρασπονδοῦντες τὸν βίον διὰ τῆς συνηθείας. Η γῆ δὲ, τοῦ Κυρίου, φησὶ, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς. Εἶτα τί τολμᾶς ἐν τοῖς τοῦ Κυρίου τρυφῶν, ἀγνοεῖν τὸν Δεσπότην; Καταλειπε τὴν γῆν τὴν ἐμὴν, ἐρεῖ σοι ὁ Κύριος· μὴ θίγῃς τοῦ ὕδατος, δ ἐγὼ ἀναδίδωμι· τῶν καρπῶν, ὧν ἐγὼ γεωργῶ, μὴ μεταλάμβανε (82)· ἀπόδος, ἄνθρωπε, τὰ τροφεία (83) τῷ Θεῷ· ἐπίγνωθί σου τὸν Δεσπότην· ἴδιον εἶ πλά- σμα τοῦ Θεοῦ· τὸ δὲ οἰκεῖον αὐτοῦ, πῶς ἂν ἐνδίκως ἀλλότριον γένοιτο; Τὸ γὰρ ἀπηλλοτριωμένον, στερό μενον τῆς οἰκειότητος, στέφεται τῆς ἀληθείας. Η γὰρ οὐχὶ Νιόβης τρόπον τινὰ, μᾶλλον δὲ, ἵνα μυστι κώτερον πρὸς ὑμᾶς ἀποφθέγξωμαι, γυναικὸς τῆς Εβραίας δίκην, Λὼτ ἐκάλουν αὐτὴν (84) οἱ παλαιοί, εἰς ἀναισθησίαν μετατρέπεσθε; Λελιθωμένην ταύτην παρειλήφαμεν τὴν γυναῖκα, διὰ τὸ Σοδόμων ἐρᾷν Σοδομῖται δὲ οἱ ἄθεοι, καὶ οἱ πρὸς τὴν ἀσέβειαν ἐπ:- στρεφόμενοι, σκληροκάρδιοί τε καὶ ἠλίθιοι. Ταύτας οἴου θεόθεν ἐπιλέγεσθαί σοι τὰς φωνάς· Μὴ γὰρ οίον λίθους μὲν εἶναι ἱερὰ, καὶ ξύλα, καὶ ὄρνεα, καὶ ὄφεις, ἀνθρώπους οὐδαμή (85) · πολὺ δὲ τοὐναντίον, ἱεροὺς μὲν ὄντως τοὺς ἀνθρώπους ὑπολαμβάνετε, τὰ δὲ θηρία καὶ τοὺς λίθους ὅπερ εἰσιν. Οἱ γάρ τοι δεί λαιοι τῶν ἀνθρώπων καὶ ἄθλιοι, διὰ μὲν κόρακος καὶ κολοιοῦ νομίζουσι τὸν Θεὸν ἐμβοᾷν, διὰ δὲ ἀνθρώπου σιωπᾷν· καὶ τὸν μὲν κόρακα τετιμήκασιν, ὡς ἄγγε λον Θεοῦ· τὸν δὲ ἄνθρωπον τοῦ Θεοῦ διώκουσιν, οὐ κρώζοντα, εὐ κλώζοντα, φθεγγόμενον δὲ, οἴμοι! λο γικῶς, καὶ φιλανθρώπως κατηχοῦντα, ἀποσφάττειν ἀπανθρώπως´ ἐπιχειροῦσιν, ἐπὶ τὴν δικαιοσύνην καλοῦντα, οὔτε τὴν χάριν τὴν ἄνωθεν ἀπεκδε χόμενοι, οὔτε τὴν κόλασιν ἐκτρεπόμενοι. Οὐ γὰρ πιστεύουσι τῷ Θεῷ, οὐδὲ ἐκμανθάνουσι τὴν δύναμιν αὐτοῦ· οὗ δὴ ἄῤῥητος ἡ φιλανθρωπία, τούτου ἀχώ ρητος ή μισοπονηρία. Τρέφει δὲ ὁ μὲν θυμὸς τὴν κόλασιν, ἐπὶ ἁμαρτία· εὖ ποιεῖ δὲ ἐπὶ μετανοίᾳ ἡ φιλανθρωπία. Οικτρότατον δὲ τὸ στέρεσθαι τῆς παρὰ τοῦ Θεοῦ ἐπικουρίας. Ομμάτων μὲν οὖν ἡ πήρωσις, καὶ τῆς ἀκοῆς ἡ κώφωσις, ἀλγεινοτέρα παρὰ τὰς λοιπὰς τοῦ πονηροῦ πλεονεξίας· ἡ μὲν γὰρ αὐτῶν, ἀφῄρηται τῆς οὐρανίου προσόψεως· ἡ δὲ τῆς θείας μαθήσεως εστέρηται. Ὑμεῖς δὲ, πρὸς τὴν ἀλήθειαν ἀνάπηροι, καὶ τυφλοὶ μὲν τὸν νοῦν, κωφοὶ δὲ τὴν σύνεσιν ὄντες, οὐκ ἀλγεῖτε, οὐκ ἀγανακτεῖτε, οὐ τὸν οὐρανὸν ἰδεῖν, καὶ τὸν τοῦ οὐρανοῦ ποιητὴν αθανάτους, θνητούς, Κριός τροφεῖα ἀπέτισε. Παροιμία ἐπὶ τῶν ἀχαρίστων. Καὶ γὰρ τοὺς κριοὺς ἐκτραφέν τας φασὶ κυρίττειν τοὺς θρεψαμένους. Ο ἐστι πλήτ τειν. Α αὐτῆς τὸν ἄνδρα, Τὴν Λὼτ γυναῖκα ἐπιστραφεῖσαν μόνον ... κατέλιπεν ἀναίσθητον ὡς λίθον δείξας ἀλατί- νην. Εt ναι, Μὴ ἐπιστρεφέσθω εἰς τὰ ὀπίσω, καθάπερ ἡ Λώτ γυνή. CLEMENTIS ALEXANDRINI fuerit, Qui vero id non sentiunt, persimiles sunt istis, qui mandragoram, aliudve istiusmodi phar- macum biberunt. Deus autem vobis concedat, ut ex hoc somno tandem experrecti, ipsum percipia- tis ; nec vobis aurum, nec lapis, nec arbor, nec actio, nec affectio, nec morbus, nec metus, Deo similis videatur. Nam haud dubie B Ter' decies mille sunt in terra nullos pascente dæmones, haud quidem immortales, sed neque mortales; nec enim sensus, ac proinde mortis par- ticipes sunt; sed cum e lapide ac ligno constent, dominorum loco ab hominibus habiti, eorum vitam ope consuetudinis gravissimo dedecore atque inju- ria k alliciunt. Domini autem, inquit, est terra, et plenitudo ejus 12. Cur igitur, cum Dei bonis frueris, eorumn Dominum ignorare sustines ? Relinque @ meam terram, inquiet Deus. Ne tu aquam, quæ per me scatet, attingas. Fructus, quos ego culo, ne percipias. Nutritia, o hono, Deo repende. Dominum tuum agnosce. Tu proprium es Dei figmentum. Quod autem est ejus proprium, quo jure fiat alienum? Nam quod abalienatum est, cum privetur proprietate, privatur etiam veritate. Annon enim quodammodo ut Niobe; vel, ut magis my- stice vos alloquar, instar Hebrææ cujusdam mu- lieris, quam veteres Lot uxorem dicebant, sensu penitus estis orbati? Eam enim, quod Sodomorum amore capta esset, in lapidem conversam fuisse ac- cepimus. Sunt porro Sodomita, homines athei, et inpietati addicti, duri cordis ac stupidi. Deum cre- das hisce te verbis alloquentem audire: Ne lapides, et ligna, et aves, et serpentes, potius quam homi- pes, sacras esse res existimes: econtra, homines vere sacros, feras autem id, quod sunt, habete. Nam homines quidam miseri ac infelices per cor- vum, aut graculum clarissimam edere vocem, per hominem vero nil prorsus loqui Deum putant: ac proinde corvum, velut Dei nuntium et interpre - tem, honore afficiunt; Dei vero hominem perse - quuntur, eumque, proh nefas! qui licet, nec cro- citet, nec clocitet, tamen e ratione loquitur, eosque perhumaniter erudit, et ad colendam justitiam im- pellit, inhumaniter occidere conantur, nec spe cα- lestis gratiæ, nec supplicii metu præpediti. Nec enim Deo fidem adhibent, aut ejus potentiam intelligunt. D Cujus porro amor erga homines verbis exprimi non potest is quanto odio scelera prosequatur, mente concipi nequit. Quemadmodum autem ira × P. ED. POTTER, ED. PARIS. "Psal. xxш1, 1, Cor. x, 28. Dicit auctor, damones non esse vere nec tamen sed penitus vita carentes. dictum, Suidas, Aries mercedem pro alimentis persolvit. Pro- verbium in ingratus. Aiunt enim arietes, postquam enutriti ad adultam ætatem pervenerunt, cornu pelere cos, qui ipsos abuerant. c C censet ex Genes. cap. xix. Mula- tione opus non est, si Aút genitivo seu possessivo casu accipiamus, ut non seniel infra. SYLBURG. Sic Strom. 1, p. : Uxorem Lot, quod iantum retro se convertis- set, reliquit sine sensu, salis petram factam. Strom. p.756. Ne ad ea, qua retro sunt, converta- tur, sicut uxor Lot . (82) Μὴ μετ. Μὴ δὲ μετ. Νον. (83) Τα τροφεία. Respicit proverbiale quoddam (84) Αὼτ ἐκάλουν αυτήν. Pro αὐτήν A legendum (85) Οὐδαμή. Δὲ μή. Νον.
PG 8:227Οὐ γὰρ ἂν οὕτως ἐν ὀλίγῳ χρόνῳ τοσοῦτον ἔργον ἄνευ θείας κομιδῆς ἐξήνυσεν ὁ κύριος, ὄψει καταφρονούμενος, ἔργῳ προσκυνούμενος, ὁ καθάρσιος καὶ σωτήριος καὶ μειλίχιος, ὁ θεῖος λόγος, ὁ φανερώτατος ὄντως θεός, ὁ τῷ δεσπότῃ τῶν ὅλων ἐξισωθείς, ὅτι ἦν υἱὸς αὐτοῦ καὶ «ὁ λόγος ἦν ἐν τῷ θεῷ», οὔθ’ ὅτε τὸ πρῶτον προεκηρύχθη, ἀπιστηθείς, οὔθ’ ὅτε τὸ ἀνθρώπου προσωπεῖον ἀναλαβὼν καὶ σαρκὶ ἀναπλασάμενος τὸ σωτήριον δρᾶμα τῆς ἀνθρωπότητος ὑπεκρίνετο, ἀγνοηθείς· γνήσιος γὰρ ἦν ἀγωνιστὴς καὶ τοῦ πλάσματος συναγωνιστής, τάχιστα δὲ εἰς πάντας ἀνθρώπους διαδοθεὶς θᾶττον ἡλίου ἐξ αὐτῆς ἀνατείλας τῆς πατρικῆς βουλήσεως, ῥᾷστα ἡμῖν ἐπέλαμψε, τὸν θεόν, ὅθεν τε ἦν αὐτὸς καὶ ὃς ἦν, δι’ ὧν ἐδίδαξεν καὶ ἐνεδείξατο, παραςτησάμενος, ὁ σπονδοφόρος καὶ διαλλακτὴς καὶ σωτὴρ ἡμῶν λόγος, πηγὴ ζωοποιός, εἰρηνική, ἐπὶ πᾶν τὸ πρόσωπον τῆς γῆς χεόμενος, δι’ ὃν ὡς ἔπος εἰπεῖν τὰ πάντα ἤδη πέλαγος γέγονεν ἀγαθῶν. Μικρὸν δέ, εἰ βούλει, ἄνωθεν ἄθρει τὴν θείαν εὐεργεσίαν. Ὁ πρῶτος ὅτε ἐν παραδείσῳ ἔπαιζε λελυμένος, ἔτι παιδίον ἦν τοῦ θεοῦ·ετε (95) ενώπιον αὐτοῦ πάσας τὰς καρδίας ὑμῶν, Ρ. ΕΙ›. σας καιροὺς τῆς πονηρίας, Πρὸς τοὺς καινούς τῆς πονηρίας, λέγει, ἐλεεῖ. πρὸς τοὺς καινοὺς τῆς πονηρίας (96), λέγει, ἐλεεῖ, καὶ δικαιοσύνης πληροί. Πίστευσον (97), ἀνθρώπῳ καὶ Θεῷ· πίστευσον, ἄνθρωπε, τῷ παθόντι, καὶ προσκυνουμένῳ Θεῷ ζῶντι. Πιστεύσατε, οἱ δούλοι, τῷ νεκρῷ· πάντες ἄνθρωποι, πιστεύσατε μόνῳ τῷ πάντων ἀνθρώπων Θεῷ. Πιστεύσατε, καὶ μισθὸν λάβετε σωτηρίαν· ἐκζητήσατε τὸν Θεὸν, καὶ ζής σεται ἡ ψυχὴ ὑμῶν. Ὁ ἐκζητῶν τὸν Θεὸν τὴν ἰδίαν πολυπραγμονεῖ σωτηρίαν. Εὗρες τὸν Θεόν ; ἔχεις τὴν ζωήν. Ζητήσωμεν οὖν, ἵνα καὶ ζήσωμεν. Ο μισθὸς τῆς εὑρέσεως ζωή παρὰ Θεῷ. ᾿Αγαλλιά- σθωσαν καὶ εὐφρανθήτωσαν ἐπὶ σοὶ πάντες οἱ ζητοῦντές σε· καὶ λεγέτωσαν διὰ παντὸς (98), Μεγαλυνθήτω ὁ Θεός. Καλὸς ὕμνος (99) τοῦ Θεοῦ, Β αθάνατος άνθρωπος, δικαιοσύνῃ οἰκοδομούμενος, ἐν ᾧ τὰ λόγια τῆς ἀληθείας ἐγκεχάρακται. Ποῦ γὰρ ἀλλαχόθι ἢ ἐν σώφρονι ψυχῇ δικαιοσύνην έγγρα πτέον; ποῦ ἀγάπην; αἰδῶ δὲ ποῦ; πραότητα δὲ ποῦ; Ταύτας, οἶμαι, τὰς θείας γραφάς εναποσφρα γισαμένους χρὴ τῇ ψυχῇ, καλὸν ἀφετήριον σοφίας (1) ἡγεῖσθαι τοῖς ἐφ᾽ ὁτιοῦν τοῦ βίου τραφεῖσι (2) μέρος, ὅρμον τε τὸν αὐτὸν ἀκύμονα σωτηρίας σοφίαν νομί ζειν· δι᾿ ἣν ἀγαθοὶ μὲν πατέρες τέκνων οἱ τῷ Πατρὶ προσδεδραμηκότες, ἀγαθοὶ δὲ γονεῖς υἱέσιν (3) οἱ τὸν Υἱὸν νενοηκότες· ἀγαθοὶ δὲ ἄνδρες γυναικῶν οἱ μετ μνημένοι τοῦ Νυμφίου· ἀγαθοὶ δὲ οἱκετῶν δεσπόται οἱ τῆς ἐσχάτης δουλείας λελυτρωμένοι. "Ω μακαριώ τερα τῆς ἐν ἀνθρώποις πλάνης τὰ θηρία! ὰ ἐπινέ- μεται τὴν ἄγνοιαν, ὡς ὑμεῖς, οὐχ ὑποκρίνεται δὲ τὴν ἀλήθειαν. Οὐκ ἔστι παρ' αὐτοῖς κολάκων γένη οὐ δεισιδαιμονοῦσιν ἰχθύες· οὐκ εἰδωλολατρεῖ τὰ ὄρνεα ἕνα. Μόνον ἐκπλήττεται τὸν οὐρανὸν, ἐπεὶ Θεὸν νοῆσαι μὴ δύναται, ἀπηξιωμένα τοῦ λόγου. Εἶτ' οὐκ αἰσχύνεσθε, καὶ τῶν ἀλόγων σφᾶς αὐτοὺς ἀλογω- τέρους πεποιηκότες, οι διὰ τοσούτων ἡλικιῶν ἐν ἀθεότητι κατατέτριφθε; Παίδες γεγόνατε, εἶτα μει ράχια, εἶτα ἔφηβοι, εἶτα ἄνδρες· χρηστοὶ δὲ οὐδέ ποτε. Κἂν τὸ γῆρας (4) αιδέσθητε, ἐπὶ δυσμαῖς τοῦ βίου γενόμενοι· σωφρονήσατε κἂν ἐπὶ τέλει του βίου· τὸν Θεὸν ἐπίγνωτε· ὡς δὴ τὸ τέλος ὑμῖν τοῦ καινὸν ᾆσμα, ἀφετηρίου ὅρμου, ἐπιτέτραπται ἐπιτέθραπται. τρέπω τρέφω εὐμετάβολοι. στοιχία υἱοί, υἱεῖς, γο νεῦσιν. Νον. : Κἂν τὸ γῆρας αιδέσθητε, ἐπὶ δυσμαῖς τοῦ βίου γενόμενοι, σωφρονήσατε· κἂν ἐπὶ τέλει τοῦ βίου, τὸν Θεὸν ἐπίγνωτε, ὡς, κ. τ. λ. CLEMENTIS ALEXANDRINI serpentes, replare: nam inimici Domini pulversm A Lingent, ait Scriptura 16. A terra ad ætherem oculos attollite, suspicite in coelum, admiremini, desinite insidiari calcanco justorum, et viam veritatis im- pedire. Estote prudentes et innoxii; fortasse Domi- nus utique vobis dabit pennam simplicitatis (is enim terrigenas pennis instruere constituit), ut ex his latibulis evadentes, cœlos habitetis. Nos tan- tummodo toto corde pœnitentiam agamus, ut totuin nostrum cor Dominum recipere valeat. Sperale in ipsum, inquit, tota populi congregatio; effundite coram ipso omnia corda vestra 18, ad recentes ab impietate ait ; miseretur, et implet justitia. Crede, * homo, homini et Deo. Crede, homo, Deo viventi, ☑ qui passus est, et adoratur. Credite, servi, mortuo. Credite ei, universi homines, qui solus est Deus ex universis hominibus. Credite, et mercedem accipite salutem. Quærite Deum, et vivet anima vestra 19. Qui Deum quærit, de propria salute sollicitus est. Invenisti Deum? habes vitam. Quæramus igitur, ut vivamus. Inventionis merces est vita apud Deum. Etsultent et lætentur in te omnes, qui te quærunt; et dicant perpetuo, Magnifcetur Deus ". Optimus Dei hymnus est immortalis homo, qui justitia instructus est, et in animo suo oracula veritatis habet insculpta. Ubi enim, præterquam in sapiente animia, inscribenda est justitia ? ubi charitas? ubi pudor? ubi mansuetudo? Quorum autem animæ his divinis characteribus signatæ fuerint, eos, ut ego quidem existimo, oportet putare se nactos esse optimos sapientiæ carceres, unde in quosvis vitæ casus emittantur; eamdenique tutissimum salutis portum existimare; per quam quidem li- beris contingunt boni patres, qui ad Patrem con- fugerunt; patribus autem boni filii, qui Filium cognoverunt; uxoribus etiam boni mariti, qui Sponsi meminerunt; servis denique, boni domini, qui sunt ab extrema servitute liberati. O bestias hominibus, qui hoc errore ducuntur, beatiores ! Quæ quidem perinde ac vos in ignoratione versantur: nequaquam autem mentiuntur veritatem. * ED. POTTER, PARIS. Psal. LXIX, se Psal. LXIX, 5. 33. deest, ibid. temporibus iniquis, Sylb., Flor., Heins. Recentiores edit: alteram lectionem exhibent, Herveti conjecturam secuti, quam firniat Nov. Posset etiam sic distingui : Ad novos, hoc est a peccatis ad pietatein nuper conversos, dicit, impro- bitatis miseretur. trin hoc loco Christum non modo hominem, sed et Deum, Deum illum viventem, qui adoratur (quæ manifesta est veri Dei periphrasis), denique, unicum hominum omnium Deumi pronuntiare, › Defens. Fid. Nicæn., sect. 2, cap. 6. Lxx1, 9. Petr. 11, 2. Psal. LXI, 9. ⚫ Psal. superius vocavit p. 6. C prastulerim, quia respondet posteriori hujus sen- Dientie membro. Vult enim Clemens, veram sapien- tiam esse utriusque, et loco ha- bendam; quod ab ea scilicet incipiendum, et in ea desinendum sit. molum superius pro Sunt enim casus verborum et valde Conf. sup. not. 57. requirit, ut scribamus vel Saltem senectutem reveremini : jam ad occasum vita provecti, resipi scite; saltem in fine vitæ Deum agnoscite, ut vite finis fiat vobis salutis principium. I (95) Εκχέετε. Ἐκχέατε Bibl. Græc. Mor, πά- (96) Πρὸς τοὺς καινοὺς τῆς που. Πρὸς τοὺς (97) Πίστευσον. Observavit Cl. Bullus, Clemen- (98) Διὰ παντός. Διαπαντός Bibl. Græc. (99) Καλὸς ὕμνος. Simili allusione Christum (1) Σοφίας. Σοφίαν Νον. Quam lectionem recepta (2) Τραφεῖσι. Scribe τραπείσι, α τρέπω. Quemad (3) Γονεῖς υἱέσιν. Harum sententiarum άντι- (4) Κἂν τὸ γ. Hæc malim sic distinguere cum
ὅτε δὲ ὑποπίπτων ἡδονῇ (ὄφις ἀλληγορεῖται ἡδονὴ ἐπὶ γαστέρα ἕρπουσα, κακία γηί̈νη, εἰς ὕλας στρεφομένη) παρήγετο ἐπιθυμίαις, ὁ παῖς ἀνδριζόμενος ἀπειθείᾳ καὶ παρακούσας τοῦ πατρὸς ᾐσχύνετο τὸν θεόν. Οἷον ἴσχυσεν ἡδονή· ὁ δι’ ἁπλότητα λελυμένος ἄνθρωπος ἁμαρτίαις εὑρέθη δεδεμένος. Τῶν δεσμῶν λῦσαι τοῦτον ὁ κύριος αὖθις ἠθέλησεν, καὶ σαρκὶ ἐνδεθείς (μυστήριον θεῖον τοῦτο) τὸν ὄφιν ἐχειρώσατο καὶ τὸν τύραννον ἐδουλώσατο, τὸν θάνατον, καί, τὸ παραδοξότατον, ἐκεῖνον τὸν ἄνθρωπον τὸν ἡδονῇ πεπλανημένον, τὸν τῇ φθορᾷ δεδεμένον, χερσὶν ἡπλωμέναις ἔδειξε λελυμένον. Ὢ θαύματος μυστικοῦ· κέκλιται μὲν ὁ κύριος, ἀνέστη δὲ ἄνθρωπος καὶ ὁ ἐκ τοῦ παραδείσου πεσὼν μεῖζον ὑπακοῆς ἆθλον, οὐρανούς, ἀπολαμβάνει. Διό μοι δοκεῖ, ἐπεὶ αὐτὸς ἧκεν ὡς ἡμᾶς οὐρανόθεν ὁ λόγος, ἡμᾶς ἐπ’ ἀνθρωπίνην ἰέναι μὴ χρῆναι διδασκαλίαν ἔτι, Ἀθήνας καὶ τὴν ἄλλην Ἑλλάδα, πρὸς δὲ καὶ Ἰωνίαν πολυπραγμονοῦντας. Εἰ γὰρ ἡμῖν ὁ διδάσκαλος ὁ πληρώσας τὰ πάντα δυνάμεσιν ἁγίαις, δημιουργίᾳ σωτηρίᾳ εὐεργεσίᾳ, νομοθεσίᾳ προφητείᾳ διδασκαλίᾳ, πάντα νῦν ὁ διδάσκαλος κατηχεῖ, καὶ τὸ πᾶν ἤδη Ἀθῆναι καὶ Ἑλλὰς γέγονεν τῷ λόγῳ.ετε (95) ενώπιον αὐτοῦ πάσας τὰς καρδίας ὑμῶν, Ρ. ΕΙ›. σας καιροὺς τῆς πονηρίας, Πρὸς τοὺς καινούς τῆς πονηρίας, λέγει, ἐλεεῖ. πρὸς τοὺς καινοὺς τῆς πονηρίας (96), λέγει, ἐλεεῖ, καὶ δικαιοσύνης πληροί. Πίστευσον (97), ἀνθρώπῳ καὶ Θεῷ· πίστευσον, ἄνθρωπε, τῷ παθόντι, καὶ προσκυνουμένῳ Θεῷ ζῶντι. Πιστεύσατε, οἱ δούλοι, τῷ νεκρῷ· πάντες ἄνθρωποι, πιστεύσατε μόνῳ τῷ πάντων ἀνθρώπων Θεῷ. Πιστεύσατε, καὶ μισθὸν λάβετε σωτηρίαν· ἐκζητήσατε τὸν Θεὸν, καὶ ζής σεται ἡ ψυχὴ ὑμῶν. Ὁ ἐκζητῶν τὸν Θεὸν τὴν ἰδίαν πολυπραγμονεῖ σωτηρίαν. Εὗρες τὸν Θεόν ; ἔχεις τὴν ζωήν. Ζητήσωμεν οὖν, ἵνα καὶ ζήσωμεν. Ο μισθὸς τῆς εὑρέσεως ζωή παρὰ Θεῷ. ᾿Αγαλλιά- σθωσαν καὶ εὐφρανθήτωσαν ἐπὶ σοὶ πάντες οἱ ζητοῦντές σε· καὶ λεγέτωσαν διὰ παντὸς (98), Μεγαλυνθήτω ὁ Θεός. Καλὸς ὕμνος (99) τοῦ Θεοῦ, Β αθάνατος άνθρωπος, δικαιοσύνῃ οἰκοδομούμενος, ἐν ᾧ τὰ λόγια τῆς ἀληθείας ἐγκεχάρακται. Ποῦ γὰρ ἀλλαχόθι ἢ ἐν σώφρονι ψυχῇ δικαιοσύνην έγγρα πτέον; ποῦ ἀγάπην; αἰδῶ δὲ ποῦ; πραότητα δὲ ποῦ; Ταύτας, οἶμαι, τὰς θείας γραφάς εναποσφρα γισαμένους χρὴ τῇ ψυχῇ, καλὸν ἀφετήριον σοφίας (1) ἡγεῖσθαι τοῖς ἐφ᾽ ὁτιοῦν τοῦ βίου τραφεῖσι (2) μέρος, ὅρμον τε τὸν αὐτὸν ἀκύμονα σωτηρίας σοφίαν νομί ζειν· δι᾿ ἣν ἀγαθοὶ μὲν πατέρες τέκνων οἱ τῷ Πατρὶ προσδεδραμηκότες, ἀγαθοὶ δὲ γονεῖς υἱέσιν (3) οἱ τὸν Υἱὸν νενοηκότες· ἀγαθοὶ δὲ ἄνδρες γυναικῶν οἱ μετ μνημένοι τοῦ Νυμφίου· ἀγαθοὶ δὲ οἱκετῶν δεσπόται οἱ τῆς ἐσχάτης δουλείας λελυτρωμένοι. "Ω μακαριώ τερα τῆς ἐν ἀνθρώποις πλάνης τὰ θηρία! ὰ ἐπινέ- μεται τὴν ἄγνοιαν, ὡς ὑμεῖς, οὐχ ὑποκρίνεται δὲ τὴν ἀλήθειαν. Οὐκ ἔστι παρ' αὐτοῖς κολάκων γένη οὐ δεισιδαιμονοῦσιν ἰχθύες· οὐκ εἰδωλολατρεῖ τὰ ὄρνεα ἕνα. Μόνον ἐκπλήττεται τὸν οὐρανὸν, ἐπεὶ Θεὸν νοῆσαι μὴ δύναται, ἀπηξιωμένα τοῦ λόγου. Εἶτ' οὐκ αἰσχύνεσθε, καὶ τῶν ἀλόγων σφᾶς αὐτοὺς ἀλογω- τέρους πεποιηκότες, οι διὰ τοσούτων ἡλικιῶν ἐν ἀθεότητι κατατέτριφθε; Παίδες γεγόνατε, εἶτα μει ράχια, εἶτα ἔφηβοι, εἶτα ἄνδρες· χρηστοὶ δὲ οὐδέ ποτε. Κἂν τὸ γῆρας (4) αιδέσθητε, ἐπὶ δυσμαῖς τοῦ βίου γενόμενοι· σωφρονήσατε κἂν ἐπὶ τέλει του βίου· τὸν Θεὸν ἐπίγνωτε· ὡς δὴ τὸ τέλος ὑμῖν τοῦ καινὸν ᾆσμα, ἀφετηρίου ὅρμου, ἐπιτέτραπται ἐπιτέθραπται. τρέπω τρέφω εὐμετάβολοι. στοιχία υἱοί, υἱεῖς, γο νεῦσιν. Νον. : Κἂν τὸ γῆρας αιδέσθητε, ἐπὶ δυσμαῖς τοῦ βίου γενόμενοι, σωφρονήσατε· κἂν ἐπὶ τέλει τοῦ βίου, τὸν Θεὸν ἐπίγνωτε, ὡς, κ. τ. λ. CLEMENTIS ALEXANDRINI serpentes, replare: nam inimici Domini pulversm A Lingent, ait Scriptura 16. A terra ad ætherem oculos attollite, suspicite in coelum, admiremini, desinite insidiari calcanco justorum, et viam veritatis im- pedire. Estote prudentes et innoxii; fortasse Domi- nus utique vobis dabit pennam simplicitatis (is enim terrigenas pennis instruere constituit), ut ex his latibulis evadentes, cœlos habitetis. Nos tan- tummodo toto corde pœnitentiam agamus, ut totuin nostrum cor Dominum recipere valeat. Sperale in ipsum, inquit, tota populi congregatio; effundite coram ipso omnia corda vestra 18, ad recentes ab impietate ait ; miseretur, et implet justitia. Crede, * homo, homini et Deo. Crede, homo, Deo viventi, ☑ qui passus est, et adoratur. Credite, servi, mortuo. Credite ei, universi homines, qui solus est Deus ex universis hominibus. Credite, et mercedem accipite salutem. Quærite Deum, et vivet anima vestra 19. Qui Deum quærit, de propria salute sollicitus est. Invenisti Deum? habes vitam. Quæramus igitur, ut vivamus. Inventionis merces est vita apud Deum. Etsultent et lætentur in te omnes, qui te quærunt; et dicant perpetuo, Magnifcetur Deus ". Optimus Dei hymnus est immortalis homo, qui justitia instructus est, et in animo suo oracula veritatis habet insculpta. Ubi enim, præterquam in sapiente animia, inscribenda est justitia ? ubi charitas? ubi pudor? ubi mansuetudo? Quorum autem animæ his divinis characteribus signatæ fuerint, eos, ut ego quidem existimo, oportet putare se nactos esse optimos sapientiæ carceres, unde in quosvis vitæ casus emittantur; eamdenique tutissimum salutis portum existimare; per quam quidem li- beris contingunt boni patres, qui ad Patrem con- fugerunt; patribus autem boni filii, qui Filium cognoverunt; uxoribus etiam boni mariti, qui Sponsi meminerunt; servis denique, boni domini, qui sunt ab extrema servitute liberati. O bestias hominibus, qui hoc errore ducuntur, beatiores ! Quæ quidem perinde ac vos in ignoratione versantur: nequaquam autem mentiuntur veritatem. * ED. POTTER, PARIS. Psal. LXIX, se Psal. LXIX, 5. 33. deest, ibid. temporibus iniquis, Sylb., Flor., Heins. Recentiores edit: alteram lectionem exhibent, Herveti conjecturam secuti, quam firniat Nov. Posset etiam sic distingui : Ad novos, hoc est a peccatis ad pietatein nuper conversos, dicit, impro- bitatis miseretur. trin hoc loco Christum non modo hominem, sed et Deum, Deum illum viventem, qui adoratur (quæ manifesta est veri Dei periphrasis), denique, unicum hominum omnium Deumi pronuntiare, › Defens. Fid. Nicæn., sect. 2, cap. 6. Lxx1, 9. Petr. 11, 2. Psal. LXI, 9. ⚫ Psal. superius vocavit p. 6. C prastulerim, quia respondet posteriori hujus sen- Dientie membro. Vult enim Clemens, veram sapien- tiam esse utriusque, et loco ha- bendam; quod ab ea scilicet incipiendum, et in ea desinendum sit. molum superius pro Sunt enim casus verborum et valde Conf. sup. not. 57. requirit, ut scribamus vel Saltem senectutem reveremini : jam ad occasum vita provecti, resipi scite; saltem in fine vitæ Deum agnoscite, ut vite finis fiat vobis salutis principium. I (95) Εκχέετε. Ἐκχέατε Bibl. Græc. Mor, πά- (96) Πρὸς τοὺς καινοὺς τῆς που. Πρὸς τοὺς (97) Πίστευσον. Observavit Cl. Bullus, Clemen- (98) Διὰ παντός. Διαπαντός Bibl. Græc. (99) Καλὸς ὕμνος. Simili allusione Christum (1) Σοφίας. Σοφίαν Νον. Quam lectionem recepta (2) Τραφεῖσι. Scribe τραπείσι, α τρέπω. Quemad (3) Γονεῖς υἱέσιν. Harum sententiarum άντι- (4) Κἂν τὸ γ. Hæc malim sic distinguere cum
Οὐ γὰρ δὴ μύθῳ μὲν ἐπιστεύετε ποιητικῷ τὸν Μίνω τὸν Κρῆτα τοῦ Διὸς ὀαριστὴν ἀναγράφοντι, ἡμᾶς δὲ ἀπιστήσετε μαθητὰς θεοῦ γεγονότας, τὴν ὄντως ἀληθῆ σοφίαν ἐπανῃρημένους, ἣν φιλοσοφίας ἄκροι μόνον ᾐνίξαντο, οἱ δὲ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ καὶ κατειλήφασι καὶ ἀνεκήρυξαν. Καὶ δὴ καὶ πᾶς, ὡς ἔπος εἰπεῖν, ὁ Χριστὸς οὐ μερίζεται· οὔτε βάρβαρός ἐστιν οὔτε Ἰουδαῖος οὔτε Ἕλλην, οὐκ ἄρρεν, οὐ θῆλυ· καινὸς δὲ ἄνθρωπος θεοῦ πνεύματι ἁγίῳ μεταπεπλασμένος. Εἶθ’ αἱ μὲν ἄλλαι συμβουλαί τε καὶ ὑποθῆκαι λυπραὶ καὶ περὶ τῶν ἐπὶ μέρους εἰσίν, εἰ γαμητέον, εἰ πολιτευτέον, εἰ παιδοποιητέον· καθολικὴ δὲ ἄρα προτροπὴ μόνη καὶ πρὸς ὅλον δηλαδὴ τὸν βίον, ἐν παντὶ καιρῷ, ἐν πάσῃ περιστάσει πρὸς τὸ κυριώτατον τέλος, τὴν ζωήν, συντείνουσα ἡ θεοσέβεια· καθ’ ὃ καὶ μόνον ἐπάναγκές ἐστι ζῆν, ἵνα ζήσωμεν ἀεί· φιλοσοφία δέ, ᾗ φασιν οἱ πρεσβύτεροι, πολυχρόνιός ἐστι συμβουλή, σοφίας ἀίδιον μνηστευομένη ἔρωτα· «ἐντολὴ δὲ κυρίου τηλαυγής, φωτίζουσα ὀφθαλμούς». Ἀπόλαβε τὸν Χριστόν, ἀπόλαβε τὸ βλέπειν, ἀπόλαβέ σου τὸ φῶς, ὄφρ’ εὖ γινώσκοις ἠμὲν θεὸν ἠδὲ καὶ ἄνδρα.ετε (95) ενώπιον αὐτοῦ πάσας τὰς καρδίας ὑμῶν, Ρ. ΕΙ›. σας καιροὺς τῆς πονηρίας, Πρὸς τοὺς καινούς τῆς πονηρίας, λέγει, ἐλεεῖ. πρὸς τοὺς καινοὺς τῆς πονηρίας (96), λέγει, ἐλεεῖ, καὶ δικαιοσύνης πληροί. Πίστευσον (97), ἀνθρώπῳ καὶ Θεῷ· πίστευσον, ἄνθρωπε, τῷ παθόντι, καὶ προσκυνουμένῳ Θεῷ ζῶντι. Πιστεύσατε, οἱ δούλοι, τῷ νεκρῷ· πάντες ἄνθρωποι, πιστεύσατε μόνῳ τῷ πάντων ἀνθρώπων Θεῷ. Πιστεύσατε, καὶ μισθὸν λάβετε σωτηρίαν· ἐκζητήσατε τὸν Θεὸν, καὶ ζής σεται ἡ ψυχὴ ὑμῶν. Ὁ ἐκζητῶν τὸν Θεὸν τὴν ἰδίαν πολυπραγμονεῖ σωτηρίαν. Εὗρες τὸν Θεόν ; ἔχεις τὴν ζωήν. Ζητήσωμεν οὖν, ἵνα καὶ ζήσωμεν. Ο μισθὸς τῆς εὑρέσεως ζωή παρὰ Θεῷ. ᾿Αγαλλιά- σθωσαν καὶ εὐφρανθήτωσαν ἐπὶ σοὶ πάντες οἱ ζητοῦντές σε· καὶ λεγέτωσαν διὰ παντὸς (98), Μεγαλυνθήτω ὁ Θεός. Καλὸς ὕμνος (99) τοῦ Θεοῦ, Β αθάνατος άνθρωπος, δικαιοσύνῃ οἰκοδομούμενος, ἐν ᾧ τὰ λόγια τῆς ἀληθείας ἐγκεχάρακται. Ποῦ γὰρ ἀλλαχόθι ἢ ἐν σώφρονι ψυχῇ δικαιοσύνην έγγρα πτέον; ποῦ ἀγάπην; αἰδῶ δὲ ποῦ; πραότητα δὲ ποῦ; Ταύτας, οἶμαι, τὰς θείας γραφάς εναποσφρα γισαμένους χρὴ τῇ ψυχῇ, καλὸν ἀφετήριον σοφίας (1) ἡγεῖσθαι τοῖς ἐφ᾽ ὁτιοῦν τοῦ βίου τραφεῖσι (2) μέρος, ὅρμον τε τὸν αὐτὸν ἀκύμονα σωτηρίας σοφίαν νομί ζειν· δι᾿ ἣν ἀγαθοὶ μὲν πατέρες τέκνων οἱ τῷ Πατρὶ προσδεδραμηκότες, ἀγαθοὶ δὲ γονεῖς υἱέσιν (3) οἱ τὸν Υἱὸν νενοηκότες· ἀγαθοὶ δὲ ἄνδρες γυναικῶν οἱ μετ μνημένοι τοῦ Νυμφίου· ἀγαθοὶ δὲ οἱκετῶν δεσπόται οἱ τῆς ἐσχάτης δουλείας λελυτρωμένοι. "Ω μακαριώ τερα τῆς ἐν ἀνθρώποις πλάνης τὰ θηρία! ὰ ἐπινέ- μεται τὴν ἄγνοιαν, ὡς ὑμεῖς, οὐχ ὑποκρίνεται δὲ τὴν ἀλήθειαν. Οὐκ ἔστι παρ' αὐτοῖς κολάκων γένη οὐ δεισιδαιμονοῦσιν ἰχθύες· οὐκ εἰδωλολατρεῖ τὰ ὄρνεα ἕνα. Μόνον ἐκπλήττεται τὸν οὐρανὸν, ἐπεὶ Θεὸν νοῆσαι μὴ δύναται, ἀπηξιωμένα τοῦ λόγου. Εἶτ' οὐκ αἰσχύνεσθε, καὶ τῶν ἀλόγων σφᾶς αὐτοὺς ἀλογω- τέρους πεποιηκότες, οι διὰ τοσούτων ἡλικιῶν ἐν ἀθεότητι κατατέτριφθε; Παίδες γεγόνατε, εἶτα μει ράχια, εἶτα ἔφηβοι, εἶτα ἄνδρες· χρηστοὶ δὲ οὐδέ ποτε. Κἂν τὸ γῆρας (4) αιδέσθητε, ἐπὶ δυσμαῖς τοῦ βίου γενόμενοι· σωφρονήσατε κἂν ἐπὶ τέλει του βίου· τὸν Θεὸν ἐπίγνωτε· ὡς δὴ τὸ τέλος ὑμῖν τοῦ καινὸν ᾆσμα, ἀφετηρίου ὅρμου, ἐπιτέτραπται ἐπιτέθραπται. τρέπω τρέφω εὐμετάβολοι. στοιχία υἱοί, υἱεῖς, γο νεῦσιν. Νον. : Κἂν τὸ γῆρας αιδέσθητε, ἐπὶ δυσμαῖς τοῦ βίου γενόμενοι, σωφρονήσατε· κἂν ἐπὶ τέλει τοῦ βίου, τὸν Θεὸν ἐπίγνωτε, ὡς, κ. τ. λ. CLEMENTIS ALEXANDRINI serpentes, replare: nam inimici Domini pulversm A Lingent, ait Scriptura 16. A terra ad ætherem oculos attollite, suspicite in coelum, admiremini, desinite insidiari calcanco justorum, et viam veritatis im- pedire. Estote prudentes et innoxii; fortasse Domi- nus utique vobis dabit pennam simplicitatis (is enim terrigenas pennis instruere constituit), ut ex his latibulis evadentes, cœlos habitetis. Nos tan- tummodo toto corde pœnitentiam agamus, ut totuin nostrum cor Dominum recipere valeat. Sperale in ipsum, inquit, tota populi congregatio; effundite coram ipso omnia corda vestra 18, ad recentes ab impietate ait ; miseretur, et implet justitia. Crede, * homo, homini et Deo. Crede, homo, Deo viventi, ☑ qui passus est, et adoratur. Credite, servi, mortuo. Credite ei, universi homines, qui solus est Deus ex universis hominibus. Credite, et mercedem accipite salutem. Quærite Deum, et vivet anima vestra 19. Qui Deum quærit, de propria salute sollicitus est. Invenisti Deum? habes vitam. Quæramus igitur, ut vivamus. Inventionis merces est vita apud Deum. Etsultent et lætentur in te omnes, qui te quærunt; et dicant perpetuo, Magnifcetur Deus ". Optimus Dei hymnus est immortalis homo, qui justitia instructus est, et in animo suo oracula veritatis habet insculpta. Ubi enim, præterquam in sapiente animia, inscribenda est justitia ? ubi charitas? ubi pudor? ubi mansuetudo? Quorum autem animæ his divinis characteribus signatæ fuerint, eos, ut ego quidem existimo, oportet putare se nactos esse optimos sapientiæ carceres, unde in quosvis vitæ casus emittantur; eamdenique tutissimum salutis portum existimare; per quam quidem li- beris contingunt boni patres, qui ad Patrem con- fugerunt; patribus autem boni filii, qui Filium cognoverunt; uxoribus etiam boni mariti, qui Sponsi meminerunt; servis denique, boni domini, qui sunt ab extrema servitute liberati. O bestias hominibus, qui hoc errore ducuntur, beatiores ! Quæ quidem perinde ac vos in ignoratione versantur: nequaquam autem mentiuntur veritatem. * ED. POTTER, PARIS. Psal. LXIX, se Psal. LXIX, 5. 33. deest, ibid. temporibus iniquis, Sylb., Flor., Heins. Recentiores edit: alteram lectionem exhibent, Herveti conjecturam secuti, quam firniat Nov. Posset etiam sic distingui : Ad novos, hoc est a peccatis ad pietatein nuper conversos, dicit, impro- bitatis miseretur. trin hoc loco Christum non modo hominem, sed et Deum, Deum illum viventem, qui adoratur (quæ manifesta est veri Dei periphrasis), denique, unicum hominum omnium Deumi pronuntiare, › Defens. Fid. Nicæn., sect. 2, cap. 6. Lxx1, 9. Petr. 11, 2. Psal. LXI, 9. ⚫ Psal. superius vocavit p. 6. C prastulerim, quia respondet posteriori hujus sen- Dientie membro. Vult enim Clemens, veram sapien- tiam esse utriusque, et loco ha- bendam; quod ab ea scilicet incipiendum, et in ea desinendum sit. molum superius pro Sunt enim casus verborum et valde Conf. sup. not. 57. requirit, ut scribamus vel Saltem senectutem reveremini : jam ad occasum vita provecti, resipi scite; saltem in fine vitæ Deum agnoscite, ut vite finis fiat vobis salutis principium. I (95) Εκχέετε. Ἐκχέατε Bibl. Græc. Mor, πά- (96) Πρὸς τοὺς καινοὺς τῆς που. Πρὸς τοὺς (97) Πίστευσον. Observavit Cl. Bullus, Clemen- (98) Διὰ παντός. Διαπαντός Bibl. Græc. (99) Καλὸς ὕμνος. Simili allusione Christum (1) Σοφίας. Σοφίαν Νον. Quam lectionem recepta (2) Τραφεῖσι. Scribe τραπείσι, α τρέπω. Quemad (3) Γονεῖς υἱέσιν. Harum sententiarum άντι- (4) Κἂν τὸ γ. Hæc malim sic distinguere cum
«Γλυκὺς» ὁ λόγος ὁ φωτίσας ἡμᾶς «ὑπὲρ χρυσίον καὶ λίθον τίμιον· ποθεινός ἐστιν ὑπὲρ μέλι καὶ κηρίον.» Πῶς γὰρ οὐ ποθεινὸς ὁ τὸν ἐν σκότει κατορωρυγμένον νοῦν ἐναργῆ ποιησάμενος καὶ τὰ «φωσφόρα» τῆς ψυχῆς ἀποξύνας «ὄμματα»; Καὶ γὰρ ὥσπερ «ἡλίου μὴ ὄντος ἕνεκα τῶν ἄλλων ἄστρων νὺξ ἂν ἦν τὰ πάντα», οὕτως εἰ μὴ τὸν λόγον ἔγνωμεν καὶ τούτῳ κατηυγάσθημεν, οὐδὲν ἂν τῶν σιτευομένων ὀρνίθων ἐλειπόμεθα, ἐν σκότει πιαινόμενοι καὶ θανάτῳ τρεφόμενοι. Χωρήσωμεν τὸ φῶς, ἵνα χωρήσωμεν τὸν θεόν· χωρήσωμεν τὸ φῶς καὶ μαθητεύσωμεν τῷ κυρίῳ. Τοῦτό τοι καὶ ἐπήγγελται τῷ πατρὶ «διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου· ἐν μέσῳ ἐκκλησίας ὑμνήσω σε». Ὕμνησον καὶ διήγησαί μοι τὸν πατέρα σου τὸν θεόν· σώσει σου τὰ διηγήματα, παιδεύσει με ἡ ᾠδή. Ὡς μέχρι νῦν ἐπλανώμην ζητῶν τὸν θεόν, ἐπεὶ δέ με φωταγωγεῖς, κύριε, καὶ τὸν θεὸν εὑρίσκω διὰ σοῦ καὶ τὸν πατέρα ἀπολαμβάνω παρὰ σοῦ, γίνομαί σου συγκληρονόμος, ἐπεὶ τὸν ἀδελφὸν οὐκ ἐπῃσχύνθης. Ἀφέλωμεν οὖν, ἀφέλωμεν τὴν λήθην τῆς ἀληθείας·ετε (95) ενώπιον αὐτοῦ πάσας τὰς καρδίας ὑμῶν, Ρ. ΕΙ›. σας καιροὺς τῆς πονηρίας, Πρὸς τοὺς καινούς τῆς πονηρίας, λέγει, ἐλεεῖ. πρὸς τοὺς καινοὺς τῆς πονηρίας (96), λέγει, ἐλεεῖ, καὶ δικαιοσύνης πληροί. Πίστευσον (97), ἀνθρώπῳ καὶ Θεῷ· πίστευσον, ἄνθρωπε, τῷ παθόντι, καὶ προσκυνουμένῳ Θεῷ ζῶντι. Πιστεύσατε, οἱ δούλοι, τῷ νεκρῷ· πάντες ἄνθρωποι, πιστεύσατε μόνῳ τῷ πάντων ἀνθρώπων Θεῷ. Πιστεύσατε, καὶ μισθὸν λάβετε σωτηρίαν· ἐκζητήσατε τὸν Θεὸν, καὶ ζής σεται ἡ ψυχὴ ὑμῶν. Ὁ ἐκζητῶν τὸν Θεὸν τὴν ἰδίαν πολυπραγμονεῖ σωτηρίαν. Εὗρες τὸν Θεόν ; ἔχεις τὴν ζωήν. Ζητήσωμεν οὖν, ἵνα καὶ ζήσωμεν. Ο μισθὸς τῆς εὑρέσεως ζωή παρὰ Θεῷ. ᾿Αγαλλιά- σθωσαν καὶ εὐφρανθήτωσαν ἐπὶ σοὶ πάντες οἱ ζητοῦντές σε· καὶ λεγέτωσαν διὰ παντὸς (98), Μεγαλυνθήτω ὁ Θεός. Καλὸς ὕμνος (99) τοῦ Θεοῦ, Β αθάνατος άνθρωπος, δικαιοσύνῃ οἰκοδομούμενος, ἐν ᾧ τὰ λόγια τῆς ἀληθείας ἐγκεχάρακται. Ποῦ γὰρ ἀλλαχόθι ἢ ἐν σώφρονι ψυχῇ δικαιοσύνην έγγρα πτέον; ποῦ ἀγάπην; αἰδῶ δὲ ποῦ; πραότητα δὲ ποῦ; Ταύτας, οἶμαι, τὰς θείας γραφάς εναποσφρα γισαμένους χρὴ τῇ ψυχῇ, καλὸν ἀφετήριον σοφίας (1) ἡγεῖσθαι τοῖς ἐφ᾽ ὁτιοῦν τοῦ βίου τραφεῖσι (2) μέρος, ὅρμον τε τὸν αὐτὸν ἀκύμονα σωτηρίας σοφίαν νομί ζειν· δι᾿ ἣν ἀγαθοὶ μὲν πατέρες τέκνων οἱ τῷ Πατρὶ προσδεδραμηκότες, ἀγαθοὶ δὲ γονεῖς υἱέσιν (3) οἱ τὸν Υἱὸν νενοηκότες· ἀγαθοὶ δὲ ἄνδρες γυναικῶν οἱ μετ μνημένοι τοῦ Νυμφίου· ἀγαθοὶ δὲ οἱκετῶν δεσπόται οἱ τῆς ἐσχάτης δουλείας λελυτρωμένοι. "Ω μακαριώ τερα τῆς ἐν ἀνθρώποις πλάνης τὰ θηρία! ὰ ἐπινέ- μεται τὴν ἄγνοιαν, ὡς ὑμεῖς, οὐχ ὑποκρίνεται δὲ τὴν ἀλήθειαν. Οὐκ ἔστι παρ' αὐτοῖς κολάκων γένη οὐ δεισιδαιμονοῦσιν ἰχθύες· οὐκ εἰδωλολατρεῖ τὰ ὄρνεα ἕνα. Μόνον ἐκπλήττεται τὸν οὐρανὸν, ἐπεὶ Θεὸν νοῆσαι μὴ δύναται, ἀπηξιωμένα τοῦ λόγου. Εἶτ' οὐκ αἰσχύνεσθε, καὶ τῶν ἀλόγων σφᾶς αὐτοὺς ἀλογω- τέρους πεποιηκότες, οι διὰ τοσούτων ἡλικιῶν ἐν ἀθεότητι κατατέτριφθε; Παίδες γεγόνατε, εἶτα μει ράχια, εἶτα ἔφηβοι, εἶτα ἄνδρες· χρηστοὶ δὲ οὐδέ ποτε. Κἂν τὸ γῆρας (4) αιδέσθητε, ἐπὶ δυσμαῖς τοῦ βίου γενόμενοι· σωφρονήσατε κἂν ἐπὶ τέλει του βίου· τὸν Θεὸν ἐπίγνωτε· ὡς δὴ τὸ τέλος ὑμῖν τοῦ καινὸν ᾆσμα, ἀφετηρίου ὅρμου, ἐπιτέτραπται ἐπιτέθραπται. τρέπω τρέφω εὐμετάβολοι. στοιχία υἱοί, υἱεῖς, γο νεῦσιν. Νον. : Κἂν τὸ γῆρας αιδέσθητε, ἐπὶ δυσμαῖς τοῦ βίου γενόμενοι, σωφρονήσατε· κἂν ἐπὶ τέλει τοῦ βίου, τὸν Θεὸν ἐπίγνωτε, ὡς, κ. τ. λ. CLEMENTIS ALEXANDRINI serpentes, replare: nam inimici Domini pulversm A Lingent, ait Scriptura 16. A terra ad ætherem oculos attollite, suspicite in coelum, admiremini, desinite insidiari calcanco justorum, et viam veritatis im- pedire. Estote prudentes et innoxii; fortasse Domi- nus utique vobis dabit pennam simplicitatis (is enim terrigenas pennis instruere constituit), ut ex his latibulis evadentes, cœlos habitetis. Nos tan- tummodo toto corde pœnitentiam agamus, ut totuin nostrum cor Dominum recipere valeat. Sperale in ipsum, inquit, tota populi congregatio; effundite coram ipso omnia corda vestra 18, ad recentes ab impietate ait ; miseretur, et implet justitia. Crede, * homo, homini et Deo. Crede, homo, Deo viventi, ☑ qui passus est, et adoratur. Credite, servi, mortuo. Credite ei, universi homines, qui solus est Deus ex universis hominibus. Credite, et mercedem accipite salutem. Quærite Deum, et vivet anima vestra 19. Qui Deum quærit, de propria salute sollicitus est. Invenisti Deum? habes vitam. Quæramus igitur, ut vivamus. Inventionis merces est vita apud Deum. Etsultent et lætentur in te omnes, qui te quærunt; et dicant perpetuo, Magnifcetur Deus ". Optimus Dei hymnus est immortalis homo, qui justitia instructus est, et in animo suo oracula veritatis habet insculpta. Ubi enim, præterquam in sapiente animia, inscribenda est justitia ? ubi charitas? ubi pudor? ubi mansuetudo? Quorum autem animæ his divinis characteribus signatæ fuerint, eos, ut ego quidem existimo, oportet putare se nactos esse optimos sapientiæ carceres, unde in quosvis vitæ casus emittantur; eamdenique tutissimum salutis portum existimare; per quam quidem li- beris contingunt boni patres, qui ad Patrem con- fugerunt; patribus autem boni filii, qui Filium cognoverunt; uxoribus etiam boni mariti, qui Sponsi meminerunt; servis denique, boni domini, qui sunt ab extrema servitute liberati. O bestias hominibus, qui hoc errore ducuntur, beatiores ! Quæ quidem perinde ac vos in ignoratione versantur: nequaquam autem mentiuntur veritatem. * ED. POTTER, PARIS. Psal. LXIX, se Psal. LXIX, 5. 33. deest, ibid. temporibus iniquis, Sylb., Flor., Heins. Recentiores edit: alteram lectionem exhibent, Herveti conjecturam secuti, quam firniat Nov. Posset etiam sic distingui : Ad novos, hoc est a peccatis ad pietatein nuper conversos, dicit, impro- bitatis miseretur. trin hoc loco Christum non modo hominem, sed et Deum, Deum illum viventem, qui adoratur (quæ manifesta est veri Dei periphrasis), denique, unicum hominum omnium Deumi pronuntiare, › Defens. Fid. Nicæn., sect. 2, cap. 6. Lxx1, 9. Petr. 11, 2. Psal. LXI, 9. ⚫ Psal. superius vocavit p. 6. C prastulerim, quia respondet posteriori hujus sen- Dientie membro. Vult enim Clemens, veram sapien- tiam esse utriusque, et loco ha- bendam; quod ab ea scilicet incipiendum, et in ea desinendum sit. molum superius pro Sunt enim casus verborum et valde Conf. sup. not. 57. requirit, ut scribamus vel Saltem senectutem reveremini : jam ad occasum vita provecti, resipi scite; saltem in fine vitæ Deum agnoscite, ut vite finis fiat vobis salutis principium. I (95) Εκχέετε. Ἐκχέατε Bibl. Græc. Mor, πά- (96) Πρὸς τοὺς καινοὺς τῆς που. Πρὸς τοὺς (97) Πίστευσον. Observavit Cl. Bullus, Clemen- (98) Διὰ παντός. Διαπαντός Bibl. Græc. (99) Καλὸς ὕμνος. Simili allusione Christum (1) Σοφίας. Σοφίαν Νον. Quam lectionem recepta (2) Τραφεῖσι. Scribe τραπείσι, α τρέπω. Quemad (3) Γονεῖς υἱέσιν. Harum sententiarum άντι- (4) Κἂν τὸ γ. Hæc malim sic distinguere cum
τὴν ἄγνοιαν καὶ τὸ σκότος τὸ ἐμποδὼν ὡς ἀχλὺν ὄψεως καταγαγόντες τὸν ὄντως ὄντα θεὸν ἐποπτεύσωμεν, ταύτην αὐτῷ πρῶτον ἀνυμνήσαντες τὴν φωνήν «χαῖρε φῶς»· φῶς ἡμῖν ἐξ οὐρανοῦ τοῖς ἐν σκότει κατορωρυγμένοις καὶ ἐν σκιᾷ θανάτου κατακεκλεισμένοις ἐξέλαμψεν ἡλίου καθαρώτερον, ζωῆς τῆς ἐνταῦθα γλυκύτερον. Τὸ φῶς ἐκεῖνο ζωή ἐστιν ἀίδιος, καὶ ὅσα μετείληφεν αὐτοῦ, ζῇ, ἡ νὺξ δὲ εὐλαβεῖται τὸ φῶς καὶ δύνουσα διὰ τὸν φόβον παραχωρεῖ τῇ ἡμέρᾳ κυρίου· τὰ πάντα φῶς ἀκοίμητον γέγονεν καὶ ἡ δύσις εἰς ἀνατολὴν περιέστηκεν. Τοῦτο ἡ κτίσις ἡ καινὴ βεβούληται· ὁ γὰρ τὰ πάντα καθιππεύων «δικαιοσύνης ἥλιος» ἐπ’ ἴσης περιπολεῖ τὴν ἀνθρωπότητα, τὸν πατέρα μιμούμενος, ὃς «ἐπὶ πάντας ἀνθρώπους ἀνατέλλει τὸν ἥλιον αὐτοῦ», καὶ καταψεκάζει τὴν δρόσον τῆς ἀληθείας.ετε (95) ενώπιον αὐτοῦ πάσας τὰς καρδίας ὑμῶν, Ρ. ΕΙ›. σας καιροὺς τῆς πονηρίας, Πρὸς τοὺς καινούς τῆς πονηρίας, λέγει, ἐλεεῖ. πρὸς τοὺς καινοὺς τῆς πονηρίας (96), λέγει, ἐλεεῖ, καὶ δικαιοσύνης πληροί. Πίστευσον (97), ἀνθρώπῳ καὶ Θεῷ· πίστευσον, ἄνθρωπε, τῷ παθόντι, καὶ προσκυνουμένῳ Θεῷ ζῶντι. Πιστεύσατε, οἱ δούλοι, τῷ νεκρῷ· πάντες ἄνθρωποι, πιστεύσατε μόνῳ τῷ πάντων ἀνθρώπων Θεῷ. Πιστεύσατε, καὶ μισθὸν λάβετε σωτηρίαν· ἐκζητήσατε τὸν Θεὸν, καὶ ζής σεται ἡ ψυχὴ ὑμῶν. Ὁ ἐκζητῶν τὸν Θεὸν τὴν ἰδίαν πολυπραγμονεῖ σωτηρίαν. Εὗρες τὸν Θεόν ; ἔχεις τὴν ζωήν. Ζητήσωμεν οὖν, ἵνα καὶ ζήσωμεν. Ο μισθὸς τῆς εὑρέσεως ζωή παρὰ Θεῷ. ᾿Αγαλλιά- σθωσαν καὶ εὐφρανθήτωσαν ἐπὶ σοὶ πάντες οἱ ζητοῦντές σε· καὶ λεγέτωσαν διὰ παντὸς (98), Μεγαλυνθήτω ὁ Θεός. Καλὸς ὕμνος (99) τοῦ Θεοῦ, Β αθάνατος άνθρωπος, δικαιοσύνῃ οἰκοδομούμενος, ἐν ᾧ τὰ λόγια τῆς ἀληθείας ἐγκεχάρακται. Ποῦ γὰρ ἀλλαχόθι ἢ ἐν σώφρονι ψυχῇ δικαιοσύνην έγγρα πτέον; ποῦ ἀγάπην; αἰδῶ δὲ ποῦ; πραότητα δὲ ποῦ; Ταύτας, οἶμαι, τὰς θείας γραφάς εναποσφρα γισαμένους χρὴ τῇ ψυχῇ, καλὸν ἀφετήριον σοφίας (1) ἡγεῖσθαι τοῖς ἐφ᾽ ὁτιοῦν τοῦ βίου τραφεῖσι (2) μέρος, ὅρμον τε τὸν αὐτὸν ἀκύμονα σωτηρίας σοφίαν νομί ζειν· δι᾿ ἣν ἀγαθοὶ μὲν πατέρες τέκνων οἱ τῷ Πατρὶ προσδεδραμηκότες, ἀγαθοὶ δὲ γονεῖς υἱέσιν (3) οἱ τὸν Υἱὸν νενοηκότες· ἀγαθοὶ δὲ ἄνδρες γυναικῶν οἱ μετ μνημένοι τοῦ Νυμφίου· ἀγαθοὶ δὲ οἱκετῶν δεσπόται οἱ τῆς ἐσχάτης δουλείας λελυτρωμένοι. "Ω μακαριώ τερα τῆς ἐν ἀνθρώποις πλάνης τὰ θηρία! ὰ ἐπινέ- μεται τὴν ἄγνοιαν, ὡς ὑμεῖς, οὐχ ὑποκρίνεται δὲ τὴν ἀλήθειαν. Οὐκ ἔστι παρ' αὐτοῖς κολάκων γένη οὐ δεισιδαιμονοῦσιν ἰχθύες· οὐκ εἰδωλολατρεῖ τὰ ὄρνεα ἕνα. Μόνον ἐκπλήττεται τὸν οὐρανὸν, ἐπεὶ Θεὸν νοῆσαι μὴ δύναται, ἀπηξιωμένα τοῦ λόγου. Εἶτ' οὐκ αἰσχύνεσθε, καὶ τῶν ἀλόγων σφᾶς αὐτοὺς ἀλογω- τέρους πεποιηκότες, οι διὰ τοσούτων ἡλικιῶν ἐν ἀθεότητι κατατέτριφθε; Παίδες γεγόνατε, εἶτα μει ράχια, εἶτα ἔφηβοι, εἶτα ἄνδρες· χρηστοὶ δὲ οὐδέ ποτε. Κἂν τὸ γῆρας (4) αιδέσθητε, ἐπὶ δυσμαῖς τοῦ βίου γενόμενοι· σωφρονήσατε κἂν ἐπὶ τέλει του βίου· τὸν Θεὸν ἐπίγνωτε· ὡς δὴ τὸ τέλος ὑμῖν τοῦ καινὸν ᾆσμα, ἀφετηρίου ὅρμου, ἐπιτέτραπται ἐπιτέθραπται. τρέπω τρέφω εὐμετάβολοι. στοιχία υἱοί, υἱεῖς, γο νεῦσιν. Νον. : Κἂν τὸ γῆρας αιδέσθητε, ἐπὶ δυσμαῖς τοῦ βίου γενόμενοι, σωφρονήσατε· κἂν ἐπὶ τέλει τοῦ βίου, τὸν Θεὸν ἐπίγνωτε, ὡς, κ. τ. λ. CLEMENTIS ALEXANDRINI serpentes, replare: nam inimici Domini pulversm A Lingent, ait Scriptura 16. A terra ad ætherem oculos attollite, suspicite in coelum, admiremini, desinite insidiari calcanco justorum, et viam veritatis im- pedire. Estote prudentes et innoxii; fortasse Domi- nus utique vobis dabit pennam simplicitatis (is enim terrigenas pennis instruere constituit), ut ex his latibulis evadentes, cœlos habitetis. Nos tan- tummodo toto corde pœnitentiam agamus, ut totuin nostrum cor Dominum recipere valeat. Sperale in ipsum, inquit, tota populi congregatio; effundite coram ipso omnia corda vestra 18, ad recentes ab impietate ait ; miseretur, et implet justitia. Crede, * homo, homini et Deo. Crede, homo, Deo viventi, ☑ qui passus est, et adoratur. Credite, servi, mortuo. Credite ei, universi homines, qui solus est Deus ex universis hominibus. Credite, et mercedem accipite salutem. Quærite Deum, et vivet anima vestra 19. Qui Deum quærit, de propria salute sollicitus est. Invenisti Deum? habes vitam. Quæramus igitur, ut vivamus. Inventionis merces est vita apud Deum. Etsultent et lætentur in te omnes, qui te quærunt; et dicant perpetuo, Magnifcetur Deus ". Optimus Dei hymnus est immortalis homo, qui justitia instructus est, et in animo suo oracula veritatis habet insculpta. Ubi enim, præterquam in sapiente animia, inscribenda est justitia ? ubi charitas? ubi pudor? ubi mansuetudo? Quorum autem animæ his divinis characteribus signatæ fuerint, eos, ut ego quidem existimo, oportet putare se nactos esse optimos sapientiæ carceres, unde in quosvis vitæ casus emittantur; eamdenique tutissimum salutis portum existimare; per quam quidem li- beris contingunt boni patres, qui ad Patrem con- fugerunt; patribus autem boni filii, qui Filium cognoverunt; uxoribus etiam boni mariti, qui Sponsi meminerunt; servis denique, boni domini, qui sunt ab extrema servitute liberati. O bestias hominibus, qui hoc errore ducuntur, beatiores ! Quæ quidem perinde ac vos in ignoratione versantur: nequaquam autem mentiuntur veritatem. * ED. POTTER, PARIS. Psal. LXIX, se Psal. LXIX, 5. 33. deest, ibid. temporibus iniquis, Sylb., Flor., Heins. Recentiores edit: alteram lectionem exhibent, Herveti conjecturam secuti, quam firniat Nov. Posset etiam sic distingui : Ad novos, hoc est a peccatis ad pietatein nuper conversos, dicit, impro- bitatis miseretur. trin hoc loco Christum non modo hominem, sed et Deum, Deum illum viventem, qui adoratur (quæ manifesta est veri Dei periphrasis), denique, unicum hominum omnium Deumi pronuntiare, › Defens. Fid. Nicæn., sect. 2, cap. 6. Lxx1, 9. Petr. 11, 2. Psal. LXI, 9. ⚫ Psal. superius vocavit p. 6. C prastulerim, quia respondet posteriori hujus sen- Dientie membro. Vult enim Clemens, veram sapien- tiam esse utriusque, et loco ha- bendam; quod ab ea scilicet incipiendum, et in ea desinendum sit. molum superius pro Sunt enim casus verborum et valde Conf. sup. not. 57. requirit, ut scribamus vel Saltem senectutem reveremini : jam ad occasum vita provecti, resipi scite; saltem in fine vitæ Deum agnoscite, ut vite finis fiat vobis salutis principium. I (95) Εκχέετε. Ἐκχέατε Bibl. Græc. Mor, πά- (96) Πρὸς τοὺς καινοὺς τῆς που. Πρὸς τοὺς (97) Πίστευσον. Observavit Cl. Bullus, Clemen- (98) Διὰ παντός. Διαπαντός Bibl. Græc. (99) Καλὸς ὕμνος. Simili allusione Christum (1) Σοφίας. Σοφίαν Νον. Quam lectionem recepta (2) Τραφεῖσι. Scribe τραπείσι, α τρέπω. Quemad (3) Γονεῖς υἱέσιν. Harum sententiarum άντι- (4) Κἂν τὸ γ. Hæc malim sic distinguere cum
PG 8:229Οὗτος τὴν δύσιν εἰς ἀνατολὴν μετήγαγεν καὶ τὸν θάνατον εἰς ζωὴν ἀνασταυρώσει, ἐξαρπάσας δὲ τῆς ἀπωλείας τὸν ἄνθρωπον προσεκρέμασεν αἰθέρι, μεταφυτεύων τὴν φθορὰν εἰς ἀφθαρσίαν καὶ γῆν μεταβάλλων εἰς οὐρανούς, ὁ τοῦ θεοῦ γεωργός, «δεξιὰ σημαίνων, λαοὺς δ’ ἐπὶ ἔργον» ἀγαθὸν «ἐγείρων, μιμνῄσκων βιότοιο» ἀληθινοῦ, καὶ τὸν μέγαν ὄντως καὶ θεῖον καὶ ἀναφαίρετον τοῦ πατρὸς κλῆρον χαριζόμενος ἡμῖν, οὐρανίῳ διδασκαλίᾳ θεοποιῶν τὸν ἄνθρωπον, «διδοὺς νόμους εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν καὶ ἐπὶ καρδίαν γράφων αὐτούς.» Τίνας ὑπογράφει νόμους; «Ὅτι πάντες εἴσονται τὸν θεὸν ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου, καὶ ἵλεως», φησὶν ὁ θεός, «ἔσομαι αὐτοῖς καὶ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν οὐ μὴ μνησθῶ.» Δεξώμεθα τοὺς νόμους τῆς ζωῆς, πεισθῶμεν προτρεπομένῳ θεῷ, μάθωμεν αὐτόν, ἵνα ἵλεως ᾖ, ἀποδῶμεν καὶ μὴ δεομένῳ μισθὸν εὐχάριστον, εὐπείθειαν, οἷόν τι ἐνοίκιον [τὴν εὐσέβειαν] τῷ θεῷ τῆς ἐνταῦθα ἐνοικήσεως. Χρύσεα χαλκείων, ἑκατόμβοι’ ἐννεαβοίων, ὀλίγης πίστεως γῆν σοι δίδωσι τὴν τοσαύτην γεωργεῖν, ὕδωρ πίνειν καὶ ἄλλο πλεῖν, ἀέρα ἀναπνεῖν, πῦρ ὑπουργεῖν, κόσμον οἰκεῖν· ἐντεῦθεν εἰς οὐρανοὺς ἀποικίαν στείλασθαί σοι συγκεχώρηκεν·ἐκ τοῦ παραδείσου πετών, μεῖζον ὑπακοῆς ἆθλον, οὐ- Α ρανοὺς ἀπολαμβάνει. Διό μοι δοκεῖ, ἐπεὶ αὐτὸς ἧκεν ὡς ἡμᾶς οὐρανόθεν ὁ Λόγος, ἡμᾶς ἐπ' ἀνθρωπίνην (22) ἰέναι μὴ χρῆναι διδασκαλίαν ἔτι, ᾿Αθήνας καὶ τὴν ἄλ λην Ἑλλάδα, πρὸς δὲ καὶ Ἰωνίαν, πολυπραγμονοῦντας. Εἰ γὰρ ἡμῖν ὁ διδάσκαλος, ὁ πληρώσας τὰ πάντα δυ- νάμεσιν ἁγίαις, δημιουργία, σωτηρία, εὐεργεσία, νομο θεσία, προφητεία, διδασκαλίᾳ, πάντα νῦν ὁ διδάσκα- λος κατηχεῖ, καὶ τὸ πᾶν ἤδη ᾿Αθῆναι καὶ Ἑλλὰς γέ- γονε τῷ λόγῳ. Οὐ γὰρ δὴ μύθῳ μὲν ἐπιστεύετε ποιητικῷ, τὸν Μίνω τὸν Κρῆτα, τοῦ Διὸς, ὡς ἄρι- στον, ἀναγράφοντι (23), ἡμᾶς δὲ ἀπιστήσετε (24) μα θητὰς Θεοῦ γεγονότας, τὴν ὄντως ἀληθῆ σοφίαν ἐπα- νῃρημένους, οὐδ᾽ ἣν φιλοσοφίας ἄκροι μόνον ηνίξαν- το, οἱ δὲ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ καὶ κατειλήφασιν καὶ ἀνεκήρυξαν. Καὶ δὴ καὶ πᾶς (25), ὡς ἔπος εἰπεῖν, Β ὁ Χριστὸς, οὐ μερίζεται, οὔτε βάρβαρός ἐστιν, οὔτε Ἰουδαῖος, οὔτε "Ελλην· οὐκ ἄῤῥεν, οὐ θῆλυ· και νὺς δὲ ἄνθρωπος (26), Θεοῦ Πνεύματι ἁγίῳ μετα- πεπλασμένος. Εἶθ' αἱ μὲν ἄλλαι συμβουλαί τε καὶ ὑποθῆκαι λυπραὶ, καὶ περὶ τῶν ἐπὶ μέρους εἰσὶν, εἰ γαμητέον, εἰ πολιτευτέον, εἰ παιδοποιητέον, καθολική δὲ ἄρα προτροπὴ μόνη καὶ πρὸς ὅλον δηλαδὴ τὸν βίον, ἐν παντὶ καιρῷ, ἐν πάση περιστάσει πρὸς τὸ κυριώτατον τέλος, τὴν ζωὴν, συντείνουσα, ἡ θεοσέ- βεια, καθ' δ καὶ μόνον ἐπαναγκές ἐστι ζῇν, ἵνα ζή- σωμεν ἀε!. Φιλοσοφία δὲ, ᾗ φασιν οἱ πρεσβύτεροι, πολυχρόνιός ἐστι συμβουλὴ σοφίας (27), αΐδιον μνηστευομένη ερωτα· ἐντολὴ δὲ Κυρίου τηλαυγής, φωτίζουσα ὀφθαλμούς. Απόλαβε τὸν Χριστὸν, ἀπό λαβε τὸ βλέπειν, ἀπόλαβέ σου τὸ φῶς· Ο Ο ρ' εὖ (28) γινώσκοις ἡμὲν Θεὸν, ἠδὲ καὶ άνδρα. Γλυκὺς ὁ Λόγος ὁ φωτίσας ἡμᾶς, ὑπὲρ χρυσίον καὶ λίθον τίμιον ποθεινός ἐστιν ὑπὲρ μέλι και κη- ρίον. Πῶς γὰρ οὐ ποθεινὸς, ὁ τὸν ἐν σκότει κατο- ρωρυγμένον νοῦν ἐνεργή (29) ποιησάμενος, καὶ τὰ φωσφόρα (30) τῆς ψυχῆς ἀποξύνας ὄμματα; καὶ * Ρ. τοῦ Διὸς ὀαριστὴν ἀναγρ. ἔνθα τε Μίνως. Εννέωρος βασίλευε Διὸς μεγάλου δαριστής. στήσατε, Καινὸς δὲ ἄνθρωπος Θεοῦ, Πνεῦμ. ἅγ. κ. οι συμ- • βουλὴν σοφίας ὄρεξις τῆς θείας σοφίας, ἐπιτήδευσις σοφίας, Αφ' ἧς πληχθεὶς ὁ νοῦς, ἔρωτα καὶ πόθον ἔσχε τῆς τούτων ἐπιστήμης· ὅθεν τὸ φιλοσοφίας ἀνεβλάστησε γένος. σοφόν, φιλόσοφον γινώσκης γινώσκοις φωσφόροι κά γαι. COHORTATIO AD GENTES. illigatus fuerat, explicatis manibus, solutum osten- dit. mirabile mysterium! Succubuit quidem Dom minus, homo autem surrexit ; et qui cecidit ex pa- radiso, majus obedientiæ præmium, cœlum accipit. Quamobrem, ut mihi videtur, cum ipsum Verbum ad nos venit cœlitus, non sunt nobis amplius fre- quentandæ hominum scholæ, nec Athenæ, reliquave Græcia, aut etiam lonia studiorum causa adeundæ. Nam si hoc utamur magistro, qui sanctis virtutibus, opificio, salute, beneficio, legislatione, > vaticinio, doctrina, complevit omnia ; nulla est doctrina, quam is non tradit, ipsique, lioc est Verbo, universus jam orbis terrarum Athenæ atque Græcia factus est. Vobis enim, qui poeticæ fabulae credidistis, Mi- noem Cretensem familiari Jovis consuetudine usum fuisse, difficile non erit credere, nos Dei factos di- scipulos, veram sapientiam suscepisse; eam nempe, quam philosophorum principes tantum obscure innuerunt, sed Christi discipuli tum comprehende- runt, tum etiam prædicarunt. Atque adeo in toto, ut ita dicam, Christo nulla jam partitio, nullum est discrimen : non enim ille barbarus est, nec Judaus, nec Græcus ; non mas, nec femina ; sed novus homo 26, sancto Dei Spiritu transformatus. Porro autem ca- tera consilia ac præcepta sunt quidem exilia, et de rebus singularibus agunt : veluti, an ducenda uxor? an gerenda respublica? an liberi siut pro- creandi? sola autem ea, quæ ad pietatem suadet, exhortatio generalis est, sola ad universam vite rationem pertinet, et nullo nou tempore atque casu Cad supremum linem, vitam nempe, dirigit. Ex hac norma si vivamus, nihil nobis ad æternam vitam deerit. Ac philosophia quidem, ut veteres dicunt est diuturna admonitio, quæ perpetuum sapientiæ amorem conciliat: præceptum vero Domini lucidum est, illuminans oculos .. Recipe Christum, recipe visum, recipe lucem, ED. POTTER, ED. PARIS. " Galat. 111, maniores litteras penitus rejiciamus, quarum utili- tatem postea copiose ostendit, principio Strom. 1, D sed tantum ne illas divinis præferamus. dubio legendum ex hoc versu Odyss. T : .... SYLBURG. COLLECT. — Atque hanc emendationem firmat Nov. - monuit A. Sylburg. Christum non esse, docet Paulus Coloss. m, et Gal. u. SILBURG. Novus au- tem homo Dei, Spiritu S. transformatus. Gin Nov. Vult enim philosophiamn esse Ut bene cognoscas Deum simul atque hominem. . . Dulcius est Verbum, a quo illuminati sumus, quam aurum et lupis pretiosus; magis idem desiderabile, quam mel et favus **. Quidni enim desiderabile sit, quod defossam tenebris mentem in lucem produxit, et luciferos animæ oculos exacuit? Quemadmodum 28; vi, 15; Ephes. iv, quemadmodum apud Diogeneia Laertium in Platone, philosophia dicitur appetitio divinæ sapientia, item a Plis lone, meditatio sapientia, lib. Le congr. quar. erud. grat., pag. 455. Idem lib. De mundi opific., pag. 17, de contemplatione dicit : Qua perculsa mens, amorem et desiderium hujusmodi rerum concipit; unde prognata est philo - sophia. Nam philosophia non est ipsa sapientia, sed ejus amor, si vocis originem speciemus. Unde Py- thagoras sese non sed appellari voinit. . quo loco pro scriptum est. tine vertimus. nico sumpta. Euripides etiam dixit (22) Ανθρωπίνην Hæc eo non tendunt, ut hu- (23) Τοῦ Διὸς, ὡς ἄριστον, ἀναγράφοντι. Procul (24) Ἀπιστήσετε. Sic legendum esse, pro άπι- (25) Καὶ δὴ καὶ πᾶς. Gentium discrimen apud (26) Καινὸς δὲ ἄν. Hæc sic distinguit Nov. : (97) Σοφίας. Hæc vox ad sequentia referri debet, 25. ” Psal. xviii, 9. *8 lbid. 11. (28) "Οφρ' εὖ. Hic versus exstat Il. Ε, ν. 128, (29) Ενεργή. Scribe εναργή ex Nov. quod La- (30) Φωσφόρα. Phrasis poetica, e Platone co-
τὰ μεγάλα ταῦτα καὶ τοσαῦτά σοι δημιουργήματα καὶ χαρίσματα ὀλίγης πίστεως μεμίσθωκεν. Εἶθ’ οἱ μὲν τοῖς γόησι πεπιστευκότες τὰ περίαπτα καὶ τὰς ἐπαοιδὰς ὡς σωτηρίους δῆθεν ἀποδέχονται, ὑμεῖς δὲ οὐ βούλεσθε τὸν οὐράνιον αὐτὸν περιάψασθαι, τὸν σωτῆρα λόγον, καὶ τῇ ἐπῳδῇ τοῦ θεοῦ πιστεύσαντες ἀπαλλαγῆναι μὲν παθῶν, ἃ δὴ ψυχῆς νόσοι, ἀποσπασθῆναι δὲ ἁμαρτίας; Θάνατος γὰρ ἀίδιος ἁμαρτία. Ἦ τέλεον νωδοὶ καὶ τυφλοὶ καθάπερ οἱ σπάλακες οὐδὲν ἄλλο ἢ ἐσθίοντες ἐν σκότῳ διαιτᾶσθε, περικαταρρέοντες τῇ φθορᾷ. Ἀλλ’ ἔστιν, ἔστιν ἡ ἀλήθεια ἡ κεκραγυῖα «ἐκ σκότους φῶς λάμψει». Λαμψάτω οὖν ἐν τῷ ἀποκεκρυμμένῳ τοῦ ἀνθρώπου, ἐν τῇ καρδίᾳ, τὸ φῶς, καὶ τῆς γνώσεως αἱ ἀκτῖνες ἀνατειλάτωσαν τὸν ἐγκεκρυμμένον ἔνδον ἐκφαίνουσαι καὶ ἀποστίλβουσαι ἄνθρωπον, τὸν μαθητὴν τοῦ φωτός, τὸν Χριστοῦ γνώριμόν τε καὶ συγκληρονόμον, μάλιστα ἐπειδὰν τὸ τιμιώτατον καὶ σεβαςμιώτατον εὐσεβεῖ τε καὶ ἀγαθῷ παιδὶ ἀγαθοῦ πατρὸς ὄνομα εἰς γνῶσιν ἀφίκηται, προστάττοντος ἤπια καὶ τῷ παιδὶ ἐγκελευομένου τὰ σωτήρια. Ὁ δὲ πειθόμενος αὐτῷ κατὰ πάντα δὴ πλεονεκτεῖ·ἐκ τοῦ παραδείσου πετών, μεῖζον ὑπακοῆς ἆθλον, οὐ- Α ρανοὺς ἀπολαμβάνει. Διό μοι δοκεῖ, ἐπεὶ αὐτὸς ἧκεν ὡς ἡμᾶς οὐρανόθεν ὁ Λόγος, ἡμᾶς ἐπ' ἀνθρωπίνην (22) ἰέναι μὴ χρῆναι διδασκαλίαν ἔτι, ᾿Αθήνας καὶ τὴν ἄλ λην Ἑλλάδα, πρὸς δὲ καὶ Ἰωνίαν, πολυπραγμονοῦντας. Εἰ γὰρ ἡμῖν ὁ διδάσκαλος, ὁ πληρώσας τὰ πάντα δυ- νάμεσιν ἁγίαις, δημιουργία, σωτηρία, εὐεργεσία, νομο θεσία, προφητεία, διδασκαλίᾳ, πάντα νῦν ὁ διδάσκα- λος κατηχεῖ, καὶ τὸ πᾶν ἤδη ᾿Αθῆναι καὶ Ἑλλὰς γέ- γονε τῷ λόγῳ. Οὐ γὰρ δὴ μύθῳ μὲν ἐπιστεύετε ποιητικῷ, τὸν Μίνω τὸν Κρῆτα, τοῦ Διὸς, ὡς ἄρι- στον, ἀναγράφοντι (23), ἡμᾶς δὲ ἀπιστήσετε (24) μα θητὰς Θεοῦ γεγονότας, τὴν ὄντως ἀληθῆ σοφίαν ἐπα- νῃρημένους, οὐδ᾽ ἣν φιλοσοφίας ἄκροι μόνον ηνίξαν- το, οἱ δὲ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ καὶ κατειλήφασιν καὶ ἀνεκήρυξαν. Καὶ δὴ καὶ πᾶς (25), ὡς ἔπος εἰπεῖν, Β ὁ Χριστὸς, οὐ μερίζεται, οὔτε βάρβαρός ἐστιν, οὔτε Ἰουδαῖος, οὔτε "Ελλην· οὐκ ἄῤῥεν, οὐ θῆλυ· και νὺς δὲ ἄνθρωπος (26), Θεοῦ Πνεύματι ἁγίῳ μετα- πεπλασμένος. Εἶθ' αἱ μὲν ἄλλαι συμβουλαί τε καὶ ὑποθῆκαι λυπραὶ, καὶ περὶ τῶν ἐπὶ μέρους εἰσὶν, εἰ γαμητέον, εἰ πολιτευτέον, εἰ παιδοποιητέον, καθολική δὲ ἄρα προτροπὴ μόνη καὶ πρὸς ὅλον δηλαδὴ τὸν βίον, ἐν παντὶ καιρῷ, ἐν πάση περιστάσει πρὸς τὸ κυριώτατον τέλος, τὴν ζωὴν, συντείνουσα, ἡ θεοσέ- βεια, καθ' δ καὶ μόνον ἐπαναγκές ἐστι ζῇν, ἵνα ζή- σωμεν ἀε!. Φιλοσοφία δὲ, ᾗ φασιν οἱ πρεσβύτεροι, πολυχρόνιός ἐστι συμβουλὴ σοφίας (27), αΐδιον μνηστευομένη ερωτα· ἐντολὴ δὲ Κυρίου τηλαυγής, φωτίζουσα ὀφθαλμούς. Απόλαβε τὸν Χριστὸν, ἀπό λαβε τὸ βλέπειν, ἀπόλαβέ σου τὸ φῶς· Ο Ο ρ' εὖ (28) γινώσκοις ἡμὲν Θεὸν, ἠδὲ καὶ άνδρα. Γλυκὺς ὁ Λόγος ὁ φωτίσας ἡμᾶς, ὑπὲρ χρυσίον καὶ λίθον τίμιον ποθεινός ἐστιν ὑπὲρ μέλι και κη- ρίον. Πῶς γὰρ οὐ ποθεινὸς, ὁ τὸν ἐν σκότει κατο- ρωρυγμένον νοῦν ἐνεργή (29) ποιησάμενος, καὶ τὰ φωσφόρα (30) τῆς ψυχῆς ἀποξύνας ὄμματα; καὶ * Ρ. τοῦ Διὸς ὀαριστὴν ἀναγρ. ἔνθα τε Μίνως. Εννέωρος βασίλευε Διὸς μεγάλου δαριστής. στήσατε, Καινὸς δὲ ἄνθρωπος Θεοῦ, Πνεῦμ. ἅγ. κ. οι συμ- • βουλὴν σοφίας ὄρεξις τῆς θείας σοφίας, ἐπιτήδευσις σοφίας, Αφ' ἧς πληχθεὶς ὁ νοῦς, ἔρωτα καὶ πόθον ἔσχε τῆς τούτων ἐπιστήμης· ὅθεν τὸ φιλοσοφίας ἀνεβλάστησε γένος. σοφόν, φιλόσοφον γινώσκης γινώσκοις φωσφόροι κά γαι. COHORTATIO AD GENTES. illigatus fuerat, explicatis manibus, solutum osten- dit. mirabile mysterium! Succubuit quidem Dom minus, homo autem surrexit ; et qui cecidit ex pa- radiso, majus obedientiæ præmium, cœlum accipit. Quamobrem, ut mihi videtur, cum ipsum Verbum ad nos venit cœlitus, non sunt nobis amplius fre- quentandæ hominum scholæ, nec Athenæ, reliquave Græcia, aut etiam lonia studiorum causa adeundæ. Nam si hoc utamur magistro, qui sanctis virtutibus, opificio, salute, beneficio, legislatione, > vaticinio, doctrina, complevit omnia ; nulla est doctrina, quam is non tradit, ipsique, lioc est Verbo, universus jam orbis terrarum Athenæ atque Græcia factus est. Vobis enim, qui poeticæ fabulae credidistis, Mi- noem Cretensem familiari Jovis consuetudine usum fuisse, difficile non erit credere, nos Dei factos di- scipulos, veram sapientiam suscepisse; eam nempe, quam philosophorum principes tantum obscure innuerunt, sed Christi discipuli tum comprehende- runt, tum etiam prædicarunt. Atque adeo in toto, ut ita dicam, Christo nulla jam partitio, nullum est discrimen : non enim ille barbarus est, nec Judaus, nec Græcus ; non mas, nec femina ; sed novus homo 26, sancto Dei Spiritu transformatus. Porro autem ca- tera consilia ac præcepta sunt quidem exilia, et de rebus singularibus agunt : veluti, an ducenda uxor? an gerenda respublica? an liberi siut pro- creandi? sola autem ea, quæ ad pietatem suadet, exhortatio generalis est, sola ad universam vite rationem pertinet, et nullo nou tempore atque casu Cad supremum linem, vitam nempe, dirigit. Ex hac norma si vivamus, nihil nobis ad æternam vitam deerit. Ac philosophia quidem, ut veteres dicunt est diuturna admonitio, quæ perpetuum sapientiæ amorem conciliat: præceptum vero Domini lucidum est, illuminans oculos .. Recipe Christum, recipe visum, recipe lucem, ED. POTTER, ED. PARIS. " Galat. 111, maniores litteras penitus rejiciamus, quarum utili- tatem postea copiose ostendit, principio Strom. 1, D sed tantum ne illas divinis præferamus. dubio legendum ex hoc versu Odyss. T : .... SYLBURG. COLLECT. — Atque hanc emendationem firmat Nov. - monuit A. Sylburg. Christum non esse, docet Paulus Coloss. m, et Gal. u. SILBURG. Novus au- tem homo Dei, Spiritu S. transformatus. Gin Nov. Vult enim philosophiamn esse Ut bene cognoscas Deum simul atque hominem. . . Dulcius est Verbum, a quo illuminati sumus, quam aurum et lupis pretiosus; magis idem desiderabile, quam mel et favus **. Quidni enim desiderabile sit, quod defossam tenebris mentem in lucem produxit, et luciferos animæ oculos exacuit? Quemadmodum 28; vi, 15; Ephes. iv, quemadmodum apud Diogeneia Laertium in Platone, philosophia dicitur appetitio divinæ sapientia, item a Plis lone, meditatio sapientia, lib. Le congr. quar. erud. grat., pag. 455. Idem lib. De mundi opific., pag. 17, de contemplatione dicit : Qua perculsa mens, amorem et desiderium hujusmodi rerum concipit; unde prognata est philo - sophia. Nam philosophia non est ipsa sapientia, sed ejus amor, si vocis originem speciemus. Unde Py- thagoras sese non sed appellari voinit. . quo loco pro scriptum est. tine vertimus. nico sumpta. Euripides etiam dixit (22) Ανθρωπίνην Hæc eo non tendunt, ut hu- (23) Τοῦ Διὸς, ὡς ἄριστον, ἀναγράφοντι. Procul (24) Ἀπιστήσετε. Sic legendum esse, pro άπι- (25) Καὶ δὴ καὶ πᾶς. Gentium discrimen apud (26) Καινὸς δὲ ἄν. Hæc sic distinguit Nov. : (97) Σοφίας. Hæc vox ad sequentia referri debet, 25. ” Psal. xviii, 9. *8 lbid. 11. (28) "Οφρ' εὖ. Hic versus exstat Il. Ε, ν. 128, (29) Ενεργή. Scribe εναργή ex Nov. quod La- (30) Φωσφόρα. Phrasis poetica, e Platone co-
PG 8:235ἕπεται τῷ θεῷ, πείθεται τῷ πατρί, ἔγνω πλανώμενος αὐτόν, ἠγάπησε τὸν θεόν, ἠγάπησε τὸν πλησίον, ἐπλήρωσε τὴν ἐντολήν, τὸ ἆθλον ἐπιζητεῖ, τὴν ἐπαγγελίαν ἀπαιτεῖ. Πρόκειται δὲ ἀεὶ τῷ θεῷ τὴν ἀνθρώπων ἀγέλην σῴζειν. Ταύτῃ καὶ τὸν ἀγαθὸν ποιμένα ὁ ἀγαθὸς ἀπέστειλεν θεός· ἁπλώσας δὲ ὁ λόγος τὴν ἀλήθειαν ἔδειξε τοῖς ἀνθρώποις τὸ ὕψος τῆς σωτηρίας, ὅπως ἢ μετανοήσαντες σωθῶσιν ἢ μὴ ὑπακούσαντες κριθῶσιν. Τοῦτο τῆς δικαιοσύνης τὸ κήρυγμα ὑπακούουσιν εὐαγγέλιον, παρακούσασιν κριτήριον. Ἀλλὰ σάλπιγξ μὲν ἡ μεγαλόκλονος ἠχήσασα στρατιώτας συνήγαγεν καὶ πόλεμον κατήγγειλεν· Χριστὸς δὲ εἰρηνικὸν ἐπὶ τὰ πέρατα τῆς γῆς ἐπιπνεύσας μέλος οὐ συνάξει ἄρα τοὺς εἰρηνικοὺς στρατιώτας τοὺς ἑαυτοῦ; Συνήγαγε μὲν οὖν, ὦ ἄνθρωπε, τὸ στρατιωτικὸν τὸ ἀναίμακτον αἵματι καὶ λόγῳ, καὶ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν αὐτοῖς ἐνεχείρισεν. Σάλπιγξ ἐστὶ Χριστοῦ τὸ εὐαγγέλιον αὐτοῦ, ὃ μὲν ἐσάλπισεν, ἡμεῖς δὲ ἠκούσαμεν. Ἐξοπλισώμεθα εἰρηνικῶς, «ἐνδυσάμενοι τὸν θώρακα τῆς δικαιοσύνης» καὶ τὴν ἀσπίδα τῆς πίστεως ἀναλαβόντες καὶ τὴν κόρυν τοῦ σωτηρίου περιθέμενοι καὶ «τὴν μάχαιραν τοῦ πνεύματος, ὅ ἐστι ῥῆμα θεοῦ», ἀκονήσωμεν.Οὕτως ἡμᾶς ὁ ἀπόστολος εἰρηνικῶς ἐκτάττει· ταῦτα ἡμῶν τὰ ὅπλα τὰ ἄτρωτα· τούτοις ἐξοπλισάμενοι παραταξώμεθα τῷ πονηρῷ· τὰ πεπυρακτωμένα τοῦ πονηροῦ ἀποσβέσωμεν βέλη ταῖς ὑδατίναις ἀκμαῖς ταῖς ὑπὸ τοῦ λόγου βεβαμμέναις, εὐχαρίστοις ἀμειβόμενοι τὰς εὐποιίας εὐλογίαις καὶ τὸν θεὸν τῷ θείῳ γεραίροντες λόγῳ. «Ἔτι γὰρ λαλοῦντός σου ἐρεῖ», φησίν, «ἰδοὺ πάρειμι.» Ὢ τῆς ἁγίας καὶ μακαρίας ταύτης δυνάμεως, δι’ ἧς ἀνθρώποις συμπολιτεύεται θεός. Λῷον οὖν καὶ ἄμεινον τῆς ἀρίστης τῶν ὄντων οὐσίας μιμητὴν ὁμοῦ καὶ θεραπευτὴν γενέσθαι· οὐ γὰρ μιμεῖσθαί τις δυνήσεται τὸν θεὸν ἢ δι’ ὧν ὁσίως θεραπεύσει οὐδ’ αὖ θεραπεύειν καὶ σέβειν ἢ μιμούμενος. Ὅ γέ τοι οὐράνιος καὶ θεῖος ὄντως ἔρως ταύτῃ προσγίνεται τοῖς ἀνθρώποις, ὅταν ἐν αὐτῇ που τῇ ψυχῇ τὸ ὄντως καλὸν ὑπὸ τοῦ θείου λόγου ἀναζωπυρούμενον ἐκλάμπειν δυνηθῇ· καὶ τὸ μέγιστον ἅμα τῷ βουληθῆναι γνησίως τὸ σωθῆναι συντρέχει, ὁμοζυγούντων, ὡς ἔπος εἰπεῖν, προαιρέσεως καὶ ζωῆς.
Οὕτως ἡμᾶς ὁ ἀπόστολος εἰρηνικῶς ἐκτάττει· ταῦτα ἡμῶν τὰ ὅπλα τὰ ἄτρωτα· τούτοις ἐξοπλισάμενοι παραταξώμεθα τῷ πονηρῷ· τὰ πεπυρακτωμένα τοῦ πονηροῦ ἀποσβέσωμεν βέλη ταῖς ὑδατίναις ἀκμαῖς ταῖς ὑπὸ τοῦ λόγου βεβαμμέναις, εὐχαρίστοις ἀμειβόμενοι τὰς εὐποιίας εὐλογίαις καὶ τὸν θεὸν τῷ θείῳ γεραίροντες λόγῳ. «Ἔτι γὰρ λαλοῦντός σου ἐρεῖ», φησίν, «ἰδοὺ πάρειμι.» Ὢ τῆς ἁγίας καὶ μακαρίας ταύτης δυνάμεως, δι’ ἧς ἀνθρώποις συμπολιτεύεται θεός. Λῷον οὖν καὶ ἄμεινον τῆς ἀρίστης τῶν ὄντων οὐσίας μιμητὴν ὁμοῦ καὶ θεραπευτὴν γενέσθαι· οὐ γὰρ μιμεῖσθαί τις δυνήσεται τὸν θεὸν ἢ δι’ ὧν ὁσίως θεραπεύσει οὐδ’ αὖ θεραπεύειν καὶ σέβειν ἢ μιμούμενος. Ὅ γέ τοι οὐράνιος καὶ θεῖος ὄντως ἔρως ταύτῃ προσγίνεται τοῖς ἀνθρώποις, ὅταν ἐν αὐτῇ που τῇ ψυχῇ τὸ ὄντως καλὸν ὑπὸ τοῦ θείου λόγου ἀναζωπυρούμενον ἐκλάμπειν δυνηθῇ· καὶ τὸ μέγιστον ἅμα τῷ βουληθῆναι γνησίως τὸ σωθῆναι συντρέχει, ὁμοζυγούντων, ὡς ἔπος εἰπεῖν, προαιρέσεως καὶ ζωῆς.Οὕτως ἡμᾶς ὁ ἀπόστολος εἰρηνικῶς ἐκτάττει· ταῦτα ἡμῶν τὰ ὅπλα τὰ ἄτρωτα· τούτοις ἐξοπλισάμενοι παραταξώμεθα τῷ πονηρῷ· τὰ πεπυρακτωμένα τοῦ πονηροῦ ἀποσβέσωμεν βέλη ταῖς ὑδατίναις ἀκμαῖς ταῖς ὑπὸ τοῦ λόγου βεβαμμέναις, εὐχαρίστοις ἀμειβόμενοι τὰς εὐποιίας εὐλογίαις καὶ τὸν θεὸν τῷ θείῳ γεραίροντες λόγῳ. «Ἔτι γὰρ λαλοῦντός σου ἐρεῖ», φησίν, «ἰδοὺ πάρειμι.» Ὢ τῆς ἁγίας καὶ μακαρίας ταύτης δυνάμεως, δι’ ἧς ἀνθρώποις συμπολιτεύεται θεός. Λῷον οὖν καὶ ἄμεινον τῆς ἀρίστης τῶν ὄντων οὐσίας μιμητὴν ὁμοῦ καὶ θεραπευτὴν γενέσθαι· οὐ γὰρ μιμεῖσθαί τις δυνήσεται τὸν θεὸν ἢ δι’ ὧν ὁσίως θεραπεύσει οὐδ’ αὖ θεραπεύειν καὶ σέβειν ἢ μιμούμενος. Ὅ γέ τοι οὐράνιος καὶ θεῖος ὄντως ἔρως ταύτῃ προσγίνεται τοῖς ἀνθρώποις, ὅταν ἐν αὐτῇ που τῇ ψυχῇ τὸ ὄντως καλὸν ὑπὸ τοῦ θείου λόγου ἀναζωπυρούμενον ἐκλάμπειν δυνηθῇ· καὶ τὸ μέγιστον ἅμα τῷ βουληθῆναι γνησίως τὸ σωθῆναι συντρέχει, ὁμοζυγούντων, ὡς ἔπος εἰπεῖν, προαιρέσεως καὶ ζωῆς.
Τοιγάρτοι μόνη αὕτη ἡ τῆς ἀληθείας προτροπὴ τοῖς πιστοτάτοις ἀπείκασται τῶν φίλων μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς παραμένουσα καὶ παραπομπὸς ἀγαθὴ ὅλῳ καὶ τελείῳ τῷ τῆς ψυχῆς πνεύματι τοῖς εἰς οὐρανὸν ἀπαίρουσι γινομένη. Τί δή σε προτρέπω; Σωθῆναί σε ἐπείγομαι. Τοῦτο Χριστὸς βούλεται· ἑνὶ λόγῳ ζωήν σοι χαρίζεται. Καὶ τίς ἐστιν οὗτος; Μάθε συντόμως· λόγος ἀληθείας, λόγος ἀφθαρσίας, ὁ ἀναγεννῶν τὸν ἄνθρωπον εἰς ἀλήθειαν αὐτὸν ἀναφέρων, τὸ κέντρον τῆς σωτηρίας, ὁ ἐξελαύνων τὴν φθοράν, ὁ ἐκδιώκων τὸν θάνατον, ὁ ἐν ἀνθρώποις οἰκοδομήσας νεών, ἵνα ἐν ἀνθρώποις ἱδρύσῃ τὸν θεόν. Ἅγνισον τὸν νεών, καὶ τὰς ἡδονὰς καὶ τὰς ῥᾳθυμίας ὥσπερ ἄνθος ἐφήμερον καταλίμπανε ἀνέμῳ καὶ πυρί, σωφροσύνης δὲ τοὺς καρποὺς γεώργησον ἐμφρόνως, καὶ σεαυτὸν ἀκροθίνιον ἀνάστησον τῷ θεῷ, ὅπως οὐκ ἔργον μόνον, ἀλλὰ καὶ χάρις ᾖς τοῦ θεοῦ· πρέπει δὲ ἄμφω τῷ Χριστοῦ γνωρίμῳ, καὶ βασιλείας ἄξιον φανῆναι καὶ βασιλείας κατηξιῶσθαι. Φύγωμεν οὖν τὴν συνήθειαν, φύγωμεν οἷον ἄκραν χαλεπὴν ἢ Χαρύβδεως ἀπειλὴν ἢ Σειρῆνας μυθικάς·Οὕτως ἡμᾶς ὁ ἀπόστολος εἰρηνικῶς ἐκτάττει· ταῦτα ἡμῶν τὰ ὅπλα τὰ ἄτρωτα· τούτοις ἐξοπλισάμενοι παραταξώμεθα τῷ πονηρῷ· τὰ πεπυρακτωμένα τοῦ πονηροῦ ἀποσβέσωμεν βέλη ταῖς ὑδατίναις ἀκμαῖς ταῖς ὑπὸ τοῦ λόγου βεβαμμέναις, εὐχαρίστοις ἀμειβόμενοι τὰς εὐποιίας εὐλογίαις καὶ τὸν θεὸν τῷ θείῳ γεραίροντες λόγῳ. «Ἔτι γὰρ λαλοῦντός σου ἐρεῖ», φησίν, «ἰδοὺ πάρειμι.» Ὢ τῆς ἁγίας καὶ μακαρίας ταύτης δυνάμεως, δι’ ἧς ἀνθρώποις συμπολιτεύεται θεός. Λῷον οὖν καὶ ἄμεινον τῆς ἀρίστης τῶν ὄντων οὐσίας μιμητὴν ὁμοῦ καὶ θεραπευτὴν γενέσθαι· οὐ γὰρ μιμεῖσθαί τις δυνήσεται τὸν θεὸν ἢ δι’ ὧν ὁσίως θεραπεύσει οὐδ’ αὖ θεραπεύειν καὶ σέβειν ἢ μιμούμενος. Ὅ γέ τοι οὐράνιος καὶ θεῖος ὄντως ἔρως ταύτῃ προσγίνεται τοῖς ἀνθρώποις, ὅταν ἐν αὐτῇ που τῇ ψυχῇ τὸ ὄντως καλὸν ὑπὸ τοῦ θείου λόγου ἀναζωπυρούμενον ἐκλάμπειν δυνηθῇ· καὶ τὸ μέγιστον ἅμα τῷ βουληθῆναι γνησίως τὸ σωθῆναι συντρέχει, ὁμοζυγούντων, ὡς ἔπος εἰπεῖν, προαιρέσεως καὶ ζωῆς.
ἄγχει τὸν ἄνθρωπον, τῆς ἀληθείας ἀποτρέπει, ἀπάγει τῆς ζωῆς, παγίς ἐστιν, βάραθρόν ἐστιν, βόθρος ἐστί, λίχνον ἐστὶν κακὸν ἡ συνήθεια· κείνου μὲν καπνοῦ καὶ κύματος ἐκτὸς ἔεργε νῆα. Φεύγωμεν, ὦ συνναῦται, φεύγωμεν τὸ κῦμα τοῦτο, πῦρ ἐρεύγεται, νῆσός ἐστι πονηρὰ ὀστοῖς καὶ νεκροῖς σεσωρευμένη, ᾄδει δὲ ἐν αὐτῇ πορνίδιον ὡραῖον, ἡδονή, πανδήμῳ τερπόμενον μουσικῇ. δεῦρ’ ἄγ’ ἰών, πολύαιν’ Ὀδυσεῦ, μέγα κῦδος Ἀχαιῶν, νῆα κατάστησον, ἵνα θειοτέρην ὄπ’ ἀκούσῃς. Ἐπαινεῖ σε, ὦ ναῦτα, καὶ πολυύμνητον λέγει, καὶ τὸ κῦδος τῶν Ἑλλήνων ἡ πόρνη σφετερίζεται· ἔασον αὐτὴν ἐπινέμεσθαι τοὺς νεκρούς, πνεῦμά σοι οὐράνιον βοηθεῖ· πάριθι τὴν ἡδονήν, βουκολεῖ· μηδὲ γυνή σε νόον πυγοστόλος ἐξαπατάτω, αἱμύλα κωτίλλουσα, τεὴν διφῶσα καλιήν. Παράπλει τὴν ᾠδήν, θάνατον ἐργάζεται· ἐὰν ἐθέλῃς μόνον, νενίκηκας τὴν ἀπώλειαν καὶ τῷ ξύλῳ προσδεδεμένος ἁπάσης ἔσῃ τῆς φθορᾶς λελυμένος, κυβερνήσει σε ὁ λόγος ὁ τοῦ θεοῦ, καὶ τοῖς λιμέσι καθορμίσει τῶν οὐρανῶν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον·Οὕτως ἡμᾶς ὁ ἀπόστολος εἰρηνικῶς ἐκτάττει· ταῦτα ἡμῶν τὰ ὅπλα τὰ ἄτρωτα· τούτοις ἐξοπλισάμενοι παραταξώμεθα τῷ πονηρῷ· τὰ πεπυρακτωμένα τοῦ πονηροῦ ἀποσβέσωμεν βέλη ταῖς ὑδατίναις ἀκμαῖς ταῖς ὑπὸ τοῦ λόγου βεβαμμέναις, εὐχαρίστοις ἀμειβόμενοι τὰς εὐποιίας εὐλογίαις καὶ τὸν θεὸν τῷ θείῳ γεραίροντες λόγῳ. «Ἔτι γὰρ λαλοῦντός σου ἐρεῖ», φησίν, «ἰδοὺ πάρειμι.» Ὢ τῆς ἁγίας καὶ μακαρίας ταύτης δυνάμεως, δι’ ἧς ἀνθρώποις συμπολιτεύεται θεός. Λῷον οὖν καὶ ἄμεινον τῆς ἀρίστης τῶν ὄντων οὐσίας μιμητὴν ὁμοῦ καὶ θεραπευτὴν γενέσθαι· οὐ γὰρ μιμεῖσθαί τις δυνήσεται τὸν θεὸν ἢ δι’ ὧν ὁσίως θεραπεύσει οὐδ’ αὖ θεραπεύειν καὶ σέβειν ἢ μιμούμενος. Ὅ γέ τοι οὐράνιος καὶ θεῖος ὄντως ἔρως ταύτῃ προσγίνεται τοῖς ἀνθρώποις, ὅταν ἐν αὐτῇ που τῇ ψυχῇ τὸ ὄντως καλὸν ὑπὸ τοῦ θείου λόγου ἀναζωπυρούμενον ἐκλάμπειν δυνηθῇ· καὶ τὸ μέγιστον ἅμα τῷ βουληθῆναι γνησίως τὸ σωθῆναι συντρέχει, ὁμοζυγούντων, ὡς ἔπος εἰπεῖν, προαιρέσεως καὶ ζωῆς.
PG 8:239τότε μου κατοπτεύσεις τὸν θεὸν καὶ τοῖς ἁγίοις ἐκείνοις τελεσθήσῃ μυστηρίοις καὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς ἀπολαύσεις ἀποκεκρυμμένων, τῶν ἐμοὶ τετηρημένων, «ἃ οὔτε οὖς ἤκουσεν οὔτε ἐπὶ καρδίαν ἀνέβη» τινός. Καὶ μὴν ὁρᾶν μοι δύο μὲν ἡλίους δοκῶ, δισσὰς δὲ Θήβας βακχεύων ἔλεγέν τις εἰδώλοις, ἀγνοίᾳ μεθύων ἀκράτῳ ἐγὼ δ’ αὐτὸν οἰκτείραιμι παροινοῦντα καὶ τὸν οὕτω παρανοοῦντα ἐπὶ σωτηρίαν παρακαλέσαιμι σωφρονοῦσαν, ὅτι καὶ κύριος μετάνοιαν ἁμαρτωλοῦ καὶ οὐχὶ θάνατον ἀσπάζεται. Ἧκε, ὦ παραπλήξ, μὴ θύρσῳ σκηριπτόμενος, μὴ κιττῷ ἀναδούμενος, ῥῖψον τὴν μίτραν, ῥῖψον τὴν νεβρίδα, σωφρόνησον· δείξω σοι τὸν λόγον καὶ τοῦ λόγου τὰ μυστήρια, κατὰ τὴν σὴν διηγούμενος εἰκόνα. Ὄρος ἐστὶ τοῦτο θεῷ πεφιλημένον, οὐ τραγῳδίαις ὡς Κιθαιρὼν ὑποκείμενον, ἀλλὰ τοῖς ἀληθείας ἀνακείμενον δράμασιν, ὄρος νηφάλιον, ἁγναῖς ὕλαις σύσκιον· βακχεύουσι δὲ ἐν αὐτῷ οὐχ αἱ Σεμέλης «τῆς κεραυνίας» ἀδελφαί, αἱ μαινάδες, αἱ δύσαγνον κρεανομίαν μυούμεναι, ἀλλ’ αἱ τοῦ θεοῦ θυγατέρες, αἱ ἀμνάδες αἱ καλαί, τὰ σεμνὰ τοῦ λόγου θεσπίζουσαι ὄργια, χορὸν ἀγείρουσαι σώφρονα. Ὁ χορὸς οἱ δίκαιοι, τὸ ᾆσμα ὕμνος ἐστὶ τοῦ πάντων βασιλέως·προαιρέσεως καὶ ζωῆς. Τοιγάρτοι μόνη αὕτη ἡ τῆς ἀληθείας προτροπὴ τοῖς πιστοτάτοις ἀπείκασται τῶν φίλων, μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς παραμένουσα, παραπομπὸς ἀγαθὴ ὅλῳ καὶ τελείῳ τῷ (49) τῆς ψυ- χῆς πνεύματι τοῖς εἰς οὐρανὸν ἀπαίρουσι γινο μένη (50). Τί δή σε προτρέπω ; Σωθῆναι σε επείγο- μαι· τοῦτο Χριστὸς βούλεται· ἑνὶ λόγῳ, ζωήν σοι χαρίζεται. Καὶ τίς ἐστιν οὗτος; μάθε συντόμως· Λόγος ἀληθείας, Λόγος ἀφθαρσίας (51), ὁ ἀναγεννῶν τὸν ἄνθρωπον, εἰς ἀλήθειαν αὐτὸν ἀναφέρων, τὸ κέντρον τῆς σωτηρίας, ὁ ἐξελαύνων τὴν φθοράν, ὁ ἐκδιώκων τὸν θάνατον, ὁ ἐν ἀνθρώποις οἰκοδομήσας νεών, ἵνα ἐν ἀνθρώποις ἱδρύσῃ τὸν Θεόν. "Αγνισον τὸν νεῶν, καὶ τὰς ἡδονὰς καὶ τὰς ῥαθυμίας (52), ὥσπερ ἄνθος ἐφήμερον, καταλίμπανε ἀνέμῳ καὶ πυρί· σωφροσύνης δὲ τοὺς καρποὺς γεώργησον ἐμ- Β φρόνως, και σεαυτὸν ἀκροθίνιον ἀνάστησον τῷ Θεῷ, δίως οὐκ ἔργον μόνον, ἀλλὰ καὶ χάρις ᾖ τοῦ Θεοῦ· πρέπει δὲ ἄμφω, τῷ Χριστῷ γνώριμον (53) καὶ βα- σιλείας ἄξιον φανῆναι, καὶ βασιλείας κατηξιῶσθαι. Φύγωμεν οὖν τὴν συνήθειαν, φύγωμεν, οἷον ἄκραν χαλεπήν, ἢ Χαρυβδεως ἀπειλήν, ἢ Σειρήνας μυθικάς· ἄγχει τὸν ἄνθρωπον, τῆς ἀληθείας ἀποτρέπει, ἀπά γει τῆς ζωῆς· παγίς ἐστι, βάραθρόν ἐστι, βόθρος ἐστὶ, λίκνος (54) ἐστὶ, κακὸν ἡ συνήθεια· Κείνου μὲν καπνοῦ (55) καὶ κύματος ἐκτὸς [ἔεργε • • • Νέα. Φεύγωμεν, ὦ συνναῦται, φεύγωμεν τὸ κῦμα (56) τοῦτο, πῦρ ἐρεύγεται· νῆσός (57) ἐστι πονηρά, Ιστοῖς καὶ νεκροῖς σεσωρευμένη· ᾄδει δὲ ἐν αὐτῇ πορ- νίδιον ὡραῖον, ἡδονὴ, πανδήμῳ (58) τερπόμενον μουσικῇ· Δεΰρ' ἄγ' (59) ιών, πολύαιν Οδυσεύ, μέγα [κύδος Αχαιών Νῆα κατάστησον, ἵνα θειοτέρην ὅπ' ἀκού [σης (60). Ἐπαινεῖ σε, ὦ ναῦτα, καὶ πολυύμνητον λέγει, καὶ τὸ κῦδος τῶν Ἑλλήνων ή πόρνη σφετερίζεται· ἔασον αὐτ * Ρ. τὰς ἡδονὰς καὶ τὰς θρύψεις. διθυμίας πρέπει δὲ ἀμφότερον, τὸν Χριστοῦ γνώριμον καὶ βασιλείας ἄξιον φανῆναι, καὶ βασιλείας κατη. ξιώσθαι. τούτου. καπνοῦ καὶ κύματος ἐκτὸς βαίνειν Περὶ ὀνείρων, Τούτου Ο • λέβητι ἐν πυρὶ πολλῷ· Αλλά τε σειρήνες λιγυρῇ θέλγουσιν ἀοιδῇ, Ημεναι ἐν λειμώνι· πολὺς δ᾽ ἀμφ' ὀστέο [ςιν θὶς Ανδρών πυθομένων, περὶ δὲ ῥινοὶ μινύθου [σιν. Μ, ν 184. COHORTATIO AD GENTES. optima dux est. Ad quid autém te hortor? Sane ut salvus fias. Hoc vult Christus : et, ut uno dicam verbo, vitam tibi largitur. Ille vero quis est? paul- cis accipe : Verbum veritatis, Verbum immunita- tis ab interitu, quod hominem regenerat, eum re- ducendo ad veritatem; salutis stimulus, qui abigit interitum, qui mortem expellit, qui in hominibus templum edificavit, ut Deum in ipsis statueret. Fac ut templum hoc sit purum, et voluptates ac mollitiem, tanquam caducuin forem, vento atque igni relinque. Temperantiæ autem fructus pruden- ter colito, teque ipsum Deo, veluti primitias, con- ❖ secra; ut ejus sit non solum opus, sed etiam operis gratia. Utrumque autem decet, ut qui Christi disci- A caelum tendit, integro perfectoque animæ spiritui pulus est, regno dignus videatur, et regno digna - tus sit. CAPUT XII. Hortatur ut missis erroribus et cupiditatibus pristinis, se Christo, unico veritatis magistro, instituerdos præbeant. ED. POTTER, ED. PARIS. interprete Hervelo legendum A. SYLBURG. - Perperam, nam paulo post, eodem plane sensu occurrit. Scribe, Hoc est : utrumque decet, ut qui Christi est amicus, et dignus videatur regno, et regno di- gnatus sit. HEINSIUS. legitur Proverbialiter autem usurpat etiam Philo lib. ut editionis nostra, p. 144. H. SYLBURG. habet etiam Νov. Proinde ea vera lectio est. Sunt autem hæc apud Homerum Ulyssis verba, quibus navis suæ gubernatorem Scyllam vitare monet, Odyss. M, v. 226. C Fugiamus igitur consuetudinem, fugiamus ve luti periculosum promontorium, aut Charybdis minas, aut fabulosas Sirenes: consuetudo hominem suffocal, avertit a veritate, abducit a vita ; la- queus est, barathrum est, fovea est, cribru:11 est malum : Hunc quidem fumum et fluctum extra dirige Navem .. Fugiamus, fugiamus, o socii, hunc fluctum, ignem eructat; periculosa est insula, ossibus et cadaveribus plena; in ea autem cantat for- mosa meretricula, voluptas, quæ publica vulga- rique musica delectat: Buc age profectus, illustris Ulysses, ingens glo- [ria Gracorum, Navem siste, ut diviniorem vocem audias. Laudat te, o nauta, et celebrem vocat, Greco- rumque gloriam suam facere conatur meretrix. poeta fluctuin, quem evomuit Charybdis, comparat lebeti in igne multo. ubi, Sirenum insulam describens, haec dicit : Sed Sirenes dulci demulcent cantilena, Sedentes in prato; ingens vero circum ex ossi- [bus acervus Virorum putrefactorum, undique autent cules [ minuuntur. functe, Nov. ad sese pertrahere conabantur, Odyss. vulgata habentOdyss . M. A. SYLBURG. — Uuitur Loc - (19) Tỷ. Hunc articulum omittit Nov. (50) Γινομένη. Γενομένη Νον. (31) Λόγος ἀρθ. Λόγος omittit Νον. (52) Τὰς ἡδονὰς καὶ τὰς ῥᾳθυμίας. Fortasse cum (53) Πρέπει δὲ ἄμφω, τῷ Χριστῷ γνώριμον. (54) Λίκνος. Malim λίκνον. (55) Κείνου μὲν κ. Pro κείνου apud Homerum (56) Τὸ κύμα. Respicit Odyss. Μ, ν. 237, ubi (57) Νήσος. Respicit ejusdem Odyss. Μ, ν. 46, (58) Ηδονή, πανδήμῳ. Ήδονῇ πανδήμῳ con- (59) Δεύρ' άγ'. Sirenum verba, quibus Ulyssem (60) Θειοτέρην ὅπ' ἀκ. Νωϊτέρην δπ' editiones
ψάλλουσιν αἱ κόραι, δοξάζουσιν ἄγγελοι, προφῆται λαλοῦσιν, ἦχος στέλλεται μουσικῆς, δρόμῳ τὸν θίασον διώκουσιν, σπεύδουσιν οἱ κεκλημένοι πατέρα ποθοῦντες ἀπολαβεῖν. Ἧκέ μοι, ὦ πρέσβυ, καὶ σύ, τὰς Θήβας λιπὼν καὶ τὴν μαντικὴν καὶ τὴν βακχικὴν ἀπορρίψας πρὸς ἀλήθειαν χειραγωγοῦ· ἰδού σοι τὸ ξύλον ἐπερείδεσθαι δίδωμι· σπεῦσον, Τειρεσία, πίστευσον· ὄψει. Χριστὸς ἐπιλάμπει φαιδρότερον ἡλίου, δι’ ὃν ὀφθαλμοὶ τυφλῶν ἀναβλέπουσιν· νύξ σε φεύξεται, πῦρ φοβηθήσεται, θάνατος οἰχήσεται· ὄψει τοὺς οὐρανούς, ὦ γέρον, ὁ Θήβας μὴ βλέπων. Ὢ τῶν ἁγίων ὡς ἀληθῶς μυστηρίων, ὢ φωτὸς ἀκηράτου. Δᾳδουχοῦμαι τοὺς οὐρανοὺς καὶ τὸν θεὸν ἐποπτεῦσαι, ἅγιος γίνομαι μυούμενος, ἱεροφαντεῖ δὲ ὁ κύριος καὶ τὸν μύστην σφραγίζεται φωταγωγῶν, καὶ παρατίθεται τῷ πατρὶ τὸν πεπιστευκότα αἰῶσι τηρούμενον. Ταῦτα τῶν ἐμῶν μυστηρίων τὰ βακχεύματα· εἰ βούλει, καὶ σὺ μυοῦ, καὶ χορεύσεις μετ’ ἀγγέλων ἀμφὶ τὸν ἀγέννητον καὶ ἀνώλεθρον καὶ μόνον ὄντως θεόν, συνυμνοῦντος ἡμῖν τοῦ θεοῦ λόγου.προαιρέσεως καὶ ζωῆς. Τοιγάρτοι μόνη αὕτη ἡ τῆς ἀληθείας προτροπὴ τοῖς πιστοτάτοις ἀπείκασται τῶν φίλων, μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς παραμένουσα, παραπομπὸς ἀγαθὴ ὅλῳ καὶ τελείῳ τῷ (49) τῆς ψυ- χῆς πνεύματι τοῖς εἰς οὐρανὸν ἀπαίρουσι γινο μένη (50). Τί δή σε προτρέπω ; Σωθῆναι σε επείγο- μαι· τοῦτο Χριστὸς βούλεται· ἑνὶ λόγῳ, ζωήν σοι χαρίζεται. Καὶ τίς ἐστιν οὗτος; μάθε συντόμως· Λόγος ἀληθείας, Λόγος ἀφθαρσίας (51), ὁ ἀναγεννῶν τὸν ἄνθρωπον, εἰς ἀλήθειαν αὐτὸν ἀναφέρων, τὸ κέντρον τῆς σωτηρίας, ὁ ἐξελαύνων τὴν φθοράν, ὁ ἐκδιώκων τὸν θάνατον, ὁ ἐν ἀνθρώποις οἰκοδομήσας νεών, ἵνα ἐν ἀνθρώποις ἱδρύσῃ τὸν Θεόν. "Αγνισον τὸν νεῶν, καὶ τὰς ἡδονὰς καὶ τὰς ῥαθυμίας (52), ὥσπερ ἄνθος ἐφήμερον, καταλίμπανε ἀνέμῳ καὶ πυρί· σωφροσύνης δὲ τοὺς καρποὺς γεώργησον ἐμ- Β φρόνως, και σεαυτὸν ἀκροθίνιον ἀνάστησον τῷ Θεῷ, δίως οὐκ ἔργον μόνον, ἀλλὰ καὶ χάρις ᾖ τοῦ Θεοῦ· πρέπει δὲ ἄμφω, τῷ Χριστῷ γνώριμον (53) καὶ βα- σιλείας ἄξιον φανῆναι, καὶ βασιλείας κατηξιῶσθαι. Φύγωμεν οὖν τὴν συνήθειαν, φύγωμεν, οἷον ἄκραν χαλεπήν, ἢ Χαρυβδεως ἀπειλήν, ἢ Σειρήνας μυθικάς· ἄγχει τὸν ἄνθρωπον, τῆς ἀληθείας ἀποτρέπει, ἀπά γει τῆς ζωῆς· παγίς ἐστι, βάραθρόν ἐστι, βόθρος ἐστὶ, λίκνος (54) ἐστὶ, κακὸν ἡ συνήθεια· Κείνου μὲν καπνοῦ (55) καὶ κύματος ἐκτὸς [ἔεργε • • • Νέα. Φεύγωμεν, ὦ συνναῦται, φεύγωμεν τὸ κῦμα (56) τοῦτο, πῦρ ἐρεύγεται· νῆσός (57) ἐστι πονηρά, Ιστοῖς καὶ νεκροῖς σεσωρευμένη· ᾄδει δὲ ἐν αὐτῇ πορ- νίδιον ὡραῖον, ἡδονὴ, πανδήμῳ (58) τερπόμενον μουσικῇ· Δεΰρ' ἄγ' (59) ιών, πολύαιν Οδυσεύ, μέγα [κύδος Αχαιών Νῆα κατάστησον, ἵνα θειοτέρην ὅπ' ἀκού [σης (60). Ἐπαινεῖ σε, ὦ ναῦτα, καὶ πολυύμνητον λέγει, καὶ τὸ κῦδος τῶν Ἑλλήνων ή πόρνη σφετερίζεται· ἔασον αὐτ * Ρ. τὰς ἡδονὰς καὶ τὰς θρύψεις. διθυμίας πρέπει δὲ ἀμφότερον, τὸν Χριστοῦ γνώριμον καὶ βασιλείας ἄξιον φανῆναι, καὶ βασιλείας κατη. ξιώσθαι. τούτου. καπνοῦ καὶ κύματος ἐκτὸς βαίνειν Περὶ ὀνείρων, Τούτου Ο • λέβητι ἐν πυρὶ πολλῷ· Αλλά τε σειρήνες λιγυρῇ θέλγουσιν ἀοιδῇ, Ημεναι ἐν λειμώνι· πολὺς δ᾽ ἀμφ' ὀστέο [ςιν θὶς Ανδρών πυθομένων, περὶ δὲ ῥινοὶ μινύθου [σιν. Μ, ν 184. COHORTATIO AD GENTES. optima dux est. Ad quid autém te hortor? Sane ut salvus fias. Hoc vult Christus : et, ut uno dicam verbo, vitam tibi largitur. Ille vero quis est? paul- cis accipe : Verbum veritatis, Verbum immunita- tis ab interitu, quod hominem regenerat, eum re- ducendo ad veritatem; salutis stimulus, qui abigit interitum, qui mortem expellit, qui in hominibus templum edificavit, ut Deum in ipsis statueret. Fac ut templum hoc sit purum, et voluptates ac mollitiem, tanquam caducuin forem, vento atque igni relinque. Temperantiæ autem fructus pruden- ter colito, teque ipsum Deo, veluti primitias, con- ❖ secra; ut ejus sit non solum opus, sed etiam operis gratia. Utrumque autem decet, ut qui Christi disci- A caelum tendit, integro perfectoque animæ spiritui pulus est, regno dignus videatur, et regno digna - tus sit. CAPUT XII. Hortatur ut missis erroribus et cupiditatibus pristinis, se Christo, unico veritatis magistro, instituerdos præbeant. ED. POTTER, ED. PARIS. interprete Hervelo legendum A. SYLBURG. - Perperam, nam paulo post, eodem plane sensu occurrit. Scribe, Hoc est : utrumque decet, ut qui Christi est amicus, et dignus videatur regno, et regno di- gnatus sit. HEINSIUS. legitur Proverbialiter autem usurpat etiam Philo lib. ut editionis nostra, p. 144. H. SYLBURG. habet etiam Νov. Proinde ea vera lectio est. Sunt autem hæc apud Homerum Ulyssis verba, quibus navis suæ gubernatorem Scyllam vitare monet, Odyss. M, v. 226. C Fugiamus igitur consuetudinem, fugiamus ve luti periculosum promontorium, aut Charybdis minas, aut fabulosas Sirenes: consuetudo hominem suffocal, avertit a veritate, abducit a vita ; la- queus est, barathrum est, fovea est, cribru:11 est malum : Hunc quidem fumum et fluctum extra dirige Navem .. Fugiamus, fugiamus, o socii, hunc fluctum, ignem eructat; periculosa est insula, ossibus et cadaveribus plena; in ea autem cantat for- mosa meretricula, voluptas, quæ publica vulga- rique musica delectat: Buc age profectus, illustris Ulysses, ingens glo- [ria Gracorum, Navem siste, ut diviniorem vocem audias. Laudat te, o nauta, et celebrem vocat, Greco- rumque gloriam suam facere conatur meretrix. poeta fluctuin, quem evomuit Charybdis, comparat lebeti in igne multo. ubi, Sirenum insulam describens, haec dicit : Sed Sirenes dulci demulcent cantilena, Sedentes in prato; ingens vero circum ex ossi- [bus acervus Virorum putrefactorum, undique autent cules [ minuuntur. functe, Nov. ad sese pertrahere conabantur, Odyss. vulgata habentOdyss . M. A. SYLBURG. — Uuitur Loc - (19) Tỷ. Hunc articulum omittit Nov. (50) Γινομένη. Γενομένη Νον. (31) Λόγος ἀρθ. Λόγος omittit Νον. (52) Τὰς ἡδονὰς καὶ τὰς ῥᾳθυμίας. Fortasse cum (53) Πρέπει δὲ ἄμφω, τῷ Χριστῷ γνώριμον. (54) Λίκνος. Malim λίκνον. (55) Κείνου μὲν κ. Pro κείνου apud Homerum (56) Τὸ κύμα. Respicit Odyss. Μ, ν. 237, ubi (57) Νήσος. Respicit ejusdem Odyss. Μ, ν. 46, (58) Ηδονή, πανδήμῳ. Ήδονῇ πανδήμῳ con- (59) Δεύρ' άγ'. Sirenum verba, quibus Ulyssem (60) Θειοτέρην ὅπ' ἀκ. Νωϊτέρην δπ' editiones
PG 8:241Ἀίδιος οὗτος Ἰησοῦς, εἷς ὁ μέγας ἀρχιερεὺς θεοῦ τε ἑνὸς τοῦ αὐτοῦ καὶ πατρός, ὑπὲρ ἀνθρώπων εὔχεται καὶ ἀνθρώποις ἐγκελεύεται «κέκλυτε, μυρία φῦλα», μᾶλλον δὲ ὅσοι τῶν ἀνθρώπων λογικοί, καὶ βάρβαροι καὶ Ἕλληνες· τὸ πᾶν ἀνθρώπων γένος καλῶ, ὧν ἐγὼ δημιουργὸς θελήματι πατρός. Ἥκετε ὡς ἐμέ, ὑφ’ ἕνα ταχθησόμενοι θεὸν καὶ τὸν ἕνα λόγον τοῦ θεοῦ, καὶ μὴ μόνον τῶν ἀλόγων ζῴων πλεονεκτεῖτε τῷ λόγῳ, ἐκ δὲ τῶν θνητῶν ἁπάντων ὑμῖν ἀθανασίαν μόνοις καρπώσασθαι δίδωμι. Ἐθέλω γάρ, ἐθέλω καὶ ταύτης ὑμῖν μεταδοῦναι τῆς χάριτος, ὁλόκληρον χορηγῶν τὴν εὐεργεσίαν, ἀφθαρσίαν· καὶ λόγον χαρίζομαι ὑμῖν, τὴν γνῶσιν τοῦ θεοῦ, τέλειον ἐμαυτὸν χαρίζομαι. Τοῦτό εἰμι ἐγώ, τοῦτο βούλεται ὁ θεός, τοῦτο συμφωνία ἐστί, τοῦτο ἁρμονία πατρός, τοῦτο υἱός, τοῦτο Χριστός, τοῦτο ὁ λόγος τοῦ θεοῦ, βραχίων κυρίου, δύναμις τῶν ὅλων, τὸ θέλημα τοῦ πατρός. Ὦ πᾶσαι μὲν εἰκόνες, οὐ πᾶσαι δὲ ἐμφερεῖς· διορθώσασθαι ὑμᾶς πρὸς τὸ ἀρχέτυπον βούλομαι, ἵνα μοι καὶ ὅμοιοι γένησθε. Χρίσω ὑμᾶς τῷ πίστεως ἀλείμματι, δι’ οὗ τὴν φθορὰν ἀποβάλλετε, καὶ γυμνὸν δικαιοσύνης ἐπιδείξω τὸ σχῆμα, δι’ οὗ πρὸς τὸν θεὸν ἀναβαίνετε.φλῶν ἀναβλέπουσιν νύξ σε φεύξεται, πῦρ φοβηθήσε- ται, θάνατος οἰχήσεται· ὄψει τοὺς οὐρανοὺς, ὦ γέ ρον (70), ὁ Θήβας μὴ βλέπων. Ο τῶν ἁγίων ώς ἀληθῶς μυστηρίων! ὢ φωτὸς ἀκηράτου ! Δᾳδουχού μαι (71), τοὺς οὐρανοὺς καὶ τὸν Θεὸν ἐποπτεύσας· ἅγιος γίνομαι, μυούμενος. Ἱεροφαντεῖ δὲ ὁ Κύριος, καὶ τὸν μύστην σφραγίζεται (72) φωταγωγῶν· καὶ παρατίθεται τῷ Πατρὶ τὸν πεπιστευκότα, αἰῶσι της ρούμενον. Ταῦτα τῶν ἐμῶν μυστηρίων τὰ βακχεύ- ματα· εἰ βούλει, καὶ σὺ μυοῦ· καὶ χορεύσεις μετ' ἀγγέλων ἀμφὶ τὸν ἀγέννητον καὶ ἀνώλεθρον καὶ μόνον ὄντως Θεόν, συνυμνοῦντος ἡμῖν τοῦ Θεοῦ Λόγου. Αίδιος οὗτος, Ἰησοῦς εἷς, ὁ μέγας (73) αρχιερεὺς Θεοῦ τε ἑνὸς τοῦ αὐτοῦ καὶ Πατρός, ὑπὲρ ἀνθρώπων εύχεται, καὶ ἀνθρώποις ἐγκελεύεται. Κέκλυτε (74)· μυρία φύλα, μᾶλλον δὲ ὅσοι τῶν ἀνθρώπων λογικοὶ, καὶ βάρβαροι, καὶ Ἕλληνες· τὸ πᾶν ἀνθρώπων γένος καλῶ, ὧν ἐγὼ δημιουργὸς θελήματι Πατρός· ἥκετε ὡς ἐμὲ ὑφ' ένα ταχθησόμενοι Θεὸν, καὶ τὸν ἕνα Λόγον τοῦ Θεοῦ· καὶ μὴ μόνον τῶν ἀλόγων ζώων πλεονεκτεῖτε τῷ λόγῳ· ἐκ δὲ τῶν θνητῶν ἁπάντων ὑμῖν ἀθανασίαν μόν νας καρπώσασθαι δίδωμι. Ἐθέλω γὰρ, ἐθέλω καὶ ταύτης ὑμῖν μεταδοῦναι τῆς χάριτος· ὁλόκληρον χορη- γῶν τὴν εὐεργεσίαν, ἀφθαρσίαν· καὶ Λόγον χαρίζο- μαι ὑμῖν τὴν γνῶσιν τοῦ Θεοῦ, τέλειον ἐμαυτὸν χα- ρίζομαι. Τοῦτο εἰμι ἐγώ, τοῦτο βούλεται ὁ Θεός, τοῦτο συμφωνία ἐστὶ, τοῦτο ἀρμονία Πατρός, τοῦτο Υἱός, τοῦτο Χριστός, τοῦτο ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ, βρα- χίων Κυρίου, δύναμις τῶν ὅλων, τὸ θέλημα τοῦ Πα τρός· ὧν πάλαι μὲν εἰκόνες, οὐ πᾶσαι δὲ ἐμφερεῖς· διορθώσασθαι ὑμᾶς πρὸς τὸ ἀρχέτυπον βούλομαι, ἵνα μοι καὶ ὅμοιοι γένησθε. Χρίσω ὑμᾶς τῷ πίστεως ἀλείμματι, δι' οὗ τὴν φθορὰν ἀποβάλλετε· καὶ γυμνὸν δικαιοσύνης ἐπιδείξω τὸ σχῆμα, δι' οὗ πρὸς τὸν Θεὸν ἀναβαίνετε. Δεῦτε πρὸς μὲ (75) πάντες οἱ κοπιών- τες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς· ἄρατε τὸν ζυγόν μου ἐφ' ὑμᾶς, καὶ μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πραΰς (76) εἰμι, καὶ ταπεινὸς τῇ καρ δίᾳ· καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν· ὁ γὰρ ζυγός μου χρηστὸς, καὶ φορτίον μου έλα- φρόν ἐστιν. Σπεύσωμεν, δράμωμεν, ὦ θεοφιλῆ καὶ ❖ Καὶ μὴν ὁρᾶν μοι δύο μὲν ἡλίους δοκῶ, μεθύων ὁ Θηβαῖος ἔλεγε γέρων Νον. Τειρεσία πίστευσον ὄψει Χριστὸς ἐπι λάμπει φαίδρ. πίστευσον ὄψει, Τα Β δαδούχος, ἱεροφάντης, μύσται εἰ ἐπόπται, ἀπομιμούμενος τὰ μυστήρια, καὶ δεικνύων τοῖς ἑαυ τοῦ ἑταίροις ἐν τῇ οἰκίᾳ τῇ ἑαυτοῦ, ἔχων στολήν, οἵτ ανπερ Ιεροφάντης ἔχων δεικνύει τὰ ἱερὰ, καὶ ὄνο μάζων αὐτὸν μὲν ἱεροφάντην, Πολυτίωνα δὲ δεδο χον, κήρυκα δὲ Θεόδωρον. εἰ μὴ ὁ ἔχων τὸ χάραγμα, ἢ τὸ ὄνομα τοῦ θηρίου, ἢ τὸν ἀριθμὸν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ. Αΐδιος οὗτος Ἰησοῦς, εἰς ὁ μέγας ἀρ χιερεύς. εἷς ἐστι καὶ τὸ φορτίον, • COHORTATIO AD GENTES. A be, visum recipies. Christus, per quem cæcorum P. ED. POTTER, ED. PARIS. ab illo pronuntiatos putaverit. Quo errore lapsus est Pirdag, lib. II, cap. 2, p. : D Atque duos soles videre mihi videor, ebrius dicebat Thebanus senex. Hæc porro sic scribit, di- stinguit Tiresiæ fdem habe : Christus visum Iuum illuminabit sole slendidius. Perperam in vul- galis edit. visui tuo crede, conjuncte visus restituitur, sole splendidius illucet. Nox te fugiet, ignis extimescet, mors abibit. Qui Thebas, o senex, contueri non potes, cœlos videbis. O vere saucla mysteria! O puram lucem ! Prælatis mihi facibus, coelos ac Deum conspicio. Duum iuitior, sanctus fio. Dominus autem est interpres sacrorum, qui mystam illuminatum obsignat, et eum, qui crediderit, Patri commendat in sæcula servandum. Hæc sunt meorum mysteriorum bacchanalia. quoque, si videatur, initiare. Tum circa euin, qui ortus et interitus immunis solusque verus Deus est, una cum angelis, hymnum nobiscum ca- nente Deo Verbo, chorum duces. Æternus x hic Jesus, unus magnus pontifex unius Dei, qui est idem Pater, orat pro hominibus, idemque ho mines hortatur. Attendite, gentes innumerabiles; seu potius quotquot estis inter homines ratione præditi, tam barbari quam Græci. Universum ho- minum genus voco, quorum ego voluntate Patris opifex sum. Venite ad me, sub uno Deo et uno Dei Verbo ordinandi. Nec sufficiat vobis animalia ratio- nis expertia sola ratione superasse, cum vobis ex universo genere mortalium solis liceat me munere inmortalitatem consequi. Volo enim, volo hanc vo- bis impertire gratiam : integrum beneficium, im- munitatem corruptionis, tribuens. Sed et Verbum vobis largior, Dei scilicet cognitionem, memetipsum integrum largior. Hoc sum ego, hoc vult Deus, hoc symphonia est, hoc concentus Patris, hoc Filius, hoc Christus, hoc Verbum Dei, brachium Domini, potestas rerum omnium, voluntas Patris. Quarum quidem rerum olim exhibitæ sunt imagines, verum illæ nequaquam omnes siniiles. Proinde volo vos ad exemplar primigenium corrigere, ut similes etiɔm mihi efficiamini. Fidei vos unguento, per quod corruptionem exuetis, ungam, et nudam ju- stitiæ figuram, per quam ad Deum ascendetis, re- præsentabo. Venite ad me, omnes qui fatigati estis el onerati; et ego reficium vos. Tollite jugum meum super vos, et discile a me, quod mitis sim et humilis dicitur. Eleusiniorum ; in quibus erat qui facem manu ferebat; qui sacra monstrabat, quibus mysteriis initiari, ea- que intueri permissum est. Hinc Alcibiades impie- taus a guebatur, referente Plutarcho in Alcibiade, C Quod imitatus mysteria, ea dumi suæ sociis ostendisset, indulus vestem, qua- lem habens Hierophantes ostendit sacra, et appel- lasset se quidem hierophantam, Polytionem vero Daduchum, Theodorum vero præconem. et signum, seu characterem, qui deorum quorum- dam cultoribus imprimi solebat. Unde illud Apo- cal. xill, : Ne quis possit emere aut vendere, Couf. Archeologia Grace, lib. 1, c. 10; lib u, c. 2. distinguere : Interpres Herrelus post distinguit, eternus hic est Jesus unus. SYLBURG. Est porro hoe insigne testimonium adversus Arianos. Nov. Dein, Bibl. Grzc. et Nov. (70) ο γέρον. Odyss. Μ. et K. H. SYLBURG. (71) Δαδουχοῦμαι. Aliudit ad ritus myster.orum (72) Σφραγίζεται. Alludit ad sigillum baptismi, (73) Αΐδιος οὗτος, Ἰησοῦς εἰς, ό μ. Potes et sic (74) Κέκλυτε. Hemistichium ex Iliad. P, v. 220. (75) Πρὸς μέ. Omiti Nov. (76) Πραΰς. Προς Bibl. Græc. Mos, Χρηστής
«Δεῦτε πρός με πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς· ἄρατε τὸν ζυγόν μου ἐφ’ ὑμᾶς καὶ μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι πραύ̈ς εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν· ὁ γὰρ ζυγός μου χρηστὸς καὶ τὸ φορτίον μου ἐλαφρόν ἐστιν.» Σπεύσωμεν, δράμωμεν, ὦ θεοφιλῆ καὶ θεοείκελα τοῦ λόγου [ἄνθρωποι] ἀγάλματα· σπεύσωμεν, δράμωμεν, ἄρωμεν τὸν ζυγὸν αὐτοῦ, ἐπιβάλωμεν ἀφθαρσίᾳ, καλὸν ἡνίοχον ἀνθρώπων τὸν Χριστὸν ἀγαπήσωμεν· τὸν πῶλον ὑποζύγιον ἤγαγε σὺν τῷ παλαιῷ· καὶ τῶν ἀνθρώπων τὴν συνωρίδα καταζεύξας, εἰς ἀθανασίαν κατιθύνει τὸ ἅρμα, σπεύδων πρὸς τὸν θεὸν πληρῶσαι ἐναργῶς ὃ ᾐνίξατο, πρότερον μὲν εἰς Ἱερουσαλήμ, νῦν δὲ εἰσελαύνων οὐρανούς, κάλλιστον θέαμα τῷ πατρὶ υἱὸς ἀίδιος νικηφόρος. Φιλότιμοι τοίνυν πρὸς τὰ καλὰ καὶ θεοφιλεῖς ἄνθρωποι γενώμεθα, καὶ τῶν ἀγαθῶν τὰ μέγιστα, θεὸν καὶ ζωήν, κτησώμεθα. Ἀρωγὸς δὲ ὁ λόγος· θαρρῶμεν αὐτῷ καὶ μή ποτε ἡμᾶς τοσοῦτος ἀργύρου καὶ χρυσοῦ, μὴ δόξης ἐπέλθῃ πόθος, ὅσος αὐτοῦ τοῦ τῆς ἀληθείας λόγου.φλῶν ἀναβλέπουσιν νύξ σε φεύξεται, πῦρ φοβηθήσε- ται, θάνατος οἰχήσεται· ὄψει τοὺς οὐρανοὺς, ὦ γέ ρον (70), ὁ Θήβας μὴ βλέπων. Ο τῶν ἁγίων ώς ἀληθῶς μυστηρίων! ὢ φωτὸς ἀκηράτου ! Δᾳδουχού μαι (71), τοὺς οὐρανοὺς καὶ τὸν Θεὸν ἐποπτεύσας· ἅγιος γίνομαι, μυούμενος. Ἱεροφαντεῖ δὲ ὁ Κύριος, καὶ τὸν μύστην σφραγίζεται (72) φωταγωγῶν· καὶ παρατίθεται τῷ Πατρὶ τὸν πεπιστευκότα, αἰῶσι της ρούμενον. Ταῦτα τῶν ἐμῶν μυστηρίων τὰ βακχεύ- ματα· εἰ βούλει, καὶ σὺ μυοῦ· καὶ χορεύσεις μετ' ἀγγέλων ἀμφὶ τὸν ἀγέννητον καὶ ἀνώλεθρον καὶ μόνον ὄντως Θεόν, συνυμνοῦντος ἡμῖν τοῦ Θεοῦ Λόγου. Αίδιος οὗτος, Ἰησοῦς εἷς, ὁ μέγας (73) αρχιερεὺς Θεοῦ τε ἑνὸς τοῦ αὐτοῦ καὶ Πατρός, ὑπὲρ ἀνθρώπων εύχεται, καὶ ἀνθρώποις ἐγκελεύεται. Κέκλυτε (74)· μυρία φύλα, μᾶλλον δὲ ὅσοι τῶν ἀνθρώπων λογικοὶ, καὶ βάρβαροι, καὶ Ἕλληνες· τὸ πᾶν ἀνθρώπων γένος καλῶ, ὧν ἐγὼ δημιουργὸς θελήματι Πατρός· ἥκετε ὡς ἐμὲ ὑφ' ένα ταχθησόμενοι Θεὸν, καὶ τὸν ἕνα Λόγον τοῦ Θεοῦ· καὶ μὴ μόνον τῶν ἀλόγων ζώων πλεονεκτεῖτε τῷ λόγῳ· ἐκ δὲ τῶν θνητῶν ἁπάντων ὑμῖν ἀθανασίαν μόν νας καρπώσασθαι δίδωμι. Ἐθέλω γὰρ, ἐθέλω καὶ ταύτης ὑμῖν μεταδοῦναι τῆς χάριτος· ὁλόκληρον χορη- γῶν τὴν εὐεργεσίαν, ἀφθαρσίαν· καὶ Λόγον χαρίζο- μαι ὑμῖν τὴν γνῶσιν τοῦ Θεοῦ, τέλειον ἐμαυτὸν χα- ρίζομαι. Τοῦτο εἰμι ἐγώ, τοῦτο βούλεται ὁ Θεός, τοῦτο συμφωνία ἐστὶ, τοῦτο ἀρμονία Πατρός, τοῦτο Υἱός, τοῦτο Χριστός, τοῦτο ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ, βρα- χίων Κυρίου, δύναμις τῶν ὅλων, τὸ θέλημα τοῦ Πα τρός· ὧν πάλαι μὲν εἰκόνες, οὐ πᾶσαι δὲ ἐμφερεῖς· διορθώσασθαι ὑμᾶς πρὸς τὸ ἀρχέτυπον βούλομαι, ἵνα μοι καὶ ὅμοιοι γένησθε. Χρίσω ὑμᾶς τῷ πίστεως ἀλείμματι, δι' οὗ τὴν φθορὰν ἀποβάλλετε· καὶ γυμνὸν δικαιοσύνης ἐπιδείξω τὸ σχῆμα, δι' οὗ πρὸς τὸν Θεὸν ἀναβαίνετε. Δεῦτε πρὸς μὲ (75) πάντες οἱ κοπιών- τες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς· ἄρατε τὸν ζυγόν μου ἐφ' ὑμᾶς, καὶ μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πραΰς (76) εἰμι, καὶ ταπεινὸς τῇ καρ δίᾳ· καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν· ὁ γὰρ ζυγός μου χρηστὸς, καὶ φορτίον μου έλα- φρόν ἐστιν. Σπεύσωμεν, δράμωμεν, ὦ θεοφιλῆ καὶ ❖ Καὶ μὴν ὁρᾶν μοι δύο μὲν ἡλίους δοκῶ, μεθύων ὁ Θηβαῖος ἔλεγε γέρων Νον. Τειρεσία πίστευσον ὄψει Χριστὸς ἐπι λάμπει φαίδρ. πίστευσον ὄψει, Τα Β δαδούχος, ἱεροφάντης, μύσται εἰ ἐπόπται, ἀπομιμούμενος τὰ μυστήρια, καὶ δεικνύων τοῖς ἑαυ τοῦ ἑταίροις ἐν τῇ οἰκίᾳ τῇ ἑαυτοῦ, ἔχων στολήν, οἵτ ανπερ Ιεροφάντης ἔχων δεικνύει τὰ ἱερὰ, καὶ ὄνο μάζων αὐτὸν μὲν ἱεροφάντην, Πολυτίωνα δὲ δεδο χον, κήρυκα δὲ Θεόδωρον. εἰ μὴ ὁ ἔχων τὸ χάραγμα, ἢ τὸ ὄνομα τοῦ θηρίου, ἢ τὸν ἀριθμὸν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ. Αΐδιος οὗτος Ἰησοῦς, εἰς ὁ μέγας ἀρ χιερεύς. εἷς ἐστι καὶ τὸ φορτίον, • COHORTATIO AD GENTES. A be, visum recipies. Christus, per quem cæcorum P. ED. POTTER, ED. PARIS. ab illo pronuntiatos putaverit. Quo errore lapsus est Pirdag, lib. II, cap. 2, p. : D Atque duos soles videre mihi videor, ebrius dicebat Thebanus senex. Hæc porro sic scribit, di- stinguit Tiresiæ fdem habe : Christus visum Iuum illuminabit sole slendidius. Perperam in vul- galis edit. visui tuo crede, conjuncte visus restituitur, sole splendidius illucet. Nox te fugiet, ignis extimescet, mors abibit. Qui Thebas, o senex, contueri non potes, cœlos videbis. O vere saucla mysteria! O puram lucem ! Prælatis mihi facibus, coelos ac Deum conspicio. Duum iuitior, sanctus fio. Dominus autem est interpres sacrorum, qui mystam illuminatum obsignat, et eum, qui crediderit, Patri commendat in sæcula servandum. Hæc sunt meorum mysteriorum bacchanalia. quoque, si videatur, initiare. Tum circa euin, qui ortus et interitus immunis solusque verus Deus est, una cum angelis, hymnum nobiscum ca- nente Deo Verbo, chorum duces. Æternus x hic Jesus, unus magnus pontifex unius Dei, qui est idem Pater, orat pro hominibus, idemque ho mines hortatur. Attendite, gentes innumerabiles; seu potius quotquot estis inter homines ratione præditi, tam barbari quam Græci. Universum ho- minum genus voco, quorum ego voluntate Patris opifex sum. Venite ad me, sub uno Deo et uno Dei Verbo ordinandi. Nec sufficiat vobis animalia ratio- nis expertia sola ratione superasse, cum vobis ex universo genere mortalium solis liceat me munere inmortalitatem consequi. Volo enim, volo hanc vo- bis impertire gratiam : integrum beneficium, im- munitatem corruptionis, tribuens. Sed et Verbum vobis largior, Dei scilicet cognitionem, memetipsum integrum largior. Hoc sum ego, hoc vult Deus, hoc symphonia est, hoc concentus Patris, hoc Filius, hoc Christus, hoc Verbum Dei, brachium Domini, potestas rerum omnium, voluntas Patris. Quarum quidem rerum olim exhibitæ sunt imagines, verum illæ nequaquam omnes siniiles. Proinde volo vos ad exemplar primigenium corrigere, ut similes etiɔm mihi efficiamini. Fidei vos unguento, per quod corruptionem exuetis, ungam, et nudam ju- stitiæ figuram, per quam ad Deum ascendetis, re- præsentabo. Venite ad me, omnes qui fatigati estis el onerati; et ego reficium vos. Tollite jugum meum super vos, et discile a me, quod mitis sim et humilis dicitur. Eleusiniorum ; in quibus erat qui facem manu ferebat; qui sacra monstrabat, quibus mysteriis initiari, ea- que intueri permissum est. Hinc Alcibiades impie- taus a guebatur, referente Plutarcho in Alcibiade, C Quod imitatus mysteria, ea dumi suæ sociis ostendisset, indulus vestem, qua- lem habens Hierophantes ostendit sacra, et appel- lasset se quidem hierophantam, Polytionem vero Daduchum, Theodorum vero præconem. et signum, seu characterem, qui deorum quorum- dam cultoribus imprimi solebat. Unde illud Apo- cal. xill, : Ne quis possit emere aut vendere, Couf. Archeologia Grace, lib. 1, c. 10; lib u, c. 2. distinguere : Interpres Herrelus post distinguit, eternus hic est Jesus unus. SYLBURG. Est porro hoe insigne testimonium adversus Arianos. Nov. Dein, Bibl. Grzc. et Nov. (70) ο γέρον. Odyss. Μ. et K. H. SYLBURG. (71) Δαδουχοῦμαι. Aliudit ad ritus myster.orum (72) Σφραγίζεται. Alludit ad sigillum baptismi, (73) Αΐδιος οὗτος, Ἰησοῦς εἰς, ό μ. Potes et sic (74) Κέκλυτε. Hemistichium ex Iliad. P, v. 220. (75) Πρὸς μέ. Omiti Nov. (76) Πραΰς. Προς Bibl. Græc. Mos, Χρηστής
PG 8:243Οὐδὲ γὰρ οὐδὲ τῷ θεῷ αὐτῷ ἀρεστόν, εἰ ἡμεῖς τὰ μὲν πλείστου ἄξια περὶ ἐλαχίστου ποιούμεθα, ἀνοίας δὲ καὶ ἀμαθίας καὶ ῥᾳθυμίας καὶ εἰδωλολατρείας ὕβρεις περιφανεῖς καὶ τὴν ἐσχάτην δυσσέβειαν περὶ πλείονος αἱρούμεθα. Οὐ γὰρ ἀπὸ τρόπου φιλοσόφων παῖδες πάντα ὅσα πράττουσιν οἱ ἀνόητοι, ἀνοσιουργεῖν καὶ ἀσεβεῖν νομίζουσιν, καὶ αὐτήν γε ἔτι τὴν ἄγνοιαν μανίας εἶδος ὑπογράφοντες οὐδὲν ἄλλο ἢ μεμηνέναι τοὺς πολλοὺς ὁμολογοῦσιν. Οὐ δὴ οὖν ἀμφιβάλλειν αἱρεῖ ὁ λόγος, ὁπότερον αὐτοῖν ἄμεινον, σωφρονεῖν ἢ μεμηνέναι. Ἐχομένους δὲ ἀπρὶξ τῆς ἀληθείας παντὶ σθένει ἕπεσθαι χρὴ τῷ θεῷ σωφρονοῦντας καὶ πάντα αὐτοῦ νομίζειν, ὥσπερ ἔστι, πρὸς δὲ καὶ ἡμᾶς τὸ κάλλιστον τῶν κτημάτων μεμαθηκότας ὄντας αὐτοῦ, σφᾶς αὐτοὺς ἐπιτρέπειν τῷ θεῷ, ἀγαπῶντας κύριον τὸν θεὸν καὶ τοῦτο παρ’ ὅλον τὸν βίον ἔργον ἡγουμένους. Εἰ δὲ «κοινὰ τὰ φίλων», θεοφιλὴς δὲ ὁ ἄνθρωπος (καὶ γὰρ οὖν φίλος τῷ θεῷ, μεσιτεύοντος τοῦ λόγου), γίνεται δὴ οὖν τὰ πάντα τοῦ ἀνθρώπου, ὅτι τὰ πάντα τοῦ θεοῦ, καὶ κοινὰ ἀμφοῖν τοῖν φίλοιν τὰ πάντα, τοῦ θεοῦ καὶ ἀνθρώπου.Α θεοείκελα τοῦ Λόγου ἄνθρωποι ἀγάλματα· σπεύσω η μεν, δράμωμεν, ἄρωμεν τὸν ζυγὸν αὐτοῦ, ὑπολά βωμεν (77) ἀφθαρσία καλὸν ἡνίοχον ἀνθρώπων, τὸν Χριστόν. ᾿Αγαπήσωμεν (78) τὸν πῶλον· ὑποζύγιον ἤγαγε σὺν τῷ παλαιῷ· καὶ τῶν ἀνθρώπων τὴν συν ωρίδα καταζεύξας εἰς τὸν Θεὸν, πρὸς ἀθανασίαν κατιθύνει (79) τὸ ἅρμα, σπεύδων πληρῶσαι ἐναργώς, ηνίξατο πρότερον μὲν εἰς Ἱερουσαλήμ, νῦν δὲ εἰσε- λαύνων. οὐρανούς. Κάλλιστον θέαμα τῷ Πατρὶ, Υιός ἀίδιος νικηφόρος. Φιλότιμοι τοίνυν πρὸς τὰ καλὰ, καὶ θεοφιλεῖς ἄνθρωποι γενώμεθα, καὶ τῶν ἀπαθῶν τὰ μέγιστα, Θεὸν καὶ ζωὴν, κτησώμεθα. Αρωγός δὲ ὁ Λόγος· θαῤῥῶμεν αὐτῷ· καὶ μήποτε ἡμᾶς τοσοῦτος ἀργύρου καὶ χρυσοῦ, μὴ δόξης ἐπέλθῃ (80) πόθος, ὅσος αὐτοῦ τοῦ τῆς ἀληθείας Λόγου. Οὐδὲ γὰρ οὐδὲ τῷ Θεῷ αὐτῷ ἀρεστὸν, εἰ ἡμεῖς τὰ μὲν πλείστου ἄξια ὑπὲρ ἐλαχίστου ποιούμεθα, ἀνοίας δὲ, καὶ ἀμα- θίας, καὶ ῥαθυμίας, καὶ εἰδωλολατρείας ὕβρεις πε- ριφανεῖς, καὶ τὴν ἐσχάτην, δυσσέβειαν, περὶ πλείονος τιθέμεθα (81). Οὐ γὰρ ἀπὸ τρόπου φιλοσόφων παι δες (82) πάντα ὅσα πράττουσιν οἱ ἀνόητοι, ἀνοσιουρ- γεῖν καὶ ἀσεβεῖν νομίζουσιν, καὶ αὐτήν γε ἔτι τὴν ἄγνοιαν μανίας εἶδος (83) ὑπογράφοντες, οὐδὲν ἄλλο ή μεμηνέναι τοὺς πολλοὺς ὁμολογοῦσιν. Οὐ δὴ οὖν ἀμφιβάλλειν (84), ἐρεῖ ὁ Λόγος, ὁπότερον αὐτοῖν ἄμεινον, σωφρονεῖν ἢ μεμηνέναι· ἐχομένους δὲ ἀπρὶξ τῆς ἀληθείας, παντί σθένει ἕπεσθαι χρὴ τῷ Θεῷ, σω φρονοῦντας, καὶ πάντα αὐτοῦ νομίζειν, ὥσπερ ἐστί· πρὸς δὲ καὶ ἡμᾶς, τὸ κάλλιστον τῶν κτημάτων, με μαθηκότας ὄντας αὐτοῦ, σφᾶς αὐτοὺς ἐπιτρέπειν τῷ Θεῷ, ἀγαπῶντας Κύριον τὸν Θεὸν, καὶ τοῦτο παρ' ὅλον τὸν βίον ἔργον ἡγουμένους. Εἰ δὲ κοινὰ τὰ φίλων, θεοφιλὴς δὲ ὁ ἄνθρωπος τῷ Θεῷ· καὶ γὰρ οὖν φί- λος (85), μεσιτεύοντος τοῦ Λόγου· γίνεται δὴ οὖν τὰ * Ρ. στὸν ἀγαπήσωμεν· τὸν πῶλον ὑποζύγιον ἤγαγε. Τὸν Χριστὸν ἀγαπή- σωμεν (τὸν πῶλον, ὑπο ζύγιον ἤγαγε σὺν τῷ πώλῳ. ἀγαπήσωμεν τὸν πωλοδάμνην, καταζεύξας, εἰς ἀθανασίαν κατιθύνει τὸ ἅρμα, τὸν Θεὸν πρός, σπεύδων πρὸς τὸν Θεὸν πληρῶσαι. μ. : ἱερέα μόνον εἶναι τὸν σοφόν, εὐσεβῆ, καὶ ἔμπειρον τῆς θεῶν θεραπείας, πάντας τοὺς ἄφρονας εἶναι ἀσεβεῖς, φαύλους, ἀνοσίους, ἀκαθάρτους, μιαρούς" μα πάντ' εἶναι τὸν ἄφρονα θεοῖς ἐχθρόν· ἄγνοιαν ἔχοντα αὑτοῦ, καὶ τῶν καθ᾽ αὑτὸν, ὅπερ ἐστὶ μανία· πάντας άφρονας μαίνεσθαι, Ότι πάντες οἱ μωροί μαίνονται. δὴ οὖν δεῖ, χρή, χρή οὖν φ. Θεοφιλὴς δὲ ὁ ἄνθρωπος, καὶ φίλος τῷ Θεῷ. ήγουν φίλος τῷ Θεῷ. Εt θεοφιλής φιλῶν τὸν Θεὸν, ὅ τε ὑπὸ τοῦ Θεοῦ φιλούμενος. Πειν- θεοφιλὴς δὲ ὁ ἄνθρωπος· τῷ Θεῷ καὶ γὰρ οὖν καὶ γὰρ οὖν τῷ Θεῷ φίλος, μεσιτεύοντος τοῦ Λόγου, γίνεται δὴ οὖν, CLEMENTIS ALEXANDRINI B corde ; et inuenietis requiem animabue restris. Ju- gum enim meum facile. et onus meum leve est “. Festinemus, curramus, o homines Dei amantia, Deo vere similia, simulacra. Festinemus, curramus, tollamus jugum ejus, suscipiamus bonum aurigam, a quo homines ad immunitatem corruptionis agun- tur. Christum diligamus. ls pullum ac vetulum asi- num sub idem jugum duxit; et juncta nunc homi- num biga ad immortalitatem dirigit currum; id evidenter implere festinans, quod olim obscure si- gnificaverat, tunc quidem ad Jerusalem, nunc vero ad cœlos contendens. Pulcherrimum sane Patri spectaculum, æternus ipsius Filius victoriam re- portans. Fiamus igitur in bona ambitiosi, Deique amantes homines; et earum rerum quæ nihil a quoquam pati possunt, maximas, Deum ac vitam, consequamur. Est autem Verbum adjutor: in eo sit nobis fiducia. Nec nos unquam tantum argenti ac X auri, vel gloriæ subeat desiderium, quantum ipsius Verbi veritatis. 34. Nequaquam enim Deo gratum erit, si nos ea quidem, quæ maximi sunt pretii, minimi facimus; amentiæ autem, et igno- rantiæ, et socordiæ, et cultus simulacrorum aper- tissima probra, et extremam impietatem plurimi habemus. Etenim haud abs re philosophorum filii, quæcunque faciunt stulti, nefarie ac impie ens ge- rere existimant. Quin etiam dum ignorantiam ad- numerant in speciebus insaniæ, nil aliud quam insanire vulgus hominum fatentur. Non est ergo dubitandum, inquiet Verbum, utrum sit melius, sobrium esse, vel insanire. Oportet autem verita- tem mordicus tenentes, et sobriam gerentes men- tem, Deum totis viribus sequi; et sicuti sunt, res (siversas existimare ejus esse. Præterea, adverten- C Matth. x1, 28, 29, 30. *. ED. POTTER, ED. PARIS. SYLBURG. Quam emendationem firmat Nov. - Allu- sio autem ad Matth. xx1, 5. SYLBURG. - Quem sen- sum in Latina versione secuti sumus. Lowthius ait : Locus ita forsan corrigendus : quod sequitur, inducendo) Nisi quis legere malit, quo titulo Christum compellat lib. Pedag., cap. 5, p. 87. posset omissis intermediis vocibus quæ non sunt necessariæ. Et quidem in Nov. hoc loco omissæ, mox reperiuntur, statuebant, referente Stobao in Eclogis ethic., c. 4, solum apien- tem esse sacerdotem; illum solum esse pium, et divini cullus scientia praditum. E contra dicebant omnes insipientes esse impios ; eosdemque vocabant pravos, profanos, impuros, sceleratos. Deni- omnem stultum esse diis inimicum, affirmabant, ut ibidem refertur pag. 181. pag. 170, dicebant malum omnem insanire, ignorantia nempe sui, eorumque quæ ad se pertinent, laborantem, quæ insania est. Diogenes Laertius lib. 11, seg. 224, memorat Zenonem, Stoicæ secte pa- trem, tradidisse stultos omnes insanire. Quod Cicero disputavit in Parador. 5, cui titulus est, retineri potest, subaudito impersonali aut simili ut alibi sæpe præsertim apud poetas. Stoica porro hæc paradoxa tractata etiam a Cice- rone. SYLBURG. . Porro statim sequitur. - - Scribe, Hoc est, est interpretatio alterius, quod est ambiguum. Siquidem SIUS. Verum sola interpunctione mutata, qua et alibi sensus auctoris passim depravatus est, sic scribendum : (vel etc. Quem sensum Latine expressimus. Porro hanc sententiam Clemens e Philone Judæo sumpsit, qui lib. De vita Moysis, pag. 626, hæc dicit : Nam si, juxta proverbium, Amicorum omnia sunt communia, › propheta autem Dei amicus dicitur; inde consequitur, ut divina possessionis usum habeat. (77) Ὑπολάβωμεν. Η. ὑποβάλωμεν, subjiciamus. (78) Τον Χριστόν. Αγ. Η. ita distinguit, τον Χρι- (79) Καταζεύξας εἰς τὸν Θεὸν, πρὸς ἀθ. κ. Scribi (80) Επέλθῃ. Ἐπέλθοι Νον. (81) Τιθέμεθα. Αιρώμεθα Νον. (82) Φιλοσόφων π. Stoicos intelligit. Hi enim (83) Αγνοιαν μανίας εἶδος. Stoici, referente Stobæo (84) Οὐ δὴ οὖν ἀμ. A. mavult δεῖ οὖν. Sed et (85) Θεοφιλὴς δὲ ὁ ἄνθρωπος τῷ Θεῷ καὶ γὰρ
Ὥρα οὖν ἡμῖν μόνον θεοσεβῆ τὸν Χριστιανὸν εἰπεῖν πλούσιόν τε καὶ σώφρονα καὶ εὐγενῆ καὶ ταύτῃ εἰκόνα τοῦ θεοῦ μεθ’ ὁμοιώσεως, καὶ λέγειν καὶ πιστεύειν «δίκαιον καὶ ὅσιον μετὰ φρονήσεως» γενόμενον ὑπὸ Χριστοῦ Ἰησοῦ καὶ εἰς τοσοῦτον ὅμοιον ἤδη καὶ θεῷ. Οὐκ ἀποκρύπτεται γοῦν ὁ προφήτης τὴν χάριν λέγων, «ἐγὼ εἶπον ὅτι θεοί ἐστε καὶ υἱοὶ ὑψίστου πάντες.» Ἡμᾶς γάρ, ἡμᾶς εἰσπεποίηται καὶ ἡμῶν ἐθέλει μόνων κεκλῆσθαι πατήρ, οὐ τῶν ἀπειθούντων. Καὶ γὰρ οὖν ὧδέ πως ἔχει τὰ ἡμέτερα τῶν Χριστοῦ ὀπαδῶν· οἷαι μὲν αἱ βουλαί, τοῖοι καὶ οἱ λόγοι, ὁποῖοι δὲ οἱ λόγοι, τοιαίδε καὶ αἱ πράξεις, καὶ ὁποῖα τὰ ἔργα, τοιοῦτος ὁ βίος· χρηστὸς ὁ σύμπας ἀνθρώπων βίος τῶν Χριστὸν ἐγνωκότων. Ἅλις οἶμαι τῶν λόγων, εἰ καὶ μακροτέρω προῆλθον ὑπὸ φιλανθρωπίας ὅ τι περ εἶχον ἐκ θεοῦ ἐκχέων, ὡς ἂν ἐπὶ τὸ μέγιστον τῶν ἀγαθῶν, τὴν σωτηρίαν, παρακαλῶν· περὶ γάρ τοι τῆς παῦλαν οὐδαμῇ οὐδαμῶς ἐχούσης ζωῆς οὐκ ἐθέλουσιν οὐδ’ οἱ λόγοι παύσασθαί ποτε ἱεροφαντοῦντες. Ὑμῖν δὲ ἔτι τοῦτο περιλείπεται πέρας τὸ λυσιτελοῦν ἑλέσθαι, ἢ κρίσιν ἢ χάριν· ὡς ἔγωγε οὐδ’ ἀμφιβάλλειν ἀξιῶ, πότερον ἄμεινον αὐτοῖν·Α θεοείκελα τοῦ Λόγου ἄνθρωποι ἀγάλματα· σπεύσω η μεν, δράμωμεν, ἄρωμεν τὸν ζυγὸν αὐτοῦ, ὑπολά βωμεν (77) ἀφθαρσία καλὸν ἡνίοχον ἀνθρώπων, τὸν Χριστόν. ᾿Αγαπήσωμεν (78) τὸν πῶλον· ὑποζύγιον ἤγαγε σὺν τῷ παλαιῷ· καὶ τῶν ἀνθρώπων τὴν συν ωρίδα καταζεύξας εἰς τὸν Θεὸν, πρὸς ἀθανασίαν κατιθύνει (79) τὸ ἅρμα, σπεύδων πληρῶσαι ἐναργώς, ηνίξατο πρότερον μὲν εἰς Ἱερουσαλήμ, νῦν δὲ εἰσε- λαύνων. οὐρανούς. Κάλλιστον θέαμα τῷ Πατρὶ, Υιός ἀίδιος νικηφόρος. Φιλότιμοι τοίνυν πρὸς τὰ καλὰ, καὶ θεοφιλεῖς ἄνθρωποι γενώμεθα, καὶ τῶν ἀπαθῶν τὰ μέγιστα, Θεὸν καὶ ζωὴν, κτησώμεθα. Αρωγός δὲ ὁ Λόγος· θαῤῥῶμεν αὐτῷ· καὶ μήποτε ἡμᾶς τοσοῦτος ἀργύρου καὶ χρυσοῦ, μὴ δόξης ἐπέλθῃ (80) πόθος, ὅσος αὐτοῦ τοῦ τῆς ἀληθείας Λόγου. Οὐδὲ γὰρ οὐδὲ τῷ Θεῷ αὐτῷ ἀρεστὸν, εἰ ἡμεῖς τὰ μὲν πλείστου ἄξια ὑπὲρ ἐλαχίστου ποιούμεθα, ἀνοίας δὲ, καὶ ἀμα- θίας, καὶ ῥαθυμίας, καὶ εἰδωλολατρείας ὕβρεις πε- ριφανεῖς, καὶ τὴν ἐσχάτην, δυσσέβειαν, περὶ πλείονος τιθέμεθα (81). Οὐ γὰρ ἀπὸ τρόπου φιλοσόφων παι δες (82) πάντα ὅσα πράττουσιν οἱ ἀνόητοι, ἀνοσιουρ- γεῖν καὶ ἀσεβεῖν νομίζουσιν, καὶ αὐτήν γε ἔτι τὴν ἄγνοιαν μανίας εἶδος (83) ὑπογράφοντες, οὐδὲν ἄλλο ή μεμηνέναι τοὺς πολλοὺς ὁμολογοῦσιν. Οὐ δὴ οὖν ἀμφιβάλλειν (84), ἐρεῖ ὁ Λόγος, ὁπότερον αὐτοῖν ἄμεινον, σωφρονεῖν ἢ μεμηνέναι· ἐχομένους δὲ ἀπρὶξ τῆς ἀληθείας, παντί σθένει ἕπεσθαι χρὴ τῷ Θεῷ, σω φρονοῦντας, καὶ πάντα αὐτοῦ νομίζειν, ὥσπερ ἐστί· πρὸς δὲ καὶ ἡμᾶς, τὸ κάλλιστον τῶν κτημάτων, με μαθηκότας ὄντας αὐτοῦ, σφᾶς αὐτοὺς ἐπιτρέπειν τῷ Θεῷ, ἀγαπῶντας Κύριον τὸν Θεὸν, καὶ τοῦτο παρ' ὅλον τὸν βίον ἔργον ἡγουμένους. Εἰ δὲ κοινὰ τὰ φίλων, θεοφιλὴς δὲ ὁ ἄνθρωπος τῷ Θεῷ· καὶ γὰρ οὖν φί- λος (85), μεσιτεύοντος τοῦ Λόγου· γίνεται δὴ οὖν τὰ * Ρ. στὸν ἀγαπήσωμεν· τὸν πῶλον ὑποζύγιον ἤγαγε. Τὸν Χριστὸν ἀγαπή- σωμεν (τὸν πῶλον, ὑπο ζύγιον ἤγαγε σὺν τῷ πώλῳ. ἀγαπήσωμεν τὸν πωλοδάμνην, καταζεύξας, εἰς ἀθανασίαν κατιθύνει τὸ ἅρμα, τὸν Θεὸν πρός, σπεύδων πρὸς τὸν Θεὸν πληρῶσαι. μ. : ἱερέα μόνον εἶναι τὸν σοφόν, εὐσεβῆ, καὶ ἔμπειρον τῆς θεῶν θεραπείας, πάντας τοὺς ἄφρονας εἶναι ἀσεβεῖς, φαύλους, ἀνοσίους, ἀκαθάρτους, μιαρούς" μα πάντ' εἶναι τὸν ἄφρονα θεοῖς ἐχθρόν· ἄγνοιαν ἔχοντα αὑτοῦ, καὶ τῶν καθ᾽ αὑτὸν, ὅπερ ἐστὶ μανία· πάντας άφρονας μαίνεσθαι, Ότι πάντες οἱ μωροί μαίνονται. δὴ οὖν δεῖ, χρή, χρή οὖν φ. Θεοφιλὴς δὲ ὁ ἄνθρωπος, καὶ φίλος τῷ Θεῷ. ήγουν φίλος τῷ Θεῷ. Εt θεοφιλής φιλῶν τὸν Θεὸν, ὅ τε ὑπὸ τοῦ Θεοῦ φιλούμενος. Πειν- θεοφιλὴς δὲ ὁ ἄνθρωπος· τῷ Θεῷ καὶ γὰρ οὖν καὶ γὰρ οὖν τῷ Θεῷ φίλος, μεσιτεύοντος τοῦ Λόγου, γίνεται δὴ οὖν, CLEMENTIS ALEXANDRINI B corde ; et inuenietis requiem animabue restris. Ju- gum enim meum facile. et onus meum leve est “. Festinemus, curramus, o homines Dei amantia, Deo vere similia, simulacra. Festinemus, curramus, tollamus jugum ejus, suscipiamus bonum aurigam, a quo homines ad immunitatem corruptionis agun- tur. Christum diligamus. ls pullum ac vetulum asi- num sub idem jugum duxit; et juncta nunc homi- num biga ad immortalitatem dirigit currum; id evidenter implere festinans, quod olim obscure si- gnificaverat, tunc quidem ad Jerusalem, nunc vero ad cœlos contendens. Pulcherrimum sane Patri spectaculum, æternus ipsius Filius victoriam re- portans. Fiamus igitur in bona ambitiosi, Deique amantes homines; et earum rerum quæ nihil a quoquam pati possunt, maximas, Deum ac vitam, consequamur. Est autem Verbum adjutor: in eo sit nobis fiducia. Nec nos unquam tantum argenti ac X auri, vel gloriæ subeat desiderium, quantum ipsius Verbi veritatis. 34. Nequaquam enim Deo gratum erit, si nos ea quidem, quæ maximi sunt pretii, minimi facimus; amentiæ autem, et igno- rantiæ, et socordiæ, et cultus simulacrorum aper- tissima probra, et extremam impietatem plurimi habemus. Etenim haud abs re philosophorum filii, quæcunque faciunt stulti, nefarie ac impie ens ge- rere existimant. Quin etiam dum ignorantiam ad- numerant in speciebus insaniæ, nil aliud quam insanire vulgus hominum fatentur. Non est ergo dubitandum, inquiet Verbum, utrum sit melius, sobrium esse, vel insanire. Oportet autem verita- tem mordicus tenentes, et sobriam gerentes men- tem, Deum totis viribus sequi; et sicuti sunt, res (siversas existimare ejus esse. Præterea, adverten- C Matth. x1, 28, 29, 30. *. ED. POTTER, ED. PARIS. SYLBURG. Quam emendationem firmat Nov. - Allu- sio autem ad Matth. xx1, 5. SYLBURG. - Quem sen- sum in Latina versione secuti sumus. Lowthius ait : Locus ita forsan corrigendus : quod sequitur, inducendo) Nisi quis legere malit, quo titulo Christum compellat lib. Pedag., cap. 5, p. 87. posset omissis intermediis vocibus quæ non sunt necessariæ. Et quidem in Nov. hoc loco omissæ, mox reperiuntur, statuebant, referente Stobao in Eclogis ethic., c. 4, solum apien- tem esse sacerdotem; illum solum esse pium, et divini cullus scientia praditum. E contra dicebant omnes insipientes esse impios ; eosdemque vocabant pravos, profanos, impuros, sceleratos. Deni- omnem stultum esse diis inimicum, affirmabant, ut ibidem refertur pag. 181. pag. 170, dicebant malum omnem insanire, ignorantia nempe sui, eorumque quæ ad se pertinent, laborantem, quæ insania est. Diogenes Laertius lib. 11, seg. 224, memorat Zenonem, Stoicæ secte pa- trem, tradidisse stultos omnes insanire. Quod Cicero disputavit in Parador. 5, cui titulus est, retineri potest, subaudito impersonali aut simili ut alibi sæpe præsertim apud poetas. Stoica porro hæc paradoxa tractata etiam a Cice- rone. SYLBURG. . Porro statim sequitur. - - Scribe, Hoc est, est interpretatio alterius, quod est ambiguum. Siquidem SIUS. Verum sola interpunctione mutata, qua et alibi sensus auctoris passim depravatus est, sic scribendum : (vel etc. Quem sensum Latine expressimus. Porro hanc sententiam Clemens e Philone Judæo sumpsit, qui lib. De vita Moysis, pag. 626, hæc dicit : Nam si, juxta proverbium, Amicorum omnia sunt communia, › propheta autem Dei amicus dicitur; inde consequitur, ut divina possessionis usum habeat. (77) Ὑπολάβωμεν. Η. ὑποβάλωμεν, subjiciamus. (78) Τον Χριστόν. Αγ. Η. ita distinguit, τον Χρι- (79) Καταζεύξας εἰς τὸν Θεὸν, πρὸς ἀθ. κ. Scribi (80) Επέλθῃ. Ἐπέλθοι Νον. (81) Τιθέμεθα. Αιρώμεθα Νον. (82) Φιλοσόφων π. Stoicos intelligit. Hi enim (83) Αγνοιαν μανίας εἶδος. Stoici, referente Stobæo (84) Οὐ δὴ οὖν ἀμ. A. mavult δεῖ οὖν. Sed et (85) Θεοφιλὴς δὲ ὁ ἄνθρωπος τῷ Θεῷ καὶ γὰρ
PG 8:245οὐδὲ μὴν συγκρίνεσθαι θέμις ζωὴν ἀπωλείᾳ.