col. 35–36page 1 of 3
IN PSALMUM 111 (a).
Psalmus David, cum fugeret a facie Absalom filii sui.
Domine, quid multiplicati sunt qui tribulant me (v. 1.
Ducibus victoriam assequutis reges triumphales
ponunt statuas: aurigis vero et athletis ' imagines et
columnas eorum victoriæ testes excitant principes,
et inscriptione tamquam ore efficiunt, ut materia
victoriam prædicet. Alii rursus in libris et scriptis
victorum laudem describunt, suas in laudando vires
iis, qui laudantur, majores volentes ostendere. Pi
etores certe, statuarii, sculptores, populi, principes,
civitates, et pagi victores admirantur: nemo autem
fugientis, ejusque qui non bellum gessit, descripsit
imaginem, ut nunc David. Est enim 1. Psalmus David,
dum fugeret a facie Absalonis filii sui. Et quando lau
de dignus est qui fugit? quando dignus est habitus
exsut, cujus nomen inscriberetur? Fugitivos scriptis
literis persequuntur, non honorant inscriptionibus.
Sed disce, o frater, causam inscriptionis, et ani
mam tuam in tuto colloca; sit tibi historiæ narratio
vite tuæ correctio; sit justi persequutio mentis sta
bilimentum. Disce cur Davidem persequeretur Absa
Tom, ut cum ceu rei fundamentum inveneris, timore
Donini ædificeris. Quemadmodum enim absque fun
damento invalida et imbecilla est ædificatio: ita,
misi invento scopo ac instituto, Scriptura est inutilis.
Probatur variis Scripturæ sacræ sententiis et exem
plis Deum dissidiis domesticis, rebellione creaturarum,
et omnibus malis uti in pœnam peccati. — Beati David
hic scopus fuit per propositum Psalmum vitam insti
tuere et castigare, ut nihil unquam mali faciat, nec
leges Dei contemnat, nec peccatori ea eveniant, quæ
sibi evenerunt. Fugiebat filium suum David, quoniam
castitatem fugerat; fugiebat filium, quoniam matri
monium pudicum violaverat; fugiebat filium, quo
niam legem Dei quæ dicit, Non occides, non adulte
rabis (Exod. 20. 13. 14), fugerat. Quia enim alie
nam agnam in domum suam introduxerat,
cjus pastorem interfecerat, qui erat ex domo sua
agnus, pastorem cornu petebat. Alienæ domui bellum
intulit, et ex domo sua ipsi bellum excitatum est.
Non est meum cogitatum, ipsius Dei dictum est
1 In Reg., militibus, pro, athletis.
et
(a) Collati Commentarii cum Codice Reg. 1962 [nunc
654], qui continet Psalmos 3, 4, 5, 6, 7, 8, 43, 44, 45, 46,
47; et cum Colbertino 10 [nunc Regio 145], qui eosdem
Psalinos excepto primo continet, ac præterea 19, 10, 11,
12], 48 et 19.
ubi autem Deus est qui interpretatur, nemo est qui
contradicat. Quod enim adversus David filius suns
ideo insurrexerit, quoniam Uriam interfecit, et uxo
rem ejus accepit, audi Deum per prophetam Nathan
Davidi dicentem: Ego unxi te regem super Israel, et erui
te de manu Saülis. Ego dedi tibi omnia quæ erant do
mini tui, et domum Saulis et Juda: et si parva sunt hæc,
adjiciam tibi his paria. Quare ergo contempsisti Dominum,
ut faceres malum in conspectu meo? Uriam Hettæum
percussisti gladio, et uxorem illius accepisti in uxorem
tibi. Et nunc non recedet gladius de domo tua in æter
num (2. Reg. 12. 7-11). Alienam domum gladio di
visisti: gladium adversus te fabricabor in domo tua.
Ecce ego suscitabo adversus te mala ex domo tua: non
aliunde, nec foris, sed Ex domo tua. Unde est fons
peccati, illinc est plaga supplicii. Quia ergo a præce
pto Domini fugitivus exsulque fuerat, propterea filium
fugiebat. Psalmus David dum fugeret a facie Absalon
filii sui. Belli narratione melior est causa belli susce‐
pti, ut cum justi lapsum viderimus, caveamus ne ca
damus, et ejusmodi supplicium fugiamus. Multi enim
vel in hodiernum usque diem bella habent in ædibus,
et hic quidem oppugnatur ab uxore, ille vero obside
tur a filio alius autem a fratre, et alius domatur a
famulo, et unusquisque angitur et afflictatur, pugnat,
bellum gerit, et bello vexatur; ac nemo subducta ra
tione apud se cogitat, nisi peccata seminasset, num
quam fore ut in domo sua spinæ et tribuli orirentur
nec nisi peccatorum scintillas occultasset, domum
conflagraturam fuisse. Quod enim peccatorum fructus
sint mala propria, et domesticos lictores Deus in pec
catores elegerit, testis est Scriptura, qua ad facien
dam fidem nihil est validius. Uxor tecum bellum ge
rit, ingresso tamquam fera occurrit, linguam tamquam
gladium acuit? Res quidem valde molesta, quod au
xiliatrix adversaria facta sit: teipsum tamen examina,
numquid in juventute in mulierem quid attentaris, et
quod mulieri a te vulnus inflictum est, curetur per
mulierem, et alienum ulcus propria uxor, chirurgi
officio fungens, medicetur. Id quamvis quæ secat igno
ret, novit tamen Deus medicus. Ipse enim ea tanı
quam ferro adversus te usus est: et quemadmodum
ferrum nescit quid agat, futuram autem per ferrum
medelam novit medicus: ita etiam licet ignoret uxor
quæ ferit, et maritus qui feritur, causam ictus, Deus
tamen ut medicus novit quid conferat. Quod autem
mulier mala sit peccatorum colaphus, testis est sacra
col. 37–38page 2 of 3
PG 55:37τω κἂν ἀγνοῇ ἡ γυνὴ ἡ πλήττουσα, καὶ ὁ ἀνὴρ ὁ πληττόμενος τὴν αἰτίαν τῆς πληγῆς, ἀλλ' ὁ Θεὸς ὡς Ιατρὸς οἶδε τὸ συμφέρον. "Οτι δὲ ἡ γυνὴ πονηρὰ ἁμαρτιῶν ἐστι κόνδυλος ", μάρτυς η θεία Γραφή. Τι γὰρ λέγει ἄκουσον· Γυνὴ πονηρὰ ἀνδρὶ ἁμαρτωλῷ δοθήσεται. Ὡς πικρὰ ἀντίδοτος αὐτῷ δοθήσεται, τοὺς χυμοὺς τῶν ἁμαρτιῶν ἀναλίσκουσα. Οτι δὲ καὶ τὸ ὑπὸ τέκνων πολιορκεῖσθαι, ἁμαρτιῶν ἐστι βάσανος, μάρτυς ὁ Δαυΐδ, διὰ τὴν παράνομον κοίτην ὑπὸ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ ᾿Αβεσσαλώμ πολεμούμενος, ὡς ὁ λόγος ἔδειξεν. "Οτι δὲ καὶ ἀδελφοὶ ἀδελφοὺς δι᾿ ἁμαρτίας ἐπολέμησαν, μάρτυς ή βίβλος τῶν Κριτῶν. Ὅτε γὰρ εἰς τὴν παλλακίδα τοῦ ὁδοιπόρου οἱ τῆς φυλῆς Βενια μὲν ἐξεπόρνευσαν, ἡ δὲ τὴν ἄμετρον ὕβριν μὴ ἐνεγ κοῦσα ἀπέθανεν, αἱ ἕνδεκα φυλαὶ τὴν μίαν ἐπολέμησαν· καὶ ἐπειδὴ αἱ ἕνδεκα φυλαὶ ἀπὸ Θεοῦ ἀπέστησαν, καὶ εἰς τὰ εἴδωλα ἐξεπόρνευσαν, ὑπὸ τῆς μιᾶς φυλῆς αἱ ἔνδεκα ἐνικήθησαν, καὶ πλεονάκις νικηθεῖσαι ὑπὸ τῆς μιᾶς, ἅπαξ αὐτὴν ἐνίκησαν, καὶ ἀδελφοὶ ἀδελφοὺς ἐπολέμησαν, ἐπειδὴ ὁ Θεὸς διὰ τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν ῆρε τὸ τῆς ἁμαρτίας μεσότοιχον. Ἐπειδὴ γὰρ ἡ μία φυλὴ εἰς τὴν γυναῖκα ἐπόρνευσεν, αἱ δὲ ἔνδεκα φυλα εἰς τὰ εἴδωλα ἐξεπόρνευσαν, καὶ οὗτοι κἀκεῖνοι ὑπὸ Θεοῦ ἐξωλοθρεύθησαν, ὡς γέγραπται· Εξωλόθρευσας πάντα τὸν πορνεύοντα ἀπὸ σοῦ. Ὥστε ἀδελφοὶ ἀδελ φοὺς ἐπολέμησαν δι' ἁμαρτίας. Ὑπὸ ἀδελφῶν πολε μούμενος, μὴ τοσοῦτον κατ' ἐκείνων στέναζε, ὅσον ἑαυτὸν λογοθέτει, καὶ ἀνέταξε ζητῶν διὰ ποίας ἁμαρ τίας οἱ ἀδελφοὶ πολέμιοι. Οὐχ ὅτι πάντες δι᾿ ἁμαρ τίας ὑπὸ ἀδελφῶν πολεμοῦνται· καὶ γὰρ ὁ Ἰωσήφ ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν ἐπολεμεῖτο, καὶ οὐ πάντως διὰ ἁμαρτήματα· καὶ ὁ Ἰὼβ ὑπὸ γυναικὸς ἐπεβουλεύετο, καὶ οὐ πάντως διὰ ἁμαρτήματα· ἀλλ᾽ ὅτι οἱ πλείονες τῶν ἀνθρώπων διὰ ἁμαρτίας οἰκιακοὺς πολεμίους ἔχομεν. Εστιν ὅτε καὶ φίλοι εἰς ἐχθροὺς διὰ ἁμαρ τίας τρέπονται, καὶ οἱ πάλαι ἀγαπῶντες & μισοῦσι καὶ ἀποστρέφονται, τοῦ Θεοῦ τὸ τοιοῦτον μίσος δι' οὓς οἶδε λόγους ἐμβάλλοντος. Οὕτω γὰρ ἐν τῷ ἑκατοστῷ τετάρτω ψαλμῷ γέγραπται περὶ τῶν Αἰγυπτίων Μετέστρεψε τὴν καρδίαν αὐτῶν τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Οὐκ ἂν δὲ τὸ μῖσος ἀπὸ Θεοῦ ἐδόθη, εἰ μὴ πρότερον κακῶς ἐφιλίαξον. Οἷς γὰρ ἡ φιλία ἀπὸ ωλείας πρόξενος, τούτοις τὸ μέσος ἀρετῆς ὑπόθεσις. ᾿Αλλὰ καὶ τὰ δοῦλα καὶ ὑπήκοα σώματα πολλάκις διὰ ἁμαρτίας τῇ δεσποτείᾳ ἐπανέστησαν. Βλέπε γὰρ τὸν Ἀδὰμ μηδέπω ἁμαρτήσαντα, [] καὶ τὰ θηρία ὡς δοῦλα καὶ ὑπήκοα ἔχοντα, καὶ ὡς δούλοις αὐτοῖς και λοῦντα ὀνόματα. "Οτε δὲ τὴν ὄψιν τῇ ἁμαρτίᾳ ἐσπί λωσε, τότε τὰ θηρία αὐτὸν οὐκ ἐγνώριζεν, καὶ τὰ δοῦλα πολέμια κατ' αὐτοῦ γεγόνασι. Καὶ ὥσπερ ὁ ἐν τῇ οἰκίᾳ κύων δουλεύει τῷ τρέφοντι, καὶ φο βεῖται τοῦτον καὶ τέθηπεν· ἐὰν δὲ ἄρνω ἡσβολωμένην ἔχοντα τὴν ὄψιν θεάσηται, ἢ προσωπεῖον ἀλλότριον ἐν τῇ ὄψει φέροντα, ὡς ξένῳ ἐπέρχεται καὶ σπαράξαι βούλεται· οὕτως ὁ Ἀδὰμ ἐφ' ὅσον τὸ κατ' εἰκόνα Θεοῦ πρόσωπον καθαρὸν ἑτήρει, οἱ θῆρες αὐτῷ ὡς δοῦλοι ὑπέκειντο· ὅτε δὲ τὸ πρόσωπον τῇ παρακοῇ ἐσπίλωσε, μὴ γνωρίζοντα τὸν δεσπότην, ὡς ξένω ἔχθραινον. Ὥστε καὶ δούλων ἐπανάστασις ἁμαρτιῶν ἐστιν ἀντίδοσις. Δίκαιος ὁ Δανιὴλ, καὶ οἱ λέοντες τὴν δεσποτείαν ἐγνώρισαν· εἶδον ἁμαρτίας ἄγευστον, καὶ ἀφῆκαν τιμωρίας ἄμορον. Ημαρτε προφήτης ψευ Κάνδυλος κονδυλίζουσα Περ. οἱ πάλαι ποθοῦντες. σάμενος, καὶ εὗρεν αὐτὸν ὁ λέων ἐν τῇ ὁδῷ, καὶ ἐθανάτωσεν. Πσβολώθη τῷ ψεύδει, καὶ ὁ λέων οὐκ ἐγνώρισεν. Εἰ προφήτην εἶδεν ἂν ὡς τὸν Δανιήλ, ἐτίμησε ψευδοπροφήτην εὗρε, καὶ ὡς ξένῳ ἐπέδρα μεν. Ο δεσπότης ἐψεύσατο, καὶ ὁ δοῦλος τὴν δεσποτείαν ηρνήσατο. Καὶ τί λέγω περὶ τῶν οἰκιακῶν κακῶν, ὁπότε καὶ αὐτὸ ἡμῶν τὸ σῶμα, τὸ πάντων ἡμῖν οἰκειότερον καὶ προσφιλέστερον, ἔστιν ὅτε καὶ αὐτὸ ἁμαρτάνοντας ἡμᾶς πολεμεῖ, διὰ πυρετῶν καὶ νόσων καὶ ἀλγηδόνων ἀμυνόμενον, καὶ τὸ δοῦλον σῶμα τὴν δέσποιναν ψυχὴν μαστίζει ἁμαρτήσασαν, οὐχ ὅτι τοῦτο βούλεται, ἀλλ' ὅτι τοῦτο ποιεῖν κελεύεται; Καὶ μάρτυς ὁ Χριστὸς τῷ ἰαθέντι παραλυτικῷ λέγων· Ιδε, ὑγιὴς γέγονας, μηκέτι ἁμάρτανε, ἵνα μή σοι χειρόν τι γένηται. Μαθόντες οὖν, ἀδελφοί, ὅτι καὶ οἰκιακοὶ καὶ συγγενικοὶ καὶ δουλικοὶ πόλεμοι, καὶ αἱ τοῦ σώματος νόσοι τὰ πολλὰ διὰ ἁμαρτίας γίνονται, τὴν πηγὴν τῶν κακῶν τὴν ἁμαρτίαν ἀνα στείλωμεν, καὶ εἰ χείμαρροι τῶν παθῶν οὐ ῥέουσιν, ἀλλ' οἱ ποταμοὶ τῶν τοῦ Θεοῦ ὑδάτων τὴν ψυχὴνε εὐφραίνουσιν. Ἐπεὶ οὖν καὶ ὁ Δαυΐδ ὡς ἀλλοτρίαν βασιλείαν τὴν ὕπανδρον ἔλαβε (βασιλεία γὰρ παντί ἀνδρὶ ἡ ὁμόψυχος γυνὴ, καὶ οὐχ οὕτως ὁ βασιλεὺς τὴν πορφύραν καὶ τὸ διάδημα, ὡς ὁ ἀνὴρ τὴν γυναῖκα ἀγαπᾷ)· διὰ τοῦτο ὁ ἐκ τῆς γυναικὸς αὐτοῦ υἱὸς ἐπανέστη τύραννος, ἁρπάσαι θέλων τὴν βασιλείαν τοῦ πατρός. Βίᾳ ήρπασε, καὶ βίαν ὑπέμεινε, καὶ ὁ λάθρα ἁμαρτήσας, φανερῶς ἐθριαμβεύετο· καὶ ὁ ἐν κρυφῇ τραυματιζόμενος, ἐπὶ πάντων χειρουργούμε νος διὰ τὸν εἰπόντα Θεὸν, Σὺ ἐποίησας ἐν κρυπτώ, ἐγὼ δὲ ποιήσω ἐν τῷ φανερῷ, καὶ ἐνώπιον τοῦ ἡλίου τούτου. Όμως οὐκ εἰς τέλος προέβη τὰ τῆς κακίας τῷ Αβεσσαλώμ· καὶ δικαίως, ἵνα μὴ οἱ πατρα λῷαι νόμον πατροκτονίας τὴν πράξιν έχωσιν. ὑπουργήσας δὲ ὡς δήμιος, ὡς κατάδικος ἐφονεύετο· καὶ ὥσπερ τὰ ἐν τοῖς θεάτροις θηρία ἄλλοις μὲν ἐπέρχονται, ὑπὸ ἄλλων δὲ φονεύονται οὕτω καὶ ὁ ᾿Αβεσσαλώμ τῷ Δαυΐδ ἐπελθὼν, ὑπὸ τοῦ Ἰωὰβ ἐφονεύετο, καὶ ἐπὶ δένδρου ὑψηλοῦ ὁ ἐκρέματο, ὁ κατὰ τοῦ πατρὸς ὑψούμενος· [] κατείχετο δὲ ὑπὸ φυτοῦ, ὁ τῇ ῥίζῃ μαχόμενος, καὶ ὁ κλάδος ὑπὸ τοῦ κλάδου ἐδέδετο, τῆς πατρικῆς διαθέσεως ἀποκλώμενος, καὶ ἀπὸ τῆς κεφαλῆς ἐκρατείτο, ὁ τὴν κεφαλὴν τοῦ γεννήσαντος λαβεῖν ἐπειγόμενος, καὶ ὡς καρπὸς ἀπὸ τοῦ φυτοῦ ἐκρέματο, ὁ τὸν γεωρ γὸν τῆς φύσεως τεμεῖν βουλόμενος, καὶ εἰς τὴν καρ δίαν ἐτοξεύετο, ἐκεῖ φονευόμενος, ὅπου τὸν φόνον ἐμελέτησε. Καὶ ἦν ἰδεῖν τότε παράδοξον θέαμα. Ὡς γὰρ ἐπὶ τὴν ἡμίονον ἐλαύνων, ἀπὸ τῆς κόμης τῶν τριχῶν, ἀπὸ τῆς κόμης τοῦ δένδρου κατείχετο, καὶ ἡ κόμη τῆς κόμης κατείχε τὸν τύραννον, ἐκεῖ αὐτὸν κονδυλί ζουσα, ὅπου τὸ πατρικὸν διάδημα φορέσαι ἐσπούδαζεν. Ην οὖν θεάσασθαι μέσον οὐρανοῦ καὶ γῆς ᾿Αβεσσαλώμ κρεμάμενον· ὁ οὐρανὸς αὐτὸν οὐκ ἐδέχετο· εἰ γὰρ τὸν πρῶτον ἀντάρτην ἔβριψε τὸν διάβολον, πῶς ἂν τὸν δεύτερον ἀντάρτην ἐδέξατο; 'ΙΙ μαχόμενον. Καὶ οἱ χ. τ. π. οὐ ῥεύσουσι, &, οἱ π. τῶν τοῦ θεοῦ ἀγαθῶν τὴν πόλιν αὐτοῦ τὴν ψυχήν. ἐπὶ δένδρον ύψηλόν, του ἀπό
col. 39–40page 3 of 3
PG 55:39ἐν δὲ δικαιοσύνη συλλήβδην πάσ' αρετή στιν,