Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) + khazarzar (second witness) — PG column chips mark the printed columns.
Clement, Stromata VΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΠΕΜΠΤΟΣ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 9:9ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΠΕΜΠΤΟΣ Περὶ μὲν τοῦ γνωστικοῦ τοσαῦτα ὡς ἐν ἐπιδρομῇ, χωρῶμεν δὲ ἤδη ἐπὶ τὰ ἑξῆς, καὶ δὴ τὴν πίστιν αὖθις διαθρητέον· εἰσὶ γὰρ οἱ τὴν [μὲν] πίστιν ἡμῶν περὶ τοῦ υἱοῦ, τὴν δὲ γνῶσιν περὶ τοῦ πατρὸς εἶναι διαστέλλοντες. λέληθεν δὲ αὐτοὺς ὅτι πιστεῦσαι μὲν ἀληθῶς τῷ υἱῷ δεῖ, ὅτι τε υἱὸς καὶ ὅτι ἦλθεν καὶ πῶς καὶ διὰ τί καὶ περὶ τοῦ πάθους, γνῶναι δὲ ἀνάγκη τίς ἐστὶν ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ. ἤδη δὲ οὔτε ἡ γνῶσις ἄνευ πίστεως οὔθ’ ἡ πίστις ἄνευ γνώσεως, οὐ μὴν οὐδὲ ὁ πατὴρ ἄνευ υἱοῦ·
ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ ΛΟΓΟΣ ΠΕΜΠΤΟΣ. Περὶ μὲν τοῦ γνωστικοῦ τοσαῦτα ὡς ἐν ἐπιδρομῇ· Α χωρῶμεν δὲ ἤδη ἐπὶ τὰ ἑξῆς, καὶ δὴ τὴν πίστιν αὐτ θις διαθρητέον. Εἰσὶ γὰρ οἱ τὴν μὲν (1) πίστιν ἡμῶν περὶ τοῦ Υἱοῦ, τὴν δὲ γνῶσιν περὶ τοῦ Πνεύματος εἶναι διαστέλλοντες. Λέληθε δὲ αὐτοὺς, ὅτι πιστεῦσαι μὲν ἀληθῶς τῷ Υἱῷ δεῖ, ὅτι τε Υἱὸς, καὶ ὅτι ἦλθεν, καὶ πῶς, καὶ διὰ τί, καὶ περὶ τοῦ πάθους· γνῶναι δὲ ἀνάγκη, τίς ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Ηδη δὲ οὔτε ἡ γνῶσις ἄνευ πίστεως, οὔθ᾽ ἡ πίστις ἄνευ γνώσεως. Οὐ μὴν οὐδὲ ὁ Πατήρ ἄνευ Υἱοῦ· ἅμα γὰρ τῷ Πατὴρ Υἱοῦ Πατήρ. Υἱὸς δὲ περὶ Πατρὸς ἀληθὴς διδάσκα- λος· καὶ ἵνα τις πιστεύσῃ τῷ Υἱῷ, γνῶναι δεῖ τὸν Πατέρα, πρὸς ἦν καὶ ὁ Υἱός. Αὖθις τε, ἵνα τὸν Πα- τέρα προγνῶμεν, πιστεῦσαι δεῖ τῷ Υἱῷ, ὅτι ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς διδάσκει· ἐκ πίστεως γὰρ εἰς γνῶσιν διὰ Υἱοῦ Πατήρ. Γνῶσις δὲ Υἱοῦ καὶ Πατρὸς ἡ κατὰ τὸν κανόνα τὸν γνωστικὸν, τὸν τῷ ὄντι γνωστικόν, ἐπιβολὴ καὶ διάληψις ἐστιν ἀληθείας διὰ τῆς ἀληθείας (2). Ἡμεῖς ἄρα ἐσμὲν οἱ ἐν τῷ ἀπιστουμένῳ πιστοὶ, καὶ οἱ ἐν τῷ ἀγνώστῳ γνωστικοί· τουτέστιν ἐν τῷ πᾶσιν ἀγνοουμένῳ καὶ ἀπιστουμένῳ, ὀλίγοις δὲ πιστευο- μένῳ τε καὶ γινωσκομένῳ, γνωστικοί· γνωστικοὶ δὲ, οὐ λόγῳ ἔργα ἀπογραφόμενοι, ἀλλ' αὐτῇ τῇ θεωρία. Μακάριος ὁ λέγων εἰς ὦτα ἀκουόντων· πίστις δὲ ὦτα ψυχῆς. Καὶ ταύτην αἰνίσσεται τὴν πίστιν ὁ Κύ ρος, λέγων· Ὁ ἔχων ώτα ἀκούειν, ἀκουέτω· ἵνα δὴ πιστεύσας συνῇ & λέγει ὡς λέγει. Αλλά τι καὶ Όμηρος ὁ ποιητῶν πρεσβύτατος, ἐπὶ τοῦ αἰσθάνε- σθαι τῷ ἀκούειν, ἰδικῶς (3) ἀντὶ γενικοῦ χρησάμε Ρ. 643, χιν, 6, : Λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Ἐγώ ΙΧ. εἰμι ἡ ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ ἡ ζωή. Οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν Πατέρα εἰ μὴ δι' ἐμοῦ. Εἰ ἐγνώ κειτέ με, καὶ τὸν Πατέρα μου ἐγνώκειτε ἄν. CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER QUINTUS. CAPUT PRIMUM. De fide. B * ED. POTTER, 544, ED. PARIS. structurae ratio postulat. SYLBURG. detur Joan. PATROL. GR. De Gnostico quidem, hæc quodammodo cursim sumus persecuti; jam autem pergamus ad ea quæ deinceps consequuntur. Atque fides quidem rursus est consideranda; sunt enim qui ita distinguant, ut fidem quidem nostram esse de Filio, cognitionem autem esse de Spiritu dicant. Non animadverterunt autem, quod vere quidem credere oportet Filio, et quod Filius, et quod venerit, et quo modo, et pro- pter quid, et de passione: nosse autem necesse est quis sit Filius Dei. Jam vero neque est cognitio sine fide, neque fides sine cognitione. Sed neque Pater est sine Filio; simul enim cum eo, quod est Pater, est Filii Pater. Filius autem verus est de Patre magister: et ut credat quis Filio, oportet nosse Patrem, ad quein refertur etiam Filius. E rursus, ut Patrem præcognoscamus, oportet cre- dere Filio, quoniam eum docet Dei Filius. Ex fide enim ad cognitionem per Filium Pater. Cognitio autem Filii et Patris, quæ est ex gnostica regula, ea quidem, quæ vere sit regula cognitionis, est conceptio et comprehensio veritatis per veritatem. Nos ergo sumus fideles in eo, quod non creditur, et Gnostici in eo, quod non cognoscitur : hoc est, Gnostici in eo, quod ignoratur ab omnibus et non creditur, tamen a paucis creditur et cognoscitur. Gnostici vero, non oratione opera describentes, sed ipsa contemplatione. Beatus qui dicit in aures audientium. Fides autem sunt aures animæ. Hanc autem fidem tacite innuit Dominus, dicens : Qui (4) Μέν. Hanc particulam in Flor. omissam ipsa C (2) Αληθείας διὰ τῆς ἀληθείας. Respicere vi- (3) Ιδικώς. Forte melius εἰδικῷ, speciali. STL.
ἅμα γὰρ τῷ πατὴρ υἱοῦ πατήρ, υἱὸς δὲ περὶ πατρὸς ἀληθὴς διδάσκαλος. καὶ ἵνα τις πιστεύσῃ τῷ υἱῷ, γνῶναι δεῖ τὸν πατέρα πρὸς ὃν καὶ ὁ υἱός. αὖθίς τε ἵνα τὸν πατέρα ἐπιγνῶμεν, πιστεῦσαι δεῖ τῷ υἱῷ, ὅτι ὁ τοῦ θεοῦ υἱὸς διδάσκει· ἐκ πίστεως γὰρ εἰς γνῶσιν, διὰ υἱοῦ πατήρ· γνῶσις δὲ υἱοῦ καὶ πατρὸς ἡ κατὰ τὸν κανόνα τὸν γνωστικὸν τὸν τῷ ὄντι γνωστικὸν ἐπιβολὴ καὶ διάληψίς ἐστιν ἀληθείας διὰ τῆς ἀληθείας. ἡμεῖς ἄρα ἐσμὲν οἱ ἐν τῷ ἀπιστουμένῳ πιστοὶ καὶ οἱ ἐν τῷ ἀγνώστῳ γνωστικοί, τουτέστιν ἐν τῷ πᾶσιν ἀγνοουμένῳ καὶ ἀπιστουμένῳ, ὀλίγοις δὲ πιστευομένῳ τε καὶ γινωσκομένῳ γνωστικοί· γνωστικοὶ δὲ οὐ λόγῳ, ἔργα ἀπογραφόμενοι, ἀλλ’ αὐτῇ τῇ θεωρίᾳ. Μακάριος ὁ λέγων εἰς ὦτα ἀκουόντων· πίστις δὲ ὦτα ψυχῆς, καὶ ταύτην αἰνίσσεται τὴν πίστιν ὁ κύριος λέγων ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω, ἵνα δὴ πιστεύσας συνῇ ἃ λέγει, ὡς λέγει. ἀλλά τοι καὶ Ὅμηρος ὁ ποιητῶν πρεσβύτατος ἐπὶ τοῦ αἰσθάνεσθαι τῷ ἀκούειν, εἰδικῷ ἀντὶ γενικοῦ, χρησάμενος μάλιστα δέ τ’ ἔκλυον αὐτοὶ γράφει· τὸ γὰρ ὅλον ἡ συνῳδία καὶ ἡ συμφωνία τῆς ἀμφοῖν πίστεως εἰς ἓν πέρας καταγίνεται τὴν σωτηρίαν.
ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ ΛΟΓΟΣ ΠΕΜΠΤΟΣ. Περὶ μὲν τοῦ γνωστικοῦ τοσαῦτα ὡς ἐν ἐπιδρομῇ· Α χωρῶμεν δὲ ἤδη ἐπὶ τὰ ἑξῆς, καὶ δὴ τὴν πίστιν αὐτ θις διαθρητέον. Εἰσὶ γὰρ οἱ τὴν μὲν (1) πίστιν ἡμῶν περὶ τοῦ Υἱοῦ, τὴν δὲ γνῶσιν περὶ τοῦ Πνεύματος εἶναι διαστέλλοντες. Λέληθε δὲ αὐτοὺς, ὅτι πιστεῦσαι μὲν ἀληθῶς τῷ Υἱῷ δεῖ, ὅτι τε Υἱὸς, καὶ ὅτι ἦλθεν, καὶ πῶς, καὶ διὰ τί, καὶ περὶ τοῦ πάθους· γνῶναι δὲ ἀνάγκη, τίς ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Ηδη δὲ οὔτε ἡ γνῶσις ἄνευ πίστεως, οὔθ᾽ ἡ πίστις ἄνευ γνώσεως. Οὐ μὴν οὐδὲ ὁ Πατήρ ἄνευ Υἱοῦ· ἅμα γὰρ τῷ Πατὴρ Υἱοῦ Πατήρ. Υἱὸς δὲ περὶ Πατρὸς ἀληθὴς διδάσκα- λος· καὶ ἵνα τις πιστεύσῃ τῷ Υἱῷ, γνῶναι δεῖ τὸν Πατέρα, πρὸς ἦν καὶ ὁ Υἱός. Αὖθις τε, ἵνα τὸν Πα- τέρα προγνῶμεν, πιστεῦσαι δεῖ τῷ Υἱῷ, ὅτι ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς διδάσκει· ἐκ πίστεως γὰρ εἰς γνῶσιν διὰ Υἱοῦ Πατήρ. Γνῶσις δὲ Υἱοῦ καὶ Πατρὸς ἡ κατὰ τὸν κανόνα τὸν γνωστικὸν, τὸν τῷ ὄντι γνωστικόν, ἐπιβολὴ καὶ διάληψις ἐστιν ἀληθείας διὰ τῆς ἀληθείας (2). Ἡμεῖς ἄρα ἐσμὲν οἱ ἐν τῷ ἀπιστουμένῳ πιστοὶ, καὶ οἱ ἐν τῷ ἀγνώστῳ γνωστικοί· τουτέστιν ἐν τῷ πᾶσιν ἀγνοουμένῳ καὶ ἀπιστουμένῳ, ὀλίγοις δὲ πιστευο- μένῳ τε καὶ γινωσκομένῳ, γνωστικοί· γνωστικοὶ δὲ, οὐ λόγῳ ἔργα ἀπογραφόμενοι, ἀλλ' αὐτῇ τῇ θεωρία. Μακάριος ὁ λέγων εἰς ὦτα ἀκουόντων· πίστις δὲ ὦτα ψυχῆς. Καὶ ταύτην αἰνίσσεται τὴν πίστιν ὁ Κύ ρος, λέγων· Ὁ ἔχων ώτα ἀκούειν, ἀκουέτω· ἵνα δὴ πιστεύσας συνῇ & λέγει ὡς λέγει. Αλλά τι καὶ Όμηρος ὁ ποιητῶν πρεσβύτατος, ἐπὶ τοῦ αἰσθάνε- σθαι τῷ ἀκούειν, ἰδικῶς (3) ἀντὶ γενικοῦ χρησάμε Ρ. 643, χιν, 6, : Λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Ἐγώ ΙΧ. εἰμι ἡ ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ ἡ ζωή. Οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν Πατέρα εἰ μὴ δι' ἐμοῦ. Εἰ ἐγνώ κειτέ με, καὶ τὸν Πατέρα μου ἐγνώκειτε ἄν. CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER QUINTUS. CAPUT PRIMUM. De fide. B * ED. POTTER, 544, ED. PARIS. structurae ratio postulat. SYLBURG. detur Joan. PATROL. GR. De Gnostico quidem, hæc quodammodo cursim sumus persecuti; jam autem pergamus ad ea quæ deinceps consequuntur. Atque fides quidem rursus est consideranda; sunt enim qui ita distinguant, ut fidem quidem nostram esse de Filio, cognitionem autem esse de Spiritu dicant. Non animadverterunt autem, quod vere quidem credere oportet Filio, et quod Filius, et quod venerit, et quo modo, et pro- pter quid, et de passione: nosse autem necesse est quis sit Filius Dei. Jam vero neque est cognitio sine fide, neque fides sine cognitione. Sed neque Pater est sine Filio; simul enim cum eo, quod est Pater, est Filii Pater. Filius autem verus est de Patre magister: et ut credat quis Filio, oportet nosse Patrem, ad quein refertur etiam Filius. E rursus, ut Patrem præcognoscamus, oportet cre- dere Filio, quoniam eum docet Dei Filius. Ex fide enim ad cognitionem per Filium Pater. Cognitio autem Filii et Patris, quæ est ex gnostica regula, ea quidem, quæ vere sit regula cognitionis, est conceptio et comprehensio veritatis per veritatem. Nos ergo sumus fideles in eo, quod non creditur, et Gnostici in eo, quod non cognoscitur : hoc est, Gnostici in eo, quod ignoratur ab omnibus et non creditur, tamen a paucis creditur et cognoscitur. Gnostici vero, non oratione opera describentes, sed ipsa contemplatione. Beatus qui dicit in aures audientium. Fides autem sunt aures animæ. Hanc autem fidem tacite innuit Dominus, dicens : Qui (4) Μέν. Hanc particulam in Flor. omissam ipsa C (2) Αληθείας διὰ τῆς ἀληθείας. Respicere vi- (3) Ιδικώς. Forte melius εἰδικῷ, speciali. STL.
PG 9:11μάρτυς ἡμῖν νημερτὴς ὁ ἀπόστολος λέγων· ἐπιποθῶ γὰρ ἰδεῖν ὑμᾶς, ἵνα τι μεταδῶ χάρισμα ὑμῖν πνευματικὸν εἰς τὸ στηριχθῆναι ὑμᾶς· τοῦτο δέ ἐστι συμπαρακληθῆναι ἐν ὑμῖν διὰ τῆς ἐν ἀλλήλοις πίστεως ὑμῶν τε καὶ ἐμοῦ. καὶ πάλιν ὑποβὰς ἐπάγει· δικαιοσύνη δὲ θεοῦ ἐν αὐτῷ ἀποκαλύπτεται ἐκ πίστεως εἰς πίστιν. φαίνεται οὖν ὁ ἀπόστολος διττὴν καταγγέλλων πίστιν, μᾶλλον δὲ μίαν, αὔξησιν καὶ τελείωσιν ἐπιδεχομένην· ἡ μὲν γὰρ κοινὴ πίστις καθάπερ θεμέλιος ὑπόκειται (τοῖς γοῦν θεραπευθῆναι ποθοῦσιν ὁ κύριος πιστῶς κινουμένοις ἐπέλεγεν· ἡ πίστις σου σέσωκέν σε·], ἡ δὲ ἐξαίρετος ἐποικοδομουμένη συντελειοῦται τῷ πιστῷ καὶ συναπαρτίζεται αὐτῇ ἡ ἐκ μαθήσεως περιγινομένη καὶ τοῦ λόγου τὰς ἐντολὰς ἐπιτελεῖν, ὁποῖοι ἦσαν οἱ ἀπόστολοι, ἐφ’ ὧν τὴν πίστιν ὄρη μετατιθέναι καὶ δένδρα μεταφυτεύειν δύνασθαι εἴρηται. ὅθεν αἰσθόμενοι τοῦ μεγαλείου τῆς δυνάμεως ἠξίουν προστιθέναι αὐτοῖς πίστιν τὴν ὡς κόκκον σινάπεως ἐπιδάκνουσαν ὠφελίμως τὴν ψυχὴν καὶ ἐν αὐτῇ αὔξουσαν μεγαλωστί, ὡς ἐπαναπαύεσθαι αὐτῇ τοὺς περὶ τῶν μεταρσίων λόγους.
Τὸ γὰρ ὅλον, ἡ συνῳδία καὶ ἡ συμφωνία τῆς ἀμ- φοῖν (5) πίστεως, εἰς ἕν πέρας καταγίνεται, τὴν σω τηρίαν. Μάρτυς ἡμῖν νημερτής ὁ ᾿Απόστολος, λέγων· Ἐπιποθῶ γὰρ ἰδεῖν ὑμᾶς, ἵνα τι μεταδῶ χάρισμα ὑμῖν πνευματικὸν εἰς τὸ στηριχθῆναι ὑμᾶς. Τοῦτο δέ ἐστι, συμπαρακληθῆναι ἐν ὑμῖν διὰ τῆς ἐν ἀλ λήλοις πίστεως ὑμῶν τε καὶ ἐμοῦ. Καὶ πάλιν ὑπο βὰς, ἐπάγει· Δικαιοσύνη δὲ Θεοῦ ἐν αὐτῷ ἀποκα- λύπτεται ἐκ πίστεως εἰς πίστιν. Φαίνεται οὖν ὁ ᾿Από στολος διττήν καταγγέλλων πίστιν· μᾶλλον δὲ μίαν, αὔξησιν καὶ τελείωσιν ἐπιδεχομένην. Ἡ μὲν γὰρ κοινὴ (6) πίστις καθάπερ θεμέλιος ὑπόκειται· τοῖς γ' οὖν θεραπευθῆναι ποθοῦσιν ὁ Κύριος πιστῶς κι νουμένοις, ἐπέλεγεν· 'Η πίστις σου σέσωκέ σε· ἡ δὲ Α νος,... μάλιστα δ' ὅτ' ἔκλυον αὐτοὶ (4), γράφει. Β ἐξαιρέτως ἐποικοδομουμένη συντελειοῦται τῷ πιστῷ, καὶ συναπαρτίζεται αὖ τῇ ἐκ μαθήσεως περιγινομένῃ καὶ τοῦ λόγου τὰς ἐντολὰς ἐπιτελεῖν (7)· ὁποῖοι ἦσαν οἱ ἀπόστολοι, ἐφ᾽ ὧν τὴν πίστιν ὅρη μετατι- θέναι, καὶ δένδρα μεταφυτεύειν δύνασθαι εἴρηται. Όθεν, αἰσθόμενοι τοῦ μεγαλείου τῆς δυνάμεως, ἠξίουν (8) προστιθέναι αὐτοῖς πίστιν τὴν ὡς κόκ κον σινάπεως ἐπιδάκνουσαν ὠφελίμως τὴν ψυχήν, καὶ ἐν αὐτῇ αὐξουσαν μεγαλωστί, ὡς ἐπαναπαύ εσθαι αὐτῇ τοὺς περὶ τῶν μεταρσίων (9) λόγους. Εἰ γὰρ φύσει (10) τις τὸν Θεὸν ἐπίσταται, ὡς Βασι λείδης οίεται, τὴν νόησιν τὴν ἐξαίρετον πίστιν ἅμα καὶ βασιλείαν, καὶ καλῶν κτίσιν οὐσίας ἀξίαν· τοῦ ποιήσαντος πλησίον ὑπάρχειν αὐτὴν ἑρμηνεύων οὐσίαν, ἀλλ' οὐκ ἐξουσίαν, καὶ φύσιν, καὶ ὑπόστασιν κτίσεως ἀνυπερθέτου κάλλος ἀδιόριστον, οὐχὶ δὲ ψυχῆς αὐτε ξουσίου, λογικὴν συγκατάθεσιν λέγει τὴν πίστιν. Παρέλκουσι τοίνυν αἱ ἐντολαί, αἵ τε κατὰ τὴν πα λαιὰν, αἵ τε κατὰ τὴν νέαν Διαθήκην, φύσει σωζομέν νου, ὡς Οὐαλεντίνος βούλεται, τινὸς, καὶ φύσει πιο * Ρ. *Ος κε θεοῖς ἐπιπείθηται, μάλα γ Εκλυον αὐτοῦ, μάλιστα, δέ τ' ἔκλυον αὐτοί. ..... - ‚ τῇ ἐξαιρέτως ἐποικοδομου- μένη, μένη νομάς ἐπιτελεῖν. εἶπον οἱ ἀπόστολοι τῷ Κυρίῳ· Πρόσθες ἡμῖν πί- στιν. Ομοία ἐστὶ κόκκῳ σινά- πεως, δ λαβὼν ἄνθρωπος ἔβαλεν εἰς κῆπον ἑαυ τοῦ, καὶ ηὔξησε, καὶ ἐγένετο εἰς δένδρον μέγα, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατεσκήνωσεν ἐν τοῖς κλάδοις αὐτοῦ. 1ν, . Ει γαρ φύσει τις τὸν Θεὸν ἐπίσταται, ὡς Βασιλείδης οίεται, την νόησιν, καὶ τὴν ἐξαίρετον πίστιν, ἅμα καὶ τὴν βασιλείαν και λῶν κτίσιν ουσίας ἀξίαν τοῦ ποιήσαντος, καὶ πλησίον Ο ὑπάρχειν αὐτὴν ἑρμηνεύων οὐσίαν, ἀλλ' οὐκ ἐξουσίαν, καὶ φύσιν καὶ ὑπόστασιν, κτίσεως ἀνυπερθέτου κάλλος ἀδιόριστον, οὐχὶ δὲ ψυχῆς αὐτεξουσίου λογικὴν συγ κατάθεσιν λέγει τὴν πίστιν. κτίσεως ἀνυπερθέτου ἀνυ πέρθετον) κάλλος. CLEMENTIS ALEXANDRINI habet aures audiendi, audiat '; ut scilicet cum cre- diderit, intelligat ea quæ dicit, ut dicit. Caeterum Homerus quoque, poetarum antiquissimus, pro sentiendo, verbo audiendi, hoc est specie pro ge- nere, usus, scribit: Cum audiebant maxime et ipsi. In summa enim, concentus et consensio fidei am- borum, in uno fine versatur, nempe salute. Verus autem nobis testis est Apostolus dicens : Desidero enim videre vos, ut aliquod vobis donum impertiar spiritale, ut vos confirmemini. Hoc autem est, ut simul consolationem in vobis accipiam per eam, quæ est inter nos invicem, fidem, vestram et meam³. Et rursus paulo inferius subjungit : Justitia autem Dei in ipso revelatur ex fide in fidem³. Videtur ergo Apostolus duplicem fidem annuntiare, vel potius unam, quæ augmentum suscipit et perfectionem. Nam communis quidem fides alteri subjicitur tan- quam fundamentum. lis quidem certe qui cupie- bant curari, ut qui fideliter moverentur, dicebat : Fides tua te salvum fecit *. Quæ autem eximie su- perædificatur, fideli consummatur, et rursus perfi- citur per eam, quæ accedit ex doctrina et ratione peragendi mandata. Hujusmodi erant apostoli, de quibus dictum est, fidem montes transmovere et ar- bores transplantare. Unde cum sensissent magni- tudinem potestatis, rogabant ut adderetur eis fides, quæ ut granum sinapis * morderet utiliter animam, et in ipsa adeo cresceret, ut in ipsa requiescerent de rebus sublimibus rationes. Si quis enim Deum scit natura, ut existimat Basilides, intelligentiam eximiam fdem simul et regnum vocans, et crea- turam essentia dignam, prope eum qui fecit ipsam esse interpretans essentiam, sed non potestatem, et naturam, et substantiam creaturæ quæ superari non potest indefinitam pulchritudinem, non autem ( Matth. xx, 22. * Matth. xvi, 20; Luc. xvii, 6; Matth. xi, 15. • Rom. 1, 11, 12. • Ibid. 17. I Cor. xiii, 2. * Luc. 11, 18. * ED. POTTER, ED. PARIS. detur ad illud Achillis, Iliad. A : A. SYLBURG. — Scribendum potius, maxime autem audiunt ipsi. Quod hemistichium sumptum est ex Odyss. Z, vers. 186. Korn. Hoc est ea, quæ vulgo Christianorum convenit : quam opponit qualis erat apostolorum fides. κusra Cum hac clausula subaudiendum ws, significatione fi- nali pro îva, ut cum alibi, tum supra p. 196, lin. Dein respicit Luc. xnt, 18, 19, ubi Christus de regna coelorum dicit : Conf. Matth. xIII, ; Marc. quæ vulgi captum superant ; quæ tå metstvá my- slice significare dicuntur. D jam videntur, si Basilidæ scripta exstarent, ex quibus ejus dogmata plene intelligi possent; in- terea vero, dum aliquid melius se obtulerit, sic scribi et explicari posse videntur : Nam si quis Deum scit per naturam, ut opinatur Basilides, qui intelligen- tiam, et eximiam fidem, simul ac regnum vocat crea- turam dignam essentia Creatoris, el prope illum exsi- stere non potentiam sed essentiam interpretans, el naturam, et substantiam; inexploratam quamdam recentis creaturæ pulchritudinem, non vero rationa- lem liberæ anima assensionem dicit esse fidem. Nam' Basilides affirmabat, intelligentiam, eximiam fidenı et regnum cœleste ad quosdam homines natura pertinere; et per naturam eos, non autem per re- ctum arbitrii usum, Deo similes et propinquos fieri; proinde fidem illis a prima creatione, absque præ- via excrcitatione vel doctrina, insitam esse; unde eam vocat (vel, si navis, (4) Μάλιστα δ' ὅτ' ἔκλυον αὐτοί. Alludere vi- (5) Αμφοῖν. Scilicet, magistri ac discipuli. 18. SYLBURG. (8) Ἠξίουν. Nempe apostoli, Luc. xvu, 5 : Καὶ (9) Τῶν μεταρσίων. 11oc est rerum sublimium, (10) Εἰ γὰρ φ. Hæc non adeo difficilia essent, ac
εἰ γὰρ φύσει τις τὸν θεὸν ἐπίσταται, ὡς Βασιλείδης οἴεται, [τὴν] νόησιν τὴν ἐξαίρετον πίστιν ἅμα καὶ βασιλείαν καὶ καλῶν κτίσιν, οὐσίας ἀξίαν τοῦ ποιήσαντος πλησίον ὑπάρχειν αὐτήν, ἑρμηνεύων, οὐσίαν, ἀλλ’ οὐκ ἐξουσίαν, καὶ φύσιν καὶ ὑπόστασιν, κτίσεως ἀνυπερθέτου κάλλος ἀδιόριστον, οὐχὶ δὲ ψυχῆς αὐτεξουσίου λογικὴν συγκατάθεσιν λέγει τὴν πίστιν. παρέλκουσι τοίνυν αἱ ἐντολαὶ αἵ τε κατὰ τὴν παλαιὰν αἵ τε κατὰ τὴν νέαν διαθήκην, φύσει σῳζομένου, ὡς Οὐαλεντῖνος βούλεται, τινὸς καὶ φύσει πιστοῦ καὶ ἐκλεκτοῦ ὄντος, ὡς Βασιλείδης νομίζει. ἦν δ’ ἂν καὶ δίχα τῆς τοῦ σωτῆρος παρουσίας χρόνῳ ποτὲ ἀναλάμψαι δύνασθαι τὴν φύσιν. εἰ δὲ ἀναγκαίαν τὴν ἐπιδημίαν τοῦ κυρίου φήσαιεν, οἴχεται αὐτοῖς τὰ τῆς φύσεως ἰδιώματα, μαθήσει καὶ καθάρσει καὶ τῇ τῶν ἔργων εὐποιίᾳ, ἀλλ’ οὐ φύσει σῳζομένης τῆς ἐκλογῆς. ὁ γοῦν Ἀβραὰμ δι’ ἀκοῆς πιστεύσας τῇ φωνῇ τῇ ὑπὸ τὴν δρῦν τὴν ἐν Μαμβρῇ ἐπαγγειλαμένῃ σοὶ δίδωμι τὴν γῆν ταύτην καὶ τῷ σπέρματί σου ἤτοι ἐκλεκτὸς ἦν ἢ οὔ; ἀλλ’ εἰ μὲν οὐκ ἦν, πῶς εὐθέως ἐπίστευσεν οἷον φυσικῶς;
Τὸ γὰρ ὅλον, ἡ συνῳδία καὶ ἡ συμφωνία τῆς ἀμ- φοῖν (5) πίστεως, εἰς ἕν πέρας καταγίνεται, τὴν σω τηρίαν. Μάρτυς ἡμῖν νημερτής ὁ ᾿Απόστολος, λέγων· Ἐπιποθῶ γὰρ ἰδεῖν ὑμᾶς, ἵνα τι μεταδῶ χάρισμα ὑμῖν πνευματικὸν εἰς τὸ στηριχθῆναι ὑμᾶς. Τοῦτο δέ ἐστι, συμπαρακληθῆναι ἐν ὑμῖν διὰ τῆς ἐν ἀλ λήλοις πίστεως ὑμῶν τε καὶ ἐμοῦ. Καὶ πάλιν ὑπο βὰς, ἐπάγει· Δικαιοσύνη δὲ Θεοῦ ἐν αὐτῷ ἀποκα- λύπτεται ἐκ πίστεως εἰς πίστιν. Φαίνεται οὖν ὁ ᾿Από στολος διττήν καταγγέλλων πίστιν· μᾶλλον δὲ μίαν, αὔξησιν καὶ τελείωσιν ἐπιδεχομένην. Ἡ μὲν γὰρ κοινὴ (6) πίστις καθάπερ θεμέλιος ὑπόκειται· τοῖς γ' οὖν θεραπευθῆναι ποθοῦσιν ὁ Κύριος πιστῶς κι νουμένοις, ἐπέλεγεν· 'Η πίστις σου σέσωκέ σε· ἡ δὲ Α νος,... μάλιστα δ' ὅτ' ἔκλυον αὐτοὶ (4), γράφει. Β ἐξαιρέτως ἐποικοδομουμένη συντελειοῦται τῷ πιστῷ, καὶ συναπαρτίζεται αὖ τῇ ἐκ μαθήσεως περιγινομένῃ καὶ τοῦ λόγου τὰς ἐντολὰς ἐπιτελεῖν (7)· ὁποῖοι ἦσαν οἱ ἀπόστολοι, ἐφ᾽ ὧν τὴν πίστιν ὅρη μετατι- θέναι, καὶ δένδρα μεταφυτεύειν δύνασθαι εἴρηται. Όθεν, αἰσθόμενοι τοῦ μεγαλείου τῆς δυνάμεως, ἠξίουν (8) προστιθέναι αὐτοῖς πίστιν τὴν ὡς κόκ κον σινάπεως ἐπιδάκνουσαν ὠφελίμως τὴν ψυχήν, καὶ ἐν αὐτῇ αὐξουσαν μεγαλωστί, ὡς ἐπαναπαύ εσθαι αὐτῇ τοὺς περὶ τῶν μεταρσίων (9) λόγους. Εἰ γὰρ φύσει (10) τις τὸν Θεὸν ἐπίσταται, ὡς Βασι λείδης οίεται, τὴν νόησιν τὴν ἐξαίρετον πίστιν ἅμα καὶ βασιλείαν, καὶ καλῶν κτίσιν οὐσίας ἀξίαν· τοῦ ποιήσαντος πλησίον ὑπάρχειν αὐτὴν ἑρμηνεύων οὐσίαν, ἀλλ' οὐκ ἐξουσίαν, καὶ φύσιν, καὶ ὑπόστασιν κτίσεως ἀνυπερθέτου κάλλος ἀδιόριστον, οὐχὶ δὲ ψυχῆς αὐτε ξουσίου, λογικὴν συγκατάθεσιν λέγει τὴν πίστιν. Παρέλκουσι τοίνυν αἱ ἐντολαί, αἵ τε κατὰ τὴν πα λαιὰν, αἵ τε κατὰ τὴν νέαν Διαθήκην, φύσει σωζομέν νου, ὡς Οὐαλεντίνος βούλεται, τινὸς, καὶ φύσει πιο * Ρ. *Ος κε θεοῖς ἐπιπείθηται, μάλα γ Εκλυον αὐτοῦ, μάλιστα, δέ τ' ἔκλυον αὐτοί. ..... - ‚ τῇ ἐξαιρέτως ἐποικοδομου- μένη, μένη νομάς ἐπιτελεῖν. εἶπον οἱ ἀπόστολοι τῷ Κυρίῳ· Πρόσθες ἡμῖν πί- στιν. Ομοία ἐστὶ κόκκῳ σινά- πεως, δ λαβὼν ἄνθρωπος ἔβαλεν εἰς κῆπον ἑαυ τοῦ, καὶ ηὔξησε, καὶ ἐγένετο εἰς δένδρον μέγα, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατεσκήνωσεν ἐν τοῖς κλάδοις αὐτοῦ. 1ν, . Ει γαρ φύσει τις τὸν Θεὸν ἐπίσταται, ὡς Βασιλείδης οίεται, την νόησιν, καὶ τὴν ἐξαίρετον πίστιν, ἅμα καὶ τὴν βασιλείαν και λῶν κτίσιν ουσίας ἀξίαν τοῦ ποιήσαντος, καὶ πλησίον Ο ὑπάρχειν αὐτὴν ἑρμηνεύων οὐσίαν, ἀλλ' οὐκ ἐξουσίαν, καὶ φύσιν καὶ ὑπόστασιν, κτίσεως ἀνυπερθέτου κάλλος ἀδιόριστον, οὐχὶ δὲ ψυχῆς αὐτεξουσίου λογικὴν συγ κατάθεσιν λέγει τὴν πίστιν. κτίσεως ἀνυπερθέτου ἀνυ πέρθετον) κάλλος. CLEMENTIS ALEXANDRINI habet aures audiendi, audiat '; ut scilicet cum cre- diderit, intelligat ea quæ dicit, ut dicit. Caeterum Homerus quoque, poetarum antiquissimus, pro sentiendo, verbo audiendi, hoc est specie pro ge- nere, usus, scribit: Cum audiebant maxime et ipsi. In summa enim, concentus et consensio fidei am- borum, in uno fine versatur, nempe salute. Verus autem nobis testis est Apostolus dicens : Desidero enim videre vos, ut aliquod vobis donum impertiar spiritale, ut vos confirmemini. Hoc autem est, ut simul consolationem in vobis accipiam per eam, quæ est inter nos invicem, fidem, vestram et meam³. Et rursus paulo inferius subjungit : Justitia autem Dei in ipso revelatur ex fide in fidem³. Videtur ergo Apostolus duplicem fidem annuntiare, vel potius unam, quæ augmentum suscipit et perfectionem. Nam communis quidem fides alteri subjicitur tan- quam fundamentum. lis quidem certe qui cupie- bant curari, ut qui fideliter moverentur, dicebat : Fides tua te salvum fecit *. Quæ autem eximie su- perædificatur, fideli consummatur, et rursus perfi- citur per eam, quæ accedit ex doctrina et ratione peragendi mandata. Hujusmodi erant apostoli, de quibus dictum est, fidem montes transmovere et ar- bores transplantare. Unde cum sensissent magni- tudinem potestatis, rogabant ut adderetur eis fides, quæ ut granum sinapis * morderet utiliter animam, et in ipsa adeo cresceret, ut in ipsa requiescerent de rebus sublimibus rationes. Si quis enim Deum scit natura, ut existimat Basilides, intelligentiam eximiam fdem simul et regnum vocans, et crea- turam essentia dignam, prope eum qui fecit ipsam esse interpretans essentiam, sed non potestatem, et naturam, et substantiam creaturæ quæ superari non potest indefinitam pulchritudinem, non autem ( Matth. xx, 22. * Matth. xvi, 20; Luc. xvii, 6; Matth. xi, 15. • Rom. 1, 11, 12. • Ibid. 17. I Cor. xiii, 2. * Luc. 11, 18. * ED. POTTER, ED. PARIS. detur ad illud Achillis, Iliad. A : A. SYLBURG. — Scribendum potius, maxime autem audiunt ipsi. Quod hemistichium sumptum est ex Odyss. Z, vers. 186. Korn. Hoc est ea, quæ vulgo Christianorum convenit : quam opponit qualis erat apostolorum fides. κusra Cum hac clausula subaudiendum ws, significatione fi- nali pro îva, ut cum alibi, tum supra p. 196, lin. Dein respicit Luc. xnt, 18, 19, ubi Christus de regna coelorum dicit : Conf. Matth. xIII, ; Marc. quæ vulgi captum superant ; quæ tå metstvá my- slice significare dicuntur. D jam videntur, si Basilidæ scripta exstarent, ex quibus ejus dogmata plene intelligi possent; in- terea vero, dum aliquid melius se obtulerit, sic scribi et explicari posse videntur : Nam si quis Deum scit per naturam, ut opinatur Basilides, qui intelligen- tiam, et eximiam fidem, simul ac regnum vocat crea- turam dignam essentia Creatoris, el prope illum exsi- stere non potentiam sed essentiam interpretans, el naturam, et substantiam; inexploratam quamdam recentis creaturæ pulchritudinem, non vero rationa- lem liberæ anima assensionem dicit esse fidem. Nam' Basilides affirmabat, intelligentiam, eximiam fidenı et regnum cœleste ad quosdam homines natura pertinere; et per naturam eos, non autem per re- ctum arbitrii usum, Deo similes et propinquos fieri; proinde fidem illis a prima creatione, absque præ- via excrcitatione vel doctrina, insitam esse; unde eam vocat (vel, si navis, (4) Μάλιστα δ' ὅτ' ἔκλυον αὐτοί. Alludere vi- (5) Αμφοῖν. Scilicet, magistri ac discipuli. 18. SYLBURG. (8) Ἠξίουν. Nempe apostoli, Luc. xvu, 5 : Καὶ (9) Τῶν μεταρσίων. 11oc est rerum sublimium, (10) Εἰ γὰρ φ. Hæc non adeo difficilia essent, ac
PG 9:13εἰ δὲ ἦν ἐκλεκτός, λέλυται αὐτοῖς ἡ ὑπόθεσις, εὑρισκομένης καὶ πρὸ τῆς τοῦ κυρίου παρουσίας ἐκλογῆς καὶ δὴ καὶ σῳζομένης· ἐλογίσθη γὰρ αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. ἐὰν γάρ τις τολμήσας λέγῃ Μαρκίωνι ἑπόμενος τὸν δημιουργὸν σῴζειν τὸν εἰς αὐτὸν πιστεύσαντα [καὶ πρὸ τῆς τοῦ κυρίου παρουσίας ἐκλογῆς καὶ δὴ καὶ σῳζομένης] τὴν ἰδίαν αὐτοῦ σωτηρίαν, παρευδοκιμηθήσεται αὐτῷ ἡ τοῦ ἀγαθοῦ δύναμις, ὀψὲ καὶ μετὰ τὸν ὑπ’ αὐτῶν εὐφημούμενον δημιουργὸν ἐπιβαλλομένη σῴζειν καὶ αὐτὴ ἤτοι μαθήσει ἢ καὶ μιμήσει τούτου. ἀλλὰ κἂν οὕτως ἔχων σῴζῃ κατ’ αὐτοὺς ὁ ἀγαθός, οὔτε τοὺς ἰδίους οὔτε μετὰ τῆς γνώμης τοῦ πεποιηκότος τὴν κτίσιν ἐπιχειρεῖ τὴν σωτηρίαν, βίᾳ δὲ ἢ δόλῳ. καὶ πῶς ἔτι ἀγαθὸς ὁ οὕτως καὶ ὕστερος; εἰ δὲ ὁ τόπος διαφέρει καὶ ἡ μονὴ τοῦ παντοκράτορος λείπεται ἀπὸ τῆς τοῦ ἀγαθοῦ θεοῦ μονῆς, ἀλλ’ ἡ τοῦ σῴζοντος βούλησις οὐκ ἀπολείπεται τοῦ ἀγαθοῦ ἥ γε προκατάρξασα. Ἀνόητοι ἄρα οἱ ἄπιστοι ἐκ τῶν προδιηνυσμένων ἡμῖν δείκνυνται· αἱ γὰρ τρίβοι αὐτῶν διεστραμμέναι καὶ οὐκ ἴσασιν εἰρήνην φησὶν ὁ προφήτης· τὰς δὲ μωρὰς καὶ ἀπαιδεύτους ζητήσεις παραιτεῖσθαι ὁ θεσπέσιος παρῄνεσε Παῦλος.
στοῦ, καὶ ἐκλεκτοῦ ὄντος, ὡς Βασιλείδης νομίζει· ἦν δ᾽ ἂν καὶ δίχα τῆς τοῦ Σωτῆρος παρουσίας χρόνῳ ποτὲ ἀναλάμψαι δύνασθαι τὴν φύσιν. Εἰ δὲ ἀναγκαίαν τὴν ἐπιδημίαν τοῦ Κυρίου φήσαιεν, οίχεται αὐτοῖς τὰ τῆς φύσεως ιδιώματα, μαθήσει, καὶ καθάρσει, καὶ τῇ τῶν ἔργων εὐποιία, ἀλλ' οὐ φύσει σωζομένης τῆς ἐκλογῆς. "Ο γ' οὖν ᾿Αβραάμ, δι' ἀκοῆς πιστεύ σας τῇ φωνῇ (11), τῇ ὑπὸ τὴν δρῦν τὴν ἐν Μαμβρή ἐπαγγειλαμένῃ· Σοὶ δίδωμι τὴν γῆν ταύτην καὶ τῷ σπέρματί σου· ἤτοι ἐκλεκτὸς ἦν, ἢ οὔ. Αλλ' εἰ μὲν οὐκ ἦν, πῶς εὐθέως ἐπίστευσεν οἷον φυσι- χῶς; εἰ δὲ ἦν ἐκλεκτός, λέλυται αὐτοῖς ἡ ὑπόθεσις, εὑρισκομένης καὶ πρὸ τῆς τοῦ Κυρίου παρουσίας ἐκλογῆς, καὶ δὴ καὶ σωζομένης· Ἐλογίσθη γὰρ αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Ἐὰν γάρ τις τολμήσας λέγῃ, Μαρκίωνι ἑπόμενος, τὸν Δημιουργὸν σώζειν τὸν εἰς Β αὐτὸν πιστεύσαντα, καὶ πρὸ τῆς τοῦ Κυρίου παρου- σίας, ἐκλογῆς καὶ δὴ καὶ σωζομένης τὴν ἰδίαν αὐτοῦ σωτηρίαν (12) παρευδοκιμηθήσεται (15) αὐτῷ ἡ τοῦ ᾿Αγαθοῦ δύναμις, ὀψὲ καὶ μετὰ τὸν ὑπ' αὐτῶν εὐφημού- μενον Δημιουργὸν ἐπιβαλλομένη σώζειν, καὶ αὐτὴ ἤτοι μαθήσει ἢ καὶ μιμήσει τούτου. Ἀλλὰ κἂν οὕτως ἔχων σώζῃ κατ' αὐτοὺς ὁ ᾿Αγαθὸς, οὔτε τοὺς ἰδίους, οὔτε μετὰ τῆς γνώμης τοῦ πεποιηκότος τὴν κτίσιν ἐπιχειρεῖ τὴν σωτηρίαν, βίᾳ δὲ ἢ δόλῳ. Καὶ πῶς ἔτι ἀγαθὸς ὁ οὕτως, καὶ ὕστερος; Εἰ δὲ ὁ τόπος δια- φέρει, καὶ ἡ μονὴ τοῦ παντοκράτορος λείπεται ἀπὸ τῆς τοῦ ἀγαθοῦ Θεοῦ μονῆς· ἀλλ' ἡ τοῦ σώζοντος βούλησις οὐκ ἀπολείπεται τοῦ ἀγαθοῦ, ἤ γε προκατ· ἄρξασα. Ανόητοι ἄρα οἱ ἄπιστοι ἐκ τῶν προδιηνυ- σμένων ἡμῖν δείκνυνται· Αἱ γὰρ (14) τρίβοι αὐτῶν διεστραμμέναι, καὶ οὐκ ἴσασιν εἰρήνην, φησὶν ὁ προφήτης. Τὰς δὲ μωρὰς καὶ ἀπαιδεύτους ζητή- σεις παραιτείσθαι ὁ θεσπέσιος παρήνεσε Παῦλος, ότι γεννώσι μάχας· ὅ τε Αἰσχύλος (15) κέκραγε Τὰ μηδὲν ὠφελοῦντα μὴ πόνει μάτην. Τὴν μὲν γὰρ μετά πίστεως συνιούσαν ζήτησιν, ἐποι κοδομοῦσαν τῷ θεμελίῳ τῆς πίστεως τὴν μεγαλο- πρεπῆ τῆς ἀληθείας γνῶσιν, ἀρίστην ἴσμεν. Ισμεν δὲ ὡς ἄρα οὔτε τὰ φανερὰ ζητεῖται, οἷον, εἰ ἡμέρα ἐστὶν, ἡμέρας οὔσης· οὔτε τὰ ἄδηλα καὶ οὐδέποτε γενησόμενα φανερά, ὡς τὸ, εἰ ἄρτιοὶ εἰσιν οἱ ἀστέρες ἢ περιττοί· ἀλλ' οὐδὲ τὰ ἀντιστρέφοντα (16)· ἀν Καὶ δώσω σοι καὶ τῷ σπέρματί σου τὴν γῆν, ἣν παροικεῖς. παρ- ευδοκιμείν Παρευδοκιμησάσης, νικησάσης, ἤτοι εἰς δόξαν ὑπερβάσης. στραμμέναι, ἃς διοδεύουσι, καὶ οὐκ οἴδασιν είν ρήνην. Τὰ μηδὲν ὠφελοῦντα μὴ ζήτει μάτην μή πόνει μάτην. STROMATUM LIB. V. A animæ libero arbitrio utentis rationalem assensionem dicit fidem. Sunt ergo supervacanea præcepta tam in Veteri quam in Novo Testamento, cum natura salvus fiat aliquis, ut vult Valentinus, et sit na- tura fidelis et electus, ut putat Basilides; fieri etiam poterat ut, absque adventu Servatoris, aliquo tandem tempore posset natura resplendescere. Sin autem necessarium dixerint adventum Domini, eva- nescit eis naturæ prærogativa : cum doctrina et purgatione et bonorum operum effectione, non au- tem natura, servetur electio. Abraham itaque, qui per auditum credidit voci, quæ sub quercu, quæ erat in Mambre, est pollicita: Do tibi terram hanc et semini tuo ', electusne erat, an non ? Sed si non erat quidem, quomodo statim credidit tanquam naturaliter? sin autem erat electus, solutum est eorum fundamentum, cum inveniatur atque etiam salva fiat clectio ante adventum Domini : Reputa- tum est enim ei ad justitiam ³. Si quis enim ausit dicere, sequens Marcionem, Creatorem servare eum, qui in ipsum credidit, etiam ante adventum Domini, cum propria ejus salute servetur eliam electio; plus quam par sit ab eo commendabitur Boni potestas, ut quæ sero, et post eum, qui ab eis jactatur, Creatorem, ipsa quoque salutem dare ag- grediatur, vel ab eo edocta, vel eum imitans. Quod si ita se habens, det salutem Bonus, ex eorum sententia, neque suos, neque cum ejus voluntate qui fecit creaturam, tum aggreditur dare salutem, sed vi, vel dolo. Et quomodo erit utique bonus qui sic facit, et est posterior ? Si autem differt lo- cus et mansio Omnipotentis, remota est a man- sione boni Dei; at ejus, qui dat salutem, voluntas non est remota a bono, ut quæ prior cœperit. Ex iis ergo, quæ diximus, 234. infideles esse amen- les ostenditur. Semitæ enim eorum sunt perversæ, el nesciunt pacem, inquit propheta 9. Stultas autem ct ineruditas quæstiones vitare, divinitus suasit Paulus 10, quoniam generant pugnas; et clamat Æschylus: C • Ne in iis labores temere, quæ nihil juvant. Nam eam quidem, quæ una cum fide convenit. quæstionem, quæ fundamento fidei superædificat splendidam ac magnificam veritatis cognitionen, optimam esse scimus. Scimus autem, quod neque ea utique quæruntur, quæ . sunt manifesta; ut, D exempli causa, an sit dies, cum est dies; neque ea quæ sunt incerta, et nunquam fieri possunt ma- ED. POTTER, ED. PARIS. • Isa. LIX, Gen. xvii, 8. * Ibid. xv, 6; Rom. iv, 3. * P. ] Tim. 11, 23. Verum non eo loco, sed cap. xvult, 1, dicitur Deus juxta quercum in Mambre cam versatus fuisse. eo tori propriam, seu ab illo collatam. commendabitur. Verti debuit, obscurabitur. Nam est gloriam alicujus superare, adeoque obscurare. Suidas, Vult auctor, quod si quos mundi Creator, quem bæretici mali omnis aucto- rem esse putabant, ante Christi adventum servave- rit, consequi, ut ab eo boni Dei, quem Christi pa- . 8.' trem appellabant, potestas et gloria obscuretur, ut qui nou ex se, sed per imitationem Creatoris ho- mines salvos præstet. cos citat hunc versum : Ne quare frustra, quæ nihil tibi conferunt; non ut habet Cleniens, COLLECT. Versus ille in Eschyli Prometheo vincto exstat. A. Gellius lib. ix, cap. ult., et plenius lib. v, cap. 10. (11) Τῇ φωνῇ. Dictum est Abramo. Gen. xvii, 8 : (12) Τὴν ἰδίαν αὐτοῦ σ. Hoc est, salutem Crea- (13) Παρευδοκιμηθήσεται. Perperam interpres, (14) Α' γ. Isa. LIX : Αἱ γὰρ τρίβοι αὐτῶν διδ (15) Αισχύλος. Theodoretus lib. iv. Contra Gra (46) Τὰ ἀντιστρέφοντα. Quid ea sint, docebit
PG 9:15ὅτι γεννῶσι μάχας· ὅ τε Αἰσχύλος κέκραγε· τὰ μηδὲν ὠφελοῦντα μὴ πόνει μάτην. τὴν μὲν γὰρ μετὰ πίστεως συνιοῦσαν ζήτησιν, ἐποικοδομοῦσαν τῷ θεμελίῳ τῆς πίστεως τὴν μεγαλοπρεπῆ τῆς ἀληθείας γνῶσιν, ἀρίστην ἴσμεν. ἴσμεν δὲ ὡς ἄρα οὔτε τὰ φανερὰ ζητεῖται (οἷον εἰ ἡμέρα ἐστὶν ἡμέρας οὔσης), οὔτε τὰ ἄδηλα καὶ οὐδέποτε γενησόμενα φανερά (ὡς τὸ εἰ ἄρτιοί εἰσιν οἱ ἀστέρες ἢ περιττοί), ἀλλ’ οὐδὲ τὰ ἀντιστρέφοντα (ἀντιστρέφει δὲ ἃ καὶ τοῖς τὸν ἐναντίον χειρίζουσι λόγον ἐπ’ ἴσης ἔστιν εἰπεῖν, ὡς τὸ εἰ ζῷον τὸ κατὰ γαστρὸς ἢ οὐ ζῷον)· τέταρτός ἐστι τρόπος, ὅταν ἐκ θατέρου τούτων μέρους ἀναντίρρητον καὶ ἄλυτον ἐνθύμημα προτείνηται. εἰ τοίνυν ἡ τοῦ ζητεῖν αἰτία κατὰ πάντας τοὺς τρόπους ἀναιρεῖται, πίστις ἐμπεδοῦται· προτείνομεν γὰρ αὐτοῖς τὸ ἀναντίρρητον ἐκεῖνο, ὃ ὁ θεός ἐστιν ὁ λέγων καὶ περὶ ἑνὸς ἑκάστου ὧν ἐπιζητῶ παριστὰς ἐγγράφως. τίς οὖν οὕτως ἄθεος [ὡς] ἀπιστεῖν θεῷ καὶ τὰς ἀποδείξεις ὡς παρὰ ἀνθρώπων ἀπαιτεῖν τοῦ θεοῦ; πάλιν τῶν ζητημάτων ἃ μὲν αἰσθήσεως δεῖται, οἷον ἐὰν ζητῇ τις, εἰ τὸ πῦρ θερμὸν ἢ ἡ χιὼν λευκή·
τινὰ δὲ νουθεσίας καὶ ἐπιπλήξεως, ὥς φησιν Ἀριστοτέλης, ὡς τὸ ἐρώτημα ἐκεῖνο, εἰ χρὴ γονεῖς τιμᾶν. ἔστιν δὲ ἃ καὶ κολάσεως ἄξια, ὁποῖόν ἐστι τὸ αἰτεῖν ἀποδείξεις, εἰ πρόνοιά ἐστι. προνοίας τοίνυν οὔσης, μὴ κατὰ πρόνοιαν γεγονέναι πᾶσαν τήν τε προφητείαν καὶ τὴν περὶ τὸν σωτῆρα οἰκονομίαν ἡγεῖσθαι ἀνόσιον, καὶ ἴσως οὐδὲ χρὴ τὰ τοιαῦτα πειρᾶσθαι ἀποδεικνύναι, φανερᾶς οὔσης τῆς θείας προνοίας ἔκ τε τῆς ὄψεως τῶν ὁρωμένων πάντων, τεχνικῶν καὶ σοφῶν ποιημάτων, καὶ τῶν μὲν τάξει γινομένων, τῶν δὲ τάξει φανερουμένων· ὁ δὲ μεταδοὺς ἡμῖν τοῦ εἶναί τε καὶ ζῆν μεταδέδωκεν καὶ τοῦ λόγου, λογικῶς τε ἅμα καὶ εὖ ζῆν ἐθέλων ἡμᾶς· ὁ γὰρ τοῦ πατρὸς τῶν ὅλων λόγος οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ προφορικός, σοφία δὲ καὶ χρηστότης φανερωτάτη τοῦ θεοῦ δύναμίς τε αὖ παγκρατὴς καὶ τῷ ὄντι θεία, οὐδὲ τοῖς μὴ ὁμολογοῦσιν ἀκατανόητος, θέλημα παντοκρατορικόν. Ἐπεὶ δὲ οἳ μὲν ἄπιστοι, οἳ δὲ ἐριστικοί, οὐ πάντες τυγχάνουσι τῆς τελειότητος τοῦ ἀγαθοῦ. οὔτε γὰρ ἄνευ προαιρέσεως τυχεῖν οἷόν τε, οὐ μὴν οὐδὲ τὸ πᾶν ἐπὶ τῇ γνώμῃ τῇ ἡμετέρᾳ κεῖται, οἷον τὸ ἀποβησόμενον.
PG 9:17χάριτι γὰρ σῳζόμεθα, οὐκ ἄνευ μέντοι τῶν καλῶν ἔργων, ἀλλὰ δεῖ μὲν πεφυκότας πρὸς τὸ ἀγαθὸν σπουδήν τινα περιποιήσασθαι πρὸς αὐτό· δεῖ δὲ καὶ τὴν γνώμην ὑγιῆ κεκτῆσθαι τὴν ἀμετανόητον πρὸς τὴν θήραν τοῦ καλοῦ, πρὸς ὅπερ μάλιστα τῆς θείας χρῄζομεν χάριτος διδασκαλίας τε ὀρθῆς καὶ εὐπειθείας ἁγνῆς καὶ τῆς τοῦ πατρὸς πρὸς αὑτὸν ὁλκῆς· ἐνδεδεμένοι γὰρ τῷ γεώδει σώματι τῶν μὲν αἰσθητῶν διὰ σώματος ἀντιλαμβανόμεθα, τῶν δὲ νοητῶν δι’ αὐτῆς τῆς λογικῆς ἐφαπτόμεθα δυνάμεως. ἐὰν δέ τις αἰσθητῶς τὰ πάντα καταλήψεσθαι προσδοκήσῃ, πόρρωθεν τῆς ἀληθείας πέπτωκεν· πνευματικῶς γοῦν ὁ ἀπόστολος ἐπὶ τῆς γνώσεως τοῦ θεοῦ γράφει· βλέπομεν γὰρ νῦν ὡς δι’ ἐσόπτρου, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. ὀλίγοις γὰρ ἡ τῆς ἀληθείας θέα δέδοται. λέγει γοῦν καὶ Πλάτων ἐν τῇ Ἐπινομίδι· οὔ φημι δυνατὸν εἶναι πᾶσιν ἀνθρώποις μακαρίοις τε καὶ εὐδαίμοσι γίνεσθαι πλὴν ὀλίγων· μέχρι περ ἂν ζῶμεν, τοῦτο διορίζομαι· καλὴ δὲ ἐλπὶς τελευτήσαντι τυχεῖν ἁπάντων. τὰ ἴσα τούτοις βούλεται τὰ παρὰ Μωυσεῖ·
τος ἀντιλαμβανόμεθα, τῶν δὲ νοητῶν δι' αὐτῆς τῆς λογικῆς ἐφαπτόμεθα δυνάμεως. Ἐὰν δέ τις αἰσθη τῶς τὰ πάντα καταλήψεσθαι προσδοκήσῃ, πόρρω θεν τῆς ἀληθείας πέπτωκε. Πνευματικῶς γ' οὖν ὁ Απόστολος ἐπὶ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ γράφει· Βλέ- πομεν γὰρ νῦν ὡς δι' ἐσόπτρου (23)· τότε δὲ πρόσ- ωπον πρὸς πρόσωπον. Ὀλίγους γὰρ ἡ τῆς ἀλη θείας θέα δέδοται. Λέγει γ᾽ οὖν καὶ Πλάτων ἐν τῇ Επινομίδι (24)· Οὔ φημι δυνατὸν εἶναι πᾶσιν ἀνθρώποις (25) μακαρίοις τε καὶ εὐδαίμοσι γίνε- σθαι, πλὴν ὀλίγων. Μέχρι περ ἂν ζῶμαι (26), τοῦ το διορίζομαι· καλὴ δὲ ἐλπὶς τελευτήσαντι, τυ χεῖν ἁπάντων. Τὰ ἴσα τούτοις βούλεται τὰ παρὰ Μωϋσεῖ· Οὐδεὶς ὄψεταί μου τὸ πρόσωπον (27), καὶ ζήσεται. Δῆλον γὰρ, μηδένα ποτὲ δύνασθαι παρὰ τὸν τῆς ζωῆς χρόνον τὸν Θεὸν ἐναργώς καταλαβέ σθαι. Οἱ καθαροὶ δὲ τῇ καρδίᾳ τὸν Θεὸν ὄψονται, ἐπὶν εἰς τὴν ἐσχάτην ἀφίκωνται τελείωσιν. Ἐπεὶ γὰρ ἡσθένει πρὸς κατάληψιν τῶν ὄντων ἡ ψυχὴ, Θείου διδασκάλου ἐδεήθημεν· καταπέμπεται ὁ Σω τὴρ, τῆς ἀγαθοῦ κτήσεως διδάσκαλός τε καὶ χορη- γῆς, τὸ ἀπόρξητον τῆς μεγάλης προνοίας ἅγιον γνώ ρισμα· Ποῦ τοίνυν γραμματεὺς, που συζητητής τοῦ αἰῶνος τούτου ; οὐχὶ ἐμώρανεν ὁ Θεὸς τὴν σοφίαν τοῦ κόσμου τούτου; φησί. Καὶ πάλιν· Ἀπολῶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν, καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσω· τῶν δοκησισόφων καὶ ἐρι στικῶν τούτων δηλονότι. Παγκάλως γ' οὖν Ιερεμίας φησί· Τάδε λέγει Κύριος· Στῆτε ἐπὶ ταῖς ὁδοῖς, καὶ ἐρωτήσατε (28) τρίβους αιωνίας, ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς ἡ ἀγαθὴ, καὶ βαδίζετε ἐν αὐτῇ, καὶ εὑρή σετε ἁγνισμὸν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. Ἐρωτήσατε, φησὶ, καὶ πύθεσθε παρὰ τῶν εἰδότων ἀφιλονείκως καὶ ἀδηρίτως. Μαθόντες δὲ ἄρα τῆς ἀληθείας την οδον, εὐθεῖαν βαδίζωμεν ἀμεταστρεπτει, ἄχρις ἂν περιτύχωμεν τῷ ποθουμένῳ. Εἰκότως ἄρα ὁ μὲν βα- σιλεὺς Ρωμαίων (Νουμᾶς ὄνομα αὐτῷ), Πυθαγό ριος (29) ὤν, πρῶτος ἀνθρώπων ἁπάντων Πίστεως καὶ Εἰρήνης (50) ἱερὸν ἱδρύσατο. Τῷ δὲ Ἀβραὰμ [ δι' ἐσόπτρου. καὶ δυνατὸν ἀνθρώποις, πᾶσιν, μέχριπερ ἂν ζῶμεν, μὴ ἴδῃ ἄνθρωπος τὸ πρόσωπόν μου. ρίου αιωνίους, καὶ ἴδετε ποία ἐστὶν ἡ ὁδ. νος, Πρῶτον δέ φασι καὶ Πι- στεως καὶ Τέρμονος ἱερὸν ἱδρύσασθαι· καὶ τὴν μὲν Πίστιν ὅρκον ἀποδείξαι Ρωμαίοις μέγιστον, ᾧ χρώ μενοι μέχρι νῦν διατελοῦσιν· ὁ δὲ Τέρμων ὄρος ἄν τις εἴη, καὶ θύουσιν αὐτῷ δημοσίᾳ καὶ ἰδίᾳ κατὰ τοὺς η τῶν ἀγρῶν περιορισμούς νῦν μὲν ἔμψυχα, τὸ παλαιὸν δὲ ἀναίμακτος ἦν θυσία, Νουμά φιλοσοφήσαντος, ὡς χρὴ τὸν ὅριον Θεὸν, εἰρήνης, καὶ δικαιοσύνης μάρ τὸν ὄντα, φόνου καθαρὸν εἶναι. ὅριος ὢν θεός, εἰρήνης φύλαξ, STROMATUM LIB. V. B • num, ad id aliquod adhibere studium. Oportet a11- tem mentem quoque habere sanam, et quæ nulla retardetur poenitentia a pulchri venatione, ad quod quidem maxime divina opus habemus gratia, re- ctaque doctrina, castaque et munda animi affectio- ne, et Patris ad ipsum attractione. Terreno enim corpori illigati, sensilia quidem per corpus appre hendimus; quæ intelligentia autem percipiuntur, per ipsam vim rationis. Si quis autem exspectaverit fore ut omnia sensiliter comprehendat, longe a ve- ritate excidit. Spiritaliter quidem certe scribit Apo- stolus de Dei cognitione: Videmus enim nunc tan- quam per speculum, tunc autem facie ad faciem Paucis enim datum est spectaculum veritatis. Dicit itaque Plato quoque in Epinomide: Haud dixerim feri posse, ut omnes homines sint beati et felices, præterquam pauci. Donec vizero, hoc sic definian. Bona autem spes est fore ul, postquam excessero, omnia consequar. Eadem sibi volunt quæ dicuntur apud Moysen: Nemo videbit faciem meam, et vi- vet 13. Clarum est enim, neminem unquam vila tempore posse Deum evidenter comprehendere. Qui sunt autem mundi corde, Deum videbunt ", post- quam ad extremain pervenerint perfectionem. Cum enim ad ea, quæ sunt comprehendenda, imbecillis esset anima, et divino magistro egeremus, demitti- tur Servator, boni possessionis et doctor et suppe- ditator, arcanum magnæ providentiæ sanctumque signum et indicium: Ubi est ergo scriba ? ubi inqui- sitor hujus sæculi ? non infatuavit, inquit, Deus sa- pientiam hujus mundi s? Et rursus : Perdam sa- pientiam sapientum, et intelligentiam intelligentium reprobabo 1: horum scilicet, qui sibi videntur sa- pientes, et sunt contentiosi. Pulcherrime itaque dicit Jeremias : Hæc dicit Dominus : State in viis, A sed oportet quidem, cum natura apli simus ad bo Cor. XIII, 12. ¹ª Exod.,xxxııı, 20. C et interrogate semitas æternas, quænamsit via bo- na, et in ea ambulate, et invenietis expiationem ani- mabus vestris 17. Interrogate, inquit, et audite ab 1s Matth. v. 8. I Cor. 1, 20. Ibid. 19; Isa. xxıx, 14. Jer. v, 16. P. ED. POTTER, ED. PARIS. midis principio exstant. omisso quod super- vacaneum est. Platone quamdiu vivimus. Exod. Je- rem. Fidei et Termini, ut refert in Numa Plutare chus, pag. 70, edit. Paris. : D Elunc Numam me- morant primum Fidei et Termini templum (perpe- ram interpres templa vertit) excitavisse: fidem au- tem constituisse Romanis maximum jusjurandum, quod etiamnum observant. Termino publice et priva- tim in finibus agrorum immolant, hoc quidem tem- pore animalia, olim hostia erat inanima; docente Numa, debere eos Deum Terminalem, cum pacis sit prases, et arbiter justitia, cade purum esse. Hinc patet, unde factum sit, quod Clemens Pa- cem pro Termino dixerit: scilicet Terminus, cum esset limitibus terra prapositus deus, erat quodammodo pacis custos, ut Plutarchi verbis utar. Alii soli Fidei templum a Nu- ma constructum fuisse memorant. Livius lib. : Et soli Fidei solemne constituit. Ad id sacrarium Flamines bigis curru arcuato vehi jussit, manu- que ad digitos usque involuta rem divinam facere : significantes, fidem tutandam, sedemque ejus eliam (23) Νῦν ὡς δι' ἐσόπτρου. 1. Cor. xili, ἄρτι (24) Επινομίδι. Quæ sequuntur, in ipso Epino- (25) Δυνατὸν εἶναι πᾶσιν ἀνθρώποις. Plato, εξω (26) Μέχριπερ ἂν ζῶμαι. Scribendum potius ex (27) Οὐδεὶς όψεται μου τὸ πρόσωπον. Οὐ γὰρ (28) Ερωτήσατε τρ. Ερωτήσατε τρίβους Κυ- (29) Πυθαγόριος. Conf. Strom. 1, p. 358, not. (50) Πίστεως καὶ Εἰρήνης. Πίστεως καὶ Τέρμο
PG 9:19οὐδεὶς ὄψεταί μου τὸ πρόσωπον καὶ ζήσεται· δῆλον γὰρ μηδένα ποτὲ δύνασθαι παρὰ τὸν τῆς ζωῆς χρόνον τὸν θεὸν ἐναργῶς καταλαβέσθαι· οἱ καθαροὶ δὲ τῇ καρδίᾳ τὸν θεὸν ὄψονται, ἐπὰν εἰς τὴν ἐσχάτην ἀφίκωνται τελείωσιν. ἐπεὶ γὰρ ἠσθένει πρὸς κατάληψιν τῶν ὄντων ἡ ψυχή, θείου διδασκάλου ἐδεήθημεν· καταπέμπεται ὁ σωτήρ, τῆς ἀγαθοῦ κτήσεως διδάσκαλός τε καὶ χορηγός, τὸ ἀπόρρητον τῆς μεγάλης προνοίας ἅγιον γνώρισμα. ποῦ τοίνυν γραμματεύς; ποῦ συζητητὴς τοῦ αἰῶνος τούτου; οὐχὶ ἐμώρανεν ὁ θεὸς τὴν σοφίαν τοῦ κόσμου τούτου; φησί. καὶ πάλιν· ἀπολῶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσω, τῶν δοκησισόφων καὶ ἐριστικῶν τούτων δηλονότι. παγκάλως γοῦν Ἱερεμίας φησί· τάδε λέγει κύριος· στῆτε ἐπὶ ταῖς ὁδοῖς καὶ ἐρωτήσατε τρίβους αἰωνίας, ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς ἡ ἀγαθή, καὶ βαδίσατε ἐν αὐτῇ, καὶ εὑρήσετε ἁγνισμὸν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. ἐρωτήσατε, φησί, καὶ πύθεσθε παρὰ τῶν εἰδότων ἀφιλονίκως καὶ ἀδηρίτως. μαθόντες δὲ ἄρα τῆς ἀληθείας τὴν ὁδὸν εὐθεῖαν βαδίζωμεν ἀμεταστρεπτί, ἄχρις ἂν περιτύχωμεν τῷ ποθουμένῳ.
Α πιστεύσαντι, δικαιοσύνη ελογίσθη. Οὗτος (54), τὴν μετάρσιον τῶν κατὰ τὸν ἀέρα συμβαινόντων, καὶ τὴν μετέωρον τῶν κατὰ τὸν οὐρανὸν κινουμένων φιλοσοφίαν μετιών, Αβρὰμ ἐκαλεῖτο· μεθερμη νεύεται, πατὴρ μετέωρος. Ύστερον δὲ, ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, εἴτε τὸν Υἱόν (32) ἐν τῷ πνεύματι ἰδὼν, ὡς ἐξηγοῦνταί τινες, εἴτε ἄγγελον ἔνδοξον, εἴτε καὶ ἄλλως ἐπιγνούς Θεὸν κρείττονα (55) τῆς ποιήσεως, καὶ πάσης τῆς ἐν αὐτῇ τάξεως, προσλαμ- βάνει τὸ ἄλφα, τὴν γνῶσιν τοῦ ἑνὸς καὶ μόνου Θεοῦ, καὶ λέγεται ᾿Αβραάμ· ἀντὶ φυσιολόγου σοφὸς καὶ φιλόθεος γενόμενος. Ἑρμηνεύεται μὲν γὰρ πατὴρ ἐκλεκτὸς ἤχους (54)· ἡχεῖ μὲν γὰρ ὁ γεγωνός λό γος (55)· πατὴρ δὲ τούτου ὁ νοῦς· ἐξειλεγμένος δὲ ὁ τοῦ σπουδαίου νοῦς. Καί μοι σφόδρα ἐπαινεῖν ἔπεισι τὸν ᾿Ακραγαντίνον (36) ποιητὴν ἐξυμνοῦντα τὴν πίσ στιν ὧδέ πως· Πρῶτος ἀνθρώπων ἱε- ρὸν ἱδρύσατο Πίστεως δημοσίας, καὶ θυσίας αὐτῇ και τεστήσατο, καθάπερ καὶ τοῖς ἄλλοις θεοῖς, δημοτελείς. Εκαλεῖτο γὰρ ᾿Αβραμ τὸ ἀρχαῖον όνομα, προσ- εῤῥέθη δὲ ὕστερον ᾿Αβραάμ· φωνῇ μὲν ἑνὸς στο χείου τοῦ α διπλασιασθέντος, δυνάμει δὲ μεγάλου πράγματος καὶ δόγματος ἐνδειξαμένου τὴν μεταβο λήν. 'Αβραμ μὲν γὰρ ἑρμηνευθέν έστι πατὴρ μετέω ρος· ᾽Αβραὰμ δὲ πατὴρ ἐκλεκτὸς ἡχους· τὸ μὲν πρότερον ἐμφαῖνον τὸν ἀστρολογικὸν καὶ μετεωρολο- γικὸν ἐπικαλούμενον, οὕτω τῶν Χαλδαίων δογμάτων. ἐπιμελόμενον, ὡς ἄν τις πατὴρ ἐγγόνων ἐπιμελη θείη· τὸ δ' ὕστερον τὴν σοφόν. Διὰ μὲν γὰρ τῆς ἡχους τὸν προφορικὸν λόγον αινίττεται, διὰ δὲ τοῦ πατρὸς τὸν ἡγεμόνα νοῦν· πατὴρ γὰρ ὁ ἐνδιάθετος, φύσει τοῦ λεγομένου πρεσβύτερος τε ὤν, καὶ τὰ λε- κτέα ὑποσπείρων· διὰ δὲ τοῦ ἐπιλεγομένου την ἀστεῖον. Εἰκαῖος μὲν γὰρ καὶ πεφυρμένος ὁ φαῦλος τρόπος, ἐκλεκτὸς δὲ ὁ ἀγαθὸς ἐπικριθεὶς ἐξ ἁπάντων ἀριστίνδην. Ο φίλοι, οἶδα μὲν οὖν, ἔτ᾽ ἀληθείη (37) παρὰ μύθοις, Οὓς ἐγὼ ἐξερέω· μάλα δ' ἀργαλέη γε τέτυκται Ανδράσι, καὶ δύσζηλος ἐπὶ φρένα, πίστιος ὁρμή. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ ᾿Απόστολος παρακαλεῖ, ἵνα ἡ πίστις Τῷ μὲν οὖν μετεωρολογικῷ μείζον οὐδὲν κόσμου τὸ παράπαν εἶναι δοκεῖ, ᾧ καὶ τὰς τῶν γινομένων αἰτίας ἀνατίθησιν· ὁ δὲ σοφὸς ἀκριβεστέ ροις όμμασιν ἰδὼν τὸ τελεώτερον νοητόν, ἄρχον τε καὶ ἡγεμονευον, ὑφ᾽ οὗ τὰ ἄλλα δεσπόζεται καὶ κυ βερνᾶται. Αβραὰμ δὲ πατὴρ ἐκλεκτὸς ἠχους. Φαμὲν δὲ τὴν μὲν ἠχὼ τὸν προφορικὸν εἶναι λόγον· τοῦ γὰρ ζώου ἡχεῖον ἔργα νόν ἐστι τὸ φωνητήριον τούτου δὲ πατέρα τὸν νοῦν· ἀπὸ γὰρ διανοίας, ὥσπερ ἀπὸ πηγῆς, φύεται τὸ τοῦ λόγου νάμα· ἐκλεκτὸν δὲ τὸν τοῦ σοφοῦ· ὅ τι γὰρ ἄριστον ἐν τούτῳ· Οὓς γ᾽ ἐγὼ ἐξερέω. Η. περὶ μύθοις παρὰ μύθοις· αργαλέους, αργαλέος. CLEMENTIS ALEXANDRINI fis qui norunt, citra contentionem et decertatio- nem. Cum didicerimus autem viam veritatis, recta ingrediamur, minime nos retro convertentes, do- nec consecuti simus id, quod desideratur. Merito ergo rex quidem Romanorum, (Numa erat ei no- men) cum esset Pythagoreus, primus ex omnibus hominibus posuit templum Fidei et Pacis. Abrahæ autem, qui credidit, reputata fuit justitia 18. Is cum sublimem eorum, quæ in aere eveniunt, et excel- sam eorum, quæ in cœlo moventur, persequeretur philosophiam, vocabatur Abram, quod exponitur Pater sublimis. Postea autem, cum in coelum su- spexisset, sive viso in spiritu Filio, ut quidam ex- ponunt, sive glorioso angelo, sive etiam alias agni- to Deo, creatura et quolibet ejus ordine præ- stantiore, assumit alpha, nempe cognitionem unius B et solius Dei, et dicitur Abraam : ut qui pro natu- ræ indagatore, sapiens, et Dei amicus factus esset. Exponitur enim pater electus, sonitus. Verbum enim voce prolatum sonat. Hujus autem pater, est mens ; ejus autem, qui est virtute præditus, est mens „lecta. Mihi autem lubet Acragantinum poetam laudare, qui fidem laudibus sic celebrat : Dilecti, scio quod verum sermonibus insit, ** Quos dico, res difficilis sed et ardua valde, Alque ægre mentem fidei subit impetus ipsam. Propterea hortatur quoque Apostolus", Ut fides ¹ Rom. iv, 3, 5, 9, 22. P. ED. POTTER. in dextris sacratam esse. Dionysius Halicarnassensis Antiquitatum lioman. lib. 1: C Primus omnium hominum Numa Fidei publicæ tem- plum sacruvit, assignatis ex ærario sacrificiis, quem- admodum diis cæteris. Ibidem vero honorum etiam, qui diis Terminalibus solvebantur, me- minit. : Prius enin Abram vocatus, mox capit appellari Abraam, unius tantum duplicatione littera, videlicet a, sed quæ magnum quiddam significavit. Abram enim explicatur pater sublimis, Abraam ve- ro pater electus vocis. Prius indicat virum astrolo- gicum, et meteorologicum, Chaldaorum placitis tan- la cura deditum, quantam solent parentes impendere suis liberis : posterius vero, sapientem. Nam per vo- cein, sermo prolatus subindicatur: per patrem, mens, cujus est principatus. Nam sermo internus naturali:er est pater prolati, ut antiquior, et qui dicenda seminat. Cæterum quod additur electus, bo- nitatem declarat. Nam quidquid malum est, confu sum et indigestum est; bonum vero eligitur, ut præcipuum inter omnia. Similia scribit idem au- eter lib. De nominum mutatione, pagg. 1054, 1055. D Cor. 11, 5. se visendum praebuit, Gen. xvii, 1, quem nonnulli Dei angelum, plerique vero ex antiquis Patribus Fi- lium unigenitum fuisse existimant. Conf. Justini M. Dialogus cum Tryphone. quuntur p. : Itaque meteorologico viro, nihil omnino majus hoc mundo videtur, quem etiam rerum aucto- rem existimat. At sapiens certioribus oculis videns illum perfectiorem, intelligibilem rectorem ac prin- cipem, cujus dominum agnoscunt calera, et imperata faciunt, etc. cas. ab xw. Sic enim Philo plus quam semel in lib. De mutatione nominum : Abraham auten, pater electus soni. Philo libro jam dicto : Quare dicimus sonum esse ore prolatam orationem, siquidem animantis resonans instrumentum est vocale. Atque hujus parentem, appellamus mentem. Nam a mente, tanquam a fonte, flumen orationis profunditur. Electum autem sa- pienti tribuimus; quod enim præstantissimum est, in hoc inest. et seq. vers. Rursum, ms. pro et seq. versu idem ms. contra structuræ norman; forte pro SYLBURG. (31) Οὗτος. Philo Judaeus lib. De Abrahamo pag. (32) Τον Υιόν. lllum intelligit, qui ab Abrahamo (33) Θεὸν κρείτ. Apud Philonem hæc etiam se (54) Ἤχους. Scribendum ήχους, soni, in genit. (35) Ο γεγωνός λόγος. Ιd est, ο προφορικός λόγος. (36) Ακραγαντίνος. Nempe Empedocles. (37) Εξ' άλ. Α. et H. ὅτ' αληθείη, quando vera....
εἰκότως ἄρα ὁ μὲν βασιλεὺς Ῥωμαίων (Νουμᾶς ὄνομα αὐτῷ) Πυθαγόρειος ὢν πρῶτος ἀνθρώπων ἁπάντων Πίστεως καὶ Εἰρήνης ἱερὸν ἱδρύσατο. τῷ δὲ Ἀβραὰμ πιστεύσαντι δικαιοσύνη ἐλογίσθη. οὗτος τὴν μετάρσιον τῶν κατὰ τὸν ἀέρα συμβαινόντων καὶ τὴν μετέωρον τῶν κατὰ τὸν οὐρανὸν κινουμένων φιλοσοφίαν μετιὼν Ἀβρὰμ ἐκαλεῖτο, ὃ μεθερμηνεύεται πατὴρ μετέωρος· ὕστερον δὲ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανόν, εἴτε τὸν υἱὸν ἐν τῷ πνεύματι ἰδών, ὡς ἐξηγοῦνταί τινες, εἴτε ἄγγελον ἔνδοξον εἴτε καὶ ἄλλως ἐπιγνοὺς θεὸν κρείττονα τῆς ποιήσεως καὶ πάσης τῆς ἐν αὐτῇ τάξεως, προσλαμβάνει τὸ ἄλφα, τὴν γνῶσιν τοῦ ἑνὸς καὶ μόνου θεοῦ, καὶ λέγεται Ἀβραάμ, ἀντὶ φυσιολόγου σοφὸς καὶ φιλόθεος γενόμενος. ἑρμηνεύεται μὲν γὰρ πατὴρ ἐκλεκτὸς ἠχοῦς· ἠχεῖ μὲν γὰρ ὁ γεγωνὸς λόγος, πατὴρ δὲ τούτου ὁ νοῦς, ἐξειλεγμένος δὲ ὁ τοῦ σπουδαίου νοῦς. Καί μοι σφόδρα ἐπαινεῖν ἔπεισι τὸν Ἀκραγαντῖνον ποιητὴν ἐξυμνοῦντα τὴν πίστιν ὧδέ πως· ὦ φίλοι, οἶδα μὲν οὕνεκ’ ἀληθείη παρὰ μύθοις, οὓς ἐγὼ ἐξερέω· μάλα δ’ ἀργαλέη γε τέτυκται ἀνδράσι καὶ δύσζηλος ἐπὶ φρένα πίστιος ὁρμή.
Α πιστεύσαντι, δικαιοσύνη ελογίσθη. Οὗτος (54), τὴν μετάρσιον τῶν κατὰ τὸν ἀέρα συμβαινόντων, καὶ τὴν μετέωρον τῶν κατὰ τὸν οὐρανὸν κινουμένων φιλοσοφίαν μετιών, Αβρὰμ ἐκαλεῖτο· μεθερμη νεύεται, πατὴρ μετέωρος. Ύστερον δὲ, ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, εἴτε τὸν Υἱόν (32) ἐν τῷ πνεύματι ἰδὼν, ὡς ἐξηγοῦνταί τινες, εἴτε ἄγγελον ἔνδοξον, εἴτε καὶ ἄλλως ἐπιγνούς Θεὸν κρείττονα (55) τῆς ποιήσεως, καὶ πάσης τῆς ἐν αὐτῇ τάξεως, προσλαμ- βάνει τὸ ἄλφα, τὴν γνῶσιν τοῦ ἑνὸς καὶ μόνου Θεοῦ, καὶ λέγεται ᾿Αβραάμ· ἀντὶ φυσιολόγου σοφὸς καὶ φιλόθεος γενόμενος. Ἑρμηνεύεται μὲν γὰρ πατὴρ ἐκλεκτὸς ἤχους (54)· ἡχεῖ μὲν γὰρ ὁ γεγωνός λό γος (55)· πατὴρ δὲ τούτου ὁ νοῦς· ἐξειλεγμένος δὲ ὁ τοῦ σπουδαίου νοῦς. Καί μοι σφόδρα ἐπαινεῖν ἔπεισι τὸν ᾿Ακραγαντίνον (36) ποιητὴν ἐξυμνοῦντα τὴν πίσ στιν ὧδέ πως· Πρῶτος ἀνθρώπων ἱε- ρὸν ἱδρύσατο Πίστεως δημοσίας, καὶ θυσίας αὐτῇ και τεστήσατο, καθάπερ καὶ τοῖς ἄλλοις θεοῖς, δημοτελείς. Εκαλεῖτο γὰρ ᾿Αβραμ τὸ ἀρχαῖον όνομα, προσ- εῤῥέθη δὲ ὕστερον ᾿Αβραάμ· φωνῇ μὲν ἑνὸς στο χείου τοῦ α διπλασιασθέντος, δυνάμει δὲ μεγάλου πράγματος καὶ δόγματος ἐνδειξαμένου τὴν μεταβο λήν. 'Αβραμ μὲν γὰρ ἑρμηνευθέν έστι πατὴρ μετέω ρος· ᾽Αβραὰμ δὲ πατὴρ ἐκλεκτὸς ἡχους· τὸ μὲν πρότερον ἐμφαῖνον τὸν ἀστρολογικὸν καὶ μετεωρολο- γικὸν ἐπικαλούμενον, οὕτω τῶν Χαλδαίων δογμάτων. ἐπιμελόμενον, ὡς ἄν τις πατὴρ ἐγγόνων ἐπιμελη θείη· τὸ δ' ὕστερον τὴν σοφόν. Διὰ μὲν γὰρ τῆς ἡχους τὸν προφορικὸν λόγον αινίττεται, διὰ δὲ τοῦ πατρὸς τὸν ἡγεμόνα νοῦν· πατὴρ γὰρ ὁ ἐνδιάθετος, φύσει τοῦ λεγομένου πρεσβύτερος τε ὤν, καὶ τὰ λε- κτέα ὑποσπείρων· διὰ δὲ τοῦ ἐπιλεγομένου την ἀστεῖον. Εἰκαῖος μὲν γὰρ καὶ πεφυρμένος ὁ φαῦλος τρόπος, ἐκλεκτὸς δὲ ὁ ἀγαθὸς ἐπικριθεὶς ἐξ ἁπάντων ἀριστίνδην. Ο φίλοι, οἶδα μὲν οὖν, ἔτ᾽ ἀληθείη (37) παρὰ μύθοις, Οὓς ἐγὼ ἐξερέω· μάλα δ' ἀργαλέη γε τέτυκται Ανδράσι, καὶ δύσζηλος ἐπὶ φρένα, πίστιος ὁρμή. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ ᾿Απόστολος παρακαλεῖ, ἵνα ἡ πίστις Τῷ μὲν οὖν μετεωρολογικῷ μείζον οὐδὲν κόσμου τὸ παράπαν εἶναι δοκεῖ, ᾧ καὶ τὰς τῶν γινομένων αἰτίας ἀνατίθησιν· ὁ δὲ σοφὸς ἀκριβεστέ ροις όμμασιν ἰδὼν τὸ τελεώτερον νοητόν, ἄρχον τε καὶ ἡγεμονευον, ὑφ᾽ οὗ τὰ ἄλλα δεσπόζεται καὶ κυ βερνᾶται. Αβραὰμ δὲ πατὴρ ἐκλεκτὸς ἠχους. Φαμὲν δὲ τὴν μὲν ἠχὼ τὸν προφορικὸν εἶναι λόγον· τοῦ γὰρ ζώου ἡχεῖον ἔργα νόν ἐστι τὸ φωνητήριον τούτου δὲ πατέρα τὸν νοῦν· ἀπὸ γὰρ διανοίας, ὥσπερ ἀπὸ πηγῆς, φύεται τὸ τοῦ λόγου νάμα· ἐκλεκτὸν δὲ τὸν τοῦ σοφοῦ· ὅ τι γὰρ ἄριστον ἐν τούτῳ· Οὓς γ᾽ ἐγὼ ἐξερέω. Η. περὶ μύθοις παρὰ μύθοις· αργαλέους, αργαλέος. CLEMENTIS ALEXANDRINI fis qui norunt, citra contentionem et decertatio- nem. Cum didicerimus autem viam veritatis, recta ingrediamur, minime nos retro convertentes, do- nec consecuti simus id, quod desideratur. Merito ergo rex quidem Romanorum, (Numa erat ei no- men) cum esset Pythagoreus, primus ex omnibus hominibus posuit templum Fidei et Pacis. Abrahæ autem, qui credidit, reputata fuit justitia 18. Is cum sublimem eorum, quæ in aere eveniunt, et excel- sam eorum, quæ in cœlo moventur, persequeretur philosophiam, vocabatur Abram, quod exponitur Pater sublimis. Postea autem, cum in coelum su- spexisset, sive viso in spiritu Filio, ut quidam ex- ponunt, sive glorioso angelo, sive etiam alias agni- to Deo, creatura et quolibet ejus ordine præ- stantiore, assumit alpha, nempe cognitionem unius B et solius Dei, et dicitur Abraam : ut qui pro natu- ræ indagatore, sapiens, et Dei amicus factus esset. Exponitur enim pater electus, sonitus. Verbum enim voce prolatum sonat. Hujus autem pater, est mens ; ejus autem, qui est virtute præditus, est mens „lecta. Mihi autem lubet Acragantinum poetam laudare, qui fidem laudibus sic celebrat : Dilecti, scio quod verum sermonibus insit, ** Quos dico, res difficilis sed et ardua valde, Alque ægre mentem fidei subit impetus ipsam. Propterea hortatur quoque Apostolus", Ut fides ¹ Rom. iv, 3, 5, 9, 22. P. ED. POTTER. in dextris sacratam esse. Dionysius Halicarnassensis Antiquitatum lioman. lib. 1: C Primus omnium hominum Numa Fidei publicæ tem- plum sacruvit, assignatis ex ærario sacrificiis, quem- admodum diis cæteris. Ibidem vero honorum etiam, qui diis Terminalibus solvebantur, me- minit. : Prius enin Abram vocatus, mox capit appellari Abraam, unius tantum duplicatione littera, videlicet a, sed quæ magnum quiddam significavit. Abram enim explicatur pater sublimis, Abraam ve- ro pater electus vocis. Prius indicat virum astrolo- gicum, et meteorologicum, Chaldaorum placitis tan- la cura deditum, quantam solent parentes impendere suis liberis : posterius vero, sapientem. Nam per vo- cein, sermo prolatus subindicatur: per patrem, mens, cujus est principatus. Nam sermo internus naturali:er est pater prolati, ut antiquior, et qui dicenda seminat. Cæterum quod additur electus, bo- nitatem declarat. Nam quidquid malum est, confu sum et indigestum est; bonum vero eligitur, ut præcipuum inter omnia. Similia scribit idem au- eter lib. De nominum mutatione, pagg. 1054, 1055. D Cor. 11, 5. se visendum praebuit, Gen. xvii, 1, quem nonnulli Dei angelum, plerique vero ex antiquis Patribus Fi- lium unigenitum fuisse existimant. Conf. Justini M. Dialogus cum Tryphone. quuntur p. : Itaque meteorologico viro, nihil omnino majus hoc mundo videtur, quem etiam rerum aucto- rem existimat. At sapiens certioribus oculis videns illum perfectiorem, intelligibilem rectorem ac prin- cipem, cujus dominum agnoscunt calera, et imperata faciunt, etc. cas. ab xw. Sic enim Philo plus quam semel in lib. De mutatione nominum : Abraham auten, pater electus soni. Philo libro jam dicto : Quare dicimus sonum esse ore prolatam orationem, siquidem animantis resonans instrumentum est vocale. Atque hujus parentem, appellamus mentem. Nam a mente, tanquam a fonte, flumen orationis profunditur. Electum autem sa- pienti tribuimus; quod enim præstantissimum est, in hoc inest. et seq. vers. Rursum, ms. pro et seq. versu idem ms. contra structuræ norman; forte pro SYLBURG. (31) Οὗτος. Philo Judaeus lib. De Abrahamo pag. (32) Τον Υιόν. lllum intelligit, qui ab Abrahamo (33) Θεὸν κρείτ. Apud Philonem hæc etiam se (54) Ἤχους. Scribendum ήχους, soni, in genit. (35) Ο γεγωνός λόγος. Ιd est, ο προφορικός λόγος. (36) Ακραγαντίνος. Nempe Empedocles. (37) Εξ' άλ. Α. et H. ὅτ' αληθείη, quando vera....
PG 9:21διὰ τοῦτο καὶ ὁ ἀπόστολος παρακαλεῖ, ἵνα ἡ πίστις ἡμῶν μὴ ᾖ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων τῶν πείθειν ἐπαγγελλομένων, ἀλλ’ ἐν δυνάμει θεοῦ, τῇ μόνῃ καὶ ἄνευ τῶν ἀποδείξεων διὰ ψιλῆς τῆς πίστεως σῴζειν δυναμένῃ. δοκεόντων γὰρ ὃ δοκιμώτατον γινώσκει, φυλάςσειν· καὶ μέντοι καὶ δίκη καταλήψεται ψευδῶν τέκτονας καὶ μάρτυρας, ὁ Ἐφέσιός φησιν. οἶδεν γὰρ καὶ οὗτος ἐκ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας μαθὼν τὴν διὰ πυρὸς κάθαρσιν τῶν κακῶς βεβιωκότων, ἣν ὕστερον ἐκπύρωσιν ἐκάλεσαν οἱ Στωϊκοί· καθ’ ὃν καὶ τὸν ἰδίως ποιὸν ἀναστήσεσθαι δογματίζουσι, τοῦτ’ ἐκεῖνο τὴν ἀνάστασιν περιέποντες. ὁ δὲ Πλάτων τὴν γῆν χρόνοις τισὶ διὰ πυρὸς καθαίρεσθαι καὶ ὕδατος ὧδέ πώς φησι· πολλαὶ κατὰ πολλὰ φθοραὶ γεγόνασιν ἀνθρώπων καὶ ἔσονται. πυρὶ μὲν καὶ ὕδατι μέγισται, μυρίοις δὲ καὶ ἄλλοις ἕτεραι βραχύτεραι. καὶ μετ’ ὀλίγα ἐπιφέρει· τὸ δ’ ἀληθές ἐστι τῶν περὶ γῆν καὶ κατ’ οὐρανὸν ἰόντων παράλλαξις καὶ διὰ μακρῶν χρόνων γινομένη τῶν ἐπὶ γῆς πυρὶ πολλῷ φθορά. ἔπειτα περὶ τοῦ κατακλυσμοῦ ἐποίσει·
ζ * καθ' ον καιρὸν αμ. καθ' όν μεθ' ήν 41, αυτά ἡμῶν μὴ ᾖ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων τῶν πείθειν ἐπαγ- γελλομένων (38), ἀλλ' ἐν δυνάμει Θεοῦ, τῇ μόνῃ καὶ ἄνευ τῶν ἀποδείξεων διὰ ψιλῆς τῆς πίστεως σώ ζειν δυναμένῃ. Δοκεόντων γὰρ ὁ δοκιμώτατος για νώσκει φυλάσσειν· καὶ μέν τοι καὶ δίκη καταλή ψεται ψευδῶν τέκτονας καὶ μάρτυρας, ὁ Ἐφέ- σιός (39) φησιν. Ο δε γὰρ καὶ οὗτος, ἐκ τῆς βαρβά ρου φιλοσοφίας (40) μαθών, τὴν διὰ πυρὸς κάθαρ σιν (41) τῶν κακῶς βεβιωκότων, ἣν ὕστερον ἐκπύ- ρωσιν ἐκάλεσαν οἱ Στωϊκοί (42)· καθ' δν καὶ τὸν ἰδίως ποιὸν ἀναστήσεσθαι (43) δογματίζουσι· τοῦτ' ἐκεῖνο, τὴν ἀνάστασιν, περιέποντες. Ὁ δὲ Πλάτων (44) οὐκ ἐν πειθοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις Μουσέως καὶ τῶν προφητῶν, ο τὸ τὰ πάντα συνεστάναι, καὶ εἰς τοῦτο ἀναλύεσθαι ἐκπυρώσεως Ι, κατακλυσμόν, ἐκπύρωσιν, γίνεσθαι δὲ τὸν κόσμον, ὅταν ἐκ πυρὸς ἡ ουσία τραπῇ δι' ἀέρος εἰς υγρότητα· ἄφθαρτον ἀπε- φήνατο τὸν κόσμον, Καὶ ὁ Ἡράκλειτος δὲ ποτὲ μὲν ἐξάπτεσθαί φησι τὸν κόσμον, ποτὲ δὲ ἐκ πυρὸς αὖθις συνίστα σθαι. Ταύτης δὲ τῆς δόξης ὕστερον ἐγένοντο οἱ Στωί- κοί. Τοῦτο δὲ οὕτως ἔχοντος, δῆλον ὡς οὐδὲν ἀδύνατον, καὶ ἡμᾶς μετὰ τὸ τελευτῆσαι πάλιν, περιόδων τινῶν εἰλυμένων χρόνων, εἰς ὃ νῦν ἐσμεν ἀποκαταστήσεσθαι σχημα. Νο- ἐκπύρωσιν, Τὸν γὰρ Ζήνωνα διὰ τῆς ἐκπυρώσεως των Καλ ἀποφαινόμενον ἀνίστασθαι πάλιν τοὺς αὐτοὺς ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς· λέγω δὲ ῎Ανυτον καὶ Μέλιτον κατηγορείν, Βούσιριν δὲ ἐπὶ τῷ ξενοκτονεῖν, καὶ Ἡρακλέα πάλιν και ἐπὶ τῷ ἀθλεῖν παραιτητέον. Φασὶ δὴ οἱ ἀπὸ Στοῖς κατὰ περίοδον ἐκπύρωσιν τοῦ παντός γενέσθαι, καὶ ἑξῆς αὐτῇ διακόσμησιν πάντ' ἀπαράλλακτα ἔχουσαν Κἂν μὴ ονομάζωσιν οὖν τὸ τῆς ἀναστάσεως ὄνομα, τὸ πρᾶγμα κ. / γε δηλοῦσιν. Και τινα εἰπεῖν τῶν ἱερέων 4. εὖ μάλα παλαιῶν· Ὦ Σόλων, Σόλων, Ἕλληνες ἀεὶ παῖ- δές ἐστε, γέρων δὲ Ἕλλην οὐκ ἔστιν. Ακούσας οὖν, Πῶς τι τοῦτο λέγεις; φάναι. Νέοι ἐστὲ, εἰπεῖν, τὰς ψυχὰς πάντες· οὐδεμίαν γὰρ ἐν αὐταῖς ἔχετε δι᾿ ἀρ- ττην χαίαν ἀκοὴν παλαιὰν δόξαν, οὐδὲ μάθημα χρόνῳ που ιν οὐδέν. το δὲ τούτων αν και κα τὰ πολλὰ φθοραί γεγόνασιν ἀνθρώπων, καὶ ἔσονται, πυρὶ μὲν καὶ ὕδατι μέγισται, μυρίοις δὲ ἄλλοις ἕτεραι· βραχύτεραι· τὸ γὰρ οὖν καὶ παρ' ὑμῖν λεγόμενον, ὥς ποτέ Φαίθων, Ηλίου παῖς, τὸ τοῦ πατρὸς ἁρμα ζεύ- ξας, διὰ τὸ μὴ δυνατὸς εἶναι κατὰ τὴν τοῦ πατρὸς ὁδὸν ἐλαύνειν, τά τ' ἐπὶ γῆς ξυνέκαυσε, καὶ αὐτὸς κε- ραυνωθεὶς διεφθάρη· τοῦτο μύθου μὲν σχῆμα ἔχον λέγεται, τὸ δ' ἀληθές ἐστι, τῶν περὶ γῆν καὶ κατ' οὐ ρανὸν ἰόντων παράλλαξις, καὶ διὰ μακρῶν χρόνων γινομένη τῶν ἐπὶ γῆς πυρὶ πολλῷ φθορά. Τότε οὖν ὅσοι κατ' ὄρη καὶ ἐν ὑψηλοῖς τόποις καὶ ἐν ξηρεῖς οἱ κοῦσι, μᾶλλον διόλλυνται τῶν ποταμοῖς καὶ θαλάττῃ προσοικούντων. Ἡμῖν δὲ ὁ Νεῖλος εἰς τε τάλλα σωτήρ, καὶ τότε ἐκ ταύτης τῆς ἀπορίας σώζει λυόμενος Οταν δ' αὖ οἱ θεοὶ τὴν γῆν ὕδασι καθαίροντες κατα- . κλύζωσιν, οἱ μὲν ἐν τοῖς ὄρεσι διασώζονται βουκόλοι νομεῖς τε, οἱ δ' ἐν ταῖς παρ' ὑμῖν πόλεσιν εἰς τὴν θά- - λατταν ὑπὸ τῶν ποταμῶν φέρονται. Κατὰ δὲ τήνδε τὴν χώραν οὔτε τότε ἄλλοτε ἄνωθεν ἐπὶ τὰς ἀρούρας ὕδωρ ἐπιῤῥεῖ· τὸ δ' ἐναντίον, κάτωθεν ἐπανιέναι πέ φυκεν· ὅθεν καὶ δι᾽ ἃς αἰτίας τἀνθάδε σωζόμενα λέ- γεται παλαιότατα. Brad Read ap. Heller, Phil. d. . or, for Kad³r, ued'? Comp. Alex. Aphrodis. STROMATUM LIB. V. A nostra non sit in sapientia hominum, qui profitentur Apostoli verba, quibus affirmat prædicationem suam consistere. Μoyse et prophetis, ut paulo post ait. Conf. Theophilus, ad Autolyc. sub finem lib. 11. mavit ignem esse primum principium, et proinde omnia constare, et in eum omnia resolvi; ut refert Laertius lib. 1x, segm. 7, 9; Plutarchus, De placitis philosophorum lib. 1. c. 3; Cicero Academicarum quæstionum lib. 1v; De natura deorum lib. 111; Ari- stoteles Metaphys. lib. 1, c. 3; Clemens infra in hoc Stromateo, pag. 599, neminit, ut etiam Sextus Empiricus Hypotyposeon lib. c. 29, Marcus Antoninus, lib. ii, cap. 3, cum aliis pluri- bus. B statuebant, quorum alterum, qui aqua: alterum, qui igne, inferendus es- C set. Etenim ope calidi et humidi omnia fieri puta- bant, mundum vero fieri, cum substantia ex igne in humidum versa per aerem fuerit; ut refert Laertius lib. vu, seg. 142. Unde nil mirum, si iidem in ignem omnia reversura cre- diderint. Cicero De natura deorum, lib. 2: Ex quo eventurum nostri putant id, de quo Panatium addu- bitare dicebant, ut ad extremum omnis mundus igne- sceret, cum humore consumpto neque terra ali posset, neque remearet aer, cujus orius, aqua omni exhausta, esse non posset; ita relinqui nihil præter ignem. Porro inter Stoicos, non solum Panelius incorruptibilem asseruit mundum, ut loco jam dicto refert Laertius, sed Boëthius, Po- sidonius, et alii hoc dogma rejiciebant. Conf. Lipsit Physiologia Stoicorum lib. u, dissert. 22, 23, 24. esse, cum Heraclitus, tum etiam Stoici sensere. Simplicius in Comment. in Aristot. De cœlo lib. 1, cap. : Heraclitus mundum quodam tempore dicit arsu- rum, alio vero tempore ex igne renovandum esse. Idem etiam sensere Stoici. Cicero post verba jam allata, A quo igne rursum animante, inquit, ac Deo, renovatio mundi fieret, atque idem ornaius oriretur. Multa in hanc rem disputat Philo Judæus lib. Quod mundus sit incorruptibilis, p. et seq. Chrysip- pus, De providentia,apud Lactantium lib. vi. c. : Hoc cum ita se habeat, apparet non esse in- possibile, ut et nos post mortem, sæculorum certis circuitibus revolutis, restituamur in eum, quo nunc Ganus, statum. Talianus, Orat. ad Gracos, p. 12, D persuadere; sed in Dei virtute, quæ sola et absque demonstrationibus, per solam fidem potest dare sa- lutem. Eorum enim, qui sunt probati, probatissimus · novit servare. Quin etiam falsorum quoque architectos et testes comprehendet justitia, inquit Ephesius. rat enim ille, a barbara philosophia doctus, malo- rum hominum purgationem per ignem, quam Stoici crustionem, postea dixere, qui et per eam hunc talem quempiam revicturum docent, hu- jusmodi vocibus obtegentes resurrectionem. Plato. autem terram quibusdam temporibus dicit per ignem vidual, i.e. every individual. For ed. Oxon. : μical dim L.e. exfor The inde Telli Jam quis non aversetur Phil. d. • Zenonis sententiam, mundo per conflagrationem re- novato, eosdem rursus homines ad eamdem vitam ea-. demque facinora resurgere; ut Anytum et Melitum Griechen II. i. fr. h • terimendos, Herculem ad repetendos certaminum la. bores? Ubi conf. Notæ. Origenes adv. Celsum lib. v, ff., esp. p. 244, 245, edit. Cantabrig. Aiunt de Porticu philosophi post sæculorum circuitus/ fore incendium universi, deinde ejus formationem, quæ eadem omnia habeat. Deinde addit: Quamvis igitur resurrectionis non usur- pent vocabulum, rem tamen agnoscunt. Conf. quæ Gesch. d. adnotavit G. Spencerus. " h Logik bit attulisse ex Timmo, p. 1045, ubi Ægyptius sacerdos 1, Soloni Græcos rerum antiquarum imperitiores fuis- Heinze, Logo Die Lutra se, hoc modo ostendit : Tunc ex sacerdotibus quemdam granden natu dixisse : O Solon, Solon, Graci pueri semper estis, nec quisquam e Græcis senex. Cur istud diceret, percontante Solone, respondisse sacerdotem : Quia juvenis semper vobis est animus, in quo nulla. est ex vetustatis commemoratione prisca opinio, nulļa cana scientia. Quod ideo vobis contingit, quia multa et varia hominum exitia fuerunt, eruntque. Maxima quidem aut ignis conflagratione, aut aqua inundatio- (38) Τῶν πείθειν ἐπαγγελλομένων. Exprimit (39) Εφέσιος. Scilicet Heraclitus. (10) Τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας. Hoc est, παρὰ (41) Τὴν διὰ πυρὸς κάθαρσιν. Heraclitus existi- (42) Στωϊκοί. Stoici duplicem mundi interitum (45) Ἀναστήσεσθαι. Mundum igne renovandum (44) Πλάτων. Integrum Platonis locum haud pige-
PG 9:23ὅταν δ’ αὖ θεοὶ γῆν ὕδασι καθαίροντες κατακλύζωσιν, οἱ μὲν ἐν τοῖς ὄρεσι διασῴζονται, βουκόλοι νομεῖς, οἱ δ’ ἐν ταῖς παρ’ ἡμῖν πόλεσιν εἰς τὴν θάλασσαν ὑπὸ τῶν ποταμῶν φέρονται. Παρεστήσαμεν δ’ ἐν τῷ πρώτῳ Στρωματεῖ κλέπτας λέγεσθαι τοὺς τῶν Ἑλλήνων φιλοσόφους, παρὰ Μωυσέως καὶ τῶν προφητῶν τὰ κυριώτατα τῶν δογμάτων οὐκ εὐχαρίστως εἰληφότας. οἷς δὴ κἀκεῖνα προσθήσομεν, ὡς οἱ ἄγγελοι ἐκεῖνοι οἱ τὸν ἄνω κλῆρον εἰληχότες κατολισθήσαντες εἰς ἡδονὰς ἐξεῖπον τὰ ἀπόρρητα ταῖς γυναιξίν, ὅσα γε εἰς γνῶσιν αὐτῶν ἀφῖκτο, κρυπτόντων τῶν ἄλλων ἀγγέλων, μᾶλλον δὲ τηρούντων εἰς τὴν τοῦ κυρίου παρουσίαν. ἐκεῖθεν ἡ τῆς προνοίας διδασκαλία ἐρρύη καὶ ἡ τῶν μετεώρων ἀποκάλυψις. τῆς προφητείας δὲ ἤδη εἰς τοὺς τῶν Ἑλλήνων [ποιητὰς] διαδοθείσης ἡ δογματικὴ πραγματεία τοῖς φιλοσόφοις πῇ μὲν ἀληθὴς κατὰ στοχ[ασμ]ὸν ἐπιβαλλομένοις, πῇ δὲ πεπλανημένη τὸ ἐπικεκρυμμένον τῆς προφητικῆς ἀλληγορίας μὴ συνιέντων γέγονεν, ὃ καὶ παρασημήνασθαι πρόκειται διὰ βραχέων ἐπιδραμοῦσι τὰ κατεπείγοντα. Τὴν πίστιν τοίνυν οὐκ ἀργὴν καὶ μόνην, ἀλλὰ σὺν ζητήσει δεῖν προβαίνειν φαμέν.
Α τὴν γῆν χρόνοις τισὶ διὰ πυρὸς καθαίρεσθαι καὶ ἔδα· Β η Ρ. η Πολλαὶ κατὰ πολλὰ φθοραὶ γεγό- να τιν ἀνθρώπων, καὶ ἔσονται· πυρὶ μὲν καὶ ὕδατι μέγισται, μυρ. δ. της ὧδέ πώς φησι· Πολλαὶ κατὰ (45) πολλὰ φθο ραὶ γεγόνασιν ἀνθρώπων, καὶ ἔσονται πυρὶ μὲν καὶ ὕδατι μέγισται· μυρίοις δὲ καὶ ἄλλοις ἕτεραι βραχύτεραι. Καὶ μετ' ὀλίγα ἐπιφέρει· Τὸ δ' άλη- θὲς, ἔστι τῶν περὶ γῆν καὶ κατ' οὐρανὸν ἰόντων παράλλαξις, καὶ διὰ μακρῶν χρόνων γινομένη τῶν ἐπὶ γῆς πυρὶ πολλῷ φθορά. Έπειτα περὶ τοῦ κατακλυσμοῦ ἐπιλέγει· "Οτ' ἂν δ' αὖ θεοὶ γῆν ὕδα σι καθαίροντες κατακλύζουσιν, οἱ μὲν, ἐν τοῖς ὄρεσι διασώζονται, βουκόλοι, νομεῖς, οἱ δ' ἐν ταῖς παρ' ἡμῖν πόλεσιν (46) εἰς τὴν θάλασσαν ὑπὸ τῶν ποταμῶν φέρονται. Παρεστήσαμεν δ' ἐν τῷ πρώτῳ Στρωματεῖ, κλέπτας λέγεσθαι τοὺς τῶν Ἑλλήνων φιλοσόφους, παρὰ Μουσέως καὶ τῶν προ φητῶν τὰ κυριώτατα τῶν δογμάτων οὐκ εὐχαρί στως (47) ειληφότας. Οἷς δὴ κἀκεῖνα προσθήσομεν, ὡς οἱ ἄγγελοι (48) ἐκεῖνοι οἱ τὸν ἄνω κλῆρον εἰλη- χότες, κατολισθήσαντες εἰς ἡδονὰς, ἐξεῖπον τὰ ἀπόρ ῥητα ταῖς γυναιξιν, ὅσα τε εἰς γνῶσιν αὐτῶν ἀφίκτο, κρυπτόντων τῶν ἄλλων ἀγγέλων, μᾶλλον δὲ τηρούν των εἰς τὴν τοῦ Κυρίου παρουσίαν. Ἐκεῖθεν ἡ τῆς Προνοίας διδασκαλία ἐῤῥύη, καὶ ἡ τῶν μετεώρων ἀποκάλυψις, τῆς προφητείας δὲ ἤδη εἰς τοὺς τῶν Ελ λήνων (49) διαδοθείσης, ἡ δογματική πραγματεία ή τοῖς φιλοσόφοις, πὴ μὲν ἀληθὴς, κατὰ στόχον ἐπι- βαλλομένοις, πὴ δὲ πεπλανημένη, τὸ ἐπικεκρυμμέ νον τῆς προφητικῆς ἀλληγορίας μή συνιέντων, γέγο νεν· δ καὶ παρασημήνασθαι πρόκειται διὰ βραχέων, επιδραμοῦσι τὰ κατεπείγοντα. Τὴν πίστιν τοίνυν οὐκ ἀργὴν καὶ μόνην, ἀλλὰ σὺν ζητήσει δεῖν προφαί νειν (50) φαμέν. Οὐ γὰρ τοῦτο λέγω, μηδ' όλως ζη- τεῖν· Ζήτει γάρ, καὶ εὑρήσεις, λέγει (51). τὸ δὲ ζητούμενον Αλωτόν· ἐκφεύγει δὲ τὰμελούμενον κατὰ τὸν Σοφοκλέα (52). Τὰ δ' ὅμοια καὶ Μένανδρος ὁ κωμικός λέγει· ταῖς παρ' ὑμῖν πόλεσιν, βουκόλοι, νομείς τε. Αφ' Ελλήνων ἦρξε φιλοσο φία, ἧς καὶ αὐτὸ τὸ ὄνομα τὴν βάρβαρον ἀπέστρεπται προσηγορίαν. φιλοσόφους, χι, θ: Ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε. CLEMENTIS ALEXANDRINI et aquam expurgari, hoc modo : Multi sape fuerunt hominum interitus, et ☑ erunt igne quidem et aqua maximi ; quin etiam aliis quoque innumerabilibus alii breviores. Et paulo post subjungit : Revera au- tem est eorum, quæ terram et cœlum obeunt, immu- talio, et qui post longa temporum intervalla, eorum, quæ sunt in terra, multo igne ft interitus. Deinde subjungit de diluvio : Quando autem rursus dii ter- ram aquis expurgantes inundant, qui sunt quidem in montibus bubulci et pastores, conservantur; qui au- tem sunt in iis quæ sunt apud vos urbibus, in mare feruntur a fluviis.Ostendimus autem in primo Stro- male, Grecorum philosophos dici fures, qui a Moyse et prophetis præcipua dogmata non grate acceperunt. Quibus illud quoque adjiciemus, quod angeli illi, quibus superna sors obligerat, delapsi ad voluptates, enuntiarunt arcana mulieribus, et quæcunque ad eorum venerunt cognitionem, cum alii celarent angeli, vel potius reservarent in ad- ventum Domini. Illinc profluxit doctrina Providen- tiæ, et sublimium rerum revelatio. Cum autem pro- phetia jam Græcis esset tradita, tractatio de dogma- tibus suscepta est a philosophis, alicubi quidem vera, ut qui scopum tangerent; alicubi vero falsa, cum quod allegoria occultaretur prophetica minime intelligerent: quod etiam paucis propositum est adnotare, ea quæ urgent persequentibus: fidem ergo non otiosam et solam, sed cum inquisitione ostendere oportere dicimus. Non hoc enim dico, non oportere omnino quærere: Quare enim, inquit, et invenies : Quod autem quæritur, Capi potest; quod negligitur vero, effugit : ut ait Sophocles. Similia autem dicit etiam Menau- der comicus : B C * ED. POTTER, ED. PARIS. nibus provenire necesse est; minora vero aliis innu- meris calamitatibus feri. Nam quod apud vos fertur, Phaethontem quondam Solis filium, currus ascendisse paternos, nec patris aurigatione servata, exarsisse terrena, ipsumque flammis cœlestibus conflagrasse, quamvis fabulosum videatur, verum quodammodo esse putandum est. Fit enim longo temporum inter- vallo cœlestis circuitus permutatio quædam, quam inflammationis vastitas necessario sequitur. Tunc hi, qui edita et arida incolunt loca, magis pereunt, quam inari fluviisque vicini. Nobis porro Nilus, cum in plerisque rebus salutaris est, tum hujusmodi arcet exitium. Quando vero dii aquarum colluvione terræ sordes diluunt, pastores ovium atque bubulci, qui juga montium habitant, periculum illud evadunt, vestræ autem civitates in planitie sitæ impetu flumi- num ad maria rapiuntur. Sed in hac nostra regione neque tunc, neque alias unquam aqua in agros descen- dit, contra vero sursum e terræ visceribus scaturit. Quamobrem antiquissimarum rerum apud nos moni- menta servantur. nobis tinguenda sunt : Multa eritia fuerunt hominum, et posthac erunt quarum maxima quidem ab igne et aqua, leviora ab aliis infinitis calamitatibus funt. Platone, vestris civitatibus. Agit enim Ægyptius sacerdos de Græcis civitatibus. Item paulo ante, jactabant, quæ ab aliis didicerant. Nam Greci phi- losophiam in Græcia natam gloriabantur. Diogenes Laertius procemii seg. 4: Philosophia a Gracis initium habuit, cujus et ipsum nomen barbaram omnino abhorret ap- pellationem. 801, ed. Paris. tio subaudiendumn aut simile quid. SYLBURG. progredi. SYLB. Quod de oratione ad Deum dictum, Clemens ad rationis investigationem detorquet. tiam J. Stobæus tit. 29, De assiduitate,ex Sophocle in Edipode, et sequentem Menandri ex ejus Eunu cho. Senarii sunt, quos ita Latinis exprimere potes. quæ quæri solent, Cura indigere cuncta sapientes volunt. Collect. (45) Πολλαὶ κ. Hæc Platonis auctoritate sic dis (46) Ταῖς παρ' ἡμῖν πόλεσιν. Scribendum ex (47) Οὐκ εὐχαρίστως. Neupe, quia se invenisse (48) οἱ ἄγγελοι. Conf. p. 222, 310, 450, 693, (49) Εἰς τοὺς τῶν Ελλήνων. Cum hoc comma- (50) Προφαίνειν. Non minus verum προβαίνειν, (51) λέγει. Nempe Christus, Matth. vi, 7 ; Luc. (52) Κατὰ τὴν Σοφοκλέα. Profert hanc senten
PG 9:25οὐ γὰρ τοῦτο λέγω μηδ’ ὅλως ζητεῖν· ζήτει γάρ, καὶ εὑρήσεις λέγει. τὸ δὲ ζητούμενον ἁλωτόν, ἐκφεύγει δὲ τἀμελούμενον, κατὰ τὸν Σοφοκλέα. τὰ δ’ ὅμοια καὶ Μένανδρος ὁ κωμικὸς λέγει· πάντα τὰ ζητούμενα δεῖσθαι μερίμνης φασὶν οἱ σοφώτατοι. ἀλλὰ τὸ μὲν διορατικὸν τῆς ψυχῆς ἀποτείνειν πρὸς τὴν εὕρεσιν χρὴ καὶ τὰ ἐμποδὼν διακαθαίρειν φιλονικίαν τε αὖ καὶ φθόνον καὶ τὴν ἔριν αὐτὴν τὴν κάκιστα ἐξ ἀνθρώπων ὀλουμένην ἀπορρῖψαι τέλεον. παγκάλως γὰρ ὁ Φλειάσιος Τίμων γράφει· φοιτᾷ δὲ βροτολοιγὸς Ἔρις κενεὸν λελακυῖα, Νείκης ἀνδροφόνοιο κασιγνήτη καὶ ἔριθος· ἥ τ’ ἀλαὴ περὶ πάντα κυλίνδεται, αὐτὰρ ἔπειτα ἐς βροτοῦ ἐστήριξε κάρη καὶ ἐς ἐλπίδα βάλλει. ἔπειτα ὀλίγον ὑποβὰς ἐπιφέρει· τίς γὰρ τούσδ’ ὀλοῇ ἔριδι ξυνέηκε μάχεσθαι; Ἠχοῦς σύνδρομος ὄχλος· ὃ γὰρ σιγῶσι χολωθεὶς νοῦσον ἐπ’ ἀνέρας ὦρσε λάλην, ὀλέκοντο δὲ πολλοὶ περὶ ψευδαποφάσκοντος λόγου καὶ κερατίνου διαλεληθότος τε αὖ καὶ κροκοδειλίνου σωρίτου τε ἔτι καὶ ἐγκεκαλυμμένου περί τε ἀμφιβολιῶν καὶ σοφισμάτων. Τὸ δὲ ἄρα ζητεῖν περὶ θεοῦ, ἂν μὴ εἰς ἔριν, ἀλλὰ εἰς εὕρεσιν τείνῃ, σωτήριόν ἐστι.
PG 9:27γέγραπται γὰρ ἐν τῷ Δαβίδ φάγονται πένητες καὶ ἐμπλησθήσονται καὶ αἰνέσουσι κύριον οἱ ἐκζητοῦντες αὐτόν· ζήσεται ἡ καρδία αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. οἱ γὰρ ζητοῦντες κατὰ τὴν ζήτησιν τὴν ἀληθῆ αἰνοῦντες κύριον ἐμπλησθήσονται τῆς δόσεως τῆς παρὰ τοῦ θεοῦ, τουτέστι τῆς γνώσεως, καὶ ζήσεται ἡ ψυχὴ αὐτῶν· καρδία γὰρ ἡ ψυχὴ ἀλληγορεῖται ἡ τὴν ζωὴν χορηγήσασα, ὅτι δι’ υἱοῦ ὁ πατὴρ γνωρίζεται. οὐδὲ μὴν πᾶσιν ἀνέδην τοῖς λέγουσί τε καὶ γράφουσιν ἔκδοτα τὰ ὦτα παρέχειν χρή, ἐπεὶ καὶ αἱ κύλικες πρὸς πολλῶν λαμβανόμεναι τῶν ὤτων καταρυπανθεῖσαι ἀποβάλλουσι μὲν τὰ ὦτα, πρὸς δὲ τούτοις ἀποπίπτουσαι κατάγνυνται καὶ αὐταί. τὸν αὐτὸν γὰρ τρόπον καὶ οἱ ταῖς πολλαῖς φλυαρίαις καταρυπάναντες τὴν ἁγνὴν τῆς πίστεως ἀκοὴν τέλος ἤδη ἐκκωφούμενοι πρὸς τὴν ἀλήθειαν ἀχρεῖοί τε γίγνονται καὶ εἰς γῆν ἀποπίπτουσιν. οὔκουν εἰκῇ τοῖς παιδίοις παρακελευόμεθα τῶν ὤτων λαμβανομένοις φιλεῖν τοὺς προσήκοντας, τοῦτο δήπου αἰνιττόμενοι δι’ ἀκοῆς ἐγγίγνεσθαι τῆς ἀγάπης τὴν συναίσθησιν, ἀγάπη δὲ ὁ θεὸς ὁ τοῖς ἀγαπῶσι γνωστός, ὡς πιστὸς ὁ θεὸς ὁ τοῖς πιστοῖς παραδιδόμενος διὰ τῆς μαθήσεως.
λιῶν καὶ σοφισμάτων. Τὸ δὲ ἄρα ζητεῖν περὶ Θεοῖν, Ο καλυμμένου, εγκεκυφότες μιν εκκεκυφότες. Εγκεκαλυμμένον, έκκεκαλυμμένον, Τὸν δ᾽ αὖ ἐγκεκαλυμμένον καὶ πάνυ θαυμαστὸν ἀκούσῃ λόγον. Απόκριναι γάρ μοι· Τὸν πατέρα οἶσθα τὸν σεαυτοῦ; η ΑΓΟ. Ναί. ΧΡΥ. Τί οὖν, ἢν σοι παραστήσας τινά ἐγκεκαλυμμένον, ἔρωμαι· Τοῦτον οἶσθα, τί φήσεις ; ΑΓΟ. Δηλαδὴ ἀγνοεῖν. ΧΡΥ. ᾿Αλλὰ μὴν αὐτὸς οὗτος ἦν ὁ πατὴρ ὁ σός. Ὥστε εἰ τοῦτον ἀγνοεῖς, δῆλος εἶ τὸν πατέρα τὸν σὸν ἀγνοῶν. καρδίαι αὐτῶν εἰς αἰῶνα αἰῶνος. Οἱ γὰρ ζητοῦντες, κατὰ τὴν ἀληθῆ αἰνοῦντες Κύριον, εμπ. ἂν μὴ εἰς ἔριν, ἀλλὰ εἰς εὔρεσιν τείνῃ, σωτήριόν ἐστι. Γέγραπται γὰρ ἐν τῷ Δαβίδ· Φάγονται πένητες καὶ ἐμπλησθήσονται, καὶ αἰνέσουσι Κύριον οἱ ἐκζη- τοῦντες αὐτόν· ζήσεται ή (65) καρδία αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οἱ γὰρ ζητοῦντες (66) κατὰ τὴν ζήτησιν τὴν ἀληθῆ, αἰνοῦντες Κύριον, ἐμπλη σθήσονται τῆς δόσεως τῆς παρὰ τοῦ Θεοῦ, τουτέστι τῆς γνώσεως· καὶ ζήσεται ἡ ψυχὴ αὐτῶν· καρδία γὰρ ἡ ψυχὴ ἀλληγορεῖται, ἡ τὴν ζωήν χορηγήσασα·) ὅτι δι' Υἱοῦ ὁ Πατήρ γνωρίζεται. Οὐδὲ μὴν πᾶσιν ἀναίδην (67) τοῖς λέγουσι τε καὶ γράφουσιν ἔκδοτα τα ὦτα παρέχειν χρή· ἐπεὶ καὶ αἱ κύλικες, πρὸς πολλῶν λαμβανόμενα: τῶν ὤτων, καταρυπανθεῖσαι, ἀποβάλ λουσι μὲν τὰ ὦτα, πρὸς δὲ τούτοις, ἀποπίπτουσαι, κατά γνυνται καὶ αὐταί. Τὸν αὐτὸν γὰρ τρόπον καὶ οἱ ταῖς πολλαῖς φλυαρίαις καταρυπάναντες τὴν ἁγνὴν τῆς πίσ στεως ἀκοὴν, τέλος ἤδη ἐκχωρούμενοι πρὸς τὴν ἀλή θειαν, ἀχρεῖοί τε γίγνονται, καὶ εἰς γῆν ἀποπίπτουσιν. Ούκουν εἰκῇ τοῖς παιδίοις παρακελευόμεθα, τῶν των λαμβανομένοις (68) φιλεῖν τοὺς προσήκοντας· τοῦτο δήπου αἰνιττόμενοι, δι' ἀκοῆς ἐγγίνεσθαι τῆς ἀγάπης τὴν προαίσθησιν· Ἀγάπη δὲ ὁ Θεὸς, ὁ τοῖς ἀγα πῶσι γνωστός· ὡς πιστὸς ὁ Θεός, ὁ τοῖς πιστοῖς παραδιδόμενος διὰ τῆς μαθήσεως· καὶ χρὴ ἐξοικειού- σθαι ἡμᾶς αὐτῷ δι' ἀγάπης τῆς θείας· ἵνα δὴ τὸ ὅμοιον τῷ ὁμοίῳ θεωρῶμεν, κατακούοντες τοῦ λόγου τῆς ἀληθείας ἀδόλως καὶ καθαρῶς, δίκην τῶν πειθο- μένων ἡμῖν παίδων. Καὶ τοῦτο ἦν ὁ ἐνίξατο, ὅστις ἄρα ἦν, ἐκεῖνος, ὁ ἐπιγράψας τῇ εἰσόδῳ τοῦ ἐν Ἐπιδαύρῳ νεώ· Αγνόν (69) χρὴ νηοῖο θυώδεος ἐντὸς ἰόντα Εμμεναι...... ἁγνείη δ' ἐστί, φρονεῖν ὅσια. Κἂν μὴ γένησθε ὡς παιδία ταῦτα, οὐκ εἰσελεύσεσθε, φησὶν, εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Ἐνταῦθα γὰρ ὁ νεως τοῦ Οι τε πολλοὶ, τα μικρά παιδία καταφιλοῦντες, αὐτοί τε τῶν ὤτων ἀπτονται, καὶ τούτοις ταὐτὸ ποιεῖν κελεύουσιν, αινιττόμενοι μετὰ παιδιᾶς, ὅτι δεῖ φιλεῖν μάλιστα τοὺς διὰ τῶν ὤτων ὠφελοῦντας. Η. Αγνὸν χρὴ νηοῖο θυώθεος, ἐντὸς ἰόντα Εμμεναι, ἁγνείη δ' ἐστὶ, φρονεῖν ὅσια. Ἀείσω συνετοῖσι, θύρας δὲ ἐπίθεσθε, βέβηλοι. Αγεωμέτρητος οὐδεὶς εἰσίτω. CLEMENTIS ALEXANDRINI B tibus. De Deo ergo quærere, si non ad litem, sed ad A inventionem tendat, est salutare. Scriptum est enim in David : Comedent pauperes, et implebuntur, et laudabunt Dominum, qui quærunt ipsum; vivel cor ipsorum in sæculum sæculi ". Qui enim quærunt vera inquisitione, laudantes Dominum, implebuntur dono, quod a Deo proficiscitur, hoc est cognitione, et vivet anima eorum (anina enim per allegoriam dicitur cor, quæ vitam suppeditavit), * quoniam Pa- ter per Filium cognoscitur. Sed nec omnibus, qui impudenter et temere dicunt et scribunt, oportet aures præbere. Nam calices quoque, qui a multis corripiuntur auribus, hoc est ansis, detriti, aures quidem amittunt, præterea autem etiam ipsi exci- dentes confringuntur. Eodem modo ii quoque, qui multis nugis fidei castam incestarint auditionem, ad veritatem jam tandem obsurdescentes, et inuti- les fiunt, et in terram decidunt. Non ergo temere pueris præcipimus, ut apprehensis auribus amicos osculentur, hoc utique tacite significantes, inge- nerari per auditum sensum dilectionis: Deus autem est dilectio ", qui cognoscendum se præbet iis, qui diligant; sicut Deus est fdelis s, qui fi- delibus traditur per disciplinam; et oportet nos ei eflici conjunctos ac familiares per divinam dilectio- nem, ut simili contemplemur simile, pure et citra fraudem verbum audientes veritatis, instar puero- rum, qui nobis obediunt. Hoe autem erat, quod ta- cite significabat, quicunque is fuerit, qui inscripsit in aditu templi in Epidauro : Esse decet castum, sancti qui limina templi Ingreditur...... Castitas autem est, sancta cogitare. Quod si non facti, inquit, fueritis ut hi puelli, non intrabilis in regnum cælorum *. Hic enim Dei templum tribus Psal. xxii. 26. s Joan. iv, 16. Cor. 1, 9; ED. PARIS. tecti, operti ; ut superius Strom. 1, p. 518. edit. Paris. non vero hoc argumentum vocant Laertins et Lucianus locis modo dictis, et Themistius orat. 1, aliique. Cui no- mini ejus forma convenit. Lucianus : Rursus vero opertum illum ac plane mirabilem sermonem audies. Responde mihi : Nostine tuum patrem ? Mercal. Maxime. Chrys. Quid igitur? si prope te statuerem quempiam opertum, atque interrogarem: Nostine hunc ? quid diceres ? Mercat. Scilicet me non nosse. Chrys. Atqui hic tuus erat pater. Itaque si istum non nosti, palam est te patrem tuum non nosse. cari passent: Nam qui quarunt, si in vera inquisitione laudent Dominum, implebuntur ... cogni- tione. x, ss Matth. xvπι, 3. * P. ED. POTTER, 13. etiam Plutarchus De auditu, et quidem aliquanto Juculentius. Quare verba ejus hic libet ascribere : SyLB. Conf. Archeolog. nostra Graca lib. iv, c. 19. Florentina divulsum, sic continuandum esse nos monuit Fed. Morellus P. R. Ingreditur, castus pectore sancta sapit, Sacra templa nemo profanus, aut non initiatus fre. quentabat, nisi cum periculo, aut mortis vel alte- rius damīni, cujusmodi apud Pausaniam multa le- guntur exempla. Ad eumdem modum veteres phi losophi a scholis suis tanquam a mysteriis abige- bant illitteratos, ut scholæ Pythagoræ inscriptum erat : Cantabo doctis : vos vani, claudite portas ; et Platonis, Ita se ptem sapientum dicta foribus templi Delphici inscri pta fuerunt. M. Neander in Phocylidem. COLLECT. ' (65) Ζήσεται ἡ κ. Psalm. XXII : Ζήσονται αἱ (65) Οἱ γὰρ ζ. Hæc sic etiam distingui et expli- (67) Αναίδην. Vel ἀνέδην. Conf. Index Græcus. (68) Τῶν ώτων d. Meminit ejus consuetudinis (69) Αγνόν. Distichum hoc imperite in editione
PG 9:29καὶ χρὴ ἐξοικειοῦσθαι ἡμᾶς αὐτῷ δι’ ἀγάπης τῆς θείας, ἵνα δὴ τὸ ὅμοιον τῷ ὁμοίῳ θεωρῶμεν, κατακούοντες τοῦ λόγου τῆς ἀληθείας ἀδόλως καὶ καθαρῶς δίκην τῶν πειθομένων ἡμῖν παίδων. καὶ τοῦτο ἦν ὃ ᾐνίξατο ὅστις ἄρα ἦν ἐκεῖνος ὁ ἐπιγράψας τῇ εἰσόδῳ τοῦ ἐν Ἐπιδαύρῳ νεώ· ἁγνὸν χρὴ νηοῖο θυώδεος ἐντὸς ἰόντα ἔμμεναι· ἁγνείη δ’ ἐστὶ φρονεῖν ὅσια. κἂν μὴ γένησθε ὡς τὰ παιδία ταῦτα, οὐκ εἰσελεύσεσθε, φησίν, εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· ἐνταῦθα γὰρ ὁ νεὼς τοῦ θεοῦ, τρισὶν ἡδρασμένος θεμελίοις, πίστει, ἐλπίδι, ἀγάπῃ, φαίνεται. Περὶ μὲν οὖν πίστεως ἱκανὰ μαρτύρια τῶν παρ’ Ἕλλησι γραφῶν παρατεθείμεθα· ὡς δὲ μὴ ἐπὶ μήκιστον παρεξίωμεν καὶ περὶ τῆς ἐλπίδος καὶ τῆς ἀγάπης πλεῖστα φιλοτιμούμενοι συναγαγεῖν, ἀπόχρη μόνα ταῦτα εἰπεῖν, ὡς ἐν τῷ Κρίτωνι ὁ Σωκράτης, πρὸ τοῦ ζῆν τὸ εὖ ζῆν καὶ τεθνάναι τιθέμενος, ἐλπίδα τινὰ ἑτέρου βίου μετὰ τὴν τελευτὴν ἔχειν οἴεται.
Θεοῦ (70) τρισὶν ἡδρασμένος θεμελίοις, πίστει, ελ- πίδι, ἀγάπῃ, φαίνεται. Β Περὶ μὲν οὖν πίστεως, ἱκανὰ μαρτύρια τῶν παρ' Έλλησι γραφῶν παρατεθείμεθα· ὡς δὲ μὴ ἐπιμήκι στον παρεξίωμεν, καὶ περὶ τῆς ἐλπίδος καὶ τῆς ἀγάπης πλεῖστα φιλοτιμούμενοι συναγαγεῖν, ἀπόχρη μόνα ταῦτα εἰπεῖν, ὡς ἐν τῷ Κρίτωνι ὁ Σωκράτης, πρὸ τοῦ ζην (71) τὸ εὖ ζῆν καὶ τεθνάναι τιθέμενος, ἐλπίδα τινὰ ἑτέρου βίου μετὰ τὴν τελευτὴν ἔχειν οίεται. Καὶ γὰρ καὶ ἐν τῷ Φαίδρῳ (12). Αὐτὴν καθ' αὐτὴν γενομέ την τὴν ψυχὴν λέγων μόνην δύνασθαι τῆς ἀλη θινῆς σοφίας καὶ κρείττονος τῆς ἀνθρωπίνης δυνάμεως μεταλαβεῖν, ὅταν αὐτὴν ὁ ἐνθένδε ἔρως εἰς οὐρανὸν πτερώσῃ, διὰ τῆς φιλοσόφου ἀγάπης εἰς τὸ τῆς ἐλπίδος τέλος ἀφικομένην. φησὶν ἄλ- λου βίου ἀϊδίου ἀρχὴν λαμβάνειν. Εν δὲ τῷ Συμ- ποσίῳ. Πᾶσι μὲν ἔρωτα φυσικὸν ἐγκεκρᾶσθαι λέ- γει τῆς τοῦ ὁμοίου γενέσεως· καὶ τοῖς μὲν ἀν- θρώποις ἀνθρώπων μόνον, τῷ δὲ σπουδαίῳ τοῦ παραπλησίου. Αδύνατον δ᾽ ἐστὶ τοῦτο ποιῆσαι τὸν σπουδαῖον, μὴ ἔχοντα τελείους τὰς ἀρετὰς, καθ᾽ ἂς παιδεύσει τοὺς προσιόντας νέους· καὶ, ὡς ἐν Θεαιτήτῳ φησί, Γεννήσει, καὶ ἀνθρώπους ἀπο- τελέσει· κύειν γὰρ τοὺς μὲν κατὰ σῶμα, τοὺς δὲ κατὰ ψυχήν· ἐπεὶ καὶ παρὰ τοῖς βαρβάροις φιλοσό- φοις (75) τὸ κατηχῆσαί τε καὶ φωτίσαι (74) άνα- γεννῆσαι λέγεται· καί, Ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα ἐν Καὶ τόνδε (λόγον) αὖ σκόπει, εἰ ἔτι μένει ἡμῖν ἢ οῦ, ὅτι οὐ τὸ ζῆν περὶ πλείστου ποιητέον, ἀλλὰ τὸ εὖ ζῆν. ΚΡ. Αλλά μένει. ΣΩΚ. Τὸ δὲ εὗ καὶ καλῶς καὶ δικαίως ὅτι ταὐτόν ἐστι, μένει, ἢ οὐ μένει ; ΚΡ. Μένει. Κύουσι πάντες ἄνθρωποι καὶ κατὰ σῶμα καὶ κατὰ ψυχήν. Καὶ ἐπειδὰν ἔν τινι ἡλικίᾳ γένωνται, τίκτειν ἐπιθυμεῖ ἡμῶν ἡ φύσις. Εἰσὶ γὰρ οὖν, οἳ καὶ ἐν ταῖς ψυχαῖς κυοῦσιν ἔτι μᾶλλον ἢ ἐν τοῖς σώμασιν & ψυχῇ προσήκει καὶ κυῆσαι, καὶ κυεῖν. Τί οὖν προσήκει, φρόνησίν τε καὶ ἄλλην ἀρετὴν, ὧν δή εἰσι καὶ οἱ πάντες ποιηταὶ γεννήτορες, καὶ τῶν δημιουργῶν ὅσοι λέγονται εὑρετικοὶ εἶναι· πολὺ δὲ μεγίστη εἶναι καὶ καλλίστη τῆς φρονήσεως, ἡ περί τὰς πόλεών τε καὶ οἰκήσεων διακοσμήσεις· ἡ δὲ ὄνομά έστε σωφροσύνη τε καὶ δικαιοσύνη. Τούτων αὖ δ' ὅταν τις ἐκ νέου ἐγκύμων ᾖ τὴν ψυχὴν, θεῖος ὤν, καὶ ἠκούσης τῆς ἡλικίας, τίκτειν τε καὶ γεννᾶν ἐπι θυμεί. χῆσαι, Πεφωτισμένους τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς διανοίας. φῶς τῶν ἀνθρώπων, φωτίζει πάντα ἄνθρωπον, τοὺς ἅπαξ φωτισθέντας Σημείωσαι ὅτι τὸ φώτισμα πρὸ τοῦ βαπτίσματος. : STROMATUM LIB. V. A cernitur fundatum fundamentis, fide, spe, charle tale. CAPUT II. De spe. C Atque de fide quidem satis testimoniorum adduxi- mus earum, quæ sunt apud Græcos, scripturarum. Ne autem sit nostra prolixior progressio, si de spe et eharitate plurima conemur colligere, sufficiet hæc sola dicere, quod Socrates in Critone, qui ipsi vitæ honestam et vitam et mortem præponit, aliquam spem alterius vitæ se post mortem habere existi- mat. Etenim in Phædro quoque dicens, Ipsam animam cum per se fuerit, solam posse veræ sapien- tiæ, * et quæ vires humanas superat, esse parti cipem, quando ipsam, qui hinc sumitur, amor in cœlum sustulerit, per philosophicam charitatem ad spei finem pervenientem, dicit accipere principium alterius vitæ æternie. In Convivio autem dicit, Omnibus quidem esse immistum naturalem amo- rem generandi simile, et hominibus quidem solum homines, viro autem bono similem : hoc autem no polest vir bonus efficere, qui non perfectas habeat virtutes, per quas sit eruditurus juvenes, qui ad eum ventilant ; et ut dicit in Theatelo, Generabit, et hom mines efficiet; alios enim procreare quidem corpore, alios vero anima. Nam apud barbaros quoque philo- sophos, per auditum instituere et illuminare, dicitur regenerare ; el, Ego genui vos in Christo Jesu ", di- cit alicubi præclarus Apostolus. Empedocles autem P. ED. POTTER, ED. PARIS. "I Cor. iv, 15. ostendit Socrates, honeste potius moriendum, quam turpiter vivendum esse. Locus, quem praecipue re- spicit Clemens, videtur exstare in principio pag. : Ac rursus hanc rationem considera, utrum nobis maneat, necne, videlicet, non multi faciendum esse vivere, sed bene vivere. Crit. Manet. Soc. Sed hoc quoque manetne, bene et honeste et juste vivere idem esse? Crit. Manet. dam exstant in Phædri p. 1222, 1225, nec pauca in principio Phædonis. Idem Auctor in Convivio hæc dicit pag. : Omnium hominum prægnans et gravidum corpus est, præ- gnans et anima. Et cum primum ad certam ætatem pervenerimus, parere nostra natura cupit. Post alia quædam, hæc etiam addit p. 1197, : D Sunt et qui animam gravidam et fecundam magis quam corpus habeant. Hi sane concipiunt ea, quæ animæ et concepisse, et concipere convenit. Sed quidnam convenit? prudentiam videlicet, et alias vir- tutes; quarum rerum poetæ omnes genitores sunt; necnon artifices illi, qui inventores dicuntur; maxi- ma vero et omnium præstantissima prudentia est, qua civilia et domestica gubernantur, cujus nomen est temperantia atque justitia. Quisquis ergo virtutum hujusmodi natura plenus et gravidus est, ideoque di- vinus, atate debita imminente, parere jam generare- que affectat. Alia eodem pertinentia ibidem sequun- tur. Similia sunt, quæ in Theateti principio ac fine de sua obstetricia arte, qua juvenes in parienda sapientia adjuvabat, disserit Socrates. superius Judaeos. translatione ab oculis corporeis ad animun facta. Sic Paulus Ephes. 1, : Proinde Christus est Joan. 1, 4, 5, 7, etc., et ibid. 9. Eodem sensu Apostolus dixisse videtur Hebr. vi, 4. Unde Maximus ad c. Dionysii Areo- pagitæ De cœlest. hierarch. adnotat: Νota quod illuminatio baptismum præcedat. Est tamen hæc vox pro ipso baptismo sæpe usurpata. (70) ῾Ο νεως τοῦ Θεοῦ. Scilicet, vir vere pius. (71) Πρὸ τοῦ ζῇν. 1n toto fere Critone hoc unum (72) Φαίδρῳ. His, quæ sequuntur. similia qua- (73) Τοῖς βαρβάρ. F. Sic vocat Christianos, ut (74) Φωτίσαι. Hæc vox synonyma est τῷ κατη
καὶ γὰρ καὶ ἐν τῷ Φαίδρῳ αὐτὴν καθ’ αὑτὴν γενομένην τὴν ψυχὴν λέγων μόνην δύνασθαι τῆς ἀληθινῆς σοφίας καὶ κρείττονος τῆς ἀνθρωπίνης δυνάμεως μεταλαβεῖν, ὅταν αὐτὴν ὁ ἐνθένδε ἔρως εἰς οὐρανὸν πτερώσῃ, διὰ τῆς φιλοσόφου ἀγάπης εἰς τὸ τῆς ἐλπίδος τέλος ἀφικομένην φησὶν ἄλλου βίου ἀιδίου ἀρχὴν λαμβάνειν. ἐν δὲ τῷ Συμποσίῳ πᾶσι μὲν ἔρωτα φυσικὸν ἐγκεκρᾶσθαι λέγει τῆς τοῦ ὁμοίου γενέσεως, καὶ τοῖς μὲν ἀνθρώποις ἀνθρώπων μόνον, τῷ δὲ σπουδαίῳ τοῦ παραπλησίου. ἀδύνατον δ’ ἐστὶ τοῦτο ποιῆσαι τὸν σπουδαῖον μὴ ἔχοντα τελείους τὰς ἀρετάς, καθ’ ἃς παιδεύσει τοὺς προσιόντας νέους καί, ὡς ἐν Θεαιτήτῳ φησί, γεννήσει καὶ ἀνθρώπους ἀποτελέσει· κυεῖν γὰρ τοὺς μὲν κατὰ σῶμα, τοὺς δὲ κατὰ ψυχήν, ἐπεὶ καὶ παρὰ τοῖς βαρβάροις φιλοσόφοις τὸ κατηχῆσαί τε καὶ φωτίσαι ἀναγεννῆσαι λέγεται, καὶ ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ὁ καλός που λέγει ἀπόστολος. ὁ δὲ Ἐμπεδοκλῆς ἐν ταῖς ἀρχαῖς καὶ φιλότητα συγκαταριθμεῖται, συγκριτικήν τινα ἀγάπην νοῶν, ἣν σὺ νόῳ δέρκευ μηδ’ ὄμμασιν ἧσο τεθηπώς. ἀλλὰ καὶ Παρμενίδης ἐν τῷ αὑτοῦ ποιήματι περὶ τῆς Ἐλπίδος αἰνιςσόμενος τὰ τοιαῦτα λέγει·
Θεοῦ (70) τρισὶν ἡδρασμένος θεμελίοις, πίστει, ελ- πίδι, ἀγάπῃ, φαίνεται. Β Περὶ μὲν οὖν πίστεως, ἱκανὰ μαρτύρια τῶν παρ' Έλλησι γραφῶν παρατεθείμεθα· ὡς δὲ μὴ ἐπιμήκι στον παρεξίωμεν, καὶ περὶ τῆς ἐλπίδος καὶ τῆς ἀγάπης πλεῖστα φιλοτιμούμενοι συναγαγεῖν, ἀπόχρη μόνα ταῦτα εἰπεῖν, ὡς ἐν τῷ Κρίτωνι ὁ Σωκράτης, πρὸ τοῦ ζην (71) τὸ εὖ ζῆν καὶ τεθνάναι τιθέμενος, ἐλπίδα τινὰ ἑτέρου βίου μετὰ τὴν τελευτὴν ἔχειν οίεται. Καὶ γὰρ καὶ ἐν τῷ Φαίδρῳ (12). Αὐτὴν καθ' αὐτὴν γενομέ την τὴν ψυχὴν λέγων μόνην δύνασθαι τῆς ἀλη θινῆς σοφίας καὶ κρείττονος τῆς ἀνθρωπίνης δυνάμεως μεταλαβεῖν, ὅταν αὐτὴν ὁ ἐνθένδε ἔρως εἰς οὐρανὸν πτερώσῃ, διὰ τῆς φιλοσόφου ἀγάπης εἰς τὸ τῆς ἐλπίδος τέλος ἀφικομένην. φησὶν ἄλ- λου βίου ἀϊδίου ἀρχὴν λαμβάνειν. Εν δὲ τῷ Συμ- ποσίῳ. Πᾶσι μὲν ἔρωτα φυσικὸν ἐγκεκρᾶσθαι λέ- γει τῆς τοῦ ὁμοίου γενέσεως· καὶ τοῖς μὲν ἀν- θρώποις ἀνθρώπων μόνον, τῷ δὲ σπουδαίῳ τοῦ παραπλησίου. Αδύνατον δ᾽ ἐστὶ τοῦτο ποιῆσαι τὸν σπουδαῖον, μὴ ἔχοντα τελείους τὰς ἀρετὰς, καθ᾽ ἂς παιδεύσει τοὺς προσιόντας νέους· καὶ, ὡς ἐν Θεαιτήτῳ φησί, Γεννήσει, καὶ ἀνθρώπους ἀπο- τελέσει· κύειν γὰρ τοὺς μὲν κατὰ σῶμα, τοὺς δὲ κατὰ ψυχήν· ἐπεὶ καὶ παρὰ τοῖς βαρβάροις φιλοσό- φοις (75) τὸ κατηχῆσαί τε καὶ φωτίσαι (74) άνα- γεννῆσαι λέγεται· καί, Ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα ἐν Καὶ τόνδε (λόγον) αὖ σκόπει, εἰ ἔτι μένει ἡμῖν ἢ οῦ, ὅτι οὐ τὸ ζῆν περὶ πλείστου ποιητέον, ἀλλὰ τὸ εὖ ζῆν. ΚΡ. Αλλά μένει. ΣΩΚ. Τὸ δὲ εὗ καὶ καλῶς καὶ δικαίως ὅτι ταὐτόν ἐστι, μένει, ἢ οὐ μένει ; ΚΡ. Μένει. Κύουσι πάντες ἄνθρωποι καὶ κατὰ σῶμα καὶ κατὰ ψυχήν. Καὶ ἐπειδὰν ἔν τινι ἡλικίᾳ γένωνται, τίκτειν ἐπιθυμεῖ ἡμῶν ἡ φύσις. Εἰσὶ γὰρ οὖν, οἳ καὶ ἐν ταῖς ψυχαῖς κυοῦσιν ἔτι μᾶλλον ἢ ἐν τοῖς σώμασιν & ψυχῇ προσήκει καὶ κυῆσαι, καὶ κυεῖν. Τί οὖν προσήκει, φρόνησίν τε καὶ ἄλλην ἀρετὴν, ὧν δή εἰσι καὶ οἱ πάντες ποιηταὶ γεννήτορες, καὶ τῶν δημιουργῶν ὅσοι λέγονται εὑρετικοὶ εἶναι· πολὺ δὲ μεγίστη εἶναι καὶ καλλίστη τῆς φρονήσεως, ἡ περί τὰς πόλεών τε καὶ οἰκήσεων διακοσμήσεις· ἡ δὲ ὄνομά έστε σωφροσύνη τε καὶ δικαιοσύνη. Τούτων αὖ δ' ὅταν τις ἐκ νέου ἐγκύμων ᾖ τὴν ψυχὴν, θεῖος ὤν, καὶ ἠκούσης τῆς ἡλικίας, τίκτειν τε καὶ γεννᾶν ἐπι θυμεί. χῆσαι, Πεφωτισμένους τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς διανοίας. φῶς τῶν ἀνθρώπων, φωτίζει πάντα ἄνθρωπον, τοὺς ἅπαξ φωτισθέντας Σημείωσαι ὅτι τὸ φώτισμα πρὸ τοῦ βαπτίσματος. : STROMATUM LIB. V. A cernitur fundatum fundamentis, fide, spe, charle tale. CAPUT II. De spe. C Atque de fide quidem satis testimoniorum adduxi- mus earum, quæ sunt apud Græcos, scripturarum. Ne autem sit nostra prolixior progressio, si de spe et eharitate plurima conemur colligere, sufficiet hæc sola dicere, quod Socrates in Critone, qui ipsi vitæ honestam et vitam et mortem præponit, aliquam spem alterius vitæ se post mortem habere existi- mat. Etenim in Phædro quoque dicens, Ipsam animam cum per se fuerit, solam posse veræ sapien- tiæ, * et quæ vires humanas superat, esse parti cipem, quando ipsam, qui hinc sumitur, amor in cœlum sustulerit, per philosophicam charitatem ad spei finem pervenientem, dicit accipere principium alterius vitæ æternie. In Convivio autem dicit, Omnibus quidem esse immistum naturalem amo- rem generandi simile, et hominibus quidem solum homines, viro autem bono similem : hoc autem no polest vir bonus efficere, qui non perfectas habeat virtutes, per quas sit eruditurus juvenes, qui ad eum ventilant ; et ut dicit in Theatelo, Generabit, et hom mines efficiet; alios enim procreare quidem corpore, alios vero anima. Nam apud barbaros quoque philo- sophos, per auditum instituere et illuminare, dicitur regenerare ; el, Ego genui vos in Christo Jesu ", di- cit alicubi præclarus Apostolus. Empedocles autem P. ED. POTTER, ED. PARIS. "I Cor. iv, 15. ostendit Socrates, honeste potius moriendum, quam turpiter vivendum esse. Locus, quem praecipue re- spicit Clemens, videtur exstare in principio pag. : Ac rursus hanc rationem considera, utrum nobis maneat, necne, videlicet, non multi faciendum esse vivere, sed bene vivere. Crit. Manet. Soc. Sed hoc quoque manetne, bene et honeste et juste vivere idem esse? Crit. Manet. dam exstant in Phædri p. 1222, 1225, nec pauca in principio Phædonis. Idem Auctor in Convivio hæc dicit pag. : Omnium hominum prægnans et gravidum corpus est, præ- gnans et anima. Et cum primum ad certam ætatem pervenerimus, parere nostra natura cupit. Post alia quædam, hæc etiam addit p. 1197, : D Sunt et qui animam gravidam et fecundam magis quam corpus habeant. Hi sane concipiunt ea, quæ animæ et concepisse, et concipere convenit. Sed quidnam convenit? prudentiam videlicet, et alias vir- tutes; quarum rerum poetæ omnes genitores sunt; necnon artifices illi, qui inventores dicuntur; maxi- ma vero et omnium præstantissima prudentia est, qua civilia et domestica gubernantur, cujus nomen est temperantia atque justitia. Quisquis ergo virtutum hujusmodi natura plenus et gravidus est, ideoque di- vinus, atate debita imminente, parere jam generare- que affectat. Alia eodem pertinentia ibidem sequun- tur. Similia sunt, quæ in Theateti principio ac fine de sua obstetricia arte, qua juvenes in parienda sapientia adjuvabat, disserit Socrates. superius Judaeos. translatione ab oculis corporeis ad animun facta. Sic Paulus Ephes. 1, : Proinde Christus est Joan. 1, 4, 5, 7, etc., et ibid. 9. Eodem sensu Apostolus dixisse videtur Hebr. vi, 4. Unde Maximus ad c. Dionysii Areo- pagitæ De cœlest. hierarch. adnotat: Νota quod illuminatio baptismum præcedat. Est tamen hæc vox pro ipso baptismo sæpe usurpata. (70) ῾Ο νεως τοῦ Θεοῦ. Scilicet, vir vere pius. (71) Πρὸ τοῦ ζῇν. 1n toto fere Critone hoc unum (72) Φαίδρῳ. His, quæ sequuntur. similia qua- (73) Τοῖς βαρβάρ. F. Sic vocat Christianos, ut (74) Φωτίσαι. Hæc vox synonyma est τῷ κατη
PG 9:31λεῦσσε δ’ ὅμως ἀπεόντα νόῳ παρεόντα βεβαίως· οὐ γὰρ ἀποτμήξει τὸ ἐὸν τοῦ ἐόντος ἔχεσθαι οὔτε σκιδνάμενον πάντῃ πάντως κατὰ κόσμον οὔτε συνιστάμενον· ἐπεὶ καὶ ὁ ἐλπίζων, καθάπερ ὁ πιστεύων, τῷ νῷ ὁρᾷ τὰ νοητὰ καὶ τὰ μέλλοντα. εἰ τοίνυν φαμέν τι εἶναι δίκαιον, φαμὲν δὲ καὶ καλόν, ἀλλὰ καὶ ἀλήθειάν τι λέγομεν, οὐδὲν δὲ πώποτε τῶν τοιούτων τοῖς ὀφθαλμοῖς εἴδομεν ἀλλ’ ἢ μόνῳ τῷ νῷ, ὁ δὲ λόγος τοῦ θεοῦ ἐγώ φησιν εἰμὶ ἡ ἀλήθεια νῷ ἄρα θεωρητὸς ὁ λόγος. τοὺς δὲ ἀληθινούς, ἔφη, φιλοσόφους τίνας λέγεις; τοὺς τῆς ἀληθείας, ἦν δ’ ἐγώ, φιλοθεάμονας. ἐν δὲ τῷ Φαίδρῳ περὶ ἀληθείας ὡς ἰδέας λέγων ὁ Πλάτων δηλώσει . ἡ δὲ ἰδέα ἐννόημα τοῦ θεοῦ, ὅπερ οἱ βάρβαροι λόγον εἰρήκασι τοῦ θεοῦ· ἔχει δὲ τὰ τῆς λέξεως ὧδε· τολμητέον γὰρ οὖν τό γε ἀληθὲς εἰπεῖν ἄλλως τε καὶ περὶ ἀληθείας λέγοντα· ἡ γὰρ ἀχρώματός τε καὶ ἀσχημάτιστος καὶ ἀναφὴς οὐσία ὄντως οὖσα ψυχῆς κυβερνήτῃ μόνῳ νῷ θεατή. προελθὼν δὲ ὁ λόγος δημιουργίας αἴτιος, ἔπειτα καὶ ἑαυτὸν γεννᾷ, ὅταν ὁ λόγος σὰρξ γένηται, ἵνα καὶ θεαθῇ. ὁ τοίνυν δίκαιος ζητήσει εὕρεσιν ἀγαπητικήν, εἰς ἣν σπεύδων εὐτυχεῖ·
Α Χριστῷ Ἰησοῦ, ὁ καλός που λέγει Απόστολος. Ο δὲ Εμπεδοκλῆς ἐν ταῖς ἀρχαῖς καὶ φιλότητα συγ καταριθμεῖται, συγκριτικήν (75) τινα ἀγάπην νοῶν, Ην σὺ νόῳ δέρκεν, μὴ δ' ὄμμασιν ἦσο (76) τε θηπώς. ᾿Αλλὰ καὶ Παρμενίδης ἐν τῷ αὐτοῦ ποιήματι, περὶ τῆς ἐλπίδος αἰνισσόμενος, τὰ τοιαῦτα λέγει· Λεῦσσε (77) δ' ὅμως ἀπεόντα νόῳ παρεόντα βε [βαίως Οὐ γὰρ ἀποτμήξει τὸ ἐὸν τοῦ ἐόντος ἔχεσθαι (78). Ούτε σκινδνάμενον πάντη πάντως κατὰ κόσμον, Οὔτε συνιστάμενον χιν, 6. * Ρ. Εδόκει δὲ αὐτῷ τάδε· Στοιχεῖα μὲν εἶναι τέτταρα· πῦρ, ὕδωρ, γῆν, ἀέρα· φιλίαν τε, η συγκρί νεται· νεῖκος, ᾧ διακρίνεται. Αλλοτε μὲν φιλότητι συνερχόμεν' εἰς ἐν ἅπαντα, Αλλοτε δ' αὖ δίχ' ἕκαστα φορεύμενα νείκεος [ἔχθει. Ενωτικόν συγκριτικόν. δύο ἀρχικὰς δυνά μεις, φιλίαν τε καὶ νεῖκος· ὧν ἡ μέν ἐστιν ἐνωτική, τὸ δὲ διαιρετικόν Λεῦσσε δ' ὅμως ἀπεόντα νόῳ παρεόντα βεβαίως. Ἐπεὶ καὶ ὁ ἐλπίζων, καθάπερ ὁ πιστεύων, τῷ νῷ ὁρᾷ τὰ νοητὰ καὶ τὰ μέλλοντα. Εἰ τοίνυν φαμέν τι εἶναι δίκαιον, φαμὲν δὲ καὶ καλόν· ἀλλὰ καὶ ἀλή θειάν τι λέγομεν· οὐδὲν δὲ τιποτε τῶν τοιούτων τοῖς ὀφθαλμοῖς εἴδομεν, ἀλλ' ἢ μόνῳ τῷ νῷ. Ὁ δὲ Λό γος τοῦ Θεοῦ, Ἐγώ, φησίν, εἰμὶ ἡ ἀλήθεια· νῷ ἄρα θεωρητὸς ὁ Λόγος. Τοὺς δὲ ἀληθινούς (79), ἔφη, φιλοσόφους τίνας λέγεις; Τοὺς τῆς ἀλη θείας, ἦν δ' ἐγώ, φιλοθεάμονας. Ἐν δὲ τῷ Φαίδρῳ περὶ ἀληθείας ὡς ιδέας (80) λέγων ὁ Πλάτων δηλώ- σει· ἡ δὲ ἰδέα ἐννόημα τοῦ Θεοῦ· ὅπερ οἱ βάρβαροι Λόγον εἰρήκασι τοῦ Θεοῦ. Ἔχει δὲ τὰ τῆς λέξεως ὧδε· Τολμητέον γὰρ οὖν τό γε ἀληθὲς εἰπεῖν, ἄλ ἀπειληφότες κηλίδας ἀπηλειφότες κ. Ἐξ ἀνάγκης ἀγέννητόν τε καὶ ἀθάνατον ψυχὴ ἂν εἴη. Περὶ μὲν οὖν ἀθανασίας αὐτῆς ἱκανῶς· περὶ δὲ τῆς ἰδέας αυτ τῆς ὧδε λεκτέον. Τὸν δὲ ὑπερουράνιον τόπον οὔτε τις ὕμνησέ πω τῶν τῇδε ποιητής, οὔτε ποθ' ὑμνήσει κατ' αξίαν ἔχει δὲ ὧδε· τολμητέον γὰρ οὖν τό γε ἀληθὲς εἰπεῖν, ἄλλως τε καὶ περὶ ἀληθείας λέγοντα· ἡ γὰρ ἀχρώ ματός τε καὶ ἀσχημάτιστος καὶ ἀναφὴς οὐσία ὄντως οὖσα ψυχῆς κυβερνήτη μόνω θεατή να χρῆται· περὶ ἣν τὸ τῆς ἀληθοῦς ἐπιστήμης γένος τοῦτον ἔχει τὸν τόπον. θεατῇ νῷ Θεῷ θεατή "Ατ' οὖν Θεοῦ διάνοια τῷ τε καὶ ἐπιστήμῃ ἀκηράτῳ στρεφομένη, καὶ ἀπάσης ψυχῆς, ὅσην ἂν μέλλῃ τὸ προσήκον δέξεσθαι, ἰδοῦσα δια χρόνου τὸ ὄν, CLEMENTIS ALEXANDRINI in principiis connumerat etiam amicitiam, intel- ligens quamdam charitatem, quæ cogit ac conci- liat: Quam mente aspicias, oculis nec cernere cures. Quin etiam Parmenides in suo poemate De spe in- nuens, hæc dicit : Attamen et quæ absunt, cum iis quæ sunt, mente [videto Firma : namque quod est ab eo nunquam resecabil, Undique nec toto quod dispersum ſuit orbe, Nec quod consistit • CAPUT III. Tam fidei quam spei objecta mente tantum percipi posse. Nam is qui sperat, sicut etiam qui credit, mente B videt intelligibilia et futura. Si quid ergo dicimus esse justum, si quid honestum, si quid denique ve- ritatem esse affirmamus, at ex his nihil oculis un- quam vidimus, sed sola mente. Logos autem Dei, Ego sum, inquit, veritas s ; est ergo Logos mente contemplandus. Veros autem, inquit, philosophos quosnam dicis? Eos, dixi ego, qui sunt studiosi contemplandæ veritatis. In Phædro autem Plato veritatem declaravit esse ideam. Idea autem est Dei notio : quod quidem barbari dixerunt, Dei Lo- gon. Ipsa autem verba sic habent: Audendum enim est verum dicere, maxime cum dicatur de veritate. Joan. ED. POTTER. rint Diogenis Laertii verba, lib. vi, segm. 76, quo loco Empedoclis dogmata recensens, hæc dicit: Ηac autem illi visa sunt et placita: Elementa esse quatuor : ignem, aquam, terram, aerem: amicitiamque, qua copulen- tur discordiam, qua secernantur. Dein post alios Empedoclis versus, quibus quatuor elementa descri- psit, hos etiam recitat : Nonnunquam connectit amor simul omnia, rursus Nonnunquam sejuncta jubet contentio ferri. Cicero De amicitia: Agrigentinum quidem doctum quemdam virum, carminibus Græcis vaticinatum ſe- runt, quæ in rerum natura, totoque mundo consta- rent. quæque moverentur: eu contrahere amicitiam, dissipare discordiam. Plutarchus in lib. De placitis philosophorum, id vocat, quod Cleniens ac Laertius Dicit enim Empedoclem, pre- ter elementa quatuor, statuisse duas principales polestates, amici- tiam et contentionem: illam quidem uniendi, hanc vero dirimendi principium. BURG. Sed et Parmenides Eleates, qui socius fuit Xeno- phanis Colophonii, rebus iis, quæ intellectu solo per- cipiuntur, fide occursandum nobis hortatur, inquit enim : Nam quæ aberant, animo tanquam præsentia vidit. Nempe quia nobis ad ea, qua capiuntur intellectu, C D sola mente licet appropinquare. COLLECT. pariter et sententia. Sic præpostere eadem editio mox pro S- BURG. republica, pag. 667. Plato, Clemens ad veritatem detorquet. Nam ille, cun Phedri p. 1921. hæc dixerat: Necessario ingenita et immortalis est anima. Ac de animæ immortalitate satis jam di- ctum de idea vero ipsius in hunc modum est dicen- dum; post unius fere paginæ intervallum hæc ad- jicit : Locum vero supercalestem nec quisquam no- strorum laudavit adhuc poetarum, nec unquam pro dignitate laudabit; habet vero se hunc in modum: audendum enim est verum dicere, præsertim de ve- ritate loquenti, sine colore, sine figura, sine tactu essentia vere exsistens animæ, gubernatore solo intel· lectu contemplante utitur, circa quam veræ scientiæ genus hunc habet locum. Uibi pro Clemens posuit, vel quia sic legit, vel quia id ejus instituto convenientius putavit. Quamvis apud Platonem etiam post verba jam allata Dei mentio statim injecta est: εic. (75) Συγκριτικήν. Hanc vocem explicare potue (76) Ἦσο. Non niinus aptum ἦσο, sede. Sit- (77) Λεύσσε. Theodoretus lib. 1, Contra Gracos : (78) Ἔχεσθαι. Flor. Έχθεσθαι, repugnante metro (79) Τοὺς δὲ άλ. Verba Platonis in lib. v De (80) Περὶ ἀληθείας ὡς ἰδ. Quæ de anima dicit
PG 9:33τῷ κρούοντι, γάρ φησιν, ἀνοιγήσεται· αἰτεῖτε καὶ δοθήσεται ὑμῖν· οἱ γὰρ ἁρπάζοντες τὴν βασιλείαν βιασταὶ οὐ τοῖς ἐριστικοῖς λόγοις, ἐνδελεχείᾳ δὲ ὀρθοῦ βίου ἀδιαλείπτοις τε εὐχαῖς ἐκβιάζεσθαι εἴρηνται, τὰς ἐπὶ τοῖς προτέροις ἁμαρτήμασιν ἀπαλείφοντες κηλῖδας. τὴν μέντοι κακότητα καὶ ἰλαδὸν ἔστιν ἑλέσθαι. τῷ δ’ αὖ πονοῦντι καὶ θεὸς συλλαμβάνει. οὐ γὰρ ἐν μέσοισι κεῖται δῶρα δυσμάχητα Μοισᾶν τὠπιτυχόντι φέρειν. ἡ γοῦν τῆς ἀγνοίας ἐπίστασις τὸ πρῶτόν ἐστι μάθημα τῷ κατὰ λόγον βαδίζοντι. ἀγνοήσας τις ἐζήτησεν, καὶ ζητήσας εὑρίσκει τὸν διδάσκαλον εὑρών τε ἐπίστευσεν καὶ πιστεύσας ἤλπισεν ἀγαπήσας τε ἐντεῦθεν ἐξομοιοῦται τῷ ἠγαπημένῳ, τοῦτ’ εἶναι σπεύδων ὃ φθάσας ἠγάπησεν, τοιαύτην τινὰ μέθοδον Σωκράτης ὑποδείκνυσιν Ἀλκιβιάδῃ ὧδε πυνθανομένῳ· Οὐκ ἂν οἴει ἄλλως εἰδέναι με περὶ τῶν δικαίων; Ναί, εἴ γε εὕροις. Ἀλλ’ οὐκ ἂν εὑρεῖν με ἡγῇ; Καὶ μάλα γε, εἰ ζητήσαις. Εἶτα ζητῆσαι οὐκ ἂν οἴει με; Ἔγωγε, εἰ οἰηθείης γε μὴ εἰδέναι. ταύτῃ τοι καὶ αἱ τῶν φρονίμων παρθένων λαμπάδες αἱ νύκτωρ ἀνημμέναι ἐν πολλῷ τῷ τῆς ἀγνοίας σκότει, ἣν νύκτα ᾐνίξατο ἡ γραφή·
PG 9:35φρόνιμοι ψυχαί, καθαραὶ ὡς παρθένοι, συνεῖσαι σφᾶς αὐτὰς ἐν ἀγνοίᾳ καθεστώσας κοσμικῇ, τὸ φῶς ἀνάπτουσι καὶ τὸν νοῦν ἐγείρουσι καὶ φωτίζουσι τὸ σκότος καὶ τὴν ἄγνοιαν ἐξελαύνουσι καὶ ζητοῦσι τὴν ἀλήθειαν καὶ τοῦ διδασκάλου τὴν ἐπιφάνειαν ἀναμένουσι. φιλόσοφον μὲν οὖν, ἦν δ’ ἐγώ, πλῆθος ἀδύνατον γενέσθαι. ναρθηκοφόροι μὲν πολλοί, βάκχοι δέ τε παῦροι κατὰ τὸν Πλάτωνα. πολλοὶ γὰρ κλητοί, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί· καὶ οὐκ ἐν πᾶσι φησὶν ὁ ἀπόστολος ἡ γνῶσις. προςεύχεσθε δὲ ἵνα ῥυσθῶμεν ἀπὸ τῶν ἀτόπων καὶ πονηρῶν ἀνθρώπων· οὐ γὰρ πάντων ἡ πίστις. καὶ ἡ Κλεάνθους δὲ τοῦ Στωϊκοῦ φιλόσοφος ποιητικὴ ὧδέ πως τὰ ὅμοια γράφει· μὴ πρὸς δόξαν ὅρα, ἐθέλων σοφὸς αἶψα γενέσθαι, μηδὲ φοβοῦ πολλῶν ἄκριτον καὶ ἀναιδέα δόξαν. οὐ γὰρ πλῆθος ἔχει συνετὴν κρίσιν οὔτε δικαίαν οὔτε καλήν, ὀλίγοις δὲ παρ’ ἀνδράσι τοῦτό κεν εὕροις. γνωμικώτερον δὲ ὁ κωμικὸς ἐν βραχεῖ· αἰσχρὸν δὲ κρίνειν τὰ καλὰ τῷ πολλῷ ψόφῳ. ἀκηκόασι γάρ, οἶμαι, τῆς καλῆς ἐκείνης λεγούσης ἡμῖν σοφίας· εἰς μέσον ἀσυνέτων συντήρησον καιρόν, εἰς μέσον δὲ διανοουμένων ἐνδελέχιζε. καὶ πάλιν·
Α ἀγνοίᾳ καθεστώτας κοσμικῇ, τὸ φῶς ἀνάπτουσι, καὶ τὸν νοῦν ἐγείρουσι, καὶ φωτίζουσι τὸ σκότος, καὶ τὴν ἄγνοιαν ἐξελαύνουσι, καὶ ζητοῦσι τὴν ἀλή θειαν, καὶ τοῦ διδασκάλου τὴν ἐπιφάνειαν ἀναμέ νουσι. Φιλόσοφον (92) μὲν οὖν, ἦν δ' ἐγώ, πλή θος ἀδύνατον γενέσθαι· Πολλοί (93) μὲν ναρθηκοφόροι,Βάκχοι δέ τε παῦροι, κατὰ τὸν Πλάτωνα. Πολλοὶ γὰρ κλητοί, όλ γοι δὲ ἐκλεκτοί· καὶ, Οὐκ ἐν πᾶσι, φησὶν ὁ ᾿Από- στολος, ἡ γνώσις. Προσεύχεσθε δὲ ἵνα ῥυσθώ μεν ἀπὸ τῶν ἀτόπων καὶ πονηρῶν ἀνθρώπων· οὐ γὰρ πάντων ἡ πίστις. Καὶ ἡ Κλεάνθους δὲ τοῦ Στωϊ- κοῦ φιλοσόφου ποιητικὴ ὧδέ πως τὰ ὅμοια γράφει · Β Μὴ πρὸς δόξαν ὄρα, ἐθέλων σοφὸς αἶψα γενέσθαι· Μηδὲ φοβοῦ πολλῶν ἄκριτον καὶ ἀναιδέα δόξαν. Οὐ γὰρ πλῆθος ἔχει συνετήν κρίσιν, οὔτε δι [καίαν, Οὔτε καλήν ὀλίγοις δὲ παρ' ἀνδράσι τοῦτό κεν [εὕροις. Γνωμικώτερον δὲ ὁ κωμικὸς ἐν βραχεῖ. Αἰσχρὸν (94) δὲ κρίνειν τὰ καλὰ τῷ πολλῷ ψόφῳ. Ακηκόασι γὰρ, οἶμαι, τῆς καλῆς ἐκείνης λεγούσης ἡμῖν σοφίας· Εἰς μέσον (95) ἀσυνέτων συντήρησον καιρόν· εἰς μέσον δὲ διανοουμένων, ἐνδελέχιζε. Καὶ πάλιν· Σοφοὶ κρύψουσιν αἴσθησιν. Ενέχυ- ρον γὰρ τῆς ἀληθείας τὴν ἀπόδειξιν ἀπαιτοῦσιν οἱ πολλοὶ, οὐκ ἀρκούμενοι ψιλῇ τῇ ἐκ πίστεως σωτηρία. * Ἀλλὰ κακοῖς μὲν κάρτα πέλει κρατέουσιν ἀπι [στεῖν· [μούσης, Ὡς δὲ παρ' ἡμετέρης (96) κέλεται πιστώματος Γνῶθι διατμηθέντος ἐνὶ σπλάγχνοισι λόγοιο. Τοῖς μὲν γὰρ κακοῖς τοῦτο σύνηθες, φησὶν ὁ Ἐμε πεδοκλῆς, τὸ ἐθέλειν κρατεῖν τῶν ἀληθῶν διὰ τοῦ ΣΧVΙ, 12. Ρ. Φιλόσοφον μὲν ἄρα, ἦν δ' ἐγώ, πλῆ δος ἀδύνατον εἶναι. Εισι γὰρ δὴ, φασὶν οἱ περὶ τὰς τελετάς, ναρθηκοφόροι μὲν πολλοὶ, Βάκχοι δέ γε παῦροι. Οὗτοι δ' εἰσι, κατὰ τὴν ἐμὴν δόξαν, οὐκ ἄλλοι ἢ οἱ πεφιλοσοφηκό τες ὀρθῶς. Αἰσχρὸν δὲ κρίνειν τὰ καλὰ τῶν πολλῶν ψόφῳ. τῷ πολλῶν ψόφῳ· Σοφοὶ κρύψου σιν αἴσθησιν. συγκρύψουσι γνῶσιν, τοῦ ἀπιστεῖν κρατῶσιν, CLEMENTIS ALEXANDRINI nuit Scriptura. Prudentes animæ, mundæ ut virgi- nes, cum intelligant se esse sitas in mundana in- scitia, lumen accendunt, et mentem excitant, te nebras illuminant, et ignorationem expellunt, et quærunt veritatem, et exspectant adventum præ- ceptoris. Fieri ergo non potest, inquam ego, ut sil vulgus philosophum. Thyrsigeri multi, pauci sunt re quoque Bacchi, ex Platonis sententia. Multi enim sunt vocati, pauci vero electi : et, Non est in omnibus, inquit Apo- stolus 3, cognitio. Orale autem, ut liberemur a pravis et perversis hominibus. Non est enim om- nium fides. Quinetiam Cleanthis quoque Stoici philosophi Poetica, hoc modo scribit similia : Ne spectes famam, dum vis sophos esse repente, Terreat amentis nec te sententia vulgi. Judicium sapiens et justum non habet ullum Vulgus, et in paucis vix hoc reperire licebit. Magis autem sententiose et breviter comicus : Pulchra in tumultu judicare non decet. Audierunt enim, ut existimo, pulchram illam, quæ nobis dicit, Sapientiam : In medio insipientum, ob- serva occasionem; in medio autem cogitantium, ver.. sare perpetuo ". Et rursus: Sapientes occultabunt sapientiam ". Vulgus enim exigit demonstrationem, tanquam pignus veritatis, non contenti nuda, quæ est ex fide, salute. Inpravis sed qui vincunt, non credere tutum est. G Præcipiat nostræ tibi sic persuasio musæ, Dissecto noscas intra tua viscera verbo. Pravis enim, inquit Empedocles, hoc est familiare, velle quæ sunt vera vincere, ex eo quod non credant. ss Prov. I, ³¹ II Thess. 111, 1, 2. Eculi. Matth. xx, 16. | Cor. VIII, 7. * ED. POTTER, ED. PARIS. De repub., p. 678, ubi cum dictum fuisset, quod vulgus non possit, id quod per se pulchrum est, attin- gere, infertur : Philosophus ergo vulgus esse non potest. bium ingerit in Phadonis Platonici pag. : D Sunt enim, ut vulgo aiunt, qui in myste- riis versantur, thyrsigeri quidem multi, Bacchi vero pauci. Hi vero, ut equidem opinor, non alii sunt, quant qui recte sunt philosophati. Grotius in Excerptis e Trag. et Com., p. 910, sic Latine vertit : Honesta judicare ex strepitu non decet. Gatakerus eum hoc modo scribi voluit in Adnot. ad M. Antonini lib. 1x : Turpe est bona judicare ex vulgi strepitu. Sylburgius ait : c Sunt, qui malint sed retineri tamen et vulgata lectio potest. › quod ita est in vulgata Lat.: In medio insensatorum 14. serva verbum tempori, in medio autem cogitantium assiduus esto. C. Jansenius id exponit : Significat, cum quis inciderit in consortium imprudentium, HON temere sapientiæ doctrinam inculcandam, ne sanctum detur canibus, sed servandum verbum tempori oppor- tuno at cum in prudentum consortio quis fuerit, ibi liberum esse et utile, ut in docendo zit assiduus. Al- ter porro locus est Proverb. x, : Sapientes abscondent sensum ; sic quoque habet Clementis liber Græcus, at in vul- gala Latina, Sapientes abscondunt scientiam. Vide- tur ex Aquila vertisse aut ex Hebræo. Empedoclis versus, quos subjicit, aliter convertit e Græco Acciaiolus Theodoreti interpres lib. Contra Gracos : - Infidos vitare malos, nec credere quidquam, Certa jubent nostræ cunctis oracula Musæ. Inter malos itaque bomines reponendos esse infi- Hæc autem deles Agrigentinus censet. COLLECT. nec Theodoreti, nec Clementis interpres ad ejus mentem exponunt. Clemens enim primo versui hunc sensuni tribuit, quod mali scilicet homines dià per infidelitatem suam, hoc est fidem dictis denegando, veritatem vincant, ejus scilicet auctoritati non cedentes. in Theodoreto exstat serm. 1, p. 476. (92) Φιλόσοφον. Hæc Platonis verba sunt in lib. νι (95) Πολλοί. Socrates philosophis hoc prover- (94) Αισχρόν. Hunc incerti comici versum H. (95) Εἰς μέσον. Hoc olfendes Eccles. xxxvit, 13, (96) Ὡς δὲ παρ' ἡμ. Malim ὧδε γὰρ ἡμετ. quod
PG 9:37σοφοὶ κρύψουσιν αἴσθησιν· ἐνέχυρον γὰρ τῆς ἀληθείας τὴν ἀπόδειξιν ἀπαιτοῦσιν οἱ πολλοὶ οὐκ ἀρκούμενοι ψιλῇ τῇ ἐκ πίστεως σωτηρίᾳ. ἀλλὰ κακοῖς μὲν κάρτα πέλει κρατέουσιν ἀπιστεῖν· ὡς δὲ παρ’ ἡμετέρης κέλεται πιστώματα Μούσης, γνῶθι διατμηθέντος ἐνὶ σπλάγχνοισι λόγοιο. τοῖς μὲν γὰρ κακοῖς τοῦτο σύνηθες, φησὶν ὁ Ἐμπεδοκλῆς, τὸ ἐθέλειν κρατεῖν τῶν ἀληθῶν διὰ τοῦ ἀπιστεῖν. ὅτι δέ ἐστι τὰ ἡμέτερα ἔνδοξα καὶ πιστεύεσθαι ἄξια, γνώσονται Ἕλληνες τοῦ λόγου μᾶλλον ἐξεταζομένου διὰ τῶν ἑπομένων· τῷ γὰρ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον ἐκδιδασκόμεθα. ὅτι [ἀποκρίνου] φησὶν ὁ Σολομὼν τῷ μωρῷ ἐκ τῆς μωρίας αὐτοῦ. διὸ καὶ τοῖς τὴν σοφίαν αἰτοῦσι τὴν παρ’ αὐτοῖς ὀρεκτέον τὰ οἰκεῖα, ὡς ἂν ῥᾷστα διὰ τῶν ἰδίων εἰς πίστιν ἀληθείας εἰκότως ἀφίκοιντο· τοῖς γὰρ πᾶσι πάντα ἐγενόμην, λέγει, ἵνα τοὺς πάντας κερδήσω, ἐπεὶ καὶ τῆς θείας χάριτος ὁ ὑετὸς ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους καταπέμπεται· ἢ Ἰουδαίων μόνων ἐστὶν ὁ θεός; οὐχὶ καὶ ἐθνῶν; ναὶ καὶ ἐθνῶν, εἴπερ εἷς ὁ θεός, ὁ γενναῖος κέκραγεν ἀπόστολος.
ἀπιστεῖν. Ὅτι δέ ἐστι τὰ ἡμέτερα ἔνδοξα καὶ πι- Α στεύεσθαι ἄξια, γνώσονται Ἕλληνες τοῦ λόγου μᾶλ λον ἐξεταζομένου διὰ τῶν ἑπομένων· τῷ γὰρ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον ἐδιδασκόμεθα· ὅτι, Ἀποκρίθητι (97), φη- σὶν ὁ Σαλομών, τῷ μωρῷ ἐκ τῆς μωρίας αὐτοῦ. Διὸ καὶ τοῖς τὴν σοφίαν αἰτοῦσι τὴν παρ' αὐτοῖς ὀρεκτέον τὰ οἰκεῖα, ὡς ἂν ῥᾶστα διὰ τῶν ἰδίων εἰς πίστιν ἀληθείας εἰκότως ἀφίκοιντο. Τοῖς (98) γὰρ πᾶσι πάντα εγενόμην, λέγει, ἵνα τοὺς πάντας κερδήσω. Ἐπεὶ καὶ τῆς θείας χάριτος ὁ ὑετὸς (99) ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους καταπέμπεται. Η Ιου- δαίων (1) μόνων ἐστὶν ὁ Θεός, οὐχὶ καὶ ἐθνῶν ; Ναὶ, καὶ ἐθνῶν· εἴπερ εἷς ὁ Θεὸς, ὁ γενναῖος κέ- κραγεν ᾿Απόστολος. Ἀλλ᾽ ἐπεὶ μήτε τῷ ἀγαθῷ δικαίως, μήτε τῇ γνώ- Β σε: εἰς σωτηρίαν πιστεύειν ἐθέλουσιν, ἡμεῖς αὐτοὶ τὰ ἐκείνων ἴδια ἡγούμενοι, ὅτι πάντα τοῦ Θεοῦ, καὶ μάλιστα ἐπειδὴ τὰ καλὰ παρ' ἡμῶν ὤρμηται τοῖς Ἕλλησιν, ἐγχειρῶμεν αὐτοῖς, ὡς ἀκούειν πεφύκασι· τὸ γὰρ συνετὸν, ἤτοι τὸ δίκαιον, ὁ πολὺς οὗτος ὄχλος οὐκ ἐκ τῆς ἀληθείας, ἀλλ' ἐξ ὧν ἂν ἡσθῇ, δοκιμά- ζοι. Ηδοιτο δ' ἂν οὐχ ἑτέροις μᾶλλον, ἢ τοῖς ὁμοίοις αὐτοῦ· ὅσον γὰρ (2) τυφλὸν ἔτι καὶ κωφόν, οὐ ξύνε σιν ἔχον, οὐδὲ φιλοθεάμονος ψυχῆς ὄψιν ἀθαμβῆ τε καὶ ὀξυδερκή· ἣν ὁ Σωτὴρ ἐντίθησι μόνος· ὥσπερ ἐν τελεταῖς ἀμύητον, ἢ ἐν χορείαις ἄμουσον, οὔπω καθαρὸν, οὐδὲ ἄξιον ἁγνῆς ἀληθείας, ἐκμελές τε καὶ ἄτακτον καὶ ὑλικὸν ἔτι, ἔξω θείου χοροῦ ἵστασθαι δεῖ. Πνευματικοῖς τε γὰρ πνευματικὰ συγκρίνο- • • μεν· διὰ τοῦτό τοι τῆς ἐπικρύψεως τὸν τρόπον, θεῖον ὄντα ὡς ἀληθῶς καὶ ἀναγκαιότατον ἡμῖν, ἐν τῷ ἀδύ τῳ τῆς ἀληθείας ἀποκείμενον, ἱερὸν ἀτεχνῶς λόγον, Αἰγύπτιοι μὲν διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς ἀδύτων (5) καλουμέ νων, Ἑβραῖοι δὲ διὰ τοῦ παραπετάσματος (4) ηνίξαντο· μόνοις δ' ἐξῆν ἐπιβαίνειν αὐτῶν τοῖς ἱερωμένοις, τουτο ἐστι τοῖς ἀνακειμένοις τῷ Θεῷ, τοῖς περιτετμημένοις τὰς τῶν παθῶν ἐπιθυμίας διὰ τὴν πρὸς μόνον τὸ θεῖον ἀγάπην. Οὐ καθαρῷ (5) γὰρ καθαροῦ ἐφάπτεσθαι, οὐ θεμιτὸν εἶναι συνεδόκει καὶ Πλάτωνι. Εντεῦθεν αἱ προφητεῖαι, οἵ τε χρησμοί λέγονται δι' αἰνιγμάτων, καὶ αἱ τελεταὶ τοῖς ἐντυγχάνουσιν ἀναίδην οὐ δείκ- ἄφρονι κατὰ τὴν ἀφροσύνην αὐτοῦ. σιν ὡς ἀσθενὴς, ἵνα τοὺς ἀσθενεῖς κερδήσω· τοῖς πᾶσιν γέγονα τὰ πάντα, ἵνα πάντως τινὰς σώσω. ἀνατέλλει ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς, καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους. μόνον ; οὐχὶ δὲ καὶ ἐθνῶν; ναὶ καὶ ἐθνῶν· ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, ὃς δικαιώσει, Τιμία δὲ ἦν τότε παρ' αὐτοῖς μαθήματα τὰ ἱερογλυφικὰ καλούμενα, τὰ ἐν τοῖς ἀδύτοις οὐ τοῖς τυχοῦσιν, ἀλλὰ τοῖς ἐγκρίτως παραδιδόμενα. Τη Μὴ καθαρῷ γὰρ καθαροῦ ἐφάπτεσθαι μὴ οὐ θεμιτὸν ἦ. " STROMATUM LIB. V. Quod autem nostra sint probabilia, et digna quæ credantur, cognoscent Graeci, si sequentem serno- nem diligenter perpenderint. Simili enim edocemur simile. Dicit enim Salomon: Responde stulto secun- · dum stultitiam suam s. Quocirca iis quoque, qui pe- tunt eam, quæ est apud ipsos, sapientiam, ea sunt exhibenda quæ eis conveniunt et sunt familiaria, ut per ea quæ ipsis propria sunt, facilius adducantur ad fidem veritatis : Omnibus enim omnia factus sum, inquit, ut omnes lucrifacerem 3. Nam imber quoque divinæ gratiæ super justos et injustos demittitur ". Num Judæorum solum est Deus, non etiam Gen- tium? Certe etiam Gentium, si quidem unus est Deus egregius clamavit Apostolus CAPUT IV. Res divinas per involucra tradere tum apud ethnicos tum sacros scriptores usu esse receptum. Sed quoniam nec bono juste, nec cognitioni ad salutem volunt credere, nos ipsi ea, quæ sunt ilio- rum, propria existimantes, quoniam Dei sunt om- nia, maxime vero quia quæ sunt pulchra et honesta a nobis ad Græcos pervenerunt, ea tractemus, prout ipsi apli sunt ad audiendum. Sapientiam enim vel justitiam, non ex veritate, sed ex iis qui- bus delectatur, maxima pars vulgi metitur. Dele- ctatur autem non magis aliis, quam iis. quæ sunt ei similia. Quidquid enim est adhuc surdum et cæcun, nec habet scilicet intelligentiam, neque animæ contemplandi cupidæ interritum et perspi- çacem visum, quem solus præbet Servator, sicut in mysteriis profanum, vel in choreis musicæ imperi- tum, nondum mundum, nec casta veritate dignum, C inconcinnumque et inordinatum et adhuc materia- lem, stare oportet extra chorum divinum. Spirita- libus enim spiritalia comparamus 3. Propterea certe per modum occultationis eum, qui est vere divinus, et maxime nobis necessarius, in adyto veritatis repositum sermonem vere sacrum, Ægyptii qui- dem per ea, quæ apud ipsos vocantur adyta, He- bræi autem per velum, significarunt: quæ adire so- lis licebat iis qui erant ex ipsis consecrati, hoc est Deo dedicati, quibus erant circumcisæ vitiorum cupiditates, per suam in solum Deum charitatem. Non mundo enim mundum tangere, Platoni quoque * Prov. xxvi, 5. 3º [ Cor. 1x, 22. Matth. v. 45. Rom. 111. 29, 30. * I Cor. 11, 13. ✪ P. ED. ÞOTTER, ED. PARIS. etc. Orthodoxos, respons, : D pretio autem apud Ægyptios fuere tunc temporis, quæ vocantur, litteræ hieroglyphico', quæ in adytis non cuivis e vulgo, sed eximiis et de- lectis tantum tradebantur. Heb. 1x, seq. pag. 51, ait : Nam impuro quidem purum attin gere nefas est. Unde colligit, quemadmodum etiam Clemens, eum, qui corporeis affectibus implicitu est, veritatem contemplari non posse. (97) Αποκρίθητι. Prov. xxvi, 5: Αποκρίνου (98) Τοῖς. 1 Cor. ix, 22: Εγενόμην τοῖς ἀσθενέ (99) Υετός. Respicit Matth. v, 45: Τὸν ἥλιον (1) Η Ιουδ. Rom. ui : Η Ἰουδαίων ὁ Θεὸς (2) Ὅσον γάρ. Η. ὅσον γε, quantum quidem. SYLB. (3) Αδύτων. Αuctor Quaestionum et respons. ad (4) Παραπετάσματος. Similis allegoria occurrit (5) Οὐ καθαρῷ. Socrates in Phædonis Platonici
Ἀλλ’ ἐπεὶ μήτε τῷ ἀγαθῷ δικαίως μήτε τῇ γνώσει εἰς σωτηρίαν πιστεύειν ἐθέλουσιν, ἡμεῖς αὐτοὶ τὰ ἐκείνων ἴδια ἡγούμενοι ὅτι πάντα τοῦ θεοῦ, καὶ μάλιστα ἐπειδὴ τὰ καλὰ παρ’ ἡμῶν ὥρμηται τοῖς Ἕλλησιν, ἐγχειρῶμεν αὐτοῖς, ὡς ἀκούειν πεφύκασι· τὸ γὰρ συνετὸν ἤτοι τὸ δίκαιον ὁ πολὺς οὗτος ὄχλος οὐκ ἐκ τῆς ἀληθείας, ἀλλ’ ἐξ ὧν ἂν ἡσθῇ, δοκιμάζει. ἥδοιτο δ’ ἂν οὐχ ἑτέροις μᾶλλον ἢ τοῖς ὁμοίοις αὐτοῦ· ὅσον γὰρ τυφλὸν ἔτι καὶ κωφόν, οὐ ξύνεσιν ἔχον οὐδὲ φιλοθεάμονος ψυχῆς ὄψιν ἀθαμβῆ τε καὶ ὀξυδερκῆ, ἣν ὁ σωτὴρ ἐντίθησι μόνος, ὥσπερ ἐν τελεταῖς ἀμύητον ἢ ἐν χορείαις ἄμουσον, οὔπω καθαρὸν [ὂν] οὐδὲ ἄξιον ἁγνῆς ἀληθείας, ἐκμελὲς δὲ καὶ ἄτακτον καὶ ὑλικόν, ἔτι ἔξω θείου χοροῦ ἵστασθαι δεῖ· πνευματικοῖς [τε] γὰρ πνευματικὰ συγκρίνομεν.
ἀπιστεῖν. Ὅτι δέ ἐστι τὰ ἡμέτερα ἔνδοξα καὶ πι- Α στεύεσθαι ἄξια, γνώσονται Ἕλληνες τοῦ λόγου μᾶλ λον ἐξεταζομένου διὰ τῶν ἑπομένων· τῷ γὰρ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον ἐδιδασκόμεθα· ὅτι, Ἀποκρίθητι (97), φη- σὶν ὁ Σαλομών, τῷ μωρῷ ἐκ τῆς μωρίας αὐτοῦ. Διὸ καὶ τοῖς τὴν σοφίαν αἰτοῦσι τὴν παρ' αὐτοῖς ὀρεκτέον τὰ οἰκεῖα, ὡς ἂν ῥᾶστα διὰ τῶν ἰδίων εἰς πίστιν ἀληθείας εἰκότως ἀφίκοιντο. Τοῖς (98) γὰρ πᾶσι πάντα εγενόμην, λέγει, ἵνα τοὺς πάντας κερδήσω. Ἐπεὶ καὶ τῆς θείας χάριτος ὁ ὑετὸς (99) ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους καταπέμπεται. Η Ιου- δαίων (1) μόνων ἐστὶν ὁ Θεός, οὐχὶ καὶ ἐθνῶν ; Ναὶ, καὶ ἐθνῶν· εἴπερ εἷς ὁ Θεὸς, ὁ γενναῖος κέ- κραγεν ᾿Απόστολος. Ἀλλ᾽ ἐπεὶ μήτε τῷ ἀγαθῷ δικαίως, μήτε τῇ γνώ- Β σε: εἰς σωτηρίαν πιστεύειν ἐθέλουσιν, ἡμεῖς αὐτοὶ τὰ ἐκείνων ἴδια ἡγούμενοι, ὅτι πάντα τοῦ Θεοῦ, καὶ μάλιστα ἐπειδὴ τὰ καλὰ παρ' ἡμῶν ὤρμηται τοῖς Ἕλλησιν, ἐγχειρῶμεν αὐτοῖς, ὡς ἀκούειν πεφύκασι· τὸ γὰρ συνετὸν, ἤτοι τὸ δίκαιον, ὁ πολὺς οὗτος ὄχλος οὐκ ἐκ τῆς ἀληθείας, ἀλλ' ἐξ ὧν ἂν ἡσθῇ, δοκιμά- ζοι. Ηδοιτο δ' ἂν οὐχ ἑτέροις μᾶλλον, ἢ τοῖς ὁμοίοις αὐτοῦ· ὅσον γὰρ (2) τυφλὸν ἔτι καὶ κωφόν, οὐ ξύνε σιν ἔχον, οὐδὲ φιλοθεάμονος ψυχῆς ὄψιν ἀθαμβῆ τε καὶ ὀξυδερκή· ἣν ὁ Σωτὴρ ἐντίθησι μόνος· ὥσπερ ἐν τελεταῖς ἀμύητον, ἢ ἐν χορείαις ἄμουσον, οὔπω καθαρὸν, οὐδὲ ἄξιον ἁγνῆς ἀληθείας, ἐκμελές τε καὶ ἄτακτον καὶ ὑλικὸν ἔτι, ἔξω θείου χοροῦ ἵστασθαι δεῖ. Πνευματικοῖς τε γὰρ πνευματικὰ συγκρίνο- • • μεν· διὰ τοῦτό τοι τῆς ἐπικρύψεως τὸν τρόπον, θεῖον ὄντα ὡς ἀληθῶς καὶ ἀναγκαιότατον ἡμῖν, ἐν τῷ ἀδύ τῳ τῆς ἀληθείας ἀποκείμενον, ἱερὸν ἀτεχνῶς λόγον, Αἰγύπτιοι μὲν διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς ἀδύτων (5) καλουμέ νων, Ἑβραῖοι δὲ διὰ τοῦ παραπετάσματος (4) ηνίξαντο· μόνοις δ' ἐξῆν ἐπιβαίνειν αὐτῶν τοῖς ἱερωμένοις, τουτο ἐστι τοῖς ἀνακειμένοις τῷ Θεῷ, τοῖς περιτετμημένοις τὰς τῶν παθῶν ἐπιθυμίας διὰ τὴν πρὸς μόνον τὸ θεῖον ἀγάπην. Οὐ καθαρῷ (5) γὰρ καθαροῦ ἐφάπτεσθαι, οὐ θεμιτὸν εἶναι συνεδόκει καὶ Πλάτωνι. Εντεῦθεν αἱ προφητεῖαι, οἵ τε χρησμοί λέγονται δι' αἰνιγμάτων, καὶ αἱ τελεταὶ τοῖς ἐντυγχάνουσιν ἀναίδην οὐ δείκ- ἄφρονι κατὰ τὴν ἀφροσύνην αὐτοῦ. σιν ὡς ἀσθενὴς, ἵνα τοὺς ἀσθενεῖς κερδήσω· τοῖς πᾶσιν γέγονα τὰ πάντα, ἵνα πάντως τινὰς σώσω. ἀνατέλλει ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς, καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους. μόνον ; οὐχὶ δὲ καὶ ἐθνῶν; ναὶ καὶ ἐθνῶν· ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, ὃς δικαιώσει, Τιμία δὲ ἦν τότε παρ' αὐτοῖς μαθήματα τὰ ἱερογλυφικὰ καλούμενα, τὰ ἐν τοῖς ἀδύτοις οὐ τοῖς τυχοῦσιν, ἀλλὰ τοῖς ἐγκρίτως παραδιδόμενα. Τη Μὴ καθαρῷ γὰρ καθαροῦ ἐφάπτεσθαι μὴ οὐ θεμιτὸν ἦ. " STROMATUM LIB. V. Quod autem nostra sint probabilia, et digna quæ credantur, cognoscent Graeci, si sequentem serno- nem diligenter perpenderint. Simili enim edocemur simile. Dicit enim Salomon: Responde stulto secun- · dum stultitiam suam s. Quocirca iis quoque, qui pe- tunt eam, quæ est apud ipsos, sapientiam, ea sunt exhibenda quæ eis conveniunt et sunt familiaria, ut per ea quæ ipsis propria sunt, facilius adducantur ad fidem veritatis : Omnibus enim omnia factus sum, inquit, ut omnes lucrifacerem 3. Nam imber quoque divinæ gratiæ super justos et injustos demittitur ". Num Judæorum solum est Deus, non etiam Gen- tium? Certe etiam Gentium, si quidem unus est Deus egregius clamavit Apostolus CAPUT IV. Res divinas per involucra tradere tum apud ethnicos tum sacros scriptores usu esse receptum. Sed quoniam nec bono juste, nec cognitioni ad salutem volunt credere, nos ipsi ea, quæ sunt ilio- rum, propria existimantes, quoniam Dei sunt om- nia, maxime vero quia quæ sunt pulchra et honesta a nobis ad Græcos pervenerunt, ea tractemus, prout ipsi apli sunt ad audiendum. Sapientiam enim vel justitiam, non ex veritate, sed ex iis qui- bus delectatur, maxima pars vulgi metitur. Dele- ctatur autem non magis aliis, quam iis. quæ sunt ei similia. Quidquid enim est adhuc surdum et cæcun, nec habet scilicet intelligentiam, neque animæ contemplandi cupidæ interritum et perspi- çacem visum, quem solus præbet Servator, sicut in mysteriis profanum, vel in choreis musicæ imperi- tum, nondum mundum, nec casta veritate dignum, C inconcinnumque et inordinatum et adhuc materia- lem, stare oportet extra chorum divinum. Spirita- libus enim spiritalia comparamus 3. Propterea certe per modum occultationis eum, qui est vere divinus, et maxime nobis necessarius, in adyto veritatis repositum sermonem vere sacrum, Ægyptii qui- dem per ea, quæ apud ipsos vocantur adyta, He- bræi autem per velum, significarunt: quæ adire so- lis licebat iis qui erant ex ipsis consecrati, hoc est Deo dedicati, quibus erant circumcisæ vitiorum cupiditates, per suam in solum Deum charitatem. Non mundo enim mundum tangere, Platoni quoque * Prov. xxvi, 5. 3º [ Cor. 1x, 22. Matth. v. 45. Rom. 111. 29, 30. * I Cor. 11, 13. ✪ P. ED. ÞOTTER, ED. PARIS. etc. Orthodoxos, respons, : D pretio autem apud Ægyptios fuere tunc temporis, quæ vocantur, litteræ hieroglyphico', quæ in adytis non cuivis e vulgo, sed eximiis et de- lectis tantum tradebantur. Heb. 1x, seq. pag. 51, ait : Nam impuro quidem purum attin gere nefas est. Unde colligit, quemadmodum etiam Clemens, eum, qui corporeis affectibus implicitu est, veritatem contemplari non posse. (97) Αποκρίθητι. Prov. xxvi, 5: Αποκρίνου (98) Τοῖς. 1 Cor. ix, 22: Εγενόμην τοῖς ἀσθενέ (99) Υετός. Respicit Matth. v, 45: Τὸν ἥλιον (1) Η Ιουδ. Rom. ui : Η Ἰουδαίων ὁ Θεὸς (2) Ὅσον γάρ. Η. ὅσον γε, quantum quidem. SYLB. (3) Αδύτων. Αuctor Quaestionum et respons. ad (4) Παραπετάσματος. Similis allegoria occurrit (5) Οὐ καθαρῷ. Socrates in Phædonis Platonici
διὰ τοῦτό τοι τῆς ἐπικρύψεως τὸν τρόπον, θεῖον ὄντα ὡς ἀληθῶς καὶ ἀναγκαιότατον ἡμῖν [διὰ τὸν] ἐν τῷ ἀδύτῳ τῆς ἀληθείας ἀποκείμενον, ἱερὸν ἀτεχνῶς λόγον, Αἰγύπτιοι μὲν διὰ τῶν παρ’ αὐτοῖς ἀδύτων καλουμένων, Ἑβραῖοι δὲ διὰ τοῦ παραπετάσματος ᾐνίξαντο, [δι’ οὗ] μόνοις ἐξῆν ἐπιβαίνειν αὐτῶν τοῖς ἱερωμένοις, τουτέστι τοῖς ἀνακειμένοις τῷ θεῷ, τοῖς περιτετμημένοις τὰς τῶν παθῶν ἐπιθυμίας διὰ τὴν πρὸς μόνον τὸ θεῖον ἀγάπην· οὐ καθαρῷ γὰρ καθαροῦ ἐφάπτεσθαι οὐ θεμιτὸν εἶναι συνεδόκει καὶ Πλάτωνι. ἐντεῦθεν αἱ προφητεῖαι οἵ τε χρησμοὶ λέγονται δι’ αἰνιγμάτων καὶ αἱ τελεταὶ τοῖς ἐντυγχάνουσιν ἀνέδην οὐ δείκνυνται, ἀλλὰ μετά τινων καθαρμῶν καὶ προρρήσεων· ἁ Μοῦσα γὰρ οὐ φιλοκερδής πω τότ’ ἦν οὐδ’ ἐργάτις· οὐδ’ ἐπέρναντο γλυκεῖαι μελίφθογγοι ποτὶ Τερψιχόρας ἀργυρωθεῖσαι πρόσωπα μαλθακόφωνοι ἀοιδαί. Αὐτίκα οἱ παρ’ Αἰγυπτίοις παιδευόμενοι πρῶτον μὲν πάντων τὴν Αἰγυπτίων γραμμάτων μέθοδον ἐκμανθάνουσι, τὴν ἐπιστολογραφικὴν καλουμένην· δευτέραν δὲ τὴν ἱερατικήν, ᾗ χρῶνται οἱ ἱερογραμματεῖς·
ἀπιστεῖν. Ὅτι δέ ἐστι τὰ ἡμέτερα ἔνδοξα καὶ πι- Α στεύεσθαι ἄξια, γνώσονται Ἕλληνες τοῦ λόγου μᾶλ λον ἐξεταζομένου διὰ τῶν ἑπομένων· τῷ γὰρ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον ἐδιδασκόμεθα· ὅτι, Ἀποκρίθητι (97), φη- σὶν ὁ Σαλομών, τῷ μωρῷ ἐκ τῆς μωρίας αὐτοῦ. Διὸ καὶ τοῖς τὴν σοφίαν αἰτοῦσι τὴν παρ' αὐτοῖς ὀρεκτέον τὰ οἰκεῖα, ὡς ἂν ῥᾶστα διὰ τῶν ἰδίων εἰς πίστιν ἀληθείας εἰκότως ἀφίκοιντο. Τοῖς (98) γὰρ πᾶσι πάντα εγενόμην, λέγει, ἵνα τοὺς πάντας κερδήσω. Ἐπεὶ καὶ τῆς θείας χάριτος ὁ ὑετὸς (99) ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους καταπέμπεται. Η Ιου- δαίων (1) μόνων ἐστὶν ὁ Θεός, οὐχὶ καὶ ἐθνῶν ; Ναὶ, καὶ ἐθνῶν· εἴπερ εἷς ὁ Θεὸς, ὁ γενναῖος κέ- κραγεν ᾿Απόστολος. Ἀλλ᾽ ἐπεὶ μήτε τῷ ἀγαθῷ δικαίως, μήτε τῇ γνώ- Β σε: εἰς σωτηρίαν πιστεύειν ἐθέλουσιν, ἡμεῖς αὐτοὶ τὰ ἐκείνων ἴδια ἡγούμενοι, ὅτι πάντα τοῦ Θεοῦ, καὶ μάλιστα ἐπειδὴ τὰ καλὰ παρ' ἡμῶν ὤρμηται τοῖς Ἕλλησιν, ἐγχειρῶμεν αὐτοῖς, ὡς ἀκούειν πεφύκασι· τὸ γὰρ συνετὸν, ἤτοι τὸ δίκαιον, ὁ πολὺς οὗτος ὄχλος οὐκ ἐκ τῆς ἀληθείας, ἀλλ' ἐξ ὧν ἂν ἡσθῇ, δοκιμά- ζοι. Ηδοιτο δ' ἂν οὐχ ἑτέροις μᾶλλον, ἢ τοῖς ὁμοίοις αὐτοῦ· ὅσον γὰρ (2) τυφλὸν ἔτι καὶ κωφόν, οὐ ξύνε σιν ἔχον, οὐδὲ φιλοθεάμονος ψυχῆς ὄψιν ἀθαμβῆ τε καὶ ὀξυδερκή· ἣν ὁ Σωτὴρ ἐντίθησι μόνος· ὥσπερ ἐν τελεταῖς ἀμύητον, ἢ ἐν χορείαις ἄμουσον, οὔπω καθαρὸν, οὐδὲ ἄξιον ἁγνῆς ἀληθείας, ἐκμελές τε καὶ ἄτακτον καὶ ὑλικὸν ἔτι, ἔξω θείου χοροῦ ἵστασθαι δεῖ. Πνευματικοῖς τε γὰρ πνευματικὰ συγκρίνο- • • μεν· διὰ τοῦτό τοι τῆς ἐπικρύψεως τὸν τρόπον, θεῖον ὄντα ὡς ἀληθῶς καὶ ἀναγκαιότατον ἡμῖν, ἐν τῷ ἀδύ τῳ τῆς ἀληθείας ἀποκείμενον, ἱερὸν ἀτεχνῶς λόγον, Αἰγύπτιοι μὲν διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς ἀδύτων (5) καλουμέ νων, Ἑβραῖοι δὲ διὰ τοῦ παραπετάσματος (4) ηνίξαντο· μόνοις δ' ἐξῆν ἐπιβαίνειν αὐτῶν τοῖς ἱερωμένοις, τουτο ἐστι τοῖς ἀνακειμένοις τῷ Θεῷ, τοῖς περιτετμημένοις τὰς τῶν παθῶν ἐπιθυμίας διὰ τὴν πρὸς μόνον τὸ θεῖον ἀγάπην. Οὐ καθαρῷ (5) γὰρ καθαροῦ ἐφάπτεσθαι, οὐ θεμιτὸν εἶναι συνεδόκει καὶ Πλάτωνι. Εντεῦθεν αἱ προφητεῖαι, οἵ τε χρησμοί λέγονται δι' αἰνιγμάτων, καὶ αἱ τελεταὶ τοῖς ἐντυγχάνουσιν ἀναίδην οὐ δείκ- ἄφρονι κατὰ τὴν ἀφροσύνην αὐτοῦ. σιν ὡς ἀσθενὴς, ἵνα τοὺς ἀσθενεῖς κερδήσω· τοῖς πᾶσιν γέγονα τὰ πάντα, ἵνα πάντως τινὰς σώσω. ἀνατέλλει ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς, καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους. μόνον ; οὐχὶ δὲ καὶ ἐθνῶν; ναὶ καὶ ἐθνῶν· ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, ὃς δικαιώσει, Τιμία δὲ ἦν τότε παρ' αὐτοῖς μαθήματα τὰ ἱερογλυφικὰ καλούμενα, τὰ ἐν τοῖς ἀδύτοις οὐ τοῖς τυχοῦσιν, ἀλλὰ τοῖς ἐγκρίτως παραδιδόμενα. Τη Μὴ καθαρῷ γὰρ καθαροῦ ἐφάπτεσθαι μὴ οὐ θεμιτὸν ἦ. " STROMATUM LIB. V. Quod autem nostra sint probabilia, et digna quæ credantur, cognoscent Graeci, si sequentem serno- nem diligenter perpenderint. Simili enim edocemur simile. Dicit enim Salomon: Responde stulto secun- · dum stultitiam suam s. Quocirca iis quoque, qui pe- tunt eam, quæ est apud ipsos, sapientiam, ea sunt exhibenda quæ eis conveniunt et sunt familiaria, ut per ea quæ ipsis propria sunt, facilius adducantur ad fidem veritatis : Omnibus enim omnia factus sum, inquit, ut omnes lucrifacerem 3. Nam imber quoque divinæ gratiæ super justos et injustos demittitur ". Num Judæorum solum est Deus, non etiam Gen- tium? Certe etiam Gentium, si quidem unus est Deus egregius clamavit Apostolus CAPUT IV. Res divinas per involucra tradere tum apud ethnicos tum sacros scriptores usu esse receptum. Sed quoniam nec bono juste, nec cognitioni ad salutem volunt credere, nos ipsi ea, quæ sunt ilio- rum, propria existimantes, quoniam Dei sunt om- nia, maxime vero quia quæ sunt pulchra et honesta a nobis ad Græcos pervenerunt, ea tractemus, prout ipsi apli sunt ad audiendum. Sapientiam enim vel justitiam, non ex veritate, sed ex iis qui- bus delectatur, maxima pars vulgi metitur. Dele- ctatur autem non magis aliis, quam iis. quæ sunt ei similia. Quidquid enim est adhuc surdum et cæcun, nec habet scilicet intelligentiam, neque animæ contemplandi cupidæ interritum et perspi- çacem visum, quem solus præbet Servator, sicut in mysteriis profanum, vel in choreis musicæ imperi- tum, nondum mundum, nec casta veritate dignum, C inconcinnumque et inordinatum et adhuc materia- lem, stare oportet extra chorum divinum. Spirita- libus enim spiritalia comparamus 3. Propterea certe per modum occultationis eum, qui est vere divinus, et maxime nobis necessarius, in adyto veritatis repositum sermonem vere sacrum, Ægyptii qui- dem per ea, quæ apud ipsos vocantur adyta, He- bræi autem per velum, significarunt: quæ adire so- lis licebat iis qui erant ex ipsis consecrati, hoc est Deo dedicati, quibus erant circumcisæ vitiorum cupiditates, per suam in solum Deum charitatem. Non mundo enim mundum tangere, Platoni quoque * Prov. xxvi, 5. 3º [ Cor. 1x, 22. Matth. v. 45. Rom. 111. 29, 30. * I Cor. 11, 13. ✪ P. ED. ÞOTTER, ED. PARIS. etc. Orthodoxos, respons, : D pretio autem apud Ægyptios fuere tunc temporis, quæ vocantur, litteræ hieroglyphico', quæ in adytis non cuivis e vulgo, sed eximiis et de- lectis tantum tradebantur. Heb. 1x, seq. pag. 51, ait : Nam impuro quidem purum attin gere nefas est. Unde colligit, quemadmodum etiam Clemens, eum, qui corporeis affectibus implicitu est, veritatem contemplari non posse. (97) Αποκρίθητι. Prov. xxvi, 5: Αποκρίνου (98) Τοῖς. 1 Cor. ix, 22: Εγενόμην τοῖς ἀσθενέ (99) Υετός. Respicit Matth. v, 45: Τὸν ἥλιον (1) Η Ιουδ. Rom. ui : Η Ἰουδαίων ὁ Θεὸς (2) Ὅσον γάρ. Η. ὅσον γε, quantum quidem. SYLB. (3) Αδύτων. Αuctor Quaestionum et respons. ad (4) Παραπετάσματος. Similis allegoria occurrit (5) Οὐ καθαρῷ. Socrates in Phædonis Platonici
PG 9:39ὑστάτην δὲ καὶ τελευταίαν τὴν ἱερογλυφικήν, ἧς ἣ μέν ἐστι διὰ τῶν πρώτων στοιχείων κυριολογική, ἣ δὲ συμβολική. τῆς δὲ συμβολικῆς ἣ μὲν κυριολογεῖται κατὰ μίμησιν, ἣ δ’ ὥσπερ τροπικῶς γράφεται, ἣ δὲ ἄντικρυς ἀλληγορεῖται κατά τινας αἰνιγμούς. Ἥλιον γοῦν γράψαι βουλόμενοι κύκλον ποιοῦσι, σελήνην δὲ σχῆμα μηνοειδὲς κατὰ τὸ κυριολογούμενον εἶδος. Τροπικῶς δὲ κατ’ οἰκειότητα μετάγοντες καὶ μετατιθέντες, τὰ δ’ ἐξαλλάττοντες, τὰ δὲ πολλαχῶς μετασχηματίζοντες χαράττουσιν. τοὺς γοῦν τῶν βασιλέων ἐπαίνους, θεολογουμένοις μύθοις παραδιδόντες, ἀναγράφουσι διὰ τῶν ἀναγλύφων. Τοῦ δὲ κατὰ τοὺς αἰνιγμοὺς τρίτου εἴδους δεῖγμα ἔστω τόδε· τὰ μὲν γὰρ τῶν ἄλλων ἄστρων διὰ τὴν πορείαν τὴν λοξὴν ὄφεων σώμασιν ἀπείκαζον, τὸν δὲ ἥλιον τῷ τοῦ κανθάρου, ἐπειδὴ κυκλοτερὲς ἐκ τῆς βοείας ὄνθου σχῆμα πλασάμενος ἀντιπρόσωπος κυλίνδει. φασὶ δὲ καὶ ἑξάμηνον μὲν ὑπὸ γῆς, θάτερον δὲ τοῦ ἔτους τμῆμα τὸ ζῷον τοῦτο ὑπὲρ γῆς διαιτᾶσθαι σπερμαίνειν τε εἰς τὴν σφαῖραν καὶ γεννᾶν καὶ θῆλυν κάνθαρον μὴ γίνεσθαι.
Α νυνται, ἀλλὰ μετά τινων καθαρμῶν καὶ προβο δήσω. οὕτω φιλοκερδής. Μοχ, πώ τότ' κώ τότ' Οἱ παρ' Αίγυπτίοις παιδ. Επιστολο γραφικήν. Ἱερατικήν, ἱερογραμματικήν. Τε- ρογλυφικήν. ἱεραί, Ιδίων γὰρ Αἰγυπτίοις ὄντων γραμμάτων, τὰ μὲν δημώδη προσαγορευόμενα πάντας μανθάνειν, τὰ δ᾽ ἱερὰ καὶ λούμενα παρὰ μὲν τοῖς Αἰγυπτίοις μένους γινώσκειν ἱερεῖς, παρὰ τῶν πατέρων ἐν ἀποῤῥήτοις μανθάνον- τας, παρὰ δὲ τοῖς Αιθίοψιν ἅπαντας τούτοις χρήσθαι τοῖς τόποις. συμβέβηκε τοίνυν τοὺς μὲν τύπους ὑπάρχειν αὐτῶν ὁμοίους ζώοις παντοδαποῖς, καὶ ἀκρωτηρίοις ἀνθρώπων, ἔτι δὲ ὀργάνοις, καὶ μάλιστα τεκτονικοῖς· οὐ γὰρ ἐκ τῆς τῶν συλλαβῶν συνθέσεως ή γραμματικὴ παρ' αὐτοῖς τον υποκείμενον λόγον ἀποδίδωσιν, ἀλλ' ἐξ ἐμφάσεως τῶν μεταγραφομένων καὶ μεταφορᾶς μνήμη συνηθλη- μένης· γράφουσι γὰρ ἱέρακα, καὶ κροκόδ. Β σεων Α μοῦσα (6) γὰρ οὐ φιλοκερδής (7) Κὼ τότ' ἦν, οὐδ' ἐργάτις· Οὐδ᾽ ἐπέρναντο γλυκείαι Μελίφθογγοι ποτὶ Τερψιχόρας Αργυρωθεῖσαι πρόσωπα Μαλθακόφωνοι ἀοιδαί. Αὐτίκα οἱ παρ' Αιγυπτίοις παιδευόμενοι (8), πρώτ τον μὲν πάντων τὴν Αἰγυπτίων γραμμάτων μέθοδον ἐκμανθάνουσι, τὴν ἐπιστολογραφικὴν καλουμένην· δευτέραν δὲ τὴν ἱερατικὴν, ᾗ χρῶνται οἱ ἱερογραμ ματεῖς· ὑστάτην δὲ καὶ τελευταίαν τὴν ἱερογλυφι κήν· ἧς ἡ μέν ἐστι διὰ τῶν πρώτων στοιχείων κυ ριολογική, ἡ δὲ συμβολική. Τῆς δὲ συμβολικῆς ἡ μὲν κυριολογεῖται κατὰ μίμησιν, ἡ δ᾽ ὥσπερ τροπικῶς γράφεται· ἡ δὲ ἄντικρυς ἀλληγορεῖται κατά τινας αἰνιγμούς. Ἥλιον γοῦν γράψαι βουλόμενοι, κύκλον ποιοῦσι· σελήνην δὲ, σχῆμα μηνοειδές κατὰ τὸ κυριο λογούμενον εἶδος· τροπικῶς δὲ, κατ' οἰκειότητα μετα άγοντες καὶ μετατιθέντες· τὰ δ' ἐξαλλάττοντες· τὰ δὲ, πολλαχῶς μετασχηματίζοντες, χαράττουσι. Τοὺς γοῦν τῶν βασιλέων ἐπαίνους, θεολογουμένοις μύθοις παραδιδόντες, ἀναγράφουσι διὰ τῶν ἀναγλύφων. Τοῦ δὲ κατὰ τοὺς αἰνιγμούς τρίτου είδους δεῖγμα ἔστω τόδε· τὰ μὲν γὰρ τῶν ἄλλων ἄστρων διὰ τὴν πορείαν τὴν λοξὴν ὄψεων σώμασιν ἀπείκαζον, τὸν δὲ ἥλιον τῷ τοῦ κανθάρου (9)· ἐπειδὴ κυκλοτερὲς ἐκ τῆς ἐμψύχων γύπτιοι δὲ ἐσέφθησαν ὡς εἰκόνα ηλίου ἔμψυχον· κάνε θαρος γὰρ πᾶς ἄῤῥην, καὶ ἀφεὶς τὸν θορὸν ἐν τέλμα- τι, καὶ ποιήσας σφαιροειδή, τοῖς ὀπισθίοις ἀνταναφέ ρει ποσὶν, ὡς ἥλιος οὐρανὸν, καὶ περίοδον ἡμερῶν εκδέχεται σεληνιακήν. Κάνθαρος, παρὰ τὸν κάνθωνα, τουτέστι τὸν ὄνον· καὶ παρὰ τὸν ὁρὸν, τουτέστι τὸ σπέρμα. Φασὶ γὰρ, ὅτι ὁ κάνθαρος οὕτω τίκτεται· ἐπὰν αἱρῇ ὄνου κόπρον στρογγύλην, μένων κυλίων τοῖς ποσὶ, καὶ ἐν τῷ κυ λίειν ἀποσπερμαίνει, καὶ ἐκ τούτου ὁ κάνθαρος τὸ ζῶον γίνεται. Ὁ δὲ κάνθαρος, ἐκ τῆς βοείας ὄνθου κυκλοτερές σχήμα πλασάμενος, ἀντιπρόσωπος κυλιν δεῖ· φασὶ δὲ αὐτὸν ἐξάμηνον ἐπάνω τῆς γῆς, καὶ σπερμαίνειν εἰς τὴν ὄνθιον σφαίραν, καὶ τίκτειν ἄρ μενα κάνθαρον, οὐ γὰρ θῆλυς ὑπάρχει κάνθαρος πώ ποτε. Καὶ οἱ Αἰγύπτιοι διὰ τὴν τοιαύτην φύσιν αὐτοῦ σέβονται αὐτὸν εἰς ἥλιον μετασχηματίζοντες, ἐπειδὴ κυλίει σφαίραν, καὶ τὰ ἄστρα ὄψεων σχήμασιν ἀπεικάζουσι διὰ τὸ λοξὴν ποιεῖσθαι τὴν πορείαν αὐ τούς. CLEMENTIS ALEXANDRINI videbatur esse nefarium. Hinc prophetia et re- sponsa dantur per ænigmata : nec ostenduntur my- steria quibusvis accedentibus, nisi post certas ex- yiationes et præcepta : Musa enim lucri cupida Nondum erat, nec mercenaria, Neque dulcia vendebantur Mellisona a Terpsichore Vultu argentata Mollia carmina. Jam vero qui docentur ab Ægyptiis, primum qui- dem discunt Ægyptiarum litterarum viam ac ratio- nem, quæ vocatur epistolographica; secundo au- tem hieraticam, qua utuntur hierogrammates ; ulti- mam autem hieroglyphicam; cujus una quidem species est per prima elementa, cyriologica dicta ; altera vero symbolica. Symbolic autem, una qui- dem proprie loquitur per imitationem; alia vero scribitur veluti tropice; alia vero, fere significat per quædam ænigmata. Qui solem itaque volunt scribere, faciunt circulum : lunam autem, figuram lunæ cornuum formam præ se ferentem, convenien- ter ei formæ, quæ proprie loquitur. Tropice autem, per convenientiam traducentes et transferentes, et alia quidem immutantes, alia vero multis modis transfigurantes, imprimunt. Regum itaque laudes fabulis de diis immiscentes, anaglyphicis describunt. Tertii autem generis, quod fit per ænigmata, hoc sit indicium : alia quidem astra, propter obliquam conversionem, assimilabant corporibus serpentum; vers. 9. - Dorismus est pro communi phrasi, SYLBURG, . pro apud Pindarum. . (8) Tria scribendi ge hera Ægyptiis in usu fuisse indicat : seu Primam universi discebant, quibus po litioris vitæ cura erat; posteriores vero duas, soli sacerdotes, et qui studiis penitioribus vacabant. Proinde illa quidem δημώδης,vulgaris; hæ vero duæ, sacra dicta sunt. Diodorus Siculus Biblio- theca historica lib. ut, pag. 144, edit. Hanov. : Cum enim suæ Ægyptiis sint littera, ab omnibus promiscue disci quas vulgares appellitant : sacras autem quas nominant,'a sacerdotibus tantum, secreta parentum disciplina traditas,cognosci; quibus tamen omnes indiscriminatim Æthiopes utantur. Dein de litteris hieroglyphicis hæc addit : Forma ea- rum variis bestiis et hominum membris, præterea eliam instrumentis, pracipue fabrilibus, similes sunt. Nam ars apud eos litteraria, non compositione sylla- barum, sed descriptarum imaginum significatione et translatione per exercitationem men.oriæ insculvla B C D subjectam orationem exprimit et absolvit. Jam enim depingunt accipitrem, crocodilum, etc. Plinius, Na- tur. historiæ lib. xxxvi, c. 8: Sculpturæ illæ effi- giesque, quas videmus, Egyptiæ sunt littera. refert, Ægyptios cantharum seu scara- baum, tanquam vivam solis imaginem, coluisse: Ai Ηunc scarabæum Ægyptii ve nerantur, quasi vivam et spirantem solis imaginem. Nam scarabæus omnis mas est, et semen in cœnum immissum, ac sphæricam in figuram conformatum postremis pedibus in aversam partem convolvit, solis in cælo motum æmulatus, et integram lunæ dierum conversionem exspectat. Quæ verba, cum aliis pluri- bus, Eusebius in suæ Præparationis evangel. lib. 11, cap. 4, transtulit. Conf. quæ in hanc rem disserit Horus Apollo Hieroglyph. lib. i, cap. 10. Suidas: Porro Clementis de cantharo senten tiam Eustathius in sui Hexaemeri pag. 44, hoc mno- do transtulit: Scarabeus ex bovino stercore, rotundi figura (6) Α μοῦσα. Ex Pindari Isthmionic. Od. 2, (7) Οὐ φιλοκερδής. Flor. corrupte οὐ φιλοκερ (9) Του κανθάρου. Porphyrius lib. Περὶ ἀποχῆς
PG 9:41Πάντες οὖν, ὡς ἔπος εἰπεῖν, οἱ θεολογήσαντες βάρβαροί τε καὶ Ἕλληνες τὰς μὲν ἀρχὰς τῶν πραγμάτων ἀπεκρύψαντο, τὴν δὲ ἀλήθειαν αἰνίγμασι καὶ συμβόλοις ἀλληγορίαις τε αὖ καὶ μεταφοραῖς καὶ τοιούτοις τισὶ τρόποις παραδεδώκασιν, ὁποῖα καὶ παρ’ Ἕλλησι τὰ μαντεῖα, καὶ ὅ γε Ἀπόλλων ὁ Πύθιος Λοξίας λέγεται. Ναὶ μὴν καὶ τῶν παρ’ Ἕλλησι σοφῶν καλουμένων τὰ ἀποφθέγματα ὀλίγαις λέξεσι μείζονος πράγματος δήλωσιν ἐμφαίνει, οἷον ἀμέλει τὸ χρόνου φείδου ἤτοι ἐπεὶ ὁ βίος βραχύς, καὶ οὐ δεῖ τὸν χρόνον τοῦτον εἰς μάτην καταναλῶσαι, ἢ κατ’ ἐναντιότητα φείσασθαι τῶν ἀναλωμάτων τῶν ἰδιωτικῶν, ἵνα κἂν πολλὰ ἔτη ζήσῃς, φησί, μὴ ἐπιλείπῃ σοι τὰ ἐπιτήδεια. ὡσαύτως καὶ τὸ γνῶθι σαυτὸν πολλὰ ἐνδείκνυται, καὶ ὅτι θνητὸς εἶ καὶ ὅτι ἄνθρωπος ἐγένου, καὶ ἤδη πρὸς τὰς ἄλλας τοῦ βίου ὑπεροχὰς κατὰ σύγκρισιν ὅτι οὐδενὸς λόγου ὑπάρχεις, ἔνδοξον λέγων ἢ πλούσιον, ἢ τοὐναντίον, ὅτι πλούσιος ὢν καὶ ἔνδοξος οὐ παραμόνῳ σεμνύνῃ πλεονεκτήματι· καὶ εἰς τί γέγονας, γνῶθι, φησί, καὶ τίνος εἰκὼν ὑπάρχεις, τίς τέ σου ἡ οὐσία καὶ τίς ἡ δημιουργία καὶ ἡ πρὸς τὸ θεῖον οἰκείωσις τίς, καὶ τὰ τούτοις ὅμοια.
Η βοείας ὄνθου σχῆμα πλασάμενος, ἀντιπρόσωπος κυλίν- δει (10). Φασὶ δὲ καὶ ἐξάμηνον μὲν ὑπὸ γῆς, θάτερον δὲ τοῦ ἔτους τμῆμα τὸ ζῶον τοῦτο ὑπὲρ τῆς διαιτα- σθαι· σπερμαίνειν τε εἰς τὴν σφαίραν, καὶ γεννᾷν· καὶ θῆλυν κάνθαρον μή γίνεσθαι. Πάντες οὖν (11), ὡς ἔπος εἰπεῖν, οἱ θεολογήσαντες, βάρβαροί τε καὶ Έλληνες, τὰς μὲν ἀρχὰς τῶν πραγμάτων ἀπεκρύ ψαντο, τὴν δὲ ἀλήθειαν αἰνίγμασι καὶ συμβόλοις, αλληγορίαις τε αὖ καὶ μεταφοραῖς, καὶ τοιουτοισί τισι τρόποις παραδεδώκασιν· ὁποῖα καὶ παρ' Ἕλλησι τὰ μαντεία· καὶ ὅ γε Απόλλων ὁ Πύθιος Λοξίας (12) λέγεται. Ναὶ μὴν καὶ τῶν παρ' Έλλησι σοφῶν και λουμένων τὰ ἀποφθέγματα ὀλίγαις λέξεσι μείζονος πράγματος δήλωσιν ἐμφαίνει· οἷον ἀμέλει το, Χρώ του φείδου (15)· ἤτοι ἐπεὶ ὁ βίος βραχὺς, καὶ οὐ δεῖ τὸν χρόνον τοῦτον εἰς μάτην καταναλῶσαι· ἡ κατ' ἐναντιότητα, φείσασθαι τῶν ἀναλωμάτων τῶν Ιδιωτικῶν, ἵνα, κἂν πολλὰ ἔτη ζήσης, φησί, μὴ ἐπι λείπῃ σοι τὰ ἐπιτήδεια. Ὡσαύτως καὶ τὸ, Γνῶθι σαυτὸν (14), πολλὰ ἐνδείκνυται· καὶ ὅτι θνητὸς εἶ, καὶ ὅτι ἄνθρωπος ἐγένου· καὶ ἤδη πρὸς τὰς ἄλλας τοῦ βίου ὑπεροχὰς κατὰ σύγκρισιν, ὅτι οὐδενὸς λόγου υπάρχεις, ἔνδοξον λέγων ἢ πλούσιον· ἢ τοὐναντίον, ὅτι, πλούσιος ὢν καὶ ἔνδοξος, οὐ παρὰ μόνῳ σεμνύνῃ πλεονεκτήματι· καὶ εἰς τί γέγονας γνῶθι, φησί, καὶ τίνος εἰκὼν ὑπάρχεις· τίς τέ σου ἡ οὐσία, καὶ τίς ἡ δημιουργία, καὶ ἡ πρὸς τὸ θεῖον οἰκείωσις τίς, καὶ τὰ τούτοις ὅμοια. Λέγει δὲ καὶ διὰ Ἡσαΐου τοῦ προ φήτου τὸ Πνεῦμα· Δώσω σοι θησαυρούς σκοτει νούς, ἀποκρύψους θησαυροί δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ πλοῦ- τος ἀνεκλειπής (15), ή δυσθήρατός ἐστι σοφία. Αλλά καὶ οἱ παρὰ τούτων τῶν προφητῶν τὴν θεολογίαν δε-. * Ρ. "Α δ' εἶπον περὶ Αἰγυπτίων σοφῶν τε καὶ ἰδιωτῶν, δυνατὸν ἰδεῖν καὶ περὶ Περσῶν· παρ' οἷς εἰσι τελεταί, πρεσβευόμεναι μὲν λογικῶς ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς λογίων, συμβολικῶς δὲ γινόμεναι ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς πολλῶν καὶ ἐπιπολαιοτέρων. Τὸ δ' αὐτὸ καὶ περὶ Σύρων, καὶ περὶ Ἰνδῶν καὶ τῶν ὅσοι μύθους καὶ γράμματα ἔχουσι. Διὰ τὸ φεύγειν τὴν ἀδολεσχίαν μᾶλλον ἢ τὴν ἀσάφειαν. Η. τῷ δὲ Λοξίᾳ; Ὃς θεσπιωδεῖ τρίποδος εκ χρυσηλάτου. Λοξίας, Τῷ δὲ Λεξίᾳ, τῷ Ἀπόλλωνι, ἤτοι τῷ λοξὴν ίαν πέμποντι· λοξὰ γὰρ μαντεύεται ὁ θεός· ἢ τῷ λοξὴν πορείαν ποιουμένῳ ὁ αὐτὸς γάρ ἐστι τῷ ἡλίῳ. Λοξίας ὁ ᾿Απόλλων, ὡς μὲν οἱ Πυθαγορικοί, ἀπὸ τοῦ λοξὴν τὴν ἴαν πέμπειν, τουτέστι τὴν φωνὴν ἢ παρά τὸ λοξῶς ἰέναι τὸν ἥλιον διὰ τοῦ ζωδιακού· καὶ 13- ξίας ὁ λοξὴν κίνησιν κινούμενος· ὁ αὐτὸς γὰρ τῷ ηλίῳ. Καιρο λατρεύειν, Καιρῷ πειθαρχεῖν, Θεῷ ὑπείκειν· πολυτελές ανάλωμα Μηδενὸς ἡμᾶς οὕτως εἶναι ἐνδεεῖς ὡς χρόνου: οὺς ἀνέκλειπτος ἐν τοῖς οὐρανοῖς. STROMATUM LIB. V. A solem vero, scarabæi; quoniam cum rotundam ex ED. POTTER. pilulas vɔlvit adversus; ferunt hunc sex mensibus super lerra immorari, semenque in stercoream pilam emittere, indeque oritur mas scarabæus, nusquam enim scarabæum ſeminam invenire est. Propter hanc ejus naturam Ægyptii scarabæum inter numina co- lunt, scli similem asseverantes, quod spharam vol. vat : et sidera serpentium figuris assimilant, quod tortuosum et obliquum sit eorum iter. p. 11, postquam de Ægyptiis verba fecerat, hæc præterea adjicit : Quod autem de Ægyptiorum sapien- tibus et vulgo dixi, idem liceret etiam de Persis dicere. apud quos sunt mystica sacra, quæ certis rationibus curantur a viris eruditione præcellentibus, a vulgo au- tem quoad externa tantum signa troctantur, nihil sollicito de penitiore cognitione eorum, que per illa significantur. Idem sentiendum de Syris atque Indis, et quotquot alii simul cum fabulis scripturas habent. nit etiam Plutarchus p. 339: SYLBURG. Aristophanes in principio Pluti : ... Apollini autem, qui ex tripode suo aureo Ambigua solet responsa dare quærentibus. PATROL. GR. IX. - - B bubulo stercore effinxit figuram, eam vultu adverso convolvit. Aiunt autem hoc quoque animal, sex quidem mensibus sub terra, alteram vero partem anni vitam degere super terram, et semen in glo- bum emittere, et gignere, et non nasci ſeminam scarabæum. Omnes ergo, ut semel dicam, qui de re- bus divinis tractarunt, tam barbari quam Græci, rerum quidem principia occultaverunt; veritatem autem anigmatibus, signisque ac symbolis, et alle- goriis rursus et metaphoris, et quibusdam talibus tropis modisque tradiderunt : cujusmodi sunt etiam apud Graecos oracula : et Apollo quidem Pythius dicitur id est obliquus. Quin etiam apo- - phthegmata eorum, qui apud Graecos vocantur sa- pientes, paucis dictionibus rei majoris significatio- nem innuunt : cujusmodi certe est illud, Parce tempori; aut quoniam vita est brevis, et non est hoc tempus temere consumendum, aut contra, parcendum privatis sumptibus, ut, etsi, inquit, multos annos vixeris, non desint tibi necessaria. Similiter etiam illud, Nosce leipsum, multa indicat: et quod sis mor- talis et quod bomo natus es, et quod, si fiat collatio aliorum, quæ sunt in vita præstantissima, nulla sit tul habenda ratio, quod te gloria insignem, vel divitem esse jacles; vel contra, quod cum sis dives et glo ria insignis, non de solis commodis, quibus alios superas, to jactare oporteat; et ad quid natus sis, inquit, cognosce, et cujus sis imago, et quænam sit tua essentia, et quod opificium, et quænam cum C Deo conjunctio et affinitas, et quæ sunt his similia. Dicit autem per Isaiam quoque prophetam Spiritus D Ubi vetus interpres hæc adnotat: Etymologici auctor: Conf. noster in Lycophronis Cassandra v. Commentarius. vetus in hunc locum, Gilbertus Cognatus. Centuria 3, Adag. 208. Ciceronis scilicet locuin ex uit De fini- bus bonor, ita legendum, Tempori parcere. Verum- tamen et Erasmus, Cent. 1, Chil. in proverb. Ser - vire scena, affert ex Phocylide celebre illud, Tempori servire; et Lambinus apud Li- ceronem lcgit, Parere tempori, et, Sequi Deum, Græcos, omnes- que libros veteres ail habere, parere, non parcere. P. Victorius putat legendum parcere. Theophrastumi memoriæ proditum est dicere solutum, esse tempus, Stobæo teste. COLLECT. Præceptum hoc Stoicis admodum familiare fuit. Dixit enim Zeno, eorum magister: Nulla re nos lans topere indigere ac tempore; ut refert in Zenone Laer tius lib. vii, segm. 23, et Stobaeus serm. 96. not. -- (10) Κυλίνδει. Scribendum ex Eustathio κυλινδεῖ. (11) Πάντες οὖν. Origenes contra Celsum, lib. 1, (12) Λοξίας. Λοξίας cur sit dictus Apollo, meni- (13) Χρόνου φείδου. Idem censet, quod G. Her- (14) Γνῶθι σαυτόν. Conf. Strom. 1, p. 551, (15) Πλοῦτος ἀνεκλειπής. Luc. x 1, 55 : Θησαν
PG 9:43λέγει δὲ καὶ διὰ Ἡσαί̈ου τοῦ προφήτου τὸ πνεῦμα· δώσω σοι θησαυροὺς σκοτεινοὺς ἀποκρύφους. θησαυροὶ δὲ τοῦ θεοῦ καὶ πλοῦτος ἀνεκλιπὴς ἡ δυσθήρατός ἐστι σοφία. Ἀλλὰ καὶ οἱ παρὰ τούτων τῶν προφητῶν τὴν θεολογίαν δεδιδαγμένοι ποιηταὶ δι’ ὑπονοίας πολλὰ φιλοσοφοῦσι, τὸν Ὀρφέα λέγω, τὸν Λίνον, τὸν Μουσαῖον, τὸν Ὅμηρον καὶ Ἡσίοδον καὶ τοὺς ταύτῃ σοφούς. παραπέτασμα δὲ αὐτοῖς πρὸς τοὺς πολλοὺς ἡ ποιητικὴ ψυχαγωγία· ὄνειροί τε καὶ σύμβολα ἀφανέστερα πάντα τοῖς ἀνθρώποις οὐ φθόνῳ (οὐ γὰρ θέμις ἐμπαθῆ νοεῖν τὸν θεόν), ἀλλ’ ὅπως εἰς τὴν τῶν αἰνιγμάτων ἔννοιαν ἡ ζήτησις παρεισδύουσα ἐπὶ τὴν εὕρεσιν τῆς ἀληθείας ἀναδράμῃ. ταύτῃ τοι Σοφοκλῆς, ὁ τῆς τραγῳδίας ποιητής, φησί που· καὶ τὸν θεὸν τοιοῦτον ἐξεπίσταμαι· σοφοῖς μὲν αἰνικτῆρα θεσφάτων ἀεί, σκαιοῖς δὲ φαῦλον κἀν βραχεῖ διδάσκαλον, τὸ φαῦλον ἐπὶ τοῦ ἁπλοῦ τάσσων. ἄντικρυς γοῦν περὶ πάσης γραφῆς τῆς καθ’ ἡμᾶς ἐν τοῖς ψαλμοῖς γέγραπται ὡς ἐν παραβολῇ εἰρημένης· ἀκούσατε, λαός μου, τὸν νόμον μου, κλίνατε τὸ οὖς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα τοῦ στόματός μου·
ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξομαι προβλήματα ἀπ’ ἀρχῆς. καὶ ὁ γενναῖος ἀπόστολος τὰ ὅμοια ὧδέ πως λέγει· σοφίαν δὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις, σοφίαν δὲ οὐ τοῦ αἰῶνος τούτου οὐδὲ τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου τῶν καταργουμένων· ἀλλὰ λαλοῦμεν θεοῦ σοφίαν ἐν μυστηρίῳ, τὴν ἀποκεκρυμμένην, ἣν προώρισεν ὁ θεὸς πρὸ τῶν αἰώνων εἰς δόξαν ἡμῶν· ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν· εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν. οἱ φιλόσοφοι δὲ οὐκ ἐνηργήθησαν ἐνυβρίσαι τὴν παρουσίαν τοῦ κυρίου· ἀπόκειται τοίνυν τὴν οἴησιν τῶν ἐν Ἰουδαίοις σοφῶν ἐπιρραπίζειν τὸν ἀπόστολον· διὸ καὶ ἐπιφέρει· ἀλλὰ κηρύσσομεν καθὼς γέγραπται, φησίν, ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν καὶ οὖς οὐκ ἤκουσεν καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, ἃ ἡτοίμασεν ὁ θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. ἡμῖν γὰρ ἀπεκάλυψεν ὁ θεὸς διὰ τοῦ πνεύματος· τὸ γὰρ πνεῦμα πάντα ἐρευνᾷ, καὶ τὰ βάθη τοῦ θεοῦ. πνευματικὸν γὰρ καὶ γνωστικὸν οἶδεν τὸν τοῦ ἁγίου πνεύματος μαθητὴν τοῦ ἐκ θεοῦ χορηγουμένου, ὅ ἐστι νοῦς Χριστοῦ. ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος·
PG 9:45μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστιν. αὐτίκα ὁ ἀπόστολος πρὸς ἀντιδιαστολὴν γνωστικῆς τελειότητος τὴν κοινὴν πίστιν πῇ μὲν θεμέλιον λέγει, πῇ δὲ γάλα, γράφων τὸν τρόπον τοῦτον· ἀδελφοί, οὐκ ἠδυνήθην λαλῆσαι ὑμῖν ὡς πνευματικοῖς, ἀλλ’ ὡς σαρκικοῖς, ὡς νηπίοις ἐν Χριστῷ. γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα· οὔπω γὰρ ἐδύνασθε. ἀλλ’ οὐδὲ ἔτι νῦν δύνασθε, ἔτι γὰρ σαρκικοί ἐστε. ὅπου γὰρ ἐν ὑμῖν ζῆλος καὶ ἔρις, οὐχὶ σαρκικοί ἐστε καὶ κατὰ ἄνθρωπον περιπατεῖτε; τὰ αἱρετὰ τοῖς ἁμαρτωλοῖς τῶν ἀνθρώπων, οἱ δὲ τούτων ἀπεσχημένοι τὰ θεῖα φρονοῦσι καὶ βρώματος γνωστικοῦ μεταλαμβάνουσιν. κατὰ τὴν χάριν, φησί, τὴν δοθεῖσάν μοι ὡς σοφὸς ἀρχιτέκτων θεμέλιον τέθεικα, ἄλλος δὲ ἐποικοδομεῖ χρυσίον καὶ ἀργύριον, λίθους τιμίους. ταῦτα γνωστικὰ ἐποικοδομήματα τῇ κρηπῖδι τῆς πίστεως τῆς εἰς Ἰησοῦν Χριστόν, καλάμη δὲ τὰ τῶν αἱρέσεων ἐπαναθήματα καὶ ξύλα καὶ χόρτος. ὁποῖον δὲ ἑκάστου τὸ ἔργον, τὸ πῦρ δοκιμάσει. τὴν γνωστικὴν οἰκοδομὴν κἀν τῇ πρὸς Ῥωμαίους ἐπιστολῇ αἰνισσόμενός φησιν·
ρηγούμενον (23), ὅ ἐστι νοῦς Χριστοῦ. Ψυχικὸς δὲ ἄν θρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος (24)· μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστιν. Αὐτίκα ὁ Ἀπόστολος πρὸς ἀντι- διαστολήν γνωστικής τελειότητος τὴν κοινὴν πίστιν πῆ μὲν θεμέλιον λέγει, πῆ δὲ γάλα, γράφων τὸν τρό- πον τοῦτον· Ἀδελφοί, οὐκ ἠδυνήθην λαλῆσαι ὑμῖν ὡς πνευματικοῖς, ἀλλ' ὡς σαρκικοῖς, ὡς νηπίοις ἐν Χριστῷ· γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα (25) οὔπω γὰρ ἐδύνασθε· ἀλλ' οὐδὲ ἔτι νῦν δύνασθε ἔτι γὰρ σαρκικοί έστε. Ὅπου γὰρ ἐν ὑμῖν ζῆλος καὶ ἔρις, οὐχὶ σαρκικοί έστε, καὶ κατὰ ἄνθρωπον περιπατεῖτε ; Τὰ αἱρετὰ τοῖς ἁμαρτωλοῖς τῶν ἀν- θρώπων· οἱ δὲ τούτων ἀπεσχημένοι τὰ θεῖα φρονοῦσι, καὶ βρώματος γνωστικού μεταλαμβάνουσι. Κατὰ τὴν χάριν (26), φησί, τὴν δοθεῖσάν μοι, ὡς σοφις ἀρχιτέκτων, θεμέλιον τέθεικα· ἄλλος δὲ ἐποικο- δομεί (27) χρυσίον καὶ ἀργύριον (28), λίθους τι μίους. Ταῦτα γνωστικὰ ἐποικοδομήματα τῇ κρηπίδι τῆς πίστεως τῆς εἰς Ἰησοῦν Χριστόν· καλάμη δε τὰ τῶν αἱρέσεων ἐπαναθήματα, καὶ ξύλα καὶ χόρ τος. Ὁποῖον δὲ ἑκάστου τὸ ἔργον, τὸ πῦρ δοκι- μάσει. Την γνωστικὴν οἰκοδομὴν καν τῇ πρὸς Ῥω μαίους Επιστολῇ αινισσόμενός φησιν· Ἐπιποθῶ γὰρ ἰδεῖν ὑμᾶς, ἵνα τι μεταδῶ χάρισμα ὑμῖν πνευματι κιν, εἰς τὸ στηριχθῆναι ὑμᾶς. Ἀποκεκαλυμμένως δὲ οὐχ οἷόν τε ἦν τὰ τοιαῦτα τῶν χαρισμάτων ἐπι στέλλειν. Αὐτίκα τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας πάνυ σφόδρα ( ἐπικεκρυμμένως ήρτηται τὰ Πυθαγόρια σύμβολα (29). Παραινεῖ γοῦν ὁ Σάμιος, Χελιδόνα ἐν οἰκίᾳ (30) μὴ ἔχειν, τουτέστι, λάλον, καὶ ψίθυρον, καὶ πρόγλωσσον ἄνθρωπον, μὴ δυνάμενον στέγειν ὧν ἂν μετάσχῃ, μηδε δέχεσθαι (34). Χελιδών γὰρ καὶ τρυγών, ἀγροῦ * Ρ. 660. τοῦ ἐκ Θεοῦ χορηγουμένου. τοῦ Θεοῦ. ἠδύνασθε· ἀλλ᾽ οὔτε ἔτ καὶ ἔρις, καὶ διχο στασίαι, οὐχ. Εκαστος δὲ βλεπέτω, πῶς ἐποικοδομεῖ· θε- μέλιον γὰρ ἄλλον οὐδεὶς δύναται θεῖναι παρὰ τὸν κείμενον, ὅς ἐστιν Ἰησοῦς ὁ Χριστός. Εἰ δέ τις εποικοδομεῖ. εποικοδομεί, Μάλιστα δὲ οὗτος, ὡς ἔοικε, θαυμασθεὶς, καὶ θαυμάσας τοὺς ἄν δρας, ἀπεμιμήσατο τὸ συμβολικὸν αὐτῶν καὶ μυστη ριώδες, ἀναμίξας αἰνίγμασι τὰ δόγματα· τῶν γὰρ καλουμένων γραμμάτων ιερογλυφικῶν οὐθὲν ἀπολεί πεται τὰ πολλὰ τῶν Πυθαγορικών παραγγελμάτων· οἷόν ἐστι τὸ μὴ ἐσθίειν ἐπὶ δίφρου, μηδ' ἐπὶ χοίνικος καθῆσθαι, μηδὲ φοίνικα φυτεύειν, μηδὲ πῦρ μαχαίρα σκαλεύειν ἐν οἰκίᾳ. Χελιδόνα οἰκίᾳ μὴ δέχον. Όμορο φίους χελιδόνας μὴ ἔχειν. Ψιθυρισμοῦ μὲν γὰρ ἥκιστα χελιδόνι μέτεστι, λαλιᾶς δὲ καὶ πολυφωνίας οὐ μᾶλλον ἢ κίτταις, καὶ πέρδιξι, καὶ ἀλεκτορίσιν. STROMATUM LIB. V. A tia ". Jam vero Apostolus ad distinctionem perte ctionis gnosticæ, communem fidem alicubi quidem dicit fundamentum, alicubi vero lac, scribens hoc modo: Fratres, * non potui loqui vobis tanquam spiritalibus, sed tanquam carnalibus, tanquam infants- bus in Christo; lac vobis potum dedi, non cibum; nondum enim poteratis, sed neque adhuc nunc pole- stis, adhuc enim carnales estis. Ubi enim inter vos est æmulatio et contentio, nonne carnales estis, et se- cundum hominem ambulatis "?Quæ quidem eliguntur ab hominibus peccatoribus. Qui autem ab eis absti- nuerunt, quæ sunt divina cogitant, et gnostici cibi sunt participes. Secundum gratiam, inquit, mili datam, ut sapiens architectus, posui fundamentum ; alius autem superædificat aurum, et argentum, et lapides pretiosos. llac sunt adificia gnostica, qu ponuntur super fundamentum fidei, quæ est in Christo Jesu. Stipula autem sunt, quæ superim- ponunt hereses, et ligna et fenum. Quale autem sit uniuscujusque opus, ignis probabit ". Cognitionis ædificium in Epistola quoque ad Romanos innuens, inquit : Desidero enim videre vos, ut aliquid vobis donum impertiar spiritale, ut vos confirmemini *. Non poterant aperte litteris scribi ejusmodi dona. CAPUT V. De symbolis Pythagoræ. ED. POTTER, ED. PARIS. Rom. 1, 11. Jam vero a barbara philosophia admodum oc- culte dependent symbola Pythagorica. Suadet ita- que Samius ille, Domi non habere hirundinem, boc est, loquacem, et susurronem, et effrenata lingue hominem, qui non potest continere nec capere ea quæ illi fuerint communicata. Hirundo enim et tur- • Cor. 11, tur LOWTH. .Dein, Ibid. tur: Quæ propter repetitum at librariorum negligentla sæpe alias fit, excide. runt; vel forte a Clemente consulto sunt omissa. Ibid. bolis tradendis Ægyptiorum hieroglyphicam doctri- nain imitatus fuisse dicitur. Plutarchus lib. De Iside et Osiride, pag. 354, ed. Paris.: D Pythagoras autem maxime, ut apparet, in admiratione habitus, admiratusque sa- cerdotes istos, imitatus est rationem eorum, res sym- bolis quibusdam et per ambages proponendi, suasque sententias involucris texit. Nam quæ vocantur litte- ræ hieroglyphicæ, his pleraque nil concedunt Pytha- gora præcepta qualia sunt, non edere in curru, non insidere chanici, non plantare palmam, ignem in adi- bus gladio non agitare. sic recitat in Protrept. pag. : Laertius, I. viii, segm. 17, hoc modo : Alii vero aliis id modis efferunt. Plutarchus Symposiac. 1. vult, prob. 7, hoc argumentum tractans, eumdemn, quem Clemens, al- ctorem in manibus habuisse videtur. Interpres. quæ sic explicanda sunt: Hoc est, lo- quacem, et susurronem, et efrenata linguæ homi- nem, qui ea, quorum particeps est, continere nequit, ne domo quidem excipere. Porro hanc symboli hu- jusce interpretationen rejicit Plutarchus, loco jam dicto : Minimum enim, inquit, susurri habet hirundo, nec magis garrula aut voculis est, quam pica, perdiz, gallina. 14. • 1 Cor. III, 1, 2, 3. * Ibid. 10, 12, 13. (23) Τὶν ἐκ Θεοῦ χορηγούμενοr. Melius legere- (24) Τοῦ πνεύματος. 1 Cor. 11: Τοῦ πνεύματος (25) Οὐ βρ. 1 Cor. 111, καὶ οὐ βρῶμα οὔπω γὰρ (96) Χάριν . Χάριν τοῦ Θεοῦ. Ibid. (27) Έποικοδομεί. Apud D. Pauilum hæc sequun- (28) Χρυσίον καὶ ἀργύριον. Χρυσόν, άργυρον. (29) Πυθαγόρια σύμβολα. Pythagoras in gym- (30) Χελιδόνα ἐν οἰκ. Jamblichus hoc symbolumn (31) Τουτέστι... δέχεσθαι. Perperam haec vertit
PG 9:47ἐπιποθῶ γὰρ ἰδεῖν ὑμᾶς, ἵνα τι μεταδῶ χάρισμα ὑμῖν πνευματικὸν εἰς τὸ στηριχθῆναι ὑμᾶς. ἀποκεκαλυμμένως δὲ οὐχ οἷόν τε ἦν τὰ τοιαῦτα τῶν χαρισμάτων ἐπιστέλλειν. Αὐτίκα τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας πάνυ σφόδρα ἐπικεκρυμμένως ἤρτηται τὰ Πυθαγόρεια σύμβολα. Παραινεῖ γοῦν ὁ Σάμιος χελιδόνα ἐν οἰκίᾳ μὴ ἔχειν, τουτέστι λάλον καὶ ψιθυρὸν καὶ πρόγλωσσον ἄνθρωπον, μὴ δυνάμενον στέγειν ὧν ἂν μετάσχῃ, μὴ δέχεσθαι. χελιδὼν γὰρ καὶ τρυγών, ἀγροῦ στρουθία, ἔγνωσαν καιροὺς εἰσόδων αὐτῶν, φησὶν ἡ γραφή, καὶ οὐ χρή ποτε φλυαρίᾳ συνοικεῖν. ναὶ μὴν γογγύζουσα ἡ τρυγὼν μέμψεως καταλαλιὰν ἀχάριστον ἐμφαίνουσα εἰκότως ἐξοικίζεται· ὡς μή μοι τρύζητε παρήμενοι ἄλλοθεν ἄλλος. ἡ χελιδὼν δέ, ἣ τὸν μῦθον αἰνίττεται τὸν Πανδίονος, ἀφοσιοῦσθαι ἀξία [διὰ] τὰ ἐπ’ ἐκείνῃ θρυλούμενα πάθη, ἐξ ὧν τὸν Τηρέα τὰ μὲν παθεῖν, τὰ δὲ καὶ δρᾶσαι παρειλήφαμεν. διώκει δὲ ἄρα καὶ τέττιγας τοὺς μουσικούς, ὅθεν ἀπωθεῖσθαι δίκαιος ὁ διώκτης τοῦ λόγου. ναὶ τὰν Ὄλυμπον καταδερκομέναν σκηπτοῦχον Ἥραν ἔστι μοι πιστὸν ταμιεῖον ἐπὶ γλώσσας, ἡ ποιητική φησιν. ὅ τε Αἰσχύλος· ἀλλ’ ἔστι κἀμοὶ κλεὶς ἐπὶ γλώσσῃ φύλαξ.
φησὶν ἡ Γραφή · καὶ οὐ χρή ποτε φλυαρία συνοικεῖν. Καὶ μὴν γογγύζουσα ή τρυγών, μέμψεως καταλα λιὰν ἀχάριστον ἐμφαίνουσα, εἰκότως ἐξοικίζεται· Α στρουθία, ἔγνωσαν καιροὺς εἰσόδων αὐτῶν (52), Ως (33) μή μοι τρίζητε παρημενοι ἄλλοθεν ἄλλος * χελιδών δὲ (34), ἢ τὸν μῦθον αινίττεται τὸν Πανδίονος, ἀφοσιοῦσθαι ἄξιον τὰ ἐπ' ἐκείνῃ θρυλλού- μενα πάθη· ἐξ ὧν τὸν Τηρέα τὰ μὲν παθεῖν, τὰ δὲ καὶ δρᾶσαι παρειλήφαμεν. Διώκει (35) δὲ ἄρα καὶ τέττιγας τοὺς μουσικούς· ὅθεν ἀπωθεῖσθαι δίκαιος ὁ διώκτης του λόγου. Ναὶ τὰν Ολυμπον καταδερκο μέναν σκαπτοῦχον "Ηραν, ἔστι (36) μοι πιστὸν τα μεῖον ἐπὶ γλώσσας, ἡ ποιητική φησιν· ὅ τε Αἰσχύλος· Αλλ' ἔστι καμοὶ κλεὶς ἐπὶ γλώσση φύλαξ. Πάλιν ὁ Πυθαγόρας· Τῆς χύτρας (37) αρθείσης ἀπὸ τοῦ πυρὸς, τὸν ἐν τῇ σποδῷ τύπον μὴ ἀπολιπεῖν, ἀλλὰ συγχεῖν προσέταττε· καὶ τα ράττειν ἀναστάντας ἐξ εὐνῆς τὰ στρώματα. Οὐ γὰρ τὸν τύπον (58) ἀφανίζειν μόνον δεῖν ᾐνίττετο, ἀλλὰ μηδὲ ὀργῆς ἴχνος ἀπολιπεῖν· ἐπὰν δὲ ἀναζέσασα παύσηται, καθίστασθαι αὐτὴν, καὶ πᾶσαν ἀπαλεί φειν μνησικακίαν. Ήλιος (39) δὲ ὑμῖν τῇ ὀργῇ, φησὶν ἡ Γραφή, μὴ ἐπιδυέτω. Καὶ ὁ εἰπὼν, Οὐκ ἐπιθυμήσεις, πᾶσαν ἀφεῖλεν μνησικακίαν· θυμὸς γὰρ εὑρίσκεται ὁρμὴ ἐπιθυμίας ἡμέρου ψυχῆς, κατ' * Ρ. 661. λιδὼν ἀγροῦ, στρουθία ἐφύλαξαν καιροὺς εἰσό δων ἑαυτῶν. ν. :. Ως μή μοι τρίζητε παρημενοι ἄλλοθεν ἄλλος. Ἔστι δὲ τρύζειν τὸ που λυλογεῖν ἢ πολυφωνεῖν· ἐξ οὗ καὶ τρυγών, ἣν ἡ πα- ροιμία ἐπὶ σκώμματι τῶν πολυλογούντων παραλαμ- βάνει, λαλιστέρους τρυγόνων καλοῦσα. Τρύζει, ἀσήμως λαλεῖ, παρ' δ καὶ ἡ τρυγών, ἐπεὶ ἀσήμως φθέγγεται καὶ γογγυστικῶς. γ. 311. - - έξοι- κίζεται, καὶ ἀφοσιοῦσθαι ἄξιον. Η. 'Αρα οὖν διὰ τὸν μύθον τὸν περὶ τὴν παιδοφονίαν ἀφοσιοῦνται τὰς χελιδόνας, ἄποθεν ἡμᾶς πρὸς ἐκεῖνα τὰ πάθη διαβάλλοντες, ἐξ ὧν τὸν Τηρέα καὶ τὰς γυναῖκας, τὰς μὲν δρᾶσαι, τὰς δὲ παθεῖν ἀθέ- μιτα καὶ σχέτλια λέγουσι ; γάρ ἐστι, καὶ μάλιστα τοὺς τέττιγας, ἱεροὺς καὶ μου σικοὺς ὄντας, ἀποκτίννυσι καὶ σιτεῖται. Ἀῤῥήτων ἐπέων γλώσσης σφρηγὶς ἐπικείσθω. Τὸ συνταράττειν ἀναστάντας ἐξ εὐνῆς τὰ στρώματα, καὶ χύτρας τύπον ἀρθείσης ἐν σποδῷ μὴ ἀπολιπεῖν, ἀλλὰ συγχεῖν. Ε τύπον Τῆς μὲν γὰρ χύτρας τὸν τύπον ἔφη Φιλῖνος ἀφανίζειν αὐτοὺς, διδάσκοντας ὅτι δεῖ μηδὲν ὀργῆς ἐνδῆλον ἀπολιπεῖν ἴχνος, ἀλλ' ὅταν ἀναζέσας παύσηται καὶ καταστῇ, πᾶσαν ἀπηλεῖφθαι μνησι κακίαν. ἐπὶ τῷ παροργισμῷ ὑμῶν. CLEMENTIS ALEXANDRINI tur, passeres agri, noverunt tempora suorum ingres- suum, inquit Scriptura: nec oportet unquam simul habitare cum nugis. Jam vero turtur mur- murans, querelæ ingratam ostendens maledicen- tiam, edibus merito expellitur : Edatis varios mihi ne hinc illincque susurros : hirundo autem, cum innuat fabulam Pandionis, abominanda sunt, quæ propter illam vulgo jactan- tur accidisse: ex quibus Tereum alia quidem esse passum, alia vero X etiam fecisse accepimus. Perse- quitur autem cicadas quoque musicas: unde me- rito expellitur, qui verbum persequitur. Per eam, quæ Olympum despicit, sceptriferam Junonem, est mihi in lingua fideli promptuarium, ait poetica; et Æschylus : B • Jer. VIII, Exod. xx, 17. Mihi quoque în lingua clavis est custodiens. Rursus Pythagoras, Olla ab igne sublata, præcipit non relinquere figuram in cinere, sed eam confundere : et qui surgunt e cubili, conturbare stra- gula. Innuebat enim, non solum esse delendum fastum et superbiam, sed ne iræ quidem esse re- linquendum vestigium. Cum autem ebullire cessa- verit, eam esse componendam, et omnem esse de- lendam injuriæ memoriam. Sot autem vobis ne occi- dat super iracundiam ", inquit Scriptura. Et qui dixit, Non concupisces s, sustulit omnem acceptæ injuriæ recordationem. Ira enim invenitur impulsio * ED. POTTER, ED. PARIS. el canoras interficit, iisque rescitur. Plura hac de re ibidem videre licet. sunt Achillis Ulyssem ac cæteros Græcos ad se missos alloquentis lliad. I, In quem locum Eustathius: Ideo Clemens, cum turturem loquacitatem designare dixisset, hoe utitur verbo. Vide proverbium, Turture loquacior. Suidas: COLLECT. Ex Iliad. I, periodo, e præcedenti membro subaudiendum ut cohærentia sit, Symbolum hoc Pythagoræ cum seq. exponit etiam Plutarchus Sympos. lib. vii, pag. 575. SYLBURG. Sensus est, Turtur, propterea quod murmuret, est domo ejicienda: hirundo autem, quæ Pandio- nis fabulam innuit,eo quod abominari debeamus, quæ propter eam accidisse vulgo dicuntur. Pleniora sunt illa Plutarchi : Numnam ergo ob infantis necem fabulis vulgatam abominantur hirundines, ut nos eminus a tali flagitio deterrerent; quando Te- reum et mulieres impia ista et nefaria partim perpe- trasse, partim sustinuisse aiunt? Clementis verba ob pravam interpunctionem hactenus perperam a mul- tis intellecta fuisse videntur. Carnivora D Eschylo tribuit hune, versum, pariter ac sequen- tem, sicque utrumque vertit: Fidum penu, vel ærarium, lingua. Ei nostra præfert lingua custodem clavem. Deinde addit hunc Luciani similem ver- sum: Arcanum ut celet, claudenda est lingua sigillo. COLLECT. lecto surgentes jussit conturbare stragula; et, olla sublata, ejus vestigia in cinere non relinquere, sed confundere. candescentiam et ebullitionem furentis iræ. Tumo- rem ira dixit Virgilius Æneid. viii, vers. 40: Neu belli terrere minis, tumor omnis et iræ Concessere Deum ..... Sic accepta Clementis verba hunc sensum præbent, quod non modo iræ tumor et ebullitio, sed quodvis ejus vestigium sit delendum. Sed Sylburgius in sua editione exhibuit, quam reliquæ secutæ sunt. Plutarchus : Olle formam aiebat Philinus Pythagoricos dum abolere mandant, docere nullum evidens iræ relinquere vestigium; sed ubi ea deferbuit, animusque consedit, omnem esse memoriam offensarum penitus delendam. 7. » Ephes. iv, 26. (32) Χελιδών κ. τ. λ. Jerem. viui: Τρυγών και χε- C enim est hirundo, et maxime cicadas Musis sacras (33) Ὡς. Homeri locus est lliad. 1, SLB. Verba (54) Ἡ χελιδών δέ. Μox, post Πανδίονος clausa (35) Διώκει. Sic etiam Plutarchus : Σαρκοφάγος (36) Ἔστι. ΙΙ. Junius cent. 4, proverb. 39, (37) Τῆς χύτρ. Plutarchus loco superius dicto : (38) Τύπον. Flor. τύφον, tumorem, nempe ex- (39) "Ηλιος. Ephes. ιν : Ὁ ἥλιος μὴ ἐπιδυέτω
PG 9:49Πάλιν ὁ Πυθαγόρας τῆς χύτρας ἀρθείσης ἀπὸ τοῦ πυρὸς τὸν ἐν τῇ σποδῷ τύπον μὴ ἀπολιπεῖν, ἀλλὰ συγχεῖν προσέταττεν καὶ ταράττειν ἀναστάντας ἐξ εὐνῆς τὰ στρώματα· οὐ γὰρ τὸν τῦφον ἀφανίζειν μόνον δεῖν ᾐνίττετο, ἀλλὰ μηδὲ ὀργῆς ἴχνος ἀπολιπεῖν, ἐπὰν δὲ ἀναζέσασα παύσηται, καθίστασθαι αὐτὴν καὶ πᾶσαν ἀπαλείφειν μνησικακίαν. ἥλιος δὲ ὑμῖν τῇ ὀργῇ, φησὶν ἡ γραφή, μὴ ἐπιδυέτω· καὶ ὁ εἰπὼν οὐκ ἐπιθυμήσεις πᾶσαν ἀφεῖλεν μνησικακίαν· θυμὸς γὰρ εὑρίσκεται ὁρμὴ ἐπιθυμίας ἡμέρου ψυχῆς κατ’ ἐξοχὴν ἀμύνης ἐφετικὸς ἀλόγως. τῷ ὁμοίῳ τρόπῳ καὶ ἡ κοίτη ταράςσεσθαι παραινεῖται, ὡς μήτε ὀνειρωγμοῦ τινος μηδὲ μὴν ὕπνου μεθ’ ἡμέραν, ἀλλὰ μηδὲ τῆς ἐν νυκτὶ ἡδονῆς ἐπιμεμνῆσθαι ἔτι. τάχα δὲ καὶ φαντασίαν τὴν ζοφερὰν συγχεῖν τῷ τῆς ἀληθείας φωτὶ δεῖν ᾐνίσσετο· ὀργίζεσθε καὶ μὴ ἁμαρτάνετε, ὁ Δαβὶδ λέγει, μὴ συγκατατίθεσθαι τῇ φαντασίᾳ μηδὲ τὸ ἔργον ἐπάγειν κυροῦντα τὴν ὀργὴν χρῆναι διδάσκων. Πάλιν ἐπὶ γῆς μὴ πλεῖν Πυθαγόρειόν ἐστι σύμβολον, δηλοῖ δὲ τὰ τέλη καὶ τὰ ὅμοια τῶν μισθωμάτων ταραχώδη καὶ ἄστατα ὄντα παραιτεῖσθαι δεῖν.
ἐξοχὴν ἀμύνης ἐφετικός αλόγως (40). Τῷ ὁμοίῳ τρόπῳ καὶ ἡ κοίτη ταράσσεσθαι παραινεῖται· ὡς μήτε ὀνειρωγμοῦ τινος, μηδὲ μὴν ὕπνου μεθ' ἡμέ- ραν (41), ἀλλὰ μηδὲ τῆς ἐν νυκτὶ ἡδονῆς ἐπιμε- μνῆσθαι ἔτι. Τάχα δὲ καὶ φαντασίαν τὴν ζοφεράν συγχεῖν τῷ τῆς ἀληθείας φωτὶ δεῖν ἡνίσσετο· αργί- ζεσθε, καὶ μὴ ἁμαρτάνετε, ὁ Δαβὶδ λέγει· μή συγ- κατατίθεσθαι τῇ φαντασίᾳ, μηδὲ τὸ ἔργον ἐπάγειν κυροῦντα τὴν ὀργὴν χρῆναι διδάσκων. Πάλιν, Ἐπὶ τῆς μὴ πλεῖν, Πυθαγόριόν ἐστι σύμβολον δηλοῖ δὲ τὰ τέλη καὶ τὰ ὅμοια τῶν μισθωμάτων, ταραχώδη καὶ ἄστατα ὄντα, παραιτεῖσθαι δεῖν. Διὰ τοῦτό τοι ὁ Λόγος τοὺς τελώνας λέγει δυσκόλως (42) σωθήσεσθαι. Πάλιν δ' αὖ, Δακτύλιος (43) μὴ φορεῖν, μηδὲ εἰκό- τας αὐτοῖς ἐγχαράσσειν θεῶν, παρεγγυᾷ ὁ Πυθα γέρας· ὥσπερ Μωϋσῆς πρόπαλαι διαρρήδην ἐνομοθέ- τησε, μηδὲν δεῖν γλυπτὸν, ἢ χωνευτόν, ἢ πλαστὸν, ἢ γραπτὸν ἄγαλμά τε καὶ ἀπεικόνισμα ποιεῖσθαι· ὡς μὴ τοῖς αἰσθητοῖς (44) προσανέχωμεν, ἐπὶ δὲ τὰ νοητὰ μετίωμεν· ἐξευτελίζει γὰρ τὴν τοῦ θείου σεμνότητα ἡ ἐν ἑτοίμῳ τῆς ὄψεως συνήθεια· καὶ τὴν νοητὴν οὐσίαν δι' ύλης σεβάζεσθαι, ἀτιμάζειν ἐστὶν αὐτὴν δι' αἰσθήσεως. Διὸ καὶ τῶν Αἰγυπτίων ἱερέων οἱ σοφώτατοι τὸ τῆς ᾿Αθηνᾶς ἔδος ὕπαιθρον (45) ἀφώρισαν, ὡς Ἑβραῖοι τὸν νεών ἄνευ ἀγάλμα- τος (46) εἰσάμενοι. Εἰσὶ δὲ οἶ, τὸν Θεὸν σέβοντες, Β Σχνι, ; θυμὸς γὰρ εὑρίσκεται ὁρμὴ ἐπι- θυμίας, ἡμέρου ψυχῆς κατ' ἐξοχήν, ἀμύνης ἐφετι κὸς ἀλόγως. θυμόν ἐπιθυμίαν, ἐπιθυμίας Ὑπὸ μὲν οὖν ἐπιθυμίαν ὑπάγεται τὰ τοιαῦτα, ὀργὴ καὶ τὰ είδη αὐτῆς, θυμὸς, καὶ χόλος, καὶ μῆνις, καὶ κότος, καὶ πικρίαι, καὶ τὰ τοιαῦτα. θυμὸν ἄλογον, ἐπιθυμίαν λόγῳ ἀπειθῆ, ἐπιθυμίαν ἄλογον ὄρεξιν όρεξιν ἀπειθῆ λόγῳ· θυμὸν ἡμέρῳ ψυχῇ ὀργὴ ἀρχομένη, ὀργὴ ἐναρχομένη, ὀργήν θυμόν, πολυχρόνιος μνησικακία, πρόσκαιρος. λας είκαζε κοιμήσεως μεθημερινῆς ἀποτροπὴν εἶναι τὸ σύμβολον, ἀναιρομένης έωθεν εὐθὺς τῆς πρὸς τὸν ὕπνον παρασκευής. Δυσκόλως πλούσιος εἰσε- λεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. δακτύλιον στενόν Τὴν ἄρα Πυθαγορικὴν μέτιθι σπουδῇ μεγάλη τὴν ἀφιστᾶσαν ἑαυτὴν διὰ τοῦ νοῦ ἀπὸ σωματικῶν πάντων, καὶ περὶ τὰ νοητὰ καὶ ἄϋλα διὰ τῶν θεω- ρητικῶν μαθημάτων καταγινομένην. Τὸ δὲ, Θεοῦ τύπον μὴ ἐπίγλυφε δακτυλίω, κατὰ τὴν προλεχθεῖσαν ἔν νοιαν προτροπῇ τοιάδε· Φιλοσόφει, καὶ ἀσωμάτους πρὸ παντὸς ἡγοῦ θεοὺς ὑπάρχειν. Διὸς Κονίου ναὸς οὐκ ἔχων δροφον, διέμεινε χωρίς οροφῆς, χιν, ἀξόανοι νηοὶ ἦσαν, STROMATUM LIB. V. A cupiditatis mansuetæ animæ, ultionem citra ratio nem supra modum desiderans. Similiter etiam sua- detur, ut cubile quoque conturbetur, ut nec alicujus turpis insomnii, nec somni quidem interdiu, sed nec alicujus, quæ fuit in nocte, voluptatis memi- nerimus. Forte autem caliginosam quoque phanta- siam significabat oportere luce veritatis confun- dere. Irascimini, et nolile peccare ", inquit David : non assentiri phantasiæ, neque factum inducendo iram ratam facere, oportere docens. Rursus, Super terram non esse navigandum, est symbolum Pytha- goricum. Significat autem, vectigalia, * et similes conductiones, quæ sunt turbulentæ et instabiles, esse recusandas: propterea dicit Logos, publicanes difficiliter * salutem assecuturos. Rursus autem, Non esse gestandos annulos, neque deorum imagines esse eis insculpendas, præcipit Pythagoras; sicut Moyses " multis ante sæculis aperte legem sanxil, nullam oportere sculptilem vel fusilem vel fictam vel pictam imaginem simulacrumve facere; ut sen- silia minime attenderemus, sed ad ea transiremus, quæ percipiuntur intelligentia. Ut Dei enim maje- stas vilis et contempla reddatur, eficit frequens videndi consuetudo : et intelligibilem essentiam co- lere per materiam, est eam per sensum dedecorare. Quocirca Ægyptiorum quoque sacerdotum sapien- * P. ED. POTTER. "Psal. IV, 4; Ephes. IV, 26. "Matth. xix, 23. * Exod. xx, 4; Levit. Deut. 1, 15, seq. • • • explicari possunt : C Ercandescentia est impetus concu- piscentia, quam mansueta lenisque anima præcipue patitur, sine ratione vindictam appetens. Quod dicit esse id ex Stoicorum scriptis pes Litum est, qui iram inter species nume- rabant. Stobaeus in Eclogis ethicis cap. De affectio bus, Stoicorum dogmata describens, ait: Eadem scribit Diogenes Laertius in Zenone. Item Cicero Tusculan. lib. tv : Libidini subjecta sunt ira, excandescentia, odium, inimicitia, discordia, et cætera ejusmodi. Quod Clemens dicit esse id etiam est ex eorumdem pbilosophorum sententia, qui quamli- bet dicebant esse rationi inobedientem, ac proinde vitiosam. Hinc Laertius lib. viii, segm. 113, definit et Stobaeus in Eclogis, et Ci- cero Tuscul. 11: Altera cupiditas, quæ recie vel li bido dici potest, quæ est immoderata appetitio opi- nati magni boni, rationi non obtemperans. Denique, quod præcipue tribuit, inde fortasse est, quod sit ira brevis, et quæ facile se- dari possit. Proinde a Laertio in loco jam dicto dicitur a Stobæo pariter et Andro nico, a Cicerone Tuscul. v : ira nascens, et modo exsistens. Ammonius autem sic distinguit et ut illa sit hic vero tantum Syllas autem putabat hoc sym- bolum dehortari a diurno somno, notarique mane ideo apparatus ad somnum sublationem. D cere, quod Christus dicit Matth. xix, ; Marc. x, 23; Luc. xvi, : stando explicat Plutarchus lib. De educandis liberis p. 12, ed. Paris., ubi tamen non ferendum ait. Alterum de deorum imaginibus ex- plicat Laertius loco superius dicto. Utriusque vero meminit Jamblichus Protreplici p. 150, 151. Conf. C. Rittershusii notæ in Pythagora vitam p. 65. dicto : Magno igitur studio ad hanc Pythagoricam philosophiam accedito, quæ seipsam per mentem ab omnibus corporalibus segregat, et circa ea, quæ mente percipiuntur, et ma- teriæ expertia sunt, per disciplinas contemplativas occupatur. Deinde addit: Hoc vero, «Dei formam annulo ne insculpito, juxta sententiam prædictam hortatione utitur tali : « Philosophare, et ante omnia deos ducito incorporeos esse.» lia nonnulla Græciæ quoque templa fuisse memo- rantur. Jovis pulverei delubrum sine tecto, memoratur a Pausania in Atticis p. 75, edit. Hanov. Branchidarum tem- plum apud Milesius per- mansit absque tecto, ut refert Strabo lib. edit. Paris. ptios templa non habuerint simi- lacra, memorat Lucianus in libro De dea Syria. Idem mos apud Persas veteres obtinuit, ut tradunt Herodotus et Strabo : ut etiam, teste Eusebio. apud Græcos usque ad Cecropis tempora, Nec Ro (40) Θυμός αλόγως. Hæc sic distingui et (41) Ύπνου μεθ' ἡμέραν. Plutarchus : Ὁ δὲ Σύλ (42) Τελώνας 1. δυσκόλως. Videtur id respi (43) Δακτύλιον. Symbolum de annulo non g (44) Μὴ τοῖς αἰσθητοῖς. Jamblichus in loco jam (45) Ἔδος ύπαιθρον. Edes absque tecto. Qua- (46) Ανευ ἀγάλματος. Quod apud veteres Agy-
διὰ τοῦτό τοι ὁ λόγος τοὺς τελώνας λέγει δυσκόλως σωθήσεσθαι. Πάλιν δ’ αὖ δακτύλιον μὴ φορεῖν μηδὲ εἰκόνας αὐτοῖς ἐγχαράςσειν θεῶν παρεγγυᾷ ὁ Πυθαγόρας, ὥσπερ Μωυσῆς πρόπαλαι διαρρήδην ἐνομοθέτησεν μηδὲν δεῖν γλυπτὸν ἢ χωνευτὸν ἢ πλαστὸν ἢ γραπτὸν ἄγαλμά τε καὶ ἀπεικόνισμα ποιεῖσθαι, ὡς μὴ τοῖς αἰσθητοῖς προσανέχωμεν, ἐπὶ δὲ τὰ νοητὰ μετίωμεν· ἐξευτελίζει γὰρ τὴν τοῦ θείου σεμνότητα ἡ ἐν ἑτοίμῳ τῆς ὄψεως συνήθεια, καὶ τὴν νοητὴν οὐσίαν δι’ ὕλης σεβάζεσθαι ἀτιμάζειν ἐστὶν αὐτὴν δι’ αἰσθήσεως. διὸ καὶ τῶν Αἰγυπτίων ἱερέων οἱ σοφώτατοι τὸ τῆς Ἀθηνᾶς ἕδος ὕπαιθρον ἀφώρισαν, ὡς Ἑβραῖοι τὸν νεὼν ἄνευ ἀγάλματος εἱσάμενοι. εἰσὶ δὲ οἳ τὸν θεὸν σέβοντες οὐρανοῦ μίμημα ποιησάμενοι περιέχον τὰ ἄστρα προσκυνοῦσιν. ναὶ μὴν λεγούσης τῆς γραφῆς ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν ἡμετέραν, ἄξιον ἡγοῦμαι καὶ τὴν Εὐρύσου τοῦ Πυθαγορείου παραθέσθαι φωνὴν οὕτως ἔχουσαν, ὃς ἐν τῷ Περὶ τύχας τὸν δημιουργὸν φήσας αὑτῷ χρώμενον παραδείγματι ποιῆσαι τὸν ἄνθρωπον ἐπήγαγεν·
ἐξοχὴν ἀμύνης ἐφετικός αλόγως (40). Τῷ ὁμοίῳ τρόπῳ καὶ ἡ κοίτη ταράσσεσθαι παραινεῖται· ὡς μήτε ὀνειρωγμοῦ τινος, μηδὲ μὴν ὕπνου μεθ' ἡμέ- ραν (41), ἀλλὰ μηδὲ τῆς ἐν νυκτὶ ἡδονῆς ἐπιμε- μνῆσθαι ἔτι. Τάχα δὲ καὶ φαντασίαν τὴν ζοφεράν συγχεῖν τῷ τῆς ἀληθείας φωτὶ δεῖν ἡνίσσετο· αργί- ζεσθε, καὶ μὴ ἁμαρτάνετε, ὁ Δαβὶδ λέγει· μή συγ- κατατίθεσθαι τῇ φαντασίᾳ, μηδὲ τὸ ἔργον ἐπάγειν κυροῦντα τὴν ὀργὴν χρῆναι διδάσκων. Πάλιν, Ἐπὶ τῆς μὴ πλεῖν, Πυθαγόριόν ἐστι σύμβολον δηλοῖ δὲ τὰ τέλη καὶ τὰ ὅμοια τῶν μισθωμάτων, ταραχώδη καὶ ἄστατα ὄντα, παραιτεῖσθαι δεῖν. Διὰ τοῦτό τοι ὁ Λόγος τοὺς τελώνας λέγει δυσκόλως (42) σωθήσεσθαι. Πάλιν δ' αὖ, Δακτύλιος (43) μὴ φορεῖν, μηδὲ εἰκό- τας αὐτοῖς ἐγχαράσσειν θεῶν, παρεγγυᾷ ὁ Πυθα γέρας· ὥσπερ Μωϋσῆς πρόπαλαι διαρρήδην ἐνομοθέ- τησε, μηδὲν δεῖν γλυπτὸν, ἢ χωνευτόν, ἢ πλαστὸν, ἢ γραπτὸν ἄγαλμά τε καὶ ἀπεικόνισμα ποιεῖσθαι· ὡς μὴ τοῖς αἰσθητοῖς (44) προσανέχωμεν, ἐπὶ δὲ τὰ νοητὰ μετίωμεν· ἐξευτελίζει γὰρ τὴν τοῦ θείου σεμνότητα ἡ ἐν ἑτοίμῳ τῆς ὄψεως συνήθεια· καὶ τὴν νοητὴν οὐσίαν δι' ύλης σεβάζεσθαι, ἀτιμάζειν ἐστὶν αὐτὴν δι' αἰσθήσεως. Διὸ καὶ τῶν Αἰγυπτίων ἱερέων οἱ σοφώτατοι τὸ τῆς ᾿Αθηνᾶς ἔδος ὕπαιθρον (45) ἀφώρισαν, ὡς Ἑβραῖοι τὸν νεών ἄνευ ἀγάλμα- τος (46) εἰσάμενοι. Εἰσὶ δὲ οἶ, τὸν Θεὸν σέβοντες, Β Σχνι, ; θυμὸς γὰρ εὑρίσκεται ὁρμὴ ἐπι- θυμίας, ἡμέρου ψυχῆς κατ' ἐξοχήν, ἀμύνης ἐφετι κὸς ἀλόγως. θυμόν ἐπιθυμίαν, ἐπιθυμίας Ὑπὸ μὲν οὖν ἐπιθυμίαν ὑπάγεται τὰ τοιαῦτα, ὀργὴ καὶ τὰ είδη αὐτῆς, θυμὸς, καὶ χόλος, καὶ μῆνις, καὶ κότος, καὶ πικρίαι, καὶ τὰ τοιαῦτα. θυμὸν ἄλογον, ἐπιθυμίαν λόγῳ ἀπειθῆ, ἐπιθυμίαν ἄλογον ὄρεξιν όρεξιν ἀπειθῆ λόγῳ· θυμὸν ἡμέρῳ ψυχῇ ὀργὴ ἀρχομένη, ὀργὴ ἐναρχομένη, ὀργήν θυμόν, πολυχρόνιος μνησικακία, πρόσκαιρος. λας είκαζε κοιμήσεως μεθημερινῆς ἀποτροπὴν εἶναι τὸ σύμβολον, ἀναιρομένης έωθεν εὐθὺς τῆς πρὸς τὸν ὕπνον παρασκευής. Δυσκόλως πλούσιος εἰσε- λεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. δακτύλιον στενόν Τὴν ἄρα Πυθαγορικὴν μέτιθι σπουδῇ μεγάλη τὴν ἀφιστᾶσαν ἑαυτὴν διὰ τοῦ νοῦ ἀπὸ σωματικῶν πάντων, καὶ περὶ τὰ νοητὰ καὶ ἄϋλα διὰ τῶν θεω- ρητικῶν μαθημάτων καταγινομένην. Τὸ δὲ, Θεοῦ τύπον μὴ ἐπίγλυφε δακτυλίω, κατὰ τὴν προλεχθεῖσαν ἔν νοιαν προτροπῇ τοιάδε· Φιλοσόφει, καὶ ἀσωμάτους πρὸ παντὸς ἡγοῦ θεοὺς ὑπάρχειν. Διὸς Κονίου ναὸς οὐκ ἔχων δροφον, διέμεινε χωρίς οροφῆς, χιν, ἀξόανοι νηοὶ ἦσαν, STROMATUM LIB. V. A cupiditatis mansuetæ animæ, ultionem citra ratio nem supra modum desiderans. Similiter etiam sua- detur, ut cubile quoque conturbetur, ut nec alicujus turpis insomnii, nec somni quidem interdiu, sed nec alicujus, quæ fuit in nocte, voluptatis memi- nerimus. Forte autem caliginosam quoque phanta- siam significabat oportere luce veritatis confun- dere. Irascimini, et nolile peccare ", inquit David : non assentiri phantasiæ, neque factum inducendo iram ratam facere, oportere docens. Rursus, Super terram non esse navigandum, est symbolum Pytha- goricum. Significat autem, vectigalia, * et similes conductiones, quæ sunt turbulentæ et instabiles, esse recusandas: propterea dicit Logos, publicanes difficiliter * salutem assecuturos. Rursus autem, Non esse gestandos annulos, neque deorum imagines esse eis insculpendas, præcipit Pythagoras; sicut Moyses " multis ante sæculis aperte legem sanxil, nullam oportere sculptilem vel fusilem vel fictam vel pictam imaginem simulacrumve facere; ut sen- silia minime attenderemus, sed ad ea transiremus, quæ percipiuntur intelligentia. Ut Dei enim maje- stas vilis et contempla reddatur, eficit frequens videndi consuetudo : et intelligibilem essentiam co- lere per materiam, est eam per sensum dedecorare. Quocirca Ægyptiorum quoque sacerdotum sapien- * P. ED. POTTER. "Psal. IV, 4; Ephes. IV, 26. "Matth. xix, 23. * Exod. xx, 4; Levit. Deut. 1, 15, seq. • • • explicari possunt : C Ercandescentia est impetus concu- piscentia, quam mansueta lenisque anima præcipue patitur, sine ratione vindictam appetens. Quod dicit esse id ex Stoicorum scriptis pes Litum est, qui iram inter species nume- rabant. Stobaeus in Eclogis ethicis cap. De affectio bus, Stoicorum dogmata describens, ait: Eadem scribit Diogenes Laertius in Zenone. Item Cicero Tusculan. lib. tv : Libidini subjecta sunt ira, excandescentia, odium, inimicitia, discordia, et cætera ejusmodi. Quod Clemens dicit esse id etiam est ex eorumdem pbilosophorum sententia, qui quamli- bet dicebant esse rationi inobedientem, ac proinde vitiosam. Hinc Laertius lib. viii, segm. 113, definit et Stobaeus in Eclogis, et Ci- cero Tuscul. 11: Altera cupiditas, quæ recie vel li bido dici potest, quæ est immoderata appetitio opi- nati magni boni, rationi non obtemperans. Denique, quod præcipue tribuit, inde fortasse est, quod sit ira brevis, et quæ facile se- dari possit. Proinde a Laertio in loco jam dicto dicitur a Stobæo pariter et Andro nico, a Cicerone Tuscul. v : ira nascens, et modo exsistens. Ammonius autem sic distinguit et ut illa sit hic vero tantum Syllas autem putabat hoc sym- bolum dehortari a diurno somno, notarique mane ideo apparatus ad somnum sublationem. D cere, quod Christus dicit Matth. xix, ; Marc. x, 23; Luc. xvi, : stando explicat Plutarchus lib. De educandis liberis p. 12, ed. Paris., ubi tamen non ferendum ait. Alterum de deorum imaginibus ex- plicat Laertius loco superius dicto. Utriusque vero meminit Jamblichus Protreplici p. 150, 151. Conf. C. Rittershusii notæ in Pythagora vitam p. 65. dicto : Magno igitur studio ad hanc Pythagoricam philosophiam accedito, quæ seipsam per mentem ab omnibus corporalibus segregat, et circa ea, quæ mente percipiuntur, et ma- teriæ expertia sunt, per disciplinas contemplativas occupatur. Deinde addit: Hoc vero, «Dei formam annulo ne insculpito, juxta sententiam prædictam hortatione utitur tali : « Philosophare, et ante omnia deos ducito incorporeos esse.» lia nonnulla Græciæ quoque templa fuisse memo- rantur. Jovis pulverei delubrum sine tecto, memoratur a Pausania in Atticis p. 75, edit. Hanov. Branchidarum tem- plum apud Milesius per- mansit absque tecto, ut refert Strabo lib. edit. Paris. ptios templa non habuerint simi- lacra, memorat Lucianus in libro De dea Syria. Idem mos apud Persas veteres obtinuit, ut tradunt Herodotus et Strabo : ut etiam, teste Eusebio. apud Græcos usque ad Cecropis tempora, Nec Ro (40) Θυμός αλόγως. Hæc sic distingui et (41) Ύπνου μεθ' ἡμέραν. Plutarchus : Ὁ δὲ Σύλ (42) Τελώνας 1. δυσκόλως. Videtur id respi (43) Δακτύλιον. Symbolum de annulo non g (44) Μὴ τοῖς αἰσθητοῖς. Jamblichus in loco jam (45) Ἔδος ύπαιθρον. Edes absque tecto. Qua- (46) Ανευ ἀγάλματος. Quod apud veteres Agy-
PG 9:51τὸ δὲ σκᾶνος τοῖς λοιποῖς ὅμοιον, οἷα γεγονὸς ἐκ τᾶς αὐτᾶς ὕλας, ὑπὸ τεχνίτα δὲ εἰργασμένον λῴστω, ὃς ἐτεχνίτευσεν αὐτὸ ἀρχετύπῳ χρώμενος ἑαυτῷ. καὶ ὅλως ὁ Πυθαγόρας καὶ οἱ ἀπ’ αὐτοῦ σὺν καὶ Πλάτωνι μάλιστα τῶν ἄλλων φιλοσόφων σφόδρα τῷ νομοθέτῃ ὡμίλησαν, ὡς ἔστιν ἐξ αὐτῶν συμβαλέσθαι τῶν δογμάτων. καὶ κατά τινα μαντείας εὔστοχον φήμην οὐκ ἀθεεὶ συνδραμόντες ἔν τισι προφητικαῖς φωναῖς τὴν ἀλήθειαν κατὰ μέρη καὶ εἴδη διαλαβόντες, προσηγορίαις οὐκ ἀφεγγέσιν οὐδὲ ἔξωθεν τῆς τῶν πραγμάτων δηλώσεως πορευομέναις ἐτίμησαν, τῆς περὶ τὴν ἀλήθειαν οἰκειότητος ἔμφασιν εἰληφότες. ὅθεν ἡ μὲν Ἑλληνικὴ φιλοσοφία τῇ ἐκ τῆς θρυαλλίδος ἔοικεν λαμπηδόνι, ἣν ἀνάπτουσιν ἄνθρωποι, παρ’ ἡλίου κλέπτοντες ἐντέχνως τὸ φῶς· κηρυχθέντος δὲ τοῦ λόγου πᾶν ἐκεῖνο τὸ ἅγιον ἐξέλαμψεν φῶς. εἶτα κατὰ μὲν τὰς οἰκίας νύκτωρ χρησιμεύει τὸ κλέμμα, ἡμέρας δὲ καταυγάζεται τὸ πῦρ καὶ πᾶσα ἡ νὺξ ἐκφωτίζεται τῷ τοσούτῳ τοῦ νοητοῦ φωτὸς ἡλίῳ.
PG 9:53Αὐτίκα ἐπιτομὴν τῶν περὶ δικαιοσύνης εἰρημένων Μωυσεῖ ὁ Πυθαγόρας πεποίηται λέγων ζυγὸν μὴ ὑπερβαίνειν, τουτέστι μὴ παρέρχεσθαι τὸ πρὸς τὰς διανομὰς ἴσον, τιμῶντας τὴν δικαιοσύνην, ἣ φίλους ἀεὶ φίλοις πόλεις τε πόλεσι συμμάχους τε συμμάχοις συνδεῖ· τὸ γὰρ ἴσον νόμιμον ἀνθρώποις ἔφυ, τῷ πλέονι δ’ ἀεὶ πολέμιον καθίσταται τοὔλασσον ἐχθρᾶς θ’ ἡμέρας κατάρχεται κατὰ τὴν ποιητικὴν χάριν. διὰ τοῦτο ὁ κύριος ἄρατε τὸν ζυγόν μου· φησίν, ὅτι χρηστός ἐστι καὶ ἀβαρής. καὶ τοῖς περὶ πρωτείων φιλονικοῦσι γνωρίμοις μετὰ ἁπλότητος τὴν ἰσότητα παρεγγυᾷ λέγων ὡς τὰ παιδία αὐτοὺς γενέσθαι δεῖν. ὡσαύτως καὶ ὁ ἀπόστολος μηδένα εἶναι ἐν Χριστῷ δοῦλον ἢ ἐλεύθερον γράφει ἢ Ἕλληνα ἢ Ἰουδαῖον· καινὴ γὰρ ἡ κτίσις ἡ ἐν Χριστῷ ἀφιλόνικος καὶ ἀπλεονέκτητος καὶ ἰσότης δικαία· φθόνος γὰρ ἔξω θείου χοροῦ ἵσταται καὶ ζῆλος καὶ λύπη, ᾗ καὶ οἱ μύσται καρδίαν ἐσθίειν ἀπαγορεύουσιν, μὴ χρῆναί ποτε διδάσκοντες βαρυθυμίαις καὶ ὀδύναις ἐπὶ τοῖς ἀβουλήτως συμβαίνουσι δάκνειν καὶ κατεσθίειν τὴν ψυχήν. ἄθλιος γοῦν ἐκεῖνος, ὅν φησι καὶ Ὅμηρος πλανώμενον μόνον ὃν θυμὸν κατέδειν.
πρὸς τὰς διανομὰς ἴσον, τιμῶντας τὴν δικαιοσύνην, Α ἡ φίλους ἀεὶ φίλοις, Πόλεις τε πόλεσι, συμμάχους τε συμμάχοις (55) Συνδεῖ· τὸ γὰρ ἴσον νόμιμον ἀνθρώποις ἔφυ. Τῷ πλέονι δ' αἰεὶ πολέμιον καθίσταται Τούλασσον, ἐχθρᾶς θ' ἡμέρας κατάρχεται· κατὰ τὴν ποιητικὴν χάριν. Διὰ τοῦτο ὁ Κύριος· "Αρα τε τὸν ζυγόν μου, φησίν· ὅτι χρηστός ἐστι καὶ βαρής (56)· καὶ τοῖς περὶ πρωτείων φιλονεικοῦσι γνωρίμοις μετὰ ἀπλότητος τὴν ἰσότητα παρεγγυά, λέγων, ὡς τὰ παιδία αὐτοὺς γενέσθαι δεῖν. Ὡσ αύτως καὶ ὁ ᾿Απόστολος (57), Μηδένα εἶναι ἐν Χριστῷ δοῦλον ἢ ἐλεύθερον, γράφει, ή "Ελληνα ἡ Ἰουδαῖον καινὴ γὰρ ἡ κτίσις ἡ ἐν Χριστῷ, ἀφιλόνεικος καὶ ἀπλεονέκτητος, καὶ ἰσότης δικαία· φθόνος γὰρ ἔξω θείου χορού Ισταται, καὶ ζῆλος, καὶ λύπη. Η καὶ οἱ μύσται (58) καρδίαν ἐσθίειν (59) ἀπαγορεύουσι· μὴ χρῆναί ποτε διδάσκοντες βαθυ- μίαις καὶ ὀδύναις ἐπὶ τοῖς ἀβουλήτως συμβαίνουσι, δάκνειν καὶ κατεσθίειν τὴν ψυχήν. Αθλιος γοῦν ἐκεῖ. νος (60), δν φησι καὶ Ομηρος πλανώμενον μόνον, δι θυμὸν κατέδειν. Πάλιν αὖ, δύο ὁδοὺς (61) ὑποτιθε μένου τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τῶν ἀποστόλων ὁμοίως τοῖς προφήταις ἅπασι· καὶ τὴν μὲν καλούντων στε- τὴν καὶ τεθλιμμένην, τὴν κατὰ τὰς ἐντολὰς καὶ ἀπα- γορεύσεις περιεσταλμένην· τὴν δὲ ἐναντίαν τὴν εἰς ἀπώλειαν φέρουσαν, πλατεῖαν καὶ εὐρύχωρον, ἀκώ λυτον ἡδοναῖς τε καὶ θυμῷ· καὶ φασκόντων, Μακά- ριος ἀνὴρ, ὃς οὐκ ἐπορεύθη ἐν βουλῇ ἀσεβῶν, καὶ ἐν ὁδῷ ἁμαρτωλῶν οὐκ ἔστη· ὅ τε (62) του Κίου (63) Προδίκου ἐπί τε τῆς ἀρετῆς καὶ τῆς και κίας μῦθος πρόεισιν· καὶ Πυθαγόρας (64) οὐκ ὀκνεῖ * Ρ. χας Ενὶ Ἰουδαῖος, οὐδὲ Ἕλλην· οὐκ ἔνι δοῦλος, οὐ δὲ ἐλεύθερος· οὐκ ἔνι ἄρσεν, καὶ θῆλυ. Ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ οὔτε περιτομή τι ισχύει, οὔτε ἀκροβυστία, ἀλλὰ καινὴ κτίσις. ζήλους, φθόνους, Ότι οἱ τοιαῦτα πράσσοντες βασιλείαν Θεοῦ οὐ κληρο- νομήσουσιν. τες, Μύστης, ὁ τὰ μυστήρια ἐπιστάμενος ἢ διδάσκων. Διὰ δὲ τοῦ Καρδίαν μὴ ἐσθίειν ἐδήλου μὴ τὴν ψυχὴν ἀνίαις καὶ λύπαις κατατή χειν. Μὴ ἐσθίειν καρδίαν· μὴ βλάπτειν τὴν ψυχὴν, ταῖς φροντίσιν αὐτ τὴν κατατρύχοντα. Μὴ λυπεῖν ἑαυτὸν ἀνίαις, δε Αλλ' ὅτε δὴ κἀκεῖνος ἀπήχθετο πᾶσι θεοῖσιν, Ήτοι ὁ καππεδίαν τὸ Ἀλήϊον οἷος ἀλᾶτο, 'Ον θυμὸν κατέδων, πάτον ἀνθρώπων ἀλεείνων. Κείου, λεωφόρους μὴ βαδίζειν, Καὶ Πυθαγόρας οὐκ ὀκνεῖ ἀπαγορεύειν, Τὰς λεωφό ρους ὁδοὺς βαδίζειν προστάττων, μὴ δεῖν ταῖς τῶν πολλῶν ἕπεσθαι γνώμαις. δίζειν ἐκτὸς λεωφόρου, μὴ STROMATUM LIB. V. vero eorum, quæ a Moyse dicta sunt de justitia, compendium fecit Pythagoras, dicens, Stateram non esse transiliendam; hoc est, non prætergredien- dam esse æqualitatem, quæ versatur in distributionibus, bonorando justitiam : .... amicis scilicet Junges amicos, oppida oppidis, manus In prælio ; est jus ipsa quippe aqualilas. Semperque pugnat amplius simul et minus, Offensionum causa quæ primaria est: C ED. POTTER, ED. PARIS. " Matth. x1, 29, 30. Matth. xvi11, 3. * Galat. 111, vi, 15; v, 19, 20, 21. Matth. vii, 13, 14; Luc. XIII, 24. ut habet venustas poetica. Propterea Dominus, Tollite, inquit, jugum meum, quoniam benignum est et leve ; et discipulis de primatu contendentibus, cum simplicitate præcipit æqualitatem, dicens ofor- tere eos fieri puellos ". Similiter etiam Apostolus scribit "r, Nullum esse in Christo servum, vel libe- rum, vel Græcum, vel Judæum. Nova est enim crea- B tura quæ est in Christo, contentione et avaritia va- cua, et justa æqualitas. Stat enim invidia extra chorum divinum, et æmulatio, et tristitia. Qua ra- tione mystæ quoque prohibent vesci corde, docentes non oportere animum mordere et exedere socordia et dolore, propter ea, quæ præter consilium et opi- nionem eveniunt. Miser ergo ille est, quem Home- rus quoque dicit solum errantem suum animum exedere. * Rursus vero, cum duas vias ponat Evan- gelium, et apostoli ", atque omnes prophetæ : et unam quidem vocent arctam et angustam, quæ con- tracta sit in 'præceptis et prohibitionibus; alteram vero contrariam, latam et spatiosam, et in quam vo- luptatibus et iræ liber est aditus ; et dicant, Bealus vir, qui non ambulavit in consilio impiorum, et in via peccatorum non stetit "; hinc et Prodici Cei proficiscitur fabula de virtute et vitio; et Pytha. goras, jubens ingredi via regia, non veretur probi- bere sequi vulgi sententiam, quæ plerumque tenie- Euripides in Pheniss. v. 540. Ibid. vi, 15: Ibid. v, 19, 20, 21, ubi cum inter opera carnis re- censuisset etc., addit : Suidas : superius dicto: Cor non edendum, animum angoribus dolori- busque non excruciandum. Plutarchus: Cor ne edas. Vult animam curis non esse affligendam. angoribus non contristare, inquit Porphyrius. Alio vero modo Jamblichus hoc symbolum exponit. (60)) 'Exɛiroç. Nempe Bellerophon, de quo Ho- merus Hliad. Z, vers. 200, hæc dicit : D so Psal. 1, 1. Sed cum ille invisus factus est omnibus diis, Solus in Aleio campo vagabatur, 28; Suum animum exedens, semitam hominum vitans. cap. 1. seu quo. SYLB. Cei. Erat enim Prodicus ex insula Ceo oriundus. Conf. quæ superius dicta sunt Pædag. lib. 11, c. 10, p. 236, not. exponit Diogenes Laertius pag. 315. Pbilo, pag. 593, e quo Laertii locus cor- rigi potest. H. SYLBURG.Græca sic olim habebant: Sed, mutata interpun- ctione, ita vertere potes ad verbum : Et Pythago- ras non veretur prohibere, ne via regia incedamus, ju- bens, ne vulgi sententiam sequamur. Certe enim hoe loco Pythagoram vult Clemens prohibere, ne regia via ingrediamur, quæ communis est. Tametsi enim apud Laertium in Vita Pythagoræ legimus, Mǹ Ea suspicatur tamen illud delendum Brodæus lib. 11, c. Miscellan., ne- que hæsitandum esse Erasmo, utrum sit Pythago- ræ. Idem censet L. Greg. Gyraldus, profertque loca D. Ambrosii ad Irenæum epist. 6. Nam citu ex populo Judæorum, ut plerique arbitrantur, ge- (55) Συμμάχους τε συμμ. Ξυμμάχους τε ξυμμά- (56) Αβαρής. Matth. xi, ἐλαφρός. (57) Απόστολος. Respicit Galat. 11, 28: Οὐκ (58) Μύσται. Hesychius : Μύσται, μυστήρια ειδό (59) Καρδίαν ἐσθίειν. Diogenes Laertius in loco (61) Δύο όδούς. Conf. Clementinorum lib. vu, (62) "Ο τε. Aptius forte reposuerimus ὅπη, qua, (63) Κίου. Χίου editt. nonnulla. Vera lectio est (64) Καὶ Πυθαγόρας. Pythagore symbolum, Τὰς
PG 9:55Πάλιν αὖ δύο ὁδοὺς ὑποτιθεμένου τοῦ εὐαγγελίου καὶ τῶν ἀποστόλων ὁμοίως τοῖς προφήταις ἅπασι καὶ τὴν μὲν καλούντων στενὴν καὶ τεθλιμμένην τὴν κατὰ τὰς ἐντολὰς καὶ ἀπαγορεύσεις περιεσταλμένην, τὴν δὲ ἐναντίαν τὴν εἰς ἀπώλειαν φέρουσαν πλατεῖαν καὶ εὐρύχωρον, ἀκώλυτον ἡδοναῖς τε καὶ θυμῷ, καὶ φασκόντων μακάριος ἀνήρ, ὃς οὐκ ἐπορεύθη ἐν βουλῇ ἀσεβῶν καὶ ἐν ὁδῷ ἁμαρτωλῶν οὐκ ἔστη, ὅ τε τοῦ Κείου Προδίκου ἐπί τε τῆς Ἀρετῆς καὶ τῆς Κακίας μῦθος πρόεισιν, καὶ Πυθαγόρας οὐκ ὀκνεῖ ἀπαγορεύειν τὰς λεωφόρους ὁδοὺς βαδίζειν, προστάττων μὴ δεῖν ταῖς τῶν πολλῶν ἕπεσθαι γνώμαις ἀκρίτοις καὶ ἀνομολογουμέναις οὔσαις. Ἀριστόκριτος δ’ ἐν τῇ πρώτῃ τῶν πρὸς Ἡρακλεόδωρον ἀντιδοξουμένων μέμνηταί τινος ἐπιστολῆς οὕτως ἐχούσης· Βασιλεὺς Σκυθῶν Ἀτοίας Βυζαντίων δήμῳ. μὴ βλάπτετε προσόδους ἐμάς, ἵνα μὴ ἐμαὶ ἵπποι ὑμέτερον ὕδωρ πίωσι. συμβολικῶς γὰρ ὁ βάρβαρος τὸν μέλλοντα πόλεμον αὐτοῖς ἐπάγεσθαι παρεδήλωσεν. ὁμοίως καὶ Εὐφορίων ὁ ποιητὴς τὸν Νέστορα παράγει λέγοντα· οἱ δ’ οὔπω Σιμόεντος Ἀχαιίδας ἄρσαμεν ἵππους.
ἀπαγορεύειν, Τὰς λεωφόρους ὁδοὺς βαδίζειν, προσ- Β τάττων μὴ δεῖν ταῖς τῶν πολλῶν ἕπεσθαι γνώμαις, ἀκρίτοις καὶ ἀνομολογουμέναις ούσαις. Αριστόκριτος δ' ἐν τῇ πρώτῃ τῶν πρὸς 'Ηρακλεόδωρον ἀντιδοξου μένων μέμνηταί τινος ἐπιστολῆς, οὕτως ἐχούσης Βασιλεὺς Σκυθῶν Ἀτοίας (65) Βυζαντίων δήμῳ· Μὴ βλάπτετε προσόδους ἐμὰς, ἵνα μὴ ἐμαὶ ἵπποι ὑμέτερον ὕδωρ πίωσι. Συμβολικῶς γὰρ ὁ βάρβαρος τὸν μέλλοντα πόλεμον αὐτοῖς ἐπάγεσθαι παρεδήλω σεν. Ομοίως καὶ Εὐφορίων ὁ ποιητὴς τον Νέστορα παράγει λέγοντα· Οἱ δ᾽ οὔπω Σιμόεντος Αχαΐδας ἄρσαμεν ἵππους. Διὰ τοῦτό τοι καὶ Αἰγύπτιοι πρὸ τῶν ἱερῶν τὰς σφίγ γας Ιδρύονται, ὡς αἰνιγματώδους τοῦ περὶ Θεοῦ λό- γου καὶ ἀσαφούς ὄντος· τάχα δὲ καὶ ὅτι φιλεῖν τε δεῖ καὶ φοβεῖσθαι τὸ θεῖον· ἀγαπᾷν μὲν, ὡς προση νὲς καὶ εὐμενὲς τοῖς ὁσίοις, δεδιέναι δὲ, ὡς ἀπα- ραιτήτως δίκαιον τοῖς ἀνοσίοις. Θηρίου γάρ ὁμοῦ καὶ ἀνθρώπου ή σφίγξ αἰνίσσεται τὴν είν κόνα. Μακρὸν δ᾽ ἂν εἴη πάντα ἐπεξιέναι τὰ προφητικά καὶ τὰ νομικά, τὰ δι' αἰνιγμάτων εἰρημένα επιλεγο μένους· σχεδὸν γὰρ ἡ πᾶσα ὧδέ πως θεσπίζεται Γραφή. Απόχρη δ', οἶμαι, τῷ γε νοῦν κεκτημένῳ εἰς ἔνδειξιν τοῦ προκειμένου ὀλίγα τινὰ ἐκτεθέντα παραδείγματα. Αὐτίκα ὁμολογεῖ τὴν ἐπίκρυψιν ἡ περὶ τὸν νεὼν τὸν παλαιὸν τῶν ἑπτὰ περιβόλων πρός τι ἀναφορὰ, παρ' Ἑβραίοις ἱστορουμένη· ἥ τε κατὰ τὸν ποδήρη (66) διασκευὴ διὰ ποικίλων τῶν πρὸς τὰ φαινόμενα συμβόλων τὴν ἀπ᾿ οὐρανοῦ μέχρι τῆς αἰνισσομένη συνθήκην· τό τε κάλυμμα καὶ παραπέ τασμα υακίνθῳ καὶ πορφύρα, κόκκῳ τε καὶ βύσσῳ πεποίκιλτο. Ηνίττετο δ' ἄρα, ὡς ἡ τῶν στοιχείων (67) φύσις ἐπέχει τὴν ἀποκάλυψιν τοῦ Θεοῦ· ἐξ ὕδατος μὲν γὰρ ἡ πορφύρα, βύσσος δὲ ἐκ γῆς· ὑάκινθός (68) * Ρ. φεύγειν τὰς λεωφόρους. Αχαΐδας ἵππους, Τὰς λεωφόρους ὁδοὺς ἐκκλίνων, διὰ τῶν ἀτραπῶν βάδιζε. Λεωφόρους ὁδοὺς μὴ στείχειν, ἀντὶ τοῦ, γνώμῃ πολλῶν μὴ ἀκολου- θεῖν. Περὶ τοῦ πάντα σπουδαῖον εἶναι ἐλεύθερον Ἡ δ' ἐστὶν ἡ τῆς ἱερᾶς ἐσθῆ τος κατασκευή μίμημα τοῦ παντός, θαυμάσιον ἔργον ὀφθῆναι, καὶ νοηθῆναι. Οὗτος ὁ χιτών σύμπας ἐστὶν ὑακίνθινος, αέρος έκμα γεῖον· φύσει γὰρ ὁ ἀὴρ μέλας. Τὰς αὐλαίας ἐκ τοιούτων συνύφηνεν, ἃ τῶν τεσσάρων στοιχείων σύμβολά ἐστιν· ἐκ γὰρ βύσ σου, καὶ ὑακίνθου, καὶ πορφύρας, καὶ κυκκίνου δη μιουργοῦνται, τεσσάρων, ὡς ἔφην, ἀριθμῶν. Σύμβο λον δὲ γῆς μὲν, ἡ βύσσος· φύεται γὰρ ἐκ ταύτης· ἀέρος δὲ ὑάκινθος· μέλας γὰρ οὗτος φύσει· ὕδατος δὲ ἡ πορφύρα· τὸ γὰρ τῆς βαφῆς αἴτιον ἐκ θαλάττης, ἡ όμωνυμοῦσα κογχύλη· πυρὸς δὲ τὸ κόκκινον· CLEMENTIS ALEXANDRINI raria est et absona. Aristocritus autem, in primo A libro eorum quæ statuit contra Heracleodorum, me- minit cujusdam epistolæ, quæ sic habet: Rex Scytharum Atœas populo Byzantino : Nolite afferre detrimentum meis vectigalibus, ne mei equi aquam vestram bibant. Symbolice enim bellum, quod eis erat illaturus, significavit barbarus. Similiter Eu- phorion quoque poeta inducit dicentem Nesto- rem : Nondum fluvio Simoente caballos irrigavimus. Et ideo Ægyptii ante templa ponunt sphingas, quia doctrina, quæ de Deo est, ænigmatica est et obscura : forte autem quod Deum oporteat amare et tinere : amare quidem, ut sanctis benignum et propitium ; timere autem, ut qui sit impiis justus inexorabiliter. Feræ enim simul et hominis imagi- nem sphinx significat. CAPUT VI. Mysticam tabernaculi Judaici ejusque apparatus significationem exponit. Longum autem fuerit omnia persequi prophe- tica et legalia, ea afferendo quæ dicta sunt per æni- gmata; fere enim universa hoc modo oracula sua effert divina Scriptura. Ei autem, qui est sanæ men- tis, ad ostendendum id, quod est propositum,sufi- ciunt, ut existimo, pauca quædam exempla exposita. lta, exempli gratia ", ostendit occultationem hanc, quæ in veteri templo narratur septem ambi- C tuum, quæ ad aliquid spectabat, apud Hebræos re- latio; et quaeratin talari, per varia symbola appara- tus, quæ referuntur ad apparentias, significans compositionem, quæ a cœlo ad terram usque per- tingit. Et operimentum et velum hyacintho et pur- pura et cocco et bysso erat variatum. Significabat autem, quod natura elementorum obtinet Dei re- ED. POTTER, ED. PARIS. * Exod. xxv, XXVI, XXVII, XXV]{}, XXIX. nus duxerit, ex ejus disciplina derivavit etiam ma- gisterii præcepta. Legerat Moysi divino præceptum praculo: Solve calceamentum pedum tuorum: id etiam præceptum Jesu Nave, videlicet ut detritæ et popularis viæ ponerent pulverem, qui viam Do- mini ambulare desiderarent. D. Hieronymus Apol. in Ruf.: Per viam publicam ne ambules, id est, ne D multorum sequaris errores. Sed et Origenes eodem fere sensu exponit evangelicum illud, spatiosam et latam viam declinandam. Sic vero Olympiodorus enuntiat Euphorionem citat Athenæus lib. De Isthmiis, et Stobæus in Philoctete, sed in versu quem citat Clemens, erat equas Achaicas. COLLECT.-Jamblichus in Protreptico : Publicas vias devilans, per semitas incede. Athenæus lib. 1x : Publicas vias non ingredi : hoc est, vulgi sen- tentiam non sequi. Consentiunt Philo Judæus in principio libr. Alianus Variæ hist. lib. iv, c. 17; Por- phyrius, De vita Pythagora, etc. purg. in Indice Latino. rum amictum : quo putabant totum mundum, ejus- que præcipuas partes significari. Philo Judæus lib. De monarchia, p. 824: Hoc cultu pontifex utitur, totum mundum referens ornatu mirando, cum oculis, tum etiam menti. Quod quo se modo baberet, latius exponit lib. De somniis p. 597, et lib. De vita Moysi's pag. 671. Ηac Pontificis tunica tota est hyacinthina, ad exprimendam aeris naturam. Nam aer natura nigricat. Idem lib. De congressu qua- rendæ erud. gr. p. de Tabernaculi aulæis agens, hæc dicit : (65) Ατοίας. Η. ms. 'Αντέας, alibi areas. Syl- (66) Ποδήρη. Intelligit talarem pontificis Jude- (67) Στοιχείων. Philo, p. 299. H. SYLBURG. (68) Υάκινθος.Philo lib. ut De vita Μoysis, p. 671 :
Διὰ τοῦτό τοι καὶ Αἰγύπτιοι πρὸ τῶν ἱερῶν τὰς σφίγγας ἱδρύονται, ὡς αἰνιγματώδους τοῦ περὶ θεοῦ λόγου καὶ ἀσαφοῦς ὄντος, τάχα δὲ καὶ ὅτι φιλεῖν τε δεῖν καὶ φοβεῖσθαι τὸ θεῖον, ἀγαπᾶν μὲν ὡς προσηνὲς καὶ εὐμενὲς τοῖς ὁσίοις, δεδιέναι δὲ ὡς ἀπαραιτήτως δίκαιον τοῖς ἀνοσίοις. θηρίου γὰρ ὁμοῦ καὶ ἀνθρώπου ἡ σφὶγξ αἰνίσσεται τὴν εἰκόνα. Μακρὸν δ’ ἂν εἴη πάντα ἐπεξιέναι τὰ προφητικὰ καὶ τὰ νομικὰ τὰ δι’ αἰνιγμάτων εἰρημένα ἐπιλεγομένους. σχεδὸν γὰρ ἡ πᾶσα ὧδέ πως θεσπίζεται γραφή. ἀπόχρη δ’, οἶμαι, τῷ γε νοῦν κεκτημένῳ εἰς ἔνδειξιν τοῦ προκειμένου ὀλίγα τινὰ ἐκτεθέντα παραδείγματα. αὐτίκα ὁμολογεῖ τὴν ἐπίκρυψιν ἡ περὶ τὸν νεὼν τὸν παλαιὸν τῶν ἑπτὰ περιβόλων πρός τι ἀναφορὰ παρ’ Ἑβραίοις ἱστορουμένη ἥ τε κατὰ τὸν ποδήρη διασκευή, διὰ ποικίλων τῶν πρὸς τὰ φαινόμενα συμβόλων τὴν ἀπ’ οὐρανοῦ μέχρι γῆς αἰνισσομένη συνθήκην. τό τε κάλυμμα καὶ παραπέτασμα ὑακίνθῳ καὶ πορφύρᾳ κόκκῳ τε καὶ βύσσῳ πεποίκιλτο, ᾐνίττετο δ’ ἄρα, ὡς ἡ τῶν στοιχείων φύσις περιέχει, τὴν ἀποκάλυψιν τοῦ θεοῦ· ἐξ ὕδατος μὲν γὰρ ἡ πορφύρα, βύσσος δὲ ἐκ γῆς, ὑάκινθός τε ὡμοίωται ἀέρι ζοφώδης ὤν, ὥσπερ ὁ κόκκος τῷ πυρί.
ἀπαγορεύειν, Τὰς λεωφόρους ὁδοὺς βαδίζειν, προσ- Β τάττων μὴ δεῖν ταῖς τῶν πολλῶν ἕπεσθαι γνώμαις, ἀκρίτοις καὶ ἀνομολογουμέναις ούσαις. Αριστόκριτος δ' ἐν τῇ πρώτῃ τῶν πρὸς 'Ηρακλεόδωρον ἀντιδοξου μένων μέμνηταί τινος ἐπιστολῆς, οὕτως ἐχούσης Βασιλεὺς Σκυθῶν Ἀτοίας (65) Βυζαντίων δήμῳ· Μὴ βλάπτετε προσόδους ἐμὰς, ἵνα μὴ ἐμαὶ ἵπποι ὑμέτερον ὕδωρ πίωσι. Συμβολικῶς γὰρ ὁ βάρβαρος τὸν μέλλοντα πόλεμον αὐτοῖς ἐπάγεσθαι παρεδήλω σεν. Ομοίως καὶ Εὐφορίων ὁ ποιητὴς τον Νέστορα παράγει λέγοντα· Οἱ δ᾽ οὔπω Σιμόεντος Αχαΐδας ἄρσαμεν ἵππους. Διὰ τοῦτό τοι καὶ Αἰγύπτιοι πρὸ τῶν ἱερῶν τὰς σφίγ γας Ιδρύονται, ὡς αἰνιγματώδους τοῦ περὶ Θεοῦ λό- γου καὶ ἀσαφούς ὄντος· τάχα δὲ καὶ ὅτι φιλεῖν τε δεῖ καὶ φοβεῖσθαι τὸ θεῖον· ἀγαπᾷν μὲν, ὡς προση νὲς καὶ εὐμενὲς τοῖς ὁσίοις, δεδιέναι δὲ, ὡς ἀπα- ραιτήτως δίκαιον τοῖς ἀνοσίοις. Θηρίου γάρ ὁμοῦ καὶ ἀνθρώπου ή σφίγξ αἰνίσσεται τὴν είν κόνα. Μακρὸν δ᾽ ἂν εἴη πάντα ἐπεξιέναι τὰ προφητικά καὶ τὰ νομικά, τὰ δι' αἰνιγμάτων εἰρημένα επιλεγο μένους· σχεδὸν γὰρ ἡ πᾶσα ὧδέ πως θεσπίζεται Γραφή. Απόχρη δ', οἶμαι, τῷ γε νοῦν κεκτημένῳ εἰς ἔνδειξιν τοῦ προκειμένου ὀλίγα τινὰ ἐκτεθέντα παραδείγματα. Αὐτίκα ὁμολογεῖ τὴν ἐπίκρυψιν ἡ περὶ τὸν νεὼν τὸν παλαιὸν τῶν ἑπτὰ περιβόλων πρός τι ἀναφορὰ, παρ' Ἑβραίοις ἱστορουμένη· ἥ τε κατὰ τὸν ποδήρη (66) διασκευὴ διὰ ποικίλων τῶν πρὸς τὰ φαινόμενα συμβόλων τὴν ἀπ᾿ οὐρανοῦ μέχρι τῆς αἰνισσομένη συνθήκην· τό τε κάλυμμα καὶ παραπέ τασμα υακίνθῳ καὶ πορφύρα, κόκκῳ τε καὶ βύσσῳ πεποίκιλτο. Ηνίττετο δ' ἄρα, ὡς ἡ τῶν στοιχείων (67) φύσις ἐπέχει τὴν ἀποκάλυψιν τοῦ Θεοῦ· ἐξ ὕδατος μὲν γὰρ ἡ πορφύρα, βύσσος δὲ ἐκ γῆς· ὑάκινθός (68) * Ρ. φεύγειν τὰς λεωφόρους. Αχαΐδας ἵππους, Τὰς λεωφόρους ὁδοὺς ἐκκλίνων, διὰ τῶν ἀτραπῶν βάδιζε. Λεωφόρους ὁδοὺς μὴ στείχειν, ἀντὶ τοῦ, γνώμῃ πολλῶν μὴ ἀκολου- θεῖν. Περὶ τοῦ πάντα σπουδαῖον εἶναι ἐλεύθερον Ἡ δ' ἐστὶν ἡ τῆς ἱερᾶς ἐσθῆ τος κατασκευή μίμημα τοῦ παντός, θαυμάσιον ἔργον ὀφθῆναι, καὶ νοηθῆναι. Οὗτος ὁ χιτών σύμπας ἐστὶν ὑακίνθινος, αέρος έκμα γεῖον· φύσει γὰρ ὁ ἀὴρ μέλας. Τὰς αὐλαίας ἐκ τοιούτων συνύφηνεν, ἃ τῶν τεσσάρων στοιχείων σύμβολά ἐστιν· ἐκ γὰρ βύσ σου, καὶ ὑακίνθου, καὶ πορφύρας, καὶ κυκκίνου δη μιουργοῦνται, τεσσάρων, ὡς ἔφην, ἀριθμῶν. Σύμβο λον δὲ γῆς μὲν, ἡ βύσσος· φύεται γὰρ ἐκ ταύτης· ἀέρος δὲ ὑάκινθος· μέλας γὰρ οὗτος φύσει· ὕδατος δὲ ἡ πορφύρα· τὸ γὰρ τῆς βαφῆς αἴτιον ἐκ θαλάττης, ἡ όμωνυμοῦσα κογχύλη· πυρὸς δὲ τὸ κόκκινον· CLEMENTIS ALEXANDRINI raria est et absona. Aristocritus autem, in primo A libro eorum quæ statuit contra Heracleodorum, me- minit cujusdam epistolæ, quæ sic habet: Rex Scytharum Atœas populo Byzantino : Nolite afferre detrimentum meis vectigalibus, ne mei equi aquam vestram bibant. Symbolice enim bellum, quod eis erat illaturus, significavit barbarus. Similiter Eu- phorion quoque poeta inducit dicentem Nesto- rem : Nondum fluvio Simoente caballos irrigavimus. Et ideo Ægyptii ante templa ponunt sphingas, quia doctrina, quæ de Deo est, ænigmatica est et obscura : forte autem quod Deum oporteat amare et tinere : amare quidem, ut sanctis benignum et propitium ; timere autem, ut qui sit impiis justus inexorabiliter. Feræ enim simul et hominis imagi- nem sphinx significat. CAPUT VI. Mysticam tabernaculi Judaici ejusque apparatus significationem exponit. Longum autem fuerit omnia persequi prophe- tica et legalia, ea afferendo quæ dicta sunt per æni- gmata; fere enim universa hoc modo oracula sua effert divina Scriptura. Ei autem, qui est sanæ men- tis, ad ostendendum id, quod est propositum,sufi- ciunt, ut existimo, pauca quædam exempla exposita. lta, exempli gratia ", ostendit occultationem hanc, quæ in veteri templo narratur septem ambi- C tuum, quæ ad aliquid spectabat, apud Hebræos re- latio; et quaeratin talari, per varia symbola appara- tus, quæ referuntur ad apparentias, significans compositionem, quæ a cœlo ad terram usque per- tingit. Et operimentum et velum hyacintho et pur- pura et cocco et bysso erat variatum. Significabat autem, quod natura elementorum obtinet Dei re- ED. POTTER, ED. PARIS. * Exod. xxv, XXVI, XXVII, XXV]{}, XXIX. nus duxerit, ex ejus disciplina derivavit etiam ma- gisterii præcepta. Legerat Moysi divino præceptum praculo: Solve calceamentum pedum tuorum: id etiam præceptum Jesu Nave, videlicet ut detritæ et popularis viæ ponerent pulverem, qui viam Do- mini ambulare desiderarent. D. Hieronymus Apol. in Ruf.: Per viam publicam ne ambules, id est, ne D multorum sequaris errores. Sed et Origenes eodem fere sensu exponit evangelicum illud, spatiosam et latam viam declinandam. Sic vero Olympiodorus enuntiat Euphorionem citat Athenæus lib. De Isthmiis, et Stobæus in Philoctete, sed in versu quem citat Clemens, erat equas Achaicas. COLLECT.-Jamblichus in Protreptico : Publicas vias devilans, per semitas incede. Athenæus lib. 1x : Publicas vias non ingredi : hoc est, vulgi sen- tentiam non sequi. Consentiunt Philo Judæus in principio libr. Alianus Variæ hist. lib. iv, c. 17; Por- phyrius, De vita Pythagora, etc. purg. in Indice Latino. rum amictum : quo putabant totum mundum, ejus- que præcipuas partes significari. Philo Judæus lib. De monarchia, p. 824: Hoc cultu pontifex utitur, totum mundum referens ornatu mirando, cum oculis, tum etiam menti. Quod quo se modo baberet, latius exponit lib. De somniis p. 597, et lib. De vita Moysi's pag. 671. Ηac Pontificis tunica tota est hyacinthina, ad exprimendam aeris naturam. Nam aer natura nigricat. Idem lib. De congressu qua- rendæ erud. gr. p. de Tabernaculi aulæis agens, hæc dicit : (65) Ατοίας. Η. ms. 'Αντέας, alibi areas. Syl- (66) Ποδήρη. Intelligit talarem pontificis Jude- (67) Στοιχείων. Philo, p. 299. H. SYLBURG. (68) Υάκινθος.Philo lib. ut De vita Μoysis, p. 671 :
PG 9:57ἀνὰ μέσον δὲ τοῦ καλύμματος καὶ τοῦ παραπετάσματος, ἔνθα τοῖς ἱερεῦσιν ἐξῆν εἰσιέναι, θυμιατήριον [τε] ἔκειτο σύμβολον τῆς ἐν μέσῳ τῷ κόσμῳ τῷδε κειμένης γῆς, ἐξ ἧς αἱ ἀναθυμιάσεις. μέσος δὲ καὶ ὁ τόπος ἐκεῖνος τοῦ τε ἐντὸς τοῦ καταπετάσματος, ἔνθα μόνῳ τῷ ἀρχιερεῖ ἐπετέτραπτο ῥηταῖς εἰσιέναι ἡμέραις, καὶ τῆς ἔξωθεν περικειμένης αὐλαίας τῆς πᾶσιν ἀνειμένης Ἑβραίοις· διὸ μεσαίτατον οὐρανοῦ φασι καὶ γῆς· ἄλλοι δὲ κόσμου τοῦ νοητοῦ καὶ τοῦ αἰσθητοῦ λέγουσιν εἶναι σύμβολον. τὸ μὲν οὖν κάλυμμα κώλυμα λαϊκῆς ἀπιστίας ἐπίπροσθε τῶν πέντε τετάνυστο κιόνων, εἶργον τοὺς ἐν τῷ περιβόλῳ. ταύτῃ τοι μυστικώτατα πέντε ἄρτοι πρὸς τοῦ σωτῆρος κατακλῶνται καὶ πληθύνουσι τῷ ὄχλῳ τῶν ἀκροωμένων. πολὺς γὰρ ὁ τοῖς αἰσθητοῖς ὡς μόνοις οὖσι προσανέχων. ἄθρει δὴ περισκοπῶν, φησὶν ὁ Πλάτων, μή τις τῶν ἀμυήτων ἐπακούῃ. εἰσὶ δὲ οὗτοι οἱ οὐδὲν ἄλλο οἰόμενοι εἶναι ἢ οὗ ἂν ἀπρὶξ τοῖν χειροῖν λαβέσθαι δύναιντο, πράξεις δὲ καὶ γενέσεις καὶ πᾶν τὸ ἀόρατον οὐκ ἀποδεχόμενοι ὡς ἐν οὐσίας μέρει· τοιοῦτοι γὰρ οἱ τῇ πεντάδι τῶν αἰσθήσεων προσανέχοντες μόνῃ. ἄβατον δὲ ἀκοαῖς καὶ τοῖς ὁμογενέσιν ἡ νόησις τοῦ θεοῦ.
τε ώμοίωται ἀέρι, ζοφώδης ων, ὥσπερ ὁ κόκκος τῷ πυρί. Ανὰ μέσον δὲ τοῦ καλύμματος καὶ τοῦ παρα πετάσματος, ἔνθα τοῖς ἱερεῦσιν ἐξῆν εἰσιέναι, θυ μιατήριόν τε ἔκειτο, σύμβολον τῆς ἐν μέσῳ τῷ κόσμῳ τῷδε κειμένης γῆς· ἐξ ἧς αἱ ἀναθυμιάσεις. Μέσος (69) δὲ καὶ ὁ τόπος ἐκεῖνος τοῦ τε ἐντὸς τοῦ καταπετάσμα- τος, ἔνθα μόνῳ τῷ ἀρχιερεῖ ἐπετέτραπτο ῥηταῖς εἰσ ιέναι ἡμέραις, καὶ τῆς ἔξωθεν περικειμένης αυλαίας τῆς πᾶσιν ἀνειμένης Εβραίοις τὸ μεσαίτατον οὐρα- τοῦ φασι καὶ γῆς· ἄλλοι δὲ κόσμου τοῦ νοητοῦ καὶ τοῦ αἰσθητοῦ λέγουσιν εἶναι σύμβολον. Τὸ μὲν οὖν κάλυμμα, κώλυμα λαϊκῆς ἀπιστίας (70), ἐπίπροσθε τῶν πέντε τετάνυστο κιόνων, είργον τοὺς ἐν τῷ περ ριβόλῳ. Ταύτῃ τοι μυστικώτατα πέντε ἄρτοι πρὸς τοῦ Σωτῆρος κατακλώνται καὶ πληθύνουσι τῷ ὄχλῳ τῶν ἀκροωμένων. Πολὺς γὰρ ὁ τοῖς αἰσθητοῖς ὡς μόνοις οὖσι προσανέχων. Αθρει (71) δὴ περισκοπών, φη- σὶν ὁ Πλάτων, μή τις τῶν ἀμυήτων ἐπακούει (72). Εἰσὶ δὲ οὗτοι οἱ ἄλλο οὐδὲν οιόμενοι εἶναι, ἢ οὗ ἂν ἀπρὶξ ταῖν χειροῖν λαβέσθαι δύναιντο· πρά- ξεις δὲ καὶ γενέσεις καὶ πᾶν τὸ ἀόρατον οὐκ ἀποδεχόμενοι, ὡς ἐν οὐσίας μέρει· τοιοῦτοι γὰρ οἱ τῇ πεντάδι τῶν αἰσθήσεων προσανέχοντες μόνῃ. Αβατον δὲ ἀκοαῖς καὶ τοῖς ὁμογενέσιν ή νόησις τοῦ Θεοῦ. Ἐντεῦθεν πρόσωπον (73) εἴρηται τοῦ Πατρός ὁ Υἱός, αἰσθήσεων πεντάδι, σαρκοφόρος γενόμενος δ Λόγος ὁ τοῦ πατρῴου μηνυτής ἰδιώματος. Εἰ δὲ ζωμεν πνεύματι, πνεύματι καὶ στοιχῶμεν. Διὰ πίστεως περιπατοῦμεν, οὐ διὰ εἴδους, ὁ καλὸς Απόστολος λέγε:. Ενδον μὲν οὖν τοῦ καλύμματος Ιερατική κέκρυπται διακονία, καὶ τοὺς ἐν αὐτῇ που νουμένους πολὺ τῶν ἔξω εἴργει. Πάλιν τὸ παραπέ- τασμα τῆς εἰς τὰ ῾Αγια τῶν ἁγίων παρόδου : κίονες τέτταρες αὐτόθι, ἁγίας μήνυμα τετράδος διαθη- κῶν (74) παλαιών. Ατὰρ καὶ τὸ τετραγραμμον (75) Ρ. ἐμφερέστατον γὰρ φλογί. Τὴν δὲ αἰτίαν, ἧς ἕνεκα τοὺς πέντε τοῖς πεντήκοντα συγκατατάττων, καὶ χωρὶς αὐτῶν τίθημι, δηλώσε· ἡ πεντὰς αἰσθήσεων ἀριθμός ἐστιν· αἴσθησις δὲ ἐν ἀνθρώπῳ, τῇ μὲν νεύει πρὸς τὰ ἐκτὸς, πῇ δὲ ἀνακάμπτει πρὸς τὸν νοῦν, ὑπηρέτις οὖσα φύσεως νόμοις αὐτοῦ. Διὸ καὶ τὴν μετ θόριον χώραν ἀπένειμε τοῖς πέντε· τὰ μὲν γὰρ αὐτῶν ἐκνένευσε πρὸς τὰ ἄδυτα τῆς σκηνῆς, ἅπερ ἐστὶ συμβολικώς νοητά· τὰ δ᾽ ἐκτὸς πρὸς τὸ ὕπαιθρον καὶ τὴν αὐλὴν, ἅπερ ἐστὶν αισθητά. λαβέσθαι. Α. Πρόσωπον δὲ τοῦ Θεοῦ ὁ Λόγος, ᾧ φωτίζεται ὁ Θεὸς καὶ γνωρίζεται. Ιαώ Ιαού. καὶ τὸ τετραγραμμον όνομα τὸ μυστικὸν, ὃ περιέκειτο οἷς μόνοις τὸ ἄδυτον βάσιμον ἦν, λέγεται δὲ Ἰαού. STROMATUM LIB. V. B A velationem. Purpura enim est ex aqua, et byssus C ex terra: et hyacinthus similis est aeri, cum sit ater et obscurus, sicut coccus igni. In medio au- tem operimenti et veli, quo licebat ingredi solis sacerdotibus, erat situm thuribulum, symbolum terræ, quæ est sita in hoc mundo medio ex qua oriuntur exhalationes. Illum quoque locum, qui me- dium obtinet inter eum, qui est intra velum, in quem soli permissum erat pontifci ingredi statis die- bus, et exterius atrium, quod palebat omnibus He- brais, dicunt esse medium coeli et terre. Alii autem di- cunt esse symbolum mundi, qui intelligentia perci- pitur, et sensilis. Operculum ergo, quo arcebatur populi infidelitas, expansum erat ante quinque co- Iumnas, arcens eos qui erant in ambitu. Ea ra- tione valde mystice franguntur quinque panes a Ser- vatore ", et multiplicantur eorum, qui audiunt, multitudini. Multi enim solis attendunt sensilibus, perinde ac si sola sint. Contemplare jam, inquit Plato, et simul diligenter cave ne quis profanus hae audiat. Profani vero sunt, qui nihil aliud esse putant, nisi id quod possint manibus apprehendere : actiones autem, et generationes, et quidquid non est aspecta- bile, in eorum quæ sunt numero non habent. Tales enim sunt, qui ad nil aliud attendunt præter quin- que sensus. Auditus autem, et quæ sunt ejus gene- ris, adire non possunt Dei intelligentiam. Hinc fa- cies Patris dictus est Filius, sensibus quinque, conspiciendam carnem gestans Logos, qui et index paternæ proprietatis : Si autem spiritu virimus, spi- ritu et ambulemus". Per fidem ambulamus, non per. speciem, egregius ait Apostolus : igitur intra ope rimentum abditum fuit sacerdotale ministerium, et cos, qui in ipso laborant, longe arcet ab iis, qui sunt extrinsecus. Rursus velum ponitur aditus ad J Cor. v, 7. * ED. POTTER, ED. PARIS. es Joan. vi, 11. " Galat. v, 25. Aulda contexta sunt ex rebus quatuor elementa significantibus; videlicet bysso, Ayacintho, purpura et cocco : quæ illa numero referunt. Byssus terram significat, ex qua nascitur : hyacinthus aerem sua natura nigricantem: purpura aquam, quod hæc tinctura ex cognomine conchylio facta, aqua suam originem debeat : postremo, ignem color coccineus, cui persimilis est. Similia dicit idem auctor De vita Moysis, lib. 111, p. 667. tura videntur, quæ Philo De vita Moysis lib. 1, p. 666, de quinque columnis agens, dicit: Causam autem cur illas quinque cæteris quinquaginta nunc annumerem, nunc detraham, indicare non pigebit: quinarius est sensuum numerus; sensus autem in homine aliquando ad externa pronior, aliquando ad mentem reflectitur, cui a natura minister est additus. Proinde his quinque tabulis locus attributus est in confinio. Nam interna sarum spectant adyta tabernaculi, quæ significant res D "3 inlelligibiles; externa vero sunt obversa ad atrium, quo significantur res sensibiles. populi infidelis : qui eo velo ab adyto introspiciendo arcebatur. junctivo modo, vulg. Platonis edit. in Theætelo, SYLBURG. p. p. : Facies autem Dei est Logos, quo Deus illuminatur et cognoscitur. Ubi conf. Ad- notata. videtur, quæ cum Adamo, Noachio, Abrahamo et Moyse inita sunt. lone, p. 456, et mox pro Ad vulg. pronun- tiationem magis accederet 'Iwaá. SYLBURG.Gr. 'Atáp D. Hieronymus ad Fabiolam de veste sacerdotali : Octava est lamina aurea, in qua scriptum est nomen Dei Hebraicis quatuor litteris Jod He Vau He, quod apud illos ineffabile nuncupatur. Hæc super pileolum lineum in pontifice additur, ut in fronte vilta hyaciu- (69) Μέσος. lis, quæ jam sequuntur, lucem alla- (70) Λαϊκῆς ἀπιστίας. Hoc est λαοῦ ἀπίστου, (74) "Αθρει. Επ Platonis Theæleto, p. 115. (72) Επακούει. Congruentius ἐπακούῃ, sub- 74. Eadem: πιος οὐκ ἂν δύνωνται ἀπρίξ ταῖν χειροῖν (73) Πρόσωπον. Sic superius Padag. lib. j, c. 7, (74) Τετράδος διαθηκών. Quatuor foedera vocare (75) Τετράγραμμον. Η. τετραγράμματον, ex Phi-
ἐντεῦθεν πρόσωπον εἴρηται τοῦ πατρὸς ὁ υἱός, αἰσθήσεων πεντάδι σαρκοφόρος γενόμενος, ὁ λόγος ὁ τοῦ πατρῴου μηνυτὴς ἰδιώματος. εἰ δὲ ζῶμεν πνεύματι, πνεύματι καὶ στοιχῶμεν. διὰ πίστεως περιπατοῦμεν, οὐ διὰ εἴδους, ὁ καλὸς ἀπόστολος λέγει. ἔνδον μὲν οὖν τοῦ καλύμματος ἱερατικὴ κέκρυπται διακονία καὶ τοὺς ἐν αὐτῇ πονουμένους πολὺ τῶν ἔξω εἴργει. πάλιν τὸ παραπέτασμα τῆς εἰς τὰ ἅγια τῶν ἁγίων παρόδου, κίονες τέτταρες αὐτόθι, ἁγίας μήνυμα τετράδος διαθηκῶν παλαιῶν, ἀτὰρ καὶ τὸ τετράγραμμον ὄνομα τὸ μυστικόν, ὃ περιέκειντο οἷς μόνοις τὸ ἄδυτον βάσιμον ἦν· λέγεται δὲ Ἰαουε, ὃ μεθερμηνεύεται ὁ ὢν καὶ ὁ ἐσόμενος. καὶ μὴν καὶ καθ’ Ἕλληνας θεὸς τὸ ὄνομα τετράδα περιέχει γραμμάτων. εἰς δὲ τὸν νοητὸν κόσμον μόνος ὁ κύριος [ἀρχιερεὺς] γενόμενος εἴσεισι, [διὰ] τῶν παθῶν εἰς τὴν τοῦ ἀρρήτου γνῶσιν παρεισδυόμενος, ὑπὲρ πᾶν ὄνομα ἐξαναχωρῶν, ὃ φωνῇ γνωρίζεται. ναὶ μὴν ἥ τε λυχνία ἐν τοῖς νοτίοις ἔκειτο τοῦ θυμιατηρίου, δι’ ἧς αἱ τῶν ἑπτὰ φωσφόρων κινήσεις δεδήλωνται νοτίους τὰς περιπολήσεις ποιουμένων.
τε ώμοίωται ἀέρι, ζοφώδης ων, ὥσπερ ὁ κόκκος τῷ πυρί. Ανὰ μέσον δὲ τοῦ καλύμματος καὶ τοῦ παρα πετάσματος, ἔνθα τοῖς ἱερεῦσιν ἐξῆν εἰσιέναι, θυ μιατήριόν τε ἔκειτο, σύμβολον τῆς ἐν μέσῳ τῷ κόσμῳ τῷδε κειμένης γῆς· ἐξ ἧς αἱ ἀναθυμιάσεις. Μέσος (69) δὲ καὶ ὁ τόπος ἐκεῖνος τοῦ τε ἐντὸς τοῦ καταπετάσμα- τος, ἔνθα μόνῳ τῷ ἀρχιερεῖ ἐπετέτραπτο ῥηταῖς εἰσ ιέναι ἡμέραις, καὶ τῆς ἔξωθεν περικειμένης αυλαίας τῆς πᾶσιν ἀνειμένης Εβραίοις τὸ μεσαίτατον οὐρα- τοῦ φασι καὶ γῆς· ἄλλοι δὲ κόσμου τοῦ νοητοῦ καὶ τοῦ αἰσθητοῦ λέγουσιν εἶναι σύμβολον. Τὸ μὲν οὖν κάλυμμα, κώλυμα λαϊκῆς ἀπιστίας (70), ἐπίπροσθε τῶν πέντε τετάνυστο κιόνων, είργον τοὺς ἐν τῷ περ ριβόλῳ. Ταύτῃ τοι μυστικώτατα πέντε ἄρτοι πρὸς τοῦ Σωτῆρος κατακλώνται καὶ πληθύνουσι τῷ ὄχλῳ τῶν ἀκροωμένων. Πολὺς γὰρ ὁ τοῖς αἰσθητοῖς ὡς μόνοις οὖσι προσανέχων. Αθρει (71) δὴ περισκοπών, φη- σὶν ὁ Πλάτων, μή τις τῶν ἀμυήτων ἐπακούει (72). Εἰσὶ δὲ οὗτοι οἱ ἄλλο οὐδὲν οιόμενοι εἶναι, ἢ οὗ ἂν ἀπρὶξ ταῖν χειροῖν λαβέσθαι δύναιντο· πρά- ξεις δὲ καὶ γενέσεις καὶ πᾶν τὸ ἀόρατον οὐκ ἀποδεχόμενοι, ὡς ἐν οὐσίας μέρει· τοιοῦτοι γὰρ οἱ τῇ πεντάδι τῶν αἰσθήσεων προσανέχοντες μόνῃ. Αβατον δὲ ἀκοαῖς καὶ τοῖς ὁμογενέσιν ή νόησις τοῦ Θεοῦ. Ἐντεῦθεν πρόσωπον (73) εἴρηται τοῦ Πατρός ὁ Υἱός, αἰσθήσεων πεντάδι, σαρκοφόρος γενόμενος δ Λόγος ὁ τοῦ πατρῴου μηνυτής ἰδιώματος. Εἰ δὲ ζωμεν πνεύματι, πνεύματι καὶ στοιχῶμεν. Διὰ πίστεως περιπατοῦμεν, οὐ διὰ εἴδους, ὁ καλὸς Απόστολος λέγε:. Ενδον μὲν οὖν τοῦ καλύμματος Ιερατική κέκρυπται διακονία, καὶ τοὺς ἐν αὐτῇ που νουμένους πολὺ τῶν ἔξω εἴργει. Πάλιν τὸ παραπέ- τασμα τῆς εἰς τὰ ῾Αγια τῶν ἁγίων παρόδου : κίονες τέτταρες αὐτόθι, ἁγίας μήνυμα τετράδος διαθη- κῶν (74) παλαιών. Ατὰρ καὶ τὸ τετραγραμμον (75) Ρ. ἐμφερέστατον γὰρ φλογί. Τὴν δὲ αἰτίαν, ἧς ἕνεκα τοὺς πέντε τοῖς πεντήκοντα συγκατατάττων, καὶ χωρὶς αὐτῶν τίθημι, δηλώσε· ἡ πεντὰς αἰσθήσεων ἀριθμός ἐστιν· αἴσθησις δὲ ἐν ἀνθρώπῳ, τῇ μὲν νεύει πρὸς τὰ ἐκτὸς, πῇ δὲ ἀνακάμπτει πρὸς τὸν νοῦν, ὑπηρέτις οὖσα φύσεως νόμοις αὐτοῦ. Διὸ καὶ τὴν μετ θόριον χώραν ἀπένειμε τοῖς πέντε· τὰ μὲν γὰρ αὐτῶν ἐκνένευσε πρὸς τὰ ἄδυτα τῆς σκηνῆς, ἅπερ ἐστὶ συμβολικώς νοητά· τὰ δ᾽ ἐκτὸς πρὸς τὸ ὕπαιθρον καὶ τὴν αὐλὴν, ἅπερ ἐστὶν αισθητά. λαβέσθαι. Α. Πρόσωπον δὲ τοῦ Θεοῦ ὁ Λόγος, ᾧ φωτίζεται ὁ Θεὸς καὶ γνωρίζεται. Ιαώ Ιαού. καὶ τὸ τετραγραμμον όνομα τὸ μυστικὸν, ὃ περιέκειτο οἷς μόνοις τὸ ἄδυτον βάσιμον ἦν, λέγεται δὲ Ἰαού. STROMATUM LIB. V. B A velationem. Purpura enim est ex aqua, et byssus C ex terra: et hyacinthus similis est aeri, cum sit ater et obscurus, sicut coccus igni. In medio au- tem operimenti et veli, quo licebat ingredi solis sacerdotibus, erat situm thuribulum, symbolum terræ, quæ est sita in hoc mundo medio ex qua oriuntur exhalationes. Illum quoque locum, qui me- dium obtinet inter eum, qui est intra velum, in quem soli permissum erat pontifci ingredi statis die- bus, et exterius atrium, quod palebat omnibus He- brais, dicunt esse medium coeli et terre. Alii autem di- cunt esse symbolum mundi, qui intelligentia perci- pitur, et sensilis. Operculum ergo, quo arcebatur populi infidelitas, expansum erat ante quinque co- Iumnas, arcens eos qui erant in ambitu. Ea ra- tione valde mystice franguntur quinque panes a Ser- vatore ", et multiplicantur eorum, qui audiunt, multitudini. Multi enim solis attendunt sensilibus, perinde ac si sola sint. Contemplare jam, inquit Plato, et simul diligenter cave ne quis profanus hae audiat. Profani vero sunt, qui nihil aliud esse putant, nisi id quod possint manibus apprehendere : actiones autem, et generationes, et quidquid non est aspecta- bile, in eorum quæ sunt numero non habent. Tales enim sunt, qui ad nil aliud attendunt præter quin- que sensus. Auditus autem, et quæ sunt ejus gene- ris, adire non possunt Dei intelligentiam. Hinc fa- cies Patris dictus est Filius, sensibus quinque, conspiciendam carnem gestans Logos, qui et index paternæ proprietatis : Si autem spiritu virimus, spi- ritu et ambulemus". Per fidem ambulamus, non per. speciem, egregius ait Apostolus : igitur intra ope rimentum abditum fuit sacerdotale ministerium, et cos, qui in ipso laborant, longe arcet ab iis, qui sunt extrinsecus. Rursus velum ponitur aditus ad J Cor. v, 7. * ED. POTTER, ED. PARIS. es Joan. vi, 11. " Galat. v, 25. Aulda contexta sunt ex rebus quatuor elementa significantibus; videlicet bysso, Ayacintho, purpura et cocco : quæ illa numero referunt. Byssus terram significat, ex qua nascitur : hyacinthus aerem sua natura nigricantem: purpura aquam, quod hæc tinctura ex cognomine conchylio facta, aqua suam originem debeat : postremo, ignem color coccineus, cui persimilis est. Similia dicit idem auctor De vita Moysis, lib. 111, p. 667. tura videntur, quæ Philo De vita Moysis lib. 1, p. 666, de quinque columnis agens, dicit: Causam autem cur illas quinque cæteris quinquaginta nunc annumerem, nunc detraham, indicare non pigebit: quinarius est sensuum numerus; sensus autem in homine aliquando ad externa pronior, aliquando ad mentem reflectitur, cui a natura minister est additus. Proinde his quinque tabulis locus attributus est in confinio. Nam interna sarum spectant adyta tabernaculi, quæ significant res D "3 inlelligibiles; externa vero sunt obversa ad atrium, quo significantur res sensibiles. populi infidelis : qui eo velo ab adyto introspiciendo arcebatur. junctivo modo, vulg. Platonis edit. in Theætelo, SYLBURG. p. p. : Facies autem Dei est Logos, quo Deus illuminatur et cognoscitur. Ubi conf. Ad- notata. videtur, quæ cum Adamo, Noachio, Abrahamo et Moyse inita sunt. lone, p. 456, et mox pro Ad vulg. pronun- tiationem magis accederet 'Iwaá. SYLBURG.Gr. 'Atáp D. Hieronymus ad Fabiolam de veste sacerdotali : Octava est lamina aurea, in qua scriptum est nomen Dei Hebraicis quatuor litteris Jod He Vau He, quod apud illos ineffabile nuncupatur. Hæc super pileolum lineum in pontifice additur, ut in fronte vilta hyaciu- (69) Μέσος. lis, quæ jam sequuntur, lucem alla- (70) Λαϊκῆς ἀπιστίας. Hoc est λαοῦ ἀπίστου, (74) "Αθρει. Επ Platonis Theæleto, p. 115. (72) Επακούει. Congruentius ἐπακούῃ, sub- 74. Eadem: πιος οὐκ ἂν δύνωνται ἀπρίξ ταῖν χειροῖν (73) Πρόσωπον. Sic superius Padag. lib. j, c. 7, (74) Τετράδος διαθηκών. Quatuor foedera vocare (75) Τετράγραμμον. Η. τετραγράμματον, ex Phi-
PG 9:61τρεῖς γὰρ ἑκατέρωθεν τῆς λυχνίας ἐμπεφύκασι κλάδοι καὶ ἐπ’ αὐτοῖς οἱ λύχνοι, ἐπεὶ καὶ ὁ ἥλιος ὥσπερ ἡ λυχνία μέσος τῶν ἄλλων πλανητῶν τεταγμένος τοῖς τε ὑπὲρ αὐτὸν τοῖς τε ὑπ’ αὐτὸν κατά τινα θείαν μουσικὴν ἐνδίδωσι τοῦ φωτός. ἔχει δέ τι καὶ ἄλλο αἴνιγμα ἡ λυχνία ἡ χρυσῆ τοῦ σημείου τοῦ Χριστοῦ, οὐ τῷ σχήματι μόνῳ, ἀλλὰ καὶ τῷ φωτεμβολεῖν πολυτρόπως καὶ πολυμερῶς τοὺς εἰς αὐτὸν πιστεύοντας ἐλπίζοντάς τε καὶ βλέποντας διὰ τῆς τῶν πρωτοκτίστων διακονίας. φασὶ δ’ εἶναι ἑπτὰ ὀφθαλμοὺς κυρίου τὰ ἑπτὰ πνεύματα, [τὰ] ἐπαναπαυόμενα τῇ ῥάβδῳ τῇ ἀνθούσῃ ἐκ τῆς ῥίζης Ἰεσσαί. πρὸς δὲ τοῖς βορείοις τοῦ θυμιατηρίου τράπεζα εἶχε τὴν θέσιν, ἐφ’ ἧς ἡ παράθεσις τῶν ἄρτων, ὅτι τροφιμώτατα τῶν πνευμάτων τὰ βόρεια. εἶεν δ’ ἂν μοναί τινες εἰς ἓν σῶμα καὶ σύνοδον μίαν συμπνεουσῶν ἐκκλησιῶν. τά τε ἐπὶ τῆς ἁγίας κιβωτοῦ ἱστορούμενα μηνύει τὰ τοῦ νοητοῦ κόσμου τοῦ ἀποκεκρυμμένου καὶ ἀποκεκλεισμένου τοῖς πολλοῖς.
ναὶ μὴν καὶ τὰ χρυσᾶ ἐκεῖνα ἀγάλματα, ἑξαπτέρυγον ἑκάτερον αὐτῶν, εἴτε τὰς δύο ἄρκτους, ὡς βούλονταί τινες, ἐμφαίνει, εἴτε, ὅπερ μᾶλλον, τὰ δύο ἡμισφαίρια, ἐθέλει δὲ τὸ ὄνομα τῶν Χερουβὶμ δηλοῦν ἐπίγνωσιν πολλήν. ἀλλὰ δώδεκα πτέρυγας ἄμφω ἔχει καὶ διὰ τοῦ ζῳδιακοῦ κύκλου καὶ τοῦ κατ’ αὐτὸν φερομένου χρόνου τὸν αἰσθητὸν κόσμον δηλοῖ. περὶ τούτων οἶμαι καὶ ἡ τραγῳδία φυσιολογοῦσά φησιν· ἀκάμας τε χρόνος περί τ’ ἀενάῳ ῥεύματι πλήρης φοιτᾷ τίκτων αὐτὸς ἑαυτόν, δίδυμοί τ’ ἄρκτοι ταῖς ὠκυπλάνοις πτερύγων ῥιπαῖς τὸν Ἀτλάντειον τηροῦσι πόλον. Ἄτλας δὲ ὁ μὴ πάσχων πόλος δύναται μὲν εἶναι καὶ ἡ ἀπλανὴς σφαῖρα, βέλτιον δὲ ἴσως αἰῶνα ἀκίνητον νοεῖσθαι. ἄμεινον δ’ ἡγοῦμαι τὴν κιβωτὸν ἐκ τοῦ Ἑβραϊκοῦ ὀνόματος θηβωθὰ καλουμένην ἄλλο τι σημαίνειν. ἑρμηνεύεται μὲν ἓν ἀνθ’ ἑνὸς πάντων τόπων. εἴτ’ οὖν ὀγδοὰς καὶ ὁ νοητὸς κόσμος εἴτε καὶ ὁ [περὶ] πάντων περιεκτικὸς ἀσχημάτιστός τε καὶ ἀόρατος δηλοῦται θεός, τὰ νῦν ὑπερκείσθω λέγειν· πλὴν ἀνάπαυσιν μηνύει τὴν μετὰ τῶν δοξολόγων πνευμάτων, ἃ αἰνίσσεται Χερουβίμ·
PG 9:63οὐ γὰρ ἄν ποτε ὁ μηδὲ γλυπτὸν εἴδωλον δημιουργεῖν παραινέσας αὐτὸς ἀπεικόνιζεν τῶν ἁγίων ἄγαλμα, οὐδ’ ἔστι τὴν ἀρχὴν ἐπισύνθετόν τι καὶ αἰσθητὸν ζῷον ἐν οὐρανῷ ὧδέ πως ἔχον, σύμβολον δ’ ἐστὶ λογικῆς μὲν τὸ πρόσωπον ψυχῆς, πτέρυγες δὲ λειτουργίαι τε καὶ ἐνέργειαι αἱ μετάρσιοι δεξιῶν τε ἅμα καὶ λαιῶν δυνάμεων, ἡ φωνὴ δὲ δόξα εὐχάριστος ἐν ἀκαταπαύστῳ θεωρίᾳ. Ἀπόχρη μέχρι τοῦδε προχωρῆσαι τὴν μυστικὴν ἑρμηνείαν· τοῦ δὲ ἀρχιερέως ὁ ποδήρης κόσμου ἐστὶν αἰσθητοῦ σύμβολον, τῶν μὲν ἑπτὰ πλανητῶν οἱ πέντε λίθοι καὶ οἱ δύο ἄνθρακες διά τε τὸν Κρόνον καὶ τὴν Σελήνην· ὃ μὲν γὰρ μεσημβρινὸς καὶ ὑγρὸς καὶ γεώδης καὶ βαρύς, ἣ δὲ ἀερώδης· διὸ Ἄρτεμις πρός τινων εἴρηται ἀεροτόμος τις οὖσα, ζοφερὸς δὲ ὁ ἀήρ. συνεργοῦντας δὲ εἰς γένεσιν τῶν τῇδε τοὺς ἐφεστῶτας τοῖς πλανήταις κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν ἐπί τε τοῦ στήθους καὶ τῶν ὤμων εἰκότως ἱδρῦσθαι διαγράφει, δι’ ὧν ἡ πρᾶξις ἡ ἐπιγενεσιουργός, ἡ ἑβδομὰς ἡ πρώτη· στῆθος δ’ οἰκητήριον καρδίας τε καὶ ψυχῆς.
Β λειτουργίαι τε καὶ ἐνέργειαι αἱ μετάρσιοι δεξιῶν τε ἄρτεμις ἀεροτόμος, Ρ. ἅμα καὶ λαιῶν δυνάμεων· ἡ φωνὴ δὲ δόξα εὐχάρι- στὸς ἐν ἀκαταπαύστω θεωρία. Απόχρη μέχρι τοῦδε προχωρῆσαι τὴν μυστικὴν ἑρμηνείαν. Τοῦ δὲ ἀρχιε ρέως ὁ ποδήρης (88) κόσμου ἐστὶν αἰσθητοῦ σύμβασ λον· τῶν μὲν ἑπτὰ πλανητῶν οἱ πέντε λίθοι καὶ οἱ δύο άνθρακες, διά τε τὸν Κρόνον καὶ τὴν Σελήνην· ὁ μὲν γὰρ μεσημβρινὸς καὶ ὑγρὸς, καὶ γεώδης καὶ βαρύς· ἡ δὲ ἀερώδης· διὸ ᾿Αρτεμις πρός τινων εἴρηται, ἀερο- τόμος τις οὖσα· ζοφερὸς δὲ ὁ ἀήρ. Συνεργοῦντας δὲ εἰς γένεσιν τῶν τῇδε, τοὺς ἐφεστῶτας τοῖς πλανήταις κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν ἐπί τε τοῦ στήθους καὶ τῶν ὤμων εἰκότως Ιδρύσθαι διαγράφει· δι' ὧν ἡ πρᾶξις ἡ ἐπιγενεσιουργὸς ἡ ἑβδομὰς ἡ πρώτη στῆθος δ' οἰκητήριον καρδίας τε καὶ ψυχῆς. Εἶεν δ᾽ ἂν καὶ ἄλλως λίθοι ποικίλοι σωτηρίας τρόποι· οἱ μὲν ἐν τοῖς ὑπεραναβεβηκόσιν, οἱ δ' ἐν τοῖς ὑποβεβηκόσιν ίδρυ μένοι παντὸς τοῦ σωζομένου σώματος. Οι τε τρια κόσιοι εξήκοντα κώδωνες οἱ ἀπηρτημένοι τοῦ ποδή ρους χρόνος ἐστὶν ἐνιαύσιος, ἐνιαυτὸς (89) Κυρίου δεκτός, κηρύσσων καὶ κατηχῶν τὴν μεγίστην τοῦ Σωτῆρος ἐπιφάνειαν. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ πίλος (90) ὁ χρυ- σοῦς, ὁ ἀνατεταμένος, τὴν ἐξουσίαν μηνύει την βα σιλικὴν τοῦ Κυρίου· εἴ γε ἡ κεφαλὴ τῆς Ἐκκλη- σίας ὁ Σωτήρ. Σημεῖον γοῦν ἡγεμονικωτάτης ἀρχῆς ὁ πῖλος ὁ ὑπὲρ αὐτήν· ἄλλως τε ἀκηκόαμεν, ὡς εἴ- ρηται, καὶ τοῦ Χριστοῦ κεφαλὴ ὁ Θεὸς, καὶ Πατὴρ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ναὶ μὴν τὸ μὲν περιστήθιον, ἔκ τε ἐπωμίδος, ἢ ἐστιν ἔργου σύμβο λον, ἔκ τε τοῦ Λογίου· τὸν Λόγον δὲ τοῦτο αἰνίσσε ται, ᾧ συνέστηκεν, καὶ ἔστιν οὐρανοῦ εἰκών, τοῦ Λόγῳ γενομένου, τοῦ ὑποκειμένου τῇ κεφαλῇ τῶν πάντων τῷ Χριστῷ, κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως κινούμενα. Οἱ οὖν (91) ἐπὶ τῆς ἐπωμίδος σμα- ράγδου φωτεινοί λίθοι, ἥλιον καὶ σελήνην μηνύουσι, τοὺς συνεργοὺς τῆς φύσεως. Χειρὸς δὲν οἶμαι, ὦμος ἀρχή. Οἱ δὲ ἐπὶ τῷ στήθει (92) τέτραχα τεταγμένοι δώδεκα τὸν ζωδιακόν διαγράφουσιν ἡμῖν κύκλον κατὰ τὰς τέσσαρας τοῦ ἔτους τροπάς. "Αλλως τε ἐχρῆν τῇ κεφαλῇ τῇ Κυριακῇ (93), νόμον μὲν καὶ προφή " * Κίδαριν δὲ ἀντὶ διαδήματος ἐπιτίθησι τῇ κεφαλῇ, δι καιῶν τὸν ἱερώμενον τῷ Θεῷ, καθ' όν χρόνον ἱερᾶται, προφέρειν ἁπάντων, καὶ μὴ μόνον ἰδιωτῶν, ἀλλὰ καὶ βασιλέων. πίλος εἰ κίδαρις. Πίλος κόσμος περικεφά λαιος, ὃν οἱ μὲν κυρβασίαν, οἱ δὲ τιάραν, ἄλλοι δὲ κίδαριν καλοῦσιν. Πρὸς δὲ καὶ κίδαρις κατεσκευάζετα· κιδάρει γὰρ οἱ τῶν ἔῴων βασιλεῖς ειώθασι χρῆσθαι. Πρῶτον μὲν οἱ ἐπὶ τῶν ἀχρωμίων σμάραγδος δύο λίθοι περιφερεῖς μηνύουσιν, ὡς μὲν οἴονταί τινες, ἀστέρας τοὺς ἡμέρας τε καὶ νυκτὸς ἡγεμόνας, ἥλιον καὶ σελήνην. Επειθ' οἱ κατὰ στέρνα δώδεκα λίθοι ταῖς χροαῖς οὐχ όμοιοι, διανεμηθέντες εἰς τέτταρας στις χους ἐκ τριῶν, τίνος ἑτέρου δείγματ' εἰσὶν, ἢ τοῦ ζωδιακού κύκλου ; καὶ γὰρ οὗτος, τετραχῆ διανεμη θεὶς, ἐκ τριῶν ζωδίων τὰς ἐτησίους ὥρας αποτελεί, Βαρ, θέρος, μετόπωρον, χειμώνα, τροπας τέτταρας, ὧν ἑκάστης ὄρος τρία ζώδια. . €3 CLEMENTIS ALEXANDRINI glorificantibus, quos significat Cherubim. Nunquam A enim, qui jussit ut ne sculptile quidem fabricare- tur simulacrum, ipse sanctorum effinxisset imagi- nem. Neque est omnino compositum et sensile ali- quod in cœlo animal, quod ita se habeat. Est au- tem facies quidem symbolum animæ præditæ ra- tione. * Alæ autem sunt ministeria et operationes sublimes, dexterarum simul et sinistrarum pote- statum. Vox autem est gratæ mentis gloria, in con- templatione indesinente. Sufficit mysticam inter- pretationem huc usque procedere. Pontificis autem vestis talaris est signum mundi sensilis. Septem quidem errantium quinque gemmæ, et duo car- bunculi, propter Saturnum et Lunam. Ille enim est meridionalis quidem, et humidus, et terrestris, et gravis : hæc vero aeria : unde a nonnullis dicta est quasi hoc est, secans aerem : est autem aer obscurus. Eos autem, qui conferunt ad eorum, quæ hic sunt generationem, eos, inquam, qui præsunt stellis errantibus, divina providentia et in pectore et in humeris merito describit fuisse positos, per quos actio effectrix generationis est primus septenarius. Pectus autem est habitaculum cordis et animæ. Erunt autem alias quoque gemmæ varii modi salutis : aliæ quidem in supereminen- tibus, aliæ vero in inferioribus partibus positæ cu- jusvis corporis, quod salutem assequitur. Trecenta autem sexaginta tintinnabula, quæ pendent a veste talari, sunt tempus annuum : annus, inquam, Do- mini acceptus, pradicans et resonans maximum ad- ventum Servatoris . Quin etiam pileus aureus, qui est extensus, signifcat regalem Domini potesta- tem : siquidem caput Ecclesiæ est Servator". Si- gnum certe principalis imperii, est pileus capiti impositus et alioqui audivimus, Et Christi caput est Deus *, et Pater Domini nostri Jesu Christi. Jam vero pectorale quidem constat, et ex superhu- merali, quod est symbolum operis, et ex Logio : hoc autem significat Logon, et est imago cœli, quod a Logo factum est, et subjicitur omnium capiti * ED. POTTER, ED. PARIS. 5; Il Cor. x1, 31. Isa. LXI, 2; Luc. iv, 19. Ephes. v, 25. " I Cor. xI, vita Moysis, lib. 111, p. 671. C Cidaris autem pro diademate imponitur capiti, quia quantisper sacerdos honore suo fungitur el ministerio, non solum privatis hominibus est emi- nentior, sed etiam cunctis regibus. Porro idem sunt Suidas, Philo in libro jam dicto p. 670, : Superimpo- sita erat et cidaris: quo insigni reges Orientis uti solebant pro diademate. Primum smaragdi duo rotundi hume- rales indicant, ut quidam existimant, solem et lunam, illum diei, hanc noctis præsidem. pag. : Praeterea in pectore duodecim gemmæ discolores, ternæ distribulæ in quatuor ordines quid aliud significant, quam zodia- cum circulum? nam et hic in quatuor partes e ternis signis constantes dividitur, atque ita horas anni con- fcit, ver, astatem, autumnum, hiemem, mutationes- que quatuor, quarum singulas tria siyna determinant, Paria dicit in libro De monarchia, p. 825, 824. Christi, quod Pileus significabat, subjacere vult auctor legem et prophetas, quæ gemmæ pectorales pileo quodammodo subjecte immucbant. (88) Ποδήρης. Alio modo hæc exponit Pbilo De (89) Ενιαυτός. Conf. superius Strom. 1, p.407, not. (90) Πῖλος. Philo De vita Moysis, lib. iu, p. 673 : D (91) Οἱ οὖν. Philo De vita Moysis lib. ni, p. 671: (92) Οἱ δὲ ἐπὶ τῷ στήθει. Philo ejusdem libri (93) Τῇ κεφαλῇ τῇ Κυριακῇ. Nempe capiti
εἶεν δ’ ἂν καὶ ἄλλως λίθοι ποικίλοι σωτηρίας τρόποι, οἳ μὲν ἐν τοῖς ὑπεραναβεβηκόσιν, οἳ δ’ ἐν τοῖς ὑποβεβηκόσιν ἱδρυμένοι παντὸς τοῦ σῳζομένου σώματος. οἵ τε τριακόσιοι ἑξήκοντα κώδωνες οἱ ἀπηρτημένοι τοῦ ποδήρους χρόνος ἐστὶν ἐνιαύσιος, ἐνιαυτὸς κυρίου δεκτός, κηρύσσων καὶ κατηχῶν τὴν μεγίστην τοῦ σωτῆρος ἐπιφάνειαν. ἀλλὰ καὶ ὁ πῖλος ὁ χρυσοῦς ὁ ἀνατεταμένος τὴν ἐξουσίαν μηνύει τὴν βασιλικὴν τοῦ κυρίου, εἴ γε ἡ κεφαλὴ τῆς ἐκκλησίας ὁ σωτήρ. σημεῖον γοῦν ἡγεμονικωτάτης ἀρχῆς ὁ πῖλος ὁ ὑπὲρ αὐτήν· ἄλλως τε ἀκηκόαμεν, ὡς εἴρηται· καὶ τοῦ Χριστοῦ κεφαλὴ ὁ θεὸς καὶ πατὴρ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. ναὶ μὴν τὸ μὲν περιστήθιον ἔκ τε ἐπωμίδος, ἥ ἐστιν ἔργου σύμβολον, ἔκ τε τοῦ λογίου (τὸν λόγον δὲ τοῦτο αἰνίσσεται) [ᾧ] συνέστηκεν καὶ ἔστιν οὐρανοῦ εἰκὼν τοῦ λόγῳ γενομένου, τοῦ ὑποκειμένου τῇ κεφαλῇ τῶν πάντων τῷ Χριστῷ [καὶ] κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως κινουμένου. οἱ οὖν ἐπὶ τῆς ἐπωμίδος σμαράγδου φωτεινοὶ λίθοι ἥλιον καὶ σελήνην μηνύουσι τοὺς συνεργοὺς τῆς φύσεως. χειρὸς δέ, οἶμαι, ὦμος ἀρχή.
Β λειτουργίαι τε καὶ ἐνέργειαι αἱ μετάρσιοι δεξιῶν τε ἄρτεμις ἀεροτόμος, Ρ. ἅμα καὶ λαιῶν δυνάμεων· ἡ φωνὴ δὲ δόξα εὐχάρι- στὸς ἐν ἀκαταπαύστω θεωρία. Απόχρη μέχρι τοῦδε προχωρῆσαι τὴν μυστικὴν ἑρμηνείαν. Τοῦ δὲ ἀρχιε ρέως ὁ ποδήρης (88) κόσμου ἐστὶν αἰσθητοῦ σύμβασ λον· τῶν μὲν ἑπτὰ πλανητῶν οἱ πέντε λίθοι καὶ οἱ δύο άνθρακες, διά τε τὸν Κρόνον καὶ τὴν Σελήνην· ὁ μὲν γὰρ μεσημβρινὸς καὶ ὑγρὸς, καὶ γεώδης καὶ βαρύς· ἡ δὲ ἀερώδης· διὸ ᾿Αρτεμις πρός τινων εἴρηται, ἀερο- τόμος τις οὖσα· ζοφερὸς δὲ ὁ ἀήρ. Συνεργοῦντας δὲ εἰς γένεσιν τῶν τῇδε, τοὺς ἐφεστῶτας τοῖς πλανήταις κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν ἐπί τε τοῦ στήθους καὶ τῶν ὤμων εἰκότως Ιδρύσθαι διαγράφει· δι' ὧν ἡ πρᾶξις ἡ ἐπιγενεσιουργὸς ἡ ἑβδομὰς ἡ πρώτη στῆθος δ' οἰκητήριον καρδίας τε καὶ ψυχῆς. Εἶεν δ᾽ ἂν καὶ ἄλλως λίθοι ποικίλοι σωτηρίας τρόποι· οἱ μὲν ἐν τοῖς ὑπεραναβεβηκόσιν, οἱ δ' ἐν τοῖς ὑποβεβηκόσιν ίδρυ μένοι παντὸς τοῦ σωζομένου σώματος. Οι τε τρια κόσιοι εξήκοντα κώδωνες οἱ ἀπηρτημένοι τοῦ ποδή ρους χρόνος ἐστὶν ἐνιαύσιος, ἐνιαυτὸς (89) Κυρίου δεκτός, κηρύσσων καὶ κατηχῶν τὴν μεγίστην τοῦ Σωτῆρος ἐπιφάνειαν. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ πίλος (90) ὁ χρυ- σοῦς, ὁ ἀνατεταμένος, τὴν ἐξουσίαν μηνύει την βα σιλικὴν τοῦ Κυρίου· εἴ γε ἡ κεφαλὴ τῆς Ἐκκλη- σίας ὁ Σωτήρ. Σημεῖον γοῦν ἡγεμονικωτάτης ἀρχῆς ὁ πῖλος ὁ ὑπὲρ αὐτήν· ἄλλως τε ἀκηκόαμεν, ὡς εἴ- ρηται, καὶ τοῦ Χριστοῦ κεφαλὴ ὁ Θεὸς, καὶ Πατὴρ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ναὶ μὴν τὸ μὲν περιστήθιον, ἔκ τε ἐπωμίδος, ἢ ἐστιν ἔργου σύμβο λον, ἔκ τε τοῦ Λογίου· τὸν Λόγον δὲ τοῦτο αἰνίσσε ται, ᾧ συνέστηκεν, καὶ ἔστιν οὐρανοῦ εἰκών, τοῦ Λόγῳ γενομένου, τοῦ ὑποκειμένου τῇ κεφαλῇ τῶν πάντων τῷ Χριστῷ, κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως κινούμενα. Οἱ οὖν (91) ἐπὶ τῆς ἐπωμίδος σμα- ράγδου φωτεινοί λίθοι, ἥλιον καὶ σελήνην μηνύουσι, τοὺς συνεργοὺς τῆς φύσεως. Χειρὸς δὲν οἶμαι, ὦμος ἀρχή. Οἱ δὲ ἐπὶ τῷ στήθει (92) τέτραχα τεταγμένοι δώδεκα τὸν ζωδιακόν διαγράφουσιν ἡμῖν κύκλον κατὰ τὰς τέσσαρας τοῦ ἔτους τροπάς. "Αλλως τε ἐχρῆν τῇ κεφαλῇ τῇ Κυριακῇ (93), νόμον μὲν καὶ προφή " * Κίδαριν δὲ ἀντὶ διαδήματος ἐπιτίθησι τῇ κεφαλῇ, δι καιῶν τὸν ἱερώμενον τῷ Θεῷ, καθ' όν χρόνον ἱερᾶται, προφέρειν ἁπάντων, καὶ μὴ μόνον ἰδιωτῶν, ἀλλὰ καὶ βασιλέων. πίλος εἰ κίδαρις. Πίλος κόσμος περικεφά λαιος, ὃν οἱ μὲν κυρβασίαν, οἱ δὲ τιάραν, ἄλλοι δὲ κίδαριν καλοῦσιν. Πρὸς δὲ καὶ κίδαρις κατεσκευάζετα· κιδάρει γὰρ οἱ τῶν ἔῴων βασιλεῖς ειώθασι χρῆσθαι. Πρῶτον μὲν οἱ ἐπὶ τῶν ἀχρωμίων σμάραγδος δύο λίθοι περιφερεῖς μηνύουσιν, ὡς μὲν οἴονταί τινες, ἀστέρας τοὺς ἡμέρας τε καὶ νυκτὸς ἡγεμόνας, ἥλιον καὶ σελήνην. Επειθ' οἱ κατὰ στέρνα δώδεκα λίθοι ταῖς χροαῖς οὐχ όμοιοι, διανεμηθέντες εἰς τέτταρας στις χους ἐκ τριῶν, τίνος ἑτέρου δείγματ' εἰσὶν, ἢ τοῦ ζωδιακού κύκλου ; καὶ γὰρ οὗτος, τετραχῆ διανεμη θεὶς, ἐκ τριῶν ζωδίων τὰς ἐτησίους ὥρας αποτελεί, Βαρ, θέρος, μετόπωρον, χειμώνα, τροπας τέτταρας, ὧν ἑκάστης ὄρος τρία ζώδια. . €3 CLEMENTIS ALEXANDRINI glorificantibus, quos significat Cherubim. Nunquam A enim, qui jussit ut ne sculptile quidem fabricare- tur simulacrum, ipse sanctorum effinxisset imagi- nem. Neque est omnino compositum et sensile ali- quod in cœlo animal, quod ita se habeat. Est au- tem facies quidem symbolum animæ præditæ ra- tione. * Alæ autem sunt ministeria et operationes sublimes, dexterarum simul et sinistrarum pote- statum. Vox autem est gratæ mentis gloria, in con- templatione indesinente. Sufficit mysticam inter- pretationem huc usque procedere. Pontificis autem vestis talaris est signum mundi sensilis. Septem quidem errantium quinque gemmæ, et duo car- bunculi, propter Saturnum et Lunam. Ille enim est meridionalis quidem, et humidus, et terrestris, et gravis : hæc vero aeria : unde a nonnullis dicta est quasi hoc est, secans aerem : est autem aer obscurus. Eos autem, qui conferunt ad eorum, quæ hic sunt generationem, eos, inquam, qui præsunt stellis errantibus, divina providentia et in pectore et in humeris merito describit fuisse positos, per quos actio effectrix generationis est primus septenarius. Pectus autem est habitaculum cordis et animæ. Erunt autem alias quoque gemmæ varii modi salutis : aliæ quidem in supereminen- tibus, aliæ vero in inferioribus partibus positæ cu- jusvis corporis, quod salutem assequitur. Trecenta autem sexaginta tintinnabula, quæ pendent a veste talari, sunt tempus annuum : annus, inquam, Do- mini acceptus, pradicans et resonans maximum ad- ventum Servatoris . Quin etiam pileus aureus, qui est extensus, signifcat regalem Domini potesta- tem : siquidem caput Ecclesiæ est Servator". Si- gnum certe principalis imperii, est pileus capiti impositus et alioqui audivimus, Et Christi caput est Deus *, et Pater Domini nostri Jesu Christi. Jam vero pectorale quidem constat, et ex superhu- merali, quod est symbolum operis, et ex Logio : hoc autem significat Logon, et est imago cœli, quod a Logo factum est, et subjicitur omnium capiti * ED. POTTER, ED. PARIS. 5; Il Cor. x1, 31. Isa. LXI, 2; Luc. iv, 19. Ephes. v, 25. " I Cor. xI, vita Moysis, lib. 111, p. 671. C Cidaris autem pro diademate imponitur capiti, quia quantisper sacerdos honore suo fungitur el ministerio, non solum privatis hominibus est emi- nentior, sed etiam cunctis regibus. Porro idem sunt Suidas, Philo in libro jam dicto p. 670, : Superimpo- sita erat et cidaris: quo insigni reges Orientis uti solebant pro diademate. Primum smaragdi duo rotundi hume- rales indicant, ut quidam existimant, solem et lunam, illum diei, hanc noctis præsidem. pag. : Praeterea in pectore duodecim gemmæ discolores, ternæ distribulæ in quatuor ordines quid aliud significant, quam zodia- cum circulum? nam et hic in quatuor partes e ternis signis constantes dividitur, atque ita horas anni con- fcit, ver, astatem, autumnum, hiemem, mutationes- que quatuor, quarum singulas tria siyna determinant, Paria dicit in libro De monarchia, p. 825, 824. Christi, quod Pileus significabat, subjacere vult auctor legem et prophetas, quæ gemmæ pectorales pileo quodammodo subjecte immucbant. (88) Ποδήρης. Alio modo hæc exponit Pbilo De (89) Ενιαυτός. Conf. superius Strom. 1, p.407, not. (90) Πῖλος. Philo De vita Moysis, lib. iu, p. 673 : D (91) Οἱ οὖν. Philo De vita Moysis lib. ni, p. 671: (92) Οἱ δὲ ἐπὶ τῷ στήθει. Philo ejusdem libri (93) Τῇ κεφαλῇ τῇ Κυριακῇ. Nempe capiti
PG 9:65οἱ δὲ ἐπὶ τῷ στήθει τέτραχα τεταγμένοι δώδεκα τὸν ζῳδιακὸν διαγράφουσιν ἡμῖν κύκλον κατὰ τὰς τέσσαρας τοῦ ἔτους τροπάς. ἄλλως τε ἐχρῆν τῇ κεφαλῇ τῇ κυριακῇ νόμον μὲν καὶ προφήτας ὑποκεῖσθαι, δι’ ὧν οἱ δίκαιοι μηνύονται καθ’ ἑκατέρας τὰς διαθήκας· προφήτας γὰρ ἅμα καὶ δικαίους εἶναι τοὺς ἀποστόλους λέγοντες εὖ ἂν εἴποιμεν, ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ ἐνεργοῦντος διὰ πάντων ἁγίου πνεύματος. ὥσπερ δὲ ὁ κύριος ὑπεράνω τοῦ κόσμου παντός, μᾶλλον δὲ ἐπέκεινα τοῦ νοητοῦ, οὕτως καὶ τὸ ἐν τῷ πετάλῳ ἔγγραπτον ὄνομα ὑπεράνω πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας εἶναι ἠξίωται, ἔγγραπτον δὲ διά τε τὰς ἐντολὰς τὰς ἐγγράφους διά τε τὴν αἰσθητὴν παρουσίαν. ὄνομα δὲ εἴρηται θεοῦ. ἐπεί, ὡς βλέπει τοῦ πατρὸς τὴν ἀγαθότητα, ὁ υἱὸς ἐνεργεῖ, θεὸς σωτὴρ κεκλημένος, ἡ τῶν ὅλων ἀρχή, ἥτις ἀπεικόνισται μὲν ἐκ τοῦ θεοῦ τοῦ ἀοράτου πρώτη καὶ πρὸ αἰώνων, τετύπωκεν δὲ τὰ μεθ’ ἑαυτὴν ἅπαντα γενόμενα. ναὶ μὴν τὸ λόγιον τὴν προφητείαν τὴν ἐκβοῶσαν τῷ λόγῳ καὶ κηρύσσουσαν καὶ τὴν κρίσιν τὴν ἐσομένην δηλοῖ, ἐπεὶ ὁ αὐτός ἐστι λόγος ὁ προφητεύων κρίνων τε ἅμα καὶ διακρίνων ἕκαστα.
τας ὑποκεῖσθαι, δι' ὧν οἱ δίκαιοι μηνύονται καθ' ἑκατέρας τὰς Διαθήκας. Προφήτας γὰρ ἅμα καὶ δικαίους εἶναι τοὺς ἀποστόλους λέγοντες, εὖ ἂν εἴποι- μεν, ἑνὸς (94) καὶ τοῦ αὐτοῦ ἐνεργοῦντος διὰ πάν- των ἁγίου Πνεύματος. Ωσπερ δὲ ὁ Κύριος ὑπεράνω τοῦ κόσμου πάντος, μᾶλλον δὲ ἐπέκεινα τοῦ νοητοῦ, οὕτω καὶ τὸ ἐν τῷ πετάλῳ ἔγγραπτον ὄνομα ὑπερ- άνω (95) πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας εἶναι ἠξίωται· Εγγραπτον δὲ διά τε τὰς ἐντολὰς τὰς ἐγγράφους, διά τε τὴν αἰσθητὴν παρουσίαν (96). "Ονομα δὲ εἴρηται Θεοῦ· ἐπεὶ, ὡς βλέπει (97) τοῦ Πατρὸς τὴν ἀγαθό- τητα ὁ Υἱός, ἐνεργεῖ ὁ Θεὸς Σωτὴρ κεκλημένος, ἡ δ τῶν ὅλων ἀρχή· ἥτις ἀπεικόνισται μὲν ἐκ τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου πρώτη καὶ πρὸ αἰώνων, τετύπωκε δὲ τὰ μεθ' ἑαυτὴν ἅπαντα γενόμενα. Ναὶ μὴν τὸ λόγειον τὴν προφητείαν τὴν βοῶσαν τῷ λόγῳ καὶ κηρύσσου- Β σαν, καὶ τὴν κρίσιν τὴν ἐσομένην δηλοῖ· ἐπεὶ ὁ αὐ τός ἐστι Λόγος ὁ προφητεύων, κρίνων τε ἅμα καὶ διακρίνων έκαστα. Φασὶ δὲ καὶ τὸ ἔνδυμα τὸ ποδή ρες τὴν κατὰ σάρκα προφητεύειν οἰκονομίαν, δι' Αν προσεχέστερον εἰς κόσμον ὤφθη. Ταύτη τοι ἀπο- δύς (98), τὸν ἡγιασμένον χιτῶνα ὁ ἀρχιερεὺς, (κόσμος δὲ καὶ ἡ ἐν κόσμῳ κτίσις ἡγίασται πρὸς τοῦ καλὰ συγκαταθεμένου (99) τὰ γινόμενα ·) λούεται, καὶ τὸν ἄλλον ἐνδύεται ἅγιον ἁγίου ὡς εἰπεῖν χιτῶνα, τὸν συνεισιόντα εἰς τὰ ἄδυτα αὐτῷ· ἐμοὶ δοκεῖν ἐμφαί- νων τὸν Λευΐτην καὶ Γνωστικόν, ὡς ἂν τῶν ἄλλων ἱερέων ἄρχοντα (ὕδατι ἀπολελουμένων ἐκείνων καὶ πίστιν ἐνδεδυμένων μόνην, καὶ τὴν ἰδίαν ἐκδεχομέ των μονήν), αὐτὸν διακρίναντα τὰ νοητὰ τῶν αίσθη τῶν, κατ' ἐπανάβασιν τῶν ἄλλων ἱερέων σπεύδοντα ἐπὶ τὴν τοῦ νοητοῦ δίοδον, τῶν τῇδε ἀπολούεσθαι, οὐκ ἔτι ὕδατι, ὡς πρότερον, ἐκαθαίρετο, εἰς Λευΐτι- κὴν ἐντασσόμενος φυλήν. Ἀλλ᾽ ἤδη τῷ Γνωστικῷ λόγῳ καθαρὸς μὲν τὴν καρδίαν πᾶσαν, κατορθώ- σας δ' εὖ μάλα καὶ τὴν πολιτείαν ἐπ' ἄκρων (1) παρὰ τοῦ ἱερέως ἐπὶ μεῖζον αὐξήσας, ἀτεχνῶς ἡγνισμένος καὶ λόγῳ καὶ βίῳ ἐπενδυσάμενος τὸ γάνωμα τῆς δόξης, τοῦ πνευματικοῦ ἐκείνου καὶ τελείου ἀνδρὸς τὴν ἀπόῤῥητον κληρονομίαν ἀπολαβών, ἣν ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη· υἱὸς καὶ φίλος γενόμενος, πρόσωπον (2) ἤδη πρὸς πρόσωπον ἐμπίπλαται τῆς ἀκορέστου θεωρίας. Οὐδὲν δὲ οἷον αὐτοῦ ἐπακοῦσαι τοῦ Λόγου, πλείονα τὸν νοῦν διὰ τῆς Γραφῆς ἐνδι- Ρ. ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα. παρουσίαν, ταὶ Υἱὸς ποιεῖν ἀφ' ἑαυτοῦ οὐδὲν, ἐὰν μή τι βλέ πῃ τὸν Πατέρα ποιοῦντα· ὁ γὰρ ἂν ἐκεῖνος ποιῇ, ταῦτα καὶ ὁ Υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ, "Ος ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου, πρω τότοκος πάσης κτίσεως· ὅτι ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα, Καὶ εἶδεν ὁ Θεὸς τὰ πάντα ὅσα ἐποίησε, καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. πομεν γὰρ ἄρτι δι' ἐσόπτρου ἐν αἰνίγματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. STROMATUM LIB. V. A Christo ", ut quod similiter et eodem modo move- tur. Lucidæ vero smaragdi gemmæ, quæ sunt in superhumerali, significant solem et lunam, qui sunt adjutores naturz. Manus autem, ut opinor, principium est humerus. Duodecim autem illa, quæ sunt in quatuor ordinibus locatæ super pectus, describunt nobis circulum zodiacum, convenienter quatuor anni conversionibus. Et alioqui oportebat * capiti Dominico legem quidem subjici et prophe- tas, propterea quod justi significantur in utrisque Testamentis. Prophetas enim simul et justos di- centes esse apostolos, recte dixerimus, cum unus et idem sanctus Spiritus operetur per omnes ”. Quo- modo autem Dominus est supra mundum univer- sum, atque adeo ultra mundum, qui percipitur in- telligentia; ita etiam nomen, quod inscriptum est in lamina, dignum fuit habitum, quod esset super omnem principatum et potestatem. Inscriptum est autem, ut significaret præcepta mandata littéris, et sensilem præsentiam. Dictum est autem nomen Dei, quoniam sicut Filius aspicit bonitatem Patris, ita operatur Deus Servator, vocatus universorum principium, quod ex Deo quidem invisibili, imago effectum est primum, et ante sæcula. Formavit au- tem omnia quæ post se facta sunt. Jam vero Logium prophetiam, quæ per Logon clamat et prædicat, et futurum judicium significat. Nam idem est Logos, qui simul prædicit, et judicat, et singula discernit. Aiunt autem indumentum, vestem, inquam, tala- rem, prædicere carnis susceptæ dispensationem, per C quam in mundo visus est propinquius. Ea certe ra- tione sanctificatam exuens pontiſex tunicam (mun- dus autem, et, quæ est in mundo, creatura, sancti- ficata est ab eo, qui quæ facta sunt bona simul composuit) lavatur, et induitur aliam sanctam sancti, ut ita dicam, tunicam, quæ una cum eo in- greditur in adyta, ostendens, ut mihi videtur, levi- tam, et Gnosticum, utpote aliorum sacerdotum principem (cum illi quidem aqua sint abluti, et sola fide induti, et propriam exspectent mansionem), postquam ea, quæ percipiuntur intelligentia, dis- crevit a sensilibus, superatis aliis sacerdotibus, contendentem ad pervadendum id, quod percipitur intelligentia, ab iis, quæ hic sunt, elui, non amplius aqua emundatum, ut prius, cum in tribus levitica * ED. POTTER, ED. PARIS. "I Cor. x1, 3; Ephes. v, 23. "I Cor. xn, 11. seu Christi in carne presentiam. etc. Coloss. 1, 15, : etc. sententiæ, qui vestes a summo sacerdote die ex- piationis indui solitas a communi ejusdem amictu XVI : Relinquet illas ibi. LowTH. suit, perperam. Vertendum fuerat, annuit; respicit enim Gen. 1, : Sensus igitur, man- dum, et omnes, quæ in eo sunt, creaturas, sanctifi- cata fuisse a Deo, qui ea bona esse annwit et pro- nuntiavit. veti versio, in extremis. SYLBURG. (94) Ενός. Respicit 1 Cor. xn, 11 : Πάντα δὲ D distinguunt, moti verbis ultimis 23 vers. Levit. (95) Υπεράνω. Respicere videtur Philip. 1, 9. (96) Αισθητήν παρουσίαν. Scilicet τὴν ἐν σαρκὶ (97) Ὡς βλέπει. Respicit Joan. v. 9 : Οὐ δύνα (98) Ἀποδύς. Astipulatur Clemens Judzorum (99) Συγκαταθεμένου. Interpres, simul compo- (1) Επ' ἄκρων. Επ' ἄκρων agnoscit etiam Her (2) Πρόσωπον. Respicit 1 Cor. XIII, 12 : Βλέ-
φασὶ δὲ καὶ τὸ ἔνδυμα, τὸν ποδήρη, τὴν κατὰ σάρκα προφητεύειν οἰκονομίαν, δι’ ἣν προσεχέστερον εἰς κόσμον ὤφθη. ταύτῃ τοι ἀποδὺς τὸν ἡγιασμένον χιτῶνα ὁ ἀρχιερεὺς (κόσμος δὲ καὶ ἡ ἐν κόσμῳ κτίσις ἡγίασται πρὸς τοῦ καλὰ συγκαταθεμένου τὰ γινόμενα) λούεται καὶ τὸν ἄλλον ἐνδύεται ἅγιον ἁγίου ὡς εἰπεῖν χιτῶνα, τὸν συνειςιόντα εἰς τὰ ἄδυτα αὐτῷ, ἐμοὶ δοκεῖν ἐμφαίνων τὸν Λευίτην καὶ γνωστικὸν ὡς ἂν τῶν ἄλλων ἱερέων ἄρχοντα, ὕδατι ἀπολελουμένων ἐκείνων καὶ πίστιν ἐνδεδυμένων μόνην καὶ τὴν ἰδίαν ἐκδεχομένων μονήν, αὐτὸν διακρίναντα τὰ νοητὰ τῶν αἰσθητῶν, κατ’ ἐπανάβασιν τῶν ἄλλων ἱερέων σπεύδοντα ἐπὶ τὴν τοῦ νοητοῦ δίοδον, τῶν τῇδε ἀπολουόμενον οὐκέτι ὕδατι, ὡς πρότερον ἐκαθαίρετο εἰς Λευιτικὴν ἐντασσόμενος φυλήν, ἀλλ’ ἤδη τῷ γνωστικῷ λόγῳ.
τας ὑποκεῖσθαι, δι' ὧν οἱ δίκαιοι μηνύονται καθ' ἑκατέρας τὰς Διαθήκας. Προφήτας γὰρ ἅμα καὶ δικαίους εἶναι τοὺς ἀποστόλους λέγοντες, εὖ ἂν εἴποι- μεν, ἑνὸς (94) καὶ τοῦ αὐτοῦ ἐνεργοῦντος διὰ πάν- των ἁγίου Πνεύματος. Ωσπερ δὲ ὁ Κύριος ὑπεράνω τοῦ κόσμου πάντος, μᾶλλον δὲ ἐπέκεινα τοῦ νοητοῦ, οὕτω καὶ τὸ ἐν τῷ πετάλῳ ἔγγραπτον ὄνομα ὑπερ- άνω (95) πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας εἶναι ἠξίωται· Εγγραπτον δὲ διά τε τὰς ἐντολὰς τὰς ἐγγράφους, διά τε τὴν αἰσθητὴν παρουσίαν (96). "Ονομα δὲ εἴρηται Θεοῦ· ἐπεὶ, ὡς βλέπει (97) τοῦ Πατρὸς τὴν ἀγαθό- τητα ὁ Υἱός, ἐνεργεῖ ὁ Θεὸς Σωτὴρ κεκλημένος, ἡ δ τῶν ὅλων ἀρχή· ἥτις ἀπεικόνισται μὲν ἐκ τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου πρώτη καὶ πρὸ αἰώνων, τετύπωκε δὲ τὰ μεθ' ἑαυτὴν ἅπαντα γενόμενα. Ναὶ μὴν τὸ λόγειον τὴν προφητείαν τὴν βοῶσαν τῷ λόγῳ καὶ κηρύσσου- Β σαν, καὶ τὴν κρίσιν τὴν ἐσομένην δηλοῖ· ἐπεὶ ὁ αὐ τός ἐστι Λόγος ὁ προφητεύων, κρίνων τε ἅμα καὶ διακρίνων έκαστα. Φασὶ δὲ καὶ τὸ ἔνδυμα τὸ ποδή ρες τὴν κατὰ σάρκα προφητεύειν οἰκονομίαν, δι' Αν προσεχέστερον εἰς κόσμον ὤφθη. Ταύτη τοι ἀπο- δύς (98), τὸν ἡγιασμένον χιτῶνα ὁ ἀρχιερεὺς, (κόσμος δὲ καὶ ἡ ἐν κόσμῳ κτίσις ἡγίασται πρὸς τοῦ καλὰ συγκαταθεμένου (99) τὰ γινόμενα ·) λούεται, καὶ τὸν ἄλλον ἐνδύεται ἅγιον ἁγίου ὡς εἰπεῖν χιτῶνα, τὸν συνεισιόντα εἰς τὰ ἄδυτα αὐτῷ· ἐμοὶ δοκεῖν ἐμφαί- νων τὸν Λευΐτην καὶ Γνωστικόν, ὡς ἂν τῶν ἄλλων ἱερέων ἄρχοντα (ὕδατι ἀπολελουμένων ἐκείνων καὶ πίστιν ἐνδεδυμένων μόνην, καὶ τὴν ἰδίαν ἐκδεχομέ των μονήν), αὐτὸν διακρίναντα τὰ νοητὰ τῶν αίσθη τῶν, κατ' ἐπανάβασιν τῶν ἄλλων ἱερέων σπεύδοντα ἐπὶ τὴν τοῦ νοητοῦ δίοδον, τῶν τῇδε ἀπολούεσθαι, οὐκ ἔτι ὕδατι, ὡς πρότερον, ἐκαθαίρετο, εἰς Λευΐτι- κὴν ἐντασσόμενος φυλήν. Ἀλλ᾽ ἤδη τῷ Γνωστικῷ λόγῳ καθαρὸς μὲν τὴν καρδίαν πᾶσαν, κατορθώ- σας δ' εὖ μάλα καὶ τὴν πολιτείαν ἐπ' ἄκρων (1) παρὰ τοῦ ἱερέως ἐπὶ μεῖζον αὐξήσας, ἀτεχνῶς ἡγνισμένος καὶ λόγῳ καὶ βίῳ ἐπενδυσάμενος τὸ γάνωμα τῆς δόξης, τοῦ πνευματικοῦ ἐκείνου καὶ τελείου ἀνδρὸς τὴν ἀπόῤῥητον κληρονομίαν ἀπολαβών, ἣν ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη· υἱὸς καὶ φίλος γενόμενος, πρόσωπον (2) ἤδη πρὸς πρόσωπον ἐμπίπλαται τῆς ἀκορέστου θεωρίας. Οὐδὲν δὲ οἷον αὐτοῦ ἐπακοῦσαι τοῦ Λόγου, πλείονα τὸν νοῦν διὰ τῆς Γραφῆς ἐνδι- Ρ. ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα. παρουσίαν, ταὶ Υἱὸς ποιεῖν ἀφ' ἑαυτοῦ οὐδὲν, ἐὰν μή τι βλέ πῃ τὸν Πατέρα ποιοῦντα· ὁ γὰρ ἂν ἐκεῖνος ποιῇ, ταῦτα καὶ ὁ Υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ, "Ος ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου, πρω τότοκος πάσης κτίσεως· ὅτι ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα, Καὶ εἶδεν ὁ Θεὸς τὰ πάντα ὅσα ἐποίησε, καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. πομεν γὰρ ἄρτι δι' ἐσόπτρου ἐν αἰνίγματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. STROMATUM LIB. V. A Christo ", ut quod similiter et eodem modo move- tur. Lucidæ vero smaragdi gemmæ, quæ sunt in superhumerali, significant solem et lunam, qui sunt adjutores naturz. Manus autem, ut opinor, principium est humerus. Duodecim autem illa, quæ sunt in quatuor ordinibus locatæ super pectus, describunt nobis circulum zodiacum, convenienter quatuor anni conversionibus. Et alioqui oportebat * capiti Dominico legem quidem subjici et prophe- tas, propterea quod justi significantur in utrisque Testamentis. Prophetas enim simul et justos di- centes esse apostolos, recte dixerimus, cum unus et idem sanctus Spiritus operetur per omnes ”. Quo- modo autem Dominus est supra mundum univer- sum, atque adeo ultra mundum, qui percipitur in- telligentia; ita etiam nomen, quod inscriptum est in lamina, dignum fuit habitum, quod esset super omnem principatum et potestatem. Inscriptum est autem, ut significaret præcepta mandata littéris, et sensilem præsentiam. Dictum est autem nomen Dei, quoniam sicut Filius aspicit bonitatem Patris, ita operatur Deus Servator, vocatus universorum principium, quod ex Deo quidem invisibili, imago effectum est primum, et ante sæcula. Formavit au- tem omnia quæ post se facta sunt. Jam vero Logium prophetiam, quæ per Logon clamat et prædicat, et futurum judicium significat. Nam idem est Logos, qui simul prædicit, et judicat, et singula discernit. Aiunt autem indumentum, vestem, inquam, tala- rem, prædicere carnis susceptæ dispensationem, per C quam in mundo visus est propinquius. Ea certe ra- tione sanctificatam exuens pontiſex tunicam (mun- dus autem, et, quæ est in mundo, creatura, sancti- ficata est ab eo, qui quæ facta sunt bona simul composuit) lavatur, et induitur aliam sanctam sancti, ut ita dicam, tunicam, quæ una cum eo in- greditur in adyta, ostendens, ut mihi videtur, levi- tam, et Gnosticum, utpote aliorum sacerdotum principem (cum illi quidem aqua sint abluti, et sola fide induti, et propriam exspectent mansionem), postquam ea, quæ percipiuntur intelligentia, dis- crevit a sensilibus, superatis aliis sacerdotibus, contendentem ad pervadendum id, quod percipitur intelligentia, ab iis, quæ hic sunt, elui, non amplius aqua emundatum, ut prius, cum in tribus levitica * ED. POTTER, ED. PARIS. "I Cor. x1, 3; Ephes. v, 23. "I Cor. xn, 11. seu Christi in carne presentiam. etc. Coloss. 1, 15, : etc. sententiæ, qui vestes a summo sacerdote die ex- piationis indui solitas a communi ejusdem amictu XVI : Relinquet illas ibi. LowTH. suit, perperam. Vertendum fuerat, annuit; respicit enim Gen. 1, : Sensus igitur, man- dum, et omnes, quæ in eo sunt, creaturas, sanctifi- cata fuisse a Deo, qui ea bona esse annwit et pro- nuntiavit. veti versio, in extremis. SYLBURG. (94) Ενός. Respicit 1 Cor. xn, 11 : Πάντα δὲ D distinguunt, moti verbis ultimis 23 vers. Levit. (95) Υπεράνω. Respicere videtur Philip. 1, 9. (96) Αισθητήν παρουσίαν. Scilicet τὴν ἐν σαρκὶ (97) Ὡς βλέπει. Respicit Joan. v. 9 : Οὐ δύνα (98) Ἀποδύς. Astipulatur Clemens Judzorum (99) Συγκαταθεμένου. Interpres, simul compo- (1) Επ' ἄκρων. Επ' ἄκρων agnoscit etiam Her (2) Πρόσωπον. Respicit 1 Cor. XIII, 12 : Βλέ-
PG 9:67καθαρὸς μὲν [οὖν] τὴν καρδίαν πᾶσαν, κατορθώσας δ’ εὖ μάλα καὶ τὴν πολιτείαν ἐπ’ ἄκρον, πέρα τοῦ ἱερέως ἐπὶ μεῖζον αὐξήσας, ἀτεχνῶς ἡγνισμένος καὶ λόγῳ καὶ βίῳ, ἐπενδυσάμενος τὸ γάνωμα τῆς δόξης, τοῦ πνευματικοῦ ἐκείνου καὶ τελείου ἀνδρὸς τὴν ἀπόρρητον κληρονομίαν ἀπολαβών, ἣν ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν καὶ οὖς οὐκ ἤκουσεν καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, υἱὸς καὶ φίλος γενόμενος, πρόσωπον ἤδη πρὸς πρόσωπον ἐμπίπλαται τῆς ἀκορέστου θεωρίας. οὐδὲν δὲ οἷον αὐτοῦ ἐπακοῦσαι τοῦ λόγου, πλείονα τὸν νοῦν διὰ τῆς γραφῆς ἐνδιδόντος. λέγει γὰρ ὧδε· καὶ ἐκδύσεται τὴν στολὴν τὴν λινῆν, ἣν ἐνδεδύκει εἰσπορευόμενος εἰς τὰ ἅγια, καὶ ἀποθήσει αὐτὴν ἐκεῖ. καὶ λούσεται τὸ σῶμα αὐτοῦ ὕδατι ἐν τόπῳ ἁγίῳ καὶ ἐνδύσεται τὴν στολὴν αὐτοῦ. ἄλλως δ’, οἶμαι, ὁ κύριος ἀποδύεταί τε καὶ ἐνδύεται κατιὼν εἰς αἴσθησιν, ἄλλως ὁ δι’ αὐτοῦ πιστεύσας ἀποδύεταί τε καὶ ἐπενδύεται, ὡς καὶ ὁ ἀπόστολος ἐμήνυσεν, τὴν ἡγιασμένην στολήν. ἐντεῦθεν κατ’ εἰκόνα τοῦ κυρίου ἀρχιερεῖς ἀπὸ τῆς ἁγιασθείσης ᾑροῦντο φυλῆς οἱ δοκιμώτατοι καὶ οἱ εἰς βασιλείαν καὶ οἱ εἰς προφητείαν ἐκλεκτοὶ ἐχρίοντο.
Α δόντος· λέγει γὰρ ὧδε· Καὶ ἐκδύσεται (3) τὴν στο λὴν τὴν λινήν, ἣν ἐνδεδύκει εἰσπορευόμενος εἰς τὰ ἅγια· καὶ ἀποθήσει αὐτὴν ἐκεῖ, καὶ λούσεται τὸ σῶμα αὐτοῦ ὕδατι ἐν τόπῳ ἁγίῳ, καὶ ἐνδύσε ται τὴν στολὴν αὐτοῦ. ῎Αλλως δ', οἶμαι, ὁ Κύριος ἀποδύεται τε καὶ ἐνδύεται, κατιὼν εἰς αἰσθησιν· ἄλλως ὁ δι' αὐτοῦ πιστεύσας ἀποδύεται (4) τε καὶ ἐπενδύεται, ὡς καὶ ὁ ᾿Απόστολος ἐμήνυσε, τὴν ἡγια σμένην στολήν. Ἐντεῦθεν κατ' εἰκόνα τοῦ Κυρίου ἀρχιερεῖς ἀπὸ τῆς ἁγιασθείσης ᾑροῦντο φυλῆς οἱ δο κιμώτατοι, καὶ οἱ εἰς βασιλείαν καὶ οἱ εἰς προφη τείαν ἐκλεκτοὶ ἐχρίοντο. Ει ΧΡ. Οθεν καὶ Αἰγύπτιοι οὐ τοῖς ἐπιτυχοῦσι τὰ παρὰ σφίσιν ἀνετίθεντο μυστήρια, οὐδὲ μὴν βεβήλοις τὴν τῶν θείων εἴδησιν ἐξέφερον, ἀλλ᾽ ἢ μόνοις γε τοῖς μέλλουσιν ἐπὶ βασιλείαν προϊέναι, καὶ τῶν ἱερέων τοῖς κριθεῖσιν εἶναι δοκιμωτάτοις ἀπό τε τῆς τρο φῆς, καὶ τῆς παιδείας, καὶ τοῦ γένους. Όμοια γοῦν τοῖς Εβραϊκοῖς κατά γε τὴν ἐπίκρυψιν καὶ τὰ τῶν Αἰγυπτίων αἰνίγματα. Αἰγυπτίων (5) οἱ μὲν ἐπὶ πλοίου, οἱ δὲ ἐπὶ κροκοδείλου τὸν ἥλιον δεικνύουσι. Σημαίνουσι δὲ, ὅτι ὁ ἥλιος, δι' ἀέρος γλυκεροῦ καὶ ὑγροῦ τὴν πορείαν ποιούμενος, γεννᾷ τὸν χρόνον· ἐν αἰνίσσεται ὁ κροκόδειλος, διά τινα ἄλλην ἱερατι κὴν ἱστορίαν. Ναὶ μὴν (6) καὶ ἐν Διοσπόλει τῆς Αἰ εισπορευόμε- νος εἰς τὰ ἅγια. εἰσπορευόμενος αὐτὸς εἰς τὸ ἅγιον. εισπορευομένου αὐτοῦ εἰς τὸ ἅγιον. σκήνος, στολήν Ἥλιον δὲ σημαίνουσί ποτε μὲν δι' ἀνθρώπου ἐπιβεβηκότος πλοίου, ἐπὶ κροκοδείλου κειμένου. Δηλοῖ δὲ τὸ μὲν πλοῖον τὴν ἐν ὑγρῷ κίνησιν, ὁ δὲ κροκόδειλος, πότε μον ὕδωρ, ἐν ᾧ φέρεται ὁ ἥλιος. Ἐσημαίνετο τοίνυν ἥλιος, δι' ἀέρος ὑγροῦ καὶ γλυκέος τὴν περιπόλη- σιν ποιεῖσθαι. "Ηλιον δὲ σημαίνουσι, ποτὲ μὲν δι' ἀνθρώπου ἐπιβεβηκότος πλοίου, ποτὲ δὲ ἐπὶ κροκο- δείλου κειμ. ἐπὶ τοῦ ἱεροῦ καλουμένου πυλῶνος, ἐκ CLEMENTIS ALEXANDRINI referretur ordinem. Sed cum jam verbo Gnostico toto quidem corde sit mundus, valde autem se recte gesserit, et vitæ institutionem in extremis a sacer- dote datam in majus auxerit, revera et verbo et vita purificauis, indutus exsultatione gloriæ, spiri- talis illius et perfecti viri arcana accepta hæredi- tate, quam oculus non vidit, et auris non audivit, et in cor hominis non ascendit 73, effectus filius et ami- cus, & facie jam ad faciem " impletur contempla- tione, quæ non potest saliari. Sed nihil melius fuerit quan ipsum audire Logon, qui per Scripturam majorem affert intelligentiam. Sic enim dicit: exuet vestem lineam, quam induerat, cum ingrederetur in sancta, et eam illic deponet, et lavabit corpus suum aqua in loco sancto, et induet vestem suam s. Aliter autem, ut opinor, Dominus exuit et induit, de- scendens ad sensum: aliter autem qui per ipsum credidit, exuit et induit, ut etiam significavit Apostolus, vestem sanctificatam. Hinc ad imaginem Domini eligebantur pontifices, qui erant probatissimi ex tribu sanctificata : et qui ad regnum, et qui ad prophetiam erant electi, ungebantur. CAPUT VII. Ægyptios itidem res sacras per symbola et ænigmata repræsenlasse. Unde etiam Ægyptii non quibuslibet ea, quæ B erant apud ipsos, committebant mysteria: neque rerum divinarum cognitionem deferebant ad pro- fanos; sed ad eos solos qui crant ad regnum per- venturi, et ex sacerdotibus iis, qui judicati fuerant probatissimi, et educatione, et doctrina, et genere. Ergo quod attinet ad occultationem, sunt Hebrai- cis similia Ægyptiorum enigmata. Ex Ægyptiis alii quidem in navigio, alii vero super crocodilo solem describunt. Significant autem, quod sol per aerem dulcem et humidum ingrediens, gignit tem- pus, quod ænigmatice significat erocodilus per quamdam aliam sacerdotalem historiam. ED. POTTER, ED. PARIS. Porro G Cor. 11, 9. 7$ Cor. xtr, 12. Levit. xv1, 23, 24. bentur Levit. XVI, : Depositis vestibus quibus prius indulus erat, cum intraret sanctuarium, reli. ctisque ibi, lavabit carnem suam in loco sancto, in- dueturque vestibus suis. At in Græco LXX omnia ut apud Clementem, hoc excepto, Clementis Antuerpiensis editio, Romana re- clius, CoL- LECT. 3, 4, unde corpus, quod Apostolus noster vocat. Preparationis evangelica lib. iii, cap. : Quorum verborum pars prior Cle- mentis auctoritate, sensu etiam exigente, hoc modo scribi debet : lidem aliquando solem hominis navem conscendentis, aliquando crocodilo impositi symbolo repræsentant ac navigium quidem, motum in hu- mita mollique regione significat: crocodilus vero, aquam ad bibendum facilem, per quam sol feratur. Itaque per humidum ac suavem acrem solis conver- D sionem fieri, declarare voluerant. Hieroglyphicorum : « Ut vero scripturæ hierogly- phicæ speciem aliquam oculis subjiciamus, in Sai pro vestibulo templi, quod Palladi dedicatum erat hujusmodi argumentum : Infans, senex, accipiter, inde mox piscis, postremoque omnium fluvialis equus quod humanæ fragilitatis conditionem in- dicat a pueritia vergentis in senium, ac iterum re- puerascentis, accipiter vero Deum, ac perinde amorem, quodque in nobis divinum est. Piscis, odium simul atque mortem, propter mare, quod exitium ac perniciem appellabant. Equus vero Alu- vialis impudentem violentiam notabat, ut qui nec patri quidem parcat suo, verum eum interficit, ut inatris ipse connubio potiatur, et pro dissidio po- nitur, quod in duobus contrariis elementis vivit ; atque ita propemodum concors ea discordia, quæ corporum temperaturam constituit, cum dissidere penitus coeperit, mors inde sequatur necesse est. » Sic ergo hæc interpretatur Valerianus: Nascimur, Senescimus, Vivimus, Morimur, Naturæ dissidio. Atqui in singulorum interpretatione convenit cum Clemente, quanquam non erocodilum, ut ille, sed hippopotamum insculptum fuisse velit, et in di- versa Ægypti urbe. Quod vero ait, pro vestibulo templi, facit ut videatur hic fuisse vertendum, non, in æde sacra quæ vocatur Pylon, est enim Grace, sed, vestibulo quod sacrum dicitur. COLLECT. (3) Καὶ ἐκδύσεται. Hæc in Latina vulgata ha- (4) Αποδύεται. Respicere videtur II Cor. v, 2, (5) Αιγυπτίων. Paria sunt quæ dicit Eusebius (6) Ναὶ μήν. J. Pierius Valerianus lib. xxx
PG 9:71Ὅθεν καὶ Αἰγύπτιοι οὐ τοῖς ἐπιτυχοῦσι τὰ παρὰ σφίσιν ἀνετίθεντο μυστήρια οὐδὲ μὴν βεβήλοις τὴν τῶν θείων εἴδησιν ἐξέφερον, ἀλλ’ ἢ μόνοις γε τοῖς μέλλουσιν ἐπὶ βασιλείαν προϊέναι καὶ τῶν ἱερέων τοῖς κριθεῖσιν εἶναι δοκιμωτάτοις ἀπό τε τῆς τροφῆς καὶ τῆς παιδείας καὶ τοῦ γένους. Ὅμοια γοῦν τοῖς Ἑβραϊκοῖς κατά γε τὴν ἐπίκρυψιν καὶ τὰ τῶν Αἰγυπτίων αἰνίγματα. Αἰγυπτίων οἳ μὲν ἐπὶ πλοίου, οἳ δὲ ἐπὶ κροκοδείλου τὸν ἥλιον δεικνύουσι. σημαίνουσι δὲ ὅτι ὁ ἥλιος, δι’ ἀέρος γλυκεροῦ καὶ ὑγροῦ τὴν πορείαν ποιούμενος, γεννᾷ τὸν χρόνον, ὃν αἰνίσσεται ὁ κροκόδειλος διά τινα ἄλλην ἱερατικὴν ἱστορίαν. ναὶ μὴν καὶ ἐν Διοσπόλει τῆς Αἰγύπτου ἐπὶ τοῦ ἱεροῦ καλουμένου πυλῶνος διατετύπωται παιδίον μὲν γενέσεως σύμβολον, φθορᾶς δὲ ὁ γέρων, θεοῦ τε αὖ ὁ ἱέραξ, ὡς ὁ ἰχθὺς μίσους, καὶ κατ’ ἄλλο πάλιν σημαινόμενον ὁ κροκόδειλος ἀναιδείας. φαίνεται τοίνυν συντιθέμενον τὸ πᾶν σύμβολον δηλωτικὸν εἶναι τοῦδε·
ἡ ἴδις ἀρχὴν παρεσχῆσθαι τοῖς Αἰγυπτίοις δοκεῖ, ὡς τῶν κύκλων ὁ λοξός. Β άσκιον κατάσκιον λίξ Ρ. τὸν Σκυθῶν βασιλέα, Οίας εικός. οἷα εἰκός, น Επιγράφεται δὲ αὐτοῦ ταῖς εἰκόσι, γλώσσης, γαστρός, αιδοίων κρατεῖν. Ανάχαρσις, ἑστιαθεὶς παρὰ Σόλωνι, καὶ κοιμώμενος ὤφθη τὴν μὲν ἀριστερὰν χεῖρα τοῖς μου ρίοις, τὴν δὲ δεξιὰν τῷ στόματι προσκειμένην ἔχων ἐγκρατεστέρου γαρ ωετο χαλινοῦ δεῖσθαι τὴν γλῶσσαν. χρή, χρεία, Ἀλλὰ γὰρ οὐ μόνον Αἰγυπτίων οι λογικώτατοι, πρὸς δὲ καὶ τῶν ἄλλων βαρβάρων, ὅσοι φιλοσοφίας ὠρέχθησαν, τὸ συμβολικὸν εἶδος ἐζήλωσαν. Φασί γοῦν καὶ Ἰδανθούραν τῶν Σκυθῶν βασιλέα (16), ὡς ἱστορεῖ Φερεκύδης ὁ Σύριος, Δαρείῳ διαβάντι τον Ίστρον, πόλεμον ἀπειλοῦντα, πέμψαι σύμβολον ἀντὶ τῶν γραμμάτων, μῦν, βάτραχον, ὄρνιθα, οϊστὸν, ἄροτρον. Απορίας δὲ οὔσης, οἷας εἰκὸς (17), ἐπὶ τούτοις, Ὀροντοπάγας μὲν ὁ χιλίαρχος έλεγε, παρα- δώσειν αὐτοὺς τὴν ἀρχὴν· τεκμαιρόμενος ἀπὸ μὲν τοῦ μυὸς τὰς οἰκήσεις, ἀπὸ δὲ τοῦ βατράχου τα ὕδατα· τὸν ἀέρα τε ἀπὸ τῆς ὄρνιθος· καὶ ἀπὸ τοῦ ὀστοῦ τὰ ὅπλα· ἀπὸ δὲ τοῦ ἀρότρου την χώραν. Ειφόδρης δὲ ἔμπαλιν ἡρμήνευσεν· ἔφασκε γάρ, « Ἐὰν μὴ ὡς ὄρνιθες ἀναπτῶμεν, ἢ ὡς μύες κατὰ τῆς γῆς, ή ὡς οἱ βάτραχοι καθ᾽ ὕδατος δύωμεν, οὐκ ἂν φύγοι- μεν τὰ ἐκείνων βέλη τῆς γὰρ χώρας οὐκ ἐσμεν κύ- ριοι. ο 'Ανάχαρσίν (18) τε τὸν Σκύθην φησὶ καὶ αὐ τὸν κοιμώμενον κατέχειν τῇ μὲν λαιᾷ τὰ αἰδοῖα, δεξιᾷ δὲ τὸ στόμα· αἰνιττόμενον, δεῖν μὲν ἀμφοῖν, μεῖζον δὲ εἶναι γλώττης κρατεῖν ἢ ἡδονῆς. Καὶ τί μοι περὶ τοὺς βαρβάρους ἐνδιατρίβειν (19), ἐξὸν αὐ τοὺς τοὺς Ἕλληνας σφόδρα τῇ ἐπικρύψει κεχρημέ τους παραστῆσαι; Ανδρούδης γοῦν ὁ Πυθαγορικός τὰ Ἐφέσια καλούμενα (20) γράμματα, ἐν πολλοῖς δὴ πολυθρύλλητα ὄντα, συμβόλων ἔχειν φησὶ τάξιν· ση- μαίνειν δὲ ἄσκιον μὲν τὸ σκότος· μὴ γὰρ ἔχει τοῦτό σκιάν· φῶς δὲ κατάσκιον, ἐπεὶ καταυγάζει τὴν σκιάν· λίξ τέ ἐστιν ἡ γῆ κατὰ ἀρχαίαν ἐπωνυμίαν· καὶ τετράς (21) ὁ ἐνιαυτὸς διὰ τὰς ὥρας· δαμναμε Εφεσίων λεγομένων γραμμάτων, Εφέσια γράμματα ἐπῳδαί, δι' ὧν τινες ἐκ μεγάλων κινδύνων ἐσώθησαν, καὶ ἀγῶνας ἐνίκησαν φωναί τινες ἦσαν ἐπὶ στεφάνης, καὶ ζώνης, καὶ τῶν Ο ποδῶν τῆς Ἐφεσίας Αρτέμιδος αἰνιγματώδες γε γραμμέναι· ὅθεν καὶ τοῖς ἀσαφῶς λαλουμένοις λέγε ται Εφέσια γράμματα. • Εφέσια γράμ- ματα ἦν πάλαι, ὕστερον δὲ προσέθεσαν τινες ἀπα τεῶνες καὶ ἄλλα. Φασὶ δὲ τῶν πρώτων τὰ ὀνόματα τάδε· ἄσκι, αἷξ, τέτραξ, δαμναμενεὺς, αἴσιον. τὸ δὲ αΐξ, αὐτός, αξ ή γῆ, τέτραξ ἐνιαυτός : λίξ ἡ γῆ. ἆσκι, κατάσκι, αἴσιον, ἀληθὲς CLEMENTIS ALEXANDRINI accipiter, sicut ibis obliquum seu signiferum. Nu- A meri enim inventionis et mensuræ, maxime ex animalibus, ibis videtur principium præbuisse Egyptiis, sicut ex circulis obliquus. CAPUT VIII. Apud varios, præsertim poetas et philosophos, non minus quam apud sacros scriptores, usu receptum fuisse res sacras symbolice repræsentare. Sed enim non solum qui ex Ægyptiis vi ratio- cinandi plurimum valuere, sed ex aliis quoque barbaris ii, qui erant dediti studio philosophia, symbolicum genus sunt consectati. Aiunt quidem certe Idanthuram quoque Scytharum regem, ut re- fert Pherecydes Syrius, Dario, qui Istrum trajecerat, bellum minantem, symbolum misisse pro litteris, murem, rananı, avem, jaculum, aratrum. Cum au- tem de his, ut I erat consentaneum, exorta esset du- bitatio, Orontopagas quidem tribunus militum, di- cebat eos tradituros imperium, conjectans ex mure quidem, habitationes; ex rana autem, aquas; ex ave vero, aerem; ex jaculo autem, arma; ex ara- tro vero, regionem. Xiphodres autem contra est interpretatus. Dicebat enim : « Nisi tanquam aves evolaverimus, aut tanquam mures terram, vel tanquam ranæ aquam subierimus, illorum tela non effugiemus: non sumus enim domini regionis. › Anacharsin quoque Scytham dicit dormientem, si- nistra quidem continuisse pudenda; os autem dextera, significantem oportere quidem utrumque, sed majus esse, linguam cohibere, quam volupta- tem. Et quid opus est, ut in barbaris referendis immorer, cum liceat ostendere ipsos Græcos valde esse usos occultatione? Androcydes certe Pythago- ricus litteras, quæ vocantur Ephesiæ, vulgo autem valde sunt celebres, dicit locum tenere symbolo- rum : significare autem quidem tenebras; eas enim non habere umbras : autem, lucem; quoniam illustrat umbram : aulem * ED. POTTER, ED. PARIS. . num, ut articulus feratur ad remotius nomen. Meminit autem illius symbolicæ legationis etiam Herodotus lib. iv, pag. 167, et Athenæus lib. vIII, p. 166. H. SYLB.-Porro regem bunc Herodotus Indathyrsum vocat lib. iv, c. 127. Indathyrsam Plutarchus lib. De communibus notio- nibus, adv. Stoicos. (1*) Ms. adverbialiter verisimile est. SYLB. Anacharside, hæc scribit: In- scribitur autem ipsius imaginibus, linguam, ven- trem, pudenda continere. Plutarchus lib. De gar- rulitate : Anacharsis convivio acceptus apud Solonem, dor- miensque conspectus est, sinistram quidem manum pudendis, dextram ori applicuisse: fortiori enim freno putabat indigere linguam. dum vel simile quid. Ad sequentia qua- drant, quæ de Alexarchi Uranopoli narrantur ab C Athenæo lib. m, p. 50; lib. xiii. Sylburg. Strom. 1, p. 360, ubi conf. adnotata. Eustathins nominis rationem tradit : tectionum, Ephesiis voces quasdam et notulas ma- gicas fuisse docet, quibus utentes in omni negotio superiores evaderent. Hesychius, In iis quæ sequuntur, Erasmus ait librariorum incuria omissuni, quid répa significaret, id, quod resarcit ex loco Canter. Vide Erasmum, Chil. 2, cent. 8, prov. 49. Suspicari tamen potes cum in interpre- talioue singulorum legas ac esse haec duo nisi malis cor- rigere ex Clemente Nota item Hesychium tenebras dicere luceui verum, el Clementem tetpáða dictum putare annum • (16) Ιδανθούραν τῶν Σκ. β. Non minus concin- (18) Ανάχαρσιν. Laertius lib. 1. segm. 104. De (19) Ἐνδιατρίβειν. Post hoc verbum subaudien (20) Τὰ Ἐφέσια καλ. Ita prius Clemens τῶν (21) Καὶ τετράς. Th. Canterus l. 1, c. 18 Var.
PG 9:73ὦ γινόμενοι καὶ ἀπογινόμενοι, θεὸς μισεῖ ἀναίδειαν. τά τε ὦτα καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς οἱ δημιουργοῦντες ἐξ ὕλης τιμίας καθιεροῦσιν τοῖς θεοῖς ἀνατιθέντες εἰς τοὺς νεώς, τοῦτο δήπου αἰνισσόμενοι ὡς πάντα θεὸς ὁρᾷ καὶ ἀκούει. πρὸς τοῖσδε ἀλκῆς μὲν καὶ ῥώμης σύμβολον αὐτοῖς ὁ λέων· ὥσπερ ἀμέλει γῆς τε αὐτῆς καὶ γεωργίας καὶ τροφῆς ὁ βοῦς, ἀνδρείας τε καὶ παρρησίας ὁ ἵππος, ἀλκῆς τε αὖ μετὰ συνέσεως ἡ σφίγξ, τὸ μὲν σῶμα πᾶν λέοντος, τὸ πρόσωπον δὲ ἀνθρώπου ἔχουσα. ὁμοίως τε τούτοις σύνεσιν καὶ μνήμην καὶ κράτος καὶ τέχνην ὁ ἄνθρωπος αἰνισσόμενος τοῖς ἱεροῖς πρὸς αὐτῶν ἐγγλύφεται. ἤδη δὲ κἀν ταῖς καλουμέναις παρ’ αὐτοῖς κωμασίαις τῶν θεῶν χρυσᾶ ἀγάλματα, δύο μὲν κύνας, ἕνα δὲ ἱέρακα καὶ ἶβιν μίαν περιφέρουσι καὶ καλοῦσι τὰ τέσσαρα τῶν ἀγαλμάτων εἴδωλα τέσσαρα γράμματα. εἰσὶ γοῦν οἱ μὲν κύνες σύμβολα τῶν δυεῖν ἡμισφαιρίων, οἷον περιπολούντων καὶ φυλασσόντων· ὁ δὲ ἱέραξ ἡλίου· πυρώδης γὰρ καὶ ἀναιρετικός· αὐτίκα τὰς λοιμικὰς νόσους ἡλίῳ ἀνατιθέασιν· ἡ δὲ ἶβις σελήνης, τὰ μὲν σκιερὰ τῷ μέλανι, τὰ δὲ φωτεινὰ τῷ λευκῷ τῶν πτίλων εἰκαζόντων.
νεὺς δὲ ὁ ἥλιος, ὁ δαμάζων· τὰ αἰσιά τε ἡ ἀληθὴς τετράς, φωνή. Σημαίνει δ' ἄρα τὸ σύμβολον, ὡς κεκόσμηται τὰ θεῖα· οἷον, σκότος πρὸς φῶς, καὶ ἥλιος πρὸς ἐνιαυτὸν, καὶ γῆ πρὸς παντοίαν φύσεως γένεσιν. ᾿Αλλὰ καὶ Διονύσιος ὁ Θρᾷξ (22) γραμματικὸς ἐν τῷ Περὶ τῆς ἐμφάσεως τοῦ περὶ τῶν τροχίσκων συμβόλου φησὶ κατὰ λέξιν· Ἐσήμαινον γοῖν οὐ διὰ λέξεως μόνον, ἀλλὰ καὶ διὰ συμβόλων ἔνιοι τὰς πράξεις· διὰ λέξεως μὲν, ὡς ἔχει τὰ λεγό- μενα Δελφικά παραγγέλματα, τὸ Μηδὲν ἄγαν, καὶ τὸ Γνῶθι σαυτὸν, καὶ τὰ τούτοις ὅμοια· διὰ δὲ συμβόλων, ὡς ὅ τε τροχὲς (25) ὁ στρεφόμε- νος ἐν τοῖς τῶν θεῶν τεμένεσιν, ειλκυσμένος παρὰ Αἰγυπτίων· καὶ τὸ τῶν θαλλῶν (24) τῶν διδομένων τοῖς προσκυνοῦσι. Φησὶ γὰρ Ορφεὺς ὁ Θράκιος Θαλλῶν δ' όσσα βροτοῖσιν ἐπὶ χθονὸς ἔργα μέσ μηλον, Οὐδὲν ἔχει μίαν αἶσαν ἐπὶ φρεσὶν, ἀλλὰ κυκλείται Πάντα πέριξ· στῆναι δὲ καθ' ἓν μέρος οὐ θέμις ἐστὶν, δ Αλλ' ἔχει, ὡς ἤρξαντο, δρόμου μέρος ἴσον ἕκαστος. (Η θαλλοὶ ἤτοι τῆς πρώτης τροφῆς σύμβολον ὑπάρ· χουσιν, ἢ ὅπως ἐπίστωνται οἱ πολλοὶ τοὺς μὲν καρ τοὺς δι᾿ ὅλου θάλλειν καὶ αύξεσθαι διαμένοντας έπι- πλεῖστον· σφᾶς δὲ αὐτοὺς ὀλίγον είληχέναι τὸν τῆς ζωῆς χρόνον· τούτου χάριν δίδοσθαι τοὺς θαλλούς βούλονται· ἴσως δὲ καὶ ἵνα ἐπίστωνται, ὅτι ὡς οὗτοι αὖ καίονται, οὕτω καὶ τοὺς εἰς τοῦτον τὸν βίον (25) ταχέως ἐκλιπεῖν, καὶ πυρὸς ἔργον γενήσεσθαι. Χρη- σιμώτατον ἄρα τὸ τῆς συμβολικῆς ἑρμηνείας εἶδος εἰς πολλὰ, καὶ πρὸς τὴν ὀρθὴν θεολογίαν συνεργούν, καὶ πρὸς εὐσέβειαν, καὶ πρὸς ἐπίδειξιν συνέσεως, καὶ βραχυλογίας ἄσκησιν, καὶ σοφίας ἔνδειξιν· Σοφοῦ γὰρ τὸ χρῆσθαι τῇ συμβολική φράσει, δεξιῶς φησιν ὁ γραμματικός Δίδυμος, καὶ τὸ γνωρίσαι τὸ διὰ ταύτης δηλούμενον. Καὶ μὴν ἡ στοιχειωτική τῶν παίδων διδασκαλία (26) τὴν τῶν τεττάρων στο χείων περιείληφεν ἑρμηνείαν· Βέου μὲν γὰρ τοὺς Φρύγας τὸ ὕδωρ φησὶ καλεῖν, καθὰ καὶ Ὀρφεύς· Καὶ Βέδυ Νυμφάων καταλείβεται ἀγλαὸν ὕδωρ. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ θύτης Δίων ὁμοίως φαίνεται γράφων· Καὶ Βέου λαβὼν, κατὰ χειρῶν καταχέου, καὶ ἐπὶ τὴν ἱεροσκοπίην τρέπου. Εμπαλιν δὲ ὁ κωμικός Φιλύδεος (27) Βέδυ τὸν ἀέρα, βιόδωρον ὄντα, διὰ τού- των γινώσκει· * Ρ. διὰ τὰς ὥρας, τέσσαρας τοῦ ἔτους τροπάς Διονύ στος ὁ Θρᾷς, καὶ ᾿Απολλώνιος δ' Αργοναύτας ποιήσας, ᾿Αλεξανδρεῖς μὲν, ἐκαλοῦντο δὲ Ρόδιοι. δαμναμενεύς εἰσιόντας, STROMATUM LIB. V. A prisca appellatione est terra, et hoc est B C ED. POTTER, 533-69. ED. PARIS. propter quaternionem tempestatum quadripartitarum hiemis, veris, statis et autumni, quas antea dixit, qua- tuor anni conversiones 570, 60. Eodemque modo interpretatus est duodecim) lapides illos S. Hiero- nymus ad Fabiolam De restitu sacerdotum, cum in singulis versiculis singula dixit assignari tempora, et his ternos menses deputari. COLLECT. drinus, Rhodius etiam dictus. Strabo lib. xiv : Dionysius Thrax, et Apollonius Argonauticorum auctor, Alexan- drini fuere, sed nominati sunt Rhodii. Conf. Ger. Vos- sius lib. 1, De hist. Grec. PATROL. GR. IX. D quaternio, annus, propter horas; au- tem sol, qui domat; et alcia, vox vera. Significat au- tem symbolum, rerum divinarum eum esse orna tum, qui est tenebrarum, si conferantur cum luce, sol cum anno, et terra cum omnis generis natur. generatione. Quinetiam Dionysius Thrax gramma- ticus, in libro De declaratione symboli de rotulis, dicit ad verbum : Significabant autem non per verba solum, sed etiam per symbola, nonnulli actiones : per verba quidem, sicut se habent, qua dicuntur præcepta Delphica : Nihil nimis, et Nosce leipsum, et qu sunt his similia; per symbola autem, ut et rola, qua vertitur in deorum templis, quæ tracta est ab Ægyptiis; et rami, qui dantur iis, qui adorant. Dicit enim Orpheus Thracius: Ramorum est queis sunt hominum terrestria cura, Non uno stant fata loco in mente, omnia circum Volvuntur, nec fas una est consistere parte, Sed quam cœperunt cursus partem omnia servant. Rami auten, aut sunt symbolum primi nutrimenti, aut ut sciat vulgus fructus quidem in universum germinare et augeri, longissimo tempore permanen tes; se autem accepisse exiguum vitæ tempus, en de causa volunt dari ramos. Fortasse autem etiam ut sciant, quod sicut ii rursus uruntur, ita illos quoque hanc vitam cito esse relictures, et ignis opus futuros. Genus ergo symbolicæ interpretatio - vis est ad multa utilissimum, ut quod et ad rectam conferat theologiam et pietatem, et ad indicandam ingenii solertiam et brevitatis exercitationem, ct ad ostendendam sapientiam. Sapientis enim esse uti dictione symbolica, apposite dicit Didymus gram- maticus, et declarare id, quod per eam significatur. Jam puerorum quoque doctrina, quæ versatur in elementis, complectitur interpretationem quatuor elementorum. Dicit enim Phrygas aquam vocare Bedy, sicut etiam Orpheus : Nympharumque Bedy promanat limpida lympha. Quin etiam Dion Thytes, videtur scribere similiter : Et acceptum Bedy effunde manibus, et convertere aḍ aruspicinam. Contra autem comicus Philydeus, Bedy aerem, qui vitam suppeditat, per læc inteli- git : dicti pag. 201, 202, 203, 223. 206. desideratur vel simile quid. SYLBURG. dam, quibus pueri litterarum elementa edoceban- tur : de quibus infra. lidio, adscriptos H. Grotius in Excerptis e Trag. et Com., p. 899, sic vertit : Oro uti liceat ul salutari covo : Nam sanitas pars hæc est potissima, Haurire purum spiritum, non turbidum. Isaac. Casaubonus in Animadv. in Athenai lib. 111, c. 9, pag. 169, hæc dicit : « Fabulae, cujus nonch (22) Διονύσιος ὁ Θρᾷξ. Erat ille patria Alexan- (23) Τροχός. Conf. N. Cat ssinus libri superius (24) Των θαλλών. Conf. idem p. 203, 204, 205, (2) Τοὺς εἰς τοῦτον τὸν βίον. Post læc verba (26) Στοιχειωτική των π. δ. Scilicet verba qua (27) Φιλύδεος. Sequentes versus Φυλλιδίῳ, Phyl-
εἰσὶν δ’ οἳ τοὺς μὲν τροπικοὺς πρὸς τῶν κυνῶν μηνύεσθαι βούλονται, οἳ δὴ διαφυλάσσουσι καὶ πυλωροῦσι τὴν ἐπὶ νότον καὶ ἄρκτον πάροδον τοῦ ἡλίου· τὸν δ’ ἰσημερινόν, ὑψηλὸν ὄντα καὶ διακεκαυμένον, ὁ ἱέραξ δηλοῖ, καθάπερ ἡ ἶβις τὸν λοξόν· ἀριθμοῦ γὰρ ἐπινοίας καὶ μέτρου μάλιστα τῶν ζῴων ἡ ἶβις ἀρχὴν παρεσχῆσθαι τοῖς Αἰγυπτίοις δοκεῖ, ὡς τῶν κύκλων ὁ λοξός. Ἀλλὰ γὰρ οὐ μόνον Αἰγυπτίων οἱ λογιώτατοι, πρὸς δὲ καὶ τῶν ἄλλων βαρβάρων ὅσοι φιλοσοφίας ὠρέχθησαν, τὸ συμβολικὸν εἶδος ἐζήλωσαν. Φασὶ γοῦν καὶ Ἰδανθούραν τὸν Σκυθῶν βασιλέα, ὡς ἱστορεῖ Φερεκύδης ὁ Σύριος, Δαρείῳ διαβάντι τὸν Ἴστρον πόλεμον ἀπειλοῦντα πέμψαι σύμβολον ἀντὶ τῶν γραμμάτων μῦν, βάτραχον ὄρνιθα, ὀιστόν, ἄροτρον. ἀπορίας δὲ οὔσης, οἷα εἰκός, ἐπὶ τούτοις Ὀροντοπάτας μὲν ὁ χιλίαρχος ἔλεγεν παραδώσειν αὐτοὺς τὴν ἀρχήν, τεκμαιρόμενος ἀπὸ μὲν τοῦ μυὸς τὰς οἰκήσεις, ἀπὸ δὲ τοῦ βατράχου τὰ ὕδατα τὸν ἀέρα τε ἀπὸ τῆς ὄρνιθος καὶ ἀπὸ τοῦ ὀιστοῦ τὰ ὅπλα, ἀπὸ δὲ τοῦ ἀρότρου τὴν χώραν. Ξιφόδρης δὲ ἔμπαλιν ἡρμήνευσεν· ἔφασκεν γάρ·
νεὺς δὲ ὁ ἥλιος, ὁ δαμάζων· τὰ αἰσιά τε ἡ ἀληθὴς τετράς, φωνή. Σημαίνει δ' ἄρα τὸ σύμβολον, ὡς κεκόσμηται τὰ θεῖα· οἷον, σκότος πρὸς φῶς, καὶ ἥλιος πρὸς ἐνιαυτὸν, καὶ γῆ πρὸς παντοίαν φύσεως γένεσιν. ᾿Αλλὰ καὶ Διονύσιος ὁ Θρᾷξ (22) γραμματικὸς ἐν τῷ Περὶ τῆς ἐμφάσεως τοῦ περὶ τῶν τροχίσκων συμβόλου φησὶ κατὰ λέξιν· Ἐσήμαινον γοῖν οὐ διὰ λέξεως μόνον, ἀλλὰ καὶ διὰ συμβόλων ἔνιοι τὰς πράξεις· διὰ λέξεως μὲν, ὡς ἔχει τὰ λεγό- μενα Δελφικά παραγγέλματα, τὸ Μηδὲν ἄγαν, καὶ τὸ Γνῶθι σαυτὸν, καὶ τὰ τούτοις ὅμοια· διὰ δὲ συμβόλων, ὡς ὅ τε τροχὲς (25) ὁ στρεφόμε- νος ἐν τοῖς τῶν θεῶν τεμένεσιν, ειλκυσμένος παρὰ Αἰγυπτίων· καὶ τὸ τῶν θαλλῶν (24) τῶν διδομένων τοῖς προσκυνοῦσι. Φησὶ γὰρ Ορφεὺς ὁ Θράκιος Θαλλῶν δ' όσσα βροτοῖσιν ἐπὶ χθονὸς ἔργα μέσ μηλον, Οὐδὲν ἔχει μίαν αἶσαν ἐπὶ φρεσὶν, ἀλλὰ κυκλείται Πάντα πέριξ· στῆναι δὲ καθ' ἓν μέρος οὐ θέμις ἐστὶν, δ Αλλ' ἔχει, ὡς ἤρξαντο, δρόμου μέρος ἴσον ἕκαστος. (Η θαλλοὶ ἤτοι τῆς πρώτης τροφῆς σύμβολον ὑπάρ· χουσιν, ἢ ὅπως ἐπίστωνται οἱ πολλοὶ τοὺς μὲν καρ τοὺς δι᾿ ὅλου θάλλειν καὶ αύξεσθαι διαμένοντας έπι- πλεῖστον· σφᾶς δὲ αὐτοὺς ὀλίγον είληχέναι τὸν τῆς ζωῆς χρόνον· τούτου χάριν δίδοσθαι τοὺς θαλλούς βούλονται· ἴσως δὲ καὶ ἵνα ἐπίστωνται, ὅτι ὡς οὗτοι αὖ καίονται, οὕτω καὶ τοὺς εἰς τοῦτον τὸν βίον (25) ταχέως ἐκλιπεῖν, καὶ πυρὸς ἔργον γενήσεσθαι. Χρη- σιμώτατον ἄρα τὸ τῆς συμβολικῆς ἑρμηνείας εἶδος εἰς πολλὰ, καὶ πρὸς τὴν ὀρθὴν θεολογίαν συνεργούν, καὶ πρὸς εὐσέβειαν, καὶ πρὸς ἐπίδειξιν συνέσεως, καὶ βραχυλογίας ἄσκησιν, καὶ σοφίας ἔνδειξιν· Σοφοῦ γὰρ τὸ χρῆσθαι τῇ συμβολική φράσει, δεξιῶς φησιν ὁ γραμματικός Δίδυμος, καὶ τὸ γνωρίσαι τὸ διὰ ταύτης δηλούμενον. Καὶ μὴν ἡ στοιχειωτική τῶν παίδων διδασκαλία (26) τὴν τῶν τεττάρων στο χείων περιείληφεν ἑρμηνείαν· Βέου μὲν γὰρ τοὺς Φρύγας τὸ ὕδωρ φησὶ καλεῖν, καθὰ καὶ Ὀρφεύς· Καὶ Βέδυ Νυμφάων καταλείβεται ἀγλαὸν ὕδωρ. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ θύτης Δίων ὁμοίως φαίνεται γράφων· Καὶ Βέου λαβὼν, κατὰ χειρῶν καταχέου, καὶ ἐπὶ τὴν ἱεροσκοπίην τρέπου. Εμπαλιν δὲ ὁ κωμικός Φιλύδεος (27) Βέδυ τὸν ἀέρα, βιόδωρον ὄντα, διὰ τού- των γινώσκει· * Ρ. διὰ τὰς ὥρας, τέσσαρας τοῦ ἔτους τροπάς Διονύ στος ὁ Θρᾷς, καὶ ᾿Απολλώνιος δ' Αργοναύτας ποιήσας, ᾿Αλεξανδρεῖς μὲν, ἐκαλοῦντο δὲ Ρόδιοι. δαμναμενεύς εἰσιόντας, STROMATUM LIB. V. A prisca appellatione est terra, et hoc est B C ED. POTTER, 533-69. ED. PARIS. propter quaternionem tempestatum quadripartitarum hiemis, veris, statis et autumni, quas antea dixit, qua- tuor anni conversiones 570, 60. Eodemque modo interpretatus est duodecim) lapides illos S. Hiero- nymus ad Fabiolam De restitu sacerdotum, cum in singulis versiculis singula dixit assignari tempora, et his ternos menses deputari. COLLECT. drinus, Rhodius etiam dictus. Strabo lib. xiv : Dionysius Thrax, et Apollonius Argonauticorum auctor, Alexan- drini fuere, sed nominati sunt Rhodii. Conf. Ger. Vos- sius lib. 1, De hist. Grec. PATROL. GR. IX. D quaternio, annus, propter horas; au- tem sol, qui domat; et alcia, vox vera. Significat au- tem symbolum, rerum divinarum eum esse orna tum, qui est tenebrarum, si conferantur cum luce, sol cum anno, et terra cum omnis generis natur. generatione. Quinetiam Dionysius Thrax gramma- ticus, in libro De declaratione symboli de rotulis, dicit ad verbum : Significabant autem non per verba solum, sed etiam per symbola, nonnulli actiones : per verba quidem, sicut se habent, qua dicuntur præcepta Delphica : Nihil nimis, et Nosce leipsum, et qu sunt his similia; per symbola autem, ut et rola, qua vertitur in deorum templis, quæ tracta est ab Ægyptiis; et rami, qui dantur iis, qui adorant. Dicit enim Orpheus Thracius: Ramorum est queis sunt hominum terrestria cura, Non uno stant fata loco in mente, omnia circum Volvuntur, nec fas una est consistere parte, Sed quam cœperunt cursus partem omnia servant. Rami auten, aut sunt symbolum primi nutrimenti, aut ut sciat vulgus fructus quidem in universum germinare et augeri, longissimo tempore permanen tes; se autem accepisse exiguum vitæ tempus, en de causa volunt dari ramos. Fortasse autem etiam ut sciant, quod sicut ii rursus uruntur, ita illos quoque hanc vitam cito esse relictures, et ignis opus futuros. Genus ergo symbolicæ interpretatio - vis est ad multa utilissimum, ut quod et ad rectam conferat theologiam et pietatem, et ad indicandam ingenii solertiam et brevitatis exercitationem, ct ad ostendendam sapientiam. Sapientis enim esse uti dictione symbolica, apposite dicit Didymus gram- maticus, et declarare id, quod per eam significatur. Jam puerorum quoque doctrina, quæ versatur in elementis, complectitur interpretationem quatuor elementorum. Dicit enim Phrygas aquam vocare Bedy, sicut etiam Orpheus : Nympharumque Bedy promanat limpida lympha. Quin etiam Dion Thytes, videtur scribere similiter : Et acceptum Bedy effunde manibus, et convertere aḍ aruspicinam. Contra autem comicus Philydeus, Bedy aerem, qui vitam suppeditat, per læc inteli- git : dicti pag. 201, 202, 203, 223. 206. desideratur vel simile quid. SYLBURG. dam, quibus pueri litterarum elementa edoceban- tur : de quibus infra. lidio, adscriptos H. Grotius in Excerptis e Trag. et Com., p. 899, sic vertit : Oro uti liceat ul salutari covo : Nam sanitas pars hæc est potissima, Haurire purum spiritum, non turbidum. Isaac. Casaubonus in Animadv. in Athenai lib. 111, c. 9, pag. 169, hæc dicit : « Fabulae, cujus nonch (22) Διονύσιος ὁ Θρᾷξ. Erat ille patria Alexan- (23) Τροχός. Conf. N. Cat ssinus libri superius (24) Των θαλλών. Conf. idem p. 203, 204, 205, (2) Τοὺς εἰς τοῦτον τὸν βίον. Post læc verba (26) Στοιχειωτική των π. δ. Scilicet verba qua (27) Φιλύδεος. Sequentes versus Φυλλιδίῳ, Phyl-
ἐὰν μὴ ὡς ὄρνιθες ἀναπτῶμεν ἢ ὡς μύες κατὰ τῆς γῆς ἢ ὡς οἱ βάτραχοι καθ’ ὕδατος δύωμεν, οὐκ ἂν φύγοιμεν τὰ ἐκείνων βέλη, τῆς γὰρ χώρας οὔκ ἐσμεν κύριοι. Ἀνάχαρσίν τε τὸν Σκύθην φασὶ καὶ αὐτὸν κοιμώμενον κατέχειν τῇ μὲν λαιᾷ τὰ αἰδοῖα, τῇ δεξιᾷ δὲ τὸ στόμα, αἰνιττόμενον δεῖν μὲν ἀμφοῖν, μεῖζον δὲ εἶναι γλώττης κρατεῖν ἢ ἡδονῆς. Καὶ τί μοι περὶ τοὺς βαρβάρους ἐνδιατρίβειν, ἐξὸν αὐτοὺς τοὺς Ἕλληνας σφόδρα τῇ ἐπικρύψει κεχρημένους παραστῆσαι; Ἀνδροκύδης γοῦν ὁ Πυθαγορικὸς τὰ Ἐφέσια καλούμενα γράμματα ἐν πολλοῖς δὴ πολυθρύλητα ὄντα συμβόλων ἔχειν φησὶ τάξιν, σημαίνειν δὲ Ἄσκιον μὲν τὸ σκότος, μὴ γὰρ ἔχειν τοῦτο σκιάν· φῶς δὲ Κατάσκιον, ἐπεὶ καταυγάζει τὴν σκιάν· Λίξ τέ ἐστιν ἡ γῆ κατὰ ἀρχαίαν ἐπωνυμίαν καὶ Τετρὰξ ὁ ἐνιαυτὸς διὰ τὰς ὥρας, Δαμναμενεὺς δὲ ὁ ἥλιος ὁ δαμάζων, τὰ Αἴσιά τε ἡ ἀληθὴς φωνή. σημαίνει δ’ ἄρα τὸ σύμβολον ὡς κεκόσμηται τὰ θεῖα, οἷον σκότος πρὸς φῶς καὶ ἥλιος πρὸς ἐνιαυτὸν καὶ γῆ πρὸς παντοίαν φύσεως γένεσιν. Ἀλλὰ καὶ Διονύσιος ὁ Θρᾷξ ὁ γραμματικὸς ἐν τῷ Περὶ τῆς ἐμφάσεως περὶ τοῦ τῶν τροχίσκων συμβόλου φησὶ κατὰ λέξιν·
νεὺς δὲ ὁ ἥλιος, ὁ δαμάζων· τὰ αἰσιά τε ἡ ἀληθὴς τετράς, φωνή. Σημαίνει δ' ἄρα τὸ σύμβολον, ὡς κεκόσμηται τὰ θεῖα· οἷον, σκότος πρὸς φῶς, καὶ ἥλιος πρὸς ἐνιαυτὸν, καὶ γῆ πρὸς παντοίαν φύσεως γένεσιν. ᾿Αλλὰ καὶ Διονύσιος ὁ Θρᾷξ (22) γραμματικὸς ἐν τῷ Περὶ τῆς ἐμφάσεως τοῦ περὶ τῶν τροχίσκων συμβόλου φησὶ κατὰ λέξιν· Ἐσήμαινον γοῖν οὐ διὰ λέξεως μόνον, ἀλλὰ καὶ διὰ συμβόλων ἔνιοι τὰς πράξεις· διὰ λέξεως μὲν, ὡς ἔχει τὰ λεγό- μενα Δελφικά παραγγέλματα, τὸ Μηδὲν ἄγαν, καὶ τὸ Γνῶθι σαυτὸν, καὶ τὰ τούτοις ὅμοια· διὰ δὲ συμβόλων, ὡς ὅ τε τροχὲς (25) ὁ στρεφόμε- νος ἐν τοῖς τῶν θεῶν τεμένεσιν, ειλκυσμένος παρὰ Αἰγυπτίων· καὶ τὸ τῶν θαλλῶν (24) τῶν διδομένων τοῖς προσκυνοῦσι. Φησὶ γὰρ Ορφεὺς ὁ Θράκιος Θαλλῶν δ' όσσα βροτοῖσιν ἐπὶ χθονὸς ἔργα μέσ μηλον, Οὐδὲν ἔχει μίαν αἶσαν ἐπὶ φρεσὶν, ἀλλὰ κυκλείται Πάντα πέριξ· στῆναι δὲ καθ' ἓν μέρος οὐ θέμις ἐστὶν, δ Αλλ' ἔχει, ὡς ἤρξαντο, δρόμου μέρος ἴσον ἕκαστος. (Η θαλλοὶ ἤτοι τῆς πρώτης τροφῆς σύμβολον ὑπάρ· χουσιν, ἢ ὅπως ἐπίστωνται οἱ πολλοὶ τοὺς μὲν καρ τοὺς δι᾿ ὅλου θάλλειν καὶ αύξεσθαι διαμένοντας έπι- πλεῖστον· σφᾶς δὲ αὐτοὺς ὀλίγον είληχέναι τὸν τῆς ζωῆς χρόνον· τούτου χάριν δίδοσθαι τοὺς θαλλούς βούλονται· ἴσως δὲ καὶ ἵνα ἐπίστωνται, ὅτι ὡς οὗτοι αὖ καίονται, οὕτω καὶ τοὺς εἰς τοῦτον τὸν βίον (25) ταχέως ἐκλιπεῖν, καὶ πυρὸς ἔργον γενήσεσθαι. Χρη- σιμώτατον ἄρα τὸ τῆς συμβολικῆς ἑρμηνείας εἶδος εἰς πολλὰ, καὶ πρὸς τὴν ὀρθὴν θεολογίαν συνεργούν, καὶ πρὸς εὐσέβειαν, καὶ πρὸς ἐπίδειξιν συνέσεως, καὶ βραχυλογίας ἄσκησιν, καὶ σοφίας ἔνδειξιν· Σοφοῦ γὰρ τὸ χρῆσθαι τῇ συμβολική φράσει, δεξιῶς φησιν ὁ γραμματικός Δίδυμος, καὶ τὸ γνωρίσαι τὸ διὰ ταύτης δηλούμενον. Καὶ μὴν ἡ στοιχειωτική τῶν παίδων διδασκαλία (26) τὴν τῶν τεττάρων στο χείων περιείληφεν ἑρμηνείαν· Βέου μὲν γὰρ τοὺς Φρύγας τὸ ὕδωρ φησὶ καλεῖν, καθὰ καὶ Ὀρφεύς· Καὶ Βέδυ Νυμφάων καταλείβεται ἀγλαὸν ὕδωρ. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ θύτης Δίων ὁμοίως φαίνεται γράφων· Καὶ Βέου λαβὼν, κατὰ χειρῶν καταχέου, καὶ ἐπὶ τὴν ἱεροσκοπίην τρέπου. Εμπαλιν δὲ ὁ κωμικός Φιλύδεος (27) Βέδυ τὸν ἀέρα, βιόδωρον ὄντα, διὰ τού- των γινώσκει· * Ρ. διὰ τὰς ὥρας, τέσσαρας τοῦ ἔτους τροπάς Διονύ στος ὁ Θρᾷς, καὶ ᾿Απολλώνιος δ' Αργοναύτας ποιήσας, ᾿Αλεξανδρεῖς μὲν, ἐκαλοῦντο δὲ Ρόδιοι. δαμναμενεύς εἰσιόντας, STROMATUM LIB. V. A prisca appellatione est terra, et hoc est B C ED. POTTER, 533-69. ED. PARIS. propter quaternionem tempestatum quadripartitarum hiemis, veris, statis et autumni, quas antea dixit, qua- tuor anni conversiones 570, 60. Eodemque modo interpretatus est duodecim) lapides illos S. Hiero- nymus ad Fabiolam De restitu sacerdotum, cum in singulis versiculis singula dixit assignari tempora, et his ternos menses deputari. COLLECT. drinus, Rhodius etiam dictus. Strabo lib. xiv : Dionysius Thrax, et Apollonius Argonauticorum auctor, Alexan- drini fuere, sed nominati sunt Rhodii. Conf. Ger. Vos- sius lib. 1, De hist. Grec. PATROL. GR. IX. D quaternio, annus, propter horas; au- tem sol, qui domat; et alcia, vox vera. Significat au- tem symbolum, rerum divinarum eum esse orna tum, qui est tenebrarum, si conferantur cum luce, sol cum anno, et terra cum omnis generis natur. generatione. Quinetiam Dionysius Thrax gramma- ticus, in libro De declaratione symboli de rotulis, dicit ad verbum : Significabant autem non per verba solum, sed etiam per symbola, nonnulli actiones : per verba quidem, sicut se habent, qua dicuntur præcepta Delphica : Nihil nimis, et Nosce leipsum, et qu sunt his similia; per symbola autem, ut et rola, qua vertitur in deorum templis, quæ tracta est ab Ægyptiis; et rami, qui dantur iis, qui adorant. Dicit enim Orpheus Thracius: Ramorum est queis sunt hominum terrestria cura, Non uno stant fata loco in mente, omnia circum Volvuntur, nec fas una est consistere parte, Sed quam cœperunt cursus partem omnia servant. Rami auten, aut sunt symbolum primi nutrimenti, aut ut sciat vulgus fructus quidem in universum germinare et augeri, longissimo tempore permanen tes; se autem accepisse exiguum vitæ tempus, en de causa volunt dari ramos. Fortasse autem etiam ut sciant, quod sicut ii rursus uruntur, ita illos quoque hanc vitam cito esse relictures, et ignis opus futuros. Genus ergo symbolicæ interpretatio - vis est ad multa utilissimum, ut quod et ad rectam conferat theologiam et pietatem, et ad indicandam ingenii solertiam et brevitatis exercitationem, ct ad ostendendam sapientiam. Sapientis enim esse uti dictione symbolica, apposite dicit Didymus gram- maticus, et declarare id, quod per eam significatur. Jam puerorum quoque doctrina, quæ versatur in elementis, complectitur interpretationem quatuor elementorum. Dicit enim Phrygas aquam vocare Bedy, sicut etiam Orpheus : Nympharumque Bedy promanat limpida lympha. Quin etiam Dion Thytes, videtur scribere similiter : Et acceptum Bedy effunde manibus, et convertere aḍ aruspicinam. Contra autem comicus Philydeus, Bedy aerem, qui vitam suppeditat, per læc inteli- git : dicti pag. 201, 202, 203, 223. 206. desideratur vel simile quid. SYLBURG. dam, quibus pueri litterarum elementa edoceban- tur : de quibus infra. lidio, adscriptos H. Grotius in Excerptis e Trag. et Com., p. 899, sic vertit : Oro uti liceat ul salutari covo : Nam sanitas pars hæc est potissima, Haurire purum spiritum, non turbidum. Isaac. Casaubonus in Animadv. in Athenai lib. 111, c. 9, pag. 169, hæc dicit : « Fabulae, cujus nonch (22) Διονύσιος ὁ Θρᾷξ. Erat ille patria Alexan- (23) Τροχός. Conf. N. Cat ssinus libri superius (24) Των θαλλών. Conf. idem p. 203, 204, 205, (2) Τοὺς εἰς τοῦτον τὸν βίον. Post læc verba (26) Στοιχειωτική των π. δ. Scilicet verba qua (27) Φιλύδεος. Sequentes versus Φυλλιδίῳ, Phyl-
ἐσήμαινον γοῦν οὐ διὰ λέξεως μόνον, ἀλλὰ καὶ διὰ συμβόλων ἔνιοι τὰς πράξεις, διὰ λέξεως μὲν ὡς ἔχει τὰ λεγόμενα Δελφικὰ παραγγέλματα, τὸ μηδὲν ἄγαν καὶ τὸ γνῶθι σαυτὸν καὶ τὰ τούτοις ὅμοια, διὰ δὲ συμβόλων ὡς ὅ τε τροχὸς ὁ στρεφόμενος ἐν τοῖς τῶν θεῶν τεμένεσιν εἱλκυσμένος παρὰ Αἰγυπτίων καὶ τὸ τῶν θαλλῶν τῶν διδομένων τοῖς προσκυνοῦσι. φησὶ γὰρ Ὀρφεὺς ὁ Θρᾴκιος· θαλλῶν δ’ ὅσσα βροτοῖσιν ἐπὶ χθονὸς ἔργα μέμηλεν, οὐδὲν ἔχει μίαν αἶσαν ἐπὶ φρεσίν, ἀλλὰ κυκλεῖται πάντα πέριξ, στῆναι δὲ καθ’ ἓν μέρος οὐ θέμις ἐστίν, ἀλλ’ ἔχει, ὡς ἤρξαντο, δρόμου μέρος ἶσον ἕκαστος.
νεὺς δὲ ὁ ἥλιος, ὁ δαμάζων· τὰ αἰσιά τε ἡ ἀληθὴς τετράς, φωνή. Σημαίνει δ' ἄρα τὸ σύμβολον, ὡς κεκόσμηται τὰ θεῖα· οἷον, σκότος πρὸς φῶς, καὶ ἥλιος πρὸς ἐνιαυτὸν, καὶ γῆ πρὸς παντοίαν φύσεως γένεσιν. ᾿Αλλὰ καὶ Διονύσιος ὁ Θρᾷξ (22) γραμματικὸς ἐν τῷ Περὶ τῆς ἐμφάσεως τοῦ περὶ τῶν τροχίσκων συμβόλου φησὶ κατὰ λέξιν· Ἐσήμαινον γοῖν οὐ διὰ λέξεως μόνον, ἀλλὰ καὶ διὰ συμβόλων ἔνιοι τὰς πράξεις· διὰ λέξεως μὲν, ὡς ἔχει τὰ λεγό- μενα Δελφικά παραγγέλματα, τὸ Μηδὲν ἄγαν, καὶ τὸ Γνῶθι σαυτὸν, καὶ τὰ τούτοις ὅμοια· διὰ δὲ συμβόλων, ὡς ὅ τε τροχὲς (25) ὁ στρεφόμε- νος ἐν τοῖς τῶν θεῶν τεμένεσιν, ειλκυσμένος παρὰ Αἰγυπτίων· καὶ τὸ τῶν θαλλῶν (24) τῶν διδομένων τοῖς προσκυνοῦσι. Φησὶ γὰρ Ορφεὺς ὁ Θράκιος Θαλλῶν δ' όσσα βροτοῖσιν ἐπὶ χθονὸς ἔργα μέσ μηλον, Οὐδὲν ἔχει μίαν αἶσαν ἐπὶ φρεσὶν, ἀλλὰ κυκλείται Πάντα πέριξ· στῆναι δὲ καθ' ἓν μέρος οὐ θέμις ἐστὶν, δ Αλλ' ἔχει, ὡς ἤρξαντο, δρόμου μέρος ἴσον ἕκαστος. (Η θαλλοὶ ἤτοι τῆς πρώτης τροφῆς σύμβολον ὑπάρ· χουσιν, ἢ ὅπως ἐπίστωνται οἱ πολλοὶ τοὺς μὲν καρ τοὺς δι᾿ ὅλου θάλλειν καὶ αύξεσθαι διαμένοντας έπι- πλεῖστον· σφᾶς δὲ αὐτοὺς ὀλίγον είληχέναι τὸν τῆς ζωῆς χρόνον· τούτου χάριν δίδοσθαι τοὺς θαλλούς βούλονται· ἴσως δὲ καὶ ἵνα ἐπίστωνται, ὅτι ὡς οὗτοι αὖ καίονται, οὕτω καὶ τοὺς εἰς τοῦτον τὸν βίον (25) ταχέως ἐκλιπεῖν, καὶ πυρὸς ἔργον γενήσεσθαι. Χρη- σιμώτατον ἄρα τὸ τῆς συμβολικῆς ἑρμηνείας εἶδος εἰς πολλὰ, καὶ πρὸς τὴν ὀρθὴν θεολογίαν συνεργούν, καὶ πρὸς εὐσέβειαν, καὶ πρὸς ἐπίδειξιν συνέσεως, καὶ βραχυλογίας ἄσκησιν, καὶ σοφίας ἔνδειξιν· Σοφοῦ γὰρ τὸ χρῆσθαι τῇ συμβολική φράσει, δεξιῶς φησιν ὁ γραμματικός Δίδυμος, καὶ τὸ γνωρίσαι τὸ διὰ ταύτης δηλούμενον. Καὶ μὴν ἡ στοιχειωτική τῶν παίδων διδασκαλία (26) τὴν τῶν τεττάρων στο χείων περιείληφεν ἑρμηνείαν· Βέου μὲν γὰρ τοὺς Φρύγας τὸ ὕδωρ φησὶ καλεῖν, καθὰ καὶ Ὀρφεύς· Καὶ Βέδυ Νυμφάων καταλείβεται ἀγλαὸν ὕδωρ. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ θύτης Δίων ὁμοίως φαίνεται γράφων· Καὶ Βέου λαβὼν, κατὰ χειρῶν καταχέου, καὶ ἐπὶ τὴν ἱεροσκοπίην τρέπου. Εμπαλιν δὲ ὁ κωμικός Φιλύδεος (27) Βέδυ τὸν ἀέρα, βιόδωρον ὄντα, διὰ τού- των γινώσκει· * Ρ. διὰ τὰς ὥρας, τέσσαρας τοῦ ἔτους τροπάς Διονύ στος ὁ Θρᾷς, καὶ ᾿Απολλώνιος δ' Αργοναύτας ποιήσας, ᾿Αλεξανδρεῖς μὲν, ἐκαλοῦντο δὲ Ρόδιοι. δαμναμενεύς εἰσιόντας, STROMATUM LIB. V. A prisca appellatione est terra, et hoc est B C ED. POTTER, 533-69. ED. PARIS. propter quaternionem tempestatum quadripartitarum hiemis, veris, statis et autumni, quas antea dixit, qua- tuor anni conversiones 570, 60. Eodemque modo interpretatus est duodecim) lapides illos S. Hiero- nymus ad Fabiolam De restitu sacerdotum, cum in singulis versiculis singula dixit assignari tempora, et his ternos menses deputari. COLLECT. drinus, Rhodius etiam dictus. Strabo lib. xiv : Dionysius Thrax, et Apollonius Argonauticorum auctor, Alexan- drini fuere, sed nominati sunt Rhodii. Conf. Ger. Vos- sius lib. 1, De hist. Grec. PATROL. GR. IX. D quaternio, annus, propter horas; au- tem sol, qui domat; et alcia, vox vera. Significat au- tem symbolum, rerum divinarum eum esse orna tum, qui est tenebrarum, si conferantur cum luce, sol cum anno, et terra cum omnis generis natur. generatione. Quinetiam Dionysius Thrax gramma- ticus, in libro De declaratione symboli de rotulis, dicit ad verbum : Significabant autem non per verba solum, sed etiam per symbola, nonnulli actiones : per verba quidem, sicut se habent, qua dicuntur præcepta Delphica : Nihil nimis, et Nosce leipsum, et qu sunt his similia; per symbola autem, ut et rola, qua vertitur in deorum templis, quæ tracta est ab Ægyptiis; et rami, qui dantur iis, qui adorant. Dicit enim Orpheus Thracius: Ramorum est queis sunt hominum terrestria cura, Non uno stant fata loco in mente, omnia circum Volvuntur, nec fas una est consistere parte, Sed quam cœperunt cursus partem omnia servant. Rami auten, aut sunt symbolum primi nutrimenti, aut ut sciat vulgus fructus quidem in universum germinare et augeri, longissimo tempore permanen tes; se autem accepisse exiguum vitæ tempus, en de causa volunt dari ramos. Fortasse autem etiam ut sciant, quod sicut ii rursus uruntur, ita illos quoque hanc vitam cito esse relictures, et ignis opus futuros. Genus ergo symbolicæ interpretatio - vis est ad multa utilissimum, ut quod et ad rectam conferat theologiam et pietatem, et ad indicandam ingenii solertiam et brevitatis exercitationem, ct ad ostendendam sapientiam. Sapientis enim esse uti dictione symbolica, apposite dicit Didymus gram- maticus, et declarare id, quod per eam significatur. Jam puerorum quoque doctrina, quæ versatur in elementis, complectitur interpretationem quatuor elementorum. Dicit enim Phrygas aquam vocare Bedy, sicut etiam Orpheus : Nympharumque Bedy promanat limpida lympha. Quin etiam Dion Thytes, videtur scribere similiter : Et acceptum Bedy effunde manibus, et convertere aḍ aruspicinam. Contra autem comicus Philydeus, Bedy aerem, qui vitam suppeditat, per læc inteli- git : dicti pag. 201, 202, 203, 223. 206. desideratur vel simile quid. SYLBURG. dam, quibus pueri litterarum elementa edoceban- tur : de quibus infra. lidio, adscriptos H. Grotius in Excerptis e Trag. et Com., p. 899, sic vertit : Oro uti liceat ul salutari covo : Nam sanitas pars hæc est potissima, Haurire purum spiritum, non turbidum. Isaac. Casaubonus in Animadv. in Athenai lib. 111, c. 9, pag. 169, hæc dicit : « Fabulae, cujus nonch (22) Διονύσιος ὁ Θρᾷξ. Erat ille patria Alexan- (23) Τροχός. Conf. N. Cat ssinus libri superius (24) Των θαλλών. Conf. idem p. 203, 204, 205, (2) Τοὺς εἰς τοῦτον τὸν βίον. Post læc verba (26) Στοιχειωτική των π. δ. Scilicet verba qua (27) Φιλύδεος. Sequentes versus Φυλλιδίῳ, Phyl-
οἱ θαλλοὶ ἤτοι τῆς πρώτης τροφῆς σύμβολον ὑπάρχουσιν, ἢ ὅπως ἐπιστῶνται οἱ πολλοὶ τοὺς μὲν καρποὺς δι’ ὅλου θάλλειν καὶ αὔξεσθαι διαμένοντας ἐπὶ πλεῖστον, σφᾶς δὲ αὐτοὺς ὀλίγον εἰληχέναι τὸν τῆς ζωῆς χρόνον, τούτου χάριν δίδοσθαι τοὺς θαλλοὺς βούλονται, ἴσως δὲ καὶ ἵνα ἐπιστῶνται, ὅτι, ὡς οὗτοι [αὖ] καίονται, οὕτως καὶ [αὐ]τοὺς δεῖ τοῦτον τὸν βίον ταχέως ἐκλιπεῖν καὶ πυρὸς ἔργον γενέσθαι. Χρησιμώτατον ἄρα τὸ τῆς συμβολικῆς ἑρμηνείας εἶδος εἰς πολλά, καὶ πρὸς τὴν ὀρθὴν θεολογίαν συνεργοῦν καὶ πρὸς εὐσέβειαν καὶ πρὸς ἐπίδειξιν συνέσεως καὶ πρὸς βραχυλογίας ἄσκησιν καὶ σοφίας ἔνδειξιν· σοφοῦ γὰρ τὸ χρῆσθαι τῇ συμβολικῇ φράσει δεξιῶς, φησὶν ὁ γραμματικὸς Δίδυμος, καὶ τὸ γνωρίσαι τὸ διὰ ταύτης δηλούμενον. Ναὶ μὴν ἡ στοιχειωτικὴ τῶν παίδων διδασκαλία τὴν τῶν τεττάρων στοιχείων περιείληφεν ἑρμηνείαν. βέδυ μὲν γὰρ τοὺς Φρύγας τὸ ὕδωρ φησὶ καλεῖν, καθὰ καὶ Ὀρφεύς· καὶ βέδυ νυμφάων καταλείβεται ἀγλαὸν ὕδωρ. ἀλλὰ καὶ ὁ θύτης Δίων ὁμοίως φαίνεται γράφων·
νεὺς δὲ ὁ ἥλιος, ὁ δαμάζων· τὰ αἰσιά τε ἡ ἀληθὴς τετράς, φωνή. Σημαίνει δ' ἄρα τὸ σύμβολον, ὡς κεκόσμηται τὰ θεῖα· οἷον, σκότος πρὸς φῶς, καὶ ἥλιος πρὸς ἐνιαυτὸν, καὶ γῆ πρὸς παντοίαν φύσεως γένεσιν. ᾿Αλλὰ καὶ Διονύσιος ὁ Θρᾷξ (22) γραμματικὸς ἐν τῷ Περὶ τῆς ἐμφάσεως τοῦ περὶ τῶν τροχίσκων συμβόλου φησὶ κατὰ λέξιν· Ἐσήμαινον γοῖν οὐ διὰ λέξεως μόνον, ἀλλὰ καὶ διὰ συμβόλων ἔνιοι τὰς πράξεις· διὰ λέξεως μὲν, ὡς ἔχει τὰ λεγό- μενα Δελφικά παραγγέλματα, τὸ Μηδὲν ἄγαν, καὶ τὸ Γνῶθι σαυτὸν, καὶ τὰ τούτοις ὅμοια· διὰ δὲ συμβόλων, ὡς ὅ τε τροχὲς (25) ὁ στρεφόμε- νος ἐν τοῖς τῶν θεῶν τεμένεσιν, ειλκυσμένος παρὰ Αἰγυπτίων· καὶ τὸ τῶν θαλλῶν (24) τῶν διδομένων τοῖς προσκυνοῦσι. Φησὶ γὰρ Ορφεὺς ὁ Θράκιος Θαλλῶν δ' όσσα βροτοῖσιν ἐπὶ χθονὸς ἔργα μέσ μηλον, Οὐδὲν ἔχει μίαν αἶσαν ἐπὶ φρεσὶν, ἀλλὰ κυκλείται Πάντα πέριξ· στῆναι δὲ καθ' ἓν μέρος οὐ θέμις ἐστὶν, δ Αλλ' ἔχει, ὡς ἤρξαντο, δρόμου μέρος ἴσον ἕκαστος. (Η θαλλοὶ ἤτοι τῆς πρώτης τροφῆς σύμβολον ὑπάρ· χουσιν, ἢ ὅπως ἐπίστωνται οἱ πολλοὶ τοὺς μὲν καρ τοὺς δι᾿ ὅλου θάλλειν καὶ αύξεσθαι διαμένοντας έπι- πλεῖστον· σφᾶς δὲ αὐτοὺς ὀλίγον είληχέναι τὸν τῆς ζωῆς χρόνον· τούτου χάριν δίδοσθαι τοὺς θαλλούς βούλονται· ἴσως δὲ καὶ ἵνα ἐπίστωνται, ὅτι ὡς οὗτοι αὖ καίονται, οὕτω καὶ τοὺς εἰς τοῦτον τὸν βίον (25) ταχέως ἐκλιπεῖν, καὶ πυρὸς ἔργον γενήσεσθαι. Χρη- σιμώτατον ἄρα τὸ τῆς συμβολικῆς ἑρμηνείας εἶδος εἰς πολλὰ, καὶ πρὸς τὴν ὀρθὴν θεολογίαν συνεργούν, καὶ πρὸς εὐσέβειαν, καὶ πρὸς ἐπίδειξιν συνέσεως, καὶ βραχυλογίας ἄσκησιν, καὶ σοφίας ἔνδειξιν· Σοφοῦ γὰρ τὸ χρῆσθαι τῇ συμβολική φράσει, δεξιῶς φησιν ὁ γραμματικός Δίδυμος, καὶ τὸ γνωρίσαι τὸ διὰ ταύτης δηλούμενον. Καὶ μὴν ἡ στοιχειωτική τῶν παίδων διδασκαλία (26) τὴν τῶν τεττάρων στο χείων περιείληφεν ἑρμηνείαν· Βέου μὲν γὰρ τοὺς Φρύγας τὸ ὕδωρ φησὶ καλεῖν, καθὰ καὶ Ὀρφεύς· Καὶ Βέδυ Νυμφάων καταλείβεται ἀγλαὸν ὕδωρ. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ θύτης Δίων ὁμοίως φαίνεται γράφων· Καὶ Βέου λαβὼν, κατὰ χειρῶν καταχέου, καὶ ἐπὶ τὴν ἱεροσκοπίην τρέπου. Εμπαλιν δὲ ὁ κωμικός Φιλύδεος (27) Βέδυ τὸν ἀέρα, βιόδωρον ὄντα, διὰ τού- των γινώσκει· * Ρ. διὰ τὰς ὥρας, τέσσαρας τοῦ ἔτους τροπάς Διονύ στος ὁ Θρᾷς, καὶ ᾿Απολλώνιος δ' Αργοναύτας ποιήσας, ᾿Αλεξανδρεῖς μὲν, ἐκαλοῦντο δὲ Ρόδιοι. δαμναμενεύς εἰσιόντας, STROMATUM LIB. V. A prisca appellatione est terra, et hoc est B C ED. POTTER, 533-69. ED. PARIS. propter quaternionem tempestatum quadripartitarum hiemis, veris, statis et autumni, quas antea dixit, qua- tuor anni conversiones 570, 60. Eodemque modo interpretatus est duodecim) lapides illos S. Hiero- nymus ad Fabiolam De restitu sacerdotum, cum in singulis versiculis singula dixit assignari tempora, et his ternos menses deputari. COLLECT. drinus, Rhodius etiam dictus. Strabo lib. xiv : Dionysius Thrax, et Apollonius Argonauticorum auctor, Alexan- drini fuere, sed nominati sunt Rhodii. Conf. Ger. Vos- sius lib. 1, De hist. Grec. PATROL. GR. IX. D quaternio, annus, propter horas; au- tem sol, qui domat; et alcia, vox vera. Significat au- tem symbolum, rerum divinarum eum esse orna tum, qui est tenebrarum, si conferantur cum luce, sol cum anno, et terra cum omnis generis natur. generatione. Quinetiam Dionysius Thrax gramma- ticus, in libro De declaratione symboli de rotulis, dicit ad verbum : Significabant autem non per verba solum, sed etiam per symbola, nonnulli actiones : per verba quidem, sicut se habent, qua dicuntur præcepta Delphica : Nihil nimis, et Nosce leipsum, et qu sunt his similia; per symbola autem, ut et rola, qua vertitur in deorum templis, quæ tracta est ab Ægyptiis; et rami, qui dantur iis, qui adorant. Dicit enim Orpheus Thracius: Ramorum est queis sunt hominum terrestria cura, Non uno stant fata loco in mente, omnia circum Volvuntur, nec fas una est consistere parte, Sed quam cœperunt cursus partem omnia servant. Rami auten, aut sunt symbolum primi nutrimenti, aut ut sciat vulgus fructus quidem in universum germinare et augeri, longissimo tempore permanen tes; se autem accepisse exiguum vitæ tempus, en de causa volunt dari ramos. Fortasse autem etiam ut sciant, quod sicut ii rursus uruntur, ita illos quoque hanc vitam cito esse relictures, et ignis opus futuros. Genus ergo symbolicæ interpretatio - vis est ad multa utilissimum, ut quod et ad rectam conferat theologiam et pietatem, et ad indicandam ingenii solertiam et brevitatis exercitationem, ct ad ostendendam sapientiam. Sapientis enim esse uti dictione symbolica, apposite dicit Didymus gram- maticus, et declarare id, quod per eam significatur. Jam puerorum quoque doctrina, quæ versatur in elementis, complectitur interpretationem quatuor elementorum. Dicit enim Phrygas aquam vocare Bedy, sicut etiam Orpheus : Nympharumque Bedy promanat limpida lympha. Quin etiam Dion Thytes, videtur scribere similiter : Et acceptum Bedy effunde manibus, et convertere aḍ aruspicinam. Contra autem comicus Philydeus, Bedy aerem, qui vitam suppeditat, per læc inteli- git : dicti pag. 201, 202, 203, 223. 206. desideratur vel simile quid. SYLBURG. dam, quibus pueri litterarum elementa edoceban- tur : de quibus infra. lidio, adscriptos H. Grotius in Excerptis e Trag. et Com., p. 899, sic vertit : Oro uti liceat ul salutari covo : Nam sanitas pars hæc est potissima, Haurire purum spiritum, non turbidum. Isaac. Casaubonus in Animadv. in Athenai lib. 111, c. 9, pag. 169, hæc dicit : « Fabulae, cujus nonch (22) Διονύσιος ὁ Θρᾷξ. Erat ille patria Alexan- (23) Τροχός. Conf. N. Cat ssinus libri superius (24) Των θαλλών. Conf. idem p. 203, 204, 205, (2) Τοὺς εἰς τοῦτον τὸν βίον. Post læc verba (26) Στοιχειωτική των π. δ. Scilicet verba qua (27) Φιλύδεος. Sequentes versus Φυλλιδίῳ, Phyl-
PG 9:79καὶ βέδυ λαβὼν κατὰ χειρῶν καταχέου καὶ ἐπὶ τὴν ἱεροσκοπίην τρέπου. ἔμπαλιν δὲ ὁ κωμικὸς Φιλύλλιος βέδυ τὸν ἀέρα βιόδωρον ὄντα διὰ τούτων γινώσκει· ἕλκειν τὸ βέδυ σωτήριον προσεύχομαι, ὅπερ μέγιστόν ἐστιν ὑγιείας μέρος, τὸ τὸν ἀέρα ἕλκειν καθαρόν, οὐ τεθολωμένον. συνομόλογος τῆς τοιᾶσδε δόξης καὶ ὁ Κυζικηνὸς Νεάνθης γράφων τοὺς Μακεδόνων ἱερεῖς ἐν ταῖς κατευχαῖς βέδυ κατακαλεῖν ἵλεω αὐτοῖς τε καὶ τοῖς τέκνοις, ὅπερ ἑρμηνεύουσιν ἀέρα. ζὰψ δὲ τὸ πῦρ οἳ μὲν παρὰ τὴν ζέσιν ἀμαθῶς ἐδέξαντο· καλεῖται δ’ οὕτως ἡ θάλασσα, ὡς Εὐφορίων ἐν ταῖς πρὸς Θεοδωρίδαν ἀντιγραφαῖς· ζὰψ δὲ ποτὶ σπιλάδεσσι νεῶν ὀλέτειρα κακύνει. Διονύσιός τε ὁ Ἴαμβος ὁμοίως· πόντου μαινομένοιο περιστείνει ἁλυκὴ ζάψ. ὁμοίως δὲ Κρατῖνος ὁ νεώτερος κωμικός· καρῖδας ἡ ζὰψ ἐκφέρει κἰχθύδια. καὶ Σιμμίας ὁ Ῥόδιος· ἀμμὰς Ἰγνήτων καὶ Τελχίνων ἔφυ ἡ ἁλυκὴ ζάψ. χθὼν δὲ ἡ γῆ εἰς μέγεθος κεχυμένη. καὶ πλῆκτρον οἳ μὲν τὸν πόλον, οἳ δὲ τὸν ἀέρα τὸν πάντα πλήσσοντα καὶ κινοῦντα εἰς φύσιν τε καὶ αὔξησιν ἢ τὸν πάντων πληρωτικόν. οὐκ ἀνέγνωσαν δ’ οὗτοι Κλεάνθην τὸν φιλόσοφον, ὃς ἄντικρυς πλῆκτρον τὸν ἥλιον καλεῖ·
PG 9:81ἐν γὰρ ταῖς ἀνατολαῖς ἐρείδων τὰς αὐγάς, οἷον πλήσσων τὸν κόσμον, εἰς τὴν ἐναρμόνιον πορείαν τὸ φῶς ἄγει· ἐκ δὲ τοῦ ἡλίου σημαίνει καὶ τὰ λοιπὰ ἄστρα. σφὶγξ δὲ οὐχ ἡ τῶν ὅλων σύνδεσις καὶ ἡ τοῦ κόσμου κατὰ τὸν ποιητὴν Ἄρατον περιφορά, ἀλλὰ τάχα μὲν ὁ διήκων πνευματικὸς τόνος καὶ συνέχων τὸν κόσμον εἴη ἄν· ἄμεινον δὲ ἐκδέχεσθαι τὸν αἰθέρα πάντα συνέχοντα καὶ σφίγγοντα, καθὰ καὶ ὁ Ἐμπεδοκλῆς φησιν· εἰ δ’ ἄγε τοι λέξω [κείνων] πρῶθ’ ἥλιον ἀρχήν, ἐξ ὧν δὴ ἐγένοντο τὰ νῦν ἐσορώμενα πάντα, γαῖά τε καὶ πόντος πολυκύμων ἠδ’ ὑγρὸς ἀὴρ Τιτὰν ἠδ’ αἰθὴρ σφίγγων περὶ κύκλον ἅπαντα. Ἀπολλόδωρος δ’ ὁ Κερκυραῖος τοὺς στίχους τούσδε ὑπὸ Βράγχου ἀναφωνηθῆναι τοῦ μάντεως λέγει Μιλησίους καθαίροντος ἀπὸ λοιμοῦ. ὃ μὲν γὰρ ἐπιρραίνων τὸ πλῆθος δάφνης κλάδοις προκατήρχετο τοῦ ὕμνου ὧδέ πως· μέλπετε, ὦ παῖδες, ἑκάεργον καὶ ἑκαέργαν· ἐπέψαλλεν δὲ ὡς εἰπεῖν ὁ λαός· βέδυ, ζάψ, χθώμ, πλῆκτρον, σφίγξ· κναξζβίχ, θύπτης, φλεγμό, δρώψ. μέμνηται τῆς ἱστορίας καὶ Καλλίμαχος ἐν ἰάμβοις. κναξζβὶχ δὲ κατὰ παραγωγὴν ἡ νόσος παρὰ τὸ κναίειν καὶ διαφθείρειν, θῦψαί τε τὸ κεραυνῷ φλέξαι.
σκοτεινός, ρίου. Ευφορίων (45) γὰρ ὁ ποιητὴς, καὶ τὰ Καλλιμάχου Αίτια (44), καὶ ἡ Λυκόφρονος Αλεξάνδρα (45), καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια, γυμνάσιον εἰς ἐξήγησιν γραμ ματικῶν ἔγκειται ἅπασιν. Ούκουν καὶ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν, περὶ ἧς ἡμῖν πρόκειται λέγειν, ἐπικε- κρυμμένως, καὶ διὰ συμβόλων προφητεύειν ἔνεστιν, ὡς ἀποδέδεικται. « Τοιαῦτα γοῦν ὁ Μωϋσῆς (46) παρ αινεῖ· τὰ κοινὰ δὴ ταῦτα, οὐ φάγεσθαι χοῖρον, οὔτε ὀξύπτερον, οὔτε ἀετὶν, οὔτε κόρακα. Ὁ μὲν γὰρ χοίρος φιλήδονον καὶ ἀκάθαρτον ἐπιθυμίαν τροφών, καὶ ἀφροδισίων λίχνον καὶ μεμολυσμένην ἀκολασίαν μηνύει, ἀεὶ κνηστιῶσαν, ὑλικήν τε καὶ ἐν βορβόρῳ κειμένην, εἰς σφαγὴν καὶ ἀπώλειαν πιαινομένην. Εμ παλιν δὲ ἐπιτρέπει διχηλοῦν καὶ μαριχώμενον ἐσθίειν μηνύων, φησὶν ὁ Βαρνάβας, κολλᾶσθαι δεῖν μετὰ τῶν φοβουμένων τὸν Κύριον, καὶ μετὰ τῶν μελετώντων 8.Β Ελαβον διάσταλμα ῥήματος ἐν τῇ καρδίᾳ, μετὰ τῶν λα λούντων δικαιώματα Κυρίου καὶ τηρούντων, μετὰ τῶν εἰδότων ὅτι ἡ μελέτη ἐστὶν ἔργον εὐφροσύνης, καὶ ἀνα μαρυχωμένων (47) τὸν λόγον Κυρίου. Τί δὲ τὸ διχη- λοῦν (48); ὅτι ὁ δίκαιος καὶ ἐν τούτῳ τῷ κόσμῳ περι πατεῖ, καὶ τὸν ἅγιον αἰῶνα ἐκδέχεται. . Εἶτα ἐπιφέρει « Βλέπετε, πῶς ἐνομοθέτησεν ὁ Μωϋσῆς καλῶς. Ἀλλὰ πόθεν ἐκείνοις ταῦτα νοῆσαι ἢ συνιέναι; Ἡμεῖς δι- καίως νοήσαντες τὰς ἐντολὰς λαλοῦμεν, ὡς ἠθέλησε Κύριος· διὰ τοῦτο περιέτεμε τὰς ἀκοὰς ἡμῶν καὶ τὰς καρδίας, ἵνα συνίωμεν ταῦτα. Καὶ μὴν ὅτ' ἂν λέγῃ, Οὐ φάγῃ τὸν ἀετὸν, τὸν ὀξύπτερον, καὶ τὸν ἱκτί νον, καὶ τὸν κόρακα· Οὐ κολληθήσῃ, φησίν, οὐδὲ ὁμοιωθήσῃ τοῖς ἀνθρώποις τούτοις, οἳ οὐκ ἴσασι διὰ πόνου καὶ ἱδρῶτος πορίζειν ἑαυτοῖς τὴν τροφὴν, ἀλλ' ἐν ἁρπαγῇ καὶ ἀνομίᾳ βιοῦσιν· ἀετὸς μὲν γὰρ ἁρπα- γὴν, ὀξύπτερος δὲ ἀδικίαν, καὶ πλεονεξίαν ὁ κόραξ μη Ασσα δ' ἂν ἐπιλέγῃ θεολογέων, τὰ ἄλλα νοεῖν χρή· ἅπαντα γὰρ αινίσσομαι. Θεολογία Θεογονίᾳ, Εὐφορίων γὰρ ὁ ποιητὴς, καὶ Καλλιμάχου Ιβις, καὶ τὰ Αίτια, καὶ ἡ Λυκόφρονος Αλεξάνδρα, καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια γυμνάσιον εἰς ἐξήγησιν γραμματικοῖς ἔκκειται ἅπασι. Για "16ις Καλλίμαχος. Ιβις. Εστι δὲ ποίημα ἐπι- τετηδευμένον εἰς ἀσάφειαν καὶ λοιδορίαν εις τινα ξιν, γενόμενον ἐχθρὸν τοῦ Καλλιμάχου. "Ην δὲ οὗτος ὁ ᾿Απολλώνιος ὁ γράψας τὰ 'Αργοναυτικά. τὸ σκοτεινὸν ποίημα ει 11, Ιχθύων ἀπείχοντο πάντων, καὶ τετραπόδων ὅσα μώνυχα, ή πολυσχιδή ἢ μὴ κερασ φόρα. Πτηνῶν δὲ, ὅσα σαρκοφάγα. STROMATUM LIB. V. A libri indicent abditam scriptoris voluntatem ; cu jusmodi est liber Heracliti De natura, qui etiana propterea appellatus est id est obscurus. Huic libro est similis Pherecydis quoque Syri theo- logia. Euphorion enim poeta, et Callimachi Cause, et Lycophronis Alexandra, et quæ sunt bis similia, sunt instar exercitii proposita ad explicandum om- nibus grammaticis. Non est itaque absimile quod barbara philosophia, de qua nunc agimus, occulte et per symbola prædicat, ut demonstratum est✓ Ta- lia ergo Moyses quoque præcipit: his immundis, C non vesci porco, neque aquila, neque accipitre, neque corvo ". Nam porcus quidem, significat voluptati deditam et immundam ciborum cupiditatem, et sa- lacem ac turpem in re venerea libidinem, semper prurientem, materialemque et in luto jacenten, et quæ ad cædem pinguescit et interitum. Ex adverso autem permittit vesci iis, quæ habent fissam ungu- lam et quæ ruminant, significans, inquit Barnabas, oportere adhærere iis, qui timent Dominum, et in corde meditantur eam, quam acceperunt, verbi dis- tributionem, qui loquuntur, et servant Domini jus- tificationes; qui sciunt, quod meditatio est opus lætitiæ, et verbum Domini ruminant. Quid vero sibi vult bifidum? Quod justus et in hoc mundo ambu- lat, et sanctum exspectat sæculum. › Deinde sub- jungit : Videte, quam pulchre legem Moyses tule- rit. Sed undenam illis venit, ut hæc intelligerent c comprehenderent? Nos juste præcepta intelligentes, loquimur ut Dominus voluit, propterea aures no- stras et corda circumcidit, ut hæc intelligamus. Quando certe dixit, Non vesceris aquila, accipitre, et milvo, et corvo. Non adhærebis, inquit, neque assi-. P. ED. POTTER, ED. PARIS. " Levit. x1; Deut. xiv. stola ad Thaletem, quæ apud Laertium exstat, de suo libro hæc dicit : Quæcun- que autem dicat ad deos pertinentia, allegorice intel- ligenda sunt; omnia enim sunt anigmatice scripla. De Pherecydis seu conf. quæ memorat Suidas. Conf. etiam Talianus p, 14, edit. Oxon.; Origenes adv. Cels., p. 303, edit. Canta- brig. Quid? poeta nemo, nemo physicus obscurus! ille vero nimis etiam obscurus Euphorion. At non Homerus. Uter igitur melior? Valde Heraclitus obscurus, mi- nime Democritus, num igitur conferendi ? ad Callimachum hæc adnotat pag. : • Clemens Alex. Strom. lib. v : codex ms. Dionysii Salvagnii : in vulgatis abest. Huc itaque vel ad Altia refer illud Statii i Sylvarum, in Epicedio patris : Tu pandere dictus Carmina Battiada. Suidas v. Ovidius in Ibide Nunc quo Battiades inimicum devovet Ibin, Hoc ego devoveo teque tuosque modo. Utque ille, historiis involvam carmina cæcis : Non soleam quamvis hoc genus ipse sequi. Illius ambages imitatus in Ibide dicar, Oblitus moris judiciique mei. mate, olim a me edito, Lycophron Cassandram, scu Alexandram, Priami filiam introducit, de Græcorum Trojanorumque calamitatibus obscure, et oraculo- rum more vaticinantem. Unde D dictum est. Pedag. lib. ui, c. 11, pag. 296, 297, et Strom. 11, p. 464. Quæ cum his conferri poterunt. Sunt auten corum pleraque, nonnullis mutatis, aliis omissis at- que additis, sumpta ex Barnabæ epistola c. pp. 30, 31, 35, 36, 37, edit. Antuerp. nabæ locum, postquam Clementis nostri verba at- tulisset, hac insuper adnotat : Quibus similia tra- duntur ab Origene homil. 7, in Leviticum, a Theo- doreto quæst. 2, in eumdem Scripturæ librum, et a Procopio Gazæo ibidem. Nobilis in primis locus Porphyrii, ex Chærenione de sacerdotibus Ægy- ptiorum ita disserentis, lib. IV De abstinentia ab animatis, num. : (43) Εὐφορίων. Cicero, De divinat. lib. 11, c. 64; (44) Τὰ Καλλιμάχου Αίτια. Cl. Bentleius nostras (45) Η Λυκόφρονος Αλεξάνδρα. In hoc pue. (46) Μωϋσῆς. Paria superius scripsit auctor, (47) Αναμαρυκωμένων. Barnab., με ρυχωμένων. (48) Τι δὲ τὸ,διχηλοῦν. Cl. Cotelerius ad Bar-
PG 9:83Θέσπις μέντοι ὁ τραγικὸς διὰ τούτων ἄλλο τι σημαίνεσθαί φησιν ὧδέ πως γράφων· ἴδε σοι σπένδω κναξζβὶχ [τὸ] λευκὸν ἀπὸ θηλαμόνων θλίψας κνακῶν· ἴδε σοι θύπτην τυρὸν μίξας ἐρυθρῷ μελιτῷ, κατὰ τῶν σῶν, Πὰν δίκερως, τίθεμαι βωμῶν ἁγίων. ἴδε σοι Βρομίου [αἴθοπα] φλεγμὸν λείβω. αἰνίσσεται, οἶμαι, τὴν ἐκ τῶν τεσσάρων καὶ εἴκοσι στοιχείων ψυχῆς γαλακτώδη πρώτην τροφήν, μεθ’ ἣν ἤδη πεπηγὸς γάλα τὸ βρῶμα, τελευταῖον δὲ αἷμα ἀμπέλου τοῦ λόγου τὸν αἴθοπα οἶνον, τὴν τελειοῦσαν τῆς ἀγωγῆς εὐφροσύνην, διδάσκει. δρὼψ δὲ ὁ λόγος ὁ δραστήριος, ὁ ἐκ κατηχήσεως τῆς πρώτης εἰς αὔξησιν ἀνδρός, εἰς μέτρον ἡλικίας, ἐκφλέγων καὶ ἐκφωτίζων τὸν ἄνθρωπον. Ἀλλὰ καὶ τρίτος ὑπογραμμὸς φέρεται παιδικός· μάρπτε, σφίγξ, κλώψ, ζβυχθηδόν· σημαίνει δ’, οἶμαι, διὰ τῆς τῶν στοιχείων καὶ τοῦ κόσμου διοικήσεως τὴν ὁδὸν ἡμῖν δεῖν ἐπὶ τὴν τῶν τελειοτέρων γίνεσθαι γνῶσιν, βίᾳ καὶ πόνῳ περιγινομένης τῆς αἰωνίου σωτηρίας· μάρψαι μὲν γὰρ τὸ καταλαβεῖν, τὴν δὲ τοῦ κόσμου ἁρμονίαν ἡ σφίγξ, ζβυχθηδὸν δὲ τὴν χαλεπότητα μηνύει, καὶ κλὼψ τὴν λανθάνουσαν κυρίου γνῶσιν ἅμα καὶ ἡμέραν δηλοῖ. Τί δ’;
Α νύει· γέγραπται δέ· Μετὰ ἀνδρὸς ἀθώου ἀθῶς ἔσῃ, καὶ μετὰ ἐκλεκτοῦ ἐκλεκτὸς ἔσῃ· καὶ μετὰ στρεβλού διαστρέψεις. Κολλᾶσθαι οὖν τοῖς ἁγίοις προσήκει, ὅτι οἱ κολλώμενοι αὐτοῖς ἁγιασθήσονται. » Εντεῦθεν ὁ Θέογνις γράφει· Β Ἐσθλῶν (49) μὲν γὰρ ἀπ' ἐσθλὰ μαθήσεαι· ἣν [δὲ κακοῖσι Συμμιγής (50), ἀπολεῖς καὶ τὸν ἐόντα νέον. Οταν τε αὖ ἐν 'δῇ (51) λέγῃ· Ἐνδόξως (52) γὰρ δεδόξασται· ἱππον καὶ ἀναβάτην έρριψεν εἰς θάλασσαν, τὸ πολυσκελὲς (53) καὶ κτηνώδες καὶ όρμητικὸν πάθος, τὴν ἐπιθυμίαν, σὺν καὶ τῷ ἐπι βεβηκότι ηνιόχω, τὰς ἡνίας ταῖς ἡδοναῖς ἐπιδεδω κάτι, ἔῤῥιψεν εἰς θάλασσαν, εἰς τὰς κοσμικές ἀταξίας ἀποβαλών. Οὕτω καὶ Πλάτων ἐν τῷ Περὶ ψυχῆς (54), τόν τε ἡνίοχον καὶ τὴν ἀποστατήσαντα ἵππον, τὸ ἄλογον μέρος, δ δὴ δίχα τέμνεται, εἰς θυ μὸν καὶ ἐπιθυμίαν, καταπίπτειν (55) φησίν. "Η και τὸν Φαέθοντα δι᾿ ἀκρασίαν τῶν τώλων ἐκπεσεῖν ὁ μῦθος αἰνίττεται. Καὶ μὴν καὶ ἐπὶ τοῦ Ἰωσήφ, νέον τοῦτον ζηλώσαντες οἱ ἀδελφοί, πλεῖόν τι προορώμε νον κατὰ τὴν γνῶσιν, ἐξέδυσαν τὸν χιτῶνα τὸν ποι κίλον· καὶ λαβόντες, ἔῤῥιψαν εἰς λάκκον (ὁ δὲ λάκ κος κενὸς, ὕδωρ οὐκ εἶχε), τὴν ἐκ φιλομαθίας τοῦ σπουδαίου ποικίλην γνῶσιν ἀποσκορακίσαντες· ἢ ψιλῇ τῇ κατὰ νόμον πίστει κεχρημένοι, ἔῤῥιψαν εἰς λάκκον τὸν ὕδατος κενὸν, εἰς Αἴγυπτον ἀπεμπολήσαν- τες (56), τὴν τοῦ θείου λόγου ἔρημον. Κενὸς δὲ ἐπιστήμης ὁ λάκκος· ἐν ᾧ ῥιφεὶς, καὶ τὴν γνῶσιν ἀποδυσάμενος, ὅμοιος τοῖς ἀδελφοῖς ἐδόκει γυμνὸς γνώσεως, ὁ διαλεληθώς σοφός (57). Κατ' άλλο σημαι νόμενον, εἴη δ' ἂν ἐπιθυμία ποικίλον ἔνδυμα, εἰς * Ρ. μαθήσεαι διδάξεαι. συμμιγέης, συμμιχθῇς. συμμίξης ἐνόντα. Συμμιχθής τη Τέθνηκε τὸ ἐπιτιθέμενον ἡμῖν πά- θος, καὶ πρηνὲς ἄταφον ἔῤῥιπται, μή μέλλωμεν ἡμεῖς, ἀλλὰ στησάμενοι, τὴν ἱεροπρεπεστάτην άδω μεν ᾠδὴν, παρακελευόμενοι λέγειν πᾶσιν· Ασωμεν τῷ Κυρίῳ· ἐνδόξως γὰρ δεδόξασται· ἵππον καὶ ἀνα- βάτην ἔῤῥιψεν εἰς θάλασσαν. νομαζ., Ι. καὶ τοῦ ἀποστατήσαντος ἵππου, ο Περὶ τοῦ αὐτοκάλου, ενώ τελέχεια εντελέχεια είδωλα κατὰ τὸ ἀληθῶς καλόν, κατὰ τὴν ἀληθῆ γνώσιν, καὶ τὸ αὐτόκαλον καὶ αὐτὴ ἡ γνῶσις. προηγουμένως, τοῦ αὐτοκάλου, Βρίθει ὁ τῆς κάκης ἵππος μετέχων, ἐπὶ γῆν ῥέπων τε καὶ βαρύνων. ἀπεμπολήσοντες, ὁ δὴ ἀληθῶς σοφός. διαλεληθώς εἶναι. CLEMENTIS ALEXANDRINE 8$ ilaberis bis hominibus, qui labore et sudore ne- sciunt sibi parare victum, sed in rapina vivunt et iniquitate. Aquila enim rapinam, accipiter autem . injustitiam, et corvus avaritian, et plura habendi cupiditatem significat. Scriptum est autem: Cum viro innocente innocens eris, et cum electo electus eris, et cum perverso perverteris ". Sanctis ergo convenit adhaerere, quoniam ii, qui eis adhærent, sanctificabuntur. Hinc scribit Theognis : Te bona nanque boni, si una tersere, docebunt : Pravi sed periment quod fuit ingenium. Et rursus quando dicit in Cantico: Gloriose enim magnificatus est, equum et ascensorem dejecit in mare ; concupiscentiam multiplicem, et bellui- num atque impetuosum affectum, una cum ejus auriga,qui scilicet habenas laxarat voluptatibus, in mare projecit, & in mundi nempe dejiciens tunul- tus et perturbationes. Ita etiam Plato in libro De anima, et aurigam, et equum qui defecerat, par- tem scilicet expertem rationis, quæ bipertito divi- ditur, nempe in iram et cupiditatem, dicit decidere. Qua ratione Phaethontem quoque propter inconti- nentiam fabula e curru excidisse significat. Ita etiam se habet de Joseph. Cum ei adolescenti fra- tres invidissent, ut qui amplius aliquid prævideret in cognitione, eum varia exuerunt tunica, et ac- ceptum in lacum projecerunt (lacus autem iua- nis erat, nec habuit aquam), ut qui variam viri boni cognitionem, ex diligenti studio comparatam amandassent, et valere jussissent; aut nuda, quæ est ex lege, fide utentes, projecerunt in lacum aqua vacuum, ut qui vendidissent in Ægyptum divino verbo desertam. Vacuus autem scientia lacus erat, in quem projectus ille occulte sapiens cum exuis- set cognitionem, videbatur similis fratribus, id est C Exod. xv, 1. Gen. xxxvII, * ED. POTTER, ED. PARIS. Psal. xvII, 25, 26. et seq. Gnom.. v. 35. Eosdem laudat Plato in Menone, ubi pro exstat ed. virg. in Menone : metrum tamen requirit po- tius vel Sunt qui legant et mox SYLBURG. Theognide exstat. ptios in mari Rubro demersos. nis, pag. : Mortuus est in nobis positus affectus, et præceps insepultus projectus est, ne cunclemur nos, sed sistentes nos, divino cultui convenientissimum canamus cantum; excitantes om- nes ad dicendum: Canamus Domino: gloriose enim magnificatus est; equum et insessorem dejecit in mare. » pag. 201, SYLBURG. Dialogum De anima adducit Clemens, cum tamen locus de auriga, Platonis Phædro sit desumptus. In quo Dialogo, plane metaptysico, hoc est, D De ipso pulchro, agitur. Describitur autem ibi sapientis, sicut in Clementis Gnostici, Christiani. Utriusque autem est, alte rius quidem, ut falsa pulchri, alterius ut falsa scientia fugiat, et ut alter alter conjungatur cum Deo : qui utrumque est, Non recte ergo Cleniens id, quod est proprium Phædonis, in quo agitur de anima, et immortalitate ejus, Phædro tribuit: quanquam obiter et ibi de anima agatur : non sed quatenus qui est Deus iumor- talis, per communionem pulchri, particeps fit ani- ma. Heinsius. Platonis verba in Phedri pag. 1222, suit hæc : Gravatur pravitatis particeps equus, ad terram vergens atque trahens. E contra alter equus, qui animam virtute præditam comitatur, in cœlum volare dicitur. sent. Veruni Josephi fratres eum non vendiderant, quo tempore in lacum projecerunt, sed postea ven- debant. Scribendum igitur, una littera mutata, vendituri, in futuro tempore. Sed uil opus est mutatione, si cuni subaudiendum infin. Sn- BURG, (19) Εσθλων. Hi versus exstant in Theogn. (50) Συμμιγής. Συμμιγής habent etiam Platonis (51) Ὠδῇ. Nempe Moysis Exod. xv, post Egy- (52) Ἐνδόξως. Paria dicit Philo in lib. De som- (35) Το πολυσκελές. Philo lib. Περὶ τῶν μετύ- (54) Οὕτως καὶ Πλάτων ἐν τῷ Περὶ ψυχῆς. (55) Καταπίπτειν. Hoc est, in terram decidere. (56) Απεμπολήσαντες. Interpres, qui vendidis- (57) Ὁ διαλεληθώς σοφός. Malet forte aliquis
οὐχὶ καὶ Ἐπιγένης ἐν τῷ περὶ τῆς Ὀρφέως ποιήσεως τὰ ἰδιάζοντα παρ’ Ὀρφεῖ ἐκτιθέμενός φησι κερκίσι καμπυλόχρωσι τοῖς ἀρότροις μηνύεσθαι, στήμοσι δὲ τοῖς αὔλαξι· μίτον δὲ τὸ σπέρμα ἀλληγορεῖσθαι, καὶ δάκρυα Διὸς τὸν ὄμβρον δηλοῦν, Μοίρας τε αὖ τὰ μέρη τῆς σελήνης, τριακάδα καὶ πεντεκαιδεκάτην καὶ νουμηνίαν· διὸ καὶ λευκοστόλους αὐτὰς καλεῖν τὸν Ὀρφέα φωτὸς οὔσας μέρη. πάλιν ἄνθιον μὲν τὸ ἔαρ διὰ τὴν φύσιν, ἀργίδα δὲ τὴν νύκτα διὰ τὴν ἀνάπαυσιν, καὶ Γοργόνιον τὴν σελήνην διὰ τὸ ἐν αὐτῇ πρόσωπον, Ἀφροδίτην τε τὸν καιρὸν καθ’ ὃν δεῖ σπείρειν, λέγεσθαι παρὰ τῷ θεολόγῳ. Τοιαῦτα καὶ οἱ Πυθαγόρειοι ᾐνίσσοντο, Φερσεφόνης μὲν κύνας τοὺς πλανήτας, Κρόνου δὲ δάκρυον τὴν θάλασσαν ἀλληγοροῦντες. καὶ μυρία ἐπὶ μυρίοις εὕροιμεν ἂν ὑπό τε φιλοσόφων ὑπό τε ποιητῶν αἰνιγματωδῶς εἰρημένα, ὅπου γε καὶ ὅλα βιβλία ἐπικεκρυμμένην τὴν τοῦ συγγραφέως βούλησιν ἐπιδείκνυται, ὡς καὶ τὸ Ἡρακλείτου περὶ φύσεως, ὃς καὶ δι’ αὐτὸ τοῦτο Σκοτεινὸς προσηγόρευται. ὁμοία τούτῳ τῷ βιβλίῳ καὶ ἡ Φερεκύδους θεολογία τοῦ Συρίου.
Α νύει· γέγραπται δέ· Μετὰ ἀνδρὸς ἀθώου ἀθῶς ἔσῃ, καὶ μετὰ ἐκλεκτοῦ ἐκλεκτὸς ἔσῃ· καὶ μετὰ στρεβλού διαστρέψεις. Κολλᾶσθαι οὖν τοῖς ἁγίοις προσήκει, ὅτι οἱ κολλώμενοι αὐτοῖς ἁγιασθήσονται. » Εντεῦθεν ὁ Θέογνις γράφει· Β Ἐσθλῶν (49) μὲν γὰρ ἀπ' ἐσθλὰ μαθήσεαι· ἣν [δὲ κακοῖσι Συμμιγής (50), ἀπολεῖς καὶ τὸν ἐόντα νέον. Οταν τε αὖ ἐν 'δῇ (51) λέγῃ· Ἐνδόξως (52) γὰρ δεδόξασται· ἱππον καὶ ἀναβάτην έρριψεν εἰς θάλασσαν, τὸ πολυσκελὲς (53) καὶ κτηνώδες καὶ όρμητικὸν πάθος, τὴν ἐπιθυμίαν, σὺν καὶ τῷ ἐπι βεβηκότι ηνιόχω, τὰς ἡνίας ταῖς ἡδοναῖς ἐπιδεδω κάτι, ἔῤῥιψεν εἰς θάλασσαν, εἰς τὰς κοσμικές ἀταξίας ἀποβαλών. Οὕτω καὶ Πλάτων ἐν τῷ Περὶ ψυχῆς (54), τόν τε ἡνίοχον καὶ τὴν ἀποστατήσαντα ἵππον, τὸ ἄλογον μέρος, δ δὴ δίχα τέμνεται, εἰς θυ μὸν καὶ ἐπιθυμίαν, καταπίπτειν (55) φησίν. "Η και τὸν Φαέθοντα δι᾿ ἀκρασίαν τῶν τώλων ἐκπεσεῖν ὁ μῦθος αἰνίττεται. Καὶ μὴν καὶ ἐπὶ τοῦ Ἰωσήφ, νέον τοῦτον ζηλώσαντες οἱ ἀδελφοί, πλεῖόν τι προορώμε νον κατὰ τὴν γνῶσιν, ἐξέδυσαν τὸν χιτῶνα τὸν ποι κίλον· καὶ λαβόντες, ἔῤῥιψαν εἰς λάκκον (ὁ δὲ λάκ κος κενὸς, ὕδωρ οὐκ εἶχε), τὴν ἐκ φιλομαθίας τοῦ σπουδαίου ποικίλην γνῶσιν ἀποσκορακίσαντες· ἢ ψιλῇ τῇ κατὰ νόμον πίστει κεχρημένοι, ἔῤῥιψαν εἰς λάκκον τὸν ὕδατος κενὸν, εἰς Αἴγυπτον ἀπεμπολήσαν- τες (56), τὴν τοῦ θείου λόγου ἔρημον. Κενὸς δὲ ἐπιστήμης ὁ λάκκος· ἐν ᾧ ῥιφεὶς, καὶ τὴν γνῶσιν ἀποδυσάμενος, ὅμοιος τοῖς ἀδελφοῖς ἐδόκει γυμνὸς γνώσεως, ὁ διαλεληθώς σοφός (57). Κατ' άλλο σημαι νόμενον, εἴη δ' ἂν ἐπιθυμία ποικίλον ἔνδυμα, εἰς * Ρ. μαθήσεαι διδάξεαι. συμμιγέης, συμμιχθῇς. συμμίξης ἐνόντα. Συμμιχθής τη Τέθνηκε τὸ ἐπιτιθέμενον ἡμῖν πά- θος, καὶ πρηνὲς ἄταφον ἔῤῥιπται, μή μέλλωμεν ἡμεῖς, ἀλλὰ στησάμενοι, τὴν ἱεροπρεπεστάτην άδω μεν ᾠδὴν, παρακελευόμενοι λέγειν πᾶσιν· Ασωμεν τῷ Κυρίῳ· ἐνδόξως γὰρ δεδόξασται· ἵππον καὶ ἀνα- βάτην ἔῤῥιψεν εἰς θάλασσαν. νομαζ., Ι. καὶ τοῦ ἀποστατήσαντος ἵππου, ο Περὶ τοῦ αὐτοκάλου, ενώ τελέχεια εντελέχεια είδωλα κατὰ τὸ ἀληθῶς καλόν, κατὰ τὴν ἀληθῆ γνώσιν, καὶ τὸ αὐτόκαλον καὶ αὐτὴ ἡ γνῶσις. προηγουμένως, τοῦ αὐτοκάλου, Βρίθει ὁ τῆς κάκης ἵππος μετέχων, ἐπὶ γῆν ῥέπων τε καὶ βαρύνων. ἀπεμπολήσοντες, ὁ δὴ ἀληθῶς σοφός. διαλεληθώς εἶναι. CLEMENTIS ALEXANDRINE 8$ ilaberis bis hominibus, qui labore et sudore ne- sciunt sibi parare victum, sed in rapina vivunt et iniquitate. Aquila enim rapinam, accipiter autem . injustitiam, et corvus avaritian, et plura habendi cupiditatem significat. Scriptum est autem: Cum viro innocente innocens eris, et cum electo electus eris, et cum perverso perverteris ". Sanctis ergo convenit adhaerere, quoniam ii, qui eis adhærent, sanctificabuntur. Hinc scribit Theognis : Te bona nanque boni, si una tersere, docebunt : Pravi sed periment quod fuit ingenium. Et rursus quando dicit in Cantico: Gloriose enim magnificatus est, equum et ascensorem dejecit in mare ; concupiscentiam multiplicem, et bellui- num atque impetuosum affectum, una cum ejus auriga,qui scilicet habenas laxarat voluptatibus, in mare projecit, & in mundi nempe dejiciens tunul- tus et perturbationes. Ita etiam Plato in libro De anima, et aurigam, et equum qui defecerat, par- tem scilicet expertem rationis, quæ bipertito divi- ditur, nempe in iram et cupiditatem, dicit decidere. Qua ratione Phaethontem quoque propter inconti- nentiam fabula e curru excidisse significat. Ita etiam se habet de Joseph. Cum ei adolescenti fra- tres invidissent, ut qui amplius aliquid prævideret in cognitione, eum varia exuerunt tunica, et ac- ceptum in lacum projecerunt (lacus autem iua- nis erat, nec habuit aquam), ut qui variam viri boni cognitionem, ex diligenti studio comparatam amandassent, et valere jussissent; aut nuda, quæ est ex lege, fide utentes, projecerunt in lacum aqua vacuum, ut qui vendidissent in Ægyptum divino verbo desertam. Vacuus autem scientia lacus erat, in quem projectus ille occulte sapiens cum exuis- set cognitionem, videbatur similis fratribus, id est C Exod. xv, 1. Gen. xxxvII, * ED. POTTER, ED. PARIS. Psal. xvII, 25, 26. et seq. Gnom.. v. 35. Eosdem laudat Plato in Menone, ubi pro exstat ed. virg. in Menone : metrum tamen requirit po- tius vel Sunt qui legant et mox SYLBURG. Theognide exstat. ptios in mari Rubro demersos. nis, pag. : Mortuus est in nobis positus affectus, et præceps insepultus projectus est, ne cunclemur nos, sed sistentes nos, divino cultui convenientissimum canamus cantum; excitantes om- nes ad dicendum: Canamus Domino: gloriose enim magnificatus est; equum et insessorem dejecit in mare. » pag. 201, SYLBURG. Dialogum De anima adducit Clemens, cum tamen locus de auriga, Platonis Phædro sit desumptus. In quo Dialogo, plane metaptysico, hoc est, D De ipso pulchro, agitur. Describitur autem ibi sapientis, sicut in Clementis Gnostici, Christiani. Utriusque autem est, alte rius quidem, ut falsa pulchri, alterius ut falsa scientia fugiat, et ut alter alter conjungatur cum Deo : qui utrumque est, Non recte ergo Cleniens id, quod est proprium Phædonis, in quo agitur de anima, et immortalitate ejus, Phædro tribuit: quanquam obiter et ibi de anima agatur : non sed quatenus qui est Deus iumor- talis, per communionem pulchri, particeps fit ani- ma. Heinsius. Platonis verba in Phedri pag. 1222, suit hæc : Gravatur pravitatis particeps equus, ad terram vergens atque trahens. E contra alter equus, qui animam virtute præditam comitatur, in cœlum volare dicitur. sent. Veruni Josephi fratres eum non vendiderant, quo tempore in lacum projecerunt, sed postea ven- debant. Scribendum igitur, una littera mutata, vendituri, in futuro tempore. Sed uil opus est mutatione, si cuni subaudiendum infin. Sn- BURG, (19) Εσθλων. Hi versus exstant in Theogn. (50) Συμμιγής. Συμμιγής habent etiam Platonis (51) Ὠδῇ. Nempe Moysis Exod. xv, post Egy- (52) Ἐνδόξως. Paria dicit Philo in lib. De som- (35) Το πολυσκελές. Philo lib. Περὶ τῶν μετύ- (54) Οὕτως καὶ Πλάτων ἐν τῷ Περὶ ψυχῆς. (55) Καταπίπτειν. Hoc est, in terram decidere. (56) Απεμπολήσαντες. Interpres, qui vendidis- (57) Ὁ διαλεληθώς σοφός. Malet forte aliquis
Εὐφορίων γὰρ ὁ ποιητὴς καὶ τὰ Καλλιμάχου Αἴτια καὶ ἡ Λυκόφρονος Ἀλεξάνδρα καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια γυμνάσιον εἰς ἐξήγησιν γραμματικῶν ἔκκειται παισίν. Οὔκουν ἀπεικὸς καὶ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν, περὶ ἧς ἡμῖν πρόκειται λέγειν, ἐπικεκρυμμένως καὶ διὰ συμβόλων προφητεύειν ἔν τισιν, ὡς ἀποδέδεικται. τοιαῦτα γοῦν καὶ ὁ Μωυσῆς παραινεῖ, τὰ κοινὰ δὴ ταῦτα· οὐ φάγεσθε χοῖρον οὔτε ἀετὸν οὔτε ὀξύπτερον οὔτε κόρακα. ὁ μὲν γὰρ χοῖρος φιλήδονον καὶ ἀκάθαρτον ἐπιθυμίαν τροφῶν καὶ ἀφροδισίων λίχνον καὶ μεμολυσμένην ἀκολασίαν μηνύει. ἀεὶ κνηστιῶσαν ὑλικήν τε καὶ ἐν βορβόρῳ κειμένην, εἰς σφαγὴν καὶ ἀπώλειαν πιαινομένην. ἔμπαλιν δὲ ἐπιτρέπει διχηλοῦν καὶ μαρυκώμενον ἐσθίειν, μηνύων, φησὶν ὁ Βαρνάβας, κολλᾶσθαι δεῖν μετὰ τῶν φοβουμένων τὸν κύριον καὶ μετὰ τῶν μελετώντων ὃ ἔλαβον διάσταλμα ῥήματος ἐν τῇ καρδίᾳ, μετὰ τῶν λαλούντων δικαιώματα κυρίου καὶ τηρούντων, μετὰ τῶν εἰδότων ὅτι ἡ μελέτη ἐστὶν ἔργον εὐφροσύνης καὶ ἀναμαρυκωμένων τὸν λόγον κυρίου. τί δὲ τὸ διχηλοῦν; ὅτι ὁ δίκαιος καὶ ἐν τούτῳ τῷ κόσμῳ περιπατεῖ καὶ τὸν ἅγιον αἰῶνα ἐκδέχεται. εἶτα ἐπιφέρει·
Α νύει· γέγραπται δέ· Μετὰ ἀνδρὸς ἀθώου ἀθῶς ἔσῃ, καὶ μετὰ ἐκλεκτοῦ ἐκλεκτὸς ἔσῃ· καὶ μετὰ στρεβλού διαστρέψεις. Κολλᾶσθαι οὖν τοῖς ἁγίοις προσήκει, ὅτι οἱ κολλώμενοι αὐτοῖς ἁγιασθήσονται. » Εντεῦθεν ὁ Θέογνις γράφει· Β Ἐσθλῶν (49) μὲν γὰρ ἀπ' ἐσθλὰ μαθήσεαι· ἣν [δὲ κακοῖσι Συμμιγής (50), ἀπολεῖς καὶ τὸν ἐόντα νέον. Οταν τε αὖ ἐν 'δῇ (51) λέγῃ· Ἐνδόξως (52) γὰρ δεδόξασται· ἱππον καὶ ἀναβάτην έρριψεν εἰς θάλασσαν, τὸ πολυσκελὲς (53) καὶ κτηνώδες καὶ όρμητικὸν πάθος, τὴν ἐπιθυμίαν, σὺν καὶ τῷ ἐπι βεβηκότι ηνιόχω, τὰς ἡνίας ταῖς ἡδοναῖς ἐπιδεδω κάτι, ἔῤῥιψεν εἰς θάλασσαν, εἰς τὰς κοσμικές ἀταξίας ἀποβαλών. Οὕτω καὶ Πλάτων ἐν τῷ Περὶ ψυχῆς (54), τόν τε ἡνίοχον καὶ τὴν ἀποστατήσαντα ἵππον, τὸ ἄλογον μέρος, δ δὴ δίχα τέμνεται, εἰς θυ μὸν καὶ ἐπιθυμίαν, καταπίπτειν (55) φησίν. "Η και τὸν Φαέθοντα δι᾿ ἀκρασίαν τῶν τώλων ἐκπεσεῖν ὁ μῦθος αἰνίττεται. Καὶ μὴν καὶ ἐπὶ τοῦ Ἰωσήφ, νέον τοῦτον ζηλώσαντες οἱ ἀδελφοί, πλεῖόν τι προορώμε νον κατὰ τὴν γνῶσιν, ἐξέδυσαν τὸν χιτῶνα τὸν ποι κίλον· καὶ λαβόντες, ἔῤῥιψαν εἰς λάκκον (ὁ δὲ λάκ κος κενὸς, ὕδωρ οὐκ εἶχε), τὴν ἐκ φιλομαθίας τοῦ σπουδαίου ποικίλην γνῶσιν ἀποσκορακίσαντες· ἢ ψιλῇ τῇ κατὰ νόμον πίστει κεχρημένοι, ἔῤῥιψαν εἰς λάκκον τὸν ὕδατος κενὸν, εἰς Αἴγυπτον ἀπεμπολήσαν- τες (56), τὴν τοῦ θείου λόγου ἔρημον. Κενὸς δὲ ἐπιστήμης ὁ λάκκος· ἐν ᾧ ῥιφεὶς, καὶ τὴν γνῶσιν ἀποδυσάμενος, ὅμοιος τοῖς ἀδελφοῖς ἐδόκει γυμνὸς γνώσεως, ὁ διαλεληθώς σοφός (57). Κατ' άλλο σημαι νόμενον, εἴη δ' ἂν ἐπιθυμία ποικίλον ἔνδυμα, εἰς * Ρ. μαθήσεαι διδάξεαι. συμμιγέης, συμμιχθῇς. συμμίξης ἐνόντα. Συμμιχθής τη Τέθνηκε τὸ ἐπιτιθέμενον ἡμῖν πά- θος, καὶ πρηνὲς ἄταφον ἔῤῥιπται, μή μέλλωμεν ἡμεῖς, ἀλλὰ στησάμενοι, τὴν ἱεροπρεπεστάτην άδω μεν ᾠδὴν, παρακελευόμενοι λέγειν πᾶσιν· Ασωμεν τῷ Κυρίῳ· ἐνδόξως γὰρ δεδόξασται· ἵππον καὶ ἀνα- βάτην ἔῤῥιψεν εἰς θάλασσαν. νομαζ., Ι. καὶ τοῦ ἀποστατήσαντος ἵππου, ο Περὶ τοῦ αὐτοκάλου, ενώ τελέχεια εντελέχεια είδωλα κατὰ τὸ ἀληθῶς καλόν, κατὰ τὴν ἀληθῆ γνώσιν, καὶ τὸ αὐτόκαλον καὶ αὐτὴ ἡ γνῶσις. προηγουμένως, τοῦ αὐτοκάλου, Βρίθει ὁ τῆς κάκης ἵππος μετέχων, ἐπὶ γῆν ῥέπων τε καὶ βαρύνων. ἀπεμπολήσοντες, ὁ δὴ ἀληθῶς σοφός. διαλεληθώς εἶναι. CLEMENTIS ALEXANDRINE 8$ ilaberis bis hominibus, qui labore et sudore ne- sciunt sibi parare victum, sed in rapina vivunt et iniquitate. Aquila enim rapinam, accipiter autem . injustitiam, et corvus avaritian, et plura habendi cupiditatem significat. Scriptum est autem: Cum viro innocente innocens eris, et cum electo electus eris, et cum perverso perverteris ". Sanctis ergo convenit adhaerere, quoniam ii, qui eis adhærent, sanctificabuntur. Hinc scribit Theognis : Te bona nanque boni, si una tersere, docebunt : Pravi sed periment quod fuit ingenium. Et rursus quando dicit in Cantico: Gloriose enim magnificatus est, equum et ascensorem dejecit in mare ; concupiscentiam multiplicem, et bellui- num atque impetuosum affectum, una cum ejus auriga,qui scilicet habenas laxarat voluptatibus, in mare projecit, & in mundi nempe dejiciens tunul- tus et perturbationes. Ita etiam Plato in libro De anima, et aurigam, et equum qui defecerat, par- tem scilicet expertem rationis, quæ bipertito divi- ditur, nempe in iram et cupiditatem, dicit decidere. Qua ratione Phaethontem quoque propter inconti- nentiam fabula e curru excidisse significat. Ita etiam se habet de Joseph. Cum ei adolescenti fra- tres invidissent, ut qui amplius aliquid prævideret in cognitione, eum varia exuerunt tunica, et ac- ceptum in lacum projecerunt (lacus autem iua- nis erat, nec habuit aquam), ut qui variam viri boni cognitionem, ex diligenti studio comparatam amandassent, et valere jussissent; aut nuda, quæ est ex lege, fide utentes, projecerunt in lacum aqua vacuum, ut qui vendidissent in Ægyptum divino verbo desertam. Vacuus autem scientia lacus erat, in quem projectus ille occulte sapiens cum exuis- set cognitionem, videbatur similis fratribus, id est C Exod. xv, 1. Gen. xxxvII, * ED. POTTER, ED. PARIS. Psal. xvII, 25, 26. et seq. Gnom.. v. 35. Eosdem laudat Plato in Menone, ubi pro exstat ed. virg. in Menone : metrum tamen requirit po- tius vel Sunt qui legant et mox SYLBURG. Theognide exstat. ptios in mari Rubro demersos. nis, pag. : Mortuus est in nobis positus affectus, et præceps insepultus projectus est, ne cunclemur nos, sed sistentes nos, divino cultui convenientissimum canamus cantum; excitantes om- nes ad dicendum: Canamus Domino: gloriose enim magnificatus est; equum et insessorem dejecit in mare. » pag. 201, SYLBURG. Dialogum De anima adducit Clemens, cum tamen locus de auriga, Platonis Phædro sit desumptus. In quo Dialogo, plane metaptysico, hoc est, D De ipso pulchro, agitur. Describitur autem ibi sapientis, sicut in Clementis Gnostici, Christiani. Utriusque autem est, alte rius quidem, ut falsa pulchri, alterius ut falsa scientia fugiat, et ut alter alter conjungatur cum Deo : qui utrumque est, Non recte ergo Cleniens id, quod est proprium Phædonis, in quo agitur de anima, et immortalitate ejus, Phædro tribuit: quanquam obiter et ibi de anima agatur : non sed quatenus qui est Deus iumor- talis, per communionem pulchri, particeps fit ani- ma. Heinsius. Platonis verba in Phedri pag. 1222, suit hæc : Gravatur pravitatis particeps equus, ad terram vergens atque trahens. E contra alter equus, qui animam virtute præditam comitatur, in cœlum volare dicitur. sent. Veruni Josephi fratres eum non vendiderant, quo tempore in lacum projecerunt, sed postea ven- debant. Scribendum igitur, una littera mutata, vendituri, in futuro tempore. Sed uil opus est mutatione, si cuni subaudiendum infin. Sn- BURG, (19) Εσθλων. Hi versus exstant in Theogn. (50) Συμμιγής. Συμμιγής habent etiam Platonis (51) Ὠδῇ. Nempe Moysis Exod. xv, post Egy- (52) Ἐνδόξως. Paria dicit Philo in lib. De som- (35) Το πολυσκελές. Philo lib. Περὶ τῶν μετύ- (54) Οὕτως καὶ Πλάτων ἐν τῷ Περὶ ψυχῆς. (55) Καταπίπτειν. Hoc est, in terram decidere. (56) Απεμπολήσαντες. Interpres, qui vendidis- (57) Ὁ διαλεληθώς σοφός. Malet forte aliquis
βλέπετε πῶς ἐνομοθέτησεν ὁ Μωυσῆς καλῶς. ἀλλὰ πόθεν ἐκείνοις ταῦτα νοῆσαι ἢ συνιέναι; ἡμεῖς δικαίως νοήσαντες τὰς ἐντολάς, λαλοῦμεν ὡς ἠθέλησεν κύριος. διὰ τοῦτο περιέτεμε τὰς ἀκοὰς ἡμῶν καὶ τὰς καρδίας, ἵνα συνιῶμεν ταῦτα. ναὶ μὴν ὅταν λέγῃ οὐ φάγῃ τὸν ἀετόν, τὸν ὀξύπτερον καὶ τὸν ἰκτῖνον καὶ τὸν κόρακα, οὐ κολληθήσῃ, φησίν, οὐδὲ ὁμοιωθήσῃ τοῖς ἀνθρώποις τούτοις, οἳ οὐκ ἴσασι διὰ πόνου καὶ ἱδρῶτος πορίζειν ἑαυτοῖς τὴν τροφήν, ἀλλ’ ἐν ἁρπαγῇ καὶ ἀνομίᾳ βιοῦσιν· ἀετὸς μὲν γὰρ ἁρπαγήν, ὀξύπτερος δὲ ἀδικίαν καὶ πλεονεξίαν ὁ κόραξ μηνύει. γέγραπται δέ· μετὰ ἀνδρὸς ἀθῴου ἀθῷος ἔσῃ καὶ μετὰ ἐκλεκτοῦ ἐκλεκτὸς ἔσῃ καὶ μετὰ στρεβλοῦ διαστρέψεις. κολλᾶσθαι οὖν τοῖς ἁγίοις προσήκει, ὅτι οἱ κολλώμενοι αὐτοῖς ἁγιασθήσονται. ἐντεῦθεν ὁ Θέογνις γράφει· ἐσθλῶν μὲν γὰρ ἄπ’ ἐσθλὰ μαθήσεαι· ἢν δὲ κακοῖσι συμμί[ς]γῃς, ἀπολεῖς καὶ τὸν ἐόντα νόον.
Α νύει· γέγραπται δέ· Μετὰ ἀνδρὸς ἀθώου ἀθῶς ἔσῃ, καὶ μετὰ ἐκλεκτοῦ ἐκλεκτὸς ἔσῃ· καὶ μετὰ στρεβλού διαστρέψεις. Κολλᾶσθαι οὖν τοῖς ἁγίοις προσήκει, ὅτι οἱ κολλώμενοι αὐτοῖς ἁγιασθήσονται. » Εντεῦθεν ὁ Θέογνις γράφει· Β Ἐσθλῶν (49) μὲν γὰρ ἀπ' ἐσθλὰ μαθήσεαι· ἣν [δὲ κακοῖσι Συμμιγής (50), ἀπολεῖς καὶ τὸν ἐόντα νέον. Οταν τε αὖ ἐν 'δῇ (51) λέγῃ· Ἐνδόξως (52) γὰρ δεδόξασται· ἱππον καὶ ἀναβάτην έρριψεν εἰς θάλασσαν, τὸ πολυσκελὲς (53) καὶ κτηνώδες καὶ όρμητικὸν πάθος, τὴν ἐπιθυμίαν, σὺν καὶ τῷ ἐπι βεβηκότι ηνιόχω, τὰς ἡνίας ταῖς ἡδοναῖς ἐπιδεδω κάτι, ἔῤῥιψεν εἰς θάλασσαν, εἰς τὰς κοσμικές ἀταξίας ἀποβαλών. Οὕτω καὶ Πλάτων ἐν τῷ Περὶ ψυχῆς (54), τόν τε ἡνίοχον καὶ τὴν ἀποστατήσαντα ἵππον, τὸ ἄλογον μέρος, δ δὴ δίχα τέμνεται, εἰς θυ μὸν καὶ ἐπιθυμίαν, καταπίπτειν (55) φησίν. "Η και τὸν Φαέθοντα δι᾿ ἀκρασίαν τῶν τώλων ἐκπεσεῖν ὁ μῦθος αἰνίττεται. Καὶ μὴν καὶ ἐπὶ τοῦ Ἰωσήφ, νέον τοῦτον ζηλώσαντες οἱ ἀδελφοί, πλεῖόν τι προορώμε νον κατὰ τὴν γνῶσιν, ἐξέδυσαν τὸν χιτῶνα τὸν ποι κίλον· καὶ λαβόντες, ἔῤῥιψαν εἰς λάκκον (ὁ δὲ λάκ κος κενὸς, ὕδωρ οὐκ εἶχε), τὴν ἐκ φιλομαθίας τοῦ σπουδαίου ποικίλην γνῶσιν ἀποσκορακίσαντες· ἢ ψιλῇ τῇ κατὰ νόμον πίστει κεχρημένοι, ἔῤῥιψαν εἰς λάκκον τὸν ὕδατος κενὸν, εἰς Αἴγυπτον ἀπεμπολήσαν- τες (56), τὴν τοῦ θείου λόγου ἔρημον. Κενὸς δὲ ἐπιστήμης ὁ λάκκος· ἐν ᾧ ῥιφεὶς, καὶ τὴν γνῶσιν ἀποδυσάμενος, ὅμοιος τοῖς ἀδελφοῖς ἐδόκει γυμνὸς γνώσεως, ὁ διαλεληθώς σοφός (57). Κατ' άλλο σημαι νόμενον, εἴη δ' ἂν ἐπιθυμία ποικίλον ἔνδυμα, εἰς * Ρ. μαθήσεαι διδάξεαι. συμμιγέης, συμμιχθῇς. συμμίξης ἐνόντα. Συμμιχθής τη Τέθνηκε τὸ ἐπιτιθέμενον ἡμῖν πά- θος, καὶ πρηνὲς ἄταφον ἔῤῥιπται, μή μέλλωμεν ἡμεῖς, ἀλλὰ στησάμενοι, τὴν ἱεροπρεπεστάτην άδω μεν ᾠδὴν, παρακελευόμενοι λέγειν πᾶσιν· Ασωμεν τῷ Κυρίῳ· ἐνδόξως γὰρ δεδόξασται· ἵππον καὶ ἀνα- βάτην ἔῤῥιψεν εἰς θάλασσαν. νομαζ., Ι. καὶ τοῦ ἀποστατήσαντος ἵππου, ο Περὶ τοῦ αὐτοκάλου, ενώ τελέχεια εντελέχεια είδωλα κατὰ τὸ ἀληθῶς καλόν, κατὰ τὴν ἀληθῆ γνώσιν, καὶ τὸ αὐτόκαλον καὶ αὐτὴ ἡ γνῶσις. προηγουμένως, τοῦ αὐτοκάλου, Βρίθει ὁ τῆς κάκης ἵππος μετέχων, ἐπὶ γῆν ῥέπων τε καὶ βαρύνων. ἀπεμπολήσοντες, ὁ δὴ ἀληθῶς σοφός. διαλεληθώς εἶναι. CLEMENTIS ALEXANDRINE 8$ ilaberis bis hominibus, qui labore et sudore ne- sciunt sibi parare victum, sed in rapina vivunt et iniquitate. Aquila enim rapinam, accipiter autem . injustitiam, et corvus avaritian, et plura habendi cupiditatem significat. Scriptum est autem: Cum viro innocente innocens eris, et cum electo electus eris, et cum perverso perverteris ". Sanctis ergo convenit adhaerere, quoniam ii, qui eis adhærent, sanctificabuntur. Hinc scribit Theognis : Te bona nanque boni, si una tersere, docebunt : Pravi sed periment quod fuit ingenium. Et rursus quando dicit in Cantico: Gloriose enim magnificatus est, equum et ascensorem dejecit in mare ; concupiscentiam multiplicem, et bellui- num atque impetuosum affectum, una cum ejus auriga,qui scilicet habenas laxarat voluptatibus, in mare projecit, & in mundi nempe dejiciens tunul- tus et perturbationes. Ita etiam Plato in libro De anima, et aurigam, et equum qui defecerat, par- tem scilicet expertem rationis, quæ bipertito divi- ditur, nempe in iram et cupiditatem, dicit decidere. Qua ratione Phaethontem quoque propter inconti- nentiam fabula e curru excidisse significat. Ita etiam se habet de Joseph. Cum ei adolescenti fra- tres invidissent, ut qui amplius aliquid prævideret in cognitione, eum varia exuerunt tunica, et ac- ceptum in lacum projecerunt (lacus autem iua- nis erat, nec habuit aquam), ut qui variam viri boni cognitionem, ex diligenti studio comparatam amandassent, et valere jussissent; aut nuda, quæ est ex lege, fide utentes, projecerunt in lacum aqua vacuum, ut qui vendidissent in Ægyptum divino verbo desertam. Vacuus autem scientia lacus erat, in quem projectus ille occulte sapiens cum exuis- set cognitionem, videbatur similis fratribus, id est C Exod. xv, 1. Gen. xxxvII, * ED. POTTER, ED. PARIS. Psal. xvII, 25, 26. et seq. Gnom.. v. 35. Eosdem laudat Plato in Menone, ubi pro exstat ed. virg. in Menone : metrum tamen requirit po- tius vel Sunt qui legant et mox SYLBURG. Theognide exstat. ptios in mari Rubro demersos. nis, pag. : Mortuus est in nobis positus affectus, et præceps insepultus projectus est, ne cunclemur nos, sed sistentes nos, divino cultui convenientissimum canamus cantum; excitantes om- nes ad dicendum: Canamus Domino: gloriose enim magnificatus est; equum et insessorem dejecit in mare. » pag. 201, SYLBURG. Dialogum De anima adducit Clemens, cum tamen locus de auriga, Platonis Phædro sit desumptus. In quo Dialogo, plane metaptysico, hoc est, D De ipso pulchro, agitur. Describitur autem ibi sapientis, sicut in Clementis Gnostici, Christiani. Utriusque autem est, alte rius quidem, ut falsa pulchri, alterius ut falsa scientia fugiat, et ut alter alter conjungatur cum Deo : qui utrumque est, Non recte ergo Cleniens id, quod est proprium Phædonis, in quo agitur de anima, et immortalitate ejus, Phædro tribuit: quanquam obiter et ibi de anima agatur : non sed quatenus qui est Deus iumor- talis, per communionem pulchri, particeps fit ani- ma. Heinsius. Platonis verba in Phedri pag. 1222, suit hæc : Gravatur pravitatis particeps equus, ad terram vergens atque trahens. E contra alter equus, qui animam virtute præditam comitatur, in cœlum volare dicitur. sent. Veruni Josephi fratres eum non vendiderant, quo tempore in lacum projecerunt, sed postea ven- debant. Scribendum igitur, una littera mutata, vendituri, in futuro tempore. Sed uil opus est mutatione, si cuni subaudiendum infin. Sn- BURG, (19) Εσθλων. Hi versus exstant in Theogn. (50) Συμμιγής. Συμμιγής habent etiam Platonis (51) Ὠδῇ. Nempe Moysis Exod. xv, post Egy- (52) Ἐνδόξως. Paria dicit Philo in lib. De som- (35) Το πολυσκελές. Philo lib. Περὶ τῶν μετύ- (54) Οὕτως καὶ Πλάτων ἐν τῷ Περὶ ψυχῆς. (55) Καταπίπτειν. Hoc est, in terram decidere. (56) Απεμπολήσαντες. Interpres, qui vendidis- (57) Ὁ διαλεληθώς σοφός. Malet forte aliquis
ὅταν τε αὖ ἐν τῇ ᾠδῇ λέγῃ ἐνδόξως γὰρ δεδόξασται, ἵππον καὶ ἀναβάτην ἔρριψεν εἰς θάλασσαν, τὸ πολυσκελὲς καὶ κτηνῶδες καὶ ὁρμητικὸν πάθος, τὴν ἐπιθυμίαν, σὺν καὶ τῷ ἐπιβεβηκότι ἡνιόχῳ τὰς ἡνίας ταῖς ἡδοναῖς ἐπιδεδωκότι ἔρριψεν εἰς θάλασσαν, εἰς τὰς κοσμικὰς ἀταξίας ἀποβαλών. οὕτως καὶ Πλάτων ἐν τῷ Περὶ ψυχῆς τόν τε ἡνίοχον καὶ τὸν ἀποστατήσαντα ἵππον (τὸ ἄλογον μέρος, ὃ δὴ δίχα τέμνεται, εἰς θυμὸν καὶ ἐπιθυμίαν,) καταπίπτειν φησίν. ᾗ καὶ τὸν Φαέθοντα δι’ ἀκρασίαν τῶν πώλων ἐκπεσεῖν ὁ μῦθος αἰνίττεται. Ναὶ μὴν καὶ ἐπὶ τοῦ Ἰωσήφ· νέον τοῦτον ζηλώσαντες οἱ ἀδελφοὶ πλεῖόν τι προορώμενον κατὰ τὴν γνῶσιν ἐξέδυσαν τὸν χιτῶνα τὸν ποικίλον καὶ λαβόντες ἔρριψαν εἰς λάκκον, ὁ δὲ λάκκος κενὸς ὕδωρ οὐκ εἶχε· τὴν ἐκ φιλομαθίας τοῦ σπουδαίου ποικίλην γνῶσιν ἀποσκορακίσαντες ἢ ψιλῇ τῇ κατὰ νόμον πίστει κεχρημένοι ἔρριψαν εἰς λάκκον τὸν ὕδατος κενόν, εἰς Αἴγυπτον ἀπεμπολήσοντες τὴν τοῦ θείου λόγου ἔρημον. κενὸς δὲ ἐπιστήμης ὁ λάκκος, ἐν ᾧ ῥιφεὶς καὶ τὴν γνῶσιν ἀποδυσάμενος ὅμοιος τοῖς ἀδελφοῖς ἐδόκει γυμνὸς γνώσεως ὁ διαλεληθὼς σοφός.
Α νύει· γέγραπται δέ· Μετὰ ἀνδρὸς ἀθώου ἀθῶς ἔσῃ, καὶ μετὰ ἐκλεκτοῦ ἐκλεκτὸς ἔσῃ· καὶ μετὰ στρεβλού διαστρέψεις. Κολλᾶσθαι οὖν τοῖς ἁγίοις προσήκει, ὅτι οἱ κολλώμενοι αὐτοῖς ἁγιασθήσονται. » Εντεῦθεν ὁ Θέογνις γράφει· Β Ἐσθλῶν (49) μὲν γὰρ ἀπ' ἐσθλὰ μαθήσεαι· ἣν [δὲ κακοῖσι Συμμιγής (50), ἀπολεῖς καὶ τὸν ἐόντα νέον. Οταν τε αὖ ἐν 'δῇ (51) λέγῃ· Ἐνδόξως (52) γὰρ δεδόξασται· ἱππον καὶ ἀναβάτην έρριψεν εἰς θάλασσαν, τὸ πολυσκελὲς (53) καὶ κτηνώδες καὶ όρμητικὸν πάθος, τὴν ἐπιθυμίαν, σὺν καὶ τῷ ἐπι βεβηκότι ηνιόχω, τὰς ἡνίας ταῖς ἡδοναῖς ἐπιδεδω κάτι, ἔῤῥιψεν εἰς θάλασσαν, εἰς τὰς κοσμικές ἀταξίας ἀποβαλών. Οὕτω καὶ Πλάτων ἐν τῷ Περὶ ψυχῆς (54), τόν τε ἡνίοχον καὶ τὴν ἀποστατήσαντα ἵππον, τὸ ἄλογον μέρος, δ δὴ δίχα τέμνεται, εἰς θυ μὸν καὶ ἐπιθυμίαν, καταπίπτειν (55) φησίν. "Η και τὸν Φαέθοντα δι᾿ ἀκρασίαν τῶν τώλων ἐκπεσεῖν ὁ μῦθος αἰνίττεται. Καὶ μὴν καὶ ἐπὶ τοῦ Ἰωσήφ, νέον τοῦτον ζηλώσαντες οἱ ἀδελφοί, πλεῖόν τι προορώμε νον κατὰ τὴν γνῶσιν, ἐξέδυσαν τὸν χιτῶνα τὸν ποι κίλον· καὶ λαβόντες, ἔῤῥιψαν εἰς λάκκον (ὁ δὲ λάκ κος κενὸς, ὕδωρ οὐκ εἶχε), τὴν ἐκ φιλομαθίας τοῦ σπουδαίου ποικίλην γνῶσιν ἀποσκορακίσαντες· ἢ ψιλῇ τῇ κατὰ νόμον πίστει κεχρημένοι, ἔῤῥιψαν εἰς λάκκον τὸν ὕδατος κενὸν, εἰς Αἴγυπτον ἀπεμπολήσαν- τες (56), τὴν τοῦ θείου λόγου ἔρημον. Κενὸς δὲ ἐπιστήμης ὁ λάκκος· ἐν ᾧ ῥιφεὶς, καὶ τὴν γνῶσιν ἀποδυσάμενος, ὅμοιος τοῖς ἀδελφοῖς ἐδόκει γυμνὸς γνώσεως, ὁ διαλεληθώς σοφός (57). Κατ' άλλο σημαι νόμενον, εἴη δ' ἂν ἐπιθυμία ποικίλον ἔνδυμα, εἰς * Ρ. μαθήσεαι διδάξεαι. συμμιγέης, συμμιχθῇς. συμμίξης ἐνόντα. Συμμιχθής τη Τέθνηκε τὸ ἐπιτιθέμενον ἡμῖν πά- θος, καὶ πρηνὲς ἄταφον ἔῤῥιπται, μή μέλλωμεν ἡμεῖς, ἀλλὰ στησάμενοι, τὴν ἱεροπρεπεστάτην άδω μεν ᾠδὴν, παρακελευόμενοι λέγειν πᾶσιν· Ασωμεν τῷ Κυρίῳ· ἐνδόξως γὰρ δεδόξασται· ἵππον καὶ ἀνα- βάτην ἔῤῥιψεν εἰς θάλασσαν. νομαζ., Ι. καὶ τοῦ ἀποστατήσαντος ἵππου, ο Περὶ τοῦ αὐτοκάλου, ενώ τελέχεια εντελέχεια είδωλα κατὰ τὸ ἀληθῶς καλόν, κατὰ τὴν ἀληθῆ γνώσιν, καὶ τὸ αὐτόκαλον καὶ αὐτὴ ἡ γνῶσις. προηγουμένως, τοῦ αὐτοκάλου, Βρίθει ὁ τῆς κάκης ἵππος μετέχων, ἐπὶ γῆν ῥέπων τε καὶ βαρύνων. ἀπεμπολήσοντες, ὁ δὴ ἀληθῶς σοφός. διαλεληθώς εἶναι. CLEMENTIS ALEXANDRINE 8$ ilaberis bis hominibus, qui labore et sudore ne- sciunt sibi parare victum, sed in rapina vivunt et iniquitate. Aquila enim rapinam, accipiter autem . injustitiam, et corvus avaritian, et plura habendi cupiditatem significat. Scriptum est autem: Cum viro innocente innocens eris, et cum electo electus eris, et cum perverso perverteris ". Sanctis ergo convenit adhaerere, quoniam ii, qui eis adhærent, sanctificabuntur. Hinc scribit Theognis : Te bona nanque boni, si una tersere, docebunt : Pravi sed periment quod fuit ingenium. Et rursus quando dicit in Cantico: Gloriose enim magnificatus est, equum et ascensorem dejecit in mare ; concupiscentiam multiplicem, et bellui- num atque impetuosum affectum, una cum ejus auriga,qui scilicet habenas laxarat voluptatibus, in mare projecit, & in mundi nempe dejiciens tunul- tus et perturbationes. Ita etiam Plato in libro De anima, et aurigam, et equum qui defecerat, par- tem scilicet expertem rationis, quæ bipertito divi- ditur, nempe in iram et cupiditatem, dicit decidere. Qua ratione Phaethontem quoque propter inconti- nentiam fabula e curru excidisse significat. Ita etiam se habet de Joseph. Cum ei adolescenti fra- tres invidissent, ut qui amplius aliquid prævideret in cognitione, eum varia exuerunt tunica, et ac- ceptum in lacum projecerunt (lacus autem iua- nis erat, nec habuit aquam), ut qui variam viri boni cognitionem, ex diligenti studio comparatam amandassent, et valere jussissent; aut nuda, quæ est ex lege, fide utentes, projecerunt in lacum aqua vacuum, ut qui vendidissent in Ægyptum divino verbo desertam. Vacuus autem scientia lacus erat, in quem projectus ille occulte sapiens cum exuis- set cognitionem, videbatur similis fratribus, id est C Exod. xv, 1. Gen. xxxvII, * ED. POTTER, ED. PARIS. Psal. xvII, 25, 26. et seq. Gnom.. v. 35. Eosdem laudat Plato in Menone, ubi pro exstat ed. virg. in Menone : metrum tamen requirit po- tius vel Sunt qui legant et mox SYLBURG. Theognide exstat. ptios in mari Rubro demersos. nis, pag. : Mortuus est in nobis positus affectus, et præceps insepultus projectus est, ne cunclemur nos, sed sistentes nos, divino cultui convenientissimum canamus cantum; excitantes om- nes ad dicendum: Canamus Domino: gloriose enim magnificatus est; equum et insessorem dejecit in mare. » pag. 201, SYLBURG. Dialogum De anima adducit Clemens, cum tamen locus de auriga, Platonis Phædro sit desumptus. In quo Dialogo, plane metaptysico, hoc est, D De ipso pulchro, agitur. Describitur autem ibi sapientis, sicut in Clementis Gnostici, Christiani. Utriusque autem est, alte rius quidem, ut falsa pulchri, alterius ut falsa scientia fugiat, et ut alter alter conjungatur cum Deo : qui utrumque est, Non recte ergo Cleniens id, quod est proprium Phædonis, in quo agitur de anima, et immortalitate ejus, Phædro tribuit: quanquam obiter et ibi de anima agatur : non sed quatenus qui est Deus iumor- talis, per communionem pulchri, particeps fit ani- ma. Heinsius. Platonis verba in Phedri pag. 1222, suit hæc : Gravatur pravitatis particeps equus, ad terram vergens atque trahens. E contra alter equus, qui animam virtute præditam comitatur, in cœlum volare dicitur. sent. Veruni Josephi fratres eum non vendiderant, quo tempore in lacum projecerunt, sed postea ven- debant. Scribendum igitur, una littera mutata, vendituri, in futuro tempore. Sed uil opus est mutatione, si cuni subaudiendum infin. Sn- BURG, (19) Εσθλων. Hi versus exstant in Theogn. (50) Συμμιγής. Συμμιγής habent etiam Platonis (51) Ὠδῇ. Nempe Moysis Exod. xv, post Egy- (52) Ἐνδόξως. Paria dicit Philo in lib. De som- (35) Το πολυσκελές. Philo lib. Περὶ τῶν μετύ- (54) Οὕτως καὶ Πλάτων ἐν τῷ Περὶ ψυχῆς. (55) Καταπίπτειν. Hoc est, in terram decidere. (56) Απεμπολήσαντες. Interpres, qui vendidis- (57) Ὁ διαλεληθώς σοφός. Malet forte aliquis
PG 9:85κατ’ ἄλλο σημαινόμενον εἴη [δ’] ἂν ἐπιθυμία [τὸ] ποικίλον ἔνδυμα, εἰς ἀχανὲς ἀπάγουσα βάραθρον. ἐὰν δέ τις ἀνοίξῃ λάκκον ἢ λατομήσῃ, φησί, καὶ μὴ καλύψῃ αὐτόν, ἐμπέσῃ δ’ ἐκεῖ μόσχος ἢ ὄνος, ὁ κύριος τοῦ λάκκου ἀποτίσει ἀργύριον καὶ δώσει τῷ πλησίον, τὸ δὲ τεθνηκὸς αὐτῷ ἔσται. ἐνταῦθά μοι τὴν προφητείαν ἐκείνην ἔπαγε· ἔγνω βοῦς τὸν κτησάμενον καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ, Ἰσραὴλ δέ με οὐ συνῆκεν. ἵνα οὖν μή τις τούτων, ἐμπεσὼν εἰς τὴν ὑπὸ σοῦ διδασκομένην γνῶσιν, ἀκρατὴς γενόμενος τῆς ἀληθείας, παρακούσῃ τε καὶ παραπέσῃ, ἀσφαλής, φησί, περὶ τὴν χρῆσιν τοῦ λόγου γίνου, καὶ πρὸς μὲν τοὺς ἀλόγως προσιόντας ἀπόκλειε τὴν ζῶσαν ἐν βάθει πηγήν, ποτὸν δὲ ὄρεγε τοῖς τῆς ἀληθείας δεδιψηκόσιν. ἐπικρυπτόμενος δ’ οὖν πρὸς τοὺς οὐχ οἵους τε ὄντας παραδέξασθαι τὸ βάθος τῆς γνώσεως κατακάλυπτε τὸν λάκκον. ὁ κύριος οὖν τοῦ λάκκου, ὁ γνωστικὸς αὐτός, ζημιωθήσεται, φησί, τὴν αἰτίαν ὑπέχων τοῦ σκανδαλισθέντος ἤτοι καταποθέντος τῷ μεγέθει τοῦ λόγου, μικρολόγου ἔτι ὄντος, ἢ μετακινήσας τὸν ἐργάτην ἐπὶ τὴν θεωρίαν καὶ ἀποστήσας διὰ προφάσεως τῆς αὐτοσχεδίου πίστεως.
τῇ βαρβάρῳ φιλοσοφίᾳ νεκροὺς καλοῦσι τοὺς ἐκ- πεσόντας τῶν δογμάτων, καὶ καθυποτάξαντας τὸν νοῦν τοῖς πάθεσι τοῖς ψυχικοῖς. Τίς γὰρ μετοχὴ δια {καιοσύνῃ καὶ ἀνομίᾳ; κατὰ τὸν θεῖον ᾿Απόστολον "Η τίς κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; Τίς δὲ συμ- φώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαλ; ἢ τίς (68) μερὶς πιστῷ μετὰ ἀπίστου; Δίχα (69) γὰρ Ολυμπίων και φθιμένων τιμαί, Διὸ καὶ (70) ἐξέρχεσθε ἐκ μέσου αὐτῶν καὶ ἀφορίσθητε, λέγει Κύριος· καὶ ἀκαθάρτου μὴ ἅπτεσθε· κἀγὼ εἰσδέξομαι ὑμᾶς, καὶ ἔσομαι ὑμῖν εἰς πατέρα· καὶ ὑμεῖς ἔσεσθέ μοι εἰς υἱοὺς καὶ θυγατέρας. Οὐ μόνοι ἄρα οἱ Πυθαγόρειος καὶ Πλάτων (71) τὰ πολλὰ ἐπεκρύπτοντο, ἀλλὰ καὶ οἱ Ἐπικούρειοι (72) φασί τινα καὶ παρ' αὐτοῖς ἀπόῤῥητα εἶναι, καὶ μὴ πᾶσιν ἐπιτρέπειν ἐντυγχάνειν τούτοις τοῖς γράμμασιν. ᾿Αλλὰ καὶ οἱ Στωϊκοὶ λέγουσι Ζήνωνι (75) τῷ πρώτω γεγράφθαι τινὰ, ἃ μὴ ῥᾳδίως ἐπιτρέπουσι τοῖς μαθηταῖς ἀνα- γινώσκειν, μὴ οὐχὶ πεῖραν δεδωκόσι πρότερον, εἰ γνησίως φιλοσοφοῖεν. Λέγουσι δὲ καὶ οἱ 'Αριστοτέλους τὰ μὲν ἐσωτερικά (74) εἶναι τῶν συγγραμμάτων αὐ τῶν (75), τὰ δὲ κοινά τε καὶ ἐξωτερικά. 'Αλλὰ καὶ οἱ τὰ μυστήρια θέμενοι, φιλόσοφοι ὄντες, τὰ αὐτῶν δό- γματα τοῖς μύθοις (76) κατέχωσαν, ὥστε μὴ εἶναι ἅπασι δῆλα. Εἶθ' οἱ μὲν, ἀνθρωπίνας κατακρύψαντες δόξας, τοὺς ἀμαθεῖς ἐκώλυσαν ἐντυγχάνειν· τὴν δὲ τῶν ὄντως ὄντων ἁγίαν καὶ μακαρίαν θεωρίαν οὐ παντὸς μᾶλλον ἐπικεκρύφθαι συνέφερεν ; Πλὴν οὐδὲ τὰ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας, οὐδ᾽ οἱ μῦθοι οἱ Πυθα έσωτερικά, έξωτερικά, Εἰ μὲν οὖν μεταβάλλοιο, ἀλλὰ νῦν χαρήσομαι, τῶν Πυθαγορικῶν ἔφη τις φι- λοσόφων ἑταῖρον ἐκπεπτωκότα θρηνῶν· εἰ δὲ μὴ, ἐκεῖνος μὲν ἔγραψε Τέθνηκάς μοι, ἐγὼ δὲ τοῦτο μὲν οὐκ ἐρῶ σὴν χάριν ἔτι. Εἴ γε ... δυσκίνητος ἔτι τις καὶ δυσ παρακολούθητος εὑρίσκετο, στήλην δή τινα τῷ τοι οὕτω καὶ μνημεῖον ἐν τῇ διατριβή χώσαντες, καθὰ καὶ Περιάλῳ τῷ Θουρίω λέγεται, καὶ Κύλωνι τῷ Συβαριτῶν ἐξάρχῳ ἀπογνωσθεῖσιν ὑπ' αὐτῶν, ἐξή λαυνον. Δίχα σωζομένων και φθιμένων τροφαί. Ονόματι δὲ κέχρηται ποι- κίλοις, πρὸς τὸ μὴ εὐσύνοπτον εἶναι τοῖς ἀμαθέσι την πραγματείαν. Περὶ τῶν παρὰ Πλάτωνι λέξεων. τοὺς ἔκπυστα αὐτοῦ τὰ κρύφια ποιήσαντας, εξωτερικούς εξωτερικόν Παρ' οἷς τινες μὲν ἦσαν ἐξωτερικοί λόγοι, ἕτεροι δὲ ἐσωτερικοί. εξωτερικά ἀκροαματικά, Εξωτερικά Ακροαματικά (α) STROMATUM LIB. V. A eos qui exciderunt a dogmatibus, et mentem sub B jecerunt animæ perturbationibus. Quæ est enim par · ticipatio justitiæ et injustitiæ ut ait divinus Apo- stolus : aut quæ societas luci cum tenebris? Quæ autem est conventio Christo cum Belial? aut quæ pars est fideli cum infideli? Olympiorum enim et mortuo- rum sunt separati honores. Quocirca egredimini e medio ipsorum, el separemini, dicit Dominus, et im- mundum ne tetigeritis, el ego suscipiam vos, el ero vobis in patrem, et vos eritis mihi in filios et filias **. Non soli igitur Pythagorei et Plato multa occulta- bant, sed etiam Epicurei dicunt quædam esse apud se arcana, et non permittere omnibus ut ea scri- pla legant. Quin etiam Stoici dicunt a Zenone primo quædam fuisse x conscripta, quæ non facile permit- tunt legere discipulis, quorum non prius fuerit fa- ctum ab ipsis periculum, an germane et sincero philosophentur. Aristotelei quoque dicunt, ex suis scriptis alia quidem esse id est inter- na; alia vero communia et hoc est ex- terna. Quin etiam ii qui instituere mysteria, cum essent philosophi, sua dogmata obscuraverunt fa- bulis, ut non essent manifesta omnibus. An vero illi quidem humanas celabant opiniones, et arcebant indoctos ne ad eas adirent; eorum autem quæ vere sunt, sanctain et beatam contemplationem, non multo magis celari conferebat? Sed neque dogmata barbaræ philosophiæ, neque fabulæ Pythagorica, neque quæ sunt apud Platonem in Republica de Ar- Ibid. 17, 18. ☑P. ED. POTTER. II Cor. vi, 14, 15. epistola, quæ etiamnum exstat, et quam subjicit C Canterus. In ejus calce est hæc sententia: Si igitur snatatus fueris, gratulabor; sin minus, jam obiisse mihi videberis. Ad quam alludit et D. Gregorius Na- zianz. in quadam epistola : COLLECT. - Origenis verba jam allata exstant in lib. ut contra Celsum, pag. 142. Conf. ejusdem Operis lib. n, p. 67, edit. Can- tabrig. Jamblicus, in Vila Pythagora hac refert, cap. 17. p. : Si quis piger ac torpidus inveniebatur, huic cippo monimentoque in schola erecto, quemadmodum et Perialo illi Thurio, et Cyloni Sybaritarum principi, ab ipsis rejectis publico judicio factitatum fuisse (a) | fertur, hominem exigebant, etc. - ris. LowΤΗ. - Videntur hæc e poetarum aliquo sumpta esse. III, segm. 63, de eo dicit : Calerun nominibus utitur variis, uli ne illius opera rudibus et ignaris conspicua sint. Unde Timæus, Boethius, Plutarchus, aliique libros memo- raptur edidisse D refert, Idomeneum, Herodotum et Timocratem obscura Epicuri dogmata illustravisse. tieum, Stoicorum parentem. etiam Cicero Ep. ad Attic. lib. iv, ep. : Aristo- teles in iis quos vocat. Item, De fnib., lib. v, c. 5, de Aristotele, ejusque discipulo Theo- phrasto agens, ait: Duo genera librorum sunt: unum populariter scriptum, quod appellabant; alterum limatius, quod in commentariis reliquerunt. Origenes, contra Celsum l. 1, p. : Apud quos philosophos exterior alia, et alia interior doctrina fuit. A. Gellius 1. xx, c. : Commentario- rum suorum artiumque, quas discipulis tradebut Ari- stoteles philosophus, regis Alexandri magister, duas species habuisse dicitur. Alia erant, quæ nominabat alia, qua appellabat dicebantur, quæ ad rhetoricas medita- tiones, facultatem argutiarum, civiliumque rerum no- titiam conducebant. autem vocaban- tur, in quibus philosophia remotior subtiliorque agi- tabatur; quæ ad naturæ contemplationes disceptatio- nesve dialecticas pertinebat. C. Rittershusius astou scribendum monuit in Notis ad Porphyr. De vita Pythag. p. 53. Homeri, aliorumque veterum poetarum fabulis arcana quædam dogmata inesse. Conf. Heracliti libellus De allegoriis Homericis, alios ut taceam. Quæ Lalinis inter uncinos clausis respondent, in Græco desunt, hallucinato adnols: re vel typographo LDIT. PATROL. (68) Η τίς. Τίς δέ. 11 Cor. νι. (69) Δίχα. Για νος δίχα sumitur p. 145 edit. Pa- (70) Καl. Hæc particula a Cleniente addita est. (71) Πλάτων. Diogenes Laertius, in Platone, lib. (72) Επικούρειοι. Diog. Laertius lib. x, segm. 5, (73) Ζήνωνι τῷ πρώτῳ. Zenonem intelligit Cit- (74) Εσωτερικά. Hujusce distinctionis meminit (75) Αὐτῶν. Forte rectius αὐτῷ, ei. SvL. (76) Τοῖς μύθοις. Credebant plerique, Orphei,
ἀργύριον δὲ δώσει, τῷ παντοκρατορικῷ βουλήματι ὑπέχων λόγον καὶ εὐθύνας. Οὗτος μὲν οὖν ὁ τύπος νόμου καὶ προφητῶν ὁ μέχρις Ἰωάννου· ὃ δέ, καίτοι φανερώτερον λαλήσας ὡς ἂν μηκέτι προφητεύων, ἀλλὰ δεικνύων ἤδη παρόντα τὸν ἐξ ἀρχῆς καταγγελλόμενον συμβολικῶς, ὅμως οὔκ εἰμι φησὶν ἄξιος τὸν ἱμάντα τοῦ ὑποδήματος λῦσαι κυρίου· μὴ γὰρ ἄξιος εἶναι ὁμολογεῖ τὴν τοσαύτην βαπτίσαι δύναμιν, χρῆναι γὰρ τοὺς καθαροποιοῦντας ἀπολύειν τοῦ σώματος καὶ τῶν τούτου ἁμαρτημάτων τὴν ψυχὴν ὥσπερ τοῦ δεσμοῦ τὸν πόδα. τάχα δὲ καὶ τὴν τελευταίαν τοῦ σωτῆρος εἰς ἡμᾶς ἐνέργειαν, τὴν προσεχῆ, λέγει, τὴν διὰ τῆς παρουσίας, ἐπικρυπτομένην τῷ τῆς προφητείας αἰνίγματι· ὁ [γὰρ] διὰ τῆς αὐτοψίας τὸν θεσπιζόμενον δείξας, τὴν εἰς φανερὸν πόρρωθεν ὁδεύουσαν μηνύσας ἥκουσαν παρουσίαν, ὄντως ἔλυσεν τὸ πέρας τῶν λογίων τῆς οἰκονομίας, ἐκκαλύψας τὴν ἔννοιαν τῶν συμβόλων.
τῇ βαρβάρῳ φιλοσοφίᾳ νεκροὺς καλοῦσι τοὺς ἐκ- πεσόντας τῶν δογμάτων, καὶ καθυποτάξαντας τὸν νοῦν τοῖς πάθεσι τοῖς ψυχικοῖς. Τίς γὰρ μετοχὴ δια {καιοσύνῃ καὶ ἀνομίᾳ; κατὰ τὸν θεῖον ᾿Απόστολον "Η τίς κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; Τίς δὲ συμ- φώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαλ; ἢ τίς (68) μερὶς πιστῷ μετὰ ἀπίστου; Δίχα (69) γὰρ Ολυμπίων και φθιμένων τιμαί, Διὸ καὶ (70) ἐξέρχεσθε ἐκ μέσου αὐτῶν καὶ ἀφορίσθητε, λέγει Κύριος· καὶ ἀκαθάρτου μὴ ἅπτεσθε· κἀγὼ εἰσδέξομαι ὑμᾶς, καὶ ἔσομαι ὑμῖν εἰς πατέρα· καὶ ὑμεῖς ἔσεσθέ μοι εἰς υἱοὺς καὶ θυγατέρας. Οὐ μόνοι ἄρα οἱ Πυθαγόρειος καὶ Πλάτων (71) τὰ πολλὰ ἐπεκρύπτοντο, ἀλλὰ καὶ οἱ Ἐπικούρειοι (72) φασί τινα καὶ παρ' αὐτοῖς ἀπόῤῥητα εἶναι, καὶ μὴ πᾶσιν ἐπιτρέπειν ἐντυγχάνειν τούτοις τοῖς γράμμασιν. ᾿Αλλὰ καὶ οἱ Στωϊκοὶ λέγουσι Ζήνωνι (75) τῷ πρώτω γεγράφθαι τινὰ, ἃ μὴ ῥᾳδίως ἐπιτρέπουσι τοῖς μαθηταῖς ἀνα- γινώσκειν, μὴ οὐχὶ πεῖραν δεδωκόσι πρότερον, εἰ γνησίως φιλοσοφοῖεν. Λέγουσι δὲ καὶ οἱ 'Αριστοτέλους τὰ μὲν ἐσωτερικά (74) εἶναι τῶν συγγραμμάτων αὐ τῶν (75), τὰ δὲ κοινά τε καὶ ἐξωτερικά. 'Αλλὰ καὶ οἱ τὰ μυστήρια θέμενοι, φιλόσοφοι ὄντες, τὰ αὐτῶν δό- γματα τοῖς μύθοις (76) κατέχωσαν, ὥστε μὴ εἶναι ἅπασι δῆλα. Εἶθ' οἱ μὲν, ἀνθρωπίνας κατακρύψαντες δόξας, τοὺς ἀμαθεῖς ἐκώλυσαν ἐντυγχάνειν· τὴν δὲ τῶν ὄντως ὄντων ἁγίαν καὶ μακαρίαν θεωρίαν οὐ παντὸς μᾶλλον ἐπικεκρύφθαι συνέφερεν ; Πλὴν οὐδὲ τὰ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας, οὐδ᾽ οἱ μῦθοι οἱ Πυθα έσωτερικά, έξωτερικά, Εἰ μὲν οὖν μεταβάλλοιο, ἀλλὰ νῦν χαρήσομαι, τῶν Πυθαγορικῶν ἔφη τις φι- λοσόφων ἑταῖρον ἐκπεπτωκότα θρηνῶν· εἰ δὲ μὴ, ἐκεῖνος μὲν ἔγραψε Τέθνηκάς μοι, ἐγὼ δὲ τοῦτο μὲν οὐκ ἐρῶ σὴν χάριν ἔτι. Εἴ γε ... δυσκίνητος ἔτι τις καὶ δυσ παρακολούθητος εὑρίσκετο, στήλην δή τινα τῷ τοι οὕτω καὶ μνημεῖον ἐν τῇ διατριβή χώσαντες, καθὰ καὶ Περιάλῳ τῷ Θουρίω λέγεται, καὶ Κύλωνι τῷ Συβαριτῶν ἐξάρχῳ ἀπογνωσθεῖσιν ὑπ' αὐτῶν, ἐξή λαυνον. Δίχα σωζομένων και φθιμένων τροφαί. Ονόματι δὲ κέχρηται ποι- κίλοις, πρὸς τὸ μὴ εὐσύνοπτον εἶναι τοῖς ἀμαθέσι την πραγματείαν. Περὶ τῶν παρὰ Πλάτωνι λέξεων. τοὺς ἔκπυστα αὐτοῦ τὰ κρύφια ποιήσαντας, εξωτερικούς εξωτερικόν Παρ' οἷς τινες μὲν ἦσαν ἐξωτερικοί λόγοι, ἕτεροι δὲ ἐσωτερικοί. εξωτερικά ἀκροαματικά, Εξωτερικά Ακροαματικά (α) STROMATUM LIB. V. A eos qui exciderunt a dogmatibus, et mentem sub B jecerunt animæ perturbationibus. Quæ est enim par · ticipatio justitiæ et injustitiæ ut ait divinus Apo- stolus : aut quæ societas luci cum tenebris? Quæ autem est conventio Christo cum Belial? aut quæ pars est fideli cum infideli? Olympiorum enim et mortuo- rum sunt separati honores. Quocirca egredimini e medio ipsorum, el separemini, dicit Dominus, et im- mundum ne tetigeritis, el ego suscipiam vos, el ero vobis in patrem, et vos eritis mihi in filios et filias **. Non soli igitur Pythagorei et Plato multa occulta- bant, sed etiam Epicurei dicunt quædam esse apud se arcana, et non permittere omnibus ut ea scri- pla legant. Quin etiam Stoici dicunt a Zenone primo quædam fuisse x conscripta, quæ non facile permit- tunt legere discipulis, quorum non prius fuerit fa- ctum ab ipsis periculum, an germane et sincero philosophentur. Aristotelei quoque dicunt, ex suis scriptis alia quidem esse id est inter- na; alia vero communia et hoc est ex- terna. Quin etiam ii qui instituere mysteria, cum essent philosophi, sua dogmata obscuraverunt fa- bulis, ut non essent manifesta omnibus. An vero illi quidem humanas celabant opiniones, et arcebant indoctos ne ad eas adirent; eorum autem quæ vere sunt, sanctain et beatam contemplationem, non multo magis celari conferebat? Sed neque dogmata barbaræ philosophiæ, neque fabulæ Pythagorica, neque quæ sunt apud Platonem in Republica de Ar- Ibid. 17, 18. ☑P. ED. POTTER. II Cor. vi, 14, 15. epistola, quæ etiamnum exstat, et quam subjicit C Canterus. In ejus calce est hæc sententia: Si igitur snatatus fueris, gratulabor; sin minus, jam obiisse mihi videberis. Ad quam alludit et D. Gregorius Na- zianz. in quadam epistola : COLLECT. - Origenis verba jam allata exstant in lib. ut contra Celsum, pag. 142. Conf. ejusdem Operis lib. n, p. 67, edit. Can- tabrig. Jamblicus, in Vila Pythagora hac refert, cap. 17. p. : Si quis piger ac torpidus inveniebatur, huic cippo monimentoque in schola erecto, quemadmodum et Perialo illi Thurio, et Cyloni Sybaritarum principi, ab ipsis rejectis publico judicio factitatum fuisse (a) | fertur, hominem exigebant, etc. - ris. LowΤΗ. - Videntur hæc e poetarum aliquo sumpta esse. III, segm. 63, de eo dicit : Calerun nominibus utitur variis, uli ne illius opera rudibus et ignaris conspicua sint. Unde Timæus, Boethius, Plutarchus, aliique libros memo- raptur edidisse D refert, Idomeneum, Herodotum et Timocratem obscura Epicuri dogmata illustravisse. tieum, Stoicorum parentem. etiam Cicero Ep. ad Attic. lib. iv, ep. : Aristo- teles in iis quos vocat. Item, De fnib., lib. v, c. 5, de Aristotele, ejusque discipulo Theo- phrasto agens, ait: Duo genera librorum sunt: unum populariter scriptum, quod appellabant; alterum limatius, quod in commentariis reliquerunt. Origenes, contra Celsum l. 1, p. : Apud quos philosophos exterior alia, et alia interior doctrina fuit. A. Gellius 1. xx, c. : Commentario- rum suorum artiumque, quas discipulis tradebut Ari- stoteles philosophus, regis Alexandri magister, duas species habuisse dicitur. Alia erant, quæ nominabat alia, qua appellabat dicebantur, quæ ad rhetoricas medita- tiones, facultatem argutiarum, civiliumque rerum no- titiam conducebant. autem vocaban- tur, in quibus philosophia remotior subtiliorque agi- tabatur; quæ ad naturæ contemplationes disceptatio- nesve dialecticas pertinebat. C. Rittershusius astou scribendum monuit in Notis ad Porphyr. De vita Pythag. p. 53. Homeri, aliorumque veterum poetarum fabulis arcana quædam dogmata inesse. Conf. Heracliti libellus De allegoriis Homericis, alios ut taceam. Quæ Lalinis inter uncinos clausis respondent, in Græco desunt, hallucinato adnols: re vel typographo LDIT. PATROL. (68) Η τίς. Τίς δέ. 11 Cor. νι. (69) Δίχα. Για νος δίχα sumitur p. 145 edit. Pa- (70) Καl. Hæc particula a Cleniente addita est. (71) Πλάτων. Diogenes Laertius, in Platone, lib. (72) Επικούρειοι. Diog. Laertius lib. x, segm. 5, (73) Ζήνωνι τῷ πρώτῳ. Zenonem intelligit Cit- (74) Εσωτερικά. Hujusce distinctionis meminit (75) Αὐτῶν. Forte rectius αὐτῷ, ei. SvL. (76) Τοῖς μύθοις. Credebant plerique, Orphei,
PG 9:87Καὶ τὰ παρὰ Ῥωμαίοις ἐπὶ τῶν διαθηκῶν γινόμενα τάξιν εἴληχε, τὰ διὰ δικαιοσύνην ἐκεῖνα ζυγὰ καὶ ἀσσάρια καρπισμοί τε καὶ αἱ τῶν ὤτων ἐπιψαύσεις, τὰ μὲν γὰρ ἵνα δικαίως γίνηται, τὰ δὲ εἰς τὸν τῆς τιμῆς μερισμόν, τὸ δ’ ὅπως ὁ παρατυχών, ὡς βάρους τινὸς αὐτῷ ἐπιτιθεμένου, ἑστὼς ἀκούσῃ καὶ τάξιν μεσίτου λάβῃ. Ἀλλ’, ὡς ἔοικεν, ἔλαθον ὑπὸ φιλοτιμίας ἀποδεικτικῆς περαιτέρω τοῦ δέοντος παρεκβάς. ἐπιλείψει γάρ με ὁ βίος τὸ πλῆθος τῶν συμβολικῶς φιλοσοφούντων παρατιθέμενον. μνήμης τε οὖν ἕνεκεν καὶ συντομίας καὶ τοῦ πρὸς τὴν ἀλήθειαν ἀνατετάσθαι τοιαῦταί τινες αἱ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας γραφαί. τῶν γὰρ πολλάκις αὐταῖς πλησιαζόντων καὶ δοκιμασίαν δεδωκότων κατά τε τὴν πίστιν κατά τε τὸν βίον. ἅπαντα μόνων ἐθέλουσιν ὑπάρχειν τὴν ὄντως οὖσαν φιλοσοφίαν καὶ τὴν ἀληθῆ θεολογίαν. ναὶ μὴν ἐξηγητοῦ τινος καὶ καθηγητοῦ χρείαν ἔχειν ἡμᾶς βούλονται· οὕτως γὰρ καὶ σπουδασθήσεσθαι μᾶλλον καὶ ὠφελήσειν τοὺς ἀξίους αὐτῶν διελάμβανον καὶ ἀνεξαπατήτους [τούτους] ἔσεσθαι, παρὰ τῶν εὖ εἰδότων παραλαμβάνοντας.
τῶν εἰσηγεῖται διδασκαλίαν ὁδῶν, ὧδέ πως γρά- Δ φων Ἡ μὲν (89) ἀληθείης εὐπειθέος ἀτρεμὲς ἦτορ, Ἡ δὲ βροτῶν δόξαις, ταῖς οὐκ ἔνι πίστις ἀληθής. Εἰκότως ἄρα ὁ θεσπέσιος ᾿Απόστολος, Κατὰ ἀπο- κάλυψιν, φησὶν, εγνωρίσθη (90) μοι τὸ μυστήριον (καθώς προέγραψα ἐν ὀλίγῳ, πρὸς ὁ δύνασθε ἀνα γινώσκοντες νοῆσαι τὴν σύνεσίν μου ἐν τῷ μυ- στηρίῳ τοῦ Χριστοῦ) ὁ ἑτέραις γενεαῖς οὐκ ἔγνω ρίσθη τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων, ὡς νῦν ἀπεκα λύφθη τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις αὐτοῦ καὶ προφή ταις. Εστι γάρ τις καὶ τελείων μάθησις, περὶ ἧς Β πρὸς τοὺς Κολοσσαείς γράφων φησίν· Οὐ παυόμεθα ὑπὲρ ὑμῶν προσευχόμενοι καὶ αιτούμενοι, ἵνα πληρωθῆτε τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ θελήματος αὐτοῦ ἐν πάσῃ σοφίᾳ καὶ συνέσει πνευματικῇ, περιπα τῆσαι ἀξίως (91) τοῦ Κυρίου εἰς πᾶσαν ἀρέσκειαν· παντὶ ἔργῳ ἀγαθῷ καρποφοροῦντες καὶ αὐξανό- μενοι τῇ ἐπιγνώσει τοῦ Θεοῦ, ἐν πάσῃ δυνάμει ἐνδυναμούμενοι, κατὰ τὸ κράτος τῆς δόξης αὐτ τοῦ. Καὶ πάλιν· Κατὰ τὴν οἰκονομίαν τοῦ Θεοῦ τὴν δοθεῖσαν μοι, φησὶ, εἰς ὑμᾶς πληρῶσαι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, τὸ μυστήριον τὸ ἀποκεκρυμμέ- τον ἀπὸ τῶν αἰώνων· καὶ ἀπὸ τῶν γενεῶν, δ νῦν (92) ἐφανερώθη τοῖς ἁγίοις αὐτοῦ· οἷς ἠθέλη- σεν ὁ Θεὸς γνωρίσαι, τί τὸ πλοῦτος τῆς δόξης τοῦ μυστηρίου τούτου ἐν τοῖς ἔθνεσιν. Ὥστε ἄλλα μὲν τα μυστήρια τὰ ἀποκεκρυμμένα ἄχρι τῶν ἀποστόλων, καὶ ὑπ' αὐτῶν παραδοθέντα ὡς ἀπὸ τοῦ Κυρίου παρ ειλήφασιν· ἀποκεκρυμμένα δὲ ἐν τῇ Παλαιᾷ Διαθήκῃ, ἐφανερώθη τοῖς ἁγίοις. Αλλο δὲ τὸ πλοῦτος (93) τῆς δόξης τοῦ μυστηρίου τοῦ ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅ ἐστιν ἡ πίστις καὶ ἡ ἐλπὶς ἡ εἰς Χριστὸν, ὃν ἀλλαγῆ θεμέλιον είρηκεν. Καὶ πάλιν, οἷον φιλοτι μούμενος ἐμφῆναι τὴν γνῶσιν, ὧδέ πως γράφει· Νουθετοῦντες πάντα ἄνθρωπον (94) ἐν πᾶσι σου ρία (95), ἵνα παραστήσωμεν πάντα ἄνθρωπον τέλειον ἐν Χριστῷ· οὐ πάντα ἁπλῶς ἄνθρωπον· ἐπεὶ οὐδεὶς ἂν ἦν ἄπιστος· οὐδὲ μὴν πάντα τὸν πιο σε Ρ. Πλάτων διαρρήδην τούς τε λόγους, καὶ τὰς γνώ σεις τοῖς γνωστοῖς διεῖλεν· ὁ δέ γε Παρμενίδης, καίτοι διὰ ποίησιν ἀσαφής ὤν, ὅμως καὶ αὐτὸς ταῦτα ἐνδει- κνύμενός φησιν ο Ἡ μὲν ἀληθείης ἐμφεγγέος ἀτρεμὲς ἦτορ, Ἡ δὲ βροτῶν δόξας, αἷς οὐκ ἔνι πίστις ἀληθής. εὐπειθέος, δόξαις. Χρέω δέ σε πάντα πυθέσθαι, Ημὲν ἀληθείης εὐπειθέας ἀτρεκὲς ἦτος, Ηδὲ βροτῶν δόξας, τῶν οὐκ ἔτι πίστις ἀληθής. εὐπειθέος ταῖς οὐκ ἔτι πίσ στις αληθής,quod τῶν οὐκ ἔτι. ἐν ἑτέραις. ἀξίως ἐν παντὶ ἔργῳ, εἰς τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ Θεοῦ, ἐν πάσῃ δυνάμει δυνα- μούμενοι. τος, μυστηρίου τούτου. τα άνθρωπον έν Χριστῷ Ἰησοῦ. STROMATUM LIB. V. Eleales, introducit duarum viarum doctrinam, sic scribens : Una quidem veri est, bene quam cor credere constans Possit, opinio sed nimium levis altera vulgi, Cui non certa fides nec inest persuasio vera. CAPUT X. Apostolorum sententia de mysteriis fidei occultandis. G Ephes. 11, 3, 4, 5. Coloss. 1, 9, 10, 11. » Coloss. 1, 28. s Cor. viu, 7. * ED. Clementis Græcus liber habet in v. et in Diogenes Laertius ita citat : ... Velim simul omnia noscus, ... - Aut verum simplex, et pectore semper aperto, Aut male constantis laudem et suffragia vulgi. COLLECT. Hos versus recitat etiam Sextus Em- piricus lib. adv. Mathematicos, pag. 158, apud quem in primo versu Clementinum exstat; in secradle autem versu idem scribit - Merito ergo dicit divinus Apostolus: Per revela- tionem notum mihi factum est sacramentum (sicut prius scripsi paucis, prout potestis legentes intelligere prudentiam meam in mysterio Christi) quod aliis generationibus non est agnitum filiis hominum, sicut nunc revelatum est sanctis ejus apostolis et provhe- tis 87. Est enim aliqua etiam perfectis discenda do- ctrina, de qua dicit scribens ad Colossenses: Ne cessamus pro vobis orare, et petere ut impleamini agnitione voluntatis ejus, in omni sapientia et intelle ctu spirituali, ut ambuletis digne Deo, per omnia pla. centes, in omni opere bono fructificantes, et crescen- tes in cognitione Dei, omni virtute confirmati, secun- dum potentiam gloriæ ejus 88. Et rursus, Secundum dispensationem Dei quæ data est mihi, inquit, in vobis, ut impleam verbum Dei, mysterium quod fuit abscon ditum a sæculis et a generationibus, quod nunc ma- nifestatum est sanctis ejus, quibus voluit Deus notum facere, quæ sint divitia gloriæ mysterii hujus in gen- tibus ". Quocirca alia quidem sunt mysteria quæ: fuerunt absconsa usque ad apostolos et tradita sunt ab ipsis ut a Domnino acceperunt; absconsa au- tem in Veteri Testamento, quæ nunc manifestata sunt ☑ sanctis. Aliud vero sunt divitiæ gloriæ myste- rii in gentibus *, quod est fides et spes in Christum, quem alibi dixit fundamentum ". Et rursus veluti- cupiens manifestare cognitionem, sic scribit : Ad- monentes omnem hominem in omni sapientia, ut ex- hibeamus omnem hominem perfectum in Christo ". Non omnem hominem absolute, quoniam sic nullus esset infidelis; sed nec omnem, qui credit, perfe- clum vocat in Christo; sed omnem dicit hominem, perinde ac si diceret, totum hominem, utpote pu- rificatum corpore et anima. Quod enim non sit om- nium cognitio ", subjungit aperte : Constructi in lbid. 25, 26, 27. » Coloss. 1, 27. " » Cor. 111, 10. POTTER, ED. PARIS. rectius est, quam illud Laertii Coloss. Dein, ibidem et mox. mascul. gen. Sed Clemens eidem voci neutrum genus paulo inferius bis tribuit. et mox, addunt vulg. Biblia. siᾳ, ut paulo ante : et mox, SYLBURG. (89) Ἡ μέν. Proclus in Platonem : Ὁ μὲν οὖν D (90) Ἐγνωρίσθη. Εγνώρισε Ephes. ubi mox 8 (94) Περιπατῆσαι ἀξίως. Περιπατῆσαι ὑμᾶς (92) "Ο νῦν. Νυνί δέ Coloss., ubi mox, τίς ὁ πλοῦ (93) Το πλοῦτος. Coloss.,ὁ πλοῦτος, ut prius : (94) Νουθετοῦντες π. ἄνθ. Καὶ διδάσκοντες πάν- (95) Ἐν πᾶσι σοφίᾳ. Vulg. Bibl. ἐν πάσῃ σου
ἄλλως τε καὶ πάνθ’, ὅσα διά τινος παρακαλύμματος ὑποφαίνεται, μείζονά τε καὶ σεμνοτέραν δείκνυσι τὴν ἀλήθειαν. καθάπερ τὰ μὲν ὥρια διαφαίνοντα τοῦ ὕδατος, αἱ μορφαὶ δὲ διὰ τῶν παρακαλυμμάτων συνεμφάσεις τινὰς αὐταῖς προσχαριζομένων. ἐλεγκτικαὶ γὰρ αἱ περιαύγειαι πρὸς τῷ καὶ τὰ φανερὰ μονοτρόπως κατανοεῖσθαι. συνεκδοχὰς τοίνυν πλείονας ἐξὸν εἶναι λαμβάνειν. ὥσπερ οὖν λαμβάνομεν, ἐκ τῶν μετ’ ἐπικρύψεως εἰρημένων. ὧν οὕτως ἐχόντων σφάλλεται μὲν ὁ ἄπειρος καὶ ἀμαθής, καταλαμβάνει δὲ ὁ γνωστικός. ἤδη γοῦν οὐδὲ τοῖς τυχοῦσιν ἤθελον ἀνέδην ἐκκεῖσθαι πάντα, οὐδὲ κοινοποιεῖσθαι τὰ σοφίας ἀγαθὰ τοῖς μηδ’ ὄναρ τὴν ψυχὴν κεκαθαρμένοις· οὐ γὰρ θέμις ὀρέγειν τοῖς ἀπαντῶσι τὰ μετὰ τοσούτων ἀγώνων πορισθέντα οὐδὲ μὴν βεβήλοις τὰ τοῦ λόγου μυστήρια διηγεῖσθαι. φασὶ γοῦν Ἵππαρχον τὸν Πυθαγόρειον, αἰτίαν ἔχοντα γράψασθαι τὰ τοῦ Πυθαγόρου σαφῶς, ἐξελαθῆναι τῆς διατριβῆς καὶ στήλην ἐπ’ αὐτῷ γενέσθαι οἷα νεκρῷ. διὸ καὶ ἐν τῇ βαρβάρῳ φιλοσοφίᾳ νεκροὺς καλοῦσι τοὺς ἐκπεσόντας τῶν δογμάτων καὶ καθυποτάξαντας τὸν νοῦν τοῖς πάθεσι τοῖς ψυχικοῖς.
τῶν εἰσηγεῖται διδασκαλίαν ὁδῶν, ὧδέ πως γρά- Δ φων Ἡ μὲν (89) ἀληθείης εὐπειθέος ἀτρεμὲς ἦτορ, Ἡ δὲ βροτῶν δόξαις, ταῖς οὐκ ἔνι πίστις ἀληθής. Εἰκότως ἄρα ὁ θεσπέσιος ᾿Απόστολος, Κατὰ ἀπο- κάλυψιν, φησὶν, εγνωρίσθη (90) μοι τὸ μυστήριον (καθώς προέγραψα ἐν ὀλίγῳ, πρὸς ὁ δύνασθε ἀνα γινώσκοντες νοῆσαι τὴν σύνεσίν μου ἐν τῷ μυ- στηρίῳ τοῦ Χριστοῦ) ὁ ἑτέραις γενεαῖς οὐκ ἔγνω ρίσθη τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων, ὡς νῦν ἀπεκα λύφθη τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις αὐτοῦ καὶ προφή ταις. Εστι γάρ τις καὶ τελείων μάθησις, περὶ ἧς Β πρὸς τοὺς Κολοσσαείς γράφων φησίν· Οὐ παυόμεθα ὑπὲρ ὑμῶν προσευχόμενοι καὶ αιτούμενοι, ἵνα πληρωθῆτε τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ θελήματος αὐτοῦ ἐν πάσῃ σοφίᾳ καὶ συνέσει πνευματικῇ, περιπα τῆσαι ἀξίως (91) τοῦ Κυρίου εἰς πᾶσαν ἀρέσκειαν· παντὶ ἔργῳ ἀγαθῷ καρποφοροῦντες καὶ αὐξανό- μενοι τῇ ἐπιγνώσει τοῦ Θεοῦ, ἐν πάσῃ δυνάμει ἐνδυναμούμενοι, κατὰ τὸ κράτος τῆς δόξης αὐτ τοῦ. Καὶ πάλιν· Κατὰ τὴν οἰκονομίαν τοῦ Θεοῦ τὴν δοθεῖσαν μοι, φησὶ, εἰς ὑμᾶς πληρῶσαι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, τὸ μυστήριον τὸ ἀποκεκρυμμέ- τον ἀπὸ τῶν αἰώνων· καὶ ἀπὸ τῶν γενεῶν, δ νῦν (92) ἐφανερώθη τοῖς ἁγίοις αὐτοῦ· οἷς ἠθέλη- σεν ὁ Θεὸς γνωρίσαι, τί τὸ πλοῦτος τῆς δόξης τοῦ μυστηρίου τούτου ἐν τοῖς ἔθνεσιν. Ὥστε ἄλλα μὲν τα μυστήρια τὰ ἀποκεκρυμμένα ἄχρι τῶν ἀποστόλων, καὶ ὑπ' αὐτῶν παραδοθέντα ὡς ἀπὸ τοῦ Κυρίου παρ ειλήφασιν· ἀποκεκρυμμένα δὲ ἐν τῇ Παλαιᾷ Διαθήκῃ, ἐφανερώθη τοῖς ἁγίοις. Αλλο δὲ τὸ πλοῦτος (93) τῆς δόξης τοῦ μυστηρίου τοῦ ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅ ἐστιν ἡ πίστις καὶ ἡ ἐλπὶς ἡ εἰς Χριστὸν, ὃν ἀλλαγῆ θεμέλιον είρηκεν. Καὶ πάλιν, οἷον φιλοτι μούμενος ἐμφῆναι τὴν γνῶσιν, ὧδέ πως γράφει· Νουθετοῦντες πάντα ἄνθρωπον (94) ἐν πᾶσι σου ρία (95), ἵνα παραστήσωμεν πάντα ἄνθρωπον τέλειον ἐν Χριστῷ· οὐ πάντα ἁπλῶς ἄνθρωπον· ἐπεὶ οὐδεὶς ἂν ἦν ἄπιστος· οὐδὲ μὴν πάντα τὸν πιο σε Ρ. Πλάτων διαρρήδην τούς τε λόγους, καὶ τὰς γνώ σεις τοῖς γνωστοῖς διεῖλεν· ὁ δέ γε Παρμενίδης, καίτοι διὰ ποίησιν ἀσαφής ὤν, ὅμως καὶ αὐτὸς ταῦτα ἐνδει- κνύμενός φησιν ο Ἡ μὲν ἀληθείης ἐμφεγγέος ἀτρεμὲς ἦτορ, Ἡ δὲ βροτῶν δόξας, αἷς οὐκ ἔνι πίστις ἀληθής. εὐπειθέος, δόξαις. Χρέω δέ σε πάντα πυθέσθαι, Ημὲν ἀληθείης εὐπειθέας ἀτρεκὲς ἦτος, Ηδὲ βροτῶν δόξας, τῶν οὐκ ἔτι πίστις ἀληθής. εὐπειθέος ταῖς οὐκ ἔτι πίσ στις αληθής,quod τῶν οὐκ ἔτι. ἐν ἑτέραις. ἀξίως ἐν παντὶ ἔργῳ, εἰς τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ Θεοῦ, ἐν πάσῃ δυνάμει δυνα- μούμενοι. τος, μυστηρίου τούτου. τα άνθρωπον έν Χριστῷ Ἰησοῦ. STROMATUM LIB. V. Eleales, introducit duarum viarum doctrinam, sic scribens : Una quidem veri est, bene quam cor credere constans Possit, opinio sed nimium levis altera vulgi, Cui non certa fides nec inest persuasio vera. CAPUT X. Apostolorum sententia de mysteriis fidei occultandis. G Ephes. 11, 3, 4, 5. Coloss. 1, 9, 10, 11. » Coloss. 1, 28. s Cor. viu, 7. * ED. Clementis Græcus liber habet in v. et in Diogenes Laertius ita citat : ... Velim simul omnia noscus, ... - Aut verum simplex, et pectore semper aperto, Aut male constantis laudem et suffragia vulgi. COLLECT. Hos versus recitat etiam Sextus Em- piricus lib. adv. Mathematicos, pag. 158, apud quem in primo versu Clementinum exstat; in secradle autem versu idem scribit - Merito ergo dicit divinus Apostolus: Per revela- tionem notum mihi factum est sacramentum (sicut prius scripsi paucis, prout potestis legentes intelligere prudentiam meam in mysterio Christi) quod aliis generationibus non est agnitum filiis hominum, sicut nunc revelatum est sanctis ejus apostolis et provhe- tis 87. Est enim aliqua etiam perfectis discenda do- ctrina, de qua dicit scribens ad Colossenses: Ne cessamus pro vobis orare, et petere ut impleamini agnitione voluntatis ejus, in omni sapientia et intelle ctu spirituali, ut ambuletis digne Deo, per omnia pla. centes, in omni opere bono fructificantes, et crescen- tes in cognitione Dei, omni virtute confirmati, secun- dum potentiam gloriæ ejus 88. Et rursus, Secundum dispensationem Dei quæ data est mihi, inquit, in vobis, ut impleam verbum Dei, mysterium quod fuit abscon ditum a sæculis et a generationibus, quod nunc ma- nifestatum est sanctis ejus, quibus voluit Deus notum facere, quæ sint divitia gloriæ mysterii hujus in gen- tibus ". Quocirca alia quidem sunt mysteria quæ: fuerunt absconsa usque ad apostolos et tradita sunt ab ipsis ut a Domnino acceperunt; absconsa au- tem in Veteri Testamento, quæ nunc manifestata sunt ☑ sanctis. Aliud vero sunt divitiæ gloriæ myste- rii in gentibus *, quod est fides et spes in Christum, quem alibi dixit fundamentum ". Et rursus veluti- cupiens manifestare cognitionem, sic scribit : Ad- monentes omnem hominem in omni sapientia, ut ex- hibeamus omnem hominem perfectum in Christo ". Non omnem hominem absolute, quoniam sic nullus esset infidelis; sed nec omnem, qui credit, perfe- clum vocat in Christo; sed omnem dicit hominem, perinde ac si diceret, totum hominem, utpote pu- rificatum corpore et anima. Quod enim non sit om- nium cognitio ", subjungit aperte : Constructi in lbid. 25, 26, 27. » Coloss. 1, 27. " » Cor. 111, 10. POTTER, ED. PARIS. rectius est, quam illud Laertii Coloss. Dein, ibidem et mox. mascul. gen. Sed Clemens eidem voci neutrum genus paulo inferius bis tribuit. et mox, addunt vulg. Biblia. siᾳ, ut paulo ante : et mox, SYLBURG. (89) Ἡ μέν. Proclus in Platonem : Ὁ μὲν οὖν D (90) Ἐγνωρίσθη. Εγνώρισε Ephes. ubi mox 8 (94) Περιπατῆσαι ἀξίως. Περιπατῆσαι ὑμᾶς (92) "Ο νῦν. Νυνί δέ Coloss., ubi mox, τίς ὁ πλοῦ (93) Το πλοῦτος. Coloss.,ὁ πλοῦτος, ut prius : (94) Νουθετοῦντες π. ἄνθ. Καὶ διδάσκοντες πάν- (95) Ἐν πᾶσι σοφίᾳ. Vulg. Bibl. ἐν πάσῃ σου
PG 9:89τίς γὰρ μετοχὴ δικαιοσύνῃ καὶ ἀνομίᾳ, κατὰ τὸν θεῖον ἀπόστολον, ἢ τίς κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; τίς δὲ συμφώνησις Χριστοῦ πρὸς Βελίαρ; ἢ τίς μερὶς πιστῷ μετὰ ἀπίστου; δίχα γὰρ Ὀλυμπίων καὶ φθιμένων τιμαί. διὸ καὶ ἐξέρχεσθε ἐκ μέσου αὐτῶν καὶ ἀφορίσθητε, λέγει κύριος, καὶ ἀκαθάρτου μὴ ἅπτεσθε· κἀγὼ εἰσδέξομαι ὑμᾶς καὶ ἔσομαι ὑμῖν εἰς πατέρα, καὶ ὑμεῖς ἔσεσθέ μοι εἰς υἱοὺς καὶ θυγατέρας. Οὐ μόνοι ἄρα οἱ Πυθαγόρειοι καὶ Πλάτων τὰ πολλὰ ἐπεκρύπτοντο, ἀλλὰ καὶ οἱ Ἐπικούρειοί φασί τινα καὶ παρ’ αὐτοῦ ἀπόρρητα εἶναι καὶ μὴ πᾶσιν ἐπιτρέπειν ἐντυγχάνειν τούτοις τοῖς γράμμασιν. ἀλλὰ καὶ οἱ Στωϊκοὶ λέγουσι Ζήνωνι τῷ πρώτῳ γεγράφθαι τινά, ἃ μὴ ῥᾳδίως ἐπιτρέπουσι τοῖς μαθηταῖς ἀναγινώσκειν, μὴ οὐχὶ πεῖραν δεδωκόσι πρότερον, εἰ γνησίως φιλοσοφοῖεν. λέγουσι δὲ καὶ οἱ Ἀριστοτέλους τὰ μὲν ἐσωτερικὰ εἶναι τῶν συγγραμμάτων αὐτοῦ, τὰ δὲ κοινά τε καὶ ἐξωτερικά. ἀλλὰ καὶ οἱ τὰ μυστήρια θέμενοι, φιλόσοφοι ὄντες, τὰ αὑτῶν δόγματα τοῖς μύθοις κατέχωσαν, ὥστε μὴ εἶναι ἅπασι δῆλα·
PG 9:91εἶθ’ οἳ μέν, ἀνθρωπίνας κατακρύψαντες δόξας, τοὺς ἀμαθεῖς ἐκώλυσαν ἐντυγχάνειν, τὴν δὲ τῶν ὄντων ὄντως ἁγίαν καὶ μακαρίαν θεωρίαν οὐ παντὸς μᾶλλον ἐπικεκρύφθαι συνέφερεν; πλὴν οὔτε τὰ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας οὔθ’ οἱ μῦθοι οἱ Πυθαγόρειοι, ἀλλ’ οὐδ’ οἱ παρὰ Πλάτωνι ἐν Πολιτείᾳ Ἠρὸς τοῦ Ἀρμενίου καὶ ἐν Γοργίᾳ Αἰακοῦ καὶ Ῥαδαμάνθυος καὶ ἐν Φαίδωνι ὁ τοῦ Ταρτάρου καὶ ἐν Πρωταγόρᾳ ὁ Προμηθέως καὶ Ἐπιμηθέως πρός τε τούτοις ὁ τοῦ πολέμου τῶν Ἀτλαντικῶν καὶ τῶν Ἀθηναίων ἐν τῷ Ἀτλαντικῷ, οὐχ ἁπλῶς κατὰ πάντα τὰ ὀνόματα ἀλληγορητέοι, ἀλλ’ ὅσα τῆς διανοίας τῆς καθόλου σημαντικά, καὶ δὴ ταῦτα ἐξεύροιμεν ἂν διὰ συμβόλων ὑπὸ παρακαλύμματι τῇ ἀλληγορίᾳ μηνυόμενα. Ναὶ μὴν καὶ ἡ Πυθαγόρου συνουσία καὶ ἡ πρὸς τοὺς ὁμιλητὰς διττὴ κοινωνία, ἀκουσματικοὺς τοὺς πολλοὺς καί τινας μαθηματικοὺς ἑτέρους καλοῦσα, τοὺς γνησίως ἀνθαπτομένους τῆς φιλοσοφίας, ἀλλὰ τὸ μὲν φάσθαι, τὸ δὲ [καὶ] κεκρυμμένον εἶναι πρὸς τοὺς πολλοὺς ᾐνίσσετο.
Α στεύοντα τέλειον ἐν Χριστῷ, ἀλλὰ πάντα ἄνθρωπον λέγει, ὡς εἰπεῖν, ὅλον τὸν ἄνθρωπον, οἷον σώματι και ψυχῇ ἡγνισμένον· ἐπεὶ ὅτι οὐ πάντων (96) ή γνώ- σις, διαῤῥήδην ἐπιφέρει, Συμβιβασθέντες ἐν ἀγά πῃ, καὶ εἰς πᾶν πλοῦτος (97) τῆς πληροφορίας τῆς συνέσεως, εἰς ἐπίγνωσιν τοῦ μυστηρίου τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ, ἐν ᾧ εἰσι πάντες οἱ θησαυροί τῆς σοφίας, καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι· τῇ προσευχῇ προσκαρτερεῖτε, γρηγοροῦντες ἐν αὐτῇ σὺν εὐχαριστίᾳ· ἡ εὐχαριστία δὲ οὐκ ἐπὶ ψυχῆς μόνον καὶ τῶν πνευματικῶν ἀγαθῶν, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τοῦ σώματος γίνεται, καὶ τῶν τοῦ σώματος ἀγαθῶν. Καὶ ἔτι σαφέστερον ἐκκαλύπτει τὸν μὴ πάντων εἶ ναι τὴν γνῶσιν, ἐπιλέγων· Προσευχόμενοι ἅμα καὶ περὶ ἡμῶν, ἵνα ὁ Θεὸς ἀνοίξῃ ἡμῖν θύραν τοῦ λαλῆσαι τὸ μυστήριον (98) τοῦ Χριστοῦ, δι' ὃ καὶ δέδεμαι, ἵνα φανερώσω αὐτὸ ὡς δεῖ με λα λῆσαι. Ην γάρ τινα ἀγράφως παραδιδόμενα αὐτίκα τοῖς Εβραίοις· Καὶ γὰρ ἐφείλοντες εἶναι διδάσκα- λοι, διὰ τὸν χρόνον, φησὶν, ὡς ἂν ἐγνηράσαντες τῇ Διαθήκῃ τῇ παλαιᾷ, πάλιν χρείαν ἔχετε του διδάσκειν ὑμᾶς, τίνα τὰ στοιχεῖα τῆς ἀρχῆς τῶν λογίων τοῦ Θεοῦ· καὶ γεγόνατε χρείαν ἔχοντες γάλακτος, καὶ οὐ στερεᾶς τροφῆς. Πᾶς γὰρ ὁ μετέχων γάλακτος ἄπειρος λόγου δικαιοσύνης· νήπιος γὰρ ἐστι, τὰ πρῶτα μαθήματα πεπιστευμέ νος. Τελείων δέ ἐστιν, ἡ στερεά τροφὴ, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. Διὸ ἀφέντες Ο 'Ἀδὰμ ἐγένετο. Τί οὖν λέγει εἰς (8) τὴν γῆν τὴν . τὸν τῆς ἀρχῆς τοῦ Χριστοῦ λόγον, ἐπὶ τὴν τε λειότητα φερώμεθα. ᾿Αλλὰ καὶ Βαρνάβας, ὁ καὶ αὐτὸς συγκηρύξας τῷ ᾿Αποστόλῳ κατὰ τὴν διακονίαν τῶν ἐθνῶν τὸν λόγον, Απλούστερον (99), φησίν, ὑμῖν γράφω, ἵνα συνίητε (1). Είθ' ὑποβάς, ἤδη σαφέστε τον γνωστικῆς παραδόσεως ίχνος παρατιθέμενος λέ- γει· Τι λέγει (2) ὁ ἄλλος προφήτης (5) Μωϋσῆς αὐτοῖς; Ιδού τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Εἰσέλ θέτε εἰς τὴν γῆν τὴν ἀγαθὴν, ἣν ὤμοσεν Κύριος ὁ Θεὸς, ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ (Α), καὶ Ἰσαὰκ, καὶ ᾿Ιακώβ· καὶ κατακληρονομήσατε αὐτὴν γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι. Τι λέγει ἡ γνῶσις (3) μάθετε· Ελπίσατε, φησὶν, ἐπὶ τὸν ἐν σαρκὶ μέλλοντα φανεροῦσθαι ὑμῖν Ἰησοῦν· ἄνθρωπος γὰρ (6) γῆ ἐστι πάσχου σα· ἀπὸ προσώπου γὰρ γῆς (7) ή πλάσις τοῦ * Ρ. πᾶσιν ἡ γνώσις. τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς καὶ τοῦ Χριστοῦ, ἐν εὐχαριστίᾳ. του, λαλῆσαι τὸ μ. Λέγει δὲ καὶ Μωϋσῆς αὐτοῖς. προφ. ὁ παλαιός προφ; ἄλλος εὐλογητὸς ὁ Κύριος ἡμῶν, ὁ σοφίαν καὶ ν. CLEMENTIS ALEXANDRINI charitate, et in omnes divitias certitudinis intelli- gentia, in agnitionem mysterii Dei in Christo, in quo sunt omnes thesauri sapientiæ et scientiæ abscon- diti”; orationi instate, vigilantes in ea cum gra- tiurum actione ; gratiarum autem actio, non so- lum fit gratia animæ et bonorum spiritalium, sed etiam gratia corporis et bonorum corporis. Adhuc quoque apertius ostendit, cognitionem non esse om- nium 9, subjungens : Orantes simul et pro nobis, ut Deus aperiat nobis ostium ad loquendum myste· rium Christi, propter quod etiam vinctus sum, ut manifestem ipsum ita ut oportet me loqui ". Quin etiam tradebantur Hebræis quædam sine scriptis : Etenim cum deberetis, inquit, esse doctores, propter tempus, ut qui in Testamento veteri consenueri- tis 98, rursus opus habetis ut vos doceam quænam B sint elementa initii eloquiorum Dei, et facti estis qui- bus lacte sit opus, non solido cibo. Omnis enim qui laclis est particeps, est imperitus sermonis justi- tia; est enim parrulus, ut cui prima solm credita sint disciplinæ. Perfectorum autem est sclidus ci- bus, qui propter habitum habent sensus exercitatos ad discretionem boni ac mali. Quocirca, dimittentes initii Christi sermonem, ad perfectionem feramur. Quin etiam Barnabas, qui ipse quoque prædicavit verbum una cum Apostolo in ministerio gentium: Simplicius, inquit, vobis scribo, ut intelligatis. Deinde paulo inferius, exhibens manifestius tra- ditionis Gnosticæ vestigium, dicit : Quid eis dicit alius propheta Moyses? Ecce hac dicit Dominus Deus: C Intrate in terram bonam, quam juravit Dominus Deus, Deus Abraha, et Isaac, et Jacob, el posssidele cam terram fluentem lacte et melle 99. Quid dicat cognitio, discite : Sperate, inquit, in Jesum, qui in carne est vobis manifestandus. Homo enim est terra paliens : ex facie I enim terræ fuit Adæ formatio. Quid ergo dicit in terram bonam fuentem lacte et melle? benedictus Dominus noster, o fratres, qui sapientiam et intelligentiam posuit in nobis oc- cultorum suorum. Dicit enim Propheta: Parabolam Domini quis intelliget, nisi sapiens et sciens, et di- ligens Dominum suum? Paucorum est hæc capere. Non enim invidens, inquit, præcepit Dominus in aliquo Evangelio : Mysterium meum mihi, et filiis domus meæ ; in tuto et extra sollicitudinen sta- D ED. POTTER, ED. PARIS. * Coloss. 11, 2, 3. [bil. iv, Coloss. IV, 3, 4. Hebr. v, 12, 13, 14; vi, masculine, ut supra : et mox, dein, Coloss. ed. Antuerp. Barnabas, Porro in iis quæ sequuntur, respicit Exod. xxxIII, 1; Levit. 24. I Cor. VIII, 7. vel nam parum hue quadrat inquit Sylburgius non advertens præ- cessisse apud Barnabam, e quo Clemens hæc reci- tat, allerius propheta mentionem. nab. stici doctrinam. mox, (96) Οὐ πάντ. Respicit I Cor. vill, 7 : Οὐκ ἐν (97) Πᾶν πλοῦτος. Coloss., πάντα πλοῦτον (98) Θύραν τοῦ λαλῆσαι τὸ μ. θύραν τοῦ λύ- (99) Απλούστερον. Ex Barnabæ cap. 6, p. 18 (1) Συνίητε. Συνιῆτε, Barnab. (2) Τι λέγει ό άλλος προφήτης Μωϋσῆς αὐτοῖς. 1. 99 Exod. xxxılı, 1; Levit. xx, 24. (3) Ο άλλος προφήτης. Forte aptius, ὁ ἅγιος (4) Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβρ. Κύριος τῷ ᾿Αβρ. Bar- (5) Γνώσις. Sic vocat sensus spiritualis et my- (6) Γάρ. Hæc particula abest a Barnaba. (7) Γῆς. Τῆς γῆς, Barnab. (3) Εις. Hæc propositio abest a Barnaba, ubi
ἴσως δὲ καὶ τὸ διττὸν ἐκεῖνο εἶδος τῶν ἐκ τοῦ Περιπάτου, τὸ ἐν τοῖς λόγοις ἔνδοξόν τε καὶ ἐπιστημονικὸν καλούμενον, οὐκ ἀπήλλακται [τοῦ] διαιρεῖν δόξαν ἀπό τε εὐκλείας καὶ ἀληθείας. μηδέ σέ γ’ εὐδόξοιο βιήσεται ἄνθεα τιμῆς πρὸς θνητῶν ἀνελέσθαι, ἐφ’ ᾧ θ’ ὁσίης πλέον εἰπεῖν. αἱ γοῦν Ἰάδες μοῦσαι διαρρήδην λέγουσι τοὺς μὲν πολλοὺς καὶ δοκησισόφους δήμων ἀοιδοῖσιν ἕπεσθαι καὶ νόμοισι χρέεσθαι, εἰδότας ὅτι πολλοὶ κακοί, ὀλίγοι δὲ ἀγαθοί· τοὺς ἀρίστους δὲ τὸ κλέος μεταδιώκειν. αἱρεῦνται γάρ, φησίν, ἓν ἀντὶ πάντων οἱ ἄριστοι κλέος ἀέναον θνητῶν, οἱ δὲ πολλοὶ κεκόρηνται ὅπως κτήνεα, γαστρὶ καὶ αἰδοίοις καὶ τοῖς αἰσχίστοις τῶν ἐν ἡμῖν μετρήσαντες τὴν εὐδαιμονίαν· ὅ τ’ Ἐλεάτης Παρμενίδης ὁ μέγας διττῶν εἰσηγεῖται διδασκαλίαν ὁδῶν ὧδέ πως γράφων· ἠμὲν Ἀληθείης εὐπειθέος ἀτρεμὲς ἦτορ, ἠδὲ βροτῶν δόξας, ταῖς οὐκ ἔνι πίστις ἀληθής.
Α στεύοντα τέλειον ἐν Χριστῷ, ἀλλὰ πάντα ἄνθρωπον λέγει, ὡς εἰπεῖν, ὅλον τὸν ἄνθρωπον, οἷον σώματι και ψυχῇ ἡγνισμένον· ἐπεὶ ὅτι οὐ πάντων (96) ή γνώ- σις, διαῤῥήδην ἐπιφέρει, Συμβιβασθέντες ἐν ἀγά πῃ, καὶ εἰς πᾶν πλοῦτος (97) τῆς πληροφορίας τῆς συνέσεως, εἰς ἐπίγνωσιν τοῦ μυστηρίου τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ, ἐν ᾧ εἰσι πάντες οἱ θησαυροί τῆς σοφίας, καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι· τῇ προσευχῇ προσκαρτερεῖτε, γρηγοροῦντες ἐν αὐτῇ σὺν εὐχαριστίᾳ· ἡ εὐχαριστία δὲ οὐκ ἐπὶ ψυχῆς μόνον καὶ τῶν πνευματικῶν ἀγαθῶν, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τοῦ σώματος γίνεται, καὶ τῶν τοῦ σώματος ἀγαθῶν. Καὶ ἔτι σαφέστερον ἐκκαλύπτει τὸν μὴ πάντων εἶ ναι τὴν γνῶσιν, ἐπιλέγων· Προσευχόμενοι ἅμα καὶ περὶ ἡμῶν, ἵνα ὁ Θεὸς ἀνοίξῃ ἡμῖν θύραν τοῦ λαλῆσαι τὸ μυστήριον (98) τοῦ Χριστοῦ, δι' ὃ καὶ δέδεμαι, ἵνα φανερώσω αὐτὸ ὡς δεῖ με λα λῆσαι. Ην γάρ τινα ἀγράφως παραδιδόμενα αὐτίκα τοῖς Εβραίοις· Καὶ γὰρ ἐφείλοντες εἶναι διδάσκα- λοι, διὰ τὸν χρόνον, φησὶν, ὡς ἂν ἐγνηράσαντες τῇ Διαθήκῃ τῇ παλαιᾷ, πάλιν χρείαν ἔχετε του διδάσκειν ὑμᾶς, τίνα τὰ στοιχεῖα τῆς ἀρχῆς τῶν λογίων τοῦ Θεοῦ· καὶ γεγόνατε χρείαν ἔχοντες γάλακτος, καὶ οὐ στερεᾶς τροφῆς. Πᾶς γὰρ ὁ μετέχων γάλακτος ἄπειρος λόγου δικαιοσύνης· νήπιος γὰρ ἐστι, τὰ πρῶτα μαθήματα πεπιστευμέ νος. Τελείων δέ ἐστιν, ἡ στερεά τροφὴ, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. Διὸ ἀφέντες Ο 'Ἀδὰμ ἐγένετο. Τί οὖν λέγει εἰς (8) τὴν γῆν τὴν . τὸν τῆς ἀρχῆς τοῦ Χριστοῦ λόγον, ἐπὶ τὴν τε λειότητα φερώμεθα. ᾿Αλλὰ καὶ Βαρνάβας, ὁ καὶ αὐτὸς συγκηρύξας τῷ ᾿Αποστόλῳ κατὰ τὴν διακονίαν τῶν ἐθνῶν τὸν λόγον, Απλούστερον (99), φησίν, ὑμῖν γράφω, ἵνα συνίητε (1). Είθ' ὑποβάς, ἤδη σαφέστε τον γνωστικῆς παραδόσεως ίχνος παρατιθέμενος λέ- γει· Τι λέγει (2) ὁ ἄλλος προφήτης (5) Μωϋσῆς αὐτοῖς; Ιδού τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Εἰσέλ θέτε εἰς τὴν γῆν τὴν ἀγαθὴν, ἣν ὤμοσεν Κύριος ὁ Θεὸς, ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ (Α), καὶ Ἰσαὰκ, καὶ ᾿Ιακώβ· καὶ κατακληρονομήσατε αὐτὴν γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι. Τι λέγει ἡ γνῶσις (3) μάθετε· Ελπίσατε, φησὶν, ἐπὶ τὸν ἐν σαρκὶ μέλλοντα φανεροῦσθαι ὑμῖν Ἰησοῦν· ἄνθρωπος γὰρ (6) γῆ ἐστι πάσχου σα· ἀπὸ προσώπου γὰρ γῆς (7) ή πλάσις τοῦ * Ρ. πᾶσιν ἡ γνώσις. τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς καὶ τοῦ Χριστοῦ, ἐν εὐχαριστίᾳ. του, λαλῆσαι τὸ μ. Λέγει δὲ καὶ Μωϋσῆς αὐτοῖς. προφ. ὁ παλαιός προφ; ἄλλος εὐλογητὸς ὁ Κύριος ἡμῶν, ὁ σοφίαν καὶ ν. CLEMENTIS ALEXANDRINI charitate, et in omnes divitias certitudinis intelli- gentia, in agnitionem mysterii Dei in Christo, in quo sunt omnes thesauri sapientiæ et scientiæ abscon- diti”; orationi instate, vigilantes in ea cum gra- tiurum actione ; gratiarum autem actio, non so- lum fit gratia animæ et bonorum spiritalium, sed etiam gratia corporis et bonorum corporis. Adhuc quoque apertius ostendit, cognitionem non esse om- nium 9, subjungens : Orantes simul et pro nobis, ut Deus aperiat nobis ostium ad loquendum myste· rium Christi, propter quod etiam vinctus sum, ut manifestem ipsum ita ut oportet me loqui ". Quin etiam tradebantur Hebræis quædam sine scriptis : Etenim cum deberetis, inquit, esse doctores, propter tempus, ut qui in Testamento veteri consenueri- tis 98, rursus opus habetis ut vos doceam quænam B sint elementa initii eloquiorum Dei, et facti estis qui- bus lacte sit opus, non solido cibo. Omnis enim qui laclis est particeps, est imperitus sermonis justi- tia; est enim parrulus, ut cui prima solm credita sint disciplinæ. Perfectorum autem est sclidus ci- bus, qui propter habitum habent sensus exercitatos ad discretionem boni ac mali. Quocirca, dimittentes initii Christi sermonem, ad perfectionem feramur. Quin etiam Barnabas, qui ipse quoque prædicavit verbum una cum Apostolo in ministerio gentium: Simplicius, inquit, vobis scribo, ut intelligatis. Deinde paulo inferius, exhibens manifestius tra- ditionis Gnosticæ vestigium, dicit : Quid eis dicit alius propheta Moyses? Ecce hac dicit Dominus Deus: C Intrate in terram bonam, quam juravit Dominus Deus, Deus Abraha, et Isaac, et Jacob, el posssidele cam terram fluentem lacte et melle 99. Quid dicat cognitio, discite : Sperate, inquit, in Jesum, qui in carne est vobis manifestandus. Homo enim est terra paliens : ex facie I enim terræ fuit Adæ formatio. Quid ergo dicit in terram bonam fuentem lacte et melle? benedictus Dominus noster, o fratres, qui sapientiam et intelligentiam posuit in nobis oc- cultorum suorum. Dicit enim Propheta: Parabolam Domini quis intelliget, nisi sapiens et sciens, et di- ligens Dominum suum? Paucorum est hæc capere. Non enim invidens, inquit, præcepit Dominus in aliquo Evangelio : Mysterium meum mihi, et filiis domus meæ ; in tuto et extra sollicitudinen sta- D ED. POTTER, ED. PARIS. * Coloss. 11, 2, 3. [bil. iv, Coloss. IV, 3, 4. Hebr. v, 12, 13, 14; vi, masculine, ut supra : et mox, dein, Coloss. ed. Antuerp. Barnabas, Porro in iis quæ sequuntur, respicit Exod. xxxIII, 1; Levit. 24. I Cor. VIII, 7. vel nam parum hue quadrat inquit Sylburgius non advertens præ- cessisse apud Barnabam, e quo Clemens hæc reci- tat, allerius propheta mentionem. nab. stici doctrinam. mox, (96) Οὐ πάντ. Respicit I Cor. vill, 7 : Οὐκ ἐν (97) Πᾶν πλοῦτος. Coloss., πάντα πλοῦτον (98) Θύραν τοῦ λαλῆσαι τὸ μ. θύραν τοῦ λύ- (99) Απλούστερον. Ex Barnabæ cap. 6, p. 18 (1) Συνίητε. Συνιῆτε, Barnab. (2) Τι λέγει ό άλλος προφήτης Μωϋσῆς αὐτοῖς. 1. 99 Exod. xxxılı, 1; Levit. xx, 24. (3) Ο άλλος προφήτης. Forte aptius, ὁ ἅγιος (4) Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβρ. Κύριος τῷ ᾿Αβρ. Bar- (5) Γνώσις. Sic vocat sensus spiritualis et my- (6) Γάρ. Hæc particula abest a Barnaba. (7) Γῆς. Τῆς γῆς, Barnab. (3) Εις. Hæc propositio abest a Barnaba, ubi
PG 9:93Εἰκότως ἄρα ὁ θεσπέσιος ἀπόστολος κατὰ ἀποκάλυψιν φησὶν ἐγνωρίσθη μοι τὸ μυστήριον, καθὼς προέγραψα ἐν ὀλίγῳ, πρὸς ὃ δύνασθε ἀναγινώσκοντες νοῆσαι τὴν σύνεσίν μου ἐν τῷ μυστηρίῳ τοῦ Χριστοῦ, ὃ ἑτέραις γενεαῖς οὐκ ἐγνωρίσθη τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων, ὡς νῦν ἀπεκαλύφθη τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις αὐτοῦ καὶ προφήταις. ἔστιν γάρ τις καὶ τελείων μάθησις, περὶ ἧς πρὸς τοὺς Κολοσσαεῖς γράφων φησίν·
Α τὸν μὲν τῶν ἀγαθῶν πίθον ἐπιλαβεῖν, ἀνοίξα: δὲ τὸν τῶν φαύλων. Οἶδα ὅτι, ἐρχόμενος, φησί, πρὸς ὑμᾶς, ὁ ᾿Απόστολος, ἐν πληρώματι εὐλογίας Χριστοῦ (18) ἐλεύσομαι· τὸ πνευματικὸν (19) χάρισμα καὶ τὴν γνωστικὴν παράδοσιν, ἣν μεταδοῦναι αὐτοῖς παρών παροῦσι ποθεῖ (οὐ γὰρ δι᾽ ἐπιστολῆς οἷά τε ἦν ταῦ τα μηνύεσθαι) πλήρωμα Χριστοῦ καλέσας κατὰ αποκάλυψιν μυστηρίου χρόνοις αιωνίοις σεσιγη- μένου, φανερωθέντος δὲ νῦν διά τε γραφών προ- φητικών, κατ' ἐπιταγὴν τοῦ αἰωνίου Θεοῦ εἰς ὑπακοὴν πίστεως εἰς πάντα τὰ ἔθνη γνωρισθέν τος, τουτέστι τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστεύοντας, ὅτι ἔστιν. Ολίγοις δὲ ἐκ τούτων καὶ τὸ, τίνα ταῦτά ἐστι τὰ ἐν μυστηρίῳ, δείκνυται. Εἰκότως τοίνυν καὶ Πλάτων ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς (20) περὶ Θεοῦ διαλαμβάνων, Φρα- στέον δή σοι, φησὶ, δι' αινιγμάτων (21), 7' ήν τι δέλτος ἢ πόντου ἢ γῆς ἐν πτυχαῖς πάθῃ, δ ἀναγνοὺς μὴ γνῷ. Ὁ γὰρ τῶν ὅλων Θεὸς, ὁ ὑπὲρ πᾶσαν φωνὴν καὶ πᾶν νόημα καὶ πᾶσαν ἔννοιαν, οὐκ ἄν ποτε γραφῇ παραδοθείη, ἄῤῥητος ὢν δυνάμει τῇ αὑτοῦ· ὅπερ καὶ αὐτὸ δεδήλωκεν Πλάτων λέγων· Πρὸς ταῦτ' (22) οὖν σκοπῶν εὐλαβοῦ μή ποτέ σοι μεταμελήσῃ τῶν νῦν ἀναξίως ἐκπεσόντων. Μεγί- στη δὲ φυλακὴ τὸ μὴ γράφειν, ἀλλ' ἐκμανθάνειν · οὐ γὰρ ἔστιν, οὐκ ἔστι (23) τὰ γραφέντα μὴ οὐκ ἐκπεσεῖν. 'Αδελφὰ τούτοις ὁ ἅγιος ἀπόστολος Παῦ λος λέγει, τὴν προφητικὴν καὶ τῷ ὄντι ἀρχαίαν τών ζων ἐπίκρυψιν, ἀφ᾿ ἧς τὰ καλὰ τοῖς Ἕλλησιν ἐῤῥύη δόγματα Σοφίαν δὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις· σοφίαν δὲ οὐ τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐδὲ τῶν ἀρ- χόντων τοῦ αἰῶνος τούτου, τῶν καταργουμένων ἀλλὰ λαλοῦμεν Θεοῦ σοφίαν (24) ἐν μυστηρίῳ τὴν ἀποκεκρυμμένην. Έπειτα ὑποβὰς, τὸ εὐλαβὲς τῆς εἰς τοὺς πολλοὺς τῶν λόγων εκφοιτήσεως, ὧδέ πως διδάσκει· Κἀγὼ (25), ἀδελφοί, οὐκ ἠδυνήθην ὑμῖν λαλῆσαι ὡς πνευματικοῖς, ἀλλ' ὡς σαρκί- νοις, ὡς νηπίοις ἐν Χριστῷ· γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα· οὔπω γὰρ ἐδύνασθε· ἀλλ' οὐδὲ ἔτι νῦν δύνασθε· ἔτι γάρ ἐστε σαρκικοί. Εἰ τοί- νυν (26) τὸ μὲν γάλα τῶν νηπίων, τὸ βρῶμα δὲ Καὶ ἑ κακὴ βούβρωστις ἐπὶ χθόνα δῖαν ἐλαύνει· Φοιτᾷ δ' οὔτε θεοῖσι τετιμένος, οὔτε βροτοῖσιν. Εὐαγγελίου τοῦ Χριστοῦ. πῶ γὰρ ἰδεῖν ὑμᾶς, ἵνα τι μεταδῶ χάρισμα ὑμῖν πνευματικὸν εἰς τὸ στηριχθῆναι ύμας. χν, 29: Οίδα δὲ ὅτι ερχόμενος πρὸς ὑμᾶς ἐν πληρώματι εὐλογίας τοῦ Χριστοῦ ἐλεύσομαι. Τῷ δυναμένῳ ὑμᾶς στηρίξαι κατὰ τὸ εὐαγγέλιον μου καὶ τὸ κήρυγμα Ιη- σοῦ Χριστοῦ κατὰ ἀποκάλυψιν, ἤν τι ἄν τι. ἡ δέλτος πόντου μεν δέλτος ἢ π. λαλῆσαι ὑμῖν. σαρκικοίς σαρκίνοις· καὶ οὐ οὐ· οι ἠδύνασθε ἐδύνασθε οὔτε οὐδέ· σαρκικοί ἐστε ἐστὲ σαρκικοί. γὰρ ὁ μετέχων γάλακτος, ἄπειρος λόγου δικαιοσύ της (νήπιος γάρ ἐστιν· τελείων δέ ἐστιν ἡ στε ρεά τροφή. CLEMENTIS ALEXANDRINI fuit manifestatum per Scripturas propheticas, secum- dum mandatum æierni Dei, ad obedientiam fidei in omnes gentes cogniti ' ; hoc est in eos qui ex genti - bus eum esse credebant. Paucis autem ex his ostenditur quænam sint ea que sunt in mysterio. Merito ergo Plato quoque de Deo tractans in Epi- stolis, Dicendum est, inquit, tibi per ænigmata, ut si quid huic tabella in mari, vel in terra acciderit, qui legit non intelligat. Deus enim universorum, qui omnem vocem, omnem cogitationem, et omnem superat conceptum, nunquam mandari poterit litte- ris, cum sit potestate sua ejusmodi, ut verbis non possit exprimi: quod ipsum quoque Plato signifi- cavit, dicens : Hæc ergo considerans, cave ne te ali- quando pœniteat eorum quæ nunc indigne exciderunt. Maxima autem hujus rei custodia est, nihil scribe- re, sed addiscere. Non potest enim, non potest fieri, ut quæ scripta sunt non excidant. His germana dicit sanctus quoque apostolus Paulus, propheticam et vere antiquam conservans occultationem, a qua quæ apud Græcos fuerunt pulchra profluxere do- gmata. Sapientiam autem loquimur inter perfeclos ; sapientiam dico non hujus sæculi, neque principum hujus sæculi qui destruuntur; sed loquimur Dei sa- pientiam in mysterio absconditam". Deinde paulo inferius cautionem ne sermones in vulgus exeant, docet hoc modo : El ego, fratres, non potui loqui vo- bis tanquam spiritualibus, sed tanquam carnalibus ; tanquam infantibus in Christo : lac vobis potum de- di, non cibum: nondum enim poleratis, sed neque nunc potestis, adhuc enim carnales estis *. Si ergo lac quidem est infantium, cibus autem perfectorum nutrimentum dictus est ab apostolis : lac quidem intelligetur catechesis, veluti primum nutrimentum animæ: cibus autem, epoptica contemplatio; quæ sunt ipsæ carnes et sanguis Logi, hoc est compre- hensio divinæ potentiæ et essentiæ, Gustate et vide- te, inquit, quod Christus est Dominus . Sic enim seipsum impertit iis qui sunt talis cibi spiritualis participes, quando anima ipsa seipsam nutrit ex B c P. ED. POTTER, ED. PARIS. * Rom. xv, 25, 26. ' 1.Cor. 11, 6, 7. Cor. 1, 1, 2, 3. • Psal. XXXIII, 3. . Duo quippe dolia jacent in Jovis limine Donorum quæ dal, alterum malorum ; alterum vero [bonorum: Cui quidem miscens dederit Jupiter fulmine gau- [dens, Interdum quidem in malum ille incidit, interdum et in bonum : [xium facit; Cui vero ex malis dederit, injuriis omnibus obno- Et illum exitialis dolor acerbissimus super terram [almam exercet, Vagaturque nec diis honoratus, neque mortalibus. Dein Rom. Dein Rom. xvi, 25: D et quæ sequun- tur. pag. 1269. idem, pro Dein, lun. pro Dein pro item pro pro item pro denique pro (18) Ευλογίας Χρ. Rom. xv : Εὐλογίας τοῦ (19) Τὸ πνευματ. Respicit Rom. 1, 11: Επιπο- (20) Επιστολαίς. Respicit epist. ad Dionysium (21) Αἰνιγμάτων. Plato αἰνιγμών exhibet. Μox (22) Πρὸς ταῦτ'. Ex ejusdem epistolæ p. 1270. (23) Οὐκ ἔστ. Absunt hæc a Platone. 24) Θεοῦ σοφίαν. Σοφίαν Θεοῦ apud D. Pau- (25) Κάγώ. Καὶ ἐγώ, ibid., ubi mox ὑμῖν λαλῆσαι (26) Εἰ τοίνυν. Respicit Heb. v. 13, 14 : Πᾶς
οὐ παυόμεθα ὑπὲρ ὑμῶν προσευχόμενοι καὶ αἰτούμενοι, ἵνα πληρωθῆτε τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ θελήματος αὐτοῦ ἐν πάσῃ σοφίᾳ καὶ συνέσει πνευματικῇ, περιπατῆσαι ἀξίως τοῦ κυρίου εἰς πᾶσαν ἀρέσκειαν, παντὶ ἔργῳ ἀγαθῷ καρποφοροῦντες καὶ αὐξανόμενοι τῇ ἐπιγνώσει τοῦ θεοῦ, ἐν πάσῃ δυνάμει ἐνδυναμούμενοι κατὰ τὸ κράτος τῆς δόξης αὐτοῦ. καὶ πάλιν κατὰ τὴν οἰκονομίαν τοῦ θεοῦ τὴν δοθεῖσάν μοι φησὶν εἰς ὑμᾶς πληρῶσαι τὸν λόγον τοῦ θεοῦ, τὸ μυστήριον τὸ ἀποκεκρυμμένον ἀπὸ τῶν αἰώνων καὶ ἀπὸ τῶν γενεῶν, ὃ νῦν ἐφανερώθη τοῖς ἁγίοις αὐτοῦ, οἷς ἠθέλησεν ὁ θεὸς γνωρίσαι, τί τὸ πλοῦτος τῆς δόξης τοῦ μυστηρίου τούτου ἐν τοῖς ἔθνεσιν. ὥστε ἄλλα μὲν τὰ μυστήρια τὰ ἀποκεκρυμμένα ἄχρι τῶν ἀποστόλων καὶ ὑπ’ αὐτῶν παραδοθέντα ὡς ἀπὸ τοῦ κυρίου παρειλήφασιν (ἀποκεκρυμμένα δὲ ἐν τῇ παλαιᾷ διαθήκῃ), ἃ νῦν ἐφανερώθη τοῖς ἁγίοις, ἄλλο δὲ τὸ πλοῦτος τῆς δόξης τοῦ μυστηρίου τοῦ ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅ ἐστιν ἡ πίστις καὶ ἡ ἐλπὶς ἡ εἰς Χριστόν, ὃν ἀλλαχῇ θεμέλιον εἴρηκεν. καὶ πάλιν οἷον φιλοτιμούμενος ἐμφῆναι τὴν γνῶσιν ὧδέ πως γράφει·
Α τὸν μὲν τῶν ἀγαθῶν πίθον ἐπιλαβεῖν, ἀνοίξα: δὲ τὸν τῶν φαύλων. Οἶδα ὅτι, ἐρχόμενος, φησί, πρὸς ὑμᾶς, ὁ ᾿Απόστολος, ἐν πληρώματι εὐλογίας Χριστοῦ (18) ἐλεύσομαι· τὸ πνευματικὸν (19) χάρισμα καὶ τὴν γνωστικὴν παράδοσιν, ἣν μεταδοῦναι αὐτοῖς παρών παροῦσι ποθεῖ (οὐ γὰρ δι᾽ ἐπιστολῆς οἷά τε ἦν ταῦ τα μηνύεσθαι) πλήρωμα Χριστοῦ καλέσας κατὰ αποκάλυψιν μυστηρίου χρόνοις αιωνίοις σεσιγη- μένου, φανερωθέντος δὲ νῦν διά τε γραφών προ- φητικών, κατ' ἐπιταγὴν τοῦ αἰωνίου Θεοῦ εἰς ὑπακοὴν πίστεως εἰς πάντα τὰ ἔθνη γνωρισθέν τος, τουτέστι τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστεύοντας, ὅτι ἔστιν. Ολίγοις δὲ ἐκ τούτων καὶ τὸ, τίνα ταῦτά ἐστι τὰ ἐν μυστηρίῳ, δείκνυται. Εἰκότως τοίνυν καὶ Πλάτων ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς (20) περὶ Θεοῦ διαλαμβάνων, Φρα- στέον δή σοι, φησὶ, δι' αινιγμάτων (21), 7' ήν τι δέλτος ἢ πόντου ἢ γῆς ἐν πτυχαῖς πάθῃ, δ ἀναγνοὺς μὴ γνῷ. Ὁ γὰρ τῶν ὅλων Θεὸς, ὁ ὑπὲρ πᾶσαν φωνὴν καὶ πᾶν νόημα καὶ πᾶσαν ἔννοιαν, οὐκ ἄν ποτε γραφῇ παραδοθείη, ἄῤῥητος ὢν δυνάμει τῇ αὑτοῦ· ὅπερ καὶ αὐτὸ δεδήλωκεν Πλάτων λέγων· Πρὸς ταῦτ' (22) οὖν σκοπῶν εὐλαβοῦ μή ποτέ σοι μεταμελήσῃ τῶν νῦν ἀναξίως ἐκπεσόντων. Μεγί- στη δὲ φυλακὴ τὸ μὴ γράφειν, ἀλλ' ἐκμανθάνειν · οὐ γὰρ ἔστιν, οὐκ ἔστι (23) τὰ γραφέντα μὴ οὐκ ἐκπεσεῖν. 'Αδελφὰ τούτοις ὁ ἅγιος ἀπόστολος Παῦ λος λέγει, τὴν προφητικὴν καὶ τῷ ὄντι ἀρχαίαν τών ζων ἐπίκρυψιν, ἀφ᾿ ἧς τὰ καλὰ τοῖς Ἕλλησιν ἐῤῥύη δόγματα Σοφίαν δὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις· σοφίαν δὲ οὐ τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐδὲ τῶν ἀρ- χόντων τοῦ αἰῶνος τούτου, τῶν καταργουμένων ἀλλὰ λαλοῦμεν Θεοῦ σοφίαν (24) ἐν μυστηρίῳ τὴν ἀποκεκρυμμένην. Έπειτα ὑποβὰς, τὸ εὐλαβὲς τῆς εἰς τοὺς πολλοὺς τῶν λόγων εκφοιτήσεως, ὧδέ πως διδάσκει· Κἀγὼ (25), ἀδελφοί, οὐκ ἠδυνήθην ὑμῖν λαλῆσαι ὡς πνευματικοῖς, ἀλλ' ὡς σαρκί- νοις, ὡς νηπίοις ἐν Χριστῷ· γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα· οὔπω γὰρ ἐδύνασθε· ἀλλ' οὐδὲ ἔτι νῦν δύνασθε· ἔτι γάρ ἐστε σαρκικοί. Εἰ τοί- νυν (26) τὸ μὲν γάλα τῶν νηπίων, τὸ βρῶμα δὲ Καὶ ἑ κακὴ βούβρωστις ἐπὶ χθόνα δῖαν ἐλαύνει· Φοιτᾷ δ' οὔτε θεοῖσι τετιμένος, οὔτε βροτοῖσιν. Εὐαγγελίου τοῦ Χριστοῦ. πῶ γὰρ ἰδεῖν ὑμᾶς, ἵνα τι μεταδῶ χάρισμα ὑμῖν πνευματικὸν εἰς τὸ στηριχθῆναι ύμας. χν, 29: Οίδα δὲ ὅτι ερχόμενος πρὸς ὑμᾶς ἐν πληρώματι εὐλογίας τοῦ Χριστοῦ ἐλεύσομαι. Τῷ δυναμένῳ ὑμᾶς στηρίξαι κατὰ τὸ εὐαγγέλιον μου καὶ τὸ κήρυγμα Ιη- σοῦ Χριστοῦ κατὰ ἀποκάλυψιν, ἤν τι ἄν τι. ἡ δέλτος πόντου μεν δέλτος ἢ π. λαλῆσαι ὑμῖν. σαρκικοίς σαρκίνοις· καὶ οὐ οὐ· οι ἠδύνασθε ἐδύνασθε οὔτε οὐδέ· σαρκικοί ἐστε ἐστὲ σαρκικοί. γὰρ ὁ μετέχων γάλακτος, ἄπειρος λόγου δικαιοσύ της (νήπιος γάρ ἐστιν· τελείων δέ ἐστιν ἡ στε ρεά τροφή. CLEMENTIS ALEXANDRINI fuit manifestatum per Scripturas propheticas, secum- dum mandatum æierni Dei, ad obedientiam fidei in omnes gentes cogniti ' ; hoc est in eos qui ex genti - bus eum esse credebant. Paucis autem ex his ostenditur quænam sint ea que sunt in mysterio. Merito ergo Plato quoque de Deo tractans in Epi- stolis, Dicendum est, inquit, tibi per ænigmata, ut si quid huic tabella in mari, vel in terra acciderit, qui legit non intelligat. Deus enim universorum, qui omnem vocem, omnem cogitationem, et omnem superat conceptum, nunquam mandari poterit litte- ris, cum sit potestate sua ejusmodi, ut verbis non possit exprimi: quod ipsum quoque Plato signifi- cavit, dicens : Hæc ergo considerans, cave ne te ali- quando pœniteat eorum quæ nunc indigne exciderunt. Maxima autem hujus rei custodia est, nihil scribe- re, sed addiscere. Non potest enim, non potest fieri, ut quæ scripta sunt non excidant. His germana dicit sanctus quoque apostolus Paulus, propheticam et vere antiquam conservans occultationem, a qua quæ apud Græcos fuerunt pulchra profluxere do- gmata. Sapientiam autem loquimur inter perfeclos ; sapientiam dico non hujus sæculi, neque principum hujus sæculi qui destruuntur; sed loquimur Dei sa- pientiam in mysterio absconditam". Deinde paulo inferius cautionem ne sermones in vulgus exeant, docet hoc modo : El ego, fratres, non potui loqui vo- bis tanquam spiritualibus, sed tanquam carnalibus ; tanquam infantibus in Christo : lac vobis potum de- di, non cibum: nondum enim poleratis, sed neque nunc potestis, adhuc enim carnales estis *. Si ergo lac quidem est infantium, cibus autem perfectorum nutrimentum dictus est ab apostolis : lac quidem intelligetur catechesis, veluti primum nutrimentum animæ: cibus autem, epoptica contemplatio; quæ sunt ipsæ carnes et sanguis Logi, hoc est compre- hensio divinæ potentiæ et essentiæ, Gustate et vide- te, inquit, quod Christus est Dominus . Sic enim seipsum impertit iis qui sunt talis cibi spiritualis participes, quando anima ipsa seipsam nutrit ex B c P. ED. POTTER, ED. PARIS. * Rom. xv, 25, 26. ' 1.Cor. 11, 6, 7. Cor. 1, 1, 2, 3. • Psal. XXXIII, 3. . Duo quippe dolia jacent in Jovis limine Donorum quæ dal, alterum malorum ; alterum vero [bonorum: Cui quidem miscens dederit Jupiter fulmine gau- [dens, Interdum quidem in malum ille incidit, interdum et in bonum : [xium facit; Cui vero ex malis dederit, injuriis omnibus obno- Et illum exitialis dolor acerbissimus super terram [almam exercet, Vagaturque nec diis honoratus, neque mortalibus. Dein Rom. Dein Rom. xvi, 25: D et quæ sequun- tur. pag. 1269. idem, pro Dein, lun. pro Dein pro item pro pro item pro denique pro (18) Ευλογίας Χρ. Rom. xv : Εὐλογίας τοῦ (19) Τὸ πνευματ. Respicit Rom. 1, 11: Επιπο- (20) Επιστολαίς. Respicit epist. ad Dionysium (21) Αἰνιγμάτων. Plato αἰνιγμών exhibet. Μox (22) Πρὸς ταῦτ'. Ex ejusdem epistolæ p. 1270. (23) Οὐκ ἔστ. Absunt hæc a Platone. 24) Θεοῦ σοφίαν. Σοφίαν Θεοῦ apud D. Pau- (25) Κάγώ. Καὶ ἐγώ, ibid., ubi mox ὑμῖν λαλῆσαι (26) Εἰ τοίνυν. Respicit Heb. v. 13, 14 : Πᾶς
PG 9:95νουθετοῦντες πάντα ἄνθρωπον ἐν πάσῃ σοφίᾳ, ἵνα παραστήσωμεν πάντα ἄνθρωπον τέλειον ἐν Χριστῷ· οὐ πάντα ἁπλῶς ἄνθρωπον, ἐπεὶ οὐδεὶς ἂν ἦν ἄπιστος, οὐδὲ μὴν πάντα τὸν πιστεύοντα τέλειον ἐν Χριστῷ, ἀλλὰ πάντα ἄνθρωπον λέγει, ὡς εἰπεῖν ὅλον τὸν ἄνθρωπον, οἷον σώματι καὶ ψυχῇ ἡγνισμένον, ἐπεί, ὅτι οὐ πάντων ἡ γνῶσις, διαρρήδην ἐπιφέρει· συμβιβασθέντες ἐν ἀγάπῃ καὶ εἰς πᾶν πλοῦτος τῆς πληροφορίας τῆς συνέσεως, εἰς ἐπίγνωσιν τοῦ μυστηρίου τοῦ θεοῦ ἐν Χριστῷ, ἐν ᾧ εἰσι πάντες οἱ θησαυροὶ τῆς σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. τῇ προσευχῇ προσκαρτερεῖτε, γρηγοροῦντες ἐν αὐτῇ ἐν εὐχαριστίᾳ· ἡ εὐχαριστία δὲ οὐκ ἐπὶ ψυχῆς μόνον καὶ τῶν πνευματικῶν ἀγαθῶν, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τοῦ σώματος γίνεται καὶ τῶν τοῦ σώματος ἀγαθῶν. καὶ ἔτι σαφέστερον ἐκκαλύπτει τὸ μὴ πάντων εἶναι τὴν γνῶσιν, ἐπιλέγων· προσευχόμενοι ἅμα καὶ περὶ ἡμῶν, ἵνα ὁ θεὸς ἀνοίξῃ ἡμῖν θύραν τοῦ λαλῆσαι τὸ μυστήριον τοῦ Χριστοῦ, δι’ ὃ καὶ δέδεμαι, ἵνα φανερώσω αὐτὸ ὡς δεῖ με λαλῆσαι. ἦν γάρ τινα ἀγράφως παραδιδόμενα.
στραφέντες τῶν αἰσθητών, ψιλῷ (58) τῷ νῷ τὸ θεῖον Ρ. ἀποστραφέντες τῶν τοιούτων, τ. Οὐ γὰρ δυνάμεθα διηνεκῶς τὸ ἄξιον τοῦ Αἰτίου κεφάλαιον ἐν ψυχῇ ταμιεῦσαι τῇ ἑαυτῶν, τὸ, θὐχ ὡς ἄνθρωπος ὁ Θεός· ἵνα ἅπαντα τὰ ἀνθρωπολογούμενα ὑπερύψωμεν· ἀλλὰ πλεῖστον μετα έχοντες τοῦ θνητοῦ, καὶ χωρὶς αὐτῶν ἐπινοῆσαι μη- δὲν δυνάμενοι, μήτε ἐκβῆναι τὰς ἰδίας κῆρας ἰσχύον τες, ἀλλ᾽ εἰς τὸ θνητὸν εἰσδυόμενοι καθάπερ οἱ κο- χλίαι, καὶ περὶ αὐτοὺς ὥσπερ ἐκεῖνοι σφαιρηδὸν εἰ λούμενοι, καὶ περὶ τοῦ μακαρίου καὶ ἀφθάρτου, καὶ περὶ αὐτῶν δοξαζόμενον, τὴν μὲν ἀτοπίαν τοῦ λόγου, ὅτι ἀνθρωπόμορφον τὸ θεῖον, ἀποδιδράσκοντες, τὴν δὲ ἐν τοῖς ἔργοις ἀσέβειαν, ὅτι ἀνθρωποπαθές, επαν- Ο ορθούμενοι· διὰ τοῦτο χεῖρας, πόδας, εἰσόδους, ἐξό δους, ἔχθρας, ἀποστροφάς, ἀλλοτριώσεις, οργας προσαναπλάττομεν, ἀνοίκεια μέρη καὶ πάθη τοῦ Αἰ τίου. ὥσπερ εποπτεύοιεν· παρὰ Μωϋσέως τοιαῦτα φιλοσοφήσαν τες οἱ τῶν Ἑλλήνων ἄκροι. Προστάσσει γὰρ, τὰ ὁλο καυτώματα δείραντας, εἰς μέλη διανεῖμαι· ἐπειδὴ γυμνὴν τῆς ὑλικῆς δορᾶς γενομένην τὴν γνωστι κὴν ψυχήν, ἄνευ τῆς σωματικῆς φλυαρίας καὶ τῶν παθῶν πάντων, ὅσα περιποιοῦσιν αἱ κεναὶ καὶ ψευ δεῖς ὑπολήψεις, ἀποδυσαμένην τὰς σαρκικὰς ἐπιθυμίας, τῷ φωτὶ καθιερωθήναι ἀνάγκη. Οἱ δὲ πλεῖστοι (39) τῶν ἀνθρώπων, τὸ θνητὸν ἐνδυόμενοι, καθάπερ οἱ κοχλίαι, καὶ περὶ τὰς αὐτῶν (40) ἀκρασίας, ὥσπερ οἱ ἐχῖνοι σφαιρηδόν εἱλούμενοι, περὶ τοῦ μακαρίου καὶ ἀφθάρ του Θεοῦ τοιαῦτα οἷα καὶ περὶ αὐτῶν δοξάζουσιν. Λέληθε δ' αὐτοὺς, κἂν πλησίον ἡμῶν τύχωσιν, ὡς μυρία όσα δεδώρηται ἡμῖν ὁ Θεὸς, ὧν αὐτὸς ἀμέτο χος· γένεσιν μὲν, ἀγένητος (41) ὧν τροφὴν δὲ, ἀνεν- δεὴς ὤν· καὶ αὔξησιν, ἐν ἰσότητι ὧν· εὐγηρίαν τε καὶ ἀθανασίαν (42), ἀθάνατός τε καὶ ἀγήρως ὑπάρ χων. Διὸ καὶ χεῖρας, καὶ πόδας, καὶ στόμα, καὶ ὀφο θαλμούς, καὶ εἰσόδους, καὶ ἐξόδους, καὶ ὀργὰς, καὶ ἀπειλάς, μὴ πάθη Θεοῦ τις υπολάβῃ παρὰ Εβραίοις λέγεσθαι· μηδαμῶς· ἀλληγορεῖσθαι δέ τινα ἐκ τούτων τῶν ὀνομάτων ὁσιώτερον· ἃ δὴ καὶ, προϊόντος τοῦ λόγου, κατὰ τὸν οἰκεῖον καιρὸν διασαφήσομεν. Η παρ νακης (45) πάντων φαρμάκων σοφία, Καλλίμα χος (44) ἐν τοῖς Ἐπιγράμμασι γράφει · "Ετερος (45) δὲ ἐξ ἑτέρου σοφὸς τό τε πάλαι τό τε νῦν, φησί Β ἐκεῖνοι σφ. ὥσπερ ἐχῖνοι σφ. καὶ περὶ αὐτῶν οἷα καὶ περὶ αὐτῶν. Η πανακὴς πάντων φαρμακικών σοφία. Η πανακὴς πάντων φάρμακον ἡ σοφία. Σοφὸς ἄλλος ἀπ᾿ ἄλλου. Αt ἕτερος δ' ἐξ ἑτέρου σοφός. Οὐδὲ γὰρ ῥᾷστον ἀῤῥήτων ἐπέων πύλας ἐξευρεῖν· CLEMENTIS ALEXANDRINI mente Deum cuttauparentur. Hæc ergo a Moyse A accepta philosophati sunt Græcorum præstantis- simi. Præcipit enim ut holocausta, cum ea excoria- verint, membratim dividant ", quoniam Gnosticam animam cum nuda fuerit a pelle materiali, absque nugis corporis et omnibus vitiis, quæ afferunt va- næ et falsæ opiniones, carnalibus exutam cupiditatibus, luci consecrari necesse est. Plurimi autem homines, id quod est mortale tanquam cochleæ induentes, et circa ☑suas ipsorum libidines instar erinaceorum in orbem conglobati, de beato ac incorruptibili Deo, talia qualia de se opinantur. Non animadvertunt autem, etsi sint nobis propin- qui, Deum dedisse nobis innumerabilia, quorum ipse non est particeps: generationem quidem, cum ipse sit ingenitus : nutrimentum autem, cum ipse eo non egeat : et augmentum, cum æqualis consistat ; senectutis et mortis potestatem, cum ipse sit senii et mortis expers: quocirca et manus, et pedes, el os, et oculos, et ingressus, et egressus, et iras, et minas, nemo existimet dici Dei afectiones apud Hebreos. Nequaquam : est autem magis pium quædam ex his nominibus dici allegorice, quæ qui dem procedente tempore suo loco aperiemus. Ex omnibus medicamentis est maxime salutaris sapien- tia, Callimachus seribit in Epigrammatibus. Alius autem ex alio sapiens, et olim et nunc, inquit Bac- * ED. POTTER, ED. PARIS. tempus, sed aliud aliis pro aestimato captu soler- C tiæ. Sed non minus quisquam tacuit quam bien- nium: quod superius observatum est ex A. Gellii lib. 1, cap. 9. tus. SYLB. - Con- sentit ms. Outob. ci Cain., pag. 146: Non potest enim anima nostra semper inprom. piu habere præcipuam illam de Deo sententiam, non esse eum homini similem, ut transcendamus quid- quid prædicatur de homine; sed quia maxima ex par- te affines sumus rerum mortalium, et præter eas nihil cogitare possumus, neque proprios morbos egredi ; sed induti rebus mortalibus tanquam cochleæ, eisque harum in morem involuti, easdem de illo beato immor- talique, quas de nobis opiniones habemus, verbis qui- dem negantes Deum huniana forma præditum, re au- tem ab impietate quorumdam, qui affectus ei tri- buunt, non alieni, utcunque tergiversamur; idec ma- nus, pedes, introitum, exitum, odium, alienationem, aversationem, iram ei affingimus, affectus nihil ad auctorem illum summum pertinentes. Ubi pro Levit. 1, 6. B scribendum ex Clemente, Mus, pro legendum itidem ex Clemente, SYLBURG. seu facilem, mortem. SYLBURG. pentametrum sic implet : COLL. Inter Callimachi fragmenta, quæ collegit Spanbe- mius, hic versus hoc modo exhibetur : Omnium malorum remedium est sapientia. sunt res tainen aliam desiderare distinctionem videntur : ita sc. ut Callimacho tribuatur sententia quæ sequitur, non quæ antecedit : itidemque Bac- chylidi. Id sane innuit Callimachi locus similis in- fra, p. 254. Unde mutilatione aliqua perversam esse structuræ cohærentiam non absurde suspice- ris. SYLBURG. lianum: Atqui illud in præsentiarum dixisse operæ pretium existimarim, quod vere a quibusdam cele- bratur proverbium, Sapiens alius ab alio. Marife- stum autem, quod posteriores a prioribus didicerint, et non priores a posterioribus. In margine additur, hic in Graco Bacchylidis a Plutarcho et Stobaeo citantur multa e Piranibus, quæ collegit Il. Ste- phanus, sed hoc prætermisit, quod reperitur et apud Theodoretum lib. De curatione Græcorum : Audire vero est et Bacchylidem in Paanibus hæc dicentem : lioc est, laud enim facile est occultorum verborum portas invenire. COLLECT. (38) Αποστραφέντες τῶν αἰσθητῶν, ψιλ. ΙΙ. (39) Οἱ δὲ πλεῖστοι. Philo lit. De sacrificiis Abel (40) Αὐτῶν. Vel αὐτῶν. (41) Αγένητος. A. mavult ἀγέννητος, ingenitus. (42) ᾿Αθανασίαν. A. mavult εὐθανασίαν, bunam, (45) Ἡ παν. F. Morellus idem hoc Callimachi (44) Καλλίμαχος. Verba ipsa sal bene distincta (45) Ἕτερος. Αpud D. Cyrillum lib. 1 contra Ju-
αὐτίκα τοῖς Ἑβραίοις καὶ γὰρ ὀφείλοντες εἶναι διδάσκαλοι διὰ τὸν χρόνον φησίν, ὡς ἂν ἐγγηράσαντες τῇ διαθήκῃ τῇ παλαιᾷ, πάλιν χρείαν ἔχετε τοῦ διδάσκειν ὑμᾶς, τίνα τὰ στοιχεῖα τῆς ἀρχῆς τῶν λογίων τοῦ θεοῦ, καὶ γεγόνατε χρείαν ἔχοντες γάλακτος καὶ οὐ στερεᾶς τροφῆς· πᾶς γὰρ ὁ μετέχων γάλακτος ἄπειρος λόγου δικαιοσύνης, νήπιος γάρ ἐστι, τὰ πρῶτα μαθήματα πεπιστευμένος· τελείων δέ ἐστιν ἡ στερεὰ τροφή, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. διὸ ἀφέντες τὸν τῆς ἀρχῆς τοῦ Χριστοῦ λόγον ἐπὶ τὴν τελειότητα φερώμεθα. Ἀλλὰ καὶ Βαρνάβας ὁ καὶ αὐτὸς συγκηρύξας τῷ ἀποστόλῳ κατὰ τὴν διακονίαν τῶν ἐθνῶν τὸν λόγον ἁπλούστερον φησὶν ὑμῖν γράφω, ἵνα συνιῆτε. εἶθ’ ὑποβὰς ἤδη σαφέστερον γνωστικῆς παραδόσεως ἴχνος παρατιθέμενος λέγει· τί λέγει ὁ ἄλλος προφήτης Μωυσῆς αὐτοῖς; ἰδοὺ τάδε λέγει κύριος ὁ θεός· εἰσέλθετε εἰς τὴν γῆν τὴν ἀγαθήν, ἣν ὤμοσεν κύριος ὁ θεός, ὁ θεὸς Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ, καὶ κατακληρονομήσατε αὐτήν, γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι. τί λέγει ἡ γνῶσις; μάθετε.
στραφέντες τῶν αἰσθητών, ψιλῷ (58) τῷ νῷ τὸ θεῖον Ρ. ἀποστραφέντες τῶν τοιούτων, τ. Οὐ γὰρ δυνάμεθα διηνεκῶς τὸ ἄξιον τοῦ Αἰτίου κεφάλαιον ἐν ψυχῇ ταμιεῦσαι τῇ ἑαυτῶν, τὸ, θὐχ ὡς ἄνθρωπος ὁ Θεός· ἵνα ἅπαντα τὰ ἀνθρωπολογούμενα ὑπερύψωμεν· ἀλλὰ πλεῖστον μετα έχοντες τοῦ θνητοῦ, καὶ χωρὶς αὐτῶν ἐπινοῆσαι μη- δὲν δυνάμενοι, μήτε ἐκβῆναι τὰς ἰδίας κῆρας ἰσχύον τες, ἀλλ᾽ εἰς τὸ θνητὸν εἰσδυόμενοι καθάπερ οἱ κο- χλίαι, καὶ περὶ αὐτοὺς ὥσπερ ἐκεῖνοι σφαιρηδὸν εἰ λούμενοι, καὶ περὶ τοῦ μακαρίου καὶ ἀφθάρτου, καὶ περὶ αὐτῶν δοξαζόμενον, τὴν μὲν ἀτοπίαν τοῦ λόγου, ὅτι ἀνθρωπόμορφον τὸ θεῖον, ἀποδιδράσκοντες, τὴν δὲ ἐν τοῖς ἔργοις ἀσέβειαν, ὅτι ἀνθρωποπαθές, επαν- Ο ορθούμενοι· διὰ τοῦτο χεῖρας, πόδας, εἰσόδους, ἐξό δους, ἔχθρας, ἀποστροφάς, ἀλλοτριώσεις, οργας προσαναπλάττομεν, ἀνοίκεια μέρη καὶ πάθη τοῦ Αἰ τίου. ὥσπερ εποπτεύοιεν· παρὰ Μωϋσέως τοιαῦτα φιλοσοφήσαν τες οἱ τῶν Ἑλλήνων ἄκροι. Προστάσσει γὰρ, τὰ ὁλο καυτώματα δείραντας, εἰς μέλη διανεῖμαι· ἐπειδὴ γυμνὴν τῆς ὑλικῆς δορᾶς γενομένην τὴν γνωστι κὴν ψυχήν, ἄνευ τῆς σωματικῆς φλυαρίας καὶ τῶν παθῶν πάντων, ὅσα περιποιοῦσιν αἱ κεναὶ καὶ ψευ δεῖς ὑπολήψεις, ἀποδυσαμένην τὰς σαρκικὰς ἐπιθυμίας, τῷ φωτὶ καθιερωθήναι ἀνάγκη. Οἱ δὲ πλεῖστοι (39) τῶν ἀνθρώπων, τὸ θνητὸν ἐνδυόμενοι, καθάπερ οἱ κοχλίαι, καὶ περὶ τὰς αὐτῶν (40) ἀκρασίας, ὥσπερ οἱ ἐχῖνοι σφαιρηδόν εἱλούμενοι, περὶ τοῦ μακαρίου καὶ ἀφθάρ του Θεοῦ τοιαῦτα οἷα καὶ περὶ αὐτῶν δοξάζουσιν. Λέληθε δ' αὐτοὺς, κἂν πλησίον ἡμῶν τύχωσιν, ὡς μυρία όσα δεδώρηται ἡμῖν ὁ Θεὸς, ὧν αὐτὸς ἀμέτο χος· γένεσιν μὲν, ἀγένητος (41) ὧν τροφὴν δὲ, ἀνεν- δεὴς ὤν· καὶ αὔξησιν, ἐν ἰσότητι ὧν· εὐγηρίαν τε καὶ ἀθανασίαν (42), ἀθάνατός τε καὶ ἀγήρως ὑπάρ χων. Διὸ καὶ χεῖρας, καὶ πόδας, καὶ στόμα, καὶ ὀφο θαλμούς, καὶ εἰσόδους, καὶ ἐξόδους, καὶ ὀργὰς, καὶ ἀπειλάς, μὴ πάθη Θεοῦ τις υπολάβῃ παρὰ Εβραίοις λέγεσθαι· μηδαμῶς· ἀλληγορεῖσθαι δέ τινα ἐκ τούτων τῶν ὀνομάτων ὁσιώτερον· ἃ δὴ καὶ, προϊόντος τοῦ λόγου, κατὰ τὸν οἰκεῖον καιρὸν διασαφήσομεν. Η παρ νακης (45) πάντων φαρμάκων σοφία, Καλλίμα χος (44) ἐν τοῖς Ἐπιγράμμασι γράφει · "Ετερος (45) δὲ ἐξ ἑτέρου σοφὸς τό τε πάλαι τό τε νῦν, φησί Β ἐκεῖνοι σφ. ὥσπερ ἐχῖνοι σφ. καὶ περὶ αὐτῶν οἷα καὶ περὶ αὐτῶν. Η πανακὴς πάντων φαρμακικών σοφία. Η πανακὴς πάντων φάρμακον ἡ σοφία. Σοφὸς ἄλλος ἀπ᾿ ἄλλου. Αt ἕτερος δ' ἐξ ἑτέρου σοφός. Οὐδὲ γὰρ ῥᾷστον ἀῤῥήτων ἐπέων πύλας ἐξευρεῖν· CLEMENTIS ALEXANDRINI mente Deum cuttauparentur. Hæc ergo a Moyse A accepta philosophati sunt Græcorum præstantis- simi. Præcipit enim ut holocausta, cum ea excoria- verint, membratim dividant ", quoniam Gnosticam animam cum nuda fuerit a pelle materiali, absque nugis corporis et omnibus vitiis, quæ afferunt va- næ et falsæ opiniones, carnalibus exutam cupiditatibus, luci consecrari necesse est. Plurimi autem homines, id quod est mortale tanquam cochleæ induentes, et circa ☑suas ipsorum libidines instar erinaceorum in orbem conglobati, de beato ac incorruptibili Deo, talia qualia de se opinantur. Non animadvertunt autem, etsi sint nobis propin- qui, Deum dedisse nobis innumerabilia, quorum ipse non est particeps: generationem quidem, cum ipse sit ingenitus : nutrimentum autem, cum ipse eo non egeat : et augmentum, cum æqualis consistat ; senectutis et mortis potestatem, cum ipse sit senii et mortis expers: quocirca et manus, et pedes, el os, et oculos, et ingressus, et egressus, et iras, et minas, nemo existimet dici Dei afectiones apud Hebreos. Nequaquam : est autem magis pium quædam ex his nominibus dici allegorice, quæ qui dem procedente tempore suo loco aperiemus. Ex omnibus medicamentis est maxime salutaris sapien- tia, Callimachus seribit in Epigrammatibus. Alius autem ex alio sapiens, et olim et nunc, inquit Bac- * ED. POTTER, ED. PARIS. tempus, sed aliud aliis pro aestimato captu soler- C tiæ. Sed non minus quisquam tacuit quam bien- nium: quod superius observatum est ex A. Gellii lib. 1, cap. 9. tus. SYLB. - Con- sentit ms. Outob. ci Cain., pag. 146: Non potest enim anima nostra semper inprom. piu habere præcipuam illam de Deo sententiam, non esse eum homini similem, ut transcendamus quid- quid prædicatur de homine; sed quia maxima ex par- te affines sumus rerum mortalium, et præter eas nihil cogitare possumus, neque proprios morbos egredi ; sed induti rebus mortalibus tanquam cochleæ, eisque harum in morem involuti, easdem de illo beato immor- talique, quas de nobis opiniones habemus, verbis qui- dem negantes Deum huniana forma præditum, re au- tem ab impietate quorumdam, qui affectus ei tri- buunt, non alieni, utcunque tergiversamur; idec ma- nus, pedes, introitum, exitum, odium, alienationem, aversationem, iram ei affingimus, affectus nihil ad auctorem illum summum pertinentes. Ubi pro Levit. 1, 6. B scribendum ex Clemente, Mus, pro legendum itidem ex Clemente, SYLBURG. seu facilem, mortem. SYLBURG. pentametrum sic implet : COLL. Inter Callimachi fragmenta, quæ collegit Spanbe- mius, hic versus hoc modo exhibetur : Omnium malorum remedium est sapientia. sunt res tainen aliam desiderare distinctionem videntur : ita sc. ut Callimacho tribuatur sententia quæ sequitur, non quæ antecedit : itidemque Bac- chylidi. Id sane innuit Callimachi locus similis in- fra, p. 254. Unde mutilatione aliqua perversam esse structuræ cohærentiam non absurde suspice- ris. SYLBURG. lianum: Atqui illud in præsentiarum dixisse operæ pretium existimarim, quod vere a quibusdam cele- bratur proverbium, Sapiens alius ab alio. Marife- stum autem, quod posteriores a prioribus didicerint, et non priores a posterioribus. In margine additur, hic in Graco Bacchylidis a Plutarcho et Stobaeo citantur multa e Piranibus, quæ collegit Il. Ste- phanus, sed hoc prætermisit, quod reperitur et apud Theodoretum lib. De curatione Græcorum : Audire vero est et Bacchylidem in Paanibus hæc dicentem : lioc est, laud enim facile est occultorum verborum portas invenire. COLLECT. (38) Αποστραφέντες τῶν αἰσθητῶν, ψιλ. ΙΙ. (39) Οἱ δὲ πλεῖστοι. Philo lit. De sacrificiis Abel (40) Αὐτῶν. Vel αὐτῶν. (41) Αγένητος. A. mavult ἀγέννητος, ingenitus. (42) ᾿Αθανασίαν. A. mavult εὐθανασίαν, bunam, (45) Ἡ παν. F. Morellus idem hoc Callimachi (44) Καλλίμαχος. Verba ipsa sal bene distincta (45) Ἕτερος. Αpud D. Cyrillum lib. 1 contra Ju-
PG 9:97ἐλπίσατε, φησίν, ἐπὶ τὸν ἐν σαρκὶ μέλλοντα φανεροῦσθαι ὑμῖν Ἰησοῦν· ἄνθρωπος γὰρ γῆ ἐστι πάσχουσα· ἀπὸ προσώπου γὰρ γῆς ἡ πλάσις τοῦ Ἀδὰμ ἐγένετο· τί οὖν λέγει· εἰς τὴν γῆν τὴν ἀγαθήν, γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι; εὐλογητὸς [ὁ] κύριος ἡμῶν, ἀδελφοί, ὁ σοφίαν καὶ νοῦν θέμενος ἐν ἡμῖν τῶν κρυφίων αὐτοῦ. λέγει γὰρ ὁ προφήτης· παραβολὴν κυρίου τίς νοήσει, εἰ μὴ σοφὸς καὶ ἐπιστήμων καὶ ἀγαπῶν τὸν κύριον αὐτοῦ;76 ἐπεὶ ὀλίγων ἐστὶ ταῦτα χωρῆσαι. οὐ γὰρ φθονῶν, φησί, παρήγγειλεν ὁ κύριος ἔν τινι εὐαγγελίῳ· μυστήριον ἐμὸν ἐμοὶ καὶ τοῖς υἱοῖς τοῦ οἴκου μου, ἐν τῷ ἀσφαλεῖ καὶ ἀμερίμνῳ τὴν ἐκλογὴν ποιούμενος, ἵνα τὰ οἰκεῖα ὧν εἵλετο λαβοῦσα ἀνωτέρα ζήλου γένηται· ὁ μὲν γὰρ μὴ ἔχων γνῶσιν ἀγαθοῦ πονηρός ἐστιν, ὅτι εἷς ἀγαθός, ὁ πατήρ· τὸ δὲ ἀγνοεῖν τὸν πατέρα θάνατός ἐστιν, ὡς τὸ γνῶναι ζωὴ αἰώνιος κατὰ μετουσίαν τῆς τοῦ ἀφθάρτου δυνάμεως. καὶ τὸ μὲν μὴ φθείρεσθαι θειότητος μετέχειν ἐστί, φθορὰν δὲ ἡ ἀπὸ τῆς τοῦ θεοῦ γνώσεως ἀπόστασις παρέχει. πάλιν ὁ προφήτης·
Α ολοκάρπωμα γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν καὶ ἄπορον θύμα ὁ Β Καὶ νῦν τὴν Αφροδίτην ὅπη ἐκείνῃ φίλον, ταύτῃ προσαγορεύω. Σοὶ τῶν πάντων μεδέοντι χρὴν Πελαγόν τε φέρω, Ζεὺς εἶτ᾽ Αΐδης Ονομαζόμενος στέργεις· σε δέ μοι Θυσίαν ἄπορον παγκαρπίας Δέξαι πλήρη προχύτην τε. Σὺ γὰρ ἔν τε θεοῖς τοῖς οὐρανίδαις Σκῆπτρον τὸ Διὸς μεταχειρίζων, Χθονίων θ᾽ Αδῃ μετέχεις ἀρχῆς. Πέμψον μὲν φῶς ψυχαῖς ἀνέρων, Ταῖς βουλομέναις άθλους προμαθεῖν Πόθεν ἔβλαστον, τίς ῥίζα κακῶν Τίνι δεῖ μακάρων εὖ θυσαμένους Εὑρεῖν μόχθων ἀνάπαυλαν. ψυχὰς ἀναίρων, Χριστός. Καὶ ὅτι τὴν Σωτῆρα αὐτὸν οὐκ εἰδὼς λέγει, σαφές ποιήσει ἐπάγων· Σὺ γὰρ ἔν τε θεοῖς τοῖς οὐρανίδαις Σκῆπτρον τὸ Διὸς μεταχειρίζων, Χθονίων (61) τ' Αίδῃ μετέχεις ἀρχῆς. Έπειτα ἄντικρυς λέγει· Πέμψον μὲν φῶς ψυχὰς ἀνέρων Τοῖς βουλομένοις ἄθλους προσμαθεῖν Πόθεν ἔβλαστον, τίς ῥίζα κακῶν, Τίνα δὴ μακάρων ἐκθησαμένοις (62) Εὑρεῖν (63) μόχθων ἀνάπαυλαν. Οὐκ ἀπεικότως ἄρα καὶ τῶν μυστηρίων (64) τῶν παρ' Ἕλλησιν ἄρχει μὲν τὰ καθάρσια, και θάπερ καὶ τοῖς βαρβάροις (65) τὸ λουτρόν· μετά ταῦτα δ' ἐστὶ τὰ μικρὰ μυστήρια, διδασκαλίας τι νὰ ὑπόθεσιν ἔχοντα καὶ προπαρασκευῆς (66) τῶν μελλόντων· τὰ δὲ μεγάλα, περὶ τῶν συμπάντων, οὐ μανθάνειν ἔτι ὑπολείπεται, εποπτεύειν δὲ, καὶ περι νοεῖν τήν τε φύσιν καὶ τὰ πράγματα. Λάβοιμεν δ' ἂν τὸν μὲν καθαρτικόν τρόπον, ὁμολογία (67), τὸν δὲ ἐποπτικὸν ἀναλύσει (68), ἐπὶ τὴν πρώτην νόησιν προχωροῦντες δι᾿ ἀναλύσεως, ἐκ τῶν ὑποκειμένων αὐτῷ τὴν ἀρχὴν ποιούμενοι, ἀφελόντες μὲν τοῦ σώ ματος τὰς φυσικές ποιότητας, περιελόντες δὲ τὴν εἰς τὸ βάθος διάστασιν· εἶτα, τὴν εἰς τὸ πλάτος· καὶ - κατ' ἐξοχήν μυστήρια. Τὰ μυστήρια πασῶν τιμιωτάτη τελετή: Μέλλων δὲ τοῖς καθαρσίοις τοῖς πρὸ τῆς τελετῆς ἐντυγχάνειν, ἐλά λουν εὐδαίμονα έμαυτόν. Ἔστι τὰ μικρὰ (μυστήρια) ὥσπερ προκάθαρσις καὶ προάγνευσις τῶν μεγάλων. Αχθέν τα δὲ διὰ τούτων ἱκανῶς ὥσπερ τινῶν προτελε τῶν, καὶ μικρῶν μυστηρίων εἰς τὴν Πλάτωνος ἡγεν Ο μυσταγωγίαν ἐν τάξει, καὶ οὐχ ὑπερβάθμιον πόδα, κατὰ τὸ λόγιον, τείνοντα· καὶ τὰς παρ' εκείνων θείας τελετὰς ἐποπτεύειν εποίει. τὸ λουτρόν παλιγγενεσίας. προπαρασκευήν σύνθεσις, CLEMENTIS ALEXANDRINI Perfecta enim et omni ex parte absoluta oblatio, et rarum pro nobis Christus est sacrificium. Et quod Servatorem ipsum nescius dicat, planum faciet, subjungens : Tu enim in cœlestibus Sceptrum Jovis tractans, Terrestrium autem, o Dis, es imperii particeps. Deinde dicit aperte : Mitte quidem lucem, animas virorum Scire volentium certamina Undenam germinaverint : quænam radix malorum, Et quemnam ex beatis, cum exposuerint, Invenire possit quies laborum. Non abs re ergo in mysteriis quoque quæ fiunt apud Græcos, primum > locum tenent lustrationes, sicut etiam apud barbaros lavacrum. Post hæc autem sunt parva mysteria, quæ habent aliquod fundamentum doctrinæ et præparationis futurorum. In magnis au- tem de universis non restat amplius discere, sed con- templari et mente comprehendere et naturam et res ipsas. Accipiemus autem expiandi quidem modum, confessione, contemplandi autem, resolutione, pro- cedentes ad primam intelligentiam per resolutionem, ex iis quæ sunt ei subjecta ducentes initium, abstra- bentes quidem a corpore qualitates naturales, cir- cuincidentes autem eam quæ est in profundum di- mensionem; et deinde eain quæ est in latitudinem, × P. ED. POTTER, ED. PARIS. totosque se ad eorum voluntatem referebant, in arbitrio ipsorum ponentes, ut e multis id nomen adsciscerent, quo magis delectarentur suæque in- silia ignoscerent. Hoc fecit Catullus in Hymnno in C Dianam; cum enim eam pluribus nominibus vo- casset, addit, Sis quocunque tibi placet sancta no- mine; et Euripides cujus locus citatur a Clemente lib. v Strom., et Socrates in Philebo : COLLECT. Hos versus hoc modo emendavit et in ordinem digessit Grotius in excerptis ex incertis Eu- ripidis tragoediis p. : - Tibi cunctorum domino vinum Salsamque molam fero, seu Ditis Tu sire Jovis nomine gaudes. Cunciis larga defusa manu De frugibus accipe dona. Tu namque deos superos inter Sceptrum tractas sublime Jovis, Idem regnum terrestre tenes. Tu lucem animis infunde virúm, Qui scire volunt, quo sala mentis Lucia sit ortu, quæ causa mali, Cui calicolum rite litando Requiem sit habere laborum. animos attollens. SYLBuno. Conjecturam hanc firmat ms. Paris. vel simile aliquod verbum. Sylburg. telligit, quæ passim apud auctores dicta sunt Forum dignitatem indicant lac Aristotelis verba Rhetor. I. u, c. : Mysteria sunt omnium h noratissima festivitas. Initiandi variis purgationibus præparabantur. Sopater De divis. quæst. : Ad lustrationes vero solilas ante initia accessurus, vocabam me beatum. Memine- runt etiam alii quamplurimi. Minora quædam myste ria discebant, qui majoribus initiari cupiebant. Scho- liastes Aristophanis Plu!. act. iv, sc. 2, vers. : Sunt parva mysteria tan- quam prævia purgatio et purificatio ad majora. Hinc petita Marini allusio in Vila Procli : Deductum vero quantum satis erat, per illa veluti per quasdam præparationes sacras et parva mysteria, ad Platonis duxit mysta- gogiam ordine et immodicum progressum, juxta ora- culum, intendentem : et quæ apud illum vere divinæ exstant înstitutiones contemplari faciebat. baptismum, Tit. 111, 5. accus. casu. SYLBURG. tum accedebant, confessionem comparat lustrationi quæ Gentiliun mysteriis præmitti solebat. a posterioribus ad priora progredimur. Huic con- traria est quæ a primis et simplicissimis in- cipiens, ad ea progreditur quæ ex his composita. (61) Χθονίων. Rectius Χθονίῳ θ' "Αδῃ, et sea. v. (62) Εκθησαμένοις. Forte έκθυσαμένοις. LowTH. (63) Εὑρεῖν. Post εὑρεῖν desiderari videtur είη, (64) Μυστηρίων. Cereris Eleusiniæ mysteria in- (65) Βαρβάροις. 1. e. Christianis. Lavacrum vocat (66) Προπαρασκευῆς. Non minus apte legeris (67) Ὁμολογία. Eorum, qui ad Christi sacramen (68) Αναλύσει. Nempe resolutionis methodo, qua
καὶ δώσω σοι θησαυροὺς ἀποκρύφους, σκοτεινούς, ἀοράτους, ἵνα γνῶσιν ὅτι ἐγὼ κύριος ὁ θεός. τὰ εἰκότα τούτοις καὶ ὁ Δαβὶδ ψάλλει· ἰδοὺ γὰρ ἀλήθειαν ἠγάπησας, τὰ ἄδηλα καὶ τὰ κρύφια τῆς σοφίας σου ἐδήλωσάς μοι. ἡμέρα γὰρ τῇ ἡμέρᾳ ἐρεύγεται ῥῆμα, τὸ γεγραμμένον ἄντικρυς, καὶ νὺξ νυκτὶ ἀναγγέλλει γνῶσιν, τὴν ἐπικεκρυμμένην μυστικῶς, καὶ οὔκ εἰσι λόγοι οὐδὲ λαλιαί, ὧν οὐκ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν τῷ θεῷ τῷ φήσαντι· ποιήσει τις κρύφα, καὶ οὐχὶ ἐπόψομαι αὐτόν; διὰ τοῦτο φωτισμὸς ἡ μαθητεία κέκληται ἡ τὰ κεκρυμμένα φανερώσασα, ἀποκαλύψαντος μόνου τοῦ διδασκάλου τὸ πῶμα τῆς κιβωτοῦ, ἔμπαλιν ἢ οἱ ποιηταὶ τὸν Δία φασὶ τὸν μὲν τῶν ἀγαθῶν πίθον ἐπιλαβεῖν, ἀνοῖξαι δὲ τὸν τῶν φαύλων.
Α ολοκάρπωμα γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν καὶ ἄπορον θύμα ὁ Β Καὶ νῦν τὴν Αφροδίτην ὅπη ἐκείνῃ φίλον, ταύτῃ προσαγορεύω. Σοὶ τῶν πάντων μεδέοντι χρὴν Πελαγόν τε φέρω, Ζεὺς εἶτ᾽ Αΐδης Ονομαζόμενος στέργεις· σε δέ μοι Θυσίαν ἄπορον παγκαρπίας Δέξαι πλήρη προχύτην τε. Σὺ γὰρ ἔν τε θεοῖς τοῖς οὐρανίδαις Σκῆπτρον τὸ Διὸς μεταχειρίζων, Χθονίων θ᾽ Αδῃ μετέχεις ἀρχῆς. Πέμψον μὲν φῶς ψυχαῖς ἀνέρων, Ταῖς βουλομέναις άθλους προμαθεῖν Πόθεν ἔβλαστον, τίς ῥίζα κακῶν Τίνι δεῖ μακάρων εὖ θυσαμένους Εὑρεῖν μόχθων ἀνάπαυλαν. ψυχὰς ἀναίρων, Χριστός. Καὶ ὅτι τὴν Σωτῆρα αὐτὸν οὐκ εἰδὼς λέγει, σαφές ποιήσει ἐπάγων· Σὺ γὰρ ἔν τε θεοῖς τοῖς οὐρανίδαις Σκῆπτρον τὸ Διὸς μεταχειρίζων, Χθονίων (61) τ' Αίδῃ μετέχεις ἀρχῆς. Έπειτα ἄντικρυς λέγει· Πέμψον μὲν φῶς ψυχὰς ἀνέρων Τοῖς βουλομένοις ἄθλους προσμαθεῖν Πόθεν ἔβλαστον, τίς ῥίζα κακῶν, Τίνα δὴ μακάρων ἐκθησαμένοις (62) Εὑρεῖν (63) μόχθων ἀνάπαυλαν. Οὐκ ἀπεικότως ἄρα καὶ τῶν μυστηρίων (64) τῶν παρ' Ἕλλησιν ἄρχει μὲν τὰ καθάρσια, και θάπερ καὶ τοῖς βαρβάροις (65) τὸ λουτρόν· μετά ταῦτα δ' ἐστὶ τὰ μικρὰ μυστήρια, διδασκαλίας τι νὰ ὑπόθεσιν ἔχοντα καὶ προπαρασκευῆς (66) τῶν μελλόντων· τὰ δὲ μεγάλα, περὶ τῶν συμπάντων, οὐ μανθάνειν ἔτι ὑπολείπεται, εποπτεύειν δὲ, καὶ περι νοεῖν τήν τε φύσιν καὶ τὰ πράγματα. Λάβοιμεν δ' ἂν τὸν μὲν καθαρτικόν τρόπον, ὁμολογία (67), τὸν δὲ ἐποπτικὸν ἀναλύσει (68), ἐπὶ τὴν πρώτην νόησιν προχωροῦντες δι᾿ ἀναλύσεως, ἐκ τῶν ὑποκειμένων αὐτῷ τὴν ἀρχὴν ποιούμενοι, ἀφελόντες μὲν τοῦ σώ ματος τὰς φυσικές ποιότητας, περιελόντες δὲ τὴν εἰς τὸ βάθος διάστασιν· εἶτα, τὴν εἰς τὸ πλάτος· καὶ - κατ' ἐξοχήν μυστήρια. Τὰ μυστήρια πασῶν τιμιωτάτη τελετή: Μέλλων δὲ τοῖς καθαρσίοις τοῖς πρὸ τῆς τελετῆς ἐντυγχάνειν, ἐλά λουν εὐδαίμονα έμαυτόν. Ἔστι τὰ μικρὰ (μυστήρια) ὥσπερ προκάθαρσις καὶ προάγνευσις τῶν μεγάλων. Αχθέν τα δὲ διὰ τούτων ἱκανῶς ὥσπερ τινῶν προτελε τῶν, καὶ μικρῶν μυστηρίων εἰς τὴν Πλάτωνος ἡγεν Ο μυσταγωγίαν ἐν τάξει, καὶ οὐχ ὑπερβάθμιον πόδα, κατὰ τὸ λόγιον, τείνοντα· καὶ τὰς παρ' εκείνων θείας τελετὰς ἐποπτεύειν εποίει. τὸ λουτρόν παλιγγενεσίας. προπαρασκευήν σύνθεσις, CLEMENTIS ALEXANDRINI Perfecta enim et omni ex parte absoluta oblatio, et rarum pro nobis Christus est sacrificium. Et quod Servatorem ipsum nescius dicat, planum faciet, subjungens : Tu enim in cœlestibus Sceptrum Jovis tractans, Terrestrium autem, o Dis, es imperii particeps. Deinde dicit aperte : Mitte quidem lucem, animas virorum Scire volentium certamina Undenam germinaverint : quænam radix malorum, Et quemnam ex beatis, cum exposuerint, Invenire possit quies laborum. Non abs re ergo in mysteriis quoque quæ fiunt apud Græcos, primum > locum tenent lustrationes, sicut etiam apud barbaros lavacrum. Post hæc autem sunt parva mysteria, quæ habent aliquod fundamentum doctrinæ et præparationis futurorum. In magnis au- tem de universis non restat amplius discere, sed con- templari et mente comprehendere et naturam et res ipsas. Accipiemus autem expiandi quidem modum, confessione, contemplandi autem, resolutione, pro- cedentes ad primam intelligentiam per resolutionem, ex iis quæ sunt ei subjecta ducentes initium, abstra- bentes quidem a corpore qualitates naturales, cir- cuincidentes autem eam quæ est in profundum di- mensionem; et deinde eain quæ est in latitudinem, × P. ED. POTTER, ED. PARIS. totosque se ad eorum voluntatem referebant, in arbitrio ipsorum ponentes, ut e multis id nomen adsciscerent, quo magis delectarentur suæque in- silia ignoscerent. Hoc fecit Catullus in Hymnno in C Dianam; cum enim eam pluribus nominibus vo- casset, addit, Sis quocunque tibi placet sancta no- mine; et Euripides cujus locus citatur a Clemente lib. v Strom., et Socrates in Philebo : COLLECT. Hos versus hoc modo emendavit et in ordinem digessit Grotius in excerptis ex incertis Eu- ripidis tragoediis p. : - Tibi cunctorum domino vinum Salsamque molam fero, seu Ditis Tu sire Jovis nomine gaudes. Cunciis larga defusa manu De frugibus accipe dona. Tu namque deos superos inter Sceptrum tractas sublime Jovis, Idem regnum terrestre tenes. Tu lucem animis infunde virúm, Qui scire volunt, quo sala mentis Lucia sit ortu, quæ causa mali, Cui calicolum rite litando Requiem sit habere laborum. animos attollens. SYLBuno. Conjecturam hanc firmat ms. Paris. vel simile aliquod verbum. Sylburg. telligit, quæ passim apud auctores dicta sunt Forum dignitatem indicant lac Aristotelis verba Rhetor. I. u, c. : Mysteria sunt omnium h noratissima festivitas. Initiandi variis purgationibus præparabantur. Sopater De divis. quæst. : Ad lustrationes vero solilas ante initia accessurus, vocabam me beatum. Memine- runt etiam alii quamplurimi. Minora quædam myste ria discebant, qui majoribus initiari cupiebant. Scho- liastes Aristophanis Plu!. act. iv, sc. 2, vers. : Sunt parva mysteria tan- quam prævia purgatio et purificatio ad majora. Hinc petita Marini allusio in Vila Procli : Deductum vero quantum satis erat, per illa veluti per quasdam præparationes sacras et parva mysteria, ad Platonis duxit mysta- gogiam ordine et immodicum progressum, juxta ora- culum, intendentem : et quæ apud illum vere divinæ exstant înstitutiones contemplari faciebat. baptismum, Tit. 111, 5. accus. casu. SYLBURG. tum accedebant, confessionem comparat lustrationi quæ Gentiliun mysteriis præmitti solebat. a posterioribus ad priora progredimur. Huic con- traria est quæ a primis et simplicissimis in- cipiens, ad ea progreditur quæ ex his composita. (61) Χθονίων. Rectius Χθονίῳ θ' "Αδῃ, et sea. v. (62) Εκθησαμένοις. Forte έκθυσαμένοις. LowTH. (63) Εὑρεῖν. Post εὑρεῖν desiderari videtur είη, (64) Μυστηρίων. Cereris Eleusiniæ mysteria in- (65) Βαρβάροις. 1. e. Christianis. Lavacrum vocat (66) Προπαρασκευῆς. Non minus apte legeris (67) Ὁμολογία. Eorum, qui ad Christi sacramen (68) Αναλύσει. Nempe resolutionis methodo, qua
PG 9:99οἶδα ὅτι ἐρχόμενος φησὶ πρὸς ὑμᾶς ὁ ἀπόστολος ἐν πληρώματι εὐλογίας Χριστοῦ ἐλεύσομαι, τὸ πνευματικὸν χάρισμα καὶ τὴν γνωστικὴν παράδοσιν, ἣν μεταδοῦναι αὐτοῖς παρὼν παροῦσι ποθεῖ (οὐ γὰρ δι’ ἐπιστολῆς οἷά τε ἦν ταῦτα μηνύεσθαι), πλήρωμα Χριστοῦ καλέσας, κατὰ ἀποκάλυψιν μυστηρίου χρόνοις αἰωνίοις σεσιγημένου, φανερωθέντος δὲ νῦν διά τε γραφῶν προφητικῶν κατ’ ἐπιταγὴν τοῦ αἰωνίου θεοῦ εἰς ὑπακοὴν πίστεως εἰς πάντα τὰ ἔθνη γνωρισθέντος, τουτέστι τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστεύοντας, ὅτι ἐστίν· ὀλίγοις δὲ ἐκ τούτων καὶ τό, τίνα ταῦτά ἐστι τὰ ἐν μυστηρίῳ, δείκνυται. Εἰκότως τοίνυν καὶ Πλάτων ἐν ταῖς Ἐπιστολαῖς περὶ θεοῦ διαλαμβάνων φραστέον δή σοι φησὶ δι’ αἰνιγμάτων, ἵν’ ἤν τι [ἡ] δέλτος ἢ πόντου ἢ γῆς ἐν πτυχαῖς πάθῃ, ὁ ἀναγνοὺς μὴ γνῷ. ὁ γὰρ τῶν ὅλων θεὸς ὁ ὑπὲρ πᾶσαν φωνὴν καὶ πᾶν νόημα καὶ πᾶσαν ἔννοιαν οὐκ ἄν ποτε γραφῇ παραδοθείη, ἄρρητος ὢν δυνάμει τῇ αὑτοῦ. ὅπερ καὶ αὐτὸ δεδήλωκεν Πλάτων λέγων· πρὸς ταῦτ’ οὖν σκοπῶν εὐλαβοῦ, μή ποτέ σοι μεταμελήσῃ τῶν νῦν ἀναξίως ἐκπεσόντων· μεγίστη δὲ φυλακὴ τὸ μὴ γράφειν, ἀλλ’ ἐκμανθάνειν·
ἐπὶ τούτοις τὴν εἰς τὸ μῆκος. Τὸ γὰρ ὑπολειφθέν ἐστι σημείον (69) μονάς, ὡς εἰπεῖν, θέσιν ἔχουσα· ἧς ἐὰν περιέλωμεν τὴν θέσιν, νοεῖται μονάς. Εἰ τοί- νυν, ἀφελόντες πάντα ὅσα πρόσεστι τοῖς σώμασι, καὶ τοῖς λεγομένοις ἀσωμάτοις, ἀποῤῥίψωμεν (70) ἑαυτοὺς εἰς τὸ μέγεθος τοῦ Χριστοῦ· κἀκεῖθεν εἰς τὸ ἀχανές ἁγιότητι προΐοιμεν, τῇ νοήσει τοῦ παντοκρά τορος ἀμηγέπη (71) προσάγοιμεν, οὐχ ὅ ἐστιν, ὃ δὲ μὴ ἔστι (72) γνωρίσαντες· σχῆμα δὲ καὶ κίνησιν, ἢ στάσιν, ἢ θρόνον, ἢ τόπον, ἢ δεξιά, ἢ ἀριστερά, τοῦ τῶν ὅλων Πατρὸς οὐδ᾽ ὅλως εννοητέον, καίτοι καὶ ταῦτα γέγραπται· ἀλλ' ὁ βούλεται δηλοῦν (75) αὐ τῶν ἕκαστον, κατὰ τὸν οἰκεῖον ἐπιδειχθήσεται τόπον. Ούκουν ἐν τόπῳ τὸ πρῶτον αἴτιον, ἀλλ' ὑπεράνω, καὶ τόπου, καὶ χρόνου, καὶ ὀνόματος, καὶ νοήσεως. Διὰ τοῦτο, καὶ ὁ Μωϋσῆς φησὶν, Εμφάνισόν μοι σαυ- Β τὸν, ἐναργέστατα αινισσόμενος, μὴ εἶναι διδακτὸν πρὸς ἀνθρώπων, μηδὲ ῥητὸν τὸν Θεὸν, ἀλλ᾽ ἢ μόνη τῇ παρ' αὐτοῦ δυνάμει γνωστόν· ἡ μὲν γὰρ ζήτησις ἀειδής (74) καὶ ἀόρατος, ἡ χάρις δὲ τῆς γνώσεως παρ' αὐτοῦ διὰ τοῦ Υἱοῦ. Σαφέστατα δὲ ὁ Σολομῶν μαρτυρήσει ἡμῖν ὧδέ πως λέγων· Φρόνησις ἀνθρώ- που οὐκ ἔστιν ἐν ἐμοὶ, Θεὺς δὲ δίδωσέ μοι σου είαν· ἅγια δὲ ἐπίσταμαι. Αὐτίκα την φρόνησιν θείαν ἀλληγορῶν ὁ Μωϋσῆς, ξύλον ζωῆς ὠνόμασεν, ἐν τῷ παραδείσῳ πεφυτευμένον· ὃς δὴ παράδεισος καὶ κόσμος εἶναι δύναται, ἐν ᾧ πέφυκεν τὰ ἐκ δη μιουργίας ἅπαντα. Ἐν τούτῳ καὶ ὁ Λόγος (75) ἤνθησέ τε καὶ ἐκαρποφόρησε σὰρξ γενόμενος, καὶ τοὺς γευσαμένους τῆς χρηστότητος αὐτοῦ ἐζωο- ποίησεν· ἐπεὶ μηδὲ ἄνευ τοῦ ξύλου εἰς γνῶσιν ἡμῖν ἀφίκται· ἐκρεμάσθη γὰρ ἡ ζωὴ ἡμῶν εἰς πίστιν ἡμῶν. Καὶ ὅ γε Σολομών πάλιν φησί · Δένδρον (76) ἀθανασίας ἐστὶ τοῖς ἀντεχομένοις αὐτῆς. Διὰ τοῦτο λέγει· Ἰδοὺ δίδωμι (77) πρὸ προσώπου σου τὴν ζωήν καὶ τὸν θάνατον, τὸ ἀγαπᾷν Κύριον τὸν Θεὸν, καὶ πορεύεσθαι ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ καὶ τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούειν, καὶ πιστεύειν τῇ ζωῇ. Ἐὰν δὲ παραβῆτε τὰ δικαιώματα καὶ τὰ κρίματα, ἃ δέδωκα ὑμῖν, ἀπω λείᾳ ἀπολεῖσθε· τοῦτο γὰρ ἡ ζωὴ ἡ μακρότης τῶν ἡμερῶν σου, τὸ ἀγαπᾷν Κύριον τὸν Θεόν σου. Πά- * Ρ. βίψωμεν. Μωϋσῆς οὖν ὁ τῆς ἀειδούς φύσεως θεατὴς καὶ Θεόπτης... πάντα διὰ πάντων ἐρευνήσας ἐζήτει τὸν τριπόθητον καὶ μόνον τηλαυγώς ἰδεῖν. Ἐπεὶ δ' οὐδὲν εύρισκεν, ἀλλ' οὐδὲ ἐμφερή τινα ἰδέαν τῶν ἐλπιζο μένων· τὴν ἀπὸ τῶν ἄλλων διδασκαλίαν ἀπογνούς, ἀπ' αὐτὸ καταφεύγει τὸ ζητούμενον, καὶ δεῖται λέγων· Εμφάνισόν μοι σεαυτόν. σὰρξ ἐγένετο. εἴπερ ἐγεύσασθε ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος. Εἰδέναι τὸ κράτος σου, ρίζα ἀθανασίας. Ξύλον ζωῆς ἐστι πᾶσι τοῖς ἀντεχομένοις αὐτῆς. 15, STROMATUM LIB. V. restat signum, est unitas, ut ita dicam, habens si- tum. A qua si tollamus situm, intelligitur unitas. Si ergo, ablatis omnibus quæ adsunt corporibus, et iis quæ dicuntur incorporea, nos ipsos projecerimus in Christi magnitudinem; et inde in ejus immensi- tatem sanctitate processerimus, ad intelligentiam omnipotentis utcunque perveniemus, non ita tamen ut quod est, sed quod non est cognoscamus. Figura autem et motus, vel status, vel sedes, vel locus, vel dextra, vel sinistra, de Patre universorum ne sunt quidem cogitanda; etiamsi hæc de ipso scripta sint; sed quid significet unumquodque eorum, os- tendetur suo loco. Non est ergo prima causa in loco, sed supra locum et tempus et nomen et in- A post haec eam quæ est in longitudinem. Quod enim telligentiam. Propterea Moyses quoque dicit: Os C ED, POTTER, ED. PARIS. Prov. 111, 18. Deut. xxx, 15, seq. sublata trina dimensione, fit punctum. Eadem voce alibi utitur Clemens, et alii perinde auctores. tam facile possem verum invenire, quam falsa re- futare. H. Judæi lib. De nominum mutatione, non procul ab initio : Quapropter Moyses ina- : tende mihi teipsum ", evidentissime innuens Deum non posse doceri, nec verbis exprimi ab hominibus, sed sola ea quæ ab ipso proficiscitur posse pote- state cognosci. Inquisitio enim obscura et caca; gratia autem cognitionis est ab ipso per Filium. Apertissime autem Salomon nobis feret testimo nium, dicens : Prudentia hominis non est in me, Deus autem dat mihi sapientiam, scio autem sancta “. Jam vero divinam providentiam allegorice Moyses nominavit * lignum vitæ quod plantatum fuit in paradiso qui quidem paradisus potest etiam esse mundus, in quo orta sunt omnia quæ proces- sere ex creatione. In eo et Logos floruit et fructum tulit caro factus, et eos qui ejus benignitatem gusta- rant vivificavit, quoniam nec absque ligno nobis venit in cognitionem. Suspensa enim est vita nostra ad fidem nostram. Porro autem Solomon quoque rursus dicit : Arbor est immortalitatis iis qui ipsam apprehendunt 1. Et ideo dicit : Ecce do ante faciem tuam vitam et mortem, diligere Dominum Deum, et ambulare in viis ejus, et audire vocem ejus, et cre- dere vitæ. Sin autem transgressi fueritis justifica- tiones et judicia quæ dedi vobis, perditione perdemini. Hoc enim est vita et longitudo dierum tuorum, dili- gere Dominum Deum tuum ". Rursus : Abraham Exod. xxxı, 18. * Prov. xxx, 2. Gen. 11, 9. D spectabilis natura spectator Deique inspector omnia per omnia scrutatus, ter expetitum solumque cernere perspicue quærebat. Et cum nihil reperisset, ac ne formam quidem ullam, quæ referret ea qua spera- bas, abjecta spe doctrinam ejusmodi percipiendi ab aliis, ad illud ipsum se recepit, quod indagabat, at- que hac utitur precatione: Ostende mihi teipsum. Dein, I Pet. 11, : Sylburg. Putabant Hervetus et Sylburgius Clemen- tem respicere Sap. 1,4 : Sed recital Prov. 11, 18, ubi de sapientia agens Solomon dicit : et seq., verbis paulum mutatis. Priori eorun parti paria occurrunt Ecclesiastici cap. xv,17 et alibi. (69) Σημεῖον. Hoc est, punctum. Nam corpus, (70) Απορρίψωμεν. Ms. Paris. non male, επι- (71) Αμηγέπη. Ms. Paris. ἀμηγέπη. (72) Οὐχ ὅ ἐστιν, ὃ δὲ μὴ ἔστι. Cicero: Utinam (73) Δηλοῦν. Ms. Paris. δῆλον, mendose. (74) Αειδής. Ilis lucem afferent verba Philonis (75) Ο λόγος. Respicit Joan. 1, 14: Ὁ λόγος (76) Δένδρον. Sap. vi, 4 : ρίζα ἀθανασίας. Α. (77) Ἰδού δ. Haec citavit Clemens ex Deut. xxx,
οὐ γὰρ ἔστιν, οὐκ ἔστιν τὰ γραφέντα μὴ οὐκ ἐκπεσεῖν. ἀδελφὰ τούτοις ὁ ἅγιος ἀπόστολος Παῦλος λέγει, τὴν προφητικὴν καὶ τῷ ὄντι ἀρχαίαν σῴζων ἐπίκρυψιν, ἀφ’ ἧς τὰ καλὰ τοῖς Ἕλλησιν ἐρρύη δόγματα· σοφίαν δὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις, σοφίαν δὲ οὐ τοῦ αἰῶνος τούτου οὐδὲ τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου τῶν καταργουμένων· ἀλλὰ λαλοῦμεν θεοῦ σοφίαν ἐν μυστηρίῳ, τὴν ἀποκεκρυμμένην. ἔπειτα ὑποβὰς τὸ εὐλαβὲς τῆς εἰς τοὺς πολλοὺς τῶν λόγων ἐκφοιτήσεως ὧδέ πως διδάσκει· κἀγώ, ἀδελφοί, οὐκ ἠδυνήθην ὑμῖν λαλῆσαι ὡς πνευματικοῖς, ἀλλ’ ὡς σαρκίνοις, ὡς νηπίοις ἐν Χριστῷ, γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα· οὔπω γὰρ ἐδύνασθε· ἀλλ’ οὐδὲ ἔτι νῦν δύνασθε· ἔτι γάρ ἐστε σαρκικοί. εἰ τοίνυν τὸ μὲν γάλα τῶν νηπίων, τὸ βρῶμα δὲ τῶν τελείων τροφὴ πρὸς τοῦ ἀποστόλου εἴρηται, γάλα μὲν ἡ κατήχησις οἱονεὶ πρώτη ψυχῆς τροφὴ νοηθήσεται, βρῶμα δὲ ἡ ἐποπτικὴ θεωρία· σάρκες αὗται καὶ αἷμα τοῦ λόγου, τουτέστι κατάληψις τῆς θείας δυνάμεως καὶ οὐσίας. γεύσασθε καὶ ἴδετε ὅτι χρηστὸς ὁ κύριος, φησίν·
ἐπὶ τούτοις τὴν εἰς τὸ μῆκος. Τὸ γὰρ ὑπολειφθέν ἐστι σημείον (69) μονάς, ὡς εἰπεῖν, θέσιν ἔχουσα· ἧς ἐὰν περιέλωμεν τὴν θέσιν, νοεῖται μονάς. Εἰ τοί- νυν, ἀφελόντες πάντα ὅσα πρόσεστι τοῖς σώμασι, καὶ τοῖς λεγομένοις ἀσωμάτοις, ἀποῤῥίψωμεν (70) ἑαυτοὺς εἰς τὸ μέγεθος τοῦ Χριστοῦ· κἀκεῖθεν εἰς τὸ ἀχανές ἁγιότητι προΐοιμεν, τῇ νοήσει τοῦ παντοκρά τορος ἀμηγέπη (71) προσάγοιμεν, οὐχ ὅ ἐστιν, ὃ δὲ μὴ ἔστι (72) γνωρίσαντες· σχῆμα δὲ καὶ κίνησιν, ἢ στάσιν, ἢ θρόνον, ἢ τόπον, ἢ δεξιά, ἢ ἀριστερά, τοῦ τῶν ὅλων Πατρὸς οὐδ᾽ ὅλως εννοητέον, καίτοι καὶ ταῦτα γέγραπται· ἀλλ' ὁ βούλεται δηλοῦν (75) αὐ τῶν ἕκαστον, κατὰ τὸν οἰκεῖον ἐπιδειχθήσεται τόπον. Ούκουν ἐν τόπῳ τὸ πρῶτον αἴτιον, ἀλλ' ὑπεράνω, καὶ τόπου, καὶ χρόνου, καὶ ὀνόματος, καὶ νοήσεως. Διὰ τοῦτο, καὶ ὁ Μωϋσῆς φησὶν, Εμφάνισόν μοι σαυ- Β τὸν, ἐναργέστατα αινισσόμενος, μὴ εἶναι διδακτὸν πρὸς ἀνθρώπων, μηδὲ ῥητὸν τὸν Θεὸν, ἀλλ᾽ ἢ μόνη τῇ παρ' αὐτοῦ δυνάμει γνωστόν· ἡ μὲν γὰρ ζήτησις ἀειδής (74) καὶ ἀόρατος, ἡ χάρις δὲ τῆς γνώσεως παρ' αὐτοῦ διὰ τοῦ Υἱοῦ. Σαφέστατα δὲ ὁ Σολομῶν μαρτυρήσει ἡμῖν ὧδέ πως λέγων· Φρόνησις ἀνθρώ- που οὐκ ἔστιν ἐν ἐμοὶ, Θεὺς δὲ δίδωσέ μοι σου είαν· ἅγια δὲ ἐπίσταμαι. Αὐτίκα την φρόνησιν θείαν ἀλληγορῶν ὁ Μωϋσῆς, ξύλον ζωῆς ὠνόμασεν, ἐν τῷ παραδείσῳ πεφυτευμένον· ὃς δὴ παράδεισος καὶ κόσμος εἶναι δύναται, ἐν ᾧ πέφυκεν τὰ ἐκ δη μιουργίας ἅπαντα. Ἐν τούτῳ καὶ ὁ Λόγος (75) ἤνθησέ τε καὶ ἐκαρποφόρησε σὰρξ γενόμενος, καὶ τοὺς γευσαμένους τῆς χρηστότητος αὐτοῦ ἐζωο- ποίησεν· ἐπεὶ μηδὲ ἄνευ τοῦ ξύλου εἰς γνῶσιν ἡμῖν ἀφίκται· ἐκρεμάσθη γὰρ ἡ ζωὴ ἡμῶν εἰς πίστιν ἡμῶν. Καὶ ὅ γε Σολομών πάλιν φησί · Δένδρον (76) ἀθανασίας ἐστὶ τοῖς ἀντεχομένοις αὐτῆς. Διὰ τοῦτο λέγει· Ἰδοὺ δίδωμι (77) πρὸ προσώπου σου τὴν ζωήν καὶ τὸν θάνατον, τὸ ἀγαπᾷν Κύριον τὸν Θεὸν, καὶ πορεύεσθαι ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ καὶ τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούειν, καὶ πιστεύειν τῇ ζωῇ. Ἐὰν δὲ παραβῆτε τὰ δικαιώματα καὶ τὰ κρίματα, ἃ δέδωκα ὑμῖν, ἀπω λείᾳ ἀπολεῖσθε· τοῦτο γὰρ ἡ ζωὴ ἡ μακρότης τῶν ἡμερῶν σου, τὸ ἀγαπᾷν Κύριον τὸν Θεόν σου. Πά- * Ρ. βίψωμεν. Μωϋσῆς οὖν ὁ τῆς ἀειδούς φύσεως θεατὴς καὶ Θεόπτης... πάντα διὰ πάντων ἐρευνήσας ἐζήτει τὸν τριπόθητον καὶ μόνον τηλαυγώς ἰδεῖν. Ἐπεὶ δ' οὐδὲν εύρισκεν, ἀλλ' οὐδὲ ἐμφερή τινα ἰδέαν τῶν ἐλπιζο μένων· τὴν ἀπὸ τῶν ἄλλων διδασκαλίαν ἀπογνούς, ἀπ' αὐτὸ καταφεύγει τὸ ζητούμενον, καὶ δεῖται λέγων· Εμφάνισόν μοι σεαυτόν. σὰρξ ἐγένετο. εἴπερ ἐγεύσασθε ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος. Εἰδέναι τὸ κράτος σου, ρίζα ἀθανασίας. Ξύλον ζωῆς ἐστι πᾶσι τοῖς ἀντεχομένοις αὐτῆς. 15, STROMATUM LIB. V. restat signum, est unitas, ut ita dicam, habens si- tum. A qua si tollamus situm, intelligitur unitas. Si ergo, ablatis omnibus quæ adsunt corporibus, et iis quæ dicuntur incorporea, nos ipsos projecerimus in Christi magnitudinem; et inde in ejus immensi- tatem sanctitate processerimus, ad intelligentiam omnipotentis utcunque perveniemus, non ita tamen ut quod est, sed quod non est cognoscamus. Figura autem et motus, vel status, vel sedes, vel locus, vel dextra, vel sinistra, de Patre universorum ne sunt quidem cogitanda; etiamsi hæc de ipso scripta sint; sed quid significet unumquodque eorum, os- tendetur suo loco. Non est ergo prima causa in loco, sed supra locum et tempus et nomen et in- A post haec eam quæ est in longitudinem. Quod enim telligentiam. Propterea Moyses quoque dicit: Os C ED, POTTER, ED. PARIS. Prov. 111, 18. Deut. xxx, 15, seq. sublata trina dimensione, fit punctum. Eadem voce alibi utitur Clemens, et alii perinde auctores. tam facile possem verum invenire, quam falsa re- futare. H. Judæi lib. De nominum mutatione, non procul ab initio : Quapropter Moyses ina- : tende mihi teipsum ", evidentissime innuens Deum non posse doceri, nec verbis exprimi ab hominibus, sed sola ea quæ ab ipso proficiscitur posse pote- state cognosci. Inquisitio enim obscura et caca; gratia autem cognitionis est ab ipso per Filium. Apertissime autem Salomon nobis feret testimo nium, dicens : Prudentia hominis non est in me, Deus autem dat mihi sapientiam, scio autem sancta “. Jam vero divinam providentiam allegorice Moyses nominavit * lignum vitæ quod plantatum fuit in paradiso qui quidem paradisus potest etiam esse mundus, in quo orta sunt omnia quæ proces- sere ex creatione. In eo et Logos floruit et fructum tulit caro factus, et eos qui ejus benignitatem gusta- rant vivificavit, quoniam nec absque ligno nobis venit in cognitionem. Suspensa enim est vita nostra ad fidem nostram. Porro autem Solomon quoque rursus dicit : Arbor est immortalitatis iis qui ipsam apprehendunt 1. Et ideo dicit : Ecce do ante faciem tuam vitam et mortem, diligere Dominum Deum, et ambulare in viis ejus, et audire vocem ejus, et cre- dere vitæ. Sin autem transgressi fueritis justifica- tiones et judicia quæ dedi vobis, perditione perdemini. Hoc enim est vita et longitudo dierum tuorum, dili- gere Dominum Deum tuum ". Rursus : Abraham Exod. xxxı, 18. * Prov. xxx, 2. Gen. 11, 9. D spectabilis natura spectator Deique inspector omnia per omnia scrutatus, ter expetitum solumque cernere perspicue quærebat. Et cum nihil reperisset, ac ne formam quidem ullam, quæ referret ea qua spera- bas, abjecta spe doctrinam ejusmodi percipiendi ab aliis, ad illud ipsum se recepit, quod indagabat, at- que hac utitur precatione: Ostende mihi teipsum. Dein, I Pet. 11, : Sylburg. Putabant Hervetus et Sylburgius Clemen- tem respicere Sap. 1,4 : Sed recital Prov. 11, 18, ubi de sapientia agens Solomon dicit : et seq., verbis paulum mutatis. Priori eorun parti paria occurrunt Ecclesiastici cap. xv,17 et alibi. (69) Σημεῖον. Hoc est, punctum. Nam corpus, (70) Απορρίψωμεν. Ms. Paris. non male, επι- (71) Αμηγέπη. Ms. Paris. ἀμηγέπη. (72) Οὐχ ὅ ἐστιν, ὃ δὲ μὴ ἔστι. Cicero: Utinam (73) Δηλοῦν. Ms. Paris. δῆλον, mendose. (74) Αειδής. Ilis lucem afferent verba Philonis (75) Ο λόγος. Respicit Joan. 1, 14: Ὁ λόγος (76) Δένδρον. Sap. vi, 4 : ρίζα ἀθανασίας. Α. (77) Ἰδού δ. Haec citavit Clemens ex Deut. xxx,
PG 9:101οὕτως γὰρ ἑαυτοῦ μεταδίδωσι τοῖς πνευματικώτερον τῆς τοιαύτης μεταλαμβάνουσι βρώσεως, ὅτε δὴ ἡ ψυχὴ αὐτὴ ἑαυτὴν ἤδη τρέφει κατὰ τὸν φιλαλήθη Πλάτωνα· βρῶσις γὰρ καὶ πόσις τοῦ θείου λόγου ἡ γνῶσίς ἐστι τῆς θείας οὐσίας. διὸ καί φησιν ἐν δευτέρῳ Πολιτείας ὁ Πλάτων· θυσαμένους οὐ χοῖρον, ἀλλά τι μέγα καὶ ἄπορον θῦμα, οὕτω χρῆναι ζητεῖν περὶ θεοῦ. ὁ δὲ ἀπόστολος καὶ τὸ πάσχα ἡμῶν ἐτύθη γράφει Χριστός, ἄπορον ὡς ἀληθῶς θῦμα, υἱὸς θεοῦ ὑπὲρ ἡμῶν ἁγιαζόμενος. Θυσία δὲ ἡ τῷ θεῷ δεκτὴ σώματός τε καὶ τῶν τούτου παθῶν ἀμετανόητος χωρισμός. ἡ ἀληθὴς τῷ ὄντι θεοσέβεια αὕτη. καὶ μή τι εἰκότως μελέτη θανάτου διὰ τοῦτο εἴρηται τῷ Σωκράτει ἡ φιλοσοφία· ὁ γὰρ μήτε τὴν ὄψιν παρατιθέμενος ἐν τῷ διανοεῖσθαι μήτε τινὰ τῶν ἄλλων αἰσθήσεων ἐφελκόμενος, ἀλλ’ αὐτῷ καθαρῷ τῷ νῷ τοῖς πράγμασιν ἐντυγχάνων τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν μέτεισιν. τοῦτο ἄρα βούλεται καὶ τῷ Πυθαγόρᾳ ἡ τῆς πενταετίας σιωπή, ἣν τοῖς γνωρίμοις παρεγγυᾷ, ὡς δὴ ἀποστραφέντες τῶν αἰσθητῶν ψιλῷ τῷ νῷ τὸ θεῖον ἐποπτεύοιεν. παρὰ Μωυσέως τοιαῦτα φιλοσοφήσαντες οἱ τῶν Ἑλλήνων ἄκροι.
λιν· Ὁ Ἀβραὰμ ἐλθὼν εἰς τὸν τόπον, δν εἶπεν αὐτῷ ὁ Θεὸς, τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, ἀναβλέψας, ὁρᾷ τὸν τόπον μακρόθεν. Πρώτη μὲν γὰρ ἡ δι᾿ ὄψεως τῶν καλῶν ἡμέρα, δευτέρα δέ, ἡ ψυχῆς ἀρίστης επιθυ- μία (78)· τῇ τρίτῃ δὲ ὁ νοῦς τὰ πνευματικά διορᾷ, διοιχθέντων τῶν τῆς διανοίας ὀμμάτων (79) πρὸς τοῦ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ διαναστάντος διδασκάλου. Εἶεν δ᾽ ἂν καὶ αἱ τρεῖς ἡμέρας τῆς σφραγίδος (30) μυστήριον, δι' ἧς ὁ τῷ ὄντι πιστεύεται Θεός. Μακρόθεν οὖν ἀκολούθως ὁρᾷ τὸν τόπον· δυσάλωτος γὰρ ἡ χώρα τοῦ Θεοῦ· ὃν χώραν ἰδεῶν ὁ Πλάτων κέκληκεν, παρὰ Μουσέως λαβὼν τόπον εἶναι αὐτὸν, ὡς τῶν ἁπάντων, καὶ τῶν ὅλων περιεκτικόν. Ατὰρ εἰκότως πόρρωθεν ὁρᾶται τῷ ᾿Αβραάμ, διὰ τὸ ἐν γενέσει εἶναι· καὶ δι' ἀγγέλου προσεχῶς μυσταγωγεῖται. Ἐντεῦθεν ὁ Απόστολος, Βλέπομεν (81) νῦν ὡς δι' ἐσόπο τρου, φησί· τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, κατά μόνας εκείνας τὰς ἀκραιφνεῖς, καὶ ἀσωμάτους τῆς διανοίας ἐπιβολάς. Δυνατὸν δὲ κὰν τῷ διαλέγεσθαι τὸ καταμαντεύεσθαι τοῦ Θεοῦ, ἐὰν ἐπιχειρῇ τις ἄνευ πασῶν τῶν αἰσθήσεων διὰ τοῦ λόγου ἐπ' αὐτὸ, ὅ ἐστιν ἕκαστον, ὁρμᾶν, καὶ μὴ ἀποστατεῖν τῶν ὄντων πρὶν ἐπαναβαίνων ἐπὶ τὰ ὑπερκείμενα (82) αὐτῷ, δ ἐστιν ἀγαθὸν, αὐτῇ νοήσει λάβῃ, ἐπ' αὐτῷ γινόμενος τῷ τοῦ νοητοῦ τέλει, κατὰ Πλάτωνα. Πάλιν ὁ Μωϋσῆς οὐκ ἐπιτρέπων βωμοὺς καὶ τεμένη πολλαχοῦ κατα- σκευάζεσθαι, ἕνα δ' οὖν νεών ἱδρυσάμενος τοῦ Θεοῦ, μονογενῆ τε κόσμον, ὥς φησιν ὁ Βασιλείδης, καὶ τὸν ἕνα, ὡς οὐκ ἔτι τῷ Βασιλείδῃ δοκεῖ, κατήγγελε (85) Θεόν. Καὶ ὅτι οὐ περιλαμβάνει τόπῳ τὸ ἀπερίλη πτον ὁ γνωστικός Μουσῆς, ἀφίδρυμα οὐδὲν ἀνέθηκεν εἰς τὸν νεών, σεβάσμιον· ἀόρατον καὶ ἀπερίγραφον δηλών εἶναι τὸν Θεὸν, προσάγων δὲ ἁμηγέπη (84) εἰς Εν νοιαν τοῦ Θεοῦ τους Εβραίους διὰ τῆς τιμῆς τοῦ κατὰ τὸν νεῶν ὀνόματος. ᾿Αλλὰ γοῦν κωλύων ὁ λόγος τάς τε τῶν ἱερῶν κατασκευὰς καὶ τὰς θυσίας ἁπάσας, τὸ μὴ ἔν τινι εἶναι τὸν παντοκράτορα αἰνίσσεται, δι ὧν φησί· Ποῖον οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι (85) ; λέ- γει Κύριος. Ὁ οὐρανός μοι θρόνος, καὶ τὰ ἑξῆς. Περί τε τῶν θυσιῶν ὁμοίως· Αἷμα (86) ταύρων και στέαρ ἀρνῶν οὐ βούλομαι· καὶ ὅσα ἐπὶ τούτοις διά τοῦ προφήτου τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀπαγορεύει. Παγκά λως τοίνυν καὶ ὁ Εὐριπίδης συνάδει τούτοις γράφων Ο Ποῖος (87) δ' ἂν οἶκος, τεκτόνων πλασθεὶς ὑπο, Δέμας τὸ θεῖον περιβάλοι (88) τοίχων πτυχαῖς ; * Ρ. χῆς ἀρίστη ἐπιθ. Πεφωτισμένους τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς διανοίας ἡμῶν. ἄρτι δι' ἐσόπτρου. κατήγγειλε ρων, ἢ αἷμα τράγων πίομαι; περιβάλλοι, CLEMENTIS ALEXANDRINI cum venisset in locum quem dixit ei Deus, tertio die A suspiciens videt locum eminus 18. Nam primus qui- B dem dies est qui ſit per aspectum rerum pulchra- rum; secundus est optimæ animæ desiderium; tertio vero mens perspicit spiritalia, apertis ejus oculis a magistro, qui die tertio resurrexit. Pos- sunt etiam tres dies accipi pro mysterio signaculi, per quod, is qui vere est Deus, creditur. Inde emi- nus videt locum; est enim Dei regio captu difficilis ; quem appellavit Plato idearum regionem, cum a Moyse eum accepisset esse locum, ut qui omnia et universa contineat. Merito autem eminus videtur ab Abraham, propterea quod sit in generatione, et per angelum continenter initiatur. Hinc Apostolus : Videmus nunc, inquit, tanquam per speculum, tunc autem facie ad faciem , nempe per solas illas pu- ras et incorporeas mentis applicationes. Fieri autem potest ut quis in disserendo de Deo, divinet, si ag- grediatur per rationem absque omnibus sensibus, contendere ad id quod est unumquodque, et ab iis quæ sunt non prius discedere, quam transcendens ea quæ id supereminent, id quod est bonum, ipsa apprehenderit intelligentia, versans in ipso fine ejus quod potest apprehendi intelligentia, ex Plato- nis sententia. Rursus Moyses non permittens aras et delubra multis in locis construi, uno Dei templo exstructo, et unigenitum esse mundum, ut ait Basi- lides, et unum quod non videtur Basilidi, Deum an- nuntiavit; et quoniam eum qui comprehendi non potest, loco non comprehendit gnosticus ille Moyses, C in templo nullum posuit colendum simulacrum ; Deum sub aspectum non cadere, et circumscribi non posse significans, ad Dei autem notitiam He- bræos utcunque adducens, per honorem ejus quod est in templo nominis. Quin etiam verbum prohibens et fanorum constructiones, et omnia sacrificia, om- nipotentem non esse in aliquo innuit, per ea, quæ dicit : Quam domum ædificabitis mihi, inquit Domi- nus ? Calum mihi est sedes *°, et quæ deinceps con- sequuntur. Et de sacrificiis similiter : Sanguinem Laurorum, et adipem agnorum nolos, et quæ post hac per prophetam prohibet Spiritus Domini. Pulcherrime igitur his quoque Euripides adstipulatur, scribens: Quænam domus sit, fabri facta quæ manu, Qua contineri possit immensus Deus? ED. POTTER, ED. PARIS. Gen. xxi, 5, 4. Cor. xull, Psal. L, 13. SYLBURG. Ephes. 1, : recipientes, fidem in tres personas divinas profi- tentur; unde et in aquam ter immergi antiquitus so- lebant. LOWTH. tamen aor. malit, per me licet. Srt B. Montef. quæ huic est posterior priorem locum occupat. incerta tragœdiæ vers. 219, et in Grotii excerptis p. 425. ejusque emendationem firmat uus. Pa ris. . 12. 10 Isa. LXVI, 1. (78) Ἡ ψυχῆς ἀρίστης ἐπιθ. Η. ms. ἡ τῆς ψυ (79) Διανοίας όμμάτων. Similis phrasis occurrit (80) Σφραγίδος. Sigilli, nempe baptismalis, quod (81) Βλέπομεν γ. 1 Cor. xiii : Βλέπομεν γὰρ (82) Υπερκείμενα. Vide p. 591, edit. Paris. (83) Κατήγγελε. Κατήγγελε ferri potest : si quis (84) Αμηγέπη. Ms. Paris. ἀμηγέπη, Γ. ἀμηγέπη (85) Μοι. Bibl. Græc. μου, ubi etiam sententia (86) Αἷμα. Ps. xLIX, 14: Μὴ φάγομαι κρέα ταύ (87) Ποιος. Exstat in Euripide inter fragmenta (88) Περιβάλοι. Hoc recte substituit Grotius pro
PG 9:103προστάσσει γὰρ τὰ ὁλοκαυτώματα δείραντας εἰς μέλη διανεῖμαι, ἐπειδὴ γυμνὴν τῆς ὑλικῆς δορᾶς γενομένην τὴν γνωστικὴν ψυχὴν ἄνευ τῆς σωματικῆς φλυαρίας καὶ τῶν παθῶν πάντων, ὅσα περιποιοῦσιν αἱ κεναὶ καὶ ψευδεῖς ὑπολήψεις, ἀποδυσαμένην τὰς σαρκικὰς ἐπιθυμίας, τῷ φωτὶ καθιερωθῆναι ἀνάγκη. οἱ δὲ πλεῖστοι τῶν ἀνθρώπων τὸ θνητὸν ἐνδυόμενοι καθάπερ οἱ κοχλίαι καὶ περὶ τὰς αὑτῶν ἀκρασίας ὥσπερ οἱ ἐχῖνοι σφαιρηδὸν εἱλούμενοι περὶ τοῦ μακαρίου καὶ ἀφθάρτου θεοῦ τοιαῦτα οἷα καὶ περὶ αὑτῶν δοξάζουσιν. λέληθεν δ’ αὐτούς, κἂν πλησίον ἡμῶν τύχωσιν, ὡς μυρία ὅσα δεδώρηται ἡμῖν ὁ θεός, ὧν αὐτὸς ἀμέτοχος, γένεσιν μὲν ἀγένητος ὤν, τροφὴν δὲ ἀνενδεὴς ὤν, καὶ αὔξησιν ἐν ἰσότητι ὤν, εὐγηρίαν τε καὶ εὐθανασίαν ἀθάνατός τε καὶ ἀγήρως ὑπάρχων. διὸ καὶ χεῖρας καὶ πόδας καὶ στόμα καὶ ὀφθαλμοὺς καὶ εἰσόδους καὶ ἐξόδους καὶ ὀργὰς καὶ ἀπειλὰς μὴ πάθη θεοῦ τις ὑπολάβῃ παρὰ Ἑβραίοις λέγεσθαι, μηδαμῶς, ἀλληγορεῖσθαι δέ τινα ἐκ τούτων τῶν ὀνομάτων ὁσιώτερον, ἃ δὴ καὶ προϊόντος τοῦ λόγου κατὰ τὸν οἰκεῖον καιρὸν διασαφήσομεν. ἦ πανακὲς πάντων φάρμακον [ἁ] σοφία, Καλλίμαχος ἐν τοῖς ἐπιγράμμασι γράφει·
PG 9:105ἕτερος (δὲ) ἐξ ἑτέρου σοφὸς τό τε πάλαι τό τε νῦν, φησὶ Βακχυλίδης ἐν τοῖς Παιᾶσιν· οὐδὲ γὰρ ῥᾷστον ἀρρήτων ἐπέων πύλας ἐξευρεῖν· καλῶς ἄρα Ἰσοκράτης ἐν τῷ Παναθηναϊκῷ τίνας οὖν καλῶ πεπαιδευμένους; προθεὶς ἐπιφέρει· πρῶτον μὲν τοὺς καλῶς χρωμένους τοῖς πράγμασι τοῖς κατὰ τὴν ἡμέραν ἑκάστην προσπίπτουσι καὶ τὴν δόξαν ἐπιτυχῆ τῶν καιρῶν ἔχοντας καὶ δυναμένην ὡς ἐπὶ τὸ πολὺ στοχάζεσθαι τοῦ συμφέροντος· ἔπειτα τοὺς πρεπόντως καὶ δικαίως ὁμιλοῦντας ἀεὶ τοῖς πλησιάζουσι καὶ τὰς μὲν τῶν ἄλλων ἀηδίας καὶ βαρύτητας εὐκόλως καὶ ῥᾳδίως φέροντας, σφᾶς δ’ αὐτοὺς ὡς δυνατὸν ἐλαφροτάτους καὶ μετριωτάτους τοῖς ξυνοῦσι παρέχοντας· ἔτι δὲ τοὺς τῶν μὲν ἡδονῶν κρατοῦντας, τῶν δὲ συμφορῶν μὴ λίαν ἡττωμένους, ἀλλ’ ἀνδρωδῶς ἐν αὐταῖς ἀναστρεφομένους καὶ τῆς φύσεως ἀξίως ἧς μετέχοντες τυγχάνομεν· τέταρτον, ὅπερ μέγιστόν ἐστι, τοὺς μὴ διαφθειρομένους ὑπὸ τῶν εὐπραγιῶν μηδ’ ἐξισταμένους αὑτῶν μηδὲ ὑπερηφάνους γινομένους, ἀλλ’ ἐμμένοντας τῇ τάξει τῶν εὖ φρονούντων. εἶτα ἐπιφέρει τὸν κολοφῶνα τοῦ λόγου·
Καὶ ἐπὶ τῶν θυσιῶν ὡσαύτως λέγει· Οὐ δεῖται (89) γὰρ ὁ Θεὸς, εἴπερ ἔστ' ὀρθῶς Θεὸς, ἀοιδῶν οἶδε δύστηνοι λόγοι. Οὐ γὰρ χρείας (90) ἕνεκεν ὁ Θεὸς πεποίηκεν (91) τὸν κόσμον, ἵνα τιμὰς πρός τε ἀνθρώπων, καὶ πρὸς θεῶν τῶν ἄλλων καὶ δαιμόνων, φησὶν ὁ Πλά- των, καρποῖτο, οἷον πρόσοδόν τινα ἀπὸ τῆς γενέ- σεως ἀρνύμενος, παρὰ μὲν ἡμῶν, καπνούς· παρὰ δὲ θεῶν καὶ δαιμόνων τὰς οἰκείας λειτουργίας. Διδασκαλικώτατα ἄρα ὁ Παῦλος ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων· Ὁ Θεὸς ὁ ποιήσας τὸν κόσμον, φησί, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτῷ, οὗτος οὐρανοῦ καὶ γῆς Κύριος ὑπάρχων, οὐκ ἐν χειροποιήτοις ναοῖς κατ- οικεῖ· οὐδὲ ὑπὸ χειρῶν ἀνθρωπίνων (92) θερα- πεύεται, προσδεόμενός τινος, αὐτὸς διδοὺς πᾶσι πνοὴν καὶ ζωὴν, καὶ τὰ πάντα. Λέγει δὲ καὶ Ζή- Β νων, ὁ τῆς Στωϊκῆς κτίστης αἱρέσεως, ἐν τῷ τῆς Πολιτείας βιβλίῳ, μήτε ναοὺς δεῖν ποιεῖν, μήτε ἀγάλματα· μηδὲν γὰρ εἶναι τῶν θεῶν ἄξιον και τασκεύασμα. Καὶ γράφειν οὐ δέδιεν αὐταῖς λέξεσι τάδε· Ἱερά τε οἰκοδομεῖν οὐδὲν δεήσει· ἱερὸν γὰρ μὴ πολλοῦ ἄξιον, καὶ ἅγιον οὐδὲν χρὴ νομίζειν· οὐδὲν δὲ πολλοῦ ἄξιον, καὶ ἅγιον, οἰκοδόμων ἔρ τον καὶ βαναύσων. Εἰκότως οὖν καὶ (93) Πλάτων, νεὼν τοῦ Θεοῦ τὸν κόσμον εἰδὼς, τοῖς πολίταις ἐναπ έδειξε χωρίον (94) τῆς πόλεως, ἵνα ἔμελλεν ανα- κεῖσθαι αὐτοῖς τὰ εἴδωλα. Ἰδίᾳ δὲ ἀπεῖπε μηδενὶ κεκτῆσθαι θεῶν ἀγάλματα. Μηδεὶς οὖν ἕτερος (95), φησίν, ἱερὰ καθιερούτω θεοῖς. Χρυσὸς μὲν (96) γὰρ καὶ ἄργυρος ἐν ἄλλαις τε πόλεσιν ἰδίᾳ (97) καὶ ἐν ἱεροῖς ἐστιν ἐπίφθονον κτῆμα· ἐλέφας δὲ, ἀπολελοιπότος ψυχὴν σώματος, οὐκ εὐαγές (98) ἀνάθημα· σίδηρος δὲ καὶ χαλκὸς πολέμων έργα- να ξύλον δὲ μονόξυλον (99), ὅ τι ἂν θέλῃ τις, * Ρ. ουδενός, Αοιδῶν· οἱ δύστηνοι λόγοι. Δεῖται γὰρ ὁ Θεὸς, εἴπερ ἐστ' ὄντων Θεὸς Οὐδενός. ΠΙΟΣ τιμὰς πρὸς ἀνθ. θεῶν ἄλ- λων τῶν. καὶ πνοήν, τως νῦν καί. Έστω γὰρ νόμος δε τοῖς ξύμπασι κείμενος ἁπλῶς· Ἱερὰ μηδὲ εἷς ἐν ἰδίαις οἰκίαις ἐκτήσθω. Θύειν δ' ὅταν ἐπὶ νοῦν ἴῃ τινί, πρὸς τὰ δημόσια ἴτω θύσων. Θεοῖσι δὲ ἀναθήματα χρεὼν ἔμμετρα τὸν μέτριον ἄνδρα ανατιθέντα δωρεῖ σθαι. Γῆ μὲν οὖν καὶ ἑστία τε οἰκήσεως ἱερὰ πᾶσι πάντων. Μηδεὶς οὖν δευτέρως ἱερὰ καθιερούτω θεοῖς. σός τε καὶ ἀργ. θεραπ. γ', ἄλλως τε ἐν πόλεσιν ἰδίᾳ. Ἐν ἄλλαις τε πόλεσιν ἰδίᾳ τε, καὶ ἐν ἱεροῖς· λινα δὲ, ὅ τι ἂν ἐθέλῃ τίς ἀνατιθέτω, καὶ ἐκ λίθου • STROMATUM LIB. V A Et de sacrificiis similiter : Non his egebit, si modo est verus Deus, nugæ quæ poeticæ meræ. Deus enim non fecit mundum utilitatis gratia, ut ho nores scilicet ab hominibus et ab aliis diis et dæmo- nibus, inquit Plato, perciperet, veluti quoddam ve- ctigal accipiens a generatione ; a nobis quidem fumos, a diis autem et dæmonibus propria eorum munera vc ministeria. Appositissime ergo et efficacissime ad docendum Paulus in Actis apostolorum : Deus, in- quit, qui fecit mundum, et omnia quæ in co sunt, is cum sit Dominus cœli et terræ, non in manu factis templis habitat, neque ab humanis manibus colitur aliquo indigens, cum ipse det omnibus spiritum et vitam et omnia ". Dicit autem Zeno quoque auctor sectæ stoica, in libro De republica : Neque oportere ED. POTTER, ED. PARIS. Post versiculi hujusce finem deesse recle monuit Sylburgius, Ezech. Spanhemius Cominen- tario in Callimachi Hymn. in Jovem v. 60, pag. 20, hæc scribit: Inducitur Hercules ab Euripide, aniles poetarum fabulas de illegitimis deorum amoribus, similibus, quæ eos dedecent, factis sugillans, et de quibus ait Hercules furens, : Et qui versus adducitur etiam, indicto tamen ubi exstaret dramate, a Clemente Strom. lib. v, p. 584. Cum eo qui apud Tragicum præcedit, sed qui ex eodem ibi obiter emendandus, nempe, Nam Deus, qui rerum quidem sit Deus, indiget Nullo. Gent. Affect. citantur, primo serm. 4, dein sub fi- nem serm. 7, ubi ea Socrati tribuit, nempe Plato- MICO. utroque serm.: Dein, absque articulo Bib. Galem : C templa facere, nec simulacra; nihil enim quod sit compositum esse diis dignum. Nec veritus est haec bis verbis scribere: Neque opus erit fana ædificare, funum enim non magni pretii, neque res sancta est existimanda. Nullum autem magni pretii et sanctum est adifcalorum opus et illiberalium opificum. Me rito ergo Plato quoque, sciens mundum esse Dei templum, civibus ostendit locum civitatis, ubi eis essent reponenda simulacra. Privatim autem prohi- buit ut nemo haberet deorum simulacra. Nemo ergo alius, inquit, diis templa consecret. Nam aurum quidem et argentum, et in aliis civitatibus privatim, et in templis, res est invidiosa: tum ebur ex inanimo corpore extractum, haud satis castum donum Deo. Jam ferrum et as sunt instrumenta bellorum. Li- gneum autem quodcunque quis voluerit uno e ligne dedicato, itemque lapideum in templis communibus, Merito ergo in magna epistola: Id namque nulk Act. xvii, 24, 25. Sit autem lex hujusmodi simpliciter cunctis imposita : sacella nemo in privata domo habeat. Cum animum quis ad sacrificium induxerit, ad publica sacrifica- turus accedat. Locus autem Platonis, quem recitare pergit Clemens, exstat lib. xis De legibus, pagg: 991, 992. Ejus enim verba sunt hæc : D Donaria diis moderata a moderatis hominibus offe- rantur. Terra igitur et focus domiciliorum, templa deorum omnium omnibus habeantur. Quocirca ne quis iterum templa diis consecret. Theodoretus ubi hunc locum citat. tit Cicero De legibus: In urbibus et in fanis invi- diosa res est; quasi legisset, LowTH.-Malim cum ipso Platone hæc sic scri- Dere : in aliis urbibus cum privatim, tum etiam in templis. Clemente scilicet hæc recitans. (89) Οὐ δεῖται. Ms. Paris. οὗ δεῖται corrupte. (90) Οὐ γὰρ χρ. Hæc a Theodoreto bis in θεραπ. (91) Πεποίηκε. Εποίησε, Theod. serm. 7. Idem (92) Ανθρωπίνων. Act. ἀνθρώπων, et mox ζωήν (95) Εικότως οὖν καί. Ms. Paris. corrupte είκό- (94) Χωρίον. Plato lib. x De legibus. paulo ante (95) Ἕτερος. Scribendum e Platone δευτέρως. (96) Χρυσὸς μέν. Χρυσός δέ, Plato recte : Χρυ (97) Εν ἄλλαις τε πόλεσιν ἰδίᾳ. Verba ita ver, (98) Εὐαγές. Εύχερές Plat., εὐαγές Theodor. ex (99) Ξύλον δὲ μ. Theodoretus imperfecte: Ξύ
τοὺς δὲ μὴ μόνον πρὸς ἓν τούτων, ἀλλὰ πρὸς ἅπαντα ταῦτα τὴν ἕξιν τῆς ψυχῆς εὐάρμοστον ἔχοντας, τούτους φημὶ καὶ φρονίμους εἶναι καὶ τελείους ἄνδρας καὶ πάσας ἔχειν τὰς ἀρετάς. ὁρᾷς πῶς τὸν γνωστικὸν βίον καὶ Ἕλληνες, καίτοι μὴ εἰδότες ὡς ἐπίστασθαι χρή, ἐκθειάζουσι; τίς δ’ ἔστιν ἡ γνῶσις, οὐδὲ ὄναρ ἴσασιν. Εἰ τοίνυν λογικὸν ἡμῖν βρῶμα ἡ γνῶσις εἶναι συμπεφώνηται, μακάριοι τῷ ὄντι κατὰ τὴν γραφὴν οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν ἀλήθειαν, ὅτι πλησθήσονται τροφῆς ἀιδίου. πάνυ θαυμαστῶς ὁ ἐπὶ τῆς σκηνῆς φιλόσοφος Εὐριπίδης τοῖς προειρημένοις ἡμῖν συνῳδὸς διὰ τούτων εὑρίσκεται, πατέρα καὶ υἱὸν ἅμα οὐκ οἶδ’ ὅπως αἰνισσόμενος· σοὶ τῷ πάντων μεδέοντι χοὴν πέλανόν τε φέρω, Ζεὺς εἴτ’ Ἀίδης ὀνομαζόμενος στέργεις· σὺ δέ μοι θυσίαν ἄπορον παγκαρπείας δέξαι πλήρη προχυτίαν. ὁλοκάρπωμα γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν ἄπορον θῦμα ὁ Χριστός. καὶ ὅτι τὸν σωτῆρα αὐτὸν οὐκ εἰδὼς λέγει, σαφὲς ποιήσει ἐπάγων· σὺ γὰρ ἔν τε θεοῖς τοῖς οὐρανίδαις σκῆπτρον τὸ Διὸς μεταχειρίζεις χθονίων τ’ Ἀίδῃ μετέχεις ἀρχῆς. ἔπειτα ἄντικρυς λέγει·
Καὶ ἐπὶ τῶν θυσιῶν ὡσαύτως λέγει· Οὐ δεῖται (89) γὰρ ὁ Θεὸς, εἴπερ ἔστ' ὀρθῶς Θεὸς, ἀοιδῶν οἶδε δύστηνοι λόγοι. Οὐ γὰρ χρείας (90) ἕνεκεν ὁ Θεὸς πεποίηκεν (91) τὸν κόσμον, ἵνα τιμὰς πρός τε ἀνθρώπων, καὶ πρὸς θεῶν τῶν ἄλλων καὶ δαιμόνων, φησὶν ὁ Πλά- των, καρποῖτο, οἷον πρόσοδόν τινα ἀπὸ τῆς γενέ- σεως ἀρνύμενος, παρὰ μὲν ἡμῶν, καπνούς· παρὰ δὲ θεῶν καὶ δαιμόνων τὰς οἰκείας λειτουργίας. Διδασκαλικώτατα ἄρα ὁ Παῦλος ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων· Ὁ Θεὸς ὁ ποιήσας τὸν κόσμον, φησί, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτῷ, οὗτος οὐρανοῦ καὶ γῆς Κύριος ὑπάρχων, οὐκ ἐν χειροποιήτοις ναοῖς κατ- οικεῖ· οὐδὲ ὑπὸ χειρῶν ἀνθρωπίνων (92) θερα- πεύεται, προσδεόμενός τινος, αὐτὸς διδοὺς πᾶσι πνοὴν καὶ ζωὴν, καὶ τὰ πάντα. Λέγει δὲ καὶ Ζή- Β νων, ὁ τῆς Στωϊκῆς κτίστης αἱρέσεως, ἐν τῷ τῆς Πολιτείας βιβλίῳ, μήτε ναοὺς δεῖν ποιεῖν, μήτε ἀγάλματα· μηδὲν γὰρ εἶναι τῶν θεῶν ἄξιον και τασκεύασμα. Καὶ γράφειν οὐ δέδιεν αὐταῖς λέξεσι τάδε· Ἱερά τε οἰκοδομεῖν οὐδὲν δεήσει· ἱερὸν γὰρ μὴ πολλοῦ ἄξιον, καὶ ἅγιον οὐδὲν χρὴ νομίζειν· οὐδὲν δὲ πολλοῦ ἄξιον, καὶ ἅγιον, οἰκοδόμων ἔρ τον καὶ βαναύσων. Εἰκότως οὖν καὶ (93) Πλάτων, νεὼν τοῦ Θεοῦ τὸν κόσμον εἰδὼς, τοῖς πολίταις ἐναπ έδειξε χωρίον (94) τῆς πόλεως, ἵνα ἔμελλεν ανα- κεῖσθαι αὐτοῖς τὰ εἴδωλα. Ἰδίᾳ δὲ ἀπεῖπε μηδενὶ κεκτῆσθαι θεῶν ἀγάλματα. Μηδεὶς οὖν ἕτερος (95), φησίν, ἱερὰ καθιερούτω θεοῖς. Χρυσὸς μὲν (96) γὰρ καὶ ἄργυρος ἐν ἄλλαις τε πόλεσιν ἰδίᾳ (97) καὶ ἐν ἱεροῖς ἐστιν ἐπίφθονον κτῆμα· ἐλέφας δὲ, ἀπολελοιπότος ψυχὴν σώματος, οὐκ εὐαγές (98) ἀνάθημα· σίδηρος δὲ καὶ χαλκὸς πολέμων έργα- να ξύλον δὲ μονόξυλον (99), ὅ τι ἂν θέλῃ τις, * Ρ. ουδενός, Αοιδῶν· οἱ δύστηνοι λόγοι. Δεῖται γὰρ ὁ Θεὸς, εἴπερ ἐστ' ὄντων Θεὸς Οὐδενός. ΠΙΟΣ τιμὰς πρὸς ἀνθ. θεῶν ἄλ- λων τῶν. καὶ πνοήν, τως νῦν καί. Έστω γὰρ νόμος δε τοῖς ξύμπασι κείμενος ἁπλῶς· Ἱερὰ μηδὲ εἷς ἐν ἰδίαις οἰκίαις ἐκτήσθω. Θύειν δ' ὅταν ἐπὶ νοῦν ἴῃ τινί, πρὸς τὰ δημόσια ἴτω θύσων. Θεοῖσι δὲ ἀναθήματα χρεὼν ἔμμετρα τὸν μέτριον ἄνδρα ανατιθέντα δωρεῖ σθαι. Γῆ μὲν οὖν καὶ ἑστία τε οἰκήσεως ἱερὰ πᾶσι πάντων. Μηδεὶς οὖν δευτέρως ἱερὰ καθιερούτω θεοῖς. σός τε καὶ ἀργ. θεραπ. γ', ἄλλως τε ἐν πόλεσιν ἰδίᾳ. Ἐν ἄλλαις τε πόλεσιν ἰδίᾳ τε, καὶ ἐν ἱεροῖς· λινα δὲ, ὅ τι ἂν ἐθέλῃ τίς ἀνατιθέτω, καὶ ἐκ λίθου • STROMATUM LIB. V A Et de sacrificiis similiter : Non his egebit, si modo est verus Deus, nugæ quæ poeticæ meræ. Deus enim non fecit mundum utilitatis gratia, ut ho nores scilicet ab hominibus et ab aliis diis et dæmo- nibus, inquit Plato, perciperet, veluti quoddam ve- ctigal accipiens a generatione ; a nobis quidem fumos, a diis autem et dæmonibus propria eorum munera vc ministeria. Appositissime ergo et efficacissime ad docendum Paulus in Actis apostolorum : Deus, in- quit, qui fecit mundum, et omnia quæ in co sunt, is cum sit Dominus cœli et terræ, non in manu factis templis habitat, neque ab humanis manibus colitur aliquo indigens, cum ipse det omnibus spiritum et vitam et omnia ". Dicit autem Zeno quoque auctor sectæ stoica, in libro De republica : Neque oportere ED. POTTER, ED. PARIS. Post versiculi hujusce finem deesse recle monuit Sylburgius, Ezech. Spanhemius Cominen- tario in Callimachi Hymn. in Jovem v. 60, pag. 20, hæc scribit: Inducitur Hercules ab Euripide, aniles poetarum fabulas de illegitimis deorum amoribus, similibus, quæ eos dedecent, factis sugillans, et de quibus ait Hercules furens, : Et qui versus adducitur etiam, indicto tamen ubi exstaret dramate, a Clemente Strom. lib. v, p. 584. Cum eo qui apud Tragicum præcedit, sed qui ex eodem ibi obiter emendandus, nempe, Nam Deus, qui rerum quidem sit Deus, indiget Nullo. Gent. Affect. citantur, primo serm. 4, dein sub fi- nem serm. 7, ubi ea Socrati tribuit, nempe Plato- MICO. utroque serm.: Dein, absque articulo Bib. Galem : C templa facere, nec simulacra; nihil enim quod sit compositum esse diis dignum. Nec veritus est haec bis verbis scribere: Neque opus erit fana ædificare, funum enim non magni pretii, neque res sancta est existimanda. Nullum autem magni pretii et sanctum est adifcalorum opus et illiberalium opificum. Me rito ergo Plato quoque, sciens mundum esse Dei templum, civibus ostendit locum civitatis, ubi eis essent reponenda simulacra. Privatim autem prohi- buit ut nemo haberet deorum simulacra. Nemo ergo alius, inquit, diis templa consecret. Nam aurum quidem et argentum, et in aliis civitatibus privatim, et in templis, res est invidiosa: tum ebur ex inanimo corpore extractum, haud satis castum donum Deo. Jam ferrum et as sunt instrumenta bellorum. Li- gneum autem quodcunque quis voluerit uno e ligne dedicato, itemque lapideum in templis communibus, Merito ergo in magna epistola: Id namque nulk Act. xvii, 24, 25. Sit autem lex hujusmodi simpliciter cunctis imposita : sacella nemo in privata domo habeat. Cum animum quis ad sacrificium induxerit, ad publica sacrifica- turus accedat. Locus autem Platonis, quem recitare pergit Clemens, exstat lib. xis De legibus, pagg: 991, 992. Ejus enim verba sunt hæc : D Donaria diis moderata a moderatis hominibus offe- rantur. Terra igitur et focus domiciliorum, templa deorum omnium omnibus habeantur. Quocirca ne quis iterum templa diis consecret. Theodoretus ubi hunc locum citat. tit Cicero De legibus: In urbibus et in fanis invi- diosa res est; quasi legisset, LowTH.-Malim cum ipso Platone hæc sic scri- Dere : in aliis urbibus cum privatim, tum etiam in templis. Clemente scilicet hæc recitans. (89) Οὐ δεῖται. Ms. Paris. οὗ δεῖται corrupte. (90) Οὐ γὰρ χρ. Hæc a Theodoreto bis in θεραπ. (91) Πεποίηκε. Εποίησε, Theod. serm. 7. Idem (92) Ανθρωπίνων. Act. ἀνθρώπων, et mox ζωήν (95) Εικότως οὖν καί. Ms. Paris. corrupte είκό- (94) Χωρίον. Plato lib. x De legibus. paulo ante (95) Ἕτερος. Scribendum e Platone δευτέρως. (96) Χρυσὸς μέν. Χρυσός δέ, Plato recte : Χρυ (97) Εν ἄλλαις τε πόλεσιν ἰδίᾳ. Verba ita ver, (98) Εὐαγές. Εύχερές Plat., εὐαγές Theodor. ex (99) Ξύλον δὲ μ. Theodoretus imperfecte: Ξύ
PG 9:107πέμψον δ’ ἐς φῶς ψυχὰς ἐνέρων τοῖς βουλομένοις ἄθλους προμαθεῖν πόθεν ἔβλαστον, τίς ῥίζα κακῶν, τίνα δεῖ μακάρων ἐκθυσαμένους εὑρεῖν μόχθων ἀνάπαυλαν. οὐκ ἀπεικότως ἄρα καὶ τῶν μυστηρίων τῶν παρ’ Ἕλλησιν ἄρχει μὲν τὰ καθάρσια, καθάπερ καὶ τοῖς βαρβάροις τὸ λουτρόν. μετὰ ταῦτα δ’ ἐστὶ τὰ μικρὰ μυστήρια διδασκαλίας τινὰ ὑπόθεσιν ἔχοντα καὶ προπαρασκευῆς τῶν μελλόντων, τὰ δὲ μεγάλα περὶ τῶν συμπάντων, οὗ μανθάνειν [οὐκ]έτι ὑπολείπεται, ἐποπτεύειν δὲ καὶ περινοεῖν τήν τε φύσιν καὶ τὰ πράγματα. λάβοιμεν δ’ ἂν τὸν μὲν καθαρτικὸν τρόπον ὁμολογίᾳ, τὸν δὲ ἐποπτικὸν ἀναλύσει ἐπὶ τὴν πρώτην νόησιν προχωροῦντες, δι’ ἀναλύσεως ἐκ τῶν ὑποκειμένων αὐτῷ τὴν ἀρχὴν ποιούμενοι, ἀφελόντες μὲν τοῦ σώματος τὰς φυσικὰς ποιότητας, περιελόντες δὲ τὴν εἰς τὸ βάθος διάστασιν, εἶτα τὴν εἰς τὸ πλάτος, καὶ ἐπὶ τούτοις τὴν εἰς τὸ μῆκος· τὸ γὰρ ὑπολειφθὲν σημεῖόν ἐστι μονὰς ὡς εἰπεῖν θέσιν ἔχουσα, ἧς ἐὰν περιέλωμεν τὴν θέσιν, νοεῖται μονάς.
STROMATUM LIB. V. πέφυκε· γράφεται γὰρ καὶ οὕτως· ἐπιφέρει, & οὐδέ τις αὐτὸν Εἰσοράα θνητῶν, αὐτὸς δέ γε πάντας ὁρᾶται. Σαφέστερον δὲ ἐπιλέγει· Αὐτὸν δ' οὐχ ὁρόω· περὶ γὰρ νέφος ἐστήρικται. Πᾶσι γὰρ θνητοῖς θνηταὶ κόραι εἰσὶν ἐν ὅσσοις Μικραί· ἐπεὶ σάρκες τε καὶ ὀστέα ἐμπεφύασιν. Μαρτυρήσει τοῖς εἰρημένοις ὁ ᾿Απόστολος, Οίδα, λέγων, ἄνθρωπον (9) ἐν Χριστῷ ἁρπαγέντα ἕως τρίτου οὐρανοῦ, κἀκεῖθεν εἰς τὸν παράδεισον· ὃς ἤκουσεν ἄῤῥητα ῥήματα, ἃ οὐκ ἐξὺν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι· τὸ ἄῤῥητον τοῦ Θεοῦ οὕτως αἰνισσόμενος· οὐ νόμῳ καὶ φόβῳ παραγγελίας τινὸς τὸ οὐκ ἐξὸν προστιθείς, δυνάμει δὲ ἁγίᾳ (10) ἄφθεγκτον εἶναι τὸ Θεῖον μηνύων· εἴ γε ὑπὲρ οὐρανὸν τὸν τρίτον ἄρχε ται λαλεῖσθαι, ὡς θέμις τοῖς ἐκεῖ μυσταγωγεῖν τὰς Β ἐξειλεγμένας ψυχάς. Οἶδα γὰρ ἐγὼ τὰ παρὰ Πλά τωνι (τὰ γὰρ ἐκ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας παρα- δείγματα, πολλὰ ὄντα, ὑποτίθεται μοι νῦν ἡ γραφὴ, κατὰ τὰς πρώτας ὑποσχέσεις τὸν καιρὸν ἀναμένου- σα)· πολλοὺς οὐρανοὺς νοουμένους (11). Απορήσας γοῦν ἐν τῷ Τιμαίῳ εἰ χρὴ πλείονας κόσμους, ἢ τοῦ τον ένα νομίζειν, ἀδιαφορεῖ περὶ τὰ ὀνόματα, άνω- νύμως (12) κόσμον τε καὶ οὐρανὸν ἀποκαλῶν· τὰ δὲ τῆς λέξεως ὧδε ἔχει· Πότερον (13) οὖν ὀρθῶς ἔνα οὐρανὸν εἰρήκαμεν ἢ πολλοὺς καὶ ἀπείρους; Ην λέγειν ὀρθότερον ἕνα, εἴπερ κατὰ τὸ παράδειγμα ἔσται δεδημιουργημένος. ᾿Αλλὰ κάν τῇ πρὸς Κα ρινθίους (14) Ρομαίων ἐπιστολῇ, Ὠκεανὸς ἀπέ ραντος ἀνθρώποις (15), γέγραπται, καὶ οἱ μετ' αὐτ τὸν κόσμοι. Ακολούθως τοίνυν πάλιν ἐπιφθέγγεται· Ὦ βάθος πλούτου, καὶ σοφίας καὶ γνώσεως Θεοῦ! * Ρ. τέτυ κται. νέφος ἐστήρικται, λοιπὸν ἐμοί. Πᾶσιν γὰρ θνητοίς θνηται κόραι εἰσὶν ἐν ὅσσοις, Ασθενέες δ' ιδέειν Δία τὸν πάντων μεδέοντα. Πᾶσιν γὰρ θνητοῖς θνηταὶ κόραι εἰσὶν ἐν ὅσσοις, Μικραί· ἐπὶ σάρκες τε καὶ ὀστέα ἐμπεφυιᾶσι. ἁγίᾳ. ἄῤῥη Απορή σας γ' οὖν ἐν τῷ Τιμαίῳ, εἰ χρὴ πλείονας κόσμος, πολλοὺς οὐρανοὺς νοουμένους, ἢ τοῦτον ἕνα νομίζειν. Πότερον οὖν ὀρθῶς ἕνα οὐρανὸν προσειρήκα μεν, ἢ πολλοὺς καὶ ἀπείρους λέγειν ἦν ὀρθότερον; ἕνα, εἴπερ κατὰ τὸ παράδειγμα δεδημιουργημένος ἔσται. Κορινθίους, • *, aut nata, nam sic quoque scribitur ; subjungit : Nullus et ipsum ***** ED. POTTER, 586-587 ED. PARIS. parat. In libello etiam De monarchia legitur Subjicit vero Clemens duos Orphei versus, qui apud Eusebium non adnectuntur superioribus. Illa enim verba, sequitur, At hic et apud Justinum in Adhortatoria, et De monarchia sequitur : Perionius : Mortales nam oculi cunctis mortalibus insunt, Cunctorumque Jovem non possunt cernere regem. At Clemens : C D Theodoreti interpres : - ..... Et mortalia lumina nobis. Et pupæ tenues, caro circum atque ossa resistunt. COLLECT. Conf. superius Protrept. p. 64, et quæ ibi adnotata sunt. Conf. etiam S. Justini M. lib. De monarchia, pagg. 156, 157, 158, edit. Oxon., et quæ ibi a nobis sunt adnotata. tatis recitat ex Il Cor. xii. Porro Irenæus, perinde ac Clemens Paradisum a tertio cœlo distinguit lib. 11, cap. 55, p. 183, edit. Οxon., ubi conf. n. 4. humana : quod cum mss. codd. abbreviare soleant in dvῃ, facile mutari potuit in Periodi enim hujusce sensus est : • Deum a Paulo non dici tov, ineffabilem, eo quod nefas sit ipsum eloqui; ..... Mortalis cernit, verum omnes aspicit ipse. Apertius autem subjungit : Non video hunc, solidus positus nam nimbus in or- [bem est. Namque pupillæ oculis hominum mortalibus insunt Parva et mortales ; iis insunt nam caro et ossa. lis quæ dicta sunt feret testimonium Apostolus di- cens : Novi hominem in Christo raptum usque ad tertium cœlum, et illinc in paradisum, qui audivit verba arcana quæ non licet homini loqui”; sic signi- ficans, Deum verbis non posse explicari; non pre- pter legem et metum alicujus præcepti, illud, non licet, adjiciens, sed sancta potestate Deum verbis enuntiari non posse indicans: siquidem super ter- tium aelum enarrari incipit, ut fas est iis qui illie sunt electas animas initiare sacris. Scio autem quæ sunt apud Platonem (multa enim exempla ex bar- bara philosophia nunc mihi suggerit scribendi ra- tio, juxta promissum prius factum, tempus con- modum exspectans) multos cœlos intelligi. Cum certe dubitasset in Timæo, an oporteat plures mun- dos, an hunc unum existimare, indifferenter utitur nominibus, citra ullum discrimen nominis, num- dum et cœlum appellans. Dictio autem sic habet : Proinde utrum recte diximus unum cœlum, an mul- tos et infinitos? Rectius fuerit unum dicere, siquidem effectus est ad exemplar. Quin etiam in epistola Romanorum ad Corinthios scriptum est: Oceanus infinitus, et qui sunt post ipsum mundi. His ergo ☑ consequenter exclamat divinus Apostolus : 0) al- titudo divitiarum et sapientiæ et cognitionis Dei **! II Cor. x11, 2, 4. ss Rom. x1, 35. sed quod id sit hominibus, qui infra tertium cœlum versantur, plane impossibile. > alieno inserta esse, cuilibet attendenti patebi. Proinde sic scribi poterit hæc sententia : Dubitans enim in Timæo, an plures mundos, quas plurium cœlorum nomine significat, an hunc unum existimare oportet. Nisi potius ea verba interpreta- menti loco margini ascripta, in textum postea ir- repsisse putanda sint. currunt in pag. 1048, hoc modo scribi ac distingui solent : Quæ sic vertit Mars. Ficinus: Proinde rectene mundum unum diximus ? an rectius plures_inne:- merabilesve? unum profecto, si modo ad unius sı- militudinem sit formatus. expungendum censet A. Sylburg. per- peram. Nam citat auctor Clementis Romani ad Co- rinthios epistolam, quam totius Ecclesiæ Romanæ nomine scriptam fuisse, ex ejus principio, satis pa- tet. Porro sententia quæ hic adducta est, exstat in ejus c. 20. Clem. R. (9) Ανθρωπον. Hæc nonnullis omissis, aliis mu- (10) Ἁγία. Fortasse scripsit auctor ἀνθρωπίνῃ, (11) Πολλοὺς οὐρανοὺς νοουμ. Hæc verba loco (12) Ανωνύμως. Forte rectius συνωνύμως. SYLB. (13) Πότερον. Hæc in Timmo Platonis, ubi oc- (14) Πρὸς Κορινθίους. Sequens commation πρὸς (15) Απέραντος ἀνθρ. Ανθρώποις απέραντος
PG 9:109εἰ τοίνυν, ἀφελόντες πάντα ὅσα πρόσεστι τοῖς σώμασιν καὶ τοῖς λεγομένοις ἀσωμάτοις, ἐπιρρίψαιμεν ἑαυτοὺς εἰς τὸ μέγεθος τοῦ Χριστοῦ κἀκεῖθεν εἰς τὸ ἀχανὲς ἁγιότητι προί̈οιμεν, τῇ νοήσει τοῦ παντοκράτορος ἁμῇ γέ πῃ προσάγοιμεν [ἄν], οὐχ ὅ ἐστιν, ὃ δὲ μή ἐστι γνωρίσαντες· σχῆμα δὲ καὶ κίνησιν ἢ στάσιν ἢ θρόνον ἢ τόπον ἢ δεξιὰ ἢ ἀριστερὰ τοῦ τῶν ὅλων πατρὸς οὐδ’ ὅλως ἐννοητέον, καίτοι καὶ ταῦτα γέγραπται· ἀλλ’ ὃ βούλεται δηλοῦν αὐτῶν ἕκαστον, κατὰ τὸν οἰκεῖον ἐπιδειχθήσεται τόπον. οὔκουν ἐν τόπῳ τὸ πρῶτον αἴτιον, ἀλλ’ ὑπεράνω καὶ τόπου καὶ χρόνου καὶ ὀνόματος καὶ νοήσεως. διὰ τοῦτο καὶ ὁ Μωυσῆς φησιν ἐμφάνισόν μοι σαυτόν, ἐναργέστατα αἰνισσόμενος μὴ εἶναι διδακτὸν πρὸς ἀνθρώπων μηδὲ ῥητὸν τὸν θεόν, ἀλλ’ ἢ μόνῃ τῇ παρ’ αὐτοῦ δυνάμει γνωστόν. ἡ μὲν γὰρ ζήτησις ἀειδὴς καὶ ἀόρατος, ἡ χάρις δὲ τῆς γνώσεως παρ’ αὐτοῦ διὰ τοῦ υἱοῦ. σαφέστατα δὲ ὁ Σολομὼν μαρτυρήσει ἡμῖν ὧδέ πως λέγων· φρόνησις ἀνθρώπου οὐκ ἔστιν ἐν ἐμοί, θεὸς δὲ δίδωσί μοι σοφίαν·
γενναῖος Απόστολος. Καὶ μή τι τοῦτ᾽ ἦν ηνίστ σετο ὁ προφήτης, ἐγκρυφίας (16) κελεύων ποιεῖν ἀζύμους ; μηνύων ὅτι τὸν ἱερὸν ὡς ἀληθῶς περὶ τοῦ ἀγεννήτου καὶ τῶν δυνάμεων αὐτοῦ μύστην λόγον ἐπικεκρύφθαι δεῖ. Βεβαιῶν ταῦτα ἐν τῇ πρὸς Κοριν θίους Επιστολῇ ὁ Ἀπόστολος, ἀναφανδὸν εἴρηκε· Σοφίαν δὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις· σοφίαν δὲ οὐ τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐδὲ τῶν ἀρχόντων του αἰῶνος τούτου, τῶν καταργουμένων· ἀλλὰ λαλοῦ μεν Θεοῦ σοφίαν (17) ἐν μυστηρίῳ τὴν ἀπο κεκρυμμένην. Καὶ πάλιν ἀλλαχοῦ λέγει· Εἰς ἐπί- γνωσιν τοῦ μυστηρίου τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ, ἐν ᾧ εἰσὶ πάντες οἱ θησαυροὶ τῆς σοφίας καὶ γνώσεως ἀπόκρυφοι. Επισφραγίζεται ταῦτα ὁ Σωτὴρ ἡμῶν αὐτὸς, ὧδέ πως λέγων· Ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὸ ἐγκρυφίας, Εt Β μυστήριον (18) τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν (19). κτησάμενον αὐτὴν, ἐπικεκρυμμένως τε καὶ ἀφανῶς ενότητα συνάγει. Σοφώτατα τοίνυν γέγραπται τῷ Καὶ πάλιν φησὶ τὸ Εὐαγγέλιον (20) ὡς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἔλεγεν τοῖς ἀποστόλοις τὸν λόγον ἐν μυστηρίῳ. Καὶ γὰρ ἡ προφητεία περὶ αὐτοῦ φησίν· Ἀνοίξει ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα αὐτοῦ, καὶ ἐξερεύξεται τὰ ἀπὸ καταβολῆς κόσμου κεκρυμμένα. "Ηδη δὲ καὶ διὰ τῆς περὶ τὴν ζύμην παραβολῆς τὴν ἐπίσ κρυψιν ὁ Κύριος δηλοί· φησί γάρ· Ομοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ζύμῃ, ἣν λαβοῦσα γυνή, ἐνέκρυψεν εἰς ἀλεύρου σάτα τρία, ἕως οὗ ἐζυ μώθη όλον. Ητοι γὰρ ἡ τριμερής καθ᾽ ὑπακοὴν σώζεται ψυχή (21)· κατὰ τὴν ἐγκρυβεῖσαν αὐτῇ κατὰ τὴν πίστιν πνευματικὴν δύναμιν ἢ ὅτι ἡ ἰσχὺς τοῦ Λόγου ἡ δοθεῖσα ἡμῖν, σύντομος (22) οὖσα καὶ δι νατή, πάντα τὸν καταδεξάμενον καὶ ἐντὸς ἑαυτοῦ πρὸς ἑαυτὴν ἕλκει, καὶ τὸ πᾶν αὐτοῦ σύστημα εἰς Σόλωνι ταῦτα περὶ Θεοῦ· • Γνωμοσύνης δ' ἀφανὲς χαλεπώτατόν ἐστι νοῆσαι Ο Μέτρον δ' δὴ πάντων (23) πείρατα μοῦνον ἔχει. Τὸ γάρ τοι Θεῖον, ὁ ᾿Ακραγαντίνος φησὶ ποιητής, Οὐκ ἔστιν (24) πελάσασθαι (25) ἐν ὀφθαλμοῖσιν Τεφικτόν Ημετέροις, ἢ χερσὶ λαβεῖν· ἤπερ τε μεγίστη Πειθοῦς ἀνθρώποισιν ἁμαξιτὸς εἰς φρένα πίπτει. ἐγκρυφίας έγκρι φίας τα απόκρυφα, τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς καὶ Χριστοῦ, ἐν τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ ἐν ᾧ. καὶ τῆς γνώσεως σοφίας καὶ τῆς γνώσεως. τὸ μυστήριον Ταῦτα πάντα ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς ἐν παραβολαῖς τοῖς ὄχλοις· καὶ χωρὶς παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς· ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφή του, λέγοντος· Ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου· ἐρεύξομαι κεκρυμμένα ἀπὸ καταβολῆς κόσ σμου. Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμι μου, φθέγξομαι προβλήματα ἀπ' ἀρχῆς. τονος. Οὐκ ἔστιν πελάσασθ᾽ οὐδ᾽ ὀφθαλμοῖσιν ἐφι- κτόν. - CLEMENTIS ALEXANDRINI Nunquid ergo hoc erat quod innuebat propheta, A & jabens subcinericios, qui id est occulti dicuntur, facere azymos? significans vere sacrum de ingenito et potestatibus ejus verbum mysticum oportere celari. Hæc confirmans in Epistola ad co- rinthios aperte dixit Apostolus: Sapientiam autem loquimur inter perfectos. Sapientiam autem non hu- jus sæculi, neque principum hujus mundi qui de- struuntur : sed loquimur Dei sapientiam in mysterio absconditam". Et rursus alibi dicit: Ad agnitionem mysterii Dei in Christo, in quo sunt omnes thesauri sapientiæ et scientiæ absconditi ". Hæc obsignat ipse Servator noster sic dicens: Vobis datum est nosse mysterium regni culorum 3. rursus Evangelium dicit, Servatorem nostrum dixisse apostolis ser- monem in mysterio. Dicit enim de eo prophetia : Aperiet in parabolis os suum, et eructabit quæ sunt abscondita a constitutione mundi ". Jam vero per parabolam quoque de fermento significat Dominus occultationem; dicit enim : Simile est regnum culo- rum fermento, quod cum accepisset mulier abscondit in farinæ satis tribus, donec totum fuit fermentatum ³º. Nam aut tripertita per obedientiam salva fit anima ; ex spiritali potestate, quæ in ea per fidem abscon- ditur, aut quod vis Logi nobis data, cum sit et va- lida et compendiosa, quemlilet qui eam exceperit et intra se possederit, occulte et latenter ad se trahit, et totam ejus compagem ad unitatem con- ducit. Hæc ergo a Solone sapientissime scripta sunt de Deo : Mensuram haud facile est obscuram nosse sciendi, Extrema ex rebus quæ omnia sola tenei. De Deo enim dicit poeta Agrigentinus : Illum non oculis nostris apprendere (as est, Aut manibus, via quæ revera est maxima, mentes Ut credant hominum, quæ mox deducere possit. Cor. 1, 6, 7. Col. 11, 2, 3. Matth. x111, 11; Marc. v, 11; Luc. VIII, 10. * Psal. LXX. so Matth. III, 33. Gen. xvii, 6. LowTH.-Quin etiamn Moyses azyma comedi jussit Exod. xii, 6. Quæ fuisse constat ex Exod. xii, 39. Porro Philo etiam innuere docet occulta, lib. De acrificiis Abelis et Caini, p. Coloss. II, pro Dein, cum articulo. Ubi ms. Paris. Sed habetur Mare. iv, 11. lium ? Sane nullibi, si verba respicias. Locus vero quem respicit Clemens, exstat Matth. xii, 34, : Propheta, cujus ibi mentio fit, auctor est D psalm. Lxvi, 2: animæ divisionem, in partem rationalem, concu- piscentem, et irascentem : de qua dictum Pedag. lib. in, cap. 1, et alibi. SILBURG. - lib. i: SYLB. - Paulo planius hæc convertit Theo- doreti interpres lib. De curat. agritudinum ethnic. Nec minus Empedocles ita inquit de iis quæ videri oculis vequeunt : Nam neque ad hoc oculi valeant accedere nostri, Non illum pensare manus, certissima nobis Que via res omnes animi ad penetralia mittit. Ibidem sententia Solonis allata præcedit hanc Em- pedoclis. COLLECT. (16) Ο προφήτης εγκρυφίας κ. Allusio ad (17) Θεοῦ σοφίαν. 1 Cor. 11, σοφίαν Θεοῦ. Μox, (18) Το μυστήριον. Τὰ μυστήρια, Matth., Luc. (19) Τῶν οὐρανῶν. Τοῦ Θεοῦ, Mare., Luc. (20) Φησὶ τὸ Εὐαγγέλιον. Ubi id dicit Evange (21) Ἡ τριμερής... ψυχή. Respicit Platonicam (22) Σύντομος. Haud scio an convenientius σύνο (23) Πάντων. Πάντα, Theodoret. (24) Οὐκ ἔστιν. Apud Theodoretun Therapeut. (25) Πελάσασθαι. Ms. Οιιού, πλάσασθαι.
ἅγια δὲ ἐπίσταμαι. αὐτίκα τὴν φρόνησιν θείαν ἀλληγορῶν ὁ Μωυσῆς ξύλον ζωῆς ὠνόμασεν ἐν τῷ παραδείσῳ πεφυτευμένον, ὃς δὴ παράδεισος καὶ κόσμος εἶναι δύναται, ἐν ᾧ πέφυκεν τὰ ἐκ δημιουργίας ἅπαντα. ἐν τούτῳ καὶ ὁ λόγος ἤνθησέν τε καὶ ἐκαρποφόρησεν σὰρξ γενόμενος καὶ τοὺς γευσαμένους τῆς χρηστότητος αὐτοῦ ἐζωοποίησεν, ἐπεὶ μηδὲ ἄνευ τοῦ ξύλου εἰς γνῶσιν ἡμῖν ἀφῖκται· ἐκρεμάσθη γὰρ ἡ ζωὴ ἡμῶν εἰς πίστιν ἡμῶν. καὶ ὅ γε Σολομὼν πάλιν φησίν· δένδρον ἀθανασίας ἐστὶ τοῖς ἀντεχομένοις αὐτῆς. διὰ τοῦτο λέγει· ἰδοὺ δίδωμι πρὸ προσώπου σου τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον, τὸ ἀγαπᾶν κύριον τὸν θεὸν καὶ πορεύεσθαι ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ καὶ τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούειν καὶ πιστεύειν τῇ ζωῇ· ἐὰν δὲ παραβῆτε τὰ δικαιώματα καὶ τὰ κρίματα ἃ δέδωκα ὑμῖν, ἀπωλείᾳ ἀπολεῖσθε· τοῦτο γὰρ ἡ ζωὴ καὶ ἡ μακρότης τῶν ἡμερῶν σου, τὸ ἀγαπᾶν κύριον τὸν θεόν σου. πάλιν·
γενναῖος Απόστολος. Καὶ μή τι τοῦτ᾽ ἦν ηνίστ σετο ὁ προφήτης, ἐγκρυφίας (16) κελεύων ποιεῖν ἀζύμους ; μηνύων ὅτι τὸν ἱερὸν ὡς ἀληθῶς περὶ τοῦ ἀγεννήτου καὶ τῶν δυνάμεων αὐτοῦ μύστην λόγον ἐπικεκρύφθαι δεῖ. Βεβαιῶν ταῦτα ἐν τῇ πρὸς Κοριν θίους Επιστολῇ ὁ Ἀπόστολος, ἀναφανδὸν εἴρηκε· Σοφίαν δὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις· σοφίαν δὲ οὐ τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐδὲ τῶν ἀρχόντων του αἰῶνος τούτου, τῶν καταργουμένων· ἀλλὰ λαλοῦ μεν Θεοῦ σοφίαν (17) ἐν μυστηρίῳ τὴν ἀπο κεκρυμμένην. Καὶ πάλιν ἀλλαχοῦ λέγει· Εἰς ἐπί- γνωσιν τοῦ μυστηρίου τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ, ἐν ᾧ εἰσὶ πάντες οἱ θησαυροὶ τῆς σοφίας καὶ γνώσεως ἀπόκρυφοι. Επισφραγίζεται ταῦτα ὁ Σωτὴρ ἡμῶν αὐτὸς, ὧδέ πως λέγων· Ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὸ ἐγκρυφίας, Εt Β μυστήριον (18) τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν (19). κτησάμενον αὐτὴν, ἐπικεκρυμμένως τε καὶ ἀφανῶς ενότητα συνάγει. Σοφώτατα τοίνυν γέγραπται τῷ Καὶ πάλιν φησὶ τὸ Εὐαγγέλιον (20) ὡς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἔλεγεν τοῖς ἀποστόλοις τὸν λόγον ἐν μυστηρίῳ. Καὶ γὰρ ἡ προφητεία περὶ αὐτοῦ φησίν· Ἀνοίξει ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα αὐτοῦ, καὶ ἐξερεύξεται τὰ ἀπὸ καταβολῆς κόσμου κεκρυμμένα. "Ηδη δὲ καὶ διὰ τῆς περὶ τὴν ζύμην παραβολῆς τὴν ἐπίσ κρυψιν ὁ Κύριος δηλοί· φησί γάρ· Ομοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ζύμῃ, ἣν λαβοῦσα γυνή, ἐνέκρυψεν εἰς ἀλεύρου σάτα τρία, ἕως οὗ ἐζυ μώθη όλον. Ητοι γὰρ ἡ τριμερής καθ᾽ ὑπακοὴν σώζεται ψυχή (21)· κατὰ τὴν ἐγκρυβεῖσαν αὐτῇ κατὰ τὴν πίστιν πνευματικὴν δύναμιν ἢ ὅτι ἡ ἰσχὺς τοῦ Λόγου ἡ δοθεῖσα ἡμῖν, σύντομος (22) οὖσα καὶ δι νατή, πάντα τὸν καταδεξάμενον καὶ ἐντὸς ἑαυτοῦ πρὸς ἑαυτὴν ἕλκει, καὶ τὸ πᾶν αὐτοῦ σύστημα εἰς Σόλωνι ταῦτα περὶ Θεοῦ· • Γνωμοσύνης δ' ἀφανὲς χαλεπώτατόν ἐστι νοῆσαι Ο Μέτρον δ' δὴ πάντων (23) πείρατα μοῦνον ἔχει. Τὸ γάρ τοι Θεῖον, ὁ ᾿Ακραγαντίνος φησὶ ποιητής, Οὐκ ἔστιν (24) πελάσασθαι (25) ἐν ὀφθαλμοῖσιν Τεφικτόν Ημετέροις, ἢ χερσὶ λαβεῖν· ἤπερ τε μεγίστη Πειθοῦς ἀνθρώποισιν ἁμαξιτὸς εἰς φρένα πίπτει. ἐγκρυφίας έγκρι φίας τα απόκρυφα, τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς καὶ Χριστοῦ, ἐν τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ ἐν ᾧ. καὶ τῆς γνώσεως σοφίας καὶ τῆς γνώσεως. τὸ μυστήριον Ταῦτα πάντα ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς ἐν παραβολαῖς τοῖς ὄχλοις· καὶ χωρὶς παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς· ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφή του, λέγοντος· Ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου· ἐρεύξομαι κεκρυμμένα ἀπὸ καταβολῆς κόσ σμου. Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμι μου, φθέγξομαι προβλήματα ἀπ' ἀρχῆς. τονος. Οὐκ ἔστιν πελάσασθ᾽ οὐδ᾽ ὀφθαλμοῖσιν ἐφι- κτόν. - CLEMENTIS ALEXANDRINI Nunquid ergo hoc erat quod innuebat propheta, A & jabens subcinericios, qui id est occulti dicuntur, facere azymos? significans vere sacrum de ingenito et potestatibus ejus verbum mysticum oportere celari. Hæc confirmans in Epistola ad co- rinthios aperte dixit Apostolus: Sapientiam autem loquimur inter perfectos. Sapientiam autem non hu- jus sæculi, neque principum hujus mundi qui de- struuntur : sed loquimur Dei sapientiam in mysterio absconditam". Et rursus alibi dicit: Ad agnitionem mysterii Dei in Christo, in quo sunt omnes thesauri sapientiæ et scientiæ absconditi ". Hæc obsignat ipse Servator noster sic dicens: Vobis datum est nosse mysterium regni culorum 3. rursus Evangelium dicit, Servatorem nostrum dixisse apostolis ser- monem in mysterio. Dicit enim de eo prophetia : Aperiet in parabolis os suum, et eructabit quæ sunt abscondita a constitutione mundi ". Jam vero per parabolam quoque de fermento significat Dominus occultationem; dicit enim : Simile est regnum culo- rum fermento, quod cum accepisset mulier abscondit in farinæ satis tribus, donec totum fuit fermentatum ³º. Nam aut tripertita per obedientiam salva fit anima ; ex spiritali potestate, quæ in ea per fidem abscon- ditur, aut quod vis Logi nobis data, cum sit et va- lida et compendiosa, quemlilet qui eam exceperit et intra se possederit, occulte et latenter ad se trahit, et totam ejus compagem ad unitatem con- ducit. Hæc ergo a Solone sapientissime scripta sunt de Deo : Mensuram haud facile est obscuram nosse sciendi, Extrema ex rebus quæ omnia sola tenei. De Deo enim dicit poeta Agrigentinus : Illum non oculis nostris apprendere (as est, Aut manibus, via quæ revera est maxima, mentes Ut credant hominum, quæ mox deducere possit. Cor. 1, 6, 7. Col. 11, 2, 3. Matth. x111, 11; Marc. v, 11; Luc. VIII, 10. * Psal. LXX. so Matth. III, 33. Gen. xvii, 6. LowTH.-Quin etiamn Moyses azyma comedi jussit Exod. xii, 6. Quæ fuisse constat ex Exod. xii, 39. Porro Philo etiam innuere docet occulta, lib. De acrificiis Abelis et Caini, p. Coloss. II, pro Dein, cum articulo. Ubi ms. Paris. Sed habetur Mare. iv, 11. lium ? Sane nullibi, si verba respicias. Locus vero quem respicit Clemens, exstat Matth. xii, 34, : Propheta, cujus ibi mentio fit, auctor est D psalm. Lxvi, 2: animæ divisionem, in partem rationalem, concu- piscentem, et irascentem : de qua dictum Pedag. lib. in, cap. 1, et alibi. SILBURG. - lib. i: SYLB. - Paulo planius hæc convertit Theo- doreti interpres lib. De curat. agritudinum ethnic. Nec minus Empedocles ita inquit de iis quæ videri oculis vequeunt : Nam neque ad hoc oculi valeant accedere nostri, Non illum pensare manus, certissima nobis Que via res omnes animi ad penetralia mittit. Ibidem sententia Solonis allata præcedit hanc Em- pedoclis. COLLECT. (16) Ο προφήτης εγκρυφίας κ. Allusio ad (17) Θεοῦ σοφίαν. 1 Cor. 11, σοφίαν Θεοῦ. Μox, (18) Το μυστήριον. Τὰ μυστήρια, Matth., Luc. (19) Τῶν οὐρανῶν. Τοῦ Θεοῦ, Mare., Luc. (20) Φησὶ τὸ Εὐαγγέλιον. Ubi id dicit Evange (21) Ἡ τριμερής... ψυχή. Respicit Platonicam (22) Σύντομος. Haud scio an convenientius σύνο (23) Πάντων. Πάντα, Theodoret. (24) Οὐκ ἔστιν. Apud Theodoretun Therapeut. (25) Πελάσασθαι. Ms. Οιιού, πλάσασθαι.
PG 9:111ὁ Ἀβραὰμ ἐλθὼν εἰς τὸν τόπον ὃν εἶπεν αὐτῷ ὁ θεὸς τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναβλέψας ὁρᾷ τὸν τόπον μακρόθεν· πρώτη μὲν γὰρ ἡ δι’ ὄψεως τῶν καλῶν ἡμέρα, δευτέρα δὲ ἡ ψυχῆς [τῶν] ἀρίστων ἐπιθυμία, τῇ τρίτῃ δὲ ὁ νοῦς τὰ πνευματικὰ διορᾷ, διοιχθέντων τῶν τῆς διανοίας ὀμμάτων πρὸς τοῦ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ διαναστάντος διδασκάλου. εἶεν δ’ ἂν καὶ αἱ τρεῖς ἡμέραι τῆς σφραγῖδος μυστήριον, δι’ ἧς ὁ τῷ ὄντι πιστεύεται θεός. μακρόθεν οὖν ἀκολούθως ὁρᾷ τὸν τόπον· δυσάλωτος γὰρ ἡ χώρα τοῦ θεοῦ, ὃν χώραν ἰδεῶν ὁ Πλάτων κέκληκεν, παρὰ Μωυσέως λαβὼν τόπον εἶναι αὐτόν, ὡς τῶν ἁπάντων καὶ τῶν ὅλων περιεκτικόν. ἀτὰρ εἰκότως πόρρωθεν ὁρᾶται τῷ Ἀβραὰμ διὰ τὸ ἐν γενέσει εἶναι, καὶ δι’ ἀγγέλου προσεχῶς μυσταγωγεῖται. ἐντεῦθεν ὁ ἀπόστολος βλέπομεν νῦν ὡς δι’ ἐσόπτρου φησί, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, κατὰ μόνας ἐκείνας τὰς ἀκραιφνεῖς καὶ ἀσωμάτους τῆς διανοίας ἐπιβολάς.
Καὶ Ἰωάννης (26) ὁ ἀπόστολος· Θεὸν οὐδεὶς ἑώρα- Α * κεν πώποτε ὁ μονογενής Θεός (27), ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, ἐκεῖνος ἐξηγήσατο· Τὸ δ' ἀόρατον καὶ ἄῤῥητον κόλπον όνομάσας (98) Θεοῦ, βαθὺν (29) αὐτὸν κεκλήκασιν ἐντεῦθέν τινες, ὡς ἂν περιειληφότα (30), καὶ ἐγκολπισάμενον τὰ πάντα, ἀνέφικτόν τε καὶ ἀπέραντον (51). Ναὶ μὴν ὁ δυσμε ταχειριστότατος περὶ Θεοῦ λόγος, οὗτός ἐστιν. Ἐπεὶ γὰρ ἀρχὴ παντὸς πράγματος δυσεύρετος, πάντως που ἡ πρώτη καὶ πρεσβυτάτη ἀρχὴ δύσδεικτος, ἥτις καὶ τοῖς ἄλλοις ἅπασιν αἰτία τοῦ γενέσθαι καὶ γενο- μένους είναι (32). Πῶς γὰρ ἂν εἴη ῥητὸν, ὃ μήτε γέ- νος ἐστὶ, μήτε διαφορά, μήτε εἶδος, μήτε ἄτομον, μήτε ἀριθμός· ἀλλὰ μήτε συμβεβηκός τι, μηδὲ ᾧ συμβέβηκε τι; Οὐκ ἂν δὲ ὅλον εἴποι τις αὐτὸν ὀρ- θῶς· ἐπὶ μεγέθει γὰρ τάττεται τὸ ὅλον, καὶ ἔστι τῶν Β ὅλων πατήρ. Οὐδὲ μὴν μέρη τινὰ αὐτοῦ λεκτέον· ἀδιαίρετον γὰρ τὸ ἔν· διὰ τοῦτο δὲ καὶ ἄπειρον, οὐ κατὰ τὸ ἀδιεξήτητον (35) νοούμενον, ἀλλὰ κατὰ τὸ ἀδιάστατον, καὶ μὴ ἔχον πέρας. Καὶ τοίνυν ἀσχημά- τιστον, καὶ ἀνωνόμαστον (34). Κἂν ὀνομάζωμεν αὐτό ποτε οὐ κυρίως· καλοῦντες ἤτοι ἔν, ἢ τἀγαθόν, ἢ νοῦν, ἢ αὐτὸ τὸ ὂν, ἢ Πατέρα, ἢ Θεόν, ἢ Δημιουρ- γὸν, ἢ Κύριον, οὐχ ὡς ὄνομα αὐτοῦ προφερόμενοι λέγομεν, ὑπὸ δὲ ἀπορίας ὀνόμασι καλοῖς προσχρώ- μεθα, ἵν᾽ ἔχῃ ἡ διάνοια, μὴ περὶ ἄλλα πλανωμένη, ἐπερείδεσθαι (55) τούτοις· οὐ γὰρ τὸ καθ' κα- στον μηνυτικόν (36) τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ ἀθρόως ἅπαντα ἐνδεικτικὰ τῆς τοῦ παντοκράτορος δυνάμεως. Τὰ γὰρ λεγόμενα (37) ἢ ἐκ τῶν προσόντων αὐτοῖς ῥητά * Ρ. καὶ ὁ θεολόγος Ιωάννης, Θεὸν οὐδ. ἐγκολπωσάμενον ἐγκολπισάμενον. Βαθὺν κατὰ κόλπον ἐχούσας. Σ', ν. : Τρωαὶ καὶ Δαρδανίδες βαθύκολποι. Κέκληται μὲν ἑτοίμως Θεός, ἐγκεκόλπισται δὲ τὰ ὅλα, καὶ διὰ τῶν τοῦ παντὸς με- ρών διελήλυθε. Οὐδὲν ἄλλο ἐπιτηδεύου- σιν (οι φιλόσοφοι ) ἢ ἀποθνήσκειν τε καὶ τεθνά- και ἀδιεξήγητον, ἀδιεξίτητον. Αδιεξήγη- ἀδιεξίτητον Αu- Ονόματος γὰρ ὁ Θεὸς οὐ δεῖται· μὴ δεόμενος δ' ὅμως ἐχαρίζετο τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων κλήσιν οἰκείαν, ἵνα ἔχοντες και ταφυγὴν πρὸς ἱκεσίας καὶ λιτάς, μὴ ἀμοιρῶσιν ἐλπί δος χρηστής. των μην. STROMATUM LIB. V El Joannes apostolus : Deum nemo vidit unquam : ED. POTTER, 587-588 ED. PARIS. H. ms. SL- BURG. bet Irenæus lib. iv, cap. 57. pro v. : • Iliad. C rum, p. 339, : Vere Deus dicitur, omnia continens D in gremio, et omnia pervadens. Conf. Strom. 1, p. 431, n. 4. BURG. est, ut primo fant, dein ut facta consistant. Similis est locutio quam e Platonis Phadone pag. 48, ali- quoties citatam reperimus : Nihil aliud commentaniur philosophi, quam mori atque esse se mortuos. sunt, et SYLB. Tov probasse videntur editores Sylburgio posterio- res, sed scripsisse Clementem veri- similius est : quod viro etiam clariss. Montfalc. placet. unigenitus Deus, qui est in sinu Patris, ille expo- suit 1. Cum autem id quod inaspectabile et ineffa- bile est, Dei sinum nominasset, hinc quidam eum profundum vocaverunt, ut qui omnia comprehen- derit, et veluti sinu complexus sit, nec possit quis eum assequi, et sit infinitus. Est quidem certe hæc de Deo disputatio tractatu difficillima. Cum enim cujusvis rei principium inventu longe sit difficillimum; est certe omnino primum et antiquis- simum principium difficile ad demonstrandum, quod quidem est etiam aliis omnibus causa ut fiant et facta sint. Quemadmodum enim dici potuit, quod neque est genus, neque differentia, neque species, neque individuum, neque numerus, sed neque accidens aliquod, neque tale cui aliquid ac- cidit? Neque vero totum recte eum dixerit quis- piam; nam de magnitudine totum dicitur, quin etiam totius universitatis pater aliquis est. Sed ne- que dicendum est esse aliquas ejus partes; in unum enim non cadit divisio. Quin etiam ideo est infinitum, non quod ejusmodi concipiatur ut per- vadi non possit, sed quatenus nullam suscipit di- mensionem, et finem non habet : et ideo est figure expers, et quod nominari non potest. Et si ali- quando eum minus proprie nominemus, vocantes unum, aut bonum, aut mentem, aut ipsum id quod est, aut Patrem, aut Deum, aut Creatorem, aut Dominum : non id dicimus tanquam nomen ejus proferentes, sed propter veri nominis defectumn pul- Joan. 1, 18. sunt, ut a se invicem distinguerentur: ac proinde Deus, cum unicus sit, nec similem paremve habeat ullum, nullo nomine indiget. Accedit, quod ejus natura quæ nobis parum cognita et ineſſabilis est, proprio nomine describi non possit. Hinc Deum nomine carere, cum Patrum, tum philosophorum etiam, constans doctrina est. Clemens superius in Pædag., . 1, c. 7, p. 132, asserit, Deum quidem, cum prius sine nomine perstitisset, hominem fa- ctum nonen sumpsisse. Conf. Justinus M. Apol. 1, pag. 12, ed. Oxon.; Lactantius pag. 22, 23, ed. Oxon.; Minutius in Octavio, p. 143, ed. Amstelod.; Origenes contra Celsum, pag. 320, ed. Cantab.; ctor Recognitionum lib. v, cap. 20; aliique pas- sim. De confus. linguarum, pag. : Deus enim non habet opus nomine, al- tamen humano generi nomen suum elargitus est, ut habentes refugium ad preces et supplicationes, spe bona non destituantur. SYLBURG. descriptiones vel per aliquod, quod iis inhæret, fieri; vel per relationem ad aliquod propinquum. Porro horum neutrum Deo convenit, cui neque ul- lum est accidens, neque pars, neque aliud quid- piam quod ipsi inhæreat, nec ei ad aliam quamvis rem naturalis aliqua relatio est.) (26) Καὶ Ἰωάννης ὁ ἀπόστολος Θεὸν οὐδείς. (27) Θεός. Υιός Joa. Utranique lectionem ha- (28) Ονομάσας. Ms. Otob. όνομάζει, et mux, (29) Βαθύν. Homericum epitheton Iliad. B, (30) Περιειλ. Philo Judæus lib. De confus. lingua- (31) Απέραντον. Η. ms. ἀπέρατον όντα. SL- (32) Τοῦ γενέσθαι καὶ γενομένους είναι. Hoc (35) Αδιεξήτητον. Duplicis scripturæ vestigia (54) Αγωνόμαστον. Nomina rebus imposita (35) Επερείδεσθαι. His similia scribit Philo lib. (36) "Εκαστον μην. Η. ms. ἕκαστον τῶν ὀνομά (37) Λεγόμενα. Vult auctor, ‹ Veras rerum
δυνατὸν δὲ κἀν τῷ διαλέγεσθαι τὸ καταμαντεύεσθαι τοῦ θεοῦ, ἐὰν ἐπιχειρῇ τις ἄνευ πασῶν τῶν αἰσθήσεων διὰ τοῦ λόγου ἐπ’ αὐτὸ ὅ ἐστιν ἕκαστον ὁρμᾶν καὶ μὴ ἀποστατεῖν τῶν ὄντων, πρὶν [ἄν], ἐπαναβαίνων ἐπὶ τὰ ὑπερκείμενα, αὐτὸ ὅ ἐστιν ἀγαθὸν αὐτῇ νοήσει λάβῃ. ἐπ’ αὐτῷ γινόμενος τῷ τοῦ νοητοῦ τέλει κατὰ Πλάτωνα. πάλιν ὁ Μωυσῆς οὐκ ἐπιτρέπων βωμοὺς καὶ τεμένη πολλαχοῦ κατασκευάζεσθαι, ἕνα δ’ οὖν νεὼν ἱδρυσάμενος τοῦ θεοῦ, μονογενῆ τε κόσμον, ὥς φησιν ὁ Βασιλείδης, καὶ τὸν ἕνα, ὡς οὐκέτι τῷ Βασιλείδῃ δοκεῖ, κατήγγελλε θεόν. καὶ ὅτι οὐ περιλαμβάνει τόπῳ τὸ ἀπερίληπτον ὁ γνωστικὸς Μωυσῆς, ἀφίδρυμα οὐδὲν ἀνέθηκεν εἰς τὸν νεὼν σεβάσμιον, ἀόρατον καὶ ἀπερίγραφον δηλῶν εἶναι τὸν θεόν, προσάγων δὲ ἁμῇ γέ πῃ εἰς ἔννοιαν τοῦ θεοῦ τοὺς Ἑβραίους διὰ τῆς τιμῆς τοῦ κατὰ τὸν νεὼν ὀνόματος. ἀλλὰ γοῦν κωλύων ὁ λόγος τάς τε τῶν ἱερῶν κατασκευὰς καὶ τὰς θυσίας ἁπάσας τὸ μὴ ἔν τινι εἶναι τὸν παντοκράτορα αἰνίσσεται δι’ ὧν φησι· ποῖον οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι; λέγει κύριος. ὁ οὐρανός μοι θρόνος καὶ τὰ ἑξῆς. περί τε τῶν θυσιῶν ὁμοίως·
Καὶ Ἰωάννης (26) ὁ ἀπόστολος· Θεὸν οὐδεὶς ἑώρα- Α * κεν πώποτε ὁ μονογενής Θεός (27), ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, ἐκεῖνος ἐξηγήσατο· Τὸ δ' ἀόρατον καὶ ἄῤῥητον κόλπον όνομάσας (98) Θεοῦ, βαθὺν (29) αὐτὸν κεκλήκασιν ἐντεῦθέν τινες, ὡς ἂν περιειληφότα (30), καὶ ἐγκολπισάμενον τὰ πάντα, ἀνέφικτόν τε καὶ ἀπέραντον (51). Ναὶ μὴν ὁ δυσμε ταχειριστότατος περὶ Θεοῦ λόγος, οὗτός ἐστιν. Ἐπεὶ γὰρ ἀρχὴ παντὸς πράγματος δυσεύρετος, πάντως που ἡ πρώτη καὶ πρεσβυτάτη ἀρχὴ δύσδεικτος, ἥτις καὶ τοῖς ἄλλοις ἅπασιν αἰτία τοῦ γενέσθαι καὶ γενο- μένους είναι (32). Πῶς γὰρ ἂν εἴη ῥητὸν, ὃ μήτε γέ- νος ἐστὶ, μήτε διαφορά, μήτε εἶδος, μήτε ἄτομον, μήτε ἀριθμός· ἀλλὰ μήτε συμβεβηκός τι, μηδὲ ᾧ συμβέβηκε τι; Οὐκ ἂν δὲ ὅλον εἴποι τις αὐτὸν ὀρ- θῶς· ἐπὶ μεγέθει γὰρ τάττεται τὸ ὅλον, καὶ ἔστι τῶν Β ὅλων πατήρ. Οὐδὲ μὴν μέρη τινὰ αὐτοῦ λεκτέον· ἀδιαίρετον γὰρ τὸ ἔν· διὰ τοῦτο δὲ καὶ ἄπειρον, οὐ κατὰ τὸ ἀδιεξήτητον (35) νοούμενον, ἀλλὰ κατὰ τὸ ἀδιάστατον, καὶ μὴ ἔχον πέρας. Καὶ τοίνυν ἀσχημά- τιστον, καὶ ἀνωνόμαστον (34). Κἂν ὀνομάζωμεν αὐτό ποτε οὐ κυρίως· καλοῦντες ἤτοι ἔν, ἢ τἀγαθόν, ἢ νοῦν, ἢ αὐτὸ τὸ ὂν, ἢ Πατέρα, ἢ Θεόν, ἢ Δημιουρ- γὸν, ἢ Κύριον, οὐχ ὡς ὄνομα αὐτοῦ προφερόμενοι λέγομεν, ὑπὸ δὲ ἀπορίας ὀνόμασι καλοῖς προσχρώ- μεθα, ἵν᾽ ἔχῃ ἡ διάνοια, μὴ περὶ ἄλλα πλανωμένη, ἐπερείδεσθαι (55) τούτοις· οὐ γὰρ τὸ καθ' κα- στον μηνυτικόν (36) τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ ἀθρόως ἅπαντα ἐνδεικτικὰ τῆς τοῦ παντοκράτορος δυνάμεως. Τὰ γὰρ λεγόμενα (37) ἢ ἐκ τῶν προσόντων αὐτοῖς ῥητά * Ρ. καὶ ὁ θεολόγος Ιωάννης, Θεὸν οὐδ. ἐγκολπωσάμενον ἐγκολπισάμενον. Βαθὺν κατὰ κόλπον ἐχούσας. Σ', ν. : Τρωαὶ καὶ Δαρδανίδες βαθύκολποι. Κέκληται μὲν ἑτοίμως Θεός, ἐγκεκόλπισται δὲ τὰ ὅλα, καὶ διὰ τῶν τοῦ παντὸς με- ρών διελήλυθε. Οὐδὲν ἄλλο ἐπιτηδεύου- σιν (οι φιλόσοφοι ) ἢ ἀποθνήσκειν τε καὶ τεθνά- και ἀδιεξήγητον, ἀδιεξίτητον. Αδιεξήγη- ἀδιεξίτητον Αu- Ονόματος γὰρ ὁ Θεὸς οὐ δεῖται· μὴ δεόμενος δ' ὅμως ἐχαρίζετο τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων κλήσιν οἰκείαν, ἵνα ἔχοντες και ταφυγὴν πρὸς ἱκεσίας καὶ λιτάς, μὴ ἀμοιρῶσιν ἐλπί δος χρηστής. των μην. STROMATUM LIB. V El Joannes apostolus : Deum nemo vidit unquam : ED. POTTER, 587-588 ED. PARIS. H. ms. SL- BURG. bet Irenæus lib. iv, cap. 57. pro v. : • Iliad. C rum, p. 339, : Vere Deus dicitur, omnia continens D in gremio, et omnia pervadens. Conf. Strom. 1, p. 431, n. 4. BURG. est, ut primo fant, dein ut facta consistant. Similis est locutio quam e Platonis Phadone pag. 48, ali- quoties citatam reperimus : Nihil aliud commentaniur philosophi, quam mori atque esse se mortuos. sunt, et SYLB. Tov probasse videntur editores Sylburgio posterio- res, sed scripsisse Clementem veri- similius est : quod viro etiam clariss. Montfalc. placet. unigenitus Deus, qui est in sinu Patris, ille expo- suit 1. Cum autem id quod inaspectabile et ineffa- bile est, Dei sinum nominasset, hinc quidam eum profundum vocaverunt, ut qui omnia comprehen- derit, et veluti sinu complexus sit, nec possit quis eum assequi, et sit infinitus. Est quidem certe hæc de Deo disputatio tractatu difficillima. Cum enim cujusvis rei principium inventu longe sit difficillimum; est certe omnino primum et antiquis- simum principium difficile ad demonstrandum, quod quidem est etiam aliis omnibus causa ut fiant et facta sint. Quemadmodum enim dici potuit, quod neque est genus, neque differentia, neque species, neque individuum, neque numerus, sed neque accidens aliquod, neque tale cui aliquid ac- cidit? Neque vero totum recte eum dixerit quis- piam; nam de magnitudine totum dicitur, quin etiam totius universitatis pater aliquis est. Sed ne- que dicendum est esse aliquas ejus partes; in unum enim non cadit divisio. Quin etiam ideo est infinitum, non quod ejusmodi concipiatur ut per- vadi non possit, sed quatenus nullam suscipit di- mensionem, et finem non habet : et ideo est figure expers, et quod nominari non potest. Et si ali- quando eum minus proprie nominemus, vocantes unum, aut bonum, aut mentem, aut ipsum id quod est, aut Patrem, aut Deum, aut Creatorem, aut Dominum : non id dicimus tanquam nomen ejus proferentes, sed propter veri nominis defectumn pul- Joan. 1, 18. sunt, ut a se invicem distinguerentur: ac proinde Deus, cum unicus sit, nec similem paremve habeat ullum, nullo nomine indiget. Accedit, quod ejus natura quæ nobis parum cognita et ineſſabilis est, proprio nomine describi non possit. Hinc Deum nomine carere, cum Patrum, tum philosophorum etiam, constans doctrina est. Clemens superius in Pædag., . 1, c. 7, p. 132, asserit, Deum quidem, cum prius sine nomine perstitisset, hominem fa- ctum nonen sumpsisse. Conf. Justinus M. Apol. 1, pag. 12, ed. Oxon.; Lactantius pag. 22, 23, ed. Oxon.; Minutius in Octavio, p. 143, ed. Amstelod.; Origenes contra Celsum, pag. 320, ed. Cantab.; ctor Recognitionum lib. v, cap. 20; aliique pas- sim. De confus. linguarum, pag. : Deus enim non habet opus nomine, al- tamen humano generi nomen suum elargitus est, ut habentes refugium ad preces et supplicationes, spe bona non destituantur. SYLBURG. descriptiones vel per aliquod, quod iis inhæret, fieri; vel per relationem ad aliquod propinquum. Porro horum neutrum Deo convenit, cui neque ul- lum est accidens, neque pars, neque aliud quid- piam quod ipsi inhæreat, nec ei ad aliam quamvis rem naturalis aliqua relatio est.) (26) Καὶ Ἰωάννης ὁ ἀπόστολος Θεὸν οὐδείς. (27) Θεός. Υιός Joa. Utranique lectionem ha- (28) Ονομάσας. Ms. Otob. όνομάζει, et mux, (29) Βαθύν. Homericum epitheton Iliad. B, (30) Περιειλ. Philo Judæus lib. De confus. lingua- (31) Απέραντον. Η. ms. ἀπέρατον όντα. SL- (32) Τοῦ γενέσθαι καὶ γενομένους είναι. Hoc (35) Αδιεξήτητον. Duplicis scripturæ vestigia (54) Αγωνόμαστον. Nomina rebus imposita (35) Επερείδεσθαι. His similia scribit Philo lib. (36) "Εκαστον μην. Η. ms. ἕκαστον τῶν ὀνομά (37) Λεγόμενα. Vult auctor, ‹ Veras rerum
PG 9:113αἷμα ταύρων καὶ στέαρ ἀρνῶν οὐ βούλομαι, καὶ ὅσα ἐπὶ τούτοις διὰ τοῦ προφήτου τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀπαγορεύει. παγκάλως τοίνυν καὶ ὁ Εὐριπίδης συνᾴδει τούτοις γράφων· ποῖος δ’ ἂν οἶκος τεκτόνων πλασθεὶς ὕπο δέμας τὸ θεῖον περιβάλοι τοίχων πτυχαῖς; καὶ ἐπὶ τῶν θυσιῶν ὡσαύτως λέγει· δεῖται γὰρ ὁ θεός, εἴπερ ἔστ’ ὀρθῶς θεός, [οὐδενός]· ἀοιδῶν οἵδε δύστηνοι λόγοι. οὐ γὰρ χρείας ἕνεκεν ὁ θεὸς πεποίηκεν τὸν κόσμον, ἵνα τιμὰς πρός τε ἀνθρώπων καὶ πρὸς θεῶν τῶν ἄλλων καὶ δαιμόνων, φησὶν ὁ Πλάτων, καρποῖτο, οἷον πρόσοδόν τινα ἀπὸ τῆς γενέσεως ἀρνύμενος, παρὰ μὲν ἡμῶν καπνούς, παρὰ δὲ θεῶν καὶ δαιμόνων τὰς οἰκείας λειτουργίας. διδασκαλικώτατα ἄρα ὁ Παῦλος ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων ὁ θεὸς ὁ ποιήσας τὸν κόσμον φησὶ καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτῷ, οὗτος οὐρανοῦ καὶ γῆς κύριος ὑπάρχων οὐκ ἐν χειροποιήτοις ναοῖς κατοικεῖ, οὐδὲ ὑπὸ χειρῶν ἀνθρωπίνων θεραπεύεται προσδεόμενός τινος, αὐτὸς διδοὺς πᾶσι πνοὴν καὶ ζωὴν καὶ τὰ πάντα. λέγει δὲ καὶ Ζήνων ὁ τῆς Στωϊκῆς κτίστης αἱρέσεως ἐν τῷ τῆς πολιτείας βιβλίῳ μήτε ναοὺς δεῖν ποιεῖν μήτε ἀγάλματα·
μοίρα παραγινομένη ἡ ἀρετὴ, οἷς παραγίνεται. "Αρ' οὐ δοκεί σοι τὴν εἰς πάντας ήκουσαν (47) γνω- στικὴν ἕξιν θείαν μοῖραν ηνίχθαι; Σαφέστερον δὲ ἐπιφέρει (48)· Εἰ δὲ νῦν ἡμεῖς ἐν παντὶ τῷ λόγω τούτῳ καλῶς ἐζητήσαμεν (49), ἀρετὴ ἂν εἴη οὔτε φύσει, οὔτε διδακτὸν, ἀλλὰ θείᾳ μοίρα παραγιγνόμενον, οὐκ ἄνευ νοῦ, οἷς ἂν παραγί γνηται. Θεόσδοτος τοίνυν ἡ σοφία, δύναμις οὖσα τοῦ Πατρός, προτρέπει μὲν ἡμῶν τὸ αὐτεξούσιον, ἀποδέ χεται δὲ τὴν πίστιν, καὶ ἀμείβεται τὴν ἐπίστασιν τῆς ἐκλογῆς ἄκρα κοινωνίᾳ. Καὶ δὴ αὐτόν σοι Πλάτωνα παραστήσω, ἄντικρυς ἤδη Θεοῦ παισὶ πιστεύειν ἀξιοῦντα· περὶ γὰρ θεῶν ἀοράτων τε καὶ γεννη- τῶν (50) ποιησάμενος τὸν λόγον ἐν τῷ Τιμαίῳ· Περὶ δὲ (51) τῶν (52) ἄλλων δαιμόνων εἰπεῖν, καὶ γνῶναι την γένεσιν, φησί, μεῖζον ἢ καθ' ἡμᾶς· πιστευτέον δὲ τοῖς εἰρηκόσιν ἔμπροσθεν, ἐκγός νοις μὲν θεῶν οὖσιν, ὡς ἔφασαν, σαφῶς δέ (55) πως τοὺς ἑαυτῶν προγόνους ειδότων Αδύνατον οὖν θεῶν παισὶν ἀπιστεῖν, καίπερ (54) ἄνευ εἰ- κότων καὶ ἀναγκαίων ἀποδείξεων λέγουσιν. Οὐκ οἶμαι δύνασθαι σαφέστερον ὑπὸ Ἑλλήνων προσμαρ τυρήσεσθαι τὸν Σωτῆρα ἡμῶν· καὶ τοὺς εἰς προφη τείαν κεχρισμένους, τοὺς μὲν παῖδας Θεοῦ ἀνηγορευ- μένους, τὸν δὲ Κύριον, υἱὸν ὄντα γνήσιον, ἀληθεῖς εἶναι περὶ τῶν θείων μάρτυρας· διὸ καὶ δεῖν πιο στεύειν αὐτοῖς, ἐνθέοις οὖσι, προσέθηκε. Κἂν τραγι κώτερον εἴπῃ τις μὴ πιστεύειν· Οὐ γάρ τί μοι Ζεὺς ἦν ὁ κηρύξας τάδε· ἀλλ᾽ ἴστω αὐτὸν τὸν Θεὸν διὰ τοῦ Υἱοῦ τὰς Γραφάς κηρύξαντα. Πιστὸς δὲ ὁ τὰ οἰκεῖα καταγγέλλων· ἐπεὶ, Μηδείς (55), φησὶν ὁ Κύριος, τὸν Πατέρα ἔγνω, εἰ μὴ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. Πιστευτέον ἄρα τοῦτο, καὶ κατὰ Πλάτωνα, κἂν ἄνευ τε εἰκότων καὶ ἀναγκαίων ἀποδείξεων διά τε τῆς Παλαιᾶς διά τε τῆς Νέας Διαθήκης κηρύσσηται καὶ λέγηται· Ἐὰν γὰρ μὴ πιστεύσητε, φησὶν ὁ Κύ ριος. ἀποθανεῖσθε ἐν ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν· ἔμ τας ήκειν, Τὸ φῶς ἀληθινὸν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον. οὐκ εἰς πάντας ἥκ., ἕξις γνωστική, θείᾳ μοίρα, σὺν χάριτι Ἐζητήσαμέν τε καὶ λέγομεν, παραγιγνομένη πιο παραγιγνόμενον ἄνευ νοῦ οὐκ ἄνευ νοῦ, οὐκ τε καὶ γεννητῶν, ᾿Αλλὰ ταῦτά τε ἱκανῶς ἡμῖν ταύτῃ καὶ τὰ περὶ θεῶν ὁρατῶν καὶ γεννητῶν εἰρημένα φύ σεως, ἐχέτω τέλος. πιστέον πιστευτέον εγγόνοις pιο εκγόνοις, πως, αὐτῶν ἑαυτῶν εἰδόσιν ειδότων εἰδότων λέγωσιν λέγουσιν λέγου- σιν STROMATEM LIB. V. A qui ad omnes pertingit, gnosticum habitum in- B C P. ED. POTTER, ED. PARIS. ss Matth. quod a Christi cognitione nemo, nisi sua forte culpa, prohibeatur. Cum ille sit secundum Joan. 1, : Nisi po- tius, addita negativa particula, quani ex aliis Cle- D mentis sententiis excidisse alibi notatum est, scri- bamus qui ad omnes non pertin- git. Neque enim vel virtus Platonis, neque quæ a Clemente dicitur ad omnes pertingit, verum ad paucos beatos. apud Platonem hæc sententia priorem locum obti- net. Eamdem recitat Justinus Cohort. ad Græc., pag. 115, edit. Oxon. Plato : Justin. Mes, uterque : et iidem pro nisi quod non- nulli editores neg. part. in quosdam Justini li- bros temere inseruerint. Visibilium et genitorum, idque ex ipso Platone, qui ante verba quæ hic a Clemente nuere? Apertius autem subjungit: Sin autem nos nunc in hac tota recte quæsivimus disputatione, vir- tus nec fuerit natura, nec ejusmodi ut doceri possit, sed divina sorte accedet, non absque mente, iis ad quos accesserit. Ergo divinitus data sapientia, quæ est virtus Patris, excitat quidem nostrum liberum arbitrium, admittit auten fidem, curamque et at- tentionem remuneratur electionis suprema ✪ com- municatione. Porro autem ipsum quoque tibi ad- ducam Platonem, aperte volentem ut credatur Dei filiis. Nam cum de diis qui sub aspectum non ca- dunt et sunt geniti, verba fecisset in Timmo: Ca- terorum qui dæmones appellantur, et cognoscere, et enuntiare ortum, inquit, majus est opus, quam ferre nostrum valeat ingenium. Priscis itaque viris est hac in re credendum qui diis geniti, ut ipsi dicebant, pa- rentes suos optime noverant. Impossibile sane deo- rum filiis fidem non habere, licet nec necessariis nec verisimilibus rationibus eorum oratio confirmetur. Non arbitror a Græcis posse manifestius ferri testi- monium, Servatorem nostrum, et eos qui uncti sunt in prophetiam, hos quidem cum sint liberi declarati Dei ; Dominum autem, cum sit germanus filius, veros esse testes rerum divinarum. Et ideo adjecit, oportere eis credere, cum sint inspirati di- vinitus. Quod si quis paulo magis tragice dixerit non credendum : Nam Jupiter non fuerat, hæc qui dixerat : is sciat ipsum Deum per Filium prædicasse Scriptu- ras. Fide dignus autem est is qui sua annuntiat; quoniam, Nemo, inquit Dominus, novit Patrem, nisi Filius, et cui Filius revelaverit 33. Est ergo hoc cre- dendum ex Platonis quoque sententia, etiam si absque probabilibus et necessariis demonstrationibus, per Vetus et per Novum Testamentum prædicetur et dicatur. Si enim non credideritis, inquit. Domi- nus, in peccatis vestris moriemini s. Contra au- xr, 27; Luc. 1tt, 22. Joan. viii, 24. recitantur, ait : Sed de his jam satis, et jam, quæ de natura deorum illorum, qui tales geniti sunt, ut cernantur, dicenda erant, finem habeant. Porro visibiles deos vocat cœlum ejusque luminaria. pag. 1052. Citata sunt etiam ab Athenagora in Le- gat., p. 91, edit. Oxon. Clemens in edit. Flor.; sed róv perperam exhibent editiones posteriores. Μox, pro Plat., Athenag. Deinde Athe- nag. pro Plato, Athenag. Mox, pro Plato. Paulo post, pro Plato, Athe- nag. Sed Athenagoræ tres mss. codd. ex- hibent. Denique pro Athenag., cujus tamen cod. ms. in bibliotheca Bodleiana asservatus exhibet. (47) Εἰς πάντας κ. Vult auctor γνῶσιν εἰς πάν (48) Επιφέρει. Memoria lapsus est auctor. Nam (49) Ἐζητήσαμεν. Εζητήσαμέν τε καὶ ἐλέγομεν, (50) Αοράτων τε καὶ γεννητῶν. Scribe ὁρατῶν (51) Περὶ δέ. Hæc petita sunt e Platonis Timmo, (52) Των. Sic recte Plato, Athenagoras, et ipse (53) Σαφώς δέ. Σαφώς γε, Athenag. Deinde, που (54) Καίπερ. Κάντερ, Athen. Μox, ἄνευ τε Plato. (55) Μηδείς. Hæc e memoria recitavit auctor.
μηδὲν γὰρ εἶναι τῶν θεῶν ἄξιον κατασκεύασμα, καὶ γράφειν οὐ δέδιεν αὐταῖς λέξεσι τάδε· ἱερά τε οἰκοδομεῖν οὐδὲν δεήσει· ἱερὸν γὰρ μὴ πολλοῦ ἄξιον καὶ ἅγιον οὐδὲν χρὴ νομίζειν· οὐδὲν δὲ πολλοῦ ἄξιον καὶ ἅγιον οἰκοδόμων ἔργον καὶ βαναύσων. εἰκότως οὖν καὶ Πλάτων, νεὼν τοῦ θεοῦ τὸν κόσμον εἰδώς, τοῖς πολίταις ἐναπέδειξεν χωρίον τῆς πόλεως, ἵνα ἔμελλεν ἀνακεῖσθαι αὐτοῖς τὰ εἴδωλα, ἰδίᾳ δὲ ἀπεῖπεν μηδενὶ κεκτῆσθαι θεῶν ἀγάλματα. μηδεὶς οὖν ἑτέρως, φησίν, ἱερὰ καθιερούτω θεοῖς· χρυσὸς μὲν γὰρ καὶ ἄργυρος ἐν ἄλλαις [τε] πόλεσιν ἰδίᾳ [τε] καὶ ἐν ἱεροῖς ἐστιν ἐπίφθονον κτῆμα· ἐλέφας δὲ ἀπολελοιπότος ψυχὴν σώματος οὐκ εὐαγὲς ἀνάθημα· σίδηρος δὲ καὶ χαλκὸς πολέμων ὄργανα· ξύλου δὲ μονόξυλον, ὅ τι ἂν θέλῃ τις, ἀνατιθέτω, ὡσαύτως καὶ λίθου πρὸς τὰ κοινὰ ἱερά. εἰκότως οὖν ἐν τῇ μεγάλῃ ἐπιστολῇ ῥητὸν γὰρ φησὶν οὐδαμῶς ἐστιν ὡς τὰ ἄλλα μαθήματα, ἀλλ’ [ἐκ] πολλῆς ξυνουσίας γιγνομένης περὶ τὸ πρᾶγμα αὐτὸ καὶ τοῦ συζῆν ἐξαίφνης οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος ἐξαφθὲν φῶς ἐν τῇ ψυχῇ γενόμενον αὐτὸ ἑαυτὸ ἤδη τρέφει. ἆρ’ οὐχ ὅμοια ταῦτα τοῖς ὑπὸ Σοφονία λεχθεῖσι τοῦ προφήτου;
μοίρα παραγινομένη ἡ ἀρετὴ, οἷς παραγίνεται. "Αρ' οὐ δοκεί σοι τὴν εἰς πάντας ήκουσαν (47) γνω- στικὴν ἕξιν θείαν μοῖραν ηνίχθαι; Σαφέστερον δὲ ἐπιφέρει (48)· Εἰ δὲ νῦν ἡμεῖς ἐν παντὶ τῷ λόγω τούτῳ καλῶς ἐζητήσαμεν (49), ἀρετὴ ἂν εἴη οὔτε φύσει, οὔτε διδακτὸν, ἀλλὰ θείᾳ μοίρα παραγιγνόμενον, οὐκ ἄνευ νοῦ, οἷς ἂν παραγί γνηται. Θεόσδοτος τοίνυν ἡ σοφία, δύναμις οὖσα τοῦ Πατρός, προτρέπει μὲν ἡμῶν τὸ αὐτεξούσιον, ἀποδέ χεται δὲ τὴν πίστιν, καὶ ἀμείβεται τὴν ἐπίστασιν τῆς ἐκλογῆς ἄκρα κοινωνίᾳ. Καὶ δὴ αὐτόν σοι Πλάτωνα παραστήσω, ἄντικρυς ἤδη Θεοῦ παισὶ πιστεύειν ἀξιοῦντα· περὶ γὰρ θεῶν ἀοράτων τε καὶ γεννη- τῶν (50) ποιησάμενος τὸν λόγον ἐν τῷ Τιμαίῳ· Περὶ δὲ (51) τῶν (52) ἄλλων δαιμόνων εἰπεῖν, καὶ γνῶναι την γένεσιν, φησί, μεῖζον ἢ καθ' ἡμᾶς· πιστευτέον δὲ τοῖς εἰρηκόσιν ἔμπροσθεν, ἐκγός νοις μὲν θεῶν οὖσιν, ὡς ἔφασαν, σαφῶς δέ (55) πως τοὺς ἑαυτῶν προγόνους ειδότων Αδύνατον οὖν θεῶν παισὶν ἀπιστεῖν, καίπερ (54) ἄνευ εἰ- κότων καὶ ἀναγκαίων ἀποδείξεων λέγουσιν. Οὐκ οἶμαι δύνασθαι σαφέστερον ὑπὸ Ἑλλήνων προσμαρ τυρήσεσθαι τὸν Σωτῆρα ἡμῶν· καὶ τοὺς εἰς προφη τείαν κεχρισμένους, τοὺς μὲν παῖδας Θεοῦ ἀνηγορευ- μένους, τὸν δὲ Κύριον, υἱὸν ὄντα γνήσιον, ἀληθεῖς εἶναι περὶ τῶν θείων μάρτυρας· διὸ καὶ δεῖν πιο στεύειν αὐτοῖς, ἐνθέοις οὖσι, προσέθηκε. Κἂν τραγι κώτερον εἴπῃ τις μὴ πιστεύειν· Οὐ γάρ τί μοι Ζεὺς ἦν ὁ κηρύξας τάδε· ἀλλ᾽ ἴστω αὐτὸν τὸν Θεὸν διὰ τοῦ Υἱοῦ τὰς Γραφάς κηρύξαντα. Πιστὸς δὲ ὁ τὰ οἰκεῖα καταγγέλλων· ἐπεὶ, Μηδείς (55), φησὶν ὁ Κύριος, τὸν Πατέρα ἔγνω, εἰ μὴ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. Πιστευτέον ἄρα τοῦτο, καὶ κατὰ Πλάτωνα, κἂν ἄνευ τε εἰκότων καὶ ἀναγκαίων ἀποδείξεων διά τε τῆς Παλαιᾶς διά τε τῆς Νέας Διαθήκης κηρύσσηται καὶ λέγηται· Ἐὰν γὰρ μὴ πιστεύσητε, φησὶν ὁ Κύ ριος. ἀποθανεῖσθε ἐν ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν· ἔμ τας ήκειν, Τὸ φῶς ἀληθινὸν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον. οὐκ εἰς πάντας ἥκ., ἕξις γνωστική, θείᾳ μοίρα, σὺν χάριτι Ἐζητήσαμέν τε καὶ λέγομεν, παραγιγνομένη πιο παραγιγνόμενον ἄνευ νοῦ οὐκ ἄνευ νοῦ, οὐκ τε καὶ γεννητῶν, ᾿Αλλὰ ταῦτά τε ἱκανῶς ἡμῖν ταύτῃ καὶ τὰ περὶ θεῶν ὁρατῶν καὶ γεννητῶν εἰρημένα φύ σεως, ἐχέτω τέλος. πιστέον πιστευτέον εγγόνοις pιο εκγόνοις, πως, αὐτῶν ἑαυτῶν εἰδόσιν ειδότων εἰδότων λέγωσιν λέγουσιν λέγου- σιν STROMATEM LIB. V. A qui ad omnes pertingit, gnosticum habitum in- B C P. ED. POTTER, ED. PARIS. ss Matth. quod a Christi cognitione nemo, nisi sua forte culpa, prohibeatur. Cum ille sit secundum Joan. 1, : Nisi po- tius, addita negativa particula, quani ex aliis Cle- D mentis sententiis excidisse alibi notatum est, scri- bamus qui ad omnes non pertin- git. Neque enim vel virtus Platonis, neque quæ a Clemente dicitur ad omnes pertingit, verum ad paucos beatos. apud Platonem hæc sententia priorem locum obti- net. Eamdem recitat Justinus Cohort. ad Græc., pag. 115, edit. Oxon. Plato : Justin. Mes, uterque : et iidem pro nisi quod non- nulli editores neg. part. in quosdam Justini li- bros temere inseruerint. Visibilium et genitorum, idque ex ipso Platone, qui ante verba quæ hic a Clemente nuere? Apertius autem subjungit: Sin autem nos nunc in hac tota recte quæsivimus disputatione, vir- tus nec fuerit natura, nec ejusmodi ut doceri possit, sed divina sorte accedet, non absque mente, iis ad quos accesserit. Ergo divinitus data sapientia, quæ est virtus Patris, excitat quidem nostrum liberum arbitrium, admittit auten fidem, curamque et at- tentionem remuneratur electionis suprema ✪ com- municatione. Porro autem ipsum quoque tibi ad- ducam Platonem, aperte volentem ut credatur Dei filiis. Nam cum de diis qui sub aspectum non ca- dunt et sunt geniti, verba fecisset in Timmo: Ca- terorum qui dæmones appellantur, et cognoscere, et enuntiare ortum, inquit, majus est opus, quam ferre nostrum valeat ingenium. Priscis itaque viris est hac in re credendum qui diis geniti, ut ipsi dicebant, pa- rentes suos optime noverant. Impossibile sane deo- rum filiis fidem non habere, licet nec necessariis nec verisimilibus rationibus eorum oratio confirmetur. Non arbitror a Græcis posse manifestius ferri testi- monium, Servatorem nostrum, et eos qui uncti sunt in prophetiam, hos quidem cum sint liberi declarati Dei ; Dominum autem, cum sit germanus filius, veros esse testes rerum divinarum. Et ideo adjecit, oportere eis credere, cum sint inspirati di- vinitus. Quod si quis paulo magis tragice dixerit non credendum : Nam Jupiter non fuerat, hæc qui dixerat : is sciat ipsum Deum per Filium prædicasse Scriptu- ras. Fide dignus autem est is qui sua annuntiat; quoniam, Nemo, inquit Dominus, novit Patrem, nisi Filius, et cui Filius revelaverit 33. Est ergo hoc cre- dendum ex Platonis quoque sententia, etiam si absque probabilibus et necessariis demonstrationibus, per Vetus et per Novum Testamentum prædicetur et dicatur. Si enim non credideritis, inquit. Domi- nus, in peccatis vestris moriemini s. Contra au- xr, 27; Luc. 1tt, 22. Joan. viii, 24. recitantur, ait : Sed de his jam satis, et jam, quæ de natura deorum illorum, qui tales geniti sunt, ut cernantur, dicenda erant, finem habeant. Porro visibiles deos vocat cœlum ejusque luminaria. pag. 1052. Citata sunt etiam ab Athenagora in Le- gat., p. 91, edit. Oxon. Clemens in edit. Flor.; sed róv perperam exhibent editiones posteriores. Μox, pro Plat., Athenag. Deinde Athe- nag. pro Plato, Athenag. Mox, pro Plato. Paulo post, pro Plato, Athe- nag. Sed Athenagoræ tres mss. codd. ex- hibent. Denique pro Athenag., cujus tamen cod. ms. in bibliotheca Bodleiana asservatus exhibet. (47) Εἰς πάντας κ. Vult auctor γνῶσιν εἰς πάν (48) Επιφέρει. Memoria lapsus est auctor. Nam (49) Ἐζητήσαμεν. Εζητήσαμέν τε καὶ ἐλέγομεν, (50) Αοράτων τε καὶ γεννητῶν. Scribe ὁρατῶν (51) Περὶ δέ. Hæc petita sunt e Platonis Timmo, (52) Των. Sic recte Plato, Athenagoras, et ipse (53) Σαφώς δέ. Σαφώς γε, Athenag. Deinde, που (54) Καίπερ. Κάντερ, Athen. Μox, ἄνευ τε Plato. (55) Μηδείς. Hæc e memoria recitavit auctor.
PG 9:115καὶ ἀνέλαβέν με πνεῦμα καὶ ἀνήνεγκέν με εἰς οὐρανὸν πέμπτον καὶ ἐθεώρουν ἀγγέλους καλουμένους κυρίους, καὶ τὸ διάδημα αὐτῶν ἐπικείμενον ἐν πνεύματι ἁγίῳ καὶ ἦν ἑκάστου αὐτῶν ὁ θρόνος ἑπταπλασίων φωτὸς ἡλίου ἀνατέλλοντος, οἰκοῦντας ἐν ναοῖς σωτηρίας καὶ ὑμνοῦντας θεὸν ἄρρητον ὕψιστον. Τὸν γὰρ πατέρα καὶ ποιητὴν τοῦδε τοῦ παντὸς εὑρεῖν τε ἔργον καὶ εὑρόντα εἰς πάντας ἐξειπεῖν ἀδύνατον. ῥητὸν γὰρ οὐδαμῶς ἐστιν ὡς τἄλλα μαθήματα, ὁ φιλαλήθης λέγει Πλάτων. ἀκήκοεν γὰρ εὖ μάλα ὡς ὁ πάνσοφος Μωυσῆς εἰς τὸ ὄρος ἀνιὼν (διὰ τὴν ἁγίαν θεωρίαν ἐπὶ τὴν κορυφὴν τῶν νοητῶν) ἀναγκαίως διαστέλλεται μὴ τὸν πάντα λαὸν συναναβαίνειν ἑαυτῷ· καὶ ὅταν λέγῃ ἡ γραφὴ εἰσῆλθεν δὲ Μωυσῆς εἰς τὸν γνόφον οὗ ἦν ὁ θεός, τοῦτο δηλοῖ τοῖς συνιέναι δυναμένοις, ὡς ὁ θεὸς ἀόρατός ἐστι καὶ ἄρρητος, γνόφος δὲ ὡς ἀληθῶς ἡ τῶν πολλῶν ἀπιστία τε καὶ ἄγνοια τῇ αὐγῇ τῆς ἀληθείας ἐπίπροσθε φέρεται. Ὀρφεύς τε αὖ ὁ θεολόγος ἐντεῦθεν ὠφελημένος εἰπών· εἷς ἔστ’, αὐτοτελής, ἑνὸς ἔκγονα πάντα τέτυκται (ἢ πέφυκεν, γράφεται γὰρ καὶ οὕτως), ἐπιφέρει· οὐδέ τις αὐτὸν εἰσοράᾳ θνητῶν, αὐτὸς δέ γε πάντας ὁρᾶται.
παλιν δέ, ῾Ο πιστεύων ἔχει ζωὴν αἰώνιον. Μακά ριοι ἄρα πάντες οἱ πεποιθότες ἐπ' αὐτῷ· πλειόν ἐστι τῆς πίστεως τὸ πεποιθέναι· ὅτ' ἂν γὰρ ἐπίστης ταί (56) τις, ὅτι ὁ Υἱός ἐστι τοῦ Θεοῦ ὁ διδάσκαλος ἡμῶν, πέποιθεν ἀληθῆ εἶναι τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ. ὡς δὲ ἡ μάθησις κατ' Εμπεδοκλέα.... τὰς φρένας αὔξει, οὕτως ἡ εἰς τὸν Κύριον πεποίθησις αὔξει τὴν πίστιν. Τῶν αὐτῶν γ᾽ οὖν φαμὲν εἶναι, φιλοσοφίαν μὲν ψέγειν, πίστεως δὲ κατατρέχειν· ἀδικίαν τε ἐπαινεῖν, καὶ τὸν κατ' ἐπιθυμίαν βίον εὐδαιμονίζειν. Ηδη δὲ ἡ πίστις, εἰ καὶ ἑκούσιος τῆς ψυχῆς συγκα τάθεσις, ἀλλὰ ἐργάτις ἀγαθῶν, καὶ δικαιοπραγίας θεμέλιος. Κἂν ὁ ᾿Αριστοτέλης τεχνολογῇ, τὸ μὲν ποιεῖν (57) καὶ ἐπὶ τῶν ἀλόγων ζώων τάσσεσθαι καὶ ἐπὶ ἀψύχων, διδάσκων, τὸ δὲ πράττειν, ἀνθρώπων εἶ- ναι μόνων· εὐθυνέτω τοὺς λέγοντας ποιητὴν τὸν τῶν ὅλων Θεόν· τὸ δὲ πρακτὸν, ἢ ὡς ἀγαθὸν ἢ ὡς ἀναγκαῖόν φησι. Τὸ τοίνυν ἀδικεῖν ἀγαθὸν οὐκ ἔστιν· οὐ δεὶς γὰρ εἰ μὴ διά τι ἕτερον ἀδικεῖ· τῶν δὲ ἀναγ- καίων οὐδὲν ἑκούσιον· τὸ τοίνυν ἀδικεῖν, ἑκούσιον· ὥστε οὐδὲ ἀναγκαῖον. Τῶν δὲ φαύλων οἱ σπουδαῖοι μάλιστα ταῖς τε αἱρέσεσι, καὶ ταῖς ἀστείαις ἐπιθυ μίαις διαφέρουσιν. Πᾶσα γὰρ μοχθηρία ψυχῆς μετὰ ἀκρασίας ἐστίν· καὶ ὁ διὰ πάθος πράττων δι' ἀκρα σίαν πράττει, καὶ μοχθηρίαν. Επεισιν οὖν μοι παρα ἕκαστα θαυμάζειν τὴν θείαν ἐκείνην φωνήν· Ἀμὴν, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὁ μὴ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύ ρας εἰς τὴν αὐλὴν τῶν προβάτων, ἀλλὰ ἀνα βαίνων ἀλλαχόθεν, ἐκεῖνος κλέπτης ἐστὶ καὶ ληστής· ὁ δὲ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύρας, ποιμὴν έστι τῶν προβάτων· τούτῳ ὁ θυρωρὸς ἀνοίγει· εἶτα ἐπεξηγούμενος ὁ Κύριος, λέγει· Ἐγώ εἰμι ἡ θύρα τῶν προβάτων. Δεῖ τοίνυν διὰ Χριστοῦ τὴν ἀλήθειαν μεμαθηκότας σώζεσθαι, και φιλοσοφίαν τύ χωσι· νῦν γὰρ ἐδείχθη ἐναργῶς, ὁ ἑτέραις (58) γε νεαῖς οὐκ ἔγνωρίσθη, τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων νῦν ἀπεκαλύφθη. Θεοῦ μὲν γὰρ ἔμφασις ἑνὸς ἦν τοῦ παντοκράτορος παρὰ πᾶσι τοῖς εὖ φρονοῦσι πάν τοτε φυσική · καὶ τῆς ἀϊδίου κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν εὐεργεσίας ἀντελαμβάνοντο οἱ πλεῖστοι, οἱ καὶ μὴ τέλεον ἀπηρυθριακότες πρὸς τὴν ἀλήθειαν. Καθόλου γ' οὖν τὴν περὶ τοῦ θείου ἔννοιαν Ξενοκράτης ὁ Καρ χηδόνιος (59) οὐκ ἀπελπίζει καὶ ἐν τοῖς ἀλόγοις ζώοις. Δημόκριτος δὲ, κἂν μὴ θέλῃ, ὁμολογήσῃ (60) διὰ τὴν ἀκολουθίαν τῶν δογμάτων· τὰ γὰρ αὐτὰ πεποίηκεν είδωλα (61) τοῖς ἀνθρώποις προσπίπτοντα, καὶ τοῖς πιστεύω τὸ πεποιθέναι τῆς πίστεως, ἐπίσ στευσε, τέποι- θεν, Ο ετέραις γενεαῖς οὐκ ἐγνωρίσθη τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων, ὡς νῦν ἀπεκαλύφθη. Χαρχηδόνος, Χαλκηδόνιος CLEMENTIS ALEXANDRINI . tem : Qui credit, habet vitam aternam 35. Beali ergo A sunt omnes qui fiduciam habent in ipso "; fiduciam autem habere, est quid fide amplius. Quando enim sciverit quispiam magistrum nostrum esse Dei Fi- lium, concipit fiduciam quod ejus doctrina sit vera. Quemadmodum autein doctrina, ex sententia Em- pedoclis, auget præcordia, ita in Dominum fiducia auget fidem. Atque eorumdem esse dicimus, philo- sophiam quidem vituperare, fidem autem insectari, et laudare injustitiam, et beatam vitam esse ducere quæ agitur ex cupiditate et libidine. Jam vero fides, etsi est voluntaria animæ assensio, est tamen bono- rum operatrix, et justæ fundamentuin actionis. Quod si argutetur Aristoteles facere quidem docens dici de bestiis et inaniniis, agere autem esse ex honi- num tantum, eos corrigat qui dicunt Deum esse factorem universorum. Quod autem agitur, est vel bonum, inquit, vel necessarium; injuriam ergo fa- cere non est bonum ; nemo enim facit inju- riam nisi propter aliquid aliud. Ex iis autem quæ sunt necessaria, nihil est voluntarium; injuriam autem facere est voluntarium, quare nec est neces- sarium. Boni autem a malis maxime differunt, in- stitutis et bonis desideriis. Quævis enim animæ ne- quitia fit cum intemperantia, et qui agit per pas- sionem, per intemperantiam agit et nequitiam. Mihi itaque succurrit in singulis admirari divinam illam vocem : Amen, amen dico vobis, qui non ingreditur per ostium in ovile, sed aliunde ascendens, ille est fur et latro; qui autem ingreditur per ostium, est pastor ovium, eique janitor aperit 3. Deinde rem C prosequens dicit Dominus: Ego sum ostium ovium ³ª¸ Oportet ergo cos per Christum discere veritatem, ut faut salvi, etiamsi fuerint Graecam philosophali philosophiam. Nunc enim aperte est ostensum, id quod aliis generationibus notum non evaserat, homi- num filiis nunc esse revelatum 3. Nam Dei quidem unius omnipotentis manifestatio, apud omnes qui recte sapiunt, omnino erat naturalis, et æternum ex divina Providentia beneficium percipiebant plu- rimi, qui non plane omnem exuerunt pudorem ad- versus veritatem. Atque ut summatim quidem di- cam, Xenocrates Carthaginiensis non penitus de- sperat, quin in rationis expertibus animantibus sit Dei nolitia. Democritus autem, etsi nolit, confitebi- tur per dogmatum suorum consequentiam; fecit D P. ED. POTTER, ED. PARIS." Joan. 1, 15, 16, 36; v, 24. Psal. 11, 12. 1, 2, 3. Ibid. 7. Ephes. III, 5. quod verbum a ductum. Nam cum pro- Dare vellet auctor, majus quiddam esse addit : Cum enim quis credidit, Jesum esse Dei Filium, tum fiduciam concipit, eum vera docere. Aristotelis Ethic. ad Nicomach. lib. vi, c. 5. catur Carthaginensis, existimandum Juall. X, est tamen hic potius mendum esse, quam apud Laertium; nam et ipse Clemens lib. ut, p. et 606, 1. ut Chalcedonensem eum dicit. Plutarchus in libro De versutia terrestrium et aquatilium animan- tium, tradit Democritum demonstrasse homines ab animalibus ratione carentibus artes edoctos esse, ut ab aranea textoriam, ab hirundine architecto- nicam, a philomela musicam. COLLECT. Recte omnino ms. Paris. Conf. superius Pro- trept. pag. 58, n. auctor Protrept, pag. 57, n. (56) Ἐπίστηται. Malim ἐπίστευσε, vel aliud ali- (57) Ποιεῖν. Conf. Herveli Commentarius, item (58) Ο ἑτέρ. Scribere possis ex Ephes. 1, 5: (59) Καρχηδόνιος. Etsi hoc loco Xenocrates di- (60) Ὁμολογήσῃ. Forte ὁμολογήσει. SYLBURG. (61) Είδωλα. Conf. quæ de his superius dixit
PG 9:117σαφέστερον δὲ ἐπιλέγει· αὐτὸν δ’ οὐχ ὁρόω· περὶ γὰρ νέφος ἐστήρικται. πᾶσι[ν] γὰρ θνητοῖς θνηταὶ κόραι εἰσὶν ἐν ὄσσοις μικραί, ἐπεὶ σάρκες τε καὶ ὀστέα [ἐμπεφυῖα] ἐμπεφύασιν. μαρτυρήσει τοῖς εἰρημένοις ὁ ἀπόστολος, οἶδα λέγων ἄνθρωπον ἐν Χριστῷ ἁρπαγέντα ἕως τρίτου οὐρανοῦ, κἀκεῖθεν εἰς τὸν παράδεισον, ὃς ἤκουσεν ἄρρητα ῥήματα, ἃ οὐκ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι, τὸ ἄρρητον τοῦ θεοῦ οὕτως αἰνισσόμενος, οὐ νόμῳ καὶ φόβῳ παραγγελίας τινὸς τὸ οὐκ ἐξὸν προστιθείς, δυνάμει δὲ ἀνθρωπείᾳ ἄφθεγκτον εἶναι τὸ θεῖον μηνύων, εἴ γε ὑπὲρ οὐρανὸν τὸν τρίτον ἄρχεται λαλεῖσθαι, ὡς θέμις, τοῖς ἐκεῖ μυσταγωγοῦσιν τὰς ἐξειλεγμένας ψυχάς. οἶδα γὰρ ἐγὼ καὶ παρὰ Πλάτωνι (τὰ γὰρ ἐκ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας παραδείγματα πολλὰ ὄντα ὑπερτίθεταί μοι νῦν ἡ γραφή, κατὰ τὰς πρώτας ὑποσχέσεις τὸν καιρὸν ἀναμένουσα) πολλοὺς οὐρανοὺς νοουμένους. ἀπορήσας γοῦν ἐν τῷ Τιμαίῳ, εἰ χρὴ πλείονας κόσμους ἢ τοῦτον ἕνα νομίζειν, ἀδιαφορεῖ περὶ τὰ ὀνόματα, συνωνύμως κόσμον τε καὶ οὐρανὸν ἀποκαλῶν· τὰ δὲ τῆς λέξεως ὧδε ἔχει· πότερον οὖν ὀρθῶς ἕνα οὐρανὸν εἰρήκαμεν ἢ πολλοὺς καὶ ἀπείρους ἦν λέγειν ὀρθότερον;
ἀλόγοις ζώοις ἀπὸ τῆς θείας οὐσίας· πολλοῦ γε δεῖ άμοιρον εἶναι θείας ἐννοίας τὸν ἄνθρωπον· ὅς γε καὶ τοῦ ἐμφυσήματος (62) ἐν τῇ Γενέσει μεταλαβεῖν ἀνα- γέγραπται, καθαρωτέρας οὐσίας παρὰ τὰ ἄλλα ζῶα μετασχών. Ἐντεῦθεν οἱ ἀμφὶ τὸν Πυθαγόραν θείᾳ μοίρα τὸν νοῦν εἰς ἀνθρώπους ἥκειν φασί, καθάπερ Πλάτων καὶ 'Αριστοτέλης ὁμολογοῦσιν. Αλλ' ἡμεῖς μὲν τῷ πεπιστευκότι προσεπιπνεῖσθαι τὸ ἅγιον Πνεῦμα (63) φαμέν· οἱ δὲ ἀμφὶ τὸν Πλάτωνα νοῦν μὲν ἐν ψυχῇ θείας μοίρας ἀπόῤῥοιαν ὑπάρχοντα· ψυχὴν δὲ ἐν σώματι κατοικίζουσιν· ἀναφανδὸν γὰρ διὰ Ἰωὴλ ἑνὸς τῶν δώδεκα προφητῶν εἴρηται· Καὶ ἔσται μετὰ ταῦτα, ἐκχεῶ (64) ἀπὸ τοῦ πνεύματός μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα, καὶ οἱ υἱοὶ ὑμῶν καὶ αἱ θυγατέρες ὑμῶν προφητεύσουσιν. Αλλ' οὐχ ὡς μέρος Θεοῦ ἐν ἑκάστῳ ἡμῶν τὸ πνεῦμα. Ὅπως δὲ ἡ διανομὴ αὕτη, καὶ ὅ τί ποτέ ἐστι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, ἐν τοῖς περὶ προφητείας κἂν τοῖς περὶ ψυχῆς ἐπιδειχθή- σεται ἡμῖν. Ἀλλὰ τὰ μὲν τῆς γνώσεως βάθη κρύ- πτειν ἀπιστίη ἀγαθὴ καθ' Ηράκλειτον· ἀπιστίη γὰρ διαφυγγάνει μὴ γιγνώσκεσθαι (65). Β Τὸ δ᾽ ἑξῆς ἀποδοτέον (66), καὶ τὴν ἐκ τῆς βαρβά ρου φιλοσοφίας Ἑλληνικὴν κλοπὴν σαφέστερον ήδη παραστατέον· φασὶ γὰρ σῶμα εἶναι τὸν Θεὸν (67) οἱ Στωϊκοὶ, καὶ πνεῦμα κατ' οὐσίαν, ὥσπερ ἀμέλει καὶ τὴν ψυχήν. Πάντα ταῦτα ἄντικρυς εὑρήσεις ἐν ταῖς Γραφαῖς. Μὴ γάρ μοι τὰς ἀλληγορίας αὐτῶν ἐννοή- της (68) τὰ νῦν, ὡς ἡ γνωστική παραδίδωσιν ἀλή θεια, εἰ ἄλλο τι δεικνύουσι, καθάπερ οἱ σοφοί πα- λαισταί, άλλο μηνύουσιν. Αλλ' οἱ μὲν, διήκειν διὰ πάσης τῆς οὐσίας τὸν Θεὸν φασίν, ἡμεῖς δὲ ποιητὴν ἐμφυσήματος. Ἡ ψυχὴ θεία καὶ ἀθάνατός ἐστι, καὶ αὐτοῦ ἐκείνου τοῦ βασιλικοῦ νοῦ μέρος. Θεῖον· ἐκ. καὶ προφητεύσουσιν οἱ υἱοὶ ὑμ. σθαι. δοτέον ζωον ἀθάνατον, Οὐσίαν δὲ Θεοῦ Ζήνων μέν φησι τὸν ὅλον κόσμον καὶ τὸν οὐρανόν. Διήκειν διὰ πάσης τῆς οὐσίας, τόν Θεόν φασιν. Στωϊκοὶ δὲ πνεῦμα, διήκον δὲ διὰ καὶ τῶν εἰδεχθῶν. τανῦν τὰ νῦν, δειχνύουσαι δεικνύουσι, STROMATUM LIB. V. A enim easdem imagines in homines incurrentes, et in animantes rationis expertes, ex divina essentia. Longe certe abest ut sit homo expers divinæ notio- nis, quem etiam scriptum est in Genesi " partici- pem fuisse inspirationis, ut qui fuerit purioris es- sentiæ particeps quam alia animantia. Hinc Pytha- goras dicit mentem divina sorte venire ad homines, sicut fatentur Plato et Aristoteles; sed nos quidem dicimus Spiritum sanctum inspirari ei qui credidit. Platonici autem mentem quidem, sortis divinæ in anima effluxionem esse; animam autem in corpore collocant. Aperte enim dictum est per Joel “, qui erat unus ex duodecim prophetis: Et erit post hæc, effundam de spiritu meo super × omnem carnem, et filii vestri et filiæ vestræ prophetabunt. Verum non ut pars Dei, est spiritus in unoquoque nostrum. Cæterum quomodo flat hæc divisio, et quidnam sit Spiritus sanctus, ostendetur a nobis in libris De prophetia, et in libris De anima. Sed ad celandas quidem cognitionis profunditutes, bona est increduli- tus ex sententia Heracliti: non cognosci enim, suum habet refugium ad incredulitatem. CAPUT XIV. Græcos ex Hebræorum libris decreta sua mutuatos esse. C Verum quæ sequuntur pertexamus, quæque Græci barbara ex philosophia sufurati sint, in me dium proferamus. Ac primum quidem stoici Deum ipsum, perinde ut animum, corpore ac spiritu suapte natura constare definiunt. Quod utrumque in Scripturis expressum reperies. Nec enim mihi nunc sensus earum cogites allegoricos, cujusmodi ab erudita illa et sapienti veritate traduntur, si forte (ut a peritis in luctatione fieri solet) aliud ostendant, aliud re ipsa exhibeant. At Deum illi * " P. ED. POTTER, ED. PARIS. Gen., 7. "Joel. 11, 28. SYLBURG. stianis id, quod multi e philosophis voy vocabant. His auten lucem aliquam dabunt, que scribit Ta- tianus pp. 45, 47, 48, 53, ed. Oxon. Justinus M. in Dialogo ex mente Platonis hæc scribit pag. : Ipsa anima divina, et in- mortalis est, et illius imperantis mentis Deinde: Hulv éqixtov to hero vin's particula. nobis concessum nostra niente Deum com- plecti. Deinde Incredulitas delitescit ne agnoscatur. LowWTH. Vel Incredulitas effugit suspicionem ignorantiæ. scribit Eusebius, Præp. evang., lib. x1, cap. 13, in quod ea quæ hic apud Clementem per sliquot paginas sequuntur, transtulit. Porro Lali- nam Vigeri versionem, quæ Hervetiana multo con- cinnior est, nos inde, paucis mutatis, traduximus. bant esse animal immortale, ut re- fert Diogenes Laertius in Zenone : Dei vero substantiam quider: ait mundum totum, al- D que cælum. Idem afirmabant reliqui Stoicorum prin- cipes, Chrysippus, Posidonius, et Antipater, ut ibi dem dicitur. Scilicet illis videbatur mundus ingens esse animal, quod divina animia informabat. Seneca epist. : Totum hoc, quo continemur, et unum est, el Deus est. Hinc, ut statim addit Clemens, Deum aiunt omnem materiam pervadere. Conf. superius Pro- trept. pag. 58, Strom. 1, p. 346. Sextus Empiricus Hypotyposeon 111, 24, varias de diis opiniones re- censens, ait : Stoici auten spiritum esse putabant, quod vel turpissima omnia pervadit. Idem tradit Laertius loco jam dicto. Cicero lib. 11, De natura deurum, cap. : Sed tamen iis fubulis spretis Deus pertinens per naturam cujusque rei, per terras Ceres, per maria Neptunus, alii per alia, poterunt intelligi qui qualesque sint. lidem animas, quibus hominum ac reliquorum animalium corpora infor- mantur, Dei particulas esse dicebant. Seneca loco jam dicto : Et socii ejus, et membra sumus. Virgi- lius de apibus agens, Georg. Iv, v. : Esse apibus partem divinæ mentis, et haustus Etherios dixere: Deum namque ire per omnes Terrasque, tractusque maris cœlumque profundum. bibliotheca collegii D. Joannis Baptistæ Oxon. Mox, pro Euseb. Deinde pro ms. Paris. (2) Τοῦ ἐμφ. Cum epitheto legendum τοῦ θείου (63) Πνεῦμα. Vult Clemens πνεῦμα dici a Chri- (64) Μετὰ ταῦτα, ἐκ. Joel. ": μετὰ ταῦτα καὶ (65) Απιστίη γὰρ διαφυγγάνει μὴ γιγνώσκε- (66) Τὸ δ' ἑξῆς ἀποδοτέον. Τὰ δ' ἑξῆς προσαπο (67) Σώμα εἶναι τὸν Θεόν. Stoici Deum puta- (68) Εννοήσης. Εννοήσας, Eusebii codex ms. in
PG 9:119ἕνα, εἴπερ κατὰ τὸ παράδειγμα ἔσται δεδημιουργημένος. Ἀλλὰ κἀν τῇ πρὸς Κορινθίους Ῥωμαίων ἐπιστολῇ ὠκεανὸς ἀπέραντος ἀνθρώποις γέγραπται καὶ οἱ μετ’ αὐτὸν κόσμοι. ἀκολούθως τοίνυν πάλιν ἐπιφθέγγεται ὢ βάθος πλούτου καὶ σοφίας καὶ γνώσεως θεοῦ ὁ γενναῖος ἀπόστολος. καὶ μή τι τοῦτ’ ἦν ὃ ᾐνίσσετο ὁ προφήτης, ἐγκρυφίας κελεύων ποιεῖν ἀζύμους, μηνύων ὅτι τὸν ἱερὸν ὡς ἀληθῶς περὶ τοῦ ἀγενήτου καὶ τῶν δυνάμεων αὐτοῦ μύστην λόγον ἐπικεκρύφθαι δεῖ. βεβαιῶν ταῦτα ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους ἐπιστολῇ ὁ ἀπόστολος ἀναφανδὸν εἴρηκεν· σοφίαν δὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις, σοφίαν δὲ οὐ τοῦ αἰῶνος τούτου οὐδὲ τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου τῶν καταργουμένων· ἀλλὰ λαλοῦμεν θεοῦ σοφίαν ἐν μυστηρίῳ, τὴν ἀποκεκρυμμένην. καὶ πάλιν ἀλλαχοῦ λέγει· εἰς ἐπίγνωσιν τοῦ μυστηρίου τοῦ θεοῦ ἐν Χριστῷ, ἐν ᾧ εἰσι πάντες οἱ θησαυροὶ τῆς σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. ἐπισφραγίζεται ταῦτα ὁ σωτὴρ ἡμῶν αὐτὸς ὧδέ πως λέγων· ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὸ μυστήριον τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. καὶ πάλιν φησὶ τὸ εὐαγγέλιον, ὡς ὁ σωτὴρ ἡμῶν ἔλεγεν τοῖς ἀποστόλοις τὸν λόγον ἐν μυστηρίῳ·
Α μόνον αὐτὸν καλοῦμεν; καὶ Λόγῳ ποιητήν (69). Παρ- Β Ρ. πάντα δι' αὐτοῦ Λόγου) ἐγένετο, ρότητα. τὰ τῆς σ. ταῦτα τῆς σ., ἀποτίθενται οἱ σοφοί ὑποτίθενται οἱ φιλόσοφοι.Ibid. ἴστωσαν δέ ίστ. οὖν, τὸ ἄμορ- φον ἔχει, πρὶν λαβεῖν τὴν μορφήν, τῶν, τὸ μὴ τόδε, ἢ μὴ ὂν, πρὸς τοῦ Πλάτωνος εἰρή- σθαι, καὶ μή τι μυστικώτατα. Μίαν γὰρ τὴν ὄντως Λεγομένην πρὸς αὐτῶν), τόλμηρον δὲ μὴ ὂν πρὸς τὸ Πλάτωνος εἰρ. καὶ μή τι μυστικ. ήγαγεν δὲ αὐτοὺς τὸ ἐν τῇ Σοφίᾳ εἰρημένον· Διή κει δὲ καὶ χωρεῖ διὰ πάντων διὰ τὴν καθαρότη τα (70) · ἐπεὶ μὴ συνῆκαν λέγεσθαι ταῦτα ἐπὶ τῆς σοφίας τῆς πρωτοκτίστου τῷ Θεῷ. Ναί, φασίν· ἀλλὰ ὕλην ὑποτίθενται οἱ φιλόσοφοι ἐν ταῖς ἀρχαῖς, οἱ τε Στωϊκοὶ, καὶ Πλάτων, καὶ Πυθαγόρας (71), ἀλλὰ καὶ Αριστοτέλης ὁ περιπατητικός· οὐχὶ δὲ μίαν ἀρχήν. Ἴστωσαν οὖν τὴν καλουμένην ὕλην ἄποιον καὶ ἀσχη μάτιστον (72) λεγομένην πρὸς αὐτῶν (75), καὶ τολ μηρότερον ἤδη μὴ ὂν πρὸς τοῦ Πλάτωνος εἰρῆσθαι. Καὶ μή τι μυστικώτατα μίαν τὴν ὄντως οὖσαν ἀρ χὴν εἰδὼς, ἐν τῷ Τιμαίῳ (74) αὐταῖς φησι λέξεσιν ; Νῦν δ' (75) οὖν τὸ παρ' ἡμῶν ὧδε ἐχέτω· Τὴν μὲν περὶ πάντων, εἴτε ἀρχὴν, εἴτε ἀρχὰς (76), είτε πῆ (77) δοκεῖ τούτων πέρι, τὸ νῦν οὐ ῥητέον, δι' ἄλλο μὲν οὐδὲν, διὰ δὲ τὸ χαλεπὸν εἶναι κατὰ τὸν παρόντα τρόπον τῆς διεξόδου δηλῶσαι τὰ δοκοῦντα. "Αλλως τε ἡ λέξις ή προφητικὴ ἐκείνη, Ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος καὶ ἀκατασκεύαστος, ἀφορ μὰς αὐτοῖς ὑλικῆς αὐσίας παρέσχηται. Ναὶ μὴν Ἐπι- κούρῳ (78) μὲν ἡ τοῦ αὐτομάτου παρείσδυσις, οὐ παρακολουθήσαντι τῷ ῥητῷ, γέγονεν ἐντεῦθεν (79) · Ματαιότης ματαιοτήτων, καὶ τὰ πάντα ματαιότης. Αριστοτέλει δὲ μέχρι σελήνης ἐπῆλθε κατάγειν (80) τὴν πρόνοιαν (81) ἐκ τοῦδε τοῦ ψαλμοῦ· Κύριε, ἐν τῷ οὐρανῷ τὸ ἔλεός σου, καὶ ἡ ἀλήθειά σου έως τῶν νεφελῶν. Οὐδέπω γὰρ ἀποκεκάλυπτο ἡ τῶν προφητικῶν δήλωσις μηστηρίων πρὸ τῆς τοῦ Κυρίου παρουσίας. Τάς τε αὖ μετὰ θάνατον κολάσεις καὶ ** ἁπάντων πάντων, γὰρ περὶ ἁπάντων εἴτε ἀρχάς. Μος, τανῦν τὸ νῦν, ματαιοτήτων, τὰ πάντα μα ταιότης ομοιοτελευ τείαν ἀποκαλύπτετο ἀποκεκάλυπτο. Αριστοτέλης ἀμαθῶς ὅρον τῇ Προνοία θείς. τὰ μετὰ σελήνην ἀπρονόητα λέγοντες εἶναι. Θεραπ. ε', Ὁ δὲ Νικομάχου μέχρι σελήνης ὑπείληφε τὸν Θεὸν πρυτανεύειν, τῶν δὲ κατὰ ταύτην ἁπάντων ήμεληκέναι, καὶ τῇ τῆς εἱμαρμένης ἀνάγκῃ παραδεδωκέναι τὴν τούτων ἐπισ τροπείαν. CLEMENTIS ALEXANDRINI naturam omnem permeare volunt, quem nos efecto- rem solum, et quidem Verbo effectorem esse dicimus. Quibus illud Sapientiæ imposuit : Pervadit autem ac subit per omnia propter suam munditiam **; cum id de illa, quam Deus omnium principem creavit, Sapien- tia, dictum esse non intelligerent. Esto, inquiunt; sed tamen philosophi, nec Stoici tantum, aut Plato, atque Pythagoras, sed etiam Aristoteles peripateticus, ma- teriam inter principia numerant, non principium unum statuunt. Atqui sciant isti velim, materiam illam, quam omni et qualitate et figura carere dicunt, a Platone quoque non certum quid, sive id quod non est, appellatam esse, annon autem mystice admodum et scienter ut qui verum illud unum principium agnosceret, in Timæo hæc habet ipsissima? Nostra vero, inquit, ejusmodi ratio est. De universi seu principio seu principiis, quidve de iis sentiamus, in præsentia dicere omittendum, nec alia de causa, quam quod difficile sit, ea quam sequimur disputandi via, quæ nobis hoc in genere videantur exponere. Cæterum, propheticum illud: Terra autem erat invisibilis et indigesla ", fingende hujus materiæ occasionem iis dedit. Et Epicurus sane, ut casu ac fortuita omnia fieri diceret, in animum induxit, quod illius dicti vim non caperet: Vanitas vanila- tum, omnia vanitas "; quemadmodum Aristoteles, ut lunari orbe providentiam definiret, ex illo psal- mo hausit, Domine, in cœlo misericordia tua, et re- ritas tua usque ad nubes. Neque enim ante Do- mini adventum propheticorum adhuc mysteriorum C * ED. POTTER, 591-592 ED. PARIS. * Psal. xxxvi, 5. Joan. 1, 3. Stoici vero etiamsi Deum putarent mundi hujusce effe. ctorem esse, Naturam in duas dividunt partes: unam quæ efficiat; alteram quæ se ad faciendum tractabilem præstet. In illa prima esse vim faciendi ; in hac materiam : nec alterum sine altero esse pos- se, etc., ut ait Lactantius, Divin. instit., lib. vi, cap. 3. Dein pro et mox, pro a Pythagora manasse existimant. Nam is quoque censuit Deum animam esse per naturam rerum om- nium intentam et commedniem, ut ait Cicero, De na- tura deorum, lib. 1. Porro ejus sententiam plenius exposuit Servius Comment. in locum Virgilii mo- do allatum. Μox pro Euseb. telis aliorumque materiam primam, quæ forma caret, priusquam formam acceperit, ut ait Aristoteles, Natur, auscult., 1. 1, c. 8. (Euseb. impress. Euseb. ms. Joan. Vigerus ad Eusebium hæc notat : « Clementis lec- tioni similia habet ms. Eus. Nihil tamen in nostra lectione mutandum censeo, præsertim cum ex illis satis commoda exprimi senten- tia nequeat. D Sap. vII, 24. “Gen. 1, 2. * Eccles. 1, 2. pag. 1058. seb. uterque. Dein pro iidem on- nes. seb. impress. et ms. pro Euseb. impress. treplico, p. 58. eodem mox, hæc verba scriptoris negligentia propter exciderunt mos pro Aristo- teles termino Providentie imprudenter posito. Idem paulo post, p. 10, de Aristotelis discipulis ait: Of Qui ea, qua lunæ subsunt nulla regi providentia dicunt. Theodoretus, p. : Nicomachi porro Filius, luna tenus puta- vit Dei providentiam res moderari; at ea, quæ infra lunam sunt, omnia negligere, eorumque gubernatio- nem fatorum necessitali tradidisse. Conf. Athena- gore legatio, p. ed. Ox.; Clementis Protrept., p. 58. (69) Ποιητὴν μόνον... καὶ λόγῳ ποιητήν. Nam (70) Καθαριότητα. Eusebii ms. cod. Joan. καθα (71) Πυθαγόρας. Nonnulli Stoicorum sententiam (72) Υλην άποιον καὶ ἀσχημ. Describit Aristo- (73) Λεγομένην πρὸς αὐτ. Λεγομένην πρὸς αὐτ (74) Τιμαίῳ. Hæc exstant in Timao Platonis, (75) Δ'. Δή, Euseb. Μor, τόγε παρ' ἡμ. Plato, Εu- (76) Τὴν μ... ἀρχάς. Euseb. ms. Joan. : τὸ μὲν (77) Πῆ. Πη absque accentu ms. Paris. ὅπη Ει- (78) Ἐπικούρῳ. Conf. superius auctor in Pro- (79) Εντεῦθεν. Euseb. ms. Joan., ἐνταῦθα. Επ (80) Κατάγειν. Euseb. uterque καταγαγείν, et (81) Πρόνοιαν. Talianus Orat. ad Grac., p. 9:
καὶ γὰρ ἡ προφητεία περὶ αὐτοῦ φησιν· ἀνοίξει ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα αὐτοῦ καὶ ἐξερεύξεται τὰ ἀπὸ καταβολῆς κόσμου κεκρυμμένα. ἤδη δὲ καὶ διὰ τῆς περὶ τὴν ζύμην παραβολῆς τὴν ἐπίκρυψιν ὁ κύριος δηλοῖ· φησὶ γάρ· ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ζύμῃ, ἣν λαβοῦσα γυνὴ ἐνέκρυψεν εἰς ἀλεύρου σάτα τρία, ἕως οὗ ἐζυμώθη ὅλον. ἤτοι γὰρ ἡ τριμερὴς καθ’ ὑπακοὴν σῴζεται ψυχὴ διὰ τὴν ἐγκρυβεῖσαν αὐτῇ κατὰ τὴν πίστιν πνευματικὴν δύναμιν, ἢ ὅτι ἡ ἰσχὺς τοῦ λόγου ἡ δοθεῖσα ἡμῖν, σύντονος οὖσα καὶ δυνατή, πάντα τὸν καταδεξάμενον καὶ ἐντὸς ἑαυτοῦ κτησάμενον αὐτὴν ἐπικεκρυμμένως τε καὶ ἀφανῶς πρὸς ἑαυτὴν ἕλκει καὶ τὸ πᾶν αὐτοῦ σύστημα εἰς ἑνότητα συνάγει. σοφώτατα τοίνυν γέγραπται τῷ Σόλωνι ταῦτα περὶ θεοῦ· γνωμοσύνης δ’ ἀφανὲς χαλεπώτατόν ἐστι νοῆσαι μέτρον, ὃ δὴ πάντων πείρατα μοῦνον ἔχει. τὸ γάρ τοι θεῖον, ὁ Ἀκραγωντῖνός φησι ποιητής, οὐκ ἔστι[ν] πελάσασθαι ἐν ὀφθαλμοῖσιν ἐφικτὸν ἡμετέροις ἢ χερσὶ λαβεῖν, ᾗπέρ τε μεγίστη πειθοῦς ἀνθρώποισιν ἁμαξιτὸς εἰς φρένα πίπτει. καὶ Ἰωάννης ὁ ἀπόστολος· θεὸν οὐδεὶς ἑώρακεν πώποτε·
Α μόνον αὐτὸν καλοῦμεν; καὶ Λόγῳ ποιητήν (69). Παρ- Β Ρ. πάντα δι' αὐτοῦ Λόγου) ἐγένετο, ρότητα. τὰ τῆς σ. ταῦτα τῆς σ., ἀποτίθενται οἱ σοφοί ὑποτίθενται οἱ φιλόσοφοι.Ibid. ἴστωσαν δέ ίστ. οὖν, τὸ ἄμορ- φον ἔχει, πρὶν λαβεῖν τὴν μορφήν, τῶν, τὸ μὴ τόδε, ἢ μὴ ὂν, πρὸς τοῦ Πλάτωνος εἰρή- σθαι, καὶ μή τι μυστικώτατα. Μίαν γὰρ τὴν ὄντως Λεγομένην πρὸς αὐτῶν), τόλμηρον δὲ μὴ ὂν πρὸς τὸ Πλάτωνος εἰρ. καὶ μή τι μυστικ. ήγαγεν δὲ αὐτοὺς τὸ ἐν τῇ Σοφίᾳ εἰρημένον· Διή κει δὲ καὶ χωρεῖ διὰ πάντων διὰ τὴν καθαρότη τα (70) · ἐπεὶ μὴ συνῆκαν λέγεσθαι ταῦτα ἐπὶ τῆς σοφίας τῆς πρωτοκτίστου τῷ Θεῷ. Ναί, φασίν· ἀλλὰ ὕλην ὑποτίθενται οἱ φιλόσοφοι ἐν ταῖς ἀρχαῖς, οἱ τε Στωϊκοὶ, καὶ Πλάτων, καὶ Πυθαγόρας (71), ἀλλὰ καὶ Αριστοτέλης ὁ περιπατητικός· οὐχὶ δὲ μίαν ἀρχήν. Ἴστωσαν οὖν τὴν καλουμένην ὕλην ἄποιον καὶ ἀσχη μάτιστον (72) λεγομένην πρὸς αὐτῶν (75), καὶ τολ μηρότερον ἤδη μὴ ὂν πρὸς τοῦ Πλάτωνος εἰρῆσθαι. Καὶ μή τι μυστικώτατα μίαν τὴν ὄντως οὖσαν ἀρ χὴν εἰδὼς, ἐν τῷ Τιμαίῳ (74) αὐταῖς φησι λέξεσιν ; Νῦν δ' (75) οὖν τὸ παρ' ἡμῶν ὧδε ἐχέτω· Τὴν μὲν περὶ πάντων, εἴτε ἀρχὴν, εἴτε ἀρχὰς (76), είτε πῆ (77) δοκεῖ τούτων πέρι, τὸ νῦν οὐ ῥητέον, δι' ἄλλο μὲν οὐδὲν, διὰ δὲ τὸ χαλεπὸν εἶναι κατὰ τὸν παρόντα τρόπον τῆς διεξόδου δηλῶσαι τὰ δοκοῦντα. "Αλλως τε ἡ λέξις ή προφητικὴ ἐκείνη, Ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος καὶ ἀκατασκεύαστος, ἀφορ μὰς αὐτοῖς ὑλικῆς αὐσίας παρέσχηται. Ναὶ μὴν Ἐπι- κούρῳ (78) μὲν ἡ τοῦ αὐτομάτου παρείσδυσις, οὐ παρακολουθήσαντι τῷ ῥητῷ, γέγονεν ἐντεῦθεν (79) · Ματαιότης ματαιοτήτων, καὶ τὰ πάντα ματαιότης. Αριστοτέλει δὲ μέχρι σελήνης ἐπῆλθε κατάγειν (80) τὴν πρόνοιαν (81) ἐκ τοῦδε τοῦ ψαλμοῦ· Κύριε, ἐν τῷ οὐρανῷ τὸ ἔλεός σου, καὶ ἡ ἀλήθειά σου έως τῶν νεφελῶν. Οὐδέπω γὰρ ἀποκεκάλυπτο ἡ τῶν προφητικῶν δήλωσις μηστηρίων πρὸ τῆς τοῦ Κυρίου παρουσίας. Τάς τε αὖ μετὰ θάνατον κολάσεις καὶ ** ἁπάντων πάντων, γὰρ περὶ ἁπάντων εἴτε ἀρχάς. Μος, τανῦν τὸ νῦν, ματαιοτήτων, τὰ πάντα μα ταιότης ομοιοτελευ τείαν ἀποκαλύπτετο ἀποκεκάλυπτο. Αριστοτέλης ἀμαθῶς ὅρον τῇ Προνοία θείς. τὰ μετὰ σελήνην ἀπρονόητα λέγοντες εἶναι. Θεραπ. ε', Ὁ δὲ Νικομάχου μέχρι σελήνης ὑπείληφε τὸν Θεὸν πρυτανεύειν, τῶν δὲ κατὰ ταύτην ἁπάντων ήμεληκέναι, καὶ τῇ τῆς εἱμαρμένης ἀνάγκῃ παραδεδωκέναι τὴν τούτων ἐπισ τροπείαν. CLEMENTIS ALEXANDRINI naturam omnem permeare volunt, quem nos efecto- rem solum, et quidem Verbo effectorem esse dicimus. Quibus illud Sapientiæ imposuit : Pervadit autem ac subit per omnia propter suam munditiam **; cum id de illa, quam Deus omnium principem creavit, Sapien- tia, dictum esse non intelligerent. Esto, inquiunt; sed tamen philosophi, nec Stoici tantum, aut Plato, atque Pythagoras, sed etiam Aristoteles peripateticus, ma- teriam inter principia numerant, non principium unum statuunt. Atqui sciant isti velim, materiam illam, quam omni et qualitate et figura carere dicunt, a Platone quoque non certum quid, sive id quod non est, appellatam esse, annon autem mystice admodum et scienter ut qui verum illud unum principium agnosceret, in Timæo hæc habet ipsissima? Nostra vero, inquit, ejusmodi ratio est. De universi seu principio seu principiis, quidve de iis sentiamus, in præsentia dicere omittendum, nec alia de causa, quam quod difficile sit, ea quam sequimur disputandi via, quæ nobis hoc in genere videantur exponere. Cæterum, propheticum illud: Terra autem erat invisibilis et indigesla ", fingende hujus materiæ occasionem iis dedit. Et Epicurus sane, ut casu ac fortuita omnia fieri diceret, in animum induxit, quod illius dicti vim non caperet: Vanitas vanila- tum, omnia vanitas "; quemadmodum Aristoteles, ut lunari orbe providentiam definiret, ex illo psal- mo hausit, Domine, in cœlo misericordia tua, et re- ritas tua usque ad nubes. Neque enim ante Do- mini adventum propheticorum adhuc mysteriorum C * ED. POTTER, 591-592 ED. PARIS. * Psal. xxxvi, 5. Joan. 1, 3. Stoici vero etiamsi Deum putarent mundi hujusce effe. ctorem esse, Naturam in duas dividunt partes: unam quæ efficiat; alteram quæ se ad faciendum tractabilem præstet. In illa prima esse vim faciendi ; in hac materiam : nec alterum sine altero esse pos- se, etc., ut ait Lactantius, Divin. instit., lib. vi, cap. 3. Dein pro et mox, pro a Pythagora manasse existimant. Nam is quoque censuit Deum animam esse per naturam rerum om- nium intentam et commedniem, ut ait Cicero, De na- tura deorum, lib. 1. Porro ejus sententiam plenius exposuit Servius Comment. in locum Virgilii mo- do allatum. Μox pro Euseb. telis aliorumque materiam primam, quæ forma caret, priusquam formam acceperit, ut ait Aristoteles, Natur, auscult., 1. 1, c. 8. (Euseb. impress. Euseb. ms. Joan. Vigerus ad Eusebium hæc notat : « Clementis lec- tioni similia habet ms. Eus. Nihil tamen in nostra lectione mutandum censeo, præsertim cum ex illis satis commoda exprimi senten- tia nequeat. D Sap. vII, 24. “Gen. 1, 2. * Eccles. 1, 2. pag. 1058. seb. uterque. Dein pro iidem on- nes. seb. impress. et ms. pro Euseb. impress. treplico, p. 58. eodem mox, hæc verba scriptoris negligentia propter exciderunt mos pro Aristo- teles termino Providentie imprudenter posito. Idem paulo post, p. 10, de Aristotelis discipulis ait: Of Qui ea, qua lunæ subsunt nulla regi providentia dicunt. Theodoretus, p. : Nicomachi porro Filius, luna tenus puta- vit Dei providentiam res moderari; at ea, quæ infra lunam sunt, omnia negligere, eorumque gubernatio- nem fatorum necessitali tradidisse. Conf. Athena- gore legatio, p. ed. Ox.; Clementis Protrept., p. 58. (69) Ποιητὴν μόνον... καὶ λόγῳ ποιητήν. Nam (70) Καθαριότητα. Eusebii ms. cod. Joan. καθα (71) Πυθαγόρας. Nonnulli Stoicorum sententiam (72) Υλην άποιον καὶ ἀσχημ. Describit Aristo- (73) Λεγομένην πρὸς αὐτ. Λεγομένην πρὸς αὐτ (74) Τιμαίῳ. Hæc exstant in Timao Platonis, (75) Δ'. Δή, Euseb. Μor, τόγε παρ' ἡμ. Plato, Εu- (76) Τὴν μ... ἀρχάς. Euseb. ms. Joan. : τὸ μὲν (77) Πῆ. Πη absque accentu ms. Paris. ὅπη Ει- (78) Ἐπικούρῳ. Conf. superius auctor in Pro- (79) Εντεῦθεν. Euseb. ms. Joan., ἐνταῦθα. Επ (80) Κατάγειν. Euseb. uterque καταγαγείν, et (81) Πρόνοιαν. Talianus Orat. ad Grac., p. 9:
PG 9:121ὁ μονογενὴς θεός, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ πατρός, ἐκεῖνος ἐξηγήσατο, τὸ ἀόρατον καὶ ἄρρητον κόλπον ὀνομάσας θεοῦ· βυθὸν [δ’] αὐτὸν κεκλήκασιν ἐντεῦθεν τινὲς ὡς ἂν περιειληφότα καὶ ἐγκολπισάμενον τὰ πάντα ἀνέφικτόν τε καὶ ἀπέραντον. ναὶ μὴν ὁ δυσμεταχειριστότατος περὶ θεοῦ λόγος οὗτός ἐστιν. ἐπεὶ γὰρ ἀρχὴ παντὸς πράγματος δυσεύρετος, πάντως που ἡ πρώτη καὶ πρεσβυτάτη ἀρχὴ δύσδεικτος, ἥτις καὶ τοῖς ἄλλοις ἅπασιν αἰτία τοῦ γενέσθαι καὶ γενομένους εἶναι. πῶς γὰρ ἂν εἴη ῥητὸν ὃ μήτε γένος ἐστὶ μήτε διαφορὰ μήτε εἶδος μήτε ἄτομον μήτε ἀριθμός, ἀλλὰ μηδὲ συμβεβηκός τι μηδὲ ᾧ συμβέβηκέν τι. οὐκ ἂν δὲ ὅλον εἴποι τις αὐτὸν ὀρθῶς· ἐπὶ μεγέθει γὰρ τάττεται τὸ ὅλον καὶ ἔστι τῶν ὅλων πατήρ. οὐδὲ μὴν μέρη τινὰ αὐτοῦ λεκτέον· ἀδιαίρετον γὰρ τὸ ἕν, διὰ τοῦτο δὲ καὶ ἄπειρον, οὐ κατὰ τὸ ἀδιεξίτητον νοούμενον, ἀλλὰ κατὰ τὸ ἀδιάστατον καὶ μὴ ἔχον πέρας, καὶ τοίνυν ἀσχημάτιστον καὶ ἀνωνόμαστον.
PG 9:123κἂν ὀνομάζωμεν αὐτό ποτε, οὐ κυρίως καλοῦντες ἤτοι ἓν ἢ τἀγαθὸν ἢ νοῦν ἢ αὐτὸ τὸ ὂν ἢ πατέρα ἢ θεὸν ἢ δημιουργὸν ἢ κύριον, οὐχ ὡς ὄνομα αὐτοῦ προφερόμενοι λέγομεν, ὑπὸ δὲ ἀπορίας ὀνόμασι καλοῖς προσχρώμεθα, ἵν’ ἔχῃ ἡ διάνοια, μὴ περὶ ἄλλα πλανωμένη, ἐπερείδεσθαι τούτοις. οὐ γὰρ τὸ καθ’ ἕκαστον μηνυτικὸν τοῦ θεοῦ, ἀλλὰ ἀθρόως ἅπαντα ἐνδεικτικὰ τῆς τοῦ παντοκράτορος δυνάμεως· τὰ γὰρ λεγόμενα ἢ ἐκ τῶν προσόντων αὐτοῖς ῥητά ἐστιν ἢ ἐκ τῆς πρὸς ἄλληλα σχέσεως, οὐδὲν δὲ τούτων λαβεῖν οἷόν τε περὶ τοῦ θεοῦ. ἀλλ’ οὐδὲ ἐπιστήμῃ λαμβάνεται τῇ ἀποδεικτικῇ· αὕτη γὰρ ἐκ προτέρων καὶ γνωριμωτέρων συνίσταται, τοῦ δὲ ἀγεννήτου οὐδὲν προϋπάρχει. λείπεται δὴ θείᾳ χάριτι καὶ μόνῳ τῷ παρ’ αὐτοῦ λόγῳ τὸ ἄγνωστον νοεῖν, καθὸ καὶ ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων ἀπομνημονεύει τὸν Παῦλον λέγοντα· ἄνδρες Ἀθηναῖοι, κατὰ πάντα ὡς δεισιδαιμονεστέρους ὑμᾶς θεωρῶ. περιερχόμενος γὰρ καὶ ἀναθεωρῶν τὰ σεβάσματα ὑμῶν εὗρον καὶ βωμὸν ἐν ᾧ ἐπεγέγραπτο· ἀγνώστῳ θεῷ. ὃν οὖν ἀγνοοῦντες εὐσεβεῖτε, τοῦτον ἐγὼ καταγγέλλω ὑμῖν. Πᾶν τοίνυν, ὃ ὑπὸ ὄνομα πίπτει, γεννητόν ἐστιν, ἐάν τε βούλωνται ἐάν τε μή.
Α Θεόν, πρὸς δὲ καὶ τὴν εἰς ἡμᾶς δι᾿ ἀγγέλων τῶν Ρ. προϊέναι πρὸς τὴν Λ.; προσιέναι εἰς τὴν Λ. προσιέναι πρὸς τὴν Λ., βίου συμπέμπειν ξυμπέμπειν τοῦ βίου. πληρωτήν. Σκεπτέον οὖν περὶ αὐτοῦ πρῶτον, ὅπερ ὑπόκει ται περὶ παντὸς ἐν ἀρχῇ δεῖν σκοπεῖν, πότερον ἦν ἀεὶ, γενέσεως ἀρχὴν ἔχων οὐδεμίαν, ἢ γέγο νεν, ἀπ' ἀρχῆς τινος ἀρξάμενος γέγονεν· ὁρατὲς γὰρ, ἁπτός τέ ἐστι καὶ σῶμα ἔχων. Πάντα δὲ τὰ τοιαῦτα αἰσθητά· τὰ δὲ αἰσθητά, δόξῃ περιληπτά μετὰ αἰσθήσεως, γιγνόμενα καὶ γενητὰ ἐφάνη. ἁπτός τε, καὶ σῶμα ἔχει. Ορατός τε γὰρ, ἁπτός τε, έφεστώτων ἤκουσαν ἐπισκοπὴν ἐμφαίνων, οὐκ ὀχνεί (99) γράφειν· Ἐπειδὴ πάσας (1) τὰς ψυχὰς τοὺς βίους ᾑρῆσθαι, ὥσπερ ἔλαχον, ἐν τάξει προεῖναι πρὶς τὴν Λάχεσιν (2)· ἐκείνην δὲ ἑκάστῳ, ὃν εἵλετο δαίμονα, τοῦτον φύλακα συμπέμπειν τοῦ βίου (5), καὶ ἀποπληρωτήν (4) τῶν αἱρεθέντων. Τάχα δὲ καὶ τῷ Σωκράτει τὸ δαιμόνιον τοιοῦτό (5) τι γνίσσετο. Ναὶ μὴν γενητὸν εἶναι τὸν κόσμον, ἐκ Μωϋσέως 71- ραλαβόντες, έδογμάτισαν οἱ φιλόσοφοι. Καὶ ὁ γε Πλάτων (6) ἄντικρυς είρηκε. Πότερον ἦν ἀρχὴν ἔχων γενέσεως οὐδεμίαν, ἢ γέγονεν ἀπ' ἀρχῆς (7) τινος ἀρξάμενος; ὁρατός τε γὰρ ὤν, ἁπτός ἐστιν· ἁπτός τε ῶν, καὶ σῶμα ἔχει (8). Αὖθές τε ὁπότ' ἂν εἴπῃ· Τὸν μὲν οὖν ποιητὴν (9), καὶ Πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς εὑρεῖν τε ἔργον· οὐ μόνον γενητόν (10) τε ἔδειξε τὸν κόσμον, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτοῦ γεγονέναι σημαίνει, καθάπερ υἱόν· Πατέρα δὲ αὐτοῦ κε- κλῆσθαι (11), ὡς ἂν ἐκ μόνου γενομένου καὶ ἐκ μὴ ὄντος ὑποστάντος. Γενητὸν δὴ καὶ οἱ Στωϊκοί τίθεν ται τὸν κόσμον. Τόν τε ὑπὸ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας θρυλλούμενον διάβολον, τὴν τῶν δαιμόνων ἄρχοντα, κακοεργὸν εἶναι ψυχὴν ἐν τῷ δεκάτῳ τῶν Νόμων ὁ Πλάτων (12) λέγει ταῖσδε ταῖς λέξεσι· Ψυχὴν διοι κοῦσαν τοῖς πάντη κινουμένοις μῶν οὐ καὶ τὸν (13) οὐρανὸν ἀνάγκη διοικεῖν φάναι; Τί μήν; Μίαν ἢ πλείους; Πλείους ἐγὼ ὑπὲρ σφῶν ἀπο κρινοῦμαι. Δυοῖν που (14) ἔλαττον μηδὲν τιθώμεν, τῆς τε εὐεργέτιδος καὶ τῆς τἀναντία δυναμένης εξεργάσασθαι. Ὁμοίως δὲ κάν τῷ Φαίδρῳ ταῦτα (15) γράφεις Εστι (16) μὲν δὴ καὶ ἄλλα κακά· ἀλλὰ ** καὶ σῶμα ἔχων. οπόταν όποτ' ἄν. 59, Ψυχὴν δὴ διοι- κοῦσαν καὶ ἐνοικοῦσαν ἐν ἅπασι τοῖς πάντ. Από ψυχὴν διοικοῦσαν καὶ ἐνοικοῦσαν τοῖς πάντ κοῦσαν ὁμοιοτελει τείαν ἀσύντακτος διοικεῖν ἀνάγκη ριο ἀνάγκη διοικεῖν, Δυοῖν μέν γέ που, μέν ο εξεργά ζεσθαι εξεργάσασθαι Εστ μὲν δὴ καὶ ἄλλα κακά· ἀλλά τις ἔμιξε δαίμων τους πλείστοις ἐν τῷ παραυτίκα ἡδονὴν, οἷον κόλακι δεινῷ θηρίῳ καὶ βλάβη μεγάλη όμως επέμιξεν ἡ φύσις CLEMENTIS ALEXANDRINI deant s, et diligentem illam vigilemque curam, quæ B a praesidibus ac tutelaribus angelis in nos deriva- tur, aperiens, ita scribere non dubitat : Ubi autem, inquit, suum quæque vitæ genus, prout cuique sors obtigerat, animæ omnes delegerint, tum easdem La- chesin convenire; hanc una cum singulis, quem ipsi- met dæmonem optaverint, eum vitæ custodem futurum emittere, cujus etiam opera, quæ statuerint omnia, perficiantur. Quod ipsum fortasse, attributum illud Socrati dæmonium innuebat. Præterea, quem a Moyse acceperant, mundi ortum philosophi tradi- dere. Quos inter Plato diserte, Semperne fuerit, in- quit, nullo generatus ortu, an ortus sit sub aliquo temporis principatu, quandoquidem cernitur et tangi- tur, el est undique corporatus. Itemque cum ait, Al- que illum quidem Effectorem ac Parentem hujus uni- versitatis, invenire difficile; non modo generatum esse mundum ostendit, sed etiam ab ipso Deo, tan- quam a patre filium, generatum, quippe quem ab illo uno satum, atque ex nihilo creatum esse velit. In qua de mundi ortu opinione stoici quoque ver- santur. Diabolum præterea, quem in barbara philo- sophia toties appellari audis dæmonum principem, maleficum animum Plato vocat Legum decimo, bis verbis: Nunquid necesse est, animum, qui rebus om- nibus quæ quoquoversum moventur, et moderetur, et insit, ipsum quoque I cœlum per sese moderari: Omni- no. Unumne autem, an plures? Plures certe, nam pro vobis respondere juvat. Nec pauciores duobus recte posuerimus, beneficum alterum, alterum male- c ficum. Idem in Phadro hæc habet : Alia quoque ma- * ED. POTTER, ED. PARIS. " procul a fine. Plat. Eusebius impress. Plato quæ lectio optima esse videtur. inverso ordine. Plato De quo (mundo) primum consideremus quod in omni quæstione ante omnia investigari debet: Utrumne semper fuerit sine ullo generationis principio, an ge- nitum sit, ab aliquo principio sumens exordium. Id profecto cernitur, tangiturque et corpus habet. Omnia vero hujusmodi sensus movent. Quæ sensus movent, opinione per sensus percipiuntur. Hæc vero talia esse constat, ut gignantur et genita sint. D Matth. xviii, 10. Cod. Joan. Μox, conjuncle pro n. 2. Eusebio, tam inpresso, quam manuscripto, ex- cidit. dia parte lib. x De legibus, p. 952: mam quæ administrat et inhabitat in iis quæ undique moventur. Quin etiam apud Eusebium tam manu- scriptum, quam impressum, hæc sic scripta sunt: Proinde dubitandum non est, quin hæc verba èvor scriptorum negligentia propter omissa, Clementi restituenda sint ; precipue cum, iis sublatis, hæc sententia sit. Deinde Euseb. impress. Plat. Proinde particula Cle mentis libris excidisse videtur. Paulo post pro cum apud Eusebium, tum etiam in Platone, exstat. ex amore provenientia enumerassel, hæc addit: (99) Οὐκ ὀκνεῖ. Nempe Plato lib. x De repub., haud (1) Ἐπειδὴ πάσας. Ἐπειδή δ' οὖν πάσας, Euseb. (2) Προεῖναι πρὸς τὴν Λάχ. Eusebii cod. Joan. (3) Συμπέμπειν τοῦ βίου. Eusebius uterque του (4) Καὶ ἀποπληρ. Εusebii ms. Joan. κοινὸν ἀπο- (5) Τοιοῦτο. Euseb. τοιοῦτον. (6) Πλάτων. Hæc exstant in Timmo pag. 1047 : (7) Ἀπ' ἀρχῆς. Eusebii cod. Joan. ἐπαρχῆς. (3) Ορατ. - σῶμα ἔχει. Euseb. Ορατός τε γὰρ, (9) Τὸν μὲν οὖν π. Conf. superius Protrepl. μαχ. (10) Γενητόν. Εuseb. γεννητόν cum duplici v. (11) Καθάπερ... κεκλήσθαι. Hæc sententia er (12) Πλάτων. Εxstant hæc Platonis verba in me- (13) Μῶν οὐ καὶ τ. Μῶν ὂν τ. Euseb. ms. Joan. (14) Δυοῖν που. Δυοῖν μέν που, Eus. uterque. (15) Ταῦτα. Eusebius uterque τάδε. (16) Έστι. Plato in Phedro, pag. 1217, cum mala
εἴτ’ οὖν ὁ πατὴρ αὐτὸς ἕλκει πρὸς αὑτὸν πάντα τὸν καθαρῶς βεβιωκότα καὶ εἰς ἔννοιαν τῆς μακαρίας καὶ ἀφθάρτου φύσεως κεχωρηκότα, εἴτε τὸ ἐν ἡμῖν αὐτεξούσιον εἰς γνῶσιν ἀφικόμενον τἀγαθοῦ σκιρτᾷ τε καὶ πηδᾷ ὑπὲρ τὰ ἐσκαμμένα, ᾗ φασιν οἱ γυμνασταί, πλὴν οὐ χάριτος ἄνευ τῆς ἐξαιρέτου πτεροῦταί τε καὶ ἀνίσταται καὶ ἄνω τῶν ὑπερκειμένων αἴρεται ἡ ψυχή, πᾶν τὸ βρῖθον ἀποτιθεμένη καὶ ἀποδιδοῦσα τῷ συγγενεῖ. λέγει δὲ καὶ ὁ Πλάτων ἐν τῷ Μένωνι θεόσδοτον τὴν ἀρετήν, ὡς δηλοῦσιν αἱ λέξεις αἵδε· ἐκ μὲν τοίνυν τούτου τοῦ λογισμοῦ, ὦ Μένων, θείᾳ ἡμῖν φαίνεται μοίρᾳ παραγινομένη ἡ ἀρετὴ οἷς παραγίνεται. ἆρ’ οὐ δοκεῖ σοι τὴν [οὐκ] εἰς πάντας ἥκουσαν γνωστικὴν ἕξιν θείαν μοῖραν ᾐνίχθαι; σαφέστερον δὲ ἐπιφέρει· εἰ δὲ νῦν ἡμεῖς ἐν παντὶ τῷ λόγῳ τούτῳ καλῶς ἐζητήσαμεν, ἀρετὴ ἂν εἴη οὔτε φύσει οὔτε διδακτόν, ἀλλὰ θείᾳ μοίρᾳ παραγιγνόμενον, [οὐκ] ἄνευ νοῦ, οἷς ἂν παραγίγνηται. θεόσδοτος τοίνυν ἡ σοφία, δύναμις οὖσα τοῦ πατρός, προτρέπει μὲν ἡμῶν τὸ αὐτεξούσιον, ἀποδέχεται δὲ τὴν πίστιν καὶ ἀμείβεται τὴν ἐπίστασιν τῆς ἐκλογῆς ἄκρᾳ κοινωνίᾳ.
Α Θεόν, πρὸς δὲ καὶ τὴν εἰς ἡμᾶς δι᾿ ἀγγέλων τῶν Ρ. προϊέναι πρὸς τὴν Λ.; προσιέναι εἰς τὴν Λ. προσιέναι πρὸς τὴν Λ., βίου συμπέμπειν ξυμπέμπειν τοῦ βίου. πληρωτήν. Σκεπτέον οὖν περὶ αὐτοῦ πρῶτον, ὅπερ ὑπόκει ται περὶ παντὸς ἐν ἀρχῇ δεῖν σκοπεῖν, πότερον ἦν ἀεὶ, γενέσεως ἀρχὴν ἔχων οὐδεμίαν, ἢ γέγο νεν, ἀπ' ἀρχῆς τινος ἀρξάμενος γέγονεν· ὁρατὲς γὰρ, ἁπτός τέ ἐστι καὶ σῶμα ἔχων. Πάντα δὲ τὰ τοιαῦτα αἰσθητά· τὰ δὲ αἰσθητά, δόξῃ περιληπτά μετὰ αἰσθήσεως, γιγνόμενα καὶ γενητὰ ἐφάνη. ἁπτός τε, καὶ σῶμα ἔχει. Ορατός τε γὰρ, ἁπτός τε, έφεστώτων ἤκουσαν ἐπισκοπὴν ἐμφαίνων, οὐκ ὀχνεί (99) γράφειν· Ἐπειδὴ πάσας (1) τὰς ψυχὰς τοὺς βίους ᾑρῆσθαι, ὥσπερ ἔλαχον, ἐν τάξει προεῖναι πρὶς τὴν Λάχεσιν (2)· ἐκείνην δὲ ἑκάστῳ, ὃν εἵλετο δαίμονα, τοῦτον φύλακα συμπέμπειν τοῦ βίου (5), καὶ ἀποπληρωτήν (4) τῶν αἱρεθέντων. Τάχα δὲ καὶ τῷ Σωκράτει τὸ δαιμόνιον τοιοῦτό (5) τι γνίσσετο. Ναὶ μὴν γενητὸν εἶναι τὸν κόσμον, ἐκ Μωϋσέως 71- ραλαβόντες, έδογμάτισαν οἱ φιλόσοφοι. Καὶ ὁ γε Πλάτων (6) ἄντικρυς είρηκε. Πότερον ἦν ἀρχὴν ἔχων γενέσεως οὐδεμίαν, ἢ γέγονεν ἀπ' ἀρχῆς (7) τινος ἀρξάμενος; ὁρατός τε γὰρ ὤν, ἁπτός ἐστιν· ἁπτός τε ῶν, καὶ σῶμα ἔχει (8). Αὖθές τε ὁπότ' ἂν εἴπῃ· Τὸν μὲν οὖν ποιητὴν (9), καὶ Πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς εὑρεῖν τε ἔργον· οὐ μόνον γενητόν (10) τε ἔδειξε τὸν κόσμον, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτοῦ γεγονέναι σημαίνει, καθάπερ υἱόν· Πατέρα δὲ αὐτοῦ κε- κλῆσθαι (11), ὡς ἂν ἐκ μόνου γενομένου καὶ ἐκ μὴ ὄντος ὑποστάντος. Γενητὸν δὴ καὶ οἱ Στωϊκοί τίθεν ται τὸν κόσμον. Τόν τε ὑπὸ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας θρυλλούμενον διάβολον, τὴν τῶν δαιμόνων ἄρχοντα, κακοεργὸν εἶναι ψυχὴν ἐν τῷ δεκάτῳ τῶν Νόμων ὁ Πλάτων (12) λέγει ταῖσδε ταῖς λέξεσι· Ψυχὴν διοι κοῦσαν τοῖς πάντη κινουμένοις μῶν οὐ καὶ τὸν (13) οὐρανὸν ἀνάγκη διοικεῖν φάναι; Τί μήν; Μίαν ἢ πλείους; Πλείους ἐγὼ ὑπὲρ σφῶν ἀπο κρινοῦμαι. Δυοῖν που (14) ἔλαττον μηδὲν τιθώμεν, τῆς τε εὐεργέτιδος καὶ τῆς τἀναντία δυναμένης εξεργάσασθαι. Ὁμοίως δὲ κάν τῷ Φαίδρῳ ταῦτα (15) γράφεις Εστι (16) μὲν δὴ καὶ ἄλλα κακά· ἀλλὰ ** καὶ σῶμα ἔχων. οπόταν όποτ' ἄν. 59, Ψυχὴν δὴ διοι- κοῦσαν καὶ ἐνοικοῦσαν ἐν ἅπασι τοῖς πάντ. Από ψυχὴν διοικοῦσαν καὶ ἐνοικοῦσαν τοῖς πάντ κοῦσαν ὁμοιοτελει τείαν ἀσύντακτος διοικεῖν ἀνάγκη ριο ἀνάγκη διοικεῖν, Δυοῖν μέν γέ που, μέν ο εξεργά ζεσθαι εξεργάσασθαι Εστ μὲν δὴ καὶ ἄλλα κακά· ἀλλά τις ἔμιξε δαίμων τους πλείστοις ἐν τῷ παραυτίκα ἡδονὴν, οἷον κόλακι δεινῷ θηρίῳ καὶ βλάβη μεγάλη όμως επέμιξεν ἡ φύσις CLEMENTIS ALEXANDRINI deant s, et diligentem illam vigilemque curam, quæ B a praesidibus ac tutelaribus angelis in nos deriva- tur, aperiens, ita scribere non dubitat : Ubi autem, inquit, suum quæque vitæ genus, prout cuique sors obtigerat, animæ omnes delegerint, tum easdem La- chesin convenire; hanc una cum singulis, quem ipsi- met dæmonem optaverint, eum vitæ custodem futurum emittere, cujus etiam opera, quæ statuerint omnia, perficiantur. Quod ipsum fortasse, attributum illud Socrati dæmonium innuebat. Præterea, quem a Moyse acceperant, mundi ortum philosophi tradi- dere. Quos inter Plato diserte, Semperne fuerit, in- quit, nullo generatus ortu, an ortus sit sub aliquo temporis principatu, quandoquidem cernitur et tangi- tur, el est undique corporatus. Itemque cum ait, Al- que illum quidem Effectorem ac Parentem hujus uni- versitatis, invenire difficile; non modo generatum esse mundum ostendit, sed etiam ab ipso Deo, tan- quam a patre filium, generatum, quippe quem ab illo uno satum, atque ex nihilo creatum esse velit. In qua de mundi ortu opinione stoici quoque ver- santur. Diabolum præterea, quem in barbara philo- sophia toties appellari audis dæmonum principem, maleficum animum Plato vocat Legum decimo, bis verbis: Nunquid necesse est, animum, qui rebus om- nibus quæ quoquoversum moventur, et moderetur, et insit, ipsum quoque I cœlum per sese moderari: Omni- no. Unumne autem, an plures? Plures certe, nam pro vobis respondere juvat. Nec pauciores duobus recte posuerimus, beneficum alterum, alterum male- c ficum. Idem in Phadro hæc habet : Alia quoque ma- * ED. POTTER, ED. PARIS. " procul a fine. Plat. Eusebius impress. Plato quæ lectio optima esse videtur. inverso ordine. Plato De quo (mundo) primum consideremus quod in omni quæstione ante omnia investigari debet: Utrumne semper fuerit sine ullo generationis principio, an ge- nitum sit, ab aliquo principio sumens exordium. Id profecto cernitur, tangiturque et corpus habet. Omnia vero hujusmodi sensus movent. Quæ sensus movent, opinione per sensus percipiuntur. Hæc vero talia esse constat, ut gignantur et genita sint. D Matth. xviii, 10. Cod. Joan. Μox, conjuncle pro n. 2. Eusebio, tam inpresso, quam manuscripto, ex- cidit. dia parte lib. x De legibus, p. 952: mam quæ administrat et inhabitat in iis quæ undique moventur. Quin etiam apud Eusebium tam manu- scriptum, quam impressum, hæc sic scripta sunt: Proinde dubitandum non est, quin hæc verba èvor scriptorum negligentia propter omissa, Clementi restituenda sint ; precipue cum, iis sublatis, hæc sententia sit. Deinde Euseb. impress. Plat. Proinde particula Cle mentis libris excidisse videtur. Paulo post pro cum apud Eusebium, tum etiam in Platone, exstat. ex amore provenientia enumerassel, hæc addit: (99) Οὐκ ὀκνεῖ. Nempe Plato lib. x De repub., haud (1) Ἐπειδὴ πάσας. Ἐπειδή δ' οὖν πάσας, Euseb. (2) Προεῖναι πρὸς τὴν Λάχ. Eusebii cod. Joan. (3) Συμπέμπειν τοῦ βίου. Eusebius uterque του (4) Καὶ ἀποπληρ. Εusebii ms. Joan. κοινὸν ἀπο- (5) Τοιοῦτο. Euseb. τοιοῦτον. (6) Πλάτων. Hæc exstant in Timmo pag. 1047 : (7) Ἀπ' ἀρχῆς. Eusebii cod. Joan. ἐπαρχῆς. (3) Ορατ. - σῶμα ἔχει. Euseb. Ορατός τε γὰρ, (9) Τὸν μὲν οὖν π. Conf. superius Protrepl. μαχ. (10) Γενητόν. Εuseb. γεννητόν cum duplici v. (11) Καθάπερ... κεκλήσθαι. Hæc sententia er (12) Πλάτων. Εxstant hæc Platonis verba in me- (13) Μῶν οὐ καὶ τ. Μῶν ὂν τ. Euseb. ms. Joan. (14) Δυοῖν που. Δυοῖν μέν που, Eus. uterque. (15) Ταῦτα. Eusebius uterque τάδε. (16) Έστι. Plato in Phedro, pag. 1217, cum mala
PG 9:125καὶ δὴ αὐτόν σοι Πλάτωνα παραστήσω ἄντικρυς ἤδη θεοῦ παισὶ πιστεύειν ἀξιοῦντα· περὶ γὰρ θεῶν ὁρατῶν τε καὶ γενητῶν ποιησάμενος τὸν λόγον ἐν τῷ Τιμαίῳ περὶ δὲ τῶν ἄλλων δαιμόνων εἰπεῖν καὶ γνῶναι τὴν γένεσιν φησὶ μεῖζον ἢ καθ’ ἡμᾶς, πειστέον δὲ τοῖς εἰρηκόσιν ἔμπροσθεν, ἐκγόνοις μὲν θεῶν οὖσιν, ὡς ἔφασαν, σαφῶς δέ πως τοὺς ἑαυτῶν προγόνους εἰδότων. ἀδύνατον οὖν θεῶν παισὶν ἀπιστεῖν, καίπερ ἄνευ εἰκότων καὶ ἀναγκαίων ἀποδείξεων λέγουσιν. οὐκ οἶμαι δύνασθαι σαφέστερον ὑπὸ Ἑλλήνων προσμαρτυρήσεσθαι τὸν σωτῆρα ἡμῶν καὶ τοὺς εἰς προφητείαν κεχρισμένους, τοὺς μὲν παῖδας θεοῦ ἀνηγορευμένους, τὸν δὲ κύριον υἱὸν ὄντα γνήσιον, ἀληθεῖς εἶναι περὶ τῶν θείων μάρκυρας· διὸ καὶ δεῖν πιστεύειν αὐτοῖς ἐνθέοις οὖσι προσέθηκε. κἂν τραγικώτερον εἴπῃ τις μὴ πιστεύειν· οὐ γάρ τί μοι Ζεὺς ἦν ὁ κηρύξας τάδε, ἀλλ’ ἴστω αὐτὸν τὸν θεὸν διὰ τοῦ υἱοῦ τὰς γραφὰς κηρύξαντα. πιστὸς δὲ ὁ τὰ οἰκεῖα καταγγέλλων, ἐπεὶ μηδεὶς φησὶν ὁ κύριος τὸν πατέρα ἔγνω, εἰ μὴ ὁ υἱὸς καὶ ᾧ ἂν ὁ υἱὸς ἀποκαλύψῃ.
τις δαίμων· ἔμιξε τοῖς πλείστοις ἐν τῷ παραυτίκα ἡδονήν. Ἀλλὰ κὰν τῷ δεκάτῳ τῶν Νόμων ἄντικρυς τὸ ἀποστολικὸν δείκνυσιν ἐκεῖνο· Οὐκ ἔστιν ἡμῖν ἡ πάλη πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, ἀλλὰ πρὸς τὰς ἀρχὰς, πρὸς τὰς (17) ἐξουσίας (18), πρὸς τὰ πνευματικά τῶν ἐν οὐρανοῖς· ὧδέ πως γράφων· Ἐπειδὴ (19) γὰρ συνεχωρήσαμεν αὐτοῖς ἡμῖν εἶναι μὲν οὐρα- τὸν πολλῶν μεστόν ἀγαθῶν, εἶναι δὲ καὶ τῶν ἐναντίων, πλειόνων δὲ τῶν μή· μάχη δὴ φαμέν (20) ἀθάνατος ἔσθ' (21) ή τοιαύτη, καὶ φυλακῆς (22) θαυμαστής δεομένη. Κόσμον τε αὖθις (23) τὸν μὲν νοητὸν οἶδεν ἡ βάρβαρος φιλοσοφία, τὸν δὲ αἰσθητόν· τὸν μὲν ἀρχέτυπον, τὸν δὲ εἰκόνα τοῦ καλουμένου παραδείγματος (24)· καὶ τὸν μὲν ἀνατίθησι μονάδι, ὡς ἂν νοητόν, τὸν δὲ αἰσθητὸν ἑξάδι (25). Γάμος γάρ παρὰ τοῖς Πυθαγορείοις, ὡς ἂν γόνιμος ἀριθμὸς, ἡ ἐξας καλεῖται· καὶ ἐν μὲν τῇ μονάδι συνίστησιν οὐρα- νὰν ἀόρατον, καὶ γῆν ἁγίαν, καὶ φῶς νοητόν· Ἐν ἀρχῇ γὰρ, φησίν, ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν· ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος· εἶτ᾽ ἐπιφέρει· Καὶ εἶπεν ὁ Θεὸς, Γενηθήτω (26) φῶς, καὶ ἐγένετο φῶς· ἐν δὴ τῇ κοσμογονίᾳ τῇ αἰσθητῇ στερεὸν οὐρα τὸν (27) δημιουργεῖ· (τὸ δὲ στερεόν, αἰσθητόν·) γήν τε * Γονήν τινα οὐκ ἄμουσόν· χὰς, πρὸς τὰς ἐξουσίας. πρὸς τὰς ἀρχὰς, πρὸς τὰς ἐξουσίας. Πρὸς τοὺς κοσμοκράτορας τοῦ σκότους τοῦ αἰῶ νος τούτου. τῶν ἐν οὐρανοῖς τῆς πονηρίας ἐν τοῖς ἐπουρανίοις. συγκεχωρήκαμεν συνεχωρήσαμεν ἡμῖν αὐτοῖς αὐτοῖς ἡμῖν τὸν οὐ δὴ φα- μέν φύλ. Σύμμαχοι δὲ ἡμῖν θεοί τε ἅμα καὶ δαίμονες· ἡμεῖς δὲ αὖ κτήματα θεῶν καὶ δαιμόνων. θαυμαστῆς ΙΧ. τὸν οἶδεν ἡ βάρβαρος φιλοσοφία, τὸν δὲ αἰσθητόν. Τὸν μέν. τὸν μέν καλοῦ παραδείγματος, Τούτοις οὖν ἐντυχών ὁ Πλάτων, ᾠήθη εἶδός τε χωριστόν προϋπάρχειν αἰσθητοῦ, ὁ καὶ παράδειγμα των γενομένων ὄνο μάζει πολλάκις· ἐπειδὴ τὸ Μωϋσέως οὕτω περὶ τῆς σκηνῆς σημαίνει γράμμα· Κατὰ τὸ εἶδος τὸ δει χθέν σοι ἐν τῷ ὄρει οὕτω ποιήσεις αὐτό. εδημιούργει δημιούρ . STROMATUM LIB. V. A la sunt, ut plerisque demon aliquis præsentem volu- Ephes. vi, 12. Gen. 1, 1, 2, 3. Sunt alia quoque mala, sed koram plurimis in ipso statim principio dæmon ali- quis voluptatem immiscuit : veluti adulatori, gravis- simæ bestiæ maximæque calamitati, inseruit natura oblectamentum aliquod non inconcinnum. Unde in argumento Dialogi hæc verba habet Marsilius Fici- nus: Tum vero interea mirabile nota mysterium Mo- saico simile : Malorum plurimis in ipso statim prin cipio, dæmon aliquis immiscuit voluptatem. Exciderunt hæc ex Euse- bio impresso, propter initii similitudinem in utraque sententia. Ab Eusebii ms. cod. Joan. hæc tantum absunt : Verum hoc nec Eusebius agnoscit. Statim pro idem Paulus scripsit Clementem ite- rum sequitur Eusebius. lib. x De legibus, pag. 958, ubi pro scriptum est. Deinde pro cum ipse Plato, tum Eusebius etiam uterque exhibent. Paulo post iidem omnes pavov cum articulo scribunt, ut etiam ms. Paris. qui proinde Clementi restituendus est. etiam in ms. Paris. omissam Clementi restituit Sylburgius ex Platone et Eusebio. Sed ex Eusebii cod. Joan. excidit. Euseb. cod. ms. Joan. custodia, Marsilius Ficinus non male. Nam eo in loco de cura, quam de hominibus gerunt dii, agit Plato, ac proinde statim hæc addit: Sed opitulantur nobis dii sinut et damones; nos autem deorum damonumque posses- sio sumus. Statim omittit Eusebii cod. Joan. PATROL. GR. B c D platem admiscuit. Quin et Legum decino, Aposto licum illud plane representat : Non est nobis collu- ctatio adversus carnem et sanguinem, sed adversus principes et potestates, contra spiritualia eorum qui in cœlis versantur ", dum ita scribit: Cum enim jam inter nos ita convenerit, ut calum multis bonis eorumque contrariis, et his quidem pluribus refertum esse fateremur; immortalis profecto pugna hæc sit oportet, et incredibili quadam cautione indigeat. Si- militer mundum agnoscit barbara philosophia du- plicem, alterum intelligentia, alterum sensu perce- ptum ; e quibus Archetypus ille sit, hic vero præ- clari exemplaris imago. Ac priorem quidem illum, quod mente percipiatur, unitati, hunc vero qui sen- sus movet, senario attribuit. Nam et apud Pytha- goreos, senarius tanquam genitalis numerus, conju- gium vocatur. Ergo in unitate caelum illud, quod in oculos non cadit, terramque sanctani, et lucem mente perceptam constituit. In principio enim, inquit, fecit Deus calum et terram; terra autem erat invisibilis. Quibus deinde subjungit, et dixit Deus, Fiat lux, el facta est lux 4ª. At in ea mun- cod. Joan. ut etiam illa quæ statim sequuntur, vo Quæe supinus negligensque scriptor propter re- petitum omisit. Porro duplicem nundum, quorum alter æternus atque invisibilis, alter visibi lis et caducus sit, e Platonicorum scholis didicerunt cum Clemens, tum alii ex antiquis Patribus. Auctor Recognitionum lib. viri, c.12: Ego vero mun- dum dico a Deo factum, et ab ipso quandoque esse solvendum; ut ille appareat, qui æternus est, et ad hoc factus, ut semper sil, et dignos se recipiat judicio Dei. Quod autem sit alius invisibilis mundus, qui hunc visibilem intra semetipsum contineat; postea- quam de visibili mundo discusserimus, tunc et ad illum veniemus. Conf. paulo infra Clemens nuster pag. 599, ed. Paris., Origenes hom. in Canticorum, Eusebius, Præparat. evangel., lib. 11, c. 23, 24, Augustinus, Retract. 3, falsus Ambrosius in f Corinth. vi, 2. Joan. pulchri exemplaris, non inepte. Videtur autem Clemens præ oculis habuisse Platonis verba in extremo lib. ix De repub., quæ superius allata sunt in finein Strom. iv, pag. 632, vel alium huic similem locum. Justinus M. Cohort. ad Gracos pag. 110, ed. Οxon. : Hac cum legisset Plato, arbitralus est, prius ideam quamdam discretam, quam formam sensu comprehen- sibilem exstitisse : quam et exemplar eorum, qua fa- cia sunt, sapenumero vocat; quod Moyses de taberna- culo sic habet scriptum: Secundum formam in monte exhibitam sic facies illud. mentio fit Gen. 1, 6. Μox pro Yɛi Eusebius uterque. (17) Πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, ἀλλὰ πρὸς τὰς ἀρ (18) Εξουσίας. Addit D. Paulus, Ephes. vi, 12: (19) Επειδή. Reperiuntur hac in posteriore parte (20) Δὴ φαμέν. Particulam δή in Florent. edit. ut (21) Εσθ'. Plato ἐστίν. Μox ὡς φυλ. pro καὶ (22) Φυλακής. Cautione exp. Hervetus et Vigerus : (25) Κόσμον τε αὖθις. Hæc absunt ab Eusebii (24) Καλουμένου παραδείγματος. Eusebii cod. (25) 'Εξάδι. Euseb. cod. Joan. τὸ ἐξάδι. (26) Γενηθήτω. Γενέσθω Eusebius uterque. (27) Στερεὸν οὐρανόν. Nempe rό στερέωμα cuj
PG 9:127πιστευτέον ἄρα τούτῳ καὶ κατὰ Πλάτωνα, κἂν ἄνευ γε εἰκότων καὶ ἀναγκαίων ἀποδείξεων διά τε τῆς παλαιᾶς διά τε τῆς νέας διαθήκης κηρύσσηται καὶ λέγηται. ἐὰν γὰρ μὴ πιστεύσητε, φησὶν ὁ κύριος, ἀποθανεῖσθε ἐν ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν· ἔμπαλιν δέ· ὁ πιστεύων ἔχει ζωὴν αἰώνιον. μακάριοι ἄρα πάντες οἱ πεποιθότες ἐπ’ αὐτῷ. πλεῖόν ἐστι τῆς πίστεως τὸ πεποιθέναι· ὅταν γὰρ ἐπίστηταί τις ὅτι ὁ υἱός ἐστι τοῦ θεοῦ ὁ διδάσκαλος ἡμῶν, πέποιθεν ἀληθῆ εἶναι τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ. ὡς δὲ ἡ μάθησις κατ’ Ἐμπεδοκλέα τὰς φρένας αὔξει, οὕτως ἡ εἰς τὸν κύριον πεποίθησις αὔξει τὴν πίστιν. τῶν αὐτῶν γοῦν φαμεν εἶναι φιλοσοφίαν μὲν ψέγειν, πίστεως δὲ κατατρέχειν ἀδικίαν τε ἐπαινεῖν καὶ τὸν κατ’ ἐπιθυμίαν βίον εὐδαιμονίζειν. Ἤδη δὲ ἡ πίστις εἰ καὶ ἑκούσιος τῆς ψυχῆς συγκατάθεσις, ἀλλὰ ἐργάτις ἀγαθῶν καὶ δικαιοπραγίας θεμέλιος. κἂν ὁ Ἀριστοτέλης τεχνολογῇ, τὸ μὲν ποιεῖν καὶ ἐπὶ τῶν ἀλόγων ζῴων τάσσεσθαι καὶ ἐπὶ ἀψύχων διδάσκων, τὸ δὲ πράττειν ἀνθρώπων εἶναι μόνων, εὐθυνέτω τοὺς λέγοντας ποιητὴν τὸν τῶν ὅλων θεόν. τὸ δὲ πρακτὸν ἢ ὡς ἀγαθὸν ἢ ὡς ἀναγκαῖόν φησι.
ὁρατὴν, καὶ φῶς βλεπόμενον. Αρ' οὐ δοκεῖ τος ένα Β τεῦθεν ὁ Πλάτων, ζώων ἰδέας ἐν τῷ νοητῷ ἀπολε!. πειν κόσμῳ, καὶ τὰ εἴδη τὰ αἰσθητά, καὶ τὰ γένη (28) δημιουργεῖν τὰ νοητά; Εἰκότως ἄρα ἐκ γῆς μὲν τὸ σῶμα διαπλάττεσθαι λέγει ὁ Μωϋσῆς, ὁ γήϊνον φησὶν ὁ Πλάτων σκῆνος· ψυχὴν δὲ τὴν λογικής ἄνωθεν ἐμπνευσθῆναι ὑπὸ τοῦ (29) Θεοῦ εἰς προ σωπον. Ἐνταῦθα (30) γὰρ τὸ ἡγεμονικὸν ἱδρῦσθαι λέγουσι, τὴν διὰ τῶν αἰσθητηρίων ἐπεισόδιον τῆς ψυ χῆς ἐπὶ τοῦ (31) πρωτοπλάστου εἴσοδον ἑρμηνεύοντες διὸ καὶ κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν· τὸν ἄνθρωπον γε- γονέναι. Εἰκὼν μὲν γὰρ Θεοῦ λόγος θεῖος (32) και βασιλικός, ἄνθρωπος ἀπαθής· εἰκὼν δ' εἰκόνος ἀν θρώπινος νους. (53). Ἑτέρῳ δ' εἰ βούλει παραλαβεῖν ὀνόματι τὴν ἐξομοίωσιν, εὕροις ἂν παρὰ τῷ Μωϋσεῖ (54) τὴν ἀκολουθίαν ὀνομαζομένην θείαν· φησὶ γάρ Οπίσω (55) Κυρίου τοῦ Θεοῦ ὑμῶν πορεύεσθε, καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ φυλάξατε. ᾿Ακόλουθοι δ' οἶμαι καὶ θεραπευταὶ Θεοῦ πάντες οἱ ἐνάρετοι. Εν τεῦθεν (36) οἱ μὲν Στωϊκοὶ τὸ τέλος τῆς φιλοσοφίας τὸ ἀκολούθως τῇ φύσει ζῆν εἰρήκασι - Πλάτων δὲ ὁμοίωσιν Θεῷ, ὡς ἐν τῷ δευτέρω (37) παρεστήσαμεν Στρωματεῖ· Ζήνων (38) δὲ ὁ Στωϊκός, παρὰ Πλάτω νος λαβὼν, ὁ δὲ, ἀπὸ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας, τοὺς ἀγαθοὺς πάντας ἀλλήλων εἶναι φίλους λέγει. Φησὶ κατὰ τὰ γένη, νοητοῦ Τούτου δ' ὑπάρχοντος,αὖ τὰ τούτοις ἐφεξῆς ἡμῖν λεκτέον, τίνι τῶν ζῴων αὐτὸν εἰς ὁμοιότητα ὁ ξυνιστάς ξυν έστησε. Τῶν μὲν οὖν ἐν μέρους είδει πεφυκότων μηδενὶ καταξιώσωμεν. Ατελεῖ γὰρ ἐοικὸς οὐδέν ποτ' ἂν γένοιτο καλόν. Οὗ δ' ἔστι τἆλλα ζῶα καθ᾽ ἂν καὶ κατά γένη μόρια, πάντων ὁμοιότατον αὐτῷ εἶναι τι θῶμεν. Τὰ γὰρ δὴ νοητὰ ζῷα πάντα ἐκεῖνο ἐν ἑαυτῷ περιλαβὸν ἔχει, καθάπερ ὅδε ὁ κόσμος ἡμᾶς, ὅσα τε ἄλλα θρέμματα συνέστηκεν ὁρατά. Τῷ γὰρ τῶν νοου- μένων καλλίστῳ καὶ κατὰ πάντα τελέῳ μάλιστ᾽ αὐτ τὸν Θεὸς ὁμοιῶσαι βουληθεὶς, ζῶον ἐν ὁρατὸν πάνθ' ὅσα κατὰ φύσιν αὐτοῦ συγγενῆ ζῶα ἐντὸς ἔχον ἑαυ‐ τοῦ, ξυνέστησε. Καθάπερ δὲ οἴκους τινὰς ἑκάστῳ μερίζει, καὶ διατριβὰς ἐν τῷ σώματι διένειμεν. Το μὲν οὖν λογικὸν τῆς ψυχῆς, ὡς ἀκρόπολιν τινα την ἀνωτάτω τῆς κεφαλῆς μοίραν ειληχέναι νομίζει, πάσι τοῖς αἰσθητηρίοις ἐν κύκλω δορυφορούμενον· τοῦ δὲ ἀλόγου μέρους ὁ μὲν θυμὸς οἰκεῖ περὶ τὴν καρδίαν, αἱ δὲ τῶν ἐπιθυμιῶν ὀρέξεις ἐν ἤπατι. εἰκὼν δὲ εἰκόνος ἀνθρωπίνης νοῦς, Οπίσω Κυρίου τοῦ Θεοῦ ὑμῶν πορεύσεσθε, καὶ τοῦτον φοβηθήσεσθε, καὶ τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκού- σετε, καὶ αὐτῷ προστεθήσεσθε. ὁ Πλάτων λίαν ἐν μόνοις τοῖς σπουδαίοις εἶναι διὰ τὴν ὁμοιά τητα. ἔν τε τοῖς φαύλοις μὴ εἶναι φιλίαν, τε δέ CLEMENTIS ALEXANDRINI i procreatione, quam sensus attingit, solidum A cœlum condidit (quidquid autem est solidum, idem quoque sensus movet), terramque & si- nul ac lucem, quæ oculis cernerentur. Num tibi aoc Plato secutus videtur, dum animantium ideis in eo mundo, quem sola mens capit, relictis, for- mas illas, quæ in sensum cadunt, pro spiritalium, generum varietate molitur ? Jure ergo Moyses con- cretum ex terra corpus esse docet, quod terre- num a Platone tabernaculum vocatur : animum ra- tione præditum cœlitus a Deo in faciem inspiratum. Hic enim principis illius facultatis sedem esse volunt, adventitium illum animi primum in paren- tem per sensus ingressum interpretati. Quocirca hominem etiam ad imaginem et similitudinem Dei factum esse Imago enim Dei, ratio divina et regia, homo non patibilis; humana autem mens imaginis imago. Quam similitudinem si alio voca- bulo expressam cupis, divinam quamdam assecta- tionem a Moyse appellatam reperies; ait enim : Post Dominum Deum vestrum ambulate, et man- data ejus custodile . Assectatores autem, opinor, cultoresque Dei sunt, quicunque virtute præstant. Atque hinc Stoici, philosophiæ finem esse dixerunt, congruenter naturæ vivere; Plato vero ipsammet cum “Gen. 11, 7. Gen. 1, 26. ss Deut. XIII, 4. × P. ED. POTTER, 593–594 ED. PARIS. bio secundum genera. Porro Platonis verba huc allata sunt ex Timæi pag. 1048, quo loco tradit universa animalia sensibilia ad imagi- C nem alicujus animalis facta esse : Hoc posito, quod sequitur videamus, ad cujus animalis similitudinem Deus mundum con- stituit. Uni cuidam propriæque animalium speciei similem fecisse ne arbitremur. Nam si imperfecto animali similis esset factus, pulcher certe non esset. Imo vero illius animalis eum simillimum esse dica- mus, cujus animalia cætera et singulatim et genera- tim partes sunt. Illud siquidem viventia omnia, quæ sola mente perspiciuntur, in seipso complectitur, quemadmodum mundus hic nos el cætera quæ cer- nuntur animalia continet. Volens itaque Deus om- nium quæ intelligi possunt pulcherrimo et undique absoluto mundum hunc simillimum reddere, animal unum ipsum effecit, aspectui subjectum, animalia cuncta naturæ suæ convenientia intra suum limitem continens. cor irascibilis, hepar concupiscibilis animæ partis sedes est. Heraclitus Ponticus lib. De allegoriis Homericis, cum dixisset humanam animam ex Pla- tonis sententia in tres jam memoratas partes divi- sam esse, addit : D Tum singulis sua vero domicilia destinat, et cerlas in corpore se- des distribuit. Rationalem igitur partem in suprema capitis regione tanquam arce collocat, omnibus un- dequaque sensuum organis seu satellitibus munitam; partis autem brute, animositas quidem circa cor versatur, cupiditas vero in jecinore. cum præpos. Gen. 1, Eusebius uterque. artic. ex Euseb. Porro his similia superius scripsit auctor Protrept. p. 78. humana aulers imaginis imago mens. Perperam. Nam vult auctor Dei quidem Verbum, Verbi autem imaginem esse humanam mentem, ac proinde imaginem imaginis; ut superius dixit Protrept. p. 78. Conf. etiam T tianus p. 45, edit. Oxon. que tiv artic. Euseb. uterque, quod rectius putat Sylburg. Conf. superius Strom. 11, p. 482, n. 6. cum articulo Euseb. uterque. conf. m. 3. ... dicant amicitiam solos inter bonos, quos sibi invicem stu- diorum similitudo conciliet, posse consistere... inter malos autem non posse constare amiciliam ; ut ait in Zenone Laertius lib. vi, sey. 124. Stalin pr Luseb. cod. Juan. (23) Καὶ τὰ γένη. Ει genera. Malim cum Euse- (29) Tov. Abest ab Eusebio utroque, (30) Ενταῦθα. Platoni caput τοῦ ἡγεμονικού, (34) Του. Ms. Οιtobon. τά. Μox καθ' ὁμοίωσιν (32) Θεῖος. Malit fortasse aliquis ὁ θεῖος cum (53) Εἰκὼν δὲ εἰκόνες ἀνθρώπινος r. Euseb. (34) Μωϋσεῖ. Euseb. Μωϋση. Mox ἀκολουθίαν abg- (55) Οπίσω. Recitare videtur Deut. III, 4 : (36) Εντεῦθεν. Εuseb. ἐντεῦθεν δ'. Paulo post (57) Δευτέρῳ. Respicit Strom. ii, p. 482, ubi (38) Ζήνων. Ζenonis discipuli, λέγουσι τὴν φι-
τὸ τοίνυν ἀδικεῖν ἀγαθὸν οὐκ ἔστιν (οὐδεὶς γὰρ εἰ μὴ διά τι ἕτερον ἀδικεῖ), τῶν δὲ ἀναγκαίων οὐδὲν ἑκούσιον· τὸ τοίνυν ἀδικεῖν ἑκούσιον, ὥστε οὐδὲ ἀναγκαῖον. τῶν δὲ φαύλων οἱ σπουδαῖοι μάλιστα ταῖς τε αἱρέσεσι καὶ ταῖς ἀστείαις ἐπιθυμίαις διαφέρουσιν. πᾶσα γὰρ μοχθηρία ψυχῆς μετὰ ἀκρασίας ἐστίν, καὶ ὁ διὰ πάθος πράττων δι’ ἀκρασίαν πράττει καὶ μοχθηρίαν. ἔπεισιν οὖν μοι παρ’ ἕκαστα θαυμάζειν τὴν θείαν ἐκείνην φωνήν· ἀμὴν ἀμήν, λέγω ὑμῖν· ὁ μὴ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύρας εἰς τὴν αὐλὴν τῶν προβάτων, ἀλλὰ ἀναβαίνων ἀλλαχόθεν, ἐκεῖνος κλέπτης ἐστὶ καὶ λῃστής· ὁ δὲ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύρας ποιμήν ἐστι τῶν προβάτων· τούτῳ ὁ θυρωρὸς ἀνοίγει. εἶτα ἐπεξηγούμενος ὁ κύριος λέγει· ἐγώ εἰμι ἡ θύρα τῶν προβάτων. δεῖ τοίνυν διὰ Χριστοῦ τὴν ἀλήθειαν μεμαθηκότας σῴζεσθαι, κἂν φιλοσοφήσαντες τὴν Ἑλληνικὴν φιλοσοφίαν τύχωσιν·
ὁρατὴν, καὶ φῶς βλεπόμενον. Αρ' οὐ δοκεῖ τος ένα Β τεῦθεν ὁ Πλάτων, ζώων ἰδέας ἐν τῷ νοητῷ ἀπολε!. πειν κόσμῳ, καὶ τὰ εἴδη τὰ αἰσθητά, καὶ τὰ γένη (28) δημιουργεῖν τὰ νοητά; Εἰκότως ἄρα ἐκ γῆς μὲν τὸ σῶμα διαπλάττεσθαι λέγει ὁ Μωϋσῆς, ὁ γήϊνον φησὶν ὁ Πλάτων σκῆνος· ψυχὴν δὲ τὴν λογικής ἄνωθεν ἐμπνευσθῆναι ὑπὸ τοῦ (29) Θεοῦ εἰς προ σωπον. Ἐνταῦθα (30) γὰρ τὸ ἡγεμονικὸν ἱδρῦσθαι λέγουσι, τὴν διὰ τῶν αἰσθητηρίων ἐπεισόδιον τῆς ψυ χῆς ἐπὶ τοῦ (31) πρωτοπλάστου εἴσοδον ἑρμηνεύοντες διὸ καὶ κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν· τὸν ἄνθρωπον γε- γονέναι. Εἰκὼν μὲν γὰρ Θεοῦ λόγος θεῖος (32) και βασιλικός, ἄνθρωπος ἀπαθής· εἰκὼν δ' εἰκόνος ἀν θρώπινος νους. (53). Ἑτέρῳ δ' εἰ βούλει παραλαβεῖν ὀνόματι τὴν ἐξομοίωσιν, εὕροις ἂν παρὰ τῷ Μωϋσεῖ (54) τὴν ἀκολουθίαν ὀνομαζομένην θείαν· φησὶ γάρ Οπίσω (55) Κυρίου τοῦ Θεοῦ ὑμῶν πορεύεσθε, καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ φυλάξατε. ᾿Ακόλουθοι δ' οἶμαι καὶ θεραπευταὶ Θεοῦ πάντες οἱ ἐνάρετοι. Εν τεῦθεν (36) οἱ μὲν Στωϊκοὶ τὸ τέλος τῆς φιλοσοφίας τὸ ἀκολούθως τῇ φύσει ζῆν εἰρήκασι - Πλάτων δὲ ὁμοίωσιν Θεῷ, ὡς ἐν τῷ δευτέρω (37) παρεστήσαμεν Στρωματεῖ· Ζήνων (38) δὲ ὁ Στωϊκός, παρὰ Πλάτω νος λαβὼν, ὁ δὲ, ἀπὸ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας, τοὺς ἀγαθοὺς πάντας ἀλλήλων εἶναι φίλους λέγει. Φησὶ κατὰ τὰ γένη, νοητοῦ Τούτου δ' ὑπάρχοντος,αὖ τὰ τούτοις ἐφεξῆς ἡμῖν λεκτέον, τίνι τῶν ζῴων αὐτὸν εἰς ὁμοιότητα ὁ ξυνιστάς ξυν έστησε. Τῶν μὲν οὖν ἐν μέρους είδει πεφυκότων μηδενὶ καταξιώσωμεν. Ατελεῖ γὰρ ἐοικὸς οὐδέν ποτ' ἂν γένοιτο καλόν. Οὗ δ' ἔστι τἆλλα ζῶα καθ᾽ ἂν καὶ κατά γένη μόρια, πάντων ὁμοιότατον αὐτῷ εἶναι τι θῶμεν. Τὰ γὰρ δὴ νοητὰ ζῷα πάντα ἐκεῖνο ἐν ἑαυτῷ περιλαβὸν ἔχει, καθάπερ ὅδε ὁ κόσμος ἡμᾶς, ὅσα τε ἄλλα θρέμματα συνέστηκεν ὁρατά. Τῷ γὰρ τῶν νοου- μένων καλλίστῳ καὶ κατὰ πάντα τελέῳ μάλιστ᾽ αὐτ τὸν Θεὸς ὁμοιῶσαι βουληθεὶς, ζῶον ἐν ὁρατὸν πάνθ' ὅσα κατὰ φύσιν αὐτοῦ συγγενῆ ζῶα ἐντὸς ἔχον ἑαυ‐ τοῦ, ξυνέστησε. Καθάπερ δὲ οἴκους τινὰς ἑκάστῳ μερίζει, καὶ διατριβὰς ἐν τῷ σώματι διένειμεν. Το μὲν οὖν λογικὸν τῆς ψυχῆς, ὡς ἀκρόπολιν τινα την ἀνωτάτω τῆς κεφαλῆς μοίραν ειληχέναι νομίζει, πάσι τοῖς αἰσθητηρίοις ἐν κύκλω δορυφορούμενον· τοῦ δὲ ἀλόγου μέρους ὁ μὲν θυμὸς οἰκεῖ περὶ τὴν καρδίαν, αἱ δὲ τῶν ἐπιθυμιῶν ὀρέξεις ἐν ἤπατι. εἰκὼν δὲ εἰκόνος ἀνθρωπίνης νοῦς, Οπίσω Κυρίου τοῦ Θεοῦ ὑμῶν πορεύσεσθε, καὶ τοῦτον φοβηθήσεσθε, καὶ τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκού- σετε, καὶ αὐτῷ προστεθήσεσθε. ὁ Πλάτων λίαν ἐν μόνοις τοῖς σπουδαίοις εἶναι διὰ τὴν ὁμοιά τητα. ἔν τε τοῖς φαύλοις μὴ εἶναι φιλίαν, τε δέ CLEMENTIS ALEXANDRINI i procreatione, quam sensus attingit, solidum A cœlum condidit (quidquid autem est solidum, idem quoque sensus movet), terramque & si- nul ac lucem, quæ oculis cernerentur. Num tibi aoc Plato secutus videtur, dum animantium ideis in eo mundo, quem sola mens capit, relictis, for- mas illas, quæ in sensum cadunt, pro spiritalium, generum varietate molitur ? Jure ergo Moyses con- cretum ex terra corpus esse docet, quod terre- num a Platone tabernaculum vocatur : animum ra- tione præditum cœlitus a Deo in faciem inspiratum. Hic enim principis illius facultatis sedem esse volunt, adventitium illum animi primum in paren- tem per sensus ingressum interpretati. Quocirca hominem etiam ad imaginem et similitudinem Dei factum esse Imago enim Dei, ratio divina et regia, homo non patibilis; humana autem mens imaginis imago. Quam similitudinem si alio voca- bulo expressam cupis, divinam quamdam assecta- tionem a Moyse appellatam reperies; ait enim : Post Dominum Deum vestrum ambulate, et man- data ejus custodile . Assectatores autem, opinor, cultoresque Dei sunt, quicunque virtute præstant. Atque hinc Stoici, philosophiæ finem esse dixerunt, congruenter naturæ vivere; Plato vero ipsammet cum “Gen. 11, 7. Gen. 1, 26. ss Deut. XIII, 4. × P. ED. POTTER, 593–594 ED. PARIS. bio secundum genera. Porro Platonis verba huc allata sunt ex Timæi pag. 1048, quo loco tradit universa animalia sensibilia ad imagi- C nem alicujus animalis facta esse : Hoc posito, quod sequitur videamus, ad cujus animalis similitudinem Deus mundum con- stituit. Uni cuidam propriæque animalium speciei similem fecisse ne arbitremur. Nam si imperfecto animali similis esset factus, pulcher certe non esset. Imo vero illius animalis eum simillimum esse dica- mus, cujus animalia cætera et singulatim et genera- tim partes sunt. Illud siquidem viventia omnia, quæ sola mente perspiciuntur, in seipso complectitur, quemadmodum mundus hic nos el cætera quæ cer- nuntur animalia continet. Volens itaque Deus om- nium quæ intelligi possunt pulcherrimo et undique absoluto mundum hunc simillimum reddere, animal unum ipsum effecit, aspectui subjectum, animalia cuncta naturæ suæ convenientia intra suum limitem continens. cor irascibilis, hepar concupiscibilis animæ partis sedes est. Heraclitus Ponticus lib. De allegoriis Homericis, cum dixisset humanam animam ex Pla- tonis sententia in tres jam memoratas partes divi- sam esse, addit : D Tum singulis sua vero domicilia destinat, et cerlas in corpore se- des distribuit. Rationalem igitur partem in suprema capitis regione tanquam arce collocat, omnibus un- dequaque sensuum organis seu satellitibus munitam; partis autem brute, animositas quidem circa cor versatur, cupiditas vero in jecinore. cum præpos. Gen. 1, Eusebius uterque. artic. ex Euseb. Porro his similia superius scripsit auctor Protrept. p. 78. humana aulers imaginis imago mens. Perperam. Nam vult auctor Dei quidem Verbum, Verbi autem imaginem esse humanam mentem, ac proinde imaginem imaginis; ut superius dixit Protrept. p. 78. Conf. etiam T tianus p. 45, edit. Oxon. que tiv artic. Euseb. uterque, quod rectius putat Sylburg. Conf. superius Strom. 11, p. 482, n. 6. cum articulo Euseb. uterque. conf. m. 3. ... dicant amicitiam solos inter bonos, quos sibi invicem stu- diorum similitudo conciliet, posse consistere... inter malos autem non posse constare amiciliam ; ut ait in Zenone Laertius lib. vi, sey. 124. Stalin pr Luseb. cod. Juan. (23) Καὶ τὰ γένη. Ει genera. Malim cum Euse- (29) Tov. Abest ab Eusebio utroque, (30) Ενταῦθα. Platoni caput τοῦ ἡγεμονικού, (34) Του. Ms. Οιtobon. τά. Μox καθ' ὁμοίωσιν (32) Θεῖος. Malit fortasse aliquis ὁ θεῖος cum (53) Εἰκὼν δὲ εἰκόνες ἀνθρώπινος r. Euseb. (34) Μωϋσεῖ. Euseb. Μωϋση. Mox ἀκολουθίαν abg- (55) Οπίσω. Recitare videtur Deut. III, 4 : (36) Εντεῦθεν. Εuseb. ἐντεῦθεν δ'. Paulo post (57) Δευτέρῳ. Respicit Strom. ii, p. 482, ubi (38) Ζήνων. Ζenonis discipuli, λέγουσι τὴν φι-
νῦν γὰρ ἐδείχθη ἐναργῶς, ὃ ἑτέραις γενεαῖς οὐκ ἐγνωρίσθη τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων, νῦν ἀπεκαλύφθη· θεοῦ μὲν γὰρ ἔμφασις ἑνὸς ἦν τοῦ παντοκράτορος παρὰ πᾶσι τοῖς εὖ φρονοῦσι πάντοτε φυσική, καὶ τῆς ἀιδίου κατὰ τὴν θείαν πρόνοιαν εὐεργεσίας ἀντελαμβάνοντο οἱ πλεῖστοι, οἱ καὶ μὴ τέλεον ἀπηρυθριακότες πρὸς τὴν ἀλήθειαν. καθόλου γοῦν τὴν περὶ τοῦ θείου ἔννοιαν Ξενοκράτης ὁ Καλχηδόνιος οὐκ ἀπελπίζει καὶ ἐν τοῖς ἀλόγοις ζῴοις, Δημόκριτος δέ, κἂν μὴ θέλῃ, ὁμολογήσει διὰ τὴν ἀκολουθίαν τῶν δογμάτων· τὰ γὰρ αὐτὰ πεποίηκεν εἴδωλα τοῖς ἀνθρώποις προσπίπτοντα καὶ τοῖς ἀλόγοις ζῴοις ἀπὸ τῆς θείας οὐσίας. πολλοῦ γε δεῖ ἄμοιρον εἶναι θείας ἐννοίας τὸν ἄνθρωπον, ὅς γε καὶ τοῦ ἐμφυσήματος ἐν τῇ γενέσει μεταλαβεῖν ἀναγέγραπται, καθαρωτέρας οὐσίας παρὰ τὰ ἄλλα ζῷα μετασχών. ἐντεῦθεν οἱ ἀμφὶ τὸν Πυθαγόραν θείᾳ μοίρᾳ τὸν νοῦν εἰς ἀνθρώπους ἥκειν φασί, καθάπερ Πλάτων καὶ Ἀριστοτέλης ὁμολογοῦσιν. ἀλλ’ ἡμεῖς μὲν τῷ πεπιστευκότι προσεπιπνεῖσθαι τὸ ἅγιον πνεῦμά φαμεν, οἳ δὲ ἀμφὶ τὸν Πλάτωνα νοῦν μὲν ἐν ψυχῇ θείας μοίρας ἀπόρροιαν ὑπάρχοντα, ψυχὴν δὲ ἐν σώματι κατοικίζουσιν·
ὁρατὴν, καὶ φῶς βλεπόμενον. Αρ' οὐ δοκεῖ τος ένα Β τεῦθεν ὁ Πλάτων, ζώων ἰδέας ἐν τῷ νοητῷ ἀπολε!. πειν κόσμῳ, καὶ τὰ εἴδη τὰ αἰσθητά, καὶ τὰ γένη (28) δημιουργεῖν τὰ νοητά; Εἰκότως ἄρα ἐκ γῆς μὲν τὸ σῶμα διαπλάττεσθαι λέγει ὁ Μωϋσῆς, ὁ γήϊνον φησὶν ὁ Πλάτων σκῆνος· ψυχὴν δὲ τὴν λογικής ἄνωθεν ἐμπνευσθῆναι ὑπὸ τοῦ (29) Θεοῦ εἰς προ σωπον. Ἐνταῦθα (30) γὰρ τὸ ἡγεμονικὸν ἱδρῦσθαι λέγουσι, τὴν διὰ τῶν αἰσθητηρίων ἐπεισόδιον τῆς ψυ χῆς ἐπὶ τοῦ (31) πρωτοπλάστου εἴσοδον ἑρμηνεύοντες διὸ καὶ κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν· τὸν ἄνθρωπον γε- γονέναι. Εἰκὼν μὲν γὰρ Θεοῦ λόγος θεῖος (32) και βασιλικός, ἄνθρωπος ἀπαθής· εἰκὼν δ' εἰκόνος ἀν θρώπινος νους. (53). Ἑτέρῳ δ' εἰ βούλει παραλαβεῖν ὀνόματι τὴν ἐξομοίωσιν, εὕροις ἂν παρὰ τῷ Μωϋσεῖ (54) τὴν ἀκολουθίαν ὀνομαζομένην θείαν· φησὶ γάρ Οπίσω (55) Κυρίου τοῦ Θεοῦ ὑμῶν πορεύεσθε, καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ φυλάξατε. ᾿Ακόλουθοι δ' οἶμαι καὶ θεραπευταὶ Θεοῦ πάντες οἱ ἐνάρετοι. Εν τεῦθεν (36) οἱ μὲν Στωϊκοὶ τὸ τέλος τῆς φιλοσοφίας τὸ ἀκολούθως τῇ φύσει ζῆν εἰρήκασι - Πλάτων δὲ ὁμοίωσιν Θεῷ, ὡς ἐν τῷ δευτέρω (37) παρεστήσαμεν Στρωματεῖ· Ζήνων (38) δὲ ὁ Στωϊκός, παρὰ Πλάτω νος λαβὼν, ὁ δὲ, ἀπὸ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας, τοὺς ἀγαθοὺς πάντας ἀλλήλων εἶναι φίλους λέγει. Φησὶ κατὰ τὰ γένη, νοητοῦ Τούτου δ' ὑπάρχοντος,αὖ τὰ τούτοις ἐφεξῆς ἡμῖν λεκτέον, τίνι τῶν ζῴων αὐτὸν εἰς ὁμοιότητα ὁ ξυνιστάς ξυν έστησε. Τῶν μὲν οὖν ἐν μέρους είδει πεφυκότων μηδενὶ καταξιώσωμεν. Ατελεῖ γὰρ ἐοικὸς οὐδέν ποτ' ἂν γένοιτο καλόν. Οὗ δ' ἔστι τἆλλα ζῶα καθ᾽ ἂν καὶ κατά γένη μόρια, πάντων ὁμοιότατον αὐτῷ εἶναι τι θῶμεν. Τὰ γὰρ δὴ νοητὰ ζῷα πάντα ἐκεῖνο ἐν ἑαυτῷ περιλαβὸν ἔχει, καθάπερ ὅδε ὁ κόσμος ἡμᾶς, ὅσα τε ἄλλα θρέμματα συνέστηκεν ὁρατά. Τῷ γὰρ τῶν νοου- μένων καλλίστῳ καὶ κατὰ πάντα τελέῳ μάλιστ᾽ αὐτ τὸν Θεὸς ὁμοιῶσαι βουληθεὶς, ζῶον ἐν ὁρατὸν πάνθ' ὅσα κατὰ φύσιν αὐτοῦ συγγενῆ ζῶα ἐντὸς ἔχον ἑαυ‐ τοῦ, ξυνέστησε. Καθάπερ δὲ οἴκους τινὰς ἑκάστῳ μερίζει, καὶ διατριβὰς ἐν τῷ σώματι διένειμεν. Το μὲν οὖν λογικὸν τῆς ψυχῆς, ὡς ἀκρόπολιν τινα την ἀνωτάτω τῆς κεφαλῆς μοίραν ειληχέναι νομίζει, πάσι τοῖς αἰσθητηρίοις ἐν κύκλω δορυφορούμενον· τοῦ δὲ ἀλόγου μέρους ὁ μὲν θυμὸς οἰκεῖ περὶ τὴν καρδίαν, αἱ δὲ τῶν ἐπιθυμιῶν ὀρέξεις ἐν ἤπατι. εἰκὼν δὲ εἰκόνος ἀνθρωπίνης νοῦς, Οπίσω Κυρίου τοῦ Θεοῦ ὑμῶν πορεύσεσθε, καὶ τοῦτον φοβηθήσεσθε, καὶ τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκού- σετε, καὶ αὐτῷ προστεθήσεσθε. ὁ Πλάτων λίαν ἐν μόνοις τοῖς σπουδαίοις εἶναι διὰ τὴν ὁμοιά τητα. ἔν τε τοῖς φαύλοις μὴ εἶναι φιλίαν, τε δέ CLEMENTIS ALEXANDRINI i procreatione, quam sensus attingit, solidum A cœlum condidit (quidquid autem est solidum, idem quoque sensus movet), terramque & si- nul ac lucem, quæ oculis cernerentur. Num tibi aoc Plato secutus videtur, dum animantium ideis in eo mundo, quem sola mens capit, relictis, for- mas illas, quæ in sensum cadunt, pro spiritalium, generum varietate molitur ? Jure ergo Moyses con- cretum ex terra corpus esse docet, quod terre- num a Platone tabernaculum vocatur : animum ra- tione præditum cœlitus a Deo in faciem inspiratum. Hic enim principis illius facultatis sedem esse volunt, adventitium illum animi primum in paren- tem per sensus ingressum interpretati. Quocirca hominem etiam ad imaginem et similitudinem Dei factum esse Imago enim Dei, ratio divina et regia, homo non patibilis; humana autem mens imaginis imago. Quam similitudinem si alio voca- bulo expressam cupis, divinam quamdam assecta- tionem a Moyse appellatam reperies; ait enim : Post Dominum Deum vestrum ambulate, et man- data ejus custodile . Assectatores autem, opinor, cultoresque Dei sunt, quicunque virtute præstant. Atque hinc Stoici, philosophiæ finem esse dixerunt, congruenter naturæ vivere; Plato vero ipsammet cum “Gen. 11, 7. Gen. 1, 26. ss Deut. XIII, 4. × P. ED. POTTER, 593–594 ED. PARIS. bio secundum genera. Porro Platonis verba huc allata sunt ex Timæi pag. 1048, quo loco tradit universa animalia sensibilia ad imagi- C nem alicujus animalis facta esse : Hoc posito, quod sequitur videamus, ad cujus animalis similitudinem Deus mundum con- stituit. Uni cuidam propriæque animalium speciei similem fecisse ne arbitremur. Nam si imperfecto animali similis esset factus, pulcher certe non esset. Imo vero illius animalis eum simillimum esse dica- mus, cujus animalia cætera et singulatim et genera- tim partes sunt. Illud siquidem viventia omnia, quæ sola mente perspiciuntur, in seipso complectitur, quemadmodum mundus hic nos el cætera quæ cer- nuntur animalia continet. Volens itaque Deus om- nium quæ intelligi possunt pulcherrimo et undique absoluto mundum hunc simillimum reddere, animal unum ipsum effecit, aspectui subjectum, animalia cuncta naturæ suæ convenientia intra suum limitem continens. cor irascibilis, hepar concupiscibilis animæ partis sedes est. Heraclitus Ponticus lib. De allegoriis Homericis, cum dixisset humanam animam ex Pla- tonis sententia in tres jam memoratas partes divi- sam esse, addit : D Tum singulis sua vero domicilia destinat, et cerlas in corpore se- des distribuit. Rationalem igitur partem in suprema capitis regione tanquam arce collocat, omnibus un- dequaque sensuum organis seu satellitibus munitam; partis autem brute, animositas quidem circa cor versatur, cupiditas vero in jecinore. cum præpos. Gen. 1, Eusebius uterque. artic. ex Euseb. Porro his similia superius scripsit auctor Protrept. p. 78. humana aulers imaginis imago mens. Perperam. Nam vult auctor Dei quidem Verbum, Verbi autem imaginem esse humanam mentem, ac proinde imaginem imaginis; ut superius dixit Protrept. p. 78. Conf. etiam T tianus p. 45, edit. Oxon. que tiv artic. Euseb. uterque, quod rectius putat Sylburg. Conf. superius Strom. 11, p. 482, n. 6. cum articulo Euseb. uterque. conf. m. 3. ... dicant amicitiam solos inter bonos, quos sibi invicem stu- diorum similitudo conciliet, posse consistere... inter malos autem non posse constare amiciliam ; ut ait in Zenone Laertius lib. vi, sey. 124. Stalin pr Luseb. cod. Juan. (23) Καὶ τὰ γένη. Ει genera. Malim cum Euse- (29) Tov. Abest ab Eusebio utroque, (30) Ενταῦθα. Platoni caput τοῦ ἡγεμονικού, (34) Του. Ms. Οιtobon. τά. Μox καθ' ὁμοίωσιν (32) Θεῖος. Malit fortasse aliquis ὁ θεῖος cum (53) Εἰκὼν δὲ εἰκόνες ἀνθρώπινος r. Euseb. (34) Μωϋσεῖ. Euseb. Μωϋση. Mox ἀκολουθίαν abg- (55) Οπίσω. Recitare videtur Deut. III, 4 : (36) Εντεῦθεν. Εuseb. ἐντεῦθεν δ'. Paulo post (57) Δευτέρῳ. Respicit Strom. ii, p. 482, ubi (38) Ζήνων. Ζenonis discipuli, λέγουσι τὴν φι-
PG 9:129ἀναφανδὸν γὰρ διὰ Ἰωὴλ ἑνὸς τῶν δώδεκα προφητῶν εἴρηται· καὶ ἔσται μετὰ ταῦτα, ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα, καὶ οἱ υἱοὶ ὑμῶν καὶ αἱ θυγατέρες ὑμῶν προφητεύσουσιν. ἀλλ’ οὐχ ὡς μέρος θεοῦ ἐν ἑκάστῳ ἡμῶν τὸ πνεῦμα. ὅπως δὲ ἡ διανομὴ αὕτη καὶ ὅ τί ποτέ ἐστι τὸ ἅγιον πνεῦμα, ἐν τοῖς Περὶ προφητείας κἀν τοῖς Περὶ ψυχῆς ἐπιδειχθήσεται ἡμῖν. ἀλλὰ τὰ μὲν τῆς γνώσεως βάθη κρύπτειν ἀπιστίη ἀγαθὴ καθ’ Ἡράκλειτον, ἀπιστίη γὰρ διαφυγγάνει μὴ γιγνώσκεσθαι. τὰ δ’ ἑξῆς [προς]αποδοτέον καὶ τὴν ἐκ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας Ἑλληνικὴν κλοπὴν σαφέστερον ἤδη παραστατέον. Φασὶ γὰρ σῶμα εἶναι τὸν θεὸν οἱ Στωϊκοὶ καὶ πνεῦμα κατ’ οὐσίαν, ὥσπερ ἀμέλει καὶ τὴν ψυχήν. πάντα ταῦτα ἄντικρυς εὑρήσεις ἐν ταῖς γραφαῖς. μὴ γάρ μοι τὰς ἀλληγορίας αὐτῶν ἐννοήσῃς τὰ νῦν ὡς ἡ γνωστικὴ παραδίδωσιν ἀλήθεια, εἰ ἄλλο τι δεικνύουσαι, καθάπερ οἱ σοφοὶ παλαισταί, ἄλλο μηνύουσιν. ἀλλ’ οἳ μὲν διήκειν διὰ πάσης τῆς οὐσίας τὸν θεόν φασιν, ἡμεῖς δὲ ποιητὴν μόνον αὐτὸν καλοῦμεν καὶ λόγῳ ποιητήν.
PG 9:131παρήγαγεν δὲ αὐτοὺς τὸ ἐν τῇ Σοφίᾳ εἰρημένον διήκει δὲ καὶ χωρεῖ διὰ πάντων διὰ τὴν καθαριότητα, ἐπεὶ μὴ συνῆκαν λέγεσθαι ταῦτα ἐπὶ τῆς σοφίας τῆς πρωτοκτίστου τῷ θεῷ. ναί, φασίν, ἀλλὰ ὕλην ὑποτίθενται οἱ φιλόσοφοι ἐν ταῖς ἀρχαῖς, οἵ τε Στωϊκοὶ καὶ Πλάτων καὶ Πυθαγόρας, ἀλλὰ καὶ Ἀριστοτέλης ὁ Περιπατητικός, οὐχὶ δὲ μίαν ἀρχήν. ἴστωσαν οὖν τὴν καλουμένην ὕλην ἄποιον καὶ ἀσχημάτιστον λεγομένην πρὸς αὐτῶν, καὶ τολμηρότερον ἤδη μὴ ὂν πρὸς τοῦ Πλάτωνος εἰρῆσθαι. καὶ μή τι μυστικώτατα μίαν τὴν ὄντως οὖσαν ἀρχὴν εἰδὼς ἐν τῷ Τιμαίῳ αὐταῖς φησι λέξεσιν· νῦν δ’ οὖν τὸ παρ’ ἡμῶν ὧδε ἐχέτω· τὴν μὲν περὶ πάντων εἴτε ἀρχὴν εἴτε ἀρχὰς εἴτε ὅπῃ δοκεῖ τούτων πέρι, τὸ νῦν οὐ ῥητέον, δι’ ἄλλο μὲν οὐδέν, διὰ δὲ τὸ χαλεπὸν εἶναι κατὰ τὸν παρόντα τρόπον τῆς διεξόδου δηλῶσαι τὰ δοκοῦντα. ἄλλως τε ἡ λέξις ἡ προφητικὴ ἐκείνη ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος καὶ ἀκατασκεύαστος ἀφορμὰς αὐτοῖς ὑλικῆς οὐσίας παρέσχηται. Ναὶ μὴν Ἐπικούρῳ μὲν ἡ τοῦ αὐτομάτου παρείσδυσις οὐ παρακολουθήσαντι τῷ ῥητῷ γέγονεν ἐντεῦθεν ματαιότης ματαιοτήτων, τὰ πάντα ματαιότης.
Στωϊκός, τρία συγγραψάμενος βιβλία περὶ τοῦ Ὅτι Εx κατά Πλάτωνα μόνον τὸ καλὸν ἀγαθὸν, ἀπου δείκνυσιν, ὅτι καὶ κατ' αὐτὸν αὐτάρκης ἡ ἀρετὴ πρὸς εὐδαιμονίαν· καὶ ἄλλα πλείω παρατίθεται δόγματα, σύμφωνα τοῖς Στωϊκοῖς· Ἀριστοβούλῳ (63) δὲ τῷ κατὰ Πτολεμαῖον γεγονότι τὸν Φιλάδελφον, οὗ μέμνη- τα: (64) ὁ συνταξάμενος τὴν τῶν Μακκαβαϊκῶν ἐπι- τιμὴν (65), βιβλία γεγονέναι (66) ἱκανὰ, δι' ὧν ἀπο- δείκνυσι τὴν Περιπατητικὴν φιλοσοφίαν ἔκ τε τοῦ και τὰ Μωϋσέα νόμου καὶ τῶν ἄλλων ἠρτῆσθαι (67) προ- φητῶν. Καὶ τὰ μὲν τῇδε ἐχέτω· ἀδελφοὺς (68) δὲ εἶναι ἡμᾶς, ὡς ἂν τοῦ ἑνὸς Θεοῦ (69), καὶ ἑνὸς διδα- σκάλου, φαίνεταί που καὶ Πλάτων καλῶν, ὧδέ πως· Ἐστὲ μὲν γὰρ πάντως (70) οἱ ἐν τῇ πόλει ἀδελφοὶ {ὡς φήσομεν πρὸς αὐτοὺς μυθολογοῦντες)· ἀλλ' ὁ Θεὸς πλάττων, ὅσοι μὲν ὑμῶν ἱκανοὶ ἄρχειν, χρυσὸν ἐν τῇ γενέσει συνέμιξεν αὐτοῖς· διὸ τιμιώτατοι εἰσιν· ὅσοι δὲ ἐπίκουροι, άργυρον σίδηρον δὲ καὶ χαλκὸν τοῖς (71) γεωργοῖς καὶ τοῖς ἄλλοις δημιουργοῖς. "Οθεν (72) ἀνάγκη, φησί, γεγονέναι, ἀσπάζεσθαί τε καὶ φιλεῖν, τού τους μὲν ταῦτα ἐφ᾽ οἷς γνῶσις, ἐκείνους δὲ, ἐφ οἷς δόξα· ἴσως (73) τὴν ἐκλεκτήν ταύτην φύσιν γνώ σεως εφιεμένην μαντεύεται· εἰ μήτι τρεῖς τινὰς ὑπο- τιθέμενος φύσεις, τρεῖς πολιτείας, ὡς ὑπέλαβόν τινες, διαγράφει· καὶ Ἰουδαίων μὲν ἀργυρᾶν, Ἑλλήνων δὲ τὴν τρίτην Χριστιανῶν δὲ (74), οἷς χρυσός (75) δ ἀντιλογία, Η δ' ὅλη ἑρμηνεία τῶν διὰ τοῦ νόμου πάντων, ἐπὶ τῶν προσαγορευθέντος Φιλαδέλφου βασιλέως, τοῦ δὲ προγόνου. Ετους ἑκατοστοῦ ὀγδοηκοστοῦ καὶ ὀγδόου ὁ ἐν Ἱεροσολύμοις, καὶ οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, καὶ ἡ γερουσία, καὶ Ἰούδας Αριστοβούλῳ, διδασκάλῳ Πτολεμαίου τοῦ βασιλέως, ἔντι δὲ ἀπὸ τοῦ τῶν Χριστῶν ἱερέων γένους, καὶ τοῖς ἐν Αἰγύπτῳ Ἰουδαίοις, χαίρειν καὶ ὑγιαίνειν. — Πτολε μαίου τοῦ βασιλέως, ΙΙ, Αριστοβούλῳ διδασκάλῳ Πτολεμαίου του βασι- λέως, ὄντι δὲ ἀπὸ τοῦ τῶν Χριστῶν ἱερέων γε- τους. ἠρύσθαι. ἠρτῆσθαι, Θεοῦ ὄντες, ἑνὸς Θεοῦ ὄντας, Πλάτων καλῶς· εἶπεν, εἰπών, Καλῶς ἐστὲ μὲν πάντως γάρ. ἐστὲ μὲν γὰρ δὴ πάντες. Μοχ ἢ φήσομεν ὡς φήσομεν γάρ μήτις μήτι, ὑποθέμενος ὑποτιθέμενος φύσις φύσεις. τὴν χρυσήν Χριστιανῶν Χριστιανήν δέ STROMATUM LIB. V. A mum id quod est sapientissimum. Dicebat enim . virtutem esse animæ pulchritudinem, contra autem, vitium animæ turpitudinem. Atque Antipater quidem Stoicus tribus quos scripsit libris, Quod ex senten. tia Platonis solum honestum est bonum, probat etiam, quod ex ejus sententia sit sufficiens virtus ad bea- titudinem; et complura alia adducit dogmata, quæ conveniunt cum Stoicis. Ab Aristobulo autem qui fui: tempore Ptolemæi Philadelphi, cujus meminit is qui composuit Epitomen rerum gestarum a Ma- chabeis", multos fuisse libros conscriptos quibus probat, philosophiam peripateticam ex lege Mosai- ca, et aliis dependisse prophetis. Et hæc quidem ita se habeant. Quin etiam fratres esse nos tanquam unius Dei filios, ac discipulos Præcceptoris unius Plato satis declarare visus est, hunc in mo- dum : Quotquot, inquit, in civitate versamini (sic enim hanc iis fabulam pertexemus), fratres estis omnes. Verum fictor ille Deus, qui ex vobis ad im- perandum apti essent, aurum iis dum procrearentur, admiscuit, ex quo plurimum dignitatis consecuti sunt. Qui vero ad operam aliis navandam idonei forent, his argentum aspersit; agricolis denique ac cæteris opificibus ferrum atque as infudit. quo id ne- cessario consequens esse ait, ut alii quæ ad cogni- tionem pertinent, quæ sunt opinionis alii comple- ctantur ac diligant. Forte enim naturam illam exi- P. ED. POTTER, ED. PARIS. " II Machab. 1, 10. B De tranquillitate animæ. De repugnantiis Stoico- rum, et aliis locis : Laertius saepe, itemque Cice- ro, qui præceptorem ei fuisse Diogenem Babylo- C nium Stoicum ait lib. De officiis, et Panætium discipulum lib. De divinatione. . adnotat p. 55: Mira Clementis Alexandrini hoc in loco inquit Scaliger. Nam duo ibi erro- res prior quod pro Philometore Philadelphum ponit (recte quidem, Scaliger, teste ipso Aristobulo apud Eusebium, lib. xii, c. : Idem obser- vat clarissimus Grotius in Adnotationibus ad Ma- chab.2(;alter quod Aristobulum hunc eumdem facit cum eo, cujus mentio, posterioris Machabæorum capite primo commate decimo: cujus culpæ affinis etiam Eusebius libro octavo in fine capitis octavi. › Verum dubito an Clemens et Eusebius culpæ tam aflines sint, quam ipse Scaliger suspicionis. Verba sic se habent (Machab. ll, cap. 1, com. 10) : D id est Lathyri Ptolemai Ever- getis filii juxta Junium. Rectius Grotius in Adnota- fionibus ad Machab. cap. 1, comn. 10, Physconis dicti prioris hoc nomine, qui Eusebio etiam Ever- getes alterius Evergeta successor, coævus Antio- chis Grypho et Cyziceno. Neque hactenus quidquam inveni, quod ab isthac interpretatione me dimovcat. Vide ejus allegorias apud Eusebium, lib. vi, c. 14; lib. viii, c. 10, et lib. xit, c. 12, Evang. prepar. Porro Aristobulum Clemens superius sub Ptolemæo Philometore collocat Strom. 1, pag. 410. Conf. Josephus Scaliger in Notis ad Eusebii Chron. n. 1841, in p. 142. riæ Machabæorum librum, qui epitome est quinque Græcorum voluminum Jasonis Cyrenæi, ut ipse ab- breviator monet cap. 11, 23. indic. modo. SYLB. vel Ferri tamen potest pendere.ID. Prepar. evang. loco superius adnotato. mendose. Sed Euseb. impress. ut qui unius Dei simus. Mox Euseb. quæ lectio ut consistat, extrinsecus sub- audiendum, aut verbum aut participium aliudve bujusmodi : inquit Sylburg. etiam scriptum est in cod. Joan. Porro Platonis verba occurrunt sub finem lib. De repub., p. 628. absque Plato pro ms. Ottob. cessarium fuisse dicit, ut alii quidem ea quæ ad cognitionem pertinent, alii vero, quæ ad gloriam am- plectantur et ament. Nempe quod diversa ingenia di- versis studiis tractantur. eliam agnoscit cod. Joan. Paulo post pro Euseb. Deinde pro cod. Joan. In quo mox mendose pro sebii editor addendum esse, recte conje cit. Quod forte negligentia scriptorum propter si- mile initium vocis excidit. Unde factum eliam videtur, quod in cod. Joan. hæ voces in unam coaluerint, omissa intermedia. (63) Αριστοβούλῳ. Spencerus ad Origenen hæc (64) Οὗ μέμνηται. Scil. 11 Machab. 1, 40 : Ἰούδας (65) Μακκαβ. ἐπιτομήν. Nempe secundum histo (66) Γεγονέναι. Haud scio an rectius γέγονεν, (67) Ἠρτῆσθαι. Malit fortasse aliquis ἠρτίσθαι, (68) Αδελφούς. Hæc recitare pergit Eusebius (69) Ενὸς Θεοῦ. Euseb. ms. cod. Joan. ἑνὸς (70) Εστὲ μὲν γὰρ πάντως. Euseb. cod. Joan. (71) Τοῖς. Plato τοῖς τε. (72) "Οθεν. Hæc sic exponi poterint : Unde ne- (73) Δόξα ἴσως. Euseb. ή δόξα ἴσως γάρ. Quin (74) Χριστιανῶν δέ. Χριστιανήν cod. Joan. Eu- (75) Χρυσός. Euseb. ο χρυσός cum artic. Mox
PG 9:133Ἀριστοτέλει δὲ μέχρι σελήνης ἐπῆλθε καταγαγεῖν τὴν πρόνοιαν ἐκ τοῦδε τοῦ ψαλμοῦ· κύριε, ἐν τῷ οὐρανῷ τὸ ἔλεός σου καὶ ἡ ἀλήθειά σου ἕως τῶν νεφελῶν. οὐδέπω γὰρ ἀποκεκάλυπτο ἡ τῶν προφητικῶν δήλωσις μυστηρίων πρὸ τῆς τοῦ κυρίου παρουσίας. Τάς τε αὖ μετὰ θάνατον κολάσεις καὶ τὴν διὰ πυρὸς τιμωρίαν ἀπὸ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας ἥ τε ποιητικὴ πᾶσα μοῦσα, ἀλλὰ καὶ ἡ Ἑλληνικὴ φιλοσοφία ὑφείλετο. Πλάτων γοῦν ἐν τῷ τελευταίῳ τῆς Πολιτείας αὐταῖς φησι ταῖς λέξεσιν· ἐνταῦθα δὴ ἄνδρες ἄγριοι, διάπυροι ἰδεῖν, παρεστῶτες, καταμανθάνοντες τὸ φθέγμα, τοὺς μὲν ἰδίᾳ παραλαβόντες ἦγον, τὸν δὲ Ἀριδαῖον καὶ τοὺς ἄλλους συμποδίσαντες χεῖράς τε καὶ πόδας καὶ κεφαλήν, καταβαλόντες καὶ ἐκδείραντες, εἷλκον παρὰ τὴν ὁδὸν ἐκτὸς ἐπ’ ἀσπαλάθων κνάπτοντες. οἱ μὲν γὰρ ἄνδρες οἱ διάπυροι ἀγγέλους αὐτῷ βούλονται δηλοῦν, οἳ παραλαβόντες τοὺς ἀδίκους κολάζουσιν· ὁ ποιῶν, φησί, τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. ἕπεται δὲ τούτοις τὴν ψυχὴν εἶναι ἀθάνατον. τὸ γὰρ κολαζόμενον ἢ παιδευόμενον ἐν αἰσθήσει ὂν ζῇ, κἂν πάσχειν λέγηται. τί δ’;
147 CLEMENTIS ALEXANDRINI 143 miam et cognitionis aridam præsentit : nisi potius Α βασιλικός εγκαταμέμικται, τὸ ἅγιον Πνεῦμα. Τόν τε triplici hoc naturarum discrimine, tria rerum pub. genera, ut nonnulli opinantur, informat : ut Ju- dzorum quidem argentean, Græcorum tertiam, Christianorum, quibus aurum illud plane regium, sanctus, inquam, Spiritus infusus est, auream ap- pellarit. Sane quidem Christianorum ipse vitam his in Theateto verbis expressit: Dicamus igitur, in- quit, de summis illis philosophandi principibus : quid enim eos moremur, qui philosophiæ studio perperam abutuntur? Viam illi, quæ in forum ducat, igno- rant : ubi vel exerceantur judicia, vel senatus, vel publicum aliud civitatis concilium habeatur nesciunt: leges uc plebiscita, neque dum promulgantur, au- disnt; neque perscripta cum fuerint, omnino vident : sodalitiorum ad magistratus creandos factiones, Β conventus, et comessationes cum tibicinis; horum ipsis quidquam factitare, ne per somnium quidem in mentem venit. Rectene, an secus facium in civi- tate quid fuerit: num cuipiam mali a majori- bus aliquid obvenerit, magis ipsos latet, quam nu- * Ρ. 707 ED. POTTER. ἐγκαταμέμνηται pro εγκαταμέμικται, mendose ccd. Joan. Ut etiam paulo post μετὰ λέξιν pro κατά λ. (79) Θεαιτήτῳ. Scil. p. 127, paulo ante medium istius libelli. Hæc etiam laudavit Eusebius Præpar. evang. lib. xii, c. 29, p. 602. phæos appellat; idque est p. 173, ed. H. Stephan., ubi τὸ δικαστήριον ἢ βουλευτήριον, novus interpres vertit curia aut senatus, rectius Hervetus, prætorium aut curia, neque enim curia judicum est, sed sena- torum. Aitamen τα ψηφίσματα λελεγμένα ή γεγραμ- μένα melius ille, plebiscita aut alia publica scripla, quam Hervetus, et scripta decreta. COLLECT. quuntur, ὡς ἔοικεν ἐπεί σοί γε δοκεῖ. Quæ, tanquam ad propositum suum minus spectantia omisisse vi- detur Clemens. C λέγει δὲ οὔτε corrupte pro λέγοι; οὗτοι δέ που οὐδέ. p. 602, ipsum nempe Platonem secutus. Idem vero altero loco, quo Clementem sequitur, ἐκ νέων omit- tit. Statim obte pro obdé Euseb. uterque. Quæ se- quuntur apud Platonem et Eusebium p. 602, sic exstant : Πρῶτον μὲν εἰς ἀγορὰν οὐκ ἴσασι τὴν ὁδόν. μενα ή γεγραμμένα Euseb. utroque loco et Plato. σὺν αὐλ. Σπουδαὶ δὲ ἑταιρειῶν ἐπ' ἀρχὰς καὶ σύνο δοι, καὶ δεῖπνα, καὶ σὺν αὐλ. Plato, et Eusebius p. 602, nisi quod ἑταιριών ibi scriptum sit absque e. Idem vero p. 675, qua Clementis verba recitat, haec sic profert : Σπουδαὶ δὲ ἑταιριῶν, καὶ σύνοδοι ἐπ' ἀρχὰς καὶ σὺν αὐλ. πράγματά τι, vel simile quid : id est res agere, agere aliquid, quod scilicet viro dignun sit. SYLB. impress. utroque loco, ut etian ms. Joan. Statim αὐτοῖς omittit ms. Joan. quem sequere et ita verte : Quid vero bene, aut ma- le in civitate suo tempore geratur, aut olim apud ma- iores gestum sit, magis ipsos fugit, quam, ut dicitur, maris arena. Id enim sunt χόες. Apud Suidam χόες est nomen festi apud Athenienses, quo loco legen- Χριστιανὸν (76) βίον ἐμφαίνων, κατὰ λέξιν γράφει ἐν τῷ Θεαιτήτῳ (77)· Λέγωμεν (78) δὴ (79) περὶ τῶν κορυφαίων. Τί γὰρ ἄν τις τούς γε φαύλως διατεί βοντας (80) ἐν φιλοσοφίᾳ λέγοι ; Οὗτοι δέ που (84 οὐδὲ εἰς ἀγορὰν ἴσασι τὴν όδόν, οὔτε (82) όποι δικαστήριον ἢ βουλευτήριον, ἤ τι κοινόν άλλα τῆς πόλεως συνέδριον νόμους δὲ καὶ ψηφίσματα γεγραμμένα (83) οὔτε ὁρῶσιν οὔτε ἀκούουσιν· σπουδαὶ δὲ ἑταιριῶν καὶ σύνοδοι, καὶ οἱ σὺν αυλητρίσι (84) κώμοι, οὐδὲ ὄναρ πράττειν (85) προσίσταται (86) αὐτοῖς. Εὖ (87) δὲ ἡ κακῶς τις γέγονεν εν πόλει, ἢ τί τῳ κακόν έστι γε γονὸς ἐκ προγόνων (88), μᾶλλον αὐτοὺς λέληθεν, ἢ οἱ (89) τῆς θαλάσσης λεγόμενοι χόες. Καὶ ταῦτ' (90) οὔθ' ὅτι οὐκ οἶδεν (91) οἶδεν, ἀλλὰ τῷ ὄντι τὸ σῶμαι κεῖται (92) αὐτοῦ καὶ ἐπιδημεῖ· αὐ τὸς δὲ (95) πέταται κατὰ Πίνδαρον, τάς τε γὰς ὑπένερθεν (94), οὐρανοῦ τε ΰπερ ἀστρονομών, καὶ πᾶσαν πάντῃ φύσιν ἐρευνώμενος (95). Πάλιν αὖ τῷ τοῦ Κυρίου ῥητῷ, Εστω ὑμῶν τὸ (96) Ναί, dum est ex ms. καὶ ἐδέξαντο αὐτὸν οἱ Ἀθηναῖοι, εἰ εἰς ᾿Αθήνας περὶ Πανδίονα σ. κ. ε. βασιλεύων τῶν Αθηναίων. εἰ καθαρθέντος αὐτοῦ τὸν φόνον. Item in voce χόας· ἀφικόμενος εὗρεν ἀγομένην ἑορτήν. Col LECT. ἐκ προγόνων γεγονός. lidem statim αὐτόν pro αὐτούς. Clementi consentiens. Idem vero pag. 602, cum Platone hæc sic scribit : Καὶ ταῦτα πάντα οὐδ' ότι οὐκ οἶδ. Ms. Joan. ταῦτα οὐχ οἶδεν οὐδέν. terpr. Platonis : Καὶ ταῦτα πάντα οὔθ᾽ ὅτι οὐκ οἶδεν οἶδεν. Et ne id quidem scit, se hæc omnia nescire. ᾿Αλλὰ τῷ ὄντι τὸ σῶμα (addendum ex Platone μέσ νον ἐν τῇ πόλει) κεῖται αὐτοῦ καὶ ἐπιδημεῖ. Sed το vera ipsius tantum corpus in civitate jacet, ac versa- tur. COLLECT. que loco, Τὸ σῶμα μόνον ἐν τῇ πόλει κεῖται. Proinde sic etiain a Clemente scriptum fuisse pro- babile est. citat Eusebius eo in loco, quo Clementem sequi- tur. Plato autem hæc sic scribit : Ἡ δὲ διάνοια, ταῦτα ἡγησαμένη σμικρά, καὶ οὐδὲν ἀτιμάσασα, πανταχή φέρεται, κατὰ Πίνδ. Mens vero dum uni versa ista humiliora existimat, nihilque facit, secun- dum Pind. Consentit Eusebius pag. 602, qua bac ex ipso Platone recitat, nisi quod πέταται pro φέρ ρεται habeat, quod magis Pindaricum est, et forte Platori restituendum. Clementem citat. Idem altero loco Platonem se- cutus, sic una cum illo hæc scribit : Τά τε γᾶς ὑπέ- νερθε, καὶ τὰ ἐπίπερθεν γεωμετροῦσα, οὐρανοῦ τε ὕπερ ἀστρονομούσα. gius ex Eusebio et H. ms. pro ερευνάμενος, quod prius apud Clementem scriptum fuit. Neque enim, ut ait ille, ferri έρευνάμενος potest, nisi per synco- pen alicubi usurpetur, ut ευράμενος. Sed cod. Jean. Ερευνόμενος habet. ἡμῖν τ. Matthæus, Εστω δὲ ὁ λόγος ὑμῶν Ναὶ ναί, Οὐ οὔ. Jacobus, Ητω δὲ ὑμῶν τὸ Ναὶ καὶ, καὶ τὸ Οὐ οὔ. Μοχ ἐκεῖνα pro ἐκεῖνο Euseb. (76) Χριστιανόν. Η. ms. Χριστιανών. SYLB. (78) Λέγωμεν. Loquitur Plato de iis quos Cory- (79) Δή. Apud Platonem hæc verba statim se- (80) Διατρίβοντας. Abest a cod. Joan. Ubi mox (81) Που. Ποῦ ἐκ νέων Plato, ut etiam Euseb. (82) Ούτε. Οὐδέ Plato et Euseb. p. 602. (83) Ψηφίσματα γεγραμμένα. Ψηφίσματα λεγό- (84) Σπουδαὶ δὲ ἑταιριῶν καὶ σύνοδοι, καὶ οἱ D (85) Πράττειν. Cum hoc verbo subaudiendum (86) Προσίσταται. Προΐσταται Plato, Eusebius (87) Εξ. Haec quoque rectius Platonis interpres, (88) Γεγονὸς ἐκ προγόνων. Plat. Euseb. p. 602, (89) Ol. Omittit cod. Joan. (90) Καὶ ταῦτ'. Euseb. καὶ ταῦτα, quoad reliqua (91) οίδεν. Hæc recte Hervetus, neque aliter in- (92) Τὸ σῶμα κεῖται. Plato et Eusebius uto- (93) Αὐτὸς δέ. Eodem modo Pindari verba re (94) Τᾶς τε γᾶς ὑπέν. Γῆς ὑπέν. Eusebius, ubi (95) Ερευνώμενος. Hoc recte substituit Sylbur (96) "Εστω ὑμῶν τ. Euseb. cod. Joan. τῷ Ἔστω
οὐκ οἶδεν ὁ Πλάτων καὶ πυρὸς ποταμοὺς καὶ τῆς γῆς τὸ βάθος, τὴν πρὸς τῶν βαρβάρων Γέενναν καλουμένην Τάρταρον ποιητικῶς ὀνομάζων, Κωκυτόν τε καὶ Ἀχέροντα καὶ Πυριφλεγέθοντα καὶ τοιαῦτά τινα εἰς τὴν παίδευσιν σωφρονίζοντα παρεισάγων κολαστήρια; τῶν μικρῶν δὲ κατὰ τὴν γραφὴν καὶ ἐλαχίστων τοὺς ἀγγέλους τοὺς ὁρῶντας τὸν θεόν, πρὸς δὲ καὶ τὴν εἰς ἡμᾶς δι’ ἀγγέλων τῶν ἐφεστώτων ἥκουσαν ἐπισκοπὴν ἐμφαίνων οὐκ ὀκνεῖ γράφειν· ἐπειδὴ πάσας τὰς ψυχὰς τοὺς βίους ᾑρῆσθαι, ὥσπερ ἔλαχον, ἐν τάξει προςιέναι πρὸς τὴν Λάχεσιν, κείνην δὲ ἑκάστῳ, ὃν εἵλετο δαίμονα, τοῦτον φύλακα συμπέμπειν τοῦ βίου καὶ ἀποπληρωτὴν τῶν αἱρεθέντων. τάχα δὲ καὶ τῷ Σωκράτει τὸ δαιμόνιον τοιουτό τι ᾐνίσσετο. Ναὶ μὴν γενητὸν εἶναι τὸν κόσμον ἐκ Μωυσέως παραλαβόντες ἐδογμάτισαν οἱ φιλόσοφοι. καὶ ὅ γε Πλάτων ἄντικρυς εἴρηκεν· πότερον ἦν, ἀρχὴν ἔχων γενέσεως οὐδεμίαν, ἢ γέγονεν, ἀπ’ ἀρχῆς τινος ἀρξάμενος; γέγονεν·
147 CLEMENTIS ALEXANDRINI 143 miam et cognitionis aridam præsentit : nisi potius Α βασιλικός εγκαταμέμικται, τὸ ἅγιον Πνεῦμα. Τόν τε triplici hoc naturarum discrimine, tria rerum pub. genera, ut nonnulli opinantur, informat : ut Ju- dzorum quidem argentean, Græcorum tertiam, Christianorum, quibus aurum illud plane regium, sanctus, inquam, Spiritus infusus est, auream ap- pellarit. Sane quidem Christianorum ipse vitam his in Theateto verbis expressit: Dicamus igitur, in- quit, de summis illis philosophandi principibus : quid enim eos moremur, qui philosophiæ studio perperam abutuntur? Viam illi, quæ in forum ducat, igno- rant : ubi vel exerceantur judicia, vel senatus, vel publicum aliud civitatis concilium habeatur nesciunt: leges uc plebiscita, neque dum promulgantur, au- disnt; neque perscripta cum fuerint, omnino vident : sodalitiorum ad magistratus creandos factiones, Β conventus, et comessationes cum tibicinis; horum ipsis quidquam factitare, ne per somnium quidem in mentem venit. Rectene, an secus facium in civi- tate quid fuerit: num cuipiam mali a majori- bus aliquid obvenerit, magis ipsos latet, quam nu- * Ρ. 707 ED. POTTER. ἐγκαταμέμνηται pro εγκαταμέμικται, mendose ccd. Joan. Ut etiam paulo post μετὰ λέξιν pro κατά λ. (79) Θεαιτήτῳ. Scil. p. 127, paulo ante medium istius libelli. Hæc etiam laudavit Eusebius Præpar. evang. lib. xii, c. 29, p. 602. phæos appellat; idque est p. 173, ed. H. Stephan., ubi τὸ δικαστήριον ἢ βουλευτήριον, novus interpres vertit curia aut senatus, rectius Hervetus, prætorium aut curia, neque enim curia judicum est, sed sena- torum. Aitamen τα ψηφίσματα λελεγμένα ή γεγραμ- μένα melius ille, plebiscita aut alia publica scripla, quam Hervetus, et scripta decreta. COLLECT. quuntur, ὡς ἔοικεν ἐπεί σοί γε δοκεῖ. Quæ, tanquam ad propositum suum minus spectantia omisisse vi- detur Clemens. C λέγει δὲ οὔτε corrupte pro λέγοι; οὗτοι δέ που οὐδέ. p. 602, ipsum nempe Platonem secutus. Idem vero altero loco, quo Clementem sequitur, ἐκ νέων omit- tit. Statim obte pro obdé Euseb. uterque. Quæ se- quuntur apud Platonem et Eusebium p. 602, sic exstant : Πρῶτον μὲν εἰς ἀγορὰν οὐκ ἴσασι τὴν ὁδόν. μενα ή γεγραμμένα Euseb. utroque loco et Plato. σὺν αὐλ. Σπουδαὶ δὲ ἑταιρειῶν ἐπ' ἀρχὰς καὶ σύνο δοι, καὶ δεῖπνα, καὶ σὺν αὐλ. Plato, et Eusebius p. 602, nisi quod ἑταιριών ibi scriptum sit absque e. Idem vero p. 675, qua Clementis verba recitat, haec sic profert : Σπουδαὶ δὲ ἑταιριῶν, καὶ σύνοδοι ἐπ' ἀρχὰς καὶ σὺν αὐλ. πράγματά τι, vel simile quid : id est res agere, agere aliquid, quod scilicet viro dignun sit. SYLB. impress. utroque loco, ut etian ms. Joan. Statim αὐτοῖς omittit ms. Joan. quem sequere et ita verte : Quid vero bene, aut ma- le in civitate suo tempore geratur, aut olim apud ma- iores gestum sit, magis ipsos fugit, quam, ut dicitur, maris arena. Id enim sunt χόες. Apud Suidam χόες est nomen festi apud Athenienses, quo loco legen- Χριστιανὸν (76) βίον ἐμφαίνων, κατὰ λέξιν γράφει ἐν τῷ Θεαιτήτῳ (77)· Λέγωμεν (78) δὴ (79) περὶ τῶν κορυφαίων. Τί γὰρ ἄν τις τούς γε φαύλως διατεί βοντας (80) ἐν φιλοσοφίᾳ λέγοι ; Οὗτοι δέ που (84 οὐδὲ εἰς ἀγορὰν ἴσασι τὴν όδόν, οὔτε (82) όποι δικαστήριον ἢ βουλευτήριον, ἤ τι κοινόν άλλα τῆς πόλεως συνέδριον νόμους δὲ καὶ ψηφίσματα γεγραμμένα (83) οὔτε ὁρῶσιν οὔτε ἀκούουσιν· σπουδαὶ δὲ ἑταιριῶν καὶ σύνοδοι, καὶ οἱ σὺν αυλητρίσι (84) κώμοι, οὐδὲ ὄναρ πράττειν (85) προσίσταται (86) αὐτοῖς. Εὖ (87) δὲ ἡ κακῶς τις γέγονεν εν πόλει, ἢ τί τῳ κακόν έστι γε γονὸς ἐκ προγόνων (88), μᾶλλον αὐτοὺς λέληθεν, ἢ οἱ (89) τῆς θαλάσσης λεγόμενοι χόες. Καὶ ταῦτ' (90) οὔθ' ὅτι οὐκ οἶδεν (91) οἶδεν, ἀλλὰ τῷ ὄντι τὸ σῶμαι κεῖται (92) αὐτοῦ καὶ ἐπιδημεῖ· αὐ τὸς δὲ (95) πέταται κατὰ Πίνδαρον, τάς τε γὰς ὑπένερθεν (94), οὐρανοῦ τε ΰπερ ἀστρονομών, καὶ πᾶσαν πάντῃ φύσιν ἐρευνώμενος (95). Πάλιν αὖ τῷ τοῦ Κυρίου ῥητῷ, Εστω ὑμῶν τὸ (96) Ναί, dum est ex ms. καὶ ἐδέξαντο αὐτὸν οἱ Ἀθηναῖοι, εἰ εἰς ᾿Αθήνας περὶ Πανδίονα σ. κ. ε. βασιλεύων τῶν Αθηναίων. εἰ καθαρθέντος αὐτοῦ τὸν φόνον. Item in voce χόας· ἀφικόμενος εὗρεν ἀγομένην ἑορτήν. Col LECT. ἐκ προγόνων γεγονός. lidem statim αὐτόν pro αὐτούς. Clementi consentiens. Idem vero pag. 602, cum Platone hæc sic scribit : Καὶ ταῦτα πάντα οὐδ' ότι οὐκ οἶδ. Ms. Joan. ταῦτα οὐχ οἶδεν οὐδέν. terpr. Platonis : Καὶ ταῦτα πάντα οὔθ᾽ ὅτι οὐκ οἶδεν οἶδεν. Et ne id quidem scit, se hæc omnia nescire. ᾿Αλλὰ τῷ ὄντι τὸ σῶμα (addendum ex Platone μέσ νον ἐν τῇ πόλει) κεῖται αὐτοῦ καὶ ἐπιδημεῖ. Sed το vera ipsius tantum corpus in civitate jacet, ac versa- tur. COLLECT. que loco, Τὸ σῶμα μόνον ἐν τῇ πόλει κεῖται. Proinde sic etiain a Clemente scriptum fuisse pro- babile est. citat Eusebius eo in loco, quo Clementem sequi- tur. Plato autem hæc sic scribit : Ἡ δὲ διάνοια, ταῦτα ἡγησαμένη σμικρά, καὶ οὐδὲν ἀτιμάσασα, πανταχή φέρεται, κατὰ Πίνδ. Mens vero dum uni versa ista humiliora existimat, nihilque facit, secun- dum Pind. Consentit Eusebius pag. 602, qua bac ex ipso Platone recitat, nisi quod πέταται pro φέρ ρεται habeat, quod magis Pindaricum est, et forte Platori restituendum. Clementem citat. Idem altero loco Platonem se- cutus, sic una cum illo hæc scribit : Τά τε γᾶς ὑπέ- νερθε, καὶ τὰ ἐπίπερθεν γεωμετροῦσα, οὐρανοῦ τε ὕπερ ἀστρονομούσα. gius ex Eusebio et H. ms. pro ερευνάμενος, quod prius apud Clementem scriptum fuit. Neque enim, ut ait ille, ferri έρευνάμενος potest, nisi per synco- pen alicubi usurpetur, ut ευράμενος. Sed cod. Jean. Ερευνόμενος habet. ἡμῖν τ. Matthæus, Εστω δὲ ὁ λόγος ὑμῶν Ναὶ ναί, Οὐ οὔ. Jacobus, Ητω δὲ ὑμῶν τὸ Ναὶ καὶ, καὶ τὸ Οὐ οὔ. Μοχ ἐκεῖνα pro ἐκεῖνο Euseb. (76) Χριστιανόν. Η. ms. Χριστιανών. SYLB. (78) Λέγωμεν. Loquitur Plato de iis quos Cory- (79) Δή. Apud Platonem hæc verba statim se- (80) Διατρίβοντας. Abest a cod. Joan. Ubi mox (81) Που. Ποῦ ἐκ νέων Plato, ut etiam Euseb. (82) Ούτε. Οὐδέ Plato et Euseb. p. 602. (83) Ψηφίσματα γεγραμμένα. Ψηφίσματα λεγό- (84) Σπουδαὶ δὲ ἑταιριῶν καὶ σύνοδοι, καὶ οἱ D (85) Πράττειν. Cum hoc verbo subaudiendum (86) Προσίσταται. Προΐσταται Plato, Eusebius (87) Εξ. Haec quoque rectius Platonis interpres, (88) Γεγονὸς ἐκ προγόνων. Plat. Euseb. p. 602, (89) Ol. Omittit cod. Joan. (90) Καὶ ταῦτ'. Euseb. καὶ ταῦτα, quoad reliqua (91) οίδεν. Hæc recte Hervetus, neque aliter in- (92) Τὸ σῶμα κεῖται. Plato et Eusebius uto- (93) Αὐτὸς δέ. Eodem modo Pindari verba re (94) Τᾶς τε γᾶς ὑπέν. Γῆς ὑπέν. Eusebius, ubi (95) Ερευνώμενος. Hoc recte substituit Sylbur (96) "Εστω ὑμῶν τ. Euseb. cod. Joan. τῷ Ἔστω
PG 9:135ὁρατός τε γὰρ ὢν ἁπτός ἐστιν ἁπτός τε ὢν καὶ σῶμα ἔχει. αὖθίς τε ὁπόταν εἴπῃ τὸν μὲν οὖν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς εὑρεῖν τε ἔργον, οὐ μόνον γενητὸν [τε] ἔδειξεν τὸν κόσμον, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτοῦ γεγονέναι σημαίνει καθάπερ υἱόν, πατέρα δὲ αὐτοῦ κεκλῆσθαι, ὡς ἂν ἐκ μόνου γενομένου καὶ ἐκ μὴ ὄντος ὑποστάντος. γενητὸν δὲ καὶ οἱ Στωϊκοὶ τίθενται τὸν κόσμον. Τόν τε ὑπὸ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας θρυλούμενον διάβολον, τὸν τῶν δαιμόνων ἄρχοντα, κακοεργὸν εἶναι ψυχὴν ἐν τῷ δεκάτῳ τῶν Νόμων ὁ Πλάτων λέγει ταῖσδε ταῖς λέξεσιν· ψυχὴν διοικοῦσαν [καὶ ἐνοικοῦσαν] τοῖς πάντῃ κινουμένοις μῶν οὐ καὶ τὸν οὐρανὸν ἀνάγκη διοικεῖν φάναι; τί μήν; μίαν ἢ πλείους; [πλείους], ἐγὼ ὑπὲρ σφῶν ἀποκρινοῦμαι. δυοῖν [μέν] που ἔλαττον μηδὲν τιθῶμεν, τῆς τε εὐεργέτιδος καὶ τῆς τἀναντία δυναμένης ἐξεργάσασθαι. ὁμοίως δὲ κἀν τῷ Φαίδρῳ ταῦτα γράφει· ἔστι μὲν δὴ καὶ ἄλλα κακά, ἀλλά τις δαίμων ἔμιξε τοῖς πλείστοις ἐν τῷ παραυτίκα ἡδονήν. ἀλλὰ κἀν τῷ δεκάτῳ τῶν Νόμων ἄντικρυς τὸ ἀποστολικὸν δείκνυσιν ἐκεῖνο·
PG 9:137οὐκ ἔστιν ἡμῖν ἡ πάλη πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, ἀλλὰ πρὸς τὰς ἀρχάς, πρὸς τὰς ἐξουσίας, πρὸς τὰ πνευματικὰ τῶν ἐν οὐρανοῖς, ὧδέ πως γράφων· ἐπειδὴ γὰρ συνεχωρήσαμεν ἡμῖν αὐτοῖς εἶναι μὲν τὸν οὐρανὸν πολλῶν μεστὸν ἀγαθῶν, εἶναι δὲ καὶ τῶν ἐναντίων, πλειόνων δὲ τῶν μή, μάχη, φαμέν, ἀθάνατός ἐσθ’ ἡ τοιαύτη καὶ φυλακῆς θαυμαστῆς δεομένη. Κόσμον τε αὖθις τὸν μὲν νοητὸν οἶδεν ἡ βάρβαρος φιλοσοφία, τὸν δὲ αἰσθητόν, τὸν μὲν ἀρχέτυπον, τὸν δὲ εἰκόνα τοῦ καλουμένου παραδείγματος· καὶ τὸν μὲν ἀνατίθησι μονάδι, ὡς ἂν νοητόν, τὸν δὲ αἰσθητὸν ἑξάδι· γάμος γὰρ παρὰ τοῖς Πυθαγορείοις, ὡς ἂν γόνιμος ἀριθμός, ἡ ἑξὰς καλεῖται. καὶ ἐν μὲν τῇ μονάδι συνίστησιν οὐρανὸν ἀόρατον καὶ γῆν ἀειδῆ καὶ φῶς νοητόν· ἐν ἀρχῇ γάρ φησιν ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν· ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος. εἶτ’ ἐπιφέρει· καὶ εἶπεν ὁ θεός· γενηθήτω φῶς· καὶ ἐγένετο φῶς. ἐν δὲ τῇ κοσμογονίᾳ τῇ αἰσθητῇ στερεὸν οὐρανὸν δημιουργεῖ (τὸ δὲ στερεὸν αἰσθητόν) γῆν τε ὁρατὴν καὶ φῶς βλεπόμενον. ἆρ’ οὐ δοκεῖ σοι ἐντεῦθεν ὁ Πλάτων ζῴων ἰδέας ἐν τῷ νοητῷ ἀπολείπειν κόσμῳ καὶ τὰ εἴδη τὰ αἰσθητὰ κατὰ τὰ γένη δημιουργεῖν τὰ νοητά;
να', καὶ τὸ οὔ, ου, ἐκεῖνο ἀπεικαστέον 'Αλλά μοι ψευδός τε συγχωρῆσαι, καὶ ἀληθὲς (97) ἀφανίσαι, οὐδαμῶς θέμις. Τῇ τε περὶ τοῦ ὀμέσαι ἀπαγορεύσει συνάδει δε ἡ ἐν τῷ δεκάτῳ τῶν Νόμων λέξις Επαι- νος δὲ ὅρκος τε περὶ παντὸς ἀπέστω. Καὶ τὸ συνό λον, Πυθαγόρας, καὶ (98) Σωκράτης, καὶ Πλάτων, λέγοντες ἀκούειν φωνῆς Θεοῦ, τὴν κατασκευὴν τῶν ὅλων θεωροῦντες ἀκριβῶς ὑπὸ Θεοῦ γεγονυίαν, καὶ συνεχομένην ἀδιαλείπτως· ἀκηκόασι γὰρ τοῦ Μωϋ σέως (99) λέγοντος, Εἶπε, καὶ ἐγένετο· τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, ἔργον είναι διαγράφοντος· ἐπί τε τῆς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ χος διαπλάσεως ἱστάμενοι, γήϊνον μὲν οἱ φιλόσοφοι παρ' ἕκαστα τὸ σῶμα ἀναγορεύουσιν. Ὅμηρος δὲ οὐκ ὀκνεῖ ἐν κατάρας μέρει θέσθαι (1) τὸ, , Αλλ' ὑμεῖς (2) μὲν πάντες ὕδωρ καὶ γαῖα γένοισθε· Β Καθάπερ (3) Ησαΐας, Καὶ καταπατήσατε αὐ- τοὺς, λέγων, ὡς πηλόν. Καλλίμαχος δὲ διαρρήδην γράψει· *Ην κεῖνος (4) οὑνιαυτὸς, ᾧ ποτε πτηνόν, Καὶ τοὺν θαλάσσῃ καὶ τὸ τετράπουν (5), οὕτως Ἐφθέγγεθ᾽ ὡς ὁ πηλὸς ὁ Προμηθέως. Πάλιν τε αὖ (6) ὁ αὐτὸς, ..... Εἰ σ' (7), ἔφη, ὁ Προμηθεύς Έπλασε, καὶ πηλοῦ μὴ 'ξ ἑτέρου γέγονας. Μου τῇ περὶ τῇ τε περί Επαινός τε ἔπ. δέ άδια- λείπτως ἀκηκόασι τοῦ Μ. λέγ. Καὶ Ὅμηρος ἀλλαχοῦ που τὸν Μενέλαον λέγοντα τοῖς μὴ ἑτοίμως δεξαμένοις τὴν τοῦ Ἕκτορος περὶ τῆς μονομαχίας πρόσκλησιν· Αλλ' ὑμεῖς μὲν πάντες ὕδωρ καὶ γαῖα γένοισθε. δι' ὑπερβάλλουσαν ὀργὴν εἰς τὴν ἀρχαίαν καὶ προτέ- σαν αὐτοὺς ἐκ γῆς ἀναλύων πλάτιν. ο Πάντες γὰρ γαίης τε καὶ ὕδατος ἐκγενόμεσθα. η παρρησια πόλη πάντα καὶ εἰς γῆν πάντα τελευτᾷ. Εt τοὺς μὴ ἑτοίμως δε ξαμένους τὴν τοῦ Ἕκτορος περὶ τῆς μονομαχίας πρόσκλησιν, Ρa- Αντι τοῦ νεκρωθείητε, καὶ τοῦ μὲν ζωογόνου πνευματώδους θερμοῦ στερηθείητε, γένοισθε δὲ ὕδωρ καὶ γῆ, ἃ δὴ ἐναπομένει τοῖς νεκροῖς σώ μασι. » ν. 27: Ως κερα- μεὺς καταπατῶν τὸν πηλόν, οὕτω καταπατηθή- σεσθε. Κεῖνος. ἐκεῖνος· ἐνιαυτὸς ὡς π. ποὺν αὐτῷ ἐφθέγγετο, ὡς ὁ πηλὸς ὁ Προμηθέως, οὕτω. ἐφθέγγετο ἐφθέγγεσθ' Προμήθειος Προμηθῆος, Ην κεῖνος ούνιαυτός, ᾧ τό τε πτηνών, Καὶ τοὺν θαλάσσῃ, καὶ τὸ τετράπουν οὕτως Ἐφθέγγεθ', ὡς ὁ πηλὸς ὁ Προμηθῆος, Μοχ Προμηθεύς με ἐξ ἐτ, πιο μὴ ἐξ ἑτ. • STROMATUM LIB. V. A merus, quod aiunt, arenarum. Atque hac ille omnia sic ignorat, ut eadem abs sese ignorari nesciat; sed re vera solum ejus corpus in civitate versatur et ha- bitat; ipse quidem interea (ut cecinit Pindarus), su- pra terram evolat, rerumque cœlestium rationis astro- nomiæ vi enucleat, naturamque adeo totam penitus investigat. Jam vero cum hoc Domini dicto, Sit sermo vester, Est, est; Non, non alterum illud conferri possit: At mihi nec falsum concedere, nec verum perimere ullo modo fas est. Et cum inter- dicto nobis jurejurando, congruit illud decimi le- gum: In omni re laus et juramentum abesto. Et Pythagoras quidem, Socrates, atque Plato, qui Dei se vocem exaudire confirmant, dum fabricam hujus universi, quam divina manus et perfecte elaboravit, et conservat perpetuo, contemplantur; illud omnino Moysis audiere : Dixit, et factum est 56-57, quo Dei vocem opus ipsum esse declarat. Dum autem in illa hominis ex pulvere molitione versantur; terrenum . passim philosophi corpus appellant; Homerus vero id etiam imprecationis loco ponere non dubitat, P. ED. POTTER, ED. PARIS. " Matth. pro cod. Joan. Deinde pro Euseb. conjungit Eusebius tam ms. quam impress. indesinenter audive- runt Moysem dicentem. Homerus alio loco Menelaum dicentem introducit iis, qui non æquis animis Hectoris ad singulare certamen provocatio- nem acceperant. C Sed vos terra quidem cuncti fiatis et unda, (Sic mallem vertissent Hervetus et Perionius.) Ni- inia iracundia incitatus eos in antiquam prioremque ex terra effictionem dissolvens. Heraclides Ponticus in libello De allegoriis Homericis docet eum Anaxa- gorae sententiam mutuatum esse hoc versu : Nam D omne corpus in ea demum fatiscens resolvitur, ex quibus natum erat : veluti restituente natura muluum. Ille vero terram alterum elementum aquæ conjun- xit, ut mistus humor siccitati ex contraria natura ad mutuam concordiam temperaretur. Locus est Iliad. H, in quem scribens Eustathius monet hoc idem significare quod enecemini, quod hæc duo so- lum in cadaveribus restent, vel in terram resolva- mini, quæ duo sunt graviora, et motus expertia elementa, vobisque similia. Sic Xenophanes dixit : Qui versus exstat et apud Sextum philosophum, ut et ille : At vos in terram cuncti redeatis, et undam. Quemadmodum Isaias dum ait, Et conculcate ipsos quasi lutum e. Callimachus diserte : Erat annus ille, quo volantium cœtus, * Et qui sub undis, atque quadrupes, vocem Sic proferebat, ut lutum Promethei. Idemque rursus, .... 86.57 Gen. 1. 12. Isa. x, 6. Si te ipse Prometheus Finxit, et ex alio non dedit esse luto. v, 37; Jacob. V, Quem habes et lib. v Theodoreti : hunc etiam Ho- meri locum citat Sextus lib. ix. COLLECT. Vigerus ad Eusebium hæc adnotat: Menelaus paulo com- motior ita Græcos alloquitur, ut legimus apud Justin. Martyr. in ranet. p. 23. Quod Eustathius sic explicat, inquit, x, v. : Et ponam illum in conculcalionem quasi lu- tum platearum, vel ut cap. x1, Sicut figulus conculcans lutum, sic conculca- bimini. Callimachi loco de Prometheo similis ille Juvenal. Sat. : Forsitan hæc spernant juvenes, quibus arte benigna Et meliore luto finxit præcordia Titan. COLLECT. Ms. Joan. ms. Paris. Statim outws ex Eusebio posuit Sylburgius pro Dein pro cod. Joan. Callimach. Si Ionice, inquit Sylburgius, legamus puri erunt scazontes iambi. Porro cl. Bentlejus in Fragmentis Callimachi pag. 341, hæc sic scribit: Erat ille annus, quo et aves, Et pisces et quadrupedes ita Loquebantur, ut lutum Promethei. absque articulo cod. Joan. Dein Euseb. et cod. Paris. . (97) Αληθές. Euseb. impress. et ms. ἀλήθειαν. (98) Kal. Abest a eod. Joan. (99) Αδιαλείπτως· ἀκηκόασι γὰρ τοῦ Μ. Hæc (1) Θέσθαι. Euseb. impress. et ms. τίθεσθαι. (2) Αλλ' ύμ. Justinus Orat. Exhortat. ad Gentes: (3) Καθάπ. Αlludit forte ad illum Isaiæ locum c. (5) Τὸ τετράπ. Το abest a cod. Joan. Τὸ τετρά- (6) Av. Abest ab Eusebio tam impress. quam ms. (7) Ε' σ'. Εἰ σε Euseb. uterque et cod. Paris.
PG 9:139εἰκότως ἄρα ἐκ γῆς μὲν τὸ σῶμα διαπλάττεσθαι λέγει ὁ Μωυσῆς, ὃ γήινόν φησιν ὁ Πλάτων σκῆνος, ψυχὴν δὲ τὴν λογικὴν ἄνωθεν ἐμπνευσθῆναι ὑπὸ τοῦ θεοῦ εἰς πρόσωπον. ἐνταῦθα γὰρ τὸ ἡγεμονικὸν ἱδρῦσθαι λέγουσι, τὴν διὰ τῶν αἰσθητηρίων ἐπείσοδον τῆς ψυχῆς ἐπὶ τοῦ πρωτοπλάστου [εἴσοδον] ἑρμηνεύοντες, διὸ καὶ κατ’ εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν τὸν ἄνθρωπον γεγονέναι. εἰκὼν μὲν γὰρ θεοῦ λόγος θεῖος καὶ βασιλικός, ἄνθρωπος ἀπαθής, εἰκὼν δ’ εἰκόνος ἀνθρώπινος νοῦς. ἑτέρῳ δ’ εἰ βούλει παραλαβεῖν ὀνόματι τὴν ἐξομοίωσιν, εὕροις ἂν παρὰ τῷ Μωυσεῖ [τὴν] ἀκολουθίαν ὀνομαζομένην θείαν· φησὶ γάρ· ὀπίσω κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν πορεύεσθε καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ φυλάξατε. ἀκόλουθοι δ’, οἶμαι, καὶ θεραπευταὶ θεοῦ πάντες οἱ ἐνάρετοι. ἐντεῦθεν οἱ μὲν Στωϊκοὶ τὸ τέλος τῆς φιλοσοφίας τὸ ἀκολούθως τῇ φύσει ζῆν εἰρήκασι, Πλάτων δὲ ὁμοίωσιν θεῷ (ὡς ἐν τῷ δευτέρῳ παρεστήσαμεν Στρωματεῖ)· Ζήνων δὲ ὁ Στωϊκὸς παρὰ Πλάτωνος λαβών, ὃ δὲ ἀπὸ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας, τοὺς ἀγαθοὺς πάντας ἀλλήλων εἶναι φίλους λέγει.
Επιφέρει (24), Τοῦ γὰρ καὶ γένος εσμέν..... • ὁ δ᾽ ἤπιος ἀνθρώποισιν οἷον δημιουργία (25) • Δεξιὰ σημαίνειν, λαούς (26) δ' ἐπὶ ἔργα ἐγεί [ρει (27) Αὐτὸς (28) γὰρ τάδε σήματ' ἐν οὐρανῷ ἐστήριξεν, "Αστρα διακρίνας· ἐστέψατο δ' εἰς ἐνιαυτὸν Αστέρας· οἱ κε μάλιστα τετυγμένα σημαίνοιεν ᾿Ανδράσιν ὡράων, ὄφρ' ἔμπεδα πάντα φύηται (29). Καί (30) μιν ἀεὶ πρῶτόν τε παὶ ὕστατον λά [σκονται· Χαῖρε, πάτερ, μέγα θαῦμα, μεγ᾿ ἀνθρώποισιν [ένειας. Καὶ πρὸ τούτου δὲ Ομηρος (31) ἐπὶ τῆς Ἡφαιστο τεύκτου ἀσπίδος κοσμοποιῶν κατὰ Μωϋσέα, Ἐν μὲν γαίαν ἔτευξ', ἐν δ᾽ οὐρανὸν (52) ἐν δὲ Β [θάλασσαν, φησίν· Εν δέ τε τείρεα πάντα, τάτ' οὐρανὸς ἐστεφά [νωται· Ο γὰρ διὰ τῶν ποιημάτων καὶ καταλογάδην συγ γραμμάτων (33) ᾀδόμενος Ζεὺς τὴν ἔννοιαν ἐπὶ τὸν Θεὸν ἀναφέρει. Ηδη δὲ, ὡς εἰπεῖν, ὑπ' αὐγὰς ὁ Δημόκριτος (34) εἶναι τινας ὀλίγους γράφει τῶν ἀνθρώπων, οἱ δὴ ἀνατείνοντες (35) τὰς χεῖρας ἐνταῦθα δν νῦν ἠέρα (36) καλέομεν οἱ Ἕλληνες· πάντα Ζεὺς μυθέεται (57), καὶ πάνθ' οὗτος οἶδε, καὶ διδοῖ, καὶ ἀφαιρέεται· καὶ βασιλεὺς οὗτος τῶν πάντων. Μυστικώτερον δὲ ὁ μὲν Βοιώτιος Πίνα δαρος (38), ἅτε Πυθαγόρειος ὢν, Εν ἀνδρῶν, ἐν θεῶν (39) γένος· Εκ μιᾶς δὲ μητρὸς (40) πνέυμεν άμφω. * Ρ. επιφέρει ἐπὶ ἔργον ἐγείρει, αγείρει τά γε τάδε εσκέψατο ἐστέψατο οἱ καὶ μάλιστα. Σ. Ἐν μὲν γαῖαν ἔτευξεν δ' ρανόν. Ἐν δὲ τὰ τείρ. πάντα αλογάδην συγγραμμάτων. οὗ νῦν οὗ νῦν, μέρα αιθέρα· πάντα Δία μυ θεῖσθαι. μυθεῖται ἀφαι ρεῖται ἀφαιρέεται Εu- γένος Ἓν ἀνδρῶν, ἕν θεῶν γένος· ἐκ Μιᾶς δὲ πνέομεν Ματρὸς ἀμφότεροι. Ατε Πυθαγόρειος ὧν Εν ἀνδρῶν, ἐν θεῶν γένος· ἐκ Μιᾶς δὲ πνέομεν Ματρὸς ἀμφότεροι, Τῆς ὕλης, παραδίδωσι· καὶ ἕνα τὸν τούτων δημιουργὸν, ἐν Αριστοτέχναν πατέρα λέγει. αριστοτέχναν πατέρα, Καὶ τὸν Θεὸν ὁρᾷς ὃν ἀριστοτέχναν ἡμῶν ὁ Πίνδαρος προσείπεν. Εἰ [Δωδωναίς A Et rationem subjungit, STROMATUM LIB. V. ED. POTTER. habent editiones Sylburgiana posteriores. est opificio seu creatione. SYLBURG. tam ms. quam impress. interpres, sing. numero, Sylburg.; sed ms. Paris. præmisit, consulto omisisse videtur Clemens. Statini pro Euseb, Arat. Deinde pro Euseb. ms. et impress., et Arat. In seq. versu ms. Paris. mendose codices xat exhibent. C II. SYLBURG. ebii cod. Joan. corrupte, In versu seq. Euseb. et ms. Paris. Proximum e cod. Joan. excidit. audavit auctor in Protrept. p. 59. ectionem Clemens in Protrept. firmat. scribit Clemens. Sed habet Euseb. Unde hæc adnotat Sylburgius : ubi nunc, apud Euseb. Sequens vocabulum, duplicis scripturæ apud eumdem Eusebium babet vestigia, et quorum posterius Euripides infra probat p. 257. Quippe trahit, creatione videlicet, ... • Genus omnis ab illo qui blanda homines pietate fovendo, Læta ollis dal signa manu, populosque frequentes Ultro operi accingit : certo namque ordine cœlum Sideribus sparsit variis, annique coronam Texuit, apta suis ut munera quæque notarent Temporibus, lætoque genus subolescere fetu Quodque darent. Huic prima omnes, huic ultima [ semper Vola ferunt. Salve, o genitor, quem suspicit orbis, Atque boni auctorem sentit. Et ante Aratum Homerus, in clypeo illo, quem Vulcanus elaborarat, mundi procreationem e Moysis exemplari describens, ait, Fecerat hic terras, calumque, salumque profun- [dum, Astraque purpurea cœlum quæ luce coronant. Qui enim et poetarum et oratorum vocibus Jupiter celebratur, is omnino Deum significat. Jam Demo- critus, ut id quoque dicam, paucos admodum ho- mines lucem intueri, ait, qui manus ad eum tollant, quem nos Græci aerem nunc vocamus. Quippe fatur omnia Jupiter, omnia novit, dat idem aufertque omnia, omniumque rex est. At Bootius Pindarus, altiore quodam mysterio, Pythagoreus enim is erat, Virum, inquit, unum est ac Deum genus * Matre spiritum ambo hausimus ab una. Clemens corrupte in Protrept. pro Cod. Joan. habet. Deinde pro Clemens in Protrept. et seb. tam ms. quam impress. perperam conjunctis quæ dirimenda sunt, ut prolixe docet Theodorus Canterus Variarum lect. lib. 11, c. 11, ubi Pindari versus ita distinguit et interpolat : SYLBURG. Th. Canterus lib. 11, c. Var. lect. Delio natatore opus est in libris Stromatum ad omnia menda persananda. Ita legendus hic locus et persa- nandus est, Quod dicit inter ea quæ ex- stant Pindari, nisi mea fallit memoria, non legitur : ejus tamen dicti etiam Plutarchus aliquoties me- minit, ut lib. Sympos. ubi sic inquit: Clemens ipse in Protreptico. Apud Dionem Chryso- stomum in Olympico proferuntur ista : (24) Επιφέρει. Proximo scilicet versu ;porro εἶτ᾽ (25) Δημιουργία. Α. δημιουργία, dativo casu; id (26) Δαούς. Hemistichium hoc omittit Eusebius (27) Ἐπὶ ἔργα ἐγείρει. Arati ed, vulg. et Theon. (28) Αὐτός. Tres versiculos, quos Aratus huic (29) Φύηται. Arat. φύωνται, plur. num. (30) Kal. Arat. τῷ, quocirca. Nonnulli tamen Arati (51) "Ομηρος. Sequens Homeri locus exstat D (32) Ἐν μὲν γαῖαν ἔτευξ', ἐν δ᾽ οὐρανόν. Εu- (33) Καὶ κατ. σ. Malim cum Euseb. καὶ τῶν και (34) Δημόκριτος. Hoc Democriti effatum superius (35) Ανατείνοντες. Euseb. ἀνατείναντες, quam (36) Ὃν νῦν κ.τ.λ. Hæc eodem modo superius (37) Πάντα Ζεὺς μυθέεται. Πάντα διαμυθείσθαι (38) Πίνδαρος. Πυθαγόρας cod. Joan. (59) Εν ἀνδρῶν, ἐν θεῶν. Ἐν ἀνδρῶν ἐνθέων (40) Μητρός. Euseb. ματρός.
PG 9:141φησὶ γὰρ ἐν τῷ Φαίδρῳ Σωκράτης ὡς οὐχ εἵμαρται κακὸν κακῷ φίλον εἶναι οὐδ’ ἀγαθὸν ἀγαθῷ μὴ φίλον, ὅπερ κἀν τῷ Λύσιδι ἀπέδειξεν ἱκανῶς, ὡς ἐν ἀδικίᾳ καὶ πονηρίᾳ οὐκ ἄν ποτε σωθείη φιλία. καὶ ὁ Ἀθηναῖος ξένος ὁμοίως φησὶ πρᾶξιν εἶναι φίλην καὶ ἀκόλουθον θεῷ καὶ ἕνα λόγον ἔχουσαν ἀρχαῖον, ὅταν τὸ μὲν ὅμοιον τῷ ὁμοίῳ μετρίῳ ὄντι φίλον ᾖ, τὰ δὲ ἄμετρα οὔτε τοῖς ἀμέτροις οὔτε τοῖς ἐμμέτροις. ὁ δὲ θεὸς ἡμῖν πάντων χρημάτων μέτρον ἂν εἴη. εἶτα ὑποβὰς ἐπάγει πάλιν· πᾶς γὰρ δὴ ἀγαθὸς ἀγαθῷ ὅμοιος, κατὰ τοῦτο δὲ καὶ θεῷ ἐοικὼς ἀγαθῷ τε παντὶ φίλος ὑπάρχει καὶ θεῷ. ἐνταῦθα γενόμενος κἀκείνου ἀνεμνήσθην· ἐπὶ τέλει γὰρ τοῦ Τιμαίου λέγει τῷ κατανοουμένῳ τὸ κατανοοῦν ἐξομοιῶσαι δεῖν κατὰ τὴν ἀρχαίαν φύσιν, ὁμοιώσαντα δὲ τέλος ἔχειν τοῦ προτεθέντος ἀνθρώπῳ ὑπὸ θεῶν ἀρίστου βίου πρός τε τὸν παρόντα καὶ τὸν ἔπειτα χρόνον. ἴσον γὰρ τούτοις ἐκεῖνα δύναται· οὐ παύσεται ὁ ζητῶν, ἕως ἂν εὕρῃ· εὑρὼν δὲ θαμβηθήσεται, θαμβηθεὶς δὲ βασιλεύσει, βασιλεύσας δὲ ἐπαναπαήσεται. Τί δ’; οὐχὶ κἀκεῖνα τοῦ Θάλητος ἐκ τῶνδε ἤρτηται;
PG 9:143τὸ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων δοξάζεσθαι τὸν θεὸν καὶ τὸ καρδιογνώστην λέγεσθαι πρὸς ἡμῶν ἄντικρυς ἑρμηνεύει. ἐρωτηθεὶς γέ τοι ὁ Θάλης, τί ἐστι τὸ θεῖον, τὸ μήτε ἀρχήν, ἔφη, μήτε τέλος ἔχον. πυθομένου δὲ ἑτέρου, εἰ λανθάνει τὸ θεῖον πράσσων τι ἄνθρωπος, καὶ πῶς, εἶπεν, ὅς γε οὐδὲ διανοούμενος; Ναὶ μὴν μόνον τὸ καλὸν ἀγαθὸν οἶδεν ἡ βάρβαρος φιλοσοφία καὶ τὴν ἀρετὴν αὐτάρκη πρὸς εὐδαιμονίαν, ὁπηνίκα ἂν εἴπῃ· ἰδού, δέδωκα πρὸ ὀφθαλμῶν σου τὸ ἀγαθὸν καὶ τὸ κακόν, τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον· ἔκλεξαι τὴν ζωήν. τὸ μὲν γὰρ ἀγαθὸν ζωὴν καλεῖ καὶ καλὸν τὴν τούτου ἐκλογήν, κακὸν δὲ τὴν τοῦ ἐναντίου αἵρεσιν. ἀγαθοῦ δὲ καὶ ζωῆς ἓν τέλος τὸ φιλόθεον γενέσθαι· αὕτη γὰρ ἡ ζωή σου καὶ τὸ πολυήμερον, ἀγαπᾶν τὸ πρὸς ἀλήθειαν. Σαφέστερον δὲ ἐκεῖνα ἔχει. ὁ γὰρ σωτήρ, ἀγαπᾶν παραγγείλας τὸν θεὸν καὶ τὸν πλησίον, ἐν ταύταις φησὶ ταῖς δυσὶν ἐντολαῖς ὅλον τὸν νόμον καὶ τοὺς προφήτας κρέμασθαι. ταῦτα θρυλοῦσιν οἱ Στωϊκοὶ τὰ δόγματα καὶ πρὸ τούτων ὁ Σωκράτης ἐν Φαίδρῳ εὐχόμενος· ὦ Πάν τε καὶ ἄλλοι θεοί, δοίητέ μοι τἄνδον εἶναι καλῷ. ἐν δὲ τῷ Θεαιτήτῳ διαρρήδην φησίν·
Α τῆς ὕλης, παραδίδωσι· καὶ ἕνα τὸν τούτων δημιουρ ἀριστοτέχναν, Δωδωναίς μεγασθενές Αριστοτέχνα πάτερ. ἀριστοτέχναν πατέρα Τὸν πάντων Θεὸν ἡγεμόνα, τῶν τε ὄντων καὶ τῶν μελλόντων, υν ἂν ὄντως φιλοσοφῶμεν εἰσόμεθα πάντες σα φως, ἐν θέων Δωδωναῖς μεγασθενές • Αριστοτέχνα πάτερ, κους, ὅτι, Ερμείᾳ, καὶ Ἐράστῳ, καὶ Κορίσκῳ, Θεὸν ἡγεμόνα τῶν τε ὄντων καὶ τῶν μελλόντων, τοῦ τε ἡγεμόνος. "Ον ἂν ὄντως φιλοσοφῶμεν εἰσόμεθα πάντες σαφῶς, εἰς δύναμιν ἀνθρώπων εὐδαιμόνων. Β γόν, δν (41) ἀριστοτέχναν πατέρα λέγει, τὸν καὶ τὰς προκοπὰς κατ' ἀξίαν εἰς θειότητα παρεσχη μένον. Σιωπῷ γὰρ Πλάτωνα, ἄντικρυς (42) οὗτος ἐν τῇ πρὸς Ἔραστον (43) καὶ Κορίσκον ἐπιστολή φαί- νεται Πατέρα καὶ Υἱόν, οὐκ οἶδ' ὅπως, ἐκ τῶν Ἑβραίο κῶν Γραφῶν (44) ἐμφαίνων, παρακελευόμενος κατά λέξιν· Ἐπομνύντας σπουδῇ τε ἅμα μὴ ἀμούσῳ, καὶ τῆς σπουδῆς (45) ἀδελφῇ παιδείᾳ, τὸν πάν των (46) Θεόν αἴτιον, καὶ τοῦ ἡγεμόνος καὶ αν τίου Πατέρα Κύριον ἐπομνύντας· ὅν, ἐὰν όρο θῶς (47) φιλοσοφήσητε, είσεσθε (48). "Η τε ἐν Τιμαίω δημηγορία (49) πατέρα καλεῖ (50) τὸν δη μιουργόν, λέγουσα ὧδέ πως· Θεοὶ θεῶν, ὧν ἐγὼ πατὴρ, δημιουργός τε ἔργων. Ὥστε καὶ ἐπὰν εἴπῃ, Περὶ τὸν πάντων (51) βασιλέα πάντα ἐστί, κα κείνου ἕνεκεν (52) τὰ πάντα· κἀκεῖνο αίτιον ἁπάντων καλῶν (53)· δεύτερον δὲ, περὶ τὰ δεύ τερα, καὶ τρίτον περὶ τὰ τρίτα· οὐκ ἄλλως ἔγωγε ἐξακούω ἢ τὴν ἁγίαν Τριάδα μηνύεσθαι· τρίτον μὲν γὰρ εἶναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα· τὸν Υἱὸν δὲ (54) δεύ τερον, δι' οὗ πάντα ἐγένετο κατά βούλησιν τοῦ Πατρός. Ὁ δ᾽ αὐτὸς ἐν τῷ δεκάτῳ τῆς Πολιτείας, Ηρός (55) Θεοὶ θεῶν, ὧν ἐγὼ δημιουργός πατήρ τε ἔργων, ἃ δι' ἐμοῦ γενόμενα, ἄλυτα, ἐμοῦ γε θέλον τος. ἐπ' ἄν επάν Φῂς γὰρ δὴ, κατὰ τὸν ἐκείνου λόγον, οὐχ ίκα- νῶς ἀποδεδεῖχθαί σοι περὶ τῆς τοῦ πρώτου φύσεως φραστέον δέ σοι δι' αἰνιγμῶν· ἵν ἄν τι ἡ δέλτος ἢ πόντου, ἢ γῆς πτυχαῖς πάθῃ, ὁ ἀναγνοὺς μὴ γνῷ. δε γὰρ ἔχει· Περὶ τὸν πάντων βασιλέα πάντ' ἐστὶ, καὶ ἐκείνου ἕνεκα πάντα, καὶ ἐκεῖνο αἴτιον ἁπάντων τῶν καλῶν· δεύτερον δὲ περὶ τὰ δεύτερα· καὶ τρί τον περὶ τὰ τρίτα. Ρ. 54. τῶν καλῶν. ἁπάντων τῶν καλῶν. ὁ δὲ αὐτός. τῷ τῆς δεκάτ. μέρος Ηρὸς CLEMENTIS ALEXANDRINI Matris nemine materiam intelligit, unumque præ- terea horum Molitorem omnium constituit, quem ipse parentem hoc est optimum ac scpientissimum artificem nominat, qui pro sua quem- que dignitate, ad ipsam quoque divinitatem provehal. Platonem enim prætereo, qui palam ac perspicue, in ea quam ad Erastum et Coriscum scribit epistola, Patrem ac Filium, nescio quo pacto, ex Hebraicis litteris palam ac manifeste aperit, ubi sic eos hor- tatur, Dum juratis, inquit, studio non illiberali, ac studii sorore doctrina mutuo conjuncti, per Deum ipsum rerum omnium sive prasentium, sive futura- rum præsidem, nec non prasidis etiam principiique parentem Dominum juretis, quem quidem si modo recte philosophabimini, cognoscetis. Idem ea quam in Timmo habet concione, artificem illum Patrem appellat, his verbis: Vos qui deorum satu orti estis, attendite. Quorum operum ego parens effectorque sum. Quare cum idem ita loquitur, Circa universorum regem omnia sunt, ac propter ipsum omnia : idem bonorum omnium principium est. At circa secundum ea quæ secundo, circa tertium ea quæ tertio ordine continentur, cuncta versantur: equidem ista non Qui quamvis non nominet Pindarum, eum tamen esse, ex iis, quæ dicta sunt colligere est. Hæc Can- terus. Tu eodem modo Eusebium emenda hæc ci- tantem p. 395. Et verte, Unum virorum, dicens, unum deorum est genus. Ex una matre spiramus ambo, nimirum materia: tradit et unum opificem istorum quem dicit, sive opti- mum artificem. Locus Platonis qui sequitur, epi- stola legitur, Deum rerum omnium, et quæ sunt, et quæ futuræ sunt, principem adhibito studio non inerudito, et germana disciplina, ju- rantes, illiusque principis et cause patrem. Item, Quem si re vera philosophemur, omnes perspicue cognoscemus. COLLECT. Porro ms. Paris. habet cum edit. Flor. et Euseb. al Eusebium hæc adnotat : c Canterus, lib. ut Var. lect., c. 11, Plutarchi loca profert, ubi ex Pindaro j. nominis Deo tribuitur; Pindari versus idem ex Dionis Chrysostomi Olympico, hunc in modum re- fert : • licet ibi nominatim Pindarus non appelletur.> otiose posito relativo, inquit Sylburgius, nisi pro quia accipiat, autem hæc epistola inter Platonicas sexta, quæ inscribitur Porro eadem Platonis verba recitavit etiam Ori- genes contra Celsum lib. vi, p. 280. tribuit : Quem, : i vere philosophemur, cognoscemus aperte omnes, C D quatenus felicis hominis natura pertingere potest. versorum ad deos ex se genitos in Timao Platonis. p. : Dii orti ex diis, quorum ego opifex et pater sum, hæc attendite. Quæ a me facta sunt, me ita volente indissolubilia sunt. Hæc citat Athenagoras, Legal., p. 27, edit. Οxon. post pro Euseb. Platonis epistola, quam scribit ad Dionysium, pag. 1969: Ais enim, ut ille refert, non suf ficienter tibi a me de prima natura demonstratum fuisse. Dicendum est igitur tibi nunc per ænigmata quædam : ut si quid huic tabellæ vel mari, vel terra contingat, qui eam legerit, intelligere non possit. Est autem ita Circa omnium regem cuncta sunt, ipsius gratia omnia, ipse pulchrorum omnium causa; circa secundum secunda, tertia circa tertium. Conf. su- perius Clemens in Protrept. p. 60; Justinus M., Apol. 1, p. 114, ed. Oxon.; Athenagoras, Legat. pag. 92, 93, edit. Oxon.; Origenes contra Celsum lib. v, pag. 287; Cyrillus Alex., adversus Julianum lib. 1, Plato plenius ac rectius mox, Deinde, col. Joan. Et statim pro mendose. c. 2. Emendat. Contuli nuper Clementem Alex. Græcum cum Latino ejus interprete; et quod in conferendo deprehendi erratum Græci codicis, atque interpretis dissimulare hic nolui. Lib. v Strom. : (41) "Ο». Τόν, Euseb. impress. et ms. Vigerus (42) "Αντικρυς. Euseb. impress. et ms. ἃ αντι- (43) Εραστον. Col. Joan. corrupte ἕκαστον. Est (44) Γραφών. Euseb. φωνών. (45) Καὶ τῆς. Καὶ τῇ τῆς Euseb. Plato. (46) Τὸν πάντ. Plato plenius, καὶ τὸν πάντων (47) Ον, ἐὰν όρθ. Plato hæc primæ personæ (48) Είσεσθε. Cod. Joan. corrupte εἴσεσθαι. (49) Δημηγορίᾳ. Concio scilicet Dei Patris uni- (50) Καλεῖ. Euseb. impress. et ms. λέγει. Paulo (51) Περὶ τὸν πάντ. Exstant hæc in secunda (52) "Ενεκεν. Εuseb. ἕνεκα. Cod. Joan. ἔνεκε. (55) 'Απάντων καλῶν. Euseb. impress. et ms. (54) Τον Υιόν δέ. Euseb. τὸν δὲ Υἱόν. Ibidem (55) Πρὸς τοῦ ᾿Αρμενίου. P. Leopardus l. 15,
PG 9:145ὁ γὰρ καλῶς λέγων καλός τε κἀγαθός. κἀν τῷ Πρωταγόρᾳ καλλίονι Ἀλκιβιάδου ἐντυχεῖν ὁμολογεῖ τοῖς ἑταίροις [Πρωταγόρου], εἴ γε τὸ σοφώτατον κάλλιστόν ἐστιν· τὴν γὰρ ἀρετὴν τὸ κάλλος τῆς ψυχῆς ἔφη εἶναι, κατὰ δὲ τὸ ἐναντίον τὴν κακίαν αἶσχος ψυχῆς. Ἀντίπατρος μὲν οὖν ὁ Στωϊκός, τρία συγγραψάμενος βιβλία περὶ τοῦ ὅτι κατὰ Πλάτωνα μόνον τὸ καλὸν ἀγαθόν, ἀποδείκνυσιν ὅτι καὶ κατ’ αὐτὸν αὐτάρκης ἡ ἀρετὴ πρὸς εὐδαιμονίαν, καὶ ἄλλα πλείω παρατίθεται δόγματα σύμφωνα τοῖς Στωϊκοῖς. Ἀριστοβούλῳ δὲ τῷ κατὰ Πτολεμαῖον γεγονότι τὸν Φιλομήτορα, οὗ μέμνηται ὁ συνταξάμενος τὴν τῶν Μακκαβαϊκῶν ἐπιτομήν, βιβλία γέγονεν ἱκανά, δι’ ὧν ἀποδείκνυσι τὴν Περιπατητικὴν φιλοσοφίαν ἔκ τε τοῦ κατὰ Μωυσέα νόμου καὶ τῶν ἄλλων ἠρτῆσθαι προφητῶν. Καὶ τὰ μὲν τῇδε ἐχέτω· ἀδελφοὺς δὲ εἶναι ἡμᾶς, ὡς ἂν τοῦ ἑνὸς θεοῦ [ὄντας] καὶ ἑνὸς διδασκάλου, φαίνεταί που καὶ Πλάτων καλῶν ὧδέ πως· ἐστὲ μὲν γὰρ πάντες οἱ ἐν τῇ πόλει ἀδελφοί, ὡς φήσομεν πρὸς αὐτοὺς μυθολογοῦντες, ἀλλ’ ὁ θεὸς πλάττων, ὅσοι μὲν ὑμῶν ἱκανοὶ ἄρχειν, χρυσὸν ἐν τῇ γενέσει συνέμιξεν αὐτοῖς, διὸ τιμιώτατοί εἰσιν· ὅσοι δὲ ἐπίκουροι, ἄργυρον·
τοῦ ᾿Αρμενίου (56), τὸ γένος Παμφύλου, μέμνηται - ὅς ἐστι Ζοροάστρης (57). Αὐτός γ' οὖν ὁ Ζοροάστρης γράφει" Τάδε συνέγραψεν Ζοροάστρης (58) ᾿Αρμενίου, τὸ γένος Πάμφυλος (59). ἐν πολέμῳ τελευτήσας, ἐν ᾅδῃ (60) γενόμενος ἐδάην παρὰ θεῶν. Τὴν δὴ Ζοροάστρην τοῦτον ὁ Πλάτων δωδεκα ταῖον ἐπὶ τῇ πυρᾷ κείμενον ἀναβιώναι λέγει. Τάχα μὲν οὖν τὴν ἀνάστασιν (61), τάχα δὲ ἐκεῖνα αἰνίσσε ται, ὡς διὰ τῶν δώδεκα ζωδίων ἡ ὁδὸς ταῖς ψυχαῖς γίνεται εἰς τὴν ἀνάληψιν· αὐτὸς δὲ (62) καὶ εἰς τὴν γένεσίν φησι τὴν αὐτὴν γίγνεσθαι κάθοδον (63), Ταύτῃ ὑποληπτέον καὶ τὰ τοῦ Ἡρακλέους (64) ἆθλα γενέσθαι δώδεκα· μεθ᾽ ἃ τῆς ἀπαλλαγῆς παντὸς τοῦ κόσμου τοῦδε τυγχάνει ἡ ψυχή. Οὐ παραπέμπομαι καὶ τὸν Ἐμπεδοκλέα (65), ὃς φυσικῶς οὕτως τῆς τῶν πάντων ἀναλήψεως μέμνηται, ὡς ἐσομένης ποτέ εἰς τὴν τοῦ πυρὸς οὐσίαν μεταβολῆς. Σαφέστατα (66) Ηράκλειτος ὁ Ἐφέσιος ταύτης ἐστὶ τῆς δόξης, τὸν μέν τινα κόσμον (67) ἀΐδιον εἶναι δοκιμάσας, οι. Β τὸν δέ τινα φθειρόμενον τὸν κατὰ τὴν διακόσμησιν εἰδώς· οὐχ ἕτερον ὄντα ἐκείνου πως ἔχοντος. Αλλ' ὅτι μὲν ἀΐδιον τὸν ἐξ ἁπάσης τῆς οὐσίας ἀϊδίως ποιὸν κόσμον ᾔδει (68), φανερὸν ποιεῖ λέγων οὕτως· Κό- σμον τὸν αὐτὸν ἁπάντων (69) οὔτε τις θεῶν, οὔτε * Ρ. Οὐδὲ οἱ παρὰ Πλάτωνι ἐν Πολιτείᾳ πρὸς τοῦ ᾿Αρμε νίου, καὶ ἐν Γοργία Αἰακοῦ καὶ Ραδαμάνθυος. Ηρὸς τοῦ Αρμενίου. Ὁ δὲ αὐτ τὰς ἐν τῷ δεκάτω τῆς Πολιτείας πρὸς τοῦ ᾿Αρμε νίου τὸ γένος Παμφύλου μέμνηται, ὅς ἐστι Ζοριά- στρης. Αὐτὸς γοῦν Ζοροάστρης γράφει· τάδε συνέ- γραψε Ζοροάστρης ὁ ᾿Αρμενίου, τὸ γένος Πάμφυλος ἐν πολέμῳ τελευτήσας. Αλλ' οὐ μέν τοί σοι, ἦν δὲ ἐγώ, 'Αλκίνου γε ἀπόλογον ἐρῶ: ἀλλ᾽ ἀλκίμου μὲν ἀνδρὸς Ἠρὸς τοῦ ᾿Αρμενίου, τὸ γένος Παμφύλου, ὅς ποτε ἐν πολέμῳ τελευτήσας. τοῦ ᾿Αρμενίου, Ερὸς τοῦ ᾿Αρμενίου, τὸ γένος Παμφύλου, μέμνηται, ὅς ἐστι Ζωροάστρης. το Ζοροάστρης. Ζωροάστρην Ζωροάστριν ᾄδη. οὐ τὴν ἀνάστασιν, ἀλλ' ἐκεῖνα αινίσσεται. γνεσθαι. γίνεσθαι λέγεσθαι γενέσθαι παραπέμπομαι τὸν Ἐμπ. φυσικὸς οὗτος ὃς φυσικῶς οὕτως, κόσμον ἀΐδιον, τίνα κόσμον φθειρόμενον, ἕνα εἶναι τὸν κόσμον, άΐδιον, διακόσμησιν, οὐχ ἕτερον ἐκείνου, νιι : Οσοι ἀεὶ μέν φασιν εἶναι κόσμον, οὐ μὲν τὸν αὐτὸν ἀεὶ, ἀλλὰ ἄλλοτε ἄλλον γινόμενον κατά τινας χρόνων περιόδους· ὡς Αναξιμένης τε, καὶ Ἡρά κλειτος, καὶ Διογένης, καὶ ὕστερον οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Εx ἤδη φαν. ήδη των. STROMATUM LIB. V. A . nisi de sancta Triade accipio, et tertii quidem no- mine Spiritum sanctum, secundi vero, Filium in- telligo, per quem ex Patris voluntate facta sunt omnia. Præterea Reipublicæ decimo, Eris cujusdam * Armenii filii meminit, genere Pamphyli, qui qui- dem est Zoroastres. Certe Zoroastres ipse ita de se scribit: Ilæc, inquit, scriptis mandavit Zoroa- stres Armenii filius, Pamphylus genere; cum in bello cecidissem, apud inferos abs diis hæc didici. Hunc ergo Zoroastrem Plato, die ab interitu duo- decimo, jam rogo impositum revixisse memoral. Quibus forte resurrectionem, forte alterum illud subobscure significat, animos cum recipiuntur in clum, per signa Zodiaci duodecim viam inire ; descendere solitos. Nec aliter accipiendum est, per quæ similiter, eosdem ait, cum hic generatio B fit, duodecim Herculem certamina confecisse, quibus exhaustis, ab universi hujus mundi angustiis ani- mus liberetur. Nec mihi prætereundus Empedocles. Physice enim ille sic rerum omnium instaurationis ED. POTTER, ED. PARIS. Hic Gentianus ab Armenio vertit, cum vertere debuerit, Eros Armenii, et legere Se- quitur enim apud eumdem eodem libro · Platonis locus est, Va lerius Maximus lib. 1: Quæ minus admirabilia Eris Pamphylii casus facit, quem Plato scribit inter eos, qui in acie ceciderant, decem diebus jacuisse. Hic impressi tamen codices habent Pheræi, scripti Eæ- retri, mendose utrumque. Macrobius in Somnium Scipionis scribens: Sed ille Platonicus_secretorum relator, Et quidam nomine ſuit natione Pamphylus, miles officio qui cum vulneribus in prælio acce plis, etc. Ergo nomen patris Eris sive Zoroastris est. Hæc Leopardus. Itaque et apud Platonem Ficinus et Serranus, et hic Hervetus ver- tere debuerunt: Eris Armenii filii, genere Pamphy- lii. Eusebium ait Zoroastris non meminisse Her- velus, quoniam hæc omnia omisit ejus interpres Trapezuntius; at in Græca editione reperies p. 395: COLLECT. Conf. Justinus M., Cohort. ad Gent., p. 101, ed. Oxon.; Origenes, con- tra Celsum, lib. 11, p. 70, ed. Cantab.; Plutarchus, Sympos. lib. ix, q. 5; Cyrillus, contra Julianum, lib. vi; Augustinus, De civitate Dei lib. xxir, cap. 28; Theodoretus, media parte serm. 11, p. 655. Ubi haec verba Platonis adducit. Clemens denique noster paulo superius in hoc Strom. omittit idem. · (57) alibi appellat au- ctor. vero Eusebius. C D) meminit, ut ignis in naturam cuncta olim mutatum iri pronuntiet. Qua in opinione Heraclitus Ephe- sius manifeste versatur. Is enim mundum unum quemdam sempiternum esse statuit, caducum alte- Qui locus, inquit Sylburgius, ab eodem Eu- sebio citatur etiam lib. xi, p. 350. Apud Plat, est, Basil. ed. p. 470. Quibus forte non resurrectionem, sed alterum illud sub- obscure significat. qui in loco Platonis citato longa oratione refert, quomodo animise in corpora post obitum novis ge- nerationibus redeant. Sed habet Εuseb. impress. pro habet. Statim. & pro Eus. impr. et ms. et etiam agnovit Heraclitus, cum unicum esse mundum, sensit teste Laertio lib.1x, segm. 8? Et quidem Clenentem ac Laertium con- ciliari haud posse putavit Menagins. Verum He- raclitus sensit unicum esse niundum eumque aeternum, ut ait Clemens, scilicet quoad substantiam ; sed quoad ornatum, varios esse mundos, uno pereunte, altero iterum renascente e prioris ruderibus. Hine addit Clemens, istum alium mundum esse non alium a priore. Simplicius in Aristotelis Phys. 1. quibus sequentia Clementis verba facile explicari poterunt. Illud habet etiam cod, Joan. (56) ᾿Αρμενίου. Cod. Joan. Ερμενίου. Proximum (58) '). Hanc particulam omittit cod. Joan. (59) Πάμφυλος. Μήδος superius Strom. 1, p. 399. (60) Ἐν ᾅδῃ. Euseb. impress. et ms. ὅσα ἐνε (61) Τάχα . . . αἰνίσσεται. Euseb. Τάχα μὲν (62) Αὐτὸς δέ. Scil. Plato, vel vir Pamphylus; (65) Γίγνεσθαι κάθοδον. Cod. Joan. κάθοδον για (64) Ηρακλέους. Euseb. Ηρακλέος. Mox idem (65) Οὐ παραπέμπομαι καὶ τὸν Ἐμπ. Col. Joan. (66) Σαφέστατα. Euseb. σαφέστατα δ'. (67) Τον μέν τινα κόσμον. Quomodo είναι (68) Κόσμον ᾔδει, φαν. Euseb. impress. κόσμον, (69) Απάντων. Euseb is. et impress. πάνω
σίδηρον δὲ καὶ χαλκὸν τοῖς γεωργοῖς καὶ τοῖς ἄλλοις δημιουργοῖς. ὅθεν ἀνάγκη φησὶ [γεγονέναι] ἀσπάζεσθαί τε καὶ φιλεῖν τούτους μὲν ταῦτα ἐφ’ οἷς γνῶσις, ἐκείνους δὲ ἐφ’ οἷς δόξα. ἴσως [γὰρ] τὴν ἐκλεκτὴν ταύτην φύσιν γνώσεως ἐφιεμένην μαντεύεται, εἰ μή τι τρεῖς τινας ὑποτιθέμενος φύσεις, τρεῖς πολιτείας, ὡς ὑπέλαβόν τινες, διαγράφει, καὶ Ἰουδαίων μὲν ἀργυρᾶν, Ἑλλήνων δὲ τὴν τρίτην, Χριστιανῶν δέ, ᾗ [ὁ] χρυσὸς ὁ βασιλικὸς ἐγκαταμέμικται, τὸ ἅγιον πνεῦμα· τόν τε Χριστιανῶν βίον ἐμφαίνων κατὰ λέξιν γράφει ἐν τῷ Θεαιτήτῳ· λέγωμεν δὴ περὶ τῶν κορυφαίων. τί γὰρ ἄν τις τούς γε φαύλως διατρίβοντας ἐν φιλοσοφίᾳ λέγοι; οὗτοι δέ που οὔτε εἰς ἀγορὰν ἴσασι τὴν ὁδὸν οὔτε ὅπου δικαστήριον ἢ βουλευτήριον ἤ τι κοινὸν ἄλλο τῆς πόλεως συνέδριον, νόμους δὲ καὶ ψηφίσματα γεγραμμένα οὔτε ὁρῶσιν οὔτε ἀκούουσιν. σπουδαὶ δὲ ἑταιριῶν καὶ σύνοδοι καὶ οἱ σὺν αὐλητρίσι κῶμοι οὐδὲ ὄναρ πράττειν προσίσταται αὐτοῖς. εὖ δὲ ἢ κακῶς τις γέγονεν ἐν πόλει ἢ τί τῳ κακόν ἐστι γεγονὸς ἐκ προγόνων, μᾶλλον αὐτοὺς λέληθεν ἢ οἱ τῆς θαλάσσης λεγόμενοι χόες.
τοῦ ᾿Αρμενίου (56), τὸ γένος Παμφύλου, μέμνηται - ὅς ἐστι Ζοροάστρης (57). Αὐτός γ' οὖν ὁ Ζοροάστρης γράφει" Τάδε συνέγραψεν Ζοροάστρης (58) ᾿Αρμενίου, τὸ γένος Πάμφυλος (59). ἐν πολέμῳ τελευτήσας, ἐν ᾅδῃ (60) γενόμενος ἐδάην παρὰ θεῶν. Τὴν δὴ Ζοροάστρην τοῦτον ὁ Πλάτων δωδεκα ταῖον ἐπὶ τῇ πυρᾷ κείμενον ἀναβιώναι λέγει. Τάχα μὲν οὖν τὴν ἀνάστασιν (61), τάχα δὲ ἐκεῖνα αἰνίσσε ται, ὡς διὰ τῶν δώδεκα ζωδίων ἡ ὁδὸς ταῖς ψυχαῖς γίνεται εἰς τὴν ἀνάληψιν· αὐτὸς δὲ (62) καὶ εἰς τὴν γένεσίν φησι τὴν αὐτὴν γίγνεσθαι κάθοδον (63), Ταύτῃ ὑποληπτέον καὶ τὰ τοῦ Ἡρακλέους (64) ἆθλα γενέσθαι δώδεκα· μεθ᾽ ἃ τῆς ἀπαλλαγῆς παντὸς τοῦ κόσμου τοῦδε τυγχάνει ἡ ψυχή. Οὐ παραπέμπομαι καὶ τὸν Ἐμπεδοκλέα (65), ὃς φυσικῶς οὕτως τῆς τῶν πάντων ἀναλήψεως μέμνηται, ὡς ἐσομένης ποτέ εἰς τὴν τοῦ πυρὸς οὐσίαν μεταβολῆς. Σαφέστατα (66) Ηράκλειτος ὁ Ἐφέσιος ταύτης ἐστὶ τῆς δόξης, τὸν μέν τινα κόσμον (67) ἀΐδιον εἶναι δοκιμάσας, οι. Β τὸν δέ τινα φθειρόμενον τὸν κατὰ τὴν διακόσμησιν εἰδώς· οὐχ ἕτερον ὄντα ἐκείνου πως ἔχοντος. Αλλ' ὅτι μὲν ἀΐδιον τὸν ἐξ ἁπάσης τῆς οὐσίας ἀϊδίως ποιὸν κόσμον ᾔδει (68), φανερὸν ποιεῖ λέγων οὕτως· Κό- σμον τὸν αὐτὸν ἁπάντων (69) οὔτε τις θεῶν, οὔτε * Ρ. Οὐδὲ οἱ παρὰ Πλάτωνι ἐν Πολιτείᾳ πρὸς τοῦ ᾿Αρμε νίου, καὶ ἐν Γοργία Αἰακοῦ καὶ Ραδαμάνθυος. Ηρὸς τοῦ Αρμενίου. Ὁ δὲ αὐτ τὰς ἐν τῷ δεκάτω τῆς Πολιτείας πρὸς τοῦ ᾿Αρμε νίου τὸ γένος Παμφύλου μέμνηται, ὅς ἐστι Ζοριά- στρης. Αὐτὸς γοῦν Ζοροάστρης γράφει· τάδε συνέ- γραψε Ζοροάστρης ὁ ᾿Αρμενίου, τὸ γένος Πάμφυλος ἐν πολέμῳ τελευτήσας. Αλλ' οὐ μέν τοί σοι, ἦν δὲ ἐγώ, 'Αλκίνου γε ἀπόλογον ἐρῶ: ἀλλ᾽ ἀλκίμου μὲν ἀνδρὸς Ἠρὸς τοῦ ᾿Αρμενίου, τὸ γένος Παμφύλου, ὅς ποτε ἐν πολέμῳ τελευτήσας. τοῦ ᾿Αρμενίου, Ερὸς τοῦ ᾿Αρμενίου, τὸ γένος Παμφύλου, μέμνηται, ὅς ἐστι Ζωροάστρης. το Ζοροάστρης. Ζωροάστρην Ζωροάστριν ᾄδη. οὐ τὴν ἀνάστασιν, ἀλλ' ἐκεῖνα αινίσσεται. γνεσθαι. γίνεσθαι λέγεσθαι γενέσθαι παραπέμπομαι τὸν Ἐμπ. φυσικὸς οὗτος ὃς φυσικῶς οὕτως, κόσμον ἀΐδιον, τίνα κόσμον φθειρόμενον, ἕνα εἶναι τὸν κόσμον, άΐδιον, διακόσμησιν, οὐχ ἕτερον ἐκείνου, νιι : Οσοι ἀεὶ μέν φασιν εἶναι κόσμον, οὐ μὲν τὸν αὐτὸν ἀεὶ, ἀλλὰ ἄλλοτε ἄλλον γινόμενον κατά τινας χρόνων περιόδους· ὡς Αναξιμένης τε, καὶ Ἡρά κλειτος, καὶ Διογένης, καὶ ὕστερον οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Εx ἤδη φαν. ήδη των. STROMATUM LIB. V. A . nisi de sancta Triade accipio, et tertii quidem no- mine Spiritum sanctum, secundi vero, Filium in- telligo, per quem ex Patris voluntate facta sunt omnia. Præterea Reipublicæ decimo, Eris cujusdam * Armenii filii meminit, genere Pamphyli, qui qui- dem est Zoroastres. Certe Zoroastres ipse ita de se scribit: Ilæc, inquit, scriptis mandavit Zoroa- stres Armenii filius, Pamphylus genere; cum in bello cecidissem, apud inferos abs diis hæc didici. Hunc ergo Zoroastrem Plato, die ab interitu duo- decimo, jam rogo impositum revixisse memoral. Quibus forte resurrectionem, forte alterum illud subobscure significat, animos cum recipiuntur in clum, per signa Zodiaci duodecim viam inire ; descendere solitos. Nec aliter accipiendum est, per quæ similiter, eosdem ait, cum hic generatio B fit, duodecim Herculem certamina confecisse, quibus exhaustis, ab universi hujus mundi angustiis ani- mus liberetur. Nec mihi prætereundus Empedocles. Physice enim ille sic rerum omnium instaurationis ED. POTTER, ED. PARIS. Hic Gentianus ab Armenio vertit, cum vertere debuerit, Eros Armenii, et legere Se- quitur enim apud eumdem eodem libro · Platonis locus est, Va lerius Maximus lib. 1: Quæ minus admirabilia Eris Pamphylii casus facit, quem Plato scribit inter eos, qui in acie ceciderant, decem diebus jacuisse. Hic impressi tamen codices habent Pheræi, scripti Eæ- retri, mendose utrumque. Macrobius in Somnium Scipionis scribens: Sed ille Platonicus_secretorum relator, Et quidam nomine ſuit natione Pamphylus, miles officio qui cum vulneribus in prælio acce plis, etc. Ergo nomen patris Eris sive Zoroastris est. Hæc Leopardus. Itaque et apud Platonem Ficinus et Serranus, et hic Hervetus ver- tere debuerunt: Eris Armenii filii, genere Pamphy- lii. Eusebium ait Zoroastris non meminisse Her- velus, quoniam hæc omnia omisit ejus interpres Trapezuntius; at in Græca editione reperies p. 395: COLLECT. Conf. Justinus M., Cohort. ad Gent., p. 101, ed. Oxon.; Origenes, con- tra Celsum, lib. 11, p. 70, ed. Cantab.; Plutarchus, Sympos. lib. ix, q. 5; Cyrillus, contra Julianum, lib. vi; Augustinus, De civitate Dei lib. xxir, cap. 28; Theodoretus, media parte serm. 11, p. 655. Ubi haec verba Platonis adducit. Clemens denique noster paulo superius in hoc Strom. omittit idem. · (57) alibi appellat au- ctor. vero Eusebius. C D) meminit, ut ignis in naturam cuncta olim mutatum iri pronuntiet. Qua in opinione Heraclitus Ephe- sius manifeste versatur. Is enim mundum unum quemdam sempiternum esse statuit, caducum alte- Qui locus, inquit Sylburgius, ab eodem Eu- sebio citatur etiam lib. xi, p. 350. Apud Plat, est, Basil. ed. p. 470. Quibus forte non resurrectionem, sed alterum illud sub- obscure significat. qui in loco Platonis citato longa oratione refert, quomodo animise in corpora post obitum novis ge- nerationibus redeant. Sed habet Εuseb. impress. pro habet. Statim. & pro Eus. impr. et ms. et etiam agnovit Heraclitus, cum unicum esse mundum, sensit teste Laertio lib.1x, segm. 8? Et quidem Clenentem ac Laertium con- ciliari haud posse putavit Menagins. Verum He- raclitus sensit unicum esse niundum eumque aeternum, ut ait Clemens, scilicet quoad substantiam ; sed quoad ornatum, varios esse mundos, uno pereunte, altero iterum renascente e prioris ruderibus. Hine addit Clemens, istum alium mundum esse non alium a priore. Simplicius in Aristotelis Phys. 1. quibus sequentia Clementis verba facile explicari poterunt. Illud habet etiam cod, Joan. (56) ᾿Αρμενίου. Cod. Joan. Ερμενίου. Proximum (58) '). Hanc particulam omittit cod. Joan. (59) Πάμφυλος. Μήδος superius Strom. 1, p. 399. (60) Ἐν ᾅδῃ. Euseb. impress. et ms. ὅσα ἐνε (61) Τάχα . . . αἰνίσσεται. Euseb. Τάχα μὲν (62) Αὐτὸς δέ. Scil. Plato, vel vir Pamphylus; (65) Γίγνεσθαι κάθοδον. Cod. Joan. κάθοδον για (64) Ηρακλέους. Euseb. Ηρακλέος. Mox idem (65) Οὐ παραπέμπομαι καὶ τὸν Ἐμπ. Col. Joan. (66) Σαφέστατα. Euseb. σαφέστατα δ'. (67) Τον μέν τινα κόσμον. Quomodo είναι (68) Κόσμον ᾔδει, φαν. Euseb. impress. κόσμον, (69) Απάντων. Euseb is. et impress. πάνω
PG 9:149καὶ ταῦτ’ οὐδ’ ὅτι οὐκ οἶδεν, οἶδεν, ἀλλὰ τῷ ὄντι τὸ σῶμα κεῖται αὐτοῦ καὶ ἐπιδημεῖ, αὐτὸς δὲ πέταται, κατὰ Πίνδαρον, τᾶς τε γᾶς ὑπένερθεν οὐρανοῦ τε ὕπερ ἀστρονομῶν καὶ πᾶσαν πάντῃ φύσιν ἐρευνώμενος. Πάλιν αὖ τῷ τοῦ κυρίου ῥητῷ ἔστω ὑμῶν τὸ ναὶ ναὶ καὶ τὸ οὒ οὔ, ἐκεῖνο ἀπεικαστέον· ἀλλά μοι ψεῦδός τε συγχωρῆσαι καὶ ἀληθὲς ἀφανίσαι οὐδαμῶς θέμις· τῇ τε περὶ τοῦ ὀμόσαι ἀπαγορεύσει συνᾴδει ἥδε ἡ ἐν τῷ δεκάτῳ τῶν Νόμων λέξις· ἔπαινος δὲ ὅρκος τε περὶ παντὸς ἀπέστω. καὶ τὸ σύνολον Πυθαγόρας καὶ Σωκράτης καὶ Πλάτων, λέγοντες ἀκούειν φωνῆς θεοῦ, τὴν κατασκευὴν τῶν ὅλων θεωροῦντες ἀκριβῶς ὑπὸ θεοῦ γεγονυῖαν καὶ συνεχομένην ἀδιαλείπτως, ἀκηκόασι [γὰρ] τοῦ Μωυσέως λέγοντος εἶπεν, καὶ ἐγένετο, τὸν λόγον τοῦ θεοῦ ἔργον εἶναι διαγράφοντος. Ἐπί τε τῆς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ χοὸς διαπλάσεως ἱστάμενοι γήινον μὲν οἱ φιλόσοφοι παρ’ ἕκαστα τὸ σῶμα ἀναγορεύουσιν· Ὅμηρος δὲ οὐκ ὀκνεῖ ἐν κατάρας μέρει θέσθαι τό· ἀλλ’ ὑμεῖς μὲν πάντες ὕδωρ καὶ γαῖα γένοισθε, καθάπερ Ἡσαί̈ας, καὶ καταπατήσατε αὐτοὺς λέγων ὡς πηλόν. Καλλίμαχος δὲ διαρρήδην γράφει·
PG 9:163ἦν κεῖνος οὑνιαυτός, ᾧ τό τε πτηνὸν καὶ τοὐν θαλάσσῃ καὶ τὸ τετράπουν οὕτως ἐφθέγγετο ὡς ὁ πηλὸς ὁ Προμήθειος. πάλιν τε αὖ ὁ αὐτός τε εἴ σε (ἔφη) [ὁ] Προμηθεὺς ἔπλασε καὶ πηλοῦ μὴ ἐξ ἑτέρου γέγονας, Ἡσίοδός τε ἐπὶ τῆς Πανδώρας λέγει Ἥφαιστον δ’ ἐκέλευσε περικλυτὸν ὅτ[τ]ι τάχιστα γαῖαν ὕδει φύρειν, ἐν δ’ ἀνθρώπου θέμεν αὐδὴν καὶ νόον. Πῦρ μὲν οὖν τεχνικὸν ὁδῷ βαδίζον εἰς γένεσιν τὴν φύσιν ὁρίζονται οἱ Στωϊκοί· πῦρ δὲ καὶ φῶς ἀλληγορεῖται ὁ θεὸς καὶ ὁ λόγος αὐτοῦ πρὸς τῆς γραφῆς. Τί δ’; οὐχὶ καὶ Ὅμηρος, παραφράζων τὸν χωρισμὸν τοῦ ὕδατος ἀπὸ τῆς γῆς καὶ τὴν ἀποκάλυψιν τὴν ἐμφανῆ τῆς ξηρᾶς. ἐπί τε τῆς Τηθύος καὶ τοῦ Ὠκεανοῦ λέγει· ἤδη γὰρ δηρὸν χρόνον ἀλλήλων ἀπέχονται εὐνῆς καὶ φιλότητος Πάλιν τὸ δυνατὸν ἐν πᾶσι προσάπτουσι καὶ οἱ παρ’ Ἕλλησι λογιώτατοι τῷ θεῷ, ὁ μὲν Ἐπίχαρμος (Πυθαγόρειος δὲ ἦν) λέγων· οὐδὲν ἐκφεύγει τὸ θεῖον· τοῦτο γιγνώσκειν σε δεῖ, αὐτός ἐσθ’ ἁμῶν ἐπόπτης, ἀδυνατεῖ δὲ οὐδὲν θεός, ὁ μελοποιὸς δέ·
ΕΙ, Ει, καὶ ἑτέτυκτο ἅπαντα τετό κοντο, ἐτέτυκτο, τετύκοντο. τετύκοντο, ήτοιμάζοντο. επιτελλομένοις ενιαυτοῖς. περιτελλο- μένοις. Εν κύκλοισι φανέντα περιπλομένων ἐνιαυτῶν. τελεία τελείη Α Και, Εβδόμη ἦν ιερή. χρηστος ἡμῖν ἐστίν. Ενεδρεύ σωμεν δὲ τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστίν. δύσχρηστον, ἄχρηστον. Η. Οσῳ διακείμενος ὁ δίκαιος μαστιγώσεται, στρεβλώσεται, δεδήσεται, ἐκκαυθή σεται τὰ ὀφθαλμώ, τελευτῶν πάντα κακὰ παθὼν ἀνασχινδυλευθήσεται· καὶ γνώσεται, ὅτι οὐκ εἶναι δίκαιον, ἀλλὰ δοκεῖν δεῖ ἐθέλειν. Καὶ πάλιν, *Εβδομον ἦμαρ ἔην, καὶ τῷ τετέλεστο ἅπαντα Καὶ αὖθις, Εβδομάτῃ δ' ήοῖ (92) λίπομεν βόον ἐξ ᾿Αχά [ροντος. Ναὶ μὴν καὶ Καλλίμαχος (95) ὁ ποιητὴς γράφει· Ἑβδομάτῃ δ' ἠοῖ (94) καί οἱ τετύκοντο ἅπαντα. Καὶ πάλιν, Εβδόμη εὶν ἀγαθοῖσι (95), καὶ ἑβδόμη ἐστὶ γενέ [θλη. Και, Εβδόμη ἐν πρώτοισι, καὶ ἑβδόμη ἐστὶ τελείη. Και, Επτὰ δὲ πάντα τέτυκτο ἐν οὐρανῷ ἀστερόεντι. Εν κύκλοισι φανέντ' ἐπιτελλομένοις ἐνιαυτοῖς. ᾿Αλλὰ καὶ αἱ Σόλωνος (96) ἐλεγεται σφόδρα τὴν ἑβδομάδα ἐκθειάζουσι. Τί δέ (97); οὐχὶ παραπλήσια τῇ λεγούσῃ Γραφῇ, Ἄρωμεν ἀφ' ἡμῶν τὸν διο καιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν (98), ὁ Πλάτων, μονονουχί προφητεύων τὴν σωτήριον οἰκονομίαν, ἐν τῷ δευτέρῳ τῆς Πολιτείας ὧδε (99) φησίν· Οὕτω δὲ (1) διακείμενος ὁ δίκαιος, μαστιγωθήσεται (2), στρεβλώσεται, δεθήσεται· ἐκκοπήσεται τὼ ἐς- θαλμώ· τελευτῶν (3) πάντα κακὰ παθὼν, ἀνα- σκινδυλευθήσεται (4) . "Ο τε Σωκρατικός Αντι σθένης (5), παραφράζων την προφητικὴν ἐκείνην φωνὴν (6), Τίνι (7) με ώμοιώσατε; λέγει Κύριος, Ι, 12. Θεραπ. ζ'. αἰκισθήσεται. στρεβλώσεται στρεβλωθήσεται δεδήσεται δεθήσεται δεθήσεται έκκαυθήσεται έχε κοπήσεται θήσεται. ανασκινδαλευθήσεται. ὠμοιώσατε Κύριον, Τίνι με ὡμοιώσατε καὶ ὁμοιωθήσομαι αὐτοῖς ἅγιος; καὶ ύψω θήσομαι. καὶ ἐξισω θήσομαι. Τίνι με ὡμοιώσατε ; λέγει Κύριος. Τίνι με ωμοιώσατε; – Ὑμεῖς δὲ λογίσασθε πρὸς ὅσην ἀσεβείας ατοπίαν ἐκπίπτετε τὸν ἀσώματον εἰκότι θνητῶν - CLEMENTIS ALEXANDRINI Et, Septima sacra fuit. Et rursus, Septima lux aderat, qua cuncta exacta fuere. Atque iterum, Septima ubi orta dies, Acherontis liquimus undas. Quibus accinit Callimachus poeta : Septima jamque dies, qua cuncta exacta, rubebat. Itemque, Omine læta dies est septima, septima rerum. Ortus, et eximias inter perfecta coruscat. Omnia sidereo septena videntur in orbe, Motibus et propriis certos volvuntur in annos. Quam diem, uti sanctiorem, ipsæ quoque Solonis elegiæ mirum in modum prædicant. Quid præter- ea? nonne sacris litteris congruenter, ubi hæc im- proborum vox est, ✪ Tollumus justum a nobis, quo- niam molestus nobis est us. Plato salutarem Christi dispensationem tantum non prænuntians, ita lo- quitur secundo De republica, Justo, inquit, illi, qui sic animo comparatus erit, verbera imponentur, in- jicientur vincula, oculi eruentur. Idem postremo hæc omnia perpessus, agetur in crucem. Socraticus etiam Antisthenes illam prophetæ vocem, Cui me assi- milavistis? dicit Dominus paraphrasi quadam ex- P. ED. POTTER, ED. PARIS. " Sap. ter ejus fragmenta, quæ collegerunt viri clarissi- mi Ezech. Spanhemius et Ric. Bentleius. convenientius; et mox Syl- burg. In versu primo legitur apud Clementem pro quo Sylburgius sed legendum Hesych. In ver su ultimo nescio quid sit nemo quod sciam, sic locutus est ; sed Equidem non invitus sic legerim : Et ita Latine reddidi : Septem autem omnia facta sunt in cœlo stellato, In orbitis apparentia, annis volventibus. Ric. Bentleius in Fragment. Callimachi pag. 374, 375. pro habet idem. B C edit. Paris. Sapientire 11, 12: Latina edit. Circumveniamus ergo justum, quoniam inutilis est nobis. Alii vertunt, quoniam incommo- dus est nobis; plus quippe volunt esse quam Locus Platonis legitur pag. 361, edit. Steph. quam ascribemus, ut ex eo corri- gatur Clementis liber : Justus (qui quidem ila affectus sit) fagris cadetur, torquebitur, in tin- Isa. xL, 18, 25. cula conjicietur, oculi ei eruentur, denique omnia molesiarum genera passus in crucem tolletur, vel in frusta concidetur, et cognoscet non esse, sed videri justum concupiscendum esse. Ita vertendum po- Lius cum Ficino videtur, quam cum Serrama. COLLECT. hæc citantur p. 602. pio lib. ut De repub., pag. ; superius autem allata sunt a Clemente Str. iv, p. 587, ubi conf. n. 3. Statim omittunt Euseb. Plato, pro quo habet Theod. Dein- de pro Plat. Euseb. ; vero retinet Theod. Deinde pro Plat. Theod. Cui ergo similem feristis Deum ; et v. : Sic Antuerp.; at Romana, Latina Vulg., Cui me assimilastis, et ad aquastis? dicit Sanctus. Sic Aquila vertit, Clemens habet, Procopius in hunc locum cap. xLvi, 5, XLVI, 5, et alibi forsan. Ipsa verba, quæ attulis Clemens, reperire nondum potui. (92) Εβδομάτη δ' ήοῖ. Euseb. δὴ οἱ corrupte. (93) Καλλίμαχος. Callimachi versus exstant in- (94) Εβδομάτη δ' ήοῖ. Euseb. ἑβδομάτη δ' την (95) ᾿Αγαθοῖσι. Euseb. ἀγαθοῖς mendose. ΜΟΣ (96) Σόλωνος. Conf. Strom. vi, pag. 685, 686, D (97) Τί δ'. Euseb. τὰ δέ. (98) ᾿Αρωμεν ἀφ' ἡμῶν τὸν δίκαιον ὅτι δύσ (99) Ωδε. Οὕτω Euseb. Theodoret. a quo etiam (1) Οὕτω δέ. Hæc exstant haud procul a princi- (2) Μαστιγωθήσεται. Plat. μαστιγώσεται. Theod. (3) Τελευτών. Τελευταῖον Plat., Theod. melius, (4) Ανασκινδυλευθήσεται. Plat. ἀνασχινδυλευτ (5) 'Αντισθένης. Locus est Isaie xL, 18 : Τίι (6) Φωνήν. Εuseb. Γραφήν. (7) Τίνι. His similia exstant Isa. xL, 18, 25 :
θεῷ δὲ δυνατὸν ἐκ μελαίνας νυκτὸς ἀμίαντον ὄρσαι φάος, κελαινεφέι δὲ σκότει καλύψαι καθαρὸν ἁμέρας σέλας (ὁ μόνος ἡμέρας ἐνεστώσης νύκτα ποιῆσαι δυνάμενος [ποιῆσαι], φησίν, θεὸς οὗτός ἐστιν), ἔν τε τοῖς Φαινομένοις ἐπιγραφομένοις Ἄρατος, ἐκ Διὸς ἀρχώμεσθα εἰπών, τὸν οὐδέποτ’, ἄνδρες, ἐῶμεν ἄρρητον· μεσταὶ δὲ Διὸς πᾶσαι μὲν ἀγυιαί, πᾶσαι δ’ ἀνθρώπων ἀγοραί, μεστὴ δὲ θάλασσα καὶ λιμένες· πάντῃ δὲ Διὸς κεχρήμεθα πάντες· ἐπιφέρει· τοῦ γὰρ καὶ γένος ἐσμέν, οἷον δημιουργία, ὁ δ’ ἤπιος ἀνθρώποισιν δεξιὰ σημαίνει, λαοὺς δ’ ἐπὶ ἔργα ἐγείρει· αὐτὸς γὰρ τάδε σήματ’ ἐν οὐρανῷ ἐστήριξεν, ἄστρα διακρίνας· ἐσκέψατο δ’ εἰς ἐνιαυτὸν ἀστέρας, οἵ κε μάλιστα τετυγμένα σημαίνοιεν ἀνδράσιν Ὡράων, ὄφρ’ ἔμπεδα πάντα φύηται· καί μιν ἀεὶ πρῶτόν τε καὶ ὕστατον ἱλάσκονται· χαῖρε, πάτερ, μέγα θαῦμα, μέγ’ ἀνθρώποισιν ὄνειαρ. καὶ πρὸ τούτου δὲ Ὅμηρος ἐπὶ τῆς ἡφαιστοτεύκτου ἀσπίδος κοσμοποιῶν κατὰ Μωυσέα ἐν μὲν γαῖαν ἔτευξ’, ἐν δ’ οὐρανόν, ἐν δὲ θάλασσαν φησίν, ἐν δὲ τὰ τείρεα πάντα, τά τ’ οὐρανὸς ἐστεφάνωται. ὁ γὰρ διὰ τῶν ποιημάτων καὶ καταλογάδην συγγραμμάτων ᾀδόμενος Ζεὺς τὴν ἔννοιαν ἐπὶ τὸν θεὸν ἀναφέρει.
ΕΙ, Ει, καὶ ἑτέτυκτο ἅπαντα τετό κοντο, ἐτέτυκτο, τετύκοντο. τετύκοντο, ήτοιμάζοντο. επιτελλομένοις ενιαυτοῖς. περιτελλο- μένοις. Εν κύκλοισι φανέντα περιπλομένων ἐνιαυτῶν. τελεία τελείη Α Και, Εβδόμη ἦν ιερή. χρηστος ἡμῖν ἐστίν. Ενεδρεύ σωμεν δὲ τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστίν. δύσχρηστον, ἄχρηστον. Η. Οσῳ διακείμενος ὁ δίκαιος μαστιγώσεται, στρεβλώσεται, δεδήσεται, ἐκκαυθή σεται τὰ ὀφθαλμώ, τελευτῶν πάντα κακὰ παθὼν ἀνασχινδυλευθήσεται· καὶ γνώσεται, ὅτι οὐκ εἶναι δίκαιον, ἀλλὰ δοκεῖν δεῖ ἐθέλειν. Καὶ πάλιν, *Εβδομον ἦμαρ ἔην, καὶ τῷ τετέλεστο ἅπαντα Καὶ αὖθις, Εβδομάτῃ δ' ήοῖ (92) λίπομεν βόον ἐξ ᾿Αχά [ροντος. Ναὶ μὴν καὶ Καλλίμαχος (95) ὁ ποιητὴς γράφει· Ἑβδομάτῃ δ' ἠοῖ (94) καί οἱ τετύκοντο ἅπαντα. Καὶ πάλιν, Εβδόμη εὶν ἀγαθοῖσι (95), καὶ ἑβδόμη ἐστὶ γενέ [θλη. Και, Εβδόμη ἐν πρώτοισι, καὶ ἑβδόμη ἐστὶ τελείη. Και, Επτὰ δὲ πάντα τέτυκτο ἐν οὐρανῷ ἀστερόεντι. Εν κύκλοισι φανέντ' ἐπιτελλομένοις ἐνιαυτοῖς. ᾿Αλλὰ καὶ αἱ Σόλωνος (96) ἐλεγεται σφόδρα τὴν ἑβδομάδα ἐκθειάζουσι. Τί δέ (97); οὐχὶ παραπλήσια τῇ λεγούσῃ Γραφῇ, Ἄρωμεν ἀφ' ἡμῶν τὸν διο καιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν (98), ὁ Πλάτων, μονονουχί προφητεύων τὴν σωτήριον οἰκονομίαν, ἐν τῷ δευτέρῳ τῆς Πολιτείας ὧδε (99) φησίν· Οὕτω δὲ (1) διακείμενος ὁ δίκαιος, μαστιγωθήσεται (2), στρεβλώσεται, δεθήσεται· ἐκκοπήσεται τὼ ἐς- θαλμώ· τελευτῶν (3) πάντα κακὰ παθὼν, ἀνα- σκινδυλευθήσεται (4) . "Ο τε Σωκρατικός Αντι σθένης (5), παραφράζων την προφητικὴν ἐκείνην φωνὴν (6), Τίνι (7) με ώμοιώσατε; λέγει Κύριος, Ι, 12. Θεραπ. ζ'. αἰκισθήσεται. στρεβλώσεται στρεβλωθήσεται δεδήσεται δεθήσεται δεθήσεται έκκαυθήσεται έχε κοπήσεται θήσεται. ανασκινδαλευθήσεται. ὠμοιώσατε Κύριον, Τίνι με ὡμοιώσατε καὶ ὁμοιωθήσομαι αὐτοῖς ἅγιος; καὶ ύψω θήσομαι. καὶ ἐξισω θήσομαι. Τίνι με ὡμοιώσατε ; λέγει Κύριος. Τίνι με ωμοιώσατε; – Ὑμεῖς δὲ λογίσασθε πρὸς ὅσην ἀσεβείας ατοπίαν ἐκπίπτετε τὸν ἀσώματον εἰκότι θνητῶν - CLEMENTIS ALEXANDRINI Et, Septima sacra fuit. Et rursus, Septima lux aderat, qua cuncta exacta fuere. Atque iterum, Septima ubi orta dies, Acherontis liquimus undas. Quibus accinit Callimachus poeta : Septima jamque dies, qua cuncta exacta, rubebat. Itemque, Omine læta dies est septima, septima rerum. Ortus, et eximias inter perfecta coruscat. Omnia sidereo septena videntur in orbe, Motibus et propriis certos volvuntur in annos. Quam diem, uti sanctiorem, ipsæ quoque Solonis elegiæ mirum in modum prædicant. Quid præter- ea? nonne sacris litteris congruenter, ubi hæc im- proborum vox est, ✪ Tollumus justum a nobis, quo- niam molestus nobis est us. Plato salutarem Christi dispensationem tantum non prænuntians, ita lo- quitur secundo De republica, Justo, inquit, illi, qui sic animo comparatus erit, verbera imponentur, in- jicientur vincula, oculi eruentur. Idem postremo hæc omnia perpessus, agetur in crucem. Socraticus etiam Antisthenes illam prophetæ vocem, Cui me assi- milavistis? dicit Dominus paraphrasi quadam ex- P. ED. POTTER, ED. PARIS. " Sap. ter ejus fragmenta, quæ collegerunt viri clarissi- mi Ezech. Spanhemius et Ric. Bentleius. convenientius; et mox Syl- burg. In versu primo legitur apud Clementem pro quo Sylburgius sed legendum Hesych. In ver su ultimo nescio quid sit nemo quod sciam, sic locutus est ; sed Equidem non invitus sic legerim : Et ita Latine reddidi : Septem autem omnia facta sunt in cœlo stellato, In orbitis apparentia, annis volventibus. Ric. Bentleius in Fragment. Callimachi pag. 374, 375. pro habet idem. B C edit. Paris. Sapientire 11, 12: Latina edit. Circumveniamus ergo justum, quoniam inutilis est nobis. Alii vertunt, quoniam incommo- dus est nobis; plus quippe volunt esse quam Locus Platonis legitur pag. 361, edit. Steph. quam ascribemus, ut ex eo corri- gatur Clementis liber : Justus (qui quidem ila affectus sit) fagris cadetur, torquebitur, in tin- Isa. xL, 18, 25. cula conjicietur, oculi ei eruentur, denique omnia molesiarum genera passus in crucem tolletur, vel in frusta concidetur, et cognoscet non esse, sed videri justum concupiscendum esse. Ita vertendum po- Lius cum Ficino videtur, quam cum Serrama. COLLECT. hæc citantur p. 602. pio lib. ut De repub., pag. ; superius autem allata sunt a Clemente Str. iv, p. 587, ubi conf. n. 3. Statim omittunt Euseb. Plato, pro quo habet Theod. Dein- de pro Plat. Euseb. ; vero retinet Theod. Deinde pro Plat. Theod. Cui ergo similem feristis Deum ; et v. : Sic Antuerp.; at Romana, Latina Vulg., Cui me assimilastis, et ad aquastis? dicit Sanctus. Sic Aquila vertit, Clemens habet, Procopius in hunc locum cap. xLvi, 5, XLVI, 5, et alibi forsan. Ipsa verba, quæ attulis Clemens, reperire nondum potui. (92) Εβδομάτη δ' ήοῖ. Euseb. δὴ οἱ corrupte. (93) Καλλίμαχος. Callimachi versus exstant in- (94) Εβδομάτη δ' ήοῖ. Euseb. ἑβδομάτη δ' την (95) ᾿Αγαθοῖσι. Euseb. ἀγαθοῖς mendose. ΜΟΣ (96) Σόλωνος. Conf. Strom. vi, pag. 685, 686, D (97) Τί δ'. Euseb. τὰ δέ. (98) ᾿Αρωμεν ἀφ' ἡμῶν τὸν δίκαιον ὅτι δύσ (99) Ωδε. Οὕτω Euseb. Theodoret. a quo etiam (1) Οὕτω δέ. Hæc exstant haud procul a princi- (2) Μαστιγωθήσεται. Plat. μαστιγώσεται. Theod. (3) Τελευτών. Τελευταῖον Plat., Theod. melius, (4) Ανασκινδυλευθήσεται. Plat. ἀνασχινδυλευτ (5) 'Αντισθένης. Locus est Isaie xL, 18 : Τίι (6) Φωνήν. Εuseb. Γραφήν. (7) Τίνι. His similia exstant Isa. xL, 18, 25 :
PG 9:165Ἤδη δὲ ὡς εἰπεῖν ὑπ’ αὐγὰς ὁ Δημόκριτος εἶναί τινας ὀλίγους γράφει τῶν ἀνθρώπων, οἳ δὴ ἀνατείναντες τὰς χεῖρας ἐνταῦθα ὃν νῦν ἠέρα καλέομεν οἱ Ἕλληνες, [φασί]· πάντα Ζεὺς μυθέεται καὶ πάνθ’ οὗτος οἶδε καὶ διδοῖ καὶ ἀφαιρέεται, καὶ βασιλεὺς οὗτος τῶν πάντων. μυστικώτερον δὲ ὁ μὲν Βοιώτιος Πίνδαρος, ἅτε Πυθαγόρειος ὤν, ἓν ἀνδρῶν, ἓν θεῶν γένος, ἐκ μιᾶς δὲ ματρὸς πνέομεν ἄμφω, τῆς ὕλης, παραδίδωσι καὶ ἕνα τὸν τούτων δημιουργόν, ὃν ἀριστοτέχναν πατέρα λέγει, τὸν καὶ τὰς προκοπὰς κατ’ ἀξίαν εἰς θειότητα παρεσχημένον. σιωπῶ γὰρ Πλάτωνα. ἄντικρυς οὗτος ἐν τῇ πρὸς Ἔραστον καὶ Κορίσκον ἐπιστολῇ φαίνεται πατέρα καὶ υἱὸν οὐκ οἶδ’ ὅπως ἐκ τῶν Ἑβραϊκῶν γραφῶν ἐμφαίνων, παρακελευόμενος κατὰ λέξιν· ἐπομνύντας σπουδῇ τε ἅμα μὴ ἀμούσῳ καὶ [τῇ] τῆς σπουδῆς ἀδελφῇ παιδιᾷ τὸν πάντων θεὸν αἴτιον καὶ τοῦ ἡγεμόνος καὶ αἰτίου πατέρα κύριον ἐπομνύντας, ὅν, ἐὰν ὀρθῶς φιλοσοφήσητε, εἴσεσθε. ἥ τε ἐν Τιμαίῳ δημηγορία πατέρα καλεῖ τὸν δημιουργὸν λέγουσα ὧδέ πως·
οὐδενὶ (8) ἐοικέναι φησι· διόπερ αὐτὸν οὐδεὶς ἐκμαθεῖν ἐξ εἰκόνος δύναται. Τάδ' ὅμοια καὶ Ξε- νοφῶν (9) ὁ Ἀθηναῖος κατὰ λέξιν λέγει· Ο γοῦν πάντα σείων καὶ ἀτρεμίζων· ὡς μὲν μέγας τις καὶ δυνατές, φανερός· ὁποῖος δ' ἐστὶν μορφὴν, ἀνα- τῆς οὐδὲ μὴν ὁ παμφαὴς δοκῶν εἶναι ἥλιος, οὐδ᾽ οὗτος ἔοικεν ὁρᾷν αὐτὸν (10) ἐπιτρέπειν· ἀλλ᾽ ἤν τις ἀναιδῶς αὐτὸν θεάσηται, τὴν ἔψιν ἀφαιρεῖται. Τις γὰρ (11) σὰρξ δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ [ἀληθῆ Οφθαλμοῖσιν ἰδεῖν· Θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον οι Αλλ' οὐδ᾽ ἀκτίνων κατ' ἐναντίον ἠελίοιο *Ανθρωποι στῆναι δυνατοὶ, θνητοὶ γεγαώτες· προείπεν ἡ Σίβυλλα. Εξ γοῦν καὶ Ξενοφάνης ὁ Κολο τώνιος (12), διδάσκων ὅτι εἰς καὶ ἀσώματος (13) ὁ Θεός, ἐπιφέρει · Εἰς θεὶς ἔν τε θεοῖσι καὶ ἀνθρώποισι μέγιστος. Οὗ τι δέμας θνητοῖσιν ὁμοίτος οὐδὲ νόημα (14). Καὶ πάλιν· ᾿Αλλὰ βροτοί (15) δοκέουσι θεοὺς γεννᾶσθαι· Την σφετέρην (16) δ' ἐσθῆτα ἔχειν, φωνήν τε δέ- [μας τε. Καὶ πάλιν· τῶν ὑποβάλλοντες. Θεὸν οὐδενὶ εοικέναι φησί, τὰ δὲ τάδ'. τως ἀναιδῶς αὐτόν. ροειδή, μηδὲν ὅμοιον ἔχουσαν ἀνθρώπῳ. Αλλ' οι βροτοὶ δοκοῦσι γεννᾶσθαι θεούς. δοκέουσι δοκοῦσι Β Αλλ' οἱ βροτοί δοκοῦσι γεννᾶσθαι θεοὺς, Καὶ ἴσην αίσθησίν τ' ἔχειν, φωνήν τε δέμας τε. σφετέρην δ' ἐσθῆτα ἔχειν.) Ἀλλ᾽ εἴτοι χεῖρας εἶχον ἢ ἐλέφαντες... βόες τὲ λέοντες. ἵπποι μέν θ' ἵπποισι, βόες δέ τε βουσὶν ὁμοῖοι, STROMATUM LIB. V. Ind A plicans, Deum nemini similem esse ait, quod ejus in cognitionem ullius ex imaginis specie venire nems possit. Quibus alinia Xenophon Atheniensis lac habet ad verbum : Qui omnia concutiat, idemque tranquillet, eum et magnum et potentem esse constat; qua vero specie sit, non liquet. Ac ne sol ipse quidem, ut lucem quoquo versum diffundere videatur, impune tamen sese videri patitur; quisquis enim in eum im- pudenter intueri conetur, visum amittit. [xei; P. ED. POTTER, ED. PARIS. Vos autem in quantan impietatis absurditatem delapsi estis considerate, qui corpore carentem mortalium formis subdideritis. Tertullianus lib. adversus Marcionem 4: Per Isaiam Deus con- cionabitur, cui me assimilabitis? Divinis forsitan comparabuntur humana, Deo nostra? Quem locum Pamelius hunc Clementis citans refert ad vers. c. XL, qui fortasse referendus ad 25. Antisthenis dictum apud Eusebium lib. xin Præp. c. 7, legi- tur, Deum nulli esse simi- lem ait, quapropter nemo potest eum discere ex ima- gine. Addenda ergo vox Oɛóv, libro Clementis. COLLECT. mox pro rius attulit Clemens Protrepi. p. 61, ubi couf. ad- notata. pro Ibid. Protrept. pag. 61, ubi conf. n. 10. tam cujus Vitam habemus apud Diogenem Laer- tium lib. VI. C quidem Deum esse putavit, at non dopatov. Conf. Sextus Empiricus lib. 11, cap. 33. Hypotypos. Pyr- rhon. Cicero in Lucullo, Xenophanes unum esse omnia, neque id esse mutabile, et id esse Deum, neque natum usquam quidquam, et conglobata figura. SYLB. Porro sensit Xenophanes, Oustav o opal- Dei sub- stantiam globosam esse, nihilque cum hominibus ha- bere commune, ut refert Lacrtius lib. 1x, seg. 19. cus est, sic: Ex alio nempe vel Cleanthis vel alterius cujuspiam Opere. SYLBURG. - Eodem modo exstat in ms. Pa ris. nisi quod pro ibi scriptum sit. Porro hos versus laudavit etiam Theodoretus ɛ- pan. y', pag. 519, ubi priores duo hoc modo se Quæ caro verum oculis, immortalemque videret, Celestemque Deum, cujus super athera sedes? Quippe, nec adversi radian tia spicula solis Mortales subeant defixo lumine visus ; ut jam olim Sibylla cecinit. Jure igitur ac merito Xenophanes ille Colophonius, Deum unum, et cor- poris expertem esse docens, ita cecinit : Maximus idem hominum ac superum Deus unicus [ille est, Quem mortalis homo non mente aut corpore reddat. Atque iterum : ... Ast homines generari Numina credun!, Illaque voce sibi cultuque et corpore prorsus Assimilant. Itemque, habent: At mortales homines putant deos genitos esse, Sensibus æquales, el voce, et corpore nobis. (Clementis editio Florentina habet in altero, try Rursus ita : hoc est : Si manibus possent uti tauri alque elephantes, Pingere vel manibus, vel quæ nos facia referre : Jam similes et equis divos bubusque videres Cornipedes finxisse, et equos taurosque bicornes, Haud alio factos quam quo ipsi corpore nunc sunt. In primo versu Clemens habet, secundo Epya teεiv. Theodoret. interpres legisse vi- detur, Epya Aéyet. Sed et tertium versum apud Cle- mentem, interpretatus est Theodoreti interpres, Hervetus omisit, et videtur non satis cum aliis quatuor coha- rere, sed ad priores potius referendus. Deus now est similis hominibus, nam equi equis, boves bubus, homines hominibus similes sunt. Idem Theodore- tus lib. v Therapeutices ægritud. Græc. aliam de Deo similem sententiam laudat. Xenophanes igitur Orthomenis, Colophonius, qui Eleatica secta prin- ceps fuit, omne hoc quod oculis intuemur, unum esse, inquit, orbiculari figura, finitum, nequaquam genitum, sed æternum prorsus atque immobile. Eamdem ejus sententiam refert et Sextus philoso- phus contra Mathematicos lib. 1: Xenophanis autem dogma erat præter aliorum hominum prænotiones, universitatem esse unum, et Deum congenitum omni- bus; esse autem rolundum, et nullis passionibus obą noxium, et immutabilem, et rationalem. Citat iden Sextus et quosdam ejus versus in Homerum et He- siodum, nam in eos scripsit versus, elegias et iam- bos subsannans ea quæ de diis dixere, ut tradit Laertius Diogenes, qui tamen cum ejus sententiam de Dei substantia globosa exponeret unum eum cen- suisse, sive singularem reticuit. Collect. : (8) Oideri. Euseb. Oɛdy oúðaví. Apud eumdem (9) Zerogur. Hæc Xenophontis verba supe- (10) Αὐτόν. Εuseb. αὐτόν. Deinde αὐτὸν ἀναι (11) Tiç ráp. Hæc superius adduxit Clemens in (12) Zerosárns ¿ Koλ. Physicum intelligit poc- (13) Ori elę nal dowμaroç. Xenophanes unum D (14) Οὔ τι δ.... οὐδὲ r. Η. ms. Οὔτε δ.... οὔτε ν. (15) Allà ßp. llic versus in Flor. edit. iambi- (16) Σφετέρην. Euseb. Σφετέραν.
θεοὶ θεῶν, ὧν ἐγὼ πατὴρ δημιουργός τε ἔργων. ὥστε καὶ ἐπὰν εἴπῃ περὶ τὸν πάντων βασιλέα πάντα ἐστὶ κἀκείνου ἕνεκεν τὰ πάντα κἀκεῖνο αἴτιον ἁπάντων [τῶν] καλῶν, δεύτερον δὲ περὶ τὰ δεύτερα καὶ τρίτον περὶ τὰ τρίτα, οὐκ ἄλλως ἔγωγε ἐξακούω ἢ τὴν ἁγίαν τριάδα μηνύεσθαι· τρίτον μὲν γὰρ εἶναι τὸ ἅγιον πνεῦμα, τὸν υἱὸν δὲ δεύτερον, δι’ οὗ πάντα ἐγένετο κατὰ βούλησιν τοῦ πατρός. ὁ δ’ αὐτὸς ἐν τῷ δεκάτῳ τῆς Πολιτείας Ἠρὸς τοῦ Ἀρμενίου, τὸ γένος Παμφύλου, μέμνηται, ὅς ἐστι Ζωροάστρης· αὐτὸς γοῦν ὁ Ζωροάστρης γράφει· τάδε συνέγραψα Ζωροάστρης ὁ Ἀρμενίου, τὸ γένος Πάμφυλος, ἐν πολέμῳ τελευτήσας, [ὅσα] ἐν Ἅιδῃ γενόμενος ἐδάην παρὰ θεῶν. τὸν δὴ Ζωροάστρην τοῦτον ὁ Πλάτων δωδεκαταῖον ἐπὶ τῇ πυρᾷ κείμενον ἀναβιῶναι λέγει· τάχα μὲν οὖν τὴν ἀνάστασιν, τάχα δὲ ἐκεῖνα αἰνίσσεται, ὡς διὰ τῶν δώδεκα ζῳδίων ἡ ὁδὸς ταῖς ψυχαῖς γίνεται εἰς τὴν ἀνάληψιν, αὐτὸς δὲ καὶ εἰς τὴν γένεσίν φησι τὴν αὐτὴν γίγνεσθαι κάθοδον. ταύτῃ ὑποληπτέον καὶ τὰ τοῦ Ἡρακλέους ἆθλα γενέσθαι δώδεκα, μεθ’ ἃ τῆς ἀπαλλαγῆς παντὸς τοῦ κόσμου τοῦδε τυγχάνει ἡ ψυχή.
οὐδενὶ (8) ἐοικέναι φησι· διόπερ αὐτὸν οὐδεὶς ἐκμαθεῖν ἐξ εἰκόνος δύναται. Τάδ' ὅμοια καὶ Ξε- νοφῶν (9) ὁ Ἀθηναῖος κατὰ λέξιν λέγει· Ο γοῦν πάντα σείων καὶ ἀτρεμίζων· ὡς μὲν μέγας τις καὶ δυνατές, φανερός· ὁποῖος δ' ἐστὶν μορφὴν, ἀνα- τῆς οὐδὲ μὴν ὁ παμφαὴς δοκῶν εἶναι ἥλιος, οὐδ᾽ οὗτος ἔοικεν ὁρᾷν αὐτὸν (10) ἐπιτρέπειν· ἀλλ᾽ ἤν τις ἀναιδῶς αὐτὸν θεάσηται, τὴν ἔψιν ἀφαιρεῖται. Τις γὰρ (11) σὰρξ δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ [ἀληθῆ Οφθαλμοῖσιν ἰδεῖν· Θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον οι Αλλ' οὐδ᾽ ἀκτίνων κατ' ἐναντίον ἠελίοιο *Ανθρωποι στῆναι δυνατοὶ, θνητοὶ γεγαώτες· προείπεν ἡ Σίβυλλα. Εξ γοῦν καὶ Ξενοφάνης ὁ Κολο τώνιος (12), διδάσκων ὅτι εἰς καὶ ἀσώματος (13) ὁ Θεός, ἐπιφέρει · Εἰς θεὶς ἔν τε θεοῖσι καὶ ἀνθρώποισι μέγιστος. Οὗ τι δέμας θνητοῖσιν ὁμοίτος οὐδὲ νόημα (14). Καὶ πάλιν· ᾿Αλλὰ βροτοί (15) δοκέουσι θεοὺς γεννᾶσθαι· Την σφετέρην (16) δ' ἐσθῆτα ἔχειν, φωνήν τε δέ- [μας τε. Καὶ πάλιν· τῶν ὑποβάλλοντες. Θεὸν οὐδενὶ εοικέναι φησί, τὰ δὲ τάδ'. τως ἀναιδῶς αὐτόν. ροειδή, μηδὲν ὅμοιον ἔχουσαν ἀνθρώπῳ. Αλλ' οι βροτοὶ δοκοῦσι γεννᾶσθαι θεούς. δοκέουσι δοκοῦσι Β Αλλ' οἱ βροτοί δοκοῦσι γεννᾶσθαι θεοὺς, Καὶ ἴσην αίσθησίν τ' ἔχειν, φωνήν τε δέμας τε. σφετέρην δ' ἐσθῆτα ἔχειν.) Ἀλλ᾽ εἴτοι χεῖρας εἶχον ἢ ἐλέφαντες... βόες τὲ λέοντες. ἵπποι μέν θ' ἵπποισι, βόες δέ τε βουσὶν ὁμοῖοι, STROMATUM LIB. V. Ind A plicans, Deum nemini similem esse ait, quod ejus in cognitionem ullius ex imaginis specie venire nems possit. Quibus alinia Xenophon Atheniensis lac habet ad verbum : Qui omnia concutiat, idemque tranquillet, eum et magnum et potentem esse constat; qua vero specie sit, non liquet. Ac ne sol ipse quidem, ut lucem quoquo versum diffundere videatur, impune tamen sese videri patitur; quisquis enim in eum im- pudenter intueri conetur, visum amittit. [xei; P. ED. POTTER, ED. PARIS. Vos autem in quantan impietatis absurditatem delapsi estis considerate, qui corpore carentem mortalium formis subdideritis. Tertullianus lib. adversus Marcionem 4: Per Isaiam Deus con- cionabitur, cui me assimilabitis? Divinis forsitan comparabuntur humana, Deo nostra? Quem locum Pamelius hunc Clementis citans refert ad vers. c. XL, qui fortasse referendus ad 25. Antisthenis dictum apud Eusebium lib. xin Præp. c. 7, legi- tur, Deum nulli esse simi- lem ait, quapropter nemo potest eum discere ex ima- gine. Addenda ergo vox Oɛóv, libro Clementis. COLLECT. mox pro rius attulit Clemens Protrepi. p. 61, ubi couf. ad- notata. pro Ibid. Protrept. pag. 61, ubi conf. n. 10. tam cujus Vitam habemus apud Diogenem Laer- tium lib. VI. C quidem Deum esse putavit, at non dopatov. Conf. Sextus Empiricus lib. 11, cap. 33. Hypotypos. Pyr- rhon. Cicero in Lucullo, Xenophanes unum esse omnia, neque id esse mutabile, et id esse Deum, neque natum usquam quidquam, et conglobata figura. SYLB. Porro sensit Xenophanes, Oustav o opal- Dei sub- stantiam globosam esse, nihilque cum hominibus ha- bere commune, ut refert Lacrtius lib. 1x, seg. 19. cus est, sic: Ex alio nempe vel Cleanthis vel alterius cujuspiam Opere. SYLBURG. - Eodem modo exstat in ms. Pa ris. nisi quod pro ibi scriptum sit. Porro hos versus laudavit etiam Theodoretus ɛ- pan. y', pag. 519, ubi priores duo hoc modo se Quæ caro verum oculis, immortalemque videret, Celestemque Deum, cujus super athera sedes? Quippe, nec adversi radian tia spicula solis Mortales subeant defixo lumine visus ; ut jam olim Sibylla cecinit. Jure igitur ac merito Xenophanes ille Colophonius, Deum unum, et cor- poris expertem esse docens, ita cecinit : Maximus idem hominum ac superum Deus unicus [ille est, Quem mortalis homo non mente aut corpore reddat. Atque iterum : ... Ast homines generari Numina credun!, Illaque voce sibi cultuque et corpore prorsus Assimilant. Itemque, habent: At mortales homines putant deos genitos esse, Sensibus æquales, el voce, et corpore nobis. (Clementis editio Florentina habet in altero, try Rursus ita : hoc est : Si manibus possent uti tauri alque elephantes, Pingere vel manibus, vel quæ nos facia referre : Jam similes et equis divos bubusque videres Cornipedes finxisse, et equos taurosque bicornes, Haud alio factos quam quo ipsi corpore nunc sunt. In primo versu Clemens habet, secundo Epya teεiv. Theodoret. interpres legisse vi- detur, Epya Aéyet. Sed et tertium versum apud Cle- mentem, interpretatus est Theodoreti interpres, Hervetus omisit, et videtur non satis cum aliis quatuor coha- rere, sed ad priores potius referendus. Deus now est similis hominibus, nam equi equis, boves bubus, homines hominibus similes sunt. Idem Theodore- tus lib. v Therapeutices ægritud. Græc. aliam de Deo similem sententiam laudat. Xenophanes igitur Orthomenis, Colophonius, qui Eleatica secta prin- ceps fuit, omne hoc quod oculis intuemur, unum esse, inquit, orbiculari figura, finitum, nequaquam genitum, sed æternum prorsus atque immobile. Eamdem ejus sententiam refert et Sextus philoso- phus contra Mathematicos lib. 1: Xenophanis autem dogma erat præter aliorum hominum prænotiones, universitatem esse unum, et Deum congenitum omni- bus; esse autem rolundum, et nullis passionibus obą noxium, et immutabilem, et rationalem. Citat iden Sextus et quosdam ejus versus in Homerum et He- siodum, nam in eos scripsit versus, elegias et iam- bos subsannans ea quæ de diis dixere, ut tradit Laertius Diogenes, qui tamen cum ejus sententiam de Dei substantia globosa exponeret unum eum cen- suisse, sive singularem reticuit. Collect. : (8) Oideri. Euseb. Oɛdy oúðaví. Apud eumdem (9) Zerogur. Hæc Xenophontis verba supe- (10) Αὐτόν. Εuseb. αὐτόν. Deinde αὐτὸν ἀναι (11) Tiç ráp. Hæc superius adduxit Clemens in (12) Zerosárns ¿ Koλ. Physicum intelligit poc- (13) Ori elę nal dowμaroç. Xenophanes unum D (14) Οὔ τι δ.... οὐδὲ r. Η. ms. Οὔτε δ.... οὔτε ν. (15) Allà ßp. llic versus in Flor. edit. iambi- (16) Σφετέρην. Euseb. Σφετέραν.
PG 9:167οὐ παραπέμπομαι καὶ τὸν Ἐμπεδοκλέα, ὃς φυσικῶς οὕτως τῆς τῶν πάντων ἀναλήψεως μέμνηται, ὡς ἐσομένης ποτὲ εἰς τὴν τοῦ πυρὸς οὐσίαν μεταβολῆς. σαφέστατα [δ’] Ἡράκλειτος ὁ Ἐφέσιος ταύτης ἐστὶ τῆς δόξης, τὸν μέν τινα κόσμον ἀίδιον εἶναι δοκιμάσας, τὸν δέ τινα φθειρόμενον, τὸν κατὰ τὴν διακόσμησιν εἰδὼς οὐχ ἕτερον ὄντα ἐκείνου πως ἔχοντος. ἀλλ’ ὅτι μὲν ἀίδιον τὸν ἐξ ἁπάσης τῆς οὐσίας ἰδίως ποιὸν κόσμον ᾔδει, φανερὸν ποιεῖ λέγων οὕτως· κόσμον τὸν αὐτὸν ἁπάντων οὔτε τις θεῶν οὔτε ἀνθρώπων ἐποίησεν, ἀλλ’ ἦν ἀεὶ καὶ ἔστιν καὶ ἔσται πῦρ ἀείζωον ἁπτόμενον μέτρα καὶ ἀποσβεννύμενον μέτρα. ὅτι δὲ καὶ γενητὸν καὶ φθαρτὸν αὐτὸν εἶναι ἐδογμάτιζεν, μηνύει τὰ ἐπιφερόμενα· πυρὸς τροπαὶ πρῶτον θάλασσα, θαλάσσης δὲ τὸ μὲν ἥμισυ γῆ, τὸ δὲ ἥμισυ πρηστήρ, δυνάμει γὰρ λέγει, ὅτι πῦρ ὑπὸ τοῦ διοικοῦντος λόγου καὶ θεοῦ τὰ σύμπαντα δι’ ἀέρος τρέπεται εἰς ὑγρὸν τὸ ὡς σπέρμα τῆς διακοσμήσεως, ὃ καλεῖ θάλασσαν· ἐκ δὲ τούτου αὖθις γίνεται γῆ καὶ οὐρανὸς καὶ τὰ ἐμπεριεχόμενα. ὅπως δὲ πάλιν ἀναλαμβάνεται καὶ ἐκπυροῦται, σαφῶς διὰ τούτων δηλοῖ·
Εt Ρ. Ἀλλ' εἰ χεῖρας ἔχον... ῥαδινάς, ὁμοίας ὁμοῖοι Καί κε θ. Και τε θ. Καὶ θ. ὅμοιοι, • ὁμοίας, Τοὺς μὲν γὰρ Αιθίοπας, μέλανας καὶ σιμοὺς γράφειν ἔφησε τους οἰκείους θεοὺς, ὁποῖοι δὲ καὶ αὐτοὶ πεφύκασιν· τοὺς δέ γε θράκας, γλαυκούς τε καὶ ἐρυθροὺς καὶ μέν του καὶ Μήδους, καὶ Πέρσας σφίσιν αὐτοῖς ἑοικότας· καὶ Αἰγυπτίους ὡσαύτως αὐτοῖς διαμορφοῦν πρὸς τὴν οἰ- κείαν μορφήν. καὶ ἀναίτιοι οὐδὲν ἀνθρώποις ίκελοι. Αλλ' εἴ τοι χεῖρας εἶχον (17) βύες, ἠὲ λέον- τες (18), Η γράψαι χείρεσσι, καὶ ἔργατελεῖν ἅπερ ἄνδρες Ιπποι μεν θ᾽ ἵπποισι, βόες δέτε βουσιν όμοιοι, Καί κε θεῶν ἰδέας ἔγραφον, καὶ σώματ' ἐποίουν (19) Τοιαῦθ᾽ οἷόν περ καὐτοὶ (20) δέμας εἶχον ὁμοῖον. Ακούσωμεν οὖν πάλιν Βακχυλίδου του (21) μελο ποιοῦ περὶ τοῦ θείου λέγοντος Οἱ μὲν ἀδμῆτες ἀεὶ καὶ λίαν νούσων εἰσὶ, Χαὶ ἀναίτιοι, οὐδὲν ἀνθρώποις ίκελοι (22). Κλεάνθους τε τοῦ Στωϊκοῦ, ἔν τινι ποιήματι περὶ τοῦ Θεοῦ ταῦτά γε γράφοντος (23) Τἀγαθὸν ἐρωτᾷς μ' οἷον ἔστ', ἄκουε δή. Τεταγμένον, δίκαιον, ὅσιον, εὐσεβές· Κρατοῦν ἑαυτοῦ, χρήσιμον, καλόν, δέον Αὐστηρὸν, αὐθέκαστον, αἰεὶ συμφέρον Αφοβον, ἄλυπον, λυσιτελές, ανώδυνες Οφέλιμον, εὐάρεστον, ὁμολογούμενον· Εὐκλες, άτυφον, ἐπιμελες, πρᾷον, σφοδρόν Χρονιζόμενον, ἀμώμητον, αἰεὶ διαμένον. Ὁ δὲ αὐτὸς κατὰ τὸ σιωπώμενον, τὴν τῶν πολλῶν διαβάλλων ειδωλολατρείαν, ἐπιφέρει ᾿Ανελεύθερος πᾶς ὅστις δόξαν βλέπει, Ὡς δὴ παρ' ἐκείνης τευξόμενος καλοῦ τινος (24). Ούκουν ἔτι κατὰ τὴν τῶν πολλῶν δόξαν περὶ τοῦ Θεοῦ ὑποληπτέον· Οὐδὲ γὰρ λάθρα δοκώ, Φωτὸς κακούργου (25) σχήματ' ἐκμιμούμενον. Σοὶ τήνδ' ἐς εὐνὴν, ὥσπερ ἄνθρωπον, μολεῖν Αμφίων λέγει τῇ Αντιόπῃ (26). Ο Σοφοκλής εὐθυρημόνως (27) γράφει· Τὴν τοῦδε γάρ τοι Ζεὺς ἔγημε μητέρα, Οὐ χρυσόμορφος, οὐδ᾽ ἐπημφιεσμένος Πτῖλον κύκνειον, ὡς κόρην Πλευρωνίας Ὑπημβρύωσεν· ἀλλ' ὁλοσχερὴς ἀνήρ. Εἶτ' αὖ ἐπελθὼν (28) καὶ δὴ ἐπήγαγεν Ταχὺς δὲ βαθμοῖς νυμφικοῖς ἐπεσχάλη (29) Ο μοιχός. ἀεὶ καὶ λίαν, αεικελείων, αναίτια ε αναίτιος. τος ἄκουε. καλοῦ. Μοχ θείου Θεοῦ ματα σχήματ' σ' ἐς εὐνην ἐν τῇ ᾿Αντιόπη. ἐν ᾿Αντίοπῃ, εἶτα ὑπελθών. χινοῖς ἐπεστάθη. μυθικοῖς ἐπιστα τεῖ. ... si manus bovi, manus apta leoni, CLEMENTIS ALEXANDRINI Pingeret, atque hominum tractare assuesceret artes: Illa bovi similes superos, similesque leoni Fingeret; acer equus specie formaret equina. Quisque suo proprium vestiret corpore numen. Rursus et Bacchylidem lyricum ita de divino numine loquentem audiamus : Hi fœdis semper gravibusque morbis indomiti : Innocentes, nec ulla in re mortalibus similes. Cleanthem Stoicum, cujus in quodam poemate sunt, quæ sequuntur: Quidnam bonum sit me rogas? Jamjam [accipe. Quod ordinatum est, integrum, sanctum, pium, Suique compos, utile, decens, commodum, Grave, ac severum, quodque semper conferat. Melu ac dolore majus, et molestia : Salubre, jucundum, et sibi consentiens. Clurum, ac modestum, sedulum, lene, ac potens, Perenne, labis nescium ac semper manens. Tum idem vulgi tacite idololatriam carpens, ista subdit : Opinionem qui sequitur, haud liber est, Frustra inde quicquam stultus exspectel boni. Non igitur amplius de Deo est ex vulgi opinione sentiendum : Haud enim numen reòr, Hominis scelesti clanculum speciem induens, Tuum hoc cubile petere, prout homines solent, Inquit Amphion Antiope. Sophocles vero plane ac diserte : Ejus parenti namque nupsit Juppiter, Non Alavus auro, non olor pluma nitens, Qualis puellæ junctus est Pleuroniæ, Matremque fecit: ast homo plane integer. Quibus deinceps hæc attexit, Notis volucrem postibus gressum intulit Adulter. * ED. POTTER, 602-603 ED. PARIS. Eusebio metri gratia : Sed tunc, inquit Sylburgius, addendum vel simile quid ad explendum metri numerum. A B C pro ibid. Deinde pro Euseb., Theod. ms. Paris. Porro Vige- rus ad Eusebium hæc adnotavit juxta vocem Theodoret. uti conjeceram. Subdit idem Græcorum Medicus, Xenophanem illum eodem in argumento versantem populorum quorumdam ex D more, huic suæ cogitationi fidem asserere. nus apte. Ex hoc loco expressa videtur Babriæ fa- bula de homine et leone: quæ inter vulgatas prima est. SYLB. tione. SYLB. Collegit hoc in numerum fragmentorum Bacchylidis H. Stepha- nus, itaque vertit : Illi quidem non domantur mor bis fœdis, culpaque vacani nullo modo hominibus si- miles. Legit ergo pro quod vertit Her- vetus, vel valde, sed et vox suspecta est. Ifanc ejus emendationem confirmat Eusebii lib. III, p. 597, si quidem ejus sit COLLECT. Hos autem Cleanthis versus superius ad- duxit Clemens in Protrept. p. 61, ubi conf. adno- lala. pro Euseb. impress. pro cod. Joan. Paulo post Euseb. contra metrum. habet Quam lectionem si sequamur, Amphion intelligetur recentior. Nam superior ille Amphion, musicus nempe Antiopes, e Jove filius fuit, Nyctei nepos, ut ex Apollodoro intelligere est. SYLBURG. Apud Eusebium legitur ait Amphion in Antiope. Scripsit tragoediam Antiopen Euripides, quam citat Stobæus multis locis. COL- LECT. - duplici p. Sed cod. Joan. . (17) Αλλ' εἴ τοι χεῖρας εἶχον. Scribendum cum (18) Με λέοντες. Theod. ἢ ἐλέφαντες. Paulo post (19) Σώματ' ἐποίουν. Euseb. δώματ' ἐποίουν mi- (20) Καυτοί. Ms. Paris. καὶ αὐτοί. (21) Του. Euseb. μὲν τοῦ, itidemque δέ in reddi- (22) Οἱ μὲν ἀδμῆτες ἀεὶ καὶ λίαν νούσων εἰσὶ (23) Ταυτά γε γράφοντος. Euseb. ταῦτα γεγραφό (24) Καλού τινος. Euseb. impress. et ms. τινὸς (25) Κακούργου. Euseb. κακούργον. Statim σχή (20) Αμφίων λέγει τῇ ᾿Αντιόπη. Eusebius hic (27) Εὐθυρημόνως. Euseb. εὐθυῤῥημόνως cum (28) Εἶτ' αὖ ἐπελθών. Euseb. impress. et ms. (29) Νυμφικοῖς ἐπεσχάλη. Euseb. impress, μια
PG 9:169θάλασσα διαχέεται καὶ μετρέεται εἰς τὸν αὐτὸν λόγον ὁκοῖος πρόσθεν ἦν ἢ γενέσθαι γῆ. ὁμοίως καὶ περὶ τῶν ἄλλων στοιχείων τὰ αὐτά. παραπλήσια τούτῳ καὶ οἱ ἐλλογιμώτατοι τῶν Στωϊκῶν δογματίζουσι περί τε ἐκπυρώσεως διαλαμβάνοντες καὶ κόσμου διοικήσεως καὶ τοῦ ἰδίως ποιοῦ κόσμου τε καὶ ἀνθρώπου καὶ τῆς τῶν ἡμετέρων ψυχῶν ἐπιδιαμονῆς. πάλιν τε αὖ ὁ Πλάτων ἐν μὲν τῷ ἑβδόμῳ τῆς Πολιτείας τὴν ἐνταῦθα ἡμέραν νυκτερινὴν κέκληκεν (διὰ τοὺς κοσμοκράτορας, οἶμαι, τοῦ σκότους τούτου], ὕπνον δὲ καὶ θάνατον τὴν εἰς σῶμα κάθοδον τῆς ψυχῆς κατὰ ταὐτὰ Ἡρακλείτῳ. καὶ μή τι τοῦτο ἐπὶ τοῦ σωτῆρος προεθέσπισεν τὸ πνεῦμα διὰ τοῦ Δαβὶδ λέγον· ἐγὼ ἐκοιμήθην καὶ ὕπνωσα· ἐξηγέρθην, ὅτι κύριος ἀντιλήψεταί μου. οὐ γὰρ τὴν ἀνάστασιν μόνην τοῦ Χριστοῦ ἐξ ὕπνου ἔγερσιν, ἀλλὰ καὶ τὴν εἰς σάρκα κάθοδον τοῦ κυρίου ὕπνον ἀλληγορεῖ. αὐτίκα ὁ αὐτὸς σωτὴρ παρεγγυᾷ· γρηγορεῖτε, οἷον μελετᾶτε ζῆν καὶ χωρίζειν τὴν ψυχὴν τοῦ σώματος πειρᾶσθε. τήν τε κυριακὴν ἡμέραν ἐν τῷ δεκάτῳ τῆς Πολιτείας ὁ Πλάτων διὰ τούτων καταμαντεύεται·
PG 9:171ἐπειδὴ δὲ τοῖς ἐν τῷ λειμῶνι ἑκάστοις ἑπτὰ ἡμέραι γένοιντο, ἀναστάντας ἐντεῦθεν δεῖ τῇ ὀγδόῃ πορεύεσθαι καὶ ἀφικνεῖσθαι τεταρταίους. λειμῶνα μὲν οὖν ἀκουστέον τὴν ἀπλανῆ σφαῖραν, ὡς ἥμερον χωρίον καὶ προσηνὲς καὶ τῶν ὁσίων χῶρον, ἑπτὰ δὲ ἡμέρας ἑκάστην κίνησιν τῶν ἑπτὰ καὶ πᾶσαν τὴν ἐργαστικὴν τέχνην εἰς τέλος ἀναπαύσεως σπεύδουσαν. ἡ δὲ μετὰ τοὺς πλανωμένους πορεία ἐπὶ τὸν οὐρανὸν ἄγει, τουτέστι τὴν ὀγδόην κίνησίν τε καὶ ἡμέραν. τεταρταίους δὲ τὰς ψυχὰς ἀπιέναι λέγει, δηλῶν τὴν διὰ τῶν τεσσάρων στοιχείων πορείαν. Ἀλλὰ καὶ τὴν ἑβδόμην ἱερὰν οὐ μόνον οἱ Ἑβραῖοι, ἀλλὰ καὶ οἱ Ἕλληνες ἴσασι, καθ’ ἣν ὁ πᾶς κόσμος κυκλεῖται τῶν ζωογονουμένων καὶ φυομένων ἁπάντων. Ἡσίοδος μὲν [οὖν] οὕτως περὶ αὐτῆς λέγει· πρῶτον ἔνη τετράς τε καὶ ἑβδόμη ἱερὸν ἦμαρ. καὶ πάλιν· ἑβδομάτῃ δ’ αὖθις λαμπρὸν φάος ἠελίοιο. Ὅμηρος δέ· ἑβδομάτῃ δἤπειτα κατήλυθεν ἱερὸν ἦμαρ. καί ἑβδόμη ἦν ἱερή. καὶ πάλιν· ἕβδομον ἦμαρ ἔην, καὶ τῷ τετέλεστο ἅπαντα. καὶ αὖθις· ἑβδομάτῃ δ’ ἠοῖ λίπομεν ῥόον ἐξ Ἀχέροντος. ναὶ μὴν καὶ Καλλίμαχος ὁ ποιητὴς γράφει· ἑβδομάτῃ δ’ ἠοῖ καί οἱ τετύκοντο ἅπαντα. καὶ πάλιν·
Εἷς ταῖς ἀληθείαισιν, εἷς ἐστιν, καὶ κινὰς πανηγύ ρεις Νέμοντες, καλὰς π. στέφοντες. πανηγ. τεύχοντες. ἀνέμων βίας· πολλοί. πολλοί δμβρῳ, ρόμβῳ, ρόμβος ρόμβος, ρόμβος, στρόφος, δῖνος, κώνος· ὅ τε τοῦ Εὐφορίωνος Αἰσχύλος· Εt ὅ τε Εὐφορίων, ὅ τε Αἰσχύλος. αὐτοφυλ δημιουργόν Πόντου τε χαροπον οἶεμα, κἀνέμων βίαν (45). Θνητοὶ δὲ πολλον (46) καρδίαν πλανώμενοι, Ἱδρυσάμεσθα πημάτων παραψυχὴν, Θεῶν ἀγάλματ' ἐκ λίθων ἢ χαλκέων, Η χρυσοτεύκτων, ἢ 'λεφαντίνων τύπους· Θυσίας τε τούτοις καὶ καλὰς (47) πανηγύρεις Στέφοντες, οὕτως εὐσεβεῖν νομίζομεν. Εὐριπίδης δὲ, ἐπὶ τῆς αὐτῆς σκηνής τραγῳδῶν, Ορᾷς (48), φησί, τὸν ὑψοῦ τόνδ' ἄπειρον αιθέρα, Καὶ γῆν πέριξ ἔχονθ' ὑγραῖς ἐν (49) ἀγκάλαις ; Τοῦτον νόμιζε Ζῆνα, τόνδ' ἡγοῦ θεόν. Ἐν δὲ τῷ Πειρίθῳ (50) δράματι ὁ αὐτὸς καὶ τάξε τραγῳδεῖ· Σὲ τὸν αὐτοφνῆ, τὸν ἐν αἰθερίῳ (54) Ομβρῳ (52) πάντων φύσιν ἐμπλέξαντα (53) Ὃν περὶ μὲν φῶς περὶ δ᾽ ὀρηναία Νὺξ αιολόχρως, ἄκριτός τε ἄστρων Οχλος ἐνδελεχῶς ἀμφιχορεύει. Ἐνταῦθα γὰρ τὸν μὲν αὐτοφυῆ τὸν δημιουργὸν νοῦν εἴρηκεν· τὰ δ᾽ ἑξῆς ἐπὶ τοῦ κόσμου τάσσεται, ἐν ᾧ καὶ ἐναντιότητες (54) φωτός τε καὶ σκότους. Ο τε Εὐφορίων, ὅ τε Αἰσχύλος (55), ἐπὶ τοῦ Θεοῦ σεμνώς σφόδρα φησίν· Ζεύς ἐστιν αἰθὴρ, Ζεὺς δὲ γῆ, Ζεὺς δ' οὐρανός (56)· Ζεύς τοι τὰ πάντα, χώτι (57) τώνδ' ὑπέρτερον. Οἶδα ἐγὼ καὶ Πλάτωνα (58) προσμαρτυροῦντα Πρα κλείτῳ γράφοντι· Ἓν τὸ σοφόν, μοῦνον λέγε σθαι οὐκ ἐθέλει, καὶ ἐθέλει Ζηνὸς ὄνομα. Καὶ πάλιν αὐτογενῆ, έμπλέξανθ', Σὲ τὸν αὐτοφυῆ, τὸν ἐν αἰθερίῳ Ρόμβῳ πάντων φύσιν ἐμπλέξαν θ'· ὃν περὶ μὲν φῶς, περὶ δ᾽ ὀροναία Νὺξ αιολόχρως, ἄκριτός τ' ἄστρων Οχλος ενδελεχῶς ἀμφιχορεύει. ὅ τε Εὐφορίωνος Αἰσχύλος. χωρεῖ τῷδε. τῶν δέ τοι ὑπέρτερον τῶνδ' ὑπέρτερον. Χὤτι τῶνδ' ἔθ᾽ ὑπέρτερον. ..... Πλάτων. V CLEMENTIS ALEXANDRINI Cerulea ponti terga et infrenes Notos. At nos miselli, pectore errantes vago, Calamitatum finximus solatia, Formas deorum saxeas, aut æreas, Aurove ductas fusili, aut eburneas. His dum immolamus, dum stato augustos die Reddimus honores, esse nos remur pios. Qui eodem ex loco Euripides : Vides sublime fusum immoderatum æthern, Qui tenero terram circumjectu amplectitur? Hunc summum habeto divum, hunc perhibeto Jovem. Idem in dramate, quod Pirithoum inscribit : Te, quia te ipso es; quique @therio Rerum omne genus turbine versas; Quem clara dies, quem turbida nox, Et multicolor; quemque astrorum Vis, non uno lumine fulgens, Circum assiduo volvitur orbe. Hic enim ex sese ortum, artificem intellectum voca- vit. Quæ sequuntur, ad mundum pertinent, in quo lucis etiam est tenebrarumque conflictus. Similiter Æschylus Euphorionis X filius, ita de Deo, sane quam graviter : Æther, solumque est, atque calum Juppiter, Cuncta simul idem est, majus et si quid super. Platonem quoque novi sentire cum Heraclito, hunc in modum scribente : Quod unum sapiens est, 80- lum tamen dici non vult, idemque Jovis nomen P. ED. POTTER, ED. PARIS. p. 166, a Theodoreto, lib. vII Therapeut. Græc. et ab Eusebio repræsentantur ex Clemente lib. XIII Præparat. In primo, vertendum fuit : Vel, Unus profecto verus, unus est Deus, Unum profecto numen, unus est Deus. In penultimo legitur in Protreptico, at hic, Αpud Justinum, At Theodoretus halet : El coronas affatim dantes, vertente Acciaolo, et in et in versu longe diversus est : Terramque fecit et populorum vertices Pontique fluctus et sonora flumina. Nisi forte flamina legendum, ubi x' sed ex Justino Clementi hæc duo potius corrigenda sunt. COLLECT. - Conf. Protrept. p. 63, et quæ ibi adnotata sunt. - Quin etiam habet cod. Joan. A B C a Plutarcho citatur et 424, et a Cicer. lib. D De nat. deorum exprimitur, ut notavit Petrus Victo- rius, Var. lect. lib. xii, c. 7. SYLBURG. Conf. Protrept. p. 21, n. 7; p. 63, n. 2. - - In tragoedia Pirithoi forte, sed apud Eusebium legitur non sed ubi distincta in quinque anapasticos habes hæc verba, vertere ergo potes, qui in @therea rotatione, seu fornice, aut globo, multa significat. Glossarium : tornus ; Hesychius : sive motum, sive figuram indicari putes, coelum intellige omnia complectens et ambiens. Idem Eu- sebius habet, Eu- phorionis filius Æschylus, non ut Clementis liber, Euphorion enim pater Æschyli, Suida teste. Caeterum quod hic appellari ait Clemens, et alibi ab Or pheo et in Sibyllinis oraculis, interpreta - tione aliqua emolliendæ sunt hæ voces, ut monet G.Genebrardus lib. De Trinitate, ne ruamus in præcipitium Cœlii Lactantii, qui pudendo errore Deum se procreasse, atque fecisse non dubitavit scribere, lib. II, c. Inst, COLLECT. Schol. in Orest. v. 98, citans hunc locum, Clemen- tis lectionen retinet: item Apollonii Scholiastes, omnino recte. ms. et Eurip. Schol. metrum exigit quod habet Euseb. Hos ver- sus Grotius sic digessit et restituit Excerpt. p. 399: Te voco, te non aliunde satum, Qui naturam turbine versas Totam @therio, quem lux circum, Norque astricolor semper et ingens Circumsultat chorus astrorum. et ms. : Quam lectionem retinendam esse admonuit "Stanleius, Comment. in Vitam Eschyli. Erat enim Eschylus Euphorio- nis filius, ut docent Herodotus lib. 11, Pausanias Corinth. 2, et Arcad. scripsit aliquis In ms. Paris. pro Porro Grotius in Excerptis pag. 57, hæc metri causa sic scribit : (45) Κανέμων βίur. Cod. Joan. καὶ ἀνέμων βίας. (46) Θνητοὶ δὲ πολλόν. Ms. Paris. Θνητοῖς δὲ (47) Καλάς. Cod. Joan. mendose κάεας. (48) Ορᾷς. Cod. Joan +ρᾷς. Hic Euripidis locus (49) 'Er. Abest a cod. Joan. (50) Ἐν δὲ τῷ Πειρίθῳ. Euseb. Εν τε τῷ Π. SYLB. (51) Τὸν ἐν αἰθ. Euseb. σὲ τὸν αἰθ. At Euripidis (52) Ομβρῳ. Ρόμβῳ rectius Eus. impress. et (53) Εμπλέξαντα. Sic legit etiam Eurip. Schol., at (54) Καὶ ἐν. Euseb. καὶ αἱ ἐν. (55) "Ο τε Ευφορίων, ὅτε Αισχ. Euseb. impress. (56) Ζεὺς δ' ουρανός. Hæc absunt a cod. Joan. (57) Χώτι. Euseb. χωρεῖ. In marg. cod. Joan. (58) Ἐγὼ καὶ Πλάτωνα. Cod. Joan. ἐγὼ καὶ ὁ
PG 9:173ἑβδόμη εἰν ἀγαθοῖς[ι] καὶ ἑβδόμη ἐστὶ γενέθλη. καί· ἑβδόμη ἐν πρώτοισι[ν] καὶ ἑβδόμη ἐστὶ τελείη. καί· ἑπτὰ δὲ πάντα τέτυκτο ἐν οὐρανῷ ἀστερόεντι ἐν κύκλοισι φανέντα ἐπιτελλομένοις ἐνιαυτοῖς. ἀλλὰ καὶ αἱ Σόλωνος ἐλεγεῖαι σφόδρα τὴν ἑβδομάδα ἐκθειάζουσιν. Τί δ’; οὐχὶ παραπλήσια τῇ λεγούσῃ γραφῇ ἄρωμεν ἀφ’ ἡμῶν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν ὁ Πλάτων μονονουχὶ προφητεύων τὴν σωτήριον οἰκονομίαν ἐν τῷ δευτέρῳ τῆς Πολιτείας ὧδέ φησιν· οὕτω δὲ διακείμενος ὁ δίκαιος μαστιγωθήσεται, στρεβλώσεται, δεθήσεται, ἐκκοπήσεται τὼ ὀφθαλμώ, τελευτῶν πάντα κακὰ παθὼν ἀνασκινδυλευθήσεται. ὅ τε Σωκρατικὸς Ἀντισθένης, παραφράζων τὴν προφητικὴν ἐκείνην φωνὴν τίνι με ὡμοιώσατε; λέγει κύριος, [θεὸν] οὐδενὶ ἐοικέναι φησί· διόπερ αὐτὸν οὐδεὶς ἐκμαθεῖν ἐξ εἰκόνος δύναται. τὰ δ’ ὅμοια καὶ Ξενοφῶν ὁ Ἀθηναῖος κατὰ λέξιν λέγει· ὁ γοῦν πάντα σείων καὶ ἀτρεμίζων ὡς μὲν μέγας τις καὶ δυνατός, φανερός· ὁποῖος δ’ ἐστὶν μορφήν, ἀφανής·
Νόμος καὶ βουλή (59) πείθεσθαι ἑνός. Κἂν τὸ ῥη- τὸν ἐκεῖνο ἀναγαγεῖν ἐθέλῃς, Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω, εὕροις ἂν ὧδέ πως (60) έμφαινόμενον πρὸς τοῦ Ἐφεσίου (61) • Άξύνετοι (62) ἀκούσαντες, κα τοῖς (63) ἐοίκασι· φάτις (64) αὐτοῖσιν μαρτυρεῖ παρεόντας ἀπιέναι. Αλλ' ἄντικρυς καὶ μίαν ἀρ χὴν καὶ παρ' Ελλήνων ἀκοῦσαι ποθεῖς; Τίμαιος ὁ Λοκρὸς ἐν τῷ φυσικῷ συγγράμματι κατὰ λέξιν ὧδέ μοι μαρτυρήσει· Μία ἀρχὰ (65) πάντων ἐστὶν ἀγέννητος (66) · εἰ γὰρ ἐγένετο, οὐκ ἂν ἦν ἔτι ἀρχὰ, ἀλλ' ἐκείνα (67) ἐξ ἧς ἡ ἀρχὰ ἐγένετο· ἐῤῥύη γὰρ ἐκεῖθεν δόξα ἡ ἀληθής (68) Ακους (69), φησὶν, Ἰσραήλ· Κύριος ὁ Θεός σου, εἷς ἐστιν· καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. • Οὗτος (70) Ιδού πάντεσσι σαφὴς ἀπλάνητος Β [ὑπάρχει, ὡς φησιν ἡ Σίβυλλα. Ηδη δὲ (71) και Ομηρος φαί- νεται Πατέρα καὶ Υἱὸν διὰ τούτων, ὡς ἔτυχε μαν τείας εὐστόχου, λέγων· Εἰ μὲν (72) δὲ Οὔτις (73) σε βιάζεται οἷον ἐόντα, Λουσον δ᾽ οὔπως ἐστὶ Διὸς μεγάλου ἀλέασθαι· Οὐ γὰρ (14) Κύκλωπες Διός αιγιόχου ἀλέγουσιν. Καὶ πρὸ τούτου Ορφεύς, κατὰ τοῦ προκειμένου φερό- μενος εἴρηκεν· Υἱὲ Διὸς μεγάλοιο, πάτερ Διός αιγιόχοιο. Ξενοκράτης δὲ (75) ὁ Χαλκηδόνιος (76), τὸν μὲν ὑπα τον Δία, τὸν δὲ νέατον καλῶν, ἔμφατιν Πατρὸς ἀπο- λείπει καὶ Υἱοῦ. Καὶ τὸ παραδοξότατον, "Ομηρος (77) γινώσκειν φαίνεται τὸ θεῖον, ὁ ἀνθρωποπαθεῖς εἰσά των τοὺς θεούς· ὃν οὐδ᾽ οὕτως αἰδεῖται Ἐπίκου- ρος (78). Φησὶ γοῦν (79) · sἰω Ρ. χιν, 35. Θεραπ. α', γνώμην, πρὸς τὸν λόγον τ' ἀεί. ρεόντας ἀπεῖναι, ἄντικρυς μίαν, Αντικρυς καὶ παρ' Ελλήνων μίαν ἀρχήν. 'Αρχὴ δὲ, ἀγένητον, ἐξ ἀρχῆς γὰρ ἀνάγκη πᾶν τὸ γιγνόμενον γίγνεσθαι, αὐτὴν δὲ μηδ' ἐξ ἑνός. Εἰ γὰρ ἐκ τοῦ ἀρχὴ γίγνοιτο, οὐκ ἂν ἐξ ἀρ χῆς γίγνοιτο. οὐκ ἂν ἀρχὴ γίγνοιτο, οὐκ ἂν ἦν ἔτι ἀρχά. Ἐπειδὴ δὲ ἀγέννητόν ἐστι, καὶ ἀδιάφθαρτον αὐτὸ ἀνάγκη εἶναι, εῤῥύει ἐῤῥύη. ριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, Κύριος εἰς ἐστι, Κύριον τὸν Θεόν σου φοβηθήσῃ, καὶ αὐτῷ μόνῳ λα τρεύσεις. Ούτιν, γοῦσον δ'. STROMATUM LIB. V. A amat. Atque iterum : Lex est, inquit, hujus unius C parere consilio. Quod si altiore sensu dictum illud accipere volueris, Qui habet aures audiendi, audiate, sic ab Ephesio illustratum invenies: Qui quod un- diunt, intelligentia non assequuntur, surdis illi miles sunt; in quos tritum illud conveniat, præsentes abesse. Num vero Græcorum etiam ex ore princi- pium unum audire gestis? Testem dabo Timæum Locrum, qui libro De natura sic ad verbum loqui- tur: Unum omnium principium est, quod ortu caret; nam si aliunde ortum esset, principium jam non esset, sed illud potius unde ortum haberet. Quæ opinio, sane vera, ex dicto illo profecta est, Audi, inquit, Israel, Dominus Deus tuus unus est, eique soli ser- vies b. Omnibus ecce patet, nulloque errore vagatur, ut Sibylla cecinit. Jam vero videtur Homerus qun- que dicere Patrem et Filium, per aptam, ut vide- tur, horum divinationem : Certe cum solus sis vim tibi si afferat Utis, Haud ratione queat fugier morbus Jovis ulla, Namque Jovem egiferum nihilum curare Cyclopes Suerunt. Et ante eum Orpheus loquens de eo quod est propo- situm dixit : Nate Jovis magni, pater et Jovis ægiferentis. Xenocrates etiam Chalcedoniensis, qui summum So- vem appellat, infimun, alterum, Patris nonnullam dat ac Filii significationem. Quodque præter omnein opinionem est, Homerus ipse Numen agnoscere videtur, qui deos introducit humano more sensuqua commotos, quem tamen ne sic quidem reverstur Epicurus. Est enim Homeri quod sequitur : * ED. POTTER, ED. PARIS. • Luc. b Deut. vi, 4. SYLBURG. et impress. sententiam recital Theodoretus p. 476. profert hanc Heracliti eamque ita reddit ejus interpres Lat. Cum stulti quid audiunt, surdis videntur esse persimiles, celebre dictum vel tunc abesse eos testatur, cum prope adsunt. Posteriorem parten melius vertit Hervetus. Vide Erasmum in Proverbio, præsens abest, qui parein locum Aristophanis pro- fert, COLLECT. relenta lon. dialecto. præsentes abesse, ut ait Sylburg. Idem mox absque conjunctione xal. Porro cod. Joan. hæc inverso ordine scribit : genio : inquit, (forte ut Tim@us hic, Atque ita Tullius reddidit, Tuscul. 11: Nec enim esset idprincipium, quod gigne- batur aliunde. Vulgata tamen lectio defendi potest.) etc. Vigerus ad Euseb. D carens. SYLBURG. Euseb. et pro et 13, quæ ibi adnotata sunt. in versu Orphico, omittit Euseb. ms. et impress. conquerentem oculum sibi eruisse quo no- mine se appellaverat Ulysses, Homer. Odyss. 1, 410. qui tamen apud Homerum exstat ejusdem Odys- sea: 274. Conf. superius Protrept. p. 58, not. excidit. nem refugisse. Hinc apud Plutarchum libro De aud. Poet (59) Βουλή. Euseb. βουλῇ dat. casu rectius. (60) Πῶς. Hanc particulam omittit Euseb. ms. (61) Ἐφεσίου. Scil. Heracliti, cujus eamdem (62) 'Αξύνετοι. Theodoretus lib. i De cur. Grac. (63) Κωφοίς. Κωφοίσιν Euseb. ms. et impress. (64) Φάτις. Ms. Paris. φᾶ τις. Mox Euseb. πα- (65) Μία αργά. Plato in Phedro, pag. 344, eod. (66) Αγέννητος. Aplius videtur ἀγένητος, ortus (67) Εκείνα. Ms. Paris. ἐκεῖνα. Statim ἧς pro &ς (68) Αληθής. Euseb. ms. et impress. ἀληθινή. (69) Ακουε. Deut. vi, 4 : Ακουε, Ἰσραὴλ, Κύ (70) Οὗτος. Conf. superius Protrept. p. 66, et (71) Ηδη δέ. Quæ sequuntur usque ad αιγιόχοιο (72) Ει μέν. Verba Cyclopum ad Polyphemum (73) Οὔτις. Homer. Μήτις, et mox Νουσόν γ' ριο (74) Οὐ γάρ. Hunc versum interseruit Clemens, (75) Δέ. Euseb. τε. (76) Χαλκηδόνιος. Euseb. Χαρχηδόνιος mendose. (77) Όμηρος. Hæc vox ex Eusebio ms. et impress. (78) Επίκουρος. Epicurus dicitur poeticen on- (79) Γοῦν. Euseb. γάρ.
οὐδὲ μὴν ὁ παμφαὴς δοκῶν εἶναι ἥλιος οὐδ’ οὗτος ἔοικεν ὁρᾶν αὑτὸν ἐπιτρέπειν, ἀλλ’ ἤν τις ἀναιδῶς αὐτὸν θεάσηται, τὴν ὄψιν ἀφαιρεῖται. τίς γὰρ σὰρξ δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ ἀληθῆ ὀφθαλμοῖς[ιν] ἰδεῖν θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον οἰκεῖ; ἀλλ’ οὐδ’ ἀκτίνων κατεναντίον ἠελίοιο ἄνθρωποι στῆναι δυνατοί, θνητοὶ γεγαῶτες, προεῖπεν ἡ Σίβυλλα. Εὖ γοῦν καὶ Ξενοφάνης ὁ Κολοφώνιος, διδάσκων ὅτι εἷς καὶ ἀσώματος ὁ θεός, ἐπιφέρει· εἷς θεός, ἔν τε θεοῖσι καὶ ἀνθρώποισι μέγιστος, οὔ τι δέμας θνητοῖσιν ὁμοίιος οὐδὲ νόημα. καὶ πάλιν· ἀλλ’ οἱ βροτοὶ δοκοῦσι γεννᾶσθαι θεούς, τὴν σφετέρην δὲ ἐσθῆτα ἔχειν φωνήν τε δέμας τε. καὶ πάλιν· ἀλλ’ εἴ τοι χεῖρας [γ’] εἶχον βόες ἠὲ λέοντες, ὡς γράψαι χείρεσσι καὶ ἔργα τελεῖν ἅπερ ἄνδρες, ἵπποι μέν θ’ ἵπποισι, βόες δέ τε βουσὶν ὁμοίας καί [κε] θεῶν ἰδέας ἔγραφον καὶ σώματ’ ἐποίουν τοιαῦθ’ οἷόν περ καὶ αὐτοὶ δέμας εἶχον ὁμοῖον. Ἀκούσωμεν οὖν πάλιν Βακχυλίδου τοῦ μελοποιοῦ περὶ τοῦ θείου λέγοντος· οἳ μὲν ἀδμῆτες ἀεικελιᾶν νούσων εἰσὶ[ν] καὶ ἄνατοι, οὐδὲν ἀνθρώποις ἴκελοι· Κλεάνθους τε τοῦ Στωϊκοῦ ἔν τινι ποιήματι περὶ τοῦ θεοῦ ταῦτα γεγραφότος·
Νόμος καὶ βουλή (59) πείθεσθαι ἑνός. Κἂν τὸ ῥη- τὸν ἐκεῖνο ἀναγαγεῖν ἐθέλῃς, Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω, εὕροις ἂν ὧδέ πως (60) έμφαινόμενον πρὸς τοῦ Ἐφεσίου (61) • Άξύνετοι (62) ἀκούσαντες, κα τοῖς (63) ἐοίκασι· φάτις (64) αὐτοῖσιν μαρτυρεῖ παρεόντας ἀπιέναι. Αλλ' ἄντικρυς καὶ μίαν ἀρ χὴν καὶ παρ' Ελλήνων ἀκοῦσαι ποθεῖς; Τίμαιος ὁ Λοκρὸς ἐν τῷ φυσικῷ συγγράμματι κατὰ λέξιν ὧδέ μοι μαρτυρήσει· Μία ἀρχὰ (65) πάντων ἐστὶν ἀγέννητος (66) · εἰ γὰρ ἐγένετο, οὐκ ἂν ἦν ἔτι ἀρχὰ, ἀλλ' ἐκείνα (67) ἐξ ἧς ἡ ἀρχὰ ἐγένετο· ἐῤῥύη γὰρ ἐκεῖθεν δόξα ἡ ἀληθής (68) Ακους (69), φησὶν, Ἰσραήλ· Κύριος ὁ Θεός σου, εἷς ἐστιν· καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. • Οὗτος (70) Ιδού πάντεσσι σαφὴς ἀπλάνητος Β [ὑπάρχει, ὡς φησιν ἡ Σίβυλλα. Ηδη δὲ (71) και Ομηρος φαί- νεται Πατέρα καὶ Υἱὸν διὰ τούτων, ὡς ἔτυχε μαν τείας εὐστόχου, λέγων· Εἰ μὲν (72) δὲ Οὔτις (73) σε βιάζεται οἷον ἐόντα, Λουσον δ᾽ οὔπως ἐστὶ Διὸς μεγάλου ἀλέασθαι· Οὐ γὰρ (14) Κύκλωπες Διός αιγιόχου ἀλέγουσιν. Καὶ πρὸ τούτου Ορφεύς, κατὰ τοῦ προκειμένου φερό- μενος εἴρηκεν· Υἱὲ Διὸς μεγάλοιο, πάτερ Διός αιγιόχοιο. Ξενοκράτης δὲ (75) ὁ Χαλκηδόνιος (76), τὸν μὲν ὑπα τον Δία, τὸν δὲ νέατον καλῶν, ἔμφατιν Πατρὸς ἀπο- λείπει καὶ Υἱοῦ. Καὶ τὸ παραδοξότατον, "Ομηρος (77) γινώσκειν φαίνεται τὸ θεῖον, ὁ ἀνθρωποπαθεῖς εἰσά των τοὺς θεούς· ὃν οὐδ᾽ οὕτως αἰδεῖται Ἐπίκου- ρος (78). Φησὶ γοῦν (79) · sἰω Ρ. χιν, 35. Θεραπ. α', γνώμην, πρὸς τὸν λόγον τ' ἀεί. ρεόντας ἀπεῖναι, ἄντικρυς μίαν, Αντικρυς καὶ παρ' Ελλήνων μίαν ἀρχήν. 'Αρχὴ δὲ, ἀγένητον, ἐξ ἀρχῆς γὰρ ἀνάγκη πᾶν τὸ γιγνόμενον γίγνεσθαι, αὐτὴν δὲ μηδ' ἐξ ἑνός. Εἰ γὰρ ἐκ τοῦ ἀρχὴ γίγνοιτο, οὐκ ἂν ἐξ ἀρ χῆς γίγνοιτο. οὐκ ἂν ἀρχὴ γίγνοιτο, οὐκ ἂν ἦν ἔτι ἀρχά. Ἐπειδὴ δὲ ἀγέννητόν ἐστι, καὶ ἀδιάφθαρτον αὐτὸ ἀνάγκη εἶναι, εῤῥύει ἐῤῥύη. ριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, Κύριος εἰς ἐστι, Κύριον τὸν Θεόν σου φοβηθήσῃ, καὶ αὐτῷ μόνῳ λα τρεύσεις. Ούτιν, γοῦσον δ'. STROMATUM LIB. V. A amat. Atque iterum : Lex est, inquit, hujus unius C parere consilio. Quod si altiore sensu dictum illud accipere volueris, Qui habet aures audiendi, audiate, sic ab Ephesio illustratum invenies: Qui quod un- diunt, intelligentia non assequuntur, surdis illi miles sunt; in quos tritum illud conveniat, præsentes abesse. Num vero Græcorum etiam ex ore princi- pium unum audire gestis? Testem dabo Timæum Locrum, qui libro De natura sic ad verbum loqui- tur: Unum omnium principium est, quod ortu caret; nam si aliunde ortum esset, principium jam non esset, sed illud potius unde ortum haberet. Quæ opinio, sane vera, ex dicto illo profecta est, Audi, inquit, Israel, Dominus Deus tuus unus est, eique soli ser- vies b. Omnibus ecce patet, nulloque errore vagatur, ut Sibylla cecinit. Jam vero videtur Homerus qun- que dicere Patrem et Filium, per aptam, ut vide- tur, horum divinationem : Certe cum solus sis vim tibi si afferat Utis, Haud ratione queat fugier morbus Jovis ulla, Namque Jovem egiferum nihilum curare Cyclopes Suerunt. Et ante eum Orpheus loquens de eo quod est propo- situm dixit : Nate Jovis magni, pater et Jovis ægiferentis. Xenocrates etiam Chalcedoniensis, qui summum So- vem appellat, infimun, alterum, Patris nonnullam dat ac Filii significationem. Quodque præter omnein opinionem est, Homerus ipse Numen agnoscere videtur, qui deos introducit humano more sensuqua commotos, quem tamen ne sic quidem reverstur Epicurus. Est enim Homeri quod sequitur : * ED. POTTER, ED. PARIS. • Luc. b Deut. vi, 4. SYLBURG. et impress. sententiam recital Theodoretus p. 476. profert hanc Heracliti eamque ita reddit ejus interpres Lat. Cum stulti quid audiunt, surdis videntur esse persimiles, celebre dictum vel tunc abesse eos testatur, cum prope adsunt. Posteriorem parten melius vertit Hervetus. Vide Erasmum in Proverbio, præsens abest, qui parein locum Aristophanis pro- fert, COLLECT. relenta lon. dialecto. præsentes abesse, ut ait Sylburg. Idem mox absque conjunctione xal. Porro cod. Joan. hæc inverso ordine scribit : genio : inquit, (forte ut Tim@us hic, Atque ita Tullius reddidit, Tuscul. 11: Nec enim esset idprincipium, quod gigne- batur aliunde. Vulgata tamen lectio defendi potest.) etc. Vigerus ad Euseb. D carens. SYLBURG. Euseb. et pro et 13, quæ ibi adnotata sunt. in versu Orphico, omittit Euseb. ms. et impress. conquerentem oculum sibi eruisse quo no- mine se appellaverat Ulysses, Homer. Odyss. 1, 410. qui tamen apud Homerum exstat ejusdem Odys- sea: 274. Conf. superius Protrept. p. 58, not. excidit. nem refugisse. Hinc apud Plutarchum libro De aud. Poet (59) Βουλή. Euseb. βουλῇ dat. casu rectius. (60) Πῶς. Hanc particulam omittit Euseb. ms. (61) Ἐφεσίου. Scil. Heracliti, cujus eamdem (62) 'Αξύνετοι. Theodoretus lib. i De cur. Grac. (63) Κωφοίς. Κωφοίσιν Euseb. ms. et impress. (64) Φάτις. Ms. Paris. φᾶ τις. Mox Euseb. πα- (65) Μία αργά. Plato in Phedro, pag. 344, eod. (66) Αγέννητος. Aplius videtur ἀγένητος, ortus (67) Εκείνα. Ms. Paris. ἐκεῖνα. Statim ἧς pro &ς (68) Αληθής. Euseb. ms. et impress. ἀληθινή. (69) Ακουε. Deut. vi, 4 : Ακουε, Ἰσραὴλ, Κύ (70) Οὗτος. Conf. superius Protrept. p. 66, et (71) Ηδη δέ. Quæ sequuntur usque ad αιγιόχοιο (72) Ει μέν. Verba Cyclopum ad Polyphemum (73) Οὔτις. Homer. Μήτις, et mox Νουσόν γ' ριο (74) Οὐ γάρ. Hunc versum interseruit Clemens, (75) Δέ. Euseb. τε. (76) Χαλκηδόνιος. Euseb. Χαρχηδόνιος mendose. (77) Όμηρος. Hæc vox ex Eusebio ms. et impress. (78) Επίκουρος. Epicurus dicitur poeticen on- (79) Γοῦν. Euseb. γάρ.
PG 9:175τἀγαθὸν ἐρωτᾷς με οἷόν ἐστ’; ἄκουε δή· τεταγμένον, δίκαιον, ὅσιον, εὐσεβές, κρατοῦν ἑαυτοῦ, χρήσιμον, καλόν, δέον, αὐστηρόν, αὐθέκαστον, ἀεὶ συμφέρον, ἄφοβον, ἄλυπον, λυσιτελές, ἀνώδυνον, ὠφέλιμον, εὐάρεστον, [ἀσφαλές, φίλον, ἔντιμον,] ὁμολογούμενον, εὐκλεές, ἄτυφον, ἐπιμελές, πρᾶον, σφοδρόν, χρονιζόμενον, ἄμεμπτον, ἀεὶ διαμένον. ὁ δὲ αὐτὸς κατὰ τὸ σιωπώμενον τὴν τῶν πολλῶν διαβάλλων εἰδωλολατρείαν ἐπιφέρει· ἀνελεύθερος πᾶς ὅστις εἰς δόξαν βλέπει, ὡς δὴ παρ’ ἐκείνης τευξόμενος καλοῦ τινος. οὔκουν ἔτι κατὰ τὴν τῶν πολλῶν δόξαν περὶ τοῦ θείου ὑποληπτέον. οὐδὲ γὰρ λάθρᾳ δοκῶ φωτὸς κακούργου σχήματ’ ἐκμιμούμενον σοὶ Ζῆν’ ἐς εὐνὴν ὥσπερ ἄνθρωπον μολεῖν, Ἀμφίων λέγει τῇ Ἀντιόπῃ. ὁ Σοφοκλῆς δὲ εὐθυρημόνως γράφει· τὴν τοῦδε γάρ τοι Ζεὺς ἔγημε μητέρα, οὐ χρυσόμορφος οὐδ’ ἐπημφιεσμένος πτίλον κύκνειον, ὡς κόρην Πλευρωνίαν ὑπημβρύωσεν, ἀλλ’ ὁλοσχερὴς ἀνήρ. εἶτα ὑπελθὼν καὶ δὴ ἐπήγαγεν· ταχὺς δὲ βαθμοῖς νυμφικοῖς ἐπεστάθη ὁ μοιχός. ἐφ’ οἷς ἔτι φανερώτερον τὴν ἀκρασίαν τοῦ μυθοποιουμένου Διὸς ὧδέ πως ἐκδιηγεῖται· ὃ δ’ οὔτε δαιτὸς οὔτε χέρνιβος θιγὼν πρὸς λέκτρον ᾔει καρδίαν ὠδαγμένος·
Α Τίπτε με (80), Πηλέος υἱε, ποσὶν ταχέεσσι διώκεις, Αὐτὸς θνητὸς ἐὼν, θεὸν ἄμβροτον; οὐδέ νύ πώ [με (81) Έγνως ὡς θεός εἰμι..... ποιητικήν φεύγειν καὶ παρεξελαύνειν. Εt "Απασαν ὁμοῦ ποιητικὴν, ὥσπερ ὀλέθριον μύθων δέλεαρ, ἀφοσιούμενος. Οὐχ οἷον ἀνωφελής τῷ βίῳ, ἀλλὰ καὶ βλαβερωτάτη τίπτε με Ο βίος ἀνθρώποις λογισμοῦ καὶ ἀριθμοῦ δεῖται [μόνον Ζῶμεν ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ· ταῦτα γὰρ σώζει [βροτούς. καὶ ἀριθμοῦ κάτ ριθμοῦ ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ. Ὁ λόγος ἀνθρώπους κυβερνᾷ κατὰ πρόσωπον καὶ σώζει. ἂν ἐστὶν ἀνθρώπῳ λογισμός, ἐστὶ καὶ θεῖος λό- γος. Ὁ λόγος ἀνθρώπῳ πέφυκε περὶ βίου καταστρο - [φάς. κἀκ τροπῶν σώζει κακῶν. περὶ βίου καταστροφάς. Οὐχ ἁλωτὸν γὰρ εἶναι θνητῷ, οὐδὲ καταληπτὸν τὸ θεῖον, οὔτε ποσὶν, οὔτε χερσὶν, οὔτε ὀφθαλμοῖς, οὐδ' (82) όλως τῷ σώματι, δεδήλωκεν. Τίνι ὡμοιώσατε Κύριον; ἢ (85) τίνι όμοιώματι ὡμοιώσατε αὐτόν; φησὶν ἡ Γραφή. Μὴ εἰκόνα ἐποίησε τέκτων; ἢ (84) χρυσο χύος, χωνεύσας χρυσίον, περιεχρύσωσεν αὐ τόν ; καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. "Ο τε κωμικός Ἐπίχαρμος σα φῶς περὶ τοῦ Λόγου, ἐν τῇ Πολιτείᾳ λέγει ὧδέ πως Ὁ βίος (85) ἀνθρώποις λογισμοῦ κἀριθμοῦ δεῖται [πάνυ Ζῶμεν (86) δ' ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ. Ταῦτα γὰρ σώζει βροτούς. Β Εἶτα διαρρήδην ἐπιφέρει· Ὁ λόγος (87) ἀνθρώπους κυβερνᾷ, κατὰ τρόπον σώζει. Εἶτα (88)· Εἰ ἔστιν (89) ἀνθρώπῳ (90) λογισμός, ἔστι καὶ [θεῖος λόγες. Ὁ λόγος ἀνθρώπῳ πέφυκεν περὶ βίου καὶ τὰς τρο [ράς (91). [μόνος. Ὁ λόγος ἀνθρώπους κυβερνᾷ, καὶ τρόπον σώζει κατά τρόπον σώζει κατὰ πρόσωπον σώζει, κατὰ τρόπον σώζει. καὶ σώζει κατὰ τρόπ., καὶ σώζει τρόπον. κατά, τρόπον "Εστιν ἀνθρώπω λογισμός, ἔστι καὶ θεῖος λόγος. Ὁ λόγος ἀνθρώπω πέφυκε περὶ βίον καὶ τὰς προ- [φάς. Ὁ δέ γε τᾶς τέχνας ἅπασι συνέπεται θεῖος λόγος, Ἐκδιδάσκων αἶὲν αὐτοὺς, ὅ τι ποιεῖν δεῖ συμφέ Οὐ γὰρ ἄνθρωπος τέχναν εὗρ', ὁ δὲ Θεὸς ταύταν [φέρει· Ο δέ γε τἀνθρώπου λόγος πέφυκ' ἀπὸ τοῦ θείου [λόγου. ἀνθρώπω άνθρω πινός. ἐστί ἀνθρώπω περὶ βίου καταστροφάς. » ὁ δέ γε τᾶς τέχνας. Λόγον Ο λόγος περὶ βίου καταστροφάς. $175 CLEMENTIS ALEXANDRINI Quid nte immortalem porro, mortalis Achille, Præcipiti cursu inscqueris ? mea numina nondum Scilicet agnosti. Quo quidem Numen ejusmodi esse declarat, quod nec pedibus, nec manibus, nec oculis, nec toto cor- pore, mortalis quisquam assequi capereque possit, Cui similem fecistis Dominum ? aut cui imagini assi- milaristis eum ? inquit Scriptura e. Nunquid sculptile conflavit faber, aut aurifex auro fuso inauravit eum? et quæ sequuntur. Et Epicharmus comicus in Re- publica, sic de Logo perspicue : Humana vila ratione ac numero prorsus indiget, Numero ac ratione vivimus; ambo nos fovent. Tum ita diserte: Ratio mortales regit, moresque servat. Deinde : Si est in homine ratiocinatio, est et divina ratio; Ratio nomini innata est, ad casus vitæ varios. • Isa. xL, 18, 19. Poet. jubet Poeticam fugere, intaclanque praetergredi. qui- dem, ut ait Heraclides Ponticus non procul ab initio libri De allegor. Homer. : Simul poeticen universam seu perniciosum fabularum il- lectamentum, rejicit. Imo apud Sextum Empiricum adv. Mathematicos lib. 1, c. ult., poesis declaratur ab Epicureis, non modo vitæ inutilis, sed etiam maxime noria. Idem testantur Cicero lib. De na- tura deorum, Plutarchus libro, Quod secundum Epi- curum suaviter vivi non potest, elc. v. 8. Porro hæc verba exciderunt e cod. Joan. derunt, relicta, ut prius etiam, lacuna. plicat et scribit in Excerpt., p. : Omnis in ratione et numero stat vita mortalium : Vivimus ratione ac numero: bina hæc homines sospi- [lant. Porro Euseb. et ms. Paris. pro habent. Deinde, Ratio regit homines. COLLECT. - Sed ne sic quidem prior versus exple- tur, cujus tale quodpiam requiri videtur acroteleu- Lion, Sequente versu recte idem Euseb. SYLBURG. C Grotius : Ratio mortales gubernat : ratio mores continet. Cum Eusebius pro habeat Vigerus hæc ibi adnotat : • Reponendum ex Clemente Nisi malis aut, quod seculus sum, Si tamen retineatur vox modum, potius quam mores, significabit. tius in Excerpt. p. : Loor. Est humana ratio : hanc præter est et divina altera: Ratio humana circa vitam et victum semper occupal: At divina ratio est artis opifex, et comes omnibus, D Edocens ipsos quid usus maxime facto siet. Quippe homo non reperit artem, sed dat hanc auctor [Deus : Ipsaque illa humana ratio nata est ratione ex “Dei. Deinde idem ad primum versum hæc adnotat : ‹ Hoc hic genitivus est Doricus, et valet Non præponam et ante cum Casaubono: nihil enim opus, et versus vix patitur. » Ad secun- dum hæc scribit : « Et hic genitivus est. Partem versus posterioren sic emendavimus, cum esset Ad tertium hæc : • Bene Scaliger divinum vocat eum per quem ars quævis invenitur ac do- cetur. seq. ex eodem excidit, ut etiam ex ms. Paris. SYLBURG. Quam lectio nem habet etiam uis. Joan - (80) Τίπτε. Verba Apollinis ad Achillem Il. Χ, (81) Πώ με. Hæc etiam verba e cod. Joan.exci- (82) Ούδ'. Euseb. οὔθ'. (85) "Η. Isa. καί. (84) "H. Cod. Joan. xal. (85) Ο βίος. Πlos versus Grotius hoc modo ex- (86) Ζῶμεν. In libro Eusebii erat, Ζῶμεν δὲ ἐν (87) Ο λόγος. Hunc versuin hoc modo scribit (88) Είτα. Abest a cod. Joan. (89) Εἰ ἔστ. Hos versus hoc modo scribit Gro- (90) Ανθρώπῳ. Ms. Joan. ἀνθρώπων. in vers. (91) Περὶ βίου καὶ τὰς τροφάς. Recte Euseb.
ὅλην δ’ ἐκείνην εὐφρόνην ἐθόρνυτο. ταυτὶ μὲν οὖν παρείσθω ταῖς τῶν θεάτρων ἀνοίαις· ἄντικρυς δὲ ὁ μὲν Ἡράκλειτος τοῦ λόγου τοῦδ’ ἐόντος αἰεὶ φησὶν ἀξύνετοι γίγνονται ἄνθρωποι καὶ πρόσθεν ἢ ἀκοῦσαι καὶ ἀκούσαντες τὸ πρῶτον. Ὁ μελοποιὸς δὲ Μελανιππίδης ᾄδων φησίν· κλῦθί μοι, ὦ πάτερ, θαῦμα βροτῶν, τᾶς ἀειζώου ψυχᾶς μεδέων. Παρμενίδης δὲ ὁ μέγας, ὥς φησιν ἐν Σοφιστῇ Πλάτων, ὧδέ πως περὶ τοῦ θείου γράφει· πολλὰ μάλ’, ὡς ἀγένητον ἐὸν καὶ ἀνώλεθρόν ἐστιν, οὖλον μουνογενές τε καὶ ἀτρεμὲς ἠδ’ ἀγένητον. ἀλλὰ καὶ ὁ Ἡσίοδος αὐτὸς γὰρ πάντων φησὶ βασιλεὺς καὶ κοίρανός ἐστιν ἀθανάτων· σέο δ’ οὔτις ἐρήρισται κράτος ἄλλος. Ναὶ μὴν καὶ ἡ τραγῳδία ἀπὸ τῶν εἰδώλων ἀποσπῶσα εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβλέπειν διδάσκει. Ὁ μὲν Σοφοκλῆς, ὥς φησιν Ἑκαταῖος ὁ τὰς ἱστορίας συνταξάμενος ἐν τῷ Κατ’ Ἄβραμον καὶ τοὺς Αἰγυπτίους, ἄντικρυς ἐπὶ τῆς σκηνῆς ἐκβοᾷ· εἷς ταῖς ἀληθείαισιν, εἷς ἐστι[ν] θεός, ὃς οὐρανόν τε ἔτευξε καὶ γαῖαν μακρὴν πόντου τε χαροπὸν οἶδμα καὶ ἀνέμων βίαν. θνητοὶ δὲ πολλοὶ καρδίαν πλανώμενοι, ἱδρυσάμεσθα πημάτων παραψυχὴν θεῶν ἀγάλματα ἐκ λίθων, ἢ χαλκέων ἢ χρυσοτεύκτων ἢ ἐλεφαντίνων τύπους·
Α Τίπτε με (80), Πηλέος υἱε, ποσὶν ταχέεσσι διώκεις, Αὐτὸς θνητὸς ἐὼν, θεὸν ἄμβροτον; οὐδέ νύ πώ [με (81) Έγνως ὡς θεός εἰμι..... ποιητικήν φεύγειν καὶ παρεξελαύνειν. Εt "Απασαν ὁμοῦ ποιητικὴν, ὥσπερ ὀλέθριον μύθων δέλεαρ, ἀφοσιούμενος. Οὐχ οἷον ἀνωφελής τῷ βίῳ, ἀλλὰ καὶ βλαβερωτάτη τίπτε με Ο βίος ἀνθρώποις λογισμοῦ καὶ ἀριθμοῦ δεῖται [μόνον Ζῶμεν ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ· ταῦτα γὰρ σώζει [βροτούς. καὶ ἀριθμοῦ κάτ ριθμοῦ ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ. Ὁ λόγος ἀνθρώπους κυβερνᾷ κατὰ πρόσωπον καὶ σώζει. ἂν ἐστὶν ἀνθρώπῳ λογισμός, ἐστὶ καὶ θεῖος λό- γος. Ὁ λόγος ἀνθρώπῳ πέφυκε περὶ βίου καταστρο - [φάς. κἀκ τροπῶν σώζει κακῶν. περὶ βίου καταστροφάς. Οὐχ ἁλωτὸν γὰρ εἶναι θνητῷ, οὐδὲ καταληπτὸν τὸ θεῖον, οὔτε ποσὶν, οὔτε χερσὶν, οὔτε ὀφθαλμοῖς, οὐδ' (82) όλως τῷ σώματι, δεδήλωκεν. Τίνι ὡμοιώσατε Κύριον; ἢ (85) τίνι όμοιώματι ὡμοιώσατε αὐτόν; φησὶν ἡ Γραφή. Μὴ εἰκόνα ἐποίησε τέκτων; ἢ (84) χρυσο χύος, χωνεύσας χρυσίον, περιεχρύσωσεν αὐ τόν ; καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. "Ο τε κωμικός Ἐπίχαρμος σα φῶς περὶ τοῦ Λόγου, ἐν τῇ Πολιτείᾳ λέγει ὧδέ πως Ὁ βίος (85) ἀνθρώποις λογισμοῦ κἀριθμοῦ δεῖται [πάνυ Ζῶμεν (86) δ' ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ. Ταῦτα γὰρ σώζει βροτούς. Β Εἶτα διαρρήδην ἐπιφέρει· Ὁ λόγος (87) ἀνθρώπους κυβερνᾷ, κατὰ τρόπον σώζει. Εἶτα (88)· Εἰ ἔστιν (89) ἀνθρώπῳ (90) λογισμός, ἔστι καὶ [θεῖος λόγες. Ὁ λόγος ἀνθρώπῳ πέφυκεν περὶ βίου καὶ τὰς τρο [ράς (91). [μόνος. Ὁ λόγος ἀνθρώπους κυβερνᾷ, καὶ τρόπον σώζει κατά τρόπον σώζει κατὰ πρόσωπον σώζει, κατὰ τρόπον σώζει. καὶ σώζει κατὰ τρόπ., καὶ σώζει τρόπον. κατά, τρόπον "Εστιν ἀνθρώπω λογισμός, ἔστι καὶ θεῖος λόγος. Ὁ λόγος ἀνθρώπω πέφυκε περὶ βίον καὶ τὰς προ- [φάς. Ὁ δέ γε τᾶς τέχνας ἅπασι συνέπεται θεῖος λόγος, Ἐκδιδάσκων αἶὲν αὐτοὺς, ὅ τι ποιεῖν δεῖ συμφέ Οὐ γὰρ ἄνθρωπος τέχναν εὗρ', ὁ δὲ Θεὸς ταύταν [φέρει· Ο δέ γε τἀνθρώπου λόγος πέφυκ' ἀπὸ τοῦ θείου [λόγου. ἀνθρώπω άνθρω πινός. ἐστί ἀνθρώπω περὶ βίου καταστροφάς. » ὁ δέ γε τᾶς τέχνας. Λόγον Ο λόγος περὶ βίου καταστροφάς. $175 CLEMENTIS ALEXANDRINI Quid nte immortalem porro, mortalis Achille, Præcipiti cursu inscqueris ? mea numina nondum Scilicet agnosti. Quo quidem Numen ejusmodi esse declarat, quod nec pedibus, nec manibus, nec oculis, nec toto cor- pore, mortalis quisquam assequi capereque possit, Cui similem fecistis Dominum ? aut cui imagini assi- milaristis eum ? inquit Scriptura e. Nunquid sculptile conflavit faber, aut aurifex auro fuso inauravit eum? et quæ sequuntur. Et Epicharmus comicus in Re- publica, sic de Logo perspicue : Humana vila ratione ac numero prorsus indiget, Numero ac ratione vivimus; ambo nos fovent. Tum ita diserte: Ratio mortales regit, moresque servat. Deinde : Si est in homine ratiocinatio, est et divina ratio; Ratio nomini innata est, ad casus vitæ varios. • Isa. xL, 18, 19. Poet. jubet Poeticam fugere, intaclanque praetergredi. qui- dem, ut ait Heraclides Ponticus non procul ab initio libri De allegor. Homer. : Simul poeticen universam seu perniciosum fabularum il- lectamentum, rejicit. Imo apud Sextum Empiricum adv. Mathematicos lib. 1, c. ult., poesis declaratur ab Epicureis, non modo vitæ inutilis, sed etiam maxime noria. Idem testantur Cicero lib. De na- tura deorum, Plutarchus libro, Quod secundum Epi- curum suaviter vivi non potest, elc. v. 8. Porro hæc verba exciderunt e cod. Joan. derunt, relicta, ut prius etiam, lacuna. plicat et scribit in Excerpt., p. : Omnis in ratione et numero stat vita mortalium : Vivimus ratione ac numero: bina hæc homines sospi- [lant. Porro Euseb. et ms. Paris. pro habent. Deinde, Ratio regit homines. COLLECT. - Sed ne sic quidem prior versus exple- tur, cujus tale quodpiam requiri videtur acroteleu- Lion, Sequente versu recte idem Euseb. SYLBURG. C Grotius : Ratio mortales gubernat : ratio mores continet. Cum Eusebius pro habeat Vigerus hæc ibi adnotat : • Reponendum ex Clemente Nisi malis aut, quod seculus sum, Si tamen retineatur vox modum, potius quam mores, significabit. tius in Excerpt. p. : Loor. Est humana ratio : hanc præter est et divina altera: Ratio humana circa vitam et victum semper occupal: At divina ratio est artis opifex, et comes omnibus, D Edocens ipsos quid usus maxime facto siet. Quippe homo non reperit artem, sed dat hanc auctor [Deus : Ipsaque illa humana ratio nata est ratione ex “Dei. Deinde idem ad primum versum hæc adnotat : ‹ Hoc hic genitivus est Doricus, et valet Non præponam et ante cum Casaubono: nihil enim opus, et versus vix patitur. » Ad secun- dum hæc scribit : « Et hic genitivus est. Partem versus posterioren sic emendavimus, cum esset Ad tertium hæc : • Bene Scaliger divinum vocat eum per quem ars quævis invenitur ac do- cetur. seq. ex eodem excidit, ut etiam ex ms. Paris. SYLBURG. Quam lectio nem habet etiam uis. Joan - (80) Τίπτε. Verba Apollinis ad Achillem Il. Χ, (81) Πώ με. Hæc etiam verba e cod. Joan.exci- (82) Ούδ'. Euseb. οὔθ'. (85) "Η. Isa. καί. (84) "H. Cod. Joan. xal. (85) Ο βίος. Πlos versus Grotius hoc modo ex- (86) Ζῶμεν. In libro Eusebii erat, Ζῶμεν δὲ ἐν (87) Ο λόγος. Hunc versuin hoc modo scribit (88) Είτα. Abest a cod. Joan. (89) Εἰ ἔστ. Hos versus hoc modo scribit Gro- (90) Ανθρώπῳ. Ms. Joan. ἀνθρώπων. in vers. (91) Περὶ βίου καὶ τὰς τροφάς. Recte Euseb.
θυσίας τε τούτοις καὶ κακὰς πανηγύρεις στέφοντες, οὕτως εὐσεβεῖν νομίζομεν. Εὐριπίδης δὲ ἐπὶ τῆς αὐτῆς σκηνῆς τραγῳδῶν ὁρᾷς φησὶ τὸν ὑψοῦ τόνδ’ ἄπειρον αἰθέρα καὶ γῆν πέριξ ἔχοντα ὑγραῖς [ἐν] ἀγκάλαις; τοῦτον νόμιζε Ζῆνα, τόνδ’ ἡγοῦ θεόν. ἐν δὲ τῷ Πειρίθῳ δράματι ὁ αὐτὸς καὶ τάδε τραγῳδεῖ· σὲ τὸν αὐτοφυῆ, τὸν ἐν αἰθερίῳ ῥόμβῳ πάντων φύσιν ἐμπλέξαντα, ὃν πέρι μὲν φῶς, πέρι δ’ ὀρφναία νὺξ αἰολόχρως ἄκριτός τ’ ἄστρων ὄχλος ἐνδελεχῶς ἀμφιχορεύει. ἐνταῦθα γὰρ τὸν μὲν αὐτοφυῆ τὸν δημιουργὸν νοῦν εἴρηκεν, τὰ δ’ ἑξῆς ἐπὶ τοῦ κόσμου τάσσεται, ἐν ᾧ καὶ [αἱ] ἐναντιότητες φωτός τε καὶ σκότους. ὅ τε Εὐφορίωνος Αἰσχύλος ἐπὶ τοῦ θεοῦ σεμνῶς σφόδρα φησίν· Ζεύς ἐστιν αἰθήρ, Ζεὺς δὲ γῆ, Ζεὺς δ’ οὐρανός· Ζεύς τοι τὰ πάντα χὥτι τῶνδε [τοι] ὑπέρτερον. οἶδα ἐγὼ καὶ Πλάτωνα προσμαρτυροῦντα Ἡρακλείτῳ γράφοντι· ἓν τὸ σοφὸν μοῦνον λέγεσθαι οὐκ ἐθέλει καὶ ἐθέλει Ζηνὸς ὄνομα. καὶ πάλιν· νόμος καὶ βουλῇ πείθεσθαι ἑνός. κἂν τὸ ῥητὸν ἐκεῖνο ἀναγαγεῖν ἐθέλῃς ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω, εὕροις ἂν ὧδέ πως ἐμφαινόμενον πρὸς τοῦ Ἐφεσίου· ἀξύνετοι ἀκούσαντες κωφοῖς ἐοίκασι·
Α Τίπτε με (80), Πηλέος υἱε, ποσὶν ταχέεσσι διώκεις, Αὐτὸς θνητὸς ἐὼν, θεὸν ἄμβροτον; οὐδέ νύ πώ [με (81) Έγνως ὡς θεός εἰμι..... ποιητικήν φεύγειν καὶ παρεξελαύνειν. Εt "Απασαν ὁμοῦ ποιητικὴν, ὥσπερ ὀλέθριον μύθων δέλεαρ, ἀφοσιούμενος. Οὐχ οἷον ἀνωφελής τῷ βίῳ, ἀλλὰ καὶ βλαβερωτάτη τίπτε με Ο βίος ἀνθρώποις λογισμοῦ καὶ ἀριθμοῦ δεῖται [μόνον Ζῶμεν ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ· ταῦτα γὰρ σώζει [βροτούς. καὶ ἀριθμοῦ κάτ ριθμοῦ ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ. Ὁ λόγος ἀνθρώπους κυβερνᾷ κατὰ πρόσωπον καὶ σώζει. ἂν ἐστὶν ἀνθρώπῳ λογισμός, ἐστὶ καὶ θεῖος λό- γος. Ὁ λόγος ἀνθρώπῳ πέφυκε περὶ βίου καταστρο - [φάς. κἀκ τροπῶν σώζει κακῶν. περὶ βίου καταστροφάς. Οὐχ ἁλωτὸν γὰρ εἶναι θνητῷ, οὐδὲ καταληπτὸν τὸ θεῖον, οὔτε ποσὶν, οὔτε χερσὶν, οὔτε ὀφθαλμοῖς, οὐδ' (82) όλως τῷ σώματι, δεδήλωκεν. Τίνι ὡμοιώσατε Κύριον; ἢ (85) τίνι όμοιώματι ὡμοιώσατε αὐτόν; φησὶν ἡ Γραφή. Μὴ εἰκόνα ἐποίησε τέκτων; ἢ (84) χρυσο χύος, χωνεύσας χρυσίον, περιεχρύσωσεν αὐ τόν ; καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. "Ο τε κωμικός Ἐπίχαρμος σα φῶς περὶ τοῦ Λόγου, ἐν τῇ Πολιτείᾳ λέγει ὧδέ πως Ὁ βίος (85) ἀνθρώποις λογισμοῦ κἀριθμοῦ δεῖται [πάνυ Ζῶμεν (86) δ' ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ. Ταῦτα γὰρ σώζει βροτούς. Β Εἶτα διαρρήδην ἐπιφέρει· Ὁ λόγος (87) ἀνθρώπους κυβερνᾷ, κατὰ τρόπον σώζει. Εἶτα (88)· Εἰ ἔστιν (89) ἀνθρώπῳ (90) λογισμός, ἔστι καὶ [θεῖος λόγες. Ὁ λόγος ἀνθρώπῳ πέφυκεν περὶ βίου καὶ τὰς τρο [ράς (91). [μόνος. Ὁ λόγος ἀνθρώπους κυβερνᾷ, καὶ τρόπον σώζει κατά τρόπον σώζει κατὰ πρόσωπον σώζει, κατὰ τρόπον σώζει. καὶ σώζει κατὰ τρόπ., καὶ σώζει τρόπον. κατά, τρόπον "Εστιν ἀνθρώπω λογισμός, ἔστι καὶ θεῖος λόγος. Ὁ λόγος ἀνθρώπω πέφυκε περὶ βίον καὶ τὰς προ- [φάς. Ὁ δέ γε τᾶς τέχνας ἅπασι συνέπεται θεῖος λόγος, Ἐκδιδάσκων αἶὲν αὐτοὺς, ὅ τι ποιεῖν δεῖ συμφέ Οὐ γὰρ ἄνθρωπος τέχναν εὗρ', ὁ δὲ Θεὸς ταύταν [φέρει· Ο δέ γε τἀνθρώπου λόγος πέφυκ' ἀπὸ τοῦ θείου [λόγου. ἀνθρώπω άνθρω πινός. ἐστί ἀνθρώπω περὶ βίου καταστροφάς. » ὁ δέ γε τᾶς τέχνας. Λόγον Ο λόγος περὶ βίου καταστροφάς. $175 CLEMENTIS ALEXANDRINI Quid nte immortalem porro, mortalis Achille, Præcipiti cursu inscqueris ? mea numina nondum Scilicet agnosti. Quo quidem Numen ejusmodi esse declarat, quod nec pedibus, nec manibus, nec oculis, nec toto cor- pore, mortalis quisquam assequi capereque possit, Cui similem fecistis Dominum ? aut cui imagini assi- milaristis eum ? inquit Scriptura e. Nunquid sculptile conflavit faber, aut aurifex auro fuso inauravit eum? et quæ sequuntur. Et Epicharmus comicus in Re- publica, sic de Logo perspicue : Humana vila ratione ac numero prorsus indiget, Numero ac ratione vivimus; ambo nos fovent. Tum ita diserte: Ratio mortales regit, moresque servat. Deinde : Si est in homine ratiocinatio, est et divina ratio; Ratio nomini innata est, ad casus vitæ varios. • Isa. xL, 18, 19. Poet. jubet Poeticam fugere, intaclanque praetergredi. qui- dem, ut ait Heraclides Ponticus non procul ab initio libri De allegor. Homer. : Simul poeticen universam seu perniciosum fabularum il- lectamentum, rejicit. Imo apud Sextum Empiricum adv. Mathematicos lib. 1, c. ult., poesis declaratur ab Epicureis, non modo vitæ inutilis, sed etiam maxime noria. Idem testantur Cicero lib. De na- tura deorum, Plutarchus libro, Quod secundum Epi- curum suaviter vivi non potest, elc. v. 8. Porro hæc verba exciderunt e cod. Joan. derunt, relicta, ut prius etiam, lacuna. plicat et scribit in Excerpt., p. : Omnis in ratione et numero stat vita mortalium : Vivimus ratione ac numero: bina hæc homines sospi- [lant. Porro Euseb. et ms. Paris. pro habent. Deinde, Ratio regit homines. COLLECT. - Sed ne sic quidem prior versus exple- tur, cujus tale quodpiam requiri videtur acroteleu- Lion, Sequente versu recte idem Euseb. SYLBURG. C Grotius : Ratio mortales gubernat : ratio mores continet. Cum Eusebius pro habeat Vigerus hæc ibi adnotat : • Reponendum ex Clemente Nisi malis aut, quod seculus sum, Si tamen retineatur vox modum, potius quam mores, significabit. tius in Excerpt. p. : Loor. Est humana ratio : hanc præter est et divina altera: Ratio humana circa vitam et victum semper occupal: At divina ratio est artis opifex, et comes omnibus, D Edocens ipsos quid usus maxime facto siet. Quippe homo non reperit artem, sed dat hanc auctor [Deus : Ipsaque illa humana ratio nata est ratione ex “Dei. Deinde idem ad primum versum hæc adnotat : ‹ Hoc hic genitivus est Doricus, et valet Non præponam et ante cum Casaubono: nihil enim opus, et versus vix patitur. » Ad secun- dum hæc scribit : « Et hic genitivus est. Partem versus posterioren sic emendavimus, cum esset Ad tertium hæc : • Bene Scaliger divinum vocat eum per quem ars quævis invenitur ac do- cetur. seq. ex eodem excidit, ut etiam ex ms. Paris. SYLBURG. Quam lectio nem habet etiam uis. Joan - (80) Τίπτε. Verba Apollinis ad Achillem Il. Χ, (81) Πώ με. Hæc etiam verba e cod. Joan.exci- (82) Ούδ'. Euseb. οὔθ'. (85) "Η. Isa. καί. (84) "H. Cod. Joan. xal. (85) Ο βίος. Πlos versus Grotius hoc modo ex- (86) Ζῶμεν. In libro Eusebii erat, Ζῶμεν δὲ ἐν (87) Ο λόγος. Hunc versuin hoc modo scribit (88) Είτα. Abest a cod. Joan. (89) Εἰ ἔστ. Hos versus hoc modo scribit Gro- (90) Ανθρώπῳ. Ms. Joan. ἀνθρώπων. in vers. (91) Περὶ βίου καὶ τὰς τροφάς. Recte Euseb.
φάτις αὐτοῖσιν μαρτυρεῖ παρεόντας ἀπεῖναι, Ἀλλ’ ἄντικρυς [καὶ] μίαν ἀρχὴν καὶ παρ’ Ἑλλήνων ἀκοῦσαι ποθεῖς; Τίμαιος ὁ Λοκρὸς ἐν τῷ φυσικῷ συγγράμματι κατὰ λέξιν ὧδέ μοι μαρτυρήσει· μία ἀρχὰ πάντων ἐστὶν ἀγένητος· εἰ γὰρ ἐγένετο, οὐκ ἂν ἦν ἔτι ἀρχά, ἀλλ’ ἐκείνα, ἐξ ἇς ἁ ἀρχὰ ἐγένετο. ἐρρύη γὰρ ἐκεῖθεν δόξα ἡ ἀληθής· ἄκουε, φησίν, Ἰσραήλ, κύριος ὁ θεός σου εἷς ἐστιν, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. οὗτος ἰδοὺ πάντεσσι σαφὴς ἀπλάνητος ὑπάρχει, ὥς φησιν ἡ Σίβυλλα. Ἤδη δὲ καὶ Ὅμηρος φαίνεται πατέρα καὶ υἱὸν διὰ τούτων, ὡς ἔτυχεν μαντείας εὐστόχου, λέγων· εἰ μὲν δὴ οὔτις σε βιάζεται οἶον ἐόντα, νοῦσον δ’ οὔπως ἔστι Διὸς μεγάλου ἀλέασθαι. οὐ γὰρ Κύκλωπες Διὸς αἰγιόχου ἀλέγουσιν. καὶ πρὸ τούτου Ὀρφεὺς κατὰ τοῦ προκειμένου φερόμενος εἴρηκεν· υἱὲ Διὸς μεγάλοιο, πάτερ Διὸς αἰγιόχοι[ο]. Ξενοκράτης δὲ ὁ Καλχηδόνιος, τὸν μὲν ὕπατον Δία, τὸν δὲ νέατον καλῶν, ἔμφασιν πατρὸς ἀπολείπει καὶ υἱοῦ. καὶ τὸ παραδοξότατον, Ὅμηρος γιγνώσκειν φαίνεται τὸ θεῖον ὁ ἀνθρωποπαθεῖς εἰσάγων τοὺς θεούς· ὃν οὐδ’ οὕτως αἰδεῖται Ἐπίκουρος. φησὶ γοῦν·
Α Τίπτε με (80), Πηλέος υἱε, ποσὶν ταχέεσσι διώκεις, Αὐτὸς θνητὸς ἐὼν, θεὸν ἄμβροτον; οὐδέ νύ πώ [με (81) Έγνως ὡς θεός εἰμι..... ποιητικήν φεύγειν καὶ παρεξελαύνειν. Εt "Απασαν ὁμοῦ ποιητικὴν, ὥσπερ ὀλέθριον μύθων δέλεαρ, ἀφοσιούμενος. Οὐχ οἷον ἀνωφελής τῷ βίῳ, ἀλλὰ καὶ βλαβερωτάτη τίπτε με Ο βίος ἀνθρώποις λογισμοῦ καὶ ἀριθμοῦ δεῖται [μόνον Ζῶμεν ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ· ταῦτα γὰρ σώζει [βροτούς. καὶ ἀριθμοῦ κάτ ριθμοῦ ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ. Ὁ λόγος ἀνθρώπους κυβερνᾷ κατὰ πρόσωπον καὶ σώζει. ἂν ἐστὶν ἀνθρώπῳ λογισμός, ἐστὶ καὶ θεῖος λό- γος. Ὁ λόγος ἀνθρώπῳ πέφυκε περὶ βίου καταστρο - [φάς. κἀκ τροπῶν σώζει κακῶν. περὶ βίου καταστροφάς. Οὐχ ἁλωτὸν γὰρ εἶναι θνητῷ, οὐδὲ καταληπτὸν τὸ θεῖον, οὔτε ποσὶν, οὔτε χερσὶν, οὔτε ὀφθαλμοῖς, οὐδ' (82) όλως τῷ σώματι, δεδήλωκεν. Τίνι ὡμοιώσατε Κύριον; ἢ (85) τίνι όμοιώματι ὡμοιώσατε αὐτόν; φησὶν ἡ Γραφή. Μὴ εἰκόνα ἐποίησε τέκτων; ἢ (84) χρυσο χύος, χωνεύσας χρυσίον, περιεχρύσωσεν αὐ τόν ; καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. "Ο τε κωμικός Ἐπίχαρμος σα φῶς περὶ τοῦ Λόγου, ἐν τῇ Πολιτείᾳ λέγει ὧδέ πως Ὁ βίος (85) ἀνθρώποις λογισμοῦ κἀριθμοῦ δεῖται [πάνυ Ζῶμεν (86) δ' ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ. Ταῦτα γὰρ σώζει βροτούς. Β Εἶτα διαρρήδην ἐπιφέρει· Ὁ λόγος (87) ἀνθρώπους κυβερνᾷ, κατὰ τρόπον σώζει. Εἶτα (88)· Εἰ ἔστιν (89) ἀνθρώπῳ (90) λογισμός, ἔστι καὶ [θεῖος λόγες. Ὁ λόγος ἀνθρώπῳ πέφυκεν περὶ βίου καὶ τὰς τρο [ράς (91). [μόνος. Ὁ λόγος ἀνθρώπους κυβερνᾷ, καὶ τρόπον σώζει κατά τρόπον σώζει κατὰ πρόσωπον σώζει, κατὰ τρόπον σώζει. καὶ σώζει κατὰ τρόπ., καὶ σώζει τρόπον. κατά, τρόπον "Εστιν ἀνθρώπω λογισμός, ἔστι καὶ θεῖος λόγος. Ὁ λόγος ἀνθρώπω πέφυκε περὶ βίον καὶ τὰς προ- [φάς. Ὁ δέ γε τᾶς τέχνας ἅπασι συνέπεται θεῖος λόγος, Ἐκδιδάσκων αἶὲν αὐτοὺς, ὅ τι ποιεῖν δεῖ συμφέ Οὐ γὰρ ἄνθρωπος τέχναν εὗρ', ὁ δὲ Θεὸς ταύταν [φέρει· Ο δέ γε τἀνθρώπου λόγος πέφυκ' ἀπὸ τοῦ θείου [λόγου. ἀνθρώπω άνθρω πινός. ἐστί ἀνθρώπω περὶ βίου καταστροφάς. » ὁ δέ γε τᾶς τέχνας. Λόγον Ο λόγος περὶ βίου καταστροφάς. $175 CLEMENTIS ALEXANDRINI Quid nte immortalem porro, mortalis Achille, Præcipiti cursu inscqueris ? mea numina nondum Scilicet agnosti. Quo quidem Numen ejusmodi esse declarat, quod nec pedibus, nec manibus, nec oculis, nec toto cor- pore, mortalis quisquam assequi capereque possit, Cui similem fecistis Dominum ? aut cui imagini assi- milaristis eum ? inquit Scriptura e. Nunquid sculptile conflavit faber, aut aurifex auro fuso inauravit eum? et quæ sequuntur. Et Epicharmus comicus in Re- publica, sic de Logo perspicue : Humana vila ratione ac numero prorsus indiget, Numero ac ratione vivimus; ambo nos fovent. Tum ita diserte: Ratio mortales regit, moresque servat. Deinde : Si est in homine ratiocinatio, est et divina ratio; Ratio nomini innata est, ad casus vitæ varios. • Isa. xL, 18, 19. Poet. jubet Poeticam fugere, intaclanque praetergredi. qui- dem, ut ait Heraclides Ponticus non procul ab initio libri De allegor. Homer. : Simul poeticen universam seu perniciosum fabularum il- lectamentum, rejicit. Imo apud Sextum Empiricum adv. Mathematicos lib. 1, c. ult., poesis declaratur ab Epicureis, non modo vitæ inutilis, sed etiam maxime noria. Idem testantur Cicero lib. De na- tura deorum, Plutarchus libro, Quod secundum Epi- curum suaviter vivi non potest, elc. v. 8. Porro hæc verba exciderunt e cod. Joan. derunt, relicta, ut prius etiam, lacuna. plicat et scribit in Excerpt., p. : Omnis in ratione et numero stat vita mortalium : Vivimus ratione ac numero: bina hæc homines sospi- [lant. Porro Euseb. et ms. Paris. pro habent. Deinde, Ratio regit homines. COLLECT. - Sed ne sic quidem prior versus exple- tur, cujus tale quodpiam requiri videtur acroteleu- Lion, Sequente versu recte idem Euseb. SYLBURG. C Grotius : Ratio mortales gubernat : ratio mores continet. Cum Eusebius pro habeat Vigerus hæc ibi adnotat : • Reponendum ex Clemente Nisi malis aut, quod seculus sum, Si tamen retineatur vox modum, potius quam mores, significabit. tius in Excerpt. p. : Loor. Est humana ratio : hanc præter est et divina altera: Ratio humana circa vitam et victum semper occupal: At divina ratio est artis opifex, et comes omnibus, D Edocens ipsos quid usus maxime facto siet. Quippe homo non reperit artem, sed dat hanc auctor [Deus : Ipsaque illa humana ratio nata est ratione ex “Dei. Deinde idem ad primum versum hæc adnotat : ‹ Hoc hic genitivus est Doricus, et valet Non præponam et ante cum Casaubono: nihil enim opus, et versus vix patitur. » Ad secun- dum hæc scribit : « Et hic genitivus est. Partem versus posterioren sic emendavimus, cum esset Ad tertium hæc : • Bene Scaliger divinum vocat eum per quem ars quævis invenitur ac do- cetur. seq. ex eodem excidit, ut etiam ex ms. Paris. SYLBURG. Quam lectio nem habet etiam uis. Joan - (80) Τίπτε. Verba Apollinis ad Achillem Il. Χ, (81) Πώ με. Hæc etiam verba e cod. Joan.exci- (82) Ούδ'. Euseb. οὔθ'. (85) "Η. Isa. καί. (84) "H. Cod. Joan. xal. (85) Ο βίος. Πlos versus Grotius hoc modo ex- (86) Ζῶμεν. In libro Eusebii erat, Ζῶμεν δὲ ἐν (87) Ο λόγος. Hunc versuin hoc modo scribit (88) Είτα. Abest a cod. Joan. (89) Εἰ ἔστ. Hos versus hoc modo scribit Gro- (90) Ανθρώπῳ. Ms. Joan. ἀνθρώπων. in vers. (91) Περὶ βίου καὶ τὰς τροφάς. Recte Euseb.
τίπτε με, Πηλέος υἱέ, ποσὶν ταχέεσσι διώκεις, αὐτὸς θνητὸς ἐών, θεὸν ἄμβροτον; οὐδέ νυ πώ με ἔγνως ὡς θεός εἰμι. οὐχ ἁλωτὸν γὰρ εἶναι θνητῷ οὐδὲ καταληπτὸν τὸ θεῖον οὔτε ποσὶν οὔτε χερσὶν οὔτε ὀφθαλμοῖς οὐδ’ ὅλως τῷ σώματι δεδήλωκεν. τίνι ὡμοιώσατε κύριον; ἢ τίνι ὁμοιώματι ὡμοιώσατε αὐτόν; φησὶν ἡ γραφή. μὴ εἰκόνα ἐποίησε τέκτων, ἢ χρυσοχόος χωνεύσας χρυσίον περιεχρύσωσεν αὐτόν; καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Ὅ τε κωμικὸς Ἐπίχαρμος σαφῶς περὶ τοῦ λόγου ἐν τῇ Πολιτείᾳ λέγει ὧδέ πως· ὁ βίος ἀνθρώποις λογισμοῦ καὶ ἀριθμοῦ δεῖται πάνυ· ζῶμεν [δὲ] ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ· ταῦτα γὰρ σῴζει βροτούς· εἶτα διαρρήδην ἐπιφέρει· ὁ λόγος ἀνθρώπους κυβερνᾷ, κατὰ τρόπον σῴζει· εἶτα, εἰ ἔστιν ἀνθρώπῳ λογισμός, ἔστι καὶ θεῖος λόγος· [ὃ μὲν ἐν] ἀνθρώπῳ πέφυκεν περὶ βίου καταστροφάς· ὃ δέ γε τᾶς τέχνας ἅπασι συνέπεται θεῖος λόγος, ἐκδιδάσκων [αἰεὶ] αὐτὸς αὐτούς, ὅ τι ποιεῖν δεῖ συμφέρον· οὐ γὰρ ἄνθρωπος τέχναν εὗρ[εν]· ὁ δὲ θεὸς ταύταν φέρει. ὁ δέ γε τἀνθρώπου [λόγος] πέφυκεν ἀπό γε τοῦ θείου λόγου. Ναὶ μὴν διὰ τοῦ Ἡσαί̈ου τοῦ πνεύματος κεκραγότος τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν; λέγει κύριος·
Α Τίπτε με (80), Πηλέος υἱε, ποσὶν ταχέεσσι διώκεις, Αὐτὸς θνητὸς ἐὼν, θεὸν ἄμβροτον; οὐδέ νύ πώ [με (81) Έγνως ὡς θεός εἰμι..... ποιητικήν φεύγειν καὶ παρεξελαύνειν. Εt "Απασαν ὁμοῦ ποιητικὴν, ὥσπερ ὀλέθριον μύθων δέλεαρ, ἀφοσιούμενος. Οὐχ οἷον ἀνωφελής τῷ βίῳ, ἀλλὰ καὶ βλαβερωτάτη τίπτε με Ο βίος ἀνθρώποις λογισμοῦ καὶ ἀριθμοῦ δεῖται [μόνον Ζῶμεν ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ· ταῦτα γὰρ σώζει [βροτούς. καὶ ἀριθμοῦ κάτ ριθμοῦ ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ. Ὁ λόγος ἀνθρώπους κυβερνᾷ κατὰ πρόσωπον καὶ σώζει. ἂν ἐστὶν ἀνθρώπῳ λογισμός, ἐστὶ καὶ θεῖος λό- γος. Ὁ λόγος ἀνθρώπῳ πέφυκε περὶ βίου καταστρο - [φάς. κἀκ τροπῶν σώζει κακῶν. περὶ βίου καταστροφάς. Οὐχ ἁλωτὸν γὰρ εἶναι θνητῷ, οὐδὲ καταληπτὸν τὸ θεῖον, οὔτε ποσὶν, οὔτε χερσὶν, οὔτε ὀφθαλμοῖς, οὐδ' (82) όλως τῷ σώματι, δεδήλωκεν. Τίνι ὡμοιώσατε Κύριον; ἢ (85) τίνι όμοιώματι ὡμοιώσατε αὐτόν; φησὶν ἡ Γραφή. Μὴ εἰκόνα ἐποίησε τέκτων; ἢ (84) χρυσο χύος, χωνεύσας χρυσίον, περιεχρύσωσεν αὐ τόν ; καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. "Ο τε κωμικός Ἐπίχαρμος σα φῶς περὶ τοῦ Λόγου, ἐν τῇ Πολιτείᾳ λέγει ὧδέ πως Ὁ βίος (85) ἀνθρώποις λογισμοῦ κἀριθμοῦ δεῖται [πάνυ Ζῶμεν (86) δ' ἀριθμῷ καὶ λογισμῷ. Ταῦτα γὰρ σώζει βροτούς. Β Εἶτα διαρρήδην ἐπιφέρει· Ὁ λόγος (87) ἀνθρώπους κυβερνᾷ, κατὰ τρόπον σώζει. Εἶτα (88)· Εἰ ἔστιν (89) ἀνθρώπῳ (90) λογισμός, ἔστι καὶ [θεῖος λόγες. Ὁ λόγος ἀνθρώπῳ πέφυκεν περὶ βίου καὶ τὰς τρο [ράς (91). [μόνος. Ὁ λόγος ἀνθρώπους κυβερνᾷ, καὶ τρόπον σώζει κατά τρόπον σώζει κατὰ πρόσωπον σώζει, κατὰ τρόπον σώζει. καὶ σώζει κατὰ τρόπ., καὶ σώζει τρόπον. κατά, τρόπον "Εστιν ἀνθρώπω λογισμός, ἔστι καὶ θεῖος λόγος. Ὁ λόγος ἀνθρώπω πέφυκε περὶ βίον καὶ τὰς προ- [φάς. Ὁ δέ γε τᾶς τέχνας ἅπασι συνέπεται θεῖος λόγος, Ἐκδιδάσκων αἶὲν αὐτοὺς, ὅ τι ποιεῖν δεῖ συμφέ Οὐ γὰρ ἄνθρωπος τέχναν εὗρ', ὁ δὲ Θεὸς ταύταν [φέρει· Ο δέ γε τἀνθρώπου λόγος πέφυκ' ἀπὸ τοῦ θείου [λόγου. ἀνθρώπω άνθρω πινός. ἐστί ἀνθρώπω περὶ βίου καταστροφάς. » ὁ δέ γε τᾶς τέχνας. Λόγον Ο λόγος περὶ βίου καταστροφάς. $175 CLEMENTIS ALEXANDRINI Quid nte immortalem porro, mortalis Achille, Præcipiti cursu inscqueris ? mea numina nondum Scilicet agnosti. Quo quidem Numen ejusmodi esse declarat, quod nec pedibus, nec manibus, nec oculis, nec toto cor- pore, mortalis quisquam assequi capereque possit, Cui similem fecistis Dominum ? aut cui imagini assi- milaristis eum ? inquit Scriptura e. Nunquid sculptile conflavit faber, aut aurifex auro fuso inauravit eum? et quæ sequuntur. Et Epicharmus comicus in Re- publica, sic de Logo perspicue : Humana vila ratione ac numero prorsus indiget, Numero ac ratione vivimus; ambo nos fovent. Tum ita diserte: Ratio mortales regit, moresque servat. Deinde : Si est in homine ratiocinatio, est et divina ratio; Ratio nomini innata est, ad casus vitæ varios. • Isa. xL, 18, 19. Poet. jubet Poeticam fugere, intaclanque praetergredi. qui- dem, ut ait Heraclides Ponticus non procul ab initio libri De allegor. Homer. : Simul poeticen universam seu perniciosum fabularum il- lectamentum, rejicit. Imo apud Sextum Empiricum adv. Mathematicos lib. 1, c. ult., poesis declaratur ab Epicureis, non modo vitæ inutilis, sed etiam maxime noria. Idem testantur Cicero lib. De na- tura deorum, Plutarchus libro, Quod secundum Epi- curum suaviter vivi non potest, elc. v. 8. Porro hæc verba exciderunt e cod. Joan. derunt, relicta, ut prius etiam, lacuna. plicat et scribit in Excerpt., p. : Omnis in ratione et numero stat vita mortalium : Vivimus ratione ac numero: bina hæc homines sospi- [lant. Porro Euseb. et ms. Paris. pro habent. Deinde, Ratio regit homines. COLLECT. - Sed ne sic quidem prior versus exple- tur, cujus tale quodpiam requiri videtur acroteleu- Lion, Sequente versu recte idem Euseb. SYLBURG. C Grotius : Ratio mortales gubernat : ratio mores continet. Cum Eusebius pro habeat Vigerus hæc ibi adnotat : • Reponendum ex Clemente Nisi malis aut, quod seculus sum, Si tamen retineatur vox modum, potius quam mores, significabit. tius in Excerpt. p. : Loor. Est humana ratio : hanc præter est et divina altera: Ratio humana circa vitam et victum semper occupal: At divina ratio est artis opifex, et comes omnibus, D Edocens ipsos quid usus maxime facto siet. Quippe homo non reperit artem, sed dat hanc auctor [Deus : Ipsaque illa humana ratio nata est ratione ex “Dei. Deinde idem ad primum versum hæc adnotat : ‹ Hoc hic genitivus est Doricus, et valet Non præponam et ante cum Casaubono: nihil enim opus, et versus vix patitur. » Ad secun- dum hæc scribit : « Et hic genitivus est. Partem versus posterioren sic emendavimus, cum esset Ad tertium hæc : • Bene Scaliger divinum vocat eum per quem ars quævis invenitur ac do- cetur. seq. ex eodem excidit, ut etiam ex ms. Paris. SYLBURG. Quam lectio nem habet etiam uis. Joan - (80) Τίπτε. Verba Apollinis ad Achillem Il. Χ, (81) Πώ με. Hæc etiam verba e cod. Joan.exci- (82) Ούδ'. Euseb. οὔθ'. (85) "Η. Isa. καί. (84) "H. Cod. Joan. xal. (85) Ο βίος. Πlos versus Grotius hoc modo ex- (86) Ζῶμεν. In libro Eusebii erat, Ζῶμεν δὲ ἐν (87) Ο λόγος. Hunc versuin hoc modo scribit (88) Είτα. Abest a cod. Joan. (89) Εἰ ἔστ. Hos versus hoc modo scribit Gro- (90) Ανθρώπῳ. Ms. Joan. ἀνθρώπων. in vers. (91) Περὶ βίου καὶ τὰς τροφάς. Recte Euseb.
PG 9:177πλήρης εἰμὶ ὁλοκαυτωμάτων κριῶν καὶ στέαρ ἀρνῶν καὶ αἷμα ταύρων οὐ βούλομαι καὶ μετ’ ὀλίγα ἐπάγοντος λούσασθε, καθαροὶ γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις, Μένανδρος ὁ κωμικὸς αὐταῖς γράφει ταῖς λέξεσιν· εἴ τις δὲ θυσίαν προσφέρων, ὦ Πάμφιλε, ταύρων τι πλῆθος ἢ ἐρίφων, ἢ νὴ Δία ἑτέρων τοιούτων, ἢ κατασκευάσματα, χρυσᾶς ποιήσας χλαμύδας ἤτοι πορφυρᾶς, ἢ δι’ ἐλέφαντος ἢ σμαράγδου ζῴδια, εὔνουν νομίζει τὸν θεὸν καθιστάναι, πεπλάνηται ἐκεῖνος καὶ φρένας κούφας ἔχει. δεῖ γὰρ τὸν ἄνδρα χρήσιμον πεφυκέναι, μὴ παρθένους φθείροντα καὶ μοιχώμενον, κλέπτοντα καὶ σφάττοντα χρημάτων χάριν· μηδὲ βελόνης ἔναμμα ἐπιθυμήσῃς, [Πάμ]φίλε· ὁ γὰρ θεὸς βλέπει σε πλησίον παρών. θεὸς ἐγγίζων ἐγώ εἰμι καὶ οὐχὶ θεὸς πόρρωθεν· ἢ ποιήσει τι ἄνθρωπος ἐν κρυφαίοις καὶ οὐχὶ ὄψομαι αὐτόν; διὰ Ἱερεμίου φησίν. Καὶ πάλιν ὁ Μένανδρος παραφράζων τὴν γραφὴν ἐκείνην θύσατε θυσίαν δικαιοσύνης καὶ ἐλπίσατε ἐπὶ κύριον ὧδέ πως γράφει· μηδὲ βελόνης, ὦ φίλτατε, ἐπιθυμήσῃς ποτὲ ἀλλοτρίας·
PG 9:183ὁ γὰρ θεὸς δικαίοις ἔργοις ἥδεται καὶ οὐκ ἀδίκοις, πονοῦντα δὲ ἐᾷ τὸν ἴδιον ὑψῶσαι βίον, τὴν γῆν ἀροῦντα νύκτα καὶ τὴν ἡμέραν. θεῷ δὲ θῦε διὰ τέλους δίκαιος ὤν, μὴ λαμπρὸς ὢν ταῖς χλαμύσιν ὡς τῇ καρδίᾳ. βροντῆς ἐὰν ἀκούσῃς, μὴ φύγῃς, μη[δὲν] συνειδὼς αὐτὸς αὑτῷ, δέσποτα· ὁ γὰρ θεὸς βλέπει σε πλησίον παρών. ἔτι σοῦ λαλοῦντος, φησὶν ἡ γραφή, ἐρῶ· ἰδοὺ πάρειμι. Δίφιλος πάλιν ὁ κωμικὸς τοιαῦτά τινα περὶ τῆς κρίσεως διαλέγεται· οἴει σὺ τοὺς θανόντας, ὦ Νικήρατε, τρυφῆς ἁπάσης μεταλαβόντας ἐν βίῳ, πεφευγέναι τὸ θεῖον ὡς λεληθότας; ἔστιν Δίκης ὀφθαλμός, ὃς τὰ πάντα ὁρᾷ. καὶ γὰρ καθ’ Ἅιδην δύο τρίβους νομίζομεν· μίαν δικαίων, ἑτέραν δὲ ἀσεβῶν εἶναι ὁδόν. καί· εἰ τοὺς δύω καλύψει ἡ γῆ (φησί) τῷ παντὶ χρόνῳ, ἅρπαζε ἀπελθών, κλέπτε, ἀποστέρει, κύκα· μηδὲν πλανηθῇς· ἔστι καὶ ἐν Ἅιδου κρίσις· ἥνπερ ποιήσει [ὁ] θεὸς ὁ πάντων δεσπότης, οὗ τὸ ὄνομα φοβερὸν [ἐστιν] οὐδ’ ἂν ὀνομάσαιμι ἐγώ· ὃς τοῖς ἁμαρτάνουσι πρὸς μῆκος βίον δίδωσιν. Εἴ τις δὲ θνητῶν οἴεται τὸ ὑφ’ ἡμέραν κακόν τι πράσσων τοὺς θεοὺς λεληθέναι, δοκεῖ πονηρὰ καὶ δοκῶν ἁλίσκεται, ὅταν σχολὴν ἄγουσα τυγχάνῃ Δίκη.
Α ἡ φιλόσοφος Εμπεδοκλέους λέγει ποιητική. Ούχ ού Ρ. Ανδρομέων ἀχέων ἀπόκληροι ἐόντες, ἀτηρεῖς, ἀτειρεῖς. Ἀχέων Ανδρείων ὄντες ἐόντες) ἀπόκληροι [ἀτηρεῖς. - θ' ὡς. Κυκλοτερές γ' ἐν ἴσῳ· κατὰ δὲ σφέτερον κνώδακα Πνεύματα ἡνιοχεῖ. εἶτα οἷον παρα- φράζων τὸ, Οὐρανός. ᾿Αρχὴν αὐτὸς ἔχων, ἅμα καὶ μέσον, ἠδὲ τελευτήν. καὶ μέσων ἠδὲ τε λείων. τως (51) τις μέγας ἔσται καὶ καθ' Ἕλληνας, ὡς ὑπερέχειν τὴν δίκην· οὐδὲ σμικρός, ὡς λαθεῖν. Ὁ δ αὐτὸς Ορφεύς (52) καὶ ταῦτα λέγει· Εἰς δὲ λόγον θεῖον βλέψας, τούτῳ προσέδρευε, Εὐθύνων κραδίης νερὸν κύτος· εὖ δ᾽ ἐπίβαινε ᾿Ατραπιτοῦ, μοῦνον (53) δ' ἐσόρα κόσμοιο άνακτα 'Αθάνατον. Αὖθίς τε περὶ τοῦ Θεοῦ, ἀόρατον αὐτὸν λέγων, μόνῳ γνωσθῆναι ἐνὶ τινί φησι, τὸ γένος Χαλδαίῳ, είτε τὸν ᾿Αβραὰμ λέγων τοῦτον, εἴτε καὶ τὸν υἱὸν τὸν αὐτοῦ, διὰ τούτων· Εἰ μὴ μονογενής τις ἀποῤῥώξ φύλου ἄνωθεν Χαλδαίων ίδρις γὰρ τὴν ἄστροιο πορείης, Καὶ σφαίρης κίνημ' (54) ἀμφὶ χθόνα ὡς περιτέλλει, Κυκλοτερὴς (35), ἐν ἴσῳ τε κατὰ σφέτερον κνώ δακα. Πνεύματι (36) δ' ἡνιοχεῖ περί τ' ἠέρα καὶ περὶ [χεῦμα. Εἶτα, οἷον παραφράζων (57) τό, Ο ουρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ (58) ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου, ἐπιφέρει· Αὐτὸς (39) δ' αὖ μέγαν αὖθις (40) ἐπ' οὐρανὸν [ἐστήρικται Χρυσέῳ εἰνὶ θρόνῳ, γαίη θ' ὑπὸ ποσσὶ βέβηκεν. Χεῖρα δὲ δεξιτερὴν περὶ τέρμασιν Ωκεανοῖο Ἐκτέτακεν· ὀρέων δὲ τρέμει βάσις ἔνδοθι θα [μου (44), Οὐδὲ φέρειν δύναται κρατερόν μένος. Ἔστι δὲ [πάντη Αὐτὸς ἐπουράνιος, καὶ ἐπὶ χθονὶ πάντα τελευτᾷ, Αρχὴν (42) αὐτὸς ἔχων καὶ μέσσατον ἠδὲ τελευ τήν. Ο μὲν δὴ Θεὸς, ὥσπερ καὶ ὁ παλαιὸς λόγος, καὶ τελευτὴν καὶ μέσα τῶν ὄντων ἔχων εὐθεῖαν περαίνει κατὰ φύσιν πε- ριπορευόμενος. Εις βασι- λεὺς καὶ ἄρχων Θεὺς ἀρχήν τε καὶ μέσον καὶ τε λευτὴν ἔχων του παντός. Ὁ Θεὸς ἀρχά τε καὶ τέλος, καὶ μέσον ἐστὶ τῶν κατὰ δίκαν καὶ όρο θὺν λόγον περαινομένων. γαίη τε ὑπό, οὖν τις αὖθις, γαίῃ δ' ὑπό. οὔτε οὐδέ χθόνα χθονι καὶ μέσον..., Ζεὺς ἀρχὴ, Ζεὺς μέσσα, Διὸς δ' ἐκ πάντα τέτυκται, πέλονται. Η. ἀλλ' οὐ μὲν θεμιτόν. Ἀρχὴν αὐτὸς ἔχων καὶ μέσων ἠδὲ τελείων 'Αλλ' οὐ θεμ. .. ᾿Αρχὴν αὐτὸς ἔχων καὶ μέσων ἡ δὲ τελείων. *Αλλως οὐ θεμ. . CLEMENTIS ALEXANDRINI * ut cecinit Empedoclis philosophica poesis. Adeo- que vel ex Græcorum ipsorum mente futurus est nemo, vel tantus, ut judicii vim superet, vel tam pusillus, ut lateat. Quin et Orpheus idem hæc habet : Divino in verbo defixis tatus inhære Luminibus, mentisque memor lustrare recessus, Intactum per iter constanti incedere gressu, Æternumque unum cœli modo cernere regem, Perge alacris. Mox, visu Deum attingi non posse confirmans, uni alicui genere Chaldæo notum illum fuisse testatur, sive Abraamum dicat, sive filium ejus aliquem, his versibus : Ast aliquis tantum Chaldæo a sanguine crelus. Norat enim qua magnus iter sol flectat in orbem, Equatosque habilis, circumque immania terræ Pondera, sed proprio gyros convertat in axe : Et volucres effusus equos per cærula mundi Verset agens, aurasque obeat, pelagusque profun- [dum. Tum quasi dictum illud: Cælum mihi thronus est, terra autem scabellum pedum meorum a, paraphrasi quadam explicaret, ista subjungit : Ille igitur magni supra laquearia cœli Immetus, solioque micat sublimis in aureo. Olli planta humiles subter premit ardua terras : Oceani extremos attingit dextera fines. Cujus inexhaustum quasi ab radicibus imis Ferre negant robur nutanti vertice montes. Alque ut siderea nunquam discedat ab arce, Cuncta tamen nostris præsens molitur in oris, Principium in sese, ac medium, finemque coercens. * ED. POTTER, ED. PARIS. • Isa. - Expertes humanarum miseriarum, incorruptibiles, immortales. CoLLECT. Legendum puto: seu vero sic usurpat etiam Lyricus infra, p. 261. SYLBURG. - Vigero hæc sic scribenda videntur : (vel etiam auctor in Protrept. p. 63, ubi conf. adnotata. SYLBURG. Atque regit ventos circum aeraet æquora circum. COLL. participium. SYLBURG. — Addenda est Clementi di- etio ex libro Eusebii, legendumque, Deinde quasi circumlocutione exprimens illud, Cœlum mihi sedes e. t. a. s. p. m. subiungit. Versus est 1, cap. Lxvι Isaiæ. Testimonium laudant Justinus in Exhortat. ad Gentes p. 18, et De monarch. p. 166; Theodoretus lib. De curat. Grac.; Cyrillus lib. i contra Julianum. In septimo versu legendum et hic et apud Eusebium pag. 393, ut legitur p. : Non ut habet Florentina editio, Principium ipse unus, medium, finesque tuetur. Et ita videtur interpres legisse Theodoreti Trape- B C D LXVI, 1. zuntius vertit : Ipse est principium, medium quoque, et exitus idem. Sic apud Platonem iv De legit. : Plutarchus, De exsilio, Archytas apud Iambli chum, De secta Pythag.: Vide lib. ut Strom. 4. COLLECT. lib. De monarchia p. 158, ubi conf. quæ a nobis olim adnotata sunt. mendose. Apud cod. Joan. pru et deinde Quod etiam habet Euseb. impress. pro ms. Joan. In versu vero seq. pro ibid. cum quo versu consonat ille apud Plutarch. p. 647: seu Rursum Euseb. SYLBURG. Apud ms. Joan. hæc sic exstant : - Seul apud ms. Paris. sic : (31) Οὕτως. Euseb. οὕτω. (32) Ορφεύς. Hos Orphei versus superius adduxit (35) Μοῦνον. Μs. Joan. μόνον. (54) Κίνημ'. Ms. Paris. κινήματ' ἀμφὶ χθόνα (35) Κυκλοτ. Euseb.: (36) Πνεύματι. Euseb. πνεύματα. (37) Παραφράζων. Ex Eusebio insertum est hoc (58) Ἡ δὲ γῆ. Isa. καὶ ἡ γῆ. (59) Αὐτός. Hæc paulo aliter recital Justinus M., (40) Αὖθις. Ms. Paris. αὖτις, et in vers. seq. (41) Θυμοῦ. Θυμῷ Theodoret. hæc citans. Deinde (43) Αρχήν. Euseb. Ἀρχὴν αὐτὸς ἔχων ἅμα
Ὁρᾶτε ὅσοι δοκεῖτε οὐκ εἶναι θεόν. ἔστι[ν] γάρ, ἔστιν· εἰ δέ τις πράττει καλῶς, κακὸς πεφυκώς, τὸν χρόνον κερδαινέτω· χρόνῳ γὰρ οὗτος ὕστερον δώσει δίκην. συνᾴδει δὲ τούτοις ἡ τραγῳδία διὰ τῶνδε· ἔσται γάρ, ἔσται κεῖνος αἰῶνος χρόνος, ὅταν πυρὸς γέμοντα θησαυρὸν σχάσῃ χρυσωπὸς αἰθήρ, ἡ δὲ βοσκηθεῖσα φλὸξ ἅπαντα τἀπίγεια καὶ μετάρσια φλέξει μανεῖσα. καὶ μετ’ ὀλίγα αὖθις ἐπιφέρει· ἐπὰν δὲ ἐκλίπῃ τὸ πᾶν, φροῦδος μὲν ἔσται κυμάτων ἅπας βυθός, γῆ δὲ ἑδράνων ἔρημος, οὐδ’ ἀὴρ ἔτι πτερωτὰ φῦλα βαστάσει πυρουμένη, κἄπειτα σώσει πάντα ἃ πρόσθ[εν] ἀπώλεσεν. τὰ ὅμοια τούτοις κἀν τοῖς Ὀρφικοῖς εὑρήσομεν ὧδέ πως γεγραμμένα· πάντας γὰρ κρύψας [καὶ] αὖθις φάος ἐς πολυγηθὲς ἐξ ἱερῆς κραδίης ἀνενέγκατο, μέρμερα ῥέζων. ἢν δὲ ὁσίως καὶ δικαίως διαβιώσωμεν, μακάριοι μὲν ἐνταῦθα, μακαριώτεροι δὲ μετὰ τὴν ἐνθένδε ἀπαλλαγήν, οὐ χρόνῳ τινὶ τὴν εὐδαιμονίαν ἔχοντες, ἀλλὰ ἐν αἰῶνι ἀναπαύεσθαι δυνάμενοι, ἀθανάτοις ἄλλοισιν ὁμέστιοι, ἔν τε τραπέζαις ἐόντες ἀνδρείων ἀχέων ἀπόκληροι, ἀτειρεῖς, ἡ φιλόσοφος Ἐμπεδοκλέους λέγει ποιητική.
Α ἡ φιλόσοφος Εμπεδοκλέους λέγει ποιητική. Ούχ ού Ρ. Ανδρομέων ἀχέων ἀπόκληροι ἐόντες, ἀτηρεῖς, ἀτειρεῖς. Ἀχέων Ανδρείων ὄντες ἐόντες) ἀπόκληροι [ἀτηρεῖς. - θ' ὡς. Κυκλοτερές γ' ἐν ἴσῳ· κατὰ δὲ σφέτερον κνώδακα Πνεύματα ἡνιοχεῖ. εἶτα οἷον παρα- φράζων τὸ, Οὐρανός. ᾿Αρχὴν αὐτὸς ἔχων, ἅμα καὶ μέσον, ἠδὲ τελευτήν. καὶ μέσων ἠδὲ τε λείων. τως (51) τις μέγας ἔσται καὶ καθ' Ἕλληνας, ὡς ὑπερέχειν τὴν δίκην· οὐδὲ σμικρός, ὡς λαθεῖν. Ὁ δ αὐτὸς Ορφεύς (52) καὶ ταῦτα λέγει· Εἰς δὲ λόγον θεῖον βλέψας, τούτῳ προσέδρευε, Εὐθύνων κραδίης νερὸν κύτος· εὖ δ᾽ ἐπίβαινε ᾿Ατραπιτοῦ, μοῦνον (53) δ' ἐσόρα κόσμοιο άνακτα 'Αθάνατον. Αὖθίς τε περὶ τοῦ Θεοῦ, ἀόρατον αὐτὸν λέγων, μόνῳ γνωσθῆναι ἐνὶ τινί φησι, τὸ γένος Χαλδαίῳ, είτε τὸν ᾿Αβραὰμ λέγων τοῦτον, εἴτε καὶ τὸν υἱὸν τὸν αὐτοῦ, διὰ τούτων· Εἰ μὴ μονογενής τις ἀποῤῥώξ φύλου ἄνωθεν Χαλδαίων ίδρις γὰρ τὴν ἄστροιο πορείης, Καὶ σφαίρης κίνημ' (54) ἀμφὶ χθόνα ὡς περιτέλλει, Κυκλοτερὴς (35), ἐν ἴσῳ τε κατὰ σφέτερον κνώ δακα. Πνεύματι (36) δ' ἡνιοχεῖ περί τ' ἠέρα καὶ περὶ [χεῦμα. Εἶτα, οἷον παραφράζων (57) τό, Ο ουρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ (58) ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου, ἐπιφέρει· Αὐτὸς (39) δ' αὖ μέγαν αὖθις (40) ἐπ' οὐρανὸν [ἐστήρικται Χρυσέῳ εἰνὶ θρόνῳ, γαίη θ' ὑπὸ ποσσὶ βέβηκεν. Χεῖρα δὲ δεξιτερὴν περὶ τέρμασιν Ωκεανοῖο Ἐκτέτακεν· ὀρέων δὲ τρέμει βάσις ἔνδοθι θα [μου (44), Οὐδὲ φέρειν δύναται κρατερόν μένος. Ἔστι δὲ [πάντη Αὐτὸς ἐπουράνιος, καὶ ἐπὶ χθονὶ πάντα τελευτᾷ, Αρχὴν (42) αὐτὸς ἔχων καὶ μέσσατον ἠδὲ τελευ τήν. Ο μὲν δὴ Θεὸς, ὥσπερ καὶ ὁ παλαιὸς λόγος, καὶ τελευτὴν καὶ μέσα τῶν ὄντων ἔχων εὐθεῖαν περαίνει κατὰ φύσιν πε- ριπορευόμενος. Εις βασι- λεὺς καὶ ἄρχων Θεὺς ἀρχήν τε καὶ μέσον καὶ τε λευτὴν ἔχων του παντός. Ὁ Θεὸς ἀρχά τε καὶ τέλος, καὶ μέσον ἐστὶ τῶν κατὰ δίκαν καὶ όρο θὺν λόγον περαινομένων. γαίη τε ὑπό, οὖν τις αὖθις, γαίῃ δ' ὑπό. οὔτε οὐδέ χθόνα χθονι καὶ μέσον..., Ζεὺς ἀρχὴ, Ζεὺς μέσσα, Διὸς δ' ἐκ πάντα τέτυκται, πέλονται. Η. ἀλλ' οὐ μὲν θεμιτόν. Ἀρχὴν αὐτὸς ἔχων καὶ μέσων ἠδὲ τελείων 'Αλλ' οὐ θεμ. .. ᾿Αρχὴν αὐτὸς ἔχων καὶ μέσων ἡ δὲ τελείων. *Αλλως οὐ θεμ. . CLEMENTIS ALEXANDRINI * ut cecinit Empedoclis philosophica poesis. Adeo- que vel ex Græcorum ipsorum mente futurus est nemo, vel tantus, ut judicii vim superet, vel tam pusillus, ut lateat. Quin et Orpheus idem hæc habet : Divino in verbo defixis tatus inhære Luminibus, mentisque memor lustrare recessus, Intactum per iter constanti incedere gressu, Æternumque unum cœli modo cernere regem, Perge alacris. Mox, visu Deum attingi non posse confirmans, uni alicui genere Chaldæo notum illum fuisse testatur, sive Abraamum dicat, sive filium ejus aliquem, his versibus : Ast aliquis tantum Chaldæo a sanguine crelus. Norat enim qua magnus iter sol flectat in orbem, Equatosque habilis, circumque immania terræ Pondera, sed proprio gyros convertat in axe : Et volucres effusus equos per cærula mundi Verset agens, aurasque obeat, pelagusque profun- [dum. Tum quasi dictum illud: Cælum mihi thronus est, terra autem scabellum pedum meorum a, paraphrasi quadam explicaret, ista subjungit : Ille igitur magni supra laquearia cœli Immetus, solioque micat sublimis in aureo. Olli planta humiles subter premit ardua terras : Oceani extremos attingit dextera fines. Cujus inexhaustum quasi ab radicibus imis Ferre negant robur nutanti vertice montes. Alque ut siderea nunquam discedat ab arce, Cuncta tamen nostris præsens molitur in oris, Principium in sese, ac medium, finemque coercens. * ED. POTTER, ED. PARIS. • Isa. - Expertes humanarum miseriarum, incorruptibiles, immortales. CoLLECT. Legendum puto: seu vero sic usurpat etiam Lyricus infra, p. 261. SYLBURG. - Vigero hæc sic scribenda videntur : (vel etiam auctor in Protrept. p. 63, ubi conf. adnotata. SYLBURG. Atque regit ventos circum aeraet æquora circum. COLL. participium. SYLBURG. — Addenda est Clementi di- etio ex libro Eusebii, legendumque, Deinde quasi circumlocutione exprimens illud, Cœlum mihi sedes e. t. a. s. p. m. subiungit. Versus est 1, cap. Lxvι Isaiæ. Testimonium laudant Justinus in Exhortat. ad Gentes p. 18, et De monarch. p. 166; Theodoretus lib. De curat. Grac.; Cyrillus lib. i contra Julianum. In septimo versu legendum et hic et apud Eusebium pag. 393, ut legitur p. : Non ut habet Florentina editio, Principium ipse unus, medium, finesque tuetur. Et ita videtur interpres legisse Theodoreti Trape- B C D LXVI, 1. zuntius vertit : Ipse est principium, medium quoque, et exitus idem. Sic apud Platonem iv De legit. : Plutarchus, De exsilio, Archytas apud Iambli chum, De secta Pythag.: Vide lib. ut Strom. 4. COLLECT. lib. De monarchia p. 158, ubi conf. quæ a nobis olim adnotata sunt. mendose. Apud cod. Joan. pru et deinde Quod etiam habet Euseb. impress. pro ms. Joan. In versu vero seq. pro ibid. cum quo versu consonat ille apud Plutarch. p. 647: seu Rursum Euseb. SYLBURG. Apud ms. Joan. hæc sic exstant : - Seul apud ms. Paris. sic : (31) Οὕτως. Euseb. οὕτω. (32) Ορφεύς. Hos Orphei versus superius adduxit (35) Μοῦνον. Μs. Joan. μόνον. (54) Κίνημ'. Ms. Paris. κινήματ' ἀμφὶ χθόνα (35) Κυκλοτ. Euseb.: (36) Πνεύματι. Euseb. πνεύματα. (37) Παραφράζων. Ex Eusebio insertum est hoc (58) Ἡ δὲ γῆ. Isa. καὶ ἡ γῆ. (59) Αὐτός. Hæc paulo aliter recital Justinus M., (40) Αὖθις. Ms. Paris. αὖτις, et in vers. seq. (41) Θυμοῦ. Θυμῷ Theodoret. hæc citans. Deinde (43) Αρχήν. Euseb. Ἀρχὴν αὐτὸς ἔχων ἅμα
PG 9:185οὐχ οὕτω τις μέγας ἔσται καὶ καθ’ Ἕλληνας ὡς ὑπερέχειν τὴν δίκην, οὐδὲ σμικρὸς ὡς λαθεῖν. ὁ δὲ αὐτὸς Ὀρφεὺς καὶ ταῦτα λέγει· εἰς δὲ λόγον θεῖον βλέψας τούτῳ προσέδρευε, ἰθύνων κραδίης νοερὸν κύτος· εὖ δ’ ἐπίβαινε ἀτραπιτοῦ, μοῦνον δ’ ἐσόρα κόσμοιο ἄνακτα ἀθάνατον. αὖθίς τε περὶ τοῦ θεοῦ, ἀόρατον αὐτὸν λέγων, μόνῳ γνωσθῆναι ἑνί τινί φησι τὸ γένος Χαλδαίῳ, εἴτε τὸν Ἀβραὰμ λέγων τοῦτον εἴτε καὶ τὸν υἱὸν τὸν αὐτοῦ, διὰ τούτων· εἰ μὴ μουνογενής τις ἀπορρὼξ φύλου ἄνωθεν Χαλδαίων· ἴδρις γὰρ ἔην ἄστροιο πορείης, καὶ σφαίρης κίνημ’ ἀμφὶ χθόνα [θ’] ὡς περιτέλλει κυκλοτερὲς ἐν ἴσῳ τε κατὰ σφέτερον κνώδακα, πνεύματα δ’ ἡνιοχεῖ περί τ’ ἠέρα καὶ περὶ χεῦμα. εἶτα οἷον [παραφράζων] τὸ ὁ οὐρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου ἐπιφέρει· αὐτὸς δ’ αὖ μέγαν αὖτις ἐπ’ οὐρανὸν ἐστήρικται χρυσέῳ εἰνὶ θρόνῳ, γαίη δ’ ὑπὸ ποσσὶ βέβηκεν. χεῖρα [δὲ] δεξιτερὴν περὶ τέρμασιν ὠκεανοῖο ἐκτέτακεν, ὀρέων δὲ τρέμει βάσις ἔνδοθι θυμῷ οὐδὲ φέρειν δύναται κρατερὸν μένος. ἔστι δὲ πάντῃ αὐτὸς ἐπουράνιος καὶ ἐπὶ χθονὶ πάντα τελευτᾷ, ἀρχὴν αὐτὸς ἔχων καὶ μέσσην ἠδὲ τελευτήν. ἄλλως οὐ θεμιτόν σε λέγειν·
"Αλλως οὐ θεμιτόν σε λέγειν (43) τρομέω δέ * Ἐν νόῳ ἐξ ὑπάτου κραίνει· [τε (44) γυῖα καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Διὰ γὰρ τούτων δεδήλωκε πάντα ἐκεῖνα τὰ προφητικά· Ἐὰν ἀνοίξης (45) τὸν οὐ- ρανόν, τρόμος λήψεται ἀπὸ σοῦ ὄρη, καὶ τακή σεται (46), ὡς ἀπὸ προσώπου πυρὸς τήκεται κηρές. Καὶ διὰ Ἡσαΐου (47) · Τίς ἐμέτρησε τὸν οὐρανὸν σπιθαμῇ, καὶ πᾶσαν τὴν γῆν δρακί; τάλιν ὅταν εἴπῃ· Αιθέρος ἠδ᾽ ἀΐδου, πόντου γαίης τε τύραννος (48), Βρονταῖς δὲ σείεις βριαρόν δόμον Ουλύμποιο· Δαίμονες δν φρίσσουσι, θεῶν δὲ δέδοικεν όμιλος, Ο μοῖραι πείθονται, ἀμείλικτοί περ ἐοῦσαι· Άφθιτε μητροπάτωρ (49), οὗ θυμῷ πάντα δου [νεῖται· Ος κινεῖς ἀνέμους, νεφέλῃσι δὲ πάντα καλύ- [πτεις, Πρηστήρσι σχίζων πλατύν αἰθέρα· σὴ μὲν ἐν [άστροις Τάξις,ἀναλλάκτοισιν ἐφημοσύναισι τρέχουσα(50) Σῷ δὲ θρόνῳ πυρόεντι παρεστᾶσιν πολύμοχθοι Αγγελοι, οἶσι μέμηλε, βροτοῖς ὡς πάντα τελεῖται· Σὲν μὲν ἔαρ λάμπει νέον ἄνθεσι πορφυρέοισιν Σύς (51) χειμών ψυχραῖσιν επερχόμενος νεφέ λαισιν, Ας ποτε (52) βακχευτὰς βρομίους (53) διένειμεν [οπώρας. Εἶτα ἐπιφέρει (54), ῥητῶς παντοκράτορα ὀνομάζων τὸν Θεόν· Αφθιτον, ἀθάνατον, ῥητὸν μόνον ἀθανάτοισιν. Ἐλθε, μέγιστε θεῶν πάντων, κρατερῇ σὺν ἀνάγκῃ. Φρικτός, αήττητος μέγας, ἀφθιτος, ὃν στέφει [αιθήρ. Διὰ μὲν (55) τοῦ μητροπάτωρ οὐ μόνον τὴν ἐκ μὴ ὄντων γένεσιν ἐμήνυσε, δέδωκε δὲ ἀφορμὰς τοῖς τὰς προσυλὰς (56) εἰσάγουσι, τάχα καὶ σύζυγον νοῆσαι τοῦ Θεοῦ· παραφράζει δὲ ἐκείνας τὰς προφητικάς Ρ. Αλλ' οὐ μὲν θεμιτόν σε λέγειν. Ἐν νόῳ ἐξ ὑπάτου κραίνει, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Εν νόῳ, ἐξ ὑπάτου κραίνειν περὶ πάντ' ἐνὶ τάξει, ἀνοίξῃ τὸν οὐρανὸν, τρόμος λήψεται, καὶ ἀπὸ σοῦ ὄρη τακ. ται. ταχή- σονται διὰ Ησ. Βρονταῖς δὲ σείεις "Ος βρονταῖς σείεις. "Ος βρονταίσι σείεις. τε δέ δέ πυρόεντι πυρόεντι τῷ μακαρίτῃ, Σάς ποτέ σὸν ἔαρ, σός χειμών. βακχευτής βακχεύ τάς "Ας ποτε βακχευτάς βρόμιος διένειμεν οπώρας. Βακχευτής, οπώραις. Σάς ποτε εἰ οπώρας· Σὸν μὲν ἔαρ, Σὸς χειμών. ταύτα. δέδωκε. STROMATUM LIB. V. Illa secus memorare nefas, membrisque solutis, Mecum animo volvens trepido. Nam desuper ipse Cuncta regit ; B C et quæ sequuntur. His enim prophetica illa omnia declaravit : Tu si aperueris cœlum, tremor corripiet; et a conspectu tuo montes colliquescent, sicut a facie ignis liquescit cera a. Ilemque hæc Isaiæ: Quis ca- lum mensus est palmo, et univerşam terṛam pugillo ↳ Z rursus cum ita cecinit: Etheris, o, Ditisque potens, pelagique, solique. Qui solidum tonitru quatis alti limen Olympi, Quemque lares horrent, metuit quem turba deorum, Et cui Parca, licet mansuescere nescia, servit. Matris summe Parens, cujus furor omniu jactat, Quique cies ventas, et nubibus omnia condis, Flammantique procul vastum aera turbine sulcas. Astra tuo certos volvunt sub Numine motus, Longo indefessi solium stant agmine circum Aligeri, quorum mortalia credita curæ. Vere tuo nitidis se floribus arva coronant; Et tuu sævit hiems, gelidis sub nubibus acta, Et tibi debetur Bromii vindemia ſetus. Tum diserte omnipotentem Deum sequentibus dl ctis appellat : Immunem interitu, solis quem dicere fas est Calitibus..... Maxime tu divum, fato comitatus adesto, Ingens, terribilis, cuncto discrimine major, Quem mors nulla domat, quemque ardens athra cos [ronat. Qui sape dum Matris eum Patrem nominat, cum rerum ortum ex nihilo significat, tum iis forte qui proseminationes illas invehunt, conjugis etiam Deo tribuendæ occasionem dedit. Cæterum illas quoque * ED. POTTER, ED. PARIS. a Isa. LXVI, 1, 2. b Isa. xL, 12. Eusebii : Sed neque dicere le fas est, tremor occupat artus. Sequitur apud Clementem : Quod vertit Hervetus : Cogito dum summum; versus integer in Eusebio: Pectoraque, ex alto dominatur is ordine cunctis. CoLL. D Post 'Er row interpungit Eusebius. Sylburg. Sic habentur hæc in editione Romana nova (nam aliter legitur in Antuerpiensi) nisi quod impressum est. Latina vulg. c. vt Isaiæ v. 1: Utinam disrumperes cœlos, et descenderes, a facie tua montes defluerent, COLLECT. Statium pro Euseb. impress. Sed ms. Joan. vers. seq. pro Euseb. impress. Sed in ms. excidit. seq. habent Clementis editiones primæ, sed exstat in Euseb. impress. et nis. quod usitatius esse recte observavit Sylburgius. scribo Frontoni nostro, qui legendum optime conjicit: ut ante habes Simul etiam pro legi possit Quas ebrius olim Bacchus distribuit autumni tempore. Sic interpres Gnomicorum. Jos. Scaliger emendat item Quid si legas, dixit enim ante, Quaque dat autumnus, tua sunt ea munera, Bacche. Hunc versum illis potes subjicere, hibernum a te quoque tempus. COLLECT. pro Valentinianis confictas; de quibus conf. principium Strom. 111. (45) "Αλλως οὐ θεμιτόν σε λέγειν. Αt pag. 401 (44) Δέ τε. Euseb. δέ γε. (45) 'Εάν ἀν. Euseb. ms. et impress. "Ος ἐὰν (46) Τρόμος λήψεται ἀπὸ σοῦ ὄρη, καὶ τακήσε- (47) Καὶ διὰ Ησ. Euseb. impress. et nis. καὶ τὰ (48) Τύραννος. Euseb. impress. et ms. τύραννε. (49) Μητροπάτωρ. Ms. Joan. μητροπάτορος. Ιι (50) Τρέχουσα. Ms. Joan. τρεχούσαις. In vers, (51) Σός. Joan. σέ. (52) "Ας ποτε. Vigerus ait : « Libentissime sub- (53) Βρομίους. Βρομίοις, at Eusebius pag. 402: (54) Εἶτα ἐπιφέρει. Ms. Joan. ἐπιφέρει δὲ μετά (55) Διὰ μέν. Euseb. διὰ μὲν οὖν, et mox ἐνδέδωκε (56) Προβολάς. Intelligit emissiones Æonum 2
τρομέω δέ τε γυῖα ἐν νόῳ. ἐξ ὑπάτου κραίνει, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. διὰ γὰρ τούτων δεδήλωκεν πάντα ἐκεῖνα τὰ προφητικά· ἐὰν ἀνοίξῃς τὸν οὐρανόν, τρόμος λήψεται ἀπὸ σοῦ ὄρη καὶ τακήσεται, ὡς ἀπὸ προσώπου πυρὸς τήκεται κηρός· καὶ [τὰ] διὰ Ἡσαί̈ου τίς ἐμέτρησεν τὸν οὐρανὸν σπιθαμῇ καὶ πᾶσαν τὴν γῆν δρακί; πάλιν ὅταν εἴπῃ· αἰθέρος ἠδ’ Ἀίδου, πόντου γαίης τε τύραννε, ὃς βρονταῖς σείεις βριαρὸν δόμον Οὐλύμποιο· δαίμονες ὃν φρίσσουσι[ν], θεῶν δὲ δέδοικεν ὅμιλος· ᾧ Μοῖραι πείθονται, ἀμείλικτοί περ ἐοῦσαι· ἄφθιτε, μητροπάτωρ, οὗ θυμῷ πάντα δονεῖται· ὃς κινεῖς ἀνέμους, νεφέλῃσι δὲ πάντα καλύπτεις, πρηστῆρσι σχίζων πλατὺν αἰθέρα· σὴ μὲν ἐν ἄστροις τάξις, ἀναλλάκτοισιν ἐφημοσύναις[ι] τρέχουσα· σῷ δὲ θρόνῳ πυρόεντι παρεστᾶσι[ν] πολύμοχθοι ἄγγελοι, οἷσι μέμηλε βροτοῖς ὡς πάντα τελεῖται· σὸν μὲν ἔαρ λάμπει νέον ἄνθεσι πορφυρέοισιν· σὸς χειμὼν ψυχραῖσιν ἐπερχόμενος νεφέλαισιν· σάς ποτε βακχευτὰς Βρόμιος διένειμεν ὀπώρας. εἶτα ἐπιφέρει, ῥητῶς παντοκράτορα ὀνομάζων τὸν θεόν· ἄφθιτον, ἀθάνατον, ῥητὸν μόνον ἀθανάτοισιν.
"Αλλως οὐ θεμιτόν σε λέγειν (43) τρομέω δέ * Ἐν νόῳ ἐξ ὑπάτου κραίνει· [τε (44) γυῖα καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Διὰ γὰρ τούτων δεδήλωκε πάντα ἐκεῖνα τὰ προφητικά· Ἐὰν ἀνοίξης (45) τὸν οὐ- ρανόν, τρόμος λήψεται ἀπὸ σοῦ ὄρη, καὶ τακή σεται (46), ὡς ἀπὸ προσώπου πυρὸς τήκεται κηρές. Καὶ διὰ Ἡσαΐου (47) · Τίς ἐμέτρησε τὸν οὐρανὸν σπιθαμῇ, καὶ πᾶσαν τὴν γῆν δρακί; τάλιν ὅταν εἴπῃ· Αιθέρος ἠδ᾽ ἀΐδου, πόντου γαίης τε τύραννος (48), Βρονταῖς δὲ σείεις βριαρόν δόμον Ουλύμποιο· Δαίμονες δν φρίσσουσι, θεῶν δὲ δέδοικεν όμιλος, Ο μοῖραι πείθονται, ἀμείλικτοί περ ἐοῦσαι· Άφθιτε μητροπάτωρ (49), οὗ θυμῷ πάντα δου [νεῖται· Ος κινεῖς ἀνέμους, νεφέλῃσι δὲ πάντα καλύ- [πτεις, Πρηστήρσι σχίζων πλατύν αἰθέρα· σὴ μὲν ἐν [άστροις Τάξις,ἀναλλάκτοισιν ἐφημοσύναισι τρέχουσα(50) Σῷ δὲ θρόνῳ πυρόεντι παρεστᾶσιν πολύμοχθοι Αγγελοι, οἶσι μέμηλε, βροτοῖς ὡς πάντα τελεῖται· Σὲν μὲν ἔαρ λάμπει νέον ἄνθεσι πορφυρέοισιν Σύς (51) χειμών ψυχραῖσιν επερχόμενος νεφέ λαισιν, Ας ποτε (52) βακχευτὰς βρομίους (53) διένειμεν [οπώρας. Εἶτα ἐπιφέρει (54), ῥητῶς παντοκράτορα ὀνομάζων τὸν Θεόν· Αφθιτον, ἀθάνατον, ῥητὸν μόνον ἀθανάτοισιν. Ἐλθε, μέγιστε θεῶν πάντων, κρατερῇ σὺν ἀνάγκῃ. Φρικτός, αήττητος μέγας, ἀφθιτος, ὃν στέφει [αιθήρ. Διὰ μὲν (55) τοῦ μητροπάτωρ οὐ μόνον τὴν ἐκ μὴ ὄντων γένεσιν ἐμήνυσε, δέδωκε δὲ ἀφορμὰς τοῖς τὰς προσυλὰς (56) εἰσάγουσι, τάχα καὶ σύζυγον νοῆσαι τοῦ Θεοῦ· παραφράζει δὲ ἐκείνας τὰς προφητικάς Ρ. Αλλ' οὐ μὲν θεμιτόν σε λέγειν. Ἐν νόῳ ἐξ ὑπάτου κραίνει, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Εν νόῳ, ἐξ ὑπάτου κραίνειν περὶ πάντ' ἐνὶ τάξει, ἀνοίξῃ τὸν οὐρανὸν, τρόμος λήψεται, καὶ ἀπὸ σοῦ ὄρη τακ. ται. ταχή- σονται διὰ Ησ. Βρονταῖς δὲ σείεις "Ος βρονταῖς σείεις. "Ος βρονταίσι σείεις. τε δέ δέ πυρόεντι πυρόεντι τῷ μακαρίτῃ, Σάς ποτέ σὸν ἔαρ, σός χειμών. βακχευτής βακχεύ τάς "Ας ποτε βακχευτάς βρόμιος διένειμεν οπώρας. Βακχευτής, οπώραις. Σάς ποτε εἰ οπώρας· Σὸν μὲν ἔαρ, Σὸς χειμών. ταύτα. δέδωκε. STROMATUM LIB. V. Illa secus memorare nefas, membrisque solutis, Mecum animo volvens trepido. Nam desuper ipse Cuncta regit ; B C et quæ sequuntur. His enim prophetica illa omnia declaravit : Tu si aperueris cœlum, tremor corripiet; et a conspectu tuo montes colliquescent, sicut a facie ignis liquescit cera a. Ilemque hæc Isaiæ: Quis ca- lum mensus est palmo, et univerşam terṛam pugillo ↳ Z rursus cum ita cecinit: Etheris, o, Ditisque potens, pelagique, solique. Qui solidum tonitru quatis alti limen Olympi, Quemque lares horrent, metuit quem turba deorum, Et cui Parca, licet mansuescere nescia, servit. Matris summe Parens, cujus furor omniu jactat, Quique cies ventas, et nubibus omnia condis, Flammantique procul vastum aera turbine sulcas. Astra tuo certos volvunt sub Numine motus, Longo indefessi solium stant agmine circum Aligeri, quorum mortalia credita curæ. Vere tuo nitidis se floribus arva coronant; Et tuu sævit hiems, gelidis sub nubibus acta, Et tibi debetur Bromii vindemia ſetus. Tum diserte omnipotentem Deum sequentibus dl ctis appellat : Immunem interitu, solis quem dicere fas est Calitibus..... Maxime tu divum, fato comitatus adesto, Ingens, terribilis, cuncto discrimine major, Quem mors nulla domat, quemque ardens athra cos [ronat. Qui sape dum Matris eum Patrem nominat, cum rerum ortum ex nihilo significat, tum iis forte qui proseminationes illas invehunt, conjugis etiam Deo tribuendæ occasionem dedit. Cæterum illas quoque * ED. POTTER, ED. PARIS. a Isa. LXVI, 1, 2. b Isa. xL, 12. Eusebii : Sed neque dicere le fas est, tremor occupat artus. Sequitur apud Clementem : Quod vertit Hervetus : Cogito dum summum; versus integer in Eusebio: Pectoraque, ex alto dominatur is ordine cunctis. CoLL. D Post 'Er row interpungit Eusebius. Sylburg. Sic habentur hæc in editione Romana nova (nam aliter legitur in Antuerpiensi) nisi quod impressum est. Latina vulg. c. vt Isaiæ v. 1: Utinam disrumperes cœlos, et descenderes, a facie tua montes defluerent, COLLECT. Statium pro Euseb. impress. Sed ms. Joan. vers. seq. pro Euseb. impress. Sed in ms. excidit. seq. habent Clementis editiones primæ, sed exstat in Euseb. impress. et nis. quod usitatius esse recte observavit Sylburgius. scribo Frontoni nostro, qui legendum optime conjicit: ut ante habes Simul etiam pro legi possit Quas ebrius olim Bacchus distribuit autumni tempore. Sic interpres Gnomicorum. Jos. Scaliger emendat item Quid si legas, dixit enim ante, Quaque dat autumnus, tua sunt ea munera, Bacche. Hunc versum illis potes subjicere, hibernum a te quoque tempus. COLLECT. pro Valentinianis confictas; de quibus conf. principium Strom. 111. (45) "Αλλως οὐ θεμιτόν σε λέγειν. Αt pag. 401 (44) Δέ τε. Euseb. δέ γε. (45) 'Εάν ἀν. Euseb. ms. et impress. "Ος ἐὰν (46) Τρόμος λήψεται ἀπὸ σοῦ ὄρη, καὶ τακήσε- (47) Καὶ διὰ Ησ. Euseb. impress. et nis. καὶ τὰ (48) Τύραννος. Euseb. impress. et ms. τύραννε. (49) Μητροπάτωρ. Ms. Joan. μητροπάτορος. Ιι (50) Τρέχουσα. Ms. Joan. τρεχούσαις. In vers, (51) Σός. Joan. σέ. (52) "Ας ποτε. Vigerus ait : « Libentissime sub- (53) Βρομίους. Βρομίοις, at Eusebius pag. 402: (54) Εἶτα ἐπιφέρει. Ms. Joan. ἐπιφέρει δὲ μετά (55) Διὰ μέν. Euseb. διὰ μὲν οὖν, et mox ἐνδέδωκε (56) Προβολάς. Intelligit emissiones Æonum 2
PG 9:191ἐλθέ, μέγιστε θεῶν πάντων, κρατερῇ σὺν ἀνάγκῃ, φρικτός, ἀήττητος, μέγας, ἄφθιτος, ὃν στέφει αἰθήρ. διὰ μὲν τοῦ μητροπάτωρ οὐ μόνον τὴν ἐκ μὴ ὄντων γένεσιν ἐμήνυσεν, δέδωκεν δὲ ἀφορμὰς τοῖς τὰς προβολὰς εἰσάγουσι τάχα καὶ σύζυγον νοῆσαι τοῦ θεοῦ· παραφράζει δὲ ἐκείνας τὰς προφητικὰς γραφάς, τήν τε διὰ Ὠσηὲ ἐγὼ στερεῶν βροντὴν καὶ κτίζων πνεῦμα, οὗ αἱ χεῖρες τὴν στρατιὰν τοῦ οὐρανοῦ ἐθεμελίωσαν, καὶ τὴν διὰ Μωυσέως· ἴδετε ἴδετε, ὅτι ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἔστι θεὸς ἕτερος πλὴν ἐμοῦ· ἐγὼ ἀποκτενῶ καὶ ζῆν ποιήσω· πατάξω κἀγὼ ἰάσομαι· καὶ οὐκ ἔστιν ὃς ἐξελεῖται ἐκ τῶν χειρῶν μου. αὐτὸς δὲ ἐξ ἀγαθοῖο κακὸν θνητοῖσι φυτεύει καὶ πόλεμον κρυόεντα καὶ ἄλγεα δακρυόεντα κατὰ τὸν Ὀρφέα. Τοιαῦτα καὶ ὁ Πάριος Ἀρχίλοχος λέγει· ὦ Ζεῦ, [πάτερ Ζεῦ,] σὸν μὲν οὐρανοῦ κράτος, σὺ δ’ ἔργα ἐπ’ ἀνθρώπων ὁρᾷς λεωργὰ κἀθέμιστα. πάλιν ἡμῖν ᾀσάτω ὁ Θρᾴκιος Ὀρφεύς· χεῖρα δὲ δεξιτερὴν ἐπὶ τέρματος ὠκεανοῖο πάντοθεν ἐκτέτακεν, γαίη δ’ ὑπὸ ποσσὶ βέβηκεν. ταῦτα ἐμφανῶς ἐκεῖθεν εἴληπται·
Ρ. χων βροτοῖς. βροτοῖς ἐπειδὰν δὲ εἴπῃ, Τί ἔλπεαι ἐπὰν δὲ εἶπεν ὅ τι ἔλπεται. Τι ἔλπέαι σοφίαν ὀλίγον τι ἀνὴρ ὑπὲρ ἀνδρὸς ἔχειν; Τὰ θεῶν βουλεύματα ἐρευνᾶσαι βροτέᾳ φύσει [δύσκολον Θνατᾶς δ᾽ ἀπὸ ματρὸς ἔφυ..... τὰ θεῶν ζαθέων καὶ τῆς αὐτοῦ σύμβουλος ἐγένετο, εἰς μόχθους καὶ μόχθους διὰ π. Α Καὶ πάλιν · Β Θεὸς ὁ πάντας τεύχων βροτούς (80). Ἐπὰν δὲ εἴπῃ· Ο τι ἔλπεται σοφίαν ὀλίγαν τοι ἀνὴρ ὑπερ [ἀνδρὸς ἔχειν ; Ζαθέων βουλεύματα ἐρευνᾶσαι βρετέα φρενί [δύσκολον Θνατᾶς δ' ἀπὸ ματρὸς ἔφυ· ἐκεῖθεν (81) ἔσπασε τὴν διάνοιαν· Τίς ἔγνω νοῦν Κυρίου, ἢ τὶς σύμβουλος αὐτοῦ ἐγένετο (82); ᾿Αλλὰ καὶ Ἡσίοδος δι' ὧν γράφει, συνάδει τοῖς προει ρημένοις· Μάντις δ' οὐδείς ἐστιν ἐπιχθονίων ἀνθρώπων, "Οστις ἂν εἰδείη Ζηνός νόον αιγιόχοιο. Εἰκότως ἄρα Σόλων ὁ ᾿Αθηναῖος ἐν ταῖς Ελεγείαις, καὶ αὐτὸς κατακολουθήσας Ησιόδῳ· Πάντη (83) δ᾽ ἀθανάτων ἀφανὴς νέος ἀνθρώ [ποισι, γράφει. Πάλιν τε τοῦ Μωϋσέως, εἰς μόχθους καὶ πό νους διὰ τὴν παράβασιν (84) τέξεσθαι τὴν γυναῖκα, προφητεύσαντος, ποιητής τις οὐκ ἄσημος γράφει · οὐδέ ποτ' ἦμαρ Παύσονται καμάτου καὶ διζύος, οὐδέ τι νύκτως Γινόμενοι (85)· χαλεπὰς δὲ θεοὶ δώσουσι με Γρίμνας. Ετι Ομηρος μὲν εἰπὼν, Αὐτὸς δὲ (86) χρύσεια Πατὴρ ἐτίταινε τάλαντα, δίκαιον τὸν Θεὸν μηνύει· Μένανδρος δὲ ὁ κωμικός, ἀγαθὸν ἑρμηνεύων τὸν Θεὸν, φησίν· *Απαντι (87) δαίμων ἀνδρὶ συμπαρίσταται Εὐθὺς γενομένῳ, μυσταγωγὸς τοῦ βίου ᾿Αγαθός· κακὸν γὰρ δαίμον (83) οὐ νομιστέον Εἶναι, βίον βλάπτοντα χρηστόν. Εἶτα ἐπιφέρει, Απαντα (89) δ' ἀγαθὸν εἶναι τὸν Θεόν· ἤτοι πάντα Θεὸν ἀγαθὸν λέγων, ἢ ὅπερ καὶ αὖ Αἰσχύλος μὲν ὁ τραγῳδοποιός, τὴν δύναμιν τοῦ Θεοῦ παρατιθέμενος, οὐκ ὀκνεῖ καὶ Ὕψιστον αὐτὸν προσαγορεύειν (92) διὰ τούτων· συμπαρ ίσταται συμπαραστατεί. "Απαντι δαίμων ἀνδρὶ συμπαρίσταται Εὐθὺς γενομένῳ μυσταγωγὸς τοῦ βίου Αγαθός· κακὸν γὰρ δαίμον οὐ νομιστέον Εἶναι βίον βλάπτοντα χρηστόν πάντα γὰρ Δεῖ ἀγαθὸν εἶναι τὸν Θεόν. *Απαντα δ' ἀγαθὸν εἶναι τὸν Θεόν. καθ᾽ ἅπαντα εἶναι. πάλιν Αἰσχ. τραγωδός πιο τραγωδοποιός Et rursus : Deus omnes procreans mortales. Dum autem hæc ait : CLEMENTIS ALEXANDRINI Quid exiguam tibi sapientiam ab homine homo pol- [liceris? Deum consilia rimari mortali naturæ difficile est. Est enim mortali matre sata : * ex illo Isaiæ loco sententiam hanc derivavit : Quis novit sensum Domini? aut quis consiliarius ejus fuit ª ? Quibus etiam Hesiodus hunc in modum ac- cinit : Haud ullus vivit mortali a semine vates, Qui Jovis ægiferi sensum cognoscere possit. Quem pariter secutus in Elegiis Solon, jure ita scribit : Omni homini prorsus mens est ignota deorum. Mulierem præterea Moyses, cum ob neglectum Dei preceptum, summis in doloribus parituram esse prædixisset, ita consentanee poeta quidam non ignobilis cecinit : . . . . seu lux aurea noctem, Seu lucem nox atra premat, dolor additus illis Usque aderit: superique graves immittere curas Assidue pergent. Homerus ita cum ait : Auratasque Patris librabat dextera lances, Dei æquitatem significat. Quem eumdem Menander comicus bonum esse declarans, ita loquitur : Ut quisque primum natus in lucem venit, Moderator illi Genius assistit bonus, Vitamque format. Nam cave malum putes, Bonaque vitæ noxium. Tum subjungit omnem bonum esse Deum, seu Deum omnem bonum appellat, seu, quod vero propius est, zebus in omnibus bonum esse Deumn allirmet. Rurs sum tragicus Eschylus, cum Dei nobis potestatem declarat, Altissimum eum appellare nil veretur his versibus : * ED. POTTER. • Isa. IL, 13. Quin etiam habet ms. Joan. ubi statim pro Quæ sequuntur sic profert Eu- sebius impress. : Quæ superius in Latino textu exhibentur ; quod auctoris sententiam clarius exprimere videantur, quam quæ apud Clementem nostrum jam leguntur. Quin eliam pro habet ms. Joan. significat Clemens Pindari sententiam tractam esse ex sequenti Isaiæ prophetæ loco. Eodem loquendi genere infra utitur, pag. 267. SYLBURG. absque verbo quod omittit etiam ms. Joan. Hebraismo eviden Ciori. SYLBURG. C D tarchus in lib. De animi tranquillitate, ubi pro habet Porro eos hoc modo scribit Grotius in Excerpt., p. : Hominem unumquemque, simul in lucem est editus, Sectatur genius vitæ qui auspicium facit, Bonus nimirum : credi enim malum nefas, Bonæ insessorem vitæ. Nam qui sit Deus, Bonus idem sit necesse est. Quod duobus mo- dis intelligi potest, uno, Deum omnem bonum esse; altero, esse bonum in omnibus; i Latino id non apparet. COLLECT. Statim absque aὖ, mns. Joan. Deinde Fuseb. (80) Πάντας τεύχων βροτούς. Euseb. πάντα τεύ- (81) ᾿Εκεῖθεν ἔσπανε τὴν διάνοιαν. His verbis (82) Η τίς σύμβουλος αὐτοῦ ἐγένετο. Euseb. (83) Πάντη. Euseb. ms. et impress. πάμπαν. (84) Εἰς μόχθους καὶ πόνους διὰ τὴν π. Euseb. (35) Γινόμενοι. Euseb. rectius στεινόμενοι. 10. (90) μᾶλλον, ἐν πᾶσι τὸν Θεὸν ἀγαθόν (91). Πάλιν (86) Αὐτὲς δέ. Καὶ τότε δή. Homer. Il. Θ, v. 69. (87) "Απαντι. Hos Menandri versus adducit Plu- (88) Δαίμον'. Ms. Joan. δαίμονα ultra metrum. (89) Απαντα. Græca Menandri verba sunt, (90) Kal. Omittit hanc particulam Euseb. (91) Αγαθόν. Euseb. ms. et impres. ἀγαθὸν (12) Προσαγορεύειν. Ms. Joan. γράφειν.
ὁ κύριος σώσει πόλεις κατοικουμένας, καὶ τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήψεται τῇ χειρὶ ὡς νεοσσιάν· κύριος ὁ ποιήσας τὴν γῆν ἐν ἰσχύι τῇ αὑτοῦ, ὥς φησιν Ἱερεμίας, καὶ ἀνορθώσας τὴν οἰκουμένην ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ. ἔτι πρὸς τοῖσδε Φωκυλίδης τοὺς ἀγγέλους δαίμονας καλῶν, τοὺς μὲν εἶναι ἀγαθοὺς αὐτῶν, τοὺς δὲ φαύλους διὰ τούτων παρίστησιν, ἐπεὶ καὶ ἡμεῖς ἀποστάτας τινὰς παρειλήφαμεν· ἀλλ’ ἄρα δαίμονές εἰσιν ἐπ’ ἀνδράσιν ἄλλοτε ἄλλοι· οἳ μὲν ἐπερχομένου κακοῦ ἀνέρας ἐκλύσασθαι. καλῶς οὖν καὶ Φιλήμων ὁ κωμικὸς τὴν εἰδωλολατρείαν ἐκκόπτει διὰ τούτων· οὐκ ἔστιν ἡμῖν οὐδεμία Τύχη θεός, οὐκ ἔστιν, ἀλλὰ ταὐτόματον ὃ γίγνεται ὡς ἔτυχ[εν] ἑκάστῳ, προσαγορεύεται τύχη. Σοφοκλῆς δὲ ὁ τραγῳδοποιὸς οὐδὲ θεοῖς, λέγει, αὐθαίρετα πάντα πέλονται, νόσφι Διός· κεῖνος γὰρ ἔχει τέλος ἠδὲ καὶ ἀρχήν. ὅ τε Ὀρφεύς· ἓν κράτος, εἷς δαίμων γένετο, μέγας οὐρανὸν αἴθων, ἓν δὲ τὰ πάντα τέτυκται, ἐν ᾧ τάδε πάντα κυκλεῖται, πῦρ καὶ ὕδωρ καὶ γαῖα, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Πίνδαρός τε ὁ μελοποιὸς οἷον ἐκβακχεύεται, ἄντικρυς εἰπών· τί θεός; ὅ τι τὸ πᾶν. καὶ πάλιν· θεὸς ὁ πάντα τεύχων βροτοῖς. ἐπὰν δὲ εἴπῃ· τί ἔλπεαι σοφίαν;
Ρ. χων βροτοῖς. βροτοῖς ἐπειδὰν δὲ εἴπῃ, Τί ἔλπεαι ἐπὰν δὲ εἶπεν ὅ τι ἔλπεται. Τι ἔλπέαι σοφίαν ὀλίγον τι ἀνὴρ ὑπὲρ ἀνδρὸς ἔχειν; Τὰ θεῶν βουλεύματα ἐρευνᾶσαι βροτέᾳ φύσει [δύσκολον Θνατᾶς δ᾽ ἀπὸ ματρὸς ἔφυ..... τὰ θεῶν ζαθέων καὶ τῆς αὐτοῦ σύμβουλος ἐγένετο, εἰς μόχθους καὶ μόχθους διὰ π. Α Καὶ πάλιν · Β Θεὸς ὁ πάντας τεύχων βροτούς (80). Ἐπὰν δὲ εἴπῃ· Ο τι ἔλπεται σοφίαν ὀλίγαν τοι ἀνὴρ ὑπερ [ἀνδρὸς ἔχειν ; Ζαθέων βουλεύματα ἐρευνᾶσαι βρετέα φρενί [δύσκολον Θνατᾶς δ' ἀπὸ ματρὸς ἔφυ· ἐκεῖθεν (81) ἔσπασε τὴν διάνοιαν· Τίς ἔγνω νοῦν Κυρίου, ἢ τὶς σύμβουλος αὐτοῦ ἐγένετο (82); ᾿Αλλὰ καὶ Ἡσίοδος δι' ὧν γράφει, συνάδει τοῖς προει ρημένοις· Μάντις δ' οὐδείς ἐστιν ἐπιχθονίων ἀνθρώπων, "Οστις ἂν εἰδείη Ζηνός νόον αιγιόχοιο. Εἰκότως ἄρα Σόλων ὁ ᾿Αθηναῖος ἐν ταῖς Ελεγείαις, καὶ αὐτὸς κατακολουθήσας Ησιόδῳ· Πάντη (83) δ᾽ ἀθανάτων ἀφανὴς νέος ἀνθρώ [ποισι, γράφει. Πάλιν τε τοῦ Μωϋσέως, εἰς μόχθους καὶ πό νους διὰ τὴν παράβασιν (84) τέξεσθαι τὴν γυναῖκα, προφητεύσαντος, ποιητής τις οὐκ ἄσημος γράφει · οὐδέ ποτ' ἦμαρ Παύσονται καμάτου καὶ διζύος, οὐδέ τι νύκτως Γινόμενοι (85)· χαλεπὰς δὲ θεοὶ δώσουσι με Γρίμνας. Ετι Ομηρος μὲν εἰπὼν, Αὐτὸς δὲ (86) χρύσεια Πατὴρ ἐτίταινε τάλαντα, δίκαιον τὸν Θεὸν μηνύει· Μένανδρος δὲ ὁ κωμικός, ἀγαθὸν ἑρμηνεύων τὸν Θεὸν, φησίν· *Απαντι (87) δαίμων ἀνδρὶ συμπαρίσταται Εὐθὺς γενομένῳ, μυσταγωγὸς τοῦ βίου ᾿Αγαθός· κακὸν γὰρ δαίμον (83) οὐ νομιστέον Εἶναι, βίον βλάπτοντα χρηστόν. Εἶτα ἐπιφέρει, Απαντα (89) δ' ἀγαθὸν εἶναι τὸν Θεόν· ἤτοι πάντα Θεὸν ἀγαθὸν λέγων, ἢ ὅπερ καὶ αὖ Αἰσχύλος μὲν ὁ τραγῳδοποιός, τὴν δύναμιν τοῦ Θεοῦ παρατιθέμενος, οὐκ ὀκνεῖ καὶ Ὕψιστον αὐτὸν προσαγορεύειν (92) διὰ τούτων· συμπαρ ίσταται συμπαραστατεί. "Απαντι δαίμων ἀνδρὶ συμπαρίσταται Εὐθὺς γενομένῳ μυσταγωγὸς τοῦ βίου Αγαθός· κακὸν γὰρ δαίμον οὐ νομιστέον Εἶναι βίον βλάπτοντα χρηστόν πάντα γὰρ Δεῖ ἀγαθὸν εἶναι τὸν Θεόν. *Απαντα δ' ἀγαθὸν εἶναι τὸν Θεόν. καθ᾽ ἅπαντα εἶναι. πάλιν Αἰσχ. τραγωδός πιο τραγωδοποιός Et rursus : Deus omnes procreans mortales. Dum autem hæc ait : CLEMENTIS ALEXANDRINI Quid exiguam tibi sapientiam ab homine homo pol- [liceris? Deum consilia rimari mortali naturæ difficile est. Est enim mortali matre sata : * ex illo Isaiæ loco sententiam hanc derivavit : Quis novit sensum Domini? aut quis consiliarius ejus fuit ª ? Quibus etiam Hesiodus hunc in modum ac- cinit : Haud ullus vivit mortali a semine vates, Qui Jovis ægiferi sensum cognoscere possit. Quem pariter secutus in Elegiis Solon, jure ita scribit : Omni homini prorsus mens est ignota deorum. Mulierem præterea Moyses, cum ob neglectum Dei preceptum, summis in doloribus parituram esse prædixisset, ita consentanee poeta quidam non ignobilis cecinit : . . . . seu lux aurea noctem, Seu lucem nox atra premat, dolor additus illis Usque aderit: superique graves immittere curas Assidue pergent. Homerus ita cum ait : Auratasque Patris librabat dextera lances, Dei æquitatem significat. Quem eumdem Menander comicus bonum esse declarans, ita loquitur : Ut quisque primum natus in lucem venit, Moderator illi Genius assistit bonus, Vitamque format. Nam cave malum putes, Bonaque vitæ noxium. Tum subjungit omnem bonum esse Deum, seu Deum omnem bonum appellat, seu, quod vero propius est, zebus in omnibus bonum esse Deumn allirmet. Rurs sum tragicus Eschylus, cum Dei nobis potestatem declarat, Altissimum eum appellare nil veretur his versibus : * ED. POTTER. • Isa. IL, 13. Quin etiam habet ms. Joan. ubi statim pro Quæ sequuntur sic profert Eu- sebius impress. : Quæ superius in Latino textu exhibentur ; quod auctoris sententiam clarius exprimere videantur, quam quæ apud Clementem nostrum jam leguntur. Quin eliam pro habet ms. Joan. significat Clemens Pindari sententiam tractam esse ex sequenti Isaiæ prophetæ loco. Eodem loquendi genere infra utitur, pag. 267. SYLBURG. absque verbo quod omittit etiam ms. Joan. Hebraismo eviden Ciori. SYLBURG. C D tarchus in lib. De animi tranquillitate, ubi pro habet Porro eos hoc modo scribit Grotius in Excerpt., p. : Hominem unumquemque, simul in lucem est editus, Sectatur genius vitæ qui auspicium facit, Bonus nimirum : credi enim malum nefas, Bonæ insessorem vitæ. Nam qui sit Deus, Bonus idem sit necesse est. Quod duobus mo- dis intelligi potest, uno, Deum omnem bonum esse; altero, esse bonum in omnibus; i Latino id non apparet. COLLECT. Statim absque aὖ, mns. Joan. Deinde Fuseb. (80) Πάντας τεύχων βροτούς. Euseb. πάντα τεύ- (81) ᾿Εκεῖθεν ἔσπανε τὴν διάνοιαν. His verbis (82) Η τίς σύμβουλος αὐτοῦ ἐγένετο. Euseb. (83) Πάντη. Euseb. ms. et impress. πάμπαν. (84) Εἰς μόχθους καὶ πόνους διὰ τὴν π. Euseb. (35) Γινόμενοι. Euseb. rectius στεινόμενοι. 10. (90) μᾶλλον, ἐν πᾶσι τὸν Θεὸν ἀγαθόν (91). Πάλιν (86) Αὐτὲς δέ. Καὶ τότε δή. Homer. Il. Θ, v. 69. (87) "Απαντι. Hos Menandri versus adducit Plu- (88) Δαίμον'. Ms. Joan. δαίμονα ultra metrum. (89) Απαντα. Græca Menandri verba sunt, (90) Kal. Omittit hanc particulam Euseb. (91) Αγαθόν. Euseb. ms. et impres. ἀγαθὸν (12) Προσαγορεύειν. Ms. Joan. γράφειν.
ὀλίγον τοι ἀνὴρ ὑπὲρ ἀνδρὸς ἔχει. τὰ θεῶν βουλεύματα ἐρευνᾶσαι βροτέᾳ φρενὶ δύσκολον· θνατᾶς δ’ ἀπὸ ματρὸς ἔφυ, ἐκεῖθεν ἔσπακε τὴν διάνοιαν· τίς ἔγνω νοῦν κυρίου; ἢ τίς σύμβουλος αὐτοῦ ἐγένετο; ἀλλὰ καὶ Ἡσίοδος δι’ ὧν γράφει συνᾴδει τοῖς προειρημένοις· μάντις δ’ οὐδείς ἐστιν ἐπιχθονίων ἀνθρώπων, ὅστις ἂν εἰδείη Ζηνὸς νόον αἰγιόχοιο. εἰκότως ἄρα Σόλων ὁ Ἀθηναῖος ἐν ταῖς ἐλεγείαις, καὶ αὐτὸς κατακολουθήσας Ἡσιόδῳ, πάντῃ δ’ ἀθανάτων ἀφανὴς νόος ἀνθρώποισι γράφει. Πάλιν, τοῦ Μωυσέως εἰς μόχθους καὶ πόνους διὰ τὴν παράβασιν τέξεσθαι τὴν γυναῖκα προφητεύσαντος, ποιητής τις οὐκ ἄσημος γράφει· οὐδέ ποτ’ ἦμαρ παύσονται καμάτου καὶ ὀιζύος, οὐδέ τι νύκτωρ στεινόμενοι· χαλεπὰς δὲ θεοὶ δώσουσι μερίμνας. ἔτι Ὅμηρος μέν, εἰπὼν αὐτὸς δὲ χρύσεια πατὴρ ἐτίταινε τάλαντα, δίκαιον τὸν θεὸν μηνύει· Μένανδρος δὲ ὁ κωμικός, ἀγαθὸν ἑρμηνεύων τὸν θεόν, φησίν· ἅπαντι δαίμων ἀνδρὶ συμπαρίσταται εὐθὺς γενομένῳ μυσταγωγὸς τοῦ βίου ἀγαθός· κακὸν γὰρ δαίμονα οὐ νομιστέον εἶναι, βίον βλάπτοντα χρηστόν. εἶτα ἐπιφέρει·
Ρ. χων βροτοῖς. βροτοῖς ἐπειδὰν δὲ εἴπῃ, Τί ἔλπεαι ἐπὰν δὲ εἶπεν ὅ τι ἔλπεται. Τι ἔλπέαι σοφίαν ὀλίγον τι ἀνὴρ ὑπὲρ ἀνδρὸς ἔχειν; Τὰ θεῶν βουλεύματα ἐρευνᾶσαι βροτέᾳ φύσει [δύσκολον Θνατᾶς δ᾽ ἀπὸ ματρὸς ἔφυ..... τὰ θεῶν ζαθέων καὶ τῆς αὐτοῦ σύμβουλος ἐγένετο, εἰς μόχθους καὶ μόχθους διὰ π. Α Καὶ πάλιν · Β Θεὸς ὁ πάντας τεύχων βροτούς (80). Ἐπὰν δὲ εἴπῃ· Ο τι ἔλπεται σοφίαν ὀλίγαν τοι ἀνὴρ ὑπερ [ἀνδρὸς ἔχειν ; Ζαθέων βουλεύματα ἐρευνᾶσαι βρετέα φρενί [δύσκολον Θνατᾶς δ' ἀπὸ ματρὸς ἔφυ· ἐκεῖθεν (81) ἔσπασε τὴν διάνοιαν· Τίς ἔγνω νοῦν Κυρίου, ἢ τὶς σύμβουλος αὐτοῦ ἐγένετο (82); ᾿Αλλὰ καὶ Ἡσίοδος δι' ὧν γράφει, συνάδει τοῖς προει ρημένοις· Μάντις δ' οὐδείς ἐστιν ἐπιχθονίων ἀνθρώπων, "Οστις ἂν εἰδείη Ζηνός νόον αιγιόχοιο. Εἰκότως ἄρα Σόλων ὁ ᾿Αθηναῖος ἐν ταῖς Ελεγείαις, καὶ αὐτὸς κατακολουθήσας Ησιόδῳ· Πάντη (83) δ᾽ ἀθανάτων ἀφανὴς νέος ἀνθρώ [ποισι, γράφει. Πάλιν τε τοῦ Μωϋσέως, εἰς μόχθους καὶ πό νους διὰ τὴν παράβασιν (84) τέξεσθαι τὴν γυναῖκα, προφητεύσαντος, ποιητής τις οὐκ ἄσημος γράφει · οὐδέ ποτ' ἦμαρ Παύσονται καμάτου καὶ διζύος, οὐδέ τι νύκτως Γινόμενοι (85)· χαλεπὰς δὲ θεοὶ δώσουσι με Γρίμνας. Ετι Ομηρος μὲν εἰπὼν, Αὐτὸς δὲ (86) χρύσεια Πατὴρ ἐτίταινε τάλαντα, δίκαιον τὸν Θεὸν μηνύει· Μένανδρος δὲ ὁ κωμικός, ἀγαθὸν ἑρμηνεύων τὸν Θεὸν, φησίν· *Απαντι (87) δαίμων ἀνδρὶ συμπαρίσταται Εὐθὺς γενομένῳ, μυσταγωγὸς τοῦ βίου ᾿Αγαθός· κακὸν γὰρ δαίμον (83) οὐ νομιστέον Εἶναι, βίον βλάπτοντα χρηστόν. Εἶτα ἐπιφέρει, Απαντα (89) δ' ἀγαθὸν εἶναι τὸν Θεόν· ἤτοι πάντα Θεὸν ἀγαθὸν λέγων, ἢ ὅπερ καὶ αὖ Αἰσχύλος μὲν ὁ τραγῳδοποιός, τὴν δύναμιν τοῦ Θεοῦ παρατιθέμενος, οὐκ ὀκνεῖ καὶ Ὕψιστον αὐτὸν προσαγορεύειν (92) διὰ τούτων· συμπαρ ίσταται συμπαραστατεί. "Απαντι δαίμων ἀνδρὶ συμπαρίσταται Εὐθὺς γενομένῳ μυσταγωγὸς τοῦ βίου Αγαθός· κακὸν γὰρ δαίμον οὐ νομιστέον Εἶναι βίον βλάπτοντα χρηστόν πάντα γὰρ Δεῖ ἀγαθὸν εἶναι τὸν Θεόν. *Απαντα δ' ἀγαθὸν εἶναι τὸν Θεόν. καθ᾽ ἅπαντα εἶναι. πάλιν Αἰσχ. τραγωδός πιο τραγωδοποιός Et rursus : Deus omnes procreans mortales. Dum autem hæc ait : CLEMENTIS ALEXANDRINI Quid exiguam tibi sapientiam ab homine homo pol- [liceris? Deum consilia rimari mortali naturæ difficile est. Est enim mortali matre sata : * ex illo Isaiæ loco sententiam hanc derivavit : Quis novit sensum Domini? aut quis consiliarius ejus fuit ª ? Quibus etiam Hesiodus hunc in modum ac- cinit : Haud ullus vivit mortali a semine vates, Qui Jovis ægiferi sensum cognoscere possit. Quem pariter secutus in Elegiis Solon, jure ita scribit : Omni homini prorsus mens est ignota deorum. Mulierem præterea Moyses, cum ob neglectum Dei preceptum, summis in doloribus parituram esse prædixisset, ita consentanee poeta quidam non ignobilis cecinit : . . . . seu lux aurea noctem, Seu lucem nox atra premat, dolor additus illis Usque aderit: superique graves immittere curas Assidue pergent. Homerus ita cum ait : Auratasque Patris librabat dextera lances, Dei æquitatem significat. Quem eumdem Menander comicus bonum esse declarans, ita loquitur : Ut quisque primum natus in lucem venit, Moderator illi Genius assistit bonus, Vitamque format. Nam cave malum putes, Bonaque vitæ noxium. Tum subjungit omnem bonum esse Deum, seu Deum omnem bonum appellat, seu, quod vero propius est, zebus in omnibus bonum esse Deumn allirmet. Rurs sum tragicus Eschylus, cum Dei nobis potestatem declarat, Altissimum eum appellare nil veretur his versibus : * ED. POTTER. • Isa. IL, 13. Quin etiam habet ms. Joan. ubi statim pro Quæ sequuntur sic profert Eu- sebius impress. : Quæ superius in Latino textu exhibentur ; quod auctoris sententiam clarius exprimere videantur, quam quæ apud Clementem nostrum jam leguntur. Quin eliam pro habet ms. Joan. significat Clemens Pindari sententiam tractam esse ex sequenti Isaiæ prophetæ loco. Eodem loquendi genere infra utitur, pag. 267. SYLBURG. absque verbo quod omittit etiam ms. Joan. Hebraismo eviden Ciori. SYLBURG. C D tarchus in lib. De animi tranquillitate, ubi pro habet Porro eos hoc modo scribit Grotius in Excerpt., p. : Hominem unumquemque, simul in lucem est editus, Sectatur genius vitæ qui auspicium facit, Bonus nimirum : credi enim malum nefas, Bonæ insessorem vitæ. Nam qui sit Deus, Bonus idem sit necesse est. Quod duobus mo- dis intelligi potest, uno, Deum omnem bonum esse; altero, esse bonum in omnibus; i Latino id non apparet. COLLECT. Statim absque aὖ, mns. Joan. Deinde Fuseb. (80) Πάντας τεύχων βροτούς. Euseb. πάντα τεύ- (81) ᾿Εκεῖθεν ἔσπανε τὴν διάνοιαν. His verbis (82) Η τίς σύμβουλος αὐτοῦ ἐγένετο. Euseb. (83) Πάντη. Euseb. ms. et impress. πάμπαν. (84) Εἰς μόχθους καὶ πόνους διὰ τὴν π. Euseb. (35) Γινόμενοι. Euseb. rectius στεινόμενοι. 10. (90) μᾶλλον, ἐν πᾶσι τὸν Θεὸν ἀγαθόν (91). Πάλιν (86) Αὐτὲς δέ. Καὶ τότε δή. Homer. Il. Θ, v. 69. (87) "Απαντι. Hos Menandri versus adducit Plu- (88) Δαίμον'. Ms. Joan. δαίμονα ultra metrum. (89) Απαντα. Græca Menandri verba sunt, (90) Kal. Omittit hanc particulam Euseb. (91) Αγαθόν. Euseb. ms. et impres. ἀγαθὸν (12) Προσαγορεύειν. Ms. Joan. γράφειν.
PG 9:193ἅπαντα δ’ ἀγαθὸν εἶναι τὸν θεόν, ἤτοι πάντα θεὸν ἀγαθὸν λέγων ἤ, ὅπερ καὶ μᾶλλον, ἐν πᾶσι τὸν θεὸν ἀγαθόν. Πάλιν αὖ Αἰσχύλος μὲν ὁ τραγῳδοποιός, τὴν δύναμιν τοῦ θεοῦ παρατιθέμενος, οὐκ ὀκνεῖ καὶ ὕψιστον αὐτὸν προσαγορεύειν διὰ τούτων· χώριζε θνητῶν τὸν θεὸν καὶ μὴ δόκει ὅμοιον σαυτῷ σάρκινον καθεστάναι. οὐκ οἶσθα δ’ αὐτόν· ποτὲ μὲν ὡς πῦρ φαίνεται ἄπλατος ὁρμή, ποτὲ δὲ ὕδωρ, ποτὲ [δὲ] γνόφος· καὶ θηρσὶν αὐτὸς γίνεται παρεμφερής, ἀνέμῳ νεφέλῃ τε καὶ ἀστραπῇ, βροντῇ, βροχῇ. ὑπηρετεῖ δὲ αὐτῷ θάλασσα καὶ πέτραι, καὶ πᾶσα πηγὴ καὶ ὕδατος συστήματα. τρέμει δ’ ὄρη καὶ γαῖα καὶ πελώριος βυθὸς θαλάσσης καὶ ὀρέων ὕψος μέγα, ἐπὰν ἐπιβλέψῃ γοργὸν ὄμμα δεσπότου. πάντα δυνατὴ γὰρ δόξα ὑψίστου [θεοῦ]. ἆρ’ οὐ δοκεῖ σοι ἐκεῖνο παραφράζειν τὸ ἀπὸ προσώπου κυρίου τρέμει ἡ γῆ; Ἐπὶ τούτοις ὁ μαντικώτατος Ἀπόλλων, μαρτυρῶν τῇ δόξῃ τοῦ θεοῦ, λέγειν ἀναγκάζεται περὶ τῆς Ἀθηνᾶς, ἡνίκα ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα ἐστράτευον [οἱ] Μῆδοι, ὡς ἐδεῖτό τε καὶ ἱκέτευε τὸν Δία περὶ τῆς Ἀττικῆς. ἔχει δὲ ὧδε ὁ χρησμός· οὐ δύναται Παλλὰς Δί’ Ὀλύμπιον ἐξιλάσασθαι, λισσομένη πολλοῖσι λόγοις καὶ μήτιδι πυκνῇ·
Χώριζε (93) θνητῶν τὸν Θεὸν, καὶ μὴ δόκει (94) Δ Ὁμοῖον αὐτῷ σάρκινον καθεστάναι. Οὐκ οἶσθα δ' (95) αὐτόν· ποτὲ μὲν ὡς πῦρ (96) [φαίνεται, Απλατος ὁρμὴ, ποτὲ δ' ὕδωρ, ποτὲ δὲ γνόφος Καὶ θηρσὶν αὐτὸς γίνεται παρεμφερής, Ανέμῳ, νεφέλῃ τε, κἀστραπῇ, βροντῇ, βροχῇ. Υπηρετεῖ δ' αὐτῷ θάλασσα καὶ πέτραι, Καὶ πᾶσα πηγὴ, χ' ὕδατος (97) συστήματα. Τρέμει δ' ὄρη καὶ γαῖα καὶ πελώριος Βυθὺς θαλάσσης, καὶ ὀρέων (98) ύψος μέγα, Ἐπὰν ἐπιβλέψῃ γοργὸν ὄμμα Δεσπότου Πάντα· δυνατὴ γὰρ δόξα ὑψίστου Θεοῦ. "Αρ' οὐ δοκεῖ τοι ἐκεῖνο παραφράζειν τὸν ᾿Απὸ προσ- ώπου (99) Κυρίου τρέμει ἡ γῆ; Ἐπὶ τούτοις ὁ μαντικώτατος Απόλλων, μαρτυρῶν τῇ δόξῃ τοῦ Θεοῦ, λέγειν ἀναγκάζεται περὶ τῆς Ἀθηνᾶς, ἡνίκα ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα ἐστράτευον Μῆδοι (1), ὡς ἐδεῖτό τε καὶ ἱκέτευε τὸν Δία περὶ τῆς Ἀττικῆς. Ἔχει δὲ ὧδε Ο χρησμός (2) Οὐ δύναται (3) Παλλάς ΔΙ' 'Ολύμπιον ἐξιλά [σασθαι, Λισσομένη πολλοῖσι λόγοις καὶ μήτιδι πυκνῇ Πολλοὺς δ᾽ ἀθανάτων νηοὺς μαλερῷ περὶ (4) [δώσει, Οι που νῦν ἱδρῶτι ρεεύμενοι (5) ἑστήκασιν, Δείματι παλλόμενοι.... καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Θεαρίδας (6) δὲ ἐν τῷ Περὶ φύσεως γράφει· Μία δ' ἄρα τῶν ὄντων ἀρχὰ μὲν ὄντως (7) ἀληθινὰ, μία· κείνη (8) γὰρ ἐν ἀρχῇ τέ ἐστιν ἐν καὶ μόνον· Οὐδέ τις ἔσθ' ἕτερος χωρὶς μεγάλου βασιλῆος, * Ρ. σάρκινον. Απλατος ὁρμή. ἄπλαστος, άπληστος. *Οταν ἐπιβλέψη γοργόν ὄμμα Δεσπότου. Πάντα, δυνατὴ γὰρ δόξα ὑψίστου Θεοῦ. Πάντα δύναται γάρ, δόξα δ' ὑψίστου Θεοῦ. τὸ ὁμοῖον σάρκινον καθεστ. ποτὲ γνόφος, άπλατος άπληστος ? ἀπέλαστος ? ἀπρόσιτος. » τος. Με. Οιιού, πηγαὶ καὶ ὕδατος. χωρέων. ὕψος ἐπὶ μέγα Οταν ἐπιβλέψη γοργόν ὄμμα Δεσπότου. Πάντα δύναται γὰρ, δόξα δ' ὑψίστου Θεοῦ. • Πάντα δύναται γὰρ δόξα ὑψίστου Θεοῦ. Γῆ ἐσείσθη, καὶ γὰρ οἱ οὐρανοὶ ἔστασαν ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ, Θεραπ. Κ', ρεούμενοι Μεταποντίῳ δὲ Θεωρίδην καὶ Εὔρυτον· 'Α ἀρχὰ τῶν ὄντων, ἀρχὰ μὲν ὄντως ἀλη θινὰ, μία. STROMATUM LIB. V. ED. POTTER, ED. PARIS. bello De monarch. apud Justinum 165. In secundo omisit interpres Nec tibi parem esse existimato carneum. In quarto legitur Græce, J. Langus corrigit, forte Vis increata, nunc tenebra, nunc aqua. Undecimum ita legendum est apud Clementem et Eusebium, ut habet Justinus : Langus, Domini intuentur cum severa lumina. Perionius, Quando Domini torve ipsa vultus aspicit. Postremum ita Eusebius, Justinus, Namque omnia potest, gloria at summi Dei. Vel sublata interpunctione et conjunctione, Namque omnia potest gloria excelsi Dei. COLLECT. - Conf. quæ a nobis in Justinum adno- tata sunt, pag. 152, edit. Oxon. seq. sum absque conjunctione. SYLB. haec dicit : • Quid si Quid si quasi SYLB. Statim ms. Juan. Vi- gerus ad vers. seq. hæc adnotat : < Tum sequens ex Justino in libello De monarch. hoc modo resti- tuendus, • B C D Secerne cunctis Numen a mortalibus, Huic simile corpus ne putes ullum cave. Ignota res est, nunc velut flamma emicat Aditumque prohibet : unda mox, caligo mox, Mox et tremendæ similis apparet feræ, Vento, atque nubi, fulguri, tonitruo; Imbrique similis. Pontus huic, fontes, petra, Atque orbe toto quidquid undarum coit, Obsequitur. Illum montium horrescunt juga, Tremitque tellus, et sinus vasti maris, Dum Dominus acri cuncta visu despicit, Immensa quippe est illa majestas Dei. Nunquid illud tibi videtur illustrare, A facie Do mini tremit terra a? Quin et ipsemet Apollo, di- vinandi tam peritus, suapte testimonio Dei gloriæ serviens, fateri cogitur Minervam, quo tempore impetum in Græciam Medi faciebant, vota Jovi fe- cisse pro Attica. Ejusmodi autem responsum illud est : Jam magnum placare Jovem, Jove nata Minerva, Ilaud precibus votisque potest : Pluribus at superum templis incendia mittit, Qui nunc fortassis magno terrore subacti, Expresso sudore fluunt ; et quæ sequuntur. Thearidas autem in suo De na- tura opere, hoc modo scribit: Universitatis hujus principium, principium utique verum unum est. Illud enim ex æternitate unum est atque solum : Haud alius quisquam est supremi a Numine regis, a Psal. LxvIII, 8. • et seq. vers. ex eod. Justino sic corrige, • Mallem tamen, • Lxvii, : vel aliquem locum consi milem. cum articulo. Pythia, quo tempore Xerxes Græciam invasit, Id integrum recitat Herodotus lib. vII, c. 140, 141, et Eusebius, Prapar. evang. lib. v, cap. 24. Ejusdem partem adducit etiam Theodoretus pag. 629. sponso editi sunt, posteriores tres primo; nam diversis eos temporibus protulisse Apollinem, ex auctoribus jam memoratis liquet. verso ordine. Deinde nou pro not Euseb. ms. et impress. voc. Idem vero lib. v habet; quam le- ctionem tuetur Herodotus. ridas dictus est ille vir. Fuit autem Metapontinus, et Pythagoram audivit. Jamblichus, sub finem Vitæ Pythagoræ, istius philosophi discipulos enumerans, ait : Apud Metapontum, Theoridem et Eurytum. bio : Universitatis hujus principium, principium verum atque unum est. Quam lectionem exhibet etiam ms. Joan. . (93) Χώριζε. Aischyli versus hi leguntur et in li- (94) Δόκει. Ms. Joan. δόκεισαν. Ibidem. in vers. (95) Δ'. Euseb. γ', et mox ἄπλατος ὁρμῇ, et rur- (96) Πυρ. Ms. Joan. πατήρ. Mox Vigerus ad (97) Πηγή, γι' ὕδατος. Ms. Joan. πηγὴ καὶ ὕδα (98) Καὶ ὀρέων. Justin. concinnius per crasin (99) ᾿Απὸ προσώπου. Respicere videtur psalm. (4) Μήδοι. Euseb. ms. et impress. οἱ Μῆδοι (2) Χρησμός. Responsum hoc edidit Aristonice (3) Οὐ δύναται. Duo priores versus secundo re- (4) Μαλερῷ πυρί. Ms. Joan. πυρὶ μαλερῷ in- (5) 'Ρεεύμενοι. Euseb. ms. et impress. ρεύμε (6) Θεαρίδας. Seu potius θεωρίδας. Nam Theo- (7) Μία δ' ἄρα... μὲν ὄντ. Scribendum ex Euse (8) Κείνη. Euseb. Dorice κείνα, quod melius.
PG 9:195πολλοὺς δ’ ἀθανάτων νηοὺς μαλερῷ πυρὶ δώσει, οἵ που νῦν ἱδρῶτι ῥεεύμενοι ἑστήκασιν δείματι παλλόμενοι, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Θεαρίδας δὲ ἐν τῷ Περὶ φύσεως γράφει· ἁ ἀρχὰ τῶν ὄντων, ἀρχὰ μὲν ὄντως ἀληθινά, μία· κείνα γὰρ ἐν ἀρχᾷ τέ ἐστιν ἓν καὶ μόνον, οὐδέ τις ἔσθ’ ἕτερος χωρὶς μεγάλου βασιλῆος, Ὀρφεὺς λέγει· ᾧ πειθόμενος ὁ κωμικὸς Δίφιλος γνωμικώτατα τὸν ὄντα πάντων, φησί, πατέρα τοῦτον διὰ τέλους τίμα μόνον, ἀγαθῶν τοσούτων εὑρετὴν καὶ κτίστορα. εἰκότως τοίνυν καὶ Πλάτων ἐθίζει τὰς βελτίστας φύσεις ἀφικνεῖσθαι πρὸς τὸ μάθημα, ὃ ἐν τῷ πρόσθεν ἔφαμεν εἶναι μέγιστον, ἰδεῖν τε τἀγαθὸν καὶ ἀναβῆναι ἐκείνην τὴν ἀνάβασιν. τοῦτο δέ, ὡς ἔοικεν, οὐκ ὀστράκου ἂν εἴη περιστροφή, ἀλλὰ ψυχῆς περιαγωγή, ἐκ νυκτερινῆς τινος ἡμέρας εἰς ἀληθινὴν τοῦ ὄντος οὖσαν ἐπάνοδον, ἣν δὴ φιλοσοφίαν ἀληθῆ φήσομεν εἶναι. καὶ τοὺς ταύτης μετασχόντας τοῦ χρυσοῦ γένους κρίνει, ἐστὲ μὲν δὴ πάντες ἀδελφοί λέγων, οἱ δὲ τοῦ χρυσοῦ γένους [κρίνειν] ἀκριβέστατα καὶ πάντῃ.
PG 9:197Τοῦ πατρὸς ἄρα καὶ ποιητοῦ τῶν συμπάντων ἐμφύτως καὶ ἀδιδάκτως ἀντιλαμβάνεται πάντα πρὸς πάντων, τὰ μὲν ἄψυχα συμπαθοῦντα τῷ ζῴῳ, τῶν δὲ ἐμψύχων τὰ μὲν ἤδη ἀθάνατα καθ’ ἡμέραν ἐργαζόμενα, τῶν δὲ ἔτι θνητῶν τὰ μὲν ἐν φόβῳ, καὶ διὰ τῆς μητρὸς αὐτῶν ἔτι κατὰ γαστρὸς ὀχούμενα, τὰ δὲ αὐτεξουσίῳ λογισμῷ, καὶ τῶν ἀνθρώπων πάντες Ἕλληνές τε καὶ βάρβαροι. γένος δ’ οὐδὲν οὐδαμοῦ τῶν γεωργούντων οὐδὲ νομάδων, ἀλλ’ οὐδὲ τῶν πολιτικῶν δύναται ζῆν, μὴ προκατειλημμένον τῇ τοῦ κρείττονος πίστει. διὸ πᾶν μὲν ἔθνος ἑῴων, πᾶν δὲ ἑσπερίων ἁπτόμενον ᾐ[όνων] βόρειόν τε καὶ τὰ πρὸς τῷ νότῳ πάντα μίαν ἔχει καὶ τὴν αὐτὴν πρόληψιν περὶ τοῦ καταστησαμένου τὴν ἡγεμονίαν, εἴ γε καὶ τὰ καθολικώτατα τῶν ἐνεργημάτων αὐτοῦ διαπεφοίτηκεν ἐπ’ ἴσης πάντα·
ἐμψύχων τὰ μὲν ἤδη ἀθάνατα καθ' ἡμέραν ἐργαζό- Εt μενα, τῶν δὲ ἔτι (22) θνητῶν τὰ μὲν, ἐν φόβῳ καὶ διὰ τῆς μητρὸς αὐτῶν ἔτι κατὰ γαστρός οχούμενα (25), τὰ δὲ, αὐτεξουσίῳ λογισμῷ. Καὶ τῶν ἀνθρώπων πάντες Ελληνές τε καὶ βάρβαροι, γένος δ᾽ οὐδὲν οὐδαμοῦ τῶν γεωργούντων, ούτε νομάδων (24), ἀλλ' οὔτε (25) τῶν πολιτικῶν δύναται ζῇν, μὴ προκατει λημμένον τῇ τοῦ κρείττονος πίστει· διὸ πᾶν μὲν ἔθνος ἐῴων, πᾶν δὲ ἑσπερίων ἀντόμενον, ή βόρειόν τε καὶ τὰ (26) πρὸς τῷ νότῳ πάντα, μίαν ἔχει καὶ τὴν αὐτὴν πρόληψιν περὶ τοῦ καταστησαμένου τὴν ἡγε μονίαν· εἴ γε καὶ τὰ καθολικώτατα τῶν ἐνεργημά των (27) αὐτοῦ διαπεφοίτηκεν ἐπ᾽ ἴσης πάντα. Πολὺ δὲ πλέον οἱ παρ' Έλλησι πολυπράγμονες οἱ (28) φι- λόσοφοι, ἐκ τῆς βαρβάρου ὁρμώμενοι φιλοσοφίας, ἀο- ράτῳ καὶ μόνῳ, καὶ δυνατωτάτῳ καὶ τεχνικωτάτῳ, Β καὶ τῶν καλλίστων (29) αιτιωτάτῳ τὴν πρόνοιαν ἔδοξαν (30)· τὰ ἀκόλουθα τούτοις, εἰ μὴ κατηχη- θεῖεν πρὸς ἡμῶν, οὐκ ἐπιστάμενοι, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ αὐτὸν ὅπως νοεῖσθαι πέφυκε τὸν Θεὸν, μόνον δ', ὡς ἤδη πολύ λάκις ειρήκαμεν, κατὰ περίφασιν ἀληθῆ (31). Εικόν τως οὖν ὁ ᾿Απόστολος (52), Η Ἰουδαίων μόνων, φησίν, ὁ Θεός (53) ; οὐχὶ καὶ Ἑλλήνων; οὐ μόνον προφητικῶς λέγων καὶ τοὺς ἐξ Ἑλλήνων πιστεύον τας Έλληνας είσεσθαι τὸν Θεὸν, ἀλλὰ κἀκεῖνο μη- νύων, ὡς δυνάμει μὲν ὁ Κύριος καὶ Θεὸς πάντων ἂν εἴη καὶ τῷ ὄντι παντοκράτωρ κατὰ δὲ τὴν γνῶσιν οὐ πάντων θεός· οὔτε γὰρ ὅ ἐστιν, οὔθ᾽ ὅπως Κύριος καὶ πατὴρ καὶ ποιητής, οὐδὲ τὴν ἄλλην ίσασιν οίκο νομίαν τῆς ἀληθείας, μὴ οὐ πρὸς αὐτῆς διδαχθέντες. Ωσαύτως καὶ τὰ προφητικὰ τὴν αὐτὴν ἔχει τῷ ἀπο- στολικῷ λόγῳ δύναμιν. Ησαΐας μὲν γάρ φησιν· Εἰ δὲ * Ρ. ἐμψύχων τὰ μὲν ἤδη ἀθάνατα, τὰ δὲ καθ' ἡμέραν ἐρω γαζόμενα· τῶν δὲ τοῦ θνητῶν τὰ μὲν, ἐν φόβῳ καὶ διὰ τῆς μητρὸς αὐτῶν ἔτι μετὰ γαστρὸς ὀχούμενα, τὰ δὲ αὐτεξουσίῳ λογισμῷ. ἐῷον, πᾶν δὲ ἐσπερίων ἁπτόμενον μόνων, βόρειόν τε καὶ τά επίσης ἐπ᾽ ἴσης, ἴσης Μοχ βαρβάρων βαρβάρου τῷ ἀοράτῳ δυνατῷ δυνατω- τάτῳ τῶν ἄλλων καλλίστων. προνομίαν ἔδωκαν, φρασιν ἀληθῆ. Κατὰ περίφρασιν ἀληθῆ κατὰ περίφασιν περίφρασιν. Ἐξ ὧν, δῆλον, ὅτι, καὶ ποιητικοῖς χρώμενος παραδείγμασιν ἐκ τῶν ᾿Αράτου Φαινομένων, δοκιμάζει τὰ παρ' Ἕλλησι καλῶς εἰρημένα, καὶ διὰ τοῦ ἀγνώστου Θεοῦ τιμᾶσθαι κατὰ περίφρασιν πρὸς τῶν Ἑλλήνων τὸν δημιουργὸν Θεὸν ἡνίξατο· κατ' ἐπίγνωσιν δὲ δεῖν δι᾿ Υἱοῦ παραλαβεῖν τε καὶ μαθεῖν. περίφρασιν τοῦ δημιουργοῦ Θεοῦ, τὸν ἄγνωστον Θεόν. Εt περιφράσει ἐπίγνωσιν, οὗτοι οὖν οἱ ἀνοιγόμενοι τυφλῶν ὀφθαλμοί, ή δι' Υἱοῦ ἐπίγνωσίς ἐστι τοῦ Πατρὸς, ἡ τῆς περιφράσεως τῆς Ἑλληνικῆς και τάληψις. Ἰουδαίων ὁ Θεὸς μόνον; οὐχὶ δὲ καὶ ἐθνῶν; STROMATUM LIB. V. A sciplinæ adjumentum hauriunt. quidem inani ED. POTTER. • Rom. 111, 29. nes, aut eliam Nomadas intelligere potes, Elige. gerus utramque lectionem rectam pronuntiat. Sed Clementis lectionem se secutum esse et magis pro- bare affirmat. lbidem mox conjunct. pro sed absque præpos. habet ms. Joan. C et ms. pro Euseb. im- D press. Ibidem mox cum articulo, quemn habet etiam ms. Joan. Deinde pro ms. Joan. privilegium dederunt, ut exp. Sylburg. Vide pag. 315, 635, edit. Paris. Id est juxta istam descriptionem Numinis quæ apud philosophos et poetas occurrit, multum ex vero mata cum viventibus affectionum communione jun- guntur, ex animantibus autem vita præditis alia jam immortalia sunt, et in diem etiainnum labo rant. At ex mortalibus alia in metu constituta, maternis adhuc visceribus inclusa gestantur : alia jam sui juris, suo se consilio arbitrioque regunt. Jam hominum genus universum in Græcos barba- rosque dividitur: quorum e numero, nulla prorsus usquam aut agricolarum aut pastorum, ac ne eo- rum quidem, qui in civitate degunt, natio est, quæ vitam, absque eo quod ejus mentem naturæ supe- rioris fides occuparit, ducere tuerique possit. lla- que populi omnes, sive Orientem colant, sive littora Occidentis ultima teneant, sive ad Septentrionem, sive ad Meridiem habitent, unam et eandem ejus, a quo institutum hoc imperium est, ✈ anticipationem habent: cum loca pariter et æqualiter omnia, ge- nerales quæque vis illius effectricis actiones com- plexæ sint. Sed tamen curiosi illi e Græcis philo- sophi, barbarorum permoti philosophia, multo ma- gis illi, qui nec oculis cernitur, et solus idem ac praepotens, et sapientissimus Artifex est, sum musque rerum pulcherrimarum Auctor, providen- tiam tribuerunt: nec tamen quæ sint ex istis con- sequentia, nisi a nobis doceantur, pervidere, ac ne modum quidem illum nosse possunt, quem ad Deum cognoscendum natura ipsa præscribit; sed tantum uti jam sæpe diximus, periphrasi quadam alioqui vera eum circumscribunt. Merito ergo Apostolus : An Judzorum, inquit, solorum est Deus, non etiam Græcorum non solum dicens prophetice, eos qui - trahentem, licet minus accurate Dei attributa deli- neantem. LowTH. — habet etiam Eusebius, ad quem hæc adnotat Vigerus: • Clemens quasi Deus ipsos me- diocri quadam illustratione circumfundat. Malo tamen Ita enim Strom. 1, p. 251, ubi apostolicum illud Actor. xvII: Quem ergo ignorantes colitis, etc., ex professo tractans, inquit, Ubi ait esse huic opponit hoc est veram ac propriam cognitionem. Et paulo post adhuc il- lustrius, (ab apostolis videlicet) liliæ enim Græcorum etiam poetarum et philosophorum circumlocutiones, ante Christi ad- ventum, plane comprehendi non poterant. . Conf. Strom. 1, p. 372, n. 5. Atque hactenus Eusebius. Bibl. Rom. ut paulo aliter legitur : Clemens eum sulo proposito videtur accommodasse. Sed et Isaiæ lo- cus qui paulo infra occurrit, variat aliquantum in vulg. Bibl. cap. xxxvi. A. SYLBURG. (22) Τῶν δὲ ἔτι. Ms. Joan. τῶν δέ τι. (23) οχούμενα. Ms. Paris. οιχούμενα. (24) Νομάδων. Vigerus ait : • Pascuales homi- (25) Ούτε. Euseb, οὐδέ. (26) Πᾶν... βόρειόν τε καὶ τά. Euseb. πᾶν ἔθνος (27) Ενεργημάτων. Εuseb., ενεργητημάτων. Vi- (28) Ol. Hunc articulum omisit Euseb. impress. (29) Των καλλίστων. Euseb. impress. et ms., (30) Πρόνοιαν ἔδοσαν. Euseb. ms. et impress. (31) Κατὰ περίφασιν ἀληθῆ. Lege κατά περί (32) Απόστολος. Sequens Apostoli locus in vulg. (33) Η Ἰουδαίων μόνων... ὁ Θεός. Romn. 111, Η
πολὺ δὲ πλέον οἱ παρ’ Ἕλλησι πολυπράγμονες, οἱ φιλόσοφοι, ἐκ τῆς βαρβάρου ὁρμώμενοι φιλοσοφίας [τῷ] ἀοράτῳ καὶ μόνῳ καὶ δυνατωτάτῳ καὶ τεχνικωτάτῳ καὶ τῶν καλλίστων αἰτιωτάτῳ τὴν προνομίαν ἔδοσαν, τὰ ἀκόλουθα τούτοις, εἰ μὴ κατηχηθεῖεν πρὸς ἡμῶν, οὐκ ἐπιστάμενοι, ἀλλ’ οὐδ’ αὐτὸν ὅπως νοεῖσθαι πέφυκεν τὸν θεόν, μόνον δ’, ὡς ἤδη πολλάκις εἰρήκαμεν, κατὰ περίφρασιν ἀληθῆ. εἰκότως οὖν ὁ ἀπόστολος ἢ Ἰουδαίων μόνων φησὶν ὁ θεός; οὐχὶ καὶ Ἑλλήνων; οὐ μόνον προφητικῶς λέγων καὶ τοὺς ἐξ Ἑλλήνων πιστεύοντας Ἕλληνας εἴσεσθαι τὸν θεόν, ἀλλὰ κἀκεῖνο μηνύων, ὡς δυνάμει μὲν ὁ κύριος καὶ θεὸς πάντων ἂν εἴη καὶ τῷ ὄντι παντοκράτωρ, κατὰ δὲ τὴν γνῶσιν οὐ πάντων θεός· οὔτε γὰρ ὅ ἐστιν οὔθ’ ὅπως κύριος καὶ πατὴρ καὶ ποιητής, οὐδὲ τὴν ἄλλην ἴσασιν οἰκονομίαν τῆς ἀληθείας, μὴ οὐ πρὸς αὐτῆς διδαχθέντες. Ὡσαύτως καὶ τὰ προφητικὰ τὴν αὐτὴν ἔχει τῷ ἀποστολικῷ λόγῳ δύναμιν. Ἡσαί̈ας μὲν γάρ φησιν· εἰ δὲ λέγετε· ἐπὶ κύριον τὸν θεὸν ἡμῶν πεποίθαμεν· νῦν μίχθητε τῷ κυρίῳ μου βασιλεῖ τῶν Ἀσσυρίων. καὶ ἐπιφέρει·
ἐμψύχων τὰ μὲν ἤδη ἀθάνατα καθ' ἡμέραν ἐργαζό- Εt μενα, τῶν δὲ ἔτι (22) θνητῶν τὰ μὲν, ἐν φόβῳ καὶ διὰ τῆς μητρὸς αὐτῶν ἔτι κατὰ γαστρός οχούμενα (25), τὰ δὲ, αὐτεξουσίῳ λογισμῷ. Καὶ τῶν ἀνθρώπων πάντες Ελληνές τε καὶ βάρβαροι, γένος δ᾽ οὐδὲν οὐδαμοῦ τῶν γεωργούντων, ούτε νομάδων (24), ἀλλ' οὔτε (25) τῶν πολιτικῶν δύναται ζῇν, μὴ προκατει λημμένον τῇ τοῦ κρείττονος πίστει· διὸ πᾶν μὲν ἔθνος ἐῴων, πᾶν δὲ ἑσπερίων ἀντόμενον, ή βόρειόν τε καὶ τὰ (26) πρὸς τῷ νότῳ πάντα, μίαν ἔχει καὶ τὴν αὐτὴν πρόληψιν περὶ τοῦ καταστησαμένου τὴν ἡγε μονίαν· εἴ γε καὶ τὰ καθολικώτατα τῶν ἐνεργημά των (27) αὐτοῦ διαπεφοίτηκεν ἐπ᾽ ἴσης πάντα. Πολὺ δὲ πλέον οἱ παρ' Έλλησι πολυπράγμονες οἱ (28) φι- λόσοφοι, ἐκ τῆς βαρβάρου ὁρμώμενοι φιλοσοφίας, ἀο- ράτῳ καὶ μόνῳ, καὶ δυνατωτάτῳ καὶ τεχνικωτάτῳ, Β καὶ τῶν καλλίστων (29) αιτιωτάτῳ τὴν πρόνοιαν ἔδοξαν (30)· τὰ ἀκόλουθα τούτοις, εἰ μὴ κατηχη- θεῖεν πρὸς ἡμῶν, οὐκ ἐπιστάμενοι, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ αὐτὸν ὅπως νοεῖσθαι πέφυκε τὸν Θεὸν, μόνον δ', ὡς ἤδη πολύ λάκις ειρήκαμεν, κατὰ περίφασιν ἀληθῆ (31). Εικόν τως οὖν ὁ ᾿Απόστολος (52), Η Ἰουδαίων μόνων, φησίν, ὁ Θεός (53) ; οὐχὶ καὶ Ἑλλήνων; οὐ μόνον προφητικῶς λέγων καὶ τοὺς ἐξ Ἑλλήνων πιστεύον τας Έλληνας είσεσθαι τὸν Θεὸν, ἀλλὰ κἀκεῖνο μη- νύων, ὡς δυνάμει μὲν ὁ Κύριος καὶ Θεὸς πάντων ἂν εἴη καὶ τῷ ὄντι παντοκράτωρ κατὰ δὲ τὴν γνῶσιν οὐ πάντων θεός· οὔτε γὰρ ὅ ἐστιν, οὔθ᾽ ὅπως Κύριος καὶ πατὴρ καὶ ποιητής, οὐδὲ τὴν ἄλλην ίσασιν οίκο νομίαν τῆς ἀληθείας, μὴ οὐ πρὸς αὐτῆς διδαχθέντες. Ωσαύτως καὶ τὰ προφητικὰ τὴν αὐτὴν ἔχει τῷ ἀπο- στολικῷ λόγῳ δύναμιν. Ησαΐας μὲν γάρ φησιν· Εἰ δὲ * Ρ. ἐμψύχων τὰ μὲν ἤδη ἀθάνατα, τὰ δὲ καθ' ἡμέραν ἐρω γαζόμενα· τῶν δὲ τοῦ θνητῶν τὰ μὲν, ἐν φόβῳ καὶ διὰ τῆς μητρὸς αὐτῶν ἔτι μετὰ γαστρὸς ὀχούμενα, τὰ δὲ αὐτεξουσίῳ λογισμῷ. ἐῷον, πᾶν δὲ ἐσπερίων ἁπτόμενον μόνων, βόρειόν τε καὶ τά επίσης ἐπ᾽ ἴσης, ἴσης Μοχ βαρβάρων βαρβάρου τῷ ἀοράτῳ δυνατῷ δυνατω- τάτῳ τῶν ἄλλων καλλίστων. προνομίαν ἔδωκαν, φρασιν ἀληθῆ. Κατὰ περίφρασιν ἀληθῆ κατὰ περίφασιν περίφρασιν. Ἐξ ὧν, δῆλον, ὅτι, καὶ ποιητικοῖς χρώμενος παραδείγμασιν ἐκ τῶν ᾿Αράτου Φαινομένων, δοκιμάζει τὰ παρ' Ἕλλησι καλῶς εἰρημένα, καὶ διὰ τοῦ ἀγνώστου Θεοῦ τιμᾶσθαι κατὰ περίφρασιν πρὸς τῶν Ἑλλήνων τὸν δημιουργὸν Θεὸν ἡνίξατο· κατ' ἐπίγνωσιν δὲ δεῖν δι᾿ Υἱοῦ παραλαβεῖν τε καὶ μαθεῖν. περίφρασιν τοῦ δημιουργοῦ Θεοῦ, τὸν ἄγνωστον Θεόν. Εt περιφράσει ἐπίγνωσιν, οὗτοι οὖν οἱ ἀνοιγόμενοι τυφλῶν ὀφθαλμοί, ή δι' Υἱοῦ ἐπίγνωσίς ἐστι τοῦ Πατρὸς, ἡ τῆς περιφράσεως τῆς Ἑλληνικῆς και τάληψις. Ἰουδαίων ὁ Θεὸς μόνον; οὐχὶ δὲ καὶ ἐθνῶν; STROMATUM LIB. V. A sciplinæ adjumentum hauriunt. quidem inani ED. POTTER. • Rom. 111, 29. nes, aut eliam Nomadas intelligere potes, Elige. gerus utramque lectionem rectam pronuntiat. Sed Clementis lectionem se secutum esse et magis pro- bare affirmat. lbidem mox conjunct. pro sed absque præpos. habet ms. Joan. C et ms. pro Euseb. im- D press. Ibidem mox cum articulo, quemn habet etiam ms. Joan. Deinde pro ms. Joan. privilegium dederunt, ut exp. Sylburg. Vide pag. 315, 635, edit. Paris. Id est juxta istam descriptionem Numinis quæ apud philosophos et poetas occurrit, multum ex vero mata cum viventibus affectionum communione jun- guntur, ex animantibus autem vita præditis alia jam immortalia sunt, et in diem etiainnum labo rant. At ex mortalibus alia in metu constituta, maternis adhuc visceribus inclusa gestantur : alia jam sui juris, suo se consilio arbitrioque regunt. Jam hominum genus universum in Græcos barba- rosque dividitur: quorum e numero, nulla prorsus usquam aut agricolarum aut pastorum, ac ne eo- rum quidem, qui in civitate degunt, natio est, quæ vitam, absque eo quod ejus mentem naturæ supe- rioris fides occuparit, ducere tuerique possit. lla- que populi omnes, sive Orientem colant, sive littora Occidentis ultima teneant, sive ad Septentrionem, sive ad Meridiem habitent, unam et eandem ejus, a quo institutum hoc imperium est, ✈ anticipationem habent: cum loca pariter et æqualiter omnia, ge- nerales quæque vis illius effectricis actiones com- plexæ sint. Sed tamen curiosi illi e Græcis philo- sophi, barbarorum permoti philosophia, multo ma- gis illi, qui nec oculis cernitur, et solus idem ac praepotens, et sapientissimus Artifex est, sum musque rerum pulcherrimarum Auctor, providen- tiam tribuerunt: nec tamen quæ sint ex istis con- sequentia, nisi a nobis doceantur, pervidere, ac ne modum quidem illum nosse possunt, quem ad Deum cognoscendum natura ipsa præscribit; sed tantum uti jam sæpe diximus, periphrasi quadam alioqui vera eum circumscribunt. Merito ergo Apostolus : An Judzorum, inquit, solorum est Deus, non etiam Græcorum non solum dicens prophetice, eos qui - trahentem, licet minus accurate Dei attributa deli- neantem. LowTH. — habet etiam Eusebius, ad quem hæc adnotat Vigerus: • Clemens quasi Deus ipsos me- diocri quadam illustratione circumfundat. Malo tamen Ita enim Strom. 1, p. 251, ubi apostolicum illud Actor. xvII: Quem ergo ignorantes colitis, etc., ex professo tractans, inquit, Ubi ait esse huic opponit hoc est veram ac propriam cognitionem. Et paulo post adhuc il- lustrius, (ab apostolis videlicet) liliæ enim Græcorum etiam poetarum et philosophorum circumlocutiones, ante Christi ad- ventum, plane comprehendi non poterant. . Conf. Strom. 1, p. 372, n. 5. Atque hactenus Eusebius. Bibl. Rom. ut paulo aliter legitur : Clemens eum sulo proposito videtur accommodasse. Sed et Isaiæ lo- cus qui paulo infra occurrit, variat aliquantum in vulg. Bibl. cap. xxxvi. A. SYLBURG. (22) Τῶν δὲ ἔτι. Ms. Joan. τῶν δέ τι. (23) οχούμενα. Ms. Paris. οιχούμενα. (24) Νομάδων. Vigerus ait : • Pascuales homi- (25) Ούτε. Euseb, οὐδέ. (26) Πᾶν... βόρειόν τε καὶ τά. Euseb. πᾶν ἔθνος (27) Ενεργημάτων. Εuseb., ενεργητημάτων. Vi- (28) Ol. Hunc articulum omisit Euseb. impress. (29) Των καλλίστων. Euseb. impress. et ms., (30) Πρόνοιαν ἔδοσαν. Euseb. ms. et impress. (31) Κατὰ περίφασιν ἀληθῆ. Lege κατά περί (32) Απόστολος. Sequens Apostoli locus in vulg. (33) Η Ἰουδαίων μόνων... ὁ Θεός. Romn. 111, Η
PG 9:199καὶ νῦν μὴ ἄνευ κυρίου ἀνέβημεν ἐπὶ τὴν χώραν ταύτην τοῦ πολεμῆσαι αὐτήν; Ἰωνᾶς δὲ ὁ καὶ αὐτὸς προφήτης τὸ αὐτὸ αἰνίσσεται δι’ ὧν φησιν· καὶ εἰσῆλθεν πρὸς αὐτὸν ὁ πρῳρεὺς καὶ εἶπεν αὐτῷ· τί σὺ ῥέγχεις; ἀνάστηθι, ἐπικαλοῦ τὸν θεόν σου, ὅπως διασώσῃ ἡμᾶς καὶ μὴ ἀπολώμεθα. τὸ μὲν γὰρ ὁ θεός σου τῷ κατ’ ἐπίγνωσιν εἰδότι εἶπεν, τῷ δὲ ὅπως διασώσῃ ἡμᾶς ὁ θεὸς τὴν συναίσθησιν τῶν εἰς τὸν παντοκράτορα ἐπιβαλόντων τὸν νοῦν ἐθνῶν ἐδήλωσεν τῶν μηδέπω πεπιστευκότων. καὶ πάλιν ὁ αὐτός· καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς· δοῦλος κυρίου ἐγώ εἰμι καὶ κύριον τὸν θεὸν τοῦ οὐρανοῦ ἐγὼ φοβοῦμαι. αὖθίς τε ὁ αὐτός· καὶ εἶπαν· μηδαμῶς, κύριε· μὴ ἀπολώμεθα ἕνεκεν τῆς ψυχῆς τοῦ ἀνθρώπου τούτου. Μαλαχίας δὲ ὁ προφήτης ἄντικρυς ἐμφαίνει τὸν θεὸν λέγοντα· θυσίαν οὐ προσδέξομαι ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν, διότι ἀπ’ ἀνατολῆς ἡλίου ἕως δυσμῶν τὸ ὄνομά μου δεδόξασται ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν παντὶ τόπῳ θυσία μοι προσφέρεται. καὶ πάλιν· διότι βασιλεὺς μέγας ἐγώ εἰμι, λέγει κύριος παντοκράτωρ, καὶ τὸ ὄνομά μου ἐπιφανὲς ἐν τοῖς ἔθνεσιν. ποῖον ὄνομα;
Α λέγετε, Ἐπὶ Κύριον (34) τὸν Θεὸν ἡμῶν πεποίθη μεν, νῦν μίχθητε τῷ Κυρίῳ μου βασιλεῖ τῶν (35) Ασσυρίων. Καὶ ἐπιφέρει· Καὶ νῦν μὴ ἄνευ Κυρίου ἀνέβημεν ἐπὶ τὴν χώραν ταύτην τοῦ (36) πολεμή σαι αὐτήν; Ἰωνᾶς δὲ, ὁ καὶ αὐτὸς προφήτης, το αὐτὸ αἰνίσσεται, δι' ὧν φησι· Καὶ εἰσῆλθε (57) πρὸς αὐτὸν ὁ πρωρεὺς, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Τί σὺ ῥέγχεις; Ανάστηθι, ἐπικαλοῦ τὸν Θεόν σου, όπως διασώσῃ ἡμᾶς, καὶ μὴ ἀπολώμεθα. Τὸ μὲν γὰρ, ῾Ο Θεός σου, τῷ κατ᾽ ἐπίγνωσιν εἰδότι εἰπών· τὸ δὲ, όπως διασώσῃ (58) ἡμᾶς ὁ Θεὸς, την συναίσθησιν τῶν εἰς τὸν Παντοκράτορα ἐπιβαλόντων τὸν νοῦν ἐθ. νῶν ἐδήλωσεν, τῶν μηδέπω πεπιστευκότων. Καὶ πάλιν ὁ αὐτός· Καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς· Δοῦλος Κυρίου ἐγώ εἰμι (34), καὶ Κύριον τὸν Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ ἐγὼ φοβοῦμαι. Αυθίς τε ὁ αὐτός· Καὶ εἶπεν· Μη δαμῶς, Κύριε, μὴ ἀπολώμεθα ἔνεκεν τῆς ψυχῆς τοῦ ἀνθρώπου τούτου. Μαλαχίας δὲ ὁ προφήτης ἄν τικρυς ἐμφαίνει τὸν Θεὸν λέγοντα· Θυσίαν οὐ προσ- δέξομαι ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν· διότι ἀπ' ἀνατολῆς ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν παντὶ τόπῳ θυσία μοι προσ- φέρεται. Καὶ πάλιν· Διότι βασιλεὺς μέγας ἐγώ εἰμι, λέγει Κύριος παντοκράτωρ, καὶ τὸ ὄνομά μου ἐπιφανὲς ἐν τοῖς ἔθνεσιν. Ποῖον ὄνομα ; ἐν μὲν τοῖς πεπιστευκόσιν ὁ Υἱός (41) Πατέρα μηνύων, ἐν δὲ τοῖς Ελλησι τὸ Θεὸς ποιητής. Το τε αὐτεξούσιον ὁ Πλάτων ἐνδείκνυται διὰ τῶνδε· Ἀρετὴ δὲ ἀδέσποτον· ἦν τιμῶν καὶ ἀτιμάζων πλέον καὶ ἔλαττον έκαν στος αὐτῆς μεθέξει (42). Αιτία ελομένου (43) * Ρ. Καὶ νῦν μίχθητε δὴ τῷ κυρίῳ μου βασιλεῖ τῶν ᾿Ασ συρίων. μίχθητε, τοῦτ' ἔστι στῆτε πρὸς μάχην, καὶ ἐπικαλοῦ ἀνάστηθι, ἐπικαλοῦ. οὐ μὴ ἀπ. Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ ἐγὼ σέβομαι. εἶπον εἶπαν ἕως δ. ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα προσάγε ται τῷ ὀνόματί μου, καὶ θυσία καθαρά. Έξει Εἰ μὴ προαιρέσει ἐλευθέρᾳ πρὸς τὸ φεύγειν τὰ αἰσχρὰ καὶ αἱρεῖσθαι τὰ καλὰ δύναμιν ἔσχε τὴ ἀνθρώπειον γένος, ἀναίτιόν ἐστι τῶν ὅπως δήποτε πραττομένων. Εt Ὥστε καὶ Πλά- των εἰπών· Αιτία ἑλομένου, Θεὸς δ' ἀναίτιος, παρὰ Μωϋσέως τοῦ προφήτου εἶπε· Ην τιμῶν καὶ ἀτιμάζων πλέον καὶ ἔλαττον αύτ τῆς ἕξει, Μὴ πάντων αἴτιον τὸν Θεόν, ἀλλὰ τῶν ἀγαθῶν, Τῶν μὲν ἀγαθῶν οὐδένα ἄλλον αἰτιατέον, τῶν δὲ και κῶν ἀλλ᾽ ἅττα δεῖ ζητεῖν τὰ αἴτια, ἀλλ᾽ οὐ τὸν Θεόν τὸ ἑλόμε CLEMENTIS ALEXANDRINI ex Græcis credunt Gracos, Deum esse cognituros, B sed illud quoque significans, quod potestate Domi- nus sit, potestate Deus omnium, et revera omnipo tens : cognitione autem non omnium : neque enim id quod est, neque quomodo Dominus et pater et creator, neque reliquam veritatis norunt œœcono- miam, nisi ab ipsa didicerint. Similiter etiam pro- phetica habent eamdem vim cum dicto apostolico. Nam Isaias quidem dicit : Si autem dicitis, In Domino Deo nostro confidimus, nunc misccamini cum domino meo rege Assyriorum ª. Et subjungit : Et nunc num sine Domino ascendimus in hanc re- gionem ut in eam bellaremus? Jonas autem, ipse quoque propheta, idem tacite significat, cum dicit : Et accessit ad ipsum is qui proram gubernabat, et, dixit ei: Cur tu stertis? Surge, invoca Dominum Deum tuunt, ut servet nos et non pereamus. Nam il- tud quidem, Deus tuus, dicens ei qui norat per agni- tionem, hoc autem, ut servet nos Deus, significavit ☑ consensionem gentium adhuc infidelium quæ ap- plicarant mentem ad Omnipotentem. Et rursus idem: Et dixit ad ipsos : Servus Domini ego sum, et Domi- num Deum cali ego timeo. Et rursus iden : Et dixe- runt : Nequaquam, Domine, ne pereamus propter ani- snam hominis hujus. Malachias autem propheta aperte ostendit Deum dicentem: Sacrificium non accipiam ex manibus vestris, quoniam ab ortu solis usque ad occasum, nomen meum glorificatum est in gentibus, et in omni loco mihi offertur sacrificium. Et rursus : Quoniam Reæ magnus ego sum, ait Do- C ED. POTTER, ED. PARIS. • Isa. xxxvı, 7, 8, 10. b Jon. 1, 6, 9, 14. mihi, In Domino Deo nostro confidimus, et vers. 8, Et nunc trade te domino meo regi Assyriorum. LXX, Quod in Antverpiensi vertendum fuit, ut habet etiam Chaldaicæ paraphrasis interpretatio. Et nunc commisceamini domino meo regi Assyrio- rum. Quidam : At nunc adjungite vos domino meo regi Assyriorum. Procopius exponit, pugnam inire non dubitetis. Nimirum ex Cyrillo ut multa alia, apud quem est, Capessite arma, et stale in procinctu; sic poeta : hæret pede pes, mixtusque viro vir, Quidam vero ex Hebræo: Nunc fide-jube, da obsides, vadem promitte regi Assyriorum. COLLECT. Sunt autem apud Isaiam hæc Rabsacæ verba, Assyrii regis ad Judæos legati. - Bibl. pro tamentum Clemens etiam paulo post agnoscit. Ibi- den statim cum duplici negatione. Statim pro ibid. Μox ibid. fidelibus per Filium, Dei vero creatoris nomen infi- D delibus per opera creationis innotescere. Plato lib. x De repub., p. 763. nis, pag. : paulo post, Quamobrem quod ait Plato, Culpa esi ejus qui elegit, Deus autem culpa vacat, id a Moyse mutuatus dixit. Locus est lib. x, De repub., pag. 617, ed. H. Steph., ubi legimus et illa, quae ita verte Clementi, quam prout quisque vel honorabit, vel despiciet, ita plus vel minus ex ea possidebit. Illa autem verba, Deus enim nunquam est causa malorum, Clementis sunt, non Platonis : ut videtur censuisse Theodoretus lib. vt, hunc locum citans, nisi forte ex alio quopiam Platonis loco bæc sunantur qualis ille est it be republ., non quarumtis re rum auctorem esse Deum, sed bonarum, et pag. 379, Bonarum quidem rerum nulla alia causa statuenda est præter Deum : malarum aliæ quæpiam investi- gandæ sunt, sed nullo modo Deus auctor mali existi- mandus est. Joach. Perionius in illum Justini locum scribens dum citat alium ex Timmo, et vov, legi vult, non videtur in hunc lib. x De repub. incidisse. COLLECT -- Conf. superius Pedag. lib. 1, p. 139, n. 4. (40) ἡλίου ἕως δυσμῶν, τὸ ὄνομά μου δεδόξασται (34) Κύριον. Isa. xxxvi, 7: Quod si responderis (35) Τῶν. Non agnoscunt hunc articulum vulg. (36) Του. Abest etiam hic articulus a vulg. Bibl. (37) Εἰσῆλθε. Ion. προσῆλθε, ubi mox ἀνάστα (38) Διασώσῃ. Ion. διασώσῃ ὁ Θεός, quod addi- (39) Ἐγώ εἰμι. Joan. εἰμὶ ἐγώ, καὶ τὸν Κύριον (40) 'Απ' ἀνατ. Malach. ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ (41) Υιός. Vult auctor, Dei quidem Patris nomen (42) Έκαστος αὐτῆς μεθέξει. Αὐτῆς ἕκαστος (43) Αιτία έλ. Justinus Apologia ut, pro Christia-
PG 9:201ἐν μὲν τοῖς πεπιστευκόσιν ὁ υἱὸς πατέρα μηνύων, ἐν δὲ τοῖς Ἕλλησι τὸ θεὸς ποιητής. τό τε αὐτεξούσιον ὁ Πλάτων ἐνδείκνυται διὰ τῶνδε· ἀρετὴ δὲ ἀδέσποτον, ἣν τιμῶν καὶ ἀτιμάζων πλέον καὶ ἔλαττον ἕκαστος αὐτῆς μεθέξει. αἰτία ἑλομένου· θεὸς ἀναίτιος. κακῶν γὰρ ὁ θεὸς οὔποτε αἴτιος. Ὦ Τρῶες ἀρηίφιλοι, ὁ λυρικός φησι, Ζεὺς ὑψιμέδων, ὃς ἅπαντα δέρκεται, οὐκ αἴτιος θνατοῖς μεγάλων ἀχέων· ἀλλ’ ἐν μέσῳ κεῖται κιχεῖν πᾶσιν ἀνθρώποισι Δίκαν ὁσίαν, ἁγνᾶς Εὐνομίας ἀκόλουθον καὶ πινυτᾶς Θέμιδος· ὀλβίων παῖδες οἵ νιν εὑρόντες σύνοικον. Πίνδαρος δὲ ἄντικρυς καὶ σωτῆρα Δία συνοικοῦντα Θέμιδι εἰσάγει, βασιλέα, σωτῆρα δίκαιον, ἑρμηνεύων ὧδέ πως· πρῶτα μὲν εὔβουλον Θέμιν οὐρανίαν χρυσέαισιν ἵπποισιν Ὠκεανοῦ παρὰ παγᾶν Μοῖραι ποτὶ κλίμακα σεμνὰν ἆγον Ὀλύμπου λιπαρὰν καθ’ ὁδόν, σωτῆρος ἀρχαίαν ἄλοχον Διὸς ἔμμεν· ἁ δὲ τὰς χρυσάμπυκας ἀγλαοκάρπους τίκτεν ἀλαθέας Ὥρας.
θεὺς ἀναίτιος· κακῶν γὰρ ὁ Θεὸς οὗ ποτε αἴτιος. Ο Τρῶες αρηίφιλοι, Η λυρικός (44) φησι· Ζεὺς ὑψιμέδων, ὃς ἅπαντα δέρκεται, Οὐκ αἴτιος θνατοῖς μεγάλων ἀχέων· ἀλλ' ἐν μέσῳ [κεῖται κιχεῖν Πᾶσιν ἀνθρώποισι δίκαν ὁσίαν, ἁγνὰν, Εὐνομίας ἀκόλουθον Καὶ πινυτᾶς Θέμιδος. Ὁλβίων παῖδες ὦ νιν εὑρόντες σύνοικον. Πίνδαρος (45) δὲ ἄντικρυς καὶ Σωτῆρα Δία συνοικοῦντα Θέμιδι εἰσάγει, βασιλέα, σωτήρα, δίκαιον, έρμη- Β νεύων ὧδέ πως· Πρῶτα μὲν εὔβουλον Θέμιν οὐρανίαν Χρυσέαισιν ἵπποισιν Ὠκεανοῦ παρὰ πάγον Μοίραι ποτὶ κλίμακα σεμνάν Αγιν Ολύμπου λιπαρὰν κάθοδον, Σωτῆρος ἀρχαίαν άλοχον Διὸς ἔμμεναι. Α δὲ τὰς χρυσάμπυκας ἀγλαοκάρπους τίκτει [ἀγαθὰ σωτῆρας. Ο τοίνυν μὴ πειθόμενος τῇ ἀληθείᾳ, διδασκαλίᾳ δὲ ἀνθρωπίνῃ τετυρωμένος (46), δυσδαίμων ἄθλιός τε, καὶ κατὰ τὸν Εὐριπίδην Ὃς τάδε λεύσσων, Θεὸν οὐχὶ νοέει, Μετεωρολόγων δ' ἑκὰς ἔῤῥιψεν Σκολιὰς ἀπάτης,ὧν ἀτειρὰ (47) Γλῶσσα ἑκηβολεῖ περὶ τῶν ἀφανῶν, Οὐδὲν γνώμης μετέχουσα. Αφικόμενος οὖν ἐπὶ τὴν ἀληθῆ μάθησιν ὁ βουλόμε νος, ἀκουέτω μὲν Παρμενίδου τοῦ Ἐλεάτου ὑπο ισχνουμένου * Ρ. Ο δραν νυμφικήν. ἀγαθά, θεοείκελος Ήρως σωτῆρας Δία συνοικούντα Θέμιδι, Ευ- βουλον θέμιν οὐρανίαν χρυσείαισιν ἵπποισιν ἄγον ποτὶ λιπαρὰν κάθοδον, Ἡ δὲ τὰς χρυσάμπυκας ἀγλαοκάρπους τίκτεν ἀγαθὰ σωτῆρας: ἀγαθὰ σωτῆρας, ἀγαθὰς Ωρας, ὥρας. ώρας, Δεύτερον ηγάγετο λιπαρὴν Θέμιν, ἢ τέκεν Ὥρας. σωτεί ρας, ἀγαθὰς Ωρας, ε'. Πρῶτα μὲν εὔβουλον Θέμιν οὐρανίαν ἀγαθὰ ο σωτήρας. ἀντὶ τοῦ ὠκεανοῦ, ὠχέες • άνω. κλινίδα κλίμακα Κλινς, ἡ ἐπὶ τῆς ἀμάξης καθέ ΙΧ. - • τὸ σωτῆρας • ἀγαθαὶ σωτῆρες Παιανισμὸς, καὶ πολλή τις εὐχὴ θεάς σω · τῆρας καλοῦντες, εὐφημοῦντές τ' αἴσιον γενέσθαι • τὸν πλοῦν. Τύχη δὲ σωτὴρ ναυστολοῦσ᾽ ἐφέξετο. • Αντειρά ἀτηρά. STROMATUM LIB. V. A minus omnipotens, et nomen meum clarum est in ger- ribus *. Cujusmodi nomen? In iis quidem qui crediderunt, filius Patrem significans: in Grecis autem, Deus creator. Liberum autem arbitrium Plato bis ostendit : Virtus autem non paret alterius dominio, quam prout unusquisque vel honoraverit vel neglexerit, ita plus aut minus ex ea possidebit culpa est omnis, Deus autem extra culpam. Deus enim nunquam est causa malorum. ED. POTTER, 613-614 ED. PARIS. mox mentio fit. Sed fortasse Bacchylides intelligen- dus, ut supra p. 256. SYLB. C Trojani bellicosi, inquit lyricus, eligentis Jupiter regnator superum qui omnia aspicit, Non est mortalibus causa malorum, sed omnibus [homintbus in medio est propositum, Ut apprehendant justitiam castam et sanctam Eunomiæ comitem et prudentis Themidis. Beatorum o pueri qui nunc învenistis sociam und [habitantem. Pindarus autem aperte inducit Jovem Servatorem una habitantem cum Themide, regem, servatorem. justum, hoc modo : Primum quidem, bono consilio prædiiam Themin Aureis equis, propter Oceani rupem calestem. Parca ad venerabiles Olympi scalas, in viam [duxere splendidam, Ut esset vetus Jovis Servatoris conjux. Ea vero, auro ornatas, et præclarum fructum [ferentes, peperit bonas Horas. Qui ergo non credit veritati, humana autem est doc- trina inflatus, miserque est et infelix, et qui, ut ait Euripides, Hæc videns, Deum mente non cogitat, De sublimibus autem rebus disputationis procul [tortuosas jacit fallacias, Quas indomita temere jaculatur lingua De iis quæ non videntur, nullius certe particeps [sententia. Accedens igitur ad veram qui vult disciplinam, au- diat Parmenidem Eleaten promittentem : ■ Malach. 1, 10, 11, 14. . Quod ut intelligas, sciendum est, • Græcos de more solitos, novam nuptam noctu e • patris domo in viri domicilium, velut in veram et • propriam connubii sedem, curru traducere, in que • mediam illam sedentem circumstabant sponsus et • parochus, seu paranymphus, unus quidem a sini- • stra, alter a dextra, ut innuit Suidas, Aristopha- ‹ nis interpres, et alii. Cætera quæ sequuntur • apud Pindarum, omnino male, ni fallor, habent : • præter illud in quo ultima littera deest, * quæ in sequenti vocabulo owenpaç primas tenet, • et propterea librario, ut sæpe alias usu venit, ex- • cidit, neque probatur Henricus • Stephanus, qui pro legendum censet gmenta collecta ab Henr. Stephano, cujus interpre- Latio ab Hervetiana differt in his, Jovem Servatorem maritum Themidis. consilio valentem Themin celestem aureis equis duxerunt, etc., ad splendidum aditum. illa autem aurea redimicula gestantes, et præclarum fructum ferentes peperit bonas Horas. In qua interpretatione pro legit sed et alia quædam hic esse depravata, in- De Addendum enim erat quod ab ex- quit. Emendationem ejus .confirmat Hesiodus in Theogonia, ubi hæc de Jove : - - Postea duxit splendidam Themin quæ peperit Horas. COLLECT. In bis Pindari verbis articulus rá; et adjuncta epitheta videntur postulare femin. servatrices, sed convenientior Henr. Stephani lectio, bonas Horas : quatuor sc. anni tempora. SYLB. Bernard. Martin. Var. Lect. lib. 1, e. 19, p. 18, hæc scribit : « Pindarus Charitas • Jove et Themide genitas vult apud Clem. Strom. « Locum, quia depravatior erat, integrum • protuli, ut quid mihi de eo videatur, paucis sub- • jiciam. Primum ergo putarime • duas voces in unam coaluisse, et legendum Tum pro omnino reponen- • dum. Hesychius PATROL. GR. scriptore omissum fuit, potius quam rejiciendum : siquidem Horæ, sive Charites pe- riclitantibus auxiliari eosque servare antiquitus • credebantur, ideoque dicta. Leu- • cippus, Neque est quod quispiam novum aut irregulare illud loquendi genus existimet, cum et • Græcis et Latinis satis familiare sit. Æschylus : Titinnius, Sapientia gubernator navem torquet, • hand valentia. Licet forte quispiam primum illud, ‹ et ultimum vocabulum, in auferendi casu potius • accipi debere crediderit: in libris juris dicitur lex homicidas ferro ultore prosequi. › scribit. Malim (44) Λυρικός. Non videtur esse Pindarus, cujus (45) Πίνδαρος. Refertur hoc et inter Pindari fra- (48) Τετυφωμένος. Respicit 1 Tim. vi, 3, 4. (47) Ατειρά. Non dicitur, sed ατειρής. Με. Olub.
ὁ τοίνυν μὴ πειθόμενος τῇ ἀληθείᾳ, διδασκαλίᾳ δὲ ἀνθρωπίνῃ τετυφωμένος, δυσδαίμων, ἄθλιός τε καὶ κατὰ τὸν Εὐριπίδην, ὃς τάδε λεύσσων θεὸν οὐχὶ νοεῖ, μετεωρολόγων δ’ ἑκὰς ἔρριψεν σκολιὰς ἀπάτας, ὧν ἀτηρὰ γλῶσσα εἰκοβολεῖ περὶ τῶν ἀφανῶν, οὐδὲν γνώμης μετέχουσα. Ἀφικόμενος οὖν ἐπὶ τὴν ἀληθῆ μάθησιν ὁ βουλόμενος ἀκουέτω μὲν Παρμενίδου τοῦ Ἐλεάτου ὑπισχνουμένου· εἴσῃ δ’ αἰθερίαν τε φύσιν τά τ’ ἐν αἰθέρι πάντα σήματα καὶ καθαρᾶς εὐαγέος ἠελίοιο λαμπάδος ἔργ’ ἀίδηλα καὶ ὁππόθεν ἐξεγένοντο, ἔργα τε κύκλωπος πεύσῃ περίφοιτα σελήνης καὶ φύσιν, εἰδήσεις δὲ καὶ οὐρανὸν ἀμφὶς ἔχοντα, ἔνθεν [μὲν γὰρ] ἔφυ τε καὶ ὥς μιν ἄγουσα ἐπέδησεν Ἀνάγκη πείρατ’ ἔχειν ἄστρων, Μητροδώρου τε, καίτοι Ἐπικουρείου γενομένου, ἐνθέως ταῦτά γε εἰρηκότος·
θεὺς ἀναίτιος· κακῶν γὰρ ὁ Θεὸς οὗ ποτε αἴτιος. Ο Τρῶες αρηίφιλοι, Η λυρικός (44) φησι· Ζεὺς ὑψιμέδων, ὃς ἅπαντα δέρκεται, Οὐκ αἴτιος θνατοῖς μεγάλων ἀχέων· ἀλλ' ἐν μέσῳ [κεῖται κιχεῖν Πᾶσιν ἀνθρώποισι δίκαν ὁσίαν, ἁγνὰν, Εὐνομίας ἀκόλουθον Καὶ πινυτᾶς Θέμιδος. Ὁλβίων παῖδες ὦ νιν εὑρόντες σύνοικον. Πίνδαρος (45) δὲ ἄντικρυς καὶ Σωτῆρα Δία συνοικοῦντα Θέμιδι εἰσάγει, βασιλέα, σωτήρα, δίκαιον, έρμη- Β νεύων ὧδέ πως· Πρῶτα μὲν εὔβουλον Θέμιν οὐρανίαν Χρυσέαισιν ἵπποισιν Ὠκεανοῦ παρὰ πάγον Μοίραι ποτὶ κλίμακα σεμνάν Αγιν Ολύμπου λιπαρὰν κάθοδον, Σωτῆρος ἀρχαίαν άλοχον Διὸς ἔμμεναι. Α δὲ τὰς χρυσάμπυκας ἀγλαοκάρπους τίκτει [ἀγαθὰ σωτῆρας. Ο τοίνυν μὴ πειθόμενος τῇ ἀληθείᾳ, διδασκαλίᾳ δὲ ἀνθρωπίνῃ τετυρωμένος (46), δυσδαίμων ἄθλιός τε, καὶ κατὰ τὸν Εὐριπίδην Ὃς τάδε λεύσσων, Θεὸν οὐχὶ νοέει, Μετεωρολόγων δ' ἑκὰς ἔῤῥιψεν Σκολιὰς ἀπάτης,ὧν ἀτειρὰ (47) Γλῶσσα ἑκηβολεῖ περὶ τῶν ἀφανῶν, Οὐδὲν γνώμης μετέχουσα. Αφικόμενος οὖν ἐπὶ τὴν ἀληθῆ μάθησιν ὁ βουλόμε νος, ἀκουέτω μὲν Παρμενίδου τοῦ Ἐλεάτου ὑπο ισχνουμένου * Ρ. Ο δραν νυμφικήν. ἀγαθά, θεοείκελος Ήρως σωτῆρας Δία συνοικούντα Θέμιδι, Ευ- βουλον θέμιν οὐρανίαν χρυσείαισιν ἵπποισιν ἄγον ποτὶ λιπαρὰν κάθοδον, Ἡ δὲ τὰς χρυσάμπυκας ἀγλαοκάρπους τίκτεν ἀγαθὰ σωτῆρας: ἀγαθὰ σωτῆρας, ἀγαθὰς Ωρας, ὥρας. ώρας, Δεύτερον ηγάγετο λιπαρὴν Θέμιν, ἢ τέκεν Ὥρας. σωτεί ρας, ἀγαθὰς Ωρας, ε'. Πρῶτα μὲν εὔβουλον Θέμιν οὐρανίαν ἀγαθὰ ο σωτήρας. ἀντὶ τοῦ ὠκεανοῦ, ὠχέες • άνω. κλινίδα κλίμακα Κλινς, ἡ ἐπὶ τῆς ἀμάξης καθέ ΙΧ. - • τὸ σωτῆρας • ἀγαθαὶ σωτῆρες Παιανισμὸς, καὶ πολλή τις εὐχὴ θεάς σω · τῆρας καλοῦντες, εὐφημοῦντές τ' αἴσιον γενέσθαι • τὸν πλοῦν. Τύχη δὲ σωτὴρ ναυστολοῦσ᾽ ἐφέξετο. • Αντειρά ἀτηρά. STROMATUM LIB. V. A minus omnipotens, et nomen meum clarum est in ger- ribus *. Cujusmodi nomen? In iis quidem qui crediderunt, filius Patrem significans: in Grecis autem, Deus creator. Liberum autem arbitrium Plato bis ostendit : Virtus autem non paret alterius dominio, quam prout unusquisque vel honoraverit vel neglexerit, ita plus aut minus ex ea possidebit culpa est omnis, Deus autem extra culpam. Deus enim nunquam est causa malorum. ED. POTTER, 613-614 ED. PARIS. mox mentio fit. Sed fortasse Bacchylides intelligen- dus, ut supra p. 256. SYLB. C Trojani bellicosi, inquit lyricus, eligentis Jupiter regnator superum qui omnia aspicit, Non est mortalibus causa malorum, sed omnibus [homintbus in medio est propositum, Ut apprehendant justitiam castam et sanctam Eunomiæ comitem et prudentis Themidis. Beatorum o pueri qui nunc învenistis sociam und [habitantem. Pindarus autem aperte inducit Jovem Servatorem una habitantem cum Themide, regem, servatorem. justum, hoc modo : Primum quidem, bono consilio prædiiam Themin Aureis equis, propter Oceani rupem calestem. Parca ad venerabiles Olympi scalas, in viam [duxere splendidam, Ut esset vetus Jovis Servatoris conjux. Ea vero, auro ornatas, et præclarum fructum [ferentes, peperit bonas Horas. Qui ergo non credit veritati, humana autem est doc- trina inflatus, miserque est et infelix, et qui, ut ait Euripides, Hæc videns, Deum mente non cogitat, De sublimibus autem rebus disputationis procul [tortuosas jacit fallacias, Quas indomita temere jaculatur lingua De iis quæ non videntur, nullius certe particeps [sententia. Accedens igitur ad veram qui vult disciplinam, au- diat Parmenidem Eleaten promittentem : ■ Malach. 1, 10, 11, 14. . Quod ut intelligas, sciendum est, • Græcos de more solitos, novam nuptam noctu e • patris domo in viri domicilium, velut in veram et • propriam connubii sedem, curru traducere, in que • mediam illam sedentem circumstabant sponsus et • parochus, seu paranymphus, unus quidem a sini- • stra, alter a dextra, ut innuit Suidas, Aristopha- ‹ nis interpres, et alii. Cætera quæ sequuntur • apud Pindarum, omnino male, ni fallor, habent : • præter illud in quo ultima littera deest, * quæ in sequenti vocabulo owenpaç primas tenet, • et propterea librario, ut sæpe alias usu venit, ex- • cidit, neque probatur Henricus • Stephanus, qui pro legendum censet gmenta collecta ab Henr. Stephano, cujus interpre- Latio ab Hervetiana differt in his, Jovem Servatorem maritum Themidis. consilio valentem Themin celestem aureis equis duxerunt, etc., ad splendidum aditum. illa autem aurea redimicula gestantes, et præclarum fructum ferentes peperit bonas Horas. In qua interpretatione pro legit sed et alia quædam hic esse depravata, in- De Addendum enim erat quod ab ex- quit. Emendationem ejus .confirmat Hesiodus in Theogonia, ubi hæc de Jove : - - Postea duxit splendidam Themin quæ peperit Horas. COLLECT. In bis Pindari verbis articulus rá; et adjuncta epitheta videntur postulare femin. servatrices, sed convenientior Henr. Stephani lectio, bonas Horas : quatuor sc. anni tempora. SYLB. Bernard. Martin. Var. Lect. lib. 1, e. 19, p. 18, hæc scribit : « Pindarus Charitas • Jove et Themide genitas vult apud Clem. Strom. « Locum, quia depravatior erat, integrum • protuli, ut quid mihi de eo videatur, paucis sub- • jiciam. Primum ergo putarime • duas voces in unam coaluisse, et legendum Tum pro omnino reponen- • dum. Hesychius PATROL. GR. scriptore omissum fuit, potius quam rejiciendum : siquidem Horæ, sive Charites pe- riclitantibus auxiliari eosque servare antiquitus • credebantur, ideoque dicta. Leu- • cippus, Neque est quod quispiam novum aut irregulare illud loquendi genus existimet, cum et • Græcis et Latinis satis familiare sit. Æschylus : Titinnius, Sapientia gubernator navem torquet, • hand valentia. Licet forte quispiam primum illud, ‹ et ultimum vocabulum, in auferendi casu potius • accipi debere crediderit: in libris juris dicitur lex homicidas ferro ultore prosequi. › scribit. Malim (44) Λυρικός. Non videtur esse Pindarus, cujus (45) Πίνδαρος. Refertur hoc et inter Pindari fra- (48) Τετυφωμένος. Respicit 1 Tim. vi, 3, 4. (47) Ατειρά. Non dicitur, sed ατειρής. Με. Olub.
PG 9:203μέμνησο, Μενέστρατε, διότι, θνητὸς φὺς καὶ λαβὼν βίον ὡρισμένον, ἀναβὰς τῇ ψυχῇ ἕως ἐπὶ τὸν αἰῶνα καὶ τὴν ἀπειρίαν τῶν πραγμάτων κατεῖδες καὶ τὰ ἐσσόμενα πρό τ’ ἐόντα. ὅτε σὺν εὐδαίμονι χορῷ κατὰ τὸν Πλάτωνα μακαρίαν ὄψιν τε καὶ θέαν ἐποπτεύσομεν, ἑπόμενοι μετὰ μὲν Διὸς ἡμεῖς, ἄλλοι δὲ μετ’ ἄλλων θεῶν, τελετῶν, ᾗ θέμις λέγειν, μακαριωτάτην τελούμενοι, ἣν ὀργιάζομεν, ὁλόκληροι μὲν αὐτοὶ καὶ ἀπαθεῖς κακῶν, ὅσα ἡμᾶς ἐν ὑστέρῳ χρόνῳ ὑπέμεινεν, ὁλόκληρα δὲ καὶ ἀτρεμῆ φάσματα μυούμενοί τε καὶ ἐποπτεύοντες ἐν αὐγῇ καθαρᾷ, καθαροὶ καὶ ἀσήμαντοι τούτου, ὃ νῦν σῶμα περιφέροντες ὀνομάζομεν, ὀστρέου τρόπον δεδεσμευμένοι. Οἱ δὲ Πυθαγόρειοι τὸν οὐρανὸν τὸν ἀντίχθονα καλοῦσιν, ἐφ’ ἧς γῆς δι’ Ἱερεμίου· τάξω σε εἰς τέκνα, καὶ δώσω σοι γῆν ἐκλεκτὴν κληρονομίαν θεοῦ παντοκράτορος, ἣν οἱ κληρονομήσαντες βασιλεύσουσι γῆς. Καὶ μυρία [ἐπὶ μυρία] ἐπὶ μυρίοις ἐπιρρεῖ μοι παρατίθεσθαι, συμμετρίας δ’ οὖν ἕνεκα καταπαυστέον ἤδη τὸν λόγον, ὅπως μὴ τὸ τοῦ τραγῳδοποιοῦ Ἀγάθωνος πάθωμεν καὶ αὐτοί· τὸ μὲν πάρεργον ἔργον ὣς ἡγούμενοι, τὸ δ’ ἔργον ὡς πάρεργον ἐκπονούμενοι.
ἀντίχθονα, Ρ. της. φυτά, περί- φυτα, Ενθεν μὲν γὰρ ἔφυγε, καὶ ὡς μιν ἄγουσ' ἐπέ- δησεν ἀνάγκη, Πείρατ' ἔχειν ἄστρων. Ενθεν έφυγε, καὶ ὡς μ. α. έ. ἀνάγκη Πείρατ' ἔχειν άστρων. μὲν γὰρ ἔφυγε καὶ ὡς μιν. γε. τά τ' ἐσσόμενα, θέμις. Αν ὀργιάζομεν ἐργιάσομεν. ἀπήμαντοι, φησί, κληρονομίαν Θεοῦ παντοκράτορος, ἣν Είση δ' αιθερίαν τε φύσιν, τά τ' ἐν αἰθέρι πάντα Σήματα, καὶ καθαρᾶς εὐαγέος ηελίοιο Λαμπάδος ἔργ᾽ ἀΐδηλα, καὶ ἐππόθεν ἐξεγένοντο Έργα τε κύκλωτος πεύσῃ περίζοιτα σελήνης (48), Καὶ φύσιν· εἰδήσεις δὲ καὶ οὐρανὸν ἀμφὶς ἔχοντα· Ενθεν ἔφυτε, καὶ ὡς μεν (49) ἄγουσ᾽ ἐπέδησεν [ἀνάγκη Πείρατ' ἔχειν άστρων... • Μητροδώρου τε, καίτοι Επικουρείου γενομένου, έχω θέως ταῦτά γε εἰρηκότος (50)· Μέμνησο, Μενέστρατε, διότι θνητὸς φὺς, καὶ λαβὼν βίον ὡρισμένον, ἀνα βὰς τῇ ψυχῇ, ἕως ἐπὶ τὸν αἰῶνα καὶ τὴν ἀπειρίαν τῶν πραγμάτων, κατεῖδες καὶ τὰ ἐσσόμενα (51) πρό τ' ἐόντα· ὅτε σὺν εὐδαίμονι χερῷ, κατὰ τὸν Πλά τωνα, μακαρίαν δψιν τε καὶ θέαν ἐποπτεύσομεν, ἐπί μενοι μετὰ μὲν Διὸς ἡμεῖς, ἄλλοι δὲ μετ᾿ ἄλλων θεῶν (52), τελετήν, ᾗ θέμις λέγειν, μακαριωτάτην τελούμενοι· ἣν ὀργιάσομεν, ὁλόκληροι μὲν αὐτοὶ καὶ ἀπαθεῖς κακῶν, ὅσα ἡμᾶς ἐν ὑστέρῳ χρόνῳ ὑπέμεινεν· ὁλόκληρα δὲ καὶ ἀτρεμή (55) φάσματα μυούμενοί τε καὶ ἐποπτεύοντες ἐν αὐτῇ καθαρᾷ, καθαροὶ καὶ ἀπέ μαντοι (54) τούτου, ὁ νῦν σῶμα περιφέροντες όνομά ζομεν, όστρέου τρόπον δεδεσμευμένοι. Οἱ δὲ Πυθαγό ρειοι τὸν οὐρανὸν τὸν ἀντίχθονα καλοῦσιν· ἐφ᾿ ἧς γῆς δι' Ἱερεμίου (55) Τάξω σε εις τέκνα, καὶ δώσω σοι γῆν ἐκλεκτήν κληρονομίαν Θεοῦ παντοκράτο ρος, ἣν οἱ κληρονομήσαντες βασιλεύουσι γῆς. Καὶ μυρία ἐπὶ μυρίοις ἐπιῤῥεῖ (56) μοι παρατίθεσθαι. Συμμετρίας δ' οὖν ἔνεκα (57) καταπαυστέον ἤδη τὴν λόγον, ὅπως μὴ τὸ τοῦ τραγῳδοποιοῦ ᾿Αγάθωνος (58) πάθωμεν καὶ αὐτοί· * οἱ κληρονομήσαντες βασιλεύουσι γῆς κληρονομίαν Θεοῦ παντοκράτορος ἐθνῶν· Στρωματέων Τὸ μὲν πάρεργον ἔργον ὡς ποιούμεθα, Τὸ δ' ἔργον ὡς πάρεργον ἐκπονούμεθα. Βασιλείαν εύρατο μείζον τοῦ ἔργου τὸ πάρερ γον ἐμπορευσάμενος• ἔργον ὡς ἡγού μενοι, εἰ ἐκποιούμενοι. CLEMENTIS Ethereamque scies naturam et in æthere cuncta Signa, et sacrati clarissima lumina solis, Que res obscura est valde: unde et nata fuere ; Et lunæ disces errantia signa rotunda, Naturamque scies, cælum et quod circuit orbem, Unde sit, utque illud major vis omnia cogens Vinxit, ut astrorum fines teneat. Et Metrodorum, qui, etsi fuerit Epicureus, hæc di- vine dixit : Memento, Menestrale, quod cum sis mor- talis, et vitam accepisti terminatam, anima ascen- disti, donec sæculum, et rerum videris infinitatem, tam que futura sunt quam quæ fuerunt : quando cum beato choro, ex Platonis sententia, felicem vi- sionem spectaculumque contemplabimur: nos qui- dem cum Jove sequentes, alii autem cum diis aliis, et beatissima, si fas est dicere, mysteria peragemus ac celebrabimus, ipsi quidem integri, et nulli ma- lorum perpessioni obnoxii, quæ in posteriori tem- pore nos manserunt : integra autem et quieta visa aspicientes et contemplantes in luce pura, puri et nequaquam hoc obsignati quod nunc corpus circum- ferentes nominamus, eo instar ostrei alligati. Py- thagorei autem coelum appellant id est, terram ex adverso sitam. In qua terra, inquit per Jeremiam, collocabo te in filios, et dabo ✈ tibi terram electam hæreditatem Dei omnipotentis, cujus qui ſuerint bæredes, erunt reges terræ. Qualia cum mihi amuant innumerabilia alia adjicienda, ut sit di- cendi modus, finem imponam orationi, ne id nobis quoque eveniat quod dicit Agatho Tragicus: a * ED. POTTER, 614-615 ED. PARIS. Hervetus scripserat ad oram libri sui et ad eam emendationem suam interpretationem ac- commodavit. Jos. Scaliger rectius corrigit circumvaga. Sic Ovidius de sole : Etherea moles circumvaga flammæ. Verte ergo : Et disces lunæ circumvaga gesta rotundæ. Jam vero postremorum versuum duorum Græca sic babent apud Clementem : Quæ ita legit Scaliger: Unde prodiit, et quæ illam necessitas coegit fines astrorum tenere. COLLECT. Quod habet edit. Florent. particula chium, si legamus ut infra p. 274, ex Hom. Iliad.A . Sylb. Paulo post proὴν Ib. nota expertes : quam sc. sua labe corpus imprimit. Alioqui legi possit etiam innocui, illæsi.lD. dum aut simile quid. SYLB. Hæc iisdem ver bis exprimuntur apud LXX, Jer. II, 19, usque ad illa Clementis, ALEXANDRINI – B Jer. 111, 19. D nam ibi tan- tum est, He- reditatem Dei omnipotentis gentium. Vulgatæ verba sunt: Quomodo ponam te in filios, et tribuam tibi terram desiderabilem hæreditatem præclaram exerci- tuum gentium? Theodoretus auctiorem habet hunc versum : Terram, inquit, electumn, hæreditatem per- celebrem Dei, Dei inquam omnipotentis gentium. D. Hieronymus ait LXX transtulisse pro, hæreditatem præclaram exercituum gentium, hæreditatem nomina- tam Dei omnipotentis gentium: Theodotionem vero, hæreditatem inclytam fortitudinis robustissimi gen- tium. Hinc ergo liquet in editionibus LXX desiderari epithetum hæreditatis, quod interpres Theodoreti percelebrem, D. Hieronymus nominatam vertit. Vul- gata omnium maxime ad Hebræum accedit.Collect. ad partes, et earumdem ad totum debita proportio. Proinde vult auctor finem se huic libro imponere, ne reliquorum mensuram excedat, et abnormis fiat. thonis, initic libri v Dipnos. : Operis loco ducimus accessorium, Et in opere sal- agimus ut accessorio. H. Junius in Proverb., Accesso- rium operis loco, addit inter similia auctorum loca hunc Nazianzeni Gregorii in Basilium de Saule agentis: Saul paternos asinos investigans regno politur, accessorium ipso instituto negotio ma- jus nactus. In libro Clementis erat COLLECT. (48) Έργα τε κύκλωπος πεύσῃ περίφοιτα σελή (49) Ενθεν ἔφυ τε καὶ ὡς μιν. Ms. Paris., ἔνθεν (50) Ταῦτά γε εἰρ. Ms. Paris. ταῦτα εἰρ., absque (51) Τὰ ἐσσόμενα. Melius constabit hemisti (52) "Αλλων θ. Μs. Paris., ἄλλων Θεοῦ τε λέγων ᾖ (53) Ατρεμή. Aptius forte ἀτρεκή, vera. Ib. (34) Ασήμαντοι. Hæc vox, si vitio caret, significabit (55) Δι' Ἱερεμίου. Cum his vocibus subaudien (56) Επιῤῥεῖ. Ms. Οιιob., ἐπιμυῤῥεῖ. (57) Συμμετρίας ἕνεκα. Συμμετρία est partium (58) ᾿Αγάθωνος. Athenæus hæc ipsa citat Aga-
PG 9:205Δεδειγμένου τοίνυν σαφῶς, ὡς οἶμαι, ὅπως κλέπτας εἰρῆσθαι πρὸς τοῦ κυρίου τοὺς Ἕλληνας ἐξακουστέον, ἑκὼν παραλείπω τὰ τῶν φιλοσόφων δόγματα. εἰ γὰρ καὶ τὰς λέξεις ἐπίοιμεν αὐτῶν, οὐκ ἂν φθάνοιμεν, πλῆθος ὅσον ὑπομνημάτων συνερανίζοντες, ἐκ τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας πᾶσαν φερομένην τὴν παρ’ Ἕλλησιν ἐνδεικνύμενοι σοφίαν. ἧς θεωρίας οὐδὲν ἧττον αὖθις ἐφαψόμεθα κατὰ τὸ ἀναγκαῖον, ὁπηνίκα ἂν τὰς περὶ ἀρχῶν δόξας τὰς παρ’ Ἕλλησι φερομένας ἀναλεγώμεθα. πλὴν καὶ τοῦτο ἡμῖν ἐκ τῶν εἰρημένων ἡμῖν ἡσυχῇ παρίσταται σκοπεῖν, ὃν τρόπον ταῖς Ἑλληνικαῖς τῷ οἵῳ τε ὄντι διανήχεσθαι τὰ ἐν αὐτοῖς κύματα ἐντευκτέον βίβλοις. ὄλβιος, ὡς ἔοικεν, ἄρα ἐστὶν κατὰ τὸν Ἐμπεδοκλέα, ὃς θείων πραπίδων ἐκτήσατο πλοῦτον, δειλὸς δ’ ᾧ σκοτόεσσα θεῶν πέρι δόξα μέμηλεν. γνῶσιν καὶ ἀγνωσίαν ὅρους εὐδαιμονίας κακοδαιμονίας τε θείως ἐδήλωσεν. χρὴ γὰρ εὖ μάλα πολλῶν ἴστορας φιλοσόφους ἄνδρας εἶναι καθ’ Ἡράκλειτον, καὶ τῷ ὄντι ἀνάγκη πολλὰ πλανηθῆναι διζήμενον ἔμμεναι ἐσθλόν.
PG 9:207ἤδη μὲν οὖν δῆλον ἡμῖν ἐκ τῶν προειρημένων ὡς ἀίδιος ἡ τοῦ θεοῦ εὐποιία τυγχάνει καὶ εἰς πάντας ἐξ ἀρχῆς ἀνάρχου ἴση ἀτεχνῶς ἡ φυσικὴ δικαιοσύνη, κατ’ ἀξίαν ἑκάστου γένους γενομένη, οὐκ ἀρξαμένη ποτέ· οὐ γὰρ ἀρχὴν τοῦ κύριος καὶ ἀγαθὸς εἶναι εἴληφεν ὁ θεὸς ὢν ἀεὶ ὅ ἐστιν, οὐδὲ μὴν παύσεταί ποτε ἀγαθοποιῶν, κἂν εἰς τέλος ἀγάγῃ ἕκαστα. μεταλαμβάνει δὲ τῆς εὐποιίας ἕκαστος ἡμῶν πρὸς ὃ βούλεται, ἐπεὶ τὴν διαφορὰν τῆς ἐκλογῆς ἀξία γενομένη ψυχῆς αἵρεσίς τε καὶ συνάσκησις πεποίηκεν. Ὧδε μὲν οὖν καὶ ὁ πέμπτος ἡμῖν τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων Στρωματεὺς περαιούσθω.
ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ ΛΟΓΟΣ ΕΚΤΟΣ (64) Ρ. 735-736 Στρωματέων ἔκτος. Θεοσεβῆ τὸν τρόπο γνωστικού κεφ. Ὁ δὲ δὴ ἕκτος ὁμοῦ καὶ ὁ ἕβδομος ἡμῖν τῶν καὶ τὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτ των Στρωματεύς, διαγράψας, ὡς ἔνι μάλιστα, τὸν ήθικὸν λόγον εν τούτοις περαιούμενον, καὶ παραστή σας ὅστις ἂν εἴη κατὰ τὸν βίον ὁ γνωστικός, πρόεισι δείξων τοῖς φιλοσόφοις οὐδαμῶς ὡς ἄθεον τοῦτον, ὡς ὑπειλήφασι, μόνον δὲ τῷ ὄντι θεοσεβῆ τὸν τρό που (65) τῆς θρησκείας τοῦ γνωστικοῦ, κεφαλαιο - δῶς ἐκτιθέμενος, ὅσα τε εἰς γραφὴν (66) ὑπομνηστι κὴν ἀκινδύνως ἐγχαράξαι. • Εργάζεσθαι γὰρ τὴν βρῶσιν τὴν εἰς αἰῶνα παραμένουσαν νὁ Κύριος ἐν ετείλατο. Και που ὁ προφήτης λέγει· ι Μακάριος ὁ σπείρων (67) ἐπὶ πᾶν ὕδωρ, οὗ μόσχος καὶ ὄνος πα τεῖ· ν ὁ ἐκ νόμου καὶ ἐξ ἐθνῶν εἰς τὴν μίαν πίστιν συναγόμενος λαός. « Ὁ δὲ ἀσθενῶν λάχανα ἐσθίει, ο κατὰ τὸν γενναῖον Απόστολον. Φθάσας δὲ ὁ Παιδα γωγός ἡμῖν ἐν τρισὶ διαιρούμενος βίβλοις, τὴν ἐκ παίδων ἀγωγήν τε καὶ τροφὴν παρέστησεν (63), του- τέστιν ἐκ κατηχήσεως συναύξουσαν τῇ πίστει πολι τείαν, καὶ προπαρασκευάζουσαν τοῖς εἰς ἄνδρας ἐγω γραφομένοις ἐνάρετον τὴν ψυχὴν, εἰς ἐπιστήμης γνω στικῆς παραδοχήν. Ἐναργῶς οὖν τῶν Ἑλλήνων μαθόντων ἐκ τῶν λεχθησομένων διὰ τῶνδε ἡμῖν, ὡς ἀνοσίως τὸν θεοφιλῆ διώκοντες ἀσεβοῦσιν αὐτοὶ, · • λόγῳ πιστεύεται, οὐ γράμματι, σπείροντες οὗ βους καὶ ὄνος πο CLEMENTIS. ALEXANDRINI CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SEXTUS. CAPUT PRIMUM. Ordo dicendorum. ❖ Hic autem sextus simul et septimus liber Com- A mentariorum ex vera philosophia Gnosticorum, qui dicitur Stromateus, cum moralem rationem que in his traditur, quam maxime fieri potuerit, descripserit, et ostenderit quonam sit Gnosticus vitæ instituto, pergit ut philosophis ostendat, eum minime esse impium et a Dei religione alienum, ut existimaverunt, solum autem vere pium, et qui in Deo colendo rite versatur : Gnostici, religionis mo- dum summatim exponens, quod attinet ad eam quæ admonet et in memoriam revocat scripturam citra periculum imprimendam. Operari enim ci- bum qui in ævum permanet *, » nos jussit Domi- nus. Et alicubi dicit propheta : • Beatus qui semi- nat super omnem aquam, quam conculcat vitulus et asinus b : » nempe qui ex lege et gentibus in B unam fidem congregatur populus : « Qui autem est imbecillus, olera comedit c, ut ait præclarus Apostolus. Prius autem Pædagogus, a nobis in tres libros divisus, ostendit educationem et institutio- nem a pueritia, hoc est, vitæ rationem quæ ex ca- techesi per fidem incrementum accipit, et iis qui in numerum virorum ascribuntur, præparat ani- mam virtute præditam, ad scientiam Gnosticam * ED. POTTER, 616-617 ED. PARIS. babet in ms. Paris., sunt: scripto sine periculo tradere licet. Vult autem se Gnostici religionem tradere scriptis quousque licet. Joan. vi, b Isa. XXXII, Sunt enim a vulgo celanda mysteria quædam, quæ ut latius ostendit Strom. 1, pag. et seq. 27. plur. num. Mox ibidem (64) Κλήμεντος... ἔκτος. Titulus hoc modo se (65) Θεοσεβῆ τὸν τρόπ. Hæc sic distinguenda (66) "Οσα τε εἰς γραφήν. • Quatenus memori 20. • Rom. Σιν, 2. (67) Μακάριος ὁ σπείρων. Ιεα. : μακάριοι οι (68) Παρέστησε. Ms. Paris. παρέστηκεν.
Clement, Stromata VIΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΕΚΤΟΣ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΕΚΤΟΣ Ὁ δὲ δὴ ἕκτος καὶ ὁμοῦ ὁ ἕβδομος ἡμῖν τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτων Στρωματεύς, διαγράψας ὡς ἔνι μάλιστα τὸν ἠθικὸν λόγον ἐν τούτοις περαιούμενον καὶ παραστήσας, ὅστις ἂν εἴη κατὰ τὸν βίον ὁ γνωστικός, πρόεισι δείξων τοῖς φιλοσόφοις οὐδαμῶς [ὡς] ἄθεον τοῦτον, ὡς ὑπειλήφασιν, μόνον δὲ τῷ ὄντι θεοσεβῆ, τὸν τρόπον τῆς θρῃσκείας τοῦ γνωστικοῦ κεφαλαιωδῶς ἐκτιθέμενος, ὅσα γε εἰς γραφὴν ὑπομνηστικὴν ἀκίνδυνον ἐγχαράξαι·
ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ ΛΟΓΟΣ ΕΚΤΟΣ (64) Ρ. 735-736 Στρωματέων ἔκτος. Θεοσεβῆ τὸν τρόπο γνωστικού κεφ. Ὁ δὲ δὴ ἕκτος ὁμοῦ καὶ ὁ ἕβδομος ἡμῖν τῶν καὶ τὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτ των Στρωματεύς, διαγράψας, ὡς ἔνι μάλιστα, τὸν ήθικὸν λόγον εν τούτοις περαιούμενον, καὶ παραστή σας ὅστις ἂν εἴη κατὰ τὸν βίον ὁ γνωστικός, πρόεισι δείξων τοῖς φιλοσόφοις οὐδαμῶς ὡς ἄθεον τοῦτον, ὡς ὑπειλήφασι, μόνον δὲ τῷ ὄντι θεοσεβῆ τὸν τρό που (65) τῆς θρησκείας τοῦ γνωστικοῦ, κεφαλαιο - δῶς ἐκτιθέμενος, ὅσα τε εἰς γραφὴν (66) ὑπομνηστι κὴν ἀκινδύνως ἐγχαράξαι. • Εργάζεσθαι γὰρ τὴν βρῶσιν τὴν εἰς αἰῶνα παραμένουσαν νὁ Κύριος ἐν ετείλατο. Και που ὁ προφήτης λέγει· ι Μακάριος ὁ σπείρων (67) ἐπὶ πᾶν ὕδωρ, οὗ μόσχος καὶ ὄνος πα τεῖ· ν ὁ ἐκ νόμου καὶ ἐξ ἐθνῶν εἰς τὴν μίαν πίστιν συναγόμενος λαός. « Ὁ δὲ ἀσθενῶν λάχανα ἐσθίει, ο κατὰ τὸν γενναῖον Απόστολον. Φθάσας δὲ ὁ Παιδα γωγός ἡμῖν ἐν τρισὶ διαιρούμενος βίβλοις, τὴν ἐκ παίδων ἀγωγήν τε καὶ τροφὴν παρέστησεν (63), του- τέστιν ἐκ κατηχήσεως συναύξουσαν τῇ πίστει πολι τείαν, καὶ προπαρασκευάζουσαν τοῖς εἰς ἄνδρας ἐγω γραφομένοις ἐνάρετον τὴν ψυχὴν, εἰς ἐπιστήμης γνω στικῆς παραδοχήν. Ἐναργῶς οὖν τῶν Ἑλλήνων μαθόντων ἐκ τῶν λεχθησομένων διὰ τῶνδε ἡμῖν, ὡς ἀνοσίως τὸν θεοφιλῆ διώκοντες ἀσεβοῦσιν αὐτοὶ, · • λόγῳ πιστεύεται, οὐ γράμματι, σπείροντες οὗ βους καὶ ὄνος πο CLEMENTIS. ALEXANDRINI CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SEXTUS. CAPUT PRIMUM. Ordo dicendorum. ❖ Hic autem sextus simul et septimus liber Com- A mentariorum ex vera philosophia Gnosticorum, qui dicitur Stromateus, cum moralem rationem que in his traditur, quam maxime fieri potuerit, descripserit, et ostenderit quonam sit Gnosticus vitæ instituto, pergit ut philosophis ostendat, eum minime esse impium et a Dei religione alienum, ut existimaverunt, solum autem vere pium, et qui in Deo colendo rite versatur : Gnostici, religionis mo- dum summatim exponens, quod attinet ad eam quæ admonet et in memoriam revocat scripturam citra periculum imprimendam. Operari enim ci- bum qui in ævum permanet *, » nos jussit Domi- nus. Et alicubi dicit propheta : • Beatus qui semi- nat super omnem aquam, quam conculcat vitulus et asinus b : » nempe qui ex lege et gentibus in B unam fidem congregatur populus : « Qui autem est imbecillus, olera comedit c, ut ait præclarus Apostolus. Prius autem Pædagogus, a nobis in tres libros divisus, ostendit educationem et institutio- nem a pueritia, hoc est, vitæ rationem quæ ex ca- techesi per fidem incrementum accipit, et iis qui in numerum virorum ascribuntur, præparat ani- mam virtute præditam, ad scientiam Gnosticam * ED. POTTER, 616-617 ED. PARIS. babet in ms. Paris., sunt: scripto sine periculo tradere licet. Vult autem se Gnostici religionem tradere scriptis quousque licet. Joan. vi, b Isa. XXXII, Sunt enim a vulgo celanda mysteria quædam, quæ ut latius ostendit Strom. 1, pag. et seq. 27. plur. num. Mox ibidem (64) Κλήμεντος... ἔκτος. Titulus hoc modo se (65) Θεοσεβῆ τὸν τρόπ. Hæc sic distinguenda (66) "Οσα τε εἰς γραφήν. • Quatenus memori 20. • Rom. Σιν, 2. (67) Μακάριος ὁ σπείρων. Ιεα. : μακάριοι οι (68) Παρέστησε. Ms. Paris. παρέστηκεν.
ἐργάζεσθαι γὰρ τὴν βρῶσιν τὴν εἰς αἰῶνα παραμένουσαν ὁ κύριος ἐνετείλατο, καί που ὁ προφήτης λέγει· μακάριος ὁ σπείρων ἐπὶ πᾶν ὕδωρ, οὗ μόσχος καὶ ὄνος πατεῖ, ὁ ἐκ νόμου καὶ ἐξ ἐθνῶν εἰς τὴν μίαν πίστιν συναγόμενος λαός. ὁ δὲ ἀσθενῶν λάχανα ἐσθίει κατὰ τὸν γενναῖον ἀπόστολον. φθάσας δὲ ὁ Παιδαγωγὸς ἡμῖν ἐν τρισὶ διαιρούμενος βίβλοις τὴν ἐκ παίδων ἀγωγήν τε καὶ τροφὴν παρέστησεν, τουτέστιν ἐκ κατηχήσεως συναύξουσαν τῇ πίστει πολιτείαν καὶ προπαρασκευάζουσαν τοῖς εἰς ἄνδρας ἐγγραφομένοις ἐνάρετον τὴν ψυχὴν εἰς ἐπιστήμης γνωστικῆς παραδοχήν. ἐναργῶς οὖν τῶν Ἑλλήνων μαθόντων ἐκ τῶν λεχθησομένων διὰ τῶνδε ἡμῖν, ὡς ἀνοσίως τὸν θεοφιλῆ διώκοντες ἀσεβοῦσιν αὐτοί, τότε ἤδη, προϊόντων τῶν ὑπομνημάτων κατὰ τὸν τῶν Στρωματέων χαρακτῆρα, ἐπιλυτέον τά τε ὑπὸ Ἑλλήνων τά τε ὑπὸ βαρβάρων προσαπορούμενα ἡμῖν περὶ τῆς τοῦ κυρίου παρουσίας. Ἐν μὲν οὖν τῷ λειμῶνι τὰ ἄνθη ποικίλως ἀνθοῦντα κἀν τῷ παραδείσῳ ἡ τῶν ἀκροδρύων φυτεία οὐ κατὰ εἶδος ἕκαστον κεχώρισται τῶν ἀλλογενῶν (ᾗ καὶ Λειμῶνάς τινες καὶ Ἑλικῶνας καὶ Κηρία καὶ Πέπλους συναγωγὰς φιλομαθεῖς ποικίλως ἐξανθισάμενοι συνεγράψαντο)·
ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ ΛΟΓΟΣ ΕΚΤΟΣ (64) Ρ. 735-736 Στρωματέων ἔκτος. Θεοσεβῆ τὸν τρόπο γνωστικού κεφ. Ὁ δὲ δὴ ἕκτος ὁμοῦ καὶ ὁ ἕβδομος ἡμῖν τῶν καὶ τὰ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν γνωστικῶν ὑπομνημάτ των Στρωματεύς, διαγράψας, ὡς ἔνι μάλιστα, τὸν ήθικὸν λόγον εν τούτοις περαιούμενον, καὶ παραστή σας ὅστις ἂν εἴη κατὰ τὸν βίον ὁ γνωστικός, πρόεισι δείξων τοῖς φιλοσόφοις οὐδαμῶς ὡς ἄθεον τοῦτον, ὡς ὑπειλήφασι, μόνον δὲ τῷ ὄντι θεοσεβῆ τὸν τρό που (65) τῆς θρησκείας τοῦ γνωστικοῦ, κεφαλαιο - δῶς ἐκτιθέμενος, ὅσα τε εἰς γραφὴν (66) ὑπομνηστι κὴν ἀκινδύνως ἐγχαράξαι. • Εργάζεσθαι γὰρ τὴν βρῶσιν τὴν εἰς αἰῶνα παραμένουσαν νὁ Κύριος ἐν ετείλατο. Και που ὁ προφήτης λέγει· ι Μακάριος ὁ σπείρων (67) ἐπὶ πᾶν ὕδωρ, οὗ μόσχος καὶ ὄνος πα τεῖ· ν ὁ ἐκ νόμου καὶ ἐξ ἐθνῶν εἰς τὴν μίαν πίστιν συναγόμενος λαός. « Ὁ δὲ ἀσθενῶν λάχανα ἐσθίει, ο κατὰ τὸν γενναῖον Απόστολον. Φθάσας δὲ ὁ Παιδα γωγός ἡμῖν ἐν τρισὶ διαιρούμενος βίβλοις, τὴν ἐκ παίδων ἀγωγήν τε καὶ τροφὴν παρέστησεν (63), του- τέστιν ἐκ κατηχήσεως συναύξουσαν τῇ πίστει πολι τείαν, καὶ προπαρασκευάζουσαν τοῖς εἰς ἄνδρας ἐγω γραφομένοις ἐνάρετον τὴν ψυχὴν, εἰς ἐπιστήμης γνω στικῆς παραδοχήν. Ἐναργῶς οὖν τῶν Ἑλλήνων μαθόντων ἐκ τῶν λεχθησομένων διὰ τῶνδε ἡμῖν, ὡς ἀνοσίως τὸν θεοφιλῆ διώκοντες ἀσεβοῦσιν αὐτοὶ, · • λόγῳ πιστεύεται, οὐ γράμματι, σπείροντες οὗ βους καὶ ὄνος πο CLEMENTIS. ALEXANDRINI CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SEXTUS. CAPUT PRIMUM. Ordo dicendorum. ❖ Hic autem sextus simul et septimus liber Com- A mentariorum ex vera philosophia Gnosticorum, qui dicitur Stromateus, cum moralem rationem que in his traditur, quam maxime fieri potuerit, descripserit, et ostenderit quonam sit Gnosticus vitæ instituto, pergit ut philosophis ostendat, eum minime esse impium et a Dei religione alienum, ut existimaverunt, solum autem vere pium, et qui in Deo colendo rite versatur : Gnostici, religionis mo- dum summatim exponens, quod attinet ad eam quæ admonet et in memoriam revocat scripturam citra periculum imprimendam. Operari enim ci- bum qui in ævum permanet *, » nos jussit Domi- nus. Et alicubi dicit propheta : • Beatus qui semi- nat super omnem aquam, quam conculcat vitulus et asinus b : » nempe qui ex lege et gentibus in B unam fidem congregatur populus : « Qui autem est imbecillus, olera comedit c, ut ait præclarus Apostolus. Prius autem Pædagogus, a nobis in tres libros divisus, ostendit educationem et institutio- nem a pueritia, hoc est, vitæ rationem quæ ex ca- techesi per fidem incrementum accipit, et iis qui in numerum virorum ascribuntur, præparat ani- mam virtute præditam, ad scientiam Gnosticam * ED. POTTER, 616-617 ED. PARIS. babet in ms. Paris., sunt: scripto sine periculo tradere licet. Vult autem se Gnostici religionem tradere scriptis quousque licet. Joan. vi, b Isa. XXXII, Sunt enim a vulgo celanda mysteria quædam, quæ ut latius ostendit Strom. 1, pag. et seq. 27. plur. num. Mox ibidem (64) Κλήμεντος... ἔκτος. Titulus hoc modo se (65) Θεοσεβῆ τὸν τρόπ. Hæc sic distinguenda (66) "Οσα τε εἰς γραφήν. • Quatenus memori 20. • Rom. Σιν, 2. (67) Μακάριος ὁ σπείρων. Ιεα. : μακάριοι οι (68) Παρέστησε. Ms. Paris. παρέστηκεν.
PG 9:209τοῖς δ’ ὡς ἔτυχεν ἐπὶ μνήμην ἐλθοῦσι καὶ μήτε τῇ τάξει μήτε τῇ φράσει διακεκαθαρμένοις, διεσπαρμένοις δὲ ἐπίτηδες ἀναμίξ, ἡ τῶν Στρωματέων ἡμῖν ὑποτύπωσις λειμῶνος δίκην πεποίκιλται. καὶ δὴ ὧδε ἔχοντες ἐμοί τε ὑπομνήματα εἶεν ἂν ζώπυρα, τῷ τε εἰς γνῶσιν ἐπιτηδείῳ, εἴ πως περιτύχοι τοῖσδε, πρὸς τὸ συμφέρον καὶ ὠφέλιμον μετὰ ἱδρῶτος ἡ ζήτησις γενήσεται· οὐ γὰρ μόνον τῶν σιτίων τὸν πόνον, πολὺ δὲ πλέον καὶ τῆς γνώσεως ἡγεῖσθαι δίκαιον, τοῖς διὰ στενῆς καὶ τεθλιμμένης τῆς κυριακῆς ὄντως ὁδοῦ εἰς τὴν ἀίδιον καὶ μακαρίαν παραπεμπομένοις σωτηρίαν· ἡ γνῶσις δὲ ἡμῶν καὶ ὁ παράδεισος ὁ πνευματικὸς αὐτὸς ἡμῶν ὁ σωτὴρ ὑπάρχει, εἰς ὃν καταφυτευόμεθα, μετατεθέντες καὶ μεταμοσχευθέντες εἰς τὴν γῆν τὴν ἀγαθὴν ἐκ βίου τοῦ παλαιοῦ· ἡ μεταβολὴ δὲ τῆς φυτείας εἰς εὐκαρπίαν συμβάλλεται. φῶς οὖν ὁ κύριος καὶ γνῶσις ἡ ἀληθής, εἰς ὃν μετετέθημεν.
τότε ήδη προϊόντων τῶν ὑπομνημάτων κατὰ τὸν τῶν Στρωματέων χαρακτῆρα, ἐπιλυτέον τά τε ὑπὸ Ἑλλή των τά τε ὑπὸ βαρβάρων προσαπορούμενα ἡμῖν περὶ τῆς τοῦ Κυρίου παρουσίας. Ἐν μὲν οὖν τῷ λειμώνι τὰ ἄνθη ποικίλως ἀνθοῦντα, κὰν τῷ παραδείσῳ ἡ τῶν ἀκροδρύων φυτεία, οὐ κατὰ εἶδος ἕκαστον κεχώ- ριστα: τῶν ἀλλογενῶν· εἰ καὶ λειμωνάς τινες, καὶ Ἑλικῶνας, καὶ κηρία, καὶ πέπλους (69), συναγωγάς φιλομαθεῖς ποικίλως ἐξανθισάμενοι, συνεγράψαντο τοῖς δ' ὡς ἔτυχεν ἐπὶ μνήμην (70) ἐλθοῦσι, καὶ μήτε τῇ τάξει μήτε τῇ φράσει διακεκαθαρμένοις, διεσπαρ- μένοις δὲ ἐπίτηδες, ἀναμὶς ἡ τῶν Στρωματέων ἡμῖν ὑποτύπωσις λειμώνος δίκην πεποίκιλται. Καὶ δὲ ὧδε ἔχοντες ἐμοί τε ὑπομνήματα (70) εἶεν ἂν ζώπυρα τῷ τε εἰς γνῶσιν ἐπιτηδείῳ, εἴπως περιτύχοι τοῖσδε, πρὸς τὸ συμφέρον καὶ ὠφέλιμον μετὰ ἱδρῶτος ἡ ζήτησις γενήσεται. Οὐ γὰρ μόνον τῶν σιτίων τὸν πόνον, πολὺ δὲ πλέον καὶ τῆς γνώσεως ἡγεῖσθαι δίκαιον, τοῖς διὰ • στενῆς καὶ τεθλιμμένης (72) τῆς Κυριακῆς ὄντως ὁδοῦ, εἰς τὴν ἀΐδιον καὶ μακαρίαν παραπεμπομέ- νοις σωτηρίαν. Ἡ γνῶσις δὲ ἡμῶν καὶ ὁ παράδεισος ὁ πνευματικὸς αὐτὸς ἡμῶν ὁ Σωτὴρ ὑπάρχει, εἰς ὃν καταφυτευόμεθα (73), μετατεθέντες καὶ μεταμο σχευθέντες εἰς τὴν γῆν ἀγαθὴν ἐκ βίου τοῦ πα- λαίου (74). Η μεταβολὴ δὲ τῆς φυτείας εἰς εὐκαρ πίαν συμβάλλεται. Φῶς οὖν ὁ Κύριος καὶ γνῶσις ἡ ἀληθὴς, εἰς ἄν μετετέθημεν. Λέγεται δὲ καὶ ἄλλως διττὴ ἡ γνῶσις· ἡ μὲν κοινῶς, ἡ ἐν πᾶσιν ἀνθρώποις ὁμοίως σύνεσίς τε καὶ ἀντίληψις (75), κατὰ τὸ γνω- ρίζειν ἕκαστον τῶν ὑποκειμένων, πανδήμως έμφαι νομένη· ἧς οὐ μόνον αἱ λογικαὶ (76), ἀλλ᾽ ἴσως καὶ αἱ ἄλογοι μεθέξουσιν· ἣν οὐκ ἄν ποτε ἔγωγε γνωσίν τε ονομάσαιμι, καὶ (77) τὴν δι' αἰσθητηρίων ἀντι- λαμβάνεσθαι πεφυκυίαν· ἡ δὲ, ἐξαιρέτως ονομαζο- μένη γνῶσις ἀπὸ τῆς γνώμης καὶ τοῦ λόγου χαρα- κτηρίζεται· καθ' ήν μόναι αἱ λογικαί δυνάμεις γνώ- σεις γενήσονται (78), αἱ τοῖς νοητοῖς κατὰ ψιλὴν τὴν τῆς ψυχῆς ἐνέργειαν εἰλικρινῶς ἐπιβάλλουσαι. « Χρη στὸς (79) ἀνὴρ, φησὶν ὁ Δαβίδ, ὁ οἰκτίρμων (80) » * Ρ. διεσπαρμένοις δὲ καὶ ἐπίτηδες, • εἰς ἐπίδειξιν τετεχνασμένον, ἀλλά μοι ὑπομνή- ματα, θησαυρίζεται εἰς γῆρας, λήθης φάρ- μακον, τεθημένης ἀγαθὴν ἐκ μοῦ τοῦ παλαιοῦ. τὴν γῆν τὴν ἀγαθήν γῆν τὴν ἀγαθήν, γνῶσις, σύνεσις ἀντίληψις δυνάμεις. δυνάμεις λογικαί λογικαί Χρηστὸς ἀνὴρ, φησὶν ὁ Δαβίδ, ὁ οἰκτίρμων (τῶν παραπολλυμένων τῇ πλάνη) καὶ κιχρῶν (ἐκ μεταδόσεως τοῦ λόγου τῆς ἀληθείας, οὐχ ὡς ἔτυχεν· άλλα STROMATUM LIB. VI. A accipiendam. Cum ergo ex iis quæ hic a nobis di- ED. POTTER, 617-618 ED. PARIS. cenda sunt, Græci evidenter didicerint, quod eum qui est verus Dei cultor nefarie persequendo, ipsi se impie gerant: tunc jam procedentibus conve- nienter Stromatum stylo et agendi ratione Com- mentariis, solvendæ sunt quæ et a Græcis et a bar- baris in nos moventur dubitationes de adventu Do- mini. Atque in prato quidem qui varie forent fo- res, et in horto arborum plantatio, non sunt juxta singulorum species a plantis alterius cujusvis ge- neris separata: etiamsi quidam, eruditis varie de- cerptis collectaneis, prata et Heliconas, et favos, et peplos, conscripserint: sed iis quæ, prout occasio se obtulit, mihi venerunt in mentem, et neque or- dine neque dictione sunt expurgata, sed de indu- B stria dispersa sunt, permixtim nobis instar prati variata est Stromatum descriptio. Quæ cum ita se habeant, et mihi erunt ad me excitandum Com- mentarii: et ei qui est aptus ad cognitionem, si forte in ea inciderit, ejus quod est utile ac condu cibile cum sudore fiet inquisitio. Non solum enim cibum, sed multo magis etiam cognitionem labor præcedat æquum est, iis qui per c arctam et angu- stam vere viam Dominicam, › ad æternam et bea- tam transmittuntur salutem. Nostra autem cogni- tio, et hortus spiritalis, est ipse noster Servator, in quem implantamur, transpositi et transformati in terram bonam ex vita veteri. Mutatio autem plan- tationis confert ad fertilitatem et bonitatem fru- ctuum. Lux est autem Dominus et vera cognitio, C collectaneorum libros, quibus hujusmodi titulos Jabant auctores. Hos autem distinguit a Stromatibus, quod illi quidem in ordinem ac seriem aptam digesti sint, hæc vero omni ornatu atque ordine carent. usitate : et mox etiam data opera. › SYLB. Hanc postremam le- ctionem tuetur etiam Ms. Oitob. verba in Str.1, p. 322, quo loco dicit hoc opus non esse inquit, etc. Matth. vi, 14. Porro habet ms. Ottob. scribit D. Paulus Rom. xt, 17, et seq. Ms. Paris., habet. Sylburgius ait in H. ms. exstare quod ei rectius videtur. parenthesi includenda sunt. Vult enim auctor, quod in quem sumus transpositi. * Dicitur autem alioqui duplex etiam cognitio : una quidem communiter dicta, quæ est in omnibus hominibus, ut etiam perspicacia et apprehensio, quæ ex cognitione sin- gulorum objectorum vulgo elucet: quam non so- lum habent potestates quæ sunt ratione præditæ, sed pariter etiam quæ ea carent: quam ego nun- quam nominaverin cognitionem, ut cui sit a natu- ra ingeneratum ut apprehendat per sensus. Quæ sicut ita et duplex sit : una scilicet, quæ sensu, altera quæ intellectu fiat. Quæ vox cum hoc loco excidisset, paulo post in textum irrepsisse videtur. - nea videtur vox Quomodo autem dici po- test, potentiam fieri cognitionem?, Id absurdum ut vitaret Hervetus, transtulit participem cogni- tionis. Forte cum vox e sententia præ- cedente post excidisset, ut modo dictum est postea in margine adnotata, post repetitum ab imperito scriba in textumi recepta est. Proinde horum verborum sensus est: Hoc modo nulla erit cognitio præter solam rationalem, quæ rebus intelligibilibus per simplicem animæ operationem applicatur. > terint : (69) Λειμώνας τινες.... καὶ πέπλους. Hoc est, (70) Ἐπὶ μνήμην. Η. Μs. ἐπὶ μνήμης, minus D (71) Εμοί τε ύπ. His lucem afferent auctoris (72) Στενῆς καὶ τεθλιμμένης. Respicit auctor (73) Καταφυτευόμεθα. His lucem dabunt quæ (74) Εἰς τὴν γῆν... παλαιοῦ. Ms. Ottob. εἰς τὴν (75) "Ομοίως σύνεσίς τε καὶ ἀντίληψις. Hæc (76) Λογικαί. Interpres addit δυνάμεις. SYLBURG. (77) Και. Supervacanea est haec particula. (78) Δυνάμεις γνώσεις γενήσονται. Supervaca (79) Χρηστός. Hæc sic distingui et explicari po- (80) Οικτίρμων. Psalm. οἰκτείρων.
PG 9:211Λέγεται δὲ καὶ ἄλλως διττὴ ἡ γνῶσις, ἣ μὲν κοινῶς, ἡ ἐν πᾶσιν ἀνθρώποις ὁμοίως σύνεσίς τε καὶ ἀντίληψις κατὰ τὸ γνωρίζειν ἕκαστον τῶν ὑποκειμένων πανδήμως ἐμφαινομένη, ἧς οὐ μόνον αἱ λογικαὶ [δυνάμεις], ἀλλ’ ἴσως καὶ αἱ ἄλογοι μεθέξουσιν, ἣν οὐκ ἄν ποτε ἔγωγε γνῶσίν γε ὀνομάσαιμι, τὴν καὶ δι’ αἰσθητηρίων ἀντιλαμβάνεσθαι πεφυκυῖαν· ἡ δὲ ἐξαιρέτως ὀνομαζομένη γνῶσις ἀπὸ τῆς γνώμης καὶ τοῦ λόγου χαρακτηρίζεται, καθ’ ἣν μόναι αἱ λογικαὶ δυνάμεις γνώσεις γενήσονται, αἱ τοῖς νοητοῖς κατὰ ψιλὴν τὴν τῆς ψυχῆς ἐνέργειαν εἰλικρινῶς ἐπιβάλλουσαι· χρηστὸς ἀνήρ, φησὶν ὁ Δαβίδ, ὁ οἰκτίρμων τῶν παραπολλυμένων τῇ πλάνῃ καὶ κιχρῶν ἐκ μεταδόσεως τοῦ λόγου τῆς ἀληθείας, οὐχ ὡς ἔτυχεν, ἀλλὰ γὰρ οἰκονομήσει τοὺς λόγους αὐτοῦ ἐν κρίσει, ἐπιλογισμῷ βαθεῖ· οὗτος ἐσκόρπισεν, ἔδωκεν τοῖς πένησιν. Πρὸ δὲ τῆς εἰς τὸ προκείμενον ἐγχειρήσεως ἐν προοιμίου εἴδει προσαποδοτέον τῷ πέρατι τοῦ πέμπτου Στρωματέως τὰ ἐνδέοντα.
μεταδόσεως τοῦ λόγου (81) τῆς ἀληθείας, οὐχ ὡς ἔτυχεν· ἀλλὰ γὰρ ο οἰκονομήσει τους λόγους απ τοῦ ἐν κρίσει, ν ἐπιλογισμῷ βαθεῖ· ι οὗτος ἐσκόρπι σεν, ἔδωκε τοῖς πένησιν. » Α τῶν παραπολλυμένων τῇ πλάνῃ, « καὶ κιχρῶν, ἐκ Πρὸ δὲ τῆς εἰς προκείμενον (82) εγχειρήσεως εν Β προοιμίου είδει προσαποδοτέον τῷ πέρατι τοῦ πέμ πτου Στρωματέως τὰ ἐνδέοντα. Ἐπεὶ γὰρ παρεστή σαμεν τὸ συμβολικὸν εἶδος ἀρχεῖον εἶναι, κεχρῆσθαι δὲ αὐτῷ οὐ μόνον τοὺς προφήτας τοὺς παρ' ἡμῖν, ἀλλὰ καὶ τῶν Ἑλλήνων τῶν παλαιῶν τοὺς πλείονας, καὶ τῶν ἄλλων τῶν κατὰ τὰ ἔθνη βαρβάρων οὐκ ὀλί γους, ἐχρῆν δὲ καὶ τὰ μυστήρια ἐπελθεῖν τῶν τελου μένων. Ταῦτα μὲν ὑπερτίθεμαι διασαφήσειν, όπη- νίκα ἂν τὰ περὶ ἀρχῶν τοῖς Ἕλλησιν εἰρημένα ἐπιόντες διελέγχωμεν· τῆσδε γὰρ ἔσεσθαι τῆς θεωρίας ἐπιδείξομεν καὶ τὰ μυστήρια. Παραστήσαντες (85) δὲ τὴν ἔμφασιν τῆς Ἑλληνικῆς διανοίας (84) ἐκ τῆς διὰ τῶν Γραφῶν εἰς ἡμᾶς δεδομένης ἀληθείας πε- ριαυγασθεῖσαν, καθ' σημαινόμενον διήκειν εἰς αὐτ τοὺς τὴν κλοπὴν τῆς ἀληθείας ἐκδεχόμενοι, εἰ μὴ ἐπα χθὲς εἰπεῖν, ἀπεδείξαμεν. Φέρε μάρτυρας τῆς κλα ἀλλὰ γὰρ) οικονομήσει τους λογοὺς αὐτοῦ ἐν κρίσει (ἐπιλογισμῷ βαθεῖ). Οὗτος ἐσκόρπ. πῆς αὐτοὺς καθ' ἑαυτῶν (85) παραστήσωμεν τοὺς Ἕλληνας· οἱ γὰρ τὰ οἰκεῖα οὕτως ἄντικρυς παρ' ἀλ λήλων ὑφαιρούμενοι βεβαιοῦσι μὲν τὸ κλέπται εἶναι, σφετερίζεσθαι δ' ὅμως καὶ ἄκοντες τὴν παρ' ἡμῶν ἀλήθειαν εἰς τοὺς ὁμοφύλους λάθρα διαδείκνυνται. Ε. γὰρ (86) μηδὲ ἑαυτῶν, σχολῇ γ' ἂν τῶν ἡμετέρων ἀφέξονται (87). Καὶ τὰ μὲν κατὰ φιλοσοφίαν σιωπή - σομαι δόγματα, αὐτῶν ὁμολογούντων ἐγγράφως τῶν τὰς αἱρέσεις διανεμομένων (88), ὡς μὴ ἀχάριστος ελεγχθείεν, παρὰ Σωκράτους εἰληφέναι καὶ κυριώ τατα τῶν δογμάτων· ὀλίγοις δὲ τῶν καθωμιλημένων καὶ παρὰ τοῖς Ἕλλησιν εὐδοκίμων ἀνδρῶν χρησά μενος μαρτυρίοις, τὸ κλεπτικόν διελέγξας εἶδος αὐτ τῶν, ἐν διαφόροις (89) τοῖς χρόνοις καταχρώμενος ἐπὶ τὰ ἑξῆς τρέψομαι. Ορφέως τοίνυν ποιήσαν τος, ὡς οὐ κύντερον ἦν καὶ ῥίγιον ἄλλο γυναικός νοίας. τῷ ο. μένων. διανέμεμημένων εὑρηθείεν έλεγ χθεῖεν. CLEMENTIS ALEXANDRINI autem excellenter et præcipue nominatur cognitio, ex mente et ratione formam accipit et characterem, per quam solæ potestates rationis participes fiunt cognitiones, quæ iis quæ apprehenduntur intelli- gentia, per nudam animæ operationem pure ac sin- cere applicantur. « Bonus est vir, inquit David, qui miseretur, eorum qui errore pereunt, et commo- dat impertiendo verbum veritatis, non temere et ut contigit, sed enim dispensabit sermones suos in judicio, » profunda supputatione ac ratiocinatione : « is dispersit, dedit pauperibus 4. » CAPUT II. Ad illud redit quod fine libri quinti probaverat, Græcos scilicet ab Hebræis pleraque furatos esse; quod ex eo ulterius probat quod aliorum dicta a se invicem mutuati sint. Priusquam autem aggrediamur id quod est pro- positum, procmii loco fni quinti libri Stromatum addenda sunt ea quæ desunt. Quoniam enim os- tendimus, symbolicum dicendi genus esse anti- quum, eo autem esse usos non solum prophetas nostros, sed etiam ex priscis Græcis permultos, et non paucos ex aliis barbaris gentilibus, oportebat eorum quoque qui initiantur persequi mysteria. Haec autem declarare distuli in eum lo- cum, quo ea quæ a Græcis dicta sunt de principiis persequentes, confutabimus: nam hujus quoque contemplationis ostendemus fore mysteria. Cum autem ostenderimus mysticum Græcorum sensum, ex veritate quæ nobis fuit tradita per Scripturas, fuisse illustratum, in quo significato furtuni ve- ritatis ad ipsos pervenisse postea, si non sit grave dictu, demonstravimus: age ipsos Græcos furti in C seipsos admissi testes adducamus. Qui enim quæ sunt eorum propria tam evidenter a se invicem sufurantur, se quidem fures esse confirmant : vel inviti autem ostenduntur a nobis acceptam usur- passe veritatem, et eis qui erant sui generis clan- culum tradidisse. Si enim ue a seipsis quidem abs- tinent, a nostris vix abstinebunt. Ac tacebo qui- dem eorum dogmata in philosophia, cum scriptis faleantur ii qui in sectas distribuuntur, ne ingrati animi criminis convincerentur, se decreta præci- pua accepisse a Socrate. Cum autem usus fuero paucis testimoniis eorum qui sermonibus eele- brantur, et in magna existimatione habentur apud Græcos, et eorum furandi genus in diversis tem- poribus abunde convicero, convertar ad ea quæ deinceps sequuntur. Nam cum fecisset Orpheus, Deterius pejusque aliud quâm ſemina nil est, P. ED. POTTER, 618-619 ED. PARIS. Bonus vir, inquit David, est qui miseretur, eorum scilicet qui errore pereunt; qui commodat, nempe impertiendo verbum veritatis, non qualicunque modo. Sequitur enim : Dispensabit sermones suos in judicio, videlicet pro- funda cogitatione. Is dispersit, etc. Rom. 11, 11; item Thess, 11, 8. Præpar. Evang. lib. x, cap. 2. D Psal. cxı, 5, 9. putavit aliquis, qui in ms. Joan. w superposuit Εjusdem cod. ms. Joan. corrupte. Mox in eodem pro (84) Μεταδόσεως του λόγου. Phrasis Paulina ex (82) Εἰς προκ. Ms. Paris. εἰς τὸ προκ. 183) Παραστήσαντος. Hæc traduxit Eusebius in (84) Διανοίας. Euseb. impress, et ms. ἐπι- (85) 'Εαυτών. Εuseb. impress. αὑτῶν. (86) El γάρ. Ms. Joan. οἱ γάρ. (87) Αφέξονται. Αφέξωνται scribendum esse (88) Διανεμομένων. Euseb. impress. διανενεμη (89) Ἐν διαφόροις. Euseb. impress. et ms. ἀδια
Ἐπεὶ γὰρ παρεστήσαμεν τὸ συμβολικὸν εἶδος ἀρχαῖον εἶναι, κεχρῆσθαι δὲ αὐτῷ οὐ μόνον τοὺς προφήτας τοὺς παρ’ ἡμῖν, ἀλλὰ καὶ τῶν Ἑλλήνων τῶν παλαιῶν τοὺς πλείονας καὶ τῶν ἄλλων τῶν κατὰ τὰ ἔθνη βαρβάρων οὐκ ὀλίγους, ἐχρῆν δὲ καὶ τὰ μυστήρια ἐπελθεῖν τῶν τελουμένων· ταῦτα μὲν ὑπερτίθεμαι διασαφήσων, ὁπηνίκα ἂν τὰ περὶ ἀρχῶν τοῖς Ἕλλησιν εἰρημένα ἐπιόντες διελέγχωμεν· τῆσδε γὰρ ἔχεσθαι τῆς θεωρίας ἐπιδείξομεν καὶ τὰ μυστήρια· παραστήσαντες δὲ τὴν ἔμφασιν τῆς Ἑλληνικῆς διανοίας ἐκ τῆς διὰ τῶν γραφῶν εἰς ἡμᾶς δεδομένης ἀληθείας περιαυγασθεῖσαν, καθ’ ὃ σημαινόμενον διήκειν εἰς αὐτοὺς τὴν κλοπὴν τῆς ἀληθείας ἐκδεχόμενοι, εἰ μὴ ἐπαχθὲς εἰπεῖν, ἀπεδείξαμεν, φέρε μάρτυρας τῆς κλοπῆς αὐτοὺς καθ’ ἑαυτῶν παραστήσωμεν τοὺς Ἕλληνας· οἱ γὰρ τὰ οἰκεῖα οὕτως ἄντικρυς παρ’ ἀλλήλων ὑφαιρούμενοι βεβαιοῦσι μὲν τὸ κλέπται εἶναι, σφετερίζεσθαι δ’ ὅμως καὶ ἄκοντες τὴν παρ’ ἡμῶν ἀλήθειαν εἰς τοὺς ὁμοφύλους λάθρᾳ διαδείκνυνται. οἱ γὰρ μηδὲ ἑαυτῶν, σχολῇ γ’ ἂν τῶν ἡμετέρων ἀφέξονται.
μεταδόσεως τοῦ λόγου (81) τῆς ἀληθείας, οὐχ ὡς ἔτυχεν· ἀλλὰ γὰρ ο οἰκονομήσει τους λόγους απ τοῦ ἐν κρίσει, ν ἐπιλογισμῷ βαθεῖ· ι οὗτος ἐσκόρπι σεν, ἔδωκε τοῖς πένησιν. » Α τῶν παραπολλυμένων τῇ πλάνῃ, « καὶ κιχρῶν, ἐκ Πρὸ δὲ τῆς εἰς προκείμενον (82) εγχειρήσεως εν Β προοιμίου είδει προσαποδοτέον τῷ πέρατι τοῦ πέμ πτου Στρωματέως τὰ ἐνδέοντα. Ἐπεὶ γὰρ παρεστή σαμεν τὸ συμβολικὸν εἶδος ἀρχεῖον εἶναι, κεχρῆσθαι δὲ αὐτῷ οὐ μόνον τοὺς προφήτας τοὺς παρ' ἡμῖν, ἀλλὰ καὶ τῶν Ἑλλήνων τῶν παλαιῶν τοὺς πλείονας, καὶ τῶν ἄλλων τῶν κατὰ τὰ ἔθνη βαρβάρων οὐκ ὀλί γους, ἐχρῆν δὲ καὶ τὰ μυστήρια ἐπελθεῖν τῶν τελου μένων. Ταῦτα μὲν ὑπερτίθεμαι διασαφήσειν, όπη- νίκα ἂν τὰ περὶ ἀρχῶν τοῖς Ἕλλησιν εἰρημένα ἐπιόντες διελέγχωμεν· τῆσδε γὰρ ἔσεσθαι τῆς θεωρίας ἐπιδείξομεν καὶ τὰ μυστήρια. Παραστήσαντες (85) δὲ τὴν ἔμφασιν τῆς Ἑλληνικῆς διανοίας (84) ἐκ τῆς διὰ τῶν Γραφῶν εἰς ἡμᾶς δεδομένης ἀληθείας πε- ριαυγασθεῖσαν, καθ' σημαινόμενον διήκειν εἰς αὐτ τοὺς τὴν κλοπὴν τῆς ἀληθείας ἐκδεχόμενοι, εἰ μὴ ἐπα χθὲς εἰπεῖν, ἀπεδείξαμεν. Φέρε μάρτυρας τῆς κλα ἀλλὰ γὰρ) οικονομήσει τους λογοὺς αὐτοῦ ἐν κρίσει (ἐπιλογισμῷ βαθεῖ). Οὗτος ἐσκόρπ. πῆς αὐτοὺς καθ' ἑαυτῶν (85) παραστήσωμεν τοὺς Ἕλληνας· οἱ γὰρ τὰ οἰκεῖα οὕτως ἄντικρυς παρ' ἀλ λήλων ὑφαιρούμενοι βεβαιοῦσι μὲν τὸ κλέπται εἶναι, σφετερίζεσθαι δ' ὅμως καὶ ἄκοντες τὴν παρ' ἡμῶν ἀλήθειαν εἰς τοὺς ὁμοφύλους λάθρα διαδείκνυνται. Ε. γὰρ (86) μηδὲ ἑαυτῶν, σχολῇ γ' ἂν τῶν ἡμετέρων ἀφέξονται (87). Καὶ τὰ μὲν κατὰ φιλοσοφίαν σιωπή - σομαι δόγματα, αὐτῶν ὁμολογούντων ἐγγράφως τῶν τὰς αἱρέσεις διανεμομένων (88), ὡς μὴ ἀχάριστος ελεγχθείεν, παρὰ Σωκράτους εἰληφέναι καὶ κυριώ τατα τῶν δογμάτων· ὀλίγοις δὲ τῶν καθωμιλημένων καὶ παρὰ τοῖς Ἕλλησιν εὐδοκίμων ἀνδρῶν χρησά μενος μαρτυρίοις, τὸ κλεπτικόν διελέγξας εἶδος αὐτ τῶν, ἐν διαφόροις (89) τοῖς χρόνοις καταχρώμενος ἐπὶ τὰ ἑξῆς τρέψομαι. Ορφέως τοίνυν ποιήσαν τος, ὡς οὐ κύντερον ἦν καὶ ῥίγιον ἄλλο γυναικός νοίας. τῷ ο. μένων. διανέμεμημένων εὑρηθείεν έλεγ χθεῖεν. CLEMENTIS ALEXANDRINI autem excellenter et præcipue nominatur cognitio, ex mente et ratione formam accipit et characterem, per quam solæ potestates rationis participes fiunt cognitiones, quæ iis quæ apprehenduntur intelli- gentia, per nudam animæ operationem pure ac sin- cere applicantur. « Bonus est vir, inquit David, qui miseretur, eorum qui errore pereunt, et commo- dat impertiendo verbum veritatis, non temere et ut contigit, sed enim dispensabit sermones suos in judicio, » profunda supputatione ac ratiocinatione : « is dispersit, dedit pauperibus 4. » CAPUT II. Ad illud redit quod fine libri quinti probaverat, Græcos scilicet ab Hebræis pleraque furatos esse; quod ex eo ulterius probat quod aliorum dicta a se invicem mutuati sint. Priusquam autem aggrediamur id quod est pro- positum, procmii loco fni quinti libri Stromatum addenda sunt ea quæ desunt. Quoniam enim os- tendimus, symbolicum dicendi genus esse anti- quum, eo autem esse usos non solum prophetas nostros, sed etiam ex priscis Græcis permultos, et non paucos ex aliis barbaris gentilibus, oportebat eorum quoque qui initiantur persequi mysteria. Haec autem declarare distuli in eum lo- cum, quo ea quæ a Græcis dicta sunt de principiis persequentes, confutabimus: nam hujus quoque contemplationis ostendemus fore mysteria. Cum autem ostenderimus mysticum Græcorum sensum, ex veritate quæ nobis fuit tradita per Scripturas, fuisse illustratum, in quo significato furtuni ve- ritatis ad ipsos pervenisse postea, si non sit grave dictu, demonstravimus: age ipsos Græcos furti in C seipsos admissi testes adducamus. Qui enim quæ sunt eorum propria tam evidenter a se invicem sufurantur, se quidem fures esse confirmant : vel inviti autem ostenduntur a nobis acceptam usur- passe veritatem, et eis qui erant sui generis clan- culum tradidisse. Si enim ue a seipsis quidem abs- tinent, a nostris vix abstinebunt. Ac tacebo qui- dem eorum dogmata in philosophia, cum scriptis faleantur ii qui in sectas distribuuntur, ne ingrati animi criminis convincerentur, se decreta præci- pua accepisse a Socrate. Cum autem usus fuero paucis testimoniis eorum qui sermonibus eele- brantur, et in magna existimatione habentur apud Græcos, et eorum furandi genus in diversis tem- poribus abunde convicero, convertar ad ea quæ deinceps sequuntur. Nam cum fecisset Orpheus, Deterius pejusque aliud quâm ſemina nil est, P. ED. POTTER, 618-619 ED. PARIS. Bonus vir, inquit David, est qui miseretur, eorum scilicet qui errore pereunt; qui commodat, nempe impertiendo verbum veritatis, non qualicunque modo. Sequitur enim : Dispensabit sermones suos in judicio, videlicet pro- funda cogitatione. Is dispersit, etc. Rom. 11, 11; item Thess, 11, 8. Præpar. Evang. lib. x, cap. 2. D Psal. cxı, 5, 9. putavit aliquis, qui in ms. Joan. w superposuit Εjusdem cod. ms. Joan. corrupte. Mox in eodem pro (84) Μεταδόσεως του λόγου. Phrasis Paulina ex (82) Εἰς προκ. Ms. Paris. εἰς τὸ προκ. 183) Παραστήσαντος. Hæc traduxit Eusebius in (84) Διανοίας. Euseb. impress, et ms. ἐπι- (85) 'Εαυτών. Εuseb. impress. αὑτῶν. (86) El γάρ. Ms. Joan. οἱ γάρ. (87) Αφέξονται. Αφέξωνται scribendum esse (88) Διανεμομένων. Euseb. impress. διανενεμη (89) Ἐν διαφόροις. Euseb. impress. et ms. ἀδια
PG 9:213καὶ τὰ μὲν κατὰ φιλοσοφίαν σιωπήσομαι δόγματα, αὐτῶν ὁμολογούντων ἐγγράφως τῶν τὰς αἱρέσεις διανεμομένων, ὡς μὴ ἀχάριστοι ἐλεγχθεῖεν, παρὰ Σωκράτους εἰληφέναι τὰ κυριώτατα τῶν δογμάτων. ὀλίγοις δὲ τῶν καθωμιλημένων καὶ παρὰ τοῖς Ἕλλησιν εὐδοκίμων ἀνδρῶν χρησάμενος μαρτυρίοις, τὸ κλεπτικὸν διελέγξας εἶδος αὐτῶν, ἀδιαφόρως τοῖς χρόνοις καταχρώμενος, ἐπὶ τὰ ἑξῆς τρέψομαι. Ὀρφέως τοίνυν ποιήσαντος· ὣς οὐ κύντερον ἦν καὶ ῥίγιον ἄλλο γυναικός, Ὅμηρος ἄντικρυς λέγει· ὣς οὐκ αἰνότερον καὶ κύντερον ἄλλο γυναικός. Γράψαντός τε Μουσαίου· ὡς αἰεὶ τέχνη μέγ’ ἀμείνων ἰσχύος ἐστίν, Ὅμηρος λέγει μήτι τοι δρυτόμος περιγίνεται ἠὲ βίηφι. Πάλιν τοῦ Μουσαίου ποιήσαντος· ὡς δ’ αὔτως καὶ φύλλα φύει ζείδωρος ἄρουρα· ἄλλα μὲν ἐν μελίῃσιν ἀποφθίνει, ἄλλα δὲ φύει· ὣς δὲ καὶ ἀνθρώπων γενεὴν καὶ φῦλον ἑλίσσει. Ὅμηρος μεταγράφει· φύλλα τὰ μέν τ’ ἄνεμος χαμάδις χέει, ἄλλα δέ θ’ ὕλη τηλεθόωσα φύει, ἔαρος δ’ ἐπιγίνεται ὥρη· ὣς ἀνδρῶν γενεὴ ἣ μὲν φύει, ἣ δ’ ἀπολήγει. Πάλιν δ’ αὖ Ὁμήρου εἰπόντος· οὐχ ὁσίη κταμένοισιν ἐπ’ ἀνδράσιν εὐχετάασθαι, Ἀρχίλοχός τε καὶ Κρατῖνος γράφουσιν, ὃ μέν·
Όμηρος άντικρυς λέγει· Ως (90) οὐκ αινότερον καὶ κύντερον ἄλλο γυναικός. Γράψαντός τε Μουσαίου· Ως αἰεὶ τέχνη μέγ' αμείνων ισχύος ἐστίν, Όμηρος λέγει (91) Μήτι τοι δρυτόμος περιγίνεται (92) ἠὲ βίηφι. Πάλιν τοῦ Μουσαίου ποιήσαντος· Ὡς δ' αὕτως καὶ φύλλα φύει ζείδωρος άρουρα· ᾿Αλλὰ μὲν ἐν μελίῃσιν ἀποφθίνει, ἄλλα δὲ φύει Ως δὲ καὶ ἀνθρώπου γενεὴ καὶ φύλλον ἑλίσε [σει (93) Όμηρος μεταγράφει· Φύλλα (94) τὰ μέν τ' ἄνεμος χαμάδις χέει, άλλα [δέ θ' ύλη Τηλεθόωσα φύει, ἔαρος δ' ἐπιγίνεται (95) ώρη Ως ἀνδρῶν γενεή, ἡ μὲν φύει, ἡ δ' απολήγει. Πάλιν δ' αὖ (96) Ομήρου εἰπόντος · Οὐχ ὁσίη κταμένοισιν ἐπ' ἀνδράσιν ευχετάασθαι, Αρχίλοχός τε καὶ Κρατίνος γράφουσιν, ὁ μὲν, Οὐ γὰρ ἐσθλὰ κατθανοῦσι κερτομεῖν ἐπ' ἀνδράσι· Κρατίνος δὲ ἐν τοῖς Λάκωσι, Φοβερὸν (97) ἀνθρώποις τόδ' αὖ, κταμένοις ἐπ' αἰ- [ζηοῖσιν καυχάσθαι μέγα. Αὖθίς τε ὁ ᾿Αρχίλοχος, τὸ Ομηρικὸν ἐκεῖνο μετα- φέρων, Δασάμην (98), οὐδ᾽ αὐτὸς ἀναίνομαι, ἀντὶ νυ [πολλῶν· ὧδέ πως γράφει (99) Ἄμβλακον, και πού τιν' ἄλλον δ' ἄτη κιχή [σατο. Καθάπερ αμέλει κἀκεῖνο τὸ ἔπος Ξυνός Ενυάλιος, καί τε (1) κτανέοντα κατέκτα· μεταποιῶν αὐτὸς, ὧδέ πως ἐξήνεγκεν (2)· ἔρξω Ἐτήτυμον γὰρ ξυνὸς ἀνθρώποις "Αρης. Βτι κἀκεῖνο μεταφράζων Νίκης (3) ἀνθρώποισι θεῶν ἐκ πείρατα κεῖται· * Ρ. φόροις Λ', ν. 420. Μήτι δ' αύτε κυβερνήτης ἐνὶ οίνοπι πόντῳ Νήα θοήν ιθύνει, μᾶλλον Ψ. 315, μέγ' αμείνων. περιγίνεται περιγί νεται Μή τι δ' ἡνίοχος περιγίνεται ηνιόχοιο. ἀνθρώπων γενεὴ καὶ φύλον έλ. ἐπιγίγνεται. ་ φθιμένοισιν ἐπ' ἀνδράσιν, Φοβερὸν ἀνθρώποις τόδε, Κταμένοισιν ἐπ' αἰζηοῖσι καυχάσθαι μέγα. ν. 116. ἤμπλακον ήμβλακον, ήμβλακε Αγνόησε : « Σ', καίνε. Σ', ν. 309. - έρξω ἐτήτυμον γὰρ ξυνὸς ἀνθρώποισιν. θεῶν ἔκ, STROMATUM LIB. VI. A Homerus aperte dicit : · : Deterius graviusque aliud quam femina nil est. Et cum scripsisset Musæus, Vi longe melior, longe præstantior est ars, dicit Homerus : Mente una qui ligna secat non robore vincit. Et rursus cum fecisset Musæus, In lucem atque vides almam folia edere terram, Atque perire alia in ramis, ac rursus oriri Altera, sic hominum sæclum generatio volvit; transcribit Homerus : Ventus fundit humi folia altera, sylvaque rursus Altera producit viridantia tempore verno : Nascitur humanum sic sæclum, sicque recedit. B Et rursus cum dixisset Homerus : De fato functis minime se extollere ſas est, scribunt Archilochus et Cratinus : ille quidem, Non enim decet defunctos prosequi conviciis : Cratinus autem in Laconibus : Terribile est hominibus de mortuis hominibus vakše [jactare. Et rursus Archilochus illud transferens Home- ricum, Sum læsus, nec ego pro multis ferre recuso, * hoc modo scribit : Erravi, et aliquem utique alium deprehendit cala- Sicut certe illum quoque versum : C . ED. POTTER, 619-620 ED. PARIS. sine præpositione. Atque hactenus Euse- bius : qui paulo post, ut adnotat Sylburgius, Por phyrii quoque testimonio hæc Græcorum furta probat. autem hoc ab Agamemnone dictum Odyss. Varronem confert cum hoc Homeri versu qui cum altero isto, reperitur Iliad. Y illos Titinii comici, Sapientia gubernator navim torquet non valentia, Coquus magnum ahenum, quando fervit, paula [confutat trua. COLLECT. - est adverbii e magis : » ideo non expressum est. SYLBURG. — Exstat autem hic versus Iliad. ubi pro scriptuni est. Quæ lectio Clementi restituenda esse videtur, cum in Musæi quoque versu exstet. Unde vero irrepsit? Scilicet ex alio versu, qui apud Ho- merum statim sequitur : forte SYLBURG. mero D [mitas Communis perimit Mars et qui occiderat ante, ipse transmutans. sic protulit : Faciam quidem : Nam Mars pater communis est mortalibus. Præterea illud quoque transferens, Omnis in arbitrio, victoria posta deorum est, non esse exercendam contumeliam, › ubi multa in banc sententiam habes, hunc versum ex Odyss. x excerpsit, legitque item que Archilochi quem alii in fragmentis ejus ver- tunt : < Non enim honestum est mortuos viros con- vitiis proscindere. » COLLECT. Quæ sequuntur, profert Ulysses in Odyss. X, v. 412. - cerptis p. sic emendavit: Res hominibus horrenda hæc quidem, Se jactitare adversus miseros mortuos. seq. si quis malit pro per me licet. Agnoscit tamen Hesychius pro ignorare, autem et ‹ aberrare › sunt affinia. SYLBURG. edit. Iliad. alioqui maluerit fortasse aliquis SYLBURG. Est autem hoc ab Hectore dicium Iliad. v. 309. Porro ms. Paris. et Flor. edit. pro (90) "Ως. Hanc particulam omittit ms. Paris, Est (94) "Ομηρος λέγει. Jos. Scaliger in conject. in (92) Περιγίνεται. In hac voce tacita significatio (93) Ανθρώπου γενεὴ καὶ φύλλον έλ. Aptius (94) Φύλλα. Iliad. Ζ', ν. 147. (95) Επιγίνεται. Scribendum potius cum Ho- (96) Πάλιν δ'. Stobæus tit. 124, « In defunctos (97) Φοβερόν. Hos Cratini versus Grotius in Ex- (98) 'Αασάμην. Agamemnonis dictum Iliad. 1, (99) Γράφει. Forte verius μεταγράφει. In versu (1) Και τε. Hoc legitur etiam in vulg. Homeri (2) Ωδέ πως ἐξ. Ms. Paris. ὧδέ πως ἐξήνεγκεν (3) Νίκης. Huic similis versus occurrit Iliad. 11.,
οὐ γὰρ ἐσθλὰ κατθανοῦσι κερτομεῖν ἐπ’ ἀνδράσιν, Κρατῖνος δὲ ἐν τοῖς Λάκωσι· φοβερὸν ἀνθρώποις τόδ’ αὖ, κταμένοις ἐπ’ αἰζηοῖσι[ν] καυχᾶσθαι μέγα. Αὖθίς τε ὁ Ἀρχίλοχος τὸ Ὁμηρικὸν ἐκεῖνο μεταφέρων· ἀασάμην, οὐδ’ αὐτὸς ἀναίνομαι· ἀντί νυ πολλῶν, ὧδέ πως γράφει· ἤμβλακον, καί πού τινα ἄλλον ἥδ’ ἄτη κιχήσατο· καθάπερ ἀμέλει κἀκεῖνο τὸ ἔπος· ξυνὸς ἐνυάλιος, καί τε κτανέοντα κατέκτα, μεταποιῶν αὐτὸς ὧδέ πως ἐξήνεγκεν· ἔρξω· ἐτήτυμον γὰρ ξυνὸς ἀνθρώποις[ιν] Ἄρης. ἔτι κἀκεῖνο μεταφράζων· νίκης ἀνθρώποισι[ν] θεῶν ἐν πείρᾳ κεῖται, διὰ τοῦδε τοῦ ἰάμβου δῆλός ἐστι· καὶ νέους θάρρυνε, νίκης δὲ ἐν θεοῖσι πείρατα. Πάλιν Ὁμήρου εἰπόντος· ἀνιπτόποδες, χαμαιεῦναι, Εὐριπίδης ἐν Ἐρεχθεῖ γράφει· ἐν ἀστρώτῳ πέδῳ εὕδουσι[ν], πηγαῖς δ’ οὐχ ὑγραίνουσι[ν] πόδας. Ἀρχιλόχου τε ὁμοίως εἰρηκότος· ἀλλ’ ἄλλος ἄλλῳ κραδίην ἰαίνεται, παρὰ τὸ Ὁμηρικόν· ἄλλος γάρ [τ’] ἄλλοισιν ἀνὴρ ἐπιτέρπεται ἔργοις, Εὐριπίδης ἐν τῷ Οἰνεῖ φησιν· ἀλλὰ ἄλλος ἄλλοις μᾶλλον ἥδεται τρόποις. Ἀκήκοα δὲ Αἰσχύλου μὲν λέγοντος·
Όμηρος άντικρυς λέγει· Ως (90) οὐκ αινότερον καὶ κύντερον ἄλλο γυναικός. Γράψαντός τε Μουσαίου· Ως αἰεὶ τέχνη μέγ' αμείνων ισχύος ἐστίν, Όμηρος λέγει (91) Μήτι τοι δρυτόμος περιγίνεται (92) ἠὲ βίηφι. Πάλιν τοῦ Μουσαίου ποιήσαντος· Ὡς δ' αὕτως καὶ φύλλα φύει ζείδωρος άρουρα· ᾿Αλλὰ μὲν ἐν μελίῃσιν ἀποφθίνει, ἄλλα δὲ φύει Ως δὲ καὶ ἀνθρώπου γενεὴ καὶ φύλλον ἑλίσε [σει (93) Όμηρος μεταγράφει· Φύλλα (94) τὰ μέν τ' ἄνεμος χαμάδις χέει, άλλα [δέ θ' ύλη Τηλεθόωσα φύει, ἔαρος δ' ἐπιγίνεται (95) ώρη Ως ἀνδρῶν γενεή, ἡ μὲν φύει, ἡ δ' απολήγει. Πάλιν δ' αὖ (96) Ομήρου εἰπόντος · Οὐχ ὁσίη κταμένοισιν ἐπ' ἀνδράσιν ευχετάασθαι, Αρχίλοχός τε καὶ Κρατίνος γράφουσιν, ὁ μὲν, Οὐ γὰρ ἐσθλὰ κατθανοῦσι κερτομεῖν ἐπ' ἀνδράσι· Κρατίνος δὲ ἐν τοῖς Λάκωσι, Φοβερὸν (97) ἀνθρώποις τόδ' αὖ, κταμένοις ἐπ' αἰ- [ζηοῖσιν καυχάσθαι μέγα. Αὖθίς τε ὁ ᾿Αρχίλοχος, τὸ Ομηρικὸν ἐκεῖνο μετα- φέρων, Δασάμην (98), οὐδ᾽ αὐτὸς ἀναίνομαι, ἀντὶ νυ [πολλῶν· ὧδέ πως γράφει (99) Ἄμβλακον, και πού τιν' ἄλλον δ' ἄτη κιχή [σατο. Καθάπερ αμέλει κἀκεῖνο τὸ ἔπος Ξυνός Ενυάλιος, καί τε (1) κτανέοντα κατέκτα· μεταποιῶν αὐτὸς, ὧδέ πως ἐξήνεγκεν (2)· ἔρξω Ἐτήτυμον γὰρ ξυνὸς ἀνθρώποις "Αρης. Βτι κἀκεῖνο μεταφράζων Νίκης (3) ἀνθρώποισι θεῶν ἐκ πείρατα κεῖται· * Ρ. φόροις Λ', ν. 420. Μήτι δ' αύτε κυβερνήτης ἐνὶ οίνοπι πόντῳ Νήα θοήν ιθύνει, μᾶλλον Ψ. 315, μέγ' αμείνων. περιγίνεται περιγί νεται Μή τι δ' ἡνίοχος περιγίνεται ηνιόχοιο. ἀνθρώπων γενεὴ καὶ φύλον έλ. ἐπιγίγνεται. ་ φθιμένοισιν ἐπ' ἀνδράσιν, Φοβερὸν ἀνθρώποις τόδε, Κταμένοισιν ἐπ' αἰζηοῖσι καυχάσθαι μέγα. ν. 116. ἤμπλακον ήμβλακον, ήμβλακε Αγνόησε : « Σ', καίνε. Σ', ν. 309. - έρξω ἐτήτυμον γὰρ ξυνὸς ἀνθρώποισιν. θεῶν ἔκ, STROMATUM LIB. VI. A Homerus aperte dicit : · : Deterius graviusque aliud quam femina nil est. Et cum scripsisset Musæus, Vi longe melior, longe præstantior est ars, dicit Homerus : Mente una qui ligna secat non robore vincit. Et rursus cum fecisset Musæus, In lucem atque vides almam folia edere terram, Atque perire alia in ramis, ac rursus oriri Altera, sic hominum sæclum generatio volvit; transcribit Homerus : Ventus fundit humi folia altera, sylvaque rursus Altera producit viridantia tempore verno : Nascitur humanum sic sæclum, sicque recedit. B Et rursus cum dixisset Homerus : De fato functis minime se extollere ſas est, scribunt Archilochus et Cratinus : ille quidem, Non enim decet defunctos prosequi conviciis : Cratinus autem in Laconibus : Terribile est hominibus de mortuis hominibus vakše [jactare. Et rursus Archilochus illud transferens Home- ricum, Sum læsus, nec ego pro multis ferre recuso, * hoc modo scribit : Erravi, et aliquem utique alium deprehendit cala- Sicut certe illum quoque versum : C . ED. POTTER, 619-620 ED. PARIS. sine præpositione. Atque hactenus Euse- bius : qui paulo post, ut adnotat Sylburgius, Por phyrii quoque testimonio hæc Græcorum furta probat. autem hoc ab Agamemnone dictum Odyss. Varronem confert cum hoc Homeri versu qui cum altero isto, reperitur Iliad. Y illos Titinii comici, Sapientia gubernator navim torquet non valentia, Coquus magnum ahenum, quando fervit, paula [confutat trua. COLLECT. - est adverbii e magis : » ideo non expressum est. SYLBURG. — Exstat autem hic versus Iliad. ubi pro scriptuni est. Quæ lectio Clementi restituenda esse videtur, cum in Musæi quoque versu exstet. Unde vero irrepsit? Scilicet ex alio versu, qui apud Ho- merum statim sequitur : forte SYLBURG. mero D [mitas Communis perimit Mars et qui occiderat ante, ipse transmutans. sic protulit : Faciam quidem : Nam Mars pater communis est mortalibus. Præterea illud quoque transferens, Omnis in arbitrio, victoria posta deorum est, non esse exercendam contumeliam, › ubi multa in banc sententiam habes, hunc versum ex Odyss. x excerpsit, legitque item que Archilochi quem alii in fragmentis ejus ver- tunt : < Non enim honestum est mortuos viros con- vitiis proscindere. » COLLECT. Quæ sequuntur, profert Ulysses in Odyss. X, v. 412. - cerptis p. sic emendavit: Res hominibus horrenda hæc quidem, Se jactitare adversus miseros mortuos. seq. si quis malit pro per me licet. Agnoscit tamen Hesychius pro ignorare, autem et ‹ aberrare › sunt affinia. SYLBURG. edit. Iliad. alioqui maluerit fortasse aliquis SYLBURG. Est autem hoc ab Hectore dicium Iliad. v. 309. Porro ms. Paris. et Flor. edit. pro (90) "Ως. Hanc particulam omittit ms. Paris, Est (94) "Ομηρος λέγει. Jos. Scaliger in conject. in (92) Περιγίνεται. In hac voce tacita significatio (93) Ανθρώπου γενεὴ καὶ φύλλον έλ. Aptius (94) Φύλλα. Iliad. Ζ', ν. 147. (95) Επιγίνεται. Scribendum potius cum Ho- (96) Πάλιν δ'. Stobæus tit. 124, « In defunctos (97) Φοβερόν. Hos Cratini versus Grotius in Ex- (98) 'Αασάμην. Agamemnonis dictum Iliad. 1, (99) Γράφει. Forte verius μεταγράφει. In versu (1) Και τε. Hoc legitur etiam in vulg. Homeri (2) Ωδέ πως ἐξ. Ms. Paris. ὧδέ πως ἐξήνεγκεν (3) Νίκης. Huic similis versus occurrit Iliad. 11.,
PG 9:217οἴκοι μένειν χρὴ τὸν καλῶς εὐδαίμονα καὶ τὸν κακῶς πράσσοντα καὶ τοῦτον μένειν, Εὐριπίδου δὲ τὰ ὅμοια ἐπὶ τῆς σκηνῆς βοῶντος· μακάριος ὅστις εὐτυχῶν οἴκοι μένει, ἀλλὰ καὶ Μενάνδρου ὧδέ πως κωμῳδοῦντος· οἴκοι μένειν χρὴ καὶ μένειν ἐλεύθερον, ἢ μηκέτ’ εἶναι τὸν καλῶς εὐδαίμονα. Πάλιν Θεόγνιδος μὲν λέγοντος· οὐκ ἔστι[ν] φεύγοντι φίλος καὶ πιστὸς ἑταῖρος, Εὐριπίδης πεποίηκεν· πένητα [φεύγοντα] φεύγει πᾶς τις ἐκποδὼν φίλος. Ἐπιχάρμου τε εἰπόντος· ὦ θύγατερ, αἰαῖ τύχας· συνοικεῖς ὦν νέῳ γ’ ἔσσα παλαιτέρα, καὶ ἐπάγοντος· ὃ μὲν γὰρ ἄλλην [δῆτα] λαμβάνει νεάνιδα, [ἃ δ’] ἄλλον [δ’] ἄλλῃ [δῆτα] μαστεύει τινά, Εὐριπίδης γράφει· κακὸν γυναῖκα πρὸς νέον ζεῦξαι νέαν· ὃ μὲν γὰρ ἄλλης λέκτρον ἱμείρει λαβεῖν, ἣ δ’ ἐνδεὴς τοῦδ’ οὖσα βουλεύει κακά. Ἔτι Εὐριπίδου μὲν ἐν τῇ Μηδείᾳ εἰπόντος· κακοῦ γὰρ ἀνδρὸς δῶρα ὄνησιν οὐκ ἔχει, Σοφοκλῆς ἐν τῷ Αἴαντι τῷ μαστιγοφόρῳ ἐκεῖνό φησι τὸ ἰαμβεῖον· ἐχθρῶν δ’ ἄδωρα δῶρα καὶ οὐκ ὀνήσιμα. Σόλωνος δὲ ποιήσαντος· τίκτει γὰρ κόρος ὕβριν, ὅταν πολὺς ὄλβος ἕπηται, ἄντικρυς ὁ Θέογνις γράφει· τίκτει τοι κόρος ὕβριν, ὅταν κακῷ ὄλβος ἕπηται.
τύχας· συνοικίζων με ὦ σεσσαπολάπερα·, καὶ ἐπά- γοντος, σὺ μὲν γὰρ ἄλλην δῆτα λαμβάνει νεάνιδα, ἄλλον δ' ἄλλη μαστεύει τινά· ἡ Εὐριπίδης γράφει· Κακὸν γυναῖκα πρὸς νέον ζεύξαι γραίαν (17) · Ο μὲν γὰρ ἄλλης λέκτρον ἱμείρει λαβεῖν, Ἡ δ', ἐνδεὴς τοῦδ' οὖσα, βουλεύει κακά. Έστι Εὐριπίδου (18) μὲν ἐν τῇ Μηδείᾳ εἰπόντος, Κακοῦ (19) γὰρ ἀνδρὸς δῶρ᾽ ὄνησιν οὐκ ἔχει, Σοφοκλῆς ἐν τῷ Αἴαντι τῷ μαστιγοφόρῳ ἐκεῖνό φησι τὸ ἰάμβιον (20), Εχθρῶν (21) δ' ἄδωρα δῶρα, κοὐκ ὀνήσιμα. Σόλωνος (22) δὲ ποιήσαντος, Τίκτει γὰρ κόρος (23) ὕβριν, ὅτ' ἂν πολὺς ὄλβος [ἔπηται· ἄντικρυς ὁ Θέογνις γράφει· Τίκτει τοι κόρος ὕβριν, ὅτ' ἂν κακῷ δάδος [ἕπηται· ὅθεν καὶ ὁ Θουκυδίδης ἐν ταῖς ἱστορίαις· « Ειώθασιν δὲ οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων (24), φησίν, οἷς ἂν μάλιστα καὶ δι' ἐλαχίστου ἀπροσδόκητος ευπραγία ἔλθῃ. εἰς ύβριν τρέπεσθαι. Καὶ Φίλιστος (25) ὁμοίως τὰ αὐτὰ μιμεῖται, ὧδε λέγων· « Τὰ δὲ πολλὰ κατὰ λό- γον τοῖς ἀνθρώποις εὐτυχοῦντα, ἀσφαλέστερα παρὰ δόξαν καὶ κακοπραγίαν (26)· ειώθασι γὰρ μάλιστα οἱ παρὰ δόξαν ἀπροσδοκήτως εὖ πράσσοντες εἰς ύβριν τρέπεσθαι. Πάλιν Εὐριπίδου ποιήσαντος, * Ρ. Γραίαν γυναῖκα πρὸς νέον ζεύξαι κακόν. πρὸς νέον ζεύξαι νέαν... δουλεύει κακά. Γ : Εχθρὰ δέ μοι τοῦ δῶρα, τίω δέ μιν ἐν καρὸς [αίσῃ, Εχθρῶν ἄδωρα δώρα, δ' κόρον ὕβριος ἀρχήν, τίχτει τοι κόρος, τίχτει κόρος ανθρώπων. Μόνοι γὰρ εὐπρα- γίαις οὐκ ἐξυβρίζομεν, καὶ ξυμφοραῖς ἧττον ἑτέρων εἴκομεν· « επισφαλέστερα προς κακόπρ. STROMATUM LIB. VI. . › A cum quanam fortuna me facis habitare, et sub- jungat : Nunc is alteram maritus sumit adole scentulam, altera autem quærit alium,› scribit Eu- ripides : ED. POTTER, ED. PARIS. Diuturnior enim est marium vigor. Femineum vero corpus citius pubertate destituitur. COLLECT. Hi versus Euripidis ex aliqua e deperditis ejus tragœdiis sumpti sunt: exstant autem inter ejus fragmenta v. 280. Quod citat ex ejus Æolo Sto- leus serm. 66, et ex Stobæo Collectaneorum au- ctor, est ab his versibus plane diversum. Porro primum ex his versibus sic scripsit Scaliger, quem sequitur Grotius in Excerpt. p. 423. Hunc cum reliquis Grotius sic vertit : Male juniori feminam jungas viro : Namque ille lecti gaudia alterius petit, Læsa illa sese ad prava consilia_applicat. sic exstant : Iliad. materiam dicti bujus accepisse creditur, quod in Ajace exstat pag. 40, et in proverbium abiit : licet alioqui Clemens Sophoclem velit versum il- Jum ex isto Euripidis accepisse, qui in ejus Medea legitur, et ab ipsa Medea profertur, recusante Ja- sonis xenia, sed ego Clementi nequaquam as- sentior. H. Stephanus lib. De Sophocl. inital. COLLECT. minis v. 618. Hectore accepto se interfecit, in Sophoclis Ajace fagellif. v. 676. Illud non agnoscit Sophocles. Deinde xal oux pro xox habet ms. Paris. B D Conjungere juveni est profecto turpe anum. Namque hic adire gestit ad juvenculam, Sed machinatur ipsa egens illi malum. Præterea cum Euripides quidem dixisset in Me- dea : Etenim mali munus viri haud est utile, Sophocles in Αjace flagellifero, dicit illud iam- bicum : Dona hostium non dona sunt, nec proderunt, Cum autem fecisset Solon: Nascitur ex nimiis opibus petulantia multa, eodem modo scribit Theognis: Nascitur ex nimiis opibus, petulantia pravis : unde etiam Thucydides in Historiis : « Solent au- tem, inquit, permulti homines, quibus maxime res secundæ aliquantisper evenerunt, fieri insolen- tes. Philistus quoque similiter eadem imitatur, sic dicens: Multa autem quæ convenienter ra- tioni feliciter succedunt hominibus, sunt et ad fa- main et ad rerum adversarum cautionem ✪ tutiora. Quibus enim præter spem et exspectationem res secundæ accidunt, solent evadere insolentes. › Rur- sus cum fecisset Euripides : bens, monet Scholiastem Pindari hunc versam Ho- mero tribuere, sed ex altero Solonis factum con- stare ex hoc loco: interpretatur vero sic: Parit autem saturitas injustitiam, quando malum homi- nem felicitas comitatur.» Idem adnotat Gregorium Naz. vocare, vide Proverb. Satietas ferociam parit, ubi sic redditur Latine versus Theognidis: Fastum copia gignit, opes ubi pravus adeptus. - COLLECT. bique. SYLBURG. - In primo versu ms. Outob. sed in secundo habet, omiss3 particula. Solonis porro versus inter ejus fragmenta reperitur: Theognidis autem versus in ejus Gnom., eleg. v, 153. - SYLBURG. Sed recepta lectio facile tole- rari potest. Nam vitium de quo agit auctor, « ple- risque hominum, adeo familiare est, ut apud Thucydidem lib. rr, cap. 84. Archidamus, Lacedae moniorum rex, merito dicat: Soli et secundis non sumus insolentes, et adversis minus quam alii cedimus.» erat enim Philistus imitator Thucydidis, et ut multo infirmior ita aliquatenus lucidiór,› ut ait Quintilianus lib. x, cap. 1. A Cicerone dicitur penc pusillus Thucydides, ad Q. fratrem lib. 11, epist.19. Idem in Bruto, ubi M. Catoni censori deesse amnatores conqueritur : • Sicut, inquit, multis jam sæculis, et Philisto Syracusio, et ipsi Thucy- didi. Idem lib. De oratore tradit Philistuni Thucydidem esse maxime imitatum. › Plura in banc rem habes in Texon Dionysii Halicarnassensis. Lege LOWTH. (17) Γραϊαν. Ms. Paris., νέαν. In ms. Outob. hæc (18) Ευριπίδου. Εx Homeri versu isto qui legitur (49) Κακοί. Medeæ dictum in tragœdiæ cogno- (20) Ιάμβων. Μs. Ottob. ιαμβείον. (21) Εχθρῶν. Dictum Ajacis de gladio quo ab (22) Σόλωνος. Μ. Neander in Theoguidem scri- (23) Τίκτει γὰρ κ. Η. ms. τίκτει τοι κόρος utro- (24) Οι πολλοὶ τῶν ἀνθρ. Forte οἱ πονηροὶ τῶν (25) Φίλιστος. Recte hunc subjungit Thucydidi; (26) Ασφαλέστερα παρὰ δόξαν καὶ κακοπρο
ὅθεν καὶ ὁ Θουκυδίδης ἐν ταῖς ἱστορίαις εἰώθασιν δὲ οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων φησίν, οἷς ἂν μάλιστα καὶ δι’ ἐλαχίστου ἀπροσδόκητος εὐπραγία ἔλθῃ, εἰς ὕβριν τρέπεσθαι. καὶ Φίλιστος ὁμοίως τὰ αὐτὰ μιμεῖται ὧδε λέγων· [τὰ δὲ πολλὰ κατὰ λόγον τοῖς ἀνθρώποις εὐτυχοῦντα ἀσφαλέστερα [ἢ] παρὰ δόξαν· καὶ κακοπραγίαν ]· εἰώθασι γὰρ μάλιστα οἱ παρὰ δόξαν ἀπροσδοκήτως εὖ πράσσοντες εἰς ὕβριν τρέπεσθαι. Πάλιν Εὐριπίδου ποιήσαντος· ἐκ γὰρ πατρὸς καὶ μητρὸς ἐκπονουμένων σκληρὰς διαίτας οἱ γόνοι βελτίονες, Κριτίας γράφει· ἄρχομαι δέ τοι ἀπὸ γενετῆς ἀνθρώπου· πῶς ἂν βέλτιστος τὸ σῶμα γένοιτο καὶ ἰσχυρότατος; εἰ ὁ φυτεύων γυμνάζοιτο καὶ ἐσθίοι ἐρρωμένως. καὶ ταλαιπωροίη τὸ σῶμα καὶ ἡ μήτηρ τοῦ παιδίου τοῦ μέλλοντος ἔσεσθαι ἰσχύοι τὸ σῶμα καὶ γυμνάζοιτο. Αὖθίς τε Ὁμήρου ἐπὶ τῆς ἡφαιστοτεύκτου ἀσπίδος εἰπόντος· ἐν μὲν γαῖαν ἔτευξ’, ἐν δ’ οὐρανόν, ἐν δὲ θάλασσαν· ἐν δ’ ἐτίθει ποταμοῖο μέγα σθένος Ὠκεανοῖο, Φερεκύδης ὁ Σύριος λέγει· Ζᾶς ποιεῖ φᾶρος μέγα τε καὶ καλὸν καὶ ἐν αὐτῷ ποικίλλει γῆν καὶ Ὠγηνὸν καὶ τὰ Ὠγηνοῦ δώματα. Ὁμήρου τε εἰπόντος·
τύχας· συνοικίζων με ὦ σεσσαπολάπερα·, καὶ ἐπά- γοντος, σὺ μὲν γὰρ ἄλλην δῆτα λαμβάνει νεάνιδα, ἄλλον δ' ἄλλη μαστεύει τινά· ἡ Εὐριπίδης γράφει· Κακὸν γυναῖκα πρὸς νέον ζεύξαι γραίαν (17) · Ο μὲν γὰρ ἄλλης λέκτρον ἱμείρει λαβεῖν, Ἡ δ', ἐνδεὴς τοῦδ' οὖσα, βουλεύει κακά. Έστι Εὐριπίδου (18) μὲν ἐν τῇ Μηδείᾳ εἰπόντος, Κακοῦ (19) γὰρ ἀνδρὸς δῶρ᾽ ὄνησιν οὐκ ἔχει, Σοφοκλῆς ἐν τῷ Αἴαντι τῷ μαστιγοφόρῳ ἐκεῖνό φησι τὸ ἰάμβιον (20), Εχθρῶν (21) δ' ἄδωρα δῶρα, κοὐκ ὀνήσιμα. Σόλωνος (22) δὲ ποιήσαντος, Τίκτει γὰρ κόρος (23) ὕβριν, ὅτ' ἂν πολὺς ὄλβος [ἔπηται· ἄντικρυς ὁ Θέογνις γράφει· Τίκτει τοι κόρος ὕβριν, ὅτ' ἂν κακῷ δάδος [ἕπηται· ὅθεν καὶ ὁ Θουκυδίδης ἐν ταῖς ἱστορίαις· « Ειώθασιν δὲ οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων (24), φησίν, οἷς ἂν μάλιστα καὶ δι' ἐλαχίστου ἀπροσδόκητος ευπραγία ἔλθῃ. εἰς ύβριν τρέπεσθαι. Καὶ Φίλιστος (25) ὁμοίως τὰ αὐτὰ μιμεῖται, ὧδε λέγων· « Τὰ δὲ πολλὰ κατὰ λό- γον τοῖς ἀνθρώποις εὐτυχοῦντα, ἀσφαλέστερα παρὰ δόξαν καὶ κακοπραγίαν (26)· ειώθασι γὰρ μάλιστα οἱ παρὰ δόξαν ἀπροσδοκήτως εὖ πράσσοντες εἰς ύβριν τρέπεσθαι. Πάλιν Εὐριπίδου ποιήσαντος, * Ρ. Γραίαν γυναῖκα πρὸς νέον ζεύξαι κακόν. πρὸς νέον ζεύξαι νέαν... δουλεύει κακά. Γ : Εχθρὰ δέ μοι τοῦ δῶρα, τίω δέ μιν ἐν καρὸς [αίσῃ, Εχθρῶν ἄδωρα δώρα, δ' κόρον ὕβριος ἀρχήν, τίχτει τοι κόρος, τίχτει κόρος ανθρώπων. Μόνοι γὰρ εὐπρα- γίαις οὐκ ἐξυβρίζομεν, καὶ ξυμφοραῖς ἧττον ἑτέρων εἴκομεν· « επισφαλέστερα προς κακόπρ. STROMATUM LIB. VI. . › A cum quanam fortuna me facis habitare, et sub- jungat : Nunc is alteram maritus sumit adole scentulam, altera autem quærit alium,› scribit Eu- ripides : ED. POTTER, ED. PARIS. Diuturnior enim est marium vigor. Femineum vero corpus citius pubertate destituitur. COLLECT. Hi versus Euripidis ex aliqua e deperditis ejus tragœdiis sumpti sunt: exstant autem inter ejus fragmenta v. 280. Quod citat ex ejus Æolo Sto- leus serm. 66, et ex Stobæo Collectaneorum au- ctor, est ab his versibus plane diversum. Porro primum ex his versibus sic scripsit Scaliger, quem sequitur Grotius in Excerpt. p. 423. Hunc cum reliquis Grotius sic vertit : Male juniori feminam jungas viro : Namque ille lecti gaudia alterius petit, Læsa illa sese ad prava consilia_applicat. sic exstant : Iliad. materiam dicti bujus accepisse creditur, quod in Ajace exstat pag. 40, et in proverbium abiit : licet alioqui Clemens Sophoclem velit versum il- Jum ex isto Euripidis accepisse, qui in ejus Medea legitur, et ab ipsa Medea profertur, recusante Ja- sonis xenia, sed ego Clementi nequaquam as- sentior. H. Stephanus lib. De Sophocl. inital. COLLECT. minis v. 618. Hectore accepto se interfecit, in Sophoclis Ajace fagellif. v. 676. Illud non agnoscit Sophocles. Deinde xal oux pro xox habet ms. Paris. B D Conjungere juveni est profecto turpe anum. Namque hic adire gestit ad juvenculam, Sed machinatur ipsa egens illi malum. Præterea cum Euripides quidem dixisset in Me- dea : Etenim mali munus viri haud est utile, Sophocles in Αjace flagellifero, dicit illud iam- bicum : Dona hostium non dona sunt, nec proderunt, Cum autem fecisset Solon: Nascitur ex nimiis opibus petulantia multa, eodem modo scribit Theognis: Nascitur ex nimiis opibus, petulantia pravis : unde etiam Thucydides in Historiis : « Solent au- tem, inquit, permulti homines, quibus maxime res secundæ aliquantisper evenerunt, fieri insolen- tes. Philistus quoque similiter eadem imitatur, sic dicens: Multa autem quæ convenienter ra- tioni feliciter succedunt hominibus, sunt et ad fa- main et ad rerum adversarum cautionem ✪ tutiora. Quibus enim præter spem et exspectationem res secundæ accidunt, solent evadere insolentes. › Rur- sus cum fecisset Euripides : bens, monet Scholiastem Pindari hunc versam Ho- mero tribuere, sed ex altero Solonis factum con- stare ex hoc loco: interpretatur vero sic: Parit autem saturitas injustitiam, quando malum homi- nem felicitas comitatur.» Idem adnotat Gregorium Naz. vocare, vide Proverb. Satietas ferociam parit, ubi sic redditur Latine versus Theognidis: Fastum copia gignit, opes ubi pravus adeptus. - COLLECT. bique. SYLBURG. - In primo versu ms. Outob. sed in secundo habet, omiss3 particula. Solonis porro versus inter ejus fragmenta reperitur: Theognidis autem versus in ejus Gnom., eleg. v, 153. - SYLBURG. Sed recepta lectio facile tole- rari potest. Nam vitium de quo agit auctor, « ple- risque hominum, adeo familiare est, ut apud Thucydidem lib. rr, cap. 84. Archidamus, Lacedae moniorum rex, merito dicat: Soli et secundis non sumus insolentes, et adversis minus quam alii cedimus.» erat enim Philistus imitator Thucydidis, et ut multo infirmior ita aliquatenus lucidiór,› ut ait Quintilianus lib. x, cap. 1. A Cicerone dicitur penc pusillus Thucydides, ad Q. fratrem lib. 11, epist.19. Idem in Bruto, ubi M. Catoni censori deesse amnatores conqueritur : • Sicut, inquit, multis jam sæculis, et Philisto Syracusio, et ipsi Thucy- didi. Idem lib. De oratore tradit Philistuni Thucydidem esse maxime imitatum. › Plura in banc rem habes in Texon Dionysii Halicarnassensis. Lege LOWTH. (17) Γραϊαν. Ms. Paris., νέαν. In ms. Outob. hæc (18) Ευριπίδου. Εx Homeri versu isto qui legitur (49) Κακοί. Medeæ dictum in tragœdiæ cogno- (20) Ιάμβων. Μs. Ottob. ιαμβείον. (21) Εχθρῶν. Dictum Ajacis de gladio quo ab (22) Σόλωνος. Μ. Neander in Theoguidem scri- (23) Τίκτει γὰρ κ. Η. ms. τίκτει τοι κόρος utro- (24) Οι πολλοὶ τῶν ἀνθρ. Forte οἱ πονηροὶ τῶν (25) Φίλιστος. Recte hunc subjungit Thucydidi; (26) Ασφαλέστερα παρὰ δόξαν καὶ κακοπρο
PG 9:219αἰδώς, ἥτ’ ἄνδρας μέγα σίνεται ἠδ’ ὀνίνησιν, Εὐριπίδης ἐν Ἐρεχθεῖ γράφει· αἰδοῦς δὲ [κ]αὐτὸς δυσκρίτως ἔχω πέρι· καὶ δεῖ γὰρ αὐτῆς κἄστιν αὖ κακὸν μέγα. Λάβοις δ’ ἂν ἐκ παραλλήλου τῆς κλοπῆς τὰ χωρία κἀκ τῶν συνακμασάντων καὶ ἀνταγωνισαμένων σφίσι τὰ τοιαῦτα, Εὐριπίδου μὲν ἐκ τοῦ Ὀρέστου· ὦ φίλον ὕπνου θέλγητρον, ἐπίκουρον νόσου, Σοφοκλέους [δ’] ἐκ τῆς Ἐριφύλης· ἄπελθε· κινεῖς ὕπνον ἰητρὸν νόσου, καὶ Εὐριπίδου μὲν ἐξ Ἀντιγόνης· ὀνόματι μεμπτὸν τὸ νόθον, ἡ φύσις δ’ ἴση, Σοφοκλέους δὲ ἐξ Ἀλεαδῶν· ἅπαν τὸ χρηστὸν τὴν ἴσην ἔχει φύσιν, πάλιν Εὐριπίδου μὲν ἐκ Τημένου· τῷ γὰρ πονοῦντι καὶ θεὸς συλλαμβάνει, Σοφοκλέους δὲ ἐν Μίνῳ· οὐκ ἔστι τοῖς μὴ δρῶσι σύμμαχος τύχη, ναὶ μὴν Εὐριπίδου μὲν ἐξ Ἀλεξάνδρου· χρόνος δὲ δείξει [ς’]· ᾧ τεκμηρίῳ μαθὼν ἢ χρηστὸν ὄντα γνώσομαί σε ἤ[τοι] κακόν, Σοφοκλέους δὲ ἐξ Ἱππόνου· πρὸς ταῦτα κρύπτε μηδέν, ὡς ὁ πάνθ’ ὁρῶν καὶ πάντ’ ἀκούων πάντ’ ἀναπτύσσει χρόνος. Ἀλλὰ κἀκεῖνα ὁμοίως ἐπιδράμωμεν. Εὐμήλου γὰρ ποιήσαντος· Μνημοσύνης καὶ Ζηνὸς Ὀλυμπίου ἐννέα κοῦραι, Σόλων τῆς ἐλεγείας ὧδε ἄρχεται· Μνημοσύνης καὶ Ζηνὸς Ὀλυμπίου ἀγλαὰ τέκνα.
Οὐδὲ οἱ αἰδὼς Γίνεται, ἤ τ' ἄνδρας μέγα σίνεται, ἡ δ᾽ ὀνίνησι. Ε άνδρας. γάρ μ. οὐ κακόν, « Σπεργ᾽ ἐκείνης, « Ὀνόματι μεμπτὸν τὸ νόθον, ἡ φύσις δ' ἴση. δ' ίση δοίη τὸν νόθον τὸ νόθον Α Ἐκ γὰρ πατρὸς καὶ μητρὸς ἐκπονουμένων Σκληρὰς διαίτας οι γόνοι (27) βελτίονες Κριτίας γράφει· ι"Αρχομαι δέ τοι ἀπὸ γενετῆς ἀν θρώπου, πῶς ἂν βέλτιστος τὸ σῶμα γένοιτο καὶ ἰσχυ ρότατος· εἰ ὁ φυτεύων γυμνάζοιτο καὶ ἐσθίοι έῤῥω μένως, καὶ ταλαιπωροίη τὸ σῶμα· καὶ ἡ μήτηρ τοῦ παιδίου τοῦ μέλλοντος ἔσεσθαι ἰσχύοι τὸ σῶμα καὶ γυμνάζοιτο. » Αὖθις τε Ὁμήρου ἐπὶ τῆς Ἡφαιστο ο τεύκτου ἀσπίδος εἰπόντος· Ἐν μὲν (28) γαίαν ἔτευξ', ἐκ δ' οὐρανὸν, ἐν δὲ [θάλασσαν Ἐν δ' ἐτίθει ποταμοιο μέγα σθένος Ωκεανοίο (29) Φερεκύδης ὁ Σύριος λέγει· ο Ζὰς ποιεῖ φάρος μέγα τε καὶ καλόν· καὶ ἐν αὐτῷ ποικίλλει γῆν καὶ αγῆ νου, καὶ τὰ ἀγήνου δώματα. » Ὁμήρου τε εἰπόν τος Αἰδὼς, ἦ τ' ἄνδρα μέγα σίνεται ήδ' ονίνησιν (30) Εὐριπίδης ἐν Ερεχθεῖ γράφει · Αἰδοῦς δὲ (31) αὐτὸς δυσκρίτως ἔχω πέρι· Καὶ δεῖ γὰρ αὐτῆς, κάστιν οὗ κακόν μέγα. Λάβοις δ' ἂν ἐκ παραλλήλου τῆς κλοπῆς τὰ χωρίς κἀκ τῶν συνακμασάντων καὶ ἀνταγωνισαμένων σφίσ τὰ τοιαῦτα. Εὐριπίδου μὲν ἐκ τοῦ Ὀρέστου· Ο φίλον ύπνου θέλγητρον, ἐπίκουρον νόσου (52) Σοφοκλέους ἐκ τῆς Εριφύλης· *Απελθ᾽ ἐκείνης (33) ὕπνον ίητρόν νόσου καὶ Εὐριπίδου μὲν ἐξ ᾿Αντιγόνης Ὀνόματι μεμπτὸν τὸ νόθον ἡ φύσις δοίη (34)· Σοφοκλέους δὲ ἐξ ᾿Αλευάδων (35) • "Απαν τὸ χρηστὸν τὴν ἴσην ἔχει φύσιν (56) Πάλιν Εὐριπίδου μὲν ἐν Κτιμένῳ (37)· Τῷ γὰρ πονοῦντι καὶ Θεὸς συλλαμβάνει Σοφοκλέους δὲ ἐν Μίνῳ (38) · Οὐκ ἔστι τοῖς μὴ ὁρῶσι σύμμαχος τύχη· Ναὶ μὴν Εὐριπίδου μὲν ἐξ ᾿Αλεξάνδρου (39) - 'Αλεξ ἐφυμνεῖς. Ὁ δὴ νόθος τοῖς γνησίοις ἴσον σθένει. *Απαν τὸ χρηστὸν γνησίαν ἔχει φύσιν. Κλυμένη Κτιμένῳ α Φαέθων ἢ Κλυμένη. Ιππολύτου καλυπτομένου. μενον, Τημενίδαν, Τημενίδας ἐν Ευριπίδου ἐξ ᾿Αλεξ. CLEMENTIS ALEXANDRINI Ex patre nati matreque itidem qui colunt Vitam severam, filii sunt optimi: scribit Critias ‹ Incipio autem ab ortu ho- minis, quemadmodum fuerit corpore praestantissi- mus et fortissimus : si is qui plantat exerceatur et strenue comedat, et corpus vexet laboribus : ma- terque futuri infantis et sit robusto corpore et se exerceat. » Rursus cum Homerus dixisset de clypeo, quem fabricatus erat Vulcanus : › Tellurem mareque et cœlum fabricatus in illo est, Oceani magnam et vim fluminis indidit illi : dicit Pherecydes Syrus : e Zas facit magnum pul- chrumque pallium, et varie in eo describit terram et Ogenum, et domos Ogeni. » Et cum dixisset Ho- merus : Qui pudor ipse hominem multum læditque juvatque : Euripides scribit in Erechtheo: Quid de pudore dixero, egre judicem : Egemus illo, nec nimis magnum est malum. Ex mutua auțem comparatione furtiva loca sum- pseris, et ex iis qui simul floruerunt, et in iisdem inter se concertarunt. Ex Euripide quidem in Oreste: Somni illecebra grata, quæ morbum levas : et Sophocle ex Eriphyle: Abi ad soporem, qui malo huic medebitur : et Euripide ex Antigone : Nothum dedit probrosum natura nomine : Sophocles autem ex Aleuadibus : Quidquid bonum est, naturam habet talem quoque. Rursus Euripides quidem in Ctimeno: Elenim labori commodat manum Deus: Sophocles autem in Minoe: * Qui nil agunt, iis non fortuna fert opem. Quin etiam Euripides quidem ex Alexandro : P. ED. POTTER, 621-622 ED. PARIS. -Nihilominus eamdem lectionem habet mus. Paris. quo forte versu restituendum Clementi exstat. Hos autem versus Grotius in Excerpt. sic vertit : Difficile de pudore judicium mihi est : Sæpe ejus opus est : est ubi magnum est malum. Ad posteriorem autem versum adnotat Sylburgius, n edit. Flor. perperam scribi non ma- um. » Nihilominus idem in ms. Paris. reperitur. gœdiæ v. 211. arce, » seu c arcebat. » STLBURG. par erit si ex Stobæi serm. sic scriptus fuerit : Natura par est, nomen invisum notho. Caterum vocum in perquam facilis est mulatio. Porro pro perperam ha- bet ms. Outob. de quibus apud veteres passim mentio fit. Proinde verisimile esset. eorum nomine inscriptam fuisse B C D Sophoclis tragwdiam, nisi plerique auctores 8aç eam vocassent: quod fit a Stobæo ipsum hunc versum citante serm. 75, et alibi. Conf. Elianus De animal. lib. vi, c. 39; Hesychius v. dicto profert Stobæus : Nothus tantumdem valet, quantum legitimus. Omne quod bonum est, legitimam habet naturam. menum Euripidis citaverit. in cile mutari potuit. Ac proinde Grotius in Excerpt. p. hunc versum retulit in Gnomas tragœdiæ cui titulus Verumtamen idem in Florilegio hunc versum citat ex Euripidis Hippolyto Stobæum scilicet secutus in serm. 29, unde in ope- ribus Euripidis exstat in fragmentis Cl. Gatakerus in Advers. c. ob- servavit, hanc tragoediam dici etiam potuisse - vel quarum utraque sæpius oc- currit, vel etiam, sub quo titulo Grotius nonnulla ex ms. edidit apud Stobæum tit. et 13. M. ac deinde dicta est quædam Euripidis tragoedia, inter cujus fragmenta exstant seqq versus, quos Grotius sic Latine expressit : (27) Οι γόνοι. Flor. οἱ πόνοι nihil ad rem. SYLB. (28) Εν μέν. Ex Iliad. Σ', ν. 483. (29) 'Er 8'. Ex Iliad. Σ', v. 606. (30) Αιδώς. Iliad. Ω, ν. 44. (31) Αἰδοῦς δέ. In Erechthei fragmentis αἰδοῦς (32) *ο φίλον. Orestis dictum in cognominis tra- (33) Απελθ' έκείνης. Haud scio an legendum (34) ονόματι. Hic Euripidis versus Sophocleo (35) 'Αλευάδων. Aleuadæ nobiles Thessali erant (36) "Απαν. Verius hunc versum in sermone jam (37) Κτιμένῳ. Haud scio an quisquam alius Cri (38) Σοφοκλέους δὲ ἐν Μ. Μς. Outob. Σοφοκλῆς (39) 'Αλεξάνδρου. 'Αλέξανδρος, vel Αλέξανδρα,
PG 9:221Πάλιν αὖ τὸ Ὁμηρικὸν παραφράζων Εὐριπίδης· τίς πόθεν εἶς ἀνδρῶν; πόθι τοι πτόλις ἠδὲ τοκῆες; τοῖσδε χρῆται τοῖς ἰαμβείοις ἐν τῷ Αἰγεῖ· ποίαν σε φῶμεν γαῖαν ἐκλελοιπότα πόλει ξενοῦσθαι τῇδε; τίς πάτρας [θ’] ὅρος; τίς ἔσθ’ ὁ φύσας; τοῦ κεκήρυξαι πατρός; Τί δ’; οὐ Θεόγνιδος εἰπόντος· οἶνος πινόμενος πουλὺς κακός· ἢν δέ τις αὐτῷ χρῆται ἐπισταμένως, οὐ κακὸν ἀλλ’ ἀγαθόν, Πανύας[ς]ις γράφει· ὡς οἶνος θνητοῖσι θεῶν πάρα δῶρον ἄριστον, πινόμενος κατὰ μέτρον, ὑπέρμετρος δὲ χερείων. Ἀλλὰ καὶ Ἡσιόδου λέγοντος· σοὶ δ’ ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακόν, ᾧ κεν ἅπαντες τέρπωνται, Εὐριπίδης ποιεῖ· ἀντὶ πυρὸς [δὲ] γὰρ ἄλλο πῦρ μεῖζον καὶ δυσμαχώτερον βλάστον γυναῖκες. Πρὸς τούτοις Ὁμήρου λέγοντος· γαστέρα δ’ οὔ πως ἔστιν ἀποπλῆσαι μεμαυῖαν, οὐλομένην, ἣ πολλὰ κάκ’ ἀνθρώποισι δίδωσιν, Εὐριπίδης ποιεῖ· νικᾷ δὲ χρεία μ’ ἡ κακῶς τε ὀλουμένη γαστήρ, ἀφ’ ἧς δὴ πάντα γίνεται κακά. Ἔτι Καλλίᾳ τῷ κωμικῷ γράφοντι· μετὰ μαινομένων φασὶ[ν] χρῆναι μαίνεσθαι πάντας ὁμοίως, Μένανδρος ἐν Πωλουμένοις παρισάζεται λέγων· οὐ πανταχοῦ τὸ φρόνιμον ἁρμόττει παρόν· καὶ συμμανῆναι δ’ ἔνια δεῖ. Ἀντιμάχου τε τοῦ Τηίου εἰπόντος·
Χρόνος δὲ δείξει, ᾧ τεκμηρίῳ μαθών, Η χρηστὸν ὄντα γνώσομαί σε ἢ κακόν· Σοφοκλέους δὲ ἐξ Ιππόνου· (40) Πρὸς ταῦτα κρύπτε μηδέν· ὡς ὁ πάνθ' ὁρῶν Καὶ πάντ' ἀκούων πάντ' ἀναπτύσσει χρόνος. ᾿Αλλὰ κἀκεῖνα ὁμοίως ἐπιδράμωμεν. Ευμήλου γὰρ ποιήσαντος· Μνημοσύνης καὶ Ζηνὸς Ὀλυμπίου ἐννέα κοῦραι, Σόλων τῆς ἐλεγείας ὧδε ἄρχεται· Μνημοσύνης καὶ Ζηνός Ὀλυμπίου ἀγλαὰ τέκνα. Πάλιν αὖ τὸ Ομηρικόν παραφράζων Εὐριπίδης· Τις πόθεν εἷς ἀνδρῶν; πόθι τοι πτόλις ἠδὲ [τοκλες (41) ; τοῖσδε χρῆται τοῖς Ἰαμβίοις (42) ἐν τῷ Αἰγεῖ· Ποίαν σε φώμεν γαῖαν ἐκλελοιπότα Πολυξενούσθαι (43); γῆ δὲ τίς, πάτρας θ' ὄρος ; Β Τις ἐσθ' ὁ φύσας ; τοῦ κεκήρυξαι πατρός ; Τί δ'; Οὐ Θεόγνιδος εἰπόντος· Οἶνος πινόμενος πουλὺς,κακὸς (44) ἢν δέ τις αὐτῷ Χρῆται ἐπισταμένως, οὐ κακὸν, ἀλλ' ἀγαθόν (45), Πανύασις γράφει • Ὡς οἶνος (46) θνητοῖσι θεῶν παραδῶρον ἄριστον, Πινόμενος κατὰ μέτρον· ὑπέρμετρος δέ, χε- [ρείων; ᾿Αλλὰ καὶ Ἡσιόδου λέγοντος· Σοὶ (47) δ' ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακὸν, ᾧ κεν [ἅπαντες Τέρπωνται· Ευριπίδης ποιεῖ· «(48) Αντὶ πυρὸς δὲ γὰρ ἄλλο πῦρ μεῖζον καὶ δυσμαχώτερον βλάστον γυναῖκες. » Πρὸς τούτοις, Ὁμήρου λέγοντος· σ' ή κακόν, Ὑπόνου, Απαλέξασθαι, ἀπα- λύξασθαι. Σοφοκλῆς Ἱππόνου. Μοχ : Απαρθένευτος, ἀκέραιος, καθαρά. Σοφοκλῆς Ἱππόνῳ. Τίς; Πόθεν εἷς ἀνδρῶν; • Τίς πόθεν εἰ ἀνδρῶν, πόθι τοι πόλις ; Μοχ ἡ δὲ τοκ. ξενοῦσθαι, « Οινόν τοι πίνειν πουλὺν κακόν· ἦν δέ τις αὐτὸν Πίνῃ ἐπισταμένως, οὐ κακὸς, ἀλλ' ἀγαθός. πολύς πουλύς Επιστημόνως ἐπισταμένως Οἶκος δὲ θνητοῖσι θεῶν πάρα δῶρον ἄριστον ᾿Αγλαός· ᾧ πᾶσαι μὲν ἐφαρμόζουσιν ἀοιδαὶ, Πάντες δ' ὀρχησμοί, πᾶσαι δ' ἐραζα φιλότητες. Πάσας δ' ἐκ κραδίας ἀνίας ἀνδρῶν ἀλαπάζει Πινόμενος κατὰ μέτρον, ὑπὲρ μέτρον δὲ χερείων. τοῖς. Χαίρεις πυρ κλέψας καὶ ἐμὰς φρένας ήπεροπεύσας; Σοί τ' αὐτῷ μέγα πῆμα καὶ ἀνδράσιν ἐσσομένοισι· Τοῖς δ᾽ ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακὸν, ᾧ κεν ἅπαντες Τέρπωνται κατὰ θυμὸν, ἑὸν κακὸν ἀμφαγαπώντες γάρ, Ἱππόλυτον καλυπτόμενον. ᾿Αντὶ πυρὸς γὰρ ἄλλο πῦρ μεῖζον ἐκβλαστοῦμεν Γυναῖκες, πολὺ δυσμαχώτερον. Ἀντὶ γὰρ πυρός Πῦρ ἄλλο μεῖζον ἠδὲ δυσμαχώτερον Έβλαστον αἱ γυναῖκες. μ. : STROMATUM LIB. VI. A P. ED. POTTER. Dies docebit : ille te ostendit mihi Veriloquus index, sisne bonus an sis malus. Porro in versu poster. habet ms. Paris. adnotat Cl. Casaubonus in Athenæi lib. v, c. 4, legi in quibusdam mss. ut huic tragœdiæ nomen fuerit Suspicaci, non Hipponoo. Sed neque tragœdiæ is titulus satis convenit, neque favent te- stimonia veterum. Hesychius : Sic scribendum : Quis? Undenam es virorum ? . In ms. Ottob. hujusce ver- sus principium sic se habet : Ms. Paris. advenire hospitem. » SYLB. mala : ut in seq. versu. Ib. v. bi versus sic se habent : In ms. Paris. pro exstat : et in seq. vers. pro ms. Paris. et Ottob. mendose. stabant apud Panyasin. Cujus integrum locum pro- fert Athenæus lib. 11, c. : C Ostendet autem tempus, ex quonam indice, Te vel probum vel improbum cognoverim : Sophocles autem ex Hippono: Nihilque celes, quippe cuncta quod videt Auditque cuncta, tempus illud explicat. Sed illa quoque similiter persequamur. Nam cum Eumelus fecerit : Mnemosyne atque Jove est soboles prognata novena, Solon sic incipit elegiam : Natæ ex Mnemosyne et Jove, qui est regnator Olympi. Rursus Euripides illud Homericum paraphrastire circumloquens, Quisnam hominum es? tibi quænam est patria, qui- [que parentes? bis iambis utitur in Ægeo : Dicemus ecqua te relicta patria Passim vagari ut hospitem? Quænam tua Terra est? Tuum quemnam asseris dici patrem? Quid vero? Nonne cum dixisset Theognis : Potetur nimium si vinum, est res mala: sed si Utatur bene quis, res bona, non mala fit, scribit Panyasis: Bona res est munere divum Vinum quod modicum, immodicum at res pessima vi- [num? Quin etiam cum dicat Hesiodus : Nam tibi pro igne malum reddam quod recreet omnes, facit Euripides : e Ignis in locum longe profecto * pervicacius malum, producta mulier. Ad hæc cum dicit Homerus : Vinum optimum est munus deorum mortalibus, Ac luculentum: vino congruit quævis cantio : Saltatio quævis: amabilis omnis benevolentia, Omnes ex hominis corde molestias vinum obliterat, Si modice bibitur; supra modum potum noxium est. qui apud Hesiodum præcedit e quo scribendum Sunt autem hæc Jovis de Pandora ad Prometheum verba, cum ignem cœlitus surripuisset. Integer lo- cus sic se habet "Epy. a', v. 57: Gaudes ignem furatus, quodque animum meum dece- [peris ? Id tibique ipsi magnum erit malum et posteris. D Ipsis namque pro igni dabo malum, quo omnes Se obleclent animo, suum malum amplectentes. inquit Sylburg. Pertinebant autem bi versus ad Hoc modo eos scribit Stobæus serm. : Cæterum ex Clemente et Stobæo inter se collatis, hos versus hoc modo concinnavit Grotius Florileg. p. : Proque igni Novus successit ignis, atque inexpugnabile Malum, mulieres. Similem locum ex incerta Menandri fabula exhibet Grotius in Excerpt. (40) Ιππόνου. Ms. Ottob.,Υπονόου Quinetiam (1) Τις πόθεν εἰς ἀνδρ. Ex Odyss. Ξ, v. 187. (42) Ἰαμβίοις. Με. Οutoh, Ἰαμβείοις. (43) Πολυξενοῦσθαι. Malit fortasse aliquis ποτι- (44) Κακός. Forte κακόν, « malum, id est res (45) Οίνος π. Apud Theognidem Gnom. Eleg. (46) ἃς οἶκος. Hi duo versus paulo aliter ex- (47) Σοί. Irrepsisse videtur hæc vox ex versu (48) ᾿Αντὶ πυρὸς δὲ γάρ. Rectius ἀντὶ πυρὸς μὲν
ἐκ γὰρ δώρων πολλὰ κάκ’ ἀνθρώποισι πέλονται, Ἀγίας ἐποίησεν· δῶρα γὰρ ἀνθρώπων νοῦν ἤπαφεν ἠδὲ καὶ ἔργα. Ἡσιόδου δὲ εἰπόντος· οὐ μὲν γάρ τι γυναικὸς ἀνὴρ ληίζετ’ ἄμεινον τῆς ἀγαθῆς· τῆς δ’ αὖτε κακῆς οὐ ῥίγιον ἄλλο, Σιμωνίδης εἶπεν· γυναικὸς [δ’] οὐδὲν χρῆμα ἀνὴρ ληίζεται ἐσθλῆς ἄμεινον οὐδὲ ῥίγιον κακῆς. Πάλιν Ἐπιχάρμου εἰπόντος· ὡς πολὺν ζήσων χρόνον χὠς ὀλίγον οὕτως διανοοῦ, Εὐριπίδης γράφει· τί δήποτε ὄλβῳ [μὲν] μὴ σαφεῖ βεβηκότες οὐ ζῶμεν ὡς ἥδιστα μὴ λυπούμενοι; Ὁμοίως τοῦ κωμικοῦ Διφίλου εἰπόντος· εὐμετάβολός ἐστιν ἀνθρώπων βίος, Ποσείδιππος· οὐδεὶς ἄλυπος τὸν βίον διήγαγεν ἄνθρωπος ὢν οὐδὲ μέχρι τοῦ τέλους πάλιν ἔμεινεν ἀτυχῶν. καὶ κατάλληλά σοί φησιν ὁ Πλάτων γράφων περὶ ἀνθρώπου [ὡς] εὐμεταβόλου ζῴου. Αὖθις Εὐριπίδου εἰπόντος· ὦ πολύμοχθος βιοτὴ θνητοῖς, ὡς ἐπὶ παντὶ σφαλερὰ κεῖσαι, καὶ τὰ μὲν αὔξεις, τὰ δὲ ἀποφθινύθεις, καὶ οὐκ ἔστιν ὅρος κείμενος οὐδεὶς εἰς ὅντινα χρὴ τελέσαι θνητοῖς, πλὴν ὅταν ἔλθῃ κρυερὰ Διόθεν θανάτου πεμφθεῖσα τελευτή, Δίφιλος γράφει· οὐκ ἔστι βίος ὃς οὐ[χὶ] κέκτηται κακά, λύπας, μερίμνας, ἁρπαγάς, στρέβλας, νόσους.
Χρόνος δὲ δείξει, ᾧ τεκμηρίῳ μαθών, Η χρηστὸν ὄντα γνώσομαί σε ἢ κακόν· Σοφοκλέους δὲ ἐξ Ιππόνου· (40) Πρὸς ταῦτα κρύπτε μηδέν· ὡς ὁ πάνθ' ὁρῶν Καὶ πάντ' ἀκούων πάντ' ἀναπτύσσει χρόνος. ᾿Αλλὰ κἀκεῖνα ὁμοίως ἐπιδράμωμεν. Ευμήλου γὰρ ποιήσαντος· Μνημοσύνης καὶ Ζηνὸς Ὀλυμπίου ἐννέα κοῦραι, Σόλων τῆς ἐλεγείας ὧδε ἄρχεται· Μνημοσύνης καὶ Ζηνός Ὀλυμπίου ἀγλαὰ τέκνα. Πάλιν αὖ τὸ Ομηρικόν παραφράζων Εὐριπίδης· Τις πόθεν εἷς ἀνδρῶν; πόθι τοι πτόλις ἠδὲ [τοκλες (41) ; τοῖσδε χρῆται τοῖς Ἰαμβίοις (42) ἐν τῷ Αἰγεῖ· Ποίαν σε φώμεν γαῖαν ἐκλελοιπότα Πολυξενούσθαι (43); γῆ δὲ τίς, πάτρας θ' ὄρος ; Β Τις ἐσθ' ὁ φύσας ; τοῦ κεκήρυξαι πατρός ; Τί δ'; Οὐ Θεόγνιδος εἰπόντος· Οἶνος πινόμενος πουλὺς,κακὸς (44) ἢν δέ τις αὐτῷ Χρῆται ἐπισταμένως, οὐ κακὸν, ἀλλ' ἀγαθόν (45), Πανύασις γράφει • Ὡς οἶνος (46) θνητοῖσι θεῶν παραδῶρον ἄριστον, Πινόμενος κατὰ μέτρον· ὑπέρμετρος δέ, χε- [ρείων; ᾿Αλλὰ καὶ Ἡσιόδου λέγοντος· Σοὶ (47) δ' ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακὸν, ᾧ κεν [ἅπαντες Τέρπωνται· Ευριπίδης ποιεῖ· «(48) Αντὶ πυρὸς δὲ γὰρ ἄλλο πῦρ μεῖζον καὶ δυσμαχώτερον βλάστον γυναῖκες. » Πρὸς τούτοις, Ὁμήρου λέγοντος· σ' ή κακόν, Ὑπόνου, Απαλέξασθαι, ἀπα- λύξασθαι. Σοφοκλῆς Ἱππόνου. Μοχ : Απαρθένευτος, ἀκέραιος, καθαρά. Σοφοκλῆς Ἱππόνῳ. Τίς; Πόθεν εἷς ἀνδρῶν; • Τίς πόθεν εἰ ἀνδρῶν, πόθι τοι πόλις ; Μοχ ἡ δὲ τοκ. ξενοῦσθαι, « Οινόν τοι πίνειν πουλὺν κακόν· ἦν δέ τις αὐτὸν Πίνῃ ἐπισταμένως, οὐ κακὸς, ἀλλ' ἀγαθός. πολύς πουλύς Επιστημόνως ἐπισταμένως Οἶκος δὲ θνητοῖσι θεῶν πάρα δῶρον ἄριστον ᾿Αγλαός· ᾧ πᾶσαι μὲν ἐφαρμόζουσιν ἀοιδαὶ, Πάντες δ' ὀρχησμοί, πᾶσαι δ' ἐραζα φιλότητες. Πάσας δ' ἐκ κραδίας ἀνίας ἀνδρῶν ἀλαπάζει Πινόμενος κατὰ μέτρον, ὑπὲρ μέτρον δὲ χερείων. τοῖς. Χαίρεις πυρ κλέψας καὶ ἐμὰς φρένας ήπεροπεύσας; Σοί τ' αὐτῷ μέγα πῆμα καὶ ἀνδράσιν ἐσσομένοισι· Τοῖς δ᾽ ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακὸν, ᾧ κεν ἅπαντες Τέρπωνται κατὰ θυμὸν, ἑὸν κακὸν ἀμφαγαπώντες γάρ, Ἱππόλυτον καλυπτόμενον. ᾿Αντὶ πυρὸς γὰρ ἄλλο πῦρ μεῖζον ἐκβλαστοῦμεν Γυναῖκες, πολὺ δυσμαχώτερον. Ἀντὶ γὰρ πυρός Πῦρ ἄλλο μεῖζον ἠδὲ δυσμαχώτερον Έβλαστον αἱ γυναῖκες. μ. : STROMATUM LIB. VI. A P. ED. POTTER. Dies docebit : ille te ostendit mihi Veriloquus index, sisne bonus an sis malus. Porro in versu poster. habet ms. Paris. adnotat Cl. Casaubonus in Athenæi lib. v, c. 4, legi in quibusdam mss. ut huic tragœdiæ nomen fuerit Suspicaci, non Hipponoo. Sed neque tragœdiæ is titulus satis convenit, neque favent te- stimonia veterum. Hesychius : Sic scribendum : Quis? Undenam es virorum ? . In ms. Ottob. hujusce ver- sus principium sic se habet : Ms. Paris. advenire hospitem. » SYLB. mala : ut in seq. versu. Ib. v. bi versus sic se habent : In ms. Paris. pro exstat : et in seq. vers. pro ms. Paris. et Ottob. mendose. stabant apud Panyasin. Cujus integrum locum pro- fert Athenæus lib. 11, c. : C Ostendet autem tempus, ex quonam indice, Te vel probum vel improbum cognoverim : Sophocles autem ex Hippono: Nihilque celes, quippe cuncta quod videt Auditque cuncta, tempus illud explicat. Sed illa quoque similiter persequamur. Nam cum Eumelus fecerit : Mnemosyne atque Jove est soboles prognata novena, Solon sic incipit elegiam : Natæ ex Mnemosyne et Jove, qui est regnator Olympi. Rursus Euripides illud Homericum paraphrastire circumloquens, Quisnam hominum es? tibi quænam est patria, qui- [que parentes? bis iambis utitur in Ægeo : Dicemus ecqua te relicta patria Passim vagari ut hospitem? Quænam tua Terra est? Tuum quemnam asseris dici patrem? Quid vero? Nonne cum dixisset Theognis : Potetur nimium si vinum, est res mala: sed si Utatur bene quis, res bona, non mala fit, scribit Panyasis: Bona res est munere divum Vinum quod modicum, immodicum at res pessima vi- [num? Quin etiam cum dicat Hesiodus : Nam tibi pro igne malum reddam quod recreet omnes, facit Euripides : e Ignis in locum longe profecto * pervicacius malum, producta mulier. Ad hæc cum dicit Homerus : Vinum optimum est munus deorum mortalibus, Ac luculentum: vino congruit quævis cantio : Saltatio quævis: amabilis omnis benevolentia, Omnes ex hominis corde molestias vinum obliterat, Si modice bibitur; supra modum potum noxium est. qui apud Hesiodum præcedit e quo scribendum Sunt autem hæc Jovis de Pandora ad Prometheum verba, cum ignem cœlitus surripuisset. Integer lo- cus sic se habet "Epy. a', v. 57: Gaudes ignem furatus, quodque animum meum dece- [peris ? Id tibique ipsi magnum erit malum et posteris. D Ipsis namque pro igni dabo malum, quo omnes Se obleclent animo, suum malum amplectentes. inquit Sylburg. Pertinebant autem bi versus ad Hoc modo eos scribit Stobæus serm. : Cæterum ex Clemente et Stobæo inter se collatis, hos versus hoc modo concinnavit Grotius Florileg. p. : Proque igni Novus successit ignis, atque inexpugnabile Malum, mulieres. Similem locum ex incerta Menandri fabula exhibet Grotius in Excerpt. (40) Ιππόνου. Ms. Ottob.,Υπονόου Quinetiam (1) Τις πόθεν εἰς ἀνδρ. Ex Odyss. Ξ, v. 187. (42) Ἰαμβίοις. Με. Οutoh, Ἰαμβείοις. (43) Πολυξενοῦσθαι. Malit fortasse aliquis ποτι- (44) Κακός. Forte κακόν, « malum, id est res (45) Οίνος π. Apud Theognidem Gnom. Eleg. (46) ἃς οἶκος. Hi duo versus paulo aliter ex- (47) Σοί. Irrepsisse videtur hæc vox ex versu (48) ᾿Αντὶ πυρὸς δὲ γάρ. Rectius ἀντὶ πυρὸς μὲν
τούτων ὁ θάνατος καθάπερ ἰατρὸς φανεὶς ἀνέπαυσε[ν] τοὺς ἔχοντας ἀναπαύσας ὕπνῳ. Ἔτι τοῦ Εὐριπίδου εἰπόντος· πολλαὶ μορφαὶ τῶν δαιμονίων, πολλὰ δ’ ἀέλπτως κραίνουσι θεοί, ὁ τραγικὸς ὁμοίως Θεοδέκτης γράφει· τὸ μὴ βεβαίους τὰς βροτῶν εἶναι τύχας. Βακχυλίδου τε εἰρηκότος· παύροισι δὲ θνητῶν τὸν ἅπαντα χρόνον δαίμων ἔδωκεν πράσσοντα[ς] ἐν καιρῷ πολιοκρόταφον γῆρας ἱκνεῖσθαι, πρὶν ἐγκῦρσαι δύᾳ, Μοσχίων ὁ κωμικὸς γράφει· κεῖνος δ’ ἁπάντων ἐστὶ μακαριώτατος, ὃς διὰ τέλους ζῶν ὁμαλὸν ἤσκησε[ν] βίον. Εὕροις δ’ ἂν καὶ Θεόγνιδος εἰπόντος· οὔτοι χρήσιμόν ἐστι νέα γυνὴ ἀνδρὶ γέροντι· οὐ γὰρ πηδαλίῳ πείθεται ὡς ἄκατος, Ἀριστοφάνη τὸν κωμικὸν γράφοντα· αἰσχρὸν νέᾳ γυναικὶ πρεσβύτης ἀνήρ. Ἀνακρέοντος γὰρ ποιήσαντος· Ἔρωτα γὰρ τὸν ἁβρὸν μέλ[π]ομαι βρύοντα μίτραις πολυανθέμοις ἀείδειν· ὅδε καὶ θεῶν δυνάστης, ὅδε καὶ βροτοὺς δαμάζει, Εὐριπίδης γράφει· Ἔρως γὰρ ἄνδρας οὐ μόνους ἐπέρχεται οὐδ’ αὖ γυναῖκας, ἀλλὰ καὶ θεῶν ἄνω ψυχὰς ταράσσει κἀπὶ πόντον ἔρχεται.
Χρόνος δὲ δείξει, ᾧ τεκμηρίῳ μαθών, Η χρηστὸν ὄντα γνώσομαί σε ἢ κακόν· Σοφοκλέους δὲ ἐξ Ιππόνου· (40) Πρὸς ταῦτα κρύπτε μηδέν· ὡς ὁ πάνθ' ὁρῶν Καὶ πάντ' ἀκούων πάντ' ἀναπτύσσει χρόνος. ᾿Αλλὰ κἀκεῖνα ὁμοίως ἐπιδράμωμεν. Ευμήλου γὰρ ποιήσαντος· Μνημοσύνης καὶ Ζηνὸς Ὀλυμπίου ἐννέα κοῦραι, Σόλων τῆς ἐλεγείας ὧδε ἄρχεται· Μνημοσύνης καὶ Ζηνός Ὀλυμπίου ἀγλαὰ τέκνα. Πάλιν αὖ τὸ Ομηρικόν παραφράζων Εὐριπίδης· Τις πόθεν εἷς ἀνδρῶν; πόθι τοι πτόλις ἠδὲ [τοκλες (41) ; τοῖσδε χρῆται τοῖς Ἰαμβίοις (42) ἐν τῷ Αἰγεῖ· Ποίαν σε φώμεν γαῖαν ἐκλελοιπότα Πολυξενούσθαι (43); γῆ δὲ τίς, πάτρας θ' ὄρος ; Β Τις ἐσθ' ὁ φύσας ; τοῦ κεκήρυξαι πατρός ; Τί δ'; Οὐ Θεόγνιδος εἰπόντος· Οἶνος πινόμενος πουλὺς,κακὸς (44) ἢν δέ τις αὐτῷ Χρῆται ἐπισταμένως, οὐ κακὸν, ἀλλ' ἀγαθόν (45), Πανύασις γράφει • Ὡς οἶνος (46) θνητοῖσι θεῶν παραδῶρον ἄριστον, Πινόμενος κατὰ μέτρον· ὑπέρμετρος δέ, χε- [ρείων; ᾿Αλλὰ καὶ Ἡσιόδου λέγοντος· Σοὶ (47) δ' ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακὸν, ᾧ κεν [ἅπαντες Τέρπωνται· Ευριπίδης ποιεῖ· «(48) Αντὶ πυρὸς δὲ γὰρ ἄλλο πῦρ μεῖζον καὶ δυσμαχώτερον βλάστον γυναῖκες. » Πρὸς τούτοις, Ὁμήρου λέγοντος· σ' ή κακόν, Ὑπόνου, Απαλέξασθαι, ἀπα- λύξασθαι. Σοφοκλῆς Ἱππόνου. Μοχ : Απαρθένευτος, ἀκέραιος, καθαρά. Σοφοκλῆς Ἱππόνῳ. Τίς; Πόθεν εἷς ἀνδρῶν; • Τίς πόθεν εἰ ἀνδρῶν, πόθι τοι πόλις ; Μοχ ἡ δὲ τοκ. ξενοῦσθαι, « Οινόν τοι πίνειν πουλὺν κακόν· ἦν δέ τις αὐτὸν Πίνῃ ἐπισταμένως, οὐ κακὸς, ἀλλ' ἀγαθός. πολύς πουλύς Επιστημόνως ἐπισταμένως Οἶκος δὲ θνητοῖσι θεῶν πάρα δῶρον ἄριστον ᾿Αγλαός· ᾧ πᾶσαι μὲν ἐφαρμόζουσιν ἀοιδαὶ, Πάντες δ' ὀρχησμοί, πᾶσαι δ' ἐραζα φιλότητες. Πάσας δ' ἐκ κραδίας ἀνίας ἀνδρῶν ἀλαπάζει Πινόμενος κατὰ μέτρον, ὑπὲρ μέτρον δὲ χερείων. τοῖς. Χαίρεις πυρ κλέψας καὶ ἐμὰς φρένας ήπεροπεύσας; Σοί τ' αὐτῷ μέγα πῆμα καὶ ἀνδράσιν ἐσσομένοισι· Τοῖς δ᾽ ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακὸν, ᾧ κεν ἅπαντες Τέρπωνται κατὰ θυμὸν, ἑὸν κακὸν ἀμφαγαπώντες γάρ, Ἱππόλυτον καλυπτόμενον. ᾿Αντὶ πυρὸς γὰρ ἄλλο πῦρ μεῖζον ἐκβλαστοῦμεν Γυναῖκες, πολὺ δυσμαχώτερον. Ἀντὶ γὰρ πυρός Πῦρ ἄλλο μεῖζον ἠδὲ δυσμαχώτερον Έβλαστον αἱ γυναῖκες. μ. : STROMATUM LIB. VI. A P. ED. POTTER. Dies docebit : ille te ostendit mihi Veriloquus index, sisne bonus an sis malus. Porro in versu poster. habet ms. Paris. adnotat Cl. Casaubonus in Athenæi lib. v, c. 4, legi in quibusdam mss. ut huic tragœdiæ nomen fuerit Suspicaci, non Hipponoo. Sed neque tragœdiæ is titulus satis convenit, neque favent te- stimonia veterum. Hesychius : Sic scribendum : Quis? Undenam es virorum ? . In ms. Ottob. hujusce ver- sus principium sic se habet : Ms. Paris. advenire hospitem. » SYLB. mala : ut in seq. versu. Ib. v. bi versus sic se habent : In ms. Paris. pro exstat : et in seq. vers. pro ms. Paris. et Ottob. mendose. stabant apud Panyasin. Cujus integrum locum pro- fert Athenæus lib. 11, c. : C Ostendet autem tempus, ex quonam indice, Te vel probum vel improbum cognoverim : Sophocles autem ex Hippono: Nihilque celes, quippe cuncta quod videt Auditque cuncta, tempus illud explicat. Sed illa quoque similiter persequamur. Nam cum Eumelus fecerit : Mnemosyne atque Jove est soboles prognata novena, Solon sic incipit elegiam : Natæ ex Mnemosyne et Jove, qui est regnator Olympi. Rursus Euripides illud Homericum paraphrastire circumloquens, Quisnam hominum es? tibi quænam est patria, qui- [que parentes? bis iambis utitur in Ægeo : Dicemus ecqua te relicta patria Passim vagari ut hospitem? Quænam tua Terra est? Tuum quemnam asseris dici patrem? Quid vero? Nonne cum dixisset Theognis : Potetur nimium si vinum, est res mala: sed si Utatur bene quis, res bona, non mala fit, scribit Panyasis: Bona res est munere divum Vinum quod modicum, immodicum at res pessima vi- [num? Quin etiam cum dicat Hesiodus : Nam tibi pro igne malum reddam quod recreet omnes, facit Euripides : e Ignis in locum longe profecto * pervicacius malum, producta mulier. Ad hæc cum dicit Homerus : Vinum optimum est munus deorum mortalibus, Ac luculentum: vino congruit quævis cantio : Saltatio quævis: amabilis omnis benevolentia, Omnes ex hominis corde molestias vinum obliterat, Si modice bibitur; supra modum potum noxium est. qui apud Hesiodum præcedit e quo scribendum Sunt autem hæc Jovis de Pandora ad Prometheum verba, cum ignem cœlitus surripuisset. Integer lo- cus sic se habet "Epy. a', v. 57: Gaudes ignem furatus, quodque animum meum dece- [peris ? Id tibique ipsi magnum erit malum et posteris. D Ipsis namque pro igni dabo malum, quo omnes Se obleclent animo, suum malum amplectentes. inquit Sylburg. Pertinebant autem bi versus ad Hoc modo eos scribit Stobæus serm. : Cæterum ex Clemente et Stobæo inter se collatis, hos versus hoc modo concinnavit Grotius Florileg. p. : Proque igni Novus successit ignis, atque inexpugnabile Malum, mulieres. Similem locum ex incerta Menandri fabula exhibet Grotius in Excerpt. (40) Ιππόνου. Ms. Ottob.,Υπονόου Quinetiam (1) Τις πόθεν εἰς ἀνδρ. Ex Odyss. Ξ, v. 187. (42) Ἰαμβίοις. Με. Οutoh, Ἰαμβείοις. (43) Πολυξενοῦσθαι. Malit fortasse aliquis ποτι- (44) Κακός. Forte κακόν, « malum, id est res (45) Οίνος π. Apud Theognidem Gnom. Eleg. (46) ἃς οἶκος. Hi duo versus paulo aliter ex- (47) Σοί. Irrepsisse videtur hæc vox ex versu (48) ᾿Αντὶ πυρὸς δὲ γάρ. Rectius ἀντὶ πυρὸς μὲν
Ἀλλ’ ἵνα μὴ ἐπὶ πλέον προί̈ῃ ὁ λόγος φιλοτιμουμένων ἡμῶν τὸ εὐεπίφορον εἰς κλοπὴν τῶν Ἑλλήνων κατὰ τοὺς λόγους τε καὶ τὰ δόγματα ἐπιδεικνύναι, φέρε ἄντικρυς μαρτυροῦντα ἡμῖν Ἱππίαν τὸν σοφιστὴν τὸν Ἠλεῖον, ὃς [εἰς] τὸν αὐτὸν περὶ τοῦ προκειμένου μοι σκέμματος ἥκει λόγον, παραστησώμεθα ὧδέ πως λέγοντα· τούτων ἴσως εἴρηται τὰ μὲν Ὀρφεῖ, τὰ δὲ Μουσαίῳ, κατὰ βραχὺ ἄλλῳ ἀλλαχοῦ, τὰ δὲ Ἡσιόδῳ, τὰ δὲ Ὁμήρῳ, τὰ δὲ τοῖς ἄλλοις τῶν ποιητῶν, τὰ δὲ ἐν συγγραφαῖς τὰ μὲν Ἕλλησι, τὰ δὲ βαρβάροις· ἐγὼ δὲ ἐκ πάντων τούτων τὰ μέγιστα καὶ ὁμόφυλα συνθεὶς τοῦτον καινὸν καὶ πολυειδῆ τὸν λόγον ποιήσομαι. Ὡς δὲ μὴ ἄμοιρον τήν τε φιλοσοφίαν τήν τε ἱστορίαν, ἀλλὰ μηδὲ τὴν ῥητορικὴν τοῦ ὁμοίου ἐλέγχου περιίδωμεν, καὶ τούτων ὀλίγα παραθέσθαι εὔλογον. Ἀλκμαίωνος γὰρ τοῦ Κροτωνιάτου λέγοντος ἐχθρὸν ἄνδρα ῥᾷον φυλάξασθαι ἢ φίλον ὁ μὲν Σοφοκλῆς ἐποίησεν ἐν τῇ Ἀντιγόνῃ· τί γὰρ γένοιτ’ [ἂν] ἕλκος μεῖζον ἢ φίλος κακός; Ξενοφῶν δὲ εἴρηκεν· οὐκ ἂν ἐχθροὺς ἄλλως πως βλάψειεν ἄν τις ἢ φίλος δοκῶν εἶναι. Καὶ μὴν ἐν Τηλέφῳ εἰπόντος Εὐριπίδου· Ἕλληνες ὄντες βαρβάροις δουλεύσομεν;
Χρόνος δὲ δείξει, ᾧ τεκμηρίῳ μαθών, Η χρηστὸν ὄντα γνώσομαί σε ἢ κακόν· Σοφοκλέους δὲ ἐξ Ιππόνου· (40) Πρὸς ταῦτα κρύπτε μηδέν· ὡς ὁ πάνθ' ὁρῶν Καὶ πάντ' ἀκούων πάντ' ἀναπτύσσει χρόνος. ᾿Αλλὰ κἀκεῖνα ὁμοίως ἐπιδράμωμεν. Ευμήλου γὰρ ποιήσαντος· Μνημοσύνης καὶ Ζηνὸς Ὀλυμπίου ἐννέα κοῦραι, Σόλων τῆς ἐλεγείας ὧδε ἄρχεται· Μνημοσύνης καὶ Ζηνός Ὀλυμπίου ἀγλαὰ τέκνα. Πάλιν αὖ τὸ Ομηρικόν παραφράζων Εὐριπίδης· Τις πόθεν εἷς ἀνδρῶν; πόθι τοι πτόλις ἠδὲ [τοκλες (41) ; τοῖσδε χρῆται τοῖς Ἰαμβίοις (42) ἐν τῷ Αἰγεῖ· Ποίαν σε φώμεν γαῖαν ἐκλελοιπότα Πολυξενούσθαι (43); γῆ δὲ τίς, πάτρας θ' ὄρος ; Β Τις ἐσθ' ὁ φύσας ; τοῦ κεκήρυξαι πατρός ; Τί δ'; Οὐ Θεόγνιδος εἰπόντος· Οἶνος πινόμενος πουλὺς,κακὸς (44) ἢν δέ τις αὐτῷ Χρῆται ἐπισταμένως, οὐ κακὸν, ἀλλ' ἀγαθόν (45), Πανύασις γράφει • Ὡς οἶνος (46) θνητοῖσι θεῶν παραδῶρον ἄριστον, Πινόμενος κατὰ μέτρον· ὑπέρμετρος δέ, χε- [ρείων; ᾿Αλλὰ καὶ Ἡσιόδου λέγοντος· Σοὶ (47) δ' ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακὸν, ᾧ κεν [ἅπαντες Τέρπωνται· Ευριπίδης ποιεῖ· «(48) Αντὶ πυρὸς δὲ γὰρ ἄλλο πῦρ μεῖζον καὶ δυσμαχώτερον βλάστον γυναῖκες. » Πρὸς τούτοις, Ὁμήρου λέγοντος· σ' ή κακόν, Ὑπόνου, Απαλέξασθαι, ἀπα- λύξασθαι. Σοφοκλῆς Ἱππόνου. Μοχ : Απαρθένευτος, ἀκέραιος, καθαρά. Σοφοκλῆς Ἱππόνῳ. Τίς; Πόθεν εἷς ἀνδρῶν; • Τίς πόθεν εἰ ἀνδρῶν, πόθι τοι πόλις ; Μοχ ἡ δὲ τοκ. ξενοῦσθαι, « Οινόν τοι πίνειν πουλὺν κακόν· ἦν δέ τις αὐτὸν Πίνῃ ἐπισταμένως, οὐ κακὸς, ἀλλ' ἀγαθός. πολύς πουλύς Επιστημόνως ἐπισταμένως Οἶκος δὲ θνητοῖσι θεῶν πάρα δῶρον ἄριστον ᾿Αγλαός· ᾧ πᾶσαι μὲν ἐφαρμόζουσιν ἀοιδαὶ, Πάντες δ' ὀρχησμοί, πᾶσαι δ' ἐραζα φιλότητες. Πάσας δ' ἐκ κραδίας ἀνίας ἀνδρῶν ἀλαπάζει Πινόμενος κατὰ μέτρον, ὑπὲρ μέτρον δὲ χερείων. τοῖς. Χαίρεις πυρ κλέψας καὶ ἐμὰς φρένας ήπεροπεύσας; Σοί τ' αὐτῷ μέγα πῆμα καὶ ἀνδράσιν ἐσσομένοισι· Τοῖς δ᾽ ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακὸν, ᾧ κεν ἅπαντες Τέρπωνται κατὰ θυμὸν, ἑὸν κακὸν ἀμφαγαπώντες γάρ, Ἱππόλυτον καλυπτόμενον. ᾿Αντὶ πυρὸς γὰρ ἄλλο πῦρ μεῖζον ἐκβλαστοῦμεν Γυναῖκες, πολὺ δυσμαχώτερον. Ἀντὶ γὰρ πυρός Πῦρ ἄλλο μεῖζον ἠδὲ δυσμαχώτερον Έβλαστον αἱ γυναῖκες. μ. : STROMATUM LIB. VI. A P. ED. POTTER. Dies docebit : ille te ostendit mihi Veriloquus index, sisne bonus an sis malus. Porro in versu poster. habet ms. Paris. adnotat Cl. Casaubonus in Athenæi lib. v, c. 4, legi in quibusdam mss. ut huic tragœdiæ nomen fuerit Suspicaci, non Hipponoo. Sed neque tragœdiæ is titulus satis convenit, neque favent te- stimonia veterum. Hesychius : Sic scribendum : Quis? Undenam es virorum ? . In ms. Ottob. hujusce ver- sus principium sic se habet : Ms. Paris. advenire hospitem. » SYLB. mala : ut in seq. versu. Ib. v. bi versus sic se habent : In ms. Paris. pro exstat : et in seq. vers. pro ms. Paris. et Ottob. mendose. stabant apud Panyasin. Cujus integrum locum pro- fert Athenæus lib. 11, c. : C Ostendet autem tempus, ex quonam indice, Te vel probum vel improbum cognoverim : Sophocles autem ex Hippono: Nihilque celes, quippe cuncta quod videt Auditque cuncta, tempus illud explicat. Sed illa quoque similiter persequamur. Nam cum Eumelus fecerit : Mnemosyne atque Jove est soboles prognata novena, Solon sic incipit elegiam : Natæ ex Mnemosyne et Jove, qui est regnator Olympi. Rursus Euripides illud Homericum paraphrastire circumloquens, Quisnam hominum es? tibi quænam est patria, qui- [que parentes? bis iambis utitur in Ægeo : Dicemus ecqua te relicta patria Passim vagari ut hospitem? Quænam tua Terra est? Tuum quemnam asseris dici patrem? Quid vero? Nonne cum dixisset Theognis : Potetur nimium si vinum, est res mala: sed si Utatur bene quis, res bona, non mala fit, scribit Panyasis: Bona res est munere divum Vinum quod modicum, immodicum at res pessima vi- [num? Quin etiam cum dicat Hesiodus : Nam tibi pro igne malum reddam quod recreet omnes, facit Euripides : e Ignis in locum longe profecto * pervicacius malum, producta mulier. Ad hæc cum dicit Homerus : Vinum optimum est munus deorum mortalibus, Ac luculentum: vino congruit quævis cantio : Saltatio quævis: amabilis omnis benevolentia, Omnes ex hominis corde molestias vinum obliterat, Si modice bibitur; supra modum potum noxium est. qui apud Hesiodum præcedit e quo scribendum Sunt autem hæc Jovis de Pandora ad Prometheum verba, cum ignem cœlitus surripuisset. Integer lo- cus sic se habet "Epy. a', v. 57: Gaudes ignem furatus, quodque animum meum dece- [peris ? Id tibique ipsi magnum erit malum et posteris. D Ipsis namque pro igni dabo malum, quo omnes Se obleclent animo, suum malum amplectentes. inquit Sylburg. Pertinebant autem bi versus ad Hoc modo eos scribit Stobæus serm. : Cæterum ex Clemente et Stobæo inter se collatis, hos versus hoc modo concinnavit Grotius Florileg. p. : Proque igni Novus successit ignis, atque inexpugnabile Malum, mulieres. Similem locum ex incerta Menandri fabula exhibet Grotius in Excerpt. (40) Ιππόνου. Ms. Ottob.,Υπονόου Quinetiam (1) Τις πόθεν εἰς ἀνδρ. Ex Odyss. Ξ, v. 187. (42) Ἰαμβίοις. Με. Οutoh, Ἰαμβείοις. (43) Πολυξενοῦσθαι. Malit fortasse aliquis ποτι- (44) Κακός. Forte κακόν, « malum, id est res (45) Οίνος π. Apud Theognidem Gnom. Eleg. (46) ἃς οἶκος. Hi duo versus paulo aliter ex- (47) Σοί. Irrepsisse videtur hæc vox ex versu (48) ᾿Αντὶ πυρὸς δὲ γάρ. Rectius ἀντὶ πυρὸς μὲν
PG 9:223Θρασύμαχος ἐν τῷ ὑπὲρ Λαρισαίων λέγει· Ἀρχελάῳ δουλεύσομεν Ἕλληνες ὄντες βαρβάρῳ; Ὀρφέως δὲ ποιήσαντος· ἔστιν ὕδωρ ψυχῇ, θάνατος δ’ ὑδάτες[ς]ιν ἀμοιβή, ἐκ δὲ ὕδατος [μὲν] γαῖα, τὸ δ’ ἐκ γαίας πάλιν ὕδωρ· ἐκ τοῦ δὴ ψυχὴ ὅλον αἰθέρα ἀλλάσσουσα· Ἡράκλειτος ἐκ τούτων συνιστάμενος τοὺς λόγους ὧδέ πως γράφει· ψυχῇσιν θάνατος ὕδωρ γενέσθαι, ὕδατι δὲ θάνατος γῆν γενέσθαι, ἐκ γῆς δὲ ὕδωρ γίνεται, ἐξ ὕδατος δὲ ψυχή. Ναὶ μὴν Ἀθάμαντος τοῦ Πυθαγορείου εἰπόντος ὧδε ἀγέννατος παντὸς ἀρχὰ καὶ ῥιζώματα τέσσαρα τυγχάνοντι, πῦρ, ὕδωρ, ἀήρ, γῆ· ἐκ τούτων γὰρ αἱ γενέσεις τῶν γινομένων ὁ Ἀκραγαντῖνος ἐποίησεν Ἐμπεδοκλῆς· τέσσαρα τῶν πάντων ῥιζώματα πρῶτον ἄκουε· πῦρ καὶ ὕδωρ καὶ γαῖαν ἰδ’ αἰθέρος ἄπλετον ὕψος· ἐκ γὰρ τῶν ὅσα τ’ ἦν ὅσα τ’ ἔσσεται ὅσσα τ’ ἔασιν. Καὶ Πλάτωνος μὲν λέγοντος διὰ τοῦτο καὶ [οἱ] θεοὶ τῶν ἀνθρωπείων ἐπιστήμονες, οὓς ἂν διὰ πλείστου ποιῶνται, θᾶττον ἀπαλλάττουσι τοῦ ζῆν Μένανδρος πεποίηκεν· ὃν οἱ θεοὶ φιλοῦσιν, ἀποθνῄσκει νέος. Εὐριπίδου δὲ ἐν μὲν τῷ Οἰνομάῳ γράφοντος· τεκμαιρόμεσθα τοῖς παροῦσι τὰ ἀφανῆ, ἐν δὲ τῷ Φοίνικι·
CLEMENTIS ALEXANDRINI Πωλούμενοι: Εἶτ᾽ οὐ δικαίως προσπεπατταλευμένον Γράφουσι τὸν Προμηθέα προς ταῖς πέτραις; Τί γίνετ' αὐτῷ; λαμπάς· ἄλλο δὲ οὐδ᾽ ἐν Αγαθόν ; ὁ μισεῖν δ' οἶμ' ἅπαντας τοὺς θεοὺς, Γυναῖκας ἔπλασεν· ὦ πολυτίμητοι θεοί, Ἔθνος μαρόν. Γαμεί τις ἀνθρώπων, γαμεῖ; Μάλ' ἄθλιος. Λοιπὸν γὰρ αἱ 'πιθυμίαι, Γαμηλίῳ τε μοιχὸς ἐντρυφῶν λέχει. Εἶτα δ' ἐπιβουλαί, φαρμακεῖαι καὶ νόσων Χαλεπώτατος φθόνος, μεθ' οὗ ζῇ πάντα τὸν Βίον γυνή. ἀποπλῆσαι Εὖ γ' ὁ κατάχρυσος εἶπε πόλλ' Εὐριπίδης, Νικᾷ δὲ χρεία μ', ή ταλαίπωρός τέ μου Γαστήρ. Ταλαιπωρότερον οὐδέν ἐστι γάρ. γαστήρ ουλομένη, λυγρή, στυγερή Η. Η Γαστέρα δ' οἴπως ἐστὶν ἀποπλήσαι με μανίαν, Ουλομένην, ἢ πολλὰ κάκ' ἀνθρώποισι δίδωσιν (49), Εὐριπίδης ποιεῖ, Νικᾷ με χρεία καὶ κακῶς ὀλουμένη Γαστὴρ, ἀφ' ἧς δὲ πάντα γίνεται κακά. Νικᾷ δὲ χρεία μ', ἡ κακῶς τ' ὀλουμένη Γαστὴρ, ἀφ' ἧς δὲ πάντα γίνεται κακά. Εὖ γ' ὁ κατάχρυσος εἶπε πόλλ' Ευριπίδης, Νικᾷ δὲ χρεία μ', ἡ ταλαίπωρός τέ μου Γαστής. Ταλαιπωρότερον οὐδέν ἐστιν γὰρ Γαστρός. Νικᾷ δὲ χρεία μὲν κακῶς τ' ὀλουμένη Γαστὴρ, ἀφ' ἧς δὴ πάντα γίγνεται κακά (50). Ετι Καλλίᾳ τῷ κωμικῷ γράφοντι, Μετά μαινο μένων φασὶ χρῆναι μαίνεσθαι πάντας (51)· ο ἐμοίως Μένανδρος ἐν Πωλουμένοις παρισάζεται λέγων· Οὐ πανταχοῦ τὸ φρόνιμον ἁρμόττει παρόν. Καὶ συμβῆναι δ' ἔνια δεῖ (52). Αντιμάχου τε τοῦ Τηΐου (53) εἰπόντος, Ἐκ γὰρ δώρων πολλὰ κάκ' ἀνθρώποισι πέλοντας Αὐγίας (54) ἐποίησε· ούλομένη γαστήρ ουλομένη, λυγρή, στυγερή Φασὶ μετὰ μαινομένων Χρῆναι μαίνεσθαι ἅπαντας. Κἀκ συμβεβη- κότος δ' ἔνια κύρσαι δέον. τι μενοι, δεῖ. Καὶ συμμανῆναι δ' ἔνια Περὶ φυσικών δυνάμεων : Οὐχ έκόντες, ἀλλ' ὡς ἡ παροιμία φησί, μαινομένοις ἀναγκασθέντες συμμα νῆναι. < Θέλω, θέλω μανῆναι. Τέγεα, μελοποιός Αὐγή Αὐγής, Αγίου, Αθηναίου κωμικού, Αγίου κωμικού Αὐγίας Perdendus venter nulla ratione repleri Quit, mala plurima qui miseris mortalibus affert, scribit Euripides : Nam cuncta egestas vincit et venter matus, Ex quo profecto cuncta profluunt mala. Præterea scribente Callia comico : « Insanientibus aiunt oportere omnes insanire : similiter Me- nander in comoedia quæ inscribitur Adesse semper non decet prudentiam. Etiam evenire aliqua oportet. Et cum dixisset Antimachus Teius : Ex donis hominum generi mala plurima fiunt; fecit Augias : Et nonne merito saxis religatum asperis Vinctumque pingi cernimus Promethea? Nam quid repertum ab illo? fax, et nil boni Præterea? sed quod dîs credo invisum omnibus, Finxit mulieres : proh supremi cœlites, Gentem scelestam! et nuptias aliquis facit ? Facil, inquam, miser heu. Cupiditates imminent, Et in jugali mœchus luxurians toro, Insidiœ hinc, et venena et longe pessimus Morborum invidia, quicum perpetuo suam Etatem degit mulier. pro exstat. Celari at diri nequeunt jejunia ventris, Multorum humano generi qui causa malorum. Athenæus hos Diphili versus profert, qui illorum Euripidis meminerunt : Hoc dixit inter multa pulchre Euripides, Meus iste venter miser et inopia me domat. Quid esse namque ventre miserius queat? Cum versus Euripidis primus mendosus sit, eique mensura refragetur, videtur legendus ut apud Di- philum licet nomen oblouεvn sit in loco Homeri citato et alibi et dicatur. Stephanus in libello Comicar. sentent. COLLECT. B C D cerpt. p. 425: Me dira egestas subigit, et miserabilis Venter, malorum causa quæ ferme omnium. Eodem modo exstant inter fragmenta incertæ tra- gœdiæ in operibus Euripidis vers. 327. Paulo ele- gantius et propius ad Clementis lectionem restituit Casaubonus Adnotat, in Athenæi lib. x, cap. : Quo Athenæi loco Diphilus in Parasito ad hos versus alludens sistitur : Aureus recte multa sane dixit Euripides, Egestas me vincit, tum ærumnosus Venter meus: nil enim ventre est miserius. Quod vero Stephanus in Collectaneis citatus, præ- ferat Diphili lectionem Clementinæ, id nequaquam probo, cum sit in versu Homerico, et alibi ut ipse observavit, et dicatur. Quin etiam verisimilius est Di- philum, ut poetam, Euripidis verba mutasse quam Clementem. anapaestos digessit Excerpt. pag. : Apud insanos omnibus aiunt Esse insanire decorum. « clausula, hoc metro eferri posset : SYLBURG.Athenæus lib. Menandrum citat in comoedia cui titulus Пulov- Venales. In secundo versu et prosodiæ et Desipere cum aliis in quibusdam oportet. sententiæ ratio postulat : In manuscriptis exemplaribus µ et ß ita pingun- tur, ut similia sint : ita locutus est Galenus lib. Haud sponte, sed juxta proverbium coacti cum insanientibus iusanire. Vide Proverbium, Insanire cum insanientibus. Sic Horatius ode lib. v Carm. : Misce stultitiam consiliis brevem : Dulce est desipere in loco. Plautus in Bacchidib. : Nullus frugi esse potest homo, nisi qui bene et male [facere tenet. Improbus cum improbis sit, harpaget, furibus fure- [tur quod queat. COLLECT. Simile est Anacreonticum illud : Volo, volo insanire. Od. 13, v. ult. ab aliis ejusdem nominis distinguat. Suidas enim quinque Antimachos enumerat. Verum an quisquam alius præter Clementem Teii Antimachi meminerit, haud scio. quisquam alius meminerit, dicere haud ausim. A Stephano Byzantino in v. Auge, femina memoratur, ubi pro viri docti viri scilicet nomen, reponunt. Verum id sine auctoritate. Suidas, meminit; et Pollux lib. ii, cap. 3:1 ex utroque forte corrupto concinnandus fuerit Clementis. (49) Γαστέρα. Odyss. Ρ', 286, ubi ἀποκρύψαι (50) Νικᾷ. Grotius hos versus sic exhibet Ex- (51) Μετὰ μαιν. Hæc Calliæ verba Grotius in (52) Καὶ συμβήναι δ' ἔνια δεῖ. Soluta sententia (53) Τηΐου. Τεium vocat Antimachum, ut eum (54) Avrlaç. Hujus poetæ an præter Clementem
PG 9:225τὰ ἀφανῆ τεκμηρίοισιν εἰκότως ἁλίσκεται, Ὑπερείδης λέγει· ἃ δ’ ἐστὶν ἀφανῆ, ἀνάγκη τοὺς διδάσκοντας τεκμηρίοις καὶ τοῖς εἰκόσι ζητεῖν. Ἰσοκράτους τε αὖ εἰπόντος δεῖ δὲ τὰ μέλλοντα τοῖς προγεγενημένοις τεκμαίρεσθαι Ἀνδοκίδης οὐκ ὀκνεῖ λέγειν· χρὴ γὰρ τεκμηρίοις χρῆσθαι τοῖς πρότερον γενομένοις περὶ τῶν μελλόντων ἔσεσθαι. Ἔτι Θεόγνιδος ποιήσαντος· χρυσοῦ κιβδήλοιο καὶ ἀργύρου ἄ[ν]σχετος ἄτη, Κύρνε, καὶ ἐξευρεῖν ῥᾴδιον ἀνδρὶ σοφῷ· εἰ δὲ φίλου νόος ἀνδρὸς ἐνὶ στήθες[ς]ι λέληθεν ψυδρὸς ἐών, δόλιον δ’ ἐν φρεσὶν ἦτορ ἔχει, τοῦτο θεὸς κιβδηλότατον ποίησε βροτοῖσι, καὶ γνῶναι πάντων τοῦτ’ ἀνιαρότερον, Εὐριπίδης μὲν [γὰρ] γράφει· ὦ Ζεῦ, τί δὴ χρυσοῦ μὲν ὃς κίβδηλος ἦν, τεκμήρια ἀνθρώποισιν ὤπασας σαφῆ, ἀνδρῶν δὲ ὅτῳ χρὴ τὸν κακὸν διειδέναι, οὐδεὶς χαρακτὴρ ἐμπέφυκε σώματι; Ὑπερείδης δὲ καὶ αὐτὸς λέγει· χαρακτὴρ οὐδεὶς ἔπεστιν ἐπὶ τοῦ προσώπου τῆς διανοίας τοῖς ἀνθρώποις. Πάλιν Στασίνου ποιήσαντος· νήπιος ὃς πατέρα κτείνων παῖδας καταλείπει, Ξενοφῶν λέγει·
Δώρα γὰρ (55) ἀνθρώπων νόοκ (56) ἤπαφεν, ἠδὲ Ησιόδου (56) δὲ εἶποντος, [καὶ ἔργα. Οὐ μὲν γάρ τι γυναικὸς ἀνὴρ ληίζετ' ἄμεινον Τῆς ἀγαθῆς τῆς δ' αύτε κακῆς οὐ ῥίγιση • Σιμωνίδης εἶπεν - Γυναικὸς οὐδὲν (58) χρῆμ' ἀνὴρ ληίζεται Εσθλῆς ἄμεινον, οὐδὲ ῥίγιον κακῆς. αλλά Πάλιν Επιχάρμου εἰπόντος, ο Ὡς πολὺν (59) ζή- σων χρόνον, χώς ὀλίγον, οὕτως διανοοῦ, » Ευριπίδης γράφει, Τι δήποτ' ὄλβῳ μὴ σαφεῖ (60) βεβηκότες, Οὐ ζώμεν ὡς ἥδιστα, μὴ λυπούμενοι ; Ομοίως τοῦ κωμικοῦ Διφίλου εἰπόντος, ο Εὐμετά βολός ἐστιν ἀνθρώπων βίος (61) • . Ποσίδιππος - Οὐδεὶς ἀλύπως τὸν βίον διήγαγεν, Ανθρωπος ων· οὐδ᾽ ἄχρι τοῦ τέλους πάλιν Έμεινεν εὐτυχών (62) καὶ κατ' ἄλλα σοί (63) φησιν ὁ Πλάτων γράφων περὶ ἀνθρώπου εὐμεταβόλου ζώου. Αὖθις Εὐριπίδου εἰπόντος, Ο πολύμοχθος βιοτὰ θνητοῖς, Ὡς ἐπὶ παντὶ σφαλερὰ κεῖσαι· Καὶ τὰ μὲν αὔξεις, τὰ δὲ ἀποφθινύθεις· Καὶ οὐκ ἔστιν ὅρος κείμενος, οὐδὲ Εἰς, όντινα (64) χρὴ τελέσαι θνητοῖς, Πλὴν ὅταν ἔλθῃ κρυερὰ Διόθεν Θανάτου πεμφθεῖσα τελευτή (65)· Δίφιλος γράφει· Οὐκ ἔστι βίοτος (66), ὃς οὐ κέκτηται κακά, * Ρ. Δῶρα θεοὺς πείθει καὶ αἰδοίους βασιλῆας. τῆς Ματαιοτεχνίας : ἐν τῷ ἑνδεκάτῳ, Ὡς πολύν ζήσων χρόνον, χ' ὡς ὀλίγον, οὕτω [ διανύει. Τί δήποτ' ὄλβῳ μὴ σαφ. Τί δήποτε ὅλῳ μὲν μή σ. Επεστρι. ρ. : μάλ', Ευμετάβολος μάλ' ἐστὶν ἀνθρώπων βίος. ἀτυχῶν. Καὶ κατάλληλά σοι φησὶν ὁ Πλάτων· κ ει Εἷς, ὄντινα. εἰς ὄντινα. Μs. εἷς, εἰς ὄντινα. Ο πολύμοχθος βιοτα θνατοῖς, Ὡς ἐπὶ παντὶ σφαλερὰ κεῖσαι Καὶ τὰ μὲν αὔξεις, τὰ δ᾽ ἀποφθινύθεις· Κοὐκ ἔστιν ὅρος κείμενος οὐδεὶς Εἰς ὄντινα χρὴ τελέσαι θνητούς, Πλὴν ὅταν ἔλθῃ κρυερὰ Διόθεν Θανάτου πεμφθεῖσα τελευτά. οὐκ ἔστι βίος. Οὐκ ἔστι βίος, ὃς οὐχὶ κέκτηται κακά. Οὐκ ἔστι βίος, ὃς οὐχὶ κέκτηται κακά, Λύπας, μερίμνας, ἁρπαγὰς, στρέβλας, νόσους. Τούτων ὁ θάνατος, καθάπερ ιατρός, φανεὶς Ανέπαυσε τοὺς ἔχοντας ἀναπαύλης ὕπνῳ. STROMATUM LIB. VI. A Namque hominum mentes cum factis munera fallus. ED. POTTER, ED. PARIS. Manera, crede, deos fectunt regesque verendos. Ovidius Manera, crede mihi, placant nominesque deosque. COLLECT. hoc distichum collegit. Euseb. lib. x, cap. 2, De præp., proferens ex Porphyrio et aliis furta vete- rum, monet Simonidem hanc ex eo sumpsisse sententiam, additque Euripidis locum similem ex Menalippe, quem apud Stobæum repe- ries loco citato, cuin alio Sophoclis in Phædra ejusdem sententiæ. Sed quid in re clara tot opus est testibus ? COLLECT. tius Εxcerpl. pag. : Tanquam sis diu victurus, tanquam non, ita cogita. ((i)) Μss. Οuob.: Est autem hoc ex incerta aliqua tragoedia sumptum. Sic vertit Grotius in Considerantes fluxa quam res sint opes, Quin agimus avum dulce sine mæroribus? voce in iambum concinnavit Grotius Excerpt. p. : addita Vita hominum res est admodum mutabilis. videtur Proinde Grotius in Excerpt. p.819, bec sic vertit : Nemo transegit ærum sine doloribus. Mortalis genitus. Contra nemo etiam fuit Perpetuo infortunatus. B * Cum autem dixisset Hesiodus : Namque homini melior fuerit possessio nulla, Conjux quam bona, nil scelerata at pejus habetur, dixit Simonides : Uxore nil vir possidet meline bona, Nec quid scelesta pejus evenit viru. Rursus cum dixisset Epicharmus : ‹ Ut diu vi- cturus agila mente, nec tamen diu, › scribit Eu- ripides : Quin, cum nihil sit opibus incertum magis, Fugamus usquam quidquid est molestia? Similiter cum dixisset comicus Diphilus: e Muta- tur usque vita nostra, nec manet, » ait Posidippus : Expers molestiæ acta nemini fuit Vita, beatus nec finem usque ad ultimum Permansit: et alioqui id dicit tibi Plato, scribens de bomine, quod sit animal mutabile. Rursus cum dixisset Euripides : O miseranda hominum vita, Quam tibi cuncta in præcipiti stant : Modo namque surgis in altum, nunc devergis, Nec tibi certus terminus usquam est, ubi sistat komo, Nisi cum venit, Jovis arbitrio, Frigida mæsti finis leti; scribit Diphilus : Nusquam ulla vita est, omnibus carens malis, C tur locus : congrua hisce dicit tibi Plato. b Sed incerte falla- cesque sunt læ conjectura. SrLBURG. D · (64) Ms. Outob. Pa ris. gessit Grotius pag. : O vita hominum plena laboris Quam stas dubio male fulta gradu : Et modo crescis, modo decrescis: Nullamque datur cernere metam, In qua cursum requiescat homo, Nisi cum leti frigida venit Superis mittentibus hora. et Outob. Sylburgius integrum versum sic scribit : Totani vero sententiam Grotius hoc modo restituit Excerpt. p. 797: Nulla usquam vita est, plena quæ non sit malis, Furtis, dolore, morbis, tormentis, metu. Tantis malis, ut medicus, mors intervenit, Requiemque fert hominibus in somnum datis, (55) Δώρα. Plato lib. ut De republica: (56) Νέον. Ms. Paris. νοῦν. (56) Ησιοδου. Stobæus tit. 67 ex ejus operibus (57) Oỷ µér. Ex Hesiodo "Epy. ß', v. 320. (58) Γυναικὸς οὐδέν. Ms. Paris., γυναικὸς δ' οὐδ'. (59) Ὡς πολ. Hæc uno tetrametro inclusit Gro- (61) Εὐμετάβολος. Hanc sententiam, (62) Εὐτυχῶν. Sententiarum ἀντίθεσις exigere (63) Καὶ κατ' άλλα σ. Ita interpolandus vide (65) Το πολύμοχθος. Hæc sic emendavit et di (66) Οὐκ ἔστι βίοτος. Scribendum ex mss. Paris,
PG 9:227ὁμοίως γάρ μοι νῦν φαίνομαι πεποιηκέναι, ὡς εἴ τις πατέρα ἀποκτείνας τῶν παίδων αὐτοῦ φείσαιτο. Σοφοκλέους τε ἐν Ἀντιγόνῃ ποιήσαντος· μητρός τε ἐν Ἅιδου καὶ πατρὸς τετευχότων, οὐκ ἔστ’ ἀδελφὸς ὅστις ἂν βλάστοι ποτέ, Ἡρόδοτος λέγει· μητρὸς καὶ πατρὸς οὐκ ἔτ’ ὄντων, ἀδελφὸν ἄλλον οὐχ ἕξω. Πρὸς τούτοις Θεοπόμπου ποιήσαντος· δὶς παῖδες οἱ γέροντες ὀρθῷ τῷ λόγῳ, καὶ πρό γε τούτου Σοφοκλέους ἐν τῷ Πηλεῖ· Πηλέα τὸν Αἰάκειον οἰκουρὸς μόνη γερονταγωγῶ καὶ ἀναπαιδεύω [πάλιν]· πάλιν γὰρ αὖθις παῖς ὁ γηράσκων ἀνήρ, Ἀντιφῶν ὁ ῥήτωρ λέγει· γηροτροφία γὰρ προσέοικεν παιδοτροφίᾳ, ἀλλὰ καὶ ὁ φιλόσοφος Πλάτων· ἄρ’, ὡς ἔοικεν, ὁ γέρων δὶς παῖς γένοιτ’ ἄν. Ναὶ μὴν Θουκυδίδου λέγοντος Μαραθῶνί τε μόνοι προκινδυνεῦσαι Δημοσθένης εἶπεν· μὰ τοὺς ἐν Μαραθῶνι προκινδυνεύσαντας. Οὐδὲ ἐκεῖνα παραπέμψομαι· Κρατίνου ἐν Πυτίνῃ εἰπόντος· τὴν μὲν παρασκευὴν ἴσως γινώσκετε, Ἀνδοκίδης ὁ ῥήτωρ λέγει·
Δ. Λύπας, μερίμνας, ἁρπαγάς, στρέβλας, νόσους· Τούτων ὁ θάνατος καθάπερ ιατρός φανείς, Ανέπαυσε τοὺς ἔχοντας, ἀναπαύσας ὕπνῳ (67). Ἔτι τοῦ Εὐριπίδου εἰπόντος, Ρ. ὕπνῳ. Παύροισι δὲ θνητῶν, πράσσοντας ἐν καιρῷ, εἰ ἐγκύρσαι δύαις, ο οὔ τοι συμφορόν ἐστι γυνὴ νέα ἀνδρὶ γέροντι. Πολλαὶ μορφαὶ τῶν δαιμονίων, Πολλὰ δ' αέλπτως κραίνουσι θεοί (68) ὁ τραγικὸς ὁμοίως Θεοδέκτης γράφει· Τὸ μὴ βεβαίους τὰς βροτῶν εἶναι τύχας (69). Βακχυλίδου τε ειρηκότος· . Παρ' οἶσι δὲ θνητῶν τὸν ἅπαντα χρόνον τῷ δαίμονι δῶκε, πράσσοντα ἐν και ρῷ πολιοκρόταφον γῆρας ἱκνεῖσθαι, πρὶν ἐγκύρσαι δύᾳ (70) ; » Μοσχίων κωμικός γράφει· Κεῖνος δ' ἁπάντων ἐστὶ μακαριώτατος, *Ος διὰ τέλους ζῶν ὁμαλὸν ἥσκησεν βίον (71). Εὕροις δ' ἂν καὶ Θεόγνιδος εἰπόντος, Οὗ τοι χρήσιμόν ἐστι νέα (72) γυνὴ ἀνδρὶ γέ [ρόντι (75) - Οὐ γὰρ πηδαλίῳ πείθεται ὡς ἄκατος· Αριστοφάνη τὸν κωμικὸν γράφοντα Αἰσχρὸν νέα γυναικὶ πρεσβύτης ἀνήρ (74). Ανακρέοντος γὰρ ποιήσαντος, Ερωτα γὰρ τὸν ἁβρὸν Μέλπομαι (75), βρύοντα μίτραις Πολυανθέμοις ἀείδων· Ὁ δὲ (76) καὶ θεῶν δυνάστης Ὁ δὲ καὶ βροτούς δαμάζει· Εὐριπίδης γράφει· Ἔρως γὰρ ἄνδρας οὐ μόνους (77) ἐπέρχεται, Οὐδ' αὖ γυναῖκας, ἀλλὰ καὶ θεῶν ἄνω ψυχὰς ταράσσει, κἀπὶ πόντον ἔρχεται. Ἀλλ᾿ ἵνα μὴ ἐπιπλέον προῖῇ ὁ λόγος, φιλοτι μουμένων ἡμῶν τὸ εὐεπίφορον εἰς κλοπὴν τῶν Ἑλ λήνων κατὰ τοὺς λόγους τε καὶ τὰ δόγματα ἐπιδει κνύναι, φέρε ἄντικρυς μαρτυροῦντα ἡμῖν Ἱππιαν τὸν σοφιστὴν τὸν Ἠλεῖον, ὃς τὸν αὐτὸν περὶ τοῦ προ κειμένου μοι σκέμματος ήκειν (78) λόγον, παραστη σώμεθα ὧδέ πως λέγονται . Τούτων ἴσως εἴρηται τὰ μὲν Ὀρφεῖ, τὰ δὲ Μουσαίῳ καταβραχύ, ἄλλα ἀλλα- χοῦ, τὰ δὲ Ἡσιόδῳ, τὰ δὲ Ομήρω, τὰ δὲ τοῖς ἄλλοις τῶν ποιητῶν, τὰ δὲ ἐν συγγραφαῖς, τὰ μὲν Ἕλλησι, τὰ δὲ βαρβάροις. Ἐγὼ δὲ, ἐκ πάντων τούτων τὰ μέ Πικρὸν νέα γυναικὶ πρεσβύτης ἀνήρ. Η. Βρύ οντα μίτραις πολυανθέμοις ἀείδων· . μέλλω ἀείδειν. οὐ μόνος ἑπέρ- χεται εἰ ψυχὰς χαράττει, « μήτραις μίτραις ἀείδειν ἀείδων. οὗτος. μόνον ἔχει, ἠχεῖ, Curis, molestiis, agrimoniis suis, CLEMENTIS ALEXANDRINI Qua cuncta, medici ad instar, una funditus Mors tollit, ut sopore nos tetigit suo. Præterea cum dixisset Euripides : Multa facies sunt fortuna, Multaque præter spes eveniunt; ✪ tragicus similiter Theodectus scribit : Fluxas vagasque res agi mortalium. Et cum dixisset Bacchylides: ‹ Apud quos autem mortalium, dæmoni visum est, ut toto tempore vi- tam agant mediocrem, et in tempore ad canam per- veniant senectam, priusquam incidant infortu- nia? » scribit Moschion comicus : Vere beatus ille præter cæteros, Cui vita semper fluxit æquali modo. Invenias et cum dixisset Theognis : Non juvenis vetulo conjux est apla marito, Quæ, cymba ut clavi, haud audiet imperio : Aristophanem comicum scribentem: Non feminæ juveni maritus convenit senex. Cum autem fecisset Anacreon: Cupiditatem tenellum, Vittis cano revinctum Floridis celebrans : Tyrannus hic deorum est, Hominesque subdit unus, scribit Euripides: B Cupido solos quippe non domat viros, Et feminarum sæcla, sed cœlum petit, Dirosque turbat, et profunda Nerei. Sed ne nostra longius procedat oratio, dum hoc agimus ut ostendamus, quam sint Græci proclives C ad furtum, et in orationibus, et in dogmatibus, age adducamus Hippiam sophistam Eleum qui aperte nobiscum facit, et id ipsum tractabat, quod ad considerandum est nobis propositum. Sic autem dicit: Ex his fortasse dicta sunt alia quidem ab Orpheo, alia vero a Musæo breviter, alia alibi : alia autem að Hesiodo, alia vero ab Homero, alia vero ab aliis poetis, alia vero in iis quæ scripta sunt so- luta oratione, alia quidem a Græcis, alia vero a * ED. POTTER, 623-624 ED. PARIS. anapastos digessimus, qui occurrunt in fine Alcesti- dis, Andromaches, Baccharum, et Helena. Posterior versus reperitur etiam in peroratione Medea. eliam Stobæus serm. 103. hac ita leguntur correcta: et Paucis autem mortalium concessum est a numine, ut bene rem gerentes mature ad cana tempora inducentem senectutem perveniant, priusquam incidant in ca- lamitates. » COLLECT. 921: Ille omnium hominum vere est felicissimus, Cui vita fluxit æquabiliter perpetim. ubi prior versus sic sc habet : Eodem modo exstat apud Stobæum serm. 69. D Euripide in Phoenice hunc similem: Juveni maritus conjugi gravis est senex. Anacreontis carmina reperies cum cæteris ejus operibus p. 211, edit. 2, Steph., ubi legitur : Abundantem redimiculis varios habentibus flores decantans. › Vide num magis placeat cum Euri- pidis autem rywun ex Phædra ejus a Stobæo ex- scribitur lib. Lxi De Venere, legiturque animos vulnerat. His similia multa eadem Phædra apud Senecam act. SYLBURG.—Μox pro mendose ins. Paris. In versu seq. pro Ibid. id est, SYLBURG. res Clementis editiones, metro id exigente: verum edit. Flor. et ms. Paris., habent. vel vel aliud hujusmodi. SYLBURG. (67) 'Αναπαύσας ὕπνῳ. Με. Οιιob. ἀναπαύσεως (68) Πολλαί. Has Euripidis sententias in duos (69) Τδ μή. Hunc versum Theodecta tribuit (70) Παρ' οἶσι δὲ θν. Inter fragmenta lyricorum (71) Κεῖνος. Hæc sic vertit Grotius in Excerpt. (72) Νέα γ. A. mavult νέη γυνή. SYLBURG. (73) Ου τοι. Ε Theognidis Gnom., Eleg. v. 475, (74) Αριστοφάνη. Stobæus, tit. 69, citat ex 1. Hippolyti. COLLECT. (75) Μέλπομαι. Μέλπω, si malis, non refragor. (76) Ὁ δέ. Conjuncte quoque scribi potest δδε, (77) Μόνους. Sic Strobæus quidem, et posterio (78) Ηκειν. Sententia et structura postulant
τὴν μὲν παρασκευήν, ὦ ἄνδρες δικασταί, καὶ τὴν προθυμίαν τῶν ἐχθρῶν τῶν ἐμῶν σχεδόν τι πάντες εἴσεσθε. ὁμοίως καὶ Νικίας ἐν τῷ πρὸς Λυσίαν ὑπὲρ [παρα]καταθήκης τὴν μὲν παρασκευὴν καὶ τὴν προθυμίαν τῶν ἀντιδίκων ὁρᾶτε, ὦ ἄνδρες δικασταί, φησίν, καὶ μετὰ τοῦτον Αἰσχίνης λέγει· τὴν μὲν παρασκευὴν ὁρᾶτε, ὦ ἄνδρες Ἀθηναῖοι, καὶ τὴν παράταξιν. Πάλιν Δημοσθένους εἰπόντος ὅση μέν, ὦ ἄνδρες Ἀθηναῖοι, σπουδὴ περὶ τουτονὶ τὸν ἀγῶνα καὶ παραγγελία γέγονεν, σχεδὸν οἶμαι πάντας ὑμᾶς ᾐσθῆσθαι Φιλῖνος [τε] ὁμοίως· ὅση μέν, ὦ ἄνδρες δικασταί, σπουδὴ καὶ παράταξις γεγένηται περὶ τὸν ἀγῶνα τουτονί, οὐδ’ ἕνα ὑμῶν ἀγνοεῖν ἡγοῦμαι. Ἰσοκράτους πάλιν εἰρηκότος ὥσπερ τῶν χρημάτων, ἀλλ’ οὐκ ἐκείνου συγγενὴς οὖσα Λυσίας ἐν τοῖς Ὀρφανικοῖς λέγει· καὶ φανερὸς γέγονεν οὐ τῶν σωμάτων συγγενὴς ὤν, ἀλλὰ τῶν χρημάτων. Ἐπεὶ καὶ Ὁμήρου ποιήσαντος· ὦ πέπον, εἰ μὲν γὰρ πόλεμον περὶ τόνδε φυγόντες αἰεὶ δὴ μέλλοιμεν ἀγήρω τ’ ἀθανάτω τε ἔσσεσθ’, οὔτε κεν αὐτὸς ἐνὶ πρώτοισι μαχοίμην οὔτε κε σὲ στέλλοιμι μάχην ἐς κυδιάνειραν·
Δ. Λύπας, μερίμνας, ἁρπαγάς, στρέβλας, νόσους· Τούτων ὁ θάνατος καθάπερ ιατρός φανείς, Ανέπαυσε τοὺς ἔχοντας, ἀναπαύσας ὕπνῳ (67). Ἔτι τοῦ Εὐριπίδου εἰπόντος, Ρ. ὕπνῳ. Παύροισι δὲ θνητῶν, πράσσοντας ἐν καιρῷ, εἰ ἐγκύρσαι δύαις, ο οὔ τοι συμφορόν ἐστι γυνὴ νέα ἀνδρὶ γέροντι. Πολλαὶ μορφαὶ τῶν δαιμονίων, Πολλὰ δ' αέλπτως κραίνουσι θεοί (68) ὁ τραγικὸς ὁμοίως Θεοδέκτης γράφει· Τὸ μὴ βεβαίους τὰς βροτῶν εἶναι τύχας (69). Βακχυλίδου τε ειρηκότος· . Παρ' οἶσι δὲ θνητῶν τὸν ἅπαντα χρόνον τῷ δαίμονι δῶκε, πράσσοντα ἐν και ρῷ πολιοκρόταφον γῆρας ἱκνεῖσθαι, πρὶν ἐγκύρσαι δύᾳ (70) ; » Μοσχίων κωμικός γράφει· Κεῖνος δ' ἁπάντων ἐστὶ μακαριώτατος, *Ος διὰ τέλους ζῶν ὁμαλὸν ἥσκησεν βίον (71). Εὕροις δ' ἂν καὶ Θεόγνιδος εἰπόντος, Οὗ τοι χρήσιμόν ἐστι νέα (72) γυνὴ ἀνδρὶ γέ [ρόντι (75) - Οὐ γὰρ πηδαλίῳ πείθεται ὡς ἄκατος· Αριστοφάνη τὸν κωμικὸν γράφοντα Αἰσχρὸν νέα γυναικὶ πρεσβύτης ἀνήρ (74). Ανακρέοντος γὰρ ποιήσαντος, Ερωτα γὰρ τὸν ἁβρὸν Μέλπομαι (75), βρύοντα μίτραις Πολυανθέμοις ἀείδων· Ὁ δὲ (76) καὶ θεῶν δυνάστης Ὁ δὲ καὶ βροτούς δαμάζει· Εὐριπίδης γράφει· Ἔρως γὰρ ἄνδρας οὐ μόνους (77) ἐπέρχεται, Οὐδ' αὖ γυναῖκας, ἀλλὰ καὶ θεῶν ἄνω ψυχὰς ταράσσει, κἀπὶ πόντον ἔρχεται. Ἀλλ᾿ ἵνα μὴ ἐπιπλέον προῖῇ ὁ λόγος, φιλοτι μουμένων ἡμῶν τὸ εὐεπίφορον εἰς κλοπὴν τῶν Ἑλ λήνων κατὰ τοὺς λόγους τε καὶ τὰ δόγματα ἐπιδει κνύναι, φέρε ἄντικρυς μαρτυροῦντα ἡμῖν Ἱππιαν τὸν σοφιστὴν τὸν Ἠλεῖον, ὃς τὸν αὐτὸν περὶ τοῦ προ κειμένου μοι σκέμματος ήκειν (78) λόγον, παραστη σώμεθα ὧδέ πως λέγονται . Τούτων ἴσως εἴρηται τὰ μὲν Ὀρφεῖ, τὰ δὲ Μουσαίῳ καταβραχύ, ἄλλα ἀλλα- χοῦ, τὰ δὲ Ἡσιόδῳ, τὰ δὲ Ομήρω, τὰ δὲ τοῖς ἄλλοις τῶν ποιητῶν, τὰ δὲ ἐν συγγραφαῖς, τὰ μὲν Ἕλλησι, τὰ δὲ βαρβάροις. Ἐγὼ δὲ, ἐκ πάντων τούτων τὰ μέ Πικρὸν νέα γυναικὶ πρεσβύτης ἀνήρ. Η. Βρύ οντα μίτραις πολυανθέμοις ἀείδων· . μέλλω ἀείδειν. οὐ μόνος ἑπέρ- χεται εἰ ψυχὰς χαράττει, « μήτραις μίτραις ἀείδειν ἀείδων. οὗτος. μόνον ἔχει, ἠχεῖ, Curis, molestiis, agrimoniis suis, CLEMENTIS ALEXANDRINI Qua cuncta, medici ad instar, una funditus Mors tollit, ut sopore nos tetigit suo. Præterea cum dixisset Euripides : Multa facies sunt fortuna, Multaque præter spes eveniunt; ✪ tragicus similiter Theodectus scribit : Fluxas vagasque res agi mortalium. Et cum dixisset Bacchylides: ‹ Apud quos autem mortalium, dæmoni visum est, ut toto tempore vi- tam agant mediocrem, et in tempore ad canam per- veniant senectam, priusquam incidant infortu- nia? » scribit Moschion comicus : Vere beatus ille præter cæteros, Cui vita semper fluxit æquali modo. Invenias et cum dixisset Theognis : Non juvenis vetulo conjux est apla marito, Quæ, cymba ut clavi, haud audiet imperio : Aristophanem comicum scribentem: Non feminæ juveni maritus convenit senex. Cum autem fecisset Anacreon: Cupiditatem tenellum, Vittis cano revinctum Floridis celebrans : Tyrannus hic deorum est, Hominesque subdit unus, scribit Euripides: B Cupido solos quippe non domat viros, Et feminarum sæcla, sed cœlum petit, Dirosque turbat, et profunda Nerei. Sed ne nostra longius procedat oratio, dum hoc agimus ut ostendamus, quam sint Græci proclives C ad furtum, et in orationibus, et in dogmatibus, age adducamus Hippiam sophistam Eleum qui aperte nobiscum facit, et id ipsum tractabat, quod ad considerandum est nobis propositum. Sic autem dicit: Ex his fortasse dicta sunt alia quidem ab Orpheo, alia vero a Musæo breviter, alia alibi : alia autem að Hesiodo, alia vero ab Homero, alia vero ab aliis poetis, alia vero in iis quæ scripta sunt so- luta oratione, alia quidem a Græcis, alia vero a * ED. POTTER, 623-624 ED. PARIS. anapastos digessimus, qui occurrunt in fine Alcesti- dis, Andromaches, Baccharum, et Helena. Posterior versus reperitur etiam in peroratione Medea. eliam Stobæus serm. 103. hac ita leguntur correcta: et Paucis autem mortalium concessum est a numine, ut bene rem gerentes mature ad cana tempora inducentem senectutem perveniant, priusquam incidant in ca- lamitates. » COLLECT. 921: Ille omnium hominum vere est felicissimus, Cui vita fluxit æquabiliter perpetim. ubi prior versus sic sc habet : Eodem modo exstat apud Stobæum serm. 69. D Euripide in Phoenice hunc similem: Juveni maritus conjugi gravis est senex. Anacreontis carmina reperies cum cæteris ejus operibus p. 211, edit. 2, Steph., ubi legitur : Abundantem redimiculis varios habentibus flores decantans. › Vide num magis placeat cum Euri- pidis autem rywun ex Phædra ejus a Stobæo ex- scribitur lib. Lxi De Venere, legiturque animos vulnerat. His similia multa eadem Phædra apud Senecam act. SYLBURG.—Μox pro mendose ins. Paris. In versu seq. pro Ibid. id est, SYLBURG. res Clementis editiones, metro id exigente: verum edit. Flor. et ms. Paris., habent. vel vel aliud hujusmodi. SYLBURG. (67) 'Αναπαύσας ὕπνῳ. Με. Οιιob. ἀναπαύσεως (68) Πολλαί. Has Euripidis sententias in duos (69) Τδ μή. Hunc versum Theodecta tribuit (70) Παρ' οἶσι δὲ θν. Inter fragmenta lyricorum (71) Κεῖνος. Hæc sic vertit Grotius in Excerpt. (72) Νέα γ. A. mavult νέη γυνή. SYLBURG. (73) Ου τοι. Ε Theognidis Gnom., Eleg. v. 475, (74) Αριστοφάνη. Stobæus, tit. 69, citat ex 1. Hippolyti. COLLECT. (75) Μέλπομαι. Μέλπω, si malis, non refragor. (76) Ὁ δέ. Conjuncte quoque scribi potest δδε, (77) Μόνους. Sic Strobæus quidem, et posterio (78) Ηκειν. Sententia et structura postulant
PG 9:229νῦν δ’, ἔμπης γὰρ κῆρες ἐφεστᾶσι[ν] θανάτοιο μυρίαι, ἃς οὐκ ἔστι φυγεῖν βροτὸν οὐδ’ ὑπαλύξαι, ἴομεν, εἴ κέ τῳ εὖχος ὀρέξομεν, ἠέ τις ἡμῖν, Θεόπομπος γράφει· εἰ μὲν γὰρ ἦν τὸν κίνδυνον τὸν παρόντα διαφυγόντας ἀδεῶς διάγειν τὸν ἐπίλοιπον χρόνον, οὐκ ἂν ἦν θαυμαστὸν φιλοψυχεῖν, νῦν δὲ τοσαῦται κῆρες τῷ βίῳ παραπεφύκασιν ὥστε τὸν ἐν ταῖς μάχαις θάνατον αἱρετώτερον εἶναι δοκεῖν. Τί δ’; οὐχὶ καὶ Χίλωνος τοῦ σοφιστοῦ ἀποφθεγξαμένου ἐγγύα, πάρα δ’ ἄτα Ἐπίχαρμος τὴν αὐτὴν γνώμην ἑτέρῳ ὀνόματι προηνέγκατο εἰπών· ἐγγύας ἄτα [’στι] θυγάτηρ, ἐγγύα δὲ ζαμίας. Ἀλλὰ καὶ τοῦ ἰατροῦ Ἱπποκράτους ἐπιβλέπειν οὖν δεῖ καὶ ὥρην καὶ χώρην καὶ ἡλικίην καὶ νόσους γράφοντος Εὐριπίδης ἐν ἑξαμέτρῳ τινὶ ῥήσει φησίν· ὃς οἶδ’ ἰατρεύειν καλῶς, πρὸς τὰς διαίτας τῶν ἐνοικούντων πόλιν τὴν γῆν [τ’] ἰδόντα τὰς νόσους σκοπεῖν χρεών. Ὁμήρου πάλιν ποιήσαντος· μοῖραν δ’ οὔ τινά φημι πεφυγμένον ἔμμεναι ἀνδρῶν. ὅ τε Ἀρχῖνος λέγει· πᾶσι μὲν ἀνθρώποις ὀφείλεται ἀποθανεῖν ἢ πρότερον ἢ εἰς ὕστερον, ὅ τε Δημοσθένης·
γιστα καὶ ὁμόφυλα συνθείς, τοῦτον καινὸν καὶ πολυει- δῆ τὸν λόγον ποιήσομαι. » Ως δὲ μὴ (79) άμοιρον τήν τε φιλοσοφίαν τήν τε ἱστορίαν, ἀλλὰ μηδὲ τὴν ῥητορικὴν, τοῦ ὁμοίου ελέγχου περιίδωμεν, καὶ τού των ὀλίγα παραθέσθαι εύλογον. Αλκμαίωνος γὰρ τοῦ Κροτωνιάτου λέγοντος, « Εχθρὸν ἄνδρα ῥᾷον φυλάξασθαι ἢ φίλον· » ὁ μὲν Σοφοκλῆς ἐποίησεν ἐν τῇ Αντιγόνη .... Τι γὰρ Γένοιτ' ἂν ἕλκος (80) μεῖζον ἢ φίλος κακός ; Ξενοφών (81) δὲ εἴρηκεν· « Οὐκ ἂν ἐχθροὺς ἄλλως πως βλάψειεν ἄν τις, ἢ φίλος δοκῶν εἶναι. » Καὶ μὲν ἐν Τηλέφῳ εἰπόντος Εὐριπίδου, Έλληνες ὄντες βαρβάροις δουλεύσομεν ; Θρασύμαχος ἐν τῷ ὑπὲρ Λαρισσαίων λέγει· ο 'Αρχε- - λάῳ δουλεύσομεν, Έλληνες ὄντες, βαρβάρῳ ; » Όρω φέως δὲ ποιήσαντος, Εστιν ὕδωρ ψυχῇ, θάνατος δ᾽ ὑδάτεσσιν ἀμοιβή. Ἐκ δ᾽ ὕδατος γαίη, τὸ δὲ ἐκ γαίης πάλιν ύδωρ. Ἐκ τοῦ δὲ ψυχὴ, ὅλον αιθέρα ἀλλάσσουσα (82) · Ηράκλειτος (83) ἐκ τούτων συνιστάμενος τοὺς λό- γους, ώδέ πως γράφει, « Ψυχῇσι θάνατος, ὕδωρ γε- νέσθαι· ὕδατι δὲ θάνατος, γῆν γενέσθαι· ἐκ γῆς δὲ ὕδωρ γίνεται· ἐξ ὕδατος δὲ ψυχή·, καὶ μὴν ᾿Αθά μαντος τοῦ Πυθαγορείου εἰπόντος, « "Ωδε γεννᾶτο (84) παντὸς ἀρχά· καὶ ῥιζώματα τέτταρα τυγχάνοντι, πῦρ, ὕδωρ, ἀὴρ, γῆ· ἐκ τούτων γὰρ αἱ γενέσεις τῶν γινομένων·, ὁ ᾿Ακραγαντίνος ἐποίησεν Ἐμπε δοκλῆς (85) · Τέσσαρα τῶν πάντων ριζώματα, πρῶτον ἄκους· * Ρ. κος ἔρχος Τί γὰρ γένοιθ᾽ ἔρχος γίνοιτ' γένοιτ' Οὔτε γὰρ ἂν φίλους τις ποιήσειεν ἄλλως πως πλεῖστα ἀγαθὰ ἐν πολέμῳ, ἢ πολέμιος δοκῶν εἶναι· οὔτ᾽ ἂν ἐχθροὺς πλείω τις βλάψειεν ἄλλως πως, ἢ φίλος του χῶν εἶναι· « Ἐκ βέδυος δέ τε γαῖα· Πυρὸς θάνατος ἀέρι γένεσις, καὶ αέρος θάνατος ύδατι γένεσις. δὲ ὕδατος γαῖα, τὸ δὲ ἐκ γαίας. Ἐκ τοῦ δὲ ψυχή. Σιωπῶ δὲ Ἡράκλειτον τὴν Ἐφέσιον,ὃς παρὰ Ὀρφέως τὰ πλεῖστα εἴληφεν. Ει Ταῦτ' οὖν σκόπει, ὅτι ἀλλήλοις συμφωνεί, καὶ πρὸς τὰ τοῦ Ηρακλείτου πάντα τείνει. • Εξ καὶ Ἡράκλειτος ἐν οἷς φησι, ψυχῇσι θάνατος ὕδωρ γενέσθαι· ὕδατι θάνατος τῆν γενέσθαι. Ψυχὴν γὰρ οἰόμενος εἶναι τὸ πνεῦμα, τὴν μὲν ἀέρος τελευτήν γένεσιν ὕδατος, τὴν δ᾽ ἴδατος γῆς πάλιν γένεσιν αινίττεται, θάνατον οὐ τὴν εἰς ἅπα σαν ἀναίρεσιν ὀνομάζων, ἀλλὰ τὴν εἰς ἕτερον στοι χεῖον μεταβολήν· . ὧδε γεννᾶται. Τυγχάνοντι τυγχάνουσι. Πῦρ καὶ ὕδωρ, καὶ γαῖα, καὶ ἡέρος ήπιον ύψος. ήπιον ὕψος, STROMATUM LIB. VI. A barbaris. Ego autem cum ex his omnibus ea que B sunt maxima et ejusdem generis composuero, hanc novam et multiformem conficiam orationem., Ut autem nec philosophiam nec historiam, nec ipsam dicendi facultatem esse immunem ab hac reprehen- sione ostendam, consentaneum est ut ex his quo- que pauca adducamus. Nam cum diceret Alcmæon Crotoniata: Inimicum facilius est cavere quam amicum ; s in Antigone Sophocles fecit : .... Quippe quod Perverso amico est ulcus usquam turpius? Xenophon autem dixit: « Non aliter inimicos læ- serit quispiam, quam si videatur esse amicus. › Quin etiam cum in Telepho dixisset Euripides: Græcine vero serviemus barbaris ? Thrasymachus in oratione pro Larissæis dicit: ED. POTTER. tiam recitans in Preparat. Evangel. lib. x, cap. 2. abs re interrogationis notam posueris. Statim 2- pro vulg. repositum ex Sophocle. SYL- BURG - ms. Paris. Apud So- phoclem pro exstat Antigones versu 667. C pag. 127, Xenophontis sententia sic se habet: Nec enim aliquis in bello amicos ulla ratione alia pluribus beneficiis affecerit, quam si D bostis esse putetur: nec inimicos ulla ratione quis affecerit detrimentis pluribus, quam si amicus esse videatur. » legit ex ipso Clemente : P. 575, dixit Clemens Orpheum vocasse aquam beay Phrygum idiomate. Apud Plutarchum ex sententia Heracliti legimus: COLLECT. Sententiæ hujusce pars prior in ms. Paris. sic se habet: 'Ex sophica. Proclus in Timæum mentionem ejusdem loci facit, meminit et Philo. Cæterum Heraclitum maximam scriptorum suorum partem ex Orpheo mutuatum esse idemn Clemens scribit tertia ab eo loco pagina : Plato in Cra- • Archelao serviemus, cum simus Græci, barba- ro? » Cum autem fecisset Orpheus: Lympha animæ est, sed mors est commutatio lym- [phis : Ex lympha tellus, lympha ex tellure creatur. Ex illo autem ànima est, integrum quæ aera mutat, Heraclitus ex his ea quæ ab ipso dicta sunt com- ponens, scribit : « Animabus mors est, aquam fie- ri: aquæ autem mors est, fieri terram : ex terra autem fit aqua, ex aqua vero anima. › Jam vero cum Athamas Pythagoricus dixisset: « Sic orieba- tur universi principium, et sunt radices quatuor, ignis, aqua, aer, terra: ex his enim gignuntur ca quæ gignuntur; » Agrigentinus fecit Empedocles : Cunctarum rerum radices quattuor audi : tylo allatis duobus Orphei versibus subjungit: Animadverte igitur quam belle hæc consentiant, et ad Heraclitea illa praeclare referantur omnia. Vide p. 628. COLLECT. Philo Judæus lib., Quod mundus sit incorrupli- bilis, pag. : Unde laudatur Heraclitus, dum ait: Animarum mors aquam fieri: aquæ mors ter- ram fieri. Cum enim animam opinaretur esse spi- ritum, aeris exitium generationem aquæ; et ex aqua pereunte gigni terram subindicat, non pror- sus interire dicens elementa, sed mutari ex aliis in alia. › vero quod sequitur, Dori- ce positum pro Empedoclis secundus versus mox ex Plutarcho sic citatur a nonnullis : SYLBURG. phil. primum horum versuum profert, sed alios duos subjungit, in quibus nomine Jovis intelligitur ignis, Junonis aer, Plutonis terra, Nestis vero quæ dam aquam indicat: et alibi apud eumdem legitur in secundo sed aliis versibus subjun-- ctis. Tertius, denique, apud Aristotelem ab aliis separatus reperitur. COLLECT. (79) Ως δὲ μή. Ως μηδέ Eusebius hanc senten- (80) Τί γὰρ Γένοιτ' ἂν ἕλκος. Post τί γάρ non (81) Ξενοφῶν. In lib. v De institutione Cyri, (82) Ἐκ δ' ύδατος. Jos. Scaliger in Notis suis (83) Ηράκλειτος. Henr. Stephan. in Poesi philo - (84) Ωδε γεννάτο. Rectius vel ὧδ' ἐγεννᾶτο, vel (85) Εμπεδοκλῆς. Plutarchus lib. 1 De placidis
πᾶσι μὲν γὰρ ἀνθρώποις τέλος τοῦ βίου θάνατος, κἂν ἐν οἰκίσκῳ τις αὑτὸν καθείρξας τηρῇ. Ἡροδότου τε αὖ ἐν τῷ περὶ Γλαύκου τοῦ Σπαρτιάτου λόγῳ φήσαντος τὴν Πυθίαν εἰπεῖν τὸ πειρηθῆναι τοῦ θεοῦ καὶ τὸ ποιῆσαι ἴσον γενέσθαι, Ἀριστοφάνης ἔφη· δύναται γὰρ ἴσον τῷ δρᾶν τὸ νοεῖν, καὶ πρὸ τούτου ὁ Ἐλεάτης Παρμενίδης· τὸ γὰρ αὐτὸ νοεῖν ἐστί[ν] τε καὶ εἶναι. Ἢ οὐχὶ καὶ Πλάτωνος εἰπόντος ἡμεῖς δὲ τοῦτο λέξοιμεν ἂν ἴσως οὐκ ἀτόπως, ὅτι ἀρχὴ μὲν ἔρωτος ὅρασις, μειοῖ δὲ τὸ πάθος ἐλπίς, τρέφει δὲ μνήμη, τηρεῖ δὲ συνήθεια, Φιλήμων ὁ κωμικὸς γράφει· ὁρῶσι πάντες πρῶτον, εἶτ’ ἐθαύμασαν, ἔπειτ’ ἐπεθεώρησαν, εἶτ’ ἐς ἐλπίδα. ἐνέπεσοι· οὕτω γίνεται ἐκ τούτων ἔρως. Ἀλλὰ καὶ Δημοσθένους εἰπόντος πᾶσι γὰρ ἡμῖν ὁ θάνατος ὀφείλεται καὶ τὰ ἑξῆς, ὁ Φανοκλῆς ἐν Ἔρωσιν ἢ Καλοῖς γράφει· ἀλλὰ τὸ Μοιράων νῆμ’ ἄλλυτον, οὐδέ ποτ’ ἔστιν ἐκφυγέειν, ὁπόσοι γῆν ἐπιφερβόμεθα. Εὕροις δ’ ἂν καὶ Πλάτωνος εἰπόντος παντὸς γὰρ φυτοῦ ἡ πρώτη βλάστη, καλῶς ὁρμηθεῖσα πρὸς ἀρετήν, τῆς ἑαυτοῦ φύσεως κυριωτάτη τέλος ἐπιθεῖναι τὸ πρόσφορον [Ἔφορον] τὸν ἱστορικὸν γράφοντα·
γιστα καὶ ὁμόφυλα συνθείς, τοῦτον καινὸν καὶ πολυει- δῆ τὸν λόγον ποιήσομαι. » Ως δὲ μὴ (79) άμοιρον τήν τε φιλοσοφίαν τήν τε ἱστορίαν, ἀλλὰ μηδὲ τὴν ῥητορικὴν, τοῦ ὁμοίου ελέγχου περιίδωμεν, καὶ τού των ὀλίγα παραθέσθαι εύλογον. Αλκμαίωνος γὰρ τοῦ Κροτωνιάτου λέγοντος, « Εχθρὸν ἄνδρα ῥᾷον φυλάξασθαι ἢ φίλον· » ὁ μὲν Σοφοκλῆς ἐποίησεν ἐν τῇ Αντιγόνη .... Τι γὰρ Γένοιτ' ἂν ἕλκος (80) μεῖζον ἢ φίλος κακός ; Ξενοφών (81) δὲ εἴρηκεν· « Οὐκ ἂν ἐχθροὺς ἄλλως πως βλάψειεν ἄν τις, ἢ φίλος δοκῶν εἶναι. » Καὶ μὲν ἐν Τηλέφῳ εἰπόντος Εὐριπίδου, Έλληνες ὄντες βαρβάροις δουλεύσομεν ; Θρασύμαχος ἐν τῷ ὑπὲρ Λαρισσαίων λέγει· ο 'Αρχε- - λάῳ δουλεύσομεν, Έλληνες ὄντες, βαρβάρῳ ; » Όρω φέως δὲ ποιήσαντος, Εστιν ὕδωρ ψυχῇ, θάνατος δ᾽ ὑδάτεσσιν ἀμοιβή. Ἐκ δ᾽ ὕδατος γαίη, τὸ δὲ ἐκ γαίης πάλιν ύδωρ. Ἐκ τοῦ δὲ ψυχὴ, ὅλον αιθέρα ἀλλάσσουσα (82) · Ηράκλειτος (83) ἐκ τούτων συνιστάμενος τοὺς λό- γους, ώδέ πως γράφει, « Ψυχῇσι θάνατος, ὕδωρ γε- νέσθαι· ὕδατι δὲ θάνατος, γῆν γενέσθαι· ἐκ γῆς δὲ ὕδωρ γίνεται· ἐξ ὕδατος δὲ ψυχή·, καὶ μὴν ᾿Αθά μαντος τοῦ Πυθαγορείου εἰπόντος, « "Ωδε γεννᾶτο (84) παντὸς ἀρχά· καὶ ῥιζώματα τέτταρα τυγχάνοντι, πῦρ, ὕδωρ, ἀὴρ, γῆ· ἐκ τούτων γὰρ αἱ γενέσεις τῶν γινομένων·, ὁ ᾿Ακραγαντίνος ἐποίησεν Ἐμπε δοκλῆς (85) · Τέσσαρα τῶν πάντων ριζώματα, πρῶτον ἄκους· * Ρ. κος ἔρχος Τί γὰρ γένοιθ᾽ ἔρχος γίνοιτ' γένοιτ' Οὔτε γὰρ ἂν φίλους τις ποιήσειεν ἄλλως πως πλεῖστα ἀγαθὰ ἐν πολέμῳ, ἢ πολέμιος δοκῶν εἶναι· οὔτ᾽ ἂν ἐχθροὺς πλείω τις βλάψειεν ἄλλως πως, ἢ φίλος του χῶν εἶναι· « Ἐκ βέδυος δέ τε γαῖα· Πυρὸς θάνατος ἀέρι γένεσις, καὶ αέρος θάνατος ύδατι γένεσις. δὲ ὕδατος γαῖα, τὸ δὲ ἐκ γαίας. Ἐκ τοῦ δὲ ψυχή. Σιωπῶ δὲ Ἡράκλειτον τὴν Ἐφέσιον,ὃς παρὰ Ὀρφέως τὰ πλεῖστα εἴληφεν. Ει Ταῦτ' οὖν σκόπει, ὅτι ἀλλήλοις συμφωνεί, καὶ πρὸς τὰ τοῦ Ηρακλείτου πάντα τείνει. • Εξ καὶ Ἡράκλειτος ἐν οἷς φησι, ψυχῇσι θάνατος ὕδωρ γενέσθαι· ὕδατι θάνατος τῆν γενέσθαι. Ψυχὴν γὰρ οἰόμενος εἶναι τὸ πνεῦμα, τὴν μὲν ἀέρος τελευτήν γένεσιν ὕδατος, τὴν δ᾽ ἴδατος γῆς πάλιν γένεσιν αινίττεται, θάνατον οὐ τὴν εἰς ἅπα σαν ἀναίρεσιν ὀνομάζων, ἀλλὰ τὴν εἰς ἕτερον στοι χεῖον μεταβολήν· . ὧδε γεννᾶται. Τυγχάνοντι τυγχάνουσι. Πῦρ καὶ ὕδωρ, καὶ γαῖα, καὶ ἡέρος ήπιον ύψος. ήπιον ὕψος, STROMATUM LIB. VI. A barbaris. Ego autem cum ex his omnibus ea que B sunt maxima et ejusdem generis composuero, hanc novam et multiformem conficiam orationem., Ut autem nec philosophiam nec historiam, nec ipsam dicendi facultatem esse immunem ab hac reprehen- sione ostendam, consentaneum est ut ex his quo- que pauca adducamus. Nam cum diceret Alcmæon Crotoniata: Inimicum facilius est cavere quam amicum ; s in Antigone Sophocles fecit : .... Quippe quod Perverso amico est ulcus usquam turpius? Xenophon autem dixit: « Non aliter inimicos læ- serit quispiam, quam si videatur esse amicus. › Quin etiam cum in Telepho dixisset Euripides: Græcine vero serviemus barbaris ? Thrasymachus in oratione pro Larissæis dicit: ED. POTTER. tiam recitans in Preparat. Evangel. lib. x, cap. 2. abs re interrogationis notam posueris. Statim 2- pro vulg. repositum ex Sophocle. SYL- BURG - ms. Paris. Apud So- phoclem pro exstat Antigones versu 667. C pag. 127, Xenophontis sententia sic se habet: Nec enim aliquis in bello amicos ulla ratione alia pluribus beneficiis affecerit, quam si D bostis esse putetur: nec inimicos ulla ratione quis affecerit detrimentis pluribus, quam si amicus esse videatur. » legit ex ipso Clemente : P. 575, dixit Clemens Orpheum vocasse aquam beay Phrygum idiomate. Apud Plutarchum ex sententia Heracliti legimus: COLLECT. Sententiæ hujusce pars prior in ms. Paris. sic se habet: 'Ex sophica. Proclus in Timæum mentionem ejusdem loci facit, meminit et Philo. Cæterum Heraclitum maximam scriptorum suorum partem ex Orpheo mutuatum esse idemn Clemens scribit tertia ab eo loco pagina : Plato in Cra- • Archelao serviemus, cum simus Græci, barba- ro? » Cum autem fecisset Orpheus: Lympha animæ est, sed mors est commutatio lym- [phis : Ex lympha tellus, lympha ex tellure creatur. Ex illo autem ànima est, integrum quæ aera mutat, Heraclitus ex his ea quæ ab ipso dicta sunt com- ponens, scribit : « Animabus mors est, aquam fie- ri: aquæ autem mors est, fieri terram : ex terra autem fit aqua, ex aqua vero anima. › Jam vero cum Athamas Pythagoricus dixisset: « Sic orieba- tur universi principium, et sunt radices quatuor, ignis, aqua, aer, terra: ex his enim gignuntur ca quæ gignuntur; » Agrigentinus fecit Empedocles : Cunctarum rerum radices quattuor audi : tylo allatis duobus Orphei versibus subjungit: Animadverte igitur quam belle hæc consentiant, et ad Heraclitea illa praeclare referantur omnia. Vide p. 628. COLLECT. Philo Judæus lib., Quod mundus sit incorrupli- bilis, pag. : Unde laudatur Heraclitus, dum ait: Animarum mors aquam fieri: aquæ mors ter- ram fieri. Cum enim animam opinaretur esse spi- ritum, aeris exitium generationem aquæ; et ex aqua pereunte gigni terram subindicat, non pror- sus interire dicens elementa, sed mutari ex aliis in alia. › vero quod sequitur, Dori- ce positum pro Empedoclis secundus versus mox ex Plutarcho sic citatur a nonnullis : SYLBURG. phil. primum horum versuum profert, sed alios duos subjungit, in quibus nomine Jovis intelligitur ignis, Junonis aer, Plutonis terra, Nestis vero quæ dam aquam indicat: et alibi apud eumdem legitur in secundo sed aliis versibus subjun-- ctis. Tertius, denique, apud Aristotelem ab aliis separatus reperitur. COLLECT. (79) Ως δὲ μή. Ως μηδέ Eusebius hanc senten- (80) Τί γὰρ Γένοιτ' ἂν ἕλκος. Post τί γάρ non (81) Ξενοφῶν. In lib. v De institutione Cyri, (82) Ἐκ δ' ύδατος. Jos. Scaliger in Notis suis (83) Ηράκλειτος. Henr. Stephan. in Poesi philo - (84) Ωδε γεννάτο. Rectius vel ὧδ' ἐγεννᾶτο, vel (85) Εμπεδοκλῆς. Plutarchus lib. 1 De placidis
PG 9:231ἀλλὰ καὶ τῶν ἀγρίων φυτῶν οὐθὲν ἡμεροῦσθαι πέφυκεν, ὅταν παραλλάξωσιν τὴν νεωτέραν ἡλικίαν. Κἀκεῖνο τὸ Ἐμπεδοκλέους· ἤδη γάρ ποτ’ ἐγὼ γενόμην κοῦρός τε κόρη τε θάμνος τ’ οἰωνός τε καὶ εἰν ἁλὶ ἔλλοπος ἰχθύς, Εὐριπίδης ἐν Χρυσίππῳ μεταγράφει· θνῄσκει δὲ οὐδὲν τῶν γινομένων, διακρινόμενον δ’ ἄλλο πρὸς ἄλλο μορφὴν ἑτέραν ἐπέδειξεν. Πλάτωνός τε ἐν Πολιτείᾳ εἰπόντος κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας Εὐριπίδης ἐν Πρωτεσιλάῳ γράφει· κοινὸν γὰρ εἶναι χρῆν γυναικεῖον λέχος. Ἀλλ’ Εὐριπίδου γράφοντος· ἐπεὶ τά γ’ ἀρκοῦντα ἱκανὰ τοῖς γε σώφροσιν, Ἐπίκουρος ἄντικρύς φησι· πλουσιώτατον αὐτάρκεια πάντων. Αὖθίς τε Ἀριστοφάνους γράφοντος· βέβαιον ἕξεις τὸν βίον δίκαιος ὤν, χωρίς τε θορύβου καὶ φόβου ζήσεις καλῶς, ὁ Ἐπίκουρος λέγει· δικαιοσύνης καρπὸς μέγιστος ἀταραξία. Αἱ μὲν οὖν ἰδέαι τῆς κατὰ διάνοιαν Ἑλληνικῆς κλοπῆς εἰς ὑπόδειγμα ἐναργὲς τῷ διορᾶν δυναμένῳ τοιαίδε οὖσαι ἅλις ἔστωσαν. ἤδη δὲ οὐ τὰς διανοίας μόνον καὶ λέξεις ὑφελόμενοι καὶ παραφράσαντες ἐφωράθησαν, ὡς ἐδείχθη, ἀλλὰ γὰρ καὶ τὰ φώρια ἄντικρυς ὁλόκληρα ἔχοντες διελεγχθήσονται·
Α Πῦρ, καὶ ὕδωρ, καὶ γέαν (86), ήδ' αιθέρος ἄπλε- Ο Ρ. γ' ἦν. Δὶς ἐξαπατῶντος, νατε, Υψαίου· Νέος δ' ἀπόλλυθ' ὅντινα φιλεῖ Θεός, φιλέει. Τὸν πέρι κῆρι φιλεῖ Ζεύς τ' αιγίοχος καὶ 'Απόλ λων, Παντοίῃ φιλότητ' οὐδ᾽ ἵκετο γήραος οὐδόν. τεκμαιρόμεθα. Τεκμαιρόμεσθα τοῖς παροῦσι ταφανές· [τον ύψος Ἐκ γὰρ τῶν, ὅσα τ᾽ ἦν, ὅσα τ' ἔσσεται, ὅσσα [τ' ἔασσιν. Καὶ Πλάτωνος μὲν λέγοντος, ο Διὰ τοῦτο καὶ θεοί, τῶν ἀνθρώπων ἐπιστήμονες, οὓς ἂν διὰ πλείστου ποιῶνται (87), θᾶττον ἀπαλλάττουσι τοῦ ζῆν Μένανδρος πεποίηκεν, Ὃν οἱ θεοὶ φιλοῦσιν, ἀποθνήσκει νέος (88). Εὐριπίδου (89) δὲ ἐν μὲν τῷ Οἰνομάῳ γράφοντος, Τεκμαιρόμεσθα τοῖς παροῦσι τὰφανῆ (90) ἐν δὲ τῷ Φοίνικι, Τάφανη τεκμηρίοισιν εἰκότως αλίσκεται (91) Υπερίδης λέγει, « "Α δ' ἐστὶν ἀφανῆ, ἀνάγκη διδά- σκοντας τεκμηρίοις καὶ τοῖς εἰκοσι ζητεῖν. » Ισοκρά τους τε αὖ εἰπόντος, «Δεῖ δὲ τὰ μέλλοντα τοῖς προγε γενημένοις τεκμαίρεσθαι· ο 'Ανδοκίδης οὐκ ὀκνεῖ λέ γειν Χρὴ γὰρ τεκμηρίοις χρῆσθαι τοῖς πρότερον γε νομένοις περὶ τῶν μελλόντον ἔσεσθαι. » Έτι Θεόγνι δος ποιήσαντος, Χρυσοῦ κιβδήλοιο καὶ ἀργύρου άσχετος άτη, Κύρνε (92), καὶ ἐξευρεῖν ῥᾴδιον ἀντὶ [σοφῷ (93). Εἰ δὲ φίλου νέος ἀνδρὸς ἐνὶ στήθεσσι λέληθε, Ψεδνός (94) έων, δόλιον δ' ἐν φρεσὶν ἦτορ έχει, Τοῦτο Θεὸς κιβδηλότατον ποίησε βροτοίσιν, Καὶ γνῶναι πάντων τοῦτ᾽ ἀνιηρότερον (95) Ευριπίδης μὲν γράφει· *Ο Ζεῦ (96), τί δὴ (97) χρυσοῦ μὲν, δς κίβδη 1ος ἦν, Τεκμήρι' ἀνθρώποισιν ώπασας σαφή Ανδρων δ' ὅτῳ χρὴ τὸν κακὸν διειδέναι Οὐδεὶς χαρακτὴρ ἐμπέφυκε σώματι; Υπερίδης δὲ καὶ αὐτὸς λέγει· ι Χαρακτήρ οὐδεὶς ἔπεστιν ἐπὶ τοῦ προσώπου τῆς διανοίας τοῖς ἀνθρώ ποις. » Πάλιν Στασίνου ποιήσαντος, Αφανές τεκμηρίοισιν εοικόσιν αλίσκεται. Τἀφανῆ. Τεκμηρίοισιν εἰκότως ἁλίσκεται. ασχετος άσχετος. ψυχρός, ψεδνός ἀνιηρότατον. Εὐριπίδης μὲν γὰρ γράφει. "Ω Ζεύ, τί δὴ χρυσοῦ. Νήπιος. καὶ τα- τρὸς κεκευθότων. ᾖ ἦν ἦν CLEMENTIS ALEXANDRINI Ignem primum et aquam et terram, deinde @thera [summum. Ex his praterita, et prasentia, suntque futurα. Et cum diceret Plato: Propterea dii quoque qui norunt homines, quos plurimi faciunt, eos a vita celerius liberant: » Menander fecit : Dii quos amabunt, citius e vita auførent. Cum autem in Enomao scriberet Euripides : Obscura rebus scimus e præsentibus : in Phenice autem : Obscura certis indiciis discimus ; dicit Hyperides: « Quæ autem sunt obscura, ne- cesse est eos qui docent, investigare signis et iis quæ sunt probabilia. » Et cum rursus dixisset Iso- crates Conjectanda autem sunt futura ex iis que prius facta sunt ; » Andocides non veretur di- cere : « Oportet enim iis quæ prius facta sunt, uti tanquam signis futurorum. › Præterea cum fecis- set Theognis : Argentum reprobum atque qurum falsamve mone- [tam, Non ægre sapiens vir reperire queat. Mentem autem chari num pectore fallat amici Callidus, atque intus corda dolosą tegat, Hoc reprobum mage nil di dant mortalibus ægris, Nec cuiquam facile est hoc reperire tamen; Euripides scribit : Jupiter, cur scire nos auri quidem Voluisti aperta signa, si quod haud probum est : At quo malus vir a bono distinguitur, Non ulla toto est medicina corpore? Hyperides autem ipse quoque dicit : ‹ Nullus cha- racter animi est in vultu hominibus. › Rursus cum fecisset Stasinus : * ED. POTTER, ED. PARIS. SYLBURG. tis hoc carmen citat, et in manuscripto Reginæ ma- tris additur nomen comœdiæ : Bis fallentis, et post sententiam Eschyli & Ba subjungitur hæc, quæ ab impresso abest, vel Plutarchus ad Apollonium et auctor Axiochi apud Platonem pag. laudant illud ejusdem argu- menti : Jupiter hunc totis animis, hunc Phœbus amabat, Ille tamen justi metas non attigit ævi. Simile denique illud Sapient. iv, : « Consum- matus in brevi explevit tempora multa. Placita enim erat Deo anima illius. » COLLECT. lib. 6. Persuaderique vobis sinite ab Euripide tra- goediarum scriptore, qui sic in Enomao suo canit : Presentibus rebus ea, quæ nos latenţ conjicimus. . B C D • Rursus idem in Phænissis : Quod latet, conjecturis congruentibus deprehenditur. COLLECT. (91). Hanc sententiam in versus hoc modo digessit Grotius Excerpt. p. : .... Taparn Inaspicuum quod est Per signa credibilia venari decet. Gnom. Eleg. v. 119, ubi pro sed aliquis in marg. scripsit. logis Μox ms. Paris. Respicit vero auctor Euripidis Me deam v. 516. De malitia, ex Euripidis Medea, legiturque : De versu Stasini vide Suidam in voce Sophoclis locus apud ipsum babet COLLECT. pro Euripides habet : sel Stobæus reinet, hunc versum citans in serm. 2. (86) Γέαν. Ms. Paris. γαίαν. In versu seq. ὅσα (87) Διὰ πλείστου π. Η. περὶ πλείστου π. 10. (88) Ὃν οἱ θεοί. Stobæus lib. xix De laude mor- (89) Εὐριπίδου. Ms. Paris., Εὐριπίδους, et statim (90) Τεκμαιρόμεσθα. Theodoretus De curat. Grac. (92) Κύριε. Ms. Paris. κύρσαι, sed ad marg. Κύρνε, (93) Χρυσού. Exstant hi versus inter Theognidis (94) Ψεδνός. Q. c. ψυχρός, SYLBURG ; Ms Paris. (15) Ανιηρότερον. Ms. Paris. ἀνιαρότατον. Theo (96) Ο Ζεῦ. Locus indicatur a Stobæo, lib. (97) Δή. Edit. Flor. et ms. Paris. δῆτα. Statim
αὐτοτελῶς γὰρ τὰ ἑτέρων ὑφελόμενοι ὡς ἴδια ἐξήνεγκαν, καθάπερ Εὐγάμμων ὁ Κυρηναῖος ἐκ Μουσαίου τὸ περὶ Θεσπρωτῶν βιβλίον ὁλόκληρον καὶ Πείσανδρος [ὁ] Καμιρεὺς Πεισίνου τοῦ Λινδίου τὴν Ἡράκλειαν, Πανύας[ς]ίς τε ὁ Ἁλικαρνασσεὺς παρὰ Κρεωφύλου τοῦ Σαμίου τὴν Οἰχαλίας ἅλωσιν. Εὕροις δ’ ἂν καὶ Ὅμηρον τὸν μέγαν ποιητὴν ἐκεῖνα τὰ ἔπη· οἷον δὲ τρέφει ἔρνος ἀνὴρ ἐριθηλὲς ἐλαίης καὶ τὰ ἑξῆς κατὰ λέξιν μετενηνοχότα παρ’ Ὀρφέως ἐκ τοῦ Διονύσου ἀφανισμοῦ. Ἔν τε τῇ Θεογονίᾳ ἐπὶ τοῦ Κρόνου Ὀρφεῖ πεποίηται· κεῖτ’ ἀποδοχμώσας παχὺν αὐχένα, κὰδ δέ μιν ὕπνος ᾕρει πανδαμάτωρ, ταῦτα δὲ Ὅμηρος ἐπὶ τοῦ Κύκλωπος μετέθηκεν. Ἡσίοδός τε ἐπὶ τοῦ Μελάμποδος ποιεῖ· ἡδὺ δὲ καὶ τὸ πυθέσθαι, ὅσα θνητοῖσιν ἔδειμαν ἀθάνατοι, δειλῶν τε καὶ ἐσθλῶν τέκμαρ ἐναργές, καὶ τὰ ἑξῆς παρὰ Μουσαίου λαβὼν τοῦ ποιητοῦ κατὰ λέξιν. Ἀριστοφάνης δὲ ὁ κωμικὸς ἐν ταῖς πρώταις Θεσμοφοριαζούσαις τὰ ἐκ τῶν Κρατίνου Ἐμπιπραμένων μετήνεγκεν ἔπη. Πλάτων δὲ ὁ κωμικὸς καὶ Ἀριστοφάνης ἐν τῷ Δαιδάλῳ τὰ ἀλλήλων ὑφαιροῦνται. τὸν μέντοι Κώκαλον τὸν ποιηθέντα Ἀραρότι τῷ Ἀριστοφάνους υἱεῖ Φιλήμων ὁ κωμικὸς ὑπαλλάξας ἐν Ὑποβολιμαίῳ ἐκωμῴδησεν.
Α Πῦρ, καὶ ὕδωρ, καὶ γέαν (86), ήδ' αιθέρος ἄπλε- Ο Ρ. γ' ἦν. Δὶς ἐξαπατῶντος, νατε, Υψαίου· Νέος δ' ἀπόλλυθ' ὅντινα φιλεῖ Θεός, φιλέει. Τὸν πέρι κῆρι φιλεῖ Ζεύς τ' αιγίοχος καὶ 'Απόλ λων, Παντοίῃ φιλότητ' οὐδ᾽ ἵκετο γήραος οὐδόν. τεκμαιρόμεθα. Τεκμαιρόμεσθα τοῖς παροῦσι ταφανές· [τον ύψος Ἐκ γὰρ τῶν, ὅσα τ᾽ ἦν, ὅσα τ' ἔσσεται, ὅσσα [τ' ἔασσιν. Καὶ Πλάτωνος μὲν λέγοντος, ο Διὰ τοῦτο καὶ θεοί, τῶν ἀνθρώπων ἐπιστήμονες, οὓς ἂν διὰ πλείστου ποιῶνται (87), θᾶττον ἀπαλλάττουσι τοῦ ζῆν Μένανδρος πεποίηκεν, Ὃν οἱ θεοὶ φιλοῦσιν, ἀποθνήσκει νέος (88). Εὐριπίδου (89) δὲ ἐν μὲν τῷ Οἰνομάῳ γράφοντος, Τεκμαιρόμεσθα τοῖς παροῦσι τὰφανῆ (90) ἐν δὲ τῷ Φοίνικι, Τάφανη τεκμηρίοισιν εἰκότως αλίσκεται (91) Υπερίδης λέγει, « "Α δ' ἐστὶν ἀφανῆ, ἀνάγκη διδά- σκοντας τεκμηρίοις καὶ τοῖς εἰκοσι ζητεῖν. » Ισοκρά τους τε αὖ εἰπόντος, «Δεῖ δὲ τὰ μέλλοντα τοῖς προγε γενημένοις τεκμαίρεσθαι· ο 'Ανδοκίδης οὐκ ὀκνεῖ λέ γειν Χρὴ γὰρ τεκμηρίοις χρῆσθαι τοῖς πρότερον γε νομένοις περὶ τῶν μελλόντον ἔσεσθαι. » Έτι Θεόγνι δος ποιήσαντος, Χρυσοῦ κιβδήλοιο καὶ ἀργύρου άσχετος άτη, Κύρνε (92), καὶ ἐξευρεῖν ῥᾴδιον ἀντὶ [σοφῷ (93). Εἰ δὲ φίλου νέος ἀνδρὸς ἐνὶ στήθεσσι λέληθε, Ψεδνός (94) έων, δόλιον δ' ἐν φρεσὶν ἦτορ έχει, Τοῦτο Θεὸς κιβδηλότατον ποίησε βροτοίσιν, Καὶ γνῶναι πάντων τοῦτ᾽ ἀνιηρότερον (95) Ευριπίδης μὲν γράφει· *Ο Ζεῦ (96), τί δὴ (97) χρυσοῦ μὲν, δς κίβδη 1ος ἦν, Τεκμήρι' ἀνθρώποισιν ώπασας σαφή Ανδρων δ' ὅτῳ χρὴ τὸν κακὸν διειδέναι Οὐδεὶς χαρακτὴρ ἐμπέφυκε σώματι; Υπερίδης δὲ καὶ αὐτὸς λέγει· ι Χαρακτήρ οὐδεὶς ἔπεστιν ἐπὶ τοῦ προσώπου τῆς διανοίας τοῖς ἀνθρώ ποις. » Πάλιν Στασίνου ποιήσαντος, Αφανές τεκμηρίοισιν εοικόσιν αλίσκεται. Τἀφανῆ. Τεκμηρίοισιν εἰκότως ἁλίσκεται. ασχετος άσχετος. ψυχρός, ψεδνός ἀνιηρότατον. Εὐριπίδης μὲν γὰρ γράφει. "Ω Ζεύ, τί δὴ χρυσοῦ. Νήπιος. καὶ τα- τρὸς κεκευθότων. ᾖ ἦν ἦν CLEMENTIS ALEXANDRINI Ignem primum et aquam et terram, deinde @thera [summum. Ex his praterita, et prasentia, suntque futurα. Et cum diceret Plato: Propterea dii quoque qui norunt homines, quos plurimi faciunt, eos a vita celerius liberant: » Menander fecit : Dii quos amabunt, citius e vita auførent. Cum autem in Enomao scriberet Euripides : Obscura rebus scimus e præsentibus : in Phenice autem : Obscura certis indiciis discimus ; dicit Hyperides: « Quæ autem sunt obscura, ne- cesse est eos qui docent, investigare signis et iis quæ sunt probabilia. » Et cum rursus dixisset Iso- crates Conjectanda autem sunt futura ex iis que prius facta sunt ; » Andocides non veretur di- cere : « Oportet enim iis quæ prius facta sunt, uti tanquam signis futurorum. › Præterea cum fecis- set Theognis : Argentum reprobum atque qurum falsamve mone- [tam, Non ægre sapiens vir reperire queat. Mentem autem chari num pectore fallat amici Callidus, atque intus corda dolosą tegat, Hoc reprobum mage nil di dant mortalibus ægris, Nec cuiquam facile est hoc reperire tamen; Euripides scribit : Jupiter, cur scire nos auri quidem Voluisti aperta signa, si quod haud probum est : At quo malus vir a bono distinguitur, Non ulla toto est medicina corpore? Hyperides autem ipse quoque dicit : ‹ Nullus cha- racter animi est in vultu hominibus. › Rursus cum fecisset Stasinus : * ED. POTTER, ED. PARIS. SYLBURG. tis hoc carmen citat, et in manuscripto Reginæ ma- tris additur nomen comœdiæ : Bis fallentis, et post sententiam Eschyli & Ba subjungitur hæc, quæ ab impresso abest, vel Plutarchus ad Apollonium et auctor Axiochi apud Platonem pag. laudant illud ejusdem argu- menti : Jupiter hunc totis animis, hunc Phœbus amabat, Ille tamen justi metas non attigit ævi. Simile denique illud Sapient. iv, : « Consum- matus in brevi explevit tempora multa. Placita enim erat Deo anima illius. » COLLECT. lib. 6. Persuaderique vobis sinite ab Euripide tra- goediarum scriptore, qui sic in Enomao suo canit : Presentibus rebus ea, quæ nos latenţ conjicimus. . B C D • Rursus idem in Phænissis : Quod latet, conjecturis congruentibus deprehenditur. COLLECT. (91). Hanc sententiam in versus hoc modo digessit Grotius Excerpt. p. : .... Taparn Inaspicuum quod est Per signa credibilia venari decet. Gnom. Eleg. v. 119, ubi pro sed aliquis in marg. scripsit. logis Μox ms. Paris. Respicit vero auctor Euripidis Me deam v. 516. De malitia, ex Euripidis Medea, legiturque : De versu Stasini vide Suidam in voce Sophoclis locus apud ipsum babet COLLECT. pro Euripides habet : sel Stobæus reinet, hunc versum citans in serm. 2. (86) Γέαν. Ms. Paris. γαίαν. In versu seq. ὅσα (87) Διὰ πλείστου π. Η. περὶ πλείστου π. 10. (88) Ὃν οἱ θεοί. Stobæus lib. xix De laude mor- (89) Εὐριπίδου. Ms. Paris., Εὐριπίδους, et statim (90) Τεκμαιρόμεσθα. Theodoretus De curat. Grac. (92) Κύριε. Ms. Paris. κύρσαι, sed ad marg. Κύρνε, (93) Χρυσού. Exstant hi versus inter Theognidis (94) Ψεδνός. Q. c. ψυχρός, SYLBURG ; Ms Paris. (15) Ανιηρότερον. Ms. Paris. ἀνιαρότατον. Theo (96) Ο Ζεῦ. Locus indicatur a Stobæo, lib. (97) Δή. Edit. Flor. et ms. Paris. δῆτα. Statim
PG 9:233τὰ δὲ Ἡσιόδου μετήλλαξαν εἰς πεζὸν λόγον καὶ ὡς ἴδια ἐξήνεγκαν Εὔμηλός τε καὶ Ἀκουσίλαος οἱ ἱστοριογράφοι. Μελησαγόρου γὰρ ἔκλεψεν Γοργίας ὁ Λεοντῖνος καὶ Εὔδημος ὁ Νάξιος οἱ ἱστορικοὶ καὶ ἐπὶ τούτοις ὁ Προκοννήσιος Βίων, ὃς καὶ τὰ Κάδμου τοῦ παλαιοῦ μετέγραψεν κεφαλαιούμενος, Ἀμφίλοχός τε καὶ Ἀριστοκλῆς καὶ Λεάνδριος καὶ Ἀναξιμένης καὶ Ἑλλάνικος καὶ Ἑκαταῖος καὶ Ἀνδροτίων καὶ Φιλόχορος Διευχίδας τε ὁ Μεγαρικὸς τὴν ἀρχὴν τοῦ λόγου ἐκ τῆς Ἑλλανίκου Δευκαλιωνείας μετέβαλεν. σιωπῶ δὲ Ἡράκλειτον τὸν Ἐφέσιον, ὃς παρ’ Ὀρφέως τὰ πλεῖστα εἴληφεν. παρὰ Πυθαγόρου δὲ καὶ τὴν ψυχὴν ἀθάνατον εἶναι Πλάτων ἔσπακεν, ὃ δὲ παρ’ Αἰγυπτίων. πολλοί τε τῶν ἀπὸ Πλάτωνος συγγραφὰς πεποίηνται, καθ’ ἃς ἀποδεικνύουσι τούς τε Στωϊκούς, ὡς ἐν ἀρχῇ εἰρήκαμεν, τόν τε Ἀριστοτέλη τὰ πλεῖστα καὶ κυριώτατα τῶν δογμάτων παρὰ Πλάτωνος εἰληφέναι. ἀλλὰ καὶ Ἐπίκουρος παρὰ Δημοκρίτου τὰ προηγούμενα ἐσκευώρηται δόγματα. Ταυτὶ μὲν οὖν ταύτῃ·
Νήπιος, ὃς πατέρα κτείνων, παῖδας καταλείπει (98), Α Ξενοφών (99) λέγει. Ομοίως γάρ μοι νῦν φαίνομαι πε ποιηκέναι, ὡς, εἴ τις πατέρα ἀποκτείνας, τῶν παίδων αύ- τοῦ φείσαιτο. ο Σοφοκλέους τε ἐν Ἀντιγόνη ποιήσαντος, Μητρός τ' (4) ἐν ᾅδου καὶ πατρὸς τετευχότων, Οὐκ ἔστ᾽ ἀδελφὸς ὅστις ἀναβλάστοι (2) ποτέ· Ηρόδοτος λέγει· ο Μητρός (3) καὶ πατρὸς οὐκ ἔτι ὄντων, ἀδελφὸν ἄλλον οὐχ ἔξω. » Πρὸς τούτοις Θεο- πόμπου (1) ποιήσαντος· Δὶς παῖδες οἱ γέροντες ὀρθῷ τῷ λόγῳ· καὶ πρό γε τούτου, Σοφοκλέους ἐν τῷ Πηλεῖ· Πηλέα τὸν Αἰάκειον (;) οἰκουρὸς μόνη Γερονταγωγῶ καναπαιδεύω πάλιν Πάλιν γὰρ αὖθις παῖς ὁ γηράσκων ἀνήρ· Αντιφῶν ὁ ῥήτωρ λέγει· ι Γηροτροφία γὰρ προσέοικε παιδοτροφία. » Αλλὰ καὶ ὁ φιλόσοφος Πλάτων (6), • "Αρ', ὡς ἔοικεν, ὁ γέρων δὶς παῖς γένοιτ' ἄν. » Ναὶ μὴν Θουκυδίδου λέγοντος, ο Μαραθωνίται μόνοι προκινδυνεῦσαι (7)· ο Δημοσθένης εἶπεν· « Μὰ τοὺς ἐν Μαραθῶνι προκινδυνεύσαντας. » Οὐδὲ ἐκεῖνα πα- ραπέμψομαι· Κρατίνου ἐν Ποιτίνῃ (8) εἰπόντος· Τὴν μὲν παρασκευὴν ἴσως γινώσκετε· Ανδοκίδης ὁ ῥήτωρ λέγει· « Τὴν μὲν παρασκευὴν, ὦ ἄνδρες δικασταὶ, καὶ τὴν προθυμίαν τῶν ἐχθρῶν τῶν ἐμῶν σχεδόν τι πάντες εἰσεσθε. » Ομοίως καὶ Νικίας ἐν τῷ πρὸς Λυσίαν ὑπὲρ καταθήκης (9), • Τὴν μὲν παρασκευὴν καὶ τὴν προθυμίαν τῶν ἀν- τιδίκων ὁρᾶτε, ὦ ἄνδρες δικασταί, ο φησίν. Καὶ * Ρ. λείποι, Γ : Ὡς ἀγαθὸν καὶ παῖδα καταφθιμένοιο λιπέσθαι Ανδρός. Μητρός δ' πιος κεκευθήτων τετευχότων. ὅστις ἂν βλάστοι, ΙΙΙ, Ανήρ μέν μοι ἂν ἄλλος γένοιτο, εἰ δαίμων ἐθέλοι, καὶ τέκνα ἄλλα, εἰ ταῦτα ἀποβάλοιμι· πατρὸς δὲ καὶ μητρὸς οὐκ ἔτι μεν ζωόντων, ἀδελφὸς ἂν ἄλλος οὐδ- εν τρόπῳ γένοιτο. « Οὐ μόνον ἄρ᾽, ὡς ἔοικεν, ὁ γέρων δις παῖς γένοιτ' ἂν, ἀλλὰ καὶ ὁ μεθυσθείς. • Β ο καὶ ἀναπαιδεύω Οὐ μόνον ἄρ᾽, ὡς ἔοικεν, ὁ γέρων δὶς παῖς γένοιτ' ἂν, ἀλλὰ καὶ ὁ μεθυσθείς. • Μαραθωνίται μόνοι προκινδύνευσαν, Μa- ραθῶν τε μόνο προκινδυνεῦσαι. Φαμὲν γὰρ Μαρα θῶνί τε μόνοι προκινδυνεῦσαι τῷ βαρβάρω. μὰ τοὺς ἐν Μαραθῶνι πο πυτίνη, Πυτίνη, ἐν Πυτίνῃ, πιτυίνη, Πυτίνη πλεκτή λάγυνος, ἢ ἀμῖς, ἢ κνῆκος τὸν τυρὸν πηγνύων. πιτόα, « Πυτίνη, πλέγμα ἀπὸ θαλλῶν, ὅπερ Διατρέφης ὁ νεόπλουτος ἔπλεκε, ὅπερ παρ' ἡμιν λέ- γεται φλασκίον. φίλαρχος STROMATUM LIB. VI. ED. POTTER, 625-626 ED. PARIS. non male. Non absimile est illud Homeri de Oreste, Odyss. Sic juvat occiso natum genitore relinqui. buit, quæ sunt Herodoti lib. 1. cognomine tragedia v. 1028, ubi exstal, et pro STLBERG. Scribendum potius quod habet Sophocles. maluit fratrem, quam maritum et liberos, morte servare, Herodot. lib. cap. : Maritus mibi alius, si damon voluerit, atque alii liberi, si hos amisero, esse pos- sunt: alius frater, patre et matre jam vita defunctis, nulla ratione potest esse. comici, « Pueros senes bis esse recte dicitur. Plato lib. 1, De republ. : Non solum igitur senex, ut videtur, bis erit puer, sed ipse etiam temulentus. Quem locum hic indicari forte affirmare possis. Erasmus in prover- bio, Bis pueri senes, multa similia ex aliis au- ctoribus cum istis numerat, itaque reddit iambicis, haec Sophoclea : Ego Peleùm Eaco satum pueri invicem Senem puella moderor, atque tempero. Nam iterum puer, quisquis senescit, redditur. COLLECT. PATROL. GR. IX. Stultus qui natos occiso patre relinquit, dicit Xenophon : ‹ Mihi enim videor similiter nune fecisse, atque si quis, patre occiso, ejus filiis pe percerit. » Et cum Sophocles fecisset in Antigone. Nam cui pater malerque non superstites, Quis fratrem ab illis alterum exspectaverit ? dicit Herodotus: Nam cum mater et pater ☑non sint amplius, fratrem non habebo. » Ad hæc cum dixisset Theopoinpus : Bis pueri senes recta ratione, et ante eum Sophocles in Peleo : Natum Eaci nunc sola servo in ordibus, Senemque curo, nutrio, et formo quasi: Bis quippe puer est, vulgo ut inquiunt, senex, dicit orator Antipho : ‹ Senis enim nutritio est similis educationi pueri. Quin etiam philosophus quoque Plato : . Senex ergo, ut videtur, bis fuerit puer. » Porro autem cum dicat Thucydides : Et soli Marathonitæ periculum adiisse : , dicit De- mosthenes Per eos qui Marathone periculom adierunt. . Sed nec illa omittam, quod cum Cia- tinus dixisset in Pætine: C D Apparatum quidem fortasse cognoscitis dicit orator Andocides : • Apparatum quidem, judices, vehemensque animi studium et contentio- nem adversariorum meorum omnes propemodum scitis. Similiter etiam Nicias in oratione de de- posito, adversus Lysiam : e Apparatum quidem al- versariorum, et animi studium et contentione:* solute. p. : Non solum igi- tur senex, ut videtur, bis erit puer, sed ipse etiam temulentus. › aut imperfecta est constructio. SYLBURG. Scribendum potius Sunt enim her ipsa Thucydidis verba lib. 1, cap. 75, ubi Atle- nienses sic de se gloriantur : Predi- camus enini nos solos olim in campis Marathonis magno cum periculo adversus barbariımı pugnasse.» Hinc Demosthenes in oratione quadam ad pop. Athen. juravit Athenaeum citatur. Est autem "lagena viuui- nea, seu vimine circumsepta, ut llesychius et Sui das testantur. Alii pineum doliolum esse putant. SYLBURG. - Scribendum Pytine, seu vase vinario. Citatur ab Athenæo lib. ut et s. Cratinus quod nomen est ejus comœdiæ cujus- dam, ut vulgata etiam docent lexica ex Aristo- phane, sed quod vir doctus addit, vinarium dolium esse picatuni, videtur istud confundere cum altero vocabulo quod piceam significat. Hesy chius : Inde Glossarium Coa gulum. » Suid.: Vas ergo est vinarium plexis vimi- nibus obductum, forte vitreum, qualia Diotrephes ille solebat contexere, unde ad tantas opes emer- sit, ut etiam fieret. COLLECT. (98) Κτείνων ... καταλείπει. ΑΙ. κτείνας... κατα- (99) Ξενοφών. Memoriæ lapsu Xenophonti tri- (1) Μητρός τ'. Antigones Sophocleæ dictum in (2) Οστις ἀναβλάστοι. Forte ὅστις ἂν βλάστῃ. (5) Μητρός. Hæc dicit uxor Intaphernis, quæ (4) Θεοπόμπου. Senarius est Theopompi forte (5) Αιάκειον. Ms. Paris. Αἰάκιον, et in vers. ser. (6) Πλάτων. Plato sub finem lib. 1. De legibus, (7) Μαραθωνίται μένοι προκινδυνεῦσαι. Leg. (8) Εν Ποιτίνῃ. Rectius ἐν Πυτίνη, ut ter apud (9) Υπ. καταθ. Forte ὑπὲρ παρακαταθήκης. Sts.
PG 9:235ἐπιλείψει γάρ με ὁ βίος, εἰ καθ’ ἕκαστον ἐπεξιέναι αἱροίμην τὴν Ἑλληνικὴν διελέγχων φίλαυτον κλοπήν, καὶ ὡς σφετερίζονται τὴν εὕρεσιν τῶν παρ’ αὐτοῖς καλλίστων δογμάτων, ἣν παρ’ ἡμῶν εἰλήφασιν. Ἤδη δὲ οὐ μόνον ὑφαιρούμενοι τὰ δόγματα παρὰ τῶν βαρβάρων διελέγχονται, ἀλλὰ καὶ προσέτι ἀπομιμούμενοι τὰ παρ’ ἡμῖν ἄνωθεν ἐκ τῆς θείας δυνάμεως διὰ τῶν ἁγίως βεβιωκότων εἰς τὴν ἡμετέραν ἐπιστροφὴν παραδόξως ἐνεργούμενα, Ἑλληνικῇ μυθολογίᾳ τερατευόμενοι. καὶ δὴ πευσόμεθα παρ’ αὐτῶν ἤτοι ἀληθῆ ταῦτα εἶναι ἃ ἱστοροῦσιν ἢ ψευδῆ. ἀλλὰ ψευδῆ μὲν οὐκ ἂν φήσαιεν (οὐ γὰρ ἂν καταψηφίσαιντο ἑαυτῶν, οὔκουν ἑκόντες, τὴν μεγίστην εὐήθειαν, τὸ ψευδῆ συγγράφειν)· ἀληθῆ δ’ εἶναι ἐξ ἀνάγκης ὁμολογήσαιεν. καὶ πῶς ἔτι ἄπιστα αὐτοῖς καταφαίνεται τὰ διὰ Μωσέως καὶ τῶν ἄλλων προφητῶν τεραστίως ἐπιδεδειγμένα; πάντων γὰρ ἀνθρώπων ὁ παντοκράτωρ κηδόμενος θεὸς τοὺς μὲν ἐντολαῖς. τοὺς δὲ ἀπειλαῖς, ἔστιν δ’ οὓς σημείοις τεραστίοις, ἐνίους δὲ ἠπίοις ἐπαγγελίαις ἐπιστρέφει πρὸς σωτηρίαν.
Πάλιν, Δημοσθένους εἰπόντος, « Οση μέν, ὦ ἄνδρες Αθηναίοι, σπουδή περὶ τουτονὶ τὸν ἀγῶνα καὶ παρ αγγελία γέγονε, σχεδὸν οἶμαι πάντας ὑμᾶς ᾐσθη σθαι·, Φιλινός (11) τε ομοίως, « "υση μέν, ὦ ἄνδρες δικασταί, σπουδὴ καὶ παράταξις γεγένηται περὶ τὸν ἀγῶνα τουτονί, οὔθ᾽ ἕνα ὑμῶν ἀγνοεῖν ἡγοῦμαι. Ισοκράτους πάλιν εἰρηκότος, ο Ωσπερ τῶν χρημά των, ἀλλ' οὐκ ἐκείνου συγγενής οὖσα· ο Λυσίας ἐν τοῖς ᾿Ορφικοῖς λέγει· ι Καὶ φανερός γέγονεν οὐ τῶν σωμάτων συγγενὴς ὤν, ἀλλὰ τῶν χρημάτων. » Επει καὶ Ομήρου ποιήσαντος· Α μετὰ τοῦτον Αἰσχίνης λέγει· . Τὴν μὲν παρασκευὴν • ο Ρ. Κτησιφώντος, άνδρες Μ', ν. 322. μην μάχην ἐς κ. Ιομεν, ἠὲ τῷ κῦδος. Μ', ήέ τῳ, & ή τινι, « Εγγύα *Ατας μὲν θυγάτηρ, ἐγγύα δὲ ζαμίας. Εγγύα θυγάτηρ μὲν ἄτας, ἐγγύας δὲ ζαμία. εν Βελλεροφόντη ῥητῶς φησιν, « Ο πέπον (12), εἰ μὲν γὰρ, πόλεμον περὶ τόνδε [φυγόντε, Αἰεὶ δὴ μέλλοιμεν ἀγήρω τ' ἀθανάτω τε Ἔσσεσθ', οὔτε κεν αὐτὸς ἐνὶ πρώτοισι μαχοίμην, Οὔτε κέ σε στέλλοιμι μάχην ἐς (15) κυδιάνειρα Νῦν δ' ἔμπης γὰρ κῆρες εφεστᾶσιν θανάτοιο Μυρίαι, ὃς οὐκ ἔστι φυγεῖν βροτὸν οὐδ᾽ ὑπα [Αύξαι· Ἴωμεν εἰ κέ τῳ ευχος (14) ὀρέξομεν, ἠέ τις ἡμῖνο Θεόπομπος γράφει· « Εἰ μὲν γὰρ ἦν, τὸν κίνδυνον τὸν παρόντα διαφυγόντας, ἀδεῶς διάγειν τὸν ἐπίλοιπον χρόνον, οὐκ ἂν ἦν θαυμαστὸν φιλοψυχεῖν· νῦν δὲ τοσαῦται κῆρες τῷ βίῳ παραπεφύκασιν, ὥστε τὸν ἐν ταῖς μάχαις θάνατον αἱρετώτερον εἶναι δοκεῖν. ο Τί δέ; οὐχὶ (15) καὶ Χίλωνος τοῦ σοφιστοῦ ἀπο φθεγξαμένου, « Εγγύα, πάρα δ' ἄτα· › Επίχαρμος τὴν αὐτὴν γνώμην ἑτέρῳ ὀνόματι προηνέγκατο, είν τών· « Εγγύα ἄτας θυγάτηρ, ἐγγύα δὲ ζαμίας (16) ; » ᾿Αλλὰ καὶ τοῦ ἰατροῦ Ἱπποκράτους, ο Επιβλέπειν οὖν δεῖ καὶ ὥρην καὶ χώρην, καὶ ἡλικίην, καὶ νού σους, ο γράφοντος· Εὐριπίδης ἐν ἐξαμέτρῳ τηρήσει φησίν (17)· Ὅσοι δ' ιατρεύειν καλῶς, Πρὸς τὰς διαίτας τῶν ἐνοικούντων πόλιν, Τὴν γῆν ιδόντας, τὰς νόσους σκοπεῖν χρεών. εἰ- Τηρέα, ἐν ἑξαμέτρῳ τηρήσει, « ἐν ἐξαμέτρῳ Τηρεί, « εν ἐξαμέτρῳ, « Εὐριπίδης ἐν ἐξαμέτρω, τηροῦσι Θέ λουσι), φησίν, • ιατρεύειν ἐν ἑξαμέτρῳ, « ἓξ μέτροις, • τηροῦσιν θέλουσι, Όσοι δ' ιατρεύειν θελήσουσιν καλῶς. Όσοι θέλουσ' ιατρεύειν καλώς, Πρὸς τὰς διαίτας τῶν ἐνοικούντων πόλιν, Καὶ γῆν ἰδόντας, τὰς νόσους σκοπεῖν χρεών. -235 CLEMENTIS ALEXANDRINI videtis, judices. Et post eum dicit Æschines : Apparatum quidem, o viri Athenienses, et veluti instructam aciem videlis. » Rursus cum di- xisset Demosthenes : • Quantum quidem, Athe- nienses, fuerit in hac causa studium, et quam sol- licita postulatio ac prehensatio, existimo vos omnes propemodum sensisse : , et Philinus similiter : • Quantum quidem fuerit, o judices, studium, et qualis veluti aciei instructio et adornatio in hac causa dicenda, neminem vestrum ignorare existi- ac si esset pecuniæ cognata, non illius; » Lysias dicit in Orphicis: At manifeste apparuit, eum non esse cognatum corporum, sed pecuniæ. › Nam Quod si evitato hoc bello mortisque periclo, Essemus senii expertes mortisque ſuturi, cum Homerus quoque fecisset, B Non inter primos vellem hancce capessere pugnam, Prælia sed nec ego te nunc præclara juberem Indugredi; verum, innumeras cum sæva pararint Mortis fata vias, quæ impendent, posse caveri Nec datur, insignis nobis age fama paretur Pugna, aut ex nobis alii ingens gloria detur, scribit Theopompus : . Nam si cum præsens qui- dem vitassemus periculum, liceret reliquum tempus secure transigere, non esset mirandum si vitæ esse- mus cupidi. Nunc autem vitæ nostræ tot fatalia imminent pericula, ut mortem in prælio oppetere, videatur esse magis optandum. › Quid vero? an non cum Chilo quoque sophista dictum illud enun- tiasset : Sponde, noxa præsto est; » Epicharmus eamdem sententiam alio nomine protulit, dicens: C ‹ Sponsio est noxæ filia, sponsio vero mulctæ ? › Quin etiam cum medicus scripsisset Hippocrates : • Respicere oportet tempus, et regionem, et ætatem, et morbos ; » dicit Euripides in hexametro: Qui volunt mederier c Ut unaquæque poscit urbs et incolæ, Hos terram oportet nosse, sic morbo manus Demum admovere. * ED. POTTER, 626-627 ED. PARIS. ubi vox omittitur. Iliad. ex Homero, Sylburgius ait : Vulgata lectio Iliad. i. e. vel alicui. › Locum vero hunc cum aliis quibusdam inde mutuatis confert Petrus Victorius Var. lect. lib. xv, c. 41. › nis apophthegmate conf. superius Strom. 1, pag. 351. SYLBURG. Sed melius hunc versum correxit Grotius Excerpt. p. 481. Sponsio furiæ, jactura sponsionis filia est. Th. Gatakerus scribi voluit, in Bellerophonte clare dicit. : Verumn' Jo. Meursius in Euripide, dicit commemorari apud Sto- D baum serm. ejus poetz ac putat corry- ptum hoc nomen esse apud Clementem. Nam quid, quæso, inquit, est in hexa- metro servabit ? » Rescripserim equidem in hexametro Tereo. Sed quid illud in hexametro ? » Plane non capio, 200- pliusque quærendum censeo. » Hæc ille. Forte scri- bendum : (vel Euripides in hexametro: Qui ve- luni, inquit ut illud îηpoñσt sit ipsius Euripidis vox, et ad sequens referatur. Sed quid erit illud in hexametro? » Scilicet c in versu iambico e senario, o qui sex pedibus, constat. Equidem illud. vel φuod in bis versibus desiderari vidit, Sylburgius hoc modo supplevit : Nec multo aliter Grotius in Excerpt. p. 425: Quotquot rite medicari volunt, Spectare debent ipsa terrarum sola, Populique victum : ferre sic morbis opem. Verum hujusmodi conjecturæ, mss. codicibus opem nou ferentibus, admodum incertæ fallacesque sunt, (10) ὁρᾶτε, ὦ ἄνδρες Ἀθηναῖοι, καὶ τὴν παράταξιν. 20. ο Rursus cum dixisset Isocrates : 4 Perindle (10) Τὴν μὲν παρασκ. Ε principio orationis κατά (11) Φιλίνος. Ms. Paris. Φίλινος. (12) το πέπον. Verba Sarpedonis ad Glaucum (13) Στέλλοιμι μάχην ἐς κ. Ms. Paris. στελοί (14) Ἴωμεν· εἰ κέ τῳ εὖχος. Scribendum potius (15) Τί δέ; οὐχι. Ms. Paris. τί δ' ουχί. De Chilo- (16) Εγγύα. Metrum postulare videtur : (17) Ἐν εξαμέτρω τηρήσει φησίν. Corrupte.
πλὴν ἀλλ’ οἱ Ἕλληνες, αὐχμοῦ ποτε τὴν Ἑλλάδα πολυχρονίως φθείροντος καὶ ἐπεχούσης ἀγονίας καρπῶν, οἱ καταλειφθέντες, φασί, διὰ λιμὸν ἱκέται παραγενόμενοι εἰς Δελφοὺς ἤροντο τὴν Πυθίαν πῶς ἂν ἀπαλλαγεῖεν τοῦ δεινοῦ. μίαν δ’ αὐτοῖς ἔχρησεν ἀρωγὴν τῆς συμφορᾶς, εἰ χρήσαιντο τῇ Αἰακοῦ εὐχῇ. πεισθεὶς οὖν αὐτοῖς Αἰακὸς ἀνελθὼν ἐπὶ τὸ Ἑλληνικὸν ὄρος, τὰς καθαρὰς χεῖρας ἐκτείνας εἰς οὐρανόν, κοινὸν ἀποκαλέσας [πατέρα] τὸν θεόν, ηὔξατο οἰκτεῖραι αὐτὸν τετρυμένην τὴν Ἑλλάδα. ἅμα δὲ εὐχομένου βροντὴ ἐξαίσιος ἐπεκτύπει καὶ πᾶς ὁ πέριξ ἀὴρ ἐνεφοῦτο, λάβροι δὲ καὶ συνεχεῖς ὄμβροι καταρραγέντες ὅλην ἐπλήρωσαν τὴν χώραν· ἐντεῦθεν ἄφθονος καὶ πλουσία τελεσφορεῖται εὐκαρπία, ταῖς Αἰακοῦ γεωργηθεῖσα εὐχαῖς. καὶ ἐπεκαλέσατο, φησί, Σαμουὴλ τὸν κύριον καὶ ἔδωκεν κύριος φωνὰς καὶ ὑετὸν ἐν ἡμέρᾳ θερισμοῦ. ὁρᾷς ὅτι ὁ βρέχων ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους διὰ τῶν ὑποτεταγμένων δυνάμεων εἷς ἐστι θεός; πλήρης δὲ ἡ γραφὴ πᾶσα ἡ καθ’ ἡμᾶς κατὰ τὰς τῶν δικαίων εὐχὰς ἐπακούοντός τε καὶ ἐπιτελοῦντος τοῦ θεοῦ ἕκαστον τῶν αἰτημάτων.
Πάλιν, Δημοσθένους εἰπόντος, « Οση μέν, ὦ ἄνδρες Αθηναίοι, σπουδή περὶ τουτονὶ τὸν ἀγῶνα καὶ παρ αγγελία γέγονε, σχεδὸν οἶμαι πάντας ὑμᾶς ᾐσθη σθαι·, Φιλινός (11) τε ομοίως, « "υση μέν, ὦ ἄνδρες δικασταί, σπουδὴ καὶ παράταξις γεγένηται περὶ τὸν ἀγῶνα τουτονί, οὔθ᾽ ἕνα ὑμῶν ἀγνοεῖν ἡγοῦμαι. Ισοκράτους πάλιν εἰρηκότος, ο Ωσπερ τῶν χρημά των, ἀλλ' οὐκ ἐκείνου συγγενής οὖσα· ο Λυσίας ἐν τοῖς ᾿Ορφικοῖς λέγει· ι Καὶ φανερός γέγονεν οὐ τῶν σωμάτων συγγενὴς ὤν, ἀλλὰ τῶν χρημάτων. » Επει καὶ Ομήρου ποιήσαντος· Α μετὰ τοῦτον Αἰσχίνης λέγει· . Τὴν μὲν παρασκευὴν • ο Ρ. Κτησιφώντος, άνδρες Μ', ν. 322. μην μάχην ἐς κ. Ιομεν, ἠὲ τῷ κῦδος. Μ', ήέ τῳ, & ή τινι, « Εγγύα *Ατας μὲν θυγάτηρ, ἐγγύα δὲ ζαμίας. Εγγύα θυγάτηρ μὲν ἄτας, ἐγγύας δὲ ζαμία. εν Βελλεροφόντη ῥητῶς φησιν, « Ο πέπον (12), εἰ μὲν γὰρ, πόλεμον περὶ τόνδε [φυγόντε, Αἰεὶ δὴ μέλλοιμεν ἀγήρω τ' ἀθανάτω τε Ἔσσεσθ', οὔτε κεν αὐτὸς ἐνὶ πρώτοισι μαχοίμην, Οὔτε κέ σε στέλλοιμι μάχην ἐς (15) κυδιάνειρα Νῦν δ' ἔμπης γὰρ κῆρες εφεστᾶσιν θανάτοιο Μυρίαι, ὃς οὐκ ἔστι φυγεῖν βροτὸν οὐδ᾽ ὑπα [Αύξαι· Ἴωμεν εἰ κέ τῳ ευχος (14) ὀρέξομεν, ἠέ τις ἡμῖνο Θεόπομπος γράφει· « Εἰ μὲν γὰρ ἦν, τὸν κίνδυνον τὸν παρόντα διαφυγόντας, ἀδεῶς διάγειν τὸν ἐπίλοιπον χρόνον, οὐκ ἂν ἦν θαυμαστὸν φιλοψυχεῖν· νῦν δὲ τοσαῦται κῆρες τῷ βίῳ παραπεφύκασιν, ὥστε τὸν ἐν ταῖς μάχαις θάνατον αἱρετώτερον εἶναι δοκεῖν. ο Τί δέ; οὐχὶ (15) καὶ Χίλωνος τοῦ σοφιστοῦ ἀπο φθεγξαμένου, « Εγγύα, πάρα δ' ἄτα· › Επίχαρμος τὴν αὐτὴν γνώμην ἑτέρῳ ὀνόματι προηνέγκατο, είν τών· « Εγγύα ἄτας θυγάτηρ, ἐγγύα δὲ ζαμίας (16) ; » ᾿Αλλὰ καὶ τοῦ ἰατροῦ Ἱπποκράτους, ο Επιβλέπειν οὖν δεῖ καὶ ὥρην καὶ χώρην, καὶ ἡλικίην, καὶ νού σους, ο γράφοντος· Εὐριπίδης ἐν ἐξαμέτρῳ τηρήσει φησίν (17)· Ὅσοι δ' ιατρεύειν καλῶς, Πρὸς τὰς διαίτας τῶν ἐνοικούντων πόλιν, Τὴν γῆν ιδόντας, τὰς νόσους σκοπεῖν χρεών. εἰ- Τηρέα, ἐν ἑξαμέτρῳ τηρήσει, « ἐν ἐξαμέτρῳ Τηρεί, « εν ἐξαμέτρῳ, « Εὐριπίδης ἐν ἐξαμέτρω, τηροῦσι Θέ λουσι), φησίν, • ιατρεύειν ἐν ἑξαμέτρῳ, « ἓξ μέτροις, • τηροῦσιν θέλουσι, Όσοι δ' ιατρεύειν θελήσουσιν καλῶς. Όσοι θέλουσ' ιατρεύειν καλώς, Πρὸς τὰς διαίτας τῶν ἐνοικούντων πόλιν, Καὶ γῆν ἰδόντας, τὰς νόσους σκοπεῖν χρεών. -235 CLEMENTIS ALEXANDRINI videtis, judices. Et post eum dicit Æschines : Apparatum quidem, o viri Athenienses, et veluti instructam aciem videlis. » Rursus cum di- xisset Demosthenes : • Quantum quidem, Athe- nienses, fuerit in hac causa studium, et quam sol- licita postulatio ac prehensatio, existimo vos omnes propemodum sensisse : , et Philinus similiter : • Quantum quidem fuerit, o judices, studium, et qualis veluti aciei instructio et adornatio in hac causa dicenda, neminem vestrum ignorare existi- ac si esset pecuniæ cognata, non illius; » Lysias dicit in Orphicis: At manifeste apparuit, eum non esse cognatum corporum, sed pecuniæ. › Nam Quod si evitato hoc bello mortisque periclo, Essemus senii expertes mortisque ſuturi, cum Homerus quoque fecisset, B Non inter primos vellem hancce capessere pugnam, Prælia sed nec ego te nunc præclara juberem Indugredi; verum, innumeras cum sæva pararint Mortis fata vias, quæ impendent, posse caveri Nec datur, insignis nobis age fama paretur Pugna, aut ex nobis alii ingens gloria detur, scribit Theopompus : . Nam si cum præsens qui- dem vitassemus periculum, liceret reliquum tempus secure transigere, non esset mirandum si vitæ esse- mus cupidi. Nunc autem vitæ nostræ tot fatalia imminent pericula, ut mortem in prælio oppetere, videatur esse magis optandum. › Quid vero? an non cum Chilo quoque sophista dictum illud enun- tiasset : Sponde, noxa præsto est; » Epicharmus eamdem sententiam alio nomine protulit, dicens: C ‹ Sponsio est noxæ filia, sponsio vero mulctæ ? › Quin etiam cum medicus scripsisset Hippocrates : • Respicere oportet tempus, et regionem, et ætatem, et morbos ; » dicit Euripides in hexametro: Qui volunt mederier c Ut unaquæque poscit urbs et incolæ, Hos terram oportet nosse, sic morbo manus Demum admovere. * ED. POTTER, 626-627 ED. PARIS. ubi vox omittitur. Iliad. ex Homero, Sylburgius ait : Vulgata lectio Iliad. i. e. vel alicui. › Locum vero hunc cum aliis quibusdam inde mutuatis confert Petrus Victorius Var. lect. lib. xv, c. 41. › nis apophthegmate conf. superius Strom. 1, pag. 351. SYLBURG. Sed melius hunc versum correxit Grotius Excerpt. p. 481. Sponsio furiæ, jactura sponsionis filia est. Th. Gatakerus scribi voluit, in Bellerophonte clare dicit. : Verumn' Jo. Meursius in Euripide, dicit commemorari apud Sto- D baum serm. ejus poetz ac putat corry- ptum hoc nomen esse apud Clementem. Nam quid, quæso, inquit, est in hexa- metro servabit ? » Rescripserim equidem in hexametro Tereo. Sed quid illud in hexametro ? » Plane non capio, 200- pliusque quærendum censeo. » Hæc ille. Forte scri- bendum : (vel Euripides in hexametro: Qui ve- luni, inquit ut illud îηpoñσt sit ipsius Euripidis vox, et ad sequens referatur. Sed quid erit illud in hexametro? » Scilicet c in versu iambico e senario, o qui sex pedibus, constat. Equidem illud. vel φuod in bis versibus desiderari vidit, Sylburgius hoc modo supplevit : Nec multo aliter Grotius in Excerpt. p. 425: Quotquot rite medicari volunt, Spectare debent ipsa terrarum sola, Populique victum : ferre sic morbis opem. Verum hujusmodi conjecturæ, mss. codicibus opem nou ferentibus, admodum incertæ fallacesque sunt, (10) ὁρᾶτε, ὦ ἄνδρες Ἀθηναῖοι, καὶ τὴν παράταξιν. 20. ο Rursus cum dixisset Isocrates : 4 Perindle (10) Τὴν μὲν παρασκ. Ε principio orationis κατά (11) Φιλίνος. Ms. Paris. Φίλινος. (12) το πέπον. Verba Sarpedonis ad Glaucum (13) Στέλλοιμι μάχην ἐς κ. Ms. Paris. στελοί (14) Ἴωμεν· εἰ κέ τῳ εὖχος. Scribendum potius (15) Τί δέ; οὐχι. Ms. Paris. τί δ' ουχί. De Chilo- (16) Εγγύα. Metrum postulare videtur : (17) Ἐν εξαμέτρω τηρήσει φησίν. Corrupte.
PG 9:237Πάλιν ἱστοροῦσιν Ἕλληνες ἐκλειπόντων ποτὲ τῶν ἐτησίων ἀνέμων Ἀρισταῖον ἐν Κέῳ θῦσαι Ἰκμαίῳ Διί· πολλὴ γὰρ ἦν φθορά, φλογμῷ διαπιμπραμένων πάντων καὶ δὴ καὶ τῶν ἀναψύχειν τοὺς καρποὺς εἰωθότων ἀνέμων μὴ πνεόντων· [ὃ δὲ] ῥᾳδίως αὐτοὺς ἀνεκαλέσατο. Δελφοὶ δὲ Ξέρξου ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα στρατεύσαντος, ἀνειπούσης τῆς Πυθίας· ὦ Δελφοί, λίσσεσθ’ ἀνέμους καὶ λώιον ἔσται, βωμὸν καὶ θυσίαν ποιήσαντες τοῖς ἀνέμοις, ἀρωγοὺς αὐτοὺς ἔσχον· πνεύσαντες γὰρ ἐρρωμένως περὶ τὴν Σηπιάδα ἄκραν συνέτριψαν πᾶσαν τὴν παρασκευὴν τοῦ Περσικοῦ στόλου. Ἐμπεδοκλῆς τε ὁ Ἀκραγαντῖνος Κωλυσανέμας ἐπεκλήθη. λέγεται οὖν ἀπὸ τοῦ Ἀκράγαντος ὄρους πνέοντός ποτε ἀνέμου βαρὺ καὶ νοσῶδες τοῖς ἐγχωρίοις, ἀλλὰ καὶ ταῖς γυναιξὶν αὐτῶν ἀγονίας αἰτίου γινομένου, παῦσαι τὸν ἄνεμον· διὸ καὶ αὐτὸς ἐν τοῖς ἔπεσι γράφει· παύσεις δ’ ἀκαμάτων ἀνέμων μένος οἵ τ’ ἐπὶ γαῖαν ὀρνύμενοι θνητοῖσι καταφθινύθουσιν ἀρούρας· καὶ πάλιν, εὖτ’ ἐθέλῃσθα, παλίντιτα πνεύματα θήσεις. παρακολουθεῖν τε αὑτῷ ἔλεγεν τοὺς μὲν μαντοσυνῶν κεχρημένους, τοὺς δ’ ἐπὶ νούσοισι δηρὸν δὴ χαλεπῇσι πεπαρμένους·6.
Ομήρου πάλιν ποιήσαντος" Μοῖραν δ᾽ οὐ τινά φημι πεφυγμένον ἔμμεναι ἀνδρῶν· ὅ τε ᾿Αρχῖνος λέγει· . Πᾶσι μὲν ἀνθρώποις ὀφείλε- ται ἀποθανεῖν, ἢ πρότερον ἢ εἰς ὕστερον· ν ὅ τε Δημοσθένης· « Πᾶσι μὲν γὰρ ἀνθρώποις τέλος τοῦ βίου θάνατος (18), κἂν ἐν οἰκίσκω τις αὐτὸν καθείρ- ξας τηρῇ. » Ηροδότου τε αὖ ἐν τῷ περὶ Γλαύκου τοῦ Σπαρτιάτου λόγῳ φήσαντος την Πυθίαν εἰπεῖν, ο Τό σε ῥησθῆναι τοῦ Θεοῦ (19) καὶ τὸ ποιῆσαι ἴσον γενέ- σθαι· ο 'Αριστοφάνης ἔφη· Δύναται γὰρ ἴσον τῷ δρᾷν (20) τὸ νοεῖν· καὶ πρὸ τούτου ὁ Ἐλεάτης Παρμενίδης· « Τὸ γὰρ αὐτὸ νοεῖν ἐστί τε καὶ εἶναι. » Η οὐχὶ καὶ Πλάτωνος εἰπόντος· « Ημεῖς δὲ τοῦτο δείξομεν ἂν ἴσως οὐκ ἀτόπως, ὅτι ἀρχὴ μὲν ἔρωτος ὅρασις· μειον (24) δὲ τὸ πάθος ἐλπὶς, τρέφει δὲ μνήμη, τηρεῖ δὲ συνήθεια, Φιλήμων ὁ κωμικός γράφει· Ορῶσι πάντες πρῶτον· εἶτ᾽ ἐθαύμασαν, Εἶτ᾽ ἐπεθεώρησαν, εἶτ' ἐς ἐλπίδ' ἐνέπεσαν (22) · Οὕτω γίνεται ἐκ τούτων ἔρως ; ᾿Αλλὰ καὶ Δημοσθένους εἰπόντος· « Πᾶσι γὰρ ἡμῖν ὁ θάνατος ὀφείλεται, » καὶ τὰ ἑξῆς· ὁ Φανοκλῆς (23) ἐν Ἔρωσιν ἢ Καλοῖς γράφει· Αλλά τοι Μοιράων νῆμ' ἄλυτον, οὐδέπη ἔστιν Ἐκφυγέειν, οπόσοι γῆν ἐπιφερόμεθα (24). Εὕροις (25) δ' ἂν καὶ Πλάτωνος εἰπόντος· «Παντὸς γὰρ φυτοῦ ἡ πρώτη βλάστη, καλῶς ὁρμηθεῖσα, πρὸς ἀρε- τὴν τῆς ἑαυτοῦ φύσεως, κυριωτάτη τέλος ἐπιθεῖναι τὸ πρόσφορον· ο τὸν ἱστορικὸν γράφονται. Αλλά καὶ τῶν ἀγρίων φυτῶν οὔθ᾽ ἓν ἡμεροῦσθαι πέφυκεν, * Ρ. θρώποις τοῦ βίου πέφυκε θάνατος. είρηκέναι, « Εἶπε, καὶ ἐγέ νετο. νοηθῆναι, νοῆσαι, ἐνω νοῆσαι. τὸ ῥησθῆναι τοῦ Θεοῦ το πει- ρηθῆναι τοῦ Θεοῦ, « Ταῦτα ἀκούσας ὁ Γλαῦκος συγ- γνώμην τὸν Θεὸν παραιτέετο αὐτῷ ἔσχειν τῶν ῥηθέν των. Ἡ δὲ Πυθίη ἔφη, τὸ πειρηθῆναι τοῦ Θεοῦ, καὶ τὸ ποιῆσαι, ἴσον δύνασθαι. • αύξει· Αύξει μειον Β Εἶτ᾽ ἐπεθεώρησάν τε· κᾆτ' ἐς ἐλπίδα Ἐνέπεσον· οὕτω γίγνετ' ἐκ τούτων ἔρως. Ὁρῶσι πάντες πρῶτον· εἶτ᾽ ἐθαύμασαν, Επειτα δ' ἐθεώρησαν· εἶτ᾽ εἰς ἐλπίδα Ἐνέπεσαν· οὕτω γίνετ' ἐκ τούτων ἔρως. ᾿Αλλὰ τὸ μοιράων νῆμ' ἄλυτον, οὐδέ ποτ' ἔστιν Εκφυγέειν, Βροτοῖς ἅπασι κατα θανεῖν ὀφείλεται. νῆμ' ἄλυτον, οὐδέ τιν' ἔστιν οὐδέ ποτ' ἔστιν, με γέειν. οὐδέ πως ἔστιν ἐκφύγειν οὐδέπη ἔστιν ἐκφυγέειν, STROMATUM LIB. VI. ED. POTTER. SYLBURG. • dictum esse, » vel active dixisse : ut allusio sit ad illud S. Scripturæ : Cui respondet Latinum proverbium : c Dictum factum. » Aut vel active seu SYLBURG. - Verum hic fallitur Sylburgius : nam corruptum est ex tentasse Deum. . Nam Hero- dotus lib. vi, c. 86, quem locum hic respicit Cle- mens, refert, Glauco interroganti: An sibi deposi- tum non reddere liceret? Apollinem Delphicum cer- tis versibus respondisse, quibus prædixit fore, ut Glaucus propter impietatem suam cum tota familia misere perderetur. His auditis, inquit, Glaucus veniam sibi eorum quæ dixisset, ut da- ret, Deum obsecrabat. Cui Pythia, inquit, idem pollere, tentare Deum, et facere. > sententiam Grotius in Excerpt. ex incertis fabulis p. sic vertit : Nam par [ucere et voluisse valet. non absurde : ut confirmat illud Virgilii : Mopso Nisa datur: quid non speremus amantes? SYLBURG. pro exhibet ms. Ottob. usitatíus est. Quin et cætera sic videntur interpo- A Rursus cum dixerit Homerus : B C D Dico nulli homini mortem vitare licere; dicit Archinus • Deberi quidem mortem ominibus hominibus, aut prius aut posterius; » et Demosthe- nes: ‹ Nam omnibus quidem hominibus vitæ finis est mors, etiamsi quis seipsum servet inclusum in cavea. Et cum dixisset Herodotus, ubi agebat de Glauco Spartano, Pythiam dixisse : In Deo per- inde esse dicere ac facere; » dixit Aristophanes : Cogitare atque facere sunt idem, et ante eum Eleates Parmenides: Idem est enim, mente agitare et esse. > Annon etiam cum Plato dixisset Nos autem hoc forte ostendemus non absurde, quod visus quidem est amoris principium: affectionem autem spes minuit, alit vero memoria, conservat autem consuetudo; scribit Philemon comicus : Primo videmus, tum subit mirarier, Deinde contemplamur, et dein spes venit : Ita fit amor ex his? Quin etiam cum dixisset Demosthenes: • Mors enim nobis debetur omnibus, › et quæ deinde con• sequuntur; scribit Phanocles in libro qui inscribitur Amores seu Pulchri : Parcarum nemo pensum effugit, haud pote quisquam. oc, Quotquot terra sinu divite mater alit. Porro autem invenies quoque quod cum Plato dixis- set : « Cujusvis enim plante primum quod recte ortum est germen, ad suæ naturæ virtutem est præcipuum ut appositum finem imponat; histori- cum scribere : ‹ Quin etiam nulli plantæ agresti landa: Sylburg.— Hos versus Grotius in Excerpt. p. sic emendavit : Omnes aspiciunt primum : mirari subit, Tum contemplari : spes succedit postea : Ex horum cætu postea amor enascitur. Emendat. monet Eusebium Phanoclis meminisse in Chronicis, ejusque longum carmen de Orphei morte exstare apud Stobæum de vituperio Veneris. Ita de- mum corrigit hæc duo: etc. Id est: Non vitare licet, neque solvere fila sororum, Quotquot terræ alimus corpora muneribus. Cæterum sententiæ Demosthenis similem ex Euri- pide prodidit Stobæus tit. 117, COLLECT.-Conf. superius Protrept. p. 32, n. 5. (seu legit P. Leopardus Emendat. lib. IV, c. 4.) 'Exqu- SYLBURG. - Μox pro Ms. Paris. De - (18) Πᾶσι ... θάνατος. Ο. Πέρας μὲν πᾶσιν ἀν (19) Τό τε ῥησθῆναι τοῦ Θεοῦ. Forte ῥηθῆναι, (20) Τῷ δρ. Ms. Paris. mendose τὸ δρ. Porro lane (21) Μειοί. In Η. ms. ad μειον superne scriptum (22) Ενέπεσαν. Forte ἐνέπεσον aor. 2, quod (23) Ὁ Φανοκλῆς. Ρ. Leopardus lib. iv, cap. 4, (24) 'Αλλά τοι μ. Rectius : ᾿Αλλὰ τὸ Μοιράων (25) Εὕροις. Locus exstat apud Flatonem,
ἄντικρυς γοῦν ἰάσεις τε καὶ σημεῖα καὶ τέρατα ἐπιτελεῖν τοὺς δικαίους ἐκ τῶν ἡμετέρων πεπιστεύκασι γραφῶν· εἰ γὰρ καὶ δυνάμεις τινὲς τούς τε ἀνέμους κινοῦσι καὶ τοὺς ὄμβρους διανέμουσιν, ἀλλ’ ἀκουσάτωσαν τοῦ ψαλμῳδοῦ· ὡς ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, κύριε τῶν δυνάμεων. οὗτός ἐστιν ὁ τῶν δυνάμεων καὶ τῶν ἀρχῶν καὶ τῶν ἐξουσιῶν κύριος, περὶ οὗ ὁ Μωυσῆς λέγει, ἵνα αὐτῷ συνῶμεν· καὶ περιτεμεῖσθε τὴν σκληροκαρδίαν ὑμῶν καὶ τὸν τράχηλον ὑμῶν οὐ σκληρυνεῖτε ἔτι· ὁ γὰρ κύριος [ὁ θεὸς ὑμῶν οὗτος κύριος] τῶν κυρίων καὶ θεὸς τῶν θεῶν ὁ θεὸς ὁ μέγας καὶ ἰσχυρὸς καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. ὅ τε Ἡσαί̈ας ἄρατε εἰς ὕψος τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν λέγει καὶ ἴδετε· τίς κατέδειξεν ταῦτα πάντα; Λέγουσι δ’ οὖν τινες λοιμούς τε καὶ χαλάζας καὶ θυέλλας καὶ τὰ παραπλήσια οὐκ ἀπὸ τῆς ἀταξίας τῆς ὑλικῆς μόνης, ἀλλὰ καὶ κατά τινα δαιμόνων ἢ καὶ ἀγγέλων οὐκ ἀγαθῶν ὀργὴν φιλεῖν γίνεσθαι. αὐτίκα φασὶ τοὺς ἐν Κλεωναῖς μάγους φυλάττοντας τὰ μετέωρα τῶν χαλαζοβολήσειν μελλόντων νεφῶν παράγειν ᾠδαῖς τε καὶ θύμασι τῆς ὀργῆς τὴν ἀπειλήν.
Ομήρου πάλιν ποιήσαντος" Μοῖραν δ᾽ οὐ τινά φημι πεφυγμένον ἔμμεναι ἀνδρῶν· ὅ τε ᾿Αρχῖνος λέγει· . Πᾶσι μὲν ἀνθρώποις ὀφείλε- ται ἀποθανεῖν, ἢ πρότερον ἢ εἰς ὕστερον· ν ὅ τε Δημοσθένης· « Πᾶσι μὲν γὰρ ἀνθρώποις τέλος τοῦ βίου θάνατος (18), κἂν ἐν οἰκίσκω τις αὐτὸν καθείρ- ξας τηρῇ. » Ηροδότου τε αὖ ἐν τῷ περὶ Γλαύκου τοῦ Σπαρτιάτου λόγῳ φήσαντος την Πυθίαν εἰπεῖν, ο Τό σε ῥησθῆναι τοῦ Θεοῦ (19) καὶ τὸ ποιῆσαι ἴσον γενέ- σθαι· ο 'Αριστοφάνης ἔφη· Δύναται γὰρ ἴσον τῷ δρᾷν (20) τὸ νοεῖν· καὶ πρὸ τούτου ὁ Ἐλεάτης Παρμενίδης· « Τὸ γὰρ αὐτὸ νοεῖν ἐστί τε καὶ εἶναι. » Η οὐχὶ καὶ Πλάτωνος εἰπόντος· « Ημεῖς δὲ τοῦτο δείξομεν ἂν ἴσως οὐκ ἀτόπως, ὅτι ἀρχὴ μὲν ἔρωτος ὅρασις· μειον (24) δὲ τὸ πάθος ἐλπὶς, τρέφει δὲ μνήμη, τηρεῖ δὲ συνήθεια, Φιλήμων ὁ κωμικός γράφει· Ορῶσι πάντες πρῶτον· εἶτ᾽ ἐθαύμασαν, Εἶτ᾽ ἐπεθεώρησαν, εἶτ' ἐς ἐλπίδ' ἐνέπεσαν (22) · Οὕτω γίνεται ἐκ τούτων ἔρως ; ᾿Αλλὰ καὶ Δημοσθένους εἰπόντος· « Πᾶσι γὰρ ἡμῖν ὁ θάνατος ὀφείλεται, » καὶ τὰ ἑξῆς· ὁ Φανοκλῆς (23) ἐν Ἔρωσιν ἢ Καλοῖς γράφει· Αλλά τοι Μοιράων νῆμ' ἄλυτον, οὐδέπη ἔστιν Ἐκφυγέειν, οπόσοι γῆν ἐπιφερόμεθα (24). Εὕροις (25) δ' ἂν καὶ Πλάτωνος εἰπόντος· «Παντὸς γὰρ φυτοῦ ἡ πρώτη βλάστη, καλῶς ὁρμηθεῖσα, πρὸς ἀρε- τὴν τῆς ἑαυτοῦ φύσεως, κυριωτάτη τέλος ἐπιθεῖναι τὸ πρόσφορον· ο τὸν ἱστορικὸν γράφονται. Αλλά καὶ τῶν ἀγρίων φυτῶν οὔθ᾽ ἓν ἡμεροῦσθαι πέφυκεν, * Ρ. θρώποις τοῦ βίου πέφυκε θάνατος. είρηκέναι, « Εἶπε, καὶ ἐγέ νετο. νοηθῆναι, νοῆσαι, ἐνω νοῆσαι. τὸ ῥησθῆναι τοῦ Θεοῦ το πει- ρηθῆναι τοῦ Θεοῦ, « Ταῦτα ἀκούσας ὁ Γλαῦκος συγ- γνώμην τὸν Θεὸν παραιτέετο αὐτῷ ἔσχειν τῶν ῥηθέν των. Ἡ δὲ Πυθίη ἔφη, τὸ πειρηθῆναι τοῦ Θεοῦ, καὶ τὸ ποιῆσαι, ἴσον δύνασθαι. • αύξει· Αύξει μειον Β Εἶτ᾽ ἐπεθεώρησάν τε· κᾆτ' ἐς ἐλπίδα Ἐνέπεσον· οὕτω γίγνετ' ἐκ τούτων ἔρως. Ὁρῶσι πάντες πρῶτον· εἶτ᾽ ἐθαύμασαν, Επειτα δ' ἐθεώρησαν· εἶτ᾽ εἰς ἐλπίδα Ἐνέπεσαν· οὕτω γίνετ' ἐκ τούτων ἔρως. ᾿Αλλὰ τὸ μοιράων νῆμ' ἄλυτον, οὐδέ ποτ' ἔστιν Εκφυγέειν, Βροτοῖς ἅπασι κατα θανεῖν ὀφείλεται. νῆμ' ἄλυτον, οὐδέ τιν' ἔστιν οὐδέ ποτ' ἔστιν, με γέειν. οὐδέ πως ἔστιν ἐκφύγειν οὐδέπη ἔστιν ἐκφυγέειν, STROMATUM LIB. VI. ED. POTTER. SYLBURG. • dictum esse, » vel active dixisse : ut allusio sit ad illud S. Scripturæ : Cui respondet Latinum proverbium : c Dictum factum. » Aut vel active seu SYLBURG. - Verum hic fallitur Sylburgius : nam corruptum est ex tentasse Deum. . Nam Hero- dotus lib. vi, c. 86, quem locum hic respicit Cle- mens, refert, Glauco interroganti: An sibi deposi- tum non reddere liceret? Apollinem Delphicum cer- tis versibus respondisse, quibus prædixit fore, ut Glaucus propter impietatem suam cum tota familia misere perderetur. His auditis, inquit, Glaucus veniam sibi eorum quæ dixisset, ut da- ret, Deum obsecrabat. Cui Pythia, inquit, idem pollere, tentare Deum, et facere. > sententiam Grotius in Excerpt. ex incertis fabulis p. sic vertit : Nam par [ucere et voluisse valet. non absurde : ut confirmat illud Virgilii : Mopso Nisa datur: quid non speremus amantes? SYLBURG. pro exhibet ms. Ottob. usitatíus est. Quin et cætera sic videntur interpo- A Rursus cum dixerit Homerus : B C D Dico nulli homini mortem vitare licere; dicit Archinus • Deberi quidem mortem ominibus hominibus, aut prius aut posterius; » et Demosthe- nes: ‹ Nam omnibus quidem hominibus vitæ finis est mors, etiamsi quis seipsum servet inclusum in cavea. Et cum dixisset Herodotus, ubi agebat de Glauco Spartano, Pythiam dixisse : In Deo per- inde esse dicere ac facere; » dixit Aristophanes : Cogitare atque facere sunt idem, et ante eum Eleates Parmenides: Idem est enim, mente agitare et esse. > Annon etiam cum Plato dixisset Nos autem hoc forte ostendemus non absurde, quod visus quidem est amoris principium: affectionem autem spes minuit, alit vero memoria, conservat autem consuetudo; scribit Philemon comicus : Primo videmus, tum subit mirarier, Deinde contemplamur, et dein spes venit : Ita fit amor ex his? Quin etiam cum dixisset Demosthenes: • Mors enim nobis debetur omnibus, › et quæ deinde con• sequuntur; scribit Phanocles in libro qui inscribitur Amores seu Pulchri : Parcarum nemo pensum effugit, haud pote quisquam. oc, Quotquot terra sinu divite mater alit. Porro autem invenies quoque quod cum Plato dixis- set : « Cujusvis enim plante primum quod recte ortum est germen, ad suæ naturæ virtutem est præcipuum ut appositum finem imponat; histori- cum scribere : ‹ Quin etiam nulli plantæ agresti landa: Sylburg.— Hos versus Grotius in Excerpt. p. sic emendavit : Omnes aspiciunt primum : mirari subit, Tum contemplari : spes succedit postea : Ex horum cætu postea amor enascitur. Emendat. monet Eusebium Phanoclis meminisse in Chronicis, ejusque longum carmen de Orphei morte exstare apud Stobæum de vituperio Veneris. Ita de- mum corrigit hæc duo: etc. Id est: Non vitare licet, neque solvere fila sororum, Quotquot terræ alimus corpora muneribus. Cæterum sententiæ Demosthenis similem ex Euri- pide prodidit Stobæus tit. 117, COLLECT.-Conf. superius Protrept. p. 32, n. 5. (seu legit P. Leopardus Emendat. lib. IV, c. 4.) 'Exqu- SYLBURG. - Μox pro Ms. Paris. De - (18) Πᾶσι ... θάνατος. Ο. Πέρας μὲν πᾶσιν ἀν (19) Τό τε ῥησθῆναι τοῦ Θεοῦ. Forte ῥηθῆναι, (20) Τῷ δρ. Ms. Paris. mendose τὸ δρ. Porro lane (21) Μειοί. In Η. ms. ad μειον superne scriptum (22) Ενέπεσαν. Forte ἐνέπεσον aor. 2, quod (23) Ὁ Φανοκλῆς. Ρ. Leopardus lib. iv, cap. 4, (24) 'Αλλά τοι μ. Rectius : ᾿Αλλὰ τὸ Μοιράων (25) Εὕροις. Locus exstat apud Flatonem,
PG 9:239ἀμέλει καὶ εἴ ποτε ἀπορία ζῴου καταλάβοι, τὸν σφέτερον αἱμάξαντες δάκτυλον ἀρκοῦνται τῷ θύματι. ἥ τε Μαντινικὴ Διοτίμα θυσαμένοις Ἀθηναίοις πρὸ τοῦ λοιμοῦ δεκαετῆ ἀναβολὴν ἐποιήσατο τῆς νόσου, καθάπερ καὶ τοῦ Κρητὸς Ἐπιμενίδου αἱ θυσίαι αὐτοῖς [Ἀθηναίοις] τὸν Περσικὸν πόλεμον εἰς τὸν ἴσον ὑπερέθεντο χρόνον. διαφέρειν δ’ οὐδὲν νομίζουσιν, εἴτ’ οὖν θεοὺς εἴτε καὶ ἀγγέλους τὰς ψυχὰς ταύτας λέγοιμεν. αὐτίκα οἱ ἔμπειροι τοῦ λόγου κατὰ τὰς ἱδρύσεις ἐν πολλοῖς τῶν ἱερῶν καὶ σχεδὸν πᾶσι τὰς θήκας τῶν κατοιχομένων ἐνιδρύσαντο, δαίμονας μὲν τὰς τούτων ψυχὰς καλοῦντες, θρῃσκεύεσθαι δὲ πρὸς ἀνθρώπων διδάσκοντες ὡς ἂν ἐξουσίαν λαβούσας διὰ καθαρότητα τοῦ βίου τῇ θείᾳ προνοίᾳ εἰς τὴν ἀνθρώπων λειτουργίαν τὸν περίγειον περιπολεῖν τόπον· ἠπίσταντο γὰρ ψυχάς τινας κρατουμένας φύσει τῷ σώματι. ἀλλὰ περὶ μὲν τούτων ἐν τῷ περὶ ἀγγέλων λόγῳ προϊούσης τῆς γραφῆς κατὰ καιρὸν διαλεξόμεθα. Δημόκριτος δὲ ἐκ τῆς τῶν μεταρσίων παρατηρήσεως πολλὰ προλέγων Σοφία ἐπωνομάσθη. ὑποδεξαμένου γοῦν αὐτὸν φιλοφρόνως Δαμάσου τοῦ ἀδελφοῦ τεκμηράμενος ἔκ τινων ἀστέρων πολὺν ἐσόμενον προεῖπεν ὄμβρον.
ὅτ' ἂν παραλλάξωσιν τὴν νεωτέραν ἡλικίαν. Κάκεινο τὸ Ἐμπεδοκλέους (26), Παντὸς γὰρ δὴ φυτοῦ ἡ πρώτη βλάστη, καλῶς ὁρμηθεῖσα πρὸς ἀρετὴν τῆς ἑαυτοῦ φύσεως, κυριωτάτη τέλος ἐπιθεῖναι τὸ πρόσ- φορον, τῶν δὲ ἄλλων φυτῶν, καὶ τῶν ζώων ἡμέρων καὶ ἀγρίων, καὶ ἀνθρώπων. « καὶ ἐξ ἁλὸς ἔμ- πυρος ἰχθύς. τὴν ψυχὴν παντοῖα εἴδη ζώων καὶ φυτῶν ἐνδύεσθαι < Εἰς φιλοσόφους, κούρη τε κόρος τε. ἐξ ἀλὸς ἔμπνοος ἰχθὺς Εμ- πνοος, ἔμπυρος, Ελλαδος καὶ ἐξ ἁλὸς ἔμπυρος ἰχθύς, ἔμπνοος, εἰν ἁλὶ νήχυτος ἰχθύς. Ιn- άμφορος ιχθύς, Ηδη γάρ ποτ' ἐγὼ γενόμην κουρός τε κόρη τε, Θάμνος τ' οἰωνός τε, καὶ εὶν ἁλὶ ἔλλοπος ἰχθύς (27) Εὐριπίδης ἐν Χρυσίππω μεταγράφει· Θνήσκει (28) δ᾽ οὐδὲν Των γινομένων· διακρινόμενον δ᾽ Αλλο πρὸς ἄλλο, Μορφὴν ἑτέραν ἐπέδειξεν. Πλάτωνός τε ἐν Πολιτεία (29) εἰπόντος, κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας, Εὐριπίδης ἐν Πρωτεσιλάω γράφει· Κοινὸν γὰρ εἶν' ἄρα καὶ γυναικεῖον λέχος (50) Αλλ' Ευριπίδου γράφοντος, Ἐπεὶ τά γ' ἀρκοῦντα ἱκανὰ τοῖς γε σώφροσιν (31) Επίκουρος ἄντικρυς φησι· πλουσιώτατον αὐτάρ κεια πάντων. Αὖθις τε Αριστοφάνους γράφοντας, Βέβαιον ἕξεις τὸν βίον δίκαιος ὤν, Χωρίς τε θορύβου καὶ φόβου ζήσεις καλώς (52) ὁ Ἐπίκουρος (33) λέγει· Δικαιοσύνης καρπός μέρι στος αταραξία. Αἱ μὲν (34) οὖν ἰδέαι τῆς κατὰ διά νοιαν Ἑλληνικῆς κλοπῆς, εἰς ὑπόδειγμα ἐναργές τῷ διορᾷν δυναμένω, τοιαίδε οὖσαι, ἅλις ἔστωσαν. Ηδη δὲ οὐ τὰς διανοίας μόνον καὶ λέξεις (35) ὑφελόμενο: καὶ έμπυρος. » ἐξ ἁλὸς ἔμπυρος ιχθύς 12- φαίδιμος ἰχθύς. εμ- πυρος ιχθύς, μορφὴν ἰδίαν ἀπέδειξε μορφὴν ἑτέραν ἐπ. Θνήσκει δ' οὐδὲν Των γινομένων· διακρινόμενον Δ' ἄλλο πρὸς ἄλλο, Μορφὴν ἰδίαν ἀπέδειξε. Τὰς γυναῖκας ταύτας τῶν ἀνδρῶν τούτων πάντων πάσας εἶναι κοινὰς, ἰδίᾳ δὲ μηδενὶ μηδεμίαν συνοικεῖν. « Μα- γυναικεῖον λέχος, Κοινόν γ᾽ ἄρ᾽ εἶναι καὶ γυν. Α εἶναι εἶν' κοῦνθ᾽ ἱκανά, CLEMENTIS ALEXANDRINI est a natura insitum ut mansuescat, ubi teneriorem A ætatem præterierint. » Et illud Empedoclis : Ipse ego namque fui puer olim, deinde puella, Arbusium, et volucris, mutus quoque in aquore piscis : Euripides transcribit in Chrysippo : Nihil ex illis quæ nascuntur, Moritur, verum variat forma, Monstratque novam. Et cum Plato in libris De republica dixisset ‹ mu- lieręs esse communes, › Euripides scribit in Pro- desilao : Communis ipse feminarum sit thorus. Quin etiam cum scriberet Euripides : Quod namque satis est temperanti sufficit : Epicurus dicit aperte: « Sufficientia res est omnium ditissima. › Et rursus cum scribat Aristophanes : Stabili frueris sorte, sis justus modo, Vives bene expers et tumultus el melus; dicit Epicurus : ‹ Justitiæ fructus maximus est, va- cuitas perturbationis. » Atque furti quidem Græco- rum, quod attinet ad sententiam, species cum sint ejusmodi, sufficiant ad exemplum evidens ei qui potest perspicere. Jain -vero quod non sententias P. ED. POTTER. repub. p. edit. H. Steph. : In omni stirpe si pripia germina præclare coeperint ad naturæ suæ virtutem, vim habent summam, efficacissimamque ad oppor- tunum finem consequendum, quod in plantis fit, et in brutis animantibus, cum cicuribus, tum feris, et in hominibus ipsis evenire videmus. Nomen hi- storici qui hunc locum furatus est, aut temporis in- juria, aut librarii incuria surripuit. COLLECT. Laertium in ejus vita, et apud Athenæum in extre- mo lib. vuli, sed legitur utrobique Interpres Laertii : Plantaque et ignitus piscis, pernixque volucris. Dalechampius : . Et e mari coctus piscis. » Henr. Stephano Clementis lectio aptior videtur. Tertullia- nus lepide hoc irridet lib. De anima, cap. : c Sed enim Empedocles, quia se Deum delirarat, idcirco, opinor, dedignatus est aliquem se heroum recorda- ri: Thamnus et piscis fuit, inquit. Cur non magis et pepo tam insulsus, et chamæleon tam inflatus? Plane ut piscis, ne aliqua sepulturæ conditio repu- tesceret, assum se maluit in Etnam præcipitando. Atque exinde in illo finita sit metensomatosis, ut estiva coena post assum. » COLLECT. suam explicat: quod anima, omnigenum anima- lium atque arborum species induat. Exstant au- tein apud Cyrillum contra Julianum, Athenæum ex- tremo libro octavo, et Laertium extremo Empedocle, Antholog. lib. 1, tit. Philostratum De vita Apollonii lib. 1, c. 2. In primo autem versu apud nonnullos scriptum est, In secundo versu habet Athe- naus : ubi Casaubonus adnotat, quosdam pro alios legisse. • Imo, inquit, multa sæcula sunt, ex quo diverse legi cœpit ille versus : scribentibus, aliis, aliis aliis veni et sed, ut existimo, mendose B C pro Laertius bet. Cyrillus Et ita apud H. Ste- phanum in Collect. philosophica poeseos. Sed genuinam lectionem esse, ostendit Pe trus Petitus in Miscellaneis observationibus, et post eum Menagius in locum Laertii jam dictum, ubi etiam Rittershusius ad Malch. p. 46. alia collegit quæ ad hos versus spectant. Conf. Judrum lib. Quod mundus sit incorruptibilis, p. 948, ubi pro exstat : quam lectionem sequitur Grotius in Excerpt. p. 417, ubi hos versus una cum alis ee- dem spectantibus exhibet : Quæ sunt, horum Nihil emoritur: sed secretum Jllud ab isto, Propria sub imagine paret. lieres has horum virorum onines omnium esse com- munes, nullamque privatim habitare cum aliquo. vel, SYLBURG. - In ms. Paris. scriptum est. - pro lacta crasi. SYLBURG. Exc. p. 551, sic vertit : Stabile avum deges sectans justitiæ viam, Et facile vives sine metu ac tumultibus. Porro in secundo versu, xat omittit ms. Ot- tob. 495. lib. x, cap 2. cum articulo. (26) Εμπεδοκλέους. Exstant apud Diogenem (27) Ἤδη. His versibus Enipedocles sententiam (28) Θνήσκει. Exstant hi versus apud Philonem (29) Πολιτεία. Νempe lib. v De repub. p. 655 : (50) Κοινόν. Legendum vel, Κοινὸν γὰρ εἶναι καὶ (51) Τά γ' ἀρκοῦντα ἰκ. Concinnius leg. τά γ' ἀρ- (52) Βέβαιον. Εx incerta com@dia. Grotius in (35) Επίκουρος. Couf. superius Strom. 11, pag. (54) Α' μέν. Haec recital Eusebius Praepar. Evang. (35) Λέξεις. Euseb. ms. et impress. τὰς λέξεις
οἱ μὲν οὖν πεισθέντες αὐτῷ συνεῖλον τοὺς καρπούς (καὶ γὰρ ὥρᾳ θέρους ἐν ταῖς ἅλωσιν ἔτι ἦσαν), οἱ δὲ ἄλλοι πάντα ἀπώλεσαν ἀδοκήτου καὶ πολλοῦ καταρρήξαντος ὄμβρου. Πῶς δὲ ἔτι ἀπιστήσουσιν Ἕλληνες τῇ θείᾳ ἐπιφανείᾳ περὶ τὸ ὄρος τὸ Σινᾶ, ὁπηνίκα πῦρ μὲν ἐφλέγετο, μηδὲν καταναλίσκον τῶν φυομένων κατὰ τὸ ὄρος, σαλπίγγων τε ἦχος ἐφέρετο ἄνευ ὀργάνων ἐμπνεόμενος; ἐκείνη γὰρ ἡ λεγομένη κατάβασις ἐπὶ τὸ ὄρος θεοῦ ἐπίφασίς ἐστι θείας δυνάμεως ἐπὶ πάντα τὸν κόσμον διηκούσης καὶ κηρυττούσης τὸ φῶς τὸ ἀπρόσιτον. τοιαύτη γὰρ ἡ κατὰ τὴν γραφὴν ἀλληγορία. πλὴν ἑωράθη τὸ πῦρ, ὥ φησιν Ἀριστόβουλος, παντὸς τοῦ πλήθους μυριάδων οὐκ ἔλασσον ἑκατόν, χωρὶς τῶν ἀφηλίκων, ἐκκλησιαζόντων κύκλῳ τοῦ ὄρους, οὐχ ἧττον ἡμερῶν πέντε τῆς περιόδου τυγχανούσης περὶ τὸ ὄρος. κατὰ πάντα τοίνυν τόπον τῆς ὁράσεως πᾶσιν αὐτοῖς κυκλόθεν, ὡς ἂν παρεμβεβληκόσι, τὸ πῦρ φλεγόμενον ἐθεωρεῖτο, ὥστε τὴν κατάβασιν μὴ τοπικὴν γεγονέναι· πάντῃ γὰρ ὁ θεός ἐστιν. Λέγουσι δὲ καὶ οἱ τὰς ἱστορίας συνταξάμενοι ἀμφὶ τὴν Βρεττανικὴν νῆσον ἄντρον τι ὑποκείμενον ὄρει, ἐπὶ δὲ τῆς κορυφῆς χάσμα·
ὅτ' ἂν παραλλάξωσιν τὴν νεωτέραν ἡλικίαν. Κάκεινο τὸ Ἐμπεδοκλέους (26), Παντὸς γὰρ δὴ φυτοῦ ἡ πρώτη βλάστη, καλῶς ὁρμηθεῖσα πρὸς ἀρετὴν τῆς ἑαυτοῦ φύσεως, κυριωτάτη τέλος ἐπιθεῖναι τὸ πρόσ- φορον, τῶν δὲ ἄλλων φυτῶν, καὶ τῶν ζώων ἡμέρων καὶ ἀγρίων, καὶ ἀνθρώπων. « καὶ ἐξ ἁλὸς ἔμ- πυρος ἰχθύς. τὴν ψυχὴν παντοῖα εἴδη ζώων καὶ φυτῶν ἐνδύεσθαι < Εἰς φιλοσόφους, κούρη τε κόρος τε. ἐξ ἀλὸς ἔμπνοος ἰχθὺς Εμ- πνοος, ἔμπυρος, Ελλαδος καὶ ἐξ ἁλὸς ἔμπυρος ἰχθύς, ἔμπνοος, εἰν ἁλὶ νήχυτος ἰχθύς. Ιn- άμφορος ιχθύς, Ηδη γάρ ποτ' ἐγὼ γενόμην κουρός τε κόρη τε, Θάμνος τ' οἰωνός τε, καὶ εὶν ἁλὶ ἔλλοπος ἰχθύς (27) Εὐριπίδης ἐν Χρυσίππω μεταγράφει· Θνήσκει (28) δ᾽ οὐδὲν Των γινομένων· διακρινόμενον δ᾽ Αλλο πρὸς ἄλλο, Μορφὴν ἑτέραν ἐπέδειξεν. Πλάτωνός τε ἐν Πολιτεία (29) εἰπόντος, κοινὰς εἶναι τὰς γυναῖκας, Εὐριπίδης ἐν Πρωτεσιλάω γράφει· Κοινὸν γὰρ εἶν' ἄρα καὶ γυναικεῖον λέχος (50) Αλλ' Ευριπίδου γράφοντος, Ἐπεὶ τά γ' ἀρκοῦντα ἱκανὰ τοῖς γε σώφροσιν (31) Επίκουρος ἄντικρυς φησι· πλουσιώτατον αὐτάρ κεια πάντων. Αὖθις τε Αριστοφάνους γράφοντας, Βέβαιον ἕξεις τὸν βίον δίκαιος ὤν, Χωρίς τε θορύβου καὶ φόβου ζήσεις καλώς (52) ὁ Ἐπίκουρος (33) λέγει· Δικαιοσύνης καρπός μέρι στος αταραξία. Αἱ μὲν (34) οὖν ἰδέαι τῆς κατὰ διά νοιαν Ἑλληνικῆς κλοπῆς, εἰς ὑπόδειγμα ἐναργές τῷ διορᾷν δυναμένω, τοιαίδε οὖσαι, ἅλις ἔστωσαν. Ηδη δὲ οὐ τὰς διανοίας μόνον καὶ λέξεις (35) ὑφελόμενο: καὶ έμπυρος. » ἐξ ἁλὸς ἔμπυρος ιχθύς 12- φαίδιμος ἰχθύς. εμ- πυρος ιχθύς, μορφὴν ἰδίαν ἀπέδειξε μορφὴν ἑτέραν ἐπ. Θνήσκει δ' οὐδὲν Των γινομένων· διακρινόμενον Δ' ἄλλο πρὸς ἄλλο, Μορφὴν ἰδίαν ἀπέδειξε. Τὰς γυναῖκας ταύτας τῶν ἀνδρῶν τούτων πάντων πάσας εἶναι κοινὰς, ἰδίᾳ δὲ μηδενὶ μηδεμίαν συνοικεῖν. « Μα- γυναικεῖον λέχος, Κοινόν γ᾽ ἄρ᾽ εἶναι καὶ γυν. Α εἶναι εἶν' κοῦνθ᾽ ἱκανά, CLEMENTIS ALEXANDRINI est a natura insitum ut mansuescat, ubi teneriorem A ætatem præterierint. » Et illud Empedoclis : Ipse ego namque fui puer olim, deinde puella, Arbusium, et volucris, mutus quoque in aquore piscis : Euripides transcribit in Chrysippo : Nihil ex illis quæ nascuntur, Moritur, verum variat forma, Monstratque novam. Et cum Plato in libris De republica dixisset ‹ mu- lieręs esse communes, › Euripides scribit in Pro- desilao : Communis ipse feminarum sit thorus. Quin etiam cum scriberet Euripides : Quod namque satis est temperanti sufficit : Epicurus dicit aperte: « Sufficientia res est omnium ditissima. › Et rursus cum scribat Aristophanes : Stabili frueris sorte, sis justus modo, Vives bene expers et tumultus el melus; dicit Epicurus : ‹ Justitiæ fructus maximus est, va- cuitas perturbationis. » Atque furti quidem Græco- rum, quod attinet ad sententiam, species cum sint ejusmodi, sufficiant ad exemplum evidens ei qui potest perspicere. Jain -vero quod non sententias P. ED. POTTER. repub. p. edit. H. Steph. : In omni stirpe si pripia germina præclare coeperint ad naturæ suæ virtutem, vim habent summam, efficacissimamque ad oppor- tunum finem consequendum, quod in plantis fit, et in brutis animantibus, cum cicuribus, tum feris, et in hominibus ipsis evenire videmus. Nomen hi- storici qui hunc locum furatus est, aut temporis in- juria, aut librarii incuria surripuit. COLLECT. Laertium in ejus vita, et apud Athenæum in extre- mo lib. vuli, sed legitur utrobique Interpres Laertii : Plantaque et ignitus piscis, pernixque volucris. Dalechampius : . Et e mari coctus piscis. » Henr. Stephano Clementis lectio aptior videtur. Tertullia- nus lepide hoc irridet lib. De anima, cap. : c Sed enim Empedocles, quia se Deum delirarat, idcirco, opinor, dedignatus est aliquem se heroum recorda- ri: Thamnus et piscis fuit, inquit. Cur non magis et pepo tam insulsus, et chamæleon tam inflatus? Plane ut piscis, ne aliqua sepulturæ conditio repu- tesceret, assum se maluit in Etnam præcipitando. Atque exinde in illo finita sit metensomatosis, ut estiva coena post assum. » COLLECT. suam explicat: quod anima, omnigenum anima- lium atque arborum species induat. Exstant au- tein apud Cyrillum contra Julianum, Athenæum ex- tremo libro octavo, et Laertium extremo Empedocle, Antholog. lib. 1, tit. Philostratum De vita Apollonii lib. 1, c. 2. In primo autem versu apud nonnullos scriptum est, In secundo versu habet Athe- naus : ubi Casaubonus adnotat, quosdam pro alios legisse. • Imo, inquit, multa sæcula sunt, ex quo diverse legi cœpit ille versus : scribentibus, aliis, aliis aliis veni et sed, ut existimo, mendose B C pro Laertius bet. Cyrillus Et ita apud H. Ste- phanum in Collect. philosophica poeseos. Sed genuinam lectionem esse, ostendit Pe trus Petitus in Miscellaneis observationibus, et post eum Menagius in locum Laertii jam dictum, ubi etiam Rittershusius ad Malch. p. 46. alia collegit quæ ad hos versus spectant. Conf. Judrum lib. Quod mundus sit incorruptibilis, p. 948, ubi pro exstat : quam lectionem sequitur Grotius in Excerpt. p. 417, ubi hos versus una cum alis ee- dem spectantibus exhibet : Quæ sunt, horum Nihil emoritur: sed secretum Jllud ab isto, Propria sub imagine paret. lieres has horum virorum onines omnium esse com- munes, nullamque privatim habitare cum aliquo. vel, SYLBURG. - In ms. Paris. scriptum est. - pro lacta crasi. SYLBURG. Exc. p. 551, sic vertit : Stabile avum deges sectans justitiæ viam, Et facile vives sine metu ac tumultibus. Porro in secundo versu, xat omittit ms. Ot- tob. 495. lib. x, cap 2. cum articulo. (26) Εμπεδοκλέους. Exstant apud Diogenem (27) Ἤδη. His versibus Enipedocles sententiam (28) Θνήσκει. Exstant hi versus apud Philonem (29) Πολιτεία. Νempe lib. v De repub. p. 655 : (50) Κοινόν. Legendum vel, Κοινὸν γὰρ εἶναι καὶ (51) Τά γ' ἀρκοῦντα ἰκ. Concinnius leg. τά γ' ἀρ- (52) Βέβαιον. Εx incerta com@dia. Grotius in (35) Επίκουρος. Couf. superius Strom. 11, pag. (54) Α' μέν. Haec recital Eusebius Praepar. Evang. (35) Λέξεις. Euseb. ms. et impress. τὰς λέξεις
PG 9:241ἐμπίπτοντος οὖν τοῦ ἀνέμου εἰς τὸ ἄντρον καὶ προσρηγνυμένου τοῖς κόλποις τοῦ ὀρύγματος κυμβάλων εὐρύθμως κρουομένων ἦχον ἐξακούεσθαι. πολλάκις δὲ καὶ ἀνὰ τὰς ὕλας κινουμένων τῶν φύλλων ἀθρόᾳ πνεύματος προσβολῇ ὀρνίθων ᾠδῇ παραπλήσιος προςπίπτει ἠχή. ἀλλὰ οἱ τὰ Περσικὰ συνταξάμενοι ἐν τοῖς ὑπερκειμένοις τόποις κατὰ τὴν τῶν Μάγων χώραν τρία κεῖσθαι ὄρη ἐφεξῆς ἱστοροῦσιν ἐν πεδίῳ μακρῷ· τοὺς δὴ διοδεύοντας τὸν τόπον κατὰ μὲν τὸ πρῶτον γενομένους ὄρος φωνῆς ἐξακούειν σύγκλυδος, οἷον βοώντων οὐκ ὀλίγων τινῶν μυριάδων, καθάπερ ἐν παρατάξει· κατὰ μέσον δὲ ἥκοντας ἤδη πλείονος ὁμοῦ καὶ ἐναργεστέρου ἀντιλαμβάνεσθαι θορύβου· ἐπὶ τέλει δὲ παιωνιζόντων ἀκούειν ὡς νενικηκότων. αἰτία δ’, οἶμαι, πάσης ἠχοῦς ἥ τε λειότης τῶν τόπων καὶ τὸ ἀντρῶδες. ἀποβαλλόμενον γοῦν τὸ εἰσφοιτῆσαν πνεῦμα πάλιν εἰς τὸ αὐτὸ χωροῦν βιαιότερον ἠχεῖ. Καὶ ταῦτα μὲν ταύτῃ·
παραφράσαντες έφωράθησαν, ὡς δειχθήσεται (36)· ἀλλὰ γὰρ καὶ τὰ φώρια (37) ἄντικρυς ὁλόκληρα ἔχον» τες διελεγχθήσονται. Αὐτοτελῶς γὰρ (38) τὰ ἑτέρων ὑφελόμενοι, ὡς ἴδια ἐξήνεγκαν, καθάπερ Εὐγάμων ὁ Κυρηναῖος (39) ἐκ Μουσαίου τὸ περὶ Θεσπρωτών βιο βλίον ὁλόκληρον (40), καὶ Πίσανδρος Καμιρεύς Πισί νου τοῦ Λινδίου τὴν Ἡράκλειαν Πανύασίς τε ο Αλι- χαρνασσεὺς παρὰ Κλεοφίλου τοῦ Σαμίου την Οιχα- λίας άλωσιν. Εὕροις δ᾽ ἂν καὶ Ομηρον, τὸν μέγαν ποιητὴν, ἐκεῖνα τὰ ἔπη, Οἷον δὲ τρέφει ἔρνος ἀνὴρ ἐριθηλὲς ἐλαίης (41), καὶ τὰ ἑξῆς, κατὰ λέξιν μετενηνοχότα παρ' Ορφέως ἐκ τοῦ Διονύσου ἀφανισμοῦ. Ἐν τε τῇ Θεογονίᾳ ἐπὶ τοῦ Κρόνου Ορφεί πεποίηται· Κεῖτ' ἀποδοχμώσας παχὺν αὐχένα, καδδέ μιν ύπνος Ηρει (42) πανδαμάτωρ... ταῦτα δὲ Ὅμηρος ἐπὶ τοῦ Κύκλωπος (43) μετέθηκεν. Ἡσίοδός τε ἐπὶ τοῦ Μελάμποδος ποιεῖ· 'Ηδὺ δὲ καὶ τὸ πυθέσθαι (44) ὅσα θνητοῖσιν ἔδει- [μαν ᾿Αθάνατοι· δειλῶν τε καὶ ἐσθλῶν τέκμαρ έναρ [γές, καὶ τὰ ἑξῆς, παρὰ Μουσαίου λαβὼν τοῦ ποιητοῦ κατὰ λέξιν. ᾿Αριστοφάνης δὲ ὁ κωμικὸς ἐν ταῖς πρώταις Θεσμοφοριαζούσαις (45) τὰ ἐκ τῶν Κρατίνου Ἐμ- πιπραμένων μετενήνεγκεν ἔπη. Πλάτων δὲ ὁ κωμι κὸς καὶ ᾿Αριστοφάνης ἐν τῷ Δαιδάλῳ, τὰ ἀλλήλων ὑφαιροῦνται· τὸν μέν τοι Κώκαλον, τὸν ποιηθέντα ἀραρότως τῷ ᾿Αριστοφάνει (46), ποιεῖ Φιλήμων δ κωμικός (47) ύπαλλάξας ἐν Υποβολιμαίῳ έχω- μώδησε. Τὰ Ἡσιόδου μετήλλαξαν εἰς πεζὸν λόγον καὶ ὡς ἴδια ἐξήνεγκαν Εὔμηλός τε καὶ ᾿Ακουσίλαος οἱ Ιστοριογράφοι. Μελησαγόρου γὰρ ἔκλεψεν Γοργίας ὁ Λεοντῖνος καὶ Εύδημος ή Νάξιος οἱ ἱστορικοί· καὶ ἐπὶ τούτοις ὁ Προκοννήσιος Βίων, ὃς καὶ τὰ Κάδμου (48) ✈ ται, αὐτοτελῶς, ὁμοιοτέλευτον διελεγχθήσονται. ται. Εὐγράμμων ὁ Κυρηναῖος ἐκ Μουσαίου τὸ περὶ Θεσπρωτων βιβλίον. γράμμων ὁ Κυρην. Εὐγρά- μων ὁ Μυρηναῖος τηs. Εὐγά- μωνα Εὐγάμων Κυρηναῖος ὁ τὴν Τηλεγονίαν ποιήσας εγνωρίζετο. ο • - ζούσαις. Υποβολιμαῖος ρότως τῷ Ἀριστοφάνει, π. Εἴρηκε τὸ χορτάζειν Αριστοφάνης, καὶ τὸ χορτάζεσθαι ἀραρῶς. Αραρώς. Τον μέν τοι Κώκαλον τὸν ποιηθέντα Αραρότι του Αριστοφάνους υἱεῖ Φιλή μων ὁ κωμικὸς ἐν Υποδ. Πρώτος δὲ καὶ τῆς νέας κωμῳδίας τὸν τόπον ἐπέδειξεν ἐν τῷ Κωκάλῳ, ἐξ οὗ τὴν ἀρχὴν λαβόμενοι Μένανδρός τε καὶ Φιλήμων ἑδρα- ματούργησαν. ποιεῖ, STROMATUM LIB. VI. 24* A solum et dictiones suffurati et paraphrastice enuntia- P. ED. POTTER, ED. PARIS. omissa scilicet perscriptoris negli- gentia intermedia sententia, propter verbum Evang., cap. 1, multa ex hoc libro Clementis citans legit : Ediderunt tanquam propria, ut Eugrammon Cyrenæus ex Museo librumi integrum de Thesprotis. Ibidem ex Porphyrio et aliis multa in hanc sententiam profert Eusebius, et quæ de Platonis, Demosthenis, Isocratis aliorumque furtis scripserint,narrat. COLLECT. Cæterum E- habet Euseb. impress. Joan. Idem vero auctor vocat in Chronico ad Olymp. : Eugamon Cyrenæus, qui Telegoniam scripsit, agno- scitur. verba citavit. utrumque mendose. v. 372. B C D verint, satis planum est, et ostendetur. Quin et furta cominisisse integra arguentur. Nam cum quæ erant aliorum, tota omnino surripuissent, enuntia- runt tanquam propria: ut Eugamon Cyrenæus, ex Musaco librum integrum de Thesprotis, et Pisander Camireus Pisini Lindii Heracleam, et Panyasis Ha- licarnasseus a Cleophilo Samio OEchalia captivita- tem. Homerum quoque invenias magnum illum pue- tam, illos versus, Atque ut vir nutrit ramum viridantis olivæ, et quæ deinceps consequuntur, ad verbum transtu- lisse ex Orpheo de exstincto Baccho. Et quæ ab Orpheo in Theogonia facta sunt de Saturno, Atque is obliquus crassa cervice jacebat, Ut quem cuncla domans jam somnus ceperat, ea Homerus transtulit ad Cyclopem. Hesiodus autem facit de Melampode : Facta autem a superis quæ sunt audire li- [benter Par homines: pravi atque boni clarissima sunt hæc [signa, el quæ deinceps consequuntur, quæ ad verbum ac- cepit a Musæo poeta, Aristophanes autem in primis Thesmophoriazusis versus * transtulit ex comcelia Cratini cui nomen Empiprameni, id est, Exusti. Plato autem comicus et Aristophanes in Dadalo, sua sibi invicem surripiunt. Cocalum autem qui apte factus fuerat a poeta Aristophane comicus Phi - lemon, cum eum paululum immutasset, egit in co- media quæ inscribitur, id est, Sup- positus. Hesiodi autem carmina in solutam transmu- tata orationem, ediderunt tanquam sua, Eumelus et Acusilaus historiographi a Melesagora autem est suffuratus Gorgias Leontinus et Eudemus Naxius Gl. Casaubonus ad Athe- nai lib. n, c. 9, hac adnotavit : • Araros, poeta comicus ab Athenæo citatus, filius fuit Aristopha- Ris. Nomen illius sæpe corruptum ab imperitis ho- minibus : ut apud Pollucem lib. vi, c. : Scribendumn lem inepta et absurda Cle mentis lectio sic corrigenda : Clarissima sententia etsi de auctore ejus fabulæ aliter sentiunt alii. Non enim filio Araroti, sed patri Aristophani Cocalum aseri- bunt. In vita Aristophanis : Quibus verbis confirmari vides, qua dixerat Clemens de Philemonis furto. › copulativa conjunctio, quod praecedit, super- fuum est. SYLBURG. biensis Pseudo-Xenophon in libello De æquivocis : quorum primus Phoenicius, cui Græcarum literarum inventionem plerique tribuunt; postremus, Cadmus Milesius, qui prosam orationem condere primus in- stituit, teste Plinio lib. v, c. 29, et Solino cap. 40. Idem vero Plinius lib. vit, c. : « Prosam, inquit, ‹ orationem condere Pherecydes Svrius instituit, Cyri regis ætate; historiam Cadmius Milesius. ▸ Sirabo lib. 1, p. 18, ait primos omnium poetas scri- (36) Δειχθήσεται. Euseb. imp. et ms. δειχθήσον (37) Τα φώρια. Ms. Paris. mendose τὰ φωρίεια. (38) Γάρ. Euseb. ms. Joan. δέ. (39) Εὐγάμων ὁ Κυρην. Euseb. lib. x Prapa- (40) ΄Ολόκληρον. Ηactenus Eusebius Clementis (41) Olor. Iliad. P' vers. 53. (42) "Ηρει. Ms. Paris., ήρει, ms. Ottob. ήζει, (43) Κύκλωπος. Nempe Polyphemi, Odyss. ΙΧ, (45) Πυθέσθαι. Ms. Paris. mendose πειθέσθαι. (45) Θεσμοφοριαζούσαις. Ms. Paris. Θεσμοφορι (46) Τον μέν τοι Κώκαλον τὸν ποιηθέντα ἀρα- (47) Ο κωμικός. Nisi post has voces subaudiatur (48) Κάδμου. Sex Cadmos enumerat Annii Viter-
PG 9:243θεῷ δὲ τῷ παντοκράτορι καὶ μηδενὸς ὄντος ὑποκειμένου φωνὴν καὶ φαντασίαν ἐγγεννῆσαι ἀκοῇ δυνατόν, ἐνδεικνυμένῳ τὴν ἑαυτοῦ μεγαλειότητα παρὰ τὰ εἰωθότα φυσικὴν ἔχειν τὴν ἀκολουθίαν, εἰς ἐπιστροφὴν τῆς μηδέπω πιστευούσης ψυχῆς καὶ παραδοχὴν τῆς διδομένης ἐντολῆς. νεφέλης δ’ οὔσης καὶ ὄρους ὑψηλοῦ πῶς οὐ δυνατὸν διάφορον ἦχον ἐξακούεσθαι, πνεύματος κινουμένου διὰ τῆς ἐνεργούσης αἰτίας; διὸ καί φησιν ὁ προφήτης· φωνὴν ῥημάτων ὑμεῖς ἠκούετε, καὶ ὁμοίωμα οὐκ εἴδετε. ὁρᾷς, ὅπως ἡ κυριακὴ φωνὴ λόγος ἀσχημάτιστος· ἡ [γὰρ] τοῦ λόγου δύναμις, ῥῆμα κυρίου φωτεινόν, ἀλήθεια οὐρανόθεν ἄνωθεν ἐπὶ τὴν συναγωγὴν τῆς ἐκκλησίας ἀφιγμένη, διὰ φωτεινῆς τῆς προσεχοῦς διακονίας ἐνήργει. Εὕροιμεν δ’ ἂν καὶ ἄλλο μαρτύριον εἰς βεβαίωσιν τοῦ τὰ κάλλιστα τῶν δογμάτων τοὺς ἀρίστους τῶν φιλοσόφων παρ’ ἡμῶν σφετερισαμένους ὡς ἴδια αὐχεῖν τὸ καὶ παρὰ τῶν ἄλλων βαρβάρων ἀπηνθίσθαι τῶν εἰς ἑκάστην αἵρεσιν συντεινόντων τινά, μάλιστα δὲ Αἰγυπτίων τά τε ἄλλα καὶ τὸ περὶ τὴν μετενσωμάτωσιν τῆς ψυχῆς δόγμα. μετίασι γὰρ οἰκείαν τινὰ φιλοσοφίαν Αἰγύπτιοι· αὐτίκα τοῦτο ἐμφαίνει μάλιστα ἡ ἱεροπρεπὴς αὐτῶν θρῃσκεία.
Α τοῦ παλαιοῦ μετέγραψε κεφαλαιούμενος· Αμφιλοχός τε Β καὶ ᾿Αριστοκλῆς, καὶ Λέανδρος, καὶ Αναξιμένης, καὶ Ελλάνικος, καὶ Ἑκαταῖος, καὶ ᾿Ανδροτίων, καὶ Φιλό χορος - Διευχίδας τε ὁ Μεγαρικός, τὴν ἀρχὴν τοῦ λό γου ἐκ τῆς Ελλανίκου Δευκαλίωνίας μετέβαλε σιωπῶ δὲ Ηράκλειτον τὸν Ἐφέσιον, ὃς παρ' Θρ φέως τὰ πλεῖστα εἴληφε. Παρὰ Πυθαγόρου δὲ καὶ τὴν ψυχὴν ἀθάνατον εἶναι Πλάτων ἔσπακεν· οἱ δὲ (49), παρ' Αἰγυπτίων. Πολλοί τε τῶν ἀπὸ Πλάτωνος συγγρα φὰς πεποίηνται, καθ᾽ ἂς ἀποδεικνύουσι, τούς τε Στοί κούς, ὡς ἐν ἀρχῇ εἰρήκαμεν, τόν τε Αριστοτέλη τὰ πλεῖστα καὶ κυριώτατα τῶν δογμάτων παρὰ Πλάτω νος ειληφέναι. Ἀλλὰ καὶ Ἐπίκουρος παρὰ Δημοκρί του τὰ προηγούμενα ἐσκευώρηται δόγματα. Ταυτί μὲν οὖν ταύτῃ· ἐπιλείψει (50) γάρ με ὁ βίος, εἰ καθ᾽ έκαστον ἐπεξιέναι αἱροίμην τὴν Ἑλληνικὴν διελέγ χων φίλαυτον κλοπήν, καὶ ὡς σφετερίζονται τὴν εν ρεσιν τῶν παρ' αὐτοῖς καλλίστων δογμάτων, ἣν παρ' ἡμῶν εἰλήφασιν. Ρ. τῶν Περσῶν ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα στρατείας, ο ὁ δέ, πειρώμην μεν αἱροίμην Ηδη δὲ οὐ μόνον ὑφαιρούμενοι τὰ δόγματα παρὰ τῶν βαρβάρων διελέγχονται, ἀλλὰ καὶ προσέτι ἀπο μιμούμενοι τὰ παρ' ἡμῖν, ἄνωθεν ἐκ τῆς θείας δυνά μεως διὰ τῶν ἁγίως βεβιωκότων εἰς τὴν ἡμετέραν ἐπι- στροφὴν παραδόξως ενεργούμενα, Ελληνικής μυθολο γίαν (51) τερατευόμενοι. Καὶ δὴ (52) πευσόμεθα παρ' αὐτῶν, ἤτοι ἀληθῆ ταῦτα εἶναι ὁ ἱστοροῦσιν, ἢψευδή. Αλλά (55) ψευδῆ μὲν οὐκ ἂν φήσαιεν· οὐ γὰρ ἂν και ταψηφίσαιντο ἑαυτῶν, οἴκουν (54) ἐχόντες τὴν μεγί στην ευήθειαν τὸ ψευδή συγγράφειν· ἀληθῆ δ᾽ εἶναι ἐξ ἀνάγκης ὁμολογήσαιεν. Καὶ πῶς ἔτι ἄπιστα αὐτοῖς καταφαίνεται τὰ διὰ Μωϋσέως καὶ τῶν ἄλλων προφη τῶν τεραστίως ἐπιδεδειγμένα ; πάντων γὰρ ἀνθρώ πων ὁ παντοκράτωρ κηδόμενος Θεὸς, τοὺς μὲν ἐντο λαῖς, τοὺς δὲ ἀπειλαῖς, ἔστιν δ' οὓς σημείοις τερα- στίοις, ἐνίους δὲ ἠπίοις ἐπαγγελίαις επιστρέφει πρὸς σωτηρίαν. Πλὴν ἀλλ᾽ οἱ Ἕλληνες (55), αὐχμοῦ ποτε τὴν Ἑλλάδα πολυχρονίως (56) φθείροντος, καὶ ἐπε χούσης ἀγονίας καρπῶν, οἱ καταλειφθέντες, φασί, διὰ λιμὸν ἱκέται παραγενόμενοι εἰς Δελφούς, ήροντο τὴν Πυθίαν, πῶς ἂν ἀπαλλαγεῖεν τοῦ δεινοῦ. Μίαν δ' αὐτ τοῖς ἔχρησεν ἀρωγὴν (57) τῆς συμφορᾶς, εἰ χρήσαιντο Ελληνική μυθολογία. Καὶ δὴ, πευσόμεθα γὰρ αὐτῶν, ἤτοι ἀληθῆ ταῦτά ἐστιν, ἃ ἱστ. πευσόμεθα γὰρ αὐτὸ πολυχρονίου CLEMENTIS ALEXANDRINI historici, et praeterea Bion Proconnesius, qui etiam veteris Cadmi scripta transcripsit, eaque in com- pendium redegit et Amphilochus et Aristocles, et Leandrius, et Anaximenes, et Hellanicus, et Heca- tus, et Androtion, et Philochorus. Dieuchidas au- tem Megaricus, orationis principium ex Ifellanici Deucalionia traduxit. Taceo Heraclitum Ephesium, qui plurima ab Orpheo accepit. A Pythagora au- tem immortalem esse animam traxit Plato : illi vero ab Ægyptiis. Multi quoque Platonici scripta litteris mandavere, quibus ostendunt, ut in principio dixi- mus, et Stoicos, et Aristotelem plurima et præci- pua dogmata sumpsisse a Platone. Quin etiam Epi- curus a Democrito præcipua surripuit decreta. At- que hæc quidem ita se habeant : vita enim me defi- ciet si velin sigillatim persequi Græcorum furta a nimio sui amore profecta, et quemadmodum pul- cherrimorum quæ sunt apud ipsos decretorum sibi vindicant inventionem, quam a nobis acceperunt. CAPUT III. Quod Græci multa ab Hebræis sint furati ex eo probat quod miracula in sacris litteris tradita in suas historias et fabulas mythologicas transtulerint, Jam vero non solum convincuntur a barbaris dog- mata surripere sua, sed et imitari quæ apud nos divina virtute ab iis qui sancte vixerunt dum no- stri curanı gerunt, fiebant admirabiliter et præter opinionem, eaque tanquam Græcas fabulas prodi- giose narrantes. Atque eos quidem rogabimus, ve- rane ea quæ-scribunt esse dicant, an falsa. Sed falsa quidem non dicent, non enim seipsos sua quidem sponte maxime damnabunt ☑ stultitiæ, quod falsa scribant, sed vera esse confitebuntur. Et quomodo eis adhuc videntur incredibilia, quæ per Moysen et alios prophetas facta sunt miracula? Omnium enim hominum curam gerens Deus omnipoteus, alios qui- dem præceptis, alios vero minis, et nonnullos qui- dem signis prodigiosis, aliquos vero benignis con- vertit ad salutem promissis. Verum enimvero cum diuturna siccitas Græciam aliquando ar- fligeret, et fructuum esset maxima sterilitas, qui remnanserant, inquiunt, propter famem Delphos supplices venientes, rogarunt Pythiam, quomodo liberarentur a tam gravi calamitate. Ea respondit, calamitatis unum esse remedium, si * ED. POTTER, ED. PARIS. bendo laudem meruisse, deinde Cadmum, Pherecy- dem, Hecatæum metri numeros solvisse, reliqua poeticæ dictionis servasse. Suidas refert, Cadmuin, Pandionis filium, Milesium, de urbis patriæ ædili- catione, deque tota Ionia quatuor libros scripsisse : et nonnullis Cadmum hunc videri Orpheo paulo ju- niorem. At Josephus lib. contra Apionem ait, Ca- dmum Milesium paulum præcessisse Persarum contra Græcos expeditionem.; nem : aut singulariter legendum nempe Pytha- goras. SYLBURG. Conf. paulo infra p. edit. Paris.,et quæ ibi adnotanda sunt. - perat. Evangel. lib. x, c. 11. Ubi statim cod. impress. et ms. C D press. bius : Quin etiam habet ms. Joan. press et ms. et ms. precibus depulsa referunt Apollodorus Biblioth. fib. ut, cap. 11; Pausanias extremis Atticis, et pau- lo latius in Corinthiacis pag. 139, edit. Hanoν. BURG. Ms. Ottob. habet. . (49) Οι δέ. Referendum ad Pythagoram et Plato- (50) Επιλείψει. Hæc transtulit Eusebius in Pre- (51) Ἑλληνικὴν μυθολογίαν. Euseb. ms. et in- (52) Καὶ δή. Hanc sententiam sic profert Euse- (53) Αλλά. Hanc particulam omittit Euseb. im- (54) Ούκουν. Hoc etiam omittit Euseb. inpress. (55) Οἱ Ἕλληνες. Historiam hanc de fame Eac. (56) Πολυχρονίως. 1. mavult πολυχρονίου. S (57) Αρωγήν. Euseb. ms. et impress. ἀπαλλαγήν.
Πρῶτος μὲν γὰρ προέρχεται ὁ ᾠδός, ἕν τι τῶν τῆς μουσικῆς ἐπιφερόμενος συμβόλων. τοῦτόν φασι δύο βίβλους ἀνειληφέναι δεῖν ἐκ τῶν Ἑρμοῦ, ὧν θάτερον μὲν ὕμνους περιέχει θεῶν, ἐκλογισμὸν δὲ βασιλικοῦ βίου τὸ δεύτερον. Μετὰ δὲ τὸν ᾠδὸν ὁ ὡροσκόπος, ὡρολόγιόν τε μετὰ χεῖρα καὶ φοίνικα ἀστρολογίας ἔχων σύμβολα, πρόεισιν. τοῦτον τὰ ἀστρολογούμενα τῶν Ἑρμοῦ βιβλίων τέσσαρα ὄντα τὸν ἀριθμὸν ἀεὶ διὰ στόματος ἔχειν χρή, ὧν τὸ μέν ἐστι περὶ τοῦ διακόσμου τῶν ἀπλανῶν φαινομένων ἄστρων, [τὸ δὲ περὶ τῆς τάξεως τοῦ ἡλίου καὶ τῆς σελήνης καὶ περὶ τῶν πέντε πλανωμένων,] τὸ δὲ περὶ τῶν συνόδων καὶ φωτισμῶν ἡλίου καὶ σελήνης, τὸ δὲ λοιπὸν περὶ τῶν ἀνατολῶν. Ἑξῆς δὲ ὁ ἱερογραμματεὺς προέρχεται, ἔχων πτερὰ ἐπὶ τῆς κεφαλῆς βιβλίον τε ἐν χερσὶ καὶ κανοῦν, ἐν ᾧ τό τε γραφικὸν μέλαν καὶ σχοῖνος ᾗ γράφουσι.
Α τοῦ παλαιοῦ μετέγραψε κεφαλαιούμενος· Αμφιλοχός τε Β καὶ ᾿Αριστοκλῆς, καὶ Λέανδρος, καὶ Αναξιμένης, καὶ Ελλάνικος, καὶ Ἑκαταῖος, καὶ ᾿Ανδροτίων, καὶ Φιλό χορος - Διευχίδας τε ὁ Μεγαρικός, τὴν ἀρχὴν τοῦ λό γου ἐκ τῆς Ελλανίκου Δευκαλίωνίας μετέβαλε σιωπῶ δὲ Ηράκλειτον τὸν Ἐφέσιον, ὃς παρ' Θρ φέως τὰ πλεῖστα εἴληφε. Παρὰ Πυθαγόρου δὲ καὶ τὴν ψυχὴν ἀθάνατον εἶναι Πλάτων ἔσπακεν· οἱ δὲ (49), παρ' Αἰγυπτίων. Πολλοί τε τῶν ἀπὸ Πλάτωνος συγγρα φὰς πεποίηνται, καθ᾽ ἂς ἀποδεικνύουσι, τούς τε Στοί κούς, ὡς ἐν ἀρχῇ εἰρήκαμεν, τόν τε Αριστοτέλη τὰ πλεῖστα καὶ κυριώτατα τῶν δογμάτων παρὰ Πλάτω νος ειληφέναι. Ἀλλὰ καὶ Ἐπίκουρος παρὰ Δημοκρί του τὰ προηγούμενα ἐσκευώρηται δόγματα. Ταυτί μὲν οὖν ταύτῃ· ἐπιλείψει (50) γάρ με ὁ βίος, εἰ καθ᾽ έκαστον ἐπεξιέναι αἱροίμην τὴν Ἑλληνικὴν διελέγ χων φίλαυτον κλοπήν, καὶ ὡς σφετερίζονται τὴν εν ρεσιν τῶν παρ' αὐτοῖς καλλίστων δογμάτων, ἣν παρ' ἡμῶν εἰλήφασιν. Ρ. τῶν Περσῶν ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα στρατείας, ο ὁ δέ, πειρώμην μεν αἱροίμην Ηδη δὲ οὐ μόνον ὑφαιρούμενοι τὰ δόγματα παρὰ τῶν βαρβάρων διελέγχονται, ἀλλὰ καὶ προσέτι ἀπο μιμούμενοι τὰ παρ' ἡμῖν, ἄνωθεν ἐκ τῆς θείας δυνά μεως διὰ τῶν ἁγίως βεβιωκότων εἰς τὴν ἡμετέραν ἐπι- στροφὴν παραδόξως ενεργούμενα, Ελληνικής μυθολο γίαν (51) τερατευόμενοι. Καὶ δὴ (52) πευσόμεθα παρ' αὐτῶν, ἤτοι ἀληθῆ ταῦτα εἶναι ὁ ἱστοροῦσιν, ἢψευδή. Αλλά (55) ψευδῆ μὲν οὐκ ἂν φήσαιεν· οὐ γὰρ ἂν και ταψηφίσαιντο ἑαυτῶν, οἴκουν (54) ἐχόντες τὴν μεγί στην ευήθειαν τὸ ψευδή συγγράφειν· ἀληθῆ δ᾽ εἶναι ἐξ ἀνάγκης ὁμολογήσαιεν. Καὶ πῶς ἔτι ἄπιστα αὐτοῖς καταφαίνεται τὰ διὰ Μωϋσέως καὶ τῶν ἄλλων προφη τῶν τεραστίως ἐπιδεδειγμένα ; πάντων γὰρ ἀνθρώ πων ὁ παντοκράτωρ κηδόμενος Θεὸς, τοὺς μὲν ἐντο λαῖς, τοὺς δὲ ἀπειλαῖς, ἔστιν δ' οὓς σημείοις τερα- στίοις, ἐνίους δὲ ἠπίοις ἐπαγγελίαις επιστρέφει πρὸς σωτηρίαν. Πλὴν ἀλλ᾽ οἱ Ἕλληνες (55), αὐχμοῦ ποτε τὴν Ἑλλάδα πολυχρονίως (56) φθείροντος, καὶ ἐπε χούσης ἀγονίας καρπῶν, οἱ καταλειφθέντες, φασί, διὰ λιμὸν ἱκέται παραγενόμενοι εἰς Δελφούς, ήροντο τὴν Πυθίαν, πῶς ἂν ἀπαλλαγεῖεν τοῦ δεινοῦ. Μίαν δ' αὐτ τοῖς ἔχρησεν ἀρωγὴν (57) τῆς συμφορᾶς, εἰ χρήσαιντο Ελληνική μυθολογία. Καὶ δὴ, πευσόμεθα γὰρ αὐτῶν, ἤτοι ἀληθῆ ταῦτά ἐστιν, ἃ ἱστ. πευσόμεθα γὰρ αὐτὸ πολυχρονίου CLEMENTIS ALEXANDRINI historici, et praeterea Bion Proconnesius, qui etiam veteris Cadmi scripta transcripsit, eaque in com- pendium redegit et Amphilochus et Aristocles, et Leandrius, et Anaximenes, et Hellanicus, et Heca- tus, et Androtion, et Philochorus. Dieuchidas au- tem Megaricus, orationis principium ex Ifellanici Deucalionia traduxit. Taceo Heraclitum Ephesium, qui plurima ab Orpheo accepit. A Pythagora au- tem immortalem esse animam traxit Plato : illi vero ab Ægyptiis. Multi quoque Platonici scripta litteris mandavere, quibus ostendunt, ut in principio dixi- mus, et Stoicos, et Aristotelem plurima et præci- pua dogmata sumpsisse a Platone. Quin etiam Epi- curus a Democrito præcipua surripuit decreta. At- que hæc quidem ita se habeant : vita enim me defi- ciet si velin sigillatim persequi Græcorum furta a nimio sui amore profecta, et quemadmodum pul- cherrimorum quæ sunt apud ipsos decretorum sibi vindicant inventionem, quam a nobis acceperunt. CAPUT III. Quod Græci multa ab Hebræis sint furati ex eo probat quod miracula in sacris litteris tradita in suas historias et fabulas mythologicas transtulerint, Jam vero non solum convincuntur a barbaris dog- mata surripere sua, sed et imitari quæ apud nos divina virtute ab iis qui sancte vixerunt dum no- stri curanı gerunt, fiebant admirabiliter et præter opinionem, eaque tanquam Græcas fabulas prodi- giose narrantes. Atque eos quidem rogabimus, ve- rane ea quæ-scribunt esse dicant, an falsa. Sed falsa quidem non dicent, non enim seipsos sua quidem sponte maxime damnabunt ☑ stultitiæ, quod falsa scribant, sed vera esse confitebuntur. Et quomodo eis adhuc videntur incredibilia, quæ per Moysen et alios prophetas facta sunt miracula? Omnium enim hominum curam gerens Deus omnipoteus, alios qui- dem præceptis, alios vero minis, et nonnullos qui- dem signis prodigiosis, aliquos vero benignis con- vertit ad salutem promissis. Verum enimvero cum diuturna siccitas Græciam aliquando ar- fligeret, et fructuum esset maxima sterilitas, qui remnanserant, inquiunt, propter famem Delphos supplices venientes, rogarunt Pythiam, quomodo liberarentur a tam gravi calamitate. Ea respondit, calamitatis unum esse remedium, si * ED. POTTER, ED. PARIS. bendo laudem meruisse, deinde Cadmum, Pherecy- dem, Hecatæum metri numeros solvisse, reliqua poeticæ dictionis servasse. Suidas refert, Cadmuin, Pandionis filium, Milesium, de urbis patriæ ædili- catione, deque tota Ionia quatuor libros scripsisse : et nonnullis Cadmum hunc videri Orpheo paulo ju- niorem. At Josephus lib. contra Apionem ait, Ca- dmum Milesium paulum præcessisse Persarum contra Græcos expeditionem.; nem : aut singulariter legendum nempe Pytha- goras. SYLBURG. Conf. paulo infra p. edit. Paris.,et quæ ibi adnotanda sunt. - perat. Evangel. lib. x, c. 11. Ubi statim cod. impress. et ms. C D press. bius : Quin etiam habet ms. Joan. press et ms. et ms. precibus depulsa referunt Apollodorus Biblioth. fib. ut, cap. 11; Pausanias extremis Atticis, et pau- lo latius in Corinthiacis pag. 139, edit. Hanoν. BURG. Ms. Ottob. habet. . (49) Οι δέ. Referendum ad Pythagoram et Plato- (50) Επιλείψει. Hæc transtulit Eusebius in Pre- (51) Ἑλληνικὴν μυθολογίαν. Euseb. ms. et in- (52) Καὶ δή. Hanc sententiam sic profert Euse- (53) Αλλά. Hanc particulam omittit Euseb. im- (54) Ούκουν. Hoc etiam omittit Euseb. inpress. (55) Οἱ Ἕλληνες. Historiam hanc de fame Eac. (56) Πολυχρονίως. 1. mavult πολυχρονίου. S (57) Αρωγήν. Euseb. ms. et impress. ἀπαλλαγήν.
PG 9:245τοῦτον τὰ [τε] ἱερογλυφικὰ καλούμενα περί τε τῆς κοσμογραφίας καὶ γεωγραφίας [τῆς τάξεως τοῦ ἡλίου καὶ τῆς σελήνης καὶ περὶ τῶν πέντε πλανωμένων,] χωρογραφίας τε τῆς Αἰγύπτου καὶ τῆς τοῦ Νείλου διαγραφῆς περί τε τῆς [καταγραφῆς] [κατα]σκευῆς τῶν ἱερῶν καὶ τῶν ἀφιερωμένων αὐτοῖς χωρίων περί τε μέτρων καὶ τῶν ἐν τοῖς ἱεροῖς χρησίμων εἰδέναι χρή. Ἔπειτα ὁ στολιστὴς τοῖς προειρημένοις ἕπεται, ἔχων τόν τε τῆς δικαιοσύνης πῆχυν καὶ τὸ σπονδεῖον. οὗτος [οἶδε] τὰ παιδευτικὰ πάντα καὶ [τὰ] μοσχοσφραγιστικὰ καλούμενα· δέκα δέ ἐστι τὰ εἰς τὴν τιμὴν ἀνήκοντα τῶν παρ’ αὐτοῖς θεῶν καὶ τὴν Αἰγυπτίαν εὐσέβειαν περιέχοντα, οἷον περὶ θυμάτων, ἀπαρχῶν, ὕμνων, εὐχῶν, πομπῶν ἑορτῶν καὶ τῶν τούτοις ὁμοίων. Ἐπὶ πᾶσι δὲ ὁ [προφήτης] ἔξεισι, προφανὲς τὸ ὑδρεῖον ἐγκεκολπισμένος, ᾧ ἕπονται οἱ τὴν ἔκπεμψιν τῶν ἄρτων βαστάζοντες. οὗτος, ὡς ἂν προστάτης τοῦ ἱεροῦ, τὰ ἱερατικὰ καλούμενα δέκα βιβλία ἐκμανθάνει (περιέχει δὲ περί τε νόμων καὶ θεῶν καὶ τῆς ὅλης παιδείας τῶν ἱερέων)· ὁ γάρ τοι προφήτης παρὰ τοῖς Αἰγυπτίοις καὶ τῆς διανομῆς τῶν προσόδων ἐπιστάτης ἐστίν.
τῇ Διακοῦ εὐχῇ. Πεισθεὶς οὖν ἑαυτοῖς (58) Αἰακός, Α ἀνελθὼν ἐπὶ τὸ Ἑλληνικὸν ὄρος (59), τὰς καθαρὰς χεῖρας ἐκτείνας εἰς οὐρανὸν, κοινὸν ἀποκαλέσας τὸν Θεόν (60), ηύξατο οἰκτεῖραι αὐτὸν τετρυμένην (61) τὴν Ἑλλάδα. Αμα δὲ εὐχομένου, βροντὴ ἐξαίσιος ἐκτύπει (62), καὶ πᾶς ὁ πέριξ ἀὴρ ἐνεφοῦτο. Λάβροι δὲ καὶ συνεχεῖς ὄμβροι καταῤῥαγέντες, ὅλην ἐπλής ρωσαν τὴν χώραν. Εντεῦθεν ἄφθονος καὶ πλουσία τε- λεσφορείται εὐκαρπία ταῖς Αἰακοῦ γεωργηθεῖσα εὐ χαῖς. ι Καὶ ἐπεκαλέσατο, φησί, Σαμουὴλ τὸν Κύριον· καὶ ἔδωκεν Κύριος φωνὰς καὶ ὑετὸν ἐν ἡμέρᾳ θερι σμοῦ (63). » Ορᾶς ὅτι ὁ βρέχων ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους, διὰ τῶν ὑποτεταμένων (64) δυνάμεων, εἷς ἐστι Θεός; Πλήρης δὲ ἡ Γραφὴ πᾶσα ἡ καθ᾿ ἡμᾶς κατὰ τὰς τῶν δικαίων εὐχὰς, ἐπακούοντός τε καὶ ἐπι- τελοῦντος τοῦ Θεοῦ ἔκαστον τῶν αἰτημάτων. Πάλιν ίστο- ροῦσιν (65) Ἕλληνες, εκλειπόντων ποτὲ τῶν Ετησίων ἀνέμων, Ἀρισταῖον ἐν Κέῳ θῦσαι Ἰσθμίῳ Διί· πολλή γὰρ ἦν φθορά, φλογμῷ διαπιμπραμένων, καὶ δὴ καὶ τῶν ἀναψύχειν τοὺς καρποὺς εἰωθότων ἀνέμων μὴ πνεόντων, ῥᾳδίως αὐτοὺς ἀνεκαλέσατο. Δελφοὶ δὲ, Ξέρξου ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα στρατεύσαντος, ἀνειπούσης τῆς Πυθίας· *Ο Δελφοί (66), λίσσεσθ' ἀνέμους, καὶ λώϊον ἔσται· - Β βωμὸν καὶ θυσίαν ποιήσαντες τοῖς ἀνέμοις, ἀρωγούς αὐτοὺς ἔσχον. Πνεύσαντες (67) γὰρ ἐῤῥωμένως περὶ τὴν Σηπιάδα ἄκραν, συνέτριψαν πᾶσαν τὴν παρα- σκευὴν τοῦ Περσικού στόλου. Εμπεδοκλής (68) τε ὁ Ακραγαντίνος ο κωλυσανέμας » ἐπεκλήθη. Λέγεται οὖν, ἀπὸ τοῦ ᾿Ακράγαντος δρους πνέοντός ποτε ἀνέ μου βαρὺ καὶ νοσῶδες τοῖς ἐγχωρίοις, ἀλλὰ καὶ ταῖς γυναιξὶν αὐτῶν ἀγονίας αἰτίου γινομένου, παῦσαι τὸν ἄνεμον· διὸ καὶ αὐτὸς ἐν τοῖς ἔπεσι γράφει· * Ρ. ἑαυτοῖς ληνικόν. κοινὸν ἐπικαλέσας πατέρα τὸν Θεόν Πανελλήνιον, αὐτῶν αὐτόν χωμένην, επεκτύπει, ὑπεκτύπει Επεκτύπει Υποτεταμένων. ὑποτεταγμένων, « ο κωλυσανέμας, λῷον λώϊον Ετησίων ποτὲ σφοδρῶν πνευσάντων, ὥστε τοὺς καρποὺς λυμῆναι, κελεύσα, ὄνους έκδα- ρῆναι, καὶ ἀσκοὺς ποιῆσαι, πρὸς τοὺς λόφους, καὶ τὰς ἀκρωρείας διέτεινε, πρὸς τὸ συλλαβεῖν τὸ πνεῦ μα· λήξαντος δὲ, Κωλυσανέμαν κληθῆναι. « Κωλυσανέμαν Κωλυσανέ- μας, Κωλυσανέμῳ, 'Αλε ξανέμαν STROMATUM LIB. VI. uterentur precibus aci. Eis ergo morem gerens C ED. POTTER, 630-631 ED. PARIS. Euseb. ms. et impress. Alioqui, inquit Sylburg., more insolito accipiendum foret pro sibi» et cillis. » In Ægina Æacum vota fecisse refert Pau- tanias. ' Eusebianum illud, Communem invocans patrem Deum. » Porro • communem Deum, aut • patrem, » vocat Jovem seu Græcorum omnium præsidem : quem ab aco invocatum fuisse, refert Pausanias in locis jam dictis. Paulo post pro ms. Joan. non male. aut accipiendum pro leniter intonuit. » SILBURG. habet ms. Joan. e præced, commate huc translata est. - .(64) Rectius Euseb. ms. et im- press. subjectarum : quod Syl Jurgio etiam placuit. Atque hactenus Euseb. ▲ D Æacus, cum in Græcum montem ascendisset, mundis in cœlum extensis manibus communem Deum invocans precatus est, ut afflictæ miserere- tur Græciæ. Simul ac autem cœpit precari, felix statim tonitru insonuit, et totus aer circumcirca fuit obductus nubibus. Vehementes autem et conti- nui imbres erumpentes, totam implevere regionem. Hinc efficitur abundans et copiosa fructuum feraci- tas, qui aci, tanquam agricultura, fuere impe- trali precibus. Et invocavit, inquit, Samuel Dominum, et dedit Dominus voces et pluviam in die raessis ª. › Vides unum esse Deum qui per sub- jectas potestates • pluit super justos et injustos b?, Plena est autem nostra Scriptura Dei exaudientis, et unamquamque efficientis petitionem, per justo. rum orationes. Rursus narrant Græci, quod cum Etesiæ venti aliquando deficerent, Aristæus in Geo sacrificarit Jovi Isthmio: maxima enim erat cala- mitas, cum ardore omnia essent exusta, et cum venti non spirarent qui solebant fructus refrige- rare, eos facile revocavit. Delphi autem, cum Xer- xes bello invasisset Græciam, dixisset autem Py- thia: Placale, Delphi, ventos, jam fata favebunt, altari posito, et facto ventis sacrificio, eos habuere adjutores. Nam cum circa Sepiadem promontorium spirassent vehementer, Persicæ classis universum apparatum contrivere. Empedocles quoque Agrigen- tinus a id est venti prohibitor, fuit cognominatus. Dicitur certe quod cum ex monte Agrigenti gravis quidam aliquando spiraret ventus, qui non solum morbos importabat incolis, sed eo- rum etiam uxoribus sterilitatis erat causa, fecisse ut is cessaret. Quocirca ipse quoque scribit in ver- sibus : Reg. x11, 18. b Matth. v, 45. qui ab Jove impetravit, ut.Etesiæ flarent, pau- cis mutatis, referi Hyginus. Poet. astron. lib. 1, c. 4. lib. vii, cap. 178. Porro pro habet ms. Paris. rodotus libri jam citati cap. 188. seg. : Etesiis aliquando vebementer flantibus, adeo ut fruges corrumperent, excoriari asinos jussit, factisque utribus, eis collibus et montium verticibus admo- veri ad comprehendendos flatus: cessantibusque ventis, ab eventu rei vocatum esse. Paria tradit Suidas. Conf. Hesychius vα Philostratus lib. vult, De vita Apollonii, cap. 3. His adde Porphyrium ct Jamblichum in Vita Pythagora, qui pro dictum eum commemorant. Plutarchus Empedoclem naturali quodam artificio ventos avertisse tradit lib. De curiositate, et lib, Contra Colotem. (58) Εαυτοῖς. Scribendum potius αὐτοῖς, cum (59) Τὸ Ἑλληνικὸν ὄρος. Euseb. τὸ ὄρος τὸ Ἑλ (60) Κοινὸν ἀποκαλέσας τὸν Θεόν. Melius est (61) Τετρυμένην. Euseb. ms. et impress. τετρυ- (62) Εκτύπει. Euseb. ὑπεκτύπει. Rectius forte (63) Θερισμοῦ. Vulg. Bib. ἐκείνῃ. Το θερισμού (65) Πάλιν ιστορούσιν. Historiam de Aristo, (66) Δελφοί. Hanc historiam enarrat Herodotus (67) Πνεύσαντες. Hoc etiam memoriæ tradit He- (68) Εμπεδοκλῆς. Laertius in Empedocle lib. vi,
Δύο μὲν οὖν καὶ τεσσαράκοντα αἱ πάνυ ἀναγκαῖαι τῷ Ἑρμῇ γεγόνασι βίβλοι· ὧν τὰς μὲν τριάκοντα ἓξ τὴν πᾶσαν Αἰγυπτίων περιεχούσας φιλοσοφίαν οἱ προειρημένοι ἐκμανθάνουσι, τὰς δὲ λοιπὰς ἓξ οἱ παστοφόροι ἰατρικὰς οὔσας περί τε τῆς τοῦ σώματος κατασκευῆς καὶ περὶ νόσων καὶ περὶ ὀργάνων καὶ φαρμάκων καὶ περὶ ὀφθαλμ[ι]ῶν καὶ τὸ τελευταῖον περὶ τῶν γυναικείων. Καὶ τὰ μὲν Αἰγυπτίων ὡς ἐν βραχεῖ φάναι τοιαῦτα· Ἰνδῶν δὲ ἡ φιλοσοφία καὶ αὐτῶν διαβεβόηται. Ἀλέξανδρος γοῦν ὁ Μακεδὼν δέκα λαβὼν Ἰνδῶν γυμνοσοφιστὰς τοὺς δοκοῦντας ἀρίστους εἶναι καὶ βραχυλογωτάτους προβλήματα αὐτοῖς προὔθηκε, τὸν μὴ ἀποκρινόμενον εὐστόχως ἀνελεῖν ἀπειλήσας, ἕνα [δὲ] τὸν πρεσβύτατον αὐτῶν ἐπικρίνειν κελεύσας. ὁ μὲν οὖν πρῶτος ἐξετασθείς, πότερον οἴεται τοὺς ζῶντας εἶναι πλείονας ἢ τοὺς τεθνεῶτας, τοὺς ζῶντας ἔφη· οὐ γὰρ εἶναι τοὺς τεθνεῶτας. ὁ δεύτερος δέ, πότερον τὴν γῆν ἢ τὴν θάλασσαν μείζονα θηρία τρέφειν, τὴν γῆν ἔφη· ταύτης γὰρ μέρος εἶναι τὴν θάλασσαν. ὁ δὲ τρίτος, ποῖόν ἐστι τῶν ζῴων πανουργότατον, ὃ μέχρι νῦν οὐκ ἐγνώσθη, εἶπεν, ἄνθρωπος.
τῇ Διακοῦ εὐχῇ. Πεισθεὶς οὖν ἑαυτοῖς (58) Αἰακός, Α ἀνελθὼν ἐπὶ τὸ Ἑλληνικὸν ὄρος (59), τὰς καθαρὰς χεῖρας ἐκτείνας εἰς οὐρανὸν, κοινὸν ἀποκαλέσας τὸν Θεόν (60), ηύξατο οἰκτεῖραι αὐτὸν τετρυμένην (61) τὴν Ἑλλάδα. Αμα δὲ εὐχομένου, βροντὴ ἐξαίσιος ἐκτύπει (62), καὶ πᾶς ὁ πέριξ ἀὴρ ἐνεφοῦτο. Λάβροι δὲ καὶ συνεχεῖς ὄμβροι καταῤῥαγέντες, ὅλην ἐπλής ρωσαν τὴν χώραν. Εντεῦθεν ἄφθονος καὶ πλουσία τε- λεσφορείται εὐκαρπία ταῖς Αἰακοῦ γεωργηθεῖσα εὐ χαῖς. ι Καὶ ἐπεκαλέσατο, φησί, Σαμουὴλ τὸν Κύριον· καὶ ἔδωκεν Κύριος φωνὰς καὶ ὑετὸν ἐν ἡμέρᾳ θερι σμοῦ (63). » Ορᾶς ὅτι ὁ βρέχων ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους, διὰ τῶν ὑποτεταμένων (64) δυνάμεων, εἷς ἐστι Θεός; Πλήρης δὲ ἡ Γραφὴ πᾶσα ἡ καθ᾿ ἡμᾶς κατὰ τὰς τῶν δικαίων εὐχὰς, ἐπακούοντός τε καὶ ἐπι- τελοῦντος τοῦ Θεοῦ ἔκαστον τῶν αἰτημάτων. Πάλιν ίστο- ροῦσιν (65) Ἕλληνες, εκλειπόντων ποτὲ τῶν Ετησίων ἀνέμων, Ἀρισταῖον ἐν Κέῳ θῦσαι Ἰσθμίῳ Διί· πολλή γὰρ ἦν φθορά, φλογμῷ διαπιμπραμένων, καὶ δὴ καὶ τῶν ἀναψύχειν τοὺς καρποὺς εἰωθότων ἀνέμων μὴ πνεόντων, ῥᾳδίως αὐτοὺς ἀνεκαλέσατο. Δελφοὶ δὲ, Ξέρξου ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα στρατεύσαντος, ἀνειπούσης τῆς Πυθίας· *Ο Δελφοί (66), λίσσεσθ' ἀνέμους, καὶ λώϊον ἔσται· - Β βωμὸν καὶ θυσίαν ποιήσαντες τοῖς ἀνέμοις, ἀρωγούς αὐτοὺς ἔσχον. Πνεύσαντες (67) γὰρ ἐῤῥωμένως περὶ τὴν Σηπιάδα ἄκραν, συνέτριψαν πᾶσαν τὴν παρα- σκευὴν τοῦ Περσικού στόλου. Εμπεδοκλής (68) τε ὁ Ακραγαντίνος ο κωλυσανέμας » ἐπεκλήθη. Λέγεται οὖν, ἀπὸ τοῦ ᾿Ακράγαντος δρους πνέοντός ποτε ἀνέ μου βαρὺ καὶ νοσῶδες τοῖς ἐγχωρίοις, ἀλλὰ καὶ ταῖς γυναιξὶν αὐτῶν ἀγονίας αἰτίου γινομένου, παῦσαι τὸν ἄνεμον· διὸ καὶ αὐτὸς ἐν τοῖς ἔπεσι γράφει· * Ρ. ἑαυτοῖς ληνικόν. κοινὸν ἐπικαλέσας πατέρα τὸν Θεόν Πανελλήνιον, αὐτῶν αὐτόν χωμένην, επεκτύπει, ὑπεκτύπει Επεκτύπει Υποτεταμένων. ὑποτεταγμένων, « ο κωλυσανέμας, λῷον λώϊον Ετησίων ποτὲ σφοδρῶν πνευσάντων, ὥστε τοὺς καρποὺς λυμῆναι, κελεύσα, ὄνους έκδα- ρῆναι, καὶ ἀσκοὺς ποιῆσαι, πρὸς τοὺς λόφους, καὶ τὰς ἀκρωρείας διέτεινε, πρὸς τὸ συλλαβεῖν τὸ πνεῦ μα· λήξαντος δὲ, Κωλυσανέμαν κληθῆναι. « Κωλυσανέμαν Κωλυσανέ- μας, Κωλυσανέμῳ, 'Αλε ξανέμαν STROMATUM LIB. VI. uterentur precibus aci. Eis ergo morem gerens C ED. POTTER, 630-631 ED. PARIS. Euseb. ms. et impress. Alioqui, inquit Sylburg., more insolito accipiendum foret pro sibi» et cillis. » In Ægina Æacum vota fecisse refert Pau- tanias. ' Eusebianum illud, Communem invocans patrem Deum. » Porro • communem Deum, aut • patrem, » vocat Jovem seu Græcorum omnium præsidem : quem ab aco invocatum fuisse, refert Pausanias in locis jam dictis. Paulo post pro ms. Joan. non male. aut accipiendum pro leniter intonuit. » SILBURG. habet ms. Joan. e præced, commate huc translata est. - .(64) Rectius Euseb. ms. et im- press. subjectarum : quod Syl Jurgio etiam placuit. Atque hactenus Euseb. ▲ D Æacus, cum in Græcum montem ascendisset, mundis in cœlum extensis manibus communem Deum invocans precatus est, ut afflictæ miserere- tur Græciæ. Simul ac autem cœpit precari, felix statim tonitru insonuit, et totus aer circumcirca fuit obductus nubibus. Vehementes autem et conti- nui imbres erumpentes, totam implevere regionem. Hinc efficitur abundans et copiosa fructuum feraci- tas, qui aci, tanquam agricultura, fuere impe- trali precibus. Et invocavit, inquit, Samuel Dominum, et dedit Dominus voces et pluviam in die raessis ª. › Vides unum esse Deum qui per sub- jectas potestates • pluit super justos et injustos b?, Plena est autem nostra Scriptura Dei exaudientis, et unamquamque efficientis petitionem, per justo. rum orationes. Rursus narrant Græci, quod cum Etesiæ venti aliquando deficerent, Aristæus in Geo sacrificarit Jovi Isthmio: maxima enim erat cala- mitas, cum ardore omnia essent exusta, et cum venti non spirarent qui solebant fructus refrige- rare, eos facile revocavit. Delphi autem, cum Xer- xes bello invasisset Græciam, dixisset autem Py- thia: Placale, Delphi, ventos, jam fata favebunt, altari posito, et facto ventis sacrificio, eos habuere adjutores. Nam cum circa Sepiadem promontorium spirassent vehementer, Persicæ classis universum apparatum contrivere. Empedocles quoque Agrigen- tinus a id est venti prohibitor, fuit cognominatus. Dicitur certe quod cum ex monte Agrigenti gravis quidam aliquando spiraret ventus, qui non solum morbos importabat incolis, sed eo- rum etiam uxoribus sterilitatis erat causa, fecisse ut is cessaret. Quocirca ipse quoque scribit in ver- sibus : Reg. x11, 18. b Matth. v, 45. qui ab Jove impetravit, ut.Etesiæ flarent, pau- cis mutatis, referi Hyginus. Poet. astron. lib. 1, c. 4. lib. vii, cap. 178. Porro pro habet ms. Paris. rodotus libri jam citati cap. 188. seg. : Etesiis aliquando vebementer flantibus, adeo ut fruges corrumperent, excoriari asinos jussit, factisque utribus, eis collibus et montium verticibus admo- veri ad comprehendendos flatus: cessantibusque ventis, ab eventu rei vocatum esse. Paria tradit Suidas. Conf. Hesychius vα Philostratus lib. vult, De vita Apollonii, cap. 3. His adde Porphyrium ct Jamblichum in Vita Pythagora, qui pro dictum eum commemorant. Plutarchus Empedoclem naturali quodam artificio ventos avertisse tradit lib. De curiositate, et lib, Contra Colotem. (58) Εαυτοῖς. Scribendum potius αὐτοῖς, cum (59) Τὸ Ἑλληνικὸν ὄρος. Euseb. τὸ ὄρος τὸ Ἑλ (60) Κοινὸν ἀποκαλέσας τὸν Θεόν. Melius est (61) Τετρυμένην. Euseb. ms. et impress. τετρυ- (62) Εκτύπει. Euseb. ὑπεκτύπει. Rectius forte (63) Θερισμοῦ. Vulg. Bib. ἐκείνῃ. Το θερισμού (65) Πάλιν ιστορούσιν. Historiam de Aristo, (66) Δελφοί. Hanc historiam enarrat Herodotus (67) Πνεύσαντες. Hoc etiam memoriæ tradit He- (68) Εμπεδοκλῆς. Laertius in Empedocle lib. vi,
PG 9:247ὁ δὲ τέταρτος ἀνακρινόμενος, τίνι λογισμῷ τὸν Σάββαν ἀπέστησαν ἄρχοντα αὐτῶν ὄντα, ἀπεκρίθη· καλῶς ζῆν βουλόμενοι αὐτὸν ἢ καλῶς ἀποθανεῖν. ὁ δὲ πέμπτος ἐρωτηθείς, πότερον οἴεται τὴν ἡμέραν πρότερον ἢ τὴν νύκτα γεγονέναι, εἶπεν· [ἡ νὺξ] ἡμέρᾳ μιᾷ· τῶν γὰρ ἀπόρων ἐρωτήσεων ἀνάγκη καὶ τὰς ἀποκρίσεις ἀπόρους εἶναι. ὁ δὲ ἕκτος ἐρωτηθείς, πῶς ἄν τις φιληθείη μάλιστα, ἂν κράτιστος ὤν, ἔφη, μὴ φοβερὸς ᾖ. ὁ δὲ ἕβδομος ἐρωτηθείς, πῶς ἄν τις ἐξ ἀνθρώπων γένοιτο θεός, εἰ πράξειεν, εἶπεν, ἃ πρᾶξαι ἄνθρωπον μὴ δυνατόν ἐστιν. ὁ δὲ ὄγδοος ἐρωτηθείς, τί ἰσχυρότερον, ζωὴ ἢ θάνατος, ζωή, ἔφη, τοσαῦτα κακὰ φέρουσα. ὁ δὲ ἔνατος ἐξετασθείς, μέχρι τίνος ἀνθρώπῳ καλῶς ἔχει ζῆν, μέχρι οὗ, ἔφη, μὴ νομίζῃ τὸ τεθνάναι τοῦ ζῆν ἄμεινον. κελεύσαντος δὲ τοῦ Ἀλεξάνδρου καὶ τὸν δέκατον εἰπεῖν τι (δικαστὴς γὰρ ἦν), ἕτερος, ἔφη, ἑτέρου χεῖρον εἶπεν. τοῦ δὲ Ἀλεξάνδρου φήσαντος· οὐκοῦν καὶ σὺ πρῶτος ἀποθανῇ τοιαῦτα κρίνων; καὶ πῶς, εἶπεν, βασιλεῦ, ἀληθὴς εἴης, φήσας πρῶτον ἀποκτεῖναι τὸν [πρῶτον] ἀποκρινάμενον κάκιστα;
Η Παύσεις (69) δ' ἀκαμάτων ἀνέμων μένος, οἶτ᾽ ἐπὶ [γαϊαν Ορνύμενοι, θνητοῖσι καταφθινύθουσιν ἀγούρας· Καὶ πάλιν εὖτ᾽ ἐθέλησθα, παλίντιτα πνεύματα θε [σεις (70). Παρακολουθείν τε αὐτῷ ἔλεγον (74) « τοὺς μὲν, μαν- τοσυνῶν κεχρημένους, τους δ', ἐπὶ νοῦσον σιδηρὸν δι χαλεπαῖσι πεπαρμένους (72). » "Αντικρύς γ' οὖν ἰάσεις τε καὶ σημεῖα καὶ τέρατα ἐπιτελεῖν τούς δικαίους ἐχ τῶν ἡμετέρων πεπιστεύκασι Γραφῶν· εἰ γὰρ καὶ δυνάμεις τινὲς τούς τε ἀνέμους κινοῦσι, καὶ τοὺς όμβρους διανέμουσιν· ἀλλ' ἀκουσάτωσαν τοῦ ψαλμωδού • Ως ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, Κύριε τῶν δυνά- μεων. » Οὗτός ἐστιν ὁ τῶν δυνάμεων καὶ τῶν ἀρχῶν καὶ τῶν ἐξουσιῶν Κύριος, περὶ οὗ ὁ Μωϋσῆς λέγει, ἵνα αὐτῷ συνῶμεν (73)· ι Καὶ περιτεμεῖσθε τὴν σκλη ροκαρδίαν ὑμῶν, καὶ τὸν τράχηλον ὑμῶν οὐ σκληρυ νεῖτε ἔτι (74)· ὁ γὰρ Κύριος τῶν κυρίων καὶ Θεὸς τῶν θεῶν, ὁ Θεὸς ὁ μέγας καὶ ἰσχυρὸς, » καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Ο τε Ησαΐας, «῎Αρατε εἰς ὕψος τοὺς ὀφθαλ μοὺς ὑμῶν, λέγει, καὶ ἴδετε (75) τίς κατέδειξεν ταῦτα πάντα. » Λέγουσι δ' οὖν τινες λοιμούς τε καὶ χαλάζας, καὶ θυέλλας, καὶ τὰ παραπλήσια, οὐκ ἀπὸ τῆς ἀτα- ξίας τῆς ὑλικῆς μόνης, ἀλλὰ καὶ κατά τινα δαιμόνων ἢ καὶ ἀγγέλων οὐκ ἀγαθῶν ὀργὴν,φιλεῖν γίνεσθαι. Αὐτίκα φασὶ (76) τοὺς ἐν Κλεωναῖς μάγους φυλάττοντας τὰ με- τέωρα, χαλαζοβολήσειν (77) μελλόντων νεφῶν, παράγειν τε ᾠδαῖς καὶ θύμασι τῆς ὀργῆς τὴν ἀπειλήν. Αμέλει καὶ εἴποτε ἀπορία ζώου καταλάβοι, τὸν σφέτερον αἱ μάξαντες δάκτυλον, ἀρκοῦνται τῷ θύματι. "Η τε Μαντινική Διο τίμα (78), θυσαμένοις Αθηναίοις πρὸ τοῦ λοιμοῦ, δέκα * Ρ. πνοιαῖσι καταφθινύθουσιν ἄρουραν θνητοίσι κατ. ἀρούρας Καὶ πάλιν, ἦν οὐκ ἐθέλῃσθα, παλίντιτα πνεύ ματ' ἐπάξεις. τοὺς δ' ἐπὶ νοῦσον σιδηρὸν δὴ χα- λεπαῖσι π. τοὺς δ' ἔτι νούσοισι δηρὸν δὴ χαλεπαῖσι πεπαρμ. ᾿Ανδράσιν ἠδὲ γυναιξὶ σεβίζομαι· οἱ δ' ἄμ' ἔπον.. ται Μυρίοι, ἐξερέοντες ὕπη πρὸς κέρδος ἀταρπός. Οἱ μὲν μαντοσυνέων κεχρημένοι, οἱ δέ τι νούσων Παντοίων ἐπύθοντο κλύειν εὐηκέα βάξιν. ἐπὶ τούτοισι δηρὸν καὶ χαλεπαῖσι πεπαρμένους· ἐπὶ νούσοισι δηρὸν καὶ χαλεπῶς πεπαρμ. Ο γὰρ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, οὗτος Θεὸς τῶν θεῶν, καὶ Κύριος τῶν κυρίων, ὁ Θεὸς ὁ μέγας καὶ ἰσχυρός. ίδετε. 'Αναβλέψατε εἰς ὕψος τοὺς ὀφθαλμούς ὑμῶν, καὶ ἴδετε. φησί Μαντινική, Μαντινίς· Μαντίνεια. Μαντίνεια, Τὸ ἐθνικὸν, Μαντινεύς, καὶ Μαντινίς. Τὸ κτητικόν, Μαντινικός. Μαντική Διοτίμα, Τὸν δὲ λόγον περὶ τοῦ Ἔρωτος, ὃν ποτε ήκουσα γυναικός μαντικῆς Διοτίμας, ἣ ταῦτά τε σοφὴ ἦν καὶ ἄλλα πολλὰ· καὶ Ἀθηναίοις ποτὲ θυ σαμένοις πρὸ τοῦ λοιμοῦ, δέκα ἔτη ἀναβολὴν ἐποίησε τῆς νόσου. « CLEMENTIS ALEXANDRINI Indefessorum ventorum flamina tolles, ‹ Qui spirando hominum perdentes arva fatigant, Cumque voles, eadem tu rursus famina pones. Dicebantque aliquos quidem ipsum sequi qui opus habebant divinationibus, alios vero qui gravibus morbis diu cruciati fuerant. » Alque justos quidem et curationes et signa et miracula efficere, ex no- stris credidere Scripturis. Utique etiam aliquæ vir- Lutes seu potestates movent ventos, et imbres dis- tribuunt, audiant Psalmographum : Quam dilecta tabernacula tua, Domine virtutum a! › Is est virtutum et principatuum et potestatum Dominus, de quo dicit Moyses, ut cum eo sinus : . Et cir- cumcidite durum cor vestrum, et cervicem vestram non amplius indurabilis. Dominus enim dominorum & et Deus deorum, Deus magnus et fortis b, et quæ deinceps consequuntur. Et Isaias : « Tollite, in- quit, in altum oculos vestros, et videte quis hæc onnia fecerit c. Porro autem dicunt aliqui pesti- lentias, et grandines, et procellas, et quæ sunt bis similia, non ex sola perturbatione materiali, sed etiam ex aliqua dæmonum, aut angelorum non bono- runn ira, feri solere. Jam vero aiunt magos qui sunt Cleonis,observantes sublimia nubium quæerantgran- dines ejaculaturæ, canticis et sacrificiis iram depelle- re. Quod si forte eis quandoque defuerit animal, suo cruentato digito sacrificant. Mantinica quoque Dio- tima, X Atheniensibus sacrificantibus ante pestilen- am, effecit ut morbus differretur decem annis. ED. POTTER. a Psal. LXXXIII, 1. b Deut. x, 16, 17. • Isa. xL, 26. ctantibus, attulit Laertius lib. viii, segm. 59. Ubi pro exstat. tus : Herveto etiam placuisse videtur hæc Latine ver- tenti : e dicebat aliquo se sequi, » etc. Sunt enim ea, quæ sequuntur, ipsius Empedoclis, de se inani- 1er gloriantis verba, quod vel e poetica phrasi satis apparet. Porro pro scribendum potius Carminum, ex quibus he sententiæ sumptæ sunt, partem conservavit Laer- tius lib. viii, segm. : Mulieribus maribusque color, comitesque sequuntur Junumeri, ad lucrum quos ardens semita ducit, Quique prophetiam exercent, qui discere morbi Omnigeni curam cupiunt, artesque salubres. vel, SYLBURG. sentein habeamus. › Sunt enim hæc Clementis ver- ba, non Moysis, ut putabantur. ibidem sic se habent : D LXX : Latina vulg. c. xL, v. Isaiæ : Le- vate in excelsum oculos vestros, et videte,quis creavit hæc. » Div. Hieronymus hic : Si non creditis meis verbis, saltem oculis vestris credite, et ex cœ- lorum elementorumque omnium servitute potesta- tem Domini cogitate. Tale illud Ciceronis, De aruspicum responsis : « Etenim quis est tam vecors, qui aut cum suspexerit in cœlum, deos esse non sentiat, et ea quæ tanta mente flunt, ut vix quis - quam arte ulla ordinem rerum, ac vicissitudinem persequi possit, casu fieri putet?, » COLLECT. consonat cum synonymo. SYLBURG. 2- si voluisset auctor ‹ Diotimam e Mantinca › oriun- dam esse, non dixisset sed hoc enim femineum est gentile a Ste- phanus v. Scribendum igitur levi mutatione facta, tidica Diotima. › Quam emendationem firmat etiam Plato, cujus verba Clemens hic, celato auctoris nomine, recitat. Porro Platonis locus exstat Cun- vivii pag. : Referam sermonem de Amore, quem olim accepi a fatidica muliere Diotima, quæ et ha- rum rerum perita erat, et alia multa sapienter in- telligebat; et Atheniensibus olim sacris ante pe- stem peractis morbi dilationem dedit per decen- nium. D (69) Παύσεις. Hos versus, cum aliis eodem spe- C (70) Καὶ πάλιν. Hunc versum sic scribit Laer- (71) Αὐτῷ ἔλεγον. Malim αὐτῷ ἔλεγεν quod (72) Ἐπὶ r. Talis quæpiam requiritur lectio, (73) Ἵνα αὐτῷ συνῶμεν. « Ut ipsum nobis pra- (74) "Ετι. Abest a Deuteron. Quæ sequuntur, (75) "Αρατε εἰς ὕψος τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ (76) Φασί. Flor. φησί, sing. numero. Nostrum (77) Μετέωρα χ. Ms. Paris. μετέωρα τῶν χ. (78) Μαντινική Διοτ. Mendosum est hoc. Nam
Καὶ ὡς μὲν κλέπται πάσης γραφῆς Ἕλληνες ᾕρηνται, ἱκανῶς, οἶμαι, διὰ πλειόνων δέδεικται τεκμηρίων· ὅτι δὲ οὐ κατ’ ἐπίγνωσιν ἴσασι τὸν θεόν, ἀλλὰ κατὰ περίφρασιν Ἑλλήνων οἱ δοκιμώτατοι, Πέτρος ἐν τῷ Κηρύγματι λέγει· γινώσκετε οὖν ὅτι εἷς θεός ἐστιν, ὃς ἀρχὴν πάντων ἐποίησεν, καὶ τέλους ἐξουσίαν ἔχων· καί· ὁ ἀόρατος, ὃς τὰ πάντα ὁρᾷ, ἀχώρητος, ὃς τὰ πάντα χωρεῖ, ἀνεπιδεής, οὗ τὰ πάντα ἐπιδέεται καὶ δι’ ὅν ἐστιν, ἀκατάληπτος, ἀέναος, ἄφθαρτος, ἀποίητος, ὃς τὰ πάντα ἐποίησεν λόγῳ δυνάμεως αὐτοῦ, [τῆς γνωστικῆς γραφῆς] τουτέστι τοῦ υἱοῦ. εἶτα ἐπιφέρει· τοῦτον τὸν θεὸν σέβεσθε μὴ κατὰ τοὺς Ἕλληνας· ὡς δηλονότι τὸν αὐτὸν ἡμῖν σεβόντων θεὸν καὶ τῶν παρ’ Ἕλλησι δοκίμων ἀλλ’ οὐ κατ’ ἐπίγνωσιν παντελῆ, τὴν δι’ υἱοῦ παράδοσιν [μὴ] μεμαθηκότων. μή, τοίνυν φησί, σέβεσθεοὐκ εἶπεν θεὸν ὃν οἱ Ἕλληνες, ἀλλὰ μὴ κατὰ τοὺς Ἕλληνας, τὸν τρόπον τὸν τῆς σεβάσεως ἐναλλάττων τοῦ θεοῦ, οὐχὶ δὲ ἄλλον καταγγέλλων. τί οὖν ἐστι τὸ μὴ κατὰ τοὺς Ἕλληνας, αὐτὸς διασαφήσει Πέτρος ἐπιφέρων·
Η Παύσεις (69) δ' ἀκαμάτων ἀνέμων μένος, οἶτ᾽ ἐπὶ [γαϊαν Ορνύμενοι, θνητοῖσι καταφθινύθουσιν ἀγούρας· Καὶ πάλιν εὖτ᾽ ἐθέλησθα, παλίντιτα πνεύματα θε [σεις (70). Παρακολουθείν τε αὐτῷ ἔλεγον (74) « τοὺς μὲν, μαν- τοσυνῶν κεχρημένους, τους δ', ἐπὶ νοῦσον σιδηρὸν δι χαλεπαῖσι πεπαρμένους (72). » "Αντικρύς γ' οὖν ἰάσεις τε καὶ σημεῖα καὶ τέρατα ἐπιτελεῖν τούς δικαίους ἐχ τῶν ἡμετέρων πεπιστεύκασι Γραφῶν· εἰ γὰρ καὶ δυνάμεις τινὲς τούς τε ἀνέμους κινοῦσι, καὶ τοὺς όμβρους διανέμουσιν· ἀλλ' ἀκουσάτωσαν τοῦ ψαλμωδού • Ως ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, Κύριε τῶν δυνά- μεων. » Οὗτός ἐστιν ὁ τῶν δυνάμεων καὶ τῶν ἀρχῶν καὶ τῶν ἐξουσιῶν Κύριος, περὶ οὗ ὁ Μωϋσῆς λέγει, ἵνα αὐτῷ συνῶμεν (73)· ι Καὶ περιτεμεῖσθε τὴν σκλη ροκαρδίαν ὑμῶν, καὶ τὸν τράχηλον ὑμῶν οὐ σκληρυ νεῖτε ἔτι (74)· ὁ γὰρ Κύριος τῶν κυρίων καὶ Θεὸς τῶν θεῶν, ὁ Θεὸς ὁ μέγας καὶ ἰσχυρὸς, » καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Ο τε Ησαΐας, «῎Αρατε εἰς ὕψος τοὺς ὀφθαλ μοὺς ὑμῶν, λέγει, καὶ ἴδετε (75) τίς κατέδειξεν ταῦτα πάντα. » Λέγουσι δ' οὖν τινες λοιμούς τε καὶ χαλάζας, καὶ θυέλλας, καὶ τὰ παραπλήσια, οὐκ ἀπὸ τῆς ἀτα- ξίας τῆς ὑλικῆς μόνης, ἀλλὰ καὶ κατά τινα δαιμόνων ἢ καὶ ἀγγέλων οὐκ ἀγαθῶν ὀργὴν,φιλεῖν γίνεσθαι. Αὐτίκα φασὶ (76) τοὺς ἐν Κλεωναῖς μάγους φυλάττοντας τὰ με- τέωρα, χαλαζοβολήσειν (77) μελλόντων νεφῶν, παράγειν τε ᾠδαῖς καὶ θύμασι τῆς ὀργῆς τὴν ἀπειλήν. Αμέλει καὶ εἴποτε ἀπορία ζώου καταλάβοι, τὸν σφέτερον αἱ μάξαντες δάκτυλον, ἀρκοῦνται τῷ θύματι. "Η τε Μαντινική Διο τίμα (78), θυσαμένοις Αθηναίοις πρὸ τοῦ λοιμοῦ, δέκα * Ρ. πνοιαῖσι καταφθινύθουσιν ἄρουραν θνητοίσι κατ. ἀρούρας Καὶ πάλιν, ἦν οὐκ ἐθέλῃσθα, παλίντιτα πνεύ ματ' ἐπάξεις. τοὺς δ' ἐπὶ νοῦσον σιδηρὸν δὴ χα- λεπαῖσι π. τοὺς δ' ἔτι νούσοισι δηρὸν δὴ χαλεπαῖσι πεπαρμ. ᾿Ανδράσιν ἠδὲ γυναιξὶ σεβίζομαι· οἱ δ' ἄμ' ἔπον.. ται Μυρίοι, ἐξερέοντες ὕπη πρὸς κέρδος ἀταρπός. Οἱ μὲν μαντοσυνέων κεχρημένοι, οἱ δέ τι νούσων Παντοίων ἐπύθοντο κλύειν εὐηκέα βάξιν. ἐπὶ τούτοισι δηρὸν καὶ χαλεπαῖσι πεπαρμένους· ἐπὶ νούσοισι δηρὸν καὶ χαλεπῶς πεπαρμ. Ο γὰρ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, οὗτος Θεὸς τῶν θεῶν, καὶ Κύριος τῶν κυρίων, ὁ Θεὸς ὁ μέγας καὶ ἰσχυρός. ίδετε. 'Αναβλέψατε εἰς ὕψος τοὺς ὀφθαλμούς ὑμῶν, καὶ ἴδετε. φησί Μαντινική, Μαντινίς· Μαντίνεια. Μαντίνεια, Τὸ ἐθνικὸν, Μαντινεύς, καὶ Μαντινίς. Τὸ κτητικόν, Μαντινικός. Μαντική Διοτίμα, Τὸν δὲ λόγον περὶ τοῦ Ἔρωτος, ὃν ποτε ήκουσα γυναικός μαντικῆς Διοτίμας, ἣ ταῦτά τε σοφὴ ἦν καὶ ἄλλα πολλὰ· καὶ Ἀθηναίοις ποτὲ θυ σαμένοις πρὸ τοῦ λοιμοῦ, δέκα ἔτη ἀναβολὴν ἐποίησε τῆς νόσου. « CLEMENTIS ALEXANDRINI Indefessorum ventorum flamina tolles, ‹ Qui spirando hominum perdentes arva fatigant, Cumque voles, eadem tu rursus famina pones. Dicebantque aliquos quidem ipsum sequi qui opus habebant divinationibus, alios vero qui gravibus morbis diu cruciati fuerant. » Alque justos quidem et curationes et signa et miracula efficere, ex no- stris credidere Scripturis. Utique etiam aliquæ vir- Lutes seu potestates movent ventos, et imbres dis- tribuunt, audiant Psalmographum : Quam dilecta tabernacula tua, Domine virtutum a! › Is est virtutum et principatuum et potestatum Dominus, de quo dicit Moyses, ut cum eo sinus : . Et cir- cumcidite durum cor vestrum, et cervicem vestram non amplius indurabilis. Dominus enim dominorum & et Deus deorum, Deus magnus et fortis b, et quæ deinceps consequuntur. Et Isaias : « Tollite, in- quit, in altum oculos vestros, et videte quis hæc onnia fecerit c. Porro autem dicunt aliqui pesti- lentias, et grandines, et procellas, et quæ sunt bis similia, non ex sola perturbatione materiali, sed etiam ex aliqua dæmonum, aut angelorum non bono- runn ira, feri solere. Jam vero aiunt magos qui sunt Cleonis,observantes sublimia nubium quæerantgran- dines ejaculaturæ, canticis et sacrificiis iram depelle- re. Quod si forte eis quandoque defuerit animal, suo cruentato digito sacrificant. Mantinica quoque Dio- tima, X Atheniensibus sacrificantibus ante pestilen- am, effecit ut morbus differretur decem annis. ED. POTTER. a Psal. LXXXIII, 1. b Deut. x, 16, 17. • Isa. xL, 26. ctantibus, attulit Laertius lib. viii, segm. 59. Ubi pro exstat. tus : Herveto etiam placuisse videtur hæc Latine ver- tenti : e dicebat aliquo se sequi, » etc. Sunt enim ea, quæ sequuntur, ipsius Empedoclis, de se inani- 1er gloriantis verba, quod vel e poetica phrasi satis apparet. Porro pro scribendum potius Carminum, ex quibus he sententiæ sumptæ sunt, partem conservavit Laer- tius lib. viii, segm. : Mulieribus maribusque color, comitesque sequuntur Junumeri, ad lucrum quos ardens semita ducit, Quique prophetiam exercent, qui discere morbi Omnigeni curam cupiunt, artesque salubres. vel, SYLBURG. sentein habeamus. › Sunt enim hæc Clementis ver- ba, non Moysis, ut putabantur. ibidem sic se habent : D LXX : Latina vulg. c. xL, v. Isaiæ : Le- vate in excelsum oculos vestros, et videte,quis creavit hæc. » Div. Hieronymus hic : Si non creditis meis verbis, saltem oculis vestris credite, et ex cœ- lorum elementorumque omnium servitute potesta- tem Domini cogitate. Tale illud Ciceronis, De aruspicum responsis : « Etenim quis est tam vecors, qui aut cum suspexerit in cœlum, deos esse non sentiat, et ea quæ tanta mente flunt, ut vix quis - quam arte ulla ordinem rerum, ac vicissitudinem persequi possit, casu fieri putet?, » COLLECT. consonat cum synonymo. SYLBURG. 2- si voluisset auctor ‹ Diotimam e Mantinca › oriun- dam esse, non dixisset sed hoc enim femineum est gentile a Ste- phanus v. Scribendum igitur levi mutatione facta, tidica Diotima. › Quam emendationem firmat etiam Plato, cujus verba Clemens hic, celato auctoris nomine, recitat. Porro Platonis locus exstat Cun- vivii pag. : Referam sermonem de Amore, quem olim accepi a fatidica muliere Diotima, quæ et ha- rum rerum perita erat, et alia multa sapienter in- telligebat; et Atheniensibus olim sacris ante pe- stem peractis morbi dilationem dedit per decen- nium. D (69) Παύσεις. Hos versus, cum aliis eodem spe- C (70) Καὶ πάλιν. Hunc versum sic scribit Laer- (71) Αὐτῷ ἔλεγον. Malim αὐτῷ ἔλεγεν quod (72) Ἐπὶ r. Talis quæpiam requiritur lectio, (73) Ἵνα αὐτῷ συνῶμεν. « Ut ipsum nobis pra- (74) "Ετι. Abest a Deuteron. Quæ sequuntur, (75) "Αρατε εἰς ὕψος τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ (76) Φασί. Flor. φησί, sing. numero. Nostrum (77) Μετέωρα χ. Ms. Paris. μετέωρα τῶν χ. (78) Μαντινική Διοτ. Mendosum est hoc. Nam
PG 9:249ὅτι ἀγνοίᾳ φερόμενοι καὶ μὴ ἐπιστάμενοι τὸν θεὸν ὡς ἡμεῖς κατὰ τὴν γνῶσιν τὴν τελείαν, ὧν ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν εἰς χρῆσιν, μορφώσαντες, ξύλα καὶ λίθους, χαλκὸν καὶ σίδηρον, χρυσὸν καὶ ἄργυρον, τῆς ὕλης αὐτῶν καὶ χρήσεως [ἐπιλαθόμενοι], τὰ δοῦλα τῆς ὑπάρξεως ἀναστήσαντες, σέβονται, καὶ ἃ δέδωκεν αὐτοῖς εἰς βρῶσιν ὁ θεός, [τὰ] πετεινὰ τοῦ ἀέρος καὶ τῆς θαλάσσης τὰ νηκτὰ καὶ τῆς γῆς τὰ ἑρπετὰ [καὶ τὰ] θηρία σὺν κτήνεσι τετραπόδοις τοῦ ἀγροῦ, γαλᾶς τε καὶ μῦς αἰλούρους τε καὶ κύνας καὶ πιθήκους· καὶ τὰ ἴδια βρώματα βρωτοῖς θύματα θύουσιν καὶ νεκρὰ νεκροῖς προσφέροντες ὡς θεοῖς ἀχαριστοῦσι τῷ θεῷ, διὰ τούτων ἀρνούμενοι αὐτὸν εἶναι. καὶ ὅτι γε ὡς τὸν αὐτὸν θεὸν ἡμῶν τε αὐτῶν καὶ Ἑλλήνων ἐγνωκότων φέρεται, πλὴν οὐχ ὁμοίως, ἐποίσει πάλιν ὧδέ πως· μηδὲ κατὰ Ἰουδαίους σέβεσθε· καὶ γὰρ ἐκεῖνοι μόνοι οἰόμενοι τὸν θεὸν γινώσκειν οὐκ ἐπίστανται, λατρεύοντες ἀγγέλοις καὶ ἀρχαγγέλοις, μηνὶ καὶ σελήνῃ.
ἔτη ἀναβολὴν ἐποιήσατο τῆς νόσου· καθάπερ καὶ τοῦ Κρητός Επιμενίδου αἱ θυσίαι αὐτοῖς Αθηναίοις τὸν Περσικόν πόλεμον εἰς τὸν ἴσον ὑπερέθεντο (79) χρό- νον. Διαφέρειν δ' οὐδὲν νομίζουσιν, ἐάν γ᾽ οὖν θεοὺς, εἴτε καὶ ἀγγέλους τὰς ψυχὰς ταύτας λέγοιμεν. Αύ- τίκα οἱ ἔμπειροι (80) τοῦ λόγου, κατὰ τὰς ἱδρύσεις ἐν πολλοῖς τῶν ἱερῶν, καὶ σχεδόν πάσας τὰς θήκας τῶν κατοιχομένων ἐνιδρύσαντο· δαίμονας μὲν τὰς τούτων ψυχὰς καλοῦντες, θρησκεύεσθαι δὲ πρὸς ἀν- θρώπων διδάσκοντες, ὡς ἂν ἐξουσίαν λαβούσας διὰ καθαρότητα τοῦ βίου τῇ θείᾳ προνοίᾳ, εἰς τὴν ἀνθρώ των λειτουργίαν, τὸν περίγειον περιπολεῖν τόπον· Απίσταντο γὰρ ψυχάς τινας κρατουμένας φύσει τῷ σώματι. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτων ἐν τῷ περὶ ἀγγέλων λόγω, προϊούσης τῆς Γραφῆς, κατὰ καιρὸν διαλεξό μεθα. Δημόκριτος (81) δὲ, ἐκ τῆς τῶν μεταρσίων παρατηρήσεως πολλὰ προλέγων, Σοφία (82) έπωνο μάσθη. Υποδεξαμένου γ' οὖν αὐτὸν φιλοφρόνως Δα- μάσου (83) τοῦ ἀδελφοῦ, τεκμηράμενος ἔκ τινων ἀστέρων, πολὺν ἐσόμενον προεἶπεν ὄμβρον. Οἱ μὲν οὖν πεισθέντες αὐτῷ συνεῖλον τοὺς καρπούς· καὶ γὰρ ὥρᾳ θέρους ἐν ταῖς ἅλωσιν ἔτι ἦσαν (84)· οἱ δὲ ἄλλοι πάντα ἀπώλεσαν, ἀδοκήτου καὶ πολλοῦ καταρ ρήξαντος όμβρου. Πῶς δὲ ἔτι ἀπιστήσουσιν Ἕλληνες τῇ θείᾳ ἐπιφανείᾳ περὶ τὸ ὄρος τὸ Σινᾶ· ὁπηνίκα πῦρ μὲν ἐφλέγετο, μηδὲν καταναλίσκον τῶν φυομένων κατὰ τὸ ὄρος, σαλπίγγων τε ἦχος εφέρετο, άνευ ὀργάνων ἐμπνεόμενος; Εκείνη γὰρ ἡ λεγομένη κατά βασις ἐπὶ τὸ ὄρος Θεοῦ, ἐπίβασίς ἐστι θείας δυνά- μεως, ἐπὶ πάντα τὸν κόσμον διηκούσης, καὶ κηρυτ- τούσης τὸ φῶς τὸ ἀπρόσιτον (85). Τοιαύτη γὰρ ἡ κατὰ τὴν Γραφὴν ἀλληγορία. Πλὴν ἑωράθη τὸ πῦρ, ὥς φησιν ᾿Αριστόβουλος, παντὸς τοῦ πλήθους μυριά- * Ρ. Τὰ δὲ γὰρ ἴσως ἀκήκοας, ὡς Επιμενίδης γέγονεν ἀνὴρ θεῖος, ὃς ἡμῖν οἰκεῖος· ἐλθὼν δὲ πρὸ τῶν Περσικών δέκα έτεσι πρότερον παρ' ὑμᾶς κατά τὴν τοῦ Θεοῦ μαντείαν, θυσίας τε εθύσατό τινας, ἃς ὁ Θεὸς ἀνεῖλε, καὶ δὴ καὶ φοβουμένων τὸν Περσικόν Αθηναίων στόλον, εἶπεν, ὅτι δέκα ἐτῶν οὐχ ἥξουσιν· ὅταν δὲ ἔλθωσιν, ἀπαλλαγήσονται, πράξαντες οὐδὲν ὧν ἤλπιζον, παθόντες τε ἢ δράσαντες πλείω κακά· Αὐτίκα οἱ ἔμπειροι τοῦ λόγου κατὰ τὰς ἱδρύσεις, ἐν π. ι Ὡς δὲ προειπών τινα τῶν μελλόντων εὐδοκίμησε, λοιπὸν ἐνθέου δόξης παρὰ τοῖς πλείστοις ἠξιώθη. ‹ Ἐπεκλήθη δὲ Σοφία & Δημόκριτος. Οἱ ᾿Αβδηρίται εκάλουν τὸν Δημόκριτον Φιλοσοφίαν, τὸν δὲ Πρωταγόραν, Λόγον. « Σοφίαν Φιλοσο- φίαν Σοφίαν Διήκουσε δὲ ὁ Πρωταγόρας Δημοκρίτου, ἐκαλεῖτο δὲ Σοφία, ὥς φησι Φαβωρίνος ἐν Παντο- δαπῇ ἱστορίᾳ· « ἐκαλεῖτο δὲ Σοφία, Δη- μοκρίτου, Σοφία Σοφιστής. ν. Πρωταγόρας, Καὶ ἐπεκλήθη πρῶτος οὗτος Σοφιστής· πρῶτος δὲ οὗτος τοὺς ἐρι- στικοὺς λόγους εὗρε, Δαμάστην Δημό κριτος. φῶς τὸ ἀπρότισον. Φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον. STROMATUM LIB. VI. B A Sicut etiam Epimenidis Cretensis sacrificia, iisdem ED. POTTER, ED. PARIS. a Exod. 111, 2; xix. 18, 19; xx, 18. Atheniensibus in tantum tempus Persicum bellum distulerunt. Existimant autem nihil referre an has animas deos an angelos dicamus. Jam vero qui sunt eorum doctrinæ periti, in multis templis tan- quam deorum statuas, omnes fere mortuorum 10- culos posuere, dæmones quidem vocantes eorum animas, eas autem coli ab hominibus docentes, ut quæ divina providentia propter vitæ puritatem po- testatem acceperint, ut ad hominum ministerium locum qui est circa terram obirent. Sciebant enim aliquas animas ex natura corpore teneri. Sed de his cum agetur de angelis, mox suo tempore dis- seremus. Democritus autem,quod ex cœli et subli- mium rerum observatione multa prædiceret, cogno- men Sapientiæ invenit. Cum itaque eum benigne accepisset frater Damasus, facta e quibusdam stellis conjectura, futuram multam pluviam præ- dixit. Atque alii quidem ei credentes, fructus col- legerunt : nam cum esset æstas adhuc, erant in areis alii autem omnia amiserunt, cum maxima et inopinata ingruisset pluvia. Quomodo autem sunt Græci adhuc non credituri apparuisse Deum in monte Sina, quo tempore ardebat quidem ignis nihil consumens ex iis quæ nascebantur in monte : et tubarum ferebatur sonitus, qui absque ullis in- spirabatur instrumentis a? Ille enim Dei in montem descensus, divinæ potestatis est adventus, quæ per. vadit omnem mundum, prædicatque lucem, ad quara aditus non datur. Talis enim est Scripturæ conve- C niens allegoria. Cæterum visus est ignis, ut dicit Aristobulus, cum totus populus, qui erat non minus ✪ quam centum myriadum, præter pueros et ætate affirmat Plato; sed dilationem prædixisse Epimeni- dem, apud ipsum memorat Clinias lib. De leg., pag. : Fortasse namque audisti Epimenidem virum fuisse divinum : qui ex familia nostra fuit, ac decem D annis ante Persicum bellum Dei oraculo monitus ad vos pervenit, et sacrificia quædam Dei oraculo edita fecit, Atheniensibusque Persicam formidan- tibus classem prædixit decennio Persas nequa- quan venturos: sed et postquam venerint, infecta re discessuros, pluraque perpessos mala quam fe- cerint. » explicari possint : Jam vero qui sunt periti rationis consecrandarum statuarum, › etc. : Ubi vero futura quædam prædixerat, sequensque rerum eventus fidem fecerat, divinis jam honoribus dignus a plerisque judicatus est.) Democritus autem cognominatus est Sapientia. At Ælianus Var. Hist. lib.v, cap.20, «Philosophiam, cognominatum refert. Abderitæ Democritum nominabant Philosophiam, Protagoram vero, Ser- monem. Ibi vero viri docti pro substituerunt, reclamantibus licet niss. cold. Laertius Protag. nominatum refert lib. 1x, seg. : Audivit Protagoras Democritum, vocabaturque Sapientia, ut Phavorinus in Omni- moda historia refert. . Sed ea verba, addita a sciolo quodam ad oram vocis conjecit Menagius. Mihi potius pro substituendum videtur Nam apud Suidam postquam facta esset Democriti, Protagorae magistri, mentio, additur: etc. Quæ fere paria sunt iis quæ tradit Laertius, et forte inde descripta. c. 55. Alii vocant, inter quos est Dio- genes Laertius loco jam dicto, et Suidas v. LOWTH. * (85) Respicit Tim. vi, : (79) Υπερέθεντο. Distulerunt. Non plane hoc (80) Αὐτίκα οἱ ἔμπειροι. He sic distingui et (81) Δημόκριτος. Laertius Democrito lib. ix, segm. (82) Σοφία, Similiter Suidas vα Δημόκριτος· (83) Δαμάσου. Ejus meminit Plinius lib. vi, (84) Ἐν ταῖς ἅλωσιν ἔτι ἦσαν. Lege ετίθησαν.
PG 9:251καὶ ἐὰν μὴ σελήνη φανῇ, σάββατον οὐκ ἄγουσι τὸ λεγόμενον πρῶτον, οὐδὲ νεομηνίαν ἄγουσιν οὔτε ἄζυμα οὔτε ἑορτὴν οὔτε μεγάλην ἡμέραν. εἶτα τὸν κολοφῶνα τοῦ ζητουμένου προσεπιφέρει ὥστε καὶ ὑμεῖς ὁσίως καὶ δικαίως μανθάνοντες ἃ παραδίδομεν ὑμῖν, φυλάσσεσθε, καινῶς τὸν θεὸν διὰ τοῦ Χριστοῦ σεβόμενοι εὕρομεν γὰρ ἐν ταῖς γραφαῖς καθὼς ὁ κύριος λέγει· ἰδοὺ διατίθεμαι ὑμῖν καινὴν διαθήκην, οὐχ ὡς διεθέμην τοῖς πατράσιν ὑμῶν ἐν ὄρει Χωρήβ. νέαν ἡμῖν διέθετο· τὰ γὰρ Ἑλλήνων καὶ Ἰουδαίων παλαιά, ἡμεῖς δὲ οἱ καινῶς αὐτὸν τρίτῳ γένει σεβόμενοι Χριστιανοί. σαφῶς γάρ, οἶμαι, ἐδήλωσεν τὸν ἕνα καὶ μόνον θεὸν ὑπὸ μὲν Ἑλλήνων ἐθνικῶς, ὑπὸ δὲ Ἰουδαίων Ἰουδαϊκῶς, καινῶς δὲ ὑφ’ ἡμῶν καὶ πνευματικῶς γινωσκόμενον. πρὸς δὲ καὶ ὅτι ὁ αὐτὸς θεὸς ἀμφοῖν ταῖν διαθήκαιν χορηγός, ὁ καὶ τῆς Ἑλληνικῆς φιλοσοφίας δοτὴρ τοῖς Ἕλλησιν, δι’ ἧς ὁ παντοκράτωρ παρ’ Ἕλλησι δοξάζεται, παρέστησεν. δῆλον δὲ κἀνθένδε.
Α δων οὐκ ἔλασσον ἑκατὸν χωρὶς τῶν ἀφηλίκων ἐκκλη σιαζόντων κύκλῳ τοῦ ὄρους, οὐχ ἧττον ἡμερῶν ε', τῆς περιόδου τυγχανούσης περὶ τὸ ὄρος. Κατὰ πάντα τοίνυν τόπον τῆς δράσεως πᾶσιν αὐτοῖς κυκλόθεν ὡς ἂν παρεμβεβληκόσι, τὸ πῦρ φλεγόμενον ἔθεω ρεῖτο· ὥστε τὴν κατάβασιν μὴ τοπικὴν γεγονέναι· πάντη (86) γὰρ ὁ Θεός ἐστιν. Λέγουσι (87) δὲ καὶ οἱ τὰς ἱστορίας συνταξάμενοι, ἀμφὶ τὴν Βρεταννι- κὴν νῆσον (88) ἄντρον τι υποκείμενον ὄρει· ἐπὶ δὲ τῆς κορυφής χάσμα· ἐμπίπτοντος οὖν τοῦ ἀνέμου εἰς τὸ ἄντρον, καὶ προσρηγνυμένου τοῖς κόλποις τοῦ ὀρύγματος, κυμβάλων εὐρύθμως κρουομένων ήχον ἐξακούεσθαι· πολλάκις δὲ καὶ ἀνὰ τὰς ὕλας, κινουμέ νων τῶν φύλλων ἀθρόᾳ πνεύματος προσβολῇ, ὀρνέ θων ᾠδῇ παραπλήσιος προσπίπτει ἠχή. ᾿Αλλὰ οἱ τὰ Περσικά (89) συνταξάμενοι, ἐν τοῖς ὑπερκειμένοις τόποις κατὰ τὴν τῶν Μάγων χώραν τρία κεῖσθαι ὄρη ἐφεξῆς ἱστοροῦσιν ἐν πεδίῳ μακρῷ· τοὺς δὲ διοδεύοντας τὸν τόπον, κατὰ μὲν τὸ πρῶτον γενομέ νους δρος, φωνῆς ἐξακούειν συγκλύδου (90), οἷον βοώντων οὐκ ὀλίγων τινῶν μυριάδων, καθάπερ ἐν παρατάξει· κατὰ μέσον δὲ ἥκοντας ήδη, πλείονος ὁμοῦ καὶ ἐναργεστέρου ἀντιλαμβάνεσθαι θορύβου· ἐπὶ τέλει δὲ παιωνιζόντων ἀκούειν ὡς νενικηκότων. Αιτία δ᾽ οἶμαι πάσης ήχους ἥ τε λειότης τῶν τόπων καὶ τὸ ἀντρῶδες. Αποβαλλόμενόν γ' οὖν τὸ εἰσφοι τῆσαν πνεῦμα πάλιν εἰς αὐτὸ τὸ χωροῦν (91) βιαι ότερον ἠχεῖ. Καὶ ταῦτα μὲν ταύτῃ· Θεῷ δὲ τῷ παν τοκράτορι, καὶ μηδενὸς ὄντος ὑποκειμένου, φωνὴν καὶ φαντασίαν ἐγγεννῆσαι ἀκοῇ δυνατόν, ἐνδεικνυ μένῳ τὴν ἑαυτοῦ μεγαλειότητα παρὰ τὰ ειωθότε φυσικὴν ἔχειν τὴν ἀκολουθίαν εἰς ἐπιστροφὴν τῆς μηδέπω πιστευούσης ψυχῆς, καὶ παραδοχὴν τῆς δι δομένης ἐντολῆς. Νεφέλης δ' οὔσης καὶ ὄρους υψη λοῦ, πῶς οὐ δυνατὸν διάφορον ἦχον ἐξακούεσθαι, πνεύματος κινουμένου διὰ τῆς ἐνεργούσης αἰτίας ; Διὸ καί φησιν ὁ προφήτης· « Φωνὴν ῥημάτων ὑμεῖς ηκούετε (92), καὶ ὁμοίωμα οὐκ εἴδετε. » Ορᾷς ὅπως ἡ Κυριακὴ φωνὴ Λόγος ἀσχημάτιστος, ἡ τοῦ Λό γου δυνάμις (95), ῥῆμα Κυρίου φωτεινὸν, ἀλήθεια οὐρανόθεν ἄνωθεν ἐπὶ τὴν συναγωγὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀφιγμένη, διὰ φωτεινῆς τῆς προσεχούς διακονίας (94) ενήργει. Εὕροιμεν δ᾽ ἂν καὶ ἄλλο μαρτύριον εἰς βεβαίωσιν τοῦ τὰ κάλλιστα τῶν δογμάτων τοὺς ἀρίστους τῶν • Περσ. συγκλύς. φῶς, ἀλήθεια. CLEMENTIS ALEXANDRINI B minores, circa montem esset congregatus : esset autem montis ambitus non niner quam quinque dierum. Per totum ergo locum visionis, eis omnibus in orbem utpote castrametantibus, visus est ignis ardens circumcirca. Quo fit ut descensus minime fuerit certo loco terminatus: Deus enim est ubique. Dicunt autem ii quoque qui conscripserunt historias, in Britannia insula esse quamdam speluncam monti subjectam; in fastigio autem hiatum : cum autem ventus in speluncam incidit, et in fossæ sinu alli- ditur, audiri sonum cymbalorum quæ numerose pulsantur. Sæpe autem cum in sylvis quoque mo- ventur folia, per confertum spiritus impetum, edi- tur sonus avium cantui similis. Cæterum ii qui composuere Persica, in locis quæ in Magorum re- gione sunt eminentiora, referunt tres montes in longissimo campo ordine sitos: eos autem qui lo- cum transmittunt, cum ad primum quidem mon- tem pervenerint, confusam audire vocem, non se- cus quam si millia hominum aliquot clamorem ederent in acie : ad medium autem ubi est per- ventum, majorem simul et evidentiorem strepitum percipere tandem autem audire in fine canentes pæana, perinde ac si vicissent. Cujusvis autem soni causa est, ut existimo, et locorum levitas et concavitas. Rejectus itaque qui ingressus est spi- ritus, in eumdem locum procedens, sonat vehe- mentius. Et hæc quidem ita se habent. Deus au- tem omnipotens, etsi nihil sit ei subjectum, potest vocem et visionem auditu ingenerare, ut suam in- dicans majestatem, præter naturalem consequendi ordinem, ad convertendam eam quæ nondum credit animam, ut accipiat id quod datur præceptum. Cum autem esset nubes et mons altus, quare non poterat diversus exaudiri sonitus, dum per operan- tem causam moveretur spiritus? Quamobrem dicit etiam propheta : • Vocem verborum vos audiistis, et similitudinem non vidistise. » Vides quemadmo- dum vox Dominica, Verbum expers figuræ, Verbi virtus, Verbum Domini lucidum, veritas quæ de carlo desuper ad congregationem venit Ecclesiæ, per. lucidum ac propinquum operabatur ministe- riunt. : C CAPUT IV. Græcos ex Ægyptiis et Judæorum Gymnosophistis multa philosophie placita hausisse; quos ob sapientiam claros fuisse ostendit. Sed et aliud quoque inveniemus testimonium, D ad confirmandum, quod cum præstantissimi philo- Deut. iv, p. 271. SYLB. Clemens, ut quodammodo explicaret qua ratione Deus vorem emisisse dictus sit. Idem argumentum tractat Philo Judæus lib. De decalogo, pag. 748, 749. inclaruisse perhibentur. Plinius lib. xxvii, c. 1, agens de magica : • Britannia, inquit, c hodieque eam attonite celebrat tantis cæremoniis, ut dedisse Persis videri possit. SYLBURG. a nominat, distingues. SYLBURG. qui est et sterium. Vide pag. 702. Deo Patri quam maxime conjunctum. Vide pag. elit. Paris. Lowes. (86) Πάντη. Hoc reposui pro vulg. παντί, ex (87) Λέγουσι. Quæ sequuntur, adjecisse videtur (88) Βρεταννικήν r. Britanni veteres magica (89) ᾿Αλλὰ οἱ τὰ Περσ. Forte ἀλλὰ καὶ οἱ τὰ (90) Συγκλύδου. Magis usitatum esset συγκλύδα; (91) Τὸ χωροῦν. Post has voces non incommode (92) Ηκούστε. Deuteron. ἠκούσατε. (95) Τοῦ Λόγου δύναμις. Sic vocat Christum, (94) Προσεχούς διακονίας. « Immediatum mini-
ἐκ γοῦν τῆς Ἑλληνικῆς παιδείας, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῆς νομικῆς εἰς τὸ ἓν γένος τοῦ σῳζομένου συνάγονται λαοῦ οἱ τὴν πίστιν προσιέμενοι, οὐ χρόνῳ διαιρουμένων τῶν τριῶν λαῶν, ἵνα τις φύσεις ὑπολάβοι τριττάς, διαφόροις δὲ παιδευομένων διαθήκαις τοῦ ἑνὸς κυρίου, ὄντας ἑνὸς κυρίου ῥήματι· ἐπεί, ὅτι καθάπερ Ἰουδαίους σῴζεσθαι ἠβούλετο ὁ θεὸς τοὺς προφήτας διδούς, οὕτως καὶ Ἑλλήνων τοὺς δοκιμωτάτους οἰκείους αὐτῶν τῇ διαλέκτῳ προφήτας ἀναστήσας, ὡς οἷοί τε ἦσαν δέχεσθαι τὴν παρὰ τοῦ θεοῦ εὐεργεσίαν, τῶν χυδαίων ἀνθρώπων διέκρινεν, δηλώσει πρὸς τῷ Πέτρου Κηρύγματι ὁ ἀπόστολος λέγων Παῦλος· λάβετε καὶ τὰς Ἑλληνικὰς βίβλους. ἐπίγνωτε Σίβυλλαν, ὡς δηλοῖ ἕνα θεὸν καὶ τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι, καὶ τὸν Ὑστάσπην λαβόντες ἀνάγνωτε, καὶ εὑρήσετε πολλῷ τηλαυγέστερον καὶ σαφέστερον γεγραμμένον τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, καὶ καθὼς παράταξιν ποιήσουσι τῷ Χριστῷ πολλοὶ βασιλεῖς, μισοῦντες αὐτὸν καὶ τοὺς φοροῦντας τὸ ὄνομα αὐτοῦ καὶ τοὺς πιστοὺς αὐτοῦ, καὶ τὴν ὑπομονὴν καὶ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ. εἶτα ἑνὶ λόγῳ πυνθάνεται ἡμῶν· ὅλος δὲ ὁ κόσμος καὶ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ τίνος;
Α δων οὐκ ἔλασσον ἑκατὸν χωρὶς τῶν ἀφηλίκων ἐκκλη σιαζόντων κύκλῳ τοῦ ὄρους, οὐχ ἧττον ἡμερῶν ε', τῆς περιόδου τυγχανούσης περὶ τὸ ὄρος. Κατὰ πάντα τοίνυν τόπον τῆς δράσεως πᾶσιν αὐτοῖς κυκλόθεν ὡς ἂν παρεμβεβληκόσι, τὸ πῦρ φλεγόμενον ἔθεω ρεῖτο· ὥστε τὴν κατάβασιν μὴ τοπικὴν γεγονέναι· πάντη (86) γὰρ ὁ Θεός ἐστιν. Λέγουσι (87) δὲ καὶ οἱ τὰς ἱστορίας συνταξάμενοι, ἀμφὶ τὴν Βρεταννι- κὴν νῆσον (88) ἄντρον τι υποκείμενον ὄρει· ἐπὶ δὲ τῆς κορυφής χάσμα· ἐμπίπτοντος οὖν τοῦ ἀνέμου εἰς τὸ ἄντρον, καὶ προσρηγνυμένου τοῖς κόλποις τοῦ ὀρύγματος, κυμβάλων εὐρύθμως κρουομένων ήχον ἐξακούεσθαι· πολλάκις δὲ καὶ ἀνὰ τὰς ὕλας, κινουμέ νων τῶν φύλλων ἀθρόᾳ πνεύματος προσβολῇ, ὀρνέ θων ᾠδῇ παραπλήσιος προσπίπτει ἠχή. ᾿Αλλὰ οἱ τὰ Περσικά (89) συνταξάμενοι, ἐν τοῖς ὑπερκειμένοις τόποις κατὰ τὴν τῶν Μάγων χώραν τρία κεῖσθαι ὄρη ἐφεξῆς ἱστοροῦσιν ἐν πεδίῳ μακρῷ· τοὺς δὲ διοδεύοντας τὸν τόπον, κατὰ μὲν τὸ πρῶτον γενομέ νους δρος, φωνῆς ἐξακούειν συγκλύδου (90), οἷον βοώντων οὐκ ὀλίγων τινῶν μυριάδων, καθάπερ ἐν παρατάξει· κατὰ μέσον δὲ ἥκοντας ήδη, πλείονος ὁμοῦ καὶ ἐναργεστέρου ἀντιλαμβάνεσθαι θορύβου· ἐπὶ τέλει δὲ παιωνιζόντων ἀκούειν ὡς νενικηκότων. Αιτία δ᾽ οἶμαι πάσης ήχους ἥ τε λειότης τῶν τόπων καὶ τὸ ἀντρῶδες. Αποβαλλόμενόν γ' οὖν τὸ εἰσφοι τῆσαν πνεῦμα πάλιν εἰς αὐτὸ τὸ χωροῦν (91) βιαι ότερον ἠχεῖ. Καὶ ταῦτα μὲν ταύτῃ· Θεῷ δὲ τῷ παν τοκράτορι, καὶ μηδενὸς ὄντος ὑποκειμένου, φωνὴν καὶ φαντασίαν ἐγγεννῆσαι ἀκοῇ δυνατόν, ἐνδεικνυ μένῳ τὴν ἑαυτοῦ μεγαλειότητα παρὰ τὰ ειωθότε φυσικὴν ἔχειν τὴν ἀκολουθίαν εἰς ἐπιστροφὴν τῆς μηδέπω πιστευούσης ψυχῆς, καὶ παραδοχὴν τῆς δι δομένης ἐντολῆς. Νεφέλης δ' οὔσης καὶ ὄρους υψη λοῦ, πῶς οὐ δυνατὸν διάφορον ἦχον ἐξακούεσθαι, πνεύματος κινουμένου διὰ τῆς ἐνεργούσης αἰτίας ; Διὸ καί φησιν ὁ προφήτης· « Φωνὴν ῥημάτων ὑμεῖς ηκούετε (92), καὶ ὁμοίωμα οὐκ εἴδετε. » Ορᾷς ὅπως ἡ Κυριακὴ φωνὴ Λόγος ἀσχημάτιστος, ἡ τοῦ Λό γου δυνάμις (95), ῥῆμα Κυρίου φωτεινὸν, ἀλήθεια οὐρανόθεν ἄνωθεν ἐπὶ τὴν συναγωγὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀφιγμένη, διὰ φωτεινῆς τῆς προσεχούς διακονίας (94) ενήργει. Εὕροιμεν δ᾽ ἂν καὶ ἄλλο μαρτύριον εἰς βεβαίωσιν τοῦ τὰ κάλλιστα τῶν δογμάτων τοὺς ἀρίστους τῶν • Περσ. συγκλύς. φῶς, ἀλήθεια. CLEMENTIS ALEXANDRINI B minores, circa montem esset congregatus : esset autem montis ambitus non niner quam quinque dierum. Per totum ergo locum visionis, eis omnibus in orbem utpote castrametantibus, visus est ignis ardens circumcirca. Quo fit ut descensus minime fuerit certo loco terminatus: Deus enim est ubique. Dicunt autem ii quoque qui conscripserunt historias, in Britannia insula esse quamdam speluncam monti subjectam; in fastigio autem hiatum : cum autem ventus in speluncam incidit, et in fossæ sinu alli- ditur, audiri sonum cymbalorum quæ numerose pulsantur. Sæpe autem cum in sylvis quoque mo- ventur folia, per confertum spiritus impetum, edi- tur sonus avium cantui similis. Cæterum ii qui composuere Persica, in locis quæ in Magorum re- gione sunt eminentiora, referunt tres montes in longissimo campo ordine sitos: eos autem qui lo- cum transmittunt, cum ad primum quidem mon- tem pervenerint, confusam audire vocem, non se- cus quam si millia hominum aliquot clamorem ederent in acie : ad medium autem ubi est per- ventum, majorem simul et evidentiorem strepitum percipere tandem autem audire in fine canentes pæana, perinde ac si vicissent. Cujusvis autem soni causa est, ut existimo, et locorum levitas et concavitas. Rejectus itaque qui ingressus est spi- ritus, in eumdem locum procedens, sonat vehe- mentius. Et hæc quidem ita se habent. Deus au- tem omnipotens, etsi nihil sit ei subjectum, potest vocem et visionem auditu ingenerare, ut suam in- dicans majestatem, præter naturalem consequendi ordinem, ad convertendam eam quæ nondum credit animam, ut accipiat id quod datur præceptum. Cum autem esset nubes et mons altus, quare non poterat diversus exaudiri sonitus, dum per operan- tem causam moveretur spiritus? Quamobrem dicit etiam propheta : • Vocem verborum vos audiistis, et similitudinem non vidistise. » Vides quemadmo- dum vox Dominica, Verbum expers figuræ, Verbi virtus, Verbum Domini lucidum, veritas quæ de carlo desuper ad congregationem venit Ecclesiæ, per. lucidum ac propinquum operabatur ministe- riunt. : C CAPUT IV. Græcos ex Ægyptiis et Judæorum Gymnosophistis multa philosophie placita hausisse; quos ob sapientiam claros fuisse ostendit. Sed et aliud quoque inveniemus testimonium, D ad confirmandum, quod cum præstantissimi philo- Deut. iv, p. 271. SYLB. Clemens, ut quodammodo explicaret qua ratione Deus vorem emisisse dictus sit. Idem argumentum tractat Philo Judæus lib. De decalogo, pag. 748, 749. inclaruisse perhibentur. Plinius lib. xxvii, c. 1, agens de magica : • Britannia, inquit, c hodieque eam attonite celebrat tantis cæremoniis, ut dedisse Persis videri possit. SYLBURG. a nominat, distingues. SYLBURG. qui est et sterium. Vide pag. 702. Deo Patri quam maxime conjunctum. Vide pag. elit. Paris. Lowes. (86) Πάντη. Hoc reposui pro vulg. παντί, ex (87) Λέγουσι. Quæ sequuntur, adjecisse videtur (88) Βρεταννικήν r. Britanni veteres magica (89) ᾿Αλλὰ οἱ τὰ Περσ. Forte ἀλλὰ καὶ οἱ τὰ (90) Συγκλύδου. Magis usitatum esset συγκλύδα; (91) Τὸ χωροῦν. Post has voces non incommode (92) Ηκούστε. Deuteron. ἠκούσατε. (95) Τοῦ Λόγου δύναμις. Sic vocat Christum, (94) Προσεχούς διακονίας. « Immediatum mini-
PG 9:253οὐχὶ τοῦ θεοῦ; διὰ τοῦτό φησιν ὁ Πέτρος εἰρηκέναι τὸν κύριον τοῖς ἀποστόλοις· ἐὰν μὲν οὖν τις θελήσῃ τοῦ Ἰσραὴλ μετανοήσας διὰ τοῦ ὀνόματός μου πιστεύειν ἐπὶ τὸν θεόν, ἀφεθήσονται αὐτῷ αἱ ἁμαρτίαι. μετὰ [δὲ] δώδεκα ἔτη ἐξέλθετε εἰς τὸν κόσμον. μή τις εἴπῃ· οὐκ ἠκούσαμεν.76 Ἀλλ’ ὡς κατὰ καιρὸν ἥκει τὸ κήρυγμα νῦν, οὕτως κατὰ καιρὸν ἐδόθη νόμος μὲν καὶ προφῆται βαρβάροις, φιλοσοφία δὲ Ἕλλησι, τὰς ἀκοὰς ἐθίζουσα πρὸς τὸ κήρυγμα. λέγει γοῦν κύριος ὁ ῥυσάμενος Ἰσραήλ· καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι, ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν τοῦ κατασκηνῶσαι τὴν γῆν καὶ κληρονομῆσαι κληρονομίαν ἐρήμου, λέγοντα τοῖς ἐν δεσμοῖς· ἐξέλθετε, καὶ τοῖς ἐν τῷ σκότει ἀνακαλυφθῆναι. εἰ γὰρ δέσμιοι μὲν Ἰουδαῖοι, ἐφ’ ὧν καὶ ὁ κύριος ἐξέλθετε εἶπεν ἐκ τῶν δεσμῶν οἱ θέλοντες, τοὺς ἑκουσίως δεδεμένους καὶ τὰ δυσβάστακτα φορτία (φησὶν) αὑτοῖς διὰ τῆς ἀνθρωπίνης παρεγχειρήσεως ἐπαναθεμένους λέγων, δῆλον ὡς οἱ ἐν σκότει οὗτοι ἂν εἶεν οἱ ἐν τῇ εἰδωλολατρείᾳ κατορωρυγμένον ἔχοντες τὸ ἡγεμονικόν.
φιλοσόφων παρ' ἡμῶν σφετερισαμένους, ὡσεὶ διαυ- χεῖν τῶν καὶ παρὰ τῶν ἄλλων (95) βαρβάρων απην θίσθαι, τῶν εἰς ἑκάστην αἵρεσιν συντεινόντων τινά, μάλιστα δὲ Αἰγυπτίων τά τε ἄλλα καὶ τὸ περὶ τὴν μετενσωμάτωσιν (96) τῆς ψυχῆς δόγμα. Μετίασι γὰρ οἰκείαν τινὰ φιλοσοφίαν Αἰγύπτιοι. Αὐτίκα τοῦτο έμ- φαίνει μάλιστα ἡ ἱεροπρεπὴς αὐτῶν θρησκεία· πρῶτ τος μὲν γὰρ προέρχεται ὁ ᾠδος, ἔν τι τῶν τῆς μου σικῆς ἐπιφερόμενος συμβόλων. Τοῦτόν φασι δύο βί όλους ἀνειληφέναι δεῖν ἐκ τῶν Ἑρμοῦ (97)· ὧν θάτερον μὲν ὕμνους περιέχει θεῶν, ἐκλογισμὸν δὲ βασι- λικοῦ βίου τὸ δεύτερον. Μετὰ δὲ τὸν ᾠδὸν ὁ ὡροσκό - τος, ὡρολόγιόν τε μετὰ χεῖρα καὶ φοίνικα ἀστρολο- γίας ἔχων σύμβολα, πρόσεισιν (98). Τοῦτον τὰ ἀστρο- λογούμενα τῶν Ἑρμοῦ βιβλίων, τέσσαρα ὄντα τὸν ἀριθμὸν, ἀεὶ διὰ στόματος ἔχειν χρή· ὧν τὸ μὲν ἔστι περὶ τοῦ διακόσμου τῶν ἀπλανῶν φαινομένων ἄστρων, τὸ δὲ περὶ τῶν συνόδων καὶ φωτισμῶν ἡλίου καὶ σελήνης· τὸ δὲ λοιπὸν περὶ τῶν ἀνατολῶν. Ἑξῆς δὲ ὁ Ιερογραμματεὺς προέρχεται, ἔχων πτερὰ ἐπὶ τῆς κεφαλῆς, βιβλίον τε ἐν χερσὶ καὶ κανόνα, ἐν ᾧ τό τε γραφικὸν μέλαν, καὶ σχοῖνος ᾖ γράφουσι. Τοῦτον τά τε ιερογλυφικά καλούμενα, περί τε τῆς κοσμογραφίας, καὶ γεωγραφίας, τῆς τάξεως τοῦ ἡλίου καὶ τῆς σελήνης, καὶ περὶ τῶν εʹ πλανωμένων, χωρογραφίαν τε τῆς Αἰ γύπτου καὶ τῆς τοῦ Νείλου διαγραφῆς, περί τε τῆς καταγραφής σκευῆς τῶν ἱερῶν, καὶ τῶν ἀφιερωμέ- νων αὐτοῖς χωρίων, περί τε μέτρων καὶ τῶν ἐν τοῖς ἱεροῖς χρησίμων, εἰδέναι χρή. Επειτα ὁ στολιστής τοῖς προειρημένοις ἕπεται, ἔχων τόν τε τῆς δικαιο- σύνης πήχυν καὶ τὸ σπονδεῖον. Οὗτος τὰ παιδευτικὰ πάντα καὶ μοσχοσφαγιστικά καλούμενα· δέκα δέ ἐστι τὰ εἰς τὴν τιμὴν ἀνήκοντα τῶν παρ' αὐτοῖς θεῶν, καὶ τὴν Αἰγυπτίαν εὐσέβειαν (99) περιέχοντα· οἷον περὶ θυμάτων, ἀπαρχῶν, ὕμνων, εὐχῶν, πομπών, ἑορτῶν, καὶ τῶν τούτοις ὁμοίων. Ἐπὶ πᾶσι δὲ ὁ προφήτης (1) έξεισι, προφανὲς τὸ ὑδρεῖον ἐγκε ✪ διαυχεῖν τῷ καὶ παρὰ τῶν άλλ., Β Πρῶτόν φασι τοῦ τον (Πυθαγόραν) ἀποφῆναι τὴν ψυχὴν κύκλον ἀνάγκης ἀμείβουσαν, ἄλλοτε ἄλλοις ἐνδεῖσθαι ζώοις. Πρώτοι δὲ καὶ τόνδε τὸν λόγον Αἰγύπτιοι εἰσι οἱ εἰπόντες, ὡς ἀνθρώπου ψυχὴ ἀθάνατός ἐστι. Τοῦ σώματος δὲ καταφθίνοντος, ἐς ἄλλο ζῶον αἰεὶ γινό μενον ἐσούεται· ἐπεὶν δὲ περιέλθῃ πάντα τὰ χερ σαῖα καὶ τὰ θαλάσσια καὶ τὰ πετεινὰ, αὖθις ἐς ἀνθρώ που σῶμα γινόμενον ἐσδύνειν. Τὴν περιήλυσιν δὲ αὐτῇ γίνεσθαι ἐν τρισχιλίοισι ἔτεσι. Τούτῳ τῷ λόγῳ εἰσὶ οἶ Ἑλλήνων ἐχρήσαντο, οἱ μὲν, πρότερον, οἱ δὲ, ὕστερον, ὡς ἰδίῳ ἑωυτῶν ἐόντι· τῶν ἐγὼ εἰδὼς τὰ ονόματα, οὐ γράφω. « ιερογραμματεύς, στολιστής, παιδευτικά, μοσχοσφάγια στικά, έξεισι. Τὴν Αἰγυπτίαν εὐσέβ. τὴν Αἰγυπτίων εὐσέβ. STROMATUM LIB. VI. A sophi pulcherrima ex iis quæ sunt Xapud eos dogmata P. 757, ED. POTTER, €33, ED. PARIS. dubio verior lectio est, gloriari eo quod etiam ab cat. barb. » SYLB. C refert Laertius, lib. vult, segm. 14, Primum Pythagoram sensisse aiunt animam circulum ne- cessitatis immutantem aliis alias illigari animanti- D bus. Quod verum esse poterit si de Græcis tan- tum accipiatur; nam, ut ait Hieronymus in Apolo- gia adv. Rufinum, apud Græcos Pythagoras pri- mus immortales esse animas, et de aliis corpori- bus transire in alia invenit. Verum hoc dogma Pythagoras, ut alia multa, ab Ægyptiis didicit, quibus id tribuit etiam Herodotus in Euterpe cap. : lli, denique, primi exstite- runt qui dicerent animam hominis esse immorta- a nobis sumpserint, iis se veluti jactent et glorien- tur: nempe quod ex aliis quoque barbaris quædam decerpserint quæ ad unamquamque conferunt se- clam, maxime autem ex Ægyptiis, cum alia, tumn dogma de migratione aninæ in corpora. Suain erim quamdam ac peculiarem exercent Ægyptii philosophiam. Hoc autem maxime ostendunt sacræ eorum ceremonia. Primus autem procedit cantor, unum aliquod afferens ex symbolis musicæ. Eum dicunt oportere accipere duos libros ex libris Mercurii : ex quibus unus quidem continet hymnos deorum, alter vero rationes vitæ regie. Pust can- torem vero procedit horoscopus, qui in manu ha- bet horologium et palmam, symbola astrologiæ. Eumn libros Mercurii qui tractant de astrologia, qui quidem sunt quatuor numero, oportet semper hae bere in ore. Ex quibus unus quidem est de ordine inerrantium quæ videntur astrorum, alius vero de coitu et illuminatione solis et lunæ, reliqui de eo- rum ortu. Deinceps autem id est scriba sacrorum, pennas habens in capite, et li- brum in manibus ac regulam, in qua est et atra- mentum ad scribendum, et juncus quo scribunt, progreditur. Hunc oportet scire et ea quæ vocantur hieroglyphica, et mundi descriptionem, et geogra- phiam, et ordinem solis et lunæ, et quinque er- rantium, Ægyptique chorographiam et Nili descri ptionem, et descriptionem instrumentorum orna- mentorunique sacrorum, et locorum eis consecrato- rum, mensurasque, et ea quæ sunt X in sacris utilia. Deinde post eos qui prius dicti sunt, sequitur qui dicitur id est ornator, qui justitiæ cubi- tum, et ad libandum habet calicem. Is scit omnia quæ vocantur id est ad disciplinam et institutionem pertinentia, et hoc est, quæ ad ritum mactandorum spe- lem, quæ de mortuo corpore subinde in aliud atque aliud corpus, ut quodque gigneretur, immigraret. Atque ubi per omnia se circumtulisset, terrestria, marina, volucria, rursus in aliquod hominis corpus genitum introire: atque hunc ab ea circuitum fieri intra annorum tria millia. Hanc rationem sunt e Græcis qui usurpaverint tanquam suam ipsorum, alii prius, alii posterius, quorum ego nomina sciens, non duco scribenda.> lib. 1, cap. 11, sect. v, p. 75: Clemens Alexan- drinus vi Stromateon, p. seq., Ægyptiæ philo- sophiæ dicendæ tradendæque methodum recensens, lib. XLII Hermetis refert, quorum plures paucio- resve, alii itenque alii addiscere debuerint. Quia locus notissimus est et paulo prolixior, nolui inte- grum eumdem hic repetere, tamen eum a Joh. Marshamo pag. seq., Lambecio p. seq. et aliis numerus librorum non satis bene nec ex mente ut paulo superius SYLBURG. • · (99) Nou minus recte leg. SYLBURG. iv, c. 8, et quæ ibi adnotavit Valesius. (95) Διαυχεῖν τῶν καὶ παρὰ τῶν ἄλλ. Procul- (96) Μετενσωμάτωσιν. Quidam, ut in Pythagora (97) Ερμού. Cl. Fabricius Bibliotheca Greca (98) Πρόσεισιν. Forte rectius πρόεισι, predit : (1) Προφήτης. Conf. Eusebius Eccles. hist. lib.
PG 9:255τοῖς μὲν γὰρ κατὰ νόμον δικαίοις ἔλειπεν ἡ πίστις, διὸ καὶ τούτους ἰώμενος ὁ κύριος ἔλεγεν· ἡ πίστις σου σέσωκέν σε· τοῖς δὲ κατὰ φιλοσοφίαν δικαίοις οὐχ ἡ πίστις μόνον ἡ εἰς τὸν κύριον, ἀλλὰ καὶ τὸ ἀποστῆναι τῆς εἰδωλολατρείας ἔδει. αὐτίκα ἀποκαλυφθείσης τῆς ἀληθείας καὶ αὐτοὶ ἐπὶ τοῖς προπεπραγμένοις μεταμέλονται· διόπερ ὁ κύριος εὐηγγελίσατο καὶ τοῖς ἐν Ἅιδου. φησὶ γοῦν ἡ γραφή· λέγει ὁ Ἅιδης τῇ ἀπωλείᾳ· εἶδος μὲν αὐτοῦ οὐκ εἴδομεν, φωνὴν δὲ αὐτοῦ ἠκούσαμεν. οὐχ ὁ τόπος δή που φωνὴν λαβὼν εἶπεν τὰ προειρημένα, ἀλλ’ οἱ ἐν Ἅιδου καταταγέντες καὶ εἰς ἀπώλειαν ἑαυτοὺς ἐκδεδωκότες καθάπερ ἔκ τινος νεὼς εἰς θάλασσαν ἑκόντες ἀπορρίψαντες, οὗτοι τοίνυν εἰσὶν οἱ ἐπακούσαντες τῆς θείας δυνάμεώς τε καὶ φωνῆς· ἐπεὶ τίς ἂν εὖ φρονῶν ἐν μιᾷ καταδίκῃ καὶ τὰς τῶν δικαίων καὶ τὰς τῶν ἁμαρτωλῶν ὑπολάβοι εἶναι ψυχάς, ἀδικίαν τῆς προνοίας καταχέων; τί δ’; οὐχὶ δηλοῦσιν εὐηγγελίσθαι τὸν κύριον τοῖς τε ἀπολωλόσιν ἐν τῷ κατακλυσμῷ, μᾶλλον δὲ πεπεδημένοις, καὶ τοῖς ἐν φυλακῇ τε καὶ φρουρᾷ συνεχομένοις;
κολπισμένος· ᾧ ἔπονται οἱ τὴν ἔκπέμψιν τῶν ἄρτων παστοφόροι, Β βαστάζοντες. Οὗτος, ὡς ἂν προστάτης τοῦ ἱεροῦ, τὰ ἱερατικὰ καλούμενα ι' βιβλία ἐκμανθάνει, περιέχει δὲ περί τε νόμων καὶ θεῶν, καὶ τῆς ὅλης παιδείας τῶν ἱερέων· ὁ γάρ τοι προφήτης παρὰ τοῖς Αἰγυπτίας καὶ τῆς διανομῆς τῶν προσόδων ἐπιστάτης ἐστίν. Δύο μὲν οὖν καὶ τεσσαράκοντα αἱ πάνυ ἀναγκαῖαι τῷ Ἑρμῇ γεγόνασι βίβλοι· ὧν τὰς μὲν λς' τὴν πᾶσαν Αἰγυπτίων περιεχούσας φιλοσοφίαν οἱ προειρημένοι ἐκμανθάνουσι· τὰς δὲ λοιπὰς ἓξ, οἱ παστοφόροι, ἐπε τρικὰς οὔσας, περί τε τῆς τοῦ σώματος κατασκευής, καὶ περὶ νόσων, καὶ περὶ ὀργάνων, καὶ φαρμάκων, καὶ περὶ ὀφθαλμῶν, καὶ τὸ τελευταῖον περὶ τῶν γυναικίων (2). Καὶ τὰ μὲν Αἰγυπτίων, ὡς ἐν βρα- χεῖ φάναι, τοσαῦτα· Ἰνδῶν δὲ ἡ φιλοσοφία καὶ αὐτ τῶν διαβεβόηται· ᾿Αλέξανδρός γ᾽ οὖν ὁ Μακεδὼν (3), δέκα λαβὼν Ἰνδῶν γυμνοσοφιστάς, τοὺς δοκοῦντας ἀρίστους εἶναι καὶ βραχυλογωτάτους, προβλήματα αὐτοῖς προὔθηκε, τὸν μὴ ἀποκρινόμενον εὐστόχως ἀνελεῖν ἀπειλήσας, ἕνα τὸν πρεσβύτερον αὐτῶν ἐπιο κρίνειν κελεύσας. Ὁ μὲν οὖν πρῶτος, ἐξετασθείς, πότερον οίεται τοὺς ζῶντας εἶναι πλείονας ἢ τοὺς τεθνεῶτας· Τοὺς ζῶντας, ἔφη· οὐ γὰρ εἶναι τοὺς τεθνεῶτας· ὁ δεύτερος δὲ, πότερον τὴν γῆν ἢ τὴν θά λασσαν μείζονα θηρία τρέφειν· Τὴν γῆν, ἔφη ταυ της γὰρ μέρος εἶναι τὴν θάλασσαν· ὁ δὲ τρίτος, ποῖόν ἐστι τῶν ζώων πανουργότατον, ἢ μέχρι νῦν οὐκ έγνώσθη· εἶπεν, "Ανθρωπος (4)· ὁ δὲ τέταρτος, ἀνα- Αστρολογουμένων βιβλία δ'. των άστρων. Τὰ ἱερογλυφικά, βιβλία ί. Περὶ τῆς καταγραφῆς σκευῆς τῶν ἱερέων. Τὰ παιδευτικὰ καὶ μοσχοσφραγιστικά Περὶ ἀποχῆς μοσχοσφαγιστικά) βιβλία ί, τὰ εἰς τὴν τιμὴν ἀνήκοντα τῶν παρ' αὐτοῖς θεῶν καὶ τὴν Αἰγυπτίαν εὐσέβειαν περιέχοντα, οἷον 22-26. Περὶ ἑορτῶν καὶ τῶν τούτοις ὁμοίων. Τὰ ἱερατικὰ βιβλία ι'. Περί τε νόμων καὶ θεῶν καὶ τῆς ὅλης παιδείας τῶν ἱερέων. 27-36. Τὰ ιατρικά βιβλία ς'. νόσων, Αλέξανδρος Μακεδόνων βασιλεύς. γότατον, ὃ μέχρι νῦν οὐκ ἐγνώσθη, εἶπεν· Ανθρώ πος. πανουργότατον, ο μέχρι νῦν οὐκ ἐγνώσθη, εἶπεν, Ανθρωπος. ἄνθρω πος οὐκ ἔγνωκεν, Βραχύ τοι σθένος ἀνέρος, Αλλά ποικίλαις πραπίδων, Δαμᾷ φύλα πόντου Χθονίων τ' ἀερίων τε παιδεύματα. Παιδείας μὲν ὀρ θῆς τυχόν, θειότατον ἡμερώτατόν τε ζώων· καλώς δὲ μὴ τραφέν, ἀγριώτατον ὁπόσα φύει γῆ. τὸν Σασσαν ἀπέστησεν. Σάμ- ὅσοι ἀποστάσεως αίτιοι ἐγένοντο. Προτέραν γεγονέναι τὴν ἡμέ ραν εἶπεν, ἡμέρᾳ μιᾷ. • απο κρίσεις ἀπόρους, ἀποφήσεις. « Τοσαῦτα κακὰ φέρουσαν, κατὰ φέρουσαν, μέχρι τίνος ἀνθρώπῳ καλῶς ἔχει ζῇν, ἄνθρω του καλῶς ἔχον. πρῶτον ἀποκτεῖναι τὸν πρῶτον ἀποκρινούμενον, πρώτον. CLEMENTIS ALEXANDRINI ctant vitulorum. Sunt autem decem quæ pertinent A ad honorem eorum qui sunt apud eos deorum, et Ægyptiam continent religionem : nempe sacrificia, primitiæ, hymni, preces, pompæ, dies festi, et quæ sunt his similia. Post omnes exit propheta, qui propatulam in sinu gestat hydriam : quem sequun- tur qui emissos panes portant. Is, ut qui sit sacro- rum præfectus, ediscit libros decem qui vocantur Sacerdotales : continent autem de legibus, et liis, et universa sacerdotum disciplina : propheta enim apud Ægyptios præest etiam distributioni vectiga- lium. Sunt ergo quadraginta duo libri Mercurii valde necessarii, ex quibus triginta quidem et sex, qui continent omnem Ægyptiorum philosophiam, ediscunt ii qui ante dicti sunt: reliquos autem sex id est qui gestant pallium, ut qui per- tineant ad medicinam, nempe de constructione corporis, et de morbis, et de instrumentis, et me- dicamentis, et de oculis, et postremo de mulieri- bus. Et res quidem Ægyptiorum, ut paucis dicam, sunt ejusmodi. Indorum autem philosophia fuit ipsa quoque valde celebrata. Alexander quidem certe Macedo, cum Indorum decem cepisset Gym- nosophistas, qui videbantur esse optimi et præ- stantissimi, sermonisque brevitate cæteris antecel- lere, quæstiones eis proposuit, eum qui non apte responderet se esse de medio sublaturum minatus. Et cum ex iis quidem majorem natu judicare jus- Inente Clementis computetur, observabit lector eum quam optime prodire sic: (ita enim recle ex Herodoti lib. 1, 59,et Porphyrii iv. pag. legit Marshamus, pag. 242, et Conringius p. 57, non C D lecto vel alia simili dictione. His auten simi lia scribit in Alexandro Plutarch. Th. Canterus lib. r, c. 20, Var. lect.,sic in- terpungit, Itaque legendum esse apud Plutarchum in Vila Alexandri, ubi perperam, confirmatque hanc lectionem hoc Euripidis testimonio de hominis calliditate: Sic ergo vertendum est : « Tertius autem, Quod- nam est animalium callidissimum? Quod hucus- que, inquit, non fuit cognitum, homo. Sic Plato vi De republica hominem dicit: In quarti responso legitur apud Plutarchum Arrianus lib. vt videtur hunc ipsum 6ov appellare, nam et urbis paulo post meminit et pag. Brachnianum, In quinto deest vox una Clementi, quam ex Plutarcho suffice : Diem, inquit, uno die.. Hoc est, uno die noctem antecessit dies. Et lege non Insolubilium in solubiles esse responsiones. In his etiam aliter Clemens ac Plutarchus in editione Aldina : non et non Item, bis posita voce COLLErs 1. Ὕμνοι θεῶν. 2. Εκλογισμός βασιλικοῦ βίου. 3. Περὶ τοῦ διακόσμου τῶν ἀπλανῶν φαινομέ 4. Περὶ τῶν συνόδων ηλίου καὶ σελήνης. 5. Περὶ τῶν φωτισμῶν ἡλίου καὶ σελήνης. 6. Περὶ τῶν ἀνατολῶν ἡλίου καὶ σελήνης. 7. Περὶ κοσμογραφίας. 8. Περὶ γεωγραφίας. 9. Περὶ τῆς τάξεως ηλίου και σελήνης. 10. Περὶ τῶν εἴ πλανωμένων. 11. Χωρογραφία τῆς Αἰγύπτου. 12. Ἡ τοῦ Νείλου διαγραφή. 44. Περὶ τῶν ἀφιερωμένων αὐτοῖς χωρίων. 45. Περὶ μέτρων. 16. Περὶ τῶν ἐν τοῖς ἱεροῖς χρησίμων. 17. Περὶ θυμάτων. 18. Περὶ ἀπαρχών. 19. Περὶ ὕμνων. 20. Περὶ εὐχῶν. 21. Περὶ πομπῶν. 37. Περὶ τῆς τοῦ σώματος κατασκευῆς. 38. Περὶ νόσων. 39. Περὶ ὀργάνων. 40. Περὶ φαρμάκων. 11. Περὶ ὀφθαλμῶν. 42. Περὶ τῶν γυναικίων. (2) Γυναικίων. Seu pulius γυναικείων, subintel- (3) Αλέξανδρός γ' οὖν ὁ Μακεδών. Ms. Otob., (4) 'Ο δὲ τρίτος, ποῖόν ἐστι τῶν ζώων πανευρ
δέδεικται δὲ κἀν τῷ δευτέρῳ Στρωματεῖ τοὺς ἀποστόλους ἀκολούθως τῷ κυρίῳ καὶ τοὺς ἐν Ἅιδου εὐηγγελισμένους· ἐχρῆν γάρ, οἶμαι, ὥσπερ κἀνταῦθα, οὕτως δὲ κἀκεῖσε τοὺς ἀρίστους τῶν μαθητῶν μιμητὰς γενέσθαι τοῦ διδασκάλου, ἵν’ ὃ μὲν τοὺς ἐξ Ἑβραίων, οἳ δὲ τὰ ἔθνη εἰς ἐπιστροφὴν ἀγάγωσι, τουτέστιν τοὺς ἐν δικαιοσύνῃ τῇ κατὰ νόμον καὶ κατὰ φιλοσοφίαν βεβιωκότας μέν, οὐ τελείως δέ, ἀλλ’ ἁμαρτητικῶς διαπεραναμένους τὸν βίον· τουτὶ γὰρ ἔπρεπεν τῇ θείᾳ οἰκονομίᾳ τοὺς ἀξίαν μᾶλλον ἐσχηκότας ἐν δικαιοσύνῃ καὶ προηγουμένως βεβιωκότας ἐπί τε τοῖς πλημμεληθεῖσι μετανενοηκότας, κἂν ἐν ἄλλῳ τόπῳ τύχωσιν ἐξομολογούμενοι, ἐν τοῖς τοῦ θεοῦ ὄντας τοῦ παντοκράτορος κατὰ τὴν οἰκείαν ἑκάστου γνῶσιν σωθῆναι. Ἐνεργεῖ δέ, οἶμαι, καὶ ὁ σωτήρ, ἐπεὶ τὸ σῴζειν ἔργον αὐτοῦ· ὅπερ οὖν καὶ πεποίηκεν, τοὺς εἰς αὐτὸν πιστεῦσαι βεβουλημένους διὰ τοῦ κηρύγματος, ὅποι ποτ’ ἔτυχον γεγονότες, ἑλκύσας εἰς σωτηρίαν. εἰ γοῦν ὁ κύριος δι’ οὐδὲν ἕτερον εἰς Ἅιδου κατῆλθεν ἢ διὰ τὸ εὐαγγελίσασθαι, ὥσπερ κατῆλθεν, ἤτοι πάντας εὐηγγελίσατο ἢ μόνους Ἑβραίους.
κολπισμένος· ᾧ ἔπονται οἱ τὴν ἔκπέμψιν τῶν ἄρτων παστοφόροι, Β βαστάζοντες. Οὗτος, ὡς ἂν προστάτης τοῦ ἱεροῦ, τὰ ἱερατικὰ καλούμενα ι' βιβλία ἐκμανθάνει, περιέχει δὲ περί τε νόμων καὶ θεῶν, καὶ τῆς ὅλης παιδείας τῶν ἱερέων· ὁ γάρ τοι προφήτης παρὰ τοῖς Αἰγυπτίας καὶ τῆς διανομῆς τῶν προσόδων ἐπιστάτης ἐστίν. Δύο μὲν οὖν καὶ τεσσαράκοντα αἱ πάνυ ἀναγκαῖαι τῷ Ἑρμῇ γεγόνασι βίβλοι· ὧν τὰς μὲν λς' τὴν πᾶσαν Αἰγυπτίων περιεχούσας φιλοσοφίαν οἱ προειρημένοι ἐκμανθάνουσι· τὰς δὲ λοιπὰς ἓξ, οἱ παστοφόροι, ἐπε τρικὰς οὔσας, περί τε τῆς τοῦ σώματος κατασκευής, καὶ περὶ νόσων, καὶ περὶ ὀργάνων, καὶ φαρμάκων, καὶ περὶ ὀφθαλμῶν, καὶ τὸ τελευταῖον περὶ τῶν γυναικίων (2). Καὶ τὰ μὲν Αἰγυπτίων, ὡς ἐν βρα- χεῖ φάναι, τοσαῦτα· Ἰνδῶν δὲ ἡ φιλοσοφία καὶ αὐτ τῶν διαβεβόηται· ᾿Αλέξανδρός γ᾽ οὖν ὁ Μακεδὼν (3), δέκα λαβὼν Ἰνδῶν γυμνοσοφιστάς, τοὺς δοκοῦντας ἀρίστους εἶναι καὶ βραχυλογωτάτους, προβλήματα αὐτοῖς προὔθηκε, τὸν μὴ ἀποκρινόμενον εὐστόχως ἀνελεῖν ἀπειλήσας, ἕνα τὸν πρεσβύτερον αὐτῶν ἐπιο κρίνειν κελεύσας. Ὁ μὲν οὖν πρῶτος, ἐξετασθείς, πότερον οίεται τοὺς ζῶντας εἶναι πλείονας ἢ τοὺς τεθνεῶτας· Τοὺς ζῶντας, ἔφη· οὐ γὰρ εἶναι τοὺς τεθνεῶτας· ὁ δεύτερος δὲ, πότερον τὴν γῆν ἢ τὴν θά λασσαν μείζονα θηρία τρέφειν· Τὴν γῆν, ἔφη ταυ της γὰρ μέρος εἶναι τὴν θάλασσαν· ὁ δὲ τρίτος, ποῖόν ἐστι τῶν ζώων πανουργότατον, ἢ μέχρι νῦν οὐκ έγνώσθη· εἶπεν, "Ανθρωπος (4)· ὁ δὲ τέταρτος, ἀνα- Αστρολογουμένων βιβλία δ'. των άστρων. Τὰ ἱερογλυφικά, βιβλία ί. Περὶ τῆς καταγραφῆς σκευῆς τῶν ἱερέων. Τὰ παιδευτικὰ καὶ μοσχοσφραγιστικά Περὶ ἀποχῆς μοσχοσφαγιστικά) βιβλία ί, τὰ εἰς τὴν τιμὴν ἀνήκοντα τῶν παρ' αὐτοῖς θεῶν καὶ τὴν Αἰγυπτίαν εὐσέβειαν περιέχοντα, οἷον 22-26. Περὶ ἑορτῶν καὶ τῶν τούτοις ὁμοίων. Τὰ ἱερατικὰ βιβλία ι'. Περί τε νόμων καὶ θεῶν καὶ τῆς ὅλης παιδείας τῶν ἱερέων. 27-36. Τὰ ιατρικά βιβλία ς'. νόσων, Αλέξανδρος Μακεδόνων βασιλεύς. γότατον, ὃ μέχρι νῦν οὐκ ἐγνώσθη, εἶπεν· Ανθρώ πος. πανουργότατον, ο μέχρι νῦν οὐκ ἐγνώσθη, εἶπεν, Ανθρωπος. ἄνθρω πος οὐκ ἔγνωκεν, Βραχύ τοι σθένος ἀνέρος, Αλλά ποικίλαις πραπίδων, Δαμᾷ φύλα πόντου Χθονίων τ' ἀερίων τε παιδεύματα. Παιδείας μὲν ὀρ θῆς τυχόν, θειότατον ἡμερώτατόν τε ζώων· καλώς δὲ μὴ τραφέν, ἀγριώτατον ὁπόσα φύει γῆ. τὸν Σασσαν ἀπέστησεν. Σάμ- ὅσοι ἀποστάσεως αίτιοι ἐγένοντο. Προτέραν γεγονέναι τὴν ἡμέ ραν εἶπεν, ἡμέρᾳ μιᾷ. • απο κρίσεις ἀπόρους, ἀποφήσεις. « Τοσαῦτα κακὰ φέρουσαν, κατὰ φέρουσαν, μέχρι τίνος ἀνθρώπῳ καλῶς ἔχει ζῇν, ἄνθρω του καλῶς ἔχον. πρῶτον ἀποκτεῖναι τὸν πρῶτον ἀποκρινούμενον, πρώτον. CLEMENTIS ALEXANDRINI ctant vitulorum. Sunt autem decem quæ pertinent A ad honorem eorum qui sunt apud eos deorum, et Ægyptiam continent religionem : nempe sacrificia, primitiæ, hymni, preces, pompæ, dies festi, et quæ sunt his similia. Post omnes exit propheta, qui propatulam in sinu gestat hydriam : quem sequun- tur qui emissos panes portant. Is, ut qui sit sacro- rum præfectus, ediscit libros decem qui vocantur Sacerdotales : continent autem de legibus, et liis, et universa sacerdotum disciplina : propheta enim apud Ægyptios præest etiam distributioni vectiga- lium. Sunt ergo quadraginta duo libri Mercurii valde necessarii, ex quibus triginta quidem et sex, qui continent omnem Ægyptiorum philosophiam, ediscunt ii qui ante dicti sunt: reliquos autem sex id est qui gestant pallium, ut qui per- tineant ad medicinam, nempe de constructione corporis, et de morbis, et de instrumentis, et me- dicamentis, et de oculis, et postremo de mulieri- bus. Et res quidem Ægyptiorum, ut paucis dicam, sunt ejusmodi. Indorum autem philosophia fuit ipsa quoque valde celebrata. Alexander quidem certe Macedo, cum Indorum decem cepisset Gym- nosophistas, qui videbantur esse optimi et præ- stantissimi, sermonisque brevitate cæteris antecel- lere, quæstiones eis proposuit, eum qui non apte responderet se esse de medio sublaturum minatus. Et cum ex iis quidem majorem natu judicare jus- Inente Clementis computetur, observabit lector eum quam optime prodire sic: (ita enim recle ex Herodoti lib. 1, 59,et Porphyrii iv. pag. legit Marshamus, pag. 242, et Conringius p. 57, non C D lecto vel alia simili dictione. His auten simi lia scribit in Alexandro Plutarch. Th. Canterus lib. r, c. 20, Var. lect.,sic in- terpungit, Itaque legendum esse apud Plutarchum in Vila Alexandri, ubi perperam, confirmatque hanc lectionem hoc Euripidis testimonio de hominis calliditate: Sic ergo vertendum est : « Tertius autem, Quod- nam est animalium callidissimum? Quod hucus- que, inquit, non fuit cognitum, homo. Sic Plato vi De republica hominem dicit: In quarti responso legitur apud Plutarchum Arrianus lib. vt videtur hunc ipsum 6ov appellare, nam et urbis paulo post meminit et pag. Brachnianum, In quinto deest vox una Clementi, quam ex Plutarcho suffice : Diem, inquit, uno die.. Hoc est, uno die noctem antecessit dies. Et lege non Insolubilium in solubiles esse responsiones. In his etiam aliter Clemens ac Plutarchus in editione Aldina : non et non Item, bis posita voce COLLErs 1. Ὕμνοι θεῶν. 2. Εκλογισμός βασιλικοῦ βίου. 3. Περὶ τοῦ διακόσμου τῶν ἀπλανῶν φαινομέ 4. Περὶ τῶν συνόδων ηλίου καὶ σελήνης. 5. Περὶ τῶν φωτισμῶν ἡλίου καὶ σελήνης. 6. Περὶ τῶν ἀνατολῶν ἡλίου καὶ σελήνης. 7. Περὶ κοσμογραφίας. 8. Περὶ γεωγραφίας. 9. Περὶ τῆς τάξεως ηλίου και σελήνης. 10. Περὶ τῶν εἴ πλανωμένων. 11. Χωρογραφία τῆς Αἰγύπτου. 12. Ἡ τοῦ Νείλου διαγραφή. 44. Περὶ τῶν ἀφιερωμένων αὐτοῖς χωρίων. 45. Περὶ μέτρων. 16. Περὶ τῶν ἐν τοῖς ἱεροῖς χρησίμων. 17. Περὶ θυμάτων. 18. Περὶ ἀπαρχών. 19. Περὶ ὕμνων. 20. Περὶ εὐχῶν. 21. Περὶ πομπῶν. 37. Περὶ τῆς τοῦ σώματος κατασκευῆς. 38. Περὶ νόσων. 39. Περὶ ὀργάνων. 40. Περὶ φαρμάκων. 11. Περὶ ὀφθαλμῶν. 42. Περὶ τῶν γυναικίων. (2) Γυναικίων. Seu pulius γυναικείων, subintel- (3) Αλέξανδρός γ' οὖν ὁ Μακεδών. Ms. Otob., (4) 'Ο δὲ τρίτος, ποῖόν ἐστι τῶν ζώων πανευρ
εἰ μὲν οὖν πάντας, σωθήσονται πάντες οἱ πιστεύσαντες, κἂν ἐξ ἐθνῶν ὄντες τύχωσιν, ἐξομολογησάμενοι ἤδη ἐκεῖ, ἐπεὶ σωτήριοι καὶ παιδευτικαὶ αἱ κολάσεις τοῦ θεοῦ εἰς ἐπιστροφὴν ἄγουσαι καὶ τὴν μετάνοιαν τοῦ ἁμαρτωλοῦ μᾶλλον ἢ τὸν θάνατον αἱρούμεναι, καὶ ταῦτα καθαρώτερον διορᾶν δυναμένων τῶν σωμάτων ἀπηλλαγμένων ψυχῶν, κἂν πάθεσιν ἐπισκοτῶνται, διὰ τὸ μηκέτι ἐπιπροσθεῖσθαι σαρκίῳ· εἰ δὲ Ἰουδαίους μόνον εὐηγγελίσατο, οἷς ἔλειπεν ἡ διὰ τοῦ σωτῆρος ἐπίγνωσίς τε καὶ πίστις, δῆλόν που ὡς ἄρα ἀπροσωπολήπτου ὄντος τοῦ θεοῦ καὶ οἱ ἀπόστολοι, καθάπερ ἐνταῦθα, οὕτως κἀκεῖ τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἐπιτηδείους εἰς ἐπιστροφὴν εὐηγγελίσαντο, καὶ καλῶς εἴρηται τῷ Ποιμένι· κατέβησαν οὖν [μετ’] αὐτῶν εἰς τὸ ὕδωρ, ἀλλ’ οὗτοι μὲν ζῶντες κατέβησαν καὶ ζῶντες ἀνέβησαν· ἐκεῖνοι δὲ οἱ προκεκοιμημένοι νεκροὶ κατέβησαν, ζῶντες δὲ ἀνέβησαν. Ναὶ μὴν καὶ σώματά φησι τὸ εὐαγγέλιον πολλὰ τῶν κεκοιμημένων ἀνεστάσθαι, εἰς ἀμείνω δηλονότι μετατεθειμένων τάξιν. γέγονεν ἄρα τις καθολικὴ κίνησις καὶ μετάθεσις κατὰ τὴν οἰκονομίαν τοῦ σωτῆρος.
κολπισμένος· ᾧ ἔπονται οἱ τὴν ἔκπέμψιν τῶν ἄρτων παστοφόροι, Β βαστάζοντες. Οὗτος, ὡς ἂν προστάτης τοῦ ἱεροῦ, τὰ ἱερατικὰ καλούμενα ι' βιβλία ἐκμανθάνει, περιέχει δὲ περί τε νόμων καὶ θεῶν, καὶ τῆς ὅλης παιδείας τῶν ἱερέων· ὁ γάρ τοι προφήτης παρὰ τοῖς Αἰγυπτίας καὶ τῆς διανομῆς τῶν προσόδων ἐπιστάτης ἐστίν. Δύο μὲν οὖν καὶ τεσσαράκοντα αἱ πάνυ ἀναγκαῖαι τῷ Ἑρμῇ γεγόνασι βίβλοι· ὧν τὰς μὲν λς' τὴν πᾶσαν Αἰγυπτίων περιεχούσας φιλοσοφίαν οἱ προειρημένοι ἐκμανθάνουσι· τὰς δὲ λοιπὰς ἓξ, οἱ παστοφόροι, ἐπε τρικὰς οὔσας, περί τε τῆς τοῦ σώματος κατασκευής, καὶ περὶ νόσων, καὶ περὶ ὀργάνων, καὶ φαρμάκων, καὶ περὶ ὀφθαλμῶν, καὶ τὸ τελευταῖον περὶ τῶν γυναικίων (2). Καὶ τὰ μὲν Αἰγυπτίων, ὡς ἐν βρα- χεῖ φάναι, τοσαῦτα· Ἰνδῶν δὲ ἡ φιλοσοφία καὶ αὐτ τῶν διαβεβόηται· ᾿Αλέξανδρός γ᾽ οὖν ὁ Μακεδὼν (3), δέκα λαβὼν Ἰνδῶν γυμνοσοφιστάς, τοὺς δοκοῦντας ἀρίστους εἶναι καὶ βραχυλογωτάτους, προβλήματα αὐτοῖς προὔθηκε, τὸν μὴ ἀποκρινόμενον εὐστόχως ἀνελεῖν ἀπειλήσας, ἕνα τὸν πρεσβύτερον αὐτῶν ἐπιο κρίνειν κελεύσας. Ὁ μὲν οὖν πρῶτος, ἐξετασθείς, πότερον οίεται τοὺς ζῶντας εἶναι πλείονας ἢ τοὺς τεθνεῶτας· Τοὺς ζῶντας, ἔφη· οὐ γὰρ εἶναι τοὺς τεθνεῶτας· ὁ δεύτερος δὲ, πότερον τὴν γῆν ἢ τὴν θά λασσαν μείζονα θηρία τρέφειν· Τὴν γῆν, ἔφη ταυ της γὰρ μέρος εἶναι τὴν θάλασσαν· ὁ δὲ τρίτος, ποῖόν ἐστι τῶν ζώων πανουργότατον, ἢ μέχρι νῦν οὐκ έγνώσθη· εἶπεν, "Ανθρωπος (4)· ὁ δὲ τέταρτος, ἀνα- Αστρολογουμένων βιβλία δ'. των άστρων. Τὰ ἱερογλυφικά, βιβλία ί. Περὶ τῆς καταγραφῆς σκευῆς τῶν ἱερέων. Τὰ παιδευτικὰ καὶ μοσχοσφραγιστικά Περὶ ἀποχῆς μοσχοσφαγιστικά) βιβλία ί, τὰ εἰς τὴν τιμὴν ἀνήκοντα τῶν παρ' αὐτοῖς θεῶν καὶ τὴν Αἰγυπτίαν εὐσέβειαν περιέχοντα, οἷον 22-26. Περὶ ἑορτῶν καὶ τῶν τούτοις ὁμοίων. Τὰ ἱερατικὰ βιβλία ι'. Περί τε νόμων καὶ θεῶν καὶ τῆς ὅλης παιδείας τῶν ἱερέων. 27-36. Τὰ ιατρικά βιβλία ς'. νόσων, Αλέξανδρος Μακεδόνων βασιλεύς. γότατον, ὃ μέχρι νῦν οὐκ ἐγνώσθη, εἶπεν· Ανθρώ πος. πανουργότατον, ο μέχρι νῦν οὐκ ἐγνώσθη, εἶπεν, Ανθρωπος. ἄνθρω πος οὐκ ἔγνωκεν, Βραχύ τοι σθένος ἀνέρος, Αλλά ποικίλαις πραπίδων, Δαμᾷ φύλα πόντου Χθονίων τ' ἀερίων τε παιδεύματα. Παιδείας μὲν ὀρ θῆς τυχόν, θειότατον ἡμερώτατόν τε ζώων· καλώς δὲ μὴ τραφέν, ἀγριώτατον ὁπόσα φύει γῆ. τὸν Σασσαν ἀπέστησεν. Σάμ- ὅσοι ἀποστάσεως αίτιοι ἐγένοντο. Προτέραν γεγονέναι τὴν ἡμέ ραν εἶπεν, ἡμέρᾳ μιᾷ. • απο κρίσεις ἀπόρους, ἀποφήσεις. « Τοσαῦτα κακὰ φέρουσαν, κατὰ φέρουσαν, μέχρι τίνος ἀνθρώπῳ καλῶς ἔχει ζῇν, ἄνθρω του καλῶς ἔχον. πρῶτον ἀποκτεῖναι τὸν πρῶτον ἀποκρινούμενον, πρώτον. CLEMENTIS ALEXANDRINI ctant vitulorum. Sunt autem decem quæ pertinent A ad honorem eorum qui sunt apud eos deorum, et Ægyptiam continent religionem : nempe sacrificia, primitiæ, hymni, preces, pompæ, dies festi, et quæ sunt his similia. Post omnes exit propheta, qui propatulam in sinu gestat hydriam : quem sequun- tur qui emissos panes portant. Is, ut qui sit sacro- rum præfectus, ediscit libros decem qui vocantur Sacerdotales : continent autem de legibus, et liis, et universa sacerdotum disciplina : propheta enim apud Ægyptios præest etiam distributioni vectiga- lium. Sunt ergo quadraginta duo libri Mercurii valde necessarii, ex quibus triginta quidem et sex, qui continent omnem Ægyptiorum philosophiam, ediscunt ii qui ante dicti sunt: reliquos autem sex id est qui gestant pallium, ut qui per- tineant ad medicinam, nempe de constructione corporis, et de morbis, et de instrumentis, et me- dicamentis, et de oculis, et postremo de mulieri- bus. Et res quidem Ægyptiorum, ut paucis dicam, sunt ejusmodi. Indorum autem philosophia fuit ipsa quoque valde celebrata. Alexander quidem certe Macedo, cum Indorum decem cepisset Gym- nosophistas, qui videbantur esse optimi et præ- stantissimi, sermonisque brevitate cæteris antecel- lere, quæstiones eis proposuit, eum qui non apte responderet se esse de medio sublaturum minatus. Et cum ex iis quidem majorem natu judicare jus- Inente Clementis computetur, observabit lector eum quam optime prodire sic: (ita enim recle ex Herodoti lib. 1, 59,et Porphyrii iv. pag. legit Marshamus, pag. 242, et Conringius p. 57, non C D lecto vel alia simili dictione. His auten simi lia scribit in Alexandro Plutarch. Th. Canterus lib. r, c. 20, Var. lect.,sic in- terpungit, Itaque legendum esse apud Plutarchum in Vila Alexandri, ubi perperam, confirmatque hanc lectionem hoc Euripidis testimonio de hominis calliditate: Sic ergo vertendum est : « Tertius autem, Quod- nam est animalium callidissimum? Quod hucus- que, inquit, non fuit cognitum, homo. Sic Plato vi De republica hominem dicit: In quarti responso legitur apud Plutarchum Arrianus lib. vt videtur hunc ipsum 6ov appellare, nam et urbis paulo post meminit et pag. Brachnianum, In quinto deest vox una Clementi, quam ex Plutarcho suffice : Diem, inquit, uno die.. Hoc est, uno die noctem antecessit dies. Et lege non Insolubilium in solubiles esse responsiones. In his etiam aliter Clemens ac Plutarchus in editione Aldina : non et non Item, bis posita voce COLLErs 1. Ὕμνοι θεῶν. 2. Εκλογισμός βασιλικοῦ βίου. 3. Περὶ τοῦ διακόσμου τῶν ἀπλανῶν φαινομέ 4. Περὶ τῶν συνόδων ηλίου καὶ σελήνης. 5. Περὶ τῶν φωτισμῶν ἡλίου καὶ σελήνης. 6. Περὶ τῶν ἀνατολῶν ἡλίου καὶ σελήνης. 7. Περὶ κοσμογραφίας. 8. Περὶ γεωγραφίας. 9. Περὶ τῆς τάξεως ηλίου και σελήνης. 10. Περὶ τῶν εἴ πλανωμένων. 11. Χωρογραφία τῆς Αἰγύπτου. 12. Ἡ τοῦ Νείλου διαγραφή. 44. Περὶ τῶν ἀφιερωμένων αὐτοῖς χωρίων. 45. Περὶ μέτρων. 16. Περὶ τῶν ἐν τοῖς ἱεροῖς χρησίμων. 17. Περὶ θυμάτων. 18. Περὶ ἀπαρχών. 19. Περὶ ὕμνων. 20. Περὶ εὐχῶν. 21. Περὶ πομπῶν. 37. Περὶ τῆς τοῦ σώματος κατασκευῆς. 38. Περὶ νόσων. 39. Περὶ ὀργάνων. 40. Περὶ φαρμάκων. 11. Περὶ ὀφθαλμῶν. 42. Περὶ τῶν γυναικίων. (2) Γυναικίων. Seu pulius γυναικείων, subintel- (3) Αλέξανδρός γ' οὖν ὁ Μακεδών. Ms. Otob., (4) 'Ο δὲ τρίτος, ποῖόν ἐστι τῶν ζώων πανευρ
PG 9:257δίκαιος τοίνυν δικαίου καθὸ δίκαιός ἐστιν οὐ διαφέρει, ἐάν τε νομικὸς ᾖ ἐάν τε Ἕλλην· οὐ γὰρ Ἰουδαίων μόνων, πάντων δὲ ἀνθρώπων ὁ θεὸς κύριος, προσεχέστερον δὲ τῶν ἐγνωκότων πατήρ. εἰ γὰρ τὸ καλῶς βιοῦν καὶ νομίμως ἐστὶ βιοῦν καὶ τὸ εὐλόγως βιοῦν κατὰ νόμον ἐστὶ βιοῦν, ὀρθῶς δὲ βεβιωκότες οἱ πρὸ νόμου εἰς πίστιν ἐλογίσθησαν καὶ δίκαιοι εἶναι ἐκρίθησαν, δῆλόν που καὶ τοὺς ἐκτὸς νόμου γενομένους διὰ τὴν τῆς ψυχῆς ἰδιότητα, ὀρθῶς βεβιωκότας, εἰ καὶ ἐν Ἅιδου ἔτυχον ὄντες καὶ ἐν φρουρᾷ, ἐπακούσαντας τῆς τοῦ κυρίου φωνῆς, εἴτε τῆς αὐθεντικῆς εἴτε καὶ τῆς διὰ τῶν ἀποστόλων ἐνεργούσης, ᾗ τάχος ἐπιστραφῆναί τε καὶ πιστεῦσαι. μεμνήμεθα γὰρ ὅτι δύναμις τοῦ θεοῦ ἐστιν ὁ κύριος· καὶ οὐκ ἄν ποτε ἀσθενήσαι δύναμις. οὕτως οἶμαι δείκνυσθαι ἀγαθὸν μὲν τὸν θεόν, δυνατὸν δὲ τὸν κύριον σῴζειν μετὰ δικαιοσύνης καὶ ἰσότητος τῆς πρὸς τοὺς ἐπιστρέφοντας εἴτε ἐνταῦθα εἴτε καὶ ἀλλαχόθι. οὐ γὰρ ἐνταῦθα μόνον ἡ δύναμις ἡ ἐνεργητικὴ φθάνει, πάντῃ δέ ἐστι καὶ ἀεὶ ἐργάζεται. Αὐτίκα ἐν τῷ Πέτρου Κηρύγματι ὁ κύριός φησι πρὸς τοὺς μαθητὰς μετὰ τὴν ἀνάστασιν·
κρινόμενος, τίνι λογισμῷ τὸν Σαββᾶ (5) ἀπέστησαν, Α ἄρχοντα αὐτὸν ὄντα· ἀπεκρίθη, καλῶς ζῆν βουλόμε- να αὐτὸν, ἢ κακῶς ἀποθανεῖν. Ὁ δὲ πέμπτος, έρω τηθείς, πότερον οίεται τὴν ἡμέραν πρότερον ἢ τὴν νύχτα γεγονέναι, εἶπεν· Ἡμέρα μία (6)· τῶν γὰρ ἀπόρων ἐρωτήσεων ἀνάγκη καὶ τὰς ἀποκρίσεις ἀπό ρους εἶναι. Ο δὲ ἕκτος, ἀπορηθείς (7) πῶς ἄν τις φιληθείη μάλιστα "Αν, κράτιστος ὤν, ἔφη, μὴ φο βερὸς εἴη. Ο δὲ ἕβδομος, ερωτηθεὶς πῶς ἄν τις ἐξ ἀνθρώπων γένοιτο Θεός· Εἰ πράξειεν, εἶπεν, ἃ πρά ξας (8) άνθρωπον μὴ δυνατόν ἐστιν. Ὁ δὲ ὄγδοος, ερωτηθεὶς τί ἰσχυρότερον, ζωὴ ἢ θάνατος· Ζωή, ἔφη, τοσαῦτα κακὰ φέρουσα. Ο δὲ ἔννατος, ἐξετα σθεὶς μέχρι τίνος ἀνθρώπῳ καλῶς ἔχει ζῇν· Μέχρι οὗ, ἔφη, μὴ νομίζῃ τὸ τεθνάναι τοῦ ζῆν ἄμεινον. Κελεύσαντος δὲ τοῦ ᾿Αλεξάνδρου καὶ τὸν δέκατον εἰπεῖν τι· δικαστής γὰρ ἦν· Ετερος, ἔφη, ἑτέρου χεῖρον εἶπεν· τοῦ δὲ ᾿Αλεξάνδρου φήσαντος· Οὐκοῦν καὶ σὺ πρῶτος ἀποθάνῃ (9) τοιαῦτα κρίνων. Καὶ πῶς, εἶπεν, βασιλεῦ, ἀληθής εἴης, φήσας πρῶτον ἀποκτεῖ καὶ τὸν πρῶτον ἀποκρινάμενον κάκιστα; Καὶ ὡς μὲν κλέπται πάσης γραφής Έλληνες εἴρηνται, ἱκανῶς, οἶμαι, διὰ πλειόνων δέδεικται τεκμηρίων. Β Οτι δὲ οὐ κατ᾽ ἐπίγνωσιν ἴσασι τὸν Θεὸν, ἀλλὰ κατὰ περίφασιν (10), Ελλήνων οἱ δοκιμώτατοι, Πέ- πρὸς ἐν τῷ κηρύγματι λέγει· « Γινώσκετε οὖν ὅτι εἰς θεός ἐστιν, ὃς ἀρχὴν πάντων (11) ἐποίησεν, καὶ τέλους ἐξουσίαν ἔχων· καὶ ὁ ἀόρατος, ὃς τὰ πάντα | ὁρᾷ ἀχώρητος (12), ὃς τὰ πάντα χωρεῖ· ἀνεπιδεής, οὗ τὰ πάντα ἐπιδέεται, καὶ δι᾽ ἂν ἔστιν· ἀκατάλη πτος, ἀέννατος, ἄφθαρτος, ἀποίητος, ὃς τὰ πάντα ἐποίησεν λόγῳ δυνάμεως αὑτοῦ, τῆς γνωστικῆς γρα * Ρ. άρχοντα αὐτῶν. προτέραν γεγονέναι τὴν ἡμέραν εἶπεν ἡμέρα μια. Πρὸς τὸν πυθόμενον τί πρό τερον ἐγεγόνει, νύξ ἢ ἡμέρα; Η νύξ, ἔφη, μια ἡμέρᾳ πρότερον. Τῷ πέμπτω ἠρώτησεν, τίς πρῶτος ἐγεννήθη, νύξ ή ἡμέρα; Ὁ δὲ εἶπεν νύκτα μίαν πρότερον ἡμέραν. ἀπορηθείς Ο ἀποθνήξῃ. ἡ ἀρχὴ τῆς κτίσεως τοῦ Θεοῦ, « Εἷς γὰρ τῷ ὄντι ἐστὶν ὁ Θεὸς, ὃς ἀρχὴν τῶν ἁπάντων ἐποίησε, μηνύων τὸν πρωτόγονον Υιόν, ὁ Πέτρος γράφει συνεὶς ἀκριβῶς τὸν Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. STROMATUM LIB. VI. sisset, primus quidem examinatus, utros e. istimet esse plures, vivosne an mortuos; vivos dixit, non esse enim mortuos. Secundus autem, terrame au mare najores aleret belluas: Terra, inquit, nam ejus quoque pars est mare. Tertius auiem, quad- nam sit animantium callidissimum, quod hucusque non fuit cognitum : Homo, inquit. Quartus autem rogatus, quanam ratione moti, Sabba, qui erat eorum princeps, impulissent ad defectionem : * respon- dit, volentes eum vel honeste vivere, vel male mori. Quintus autem rogatus, utrum existimaret fuisse priorem, diem an noctem : Uno die, inquit. Dubia- rum enim quæstionum dubias etiam responsioues esse, necesse est. Sextus autem rogatus, quanam ratione fieri posset ut quis maxime diligeretur: Si cum sit, inquit, potentissimus, non fuerit terribilis. Septimnus autem rogatus, quomodo ex hominibus fieret deus aliquis : Si ea, inquit, fecerit quæ fieri non potest ut homo faciat. Octavus autem interro- gatus, quid sit fortius, vita an mors : Vita, inquit, quæ tam multa mala ferat. Nonus autem examin?- tus, quousque bene sit homini vivere : Quousque, inquit, uon existimet melius esse mori quam vi- vere. Cum autem jussisset Alexander, ut decimus quoque diceret aliquid, erat enim judex, Alius, in- quit, alio dixit deterius. Cum autem dixisset Alexander: Ergo tu quoque morieris primus, qui hæc judicas. Et quomodo, inquit, o rex, verax fueris, qui dixisti te primum eum esse interfecturum qui pessime respondisset? Et quod omnis generis scriptorum Græci dicti sint fures, satis, ut opinor, plu- ribus ostensum est indiciis. CAPUT V. Græcos aliquatenus Dei veri notitiam habuisse. ED. POTTER, ED. PARIS. ctius forte SYLBURG. Nam ambiguum fuisse hoc responsum, statim ad- ditur. Verum Plutarchus huic viro responsum tri- buit, quo diem uno die noctem præcedere clare pronuntiatur : Proinde Plutarchum potius e Clemente quam ex illo hunc corrigendum existimaverim. Aliter respondit Thales, ut ait Diogenes Laertius in Thalete lib. 1, segm. : Sciscitanti cuidam, utrum prius factum esset, nox an dies? Nox, ait, una prius die.▸ Idem responsum occurrit in Excerptis ex veteri Lexico Græco-Latino, ubi de responsis sapientum Retineri tamen etiam potest, pro e Cuin ei hoc dubium esset propositum, seu, ‹ De hoc dubio interrogatus. SYLBURG. D Quod autem Deum norunt, non per agnitionem, sed per qualemcunque ejus manifestationem, Græ- corum probatissimi, dicit Petrus in prædicatione: ‹ Cognoscite ergo unum esse Deum, qui fecit omnium principium, et finis habet potestatem, et qui cum sit inconspicuus, omnia videt : cum capi non possit, omnia capit, nullius cum rei indigeat, eo indigent omnia, et per quem sunt omnia; qui comprehendi non potest, aternus, ab interitu alienus, non factus: seu SYLBURG. superius Stromat. 1, p. 372, n. 5, et Strom. v, p. 750, n. 5. Genes. : • In principio Deus creavit, » multi e ve- teribus Ecclesiæ scriptoribus de Filio interpretan- tur : qui Apoc. 1, 14, principium creaturæ Dei, » dicitur. Cle mens noster infra p. edit. Paris. : lib. ut, mandat. : « ipse capax universorum, 50- lus immensus est. Qui nec verbo definiri, nec mente concipi potest. Aruobii et Serapionis conflict. p. : • Capas, non captabilis. • Augustinus in Altercatione cum Pascentio Ariano : ‹ Laudantes Deum, dicere solemus in precibus, ejus ma- gnitudinem admirantes : Qui capit omnia, quem capit nemo, sed hominum: nam totus capitur a Filio. » (5) Τον Σαββα. Η., τὸν Σάββαν. Μor etiam re- (6) Ημέρα μία. « Uno die, vel . thius dies. (7) Απορηθείς. A. et H. malunt επερωτηθείς. (8) Πρᾶξαι. Forte πράξαι. MONTFAUC. (9) Αποθάνῃ. Modi enallage est pro ἀποθανῇ, (10) Περίφασιν. Lege περίφρασιν. Lowen.--Conf. (11) Αρχήν πάντων. Scilicet Filium. Nam illud ? (12) Αχώρητος. Simile est illud Herma Pastoris
PG 9:259ἐξελεξάμην ὑμᾶς δώδεκα, μαθητὰς κρίνας ἀξίους ἐμοῦ, οὓς ὁ κύριος ἠθέλησεν, καὶ ἀποστόλους πιστοὺς ἡγησάμενος εἶναι, πέμπων ἐπὶ τὸν κόσμον εὐαγγελίσασθαι τοὺς κατὰ τὴν οἰκουμένην ἀνθρώπους, γινώσκειν ὅτι εἷς θεός ἐστιν, διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ πίστεως ἐμῆς δηλοῦντας τὰ μέλλοντα, ὅπως οἱ ἀκούσαντες καὶ πιστεύσαντες σωθῶσιν, οἱ δὲ μὴ πιστεύσαντες ἀκούσαντες μαρτυρήσωσιν, οὐκ ἔχοντες ἀπολογίαν εἰπεῖν· οὐκ ἠκούσαμεν.76 τί οὖν; οὐχὶ καὶ ἐν Ἅιδου ἡ αὐτὴ γέγονεν οἰκονομία; ἵνα κἀκεῖ πᾶσαι αἱ ψυχαὶ ἀκούσασαι τοῦ κηρύγματος ἢ τὴν μετάνοιαν ἐνδείξωνται ἢ τὴν κόλασιν δικαίαν εἶναι, δι’ ὧν οὐκ ἐπίστευσαν, ὁμολογήσωσιν. ἦν δ’ ἂν πλεονεξίας οὐ τῆς τυχούσης ἔργον τοὺς προεξεληλυθότας τῆς παρουσίας τοῦ κυρίου, μὴ εὐηγγελισμένους μηδὲ ἐξ αὐτῶν τὴν αἰτίαν παρασχομένους κατὰ τὸ πιστεῦσαι ἢ μή, ἤτοι τῆς σωτηρίας ἢ τῆς κολάσεως μετασχεῖν. οὐ γάρ που θέμις τοὺς μὲν ἀκρίτως καταδεδικάσθαι, μόνους δὲ τοὺς μετὰ τὴν παρουσίαν τῆς θείας ἀπολελαυκέναι δικαιοσύνης. πάσαις δ’ ἄνωθεν ταῖς ψυχαῖς εἴρηται ταῖς λογικαῖς·
τον τὸν Θεὸν σέβεσθε, μὴ κατὰ τοὺς Ἕλληνας· ὡς δηλονότι (14) τὸν αὐτὸν ἡμῖν σεβόντων Θεὸν καὶ τῶν παρ' Ἕλλησι δοκίμων, ἀλλ᾽ οὐ κατ᾽ ἐπίγνωσιν παντελῆ τὴν δι' Υἱοῦ παράδοσιν μεμαθηκότων. Μή τοίνυν (15), ο φησί, ο σέβεσθε, ο οὐκ εἶπεν, Θεὸν ἐν οἱ Ἕλληνες, ἀλλὰ, ο μὴ κατὰ τοὺς Ἕλληνας· ο τὸν τρόπον τὸν τῆς σεβήσεως ἐναλλάττων τοῦ Θεοῦ, οὐχὶ δὲ ἄλλον καταγγέλλων. Τί οὖν ἐστι τὸ, ε μὴ κατὰ τοὺς Ἕλληνας, ο αὐτὸς διασαφήσει Πέτρος ἐπιφέ ρων· « Οτι ἀγνοίᾳ φερόμενοι, καὶ μὴ ἐπιστάμενοι τὸν Θεὸν ἡ ὡς ἡμεῖς κατὰ τὴν γνῶσιν τὴν τελείαν (16), • ἣν ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίας εἰς χρήσιν (17), μορ φώσαντες ξύλα καὶ λίθους, χαλκὸν καὶ σίδηρον, χρυ σὸν καὶ ἄργυρον, τῆς ὕλης αὐτῶν καὶ χρήσεως, τὰ δούλα τῆς ὑπάρξεως ἀναστήσαντες, σέβονται (18)· καὶ ἃ δέδωκεν αὐτοῖς εἰς βρῶσιν ὁ Θεὸς, πετεινὰ τοῦ αέρος, καὶ τῆς θαλάσσης τὰ νηκτὰ, καὶ τῆς γῆς τὰ ἑρπετὰ, καὶ τὰ θηρία σὺν κτήνεσι τετραπόδοις τοῦ ἀγροῦ, γαλᾶς τε καὶ μᾶς, αἱλούρους τε καὶ κύνας, καὶ πιθήκους· καὶ τὰ ἴδια βρώματα βροτοῖς, θύματα θύουσιν (19)· καὶ νεκρὰ νεκροῖς (20) προσφέροντες ὡς θεοῖς, ἀχαριστοῦσι τῷ Θεῷ, διὰ τούτων ἀρνούμενο: αὐτὸν εἶναι· ν καὶ ὅτι γε ὡς τὸν αὐτὸν Θεὸν ἡμῶν τε αὐτῶν καὶ Ἑλλήνων ἐγνωκότων φέρεται (21), πλὴν οὐχ ὁμοίως, ἐποίσει πάλιν, ὧδέ πως· ο Μητ κατὰ Ἰουδαίους (22) σέβεσθε, καὶ γὰρ ἐκεῖνοι μόνοι Α φῆς (15), τουτέστι τοῦ Υἱοῦ. Εἶτα ἐπιφέρει· « Τού Ρ. Β Τί λέγει ἡ γνῶσις, μάθετε· ἐλπίσατε ἐπὶ τὸν ἐν σαρκὶ μέλλοντα φανεροῦσθαι ὑμῖν Ἰησοῦν. • λόγον δυνάμεως Θεοῦ, τῇ γνωστικῇ γραφῇ τῆς γνωστικής γραφής κότων οὐκ εἶπε τοίνυν, Μὴ σέβεσθε Θεὸν ἂν οἱ Ελλ. ὧν ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν εἰς χρῆσιν· « δέδωχεν αὐτοῖς εἰς βρῶσιν ὁ Θεός, « ὑπάρξεως ἀναστήσαντες, σέβονται. Τὴν ὕλην, αὐτῶν καὶ χρήσεως τὰ δοῦλα τη ὑπάρξει ἀναστήσαντες, σέβονται. • εἰ χρήσεως τὰ δοῦλα καὶ τῆς ὑπάρξεως· « ὕπαρξις τὰ ὑπάρχοντα, πλοῦτος, κτήματα. βροτοῖς, « βρωτοῖς, « δέδωκεν ὁ Θεὸς εἰς βρῶσιν· τὰ ἴδια βρώματα τοῖς βρωτοῖς θύειν· « νεκρὰ νεκροῖς, βρώματα βρωτοῖς θύειν ους επιφέρει. χιν, Φέρειν αὐτὸν, ὡς Πέτρου διδάξαντος, μὴ δεῖν καθ' Έλληνας προσκυνεῖν τὰ τῆς ὕλης πράγματα άποδες - CLEMENTIS ALEXANDRINI • qui omnia fecit verbo virtutis suæ, » hoc est se- cundum gnosticam scripturam, Filii. Deinde sub- jungit : « Hunc Deum colite, non ut Græci, » utpote quod eumdem quem nos colunt Deum viri probi apud Græcos, sed non perfecta cognitione, ut qui a Filio datam non didicerint traditionem. Ne co- latis, inquit, c igitur; » non dixit, Deum quem Græci, sed « ne colatis ut Græci: » cultus Dei mutans modum, non autein alium Deum annun· tians. Quid autem sit : « Non colatis ut Græci, ipse Petrus explanabit, subjungens: «Quoniam dum feruntur ignorantia, et Deum non sciunt » ut nos perfecta cognitione, ‹ cum, potestate quam dedit eis ad usum, formassent ligna et lapides, æs et ferrum, aurum et argentum, ex ipsorum ma- teria et usu, et quæ substantiæ serva sunt excitas- sent, ea colunt : et quæ eis dedit Deus in cibum, volucres aeris, et maris natalilia, et terræ serpen- tes, et feras, cum quadrupedibus agri pecoribus, mustelasque et mures, feles et cones et simias : et proprios cibos hominibus sacrificant : et mortua mortuis offerentes tanquam diis, in Deum sunt in- grati, per hæc ipsum esse negantes. » Et quod ita se habeat, utpote quod nosipsi et Græci eumdem Deum noverimus, sed non similiter, sic rursus inferet hoc modo: «Neque colite ut Judæi : etenim illi, solos se Deum nosse putantes, nesciunt se ado- * ED. POTTER. C Grabius in Spicil. 1, p. 528, hæc adnotat : « Per hanc intelligit Clemens interpretationem mysticamn, secutus in hac phrasi Barnabam, qui in epistola sua cap. vi, ubi verba Moysis citaverat : i Ecce ista ait Dominus Deus: Intrate in terram bonam, quam juramento promisit Dominus Abrabamo, et Isaaco, et Jacobo, et ut hæreditatem possidete eam; terram fluentem lacte et melle, immediate post, mystica explicationis gratia, addit : Quid dicat cognitio, (i. e. quis sit sensus spiritualis et mysticus, ut in editione Oxoniensi Barnabæ bene exponitur) › dis- cite. Sperate in Jesum, qui in carne manifestandus est vobis. Quæ ipsa Barnabæ alibi citat Clemens Alexandr. nempe lib. x Strom. pag. 578. Sic hoc quoque loco per docet Filium Dei sensu mystico intelligendum esse : unde potius quam legendum puto. llæc ille. Mihi in Clementis verbis oihil mutandum videtur. Sunt autem hæc, non Petri, D sed Clementis Petri sententian explicantis verba. Clementis sunt : ac proinde Cl. Grabius Spicileg. 1, pag. 63, ea tanquam ipsius Petri reci- sans, hujusce loci sensuun pervertit. Simplicior ordo est : SYLBURG. nos cognitione perfecta. Hæc etiam Clementis verba sunt, quibus explicat quo sensu Petrus ⚫gentes Deum non scire > dixerat: licet ea Gra- bius ipsi Petro tribuerit. Non incommode scribi posse videtur, quorum ipsis dedit potestatem ad usum," seu ‹ ut iis uterentur. › Nam lignum, lapides, » et cætera, quæ hic 4:1- merantur, opponit aliis & quæ Deus ipsis dedit in cibum. po- Hæc sine dubio corrupta sunt. Interea vero, donec ms. aliquis com dex appareat, cujus ope emendentur, sic scribi tuerint: Malerian, quæ ipsorum usui natura inservire debent, tuentes, colunt. Vel, quæ serva sunt usui et possessioni. Nam interdum idem est ac Vel aliquid his simile, natu in- certæ plerumque sunt hujusmodi conjecturæ. pres, et proprios cibos hominibus sacrificant, › nihil ad sensum Petri. Proinde pro mor talibus hominibus, » scribendum cibis : qua voce intelligit & ut sensus sit, Ægyptios, aliasque gentes, a quibus bruta coluntur, proprios cibos sacrificare » iis animalibus, quæ sunt ipsis a Deo in cibum concessa. Nam sicut ita dicere videtur. • mortuis, hominibus, quos ut deos colebant. Proinde triplicem idololatriæ formam innuere vide- tur : primam, qua res vitæ expertes; secundam, qua bruta animalia; tertiam, qua mortui homines coluntur. statim Sensus est : . Et propterea quod fert nes et Græcos eumdem Deum, licet diverso modo, cognoscere, iterum inferet. tione adducit. Origenes L. in Joan. p. : (13) Τῆς γνωστικῆς γραφῆς. In hæc verba Cl. (14) Ὡς δηλονότι. Hæc verba usque ad με μαθη- (15) Μὴ τοίνυν. Insolita est verborum trajectio. (16) Ὡς ἡμεῖς κατὰ τὴν γνῶσιν τελείαν. «Σι (17) Ην ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίας εἰς χρῆσιν. (18) Τῆς ὕλης αὐτῶν καὶ χρήσεως, τὰ δοῦλα τῆς (19) Καὶ τὰ ἴδια βρώματα βροτοῖς θ. θ. Inter- (20) Νεκρὰ νεκροῖς. Scilicet, « mortua > auinalia (21) Φέρεται. Metaphorice utitur hac voce, με (22) Μηδὲ κατά Ιουδ. Eadem ex Petri prædica
ὅσα ἐν ἀγνοίᾳ τις ὑμῶν ἐποίησεν μὴ εἰδὼς σαφῶς τὸν θεόν, ἐὰν ἐπιγνοὺς μετανοήσῃ, πάντα αὐτῷ ἀφεθήσεται τὰ ἁμαρτήματα. ἰδοὺ γάρ· φησί, τέθεικα πρὸ προσώπου ὑμῶν τὸν θάνατον καὶ τὴν ζωήν, ἐκλέξασθαι τὴν ζωήν, πρὸς σύγκρισιν ἐκλογῆς τεθεῖσθαι λέγων ὁ θεός, οὐ πεποιηκέναι ἄμφω. καὶ ἐν ἑτέρᾳ γραφῇ λέγει· ἐὰν ἀκούσητέ μου καὶ θελήσητε, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φάγεσθε· ἐὰν δὲ μὴ ἀκούσητέ μου μηδὲ θελήσητε, μάχαιρα ὑμᾶς κατέδεται· τὸ γὰρ στόμα κυρίου ἐλάλησεν ταῦτα. πάλιν δὲ ἄντικρυς ὁ Δαβίδ. μᾶλλον δὲ ὁ κύριος ἐκ προσώπου τοῦ ὁσίου (εἷς δὲ οὗτος ἐκ καταβολῆς κόσμου, πᾶς ὁ διαφόροις χρόνοις διὰ πίστεως σωθείς τε καὶ σωθησόμενος)· ηὐφράνθη μου ἡ καρδία καὶ ἠγαλλιάσατο ἡ γλῶσσά μου. ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐπ’ ἐλπίδι, φησίν, ὅτι οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς Ἅιδην οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. ἐγνώρισάς μοι ὁδοὺς ζωῆς· πληρώσεις με εὐφροσύνης μετὰ τοῦ προσώπου σου. Ὥσπερ οὖν τίμιος ὁ λαὸς τῷ κυρίῳ, οὕτως ὁ λαὸς ἅγιος ἅπας ἐστὶν σὺν τῷ Ἰουδαίῳ καὶ ὁ ἐξ ἐθνῶν ἐπιστρέφων, ὃς ὁ προσήλυτος προεφητεύετο.
τον τὸν Θεὸν σέβεσθε, μὴ κατὰ τοὺς Ἕλληνας· ὡς δηλονότι (14) τὸν αὐτὸν ἡμῖν σεβόντων Θεὸν καὶ τῶν παρ' Ἕλλησι δοκίμων, ἀλλ᾽ οὐ κατ᾽ ἐπίγνωσιν παντελῆ τὴν δι' Υἱοῦ παράδοσιν μεμαθηκότων. Μή τοίνυν (15), ο φησί, ο σέβεσθε, ο οὐκ εἶπεν, Θεὸν ἐν οἱ Ἕλληνες, ἀλλὰ, ο μὴ κατὰ τοὺς Ἕλληνας· ο τὸν τρόπον τὸν τῆς σεβήσεως ἐναλλάττων τοῦ Θεοῦ, οὐχὶ δὲ ἄλλον καταγγέλλων. Τί οὖν ἐστι τὸ, ε μὴ κατὰ τοὺς Ἕλληνας, ο αὐτὸς διασαφήσει Πέτρος ἐπιφέ ρων· « Οτι ἀγνοίᾳ φερόμενοι, καὶ μὴ ἐπιστάμενοι τὸν Θεὸν ἡ ὡς ἡμεῖς κατὰ τὴν γνῶσιν τὴν τελείαν (16), • ἣν ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίας εἰς χρήσιν (17), μορ φώσαντες ξύλα καὶ λίθους, χαλκὸν καὶ σίδηρον, χρυ σὸν καὶ ἄργυρον, τῆς ὕλης αὐτῶν καὶ χρήσεως, τὰ δούλα τῆς ὑπάρξεως ἀναστήσαντες, σέβονται (18)· καὶ ἃ δέδωκεν αὐτοῖς εἰς βρῶσιν ὁ Θεὸς, πετεινὰ τοῦ αέρος, καὶ τῆς θαλάσσης τὰ νηκτὰ, καὶ τῆς γῆς τὰ ἑρπετὰ, καὶ τὰ θηρία σὺν κτήνεσι τετραπόδοις τοῦ ἀγροῦ, γαλᾶς τε καὶ μᾶς, αἱλούρους τε καὶ κύνας, καὶ πιθήκους· καὶ τὰ ἴδια βρώματα βροτοῖς, θύματα θύουσιν (19)· καὶ νεκρὰ νεκροῖς (20) προσφέροντες ὡς θεοῖς, ἀχαριστοῦσι τῷ Θεῷ, διὰ τούτων ἀρνούμενο: αὐτὸν εἶναι· ν καὶ ὅτι γε ὡς τὸν αὐτὸν Θεὸν ἡμῶν τε αὐτῶν καὶ Ἑλλήνων ἐγνωκότων φέρεται (21), πλὴν οὐχ ὁμοίως, ἐποίσει πάλιν, ὧδέ πως· ο Μητ κατὰ Ἰουδαίους (22) σέβεσθε, καὶ γὰρ ἐκεῖνοι μόνοι Α φῆς (15), τουτέστι τοῦ Υἱοῦ. Εἶτα ἐπιφέρει· « Τού Ρ. Β Τί λέγει ἡ γνῶσις, μάθετε· ἐλπίσατε ἐπὶ τὸν ἐν σαρκὶ μέλλοντα φανεροῦσθαι ὑμῖν Ἰησοῦν. • λόγον δυνάμεως Θεοῦ, τῇ γνωστικῇ γραφῇ τῆς γνωστικής γραφής κότων οὐκ εἶπε τοίνυν, Μὴ σέβεσθε Θεὸν ἂν οἱ Ελλ. ὧν ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν εἰς χρῆσιν· « δέδωχεν αὐτοῖς εἰς βρῶσιν ὁ Θεός, « ὑπάρξεως ἀναστήσαντες, σέβονται. Τὴν ὕλην, αὐτῶν καὶ χρήσεως τὰ δοῦλα τη ὑπάρξει ἀναστήσαντες, σέβονται. • εἰ χρήσεως τὰ δοῦλα καὶ τῆς ὑπάρξεως· « ὕπαρξις τὰ ὑπάρχοντα, πλοῦτος, κτήματα. βροτοῖς, « βρωτοῖς, « δέδωκεν ὁ Θεὸς εἰς βρῶσιν· τὰ ἴδια βρώματα τοῖς βρωτοῖς θύειν· « νεκρὰ νεκροῖς, βρώματα βρωτοῖς θύειν ους επιφέρει. χιν, Φέρειν αὐτὸν, ὡς Πέτρου διδάξαντος, μὴ δεῖν καθ' Έλληνας προσκυνεῖν τὰ τῆς ὕλης πράγματα άποδες - CLEMENTIS ALEXANDRINI • qui omnia fecit verbo virtutis suæ, » hoc est se- cundum gnosticam scripturam, Filii. Deinde sub- jungit : « Hunc Deum colite, non ut Græci, » utpote quod eumdem quem nos colunt Deum viri probi apud Græcos, sed non perfecta cognitione, ut qui a Filio datam non didicerint traditionem. Ne co- latis, inquit, c igitur; » non dixit, Deum quem Græci, sed « ne colatis ut Græci: » cultus Dei mutans modum, non autein alium Deum annun· tians. Quid autem sit : « Non colatis ut Græci, ipse Petrus explanabit, subjungens: «Quoniam dum feruntur ignorantia, et Deum non sciunt » ut nos perfecta cognitione, ‹ cum, potestate quam dedit eis ad usum, formassent ligna et lapides, æs et ferrum, aurum et argentum, ex ipsorum ma- teria et usu, et quæ substantiæ serva sunt excitas- sent, ea colunt : et quæ eis dedit Deus in cibum, volucres aeris, et maris natalilia, et terræ serpen- tes, et feras, cum quadrupedibus agri pecoribus, mustelasque et mures, feles et cones et simias : et proprios cibos hominibus sacrificant : et mortua mortuis offerentes tanquam diis, in Deum sunt in- grati, per hæc ipsum esse negantes. » Et quod ita se habeat, utpote quod nosipsi et Græci eumdem Deum noverimus, sed non similiter, sic rursus inferet hoc modo: «Neque colite ut Judæi : etenim illi, solos se Deum nosse putantes, nesciunt se ado- * ED. POTTER. C Grabius in Spicil. 1, p. 528, hæc adnotat : « Per hanc intelligit Clemens interpretationem mysticamn, secutus in hac phrasi Barnabam, qui in epistola sua cap. vi, ubi verba Moysis citaverat : i Ecce ista ait Dominus Deus: Intrate in terram bonam, quam juramento promisit Dominus Abrabamo, et Isaaco, et Jacobo, et ut hæreditatem possidete eam; terram fluentem lacte et melle, immediate post, mystica explicationis gratia, addit : Quid dicat cognitio, (i. e. quis sit sensus spiritualis et mysticus, ut in editione Oxoniensi Barnabæ bene exponitur) › dis- cite. Sperate in Jesum, qui in carne manifestandus est vobis. Quæ ipsa Barnabæ alibi citat Clemens Alexandr. nempe lib. x Strom. pag. 578. Sic hoc quoque loco per docet Filium Dei sensu mystico intelligendum esse : unde potius quam legendum puto. llæc ille. Mihi in Clementis verbis oihil mutandum videtur. Sunt autem hæc, non Petri, D sed Clementis Petri sententian explicantis verba. Clementis sunt : ac proinde Cl. Grabius Spicileg. 1, pag. 63, ea tanquam ipsius Petri reci- sans, hujusce loci sensuun pervertit. Simplicior ordo est : SYLBURG. nos cognitione perfecta. Hæc etiam Clementis verba sunt, quibus explicat quo sensu Petrus ⚫gentes Deum non scire > dixerat: licet ea Gra- bius ipsi Petro tribuerit. Non incommode scribi posse videtur, quorum ipsis dedit potestatem ad usum," seu ‹ ut iis uterentur. › Nam lignum, lapides, » et cætera, quæ hic 4:1- merantur, opponit aliis & quæ Deus ipsis dedit in cibum. po- Hæc sine dubio corrupta sunt. Interea vero, donec ms. aliquis com dex appareat, cujus ope emendentur, sic scribi tuerint: Malerian, quæ ipsorum usui natura inservire debent, tuentes, colunt. Vel, quæ serva sunt usui et possessioni. Nam interdum idem est ac Vel aliquid his simile, natu in- certæ plerumque sunt hujusmodi conjecturæ. pres, et proprios cibos hominibus sacrificant, › nihil ad sensum Petri. Proinde pro mor talibus hominibus, » scribendum cibis : qua voce intelligit & ut sensus sit, Ægyptios, aliasque gentes, a quibus bruta coluntur, proprios cibos sacrificare » iis animalibus, quæ sunt ipsis a Deo in cibum concessa. Nam sicut ita dicere videtur. • mortuis, hominibus, quos ut deos colebant. Proinde triplicem idololatriæ formam innuere vide- tur : primam, qua res vitæ expertes; secundam, qua bruta animalia; tertiam, qua mortui homines coluntur. statim Sensus est : . Et propterea quod fert nes et Græcos eumdem Deum, licet diverso modo, cognoscere, iterum inferet. tione adducit. Origenes L. in Joan. p. : (13) Τῆς γνωστικῆς γραφῆς. In hæc verba Cl. (14) Ὡς δηλονότι. Hæc verba usque ad με μαθη- (15) Μὴ τοίνυν. Insolita est verborum trajectio. (16) Ὡς ἡμεῖς κατὰ τὴν γνῶσιν τελείαν. «Σι (17) Ην ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίας εἰς χρῆσιν. (18) Τῆς ὕλης αὐτῶν καὶ χρήσεως, τὰ δοῦλα τῆς (19) Καὶ τὰ ἴδια βρώματα βροτοῖς θ. θ. Inter- (20) Νεκρὰ νεκροῖς. Scilicet, « mortua > auinalia (21) Φέρεται. Metaphorice utitur hac voce, με (22) Μηδὲ κατά Ιουδ. Eadem ex Petri prædica
PG 9:261εἰκότως ἄρα βοῦν φησι καὶ ἄρκτον ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἔσεσθαι ἡ γραφή· βοῦς μὲν γὰρ εἴρηται ὁ Ἰουδαῖος ἐκ τοῦ κατὰ νόμον ὑπὸ ζυγὸν καθαροῦ κριθέντος ζῴου, ἐπεὶ καὶ διχηλεῖ καὶ μηρυκᾶται ὁ βοῦς· ὁ ἐθνικὸς δὲ διὰ τῆς ἄρκτου ἐμφαίνεται, ἀκαθάρτου καὶ ἀγρίου θηρίου· τίκτει δὲ τὸ ζῷον σάρκα ἀτύπωτον, ἣν σχηματίζει εἰς τὴν τοῦ θηρίου ὁμοιότητα τῇ γλώττῃ μόνον· λόγῳ γὰρ τυποῦται εἰς τὸ ἡμερῶσθαι ἐκ τοῦ θηριώδους βίου ὁ ἐξ ἐθνῶν ἐπιστρέφων, τιθασευθείς τε ἤδη καὶ αὐτὸς ὡς βοῦς ἁγνίζεται. αὐτίκα φησὶν ὁ προφήτης· σειρῆνες εὐλογήσουσίν με καὶ θυγατέρες στρουθῶν καὶ τὰ θηρία πάντα τοῦ ἀγροῦ. τῶν ἀκαθάρτων ζῴων τὰ θηρία τοῦ ἀγροῦ γιγνώσκεται, τουτέστι τοῦ κόσμου, ἐπεὶ τοὺς εἰς πίστιν ἀγρίους καὶ ῥυπαροὺς τὸν βίον μηδὲ τῇ κατὰ νόμον δικαιοσύνῃ κεκαθαρμένους θηρία προσαγορεύει. μεταβαλόντες μέντοι ἐκ τοῦ εἶναι θηρία διὰ τῆς κυριακῆς πίστεως ἄνθρωποι γίνονται θεοῦ, ἐκ τοῦ τὴν ἀρχὴν θελῆσαι μεταβάλλεσθαι εἰς τὸ γενέσθαι προκόπτοντες.
οἰόμενοι τὸν Θεὸν γινώσκειν, οὐκ ἐπίστανται, λα- τρεύοντες ἀγγέλοις καὶ ἀρχαγγέλοις, μηνὶ καὶ σελήνῃ· καὶ ἐὰν μὴ (23) σελήνη φανῇ, σάββατον οὐκ ἄγουσι τὸ λεγόμενον πρῶτον· οὐδὲ νεομηνίαν ἄγου- σιν οὔτε ἄζυμα, οὔτε ἑορτήν, οὔτε μεγάλην ἡμέ ραν (26). » Εἶτα τὸν κολοφῶνα τοῦ ζητουμένου προσ επιφέρει · ι Ώστε καὶ ὑμεῖς, ὁσίως καὶ δικαίως μαν- θάνοντες, ἃ παραδίδομεν ὑμῖν, φυλάσσεσθε, καινῶς τὸν Θεὸν διὰ τοῦ Χριστοῦ σεβόμενοι· εὕρομεν γὰρ ἐν ταῖς Γραφαῖς, καθὼς ὁ Κύριος λέγει· Ἰδοὺ (25) διατίθεμαι ὑμῖν Καινὴν Διαθήκην, οὐχ ὡς διεθέμην τοῖς πατράσιν ὑμῶν ἐν ὄρει Χωρήβ. » Νέαν ὑμῖν (26) διέθετη· τὰ γὰρ Ἑλλήνων καὶ Ἰουδαίων παλαιά, ὑμεῖς δὲ, οἱ καινῶς αὐτὸν τρίτῳ γένει σεβόμενοι, Χριστιανοί (27). Σαφῶς γὰρ, οἶμαι, ἐδήλωσε τὸν ἕνα καὶ μόνον Θεόν, ὑπὸ μὲν Ἑλλήνων ἐθνικῶς, ὑπὸ δὲ Β Ἰουδαίων Ἰουδαϊκῶς, καινῶς δὲ ὑφ᾽ ἡμῶν καὶ πνευ- ματικῶς γινωσκόμενον. Πρὸς δὲ καὶ ὅτι ὁ αὐτὸς Θεὸς ἀμφοῖν ταῖν Διαθήκαιν χορηγὸς, ὁ καὶ τῆς Ἑλληνικῆς φιλοσοφίας δοτήρ τοῖς Ἕλλησι, δι' ἧς ὁ παντοκράτωρ παρ' Έλλησι δοξάζεται, παρέστησεν, δῆλον δὲ κάνε θένδε. Ἐκ γ᾽ οὖν τῆς Ἑλληνικῆς παιδείας, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῆς νομικῆς, εἰς τὸ ἓν γένος τοῦ σωζομένου συνά γονται λαοῦ οἱ τὴν πίστιν προσιέμενοι, οὐ χρόνῳ διαιρουμένων τῶν τριῶν λαῶν, ἵνα τις φύσεις υπολά και τριττάς, διαφόροις δὲ παιδευομένων Διαθήκαις, τοῦ ἑνὸς Κυρίου όντως (28), ἑνὸς Κυρίου βήματι· ἐπεὶ ὅτι, καθάπερ Ἰουδαίους (29) σώζεσθαι ἐβούλετο Ρ. χομένους, καὶ λατρεύοντας ξύλοις, καὶ λίθοις, μή τε κατὰ Ἰουδαίους σέβειν τὸ Θεῖον, ἐπείπερ καὶ αὐτοὶ μόνοι οἰόμενοι ἐπίστασθαι Θεὸν, ἀγνοοῦσιν αὐτὸν, λα- τρεύοντες ἀγγέλοις, καὶ μηνὶ, καὶ σελήνῃ. • λέγων αὐτοὺς σέβειν ἀγγέλους καὶ γοητεία προσκεῖσθαι ἧς ὁ Μωϋσῆς αὐτοῖς γέγονεν ἐξηγητής. Ἰουδαΐζοντας, ἡμεῖς, Νέαν Δια θήκην ἔσεσθαι. λάβετε, ὁ ἀπόστολος λέγων Παῦλος, λάβετε καὶ τὰς Ελ- ληνικές βίβλους, οἰκείους αὐτῶν τῇ διαλέκτω προφήτας, Ειπέ τις ἐξ αὐτῶν ἴδιος αὐτῶν προφή της. λάβετε καὶ τὰς Ἑλληνικὰς βίβλους, STROMATUM LIB. VI. A rare angelos et archangelos, mensem et lunam : et . nisi luna apparuerit, non agunt sabbatum quod vocant primum, neque agunt neomeniam, neque azyma, neque festum, neque magnum diem. › Deinde ejus quod quæritur infert colophonem : • Quare vos quoque sancte et juste quæ vobis tra- dimus discentes, servate, noviter Deum per Chri- stum colentes. Invenimus enim in Scripturis, sicut dicit Dominus: Ecce facio vobis Testamentum No- vum, non ut feci patribus vestris in monte Cho- reba. » Novum dedit nobis Testamentum : quæ enim sunt Judæorum et Græcorum, sunt vetera. Nos autem qui nove ipsum tertio genere colimus, sumus Christiani. Aperte enim, ut arbitror, osten- dit unum et solum Deum, a Græcis quidem genti- liter, a Judais autem Judaice, nove autem a nobis cognosci et spiritaliter. Præterea autem ostendit, quod idem Deus suppeditavit utrumque Testamen tum, qui etiam Græcis dedit Græcam philosophiam, per quam omnipotens a Græcis gloria afficitur. Id autem hinc quoque est manifestum. Ex Græca qui- dem certe disciplina, et ex regali, in unum genus populi cui salus datur, congregantur qui fidem ad- mittunt, non tempore divisis tribus populis, ne quis triplices existimet naturas, sed diversis eruditi Te- stanientis, cum sint unius Domini, unius Domini verbo. Quoniam quemadmodum Judæos Deus sal- vos esse voluit, dans eis prophetas, ita etiam Græ- * ED. POTTER, ED. PARIS. a Jer. xxxı, 31, 32; Hebr. vii, 8, 9, 10. Eun tradere, quasi Petrus docuerit, non oportere genti- lium more adorare, materialia laudantium atque servientium lignis et lapidibus; neque Judæorum more Deum colere, quandoquidem et ipsi soli Deum scire existimati, ipsum ignorant, servientes angelis, et mensi, et lunæ. » Porro Judæis angelorum cul- cum exprobrat etiam Celsus apud Origenem lib. 1, p. : Dicens eos venerationem et cultum exhibere an- gelis, et vacare damnatis maleficisque artibus a Moyse præceptore acceptis. Idem infra repetit lib. v, p. edit. Cantabrig. Hieronymus Resp. ad quæstionem ab Algasia propositam Judæos ejus- dem criminis accusat: Conversus autem Deus, tradidit eos, ut colerent militiam coli sicut scriptum est in libro prophetarum. Militia autem cœli non tantum sol appellatur, et luna et astra rutilantia, sed et omnis angelica multitudo, eorumque exer- citus, qui Hebraice appellatur Sabaoth, id est vir- Lntum, sive exercituum. » Idem paulo post : « Tra- didit eos Deus, ut servirent militiæ cœli, que nunc ab Apostolo dicitur religio angelorum. Verum Cl. Spencerus existimat non tam Judæos in verbis Pe- tri intelligendos esse, quam Cerinthi discipulos. hereticos scilicet qui angelorum cultu eo tempore infames erant. Conf. ejus adnotationes in Origenis lib. 1, p. 20. Jad., p. 98. p. 329, in hæc verba adnotat : « llac diem expia- tonis designari vix dubito: utpote de qua Deus C ipse Levit. xxiit, 21, ad Judæos ait : . Et vocabitis hunc diem celeberrimum atque sanctissimum. › Rabbini quoque dicunt, omnibus festis cessantibus hoc expiationis festum perdurare debere, neque mundum sine illo subsistere posse. Vide doctissi- mum Morinum lib. 1x De penitentia, cap. 34. Hebr. viii, 8, 9, 10, verum, si verba spectantur, paulo aliter quam hic. sive Petri, sive Clementis sint verba. SyLa. tribuere videtur Grabius: quæ Clementis potius est, quo sensu intelligenda sint hæc verba explicantis. cuisse videtur. Cl. Beveregius nostras codice Canon. D lib. 1, c. 14, in huc verba adnotat : c Joan. Bapt. Cotelerius in notis ad secundam Clementis Romani Epistolam, doctos viros hujus loci sensum nonduni attigisse opinatus est, ut qui verba ista sic acci- piant quasi etc., sit Apostoli exhortatio. Ille autem verba illa non re ferenda putat ad consequentia sed ad præcedentia ista seu ad versiculum primi capitis Epistolæ ad Titum, ubi scilicet Apo- stolus dicit : Hæc autem verba et quæ sequuntur, non sancti Pauli, sed Clementis esse arbitratur vir doctus. Quæ quidem nova horum Clementis verborum expositio mihi etiam primo intuitu summe arrisit. Totum autem contextum postea revolvens statim inveni quod hæð Clementis Alexandrini verba sensum istum nequa- (23) Καὶ ἐὰν μή. Conf. Seldenus De anno civili (24) Μεγάλην ἡμέραν. Cl. Grabius Spicileg. 1 (25) Idov. Exstant hæc Jerem. xxxı, 31, 32, et (26) Ὑμῖν. Forte rectius ἡμῖν· itenique mo (27) Νέαν... Χριστιανοί. Hanc sententiam Petro (28) Οντως. Μs. Paris. ὄντας. Aliis ὄντων pla- (29) Ἐπεὶ, ὅτι καθάπερ Ἰουδαίους... μέλλοντα
PG 9:263τοὺς μὲν γὰρ προτρέπει ὁ κύριος, τοῖς δὲ ἤδη ἐγχειρήσασι καὶ χεῖρα ὀρέγει καὶ ἀνέλκει οὐ γὰρ ὑποστέλλεται πρόσωπον ὁ πάντων δεσπότης οὐδὲ ἐντραπήσεται μέγεθος, ὅτι μικρὸν καὶ μέγαν αὐτὸς ἐποίησεν ὁμοίως τε προνοεῖ πάντων. καὶ ὁ Δαβίδ φησιν· εἰ [δὲ] καὶ ἐνεπάγησαν ἔθνη ἐν διαφθορᾷ ᾗ ἐποίησαν, ἐν παγίδι ταύτῃ ᾗ ἔκρυψαν συνελήφθη ὁ ποὺς αὐτῶν, ἀλλὰ ἐγένετο κύριος καταφυγὴ τῷ πένητι, βοηθὸς ἐν εὐκαιρίᾳ καὶ ἐν θλίψει. εὐκαίρως ἄρα εὐηγγελίσθησαν οἱ ἐν θλίψει ὄντες. καὶ διὰ τοῦτό φησιν· ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτοῦ, ἵνα μὴ ἀδίκως κριθῶσιν. εἰ τοίνυν τοὺς ἐν σαρκὶ διὰ τοῦτο εὐηγγελίσατο, ἵνα μὴ καταδικασθῶσιν ἀδίκως, πῶς οὐ καὶ τοὺς προεξεληλυθότας τῆς παρουσίας αὐτοῦ διὰ τὴν αὐτὴν εὐηγγελίσατο αἰτίαν;
Α ὁ Θεός, τοὺς προφήτας διδούς, οὕτω καὶ Ἑλλήνων Β βίβλους, ἐπίγνωτε Σίβυλλαν, λάβετε τὰς Ἑλληνικὰς βίβλους. θάνεται ἡμῶν, ὅλος δὲ κόσμος καὶ ἐν τῷ κόσμῳ τίνος; Ὁ ἀπόστολος λέ- φησιν ὁ Πέτρος εἰρηκέναι τὸν Κύριον τοῖς ἀποστό τοὺς δοκιμωτάτους, οἰκείους αὐτῶν τῇ διαλέκτῳ προ φήτας ἀναστήσας, ώς οἷοί τε ἦσαν δέχεσθαι τὴν παρὰ Θεοῦ εὐεργεσίαν, τῶν χυδαίων ἀνθρώπων διέκρινε. δηλώσει πρὸς τῷ Πέτρου κηρύγματι ὁ ἀπόστολος λέ- γων Παῦλος· « Λάβετε (30) καὶ τὰς Ἑλληνικὰς βίβλους, ἐπίγνωτε Σίβυλλαν, ὡς δηλοῖ ἕνα Θεὸν καὶ τὰ μέλ λοντα ἔσεσθαι· καὶ τὸν Υστάσπην λαβόντες, ἀνάγνω τε, καὶ εὑρήσετε πολλῷ τηλαυγέστερον καὶ σαφέστε ρον γεγραμμένον τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ καθὼς παρά- ταξιν ποιήσουσι τῷ Χριστῷ πολλοὶ βασιλεῖς, μισούν τοὺς πιστοὺς αὐτοῦ, καὶ τὴν ὑπομονὴν, καὶ τὴν παρου σίαν αὐτοῦ. › Εἶτα ἑνὶ λόγῳ πυνθάνεται ἡμῶν· « Όλες δὲ ὁ κόσμος καὶ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ, τίνος; Οὐχὶ τοῦ Θεοῦ ; » Διὰ τοῦτο φησὶν ὁ Πέτρος εἰρηκέναι τὸν Κύ ριον τοῖς ἀποστόλοις· ι Ἐὰν μὲν οὖν τις θελήσῃ τοῦ Ἰσραὴλ μετανοήσαι (31), διὰ τοῦ ὀνόματός μου πιο στεύειν ἐπὶ τὸν Θεὸν, ἀφεθήσονται αὐτῷ αἱ ἁμαρτίαι μετὰ δώδεκα ἔτη (32). Εξέλθετε εἰς τὸν κόσμον, μή τις εἴπῃ· Οὐκ ἠκούσαμεν. » Σίβυλλα δὲ καὶ Υστάσπης γενή- σεσθαι τῶν φθαρτῶν ἀνάλωσιν διὰ πυρὸς ἔφασαν. Ἑλληνικῆς παιδείας, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῆς νομικῆς εἰς τὸ Τὰς Υστάσπου ἢ Σιβύλλης ἢ τῶν προφητῶν βίβλους. • CLEMENTIS ALEXANDRINI corum spectatissimos in propria sua lingua prophe- tas excitatos, prout poterant capere Dei beneficen- tiam, a vulgo secrevit, præter Petri prædicationem, declarabit Paulus apostolus dicens: ‹ Libros quo- que Græcos sumite, agnoscite Sibyllam quomodo unum Deum significet, et ea quæ sunt futura : et Hystaspen sumite et legite, et invenietis Dei Fi- lium multo adhuc clarius et apertius esse scriptum, et quemadmodum adversus Christum multi reges instruent acien, odio habentes illum, et eos qui nomen ejus gestant, et ejus fideles, et ejus toleran- tiam et adventum. › Deinde uno verbo nos interro- gat Totus autem mundus, et quæ sunt in mun- do, cujus sunt? Nonne Dei? > Propterea dicit Pe- trus Dominum dixisse apostolis : Si quis ergo velit ex Israel duci penitentia, et propter nomen meum credere in Deum, remittentur ei peccata post duodecim annos. Egredimini in mundum, ne quis dicat: Non audivimus. › quam admittant. Doctissimus Pater in hisce libris non oratorem agit, non epistolam aut exhortatio- nem scribit, ac propterea neminem definite alloqui- tur. Atque ideo cum scribit: Aáбee The Elavix hæc non ipsius Clemen- tis, sed sancti Pauli mox memorati verba sint ne- cesse est. Et præterea sancti Pauli verba in Epi- stola ad Titum nulla machina huc trahi possunt. Præterquam enim quod Apostolus ibi de uno solo propheta loquatur, Clemens hic de pluribus; quod- que sanctus Paulus proprios suæ linguæ prophetas a Deo gentilibus, prout percipere poterant Dei be- neficentiam, excitatos esse, nullo modo affirmet; præter hæc, inquam, observandum etiam est, ista verba ad aliam bujus sententiae partem pertinere. Clemens enim non asserit D. Paulum dixisse Deum suos Græcis prophetas excitasse, sed ipse hoc dixit, probatque tuin ex Petri prædicatione, tum ex Paulo, ut ait, dicente Res clarior adhuc elucescet, si ea recolamus quæ proxi- me post verba a nobis citata sequuntur. Refert enim sanctum Paulum hæc dixisse: Libros quo- ◄ que Græcos sumite, agnoscite Sibyllam quomodo ‹unum Deum indicet, et ea quæ futura sunt. Sum- • ptum etiam Hystaspen legite, et invenietis Dei • Filium multo clarius apertiusque esse scriptum,' • utque multi reges adversus Christum aciem in- ◄ struent, odio habentes tum illum, tum eos qui ‹‹ nomen illius gestant, et ejus fideles, illiusque io- « lerantiam atque adventum. Cum brææc a D. Paulo prolata tradidisset, mox addit: Elta ¿vì hóyų) muV- OŮXì TOÑ ŒɛOÛ; ‹ Deinde uno verbo nos interrogat, totus autem mundus et quæ in mundo, cujus • sunt? Nonne Dei?, Hæc autem verba de nullo alio nisi de sancto Paulo intelligi possunt. Quis eniin hoc interrogasse dicatur, nisi is de quo ante facta fuerat mentio istis verbis : Ywv Haudos. Quod enim doctissimus vir hæc verba prædicationi Petri tribuenda censet, a ratione pror- sus alienum est. Etenim sancti Petri sermo ex apo- crypho isto libro a Clemente hic citatus, prius fini- tus fuit, quam hæc a D. Paulo vel alio quopiam dicta referuntur. Quin etiam post ultima ista a no- bis recitata verba, statim hæc subjungit : Aɩà TOŪTÓ Aos, etc. Quod si præcedentibus verbis Petrum illud interrogasse voluisset, nomen ejus ibi potius inse- ruisset. Cum sanctus autem Paulus istain protulisse interrogationem clarissime hic perhibeatur, nihil C D tès aútòv, xal toùs yopoūvtaç tò švoµa aútoū, xz! dubii esse potest, quin is etiam ea quæ præcedunt, si Clementi fidem habeamus, dixerit. Clemens au- tem hæc vel ex traditione vel saltem ex apocrypho aliquo libro D. Pauli nomen præ se ferente, hau- sisse videtur. Qualis etiam D. Petri nomen sibi in- scriptum habens, et Petri Prædicatio dictus, hoc ipso in loco a Clemente laudatur, multaque_tan- quam a Petro dicta ex eodem recitantur." › Conf. Grabii Spicil. p. 66. . cap. 19, hunc locum citans corrigit illa Lactantii lib. vu, c. 16: Sibylla tamen aperte interituram Romani loquitur. Hydaspes quoque, qui fuit Medo. rum rex antiquissimus, a quo amnis quoque nomen accepit, posteris reddidit sublatum ex orbe impe- rium nomenque Romanum, multo ante præfalus illa, quam Trojana gens conderetur. Et cap. meminit ejusdem et in Epitome cap. ultimo, quibus locis llystaspeslegendum, non Hydaspes., Justinus Apol. : Amm. Marcellinus lib. xx: Multa ex Chaldæo- rum arcanis Bactrianus addidit Zoroastres, deinde Hystaspes rex prudentissimus Darii pater, qui cum superioris Indie secretà fidenter penetraret, ad ne- morosam quamdam venerat solitudinem. Agathias lib. de Zoroastre agens : ‹ Nam Persæ ipsi nostri temporis Hystaspis temporibus eum floruisse tra- dunt, quam ob causam res plane ambigua est, an Darii pater, an alius quispiain hic fuerit Hystaspes, utcunque hic Persarum magister, et magiæ inven- tur. » Quod vero paulo ante vertit interpres, ex Græca disciplina et ex regali, › Græce est : 'Ex tñ,5 Ev Yévog. Ex Graca igitur disciplina et ex legali. > Itaque videtur errore typographi deceptus,non con- sullo Græco exemplari. Tres populos intelligit, gentes sive Græcos, legis Mosaicæ cultores sive Ju- dæos, et novæ legis sive Christianos. COLLECT. Porro Justinus etiam Sibyllam et Hystaspen simul memorat Apol. 1, p. 38, in verbis modo allatis; et iterum pag. : Hystaspe aut Sibyllæ aut pro- phetarum libros. Conf. Valesius ad Ammiani Marcellini lib. xx. dita est structura: si petavoñoat retineamus, sub- audienda erit copulativa xal. SYLBURG. pag. 67, in hæc verba adnotat: Ea Petri verba (30) Adбers. Theod. Canterus lib. 11 Var. lect., (31) Μετανοήσαι. Si μετανοήσας legamus, expe (32) Merà Ewdena črn. Cl. Grabius Spicileg. 1,
δίκαιος γὰρ ὁ κύριος καὶ δικαιοσύνην ἠγάπησεν, εὐθύτητα εἶδεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ. ὁ δὲ ἀγαπῶν ἀδικίαν μισεῖ τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. Εἰ γοῦν ἐν τῷ κατακλυσμῷ ἀπώλετο πᾶσα ἁμαρτωλὸς σάρξ, εἰς παιδείαν γενομένης αὐτοῖς τῆς κολάσεως, πρῶτον μὲν τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ παιδευτικὸν καὶ ἐνεργητικὸν τυγχάνον σῴζειν τοὺς ἐπιστρέφοντας πιστευτέον, ἔπειτα δὲ καὶ τὸ λεπτομερέστερον, ἡ ψυχή, οὐκ ἄν ποτε πρὸς τοῦ παχυμερεστέρου ὕδατος πάθοι τι δεινόν, διὰ λεπτότητα καὶ ἁπλότητα μὴ κρατουμένη, ᾗ καὶ ἀσώματος προσαγορεύεται. ὃ δ’ ἂν παχυμερὲς ἐκ τῆς ἁμαρτίας πεπαχυμμένον τύχῃ, τοῦτο ἀπορρίπτεται σὺν τῷ σαρκικῷ πνεύματι τῷ κατὰ τῆς ψυχῆς ἐπιθυμοῦντι. ἤδη δὲ καὶ τῶν τὴν κοινότητα πρεσβευόντων ὁ κορυφαῖος Οὐαλεντῖνος ἐν τῇ Περὶ φίλων ὁμιλίᾳ κατὰ λέξιν γράφει· πολλὰ τῶν γεγραμμένων ἐν ταῖς δημοσίαις βίβλοις εὑρίσκεται γεγραμμένα ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ τοῦ θεοῦ· τὰ γὰρ κοινὰ ταῦτα ἔστι τὰ ἀπὸ καρδίας ῥήματα, νόμος ὁ γραπτὸς ἐν καρδίᾳ· οὗτός ἐστιν ὁ λαὸς ὁ τοῦ ἠγαπημένου, ὁ φιλούμενος καὶ φιλῶν αὐτόν. δημοσίας γὰρ βίβλους εἴτε τὰς Ἰουδαϊκὰς λέγει γραφὰς εἴτε τὰς τῶν φιλοσόφων, κοινοποιεῖ τὴν ἀλήθειαν.
Α ὁ Θεός, τοὺς προφήτας διδούς, οὕτω καὶ Ἑλλήνων Β βίβλους, ἐπίγνωτε Σίβυλλαν, λάβετε τὰς Ἑλληνικὰς βίβλους. θάνεται ἡμῶν, ὅλος δὲ κόσμος καὶ ἐν τῷ κόσμῳ τίνος; Ὁ ἀπόστολος λέ- φησιν ὁ Πέτρος εἰρηκέναι τὸν Κύριον τοῖς ἀποστό τοὺς δοκιμωτάτους, οἰκείους αὐτῶν τῇ διαλέκτῳ προ φήτας ἀναστήσας, ώς οἷοί τε ἦσαν δέχεσθαι τὴν παρὰ Θεοῦ εὐεργεσίαν, τῶν χυδαίων ἀνθρώπων διέκρινε. δηλώσει πρὸς τῷ Πέτρου κηρύγματι ὁ ἀπόστολος λέ- γων Παῦλος· « Λάβετε (30) καὶ τὰς Ἑλληνικὰς βίβλους, ἐπίγνωτε Σίβυλλαν, ὡς δηλοῖ ἕνα Θεὸν καὶ τὰ μέλ λοντα ἔσεσθαι· καὶ τὸν Υστάσπην λαβόντες, ἀνάγνω τε, καὶ εὑρήσετε πολλῷ τηλαυγέστερον καὶ σαφέστε ρον γεγραμμένον τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ καθὼς παρά- ταξιν ποιήσουσι τῷ Χριστῷ πολλοὶ βασιλεῖς, μισούν τοὺς πιστοὺς αὐτοῦ, καὶ τὴν ὑπομονὴν, καὶ τὴν παρου σίαν αὐτοῦ. › Εἶτα ἑνὶ λόγῳ πυνθάνεται ἡμῶν· « Όλες δὲ ὁ κόσμος καὶ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ, τίνος; Οὐχὶ τοῦ Θεοῦ ; » Διὰ τοῦτο φησὶν ὁ Πέτρος εἰρηκέναι τὸν Κύ ριον τοῖς ἀποστόλοις· ι Ἐὰν μὲν οὖν τις θελήσῃ τοῦ Ἰσραὴλ μετανοήσαι (31), διὰ τοῦ ὀνόματός μου πιο στεύειν ἐπὶ τὸν Θεὸν, ἀφεθήσονται αὐτῷ αἱ ἁμαρτίαι μετὰ δώδεκα ἔτη (32). Εξέλθετε εἰς τὸν κόσμον, μή τις εἴπῃ· Οὐκ ἠκούσαμεν. » Σίβυλλα δὲ καὶ Υστάσπης γενή- σεσθαι τῶν φθαρτῶν ἀνάλωσιν διὰ πυρὸς ἔφασαν. Ἑλληνικῆς παιδείας, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῆς νομικῆς εἰς τὸ Τὰς Υστάσπου ἢ Σιβύλλης ἢ τῶν προφητῶν βίβλους. • CLEMENTIS ALEXANDRINI corum spectatissimos in propria sua lingua prophe- tas excitatos, prout poterant capere Dei beneficen- tiam, a vulgo secrevit, præter Petri prædicationem, declarabit Paulus apostolus dicens: ‹ Libros quo- que Græcos sumite, agnoscite Sibyllam quomodo unum Deum significet, et ea quæ sunt futura : et Hystaspen sumite et legite, et invenietis Dei Fi- lium multo adhuc clarius et apertius esse scriptum, et quemadmodum adversus Christum multi reges instruent acien, odio habentes illum, et eos qui nomen ejus gestant, et ejus fideles, et ejus toleran- tiam et adventum. › Deinde uno verbo nos interro- gat Totus autem mundus, et quæ sunt in mun- do, cujus sunt? Nonne Dei? > Propterea dicit Pe- trus Dominum dixisse apostolis : Si quis ergo velit ex Israel duci penitentia, et propter nomen meum credere in Deum, remittentur ei peccata post duodecim annos. Egredimini in mundum, ne quis dicat: Non audivimus. › quam admittant. Doctissimus Pater in hisce libris non oratorem agit, non epistolam aut exhortatio- nem scribit, ac propterea neminem definite alloqui- tur. Atque ideo cum scribit: Aáбee The Elavix hæc non ipsius Clemen- tis, sed sancti Pauli mox memorati verba sint ne- cesse est. Et præterea sancti Pauli verba in Epi- stola ad Titum nulla machina huc trahi possunt. Præterquam enim quod Apostolus ibi de uno solo propheta loquatur, Clemens hic de pluribus; quod- que sanctus Paulus proprios suæ linguæ prophetas a Deo gentilibus, prout percipere poterant Dei be- neficentiam, excitatos esse, nullo modo affirmet; præter hæc, inquam, observandum etiam est, ista verba ad aliam bujus sententiae partem pertinere. Clemens enim non asserit D. Paulum dixisse Deum suos Græcis prophetas excitasse, sed ipse hoc dixit, probatque tuin ex Petri prædicatione, tum ex Paulo, ut ait, dicente Res clarior adhuc elucescet, si ea recolamus quæ proxi- me post verba a nobis citata sequuntur. Refert enim sanctum Paulum hæc dixisse: Libros quo- ◄ que Græcos sumite, agnoscite Sibyllam quomodo ‹unum Deum indicet, et ea quæ futura sunt. Sum- • ptum etiam Hystaspen legite, et invenietis Dei • Filium multo clarius apertiusque esse scriptum,' • utque multi reges adversus Christum aciem in- ◄ struent, odio habentes tum illum, tum eos qui ‹‹ nomen illius gestant, et ejus fideles, illiusque io- « lerantiam atque adventum. Cum brææc a D. Paulo prolata tradidisset, mox addit: Elta ¿vì hóyų) muV- OŮXì TOÑ ŒɛOÛ; ‹ Deinde uno verbo nos interrogat, totus autem mundus et quæ in mundo, cujus • sunt? Nonne Dei?, Hæc autem verba de nullo alio nisi de sancto Paulo intelligi possunt. Quis eniin hoc interrogasse dicatur, nisi is de quo ante facta fuerat mentio istis verbis : Ywv Haudos. Quod enim doctissimus vir hæc verba prædicationi Petri tribuenda censet, a ratione pror- sus alienum est. Etenim sancti Petri sermo ex apo- crypho isto libro a Clemente hic citatus, prius fini- tus fuit, quam hæc a D. Paulo vel alio quopiam dicta referuntur. Quin etiam post ultima ista a no- bis recitata verba, statim hæc subjungit : Aɩà TOŪTÓ Aos, etc. Quod si præcedentibus verbis Petrum illud interrogasse voluisset, nomen ejus ibi potius inse- ruisset. Cum sanctus autem Paulus istain protulisse interrogationem clarissime hic perhibeatur, nihil C D tès aútòv, xal toùs yopoūvtaç tò švoµa aútoū, xz! dubii esse potest, quin is etiam ea quæ præcedunt, si Clementi fidem habeamus, dixerit. Clemens au- tem hæc vel ex traditione vel saltem ex apocrypho aliquo libro D. Pauli nomen præ se ferente, hau- sisse videtur. Qualis etiam D. Petri nomen sibi in- scriptum habens, et Petri Prædicatio dictus, hoc ipso in loco a Clemente laudatur, multaque_tan- quam a Petro dicta ex eodem recitantur." › Conf. Grabii Spicil. p. 66. . cap. 19, hunc locum citans corrigit illa Lactantii lib. vu, c. 16: Sibylla tamen aperte interituram Romani loquitur. Hydaspes quoque, qui fuit Medo. rum rex antiquissimus, a quo amnis quoque nomen accepit, posteris reddidit sublatum ex orbe impe- rium nomenque Romanum, multo ante præfalus illa, quam Trojana gens conderetur. Et cap. meminit ejusdem et in Epitome cap. ultimo, quibus locis llystaspeslegendum, non Hydaspes., Justinus Apol. : Amm. Marcellinus lib. xx: Multa ex Chaldæo- rum arcanis Bactrianus addidit Zoroastres, deinde Hystaspes rex prudentissimus Darii pater, qui cum superioris Indie secretà fidenter penetraret, ad ne- morosam quamdam venerat solitudinem. Agathias lib. de Zoroastre agens : ‹ Nam Persæ ipsi nostri temporis Hystaspis temporibus eum floruisse tra- dunt, quam ob causam res plane ambigua est, an Darii pater, an alius quispiain hic fuerit Hystaspes, utcunque hic Persarum magister, et magiæ inven- tur. » Quod vero paulo ante vertit interpres, ex Græca disciplina et ex regali, › Græce est : 'Ex tñ,5 Ev Yévog. Ex Graca igitur disciplina et ex legali. > Itaque videtur errore typographi deceptus,non con- sullo Græco exemplari. Tres populos intelligit, gentes sive Græcos, legis Mosaicæ cultores sive Ju- dæos, et novæ legis sive Christianos. COLLECT. Porro Justinus etiam Sibyllam et Hystaspen simul memorat Apol. 1, p. 38, in verbis modo allatis; et iterum pag. : Hystaspe aut Sibyllæ aut pro- phetarum libros. Conf. Valesius ad Ammiani Marcellini lib. xx. dita est structura: si petavoñoat retineamus, sub- audienda erit copulativa xal. SYLBURG. pag. 67, in hæc verba adnotat: Ea Petri verba (30) Adбers. Theod. Canterus lib. 11 Var. lect., (31) Μετανοήσαι. Si μετανοήσας legamus, expe (32) Merà Ewdena črn. Cl. Grabius Spicileg. 1,
Ἰσίδωρός τε ὁ Βασιλείδου υἱὸς ἅμα καὶ μαθητὴς ἐν τῷ πρώτῳ τῶν τοῦ προφήτου Παρχὼρ Ἐξηγητικῶν καὶ αὐτὸς κατὰ λέξιν γράφει· φασὶ δὲ οἱ Ἀττικοὶ μεμηνῦσθαί τινα Σωκράτει παρεπομένου δαίμονος αὐτῷ, καὶ Ἀριστοτέλης δαίμοσι κεχρῆσθαι πάντας ἀνθρώπους λέγει συνομαρτοῦσιν αὐτοῖς παρὰ τὸν χρόνον τῆς ἐνσωματώσεως, προφητικὸν τοῦτο μάθημα λαβὼν καὶ καταθέμενος εἰς τὰ ἑαυτοῦ βιβλία, μὴ ὁμολογήσας ὅθεν ὑφείλετο τὸν λόγον τοῦτον. καὶ πάλιν ἐν τῷ δευτέρῳ τῆς αὐτῆς συντάξεως ὧδέ πως γράφει· καὶ μή τις οἰέσθω, ὅ φαμεν ἴδιον εἶναι τῶν ἐκλεκτῶν, τοῦτο προειρημένον ὑπάρχειν ὑπό τινων φιλοσόφων· οὐ γάρ ἐστιν αὐτῶν εὕρεμα, τῶν δὲ προφητῶν σφετερισάμενοι προσέθηκαν τῷ [μὴ] ὑπάρχοντι κατ’ αὐτοὺς σοφῷ. αὖθίς τε ἐν τῷ αὐτῷ·
Α ὁ Θεός, τοὺς προφήτας διδούς, οὕτω καὶ Ἑλλήνων Β βίβλους, ἐπίγνωτε Σίβυλλαν, λάβετε τὰς Ἑλληνικὰς βίβλους. θάνεται ἡμῶν, ὅλος δὲ κόσμος καὶ ἐν τῷ κόσμῳ τίνος; Ὁ ἀπόστολος λέ- φησιν ὁ Πέτρος εἰρηκέναι τὸν Κύριον τοῖς ἀποστό τοὺς δοκιμωτάτους, οἰκείους αὐτῶν τῇ διαλέκτῳ προ φήτας ἀναστήσας, ώς οἷοί τε ἦσαν δέχεσθαι τὴν παρὰ Θεοῦ εὐεργεσίαν, τῶν χυδαίων ἀνθρώπων διέκρινε. δηλώσει πρὸς τῷ Πέτρου κηρύγματι ὁ ἀπόστολος λέ- γων Παῦλος· « Λάβετε (30) καὶ τὰς Ἑλληνικὰς βίβλους, ἐπίγνωτε Σίβυλλαν, ὡς δηλοῖ ἕνα Θεὸν καὶ τὰ μέλ λοντα ἔσεσθαι· καὶ τὸν Υστάσπην λαβόντες, ἀνάγνω τε, καὶ εὑρήσετε πολλῷ τηλαυγέστερον καὶ σαφέστε ρον γεγραμμένον τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ καθὼς παρά- ταξιν ποιήσουσι τῷ Χριστῷ πολλοὶ βασιλεῖς, μισούν τοὺς πιστοὺς αὐτοῦ, καὶ τὴν ὑπομονὴν, καὶ τὴν παρου σίαν αὐτοῦ. › Εἶτα ἑνὶ λόγῳ πυνθάνεται ἡμῶν· « Όλες δὲ ὁ κόσμος καὶ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ, τίνος; Οὐχὶ τοῦ Θεοῦ ; » Διὰ τοῦτο φησὶν ὁ Πέτρος εἰρηκέναι τὸν Κύ ριον τοῖς ἀποστόλοις· ι Ἐὰν μὲν οὖν τις θελήσῃ τοῦ Ἰσραὴλ μετανοήσαι (31), διὰ τοῦ ὀνόματός μου πιο στεύειν ἐπὶ τὸν Θεὸν, ἀφεθήσονται αὐτῷ αἱ ἁμαρτίαι μετὰ δώδεκα ἔτη (32). Εξέλθετε εἰς τὸν κόσμον, μή τις εἴπῃ· Οὐκ ἠκούσαμεν. » Σίβυλλα δὲ καὶ Υστάσπης γενή- σεσθαι τῶν φθαρτῶν ἀνάλωσιν διὰ πυρὸς ἔφασαν. Ἑλληνικῆς παιδείας, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῆς νομικῆς εἰς τὸ Τὰς Υστάσπου ἢ Σιβύλλης ἢ τῶν προφητῶν βίβλους. • CLEMENTIS ALEXANDRINI corum spectatissimos in propria sua lingua prophe- tas excitatos, prout poterant capere Dei beneficen- tiam, a vulgo secrevit, præter Petri prædicationem, declarabit Paulus apostolus dicens: ‹ Libros quo- que Græcos sumite, agnoscite Sibyllam quomodo unum Deum significet, et ea quæ sunt futura : et Hystaspen sumite et legite, et invenietis Dei Fi- lium multo adhuc clarius et apertius esse scriptum, et quemadmodum adversus Christum multi reges instruent acien, odio habentes illum, et eos qui nomen ejus gestant, et ejus fideles, et ejus toleran- tiam et adventum. › Deinde uno verbo nos interro- gat Totus autem mundus, et quæ sunt in mun- do, cujus sunt? Nonne Dei? > Propterea dicit Pe- trus Dominum dixisse apostolis : Si quis ergo velit ex Israel duci penitentia, et propter nomen meum credere in Deum, remittentur ei peccata post duodecim annos. Egredimini in mundum, ne quis dicat: Non audivimus. › quam admittant. Doctissimus Pater in hisce libris non oratorem agit, non epistolam aut exhortatio- nem scribit, ac propterea neminem definite alloqui- tur. Atque ideo cum scribit: Aáбee The Elavix hæc non ipsius Clemen- tis, sed sancti Pauli mox memorati verba sint ne- cesse est. Et præterea sancti Pauli verba in Epi- stola ad Titum nulla machina huc trahi possunt. Præterquam enim quod Apostolus ibi de uno solo propheta loquatur, Clemens hic de pluribus; quod- que sanctus Paulus proprios suæ linguæ prophetas a Deo gentilibus, prout percipere poterant Dei be- neficentiam, excitatos esse, nullo modo affirmet; præter hæc, inquam, observandum etiam est, ista verba ad aliam bujus sententiae partem pertinere. Clemens enim non asserit D. Paulum dixisse Deum suos Græcis prophetas excitasse, sed ipse hoc dixit, probatque tuin ex Petri prædicatione, tum ex Paulo, ut ait, dicente Res clarior adhuc elucescet, si ea recolamus quæ proxi- me post verba a nobis citata sequuntur. Refert enim sanctum Paulum hæc dixisse: Libros quo- ◄ que Græcos sumite, agnoscite Sibyllam quomodo ‹unum Deum indicet, et ea quæ futura sunt. Sum- • ptum etiam Hystaspen legite, et invenietis Dei • Filium multo clarius apertiusque esse scriptum,' • utque multi reges adversus Christum aciem in- ◄ struent, odio habentes tum illum, tum eos qui ‹‹ nomen illius gestant, et ejus fideles, illiusque io- « lerantiam atque adventum. Cum brææc a D. Paulo prolata tradidisset, mox addit: Elta ¿vì hóyų) muV- OŮXì TOÑ ŒɛOÛ; ‹ Deinde uno verbo nos interrogat, totus autem mundus et quæ in mundo, cujus • sunt? Nonne Dei?, Hæc autem verba de nullo alio nisi de sancto Paulo intelligi possunt. Quis eniin hoc interrogasse dicatur, nisi is de quo ante facta fuerat mentio istis verbis : Ywv Haudos. Quod enim doctissimus vir hæc verba prædicationi Petri tribuenda censet, a ratione pror- sus alienum est. Etenim sancti Petri sermo ex apo- crypho isto libro a Clemente hic citatus, prius fini- tus fuit, quam hæc a D. Paulo vel alio quopiam dicta referuntur. Quin etiam post ultima ista a no- bis recitata verba, statim hæc subjungit : Aɩà TOŪTÓ Aos, etc. Quod si præcedentibus verbis Petrum illud interrogasse voluisset, nomen ejus ibi potius inse- ruisset. Cum sanctus autem Paulus istain protulisse interrogationem clarissime hic perhibeatur, nihil C D tès aútòv, xal toùs yopoūvtaç tò švoµa aútoū, xz! dubii esse potest, quin is etiam ea quæ præcedunt, si Clementi fidem habeamus, dixerit. Clemens au- tem hæc vel ex traditione vel saltem ex apocrypho aliquo libro D. Pauli nomen præ se ferente, hau- sisse videtur. Qualis etiam D. Petri nomen sibi in- scriptum habens, et Petri Prædicatio dictus, hoc ipso in loco a Clemente laudatur, multaque_tan- quam a Petro dicta ex eodem recitantur." › Conf. Grabii Spicil. p. 66. . cap. 19, hunc locum citans corrigit illa Lactantii lib. vu, c. 16: Sibylla tamen aperte interituram Romani loquitur. Hydaspes quoque, qui fuit Medo. rum rex antiquissimus, a quo amnis quoque nomen accepit, posteris reddidit sublatum ex orbe impe- rium nomenque Romanum, multo ante præfalus illa, quam Trojana gens conderetur. Et cap. meminit ejusdem et in Epitome cap. ultimo, quibus locis llystaspeslegendum, non Hydaspes., Justinus Apol. : Amm. Marcellinus lib. xx: Multa ex Chaldæo- rum arcanis Bactrianus addidit Zoroastres, deinde Hystaspes rex prudentissimus Darii pater, qui cum superioris Indie secretà fidenter penetraret, ad ne- morosam quamdam venerat solitudinem. Agathias lib. de Zoroastre agens : ‹ Nam Persæ ipsi nostri temporis Hystaspis temporibus eum floruisse tra- dunt, quam ob causam res plane ambigua est, an Darii pater, an alius quispiain hic fuerit Hystaspes, utcunque hic Persarum magister, et magiæ inven- tur. » Quod vero paulo ante vertit interpres, ex Græca disciplina et ex regali, › Græce est : 'Ex tñ,5 Ev Yévog. Ex Graca igitur disciplina et ex legali. > Itaque videtur errore typographi deceptus,non con- sullo Græco exemplari. Tres populos intelligit, gentes sive Græcos, legis Mosaicæ cultores sive Ju- dæos, et novæ legis sive Christianos. COLLECT. Porro Justinus etiam Sibyllam et Hystaspen simul memorat Apol. 1, p. 38, in verbis modo allatis; et iterum pag. : Hystaspe aut Sibyllæ aut pro- phetarum libros. Conf. Valesius ad Ammiani Marcellini lib. xx. dita est structura: si petavoñoat retineamus, sub- audienda erit copulativa xal. SYLBURG. pag. 67, in hæc verba adnotat: Ea Petri verba (30) Adбers. Theod. Canterus lib. 11 Var. lect., (31) Μετανοήσαι. Si μετανοήσας legamus, expe (32) Merà Ewdena črn. Cl. Grabius Spicileg. 1,
PG 9:265καὶ γάρ μοι δοκεῖ τοὺς προςποιουμένους φιλοσοφεῖν, ἵνα μάθωσι τί ἐστιν ἡ ὑπόπτερος δρῦς καὶ τὸ ἐπ’ αὐτῇ πεποικιλμένον φᾶρος, πάντα ὅσα Φερεκύδης ἀλληγορήσας ἐθεολόγησεν, λαβὼν ἀπὸ τῆς τοῦ Χὰμ προφητείας τὴν ὑπόθεσιν· ὡς πάλαι παρεσημειωσάμεθα, οὐ τὴν κατὰ ἑκάστην αἵρεσιν ἀγωγήν φαμεν, ἀλλ’, ὅπερ ὄντως ἐστὶ φιλοσοφία, ὀρθῶς σοφίαν τεχνικήν, τὴν ἐμπειρίαν παρέχουσαν τῶν περὶ τὸν βίον, τὴν δὲ σοφίαν ἔμπεδον γνῶσιν θείων τε καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων, κατάληψίν τινα βεβαίαν οὖσαν καὶ ἀμετάπτωτον, συνειληφυῖαν τά τε ὄντα καὶ τὰ παρῳχηκότα καὶ τὰ μέλλοντα, ἣν ἐδιδάξατο ἡμᾶς διά τε τῆς παρουσίας διά τε τῶν προφητῶν ὁ κύριος. καὶ ἔστιν ἀμετάπτωτος ὑπὸ λόγου, παραδοθεῖσα τῇ αὐτῇ; [ᾗ] καὶ πάντως ἀληθὴς ὑπάρχει, βουλήσει, ὡς διὰ τοῦ υἱοῦ ἐγνωσμένη. καὶ ἣ μὲν αἰώνιός ἐστιν, ἣ δὲ χρόνῳ λυσιτελής, καὶ ἣ μὲν μία καὶ ἡ αὐτή, αἳ δὲ πολλαὶ καὶ [ἀ]διάφοροι, καὶ ἣ μὲν ἄνευ παθητικῆς τινος κινήσεως, ἣ δὲ μετὰ παθητικῆς ὀρέξεως, καὶ ἣ μὲν τέλειος, ἣ δὲ ἐνδεής.
Ἀλλ᾿ ὡς κατὰ καιρὸν ἥκει τὸ κήρυγμα νῦν, οὕτω Α κατὰ καιρὸν ἐδόθη νόμος μὲν καὶ προφῆται βαρβά ροις, φιλοσοφία δὲ Ἕλλησι, τὰς ἀκοὰς ἐθίζουσα πρὸς τὸ κήρυγμα. « Λέγει γ' οὖν Κύριος (33) ὁ φυσάμενος Ἰσραήλ· Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι· ἔδωκά (54) σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν, τοῦ κατασκηνῶσαι τὴν γῆν καὶ κληρονομῆσαι κληρονομίαν ἐρήμου, λέγοντα τοῖς ἐν δεσμοῖς, Εξέλ— θετε· καὶ τοῖς ἐν τῷ σκότει, ἀνακαλυφθῆναι. » Εἰ γὰρ «δέσμιοι» μὲν Ἰουδαῖοι, ἐφ᾽ ὧν καὶ ὁ Κύριος· « Εξέλ θετε, εἶπεν, ἐκ τῶν δεσμῶν, οἱ θέλοντες, τοὺς ἑκου σίως δεδεμένους, καὶ τὰ δυσβάστακτα (35) φορτία, φησὶν, αὐτοῖς διὰ τῆς ἀνθρωπίνης παρεγχειρήσεως ἐπαναθεμένους λέγων· δῆλον ὡς « οἱ ἐν σκότει οὗτοι ἂν εἶεν, οἱ ἐν τῇ εἰδωλολατρείᾳ κατορωρυγμένον ἔχοντες τὸ ἡγεμονικόν· τοῖς μὲν γὰρ κατὰ νόμον δι- καίοις ἔλειπεν ἡ πίστις. Διὸ καὶ τούτους ιώμενος ὁ Κύριος, ἔλεγεν, « Η πίστις σου σέσωκέ σε· τοῖς δὲ κατὰ φιλοσοφίαν δικαίοις, οὐχ ἡ πίστις μόνον ἡ εἰς τὸν Κύριον, ἀλλὰ καὶ τὸ ἀποστῆναι τῆς εἰδωλολα τρείας ἔδει. Αὐτίκα ἀποκαλυφθείσης τῆς ἀληθείας, καὶ αὐτοὶ ἐπὶ τοῖς προπεπραγμένοις μεταμέλον ται. Διόπερ ὁ Κύριος εὐηγγελίσατο (30) καὶ τοῖς ἐν ᾅδου. Φησί γ' οὖν ἡ Γραφή· « Λέγει (57) ὁ ᾅδης ª μετὰ δώδεκα έτη, Αφεθήσονται αὐτῷ αἱ ἁμαρ τίαι, Ἐξέλθετε εἰς τὸν κό- σμον, Καὶ δὲ ὡς ἐκ παραδόσεως τον Σωτηρά φησι προστεταχέναι τοῖς αὐτοῦ ἀποστόλοις, ἐπὶ δώδεκα έτεσι μὴ χωρισθῆναι τῆς Ἱερουσαλήμ. « καὶ ἔπλασά σε, καὶ ἔδωκά σε. έδωκάς σε Μος καταστῆσαι κατασκηνώσαι κληρονομίας ἐρήμους κληρονομίαν ἐρήμου. φησίν ΙΧ. χχνί, 22: Η απώλεια καὶ ὁ θάνατος εἶπαν· 'Ακη- κόαμεν αὐτῆς τὸ κλέος. Λέγει ὁ ᾅδης τῇ ἀπωλείᾳ· Εἶδος μὲν αὐτοῦ οὐκ εἴδομεν, φωνὴν δὲ αὐτοῦ ἠκούσαμεν. Γυμνὸς ᾅδης ἐνώπιον αὐτοῦ, καὶ οὐκ ἔστι περιβόλαιον τῇ ἀπωλείᾳ, Ταῦτα δὲ προφητικῶς εἰς τὴν διὰ σαρκὸς οἰκο νομίαν τοῦ Μονογενούς εἴρηται, αὐτοῦ γὰρ ἐνώπιον γυμνός ἐστιν ὁ ἀφεγγὴς καὶ σκοτεινὸς ἄδης, καὶ ἡ γείτων τοῦ ᾅδου ἀπώλεια, ήγουν θάνατος, οὐκ ἔχει STROMATUM LIB. VI. CAPUT VI. Evangelium ethnicis in inferno positis non minus quam Judæis et ethnicis viventibus fuisse annun- tiatum. Isa. xlix, 8, 9. b Matth. xxiii, 4; Luc. x1, 47. B C quod attinet, quibus refert, Christum apostolos jussisse, ut post duodecim annorum spatium Hie- rosolymis abirent in universum mundum, ea paulo aliter distinxi, quam in editione Clementis Alexan- drini leguntur. Ibi enim voces perperam, ut mihi quidem videtur, junctæ sunt cum præcedentibus : et in Latina versione positum : . Remittuntur ‹ ei peccata post duodecim annos. Aptius autem cohærent cum sequentibus : ideoque cum istis composui, et Latine red- didi : e Post duodecim annos egredimini in mun- • dam. › Eamdem Servatoris instructionem apo- stolis datam memorat Apollonius, scriptor Clemen- tis Alexandrini æqualis, in Syngrammate contra Cataphrygas hæreticos, ex quo fragmenta quædam nobis conservavit Eusebius lib. v Hist. eccles., c. 18, et hæc quoque post alia exinde notavit : Ad hæc tanquam ex veterum tra- ditione refert Dominum apostolis suis præcepisse, ⚫ne intra duodecim annos Hierosolymis excede- rent. Id utrum factum sit, et an apostoli post D duodecim demum annos in universum orbem di- spersi Evangelium prædicare cœperint, a plurimis controvertitur, sed hac de re agere non est hujus loci. Atque hæc quidem ille: quæ sumpsit ex Cl. Cavei Historia litteraria vol. I, p. 4. buc translata est. Male habent vulg. Clementis libri : quod olim adnotavit Sylb. pro Isa. ac deinde pro vel Luc. xi, 47, unde et verbun adjicit. PATROL. GR. Sed ut in tempore nunc venit prædicatio, ita in tempore data quidem est lex et prophetæ barbaris : philosophia autem Græcis, aures assuefaciens ad prædicationem. « Dicit itaque Dominus qui salvum fecit Israel Tempore accepto exaudivi te, et in die salutis tibi dedi auxilium: dedi te in testamentum gentium, ut inhabitares terram, et possideres ha reditatem, dicens iis qui sunt in vinculis : Egredi- mini et ut revelentur iis qui sunt in tenebris a. › Si enim ‹ vincti› quidem sunt Judæi, quibus dixit Dominus : « Egredimini ex vinculis, qui vultis, di- cens eos qui sua sponte sunt vincti, et qui onera, inquit, toleratu difficilia, in se per humanam sus- ceperunt impositionem, clarum est quod qui sunt ' in tenebris b,, ii sunt qui habent principalem animæ partem defossam in cultu simulacrorum. Nam iis quidem qui erant justi ex lege, fides deerat. Et ideo cum eos curaret Dominus, dicebat: ‹ Fides tua te salvum fecit c. lis autem qui erant justi ex philosophia, non solum opus erat ſide in Dominum, sed etiam ut discederent a cultu simulacrorum. Jam vero revelata eis veritate, ipsi quoque pœnitentia ducti sunt propter ea quæ fecerant. Quamobrem prædicavit Dominus iis quoque qui erant apud c Matth. IX, et alibi. gelium prædicasse, non pauci ex antiquis Patribus docuerunt ex Petr. 11, 19. Eorum testimonia sa- tis multa videre licet in Spenceri Adnotationibus ad Origenis contra Celsum lib. 11, p. edit. Can- tabrig., et Cotelerium in Hernæ Pastorem lib. 119, similitud. 9. Conf. etiam superius Strom. 11, p. ed. Oxon. : « Sufficienter increpavit eum Scriptura, sicut dixit presbyter, ut non glorietur universa caro in conspectu Domini. Et propter hoc Dominum in ea quæ sunt sub terra descendisse, evangelizantem et illis adventum suum, remissam peccatorum ex- sistentem his qui credunt in eum. Crediderunt au- tem in eum omnes qui sperabant in eum, id est, qui adventum ejus prænuntiaverunt, et dispositio - nibus ejus servierunt, justi et prophetæ, et pa- triarcha : quibus similiter ut nobis remisit peccata. Conf. ejusdem libri cap. 50. tamen videtur in mente habuisse Clemens, Jobi sunt Latina Vulg. : . Perditio et mors dixerunt, Auribus nostris audivimus famam ejus. » Chaldaicæ paraphrasis interpretatio : • Do- mus perditionis et angelus mortis dixerunt. › Cle- mentis verba sunt: Similis est locus et Jobi xxvi, 6: < Nudus infernus coram illo, et nullum est operimentum perditioni.> quem sic interpretatur quidam ex ve- teribus apud Nicetam Heracleensem in Expositione sen Catena manuscripta cl. v. Petri Delbenii abba- tis : (55) λέγει... ὁ Κ Hæc prafatio e commate præced. (34) Ἐβοήθησά σοι· ἔδωκ. Isa., ἐβοήθησά σοι, (35) Δυσβάστακτα. Respicit Matth. ΧΧ!!!, (36) Ὁ Κύριος εὐηγγ. Christum in inferno Evane 452. His adjicere licet Irenæum 1. iv, c. 45, p. 347, (37) λέγει. Non eadem penitus verba, sed quæ
PG 9:267Ταύτης οὖν τῆς σοφίας ἐπιθυμεῖ ἡ φιλοσοφία, τῆς ψυχῆς καὶ τῆς ὀρθότητος τοῦ λόγου καὶ τῆς τοῦ βίου καθαρότητος, ἀγαπητικῶς καὶ φιλητικῶς διατεθεῖσα πρὸς τὴν σοφίαν καὶ πάντα πράττουσα ἕνεκα τοῦ τυχεῖν αὐτῆς. φιλόσοφοι δὲ λέγονται παρ’ ἡμῖν μὲν οἱ σοφίας ἐρῶντες τῆς πάντων δημιουργοῦ καὶ διδασκάλου, τουτέστι γνώσεως τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ, παρ’ Ἕλλησι δὲ οἱ τῶν περὶ ἀρετῆς λόγων ἀντιλαμβανόμενοι. εἴη δ’ ἂν φιλοσοφία τὰ παρ’ ἑκάστῃ τῶν αἱρέσεων (τῶν κατὰ φιλοσοφίαν λέγω) ἀδιάβλητα δόγματα μετὰ τοῦ ὁμολογουμένου βίου εἰς μίαν ἀθροισθέντα ἐκλογήν. ἃ καὶ αὐτά, ἐκ τῆς βαρβάρου κλαπέντα θεοδωρήτου χάριτος, Ἑλληνικῷ κεκόσμηται λόγῳ· τῶν μὲν γὰρ κλέπται, ὧν δὲ καὶ παρήκουσαν· ἐν δὲ τοῖς ἄλλοις ἃ μὲν κινούμενοι εἰρήκασιν, ἀλλ’ οὐ τελείως ἐξειργάσαντο, τὰ δὲ ἀνθρωπίνῳ στοχασμῷ τε καὶ ἐπιλογισμῷ, ἐν οἷς καὶ παραπίπτουσιν· ἐπιβάλλειν δ’ οἴονται τῇ ἀληθείᾳ οὗτοι μὲν τελείως. ὡς δ’ ἡμεῖς αὐτοὺς καταλαμβανόμεθα, μερικῶς. πλέον γοῦν τοῦ κόσμου τούτου οὐκ ἴσασιν οὐδέν.
Α τῇ ἀπωλείᾳ· Εἶδος μὲν αὐτοῦ οὐκ εἴδομεν, φωνὴν Β ἀποκρυβήν. Αὐτὸς ἄνθρωπος γεγονώς, καὶ τὸν ἅδην ἐσκύλευσε, καὶ τοὺς ἐκεῖσε ἐν ἀνδρείᾳ ἐξήγαγεν. Εt ρηται δὲ καὶ ἐν ταῖς Παροιμίαις· "Αδης καὶ ἀπώλεια φανερὰ παρὰ Κυρίῳ. Οὐκ ἐκρύβη γὰρ παρ' αὐτῷ οὔτε τὸ χωρίον ἐν ᾧ αἱ ψυχαὶ κατείχοντο πρὸ τῆς αὐτ τοῦ ἐπιδημίας, οὔτε οἱ ἀπολέσθαι δόξαντες διὰ τὴν φθορὰν καὶ τὸν θάνατον, ἀλλὰ καὶ εἰς ᾅδου κατῆλθε, καὶ τὰς ἀπ' αἰῶνος ψυχὰς αἰωνίων δεσμῶν ἀπέλυ- σεν. « δὲ αὐτοῦ ἠκούσαμεν. » Οὐχ ὁ τόπος δήπου φωνήν λα βὼν, εἶπεν τὰ προειρημένα, ἀλλ' οἱ ἐν ᾅδου κατατα- γέντες, καὶ εἰς ἀπώλειαν ἑαυτοὺς ἐκδεδωκότες, και θάπερ ἔκ τινος νεώς εἰς θάλασσαν ἑκόντες ἀποῤῥί ψαντες. Αὐτοὶ τοίνυν εἰσὶν οἱ ἐπακούσαντες τῆς θείας δυνάμεώς τε καὶ φωνῆς· ἐπεὶ τίς ἂν εὐφρονῶν, ἐν μια καταδίκῃ καὶ τὰς τῶν δικαίων καὶ τὰς τῶν ἁμαρ τωλῶν ὑπολάβοι εἶναι ψυχὰς, ἀδικίαν τῆς προνοίας καταχέων; Τί δέ; οὐχὶ δηλοῦσιν (38) εὐηγγελίσθαι τὸν Κύριον τοῖς τε ἀπολωλόσιν ἐν τῷ κατακλυσμῷ, μᾶλλον δὲ πεπεδημένοις (59), καὶ τοῖς ἐν « φυλακῇ ο τε και ο φρουρᾷ, συνεχομένοις; Δέδεικται δὲ κὰν τῷ δεν τέρω Στρωματεῖ (40), τοὺς ἀποστόλους, ἀκολούθως τῷ Κυρίῳ, καὶ τοὺς ἐν ᾅδου εὐηγγελισμένους· ἐχρῆν γάρ, οἶμαι, ὥσπερ κἀνταῦθα, οὕτω δὲ κἀκεῖσε τοὺς ἀρίστους τῶν μαθητῶν μιμητὰς γενέσθαι τοῦ διδα σκάλου, ἵν᾽ ὁ μὲν τοὺς ἐξ Εβραίων, οἱ δὲ τὰ ἔθνη εἰς ἐπιστροφὴν ἀγάγωσι, τουτέστι τοὺς ἐν δικαιο σύνῃ τῇ κατὰ νόμον καὶ κατὰ φιλοσοφίαν βεβιωκότας μὲν, οὐ τελείως δὲ, ἀλλ᾽ ἁμαρτητικώς διαπεραναμέν νους τὸν βίον· τουτὶ γὰρ ἔπρεπε τῇ θείᾳ οἰκονομία, τοὺς ἀξίαν μᾶλλον ἐσχηκότας ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ προηγουμένως βεβιωκότας, ἐπί τε τοῖς πλημμελη θεῖσι μετανενοηκότας, κἂν ἐν ἄλλῳ τόπῳ τύχωσιν, εξομολογουμένως ἐν τοῖς τοῦ Θεοῦ ὄντας τοῦ παντο κράτορος, κατὰ τὴν οἰκείαν ἑκάστου γνῶσιν σωθῆναι. Ενεργεῖ (41) δὲ, οἶμαι, καὶ ὁ Σωτὴρ, ἐπεὶ τὸ σώζειν ἔργον αὐτοῦ· ὅπερ οὖν καὶ πεποίηκε, τοὺς εἰς αὐ τὸν πιστεῦσαι βεβουλημένους διὰ τοῦ κηρύγματος, ὅποι ποτ' ἔτυχον γεγονότες, ἑλκύσας εἰς σωτη- ρίαν (42). Εἰ γ' οὖν ὁ Κύριος δι' οὐδὲν ἕτερον εἰς ᾅδου κατῆλθεν, ἢ διὰ τὸ εὐαγγελίσασθαι, ὥσπερ κα τῆλθεν, ἤτοι πάντας εὐαγγελίσασθαι, ἢ μόνους Εβραίους. Εἰ μὲν οὖν πάντας, σωθήσονται πάντες οἱ πιστεύσαντες, κἂν ἐξ ἐθνῶν ὄντες τύχωσιν, ἐξομο λογησάμενοι ἤδη ἔκει· ἐπεὶ σωτήριοι καὶ παιδευτι καὶ αἱ κολάσεις τοῦ Θεοῦ, εἰς ἐπιστροφὴν ἄγουσαι, καὶ τὴν μετάνοιαν τοῦ ἁμαρτωλού (43) μᾶλλον, ἢ τὸν θάνατον αἱρούμεναι· καὶ ταῦτα καθαρώτερον διορᾷν δυναμένων τῶν σωμάτων ἀπηλλαγμένων ψυχῶν, καν εὐηγγελίσθαι εὐαγγελίσαι · εὐηγγελισμένοι τοὺς ἐν ᾅδου εὐαγγελισάμενοι. γητικήν ΧΧΧΙΙΙ, 11, • CLEMENTIS ALEXANDRINI E inferos. Dicit quidem certe Scriptura : « Dicit in- fernus perditioni: Ejus quidem speciem non vidi- mus, ejus autem vocem audivimus 4. . Non locus utique voce accepta, dicit ea quæ prius dicta sunt, sed ii qui sunt collocati apud inferos, et seipsos tradiderunt ad exitium, tanquam ex nave aliqua se sua sponte in mare projicientes. Ipsi ergo sunt qui divinam audierunt virtutem et vocem. Nam quis sanæ mentis, et justorum et peccatorum animas esse existimaverit in una condemnatione injustitia, injustitiæ maculam inurens providentia? Quid vero? annon significant Dominum annuntiasse Evange- lium, et iis qui perierant in diluvio, vel potius vincti fuerant, et iis qui in • praesidio » contine- bantur et custodia ? Ostensum est autem in secundo quoque Stromate, apostolos ad instar Do- mini, iis quoque qui erant apud inferos annun- tiasse Evangelium. Οportebat enim, ut existimo, sicut hic, ita illic quoque, optimos discipulos esse magistri imitatores, ut unus quidem, eos qui erant ex Hebræis, illi vero gentes ad conversionem de- ducerent, hoc est, eos qui in justitia quæ est ex lege et ex philosophia,vixerant quidem sed non per- fecte, verum cum errore et prolapsione vitam trans- egerant. Hoc enim divinum decebat consilium et providentiam, ut qui in justitia majorem habuere dignitatem, et præ cæteris egregie vixerunt, et eo- sum quæ peccarant ducti sunt penitentia, etiamsi sint in alio loco, cum extra controversiam sint in eorum numero qui sunt Dei omnipotentis, salvi de- fie- rent per propriam uniuscujusque cognitionem. Ope- ratur autem, ut existimo, Servator, quandoquidem ejus est opus salvum facere: quod quidem certe fecit, eos qui in ipsum voluerint credere, per præ- dicationem ubicunque essent trahendo ad salutem. Si ergo Dominus nulla alia de causa descendit ad inferos, quam ut annuntiaret Evangelium, sicut certe descendit: aut descendit ut annuntiaret omni- bus, aut solis Hebræis. Atque si omnibus quidem, salvi erunt omnes qui crediderint, etiamsi sint ex gentibus, cum jam illic confessi fuerint. Sunt enim × P. 763–764 ED. POTTER, 637-638 ED. PARIS. c C D læc de Unigeniti dispensatione in carne pro- phetice dicta sunt, si quidem coram eo tenebrico- sus, et splendore carens infernus nudus est, et quæ illi propinqua est perditio, hoc est mors, latere non potest. Ille scilicet homo factus et infernum spoliavit, et qui illic erant virtute sua eduxit. Di- cium est, et in Proverbiis: Infernus et perditio manifesta apud Dominum. Neque enim locus, in quo versabantur animæ, quæ ante illius adventum detinebantur, absconditus illi fuit, neque illi, qui ob corruptionen ac mortem funditus interiisse vi- debantur; sed ad inferos descendit, et, quæ a sæ- a Job. xxviii, 22. culo fuerant, animas, perpetuis vinculis expedivit. » Locus ex Proverbis citatus, est c. xv, v. : « In fernus et perditio coram Domino, quanto magis corda filiorum hominum. › Collect. Pet. 11, 19, 20. Statim active sumi- tur pro ut paulo post pro vinctos. Est correctio ejus quod fuerat dictumi, nempe diluvio mortuos periisse. 452. vocat Christum. XII, 32. 32; vel similem S. Scripturæ locum. (38) Δηλοῦσιν. Nempe Scriplura. Respicit vero (39) Μάλλον δὲ πεπεδημένοις. • Seu potius (40) Δευτέρῳ Στρωμ. Respicit Strom. 11, pag. (41) Ενεργεῖ. Sic non multo post δύναμιν ἐνερ (42) Ελκύσας εἰς σωτ. Respicit Joan. v. 4; (43) Τοῦ ἁμαρτωλού. Respicit Ezech. xviii, 23,
Liber Quintus
καὶ μὴν ὡς ἡ γεωμετρία περὶ μέτρα καὶ μεγέθη καὶ σχήματα πραγματευομένη διὰ τῆς ἐν τοῖς ἐπιπέδοις καταγραφῆς ἥ τε ζωγραφία τὸν ὀπτικὸν ὅλον τόπον ἐπὶ τῶν σκηνογραφουμένων φαίνεται παραλαμβάνουσα, ταύτῃ δὲ ψευδογραφεῖ τὴν ὄψιν, τοῖς κατὰ προσβολὴν τῶν ὀπτικῶν γραμμῶν σημείοις χρωμένη κατὰ τὸ τεχνικόν (ἐντεῦθεν ἐπιφάσεις καὶ ὑποφάσεις καὶ φάσεις σῴζονται, καὶ τὰ μὲν δοκεῖ προὔχειν, τὰ δὲ εἰσέχειν, τὰ δ’ ἄλλως πως φαντάζεσθαι ἐν τῷ ὁμαλῷ καὶ λείῳ), οὕτω δὲ καὶ οἱ φιλόσοφοι ζωγραφίας δίκην ἀπομιμοῦνται τὴν ἀλήθειαν. φιλαυτία δὲ πάντων ἁμαρτημάτων αἰτία ἑκάστοις ἑκάστοτε. διόπερ οὐ χρὴ τὴν εἰς ἀνθρώπους δόξαν αἱρούμενον φίλαυτον εἶναι, ἀλλὰ τὸν θεὸν ἀγαπῶντα τῷ ὄντι ὅσιον μετὰ φρονήσεως γίνεσθαι. ἂν οὖν τις τοῖς μερικοῖς ὡς τοῖς καθολικοῖς χρώμενος τύχῃ καὶ τὸ δοῦλον ὡς κύριον καὶ ἡγεμόνα τιμᾷ, σφάλλεται τῆς ἀληθείας οὐ συνιεὶς τὸ τῷ Δαβὶδ κατ’ ἐξομολόγησιν εἰρημένον· γῆν [καὶ] σποδὸν ὡσεὶ ἄρτον ἔφαγον. ἡ φιλαυτία δὲ καὶ ἡ οἴησις αὐτῷ γῆ ἐστι καὶ πλάνη. εἰ δὲ τοῦτο, ἐκ μαθήσεως ἡ γνῶσις καὶ ἡ ἐπιστήμη. μαθήσεως δ’ οὔσης ζητεῖν ἀνάγκη τὸν διδάσκαλον.
Α τῇ ἀπωλείᾳ· Εἶδος μὲν αὐτοῦ οὐκ εἴδομεν, φωνὴν Β ἀποκρυβήν. Αὐτὸς ἄνθρωπος γεγονώς, καὶ τὸν ἅδην ἐσκύλευσε, καὶ τοὺς ἐκεῖσε ἐν ἀνδρείᾳ ἐξήγαγεν. Εt ρηται δὲ καὶ ἐν ταῖς Παροιμίαις· "Αδης καὶ ἀπώλεια φανερὰ παρὰ Κυρίῳ. Οὐκ ἐκρύβη γὰρ παρ' αὐτῷ οὔτε τὸ χωρίον ἐν ᾧ αἱ ψυχαὶ κατείχοντο πρὸ τῆς αὐτ τοῦ ἐπιδημίας, οὔτε οἱ ἀπολέσθαι δόξαντες διὰ τὴν φθορὰν καὶ τὸν θάνατον, ἀλλὰ καὶ εἰς ᾅδου κατῆλθε, καὶ τὰς ἀπ' αἰῶνος ψυχὰς αἰωνίων δεσμῶν ἀπέλυ- σεν. « δὲ αὐτοῦ ἠκούσαμεν. » Οὐχ ὁ τόπος δήπου φωνήν λα βὼν, εἶπεν τὰ προειρημένα, ἀλλ' οἱ ἐν ᾅδου κατατα- γέντες, καὶ εἰς ἀπώλειαν ἑαυτοὺς ἐκδεδωκότες, και θάπερ ἔκ τινος νεώς εἰς θάλασσαν ἑκόντες ἀποῤῥί ψαντες. Αὐτοὶ τοίνυν εἰσὶν οἱ ἐπακούσαντες τῆς θείας δυνάμεώς τε καὶ φωνῆς· ἐπεὶ τίς ἂν εὐφρονῶν, ἐν μια καταδίκῃ καὶ τὰς τῶν δικαίων καὶ τὰς τῶν ἁμαρ τωλῶν ὑπολάβοι εἶναι ψυχὰς, ἀδικίαν τῆς προνοίας καταχέων; Τί δέ; οὐχὶ δηλοῦσιν (38) εὐηγγελίσθαι τὸν Κύριον τοῖς τε ἀπολωλόσιν ἐν τῷ κατακλυσμῷ, μᾶλλον δὲ πεπεδημένοις (59), καὶ τοῖς ἐν « φυλακῇ ο τε και ο φρουρᾷ, συνεχομένοις; Δέδεικται δὲ κὰν τῷ δεν τέρω Στρωματεῖ (40), τοὺς ἀποστόλους, ἀκολούθως τῷ Κυρίῳ, καὶ τοὺς ἐν ᾅδου εὐηγγελισμένους· ἐχρῆν γάρ, οἶμαι, ὥσπερ κἀνταῦθα, οὕτω δὲ κἀκεῖσε τοὺς ἀρίστους τῶν μαθητῶν μιμητὰς γενέσθαι τοῦ διδα σκάλου, ἵν᾽ ὁ μὲν τοὺς ἐξ Εβραίων, οἱ δὲ τὰ ἔθνη εἰς ἐπιστροφὴν ἀγάγωσι, τουτέστι τοὺς ἐν δικαιο σύνῃ τῇ κατὰ νόμον καὶ κατὰ φιλοσοφίαν βεβιωκότας μὲν, οὐ τελείως δὲ, ἀλλ᾽ ἁμαρτητικώς διαπεραναμέν νους τὸν βίον· τουτὶ γὰρ ἔπρεπε τῇ θείᾳ οἰκονομία, τοὺς ἀξίαν μᾶλλον ἐσχηκότας ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ προηγουμένως βεβιωκότας, ἐπί τε τοῖς πλημμελη θεῖσι μετανενοηκότας, κἂν ἐν ἄλλῳ τόπῳ τύχωσιν, εξομολογουμένως ἐν τοῖς τοῦ Θεοῦ ὄντας τοῦ παντο κράτορος, κατὰ τὴν οἰκείαν ἑκάστου γνῶσιν σωθῆναι. Ενεργεῖ (41) δὲ, οἶμαι, καὶ ὁ Σωτὴρ, ἐπεὶ τὸ σώζειν ἔργον αὐτοῦ· ὅπερ οὖν καὶ πεποίηκε, τοὺς εἰς αὐ τὸν πιστεῦσαι βεβουλημένους διὰ τοῦ κηρύγματος, ὅποι ποτ' ἔτυχον γεγονότες, ἑλκύσας εἰς σωτη- ρίαν (42). Εἰ γ' οὖν ὁ Κύριος δι' οὐδὲν ἕτερον εἰς ᾅδου κατῆλθεν, ἢ διὰ τὸ εὐαγγελίσασθαι, ὥσπερ κα τῆλθεν, ἤτοι πάντας εὐαγγελίσασθαι, ἢ μόνους Εβραίους. Εἰ μὲν οὖν πάντας, σωθήσονται πάντες οἱ πιστεύσαντες, κἂν ἐξ ἐθνῶν ὄντες τύχωσιν, ἐξομο λογησάμενοι ἤδη ἔκει· ἐπεὶ σωτήριοι καὶ παιδευτι καὶ αἱ κολάσεις τοῦ Θεοῦ, εἰς ἐπιστροφὴν ἄγουσαι, καὶ τὴν μετάνοιαν τοῦ ἁμαρτωλού (43) μᾶλλον, ἢ τὸν θάνατον αἱρούμεναι· καὶ ταῦτα καθαρώτερον διορᾷν δυναμένων τῶν σωμάτων ἀπηλλαγμένων ψυχῶν, καν εὐηγγελίσθαι εὐαγγελίσαι · εὐηγγελισμένοι τοὺς ἐν ᾅδου εὐαγγελισάμενοι. γητικήν ΧΧΧΙΙΙ, 11, • CLEMENTIS ALEXANDRINI E inferos. Dicit quidem certe Scriptura : « Dicit in- fernus perditioni: Ejus quidem speciem non vidi- mus, ejus autem vocem audivimus 4. . Non locus utique voce accepta, dicit ea quæ prius dicta sunt, sed ii qui sunt collocati apud inferos, et seipsos tradiderunt ad exitium, tanquam ex nave aliqua se sua sponte in mare projicientes. Ipsi ergo sunt qui divinam audierunt virtutem et vocem. Nam quis sanæ mentis, et justorum et peccatorum animas esse existimaverit in una condemnatione injustitia, injustitiæ maculam inurens providentia? Quid vero? annon significant Dominum annuntiasse Evange- lium, et iis qui perierant in diluvio, vel potius vincti fuerant, et iis qui in • praesidio » contine- bantur et custodia ? Ostensum est autem in secundo quoque Stromate, apostolos ad instar Do- mini, iis quoque qui erant apud inferos annun- tiasse Evangelium. Οportebat enim, ut existimo, sicut hic, ita illic quoque, optimos discipulos esse magistri imitatores, ut unus quidem, eos qui erant ex Hebræis, illi vero gentes ad conversionem de- ducerent, hoc est, eos qui in justitia quæ est ex lege et ex philosophia,vixerant quidem sed non per- fecte, verum cum errore et prolapsione vitam trans- egerant. Hoc enim divinum decebat consilium et providentiam, ut qui in justitia majorem habuere dignitatem, et præ cæteris egregie vixerunt, et eo- sum quæ peccarant ducti sunt penitentia, etiamsi sint in alio loco, cum extra controversiam sint in eorum numero qui sunt Dei omnipotentis, salvi de- fie- rent per propriam uniuscujusque cognitionem. Ope- ratur autem, ut existimo, Servator, quandoquidem ejus est opus salvum facere: quod quidem certe fecit, eos qui in ipsum voluerint credere, per præ- dicationem ubicunque essent trahendo ad salutem. Si ergo Dominus nulla alia de causa descendit ad inferos, quam ut annuntiaret Evangelium, sicut certe descendit: aut descendit ut annuntiaret omni- bus, aut solis Hebræis. Atque si omnibus quidem, salvi erunt omnes qui crediderint, etiamsi sint ex gentibus, cum jam illic confessi fuerint. Sunt enim × P. 763–764 ED. POTTER, 637-638 ED. PARIS. c C D læc de Unigeniti dispensatione in carne pro- phetice dicta sunt, si quidem coram eo tenebrico- sus, et splendore carens infernus nudus est, et quæ illi propinqua est perditio, hoc est mors, latere non potest. Ille scilicet homo factus et infernum spoliavit, et qui illic erant virtute sua eduxit. Di- cium est, et in Proverbiis: Infernus et perditio manifesta apud Dominum. Neque enim locus, in quo versabantur animæ, quæ ante illius adventum detinebantur, absconditus illi fuit, neque illi, qui ob corruptionen ac mortem funditus interiisse vi- debantur; sed ad inferos descendit, et, quæ a sæ- a Job. xxviii, 22. culo fuerant, animas, perpetuis vinculis expedivit. » Locus ex Proverbis citatus, est c. xv, v. : « In fernus et perditio coram Domino, quanto magis corda filiorum hominum. › Collect. Pet. 11, 19, 20. Statim active sumi- tur pro ut paulo post pro vinctos. Est correctio ejus quod fuerat dictumi, nempe diluvio mortuos periisse. 452. vocat Christum. XII, 32. 32; vel similem S. Scripturæ locum. (38) Δηλοῦσιν. Nempe Scriplura. Respicit vero (39) Μάλλον δὲ πεπεδημένοις. • Seu potius (40) Δευτέρῳ Στρωμ. Respicit Strom. 11, pag. (41) Ενεργεῖ. Sic non multo post δύναμιν ἐνερ (42) Ελκύσας εἰς σωτ. Respicit Joan. v. 4; (43) Τοῦ ἁμαρτωλού. Respicit Ezech. xviii, 23,
PG 9:269Κλεάνθης μὲν γὰρ Ζήνωνα ἐπιγράφεται καὶ Θεόφραστος Ἀριστοτέλη Μητρόδωρός τε Ἐπίκουρον καὶ Πλάτων Σωκράτην· ἀλλὰ κἂν ἐπὶ Πυθαγόραν ἔλθω καὶ Φερεκύδην καὶ Θάλητα καὶ τοὺς πρώτους σοφούς, ἵσταμαι τὸν τούτων διδάσκαλον ζητῶν κἂν Αἰγυπτίους εἴπῃς κἂν Ἰνδοὺς κἂν Βαβυλωνίους κἂν τοὺς Μάγους αὐτούς, οὐ παύσομαι τὸν τούτων διδάσκαλον ἀπαιτῶν, ἀνάγω δέ σε καὶ ἐπὶ τὴν πρώτην γένεσιν ἀνθρώπων, κἀκεῖθεν ἄρχομαι ζητεῖν, τίς ὁ διδάσκαλος; ἀνθρώπων μὲν οὐδείς, οὐδέπω γὰρ μεμαθήκεσαν, ἀλλ’ οὐδὲ ἀγγέλων τις, οὔτε γάρ, ὡς μηνύουσιν οἱ ἄγγελοι καθὸ ἄγγελοι, οὕτως ἀκούουσιν ἄνθρωποι, οὔθ’, ὡς ἡμῖν τὰ ὦτα, οὕτως ἐκείνοις ἡ γλῶττα. οὐδ’ ἂν ὄργανά τις δῴη φωνῆς ἀγγέλοις, χείλη λέγω καὶ τὰ τούτοις παρακείμενα καὶ φάρυγγα καὶ ἀρτηρίαν καὶ σπλάγχνα καὶ πνεῦμα καὶ πλησσόμενον ἀέρα. πολλοῦ γε δεῖ τὸν θεὸν ἐμβοᾶν, ἀπροσίτῳ ἁγιότητι καὶ ἀρχαγγέλων αὐτῶν κεχωρισμένον. ἤδη δὲ καὶ τοὺς ἀγγέλους μεμαθηκέναι παρειλήφαμεν τὴν ἀλήθειαν καὶ τοὺς ἐπὶ τούτων ἄρχοντας· γενητοὶ γάρ. λείπεται τοίνυν ὑπεξαναβάντας ἡμᾶς καὶ τὸν τούτων διδάσκαλον ποθεῖν.
πάθεσιν ἐπισκοπῶνται διὰ τὸ μηκέτι ἐπιπροσθέσθαι σαρκίῳ. Εἰ δὲ Ἰουδαίους μόνον εὐηγγελίσατο, οἷς ἔλειπεν ἡ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπίγνωσίς τε καὶ πίστις, δηλόν που ὡς ἄρα ἀπροσωπολήπτου (44) ὄντος τοῦ Θεοῦ, καὶ οἱ ἀπόστολοι, καθάπερ ἐνταῦθα, οὕτως κάτ κεῖ τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἐπιτηδείους εἰς ἐπιστροφὴν εὐηγ- γελίσαντο. Καὶ καλῶς εἴρηται τῷ Ποιμένι· « Κατέ- βησαν οὖν αὐτῶν (45) εἰς τὸ ὕδωρ· ἀλλ᾽ οὗτοι μὲν (46) ζῶντες κατέβησαν, καὶ ζῶντες (47) ἀνέβη σαν· ἐκεῖνοι δὲ, οἱ προκεκοιμημένοι, νεκροί κατέβη- σαν, ζῶντες δὲ ἀνέβησαν. » Ναὶ μὴν καὶ σώματα φησι τὸ Εὐαγγέλιον (48) πολλὰ τῶν κεκοιμημένων < ἀνεστάσθαι, ν εἰς ἀμείνω δῆλον ὅτι μετατεθειμένων τάξιν. Γέγονεν ἄρα τις καθολική κίνησις καὶ μετάθε σις κατὰ τὴν οἰκονομίαν τοῦ Σωτῆρος. Δίκαιος τοίνυν δικαίου, καθὴ δίκαιός ἐστιν, οὐ διαφέρει · ἐάν τε νο μικός ᾖ, ἐάν τε Έλλην. Οὐ γὰρ Ἰουδαίων (49) μό- νων, πάντων δὲ ἀνθρώπων ὁ Θεὸς Κύριος, προσεχέ στερον δὲ τῶν ἔγνωκότων πατήρ. Εἰ γὰρ τὸ καλῶς βιοῦν καὶ νομίμως ἐστὶ βιοῦν, καὶ τὸ εὐλόγως βιοῦν κατὰ νόμον ἐστὶ βιοῦν· ὀρθῶς δὲ βεβιωκότες οἱ πρὸ νόμου εἰς πίστιν (50) ἐλογίσθησαν, καὶ δι- καιοι εἶναι ἐκρίθησαν· δηλόν που καὶ τοὺς ἐκτὸς νό μου γενομένους, διὰ τὴν τῆς φωνῆς ἰδιότητα (51) ὀρθῶς βεβιωκότας, εἰ καὶ ἐν ᾅδου ἔτυχον ὄντες καὶ ἐν φρουρᾷ (32), ἐπακούσαντας τῆς τοῦ Κυρίου φωνῆς, εἴτε τῆς αὐθεντικῆς, εἴτε καὶ τῆς διὰ τῶν ἀποστόλων ἐνεργούσης, ᾗ τάχος, ἐπιστραφῆναί τε καὶ πιστεῦ σαι· μεμνήμεθα γὰρ ὅτι ο δύναμις (55) τοῦ Θεοῦ, ἐστιν ὁ Κύριος, καὶ οὐκ ἄν ποτε ἀσθενήσαι δύναμις. Οὕτως οἶμαι δείκνυσθαι, ἀγαθὸν μὲν τὸν Θεὸν, δυνατὸν δὲ τὸν Κύριον, σώζειν μετὰ δικαιοσύνης καὶ ἰσότη- τος τῆς πρὸς τοὺς ἐπιστρέφοντας, εἴτε ἐνταῦθα εἴτε καὶ ἀλλαχόθι. Οὐ γὰρ ἐνταῦθα μόνον ἡ δύναμις ή ένερ γητικὴ φθάνει, πάντη δέ ἐστι, καὶ ἀεὶ ἐργάζεται. Αὐτ τίκα ἐν τῷ Πέτρου Κηρύγματι ὁ Κύριός φησι πρὸς τοὺς μαθητὰς μετὰ τὴν ἀνάστασιν· Ἐξελεξάμην ὑμᾶς δώδεκα μαθητάς, κρίνας ἀξίους ἐμοῦ·, οὓς ὁ Κύριος ηθέλησε καὶ ἀποστόλους, πιστοὺς ἡγησάμε- νος, εἶναι, πέμπων ἐπὶ τὸν κόσμον εὐαγγελίσασθαι τοὺς κατὰ τὴν οἰκουμένην ἀνθρώπους, γινώσκειν, ὅτι εἰς θεός ἐστι· διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ πίστεως ἐμῆς δηλοῦντας (54) τὰ μέλλοντα, ὅπως οἱ ἀκούσαν τες καὶ πιστεύσαντες σωθῶσιν· οἱ δὲ μὴ πιστεύσαν Κατέβησαν οὖν μετ᾿ αὐτῶν εἰς τὸ ὕδωρ καὶ πά λιν ἀνέβησαν. • Καὶ τὰ μνημεῖα ἀνεῴχθησαν· καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ηγέρθη. δηλονότι δῆλον ὅτι τὴν τῆς φύσεως ιδιότητα, ο καὶ Θεοῦ σοφίαν. εμφανώς δηλοῦντας, « . STROMATUM LIB. VI. A salutares, et quæ erudiunt, Dei castigationes, ad- B c ducentes ad conversionem, et potius poenitentiam peccatoris eligentes quam mortem: idque præcipue cum possint animæ purius perspicere, quæ sunt li- beræ a corporibus, etiamsi obscurentur perturba- tionibus, eo quod non se amplius eis opponat et impediat caruncula. Sin autem Christus Judæis su- lum annuntiavit Evangelium, quibus defuit ea quæ est per Servatorem agnitio et ſides, clarum est uti- que quod cum apud Deum nullus sit personarum respectus, apostoli quoque, sicut hic ita etiam illic, annuntiarunt Evangelium iis qui ex gentibus erant apti ad conversionem. Et recte dictum est a Pa- store : « Descenderunt ergo eorum in aquam, sed hi quidem descenderunt viventes, et viventes ascen- derunt illi autem qui prius dormierant mortui de- scenderunt, vivi autem ascenderunt. › Jam vero dicit etiam Evangelium, multa quæ dormierant ‹ surrexisse a, corpora, ut quæ videlicet translata essent ad meliorem locum. Fuit ergo generalis qui- dam motus et translatio per Servatoris dispensa- tionem. Justus ergo non differt a justo, quatenus est justus, sive is fuerit ex lege, sive Græcus : non enim Judæorum solum, sed etiam omnium homi- num est Deus Dominus, propinquius autem pater eorum qui cognoverunt. Si enim honeste vivere, est etiam legitime vivere: et vitam agere rationi consentaneam, est vivere ex lege : qui autem recte vixerunt ante legem, in fidem sunt reputati, et justi sunt judicati: clarum est quod ii etiam qui cum extra legem essent, recte vixerunt per vocis pro- prietatem, etiamsi in inferis essent et in custodia, exaudita voce Domini, vel ipsa per se, vel etiam quæ operabatur per apostolos, mos conversi fuerint et crediderint. Meminimus Dominum esse Dei virtu- tem b, et fieri non posse ut virtus unquam fuerit imbecilla. Sic existimo ostendi, bonum quidem esse Deum potentem vero Dominum salutem dare cum justitia et æqualitate in eos qui convertuntur, sive hic, sive etiam alibi. Non huc enim solum pervenit virtus operatrix, sed est ubique, et semper operatur. Jam vero in Petri Prædicatione dicit Dominus ad * discipulos post resurrectionem : Elegi vos duo d cim discipulos, judicans esse me dignos, quos voluit apostolos fieri Dominus, fideles ratus esse, P. ED. POTTER, 659-640 ED. PARIS. a Matth. xxvII, 52. b I Cor. 1, 29. Rom. 11, 11, vel similem locum. duxit auctor Stromat. 11, pag. 452. E quo loco, astipulante etiam Hermæ Latina versione, scriben- dum Descenderunt igitur cum illis in aquam, et rursus ascenderunt. ›. mens in Strom. 11. Μor, pro mavult Montfalc. vel alium his consimilem locum. aliquem huic similem. prietatem, vocat rationem illam, qua se Deus Pa tribus ante legem manifestabat. Proinde non assen- tior H. apud Sylburgium scribenti naturæ proprietatem. Scribendum forte manifeste significantes : » vel aliquid simile. (44) Απροσωπολήπτου. Respicit Acl. x, 54; D (45) Κατέβησαν οὖν αὐτῶν. Hæc superius ad- (46) Μέν. Hanc particulam non agnoscit Cle- (47) Καὶ ζῶντες. Strom. 11, καὶ πάλιν ζῶντες. (48) Τὸ Εὐαγγέλιον. Respicit Matth. xxvi, 52 : (49) Οὐ γὰρ Ιουδ. Respicit Rom. 111, 29; x, ε, (50) Εἰς πίστιν. Respicit Rom. 1x, 3, vel locu (51) Διὰ τὴν τῆς φωνῆς ιδιότητα. • Vocis pro- (52) Ἐν φρουρά. Respicit 1 Pet. rs, 19. (53) Δύναμις. 1 Cor. 1, 29 : Χριστὸν Θεοῦ δύναμιν (54) Εμῆς δ. Πlud ἐμῆς mendosum videtur.
ἐπεὶ δὲ ἓν μὲν τὸ ἀγέννητον ὁ παντοκράτωρ θεός, ἓν δὲ καὶ τὸ προγεννηθέν, δι’ οὗ τὰ πάντα ἐγένετο καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν [εἷς γὰρ τῷ ὄντι ἐστὶν ὁ θεός, ὃς ἀρχὴν τῶν ἁπάντων ἐποίησεν, μηνύων τὸν πρωτόγονον υἱὸν ὁ Πέτρος γράφει, συνεὶς ἀκριβῶς τό· ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν], σοφία δὲ οὗτος εἴρηται πρὸς ἁπάντων τῶν προφητῶν, οὗτός ἐστιν ὁ τῶν γενητῶν ἁπάντων διδάσκαλος, ὁ σύμβουλος τοῦ θεοῦ τοῦ τὰ πάντα προεγνωκότος. ὃ δὲ ἄνωθεν ἐκ πρώτης καταβολῆς κόσμου πολυτρόπως καὶ πολυμερῶς πεπαίδευκέν τε καὶ τελειοῖ. ὅθεν εἰκότως εἴρηται· μὴ εἴπητε ἑαυτοῖς διδάσκαλον ἐπὶ τῆς γῆς. ὁρᾷς ὁπόθεν ἔχει τὰς λαβὰς ἡ φιλοσοφία ἡ ἀληθής. κἂν ὁ νόμος εἰκὼν καὶ σκιὰ τῆς ἀληθείας τυγχάνῃ, σκιά γε ὁ νόμος τῆς ἀληθείας, ἀλλ’ ἡ φιλαυτία τῶν Ἑλλήνων διδασκάλους τινὰς ἀνθρώπους ἀνακηρύττει. Ὡς οὖν ἐπὶ τὸν ποιητὴν τὸν θεὸν πᾶσα ἀνατρέχει πατριά, οὕτως καὶ ἐπὶ τὸν κύριον ἡ τῶν καλῶν διδασκαλία [καὶ] ἡ δικαιοῦσα καὶ εἰς τοῦτο χειραγωγοῦσά τε καὶ συλλαμβάνουσα.
πάθεσιν ἐπισκοπῶνται διὰ τὸ μηκέτι ἐπιπροσθέσθαι σαρκίῳ. Εἰ δὲ Ἰουδαίους μόνον εὐηγγελίσατο, οἷς ἔλειπεν ἡ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπίγνωσίς τε καὶ πίστις, δηλόν που ὡς ἄρα ἀπροσωπολήπτου (44) ὄντος τοῦ Θεοῦ, καὶ οἱ ἀπόστολοι, καθάπερ ἐνταῦθα, οὕτως κάτ κεῖ τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἐπιτηδείους εἰς ἐπιστροφὴν εὐηγ- γελίσαντο. Καὶ καλῶς εἴρηται τῷ Ποιμένι· « Κατέ- βησαν οὖν αὐτῶν (45) εἰς τὸ ὕδωρ· ἀλλ᾽ οὗτοι μὲν (46) ζῶντες κατέβησαν, καὶ ζῶντες (47) ἀνέβη σαν· ἐκεῖνοι δὲ, οἱ προκεκοιμημένοι, νεκροί κατέβη- σαν, ζῶντες δὲ ἀνέβησαν. » Ναὶ μὴν καὶ σώματα φησι τὸ Εὐαγγέλιον (48) πολλὰ τῶν κεκοιμημένων < ἀνεστάσθαι, ν εἰς ἀμείνω δῆλον ὅτι μετατεθειμένων τάξιν. Γέγονεν ἄρα τις καθολική κίνησις καὶ μετάθε σις κατὰ τὴν οἰκονομίαν τοῦ Σωτῆρος. Δίκαιος τοίνυν δικαίου, καθὴ δίκαιός ἐστιν, οὐ διαφέρει · ἐάν τε νο μικός ᾖ, ἐάν τε Έλλην. Οὐ γὰρ Ἰουδαίων (49) μό- νων, πάντων δὲ ἀνθρώπων ὁ Θεὸς Κύριος, προσεχέ στερον δὲ τῶν ἔγνωκότων πατήρ. Εἰ γὰρ τὸ καλῶς βιοῦν καὶ νομίμως ἐστὶ βιοῦν, καὶ τὸ εὐλόγως βιοῦν κατὰ νόμον ἐστὶ βιοῦν· ὀρθῶς δὲ βεβιωκότες οἱ πρὸ νόμου εἰς πίστιν (50) ἐλογίσθησαν, καὶ δι- καιοι εἶναι ἐκρίθησαν· δηλόν που καὶ τοὺς ἐκτὸς νό μου γενομένους, διὰ τὴν τῆς φωνῆς ἰδιότητα (51) ὀρθῶς βεβιωκότας, εἰ καὶ ἐν ᾅδου ἔτυχον ὄντες καὶ ἐν φρουρᾷ (32), ἐπακούσαντας τῆς τοῦ Κυρίου φωνῆς, εἴτε τῆς αὐθεντικῆς, εἴτε καὶ τῆς διὰ τῶν ἀποστόλων ἐνεργούσης, ᾗ τάχος, ἐπιστραφῆναί τε καὶ πιστεῦ σαι· μεμνήμεθα γὰρ ὅτι ο δύναμις (55) τοῦ Θεοῦ, ἐστιν ὁ Κύριος, καὶ οὐκ ἄν ποτε ἀσθενήσαι δύναμις. Οὕτως οἶμαι δείκνυσθαι, ἀγαθὸν μὲν τὸν Θεὸν, δυνατὸν δὲ τὸν Κύριον, σώζειν μετὰ δικαιοσύνης καὶ ἰσότη- τος τῆς πρὸς τοὺς ἐπιστρέφοντας, εἴτε ἐνταῦθα εἴτε καὶ ἀλλαχόθι. Οὐ γὰρ ἐνταῦθα μόνον ἡ δύναμις ή ένερ γητικὴ φθάνει, πάντη δέ ἐστι, καὶ ἀεὶ ἐργάζεται. Αὐτ τίκα ἐν τῷ Πέτρου Κηρύγματι ὁ Κύριός φησι πρὸς τοὺς μαθητὰς μετὰ τὴν ἀνάστασιν· Ἐξελεξάμην ὑμᾶς δώδεκα μαθητάς, κρίνας ἀξίους ἐμοῦ·, οὓς ὁ Κύριος ηθέλησε καὶ ἀποστόλους, πιστοὺς ἡγησάμε- νος, εἶναι, πέμπων ἐπὶ τὸν κόσμον εὐαγγελίσασθαι τοὺς κατὰ τὴν οἰκουμένην ἀνθρώπους, γινώσκειν, ὅτι εἰς θεός ἐστι· διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ πίστεως ἐμῆς δηλοῦντας (54) τὰ μέλλοντα, ὅπως οἱ ἀκούσαν τες καὶ πιστεύσαντες σωθῶσιν· οἱ δὲ μὴ πιστεύσαν Κατέβησαν οὖν μετ᾿ αὐτῶν εἰς τὸ ὕδωρ καὶ πά λιν ἀνέβησαν. • Καὶ τὰ μνημεῖα ἀνεῴχθησαν· καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ηγέρθη. δηλονότι δῆλον ὅτι τὴν τῆς φύσεως ιδιότητα, ο καὶ Θεοῦ σοφίαν. εμφανώς δηλοῦντας, « . STROMATUM LIB. VI. A salutares, et quæ erudiunt, Dei castigationes, ad- B c ducentes ad conversionem, et potius poenitentiam peccatoris eligentes quam mortem: idque præcipue cum possint animæ purius perspicere, quæ sunt li- beræ a corporibus, etiamsi obscurentur perturba- tionibus, eo quod non se amplius eis opponat et impediat caruncula. Sin autem Christus Judæis su- lum annuntiavit Evangelium, quibus defuit ea quæ est per Servatorem agnitio et ſides, clarum est uti- que quod cum apud Deum nullus sit personarum respectus, apostoli quoque, sicut hic ita etiam illic, annuntiarunt Evangelium iis qui ex gentibus erant apti ad conversionem. Et recte dictum est a Pa- store : « Descenderunt ergo eorum in aquam, sed hi quidem descenderunt viventes, et viventes ascen- derunt illi autem qui prius dormierant mortui de- scenderunt, vivi autem ascenderunt. › Jam vero dicit etiam Evangelium, multa quæ dormierant ‹ surrexisse a, corpora, ut quæ videlicet translata essent ad meliorem locum. Fuit ergo generalis qui- dam motus et translatio per Servatoris dispensa- tionem. Justus ergo non differt a justo, quatenus est justus, sive is fuerit ex lege, sive Græcus : non enim Judæorum solum, sed etiam omnium homi- num est Deus Dominus, propinquius autem pater eorum qui cognoverunt. Si enim honeste vivere, est etiam legitime vivere: et vitam agere rationi consentaneam, est vivere ex lege : qui autem recte vixerunt ante legem, in fidem sunt reputati, et justi sunt judicati: clarum est quod ii etiam qui cum extra legem essent, recte vixerunt per vocis pro- prietatem, etiamsi in inferis essent et in custodia, exaudita voce Domini, vel ipsa per se, vel etiam quæ operabatur per apostolos, mos conversi fuerint et crediderint. Meminimus Dominum esse Dei virtu- tem b, et fieri non posse ut virtus unquam fuerit imbecilla. Sic existimo ostendi, bonum quidem esse Deum potentem vero Dominum salutem dare cum justitia et æqualitate in eos qui convertuntur, sive hic, sive etiam alibi. Non huc enim solum pervenit virtus operatrix, sed est ubique, et semper operatur. Jam vero in Petri Prædicatione dicit Dominus ad * discipulos post resurrectionem : Elegi vos duo d cim discipulos, judicans esse me dignos, quos voluit apostolos fieri Dominus, fideles ratus esse, P. ED. POTTER, 659-640 ED. PARIS. a Matth. xxvII, 52. b I Cor. 1, 29. Rom. 11, 11, vel similem locum. duxit auctor Stromat. 11, pag. 452. E quo loco, astipulante etiam Hermæ Latina versione, scriben- dum Descenderunt igitur cum illis in aquam, et rursus ascenderunt. ›. mens in Strom. 11. Μor, pro mavult Montfalc. vel alium his consimilem locum. aliquem huic similem. prietatem, vocat rationem illam, qua se Deus Pa tribus ante legem manifestabat. Proinde non assen- tior H. apud Sylburgium scribenti naturæ proprietatem. Scribendum forte manifeste significantes : » vel aliquid simile. (44) Απροσωπολήπτου. Respicit Acl. x, 54; D (45) Κατέβησαν οὖν αὐτῶν. Hæc superius ad- (46) Μέν. Hanc particulam non agnoscit Cle- (47) Καὶ ζῶντες. Strom. 11, καὶ πάλιν ζῶντες. (48) Τὸ Εὐαγγέλιον. Respicit Matth. xxvi, 52 : (49) Οὐ γὰρ Ιουδ. Respicit Rom. 111, 29; x, ε, (50) Εἰς πίστιν. Respicit Rom. 1x, 3, vel locu (51) Διὰ τὴν τῆς φωνῆς ιδιότητα. • Vocis pro- (52) Ἐν φρουρά. Respicit 1 Pet. rs, 19. (53) Δύναμις. 1 Cor. 1, 29 : Χριστὸν Θεοῦ δύναμιν (54) Εμῆς δ. Πlud ἐμῆς mendosum videtur.
PG 9:271εἰ δ’ ἔκ τινος ποιήσεως τὰ τῆς ἀληθείας ὁτῳδήποτε τρόπῳ λαβόντες σπέρματα οὐκ ἐξέθρεψάν τινες, γῇ δὲ ἀγόνῳ καὶ ἀνομβρίᾳ παραδεδωκότες ἀγρίαις συνεπνίξαντο βοτάναις, καθάπερ οἱ Φαρισαῖοι ἐξετράπησαν τοῦ νόμου ἀνθρωπίνας παρεισάγοντες διδασκαλίας, τούτων οὐχ ὁ διδάσκαλος αἴτιος, ἀλλ’ οἱ παρακούειν προῃρημένοι. οἱ πεισθέντες δὲ αὐτῶν τῇ τε τοῦ κυρίου παρουσίᾳ καὶ τῇ τῶν γραφῶν σαφηνείᾳ ἐν ἐπιγνώσει γίνονται τοῦ νόμου, καθάπερ καὶ οἱ ἀπὸ φιλοσοφίας διὰ τῆς τοῦ κυρίου διδασκαλίας ἐν ἐπιγνώσει τῆς ἀληθοῦς φιλοσοφίας καθίστανται. τὰ λόγια γὰρ κυρίου λόγια ἁγνά, ἀργύριον πεπυρωμένον δοκίμιον, τῇ γῇ κεκαθαρισμένον ἑπταπλασίως. ἤτοι ὡς ἄργυρος πολλάκις ἀποκαθαρθεὶς εἰς δοκίμιον καθίσταται ὁ δίκαιος, νόμισμα κυρίου γενόμενος καὶ χάραγμα βασιλικὸν ἀναδεξάμενος, ἤ, ἐπεὶ καὶ Σολομὼν λέγει γλῶσσαν δικαίου ἄργυρον πεπυρωμένον, τὴν δεδοκιμασμένην καὶ σοφὴν διδασκαλίαν ἐπαινετὴν καὶ ἀποδεκτὴν τυγχάνει μηνύων, ὅταν ἐκκεκαθαρμένη πλουσίως τυγχάνῃ τῇ γῇ, τουτέστιν ὅταν πολυτρόπως ἡ γνωστικὴ ψυχὴ ἁγιάζηται κατὰ τὴν ἀποχὴν τῶν γεωδῶν πυρώσεων.
γίαν εἰπεῖν· Οὐκ ἠκούσαμεν. Τί οὖν; οὐχὶ καὶ ἐν ᾅδου ἡ αὐτὴ γέγονεν οἰκονομία, ἵνα κἀκεῖ πᾶσαι αἱ ψυχαί, ἀκούσασαι τοῦ κηρύγματος, ἢ τὴν μετάνοιαν ἐνδείξωνται, ἢ τὴν κόλασιν δικαίαν εἶναι, δι' ὧν οὐκ ἐπίστευσαν, ὁμολογήσωσιν; "Ην δ' ἂν πλεονεξίας οὐ τῆς τυχούσης ἔργον, τοὺς προεξεληλυθότας τῆς πα ρουσίας τοῦ Κυρίου, μὴ εὐηγγελισμένους, μηδὲ ἐξ αὐτῶν τὴν αἰτίαν παρασχομένους, κατὰ τὸ πιστεύ σαι ἢ μὴ, ἤτοι τῆς σωτηρίας ἢ τῆς κολάσεως μετα- σχεῖν. Οὐ γάρ που θέμις, τοὺς μὲν ἀκρίτως καταδε δικᾶσθαι, μόνους δὲ τοὺς μετὰ τὴν παρουσίαν τῆς θείας ἀπολελαυκέναι δικαιοσύνης. Πάσαις δ' ἄνωθεν ταῖς ψυχαῖς εἴρηται ταῖς λογικαῖς· Οσα ἐν ἀγνοία τις (55) ὑμῶν ἐποίησε, μὴ εἰδὼς σαφῶς τὸν Θεόν, Α τες, ἀκούσαντες, μαρτυρήσωσιν, οὐκ ἔχοντες ἀπολο ἐὰν ἐπιγνούς μετανοήσῃ, πάντα αὐτῷ ἀφεθήσεται τὰ ἁμαρτήματα. « Ἰδοὺ γὰρ, φησί, τέθεικα (56) πρὸ προσώπου ὑμῶν τὸν θάνατον, καὶ τὴν ζωὴν, ἐκλέ- ξασθαι τὴν ζωήν· ο πρὸς σύγκρισιν ἐκλογῆς τε θεῖσθαι λέγων ὁ Θεὸς, οὐ πεποιηκέναι άμφω. Κα! ἐν ἑτέρα Γραφῇ λέγει · Ἐὰν (57) ἀκούσητέ μου καὶ θελήσητε, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φάγεσθε· ἐὰν δὲ μὴ ἀκούσητέ μου, μηδὲ θελήσητε, μάχαιρα ὑμᾶς κατέδε ται· τὸ γὰρ στόμα Κυρίου ἐλάλησε ταῦτα. Πάλιν δὲ ἄντικρυς ὁ Δαβίδ, μᾶλλον δὲ ὁ Κύριος ἐκ προσώ που τοῦ ὁσίου· εἷς δὲ οὗτος ἐκ μεταβολῆς κύ- σμου (58)· πᾶς ὁ διαφόροις χρόνοις διὰ πίστεως σω θείς τε καὶ σωθησόμενος· . Ηὐφράνθη μου ἡ καρ δία καὶ ἠγαλλιάσατο ἡ γλῶσσά μου. Ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐπ' ἐλπίδι, φησίν· ὅτι οὐκ εγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. Ἐγνώρισάς μοι ἐδους ζωῆς· πληρώσεις με εὐφροσύνης μετὰ τοῦ προσώ που σου. › Ωσπερ (59) οὖν τίμιος ὁ λαὸς τῷ Κυρίῳ, οὕτως ὁ λαὸς ἅγιος ἅπας ἐστὶν σὺν τῷ Ἰουδαίῳ, καὶ ὁ ἐξ ἐθνῶν ἐπιστρέφων· ὃς ὁ προσήλυτος προεφη τεύετο (60). Εἰκότως ἄρα ο βοῦν (61) φησι καὶ ἄρ- κτον, ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἔσεσθαι ἡ Γραφή· βοῦς μὲν γὰρ εἴρηται ὁ Ἰουδαῖος, ἐκ τοῦ κατὰ νόμον ὑπὸ ζυγὸν καθαροῦ κριθέντος ζώου, ἐπεὶ καὶ διχηλεῖ, καὶ μη- ρυκᾶται ὁ βοῦς· ὁ ἐθνικὸς δὲ διὰ τῆς ἄρκτου ἐμφαί νεται, ἀκαθάρτου καὶ ἀγρίου θηρίου. Τίκτει δὲ τὸ ζῶον σάρκα ἀτύπωτον (62), ἣν σχηματίζει εἰς τὴν σήμερον τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον, ἐκλέξαι τὴν ζωήν. ἐκλέξασθε ἐκλέξασθαι εἰσακούσητε... ἐὰν δὲ μὴ θέλητε μηδὲ εἰσακούσητέ μου, μάχαιρα... ταβολής κόσμου, ο ηὐφράν θη ή καρδία μου εἰς ᾅδου προφητεύεσθαι CLEMENTIS ALEXANDRINI mittens in mundum ad annuntiandum Evangelium hominibus qui sunt in orbe terrarum, ut cogno- scant unum esse Deum, per meam Christi fidem futura significantes, ut qui audierint et crediderint, salvi fiant; qui autem non crediderint, cum audi- verint, ferant testimonium, ut qui non possint se excusare dicendo: Non audivimus. Quid ergo? non etiam apud inferos fuit eadem acconomia ac dispensatio, ut illic quoque omnes animæ, audita prædicatione, aut ostendant poenitentiam, aut pro- pterea quod non crediderunt, justum fateantur esse supplicium? Esset autem non levis iniquitatis, eos qui ante adventum Domini excessissent, cum nec eis fuisset annuntiatum Evangelium, nec in cre- dendo vel non credendo ulla posset in eos culpa conferri, vel salutem assequi, vel puniri. Neque B enim fas est illos quidem indicta causa fuisse con- demnatos : solis autem eis, qui fuerunt post ejus adventum, frui divina licuisse justitia. Omnibus autem animis ratione præditis desuper dictum est : Quæcunque vestrum fecit aliquis in ignoratione, Deum aperte non cognoscens, si ea agnoscens, ductus fuerit pœnitentia, ei omnia peccata remit- tentur. « Ecce enim, inquit, posui ante faciem vestram mortem et vitam, ut eligatis vitam ^ : ut facta comparatione electionem faceret, dicit Deus se posuisse, non autem ambo fecisse. Et in alia dicit Scriptura: ‹ Si me audieritis et volueritis, bona terræ comedetis: sin autem me non audieri- tis, neque volueritis, gladius comedet vos : os enim Domini hæc locutum est b., Rursus autem aperte David, vel potius Dominus ex persona sancti: est autem is unus, atque idem a mundo condito : qui- cunque diversis temporibus per fidem fuit et erit salvus : « Latatum est cor meum, et exsultavit lin- gua mea c. Præterea autem caro quoque mea in spe habitabit, inquit. Quoniam non de- relinques animam meam in inferno, neque dabis sanctum tuum videre corruptionem. Notas fecisti mihi vias vitæ. Implebis me lætitia cum vultu tuo d. » Quemadmodum ergo pretiosus est populus Domino, ita populus sanctus omnis est cum Judæo, eliam is qui ex gentibus convertitur, qui prædice- C – a Deut. xxx, 15, 19. b Isa. 1, 19, 20. c Psal. vi, 9, 10, 11. d Act. 11, 26, 27, 28. 17, 19; xvII, 30, vel parallelum his locum. Sylburgio imper. mod. aptius quam merito visum est. SYLBURG. mundo condito. Statim Psalm., Act. Paulo post Act. prædicebatur fore proselytus: vel, « Qui prose- lyti nomine a prophetis significabatur. Quo sen- su verbum superius adhibetur etiam a Justino M. pag. 76, et Greg. Nazianz. ho- mil. in Natalem Christi. H. SYLBURG. Similem de bove allegoriam superius attulit Clemens Strom. u, p. 479. - tur. hist. lib. vult, cap. 56, ubi agens de ursarum catulis ait: Hi sunt candida informisque caro, paulo muribus major, sine oculis, sine pilo : un- gues tantum prominent : hanc lambendo paulatim figurant. ldem ille tradit lib. x, cap. 65, et Ælia- nus De animal. lib. 11, c. 19. Fabulam esse jam omnibus est compertum. Causam præbuit catulo- rum ortus, crassissimis secundis obvolutorum. quas non nisi diu lambendo mater revellere potest. Sic videlicet contecti informis carnis speciem mon- strant. (55) Ὅσα ἐν ἀγν. Respicere videtur Act. ut, D Strom. iv, p. 604. (56) Τέθεικα. Deut. : Δέδωκα πρὸ προσώπου ὑμῶν (57) Edr. Isaiæ vulg. Bibl.: Ἐὰν θέλητε μηδὲ (58) Μεταβολῆς κόσμου. Scribendum potius και (59) "Ωσπερ. Vide Herveti notas. (60) ὺς ὁ προσήλυτος προεφητεύετο. • Qui (61) Βουν. Allegoria de bore et urso, enarratur (62) Σάρκα ἀτύπωτον. Id confirmat Plinius Να
ἁγνίζεται δὲ καὶ τὸ σῶμα, ἐν ᾧ οἰκεῖ, ἐξιδιοποιούμενον εἰς εἰλικρίνειαν ἁγίου νεώ· ὁ δὲ ἐν τῷ σώματι καθαρισμὸς τῆς ψυχῆς [πρώτης] πρῶτος οὗτός ἐστιν, ἡ ἀποχὴ τῶν κακῶν, ἥν τινες τελείωσιν ἡγοῦνται, καὶ ἔστιν ἁπλῶς τοῦ κοινοῦ πιστοῦ, Ἰουδαίου τε καὶ Ἕλληνος, ἡ τελείωσις αὕτη· τοῦ δὲ γνωστικοῦ μετὰ τὴν ἄλλοις νομιζομένην τελείωσιν ἡ δικαιοσύνη εἰς ἐνέργειαν εὐποιίας προβαίνει· καὶ ὅτῳ δὴ ἡ ἐπίτασις τῆς δικαιοσύνης εἰς ἀγαθοποιίαν ἐπιδέδωκεν, τούτῳ ἡ τελείωσις ἐν ἀμεταβόλῳ ἕξει εὐποιίας καθ’ ὁμοίωσιν τοῦ θεοῦ διαμένει· οἳ μὲν γὰρ σπέρμα Ἀβραάμ, δοῦλοι ἔτι τοῦ θεοῦ, οὗτοί εἰσιν οἱ κλητοί· υἱοὶ δὲ Ἰακὼβ οἱ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ, οἱ τῆς κακίας πτερνίσαντες τὴν ἐνέργειαν. Εἰ τοίνυν αὐτόν τε τὸν Χριστὸν σοφίαν φαμὲν καὶ τὴν ἐνέργειαν αὐτοῦ τὴν διὰ τῶν προφητῶν, δι’ ἧς ἔστι τὴν γνωστικὴν παράδοσιν ἐκμανθάνειν, ὡς αὐτὸς κατὰ τὴν παρουσίαν τοὺς ἁγίους ἐδίδαξεν ἀποστόλους, σοφία εἴη ἂν ἡ γνῶσις, ἐπιστήμη οὖσα καὶ κατάληψις τῶν ὄντων τε καὶ ἐσομένων καὶ παρῳχηκότων βεβαία καὶ ἀσφαλής, ὡς ἂν παρὰ τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ παραδοθεῖσα καὶ ἀποκαλυφθεῖσα.
γίαν εἰπεῖν· Οὐκ ἠκούσαμεν. Τί οὖν; οὐχὶ καὶ ἐν ᾅδου ἡ αὐτὴ γέγονεν οἰκονομία, ἵνα κἀκεῖ πᾶσαι αἱ ψυχαί, ἀκούσασαι τοῦ κηρύγματος, ἢ τὴν μετάνοιαν ἐνδείξωνται, ἢ τὴν κόλασιν δικαίαν εἶναι, δι' ὧν οὐκ ἐπίστευσαν, ὁμολογήσωσιν; "Ην δ' ἂν πλεονεξίας οὐ τῆς τυχούσης ἔργον, τοὺς προεξεληλυθότας τῆς πα ρουσίας τοῦ Κυρίου, μὴ εὐηγγελισμένους, μηδὲ ἐξ αὐτῶν τὴν αἰτίαν παρασχομένους, κατὰ τὸ πιστεύ σαι ἢ μὴ, ἤτοι τῆς σωτηρίας ἢ τῆς κολάσεως μετα- σχεῖν. Οὐ γάρ που θέμις, τοὺς μὲν ἀκρίτως καταδε δικᾶσθαι, μόνους δὲ τοὺς μετὰ τὴν παρουσίαν τῆς θείας ἀπολελαυκέναι δικαιοσύνης. Πάσαις δ' ἄνωθεν ταῖς ψυχαῖς εἴρηται ταῖς λογικαῖς· Οσα ἐν ἀγνοία τις (55) ὑμῶν ἐποίησε, μὴ εἰδὼς σαφῶς τὸν Θεόν, Α τες, ἀκούσαντες, μαρτυρήσωσιν, οὐκ ἔχοντες ἀπολο ἐὰν ἐπιγνούς μετανοήσῃ, πάντα αὐτῷ ἀφεθήσεται τὰ ἁμαρτήματα. « Ἰδοὺ γὰρ, φησί, τέθεικα (56) πρὸ προσώπου ὑμῶν τὸν θάνατον, καὶ τὴν ζωὴν, ἐκλέ- ξασθαι τὴν ζωήν· ο πρὸς σύγκρισιν ἐκλογῆς τε θεῖσθαι λέγων ὁ Θεὸς, οὐ πεποιηκέναι άμφω. Κα! ἐν ἑτέρα Γραφῇ λέγει · Ἐὰν (57) ἀκούσητέ μου καὶ θελήσητε, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φάγεσθε· ἐὰν δὲ μὴ ἀκούσητέ μου, μηδὲ θελήσητε, μάχαιρα ὑμᾶς κατέδε ται· τὸ γὰρ στόμα Κυρίου ἐλάλησε ταῦτα. Πάλιν δὲ ἄντικρυς ὁ Δαβίδ, μᾶλλον δὲ ὁ Κύριος ἐκ προσώ που τοῦ ὁσίου· εἷς δὲ οὗτος ἐκ μεταβολῆς κύ- σμου (58)· πᾶς ὁ διαφόροις χρόνοις διὰ πίστεως σω θείς τε καὶ σωθησόμενος· . Ηὐφράνθη μου ἡ καρ δία καὶ ἠγαλλιάσατο ἡ γλῶσσά μου. Ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐπ' ἐλπίδι, φησίν· ὅτι οὐκ εγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. Ἐγνώρισάς μοι ἐδους ζωῆς· πληρώσεις με εὐφροσύνης μετὰ τοῦ προσώ που σου. › Ωσπερ (59) οὖν τίμιος ὁ λαὸς τῷ Κυρίῳ, οὕτως ὁ λαὸς ἅγιος ἅπας ἐστὶν σὺν τῷ Ἰουδαίῳ, καὶ ὁ ἐξ ἐθνῶν ἐπιστρέφων· ὃς ὁ προσήλυτος προεφη τεύετο (60). Εἰκότως ἄρα ο βοῦν (61) φησι καὶ ἄρ- κτον, ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἔσεσθαι ἡ Γραφή· βοῦς μὲν γὰρ εἴρηται ὁ Ἰουδαῖος, ἐκ τοῦ κατὰ νόμον ὑπὸ ζυγὸν καθαροῦ κριθέντος ζώου, ἐπεὶ καὶ διχηλεῖ, καὶ μη- ρυκᾶται ὁ βοῦς· ὁ ἐθνικὸς δὲ διὰ τῆς ἄρκτου ἐμφαί νεται, ἀκαθάρτου καὶ ἀγρίου θηρίου. Τίκτει δὲ τὸ ζῶον σάρκα ἀτύπωτον (62), ἣν σχηματίζει εἰς τὴν σήμερον τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον, ἐκλέξαι τὴν ζωήν. ἐκλέξασθε ἐκλέξασθαι εἰσακούσητε... ἐὰν δὲ μὴ θέλητε μηδὲ εἰσακούσητέ μου, μάχαιρα... ταβολής κόσμου, ο ηὐφράν θη ή καρδία μου εἰς ᾅδου προφητεύεσθαι CLEMENTIS ALEXANDRINI mittens in mundum ad annuntiandum Evangelium hominibus qui sunt in orbe terrarum, ut cogno- scant unum esse Deum, per meam Christi fidem futura significantes, ut qui audierint et crediderint, salvi fiant; qui autem non crediderint, cum audi- verint, ferant testimonium, ut qui non possint se excusare dicendo: Non audivimus. Quid ergo? non etiam apud inferos fuit eadem acconomia ac dispensatio, ut illic quoque omnes animæ, audita prædicatione, aut ostendant poenitentiam, aut pro- pterea quod non crediderunt, justum fateantur esse supplicium? Esset autem non levis iniquitatis, eos qui ante adventum Domini excessissent, cum nec eis fuisset annuntiatum Evangelium, nec in cre- dendo vel non credendo ulla posset in eos culpa conferri, vel salutem assequi, vel puniri. Neque B enim fas est illos quidem indicta causa fuisse con- demnatos : solis autem eis, qui fuerunt post ejus adventum, frui divina licuisse justitia. Omnibus autem animis ratione præditis desuper dictum est : Quæcunque vestrum fecit aliquis in ignoratione, Deum aperte non cognoscens, si ea agnoscens, ductus fuerit pœnitentia, ei omnia peccata remit- tentur. « Ecce enim, inquit, posui ante faciem vestram mortem et vitam, ut eligatis vitam ^ : ut facta comparatione electionem faceret, dicit Deus se posuisse, non autem ambo fecisse. Et in alia dicit Scriptura: ‹ Si me audieritis et volueritis, bona terræ comedetis: sin autem me non audieri- tis, neque volueritis, gladius comedet vos : os enim Domini hæc locutum est b., Rursus autem aperte David, vel potius Dominus ex persona sancti: est autem is unus, atque idem a mundo condito : qui- cunque diversis temporibus per fidem fuit et erit salvus : « Latatum est cor meum, et exsultavit lin- gua mea c. Præterea autem caro quoque mea in spe habitabit, inquit. Quoniam non de- relinques animam meam in inferno, neque dabis sanctum tuum videre corruptionem. Notas fecisti mihi vias vitæ. Implebis me lætitia cum vultu tuo d. » Quemadmodum ergo pretiosus est populus Domino, ita populus sanctus omnis est cum Judæo, eliam is qui ex gentibus convertitur, qui prædice- C – a Deut. xxx, 15, 19. b Isa. 1, 19, 20. c Psal. vi, 9, 10, 11. d Act. 11, 26, 27, 28. 17, 19; xvII, 30, vel parallelum his locum. Sylburgio imper. mod. aptius quam merito visum est. SYLBURG. mundo condito. Statim Psalm., Act. Paulo post Act. prædicebatur fore proselytus: vel, « Qui prose- lyti nomine a prophetis significabatur. Quo sen- su verbum superius adhibetur etiam a Justino M. pag. 76, et Greg. Nazianz. ho- mil. in Natalem Christi. H. SYLBURG. Similem de bove allegoriam superius attulit Clemens Strom. u, p. 479. - tur. hist. lib. vult, cap. 56, ubi agens de ursarum catulis ait: Hi sunt candida informisque caro, paulo muribus major, sine oculis, sine pilo : un- gues tantum prominent : hanc lambendo paulatim figurant. ldem ille tradit lib. x, cap. 65, et Ælia- nus De animal. lib. 11, c. 19. Fabulam esse jam omnibus est compertum. Causam præbuit catulo- rum ortus, crassissimis secundis obvolutorum. quas non nisi diu lambendo mater revellere potest. Sic videlicet contecti informis carnis speciem mon- strant. (55) Ὅσα ἐν ἀγν. Respicere videtur Act. ut, D Strom. iv, p. 604. (56) Τέθεικα. Deut. : Δέδωκα πρὸ προσώπου ὑμῶν (57) Edr. Isaiæ vulg. Bibl.: Ἐὰν θέλητε μηδὲ (58) Μεταβολῆς κόσμου. Scribendum potius και (59) "Ωσπερ. Vide Herveti notas. (60) ὺς ὁ προσήλυτος προεφητεύετο. • Qui (61) Βουν. Allegoria de bore et urso, enarratur (62) Σάρκα ἀτύπωτον. Id confirmat Plinius Να
PG 9:273καὶ δὴ καὶ εἰ ἔστι τέλος τοῦ σοφοῦ ἡ θεωρία, ὀρέγεται μὲν ὁ [μὲν] ἔτι φιλοσοφῶν τῆς θείας ἐπιστήμης, οὐδέπω δὲ τυγχάνει. ἢν μὴ μαθήσει παραλάβῃ σαφηνισθεῖσαν αὐτῷ τὴν προφητικὴν φωνήν, δι’ ἧς τά τ’ ἐόντα τά τ’ ἐσόμενα πρό τ’ ἐόντα, ὅπως ἔχει τε καὶ ἔσχεν καὶ ἕξει, παραλαμβάνει. ἡ γνῶσις δὲ αὕτη [ἡ] κατὰ διαδοχὰς εἰς ὀλίγους ἐκ τῶν ἀποστόλων ἀγράφως παραδοθεῖσα κατελήλυθεν. Ἐντεῦθεν δὲ ἄρα γνῶσιν εἴτε σοφίαν συνασκηθῆναι χρὴ εἰς ἕξιν θεωρίας ἀίδιον καὶ ἀναλλοίωτον· ἐπεὶ καὶ Παῦλος ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς οὐ φιλοσοφίαν διαβάλλων φαίνεται, τὸν δὲ τοῦ γνωστικοῦ μεταλαμβάνοντα ὕψους οὐκέτι παλινδρομεῖν ἀξιοῖ ἐπὶ τὴν Ἑλληνικὴν φιλοσοφίαν, στοιχεῖα τοῦ κόσμου ταύτην ἀλληγορῶν, στοιχειωτικήν τινα οὖσαν καὶ προπαιδείαν τῆς ἀληθείας. διὸ καὶ τοῖς Ἑβραίοις γράφων τοῖς ἐπανακάμπτουσιν εἰς νόμον ἐκ πίστεως [ἢ] πάλιν φησὶ χρείαν ἔχετε τοῦ διδάσκειν ὑμᾶς, τίνα τὰ στοιχεῖα τῆς ἀρχῆς τῶν λογίων τοῦ θεοῦ, καὶ γεγόνατε χρείαν ἔχοντες γάλακτος καὶ οὐ στερεᾶς τροφῆς. ὡσαύτως ἄρα καὶ τοῖς ἐξ Ἑλλήνων ἐπιστρέφουσι Κολοσσαεῦσι·
τοῦ θηρίου ὁμοιότητα τῇ γλώττῃ μόνον· λόγῳ γὰρ τυποῦται εἰς τὸ ἡμερῶσθαι (63) ἐκ τοῦ θηριώδους βίου ὁ ἐξ ἐθνῶν ἐπιστρέφων· τιθασσευθείς τε ἤδη καὶ αὐτὸς ὡς βοῦς ἀγνίζεται. Αὐτίκα φησὶν ὁ προ- φήτης· «Σειρήνες (64) εὐλογήσουσί με καὶ θυγατέρες στρουθῶν, καὶ τὰ θηρία πάντα τοῦ ἀγροῦ. » Τῶν ἀκα- θάρτων (65) ζώων τὰ θηρία τοῦ ἀγροῦ γιγνώσκεται, τουτέστι τοῦ κόσμου· ἐπεὶ τοὺς εἰς πίστιν ἀγρίους καὶ ῥυπαροὺς τὸν βίον, μηδὲ τῇ κατὰ νόμον δικαιοσύ νῇ κεκαθαρμένους, θηρία προσαγορεύει. Μεταβαλόν τες μέντοι ἐκ τοῦ εἶναι θηρία διὰ τῆς Κυριακῆς πίσ στεως, ἄνθρωποι γίνονται Θεοῦ, τὴν ἀρχὴν ἐκ τοῦ θελήσαι μεταβάλλεσθαι, εἰς τὸ γενέσθαι προκόπτον- τες. Τοὺς μὲν γὰρ προτρέπει ὁ Κύριος, τοῖς δὲ ἤδη ἐγχειρήσασι καὶ χεῖρα ὀρέγει καὶ ἀνέλκει· «Οὐ γὰρ ὑποστέλλεται (66) πρόσωπον ὁ πάντων δεσπότης· οὐ- Β δὲ ἐντραπήσεται μέγεθος, ὅτι μικρὸν καὶ μέγαν αὐ τὸς ἐποίησεν, ὁμοίως τε προνοεί πάντων. » Καὶ ὁ Δα- βίδ φησιν· « Εἰ δὲ καὶ ἐνεπάγησαν ἔθνη ἐν διαφθορά, ᾗ ἐποίησαν, ἐν παγίδι ταύτῃ ἡ ἔκρυψαν, συνελήφθη ὁ ποὺς αὐτῶν. Ἀλλὰ (67) ἐγένετο Κύριος καταφυγή τῷ πένητι, βοηθὸς ἐν εὐκαιρίᾳ καὶ ἐν θλίψει.» Εὐκαίρως ἄρα εὐηγγελίσθησαν οἱ ἐν θλίψει ὄντες. Καὶ διὰ τοῦτό φησιν· ο 'Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτοῦ, ἵνα μὴ (68) ἀδίκως κριθῶ- σιν. Εἰ τοίνυν τοὺς ἐν σαρκὶ διὰ τοῦτο εὐηγγελί σατο, ἵνα μὴ καταδικασθῶσιν ἀδίκως, πῶς οὐ καὶ τοὺς προεξεληλυθότας τῆς παρουσίας αὐτοῦ διὰ τὴν αὐτὴν εὐηγγελίσατο αἰτίαν; « Δίκαιος γὰρ ὁ Κύριος, καὶ δικαιοσύνην ἠγάπησεν· εὐθύτητα εἶδε τὸ πρόσω- τον αὐτοῦ. Ὁ δὲ ἀγαπῶν ἀδικίαν (69) μισεῖ τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. » Εἴ γ᾽ οὖν ἐν τῷ κατακλυσμῷ ἀπώ λετο πᾶσα ἁμαρτωλός σὰρξ, εἰς παιδείαν γενομένης αὐτοῖς κολάσεως, πρῶτον μὲν τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ, παιδευτικὸν καὶ ἐνεργητικὸν (70) τυγχάνον, σώζειν τοὺς ἐπιστρέφοντας, πιστευτέον. Ἔπειτα δὲ καὶ τὸ λεπτομερέστερον, ἡ ψυχὴ, οὐκ ἄν ποτε πρὸ τοῦ παχυ- μερεστέρου, ὕδατος, πάθοι τι δεινὸν, διὰ λεπτότητα,και ἁπλότητα μὴ κρατουμένης (71), ἢ καὶ ἀσώματος προσ- αγορεύεται. Ο δ᾽ ἂν παχυμερὲς ἐκ τῆς ἁμαρτίας πεπαχυμένον τύχῃ, τοῦτο ἀπορίπτεται (72) σὺν τῷ σαρκικῷ πνεύματι (73), τῷ κατὰ τῆς ψυχῆς ἐπιθύ ο Ρ. ἀγροῦ, σειρήνες, και θυγατέρες στρουθῶν. ὑποστελεῖται· προνοεί περὶ πάντων. ρίαις, ἐν θλίψει. εὐεργετικόν, εὐεργετητικόν. ένεργητι κόν, μένη. ᾖ « σὰρξ ἐπιθυμεῖ κατὰ τοῦ πνεύματος. πνεῦμα σαρκικόν, « ἀσωμάτῳ. STROMATUM LIB. VI. ex A batur proselytus. Merito ergo dicit Scriptura e bo- c veni et ursam ª › × simul futuros. Nam bos quidem dictus est Judæus, ex animali quod a lege sub jugo judicatum est mundum, quandoquidem bos et lis- sam habet ungulam, et ruminat : gentilis autem significatur per ursam, quæ est animal immundum et agreste. Parit autem hoc animal carnem infor- mem, quam lingua sola eſſingit in similitudinem animalis. Verbo enim formatur ad hoc, ut ex vita ferina mansuescat, qui convertitur ex gentibus : mansuefactus autem ipse quoque ut bos purifica- tur. Jam vero dicit propheta : « Sirenes mibi be- nedicent et filiæ passerum, et omnes bestiæ agri³. › Ab immundis animantibus bestiæ agri cognoscun- tur, hoc est mundi: quoniam eos qui in fidem sunt agrestes, et vita sordidi, nec ea quæ est ex lege justitia purgati, appellat feras. Mutati autem ex fe- ris, per fidem Dominicam fiunt homines Dei, velle primum mutari, ad ipsum fieri proficientes. Alios enim adhortatur Dominus, aliis vero qui jam sunt aggressi, et manum præbet et sursum trahit. • Non enim personam respicit et reveretur qui est omnium dominus: neque curabit magnitudinem, quoniam ipse fecit magnum et parvum, et similiter omnibus providet et omnium curam gerit c., Da- vid quoque dicit: Sin autem infixæ sunt etiam gentes in interitu quem fecerunt, in hoc laqueo quem absconderunt comprehensus est pes eo- rum a. Sed fuit Dominus refugium pauperi, adju- tor in opportunitate et in afflictione e., Opportuna ergo annuntiatum est Evangelium iis qui sunt in ‹ afflictione. Et ideo dicit: « Annuntiate in gen- tibus studia ejus f, o ne injuste judicentur. Si ergo iis qui erant in carne, propterea annuntiavit Evangelium, ne injuste condemnentur : quomodo non iis etiam qui excesserunt ante ejus adventum, propter eamdem annuntiavit causam ? Justus enim Dominus, et justitiam dilexit, rectitudinem vidit vul tus ejus 5. Qui autem diligit injustitiam, odio habet animam suam b, Si ergo in diluvio periit omnis caro peccatrix, castigatione eis redeunte in discipli- nam, primum quidem voluntatem Dei, quæ erudien- * ED. POTTER, 640.641 ED. PARIS. a Isa. xI, 7. b Isa. xLill, 20. 1x, 15. • Ibid. 9. f Ibid. 11. . Psal. x, 7. h lbid. temp. SYLBURG. gendum videtur; ut sensus sit: Ex immundis autem animalibus esse feræ agri, hoc est mundi, cognoscuntur. › et mox SvL - BURG. zizv cum articulo. SYLBURG. •. Sap. vi, Herveli versio, vim habet erudiendi et operandi. Sed haud scio an convenientius seu SYLBURG. Verum voce cum de humanæ salutis procreatione ageret, paulo superius bis usus est auctor p. et edit. Paris. - Μox aptius f. qua ratione. » SYLBUBG, duplici p. Opponit autem Clemens spiritum,, seu ani mam, carualem . animæ rationali ac (63) Ημερώσθαι. Η. ἡμεροῦσθαι mavult præs. D (64) Σειρήνες. Isa. Εὐλογήσουσί με τὰ θηρία τοῦ (65) Τῶν ἀκαθάρτων. Verbum είναι subintelli- (66) Υποστέλλεται. Vulg. Bibl. Sapient. vi, (67) 'Αλλά. Psal. καί. 1bidem mox, ἐν εὐχαι- (68) "Ινα μή. Hæc Clementis verba sunt. (69) Αδικίαν. Vulg. Bibl. psalm. x, τὴν ἀδι 7. d Psal. (70) Ενεργητικόν. Hanc vocem agnoscit etiam (71) Κρατουμένης. Congruentius H. κρατου (72) Απορίπτεται. Ms. Paris. ἀποῤῥίπτεται cum (73) Σαρκικῷ πν. Respicit Gal. v, 17 : Ἡ γὰρ
PG 9:275βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγωγῶν διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου τούτου καὶ οὐ κατὰ Χριστόν, δελεάζων αὖθις εἰς φιλοσοφίαν ἀναδραμεῖν, τὴν στοιχειώδη διδασκαλίαν. κἂν λέγῃ τις κατὰ σύνεσιν ἀνθρώπων φιλοσοφίαν ηὑρῆσθαι πρὸς Ἑλλήνων, ἀλλὰ τὰς γραφὰς εὑρίσκω τὴν σύνεσιν θεόπεμπτον εἶναι λεγούσας. ὁ γοῦν ψαλμῳδὸς μεγίστην ἡγεῖται δωρεὰν τὴν σύνεσιν καὶ αἰτεῖ λέγων· δοῦλος σός εἰμι ἐγώ· συνέτισόν με. καὶ μή τι τὸ πολύπειρον τῆς γνώσεως αἰτούμενος ὁ Δαβὶδ γράφει· χρηστότητα καὶ παιδείαν καὶ γνῶσιν δίδαξόν με, ὅτι ταῖς ἐντολαῖς σου ἐπίστευσα. κυρίας [δ’] εἶναι τὰς διαθήκας ὡμολόγηται καὶ τοῖς τιμιωτέροις δίδοσθαι. λέγει γοῦν ὁ ψαλμὸς πάλιν ἐπὶ τοῦ θεοῦ· οὐκ ἐποίησεν οὕτως οὐδενὶ ἔθνει, καὶ τὰ κρίματα αὐτοῦ οὐκ ἐδήλωσεν αὐτοῖς. τὸ δὲ οὐκ ἐποίησεν οὕτως πεποιηκέναι μὲν δηλοῖ, ἀλλ’ οὐχ οὕτως. ἐν συγκρίσει γοῦν τὸ οὕτως πρὸς τὴν ὑπεροχὴν τὴν καθ’ ἡμᾶς γινομένην· ἐξῆν δὲ δήπου τῷ προφήτῃ εἰπεῖν ἁπλῶς τὸ οὐκ ἐποίησεν ἄνευ τῆς προσθήκης τοῦ οὕτως.
σβευόντων ὁ κορυφαῖος Οὐαλεντῖνος ἐν τῇ Περὶ φίλων ὁμιλίᾳ κατὰ λέξιν γράφει· . Πολλὰ τῶν γεγραμμέν νων ἐν ταῖς δημοσίοις βίβλοις (75) εὑρίσκεται γε γραμμένα ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ· τὰ γὰρ κενὰ ταῦτά ἐστι τὰ ἀπὸ καρδίας ῥήματα· νόμος ὁ γραπτός ἐν καρδίᾳ, οὗτός ἐστιν ὁ λαὸς ὁ τοῦ ἡγαπημένου, ό φι- λούμενος, καὶ φιλῶν αὐτόν. » Δημοσίας γὰρ βίβλους, εἴτε τὰς Ἰουδαϊκὰς λέγει γραφάς, εἴτε τὰς τῶν φιλο σόφων, κοινοποιεῖ τὴν ἀλήθειαν. Ἰσίδωρός τε, ὁ Βασι λείδου υἱὸς ἅμα καὶ μαθητής, ἐν τῷ πρώτῳ τῶν προ- φήτου (76) Παρχὼρ Εξηγητικῶν καὶ αὐτὸς κατὰ λέξιν γράφει· « Φασὶ δὲ οἱ Αττικοί μεμηνῦσθαί τινα Σω κράτει, παρεπομένου δαίμονος αὐτῷ· καὶ ᾿Αριστοτέ λης δαίμοσι κεχρῆσθαι πάντας ἀνθρώπους λέγει, συν ομαρτοῦσιν αὐτοῖς παρὰ τὸν χρόνον τῆς ἐνσωματώ σεως· προφητικὸν τοῦτο μάθημα λαβὼν, καὶ καταθέ μενος εἰς τὰ ἑαυτοῦ βιβλία· μὴ ὁμολογήσας ὅθεν ὑφεί- λετο τὸν λόγον τοῦτον. » Καὶ πάλιν ἐν τῷ δευτέρῳ τῆς· αὐτῆς συντάξεως ὧδέ πως γράφει· «Καὶ μή τις οἰέσθω, ὅ φαμεν ἴδιον εἶναι τῶν ἐκλεκτῶν, τοῦτο προειρημένον ὑπάρχειν ὑπό τινων φιλοσόφων· οὐ γάρ ἐστιν αὐτῶν εὕρημα· τῶν δὲ προφητῶν σφετερισάμε νοι (77), προσέθηκαν τῷ μὴ ὑπάρχοντι (78) κατ' αυτ τοὺς σοφῷ. » Αὖθίς τε ἐν τῷ αὐτῷ· « Καὶ γάρ (79) μοι δοκεῖ τοὺς προσποιουμένους φιλοσοφείν, ἵνα μάθωσι τί ἐστιν ἡ ὑπόπτερος δρῦς καὶ τὸ ἐπ᾿ αὐτῇ πεποικιλμένον φάρος· πάντα ὅσα Φερεκύδης αλληγο ρήσας θεολόγησε, λαβὼν ἀπὸ τῆς τοῦ Χὰμ προφη Α μοῦντι. Ηδη δὲ καὶ τῶν τὴν κοινότητα (74) πρε- τείας. Δημοσίας γὰρ βίβλους εἴτε τὰς Ἰουδαϊκὰς λέγει λέγων) γραφάς, εἴτε τὰς τῶν φιλοσόφων, κοινοποιεί. τὴν ἀλήθειαν. « Νόμος ὁ γραπτὸς ἐν καρδίᾳ οὔ τῆς ἐστιν ὁ λαὸς ὁ τοῦ ἡγαπημένου, Εgολόγος λαός νόμος λόγος? Νόμος καὶ λόγος αὐτός ὁ Σωτὴρ λέγεται, ως Πέτρος ἐν Κηρύγματι « Τὴν ὑπόθεσιν (80), ώς πάλαι παρεσημειωσάμεθα, οὐ τὴν κατὰ ἑκάστην αἵρεσιν ἀγωγὴν φαμεν, ἀλλ᾽ ὅπερ ὄντως ἐστὶ φιλοσοφία, ὀρθῶς σοφίαν τεχνικὴν τὰ δὲ τῶν προφητῶν σφετερισάμε δρυς δρύοψ CLEMENTIS ALEXANDRINI B di et operandi vim habet, credendum est dare salu- tem iis qui convertuntur. Deinde etiam anima, quæ estres longe subtilior, minime potuerit affici ab aqua quæ est crassior, ut quæ propter subtilitatem et simplicitatem minime superetur, quæ etiam ap- pellatur incorporea. Quod autem per se crassum, a peccato fuerit incrassatum, hoc una cum spiritu carnali abjicitur, qui • concupiscit adversus ani- mam. › Jam vero eorum quoque qui communionem inducunt et commendant, princeps Valentinus, in ea quæ est De amicis homilia, scribit ad verbum : • Multa ex iis quæ scripta sunt in libris publicis, inveniuntur scripta in Dei Ecclesia. Hæc enim sunt inania quæ a corde proficiscuntur verba. Lex quæ seripta est in corde, ea est populus dilecti, qui dili- gitur, et ipsum diligit a., Libros autem communes, " sive Judaicas, sive philosophorum dicit scripturas, communem facit veritatem. Isidorus quoque Basili- dis simul flius et discipulus, in primo libro Expo- sitionum prophetæ Parchor, ipse quoque scribit ad verbum : « Dicunt autem Attici quædam fuisse si- gnificata Socrati, dæmone eum consequente. Dicit etiam Aristoteles, omnes homines uti dæmonibus, qui eos sequuntur eo tempore quo migrant in cor- pus; quam cum a prophetis accepisset doctrinam, et in suos retulisset libros, non tamen unde accepis- set eam confitetur. Et rursus in secundo ejusdem operis sic scribit : . Nec existimet aliquis, quod di- cimus esse proprium electorum, hoc fuisse prædi- ctum ab aliquibus philosophis. Non est enim hoc C corum inventum, sed cum sumpsissent a prophetis, id tribuerunt ei qui est sapiens ex eorum sententia. » Et rursus in eodem : « Mihi enim videtur, ut ii qui sibi philosophiam vindicant, discant quid sit quercas alata, et varium quod in ea est pallium; quæ omnia Pherecydes allegoriee dixit in theologia, e Chami prophetia ista petens. › CAPUT VII. Quæ sit vera sapieutia et unde dicatur. Hypothesin autem, ut olim adnotavimus, non di- cimus eam quæ in unaquaque hæresi suscipitur vitæ institutionem, sed id quod vere est philoso- P. ED. POTTER, 641-642 ED. PARIS. gentibus non minus quam Judais. LowTH. a 1, p. 54, in hac verba adnotat : c Quinam sint clibri publici › vel vulgares, declarat Clemens dum addit: (f. D Libros autem communes, sive Ju- daicas, sive philosophorum dicens scripturas, • communem facit veritatem. Sed quid sibi vo- lunt hæc Valentini : et quæ sequun- Lur ? pro substituo, ac ita verto : Lex quæ scripta est in corde, est verbum dilecti, quod • diligitur et ipsum diligit. » Dices : Quisnam iste ac Respondeo ex Eclogis propheticis Valentinianorum apud Clementem p. 809, col. : Lex et verbum ipse Servator dicitur • sicut Petrus in Prædicatione ait. » Vide tom. I bu- jus Spicil., p. 62. › Porro conf. Eusebii Eccl. hist. lib. iv, c. 7, et quæ ibi adnotavit Valesius. Rom. 11, 15. si accipias pro a prophetis mutuati. Alioqui legendum foret, vo. SYLBURG. interpres. adnotat Vult Isidorus philosophiæ studiosos dis- cere, quid sit, vel symbolice significet, e quercus • alata et discolor ejus pallium. » Mirum sane! Ubi enim quercus alata? quis unquam de ea legit, vel scripsit? Nisi itaque mea me fallit conjectura pro poni debet avis genus apud Aristophanem in Avibus, p. edit. Biseti. Hanc itaque avem ala- tam et egregiis variatam coloribus pro emblemate quodam accepit Pherecydes Syrius, quem in nume rum vi sapientum ab aliquibus relatum fuisse te- statur Clemens lib. I Strom. p. 299, ejusque theolo- giam inter mysticos ac intellectu difficiles libros re- censet nibus ad præcedentem sententiam perperam refe- runtur. (74) Την κοινότητα. id est, Deum se revelasse (75) Δημοσίοις βίβλοις. Cl. Grabius in Spicileg. (76) Προφήτου. Ms. Paris. τοῦ προφήτου cum art. (77) Τῶν δὲ προφητῶν σφετ. Ferri lectio potest (78) Τῷ μὴ ὑπ. Negativam particulam μή omisit (79) Και γάρ. Cl. Grabius Spicil. 1, pag. 68, hæc (80) Τὴν ὑπόθεσιν. Hæc verba in vulgatis editio-
ναὶ μὴν καὶ ὁ Πέτρος ἐν ταῖς Πράξεσιν ἐπ’ ἀληθείας καταλαμβάνομαι φησίν, ὅτι προσωπολήπτης οὐκ ἔστιν ὁ θεός, ἀλλ’ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ἐργαζόμενος δικαιοσύνην δεκτὸς αὐτῷ ἐστιν. οὐ χρόνῳ τοίνυν τὸ ἀπροσωπόληπτον τοῦ θεοῦ, ἀλλ’ ἐξ αἰῶνος, οὐδὲ μὴν ἤρξατό ποτε ἡ εὐεργεσία αὐτοῦ, ἀλλ’ οὐδὲ περιορίζεται τόποις ἢ ἀνθρώποις τισίν, οὐδὲ γὰρ μερικὴ ἡ εὐποιία αὐτοῦ. ἀνοίξατέ μοι πύλας δικαιοσύνης φησίν· ἐν αὐταῖς εἰσελθὼν ἐξομολογήσομαι τῷ κυρίῳ. αὕτη ἡ πύλη τοῦ κυρίου, δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. ἐξηγούμενος δὲ τὸ ῥητὸν τοῦ προφήτου Βαρνάβας ἐπιφέρει· πολλῶν πυλῶν ἀνεῳγυιῶν ἡ ἐν δικαιοσύνῃ αὕτη ἐστὶν ἡ ἐν Χριστῷ, ἐν ᾗ μακάριοι πάντες οἱ εἰσελθόντες. τῆς αὐτῆς ἔχεται ἐννοίας κἀκεῖνο τὸ προφητικόν· κύριος ἐπὶ ὑδάτων πολλῶν, οὐ τῶν διαθηκῶν τῶν διαφόρων μόνων, ἀλλὰ καὶ τῶν τῆς διδασκαλίας τρόπων τῶν τε ἐν Ἕλλησιν εἰς δικαιοσύνην ἀγόντων τῶν τε ἐν βαρβάροις. σαφῶς δὲ ἤδη καὶ ὁ Δαβὶδ μαρτυρῶν τῇ ἀληθείᾳ ψάλλει·
σβευόντων ὁ κορυφαῖος Οὐαλεντῖνος ἐν τῇ Περὶ φίλων ὁμιλίᾳ κατὰ λέξιν γράφει· . Πολλὰ τῶν γεγραμμέν νων ἐν ταῖς δημοσίοις βίβλοις (75) εὑρίσκεται γε γραμμένα ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ· τὰ γὰρ κενὰ ταῦτά ἐστι τὰ ἀπὸ καρδίας ῥήματα· νόμος ὁ γραπτός ἐν καρδίᾳ, οὗτός ἐστιν ὁ λαὸς ὁ τοῦ ἡγαπημένου, ό φι- λούμενος, καὶ φιλῶν αὐτόν. » Δημοσίας γὰρ βίβλους, εἴτε τὰς Ἰουδαϊκὰς λέγει γραφάς, εἴτε τὰς τῶν φιλο σόφων, κοινοποιεῖ τὴν ἀλήθειαν. Ἰσίδωρός τε, ὁ Βασι λείδου υἱὸς ἅμα καὶ μαθητής, ἐν τῷ πρώτῳ τῶν προ- φήτου (76) Παρχὼρ Εξηγητικῶν καὶ αὐτὸς κατὰ λέξιν γράφει· « Φασὶ δὲ οἱ Αττικοί μεμηνῦσθαί τινα Σω κράτει, παρεπομένου δαίμονος αὐτῷ· καὶ ᾿Αριστοτέ λης δαίμοσι κεχρῆσθαι πάντας ἀνθρώπους λέγει, συν ομαρτοῦσιν αὐτοῖς παρὰ τὸν χρόνον τῆς ἐνσωματώ σεως· προφητικὸν τοῦτο μάθημα λαβὼν, καὶ καταθέ μενος εἰς τὰ ἑαυτοῦ βιβλία· μὴ ὁμολογήσας ὅθεν ὑφεί- λετο τὸν λόγον τοῦτον. » Καὶ πάλιν ἐν τῷ δευτέρῳ τῆς· αὐτῆς συντάξεως ὧδέ πως γράφει· «Καὶ μή τις οἰέσθω, ὅ φαμεν ἴδιον εἶναι τῶν ἐκλεκτῶν, τοῦτο προειρημένον ὑπάρχειν ὑπό τινων φιλοσόφων· οὐ γάρ ἐστιν αὐτῶν εὕρημα· τῶν δὲ προφητῶν σφετερισάμε νοι (77), προσέθηκαν τῷ μὴ ὑπάρχοντι (78) κατ' αυτ τοὺς σοφῷ. » Αὖθίς τε ἐν τῷ αὐτῷ· « Καὶ γάρ (79) μοι δοκεῖ τοὺς προσποιουμένους φιλοσοφείν, ἵνα μάθωσι τί ἐστιν ἡ ὑπόπτερος δρῦς καὶ τὸ ἐπ᾿ αὐτῇ πεποικιλμένον φάρος· πάντα ὅσα Φερεκύδης αλληγο ρήσας θεολόγησε, λαβὼν ἀπὸ τῆς τοῦ Χὰμ προφη Α μοῦντι. Ηδη δὲ καὶ τῶν τὴν κοινότητα (74) πρε- τείας. Δημοσίας γὰρ βίβλους εἴτε τὰς Ἰουδαϊκὰς λέγει λέγων) γραφάς, εἴτε τὰς τῶν φιλοσόφων, κοινοποιεί. τὴν ἀλήθειαν. « Νόμος ὁ γραπτὸς ἐν καρδίᾳ οὔ τῆς ἐστιν ὁ λαὸς ὁ τοῦ ἡγαπημένου, Εgολόγος λαός νόμος λόγος? Νόμος καὶ λόγος αὐτός ὁ Σωτὴρ λέγεται, ως Πέτρος ἐν Κηρύγματι « Τὴν ὑπόθεσιν (80), ώς πάλαι παρεσημειωσάμεθα, οὐ τὴν κατὰ ἑκάστην αἵρεσιν ἀγωγὴν φαμεν, ἀλλ᾽ ὅπερ ὄντως ἐστὶ φιλοσοφία, ὀρθῶς σοφίαν τεχνικὴν τὰ δὲ τῶν προφητῶν σφετερισάμε δρυς δρύοψ CLEMENTIS ALEXANDRINI B di et operandi vim habet, credendum est dare salu- tem iis qui convertuntur. Deinde etiam anima, quæ estres longe subtilior, minime potuerit affici ab aqua quæ est crassior, ut quæ propter subtilitatem et simplicitatem minime superetur, quæ etiam ap- pellatur incorporea. Quod autem per se crassum, a peccato fuerit incrassatum, hoc una cum spiritu carnali abjicitur, qui • concupiscit adversus ani- mam. › Jam vero eorum quoque qui communionem inducunt et commendant, princeps Valentinus, in ea quæ est De amicis homilia, scribit ad verbum : • Multa ex iis quæ scripta sunt in libris publicis, inveniuntur scripta in Dei Ecclesia. Hæc enim sunt inania quæ a corde proficiscuntur verba. Lex quæ seripta est in corde, ea est populus dilecti, qui dili- gitur, et ipsum diligit a., Libros autem communes, " sive Judaicas, sive philosophorum dicit scripturas, communem facit veritatem. Isidorus quoque Basili- dis simul flius et discipulus, in primo libro Expo- sitionum prophetæ Parchor, ipse quoque scribit ad verbum : « Dicunt autem Attici quædam fuisse si- gnificata Socrati, dæmone eum consequente. Dicit etiam Aristoteles, omnes homines uti dæmonibus, qui eos sequuntur eo tempore quo migrant in cor- pus; quam cum a prophetis accepisset doctrinam, et in suos retulisset libros, non tamen unde accepis- set eam confitetur. Et rursus in secundo ejusdem operis sic scribit : . Nec existimet aliquis, quod di- cimus esse proprium electorum, hoc fuisse prædi- ctum ab aliquibus philosophis. Non est enim hoc C corum inventum, sed cum sumpsissent a prophetis, id tribuerunt ei qui est sapiens ex eorum sententia. » Et rursus in eodem : « Mihi enim videtur, ut ii qui sibi philosophiam vindicant, discant quid sit quercas alata, et varium quod in ea est pallium; quæ omnia Pherecydes allegoriee dixit in theologia, e Chami prophetia ista petens. › CAPUT VII. Quæ sit vera sapieutia et unde dicatur. Hypothesin autem, ut olim adnotavimus, non di- cimus eam quæ in unaquaque hæresi suscipitur vitæ institutionem, sed id quod vere est philoso- P. ED. POTTER, 641-642 ED. PARIS. gentibus non minus quam Judais. LowTH. a 1, p. 54, in hac verba adnotat : c Quinam sint clibri publici › vel vulgares, declarat Clemens dum addit: (f. D Libros autem communes, sive Ju- daicas, sive philosophorum dicens scripturas, • communem facit veritatem. Sed quid sibi vo- lunt hæc Valentini : et quæ sequun- Lur ? pro substituo, ac ita verto : Lex quæ scripta est in corde, est verbum dilecti, quod • diligitur et ipsum diligit. » Dices : Quisnam iste ac Respondeo ex Eclogis propheticis Valentinianorum apud Clementem p. 809, col. : Lex et verbum ipse Servator dicitur • sicut Petrus in Prædicatione ait. » Vide tom. I bu- jus Spicil., p. 62. › Porro conf. Eusebii Eccl. hist. lib. iv, c. 7, et quæ ibi adnotavit Valesius. Rom. 11, 15. si accipias pro a prophetis mutuati. Alioqui legendum foret, vo. SYLBURG. interpres. adnotat Vult Isidorus philosophiæ studiosos dis- cere, quid sit, vel symbolice significet, e quercus • alata et discolor ejus pallium. » Mirum sane! Ubi enim quercus alata? quis unquam de ea legit, vel scripsit? Nisi itaque mea me fallit conjectura pro poni debet avis genus apud Aristophanem in Avibus, p. edit. Biseti. Hanc itaque avem ala- tam et egregiis variatam coloribus pro emblemate quodam accepit Pherecydes Syrius, quem in nume rum vi sapientum ab aliquibus relatum fuisse te- statur Clemens lib. I Strom. p. 299, ejusque theolo- giam inter mysticos ac intellectu difficiles libros re- censet nibus ad præcedentem sententiam perperam refe- runtur. (74) Την κοινότητα. id est, Deum se revelasse (75) Δημοσίοις βίβλοις. Cl. Grabius in Spicileg. (76) Προφήτου. Ms. Paris. τοῦ προφήτου cum art. (77) Τῶν δὲ προφητῶν σφετ. Ferri lectio potest (78) Τῷ μὴ ὑπ. Negativam particulam μή omisit (79) Και γάρ. Cl. Grabius Spicil. 1, pag. 68, hæc (80) Τὴν ὑπόθεσιν. Hæc verba in vulgatis editio-
PG 9:277ἀποστραφήτωσαν οἱ ἁμαρτωλοὶ εἰς τὸν Ἅιδην, πάντα τὰ ἔθνη τὰ ἐπιλανθανόμενα τοῦ θεοῦ. ἐπιλανθάνονται δὲ δηλονότι οὗ πρότερον ἐμέμνηντο, καὶ ὃν πρὶν ἢ ἐκλαθέσθαι ἐγίνωσκον, τοῦτον παραπέμπονται. ἦν ἄρα εἴδησίς τις ἀμαυρὰ τοῦ θεοῦ καὶ παρὰ τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ταυτὶ μὲν τῇδε ἐχέτω· πολυμαθῆ δὲ εἶναι χρὴ τὸν γνωστικὸν καί, ἐπειδὴ Ἕλληνές φασι Πρωταγόρου προκατάρξαντος παντὶ λόγῳ λόγον ἀντικεῖσθαι, παρεσκευάσθαι καὶ πρὸς τοὺς τοιούτους τῶν λόγων [ἃ] ἁρμόζει λέγεσθαι. λέγει γὰρ ἡ γραφή· ὁ τὰ πολλὰ λέγων καὶ ἀντακούσεται. παραβολὴν δὲ κυρίου τίς νοήσει, εἰ μὴ σοφὸς καὶ ἐπιστήμων καὶ ἀγαπῶν τὸν κύριον αὐτοῦ; ἔστω τοίνυν πιστὸς ὁ τοιοῦτος, ἔστω δυνατὸς γνῶσιν ἐξειπεῖν, ἤτω σοφὸς ἐν διακρίσει λόγων, ἤτω γοργὸς ἐν ἔργοις, ἤτω ἁγνός. τοσούτῳ γὰρ μᾶλλον ταπεινοφρονεῖν ὀφείλει, ὅσῳ δοκεῖ μᾶλλον μείζων εἶναι, ὁ Κλήμης ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους φησί. τοιοῦτος οἷός τε ἐκείνῳ πείθεσθαι τῷ παραγγέλματι·
Β τὴν ἐμπειρίαν παρέχουσαν τῶν περὶ τὸν βίον· τὴν δὲ σοφίαν (81), ἔμπεδον γνῶσιν, θείων τε καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων κατάληψίν τινα βεβαίαν οὖσαν καὶ ἀμετά- πτώτον, συνειληφυίαν τά τε ὄντα, καὶ τὰ παρωχη κούτα, καὶ τὰ μέλλοντα· ἣν ἐδιδάξατο ἡμᾶς διά τε τῆς παρουσίας, διά τε τῶν προφητῶν ὁ Κύριος· καὶ ἔστιν ἀμετάπτωτος ὑπὸ Λόγου παραδοθείσα (82). Ταύτῃ καὶ πάντως ἀληθὴς ὑπάρχει βουλήσει (83), ὡς διὰ τοῦ Υἱοῦ ἐγνωσμένη· καὶ ἡ μὲν αἰώνιος ἐστιν, ἡ δὲ χρόνῳ λυσιτε λής· καὶ ἡ μὲν, μία καὶ ἡ αὐτὴ, αἱ δὲ πολλαὶ καὶ ἀδιάφο ροι· καὶ ἡ μὲν ἄνευ παθητικής τινος κινήσεως, ἡ δὲ μετὰ παθητικῆς ὀρέξεως· καὶ ἡ μὲν τέλειος, ἡ δὲ ἐνδεής. Ταύτης οὖν τῆς σοφίας ἐπιθυμεῖ ἡ φιλοσοφία, τῆς ψυ χῆς, καὶ τῆς ὀρθότητος του λόγου, καὶ τῆς τοῦ βίου και θαρότητος, ἀγαπητικῶς καὶ φιλητικῶς διατεθεῖσα πρὸς τὴν σοφίαν, καὶ πάντα πράττουσα ἕνεκα τοῦ τυχεῖν αὐ- τῆς. Φιλόσοφοι δὲ λέγονται παρ' ἡμῖν μὲν οἱ σοφίας ἐρῶν τες, τῆς πάντων δημιουργοῦ καὶ διδασκάλου, τουτέστι γνώσεως τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ· παρ' Ελλησι δὲ, οἱ τῶν περὶ ἀρετῆς λόγων ἀντιλαμβανόμενοι. Είη δ' ἂν φιλοσοφία, τὰ παρ' ἑκάστῃ τῶν αἱρέσεων, τῶν κατὰ φιλοσοφίαν λέ- γω, ἀδιάβλητα δόγματα μετὰ τοῦ ὁμολογουμένου βίου εἰς μίαν ἀθροισθέντα ἐκλογήν· & καὶ αὐτὰ ἐκ τῆς βαρβά- ρου κλαπέντα θεοδωρήτου χάριτος, Ελληνικῷ κεκόσμη- ται λόγῳ· τῶν μὲν (84) γὰρ κλέπται, ὧν δὲ καὶ παρή- κουσαν· ἐν δὲ τοῖς ἄλλοις ἃ μὲν κινούμενοι (85) εἰρή- κασιν, ἀλλ᾽ οὐ τελείως ἐξειργάσαντο· τὰ δὲ ἀνθρωπί- νῳ στοχασμῷ τε καὶ ἐπιλογισμῷ, ἐν οἷς καὶ παραπί- πτουσιν. Ἐπιβάλλειν δ' οἴονται τῇ ἀληθείᾳ οὗτοι μὲν τελείως, ὡς δ᾽ ἡμεῖς αὐτοὺς καταλαμβανόμεθα, μερι- χῶς. Πλέον γ' οὖν τοῦ κόσμου τούτου οὐκ ἴσασιν οὐδέν. Καὶ μὴν ὡς ἡ γεωμετρία περὶ μέτρα καὶ μεγέθη καὶ σχήματα πραγματευομένη διὰ τῆς ἐν τοῖς ἐπιπέ δοις καταγραφῆς, ἤ τε ζωγραφία τὸν ὀπτικὴν ὅλον τό πον ἐπὶ τῶν σκηνογραφουμένων φαίνεται παραλαμ- βάνουσα· αὕτη δὲ ψευδογραφεῖ τὴν ὄψιν τοῖς κατὰ προσβολὴν τῶν ὀπτικών γραμμών σημείοις χρωμένη κατὰ τὸ τεχνικόν· ἐντεῦθεν ἐπιφάσεις, καὶ ὑποθέσεις, καὶ φάσεις σώζονται, καὶ τὰ μὲν δοκεῖ προὔχειν, τὰ δὲ ἴσχειν, τὰ δ᾽ ἄλλως πως φαντάζεσθαι ἐν τῷ ὁμαλῷ καὶ λείῳ· οὕτω δὲ καὶ οἱ φιλόσοφοι ζωγραφίας δίκην ἀπομιμούνται τὴν ἀλήθειαν· φιλαυτία δὲ πάντων ἁμαρ- τημάτων αἰτία ἑκάστοις ἑκάστοτε. Διόπερ οὐ χρὴ, τὴν εἰς ἀνθρώπους δόξαν αἱρούμενοι, φίλαυτον εἶναι, ἀλλὰ τὸν Θεὸν ἀγαπῶντα, τῷ ὄντι ὅσιον μετὰ φρονήσεως γίνε- σθαι. Εἶ γ' οὖν τις τοῖς μερικοῖς ὡς τοῖς καθολικοῖς χρώ- μενος τύχῃ, καὶ τὸ δοῦλον ὡς Κύριον, καὶ ἡγεμονεῖ- ται (86), σφάλλεται τῆς ἀληθείας, οὐ συνεὶς τὸ τῷ ἐπι- φάσεις, φάσεις, τῶν μὲν... ὧν δέ, ἃ μὲν τὰ δέ... τῷ ἀνθρωπίνῳ στοχασμῷ. καθηγῆται. ὡς Κύριον καθηγε μονῆται. και STROMATUM LIB. VI. A phia, vere artifciosam sapientiam, quæ præbet ex- D P. ED. POTTER, 642-643 ED. PARIS. censet lib. v Strom. p. 577, ubi etiam paulo ante pag. symbolum avis aliorumque animantium ab Idanthura Scytharum rege usurpatum, a Pherecyde autein memoratum, variasque ejus expositiones re- fert. Prophetiæ autem Chami nullam alibi mentio- nem reperio, hancque apocrypham scripturam a Ba- silide vel aliis hæreticis confictam fuisse arbitror. › perius tradit auctor Strom. lib. 1, p. 333, ubi conf. D. 2. • Quæ ratione dimoveri non potest cum fuerit tra- perientiam eorum quæ sunt in vila. Sapientiam au- tem, I solidam rerum divinarum et humanarum co- gnitionem, firmam quamdam et stabilem, et quæ non potest excidere comprehensionem, et quæ con- tinet ea quæ sunt, et præterita, et futura : quam nos docuit per suam præsentiam et per prophetas Dominus, estque ejusmodi ut non possit excidere, ut quæ a Verbo sit tradita. Ideo quoque omnino vera est voluntate, ut quæ sit cognita per Filium : et par- tim quidem est æterna, partim autem tempori utilis: et partim quidem una est et eadem, partim autem multæ et indifferentes : et partim quidem est absque ullo motu patibili, partim autem cum patibili appeti- tione : et partim quidem perfecta, partim vero in- digens. Hanc ergo sapientiam concupiscit phi- lusophia, animæ et verbi rectitudinis, et vitæ puri tatis : quæ est benevole affecta in sapientiam, et omnia facit ut eam consequatur. Philosophi autena apud nos quidem dicuntur qui amant sapientian, quæ est omnium opifex et magistra, hoc est Filii Dei cognitionem. Apud Græcos autem dicuntur phi- losophi, qui disputationes de virtute suscipiunt. Phi- losophiæ autem nomine dicuntur, quæ in unaqua- que hæresi (de iis loquor quæ sunt in philosophia) reprehendi non possunt decreta, cum vita congruente in unam coacta electionem: quæ ipsa quoque a barbara divinitus data subrepta gratia, Græca or- mata sunt eloquentia. Nam alia quidem sunt suffu- rali, alia vero perverse audierunt. In aliis autem, aliqua quidem dixerunt commoti, sed ea non reddi- dere perfecta : aliqua autem humana conjectura et ratiocinatione, in quibus etiam labuntur. Arbitran- tur autem se isti quidem assequi veritatem perfecte, ut autem a nobis deprehenduntur, aliqua solum ex parte nihil certe amplius norunt quam hunc mun- duum. Quanquam quemadmodum geometria in men- suris, magnitudinibus et figuris, per eam quæ ft iu planis descriptionem, et pictura totum locum opti cum, quem vocant perspectivum, videtur assumere in iis quæ adumbrantur. Hæc autem falso describit visum, artifciose utens signis quæ funt per appli cationem linearum visus. Hinc conservantur id est eminentes visiones, et hypotheses, hoc est visiones inferiores, et hoc est visa, Et videntur quidem alia eminere, alia vero subs: dere : aliqua vero, aliquo alio modo visione appre- bendi in loco lævi et æquabili. Ita autem philosophi dita. › Conf. superius Str. 11, p. 433, n. 5. tatio : et mox cum utrobique iidem et similes poni soleant. SYLBURG. Possis etiam legere, Vulgata lectio ferri potest si accipia- tur pro c etiam, vel : » id est, c si, ut dominans, etiam, seu c dux, præire velit. » SYLBURG. (81) Σοφίαν. Similem Sapientiæ definitionem sur- (82) 'Αμετάπτωτος ὑπὸ λόγου παραδοθεῖσα. (83) Βουλήσει. « Ex voluntate, » sc. Dei. (84) Τῶν μέν. Notabilis est articulorum commu (85) Κινούμενοι. Scilicet divinitus : quod opponit (86) Ὡς Κύριον καὶ ἡγεμονεῖται. Α. ως Κύριον
PG 9:279καὶ οὓς μὲν ἐκ πυρὸς ἁρπάζετε, διακρινομένους δὲ ἐλεᾶτε. ἀμέλει τὸ δρέπανον ἕνεκεν τοῦ κλαδεύειν προηγουμένως γέγονεν, ἀλλὰ καὶ πεπλεγμένα τὰ κλήματα διαστέλλομεν [ἐν] αὐτῷ καὶ ἀκάνθας κόπτομεν τῶν συμπεφυκυιῶν ταῖς ἀμπέλοις, αἷς οὐ ῥᾴδιόν ἐστι προσελθεῖν. ταῦτα δὲ πάντα τὴν ἀναφορὰν ἔχει ἐπὶ τὸ κλαδεῦσαι. πάλιν ἄνθρωπος προηγουμένως γέγονεν εἰς ἐπίγνωσιν θεοῦ, ἀλλὰ καὶ γεωργεῖ καὶ γεωμετρεῖ καὶ φιλοσοφεῖ, ὧν τὸ μὲν ἐπὶ τὸ ζῆν, τὸ δὲ ἐπὶ τὸ εὖ ζῆν, τὸ δὲ ἐπὶ τὸ μελετᾶν τὰ ἀποδεικτικὰ γεγένηται. Ναὶ μὴν οἱ λέγοντες τὴν φιλοσοφίαν ἐκ τοῦ διαβόλου ὁρμᾶσθαι κἀκεῖνο ἐπιστησάτωσαν, ὅτι φησὶν ἡ γραφὴ μετασχηματίζεσθαι τὸν διάβολον εἰς ἄγγελον φωτός, τί ποιήσοντα; εὔδηλον, ὅτι προφητεύσοντα. εἰ δὲ ὡς ἄγγελος φωτὸς προφητεύει, ἀληθῆ ἄρα ἐρεῖ. εἰ ἀγγελικὰ καὶ φωτεινά, προφητεύσει καὶ ὠφέλιμα τότε, ὅτε καὶ μετασχηματίζεται καθ’ ὁμοιότητα ἐνεργείας, κἂν ἄλλος ᾖ κατὰ τὸ ὑποκείμενον τῆς ἀποστασίας. ἐπεὶ πῶς ἂν ἀπατήσειέν τινα, μὴ διὰ τῶν ἀληθῶν ὑπαγόμενος τὸν φιλομαθῆ εἰς οἰκειότητα καὶ οὕτως ὕστερον εἰς ψεῦδος ὑποσύρων;
PG 9:281ἄλλως τε καὶ ἐπιστάμενος τὴν ἀλήθειαν εὑρεθήσεται, καὶ εἰ μὴ καταληπτικῶς, ἀλλ’ οὖν οὐκ ἄπειρός γε αὐτῆς. οὐ τοίνυν ψευδὴς ἡ φιλοσοφία, κἂν ὁ κλέπτης καὶ ὁ ψεύστης κατὰ μετασχηματισμὸν ἐνεργείας τὰ ἀληθῆ λέγῃ, οὐδὲ μὴν διὰ τὸν λέγοντα προκαταγνωστέον ἀμαθῶς καὶ τῶν λεγομένων, ὅπερ καὶ ἐπὶ τῶν προφητεύειν νῦν δὴ λεγομένων παρατηρητέον, ἀλλὰ τὰ λεγόμενα σκοπητέον, εἰ τῆς ἀληθείας ἔχεται. Ἤδη δὲ καὶ καθολικῷ λόγῳ πάντα [τὰ] ἀναγκαῖα καὶ λυσιτελῆ τῷ βίῳ θεόθεν ἥκειν εἰς ἡμᾶς λέγοντες οὐκ ἂν ἁμάρτοιμεν, τὴν δὲ φιλοσοφίαν καὶ μᾶλλον Ἕλλησιν, οἷον διαθήκην οἰκείαν αὐτοῖς, δεδόσθαι, ὑποβάθραν οὖσαν τῆς κατὰ Χριστὸν φιλοσοφίας, κἂν οἱ φιλοσοφοῦντες τὰ Ἑλλήνων ἐθελοκωφῶσι [πρὸς] τὴν ἀλήθειαν, ἐξευτελίζοντες τὴν φωνὴν τὴν βαρβάρων ἢ καὶ ὑφορώμενοι τὸν ἐπηρτημένον τῷ πιστῷ κατὰ τοὺς πολιτικοὺς νόμους τοῦ θανάτου κίνδυνον. ὥσπερ δὲ ἐν τῇ βαρβάρῳ φιλοσοφίᾳ, οὕτως καὶ ἐν τῇ Ἑλληνικῇ ἐπεσπάρη τὰ ζιζάνια πρὸς τοῦ τῶν ζιζανίων οἰκείου γεωργοῦ.
οὕτω καὶ ἐπὶ τὸν Κύριον ἡ τῶν καλῶν διδασκαλία, Α Β καὶ ἡ δικαιοῦσα, καὶ εἰς τοῦτο χειραγωγοῦσά τε καὶ συλλαμβάνουσα. Εἰ δ' ἔκ τινος ποιήσεως τὰ τῆς ἀλη θείας ὅτῳ δήποτε τρόπῳ (98) λαβόντες σπέρματα (99), οὐκ ἐξέθρεψάν τινες· γῇ δὲ ἀγόνῳ καὶ ἀνομβρίᾳ πα ραδεδωκότες, ἀγρίαις συνεπνίξαντο βοτάναις· καθά- περ οἱ Φαρισαῖοι ἐξετράπησαν τοῦ νόμου, ανθρωπί νας (1) παρεισάγοντες διδασκαλίας· τούτων οὐχ ὁ διο δάσκαλος αἴτιος, ἀλλ᾽ οἱ παρακούειν προηρημένοι. Οι πεισθέντες δὲ αὐτῶν τῇ τε τοῦ Κυρίου παρουσίᾳ καὶ τῇ τῶν Γραφῶν σαφηνείᾳ ἐν ἐπιγνώσει γίνονται τοῦ νόμου· καθάπερ καὶ οἱ ἀπὸ φιλοσοφίας διὰ τῆς τοῦ Κυρίου διδασκαλίας ἐν ἐπιγνώσει τῆς ἀληθοῦς φιλο σοφίας καθίστανται· « Τὰ λόγια γὰρ Κυρίου λόγια ἁγνὰ, ἀργύριον πεπυρωμένον, δοκίμιον τῇ γῇ (2), κε- καθαρισμένον ἑπταπλασίως·, ἤτοι ὡς ἄργυρος πολ- λάκις ἀποκαθαρθείς, εἰς δοκίμιον καθίσταται ὁ δίκαιος, νόμισμα Κυρίου γενόμενος, καὶ χάραγμα βασιλικόν ἀναδεξάμενος· ἢ ἐπεὶ καὶ Σαλομών (5) λέγει, « γλῶσ- σαν δικαίου άργυρον πεπυρωμένον· ν τὴν δεδοκιμα- σμένην καὶ σοφὴν διδασκαλίαν ἐπαινετὴν καὶ ἀποδε κτὴν (4) τυγχάνειν μηνύων, ὅτ᾽ ἂν ἐκκεκαθαρμένη πλουσίως τυγχάνῃ τῇ γῇ, τουτέστιν ὅτ' ἂν πολυτρό πως ἡ γνωστική ψυχὴ ἁγιάζηται κατὰ τὴν ἀποχὴν τῶν γεωδῶν πυρώσεων. Αγνίζεται δὲ καὶ τὸ σῶμα ἐν ᾧ οἰκεῖ, ἐξιδιοποιούμενον εἰς εἰλικρίνειαν ἁγίου νεώ. Ο δὲ ἐν τῷ σώματι καθαρισμὸς τῆς ψυχῆς πρώτης πρῶτος, οὗτός ἐστιν ἡ ἀποχὴ τῶν κακῶν (5)· ἄν τινες τελείωσιν ἡγοῦνται, καὶ ἔστιν ἁπλῶς τοῦ κοινοῦ πιστοῦ, Ἰουδαίου τε καὶ Ἕλληνος, ἡ τελείωσις αὕτη· τοῦ δὲ Γνωστικοῦ μετὰ τὴν ἄλλοις νομιζομέ- την τελείωσιν ἡ δικαιοσύνη εἰς ἐνέργειαν εὐποιίας προβαίνει· καὶ ὅτῳ δὴ ἡ ἐπίστασις τῆς δικαιοσύνης εἰς ἀγαθοποιίαν ἐπιδέδωκε, τούτῳ ἡ τελείωσις ἐν ἀμεταβόλῳ ἔξει εὐποιίας καθ' ὁμοίωσιν τοῦ Θεοῦ δια- μένει. Οἱ μὲν γὰρ (6) σπέρμα Αβραὰμ, δοῦλοι ἔτι τοῦ Θεοῦ, οὗτοί εἰσιν οἱ κλητοί (7)· υἱοὶ δὲ Ἰακὼβ οἱ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ, οἱ τῆς κακίας πτερνίσαντες (8) τὴν ἐνέργειαν. Εἰ τοίνυν αὐτόν τε τὸν Χριστὸν σοφίαν * τόπω. δασκαλίας, ἐντάλματα ἀνθρώπων, νος γλῶσσα δικαίου, καρδία δὲ ἀσεβοῦς ἐκλείψει. ἄργυρος εκλεκτός. ἀργύριον πεπυρωμένον, δοκίμιον τῇ γῇ, « Πεπυρωμένον τὸ λόγιόν σου σφόδρα, ο Η.: Ἐπύρωσάς με, καὶ οὐχ εὑρέθη ἐν ἐμοὶ ἀδικία. γάρ εἰσι κλητοί, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί· πτερνιστής, STROMATUM LIB. VI. sunt, Dei consiliarius qui præscivit omnia. Is au- tem ab alto, a prima mundi constitutione, « multi- fariam multisque modis › et docuit et perficit. Unde merito dictum est: Ne dixeritis vobis magistrum super terram ª. Vides undenai ansas acceperit vera philosophia, etiamsi lex sit imago et umbra veritatis : est enim lex veritatis umbra. Sed Græco- rum nimius amor sui, quosdam homines prædicat doctores. Quomodo ergo ad Deum creatorem omnis recurrit cognatio, ita etiam ad Dominum eorum, quae bona sunt et honesta, doctrina, et quæ justif- cat, et quæ ad hoc deducit et fert opem. Si qui au- tem ex aliqua creatura semina veritatis quomodo- cunque accepta non enutrierunt, sed terræ sterili et aridæ mandantes, ea herbis suffocarunt agresti- bus, quomodo Pharisæi a lege declinarunt, doctriuas humanas inducentes, non est eorum causa magister, sed qui perperam audire voluerunt. Qui autem ex iis crediderunt et Domini adventui et Scripturarum declarationi, ii attingunt cognitionem legis : sicut etiam philosophi, per doctrinam Domini perducun- tur ad agnitionem veræ philosophiæ. ‹ Eloquia enimu Domini eloquia casta, argentum ignitum, probatum terræ, purgatum septuplum b: scilicet quod ut argentum stepe purgatum probatur justus, Domini nummus effectus, et regalem accipiens cha- racterem : aut quoniam Salomon quoque dicit • linguam justi esse argentum ignitum d : » proba tam et sapientem doctrinam, esse laudabilem et ad- mittendam significans, quando sæpe terra fuerit expurgata, hoc est, quando anima cognitione præ. dita, fuerit multis modis sanctificata, per abstinen- tiam a terrenis inflammationibus. Sanctificatur au- tem corpus quoque in quo habitat, cum ut proprium. dedicatur in sancti templi puritatem et sinceritatem.. Quæ est autem in corpore primæ animæ prima pur- gatio, ea est abstinentia a malis, quam quidam existinant perfectionem ; ac ea est, ut ita dicam, perfectio communis fidelis Judi et Græci. Guostici • Matth. xxxi, 8, 9, 10. b Psal. x1, 7. c Psal. x1, 6, P. ED. POTTER, 644-645 ED. PARIS. • Prov. x, 20. seminatore, Luc. vult, et seq. iterumque Marc. VII, 7. psal. xi. Heb. versio, e excoctum in foriace. » SYLBURG. Argentum igne purgatuin lingua justi, cor autem impii deficiet. Latina : • Argentum electum lin- gua justi, cor auten impiorum pro nihilo. » Aquila et Symmachus, Paraph. Chald. : • Argentum conflatum lingua justi. . Sic psal. XI, paulo ante, quod Hervetus • argentum ignitum, . Vulgata • argentum igne examinatum, » probatum terra, D. Hieronymus, « argentum igne probatum, separa- Lum a terra, et Psal. cvult, 140, ignitum eloquium tuum vehe- C D menter. » D. Hieronymus: • Probatus sermo tuus nimis. Vox Hebraica igne expurgatum signifi- cat. Tale illud quod habes p. 658, ex psal. xvi, 3: • Inflammasti me, et non est inventa in me iniqui- las ; » Vulgata: c Igne me examinasti, et non est inventa in mne iniquitas. » D. Hieronymus : « Con- flasti me, et non invenisti cogitationes meas trans- ire os meum. » COLLECT. xaxou. Huic convenit illud Horatii in Epist., I, 1, v. 41, 42: ..... Sapientia prima est Stultitia caruisse..... vel alium huic similem locum. minis Jacob, qui Græce Latine • sup plantator, dicitur. (98) Οτῳ δήποτε τρόπῳ. Μs. Οιιob. ὁ τῷ δήποτε (99) Λαβόντες σπέρματα. Respicit parabolam de (1) ᾿Ανθρωπίνας. Matth. xv, 9 : Διδάσκοντες δι- (2) Δοκίμιον τῇ γῇ. Agnoscunt etiam Vulg. Bibl. (5) Σαλομών. Prov. x, 20 : "Αργυρος πεπυρωμέ (4) Αποδεκτήν. Ms. Paris. ἀποδεκτός mendose. (5) Αποχὴ τῶν κακῶν. Ms. Οιιob. ἀποχὴ τοῦ (6) Οἱ μὲν γάρ. Vide Herveti commentarium. (7) Οἱ κλητοί. Respicit Matth. xx, 10 : Πολλοὶ (8) Πτερνίσαντες. Alludit ad etymologiam no-
PG 9:283ὅθεν αἵ τε αἱρέσεις παρ’ ἡμῖν συνανεφύησαν τῷ γονίμῳ πυρῷ οἵ τε τὴν Ἐπικούρου ἀθεότητα καὶ τὴν ἡδονὴν καὶ ὅσα ἄλλα παρὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἐπέσπαρται τῇ Ἑλληνικῇ φιλοσοφίᾳ κηρύσσοντες νόθοι τῆς θεόθεν δωρηθείσης γεωργίας Ἕλλησιν ὑπάρχουσι καρποί. ταύτην σοφίαν τοῦ αἰῶνος τούτου τὴν φιλήδονον καὶ φίλαυτον ὁ ἀπόστολος λέγει, ὡς ἂν τὰ τοῦ κόσμου τοῦδε καὶ τὰ περὶ αὐτὸν μόνον διδάσκουσαν ὑποκειμένην τε ἀκολούθως κατὰ προστασίαν τοῖς τῇδε ἄρχουσι· διὸ καὶ στοιχειωτική τίς ἐστιν ἡ μερικὴ αὕτη φιλοσοφία, τῆς τελείας ὄντως ἐπιστήμης ἐπέκεινα κόσμου περὶ τὰ νοητὰ καὶ ἔτι τούτων τὰ πνευματικώτερα ἀναστρεφομένης, ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν καὶ οὖς οὐκ ἤκουσεν οὐδὲ ἐπὶ καρδίαν ἀνέβη ἀνθρώπων, πρὶν ἢ διασαφῆσαι τὸν περὶ τούτων λόγον ἡμῖν τὸν διδάσκαλον, ἅγια ἁγίων καὶ ἔτι τούτων κατ’ ἐπανάβασιν τὰ ἁγιώτερα ἀποκαλύψαντος τοῖς γνησίως καὶ μὴ νόθως τῆς κυριακῆς υἱοθεσίας κληρονόμοις.
φητῶν (9), δι' ἧς ἔστι τὴν γνωστικὴν παράδοσιν ἐκμανθάνειν, ὡς αὐτὸς κατὰ τὴν παρουσίαν τοὺς ἁγίους ἐδίδαξεν ἀποστόλους· σοφία εἴη ἂν ἡ γνώσις, ἐπιστήμη οὖσα καὶ κατάληψις τῶν ὄντων τε καὶ ἐσο μένων, καὶ παρωχηκότων, βεβαία καὶ ἀσφαλῆς, ὡς ἂν παρὰ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ παραδοθεῖσα καὶ ἀποκα λυφθεῖσα. Καὶ δὴ καὶ εἰ ἔστι τέλος τοῦ σοφοῦ ἡ θεω ρία, ὀρέγεται μὲν, ἡ μὲν ἔτι φιλοσόφων, τῆς θείας ἐπιστήμης· οὐδέπω δὲ τυγχάνει, ἢν μὴ μαθήσει πα ραλάβῃ σαφηνισθεῖσαν αὐτῷ τὴν προφητικὴν φωνὴν, δι' ἧς τά τ' εόντα, τά τ' ἐσσόμενα, πρό τ' εόντα (10), ὅπως ἔχει τε καὶ ἔσχε καὶ ἕξει, παραλαμβάνει. Ἡ γνῶσις δὲ αὐτὴ (11), ἡ κατὰ διαδοχὰς εἰς ὀλίγους ἐκ τῶν ἀποστόλων ἀγράφως παραδοθεῖσα, κατελήλυθεν φαμὲν, καὶ τὴν ἐνέργειαν αὐτοῦ, τὴν διὰ τῶν προ Β ἐντεῦθεν δὲ ἄρα γνῶσιν εἴτε σοφίαν συνασκηθῆναι χρὴ εἰς ἕξιν θεωρίας ἀΐδιον καὶ ἀναλλοίωτον. Ἡ γνῶσις δὲ αὐτή. Αὐτή αὕτη, « γνῶσιν Ἐπεὶ καὶ Παῦλος ἐν ταῖς Ἐπιστολαῖς οὐ φιλοσο φίαν διαβάλλων φαίνεται· τὸν δὲ τοῦ γνωστικοῦ μετ ταλαμβάνονται ὕψους, οὐκ ἔτι παλινδρομεῖν ἀξιοῖ ἐπὶ τὴν Ἑλληνικὴν « φιλοσοφίαν, » στοιχεῖα τοῦ κόσμου ταύτην ἀλληγορῶν, στοιχειωτικήν τινα οὖσαν, καὶ προ- παιδείαν τῆς ἀληθείας. Διὸ καὶ τοῖς Εβραίοις γρά φων, τοῖς ἐπανακάμπτουσιν εἰς νόμον ἐκ πίστεως, « *Η (12) πάλιν, φησί, χρείαν ἔχετε τοῦ διδάσκειν ὑμᾶς, τίνα τὰ στοιχεῖα τῆς ἀρχῆς τῶν λόγων τοῦ Θεοῦ, καὶ γεγόνατε χρείαν ἔχοντες γάλακτος, καὶ οὐ στερεάς τροφῆς; » Ὡσαύτως ἄρα καὶ τοῖς ἐξ Ἑλλήνων ἐπι στρέφουσι Κολοσσαεῦσι· . Βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγωγῶν διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, κατά τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου τούτου (13), καὶ οὐ κατὰ Χριστόν· ο δελεάζων (14) αὖθις εἰς φιλοσοφίαν ἀνα- δραμεῖν, τὴν στοιχειώδη διδασκαλίαν. Κἂν λέγῃ τις κατὰ σύνεσιν ἀνθρώπων φιλοσοφίαν εὑρῆσθαι πρὸς Ἑλλήνων, ἀλλὰ τὰς Γραφὰς εὑρίσκω τὴν σύνεσιν θεόπεμπτον εἶναι λεγούσας. Ο γοῦν Ψαλμῳδὸς με • ν, 12. τοῦ κόσμου, τούτου. Βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγωγῶν. CLEMENTIS ALEXANDRINI autem justitia supra eam quam alii existimant esse A perfectionem, ad bonorum operum effectionem pro- cedit : et cui justitiæ augmentumn crevit ad bene agendum, ei perfectio permanet in immutabili ha- bitu bene agendi; ad Dei similitudinem. Nam qui sunt quidem semen Abrahæ et præterea servi Dei, ii sunt vocati. Filii autem Jacob, qui supplantave- runt vitii operationem, sunt ejus electi. Si ergo et ipsum Christum dicimus sapientiam, et ejus opera- tionen, eam quæ fit per prophetas, per quam edi- scitur traditio gnostica, ut ipse præsens sanctos do- cuit apostolos: sapientia fuerit cognitio, ut quæ sit scientia et comprehensio eorum quæ sunt, et futura sunt, et præterita, stabilis et firma, ut quæ a Filio Dei sit tradita et revelata. Atque si est quidem sa- pientis finis, contemplatio, tum eorum qui sunt adhuc philosophi contemplatio, divinam quidem appetit scientiam: nondum autem assequitur, nisi per disciplinam acceperit vocem propheticam ipsi de- claratam, per quam docetur quomodo se habent, habuerunt, et habitura sunt, quæ sunt, quæ futura sunt, et príus fuerunt. Cognitio autem ipsa est, quæ per successionem ad paucos ex apostolis absque scriptis tradita pervenit. Hinc ergo cognitio, seu sapientiam mavis dicere, exerceatur oportet donec perveniat ad contemplationis habitum æternum, et in quem non cadit alteratio. CAPUT VIII. Philosophiam esse cognitionem a Deo datam, licet respectu ad perfectiorem Evangelii lucem ab Apostolo vilipendatur. C Nam Paulus quoque in Epistolis non videtur re- prehendere philosophiam : sed eum qui ad gnosti- cum fastigium pervenit, non vult amplius recur- rere ad Græcam . philosophiam, eam allegorice vocans ‹ mundi elementa ª, › ut quæ elementa quodammodo doceat, et sit veluti disciplina præce- dens veritatem. Quocirca ad Hæbræos quoque scri- bens, qui a fide ad legem reflectebantur : • An rursus, › inquit, opus habetis ut vos doceam quænam sint elementa initii eloquiorum Dei? et opus vobis esse cepit lacte, et non solido cibo b?, Similiter autem ad Colossenses quoque qui con- vertuntur ex Græcis : « Videte ne quis vos depræ- detur per philosophiam et inanem deceptionem, secundum traditionem hominum, secundum ele- menta hujus mundi, et non secundum Christum ,, scilicet alliciens, reverti ad philosophiam quæ ele- mentaris est doctrina. Quod si quis dicat, per homi- num intelligentiam fuisse inventam a Græcis philo-D sophiam : atque invenio Scripturas dicentes, in- × P. ED. POTTER, 645-646 ED. PARIS. dunt antiqui Patres, Christum : per veteres pro- phetas locutum fuisse. Barnabas, ut alios prætor- eam, cap. v de Christo agens, ait : • Prophetæ ab ipso habentes donum, in illum prophetaverunt. › - agnoscit etiam interpretis versio, cognitio autem ipsa. › Si quis demonstrative malit hæc, » per me licet. SYLBURG. Porro appellat arcanorum cogni- tionem, quam cum paucis tantum communicasse Christum alibi tradit. Conf. Strom. 1, p. 322, n. 10, p. 323, n. 7. Coloss. 11, 8. b Hebr. c Coloss. it, 8. absque demonstrativo S BURG. ficans elementarem doctrinam reverti ad philoso- phiam. Sed nihil mutandum. Sensus est : c Quasi esca quadam illiciens iterum ad philosophiam, ele- mentarem illam doctrinam, recurrere. » Seu clarius: • Velut esca quadam alliciens ut iterum ad philo- sophiam, elementarem illam doctrinam, revertan- tur. » Allusio est ad Apostoli verba ista : SILBURG. (9) Διὰ τῶν προφητῶν. Vult, quod ubique tra- (10) Τά τ'. Homeri locus est Iliad. A. (12) ῏Η. Abest hæc particula ab Hebr. v, 12. (13) Τοῦ κόσμου τούτου. Vulg. Bibl. Col. ", (14) Δελεάζων. Hervetus maluit δηλῶν, « signi-
αὐτίκα γὰρ τολμῶμεν φάναι (ἐνταῦθα γὰρ ἡ πίστις ἡ γνωστική) πάντων ἐπιστήμονα εἶναι καὶ πάντων περιληπτικόν, βεβαίᾳ καταλήψει κεχρημένον καὶ ἐπὶ τῶν ἡμῖν ἀπόρων, τὸν τῷ ὄντι γνωστικόν, ὁποῖος ἦν Ἰάκωβος, Πέτρος, Ἰωάννης, Παῦλος καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι. γνώσεως γὰρ πλήρης ἡ προφητεία, ὡς ἂν παρὰ κυρίου δοθεῖσα καὶ διὰ κυρίου πάλιν τοῖς ἀποστόλοις σαφηνισθεῖσα· καὶ μή τι ἡ γνῶσις ἰδίωμα ψυχῆς τυγχάνει λογικῆς εἰς τοῦτο ἀσκουμένης, ἵνα διὰ τῆς γνώσεως εἰς ἀθανασίαν ἐπιγραφῇ. ἄμφω γὰρ δυνάμεις τῆς ψυχῆς, γνῶσίς τε καὶ ὁρμή. εὑρίσκεται δ’ ἡ ὁρμὴ μετά τινα συγκατάθεσιν κίνησις οὖσα· ὁ γὰρ ὁρμήσας εἴς τινα πρᾶξιν πρότερον τὴν γνῶσιν τῆς πράξεως λαμβάνει, δεύτερον δὲ τὴν ὁρμήν. ἔτι κἀπὶ τοῦδε κατανοήσωμεν·
φητῶν (9), δι' ἧς ἔστι τὴν γνωστικὴν παράδοσιν ἐκμανθάνειν, ὡς αὐτὸς κατὰ τὴν παρουσίαν τοὺς ἁγίους ἐδίδαξεν ἀποστόλους· σοφία εἴη ἂν ἡ γνώσις, ἐπιστήμη οὖσα καὶ κατάληψις τῶν ὄντων τε καὶ ἐσο μένων, καὶ παρωχηκότων, βεβαία καὶ ἀσφαλῆς, ὡς ἂν παρὰ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ παραδοθεῖσα καὶ ἀποκα λυφθεῖσα. Καὶ δὴ καὶ εἰ ἔστι τέλος τοῦ σοφοῦ ἡ θεω ρία, ὀρέγεται μὲν, ἡ μὲν ἔτι φιλοσόφων, τῆς θείας ἐπιστήμης· οὐδέπω δὲ τυγχάνει, ἢν μὴ μαθήσει πα ραλάβῃ σαφηνισθεῖσαν αὐτῷ τὴν προφητικὴν φωνὴν, δι' ἧς τά τ' εόντα, τά τ' ἐσσόμενα, πρό τ' εόντα (10), ὅπως ἔχει τε καὶ ἔσχε καὶ ἕξει, παραλαμβάνει. Ἡ γνῶσις δὲ αὐτὴ (11), ἡ κατὰ διαδοχὰς εἰς ὀλίγους ἐκ τῶν ἀποστόλων ἀγράφως παραδοθεῖσα, κατελήλυθεν φαμὲν, καὶ τὴν ἐνέργειαν αὐτοῦ, τὴν διὰ τῶν προ Β ἐντεῦθεν δὲ ἄρα γνῶσιν εἴτε σοφίαν συνασκηθῆναι χρὴ εἰς ἕξιν θεωρίας ἀΐδιον καὶ ἀναλλοίωτον. Ἡ γνῶσις δὲ αὐτή. Αὐτή αὕτη, « γνῶσιν Ἐπεὶ καὶ Παῦλος ἐν ταῖς Ἐπιστολαῖς οὐ φιλοσο φίαν διαβάλλων φαίνεται· τὸν δὲ τοῦ γνωστικοῦ μετ ταλαμβάνονται ὕψους, οὐκ ἔτι παλινδρομεῖν ἀξιοῖ ἐπὶ τὴν Ἑλληνικὴν « φιλοσοφίαν, » στοιχεῖα τοῦ κόσμου ταύτην ἀλληγορῶν, στοιχειωτικήν τινα οὖσαν, καὶ προ- παιδείαν τῆς ἀληθείας. Διὸ καὶ τοῖς Εβραίοις γρά φων, τοῖς ἐπανακάμπτουσιν εἰς νόμον ἐκ πίστεως, « *Η (12) πάλιν, φησί, χρείαν ἔχετε τοῦ διδάσκειν ὑμᾶς, τίνα τὰ στοιχεῖα τῆς ἀρχῆς τῶν λόγων τοῦ Θεοῦ, καὶ γεγόνατε χρείαν ἔχοντες γάλακτος, καὶ οὐ στερεάς τροφῆς; » Ὡσαύτως ἄρα καὶ τοῖς ἐξ Ἑλλήνων ἐπι στρέφουσι Κολοσσαεῦσι· . Βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγωγῶν διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, κατά τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου τούτου (13), καὶ οὐ κατὰ Χριστόν· ο δελεάζων (14) αὖθις εἰς φιλοσοφίαν ἀνα- δραμεῖν, τὴν στοιχειώδη διδασκαλίαν. Κἂν λέγῃ τις κατὰ σύνεσιν ἀνθρώπων φιλοσοφίαν εὑρῆσθαι πρὸς Ἑλλήνων, ἀλλὰ τὰς Γραφὰς εὑρίσκω τὴν σύνεσιν θεόπεμπτον εἶναι λεγούσας. Ο γοῦν Ψαλμῳδὸς με • ν, 12. τοῦ κόσμου, τούτου. Βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγωγῶν. CLEMENTIS ALEXANDRINI autem justitia supra eam quam alii existimant esse A perfectionem, ad bonorum operum effectionem pro- cedit : et cui justitiæ augmentumn crevit ad bene agendum, ei perfectio permanet in immutabili ha- bitu bene agendi; ad Dei similitudinem. Nam qui sunt quidem semen Abrahæ et præterea servi Dei, ii sunt vocati. Filii autem Jacob, qui supplantave- runt vitii operationem, sunt ejus electi. Si ergo et ipsum Christum dicimus sapientiam, et ejus opera- tionen, eam quæ fit per prophetas, per quam edi- scitur traditio gnostica, ut ipse præsens sanctos do- cuit apostolos: sapientia fuerit cognitio, ut quæ sit scientia et comprehensio eorum quæ sunt, et futura sunt, et præterita, stabilis et firma, ut quæ a Filio Dei sit tradita et revelata. Atque si est quidem sa- pientis finis, contemplatio, tum eorum qui sunt adhuc philosophi contemplatio, divinam quidem appetit scientiam: nondum autem assequitur, nisi per disciplinam acceperit vocem propheticam ipsi de- claratam, per quam docetur quomodo se habent, habuerunt, et habitura sunt, quæ sunt, quæ futura sunt, et príus fuerunt. Cognitio autem ipsa est, quæ per successionem ad paucos ex apostolis absque scriptis tradita pervenit. Hinc ergo cognitio, seu sapientiam mavis dicere, exerceatur oportet donec perveniat ad contemplationis habitum æternum, et in quem non cadit alteratio. CAPUT VIII. Philosophiam esse cognitionem a Deo datam, licet respectu ad perfectiorem Evangelii lucem ab Apostolo vilipendatur. C Nam Paulus quoque in Epistolis non videtur re- prehendere philosophiam : sed eum qui ad gnosti- cum fastigium pervenit, non vult amplius recur- rere ad Græcam . philosophiam, eam allegorice vocans ‹ mundi elementa ª, › ut quæ elementa quodammodo doceat, et sit veluti disciplina præce- dens veritatem. Quocirca ad Hæbræos quoque scri- bens, qui a fide ad legem reflectebantur : • An rursus, › inquit, opus habetis ut vos doceam quænam sint elementa initii eloquiorum Dei? et opus vobis esse cepit lacte, et non solido cibo b?, Similiter autem ad Colossenses quoque qui con- vertuntur ex Græcis : « Videte ne quis vos depræ- detur per philosophiam et inanem deceptionem, secundum traditionem hominum, secundum ele- menta hujus mundi, et non secundum Christum ,, scilicet alliciens, reverti ad philosophiam quæ ele- mentaris est doctrina. Quod si quis dicat, per homi- num intelligentiam fuisse inventam a Græcis philo-D sophiam : atque invenio Scripturas dicentes, in- × P. ED. POTTER, 645-646 ED. PARIS. dunt antiqui Patres, Christum : per veteres pro- phetas locutum fuisse. Barnabas, ut alios prætor- eam, cap. v de Christo agens, ait : • Prophetæ ab ipso habentes donum, in illum prophetaverunt. › - agnoscit etiam interpretis versio, cognitio autem ipsa. › Si quis demonstrative malit hæc, » per me licet. SYLBURG. Porro appellat arcanorum cogni- tionem, quam cum paucis tantum communicasse Christum alibi tradit. Conf. Strom. 1, p. 322, n. 10, p. 323, n. 7. Coloss. 11, 8. b Hebr. c Coloss. it, 8. absque demonstrativo S BURG. ficans elementarem doctrinam reverti ad philoso- phiam. Sed nihil mutandum. Sensus est : c Quasi esca quadam illiciens iterum ad philosophiam, ele- mentarem illam doctrinam, recurrere. » Seu clarius: • Velut esca quadam alliciens ut iterum ad philo- sophiam, elementarem illam doctrinam, revertan- tur. » Allusio est ad Apostoli verba ista : SILBURG. (9) Διὰ τῶν προφητῶν. Vult, quod ubique tra- (10) Τά τ'. Homeri locus est Iliad. A. (12) ῏Η. Abest hæc particula ab Hebr. v, 12. (13) Τοῦ κόσμου τούτου. Vulg. Bibl. Col. ", (14) Δελεάζων. Hervetus maluit δηλῶν, « signi-
PG 9:285ἐπειδὴ γὰρ τὸ μαθεῖν τοῦ πρᾶξαι πρεσβύτερόν ἐστιν (φύσει γὰρ ὁ πράσσων τοῦτο, ὃ πρᾶξαι βούλεται, μανθάνει πρότερον) καὶ ἡ μὲν γνῶσις ἐκ τοῦ μαθεῖν, τὸ πρᾶξαι δὲ ἐκ τοῦ ὁρμῆσαι [κἀκ τοῦ μανθάνειν ἡ γνῶσις], ἕπεται δὲ τῇ ἐπιστήμῃ [ἡ] ὁρμὴ μεθ’ ἣν ἡ πρᾶξις, ἀρχὴ καὶ δημιουργὸς πάσης λογικῆς πράξεως ἡ γνῶσις εἴη ἄν, ὥστ’ ἂν εἰκότως ταύτῃ μόνῃ χαρακτηρίζοιτο ἡ τῆς λογικῆς ἰδιότης ψυχῆς· τῷ ὄντι γὰρ ἡ μὲν ὁρμὴ καθάπερ γνῶσίς ἐστιν ἐπὶ τῶν ὄντων κινουμένη, γνῶσις δὲ αὐτὸ τοῦτο, θέα τίς ἐστι τῆς ψυχῆς τῶν ὄντων ἤτοι τινὸς ἢ τινῶν, τελειωθεῖσα δὲ τῶν συμπάντων. καίτοι φασί τινες τὸν σοφὸν ἄνθρωπον πεπεῖσθαι εἶναί τινα ἀκατάληπτα, ὡς καὶ περὶ τούτων ἔχειν τινὰ κατάληψιν, καταλαμβάνοντος, ὅτι ἀκατάληπτα ἔσται τὰ ἀκατάληπτα. ὅπερ ἐστὶ κοινὸν καὶ τῶν ὀλίγον προορᾶσθαι δυναμένων· βεβαιοῖ γὰρ ὁ τοιοῦτος εἶναί τινα ἀκατάληπτα. ὁ γνωστικὸς δὲ ἐκεῖνος, περὶ οὗ λέγω, τὰ δοκοῦντα ἀκατάληπτα εἶναι τοῖς ἄλλοις αὐτὸς καταλαμβάνει, πιστεύσας ὅτι οὐδὲν ἀκατάληπτον τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ, ὅθεν οὐδὲ ἀδίδακτον· ὁ γὰρ δι’ ἀγάπην τὴν πρὸς ἡμᾶς παθὼν οὐδὲν ἂν ὑποστείλαιτο εἰς διδασκαλίαν τῆς γνώσεως.
γίστην ἡγεῖται δωρεὰν τὴν συνεσιν, καὶ αἰτεῖ λέγων· ο Δούλος σός (15) εἰμι ἐγώ· συνέτισόν με. Καὶ μή σε τὸ πολύπειρον τῆς γνώσεως αιτούμενος ὁ Δαβὶδ γράφει ο Χρηστότητα καὶ παιδείαν, καὶ γνῶσιν δί- δαξόν με, ὅτι ταῖς ἐντολαῖς σου ἐπίστευσα; » Κυ- ρίας εἶναι τὰς διαθήκας ώμολόγηται, καὶ τοῖς τιμιω τέροις δίδοσθαι. Λέγει γοῦν ὁ ψαλμὸς πάλιν ἐπὶ τοῦ Θεοῦ· Οὐκ ἐποίησεν οὕτως οὐδενὶ ἔθνει (16), καὶ τὰ κρίματα αὐτοῦ οὐκ ἐδήλωσεν αὐτοῖς. » Τὸ δὲ, • Οὐκ ἐποίησεν οὕτως, ο πεποιηκέναι μεν δηλοί, ἀλλ᾽ οὐχ οὕτως. » Εν συγκρίσει γοῦν τὸ « οὕτως ο πρὸς τὴν ὑπεροχὴν τὴν καθ' ἡμᾶς γινομένην· ἐξῆν δὲ δήπου τῷ προφήτῃ εἰπεῖν ἁπλῶς τὸ « Οὐκ ἐποίη- σεν, › ἄνευ τῆς προσθήκης τοῦ « Οὕτως. » Ναὶ μὴν καὶ ὁ Πέτρος ἐν ταῖς Πράξεσιν, « Επ' ἀληθείας και ταλαμβάνομαι, φησὶν, ὅτι προσωπολήπτης (17) οὐκ Βc ἔστιν ὁ Θεός· ἀλλ᾽ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ἐργαζόμενος δικαιοσύνην· δεκτὸς αὐτῷ ἐστιν. Οὐ χρόνῳ τοίνυν τὸ ἀπροσωπόληπτον τοῦ Θεοῦ, ἀλλ' ἐξ αἰῶνος· οὐδὲ μὴν ἤρξατό ποτε ἡ εὐεργεσία αὐτοῦ, ἀλλ' οὐδὲ περιορίζεται τόποις ἢ ἀνθρώποις τισίν· οὐδὲ γὰρ μερικὴ ἡ εὐποιία αὐτοῦ. • Ανοίξατέ μας πύλας δικαιοσύνης, φησίν· ἐν αὐταῖς εἰσελ θέν (18), ἐξομολογήσομαι τῷ Κυρίῳ. Αὕτη ἡ πύλη τοῦ Κυρίου. Δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. » Ἐξη- γούμενος δὲ τὸ ῥητὸν τοῦ προφήτου Βαρνάβας (19), επιφέρει · « Πολλῶν πυλῶν ἀνεῳγυιῶν, ἡ ἐν δικαιο- σύνῃ (20), αὕτη ἐστὶν ἡ ἐν Χριστῷ· ἐν ᾗ μακά- ριος πάντες οἱ εἰσελθόντες. » Τῆς αὐτῆς ἔχεται ἐννοίας κἀκεῖνο τὸ προφητικόν ο Κύριος ἐπὶ ὑδάτων πολυ λῶν·, οὐ τῶν διαθηκῶν, τῶν διαφόρων μόνων, ἀλλὰ καὶ τῶν τῆς διδασκαλίας τρόπων, τῶν τε ἐν Ελλησιν εἰς δικαιοσύνην ἁγόντων τῶν τε ἐν βαρβάροις. Σαφῶς δὲ ἤδη καὶ ὁ Δαβὶδ μαρτυρῶν τῇ ἀληθείᾳ, ψάλλει · • Αποστραφήτωσαν οἱ ἁμαρτωλοὶ εἰς τὸν ᾄδην, πάντα τὰ ἔθνη τὰ ἐπιλανθανόμενα τοῦ Θεοῦ· › ἐπι- λανθάνονται δὲ δηλονότι οὗ πρότερον ἐμέμνηντο· καὶ δν πρὶν ἢ ἐκλαθέσθαι ἐγίνωσκον, τοῦτον παραπέμ πονται. Ην ἄρα εἴδησίς τις ἀμαυρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ παρὰ τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ταυτὶ μὲν τῇδε εχέτω. Που λυμαθῆ δὲ εἶναι χρὴ τὸν Γνωστικόν. Καὶ ἐπειδὴ Ελληνές φασι, Πρωταγόρου (21) προκατάρξαντος, Ρ. ΧΕΙΣ, 3. Εθνει, πιν : Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς οὐκ εἶπεν, ὅ τι ἐποίησεν ἐν παντὶ ἔθνει, ἀλλ' οὕτως οὐκ ἐποίησε, τοῦτ' ἔστιν οὐ πλάκας αὐτοῖς ἔπεμψεν, οὐ γράμματα, οὐ νομοθέτην Μωϋσέα, οὔτ᾽ ἄλλα τὰ ἐπὶ τοῦ Σινὰ ὄρους. ᾿Αλλὰ τούτων ἐκ περιουσίας Ἰουδαῖοι ἀπέλαυ- σαν· ἡ μέντοι πᾶσα φύσις ἡ ἀνθρωπίνη ἀρκοῦντα εἶχε τὸν ἀπὸ τοῦ συνειδότος νόμον. οὐκ ἔστι προσωπολήπτης ὁ Θεός. ταῖς. ἡ δικαιοσύνη "Αβδηρα. Πρῶτος ἔφη δύο λόγους εἶναι περὶ παντὸς πράγματος, ἀντικειμένους ἀλλήλοις, οἷς καὶ συνηρώτα, πρῶτος τοῦτο πράξας. • STROMATUM LIB. VI A telligentiam esse a Deo missam. Psalmographus certe maximum esse donum existimat intelligen- tiam, et 'petit dicens: ‹ Servus tuus ego sum, fac ut sim intelligens. Nunquid autem multiplicem petens cognitionem, scribit David : « Bonitatem et disciplinam et cognitionem, doce me, quoniam mandatis tuis credidi b?, Ubi fatetur ✪ testamenta esse maximæ auctoritatis, et dari solis præstantio- ribus. Dicit quidem certe rursus psalmus de Deo: • Nulli genti sic fecit, et judicia sua non manifesta- vit eis c. » Illud autem, « Non sic fecit, fecisse quidem significat, sed non « sic. Illud ergo, e sic, positum est, ut fat comparatio cum nostra excel- lentia. Poterat alioquin propheta dicere abso- lute, • Non fecit, » absque additamento hujus • sic. » Quin etiam Petrus quoque in Actis : « In veritate comprehendo, inquit, quod Dominus non acceptor personarum, sed in omni gente qui timet ipsum et operatur justitiam, est ei acceptus d. Non tempore ergo perfectumn est ut Deus personas non respiceret, sed id fuit ab æterno. Neque vero cepit unquam ejus beneficentia : sed neque cir- cumscribitur certis locis vel hominibus. Neque enim particularis est ejus benefcentia. « Aperite mihi, inquit, portas justitiæ : in ipsas ingressus, cond- tebor Domino. Hæc est porta Domini. Justi trans- ibunt per eam *. Prophetæ autem dictum exponens Barnabas infert : ‹ Cum multæ portæ sint apertæ, ea quæ est in justitia, ea est in Christo, in quam beati sunt omnes qui sunt ingressi. › Eidem sen- C tentiæ adbaret illud quoque propheticum : • Do- minus super aquas multas 1,› quod significat non solum testamenta diversa, sed etiam diversos mo- dos doctrinæ qui scilicet inter Græcos adducunt ad justitiam, et qui inter barbaros. Quin etiam aperte psallit David, veritati ferens testimonium : « Aver- tantur peccatores in infernum, omnes gentes quæ obliviscuntur Dei 8: > obliviscuntur scilicet ejus cujus prius meminerant : et quem cognoscebant priusquam obliviscerentur, eum jubent valere et amandant. Erat ergo quædam obscura Dei cognitio etiam apud gentes. Et hæc quidem ita se habeaut. b Ibid., * ED. POTTER, 646-647 ED. PARIS. • Psal. Cavit, 125. Act. x, 34, 35. Psal. cxviii, 19, 20. Psal. Psal. 15, 17. - Hebraico more. SYLBURG. Chrysostomus bonil. in psal. COLLECT. verso, SYLBURG. A. Sylburg. tribuit, quæ pertinent ad Clementis Romani epist. 1, cap. 68. Porro hæc superius etiam adduxit Cle- D mens noster. Strom. 1, pag. 539, ubi conf. adno- • tata. burg., ms. Paris., Clemens noster in Strom. 1, et Clemens, denique, Romanus. Sed abs que præpos. ¿v habent Clementis nostri editiones posteriores, editorum negligentia : quod doctis vi- ris, qui hæc allegarunt, non paucis imposuit. SYLBURG. Conf. etiam Stephani abbreviator Herino- laus voce Diogenes Laertius in Protagora, lib. ix, seg. : Primus dixit duas omnium rerum rationes invicem contrarias, quibus etiam interrogando utebatur, primus id in- stituens. In quem locum commentarium scribeus 66. c Psal. CXLIV, 20. (15) Σός. Psalm. σοῦ. (16) Οὐδενὶ ἔθνει. Vulg. Bibl. psal. cxLvi, παντί (17) "Οτι προσωπ. Act. apostol. x, ordine in- (18) Ἐν αὐταῖς εἰσ. Psal. cxvιι, εἰσελθὼν ἐν αὐτ (19) Βαρνάβας. Memoriæ lapsu auctor Barnabe (20) Ἡ ἐν δικαιοσύνῃ. Sic editt. Flor. et Syl- (21) Πρωταγόρου. Maximus Tyrius pag. 196. H.
γίνεται τοίνυν αὕτη ἡ πίστις ἀπόδειξις βεβαία, ἐπεὶ τοῖς ὑπὸ τοῦ θεοῦ παραδοθεῖσιν ἀλήθεια ἕπεται. εἰ δὲ καὶ πολυπειρίαν ποθεῖ τις, οἶδεν τὰ ἀρχαῖα καὶ τὰ μέλλοντα εἰκάζει, ἐπίσταται στροφὰς λόγων καὶ λύσεις αἰνιγμάτων, σημεῖα καὶ τέρατα προγινώσκει καὶ ἐκβάσεις καιρῶν καὶ χρόνων ὁ τῆς σοφίας μαθητής. Τοιοῦτος γὰρ ὁ γνωστικός, ὡς μόνοις τοῖς διὰ τὴν [δια]μονὴν τοῦ σώματος γινομένοις πάθεσι περιπίπτειν, οἷον πείνῃ, δίψει καὶ τοῖς ὁμοίοις. ἀλλ’ ἐπὶ μὲν τοῦ σωτῆρος τὸ σῶμα ἀπαιτεῖν ὡς σῶμα τὰς ἀναγκαίας ὑπηρεσίας εἰς διαμονήν, γέλως ἂν εἴη· ἔφαγεν γὰρ οὐ διὰ τὸ σῶμα, δυνάμει συνεχόμενον ἁγίᾳ, ἀλλ’ ὡς μὴ τοὺς συνόντας ἄλλως περὶ αὐτοῦ φρονεῖν ὑπεισέλθοι, ὥσπερ ἀμέλει ὕστερον δοκήσει τινὲς αὐτὸν πεφανερῶσθαι ὑπέλαβον· αὐτὸς δὲ ἁπαξαπλῶς ἀπαθὴς ἦν, εἰς ὃν οὐδὲν παρεισδύεται κίνημα παθητικὸν οὔτε ἡδονὴ οὔτε λύπη.
γίστην ἡγεῖται δωρεὰν τὴν συνεσιν, καὶ αἰτεῖ λέγων· ο Δούλος σός (15) εἰμι ἐγώ· συνέτισόν με. Καὶ μή σε τὸ πολύπειρον τῆς γνώσεως αιτούμενος ὁ Δαβὶδ γράφει ο Χρηστότητα καὶ παιδείαν, καὶ γνῶσιν δί- δαξόν με, ὅτι ταῖς ἐντολαῖς σου ἐπίστευσα; » Κυ- ρίας εἶναι τὰς διαθήκας ώμολόγηται, καὶ τοῖς τιμιω τέροις δίδοσθαι. Λέγει γοῦν ὁ ψαλμὸς πάλιν ἐπὶ τοῦ Θεοῦ· Οὐκ ἐποίησεν οὕτως οὐδενὶ ἔθνει (16), καὶ τὰ κρίματα αὐτοῦ οὐκ ἐδήλωσεν αὐτοῖς. » Τὸ δὲ, • Οὐκ ἐποίησεν οὕτως, ο πεποιηκέναι μεν δηλοί, ἀλλ᾽ οὐχ οὕτως. » Εν συγκρίσει γοῦν τὸ « οὕτως ο πρὸς τὴν ὑπεροχὴν τὴν καθ' ἡμᾶς γινομένην· ἐξῆν δὲ δήπου τῷ προφήτῃ εἰπεῖν ἁπλῶς τὸ « Οὐκ ἐποίη- σεν, › ἄνευ τῆς προσθήκης τοῦ « Οὕτως. » Ναὶ μὴν καὶ ὁ Πέτρος ἐν ταῖς Πράξεσιν, « Επ' ἀληθείας και ταλαμβάνομαι, φησὶν, ὅτι προσωπολήπτης (17) οὐκ Βc ἔστιν ὁ Θεός· ἀλλ᾽ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ἐργαζόμενος δικαιοσύνην· δεκτὸς αὐτῷ ἐστιν. Οὐ χρόνῳ τοίνυν τὸ ἀπροσωπόληπτον τοῦ Θεοῦ, ἀλλ' ἐξ αἰῶνος· οὐδὲ μὴν ἤρξατό ποτε ἡ εὐεργεσία αὐτοῦ, ἀλλ' οὐδὲ περιορίζεται τόποις ἢ ἀνθρώποις τισίν· οὐδὲ γὰρ μερικὴ ἡ εὐποιία αὐτοῦ. • Ανοίξατέ μας πύλας δικαιοσύνης, φησίν· ἐν αὐταῖς εἰσελ θέν (18), ἐξομολογήσομαι τῷ Κυρίῳ. Αὕτη ἡ πύλη τοῦ Κυρίου. Δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. » Ἐξη- γούμενος δὲ τὸ ῥητὸν τοῦ προφήτου Βαρνάβας (19), επιφέρει · « Πολλῶν πυλῶν ἀνεῳγυιῶν, ἡ ἐν δικαιο- σύνῃ (20), αὕτη ἐστὶν ἡ ἐν Χριστῷ· ἐν ᾗ μακά- ριος πάντες οἱ εἰσελθόντες. » Τῆς αὐτῆς ἔχεται ἐννοίας κἀκεῖνο τὸ προφητικόν ο Κύριος ἐπὶ ὑδάτων πολυ λῶν·, οὐ τῶν διαθηκῶν, τῶν διαφόρων μόνων, ἀλλὰ καὶ τῶν τῆς διδασκαλίας τρόπων, τῶν τε ἐν Ελλησιν εἰς δικαιοσύνην ἁγόντων τῶν τε ἐν βαρβάροις. Σαφῶς δὲ ἤδη καὶ ὁ Δαβὶδ μαρτυρῶν τῇ ἀληθείᾳ, ψάλλει · • Αποστραφήτωσαν οἱ ἁμαρτωλοὶ εἰς τὸν ᾄδην, πάντα τὰ ἔθνη τὰ ἐπιλανθανόμενα τοῦ Θεοῦ· › ἐπι- λανθάνονται δὲ δηλονότι οὗ πρότερον ἐμέμνηντο· καὶ δν πρὶν ἢ ἐκλαθέσθαι ἐγίνωσκον, τοῦτον παραπέμ πονται. Ην ἄρα εἴδησίς τις ἀμαυρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ παρὰ τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ταυτὶ μὲν τῇδε εχέτω. Που λυμαθῆ δὲ εἶναι χρὴ τὸν Γνωστικόν. Καὶ ἐπειδὴ Ελληνές φασι, Πρωταγόρου (21) προκατάρξαντος, Ρ. ΧΕΙΣ, 3. Εθνει, πιν : Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς οὐκ εἶπεν, ὅ τι ἐποίησεν ἐν παντὶ ἔθνει, ἀλλ' οὕτως οὐκ ἐποίησε, τοῦτ' ἔστιν οὐ πλάκας αὐτοῖς ἔπεμψεν, οὐ γράμματα, οὐ νομοθέτην Μωϋσέα, οὔτ᾽ ἄλλα τὰ ἐπὶ τοῦ Σινὰ ὄρους. ᾿Αλλὰ τούτων ἐκ περιουσίας Ἰουδαῖοι ἀπέλαυ- σαν· ἡ μέντοι πᾶσα φύσις ἡ ἀνθρωπίνη ἀρκοῦντα εἶχε τὸν ἀπὸ τοῦ συνειδότος νόμον. οὐκ ἔστι προσωπολήπτης ὁ Θεός. ταῖς. ἡ δικαιοσύνη "Αβδηρα. Πρῶτος ἔφη δύο λόγους εἶναι περὶ παντὸς πράγματος, ἀντικειμένους ἀλλήλοις, οἷς καὶ συνηρώτα, πρῶτος τοῦτο πράξας. • STROMATUM LIB. VI A telligentiam esse a Deo missam. Psalmographus certe maximum esse donum existimat intelligen- tiam, et 'petit dicens: ‹ Servus tuus ego sum, fac ut sim intelligens. Nunquid autem multiplicem petens cognitionem, scribit David : « Bonitatem et disciplinam et cognitionem, doce me, quoniam mandatis tuis credidi b?, Ubi fatetur ✪ testamenta esse maximæ auctoritatis, et dari solis præstantio- ribus. Dicit quidem certe rursus psalmus de Deo: • Nulli genti sic fecit, et judicia sua non manifesta- vit eis c. » Illud autem, « Non sic fecit, fecisse quidem significat, sed non « sic. Illud ergo, e sic, positum est, ut fat comparatio cum nostra excel- lentia. Poterat alioquin propheta dicere abso- lute, • Non fecit, » absque additamento hujus • sic. » Quin etiam Petrus quoque in Actis : « In veritate comprehendo, inquit, quod Dominus non acceptor personarum, sed in omni gente qui timet ipsum et operatur justitiam, est ei acceptus d. Non tempore ergo perfectumn est ut Deus personas non respiceret, sed id fuit ab æterno. Neque vero cepit unquam ejus beneficentia : sed neque cir- cumscribitur certis locis vel hominibus. Neque enim particularis est ejus benefcentia. « Aperite mihi, inquit, portas justitiæ : in ipsas ingressus, cond- tebor Domino. Hæc est porta Domini. Justi trans- ibunt per eam *. Prophetæ autem dictum exponens Barnabas infert : ‹ Cum multæ portæ sint apertæ, ea quæ est in justitia, ea est in Christo, in quam beati sunt omnes qui sunt ingressi. › Eidem sen- C tentiæ adbaret illud quoque propheticum : • Do- minus super aquas multas 1,› quod significat non solum testamenta diversa, sed etiam diversos mo- dos doctrinæ qui scilicet inter Græcos adducunt ad justitiam, et qui inter barbaros. Quin etiam aperte psallit David, veritati ferens testimonium : « Aver- tantur peccatores in infernum, omnes gentes quæ obliviscuntur Dei 8: > obliviscuntur scilicet ejus cujus prius meminerant : et quem cognoscebant priusquam obliviscerentur, eum jubent valere et amandant. Erat ergo quædam obscura Dei cognitio etiam apud gentes. Et hæc quidem ita se habeaut. b Ibid., * ED. POTTER, 646-647 ED. PARIS. • Psal. Cavit, 125. Act. x, 34, 35. Psal. cxviii, 19, 20. Psal. Psal. 15, 17. - Hebraico more. SYLBURG. Chrysostomus bonil. in psal. COLLECT. verso, SYLBURG. A. Sylburg. tribuit, quæ pertinent ad Clementis Romani epist. 1, cap. 68. Porro hæc superius etiam adduxit Cle- D mens noster. Strom. 1, pag. 539, ubi conf. adno- • tata. burg., ms. Paris., Clemens noster in Strom. 1, et Clemens, denique, Romanus. Sed abs que præpos. ¿v habent Clementis nostri editiones posteriores, editorum negligentia : quod doctis vi- ris, qui hæc allegarunt, non paucis imposuit. SYLBURG. Conf. etiam Stephani abbreviator Herino- laus voce Diogenes Laertius in Protagora, lib. ix, seg. : Primus dixit duas omnium rerum rationes invicem contrarias, quibus etiam interrogando utebatur, primus id in- stituens. In quem locum commentarium scribeus 66. c Psal. CXLIV, 20. (15) Σός. Psalm. σοῦ. (16) Οὐδενὶ ἔθνει. Vulg. Bibl. psal. cxLvi, παντί (17) "Οτι προσωπ. Act. apostol. x, ordine in- (18) Ἐν αὐταῖς εἰσ. Psal. cxvιι, εἰσελθὼν ἐν αὐτ (19) Βαρνάβας. Memoriæ lapsu auctor Barnabe (20) Ἡ ἐν δικαιοσύνῃ. Sic editt. Flor. et Syl- (21) Πρωταγόρου. Maximus Tyrius pag. 196. H.
PG 9:287οἱ δὲ ἀπόστολοι ὀργῆς καὶ φόβου καὶ ἐπιθυμίας διὰ τῆς κυριακῆς διδασκαλίας γνωστικώτερον κρατήσαντες καὶ τὰ δοκοῦντα ἀγαθὰ τῶν παθητικῶν κινημάτων, οἷον θάρσος, ζῆλον, χαράν, εὐθυμίαν, οὐδὲ αὐτὰ ἀνεδέξαντο, ἐμπέδῳ τινὶ τῆς διανοίας καταστάσει μηδὲ καθ’ ὁτιοῦν μεταβαλλόμενοι, ἀλλ’ ἐν ἕξει ἀσκήσεως ἀεὶ μένοντες ἀναλλοίωτοι μετά γε τὴν τοῦ κυρίου ἀνάστασιν. κἂν γὰρ μετὰ λόγου γινόμενα τὰ προειρημένα ἀγαθά τις ἐκδέχηται, ἀλλ’ οὖν γε ἐπὶ τοῦ τελείου οὐ παραδεκτέον, ὃς οὔτε θαρσεῖν ἔχει (οὐδὲ γὰρ ἐν δεινοῖς γίνεται, μηδὲν δεινὸν ἡγούμενος τῶν ἐν τῷ βίῳ, οὐδὲ ἀποστῆσαί τι καὶ τούτου αὐτὸν τῆς πρὸς τὸν θεὸν ἀγάπης δύναται), οὔτε εὐθυμίας χρεία ἐστίν (οὐδὲ γὰρ εἰς λύπην ἐμπίπτει, πάντα καλῶς γίνεσθαι πεπεισμένος) οὐδὲ μὴν θυμοῦται (οὐδὲ γάρ ἐστιν ὅ τι συγκινήσει αὐτὸν πρὸς θυμόν, ἀγαπῶντα ἀεὶ τὸν θεὸν καὶ πρὸς τούτῳ μόνῳ ὅλον τετραμμένον καὶ διὰ τοῦτο μηδὲν τῶν κτισμάτων τοῦ θεοῦ μεμισηκότα)· ἀλλ’ οὐδὲ ζηλοῖ (οὐδὲ γὰρ ἐνδεῖ τι αὐτῷ πρὸς ἐξομοίωσιν τῷ καλῷ καὶ ἀγαθῷ εἶναι· οὐδὲ ἄρα φιλεῖ τινα τὴν κοινὴν ταύτην φιλίαν, ἀλλ’ ἀγαπᾷ τὸν κτίστην διὰ τῶν κτισμάτων).
Α παντὶ λόγῳ λόγον ἀντικεῖσθαι παρεσκευάσθαι, καὶ πρὸς Ρ. Καὶ ἐπειδὴ Ελληνές φασι, Πρωταγόρου προκατάρξαντος, παντί λόγω λόγον ἀντικείμενον παρασκευάσασθαι. τοὺς τοιούτους τῶν λόγων ἁρμόζει λέγεσθαι. Λέγει γὰρ ἡ Γραφή· « Ο τὰ πολλὰ λέγων καὶ ἀντακούσεται. Πα- ραβολὴν δὲ Κυρίου τίς νοήσει, εἰ μὴ σοφὸς, καὶ ἐπιστήμων, καὶ ἀγαπῶν τὸν Κύριον αὑτοῦ; Ἔστω τοί νυν (22) πιστὸς ὁ τοιοῦτος· ἔστω δυνατὸς γνῶσιν ἐξει- πεῖν· ἔτω σοφὸς ἐν διακρίσει λόγων, ήτω γοργὸς ἐν ἔργοις, ήτω ἁγνός. Τοσούτῳ γὰρ (23) μᾶλλον ταπει νοφρονεῖν ὀφείλει, ὅσῳ δοκεῖ μᾶλλον μείζων εἶναι, » ὁ Κλήμης ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους φησί· τοιοῦτος, οἷός τε ἐκείνῳ πείθεσθαι τῷ παραγγέλματι· « Καὶ οὓς (24) μὲν ἐκ πυρὸς ἁρπάζετε, διακρινομένους δὲ ἐλεεῖτε. › Αμέλει τὸ δρέπανον ἕνεκεν τοῦ κλαδεύειν προηγουμένως γέγονεν· ἀλλὰ καὶ πεπλεγμένα τα κλήματα διαστέλλομεν ἐν αὐτῷ, καὶ ἀκάνθας κόπτο μεν τῶν συμπεφυκυιῶν ταῖς ἀμπέλοις, αἷς οὐ μπο διόν ἐστι προσελθεῖν· ταῦτα δὲ πάντα τὴν ἀναφορὰν ἔχει ἐπὶ τὸ κλαδεῦσαι. Πάλιν, ἄνθρωπος προηγουμέ νως γέγονεν εἰς ἐπίγνωσιν Θεοῦ· ἀλλὰ καὶ γεωμετρεῖ, καὶ γεωργεῖ, καὶ φιλοσοφεῖ· ὧν τὸ μὲν ἐπὶ τὸ ζῆν, τὸ δὲ ἐπὶ τὸ εὖ ζῆν, τὸ δὲ ἐπὶ τὸ μελετᾷν τὰ ἀποδεικτικά γεγένηται. Ναὶ μὴν οἱ λέγοντες τὴν φιλοσοφίαν ἐκ τοῦ διαβόλου ὁρμᾶσθαι, κἀκεῖνο ἐπιστησάτωσαν, ὅτι φησὶν ἡ Γραφὴ ο μετασχηματίζεσθαι τὸν διάβολον εἰς ἄγγελον φωτός. » Τί ποιήσοντα (25); εύδηλον, ὅτι προφητεύσοντα. Εἰ δὲ ὡς ἄγγελος φωτός προφή τεύει, ἀληθῆ ἄρα ἐρεῖ. Εἰ ἀγγελικὰ καὶ φωτεινά προφητεύσει, καὶ ὠφέλιμα, τότε ὅτε καὶ μετασχη ματίζεται καθ᾽ ὁμοιότητα ἐνεργείας, κἂν ἄλλος τ κατὰ τὸ ὑποκείμενον τῆς ἀποστασίας· ἐπεὶ πῶς ἂν απατήσειέ τινα, μὴ διὰ τῶν ἀληθῶν ὑπαγόμενος τὸν φιλομαθῆ εἰς οἰκειότητα, καὶ οὕτως ὕστερον εἰς ψεί δος ὑποσύρων; ἄλλως τε καὶ ἐπιστάμενος τὴν ἀλή θειαν εὑρεθήσεται· καὶ εἰ μὴ καταληπτικῶς, ἀλλ οὖν οὐκ ἄπειρος γε (26) αὐτῆς. Οὐ τοίνυν ψευδής ή φιλοσοφία, κἂν ὁ κλέπτης, καὶ ὁ ψεύστης κατὰ μετα- σχηματισμὸν ἐνεργείας τὰ ἀληθῆ λέγῃ. Οὐδὲ μὴν διὰ τὸν λέγοντα προκαταγνωστέον ἀμαθῶς καὶ τῶν λεγομένων· ὅπερ καὶ ἐπὶ τῶν προφητεύειν νῦν δὴ λεγομένων παρατηρητέον· ἀλλὰ τὰ λεγόμενα σκοπητέον εἰ τῆς ἀληθείας έχεται. Ηδη δὲ καὶ καθο λικῷ λόγῳ πάντα ἀναγκαῖα καὶ λυσιτελῆ τῷ βίῳ θεόθεν ἥκειν εἰς ἡμᾶς λέγοντες, οὐκ ἂν ἁμάρτοιμεν· τὴν δὲ φιλοσοφίαν, καὶ μᾶλλον Ἕλλησιν οἷον δια- θήκην οἰκείαν αὐτοῖς δεδόσθαι, ὑποβάθραν (27) οὖσαν ήτω ἔστω, Καὶ οὓς μὲν ἐλεεῖτε διακρινόμενοι, οὓς δὲ ἐν φόβῳ σώζετε, ἐκ τοῦ πυρὸς ἁρπάζοντες. ἐλεεῖτε διακρινόμενοι ἐλέγχετε διακρινομένους. φιλοσοφοῦντες καίπερ, φιλοσοφίας, κἂν οἱ. φιλοσοφίαν μεν φιλο σοφίας CLEMENTIS ALEXANDRINI B Oportet autemn Gnosticum multa didicisse. Et quo- miam dicunt Græci, præeunte Protagora, inven- tam fuisse disputandi rationem, qua omni argumento aliud opponeretur, dici convenit etiam aliquid adversus lales orationes. Dicit enim Seri- ptura : « Qui multa dicit, vicissim quoque audiet ª. Parabolam autem Domini quis intelliget, nisi sa- piens et sciens, et qui diligit Dominum suum ?, Sit ergo, qui talis est, fidelis : sit ejusmodi ut possit explicare cognitionem, sit sapiens in sermonibus discernendis, sit in factis admirabilis, sit castus et mundus. Eo enim debet esse magis bumilis, quo videtur esse major, dicit Clemens in epistola ad Corinthios. Talis ut qui possit illi parere præcepto : • Et aliquos quidem ex igne rapite, miseremnimi autem eorum qui discernuntur b., Falx quidem certe facta est ut rami amputentur: sed implexos quoque palmites ea distinguimus, et spinas quæ vitibus cohærescunt exscindimus, ad quas non po- test facile accedi. Hæc autem omnia referuntur ad putandas vites. Rursus homo factus est principali- ter ad Dei cognitionem: sed et est geometra, et agricola, et philosophatur. Ex quibus unum quidem conducit ad vivendum, alterum vero ad bene vi- vendum, tertium ad ea meditanda quæ sunt de- monstrativa. Porro autem illi qui dicunt philo- sophiam esse profectam a diabolo, illud quoque sciant, quod Scriptura dicit, diabolum transfigu- rari in angelum lucis e., Quid agentem? Prophe- tantem scilicet. Si autem prophetat ut angelus lucis, vera dicit scilicet. Si angelica et lucida pro- phetat, tunc etiam prophetat utilia, quando trans- figuratur ad similitudinem operationis, etiam si sit alius, quatenus est subjectumn defectionis. Nam quomodo deceperit quempiam, si non studiosum per vera adducat ad quamdam secum conjunctio- pem et familiaritatem, et ita postea ad mendacium subducens? et alioqui invenietur diabolus scire veritatem, etsi non ita ut comprehendat, 'ita tamen ut non sit ejus ignarus. Non est ergo falsa philo- sophia, etiamsi qui est fur et mendax, per trans- figurationem operationis vera dicat. Neque vero propter eum qui dicit, sunt imperite ea prius dam- nanda quæ dicuntur (quod in iis quoque qui nunc prophetare dicuntur est observandum), sed sunt * ED. POTTER, 647-648 ED. PARIS. Menagius, hanc Clementis nostri sententiam, quod D ei paulo durior visa esset, sic correxit : a Job x1, 2. b Jud. 22, 23. c II Cor. xi, 14. verba, quæ loco epistolæ ejus paulo superius dicto leguntur, adduxit Clemens noster Strom. 1, p. 339, quo etian, loco de sophistica tractat. Porro pro cum hic, tum in seq. sententia, habent Clemens Romanus et noster. Reliquæ autem lectio- num diversitates ibi adnotatæ sunt. cula. men hæ sententiæ paulo aliter se habent : C Verum hoc in loco novem mss. codices, Vulgata Latina, et, ut videtur Æthio- pica versio, pro exhibent aoristo; minus recte, ut declarant seq. dum, quo ad superiorem philosophiam ascendi tur. Nam male Hervetus fundamentumɔ vertit. Mox ad vocem adnotat Lowthius, leesse vel quil simile non advertens scilicet in Parisiensi editione, quam præ manibus habuit, typographorum negligentia omissas fuisse has vo ces, Porro exhibet ms. Paris. (22) Εστω τοίνυν. Hæc etiam Clementis Romani (23) Γάρ. Abest a Clemente Romano hæc parti- (24) Kal ovç. Respicit Judæ vers. 22, 23, ubi ta- (25) Ποιήσοντα. Edit. Flor. ποιήσαντα, tempore (26) "Απειρός γε. Ms. Paris., άπειρός τε. (27) Υποβάθραν. Id est e scalam, seu gra-
οὔτ’ οὖν ἐπιθυμίᾳ καὶ ὀρέξει τινὶ περιπίπτει οὔτε ἐνδεής ἐστι κατά γε τὴν ψυχὴν τῶν ἄλλων τινός, συνὼν ἤδη δι’ ἀγάπης τῷ ἐραστῷ, ᾧ δὴ ᾠκείωται κατὰ τὴν αἵρεσιν, καὶ τῇ ἐξ ἀσκήσεως ἕξει τούτῳ προσεχέστερον συνεγγίζων, μακάριος ὢν διὰ τὴν τῶν ἀγαθῶν περιουσίαν, ὥστε ἕνεκά γε τούτων ἐξομοιοῦσθαι βιάζεται τῷ διδασκάλῳ εἰς ἀπάθειαν· νοερὸς γὰρ ὁ λόγος τοῦ θεοῦ, καθ’ ὃ ὁ τοῦ νοῦ εἰκονισμὸς ὁρᾶται ἐν μόνῳ τῷ ἀνθρώπῳ, ᾗ καὶ θεοειδὴς καὶ θεοείκελος ὁ ἀγαθὸς ἀνὴρ κατὰ ψυχὴν ὅ τε αὖ θεὸς ἀνθρωποειδής· τὸ γὰρ εἶδος ἑκάστου ὁ νοῦς, ᾧ χαρακτηριζόμεθα. παρ’ ὃ καὶ οἱ εἰς ἄνθρωπον ἁμαρτάνοντες ἀνόσιοί τε καὶ ἀσεβεῖς. λῆρος γὰρ καὶ τὸ φάσκειν τὸν γνωστικὸν καὶ τέλειον μὴ δεῖν ἀφαιρεῖν θυμοῦ καὶ θάρσους, ὡς μὴ καὶ ἄνευ τούτων κατεξαναστησομένου τῶν περιστάσεων οὐδ’ ὑπομενοῦντος τὰ δεινά, ἀλλ’, εἰ καὶ τὴν εὐθυμίαν ἀφέλοιμεν αὐτοῦ, [ὡς] πάντως ὑπὸ τῶν λυπηρῶν συγχεθησομένου καὶ διὰ τοῦτο κάκιστα ἀπαλλάξοντος. τοῦ τε ζήλου εἰ μὴ μετείη αὐτῷ, ᾗ τισιν ἔδοξεν, οὐκ ἂν τῶν ὁμοίων τοῖς καλοῖς κἀγαθοῖς ἔργων ἔφεσιν λάβοι.
Α παντὶ λόγῳ λόγον ἀντικεῖσθαι παρεσκευάσθαι, καὶ πρὸς Ρ. Καὶ ἐπειδὴ Ελληνές φασι, Πρωταγόρου προκατάρξαντος, παντί λόγω λόγον ἀντικείμενον παρασκευάσασθαι. τοὺς τοιούτους τῶν λόγων ἁρμόζει λέγεσθαι. Λέγει γὰρ ἡ Γραφή· « Ο τὰ πολλὰ λέγων καὶ ἀντακούσεται. Πα- ραβολὴν δὲ Κυρίου τίς νοήσει, εἰ μὴ σοφὸς, καὶ ἐπιστήμων, καὶ ἀγαπῶν τὸν Κύριον αὑτοῦ; Ἔστω τοί νυν (22) πιστὸς ὁ τοιοῦτος· ἔστω δυνατὸς γνῶσιν ἐξει- πεῖν· ἔτω σοφὸς ἐν διακρίσει λόγων, ήτω γοργὸς ἐν ἔργοις, ήτω ἁγνός. Τοσούτῳ γὰρ (23) μᾶλλον ταπει νοφρονεῖν ὀφείλει, ὅσῳ δοκεῖ μᾶλλον μείζων εἶναι, » ὁ Κλήμης ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους φησί· τοιοῦτος, οἷός τε ἐκείνῳ πείθεσθαι τῷ παραγγέλματι· « Καὶ οὓς (24) μὲν ἐκ πυρὸς ἁρπάζετε, διακρινομένους δὲ ἐλεεῖτε. › Αμέλει τὸ δρέπανον ἕνεκεν τοῦ κλαδεύειν προηγουμένως γέγονεν· ἀλλὰ καὶ πεπλεγμένα τα κλήματα διαστέλλομεν ἐν αὐτῷ, καὶ ἀκάνθας κόπτο μεν τῶν συμπεφυκυιῶν ταῖς ἀμπέλοις, αἷς οὐ μπο διόν ἐστι προσελθεῖν· ταῦτα δὲ πάντα τὴν ἀναφορὰν ἔχει ἐπὶ τὸ κλαδεῦσαι. Πάλιν, ἄνθρωπος προηγουμέ νως γέγονεν εἰς ἐπίγνωσιν Θεοῦ· ἀλλὰ καὶ γεωμετρεῖ, καὶ γεωργεῖ, καὶ φιλοσοφεῖ· ὧν τὸ μὲν ἐπὶ τὸ ζῆν, τὸ δὲ ἐπὶ τὸ εὖ ζῆν, τὸ δὲ ἐπὶ τὸ μελετᾷν τὰ ἀποδεικτικά γεγένηται. Ναὶ μὴν οἱ λέγοντες τὴν φιλοσοφίαν ἐκ τοῦ διαβόλου ὁρμᾶσθαι, κἀκεῖνο ἐπιστησάτωσαν, ὅτι φησὶν ἡ Γραφὴ ο μετασχηματίζεσθαι τὸν διάβολον εἰς ἄγγελον φωτός. » Τί ποιήσοντα (25); εύδηλον, ὅτι προφητεύσοντα. Εἰ δὲ ὡς ἄγγελος φωτός προφή τεύει, ἀληθῆ ἄρα ἐρεῖ. Εἰ ἀγγελικὰ καὶ φωτεινά προφητεύσει, καὶ ὠφέλιμα, τότε ὅτε καὶ μετασχη ματίζεται καθ᾽ ὁμοιότητα ἐνεργείας, κἂν ἄλλος τ κατὰ τὸ ὑποκείμενον τῆς ἀποστασίας· ἐπεὶ πῶς ἂν απατήσειέ τινα, μὴ διὰ τῶν ἀληθῶν ὑπαγόμενος τὸν φιλομαθῆ εἰς οἰκειότητα, καὶ οὕτως ὕστερον εἰς ψεί δος ὑποσύρων; ἄλλως τε καὶ ἐπιστάμενος τὴν ἀλή θειαν εὑρεθήσεται· καὶ εἰ μὴ καταληπτικῶς, ἀλλ οὖν οὐκ ἄπειρος γε (26) αὐτῆς. Οὐ τοίνυν ψευδής ή φιλοσοφία, κἂν ὁ κλέπτης, καὶ ὁ ψεύστης κατὰ μετα- σχηματισμὸν ἐνεργείας τὰ ἀληθῆ λέγῃ. Οὐδὲ μὴν διὰ τὸν λέγοντα προκαταγνωστέον ἀμαθῶς καὶ τῶν λεγομένων· ὅπερ καὶ ἐπὶ τῶν προφητεύειν νῦν δὴ λεγομένων παρατηρητέον· ἀλλὰ τὰ λεγόμενα σκοπητέον εἰ τῆς ἀληθείας έχεται. Ηδη δὲ καὶ καθο λικῷ λόγῳ πάντα ἀναγκαῖα καὶ λυσιτελῆ τῷ βίῳ θεόθεν ἥκειν εἰς ἡμᾶς λέγοντες, οὐκ ἂν ἁμάρτοιμεν· τὴν δὲ φιλοσοφίαν, καὶ μᾶλλον Ἕλλησιν οἷον δια- θήκην οἰκείαν αὐτοῖς δεδόσθαι, ὑποβάθραν (27) οὖσαν ήτω ἔστω, Καὶ οὓς μὲν ἐλεεῖτε διακρινόμενοι, οὓς δὲ ἐν φόβῳ σώζετε, ἐκ τοῦ πυρὸς ἁρπάζοντες. ἐλεεῖτε διακρινόμενοι ἐλέγχετε διακρινομένους. φιλοσοφοῦντες καίπερ, φιλοσοφίας, κἂν οἱ. φιλοσοφίαν μεν φιλο σοφίας CLEMENTIS ALEXANDRINI B Oportet autemn Gnosticum multa didicisse. Et quo- miam dicunt Græci, præeunte Protagora, inven- tam fuisse disputandi rationem, qua omni argumento aliud opponeretur, dici convenit etiam aliquid adversus lales orationes. Dicit enim Seri- ptura : « Qui multa dicit, vicissim quoque audiet ª. Parabolam autem Domini quis intelliget, nisi sa- piens et sciens, et qui diligit Dominum suum ?, Sit ergo, qui talis est, fidelis : sit ejusmodi ut possit explicare cognitionem, sit sapiens in sermonibus discernendis, sit in factis admirabilis, sit castus et mundus. Eo enim debet esse magis bumilis, quo videtur esse major, dicit Clemens in epistola ad Corinthios. Talis ut qui possit illi parere præcepto : • Et aliquos quidem ex igne rapite, miseremnimi autem eorum qui discernuntur b., Falx quidem certe facta est ut rami amputentur: sed implexos quoque palmites ea distinguimus, et spinas quæ vitibus cohærescunt exscindimus, ad quas non po- test facile accedi. Hæc autem omnia referuntur ad putandas vites. Rursus homo factus est principali- ter ad Dei cognitionem: sed et est geometra, et agricola, et philosophatur. Ex quibus unum quidem conducit ad vivendum, alterum vero ad bene vi- vendum, tertium ad ea meditanda quæ sunt de- monstrativa. Porro autem illi qui dicunt philo- sophiam esse profectam a diabolo, illud quoque sciant, quod Scriptura dicit, diabolum transfigu- rari in angelum lucis e., Quid agentem? Prophe- tantem scilicet. Si autem prophetat ut angelus lucis, vera dicit scilicet. Si angelica et lucida pro- phetat, tunc etiam prophetat utilia, quando trans- figuratur ad similitudinem operationis, etiam si sit alius, quatenus est subjectumn defectionis. Nam quomodo deceperit quempiam, si non studiosum per vera adducat ad quamdam secum conjunctio- pem et familiaritatem, et ita postea ad mendacium subducens? et alioqui invenietur diabolus scire veritatem, etsi non ita ut comprehendat, 'ita tamen ut non sit ejus ignarus. Non est ergo falsa philo- sophia, etiamsi qui est fur et mendax, per trans- figurationem operationis vera dicat. Neque vero propter eum qui dicit, sunt imperite ea prius dam- nanda quæ dicuntur (quod in iis quoque qui nunc prophetare dicuntur est observandum), sed sunt * ED. POTTER, 647-648 ED. PARIS. Menagius, hanc Clementis nostri sententiam, quod D ei paulo durior visa esset, sic correxit : a Job x1, 2. b Jud. 22, 23. c II Cor. xi, 14. verba, quæ loco epistolæ ejus paulo superius dicto leguntur, adduxit Clemens noster Strom. 1, p. 339, quo etian, loco de sophistica tractat. Porro pro cum hic, tum in seq. sententia, habent Clemens Romanus et noster. Reliquæ autem lectio- num diversitates ibi adnotatæ sunt. cula. men hæ sententiæ paulo aliter se habent : C Verum hoc in loco novem mss. codices, Vulgata Latina, et, ut videtur Æthio- pica versio, pro exhibent aoristo; minus recte, ut declarant seq. dum, quo ad superiorem philosophiam ascendi tur. Nam male Hervetus fundamentumɔ vertit. Mox ad vocem adnotat Lowthius, leesse vel quil simile non advertens scilicet in Parisiensi editione, quam præ manibus habuit, typographorum negligentia omissas fuisse has vo ces, Porro exhibet ms. Paris. (22) Εστω τοίνυν. Hæc etiam Clementis Romani (23) Γάρ. Abest a Clemente Romano hæc parti- (24) Kal ovç. Respicit Judæ vers. 22, 23, ubi ta- (25) Ποιήσοντα. Edit. Flor. ποιήσαντα, tempore (26) "Απειρός γε. Ms. Paris., άπειρός τε. (27) Υποβάθραν. Id est e scalam, seu gra-
PG 9:289εἰ γοῦν ἡ πᾶσα οἰκείωσις ἡ πρὸς τὰ καλὰ μετ’ ὀρέξεως γίνεται, πῶς ἀπαθὴς μένει, φασίν, ὁ τῶν καλῶν ὀρεγόμενος; ἀλλ’ οὐκ ἴσασιν, ὡς ἔοικεν, οὗτοι τὸ θεῖον τῆς ἀγάπης· οὐ γάρ ἐστιν ἔτι ὄρεξις τοῦ ἀγαπῶντος ἡ ἀγάπη, στερκτικὴ δὲ οἰκείωσις, εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως ἀποκαθεστακυῖα τὸν γνωστικόν, χρόνου καὶ τόπου μὴ προσδεόμενον. ὃ δ’ ἐν οἷς ἔσται, δι’ ἀγάπης ἤδη γενόμενος, τὴν ἐλπίδα προειληφὼς διὰ τῆς γνώσεως, οὐδὲ ὀρέγεταί τινος, ἔχων ὡς οἷόν τε αὐτὸ τὸ ὀρεκτόν. εἰκότως τοίνυν ἐν τῇ μιᾷ ἕξει μένει τῇ ἀμεταβόλῳ γνωστικῶς ἀγαπῶν, οὐδ’ ἄρα ζηλώσει ἐξομοιωθῆναι τοῖς καλοῖς [τὸ] εἶναι δι’ ἀγάπης ἔχων τοῦ κάλλους. θάρσους τε καὶ ἐπιθυμίας τίς ἔτι τούτῳ χρεία, τὴν ἐκ τῆς ἀγάπης οἰκείωσιν πρὸς τὸν ἀπαθῆ θεὸν ἀπειληφότι καὶ διὰ τῆς ἀγάπης ἑαυτὸν εἰς τοὺς φίλους ἐγγεγραφότι; ἐξαιρετέον ἄρα τὸν γνωστικὸν ἡμῖν καὶ τέλειον ἀπὸ παντὸς ψυχικοῦ πάθους· ἡ μὲν γὰρ γνῶσις συνάσκησιν, ἡ συνάσκησις δὲ ἕξιν ἢ διάθεσιν, ἡ κατάστασις δὲ ἡ τοιάδε ἀπάθειαν ἐργάζεται, οὐ μετριοπάθειαν· ἀπάθειαν γὰρ καρποῦται παντελὴς τῆς ἐπιθυμίας ἐκκοπή.
τῆς κατὰ Χριστὸν φιλοσοφίας, κἂν οἱ φιλοσοφοῦντες Β τὰ Ἑλλήνων ἐθελοκωφῶσι τὴν ἀλήθειαν, ἐξευτελί ζοντες τὴν φωνὴν τὴν βαρβάρων, ἢ καὶ ὑφορώμενοι τὸν ἐπηρτημένον τῷ πιστῷ κατὰ τοὺς πολιτικούς νό μους του θανάτου κίνδυνον. Ὥσπερ δὲ ἐν τῇ βαρβάρῳ φιλοσοφίᾳ, οὕτω καὶ ἐν τῇ Ἑλληνικῇ ἐπεσπάρη τα ζιζάνια ο πρὸς τοῦ τῶν ζιζανίων οἰκείου γεωργού ὅθεν αἵ τε αἱρέσεις παρ' ἡμῖν συνανεφύησαν τῷ γου νίμῳ πυρῷ, οἵ τε τὴν Ἐπικούρου ἀθεότητα καὶ τὴν ἡδονὴν, καὶ ὅσα ἄλλα παρὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἐπέσπαρ ται, τῇ Ἑλληνική φιλοσοφία κηρύσσοντες, νόθοι τῆς θεόθεν δωρηθείσης γεωργίας Ελλησιν ὑπάρχουσι καρποί. Ταύτην ο σοφίαν τοῦ αἰῶνος τούτου » τὴν φιλήδονον καὶ φίλαυτον ὁ ᾿Απόστολος λέγει, ὡς ἂν τὰ τοῦ κόσμου τοῦδε καὶ περὶ αὐτὸν μόνον διδάσκουσαν, ὑποκειμένην τε ἀκολούθως κατὰ προστασίαν τοῖς τῇδε ἄρχουσι (28). Διὸ καὶ στοιχειωτική τίς ἐστιν ἡ μερική αὕτη φιλοσοφία, τῆς τελείας ὄντως ἐπιστήμης ἐπέκεινα κόσμου περὶ τὰ νοητά, καὶ ἔτι τούτων τὰ πνευματικώτερα ἀναστρεφομένης, ο ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσεν, οὐδὲ ἐπὶ καρδίαν (29) ἀνέβη ἀνθρώπων, ο πρὶν ἢ διασαφῆσαι τὸν περὶ τούτων λόγον ἡμῖν τὸν διδάσκαλον, ἅγια ἁγίων καὶ ἔτι τούτων κατ' ἐπανάβασιν (50) τὰ ἁγιώτερα ἀπο- καλύψαντες (31) τοῖς γνησίως καὶ μὴ νόθως τῆς Κυ ριακῆς υἱοθεσίας κληρονόμοις. Αὐτίκα γὰρ τολμῶμεν φάναι (ἐνταῦθα γὰρ ἡ πίστις ἡ γνωστική) πάντων ἐπιστήμονα εἶναι, καὶ πάντων περιληπτικὸν, βεβαίᾳ καταλήψει κεχρημένον, καὶ ἐπὶ τῶν ἡμῖν ἀπόρων καὶ τῷ ὄντι γνωστικῶν (52) · ὁποῖος ἦν Ἰάκωβος (55), Πέτρος, Ἰωάννης, Παῦλος, καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι · γνώσεως γὰρ πλήρης ἡ προφητεία ὡς ἂν παρὰ Κυ ρίου δοθεῖσα, καὶ διὰ Κυρίου πάλιν τοῖς ἀποστόλοις σαφηνισθεῖσα. Καὶ μήτι ἡ γνῶσις ἰδίωμα ψυχῆς τυγχάνει λογικῆς, εἰς τοῦτο ἀσκουμένης, ἵνα διὰ τῆς γνώσεως εἰς ἀθανασίαν ἐπιγραφῇ ; Αμφω γάρ δυνάμεις τῆς ψυχῆς, γνωσίς τε καὶ ὁρμή. Εὑρίσκεται δ᾽ ἡ ὁρμὴ μετά τινα συγκατάθεσιν κίνησις οὖσα· ὁ γὰρ ὁρμήσας εἴς τινα πρᾶξιν πρότερον τὴν γνῶσιν της πράξεως λαμβάνει, δεύτερον δὲ τὴν ὁρμήν. Ἔτι κἀπὶ τοῦδε κατανοήσωμεν· ἐπειδὴ γὰρ τὸ μαθεῖν τοῦ πράξει πρεσβύτερόν ἐστι· φύσει γὰρ ὁ πράσσων τοῦτο, ὁ πρᾶξαι βούλεται, μανθάνει πρότερον· καὶ ἡ μὲν γνῶσις ἐκ τοῦ μαθεῖν· τὸ πρᾶξαι δὲ ἐκ τοῦ ὁρ- μῆσαι· κἀκ τοῦ μανθάνειν ἡ γνῶσις· ἔπεται δὲ τῇ ἐπιστήμῃ ὁρμὴ, μεθ᾿ ἣν ἡ πρᾶξις (54)· ἀρχὴ καὶ δη- μιουργός πάσης λογικῆς πράξεως ἡ γνώσις εἴη ἄν. Ωστ᾽ αὖ εἰκότως ταύτῃ μόνῃ χαρακτηρίζεται (55) ἡ * Ρ. τοῦ αἰῶνος τούτου, ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη. τὰ ἀγιώτερα, τὴν γνῶσιν, τῷ ὄντι γνωστικόν. χαρα- κτηρίζεται, χαρακτηρίζοιτο. χαρακτηρίζετο. Μs. χαρακτηρί ζοιτο. - STROMATUM LIB. VI. A consideranda quæ dicuntur, an veritatem habeant. D ED. POTTER, 649-648 ED. PARIS. Cor. 11, 6. minus perfecta revelatione, quæ omnibus facta est, ad mystica scilicet, seu quam paucis communicavit Christus. LOWTH. cognitionem. » seu mysticam revelationem. Herve- ª c Jam vero si juxta communem sermoneni, quæcun · que sunt vitæ necessaria et utilia, divinitus ad nos venire dicamus, minime errabimus: vel potius si dicamus, ipsam quoque philosophiam Græcis veluti proprium datum esse testamentum, ut quæ sit fundamentum Christianæ philosophiæ, etiamsi qui ex Græcis philosophantur, ad veritatem sua sponte obsurdescant, barbarorum contemnentes vocem, aut etiam reformidantes mortis ☑periculum, quod fideli a legibus civilibus intentatur. Quomodo autem in barbara philosophia, ita etiam in Græca semi- nata sunt zizania ^, • a solito agricola zizanio- rum unde etiam et quæ sunt apud nos, exortæ sunt hæreses pariter cum bono tritico et genitali : et qui Epicuri impietatem, et voluptatem, et quæ cunque alia præter rectam rationem sata sunt, ex præscripto Græcæ tradunt sapientiæ, divinitus datæ Græcis agriculturæ sunt fructus adulterini. Hanc dicit Apostolus sapientiam hujus sæculi ³, ɔ quæ est scilicet voluptaria, et nimio tenetur sui amore, ut quæ doceat quæ sunt hujus mundi, et quæ ad ipsum solum spectant, et consequenter, quod ad praefecturam attinet, est subjecta iis qui hic sunt principibus. Quamobrem partialis hæc philosophia quodammodo tradit elementa ejus qua vere perfecta est scientia, quæ versatur circa ea quæ ultra mundum sunt, et percipiuntur intelli- gentia, et his adhuc magis spiritalia, quae oculus non vidit, et auris non audivit, nec in cor hominis ascenderunte, › prius, quam quod de iis est ver- bum, magister noster nobis aperiat, sancta sancto- rum, et his præterea sanctiora per ascensum reve- let iis, qui germane sincereque et non adulterine sunt hæredes Dominicæ adoptionis. Jam enim au- denius dicere (hic enim est fides cognitionis) eum omnia scire, et firma comprehensione comprehen- dere ea etiam quæ sunt nobis dubia et inexplicabi- lia, qui vere est cognitione præditus: cujusmodi fuit Jacobus, Petrus, Joannes, Paulus, et reliqui apostoli. Est enim prophetia cognitione plena, ut quæ data sit a Domino, et rursus per Dominum declarata apostolis. Nunquid autem cognitio est proprietas animæ ratione præditæ, quæ ad hoc exercetur, ut per cognitionem inscribatur ad im mortalitatem? Sunt enim ambæ animæ potestates, cognitio, inquam, et appetitio seu impulsio. Inveni- tur autem appetitio motus esse, qui assensionem Matth. x111, 25. Cor. 11, 6. - Ibid.. 9. tus legisse videtur n. 10. ret sententiarum repetitio: quarum forte aliqua ad libri marginem adnotata, deinde in textum irrepsit. optativo modo. Flor. edit. utroque modo, et et Hervetus interpres nobiscum, characterem accipit. » SYLBURG. Ms. Paris., Οutoh., (23) Τοῖς τῇδε άρχουσι. Scilicet, τοῖς ἄρχουσι (29) Οὐδὲ ἐπὶ καρδ. 1 Cor. 11, 9, καὶ ἐπὶ καρδίαν (30) Κατ' ἐπανάβασιν. Nempe • ascendendo, 2 (51) Αποκαλύψαντος. Lege ἀποκαλύψαντα. (52) Τῷ ὄντι γνωστικών. « Quæ pertinent ad (33) Ιάκωβος. Conf. superius Strom. 1, p. 322, (34) Κἀκ τοῦ μανθάν... πρᾶξις. Mutila hic appa- (33) Χαρακτηρίζεται. Η. ms. χαρακτηρίζοιτο,
ἀλλ’ οὐδὲ ἐκείνων τῶν θρυλουμένων ἀγαθῶν, τουτέστι τῶν παρακειμένων τοῖς πάθεσιν παθητικῶν ἀγαθῶν, μεταλαμβάνει ὁ γνωστικός, οἷον εὐφροσύνης λέγω (ἥτις παράκειται τῇ ἡδονῇ) καὶ κατηφείας (αὕτη γὰρ τῇ λύπῃ παρέζευκται) καὶ εὐλαβείας (ὑπέσταλκεν γὰρ τῷ φόβῳ), ἀλλ’ οὐδὲ θυμοῦ (παρὰ τὴν ὀργὴν οὗτος τέτακται), κἂν λέγωσί τινες μηκέτ’ εἶναι ταῦτα κακά, ἀλλ’ ἤδη ἀγαθά. ἀδύνατον γὰρ τὸν ἅπαξ τελειωθέντα δι’ ἀγάπης καὶ τὴν ἀπλήρωτον τῆς θεωρίας εὐφροσύνην ἀιδίως καὶ ἀκορέστως ἑστιώμενον ἐπὶ τοῖς μικροῖς καὶ χαμαιζήλοις ἔτι τέρπεσθαι· τίς γὰρ ὑπολείπεται ἔτι τούτῳ εὔλογος αἰτία ἐπὶ τὰ κοσμικὰ παλινδρομεῖν ἀγαθὰ τῷ τὸ ἀπρόσιτον ἀπειληφότι φῶς, κἂν μηδέπω κατὰ τὸν χρόνον καὶ τὸν τόπον, ἀλλ’ ἐκείνῃ γε τῇ γνωστικῇ ἀγάπῃ, δι’ ἣν καὶ ἡ κληρονομία καὶ ἡ παντελὴς ἕπεται ἀποκατάστασις, βεβαιοῦντος δι’ ἔργων τοῦ μισθαποδότου, ὃ διὰ τοῦ ἑλέσθαι γνωστικῶς διὰ τῆς ἀγάπης φθάσας προείληφεν ὁ γνωστικός;
τῆς κατὰ Χριστὸν φιλοσοφίας, κἂν οἱ φιλοσοφοῦντες Β τὰ Ἑλλήνων ἐθελοκωφῶσι τὴν ἀλήθειαν, ἐξευτελί ζοντες τὴν φωνὴν τὴν βαρβάρων, ἢ καὶ ὑφορώμενοι τὸν ἐπηρτημένον τῷ πιστῷ κατὰ τοὺς πολιτικούς νό μους του θανάτου κίνδυνον. Ὥσπερ δὲ ἐν τῇ βαρβάρῳ φιλοσοφίᾳ, οὕτω καὶ ἐν τῇ Ἑλληνικῇ ἐπεσπάρη τα ζιζάνια ο πρὸς τοῦ τῶν ζιζανίων οἰκείου γεωργού ὅθεν αἵ τε αἱρέσεις παρ' ἡμῖν συνανεφύησαν τῷ γου νίμῳ πυρῷ, οἵ τε τὴν Ἐπικούρου ἀθεότητα καὶ τὴν ἡδονὴν, καὶ ὅσα ἄλλα παρὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἐπέσπαρ ται, τῇ Ἑλληνική φιλοσοφία κηρύσσοντες, νόθοι τῆς θεόθεν δωρηθείσης γεωργίας Ελλησιν ὑπάρχουσι καρποί. Ταύτην ο σοφίαν τοῦ αἰῶνος τούτου » τὴν φιλήδονον καὶ φίλαυτον ὁ ᾿Απόστολος λέγει, ὡς ἂν τὰ τοῦ κόσμου τοῦδε καὶ περὶ αὐτὸν μόνον διδάσκουσαν, ὑποκειμένην τε ἀκολούθως κατὰ προστασίαν τοῖς τῇδε ἄρχουσι (28). Διὸ καὶ στοιχειωτική τίς ἐστιν ἡ μερική αὕτη φιλοσοφία, τῆς τελείας ὄντως ἐπιστήμης ἐπέκεινα κόσμου περὶ τὰ νοητά, καὶ ἔτι τούτων τὰ πνευματικώτερα ἀναστρεφομένης, ο ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσεν, οὐδὲ ἐπὶ καρδίαν (29) ἀνέβη ἀνθρώπων, ο πρὶν ἢ διασαφῆσαι τὸν περὶ τούτων λόγον ἡμῖν τὸν διδάσκαλον, ἅγια ἁγίων καὶ ἔτι τούτων κατ' ἐπανάβασιν (50) τὰ ἁγιώτερα ἀπο- καλύψαντες (31) τοῖς γνησίως καὶ μὴ νόθως τῆς Κυ ριακῆς υἱοθεσίας κληρονόμοις. Αὐτίκα γὰρ τολμῶμεν φάναι (ἐνταῦθα γὰρ ἡ πίστις ἡ γνωστική) πάντων ἐπιστήμονα εἶναι, καὶ πάντων περιληπτικὸν, βεβαίᾳ καταλήψει κεχρημένον, καὶ ἐπὶ τῶν ἡμῖν ἀπόρων καὶ τῷ ὄντι γνωστικῶν (52) · ὁποῖος ἦν Ἰάκωβος (55), Πέτρος, Ἰωάννης, Παῦλος, καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι · γνώσεως γὰρ πλήρης ἡ προφητεία ὡς ἂν παρὰ Κυ ρίου δοθεῖσα, καὶ διὰ Κυρίου πάλιν τοῖς ἀποστόλοις σαφηνισθεῖσα. Καὶ μήτι ἡ γνῶσις ἰδίωμα ψυχῆς τυγχάνει λογικῆς, εἰς τοῦτο ἀσκουμένης, ἵνα διὰ τῆς γνώσεως εἰς ἀθανασίαν ἐπιγραφῇ ; Αμφω γάρ δυνάμεις τῆς ψυχῆς, γνωσίς τε καὶ ὁρμή. Εὑρίσκεται δ᾽ ἡ ὁρμὴ μετά τινα συγκατάθεσιν κίνησις οὖσα· ὁ γὰρ ὁρμήσας εἴς τινα πρᾶξιν πρότερον τὴν γνῶσιν της πράξεως λαμβάνει, δεύτερον δὲ τὴν ὁρμήν. Ἔτι κἀπὶ τοῦδε κατανοήσωμεν· ἐπειδὴ γὰρ τὸ μαθεῖν τοῦ πράξει πρεσβύτερόν ἐστι· φύσει γὰρ ὁ πράσσων τοῦτο, ὁ πρᾶξαι βούλεται, μανθάνει πρότερον· καὶ ἡ μὲν γνῶσις ἐκ τοῦ μαθεῖν· τὸ πρᾶξαι δὲ ἐκ τοῦ ὁρ- μῆσαι· κἀκ τοῦ μανθάνειν ἡ γνῶσις· ἔπεται δὲ τῇ ἐπιστήμῃ ὁρμὴ, μεθ᾿ ἣν ἡ πρᾶξις (54)· ἀρχὴ καὶ δη- μιουργός πάσης λογικῆς πράξεως ἡ γνώσις εἴη ἄν. Ωστ᾽ αὖ εἰκότως ταύτῃ μόνῃ χαρακτηρίζεται (55) ἡ * Ρ. τοῦ αἰῶνος τούτου, ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη. τὰ ἀγιώτερα, τὴν γνῶσιν, τῷ ὄντι γνωστικόν. χαρα- κτηρίζεται, χαρακτηρίζοιτο. χαρακτηρίζετο. Μs. χαρακτηρί ζοιτο. - STROMATUM LIB. VI. A consideranda quæ dicuntur, an veritatem habeant. D ED. POTTER, 649-648 ED. PARIS. Cor. 11, 6. minus perfecta revelatione, quæ omnibus facta est, ad mystica scilicet, seu quam paucis communicavit Christus. LOWTH. cognitionem. » seu mysticam revelationem. Herve- ª c Jam vero si juxta communem sermoneni, quæcun · que sunt vitæ necessaria et utilia, divinitus ad nos venire dicamus, minime errabimus: vel potius si dicamus, ipsam quoque philosophiam Græcis veluti proprium datum esse testamentum, ut quæ sit fundamentum Christianæ philosophiæ, etiamsi qui ex Græcis philosophantur, ad veritatem sua sponte obsurdescant, barbarorum contemnentes vocem, aut etiam reformidantes mortis ☑periculum, quod fideli a legibus civilibus intentatur. Quomodo autem in barbara philosophia, ita etiam in Græca semi- nata sunt zizania ^, • a solito agricola zizanio- rum unde etiam et quæ sunt apud nos, exortæ sunt hæreses pariter cum bono tritico et genitali : et qui Epicuri impietatem, et voluptatem, et quæ cunque alia præter rectam rationem sata sunt, ex præscripto Græcæ tradunt sapientiæ, divinitus datæ Græcis agriculturæ sunt fructus adulterini. Hanc dicit Apostolus sapientiam hujus sæculi ³, ɔ quæ est scilicet voluptaria, et nimio tenetur sui amore, ut quæ doceat quæ sunt hujus mundi, et quæ ad ipsum solum spectant, et consequenter, quod ad praefecturam attinet, est subjecta iis qui hic sunt principibus. Quamobrem partialis hæc philosophia quodammodo tradit elementa ejus qua vere perfecta est scientia, quæ versatur circa ea quæ ultra mundum sunt, et percipiuntur intelli- gentia, et his adhuc magis spiritalia, quae oculus non vidit, et auris non audivit, nec in cor hominis ascenderunte, › prius, quam quod de iis est ver- bum, magister noster nobis aperiat, sancta sancto- rum, et his præterea sanctiora per ascensum reve- let iis, qui germane sincereque et non adulterine sunt hæredes Dominicæ adoptionis. Jam enim au- denius dicere (hic enim est fides cognitionis) eum omnia scire, et firma comprehensione comprehen- dere ea etiam quæ sunt nobis dubia et inexplicabi- lia, qui vere est cognitione præditus: cujusmodi fuit Jacobus, Petrus, Joannes, Paulus, et reliqui apostoli. Est enim prophetia cognitione plena, ut quæ data sit a Domino, et rursus per Dominum declarata apostolis. Nunquid autem cognitio est proprietas animæ ratione præditæ, quæ ad hoc exercetur, ut per cognitionem inscribatur ad im mortalitatem? Sunt enim ambæ animæ potestates, cognitio, inquam, et appetitio seu impulsio. Inveni- tur autem appetitio motus esse, qui assensionem Matth. x111, 25. Cor. 11, 6. - Ibid.. 9. tus legisse videtur n. 10. ret sententiarum repetitio: quarum forte aliqua ad libri marginem adnotata, deinde in textum irrepsit. optativo modo. Flor. edit. utroque modo, et et Hervetus interpres nobiscum, characterem accipit. » SYLBURG. Ms. Paris., Οutoh., (23) Τοῖς τῇδε άρχουσι. Scilicet, τοῖς ἄρχουσι (29) Οὐδὲ ἐπὶ καρδ. 1 Cor. 11, 9, καὶ ἐπὶ καρδίαν (30) Κατ' ἐπανάβασιν. Nempe • ascendendo, 2 (51) Αποκαλύψαντος. Lege ἀποκαλύψαντα. (52) Τῷ ὄντι γνωστικών. « Quæ pertinent ad (33) Ιάκωβος. Conf. superius Strom. 1, p. 322, (34) Κἀκ τοῦ μανθάν... πρᾶξις. Mutila hic appa- (33) Χαρακτηρίζεται. Η. ms. χαρακτηρίζοιτο,
PG 9:291ἦ γὰρ οὐχί, ἀποδημῶν πρὸς τὸν κύριον δι’ ἀγάπην τὴν πρὸς αὐτόν, κἂν τὸ σκῆνος αὐτοῦ ἐπὶ γῆς θεωρῆται, ἑαυτὸν μὲν οὐκ ἐξάγει τοῦ βίου (οὐ γὰρ ἐπιτέτραπται αὐτῷ), ἐξήγαγεν δὲ τὴν ψυχὴν τῶν παθῶν (συγκεχώρηται γὰρ αὐτῷ) ζῇ τε αὖ νεκρώσας τὰς ἐπιθυμίας καὶ οὐκέτι συγχρῆται τῷ σώματι, μόνον δὲ αὐτῷ ἐπιτρέπει χρῆσθαι τοῖς ἀναγκαίοις, ἵνα μὴ τὴν αἰτίαν τῆς διαλύσεως παράσχῃ; Πῶς οὖν ἔτι τούτῳ τῆς ἀνδρείας χρεία, μὴ γινομένῳ ἐν δεινοῖς, τῷ γε μὴ παρόντι, ὅλως δὲ ἤδη συνόντι τῷ ἐραστῷ; τίς δὲ καὶ σωφροσύνης ἀνάγκη μὴ χρῄζοντι αὐτῆς; τὸ γὰρ ἔχειν τοιαύτας ἐπιθυμίας, ὡς σωφροσύνης δεῖσθαι πρὸς τὴν τούτων ἐγκράτειαν, οὐδέπω καθαροῦ, ἀλλ’ ἐμπαθοῦς, ἀνδρεία τε διὰ φόβον καὶ δειλίαν παραλαμβάνεται. οὐ γὰρ δὴ πρέπον ἔτι τὸν φίλον τοῦ θεοῦ, ὃν προώρισεν ὁ θεὸς πρὸ καταβολῆς κόσμου εἰς τὴν ἄκραν ἐγκαταλεγῆναι υἱοθεσίαν, ἡδοναῖς ἢ φόβοις περιπίπτειν καὶ περὶ τὴν καταστολὴν ἀπασχολεῖσθαι τῶν παθῶν. τολμήσας γὰρ φήσαιμ’ ἄν·
Α τῆς λογικῆς ἰδιότης ψυχῆς· τῷ ὄντι γὰρ ἡ μὲν ὁρμὴ, Β καθάπερ γνῶσις, ἐστὶν ἐπὶ τῶν ὄντων κινουμένη γνῶσις δὲ αὐτὸ τοῦτο θέα τίς ἐστι τῆς ψυχῆς τῶν δι των, ἤτοι τινὸς, ή τινων, τελειωθεῖσα (36) τῶν συμ- πάντων. Καίτοι φασί τινες τὸν σοφὸν ἄνθρωπον πε- πεῖσθαι εἶναί τινα ἀκατάληπτα, ὡς καὶ περὶ τούτων ἔχειν τινὰ κατάληψιν καταλαμβάνοντος, ὅτι ἀκατά ληπτα ἔσται τὰ ἀκατάληπτα, ὅπερ ἐστὶ κοινὸν καὶ τῶν ὀλίγον προορᾶσθαι δυναμένων· βεβαιοῖ γὰρ ὁ τοιοῦτος εἶναί τινα ἀκατάληπτα· ὁ Γνωστικὸς δὲ ἐκεῖνος, περὶ οὗ λέγω, τὰ δοκοῦντα ἀκατάληπτα εἶναι τοῖς ἄλλοις αὐτὸς καταλαμβάνει· πιστεύσας ὅτι οὐ δὲν ἀκατάληπτον τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ, ὅθεν οὐδὲ ἀδι δαχτον· ὁ γὰρ δι' ἀγάπην τὴν πρὸς ἡμᾶς παθών, οὐ- δὲν ἂν ὑπεστείλατο εἰς διδασκαλίαν τῆς γνώσεως. Γίνεται τοίνυν αὕτη ἡ πίστις ἀπόδειξις βεβαία· ἐπεὶ (37) τοῖς ὑπὸ τοῦ Θεοῦ παραδοθεῖσιν ἀλήθεια ἕπεται. Εἰ δὲ καὶ πολυπειρίαν ποθεῖ τις, < οἶδε τὰ ἀρχαῖα, καὶ τὰ μέλλοντα εἰκάζει· ἐπίσταται στρα φὰς (38) λόγων καὶ λύσεις αἰνιγμάτων, σημεῖα καὶ τέρατα προγινώσκει, καὶ ἐκβάσεις καιρῶν, καὶ χρό νων, » ὁ τῆς σοφίας μαθητής. Τοιοῦτος (39) γὰρ ὁ γνωστικός, ὡς μόνοις τοῖς διὰ τὴν μονὴν τοῦ σώματος γινομένοις πάθεσι περι πίπτειν, οἷον πείνῃ, δίψει, καὶ τοῖς ὁμοίοις. Αλλ' ἐπὶ μὲν τοῦ Σωτῆρος τὸ σῶμα ἀπαιτεῖν ὡς σῶμα τὰς ἀναγκαίας ὑπηρεσίας εἰς διαμονὴν, γέλως ἂν εἴη· ἔφαγε γὰρ οὐ διὰ τὸ σῶμα, δυνάμει συνεχόμενον ἁγίᾳ· ἀλλ' ὡς μὴ τοὺς συνόντας· ἄλλως περὶ αὐτ τοῦ φρονεῖν ὑπεισέλθοι· ὥσπερ ἀμέλει ὕστερον δοκήσει τινὲς αὐτὸν πεφανερῶσθαι ὑπέλαβον· αὐτὸς δὲ ἀπαξαπλῶς ἀπαθὴς ἦν, εἰς ἄν οὐδὲν παρεισδύεται κίνημα παθητικόν, οὔτε ἡδονὴ, οὔτε λύπη. Οἱ δὲ ἀπό στολοι, ὀργῆς καὶ φόβου, καὶ ἐπιθυμίας διὰ τῆς Κυ ριακῆς διδασκαλίας γνωστικώτερον κρατήσαντες, καὶ τὰ δοκοῦντα ἀγαθὰ τῶν παθητικῶν κινημάτων, οἷον θάρσος, ζῆλον, χαράν, ἐπιθυμίαν, οὐδὲ αὐτὰ ἀνεδέξαντο, ἐμπέδῳ τινὶ τῆς διανοίας καταστάσει μηδὲ καθ᾽ ὁτιοῦν μεταβαλλόμενοι, ἀλλ' ἐν ἕξει ἀσκή σεως ἀεὶ μένοντες ἀναλλοίωτοι, μετά γε την του CLEMENTIS ALEXANDRINI quamdam sequitur. Qui enim ad aliquam impelli- tur actionem, ante actionem assumit cognitionem, deinde autem appetitionem seu impulsionem. Præ- terea hoc quoque consideremus. Quoniam enim discere est antiquius quam agere (nam naturaliter qui agit, id quod vult agere, prius discit): et' co- gnitio quidem est ex doctrina : agere autem ex ap- petitione : et ex doctrina, est cognitio : scientiam autem sequitur appetitio, post quam actio: omnis actionis quæ ratione suscipitur principium et opifex fuerit cognitio. Quare merito ex ea sola formam et characterem suscipit proprietas animæ ratione præ- ditæ revera enim appetitio quidem, sicut etiam cognitio, movetur in iis quæ sunt. Cognitio autem ex eo ipso, est quædam animæ consummata con- templatio eorum quæ sunt, aut alicujus, aut ali- quorum, aut si fuerit consummata omnium simul. Quanquam dicunt aliqui sapientem hominem per- suasum habere, esse quædam quæ comprehendi ne- queant, adeo ut non aliter comprehendat quam quod comprehendit ea, quæ comprehendi ne- queant esse incomprehensibilia, quod quidem est commune, et eorum qui parum possunt prospicere. Nam qui est ejusmodi, affirmat esse aliqua quæ comprehendi nequeant. Gnosticus autem ille, de quo loquor, ea comprehendit quæ videntur aliis non posse comprehendi, ut qui credat Dei Filio nihil esse incomprehensibile, unde nec esse ejusmodi ut doceri non possit. Qui enim propter suam in nos charitatem passus est, eum nihil quod faciat ad doctrinam cognitionis subduxisse æquum est. Fit ergo ipsa fides, firma et stabilis demonstratio, quo- niam ea quæ a Deo sunt tradita, sequitur veritas. Quod si quis etiam desiderat multarum rerum ex- perientia novit antiqua, et conjectat futura, scit strophas orationum, et solutiones ænigmatum. Præscit zigna et prodigia, et temporum eventus a, discipulus sapientiæ. CAPUT IX. Gnosticum verum animi perturbatis affectibus omnino carere. Talis enim est gnosticus, ut in eum e solæ ca- C dant affectiones quæ sunt ad conservationem ne- cessariæ, nempe fames, sitis, et similia. Sed in Servatore quidem corpus, ut corpus, necessaria postulare ministeria ut in vita permaneat, fuerit ridiculum. Comedebat enim non propter corpus quod sancta virtute continebatur: sed ne eis qui cum eo versabantur, in mentem veniret de eo aliter sentier, sicut postea quidam existimarunt eum apparuisse visione et phantasmate. Ipse au- tem, prorsus, passionis erat expers, ut quem nullus subiret motus affectionis, neque voluptas, nec do- lor. Apostoli autem cum iram et metum et cupidita- tem, per Dominicam doctrinam, gnostice admodum superassent, ne ea quidem quæ videntur bona ex iis quæ passionem inferunt motionibus, utpote au- D daciam, æmulationem, gaudium, cupiditatem sus ceperunt, ut qui propter firmum quendam et sta- × P. ED. POTTER, 649-650 ED. PARIS. BURG. Eamdem lectionem exhibet ms. Paris. - dem, quæ leguntur Sap. vi, 17, 18. Eadem Clemens paulo infra adducit pag. edit. Paris. ■ Sap. vii, 17, 18. pientem suum prorsus àлaßñ esse volebant. Conf. superius Pædagogi lib. 1, cap. 2, p. 99, n. 4. Quin etiam aliis locis eorumdem philosophorum dogmata et phrases sermonibus suis immiscet. Conf. supe- rius Pedag. lib. 1, cap. ult., et quæ ibi adnotat sunt, (36) Τελειωθεῖσα. Η. ms., τελειωθεῖσα δέ. SL- (37) Επεί. Flor., ἐπί, minus aple. SYLBURG. (38) Στροφάς. Similia sunt, sed non prorsus ea- (39) Τοιοῦτος. Stoicorum more loquitur, qui sa-
PG 9:293καθάπερ προωρισμένως κεῖται δι’ ὧν πράξει [καὶ] οὗ τεύξεται, οὕτως καὶ αὐτὸς προορίσας ἔχει δι’ ὧν ἔγνω ὃν ἠγάπησεν, οὐκ ἔχων δυστέκμαρτον τὸ μέλλον, καθάπερ οἱ πολλοὶ στοχαζόμενοι βιοῦσιν, ἀπειληφὼς δὲ διὰ πίστεως γνωστικῆς, ὃ τοῖς ἄλλοις ἄδηλον. κἄστιν αὐτῷ δι’ ἀγάπην ἐνεστὸς ἤδη τὸ μέλλον· πεπίστευκεν γὰρ διά τε τῆς προφητείας διά τε τῆς παρουσίας τῷ μὴ ψευδομένῳ θεῷ καί, ὃ πεπίστευκεν, ἔχει καὶ κρατεῖ τῆς ἐπαγγελίας (ἀλήθεια δὲ ὁ ἐπαγγειλάμενος) καὶ τὸ τέλος τῆς ἐπαγγελίας διὰ τῆς ἀξιοπιστίας τοῦ ἐπαγγειλαμένου κατ’ ἐπιστήμην βεβαίως ἀπείληφεν. ὁ δὲ τὴν ἐν οἷς ἐστι κατάστασιν βεβαίαν τῶν μελλόντων κατάληψιν εἰδὼς δι’ ἀγάπης προαπαντᾷ τῷ μέλλοντι. αὐτίκα οὐδὲ εὔξεται τυχεῖν τῶν τῇδε ὁ τεύξεσθαι πεπεισμένος τῶν ὄντως ἀγαθῶν, ἔχεσθαι δὲ ἀεὶ τῆς ἐπηβόλου καὶ κατορθωτικῆς πίστεως. καὶ πρὸς τοῖσδε παμπόλλους ὡς ὅτι μάλιστα ὁμοίους αὐτῷ γενέσθαι εὔξεται, εἰς δόξαν τοῦ θεοῦ, ἣ κατ’ ἐπίγνωσιν τελειοῦται· σωτήριος γάρ τις ὁ τῷ σωτῆρι ἐξομοιούμενος, εἰς ὅσον ἀνθρωπίνῃ φύσει χωρῆσαι τὴν εἰκόνα θέμις, ἀπαραβάτως τὰ κατὰ τὰς ἐντολὰς κατορθῶν·
Κυρίου ἀνάστασιν. Κἂν γὰρ μετά λόγου γινόμενα τὰ προειρημένα ἀγαθά τις εκδέχηται, ἀλλ᾽ οὖν γε ἐπὶ τοῦ τελείου οὐ παραδεκτέον, ὃς οὔτε θαρσεῖν ἔχει· οὐδὲ γὰρ ἐν δεινοῖς γίνεται, μηδὲν δεινὸν ἡγούμενος τῶν ἐν τῷ βίῳ, οὐδὲ ἀποστῆσαί τι καὶ τούτου (40) αὐτὸν τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης (41) δύναται· οὐδὲ εὐθυμίας χρεία ἐστίν· οὔτε γὰρ εἰς λύπην ἐμπίπτει, πάντα καλῶς γίνεσθαι πεπεισμέ νος· οὐδὲ μὴν θυμοῦται· οὐδὲ γάρ ἐστιν ὅ τι συγ- κινήσει αὐτὸν πρὸς θυμὸν, ἀγαπῶντα ἀεὶ τὸν Θεὸν, καὶ πρὸς τούτῳ μόνῳ ὅλον τετραμμένον, καὶ διὰ τοῦτο μηδὲν τῶν κτισμάτων τοῦ Θεοῦ μεμισηκότα. Αλλ᾿ οὐδὲ ζηλοῖ· οὐδὲ γὰρ ἐνδεῖ τι αὐτῷ πρὸς ἐξομοίωσιν τῷ καλῷ καὶ ἀγαθῷ εἶναι· οὐδὲ ἄρα φιλεῖ τινα τὴν κοινὴν ταύτην φιλίαν, ἀλλ᾽ ἀγαπᾷ τὸν Κτίστην διὰ τῶν κτισμάτων. Οὔτ᾽ οὖν ἐπιθυ- β μία καὶ ὀρέξει τινὶ περιπίπτει, οὔτε ἐνδεής ἐστι κατά γε τὴν ψυχὴν τῶν ἄλλων τινὸς, συνών ἤδη δι' ἀγάπης τῷ ἐραστῷ· ᾧ δὴ ὠκείωται κατὰ τὴν αἵρεσιν, καὶ τῇ ἐξ ἀσκήσεως ἕξει, τούτῳ προσεχέ- στερον συνεγγίζων, καὶ μακάριος ὢν διὰ τὴν τῶν ἀγαθῶν περιουσίαν. Ὥστε ενεκά γε τούτων εξομοι- οῦσθαι βιάζεται τῷ διδασκάλῳ εἰς ἀπάθειαν· νοερὸς γὰρ ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ, καθ᾽ ἂν (42) ὁ τοῦ νοῦ εἶχο νισμὸς δράσει μόνῳ τῷ ἀνθρώπῳ· ᾗ καὶ θεοειδής καὶ θεοείκελος ὁ ἀγαθὸς ἀνὴρ κατὰ ψυχήν· ὅ τε αὖ Θεὸς ἀνθρωποειδής· τὸ γὰρ εἶδος ἑκάστου ὁ νοῦς, Ο χαρακτηριζόμεθα· παρ' (45) καὶ οἱ εἰς ἄνθρω που ἁμαρτάνοντες ἀνόσιοί τε καὶ ἀσεβεῖς. Λῆρος γὰρ καὶ τὸ φάσκειν τὸν γνωστικὸν καὶ τέλειον μὴ δεῖν ἀφαιρεῖν θυμοῦ καὶ θάρσους, ὡς μὴ καὶ ἄνευ τούτων κατεξαναστησομένου τῶν περιστάσεων, οὐδ' ὑπομενοῦντος τὰ δεινά. Αλλ' εἰ καὶ τὴν ἐπιθυ- μίαν ἀφέλοιμεν αὐτοῦ, ὡς πάντως ὑπὸ τῶν λυπηρῶν συγχεθησομένου, καὶ διὰ τοῦτο κάκιστα ἀπαλλάξαν τος τοῦ τε ζην (44), εἰ μὴ μετείη αὐτῷ, ᾗ (45) τισιν ἔδοξεν· οὐκ ἂν τῶν ὁμοίων τοῖς καλοῖς κἀγαθοῖς ἔξεσιν λάβοι. Εἰ γ' οὖν ἡ πᾶσα οἰκείωσις ἡ πρὸς τὰ καλὰ μετ' ὀρέξεως γίνεται, πῶς ἀπαθὴς μένει, φη- σὶν, ὁ τῶν καλῶν ὀρεγόμενος; Αλλ᾽ οὐκ ἴσασιν, ὡς ἔοικεν, οὗτοι τὸ θεῖον τῆς ἀγάπης· οὐ γάρ ἐστιν ἔτι ὄρεξις τοῦ ἀγαπῶντος ἡ ἀγάπη- στερητικὴ δὲ οἱ- κείωσις, εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως ἀποκατεστη- κυία τὸν γνωστικόν, χρόνου καὶ τόπου (46) μή προσ- δεόμενον. Ὁ δ' ἐν οἷς ἔσται δι' ἀγάπης ἤδη γενόμενος, τὴν ἐλπίδα προειληφώς διὰ τῆς γνώσεως, οὐδὲ ὀρέ γεταί τινος, ἔχών, ὡς οἷόν τε, αὐτὸ τὸ ὀρεκτόν· εἰ- * Ρ. κατά τούτων, « τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης, τούτου εὐθυμίᾳ, Καθ' δ τοῦ νοῦ εἰκονισμὸς ὁρᾶται ἐν μόνῳ τῷ ἀνθρώπῳ. λάξαντος τοῦδε τοῦ ζῆν, ἀπαλλάξαντος τοῦ ζῆν, Κἂν μηδέπω κατὰ τὸν χρόνον καὶ τὸν τόπον, ἀλλ' ἐκείνῃ γε τῇ γνωστικῇ ἀγάπῃ, STROMATUM LIB. VI. A bilem statum mentis, nihil penitus mutarentur, sed | | in exercitationis habitu semper manebant alieni ab alteratione, post Domini quidem certe resurrectio- em. Nam etsi quis eas, quæ X prius dicta sunt, mo- tiones, si cum ratione fian, bonas esse concedat: at in perfecto quidem certe minime sunt admit- tendæ, qui neque habet audaciam : neque enim versatur in rebus gravibus et molestis, cum ex iis quæ sunt in vita, nihil grave molestumve existi- met, neque potest eum aliquid hujusmodi abducere a Dei charitat: neque tranquillitate animi opus habet, neque enim in dolorem incidit animive an- gorem, cum persuasum habeat omnia recte fieri: neque irascitur, neque est enim quod eum ad iram moveat, cum semper Deum diligat, et ad hoc so- lum totus sit conversus, et ideo ex Dei creaturia nullam habet odio. Sed neque æmulatur, nihil enim ei deest ad assimilationem, quo sit bonus et hone- stus. Sed neque amat aliquem communi hac ami- citia, sed Creatorem diligit per creaturas. Neque ergo in cupiditatem aliquam incidit aut appetitio- nem, neque quoad animam alterius cujusvis rei in- diget, cum jam per charitatem versetur cum di- lecto, cui quidem jam est familiariter conjunctus per electionem, et per habitum qui procedit ab exercitatione, ei appropinquat continentius, et est beatus propter bonorum abundantiam. Quamobrem his de causis maxima vi contendit in hoc assimi- lari Domino ipso ut nullas admittat passiones: est enim Logos Dei intelligens, per quem mentis, sive intelligentiæ, imago in solo homine cernitur: quo respectu etiam Deiformis et Deo similis sit per animam vir bonus, et rursus Deus est hominis formæ similis. Forma enim uniuscujusque est mens, ex qua proprium suscipimus characterem. Quo fit ut qui peccant in hominem, sint profani et impii. Est enim ridiculum dicere, quod eum qui est gnosticus et perfectus, non oporteat exscindere iram et audaciam, utpote quod absque bis neque sit adversus ea quæ ingruerint excitandus, neque quæ sunt gravia toleraturus. Sed si etiam cupidi- tatem ab eo abstulerimus, fore ut ab omnibus re- bus molestis et asperis conturbetur et obruatur, et ideo e vita pessime excedat, si non sit ejus parti- D ceps, nec, ut quibusdam videtur, eum capiat ea- ED. POTTER, 650-651 ED. PARIS. possit in hac, » scilicet vita. genitivus præcedentis est exegesis quædam. Cum iis vero quæ mor breviter attinguntur de Christiana confer Senecæ librum De tranquillitate animi. SYLBURG. BURG. Porro buic sententiæ sic demum sensus con- stabit, si hoc, vel simili modo scripta fuerit : Quod in Latina versione expressimus. Porro ms. Paris. ] C rum rerum desiderium, quarum capit viros bonos et honestos. Si ergo omnis conjunctio et conciliatio * perperam habet pro seq. . SYLBURG. Id tamen habet etiam ms. Paris. vel absque demonstrativo pronomine ut supra pag. dice. SYLBURG. esse possunt, qui vel maxime a se invicem distant. Sic paulo post : etc. (40) Καὶ τούτου. Facili mutatione scribi etiam (41) Τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης. Posterior ille (42) Καθ' όν. Η. ms. καθ' ὅ, neutro genere. SYL- (43) Παρ' ὅ. Flor. et H. ms., παρ' ᾧ, minus aple. (44) 'Απαλλάξαντος τοῦ τε ζῇν. Rectius άπαλ- 265. De præcedente συγχεθησομένου dicetur in in- (45) 'Η. M. Paris., mendose 4. (46) Χρόνου καὶ τόπου. Nam amore conjuncti
τὸ δ’ ἔστι ἔχει θρῃσκεύειν τὸ θεῖον διὰ τῆς ὄντως δικαιοσύνης, ἔργων τε καὶ γνώσεως· τούτου φωνὴν κατὰ τὴν εὐχὴν οὐκ ἀναμένει κύριος, αἴτησαι λέγων καὶ ποιήσω· ἐννοήθητι καὶ δώσω. Καθόλου γὰρ ἐν τῷ τρεπομένῳ τὸ ἄτρεπτον ἀδύνατον λαβεῖν πῆξιν καὶ σύστασιν, ἐν τροπῇ δὲ τῇ συνεχεῖ, καὶ διὰ τοῦτο ἀστάτου τοῦ ἡγεμονικοῦ γινομένου, ἡ ἑκτικὴ δύναμις οὐ σῴζεται. ὃ γὰρ ὑπὸ τῶν ἔξωθεν ὑπεισιόντων καὶ προσπιπτόντων ἀεὶ μεταβάλλεται, πῶς ἄν ποτε ἐν ἕξει καὶ διαθέσει καὶ συλλήβδην ἐν ἐπιστήμης κατοχῇ γένοιτ’ ἄν; καίτοι καὶ οἱ φιλόσοφοι τὰς ἀρετὰς ἕξεις καὶ διαθέσεις καὶ ἐπιστήμας οἴονται. ὡς δὲ οὐ συγγεννᾶται τοῖς ἀνθρώποις, ἀλλ’ ἐπίκτητός ἐστιν ἡ γνῶσις καὶ προσοχῆς μὲν δεῖται κατὰ τὰς ἀρχὰς ἡ μάθησις αὐτῆς ἐκθρέψεώς τε καὶ αὐξήσεως, ἔπειτα δὲ ἐκ τῆς ἀδιαλείπτου μελέτης εἰς ἕξιν ἔρχεται, οὕτως ἐν ἕξει τελειωθεῖσα τῇ μυστικῇ ἀμετάπτωτος δι’ ἀγάπην μένει·
Κυρίου ἀνάστασιν. Κἂν γὰρ μετά λόγου γινόμενα τὰ προειρημένα ἀγαθά τις εκδέχηται, ἀλλ᾽ οὖν γε ἐπὶ τοῦ τελείου οὐ παραδεκτέον, ὃς οὔτε θαρσεῖν ἔχει· οὐδὲ γὰρ ἐν δεινοῖς γίνεται, μηδὲν δεινὸν ἡγούμενος τῶν ἐν τῷ βίῳ, οὐδὲ ἀποστῆσαί τι καὶ τούτου (40) αὐτὸν τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης (41) δύναται· οὐδὲ εὐθυμίας χρεία ἐστίν· οὔτε γὰρ εἰς λύπην ἐμπίπτει, πάντα καλῶς γίνεσθαι πεπεισμέ νος· οὐδὲ μὴν θυμοῦται· οὐδὲ γάρ ἐστιν ὅ τι συγ- κινήσει αὐτὸν πρὸς θυμὸν, ἀγαπῶντα ἀεὶ τὸν Θεὸν, καὶ πρὸς τούτῳ μόνῳ ὅλον τετραμμένον, καὶ διὰ τοῦτο μηδὲν τῶν κτισμάτων τοῦ Θεοῦ μεμισηκότα. Αλλ᾿ οὐδὲ ζηλοῖ· οὐδὲ γὰρ ἐνδεῖ τι αὐτῷ πρὸς ἐξομοίωσιν τῷ καλῷ καὶ ἀγαθῷ εἶναι· οὐδὲ ἄρα φιλεῖ τινα τὴν κοινὴν ταύτην φιλίαν, ἀλλ᾽ ἀγαπᾷ τὸν Κτίστην διὰ τῶν κτισμάτων. Οὔτ᾽ οὖν ἐπιθυ- β μία καὶ ὀρέξει τινὶ περιπίπτει, οὔτε ἐνδεής ἐστι κατά γε τὴν ψυχὴν τῶν ἄλλων τινὸς, συνών ἤδη δι' ἀγάπης τῷ ἐραστῷ· ᾧ δὴ ὠκείωται κατὰ τὴν αἵρεσιν, καὶ τῇ ἐξ ἀσκήσεως ἕξει, τούτῳ προσεχέ- στερον συνεγγίζων, καὶ μακάριος ὢν διὰ τὴν τῶν ἀγαθῶν περιουσίαν. Ὥστε ενεκά γε τούτων εξομοι- οῦσθαι βιάζεται τῷ διδασκάλῳ εἰς ἀπάθειαν· νοερὸς γὰρ ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ, καθ᾽ ἂν (42) ὁ τοῦ νοῦ εἶχο νισμὸς δράσει μόνῳ τῷ ἀνθρώπῳ· ᾗ καὶ θεοειδής καὶ θεοείκελος ὁ ἀγαθὸς ἀνὴρ κατὰ ψυχήν· ὅ τε αὖ Θεὸς ἀνθρωποειδής· τὸ γὰρ εἶδος ἑκάστου ὁ νοῦς, Ο χαρακτηριζόμεθα· παρ' (45) καὶ οἱ εἰς ἄνθρω που ἁμαρτάνοντες ἀνόσιοί τε καὶ ἀσεβεῖς. Λῆρος γὰρ καὶ τὸ φάσκειν τὸν γνωστικὸν καὶ τέλειον μὴ δεῖν ἀφαιρεῖν θυμοῦ καὶ θάρσους, ὡς μὴ καὶ ἄνευ τούτων κατεξαναστησομένου τῶν περιστάσεων, οὐδ' ὑπομενοῦντος τὰ δεινά. Αλλ' εἰ καὶ τὴν ἐπιθυ- μίαν ἀφέλοιμεν αὐτοῦ, ὡς πάντως ὑπὸ τῶν λυπηρῶν συγχεθησομένου, καὶ διὰ τοῦτο κάκιστα ἀπαλλάξαν τος τοῦ τε ζην (44), εἰ μὴ μετείη αὐτῷ, ᾗ (45) τισιν ἔδοξεν· οὐκ ἂν τῶν ὁμοίων τοῖς καλοῖς κἀγαθοῖς ἔξεσιν λάβοι. Εἰ γ' οὖν ἡ πᾶσα οἰκείωσις ἡ πρὸς τὰ καλὰ μετ' ὀρέξεως γίνεται, πῶς ἀπαθὴς μένει, φη- σὶν, ὁ τῶν καλῶν ὀρεγόμενος; Αλλ᾽ οὐκ ἴσασιν, ὡς ἔοικεν, οὗτοι τὸ θεῖον τῆς ἀγάπης· οὐ γάρ ἐστιν ἔτι ὄρεξις τοῦ ἀγαπῶντος ἡ ἀγάπη- στερητικὴ δὲ οἱ- κείωσις, εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως ἀποκατεστη- κυία τὸν γνωστικόν, χρόνου καὶ τόπου (46) μή προσ- δεόμενον. Ὁ δ' ἐν οἷς ἔσται δι' ἀγάπης ἤδη γενόμενος, τὴν ἐλπίδα προειληφώς διὰ τῆς γνώσεως, οὐδὲ ὀρέ γεταί τινος, ἔχών, ὡς οἷόν τε, αὐτὸ τὸ ὀρεκτόν· εἰ- * Ρ. κατά τούτων, « τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης, τούτου εὐθυμίᾳ, Καθ' δ τοῦ νοῦ εἰκονισμὸς ὁρᾶται ἐν μόνῳ τῷ ἀνθρώπῳ. λάξαντος τοῦδε τοῦ ζῆν, ἀπαλλάξαντος τοῦ ζῆν, Κἂν μηδέπω κατὰ τὸν χρόνον καὶ τὸν τόπον, ἀλλ' ἐκείνῃ γε τῇ γνωστικῇ ἀγάπῃ, STROMATUM LIB. VI. A bilem statum mentis, nihil penitus mutarentur, sed | | in exercitationis habitu semper manebant alieni ab alteratione, post Domini quidem certe resurrectio- em. Nam etsi quis eas, quæ X prius dicta sunt, mo- tiones, si cum ratione fian, bonas esse concedat: at in perfecto quidem certe minime sunt admit- tendæ, qui neque habet audaciam : neque enim versatur in rebus gravibus et molestis, cum ex iis quæ sunt in vita, nihil grave molestumve existi- met, neque potest eum aliquid hujusmodi abducere a Dei charitat: neque tranquillitate animi opus habet, neque enim in dolorem incidit animive an- gorem, cum persuasum habeat omnia recte fieri: neque irascitur, neque est enim quod eum ad iram moveat, cum semper Deum diligat, et ad hoc so- lum totus sit conversus, et ideo ex Dei creaturia nullam habet odio. Sed neque æmulatur, nihil enim ei deest ad assimilationem, quo sit bonus et hone- stus. Sed neque amat aliquem communi hac ami- citia, sed Creatorem diligit per creaturas. Neque ergo in cupiditatem aliquam incidit aut appetitio- nem, neque quoad animam alterius cujusvis rei in- diget, cum jam per charitatem versetur cum di- lecto, cui quidem jam est familiariter conjunctus per electionem, et per habitum qui procedit ab exercitatione, ei appropinquat continentius, et est beatus propter bonorum abundantiam. Quamobrem his de causis maxima vi contendit in hoc assimi- lari Domino ipso ut nullas admittat passiones: est enim Logos Dei intelligens, per quem mentis, sive intelligentiæ, imago in solo homine cernitur: quo respectu etiam Deiformis et Deo similis sit per animam vir bonus, et rursus Deus est hominis formæ similis. Forma enim uniuscujusque est mens, ex qua proprium suscipimus characterem. Quo fit ut qui peccant in hominem, sint profani et impii. Est enim ridiculum dicere, quod eum qui est gnosticus et perfectus, non oporteat exscindere iram et audaciam, utpote quod absque bis neque sit adversus ea quæ ingruerint excitandus, neque quæ sunt gravia toleraturus. Sed si etiam cupidi- tatem ab eo abstulerimus, fore ut ab omnibus re- bus molestis et asperis conturbetur et obruatur, et ideo e vita pessime excedat, si non sit ejus parti- D ceps, nec, ut quibusdam videtur, eum capiat ea- ED. POTTER, 650-651 ED. PARIS. possit in hac, » scilicet vita. genitivus præcedentis est exegesis quædam. Cum iis vero quæ mor breviter attinguntur de Christiana confer Senecæ librum De tranquillitate animi. SYLBURG. BURG. Porro buic sententiæ sic demum sensus con- stabit, si hoc, vel simili modo scripta fuerit : Quod in Latina versione expressimus. Porro ms. Paris. ] C rum rerum desiderium, quarum capit viros bonos et honestos. Si ergo omnis conjunctio et conciliatio * perperam habet pro seq. . SYLBURG. Id tamen habet etiam ms. Paris. vel absque demonstrativo pronomine ut supra pag. dice. SYLBURG. esse possunt, qui vel maxime a se invicem distant. Sic paulo post : etc. (40) Καὶ τούτου. Facili mutatione scribi etiam (41) Τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης. Posterior ille (42) Καθ' όν. Η. ms. καθ' ὅ, neutro genere. SYL- (43) Παρ' ὅ. Flor. et H. ms., παρ' ᾧ, minus aple. (44) 'Απαλλάξαντος τοῦ τε ζῇν. Rectius άπαλ- 265. De præcedente συγχεθησομένου dicetur in in- (45) 'Η. M. Paris., mendose 4. (46) Χρόνου καὶ τόπου. Nam amore conjuncti
PG 9:295οὐ γὰρ μόνον τὸ πρῶτον αἴτιον καὶ τὸ ὑπ’ αὐτοῦ γεγεν[ν]ημένον αἴτιον κατείληφεν καὶ περὶ τούτων ἐμπέδως ἔχει, μονίμως μονίμους καὶ ἀμεταπτώτους καὶ ἀκινήτους λόγους κεκτημένος, ἀλλὰ καὶ περὶ ἀγαθῶν καὶ περὶ κακῶν περί τε γενέσεως ἁπάσης καὶ συλλήβδην εἰπεῖν, περὶ ὧν ἐλάλησεν ὁ κύριος, τὴν ἀκριβεστάτην ἐκ καταβολῆς κόσμου εἰς τέλος ἀλήθειαν παρ’ αὐτῆς ἔχει τῆς ἀληθείας μαθών, οὐκ, εἴ πού τι φανείη πιθανὸν ἢ κατὰ λόγον Ἑλληνικὸν ἀναγκαστικόν, πρὸ αὐτῆς αἱρούμενος τῆς ἀληθείας, τὰ δὲ εἰρημένα ὑπὸ κυρίου σαφῆ καὶ πρόδηλα ἔχει λαβών. κἂν τοῖς ἄλλοις ᾖ ἔτι κεκρυμμένα, ἤδη περὶ πάντων εἴληφε τὴν γνῶσιν. τὰ λόγια δὲ τὰ παρ’ ἡμῖν θεσπίζει περί τε τῶν ὄντων ὡς ἔστι, περί τε τῶν μελλόντων ὡς ἔσται, περί τε τῶν γεγονότων ὡς ἐγένετο.
Α κότως τοίνυν ἐν τῇ μιᾷ ἕξει (47) μένει τῇ ἀμεταβόλα, Ρ. ἱκανῶς ἔχων τοῦ κάλλους, γένους καὶ ἀξιώματος εὖ ἔχειν. στικόν, γνωστικῶς ἀγαπῶν· οὐδ᾽ ἄρα ζηλώσει ἐξομοιωθῆναι τοῖς καλοῖς εἶναι (48) δι' ἀγάπης ἔχων τοῦ κάλλους. Θάρσους τε καὶ ἐπιθυμίας τίς ἔτι τούτῳ χρεία, την ἐκ τῆς ἀγάπης οἰκείωσιν πρὸς τὸν ἀπαθῆ Θεὸν ἀπε:- ληφότι, καὶ διὰ τῆς ἀγάπης ἑαυτὸν εἰς τοὺς φίλους ἐγγεγραφότι; Εξαιρετέον ἄρα τὸν γνωστικὸν (49) ἡμῖν καὶ τέλειον ἀπὸ παντὸς ψυχικοῦ πάθους· ἡ μὲν γὰρ γνῶσις συνάσκησιν, ή συνάσκησις δὲ ἕξιν ἢ διά θεσιν, ἡ κατάστασις δὲ ἡ τοιάδε ἀπάθειαν ἐργάζεται, οὐ μετριοπάθειαν· ἀπάθειαν δὲ καρποῦται παντελής τῆς ἐπιθυμίας ἐκκοπή. Ἀλλ' οὐδὲ ἐκείνων τῶν θρυλ λουμένων ἀγαθῶν, τουτέστι τῶν παρακειμένων τοῖς πάθεσιν παθητικῶν ἀγαθῶν, μεταλαμβάνει ὁ γνωστι κός· οἷον (50) εὐφροσύνης λέγω, ἥτις παράκειται τῇ " ἡδονῇ καὶ κατηφείᾳ· αὕτη γὰρ τῇ λύπῃ παρέζευκται καὶ εὐλαβείᾳ· ὑπέσταλκε γὰρ τῷ φόβῳ. Αλλ' οὐδὲ θυμοῦ· παρὰ τὴν ὀργὴν οὗτος τέτακται. Κἂν λέγωσί τινες μηκέτ' εἶναι ταῦτα κακὰ, ἀλλ᾽ ἤδη ἀγαθά· ἀδύ νατον γὰρ, τὸν ἅπαξ τελειωθέντα δι' ἀγάπης, καὶ τὴν ἀπλήρωτον τῆς θεωρίας εὐφροσύνην ἀϊδίως καὶ ἀκορέστως ἑστιώμενον, ἐπὶ τοῖς μικροῖς καὶ χαμαι- ζήλοις ἐπιτέρπεσθαι· τίς γὰρ ὑπολείπεται ἔτι τούτῳ εὔλογος αἰτία ἐπὶ τὰ κοσμικὰ παλινδρομεῖν ἀγαθὰ, τῷ τὸ ἀπρόσιτον, ἀπειληφότι φῶς; Κἂν μηδέπων κατὰ τὸν χρόνον καὶ τὸν τόπον, ἀλλ' ἐκείνῃ γε τη γνωστικῇ ἀγάπῃ, δι' ἦν καὶ ἡ κληρονομία, καὶ οὐ παντελὴς ἔπεται ἀποκατάστασις, βεβαιοῦντος δι' Ερ- γων τοῦ μισθαποδότου, ὃ διὰ τοῦ ἑλέσθαι γνωστικῶς, διὰ τῆς ἀγάπης φθάσας προείληφεν ὁ γνωστικός. Η γὰρ οὐχὶ ἀποδημῶν πρὸς τὸν Κύριον δι' ἀγάπην τὴν πρὸς αὐτὸν, κἂν τὸ σκῆνος αὐτοῦ ἐπὶ γῆς θεωρῆται, ἑαυτὸν μὲν οὐκ ἐξάγει τοῦ βίου (51)· οὐ γὰρ ἐπιτέ τραπται αὐτῷ· ἐξήγαγε δὲ τὴν ψυχὴν τῶν παθῶν· συγκεχώρηται γὰρ αὐτῷ· ζῇ τε αὖ νεκρώσας τὰς ἐπιθυμίας, καὶ οὐκ ἔτι συγχρῆται τῷ σώματι· μόνον δὲ αὐτῷ ἐπιτρέπει χρῆσθαι τοῖς ἀναγκαίοις, ἵνα μὴ αἰτίαν τῆς διαλύσεως παράσχῃ; Πῶς οὖν ἔτι τούτῳ τῆς ἀνδρείας χρεία, μὴ γινομένῳ ἐν δεινοῖς, τῷ γε μὴ παρόντι, ὅλῳ δὲ ἤδη συνόντι τῷ ἐραστῷ ; Τίς δὲ καὶ σωφροσύνης ἀνάγκη, μὴ χρήζοντι αὐτῆς; Τὸ γὰρ ἔχειν τοιαύτας ἐπιθυμίας, ὡς σωφροσύνης δεῖσθαι πρὸς τὴν τούτων ἐγκράτειαν, οὐδέπω καθαροῦ, ἀλλ' ἐμπαθοῦς. Ανδρεία τε διὰ φόβον καὶ δειλίαν παρα- λαμβάνεται· οὐ γὰρ δὴ πρέπον ἔτι, τὸν φίλον τοῦ Θεοῦ, ὃν προώρισεν (52) ὁ Θεὸς πρὸ καταβολῆς κα Οἷον εύφρο σύνης, λέγω, ἥτις παράκειται τῇ ἡδονῇ, καὶ κατη- φείας· αὕτη γὰρ τῇ λύπῃ παρέζευκται· καὶ εὐλα- Γείας· ὑπέσταλκε γὰρ τῷ φόβῳ. Αλλ' οὐδὲ τοῦ θυμοῦ· παρὰ τὴν ὀργὴν οὗτος τέτακται. Καθὼς ἐξελέξατο ἡμᾶς ἐν αὐτῷ πρὸ καταβολῆς κα σμου .. προορίσας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν CLEMENTIS ALEXANDRINI B quæ cum iis quæ sunt bona et honesta initur, Gt cum appetitione, quomodo potest esse sine pas- sionibus is qui ea quæ sunt honesta expetit? Sed hi, ut videtur, nesciunt divinitatem charitatis. Non est enim utique charitas ejus qui diligit appetitio, sed est benevola conjunctio, in unitatem fidei re- stituens eum qui est gnosticus, loco et tempore mi- nime indigentem. Qui autem per charitatem jam versatur in iis in quibus est futurus, ut qui spem perceperit per cognitionem, nihil expedit, ut qui, quoad fieri potest, habeat quod est expetendum. Merito ergo manet in uno immutabili habitu, dili- gens gnostice. Neque ergo vehementi ardebit stu- dio ut assimiletur pulchris, cum habcat per chari- tatem ipsam pulchritudinem. Audacia autem et cu- piditate quid ei adhuc est opus, qui cum Deo nullis passionibus obnoxio, conjunctionem acceperit per charitatem, et per eam se in ejus amicorum nume- rum ascripserit? Is ergo qui gnosticus et perfectus, eximendus est a quavis animæ affectione ac per- turbatione. Cognitio enim efficit exercitationem : exercitatio autem habitum vel dispositionem. Ejus- modi auten constitutio elicit ut quis sit passioni- bus immunis, non solum ut iis modum imponat. Immunitatem autem a passionibus acquirit perfecta amputatio cupiditatis. Sed nec eorum quæ vulgo jactantur bonorum, hoc est patibulum bonorum quæ propinqua sunt passionibus, est particeps gnosticus : ut, exempli causa, lætitiæ, quæ adjuncta est voluptati : et mœstitiæ, ipsa enim adjuncta est dolori : et cautionis, subjicitur enim metui. Sed " nec excandescentiæ, collocata est enim prope iram ; etiamsi quidam dicant, ea jam non esse amplius mala, sed bona. Fieri enim non potest, ut qui jam semel est consummatus per charitatem, et inex- plebilem contemplationis delectationem æterne et insatiabiliter percipit, eaque fruitur, parvis et humilibus quibusdam et abjectis delectetur. Quæ enim justa ei amplius restat causa cur ad bona mundana revertatur, qui eam acceperit ‹ lucem ad quam non patet aditus a?, Etsi nondum tempore et loco, at illa quidem certe gnostica charitate, propter quam sequitur hæreditas, perfectaque re- stitutio : dum is qui mercedem solvit, id per opera praestat, quod electione gnostica, per charitatem p prius accepit 'gnosticus. Annon enim peregrinans * ED. POTTER, 651-652 ED. PARIS. n. 5. De eadem unitate paulo post etiam plura di- cit auctor. mile quid : ut eo modo dictum sit, quo alibi SYLB. neutro genere. Mihi Vulgata lectio videtur magis consentanea: eamque confirmant et præce- dentia et sequentia. ID. C • Tim. vi, 16. levi mutatione facta, restitui poterint : Quod in Latina ver sione explicatum est. Atque his fere similia Low- thius etiam admonuit. reliqua sine interrogatione. LowTH. (47) Μιᾷ ἕξει. Conf. superius Strom. iv, p. 635, (48) Εἶναι. Pro είναι requiritur ἱκανῶς, vel si- (49) Τον γνωστικόν. Sunt, qui malint τὸ γνω (50) Olor. Quæ hæc sequuntur corrupta, sic, (51) Η γὰρ ἐξάγει τοῦ β. Lege ή γάρ. . . et (52) Ὃν προώρισε. Respicit Ephes. 1. 4, 5:
ἔν [τε] τοῖς ἐπιστημονικοῖς, μόνος ὢν ἐπιστήμων, κρατιστεύσει καὶ τὸν περὶ τἀγαθοῦ λόγον πρεσβεύσει, τοῖς νοητοῖς προσκείμενος ἀεί, ἀπ’ ἐκείνων ἄνωθεν τῶν ἀρχετύπων τὴν περὶ τὰ ἀνθρώπεια αὑτοῦ διοίκησιν ἀπογραφόμενος, καθάπερ οἱ πλοϊζόμενοι καὶ πρὸς τὸ ἄστρον τὴν ναῦν κατευθύνοντες, πρὸς πᾶσαν καθήκουσαν πρᾶξιν ἑτοίμως ἔχειν παρεσκευασμένος, πάντα τὰ ὀχληρὰ καὶ δεινὰ εἰθισμένος ὑπερορᾶν, ὅταν ὑπομεῖναι δέῃ, μηδὲν προπετὲς μηδὲ ἀσύμφωνον μήτε αὑτῷ μήτε τοῖς κοινοῖς ποτε ἐπιτελῶν, προορατικὸς ὢν καὶ ἄκαμπτος ἡδοναῖς ταῖς τε ὕπαρ ταῖς τε δι’ ὀνειράτων· διαίτῃ γὰρ λιτῇ καὶ αὐταρκείᾳ συνειθισμένος σωφρονικῶς, εὐσταλὴς μετὰ σεμνότητος ὑπάρχει, ὀλίγων τῶν ἀναγκαίων πρὸς τὸ διαζῆν δεόμενος, μηδὲν περιττὸν πραγματευόμενος, ἀλλὰ μηδὲ ταῦτα ὡς προηγούμενα, ἐκ δὲ τῆς κατὰ τὸν βίον κοινωνίας ὡς ἀναγκαῖα τῇ τῆς σαρκὸς ἐπιδημίᾳ, εἰς ὅσον ἀνάγκη, προσιέμενος· προηγουμένη γὰρ αὐτῷ ἡ γνῶσις.
Α κότως τοίνυν ἐν τῇ μιᾷ ἕξει (47) μένει τῇ ἀμεταβόλα, Ρ. ἱκανῶς ἔχων τοῦ κάλλους, γένους καὶ ἀξιώματος εὖ ἔχειν. στικόν, γνωστικῶς ἀγαπῶν· οὐδ᾽ ἄρα ζηλώσει ἐξομοιωθῆναι τοῖς καλοῖς εἶναι (48) δι' ἀγάπης ἔχων τοῦ κάλλους. Θάρσους τε καὶ ἐπιθυμίας τίς ἔτι τούτῳ χρεία, την ἐκ τῆς ἀγάπης οἰκείωσιν πρὸς τὸν ἀπαθῆ Θεὸν ἀπε:- ληφότι, καὶ διὰ τῆς ἀγάπης ἑαυτὸν εἰς τοὺς φίλους ἐγγεγραφότι; Εξαιρετέον ἄρα τὸν γνωστικὸν (49) ἡμῖν καὶ τέλειον ἀπὸ παντὸς ψυχικοῦ πάθους· ἡ μὲν γὰρ γνῶσις συνάσκησιν, ή συνάσκησις δὲ ἕξιν ἢ διά θεσιν, ἡ κατάστασις δὲ ἡ τοιάδε ἀπάθειαν ἐργάζεται, οὐ μετριοπάθειαν· ἀπάθειαν δὲ καρποῦται παντελής τῆς ἐπιθυμίας ἐκκοπή. Ἀλλ' οὐδὲ ἐκείνων τῶν θρυλ λουμένων ἀγαθῶν, τουτέστι τῶν παρακειμένων τοῖς πάθεσιν παθητικῶν ἀγαθῶν, μεταλαμβάνει ὁ γνωστι κός· οἷον (50) εὐφροσύνης λέγω, ἥτις παράκειται τῇ " ἡδονῇ καὶ κατηφείᾳ· αὕτη γὰρ τῇ λύπῃ παρέζευκται καὶ εὐλαβείᾳ· ὑπέσταλκε γὰρ τῷ φόβῳ. Αλλ' οὐδὲ θυμοῦ· παρὰ τὴν ὀργὴν οὗτος τέτακται. Κἂν λέγωσί τινες μηκέτ' εἶναι ταῦτα κακὰ, ἀλλ᾽ ἤδη ἀγαθά· ἀδύ νατον γὰρ, τὸν ἅπαξ τελειωθέντα δι' ἀγάπης, καὶ τὴν ἀπλήρωτον τῆς θεωρίας εὐφροσύνην ἀϊδίως καὶ ἀκορέστως ἑστιώμενον, ἐπὶ τοῖς μικροῖς καὶ χαμαι- ζήλοις ἐπιτέρπεσθαι· τίς γὰρ ὑπολείπεται ἔτι τούτῳ εὔλογος αἰτία ἐπὶ τὰ κοσμικὰ παλινδρομεῖν ἀγαθὰ, τῷ τὸ ἀπρόσιτον, ἀπειληφότι φῶς; Κἂν μηδέπων κατὰ τὸν χρόνον καὶ τὸν τόπον, ἀλλ' ἐκείνῃ γε τη γνωστικῇ ἀγάπῃ, δι' ἦν καὶ ἡ κληρονομία, καὶ οὐ παντελὴς ἔπεται ἀποκατάστασις, βεβαιοῦντος δι' Ερ- γων τοῦ μισθαποδότου, ὃ διὰ τοῦ ἑλέσθαι γνωστικῶς, διὰ τῆς ἀγάπης φθάσας προείληφεν ὁ γνωστικός. Η γὰρ οὐχὶ ἀποδημῶν πρὸς τὸν Κύριον δι' ἀγάπην τὴν πρὸς αὐτὸν, κἂν τὸ σκῆνος αὐτοῦ ἐπὶ γῆς θεωρῆται, ἑαυτὸν μὲν οὐκ ἐξάγει τοῦ βίου (51)· οὐ γὰρ ἐπιτέ τραπται αὐτῷ· ἐξήγαγε δὲ τὴν ψυχὴν τῶν παθῶν· συγκεχώρηται γὰρ αὐτῷ· ζῇ τε αὖ νεκρώσας τὰς ἐπιθυμίας, καὶ οὐκ ἔτι συγχρῆται τῷ σώματι· μόνον δὲ αὐτῷ ἐπιτρέπει χρῆσθαι τοῖς ἀναγκαίοις, ἵνα μὴ αἰτίαν τῆς διαλύσεως παράσχῃ; Πῶς οὖν ἔτι τούτῳ τῆς ἀνδρείας χρεία, μὴ γινομένῳ ἐν δεινοῖς, τῷ γε μὴ παρόντι, ὅλῳ δὲ ἤδη συνόντι τῷ ἐραστῷ ; Τίς δὲ καὶ σωφροσύνης ἀνάγκη, μὴ χρήζοντι αὐτῆς; Τὸ γὰρ ἔχειν τοιαύτας ἐπιθυμίας, ὡς σωφροσύνης δεῖσθαι πρὸς τὴν τούτων ἐγκράτειαν, οὐδέπω καθαροῦ, ἀλλ' ἐμπαθοῦς. Ανδρεία τε διὰ φόβον καὶ δειλίαν παρα- λαμβάνεται· οὐ γὰρ δὴ πρέπον ἔτι, τὸν φίλον τοῦ Θεοῦ, ὃν προώρισεν (52) ὁ Θεὸς πρὸ καταβολῆς κα Οἷον εύφρο σύνης, λέγω, ἥτις παράκειται τῇ ἡδονῇ, καὶ κατη- φείας· αὕτη γὰρ τῇ λύπῃ παρέζευκται· καὶ εὐλα- Γείας· ὑπέσταλκε γὰρ τῷ φόβῳ. Αλλ' οὐδὲ τοῦ θυμοῦ· παρὰ τὴν ὀργὴν οὗτος τέτακται. Καθὼς ἐξελέξατο ἡμᾶς ἐν αὐτῷ πρὸ καταβολῆς κα σμου .. προορίσας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν CLEMENTIS ALEXANDRINI B quæ cum iis quæ sunt bona et honesta initur, Gt cum appetitione, quomodo potest esse sine pas- sionibus is qui ea quæ sunt honesta expetit? Sed hi, ut videtur, nesciunt divinitatem charitatis. Non est enim utique charitas ejus qui diligit appetitio, sed est benevola conjunctio, in unitatem fidei re- stituens eum qui est gnosticus, loco et tempore mi- nime indigentem. Qui autem per charitatem jam versatur in iis in quibus est futurus, ut qui spem perceperit per cognitionem, nihil expedit, ut qui, quoad fieri potest, habeat quod est expetendum. Merito ergo manet in uno immutabili habitu, dili- gens gnostice. Neque ergo vehementi ardebit stu- dio ut assimiletur pulchris, cum habcat per chari- tatem ipsam pulchritudinem. Audacia autem et cu- piditate quid ei adhuc est opus, qui cum Deo nullis passionibus obnoxio, conjunctionem acceperit per charitatem, et per eam se in ejus amicorum nume- rum ascripserit? Is ergo qui gnosticus et perfectus, eximendus est a quavis animæ affectione ac per- turbatione. Cognitio enim efficit exercitationem : exercitatio autem habitum vel dispositionem. Ejus- modi auten constitutio elicit ut quis sit passioni- bus immunis, non solum ut iis modum imponat. Immunitatem autem a passionibus acquirit perfecta amputatio cupiditatis. Sed nec eorum quæ vulgo jactantur bonorum, hoc est patibulum bonorum quæ propinqua sunt passionibus, est particeps gnosticus : ut, exempli causa, lætitiæ, quæ adjuncta est voluptati : et mœstitiæ, ipsa enim adjuncta est dolori : et cautionis, subjicitur enim metui. Sed " nec excandescentiæ, collocata est enim prope iram ; etiamsi quidam dicant, ea jam non esse amplius mala, sed bona. Fieri enim non potest, ut qui jam semel est consummatus per charitatem, et inex- plebilem contemplationis delectationem æterne et insatiabiliter percipit, eaque fruitur, parvis et humilibus quibusdam et abjectis delectetur. Quæ enim justa ei amplius restat causa cur ad bona mundana revertatur, qui eam acceperit ‹ lucem ad quam non patet aditus a?, Etsi nondum tempore et loco, at illa quidem certe gnostica charitate, propter quam sequitur hæreditas, perfectaque re- stitutio : dum is qui mercedem solvit, id per opera praestat, quod electione gnostica, per charitatem p prius accepit 'gnosticus. Annon enim peregrinans * ED. POTTER, 651-652 ED. PARIS. n. 5. De eadem unitate paulo post etiam plura di- cit auctor. mile quid : ut eo modo dictum sit, quo alibi SYLB. neutro genere. Mihi Vulgata lectio videtur magis consentanea: eamque confirmant et præce- dentia et sequentia. ID. C • Tim. vi, 16. levi mutatione facta, restitui poterint : Quod in Latina ver sione explicatum est. Atque his fere similia Low- thius etiam admonuit. reliqua sine interrogatione. LowTH. (47) Μιᾷ ἕξει. Conf. superius Strom. iv, p. 635, (48) Εἶναι. Pro είναι requiritur ἱκανῶς, vel si- (49) Τον γνωστικόν. Sunt, qui malint τὸ γνω (50) Olor. Quæ hæc sequuntur corrupta, sic, (51) Η γὰρ ἐξάγει τοῦ β. Lege ή γάρ. . . et (52) Ὃν προώρισε. Respicit Ephes. 1. 4, 5:
PG 9:297Κατ’ ἐπακολούθημα τοίνυν καὶ τοῖς εἰς γνῶσιν γυμνάζουσιν αὐτὸν προσανάκειται, παρ’ ἑκάστου μαθήματος τὸ πρόσφορον τῇ ἀληθείᾳ λαμβάνων, τῆς μὲν οὖν μουσικῆς τὴν ἐν τοῖς ἡρμοσμένοις ἀναλογίαν διώκων, ἐν δὲ τῇ ἀριθμητικῇ τὰς αὐξήσεις καὶ μειώσεις τῶν ἀριθμῶν παρασημειούμενος καὶ τὰς πρὸς ἀλλήλους σχέσεις καὶ ὡς τὰ πλεῖστα ἀναλογίᾳ τινὶ ἀριθμῶν ὑποπέπτωκεν, [ἐν δὲ] τῇ γεωμετρικῇ οὐσίαν αὐτὴν ἐφ’ ἑαυτῆς θεωρῶν καὶ ἐθιζόμενος συνεχές τι διάστημα νοεῖ[ν] καὶ οὐσίαν ἀμετάβλητον, ἑτέραν τῶνδε τῶν σωμάτων οὖσαν· ἔκ τε αὖ τῆς ἀστρονομίας γῆθεν αἰωρούμενος [τε] τῷ νῷ συνυψωθήσεται οὐρανῷ καὶ τῇ περιφορᾷ συμπεριπολήσει, ἱστορῶν ἀεὶ τὰ θεῖα καὶ τὴν πρὸς ἄλληλα συμφωνίαν, ἀφ’ ὧν ὁρμώμενος Ἀβραὰμ εἰς τὴν τοῦ κτίσαντος ὑπεξανέβη γνῶσιν. ἀλλὰ καὶ τῇ διαλεκτικῇ προσχρήσεται ὁ γνωστικός, τὴν εἰς εἴδη τῶν γενῶν ἐκλεγόμενος διαίρεσιν, καὶ τὴν τῶν ὄντων προσήσεται διάκρισιν. μέχρις ἂν τῶν πρώτων καὶ ἁπλῶν ἐφάψηται. οἱ πολλοὶ δὲ καθάπερ οἱ παῖδες τὰ μορμολυκεῖα, οὕτως δεδίασι τὴν Ἑλληνικὴν φιλοσοφίαν, φοβούμενοι μὴ ἀπαγάγῃ αὐτούς.
σμου εἰς τὴν ἄκραν (53) ἐγκαταλεγῆναι υἱοθεσίαν, & +δοναῖς ἢ φόβοις περιπίπτειν, καὶ περὶ τὴν καταστο λὴν ἀπασχολεῖσθαι τῶν παθῶν. Τολμήσας (54) γὰρ φήσαιμ' ἂν, καθάπερ προωρισμένος κεῖται δι' ὧν πρά- ξει, καὶ οὗ τεύξεται, οὕτω καὶ αὐτὸς προορίσας ἔχει δι' δν ἔγνω, δν ηγάπησεν, οὐκ ἔχων δυστέκμαρτον τὸ μέλλον, καθάπερ οἱ πολλοὶ στοχαζόμενοι βιοῦσιν, ἀπειληφὼς δὲ διὰ πίστεως γνωστικῆς, ὅ τοῖς ἄλλοις ἄδηλον. Κάστιν αὐτῷ (55) δι' ἀγάπην ἐνεστὼς ἤδη τὸ μέλλον· πεπίστευκεν γὰρ διά τε τῆς προφητείας, διά τε τῆς παρουσίας, τῷ μὴ ψευδομένῳ Θεῷ· καὶ ὅ πε- πίστευκεν, ἔχει, καὶ κρατεῖ τῆς ἐπαγγελίας· ἀλήθεια δὲ ὁ ἐπαγγειλάμενος. Καὶ τὸ τέλος τῆς ἐπαγγε- λίας διὰ τῆς ἀξιοπιστίας τοῦ ἐπαγγειλαμένου κατ' ἐπιστήμην βεβαίως ἀπείληφεν. Ὁ δὲ, τὴν ἐν οἷς ἐστι κατάστασιν βεβαίαν τῶν μελλόντων κατάληψιν εἰδὼς, Β δι' ἀγάπης προσαπαντᾷ τῷ μέλλοντι. Αὐτίκα οὐδὲ εἰ ξεται τυχεῖν τῶν τῇδε ὁ τεύξεσθαι πεπεισμένος τῶν ὄντως ἀγαθῶν, ἔχεσθαι δὲ ἀεὶ τῆς ἐπιβόλου καὶ κατ ορθωτικής πίστεως. Καὶ πρὸς τοῖσδε παμπόλλους ὡς ὅτι μάλιστα ὁμοίους αὐτῷ γενέσθαι εὔξεται εἰς δόξαν τοῦ Θεοῦ, ἡ κατ' ἐπίγνωσιν τελειοῦται· σωτήριος γάρ τις ὁ τῷ Σωτῆρι ἐξομοιούμενος· εἰς ὃν (56) ἀνθρωπίνῃ φύσει χωρῆσαι τὴν εἰκόνα θέμις, ἀπαραβάτως τὰ κατὰ τὰς ἐντολὰς κατορθῶν. Τὸ δ' (57) ἐστὶ θρησκεύειν τὸ Θεῖον διὰ τῆς ὄντως δικαιοσύνης έργων τε καὶ γνώ- σεως. Τούτου φωνὴν κατὰ τὴν εὐχὴν οὐκ ἀναμένει Κύριος· « Αίτησαι, » λέγων, « καὶ ποιήσω· ἐννοή Οητι (58), καὶ δώσω·, καθόλου γὰρ ἐν τῷ τρεπομένῳ τὸ ἄτρεπτον ἀδύνατον λαβεῖν πῆξιν καὶ σύστασιν. Ἐν τροπῇ δὲ τῇ συνεχεῖ, καὶ διὰ τοῦτο ἀστάτου τοῦ ἡγεμονικοῦ γινομένου, ἡ ἐκτικὴ δύναμις οὐ σώζεται· ὃς γὰρ ὑπὸ τῶν ἔξωθεν ὑπεισιόντων καὶ προσπι- πτόντων ἀεὶ μεταβάλλεται, πῶς ἂν ποτε ἐν ἔξει καὶ διαθέσει, καὶ συλλήβδην ἐν ἐπιστήμης κατο χῇ γένοιτ' ἄν ; Καί τοι καὶ οἱ φιλόσοφοι τὰς ἀρετ τὰς ἔξεις, καὶ διαθέσεις, καὶ ἐπιστήμας οἴονται. Ως δὲ οὐ συγγεννᾶται τοῖς ἀνθρώποις, ἀλλ' ἐπίμι- κτός (59) ἐστιν ἡ γνῶσις· καὶ προσοχῆς μὲν δεῖται κατὰ τὰς ἀρχὰς ἡ μάθησις αὐτῆς, ἐκθρέψεώς τε καὶ αὐξήσεως, ἔπειτα δὲ ἐκ τῆς ἀδιαλείπτου μελέτης εἰς Έξιν ἔρχεται (60)· οὕτως, ἐν ἕξει τελειωθεῖσα τῇ μυ στικῇ, ἀμετάπτωτος δι' ἀγάπην μένει· οὐ γὰρ μόνον τὸ πρῶτον αἴτιον, καὶ τὸ ὑπ' αὐτοῦ γεγενημένον αι- των κατείληφε, καὶ περὶ τούτων ἐμπέδως. ἔχει, μονί- μας μονίμους, καὶ ἀμεταπτώτους, καὶ ἀκινήτους λόγους κεκτημένος· ἀλλὰ καὶ περὶ ἀγαθῶν, καὶ περὶ κακῶν (61), περί τε γενέσεως ἁπάσης, καὶ συλ λήβδην εἰπεῖν, περὶ ὧν ἐλάλησεν ὁ Κύριος, ἀκριβε στάτην ἐκ καταβολῆς κόσμου εἰς τέλος ἀλήθειαν παρ' αὐτῆς ἔχει τῆς ἀληθείας μαθών, οὐκ εἴ που τι * Ρ. ΙΧ. μένῳ, • ἐπίκτη τος επίμικτος γνώσις. Ἐπίκτιτον, ἔξωθεν εἰσελθόν. επίκτητον. περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν. STROMATUM LIB. VI. apud Dominum per suam in eum charitatem ED. POTTER, 652-653 ED. PARIS. quam paucis attingere datum est. etiamsi in terra cernatur ejus tabernaculum, seipsum quidem a vita non educit (non est enim ei permissum), sed animam abducit a passionibus (est enim hoc ei concessum), vivit etiam cupiditatibus suis morte affectis, et corpore non amplius utitur, sed solum ei permittit uti necessariis, ne ei præ- beat causam dissolutionis? Quomodo ergo est ei amplius opus fortitudine, qui in malis non verse- tur, ut qui ne sit quidem præsens, sed totus sit cum eo quem diligit? Quis vero est etiam usus temperantiæ, cum ea uon egeat? Tales enim halere cupiditates, ut temperantia opus sit ad eas coer- cendas, nondum est nundi, sed ejus qui adhuc mno- vetur animi perturbationibus. Fortitudo autem as- sumitur propter metum et timiditatem. Non est enim utique decorum, ut Dei amicus, quem Deus prædestinavit ante mundi constitutionem, ut refe- ratur in summam filiorum adoptionem, voluptati- bus subjiciatur vel timoribus, et occupetur in com- primendis animi perturbationibus. Audacter enim dixerim, quemadmodum is est prædestinatus per ea quæ aget, et id quod consequetur : ita ipse quo- que a se prædestinatum, per eum quem cognovit, habet quem dilexit : nec futurum incertis conjectu- ris apprehendit, sicut plerique vivunt conjectantes, sed per fidem gnosticam, accepit id quod est incer- tum et obscurum aliis : et per charitatem jam est ei præseus id quod est futurum. Credidit enim, et C per prophetiam, et per præsentiam, Deo qui non mentitur, et habet id quod credidit, et obtinet pro- missionem : veritas autem est qui promisit, et fi- nem promissionis, propterea quod fide dignus sit is qui promisit. firmiter accepit per scientiam. Is autem qui eum in quo est statum, novit esse fir- mam futurorum comprehensionem, futuro occurrit per charitatem. Ideoque nec optabit quidem con- sequi ea quæ hic sunt, cui persuasum est fore ut consequatur ea quæ veré bona sunt, sed semper optabit talem, quæ ipsum voti compotem reddet fi- dem tenere et præterea quamplurimos fieri sibi similes ad Dei gloriam, quæ perficitur per ipsam cognitionem. Est enim salutaris, qui Servatori as- similatur, quatenus humanæ naturæ fas est ad ejus pervenire imaginem, præcepta sine offensa cxse- quens. Hoc autem est Deum colere, per veram ju- stitiam factorum et cognitionis. Hujus vocem in pre- catione non exspectat Dominus : « Pete, » inquiens, c et faciam : animo cogita, et dalo. » In summa enim, in eo quod mutatur, fieri non potest ut id quod est immutabile, figatur et consistat.Cum enim quantum, quatenus. › Ið. quatuorve in locis ita usurpatur, nominatim p. 285. bro petita, infra allegavit auctor p. 665, et Strom. PATROL. GR. D vi, p. ed. Paris. commato : » ac proinde aliquid extrinsecus accedens » significat. Scribendurn potius durius enim est Emendan- dus obiter Hesychius : Scribe (53) Ακραν. « Summam, perfectissimam : ad (54) Τολμήσας. Vide Herveli commentarium. (55) Κάστιν αὐτῷ. Η. ms. ἀλλ' ἔστιν αὐτῷ. SYLB. (56) Εἰς ὄν. Forte rectius εἰς δ, seu εἰς ὅσον, 4 in (57) Το δ'. Τὸ δέ pro τοῦτο δέ, infra quoque tribus (58) Εννοήθητι. Hæc ex apocrypho quodam li- (59) Ἐπίμικτος. Hac vox opponitur τῷ συγγενο (60) Ἔρχεται. Ms. Ottob. άρχεται. (61) Περὶ ἀγαθῶν καὶ περὶ κακών. Ms. Οιιob..
PG 9:301εἰ δὲ τοιαύτη παρ’ αὐτοῖς ἐστιν ἡ πίστις (οὐ γὰρ ἂν γνῶσιν εἴποιμι), ἵνα λυθῇ πιθανολογίᾳ, λυθήτω, διὰ τούτου μάλιστα ὁμολογούντων οὐχ ἕξειν τὴν ἀλήθειαν· ἀνίκητος γάρ, φησίν, ἡ ἀλήθεια, ψευδοδοξία δὲ καταλύεται. αὐτίκα πορφύραν ἐξ ἀντιπαραθέσεως ἄλλης πορφύρας ἐκλεγόμεθα. ὥστ’ εἴ τις ὁμολογεῖ καρδίαν μὴ ἔχειν διηρθρωμένην, τράπεζαν οὐκ ἔχει τὴν τῶν ἀργυραμοιβῶν οὐδὲ μὴν τὸ κριτήριον τῶν λόγων. καὶ πῶς ἔτι τραπεζίτης οὗτος, δοκιμάσαι μὴ δυνάμενος καὶ διακρῖναι τὸ ἀκίβδηλον νόμισμα τοῦ παραχαράγματος; κέκραγεν δὲ ὁ Δαβίδ· ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα οὐ σαλευθήσεται δίκαιος· οὔτ’ οὖν ἀπατηλῷ λόγῳ οὐδὲ μὴν πεπλανημένῃ ἡδονῇ, ὅθεν οὐδὲ τῆς οἰκείας κληρονομίας σαλευθήσεται. ἀπὸ ἀκοῆς ἄρα πονηρᾶς οὐ φοβηθήσεται. οὔτ’ οὖν διαβολῆς κενῆς οὐδὲ μὴν ψευδοδοξίας τῆς περὶ αὑτόν, ἀλλ’ οὐδὲ τοὺς πανούργους δεδίξεται λόγους ὁ διαγνῶναι τούτους δυνάμενος [ἢ] πρός τε τὸ ἐρωτᾶν ὀρθῶς καὶ ἀποκρίνασθαι· οἷον θριγκὸς γάρ ἐστι διαλεκτική, ὡς μὴ καταπατεῖσθαι πρὸς τῶν σοφιστῶν τὴν ἀλήθειαν.
στικὸν, πρὸ αὐτῆς αἱρούμενος τῆς ἀληθείας· τὰ δὲ εἰρημένα ὑπὸ Κυρίου, σαφῆ καὶ πρόδηλα έχει λα- βών, κἂν τοῖς ἄλλοις ᾗ ἐπικεκρυμμένα, ήδη περὶ πάντων ἀπείληφε τὴν γνῶσιν. Τὰ λόγια δὲ τὰ παρ' ἡμῖν θεσπίζει περί τε τῶν ὄντων ὡς ἔστι· περί τε τῶν μελλόντων. ὡς ἔσται· περί τε τῶν γεγονότων, ὡς ἐγένετο. Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς μόνοις, ὡς ἐπιστή μων, κρατιστεύσει (62), καὶ τὸν περὶ τἀγαθοῦ λόγον πρεσβεύσει, τοῖς νοητοῖς προκείμενος ἀεὶ, ἀπ' ἐκεί νῶν ἄνωθεν τῶν ἀρχετύπων τὴν περὶ τὰ ἀνθρώπεια αὑτοῦ διοίκησιν ἀπογραφόμενος, καθάπερ οἱ πλοῖζό μενοι δὲ, πρὸς τὸ ἄστρον τὴν ναῦν κατευθύνοντες πρὸς πᾶσαν καθήκουσαν πρᾶξιν ἑτοίμως ἔχειν (63) παρεσκευασμένος, πάντα τὰ ὀχληρὰ καὶ δεινὰ εἰθι- σμένος υπερορᾷν· ὅτ' ἂν ὑπομεῖναι δέῃ, μηδὲν προ- πετὲς, μηδὲν ἀσύμφωνον, μήτε αὑτῷ μήτε τοῖς και νοῖς ποτε ἐπιτελῶν· προορατικὸς ὢν καὶ ἄκαμπτος ἡδοναῖς, ταῖς τε ὕπαρ, ταῖς τε δι᾿ ὀνειράτων (64) διαίτῃ γὰρ λιτῇ καὶ αὐταρκίᾳ συνειθισμένος, σω φρονικὸς εὐσταλής, μετά σεμνότητος ὑπάρχει, ὀλίγων τῶν ἀναγκαίων πρὸς τὸ διαζῇν δεόμενος· μηδὲν πε· ριττὸν πραγματευόμενος· ἀλλὰ μηδὲ ταῦτα ὡς προηγούμενα, ἐκ δὲ τῆς κατὰ τὸν βίον κοινωνίας, ὡς ἀναγκαῖα τῇ τῆς σαρκὸς ἐπιδημίᾳ, εἰς ὅσον ἀνάγκη, Α φανείη πιθανὸν ἢ κατὰ λόγον Ἑλληνικὸν ἀναγκα Β προσιέμενος. Ρ. 179-180 Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς μόνοις, ὧν ἐπιστήμων, κρατ., Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς, μόνος ὢν ἐπιστήμων, κρατιστεύσει. « μενοι προϊζόμενοι. Προηγουμένη γὰρ αὐτῷ ἡ γνῶσις. Κατ' ἐπακολο θημα (65) τοίνυν καὶ τοῖς εἰς γνῶσιν γυμνάζουσιν αὐτὸν προσανάκειται, παρ' ἑκάστου μαθήματος τὸ πρόσφορον τῇ ἀληθείᾳ λαμβάνων. Τῆς μὲν οὖν μου σικῆς τὴν ἐν τοῖς ἡρμοσμένοις ἀναλογίαν διώχων, ἐν δὲ τῇ ἀριθμητικῇ τὰς αὐξήσεις καὶ μειώσεις τῶν ἀριθμῶν παρασημειούμενος, καὶ τὰς πρὸς ἀλλήλους Διὸ καὶ ἐσθίων, καὶ πίνων, καὶ γαμῶν, ἐὰν ὁ Λόγος ἔρῃ, ἀλλὰ καὶ ὀνείρους βλέπων, τὰ ἅγια ποιεῖ, καὶ νοεί. • προηγουμέ νως, « CLEMENTIS ALEXANDRINI B facultas animæ principalis in perpetua mutatione ver- setur, adeoque sit instabilis, vis eius relentrix ser- vari nequit. Quomodo enim is, qui a rebus, quæ ex- trinsecus incurrunt, semper mutatur, habitum aut dispositionem possidere, atque ut summatim ☑di- cam, scientiam retinere potuerit ? Quin et philosophi quoque virtutes, habitus et dispositiones et scien- tias esse existimant. Quo modo aut non simul ge- neratur cum hominibus, sed est mista scientia : et ut primo discatur quidem, indiget attentione, enu- tritione et incremento, deinde ex assidua medita- tione pervenit ad habitum : ita cum ad habitum mysticum crevit, propter charitatem manet talis ut nunquam possit excidere. Non solum enim pri- mam, et eam quæ ab hac est genita causam com- prehendit, et in his firmiter manet, stabiles et quæ excidere et dimoveri nequeunt, rationes stabiliter possidens sed etiam de bonis et malis, et uni- verso rerum ortu ac generatione, et ut semel di- cam, de iis quæ locutus est Dominus, accuratissi- mam et exactissimam a mundi constitutione ad finem usque veritatem, ab ipsa veritate didicit: non si quid visum fuerit probabile, aut ex Græca oratione necessarium, ipsi veritati præponens. Quæ autem a Domino dicta sunt, pro apertis et mani- festis sumet, etiamsi aliis obscura fuerint: ita de C omnibus accepit cognitionem. Quæ sunt autem apud nos oracula, et de iis quæ sunt, ut sunt, respondent et de futuris, ut erunt: et de iis quæ facta sunt, ut fuerunt. In iis solis quæ scientiam constituant, cum sit scientia præditus, se præclare geret, et de bono tractandam suscipiet orationem, iis quæ intelligentia percipiuntur semiper adhærens ab illis supernis archetypis, suam rerum hu- manarum describens administrationem, quemadmodum qui navigant, navem ad astrum dirigunt : ad omnem bonam actionem semper præsto et paratus, omnia gravia et molesta solitus despicere : quando aliquid sustinere oportuerit, nihil temerarium, neque quod sibi et reipublicæ non conveniat, unquam peragens, providus ac prospiciens, et qui minime flectitur voluptatibus tam iis quæ vigilanti. quam iis quæ sompianti accidunt. Tenui enim diætæ, et frugalitati assuefactus, est temperans, et expeditus cum gravitate, paucis ad vitam necessariis indigens, nihil quærens quod sit supervaca- neum: sed nec hæc per se et tanquam res præcipuas, sed quæ ad vitæ communionem, ut peregri- nationi carnis necessaria, quantum necesse est admittens. CAPUT X. Grosticum verum etiam scientiarum humanarum cognitionem sibi comparaturum tanquam fidei adjutricum atque ad res divinas percipiendas animum præparantium. Præcipua enim est ei omnium rerum cognitio. D Per consequentiam ergo iis quoque attendit quæ exercent ad cognitionem, ☑sumens ex unaquaque disciplina id quod confert ad veritatem. Ex musica ergo, persequens proportionem quæ est in iis quæ sunt apte composita; in arithmetica autem, adno- tans augmenta et decrementa numerorum, et rela- * ED. POTTER, 653-655 ED. PARIS. In iis solis, quæ scientiam constituunt, quorum ipse est sciens, præstabit. Hervetus legit : ut ex ejus versione apparet. Mihi bæc sententia sic po- tius scribenda videtur: In rebus quæ ad scientiam pertinent, cum ille solus sit scientia præditus, primas obtinebit. positum pro eliam requirit Clemens : ut Strom. vi, pag. edit. Paris. : Unde et comedens, et bibens, et uxorem ducens, si id jubeat Verbum, et etiam somnia videns, sancta facit, et cogitat.s alterius gratia, opponuntur iis, quæ principaliter ac per se, appetuntur. (62) Ἐν τοῖς ἐπ. . . κρατιστεύσει. Hoc est, (63) Ἔχειν. Ms. Ottoh., ἔχει. Paulo ante πλοϊζό- (64) Όνειράτων. Sanctitatem in c somniis, alibi (65) Κατ' ἐπακ. Τὰ κατ' ἐπακολούθημα, « qu
ἐπαινουμένους γὰρ χρὴ ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἁγίῳ τοῦ κυρίου κατὰ τὸν προφήτην εὐφραίνεσθαι τὴν καρδίαν ζητοῦντας τὸν κύριον. ζητήσατε οὖν αὐτὸν καὶ κραταιώθητε, ζητήσατε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ διὰ παντὸς παντοίως. πολυμερῶς γὰρ καὶ πολυτρόπως λαλήσας οὐχ ἁπλῶς γνωρίζεται. Οὔκουν ὡς ἀρεταῖς ταύταις συγχρώμενος ἡμῖν ὁ γνωστικὸς πολυμαθὴς ἔσται, ἀλλὰ συνεργοῖς τισι, κἀν τῷ διαστέλλειν τά τε κοινὰ καὶ τὰ ἴδια προσήσεται τὴν ἀλήθειαν· ἔστι γὰρ πάσης πλάνης καὶ ψευδοδοξίας αἴτιον τὸ μὴ δύνασθαι διακρίνειν, πῇ τε ἀλλήλοις τὰ ὄντα κοινωνεῖ καὶ πῇ διενήνοχεν. εἰ δὲ μὴ κατὰ τὰ διωρισμένα τις τὸν λόγον ἐφοδεύοι, λήσεται συγχέας τά τε κοινὰ καὶ τὰ ἴδια, τούτου δὲ γινομένου εἰς ἀνοδίαν καὶ πλάνην ἐμπίπτειν ἀναγκαῖον. ἡ διαστολὴ δὲ τῶν τε ὀνομάτων τῶν τε πραγμάτων κἀν ταῖς γραφαῖς αὐταῖς μέγα φῶς ἐντίκτει ταῖς ψυχαῖς· ἀναγκαῖον γὰρ ἐπακούειν τῶν τε πλείονα σημαινουσῶν λέξεων καὶ τῶν πλειόνων, ὅταν ἕν τι σημαίνωσιν· ὅθεν καὶ τὸ ὀρθῶς ἀποκρίνεσθαι περιγίνεται.
στικὸν, πρὸ αὐτῆς αἱρούμενος τῆς ἀληθείας· τὰ δὲ εἰρημένα ὑπὸ Κυρίου, σαφῆ καὶ πρόδηλα έχει λα- βών, κἂν τοῖς ἄλλοις ᾗ ἐπικεκρυμμένα, ήδη περὶ πάντων ἀπείληφε τὴν γνῶσιν. Τὰ λόγια δὲ τὰ παρ' ἡμῖν θεσπίζει περί τε τῶν ὄντων ὡς ἔστι· περί τε τῶν μελλόντων. ὡς ἔσται· περί τε τῶν γεγονότων, ὡς ἐγένετο. Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς μόνοις, ὡς ἐπιστή μων, κρατιστεύσει (62), καὶ τὸν περὶ τἀγαθοῦ λόγον πρεσβεύσει, τοῖς νοητοῖς προκείμενος ἀεὶ, ἀπ' ἐκεί νῶν ἄνωθεν τῶν ἀρχετύπων τὴν περὶ τὰ ἀνθρώπεια αὑτοῦ διοίκησιν ἀπογραφόμενος, καθάπερ οἱ πλοῖζό μενοι δὲ, πρὸς τὸ ἄστρον τὴν ναῦν κατευθύνοντες πρὸς πᾶσαν καθήκουσαν πρᾶξιν ἑτοίμως ἔχειν (63) παρεσκευασμένος, πάντα τὰ ὀχληρὰ καὶ δεινὰ εἰθι- σμένος υπερορᾷν· ὅτ' ἂν ὑπομεῖναι δέῃ, μηδὲν προ- πετὲς, μηδὲν ἀσύμφωνον, μήτε αὑτῷ μήτε τοῖς και νοῖς ποτε ἐπιτελῶν· προορατικὸς ὢν καὶ ἄκαμπτος ἡδοναῖς, ταῖς τε ὕπαρ, ταῖς τε δι᾿ ὀνειράτων (64) διαίτῃ γὰρ λιτῇ καὶ αὐταρκίᾳ συνειθισμένος, σω φρονικὸς εὐσταλής, μετά σεμνότητος ὑπάρχει, ὀλίγων τῶν ἀναγκαίων πρὸς τὸ διαζῇν δεόμενος· μηδὲν πε· ριττὸν πραγματευόμενος· ἀλλὰ μηδὲ ταῦτα ὡς προηγούμενα, ἐκ δὲ τῆς κατὰ τὸν βίον κοινωνίας, ὡς ἀναγκαῖα τῇ τῆς σαρκὸς ἐπιδημίᾳ, εἰς ὅσον ἀνάγκη, Α φανείη πιθανὸν ἢ κατὰ λόγον Ἑλληνικὸν ἀναγκα Β προσιέμενος. Ρ. 179-180 Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς μόνοις, ὧν ἐπιστήμων, κρατ., Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς, μόνος ὢν ἐπιστήμων, κρατιστεύσει. « μενοι προϊζόμενοι. Προηγουμένη γὰρ αὐτῷ ἡ γνῶσις. Κατ' ἐπακολο θημα (65) τοίνυν καὶ τοῖς εἰς γνῶσιν γυμνάζουσιν αὐτὸν προσανάκειται, παρ' ἑκάστου μαθήματος τὸ πρόσφορον τῇ ἀληθείᾳ λαμβάνων. Τῆς μὲν οὖν μου σικῆς τὴν ἐν τοῖς ἡρμοσμένοις ἀναλογίαν διώχων, ἐν δὲ τῇ ἀριθμητικῇ τὰς αὐξήσεις καὶ μειώσεις τῶν ἀριθμῶν παρασημειούμενος, καὶ τὰς πρὸς ἀλλήλους Διὸ καὶ ἐσθίων, καὶ πίνων, καὶ γαμῶν, ἐὰν ὁ Λόγος ἔρῃ, ἀλλὰ καὶ ὀνείρους βλέπων, τὰ ἅγια ποιεῖ, καὶ νοεί. • προηγουμέ νως, « CLEMENTIS ALEXANDRINI B facultas animæ principalis in perpetua mutatione ver- setur, adeoque sit instabilis, vis eius relentrix ser- vari nequit. Quomodo enim is, qui a rebus, quæ ex- trinsecus incurrunt, semper mutatur, habitum aut dispositionem possidere, atque ut summatim ☑di- cam, scientiam retinere potuerit ? Quin et philosophi quoque virtutes, habitus et dispositiones et scien- tias esse existimant. Quo modo aut non simul ge- neratur cum hominibus, sed est mista scientia : et ut primo discatur quidem, indiget attentione, enu- tritione et incremento, deinde ex assidua medita- tione pervenit ad habitum : ita cum ad habitum mysticum crevit, propter charitatem manet talis ut nunquam possit excidere. Non solum enim pri- mam, et eam quæ ab hac est genita causam com- prehendit, et in his firmiter manet, stabiles et quæ excidere et dimoveri nequeunt, rationes stabiliter possidens sed etiam de bonis et malis, et uni- verso rerum ortu ac generatione, et ut semel di- cam, de iis quæ locutus est Dominus, accuratissi- mam et exactissimam a mundi constitutione ad finem usque veritatem, ab ipsa veritate didicit: non si quid visum fuerit probabile, aut ex Græca oratione necessarium, ipsi veritati præponens. Quæ autem a Domino dicta sunt, pro apertis et mani- festis sumet, etiamsi aliis obscura fuerint: ita de C omnibus accepit cognitionem. Quæ sunt autem apud nos oracula, et de iis quæ sunt, ut sunt, respondent et de futuris, ut erunt: et de iis quæ facta sunt, ut fuerunt. In iis solis quæ scientiam constituant, cum sit scientia præditus, se præclare geret, et de bono tractandam suscipiet orationem, iis quæ intelligentia percipiuntur semiper adhærens ab illis supernis archetypis, suam rerum hu- manarum describens administrationem, quemadmodum qui navigant, navem ad astrum dirigunt : ad omnem bonam actionem semper præsto et paratus, omnia gravia et molesta solitus despicere : quando aliquid sustinere oportuerit, nihil temerarium, neque quod sibi et reipublicæ non conveniat, unquam peragens, providus ac prospiciens, et qui minime flectitur voluptatibus tam iis quæ vigilanti. quam iis quæ sompianti accidunt. Tenui enim diætæ, et frugalitati assuefactus, est temperans, et expeditus cum gravitate, paucis ad vitam necessariis indigens, nihil quærens quod sit supervaca- neum: sed nec hæc per se et tanquam res præcipuas, sed quæ ad vitæ communionem, ut peregri- nationi carnis necessaria, quantum necesse est admittens. CAPUT X. Grosticum verum etiam scientiarum humanarum cognitionem sibi comparaturum tanquam fidei adjutricum atque ad res divinas percipiendas animum præparantium. Præcipua enim est ei omnium rerum cognitio. D Per consequentiam ergo iis quoque attendit quæ exercent ad cognitionem, ☑sumens ex unaquaque disciplina id quod confert ad veritatem. Ex musica ergo, persequens proportionem quæ est in iis quæ sunt apte composita; in arithmetica autem, adno- tans augmenta et decrementa numerorum, et rela- * ED. POTTER, 653-655 ED. PARIS. In iis solis, quæ scientiam constituunt, quorum ipse est sciens, præstabit. Hervetus legit : ut ex ejus versione apparet. Mihi bæc sententia sic po- tius scribenda videtur: In rebus quæ ad scientiam pertinent, cum ille solus sit scientia præditus, primas obtinebit. positum pro eliam requirit Clemens : ut Strom. vi, pag. edit. Paris. : Unde et comedens, et bibens, et uxorem ducens, si id jubeat Verbum, et etiam somnia videns, sancta facit, et cogitat.s alterius gratia, opponuntur iis, quæ principaliter ac per se, appetuntur. (62) Ἐν τοῖς ἐπ. . . κρατιστεύσει. Hoc est, (63) Ἔχειν. Ms. Ottoh., ἔχει. Paulo ante πλοϊζό- (64) Όνειράτων. Sanctitatem in c somniis, alibi (65) Κατ' ἐπακ. Τὰ κατ' ἐπακολούθημα, « qu
τὴν πολλὴν δὲ ἀχρηστίαν παραιτητέον, ἀπασχολοῦσαν περὶ τὰ μηδὲν προσήκοντα, οἱονεὶ δὲ συναιτίοις προγυμνάσμασιν εἴς τε τὴν ἀκριβῆ παράδοσιν τῆς ἀληθείας, ὅσον ἐφικτόν, καὶ ἀπερίσπαστον συγχρωμένου τοῖς μαθήμασι τοῦ γνωστικοῦ καὶ εἰς προφυλακὴν τῶν κακοτεχνούντων λόγων πρὸς ἐκκοπὴν τῆς ἀληθείας. οὐκ ἀπολειφθήσεται τοίνυν τῶν προκοπτόντων περὶ τὰς μαθήσεις τὰς ἐγκυκλίους καὶ τὴν Ἑλληνικὴν φιλοσοφίαν, ἀλλ’ οὐ κατὰ τὸν προηγούμενον λόγον, τὸν δὲ ἀναγκαῖον καὶ δεύτερον καὶ περιστατικόν· οἷς γὰρ ἂν πανούργως χρήσωνται οἱ κατὰ τὰς αἱρέσεις πονούμενοι, τούτοις ὁ γνωστικὸς εἰς εὖ καταχρήσεται. μερικῆς οὖν τυγχανούσης τῆς κατὰ τὴν Ἑλληνικὴν φιλοσοφίαν ἐμφαινομένης ἀληθείας, ἡ τῷ ὄντι ἀλήθεια, ὥσπερ ἥλιος ἐπιλάμψας τὰ χρώματα καὶ τὸ λευκὸν καὶ τὸ μέλαν, ὁποῖον ἕκαστον αὐτῶν, διαδείκνυσιν, οὕτως δὲ καὶ αὐτὴ πᾶσαν ἐλέγχει σοφιστικὴν πιθανολογίαν. εἰκότως ἄρα προαναπεφώνηται καὶ τοῖς Ἕλλησιν· ἀρχὰ μεγάλας ἀρετᾶς, ὤνασσα ἀλήθεια. Καθάπερ οὖν ἐπὶ τῆς ἀστρονομίας ἔχομεν ὑπόδειγμα τὸν Ἀβραάμ, οὕτως ἐπὶ τῆς ἀριθμητικῆς τὸν αὐτὸν Ἀβραάμ.
στικὸν, πρὸ αὐτῆς αἱρούμενος τῆς ἀληθείας· τὰ δὲ εἰρημένα ὑπὸ Κυρίου, σαφῆ καὶ πρόδηλα έχει λα- βών, κἂν τοῖς ἄλλοις ᾗ ἐπικεκρυμμένα, ήδη περὶ πάντων ἀπείληφε τὴν γνῶσιν. Τὰ λόγια δὲ τὰ παρ' ἡμῖν θεσπίζει περί τε τῶν ὄντων ὡς ἔστι· περί τε τῶν μελλόντων. ὡς ἔσται· περί τε τῶν γεγονότων, ὡς ἐγένετο. Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς μόνοις, ὡς ἐπιστή μων, κρατιστεύσει (62), καὶ τὸν περὶ τἀγαθοῦ λόγον πρεσβεύσει, τοῖς νοητοῖς προκείμενος ἀεὶ, ἀπ' ἐκεί νῶν ἄνωθεν τῶν ἀρχετύπων τὴν περὶ τὰ ἀνθρώπεια αὑτοῦ διοίκησιν ἀπογραφόμενος, καθάπερ οἱ πλοῖζό μενοι δὲ, πρὸς τὸ ἄστρον τὴν ναῦν κατευθύνοντες πρὸς πᾶσαν καθήκουσαν πρᾶξιν ἑτοίμως ἔχειν (63) παρεσκευασμένος, πάντα τὰ ὀχληρὰ καὶ δεινὰ εἰθι- σμένος υπερορᾷν· ὅτ' ἂν ὑπομεῖναι δέῃ, μηδὲν προ- πετὲς, μηδὲν ἀσύμφωνον, μήτε αὑτῷ μήτε τοῖς και νοῖς ποτε ἐπιτελῶν· προορατικὸς ὢν καὶ ἄκαμπτος ἡδοναῖς, ταῖς τε ὕπαρ, ταῖς τε δι᾿ ὀνειράτων (64) διαίτῃ γὰρ λιτῇ καὶ αὐταρκίᾳ συνειθισμένος, σω φρονικὸς εὐσταλής, μετά σεμνότητος ὑπάρχει, ὀλίγων τῶν ἀναγκαίων πρὸς τὸ διαζῇν δεόμενος· μηδὲν πε· ριττὸν πραγματευόμενος· ἀλλὰ μηδὲ ταῦτα ὡς προηγούμενα, ἐκ δὲ τῆς κατὰ τὸν βίον κοινωνίας, ὡς ἀναγκαῖα τῇ τῆς σαρκὸς ἐπιδημίᾳ, εἰς ὅσον ἀνάγκη, Α φανείη πιθανὸν ἢ κατὰ λόγον Ἑλληνικὸν ἀναγκα Β προσιέμενος. Ρ. 179-180 Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς μόνοις, ὧν ἐπιστήμων, κρατ., Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς, μόνος ὢν ἐπιστήμων, κρατιστεύσει. « μενοι προϊζόμενοι. Προηγουμένη γὰρ αὐτῷ ἡ γνῶσις. Κατ' ἐπακολο θημα (65) τοίνυν καὶ τοῖς εἰς γνῶσιν γυμνάζουσιν αὐτὸν προσανάκειται, παρ' ἑκάστου μαθήματος τὸ πρόσφορον τῇ ἀληθείᾳ λαμβάνων. Τῆς μὲν οὖν μου σικῆς τὴν ἐν τοῖς ἡρμοσμένοις ἀναλογίαν διώχων, ἐν δὲ τῇ ἀριθμητικῇ τὰς αὐξήσεις καὶ μειώσεις τῶν ἀριθμῶν παρασημειούμενος, καὶ τὰς πρὸς ἀλλήλους Διὸ καὶ ἐσθίων, καὶ πίνων, καὶ γαμῶν, ἐὰν ὁ Λόγος ἔρῃ, ἀλλὰ καὶ ὀνείρους βλέπων, τὰ ἅγια ποιεῖ, καὶ νοεί. • προηγουμέ νως, « CLEMENTIS ALEXANDRINI B facultas animæ principalis in perpetua mutatione ver- setur, adeoque sit instabilis, vis eius relentrix ser- vari nequit. Quomodo enim is, qui a rebus, quæ ex- trinsecus incurrunt, semper mutatur, habitum aut dispositionem possidere, atque ut summatim ☑di- cam, scientiam retinere potuerit ? Quin et philosophi quoque virtutes, habitus et dispositiones et scien- tias esse existimant. Quo modo aut non simul ge- neratur cum hominibus, sed est mista scientia : et ut primo discatur quidem, indiget attentione, enu- tritione et incremento, deinde ex assidua medita- tione pervenit ad habitum : ita cum ad habitum mysticum crevit, propter charitatem manet talis ut nunquam possit excidere. Non solum enim pri- mam, et eam quæ ab hac est genita causam com- prehendit, et in his firmiter manet, stabiles et quæ excidere et dimoveri nequeunt, rationes stabiliter possidens sed etiam de bonis et malis, et uni- verso rerum ortu ac generatione, et ut semel di- cam, de iis quæ locutus est Dominus, accuratissi- mam et exactissimam a mundi constitutione ad finem usque veritatem, ab ipsa veritate didicit: non si quid visum fuerit probabile, aut ex Græca oratione necessarium, ipsi veritati præponens. Quæ autem a Domino dicta sunt, pro apertis et mani- festis sumet, etiamsi aliis obscura fuerint: ita de C omnibus accepit cognitionem. Quæ sunt autem apud nos oracula, et de iis quæ sunt, ut sunt, respondent et de futuris, ut erunt: et de iis quæ facta sunt, ut fuerunt. In iis solis quæ scientiam constituant, cum sit scientia præditus, se præclare geret, et de bono tractandam suscipiet orationem, iis quæ intelligentia percipiuntur semiper adhærens ab illis supernis archetypis, suam rerum hu- manarum describens administrationem, quemadmodum qui navigant, navem ad astrum dirigunt : ad omnem bonam actionem semper præsto et paratus, omnia gravia et molesta solitus despicere : quando aliquid sustinere oportuerit, nihil temerarium, neque quod sibi et reipublicæ non conveniat, unquam peragens, providus ac prospiciens, et qui minime flectitur voluptatibus tam iis quæ vigilanti. quam iis quæ sompianti accidunt. Tenui enim diætæ, et frugalitati assuefactus, est temperans, et expeditus cum gravitate, paucis ad vitam necessariis indigens, nihil quærens quod sit supervaca- neum: sed nec hæc per se et tanquam res præcipuas, sed quæ ad vitæ communionem, ut peregri- nationi carnis necessaria, quantum necesse est admittens. CAPUT X. Grosticum verum etiam scientiarum humanarum cognitionem sibi comparaturum tanquam fidei adjutricum atque ad res divinas percipiendas animum præparantium. Præcipua enim est ei omnium rerum cognitio. D Per consequentiam ergo iis quoque attendit quæ exercent ad cognitionem, ☑sumens ex unaquaque disciplina id quod confert ad veritatem. Ex musica ergo, persequens proportionem quæ est in iis quæ sunt apte composita; in arithmetica autem, adno- tans augmenta et decrementa numerorum, et rela- * ED. POTTER, 653-655 ED. PARIS. In iis solis, quæ scientiam constituunt, quorum ipse est sciens, præstabit. Hervetus legit : ut ex ejus versione apparet. Mihi bæc sententia sic po- tius scribenda videtur: In rebus quæ ad scientiam pertinent, cum ille solus sit scientia præditus, primas obtinebit. positum pro eliam requirit Clemens : ut Strom. vi, pag. edit. Paris. : Unde et comedens, et bibens, et uxorem ducens, si id jubeat Verbum, et etiam somnia videns, sancta facit, et cogitat.s alterius gratia, opponuntur iis, quæ principaliter ac per se, appetuntur. (62) Ἐν τοῖς ἐπ. . . κρατιστεύσει. Hoc est, (63) Ἔχειν. Ms. Ottoh., ἔχει. Paulo ante πλοϊζό- (64) Όνειράτων. Sanctitatem in c somniis, alibi (65) Κατ' ἐπακ. Τὰ κατ' ἐπακολούθημα, « qu
ἀκούσας γὰρ ὅτι αἰχμάλωτος ἐλήφθη ὁ Λώτ, τοὺς ἰδίους οἰκογενεῖς τιη ἀριθμήσας καὶ ἐπεξελθὼν πάμπολυν ἀριθμὸν τῶν πολεμίων χειροῦται. φασὶν οὖν εἶναι τοῦ μὲν κυριακοῦ σημείου τύπον κατὰ τὸ σχῆμα τὸ τριακοσιοστὸν στοιχεῖον, τὸ δὲ ἰῶτα καὶ τὸ ἦτα τοὔνομα σημαίνειν τὸ σωτήριον· μηνύεσθαι τοίνυν τοὺς Ἀβραὰμ οἰκείους εἶναι κατὰ τὴν σωτηρίαν, τοὺς τῷ σημείῳ καὶ τῷ ὀνόματι προσπεφευγότας, κυρίους γεγονέναι τῶν αἰχμαλωτιζόντων καὶ τῶν τούτοις ἀκολουθούντων παμπόλλων ἀπίστων ἐθνῶν. ἤδη δὲ ὁ μὲν τριακόσια ἀριθμὸς τριάς ἐστιν ἐν ἑκατοντάδι, ἡ δεκὰς δὲ ὁμολογεῖται παντέλειος εἶναι. ὁ δὲ ὀκτώ, κύβος ὁ πρῶτος, ἡ ἰσότης ἐν ἁπάσαις ταῖς διαστάσεσι, μήκους, πλάτους, βάθους. Αἵ τε ἡμέραι τῶν ἀνθρώπων ἔσονται, φησίν, ἔτη ρκ. ἔστι δὲ ὁ ἀριθμὸς ἀπὸ μονάδος κατὰ σύνθεσιν πεντεκαιδέκατος, σελήνη δὲ πεντεκαιδεκάτῃ πλησιφαὴς γίνεται. ἔστι δὲ καὶ ἄλλως ὁ ἑκατὸν εἴκοσι τρίγωνος ἀριθμὸς καὶ συνέστηκεν ἐξ ἰσότητος μὲν τοῦ ξδ, ὧν ἡ κατὰ μέρος σύνθεσις τετραγώνους γεννᾷ, α γ ε ζ θ ια ιγ ιε, ἐξ ἀνισότητος δὲ τοῦ ν, ἑπτὰ τῶν ἀπὸ δυάδος ἀρτίων, οἳ γεννῶσι τοὺς ἑτερομήκεις, β δ 2 η ι ιβ ιδ.
στικὸν, πρὸ αὐτῆς αἱρούμενος τῆς ἀληθείας· τὰ δὲ εἰρημένα ὑπὸ Κυρίου, σαφῆ καὶ πρόδηλα έχει λα- βών, κἂν τοῖς ἄλλοις ᾗ ἐπικεκρυμμένα, ήδη περὶ πάντων ἀπείληφε τὴν γνῶσιν. Τὰ λόγια δὲ τὰ παρ' ἡμῖν θεσπίζει περί τε τῶν ὄντων ὡς ἔστι· περί τε τῶν μελλόντων. ὡς ἔσται· περί τε τῶν γεγονότων, ὡς ἐγένετο. Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς μόνοις, ὡς ἐπιστή μων, κρατιστεύσει (62), καὶ τὸν περὶ τἀγαθοῦ λόγον πρεσβεύσει, τοῖς νοητοῖς προκείμενος ἀεὶ, ἀπ' ἐκεί νῶν ἄνωθεν τῶν ἀρχετύπων τὴν περὶ τὰ ἀνθρώπεια αὑτοῦ διοίκησιν ἀπογραφόμενος, καθάπερ οἱ πλοῖζό μενοι δὲ, πρὸς τὸ ἄστρον τὴν ναῦν κατευθύνοντες πρὸς πᾶσαν καθήκουσαν πρᾶξιν ἑτοίμως ἔχειν (63) παρεσκευασμένος, πάντα τὰ ὀχληρὰ καὶ δεινὰ εἰθι- σμένος υπερορᾷν· ὅτ' ἂν ὑπομεῖναι δέῃ, μηδὲν προ- πετὲς, μηδὲν ἀσύμφωνον, μήτε αὑτῷ μήτε τοῖς και νοῖς ποτε ἐπιτελῶν· προορατικὸς ὢν καὶ ἄκαμπτος ἡδοναῖς, ταῖς τε ὕπαρ, ταῖς τε δι᾿ ὀνειράτων (64) διαίτῃ γὰρ λιτῇ καὶ αὐταρκίᾳ συνειθισμένος, σω φρονικὸς εὐσταλής, μετά σεμνότητος ὑπάρχει, ὀλίγων τῶν ἀναγκαίων πρὸς τὸ διαζῇν δεόμενος· μηδὲν πε· ριττὸν πραγματευόμενος· ἀλλὰ μηδὲ ταῦτα ὡς προηγούμενα, ἐκ δὲ τῆς κατὰ τὸν βίον κοινωνίας, ὡς ἀναγκαῖα τῇ τῆς σαρκὸς ἐπιδημίᾳ, εἰς ὅσον ἀνάγκη, Α φανείη πιθανὸν ἢ κατὰ λόγον Ἑλληνικὸν ἀναγκα Β προσιέμενος. Ρ. 179-180 Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς μόνοις, ὧν ἐπιστήμων, κρατ., Ἐν τοῖς ἐπιστημονικοῖς, μόνος ὢν ἐπιστήμων, κρατιστεύσει. « μενοι προϊζόμενοι. Προηγουμένη γὰρ αὐτῷ ἡ γνῶσις. Κατ' ἐπακολο θημα (65) τοίνυν καὶ τοῖς εἰς γνῶσιν γυμνάζουσιν αὐτὸν προσανάκειται, παρ' ἑκάστου μαθήματος τὸ πρόσφορον τῇ ἀληθείᾳ λαμβάνων. Τῆς μὲν οὖν μου σικῆς τὴν ἐν τοῖς ἡρμοσμένοις ἀναλογίαν διώχων, ἐν δὲ τῇ ἀριθμητικῇ τὰς αὐξήσεις καὶ μειώσεις τῶν ἀριθμῶν παρασημειούμενος, καὶ τὰς πρὸς ἀλλήλους Διὸ καὶ ἐσθίων, καὶ πίνων, καὶ γαμῶν, ἐὰν ὁ Λόγος ἔρῃ, ἀλλὰ καὶ ὀνείρους βλέπων, τὰ ἅγια ποιεῖ, καὶ νοεί. • προηγουμέ νως, « CLEMENTIS ALEXANDRINI B facultas animæ principalis in perpetua mutatione ver- setur, adeoque sit instabilis, vis eius relentrix ser- vari nequit. Quomodo enim is, qui a rebus, quæ ex- trinsecus incurrunt, semper mutatur, habitum aut dispositionem possidere, atque ut summatim ☑di- cam, scientiam retinere potuerit ? Quin et philosophi quoque virtutes, habitus et dispositiones et scien- tias esse existimant. Quo modo aut non simul ge- neratur cum hominibus, sed est mista scientia : et ut primo discatur quidem, indiget attentione, enu- tritione et incremento, deinde ex assidua medita- tione pervenit ad habitum : ita cum ad habitum mysticum crevit, propter charitatem manet talis ut nunquam possit excidere. Non solum enim pri- mam, et eam quæ ab hac est genita causam com- prehendit, et in his firmiter manet, stabiles et quæ excidere et dimoveri nequeunt, rationes stabiliter possidens sed etiam de bonis et malis, et uni- verso rerum ortu ac generatione, et ut semel di- cam, de iis quæ locutus est Dominus, accuratissi- mam et exactissimam a mundi constitutione ad finem usque veritatem, ab ipsa veritate didicit: non si quid visum fuerit probabile, aut ex Græca oratione necessarium, ipsi veritati præponens. Quæ autem a Domino dicta sunt, pro apertis et mani- festis sumet, etiamsi aliis obscura fuerint: ita de C omnibus accepit cognitionem. Quæ sunt autem apud nos oracula, et de iis quæ sunt, ut sunt, respondent et de futuris, ut erunt: et de iis quæ facta sunt, ut fuerunt. In iis solis quæ scientiam constituant, cum sit scientia præditus, se præclare geret, et de bono tractandam suscipiet orationem, iis quæ intelligentia percipiuntur semiper adhærens ab illis supernis archetypis, suam rerum hu- manarum describens administrationem, quemadmodum qui navigant, navem ad astrum dirigunt : ad omnem bonam actionem semper præsto et paratus, omnia gravia et molesta solitus despicere : quando aliquid sustinere oportuerit, nihil temerarium, neque quod sibi et reipublicæ non conveniat, unquam peragens, providus ac prospiciens, et qui minime flectitur voluptatibus tam iis quæ vigilanti. quam iis quæ sompianti accidunt. Tenui enim diætæ, et frugalitati assuefactus, est temperans, et expeditus cum gravitate, paucis ad vitam necessariis indigens, nihil quærens quod sit supervaca- neum: sed nec hæc per se et tanquam res præcipuas, sed quæ ad vitæ communionem, ut peregri- nationi carnis necessaria, quantum necesse est admittens. CAPUT X. Grosticum verum etiam scientiarum humanarum cognitionem sibi comparaturum tanquam fidei adjutricum atque ad res divinas percipiendas animum præparantium. Præcipua enim est ei omnium rerum cognitio. D Per consequentiam ergo iis quoque attendit quæ exercent ad cognitionem, ☑sumens ex unaquaque disciplina id quod confert ad veritatem. Ex musica ergo, persequens proportionem quæ est in iis quæ sunt apte composita; in arithmetica autem, adno- tans augmenta et decrementa numerorum, et rela- * ED. POTTER, 653-655 ED. PARIS. In iis solis, quæ scientiam constituunt, quorum ipse est sciens, præstabit. Hervetus legit : ut ex ejus versione apparet. Mihi bæc sententia sic po- tius scribenda videtur: In rebus quæ ad scientiam pertinent, cum ille solus sit scientia præditus, primas obtinebit. positum pro eliam requirit Clemens : ut Strom. vi, pag. edit. Paris. : Unde et comedens, et bibens, et uxorem ducens, si id jubeat Verbum, et etiam somnia videns, sancta facit, et cogitat.s alterius gratia, opponuntur iis, quæ principaliter ac per se, appetuntur. (62) Ἐν τοῖς ἐπ. . . κρατιστεύσει. Hoc est, (63) Ἔχειν. Ms. Ottoh., ἔχει. Paulo ante πλοϊζό- (64) Όνειράτων. Sanctitatem in c somniis, alibi (65) Κατ' ἐπακ. Τὰ κατ' ἐπακολούθημα, « qu
PG 9:303κατ’ ἄλλο πάλιν σημαινόμενον συνέστηκεν ὁ ἑκατὸν κ ἀριθμὸς ἐκ τεσσάρων, ἑνὸς μὲν τριγώνου τοῦ πεντεκαιδεκάτου, ἑτέρου δὲ τετραγώνου τοῦ κε, τρίτου δὲ πενταγώνου τοῦ λε, τετάρτου δὲ ἑξαγώνου τοῦ με. κατὰ γὰρ τὴν αὐτὴν ἀναλογίαν ὁ ε παρείληπται καθ’ ἕκαστον εἶδος· τῶν μὲν γὰρ τριγώνων ἀπὸ μονάδος ε [δὲ] ὁ ιε, τῶν δὲ τετραγώνων ὁ κε, καὶ τῶν ἑξῆς ἀναλόγως. ναὶ μὴν ὁ κε ἀριθμός, ε ἀπὸ μονάδος ὤν, τῆς Λευιτικῆς φυλῆς εἶναι σύμβολον λέγεται, ὁ δὲ λε καὶ αὐτὸς ἔχεται τοῦ ἐκ τῶν διπλασίων διαγράμματος ἀριθμητικοῦ καὶ γεωμετρικοῦ καὶ ἁρμονικοῦ τοῦ 2 η θ ιβ, ὧν ἡ σύνθεσις γεννᾷ τὸν λε· ἐν ταύταις ταῖς ἡμέραις Ἰουδαῖοι διαπλάσσεσθαι τὰ ἑπτάμηνα λέγουσιν. ὁ δὲ με τοῦ ἐκ τῶν τριπλασίων διαγράμματος τοῦ 2 θ ιβ ιη, ὧν ἡ σύνθεσις γεννᾷ τὸν με, καὶ ἐν ταύταις ὁμοίως ταῖς ἡμέραις τὰ ἐννεάμηνα διαπλάσσεσθαί φασι. Τοῦτο μὲν οὖν τὸ εἶδος τοῦ ἀριθμητικοῦ ὑποδείγματος·
Β τὴν ἀλήθειαν· εἶναι γὰρ πάσης πλάνης καὶ ψευδοδο φίας αἴτιον, τὸ μὴ δύνασθαι διακρίνειν, πῆ τε (78) ἀλλήλοις τὰ ὄντα κοινωνεῖ, καὶ πῆ διενήνοχεν. Εἰ δὲ μὴ κατὰ διωρισμένα τις τὸν λόγον ἐφοδεύοι, λή σεται (79) συγχέας τά τε κοινὰ καὶ τὰ ἴδια· τούτου δὲ γινομένου, εἰς ἀνοδίαν καὶ πλάνην ἐμπίπτειν ἀναγ καῖον. Ἡ διαστολὴ δὲ τῶν τε ὀνομάτων τῶν τε πραγμάτων κὰν ταῖς Γραφαῖς αὐταῖς μέγα φῶς ἐν τίκτει ταῖς ψυχαῖς· ἀναγκαῖον γὰρ ἐπακούειν τῶν τε πλείονα σημαινουσῶν λέξεων, καὶ τῶν πλειόνων ὅτ' ἂν ἔν τι σημαίνωσιν· ὅθεν καὶ τὸ ὀρθῶς ἀποκρίνεσθαι περιγίνεται. Τὴν πολλὴν δὲ ἀχρηστίαν παραιτητέον, ἀπασχολοῦσαν περὶ τὰ μηδὲν προσήκοντα· οἱονεὶ ἃ συναιτίοις προγυμνάσμασιν, εἰς τε τὴν ἀκριβῆ παρά- δοσιν τῆς ἀληθείας, ὅσον ἐφικτὸν καὶ ἀπερίσπαστον, συγχρωμένους τοῖς μαθήμασι τοῦ γνωστικού (80), καὶ εἰς προφυλακὴν τῶν κακοτεχνούντων λόγων (84) ἐκκοπὴν τῆς ἀληθείας. Οὐκ ἀπολειφθήσεται τοίνυν τῶν προκοπτόντων περὶ τὰς μαθήσεις τὰς ἐγκυ κλίους καὶ τὴν Ἑλληνικὴν φιλοσοφίαν· ἀλλ᾽ οὐ κατὰ τὸν προηγούμενον λόγον, τὸν δὲ ἀναγκαῖον, καὶ δεύ τερον, καὶ περιστατικόν· οἷς γὰρ ἂν πανούργως χρήσωνται οἱ κατὰ τὰς αἱρέσεις πονούμενοι, τούτοις ὁ γνωστικὸς εἰς εὖ καταχρήσεται. Μερικῶς οὖν τυγ χανούσης τῆς κατὰ τὴν Ἑλληνικὴν φιλοσοφίαν ἐμ φαινομένης αληθείας, ἡ τῷ ὄντι ἀλήθεια, ὥσπερ ἥλιος ἐπιλάμψας τὰ χρώματα, καὶ τὸ λευκὸν, καὶ τὸ μέλαν, ὁποῖον ἔκαστον αὐτῶν, διαδείκνυσιν· οὕτως δὲ καὶ αὐτὴ (82) πᾶσαν ἐλέγχει σοφιστικὴν πιθανη λογίαν· εἰκότως ἄρα προαναπεφώνηται καὶ τοῖς Ἕλλησιν· ὁ Ἀρχα (83) μεγάλας ἀρετᾶς ἀνασσε ἀλήθεια. » διαστέλλειν τά τε κοινὰ καὶ τὰ ἴδια προσήσεται (Π Α. προσοί- σεται εἶναι οίεται, κου. συγχρωμένου τοῖς μαθήμασι τοῦ γνωστικού. Αρχὰς μεγάλας ἀρετᾶς ἄνασσ' ἀλάθεια, μὴ πταίσῃς ἐμὰν σύνθεσιν τραχεῖ ποτὶ ψεύδει. ἀρχάς, ἀρχός, ἀρχά, Αρχὰ μεγάλας ἀρετᾶς, Ὤνασσ' ἀλάβεια, Καθάπερ οὖν ἐπὶ τῆς ἀστρονομίας ἔχομεν ὑπό δειγμα τὸν ᾿Αβραάμ, οὕτως ἐπὶ τῆς ἀριθμητικῆς τὸν αὐτὸν ᾿Αβραάμ. • Ακούσας (84) γὰρ ὅτι αἰχμάλω Μὴ πταίσῃς ἐμὰν σύνθεσιν Τραχεῖ ποτὶ ψεύδει. Λέγει γάρ· Καὶ περιέτεμεν ᾿Αβραὰμ ἐκ τοῦ οἴκου αὐτοῦ ἄνδρας δέκα καὶ ὀκτὼ καὶ τριακοσίους. Τις οὖν ἡ δοθεῖσα τούτῳ γνῶσις; μάθετε τοὺς δεκαοκτώ πρώτους, εἶτα τοὺς τριακοσίους· τὸ δὲ δέκα καὶ ὀκτώ, ἱῶτα δέκα, ἦτα ὀκτώ, έχει Ἰησοῦν· ὅτι δὲ σταυρός, ἐν τῷ Τ ἔμελλεν ἔχειν τὴν χάριν, λέγει καὶ τοὺς τριακοσίους. Δηλοῖ οὖν τὸν μὲν Ἰησοῦν ἐν τοῖς δυσὶ γράμμασι, καὶ ἐν ἑνὶ τὸν σταυρόν. • η Ἰησοῦς Τι CLEMENTIS ALEXANDRINI B utatur gnosticus, halebit disciplinarum multarum A cognitionem, sed utens tanquam adjutricibus in communibus et propriis discernendis admittet ad veritatem. Est enim omnis erroris et omnis falsæ opinionis causa non posse discernere quanam ratione inter se conveniant ea quæ sunt, et quanam ratione differant. Sin autem quis diversa non persequatur distincta oratione, non animadvertet se confundere communia et propria. Hoc autem si fiat, necesse est, ut incidatur in devia et errores. Nominum au- tem et rerum distinctio, in ipsis quoque Scripturis magnam lucem affert animis. Necesse est enim exaudire et dictiones plura signifcantes, et plures, quando quid unum significant : unde etiam fit, ut recte respondeatur. Vilandus autem est multus, isque plane inutilis labor circa res quæ nullius sunt usus: cum gnosticus disciplinis utatur, tanquam præviis exercitationibus, quibus adjuvatur tum ad veritatem accurate, quatenus licet, et inconcusse trahendum, tum ad improbos sermones, qui verita- tem exscindere moliuntur, pulsandos. Non erit igi- tur eorum ignarus, quæ ad encyclicas disciplinas, et Græcam philosophiam percipiendas conducunt; sed hæc non addiscet primario ac sui gratia, sed secundaria quadam ratione, necessitate ac circum- stantiis id exigentibus. Quibus enim improbe et malitiose utuntur hæresium patroni, iis recte ute- tur gnosticus. Quamvis sit ergo partialis tantum veritas quæ in Græca apparet philosophia, quæ vere quidem est veritas ; tamen quomodo sol illuminans colores, et album et nigrum, ostendit qualis sit unusquisque eorum; sic ipsa quoque refellit omnem sermonis probabilitatem. Merito ergo a Græcis quo- que acclamatum est: Principium magnæ virtutis regina veritas. › – C CAPUT XI. Mysticas rerum divinarum significationes contineri ostendit in numerorum arithmeticorum proportionibus, et rationum geometricarum ut et modorum musicorum differentiis. Quemadmodum ergo in astronomia habemus exemplum Abraham, ita etiam in arithmetica eum- dem Abraham. Cum enim audiisset abductum Hereti versio, c admittet veritatem. » mavult, ut paulo ante. SYLBURG. Statim post subaudiendum vel simile quid. ad rent. SYLB. Scribendum Quod in Latina versione expressimus. larus serm. 11, qui est De veritate: Ubi pro Scaliger repo- suit quod a Grotio retentum. Verior lectio est quod habet Clemens. Proinde ex hoc et Stobæo inter se collatis hi versus sic scribi po- terunt: D Diva, virtutum veneranda princeps, Veritas, tu me rege, tu tuere, Ne fidem fallam, neque pacia mendax Federa rumpam. Barnabam imitatus est ; qui in c. ex hæc scribit: Narrat enim Scriptura, quod Abraham viros e domo sua decem et octo et trecentos circumcidit. Quæ ergo illi in hoc data est cognitio? Discite: primo, decem et octo; dein, trecentos : decem autem et octo exprimuntur per : : : decem, octo: habes initium nominis quia vero crux in figura littera (77) Προσήσεται. Hanc vocem agnoscit etiam (78) Πῆ τε. Ms. Οιιο., πῆ τε καί. (79) Λήσεται. Flor. λύσεται, ο solvet: » parum (80) Συγχρωμένους τοῖς μαθήμασι τοῦ γνωστι (81) Λόγων. Μs Outob., λόγον. (82) Αὐτή. Ms. Οιιob., αὐτό. (83) Αρχά. Hoc Pindari efatum citavit etiam Sto- (84) 'Ακούσας. In his quæ sequuntur Clemens
PG 9:307γεωμετρίας δὲ ἔστω μαρτύριον ἡ κατασκευαζομένη σκηνὴ καὶ τεκταινομένη κιβωτός, ἀναλογίαις τισὶ λογικωτάταις, θείαις ἐπινοίαις κατασκευαζόμεναι, κατὰ συνέσεως δόσιν, ἐκ τῶν αἰσθητῶν εἰς τὰ νοητά, μᾶλλον δὲ ἐκ τῶνδε εἰς τὰ ἅγια καὶ τῶν ἁγίων τὰ ἅγια μεταγούσης ἡμᾶς. τὰ μὲν γὰρ τετράγωνα ξύλα [τῷ] τὸ τετράγωνον σχῆμα πάντῃ βεβηκέναι ὀρθὰς γωνίας ἐπιτελοῦν τὸ ἀσφαλὲς δηλοῖ. καὶ μῆκος μὲν τριακόσιοι πήχεις τοῦ κατασκευάσματος, πλάτος δὲ ν, βάθος δὲ λ· καὶ εἰς πῆχυν ἄνωθεν συντελεῖται, ἐκ τῆς πλατείας βάσεως ἀποξυνομένη πυραμίδος τρόπον, ἡ κιβωτός, τῶν διὰ πυρὸς καθαιρομένων καὶ δοκιμαζομένων σύμβολον. ἡ γεωμετρικὴ αὕτη παρέχεται ἀναλογία εἰς παραπομπὴν τῶν ἁγίων ἐκείνων μονῶν, ὧν τὰς διαφορὰς αἱ διαφοραὶ τῶν ἀριθμῶν τῶν ὑποτεταγμένων μηνύουσιν. οἱ δὲ ἐμφερόμενοι λόγοι εἰσὶν ἑξαπλάσιοι ὡς τὰ τριακόσια τῶν ν, καὶ δεκαπλάσιοι ὡς τῶν λ δεκαπλάσια τὰ τριακόσια, καὶ ἐπιδίμοιροι· τὰ γὰρ ν τῶν λ ἐπιδίμοιρα.
τος ἐλήφθη ὁ Λώτ, τοὺς ἰδίους οἰκογενεῖς τιη' άρι- Α θμήσας, » καὶ ἐπεξελθὼν, πάμπολυν ἀριθμὸν τῶν πολεμίων χειροῦται. Φασὶν οὖν εἶναι τοῦ μὲν Κυρια κου σημείου (85) τύπον κατὰ τὸ σχῆμα τὸ τριακοσιο στὸν στοιχεῖον, τὸ δὲ ἰῶτα καὶ τὸ ἦτα τούνομα ση μαίνειν τὸ σωτήριον· μηνύεσθαι τοίνυν, τοὺς Αβραὰμ οἰκείους εἶναι κατὰ τὴν σωτηρίαν· τοὺς τῷ σημείῳ καὶ τῷ ὀνόματι προσπεφευγότας, κυ ρίους γεγονέναι τῶν αἰχμαλωτιζόντων, καὶ τῶν τού τοῖς ἀκολουθούντων παμπόλλων ἀπίστων ἐθνῶν. Ηδη δὲ ὁ μὲν τριακόσια ἀριθμὸς τριάς ἐστιν ἐν ἑκα- τοντάδι· ἡ δεκὰς δὲ ὁμολογεῖται παντέλειος (86) εξ ναι· ὁ δὲ ὀκτὼ κύβος (87) ὁ πρῶτος ἡ ἰσότης ἐν ἁπά σαις ταῖς διαστάσεσι, μήκους, πλάτους, βάθους· • Δί τε ἡμέραι τῶν ἀνθρώπων ἔσονται, φησίν, ἔτη ρκ. » Ἔστι δὲ ὁ ἀριθμὸς (88) ἀπὸ μονάδος κατὰ Β σύνθεσιν πεντεκαιδέκατος· σελήνη δὲ πεντεκαιδε . κάτη πλησιφαής γίνεται. Ἔστι δὲ (89) ἄλλως ὁ ἐκα τὸν εἴκοσι τρίγωνος (90) ἀριθμὸς, καὶ συνέστηκεν ἐξ ισότητος μὲν τοῦ ξδ' (91). ἂν ἡ κατὰ μέρος σύνθε σις τετραγώνους (92) γεννα· α', γ', ε', Ε', θ', ια', ιγ', τε'· ἐξ ἀνισότητος δὲ τοῦ νς', ἑπτὰ τῶν ἀπὸ δυάδος όρο τίων, οι γεννῶσι τοὺς ἑτερομήκεις, β', δ', Γ', η', ι', ιβ', ιδ. Κατ' άλλο πάλιν σημαινόμενον συνέστηκεν ὁ ἑκατὸν κ', ἀριθμὸς ἐκ τεσσάρων: ἑνὸς μὲν τριγώ νου, τοῦ πεντεκαιδεκάτου, ἑτέρου δὲ τετραγώνου, τοῦ τον σταυρόν, ο η: Ἰησοῦς. Εἰσὶ δ' οι τριακοσίους πήχεις σύμ βολον τοῦ Κυριακού σημείου λέγουσι. τὸν τέλειον ἀριθμὸν δεκάδα πάσας ἀριθμῶν διαφορὰς καὶ ἀναλο γίας, « Καὶ μὲν δὲ κύβον τὸν ὄγδοον, ὅς ἐστιν ἰσάκις ἴσος ισάκις. • Κύβος Η ὅτι ἀριθμῶν ἁπάντων τὰ μὲν ἐννέα πρῶτος ἐστι τετράγωνος, ἀπὸ περιττοῦ καὶ τελείου τῆς τριάδος, τὰ ἦτα δὲ ὀκτὼ πρῶτος κύβος ἀπὸ ἀρτίου τῆς δυάδος. « Αυ άνισος, « κατὰ σύνθεσιν πεντεκαιδέκατος, ἀπὸ μονάδος, • δυάδος, • ἀρ- τίους, « Ὀκτὼ τῶν ἀπὸ μονάδος περισσών, • ἑτερομήκεις, τριγώνους. STROMATUM LIB. VI. fuisse * Lot captivum, trecentis octodecim vernacu- P.782 ED. POTTER, 656–657 ED. PARIS. quæ designat numerum ccc, habitura erat gra- tiam, ideo ait, et trecentos.. Ostendit itaque Je- sum in duabus litteris, et crucem in tertia. > In quem locum scribens Cotelerius plurimos ex anti- quis scriptoribus recenset qui hac allegoria usi sunt. crucem, cujus formam representat T. Sequentes duæ littera, & et primæ duæ initia- les sunt salutaris nominis SYLBURG. - Cle- mens paulo post : Conf. quæ ad Barnabæ locum jam dictum adnotavit Cotelerius. - p. 455, vocat : Philonem rompe secutus lib. De septenario et festis p. 1185, De congressu quærenda eruditionis gratia pag. 437, quod contineat omnes numerorum differentias et propor- tiones, o ut fusius idem exponit lib. De decalogo, p. et seq. Conf. etiam idem lib. De mundi opificio p. et seq., ubi septenarii aliorumque numerorum mystica explicatio instituitur. decalogo p. 748. Denique cubicus octavus pariter par pariter. » Porro dicitur cubus, vel nu- merus quadratus, qui gemina dimensione in æqua concrescit, ut bis duo, ter tres, quater quatuor, etc., secundum Boethium De musica lib. 11, c. 6. A. Gel- lius lib. 1, cap. : « est figura ex omni la- tere quadrata;... in numeris similiter xúɓoç dicitur cum omne latus ejusdem. numeri æqualiter in sese solvitur: siculi fit cum ter terna ducuntur; atque idem ipse numerus triplicatur. Porro Plutarchus, ubi quærit cur Romani maribus nona ab ortu die nomina imponerent, feminis vero octava, de quadrati numeri perfectione disputans, hæc habet verba : lis suis numeratis a,, hostes aggressus vincit ma- ximum eorum numerum). Dicunt ergo Dominici qui- dem signi typum quod ad figuram attinet, essc ele- mentum, quod significat trecentos: tuta autem et significare nomen salutare. Significari ergo eos esse Abrahæ domesticos et ei conjunctos, quod ad salutem attinet, qui ad signum et nomen Domini confugerunt, et superasse eos qui abducebant in captivitatem, et plurimas gentes infideles quæ eos sequebantur. Jam vero numerus quidem trecentena- rius est ternarius in centenario. Decimus autem citra ullam controversiam est undequaque perfectus. Octo autem qui est primus cubus, est æqualitas in omnibus dimensionibus, longitudinis, latitu dinis, et altitudinis. • Dies hominum, » inquit, • erunt centum et viginti anni b. › Est autem ille numerus ab unitate per compositionem quintus de- cimus. Luna autem quintadecima est plena. Est au- tem alias quoque centum viginti numerus triangu- lus, et constat ex paritate numeri Lxiv. Quorum quæ fit per partes compositio, gignit quadratos, 1, III, V, VII, IX, XI, x111, .xv. Ex imparitate autem nu- meri Lvt, nempe septem paribus a binario, qui ge- nerant eos qui sunt altera parte longiores, 11, IV, VI, VIII, X, XII, xiv. In alia rursus significatione constat a Gen. xiv, et seq. b Gen. vi, 5. C D quia omnium numerorum novem primus est qua - dratus, natus ex ternario, qui est impar et perfe. ctus; octo autem primus est cubus natus e binario pari. » Hæc Plutarchus Rom. quæst. 102. Couf. in- Ira p. edit. Paris., et quæ ibi adnotanda sunt. autem numerus hic px', si numeros qui ab unitate usque ad xv intersunt inclusive, nempe ab a' usque ad te' in unam summam colligas: efficiunt enim Cxx. SYLBURG.-Viginti et centum sunt octies quin- decim. - rus, cum duabus tantum partibus constet? Nempe quoniam istarum partium altera in octo, altera in septem subdividitur: octo autem et septem sunt quindecim, qui numerus est trigonus, ut paulo post dicitur. constat octo numeris, qui hic apud Clementem se- quuntur. At Lvi numerus est impar, a qui septem numeris deinceps ab auctore memoratis constat. Quoniam vero cxx constat istis septem et octo minoribus numeris, ideo dicitur id est, c ex quindecim numeris compositus. » Priores autem octo incipiunt ab unitate, et sic per impares 3, 5, etc.. procedunt. Posteriores septem incipientes and a numero binario » procedunt per pares ; numeros, 4, 6, etc. Proinde nom male conjecit Hervetus post & desiderari hujus- modi verba : Octo imparibus ab unitate. > • quia duo quater repetita efliciunt quatuor latera. Septem vero numeri sequentes sunt quia septimus numerus est impar, atque adeo em- cit unum latus e inæquale. » Non recte igitur Her- vetus scribendum putavit (85) Κυριακού σημείου. Κυριακὸν σημείον vocat (86) Παντέλειος. Sic superius auctor Strom. Η, (87) Ὁ δὲ ὀκτὼ κύβος. Sic etiam Philo lib. De (88) Ἔστι δὲ ὁ ἀριθμός. Sensus est : Exsistit (89) Ἔστι δέ. Ms. Paris., ἔστι δὲ καί. (90) Τρίγωνος. Quomodo trigonus est hic nume- (91) ξδ'. Quare hic numerus ἴσος, ο par? . Quia (92) Τετραγώνους. Sic vocat hos octo numeros,
εἰσὶ δ’ οἳ τοὺς τριακοσίους πήχεις σύμβολον τοῦ κυριακοῦ σημείου λέγουσι, τοὺς ν δὲ τῆς ἐλπίδος καὶ τῆς ἀφέσεως τῆς κατὰ τὴν πεντηκοστήν, καὶ τοὺς λ ἤ, ὡς ἔν τισι, δώδεκα τὸ κήρυγμα δηλοῦν ἱστοροῦσιν, ὅτι τριακοστῷ μὲν ἐκήρυξεν ὁ κύριος ἔτει, ιβ δὲ ἦσαν οἱ ἀπόστολοι, καὶ εἰς πῆχυν συντελεῖσθαι τὸ κατασκεύασμα, εἰς μονάδα τελευτώσης τῆς τοῦ δικαίου προκοπῆς καὶ εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως. Ἡ δὲ τράπεζα ἡ ἐν τῷ ναῷ πηχῶν ἐγεγόνει ἕξ, καὶ πόδες οἱ τέσσαρες ἀνὰ πῆχυν ἕνα ἥμισυ. συνάγουσιν οὖν τοὺς πάντας πήχεις δώδεκα, συμφώνως τῷ κατὰ τὸν ἐνιαύσιον κύκλον ἑλιγμῷ τῶν μηνῶν τῶν ιβ, καθ’ οὓς τὰ πάντα φύει τε καὶ τελεσφορεῖ ἡ γῆ ταῖς τέσσαρσιν ὥραις οἰκειουμένη. γῆς δ’, οἶμαι, εἰκόνα ἡ τράπεζα δηλοῖ, τέσσαρσιν ἐπερειδομένη ποσί, θέρει, μετοπώρῳ, ἔαρι, χειμῶνι, δι’ ὧν ὁδεύει τὸ ἔτος. διὸ καὶ κυμάτια στρεπτά φησιν ἔχειν τὴν τράπεζαν, ἤτοι ὅτι περιόδοις καιρῶν κυκλεῖται τὰ πάντα, ἢ καὶ τάχα τὴν ὠκεανῷ περιρρεομένην ἐδήλου γῆν. Ἔτι τῆς μουσικῆς παράδειγμα ψάλλων ὁμοῦ καὶ προφητεύων ἐκκείσθω Δαβίδ, ὑμνῶν τὸν θεὸν ἐμμελῶς.
τος ἐλήφθη ὁ Λώτ, τοὺς ἰδίους οἰκογενεῖς τιη' άρι- Α θμήσας, » καὶ ἐπεξελθὼν, πάμπολυν ἀριθμὸν τῶν πολεμίων χειροῦται. Φασὶν οὖν εἶναι τοῦ μὲν Κυρια κου σημείου (85) τύπον κατὰ τὸ σχῆμα τὸ τριακοσιο στὸν στοιχεῖον, τὸ δὲ ἰῶτα καὶ τὸ ἦτα τούνομα ση μαίνειν τὸ σωτήριον· μηνύεσθαι τοίνυν, τοὺς Αβραὰμ οἰκείους εἶναι κατὰ τὴν σωτηρίαν· τοὺς τῷ σημείῳ καὶ τῷ ὀνόματι προσπεφευγότας, κυ ρίους γεγονέναι τῶν αἰχμαλωτιζόντων, καὶ τῶν τού τοῖς ἀκολουθούντων παμπόλλων ἀπίστων ἐθνῶν. Ηδη δὲ ὁ μὲν τριακόσια ἀριθμὸς τριάς ἐστιν ἐν ἑκα- τοντάδι· ἡ δεκὰς δὲ ὁμολογεῖται παντέλειος (86) εξ ναι· ὁ δὲ ὀκτὼ κύβος (87) ὁ πρῶτος ἡ ἰσότης ἐν ἁπά σαις ταῖς διαστάσεσι, μήκους, πλάτους, βάθους· • Δί τε ἡμέραι τῶν ἀνθρώπων ἔσονται, φησίν, ἔτη ρκ. » Ἔστι δὲ ὁ ἀριθμὸς (88) ἀπὸ μονάδος κατὰ Β σύνθεσιν πεντεκαιδέκατος· σελήνη δὲ πεντεκαιδε . κάτη πλησιφαής γίνεται. Ἔστι δὲ (89) ἄλλως ὁ ἐκα τὸν εἴκοσι τρίγωνος (90) ἀριθμὸς, καὶ συνέστηκεν ἐξ ισότητος μὲν τοῦ ξδ' (91). ἂν ἡ κατὰ μέρος σύνθε σις τετραγώνους (92) γεννα· α', γ', ε', Ε', θ', ια', ιγ', τε'· ἐξ ἀνισότητος δὲ τοῦ νς', ἑπτὰ τῶν ἀπὸ δυάδος όρο τίων, οι γεννῶσι τοὺς ἑτερομήκεις, β', δ', Γ', η', ι', ιβ', ιδ. Κατ' άλλο πάλιν σημαινόμενον συνέστηκεν ὁ ἑκατὸν κ', ἀριθμὸς ἐκ τεσσάρων: ἑνὸς μὲν τριγώ νου, τοῦ πεντεκαιδεκάτου, ἑτέρου δὲ τετραγώνου, τοῦ τον σταυρόν, ο η: Ἰησοῦς. Εἰσὶ δ' οι τριακοσίους πήχεις σύμ βολον τοῦ Κυριακού σημείου λέγουσι. τὸν τέλειον ἀριθμὸν δεκάδα πάσας ἀριθμῶν διαφορὰς καὶ ἀναλο γίας, « Καὶ μὲν δὲ κύβον τὸν ὄγδοον, ὅς ἐστιν ἰσάκις ἴσος ισάκις. • Κύβος Η ὅτι ἀριθμῶν ἁπάντων τὰ μὲν ἐννέα πρῶτος ἐστι τετράγωνος, ἀπὸ περιττοῦ καὶ τελείου τῆς τριάδος, τὰ ἦτα δὲ ὀκτὼ πρῶτος κύβος ἀπὸ ἀρτίου τῆς δυάδος. « Αυ άνισος, « κατὰ σύνθεσιν πεντεκαιδέκατος, ἀπὸ μονάδος, • δυάδος, • ἀρ- τίους, « Ὀκτὼ τῶν ἀπὸ μονάδος περισσών, • ἑτερομήκεις, τριγώνους. STROMATUM LIB. VI. fuisse * Lot captivum, trecentis octodecim vernacu- P.782 ED. POTTER, 656–657 ED. PARIS. quæ designat numerum ccc, habitura erat gra- tiam, ideo ait, et trecentos.. Ostendit itaque Je- sum in duabus litteris, et crucem in tertia. > In quem locum scribens Cotelerius plurimos ex anti- quis scriptoribus recenset qui hac allegoria usi sunt. crucem, cujus formam representat T. Sequentes duæ littera, & et primæ duæ initia- les sunt salutaris nominis SYLBURG. - Cle- mens paulo post : Conf. quæ ad Barnabæ locum jam dictum adnotavit Cotelerius. - p. 455, vocat : Philonem rompe secutus lib. De septenario et festis p. 1185, De congressu quærenda eruditionis gratia pag. 437, quod contineat omnes numerorum differentias et propor- tiones, o ut fusius idem exponit lib. De decalogo, p. et seq. Conf. etiam idem lib. De mundi opificio p. et seq., ubi septenarii aliorumque numerorum mystica explicatio instituitur. decalogo p. 748. Denique cubicus octavus pariter par pariter. » Porro dicitur cubus, vel nu- merus quadratus, qui gemina dimensione in æqua concrescit, ut bis duo, ter tres, quater quatuor, etc., secundum Boethium De musica lib. 11, c. 6. A. Gel- lius lib. 1, cap. : « est figura ex omni la- tere quadrata;... in numeris similiter xúɓoç dicitur cum omne latus ejusdem. numeri æqualiter in sese solvitur: siculi fit cum ter terna ducuntur; atque idem ipse numerus triplicatur. Porro Plutarchus, ubi quærit cur Romani maribus nona ab ortu die nomina imponerent, feminis vero octava, de quadrati numeri perfectione disputans, hæc habet verba : lis suis numeratis a,, hostes aggressus vincit ma- ximum eorum numerum). Dicunt ergo Dominici qui- dem signi typum quod ad figuram attinet, essc ele- mentum, quod significat trecentos: tuta autem et significare nomen salutare. Significari ergo eos esse Abrahæ domesticos et ei conjunctos, quod ad salutem attinet, qui ad signum et nomen Domini confugerunt, et superasse eos qui abducebant in captivitatem, et plurimas gentes infideles quæ eos sequebantur. Jam vero numerus quidem trecentena- rius est ternarius in centenario. Decimus autem citra ullam controversiam est undequaque perfectus. Octo autem qui est primus cubus, est æqualitas in omnibus dimensionibus, longitudinis, latitu dinis, et altitudinis. • Dies hominum, » inquit, • erunt centum et viginti anni b. › Est autem ille numerus ab unitate per compositionem quintus de- cimus. Luna autem quintadecima est plena. Est au- tem alias quoque centum viginti numerus triangu- lus, et constat ex paritate numeri Lxiv. Quorum quæ fit per partes compositio, gignit quadratos, 1, III, V, VII, IX, XI, x111, .xv. Ex imparitate autem nu- meri Lvt, nempe septem paribus a binario, qui ge- nerant eos qui sunt altera parte longiores, 11, IV, VI, VIII, X, XII, xiv. In alia rursus significatione constat a Gen. xiv, et seq. b Gen. vi, 5. C D quia omnium numerorum novem primus est qua - dratus, natus ex ternario, qui est impar et perfe. ctus; octo autem primus est cubus natus e binario pari. » Hæc Plutarchus Rom. quæst. 102. Couf. in- Ira p. edit. Paris., et quæ ibi adnotanda sunt. autem numerus hic px', si numeros qui ab unitate usque ad xv intersunt inclusive, nempe ab a' usque ad te' in unam summam colligas: efficiunt enim Cxx. SYLBURG.-Viginti et centum sunt octies quin- decim. - rus, cum duabus tantum partibus constet? Nempe quoniam istarum partium altera in octo, altera in septem subdividitur: octo autem et septem sunt quindecim, qui numerus est trigonus, ut paulo post dicitur. constat octo numeris, qui hic apud Clementem se- quuntur. At Lvi numerus est impar, a qui septem numeris deinceps ab auctore memoratis constat. Quoniam vero cxx constat istis septem et octo minoribus numeris, ideo dicitur id est, c ex quindecim numeris compositus. » Priores autem octo incipiunt ab unitate, et sic per impares 3, 5, etc.. procedunt. Posteriores septem incipientes and a numero binario » procedunt per pares ; numeros, 4, 6, etc. Proinde nom male conjecit Hervetus post & desiderari hujus- modi verba : Octo imparibus ab unitate. > • quia duo quater repetita efliciunt quatuor latera. Septem vero numeri sequentes sunt quia septimus numerus est impar, atque adeo em- cit unum latus e inæquale. » Non recte igitur Her- vetus scribendum putavit (85) Κυριακού σημείου. Κυριακὸν σημείον vocat (86) Παντέλειος. Sic superius auctor Strom. Η, (87) Ὁ δὲ ὀκτὼ κύβος. Sic etiam Philo lib. De (88) Ἔστι δὲ ὁ ἀριθμός. Sensus est : Exsistit (89) Ἔστι δέ. Ms. Paris., ἔστι δὲ καί. (90) Τρίγωνος. Quomodo trigonus est hic nume- (91) ξδ'. Quare hic numerus ἴσος, ο par? . Quia (92) Τετραγώνους. Sic vocat hos octo numeros,
προσήκει δὲ εὖ μάλα τὸ ἐναρμόνιον γένος τῇ δωριστὶ ἁρμονίᾳ καὶ τῇ φρυγιστὶ τὸ διάτονον, ὥς φησιν Ἀριστόξενος. ἡ τοίνυν ἁρμονία τοῦ βαρβάρου ψαλτηρίου, τὸ σεμνὸν ἐμφαίνουσα τοῦ μέλους, ἀρχαιοτάτη τυγχάνουσα, ὑπόδειγμα Τερπάνδρῳ μάλιστα γίνεται πρὸς ἁρμονίαν τὴν Δώριον ὑμνοῦντι τὸν Δία ὧδέ πως· Ζεῦ πάντων ἀρχά, πάντων ἁγήτωρ, Ζεῦ, σοὶ πέμπω ταύταν ὕμνων ἀρχάν. εἴη δ’ ἂν τῷ ψαλμῳδῷ κιθάρα ἀλληγορουμένη κατὰ μὲν τὸ πρῶτον σημαινόμενον ὁ κύριος, κατὰ δὲ τὸ δεύτερον οἱ προσεχῶς κρούοντες τὰς ψυχὰς ὑπὸ μουσηγέτῃ τῷ κυρίῳ. κἂν ὁ σῳζόμενος λέγηται λαὸς κιθάρα, κατ’ ἐπίπνοιαν τοῦ λόγου καὶ κατ’ ἐπίγνωσιν τοῦ θεοῦ δοξάζων μουσικῶς ἐξακούεται, κρουόμενος εἰς πίστιν τῷ λόγῳ. λάβοις δ’ ἂν καὶ ἄλλως μουσικὴν συμφωνίαν τὴν ἐκκλησιαστικὴν νόμου καὶ προφητῶν ὁμοῦ καὶ ἀποστόλων σὺν καὶ τῷ εὐαγγελίῳ τήν τε ὑποβεβηκυῖαν, τὴν καθ’ ἕκαστον προφήτην κατὰ τὰς μεταπηδήσεις τῶν προσώπων συνῳδίαν.
τος ἐλήφθη ὁ Λώτ, τοὺς ἰδίους οἰκογενεῖς τιη' άρι- Α θμήσας, » καὶ ἐπεξελθὼν, πάμπολυν ἀριθμὸν τῶν πολεμίων χειροῦται. Φασὶν οὖν εἶναι τοῦ μὲν Κυρια κου σημείου (85) τύπον κατὰ τὸ σχῆμα τὸ τριακοσιο στὸν στοιχεῖον, τὸ δὲ ἰῶτα καὶ τὸ ἦτα τούνομα ση μαίνειν τὸ σωτήριον· μηνύεσθαι τοίνυν, τοὺς Αβραὰμ οἰκείους εἶναι κατὰ τὴν σωτηρίαν· τοὺς τῷ σημείῳ καὶ τῷ ὀνόματι προσπεφευγότας, κυ ρίους γεγονέναι τῶν αἰχμαλωτιζόντων, καὶ τῶν τού τοῖς ἀκολουθούντων παμπόλλων ἀπίστων ἐθνῶν. Ηδη δὲ ὁ μὲν τριακόσια ἀριθμὸς τριάς ἐστιν ἐν ἑκα- τοντάδι· ἡ δεκὰς δὲ ὁμολογεῖται παντέλειος (86) εξ ναι· ὁ δὲ ὀκτὼ κύβος (87) ὁ πρῶτος ἡ ἰσότης ἐν ἁπά σαις ταῖς διαστάσεσι, μήκους, πλάτους, βάθους· • Δί τε ἡμέραι τῶν ἀνθρώπων ἔσονται, φησίν, ἔτη ρκ. » Ἔστι δὲ ὁ ἀριθμὸς (88) ἀπὸ μονάδος κατὰ Β σύνθεσιν πεντεκαιδέκατος· σελήνη δὲ πεντεκαιδε . κάτη πλησιφαής γίνεται. Ἔστι δὲ (89) ἄλλως ὁ ἐκα τὸν εἴκοσι τρίγωνος (90) ἀριθμὸς, καὶ συνέστηκεν ἐξ ισότητος μὲν τοῦ ξδ' (91). ἂν ἡ κατὰ μέρος σύνθε σις τετραγώνους (92) γεννα· α', γ', ε', Ε', θ', ια', ιγ', τε'· ἐξ ἀνισότητος δὲ τοῦ νς', ἑπτὰ τῶν ἀπὸ δυάδος όρο τίων, οι γεννῶσι τοὺς ἑτερομήκεις, β', δ', Γ', η', ι', ιβ', ιδ. Κατ' άλλο πάλιν σημαινόμενον συνέστηκεν ὁ ἑκατὸν κ', ἀριθμὸς ἐκ τεσσάρων: ἑνὸς μὲν τριγώ νου, τοῦ πεντεκαιδεκάτου, ἑτέρου δὲ τετραγώνου, τοῦ τον σταυρόν, ο η: Ἰησοῦς. Εἰσὶ δ' οι τριακοσίους πήχεις σύμ βολον τοῦ Κυριακού σημείου λέγουσι. τὸν τέλειον ἀριθμὸν δεκάδα πάσας ἀριθμῶν διαφορὰς καὶ ἀναλο γίας, « Καὶ μὲν δὲ κύβον τὸν ὄγδοον, ὅς ἐστιν ἰσάκις ἴσος ισάκις. • Κύβος Η ὅτι ἀριθμῶν ἁπάντων τὰ μὲν ἐννέα πρῶτος ἐστι τετράγωνος, ἀπὸ περιττοῦ καὶ τελείου τῆς τριάδος, τὰ ἦτα δὲ ὀκτὼ πρῶτος κύβος ἀπὸ ἀρτίου τῆς δυάδος. « Αυ άνισος, « κατὰ σύνθεσιν πεντεκαιδέκατος, ἀπὸ μονάδος, • δυάδος, • ἀρ- τίους, « Ὀκτὼ τῶν ἀπὸ μονάδος περισσών, • ἑτερομήκεις, τριγώνους. STROMATUM LIB. VI. fuisse * Lot captivum, trecentis octodecim vernacu- P.782 ED. POTTER, 656–657 ED. PARIS. quæ designat numerum ccc, habitura erat gra- tiam, ideo ait, et trecentos.. Ostendit itaque Je- sum in duabus litteris, et crucem in tertia. > In quem locum scribens Cotelerius plurimos ex anti- quis scriptoribus recenset qui hac allegoria usi sunt. crucem, cujus formam representat T. Sequentes duæ littera, & et primæ duæ initia- les sunt salutaris nominis SYLBURG. - Cle- mens paulo post : Conf. quæ ad Barnabæ locum jam dictum adnotavit Cotelerius. - p. 455, vocat : Philonem rompe secutus lib. De septenario et festis p. 1185, De congressu quærenda eruditionis gratia pag. 437, quod contineat omnes numerorum differentias et propor- tiones, o ut fusius idem exponit lib. De decalogo, p. et seq. Conf. etiam idem lib. De mundi opificio p. et seq., ubi septenarii aliorumque numerorum mystica explicatio instituitur. decalogo p. 748. Denique cubicus octavus pariter par pariter. » Porro dicitur cubus, vel nu- merus quadratus, qui gemina dimensione in æqua concrescit, ut bis duo, ter tres, quater quatuor, etc., secundum Boethium De musica lib. 11, c. 6. A. Gel- lius lib. 1, cap. : « est figura ex omni la- tere quadrata;... in numeris similiter xúɓoç dicitur cum omne latus ejusdem. numeri æqualiter in sese solvitur: siculi fit cum ter terna ducuntur; atque idem ipse numerus triplicatur. Porro Plutarchus, ubi quærit cur Romani maribus nona ab ortu die nomina imponerent, feminis vero octava, de quadrati numeri perfectione disputans, hæc habet verba : lis suis numeratis a,, hostes aggressus vincit ma- ximum eorum numerum). Dicunt ergo Dominici qui- dem signi typum quod ad figuram attinet, essc ele- mentum, quod significat trecentos: tuta autem et significare nomen salutare. Significari ergo eos esse Abrahæ domesticos et ei conjunctos, quod ad salutem attinet, qui ad signum et nomen Domini confugerunt, et superasse eos qui abducebant in captivitatem, et plurimas gentes infideles quæ eos sequebantur. Jam vero numerus quidem trecentena- rius est ternarius in centenario. Decimus autem citra ullam controversiam est undequaque perfectus. Octo autem qui est primus cubus, est æqualitas in omnibus dimensionibus, longitudinis, latitu dinis, et altitudinis. • Dies hominum, » inquit, • erunt centum et viginti anni b. › Est autem ille numerus ab unitate per compositionem quintus de- cimus. Luna autem quintadecima est plena. Est au- tem alias quoque centum viginti numerus triangu- lus, et constat ex paritate numeri Lxiv. Quorum quæ fit per partes compositio, gignit quadratos, 1, III, V, VII, IX, XI, x111, .xv. Ex imparitate autem nu- meri Lvt, nempe septem paribus a binario, qui ge- nerant eos qui sunt altera parte longiores, 11, IV, VI, VIII, X, XII, xiv. In alia rursus significatione constat a Gen. xiv, et seq. b Gen. vi, 5. C D quia omnium numerorum novem primus est qua - dratus, natus ex ternario, qui est impar et perfe. ctus; octo autem primus est cubus natus e binario pari. » Hæc Plutarchus Rom. quæst. 102. Couf. in- Ira p. edit. Paris., et quæ ibi adnotanda sunt. autem numerus hic px', si numeros qui ab unitate usque ad xv intersunt inclusive, nempe ab a' usque ad te' in unam summam colligas: efficiunt enim Cxx. SYLBURG.-Viginti et centum sunt octies quin- decim. - rus, cum duabus tantum partibus constet? Nempe quoniam istarum partium altera in octo, altera in septem subdividitur: octo autem et septem sunt quindecim, qui numerus est trigonus, ut paulo post dicitur. constat octo numeris, qui hic apud Clementem se- quuntur. At Lvi numerus est impar, a qui septem numeris deinceps ab auctore memoratis constat. Quoniam vero cxx constat istis septem et octo minoribus numeris, ideo dicitur id est, c ex quindecim numeris compositus. » Priores autem octo incipiunt ab unitate, et sic per impares 3, 5, etc.. procedunt. Posteriores septem incipientes and a numero binario » procedunt per pares ; numeros, 4, 6, etc. Proinde nom male conjecit Hervetus post & desiderari hujus- modi verba : Octo imparibus ab unitate. > • quia duo quater repetita efliciunt quatuor latera. Septem vero numeri sequentes sunt quia septimus numerus est impar, atque adeo em- cit unum latus e inæquale. » Non recte igitur Her- vetus scribendum putavit (85) Κυριακού σημείου. Κυριακὸν σημείον vocat (86) Παντέλειος. Sic superius auctor Strom. Η, (87) Ὁ δὲ ὀκτὼ κύβος. Sic etiam Philo lib. De (88) Ἔστι δὲ ὁ ἀριθμός. Sensus est : Exsistit (89) Ἔστι δέ. Ms. Paris., ἔστι δὲ καί. (90) Τρίγωνος. Quomodo trigonus est hic nume- (91) ξδ'. Quare hic numerus ἴσος, ο par? . Quia (92) Τετραγώνους. Sic vocat hos octo numeros,
Ἀλλ’, ὡς ἔοικεν, οἱ πλεῖστοι τῶν τὸ ὄνομα ἐπιγραφομένων καθάπερ οἱ τοῦ Ὀδυσσέως ἑταῖροι ἀγροίκως μετίασι τὸν λόγον, οὐ τὰς Σειρῆνας, ἀλλὰ τὸν ῥυθμὸν καὶ τὸ μέλος παρερχόμενοι, ἀμαθίᾳ βύσαντες τὰ ὦτα, ἐπείπερ ἴσασιν οὐ δυνησόμενοι ἅπαξ ὑποσχόντες τὰς ἀκοὰς Ἑλληνικοῖς μαθήμασι μετὰ ταῦτα τοῦ νόστου τυχεῖν. τῷ δ’ ἀπανθιζομένῳ τὸ χρειῶδες εἰς ὠφέλειαν τῶν κατηχουμένων καὶ μάλιστα Ἑλλήνων ὄντων [τοῦ κυρίου δὲ ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς] οὐκ ἀφεκτέον τῆς φιλομαθίας ἀλόγων δίκην ζῴων, πλείω δ’ ὡς ἔνι μάλιστα βοηθήματα τοῖς ἐπαί̈ουσιν ἐρανιστέον. πλὴν οὐδαμῶς τούτοις ἐνδιατριπτέον ἀλλ’ ἢ εἰς μόνον τὸ ἀπ’ αὐτῶν χρήσιμον, ὡς λαβόντας τοῦτο καὶ κτησαμένους ἀπιέναι οἴκαδε δύνασθαι ἐπὶ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν, πεῖσμα τῇ ψυχῇ βέβαιον τὴν ἐκ πάντων ἀσφάλειαν πεπορισμένους. Ἁπτέον ἄρα μουσικῆς εἰς κατακόσμησιν ἤθους καὶ καταστολήν. ἀμέλει καὶ παρὰ πότον [τὸ] ψάλλειν ἀλλήλοις προπίνομεν, κατεπᾴδοντες ἡμῶν τὸ ἐπιθυμητικὸν καὶ τὸν θεὸν δοξάζοντες ἐπὶ τῇ ἀφθόνῳ τῶν ἀνθρωπείων ἀπολαύσεων δωρεᾷ τῶν τε εἰς τὴν τοῦ σώματος τῶν τε εἰς τὴν τῆς ψυχῆς αὔξησιν τροφῶν ἀιδίως ἐπιχορηγηθεισῶν.
τος ἐλήφθη ὁ Λώτ, τοὺς ἰδίους οἰκογενεῖς τιη' άρι- Α θμήσας, » καὶ ἐπεξελθὼν, πάμπολυν ἀριθμὸν τῶν πολεμίων χειροῦται. Φασὶν οὖν εἶναι τοῦ μὲν Κυρια κου σημείου (85) τύπον κατὰ τὸ σχῆμα τὸ τριακοσιο στὸν στοιχεῖον, τὸ δὲ ἰῶτα καὶ τὸ ἦτα τούνομα ση μαίνειν τὸ σωτήριον· μηνύεσθαι τοίνυν, τοὺς Αβραὰμ οἰκείους εἶναι κατὰ τὴν σωτηρίαν· τοὺς τῷ σημείῳ καὶ τῷ ὀνόματι προσπεφευγότας, κυ ρίους γεγονέναι τῶν αἰχμαλωτιζόντων, καὶ τῶν τού τοῖς ἀκολουθούντων παμπόλλων ἀπίστων ἐθνῶν. Ηδη δὲ ὁ μὲν τριακόσια ἀριθμὸς τριάς ἐστιν ἐν ἑκα- τοντάδι· ἡ δεκὰς δὲ ὁμολογεῖται παντέλειος (86) εξ ναι· ὁ δὲ ὀκτὼ κύβος (87) ὁ πρῶτος ἡ ἰσότης ἐν ἁπά σαις ταῖς διαστάσεσι, μήκους, πλάτους, βάθους· • Δί τε ἡμέραι τῶν ἀνθρώπων ἔσονται, φησίν, ἔτη ρκ. » Ἔστι δὲ ὁ ἀριθμὸς (88) ἀπὸ μονάδος κατὰ Β σύνθεσιν πεντεκαιδέκατος· σελήνη δὲ πεντεκαιδε . κάτη πλησιφαής γίνεται. Ἔστι δὲ (89) ἄλλως ὁ ἐκα τὸν εἴκοσι τρίγωνος (90) ἀριθμὸς, καὶ συνέστηκεν ἐξ ισότητος μὲν τοῦ ξδ' (91). ἂν ἡ κατὰ μέρος σύνθε σις τετραγώνους (92) γεννα· α', γ', ε', Ε', θ', ια', ιγ', τε'· ἐξ ἀνισότητος δὲ τοῦ νς', ἑπτὰ τῶν ἀπὸ δυάδος όρο τίων, οι γεννῶσι τοὺς ἑτερομήκεις, β', δ', Γ', η', ι', ιβ', ιδ. Κατ' άλλο πάλιν σημαινόμενον συνέστηκεν ὁ ἑκατὸν κ', ἀριθμὸς ἐκ τεσσάρων: ἑνὸς μὲν τριγώ νου, τοῦ πεντεκαιδεκάτου, ἑτέρου δὲ τετραγώνου, τοῦ τον σταυρόν, ο η: Ἰησοῦς. Εἰσὶ δ' οι τριακοσίους πήχεις σύμ βολον τοῦ Κυριακού σημείου λέγουσι. τὸν τέλειον ἀριθμὸν δεκάδα πάσας ἀριθμῶν διαφορὰς καὶ ἀναλο γίας, « Καὶ μὲν δὲ κύβον τὸν ὄγδοον, ὅς ἐστιν ἰσάκις ἴσος ισάκις. • Κύβος Η ὅτι ἀριθμῶν ἁπάντων τὰ μὲν ἐννέα πρῶτος ἐστι τετράγωνος, ἀπὸ περιττοῦ καὶ τελείου τῆς τριάδος, τὰ ἦτα δὲ ὀκτὼ πρῶτος κύβος ἀπὸ ἀρτίου τῆς δυάδος. « Αυ άνισος, « κατὰ σύνθεσιν πεντεκαιδέκατος, ἀπὸ μονάδος, • δυάδος, • ἀρ- τίους, « Ὀκτὼ τῶν ἀπὸ μονάδος περισσών, • ἑτερομήκεις, τριγώνους. STROMATUM LIB. VI. fuisse * Lot captivum, trecentis octodecim vernacu- P.782 ED. POTTER, 656–657 ED. PARIS. quæ designat numerum ccc, habitura erat gra- tiam, ideo ait, et trecentos.. Ostendit itaque Je- sum in duabus litteris, et crucem in tertia. > In quem locum scribens Cotelerius plurimos ex anti- quis scriptoribus recenset qui hac allegoria usi sunt. crucem, cujus formam representat T. Sequentes duæ littera, & et primæ duæ initia- les sunt salutaris nominis SYLBURG. - Cle- mens paulo post : Conf. quæ ad Barnabæ locum jam dictum adnotavit Cotelerius. - p. 455, vocat : Philonem rompe secutus lib. De septenario et festis p. 1185, De congressu quærenda eruditionis gratia pag. 437, quod contineat omnes numerorum differentias et propor- tiones, o ut fusius idem exponit lib. De decalogo, p. et seq. Conf. etiam idem lib. De mundi opificio p. et seq., ubi septenarii aliorumque numerorum mystica explicatio instituitur. decalogo p. 748. Denique cubicus octavus pariter par pariter. » Porro dicitur cubus, vel nu- merus quadratus, qui gemina dimensione in æqua concrescit, ut bis duo, ter tres, quater quatuor, etc., secundum Boethium De musica lib. 11, c. 6. A. Gel- lius lib. 1, cap. : « est figura ex omni la- tere quadrata;... in numeris similiter xúɓoç dicitur cum omne latus ejusdem. numeri æqualiter in sese solvitur: siculi fit cum ter terna ducuntur; atque idem ipse numerus triplicatur. Porro Plutarchus, ubi quærit cur Romani maribus nona ab ortu die nomina imponerent, feminis vero octava, de quadrati numeri perfectione disputans, hæc habet verba : lis suis numeratis a,, hostes aggressus vincit ma- ximum eorum numerum). Dicunt ergo Dominici qui- dem signi typum quod ad figuram attinet, essc ele- mentum, quod significat trecentos: tuta autem et significare nomen salutare. Significari ergo eos esse Abrahæ domesticos et ei conjunctos, quod ad salutem attinet, qui ad signum et nomen Domini confugerunt, et superasse eos qui abducebant in captivitatem, et plurimas gentes infideles quæ eos sequebantur. Jam vero numerus quidem trecentena- rius est ternarius in centenario. Decimus autem citra ullam controversiam est undequaque perfectus. Octo autem qui est primus cubus, est æqualitas in omnibus dimensionibus, longitudinis, latitu dinis, et altitudinis. • Dies hominum, » inquit, • erunt centum et viginti anni b. › Est autem ille numerus ab unitate per compositionem quintus de- cimus. Luna autem quintadecima est plena. Est au- tem alias quoque centum viginti numerus triangu- lus, et constat ex paritate numeri Lxiv. Quorum quæ fit per partes compositio, gignit quadratos, 1, III, V, VII, IX, XI, x111, .xv. Ex imparitate autem nu- meri Lvt, nempe septem paribus a binario, qui ge- nerant eos qui sunt altera parte longiores, 11, IV, VI, VIII, X, XII, xiv. In alia rursus significatione constat a Gen. xiv, et seq. b Gen. vi, 5. C D quia omnium numerorum novem primus est qua - dratus, natus ex ternario, qui est impar et perfe. ctus; octo autem primus est cubus natus e binario pari. » Hæc Plutarchus Rom. quæst. 102. Couf. in- Ira p. edit. Paris., et quæ ibi adnotanda sunt. autem numerus hic px', si numeros qui ab unitate usque ad xv intersunt inclusive, nempe ab a' usque ad te' in unam summam colligas: efficiunt enim Cxx. SYLBURG.-Viginti et centum sunt octies quin- decim. - rus, cum duabus tantum partibus constet? Nempe quoniam istarum partium altera in octo, altera in septem subdividitur: octo autem et septem sunt quindecim, qui numerus est trigonus, ut paulo post dicitur. constat octo numeris, qui hic apud Clementem se- quuntur. At Lvi numerus est impar, a qui septem numeris deinceps ab auctore memoratis constat. Quoniam vero cxx constat istis septem et octo minoribus numeris, ideo dicitur id est, c ex quindecim numeris compositus. » Priores autem octo incipiunt ab unitate, et sic per impares 3, 5, etc.. procedunt. Posteriores septem incipientes and a numero binario » procedunt per pares ; numeros, 4, 6, etc. Proinde nom male conjecit Hervetus post & desiderari hujus- modi verba : Octo imparibus ab unitate. > • quia duo quater repetita efliciunt quatuor latera. Septem vero numeri sequentes sunt quia septimus numerus est impar, atque adeo em- cit unum latus e inæquale. » Non recte igitur Her- vetus scribendum putavit (85) Κυριακού σημείου. Κυριακὸν σημείον vocat (86) Παντέλειος. Sic superius auctor Strom. Η, (87) Ὁ δὲ ὀκτὼ κύβος. Sic etiam Philo lib. De (88) Ἔστι δὲ ὁ ἀριθμός. Sensus est : Exsistit (89) Ἔστι δέ. Ms. Paris., ἔστι δὲ καί. (90) Τρίγωνος. Quomodo trigonus est hic nume- (91) ξδ'. Quare hic numerus ἴσος, ο par? . Quia (92) Τετραγώνους. Sic vocat hos octo numeros,
PG 9:309περιττὴ δὲ μουσικὴ ἀποπτυστέα ἡ κατακλῶσα τὰς ψυχὰς καὶ εἰς ποικιλίαν ἐμβάλλουσα τοτὲ μὲν θρηνώδη, τοτὲ δὲ ἀκόλαστον καὶ ἡδυπαθῆ, τοτὲ δὲ ἐκβακχευομένην καὶ μανικήν. ὁ αὐτὸς λόγος καὶ περὶ ἀστρονομίας· αὕτη γάρ, μετὰ τὴν τῶν μεταρσίων ἱστορίαν περί τε σχήματος τοῦ παντὸς καὶ φορᾶς οὐρανοῦ τῆς τε τῶν ἄστρων κινήσεως πλησιαίτερον τῇ κτιζούσῃ δυνάμει προσάγουσα τὴν ψυχήν, εὐαισθήτως ἔχειν διδάσκει ὡρῶν ἐτείων, ἀέρων μεταβολῆς, ἐπιτολῶν ἄστρων· ἐπεὶ καὶ ναυτιλία καὶ γεωργία τῆς ἀπὸ ταύτης χρείας πεπλήρωται, καθάπερ τῆς γεωμετρίας ἀρχιτεκτονική τε καὶ οἰκοδομική. παρακολουθητικὴν δ’ ὡς ἔνι μάλιστα τὴν ψυχὴν καὶ τοῦτο παρασκευάζει τὸ μάθημα τοῦ τε ἀληθοῦς διορατικὴν καὶ τοῦ ψεύδους διελεγκτικήν, ὁμολογιῶν τε καὶ ἀναλογιῶν εὑρετικήν, ὥστε ἐν τοῖς ἀνομοίοις τὸ ὅμοιον θηρᾶν, ἐνάγει τε ἡμᾶς ἐπὶ τὸ εὑρεῖν ἀπλατὲς μῆκος καὶ ἐπιφάνειαν ἀβαθῆ καὶ σημεῖον ἀμερὲς καὶ ἐπὶ τὰ νοητὰ μετατίθησιν ἀπὸ τῶν αἰσθητῶν. Συνεργὰ τοίνυν φιλοσοφίας τὰ μαθήματα καὶ αὐτὴ ἡ φιλοσοφία εἰς τὸ περὶ ἀληθείας διαλαβεῖν. αὐτίκα ἡ χλαμὺς πόκος ἦν τὸ πρῶτον, εἶτα ἐξάνθη κρόκη τε ἐγένετο καὶ στήμων, καὶ τότε ὑφάνθη.
στεως· ἡ δὲ τράπεζα ἡ ἐν τῷ ναῷ πηχῶν ἐγεγόνει Εξ (2)· καὶ πόδες οἱ τέσσαρες ἀνὰ πῆχυν ἕνα ἥμισυ. Συνάγουσιν οὖν τοὺς πάντας πήχεις δώδεκα, συμ- φώνως τῷ κατὰ τὸν ἐνιαύσιον κύκλον ἑλιγμῷ τῶν μηνῶν ιβ', καθ' οὖς τὰ πάντα φύει τε καὶ τελεσφο ρεῖ ἡ γῆ, ταῖς τέσσαρσιν ὥραις οἰκειουμένη. Γῆς δ', οἶμαι, εἰκόνα ή τράπεζα δηλοί, τέσσαρσιν ὑπερ ειδομένη ποσί, θέρει, μετοπώρω, ἔαρι, χειμώνι, δι' ὧν ἐδεύει τὸ ἔτος. Διὸ καὶ κυμάτια στρεπτά φησιν κυκλεῖται τὰ πάντα, ἢ καὶ τάχα τὴν ὠκεανῷ περι- δεομένην ἐδήλου γῆν. Ἔτι τῆς μουσικῆς παράδειγμα ψάλλων ὁμοῦ, καὶ προφητεύων ἐκκείσθω Δαβίδ, ὑμ- νῶν τὸν Θεὸν ἐμμελῶς· προσήκει δὲ εὖ μάλα τὸ εναρμόνιον γένος τῇ Δωριστὶ ἁρμονίᾳ, καὶ τῇ Φρυ- γιστὶ τὸ διάτονον, ὥς φησιν Αριστόξενος. Ἡ τοίνυν ἁρμονία τοῦ βαρβάρου ψαλτηρίου, τὸ σεμνὸν ἐμφαί- νουσα τοῦ μέλους, ἀρχαιοτάτη τυγχάνουσα, ὑπόδειγμα Τερπάνδρῳ (4) μάλιστα γίνεται πρὸς ἁρμονίαν τὴν Δώριον ὑμνοῦντι τὸν Δία, ὧδέ πως Ζεύ, πάντων ἀρχὰ, πάντων ἀγήτως, Β εναρμόνιον, διάτονον, Ζεῦ (5), σοὶ πέμπω ταύταν ὕμνων ἀρχάν. Εἴη δ᾽ ἂν τῷ ψαλμωδῷ κιθάρα αλληγορουμένη, κατὰ μὲν τὸ πρῶτον σημαινόμενον, ὁ Κύριος, κατὰ δὲ τὸ δεύτερον οἱ προσεχῶς κρούοντες τὰς ψυχὰς ὑπὸ μουσηγέτῃ τῷ Κυρίῳ. Κἂν ὁ σωζό μενος λέγηται λαός κιθάρα (6) κατ' ἐπίπνοιαν τοῦ Λόγου, καὶ κατ' ἐπίγνωσιν τοῦ Θεοῦ δοξάζων μουσικῶς ἐξακούεται, κρουόμενος εἰς πίστιν τῷ λό- γῳ (7). Λάβοις δ' ἂν καὶ ἄλλως μουσικὴν συμφωνίαν τὴν ἐκκλησιαστικὴν, νόμου καὶ προφητῶν ὁμοῦ, καὶ ἀποστόλων σὺν καὶ τῷ Εὐαγγελίῳ· τήν τε ὑποβεβη- κυῖαν τὴν καθ᾽ ἕκαστον προφήτην κατὰ τὰς μεταπη δήσεις τῶν προσώπων συνῳδίαν· ἀλλ᾽, ὡς ἔοικεν, οἱ πλεῖστοι τῶν τὸ ὄνομα (8) ἐπιγραφομένων, καθάπερ οἱ τοῦ Ὀδυσσέως ἑταῖροι, ἀγροίκως μετίασι τὸν λό- γον, οὐ τὰς Σειρῆνας, ἀλλὰ τὸν ῥυθμὸν (9) καὶ τὸ μέ- λος παρερχόμενοι, ἀμαθίᾳ βύσαντες τὰ ὦτα· ἐπεί- περ ἴσασιν οὐ δυνησόμενοι, ἅπαξ ὑποσχόντες τὰς ἀκοὰς Ελληνικοῖς μαθήμασι, μετὰ ταῦτα τοῦ νόστου τυ- χεῖν. Τῷ δ' ἀπανθιζομένῳ τὸ χρειώδες εἰς ὠφέλειαν τῶν κατηχουμένων, καὶ μάλιστα Ἑλλήνων ὄντων (τοῦ Κυ ρίου (10) δὲ ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς) οὐκ ἀφεκτέον τῆς φιλομαθίας, ἀλόγων δίκην ζώων· πλείω δ', ὡς ἔνι μάλιστα, βοηθήματα τοῖς ἐπαίουσιν ἐρανιστέον. Πλὴν οὐδαμῶς τούτοις ἐνδιατριπτέον, ἀλλ᾽ ἢ εἰς μόν δύο πήχεων τὸ μῆκος, καὶ πήχεως τὸ εὖρος, καὶ πήχεως καὶ ἡμίσους τὸ ὕψος. πρῶτος ἔγραψεν, οἱ τὸ ὄνομα ἐπιγραφόμενοι STROMATUM LIB. VI. A quæ datur in pentecoste. Et triginta, aut, ut est in nonnullis, duodecim, dicunt significare prædicatio- nem, quoniam tricesimo quidem anno prædicavit Do- minus : duodecim autem fuerunt apostoli. Et in cubi tum consummatum fuisse ædificium, justi profectu desinente in monadem et in unitatem fidei. Mensa autem in templo erat sex cubitorum, et ejus pedes quatuor erant circiter unius cubiti et dimidii. Colli- gunt ergo omnes cubitos duodecim convenienter duo- decim mensium conversioni quæ fit per circulum anni, quibus terra omnia producit et perficit, cum quatuor temporibus anni inita consuetudine. Terra autem, ut arbitror, imaginem mensa significat, quæ quatuor fulcitur pedibus, aestate, autumno, vere, hieme, per quos annus ingreditur. Quocirca dicit etiam mensam babere, undulas indexas b, ac torti- les, aut quod temporum conversionibus omnia cir- cumagantur, aut fortasse significavit terram quam circumfuit oceanus. Præterea exemplum musicæ simul psallens et prophetans ponatur David, Deum concinne et numerose laudans. Doricæ au- tem harmoniæ maxime convenit genus id est concinnum, et Phrygia quod est vehemens aut acutum, ut ait Aristoxenus. Barbari itaque psalterii harmonia, niodorum præ se ferens gravitatem, cum fuerit antiquissima, omnino exem- plum præbuit Terpandro ad Doricam harmoniam, Jovem laudanti hoc modo : « Jupiter, omnium principium, dux omnium, hoc hymnorum princi- pium ad te mitto, Jupiter. Potuerit autem a psal- mographo allegorice accipi cithara, in primo qui- dem significato, Dominus; in secundo autem ii qui assidue quodammodo pulsant animas, præeunte Domino. Populus quoque qui fit salvus, dici potue- rit cithara per Logi inspirationem ; et qui per Dei cognitionem musice glorificat, exauditur, Verbo pulsans ad fidem. Aliter quoque acceperis musicam pro consonantia ecclesiastica, legis et prophetarum simul et apostolorum cum Evangelio, et concentu qui in unoquoque propheta subit, dum ab una per- sona ad aliam transilitur. Sed plurimi, ut videtur, ex iis qui nomine sunt inscripti, non secus ac socii Ulyssis, imperite aggrediuntur doctrinam : non Sirenes, sed ipsos numeros et modos præter- c D euntes, obstruentes aures propter inscitiam, quo- × P. ED. POTTER, 658-659 ED. PARIS. hæc mensa dicitur fuisse licet. SYLBURG. ut ait Suidas. ante. SYLBURG. Protrept. p. 5, ubi conf. not. et 8. Nam hominem comparat instrumento musico, quod a Verbo inspiratur, seu pulsatur, ut e loco Pro- niam sciunt, si Græcis disciplinis aurem semnel a Exod. xxv, et seq. b Ibid., 24. treptici jam dicto clarius apparet. enim Ŏvoua simpliciter positum pro Christi nomine sumi. Proinde sunt Christiani. nas, » id est quod fallax est et noxium, sed e nu- meros ipsos, scilicet doctrinam, quæ valde utilis ac jucunda est. Multo aliter ipse Ulysses, qui Si- renas quidem effugit malo navis alligatus, earum vero cantui aures avide præbuit, Odyss. M, v. 155. sciplinas perinde Domini esse ac barbaras. (3) ἔχειν τὴν τράπεζαν, ἤτοι ὅτι περιόδοις καιρῶν (2) Πηχῶν... ἕξ. Quomodo certe Exod. xxv, 23, (3) Φησίν. Si quis pluraliter φασί malit, per me (4) Τερπάνδρῳ. Qui scilicet νόμους λυρικούς (5) Ζεῦ. Forte rectius post Ζεῦ distinxeris quam (6) Κιθάρα. Similia superius seribit auctor in (7) Κρουόμενος... Λόγῳ. • Pulsatus a Verbo » (8) Το όνομα. Scilicet Christi, ut supra. Solet (9) Οὐ τὰς Σειρῆνας, ἀλλὰ τὸν ῥ. Non Sire (10) Τοῦ Κυρίου. Hoc dicto innuit, Græcas di
PG 9:311προπαρασκευασθῆναι τοίνυν τὴν ψυχὴν καὶ ποικίλως ἐργασθῆναι χρή, εἰ μέλλοι ἀρίστη κατασκευάζεσθαι, ἐπεὶ τῆς ἀληθείας τὸ μέν ἐστι γνωστικόν, τὸ δὲ ποιητικόν, ἐρρύηκεν δὲ ἀπὸ τοῦ θεωρητικοῦ, δεῖται δὲ ἀσκήσεως καὶ συγγυμνασίας πολλῆς καὶ ἐμπειρίας. ἀλλὰ καὶ τοῦ θεωρητικοῦ τὸ μέν τί ἐστι πρὸς τοὺς πέλας, τὸ δὲ ὡς πρὸς αὐτόν. διόπερ καὶ τὴν παιδείαν οὕτως χρὴ συνεσκευάσθαι, ὥστε ἀμφοτέροις ἐνηρμόσθαι. ἔνεστι μὲν οὖν αὐτάρκως τὰ συνεκτικὰ τῶν πρὸς γνῶσιν φερόντων ἐκμαθόντα ἐφ’ ἡσυχίας τοῦ λοιποῦ μένειν ἀναπεπαυμένον, κατευθύνοντα τὰς πράξεις πρὸς τὴν θεωρίαν· διὰ δὲ τὴν τῶν πέλας ὠφέλειαν τῶν μὲν ἐπὶ τὸ γράφειν ἱεμένων, τῶν δὲ ἐπὶ τὸ παραδιδόναι στελλομένων τὸν λόγον ἥ τε ἄλλη παιδεία χρήσιμος ἥ τε τῶν γραφῶν τῶν κυριακῶν ἀνάγνωσις εἰς ἀπόδειξιν τῶν λεγομένων ἀναγκαία, καὶ μάλιστα, ἐὰν ἀπὸ τῆς Ἑλληνικῆς ἀνάγωνται παιδείας οἱ ἐπαί̈οντες. τοιαύτην τινὰ ἐκκλησίαν ὁ Δαβὶδ διαγράφει· παρέστη ἡ βασίλισσα ἐκ δεξιῶν σου, ἐν ἱματισμῷ διαχρύσῳ, περιβεβλημένη πεποικιλμένοις, καὶ τοῖς Ἑλληνικοῖς καὶ περιττοῖς·
νον τὸ ἀπ' αὐτῶν χρήσιμον· ὡς λαβόντας τούτο (11) Β Ρ. πείσμα, πιος τὴν ἁπάντων ἀσφάλ. ἐν τῷ ψάλλειν. Αμέλει καὶ ἐν τῷ παρὰ πότον ψάλλειν, ἀλλήλοις προπίνομεν. « καὶ κτησαμένους, ἀπεῖναι οἴκαδε δύνασθαι ἐπὶ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν, πείσμα τῇ ψυχῇ βέβαιον τὴν ἐκ πάντων ἀσφάλειαν πεπορισμένον. Απτέον ἄρα μου σικῆς εἰς κατακόσμησιν ήθους καὶ καταστολήν. Αμέλει καὶ παρὰ πότον ψάλλειν (12) ἀλλήλοις προ πίνομεν, κατεπάδοντες ἡμῶν τὸ ἐπιθυμητικόν, καὶ τὸν Θεὸν δοξάζοντες ἐπὶ τῇ ἀφθόνῳ τῶν ἀνθρωπείων ἀπολαύσεων δωρεᾷ, τῶν τε εἰς τὴν τοῦ σώματος τῶν τε εἰς τὴν τῆς ψυχῆς αὔξησιν τροφῶν ἀϊδίως ἐπιχορηγηθῆναι. Περιττὴ δὲ μουσικὴ ἀποπτυστέα, ἡ κατακλῶσα (15) τὰς ψυχὰς, καὶ εἰς ποικιλίαν ἐμ- βάλλουσα, τοτὲ μὲν θρηνώδη, τοτὲ δὲ ἀκόλαστον καὶ ἡδυπαθῆ, τοτὲ δὲ ἐκβακχευομένην καὶ μανικήν. Ο αὐτὸς λόγος καὶ περὶ ἀστρονομίας· αὕτη γὰρ μετά τῆς τῶν μεταρσίων ἱστορίας (14), περί τε σχήματος τοῦ παντὸς, καὶ φορᾶς οὐρανοῦ, τῆς τε τῶν ἄστρων κινήσεως, πλησιαίτερον τῇ κτιζούσῃ δυνάμει προσ- ἀγουσα τὴν ψυχὴν, εὐαισθήτως ἔχειν διδάσκει ὡρῶν ἐτίων (15), αέρων μεταβολῆς, ἐπιτολῶν ἄστρων ἐπεὶ καὶ ναυτιλία, καὶ γεωργία τῆς ἀπὸ ταύτης χρείας πεπλήρωται, καθάπερ τῆς γεωμετρίας, ἀρχι τεκτονική τε καὶ οἰκοδομική. Παρακολουθητικὴν δ', ὡς ἔνι μάλιστα, τὴν ψυχὴν καὶ τοῦτο παρασκευάζει τὸ μάθημα, τοῦ τε ἀληθοῦς διορατικὴν, καὶ τοῦ ψεύ δους διελεγκτικὴν, ὁμολογιῶν τε καὶ ἀναλογιῶν εὐ- ρετικὴν, ὥστε ἐν τοῖς ἀνομοίοις τὸ ὅμοιον θηρᾷν ἐνάγει τε ἡμᾶς ἐπὶ τὸ εὑρεῖν ἀπλατὲς μῆκος, καὶ ἐπιφάνειαν ἀβαθῆ, καὶ σημεῖον ἀμερές· καὶ ἐπὶ τὰ νοητά μετατίθησιν ἀπὸ τῶν αἰσθητῶν. Συνεργὰ το νυν φιλοσοφίας τὰ μαθήματα, καὶ αὐτὴ ἡ φιλοσοφία εἰς τὸ περὶ ἀληθείας διαλαβεῖν. Αὐτίκα ἡ χλαμύς πόκος ἦν τὸ πρῶτον· εἶτα ἐξάνθη, κρόκη τε ἐγένετο, καὶ στήμων· καὶ τότε ὑφάνθη. Προπαρασκευασθῆναι τοίνυν τὴν ψυχὴν καὶ ποικίλως ἐργασθῆναι χρή, εἰ μέλλοι ἀρίστη κατασκευάζεσθαι· ἐπεὶ τῆς ἀληθείας τὸ μὲν ἔστι γνωστικὸν, τὸ δὲ ποιητικόν, ἐῤῥύηκε δὲ (16) ἀπὸ τοῦ θεωρητικοῦ· δεῖται δὲ ἀσκήσεως καὶ τ συγγυμνασίας πολλῆς καὶ ἐμπειρίας. ᾿Αλλὰ καὶ τοῦ θεωρητικοῦ τὸ μέν τί ἐστι πρὸς τοὺς πέλας, τὸ δὲ ὡς πρὸς αὐτόν· διόπερ καὶ τὴν παιδείαν οὕτω χρή συνεσκευάσθαι, ὥστε ἀμφοτέροις ἐνηρμόσθαι. Ενεστι μὲν οὖν αὐτάρκως τὰ συνεκτικὰ τῶν πρὸς γνῶσιν φερόντων ἐκμαθόντα, ἐφ' ἡσυχίας τοῦ λοιποῦ μένειν ἀναπεπαυμένον, κατευθύνοντα τὰς πράξεις πρὸς τὴν θεωρίαν (17). Διὰ δὲ τὴν τῶν πέλας ὠφέλειαν, τῶν • [ τῶν μεταρσίων ἱστορίαν. σίων, « ἐπιτολῆς ἄστρων. τὸ θεωρεῖν τὴ ποιεῖν ρίαν. τὸ ποιητικὸν ἐρ- ενηκέναι ἀπὸ θεωρητικού, κατε - CLEMENTIS ALEXANDRINI præbuerint, futurum ut nunquam possint reverti A postea. Ei autem qui decerpit id quod est con- ducibile ad usum catechumenorum, præcipue eo- rum qui sunt Græci, ( « Domini autem est terra et plenitudo ejus a >) non est abstinendum a studio doctrina, X instar brutorum animantium. Sed potius quamplurima iis qui audiunt, quoad ejus fieri po- test, suppeditanda sunt auxilia. Verum nequaquam est in his ulterius immorandum, quam ad perci. piendam quæ ex ipsis provenit utilitatem, ut cum eam acceptam possederimus, possimus do mum reverti ad veram philosophiam, quæ est fir- mum animæ refugium quod ab omnibus præbet securitatem. Est ergo attingenda musica ad mores ornandos et componendos. Certe eliam in convivio nobis invicem psallendo propinamus, nostram le- nientes cupiditatem, et Deum glorificantes propter copiosam donationem eorum quibus fruuntur bo- mines, et quod perpetuo suppeditet nutrimenta ad augmentum corporis et animæ. Est autem super- vacanea respuenda musica illa nimis artificiosa, quæ frangit animos et varie afficit passionibus, ut quæ sit aliquando quidem lugubris, aliquando vero impudica et incitans ad libidinem, aliquando autem lymphata et insana. Eadem ratio est etiam de astro- nomia; ea enim cum rerum sublimium cognitione, de figura universi, et cœli conversione, et astrorum motioae agens, ad creautem virtutem propius ad- ducit animam, docetque nos facile sentire tempora anniversaria, mutationem aeris, ortusque et occa- sus siderum. Unde ars etiam navigandi et agricul- tura, plurimam ex ea capit utilitatem, sicut ar- chitectura, et ars ædificandi, ex geometria. Efficit autem quam maxime hæc quoque disciplina ut anima sit ad percipiendum promptior, et verum perspiciat, et falsum arguat, certasque assensiones inveniat et proportiones, adeo ut venetur simile in dissimilibus; inducitque nos ut inveniamus longitu- dinem absque latitudine, et superficiem quæ caret altitudine, et punctum quod nullas habet partes, et a sensilibus nos traducit ad ea quæ percipiuntur intelligentia. Philosophiam ergo adjuvant disciplinæ, et ipsa philosophia ad tractandum de veritate. Ecce enim chlamys primum fuit vellus, deinde carptum fuit, et sublegaen stamenque factum est, deinde D fuit contextum. Oportet ergo animam prius esse * ED. POTTER, 659-660 ED. PARIS. ms. Idem paulo post et SYLBURG. Hanc postremain lectioncm tue- - tur etiam ms. Otob. Lowthio etian placuit : vel Vel sic formari possit haec sententia: Certe etiam in cantibus convivalibus nobis invicem pro- pinamus. Conf. superius Pædag. lib. 11, c. 4. agit etiam Philo p. 130. H. SYLBURG. C Cor. x, 26. - • SYLBURG. Quam lectio- nem exhibent etiam mss. Paris. et Outob. annuarum, s seu cujusque anni temporum. Mox rectius forte SYLBURG. praecedat necesse est : ut st- perius explicatum p. edit. Paris. Cum paulo ante dictum sit et actio præsupponat con- templationem, quomodo hic dicit auctor actiones dirigendas esse ad contemplationem ? Nempe (11) Τοῦτο. Τοῦτο accus. casu agnoscit etiam H. (12) Ψάλλειν. Scribendum ψάλλοντες, qued (13) Κατακλώσα. De musica animos frangente, (14) Τῆς τῶν μεταρσίων Ιστορίας. 11. ms. την (15) Ετίων vel ετείων, usurpatum pro ένιαυ- (16) Εῤῥύηκε δέ. Scilicet τὸ ποιητικόν. Nam (17) Κατευθύνοντα τὰς πράξεις πρὸς τὴν θεω
ἐν κροσσωτοῖς χρυσοῖς, περιβεβλημένη πεποικιλμένοις. ἡ ἀλήθεια δὲ διὰ τοῦ κυρίου. βουλὴν γάρ σου, φησί, τίς ἔγνω, εἰ μὴ σὺ δέδωκας σοφίαν καὶ ἔπεμψας τὸ ἅγιόν σου πνεῦμα ἀπὸ ὑψίστων; καὶ οὕτως διωρθώθησαν αἱ τρίβοι τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἀρεστά σου ἐδιδάχθησαν οἱ ἄνθρωποι καὶ τῇ σοφίᾳ ἐσώθησαν. ὁ γνωστικὸς γὰρ οἶδεν κατὰ τὴν γραφὴν τὰ ἀρχαῖα καὶ τὰ μέλλοντα εἰκάζει, ἐπίσταται στροφὰς λόγων καὶ λύσεις αἰνιγμάτων, σημεῖα καὶ τέρατα προγινώσκει καὶ ἐκβάσεις καιρῶν καὶ χρόνων, ὡς προειρήκαμεν. ὁρᾷς τὴν τῶν μαθημάτων πηγὴν ἐκ τῆς σοφίας ὁρμωμένην; τοῖς δὲ ὑποκρούουσι, τί γὰρ ὄφελος εἰδέναι τὰς αἰτίας τοῦ πῶς κινεῖται ὁ ἥλιος, φέρε εἰπεῖν, καὶ τὰ λοιπὰ ἄστρα ἢ τὰ γεωμετρικὰ θεωρήματα ἐπεσκέφθαι ἢ τὰ διαλεκτικὰ καὶ τῶν ἄλλων ἕκαστον μαθημάτων, πρὸς γὰρ καθηκόντων ἀπόδοσιν ταῦτα μηδὲν ὠφελεῖν, εἶναί τε ἀνθρωπίνην σύνεσιν τὴν Ἑλληνικὴν φιλοσοφίαν, μὴ γὰρ εἶναι διδακτὴν τῆς ἀληθείας, ἐκεῖνα λεκτέον, πρῶτον μέν, ὅτι καὶ περὶ τὰ μέγιστα τῶν ὄντων πταίουσιν οὗτοι, τουτέστι τὴν προαίρεσιν τοῦ νοῦ.
νον τὸ ἀπ' αὐτῶν χρήσιμον· ὡς λαβόντας τούτο (11) Β Ρ. πείσμα, πιος τὴν ἁπάντων ἀσφάλ. ἐν τῷ ψάλλειν. Αμέλει καὶ ἐν τῷ παρὰ πότον ψάλλειν, ἀλλήλοις προπίνομεν. « καὶ κτησαμένους, ἀπεῖναι οἴκαδε δύνασθαι ἐπὶ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν, πείσμα τῇ ψυχῇ βέβαιον τὴν ἐκ πάντων ἀσφάλειαν πεπορισμένον. Απτέον ἄρα μου σικῆς εἰς κατακόσμησιν ήθους καὶ καταστολήν. Αμέλει καὶ παρὰ πότον ψάλλειν (12) ἀλλήλοις προ πίνομεν, κατεπάδοντες ἡμῶν τὸ ἐπιθυμητικόν, καὶ τὸν Θεὸν δοξάζοντες ἐπὶ τῇ ἀφθόνῳ τῶν ἀνθρωπείων ἀπολαύσεων δωρεᾷ, τῶν τε εἰς τὴν τοῦ σώματος τῶν τε εἰς τὴν τῆς ψυχῆς αὔξησιν τροφῶν ἀϊδίως ἐπιχορηγηθῆναι. Περιττὴ δὲ μουσικὴ ἀποπτυστέα, ἡ κατακλῶσα (15) τὰς ψυχὰς, καὶ εἰς ποικιλίαν ἐμ- βάλλουσα, τοτὲ μὲν θρηνώδη, τοτὲ δὲ ἀκόλαστον καὶ ἡδυπαθῆ, τοτὲ δὲ ἐκβακχευομένην καὶ μανικήν. Ο αὐτὸς λόγος καὶ περὶ ἀστρονομίας· αὕτη γὰρ μετά τῆς τῶν μεταρσίων ἱστορίας (14), περί τε σχήματος τοῦ παντὸς, καὶ φορᾶς οὐρανοῦ, τῆς τε τῶν ἄστρων κινήσεως, πλησιαίτερον τῇ κτιζούσῃ δυνάμει προσ- ἀγουσα τὴν ψυχὴν, εὐαισθήτως ἔχειν διδάσκει ὡρῶν ἐτίων (15), αέρων μεταβολῆς, ἐπιτολῶν ἄστρων ἐπεὶ καὶ ναυτιλία, καὶ γεωργία τῆς ἀπὸ ταύτης χρείας πεπλήρωται, καθάπερ τῆς γεωμετρίας, ἀρχι τεκτονική τε καὶ οἰκοδομική. Παρακολουθητικὴν δ', ὡς ἔνι μάλιστα, τὴν ψυχὴν καὶ τοῦτο παρασκευάζει τὸ μάθημα, τοῦ τε ἀληθοῦς διορατικὴν, καὶ τοῦ ψεύ δους διελεγκτικὴν, ὁμολογιῶν τε καὶ ἀναλογιῶν εὐ- ρετικὴν, ὥστε ἐν τοῖς ἀνομοίοις τὸ ὅμοιον θηρᾷν ἐνάγει τε ἡμᾶς ἐπὶ τὸ εὑρεῖν ἀπλατὲς μῆκος, καὶ ἐπιφάνειαν ἀβαθῆ, καὶ σημεῖον ἀμερές· καὶ ἐπὶ τὰ νοητά μετατίθησιν ἀπὸ τῶν αἰσθητῶν. Συνεργὰ το νυν φιλοσοφίας τὰ μαθήματα, καὶ αὐτὴ ἡ φιλοσοφία εἰς τὸ περὶ ἀληθείας διαλαβεῖν. Αὐτίκα ἡ χλαμύς πόκος ἦν τὸ πρῶτον· εἶτα ἐξάνθη, κρόκη τε ἐγένετο, καὶ στήμων· καὶ τότε ὑφάνθη. Προπαρασκευασθῆναι τοίνυν τὴν ψυχὴν καὶ ποικίλως ἐργασθῆναι χρή, εἰ μέλλοι ἀρίστη κατασκευάζεσθαι· ἐπεὶ τῆς ἀληθείας τὸ μὲν ἔστι γνωστικὸν, τὸ δὲ ποιητικόν, ἐῤῥύηκε δὲ (16) ἀπὸ τοῦ θεωρητικοῦ· δεῖται δὲ ἀσκήσεως καὶ τ συγγυμνασίας πολλῆς καὶ ἐμπειρίας. ᾿Αλλὰ καὶ τοῦ θεωρητικοῦ τὸ μέν τί ἐστι πρὸς τοὺς πέλας, τὸ δὲ ὡς πρὸς αὐτόν· διόπερ καὶ τὴν παιδείαν οὕτω χρή συνεσκευάσθαι, ὥστε ἀμφοτέροις ἐνηρμόσθαι. Ενεστι μὲν οὖν αὐτάρκως τὰ συνεκτικὰ τῶν πρὸς γνῶσιν φερόντων ἐκμαθόντα, ἐφ' ἡσυχίας τοῦ λοιποῦ μένειν ἀναπεπαυμένον, κατευθύνοντα τὰς πράξεις πρὸς τὴν θεωρίαν (17). Διὰ δὲ τὴν τῶν πέλας ὠφέλειαν, τῶν • [ τῶν μεταρσίων ἱστορίαν. σίων, « ἐπιτολῆς ἄστρων. τὸ θεωρεῖν τὴ ποιεῖν ρίαν. τὸ ποιητικὸν ἐρ- ενηκέναι ἀπὸ θεωρητικού, κατε - CLEMENTIS ALEXANDRINI præbuerint, futurum ut nunquam possint reverti A postea. Ei autem qui decerpit id quod est con- ducibile ad usum catechumenorum, præcipue eo- rum qui sunt Græci, ( « Domini autem est terra et plenitudo ejus a >) non est abstinendum a studio doctrina, X instar brutorum animantium. Sed potius quamplurima iis qui audiunt, quoad ejus fieri po- test, suppeditanda sunt auxilia. Verum nequaquam est in his ulterius immorandum, quam ad perci. piendam quæ ex ipsis provenit utilitatem, ut cum eam acceptam possederimus, possimus do mum reverti ad veram philosophiam, quæ est fir- mum animæ refugium quod ab omnibus præbet securitatem. Est ergo attingenda musica ad mores ornandos et componendos. Certe eliam in convivio nobis invicem psallendo propinamus, nostram le- nientes cupiditatem, et Deum glorificantes propter copiosam donationem eorum quibus fruuntur bo- mines, et quod perpetuo suppeditet nutrimenta ad augmentum corporis et animæ. Est autem super- vacanea respuenda musica illa nimis artificiosa, quæ frangit animos et varie afficit passionibus, ut quæ sit aliquando quidem lugubris, aliquando vero impudica et incitans ad libidinem, aliquando autem lymphata et insana. Eadem ratio est etiam de astro- nomia; ea enim cum rerum sublimium cognitione, de figura universi, et cœli conversione, et astrorum motioae agens, ad creautem virtutem propius ad- ducit animam, docetque nos facile sentire tempora anniversaria, mutationem aeris, ortusque et occa- sus siderum. Unde ars etiam navigandi et agricul- tura, plurimam ex ea capit utilitatem, sicut ar- chitectura, et ars ædificandi, ex geometria. Efficit autem quam maxime hæc quoque disciplina ut anima sit ad percipiendum promptior, et verum perspiciat, et falsum arguat, certasque assensiones inveniat et proportiones, adeo ut venetur simile in dissimilibus; inducitque nos ut inveniamus longitu- dinem absque latitudine, et superficiem quæ caret altitudine, et punctum quod nullas habet partes, et a sensilibus nos traducit ad ea quæ percipiuntur intelligentia. Philosophiam ergo adjuvant disciplinæ, et ipsa philosophia ad tractandum de veritate. Ecce enim chlamys primum fuit vellus, deinde carptum fuit, et sublegaen stamenque factum est, deinde D fuit contextum. Oportet ergo animam prius esse * ED. POTTER, 659-660 ED. PARIS. ms. Idem paulo post et SYLBURG. Hanc postremain lectioncm tue- - tur etiam ms. Otob. Lowthio etian placuit : vel Vel sic formari possit haec sententia: Certe etiam in cantibus convivalibus nobis invicem pro- pinamus. Conf. superius Pædag. lib. 11, c. 4. agit etiam Philo p. 130. H. SYLBURG. C Cor. x, 26. - • SYLBURG. Quam lectio- nem exhibent etiam mss. Paris. et Outob. annuarum, s seu cujusque anni temporum. Mox rectius forte SYLBURG. praecedat necesse est : ut st- perius explicatum p. edit. Paris. Cum paulo ante dictum sit et actio præsupponat con- templationem, quomodo hic dicit auctor actiones dirigendas esse ad contemplationem ? Nempe (11) Τοῦτο. Τοῦτο accus. casu agnoscit etiam H. (12) Ψάλλειν. Scribendum ψάλλοντες, qued (13) Κατακλώσα. De musica animos frangente, (14) Τῆς τῶν μεταρσίων Ιστορίας. 11. ms. την (15) Ετίων vel ετείων, usurpatum pro ένιαυ- (16) Εῤῥύηκε δέ. Scilicet τὸ ποιητικόν. Nam (17) Κατευθύνοντα τὰς πράξεις πρὸς τὴν θεω
PG 9:313οἱ γὰρ φυλάσσοντες, φησίν, ὁσίως τὰ ὅσια ὁσιωθήσονται, καὶ οἱ διδαχθέντες αὐτὰ εὑρήσουσιν ἀπολογίαν. ὁ γνωστικὸς γὰρ μόνος εὐλόγως πάντα ὁσίως πράξει τὰ πρακτέα, ὡς μεμάθηκεν κατὰ τὴν τοῦ κυρίου διδασκαλίαν δι’ ἀνθρώπων παραλαβών. πάλιν τε αὖ ἀκούειν ἔξεστιν· ἐν γὰρ χειρὶ αὐτοῦ, τουτέστι τῇ δυνάμει καὶ σοφίᾳ, καὶ ἡμεῖς καὶ οἱ λόγοι ἡμῶν πᾶσά τε φρόνησις καὶ ἐργατειῶν ἐπιστήμη. οὐθὲν γὰρ ἀγαπᾷ ὁ θεὸς εἰ μὴ τὸν σοφίᾳ συνοικοῦντα. ἔπειτα δὲ οὐκ ἀνέγνωσαν τὸ πρὸς τοῦ Σολομῶντος εἰρημένον. περὶ γὰρ νεὼς κατασκευῆς διαλαβὼν ἄντικρύς φησιν· τεχνῖτις δὲ σοφία κατεσκεύασεν· ἡ δὲ σή, πάτερ, διακυβερνᾷ πρόνοια. καὶ πῶς οὐκ ἄλογον τεκτονικῆς καὶ ναυπηγικῆς χεῖρον νομίζειν φιλοσοφίαν; τάχα που καὶ ὁ κύριος τὸ πλῆθος ἐκεῖνο τῶν ἐπὶ τῆς πόας κατακλιθέντων καταντικρὺ τῆς Τιβεριάδος τοῖς ἰχθύσι τοῖς δυσὶ καὶ τοῖς ε τοῖς κριθίνοις διέθρεψεν ἄρτοις, αἰνιςσόμενος τὴν προπαιδείαν Ἑλλήνων τε καὶ Ἰουδαίων πρὸ τοῦ θείου πυροῦ τῆς κατὰ τὸν νόμον γεωργουμένης τροφῆς· προπετεστέρα γὰρ εἰς ὥραν θέρους τοῦ πυροῦ μᾶλλον ἡ κριθή.
ι . μὲν ἐπὶ τὸ γράφειν (18) ἰεμένων, τῶν δὲ ἐπὶ τὸ πα- ραδιδόναι στελλομένων τὸν λόγον· ἥ τε ἄλλη παιδεία χρήσιμος, ή τε τῶν γραφῶν τῶν Κυριακῶν ἀνά- γνωσις εἰς ἀπόδειξιν τῶν λεγομένων ἀναγκαία, καὶ μάλιστα, ἐὰν ἀπὸ τῆς Ἑλληνικῆς ἀνάγωνται παι δείας οἱ ἐπαΐοντες. Τοιαύτην τὴν Ἐκκλησίαν ὁ Δαβὶδ διαγράφει ο Παρέστη ἡ βασίλισσα ἐκ δεξιῶν σου ἐν ἱματισμῷ διαχρύσῳ περιβεβλημένη, πεποικιλμένη, καὶ τοῖς Ἑλληνικοῖς καὶ περιττοῖς, ἐν κροσσωτοῖς χρυσοῖς περιβεβλημένη, πεποικιλμένη. » Ἡ ἀλήθεια δὲ διὰ τοῦ Κυρίου - Βουλήν γάρ σου, φησί, τίς ἔγνω, εἰ μὴ σὺ δέδωκας σοφίαν, καὶ ἔπεμψας τὸ ἅγιόν σου Πνεῦμα ἀπὸ ὑψίστων· καὶ οὕτω διωρθώθησαν αἱ τρίδοι τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἀρεστά σου (19) έδι- δάχθησαν οἱ ἄνθρωποι, καὶ τῇ σοφίᾳ ἐσώθησαν; Ο γνωστικὸς γὰρ οἶδε κατὰ τὴν γραφὴν τὰ ἀρχαῖα, Β καὶ τὰ μέλλοντα εἰκάζει· ἐπίσταται στροφάς λόγων καὶ λύσεις αἰνιγμάτων· σημεῖα καὶ τέρατα προγι- νώσκει, καὶ ἐκβάσεις καιρῶν καὶ χρόνων, ὡς προει ρήκαμεν (20). Ορᾶς τὴν τῶν μαθημάτων πηγήν, ἐκ τῆς σοφίας ὁρμωμένην ; Τοῖς δὲ ὑποκρούουσι, Τι γὰρ ὄφελος εἰδέναι τὰς αἰτίας τοῦ, πῶς κινεῖται ὁ ήλιος, φέρε εἰπεῖν, καὶ τὰ λοιπὰ ἄστρα, ἢ τὰ γεω μετρικά θεωρήματα ἐπεσκέφθαι, ἢ τὰ διαλεκτικά, καὶ τῶν ἄλλων ἔκαστον μαθημάτων ; Πρὸς γὰρ καθώ ηκόντων ἀπόδοσιν ταῦτα μηδὲν ὠφελεῖν, εἶναί τε ἀνθρωπίνην σύνεσιν τὴν Ἑλληνικὴν φιλοσοφίαν· μὴ γὰρ εἶναι διδακτὴν τῆς ἀληθείας (21)· ἐκεῖνα λεκτέον - Πρῶτον μὲν ὅτι καὶ περὶ τὰ μέγιστα τῶν ὄντων πταίουσιν οὗτοι, τουτέστι τὴν προαίρεσιν τοῦ νοῦ· • Οἱ γὰρ (22) φυλάσσοντες, φασὶν, ὁσίως τὰ ὅσια, ὁσιωθήσονται· καὶ οἱ διδαχθέντες αὐτὰ, εὑρήσουσιν ἀπολογίαν. » Ο γνωστικὸς γὰρ μόνος εὐλόγως πάντα ὁσίως πράξει τὰ πρακτέα, ὡς μεμάθηκε κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν, δι' ἀνθρώπων παραλαβών. Πάλιν τε αὖ ἀκούειν ἔξεστιν· · Ἐν γὰρ χειρὶ αὐτοῦ, τουτέστι τῇ δυνάμει καὶ σοφίᾳ, καὶ ἡμεῖς καὶ οἱ λό- για ἡμῶν, πᾶσα τε φρόνησις, καὶ ἐργατειῶν ἐπι- στήμη· οὐθὲν γὰρ ἀγαπᾷ ὁ Θεὸς εἰ μὴ τὸν σοφίᾳ συνοικοῦντα. » Ἔπειτα δὲ οὐκ ἀνέγνωσαν τὸ πρὸς τοῦ Σολομῶντος εἰρημένον. Περὶ γὰρ νεώς κατασκευῆς διαλαβὼν, ἀντικρύς φησιν · . Τεχνίτις (23) δὲ σοφία κατεσκεύασεν· ἡ δὲ σή, πάτερ, διακυβερνᾷ πρόνοια. Καὶ πῶς οὐκ ἄλογον, τεκτονικῆς καὶ ναυπηγικῆς χεῖρον νομίζειν φιλοσοφίαν; Τάχα που καὶ ὁ Κύριος τὸ πλῆθος ἐκεῖνο τῶν ἐπὶ τῆς πόας κατακλιθέντων καταντικρὺ τῆς Τιβεριάδος τοῖς ἰχθύσι τοῖς δυσί, καὶ τοῖς πέντε τοῖς κριθίνοις (24) διέθρεψεν ἄρτοις · * Ρ. Ε Κατευθύνοντα πρὸς τὰς πράξεις τὴν θεωρίαν· « τῆς ἀληθείας. ὁσίως τὰ ὅσια ὁσιωθήσονται. τοῖς ἐν τοῖς κριθ. ε ἐν . STROMATUM LIB. VI. A preparatam, et varie elaboratam, antequam optima D ED. POTTER, 660-661 ED. PARIS. Sap. vi, 10. evadere poterit. Nam veritatis alia quidem est pars quæ versatur in cognitione, alia vero in actione : profluxit autem hæc a contemplatione. Magna insu- per exercitatione indiget et experientia. Quin etiam contemplationis, alia quidem pars quæ ad proximnos spectat, alia vero quæ ad seipsum. Quamobrem sic quoque eruditionem oportet esse comparatan, ut utrisque conveniat. Ei ergo qui sufi- cienter didicerit illa, quæ continent ea quæ dedu- cunt ad cognitionem, licet deinceps manere quie- tum, actiones dirigendo ad contemplationem. Cum autem propter proximorum utilitatem, alii qui- dem se conferant ad scribendum, alii vero ad ver- bum tradendum se comparent, cum alia doctrina est utilis, tum Scripturarum Domini lectio est ne- cessaria ad eorum quæ dicuntur demonstrationem, præcipue si ii qui audiunt accedunt ex Græcorum scholis. Quamdam talem Ecclesiam describit David: ‹ Astitit regina a dextris tuis in vestitu deaurato, circumdata varietate "; » atque iterum Græcis, et aliis præstantibus ‹ aureis fimbriatis circumdata et variata b. Veritas autem per Dominum : « Conei- lium enim tuum, inquit, quis novit, si non tu dederis sapientiam, et miseris sanctum tuum Spiri- tum ab altissimis, et ita correctæ fuerint viæ eorum qui sunt in terra, et didicerint homines ea quæ tibi placent, et salvi fuerint sapientia c? » Nam gnosticus per scripturam novit antiqua et conjicit futura; scit strophas orationum, et ænigmatum solutiones; præscit signa et prodigia, et eventus temporum, ut prius diximus. Vides fontem disci- plinarum manare a sapientia. His autem qui obji- ciunt, Quid enim juvat nosse causas (exempli gratia) quomodo sol moveatur, et reliqua astra; aut geo- metrica speculatum esse theoremata, aut dialectica, et unamquamque ex aliis disciplinis? ad officia enim tradenda eas nihil conferre, et Græcam phi- losophiam esse humanam intelligentiam ; minime enim doceri a veritate : illa sunt dicenda : Primum quidem, quod circa ea quæ sunt maxima, nempe mentis electionem erant. Qui enim sancta, in- quit, sancte servant, sanctificabuntur, et qui ea di- dicerunt, invenient responsionem. d » Merito enim solus gnosticus omnia sancte faciet quæ sunt fa- cienda, ut didicit ex doctrina Donini, etiamsi ac- ceperit per homines. Et rursus licet audire: ‹In manu enim ejus, › hoc est virtute et sapientia, a Psal. xliv, 10. b Ibid., 14, 15. Sap. vi, 17, 18. Búvɛty non est hoc loco ‹ dirigere › tanquam ad finem, sed tanquam ad normam. Proinde sensus est, actiones conformes esse debere regulæ quam per conten plationem accepimus. » Nisi potius ma- fit aliquis hæc, mutato verborum ordine, sic scribi : di- rigendo contemplationem ad actiones. › STLBURG. C ‹ C Vulgatam lectionem secutus interpres, vertit : c minime enim doceri a veritate. » SYLBURG. Latina : • Qui enim custodierint justitiam, juste judicabuntur : qui didi- cerint justa, invenient quid respondeant. » COLLECT. Numerali scilicet in prepoς. versa. (18) Γράφειν. Conf. superius Strom. 1, p. 318. (19) Αρεστά σου. Forsan rectius ἀρεστά σου. (20) Ως προειρήκαμεν. Scilicet p. 649 edit. Paris. (21) Διδακτὴν τῆς ἀληθείας. Forsan διδακτικήν (22) Οι γάρ. Sap. τι, 11. Οἱ γὰρ φυλάξαντες (25) Τεχνίτις. Sap. xiv. Τεχνίτης: (24) Καὶ τοῖς πέντε τοῖς κριθ. Ms. Ottob. καὶ
τὴν δὲ ἀνὰ τὸν κλύδωνα τὸν ἐθνικὸν γεννωμένην τε καὶ φερομένην φιλοσοφίαν Ἑλληνικὴν οἱ ἰχθύες ἐμήνυον, εἰς διατροφὴν ἐκτενῆ τοῖς ἔτι χαμαὶ κειμένοις δεδομένοι· αὐξήσαντες μὲν οὐκέτι καθάπερ τῶν ἄρτων τὰ κλάσματα, τῆς δὲ τοῦ κυρίου μεταλαβόντες εὐλογίας τὴν ἀνάστασιν τῆς θειότητος διὰ τῆς τοῦ λόγου δυνάμεως ἐνεπνεύσθησαν. ἀλλ’ εἰ καὶ περίεργος εἶ, ἔκλαβε θάτερον τῶν ἰχθύων τὴν ἐγκύκλιον, τὸν λοιπὸν δὲ αὐτὴν ἐκείνην τὴν ἐπαναβεβηκυῖαν μηνύειν φιλοσοφίαν, αἳ δῆτα συνάλογοι λόγου τοῦ κυριακοῦ· χορὸς δὲ ἀναύδων ἰχθύων ἐπερρόθει, ἡ μοῦσα ἡ τραγικὴ εἴρηκέν που. κἀμὲ δεῖ ἐλαττοῦσθαι, αὔξειν δὲ μόνον ἤδη λοιπὸν τὸν κυριακὸν λόγον, εἰς ὃν περαιοῦται ὁ νόμος, ὁ προφήτης εἴρηκεν Ἰωάννης. σύνες ἤδη μοι τὸ μυστήριον τῆς ἀληθείας, συγγνώμην ἀπονέμων, εἰ περαιτέρω προβαίνειν τῆς ἐξεργασίας ὀκνῶ, τουτὶ μόνον ἀνακηρύσσων· πάντα δι’ αὐτοῦ ἐγένετο καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν. ἀμέλει λίθος ἀκρογωνιαῖος εἴρηται, ἐν ᾧ πᾶσα οἰκοδομὴ συναρμολογουμένη αὔξει εἰς ναὸν ἅγιον θεοῦ κατὰ τὸν θεῖον ἀπόστολον. σιωπῶ τὰ νῦν τὴν ἐν τῷ εὐαγγελίῳ παραβολὴν λέγουσαν·
ι . μὲν ἐπὶ τὸ γράφειν (18) ἰεμένων, τῶν δὲ ἐπὶ τὸ πα- ραδιδόναι στελλομένων τὸν λόγον· ἥ τε ἄλλη παιδεία χρήσιμος, ή τε τῶν γραφῶν τῶν Κυριακῶν ἀνά- γνωσις εἰς ἀπόδειξιν τῶν λεγομένων ἀναγκαία, καὶ μάλιστα, ἐὰν ἀπὸ τῆς Ἑλληνικῆς ἀνάγωνται παι δείας οἱ ἐπαΐοντες. Τοιαύτην τὴν Ἐκκλησίαν ὁ Δαβὶδ διαγράφει ο Παρέστη ἡ βασίλισσα ἐκ δεξιῶν σου ἐν ἱματισμῷ διαχρύσῳ περιβεβλημένη, πεποικιλμένη, καὶ τοῖς Ἑλληνικοῖς καὶ περιττοῖς, ἐν κροσσωτοῖς χρυσοῖς περιβεβλημένη, πεποικιλμένη. » Ἡ ἀλήθεια δὲ διὰ τοῦ Κυρίου - Βουλήν γάρ σου, φησί, τίς ἔγνω, εἰ μὴ σὺ δέδωκας σοφίαν, καὶ ἔπεμψας τὸ ἅγιόν σου Πνεῦμα ἀπὸ ὑψίστων· καὶ οὕτω διωρθώθησαν αἱ τρίδοι τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἀρεστά σου (19) έδι- δάχθησαν οἱ ἄνθρωποι, καὶ τῇ σοφίᾳ ἐσώθησαν; Ο γνωστικὸς γὰρ οἶδε κατὰ τὴν γραφὴν τὰ ἀρχαῖα, Β καὶ τὰ μέλλοντα εἰκάζει· ἐπίσταται στροφάς λόγων καὶ λύσεις αἰνιγμάτων· σημεῖα καὶ τέρατα προγι- νώσκει, καὶ ἐκβάσεις καιρῶν καὶ χρόνων, ὡς προει ρήκαμεν (20). Ορᾶς τὴν τῶν μαθημάτων πηγήν, ἐκ τῆς σοφίας ὁρμωμένην ; Τοῖς δὲ ὑποκρούουσι, Τι γὰρ ὄφελος εἰδέναι τὰς αἰτίας τοῦ, πῶς κινεῖται ὁ ήλιος, φέρε εἰπεῖν, καὶ τὰ λοιπὰ ἄστρα, ἢ τὰ γεω μετρικά θεωρήματα ἐπεσκέφθαι, ἢ τὰ διαλεκτικά, καὶ τῶν ἄλλων ἔκαστον μαθημάτων ; Πρὸς γὰρ καθώ ηκόντων ἀπόδοσιν ταῦτα μηδὲν ὠφελεῖν, εἶναί τε ἀνθρωπίνην σύνεσιν τὴν Ἑλληνικὴν φιλοσοφίαν· μὴ γὰρ εἶναι διδακτὴν τῆς ἀληθείας (21)· ἐκεῖνα λεκτέον - Πρῶτον μὲν ὅτι καὶ περὶ τὰ μέγιστα τῶν ὄντων πταίουσιν οὗτοι, τουτέστι τὴν προαίρεσιν τοῦ νοῦ· • Οἱ γὰρ (22) φυλάσσοντες, φασὶν, ὁσίως τὰ ὅσια, ὁσιωθήσονται· καὶ οἱ διδαχθέντες αὐτὰ, εὑρήσουσιν ἀπολογίαν. » Ο γνωστικὸς γὰρ μόνος εὐλόγως πάντα ὁσίως πράξει τὰ πρακτέα, ὡς μεμάθηκε κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν, δι' ἀνθρώπων παραλαβών. Πάλιν τε αὖ ἀκούειν ἔξεστιν· · Ἐν γὰρ χειρὶ αὐτοῦ, τουτέστι τῇ δυνάμει καὶ σοφίᾳ, καὶ ἡμεῖς καὶ οἱ λό- για ἡμῶν, πᾶσα τε φρόνησις, καὶ ἐργατειῶν ἐπι- στήμη· οὐθὲν γὰρ ἀγαπᾷ ὁ Θεὸς εἰ μὴ τὸν σοφίᾳ συνοικοῦντα. » Ἔπειτα δὲ οὐκ ἀνέγνωσαν τὸ πρὸς τοῦ Σολομῶντος εἰρημένον. Περὶ γὰρ νεώς κατασκευῆς διαλαβὼν, ἀντικρύς φησιν · . Τεχνίτις (23) δὲ σοφία κατεσκεύασεν· ἡ δὲ σή, πάτερ, διακυβερνᾷ πρόνοια. Καὶ πῶς οὐκ ἄλογον, τεκτονικῆς καὶ ναυπηγικῆς χεῖρον νομίζειν φιλοσοφίαν; Τάχα που καὶ ὁ Κύριος τὸ πλῆθος ἐκεῖνο τῶν ἐπὶ τῆς πόας κατακλιθέντων καταντικρὺ τῆς Τιβεριάδος τοῖς ἰχθύσι τοῖς δυσί, καὶ τοῖς πέντε τοῖς κριθίνοις (24) διέθρεψεν ἄρτοις · * Ρ. Ε Κατευθύνοντα πρὸς τὰς πράξεις τὴν θεωρίαν· « τῆς ἀληθείας. ὁσίως τὰ ὅσια ὁσιωθήσονται. τοῖς ἐν τοῖς κριθ. ε ἐν . STROMATUM LIB. VI. A preparatam, et varie elaboratam, antequam optima D ED. POTTER, 660-661 ED. PARIS. Sap. vi, 10. evadere poterit. Nam veritatis alia quidem est pars quæ versatur in cognitione, alia vero in actione : profluxit autem hæc a contemplatione. Magna insu- per exercitatione indiget et experientia. Quin etiam contemplationis, alia quidem pars quæ ad proximnos spectat, alia vero quæ ad seipsum. Quamobrem sic quoque eruditionem oportet esse comparatan, ut utrisque conveniat. Ei ergo qui sufi- cienter didicerit illa, quæ continent ea quæ dedu- cunt ad cognitionem, licet deinceps manere quie- tum, actiones dirigendo ad contemplationem. Cum autem propter proximorum utilitatem, alii qui- dem se conferant ad scribendum, alii vero ad ver- bum tradendum se comparent, cum alia doctrina est utilis, tum Scripturarum Domini lectio est ne- cessaria ad eorum quæ dicuntur demonstrationem, præcipue si ii qui audiunt accedunt ex Græcorum scholis. Quamdam talem Ecclesiam describit David: ‹ Astitit regina a dextris tuis in vestitu deaurato, circumdata varietate "; » atque iterum Græcis, et aliis præstantibus ‹ aureis fimbriatis circumdata et variata b. Veritas autem per Dominum : « Conei- lium enim tuum, inquit, quis novit, si non tu dederis sapientiam, et miseris sanctum tuum Spiri- tum ab altissimis, et ita correctæ fuerint viæ eorum qui sunt in terra, et didicerint homines ea quæ tibi placent, et salvi fuerint sapientia c? » Nam gnosticus per scripturam novit antiqua et conjicit futura; scit strophas orationum, et ænigmatum solutiones; præscit signa et prodigia, et eventus temporum, ut prius diximus. Vides fontem disci- plinarum manare a sapientia. His autem qui obji- ciunt, Quid enim juvat nosse causas (exempli gratia) quomodo sol moveatur, et reliqua astra; aut geo- metrica speculatum esse theoremata, aut dialectica, et unamquamque ex aliis disciplinis? ad officia enim tradenda eas nihil conferre, et Græcam phi- losophiam esse humanam intelligentiam ; minime enim doceri a veritate : illa sunt dicenda : Primum quidem, quod circa ea quæ sunt maxima, nempe mentis electionem erant. Qui enim sancta, in- quit, sancte servant, sanctificabuntur, et qui ea di- dicerunt, invenient responsionem. d » Merito enim solus gnosticus omnia sancte faciet quæ sunt fa- cienda, ut didicit ex doctrina Donini, etiamsi ac- ceperit per homines. Et rursus licet audire: ‹In manu enim ejus, › hoc est virtute et sapientia, a Psal. xliv, 10. b Ibid., 14, 15. Sap. vi, 17, 18. Búvɛty non est hoc loco ‹ dirigere › tanquam ad finem, sed tanquam ad normam. Proinde sensus est, actiones conformes esse debere regulæ quam per conten plationem accepimus. » Nisi potius ma- fit aliquis hæc, mutato verborum ordine, sic scribi : di- rigendo contemplationem ad actiones. › STLBURG. C ‹ C Vulgatam lectionem secutus interpres, vertit : c minime enim doceri a veritate. » SYLBURG. Latina : • Qui enim custodierint justitiam, juste judicabuntur : qui didi- cerint justa, invenient quid respondeant. » COLLECT. Numerali scilicet in prepoς. versa. (18) Γράφειν. Conf. superius Strom. 1, p. 318. (19) Αρεστά σου. Forsan rectius ἀρεστά σου. (20) Ως προειρήκαμεν. Scilicet p. 649 edit. Paris. (21) Διδακτὴν τῆς ἀληθείας. Forsan διδακτικήν (22) Οι γάρ. Sap. τι, 11. Οἱ γὰρ φυλάξαντες (25) Τεχνίτις. Sap. xiv. Τεχνίτης: (24) Καὶ τοῖς πέντε τοῖς κριθ. Ms. Ottob. καὶ
PG 9:315ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ σαγήνην εἰς θάλασσαν βεβληκότι κἀκ τοῦ πλήθους τῶν ἑαλωκότων ἰχθύων τὴν ἐκλογὴν τῶν ἀμεινόνων ποιουμένῳ. ἤδη δὲ καὶ τὰς τέσσαρας ἀρετὰς ἄντικρυς ἡ παρ’ ἡμῖν σοφία ὧδέ πως ἀνακηρύσσει, ὥστε καὶ τούτων τὰς πηγὰς τοῖς Ἕλλησιν παρὰ Ἑβραίων δεδόσθαι. μαθεῖν δ’ ἐκ τῶνδ’ ἔξεστιν· καὶ εἰ δικαιοσύνην ἀγαπᾷ τις, οἱ πόνοι ταύτης εἰσὶν ἀρεταί· σωφροσύνην γὰρ καὶ φρόνησιν ἐκδιδάσκει, δικαιοσύνην καὶ ἀνδρείαν, ὧν χρησιμώτερον οὐδέν ἐστιν ἐν βίῳ ἀνθρώποις. ἐπὶ πᾶσιν εἰδέναι αὐτοὺς κἀκεῖνο ἐχρῆν, ὅτι φύσει μὲν γεγόναμεν πρὸς ἀρετήν, οὐ μὴν ὥστε ἔχειν αὐτὴν ἐκ γενετῆς, ἀλλὰ πρὸς τὸ κτήσασθαι ἐπιτήδειοι. Ὧι λόγῳ λύεται τὸ πρὸς τῶν αἱρετικῶν ἀπορούμενον ἡμῖν, πότερον τέλειος ἐπλάσθη ὁ Ἀδὰμ ἢ ἀτελής· ἀλλ’ εἰ μὲν ἀτελής, πῶς τελείου θεοῦ ἀτελὲς τὸ ἔργον καὶ μάλιστα ἄνθρωπος; εἰ δὲ τέλειος, πῶς παραβαίνει τὰς ἐντολάς; ἀκούσονται γὰρ καὶ παρ’ ἡμῶν ὅτι τέλειος κατὰ τὴν κατασκευὴν οὐκ ἐγένετο, πρὸς δὲ τὸ ἀναδέξασθαι τὴν ἀρετὴν ἐπιτήδειος· διαφέρει γὰρ δή που ἐπὶ τὴν ἀρετὴν γεγονέναι ἐπιτήδειον πρὸς τὴν κτῆσιν αὐτῆς· ἡμᾶς δὲ ἐξ ἡμῶν αὐτῶν βούλεται σῴζεσθαι.
Α αἰνισσόμενος τὴν προπαιδείαν Ελλήνων τε καὶ 1ου- Ρ. σθησαν. συναναλόγοι, δαίων πρὸ τοῦ θείου πυροῦ, τῆς κατὰ τὸν νόμον γεωρ γουμένης τροφῆς. Προπετεστέρα γὰρ εἰς ὥραν θέσ ρους τοῦ πυροῦ μᾶλλον ἡ κριθή· τὴν δὲ ἀνὰ τὴν κλύδωνα τὸν ἐθνικὸν γεννωμένην τε καὶ φερομένην φιλοσοφίαν Ελληνικήν, οἱ ἰχθύες ἐμήνυον, εἰς δια τροφὴν ἐκτενῆ τοῖς ἔτι χαμαὶ κειμένοις δεδομένα, αὐξήσαντες μὲν οὐκ (25) ἔτι καθάπερ τῶν ἄρτων τὰ κλάσματα, τῆς δὲ τοῦ Κυρίου μεταλαβόντες εὐλογίας, τὴν ἀνάστασιν τῆς θειότητος, διὰ τῆς τοῦ Λόγου ἂν νάμεως ἐνεπνεύσθησαν (26). Αλλ' εἰ καὶ περίεργες εξ (27), ἔκλαβε θάτερον τῶν ἰχθύων τὴν ἐγκύκλιν, τὸν λοιπὸν δὲ αὐτὴν ἐκείνην τὴν ἐπαναβεβηκυῖαν μη- νύειν φιλοσοφίαν· αἱ δῆτα συνάλογοι (28) λόγου τοῦ Κυριακού. • Χορός (29) δ' ἀναύδων ἰχθύων ἐπεῤῥεθείη, ν ἡ μοῦσα ἡ τραγική ειρηκε που • Καμὲ (30) δεῖ ἐλαττοῦσθαι, αὔξειν » δὲ μόνον ήδη λοιπὸν τὸν Κυριακὸν λόγον, εἰς ὃν περαιοῦται ὁ νέ μος, ὁ προφήτης εἴρηκεν Ἰωάννης. Σύνες ήδη μοι τὸ μυστήριον τῆς ἀληθείας, συγγνώμην ἀπονέμων εἰ περαιτέρω (31) προβαίνειν τῆς ἐξεργασίας ὀκνῶ, τουτί μόνον ἀνακηρύσσων· « Πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν. Ἀμέλει ο λίθος ἀκρογω νιαῖος εἴρηται, ἐν ᾧ πᾶσα οἰκοδομὴ (52) συναρ μολογουμένη αὔξει εἰς ναὸν ἅγιον Θεοῦ, » κατὰ τὴν θεῖον Απόστολον. Σιωπῶ τὰ νῦν τὴν ἐν τῷ Εὐαγγε λίῳ παραβολὴν λέγουσαν· . Ομοία (33) ἐστὶν ἡ βασ σιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ, σαγήνην εἰς θάλασειν βεβληκότι, κἀκ τοῦ πλήθους τῶν ἑαλωκότων ἰχθύων τὴν ἐκλογὴν τῶν ἀμεινόνων ποιουμένῳ. » Ηδη δὲ καὶ τὰς τέσσαρας ἀρετὰς (34) ἄντικρυς ἡ παρ' ἡμῖν σοφία ὧδέ πως ἀνακηρύσσει, ὥστε καὶ τούτων τὰς πηγὰς τοῖς Ἕλλησιν παρὰ Ἑβραίων δεδόσθαι. Ν1- θεῖν δ᾽ ἐκ τῶνδ᾽ ἔξεστι· ι Καὶ εἰ δικαιοσύνην ἀγαπὶ τις (35), οι πόνοι ταύτης εἰσὶν ἀρεταί. Σωφροσύνη γὰρ καὶ φρόνησις ἐκδιδάσκει δικαιοσύνην καὶ ἀν επεῤῥεθείη επεῤῥέθη. επερρέθη ἐπεῤῥύη, Ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἑλατ- τοῦσθαι, Εἰ ναὸν ἅγιον ἐν Κυρίῳ. 10. σωφροσύνην. CLEMENTIS ALEXANDRINI B • et nos, et verba nostra, et omnis prudentia, et operum scientia a. Nihil enim diligit Deus, nisi cum qui cohabitat cum sapientia b., Præterea autem non legerunt quod dictum est a Salo- mone. Nam cum de templi constructione tractas- set, aperte dicit : • Artifex autem construxit sa- pientia, > tua autem, pater, gubernat providentia c. Et quomodo non est a ratione alienum, arte fa- brili et arte ædificandarum navium deteriorem exi- stimare philosophiam? Fortasse autem Dominus quoque illam, eorum qui in herba decubuerunt multitudinem ex adverso Tiberiadis, piscibus duo- ous et hordeaceis quinque aluit panibus d, innuens præviam Judæorum et Græcorum eruditionem, quæ præcedit divinum triticum nutrimenti quod per le- gem educitur. Est enim hordeum tritico citius tem- pore æstatis. Quæ autem per undas gentiles gigni- tur et fertur Græcam philosophiam, pisces signi- ficabant, in copiosum cibum dati iis qui humi ad- huc jacebant, qui quidem non capiebant in- crementum sicut fragmenta panum; tamen cum benedictionis Domini facti essent participes, habue- runt inspiratam divinitatis resurrectionem per Verbi potentiam. Quod si ulterius quærendi sollici- tus es, puta unum ex piscibus esse encyclicam di- sciplinam, alterum vero significare ipsam quæ su- pervenit philosophiam, quæ scilicet cum ipsius Do- mini verbo comparantur. • Mutorum autem pi- scium chorus affluxerit, › dixit alicubi Musa tra- gica. • Me quoque oportet minui, augeri, au- c tem solum jam deinceps Verbum Domini, in quo lex finitur, dixit propheta Joannes . Jam mihi in- tellige mysterium veritatis, veniam tribuens si ad id pertractandum vereor progredi ulterius, hoc so- lum praedicans : c Omnia per ipsum facta sunt, et sine ipso factum est nihil *, » Dictus certe est « la- * ED. POTTER, 861-662 ED. PARIS. d Joan. vi, 11. e Joan. ill, 30. adeo auctus est, ut illius fragmenta duodecim co- phinos implerent : piscium vero fragmenta col- lecta nulla memorantur. Proinde hos auctor com- parat verbo Græcis tradito, quod etiamsi tantos fructus ferre nequeat, quantos solet, quod a Ju- dæis ac bene præparatis recipitur, tamen nutrit et vitam conservat. Quod ideo visum est adnotare, quia Clementis sensum non bene exposuit Herve- tus. Porro Lowthius hic adnotat: (Ita innuere ´ videtur S. Joan. c. vi, 13. Sed B. Marcus diserte ait fragmenta superfuisse, tam e piscibus, quam e panibus, c. vi, 43. › Ex Irenæo notum est, ejus temporibus sen- sisse Christianos, sese in baptismo S. Spiritus par- ticipes fieri, a quo ad immortalitatem alerentur, et cujus vi a mortuis resurrecturi essent. Proinde • resurrectionem divinitatis vocat auctor eam, quæ divina virtute efficienda est. quod Herveto placuit, quem editiones posteriores secutæ sunt. Auctoris vero sententia, quam vix quisquam hactenus satis exposuisse vi- detur, sic se habet: Collecta vero sunt ex verbo D a Sap. VII, 18. b Ibid., 28. c Sap. xiv, 2, 5. Domini. Nam cum unum e piscibus, encyclicam doctrinam; alterum, philosophiam innuere disis- set: jam demum addit, fragmenta post canar ⚫ collecta exhibere verbum Domini; ; quod post encyclicam doctrinam atque philosophiam, quas prævias disciplinas appellat, postremo sequi debet. pro scriptum fuerit Idem Syl- burgio placuit, qui tamen pro frequentius usurpari adnotat. Interpres optativum mo dum et ipse agnoscit, affluxerit. Joan. 1, : etc. rore satis evidente. SYLBURG. mux, sensum hic exhibet Clemens. fortitudinem, justitiam, temperantiam: quæ cardi nales virtutes vulgo appellantur. dum Lowen. (25) Αὐξήσαντες μὲν οὐκ. Panis inter edendum (26) Τὴν ἀνάστασιν τῆς θειότητος.. ἐνεπνεύ- (27) Περίεργος εἶ. Ms. Οιιob. περίεργον ᾖ. (98) Συνάλογοι. Scribendum potius σύλλογοι, vel (29) Χορός. Hæc verba ianibicum constituent, si (50) Καμέ. Respicit "Joannis Baptista verba, (31) Εἰ περαιτέρω. Ed. Flor. εἴπερ ἑτέρῳ· er (32) Πᾶσα οἰκ. Vulg. Bib. Ephes. 11, πᾶσα ἡ οἰκ (55) Όμοία, Non tan ipsa Matthæi verba, quam (34) Τὰς τέσσαρας αρετάς. Nempe prudentiam, (35) Εἰ δικαιοσύνην ἀγαπᾷ τις. Videtur legen
αὕτη οὖν φύσις ψυχῆς ἐξ ἑαυτῆς ὁρμᾶν· εἶτα λογικοὶ ὄντες λογικῆς οὔσης τῆς φιλοσοφίας συγγενές τι ἔχομεν πρὸς αὐτήν· ἡ δὲ ἐπιτηδειότης φορὰ μέν ἐστι πρὸς ἀρετήν, ἀρετὴ δ’ οὔ. Πάντες μὲν οὖν, ὡς ἔφην, πρὸς ἀρετῆς κτῆσιν πεφύκασιν, ἀλλ’ ὃ μὲν μᾶλλον, ὃ δ’ ἧττον πρόσεισι τῇ τε μαθήσει τῇ τε ἀσκήσει, διὸ καὶ οἳ μὲν ἐξήρκεσαν μέχρι τῆς τελείας ἀρετῆς, οἳ δὲ μέχρι τινὸς ἔφθασαν, ἀμεληθέντες δ’ αὖ τινες, καὶ εἰ ἄλλως ἦσαν εὐφυεῖς, εἰς τοὐναντίον ἀπετράπησαν. πολὺ δὲ μᾶλλον ἡ μεγέθει πασῶν μαθήσεων καὶ ἀληθείᾳ διαφέρουσα γνῶσις χαλεπωτάτη κτήσασθαι καὶ ἐν πολλῷ καμάτῳ περιγίνεται. ἀλλ’, ὡς ἔοικεν, οὐκ ἔγνωσαν μυστήρια θεοῦ, ὅτι ὁ θεὸς ἔκτισεν τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ ἀφθαρσίᾳ καὶ εἰκόνα τῆς ἰδίας ἰδιότητος ἐποίησεν αὐτόν, καθ’ ἣν ἰδιότητα τοῦ πάντα εἰδότος ὁ γνωστικὸς καὶ δίκαιος καὶ ὅσιος μετὰ φρονήσεως εἰς μέτρον ἡλικίας τελείας ἀφικνεῖσθαι σπεύδει. ὅτι δ’ οὐ μόνον αἱ πράξεις καὶ αἱ ἔννοιαι, ἀλλὰ καὶ οἱ λόγοι καθαρεύουσι τῷ γνωστικῷ, ἐδοκίμασας τὴν καρδίαν μου, ἐπεσκέψω νυκτὸς φησίν·
Α αἰνισσόμενος τὴν προπαιδείαν Ελλήνων τε καὶ 1ου- Ρ. σθησαν. συναναλόγοι, δαίων πρὸ τοῦ θείου πυροῦ, τῆς κατὰ τὸν νόμον γεωρ γουμένης τροφῆς. Προπετεστέρα γὰρ εἰς ὥραν θέσ ρους τοῦ πυροῦ μᾶλλον ἡ κριθή· τὴν δὲ ἀνὰ τὴν κλύδωνα τὸν ἐθνικὸν γεννωμένην τε καὶ φερομένην φιλοσοφίαν Ελληνικήν, οἱ ἰχθύες ἐμήνυον, εἰς δια τροφὴν ἐκτενῆ τοῖς ἔτι χαμαὶ κειμένοις δεδομένα, αὐξήσαντες μὲν οὐκ (25) ἔτι καθάπερ τῶν ἄρτων τὰ κλάσματα, τῆς δὲ τοῦ Κυρίου μεταλαβόντες εὐλογίας, τὴν ἀνάστασιν τῆς θειότητος, διὰ τῆς τοῦ Λόγου ἂν νάμεως ἐνεπνεύσθησαν (26). Αλλ' εἰ καὶ περίεργες εξ (27), ἔκλαβε θάτερον τῶν ἰχθύων τὴν ἐγκύκλιν, τὸν λοιπὸν δὲ αὐτὴν ἐκείνην τὴν ἐπαναβεβηκυῖαν μη- νύειν φιλοσοφίαν· αἱ δῆτα συνάλογοι (28) λόγου τοῦ Κυριακού. • Χορός (29) δ' ἀναύδων ἰχθύων ἐπεῤῥεθείη, ν ἡ μοῦσα ἡ τραγική ειρηκε που • Καμὲ (30) δεῖ ἐλαττοῦσθαι, αὔξειν » δὲ μόνον ήδη λοιπὸν τὸν Κυριακὸν λόγον, εἰς ὃν περαιοῦται ὁ νέ μος, ὁ προφήτης εἴρηκεν Ἰωάννης. Σύνες ήδη μοι τὸ μυστήριον τῆς ἀληθείας, συγγνώμην ἀπονέμων εἰ περαιτέρω (31) προβαίνειν τῆς ἐξεργασίας ὀκνῶ, τουτί μόνον ἀνακηρύσσων· « Πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν. Ἀμέλει ο λίθος ἀκρογω νιαῖος εἴρηται, ἐν ᾧ πᾶσα οἰκοδομὴ (52) συναρ μολογουμένη αὔξει εἰς ναὸν ἅγιον Θεοῦ, » κατὰ τὴν θεῖον Απόστολον. Σιωπῶ τὰ νῦν τὴν ἐν τῷ Εὐαγγε λίῳ παραβολὴν λέγουσαν· . Ομοία (33) ἐστὶν ἡ βασ σιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ, σαγήνην εἰς θάλασειν βεβληκότι, κἀκ τοῦ πλήθους τῶν ἑαλωκότων ἰχθύων τὴν ἐκλογὴν τῶν ἀμεινόνων ποιουμένῳ. » Ηδη δὲ καὶ τὰς τέσσαρας ἀρετὰς (34) ἄντικρυς ἡ παρ' ἡμῖν σοφία ὧδέ πως ἀνακηρύσσει, ὥστε καὶ τούτων τὰς πηγὰς τοῖς Ἕλλησιν παρὰ Ἑβραίων δεδόσθαι. Ν1- θεῖν δ᾽ ἐκ τῶνδ᾽ ἔξεστι· ι Καὶ εἰ δικαιοσύνην ἀγαπὶ τις (35), οι πόνοι ταύτης εἰσὶν ἀρεταί. Σωφροσύνη γὰρ καὶ φρόνησις ἐκδιδάσκει δικαιοσύνην καὶ ἀν επεῤῥεθείη επεῤῥέθη. επερρέθη ἐπεῤῥύη, Ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἑλατ- τοῦσθαι, Εἰ ναὸν ἅγιον ἐν Κυρίῳ. 10. σωφροσύνην. CLEMENTIS ALEXANDRINI B • et nos, et verba nostra, et omnis prudentia, et operum scientia a. Nihil enim diligit Deus, nisi cum qui cohabitat cum sapientia b., Præterea autem non legerunt quod dictum est a Salo- mone. Nam cum de templi constructione tractas- set, aperte dicit : • Artifex autem construxit sa- pientia, > tua autem, pater, gubernat providentia c. Et quomodo non est a ratione alienum, arte fa- brili et arte ædificandarum navium deteriorem exi- stimare philosophiam? Fortasse autem Dominus quoque illam, eorum qui in herba decubuerunt multitudinem ex adverso Tiberiadis, piscibus duo- ous et hordeaceis quinque aluit panibus d, innuens præviam Judæorum et Græcorum eruditionem, quæ præcedit divinum triticum nutrimenti quod per le- gem educitur. Est enim hordeum tritico citius tem- pore æstatis. Quæ autem per undas gentiles gigni- tur et fertur Græcam philosophiam, pisces signi- ficabant, in copiosum cibum dati iis qui humi ad- huc jacebant, qui quidem non capiebant in- crementum sicut fragmenta panum; tamen cum benedictionis Domini facti essent participes, habue- runt inspiratam divinitatis resurrectionem per Verbi potentiam. Quod si ulterius quærendi sollici- tus es, puta unum ex piscibus esse encyclicam di- sciplinam, alterum vero significare ipsam quæ su- pervenit philosophiam, quæ scilicet cum ipsius Do- mini verbo comparantur. • Mutorum autem pi- scium chorus affluxerit, › dixit alicubi Musa tra- gica. • Me quoque oportet minui, augeri, au- c tem solum jam deinceps Verbum Domini, in quo lex finitur, dixit propheta Joannes . Jam mihi in- tellige mysterium veritatis, veniam tribuens si ad id pertractandum vereor progredi ulterius, hoc so- lum praedicans : c Omnia per ipsum facta sunt, et sine ipso factum est nihil *, » Dictus certe est « la- * ED. POTTER, 861-662 ED. PARIS. d Joan. vi, 11. e Joan. ill, 30. adeo auctus est, ut illius fragmenta duodecim co- phinos implerent : piscium vero fragmenta col- lecta nulla memorantur. Proinde hos auctor com- parat verbo Græcis tradito, quod etiamsi tantos fructus ferre nequeat, quantos solet, quod a Ju- dæis ac bene præparatis recipitur, tamen nutrit et vitam conservat. Quod ideo visum est adnotare, quia Clementis sensum non bene exposuit Herve- tus. Porro Lowthius hic adnotat: (Ita innuere ´ videtur S. Joan. c. vi, 13. Sed B. Marcus diserte ait fragmenta superfuisse, tam e piscibus, quam e panibus, c. vi, 43. › Ex Irenæo notum est, ejus temporibus sen- sisse Christianos, sese in baptismo S. Spiritus par- ticipes fieri, a quo ad immortalitatem alerentur, et cujus vi a mortuis resurrecturi essent. Proinde • resurrectionem divinitatis vocat auctor eam, quæ divina virtute efficienda est. quod Herveto placuit, quem editiones posteriores secutæ sunt. Auctoris vero sententia, quam vix quisquam hactenus satis exposuisse vi- detur, sic se habet: Collecta vero sunt ex verbo D a Sap. VII, 18. b Ibid., 28. c Sap. xiv, 2, 5. Domini. Nam cum unum e piscibus, encyclicam doctrinam; alterum, philosophiam innuere disis- set: jam demum addit, fragmenta post canar ⚫ collecta exhibere verbum Domini; ; quod post encyclicam doctrinam atque philosophiam, quas prævias disciplinas appellat, postremo sequi debet. pro scriptum fuerit Idem Syl- burgio placuit, qui tamen pro frequentius usurpari adnotat. Interpres optativum mo dum et ipse agnoscit, affluxerit. Joan. 1, : etc. rore satis evidente. SYLBURG. mux, sensum hic exhibet Clemens. fortitudinem, justitiam, temperantiam: quæ cardi nales virtutes vulgo appellantur. dum Lowen. (25) Αὐξήσαντες μὲν οὐκ. Panis inter edendum (26) Τὴν ἀνάστασιν τῆς θειότητος.. ἐνεπνεύ- (27) Περίεργος εἶ. Ms. Οιιob. περίεργον ᾖ. (98) Συνάλογοι. Scribendum potius σύλλογοι, vel (29) Χορός. Hæc verba ianibicum constituent, si (50) Καμέ. Respicit "Joannis Baptista verba, (31) Εἰ περαιτέρω. Ed. Flor. εἴπερ ἑτέρῳ· er (32) Πᾶσα οἰκ. Vulg. Bib. Ephes. 11, πᾶσα ἡ οἰκ (55) Όμοία, Non tan ipsa Matthæi verba, quam (34) Τὰς τέσσαρας αρετάς. Nempe prudentiam, (35) Εἰ δικαιοσύνην ἀγαπᾷ τις. Videtur legen
PG 9:317ἐπύρωσάς με καὶ οὐχ εὑρέθη ἐν ἐμοὶ ἀδικία, ὅπως ἂν μὴ λαλήσῃ τὸ στόμα μου τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων. καὶ τί λέγει τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων; αὐτὴν τὴν ἁμαρτίαν γνωρίζει, οὐ παραχθεῖσαν ἐπὶ μετάνοιαν (κοινὸν γὰρ τοῦτο καὶ τῶν ἄλλων πιστῶν), ἀλλ’ ὅ ἐστιν ἁμαρτία· οὐδὲ γὰρ τῆσδέ τινος καταγινώσκει, ἀλλ’ ἁπλῶς πάσης τῆς ἁμαρτίας· οὐδ’ ὃ ἐποίησέν τις κακῶς, ἀλλὰ τὸ μὴ ποιητέον συνίστησιν. ὅθεν καὶ ἡ μετάνοια δισσή· ἣ μὲν κοινὴ ἐπὶ τῷ πεπλημμεληκέναι, ἣ δέ, τὴν φύσιν τῆς ἁμαρτίας καταμαθοῦσα, ἀφίστασθαι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτοῦ κατὰ προηγούμενον λόγον πείθει, ᾧ ἕπεται τὸ μὴ ἁμαρτάνειν. Μὴ τοίνυν λεγόντων ὡς ὁ ἀδικῶν καὶ ἁμαρτάνων κατ’ ἐνέργειαν δαιμόνων πλημμελεῖ, ἐπεὶ κἂν ἀθῷος γένοιτο, τὰ δὲ αὐτὰ τοῖς δαιμονίοις κατὰ τὸ ἁμαρτάνειν αἱρούμενος, ἀνέδραστος καὶ κοῦφος καὶ εὐμετάβολος ἐν ἐπιθυμίαις, ὡς δαίμων, γίνεται ἄνθρωπος δαιμονικός. αὐτίκα ὁ μὲν κακὸς φύσει, ἁμαρτητικὸς διὰ κακίαν γενόμενος, φαῦλος καθέστηκεν, ἔχων ἣν ἑκὼν εἵλετο· ἁμαρτητικὸς δὲ ὢν καὶ κατὰ τὰς πράξεις διαμαρτάνει· ἔμπαλιν δὲ ὁ σπουδαῖος κατορθοῖ. διὸ οὐ μόνον τὰς ἀρετάς, ἀλλὰ καὶ τὰς πράξεις τὰς καλὰς ἀγαθὰ καλοῦμεν·
δρείαν, ὧν χρησιμώτερον οὐδέν ἐστιν ἐν βίῳ ἀνθρώ- παις. Ὁ Ἐπὶ πᾶσιν εἰδέναι αὐτοὺς κἀκεῖνο ἐχρῆν· ότι φύσει (36) μὲν ἐπιτήδειοι γεγόναμεν πρὸς ἀρετὴν, οὐ μὴν ὥστε ἔχειν αὐτὴν ἐκ γενετῆς, ἀλλὰ πρὸς τὸ κτήσασθαι ἐπιτήδειοι. . τῷ λόγῳ λύεται τὸ πρὸς τῶν αἱρετικῶν ἀπορούμε- Β νον ἡμῖν, πότερον τέλειος επλάσθη ὁ Ἀδὰμ ἢ ἀτε- λής. Αλλ' εἰ μὲν ἀτελῆς, πῶς τελείου Θεοῦ ἀτελὲς τὸ ἔργον, καὶ μάλιστα ἄνθρωπος ; εἰ δὲ τέλειος, πῶς παραβαίνει τὰς ἐντολάς; Ακούσονται γὰρ καὶ παρ' ἡμῶν (37) ὅτι τέλειος κατὰ τὴν κατασκευὴν οὐκ ἐγέ- νετο, πρὸς δὲ τὸ ἀναδέξασθαι τὴν ἀρετὴν ἐπιτήδειος· διαφέρει γὰρ δή που ἐπὶ τὴν ἀρετὴν γεγονέναι ἐπιτή- δειον πρὸς τὴν κτῆσιν αὐτῆς· ἡμᾶς δὲ ἐξ ἡμῶν αὐ τῶν βούλεται σώζεσθαι. Αὕτη οὖν φύσις ψυχῆς, ἐξ ἑαυτῆς ὁρμᾶν· εἶτα λογικοὶ ὄντες, λογικῆς οὔσης (58) τῆς φιλοσοφίας, συγγενές τι ἔχομεν πρὸς αὐτήν. Ἡ δὲ ἐπιτηδειότης φορὰ μὲν ἔστι πρὸς ἀρετὴν, ἀρετὴ δ' ού. Πάντες μὲν οὖν, ὡς ἔφην, πρὸς ἀρετῆς κτῆσιν πεφύκασιν· ἀλλ' ὁ μὲν μᾶλλον, ὁ δ᾽ ἧττον πρόσεισι τῇ σε μαθήσει, τῇ τε ἀσκήσει· διὸ καὶ οἱ μὲν ἐξήρκε- σαν μέχρι τῆς τελείας ἀρετῆς, οἱ δὲ μέχρι τινός ἔφθασαν· ἀμεληθέντες δ' αὖ (39) τινες, καὶ εἰ ἄλλως ἦσαν εὐφυεῖς, εἰς τοὐναντίον ἀπετράπησαν. Πολὺ δὲ μᾶλλον ἢ μεγέθει πασῶν μαθήσεων καὶ ἀληθείᾳ διαφέρουσα γνῶσις, χαλεπωτάτη κτήσασθαι, καὶ ἐν πολλῷ καμάτῳ περιγίνεται. « Αλλ', ὡς ἔοικεν, οὐκ ἔγνωσαν μυστήρια Θεοῦ· ὅτι ὁ Θεὸς ἔκτισε τὸν ἄνε θρωπον ἐπὶ ἀφθαρσίᾳ, καὶ εἰκόνα (40) τῆς ἰδίας ιδιότητος ἐποίησεν αὐτόν·, καθ᾿ ἣν ιδιότητα τοῦ πάντα εἰδότος ὁ γνωστικὸς καὶ δίκαιος καὶ ὅσιος μετὰ φρονήσεως εἰς μέτρον (41) ἡλικίας τελείας ἀφικνεῖ- σθαι σπεύδει. Οτι δ᾽ οὐ μόνον αἱ πράξεις καὶ αἱ Έννοιαι, ἀλλὰ καὶ οἱ λόγοι καθαρεύουσι τῷ γνωστικώ • Εδοκίμασας τὴν καρδίαν μου, ἐπεσκέψω νυκτός, φη- * Ρ. ται αἱ ἀρεταί· ἀλλὰ πεφυκόσι μὲν ἡμῖν δέξασθαι αὐτὰς, τελειουμένοις δὲ διὰ τοῦ ἔθους. . ΠΥΡ. ἀκούσονται παρ' ἡμῶν, Οιιob. εἶτα λογικῆς οὔσης, λογικοὶ ὄντες. Η. κόνα τῆς ἰδίας ιδιότητος ἐποίησεν αὐτόν· . τῆς ἰδίας ἀϊδιότητος, « ιδιότητος, « καταντήσωμεν εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλι κίας του πληρώματος τοῦ Χριστοῦ. ... STROMATUM LIB. VI. A pis angularis, in quo omnis ædificatio coagmentata augetur in sanctum Dei templum, ut ait divinus Apostolus b. Taceo in præsentia parabolam quæ est in Evangelio, dicentem : « Simile est regnum cœlorum homini qui sagenam jecit in mare, et ex multitudine captorum piscium meliores elegit › Jam vero quatuor quoque virtutes aperte, quæ est apud nos sapientia, hoc modo prædicat, unde et earum quoque fontes Græcis dati fuisse ab Hebræis constat. Ex his autem quæ sequuntur id sciri potest: Et si quis diligit justitiam, labores ejus sunt virtutes. Temperantia enim et prudentia docet justitiam, et fortitudinem quibus nihil est in vita hominibus utilius d. › Postremo illud quoque illos scire oportebat, quod natura quidem apti nati sumus ad virtutem, non quod eam habeamus ab ortu, sed simus apti ad eam acquirendam. CAPUT XII. Hominem quamdam habere aptitudinem ad perfectionem, gnosticum autem solum eam revera consequi. C ED. POTTER, 662-663 ED. PARIS. 47, 48. Sap. VII, 8. • Sap. 11, 22, 23. Neque igi- tur natura, neque præter naturam virtutes efficiun- tur: sed ita, ut nos quidem natura idonei simus ad ipsas suscipiendas, sed consuetudini perficia - Lob. reliquis omissis. omisso rum educatione, pag. 1. SYLBURG. • Qua ratione solvitur ea dubitatio, quæ ab hære- ticis adversus nos movetur: utrum perfectus for- matus sit Adam, an imperfectus. Sed si imperfe- ctus quidem, quomodo perfecti Dei imperfectum est opus, et maxime homo ? sin autem perfectus, quo- modo transgreditur præcepta ? Audient enin a no- bis, quod perfectus quidem non fuit creatus, sed aptus ad suscipiendam virtutem; multum enim ad virtutem refert, factum esse aptum ad eam acqui- rendam. Vult autem nos ex nobis ipsis salvos fieri. Hæc quippe est natura animæ, ut ipsa a seipsa mu- veatur; deinde cum simus ratione præditi, ratione autem constet philosophia, habemus quamdam cum ipsa cognationem, Aptitudo autem est quidem mo tus ad virtutem, non autem ipsa virtus. Atque omnes quidem, ut dixi, apti sunt natura ad acqui rendam virtutem ; sed alius quidem magis, alius vero minus accedit ad 'disciplinam et exercitatio- nem. Quocirca alii quidem usque ad perfectam pervenere virtutem, alii vero usque ad aliquam saltem : neglecti autem rursus aliqui, etiamsi alio- qui bonum habereut ingenium, aversi sunt in con- trarium. Multo autem magis, cognitio quæ magni- tudine et veritate prastat omnibus disciplinis, est ad acquirendum difficillima, et multo labore supe- ratur. ‹ Sed, ut videtur, Dei non novere mysteria, quod scilicet Deus creavit hominem ob immortali- tatem, et fecit eum imaginem suæ proprietatis •, › per quam proprietatem ejus qui novit omnia, is qui est gnosticus, et justus, et sanctus, cum pru- Joan. 1, 3. Ephes. 11, 20, 21. b c Matth. Iull, creavit hominem inexterminabilem, et ad imagi- nem similitudinis suæ fecit illum. LXX: Kai el- Et ima- ginem propriæ similitudinis fecit eum. › In editione Romana Sixti V adnotatum est in plerisque libris haberi suæ æternitatis. » Qui- dam explicant proprietatis suæ, » hoc est propriæ naturæ, ut sicut ipse est immortalis, ita eum ornarit eadem gloria, quæ cum propria sit ipsius Dei, singulari ejus beneficio homini commu- nicata est. Citatur paulo post versus psalmi xıv, de quo vide quæ supra. COLLECT. (36) Φύσει. Aristoteles Ethic. ad Nicomachum D 1. 11, c. 1 : Οὔτ᾽ ἄρα φύσει οὔτε παρὰ φύσιν ἐγγίνον- (37) Ακούσονται γὰρ καὶ παρ' ἡμῶν. Μs. Οι- (38) Εἶτα λογικοὶ ὄντες, λογικῆς οὔσης. Ms. (39) Αμεληθέντες δ᾽ αὖ. Plutarchus De libero- (40) Kal ɛixóra. Sap. v, 23: ‹ Quoniam Deus (41) Εἰς μέτρον. Respicit Ephes. ιν, 13 : Μέχρι
PG 9:319τῶν δὲ ἀγαθῶν ἴσμεν τὰ μὲν αὐτὰ δι’ αὑτὰ αἱρετά, ὡς τὴν γνῶσιν (οὐ γὰρ ἄλλο τι ἐξ αὐτῆς θηρῶμεν, ἐπειδὰν παρῇ, ἢ μόνον τὸ παρεῖναι αὐτὴν καὶ ἐν ἀδιαλείπτῳ θεωρίᾳ ἡμᾶς εἶναι καὶ εἰς αὐτὴν καὶ δι’ αὐτὴν ἀγωνίζεσθαι), τὰ δὲ δι’ ἕτερα, [ὡς] τὴν πίστιν διὰ τὴν ἐξ αὐτῆς περιγενομένην φυγήν τε τῆς κολάσεως καὶ ὠφέλειαν τὴν ἐκ τῆς ἀνταποδόσεως. φόβος μὲν γὰρ αἴτιος τοῦ μὴ ἁμαρτάνειν τοῖς πολλοῖς, ἐπαγγελία δὲ ἀφορμὴ τοῦ διώκειν ὑπακοήν, δι’ ἧς ἡ σωτηρία. τελειότατον ἄρα ἀγαθὸν ἡ γνῶσις, δι’ αὑτὴν οὖσα αἱρετή, κατ’ ἐπακολούθημα δὲ καὶ τὰ διὰ ταύτης ἀκολουθοῦντα καλά. καὶ ἡ κόλασις τῷ μὲν κολαζομένῳ διορθώσεως αἰτία, τοῖς δὲ διορᾶν πόρρωθεν δυναμένοις παράδειγμα γίνεται, δι’ οὗ τὸ συνεμπίπτειν τοῖς ὁμοίοις ἀνακόπτουσιν. δεξώμεθα οὖν τὴν γνῶσιν οὐ τῶν ἀποβαινόντων ἐφιέμενοι, ἀλλ’ αὐτοῦ ἕνεκα τοῦ γινώσκειν ἀσπαζόμενοι. πρώτη γὰρ ὠφέλεια ἡ ἕξις ἡ γνωστική, ἡδονὰς ἀβλαβεῖς παρεχομένη καὶ ἀγαλλίασιν καὶ νῦν καὶ εἰς ὕστερον. τὴν δὲ ἀγαλλίασιν εὐφροσύνην εἶναί φασιν, ἐπιλογισμὸν οὖσαν τῆς κατὰ τὴν ἀλήθειαν ἀρετῆς διά τινος ἑστιάσεως καὶ διαχύσεως ψυχικῆς.
Α σίν· ἐπύρωσάς με, καὶ οὐχ εὑρέθη ἐν ἐμοὶ ἀδικές Β Εt Ρ. μέν. (45)Αὐτίκα ὁ μὲν κακὸς φύσει, ἁμαρτητ. κακὸς φύσει, ο ἁμαρτητικὸς φύσει, « Αὐτίκα ὁ μὲν κακὸς, φύσει ἁμαρτητικός διὰ κακίαν γεν. • ὅπως ἂν μὴ λαλήσῃ τὸ στόμα μου τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώ πων. » Καὶ τί λέγω (42) τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων; αὐτὴν τὴν ἁμαρτίαν γνωρίζει, οὐ παραχθεῖσαν ἐπὶ μετάνοιαν κοινὸν γὰρ τοῦτο καὶ τῶν ἄλλων πιστῶν, ἀλλ' ἐστιν ἁμαρτία· οὐδὲ γὰρ τῆσδέ τινος καταγινώσκει, ἀλλ' ἁπλῶς πάσης τῆς ἁμαρτίας· οὐδ᾽ ὁ ἐποίησέ τις κακῶς, ἀλλὰ τὸ μὴ ποιητέον συνίστησιν. Οθεν καὶ ἡ μετάνοια δισσή· ἡ μὲν (45) κοινή, ἐπὶ τῷ πεπλημ μεληκέναι, ἡ δὲ, τὴν φύσιν τῆς ἁμαρτίας καταμα θοῦσα, ἀφίστασθαι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτοῦ κατὰ προ ηγούμενον λόγον πείθει, ᾧ έπεται τὸ μὴ ἁμαρτάνειν. Μὴ τοίνυν λεγόντων ὡς ὁ ἀδικῶν καὶ ἁμαρτάνων κατ' ἐνέργειαν δαιμόνων πλημμελεῖ· ἐπεὶ κἂν ἀθῶος γένοιτο· τὰ δὲ αὐτὰ τοῖς δαιμονίοις κατὰ τὸ ἁμαρτ τάνειν (44) αἱρούμενος, ἀνέδραστος καὶ κούφος καὶ εὐμετάβολος ἐν ἐπιθυμίαις, ὡς δαίμων, γίνεται εν θρωπος δαιμονικός. Αὐτίκα ὁ μὲν κακὸς φύσει, ἁμαρτητικός (45) διὰ κακίαν γενόμενος, φαῦλος καθ έστηκεν, ἔχων ἣν ἐκὼν εἷλετο· ἁμαρτητικὸς δὲ ἐν, καὶ κατὰ πράξεις διαμαρτάνει· ἔμπαλιν δὲ ὁ σπου δαῖος κατορθοῖ. Διὸ οὐ μόνον τὰς ἀρετὰς, ἀλλὰ καὶ τὰς πράξεις τὰς καλὰς ἀγαθὰ καλοῦμεν. Τῶν δὲ ἀγαθῶν (46) ἴσμεν τὰ μὲν αὐτὰ δι' αὐτὰ (47) αἱρετά, ὡς τὴν γνῶσιν (οὐ γὰρ ἄλλο τι ἐξ αὐτῆς θηρώμεν, ἐπειδὰν παρῇ, ἢ μόνον τὸ παρεἶναι αὐτὴν, καὶ ἐν ἀδιαλείπτῳ θεωρίᾳ ἡμᾶς εἶναι, καὶ εἰς αὐτὴν, καὶ δι' αὐτὴν ἀγωνίζεσθαι)· τὰ δὲ δι᾿ ἕτερα, τὴν πίστιν, διέ τὴν ἐξ αὐτῆς περιγινομένην (48) φυγήν τε τῆς πα λάσεως, καὶ ὠφέλειαν τὴν ἐκ τῆς ἀνταποδόσεως. 46- 6ος μὲν γὰρ αἴτιος τοῦ μὴ ἁμαρτάνειν τοῖς πολ λοῖς. Επαγγελία δὲ ἀφορμὴ τοῦ διώκειν ὑπακοήν, δι' ἧς ἡ σωτηρία. Τελειότατον ἄρα ἀγαθὸν ἡ γνώ σις, δι' αὐτὴν οὖσα αἱρετή· κατ' ἐπακολούθημα δὲ καὶ τὰ διὰ ταύτης ἀκολουθοῦντα καλά. Καὶ ἢ κόλασις τῷ μὲν κολαζομένῳ διορθώσεως αἰτία· τοῖς δὲ δ: ορᾷν πόρρωθεν δυναμένοις παράδειγμα γίνεται, δι' οὗ τὸ συνεμπίπτειν τοῖς ὁμοίοις ἀνακόπτουσι. Δεξώμεθα οὖν τὴν γνῶσιν οὐ τῶν ἀποβαινόντων ἐφιέμενος, ἀλλ᾽ αὐτοῦ ἕνεκα τοῦ γινώσκειν ἀσπαζόμενοι. Πρώ τη γὰρ ὠφέλεια ἡ ἕξις ή γνωστική, ἡδονὰς ἀβλαβείς παρεχομένη καὶ ἀγαλλίασιν, καὶ νῦν καὶ εἰς ὕστε ρον. Τὴν δὲ ἀγαλλίασιν εὐφροσύνην εἶναί φασιν, ἐπι λογισμὸν οὖσαν τῆς κατὰ τὴν ἀλήθειαν ἀρετῆς, διά τινος εστιάσεως καὶ διαχύσεως ψυχικῆς. Τὰ δὲ μετ έχοντα τῆς γνώσεως ἔργα, αἱ ἀγαθαὶ καὶ καλαὶ πράξεις Δῆλον οὖν ὅτι διττῶς λέ- γοιτ' ἂν τἀγαθά· καὶ τὰ μὲν καθ' αυτά, θάτερα δὲ διὰ ταῦτα. « CLEMENTIS ALEXANDRINI dentia contendit pervenire ad mensuram perfectæ ætatis. Quod autem non solum actiones et cogita- tiones, sed etiam verba sint munda ei qui est co- gnitione præditus: ‹ Probasti cor meum, visitasti me noctu, inquit, inflammasti me, et uon inventa est in me iniquitas. Ne loquatur os meum opera homi- num ª. › Et quid dico opera hominum? scilicet ipsum agnoscit peccatum, non id cujus ipse agit peniten- tiam ; est enim hoc commune aliorum quoque fide- lium, sed quodcunque est peccatum; neque enim cer- tum aliquod condemnat, sed simpliciter, omne pec- catum; neque quod quis male fecit, sed quod non sit faciendum, adducit. Unde est etiam duplex pe- nitentia : una quidem communis, propterea quod peccaverit, ahera vero, cum peccati naturam didi- cerit, primo loco persuadet ab ipso desistere pec- cato, cui est consequens ut non peccel. Ne ergo dicant, quod qui facit injuriam et peccat, delinquit per dæmonum obsessionem : sic enim nulli esset culpae alinis. Cum autem in peccando eadem eli- gat quæ dæmones, et sit instabilis, et levis, et va- rius in cupiditatibus ut dzmon, fit homo damoniam cus. Jam qui est natura quidem malus, cum pro- pter vitium factus sit peccator, redditus est impro- bus, id habens quod sponte elegit: ad peccatum autem cum sit pronus, in actionibus etiam peocat; contra autem vir bonus se recte gerit. Quocirca non solum virtutes, sed etiam actiones honestas, bona vocamus. Ex bonis autem, scimus quædam quidem per se esse eligenda et expetenda, ut co- gnitionem (nihil enim aliud ex ipsa venamur cum afuerit, nisi solummodo ut ea adsit, et in perpe- tua simus contemplatione, et ad ipsam et propter ipsam contendamus), quædam vero, propter alia, ut fidem, et propter evitationem supplicii quæ ex ea proficiscitur, et utilitatem quæ capitur ex remune- ratione. Timor enim est multis causa ne peccent. Promissio autem est occasio persequendi obedien- tiam, per quam obtinetur salus. Perfectissimum ergo bonum est cognitio, quæ est per se expetenda: per consequentiam autem, bona quoque quæ per eam consequimur. supplicium ei quidem qui Et punitur, est causa correctionis: iis autem qui pos- sunt eminus perspicere, fit exemplum, per quod cavent ne amplius cadant in similia. Susci- piamus ergo cognitionem, non ea quæ eveniunt * ED. POTTER, 663-664 ED. PARIS. Herveti Commentarius. Nemo natura malus, » est: verum quicun que malus est, fit ad peccan- dum natura pronus. Ea enim est malitiæ natura, ut homines ad male agendum impellat. Proinde hæc sic interpungi et explicari poterunt: Jam qui malus est, cum per malitiam natura fue- C D a Psal. xvII, 3, 4. rit ad peccandum propensus, improbus fit, eam babens, quam sponte elegit, malitiam. Cum vero ad peccandum propensus sit, actionibus etiam suis peccat. Econtra vir probus, etc. comachum lib. i, cap. : Manifestum est igitur dupliciter bona dici : alia quidem per se, alia vero propter hac. ut apud Aristotelem in verbis jam allatis. (42) λέγω. Vel λέγει, dicit. De sequentibus conf. (45) Δισσή· ἡ μέν. Ms. Outob. δισσή ἐστιν ἡ (44) Κατὰ τὸ ἁμαρτάνειν. Ahest a ms. Ottob. (46) Τῶν δὲ ἀγαθῶν. Aristoteles Ethic. ad Ni- (47) Αὐτά. Scribendum potius αυτά cum aspero : (48) Περιγινομένην. Ms. Paris. περιγενομένην.
τὰ δὲ μετέχοντα τῆς γνώσεως ἔργα αἱ ἀγαθαὶ καὶ καλαὶ πράξεις εἰσίν. πλοῦτος μὲν γὰρ ἀληθὴς ὁ ἐν ταῖς κατὰ τὴν ἀρετὴν πράξεσι πλεονασμός, πενία δὲ ἡ κατὰ τὰς κοσμικὰς ἐπιθυμίας ἀπορία. αἱ κτήσεις γὰρ καὶ χρήσεις τῶν ἀναγκαίων οὐ τὴν ποιότητα ἔχουσι βλαβεράν, ἀλλὰ τὴν παρὰ τὸ μέτρον ποσότητα. διόπερ τὰς ἐπιθυμίας ὁ γνωστικὸς περιγράφει κατά τε τὴν κτῆσιν κατά τε τὴν χρῆσιν, οὐχ ὑπερβαίνων τὸν τῶν ἀναγκαίων ὅρον. τὸ ζῆν ἄρα τὸ ἐνταῦθα ἀναγκαῖον ἡγούμενος εἰς ἐπιστήμης συναύξησιν καὶ τὴν περιποίησιν τῆς γνώσεως, οὐ τὸ ζῆν, ἀλλὰ τὸ εὖ ζῆν περὶ πλείστου ποιήσεται, μήτ’ οὖν παῖδας μήτ’ αὖ γάμον ἢ τοὺς γονεῖς τῆς πρὸς τὸν θεὸν ἀγάπης καὶ τῆς ἐν βίῳ δικαιοσύνης προτιμῶν. ἀδελφὴ δὲ τούτῳ ἡ γυνὴ μετὰ τὴν παιδοποιίαν, ὡς καὶ ὁμοπατρία, κρίνεται, τότε μόνον τοῦ ἀνδρὸς ἀναμιμνῃσκομένη, ὁπηνίκα ἂν τοῖς τέκνοις προσβλέπῃ, ὡς ἂν ἀδελφὴ τῷ ὄντι ἐσομένη καὶ μετὰ τὴν ἀπόθεσιν τῆς σαρκὸς τῆς διαχωριζούσης καὶ διοριζούσης τὴν γνῶσιν τῶν πνευματικῶν τῇ ἰδιότητι τῶν σχημάτων. αὐταὶ γὰρ καθ’ αὑτὰς ἐπ’ ἴσης εἰσὶ ψυχαὶ αἱ ψυχαὶ οὐθέτεραι, οὔτε ἄρρενες οὔτε θήλειαι, ἐπὰν μήτε γαμῶσι μήτε γαμίσκωνται·
Α σίν· ἐπύρωσάς με, καὶ οὐχ εὑρέθη ἐν ἐμοὶ ἀδικές Β Εt Ρ. μέν. (45)Αὐτίκα ὁ μὲν κακὸς φύσει, ἁμαρτητ. κακὸς φύσει, ο ἁμαρτητικὸς φύσει, « Αὐτίκα ὁ μὲν κακὸς, φύσει ἁμαρτητικός διὰ κακίαν γεν. • ὅπως ἂν μὴ λαλήσῃ τὸ στόμα μου τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώ πων. » Καὶ τί λέγω (42) τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων; αὐτὴν τὴν ἁμαρτίαν γνωρίζει, οὐ παραχθεῖσαν ἐπὶ μετάνοιαν κοινὸν γὰρ τοῦτο καὶ τῶν ἄλλων πιστῶν, ἀλλ' ἐστιν ἁμαρτία· οὐδὲ γὰρ τῆσδέ τινος καταγινώσκει, ἀλλ' ἁπλῶς πάσης τῆς ἁμαρτίας· οὐδ᾽ ὁ ἐποίησέ τις κακῶς, ἀλλὰ τὸ μὴ ποιητέον συνίστησιν. Οθεν καὶ ἡ μετάνοια δισσή· ἡ μὲν (45) κοινή, ἐπὶ τῷ πεπλημ μεληκέναι, ἡ δὲ, τὴν φύσιν τῆς ἁμαρτίας καταμα θοῦσα, ἀφίστασθαι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτοῦ κατὰ προ ηγούμενον λόγον πείθει, ᾧ έπεται τὸ μὴ ἁμαρτάνειν. Μὴ τοίνυν λεγόντων ὡς ὁ ἀδικῶν καὶ ἁμαρτάνων κατ' ἐνέργειαν δαιμόνων πλημμελεῖ· ἐπεὶ κἂν ἀθῶος γένοιτο· τὰ δὲ αὐτὰ τοῖς δαιμονίοις κατὰ τὸ ἁμαρτ τάνειν (44) αἱρούμενος, ἀνέδραστος καὶ κούφος καὶ εὐμετάβολος ἐν ἐπιθυμίαις, ὡς δαίμων, γίνεται εν θρωπος δαιμονικός. Αὐτίκα ὁ μὲν κακὸς φύσει, ἁμαρτητικός (45) διὰ κακίαν γενόμενος, φαῦλος καθ έστηκεν, ἔχων ἣν ἐκὼν εἷλετο· ἁμαρτητικὸς δὲ ἐν, καὶ κατὰ πράξεις διαμαρτάνει· ἔμπαλιν δὲ ὁ σπου δαῖος κατορθοῖ. Διὸ οὐ μόνον τὰς ἀρετὰς, ἀλλὰ καὶ τὰς πράξεις τὰς καλὰς ἀγαθὰ καλοῦμεν. Τῶν δὲ ἀγαθῶν (46) ἴσμεν τὰ μὲν αὐτὰ δι' αὐτὰ (47) αἱρετά, ὡς τὴν γνῶσιν (οὐ γὰρ ἄλλο τι ἐξ αὐτῆς θηρώμεν, ἐπειδὰν παρῇ, ἢ μόνον τὸ παρεἶναι αὐτὴν, καὶ ἐν ἀδιαλείπτῳ θεωρίᾳ ἡμᾶς εἶναι, καὶ εἰς αὐτὴν, καὶ δι' αὐτὴν ἀγωνίζεσθαι)· τὰ δὲ δι᾿ ἕτερα, τὴν πίστιν, διέ τὴν ἐξ αὐτῆς περιγινομένην (48) φυγήν τε τῆς πα λάσεως, καὶ ὠφέλειαν τὴν ἐκ τῆς ἀνταποδόσεως. 46- 6ος μὲν γὰρ αἴτιος τοῦ μὴ ἁμαρτάνειν τοῖς πολ λοῖς. Επαγγελία δὲ ἀφορμὴ τοῦ διώκειν ὑπακοήν, δι' ἧς ἡ σωτηρία. Τελειότατον ἄρα ἀγαθὸν ἡ γνώ σις, δι' αὐτὴν οὖσα αἱρετή· κατ' ἐπακολούθημα δὲ καὶ τὰ διὰ ταύτης ἀκολουθοῦντα καλά. Καὶ ἢ κόλασις τῷ μὲν κολαζομένῳ διορθώσεως αἰτία· τοῖς δὲ δ: ορᾷν πόρρωθεν δυναμένοις παράδειγμα γίνεται, δι' οὗ τὸ συνεμπίπτειν τοῖς ὁμοίοις ἀνακόπτουσι. Δεξώμεθα οὖν τὴν γνῶσιν οὐ τῶν ἀποβαινόντων ἐφιέμενος, ἀλλ᾽ αὐτοῦ ἕνεκα τοῦ γινώσκειν ἀσπαζόμενοι. Πρώ τη γὰρ ὠφέλεια ἡ ἕξις ή γνωστική, ἡδονὰς ἀβλαβείς παρεχομένη καὶ ἀγαλλίασιν, καὶ νῦν καὶ εἰς ὕστε ρον. Τὴν δὲ ἀγαλλίασιν εὐφροσύνην εἶναί φασιν, ἐπι λογισμὸν οὖσαν τῆς κατὰ τὴν ἀλήθειαν ἀρετῆς, διά τινος εστιάσεως καὶ διαχύσεως ψυχικῆς. Τὰ δὲ μετ έχοντα τῆς γνώσεως ἔργα, αἱ ἀγαθαὶ καὶ καλαὶ πράξεις Δῆλον οὖν ὅτι διττῶς λέ- γοιτ' ἂν τἀγαθά· καὶ τὰ μὲν καθ' αυτά, θάτερα δὲ διὰ ταῦτα. « CLEMENTIS ALEXANDRINI dentia contendit pervenire ad mensuram perfectæ ætatis. Quod autem non solum actiones et cogita- tiones, sed etiam verba sint munda ei qui est co- gnitione præditus: ‹ Probasti cor meum, visitasti me noctu, inquit, inflammasti me, et uon inventa est in me iniquitas. Ne loquatur os meum opera homi- num ª. › Et quid dico opera hominum? scilicet ipsum agnoscit peccatum, non id cujus ipse agit peniten- tiam ; est enim hoc commune aliorum quoque fide- lium, sed quodcunque est peccatum; neque enim cer- tum aliquod condemnat, sed simpliciter, omne pec- catum; neque quod quis male fecit, sed quod non sit faciendum, adducit. Unde est etiam duplex pe- nitentia : una quidem communis, propterea quod peccaverit, ahera vero, cum peccati naturam didi- cerit, primo loco persuadet ab ipso desistere pec- cato, cui est consequens ut non peccel. Ne ergo dicant, quod qui facit injuriam et peccat, delinquit per dæmonum obsessionem : sic enim nulli esset culpae alinis. Cum autem in peccando eadem eli- gat quæ dæmones, et sit instabilis, et levis, et va- rius in cupiditatibus ut dzmon, fit homo damoniam cus. Jam qui est natura quidem malus, cum pro- pter vitium factus sit peccator, redditus est impro- bus, id habens quod sponte elegit: ad peccatum autem cum sit pronus, in actionibus etiam peocat; contra autem vir bonus se recte gerit. Quocirca non solum virtutes, sed etiam actiones honestas, bona vocamus. Ex bonis autem, scimus quædam quidem per se esse eligenda et expetenda, ut co- gnitionem (nihil enim aliud ex ipsa venamur cum afuerit, nisi solummodo ut ea adsit, et in perpe- tua simus contemplatione, et ad ipsam et propter ipsam contendamus), quædam vero, propter alia, ut fidem, et propter evitationem supplicii quæ ex ea proficiscitur, et utilitatem quæ capitur ex remune- ratione. Timor enim est multis causa ne peccent. Promissio autem est occasio persequendi obedien- tiam, per quam obtinetur salus. Perfectissimum ergo bonum est cognitio, quæ est per se expetenda: per consequentiam autem, bona quoque quæ per eam consequimur. supplicium ei quidem qui Et punitur, est causa correctionis: iis autem qui pos- sunt eminus perspicere, fit exemplum, per quod cavent ne amplius cadant in similia. Susci- piamus ergo cognitionem, non ea quæ eveniunt * ED. POTTER, 663-664 ED. PARIS. Herveti Commentarius. Nemo natura malus, » est: verum quicun que malus est, fit ad peccan- dum natura pronus. Ea enim est malitiæ natura, ut homines ad male agendum impellat. Proinde hæc sic interpungi et explicari poterunt: Jam qui malus est, cum per malitiam natura fue- C D a Psal. xvII, 3, 4. rit ad peccandum propensus, improbus fit, eam babens, quam sponte elegit, malitiam. Cum vero ad peccandum propensus sit, actionibus etiam suis peccat. Econtra vir probus, etc. comachum lib. i, cap. : Manifestum est igitur dupliciter bona dici : alia quidem per se, alia vero propter hac. ut apud Aristotelem in verbis jam allatis. (42) λέγω. Vel λέγει, dicit. De sequentibus conf. (45) Δισσή· ἡ μέν. Ms. Outob. δισσή ἐστιν ἡ (44) Κατὰ τὸ ἁμαρτάνειν. Ahest a ms. Ottob. (46) Τῶν δὲ ἀγαθῶν. Aristoteles Ethic. ad Ni- (47) Αὐτά. Scribendum potius αυτά cum aspero : (48) Περιγινομένην. Ms. Paris. περιγενομένην.
PG 9:321καὶ μή τι οὕτως μετατίθεται εἰς τὸν ἄνδρα ἡ γυνή, ἀθήλυντος ἐπ’ ἴσης καὶ ἀνδρικὴ καὶ τελεία γενομένη. τοῦτ’ ἦν ἄρα ὁ τῆς Σάρρας γένεσιν παιδὸς εὐαγγελισθείσης γέλως, οὐκ ἀπιστησάσης, οἶμαι, τῷ ἀγγέλῳ, καταιδεσθείσης δὲ ἐκείνην αὖθις τὴν ὁμιλίαν, δι’ ἧς ἔμελλεν παιδὸς γενήσεσθαι μήτηρ. καὶ μή τι ἔκτοτε ὁ Ἀβραάμ, ὁπηνίκα παρὰ τῷ βασιλεῖ τῆς Αἰγύπτου διὰ τὸ τῆς Σάρρας ἐκινδύνευεν κάλλος, οἰκείως αὐτὴν ἀδελφὴν προσεῖπεν καὶ ὁμοπατρίαν, ἀλλ’ [οὔτε] ὁμομητρίαν οὐδέπω. Τοῖς μὲν οὖν ἐξ ἁμαρτιῶν μετανενοηκόσι καὶ μὴ στερεῶς πεπιστευκόσι διὰ τῶν δεήσεων παρέχει ὁ θεὸς τὰ αἰτήματα, τοῖς δ’ ἀναμαρτήτως καὶ γνωστικῶς βιοῦσιν ἐννοησαμένοις μόνον δίδωσιν. αὐτίκα τῇ Ἄννῃ ἐννοηθείσῃ μόνον τοῦ παιδὸς ἐδόθη σύλληψις τοῦ Σαμουήλ. αἴτησαι, φησὶν ἡ γραφή, καὶ ποιήσω· ἐννοήθητι καὶ δώσω. καρδιογνώστην γὰρ τὸν θεὸν παρειλήφαμεν, οὐκ ἐκ κινήματος ψυχῆς τεκμαιρόμενον καθάπερ ἡμεῖς οἱ ἄνθρωποι, ἀλλ’ οὐδὲ ἐκ τοῦ ἀποβαίνοντος (γελοῖον γὰρ οὕτως νοεῖν), οὐδέ, ὡς ὁ ἀρχιτέκτων γενόμενον τὸ ἔργον ἐπῄνεσε, καὶ ὁ θεὸς οὕτως ποιήσας τὸ φῶς, ἔπειτα ἰδών, καλὸν εἶπεν·
Β εἰσίν. Πλοῦτος μὲν γὰρ ἀληθὴς ὁ ἐν ταῖς κατὰ τὴν ἀρετὴν πράξεσι πλεονασμός· πενία δὲ ἡ κατὰ τὰς κοσμίας επιθυμίας (49) ἀπορία· αἱ κτήσεις γὰρ καὶ χρήσεις τῶν ἀναγκαίων οὐ τὴν ποιότητα ἔχουσι βλα- βερὰν, ἀλλὰ τὴν παρὰ τὸ μέτρον ποσότητα. Διόπερ τὰς ἐπιθυμίας ὁ γνωστικός περιγράφει κατά τε τὴν κτῆσιν κατά τε τὴν χρῆσιν, οὐχ ὑπερβαίνων τὸν τῶν ἀναγκαίων ὅρον. Τὸ ζῆν ἄρα τὸ ἐνταῦθ᾽ ἀναγκαῖον ἡγούμενος εἰς ἐπιστήμης συναύξησιν, καὶ τὴν περι- ποίησιν τῆς γνώσεως, οὐ τὸ ζῆν (50), ἀλλὰ τὸ εὖ ζῆν περὶ πλείστου ποιήσεται. Μήτ' οὖν παῖδας, μήτ' αν γάμον ἢ τοὺς γονεῖς, τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης και τῆς ἐν βίῳ δικαιοσύνης προτιμῶν· ἀδελφὴ (51) δὲ τούτῳ ἡ γυνὴ μετὰ τὴν παιδοποιίαν ὡς καὶ ὁμοπα- τρία κρίνεται· τότε μόνον τοῦ ἀνδρὸς ἀναμιμνησκου μένη, όπηνίκα ἂν τοῖς τέκνοις προβλέπῃ, ὡς ἂν ἀδελφὴ τῷ ὄντι ἐσομένη καὶ μετὰ τὴν ἀπόθεσιν τῆς σαρκὸς, τῆς διαχωριζούσης καὶ διοριζούσης τὴν γνῶ σιν τῶν πνευματικῶν, τῇ ἰδιότητι τῶν σχημάτων. Αὐταὶ γὰρ καθ᾿ αὐτὰς ἐπίσης εἰσὶ ψυχαί· αἱ ψυχαί οὐθέτεραι, οὔτε ἄρρενες (52), οὔτε θήλειαι, ἐπαν μήτε γαμῶσι μήτε γαμίσκονται (55). Καὶ μήτι ο τω μετατίθεται εἰς τὸν ἄνδρα ή γυνή, ἀθήλυντος επίσης καὶ ἀνδρικὴ καὶ τελεία γενομένη; Τοῦτ᾽ ἦν ἄρα ὁ τῆς Σάρρας, γένεσιν παιδὸς εὐαγγελισθείσης, γέλως· οὐκ ἀπιστησάσης, οἶμαι, τῷ ἀγγέλῳ, κατ αιδεσθείσης δὲ ἐκείνης αὖθις τὴν ὁμιλίαν (54), δι' ἧς ἔμελλε παιδὸς γενήσεσθαι μήτηρ. Καὶ μήτι ἔκτοτε ὁ Αβραάμ, όπηνίκα παρὰ τῷ βασιλεῖ τῆς Αἰγύ- που διὰ τὸ τῆς Σάββα ἐκινδύνευε κάλλος, οἰκείως(55) αὐτὴν ἀδελφὴν προσεἶπεν, ἀλλ᾽ οὔτε ὁμομητρίαν οὐ λέπω καὶ ὁμοπατρίαν; Τοῖς μὲν οὖν ἐξ ἁμαρτιῶν μετ τανενοηκόσι καὶ μὴ στερεῶς πεπιστευκόσι διὰ τῶν δεήσεων παρέχει ὁ Θεὸς τὰ αἰτήματα· τοῖς δ᾽ ἀνα- μαρτήτως καὶ γνωστικῶς βιοῦσιν ἐννοησαμένοις μά- νον δίδωσιν. Αὐτίκα τῇ ᾿Αννῃ ἐννοηθείσῃ μόνον (56), τοῦ παιδὸς ἐδόθη σύλληψις του Σαμουήλ · . Αίτη- σαι (57), φησὶν ἡ Γραφὴ, καὶ ποιήσω· ἐννοήθητι, καὶ κοσμικὰς ἐπιθυμίας κοσμίας ἐπιθυμίας Οὐ τὸ ζῆν περὶ πλείστου ποιητέον, ἀλλὰ τὸ εὖ ζῆν. « Οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελφὰς περιήγον τὰς γυναῖκας. • ἄρσεν καὶ θῆλυ. Ούτε γαμοῦσιν, οὔτε ἐκγαμίσκονται. γαμῶσι γαμίσκονται νην αὖθις τὴν ὁμιλίαν. Οἰκείως αὐτὴν ἀδελφὴν προς εἶπεν, τὴν ὁμοπατρίαν οὖσαν, ἀλλ᾽ ὁμομητρίαν οὐ δέπω· « Καὶ γὰρ ἀληθῶς ἀδελφή μου ἐστὶν ἐκ πατρὸς, ἀλλ' οὐκ ἐκ μητρός· ἐγενήθη δέ μοι εἰς γυναίκα. Καὶ αὕτη ('Αννα) ἐλάλει ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῆς, καὶ τὰ χείλη αὐτῆς ἐκινεῖτο, καὶ φωνὴ αὐτῆς οὐκ ηκούετο. STROMATUM LIB. VI. B A cupientes, sed propter hoc ipsum solum, nempe ut c C cognoscamus, eani amplectentes. Prima enim uti- litas est habitus cognitionis, innoxias præbens vo- luptates, et exsultationem, et nunc et in posterum. Exsultationem autem dicunt esse latitiam, ortam ex reputatione veræ virtutis, per quamdam exhi- larationem et diffusionem animii. Facta autem quæ participant cognitionem, sunt bone et honest actiones; nam veræ quidem divitiæ, est abundantia in iis quae sunt ex virtute actionibus. Paupertas autem est honestarum cupiditatum inopia, pos- sessiones enim, et usus rerum necessariarum, quoad qualitatem non nocent, sed quoad quanti- tatem, cum ea modum excedit. Quocirca gnosticus circumscribit cupiditates, et quoad possessionem, et quoad usum, nec transilit necessitatis terminum. Hic ergo vivere necessarium existimans ad augen- dam scientiam et parandam cognitionem, non ipsum vivere, sed bene vivere faciet plurimi. Ne que flios, neque rursus matrimonium, aut paren- tes præferens charitati in Deum, et ei quæ est in vita justitiæ. Uxor autem ei fit soror post libero- rum susceptionem, eodem loco habetur ac si esset eodem patre nata, tunc solum viri recordans, quan- do filios aspexerit, ut quæ sit revera futura soror post carnis depositionem, quæ dividit et distinguit cognitionem spiritualium, proprietate seruum. Ipsæ enim per se pares sunt animæ; animæ neutræ, nec masculæ, nec feminæ, quandoquidem neque uxores ducunt, nec nubunt. Nunquid autem sic in virum transmutatur mulier quæ æque sit feminea mollitie indomita, virilis et perfecta? Hoc ergo fuit Saræ ri- sus, cui ipse pueri ortus fuit annuntiatus, non quod, ut arbitror, angelo fdem non habuisset, sed quod rursus puderet congressionis per quam futura erat mater filii. Et nunquid post id tempus, quando apul regem Ægypti propter Sara pulchritudinem vocatus est in periculum, eam proprie Abraham P. POTTER, 664-665 ED. PARIS. a Gen. xvii, 12. ut vera e paupertas, intel- ligator, c mundauis concupiscentiis carere. » In- terpres vertit c in moderatis actionibus. SYLBURG. - Possit tamen recepta lectio satis commode reti- D neri, si exp. • honestas afectio- nes. » Nam quemadmodum c divitias » vocat au- ctor ‹ bonarum actionum affluentiam ; › sic econ- tra paupertatem in inopia honestorum affectuum > constituit. tone p. 36: Non multi faciendum vivere, sed bene vivere." p. 536, de apostolis ait: Non ut uxores, sed at sorores, circumducebant mulieres. › Eodem sensu sororem ante eum usurpavit in Pastore Hermas lib. 1, vis. 2, cap. 2: Sed impropera hæc verba filiis tuis, et conjugi tuæ, quæ futura est soror tua. Idem similiter fratris vocem adhibuit lib. uti. simil. 9, c. : « Nobiscum dormies ut fra- ter, non ut maritus. › Luc. xx, 35: tas in et occurrit etiam alibi. SYLBURG. ID. do scribenda videtur : Proprie ipsam sororem appellavit, ut quæ eodem patre, licet non eadem matre, nata esset. › Id enim ipse Abraham testatur Gen. xx, 12: mentum tractans, superius in hoc libro allegavit, pag. 653, et infra Strom. vII, pag. 723, 728, 743, edit. Paris. (49) Κεσμίας επιθυμίας. Haud scio an verius (50) Οὐ τὸ ζῆν. Socratis effatum in Platonis Cri (54) 'Αδελφή. Sic Clemens superius Strom. 111, (52) Οὔτε ἄγρ. Respicit Galat. 111, 28 : Οὐκ ἔνι (53) Γαμώσι, μήτε γαμίσκονται. Modi diversi- (54) Εκείνης αὖθις τὴν όμ. Congruentius έχει (55) Οἰκείως. Hæc sententia hoc, vel simili mo (56) Εννοηθείσῃ μόνον. Respicit I Sam., 1.13 : (57) Αίτησαι. Hoc dictum Clemens idem argu-
ὃ δέ, καὶ πρὶν ἢ ποιῆσαι, οἷον ἔσται, εἰδώς, τοῦτο ἐπῄνεσεν· τὸ [δ’] ἐγένετο δυνάμει ποιοῦντος καλὸν ἄνωθεν διὰ τῆς ἀνάρχου προθέσεως τὸ ἐσόμενον ἐνεργείᾳ καλόν. αὐτίκα τὸ ἐσόμενον ἤδη προεῖπεν εἶναι καλόν, τῆς φράσεως ὑπερβατῷ κρυψάσης τὴν ἀλήθειαν. Εὔχεται τοίνυν ὁ γνωστικὸς καὶ κατὰ τὴν ἔννοιαν πᾶσαν [τὴν] ὥραν, δι’ ἀγάπης οἰκειούμενος τῷ θεῷ. καὶ τὰ μὲν πρῶτα ἄφεσιν ἁμαρτιῶν αἰτήσεται, μετὰ δὲ τὸ μηκέτι ἁμαρτάνειν ἔτι τὸ εὖ ποιεῖν δύνασθαι καὶ πᾶσαν τὴν κατὰ τὸν κύριον δημιουργίαν τε καὶ οἰκονομίαν συνιέναι, ἵνα δή, καθαρὸς τὴν καρδίαν γενόμενος, δι’ ἐπιγνώσεως τῆς διὰ τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον τὴν μακαρίαν θέαν μυηθῇ, ἐπακούσας τῆς λεγούσης γραφῆς ἀγαθὸν νηστεία μετὰ προσευχῆς· νηστεῖαι δὲ ἀποχὰς κακῶν μηνύουσιν πάντων ἁπαξαπλῶς, τῶν τε κατ’ ἐνέργειαν καὶ κατὰ λόγον καὶ κατὰ τὴν διάνοιαν αὐτήν. ὡς ἔοικεν οὖν ἡ δικαιοσύνη τετράγωνός ἐστι, πάντοθεν ἴση καὶ ὁμοία ἐν λόγῳ, ἐν ἔργῳ, ἐν ἀποχῇ κακῶν, ἐν εὐποιίᾳ, ἐν τελειότητι γνωστικῇ, οὐδαμῇ οὐδαμῶς χωλεύουσα, ἵνα μὴ ἄδικός τε καὶ ἄνισος φανῇ.
Β εἰσίν. Πλοῦτος μὲν γὰρ ἀληθὴς ὁ ἐν ταῖς κατὰ τὴν ἀρετὴν πράξεσι πλεονασμός· πενία δὲ ἡ κατὰ τὰς κοσμίας επιθυμίας (49) ἀπορία· αἱ κτήσεις γὰρ καὶ χρήσεις τῶν ἀναγκαίων οὐ τὴν ποιότητα ἔχουσι βλα- βερὰν, ἀλλὰ τὴν παρὰ τὸ μέτρον ποσότητα. Διόπερ τὰς ἐπιθυμίας ὁ γνωστικός περιγράφει κατά τε τὴν κτῆσιν κατά τε τὴν χρῆσιν, οὐχ ὑπερβαίνων τὸν τῶν ἀναγκαίων ὅρον. Τὸ ζῆν ἄρα τὸ ἐνταῦθ᾽ ἀναγκαῖον ἡγούμενος εἰς ἐπιστήμης συναύξησιν, καὶ τὴν περι- ποίησιν τῆς γνώσεως, οὐ τὸ ζῆν (50), ἀλλὰ τὸ εὖ ζῆν περὶ πλείστου ποιήσεται. Μήτ' οὖν παῖδας, μήτ' αν γάμον ἢ τοὺς γονεῖς, τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης και τῆς ἐν βίῳ δικαιοσύνης προτιμῶν· ἀδελφὴ (51) δὲ τούτῳ ἡ γυνὴ μετὰ τὴν παιδοποιίαν ὡς καὶ ὁμοπα- τρία κρίνεται· τότε μόνον τοῦ ἀνδρὸς ἀναμιμνησκου μένη, όπηνίκα ἂν τοῖς τέκνοις προβλέπῃ, ὡς ἂν ἀδελφὴ τῷ ὄντι ἐσομένη καὶ μετὰ τὴν ἀπόθεσιν τῆς σαρκὸς, τῆς διαχωριζούσης καὶ διοριζούσης τὴν γνῶ σιν τῶν πνευματικῶν, τῇ ἰδιότητι τῶν σχημάτων. Αὐταὶ γὰρ καθ᾿ αὐτὰς ἐπίσης εἰσὶ ψυχαί· αἱ ψυχαί οὐθέτεραι, οὔτε ἄρρενες (52), οὔτε θήλειαι, ἐπαν μήτε γαμῶσι μήτε γαμίσκονται (55). Καὶ μήτι ο τω μετατίθεται εἰς τὸν ἄνδρα ή γυνή, ἀθήλυντος επίσης καὶ ἀνδρικὴ καὶ τελεία γενομένη; Τοῦτ᾽ ἦν ἄρα ὁ τῆς Σάρρας, γένεσιν παιδὸς εὐαγγελισθείσης, γέλως· οὐκ ἀπιστησάσης, οἶμαι, τῷ ἀγγέλῳ, κατ αιδεσθείσης δὲ ἐκείνης αὖθις τὴν ὁμιλίαν (54), δι' ἧς ἔμελλε παιδὸς γενήσεσθαι μήτηρ. Καὶ μήτι ἔκτοτε ὁ Αβραάμ, όπηνίκα παρὰ τῷ βασιλεῖ τῆς Αἰγύ- που διὰ τὸ τῆς Σάββα ἐκινδύνευε κάλλος, οἰκείως(55) αὐτὴν ἀδελφὴν προσεἶπεν, ἀλλ᾽ οὔτε ὁμομητρίαν οὐ λέπω καὶ ὁμοπατρίαν; Τοῖς μὲν οὖν ἐξ ἁμαρτιῶν μετ τανενοηκόσι καὶ μὴ στερεῶς πεπιστευκόσι διὰ τῶν δεήσεων παρέχει ὁ Θεὸς τὰ αἰτήματα· τοῖς δ᾽ ἀνα- μαρτήτως καὶ γνωστικῶς βιοῦσιν ἐννοησαμένοις μά- νον δίδωσιν. Αὐτίκα τῇ ᾿Αννῃ ἐννοηθείσῃ μόνον (56), τοῦ παιδὸς ἐδόθη σύλληψις του Σαμουήλ · . Αίτη- σαι (57), φησὶν ἡ Γραφὴ, καὶ ποιήσω· ἐννοήθητι, καὶ κοσμικὰς ἐπιθυμίας κοσμίας ἐπιθυμίας Οὐ τὸ ζῆν περὶ πλείστου ποιητέον, ἀλλὰ τὸ εὖ ζῆν. « Οὐχ ὡς γαμετάς, ἀλλ' ὡς ἀδελφὰς περιήγον τὰς γυναῖκας. • ἄρσεν καὶ θῆλυ. Ούτε γαμοῦσιν, οὔτε ἐκγαμίσκονται. γαμῶσι γαμίσκονται νην αὖθις τὴν ὁμιλίαν. Οἰκείως αὐτὴν ἀδελφὴν προς εἶπεν, τὴν ὁμοπατρίαν οὖσαν, ἀλλ᾽ ὁμομητρίαν οὐ δέπω· « Καὶ γὰρ ἀληθῶς ἀδελφή μου ἐστὶν ἐκ πατρὸς, ἀλλ' οὐκ ἐκ μητρός· ἐγενήθη δέ μοι εἰς γυναίκα. Καὶ αὕτη ('Αννα) ἐλάλει ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῆς, καὶ τὰ χείλη αὐτῆς ἐκινεῖτο, καὶ φωνὴ αὐτῆς οὐκ ηκούετο. STROMATUM LIB. VI. B A cupientes, sed propter hoc ipsum solum, nempe ut c C cognoscamus, eani amplectentes. Prima enim uti- litas est habitus cognitionis, innoxias præbens vo- luptates, et exsultationem, et nunc et in posterum. Exsultationem autem dicunt esse latitiam, ortam ex reputatione veræ virtutis, per quamdam exhi- larationem et diffusionem animii. Facta autem quæ participant cognitionem, sunt bone et honest actiones; nam veræ quidem divitiæ, est abundantia in iis quae sunt ex virtute actionibus. Paupertas autem est honestarum cupiditatum inopia, pos- sessiones enim, et usus rerum necessariarum, quoad qualitatem non nocent, sed quoad quanti- tatem, cum ea modum excedit. Quocirca gnosticus circumscribit cupiditates, et quoad possessionem, et quoad usum, nec transilit necessitatis terminum. Hic ergo vivere necessarium existimans ad augen- dam scientiam et parandam cognitionem, non ipsum vivere, sed bene vivere faciet plurimi. Ne que flios, neque rursus matrimonium, aut paren- tes præferens charitati in Deum, et ei quæ est in vita justitiæ. Uxor autem ei fit soror post libero- rum susceptionem, eodem loco habetur ac si esset eodem patre nata, tunc solum viri recordans, quan- do filios aspexerit, ut quæ sit revera futura soror post carnis depositionem, quæ dividit et distinguit cognitionem spiritualium, proprietate seruum. Ipsæ enim per se pares sunt animæ; animæ neutræ, nec masculæ, nec feminæ, quandoquidem neque uxores ducunt, nec nubunt. Nunquid autem sic in virum transmutatur mulier quæ æque sit feminea mollitie indomita, virilis et perfecta? Hoc ergo fuit Saræ ri- sus, cui ipse pueri ortus fuit annuntiatus, non quod, ut arbitror, angelo fdem non habuisset, sed quod rursus puderet congressionis per quam futura erat mater filii. Et nunquid post id tempus, quando apul regem Ægypti propter Sara pulchritudinem vocatus est in periculum, eam proprie Abraham P. POTTER, 664-665 ED. PARIS. a Gen. xvii, 12. ut vera e paupertas, intel- ligator, c mundauis concupiscentiis carere. » In- terpres vertit c in moderatis actionibus. SYLBURG. - Possit tamen recepta lectio satis commode reti- D neri, si exp. • honestas afectio- nes. » Nam quemadmodum c divitias » vocat au- ctor ‹ bonarum actionum affluentiam ; › sic econ- tra paupertatem in inopia honestorum affectuum > constituit. tone p. 36: Non multi faciendum vivere, sed bene vivere." p. 536, de apostolis ait: Non ut uxores, sed at sorores, circumducebant mulieres. › Eodem sensu sororem ante eum usurpavit in Pastore Hermas lib. 1, vis. 2, cap. 2: Sed impropera hæc verba filiis tuis, et conjugi tuæ, quæ futura est soror tua. Idem similiter fratris vocem adhibuit lib. uti. simil. 9, c. : « Nobiscum dormies ut fra- ter, non ut maritus. › Luc. xx, 35: tas in et occurrit etiam alibi. SYLBURG. ID. do scribenda videtur : Proprie ipsam sororem appellavit, ut quæ eodem patre, licet non eadem matre, nata esset. › Id enim ipse Abraham testatur Gen. xx, 12: mentum tractans, superius in hoc libro allegavit, pag. 653, et infra Strom. vII, pag. 723, 728, 743, edit. Paris. (49) Κεσμίας επιθυμίας. Haud scio an verius (50) Οὐ τὸ ζῆν. Socratis effatum in Platonis Cri (54) 'Αδελφή. Sic Clemens superius Strom. 111, (52) Οὔτε ἄγρ. Respicit Galat. 111, 28 : Οὐκ ἔνι (53) Γαμώσι, μήτε γαμίσκονται. Modi diversi- (54) Εκείνης αὖθις τὴν όμ. Congruentius έχει (55) Οἰκείως. Hæc sententia hoc, vel simili mo (56) Εννοηθείσῃ μόνον. Respicit I Sam., 1.13 : (57) Αίτησαι. Hoc dictum Clemens idem argu-
PG 9:323ᾗ μὲν οὖν τίς ἐστι δίκαιος, πάντως οὗτος καὶ πιστός, ᾗ δὲ πιστός, οὐδέπω καὶ δίκαιος, τὴν κατὰ προκοπὴν καὶ τελείωσιν δικαιοσύνην λέγω, καθ’ ἣν ὁ γνωστικὸς δίκαιος λέγεται. αὐτίκα τῷ Ἀβραὰμ πιστῷ γενομένῳ ἐλογίσθη εἰς δικαιοσύνην, εἰς τὸ μεῖζον καὶ τελειότερον τῆς πίστεως προβεβηκότι. οὐ γὰρ ὁ ἀπεχόμενος μόνον τῆς κακῆς πράξεως δίκαιος, ἐὰν μὴ προςεξεργάσηται καὶ τὸ εὖ ποιεῖν καὶ τὸ γινώσκειν, δι’ ἣν αἰτίαν τῶν μὲν ἀφεκτέον, τὰ δ’ ἐνεργητέον. διὰ τῶν ὅπλων τῆς δικαιοσύνης τῶν δεξιῶν καὶ ἀριστερῶν φησὶν ὁ ἀπόστολος παραπέμπεσθαι τὸν δίκαιον εἰς κληρονομίαν τὴν ἄκραν, ὑπὸ μὲν τῶν πεφραγμένον, τοῖς δὲ καὶ ἐνεργοῦντα. οὐ γὰρ ἡ σκέπη μόνη τῆς παντευχίας καὶ ἡ τῶν ἁμαρτημάτων ἀποχὴ ἱκανὴ πρὸς τελείωσιν, εἰ μὴ προσλάβοι τὸ ἔργον τῆς δικαιοσύνης, τὴν εἰς εὐποιίαν ἐνέργειαν. τότε ὁ περιδέξιος ἡμῖν καὶ γνωστικὸς ἐν δικαιοσύνῃ ἀποκαλύπτεται, δεδοξασμένος ἤδη κἀνθένδε καθάπερ ὁ Μωυσῆς τὸ πρόσωπον [τῆς ψυχῆς], ὅπερ ἐν τοῖς πρόσθεν ἰδίωμα χαρακτηριστικὸν τῆς δικαίας εἰρήκαμεν ψυχῆς.
PG 9:325καθάπερ γὰρ τοῖς ἐρίοις ἡ στῦψις τῆς βαφῆς ἐμμείνασα τὴν ἰδιότητα καὶ παραλλαγὴν πρὸς τὰ λοιπὰ παρέχει ἔρια οὕτως κἀπὶ τῆς ψυχῆς ὁ μὲν πόνος παρῆλθεν, μένει δὲ τὸ καλόν, καὶ τὸ μὲν ἡδὺ καταλείπεται, ἀναμάσσεται δὲ τὸ αἰσχρόν. αὗται γὰρ ἑκατέρας ψυχῆς χαρακτηριστικαὶ ποιότητες, ἀφ’ ὧν γνωρίζεται ἡ μὲν δεδοξασμένη, ἡ δὲ κατεγνωσμένη. ναὶ μὴν καθάπερ τῷ Μωυσεῖ ἐκ τῆς δικαιοπραγίας καὶ τῆς κατὰ τὸ συνεχὲς πρὸς τὸν θεὸν τὸν λαλοῦντα αὐτῷ ὁμιλίας ἐπίχροιά τις ἐπεκάθιζε τῷ προσώπῳ δεδοξασμένη, οὕτως καὶ τῇ δικαίᾳ ψυχῇ θεία τις ἀγαθωσύνης δύναμις κατά τε ἐπισκοπὴν κατά τε τὴν προφητείαν κατά τε τὴν διοικητικὴν ἐνέργειαν ἐγχριπτομένη οἷον ἀπαυγάσματος νοεροῦ καθάπερ ἡλιακῆς ἀλέας ἐναποσημαίνεταί τι, δικαιοσύνης σφραγῖδα ἐπιφανῆ, φῶς ἡνωμένον ψυχῇ δι’ ἀγάπης ἀδιαστάτου, θεοφορούσης καὶ θεοφορουμένης. ἐνταῦθα ἡ ἐξομοίωσις ἡ πρὸς τὸν σωτῆρα θεὸν ἀνακύπτει τῷ γνωστικῷ, εἰς ὅσον ἀνθρωπίνῃ θεμιτὸν φύσει, γινομένῳ τελείῳ ὡς ὁ πατήρ, φησίν, ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. αὐτός ἐστιν ὁ εἰπών·
δώσω. » Καρδιογνώστη» γὰρ τὸν Θεὸν παρειλήφαμεν, ▸ Β Ρ. δι οὐ κινήματος ψυχῆς τεκμαιρόμενον (58), καθάπερ ἡμεῖς οἱ ἄνθρωποι· ἀλλ᾽ οὐδὲ ἐκ τοῦ ἀποβαίνοντος για λοῖον γὰρ οὕτω νοεῖν· οὐδὲ ὡς ὁ ἀρχιτέκτων γενόμενον τὸ ἔργον ἐπήνεσε, καὶ ὁ Θεὸς οὕτω ποιήσας τὸ φῶς, Έπειτα ἰδὼν, καλὸν εἶπεν. Ὁ δὲ, καὶ πρὶν ἢ ποιῆσαι, οἷον ἔσται εἰδὼς, τοῦτο ἐπήνεσεν, ὃ ἐγένετο (59), όπ νάμει ποιοῦντος καλὸν ἄνωθεν διὰ τῆς ἀνάρχου προ θέσεως τὸ ἐσόμενον ἐνεργείᾳ καλόν· αὐτίκα τὸ ἑπόμεν νον, ἤδη προείπεν εἶναι καλὸν, τῆς φράσεως ὑπερ βατῷ (60) κρυψάσης τὴν ἀλήθειαν. Εὔχεται τοίνυν ὁ γνωστικὸς καὶ κατὰ τὴν ἔννοιαν πᾶσαν τὴν ὥραν, δ ἀγάπης οἰκειούμενος τῷ Θεῷ. Καὶ τὰ μὲν πρῶτα ἀφ σιν ἁμαρτιῶν αἰτήσεται· μετὰ δὲ τὸ μηκέτι ἁμαρτί νειν, ἐπὶ τὸ εὖ ποιεῖν (61) δύνασθαι, καὶ πᾶσαν τὴν κατὰ τὸν Κύριον δημιουργίαν τε καὶ οἰκονομίαν συν ιέναι, ἵνα δὴ καθαρὸς (62) τὴν καρδίαν γενόμενος δ ἐπιγνώσεως τῆς διὰ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, πρόσωπον πρὸς πρόσωπον τὴν μακαρίαν θέαν μυηθῇ, ἐπαχού σας τῆς λεγούσης Γραφῆς ᾿Αγαθόν νηστεία μετά προς ευχῆς. » Νηστείαι δὲ ἀποχὰς κακῶν μηνύουσιν πάν των ἁπαξαπλῶς, τῶν τε κατ' ἐνέργειαν καὶ κατὰ λό- γον καὶ κατὰ τὴν διάνοιαν αὐτήν. Ὡς ἔοικεν οὖν, ή δικαιοσύνη τετράγωνός (63) έστι, πάντοθεν ἴση καὶ ὁμοία, ἐν λόγῳ, ἐν ἔργῳ, ἐν ἀποχῇ κακῶν, ἐν εὐπαίο, ἐν τελειότητι γνωστική, οὐδαμή οὐδαμῶς χωλεύουσα, ἵνα μὴ ἄδικός τε καὶ ἄνισος φανῇ· Η μὲν οὖν τίς ἐστι δίκαιος, πάντως οὗτος καὶ πιστός· ᾗ δὲ πιστός, οἱ δέπω καὶ δίκαιος· τὴν κατὰ προκοπὴν καὶ τελείωσαν δικαιοσύνην λέγω καθ᾿ ἣν ὁ γνωστικὸς δίκαιος λέγει· ται. Αὐτίκα τῷ ᾿Αβραὰμ πιστῷ γενομένῳ ἐλογίσθη εἰς δικαιοσύνην, εἰς τὸ μεῖζον καὶ τελειότερον τῆς τ στεως προβεβηκότι. Οὐ γὰρ ὁ ἀπεχόμενος μόνον τῆς κακῆς πράξεως δίκαιος, ἐὰν μὴ προσεξεργάσ ται (64) καὶ τὸ εὖ ποιεῖν καὶ τὸ γινώσκειν· δι' ἡν αί- τίαν, τῶν μὲν ἀφεκτέον, τὰ δ' ἐνεργητέον. « Διὰ τῶν ὅπλων τῆς δικαιοσύνης τῶν δεξιῶν καὶ ἀριστερῶν» φησὶν ὁ ᾿Απόστολος παραπέμπεσθαι τὸν δίκαιον εἰς κληρονομίαν τὴν ἄκραν, ὑπὸ μὲν τῶν πεφραγμένον, τοῖς δὲ ἐνεργοῦντα· οὐ γὰρ ἡ σκέπη μόνη της την τευχίας, καὶ ἡ τῶν ἁμαρτημάτων ἀποχὴ, ἱκανὴ πρὸς τελείωσιν, εἰ μὴ προσλάβοι τὸ ἔργον τῆς δικαιοσύνης, Οὐκ ἐκ κινήματος ψυχὴν τεκμ. « τοῦτο ἐπῄ- νεσεν, τὸ ἐγένετο. ὑπερβατῷ, τῷ τῆς φράσεως ὑπερβατῷ. ἐπὶ τῷ εὖ ποιεῖν· ἐπί τε τὸ εὖ ποιεῖν· μετά, καθαροὶ τῇ καρδίᾳ· ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. πιι, : Βλέπομεν μὲν γὰρ ἄρτι δι' ἐσόπτρου ἐν αἰ νίγματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. Τετράγωνος ανήρ Λέγει γάρ που και Σιμωνίδης πρὸς Σκῶπαν τὸν Κρέοντος τοῦ Θεσσαλού, ὅτι ἄνδρα ἀγαθὸν μὲν ἀληθέως γενέσθαι χαλεπόν χερσί τε, καὶ ποσὶ, νόῳ τε τετράγωνον ἄνευ ψόγου. Κ ἀγαθὸς ἀληθῶς καὶ τετράγωνος ἄνευ ψόγου. Πι γάσηται. τῆς μὲν ἀφεκ. CLEMENTIS ALEXANDRINI appellavit sororem *, sed non eadem matre nedum A eodem patre natam? Atque iis quidem qui peccato- rum ducti sunt penitentia, et non firmiter credi- derunt, per preces præbet Deus petitiones. lis au- tem, qui vivunt citra peccatum et gnostice, con- cedit si vel solummodo cogitarint. Ecce enim Annæ que solummodo cogitaverat, data est Samuelis pueri conceptio : « Pete, inquit Scriptura, et faciam : ani- no cogita, et dabo. Deum enim accepimus cognito- rem cordium Þ, non qui conjicit ex motu animæ, sicut nos homines ; sed neque eventu (ridi- culum X enim esset sic cogitare) : neque ut archite ctus laudavit opus factum, sic quoque Deus cum fecisset lucem deinde eam vidisset, dixit bonam c. Ille autem priusquam fecisset, sciens qualis esset futura, cam laudavit quæ facta est, ut qui po- tentia pridem bonum faceret per aeternum proposi- tum, quod postea actu futurum erat bonum : et quod futurum erat jam prædixit esse bonum, di- ctione per hyperbaton celante veritatem. Orat ergo gnosticus etiam cogitatione omni hora, per charita- tem Deo conjunctus, et familiaris effectus. Et pri- mum quidem petet remissionem peccatorum, postea non amplius peccare; deinde posse benefacere, et omnem quæ facta est per Dominum creationem, et dispensationem intelligere, ut « mundo corded, ef fectus per agnitionem quæ est per Filium Dei, • facie ad faciem •, in beati spectaculi mysterio ini- tietur, exaudiens Scripturam quæ dicit : ‹ Bonum est jejunium cum oratione r. » Jejunia autem signi- ficant omnem generaliter abstinentiam ab omnibus C prorsus malis, tam quæ actu fiunt, quam quæ ver- bis, et ipsa cogitatione. Est ergo, ut videtur, justi- tia quadrata, omni ex parte æqualis et similis, in verbo, in facto, in abstinentia a malis, in benefi- centia, in perfectione cognitionis, nusquam ullo modo claudicans, ne videatur injusta et inæqualis. Quatenus ergo est aliquis justus, est omnino isquo- que fidelis quatenus autem est fidelis, nondum est etiam justus, Justitiam dico quæ fit per profectum et consummationem, per quam gnosticus justus dicitur. Jam vero Abrahæ qui factus fuerat cfidelis, › * ED. POTTER, 665-666 ED. ΡARIS. 3, 4. a Gen. xx et seq. b Act. 1, 24; xv, 8. © Gen. ↳, d Matth. v, 8. e Cor. xult, 12. Tob. x11, 8. bendum, Non con- jccians animam, » ejusque affectus, ex motu aliquo externo, ut nos homines › solemus. riores hanc sententiam emendarunt, quæ in Flor. Sylburg. et ms. Paris. hoc modo exstat : perperam. Concinnius et plenius SYLBURG. dativo scilicet casu, pro • post, » seu præter et ultra bene faciendi faculta- tem : » inquit Sylburgius. Malim vero «ac deinceps bene agendi facultatem. » Nam hic ant, ut prius absque casu positum, signi- ficat e deinceps, præterea, insuper, » etc. Cor. auctores. est vir undequaque perfectus. Plato in Prolagora : Aristoteles Ethic. ad Nicomachian lib. 1. c. : Latini hominen rotundum vocant. Horatius lib. sat. 7: tolus teres atque rotundus. Ibidem mox, (58) Οὐκ ἐκ κινήματος ψυχῆς τεκμ. Forte scri- D (50) Τοῦτο ἐπήνεσεν, ὃ ἐγένετο. Sic edit. poste- (60) Της φράσεως ὑπερβατῷ. Flor. τῇ φράσεως (61) Ἐπὶ τὸ εὖ π. Procul dubio verior lectio est, (62) Καθαρός. Respicit Matt. v, 8 : Μακάριοι οἱ (65) Τετράγωνος. Hac voce metaphorice utuntur (64) Ἐὰν μὴ προσεξερ. Μs. Οutob. Η ἂν προσερ
Liber Sextus
τεκνία, ἔτι μικρὸν μεθ’ ὑμῶν εἰμι, ἐπεὶ καὶ ὁ θεός, οὐχ ᾗ φύσει ἀγαθός ἐστι, ταύτῃ μένει μακάριος καὶ ἄφθαρτος, οὔτε πράγματ’ ἔχων οὔτε ἄλλῳ παρέχων, ποιῶν δὲ ἰδίως ἀγαθά, θεὸς ὄντως καὶ πατὴρ ἀγαθὸς ὤν τε καὶ γινόμενος ἐν ἀδιαλείπτοις εὐποιίαις, ἐν ταὐτότητι τῆς ἀγαθωσύνης ἀπαραβάτως μένει. τί γὰρ ὄφελος ἀγαθοῦ μὴ ἐνεργοῦντος μηδὲ ἀγαθύνοντος; Ὁ τοίνυν μετριοπαθήσας τὰ πρῶτα καὶ εἰς ἀπάθειαν μελετήσας αὐξήσας τε εἰς εὐποιίαν γνωστικῆς τελειότητος ἰσάγγελος μὲν ἐνταῦθα· φωτεινὸς δὲ ἤδη καὶ ὡς ὁ ἥλιος λάμπων κατὰ τὴν εὐεργεσίαν σπεύδει τῇ γνώσει τῇ δικαίᾳ δι’ ἀγάπης θεοῦ ἐπὶ τὴν ἁγίαν μονὴν καθάπερ οἱ ἀπόστολοι, οὐχ, ὅτι ἦσαν ἐκλεκτοί, γενόμενοι ἀπόστολοι κατά τι φύσεως ἐξαίρετον ἰδίωμα, ἐπεὶ καὶ ὁ Ἰούδας ἐξελέγη σὺν αὐτοῖς, ἀλλ’ οἷοί τε ἦσαν ἀπόστολοι γενέσθαι ἐκλεγέντες πρὸς τοῦ καὶ τὰ τέλη προορωμένου. ὁ γοῦν μὴ σὺν αὐτοῖς ἐκλεγεὶς Ματθίας, ἄξιον ἑαυτὸν παρασχόμενος τοῦ γενέσθαι ἀπόστολον, ἀντικατατάσσεται Ἰούδα. ἔξεστιν οὖν καὶ νῦν ταῖς κυριακαῖς ἐνασκήσαντας ἐντολαῖς, κατὰ τὸ εὐαγγέλιον τελείως βιώσαντας καὶ γνωστικῶς, εἰς τὴν ἐκλογὴν τῶν ἀποστόλων ἐγγραφῆναι.
δώσω. » Καρδιογνώστη» γὰρ τὸν Θεὸν παρειλήφαμεν, ▸ Β Ρ. δι οὐ κινήματος ψυχῆς τεκμαιρόμενον (58), καθάπερ ἡμεῖς οἱ ἄνθρωποι· ἀλλ᾽ οὐδὲ ἐκ τοῦ ἀποβαίνοντος για λοῖον γὰρ οὕτω νοεῖν· οὐδὲ ὡς ὁ ἀρχιτέκτων γενόμενον τὸ ἔργον ἐπήνεσε, καὶ ὁ Θεὸς οὕτω ποιήσας τὸ φῶς, Έπειτα ἰδὼν, καλὸν εἶπεν. Ὁ δὲ, καὶ πρὶν ἢ ποιῆσαι, οἷον ἔσται εἰδὼς, τοῦτο ἐπήνεσεν, ὃ ἐγένετο (59), όπ νάμει ποιοῦντος καλὸν ἄνωθεν διὰ τῆς ἀνάρχου προ θέσεως τὸ ἐσόμενον ἐνεργείᾳ καλόν· αὐτίκα τὸ ἑπόμεν νον, ἤδη προείπεν εἶναι καλὸν, τῆς φράσεως ὑπερ βατῷ (60) κρυψάσης τὴν ἀλήθειαν. Εὔχεται τοίνυν ὁ γνωστικὸς καὶ κατὰ τὴν ἔννοιαν πᾶσαν τὴν ὥραν, δ ἀγάπης οἰκειούμενος τῷ Θεῷ. Καὶ τὰ μὲν πρῶτα ἀφ σιν ἁμαρτιῶν αἰτήσεται· μετὰ δὲ τὸ μηκέτι ἁμαρτί νειν, ἐπὶ τὸ εὖ ποιεῖν (61) δύνασθαι, καὶ πᾶσαν τὴν κατὰ τὸν Κύριον δημιουργίαν τε καὶ οἰκονομίαν συν ιέναι, ἵνα δὴ καθαρὸς (62) τὴν καρδίαν γενόμενος δ ἐπιγνώσεως τῆς διὰ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, πρόσωπον πρὸς πρόσωπον τὴν μακαρίαν θέαν μυηθῇ, ἐπαχού σας τῆς λεγούσης Γραφῆς ᾿Αγαθόν νηστεία μετά προς ευχῆς. » Νηστείαι δὲ ἀποχὰς κακῶν μηνύουσιν πάν των ἁπαξαπλῶς, τῶν τε κατ' ἐνέργειαν καὶ κατὰ λό- γον καὶ κατὰ τὴν διάνοιαν αὐτήν. Ὡς ἔοικεν οὖν, ή δικαιοσύνη τετράγωνός (63) έστι, πάντοθεν ἴση καὶ ὁμοία, ἐν λόγῳ, ἐν ἔργῳ, ἐν ἀποχῇ κακῶν, ἐν εὐπαίο, ἐν τελειότητι γνωστική, οὐδαμή οὐδαμῶς χωλεύουσα, ἵνα μὴ ἄδικός τε καὶ ἄνισος φανῇ· Η μὲν οὖν τίς ἐστι δίκαιος, πάντως οὗτος καὶ πιστός· ᾗ δὲ πιστός, οἱ δέπω καὶ δίκαιος· τὴν κατὰ προκοπὴν καὶ τελείωσαν δικαιοσύνην λέγω καθ᾿ ἣν ὁ γνωστικὸς δίκαιος λέγει· ται. Αὐτίκα τῷ ᾿Αβραὰμ πιστῷ γενομένῳ ἐλογίσθη εἰς δικαιοσύνην, εἰς τὸ μεῖζον καὶ τελειότερον τῆς τ στεως προβεβηκότι. Οὐ γὰρ ὁ ἀπεχόμενος μόνον τῆς κακῆς πράξεως δίκαιος, ἐὰν μὴ προσεξεργάσ ται (64) καὶ τὸ εὖ ποιεῖν καὶ τὸ γινώσκειν· δι' ἡν αί- τίαν, τῶν μὲν ἀφεκτέον, τὰ δ' ἐνεργητέον. « Διὰ τῶν ὅπλων τῆς δικαιοσύνης τῶν δεξιῶν καὶ ἀριστερῶν» φησὶν ὁ ᾿Απόστολος παραπέμπεσθαι τὸν δίκαιον εἰς κληρονομίαν τὴν ἄκραν, ὑπὸ μὲν τῶν πεφραγμένον, τοῖς δὲ ἐνεργοῦντα· οὐ γὰρ ἡ σκέπη μόνη της την τευχίας, καὶ ἡ τῶν ἁμαρτημάτων ἀποχὴ, ἱκανὴ πρὸς τελείωσιν, εἰ μὴ προσλάβοι τὸ ἔργον τῆς δικαιοσύνης, Οὐκ ἐκ κινήματος ψυχὴν τεκμ. « τοῦτο ἐπῄ- νεσεν, τὸ ἐγένετο. ὑπερβατῷ, τῷ τῆς φράσεως ὑπερβατῷ. ἐπὶ τῷ εὖ ποιεῖν· ἐπί τε τὸ εὖ ποιεῖν· μετά, καθαροὶ τῇ καρδίᾳ· ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. πιι, : Βλέπομεν μὲν γὰρ ἄρτι δι' ἐσόπτρου ἐν αἰ νίγματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. Τετράγωνος ανήρ Λέγει γάρ που και Σιμωνίδης πρὸς Σκῶπαν τὸν Κρέοντος τοῦ Θεσσαλού, ὅτι ἄνδρα ἀγαθὸν μὲν ἀληθέως γενέσθαι χαλεπόν χερσί τε, καὶ ποσὶ, νόῳ τε τετράγωνον ἄνευ ψόγου. Κ ἀγαθὸς ἀληθῶς καὶ τετράγωνος ἄνευ ψόγου. Πι γάσηται. τῆς μὲν ἀφεκ. CLEMENTIS ALEXANDRINI appellavit sororem *, sed non eadem matre nedum A eodem patre natam? Atque iis quidem qui peccato- rum ducti sunt penitentia, et non firmiter credi- derunt, per preces præbet Deus petitiones. lis au- tem, qui vivunt citra peccatum et gnostice, con- cedit si vel solummodo cogitarint. Ecce enim Annæ que solummodo cogitaverat, data est Samuelis pueri conceptio : « Pete, inquit Scriptura, et faciam : ani- no cogita, et dabo. Deum enim accepimus cognito- rem cordium Þ, non qui conjicit ex motu animæ, sicut nos homines ; sed neque eventu (ridi- culum X enim esset sic cogitare) : neque ut archite ctus laudavit opus factum, sic quoque Deus cum fecisset lucem deinde eam vidisset, dixit bonam c. Ille autem priusquam fecisset, sciens qualis esset futura, cam laudavit quæ facta est, ut qui po- tentia pridem bonum faceret per aeternum proposi- tum, quod postea actu futurum erat bonum : et quod futurum erat jam prædixit esse bonum, di- ctione per hyperbaton celante veritatem. Orat ergo gnosticus etiam cogitatione omni hora, per charita- tem Deo conjunctus, et familiaris effectus. Et pri- mum quidem petet remissionem peccatorum, postea non amplius peccare; deinde posse benefacere, et omnem quæ facta est per Dominum creationem, et dispensationem intelligere, ut « mundo corded, ef fectus per agnitionem quæ est per Filium Dei, • facie ad faciem •, in beati spectaculi mysterio ini- tietur, exaudiens Scripturam quæ dicit : ‹ Bonum est jejunium cum oratione r. » Jejunia autem signi- ficant omnem generaliter abstinentiam ab omnibus C prorsus malis, tam quæ actu fiunt, quam quæ ver- bis, et ipsa cogitatione. Est ergo, ut videtur, justi- tia quadrata, omni ex parte æqualis et similis, in verbo, in facto, in abstinentia a malis, in benefi- centia, in perfectione cognitionis, nusquam ullo modo claudicans, ne videatur injusta et inæqualis. Quatenus ergo est aliquis justus, est omnino isquo- que fidelis quatenus autem est fidelis, nondum est etiam justus, Justitiam dico quæ fit per profectum et consummationem, per quam gnosticus justus dicitur. Jam vero Abrahæ qui factus fuerat cfidelis, › * ED. POTTER, 665-666 ED. ΡARIS. 3, 4. a Gen. xx et seq. b Act. 1, 24; xv, 8. © Gen. ↳, d Matth. v, 8. e Cor. xult, 12. Tob. x11, 8. bendum, Non con- jccians animam, » ejusque affectus, ex motu aliquo externo, ut nos homines › solemus. riores hanc sententiam emendarunt, quæ in Flor. Sylburg. et ms. Paris. hoc modo exstat : perperam. Concinnius et plenius SYLBURG. dativo scilicet casu, pro • post, » seu præter et ultra bene faciendi faculta- tem : » inquit Sylburgius. Malim vero «ac deinceps bene agendi facultatem. » Nam hic ant, ut prius absque casu positum, signi- ficat e deinceps, præterea, insuper, » etc. Cor. auctores. est vir undequaque perfectus. Plato in Prolagora : Aristoteles Ethic. ad Nicomachian lib. 1. c. : Latini hominen rotundum vocant. Horatius lib. sat. 7: tolus teres atque rotundus. Ibidem mox, (58) Οὐκ ἐκ κινήματος ψυχῆς τεκμ. Forte scri- D (50) Τοῦτο ἐπήνεσεν, ὃ ἐγένετο. Sic edit. poste- (60) Της φράσεως ὑπερβατῷ. Flor. τῇ φράσεως (61) Ἐπὶ τὸ εὖ π. Procul dubio verior lectio est, (62) Καθαρός. Respicit Matt. v, 8 : Μακάριοι οἱ (65) Τετράγωνος. Hac voce metaphorice utuntur (64) Ἐὰν μὴ προσεξερ. Μs. Οutob. Η ἂν προσερ
PG 9:327οὗτος πρεσβύτερός ἐστι τῷ ὄντι τῆς ἐκκλησίας καὶ διάκονος ἀληθὴς τῆς τοῦ θεοῦ βουλήσεως, ἐὰν ποιῇ καὶ διδάσκῃ τὰ τοῦ κυρίου, οὐχ ὑπ’ ἀνθρώπων χειροτονούμενος οὐδ’, ὅτι πρεσβύτερος, δίκαιος νομιζόμενος, ἀλλ’, ὅτι δίκαιος, ἐν πρεσβυτερίῳ καταλεγόμενος· κἂν ἐνταῦθα ἐπὶ γῆς πρωτοκαθεδρίᾳ μὴ τιμηθῇ, ἐν τοῖς εἴκοσι καὶ τέσσαρσι καθεδεῖται θρόνοις τὸν λαὸν κρίνων, ὥς φησιν ἐν τῇ ἀποκαλύψει Ἰωάννης. μία μὲν γὰρ τῷ ὄντι διαθήκη ἡ σωτήριος ἀπὸ καταβολῆς κόσμου εἰς ἡμᾶς διήκουσα, κατὰ διαφόρους γενεάς τε καὶ χρόνους διάφορος εἶναι τὴν δόσιν ὑποληφθεῖσα. ἀκόλουθον γὰρ εἶναι μίαν ἀμετάθετον σωτηρίας δόσιν παρ’ ἑνὸς θεοῦ δι’ ἑνὸς κυρίου πολυτρόπως ὠφελοῦσαν, δι’ ἣν αἰτίαν τὸ μεσότοιχον αἴρεται τὸ διορίζον τοῦ Ἰουδαίου τὸν Ἕλληνα εἰς περιούσιον λαόν. καὶ οὕτως ἄμφω εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως καταντῶσιν, καὶ ἡ ἐξ ἀμφοῖν ἐκλογὴ μία.
καὶ ὡς ὁ ἥλιος λάμπων κατὰ τὴν εὐεργεσίαν, σπεύδει τῇ γνώσει τῇ δικαίᾳ δι' ἀγάπης Θεοῦ ἐπὶ τὴν ἁγίαν μονὴν, καθάπερ οἱ ἀπόστολοι· οὐχ ὅτι ἦσαν εκλεκτοί γενόμενοι ἀπόστολοι κατά τι φύσεως (69) ἐξαίρετοι ἰδίωμα· ἐπεὶ καὶ ὁ Ἰούδας ἐξελέγη σὺν αὐτοῖς· ἀλλ' οἷοί τε ἦσαν ἀπόστολοι γενέσθαι ἐκλεγέντες πρὸς τοῦ καὶ τὰ τέλη προορωμένου· ὁ γοῦν μὴ σὺν αὐτοῖς ἐκλε γείς Ματθίας, ἄξιον ἑαυτὸν παρασχόμενος τοῦ γενέσθαι ἀπόστολον (70), ἀντικατατάσσεται Ἰούδα. Εξεστινούν καὶ νῦν (71) ταῖς Κυριακαῖς ἐνασχήσαντας ἐντολαῖς, κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον τελείως βιώσαντας καὶ γνωστι κῶς, εἰς τὴν ἐκλογὴν τῶν ἀποστόλων ἐγγραφῆναι. Οὗτος πρεσβύτερος ἐστι τῷ ὄντι τῆς Ἐκκλησίας, καὶ διάκονος ἀληθὴς τοῦ Θεοῦ βουλήσεως, ἐὰν ποι Α τελειότητος, ισάγγελος μὲν ἐνταῦθα. Φωτεινὸς δὲ βρη Β καὶ διδάσκῃ τὰ τοῦ Κυρίου· οὐχ ὑπ' ἀνθρώπων χει- Ρ. κατά τινα φύσεως ἐξαίρετον ιδιό τητα. γενέσθαι ἀπόστολος. πρωτοκαθεδρίαν τοὺς νῦν καλουμένους ἐπισκόπους, ἀποστόλους ὠνόμαζον ἀπό στολος Σαφῶς τοίνυν ἐδίδαξεν, ὡς τὴν ροτονούμενος, οὐδ᾽ ὅτι πρεσβύτερος, δίκαιος νομικό- μενος· ἀλλ' ὅτι δίκαιος, ἐν πρεσβυτερίῳ καταλεγό μενος· κἂν ἐνταῦθα ἐπὶ γῆς πρωτοκαθεδρία με το μηθῇ, ἐν τοῖς εἴκοσι (72) καὶ τέσσαρσι καθεδεῖται θρόνοις, τὸν λαὸν κρίνων, ὥς φησιν ἐν τῇ ᾿Αποκαλύ ψει Ιωάννης. Μία μὲν γὰρ τῷ ὄντι διαθήκη ή σε τήριος, ἀπὸ καταβολῆς κόσμου εἰς ἡμᾶς διήκουσα, κατὰ διαφόρους γενεάς τε καὶ χρόνους, διάφορος είν ναι τὴν δόσιν ὑποληφθεῖσα. ᾿Ακόλουθον γὰρ εἶναι μίαν ἀμετάθετον σωτηρίας δόσιν, παρ' ἑνὸς Θεοῦ, δ' ἑνὸς Κυρίου πολυτρόπως (75) ὠφελοῦσαν· δι' ἣν αἰτ τίαν τὸ μεσότοιχον (74), αίρεται τὸ διορίζον τοῦ Ἰουδαίου τὸν Ἕλληνα εἰς περιούσιον λαόν. Καὶ εύ τως ἄμφω εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως καταντώσιν καὶ ἡ ἐξ ἀμφοῖν ἐκλογὴ μία· καὶ τῶν ἐκλεκτῶν, φη- σὶν (75), ἐκλεκτότεροι οἱ κατὰ τὴν τελείαν, γνώσιν καὶ τῆς Ἐκκλησίας αὐτῆς ἀπηνθισμένοι, καὶ τῇ μετ γαλοπρεπεστάτη δόξῃ τετιμημένοι, κριταί τε καὶ διοικηταὶ ἐπίσης ἔκ τε Ἰουδαίων ἔκ τε Ἑλλήνων οἱ τέσσαρες καὶ εἴκοσι, διπλασιασθείσης (76) τῆς χάρι τος· ἐπεὶ καὶ αἱ ἐνταῦθα κατὰ τὴν Ἐκκλησίαν προ κοπαὶ ἐπισκόπων, πρεσβυτέρων, διακόνων, μιμήματ τα, οἶμαι, ἀγγελικῆς δόξης κἀκείνης τῆς οἰκονομίας τυγχάνουσιν, ἣν ἀναμένειν φασὶν αἱ Γραφαὶ τοὺς ἐπισκοπικὴν οἰκονομίαν αὐτὸς ἐπεπίστευτο, ἔχων ἀπο στόλου προσηγορίαν. Ε επισκοπή, Πρῶτοι Πέτρος καὶ Παί λος ἀπόστολοι αὐτοὶ καὶ ἐπίσκοποι. κρίνων τὸν λαόν, ιν, 15. CLEMENTIS ALEXANDRINI • beneficentiam gnostica perfectionis, est hic quidem æqualis angelis : jam autem lucidus, et tanquam sol resplendens per beneficentiam, contendit justa cognitione per Dei dilectionem, ad sanctam man- sionem, sicut apostoli, qui non ideo, quod pri- dem fuerint electi facti sunt apostoli ex quadam exi- mia naturæ proprietate; nam Judas quoque fu- erat cum eis electus, sed idonei erant qui apo- stoli eligerentur, ab eo qui etiam fines pravi. det. Qui itaque non una cum eis fuit electus, Matthias, cum se præbuisset dignum ut fieret apostolus, sufficitur in locum Judæ. Licet ergo nunc eis quoque qui se in Dominicis exercuere mandatis, et perfecte ac gnostice vixere conve- nienter Evangelio, ascribi in numerum apostolo- rum. Hic est revera presbyter Ecclesia, et verus diaconus, id est minister Dei voluntatis, si faciat et doceat quæ sunt Domini, non ut qui ordinetur ab hominibus, neque quod sit presbyter justus cen- seatur; sed quod sit justus referatur in presbyte- rium. Et licet his in terris non fuerit prima sede honoratus, sedebit in quatuor et viginti thronis populum judicans, ut dicit Joannes in Apocalypsi. Nam unum quidem est revera salutare testamen- tum, quod a constitutione mundi ad nos pervenit per generationes diversas et tempora, etiamsi pro dandi ratione existimatum fuerit esse diversum. Consequens enim est esse unam immutabilem sa- lutis dationem, ab uno Deo per unum Dominum, quæ multis modis prodest. Propter quam causam tollitur ‹ maceria, quæ dividebat Græcum a Ju- dæo ad hoc ut esset populus peculiaris : et sic am- bo ‹ perveniunt ad fidei unitatem, et ex ambobus una est electio. Et electis, inquit, sunt magis electi, qui ex perfecta cognitione, et ab ipsa Ecclesia sunt decerpti, et magnificentissima gloria honorati, ju- dices et administratores, ex æquo et ex Judæis et ex Græcis quatuor et viginti duplicata gloria. Nam hic quoque in Ecclesia progressiones episcopo- rum, presbyterorum, diaconorum, sunt, ut arbi- * ED. POTTER. scriptura colligitur, SYLBURG Respicit vero auctor hæreticos, qui alios aliis natura præstare, et propter hanc præstan- tiam salutem consequi docebant: quod dogma su- perius refellit. SYLB. licuisse ad apostolicam dignitatem evehi, quod episcopi in locum ac dignitatem apostolorum suc- cesserint. Proinde idem est episcopatum obtinere, et ad apostolicam dignitatem evehi. Hinc statim mentionem injicit ordinum episcopatui subjecto- rum : nempe presbyterorum, qui non obtinuissent, et diaconorum. Haud aliter Theo- doretus in Corinth. xu, 28, aliisque in locis tra- dit, quod primævi Christiani, eos, qui nunc vocantur episcopi, apostolos vocabant. Comment. in Philipp. 1, 1, 2, inde colligit Ep phro- ditum episcopatum obtinuisse, quod a Pai dictus sit: Idem C D converso apostolatus dicitur Aut. 1, 20, et veteres scriptores apostolis non raro episcoporum nomen tribuunt. Epipha nius, hæres. 27, par. : Conf. Cypria- nus in Epist. ad Rogatianum: Ambrosius in Sphes. Iv, 2, alios ut nittam quamplurimos. nes? Scilicet eorum prima pars de viginti quatuor thronis occurrit Apocal, iv, 4; x1, 16. Pars vero posterior sumpta esse videtur es Matth. xix, 28, vel Luc. xxi, 50. Nec infrequens est Clementi aliisque antiquis Patribus, ut, Scripta- ras e memoria recitantes, diversa commisceant. To uzporous. F. spici Ephes. 1, 14, 15, 16, bic explicat. qui duplicatus numerum viginti quatuor seniorum efficit. (69) Κατά τι φύσεως. Flor. κατά τινα unde altera (70) Τοῦ γενέσθαι ἀπόστολον. Congruentius τοῦ (71) Καὶ νῦν. Ideo docet auctor suo tempore (72) Ἐν τοῖς είκοσι. Ubi hæc verba scribit Joan- (73) Πολυτρόπως. Respicit Ηebr. 1, 1. (74) Τὸ μεσότοιχον. Hæc composuit auctor es (75) Φησίν. Scilicet Joannes in Apocalypsi, quam (76) Διπλασ. Respicit numerum apostolorum,
καὶ τῶν ἐκλεκτῶν, φησίν, ἐκλεκτότεροι οἱ κατὰ τὴν τελείαν γνῶσιν καὶ τῆς ἐκκλησίας αὐτῆς ἀπηνθισμένοι καὶ τῇ μεγαλοπρεπεστάτῃ δόξῃ τετιμημένοι, κριταί τε καὶ διοικηταί, ἐπ’ ἴσης ἔκ τε Ἰουδαίων ἔκ τε Ἑλλήνων, οἱ τέσσαρες καὶ εἴκοσι, διπλασιασθείσης τῆς χάριτος· ἐπεὶ καὶ αἱ ἐνταῦθα κατὰ τὴν ἐκκλησίαν προκοπαὶ ἐπισκόπων, πρεσβυτέρων, διακόνων μιμήματα, οἶμαι, ἀγγελικῆς δόξης κἀκείνης τῆς οἰκονομίας τυγχάνουσιν, ἣν ἀναμένειν φασὶν αἱ γραφαὶ τοὺς κατ’ ἴχνος τῶν ἀποστόλων ἐν τελειώσει δικαιοσύνης κατὰ τὸ εὐαγγέλιον βεβιωκότας. ἐν νεφέλαις τούτους ἀρθέντας γράφει ὁ ἀπόστολος διακονήσειν μὲν τὰ πρῶτα, ἔπειτα ἐγκαταταγῆναι τῷ πρεσβυτερίῳ κατὰ προκοπὴν δόξης (δόξα γὰρ δόξης διαφέρει), ἄχρις ἂν εἰς τέλειον ἄνδρα αὐξήσωσιν.
καὶ ὡς ὁ ἥλιος λάμπων κατὰ τὴν εὐεργεσίαν, σπεύδει τῇ γνώσει τῇ δικαίᾳ δι' ἀγάπης Θεοῦ ἐπὶ τὴν ἁγίαν μονὴν, καθάπερ οἱ ἀπόστολοι· οὐχ ὅτι ἦσαν εκλεκτοί γενόμενοι ἀπόστολοι κατά τι φύσεως (69) ἐξαίρετοι ἰδίωμα· ἐπεὶ καὶ ὁ Ἰούδας ἐξελέγη σὺν αὐτοῖς· ἀλλ' οἷοί τε ἦσαν ἀπόστολοι γενέσθαι ἐκλεγέντες πρὸς τοῦ καὶ τὰ τέλη προορωμένου· ὁ γοῦν μὴ σὺν αὐτοῖς ἐκλε γείς Ματθίας, ἄξιον ἑαυτὸν παρασχόμενος τοῦ γενέσθαι ἀπόστολον (70), ἀντικατατάσσεται Ἰούδα. Εξεστινούν καὶ νῦν (71) ταῖς Κυριακαῖς ἐνασχήσαντας ἐντολαῖς, κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον τελείως βιώσαντας καὶ γνωστι κῶς, εἰς τὴν ἐκλογὴν τῶν ἀποστόλων ἐγγραφῆναι. Οὗτος πρεσβύτερος ἐστι τῷ ὄντι τῆς Ἐκκλησίας, καὶ διάκονος ἀληθὴς τοῦ Θεοῦ βουλήσεως, ἐὰν ποι Α τελειότητος, ισάγγελος μὲν ἐνταῦθα. Φωτεινὸς δὲ βρη Β καὶ διδάσκῃ τὰ τοῦ Κυρίου· οὐχ ὑπ' ἀνθρώπων χει- Ρ. κατά τινα φύσεως ἐξαίρετον ιδιό τητα. γενέσθαι ἀπόστολος. πρωτοκαθεδρίαν τοὺς νῦν καλουμένους ἐπισκόπους, ἀποστόλους ὠνόμαζον ἀπό στολος Σαφῶς τοίνυν ἐδίδαξεν, ὡς τὴν ροτονούμενος, οὐδ᾽ ὅτι πρεσβύτερος, δίκαιος νομικό- μενος· ἀλλ' ὅτι δίκαιος, ἐν πρεσβυτερίῳ καταλεγό μενος· κἂν ἐνταῦθα ἐπὶ γῆς πρωτοκαθεδρία με το μηθῇ, ἐν τοῖς εἴκοσι (72) καὶ τέσσαρσι καθεδεῖται θρόνοις, τὸν λαὸν κρίνων, ὥς φησιν ἐν τῇ ᾿Αποκαλύ ψει Ιωάννης. Μία μὲν γὰρ τῷ ὄντι διαθήκη ή σε τήριος, ἀπὸ καταβολῆς κόσμου εἰς ἡμᾶς διήκουσα, κατὰ διαφόρους γενεάς τε καὶ χρόνους, διάφορος είν ναι τὴν δόσιν ὑποληφθεῖσα. ᾿Ακόλουθον γὰρ εἶναι μίαν ἀμετάθετον σωτηρίας δόσιν, παρ' ἑνὸς Θεοῦ, δ' ἑνὸς Κυρίου πολυτρόπως (75) ὠφελοῦσαν· δι' ἣν αἰτ τίαν τὸ μεσότοιχον (74), αίρεται τὸ διορίζον τοῦ Ἰουδαίου τὸν Ἕλληνα εἰς περιούσιον λαόν. Καὶ εύ τως ἄμφω εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως καταντώσιν καὶ ἡ ἐξ ἀμφοῖν ἐκλογὴ μία· καὶ τῶν ἐκλεκτῶν, φη- σὶν (75), ἐκλεκτότεροι οἱ κατὰ τὴν τελείαν, γνώσιν καὶ τῆς Ἐκκλησίας αὐτῆς ἀπηνθισμένοι, καὶ τῇ μετ γαλοπρεπεστάτη δόξῃ τετιμημένοι, κριταί τε καὶ διοικηταὶ ἐπίσης ἔκ τε Ἰουδαίων ἔκ τε Ἑλλήνων οἱ τέσσαρες καὶ εἴκοσι, διπλασιασθείσης (76) τῆς χάρι τος· ἐπεὶ καὶ αἱ ἐνταῦθα κατὰ τὴν Ἐκκλησίαν προ κοπαὶ ἐπισκόπων, πρεσβυτέρων, διακόνων, μιμήματ τα, οἶμαι, ἀγγελικῆς δόξης κἀκείνης τῆς οἰκονομίας τυγχάνουσιν, ἣν ἀναμένειν φασὶν αἱ Γραφαὶ τοὺς ἐπισκοπικὴν οἰκονομίαν αὐτὸς ἐπεπίστευτο, ἔχων ἀπο στόλου προσηγορίαν. Ε επισκοπή, Πρῶτοι Πέτρος καὶ Παί λος ἀπόστολοι αὐτοὶ καὶ ἐπίσκοποι. κρίνων τὸν λαόν, ιν, 15. CLEMENTIS ALEXANDRINI • beneficentiam gnostica perfectionis, est hic quidem æqualis angelis : jam autem lucidus, et tanquam sol resplendens per beneficentiam, contendit justa cognitione per Dei dilectionem, ad sanctam man- sionem, sicut apostoli, qui non ideo, quod pri- dem fuerint electi facti sunt apostoli ex quadam exi- mia naturæ proprietate; nam Judas quoque fu- erat cum eis electus, sed idonei erant qui apo- stoli eligerentur, ab eo qui etiam fines pravi. det. Qui itaque non una cum eis fuit electus, Matthias, cum se præbuisset dignum ut fieret apostolus, sufficitur in locum Judæ. Licet ergo nunc eis quoque qui se in Dominicis exercuere mandatis, et perfecte ac gnostice vixere conve- nienter Evangelio, ascribi in numerum apostolo- rum. Hic est revera presbyter Ecclesia, et verus diaconus, id est minister Dei voluntatis, si faciat et doceat quæ sunt Domini, non ut qui ordinetur ab hominibus, neque quod sit presbyter justus cen- seatur; sed quod sit justus referatur in presbyte- rium. Et licet his in terris non fuerit prima sede honoratus, sedebit in quatuor et viginti thronis populum judicans, ut dicit Joannes in Apocalypsi. Nam unum quidem est revera salutare testamen- tum, quod a constitutione mundi ad nos pervenit per generationes diversas et tempora, etiamsi pro dandi ratione existimatum fuerit esse diversum. Consequens enim est esse unam immutabilem sa- lutis dationem, ab uno Deo per unum Dominum, quæ multis modis prodest. Propter quam causam tollitur ‹ maceria, quæ dividebat Græcum a Ju- dæo ad hoc ut esset populus peculiaris : et sic am- bo ‹ perveniunt ad fidei unitatem, et ex ambobus una est electio. Et electis, inquit, sunt magis electi, qui ex perfecta cognitione, et ab ipsa Ecclesia sunt decerpti, et magnificentissima gloria honorati, ju- dices et administratores, ex æquo et ex Judæis et ex Græcis quatuor et viginti duplicata gloria. Nam hic quoque in Ecclesia progressiones episcopo- rum, presbyterorum, diaconorum, sunt, ut arbi- * ED. POTTER. scriptura colligitur, SYLBURG Respicit vero auctor hæreticos, qui alios aliis natura præstare, et propter hanc præstan- tiam salutem consequi docebant: quod dogma su- perius refellit. SYLB. licuisse ad apostolicam dignitatem evehi, quod episcopi in locum ac dignitatem apostolorum suc- cesserint. Proinde idem est episcopatum obtinere, et ad apostolicam dignitatem evehi. Hinc statim mentionem injicit ordinum episcopatui subjecto- rum : nempe presbyterorum, qui non obtinuissent, et diaconorum. Haud aliter Theo- doretus in Corinth. xu, 28, aliisque in locis tra- dit, quod primævi Christiani, eos, qui nunc vocantur episcopi, apostolos vocabant. Comment. in Philipp. 1, 1, 2, inde colligit Ep phro- ditum episcopatum obtinuisse, quod a Pai dictus sit: Idem C D converso apostolatus dicitur Aut. 1, 20, et veteres scriptores apostolis non raro episcoporum nomen tribuunt. Epipha nius, hæres. 27, par. : Conf. Cypria- nus in Epist. ad Rogatianum: Ambrosius in Sphes. Iv, 2, alios ut nittam quamplurimos. nes? Scilicet eorum prima pars de viginti quatuor thronis occurrit Apocal, iv, 4; x1, 16. Pars vero posterior sumpta esse videtur es Matth. xix, 28, vel Luc. xxi, 50. Nec infrequens est Clementi aliisque antiquis Patribus, ut, Scripta- ras e memoria recitantes, diversa commisceant. To uzporous. F. spici Ephes. 1, 14, 15, 16, bic explicat. qui duplicatus numerum viginti quatuor seniorum efficit. (69) Κατά τι φύσεως. Flor. κατά τινα unde altera (70) Τοῦ γενέσθαι ἀπόστολον. Congruentius τοῦ (71) Καὶ νῦν. Ideo docet auctor suo tempore (72) Ἐν τοῖς είκοσι. Ubi hæc verba scribit Joan- (73) Πολυτρόπως. Respicit Ηebr. 1, 1. (74) Τὸ μεσότοιχον. Hæc composuit auctor es (75) Φησίν. Scilicet Joannes in Apocalypsi, quam (76) Διπλασ. Respicit numerum apostolorum,
PG 9:329οἱ τοιοῦτοι κατὰ τὸν Δαβὶδ καταπαύσουσιν ἐν ὄρει ἁγίῳ θεοῦ, τῇ ἀνωτάτω ἐκκλησίᾳ, καθ’ ἣν οἱ φιλόσοφοι συνάγονται τοῦ θεοῦ, οἱ τῷ ὄντι Ἰσραηλῖται οἱ καθαροὶ τὴν καρδίαν, ἐν οἷς δόλος οὐδείς, οἱ μὴ καταμείναντες ἐν ἑβδομάδι ἀναπαύσεως, ἀγαθοεργίᾳ δὲ θείας ἐξομοιώσεως εἰς ὀγδοαδικῆς εὐεργεσίας κληρονομίαν ὑπερκύψαντες, ἀκορέστου θεωρίας εἰλικρινεῖ ἐποπτείᾳ προσανέχοντες. ἔστιν δὲ καὶ ἄλλα, φησὶν ὁ κύριος, πρόβατα, ἃ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης, ἄλλης αὐλῆς καὶ μονῆς ἀναλόγως τῆς πίστεως κατηξιωμένα. τὰ δὲ ἐμὰ πρόβατα τῆς ἐμῆς ἀκούει φωνῆς, συνιέντα γνωστικῶς τὰς ἐντολάς· τὸ δ’ ἔστιν μεγαλοφρόνως καὶ ἀξιολόγως ἐκδέχεσθαι σὺν καὶ τῇ τῶν ἔργων ἀνταποδόσει τε καὶ ἀντακολουθίᾳ. ὥστε ὅταν ἀκούσωμεν ἡ πίστις σου σέσωκέν σε, οὐχ ἁπλῶς τοὺς ὁπωσοῦν πιστεύσαντας σωθήσεσθαι λέγειν αὐτὸν ἐκδεχόμεθα, ἐὰν μὴ καὶ τὰ ἔργα ἐπακολουθήσῃ. αὐτίκα Ἰουδαίοις μόνοις ταύτην ἔλεγε τὴν φωνὴν τοῖς νομικῶς καὶ ἀνεπιλήπτως βεβιωκόσιν, οἷς μόνον ἡ εἰς τὸν κύριον ὑπελείπετο πίστις.
κατ' ίχνος τῶν ἀποστόλων ἐν τελειώσει δικαιοσύνης κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον βεβιωκότας. Ἐν νεφέλαις (77) τούτους ἀρθέντας γράφει ὁ ᾿Απόστολος, διακονήσειν μὲν τὰ πρῶτα, ἔπειτα ἐγκαταταγῆναι τῷ πρεσβυτε- ρίῳ κατὰ προκοπήν δόξης: (ε δόξα γὰρ δόξης διαφέρει ») ἄχρις ἂν εἰς «τέλειον ἄνδρα ο αὐξήσωσιν. ν Οἱ τοιοῦτοι, κατὰ τὸν Δαβίδ, ο καταπαύσουσιν ἐν ὄρει ἁγίῳ Θεοῦ, » τῇ ἀνωτάτω Ἐκκλησίᾳ, καθ᾽ ἣν οἱ φιλόσο φος συνάγονται τοῦ Θεοῦ, « οἱ τῷ ὄντι (78) Ἰσραηλῖται, οἱ καθαροὶ τὴν καρδίαν, ἐν οἷς δόλος οὐδεὶς· οἱ μὴ και η ταμείναντες ἐν ἑβδομάδι (79) ἀναπαύσεως, ἀγαθοεργία δὲ θείας ἐξομοιώσεως εἰς ὀγδοαδικῆς εὐεργεσίας κλη- ρονομίαν ὑπερκύψαντες, ἀκορέστου θεωρίας ειλικρινεί Εποπτεία προσανέχοντες· « Εστι δὲ (80) καὶ ἄλλα, φησὶν ὁ Κύριος, πρόβατα, ἃ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης· » ἄλλης αὐλῆς καὶ μονῆς ἀναλόγως τῆς πίστεως κατηξιωμένα. « Τὰ δὲ ἐμὰ πρόβατα, τῆς ἐμῆς ἀκούει φωνῆς, συνιέντα γνωστικῶς τὰς ἐντολάς· τὸ δ' ἔστι με γαλοφρόνως καὶ ἀξιολόγως ἐκδέχεσθαι σὺν καὶ τῇ τῶν ἔργων ἀνταποδόσει τε καὶ ἀντακολουθίᾳ. Ὥστε, ὅταν ἀκούωμεν, « Ἡ πίστις σου σέσωκέ σε, » οὐχ ἁπλῶς τοὺς ὁπωσοῦν πιστεύσαντας σωθήσεσθαι λέγειν αὐτὸν ἐκδεχόμεθα, ἐὰν μὴ καὶ τὰ ἔργα ἐπακολουθήσῃ. Αὐ- τίκα Ἰουδαίοις μόνοις ταύτην ἔλεγε τὴν φωνὴν, τοῖς νομικοῖς καὶ ἀνεπιλήπτως (81) βεβιωκόσιν, οἷς μόνον ἡ εἰς τὸν Κύριον ὑπελείπετο πίστις. Οὐκ ἂν οὖν μετὰ ἀκρασίας πιστὸς εἴη, ἀλλὰ κἂν ἐξέλθῃ (82) τὴν σάρκα, Ρ. 794, ιν, 17. Έπειτα ἡμεῖς οἱ ζῶντες οἱ περιλειπόμενοι, ἅμα σὺν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις, εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου εἰς ἀέρα· καὶ οὕτω πάντοτε σὺν Κυρίῳ ἐσόμεθα. ιν, 13. Ἰδὲ ἀληθῶς Ἰσραηλίτης, ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἔστι, Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρ δίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. ὀγδοάδα τοῖς νομικῶς καὶ ἀνεπιλήπτως β. : Ιστέον μέν τοι, τοὺς κατὰ τὸ λουτρὸν τοῖς ἁμαρτήμασι περιπίπτοντας, τούτους εἶναι τοὺς παιδευομένους· τὰ μὲν γὰρ προε- νεργηθέντα ἀφείθη, τὰ ἐπιγενόμενα ἐκκαθαίρεται. Οἰκτείρειν τοὺς μετὰ θάνατον παι- δευομένους διὰ τῆς κολάσεως ἀκουσίως ἐξομολογουμέ- νους ΙΧ. › πεπαυμένοις τῆς καθάρσεως, STROMATUM LIB. VI. miæ ac dispensationis, quam dicunt Scripturæ exspectare illos qui, insistentès vestigiis apostolo- rum, vixerunt in perfectione justitiæ convenienter Evangelio. Hos sublatos in nubibus scribit Aposto lus, primum quidem diaconos futuros, deinde com A tror, imitationes gloriæ angelicæ, et illius ccono- optandos esse in presbyteratum profectu gloriæ: (gloria enim differt a gloria:>) donec creverint in ‹ virum perfectum. › CAPUT XIV. Veritatis et bonorum operum studiosis pro cujusque merito in cœlis locum assignatum iri. B Qui sunt tales, ut ait beatus David, ‹ requiescent in monte sancto Deia, suprema scilicet Ecclesia, in qua congregantur Dei philosophi, qui vere sunt • Israelitæ, I mundi corde, in quibus nullus est do- lus, qui non permanserunt in septenario quietis, sed Deo assimilati bonorum operum effectione, ad octonarii beneficentiæ hæreditatem sublati sunt, insatiabilis contemplationis puræ ac sinceræ specu- lationi attendentes. ‹Sunt autem aliæ quoque, inquit Dominus b, oves, quæ non sunt ex hoc ovili, » quæ alio scilicet ovili et mansione pro pro- portione fidei sunt dignatæ. Meæ autem oves meam vocem audiunt ©, › gnostice scilicet mea mandata intelligentes. Hoc autem licet magnifice et pro dignitate meritisque accipere cum operum remuneratione, et mutua consequentia. Quare quando audierimus, e Fides tua te salvam fecit, non accipimus eum dicere absolute eos salvos fu- C turos qui quomodocunque crediderint, nisi opera quoque fuerint consecuta. Quippe Judæis solis hanc dicebat vocem, qui legem tenebant et vixerant * ED. POTTER, 668, ED. PARIS. et alibi. a Psal. xv, 1. b Joan. s, 16. c lbid. 28. d Marc. v, 34, Dein Apocalypseos loca modo citata : pο- stea Corinth. xv, 41, denique Ephes. Joan. 1, : et Matth. v, : tem a malo, vero reversione ad bene agendum. Conf. superius Strom. iv, pag. 612, n. 12. locum e memoria recitavit auctor. possit, c qui se- cundum legem et inculpate vitain egerunt. › mens, eos, qui post baptismum vitiis peccatisque inquinati fuerint, suppliciis quibusdam purgandos esse. Sic Strom. iv, p. : In Strom. vis, p. 745, extrema edit. Paris. dicit Chri- stianum perfectum : Misereri eorum, qui post mortem castigantur, per supplicium inviti confitentes; cum scilicet ipse gravioribus peccatis immunis, castigatorias has pœnas non metuat. Ejusdem libri p. 732, ed. Paris. PATROL. GR. ait, consummatis præmia dari » cum cessaverint a purgatione. » Nec mirum, si in hanc sententiam inciderit, qui cum Judaicis traditionibus, tum etiam philosophicis ac præsertim Platonicis et Pythagoricis, tantopere delectatus est. Est autem notissimum similia¯do- gmata a Judæorum magistris recepta fuisse. Plato sententiam suam exponit Phædonis pag. 83, 84; Gorgia pag. 356, 357, edit. Francofurt. aliisque in locis. Philosophorum hac de re dogma explicat Virgilius, Æneid. vi, : Quin et supremo cum lumine vita reliquit, Non tamen omne malum miseris, nec funditus omnes Corporem excedunt pestes; penitusque necesse est Multa diu concreta modis inolescere miris : Ergo exercentur pœnis veterumque malorum Supplicia expendunt. Aliæ panduntur inanes Suspense ad ventos: aliis sub gurgite vasto Infectum eluitur scelus aut exuritur igni. Quisque suos patimur manes. Exinde per amplum Mittimur Elysium, et pauci læta arva tenemus. Origenes, Clementis discipulus, magistri sui sen tentiam plurimis in locis tuetur, ut homil. in Exod.: • Veniendum est ergo omnibus ad ignem, venien- dum est ad conflatorium; sedet enim Dominus, et conflat, et purgat filios Juda. Sed et illuc cum ve- nitur, si quis multa opera bona et parum aliquid iniquitatis attulerit, illud parum tanquam plumbum igne resolvitur, ac purgatur, et totum remanet au- rum purum; et si quis plus illuc plumbi detulerit, plus exuritur, ut amplius decoquatur, ut etsi pa- (77) Έν νεφέλαις. Hic respicere videtur 1 Thess. (78) Οἱ τῷ ὄντι. Hæc sententia composita est ex (79) Εβδομάδι. Εβδομάδα allegorice vocat quie- (80) Ἔστι δέ. Hunc et sequentem S. Scripturæ D (81) Τοῖς νομικοῖς καὶ ἀν. Non incommode scribi (82) Κἂν ἐξέλθῃ. Non uno in loco asserit Cle-
οὐκ ἂν οὖν μετὰ ἀκρασίας πιστός τις εἴη, ἀλλὰ κἂν [μὴ] ἐξέλθῃ τὴν σάρκα, ἀποθέσθαι τὰ πάθη ἀνάγκη τοῦτον, ὡς εἰς τὴν μονὴν τὴν οἰκείαν χωρῆσαι δυνηθῆναι. πλέον δέ ἐστι τοῦ πιστεῦσαι τὸ γνῶναι, καθάπερ ἀμέλει τοῦ σωθῆναι τὸ καὶ μετὰ τὸ σωθῆναι τιμῆς τῆς ἀνωτάτω ἀξιωθῆναι. διὰ πολλῆς τοίνυν τῆς παιδείας ἀπεκδυσάμενος τὰ πάθη ὁ πιστὸς ἡμῖν μέτεισιν ἐπὶ τὴν βελτίονα τῆς προτέρας μονῆς, μεγίστην κόλασιν ἐπιφερόμενος τὸ ἰδίωμα τῆς μετανοίας ὧν ἐξήμαρτεν μετὰ τὸ βάπτισμα. ἀνιᾶται γοῦν ἔτι μᾶλλον ἤτοι μηδέπω ἢ καὶ μηδ’ ὅλως τυγχάνων ὧν ἄλλους ὁρᾷ μετειληφότας. πρὸς δὲ καὶ ἐπαισχύνεται τοῖς πλημμεληθεῖσιν αὐτῷ, αἳ δὴ μέγισται κολάσεις εἰσὶ τῷ πιστῷ. ἀγαθὴ γὰρ ἡ τοῦ θεοῦ δικαιοσύνη καὶ δικαία ἐστὶν ἡ ἀγαθότης αὐτοῦ. κἂν παύσωνται ἄρα που αἱ τιμωρίαι κατὰ τὴν ἀποπλήρωσιν τῆς ἐκτίσεως καὶ τῆς ἑκάστου ἀποκαθάρσεως, μεγίστην ἔχουσι παραμένουσαν λύπην οἱ τῆς ἄλλης ἄξιοι εὑρεθέντες αὐλῆς τὴν ἐπὶ τῷ μὴ συνεῖναι τοῖς διὰ δικαιοσύνην δοξασθεῖσιν. Αὐτίκα ὁ Σολομὼν σοφὸν καλῶν τὸν γνωστικὸν περὶ τῶν θαυμαζόντων αὐτοῦ τὸ ἀξίωμα τῆς μονῆς τάδε φησίν·
κατ' ίχνος τῶν ἀποστόλων ἐν τελειώσει δικαιοσύνης κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον βεβιωκότας. Ἐν νεφέλαις (77) τούτους ἀρθέντας γράφει ὁ ᾿Απόστολος, διακονήσειν μὲν τὰ πρῶτα, ἔπειτα ἐγκαταταγῆναι τῷ πρεσβυτε- ρίῳ κατὰ προκοπήν δόξης: (ε δόξα γὰρ δόξης διαφέρει ») ἄχρις ἂν εἰς «τέλειον ἄνδρα ο αὐξήσωσιν. ν Οἱ τοιοῦτοι, κατὰ τὸν Δαβίδ, ο καταπαύσουσιν ἐν ὄρει ἁγίῳ Θεοῦ, » τῇ ἀνωτάτω Ἐκκλησίᾳ, καθ᾽ ἣν οἱ φιλόσο φος συνάγονται τοῦ Θεοῦ, « οἱ τῷ ὄντι (78) Ἰσραηλῖται, οἱ καθαροὶ τὴν καρδίαν, ἐν οἷς δόλος οὐδεὶς· οἱ μὴ και η ταμείναντες ἐν ἑβδομάδι (79) ἀναπαύσεως, ἀγαθοεργία δὲ θείας ἐξομοιώσεως εἰς ὀγδοαδικῆς εὐεργεσίας κλη- ρονομίαν ὑπερκύψαντες, ἀκορέστου θεωρίας ειλικρινεί Εποπτεία προσανέχοντες· « Εστι δὲ (80) καὶ ἄλλα, φησὶν ὁ Κύριος, πρόβατα, ἃ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης· » ἄλλης αὐλῆς καὶ μονῆς ἀναλόγως τῆς πίστεως κατηξιωμένα. « Τὰ δὲ ἐμὰ πρόβατα, τῆς ἐμῆς ἀκούει φωνῆς, συνιέντα γνωστικῶς τὰς ἐντολάς· τὸ δ' ἔστι με γαλοφρόνως καὶ ἀξιολόγως ἐκδέχεσθαι σὺν καὶ τῇ τῶν ἔργων ἀνταποδόσει τε καὶ ἀντακολουθίᾳ. Ὥστε, ὅταν ἀκούωμεν, « Ἡ πίστις σου σέσωκέ σε, » οὐχ ἁπλῶς τοὺς ὁπωσοῦν πιστεύσαντας σωθήσεσθαι λέγειν αὐτὸν ἐκδεχόμεθα, ἐὰν μὴ καὶ τὰ ἔργα ἐπακολουθήσῃ. Αὐ- τίκα Ἰουδαίοις μόνοις ταύτην ἔλεγε τὴν φωνὴν, τοῖς νομικοῖς καὶ ἀνεπιλήπτως (81) βεβιωκόσιν, οἷς μόνον ἡ εἰς τὸν Κύριον ὑπελείπετο πίστις. Οὐκ ἂν οὖν μετὰ ἀκρασίας πιστὸς εἴη, ἀλλὰ κἂν ἐξέλθῃ (82) τὴν σάρκα, Ρ. 794, ιν, 17. Έπειτα ἡμεῖς οἱ ζῶντες οἱ περιλειπόμενοι, ἅμα σὺν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις, εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου εἰς ἀέρα· καὶ οὕτω πάντοτε σὺν Κυρίῳ ἐσόμεθα. ιν, 13. Ἰδὲ ἀληθῶς Ἰσραηλίτης, ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἔστι, Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρ δίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. ὀγδοάδα τοῖς νομικῶς καὶ ἀνεπιλήπτως β. : Ιστέον μέν τοι, τοὺς κατὰ τὸ λουτρὸν τοῖς ἁμαρτήμασι περιπίπτοντας, τούτους εἶναι τοὺς παιδευομένους· τὰ μὲν γὰρ προε- νεργηθέντα ἀφείθη, τὰ ἐπιγενόμενα ἐκκαθαίρεται. Οἰκτείρειν τοὺς μετὰ θάνατον παι- δευομένους διὰ τῆς κολάσεως ἀκουσίως ἐξομολογουμέ- νους ΙΧ. › πεπαυμένοις τῆς καθάρσεως, STROMATUM LIB. VI. miæ ac dispensationis, quam dicunt Scripturæ exspectare illos qui, insistentès vestigiis apostolo- rum, vixerunt in perfectione justitiæ convenienter Evangelio. Hos sublatos in nubibus scribit Aposto lus, primum quidem diaconos futuros, deinde com A tror, imitationes gloriæ angelicæ, et illius ccono- optandos esse in presbyteratum profectu gloriæ: (gloria enim differt a gloria:>) donec creverint in ‹ virum perfectum. › CAPUT XIV. Veritatis et bonorum operum studiosis pro cujusque merito in cœlis locum assignatum iri. B Qui sunt tales, ut ait beatus David, ‹ requiescent in monte sancto Deia, suprema scilicet Ecclesia, in qua congregantur Dei philosophi, qui vere sunt • Israelitæ, I mundi corde, in quibus nullus est do- lus, qui non permanserunt in septenario quietis, sed Deo assimilati bonorum operum effectione, ad octonarii beneficentiæ hæreditatem sublati sunt, insatiabilis contemplationis puræ ac sinceræ specu- lationi attendentes. ‹Sunt autem aliæ quoque, inquit Dominus b, oves, quæ non sunt ex hoc ovili, » quæ alio scilicet ovili et mansione pro pro- portione fidei sunt dignatæ. Meæ autem oves meam vocem audiunt ©, › gnostice scilicet mea mandata intelligentes. Hoc autem licet magnifice et pro dignitate meritisque accipere cum operum remuneratione, et mutua consequentia. Quare quando audierimus, e Fides tua te salvam fecit, non accipimus eum dicere absolute eos salvos fu- C turos qui quomodocunque crediderint, nisi opera quoque fuerint consecuta. Quippe Judæis solis hanc dicebat vocem, qui legem tenebant et vixerant * ED. POTTER, 668, ED. PARIS. et alibi. a Psal. xv, 1. b Joan. s, 16. c lbid. 28. d Marc. v, 34, Dein Apocalypseos loca modo citata : pο- stea Corinth. xv, 41, denique Ephes. Joan. 1, : et Matth. v, : tem a malo, vero reversione ad bene agendum. Conf. superius Strom. iv, pag. 612, n. 12. locum e memoria recitavit auctor. possit, c qui se- cundum legem et inculpate vitain egerunt. › mens, eos, qui post baptismum vitiis peccatisque inquinati fuerint, suppliciis quibusdam purgandos esse. Sic Strom. iv, p. : In Strom. vis, p. 745, extrema edit. Paris. dicit Chri- stianum perfectum : Misereri eorum, qui post mortem castigantur, per supplicium inviti confitentes; cum scilicet ipse gravioribus peccatis immunis, castigatorias has pœnas non metuat. Ejusdem libri p. 732, ed. Paris. PATROL. GR. ait, consummatis præmia dari » cum cessaverint a purgatione. » Nec mirum, si in hanc sententiam inciderit, qui cum Judaicis traditionibus, tum etiam philosophicis ac præsertim Platonicis et Pythagoricis, tantopere delectatus est. Est autem notissimum similia¯do- gmata a Judæorum magistris recepta fuisse. Plato sententiam suam exponit Phædonis pag. 83, 84; Gorgia pag. 356, 357, edit. Francofurt. aliisque in locis. Philosophorum hac de re dogma explicat Virgilius, Æneid. vi, : Quin et supremo cum lumine vita reliquit, Non tamen omne malum miseris, nec funditus omnes Corporem excedunt pestes; penitusque necesse est Multa diu concreta modis inolescere miris : Ergo exercentur pœnis veterumque malorum Supplicia expendunt. Aliæ panduntur inanes Suspense ad ventos: aliis sub gurgite vasto Infectum eluitur scelus aut exuritur igni. Quisque suos patimur manes. Exinde per amplum Mittimur Elysium, et pauci læta arva tenemus. Origenes, Clementis discipulus, magistri sui sen tentiam plurimis in locis tuetur, ut homil. in Exod.: • Veniendum est ergo omnibus ad ignem, venien- dum est ad conflatorium; sedet enim Dominus, et conflat, et purgat filios Juda. Sed et illuc cum ve- nitur, si quis multa opera bona et parum aliquid iniquitatis attulerit, illud parum tanquam plumbum igne resolvitur, ac purgatur, et totum remanet au- rum purum; et si quis plus illuc plumbi detulerit, plus exuritur, ut amplius decoquatur, ut etsi pa- (77) Έν νεφέλαις. Hic respicere videtur 1 Thess. (78) Οἱ τῷ ὄντι. Hæc sententia composita est ex (79) Εβδομάδι. Εβδομάδα allegorice vocat quie- (80) Ἔστι δέ. Hunc et sequentem S. Scripturæ D (81) Τοῖς νομικοῖς καὶ ἀν. Non incommode scribi (82) Κἂν ἐξέλθῃ. Non uno in loco asserit Cle-
PG 9:331ὄψονται γὰρ τελευτὴν σοφοῦ καὶ οὐ νοήσουσι, τί ἐβουλεύσατο περὶ αὐτοῦ καὶ εἰς τί ἠσφαλίσατο αὐτὸν ὁ κύριος· ἐπί τε τῆς δόξης ἐροῦσιν αὐτοῦ· οὗτος ἦν ὃν ἔσχομέν ποτε εἰς γέλωτα καὶ εἰς παραβολὴν ὀνειδισμοῦ, οἱ ἄφρονες· τὸν βίον αὐτοῦ ἐλογισάμεθα μανίαν καὶ τὴν τελευτὴν αὐτοῦ ἄτιμον· πῶς κατελογίσθη ἐν υἱοῖς θεοῦ καὶ ἐν ἁγίοις ὁ κλῆρος αὐτοῦ ἐστιν; οὐ μόνον τοίνυν ὁ πιστός, ἀλλὰ καὶ ὁ ἐθνικὸς δικαιότατα κρίνεται. ἐπειδὴ γὰρ ᾔδει ὁ θεός, ἅτε προγνώστης ὤν, μὴ πιστεύσοντα τοῦτον, οὐδὲν ἧττον, ὅπως τήν γε καθ’ ἑαυτὸν ἀναδέξηται τελείωσιν, ἔδωκεν μὲν φιλοσοφίαν αὐτῷ, ἀλλὰ πρὸ τῆς πίστεως, ἔδωκεν δὲ τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην καὶ τὰ ἄστρα εἰς θρῃσκείαν, ἃ ἐποίησεν ὁ θεὸς τοῖς ἔθνεσιν, φησὶν ὁ νόμος, ἵνα μὴ τέλεον ἄθεοι γενόμενοι τελέως καὶ διαφθαρῶσιν. οἱ δὲ κἀν ταύτῃ γενόμενοι τῇ ἐντολῇ ἀγνώμονες, γλυπτοῖς προσεσχηκότες ἀγάλμασι, ἂν μὴ μετανοήσωσι, κρίνονται, οἳ μέν, ὅτι δυνηθέντες οὐκ ἠθέλησαν πιστεῦσαι τῷ θεῷ, οἳ δέ, ὅτι καὶ θελήσαντες οὐκ ἐξεπόνησαν περιγενέσθαι πιστοί· ναὶ μὴν κἀκεῖνοι οἱ ἀπὸ τῆς τῶν ἄστρων σεβήσεως μὴ ἐπαναδραμόντες ἐπὶ τὸν τούτων ποιητήν.
ἀποθέσθαι τὰ πάθη ἀνάγκη τοῦτον, ὡς εἰς τὴν μονὴν Ρ. 795, πάθη ἀκρασίαν Ή μὲν οὖν πίστις σύντομος ἐστιν, ὡς εἰπεῖν, τῶν κατεπειγόντων γνῶσις· ἡ γνῶσις δὲ ἀπόδειξις τῶν διὰ πίστεως παρειλημμένων ἰσχυρὰ καὶ βέβαιος, διὰ τῆς Κυριακῆς διδασκαλίας ἐποικοδομουμένη τῇ πίστει, εἰς τὸ ἀμετάπτωτον καὶ μετ' ἐπιστήμης καὶ καταληπτὸν παραπέμπουσα. Και μοι δοκεῖ πρώτη τις εἶναι μεταβολὴ σωτήριος ἡ ἐξ ἐθνῶν εἰς πίστιν, ὡς προεἶπον· δευτέρα δὲ ἡ ἐκ πί- στεως εἰς γνῶσιν· ἡ δὲ εἰς ἀγάπην περαιουμένη ἐνθένδε ἤδη φίλον φίλῳ τὸ γινῶσκον τῷ γιγνωσκο μένῳ παρίστησιν. Καὶ τάχα ὁ τοιοῦτος ἐνθένδε ἤδη προλαβὼν ἔχει τὸ ἰσάγγελος εἶναι. προκοπάς, πάθη καὶ ἀκρασία, οἰκείαν μονήν, « τὴν οἰκείαν χωρῆσαι δυνηθῆναι. Πλέον (83) δέ ἐστι τοῦ πιστεῦσαι τὸ γνῶναι, καθάπερ ἀμέλει τοῦ σωθῆναι, τὸ καὶ μετὰ τὸ σωθῆναι τιμῆς τῆς ἀνωτάτω ἀξιω θῆναι. Διὰ πολλῆς (84) τοίνυν τῆς παιδείας ἀπεκ δυσάμενος τὰ πάθη ὁ πιστὸς ἡμῖν μέτεισιν ἐπὶ τὴν βελτίονα τῆς προτέρας μονῆς μεγίστην κόλασιν· ἐπιφερόμενος τὸ ἰδίωμα τῆς μετανοίας, ὧν ἐξήμαρτε μετὰ τὸ βάπτισμα. Ανιᾶται γοῦν ἔτι· μᾶλλον, ήτα μηδέπω (85), ἢ καὶ μηδ' όλως τυγχάνων ὧν ἄλλους όρο μετειληφότας· πρὸς δὲ, καὶ ἐπαισχύνεται τοῖς πλημ μεληθεῖσιν αὐτῷ· αἱ δὴ μέγισται κολάσεις εἰσὶ τῷ πιστῷ. ᾿Αγαθὴ γὰρ ἡ τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνη, καὶ δικαία ἐστὶν ἡ ἀγαθότης αὐτοῦ. Κἂν παύσωνται ἄρα που αἱ τιμωρίαι (86) κατὰ τὴν ἀποπλήρωσιν τῆς ἐκτίσεως καὶ τῆς ἑκάστου ἀποκαθάρσεως, μεγίστην (87) έχουσι παρα- μένουσαν λύπην, ὅτι τῆς ἄλλης ἄξιοι εὑρεθέντες αὐλῆς, τὴν ἐπὶ τῷ μὴ συνεῖναι τοῖς διὰ δικαιοσύνην δοξασθεῖσιν. Αὐτίκα ὁ Σαλομὼν σοφὸν καλῶν τὸν γνω στικὸν, περὶ τῶν θαυμαζόντων αὐτοῦ τὸ ἀξίωμα τῆς μονῆς, τάδε φησίν· ο Όψονται γὰρ τελευτὴν σοφού, καὶ οὐ νοήσουσι τί ἐβουλεύσατο περὶ αὐτοῦ, καὶ εἰς τί ἠσφαλίσατο αὐτὸν ὁ Κύριος· ἡ ἐπί τε τῆς δόξης ἐροῦσιν αὐτοῦ (88)· « Οὗτος ἦν ἂν ἔχομεν ποτὲ εἰς γέλω τα καὶ εἰς παραβολήν ὀνειδισμοῦ, οἱ ἄφρονες. Τὸν βίον αὐτοῦ ἐλογισάμεθα μανίαν, καὶ τὴν τελευτὴν αὐτοῦ ἄτιμον· πῶς κατελογίσθη ἐν υἱοῖς Θεοῦ, καὶ ἐν ἀ- πιστοί, ο ἰσαγγέλους, Διὰ πολλῆς... βελτίονα τῆς προτέρας μονής, μεγίστην κόλασιν ἐπιφερόμενος τὸ ἰδίωμα τῆς μετα Μεγίστην έχουσι παραμένουσαν λύ πην οἱ τῆς ἄλλης άξιοι ευρεθέντες αὐλῆς, ἐπὶ τῷ μὴ συνεῖναι τοῖς διὰ τὴν &κ. A331 CLEMENTS ALEXANDRINI absque reprehensione, quibus deerat sola fides iu A Dominum. Non ergo fuerit aliquis fidelis qui intem- perans est, sed etsi e carne exierit, necesse est ut vitia deponat, ut possit ad propriam pervenire mansionem. Plus est autem cognoscere quam cre- dere sicut etiam quam salvum esse, majus est postquam salvus factus est, supremo honore di- gnum esse habitum. Cum ergo per multam disciplinam vitia exuerit fidelis noster, transit ad * maximum supplicium quod est melius priori man- sione, inferens secum proprietatem pœnitentiæ eo- rum peccatorum quæ admisit post baptismum. Dis- cruciatur ergo adhuc amplius, cum vel nondum, vel ne omnino quidem ea assequatur, quorum vi- det alios esse participes. Præterea autem pudore allicitur ob ea quæ deliquit (quæ quidem sunt fideli " maxima supplicia ). Bona est enim Dei justitia et justa est ejus bonitas. Et licet cessaverint cruciatus in implendis quas luunt pœnis, et expiandis quæ admissa sunt ab unoquoque delictis, habent tamen maximum permanentem dolorem, quod cum sint inventi digni alio ovili, non una sint cum iis qui sunt gloria affecti propter justitiam. Jam vero Sa- lomon sapientis nomine gnosticum intelligens, hæc dicit de iis qui mirantur dignitatem ejus mansionis: Videbunt enim mortem sapientis et non intelli- gent quid de eo decreverit, et ad quid eum stabi- B * ED. POTTER, 669, ED. PARIS. rum aliquid sit auri, purgatum tamen resideat. Quod C si aliquis illac totus plumbeus venerit, fiat de illo hoc quod scriptum est, Demergetur in profun- dum tanquam plumbum in aqna validissima. Sed longum est, si per ordinem velimus exponere; suf- ficiat pauca perstringere. » Idem aliis in locis tra- dit, ignem hunc purgatorium vel ab apostolis ac martyribus ipsis, sed illæsis et intactis, pertrans- eundum esse: nec eo leviora tantum ac venialia peccata, aut temporalem reatum, cum hodiernis purgatorii patronis, sed gravissima etiam scelera elui expurgarique vult; adeo ut vel ipsi damnati, ac diaboli etiam, tandem salutem consequantur. A qua sententia Clemens non abhorruisse videtur, cum tradiderit d'abolum pœnitentiam agere posse, Strom. 1, p. 368, et atque graviora scilicet crimina, pœnis post mortem elui docet; ut ex seq. nota patebit. Conf. quæ in Origenis lib. IV, contra Celsum pag. 168, adnotavit Spencerus. vi', p. 732, 733, edit. Paris. : D Vult autem varios esse gradus, seu quibus ad summam perfectionem et gloriam tenditur; ut eodem loco plenius docet. Primus eorum est, in quibus passiones et incontinentia, fidei admista sunt. His peccata suppliciis eluenda sunt, priusquam ad mansionem ipsis, in cœlo præstitutam, ascendere liceat. Secundum sitis peccatis, sive per virtutis in hac mortali vita ad gradum pertinent fideles : qui depo- studium, sive per panas, quas post mortem pertu- lerunt, ad beatorum quidem sedes, verum non summas aut primas transmittuntur. Tertio deni- que loco constituit gnosticos, seu perfectos, qui- bus Deus summum gloriæ ac felicitatis apicem de- signavit, et e augelis pares, esse vo- luit: ut aliis in locis scribit Clemens. runt : Cum igitur fidelis noster per multam discipli nam vitia exuerit, in meliorem ac beatiorem ea, quam prius habuit, mansionem transit; maximum supplicium perferens, quod iis proprium est, quos pœnitet peccatorum post baptismum commisso- rum. > post peractam purgationem ad summum gloriæ culmen perventuros, alios vero inferiore in loco semper mansuros esse. tam futuris locus intelligendus. Vide p. 745, edit. Paris. LowTH. modo et syntaxis constabit, si hoc, vel simili, scripta fuerit : «Manebit illis maximus dolor, qui altera aula (sc. inferiore) digni sunt in venti, quod non una sint cum iis, qui propter justi- tiam glorificati sunt. Quin etiam Sylburgio visum est planiorem fore structuram et sententiam, si pro conjunctione ott reponatur pluralis articu- lus ol. monis, ut hactenus existimata fuisse videntur, sed Clementis verba sunt. (83) Πλέον. Hoc fusius exponit auctor in Strom. (84) Διὰ πολλ. Hæc sic scribi et explicari pote- (85) Μηδέπω. Sensisse videtur auctor, nonnullos (85) Τιμωρίαι. De penis purgatoriis post hanc vi- (87) Μεγίστην. Huic sententiæ sic demum sensus (88) Ἐπὶ . . . αὐτοῦ. Hæc non Sapientiæ Salo
ὁδὸς γὰρ ἦν αὕτη δοθεῖσα τοῖς ἔθνεσιν ἀνακῦψαι πρὸς θεὸν διὰ τῆς τῶν ἄστρων θρῃσκείας. οἱ δὲ μὴ ἐπὶ τούτοις θελήσαντες ἐπιμεῖναι τοῖς δοθεῖσιν αὐτοῖς ἀστράσιν, ἀλλὰ καὶ τούτων ἀποπεσόντες εἰς λίθους καὶ ξύλα, ὡς χνοῦς, φησίν, ἐλογίσθησαν καὶ ὡς σταγὼν ἀπὸ κάδου, περιςσοὶ εἰς σωτηρίαν, οἱ ἀπορριπτόμενοι τοῦ σώματος. ὥσπερ οὖν τὸ μὲν ἁπλῶς σῴζειν τῶν μέσων ἐστίν, τὸ δ’ ὀρθῶς καὶ δεόντως κατόρθωμα, οὕτως καὶ πᾶσα πρᾶξις γνωστικοῦ μὲν κατόρθωμα, τοῦ δὲ ἁπλῶς πιστοῦ μέση πρᾶξις λέγοιτ’ ἄν, μηδέπω κατὰ λόγον ἐπιτελουμένη μηδὲ μὴν κατ’ ἐπίστασιν κατορθουμένη. πᾶσα δὲ ἔμπαλιν τοῦ ἐθνικοῦ ἁμαρτητική· οὐ γὰρ τὸ ἁπλῶς εὖ πράττειν, ἀλλὰ τὸ πρός τινα σκοπὸν τὰς πράξεις ποιεῖσθαι καὶ [κατὰ] λόγον ἐνεργεῖν καθῆκον αἱ γραφαὶ παριστᾶσιν. καθάπερ οὖν τοῖς ἀπείροις τοῦ λυρίζειν λύρας οὐχ ἁπτέον οὐδὲ μὴν τοῖς ἀπείροις τοῦ αὐλεῖν αὐλῶν, οὕτως οὐδὲ πραγμάτων ἁπτέον τοῖς μὴ τὴν γνῶσιν εἰληφόσι καὶ εἰδόσιν ὅπως αὐτοῖς παρ’ ὅλον τὸν βίον χρηστέον.
ἀποθέσθαι τὰ πάθη ἀνάγκη τοῦτον, ὡς εἰς τὴν μονὴν Ρ. 795, πάθη ἀκρασίαν Ή μὲν οὖν πίστις σύντομος ἐστιν, ὡς εἰπεῖν, τῶν κατεπειγόντων γνῶσις· ἡ γνῶσις δὲ ἀπόδειξις τῶν διὰ πίστεως παρειλημμένων ἰσχυρὰ καὶ βέβαιος, διὰ τῆς Κυριακῆς διδασκαλίας ἐποικοδομουμένη τῇ πίστει, εἰς τὸ ἀμετάπτωτον καὶ μετ' ἐπιστήμης καὶ καταληπτὸν παραπέμπουσα. Και μοι δοκεῖ πρώτη τις εἶναι μεταβολὴ σωτήριος ἡ ἐξ ἐθνῶν εἰς πίστιν, ὡς προεἶπον· δευτέρα δὲ ἡ ἐκ πί- στεως εἰς γνῶσιν· ἡ δὲ εἰς ἀγάπην περαιουμένη ἐνθένδε ἤδη φίλον φίλῳ τὸ γινῶσκον τῷ γιγνωσκο μένῳ παρίστησιν. Καὶ τάχα ὁ τοιοῦτος ἐνθένδε ἤδη προλαβὼν ἔχει τὸ ἰσάγγελος εἶναι. προκοπάς, πάθη καὶ ἀκρασία, οἰκείαν μονήν, « τὴν οἰκείαν χωρῆσαι δυνηθῆναι. Πλέον (83) δέ ἐστι τοῦ πιστεῦσαι τὸ γνῶναι, καθάπερ ἀμέλει τοῦ σωθῆναι, τὸ καὶ μετὰ τὸ σωθῆναι τιμῆς τῆς ἀνωτάτω ἀξιω θῆναι. Διὰ πολλῆς (84) τοίνυν τῆς παιδείας ἀπεκ δυσάμενος τὰ πάθη ὁ πιστὸς ἡμῖν μέτεισιν ἐπὶ τὴν βελτίονα τῆς προτέρας μονῆς μεγίστην κόλασιν· ἐπιφερόμενος τὸ ἰδίωμα τῆς μετανοίας, ὧν ἐξήμαρτε μετὰ τὸ βάπτισμα. Ανιᾶται γοῦν ἔτι· μᾶλλον, ήτα μηδέπω (85), ἢ καὶ μηδ' όλως τυγχάνων ὧν ἄλλους όρο μετειληφότας· πρὸς δὲ, καὶ ἐπαισχύνεται τοῖς πλημ μεληθεῖσιν αὐτῷ· αἱ δὴ μέγισται κολάσεις εἰσὶ τῷ πιστῷ. ᾿Αγαθὴ γὰρ ἡ τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνη, καὶ δικαία ἐστὶν ἡ ἀγαθότης αὐτοῦ. Κἂν παύσωνται ἄρα που αἱ τιμωρίαι (86) κατὰ τὴν ἀποπλήρωσιν τῆς ἐκτίσεως καὶ τῆς ἑκάστου ἀποκαθάρσεως, μεγίστην (87) έχουσι παρα- μένουσαν λύπην, ὅτι τῆς ἄλλης ἄξιοι εὑρεθέντες αὐλῆς, τὴν ἐπὶ τῷ μὴ συνεῖναι τοῖς διὰ δικαιοσύνην δοξασθεῖσιν. Αὐτίκα ὁ Σαλομὼν σοφὸν καλῶν τὸν γνω στικὸν, περὶ τῶν θαυμαζόντων αὐτοῦ τὸ ἀξίωμα τῆς μονῆς, τάδε φησίν· ο Όψονται γὰρ τελευτὴν σοφού, καὶ οὐ νοήσουσι τί ἐβουλεύσατο περὶ αὐτοῦ, καὶ εἰς τί ἠσφαλίσατο αὐτὸν ὁ Κύριος· ἡ ἐπί τε τῆς δόξης ἐροῦσιν αὐτοῦ (88)· « Οὗτος ἦν ἂν ἔχομεν ποτὲ εἰς γέλω τα καὶ εἰς παραβολήν ὀνειδισμοῦ, οἱ ἄφρονες. Τὸν βίον αὐτοῦ ἐλογισάμεθα μανίαν, καὶ τὴν τελευτὴν αὐτοῦ ἄτιμον· πῶς κατελογίσθη ἐν υἱοῖς Θεοῦ, καὶ ἐν ἀ- πιστοί, ο ἰσαγγέλους, Διὰ πολλῆς... βελτίονα τῆς προτέρας μονής, μεγίστην κόλασιν ἐπιφερόμενος τὸ ἰδίωμα τῆς μετα Μεγίστην έχουσι παραμένουσαν λύ πην οἱ τῆς ἄλλης άξιοι ευρεθέντες αὐλῆς, ἐπὶ τῷ μὴ συνεῖναι τοῖς διὰ τὴν &κ. A331 CLEMENTS ALEXANDRINI absque reprehensione, quibus deerat sola fides iu A Dominum. Non ergo fuerit aliquis fidelis qui intem- perans est, sed etsi e carne exierit, necesse est ut vitia deponat, ut possit ad propriam pervenire mansionem. Plus est autem cognoscere quam cre- dere sicut etiam quam salvum esse, majus est postquam salvus factus est, supremo honore di- gnum esse habitum. Cum ergo per multam disciplinam vitia exuerit fidelis noster, transit ad * maximum supplicium quod est melius priori man- sione, inferens secum proprietatem pœnitentiæ eo- rum peccatorum quæ admisit post baptismum. Dis- cruciatur ergo adhuc amplius, cum vel nondum, vel ne omnino quidem ea assequatur, quorum vi- det alios esse participes. Præterea autem pudore allicitur ob ea quæ deliquit (quæ quidem sunt fideli " maxima supplicia ). Bona est enim Dei justitia et justa est ejus bonitas. Et licet cessaverint cruciatus in implendis quas luunt pœnis, et expiandis quæ admissa sunt ab unoquoque delictis, habent tamen maximum permanentem dolorem, quod cum sint inventi digni alio ovili, non una sint cum iis qui sunt gloria affecti propter justitiam. Jam vero Sa- lomon sapientis nomine gnosticum intelligens, hæc dicit de iis qui mirantur dignitatem ejus mansionis: Videbunt enim mortem sapientis et non intelli- gent quid de eo decreverit, et ad quid eum stabi- B * ED. POTTER, 669, ED. PARIS. rum aliquid sit auri, purgatum tamen resideat. Quod C si aliquis illac totus plumbeus venerit, fiat de illo hoc quod scriptum est, Demergetur in profun- dum tanquam plumbum in aqna validissima. Sed longum est, si per ordinem velimus exponere; suf- ficiat pauca perstringere. » Idem aliis in locis tra- dit, ignem hunc purgatorium vel ab apostolis ac martyribus ipsis, sed illæsis et intactis, pertrans- eundum esse: nec eo leviora tantum ac venialia peccata, aut temporalem reatum, cum hodiernis purgatorii patronis, sed gravissima etiam scelera elui expurgarique vult; adeo ut vel ipsi damnati, ac diaboli etiam, tandem salutem consequantur. A qua sententia Clemens non abhorruisse videtur, cum tradiderit d'abolum pœnitentiam agere posse, Strom. 1, p. 368, et atque graviora scilicet crimina, pœnis post mortem elui docet; ut ex seq. nota patebit. Conf. quæ in Origenis lib. IV, contra Celsum pag. 168, adnotavit Spencerus. vi', p. 732, 733, edit. Paris. : D Vult autem varios esse gradus, seu quibus ad summam perfectionem et gloriam tenditur; ut eodem loco plenius docet. Primus eorum est, in quibus passiones et incontinentia, fidei admista sunt. His peccata suppliciis eluenda sunt, priusquam ad mansionem ipsis, in cœlo præstitutam, ascendere liceat. Secundum sitis peccatis, sive per virtutis in hac mortali vita ad gradum pertinent fideles : qui depo- studium, sive per panas, quas post mortem pertu- lerunt, ad beatorum quidem sedes, verum non summas aut primas transmittuntur. Tertio deni- que loco constituit gnosticos, seu perfectos, qui- bus Deus summum gloriæ ac felicitatis apicem de- signavit, et e augelis pares, esse vo- luit: ut aliis in locis scribit Clemens. runt : Cum igitur fidelis noster per multam discipli nam vitia exuerit, in meliorem ac beatiorem ea, quam prius habuit, mansionem transit; maximum supplicium perferens, quod iis proprium est, quos pœnitet peccatorum post baptismum commisso- rum. > post peractam purgationem ad summum gloriæ culmen perventuros, alios vero inferiore in loco semper mansuros esse. tam futuris locus intelligendus. Vide p. 745, edit. Paris. LowTH. modo et syntaxis constabit, si hoc, vel simili, scripta fuerit : «Manebit illis maximus dolor, qui altera aula (sc. inferiore) digni sunt in venti, quod non una sint cum iis, qui propter justi- tiam glorificati sunt. Quin etiam Sylburgio visum est planiorem fore structuram et sententiam, si pro conjunctione ott reponatur pluralis articu- lus ol. monis, ut hactenus existimata fuisse videntur, sed Clementis verba sunt. (83) Πλέον. Hoc fusius exponit auctor in Strom. (84) Διὰ πολλ. Hæc sic scribi et explicari pote- (85) Μηδέπω. Sensisse videtur auctor, nonnullos (85) Τιμωρίαι. De penis purgatoriis post hanc vi- (87) Μεγίστην. Huic sententiæ sic demum sensus (88) Ἐπὶ . . . αὐτοῦ. Hæc non Sapientiæ Salo
PG 9:333τὸν γοῦν τῆς ἐλευθερίας ἀγῶνα οὐ μόνον ἐν πολέμοις ἀγωνίζονται οἱ πολέμων ἀθληταί, ἀλλὰ καὶ ἐν συμποσίοις καὶ ἐπὶ κοίτης κἀν τοῖς δικαστηρίοις οἱ ἀλειψάμενοι τῷ λόγῳ, αἰχμάλωτοι γενέσθαι ἡδονῆς αἰσχυνόμενοι· οὐ μήποτε τὰν ἀρετὰν ἀλλάξομαι ἀντ’ ἀδίκου κέρδους. ἄδικον δὲ ἄντικρυς κέρδος ἡδονὴ καὶ λύπη πόθος τε καὶ φόβος καὶ συνελόντι εἰπεῖν τὰ πάθη τῆς ψυχῆς, ὧν τὸ παραυτίκα τερπνὸν ἀνιαρὸν εἰς τοὐπιόν. τί γὰρ ὄφελος, ἐὰν τὸν κόσμον κερδήσῃς, φησί, τὴν δὲ ψυχὴν ἀπολέσῃς; δῆλον οὖν τοὺς μὴ ἐπιτελοῦντας τὰς καλὰς πράξεις οὐδὲ γιγνώσκειν τὰ ὠφέλιμα ἑαυτοῖς. εἰ δὲ τοῦτο, οὐδὲ εὔξασθαι ὀρθῶς οἷοί τε οὗτοι παρὰ τοῦ θεοῦ λαβεῖν τὰ ἀγαθά, ἀγνοοῦντες τὰ ὄντως ἀγαθά, οὐδ’ ἂν λαβόντες αἴσθοιντο τῆς δωρεᾶς οὐδ’ ἄν τι ἀπολαύσειαν κατ’ ἀξίαν οὗ μὴ ἔγνωσαν, ὑπό τε τῆς ἀπειρίας τοῦ χρήσασθαι τοῖς δοθεῖσι καλῶς ὑπό τε τῆς ἄγαν ἀμαθίας, μηδέπω [πῶς] χρηστέον ταῖς θείαις δωρεαῖς ἐγνωκότες. ἀμαθία δὲ ἀγνοίας αἰτία. Καί μοι δοκεῖ κομπώδους μὲν εἶναι ψυχῆς καύχημα, πλὴν εὐσυνειδήτου, ἐπιφθέγγεσθαι τοῖς κατὰ περίστασιν συμβαίνουσι· πρὸς ταῦθ’ ὅ τι χρὴ καὶ παλαμάσθων·
γίοις ὁ κλῆρος αὐτοῦ ἐστιν; οὐ μόνον τοίνυν ὁ πιστὸς, ἀλλὰ καὶ ὁ ἐθνικὸς δικαιότατα κρίνεται· ἐπειδὴ γὰρ ᾔδει ὁ Θεὸς, ἅτε προγνώστης ων, μη πιστεύσοντα τοῦτον, οὐδὲν ἧττον ὅπως τήν γε καθ' ἑαυτὸν ἀνα- δέξηται τελείωσιν, ἔδωκε μὲν φιλοσοφίαν αὐτῷ· ἀλλὰ πρὸ τῆς πίστεως· ἔδωκε (89) δὲ τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην καὶ τὰ ἄστρα εἰς θρησκείαν· & ἐποίησεν ὁ Θεὸς τοῖς ἔθνεσιν, φησὶν ὁ νό μας, ἵνα μὴ τέλεον ἄθεοι γενόμενοι, τελείως καὶ διαφθαρῶσιν. Οἱ δὲ, κάν ταύτῃ γενόμενοι τῇ ἐνα τολῇ ἀγνώμονες, γλυπτοῖς προσεσχηκότες ἀγάλμασι, κἂν μὴ μετανοήσωσι, κρίνονται· οἱ μὲν, ὅτι δυνη θέντες, οὐκ ἠθέλησαν πιστεῦσαι τῷ Θεῷ· οἱ δὲ, ὅτι καὶ θελήσαντες, οὐκ ἐξεπόνησαν περιγενέσθαι πιστοί καὶ μὴν κἀκεῖνοι οἱ ἀπὸ τῆς τῶν ἄστρων σεβήσεως μὴ ἐπαναδραμόντες ἐπὶ τὸν τούτων ποιητήν· ὁδὸς γὰρ ἦν αὕτη δοθεῖσα τοῖς ἔθνεσιν, ἀνακύψαι πρὸς Θεὸν διὰ τῆς τῶν ἄστρων θρησκείας· οἱ δὲ μὴ ἐπὶ τούτοις θελήσαντες ἐπιμεῖναι τοῖς δοθεῖσιν αὐτοῖς ἄν στρασιν, ἀλλὰ καὶ τούτων ἀποπεσόντες εἰς λίθους καὶ ξύλα, ο ὡς χνοῦς, φησὶν, ἐλογίσθησαν, καὶ ὡς στα γὼν ἀπὸ κάδου (90),, περισσοὶ εἰς σωτηρίαν, οἱ ἀπορ ῥιπτόμενοι τοῦ σώματος· ὥσπερ οὖν τὸ μὲν ἁπλῶς σώζειν τῶν μέσων (91) ἐστί· τὸ δ' ὀρθῶς καὶ δεόν- ■ βλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην καὶ τοὺς ἀστέρας, καὶ πάντα τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, πλανηθεὶς προσκυνήσῃς αὐτοῖς, ἃ ἀπέ- νειμε Κύριος ὁ Θεὸς αὐτὰ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τοῖς ὑπο- κάτω τοῦ οὐρανοῦ. Εδωκε δὲ τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην καὶ τὰ ἄστρα, ἃ ἐποίησεν ὁ Θεὸς εἰς θρησκείαν τοῖς ἔθνεσι, φησὶν ὁ νόμος. απένειμε τοῖς ἔθνεσι είδω λολατρείαν σταγὼν ἀπὸ κάδου. πάντα τὰ ἔθνη ὡς σταγὼν ἀπὸ κάδου, καὶ ὡς ῥοπὴ ζυγοῦ ἐλογίσθησαν, καὶ ὡς σίελος λογισθήσονται. λεπτὸν βαλλόμενον, χνοῦς ἐλογίσθησαν. ὁ χνοῦς ἂν ἐκρίπτει ὁ ἄνεμος. Ει κατόρθωμα εἰς τὴν ἀνωτάτω δόξαν, τῶν μέσων, « τὰς ἁμαρτητικάς, κατόρθωμα καθῆκον STROMATUM LIB. VI. A lierit Dominus : , et dicent de ejus gloria : « Is cst Sap. 1v, 17. b Sap. v, 3, 4, 5. - Deut. iv, 19. Clementis autem verba sic scribi et explicari poterunt : «Dedit au- tem solem, et lunam, et astra, quæ fecit Deus, in cultum gentibus, ait lex.› Putavit enim, Deum gen- tibus concessisse, ut coelestia corpora, religioso cultu prosequerentur, quod praestet pro diis habere ea, quæ veri Dei non sunt, quam absque religionis sensu vitam agere: hoc scilicet sensu illud in loco Deuteronomii jam allato acci- piendum esse arbitratus. Proinde gentium in hoc præcipue constitisse autumat, quod, posthabitis coeli luminaribus, sculptilia si- mulacra adoraverint. › B C Apud LXX. Isa. xL, 15: El Si omnes gentes sicut stilla a situla, et sicut mo- D mentum stateræ reputatæ sunt, et quasi salivæ re- putabuntur. Vel, ut est apud D. Hieronymum, Reputatæ sunt.» Vulgata, Ecce gentes sicut stilla situlæ, et quasi momentum stateræ reputatæ sunt. Ecce insule quasi pulvis exiguus., Aquila, ut do- cet D. Hieronynius, vertit postremum illud voca- bulum Hebræi aiunt, eo signifi- rari tenuissimum pulverem, qui vento raptante sæpe in oculos mittitur, et sentitur potius quam videtur. Quod ergo LXX salivam dicunt, id Aquila pulverem, unde Clemens Ter- tullianus utramque vocem usurpat lib. De resurre- ctione carnis 59: Sed cum idem prophetes nationes ostendat nunc deputatas velut pulverem et salivam, nunc speraturas et credituras in nomen, et in bra- chium Domini. Idem in Scorpiaco : • Quasi stillicidium situlæ, et pulverem arem, et sputamen, et locustas deputavit. In quem locum Pamelius quem aliquando habuimus in derisum, et in para- bolam opprobrii, insipientes. Vitam ejus existima- vimus insaniam, et mortem ejus ignominiosam. Quomodo est enumeratus inter filios Dei, et in sanctis est sors ejus b?, Non solum ergo fidelis, sed etiam gentilis justissime judicatur. Quoniam enim sciebat Deus, ut qui præscientia præditus sit, eum non esse crediturum, nihilo secius ut suam acciperet perfectionem, ei philosophiam dedit, sed ante fidem. Dedit autem solem, et lunam et astra in religionem, quæ Deus fecit gentibus, inquit lexª, ne si omnino essent impii et plane a Deo alieni, omnino etiam interirent. Illi autem in hoc etiam mandato ingrati, sculptilibus attenderunt imagini- bus: quod si non fuerint ducti penitentia, judi- cantur. Aliqui quidem quod cum possent, nolue- runt Deo credere ; alii vero, quod etiam cum vellent, non elaboraverunt ut fierent fideles: quin etiam illi quoque, qui a cultu astrorum non recurreruut ad eorum creatorem. Hæc enim via data ſuit gen- tibus, ut per astrorum cultum Deum suspicerent ; · qui autem ne in iís quidem quæ eis data sunt astris voluerunt permanere, sed ab eis ad ligna et lapides scribens arbitratur, Clementem legisse quasi spu- tum, lib. vn Stromatum, et pulverem, lib. vi. At Leo Castrus in doctis in Isaiam Commentariis, ut • sputum reputabuntur, inquit, rejecti a corpore Ecclesiæ, citatque Clementem hoc libro. Verum neque hic esputum, facile reperias, et in lib. vit, p. 750, 10, conjungitur pars hujus versus Isaiæ, tanquam stilla a cado, cum altera, ‹tanquam pulvis, quæ est ex psalm. 1, non ex Isaia, ubi utuntur LXX eadem voce, qua hic Clemens pulve- rem significat,ὡς libro quarto in incredulos usurpatur. COLLECT. Conf. superius Strom. iv, p. 634, n. 3; Tertullianus, De fuga in persec. c. : «In stillam situlæ, et in pulverem areæ, et in salivam nationibus deputatis à Deo. Idem, adversus Marcionem, lib. 1v, c. : «Ecce enim de nationibus, inquit, nemo (Deum cognovit) propter quod et illas stillicidium situlæ deputavit, et Sionem tanquam speculum in vinea dereliquit. » Similia sunt illa IV Esdræ vi, : Residuas autem gentes ab Adam natas dixisti eas nil esse, et quoniam saliva assimilatæ sunt, et quasi stillicidium de vase similasti abundantiam eorum.› - auctor; quorum primum est seu per- fecta actio, quæ soli gnostico ac perfecto Christia- no convenit, eunique cad supremum gloriæ fastigium, evehit. Secundum genus est mediarum, actionum, quæ a fidelibus minus perfectis fiunt, et salutem atque inferioren gloriæ gradum conciliant. Tertio loco constituit seu ‹ peccatrices, › quæ ab iis fiunt qui salute excidunt. In his autem eos philosophos secutus est, qui bonas actiones in duas species distribuunt; quorum sententiam ex- plicat Cicero De officiis lib. 1, c. 3: Atque etiam alia divisio est officii: nam et_medium quoddam officium dicitur, et perfectum. Perfectum officium reclum opinor vocemus, quod Græci hoc autem commune, vocant. Atque ea sic definiunt, ut rectum quod sit, id perfectum of- ficium esse definiant; niedium autemi officium id esse dicant, quod, cur factum sit, ratio probabilis (89) Έδωκε. Respicit Deut. 1, 19 : Καὶ μὴ ἀνα- (90) Ὡς χνούς, φησὶν, ἐλογίσθησαν, καὶ ὡς (91) Μέσων. Tria actionum genera constituit
PG 9:337τὸ γὰρ εὖ μετ’ ἐμοῦ καὶ τὸ δίκαιον σύμμαχον ἔσται, καὶ οὐ μή ποτε ἁλῶ, καλὰ πράσσων. αὕτη δὲ ἡ εὐσυνειδησία τὸ ὅσιον τὸ πρὸς τὸν θεὸν καὶ τὸ πρὸς τοὺς ἀνθρώπους δίκαιον διασῴζει, καθαρὰν τὴν ψυχὴν φυλάττουσα διανοήμασι σεμνοῖς καὶ λόγοις ἁγνοῖς καὶ τοῖς δικαίοις ἔργοις. οὕτως δύναμιν λαβοῦσα κυριακὴν ἡ ψυχὴ μελετᾷ εἶναι θεός, κακὸν μὲν οὐδὲν ἄλλο πλὴν ἀγνοίας εἶναι νομίζουσα καὶ τῆς μὴ κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἐνεργείας, ἀεὶ δὲ εὐχαριστοῦσα ἐπὶ πᾶσι τῷ θεῷ δι’ ἀκοῆς δικαίας καὶ ἀναγνώσεως θείας, διὰ ζητήσεως ἀληθοῦς, διὰ προσφορᾶς ἁγίας, δι’ εὐχῆς μακαρίας, αἰνοῦσα, ὑμνοῦσα, εὐλογοῦσα, ψάλλουσα· οὐ διορίζεταί ποτε τοῦ θεοῦ κατ’ οὐδένα καιρὸν ἡ τοιάδε ψυχή. εἰκότως οὖν εἴρηται· καὶ οἱ πεποιθότες ἐπ’ αὐτῷ συνήσουσιν ἀλήθειαν, καὶ οἱ πιστοὶ ἐν ἀγάπῃ προσμενοῦσιν αὐτῷ. ὁρᾷς οἷα περὶ τῶν γνωστικῶν διαλέγεται ἡ σοφία. ἀναλόγως ἄρα καὶ [αἱ] μοναὶ ποικίλαι κατ’ ἀξίαν τῶν πιστευσάντων. αὐτίκα ὁ Σολομών·
δοθήσεται γὰρ αὐτῷ τῆς πίστεως ἡ χάρις ἐκλεκτὴ καὶ κλῆρος ἐν ναῷ κυρίου θυμηρέστερος. τὸ συγκριτικὸν γὰρ δείκνυσι μὲν τὰ ὑποβεβηκότα ἐν τῷ ναῷ τοῦ θεοῦ, ὅς ἐστιν ἡ πᾶσα ἐκκλησία, ἀπολείπει δὲ ἐννοεῖν καὶ τὸ ὑπερθετικόν, ἔνθα ὁ κύριός ἐστιν. ταύτας ἐκλεκτὰς οὔσας τὰς τρεῖς μονὰς οἱ ἐν τῷ εὐαγγελίῳ ἀριθμοὶ αἰνίσσονται, ὁ τριάκοντα καὶ [ὁ] ἑξήκοντα καὶ ὁ ἑκατόν. καὶ ἡ μὲν τελεία κληρονομία τῶν εἰς ἄνδρα τέλειον ἀφικνουμένων κατ’ εἰκόνα τοῦ κυρίου, ἡ δὲ ὁμοίωσις οὐχ, ὥς τινες, ἡ κατὰ τὸ σχῆμα τὸ ἀνθρώπειον (ἄθεος γὰρ ἥδε ἡ ἐπιφορά) οὐδὲ μὴν ἡ κατ’ ἀρετήν, ἡ πρὸς τὸ πρῶτον αἴτιον· ἀσεβὴς γὰρ καὶ ἥδε ἡ ἔκδοσις, τὴν αὐτὴν ἀρετὴν εἶναι ἀνθρώπου καὶ τοῦ παντοκράτορος θεοῦ προσδοκησάντων· ὑπέλαβες, φησίν ἀνομίαν, ὅτι ἔσομαί σοι ὅμοιος· ἀλλ’ ἀρκετὸν γὰρ τῷ μαθητῇ γενέσθαι ὡς ὁ διδάσκαλος, λέγει ὁ διδάσκαλος. καθ’ ὁμοίωσιν οὖν τοῦ θεοῦ ὁ εἰς υἱοθεσίαν καὶ φιλίαν τοῦ θεοῦ καταταγεὶς κατὰ τὴν συγκληρονομίαν τῶν κυρίων καὶ θεῶν γίνεται, ἐάν, καθὼς αὐτὸς ἐδίδαξεν ὁ κύριος, κατὰ τὸ εὐαγγέλιον τελειωθῇ.
PG 9:339Ὁ γνωστικὸς ἄρα τὴν προσεχεστέραν ἀναμάσσεται ὁμοιότητα, τὴν διάνοιαν τὴν τοῦ διδασκάλου, ἥντινα ἐκεῖνος νοῶν ἐνετείλατό τε καὶ συνεβούλευσε τοῖς φρονίμοις καὶ σώφροσι, ταύτην συνιείς, ὡς ὁ διδάξας ἐβούλετο, καὶ ἰδίᾳ τὴν νόησιν ἀναλαβὼν τὴν μεγαλοπρεπῆ, διδάξας μὲν ἀξιολόγως ἐπὶ τῶν δωμάτων τοὺς ὑψηλῶς οἰκοδομεῖσθαι δυναμένους, προκατάρξας δὲ τῆς τῶν λεγομένων ἐνεργείας κατὰ τὸ ὑπόδειγμα τῆς πολιτείας· δυνατὰ γὰρ ἐνετείλατο, καὶ δεῖ τῷ ὄντι ἀρχικὸν εἶναι καὶ ἡγεμονικὸν τὸν βασιλικόν τε καὶ Χριστιανόν, ἐπεὶ μὴ τῶν ἔξω μόνον θηρίων κατακυριεύειν ἐτάγημεν, ἀλλὰ καὶ τῶν ἐν ἡμῖν αὐτοῖς ἀγρίων παθῶν. κατ’ ἐπίστασιν οὖν, ὡς ἔοικεν, τοῦ κακοῦ καὶ ἀγαθοῦ βίου σῴζεται ὁ γνωστικός, πλέον τῶν γραμματέων καὶ Φαρισαίων συνιείς τε καὶ ἐνεργῶν. ἔντεινον καὶ κατευοδοῦ καὶ βασίλευε, ὁ Δαβὶδ γράφει, ἕνεκεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης, καὶ ὁδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου, τουτέστιν ὁ κύριος. τίς οὖν σοφὸς καὶ συνήσει ταῦτα; συνετὸς καὶ γνώσεται αὐτά;
Α τως κατόρθωμα· οὕτω καὶ πᾶσα πράξις, γνωστικού Ρ. 796, καὶ κατὰ λόγον ἐνεργεῖν, • αἱ Γραφαί, ώς, ὥσπερ, παρὰ ὅλον, Παρὰ λόγον χρηστέον τὸν βίον μιο τὸν βίον χρηστέον. οὐ μήν πω τὴν ἀρετὰν ἀλλάξομαι. ἄν τι ἀπολαύσειαν. πως χρηστέον, μηδέπω χρῆσθαι. ΙD. 'Αχαρνεῖς, παρῳδών πρὸς ταῦθ' ὅ τι χρή, με πρὸς ταῦτα Κλέων. Πρὸς μὲν, κατόρθωμα, τοῦ δὲ ἁπλῶς πιστοῦ, μέση πράξις λέγοιτ' ἂν, μηδέπω κατὰ λόγον ἐπιτελουμένη, μηδὲ μὴν κατ' ἐπίστασιν κατορθουμένη· παντὸς δὲ ἔμ- παλιν τοῦ ἐθνικοῦ, ἁμαρτητική· οὐ γὰρ τὸ ἁπλῶς εὖ πράττειν, ἀλλὰ τὸ πρός τινα σκοπὸν τὰς πράξεις ποιεῖσθαι καὶ λόγον ἐνεργεῖν καθῆκεν (92), αἱ Γραφαί παριστᾶσιν. Καθάπερ οὖν τοῖς ἀπείροις τοῦ λυρίζειν λύρας οὐχ απτέον, οὐδὲ μὴν τοῖς ἀπείροις τοῦ αὐλεῖν αὐλῶν· οὕτως οὐδὲ πραγμάτων ἁπτέον τοῖς μὴ τὴν γνῶσιν εἰληφόσι, καὶ εἰδόσιν ὅπως αὐτοῖς παρὰ λό γον (93) τὸν βίον χρηστέον. Τὸν γοῦν τῆς ἐλευθερίας ἀγῶνα οὐ μόνον ἐν πολέμοις ἀγωνίζονται οἱ πολέμων ἀθληταί, ἀλλὰ καὶ ἐν συμποσίοις, καὶ ἐπὶ κοίτης, κάν τοῖς δικαστηρίοις, οἱ ἀλειψάμενοι τῷ λόγῳ, αἰχμάλωτοι γενέσθαι ἡδονῆς αἰσχυνόμενοι. « Οὐ μήν ποτ᾽ ἂν ἀρετὰν ἀλλάξωμαι (94) ἀντ᾽ ἀδίκου κέρδους.» Αδικον δὲ ἄντικρυς κέρδος, ἡδονὴ καὶ λύπη, πόνος το καὶ φόβος, καὶ συνελόντι εἰπεῖν τὰ πάθη τῆς ψυχῆς, ὧν τὸ παραυτίκα τερπνόν, ἀνιαρὸν εἰς το πιόν. «Τί γὰρ (95) όφελος, ἐὰν τὸν κόσμον κερδήσῃς, φησί, τὴν δὲ ψυχὴν ἀπολέσῃς; » δῆλον οὖν τοὺς μὴ ἐπιτε λοῦντας τὰς καλὰς πράξεις, οὐδὲ γιγνώσκειν τὰ ε φέλιμα ἑαυτοῖς. Εἰ δὲ τοῦτο, οὐδὲ εὔξασθαι ὀρθῶς οἷοί τε οὗτοι παρὰ τοῦ Θεοῦ λαβεῖν τὰ ἀγαθὰ, ἀ- γνοοῦντες τὰ ὄντως ἀγαθὰ, οὐδ' ἂν λαβόντες, αἴσθαν το τῆς δωρεάς, οὐδ᾽ ἂν εἰ ἀπολαύσειαν (96) κατ' αξίαν οὗ μὴ ἔγνωσαν, ὑπό τε τῆς ἀπειρίας τοῦ χρήσασθαι τοῖς δοθεῖσι καλῶς, ὑπό τε τῆς ἄγαν ἀμαθίας, μην δέπω χρηστέον (97) ταῖς θείαις δωρεαῖς ἐγνωκότες. Αμαθία δὲ ἀγνοίας αἰτία· καί μοι δοκῶ, κομπώδους μὲν εἶναι ψυχῆς καύχημα, πλὴν εὐσυνειδήτου, ἐπι φθέγξεσθαι τοῖς κατὰ περίστασιν συμβαίνουσι· « Πρὸς ταῦθ' (98) ὅ τι χρὴ καὶ παλαμᾶσθαι· τὸ γὰρ εὖ μετ' • xνι, 26. ταῦτα ὅ τι χρὴ καὶ παλαμάσθων. Πρὸς ταῦθ' ὅ τι χρὴ καὶ παλαμάσθων Τὸ γὰρ εὖ μετ' ἐμοῦ καὶ τὸ δίκαιον Σύμμαχον ἔσται· κοὐ μή ποθ' αλώ (καλά πράσσων.) καλὰ πράσσων, κακὰ πράσσων. τὸ καλόν Πρὸς ταῦθ' ὅ τι χρὴ καὶ παλαμάσθων. Καὶ πᾶν ἐπ' ἐμοὶ καὶ τεκταινέσθων· Τὸ γὰρ εὖ μετ' ἐμοῦ· Πρὸς ταῦτα Κλέων καὶ παλαμάσθω, Καὶ πᾶν ἐπ' ἐμοὶ τεκταινέσθω. Τὸ γὰρ εὖ μετ' ἐμοῦ, καὶ τὸ δίκαιον Ξύμμαχον ἔσται· κοὐ μή ποθ᾽ ἀλῶ CLEMENTIS ALEXANDRINI • procidere, « reputati sunt, inquit, ut pulvis terræ B x et ut gulta ex cada, » supervacanei scilicet ad sa- lutem, et ejecti a corpore. Quemadmodum ergo simpliciter salvum facere, est ex iis, quæ sunt me- clia, recte autem et ut decet, perfectum est officium: ita etiam omnis actio, gnostici quidem, perfectum est officium; ejus autem qui simpliciter est fidelis, media dici possit actio, ut quæ secundum rationem mondum fiat, neque recte geratur ex scientia. Contra autem cujusvis gentilis peccat actio. Non enim abso- lute bene agere, sed scopum quemdam spectando actiones producere, et ex ratione operari oportere ostendunt Scripturæ. Sicut ergo lyram pulsandi im- peritis, non est lyra tangenda, neque tibia infanda iis, qui inflandi sunt imperiti: ita nec sunt attin- genda negotia iis qui non acceperunt cognitionem " et nesciunt quomodo iis uti oporteat per totam vi- tam. Atque non solum quidem in bellis suscipitur a bellatoribus certamen pro libertate; sed etiam in conviviis, et in cubili, et in judiciis, ii qui verbo sunt uncti erubescentes servi fieri voluptatis. In- justo lucro nunquam virtutem permutavero. » Lu- crum autem evidenter injustum, est voluptas et dolor, labor et metus, et ut semel dicam, vitia et motus animæ, quorum præsens jucunditas affert postea molestiam. Quid enim prodest si totum mundum lucreris, inquit, perdas autem animam a?, Clarum est ergo quod qui bonas non faciunt actio- nes, nec ea quidem norunt quæ sunt sibi utilia. Quod si ita est, ne ii quidem Deum recte precari possunt ut ab eo bona accipiant, cum quæ sint vere bona ignorent, neque si acceperint, donum senserint, neque pro dignitate eo usi fuerint quod non norunt, et propter imperitiam recte utendi * ED. POTTER, 670, ED. PARIS. reddi possit. Eamdem divisionem fusius explicat Stcbæus in Eclogis ethicis cap. De expetendis et fugiendis, pag. 177, 175. polius et secundum ra- tionem operari. • Sylburgius ait : • Convenientius inserendum foret seu sicut. ms., sed rectius H. per totum., SL- BURG. - liabent etiam mss. Paris. et Outob., quorum posterior habet scio an verior lectio sit, SYLBURG. xvi, 26; Marc. vIII, 36; Luc. ix, 25. SYLBURG. vel ex commedia Aristophanis, cui titulus quos etiam usurpat Cicero lib. vult ad A1- Licum epistola 8, ut monuit nos Fed. Morellus Pro Rcg. Clemans tamen legit apud Ciceronem, non ut apud Aristophanem Vide quæ in eum locum Manutius et Bosius. COLLECT.-Visum est Heinsio scribere, C D Matth. Verum hæc sic po- tius scribenda sunt: Ad hæc quidquid placuerit agant. Nam bene mecum erit, et jus Me adjuvabit; nec unquam capiar (dum honesta facio.) Hervetus postrema verba, ad præ cedentes versus pertinere existimans, perinde ex- plicavit, ac si scriptum fuisset Sunt autem non poetæ, sed ipsius Clementis verba. Porro hi anapastici versus exstant apud Ciceronem lib. vir ad Allicum epist. : « Fulsisse mihi vide batur ad oculos ejus, et exclamasse ille vir, qui esse debuit : Ubi posterius xat in secundo versu redundat. Cr- tera recte se habent, nec Bosii aliorumve emenda- tione indigent. Sumpti autem sunt hi versus ex parabasi actus Acharn. Aristophanis, ubi sic se habent: (92) Καὶ λόγον ἐνεργεῖν καθῆκεν. Scribendum 11. καθήκειν, infinitivo verbi modo alioqui ante (93) Παρὰ λόγον. Παρὰ λόγον habet etiam H. (94) Οὐ μήν ποτ' ἂν ἀρετὰν ἀλλάξωμαι. Haud (95) Τι γάρ. Hoc quoad sensum exstat Matth. (96) Οὐδ' ἂν εἰ ἀπολαύσειαν. Convenientius οὐδ᾽ (97) Μηδέπω χρηστέον. Legendum puto, vel μηδέ (98) Πρὸς ταῦθ'. In Græco anapaestici sunt versus
διότι εὐθεῖαι αἱ ὁδοὶ τοῦ κυρίου, φησὶν ὁ προφήτης, δηλῶν μόνον δύνασθαι τὸν γνωστικὸν τὰ ἐπικεκρυμμένως πρὸς τοῦ πνεύματος εἰρημένα νοήσειν τε καὶ διασαφήσειν· καὶ ὁ συνίων ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ σιωπήσεται, λέγει ἡ γραφή, δηλονότι πρὸς τοὺς ἀναξίους ἐξειπεῖν, ὅτι φησὶν ὁ κύριος· ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω, οὐ πάντων εἶναι τὸ ἀκούειν καὶ συνιέναι λέγων. αὐτίκα ὁ Δαβὶδ σκοτεινὸν ὕδωρ ἐν νεφέλαις ἀέρων γράφει ἀπὸ τῆς τηλαυγήσεως ἐνώπιον αὐτοῦ αἱ νεφέλαι διῆλθον, χάλαζα καὶ ἄνθρακες πυρός, ἐπικεκρυμμένους τοὺς ἁγίους λόγους εἶναι διδάσκων. καὶ δὴ τοῖς μὲν γνωστικοῖς διειδεῖς καὶ τηλαυγεῖς καθάπερ χάλαζαν ἀβλαβῆ καταπέμπεσθαι θεόθεν μηνύει, σκοτεινοὺς δὲ [τοῖς] πολλοῖς καθάπερ τοὺς ἐκ πυρὸς ἀπεσβεσμένους ἄνθρακας, οὓς εἰ μή τις ἀνάψαι καὶ ἀναζωπυρήσαι, οὐκ ἐκφλεγήσονται οὐδ’ ἐμφωτισθήσονται. κύριος, οὖν φησι, δίδωσί μοι γλῶσσαν παιδείας τοῦ γνῶναι ἐν καιρῷ, ἡνίκα δεῖ εἰπεῖν λόγον, οὐ κατὰ τὸ μαρτύριον μόνον, ἀλλὰ γὰρ καὶ τὸν κατ’ ἐρώτησιν καὶ ἀπόκρισιν·
Α τως κατόρθωμα· οὕτω καὶ πᾶσα πράξις, γνωστικού Ρ. 796, καὶ κατὰ λόγον ἐνεργεῖν, • αἱ Γραφαί, ώς, ὥσπερ, παρὰ ὅλον, Παρὰ λόγον χρηστέον τὸν βίον μιο τὸν βίον χρηστέον. οὐ μήν πω τὴν ἀρετὰν ἀλλάξομαι. ἄν τι ἀπολαύσειαν. πως χρηστέον, μηδέπω χρῆσθαι. ΙD. 'Αχαρνεῖς, παρῳδών πρὸς ταῦθ' ὅ τι χρή, με πρὸς ταῦτα Κλέων. Πρὸς μὲν, κατόρθωμα, τοῦ δὲ ἁπλῶς πιστοῦ, μέση πράξις λέγοιτ' ἂν, μηδέπω κατὰ λόγον ἐπιτελουμένη, μηδὲ μὴν κατ' ἐπίστασιν κατορθουμένη· παντὸς δὲ ἔμ- παλιν τοῦ ἐθνικοῦ, ἁμαρτητική· οὐ γὰρ τὸ ἁπλῶς εὖ πράττειν, ἀλλὰ τὸ πρός τινα σκοπὸν τὰς πράξεις ποιεῖσθαι καὶ λόγον ἐνεργεῖν καθῆκεν (92), αἱ Γραφαί παριστᾶσιν. Καθάπερ οὖν τοῖς ἀπείροις τοῦ λυρίζειν λύρας οὐχ απτέον, οὐδὲ μὴν τοῖς ἀπείροις τοῦ αὐλεῖν αὐλῶν· οὕτως οὐδὲ πραγμάτων ἁπτέον τοῖς μὴ τὴν γνῶσιν εἰληφόσι, καὶ εἰδόσιν ὅπως αὐτοῖς παρὰ λό γον (93) τὸν βίον χρηστέον. Τὸν γοῦν τῆς ἐλευθερίας ἀγῶνα οὐ μόνον ἐν πολέμοις ἀγωνίζονται οἱ πολέμων ἀθληταί, ἀλλὰ καὶ ἐν συμποσίοις, καὶ ἐπὶ κοίτης, κάν τοῖς δικαστηρίοις, οἱ ἀλειψάμενοι τῷ λόγῳ, αἰχμάλωτοι γενέσθαι ἡδονῆς αἰσχυνόμενοι. « Οὐ μήν ποτ᾽ ἂν ἀρετὰν ἀλλάξωμαι (94) ἀντ᾽ ἀδίκου κέρδους.» Αδικον δὲ ἄντικρυς κέρδος, ἡδονὴ καὶ λύπη, πόνος το καὶ φόβος, καὶ συνελόντι εἰπεῖν τὰ πάθη τῆς ψυχῆς, ὧν τὸ παραυτίκα τερπνόν, ἀνιαρὸν εἰς το πιόν. «Τί γὰρ (95) όφελος, ἐὰν τὸν κόσμον κερδήσῃς, φησί, τὴν δὲ ψυχὴν ἀπολέσῃς; » δῆλον οὖν τοὺς μὴ ἐπιτε λοῦντας τὰς καλὰς πράξεις, οὐδὲ γιγνώσκειν τὰ ε φέλιμα ἑαυτοῖς. Εἰ δὲ τοῦτο, οὐδὲ εὔξασθαι ὀρθῶς οἷοί τε οὗτοι παρὰ τοῦ Θεοῦ λαβεῖν τὰ ἀγαθὰ, ἀ- γνοοῦντες τὰ ὄντως ἀγαθὰ, οὐδ' ἂν λαβόντες, αἴσθαν το τῆς δωρεάς, οὐδ᾽ ἂν εἰ ἀπολαύσειαν (96) κατ' αξίαν οὗ μὴ ἔγνωσαν, ὑπό τε τῆς ἀπειρίας τοῦ χρήσασθαι τοῖς δοθεῖσι καλῶς, ὑπό τε τῆς ἄγαν ἀμαθίας, μην δέπω χρηστέον (97) ταῖς θείαις δωρεαῖς ἐγνωκότες. Αμαθία δὲ ἀγνοίας αἰτία· καί μοι δοκῶ, κομπώδους μὲν εἶναι ψυχῆς καύχημα, πλὴν εὐσυνειδήτου, ἐπι φθέγξεσθαι τοῖς κατὰ περίστασιν συμβαίνουσι· « Πρὸς ταῦθ' (98) ὅ τι χρὴ καὶ παλαμᾶσθαι· τὸ γὰρ εὖ μετ' • xνι, 26. ταῦτα ὅ τι χρὴ καὶ παλαμάσθων. Πρὸς ταῦθ' ὅ τι χρὴ καὶ παλαμάσθων Τὸ γὰρ εὖ μετ' ἐμοῦ καὶ τὸ δίκαιον Σύμμαχον ἔσται· κοὐ μή ποθ' αλώ (καλά πράσσων.) καλὰ πράσσων, κακὰ πράσσων. τὸ καλόν Πρὸς ταῦθ' ὅ τι χρὴ καὶ παλαμάσθων. Καὶ πᾶν ἐπ' ἐμοὶ καὶ τεκταινέσθων· Τὸ γὰρ εὖ μετ' ἐμοῦ· Πρὸς ταῦτα Κλέων καὶ παλαμάσθω, Καὶ πᾶν ἐπ' ἐμοὶ τεκταινέσθω. Τὸ γὰρ εὖ μετ' ἐμοῦ, καὶ τὸ δίκαιον Ξύμμαχον ἔσται· κοὐ μή ποθ᾽ ἀλῶ CLEMENTIS ALEXANDRINI • procidere, « reputati sunt, inquit, ut pulvis terræ B x et ut gulta ex cada, » supervacanei scilicet ad sa- lutem, et ejecti a corpore. Quemadmodum ergo simpliciter salvum facere, est ex iis, quæ sunt me- clia, recte autem et ut decet, perfectum est officium: ita etiam omnis actio, gnostici quidem, perfectum est officium; ejus autem qui simpliciter est fidelis, media dici possit actio, ut quæ secundum rationem mondum fiat, neque recte geratur ex scientia. Contra autem cujusvis gentilis peccat actio. Non enim abso- lute bene agere, sed scopum quemdam spectando actiones producere, et ex ratione operari oportere ostendunt Scripturæ. Sicut ergo lyram pulsandi im- peritis, non est lyra tangenda, neque tibia infanda iis, qui inflandi sunt imperiti: ita nec sunt attin- genda negotia iis qui non acceperunt cognitionem " et nesciunt quomodo iis uti oporteat per totam vi- tam. Atque non solum quidem in bellis suscipitur a bellatoribus certamen pro libertate; sed etiam in conviviis, et in cubili, et in judiciis, ii qui verbo sunt uncti erubescentes servi fieri voluptatis. In- justo lucro nunquam virtutem permutavero. » Lu- crum autem evidenter injustum, est voluptas et dolor, labor et metus, et ut semel dicam, vitia et motus animæ, quorum præsens jucunditas affert postea molestiam. Quid enim prodest si totum mundum lucreris, inquit, perdas autem animam a?, Clarum est ergo quod qui bonas non faciunt actio- nes, nec ea quidem norunt quæ sunt sibi utilia. Quod si ita est, ne ii quidem Deum recte precari possunt ut ab eo bona accipiant, cum quæ sint vere bona ignorent, neque si acceperint, donum senserint, neque pro dignitate eo usi fuerint quod non norunt, et propter imperitiam recte utendi * ED. POTTER, 670, ED. PARIS. reddi possit. Eamdem divisionem fusius explicat Stcbæus in Eclogis ethicis cap. De expetendis et fugiendis, pag. 177, 175. polius et secundum ra- tionem operari. • Sylburgius ait : • Convenientius inserendum foret seu sicut. ms., sed rectius H. per totum., SL- BURG. - liabent etiam mss. Paris. et Outob., quorum posterior habet scio an verior lectio sit, SYLBURG. xvi, 26; Marc. vIII, 36; Luc. ix, 25. SYLBURG. vel ex commedia Aristophanis, cui titulus quos etiam usurpat Cicero lib. vult ad A1- Licum epistola 8, ut monuit nos Fed. Morellus Pro Rcg. Clemans tamen legit apud Ciceronem, non ut apud Aristophanem Vide quæ in eum locum Manutius et Bosius. COLLECT.-Visum est Heinsio scribere, C D Matth. Verum hæc sic po- tius scribenda sunt: Ad hæc quidquid placuerit agant. Nam bene mecum erit, et jus Me adjuvabit; nec unquam capiar (dum honesta facio.) Hervetus postrema verba, ad præ cedentes versus pertinere existimans, perinde ex- plicavit, ac si scriptum fuisset Sunt autem non poetæ, sed ipsius Clementis verba. Porro hi anapastici versus exstant apud Ciceronem lib. vir ad Allicum epist. : « Fulsisse mihi vide batur ad oculos ejus, et exclamasse ille vir, qui esse debuit : Ubi posterius xat in secundo versu redundat. Cr- tera recte se habent, nec Bosii aliorumve emenda- tione indigent. Sumpti autem sunt hi versus ex parabasi actus Acharn. Aristophanis, ubi sic se habent: (92) Καὶ λόγον ἐνεργεῖν καθῆκεν. Scribendum 11. καθήκειν, infinitivo verbi modo alioqui ante (93) Παρὰ λόγον. Παρὰ λόγον habet etiam H. (94) Οὐ μήν ποτ' ἂν ἀρετὰν ἀλλάξωμαι. Haud (95) Τι γάρ. Hoc quoad sensum exstat Matth. (96) Οὐδ' ἂν εἰ ἀπολαύσειαν. Convenientius οὐδ᾽ (97) Μηδέπω χρηστέον. Legendum puto, vel μηδέ (98) Πρὸς ταῦθ'. In Græco anapaestici sunt versus
PG 9:341καὶ ἡ παιδεία κυρίου ἀνοίγει μου τὸ στόμα. γνωστικοῦ ἄρα καὶ τὸ εἰδέναι χρῆσθαι τῷ λόγῳ καὶ ὁπότε καὶ ὅπως καὶ πρὸς οὕστινας. ἤδη δὲ καὶ ὁ ἀπόστολος, λέγων κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου καὶ οὐ κατὰ Χριστόν, τὴν μὲν διδασκαλίαν τὴν Ἑλληνικὴν στοιχειώδη παραδίδωσιν εἶναι, τελείαν δὲ τὴν κατὰ Χριστόν, καθάπερ ἤδη πρότερον ἐμηνύσαμεν. Αὐτίκα ἡ ἀγριέλαιος ἐγκεντρίζεται εἰς τὴν πιότητα τῆς ἐλαίας καὶ δὴ καὶ φύεται ὁμοειδῶς ταῖς ἡμέροις ἐλαίαις· χρῆται γὰρ τὸ ἐμφυτευόμενον ἀντὶ γῆς τῷ δένδρῳ τῷ ἐν ᾧ φυτεύεται· πάντα δὲ ὁμοῦ τὰ φυτὰ ἐκ κελεύσματος θείου βεβλάστηκεν. διὸ κἂν ἀγριέλαιος ὁ κότινος τυγχάνῃ, ἀλλὰ τοὺς ὀλυμπιονίκας στέφει, καὶ τὴν ἄμπελον ἡ πτελέα εἰς ὕψος ἀνάγουσα εὐκαρπεῖν διδάσκει. ὁρῶμεν δὲ ἤδη πλείονα τὴν τροφὴν ἐπισπώμενα τὰ ἄγρια τῶν δένδρων διὰ τὸ μὴ δύνασθαι πέττειν. τὰ οὖν ἄγρια τῶν ἡμέρων ἀπεπτότερα ὑπάρχει, καὶ τὸ αἴτιον τοῦ ἄγρια εἶναι αὐτὰ στέρησις δυνάμεως πεπτικῆς. λαμβάνει τοίνυν τροφὴν μὲν πλείονα ἡ ἐγκεντρισθεῖσα ἐλαία διὰ τὸ ἀγρίαν ἐμφύεσθαι·
β » ἐμοῦ· καὶ τὸ δίκαιον σύμμαχον ἔσται· καὶ οὐ μή Α * ποτε ἁλῷ κακὰ πράσσων.» Αὕτη δὲ ἡ εὐσυνειδησία, τὸ ὅσιον τὸ πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ τὸ πρὸς τοὺς ἀνθρώ τους δίκαιον διασώζει, καθαρὰν τὴν ψυχὴν φυλάτ- τουσα διανοήμασι σεμνοῖς, καὶ λόγοις ἀγνοῖς, καὶ τοῖς δικαίοις ἔργοις· οὕτω δύναμιν λαβοῦσα Κυρια- κὴν ἡ ψυχή, μελετά εἶναι Θεός (99)· κακὸν μὲν οὐδὲν ἄλλο, πλὴν ἀγνοίας, εἶναι νομίζουσα, καὶ τῆς μὴ κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἐνεργείας· ἀεὶ δὲ εὐχα ριστοῦσα ἐπὶ πᾶσι τῷ Θεῷ, δι' ἀκοῆς δικαίας καὶ ἀναγνώσεως θείας, διὰ ζητήσεως ἀληθοῦς, διὰ προσ- φορᾶς ἁγίας, δι' εὐχῆς μακαρίας· αἰνοῦσα, ὑμνοῦσα εὐλογοῦσα, ψάλλουσα, οὐ διορίζεται ποτε τοῦ Θεοῦ κατ' οὐδένα καιρὸν ἡ τοιάδε ψυχή. Εἰκότως οὖν εἴρηται· • Καὶ οἱ πεποιθότες ἐπ' αὐτῷ, συνήσουσιν ἀλήθειαν· καὶ οἱ πιστοὶ ἐν ἀγάπῃ προσμενοῦσιν αὐτῷ·, ὁρᾷς οἷα περὶ τῶν γνωστικών διαλέγεται ἡ σοφία· ἀναλό πως ἄρα καὶ μοναὶ ποικίλαι κατ' ἀξίαν τῶν πιστευ σάντων. Αὐτίκα ὁ Σαλομῶν· « Δοθήσεται (1) γὰρ αὐτῷ τῆς πίστεως ἡ χάρις ἐκλεκτή, καὶ κλῆρος ἐν ναῷ Κυρίου θυμηρέστερος. » Το συγκριτικὸν γὰρ δείκνυσι μὲν τὰ ὑποβεβηκότα ἐν τῷ ναῷ τοῦ Θεοῦ, ὅς ἐστιν ἡ πᾶσα Ἐκκλησία· ἀπολείπει δὲ ἐννοεῖν καὶ τὸ ὑπερθετικόν, ἔνθα ὁ Κύριος ἐστιν. Ταύ- τας ἐκλεκτάς οὔσας τὰς τρεῖς μονὰς οἱ ἐν τῷ Εὐαγ γελίῳ ἀριθμοὶ αἰνίσσονται, «ὁ τριάκοντα (2-5), καὶ ὁ ἑξήκοντα (4), καὶ ὁ ἑκατόν·, καὶ ἡ μὲν τελεία κλη ρονομία τῶν εἰς • ἄνδρα τέλειον › ἀφικνουμένων, κατ' εἰκόνα τοῦ Κυρίου· ἡ δὲ ὁμοίωσις (5), οὐχ ὡς τινες, ἡ κατὰ τὸ σχῆμα τὸ ἀνθρώπειον· ἄθεος γὰρ ἤ δε εφορία· οὐδὲ μὴν ἡ κατ' ἀρετὴν (6), ἡ πρὸς τὸ πρῶτον αἴτιον· ἀσεβὴς γὰρ καὶ ἥδε ἡ ἔκδοσις, την αὐτὴν ἀρετὴν εἶναι ἀνθρώπου καὶ τοῦ παντοκράτορος Θεοῦ προσδοκησάντων· . Ὑπέλαβες, φησὶν, ἀνομίαν, ὅτι ἔσομαί σοι ὅμοιός· ἀλλ' ἀρκετὸν » γὰρ ι τῷ μα θητῇ γενέσθαι (7) ὡς ὁ διδάσκαλος, ο λέγει ὁ Διδά σκαλος. Καθ' ὁμοίωσιν οὖν τοῦ Θεοῦ ὁ εἰς υἱοθεσίαν καὶ φιλίαν τοῦ Θεοῦ καταταγείς, κατὰ τὴν συγκλη ρονομίαν τῶν κυρίων καὶ θεῶν (8) γίνεται, ἐὰν, * Ρ. 797-798, Περὶ τὴν πόλιν ὤν, ὥσπερ ἐκεῖνος, Δειλὸς καὶ λακκοκαταπύγων. Ὑπέλαβες, φησίν, ἀνομίαν, ὅτι ἔσομαί σοι ὅμοιος, Υπέλαβες ἑπόμενος ἔσομαι ὅμοιός θεός σοι. Ενόμισας ἔσεσθαί με ὡς σέ, Ο τριάκοντα. ἔπεσεν ἐπὶ τὴν καλὴν γῆν, ἐδίδου καρπόν, ὁ μὲν ἑκατὸν, ὁ δὲ ἑξήκοντα, ὁ δὲ τριάκοντα. Θεῶν. ἐγὼ εἶπα, Θεοί έστε, STROMATUM LIB. VI. iis quæ data sunt, et propter extremam inscidat. G ED. POTTER, 671, ED. PARIS. Hic Cleo nihil inausum linquat Nihil intentatum in me faciat. Mecum decus et fas: pia jura Me comitantur: nunquam ego capiar Ob Rempublicam, ut ille cinædus Fedissimus, ac metuendus. bitur enim illi fidei donum, et sors in templo Dei acceptissina. De eunuchis loquitur, qui non operati sunt iniquitatem, de quibus et dicitur Isa. LVI, 5: Dabo eis in domo mea et intra muros meos patrem, et nomen melius a filiis et filiabus. > Paulo post citatur ex psal. xLix, 22: quod in Antuerp. edit. vertitur ut in Vulgata : « Existimasti iniquita- tem, quod ero tui similis. At in plerisque libris Vulgata legitur inique. Theodotio, Aquila et 7, edit. ex Hebreo : quomodo divinis quidem donis utendum sit ne- scientes. Doctrinæ autem carentia est causa igno- rationis; atque jactabunda quidem, sed bene sibi consciæ animæ est gloriatio, adversus eos easus qui eveniunt eloqui, Ideo agat quod volet : nam ex parte mea est bonum : justumque mecum pu- gnabit. Neque unquam male facere deprehendar. Hæc autem bona conscientia, et sanctitatem erga Deum, et justitiam erga homines conservat, mun- dam custodiens animam honestis cogitationibus et verbis castis, et justis operibus. Sic vim Domini cum acceperit anima, meditatur esse Deus, putans nullum aliud esse malum præter ignorationem, et operationem quæ non fit ex recta ratione. Semper autem propter omnia Deo agens gratias, per ju- stam auditionem et divinam lectionem, per veram inquisitionem, per sanctam oblationem, per bea- tam orationem, laudans, canens, benedicens, psal- lens, a Deo nullo unquam tempore talis dividitur anima. Merito ergo dictum est: « Et qui in ipso confidunt, intelligent veritatem, et fideles in dile- elione in ipso pernanebunt ^., Vides quænam disserat sapientia de gnosticis. Proportione ergo habita variæ sunt mansiones, pro dignitate et me- ritis eorum qui crediderunt. Ecce enim Salomon : • Dabitur enim ei, inquit, fidei gratia electa, et sors in templo Domini jucundior b. Comparati- vum enim indicat inferiora in templo Dei, quod est universa Ecclesia; relinquit autem super- lalivum quoque cogitandum, in quo est Dominus. Has tres electas mansiones significant numeri qui sunt in Evangelio, triginta, et sexaginta, et cen- tum c. Et perfecta quidem hæreditas est eorum qui evadunt in virum perfectum ad imaginem Do- mini. Similitudo autem non est, ut quidam existi- mant, in figura humana: est enim impia hæc con- sideratio; sed nec quæ in virtute primæ causæ traditur assimilatio : est e enim hæc quoque impia . • Sap. 1v, 9. b Ibid. 14. c Matth. xus, 8. Symmachus, quod videtur ante oculos habuisse S. Hieronymus, dum vertit: Existimasti me futurum similem tui.› Apud DD. Augustinum lego, « Suspicatus es iniquitatem, quod ero tibi similis. Theodoretus sic explicat, • Suspicatus es, ne tua iniquitate delectari. D. Chrysostomus aliter, Existimasti me hæc ferre non propter patientiam, sed quod nollem hæc ca- stigari, et quæ a te fiebant non ægre ferrem. › COLLECT. (2-3) Respicit Matth. x1, 8, ubi se men, quod edit. Paris. Nam inquit per Psalmographum Deus. Conf. Protrept. p. 88, n. 7; Strom. iv, p. 633,. n. 4. (99) Θεός. Conf. superius Protrept. p. 88, not. 7. (1) Δοθήσεται. Sapientiæ Salom. ui, 14 : « Da- (4) ῾Ο ἑξήκοντα. Particulam ὁ omittit ms. Paris. (5) Ομοίωσις. Conf. superius Protrept. pag. 79. (6) Κατ' ἀρετήν. Conf. infra Strom. vu, p. 753, (7) Γενέσθαι. Psalm. L. ἵνα γίνηται.
οἷον δὲ ἥδε πέττειν ἐθίζεται τὴν τροφήν, συνεξομοιουμένη τῇ πιότητι τῆς ἡμέρου, ὣς δὲ καὶ ὁ φιλόσοφος, ἀγρίᾳ εἰκαζόμενος ἐλαίᾳ, πολὺ τὸ ἄπεπτον ἔχων, διὰ τὸ εἶναι ζητητικὸς καὶ εὐπαρακολούθητος καὶ ὀρεκτικὸς τῆς πιότητος τῆς ἀληθείας, ἐὰν προσλάβῃ τὴν θείαν διὰ πίστεως δύναμιν, τῇ χρηστῇ καὶ ἡμέρῳ [ἐγ]καταφυτευθεὶς γνώσει, καθάπερ ἡ ἀγριέλαιος ἐγκεντρισθεῖσα τῷ ὄντως καλῷ καὶ ἐλεήμονι λόγῳ πέττει τε τὴν παραδιδομένην τροφὴν καὶ καλλιέλαιος γίνεται. ὁ γάρ τοι ἐγκεντρισμὸς τὰς ἀχρείους εὐγενεῖς ποιεῖ καὶ τὰς ἀφόρους φορίμους γίνεσθαι βιάζεται τέχνῃ τῇ γεωργικῇ καὶ ἐπιστήμῃ τῇ γνωστικῇ. Φασὶ δ’ οὖν γίνεσθαι τὸν ἐγκεντρισμὸν κατὰ τρόπους τέσσαρας· ἕνα μὲν καθ’ ὃν μεταξὺ τοῦ ξύλου καὶ τοῦ φλοιοῦ ἐναρμόζειν δεῖ τὸ ἐγκεντριζόμενον, ὡς κατηχοῦνται οἱ ἐξ ἐθνῶν ἰδιῶται ἐξ ἐπιπολῆς δεχόμενοι τὸν λόγον· θάτερον δὲ ὅταν τὸ ξύλον σχίσαντες εἰς αὐτὸ ἐμβάλωσι τὸ εὐγενὲς φυτόν, ὃ συμβαίνει ἐπὶ τῶν φιλοσοφησάντων· διατμηθέντων γὰρ αὐτοῖς τῶν δογμάτων ἡ ἐπίγνωσις τῆς ἀληθείας ἐγγίνεται· ὣς δὲ καὶ Ἰουδαίοις διοιχθείσης τῆς παλαιᾶς γραφῆς τὸ νέον καὶ εὐγενὲς ἐγκεντρίζεται τῆς ἐλαίας φυτόν.
β » ἐμοῦ· καὶ τὸ δίκαιον σύμμαχον ἔσται· καὶ οὐ μή Α * ποτε ἁλῷ κακὰ πράσσων.» Αὕτη δὲ ἡ εὐσυνειδησία, τὸ ὅσιον τὸ πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ τὸ πρὸς τοὺς ἀνθρώ τους δίκαιον διασώζει, καθαρὰν τὴν ψυχὴν φυλάτ- τουσα διανοήμασι σεμνοῖς, καὶ λόγοις ἀγνοῖς, καὶ τοῖς δικαίοις ἔργοις· οὕτω δύναμιν λαβοῦσα Κυρια- κὴν ἡ ψυχή, μελετά εἶναι Θεός (99)· κακὸν μὲν οὐδὲν ἄλλο, πλὴν ἀγνοίας, εἶναι νομίζουσα, καὶ τῆς μὴ κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἐνεργείας· ἀεὶ δὲ εὐχα ριστοῦσα ἐπὶ πᾶσι τῷ Θεῷ, δι' ἀκοῆς δικαίας καὶ ἀναγνώσεως θείας, διὰ ζητήσεως ἀληθοῦς, διὰ προσ- φορᾶς ἁγίας, δι' εὐχῆς μακαρίας· αἰνοῦσα, ὑμνοῦσα εὐλογοῦσα, ψάλλουσα, οὐ διορίζεται ποτε τοῦ Θεοῦ κατ' οὐδένα καιρὸν ἡ τοιάδε ψυχή. Εἰκότως οὖν εἴρηται· • Καὶ οἱ πεποιθότες ἐπ' αὐτῷ, συνήσουσιν ἀλήθειαν· καὶ οἱ πιστοὶ ἐν ἀγάπῃ προσμενοῦσιν αὐτῷ·, ὁρᾷς οἷα περὶ τῶν γνωστικών διαλέγεται ἡ σοφία· ἀναλό πως ἄρα καὶ μοναὶ ποικίλαι κατ' ἀξίαν τῶν πιστευ σάντων. Αὐτίκα ὁ Σαλομῶν· « Δοθήσεται (1) γὰρ αὐτῷ τῆς πίστεως ἡ χάρις ἐκλεκτή, καὶ κλῆρος ἐν ναῷ Κυρίου θυμηρέστερος. » Το συγκριτικὸν γὰρ δείκνυσι μὲν τὰ ὑποβεβηκότα ἐν τῷ ναῷ τοῦ Θεοῦ, ὅς ἐστιν ἡ πᾶσα Ἐκκλησία· ἀπολείπει δὲ ἐννοεῖν καὶ τὸ ὑπερθετικόν, ἔνθα ὁ Κύριος ἐστιν. Ταύ- τας ἐκλεκτάς οὔσας τὰς τρεῖς μονὰς οἱ ἐν τῷ Εὐαγ γελίῳ ἀριθμοὶ αἰνίσσονται, «ὁ τριάκοντα (2-5), καὶ ὁ ἑξήκοντα (4), καὶ ὁ ἑκατόν·, καὶ ἡ μὲν τελεία κλη ρονομία τῶν εἰς • ἄνδρα τέλειον › ἀφικνουμένων, κατ' εἰκόνα τοῦ Κυρίου· ἡ δὲ ὁμοίωσις (5), οὐχ ὡς τινες, ἡ κατὰ τὸ σχῆμα τὸ ἀνθρώπειον· ἄθεος γὰρ ἤ δε εφορία· οὐδὲ μὴν ἡ κατ' ἀρετὴν (6), ἡ πρὸς τὸ πρῶτον αἴτιον· ἀσεβὴς γὰρ καὶ ἥδε ἡ ἔκδοσις, την αὐτὴν ἀρετὴν εἶναι ἀνθρώπου καὶ τοῦ παντοκράτορος Θεοῦ προσδοκησάντων· . Ὑπέλαβες, φησὶν, ἀνομίαν, ὅτι ἔσομαί σοι ὅμοιός· ἀλλ' ἀρκετὸν » γὰρ ι τῷ μα θητῇ γενέσθαι (7) ὡς ὁ διδάσκαλος, ο λέγει ὁ Διδά σκαλος. Καθ' ὁμοίωσιν οὖν τοῦ Θεοῦ ὁ εἰς υἱοθεσίαν καὶ φιλίαν τοῦ Θεοῦ καταταγείς, κατὰ τὴν συγκλη ρονομίαν τῶν κυρίων καὶ θεῶν (8) γίνεται, ἐὰν, * Ρ. 797-798, Περὶ τὴν πόλιν ὤν, ὥσπερ ἐκεῖνος, Δειλὸς καὶ λακκοκαταπύγων. Ὑπέλαβες, φησίν, ἀνομίαν, ὅτι ἔσομαί σοι ὅμοιος, Υπέλαβες ἑπόμενος ἔσομαι ὅμοιός θεός σοι. Ενόμισας ἔσεσθαί με ὡς σέ, Ο τριάκοντα. ἔπεσεν ἐπὶ τὴν καλὴν γῆν, ἐδίδου καρπόν, ὁ μὲν ἑκατὸν, ὁ δὲ ἑξήκοντα, ὁ δὲ τριάκοντα. Θεῶν. ἐγὼ εἶπα, Θεοί έστε, STROMATUM LIB. VI. iis quæ data sunt, et propter extremam inscidat. G ED. POTTER, 671, ED. PARIS. Hic Cleo nihil inausum linquat Nihil intentatum in me faciat. Mecum decus et fas: pia jura Me comitantur: nunquam ego capiar Ob Rempublicam, ut ille cinædus Fedissimus, ac metuendus. bitur enim illi fidei donum, et sors in templo Dei acceptissina. De eunuchis loquitur, qui non operati sunt iniquitatem, de quibus et dicitur Isa. LVI, 5: Dabo eis in domo mea et intra muros meos patrem, et nomen melius a filiis et filiabus. > Paulo post citatur ex psal. xLix, 22: quod in Antuerp. edit. vertitur ut in Vulgata : « Existimasti iniquita- tem, quod ero tui similis. At in plerisque libris Vulgata legitur inique. Theodotio, Aquila et 7, edit. ex Hebreo : quomodo divinis quidem donis utendum sit ne- scientes. Doctrinæ autem carentia est causa igno- rationis; atque jactabunda quidem, sed bene sibi consciæ animæ est gloriatio, adversus eos easus qui eveniunt eloqui, Ideo agat quod volet : nam ex parte mea est bonum : justumque mecum pu- gnabit. Neque unquam male facere deprehendar. Hæc autem bona conscientia, et sanctitatem erga Deum, et justitiam erga homines conservat, mun- dam custodiens animam honestis cogitationibus et verbis castis, et justis operibus. Sic vim Domini cum acceperit anima, meditatur esse Deus, putans nullum aliud esse malum præter ignorationem, et operationem quæ non fit ex recta ratione. Semper autem propter omnia Deo agens gratias, per ju- stam auditionem et divinam lectionem, per veram inquisitionem, per sanctam oblationem, per bea- tam orationem, laudans, canens, benedicens, psal- lens, a Deo nullo unquam tempore talis dividitur anima. Merito ergo dictum est: « Et qui in ipso confidunt, intelligent veritatem, et fideles in dile- elione in ipso pernanebunt ^., Vides quænam disserat sapientia de gnosticis. Proportione ergo habita variæ sunt mansiones, pro dignitate et me- ritis eorum qui crediderunt. Ecce enim Salomon : • Dabitur enim ei, inquit, fidei gratia electa, et sors in templo Domini jucundior b. Comparati- vum enim indicat inferiora in templo Dei, quod est universa Ecclesia; relinquit autem super- lalivum quoque cogitandum, in quo est Dominus. Has tres electas mansiones significant numeri qui sunt in Evangelio, triginta, et sexaginta, et cen- tum c. Et perfecta quidem hæreditas est eorum qui evadunt in virum perfectum ad imaginem Do- mini. Similitudo autem non est, ut quidam existi- mant, in figura humana: est enim impia hæc con- sideratio; sed nec quæ in virtute primæ causæ traditur assimilatio : est e enim hæc quoque impia . • Sap. 1v, 9. b Ibid. 14. c Matth. xus, 8. Symmachus, quod videtur ante oculos habuisse S. Hieronymus, dum vertit: Existimasti me futurum similem tui.› Apud DD. Augustinum lego, « Suspicatus es iniquitatem, quod ero tibi similis. Theodoretus sic explicat, • Suspicatus es, ne tua iniquitate delectari. D. Chrysostomus aliter, Existimasti me hæc ferre non propter patientiam, sed quod nollem hæc ca- stigari, et quæ a te fiebant non ægre ferrem. › COLLECT. (2-3) Respicit Matth. x1, 8, ubi se men, quod edit. Paris. Nam inquit per Psalmographum Deus. Conf. Protrept. p. 88, n. 7; Strom. iv, p. 633,. n. 4. (99) Θεός. Conf. superius Protrept. p. 88, not. 7. (1) Δοθήσεται. Sapientiæ Salom. ui, 14 : « Da- (4) ῾Ο ἑξήκοντα. Particulam ὁ omittit ms. Paris. (5) Ομοίωσις. Conf. superius Protrept. pag. 79. (6) Κατ' ἀρετήν. Conf. infra Strom. vu, p. 753, (7) Γενέσθαι. Psalm. L. ἵνα γίνηται.
PG 9:343ὁ τρίτος δὲ ἐγκεντρισμὸς τῶν ἀγριάδων καὶ τῶν αἱρετικῶν ἅπτεται τῶν μετὰ βίας εἰς τὴν ἀλήθειαν μεταγομένων· ἀποξύσαντες γὰρ ἑκάτερον ἐπίσφηνον ὀξεῖ δρεπάνῳ μέχρι τοῦ τὴν ἐντεριώνην γυμνῶσαι μέν, μὴ ἑλκῶσαι δέ, δεσμεύουσι πρὸς ἄλληλα. τέταρτος δέ ἐστιν ἐγκεντρισμοῦ τρόπος ὁ λεγόμενος ἐνοφθαλμισμός· περιαιρεῖται γὰρ ἀπὸ εὐγενοῦς στελέχους ὀφθαλμός, συμπεριγραφομένου αὐτῷ καὶ τοῦ φλοιοῦ κύκλῳ ὅσον παλαιστιαῖον μῆκος, εἶτα ἐναποξύεται τὸ στέλεχος κατ’ ὀφθαλμὸν ἴσον τῇ περιγραφῇ. καὶ οὕτως ἐντίθεται περισχοινιζόμενον καὶ περιχριόμενον πηλῷ, τηρουμένου τοῦ ὀφθαλμοῦ ἀπαθοῦς καὶ ἀμολύντου. εἶδος τοῦτο γνωστικῆς διδασκαλίας, διαθρεῖν τὰ πράγματα δυναμένης, ἀμέλει καὶ ἐπὶ ἡμέρων δένδρων τοῦτο μάλιστα χρησιμεύει τὸ εἶδος. Δύναται δὲ ὁ ὑπὸ τοῦ ἀποστόλου λεγόμενος ἐγκεντρισμὸς εἰς τὴν καλλιέλαιον γίγνεσθαι, τὸν Χριστὸν αὐτόν, τῆς ἀνημέρου καὶ ἀπίστου φύσεως καταφυτευομένης εἰς Χριστόν, τουτέστι τῶν εἰς Χριστὸν πιστευόντων· ἄμεινον δὲ τὴν ἑκάστου πίστιν ἐν αὐτῇ ἐγκεντρίζεσθαι τῇ ψυχῇ. καὶ γὰρ τὸ ἅγιον πνεῦμα ταύτῃ πως μεταφυτεύεται διανενεμημένον κατὰ τὴν ἑκάστου περιγραφὴν ἀπεριγράφως.
Α καθὼς αὐτὸς ἐδίδαξεν ὁ Κύριος, κατὰ τὸ Εὐαγγέλων τελειωθῇ. Ὁ γνωστικὸς ἄρα τὴν προσεχεστέραν αναμάσσε ται ὁμοιότητα, τὴν διάνοιαν τὴν τοῦ διδασκάλου, εν τινα ἐκεῖνος νοῶν, ἐνετείλατό τε καὶ συνεβούλευσε τοῖς φρονίμοις καὶ σώφροσι· ταύτην συνιείς, ὡς ὁ διδάξας ἐβούλετο, καὶ διὰ τὴν νόησιν ἀναλαβὼν τὴν μεγαλοπρεπή, διδάξας μὲν ἀξιολόγως « ἐπὶ τῶν δωμά των (9), τοὺς ὑψηλῶς οἰκοδομεῖσθαι δυναμένους, προκατάρξας δὲ τῆς τῶν λεγομένων ἐνεργείας κατά τὸ ὑπόδειγμα τῆς πολιτείας· δυνατὰ γὰρ ἐνετείλατο καὶ δὴ τῷ ὄντι ἀρχικὸν εἶναι καὶ ἡγεμονικὸν τὸν βασιλικόν (10) τε καὶ Χριστιανόν· ἐπεὶ μὴ τῶν ἔξω μόνων θηρίων κατακυριεύειν ἑτάγημεν, ἀλλὰ καὶ τῶν ἐν ἡμῖν αὐτοῖς ἀγρίων παθῶν· κατ' ἐπίστασιν οὖν, ὡς ἔοικε, τοῦ κακοῦ καὶ ἀγαθοῦ βίου σώζεται ὁ γνωστικός, ο πλέον (11) τῶν Γραμματέων καὶ Φα ρισαίων η συνιείς τε καὶ ἐνεργῶν. • Εντεινον καὶ κατευόδου καὶ βασίλευε, ὁ Δαβὶδ γράφει, « Ενεχεν ἀληθείας καὶ πραότητος (42) καὶ δικαιοσύνης, καὶ οδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου·, τουτέστιν ὁ Κύριος. • Τίς οὖν σοφός; καὶ συνήσει ταῦτα· συνετός; καὶ γνώσεται (13) αὐτά· διότι εὐθεῖαι α ὁδοὶ τοῦ Κυρίου, » φησὶν ὁ προφήτης, δηλῶν μόνον δύνασθαι τὸν γνωστικὸν τὰ ἐπικεκρυμμένως πρὸς τοῦ Πνεύματος ειρημένα, νοήσειν τε καὶ διασαφήσειν. • Καὶ ὁ συνιὼν ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ, σιωπήσεται, ο λέγει ἡ Γραφή- δηλονότι πρὸς τοὺς ἀναξίους ἐξει πεῖν· ὅτι φησὶν ὁ Κύριος, « Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω· ν οὐ πάντων εἶναι τὸ ἀκούειν καὶ συνιέ ναι, λέγων. Αὐτίκα ὁ Δαβίδ, ο Σκοτεινὸν ὕδωρ ἐν νεφέλαις ἀέρων, ο γράφει · « ἀπὸ τῆς τηλαυ γήσεως ἐνώπιον αὐτοῦ, αἱ νεφέλαι διῆλθον, χά- λαζα καὶ ἄνθρακες πυρός· ἐπικεκρυμμένους τοὺς ἁγίους λόγους εἶναι διδάσκων, καὶ δὴ τοῖς μὲν γνωστικοῖς διειδεῖς καὶ τηλαυγείς, καθάπερ χάλαζαν ἀβλαβή, καταπέμπεσθαι θεόθεν μηνύει· σκοτεινοὺς δὲ πολλοὺς (14), καθάπερ τοὺς ἐκ πυρὸς ἀπεσβεσμένους ἄνθρακας, οὓς εἰ μή τις ἀνάψαι καὶ ἀναζωπυρήσαι, οὐκ ἐκφλεγήσονται, οὐδ' ἐμφωτισθή σονται. ο Κύριος (15) • οὖν, φησί, < δίδωσί μοι * Ρ. 799, πιν, Ο εἰς τὸ οἷς ἀκούετε, κηρύξατε ἐπὶ τῶν οὐρανῶν. τῶν δωμάτων. Χριστιανός εποίησεν ἡμᾶς βασιλεῖς καὶ ἱερεῖς τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ αὐτοῦ, ρισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν πλεῖον τῶν Γραμματέων διότι. Επιστρώσεις, ότι σκοτεινούς δὲ πολλοῖς. CLEMENTIS ALEXANDRINI traditio eorum, qui exspectarunt eamdem esse vir- tutem hominis et Dei omnipotentis: Existimasti, c inquit a, inique, quod ero tibi similis; sufficit, enim discipulo si fat ut magister >,, inquit Ma- gister. Ad Dei ergo. fit similitudinem, qui est in filium adoptatus, et in numerum amicorum coopta- tus, ex eo quod est cohæres dominorum et deorum, si quemadmodum ipse docuit Dominus, per Evan- gelium fuerit consummatus. CAPUT XV. De variis cognitionis ad perfectionem ducentis gradibus; et qua de causa multa obscure et mystice in S. Scriptura traduntur. B Gnosticus igitur magis propinquam exprimit si- militudinem, nempe magistri mentem, quam cum ille haberet, præcepit et consuluit sapientibus et prudentibus ; exprimit, inquam, hanc intelligens ut voluit qui docuit, et magnifico sensu accepto, pro dignitate quidem docens « in tectis c,, eos qui " alte volunt ædificari, prius autem incipiens facto exsequi ea quæ dicuntur, convenienter exemplo ipsius vitæ. Ea enim præcepit quæ fieri poterant. Et revera oportet eum qui est regalis et Christia- nus, principatum posse obtinere et præesse. Neque enim solum constituti sumus, ut dominaremur iis solis quæ sunt foris bestiis, sed etiam feris, quæ sunt in nobis ipsis animi perturbationibus. Per scientiam ergo, ut videtur, bonæ et malæ vitæ, salvus fit gnosticus plus intelligens et operans ‹ quam Scribæ et Pharisæi d. Intende, bene pro- sperare et regna, scribit David €, « propter veri- tatem et mansuetudinem, et justitiam, et deducet te mirabiliter dextra tua,, hoc est Dominus. Quis ergo sapiens, et intelliget hæc? intelligens, et cognoscet hæc ? quoniam rectæ viæ Domini, in- quit propheta, significans gnosticum solum posse ea intelligere ct explicare quæ obscure dicta sunt a Spiritu. Et qui intelligit in tempore illo, sile- bit, inquit Scriptura s, ab enuntiando scilicet in- o dignis. Quoniam inquit Dominus, Qui habet aures ad audiendum, audiath,, dicens esse quorumvis audire et intelligere. Jam vero David dicit : « Te- nebrosa aqua in nubibus aeris. A fulgore coram ipso nubes transierunt, grando et carbones ignist;, abditos esse docens sanctos sermones, et gno- C sticis quidem claros et perspicuos, tanquam grandinem innoxiam, significat demitti divinitus; * vulgo autem obscuros, tanquam qui exigne exstin- D cti sunt carbones, quos nisi quis accenderit et sus- citarit, non ardebunt, neque illuminabuntur. « Do- minus, ergo, inquit, « dat mihi linguam discipli- næ, ut sciam, in tempore, ‹ quando oporteat . ED. POTTER, 672, ED. PARIS. ª Psal. xlix, 21. Matth. xxv, 10. Matth. x, 27; Luc. xii, 3. d Matth. v, 20. Psal. h Matth. XI, Christi dictum : Matth. x, 27; Luc. xtr, 3. nam Christus ut dictum est Apoc. 1, 6. pro et statim legit HEINSIUS. 4. ( Os. XIV, 9. 8 Amos. v, 13. 15. i Psal, xvil, 11, 12. i (9) Ἐπὶ τῶν δωμάτων. Allegorice exponit illud καὶ Φαρισαίων, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν (10) Βασιλικόν. Clementi idem est βασιλικός qui (14) Πλέον. Respicit Matth. v, 20: Ἐὰν μὴ πε- (12) Πραότητος. Psalm. πραύτητος. (14) Σκοτεινοὺς δὲ πολλούς. Optime interpres (15) Κύριος. Isa. Κύριος, Κύριος,
περὶ δὲ τῆς γνώσεως ὁ Σολομὼν διαλεγόμενος τάδε φησί· λαμπρὰ καὶ ἀμάραντός ἐστιν ἡ σοφία καὶ εὐχερῶς θεωρεῖται ὑπὸ τῶν ἀγαπώντων αὐτήν· φθάνει τοὺς ἐπιθυμοῦντας προγνωσθῆναι. ὁ ὀρθρίσας ἐπ’ αὐτὴν οὐ κοπιάσει· τὸ γὰρ ἐνθυμηθῆναι περὶ αὐτῆς φρονήσεως τελειότης, καὶ ὁ ἀγρυπνήσας δι’ αὐτὴν ταχέως ἀμέριμνος ἔσται· ὅτι τοὺς ἀξίους αὐτῆς αὕτη περιέρχεται ζητοῦσα [οὐ γὰρ πάντων ἡ γνῶσις] καὶ ἐν ταῖς τρίβοις φαντάζεται αὐτοῖς εὐμενῶς· τρίβοι δὲ ἡ τοῦ βίου διεξαγωγὴ καὶ ἡ κατὰ τὰς διαθήκας πολυειδία. αὐτίκα ἐπιφέρει· καὶ ἐν πάσῃ ἐπινοίᾳ ὑπαντᾷ αὐτοῖς, ποικίλως θεωρουμένη, διὰ πάσης δηλονότι παιδείας. εἶτα ἐπιλέγει, τὴν τελειωτικὴν ἀγάπην παρατιθέμενος, διὰ λόγου συλλογιστικοῦ καὶ λημμάτων ἀληθῶν ἀποδεικτικωτάτην [καὶ] ἀληθῆ ὧδέ πως ἐπάγων ἐπιφοράν· ἀρχὴ γὰρ αὐτῆς ἀληθεστάτη παιδείας ἐπιθυμία (τουτέστι τῆς γνώσεως), φροντὶς δὲ παιδείας ἀγάπη, ἀγάπη δὲ τήρησις νόμων αὐτῆς, προσοχὴ δὲ νόμων βεβαίωσις ἀφθαρσίας, ἀφθαρσία δὲ ἐγγὺς εἶναι ποιεῖ θεοῦ.
Α καθὼς αὐτὸς ἐδίδαξεν ὁ Κύριος, κατὰ τὸ Εὐαγγέλων τελειωθῇ. Ὁ γνωστικὸς ἄρα τὴν προσεχεστέραν αναμάσσε ται ὁμοιότητα, τὴν διάνοιαν τὴν τοῦ διδασκάλου, εν τινα ἐκεῖνος νοῶν, ἐνετείλατό τε καὶ συνεβούλευσε τοῖς φρονίμοις καὶ σώφροσι· ταύτην συνιείς, ὡς ὁ διδάξας ἐβούλετο, καὶ διὰ τὴν νόησιν ἀναλαβὼν τὴν μεγαλοπρεπή, διδάξας μὲν ἀξιολόγως « ἐπὶ τῶν δωμά των (9), τοὺς ὑψηλῶς οἰκοδομεῖσθαι δυναμένους, προκατάρξας δὲ τῆς τῶν λεγομένων ἐνεργείας κατά τὸ ὑπόδειγμα τῆς πολιτείας· δυνατὰ γὰρ ἐνετείλατο καὶ δὴ τῷ ὄντι ἀρχικὸν εἶναι καὶ ἡγεμονικὸν τὸν βασιλικόν (10) τε καὶ Χριστιανόν· ἐπεὶ μὴ τῶν ἔξω μόνων θηρίων κατακυριεύειν ἑτάγημεν, ἀλλὰ καὶ τῶν ἐν ἡμῖν αὐτοῖς ἀγρίων παθῶν· κατ' ἐπίστασιν οὖν, ὡς ἔοικε, τοῦ κακοῦ καὶ ἀγαθοῦ βίου σώζεται ὁ γνωστικός, ο πλέον (11) τῶν Γραμματέων καὶ Φα ρισαίων η συνιείς τε καὶ ἐνεργῶν. • Εντεινον καὶ κατευόδου καὶ βασίλευε, ὁ Δαβὶδ γράφει, « Ενεχεν ἀληθείας καὶ πραότητος (42) καὶ δικαιοσύνης, καὶ οδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου·, τουτέστιν ὁ Κύριος. • Τίς οὖν σοφός; καὶ συνήσει ταῦτα· συνετός; καὶ γνώσεται (13) αὐτά· διότι εὐθεῖαι α ὁδοὶ τοῦ Κυρίου, » φησὶν ὁ προφήτης, δηλῶν μόνον δύνασθαι τὸν γνωστικὸν τὰ ἐπικεκρυμμένως πρὸς τοῦ Πνεύματος ειρημένα, νοήσειν τε καὶ διασαφήσειν. • Καὶ ὁ συνιὼν ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ, σιωπήσεται, ο λέγει ἡ Γραφή- δηλονότι πρὸς τοὺς ἀναξίους ἐξει πεῖν· ὅτι φησὶν ὁ Κύριος, « Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω· ν οὐ πάντων εἶναι τὸ ἀκούειν καὶ συνιέ ναι, λέγων. Αὐτίκα ὁ Δαβίδ, ο Σκοτεινὸν ὕδωρ ἐν νεφέλαις ἀέρων, ο γράφει · « ἀπὸ τῆς τηλαυ γήσεως ἐνώπιον αὐτοῦ, αἱ νεφέλαι διῆλθον, χά- λαζα καὶ ἄνθρακες πυρός· ἐπικεκρυμμένους τοὺς ἁγίους λόγους εἶναι διδάσκων, καὶ δὴ τοῖς μὲν γνωστικοῖς διειδεῖς καὶ τηλαυγείς, καθάπερ χάλαζαν ἀβλαβή, καταπέμπεσθαι θεόθεν μηνύει· σκοτεινοὺς δὲ πολλοὺς (14), καθάπερ τοὺς ἐκ πυρὸς ἀπεσβεσμένους ἄνθρακας, οὓς εἰ μή τις ἀνάψαι καὶ ἀναζωπυρήσαι, οὐκ ἐκφλεγήσονται, οὐδ' ἐμφωτισθή σονται. ο Κύριος (15) • οὖν, φησί, < δίδωσί μοι * Ρ. 799, πιν, Ο εἰς τὸ οἷς ἀκούετε, κηρύξατε ἐπὶ τῶν οὐρανῶν. τῶν δωμάτων. Χριστιανός εποίησεν ἡμᾶς βασιλεῖς καὶ ἱερεῖς τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ αὐτοῦ, ρισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν πλεῖον τῶν Γραμματέων διότι. Επιστρώσεις, ότι σκοτεινούς δὲ πολλοῖς. CLEMENTIS ALEXANDRINI traditio eorum, qui exspectarunt eamdem esse vir- tutem hominis et Dei omnipotentis: Existimasti, c inquit a, inique, quod ero tibi similis; sufficit, enim discipulo si fat ut magister >,, inquit Ma- gister. Ad Dei ergo. fit similitudinem, qui est in filium adoptatus, et in numerum amicorum coopta- tus, ex eo quod est cohæres dominorum et deorum, si quemadmodum ipse docuit Dominus, per Evan- gelium fuerit consummatus. CAPUT XV. De variis cognitionis ad perfectionem ducentis gradibus; et qua de causa multa obscure et mystice in S. Scriptura traduntur. B Gnosticus igitur magis propinquam exprimit si- militudinem, nempe magistri mentem, quam cum ille haberet, præcepit et consuluit sapientibus et prudentibus ; exprimit, inquam, hanc intelligens ut voluit qui docuit, et magnifico sensu accepto, pro dignitate quidem docens « in tectis c,, eos qui " alte volunt ædificari, prius autem incipiens facto exsequi ea quæ dicuntur, convenienter exemplo ipsius vitæ. Ea enim præcepit quæ fieri poterant. Et revera oportet eum qui est regalis et Christia- nus, principatum posse obtinere et præesse. Neque enim solum constituti sumus, ut dominaremur iis solis quæ sunt foris bestiis, sed etiam feris, quæ sunt in nobis ipsis animi perturbationibus. Per scientiam ergo, ut videtur, bonæ et malæ vitæ, salvus fit gnosticus plus intelligens et operans ‹ quam Scribæ et Pharisæi d. Intende, bene pro- sperare et regna, scribit David €, « propter veri- tatem et mansuetudinem, et justitiam, et deducet te mirabiliter dextra tua,, hoc est Dominus. Quis ergo sapiens, et intelliget hæc? intelligens, et cognoscet hæc ? quoniam rectæ viæ Domini, in- quit propheta, significans gnosticum solum posse ea intelligere ct explicare quæ obscure dicta sunt a Spiritu. Et qui intelligit in tempore illo, sile- bit, inquit Scriptura s, ab enuntiando scilicet in- o dignis. Quoniam inquit Dominus, Qui habet aures ad audiendum, audiath,, dicens esse quorumvis audire et intelligere. Jam vero David dicit : « Te- nebrosa aqua in nubibus aeris. A fulgore coram ipso nubes transierunt, grando et carbones ignist;, abditos esse docens sanctos sermones, et gno- C sticis quidem claros et perspicuos, tanquam grandinem innoxiam, significat demitti divinitus; * vulgo autem obscuros, tanquam qui exigne exstin- D cti sunt carbones, quos nisi quis accenderit et sus- citarit, non ardebunt, neque illuminabuntur. « Do- minus, ergo, inquit, « dat mihi linguam discipli- næ, ut sciam, in tempore, ‹ quando oporteat . ED. POTTER, 672, ED. PARIS. ª Psal. xlix, 21. Matth. xxv, 10. Matth. x, 27; Luc. xii, 3. d Matth. v, 20. Psal. h Matth. XI, Christi dictum : Matth. x, 27; Luc. xtr, 3. nam Christus ut dictum est Apoc. 1, 6. pro et statim legit HEINSIUS. 4. ( Os. XIV, 9. 8 Amos. v, 13. 15. i Psal, xvil, 11, 12. i (9) Ἐπὶ τῶν δωμάτων. Allegorice exponit illud καὶ Φαρισαίων, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν (10) Βασιλικόν. Clementi idem est βασιλικός qui (14) Πλέον. Respicit Matth. v, 20: Ἐὰν μὴ πε- (12) Πραότητος. Psalm. πραύτητος. (14) Σκοτεινοὺς δὲ πολλούς. Optime interpres (15) Κύριος. Isa. Κύριος, Κύριος,
ἐπιθυμία ἄρα σοφίας ἀνάγει ἐπὶ βασιλείαν. διδάσκει γάρ, οἶμαι, ὡς ἀληθινὴ παιδεία ἐπιθυμία τίς ἐστι γνώσεως, ἄσκησις δὲ παιδείας συνίσταται δι’ ἀγάπην γνώσεως, καὶ ἡ μὲν ἀγάπη τήρησις τῶν εἰς γνῶσιν ἀναγουσῶν ἐντολῶν, ἡ τήρησις δὲ αὐτῶν βεβαίωσις τῶν ἐντολῶν, δι’ ἣν ἡ ἀφθαρσία ἐπισυμβαίνει, ἀφθαρσία δὲ ἐγγὺς εἶναι ποιεῖ θεοῦ. εἰ ἄρα ἀγάπη τῆς γνώσεως ἄφθαρτον ποιεῖ καὶ ἐγγὺς θεοῦ βασιλέως τὸν βασιλικὸν ἀνάγει, ζητεῖν ἄρα δεῖ τὴν γνῶσιν εἰς εὕρεσιν. ἔστιν δὲ ἡ μὲν ζήτησις ὁρμὴ ἐπὶ τὸ καταλαβεῖν, διά τινων σημείων ἀνευρίσκουσα τὸ ὑποκείμενον, ἡ εὕρεσις δὲ πέρας καὶ ἀνάπαυσις ζητήσεως ἐν καταλήψει γενομένης, ὅπερ ἐστὶν ἡ γνῶσις. καὶ αὕτη κυρίως εὕρεσίς ἐστιν ἡ γνῶσις, κατάληψις ζητήσεως ὑπάρχουσα. σημεῖον δ’ εἶναί φασι τὸ προηγούμενον ἢ συνυπάρχον ἢ ἑπόμενον.
Α καθὼς αὐτὸς ἐδίδαξεν ὁ Κύριος, κατὰ τὸ Εὐαγγέλων τελειωθῇ. Ὁ γνωστικὸς ἄρα τὴν προσεχεστέραν αναμάσσε ται ὁμοιότητα, τὴν διάνοιαν τὴν τοῦ διδασκάλου, εν τινα ἐκεῖνος νοῶν, ἐνετείλατό τε καὶ συνεβούλευσε τοῖς φρονίμοις καὶ σώφροσι· ταύτην συνιείς, ὡς ὁ διδάξας ἐβούλετο, καὶ διὰ τὴν νόησιν ἀναλαβὼν τὴν μεγαλοπρεπή, διδάξας μὲν ἀξιολόγως « ἐπὶ τῶν δωμά των (9), τοὺς ὑψηλῶς οἰκοδομεῖσθαι δυναμένους, προκατάρξας δὲ τῆς τῶν λεγομένων ἐνεργείας κατά τὸ ὑπόδειγμα τῆς πολιτείας· δυνατὰ γὰρ ἐνετείλατο καὶ δὴ τῷ ὄντι ἀρχικὸν εἶναι καὶ ἡγεμονικὸν τὸν βασιλικόν (10) τε καὶ Χριστιανόν· ἐπεὶ μὴ τῶν ἔξω μόνων θηρίων κατακυριεύειν ἑτάγημεν, ἀλλὰ καὶ τῶν ἐν ἡμῖν αὐτοῖς ἀγρίων παθῶν· κατ' ἐπίστασιν οὖν, ὡς ἔοικε, τοῦ κακοῦ καὶ ἀγαθοῦ βίου σώζεται ὁ γνωστικός, ο πλέον (11) τῶν Γραμματέων καὶ Φα ρισαίων η συνιείς τε καὶ ἐνεργῶν. • Εντεινον καὶ κατευόδου καὶ βασίλευε, ὁ Δαβὶδ γράφει, « Ενεχεν ἀληθείας καὶ πραότητος (42) καὶ δικαιοσύνης, καὶ οδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου·, τουτέστιν ὁ Κύριος. • Τίς οὖν σοφός; καὶ συνήσει ταῦτα· συνετός; καὶ γνώσεται (13) αὐτά· διότι εὐθεῖαι α ὁδοὶ τοῦ Κυρίου, » φησὶν ὁ προφήτης, δηλῶν μόνον δύνασθαι τὸν γνωστικὸν τὰ ἐπικεκρυμμένως πρὸς τοῦ Πνεύματος ειρημένα, νοήσειν τε καὶ διασαφήσειν. • Καὶ ὁ συνιὼν ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ, σιωπήσεται, ο λέγει ἡ Γραφή- δηλονότι πρὸς τοὺς ἀναξίους ἐξει πεῖν· ὅτι φησὶν ὁ Κύριος, « Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω· ν οὐ πάντων εἶναι τὸ ἀκούειν καὶ συνιέ ναι, λέγων. Αὐτίκα ὁ Δαβίδ, ο Σκοτεινὸν ὕδωρ ἐν νεφέλαις ἀέρων, ο γράφει · « ἀπὸ τῆς τηλαυ γήσεως ἐνώπιον αὐτοῦ, αἱ νεφέλαι διῆλθον, χά- λαζα καὶ ἄνθρακες πυρός· ἐπικεκρυμμένους τοὺς ἁγίους λόγους εἶναι διδάσκων, καὶ δὴ τοῖς μὲν γνωστικοῖς διειδεῖς καὶ τηλαυγείς, καθάπερ χάλαζαν ἀβλαβή, καταπέμπεσθαι θεόθεν μηνύει· σκοτεινοὺς δὲ πολλοὺς (14), καθάπερ τοὺς ἐκ πυρὸς ἀπεσβεσμένους ἄνθρακας, οὓς εἰ μή τις ἀνάψαι καὶ ἀναζωπυρήσαι, οὐκ ἐκφλεγήσονται, οὐδ' ἐμφωτισθή σονται. ο Κύριος (15) • οὖν, φησί, < δίδωσί μοι * Ρ. 799, πιν, Ο εἰς τὸ οἷς ἀκούετε, κηρύξατε ἐπὶ τῶν οὐρανῶν. τῶν δωμάτων. Χριστιανός εποίησεν ἡμᾶς βασιλεῖς καὶ ἱερεῖς τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ αὐτοῦ, ρισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν πλεῖον τῶν Γραμματέων διότι. Επιστρώσεις, ότι σκοτεινούς δὲ πολλοῖς. CLEMENTIS ALEXANDRINI traditio eorum, qui exspectarunt eamdem esse vir- tutem hominis et Dei omnipotentis: Existimasti, c inquit a, inique, quod ero tibi similis; sufficit, enim discipulo si fat ut magister >,, inquit Ma- gister. Ad Dei ergo. fit similitudinem, qui est in filium adoptatus, et in numerum amicorum coopta- tus, ex eo quod est cohæres dominorum et deorum, si quemadmodum ipse docuit Dominus, per Evan- gelium fuerit consummatus. CAPUT XV. De variis cognitionis ad perfectionem ducentis gradibus; et qua de causa multa obscure et mystice in S. Scriptura traduntur. B Gnosticus igitur magis propinquam exprimit si- militudinem, nempe magistri mentem, quam cum ille haberet, præcepit et consuluit sapientibus et prudentibus ; exprimit, inquam, hanc intelligens ut voluit qui docuit, et magnifico sensu accepto, pro dignitate quidem docens « in tectis c,, eos qui " alte volunt ædificari, prius autem incipiens facto exsequi ea quæ dicuntur, convenienter exemplo ipsius vitæ. Ea enim præcepit quæ fieri poterant. Et revera oportet eum qui est regalis et Christia- nus, principatum posse obtinere et præesse. Neque enim solum constituti sumus, ut dominaremur iis solis quæ sunt foris bestiis, sed etiam feris, quæ sunt in nobis ipsis animi perturbationibus. Per scientiam ergo, ut videtur, bonæ et malæ vitæ, salvus fit gnosticus plus intelligens et operans ‹ quam Scribæ et Pharisæi d. Intende, bene pro- sperare et regna, scribit David €, « propter veri- tatem et mansuetudinem, et justitiam, et deducet te mirabiliter dextra tua,, hoc est Dominus. Quis ergo sapiens, et intelliget hæc? intelligens, et cognoscet hæc ? quoniam rectæ viæ Domini, in- quit propheta, significans gnosticum solum posse ea intelligere ct explicare quæ obscure dicta sunt a Spiritu. Et qui intelligit in tempore illo, sile- bit, inquit Scriptura s, ab enuntiando scilicet in- o dignis. Quoniam inquit Dominus, Qui habet aures ad audiendum, audiath,, dicens esse quorumvis audire et intelligere. Jam vero David dicit : « Te- nebrosa aqua in nubibus aeris. A fulgore coram ipso nubes transierunt, grando et carbones ignist;, abditos esse docens sanctos sermones, et gno- C sticis quidem claros et perspicuos, tanquam grandinem innoxiam, significat demitti divinitus; * vulgo autem obscuros, tanquam qui exigne exstin- D cti sunt carbones, quos nisi quis accenderit et sus- citarit, non ardebunt, neque illuminabuntur. « Do- minus, ergo, inquit, « dat mihi linguam discipli- næ, ut sciam, in tempore, ‹ quando oporteat . ED. POTTER, 672, ED. PARIS. ª Psal. xlix, 21. Matth. xxv, 10. Matth. x, 27; Luc. xii, 3. d Matth. v, 20. Psal. h Matth. XI, Christi dictum : Matth. x, 27; Luc. xtr, 3. nam Christus ut dictum est Apoc. 1, 6. pro et statim legit HEINSIUS. 4. ( Os. XIV, 9. 8 Amos. v, 13. 15. i Psal, xvil, 11, 12. i (9) Ἐπὶ τῶν δωμάτων. Allegorice exponit illud καὶ Φαρισαίων, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν (10) Βασιλικόν. Clementi idem est βασιλικός qui (14) Πλέον. Respicit Matth. v, 20: Ἐὰν μὴ πε- (12) Πραότητος. Psalm. πραύτητος. (14) Σκοτεινοὺς δὲ πολλούς. Optime interpres (15) Κύριος. Isa. Κύριος, Κύριος,
PG 9:345Τῆς τοίνυν περὶ θεοῦ ζητήσεως εὕρεσις μὲν ἡ διὰ τοῦ υἱοῦ διδασκαλία, σημεῖον δὲ τοῦ εἶναι τὸν σωτῆρα ἡμῶν αὐτὸν ἐκεῖνον τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ αἵ τε προηγούμεναι τῆς παρουσίας αὐτοῦ προφητεῖαι, τοῦτον κηρύσσουσαι, αἵ τε συνυπάρξασαι τῇ γενέσει αὐτοῦ τῇ αἰσθητῇ περὶ αὐτοῦ μαρτυρίαι, πρὸς δὲ καὶ [αἱ] μετὰ τὴν ἀνάληψιν κηρυσσόμεναί τε καὶ ἐμφανῶς δεικνύμεναι δυνάμεις αὐτοῦ. τεκμήριον ἄρα τοῦ παρ’ ἡμῖν εἶναι τὴν ἀλήθειαν τὸ αὐτὸν διδάξαι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ· εἰ γὰρ περὶ πᾶν ζήτημα καθολικὰ ταῦτα εὑρίσκεται πρόσωπόν τε καὶ πρᾶγμα, ἡ ὄντως ἀλήθεια παρ’ ἡμῖν δείκνυται μόνοις, ἐπεὶ πρόσωπον μὲν τῆς δεικνυμένης ἀληθείας ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ, τὸ πρᾶγμα δὲ ἡ δύναμις τῆς πίστεως ἡ καὶ παντὸς οὑτινοσοῦν ἐναντιουμένου καὶ αὐτοῦ ὅλου ἐνισταμένου τοῦ κόσμου πλεονάζουσα.
Εἰ ἄρα ἀγάπη τῆς γνώσεως ἄφθαρτον ποιεῖ, καὶ ἐγγὺς θεοῦ βασιλέως τὸν βασιλικὸν ἀνάγει, ζητεῖν ἄρα δεῖ τὴν γνῶσιν εἰς εὕρεσιν. Ἔστι δὲ ἡ μὲν ζή- τησις ὁρμὴ ἐπὶ τὸ καταλαβεῖν διά τινων σημείων ἀνευρίσκουσα τὸ ὑποκείμενον· ἡ εὕρεσις δὲ, πέρας καὶ ἀνάπαυσις ζητήσεως ἐν καταλήψει γενομένης ὅπερ ἐστὶν ἡ γνῶσις· καὶ αὕτη κυρίως εὕρεσίς ἐστιν ἡ γνῶσις, κατάληψις ζητήσεως υπάρχουσα. Σημεῖον δ᾽ εἶναι φασὶ τὸ προηγούμενον, ἢ συνυπάρχον, ἢ ἑπόμενον. Τῆς τοίνυν περὶ Θεοῦ ζητήσεως εὕρεσις μὲν ἡ διὰ τοῦ Υιού διδασκαλία, σημεῖον (51) δὲ τοῦ εἶναι τὸν Σωτῆρα ἡμῶν αὐτὸν ἐκεῖνον τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, αἵ τε προη- γούμεναι τῆς παρουσίας αὐτοῦ προφητεῖαι, τοῦτον κηρύσσουσαι, αί τε συνυπάρξασαι τῇ γενήσει αὐτ τοῦ τῇ αἰσθητῇ (32) περὶ αὐτοῦ μαρτυρίαι· πρὸς δὲ καὶ μετὰ τὴν ἀνάληψιν κηρυσσόμεναί τε καὶ ἐμφα- Β νῶς δειχνύμεναι δυνάμεις αὐτοῦ. Τεκμήριον (55) τοῦ παρ' ἡμῖν εἶναι τὴν ἀλήθειαν τὸ αὐτὸν διδάξαι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Εἰ γὰρ περὶ πᾶν ζήτημα καθολικὰ ταῦτα εὑρίσκεται, πρόσωπόν τε καὶ πρᾶγμα, ἡ ὄντως ἀλήθεια παρ' ἡμῖν δείκνυται μόνοις· ἐπεὶ πρόσωπον μὲν τῆς δεικνυμένης ἀληθείας, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, τὸ πράγμα δὲ, ἡ δύναμις τῆς πίστεως, ἡ καὶ παντὸς ούτινόσουν εναντιουμένου καὶ αὐτοῦ ὅλου ἐνισταμέ νου τοῦ κόσμου πλεονάζουσα. Αλλ' ἐπεὶ τοῦτο άνω μολόγηται βεβαιωθῆναι ἐν αἰωνίοις ἔργοις καὶ λόγοις, καὶ πέφηνεν ἤδη κολάσεως (34), οὐκ ἀντιῤῥήσεως ἄξιος ἅπας ὁ μὴ νομίζων εἶναι πρόνοιαν, καὶ τῷ ὄντι ἄθεος· πρόκειται δ' ἡμῖν τί ποιοῦντες καὶ τίνα τρόπον βιοῦντες, εἰς τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ παντοκράτο ρος Θεοῦ ἀφικοίμεθα, καὶ πῶς τιμῶντες τὸ θεῖον, σφίσιν σωτηρίας αἴτιοι γινοίμεθα, οὐ παρὰ τῶν σου φιστῶν, ἀλλὰ παρ' αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ γνόντες καὶ μα θόντες τὸ εὐάρεστον αὐτῷ, τὸ δίκαιον καὶ ὅσιον δρᾷν ἐγχειροῦμεν. Τὸ σώζεσθαι δ᾽ ἡμᾶς εὐάρεστον αὐτῷ· καὶ ἡ σωτηρία διά τε ευπραγίας διά τε γνώσεως πα ραγίνεται· ὧν ἀμφοῖν ὁ Κύριος διδάσκαλος. Είπερ οὖν καὶ κατὰ Πλάτωνα, ἢ παρὰ τοῦ Θεοῦ ἢ παρὰ τῶν ἐκγόνων τοῦ Θεοῦ τὸ ἀληθὲς ἐκμανθάνειν μόνως οἷόν τε, εἰκότως παρὰ τῶν θείων λογίων τὰ μαρτύρια ἐκλεγόμενοι, τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦμεν ἐκδιδάσκεσθαι διὰ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, προφητευθέντων μὲν τὸ πρῶ τον, ἔπειτα δὲ καὶ σαφηνισθέντων. Τὰ συνεργοῦντα δὲ πρὸς τὴν εὕρεσιν τῆς ἀληθείας, οὐδὲ αὐτὰ ἀδόκιμα. Η γοῦν φιλοσοφία πρόνοιαν καταγγέλλουσα, καὶ τοῦ μὲν εὐδαίμονος βίου τὴν ἀμοιβήν, τοῦ δ᾽ αὖ κακοδαί μονος τὴν κόλασιν, περιληπτικῶς θεολογεῖ· τὰ πρὸς Ση- μεῖον δὲ βούλεται είναι πρότασις ἀποδεικτική, ἢ ἀναγ καία ἢ ἔνδοξος· οὗ γὰρ ὄντος ἐστὶν, ἢ οὗ γενομένου, πρότερον ἡ ὕστερον γέγονε τὸ πρᾶγμα· τοῦτο ση μεῖόν ἐστι τοῦ γεγονέναι ἢ εἶναι. • Τὸ τεκμήριον τὸ εἰδέναι ποιοῦν φα σὶν εἶναι · « Οὐ δεῖ δὲ πᾶν πρόβλημα οὐδὲ πᾶσαν θέσιν ἐπισκοπεῖν· ἀλλ᾽ ἣν ἀπορήσειεν ἄν τις τῶν λό- γου δεομένων, καὶ μὴ κολάσεως ἢ αἰσθήσεως· οἱ μὲν γὰρ ἀποροῦντες, πότερον δεῖ τοὺς θεοὺς τιμάν, καὶ τοὺς γονεῖς ἀγαπᾷν, ἢ οὐ, κολάσεως δέονται. STROMATUM LIB. VI. A efficit, ut prope : Deum simus. Si ergo dilectio com adventum præcedunt, prophetiæ, quæ ipsum præ- . C gnitionis facit alienum ab interitu, et eum, qui est regalis, prope Deum regem extollit, oportet cogni tionem quærere usque ad inventionem. Est autem inquisitio quidem, impulsio ad comprehendendum, quæ per quædam signa invenit id quod est subje- ctum. Inventio autem est finis et requies inquisi- tionis quæ pervenit ad comprehensionem, quod quidem est cognitio: et ipsa proprie inventio est cognitio, ut quæ sit comprehensio inquisitionis. Si- gnum autem dicunt esse id quod præcedit, aut quod est una, aut quod sequitur. Ejus ergo quæ est de Deo inquisitionis, inventio quidem est do- ctrina quæ est per Filium. Signum autem quod sit Servator noster ille ipse Filius Dei, sunt quæ ejus dicant : et quæ comitabantur ejus ortum sensilem de ipso testimonia: et quæ post ejus assumptio- nem prædicantur et aperte ostenduntur virtutes ejus. Quod ergo sit apud nos veritas, indicium est, quod ipse docuerit Dei Filius. Si enim in omni quæ- stione hæc generalia inveniuntur, res et persona, quæ vere est veritas, apud nos solos esse ostendi- tur. Nam veritatis quidem quæ ostenditur persona est Filius Dei : res vero, virtus fidei, quæ quod- cunque ei adversatur, et vel ipsum totum mundum repugnantem superat. Sed quoniam hoc jam in con- fesso est confirmatum esse æternis factis et sermo- nibus, satisque apparet dignum esse qui supplicio afficiatur, non contra quem dicatur, quicunque existimat non esse providentiam, et revera impium; nobis autem est propositum, quid agendo, et quo- modo vivendo perveniamus ad omnipotentis Dei agnitionem, et quemadmodum Deum bonorando, efficiamur nobis causa salutis, non a sophistis, sed ab ipso Deo edocti, ejusque quod ei est gratum, cognitione imbuti, id, quod est justum et sanctum, facere aggredimur. Ut autem simus salvi ei est gratum, et salus accedit per bonam operationem et cognitionem, quorum amborum est magister Domi nus. Si ergo vel ex Platonis sententia, aut a Deo, aut ab iis qui a diis duxere originem, verum solum disci potest: merito jactamus nos veritatem disce- re per Filium Dei, seligentes testimonia ex divinis D eloquiis, quæ fuerunt quidem primum prædicta, P. 802, ED. POTTER, 674, ED. PARIS. Aristotelis verba Analyt. prior. lib. 11, c. : Signum autem nihil aliud esse videtur, quam propositio demon- strativa, aut necessaria, aut probabilis. Nam quo exstante res exstat; vel quo facto prius aut poste- rius res facta est : hoc est signum indicans rem factam esse aut exstare. › generationi vont ac æternæ. deinde declarata. Quæ autem ad veritatem invenien- dam adjuvant, ne ipsa quidem sunt rejicienda. loco jam dicto : indicium aiunt esse, quod scire facit. » teles de problemate Topico agens, Topic. lib. sub finem cap. : Nec vero oportet omne problema aut omnem the- sin in quæstionem revocare: sed eam de qua du- bitare quispiam possit egens rationis, non pœnæ, aut sensus. Nam qui ambigunt utrum oporteat deos colere et parentes diligere, necne, poena indigent. (31) Σημεῖον. Vox dialectica, quam explicabunt (32) Τῇ αισθητῇ. • Sensibili, quæ opponitur (33) Τεκμήριον. Signi species est. Aristoteles (34) Κολάσεως. Simile est, quod scribit Aristo-
ἀλλ’ ἐπεὶ τοῦτο ἀνωμολόγηται βεβαιωθῆναι ἐν αἰωνίοις ἔργοις καὶ λόγοις καὶ πέφηνεν ἤδη κολάσεως, οὐκ ἀντιρρήσεως ἄξιος ἅπας ὁ μὴ νομίζων εἶναι πρόνοιαν καὶ τῷ ὄντι ἄθεος, πρόκειται δ’ ἡμῖν, τί ποιοῦντες καὶ τίνα τρόπον βιοῦντες εἰς τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ παντοκράτορος θεοῦ ἀφικοίμεθα καὶ πῶς τιμῶντες τὸ θεῖον σφίσιν σωτηρίας αἴτιοι γινοίμεθα, οὐ παρὰ τῶν σοφιστῶν, ἀλλὰ παρ’ αὐτοῦ τοῦ θεοῦ γνόντες καὶ μαθόντες τὸ εὐάρεστον αὐτῷ, τὸ δίκαιον καὶ ὅσιον δρᾶν ἐγχειροῦμεν. τὸ σῴζεσθαι δ’ ἡμᾶς εὐάρεστον αὐτῷ, καὶ ἡ σωτηρία διά τε εὐπραγίας διά τε γνώσεως παραγίνεται, ὧν ἀμφοῖν ὁ κύριος διδάσκαλος. Εἴπερ οὖν καὶ κατὰ Πλάτωνα ἢ παρὰ τοῦ θεοῦ ἢ παρὰ τῶν ἐκγόνων τοῦ θεοῦ τὸ ἀληθὲς ἐκμανθάνειν μόνως οἷόν τε, εἰκότως παρὰ τῶν θείων λογίων τὰ μαρτύρια ἐκλεγόμενοι τὴν ἀλήθειαν αὐχοῦμεν ἐκδιδάσκεσθαι διὰ τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ, προφητευθέντων μὲν τὸ πρῶτον, ἔπειτα δὲ καὶ σαφηνισθέντων· τὰ συνεργοῦντα δὲ πρὸς τὴν εὕρεσιν τῆς ἀληθείας οὐδὲ αὐτὰ ἀδόκιμα.
Εἰ ἄρα ἀγάπη τῆς γνώσεως ἄφθαρτον ποιεῖ, καὶ ἐγγὺς θεοῦ βασιλέως τὸν βασιλικὸν ἀνάγει, ζητεῖν ἄρα δεῖ τὴν γνῶσιν εἰς εὕρεσιν. Ἔστι δὲ ἡ μὲν ζή- τησις ὁρμὴ ἐπὶ τὸ καταλαβεῖν διά τινων σημείων ἀνευρίσκουσα τὸ ὑποκείμενον· ἡ εὕρεσις δὲ, πέρας καὶ ἀνάπαυσις ζητήσεως ἐν καταλήψει γενομένης ὅπερ ἐστὶν ἡ γνῶσις· καὶ αὕτη κυρίως εὕρεσίς ἐστιν ἡ γνῶσις, κατάληψις ζητήσεως υπάρχουσα. Σημεῖον δ᾽ εἶναι φασὶ τὸ προηγούμενον, ἢ συνυπάρχον, ἢ ἑπόμενον. Τῆς τοίνυν περὶ Θεοῦ ζητήσεως εὕρεσις μὲν ἡ διὰ τοῦ Υιού διδασκαλία, σημεῖον (51) δὲ τοῦ εἶναι τὸν Σωτῆρα ἡμῶν αὐτὸν ἐκεῖνον τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, αἵ τε προη- γούμεναι τῆς παρουσίας αὐτοῦ προφητεῖαι, τοῦτον κηρύσσουσαι, αί τε συνυπάρξασαι τῇ γενήσει αὐτ τοῦ τῇ αἰσθητῇ (32) περὶ αὐτοῦ μαρτυρίαι· πρὸς δὲ καὶ μετὰ τὴν ἀνάληψιν κηρυσσόμεναί τε καὶ ἐμφα- Β νῶς δειχνύμεναι δυνάμεις αὐτοῦ. Τεκμήριον (55) τοῦ παρ' ἡμῖν εἶναι τὴν ἀλήθειαν τὸ αὐτὸν διδάξαι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Εἰ γὰρ περὶ πᾶν ζήτημα καθολικὰ ταῦτα εὑρίσκεται, πρόσωπόν τε καὶ πρᾶγμα, ἡ ὄντως ἀλήθεια παρ' ἡμῖν δείκνυται μόνοις· ἐπεὶ πρόσωπον μὲν τῆς δεικνυμένης ἀληθείας, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, τὸ πράγμα δὲ, ἡ δύναμις τῆς πίστεως, ἡ καὶ παντὸς ούτινόσουν εναντιουμένου καὶ αὐτοῦ ὅλου ἐνισταμέ νου τοῦ κόσμου πλεονάζουσα. Αλλ' ἐπεὶ τοῦτο άνω μολόγηται βεβαιωθῆναι ἐν αἰωνίοις ἔργοις καὶ λόγοις, καὶ πέφηνεν ἤδη κολάσεως (34), οὐκ ἀντιῤῥήσεως ἄξιος ἅπας ὁ μὴ νομίζων εἶναι πρόνοιαν, καὶ τῷ ὄντι ἄθεος· πρόκειται δ' ἡμῖν τί ποιοῦντες καὶ τίνα τρόπον βιοῦντες, εἰς τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ παντοκράτο ρος Θεοῦ ἀφικοίμεθα, καὶ πῶς τιμῶντες τὸ θεῖον, σφίσιν σωτηρίας αἴτιοι γινοίμεθα, οὐ παρὰ τῶν σου φιστῶν, ἀλλὰ παρ' αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ γνόντες καὶ μα θόντες τὸ εὐάρεστον αὐτῷ, τὸ δίκαιον καὶ ὅσιον δρᾷν ἐγχειροῦμεν. Τὸ σώζεσθαι δ᾽ ἡμᾶς εὐάρεστον αὐτῷ· καὶ ἡ σωτηρία διά τε ευπραγίας διά τε γνώσεως πα ραγίνεται· ὧν ἀμφοῖν ὁ Κύριος διδάσκαλος. Είπερ οὖν καὶ κατὰ Πλάτωνα, ἢ παρὰ τοῦ Θεοῦ ἢ παρὰ τῶν ἐκγόνων τοῦ Θεοῦ τὸ ἀληθὲς ἐκμανθάνειν μόνως οἷόν τε, εἰκότως παρὰ τῶν θείων λογίων τὰ μαρτύρια ἐκλεγόμενοι, τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦμεν ἐκδιδάσκεσθαι διὰ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, προφητευθέντων μὲν τὸ πρῶ τον, ἔπειτα δὲ καὶ σαφηνισθέντων. Τὰ συνεργοῦντα δὲ πρὸς τὴν εὕρεσιν τῆς ἀληθείας, οὐδὲ αὐτὰ ἀδόκιμα. Η γοῦν φιλοσοφία πρόνοιαν καταγγέλλουσα, καὶ τοῦ μὲν εὐδαίμονος βίου τὴν ἀμοιβήν, τοῦ δ᾽ αὖ κακοδαί μονος τὴν κόλασιν, περιληπτικῶς θεολογεῖ· τὰ πρὸς Ση- μεῖον δὲ βούλεται είναι πρότασις ἀποδεικτική, ἢ ἀναγ καία ἢ ἔνδοξος· οὗ γὰρ ὄντος ἐστὶν, ἢ οὗ γενομένου, πρότερον ἡ ὕστερον γέγονε τὸ πρᾶγμα· τοῦτο ση μεῖόν ἐστι τοῦ γεγονέναι ἢ εἶναι. • Τὸ τεκμήριον τὸ εἰδέναι ποιοῦν φα σὶν εἶναι · « Οὐ δεῖ δὲ πᾶν πρόβλημα οὐδὲ πᾶσαν θέσιν ἐπισκοπεῖν· ἀλλ᾽ ἣν ἀπορήσειεν ἄν τις τῶν λό- γου δεομένων, καὶ μὴ κολάσεως ἢ αἰσθήσεως· οἱ μὲν γὰρ ἀποροῦντες, πότερον δεῖ τοὺς θεοὺς τιμάν, καὶ τοὺς γονεῖς ἀγαπᾷν, ἢ οὐ, κολάσεως δέονται. STROMATUM LIB. VI. A efficit, ut prope : Deum simus. Si ergo dilectio com adventum præcedunt, prophetiæ, quæ ipsum præ- . C gnitionis facit alienum ab interitu, et eum, qui est regalis, prope Deum regem extollit, oportet cogni tionem quærere usque ad inventionem. Est autem inquisitio quidem, impulsio ad comprehendendum, quæ per quædam signa invenit id quod est subje- ctum. Inventio autem est finis et requies inquisi- tionis quæ pervenit ad comprehensionem, quod quidem est cognitio: et ipsa proprie inventio est cognitio, ut quæ sit comprehensio inquisitionis. Si- gnum autem dicunt esse id quod præcedit, aut quod est una, aut quod sequitur. Ejus ergo quæ est de Deo inquisitionis, inventio quidem est do- ctrina quæ est per Filium. Signum autem quod sit Servator noster ille ipse Filius Dei, sunt quæ ejus dicant : et quæ comitabantur ejus ortum sensilem de ipso testimonia: et quæ post ejus assumptio- nem prædicantur et aperte ostenduntur virtutes ejus. Quod ergo sit apud nos veritas, indicium est, quod ipse docuerit Dei Filius. Si enim in omni quæ- stione hæc generalia inveniuntur, res et persona, quæ vere est veritas, apud nos solos esse ostendi- tur. Nam veritatis quidem quæ ostenditur persona est Filius Dei : res vero, virtus fidei, quæ quod- cunque ei adversatur, et vel ipsum totum mundum repugnantem superat. Sed quoniam hoc jam in con- fesso est confirmatum esse æternis factis et sermo- nibus, satisque apparet dignum esse qui supplicio afficiatur, non contra quem dicatur, quicunque existimat non esse providentiam, et revera impium; nobis autem est propositum, quid agendo, et quo- modo vivendo perveniamus ad omnipotentis Dei agnitionem, et quemadmodum Deum bonorando, efficiamur nobis causa salutis, non a sophistis, sed ab ipso Deo edocti, ejusque quod ei est gratum, cognitione imbuti, id, quod est justum et sanctum, facere aggredimur. Ut autem simus salvi ei est gratum, et salus accedit per bonam operationem et cognitionem, quorum amborum est magister Domi nus. Si ergo vel ex Platonis sententia, aut a Deo, aut ab iis qui a diis duxere originem, verum solum disci potest: merito jactamus nos veritatem disce- re per Filium Dei, seligentes testimonia ex divinis D eloquiis, quæ fuerunt quidem primum prædicta, P. 802, ED. POTTER, 674, ED. PARIS. Aristotelis verba Analyt. prior. lib. 11, c. : Signum autem nihil aliud esse videtur, quam propositio demon- strativa, aut necessaria, aut probabilis. Nam quo exstante res exstat; vel quo facto prius aut poste- rius res facta est : hoc est signum indicans rem factam esse aut exstare. › generationi vont ac æternæ. deinde declarata. Quæ autem ad veritatem invenien- dam adjuvant, ne ipsa quidem sunt rejicienda. loco jam dicto : indicium aiunt esse, quod scire facit. » teles de problemate Topico agens, Topic. lib. sub finem cap. : Nec vero oportet omne problema aut omnem the- sin in quæstionem revocare: sed eam de qua du- bitare quispiam possit egens rationis, non pœnæ, aut sensus. Nam qui ambigunt utrum oporteat deos colere et parentes diligere, necne, poena indigent. (31) Σημεῖον. Vox dialectica, quam explicabunt (32) Τῇ αισθητῇ. • Sensibili, quæ opponitur (33) Τεκμήριον. Signi species est. Aristoteles (34) Κολάσεως. Simile est, quod scribit Aristo-
PG 9:347ἡ γοῦν φιλοσοφία, πρόνοιαν καταγγέλλουσα καὶ τοῦ μὲν εὐδαίμονος βίου τὴν ἀμοιβήν, τοῦ δ’ αὖ κακοδαίμονος τὴν κόλασιν, περιληπτικῶς θεολογεῖ, τὰ πρὸς ἀκρίβειαν δὲ καὶ τὰ ἐπὶ μέρους οὐκέτι σῴζει. οὔτε γὰρ περὶ τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ οὔτε περὶ τῆς κατὰ τὴν πρόνοιαν οἰκονομίας ὁμοίως ἡμῖν διαλαμβάνει· οὐ γὰρ τὴν κατὰ τὸν θεὸν ἔγνω θρῃσκείαν. διόπερ αἱ κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν αἱρέσεις, κἂν θεὸν λέγωσιν ἕνα κἂν Χριστὸν ὑμνῶσι, κατὰ περίληψιν λέγουσιν, οὐ πρὸς ἀλήθειαν· ἄλλον τε γὰρ θεὸν παρευρίσκουσι καὶ τὸν Χριστὸν οὐχ ὡς αἱ προφητεῖαι παραδιδόασιν, ἐκδέχονται. ἀλλ’ οὔτι γε τὰ ψευδῆ τῶν δογματ[ισθέντ]ων αὐτοῖς, ἔστ’ ἂν ἐναντιῶνται τῇ κατὰ τὴν ἀλήθειαν ἀγωγῇ, καθ’ ἡμῶν ἐστιν. αὐτίκα ὁ Παῦλος τὸν Τιμόθεον περιέτεμεν διὰ τοὺς ἐξ Ἰουδαίων πιστεύοντας, ἵνα μή, καταλύοντος αὐτοῦ τὰ ἐκ τοῦ νόμου σαρκικώτερον προειλημμένα, ἀποστῶσι τῆς πίστεως οἱ ἐκ νόμου κατηχούμενοι, εἰδὼς ἀκριβῶς ὅτι περιτομὴ οὐ δικαιοῖ· τοῖς πᾶσι γὰρ πάντα γίγνεσθαι ὡμολόγει κατὰ συμπεριφορὰν σῴζων τὰ κύρια τῶν δογμάτων, ἵνα πάντας κερδήσῃ.
γὰρ περὶ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, οὔτε περὶ τῆς κατά τὴν πρόνοιαν οἰκονομίας, ὁμοίως ἡμῖν διαλαμβάνει· οὐ γὰρ τὴν κατὰ τὸν Θεὸν ἔγνω θρησκείαν. Διόπερ αἱ κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν αἱρέσεις, κἂν Θεὸν λέγωσιν ἕνα, κἂν Χριστὸν ὑμνῶσι, κατὰ περίλη ψιν (35) λέγουσιν, οὐ πρὸς ἀλήθειαν· ἄλλον τε γὰρ Θεὸν παρευρίσκουσι, καὶ τὸν Χριστὸν οὐχ ὡς αἱ προ φητείαι παραδιδόασιν ἐκδέχονται. Ἀλλ᾿ οὖν γε τὰ ψευδῆ τῶν δογμάτων αὐτοῖς, ἔστ᾽ ἂν ἐναντιώνται τη κατὰ τὴν ἀλήθειαν ἀγωγῇ, καθ᾿ ἡμῶν ἐστιν. Αὐτίκα ὁ Παῦλος τὸν Τιμόθεον περιέτεμεν διὰ τοὺς ἐξ Ἰου δαίων πιστεύοντας, ἵνα μὴ καταλύοντος αὐτοῦ τὰ ἐκ τοῦ νόμου σαρκικώτερον προειλημμένα, ἀποστῶν τῆς πίστεως οἱ ἐκ νόμου κατηχούμενοι· εἰδὼς ἀκρι βῶς ὅτι περιτομὴ οὐ δικαιοῖ·ι τοῖς πᾶσι (56) γάρ πάντα γίγνεσθαι » ώμολόγει κατὰ συμπεριφοράν, σώ ζων τὰ κύρια τῶν δογμάτων, « ἵνα πάντας κερδήσῃ. Δανιὴλ δὲ, ι τὸν μανίακιν (37), ἐβάστασεν ἐπὶ τοῦ βασιλέως τῶν Περσῶν, μὴ ὑπεριδών θλιβῆναι τὸν λεών. Ψεῦσται τοίνυν τῷ ὄντι οὐχ οἱ συμπεριφερό μενοι δι' οἰκονομίαν σωτηρίας, οὐδ' οἱ περί τινα των Εν μέρει σφαλλόμενοι, ἀλλ᾽ οἱ εἰς τὰ κυριώτατα πα ραπίπτοντες, καὶ ἀθετοῦντες μὲν τὸν Κύριον, τὸ ὅσον ἐπ' αὐτοῖς, ἀποστεροῦντες δὲ τοῦ Κυρίου την ἀληθῆ διδασκαλίαν· οἱ μὴ κατ᾿ ἀξίαν τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦ Κυρίου τὰς Γραφὰς λεγοῦντές (58) τε καὶ παραδιδοῦντες· παραθήκη (39) γὰρ ἀποδεδομένη Θεῷ ἡ κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ, τῆς θεοσεβοῦς παραδόσεως σύνεσίς τε καὶ συνάσκησις· ι Ο δὲ ἀκούετε εἰς τὸ οὖς, ἐπικεκρυμμένως δηλονότι καὶ ἐν μυστηρίῳ· (τὰ τοιαῦτα γὰρ εἰς τὸ οὖς λέγεσθαι ἀλληγορεῖται · ) ι ἐπὶ τῶν δωμάτων, φησί, κηρύξατε· ο μεγαλο φρόνως τε ἐκδεξάμενοι καὶ ὑψηγόρως παραδιδόν τες, καὶ κατὰ τὸν τῆς ἀληθείας κανόνα, διασα- φοῦντες τὰς Γραφάς· οὔτε γὰρ ἡ προφητεία, ούτε ὁ Σωτὴρ αὐτὸς, ἁπλῶς οὕτως ὡς τοῖς ἐπιτυχού σιν ευάλωτα εἶναι, τὰ θεῖα μυστήρια ἀπεφθέγ ξατο, ἀλλ' ἐν παραβολαῖς διελέξατο. Λέγουσι γούν οἱ ἀπόστολοι περὶ τοῦ Κυρίου, ὅτι ι πάντα ἐν παραβολαῖς ἐλάλησε, καὶ οὐδὲν ἄνευ παραβολῆς ἐλά λει (40) αὐτοῖς. » Εἰ δὲ < πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν, » καὶ ἡ προφητεία ἀκρίβειαν δὲ καὶ τὰ ἐπὶ μέρους οὐκ ἔτι σώζει· οὔτε ἄρα καὶ ὁ νόμος δι' αὐτοῦ τε ἐγένετο, καὶ ἐν παραδο λαῖς ἐλαλήθησαν δι' αὐτοῦ· πλὴν « "Απαντα ὀρθὰ ἐνώπιον τῶν συνιέντων (41), ο φησὶν ἡ Γραφή του το φρασιν, Πᾶσιν ἐμαυτὸν ἐδούλωσα, ἵνα τοὺς πλείονας κερδήσω· Τοῖς πᾶσι γέγονα τὰ πάντα, ἵνα πάντως τινὰς σώσω. λαλούν- σες, λαβόντες Παραδιδόντες παρακατα θήκη παραβολῆς οὐκ ἐλ. Πάντα ενώπια τοῖς συνιοῦσι, καὶ CLEMENTIS ALEXANDRINI B Ipsa certe philosophia, quæ annuntiat providen- A tiam, et beale quidem vitæ remunerationem, mi- seræ autem punitionem, summatim theologiam tra- ctat. Quæ autem accurate et exacte traduntur, et quæ sigillatim habentur, ea utique non servat. Ne- que enim de Filio Dei, neque de ea quæ est per providentiam œconomia tractat, ut nos: non enim divinam noverat religionem. Quamobrem hæ- reses quoque quæ sunt in barbara philosophia, eliamsi unum Deum dicant, etiamsi Christum cele- brent, id in genere dicunt, non ex veritate. Nam et alium Deum adinveniunt, et Christum non acci- piunt, sicut tradunt prophetiæ. Verum enimvero quæ sunt apud eos falsa dogmata, quandiu adver- santur vitæ quæ agitur ex veritate, sunt contra nos ª, Ecce enim Paulus Timotheum circumcidit propter eos qui credebant ex Judæis, ne si dissolveret ea quæ in lege carnalius intellecta erant, a fide de- ficerent qui ex lege fuerant initiati, etsi ipse recte sciret non justificare circumcisionem. • Omnibus enim omnia fieri › profitebatur, ut se accommoda- ret, principalia conservans interim dogmata, « ut omnes lucrifaceret b. Daniel autem ‹ torquem › sub rege gestavit Persarum, non despiciens vexari po- pulum. Mendaces ergo sunt revera, non ii qui se accommodant propter negotium salutis : neque qui labuntur in aliquibus ex iis quæ sunt singularia, sed qui concidunt in iis quæ sunt vel maxime principalia, et Dominum quidem, quoad fieri ab eis potest, rejiciunt; auferunt autem veram Domini @ doctrinam : quia non pro dignitate Dei et Domini Scripturas disserunt et tradunt. Depositum enim quod Deo redditur, est convenienter Domini do- ctrinæ, per ejus apostolorum piam traditionem in- telligentia et exercitatio. Quod autem auditis in aurem, › abdite scilicet et mystice (nam quæ sunt ejusmodi, dicuntur in aurem dici allegorice), « super domos, inquit, prædicate : ea scilicet ma- gnifice excipientes, sublimiter dicenda tradentes, et ex regula veritatis Scripturas explicantes. Neque enim prophetia, neque ipse Servator adeo aperte I elocutus est divina mysteria, ut ea facile capi pos- sent a quibuslibet, sed disseruit in parabolis. De Domino quidem certe dicunt apostoli, quod om- nia locutus est in parabolis, et nihil loquebatur D eis sine parabola d. Si autem omnia per ipsum facta sunt, et sine ipso factum est nihil e; » ergo P. 803, ED. POTTER, 676, ED. PARIS. e & Matth. XIII, 34. ⚫ Joan. 1, 3. a Act. xvi, 3. bI Cor. ix, et seq. • Matth. x, 27. ut supra p. 612, ed. Paris. LowTH. 19: et inox vers. : Infra eadem iisdem verbis repetuntur pag. 310. SYLBURG. tatius est. pres vertit « disserunt. » Fortasse verius ut in sequentibus aliquoties. Si quis malit, per me licet. sane ibidem scribi potest, ut paulo post. SYLBURG. Paris. Id vero recentiores editiones in mutarunt. Latina Vulgata, Recti sunt intelligentibus, et equi invenientibus scientiam,, Proverb. vIII, 9. Introducitur Sapientia de suis sermonibus verba faciens. LXX : (55) Κατὰ περίληψιν. An legendum κατὰ περί- (36) Τοῖς πᾶσι. Respicit ad illud Pauli 1 Cor. 18, (37) Μανίακιν. Μανιάκην, Dan. v, 7, 29, quod usi- (38) Λεγοῦντες. Λεγοῦντες vitiosum est. Inter- (39) Παραθήκη. Sic edit. Flor. Sylburgius et ms. (40) Οὐδὲν ἄνευ παραβολῆς ἐλ. Matth. χωρίς (41) Απαντα ὀρθὰ ἐνώπιον τῶν συνιέντων.
Δανιὴλ δὲ τὸν μανιάκην ἐβάστασεν ἐπὶ τοῦ βασιλέως τῶν Περσῶν, μὴ ὑπεριδὼν θλιβῆναι τὸν λεών. ψεῦσται τοίνυν τῷ ὄντι οὐχ οἱ συμπεριφερόμενοι δι’ οἰκονομίαν σωτηρίας οὐδ’ οἱ περί τινα τῶν ἐν μέρει σφαλλόμενοι, ἀλλ’ οἱ εἰς τὰ κυριώτατα παραπίπτοντες καὶ ἀθετοῦντες μὲν τὸν κύριον τὸ ὅσον ἐπ’ αὐτοῖς, ἀποστεροῦντες δὲ τοῦ κυρίου τὴν ἀληθῆ διδασκαλίαν, οἱ μὴ κατ’ ἀξίαν τοῦ θεοῦ καὶ τοῦ κυρίου τὰς γραφὰς λαλοῦντές τε καὶ παραδιδόντες· παραθήκη γὰρ ἀποδιδομένη θεῷ ἡ κατὰ τὴν τοῦ κυρίου διδασκαλίαν διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ τῆς θεοσεβοῦς παραδόσεως σύνεσίς τε καὶ συνάσκησις· ὃ δὲ ἀκούετε εἰς τὸ οὖς (ἐπικεκρυμμένως δηλονότι καὶ ἐν μυστηρίῳ, τὰ τοιαῦτα γὰρ εἰς τὸ οὖς λέγεσθαι ἀλληγορεῖται), ἐπὶ τῶν δωμάτων, φησί, κηρύξατε, μεγαλοφρόνως τε ἐκδεξάμενοι καὶ ὑψηγόρως παραδιδόντες καὶ κατὰ τὸν τῆς ἀληθείας κανόνα διασαφοῦντες τὰς γραφάς· οὔτε γὰρ ἡ προφητεία οὔτε ὁ σωτὴρ αὐτὸς ἁπλῶς οὕτως, ὡς τοῖς ἐπιτυχοῦσιν εὐάλωτα εἶναι, τὰ θεῖα μυστήρια ἀπεφθέγξατο, ἀλλ’ ἐν παραβολαῖς διελέξατο.
γὰρ περὶ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, οὔτε περὶ τῆς κατά τὴν πρόνοιαν οἰκονομίας, ὁμοίως ἡμῖν διαλαμβάνει· οὐ γὰρ τὴν κατὰ τὸν Θεὸν ἔγνω θρησκείαν. Διόπερ αἱ κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν αἱρέσεις, κἂν Θεὸν λέγωσιν ἕνα, κἂν Χριστὸν ὑμνῶσι, κατὰ περίλη ψιν (35) λέγουσιν, οὐ πρὸς ἀλήθειαν· ἄλλον τε γὰρ Θεὸν παρευρίσκουσι, καὶ τὸν Χριστὸν οὐχ ὡς αἱ προ φητείαι παραδιδόασιν ἐκδέχονται. Ἀλλ᾿ οὖν γε τὰ ψευδῆ τῶν δογμάτων αὐτοῖς, ἔστ᾽ ἂν ἐναντιώνται τη κατὰ τὴν ἀλήθειαν ἀγωγῇ, καθ᾿ ἡμῶν ἐστιν. Αὐτίκα ὁ Παῦλος τὸν Τιμόθεον περιέτεμεν διὰ τοὺς ἐξ Ἰου δαίων πιστεύοντας, ἵνα μὴ καταλύοντος αὐτοῦ τὰ ἐκ τοῦ νόμου σαρκικώτερον προειλημμένα, ἀποστῶν τῆς πίστεως οἱ ἐκ νόμου κατηχούμενοι· εἰδὼς ἀκρι βῶς ὅτι περιτομὴ οὐ δικαιοῖ·ι τοῖς πᾶσι (56) γάρ πάντα γίγνεσθαι » ώμολόγει κατὰ συμπεριφοράν, σώ ζων τὰ κύρια τῶν δογμάτων, « ἵνα πάντας κερδήσῃ. Δανιὴλ δὲ, ι τὸν μανίακιν (37), ἐβάστασεν ἐπὶ τοῦ βασιλέως τῶν Περσῶν, μὴ ὑπεριδών θλιβῆναι τὸν λεών. Ψεῦσται τοίνυν τῷ ὄντι οὐχ οἱ συμπεριφερό μενοι δι' οἰκονομίαν σωτηρίας, οὐδ' οἱ περί τινα των Εν μέρει σφαλλόμενοι, ἀλλ᾽ οἱ εἰς τὰ κυριώτατα πα ραπίπτοντες, καὶ ἀθετοῦντες μὲν τὸν Κύριον, τὸ ὅσον ἐπ' αὐτοῖς, ἀποστεροῦντες δὲ τοῦ Κυρίου την ἀληθῆ διδασκαλίαν· οἱ μὴ κατ᾿ ἀξίαν τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦ Κυρίου τὰς Γραφὰς λεγοῦντές (58) τε καὶ παραδιδοῦντες· παραθήκη (39) γὰρ ἀποδεδομένη Θεῷ ἡ κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ, τῆς θεοσεβοῦς παραδόσεως σύνεσίς τε καὶ συνάσκησις· ι Ο δὲ ἀκούετε εἰς τὸ οὖς, ἐπικεκρυμμένως δηλονότι καὶ ἐν μυστηρίῳ· (τὰ τοιαῦτα γὰρ εἰς τὸ οὖς λέγεσθαι ἀλληγορεῖται · ) ι ἐπὶ τῶν δωμάτων, φησί, κηρύξατε· ο μεγαλο φρόνως τε ἐκδεξάμενοι καὶ ὑψηγόρως παραδιδόν τες, καὶ κατὰ τὸν τῆς ἀληθείας κανόνα, διασα- φοῦντες τὰς Γραφάς· οὔτε γὰρ ἡ προφητεία, ούτε ὁ Σωτὴρ αὐτὸς, ἁπλῶς οὕτως ὡς τοῖς ἐπιτυχού σιν ευάλωτα εἶναι, τὰ θεῖα μυστήρια ἀπεφθέγ ξατο, ἀλλ' ἐν παραβολαῖς διελέξατο. Λέγουσι γούν οἱ ἀπόστολοι περὶ τοῦ Κυρίου, ὅτι ι πάντα ἐν παραβολαῖς ἐλάλησε, καὶ οὐδὲν ἄνευ παραβολῆς ἐλά λει (40) αὐτοῖς. » Εἰ δὲ < πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν, » καὶ ἡ προφητεία ἀκρίβειαν δὲ καὶ τὰ ἐπὶ μέρους οὐκ ἔτι σώζει· οὔτε ἄρα καὶ ὁ νόμος δι' αὐτοῦ τε ἐγένετο, καὶ ἐν παραδο λαῖς ἐλαλήθησαν δι' αὐτοῦ· πλὴν « "Απαντα ὀρθὰ ἐνώπιον τῶν συνιέντων (41), ο φησὶν ἡ Γραφή του το φρασιν, Πᾶσιν ἐμαυτὸν ἐδούλωσα, ἵνα τοὺς πλείονας κερδήσω· Τοῖς πᾶσι γέγονα τὰ πάντα, ἵνα πάντως τινὰς σώσω. λαλούν- σες, λαβόντες Παραδιδόντες παρακατα θήκη παραβολῆς οὐκ ἐλ. Πάντα ενώπια τοῖς συνιοῦσι, καὶ CLEMENTIS ALEXANDRINI B Ipsa certe philosophia, quæ annuntiat providen- A tiam, et beale quidem vitæ remunerationem, mi- seræ autem punitionem, summatim theologiam tra- ctat. Quæ autem accurate et exacte traduntur, et quæ sigillatim habentur, ea utique non servat. Ne- que enim de Filio Dei, neque de ea quæ est per providentiam œconomia tractat, ut nos: non enim divinam noverat religionem. Quamobrem hæ- reses quoque quæ sunt in barbara philosophia, eliamsi unum Deum dicant, etiamsi Christum cele- brent, id in genere dicunt, non ex veritate. Nam et alium Deum adinveniunt, et Christum non acci- piunt, sicut tradunt prophetiæ. Verum enimvero quæ sunt apud eos falsa dogmata, quandiu adver- santur vitæ quæ agitur ex veritate, sunt contra nos ª, Ecce enim Paulus Timotheum circumcidit propter eos qui credebant ex Judæis, ne si dissolveret ea quæ in lege carnalius intellecta erant, a fide de- ficerent qui ex lege fuerant initiati, etsi ipse recte sciret non justificare circumcisionem. • Omnibus enim omnia fieri › profitebatur, ut se accommoda- ret, principalia conservans interim dogmata, « ut omnes lucrifaceret b. Daniel autem ‹ torquem › sub rege gestavit Persarum, non despiciens vexari po- pulum. Mendaces ergo sunt revera, non ii qui se accommodant propter negotium salutis : neque qui labuntur in aliquibus ex iis quæ sunt singularia, sed qui concidunt in iis quæ sunt vel maxime principalia, et Dominum quidem, quoad fieri ab eis potest, rejiciunt; auferunt autem veram Domini @ doctrinam : quia non pro dignitate Dei et Domini Scripturas disserunt et tradunt. Depositum enim quod Deo redditur, est convenienter Domini do- ctrinæ, per ejus apostolorum piam traditionem in- telligentia et exercitatio. Quod autem auditis in aurem, › abdite scilicet et mystice (nam quæ sunt ejusmodi, dicuntur in aurem dici allegorice), « super domos, inquit, prædicate : ea scilicet ma- gnifice excipientes, sublimiter dicenda tradentes, et ex regula veritatis Scripturas explicantes. Neque enim prophetia, neque ipse Servator adeo aperte I elocutus est divina mysteria, ut ea facile capi pos- sent a quibuslibet, sed disseruit in parabolis. De Domino quidem certe dicunt apostoli, quod om- nia locutus est in parabolis, et nihil loquebatur D eis sine parabola d. Si autem omnia per ipsum facta sunt, et sine ipso factum est nihil e; » ergo P. 803, ED. POTTER, 676, ED. PARIS. e & Matth. XIII, 34. ⚫ Joan. 1, 3. a Act. xvi, 3. bI Cor. ix, et seq. • Matth. x, 27. ut supra p. 612, ed. Paris. LowTH. 19: et inox vers. : Infra eadem iisdem verbis repetuntur pag. 310. SYLBURG. tatius est. pres vertit « disserunt. » Fortasse verius ut in sequentibus aliquoties. Si quis malit, per me licet. sane ibidem scribi potest, ut paulo post. SYLBURG. Paris. Id vero recentiores editiones in mutarunt. Latina Vulgata, Recti sunt intelligentibus, et equi invenientibus scientiam,, Proverb. vIII, 9. Introducitur Sapientia de suis sermonibus verba faciens. LXX : (55) Κατὰ περίληψιν. An legendum κατὰ περί- (36) Τοῖς πᾶσι. Respicit ad illud Pauli 1 Cor. 18, (37) Μανίακιν. Μανιάκην, Dan. v, 7, 29, quod usi- (38) Λεγοῦντες. Λεγοῦντες vitiosum est. Inter- (39) Παραθήκη. Sic edit. Flor. Sylburgius et ms. (40) Οὐδὲν ἄνευ παραβολῆς ἐλ. Matth. χωρίς (41) Απαντα ὀρθὰ ἐνώπιον τῶν συνιέντων.
PG 9:349λέγουσιν γοῦν οἱ ἀπόστολοι περὶ τοῦ κυρίου, ὅτι πάντα ἐν παραβολαῖς ἐλάλησεν καὶ οὐδὲν ἄνευ παραβολῆς ἐλάλει αὐτοῖς. εἰ δὲ πάντα δι’ αὐτοῦ ἐγένετο καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν, καὶ ἡ προφητεία ἄρα καὶ ὁ νόμος δι’ αὐτοῦ τε ἐγένετο καὶ ἐν παραβολαῖς ἐλαλήθησαν δι’ αὐτοῦ· πλὴν ἅπαντα ὀρθὰ ἐνώπιον τῶν συνιέντων, φησὶν ἡ γραφή, τουτέστι τῶν ὅσοι ὑπ’ αὐτοῦ σαφηνισθεῖσαν [τὴν] τῶν γραφῶν ἐξήγησιν κατὰ τὸν ἐκκλησιαστικὸν κανόνα ἐκδεχόμενοι διασῴζουσι· κανὼν δὲ ἐκκλησιαστικὸς ἡ συνῳδία καὶ ἡ συμφωνία νόμου τε καὶ προφητῶν τῇ κατὰ τὴν τοῦ κυρίου παρουσίαν παραδιδομένῃ διαθήκῃ. γνώσει μὲν οὖν ἕπεται φρόνησις, σωφροσύνη δὲ τῇ φρονήσει· εἰρήσθω γὰρ τὴν μὲν φρόνησιν ὑπάρχειν γνῶσιν θείαν καὶ ἐν τοῖς θεοποιουμένοις, τὴν δὲ σωφροσύνην θνητὴν καὶ ἐν ἀνθρώποις εἶναι φιλοσοφοῦσιν, οὐδέπω σοφοῖς. αὐτίκα , εἴπερ ἀρετή τέ ἐστιν θεία καὶ γνῶσις ἑαυτῆς· ἡ σωφροσύνη δὲ οἷον ἀτελὴς φρόνησις, ἐφιεμένη μὲν φρονήσεως, ἐργατικὴ δὲ ἐπιπόνως καὶ οὐ θεωρητική, καθάπερ ἀμέλει ἡ δικαιοσύνη, ἀνθρωπίνη οὖσα, κοινόν, ὑποβέβηκε [δὲ] τὴν ὁσιότητα, θείαν δικαιοσύνην ὑπάρχουσαν.
ἐστι, τῶν ὅσοι ὑπ' αὐτοῦ σαφηνισθεῖσαν τῶν Γρα- Α φῶν ἐξήγησιν κατὰ τὸν ἐκκλησιαστικόν κανόνα έχε δεχόμενοι διασώζουσι. Κανὼν δὲ ἐκκλησιαστικὸς ἡ συνῳδία καὶ ἡ συμφωνία νόμου τε καὶ προφητῶν τῇ κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου παρουσίαν παραδιδομένῃ δια- θήκη. Γνώσει μὲν οὖν ἔπεται φρόνησις, σωφροσύνη δὲ τῇ φρονήσει· εἰρήσθω γὰρ τὴν μὲν φρόνησιν ὑπάρχειν γνώσιν θείον, καὶ ἐν τοῖς θεοποιουμένοις τὴν δὲ σωφροσύνην θνητὴν καὶ ἐν ἀνθρώποις | εἶναι φιλοσοφοῦσιν, οὐδέπω σοφοῖς, αὐτίκα εἴπερ ἀρετή τέ ἐστιν θεία καὶ γνῶσις ἑαυτῆς· ἡ σωφρο σύνη δὲ οἷον ἀτελής φρόνησις, έφιεμένη μὲν φρονή σεως, ἐργατικὴ δὲ ἐπιπόνως, καὶ οὐ θεωρητική και θάπερ ἀμέλει ἡ δικαιοσύνη (43), ἀνθρωπίνη οὖσα, κοινὸν ὑποβέβηκε τῇ οσιότητι (44), θείαν δικαιοσύνην ὑπάρχουσαν· τῷ τελείῳ γὰρ οὐκ ἐν συμβολαίοις που λιτικοῖς, οὐδὲ ἐν ἀπαγορεύσει νόμου, ἀλλ' ἐξ ιδιοπρα- γίας καὶ τῆς πρὸς Θεὸν ἀγάπης ἡ δικαιοσύνη. Διὰ πολλὰς τοίνυν αἰτίας επικρύπτονται τὸν νοῦν αἱ Γραφεί· πρῶτον μὲν, ἵνα ζητητικοὶ ὑπάρχωμεν, καὶ προσαγρυπνῶμεν ἀεὶ τῇ τῶν σωτηρίων λόγων εὑρέσει· ἔπειτα μηδὲ τοῖς ἅπασι προσῆκον ἦν νοεῖν ὡς μὴ βλαβεῖεν ἑτέρως ἐκδεξάμενοι τὰ ὑπὸ τοῦ ἁγίου Πνεύματος σωτηρίως εἰρημένα. Διὸ δὴ τοῖς ἐκλεκτοῖς τῶν ἀνθρώπων, τοῖς τε ἐκ πίστεως εἰς γνῶσιν ἐγκρίτοις τηρούμενα τὰ ἅγια τῶν προφητειῶν μυστήρια, ταῖς παραβολαῖς ἐγκαλύπτεται· παραβο- λεκὸς γὰρ ὁ χαρακτὴρ ὑπάρχει τῶν Γραφῶν· διότι καὶ ὁ Κύριος, οὐκ ὢν κοσμικός, ὡς κοσμικὸς εἰς ἀνθρώπους ἦλθε· καὶ γὰρ ἐφόρεσε τὴν πᾶσαν ἀρετήν. ἔμελλέ τε τὸν σύντροφον τοῦ κόσμου ἄνθρωπον ἐπὶ τὰ νοητὰ καὶ κύρια διὰ τῆς γνώσεως ἀνάγειν ἐκ κόσμου εἰς κόσμον. Διὸ καὶ μεταφορικῇ κέχρηται τῇ γραφῇ· τοιοῦτον γὰρ ἡ παραβολή, λόγος ἀπό τινος οὐ κυρίου μὲν, ἐμφεροῦς δὲ τῷ κυρίῳ, ἐπὶ τἀληθὲς καὶ κύριον ἄγων τὸν συνιέντα· ἡ, ὥς τινές, φασί, λέξις δι' ἑτέρων τὰ κυρίως λεγόμενα μετ᾿ ἐνεργείας περιστάνουσα. "Ηδη δὲ καὶ ἡ οἰκονομία πᾶσα ἡ περί τὸν Κύριον προφητευθείσα, παραβολὴ ὡς ἀληθῶς φαίνεται τοῖς μὴ τὴν ἀλήθειαν ἐγνωκόσιν, ὅτ' ἄν τις τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τοῦ τὰ πάντα πεποιηκότος, σάρκα ἀνειληφότα, καὶ ἐν μήτρα παρθένου κυοφορηθέντα ὀρθὰ τοῖς εὑρίσκουσι γνῶσιν. . πάντα εὐθεῖα, εύσκοπα. πάντα τὰ ῥήματα τοῦ στόματός μου. θεοποιοῦν τὸ ἅγιον Πνεῦμα, « Θεὸν ἀναδειχθῆναι, ἀθάνατος. Καθάπερ αμέλει ἡ δικαιο- σύνῃ, ἀνθρωπίνη οὖσα, ὡς κοινόν τι ὑποβέβηκε τῇ ὁσιότητι, κατὰ θείαν δικαιοσύνην ὑπαρχούσῃ. Εἰ τὴν ὁσιότητα καὶ τὴν δικαιοσύνην κατὰ τὸ αὐτὸ τὴν ὁσιότητα τὴν θέμιν. θέμιν, ήγουν οσιότητα, φημίζεσθαι παρὰ τοῖς οὐρανίοις θεοῖς, δια καὶ δὲ παρὰ τοῖς χθονίοις, νόμον δὲ παρὰ τοῖς ἀν θρώποις. οσιότητα δικαιοσύνην, ὑπερβαίνειν ὑπερβεβηκυία τὴν δικαιοσύνην ὑποβεβηκένα: τῇ οσιότητι. Εt κατὰ θείαν δικαιοσύνην ὑπάρχειν, τὴν ὁσιότητα, κα STROMATUM LIB. VI prophetia quoque et lex per ipsum facta sunt, et B (42), C per ipsum dictæ sunt in parabolis. Cæterum : . Recta sunt omnia, inquit Scriptura ^,«coram iis qui intelligunt, , hoc est iis qui ab ipso declaratam Scripturarum expositionem, ex ecclesiastica regula accipientes conservant. Regula autem ecclesiastica est concentus et consensio legis et prophetarum, convenienter testamento quod traditur per Domini adventum. Atque cognitionem quidem sequitur prudentia, prudentiam autem temperantia. Dicatur enim prudentiam quidem esse divinam cognitionem, et in iis qui dii fiunt; temperantiam autem esse mortalem, et in hominibus qui dant operam philo- sophiæ et nondum sapientes sunt. Jam vero si vir- tus est divina, etiam ipsius cognitio; temperantia autem est veluti imperfecta prudentia, prudentiam quidem desiderans, laboriose autem operans, et non contemplans : sicut certe justitia quæ est hu- mana, ut quid commune, subjicitur sanctitati, quæ divina est justitia. Ei enim qui est perfectus, non in civilibus contractibus, neque in prohibitione legis, sed ex propria actione et dilectione in Deum est justitia. Propter multas ergo causas occultant Scripturæ sententiam. Primum quidem, ut diligen- ter inquiramus, et semper in intelligenda salutari vigilemus doctrina. Praeterea, ne omnibus quidem conveniebat hominibus intelligere, ne fraudi iis esset, si aliter acciperent ea quæ a sancto Spiritu dicta sunt salutariter. Quocirca electis hominibus, et iis qui ex fide cooptati sunt ad cognitionem as- servata sancta mysteria prophetiarum, teguntur parabolis. Scripturarum enim stylus est paraboli- Quocirca Dominus quoque cum non esset mun- danus, tanquam mundanus venit ad homines. Portavit enim omnem virtutem, hominemque qui erat in mundo enutritus, ad ea quæ percipiuntur intelligentia, et sunt principalia, a mundoinmun- * dum erat sublaturus. Quocirca scriptura quoque utitur metaphorica. Ejusmodi enim est parabola, ut quæ sit oratio ab aliquo non proprio quidem, sed quod est simile proprio, ad id quod est verum et proprium deducens eum qui intelligit : aut ut cus. P. 804, ED. POTTER, 677, ED. PARIS. Prov. VIII, 9. a vill, Omnia praesentia in telligentibus, et recta invenientibus scientiam. › Chaldaica paraphrasis, ‹ Manifesti sunt omnes viro intelligenti, et recti his, qui expetunt scientiam. › In Romana editione adnotatur, verti etiam apnd Scholiasten In præcedenti versu erat CoL- LECT. homines, deos fieri. Conf. superius p. 88, not. 7. Similiter Gregorius Nazianz., in Orat. dicit Spiritum sanctum deas facien- tem. » Theophilus lib. i ad Autolyc. p. et 103, edit. Paris., ait hominem cum sit factus tum locum hoc modo, D Plato quidem in Protagora, ponit, et eodem habet loco. Alii diis immortalibus tribuunt, sicut Ut cum Pythagorici dicunt, Quus et noster sequitur. Qui præterea ita distinguit et quod altera sit superior et comprehendat justitiam, altera sit in- ferior et comprehendatur sub sanctitate. Ita ars superior, quæ complectitur inferiorem, dicitur, et vocatur. Qua de re alibi. Ita est intelligendum quod ait, eleganter ait, sancti tatem cum sit justitia ; sicut species ad genus, id est, ad divinam justitiam referri. > HEINSIUS. accus. casu. Site (42) Θεοποιουμένοις. Sæpe dicit auctor, sanctos (13) Καθάπερ αμέλει ἡ δικαιοσύνη. Scribe ta- (44) Υποβέβηκε τῇ ὀστητι. Forte ὑποβέβηκε
τῷ τελείῳ γὰρ οὐκ ἐν συμβολαίοις πολιτικοῖς οὐδὲ ἐν ἀπαγορεύσει νόμου, ἀλλ’ ἐξ ἰδιοπραγίας καὶ τῆς πρὸς θεὸν ἀγάπης ἡ δικαιοσύνη. Διὰ πολλὰς τοίνυν αἰτίας ἐπικρύπτονται τὸν νοῦν αἱ γραφαί, πρῶτον μὲν ἵνα ζητητικοὶ ὑπάρχωμεν καὶ προσαγρυπνῶμεν ἀεὶ τῇ τῶν σωτηρίων λόγων εὑρέσει, ἔπειτα [ὅτι] μηδὲ τοῖς ἅπασι προσῆκον ἦν νοεῖν, ὡς μὴ βλαβεῖεν ἑτέρως ἐκδεξάμενοι τὰ ὑπὸ τοῦ ἁγίου πνεύματος σωτηρίως εἰρημένα. διὸ δὴ τοῖς ἐκλεκτοῖς τῶν ἀνθρώπων τοῖς τε ἐκ πίστεως εἰς γνῶσιν ἐγκρίτοις τηρούμενα τὰ ἅγια τῶν προφητειῶν μυστήρια ταῖς παραβολαῖς ἐγκαλύπτεται· παραβολικὸς γὰρ ὁ χαρακτὴρ ὑπάρχει τῶν γραφῶν, διότι καὶ ὁ κύριος, οὐκ ὢν κοσμικός, ὡς κοσμικὸς εἰς ἀνθρώπους ἦλθεν· καὶ γὰρ ἐφόρεσεν τὴν πᾶσαν ἀρετὴν ἔμελλέν τε τὸν σύντροφον τοῦ κόσμου ἄνθρωπον ἐπὶ τὰ νοητὰ καὶ κύρια διὰ τῆς γνώσεως ἀνάγειν ἐκ κόσμου εἰς κόσμον. διὸ καὶ μεταφορικῇ κέχρηται τῇ γραφῇ· τοιοῦτον γὰρ ἡ παραβολή, λόγος ἀπό τινος οὐ κυρίου μέν, ἐμφεροῦς δὲ τῷ κυρίῳ ἐπὶ τἀληθὲς καὶ κύριον ἄγων τὸν συνιέντα, ἤ, ὥς τινές φασι, λέξις δι’ ἑτέρων τὰ κυρίως λεγόμενα μετ’ ἐνεργείας παριστάνουσα.
ἐστι, τῶν ὅσοι ὑπ' αὐτοῦ σαφηνισθεῖσαν τῶν Γρα- Α φῶν ἐξήγησιν κατὰ τὸν ἐκκλησιαστικόν κανόνα έχε δεχόμενοι διασώζουσι. Κανὼν δὲ ἐκκλησιαστικὸς ἡ συνῳδία καὶ ἡ συμφωνία νόμου τε καὶ προφητῶν τῇ κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου παρουσίαν παραδιδομένῃ δια- θήκη. Γνώσει μὲν οὖν ἔπεται φρόνησις, σωφροσύνη δὲ τῇ φρονήσει· εἰρήσθω γὰρ τὴν μὲν φρόνησιν ὑπάρχειν γνώσιν θείον, καὶ ἐν τοῖς θεοποιουμένοις τὴν δὲ σωφροσύνην θνητὴν καὶ ἐν ἀνθρώποις | εἶναι φιλοσοφοῦσιν, οὐδέπω σοφοῖς, αὐτίκα εἴπερ ἀρετή τέ ἐστιν θεία καὶ γνῶσις ἑαυτῆς· ἡ σωφρο σύνη δὲ οἷον ἀτελής φρόνησις, έφιεμένη μὲν φρονή σεως, ἐργατικὴ δὲ ἐπιπόνως, καὶ οὐ θεωρητική και θάπερ ἀμέλει ἡ δικαιοσύνη (43), ἀνθρωπίνη οὖσα, κοινὸν ὑποβέβηκε τῇ οσιότητι (44), θείαν δικαιοσύνην ὑπάρχουσαν· τῷ τελείῳ γὰρ οὐκ ἐν συμβολαίοις που λιτικοῖς, οὐδὲ ἐν ἀπαγορεύσει νόμου, ἀλλ' ἐξ ιδιοπρα- γίας καὶ τῆς πρὸς Θεὸν ἀγάπης ἡ δικαιοσύνη. Διὰ πολλὰς τοίνυν αἰτίας επικρύπτονται τὸν νοῦν αἱ Γραφεί· πρῶτον μὲν, ἵνα ζητητικοὶ ὑπάρχωμεν, καὶ προσαγρυπνῶμεν ἀεὶ τῇ τῶν σωτηρίων λόγων εὑρέσει· ἔπειτα μηδὲ τοῖς ἅπασι προσῆκον ἦν νοεῖν ὡς μὴ βλαβεῖεν ἑτέρως ἐκδεξάμενοι τὰ ὑπὸ τοῦ ἁγίου Πνεύματος σωτηρίως εἰρημένα. Διὸ δὴ τοῖς ἐκλεκτοῖς τῶν ἀνθρώπων, τοῖς τε ἐκ πίστεως εἰς γνῶσιν ἐγκρίτοις τηρούμενα τὰ ἅγια τῶν προφητειῶν μυστήρια, ταῖς παραβολαῖς ἐγκαλύπτεται· παραβο- λεκὸς γὰρ ὁ χαρακτὴρ ὑπάρχει τῶν Γραφῶν· διότι καὶ ὁ Κύριος, οὐκ ὢν κοσμικός, ὡς κοσμικὸς εἰς ἀνθρώπους ἦλθε· καὶ γὰρ ἐφόρεσε τὴν πᾶσαν ἀρετήν. ἔμελλέ τε τὸν σύντροφον τοῦ κόσμου ἄνθρωπον ἐπὶ τὰ νοητὰ καὶ κύρια διὰ τῆς γνώσεως ἀνάγειν ἐκ κόσμου εἰς κόσμον. Διὸ καὶ μεταφορικῇ κέχρηται τῇ γραφῇ· τοιοῦτον γὰρ ἡ παραβολή, λόγος ἀπό τινος οὐ κυρίου μὲν, ἐμφεροῦς δὲ τῷ κυρίῳ, ἐπὶ τἀληθὲς καὶ κύριον ἄγων τὸν συνιέντα· ἡ, ὥς τινές, φασί, λέξις δι' ἑτέρων τὰ κυρίως λεγόμενα μετ᾿ ἐνεργείας περιστάνουσα. "Ηδη δὲ καὶ ἡ οἰκονομία πᾶσα ἡ περί τὸν Κύριον προφητευθείσα, παραβολὴ ὡς ἀληθῶς φαίνεται τοῖς μὴ τὴν ἀλήθειαν ἐγνωκόσιν, ὅτ' ἄν τις τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τοῦ τὰ πάντα πεποιηκότος, σάρκα ἀνειληφότα, καὶ ἐν μήτρα παρθένου κυοφορηθέντα ὀρθὰ τοῖς εὑρίσκουσι γνῶσιν. . πάντα εὐθεῖα, εύσκοπα. πάντα τὰ ῥήματα τοῦ στόματός μου. θεοποιοῦν τὸ ἅγιον Πνεῦμα, « Θεὸν ἀναδειχθῆναι, ἀθάνατος. Καθάπερ αμέλει ἡ δικαιο- σύνῃ, ἀνθρωπίνη οὖσα, ὡς κοινόν τι ὑποβέβηκε τῇ ὁσιότητι, κατὰ θείαν δικαιοσύνην ὑπαρχούσῃ. Εἰ τὴν ὁσιότητα καὶ τὴν δικαιοσύνην κατὰ τὸ αὐτὸ τὴν ὁσιότητα τὴν θέμιν. θέμιν, ήγουν οσιότητα, φημίζεσθαι παρὰ τοῖς οὐρανίοις θεοῖς, δια καὶ δὲ παρὰ τοῖς χθονίοις, νόμον δὲ παρὰ τοῖς ἀν θρώποις. οσιότητα δικαιοσύνην, ὑπερβαίνειν ὑπερβεβηκυία τὴν δικαιοσύνην ὑποβεβηκένα: τῇ οσιότητι. Εt κατὰ θείαν δικαιοσύνην ὑπάρχειν, τὴν ὁσιότητα, κα STROMATUM LIB. VI prophetia quoque et lex per ipsum facta sunt, et B (42), C per ipsum dictæ sunt in parabolis. Cæterum : . Recta sunt omnia, inquit Scriptura ^,«coram iis qui intelligunt, , hoc est iis qui ab ipso declaratam Scripturarum expositionem, ex ecclesiastica regula accipientes conservant. Regula autem ecclesiastica est concentus et consensio legis et prophetarum, convenienter testamento quod traditur per Domini adventum. Atque cognitionem quidem sequitur prudentia, prudentiam autem temperantia. Dicatur enim prudentiam quidem esse divinam cognitionem, et in iis qui dii fiunt; temperantiam autem esse mortalem, et in hominibus qui dant operam philo- sophiæ et nondum sapientes sunt. Jam vero si vir- tus est divina, etiam ipsius cognitio; temperantia autem est veluti imperfecta prudentia, prudentiam quidem desiderans, laboriose autem operans, et non contemplans : sicut certe justitia quæ est hu- mana, ut quid commune, subjicitur sanctitati, quæ divina est justitia. Ei enim qui est perfectus, non in civilibus contractibus, neque in prohibitione legis, sed ex propria actione et dilectione in Deum est justitia. Propter multas ergo causas occultant Scripturæ sententiam. Primum quidem, ut diligen- ter inquiramus, et semper in intelligenda salutari vigilemus doctrina. Praeterea, ne omnibus quidem conveniebat hominibus intelligere, ne fraudi iis esset, si aliter acciperent ea quæ a sancto Spiritu dicta sunt salutariter. Quocirca electis hominibus, et iis qui ex fide cooptati sunt ad cognitionem as- servata sancta mysteria prophetiarum, teguntur parabolis. Scripturarum enim stylus est paraboli- Quocirca Dominus quoque cum non esset mun- danus, tanquam mundanus venit ad homines. Portavit enim omnem virtutem, hominemque qui erat in mundo enutritus, ad ea quæ percipiuntur intelligentia, et sunt principalia, a mundoinmun- * dum erat sublaturus. Quocirca scriptura quoque utitur metaphorica. Ejusmodi enim est parabola, ut quæ sit oratio ab aliquo non proprio quidem, sed quod est simile proprio, ad id quod est verum et proprium deducens eum qui intelligit : aut ut cus. P. 804, ED. POTTER, 677, ED. PARIS. Prov. VIII, 9. a vill, Omnia praesentia in telligentibus, et recta invenientibus scientiam. › Chaldaica paraphrasis, ‹ Manifesti sunt omnes viro intelligenti, et recti his, qui expetunt scientiam. › In Romana editione adnotatur, verti etiam apnd Scholiasten In præcedenti versu erat CoL- LECT. homines, deos fieri. Conf. superius p. 88, not. 7. Similiter Gregorius Nazianz., in Orat. dicit Spiritum sanctum deas facien- tem. » Theophilus lib. i ad Autolyc. p. et 103, edit. Paris., ait hominem cum sit factus tum locum hoc modo, D Plato quidem in Protagora, ponit, et eodem habet loco. Alii diis immortalibus tribuunt, sicut Ut cum Pythagorici dicunt, Quus et noster sequitur. Qui præterea ita distinguit et quod altera sit superior et comprehendat justitiam, altera sit in- ferior et comprehendatur sub sanctitate. Ita ars superior, quæ complectitur inferiorem, dicitur, et vocatur. Qua de re alibi. Ita est intelligendum quod ait, eleganter ait, sancti tatem cum sit justitia ; sicut species ad genus, id est, ad divinam justitiam referri. > HEINSIUS. accus. casu. Site (42) Θεοποιουμένοις. Sæpe dicit auctor, sanctos (13) Καθάπερ αμέλει ἡ δικαιοσύνη. Scribe ta- (44) Υποβέβηκε τῇ ὀστητι. Forte ὑποβέβηκε
PG 9:351ἤδη δὲ καὶ ἡ οἰκονομία πᾶσα ἡ περὶ τὸν κύριον προφητευθεῖσα παραβολὴ ὡς ἀληθῶς φαίνεται τοῖς μὴ τὴν ἀλήθειαν ἐγνωκόσιν, ὅταν τις τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ τοῦ τὰ πάντα πεποιηκότος σάρκα ἀνειληφότα καὶ ἐν μήτρᾳ παρθένου κυοφορηθέντα, καθὸ γεγέννηται τὸ αἰσθητὸν αὐτοῦ σαρκίον, ἀκολούθως δέ, καθὸ γέγονεν τοῦτο, πεπονθότα καὶ ἀνεσταμένον ὃ μὲν λέγῃ, οἳ δὲ ἀκούωσιν, Ἰουδαίοις μὲν σκάνδαλον, Ἕλλησι δὲ μωρίαν, ὥς φησιν ὁ ἀπόστολος. διανοιχθεῖσαι δὲ αἱ γραφαὶ καὶ τοῖς ὦτα ἔχουσιν ἐμφήνασαι τὸ ἀληθὲς αὐτὸ ἐκεῖνο, ὃ πέπονθεν ἡ σάρξ, ἣν ἀνείληφεν ὁ κύριος, δύναμιν θεοῦ καὶ σοφίαν καταγγέλλουσιν. ἐπὶ πᾶσί τε τὸ παραβολικὸν εἶδος τῆς γραφῆς, ἀρχαιότατον ὄν, ὡς παρεστήσαμεν, εἰκότως παρὰ τοῖς προφήταις μάλιστα ἐπλεόνασεν, ἵνα δὴ καὶ τοὺς φιλοσόφους τοὺς παρ’ Ἕλλησι καὶ τοὺς παρὰ τοῖς ἄλλοις βαρβάροις σοφοὺς ἠγνοηκέναι τὸ ἅγιον ἐπιδείξῃ πνεῦμα τὴν ἐσομένην τοῦ κυρίου παρουσίαν καὶ τὴν ὑπ’ αὐτοῦ παραδοθησομένην μυστικὴν διδασκαλίαν.
καθό γεγένηται τὸ αἰσθητὸν αὐτοῦ σαρκίον· ἀπο Ο λούθως δὲ, καθὸ γέγονε, τοῦτο πεπονθότα καὶ ἀνα- σταμένον, ὁ μὲν λέγει, οἱ δὲ ἀκούουσιν, « Ἰουδαίας μὲν σκάνδαλον, Ἕλλησι δὲ μωρίαν, » ώς φησὶν ἐ Απόστολος. Διανοιχθεῖσαι δὲ αἱ Γραφαι, καὶ τοῖς ὦτα ἔχουσιν ἐμφήνασαι τὸ ἀληθὲς αὐτὸ ἐκεῖνο, πέπονθεν ἡ σὰρξ, ἣν ἀνείληφεν ὁ Κύριος, ο δύναμιν Θεοῦ καὶ σοφίαν ο καταγγέλλουσιν. Ἐπὶ πᾶσί τε τ παραβολικὸν εἶδος τῆς Γραφῆς, ἀρχαιότατον ὄν, ὡς παρεστήσαμεν (45), εἰκότως παρὰ τοῖς προφήταις μάλιστα επλεόνασεν, ἵνα δὴ καὶ τοὺς φιλοσόφους τους παρ' Ἕλλησι, καὶ τοὺς παρὰ τοῖς ἄλλοις βαρβάρες σοφούς ηγνοηκέναι τὸ ἅγιον ἐπιδείξῃ Πνεῦμα την ἐσομένην τοῦ Κυρίου παρουσίαν, καὶ τὴν ὑπ' αὐτοῦ παραδοθησομένην μυστικήν διδασκαλίαν· εἰκότως ἄρα κηρύσσουσα ἡ προφητεία τὸν Κύριον, ὡς με παρὰ τὰς τῶν πολλῶν ὑπολήψεις λέγουσα, βλασ μεῖν τισὶ δοκοίη, ἐσχημάτισε τὰ σημαινόμενα φωναίς ταῖς καὶ ἐπὶ ἑτέρας εννοίας ἄγειν δυναμέναις. Α. τίκα οἱ προφῆται πάντες οἱ προθεσπίσαντες τὴν κα ρουσίαν τοῦ Κυρίου καὶ σὺν αὐτῇ τὰ ἅγια μυστήρια εδιώχθησαν, ἐφονεύθησαν· καθάπερ καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος, διασαφήσας αὐτοῖς τὰς Γραφὰς, καὶ οἱ τού του γνώριμοι, οι κηρύξαντες τὸν λόγον (46), ὡς αὐτὸς (47), μετ' αὐτὸν τὸ ζῆν παρεβάλοντο (48), ὅθεν καὶ ὁ Πέτρος, ἐν τῷ Κηρύγματι περὶ τῶν ἀποστόλων λέγων, φησίν· « Ἡμεῖς δὲ, ἀναπτύξαντες τὰς βίβλους, ἃς εἴχομεν τῶν προφητῶν, ἃ μὲν διὰ παραβολών, ἃ δὲ δι᾿ αἰνιγμάτων, ἃ δὲ αὐθεντικό; καὶ αὐτολεξεί τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν ὀνομαζόντων, εὕρομεν καὶ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ, καὶ τὸν θάνατον, καὶ τὸν σταυρὸν, καὶ τὰς λοιπὰς κολάσεις πάσας, ὅσας έποίησαν αὐτῷ οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ τὴν ἔγερσιν, καὶ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἀνάληψιν, πρὸ τοῦ Ἱεροσόλυμα κτισθῆναι (49), καθὼς ἐγέγραπτο· Ταῦτα πάντα ὁ ἔδει αὐτὸν πα θεῖν, καὶ μετ' αὐτὸν ὁ ἔσται. Ταῦτα οὖν ἐπιγνόν τες, ἐπιστεύσαμεν τῷ Θεῷ διὰ τῶν γεγραμμένων εἰς αὐτόν. » Καὶ μετ' ὀλίγα επιφέρει πάλιν, θείᾳ προ νοίᾳ τὰς προφητείας γεγενήσθαι παριστὰς τε αὐτὸν τὸ ζῆν παρεβάλοντο. • ὡσαύτως, « τὸ ζῆν παραβάλλεσθαι. μετ' αὐτοῦ τὸ ζῆν παρεβάλοντο. κτισθῆ ναι ληφθῆναι, ἀλωθῆναι, καθαιρεθῆναι τὰ εἰς Χριστὸν παθήματα, καὶ τὰς μετὰ ταῦτα δόξας. Εx Τ. Ταῦτα πάντα, ἃ ἔδει αὐτὸν παθεῖν, καὶ μετ' αὐτὸν ἃ ἔσται. Πα πρὸ τοῦ Ἱεροσόλυμα κτισθῆναι, CLEMENTIS ALEXANDRINI dicunt aliqui, dictio quæ per alia, ea quæ proprie A ( dicuntur ostendit cum efficacia. Jam vero universa B quoque ceconomia quæ prædicta est a prophetis de Domino, videtur omnino parabola iis qui veritatem non norunt, quando Filium Dei qui fecit omnia, carnem suscepisse, et in utero Virginis conceptum esse, quater.us scilicet fuit genita sensilis ejus caruncula,) et consequenter quatenus fuit genitus passum esse et resurrexisse, unus quidem dicit, alii vero audiunt : c Judæis quidem scandalum, Græcis autem stultitiam, ut dicit Apostolus ª, Replicatæ autem Scripturæ et iis qui aures ha- bent b, verum ostendentes, illud ipsum quod passa est caro quam suscepit Dominus, Dei virtutem et sapientiam c, esse annuntiant. Postremo parabo- licum Scripturæ genus cum sit, ut ostendimus, an- tiquissimum, merito apud prophetas maxime abun- davit, ut etiam philosophos, qui erant apud Grz- cos, et eos qui erant apud alios barbaros sapientes, ostenderet sanctus Spiritus ignorasse futurum Domini adventum, et mysticam, quæ ab ipso tra- denda fuit, doctrinam. Merito ergo quæ Dominum prædical prophetia, ne præter multorum dicens opiniones aliquibus videretur blasphemare, ea quæ significantur figuravit vocibus, quæ possint etiam ducere ad alias mentis conceptiones. Jam vero prophetæ omnes qui Domini adventum, et sancta quæ cum ipso erant, prædixerunt mysteria, persecutionem passi sunt, occisi sunt, sicut ipse quoque Dominus qui eis explanavit Scripturas. Ejus quoque discipuli, qui verbum prædicaverunt, postquam ipse excessit e vita, usi sunt parabolis. Unde etiam Petrus in Prædicatione loquens de apostolis dicit : . Nos autem cum evolvissemus libros quos habuimus prophetarum, qui partim quidem per parabolas, partim autem per ænigmata, partim vero expressa ea auctoritate et claris verbis Chris:um Jesum nominant, invenimus ejus adventum, et mortem, et crucem, et reliqua omnia supplicia qui- a II Cor. 1, 23. b Matth. xr, 15, et alibi. c II Cor. 1, 24. partem Strom. v. Qui verbum prædi- caverunt, ut ipse, post ipsum vitam exposuerunt, aut, « vita functi sunt. » COLLECT. seu eodem modo. » SYLBURG. › ipsum vitæ dispendium subierunt. Id enim est Hervetus perinde exponit ac si legisset, in cœlum non ascendit ante conditam, > sed ante captam Hierosolyman. Proinde pro scribendum quod Her veto placuit, vel aliquid simile. Ve- rum hæc alii ad novam Hierosolymam referunt. Proinde cl. Grabius Spicileg. 1, pag. 329, in hac verba adnotat : Ad illustrandum Petri locum di- cam. Quod Petrus hic viva voce prædicasse dici- tur, id ipsum in canonica ejus epistola cap. 1, vers 11, diserte scribit, nempe prophetas ser- D vatos esse, in quod vel quale tempus significare: et posteriores glorias, quibus lux accedit iis, quæ in Prædicatione Petri ex apocrypho quo- dam V. scripto allegari videntur : omnia sunt, quæ oportebat ipsum pati, et post ipsum quæ erunt, nempe non solum resurrectio ejus al- que ascensio in cœlos, sed et sanctæ civitatis, Aie- rosolymæ nova, descensio de cœlo, quam auctor Prædicationis Petri respexit, dum mentionem fecit assumptionis Christi in cœlos, priusquam conderen- tur Hierosolyma, quamque prolixe describit S. Joannes Apocalyp. cap. xxi, quod ita incipit : El vidi calum novas et terram novam; primum enim cœlum et prima terra abiit, et mare jam non est. Et ego Joannes vidi sanctam civitatem, Hierusalem novam, descen- dentem de cœlo, a Deo paratam. Quæ consona sunt istis Petri, Il epist. c. u, v. : Novos celos e novam terram secundum promissa ipsius exspecta- mus, in quibus justitia habitat. › (45) Ὡς παρεστήσαμεν. Scilicet per maximam (46) Οι κηρύξαντες τὸν λόγον, ὡς αὐτὸς, μετ' (47) Ὡς αὐτός. Haud scio an rectius ὡς αὕτως, (48) Μετ' αὐτὸν τὸ ζῇν παρεβάλοντο, ο Post (49) Πρὸ τοῦ ῾Ιεροσόλυμα κτισθῆναι. Christus
εἰκότως ἄρα κηρύσσουσα ἡ προφητεία τὸν κύριον, ὡς μὴ παρὰ τὰς τῶν πολλῶν ὑπολήψεις λέγουσα βλασφημεῖν τισι δοκοίη, ἐσχημάτισε τὰ σημαινόμενα φωναῖς ταῖς καὶ ἐπὶ ἑτέρας ἐννοίας ἄγειν δυναμέναις. αὐτίκα οἱ προφῆται πάντες οἱ προθεσπίσαντες τὴν παρουσίαν τοῦ κυρίου καὶ σὺν αὐτῇ τὰ ἅγια μυστήρια ἐδιώχθησαν, ἐφονεύθησαν, καθάπερ καὶ αὐτὸς ὁ κύριος διασαφήσας αὐτῶν τὰς γραφὰς καὶ οἱ τούτου γνώριμοι οἱ κηρύξαντες τὸν λόγον ὡσαύτως μετ’ αὐτὸν τὸ ζῆν παρεβάλοντο. ὅθεν καὶ ὁ Πέτρος ἐν τῷ Κηρύγματι περὶ τῶν ἀποστόλων λέγων φησίν· ἡμεῖς δὲ ἀναπτύξαντες τὰς βίβλους ἃς εἴχομεν τῶν προφητῶν, ἃ μὲν διὰ παραβολῶν, ἃ δὲ δι’ αἰνιγμάτων, ἃ δὲ αὐθεντικῶς καὶ αὐτολεξεὶ τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν ὀνομαζόντων, εὕρομεν καὶ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ καὶ τὸν θάνατον καὶ τὸν σταυρὸν καὶ τὰς λοιπὰς κολάσεις πάσας ὅσας ἐποίησαν αὐτῷ οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ τὴν ἔγερσιν καὶ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἀνάληψιν πρὸ τοῦ Ἱεροσόλυμα κτισθῆναι, καθὼς ἐγέγραπτο ταῦτα πάντα, ἃ ἔδει αὐτὸν παθεῖν καὶ μετ’ αὐτὸν ἃ ἔσται.
καθό γεγένηται τὸ αἰσθητὸν αὐτοῦ σαρκίον· ἀπο Ο λούθως δὲ, καθὸ γέγονε, τοῦτο πεπονθότα καὶ ἀνα- σταμένον, ὁ μὲν λέγει, οἱ δὲ ἀκούουσιν, « Ἰουδαίας μὲν σκάνδαλον, Ἕλλησι δὲ μωρίαν, » ώς φησὶν ἐ Απόστολος. Διανοιχθεῖσαι δὲ αἱ Γραφαι, καὶ τοῖς ὦτα ἔχουσιν ἐμφήνασαι τὸ ἀληθὲς αὐτὸ ἐκεῖνο, πέπονθεν ἡ σὰρξ, ἣν ἀνείληφεν ὁ Κύριος, ο δύναμιν Θεοῦ καὶ σοφίαν ο καταγγέλλουσιν. Ἐπὶ πᾶσί τε τ παραβολικὸν εἶδος τῆς Γραφῆς, ἀρχαιότατον ὄν, ὡς παρεστήσαμεν (45), εἰκότως παρὰ τοῖς προφήταις μάλιστα επλεόνασεν, ἵνα δὴ καὶ τοὺς φιλοσόφους τους παρ' Ἕλλησι, καὶ τοὺς παρὰ τοῖς ἄλλοις βαρβάρες σοφούς ηγνοηκέναι τὸ ἅγιον ἐπιδείξῃ Πνεῦμα την ἐσομένην τοῦ Κυρίου παρουσίαν, καὶ τὴν ὑπ' αὐτοῦ παραδοθησομένην μυστικήν διδασκαλίαν· εἰκότως ἄρα κηρύσσουσα ἡ προφητεία τὸν Κύριον, ὡς με παρὰ τὰς τῶν πολλῶν ὑπολήψεις λέγουσα, βλασ μεῖν τισὶ δοκοίη, ἐσχημάτισε τὰ σημαινόμενα φωναίς ταῖς καὶ ἐπὶ ἑτέρας εννοίας ἄγειν δυναμέναις. Α. τίκα οἱ προφῆται πάντες οἱ προθεσπίσαντες τὴν κα ρουσίαν τοῦ Κυρίου καὶ σὺν αὐτῇ τὰ ἅγια μυστήρια εδιώχθησαν, ἐφονεύθησαν· καθάπερ καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος, διασαφήσας αὐτοῖς τὰς Γραφὰς, καὶ οἱ τού του γνώριμοι, οι κηρύξαντες τὸν λόγον (46), ὡς αὐτὸς (47), μετ' αὐτὸν τὸ ζῆν παρεβάλοντο (48), ὅθεν καὶ ὁ Πέτρος, ἐν τῷ Κηρύγματι περὶ τῶν ἀποστόλων λέγων, φησίν· « Ἡμεῖς δὲ, ἀναπτύξαντες τὰς βίβλους, ἃς εἴχομεν τῶν προφητῶν, ἃ μὲν διὰ παραβολών, ἃ δὲ δι᾿ αἰνιγμάτων, ἃ δὲ αὐθεντικό; καὶ αὐτολεξεί τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν ὀνομαζόντων, εὕρομεν καὶ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ, καὶ τὸν θάνατον, καὶ τὸν σταυρὸν, καὶ τὰς λοιπὰς κολάσεις πάσας, ὅσας έποίησαν αὐτῷ οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ τὴν ἔγερσιν, καὶ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἀνάληψιν, πρὸ τοῦ Ἱεροσόλυμα κτισθῆναι (49), καθὼς ἐγέγραπτο· Ταῦτα πάντα ὁ ἔδει αὐτὸν πα θεῖν, καὶ μετ' αὐτὸν ὁ ἔσται. Ταῦτα οὖν ἐπιγνόν τες, ἐπιστεύσαμεν τῷ Θεῷ διὰ τῶν γεγραμμένων εἰς αὐτόν. » Καὶ μετ' ὀλίγα επιφέρει πάλιν, θείᾳ προ νοίᾳ τὰς προφητείας γεγενήσθαι παριστὰς τε αὐτὸν τὸ ζῆν παρεβάλοντο. • ὡσαύτως, « τὸ ζῆν παραβάλλεσθαι. μετ' αὐτοῦ τὸ ζῆν παρεβάλοντο. κτισθῆ ναι ληφθῆναι, ἀλωθῆναι, καθαιρεθῆναι τὰ εἰς Χριστὸν παθήματα, καὶ τὰς μετὰ ταῦτα δόξας. Εx Τ. Ταῦτα πάντα, ἃ ἔδει αὐτὸν παθεῖν, καὶ μετ' αὐτὸν ἃ ἔσται. Πα πρὸ τοῦ Ἱεροσόλυμα κτισθῆναι, CLEMENTIS ALEXANDRINI dicunt aliqui, dictio quæ per alia, ea quæ proprie A ( dicuntur ostendit cum efficacia. Jam vero universa B quoque ceconomia quæ prædicta est a prophetis de Domino, videtur omnino parabola iis qui veritatem non norunt, quando Filium Dei qui fecit omnia, carnem suscepisse, et in utero Virginis conceptum esse, quater.us scilicet fuit genita sensilis ejus caruncula,) et consequenter quatenus fuit genitus passum esse et resurrexisse, unus quidem dicit, alii vero audiunt : c Judæis quidem scandalum, Græcis autem stultitiam, ut dicit Apostolus ª, Replicatæ autem Scripturæ et iis qui aures ha- bent b, verum ostendentes, illud ipsum quod passa est caro quam suscepit Dominus, Dei virtutem et sapientiam c, esse annuntiant. Postremo parabo- licum Scripturæ genus cum sit, ut ostendimus, an- tiquissimum, merito apud prophetas maxime abun- davit, ut etiam philosophos, qui erant apud Grz- cos, et eos qui erant apud alios barbaros sapientes, ostenderet sanctus Spiritus ignorasse futurum Domini adventum, et mysticam, quæ ab ipso tra- denda fuit, doctrinam. Merito ergo quæ Dominum prædical prophetia, ne præter multorum dicens opiniones aliquibus videretur blasphemare, ea quæ significantur figuravit vocibus, quæ possint etiam ducere ad alias mentis conceptiones. Jam vero prophetæ omnes qui Domini adventum, et sancta quæ cum ipso erant, prædixerunt mysteria, persecutionem passi sunt, occisi sunt, sicut ipse quoque Dominus qui eis explanavit Scripturas. Ejus quoque discipuli, qui verbum prædicaverunt, postquam ipse excessit e vita, usi sunt parabolis. Unde etiam Petrus in Prædicatione loquens de apostolis dicit : . Nos autem cum evolvissemus libros quos habuimus prophetarum, qui partim quidem per parabolas, partim autem per ænigmata, partim vero expressa ea auctoritate et claris verbis Chris:um Jesum nominant, invenimus ejus adventum, et mortem, et crucem, et reliqua omnia supplicia qui- a II Cor. 1, 23. b Matth. xr, 15, et alibi. c II Cor. 1, 24. partem Strom. v. Qui verbum prædi- caverunt, ut ipse, post ipsum vitam exposuerunt, aut, « vita functi sunt. » COLLECT. seu eodem modo. » SYLBURG. › ipsum vitæ dispendium subierunt. Id enim est Hervetus perinde exponit ac si legisset, in cœlum non ascendit ante conditam, > sed ante captam Hierosolyman. Proinde pro scribendum quod Her veto placuit, vel aliquid simile. Ve- rum hæc alii ad novam Hierosolymam referunt. Proinde cl. Grabius Spicileg. 1, pag. 329, in hac verba adnotat : Ad illustrandum Petri locum di- cam. Quod Petrus hic viva voce prædicasse dici- tur, id ipsum in canonica ejus epistola cap. 1, vers 11, diserte scribit, nempe prophetas ser- D vatos esse, in quod vel quale tempus significare: et posteriores glorias, quibus lux accedit iis, quæ in Prædicatione Petri ex apocrypho quo- dam V. scripto allegari videntur : omnia sunt, quæ oportebat ipsum pati, et post ipsum quæ erunt, nempe non solum resurrectio ejus al- que ascensio in cœlos, sed et sanctæ civitatis, Aie- rosolymæ nova, descensio de cœlo, quam auctor Prædicationis Petri respexit, dum mentionem fecit assumptionis Christi in cœlos, priusquam conderen- tur Hierosolyma, quamque prolixe describit S. Joannes Apocalyp. cap. xxi, quod ita incipit : El vidi calum novas et terram novam; primum enim cœlum et prima terra abiit, et mare jam non est. Et ego Joannes vidi sanctam civitatem, Hierusalem novam, descen- dentem de cœlo, a Deo paratam. Quæ consona sunt istis Petri, Il epist. c. u, v. : Novos celos e novam terram secundum promissa ipsius exspecta- mus, in quibus justitia habitat. › (45) Ὡς παρεστήσαμεν. Scilicet per maximam (46) Οι κηρύξαντες τὸν λόγον, ὡς αὐτὸς, μετ' (47) Ὡς αὐτός. Haud scio an rectius ὡς αὕτως, (48) Μετ' αὐτὸν τὸ ζῇν παρεβάλοντο, ο Post (49) Πρὸ τοῦ ῾Ιεροσόλυμα κτισθῆναι. Christus
PG 9:353ταῦτα οὖν ἐπιγνόντες ἐπιστεύσαμεν τῷ θεῷ διὰ τῶν γεγραμμένων εἰς αὐτόν. καὶ μετ’ ὀλίγα ἐπιφέρει πάλιν θείᾳ προνοίᾳ τὰς προφητείας γεγενῆσθαι παριστὰς ὧδε· ἔγνωμεν γὰρ ὅτι ὁ θεὸς αὐτὰ προσέταξεν ὄντως, καὶ οὐδὲν ἄτερ γραφῆς λέγομεν. Ἔχει δ’ οὖν καὶ ἄλλας τινὰς ἰδιότητας ἡ Ἑβραίων διάλεκτος, καθάπερ καὶ ἑκάστη τῶν λοιπῶν, λόγον τινὰ ἐμπεριέχουσα ἐθνικὸν ἐμφαίνοντα χαρακτῆρα. διάλεκτον γοῦν ὁρίζονται λέξιν ἐθνικῷ χαρακτῆρι συντελουμένην. ἀλλ’ οὔτι γε ἐκείναις ταῖς διαλέκτοις ἡ προφητεία γνώριμος καθίσταται· ταῖς μὲν γὰρ Ἑλληνικαῖς κατ’ ἐπιτήδευσιν αἱ καλούμεναι τῶν τρόπων ἐξαλλαγαὶ τὰς ἐπικρύψεις ποιοῦνται κατ’ εἰκόνα τῶν παρ’ ἡμῖν προφητειῶν ἀναγόμεναι, πλὴν ἑκουσίου τῆς παρατροπῆς παρὰ τὸ ὀρθὸν ἐμμέτρῳ ἢ σχεδίῳ φράσει γινομένης δείκνυται. ἔστι γοῦν ὁ τρόπος λέξις παραγεγραμμένη ἀπὸ τοῦ κυρίου ἐπὶ τὸ μὴ κύριον κατασκευῆς ἕνεκα καὶ φράσεως τῆς ἐν τῷ λόγῳ εὐχρηστίας χάριν.
«Εγνωμεν γὰρ ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὰ προσέταξεν δν- τως (50), καὶ οὐδὲν ἄτερ Γραφῆς λέγομεν. Εχει δ' οὖν καὶ ἄλλας τινὰς ἰδιότητας ἡ Ἑβραίων διάλεκτος, καθάπερ καὶ ἑκάστη τῶν λοιπῶν, λόγον τινὰ ἐμπε· ριέχουσα, ἐθνικὸν ἐμφαίνοντα χαρακτῆρα. Διάλεκτον γοῦν ὁρίζονται λέξιν ἐθνικῷ χαρακτῆρι συντελουμέ- νην (51)· ἀλλ᾽ οὔτε γε εκείναις ταῖς διαλέκτοις ἡ προφητεία γνώριμος καθίσταται· ταῖς μὲν γὰρ Ελ- ληνικαῖς κατ' ἐπιτήδευσιν αἱ καλούμεναι τῶν τρόπων ἐξαλλαγαὶ τὰς ἐπικρύψεις ποιοῦνται, κατ' εἰκόνα των παρ' ἡμῖν προφητειῶν ἀναγόμεναι· πλὴν ἑκουσίου τῆς παρατροπῆς παρὰ τὸ ὀρθὸν ἐμμέτρῳ ἢ σχεδίῳ φράσει γινομένης δείκνυται. Εστι γοῦν ὁ τρόπος λέξις παραγεγραμμένη ἀπὸ τοῦ Κυρίου ἐπὶ τὸ μὴ κύριον, κατασκευῆς ἕνεκα καὶ φράσεως τῆς ἐν τῷ λόγῳ εὐ- χρηστίας (52) χάριν. Η προφητεία δὲ οὐδ᾽ ὅλως τοὺς περὶ τὰς λέξεις σχηματισμούς επιτηδεύει διὰ τὸ κάλ λος τῆς φράσεως, τῷ δὲ μὴ πάντων εἶναι τὴν ἀλήθειαν, ἐπικρύπτεται πολυτρόπως, μόνοις τοῖς εἰς γνῶσιν μετ μυημένοις, τοῖς δι' ἀγάπης ζητοῦσι τὴν ἀλήθειαν, τὸ φῶς ἀνατέλλουσα. Λέγεται δ' οὖν εἶδος τῆς προφη- τείας ή παροιμία κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν· λέγεται τε καὶ παραβολή· τό τε αίνιγμα ἐπὶ τούτοις. Ἀλλὰ μὴν καὶ ο σοφία (53) ο λέγεται· καὶ ὡς ἕτερον αὐτῆς « ἡ παιδεία, λόγοι τε, αὖ « φρονήσεως, » καὶ στροφαί λόγων, » και ο δικαιοσύνη ἀληθής, ο διδα σκαλία τε αὖ « τοῦ κατευθῦναι κρίμα, » καὶ « πα νουργία ἀκάκοις, κατὰ τὴν παιδείαν περιγινομένη, αν σθησίς τε καὶ ἔννοια τῷ νεοκατηχήτῳ γινομένη· Ο τούτων ἀκούσας, φησί, τῶν προφητῶν, σοφός, σοφώτερος ἔσται· κυβέρνησιν (54) δὲ ὁ νοήμων κτή- " σεται, καὶ νοήσει παραβολὴν καὶ σκοτεινὸν λόγον, ῥή- σεις τε σοφῶν καὶ αἰνίγματα. » Εἰ δὲ ἀπὸ (55) Ελλη- νας τοῦ Διὸς τοῦ κατ' ἐπίκλησιν Δευκαλίωνος (56) τὰς Ἑλληνικὰς (57) συνέβη κεκλῆσθαι διαλέκτους, ἐκ τῶν έταξεν οὕτως, χαρακτῆρι συντελουμένην. « Διάλεκτος, λέ- ξις ἴδιον χαρακτῆρα τόπου ἐμφαίνουσα. • Παροιμίαι Σολομῶντος υἱοῦ Δαβίδ, ὃς ἐβασίλευσεν ἐν Ἰσραήλ. Δέξασθαί τε στροφάς λόγων, νοῆσαί τε δι καιοσύνην ἀληθῆ, καὶ κρῖμα κατευθύνειν· ἵνα δῷ ἀκάκοις πανουργίαν, παιδὶ δὲ νέῳ αἴσθησίν τε καὶ ἔν- νοιαν. κτήσεται, νοήσει τε. σύγχρονον Εκτίσθη ὑπὸ Ἕλληνος, οὐ τοῦ Δευκαλίωνος, ἀλλὰ τοῦ Φθίου καὶ Χρυσίππης. Δευκαλίωνος. Γίνονται δὲ ἐκ Πύρρας Δευκαλίων: παῖδες Ἕλλην μὲν πρῶτος, ὃν ἐκ Διὸς ἔνιοι γεγενῆσθαι λέγουσιν. « Περὶ Ἕλληνος τοῦ παιδὸς αὐτοῦ (Δευκα λίωνος) ὃν ἔνιοι τοῦ Διὸς παῖδα εἶναί φασιν. Αὐτὸς (Ελλην) μὲν ἀφ᾽ αὐτοῦ τοὺς καλουμένους Γραικούς προηγόρευσεν "Ελ STROMATUM LIB. VI. B A bus eum affecerunt Judai,et resurrectionem et in cas los assumptionem, priusquam conderentur Hieroso- lyma, sicut scriptum est: Hæc omnia sunt qua oportebat ipsum pati, et post ipsum quæ erunt. Hæc ergo cum agnovissemus, Deo credidimus ex iis quæ de ipso scripta sunt. » Et paulo post rursus infert, divina Providentia factas esse Scripturas, sic refe- · rens : « Sciebamus enim Deum hæc vere jussisse ; et absque Scriptura nihil dicimus. › Habet autem alias quoque quasdam proprietates sermo Hebræus, sicut etiam unusquisque ex reliquis, peculiari quo- dam constans loquendi genere, quod gentis osten- dit stylum et figuram. Dialectum itaque definiunt, dictionem quæ gentis stylo ac figura conficitur; sed non ejusmodi dialectis nota est prophetia. Græcis enim quæ troporum vocantur mutationes, de indu- stria occultant, deductæ ad similitudinem earum quæ sunt apud nos prophetiarum. Verum id dicitur esse per voluntariam a recto declinationem quæ fit vel versu vel soluta dictione: est quippe tropus, dictio transcripta a proprio ad non proprium com- positionis causa, et propter rectum phraseos usum quæ est in oratione. Prophetia autem minime uti- tur figuris in dictionibus, propter ornatum oratio- nis. Quia autem non omnium est veritas, multis • modis occultatur, iisque solis qui sunt initiati ad cognitionem, qui veritatem quærunt propter chari- tatem, lucem exoriri facit. Dicitur autem prophe- tiæ species proverbium a barbara philosophia; di- • citur quoque parabola et deinde ænigma. Quin etiam dicitur e sapientia *, . et ut ab ea diversum C P. 805, ED. POTTER, 678, ED. PARIS. • Prov. imperavit ita. » SYLB. Definiunt itaque dia- lectum dictionem, quæ gentis stylo et charactere conficitur. » Corinthus, De dialectis, Dictio pro- prium characterein loci ostendens est dialectus. › COLLECT. Hellen, disce ex Eusebio in Chronico, an. XXXVIII Cecropis primi Athen. regis, eumque ita lege ex iis.: Ab Hellene Deucalionis et Pyrrhæ filio ii, qui prius Græci, Hellenes nuncupati, et Acta Attica vo- cata. Clemens tamen pag. 551, tempore Crotopi Deucalionis inundationem constituit, cum successor Cecropis regnaret. Moysen Cecropi ple- rique faciunt, Clemens Inacho. Pausanias in Lacon. ab Hellade dictos Hellenas, urbe Thessaliæ. Ste- phanus de urbibus, de Hellade hæc, quid e disciplina, » et rursus < sermones pruden- tiæ, et • strophæ verborum, et vera justitia, » et rursus doctrina e dirigendi judicium ; » et e astu- tia quæ simplicibus accidit ex disciplina et ‹ sen- 1, 1-4. Vide Strab. lib. vini et ix. COLLECT. > Hervetus exp.: Hellene, Jovis filio, qui fuit cognominatus Deucalion. Porro Hellenem Deucalionis Glium fuisse, multi scribunt : < Eum- dem vero appellatum fuisse Deucalionem, haud quisquam. . Proinde hæc Clementis verba sic La tine reddi debent: Hellene, filio Jovis, quoad no- D men vero Deucalionis. » Sensus enim est, Hellenem quidem, cum revera Jovis esset, pro Deucalionis filio vulgo habitum fuisse. Idem aliis pluribus con- tigisse fertur. Hercules, Jovis filius, Amphitryonia- des dictus est: Hector, cum Priami filius habere- tur, ab Apolline genitus est secundum Lycophro- nem Cassandra v. 264. Idem igitur de Hellene in telligendum est : quem alii Jove, alii Deucalione natum tradunt. Apollodor. lib. 1. c. : Porro ex Deuca- lione et Pyrrha nati sunt, Hellen ante alios, quein a Jove ortum esse nonnulli tradunt. » Conon, nar- rat. : e De Hel- lene filio Deucalionis, quem nonnulli Jovis esse fi- lium dicunt. › hic einenda, loco jam dicto : (50) Προσέταξεν όντως. Legi posset etiam προσ- (51) Διάλεκτον γοῦν ὁρίζονται λέξιν ἐθνικῷ (52) Ευχρηστίας. Lege εὐχρήστου. LOWTH. (53) Σοφία. Respicit Proverb. 1, 1, 2, 3, 4 : (54) Κυβέρν. Prov. 1: Ὁ δὲ νοήμων κυβέρνησιν (55) Εἰ δὲ ἀπὸ Ἕλληνος. Quo tempore vixerit (56) Ἕλληνος τοῦ Διὸς τοῦ κατ' ἐπίκλησιν (57) Ελληνικάς. Apollodori versionem obiter
ἡ προφητεία δὲ οὐδ’ ὅλως τοὺς περὶ τὰς λέξεις σχηματισμοὺς ἐπιτηδεύει διὰ τὸ κάλλος τῆς φράσεως, τῷ δὲ μὴ πάντων εἶναι τὴν ἀλήθειαν ἐπικρύπτεται πολυτρόπως, μόνοις τοῖς εἰς γνῶσιν μεμυημένοις, τοῖς δι’ ἀγάπην ζητοῦσι τὴν ἀλήθειαν, τὸ φῶς ἀνατέλλουσα. λέγεται δ’ οὖν εἶδος τῆς προφητείας ἡ παροιμία κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν λέγεταί τε καὶ παραβολὴ τό τε αἴνιγμα ἐπὶ τούτοις. ἀλλὰ μὴν καὶ σοφία λέγεται, καὶ ὡς ἕτερον αὐτῆς ἡ παιδεία λόγοι τε αὖ φρονήσεως καὶ στροφαὶ λόγων καὶ δικαιοσύνη ἀληθὴς διδασκαλία τε αὖ τοῦ κατευθῦναι κρῖμα καὶ πανουργία ἀκάκοις κατὰ τὴν παιδείαν περιγινομένη αἴσθησίς τε καὶ ἔννοια τῷ νεοκατηχήτῳ γινομένη. ὁ τούτων ἀκούσας, φησί, τῶν προφητῶν σοφὸς σοφώτερος ἔσται, κυβέρνησιν δὲ ὁ νοήμων κτήσεται καὶ νοήσει παραβολὴν καὶ σκοτεινὸν λόγον ῥήσεις τε σοφῶν καὶ αἰνίγματα. εἰ δὲ ἀπὸ Ἕλληνος τοῦ Διὸς τοῦ κατ’ ἐπίκλησιν Δευκαλίωνος τὰς Ἑλληνικὰς συνέβη κεκλῆσθαι διαλέκτους, ἐκ τῶν χρόνων, ὧν φθάσαντες παρεστήσαμεν, ῥᾴδιον συνιδεῖν ὅσαις γενεαῖς τῆς Ἑβραίων φωνῆς αἱ παρ’ Ἕλλησι μεταγενέστεραι διάλεκτοι ὑπάρχουσι.
«Εγνωμεν γὰρ ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὰ προσέταξεν δν- τως (50), καὶ οὐδὲν ἄτερ Γραφῆς λέγομεν. Εχει δ' οὖν καὶ ἄλλας τινὰς ἰδιότητας ἡ Ἑβραίων διάλεκτος, καθάπερ καὶ ἑκάστη τῶν λοιπῶν, λόγον τινὰ ἐμπε· ριέχουσα, ἐθνικὸν ἐμφαίνοντα χαρακτῆρα. Διάλεκτον γοῦν ὁρίζονται λέξιν ἐθνικῷ χαρακτῆρι συντελουμέ- νην (51)· ἀλλ᾽ οὔτε γε εκείναις ταῖς διαλέκτοις ἡ προφητεία γνώριμος καθίσταται· ταῖς μὲν γὰρ Ελ- ληνικαῖς κατ' ἐπιτήδευσιν αἱ καλούμεναι τῶν τρόπων ἐξαλλαγαὶ τὰς ἐπικρύψεις ποιοῦνται, κατ' εἰκόνα των παρ' ἡμῖν προφητειῶν ἀναγόμεναι· πλὴν ἑκουσίου τῆς παρατροπῆς παρὰ τὸ ὀρθὸν ἐμμέτρῳ ἢ σχεδίῳ φράσει γινομένης δείκνυται. Εστι γοῦν ὁ τρόπος λέξις παραγεγραμμένη ἀπὸ τοῦ Κυρίου ἐπὶ τὸ μὴ κύριον, κατασκευῆς ἕνεκα καὶ φράσεως τῆς ἐν τῷ λόγῳ εὐ- χρηστίας (52) χάριν. Η προφητεία δὲ οὐδ᾽ ὅλως τοὺς περὶ τὰς λέξεις σχηματισμούς επιτηδεύει διὰ τὸ κάλ λος τῆς φράσεως, τῷ δὲ μὴ πάντων εἶναι τὴν ἀλήθειαν, ἐπικρύπτεται πολυτρόπως, μόνοις τοῖς εἰς γνῶσιν μετ μυημένοις, τοῖς δι' ἀγάπης ζητοῦσι τὴν ἀλήθειαν, τὸ φῶς ἀνατέλλουσα. Λέγεται δ' οὖν εἶδος τῆς προφη- τείας ή παροιμία κατὰ τὴν βάρβαρον φιλοσοφίαν· λέγεται τε καὶ παραβολή· τό τε αίνιγμα ἐπὶ τούτοις. Ἀλλὰ μὴν καὶ ο σοφία (53) ο λέγεται· καὶ ὡς ἕτερον αὐτῆς « ἡ παιδεία, λόγοι τε, αὖ « φρονήσεως, » καὶ στροφαί λόγων, » και ο δικαιοσύνη ἀληθής, ο διδα σκαλία τε αὖ « τοῦ κατευθῦναι κρίμα, » καὶ « πα νουργία ἀκάκοις, κατὰ τὴν παιδείαν περιγινομένη, αν σθησίς τε καὶ ἔννοια τῷ νεοκατηχήτῳ γινομένη· Ο τούτων ἀκούσας, φησί, τῶν προφητῶν, σοφός, σοφώτερος ἔσται· κυβέρνησιν (54) δὲ ὁ νοήμων κτή- " σεται, καὶ νοήσει παραβολὴν καὶ σκοτεινὸν λόγον, ῥή- σεις τε σοφῶν καὶ αἰνίγματα. » Εἰ δὲ ἀπὸ (55) Ελλη- νας τοῦ Διὸς τοῦ κατ' ἐπίκλησιν Δευκαλίωνος (56) τὰς Ἑλληνικὰς (57) συνέβη κεκλῆσθαι διαλέκτους, ἐκ τῶν έταξεν οὕτως, χαρακτῆρι συντελουμένην. « Διάλεκτος, λέ- ξις ἴδιον χαρακτῆρα τόπου ἐμφαίνουσα. • Παροιμίαι Σολομῶντος υἱοῦ Δαβίδ, ὃς ἐβασίλευσεν ἐν Ἰσραήλ. Δέξασθαί τε στροφάς λόγων, νοῆσαί τε δι καιοσύνην ἀληθῆ, καὶ κρῖμα κατευθύνειν· ἵνα δῷ ἀκάκοις πανουργίαν, παιδὶ δὲ νέῳ αἴσθησίν τε καὶ ἔν- νοιαν. κτήσεται, νοήσει τε. σύγχρονον Εκτίσθη ὑπὸ Ἕλληνος, οὐ τοῦ Δευκαλίωνος, ἀλλὰ τοῦ Φθίου καὶ Χρυσίππης. Δευκαλίωνος. Γίνονται δὲ ἐκ Πύρρας Δευκαλίων: παῖδες Ἕλλην μὲν πρῶτος, ὃν ἐκ Διὸς ἔνιοι γεγενῆσθαι λέγουσιν. « Περὶ Ἕλληνος τοῦ παιδὸς αὐτοῦ (Δευκα λίωνος) ὃν ἔνιοι τοῦ Διὸς παῖδα εἶναί φασιν. Αὐτὸς (Ελλην) μὲν ἀφ᾽ αὐτοῦ τοὺς καλουμένους Γραικούς προηγόρευσεν "Ελ STROMATUM LIB. VI. B A bus eum affecerunt Judai,et resurrectionem et in cas los assumptionem, priusquam conderentur Hieroso- lyma, sicut scriptum est: Hæc omnia sunt qua oportebat ipsum pati, et post ipsum quæ erunt. Hæc ergo cum agnovissemus, Deo credidimus ex iis quæ de ipso scripta sunt. » Et paulo post rursus infert, divina Providentia factas esse Scripturas, sic refe- · rens : « Sciebamus enim Deum hæc vere jussisse ; et absque Scriptura nihil dicimus. › Habet autem alias quoque quasdam proprietates sermo Hebræus, sicut etiam unusquisque ex reliquis, peculiari quo- dam constans loquendi genere, quod gentis osten- dit stylum et figuram. Dialectum itaque definiunt, dictionem quæ gentis stylo ac figura conficitur; sed non ejusmodi dialectis nota est prophetia. Græcis enim quæ troporum vocantur mutationes, de indu- stria occultant, deductæ ad similitudinem earum quæ sunt apud nos prophetiarum. Verum id dicitur esse per voluntariam a recto declinationem quæ fit vel versu vel soluta dictione: est quippe tropus, dictio transcripta a proprio ad non proprium com- positionis causa, et propter rectum phraseos usum quæ est in oratione. Prophetia autem minime uti- tur figuris in dictionibus, propter ornatum oratio- nis. Quia autem non omnium est veritas, multis • modis occultatur, iisque solis qui sunt initiati ad cognitionem, qui veritatem quærunt propter chari- tatem, lucem exoriri facit. Dicitur autem prophe- tiæ species proverbium a barbara philosophia; di- • citur quoque parabola et deinde ænigma. Quin etiam dicitur e sapientia *, . et ut ab ea diversum C P. 805, ED. POTTER, 678, ED. PARIS. • Prov. imperavit ita. » SYLB. Definiunt itaque dia- lectum dictionem, quæ gentis stylo et charactere conficitur. » Corinthus, De dialectis, Dictio pro- prium characterein loci ostendens est dialectus. › COLLECT. Hellen, disce ex Eusebio in Chronico, an. XXXVIII Cecropis primi Athen. regis, eumque ita lege ex iis.: Ab Hellene Deucalionis et Pyrrhæ filio ii, qui prius Græci, Hellenes nuncupati, et Acta Attica vo- cata. Clemens tamen pag. 551, tempore Crotopi Deucalionis inundationem constituit, cum successor Cecropis regnaret. Moysen Cecropi ple- rique faciunt, Clemens Inacho. Pausanias in Lacon. ab Hellade dictos Hellenas, urbe Thessaliæ. Ste- phanus de urbibus, de Hellade hæc, quid e disciplina, » et rursus < sermones pruden- tiæ, et • strophæ verborum, et vera justitia, » et rursus doctrina e dirigendi judicium ; » et e astu- tia quæ simplicibus accidit ex disciplina et ‹ sen- 1, 1-4. Vide Strab. lib. vini et ix. COLLECT. > Hervetus exp.: Hellene, Jovis filio, qui fuit cognominatus Deucalion. Porro Hellenem Deucalionis Glium fuisse, multi scribunt : < Eum- dem vero appellatum fuisse Deucalionem, haud quisquam. . Proinde hæc Clementis verba sic La tine reddi debent: Hellene, filio Jovis, quoad no- D men vero Deucalionis. » Sensus enim est, Hellenem quidem, cum revera Jovis esset, pro Deucalionis filio vulgo habitum fuisse. Idem aliis pluribus con- tigisse fertur. Hercules, Jovis filius, Amphitryonia- des dictus est: Hector, cum Priami filius habere- tur, ab Apolline genitus est secundum Lycophro- nem Cassandra v. 264. Idem igitur de Hellene in telligendum est : quem alii Jove, alii Deucalione natum tradunt. Apollodor. lib. 1. c. : Porro ex Deuca- lione et Pyrrha nati sunt, Hellen ante alios, quein a Jove ortum esse nonnulli tradunt. » Conon, nar- rat. : e De Hel- lene filio Deucalionis, quem nonnulli Jovis esse fi- lium dicunt. › hic einenda, loco jam dicto : (50) Προσέταξεν όντως. Legi posset etiam προσ- (51) Διάλεκτον γοῦν ὁρίζονται λέξιν ἐθνικῷ (52) Ευχρηστίας. Lege εὐχρήστου. LOWTH. (53) Σοφία. Respicit Proverb. 1, 1, 2, 3, 4 : (54) Κυβέρν. Prov. 1: Ὁ δὲ νοήμων κυβέρνησιν (55) Εἰ δὲ ἀπὸ Ἕλληνος. Quo tempore vixerit (56) Ἕλληνος τοῦ Διὸς τοῦ κατ' ἐπίκλησιν (57) Ελληνικάς. Apollodori versionem obiter
PG 9:355Προϊούσης δὲ τῆς γραφῆς τοὺς προειρημένους ὑπὸ τοῦ προφήτου τρόπους καθ’ ἑκάστην περικοπὴν σημειωσάμενοι παραστήσομεν, τὴν γνωστικὴν ἀγωγὴν κατὰ τὸν τῆς ἀληθείας κανόνα φιλοτέχνως ἐνδεικνύμενοι. ἦ γὰρ οὐχὶ καὶ ἐν τῇ ὁράσει τῷ Ἑρμᾷ ἡ δύναμις ἐν τῷ τύπῳ τῆς ἐκκλησίας φανεῖσα ἔδωκεν τὸ βιβλίον εἰς μεταγραφήν, ὃ τοῖς ἐκλεκτοῖς ἀναγγελῆναι ἐβούλετο; τοῦτο δὲ μετεγράψατο πρὸς γράμμα, φησί, μὴ εὑρίσκων τὰς συλλαβὰς τελέσαι. ἐδήλου δ’ ἄρα τὴν μὲν γραφὴν πρόδηλον εἶναι πᾶσι κατὰ τὴν ψιλὴν ἀνάγνωσιν ἐκλαμβανομένην, καὶ ταύτην εἶναι τὴν πίστιν στοιχείων τάξιν ἔχουσαν, διὸ καὶ ἡ πρὸς τὸ γράμμα ἀνάγνωσις ἀλληγορεῖται· τὴν διάπτυξιν δὲ τὴν γνωστικὴν τῶν γραφῶν, προκοπτούσης ἤδη τῆς πίστεως, εἰκάζεσθαι τῇ κατὰ τὰς συλλαβὰς ἀναγνώσει ἐκδεχόμεθα. ἀλλὰ καὶ Ἡσαί̈ας ὁ προφήτης βιβλίον καινὸν κελεύεται λαβὼν ἐγγράψαι τινά, τὴν γνῶσιν τὴν ἁγίαν διὰ τῆς τῶν γραφῶν ἐξηγήσεως ὕστερον ἔσεσθαι προφητεύοντος τοῦ πνεύματος τὴν ἔτι κατ’ ἐκεῖνον τὸν καιρὸν ἄγραφον τυγχάνουσαν διὰ τὸ μηδέπω γινώσκεσθαι· εἴρητο γὰρ ἀπ’ ἀρχῆς μόνοις τοῖς νοοῦσιν.
αί Α χρόνων ὧν φθάσαντες παρεστήσαμεν (58), βάδιον Β ληνας « Γραικών συνιδεῖν ὅσαις γενεαῖς τῆς Ἑβραίων φωνῆς αἱ παρ' Ἕλλησι μεταγενέστεραι διάλεκτον ὑπάρχουσι. Προϊού σης δὲ τῆς γραφῆς τοὺς προειρημένους ὑπὸ τοῦ προ- φήτου (59) τρόπους καθ' ἑκάστην περικοπὴν σημεία σάμενοι, παραστήσομεν τὴν γνωστικὴν ἀγωγὴν, κατά τὸν τῆς ἀληθείας κανόνα φιλοτέχνως ενδεικνύμενα. *Η γὰρ οὐχὶ καὶ ἐν τῇ ὁράσει τῷ Ἑρμᾷ ἡ Δύναμις (60), ἐν τῷ τύπῳ τῆς Ἐκκλησίας φανεῖσα, ἔδωκε τὸ βιο βλίον εἰς μεταγραφήν, ὃ τοῖς ἐκλεκτοῖς ἀναγγελῆναι εβούλετο ; Τοῦτο δὲ μετεγράψατο πρὸς γράμμα, φησί, μὴ εὑρίσκων (61) τὰς συλλαβὰς τελέσαι. Ἐδήλου δ' άρα τὴν μὲν Γραφὴν πρόδηλον εἶναι πᾶσι, κατὰ τὴν ψιλὴν ἀνάγνωσιν ἐκλαμβανομένην, καὶ ταύτην εἶναι τὴν πίστιν στοιχείων (62) τάξιν ἔχουσαν, δι' (65) και ε ἡ πρὸς τὸ γράμμα ανάγνωσις » ἀλληγορείται· τὴν διάπτυξιν δὲ τὴν γνωστικὴν τῶν Γραφών, προκοπτού- σης ἤδη τῆς πίστεως εἰκάζεσθαι τῇ κατὰ τὰς συλλα- βὰς ἀναγνώσει ἐκδεχόμεθα. Ἀλλὰ καὶ Ησαΐας (64) ὁ προφήτης βιβλίον < καινὸν » κελεύεται λαβών, «ἐγγρά ψαι ν τινὰ, τὴν γνῶσιν τὴν ἁγίαν διὰ τῆς τῶν Γραφών εξηγήσεως ὕστερον ἔσεσθαι προφητεύοντος τοῦ Πνεύ ματος, τὴν ἔτι κατ' ἐκεῖνον τὸν καιρὸν ἄγραφον τυ χάνουσαν, διὰ τὸ μηδέπω γιγνώσκεσθαι· εἴρητο γὰρ ἀπ' ἀρχῆς μόνοις τοῖς νοοῦσιν. Αὐτίκα διδάξαντος τοῦ Σωτῆρος τοὺς ἀποστόλους, ἡ τῆς ἐγγράφου ἄγραφος ἤδη καὶ εἰς ἡμᾶς διαδίδοται παράδοσις, καρδίαις και ναῖς κατὰ τὴν ἀνακαίνωσιν τοῦ βιβλίου τῇ δυνάμω τοῦ Θεοῦ ἐγγεγραμμένη. Ταύτῃ οἱ τῶν παρ' Ἕλλησ λογιώτατοι τῷ Ἑρμῇ, ἐν δὴ λόγον εἶναι φασί, διὰ τὴν ερμηνείαν καθιεροῦσι τῆς ῥοιᾶς τὸν καρπόν πολύ κευθῆς γὰρ ὁ λόγος. Εἰκότως ἄρα καὶ τὸν Μωϋσέα ἀναλαμβανόμενον διττὸν εἶδεν Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυή καὶ τὸν μὲν μετ' ἀγγέλων, τὸν δὲ ἐπὶ τὰ ὄρη περὶ τὰς φάραγγας κηδείας ἀξιούμενον. Εἶδε δὲ Ἰησοῦς τὴν θέαν ταύτην κάτω, πνεύματι ἐπαρθεὶς, σὺν καὶ τῷ Χαλέβ· ἀλλ' οὐχ ὁμοίως ἄμφω θεῶνται· ἀλλ' ὁ μὲν καὶ θᾶττον κατῆλθε, πολὺ τὸ βρίθον ἐπαγόμενος ὁ δὲ, ἐπικατελθὼν, ὕστερον τὴν δόξαν διηγεῖτο εν ἐθεᾶτο, διαθρῆσαι δυνηθεὶς μᾶλλον θατέρου, ἅτε καὶ καθαρώτερος γενόμενος· δηλούσης, οἶμαι, τῆς ἱστο ρίας, μή πάντων εἶναι τὴν γνῶσιν· ἐπεὶ οἱ μὲν τὸ Τὰ στοιχεῖα τῆς ἀρχῆς τῶν λογίων. Λάδε σεαυτῷ τόμον καινόν μέγαν. τόμον καινοῦ, τόμον χάρτου καινοῦ. βιβλίον καινὸν κελεύεται λαβών. « CLEMENTIS ALEXANDRINI sus et intelligentia, » quæ ei inditur qui est recen- ter imbutus catechesi. • Qui bos, inquit, audi- vit prophetas, sapiens, erit sapientior, gubernatio- nem autem possidebit intelligens, et intelliget pa- rabolam et obscuram orationem, et sapientum dicta et enigmata. Si autem ab Hellene Jovis filio, qui fuit cognominatus Deucalion, contigit Helleni- cas, id est Græcas, appellari dialectos, ex tempo- ribus quæ prius exhibuimus, facile perspici potest, quot generationibus sint Hebræa lingua posteriores dialecti Graecorum. Procedente autem scriptura, prædictos a propheta tropos quoad unamquamque partem adnotantes, gnosticam vivendi rationem, per regulam veritatis, sedulo et artificiose exhibe- bimus. Annon enim Virtus quæ Hermæ quoque in visione apparuit in figura Ecclesiæ, dedit librum ut describeret quem annuntiari electis volebat? Eum autem inquit se transcripsisse ad litteram, cum non inveniret quomodo syllabas perficeret. Significabat utique Scripturam esse omnibus cla- ram, prout in nuda lectione accipitur, et hanc esse fidem quæ locum obtinet elementorum. Quocirca allegorice dicitur lectio secundum litteram. › Scripturarum autem explicationem gnosticam fide jam proficiente assimilari ei quæ fit per syllabas lectioni intelligimus. Quin etiam jubetur Isaias pro- pheta b, ‹ novo › libro accepto in eo ‹ scribere > quædam; sanctam cognitionem, per Scripturarum expositionem, futuram prædicente Spiritu, quæ illo tempore nondum erat scripta, propterea quod non- dum cognosceretur; dictum enim fuerat ab initio iis solis qui intelligunt. Jam vero cum apostolos docuerit Serrator, scriptæ non scripta jam quoque nobis traditur traditio, quæ novis cordibus, secun- dum novum illum librum per potentiam Dei inscri- bitur. Ea ratione qui apud Græcos sunt eruditissi- mi, Mercurio, quem dicunt esse sermonem, conse- crant propter usum vocis atque interpretationem, fructum mali Punici. Habet enim multas latebras oratio. Merito ergo Moysen quoque qui assumeba- tur, duplicem vidit Jesus filius Nave, et unum qui- dem cum augelis, alterum autem supra montes, qui * P. 306, ED. POTTER, 679, ED. PARIS. Hellen quidem de se Hellenas, qui postea Græci vocati sunt, nominavit. Verti debuit: • Qui prius Græci vocati fuerant. » Horum enim nomi- m illud antiquius fuisse, satis omnibus notum est. lib. J. pra ad P. edit. Paris. Lowry. Ecclesiam representabat, Pastor. lib. i, vis. 11, cap. : « Et cum surrexissem ab oratione, video contra me anum illam, quam et anno superiore vi- deram, ambulantem, et legentem libellum aliquem. Et ait mihi Potes hæc electis Dei renuntiare? Dico ei : Domina, in memoria retinere non possum; da autem mihi libellum, et describam. Accipe, inquit, et restituas mihi illum. Ut autem accepi, in quem- dam locum agri secedens, descripsi omnia ad litte- C " D a Prov. 1, 5,6. ↳ Isa. vIII, 1. ram; non enim inveniebam syllabas. » nummi, tum etiam libri vetustissimi scripti conspi ciuntur, perpetua scilicet litterarum serie, nulla vocum distinctione facta. me: Sume tibi librum grandem, et scribe in eo stylo hominis : velociter spolia., LXX : Eusebius legit, ut adnotatur in editione Romana, in qui- busdam libris esse Clemens habet Sume tibi librum novum magnum, verterunt LXX et addi- derunt novum, ut admonerent prophetiam esse de Testamento Novo. Eusebius lib. vi, c. 3, De- monstrat, evang. COLLECT. (58) Παρεστήσαμεν. Nempe superius in Strom. (59) τοῦ προφήτου. id est Salomone. Vide su (60) Η δύναμις. Intelligit e anum, » quæ Hermæ (61) Μὴ εὑρίσκων. Hoc modo cum marmora et (62) Στοιχείων. Respicere videtur Hebr. v, 12: (63) Δι' 8. Ms. Paris. διό. (64) Ησαΐας. Isa. vult, 1 : «Et dixit Dominus al
αὐτίκα διδάξαντος τοῦ σωτῆρος τοὺς ἀποστόλους ἡ τῆς ἐγγράφου ἄγραφος ἤδη καὶ εἰς ἡμᾶς διαδίδοται παράδοσις, καρδίαις καιναῖς κατὰ τὴν ἀνακαίνωσιν τοῦ βιβλίου τῇ δυνάμει τοῦ θεοῦ ἐγγεγραμμένη. Ταύτῃ οἱ τῶν παρ’ Ἕλλησι λογιώτατοι τῷ Ἑρμῇ, ὃν δὴ λόγον εἶναί φασι, διὰ τὴν ἑρμηνείαν καθιεροῦσι τῆς ῥοιᾶς τὸν καρπόν· πολυκευθὴς γὰρ ὁ λόγος. εἰκότως ἄρα καὶ τὸν Μωυσέα ἀναλαμβανόμενον διττὸν εἶδεν Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ, καὶ τὸν μὲν μετ’ ἀγγέλων, τὸν δὲ ἐπὶ τὰ ὄρη περὶ τὰς φάραγγας κηδείας ἀξιούμενον. εἶδεν δὲ Ἰησοῦς τὴν θέαν ταύτην κάτω πνεύματι ἐπαρθεὶς σὺν καὶ τῷ Χαλέβ, ἀλλ’ οὐχ ὁμοίως ἄμφω θεῶνται, ἀλλ’ ὃ μὲν καὶ θᾶττον κατῆλθεν, πολὺ τὸ βρῖθον ἐπαγόμενος, ὃ δὲ ἐπικατελθὼν ὕστερον τὴν δόξαν διηγεῖτο ἣν ἐθεᾶτο, διαθρῆσαι δυνηθεὶς μᾶλλον θατέρου, ἅτε καὶ καθαρώτερος γενόμενος, δηλούσης, οἶμαι, τῆς ἱστορίας μὴ πάντων εἶναι τὴν γνῶσιν, ἐπεὶ οἳ μὲν τὸ σῶμα τῶν γραφῶν, τὰς λέξεις καὶ τὰ ὀνόματα, καθάπερ τὸ σῶμα τὸ Μωυσέως, προσβλέπουσιν, οἳ δὲ τὰς διανοίας καὶ τὰ ὑπὸ τῶν ὀνομάτων δηλούμενα διορῶσι, τὸν μετὰ ἀγγέλων Μωυσέα πολυπραγμονοῦντες.
αί Α χρόνων ὧν φθάσαντες παρεστήσαμεν (58), βάδιον Β ληνας « Γραικών συνιδεῖν ὅσαις γενεαῖς τῆς Ἑβραίων φωνῆς αἱ παρ' Ἕλλησι μεταγενέστεραι διάλεκτον ὑπάρχουσι. Προϊού σης δὲ τῆς γραφῆς τοὺς προειρημένους ὑπὸ τοῦ προ- φήτου (59) τρόπους καθ' ἑκάστην περικοπὴν σημεία σάμενοι, παραστήσομεν τὴν γνωστικὴν ἀγωγὴν, κατά τὸν τῆς ἀληθείας κανόνα φιλοτέχνως ενδεικνύμενα. *Η γὰρ οὐχὶ καὶ ἐν τῇ ὁράσει τῷ Ἑρμᾷ ἡ Δύναμις (60), ἐν τῷ τύπῳ τῆς Ἐκκλησίας φανεῖσα, ἔδωκε τὸ βιο βλίον εἰς μεταγραφήν, ὃ τοῖς ἐκλεκτοῖς ἀναγγελῆναι εβούλετο ; Τοῦτο δὲ μετεγράψατο πρὸς γράμμα, φησί, μὴ εὑρίσκων (61) τὰς συλλαβὰς τελέσαι. Ἐδήλου δ' άρα τὴν μὲν Γραφὴν πρόδηλον εἶναι πᾶσι, κατὰ τὴν ψιλὴν ἀνάγνωσιν ἐκλαμβανομένην, καὶ ταύτην εἶναι τὴν πίστιν στοιχείων (62) τάξιν ἔχουσαν, δι' (65) και ε ἡ πρὸς τὸ γράμμα ανάγνωσις » ἀλληγορείται· τὴν διάπτυξιν δὲ τὴν γνωστικὴν τῶν Γραφών, προκοπτού- σης ἤδη τῆς πίστεως εἰκάζεσθαι τῇ κατὰ τὰς συλλα- βὰς ἀναγνώσει ἐκδεχόμεθα. Ἀλλὰ καὶ Ησαΐας (64) ὁ προφήτης βιβλίον < καινὸν » κελεύεται λαβών, «ἐγγρά ψαι ν τινὰ, τὴν γνῶσιν τὴν ἁγίαν διὰ τῆς τῶν Γραφών εξηγήσεως ὕστερον ἔσεσθαι προφητεύοντος τοῦ Πνεύ ματος, τὴν ἔτι κατ' ἐκεῖνον τὸν καιρὸν ἄγραφον τυ χάνουσαν, διὰ τὸ μηδέπω γιγνώσκεσθαι· εἴρητο γὰρ ἀπ' ἀρχῆς μόνοις τοῖς νοοῦσιν. Αὐτίκα διδάξαντος τοῦ Σωτῆρος τοὺς ἀποστόλους, ἡ τῆς ἐγγράφου ἄγραφος ἤδη καὶ εἰς ἡμᾶς διαδίδοται παράδοσις, καρδίαις και ναῖς κατὰ τὴν ἀνακαίνωσιν τοῦ βιβλίου τῇ δυνάμω τοῦ Θεοῦ ἐγγεγραμμένη. Ταύτῃ οἱ τῶν παρ' Ἕλλησ λογιώτατοι τῷ Ἑρμῇ, ἐν δὴ λόγον εἶναι φασί, διὰ τὴν ερμηνείαν καθιεροῦσι τῆς ῥοιᾶς τὸν καρπόν πολύ κευθῆς γὰρ ὁ λόγος. Εἰκότως ἄρα καὶ τὸν Μωϋσέα ἀναλαμβανόμενον διττὸν εἶδεν Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυή καὶ τὸν μὲν μετ' ἀγγέλων, τὸν δὲ ἐπὶ τὰ ὄρη περὶ τὰς φάραγγας κηδείας ἀξιούμενον. Εἶδε δὲ Ἰησοῦς τὴν θέαν ταύτην κάτω, πνεύματι ἐπαρθεὶς, σὺν καὶ τῷ Χαλέβ· ἀλλ' οὐχ ὁμοίως ἄμφω θεῶνται· ἀλλ' ὁ μὲν καὶ θᾶττον κατῆλθε, πολὺ τὸ βρίθον ἐπαγόμενος ὁ δὲ, ἐπικατελθὼν, ὕστερον τὴν δόξαν διηγεῖτο εν ἐθεᾶτο, διαθρῆσαι δυνηθεὶς μᾶλλον θατέρου, ἅτε καὶ καθαρώτερος γενόμενος· δηλούσης, οἶμαι, τῆς ἱστο ρίας, μή πάντων εἶναι τὴν γνῶσιν· ἐπεὶ οἱ μὲν τὸ Τὰ στοιχεῖα τῆς ἀρχῆς τῶν λογίων. Λάδε σεαυτῷ τόμον καινόν μέγαν. τόμον καινοῦ, τόμον χάρτου καινοῦ. βιβλίον καινὸν κελεύεται λαβών. « CLEMENTIS ALEXANDRINI sus et intelligentia, » quæ ei inditur qui est recen- ter imbutus catechesi. • Qui bos, inquit, audi- vit prophetas, sapiens, erit sapientior, gubernatio- nem autem possidebit intelligens, et intelliget pa- rabolam et obscuram orationem, et sapientum dicta et enigmata. Si autem ab Hellene Jovis filio, qui fuit cognominatus Deucalion, contigit Helleni- cas, id est Græcas, appellari dialectos, ex tempo- ribus quæ prius exhibuimus, facile perspici potest, quot generationibus sint Hebræa lingua posteriores dialecti Graecorum. Procedente autem scriptura, prædictos a propheta tropos quoad unamquamque partem adnotantes, gnosticam vivendi rationem, per regulam veritatis, sedulo et artificiose exhibe- bimus. Annon enim Virtus quæ Hermæ quoque in visione apparuit in figura Ecclesiæ, dedit librum ut describeret quem annuntiari electis volebat? Eum autem inquit se transcripsisse ad litteram, cum non inveniret quomodo syllabas perficeret. Significabat utique Scripturam esse omnibus cla- ram, prout in nuda lectione accipitur, et hanc esse fidem quæ locum obtinet elementorum. Quocirca allegorice dicitur lectio secundum litteram. › Scripturarum autem explicationem gnosticam fide jam proficiente assimilari ei quæ fit per syllabas lectioni intelligimus. Quin etiam jubetur Isaias pro- pheta b, ‹ novo › libro accepto in eo ‹ scribere > quædam; sanctam cognitionem, per Scripturarum expositionem, futuram prædicente Spiritu, quæ illo tempore nondum erat scripta, propterea quod non- dum cognosceretur; dictum enim fuerat ab initio iis solis qui intelligunt. Jam vero cum apostolos docuerit Serrator, scriptæ non scripta jam quoque nobis traditur traditio, quæ novis cordibus, secun- dum novum illum librum per potentiam Dei inscri- bitur. Ea ratione qui apud Græcos sunt eruditissi- mi, Mercurio, quem dicunt esse sermonem, conse- crant propter usum vocis atque interpretationem, fructum mali Punici. Habet enim multas latebras oratio. Merito ergo Moysen quoque qui assumeba- tur, duplicem vidit Jesus filius Nave, et unum qui- dem cum augelis, alterum autem supra montes, qui * P. 306, ED. POTTER, 679, ED. PARIS. Hellen quidem de se Hellenas, qui postea Græci vocati sunt, nominavit. Verti debuit: • Qui prius Græci vocati fuerant. » Horum enim nomi- m illud antiquius fuisse, satis omnibus notum est. lib. J. pra ad P. edit. Paris. Lowry. Ecclesiam representabat, Pastor. lib. i, vis. 11, cap. : « Et cum surrexissem ab oratione, video contra me anum illam, quam et anno superiore vi- deram, ambulantem, et legentem libellum aliquem. Et ait mihi Potes hæc electis Dei renuntiare? Dico ei : Domina, in memoria retinere non possum; da autem mihi libellum, et describam. Accipe, inquit, et restituas mihi illum. Ut autem accepi, in quem- dam locum agri secedens, descripsi omnia ad litte- C " D a Prov. 1, 5,6. ↳ Isa. vIII, 1. ram; non enim inveniebam syllabas. » nummi, tum etiam libri vetustissimi scripti conspi ciuntur, perpetua scilicet litterarum serie, nulla vocum distinctione facta. me: Sume tibi librum grandem, et scribe in eo stylo hominis : velociter spolia., LXX : Eusebius legit, ut adnotatur in editione Romana, in qui- busdam libris esse Clemens habet Sume tibi librum novum magnum, verterunt LXX et addi- derunt novum, ut admonerent prophetiam esse de Testamento Novo. Eusebius lib. vi, c. 3, De- monstrat, evang. COLLECT. (58) Παρεστήσαμεν. Nempe superius in Strom. (59) τοῦ προφήτου. id est Salomone. Vide su (60) Η δύναμις. Intelligit e anum, » quæ Hermæ (61) Μὴ εὑρίσκων. Hoc modo cum marmora et (62) Στοιχείων. Respicere videtur Hebr. v, 12: (63) Δι' 8. Ms. Paris. διό. (64) Ησαΐας. Isa. vult, 1 : «Et dixit Dominus al
PG 9:357ἀμέλει καὶ τῶν ἐπιβοωμένων τὸν κύριον αὐτὸν οἱ μὲν πολλοὶ υἱὲ Δαβίδ, ἐλέησόν με ἔλεγον, ὀλίγοι δὲ υἱὸν ἐγίγνωσκον τοῦ θεοῦ, καθάπερ ὁ Πέτρος, ὃν καὶ ἐμακάρισεν, ὅτι αὐτῷ σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψε τὴν ἀλήθειαν, ἀλλ’ ἢ ὁ πατὴρ αὐτοῦ ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, δηλῶν τὸν γνωστικὸν οὐ διὰ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ τῆς κυηθείσης, ἀλλὰ δι’ αὐτῆς τῆς δυνάμεως τῆς πατρικῆς γνωρίζειν τὸν υἱὸν τοῦ παντοκράτορος. οὐ μόνον τοίνυν τοῖς ἐπιτυγχάνουσιν ἁπλῶς οὕτως δύσκολος ἡ τῆς ἀληθείας κτῆσις, ἀλλὰ καὶ ὧν τυγχάνει ἡ ἐπιστήμη οἰκεία, μηδὲ τούτοις ἀθρόαν δίδοσθαι τὴν θεωρίαν ἡ κατὰ τὸν Μωυσέα ἱστορία διδάσκει, μέχρις ἂν ἐθισθέντες ἀντωπεῖν, καθάπερ οἱ Ἑβραῖοι τῇ δόξῃ τῇ Μωυσέως καὶ οἱ ἅγιοι τοῦ Ἰσραὴλ ταῖς τῶν ἀγγέλων ὀπτασίαις, οὕτως καὶ ἡμεῖς ταῖς τῆς ἀληθείας μαρμαρυγαῖς ἀντιβλέπειν δυνηθῶμεν. Ὑπόδειγμα δ’ ἡμῖν κατὰ παραδρομὴν ἐκκείσθω εἰς σαφήνειαν γνωστικὴν ἡ δεκάλογος. καὶ ὅτι μὲν ἱερὰ ἡ δεκάς, παρέλκει λέγειν τὰ νῦν. εἰ δὲ αἱ πλάκες αἱ γεγραμμέναι ἔργον θεοῦ, φυσικὴν ἐμφαίνουσαι δημιουργίαν εὑρεθήσονται·
σῶμα τῶν Γραφῶν τὰς λέξεις καὶ τὰ ὀνόματα, καθά- περ τὸ σῶμα τὸ Μωϋσέως, προσβλέπουσιν· οἱ δὲ τὰς διανοίας καὶ τὰ ὑπὸ (65) τῶν ὀνομάτων δηλούμενα διορῶσι, τὸν μετὰ ἀγγέλων Μωϋσέα πολυπραγμο νοῦντες. Αμέλει καὶ τῶν ἐπιβοωμένων τὸν Κύριον αὐτὸν οἱ μὲν πολλοί, « Υἱὲ Δαβίδ, ἐλέησόν με, ο Ελε- γον· ὀλίγοι καὶ Υἱὸν ἐγίγνωσκον τοῦ Θεοῦ, καθάπερ ὁ Πέτρος· δν καὶ ἐμακάρισεν, ὅτι αὐτῷ σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψε τὴν ἀλήθειαν, ἀλλ᾽ ἢ ὁ Πατήρ αὐτοῦ ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, » δηλῶν τὸν γνωστικὸν οὐ διὰ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ τῆς κυηθείσης, ἀλλὰ δι' αὐτῆς τῆς δυνάμεως τῆς πατρικῆς, γνωρίζειν τὸν Υἱὸν τοῦ Παντοκράτορος. Οὐ μόνον τοίνυν τοῖς ἐπιτυγχάνουσιν ἁπλῶς οὕτω δύσκολος ἡ τῆς ἀληθείας κτῆσις, ἀλλὰ καὶ ὧν τυγχάνει ἡ ἐπιστήμη οἰκεία, μηδὲ τούτοις ἀθρόαν δίδοσθαι τὴν θεωρίαν, ἡ κατὰ τὸν Μωϋσέα ἱστορία διδάσκει, μέχρις ἂν ἐθισθέντες ἀντωπεῖν (66), καθάπερ οι Εβραίοι (67), τῇ δόξῃ τῇ Μωϋσέως, καὶ οἱ ἅγιοι (68) τοῦ Ἰσραὴλ ταῖς τῶν ἀγγέλων ὀπτα σίαις, οὕτω καὶ ἡμεῖς ταῖς τῆς ἀληθείας μαρμαρυ γαῖς ἀντιβλέπειν δυνηθῶμεν. Υπόδειγμα δ' ἡμῖν κατὰ παραδρομὴν ἐκκείσθω εἰς σαφήνειαν γνωστικὴν ἡ Δεκάλογος. Καὶ ὅτι μὲν ἱερὰ ἡ δεκάς, παρέλκει λέγειν τὰ νῦν. Εἰ δὲ αἱ πλάκες αἱ γεγραμμέναι ἔργον Θεοῦ, φυσικὴν ἐμφαίνουσαι δημιουργίαν εὑρεθήσονται· « δάκτυλος » γὰρ « Θεοῦ, δύναμις νοεῖται Θεοῦ, δι' ἧς ἡ κτίσις τελειοῦται οὐ- ρανοῦ καὶ γῆς· ὧν ἀμφοῖν αἱ πλάκες νοηθήσονται σύμβολα· Θεοῦ μὲν γὰρ γραφὴ καὶ εἰδοποιία ἐνυπο κειμένη (69) τῇ πλακὶ δημιουργία τοῦ κόσμου τυγ χάνει· ἡ Δεκάλογος δὲ, κατὰ μὲν οὐράνιον εἰκόνα, περιέχει ἥλιον καὶ σελήνην, ἄστρα, νέφη, φῶς, πνεῦμα, ὕδωρ, ἀέρα, σκότος, πῦρ. Αὕτη φυσική Δεκάλογος οὐρανοῦ· ἡ δὲ τῆς γῆς εἰκών, περιέχει ἀν- θρώπους, κτήνη, ἑρπετὰ, θηρία, καὶ τῶν ἐνύδρων ἰχθύας καὶ κήτη· τῶν τε αὖ πτηνῶν ὁμοίως τά τε σαρκοβόρα καὶ τὰ ἡμέρῳ χρώμενα τροφῇ· φυτῶν τε ὡς αὕτως (70), τὰ καρποφόρα καὶ ἄκαρπα. Αὕτη φυ σικὴ Δεκάλογος γῆς. Καὶ « ἡ κιβωτός ο δὲ, ἡ ταῦτα· περιειληφυΐα, ἡ τῶν θείων τε καὶ ἀνθρωπίνων γνω- τις εἴη ἂν καὶ σοφία (71). Τάχα δ' ἂν εἶεν αἱ δύο πλάκες αὗται δισσῶν προφητεία διαθηκών. Ρ. 807, Αντομματεῖν αντοφθαλμεῖν ἀντωπεῖν, ἀντωπῆσαι. » STROMATUM LIB. VI. A dignus erat cui in convallibus justa Gerent. Vidit autem Jesus hoc spectaculum inferius, sublatus spi- ritu, una cum Chaleb; sed non vident ambo simi- liter. Verum hic quidem descendit cilius, ut qui multum quod gravabat inferret; ille autem cum descendisset, postea narravit gloriam quam erat contemplatus, ut qui magis quam alter posset per- spicere cum esset purior : significante, ut arbitror, historia, non omnium esse cognitionem. Nəm alii quidem corpus Scripturarum, nempe di- ctiones et nomina perinde ac corpus Moysis acci- piunt; alii vero sententias, et quæ a nominibus si- gnificantur pervident, eum qui est cum angelis Moysen curiose inquirentes. Certe etiam ex iis qui ipsum Dominum invocabant, multi quidem dice- B bant : < Fili David, miserere mei ^;, pauci autem cognoscebant Filium Dei, sicut Petrus, quem etiam beatum pronuntiavit, ‹ quoniam ei caro et sanguis non revelavit › veritatem ‹sed Pater ejus qui est in calisb : a significans gnosticum, non per ejus car- nem quæ fuit gestata in utero, sed per ipsam pa- ternam potentiam cognoscere Filium Omnipotentis.Non solum iis qui temere ac imperite in Scripturas incidunt, est adeo difficilis acquisitio veritatis; sed ne his quidem quorum est propria scientia, totam simul acervatim dari contemplationem, docet Moysis historia, donec sicut Hebræi gloriam Moysis, et sancti Israel angelorum visiones, ita nos quoque objectum veritatis splendorem adversis intueri ocu- lis possimus. + CAPUT XVI. Exemplum hujus mystici intellectus (de quo in capite præcedente) ponit in explicatione mystica Decalogi. D Nobis autem gnostica declarationis in trans- cursu exemplum sit Decalogus. Et quod sacer quidem sit denarius numerus, supervacaneum est nunc dicere. Sin autem tabulæ scriptæ opus sint Dei ©, invenientur naturale ostendere opificium. Per digitum autem Dei › intelligitur Dei po- tentia, per quam elicitur creatio cali et terre ; quorum amborum intelligentur tabulæ esse signa. Nam Dei quidem scriptura et formatio in subjecta tabula, est mundi creatio. Decalogus autem ima- gine quadam coelesti, continet solemn et lunam, astra, nubes, lucem, spiritum, aquam, aerem, te nebras, ignem : hic est coli naturalis Decalogus. Terræ autem imago continet homines, pecora, re- ptilia, bestias, et ex aquatilibus pisces et rete : et rursus similiter ex volucribus, et quæ sunt carni- voræ, et quæ miti utuntur cibo ; et ex plantis si- militer, et quæ sunt fertiles, et quæ steriles. Hic est terræ naturalis Decalogus. Porro autem ‹arcad, quæ hæc continebat, rerum divinarum et humana- rum erit cognitio et sapientia. Fortasse autem fue- * ED. POTTER, 680, ED. PARIS. a Marc. x, 48, et alibi sæpe. b Matth. xvi, 17. • Exod. d Exod. xxv, 16. xxxn, 15,16; xxx1, 18. cerptis e Theodoto p. 791, edit. Paris. dicit auctor Constitut. apost. lib. vi, c. 2, ubi ad- notat Cotelerius, Lucam, et post eum Barnabam, ac verum Clementem Romanum, Clementemque Alexandrinum, et alios, ante vero auctorem libri Sapientiæ, usurpasse; Dionysium vero Pseudo-Areopagitam cum Clemente Alexan- drino, Method. Athanas. et et seq., et alibi. (65) Υπό. Ms. Ottob. ὑπέρ. (66) Αντωπεῖν. Hæc vox infra occurrit in Ex- (67) Οι Ἑβρ. Respicit Exod. xxxιν, 30 et seq. (68) Οἱ ἅγιοι. Scilicet prophetæ, veluti Dan. x, (69) Ἐνυποκ. Forte rectius έναποκειμένη. SrLe (70) 'Ως αὕτως. Vel conjuncte ὡσαύτως. (71) Σοφία. Conf. superius Pedag. p. 181, not.
δάκτυλος γὰρ θεοῦ δύναμις νοεῖται θεοῦ, δι’ ἧς ἡ κτίσις τελειοῦται οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὧν ἀμφοῖν αἱ πλάκες νοηθήσονται σύμβολα. θεοῦ μὲν γὰρ γραφὴ καὶ εἰδοποιία ἐναποκειμένη τῇ πλακὶ δημιουργία τοῦ κόσμου τυγχάνει. ἡ δεκάλογος δὲ κατὰ μὲν οὐράνιον εἰκόνα περιέχει ἥλιον καὶ σελήνην, ἄστρα, νέφη, φῶς, πνεῦμα, ὕδωρ, ἀέρα, σκότος, πῦρ. αὕτη φυσικὴ δεκάλογος οὐρανοῦ. ἡ δὲ τῆς γῆς εἰκὼν περιέχει ἀνθρώπους, κτήνη, ἑρπετά, θηρία καὶ τῶν ἐνύδρων ἰχθύας καὶ κήτη, τῶν τε αὖ πτηνῶν ὁμοίως τά τε σαρκοβόρα καὶ τὰ ἡμέρῳ χρώμενα τροφῇ, φυτῶν τε ὡσαύτως τὰ καρποφόρα καὶ ἄκαρπα. αὕτη φυσικὴ δεκάλογος γῆς. καὶ ἡ κιβωτὸς δὲ ἡ ταῦτα περιειληφυῖα ἡ τῶν θείων τε καὶ ἀνθρωπίνων γνῶσις εἴη ἂν καὶ σοφία. τάχα δ’ ἂν εἶεν αἱ δύο πλάκες αὗται δισσῶν προφητεία διαθηκῶν. ἀνεκαινίσθησαν οὖν μυστικῶς, πλεοναζούσης ἀγνοίας ἅμα καὶ ἁμαρτίας. δισσῶς, ὡς ἔοικεν, γράφονται δισσοῖς πνεύμασιν ἐντολαί, τῷ τε ἡγεμονικῷ τῷ τε ὑποκειμένῳ, ἐπεὶ ἡ σὰρξ ἐπιθυμεῖ κατὰ τοῦ πνεύματος καὶ τὸ πνεῦμα κατὰ τῆς σαρκός.
σῶμα τῶν Γραφῶν τὰς λέξεις καὶ τὰ ὀνόματα, καθά- περ τὸ σῶμα τὸ Μωϋσέως, προσβλέπουσιν· οἱ δὲ τὰς διανοίας καὶ τὰ ὑπὸ (65) τῶν ὀνομάτων δηλούμενα διορῶσι, τὸν μετὰ ἀγγέλων Μωϋσέα πολυπραγμο νοῦντες. Αμέλει καὶ τῶν ἐπιβοωμένων τὸν Κύριον αὐτὸν οἱ μὲν πολλοί, « Υἱὲ Δαβίδ, ἐλέησόν με, ο Ελε- γον· ὀλίγοι καὶ Υἱὸν ἐγίγνωσκον τοῦ Θεοῦ, καθάπερ ὁ Πέτρος· δν καὶ ἐμακάρισεν, ὅτι αὐτῷ σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψε τὴν ἀλήθειαν, ἀλλ᾽ ἢ ὁ Πατήρ αὐτοῦ ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, » δηλῶν τὸν γνωστικὸν οὐ διὰ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ τῆς κυηθείσης, ἀλλὰ δι' αὐτῆς τῆς δυνάμεως τῆς πατρικῆς, γνωρίζειν τὸν Υἱὸν τοῦ Παντοκράτορος. Οὐ μόνον τοίνυν τοῖς ἐπιτυγχάνουσιν ἁπλῶς οὕτω δύσκολος ἡ τῆς ἀληθείας κτῆσις, ἀλλὰ καὶ ὧν τυγχάνει ἡ ἐπιστήμη οἰκεία, μηδὲ τούτοις ἀθρόαν δίδοσθαι τὴν θεωρίαν, ἡ κατὰ τὸν Μωϋσέα ἱστορία διδάσκει, μέχρις ἂν ἐθισθέντες ἀντωπεῖν (66), καθάπερ οι Εβραίοι (67), τῇ δόξῃ τῇ Μωϋσέως, καὶ οἱ ἅγιοι (68) τοῦ Ἰσραὴλ ταῖς τῶν ἀγγέλων ὀπτα σίαις, οὕτω καὶ ἡμεῖς ταῖς τῆς ἀληθείας μαρμαρυ γαῖς ἀντιβλέπειν δυνηθῶμεν. Υπόδειγμα δ' ἡμῖν κατὰ παραδρομὴν ἐκκείσθω εἰς σαφήνειαν γνωστικὴν ἡ Δεκάλογος. Καὶ ὅτι μὲν ἱερὰ ἡ δεκάς, παρέλκει λέγειν τὰ νῦν. Εἰ δὲ αἱ πλάκες αἱ γεγραμμέναι ἔργον Θεοῦ, φυσικὴν ἐμφαίνουσαι δημιουργίαν εὑρεθήσονται· « δάκτυλος » γὰρ « Θεοῦ, δύναμις νοεῖται Θεοῦ, δι' ἧς ἡ κτίσις τελειοῦται οὐ- ρανοῦ καὶ γῆς· ὧν ἀμφοῖν αἱ πλάκες νοηθήσονται σύμβολα· Θεοῦ μὲν γὰρ γραφὴ καὶ εἰδοποιία ἐνυπο κειμένη (69) τῇ πλακὶ δημιουργία τοῦ κόσμου τυγ χάνει· ἡ Δεκάλογος δὲ, κατὰ μὲν οὐράνιον εἰκόνα, περιέχει ἥλιον καὶ σελήνην, ἄστρα, νέφη, φῶς, πνεῦμα, ὕδωρ, ἀέρα, σκότος, πῦρ. Αὕτη φυσική Δεκάλογος οὐρανοῦ· ἡ δὲ τῆς γῆς εἰκών, περιέχει ἀν- θρώπους, κτήνη, ἑρπετὰ, θηρία, καὶ τῶν ἐνύδρων ἰχθύας καὶ κήτη· τῶν τε αὖ πτηνῶν ὁμοίως τά τε σαρκοβόρα καὶ τὰ ἡμέρῳ χρώμενα τροφῇ· φυτῶν τε ὡς αὕτως (70), τὰ καρποφόρα καὶ ἄκαρπα. Αὕτη φυ σικὴ Δεκάλογος γῆς. Καὶ « ἡ κιβωτός ο δὲ, ἡ ταῦτα· περιειληφυΐα, ἡ τῶν θείων τε καὶ ἀνθρωπίνων γνω- τις εἴη ἂν καὶ σοφία (71). Τάχα δ' ἂν εἶεν αἱ δύο πλάκες αὗται δισσῶν προφητεία διαθηκών. Ρ. 807, Αντομματεῖν αντοφθαλμεῖν ἀντωπεῖν, ἀντωπῆσαι. » STROMATUM LIB. VI. A dignus erat cui in convallibus justa Gerent. Vidit autem Jesus hoc spectaculum inferius, sublatus spi- ritu, una cum Chaleb; sed non vident ambo simi- liter. Verum hic quidem descendit cilius, ut qui multum quod gravabat inferret; ille autem cum descendisset, postea narravit gloriam quam erat contemplatus, ut qui magis quam alter posset per- spicere cum esset purior : significante, ut arbitror, historia, non omnium esse cognitionem. Nəm alii quidem corpus Scripturarum, nempe di- ctiones et nomina perinde ac corpus Moysis acci- piunt; alii vero sententias, et quæ a nominibus si- gnificantur pervident, eum qui est cum angelis Moysen curiose inquirentes. Certe etiam ex iis qui ipsum Dominum invocabant, multi quidem dice- B bant : < Fili David, miserere mei ^;, pauci autem cognoscebant Filium Dei, sicut Petrus, quem etiam beatum pronuntiavit, ‹ quoniam ei caro et sanguis non revelavit › veritatem ‹sed Pater ejus qui est in calisb : a significans gnosticum, non per ejus car- nem quæ fuit gestata in utero, sed per ipsam pa- ternam potentiam cognoscere Filium Omnipotentis.Non solum iis qui temere ac imperite in Scripturas incidunt, est adeo difficilis acquisitio veritatis; sed ne his quidem quorum est propria scientia, totam simul acervatim dari contemplationem, docet Moysis historia, donec sicut Hebræi gloriam Moysis, et sancti Israel angelorum visiones, ita nos quoque objectum veritatis splendorem adversis intueri ocu- lis possimus. + CAPUT XVI. Exemplum hujus mystici intellectus (de quo in capite præcedente) ponit in explicatione mystica Decalogi. D Nobis autem gnostica declarationis in trans- cursu exemplum sit Decalogus. Et quod sacer quidem sit denarius numerus, supervacaneum est nunc dicere. Sin autem tabulæ scriptæ opus sint Dei ©, invenientur naturale ostendere opificium. Per digitum autem Dei › intelligitur Dei po- tentia, per quam elicitur creatio cali et terre ; quorum amborum intelligentur tabulæ esse signa. Nam Dei quidem scriptura et formatio in subjecta tabula, est mundi creatio. Decalogus autem ima- gine quadam coelesti, continet solemn et lunam, astra, nubes, lucem, spiritum, aquam, aerem, te nebras, ignem : hic est coli naturalis Decalogus. Terræ autem imago continet homines, pecora, re- ptilia, bestias, et ex aquatilibus pisces et rete : et rursus similiter ex volucribus, et quæ sunt carni- voræ, et quæ miti utuntur cibo ; et ex plantis si- militer, et quæ sunt fertiles, et quæ steriles. Hic est terræ naturalis Decalogus. Porro autem ‹arcad, quæ hæc continebat, rerum divinarum et humana- rum erit cognitio et sapientia. Fortasse autem fue- * ED. POTTER, 680, ED. PARIS. a Marc. x, 48, et alibi sæpe. b Matth. xvi, 17. • Exod. d Exod. xxv, 16. xxxn, 15,16; xxx1, 18. cerptis e Theodoto p. 791, edit. Paris. dicit auctor Constitut. apost. lib. vi, c. 2, ubi ad- notat Cotelerius, Lucam, et post eum Barnabam, ac verum Clementem Romanum, Clementemque Alexandrinum, et alios, ante vero auctorem libri Sapientiæ, usurpasse; Dionysium vero Pseudo-Areopagitam cum Clemente Alexan- drino, Method. Athanas. et et seq., et alibi. (65) Υπό. Ms. Ottob. ὑπέρ. (66) Αντωπεῖν. Hæc vox infra occurrit in Ex- (67) Οι Ἑβρ. Respicit Exod. xxxιν, 30 et seq. (68) Οἱ ἅγιοι. Scilicet prophetæ, veluti Dan. x, (69) Ἐνυποκ. Forte rectius έναποκειμένη. SrLe (70) 'Ως αὕτως. Vel conjuncte ὡσαύτως. (71) Σοφία. Conf. superius Pedag. p. 181, not.
PG 9:359ἔστι δὲ καὶ δεκάς τις περὶ τὸν ἄνθρωπον αὐτόν, τά τε αἰσθητήρια πέντε καὶ τὸ φωνητικὸν καὶ τὸ σπερματικὸν καὶ τοῦτο δὴ ὄγδοον τὸ κατὰ τὴν πλάσιν πνευματικόν, ἔνατον δὲ τὸ ἡγεμονικὸν τῆς ψυχῆς καὶ δέκατον τὸ διὰ τῆς πίστεως προσγινόμενον ἁγίου πνεύματος χαρακτηριστικὸν ἰδίωμα. ἔτι πρὸς τούτοις δέκα τισὶν ἀνθρωπείοις μέρεσι προστάσσειν ἡ νομοθεσία φαίνεται. τῇ τε ὁράσει καὶ ἀκοῇ καὶ τῇ ὀσφρήσει ἁφῇ τε καὶ γεύσει καὶ τοῖς τούτων ὑπουργοῖς ὀργάνοις δισσοῖς οὖσι, χερσί τε καὶ ποσίν· αὕτη γὰρ ἡ πλάσις τοῦ ἀνθρώπου. ἐπεισκρίνεται δὲ ἡ ψυχὴ καὶ προςεισκρίνεται τὸ ἡγεμονικόν, ᾧ διαλογιζόμεθα, οὐ κατὰ τὴν τοῦ σπέρματος καταβολὴν γεννώμενον, ὡς συνάγεσθαι καὶ ἄνευ τούτου τὸν δέκατον ἀριθμόν, δι’ ὧν ἡ πᾶσα ἐνέργεια τοῦ ἀνθρώπου ἐπιτελεῖται. τῇ τάξει γὰρ εὐθέως γενόμενος ὁ ἄνθρωπος ἀπὸ τῶν παθητικῶν τὴν ἀρχὴν τοῦ ζῆν λαμβάνει. τὸ λογιστικὸν τοίνυν καὶ ἡγεμονικὸν αἴτιον εἶναί φαμεν τῆς συστάσεως τῷ ζῴῳ, ἀλλὰ καὶ τοῦ τὸ ἄλογον μέρος ἐψυχῶσθαί τε καὶ μόριον αὐτῆς εἶναι.
Ανεκαινίσθησαν οὖν μυστικῶς, πλεοναζούσης ἀγνοίας Β Ρ. 803, γράφονται, δισσοῖς πνεύμασιν ἐντολαί · Δισσῶς, ὡς ἔοικε, γράφονται, δισσοῖς δεδομέναις πνεύμασιν ἐντολαῖς, τοῖς δισσοῖς πνεύμασι τὰς δεδομένας εντολάς. Εἰκότως τοίνυν αἱ δύο πλάκες τοῖς δισσοῖς πνεύμασι τὰς δεδομένας ἐντολὰς, τῷ πλασθέντι τῷ τε ἡγεμονικῷ, τὰς πρὸ τοῦ νόμου παραδεδομένας. Τί δ' αἱ στῆλαι τῶν γενι κῶν δέκα νόμων, ἃς ὀνομάζει πλάκας; δύο εἰσὶν Ισάριθμοι τοῖς τῆς ψυχῆς μέρεσι· λογικῷ γὰρ καὶ ἀλόγῳ παιδευθῆναι καὶ σωφρονισθῆναι χρή. ἅμα καὶ ἁμαρτίας. Δισσῶς, ὡς ἔοικε, γράφονται, δισσοῖς πνεύμασιν ἐντολαῖς (72), τῷ τε (73) ἡγεμο νικῷ τῷ τε ὑποκειμένῳ· ἐπεὶ ε ἡ σὰρξ ἐπιθυμεῖ κατὰ τοῦ πνεύματος, καὶ τὸ (74) πνεῦμα κατὰ τῆς σαρκός. Ἔστι δὲ καὶ δεκάς τις περὶ τὸν ἄνθρωπον αὐτὸν, τά τε αἰσθητήρια πέντε καὶ τὸ φωνητικὸν καὶ τὸ σπερματικόν· καὶ τοῦτο (75) δὴ ὄγδοον τὸ κατὰ τὴν πλάσιν πνευματικόν· ἔννατον δὲ τὸ ἡγεμονικών τῆς ψυχῆς· καὶ δέκατον τὸ διὰ τῆς πίστεως προσγι νόμενον ἁγίου Πνεύματος χαρακτηριστικὸν ἰδίωμα. Ἔτι πρὸς τούτοις δέκα τισὶν ἀνθρωπείοις μέρεσ προστάσσειν ἡ νομοθεσία φαίνεται, τῇ τε δράσει καὶ ἀκοῇ, καὶ τῇ ὀσφρήσει, ἀφῇ τε καὶ γεύσει, καὶ τοῖς τούτων ὑπουργοῖς ὀργάνοις, δισσοῖς οὖσι, χερσί τε καὶ ποσίν· αὕτη γὰρ ἡ πλάσις τοῦ ἀνθρώπου. Ἐπεισκρίνεται δὲ ἡ ψυχὴ, καὶ προεισκρίνεται (76) τὸ ἡγεμονικόν, ᾧ διαλογιζόμεθα, οὐ κατὰ τὴν τοῦ σπέρματος καταβολήν γεννώμενον, ὡς συνάγεσθαι καὶ ἄνευ τούτου τὸν δέκατον ἀριθμὸν, δι' ὧν ἡ πάτι ἐνέργεια τοῦ ἀνθρώπου ἐπιτελεῖται. Τῇ τάξει γὰρ εὐθέως γενόμενος ὁ ἄνθρωπος, ἀπὸ τῶν παθητικών τὴν ἀρχὴν τοῦ ζῆν λαμβάνει. Το λογιστικὸν τοίνυν καὶ ἡγεμονικὸν αἴτιον εἶναι φαμὲν τῆς συστάσεις τῷ ζώῳ· ἀλλὰ καὶ τοῦτο τὸ ἄλογον μέρος ἐψυχώσθαι τε καὶ μόριον αὐτῆς εἶναι. Αὐτίκα τὴν μὲν ζωτικὴν δύναμιν, ᾗ ἐμπεριέχεται τὸ θρεπτικόν τε καὶ αύξη κὸν καὶ καθ᾽ ὅλου κινητικὸν, τὸ πνεῦμα είληχε το σαρκικὸν, ὀξυκίνητον ὂν, καὶ παντὶ (77) διά τε τῶν αἰσθήσεων καὶ τοῦ λοιποῦ σώματος πορευόμενόν τι καὶ πρωτοπαθοῦν διὰ σώματος· τὴν προαιρετικὴν δ τὸ ἡγεμονικὸν ἔχει δύναμιν, περὶ ἦν ἡ ζήτησις καὶ ἡ μάθησις καὶ ἡ γνῶσις. ᾿Αλλὰ γὰρ ἡ πάντων ἀνα- φορὰ εἰς ἐν συντέτακται τὸ ἡγεμονικὸν, καὶ δι' ἐκεῖνο ζῇ τε ὁ ἄνθρωπος, καί πως ζῇ. Διὰ τοῦ σωματικού ἄρα πνεύματος αἰσθάνεται ὁ ἄνθρωπος, ἐπιθυμεῖ, ήδεται, ὀργίζεται, τρέφεται, αὔξεται· καὶ δὴ (78) καὶ πρὸς τὰς πράξεις διὰ τούτου πορεύεται τὰ κατ' ἔννοιάν τε καὶ διάνοιαν· καὶ ἐπειδὰν κρατῇ τῶν ἐπ- θυμιῶν, βασιλεύει τὸ ἡγεμονικόν. Τὸ οὖν, «Οὐκ ἐπ θυμήσεις, ν οὐ δουλεύσεις, φησὶ, τῷ σαρκικῷ πνεύ ματι, ἀλλὰ ἄρξεις αὐτοῦ· «ἐπεὶ ἡ σὰρξ ἐπιθυμεῖ κατά Ενεφύσησεν ὁ Θεός, τὸ ὑποκείμενον πνεῦμα, πνεῦμα σαρκικόν, σωματικόν. κρίνεται. • τὰς κατ' ἔννοιαν. CLEMENTIS ALEXANDRINI rint hæ duæ tabulæ, prophetia duorum testamen- A torum. Mystice X autem sunt renovatæ, cum simul abundaret ignoratio et peccatum. Dupliciter vero, ut videtur, scribuntur præcepta duplicibus spiriti- bus, nempe et principali, et eo qui subjicitur ; quoniam caro concupiscit adversus spiritum, et spiritus adversus carnem 4., Est autem in ipso quo- que homine quidam denarius : quinque sensus, et vocis edendæ facultas, et vis seminaria : et hic quoque octavus qui fuit in formatione spiritus: nona est facultas animæ quæ tenet principatum, quæ etiam dicitur principalis et decima est sancti Spiritus quæ per fidem accedit, formam et characte- rem tribuens, proprietas. His accedit, quod decem quibusdain humanis partibus videtur lex imperare, visui, auditui, oloratui, tactui, gustui instrumen- tisque eorum administris, quæ sunt duplicia, nempe manibus et pedibus: hæc est enim bominis forma- tio. Intromittitur autem anima, et etiam prius in- tromittitur principalis facultas qua ratiocinamur, quæ non generatur per dejectionem seminis, ut etiam absque ea numerus decimus colligatur eorum, per quæ universa actio, hominis perficitur. Nam or- dine cum primum est homo genitus, accipit initium vitæ ab iis quæ passionibus sunt obnoxia: ratio- cinandi ergo facultatem quæ etiam est principalis, dicimus esse animali causam constitutionis : quin etiam partem expertem rationis, et esse animatam, el esse ejus partem. Jam vitalem quidem faculta- tem, qua nutriendi continetur vis et augendi, et ut in summa dicam, movendi, sortitus est spiritus carnalis, qui et motu est facillimus, et quoquover - sus per sensus et reliquum corpus procedit, et per corpus primum patitur. Principalis autem animæ facultas habet liberam eligendi facultatem, in qua inquisitio, disciplina et cognitio. Verum enimvero universa ita ordinata sunt, ut ad unam principalem referantur facultatem : et propter illam et vivit homo, et certo modo vivit. Per corporeum itaque spiritum homo sentit, concupiscit, laetatur, irasci- tur, alitur, augetur : quin etiam per eum actiones aggreditur, convenienter ei, quod mens cogitarit et c ED. POTTER, 681, ED. PARIS. Gal. D - Forte rectius ut conjicere licet ex v. 48. Utique Hervetus inter- pres ita legit. SYLBURG. Totam hanc sententiam sic scribe : sicut infra : Paulo enin post : HEINSIUS. facultati. Sic Philo Judæus lib. Quis sit rerum di- vinarum hares. p. : Quid innuunt columnæ decem legum generalium, quas v, 17. nominant tabulas? duæ sunt numero pares anima partibus. Nam brutæ pariter ac rationali debetur eruditio castigatioque. » creando homine Genes. 1. 1. Hanc Clemens paulo superius dixit et infra vertit, et quoquo versus per sensus et reliquum corpus procedit.", SYLBURG." ac animo conceptæ sunt, in actionem per Lunc transeunt. » Herveti versio ferri posset, si legari (72) Γράφονται, δισσοῖς πνεύμασιν ἐντολαῖς. (73) Τῷ τε. Id est rationali et sensibili hominis (74) Καὶ το. Galat. τὸ δέ. (75) Καὶ τοῦτο. Nempe πνοήν ζωής, quam (76) Προεισκρίνεται. Possit etiam scribi προσεισ (77) Καὶ παντί. Aptius καὶ πάντη ut interpres (78) Καὶ δή. Hoc est, quin etiam quæ mente
αὐτίκα τὴν μὲν ζωτικὴν δύναμιν, ᾗ ἐμπεριέχεται τὸ θρεπτικόν τε καὶ αὐξητικὸν καὶ καθ’ ὅλου κινητικόν, τὸ πνεῦμα εἴληχεν τὸ σαρκικόν, ὀξυκίνητον ὂν καὶ πάντῃ διά τε τῶν αἰσθήσεων καὶ τοῦ λοιποῦ σώματος πορευόμενόν τε καὶ πρωτοπαθοῦν διὰ σώματος· τὴν προαιρετικὴν δὲ τὸ ἡγεμονικὸν ἔχει δύναμιν, περὶ ἣν ἡ ζήτησις καὶ ἡ μάθησις καὶ ἡ γνῶσις. ἀλλὰ γὰρ ἡ πάντων ἀναφορὰ εἰς ἓν συντέτακται τὸ ἡγεμονικὸν καὶ δι’ ἐκεῖνο ζῇ τε ὁ ἄνθρωπος καί πως ζῇ. διὰ τοῦ σωματικοῦ ἄρα πνεύματος αἰσθάνεται ὁ ἄνθρωπος, ἐπιθυμεῖ, ἥδεται, ὀργίζεται, τρέφεται, αὔξεται· καὶ δὴ καὶ πρὸς τὰς πράξεις διὰ τούτου πορεύεται τὰς κατ’ ἔννοιάν τε καὶ διάνοιαν, καὶ ἐπειδὰν κρατῇ τῶν ἐπιθυμιῶν, βασιλεύει τὸ ἡγεμονικόν. τὸ οὖν οὐκ ἐπιθυμήσεις οὐ δουλεύσεις φησὶ τῷ σαρκικῷ πνεύματι, ἀλλὰ ἄρξεις αὐτοῦ, ἐπεὶ ἡ σὰρξ ἐπιθυμεῖ κατὰ τοῦ πνεύματος καὶ εἰς τὸ παρὰ φύσιν ἀτακτεῖν ἐπανίσταται, καὶ τὸ πνεῦμα κατὰ τῆς σαρκὸς εἰς τὴν κατὰ φύσιν τοῦ ἀνθρώπου διεξαγωγὴν ἐπικρατεῖ·
Ανεκαινίσθησαν οὖν μυστικῶς, πλεοναζούσης ἀγνοίας Β Ρ. 803, γράφονται, δισσοῖς πνεύμασιν ἐντολαί · Δισσῶς, ὡς ἔοικε, γράφονται, δισσοῖς δεδομέναις πνεύμασιν ἐντολαῖς, τοῖς δισσοῖς πνεύμασι τὰς δεδομένας εντολάς. Εἰκότως τοίνυν αἱ δύο πλάκες τοῖς δισσοῖς πνεύμασι τὰς δεδομένας ἐντολὰς, τῷ πλασθέντι τῷ τε ἡγεμονικῷ, τὰς πρὸ τοῦ νόμου παραδεδομένας. Τί δ' αἱ στῆλαι τῶν γενι κῶν δέκα νόμων, ἃς ὀνομάζει πλάκας; δύο εἰσὶν Ισάριθμοι τοῖς τῆς ψυχῆς μέρεσι· λογικῷ γὰρ καὶ ἀλόγῳ παιδευθῆναι καὶ σωφρονισθῆναι χρή. ἅμα καὶ ἁμαρτίας. Δισσῶς, ὡς ἔοικε, γράφονται, δισσοῖς πνεύμασιν ἐντολαῖς (72), τῷ τε (73) ἡγεμο νικῷ τῷ τε ὑποκειμένῳ· ἐπεὶ ε ἡ σὰρξ ἐπιθυμεῖ κατὰ τοῦ πνεύματος, καὶ τὸ (74) πνεῦμα κατὰ τῆς σαρκός. Ἔστι δὲ καὶ δεκάς τις περὶ τὸν ἄνθρωπον αὐτὸν, τά τε αἰσθητήρια πέντε καὶ τὸ φωνητικὸν καὶ τὸ σπερματικόν· καὶ τοῦτο (75) δὴ ὄγδοον τὸ κατὰ τὴν πλάσιν πνευματικόν· ἔννατον δὲ τὸ ἡγεμονικών τῆς ψυχῆς· καὶ δέκατον τὸ διὰ τῆς πίστεως προσγι νόμενον ἁγίου Πνεύματος χαρακτηριστικὸν ἰδίωμα. Ἔτι πρὸς τούτοις δέκα τισὶν ἀνθρωπείοις μέρεσ προστάσσειν ἡ νομοθεσία φαίνεται, τῇ τε δράσει καὶ ἀκοῇ, καὶ τῇ ὀσφρήσει, ἀφῇ τε καὶ γεύσει, καὶ τοῖς τούτων ὑπουργοῖς ὀργάνοις, δισσοῖς οὖσι, χερσί τε καὶ ποσίν· αὕτη γὰρ ἡ πλάσις τοῦ ἀνθρώπου. Ἐπεισκρίνεται δὲ ἡ ψυχὴ, καὶ προεισκρίνεται (76) τὸ ἡγεμονικόν, ᾧ διαλογιζόμεθα, οὐ κατὰ τὴν τοῦ σπέρματος καταβολήν γεννώμενον, ὡς συνάγεσθαι καὶ ἄνευ τούτου τὸν δέκατον ἀριθμὸν, δι' ὧν ἡ πάτι ἐνέργεια τοῦ ἀνθρώπου ἐπιτελεῖται. Τῇ τάξει γὰρ εὐθέως γενόμενος ὁ ἄνθρωπος, ἀπὸ τῶν παθητικών τὴν ἀρχὴν τοῦ ζῆν λαμβάνει. Το λογιστικὸν τοίνυν καὶ ἡγεμονικὸν αἴτιον εἶναι φαμὲν τῆς συστάσεις τῷ ζώῳ· ἀλλὰ καὶ τοῦτο τὸ ἄλογον μέρος ἐψυχώσθαι τε καὶ μόριον αὐτῆς εἶναι. Αὐτίκα τὴν μὲν ζωτικὴν δύναμιν, ᾗ ἐμπεριέχεται τὸ θρεπτικόν τε καὶ αύξη κὸν καὶ καθ᾽ ὅλου κινητικὸν, τὸ πνεῦμα είληχε το σαρκικὸν, ὀξυκίνητον ὂν, καὶ παντὶ (77) διά τε τῶν αἰσθήσεων καὶ τοῦ λοιποῦ σώματος πορευόμενόν τι καὶ πρωτοπαθοῦν διὰ σώματος· τὴν προαιρετικὴν δ τὸ ἡγεμονικὸν ἔχει δύναμιν, περὶ ἦν ἡ ζήτησις καὶ ἡ μάθησις καὶ ἡ γνῶσις. ᾿Αλλὰ γὰρ ἡ πάντων ἀνα- φορὰ εἰς ἐν συντέτακται τὸ ἡγεμονικὸν, καὶ δι' ἐκεῖνο ζῇ τε ὁ ἄνθρωπος, καί πως ζῇ. Διὰ τοῦ σωματικού ἄρα πνεύματος αἰσθάνεται ὁ ἄνθρωπος, ἐπιθυμεῖ, ήδεται, ὀργίζεται, τρέφεται, αὔξεται· καὶ δὴ (78) καὶ πρὸς τὰς πράξεις διὰ τούτου πορεύεται τὰ κατ' ἔννοιάν τε καὶ διάνοιαν· καὶ ἐπειδὰν κρατῇ τῶν ἐπ- θυμιῶν, βασιλεύει τὸ ἡγεμονικόν. Τὸ οὖν, «Οὐκ ἐπ θυμήσεις, ν οὐ δουλεύσεις, φησὶ, τῷ σαρκικῷ πνεύ ματι, ἀλλὰ ἄρξεις αὐτοῦ· «ἐπεὶ ἡ σὰρξ ἐπιθυμεῖ κατά Ενεφύσησεν ὁ Θεός, τὸ ὑποκείμενον πνεῦμα, πνεῦμα σαρκικόν, σωματικόν. κρίνεται. • τὰς κατ' ἔννοιαν. CLEMENTIS ALEXANDRINI rint hæ duæ tabulæ, prophetia duorum testamen- A torum. Mystice X autem sunt renovatæ, cum simul abundaret ignoratio et peccatum. Dupliciter vero, ut videtur, scribuntur præcepta duplicibus spiriti- bus, nempe et principali, et eo qui subjicitur ; quoniam caro concupiscit adversus spiritum, et spiritus adversus carnem 4., Est autem in ipso quo- que homine quidam denarius : quinque sensus, et vocis edendæ facultas, et vis seminaria : et hic quoque octavus qui fuit in formatione spiritus: nona est facultas animæ quæ tenet principatum, quæ etiam dicitur principalis et decima est sancti Spiritus quæ per fidem accedit, formam et characte- rem tribuens, proprietas. His accedit, quod decem quibusdain humanis partibus videtur lex imperare, visui, auditui, oloratui, tactui, gustui instrumen- tisque eorum administris, quæ sunt duplicia, nempe manibus et pedibus: hæc est enim bominis forma- tio. Intromittitur autem anima, et etiam prius in- tromittitur principalis facultas qua ratiocinamur, quæ non generatur per dejectionem seminis, ut etiam absque ea numerus decimus colligatur eorum, per quæ universa actio, hominis perficitur. Nam or- dine cum primum est homo genitus, accipit initium vitæ ab iis quæ passionibus sunt obnoxia: ratio- cinandi ergo facultatem quæ etiam est principalis, dicimus esse animali causam constitutionis : quin etiam partem expertem rationis, et esse animatam, el esse ejus partem. Jam vitalem quidem faculta- tem, qua nutriendi continetur vis et augendi, et ut in summa dicam, movendi, sortitus est spiritus carnalis, qui et motu est facillimus, et quoquover - sus per sensus et reliquum corpus procedit, et per corpus primum patitur. Principalis autem animæ facultas habet liberam eligendi facultatem, in qua inquisitio, disciplina et cognitio. Verum enimvero universa ita ordinata sunt, ut ad unam principalem referantur facultatem : et propter illam et vivit homo, et certo modo vivit. Per corporeum itaque spiritum homo sentit, concupiscit, laetatur, irasci- tur, alitur, augetur : quin etiam per eum actiones aggreditur, convenienter ei, quod mens cogitarit et c ED. POTTER, 681, ED. PARIS. Gal. D - Forte rectius ut conjicere licet ex v. 48. Utique Hervetus inter- pres ita legit. SYLBURG. Totam hanc sententiam sic scribe : sicut infra : Paulo enin post : HEINSIUS. facultati. Sic Philo Judæus lib. Quis sit rerum di- vinarum hares. p. : Quid innuunt columnæ decem legum generalium, quas v, 17. nominant tabulas? duæ sunt numero pares anima partibus. Nam brutæ pariter ac rationali debetur eruditio castigatioque. » creando homine Genes. 1. 1. Hanc Clemens paulo superius dixit et infra vertit, et quoquo versus per sensus et reliquum corpus procedit.", SYLBURG." ac animo conceptæ sunt, in actionem per Lunc transeunt. » Herveti versio ferri posset, si legari (72) Γράφονται, δισσοῖς πνεύμασιν ἐντολαῖς. (73) Τῷ τε. Id est rationali et sensibili hominis (74) Καὶ το. Galat. τὸ δέ. (75) Καὶ τοῦτο. Nempe πνοήν ζωής, quam (76) Προεισκρίνεται. Possit etiam scribi προσεισ (77) Καὶ παντί. Aptius καὶ πάντη ut interpres (78) Καὶ δή. Hoc est, quin etiam quæ mente
PG 9:361μή τι οὖν εἰκότως κατ’ εἰκόνα θεοῦ γεγονέναι ὁ ἄνθρωπος εἴρηται, οὐ κατὰ τῆς κατασκευῆς τὸ σχῆμα, ἀλλ’ ἐπεὶ ὁ μὲν θεὸς λόγῳ τὰ πάντα δημιουργεῖ, ὁ δὲ ἄνθρωπος ὁ γνωστικὸς γενόμενος τῷ λογικῷ τὰς καλὰς πράξεις ἐπιτελεῖ. εἰκότως τοίνυν αἱ δύο πλάκες τοῖς δισσοῖς πνεύμασι τὰς δεδομένας ἐντολὰς τῷ τε πλασθέντι τῷ τε ἡγεμονικῷ τὰς πρὸ τοῦ νόμου παραδεδομένας ἀλλαχῇ εἴρηνται μηνύειν· καὶ τὰ τῶν αἰσθήσεων κινήματα κατά τε τὴν διάνοιαν ἀποτυποῦνται κατά τε τὴν ἀπὸ τοῦ σώματος ἐνέργειαν φανεροῦνται· ἐξ ἀμφοῖν γὰρ ἡ κατάληψις. πάλιν τε αὖ ὡς αἴσθησις πρὸς τὸ αἰσθητόν, οὕτως νόησις πρὸς τὸ νοητόν. διτταὶ δὲ καὶ αἱ πράξεις, αἳ μὲν κατ’ ἔννοιαν, αἳ δὲ κατ’ ἐνέργειαν. Καὶ ἡ μὲν πρώτη τῆς δεκαλόγου ἐντολὴ παρίστησιν. ὅτι μόνος εἷς ἐστιν θεὸς παντοκράτωρ, ὃς ἐκ τῆς Αἰγύπτου τὸν λαὸν μετήγαγεν διὰ τῆς ἐρήμου εἰς τὴν πατρῴαν γῆν, ὅπως καταλαμβάνωσι μὲν διὰ τῶν θείων ἐνεργημάτων, ὡς ἐδύναντο, τὴν δύναμιν αὐτοῦ, ἀφιστῶνται δὲ τῆς τῶν γενητῶν εἰδωλολατρείας, τὴν πᾶσαν ἐλπίδα ἐπὶ τὸν κατ’ ἀλήθειαν ἔχοντες θεόν.
τοῦ πνεύματος, καὶ εἰς τὸ παρὰ φύσιν ἀτακτεῖν ἐπανίσταται· καὶ « τὸ πνεῦμα κατὰ τῆς σαρ- κὸς » εἰς τὴν κατὰ φύσιν τοῦ ἀνθρώπου διεξαγωγήν ἐπικρατεῖ. Μήτι οὖν εἰκότως « κατ' εἰκόνα Θεοῦ γε- γονέναι, ὁ ἄνθρωπος εἴρηται, οὐ κατὰ τῆς κατα σκευῆς τὸ σχῆμα, ἀλλ' ἐπεὶ ὁ μὲν Θεὸς λόγῳ τὰ πάντα δημιουργεῖ, ὁ δὲ ἄνθρωπος, ὁ γνωστικός γε νόμενος, τῷ λογικῷ τὰς καλὰς πράξεις ἐπιτελεῖ; Εἰκότως τοίνυν αἱ δύο πλάκες τοῖς δισσοῖς πνεύμασι τὰς δεδομένας ἐντολὰς, τῷ τε πλασθέντι, τῷ τε ἡγε μονικῷ τὰς πρὸ τοῦ νόμου παραδεδομένας, ἀλλὰ καὶ είρηντα: (79) μηνύειν, καὶ τὰ τῶν αἰσθήσεων κινή ματα κατά τε τὴν διάνοιαν ἀποτυποῦνται κατά τε τὴν ἀπὸ τοῦ σώματος ενέργειαν φανεροῦνται. Εξ ἀμφοῖν γὰρ ἡ κατάληψις. Πάλιν τε αὖ ὡς αἴσθησις πρὸς τὸ αἰσθητόν, οὕτω νόησις πρὸς τὸ νοητόν. Διτ- Β εἰ ταὶ δὲ καὶ αἱ πράξεις, αἱ μὲν κατ᾽ ἔννοιαν, αἱ δὲ κατ' ἐνέργειαν. Καὶ ἡ μὲν πρώτη (80) τῆς Δεκαλόγου ένα τολὴ παρίστησιν, ὅτι μόνος εἷς ἐστι Θεός παντοκρά τωρ, ἧς ἐκ τῆς Αἰγύπτου τὸν λαὸν μετήγαγεν διὰ τῆς ἐρήμου εἰς τὴν πατρώαν γῆν, ὅπως καταλαμβάνωσι μὲν διὰ τῶν θείων ενεργημάτων, ὡς ἐδύναντο, τὴν δύναμιν αὐτοῦ, ἀφιστῶνται δὲ τῆς τῶν γενητών (81) ρηνται μηνύειν· ἀλλὰ καὶ τὰ τῶν αἰσθ. άλλαχῆ είρηνται. καὶ ἄλλα Καὶ ἡ μὲν πρώτη . πατρώαν γῆν. Όπως καταλαμβ. . . . ἔχοντες Θεὸν, ὁ δεύτερος ἐμήνυε λόγος. Μὴ δεῖν λαμβάνειν . . . αὐτὸς μόνος, τρίτος ἐπὶ λόγος. Τέταρτος δὲ ὁ μηνύων γεγονέ ναι, γῆν ὁ δεύτερος δὲ λόγος ἡ δὲ δευτέρα εντολή) παρίστησι δεύτερος τρίτος, τρίτος τέταρ τος. δεύ τερος δὲ ἐμήνυε λόγος, Πλαξί· τρίτος τέταρτος, περί ἐπιθυμιών, Οὐ γνώσῃ Θεὸν ἄλλον· ἐπεὶ σέβας οἷον ενός γε. Οὐ στήσεις ινδαλμα κενὸν καὶ ἄπνοον εἰκώ. Οὐ ποτε μαψιδίως μνήσῃ μεγάλοιο θεοῖο. Σάββατα πάντα φύλασσε μετάρσια καὶ σκιόεντα. Ολβιος, ἣν τοκέεσσι φέρῃς χάριν ἣν ἐπέοικε. Φεύγειν ἀνδροφόνου παλάμας άγος, ἀλλοτρίης τε Εὐνῆς· κλεπτοσύνην τε κακόφρονα, μαρτι [ρίην τε Ψευδῆ· ἀλλοτρίων τε πόθον, σπινθήρα μόροιο.» STROMATUM LIB. VI. A conceperit. Cum autem vicerit cupiditates, regnat principalis facultas. Illud ergo, Non concupisces : non servies, inquit, carnali spiritui, sed ei im- perabis, quoniam caro concupiscit adversus spiritum › et insurgit, ut se turpiter et indecore gerat præter naturam; et spiritus adversus car- nem, obtinet imperium, ad hoc ut homo vitam transigat secundum naturam. Annon ergo merito dictus est homo ‹ factus esse ad Dei imaginem ª,> non quod attinet ad figuram constructionis, sed quoniam Deus quidem ratione omnia architecta- tur: homo autem qui evaserit Gnosticus, ratio nis facultate bonas et honestas peragit actio- nes? Merito ergo duæ tabulæ, duobus spiriti- bus data præcepta, et ei qui est formatus, et . qui est principalis, quæ ante legcm tradita fuerant, dictæ sunt significare: quin etiam sensuum motus indicantur tum quatenus in mente recipiuntur, tum quatenus de corporis operatione procedunt, est enim ex ambobus de prehensio. Et rursus, ut se habet sensus ad sen- sile, ita intelligentia ad id quod ea comprehendi- tur. Sunt autem duplices quoque actiones, aliæ P. ED. POTTER, ED. PAR:S. • Gen. 1, 26. Sylburgius ait : Haud scio an legendum Si quis ordine inverso malit, per me licet. Interpres, ut corrupta, transiliit. » c cere, quo modo Clemens Decalogum in partes suas distribuerit. Nam præceptum de honore parentibus tribuendo clare quintum vocat: cum tamen alte- rum de non sumendo in vanum Dei nomine se- cundo, et quod de Sabbato agit, tertio loco ponere videatur ; ac proinde quæ hæc præcepta præcedunt, universa uno præcepto concludantur, necesse est. Porro post quintum præceptum statim illud addit, quo adulterium prohibetur: tum alterum, quo ho- micidium; ac deinde eo, quod de falso testimonio agit, prorsus omisso, vel cum præcedente confuso, decimum pronuntiat esse, quo a qualicunque con- cupiscentia arcemur. Pro certo igitur tenendum est quod cum Clemens præceptum de honore pa- rentibus tribuendo quinto loco ponat, ante id alia quatuor numeraverit; et quod post id itidem qua- tuor præcedere voluerit præceptum illud, quo qua- liscunque concupiscentia prohibetur, cum hoc de- cimum esse aperte doceat. Quæ cum ita sint, Cle- mentis verba hoc, vel alio simili, modo scribenda D esse videntur: etc. Qua mutatione haud ita magna fiet, ut et secum consential Clemens, et cum Philone Judæo, quem in iis, quæ ad veterem legem spectant, ubi- que fere sequitur, ut sæpe alias observatum est. Philo enim primum id præceptum esse declarat, quo dicitur unum esse verum Deum colendum, qui Judæos ex Ægypto eduxit; secundum, quo simu- lacra coli prohibentur; tertium, quo Dei nomen in vanum non esse sumendum decernitur; quartum, quo septimi diei observatio precipitur, etc. Conf. ejus lib. Quis sit rerum divinarum hæres, pag. 504, lib. De decalogo, lib. De specialibus præceptis in ipso principio. Ad sententiam nostram confirman- dam accedit, quod Philo, perinde ac Clemnens no- PATROL. GR. IX. . ' ster, præceptum de adulterio ei, quo prohibetur homicidium, anteponat; octavo autem loco præce- ptum de furto, et illud, quo qualiscunque concu piscentia prohibetur, decimo constituat. Sylburg. ait: Hoeschelius Decalogi numerum sic impleri posse arbitratur, si post inseratur, (seu mu- tato mox in et in Mihi vero, inquit, post comma istud, mutilatus esse videtur locus, deesseque enarratio secundi præcepti de imagini- bus. Id enim eum hoc loco agnovisse, satis decla- rant quæ cum alibi passim contra imagines dispu- tat, tum p. 249, et 303, secundum vero ei præ- cepto locum tribuunt etiam Philo tribus in locis, et Josephus p. 69, itemque Origenes homilia octava in Exodum, Athanasius in Synopsi sacræ Scripturæ, Gregorius Naz., in Garminibus : imo et recentio- res, Nicephorus, Zonaras, Cedrenus et Suidas in voce atque adeo nisi hoc loco defectus sta- tuatur, et mox pro reponatur quo- modo consistet ordo et numerus in sequentibus? Manifeste namque cum cæteris supra nominatis auctoribus decimum præceptum esse dicit p. 292. Atque en tibi octo hexametris expressa bæc decem præcepta per Gregorium pag. 36: Atque hactenus viri doctissimi Hoeschelius et Syl- burg., quorum conjecturæ an Clementis sententiæ magis consentaneæ sint, quam quæ a nobis allata sunt, æquus lector, omnibus diligenter perpensis, facile judicabit. (79) Αλλὰ καὶ ειρ. Malim hæc sic scribere : εἴ (80) Ἡ μὲν πρώτη. Haud in promptu est di- (81) Γενητών. Α. mavult γεννητών, SYLBURG,
PG 9:363ὁ δεύτερος δὲ ἐμήνυεν λόγος μὴ δεῖν λαμβάνειν μηδὲ ἐπιφέρειν τὸ μεγαλεῖον κράτος τοῦ θεοῦ (ὅπερ ἐστὶ τὸ ὄνομα· τοῦτο γὰρ μόνον ἐχώρουν, [ὡς] καὶ ἔτι νῦν οἱ πολλοί, μαθεῖν)μὴ φέρειν τούτου τὴν ἐπίκλησιν ἐπὶ τὰ γενητὰ καὶ μάταια. ἃ δὴ οἱ τεχνῖται τῶν ἀνθρώπων πεποιήκασι, καθ’ ὧν ὁ ὢν οὐ τάσσεται· ἐν ταὐτότητι γὰρ ἀγενήτῳ ὁ ὢν αὐτὸς μόνος. τρίτος δέ ἐστι λόγος ὁ μηνύων γεγονέναι πρὸς τοῦ θεοῦ τὸν κόσμον καὶ δεδωκέναι ἀνάπαυσιν ἡμῖν ἑβδόμην ἡμέραν διὰ τὴν κατὰ τὸν βίον κακοπάθειαν· θεὸς γὰρ ἄκμητός τε καὶ ἀπαθὴς καὶ ἀπροσδεής, ἀναπαύλης δὲ ἡμεῖς οἱ σαρκοφοροῦντες δεόμεθα. ἡ ἑβδόμη τοίνυν ἡμέρα ἀνάπαυσις κηρύσσεται, ἀποχῇ κακῶν ἑτοιμάζουσα τὴν ἀρχέγονον ἡμέραν τὴν τῷ ὄντι ἀνάπαυσιν ἡμῶν, ἣ δὴ καὶ πρώτη τῷ ὄντι φωτὸς γένεσις, ἐν ᾧ τὰ πάντα συνθεωρεῖται καὶ πάντα κληρονομεῖται. ἐκ ταύτης τῆς ἡμέρας ἡ πρώτη σοφία καὶ ἡ γνῶσις ἡμῖν ἐλλάμπεται· τὸ γὰρ φῶς τῆς ἀληθείας φῶς ἀληθές, ἄσκιον, ἀμερῶς μεριζόμενον πνεῦμα κυρίου εἰς τοὺς διὰ πίστεως ἡγιασμένους, λαμπτῆρος ἐπέχον τάξιν εἰς τὴν τῶν ὄντων ἐπίγνωσιν.
είδωλολατρείας, τὴν πᾶσαν ἐλπίδα ἐπὶ τὸν κατ' ἀλλω έπὶ μα ὁ ὤν, Σάββατον. θειαν ἔχοντες θεόν· ὁ δεύτερος δὲ ἐμήνυε λόγος, μὴ δεῖν λαμβάνειν, μηδὲ ἐπιφέρειν τὸ μεγαλεῖον κράτι ; τοῦ Θεοῦ (ὅπερ ἐστὶ τὸ ὄνομα· τοῦτο γὰρ μόνον ἐχώ ρουν καὶ ἔτι νῦν οἱ πολλοὶ μαθεῖν), μὴ φέρειν τούτου τὴν ἐπίκλησιν ἐπὶ τὰ γενητὰ καὶ μάταια (82), & δη οἱ τεχνῖται τῶν ἀνθρώπων πεποιήκασι, καθ' ὧν ὁ ὢν (83) οὐ τάσσεται (ἐν ταυτότητι γὰρ ἀγεννήσῳ ὁ ῶν αὐτὸς μόνος). Τρίτος (84) δέ ἐστι λόγος ὁ μηνύων γεγονέναι πρὸς τοῦ Θεοῦ τὸν κόσμον, καὶ δεδωκέναι ἀνάπαυσιν ἡμῖν ἑβδόμην ἡμέραν, διὰ τὴν κατὰ τὸν βίον κακοπάθειαν· Θεὸς γὰρ ἀκμητός τε καὶ ἀπε θῆς, καὶ ἀπροσδεής· ἀναπαύλης δὲ ἡμεῖς οἱ σαρχο- φοροῦντες δεόμεθα· ἡ ἑβδόμη τοίνυν ἡμέρα ἀνάπαυ σις (85) κηρύσσεται, ἀποχὴ κακῶν, ἑτοιμάζουσα ἡμῶν· ἐν δὴ καὶ πρώτην τῷ ὄντι φωτός γένεσιν, ἐν ᾧ τὰ πάντα συνθεωρεῖται, καὶ πάντα κληρονομείται Ἐκ ταύτης τῆς ἡμέρας ἡ πρώτη σοφία καὶ ἡ γνώ σις ἡμᾶς ἐλλάμπεται· τὸ γὰρ φῶς τῆς ἀληθείας φῶς ἀληθὲς, ἄσκιον, ἀμερῶς μεριζόμενον Πνεῦμα Κυρίο εἰς τοὺς διὰ πίστεως ἡγιασμένους, λαμπτῆρος ἐπέχον τάξιν, εἰς τὴν τῶν ὄντων ἐπίγνωσιν. Αχ λευθοῦντες οὖν αὐτῷ δι' ὅλου τοῦ βίου, ἀπαθεῖς καθ ιστάμεθα· τὸ δὲ ἐστιν ἀναπαύσασθαι. Διὸ καὶ Σε λομῶν πρὸ οὐρανοῦ καὶ γῆς καὶ πάντων τῶν ὄντων τῷ Παντοκράτορι γεγονέναι τὴν σοφίαν λέγει, ἧς ἡ μέθεξις ἡ κατὰ δύναμιν, οὐ κατ' οὐσίαν λέγω, θείων καὶ ἀνθρωπίνων καταληπτικῶς ἐπιστήμονα εἶναι ταῦτα ὑπομνηστέον· ἐπεὶ περὶ ἑβδομάδος καὶ ὀγδιά- δος ὁ λόγος παρεισῆλθε· κινδυνεύει (88) γὰρ ἡ μὲν ὀγδοὰς ἑβδομὰς εἶναι κυρίως, ἐξὰς δὲ ἡ ἑβδομὰς κα τά γε τὸ ἐμφανές· καὶ ἡ μὲν, κυρίως είναι Σάββα τον, ἐργάτις (89) δὲ ἡ ἑβδομάς ἥ τε γὰρ κοσμογένεια ἐν ἓξ περαιοῦται ἡμέραις· ἥ τε ἀπὸ τροπῶν (90) ἐπὶ • Επιστήμονας εἶναι διδάσκει, ἐνταῦθα γενομένους. Εν παρέργῳ καὶ ταῦτα ὑπομνηστέον, ἐπεὶ περὶ ἑ6. ἐπι στήμονα επιστήμονας. τιδα "Ο θ᾽ ἡγεμὼν ἡμέρας ήλιος, διττές καθ᾽ ἕκαστον ἐνιαυτὸν ἀποτελῶν ἰσημερίας, ἔαρι καὶ μετοπώρῳ, τὴν μὲν ἑαρινὴν ἐν Κριῳ, τὴν δὲ μετο πωρινὴν ἐν ζυγῷ, ἐναργεστάτην παρέρχεται πίστιν τοῦ περὶ τὴν ἑβδόμην θεοπρεπούς. Εκατέρα γὰρ τῶν ἰσημεριῶν ἑβδόμῳ γίνεται μηνί, καθ᾽ ἃς και ἑορτάζειν διείρηται νόμῳ τὰς μεγίστας καὶ δημοτε λεστάτας ἑορτάς· ἐπειδήπερ ἀμφοτέραις ὅσα ἐκ γῆς τελειογονεῖται, ἔαρι μὲν ὁ τοῦ σίτου καρπὸς, καὶ τῶν CLEMENTIS ALEXANDRINI B quidem per mentis agitationem, aliæ vero A per operationem. Et primum quidem præceptum Decalogi ostendit unum solum esse Deum omnipo - tentem ª, qui populum transtulit ex Ægypto per solitudinem in terram patriam, ut per divinas qui- dem operationes comprehenderent, ut poterant, ejus potentiam; ab eorum autem quæ sunt genita abstinerent idololatria, omnem spem habentes in Deo vero. Secundum autem significat non oportere assumere b, neque inferre magnam et omni vene- ratione dignam ejus potentiam, quæ quidem est nomen (hujus enim solummodo discendi multi erant adhuc capaces), neque transferre ejus nun- cupationem ad res genitas et inanes, quas * quidem fecere homines artifices; in quibus is qui est non ponitur. (In identitate enim ingenita, qui est, est ipse solus.) Tertium autem significat, mundum a Deo esse factum; et dedisse nobis septimum diem ad quiescendum c, propter eam quæ est in vita afflictionem et malorum perpessionem. Deus enim indefessus, nullisque obnoxius est passionibus, et nullius indiget; quiete autem indigemus nos, qui carnem gestamus. Septimus ergo dies dicitur quies, abstinentia a malis, preparans illum primarium et ex quo cuncta orta sunt diem, qui est vere no- stra quies, qui quidem prima quoque est revera lu- cis generatio, in qua omnia simul et cernuntur ét possidentur. Ex hoc die prima sapientia et cogni- tio nos illuminal; lux enim veritatis, lux vera, umbra expers, qui citra divisionem dividitur Spi- ritus Domini in eos qui sunt per fidem sanctificati, qui est instar luminaris ad eorum quæ sunt agni- tionem. Eum ergo per totam sequentes vitam nul- lis efficimur passionibus obnoxii: id autem est quiescere. Quocirca Solomon à quoque ante cœ- tum et terram, et omnia quæ sunt, Omnipotenti di- P. ED. POTTER, 682-683-ED. PARIS. a Prov. VIII, et seq. creata, ac proinde nomen Dei sumere Tale esse id rebus creatis imponere. Itaque boc præcepto, secundum Clementem, prohibeniur Dei nomen creaturis imponere, quibus proxime supe- riori præcepto divinum cultum tribuere veti- tum est. etc. tavit Sylburg. Nam p. 687, edit. Paris., proximum mandatum ut quintum ordine recensetur. Deest itaque tertii præcepti explicatio, quamvis secun- dum ita exponat, ut etiam tertii vim quodammodo in se contineret, unde forte defectus ortum habuit. Ita infra nonum cum decimo in unam et eamdem interpretationem coalescit. LowTH.-Porro mihi nec secundi præcepti, ut Sylburgio visum est, nec tertii enarratio desiderari videtur; quorum prius de di- vino cultu, posterius de divino nomine rebus creatis non tribuendo, satis clare exposuit auctor; ut modo dictum est. Conf. Strom. iv, pag. 612, n. 12. stum qui nobis et exsistentiani et lucem donat, et requiem. His similia scribit Barnabas epistolæ Exod. xx, 2, et seq. b Ibid. 7. • Exod. xx, 8. C D suæ c. 15, ubi conf. quæ adnotavit Cotelerius. tiam docet. Cum autem huc pervenimus, hæc quo- que sunt obiter memoranda. Quæ Hervetus per- inde vertit, ac si legisset : Quo modo hæc senten- tia in edit. Flor. interpuncta est; ubi tamen occurrit, non LOWTH. Herveti etiam Coinmentarium, et quæad Barnabæ locum paulo superius dictum adnotat Co- telerius. dictam fuisse ex Nicomacho tradit Photius. crobius in Somnium Scipionis lib. 1, cap. 6. Cle- mens autem Philonis verba abbreviavit, lib. De opificio mundi: (82) Γενητά και μάταια. Vult auctor μάταια esse (83) Ο ὤν. Nomen Dei Exod. m, 14 :. Εγώ είμι (84) Τρίτος. Legendum omnino τέταρτος, uti no- (85) Ανάπαυσις. Id significat Hebraica vo (86) 'Ετοιμάζουσα. Hoc est, præsignificans Chri- (86) τὴν ἀρχέγονον ἡμέραν, τὴν τῷ ὄντι ἀνάπαυσιν (87) διδάσκει. Ενταῦθα γενομένους, ἐν παρέργῳ καὶ (87) Επιστήμονα εἶν. Hoc est, habere scien- (88) Κινδυνεύει. Vide pag. 684, ed. Paris. (89) Εργάτις. Εβδομάδα etiam mystice εργά (90) Η τε ἀπὸ τροπῶν. His similia scribit Ma-
ἀκολουθοῦντες οὖν αὐτῷ δι’ ὅλου τοῦ βίου ἀπαθεῖς καθιστάμεθα, τὸ δέ ἐστιν ἀναπαύσασθαι. διὸ καὶ Σολομὼν πρὸ οὐρανοῦ καὶ γῆς καὶ πάντων τῶν ὄντων τῷ παντοκράτορι γεγονέναι τὴν σοφίαν λέγει, ἧς ἡ μέθεξις (ἡ κατὰ δύναμιν, οὐ κατ’ οὐσίαν λέγω) θείων καὶ ἀνθρωπίνων καταληπτικῶς ἐπιστήμονα εἶναι διδάσκει. ἐνταῦθα γενομένους ἐν παρέργῳ καὶ ταῦτα ὑπομνηστέον, ἐπεὶ περὶ ἑβδομάδος καὶ ὀγδοάδος ὁ λόγος παρεισῆλθε· κινδυνεύει γὰρ ἡ μὲν ὀγδοὰς ἑβδομὰς εἶναι κυρίως, ἑξὰς δὲ ἡ ἑβδομὰς κατά γε τὸ ἐμφανές, καὶ ἣ μὲν κυρίως εἶναι σάββατον, ἐργάτις δὲ ἡ ἑβδομάς· ἥ τε γὰρ κοσμογονία ἐν ἓξ περαιοῦται ἡμέραις, ἥ τε ἀπὸ τροπῶν ἐπὶ τροπὰς κίνησις τοῦ ἡλίου ἐν ἓξ συντελεῖται μησί, καθ’ ἣν πῇ μὲν φυλλορροεῖ, πῇ δὲ βλαστάνει τὰ φυτὰ καὶ αἱ τῶν σπερμάτων γίνονται τελειώσεις. φασὶ δὲ καὶ τὸ ἔμβρυον ἀπαρτίζεσθαι πρὸς ἀκρίβειαν μηνὶ τῷ ἕκτῳ, τουτέστιν ἑκατὸν ἡμέραις καὶ ὀγδοήκοντα πρὸς ταῖς δύο καὶ ἡμίσει, ὡς ἱστορεῖ Πόλυβος μὲν ὁ ἰατρὸς ἐν τῷ Περὶ ὀκταμήνων, Ἀριστοτέλης δὲ ὁ φιλόσοφος ἐν τῷ Περὶ φύσεως·
είδωλολατρείας, τὴν πᾶσαν ἐλπίδα ἐπὶ τὸν κατ' ἀλλω έπὶ μα ὁ ὤν, Σάββατον. θειαν ἔχοντες θεόν· ὁ δεύτερος δὲ ἐμήνυε λόγος, μὴ δεῖν λαμβάνειν, μηδὲ ἐπιφέρειν τὸ μεγαλεῖον κράτι ; τοῦ Θεοῦ (ὅπερ ἐστὶ τὸ ὄνομα· τοῦτο γὰρ μόνον ἐχώ ρουν καὶ ἔτι νῦν οἱ πολλοὶ μαθεῖν), μὴ φέρειν τούτου τὴν ἐπίκλησιν ἐπὶ τὰ γενητὰ καὶ μάταια (82), & δη οἱ τεχνῖται τῶν ἀνθρώπων πεποιήκασι, καθ' ὧν ὁ ὢν (83) οὐ τάσσεται (ἐν ταυτότητι γὰρ ἀγεννήσῳ ὁ ῶν αὐτὸς μόνος). Τρίτος (84) δέ ἐστι λόγος ὁ μηνύων γεγονέναι πρὸς τοῦ Θεοῦ τὸν κόσμον, καὶ δεδωκέναι ἀνάπαυσιν ἡμῖν ἑβδόμην ἡμέραν, διὰ τὴν κατὰ τὸν βίον κακοπάθειαν· Θεὸς γὰρ ἀκμητός τε καὶ ἀπε θῆς, καὶ ἀπροσδεής· ἀναπαύλης δὲ ἡμεῖς οἱ σαρχο- φοροῦντες δεόμεθα· ἡ ἑβδόμη τοίνυν ἡμέρα ἀνάπαυ σις (85) κηρύσσεται, ἀποχὴ κακῶν, ἑτοιμάζουσα ἡμῶν· ἐν δὴ καὶ πρώτην τῷ ὄντι φωτός γένεσιν, ἐν ᾧ τὰ πάντα συνθεωρεῖται, καὶ πάντα κληρονομείται Ἐκ ταύτης τῆς ἡμέρας ἡ πρώτη σοφία καὶ ἡ γνώ σις ἡμᾶς ἐλλάμπεται· τὸ γὰρ φῶς τῆς ἀληθείας φῶς ἀληθὲς, ἄσκιον, ἀμερῶς μεριζόμενον Πνεῦμα Κυρίο εἰς τοὺς διὰ πίστεως ἡγιασμένους, λαμπτῆρος ἐπέχον τάξιν, εἰς τὴν τῶν ὄντων ἐπίγνωσιν. Αχ λευθοῦντες οὖν αὐτῷ δι' ὅλου τοῦ βίου, ἀπαθεῖς καθ ιστάμεθα· τὸ δὲ ἐστιν ἀναπαύσασθαι. Διὸ καὶ Σε λομῶν πρὸ οὐρανοῦ καὶ γῆς καὶ πάντων τῶν ὄντων τῷ Παντοκράτορι γεγονέναι τὴν σοφίαν λέγει, ἧς ἡ μέθεξις ἡ κατὰ δύναμιν, οὐ κατ' οὐσίαν λέγω, θείων καὶ ἀνθρωπίνων καταληπτικῶς ἐπιστήμονα εἶναι ταῦτα ὑπομνηστέον· ἐπεὶ περὶ ἑβδομάδος καὶ ὀγδιά- δος ὁ λόγος παρεισῆλθε· κινδυνεύει (88) γὰρ ἡ μὲν ὀγδοὰς ἑβδομὰς εἶναι κυρίως, ἐξὰς δὲ ἡ ἑβδομὰς κα τά γε τὸ ἐμφανές· καὶ ἡ μὲν, κυρίως είναι Σάββα τον, ἐργάτις (89) δὲ ἡ ἑβδομάς ἥ τε γὰρ κοσμογένεια ἐν ἓξ περαιοῦται ἡμέραις· ἥ τε ἀπὸ τροπῶν (90) ἐπὶ • Επιστήμονας εἶναι διδάσκει, ἐνταῦθα γενομένους. Εν παρέργῳ καὶ ταῦτα ὑπομνηστέον, ἐπεὶ περὶ ἑ6. ἐπι στήμονα επιστήμονας. τιδα "Ο θ᾽ ἡγεμὼν ἡμέρας ήλιος, διττές καθ᾽ ἕκαστον ἐνιαυτὸν ἀποτελῶν ἰσημερίας, ἔαρι καὶ μετοπώρῳ, τὴν μὲν ἑαρινὴν ἐν Κριῳ, τὴν δὲ μετο πωρινὴν ἐν ζυγῷ, ἐναργεστάτην παρέρχεται πίστιν τοῦ περὶ τὴν ἑβδόμην θεοπρεπούς. Εκατέρα γὰρ τῶν ἰσημεριῶν ἑβδόμῳ γίνεται μηνί, καθ᾽ ἃς και ἑορτάζειν διείρηται νόμῳ τὰς μεγίστας καὶ δημοτε λεστάτας ἑορτάς· ἐπειδήπερ ἀμφοτέραις ὅσα ἐκ γῆς τελειογονεῖται, ἔαρι μὲν ὁ τοῦ σίτου καρπὸς, καὶ τῶν CLEMENTIS ALEXANDRINI B quidem per mentis agitationem, aliæ vero A per operationem. Et primum quidem præceptum Decalogi ostendit unum solum esse Deum omnipo - tentem ª, qui populum transtulit ex Ægypto per solitudinem in terram patriam, ut per divinas qui- dem operationes comprehenderent, ut poterant, ejus potentiam; ab eorum autem quæ sunt genita abstinerent idololatria, omnem spem habentes in Deo vero. Secundum autem significat non oportere assumere b, neque inferre magnam et omni vene- ratione dignam ejus potentiam, quæ quidem est nomen (hujus enim solummodo discendi multi erant adhuc capaces), neque transferre ejus nun- cupationem ad res genitas et inanes, quas * quidem fecere homines artifices; in quibus is qui est non ponitur. (In identitate enim ingenita, qui est, est ipse solus.) Tertium autem significat, mundum a Deo esse factum; et dedisse nobis septimum diem ad quiescendum c, propter eam quæ est in vita afflictionem et malorum perpessionem. Deus enim indefessus, nullisque obnoxius est passionibus, et nullius indiget; quiete autem indigemus nos, qui carnem gestamus. Septimus ergo dies dicitur quies, abstinentia a malis, preparans illum primarium et ex quo cuncta orta sunt diem, qui est vere no- stra quies, qui quidem prima quoque est revera lu- cis generatio, in qua omnia simul et cernuntur ét possidentur. Ex hoc die prima sapientia et cogni- tio nos illuminal; lux enim veritatis, lux vera, umbra expers, qui citra divisionem dividitur Spi- ritus Domini in eos qui sunt per fidem sanctificati, qui est instar luminaris ad eorum quæ sunt agni- tionem. Eum ergo per totam sequentes vitam nul- lis efficimur passionibus obnoxii: id autem est quiescere. Quocirca Solomon à quoque ante cœ- tum et terram, et omnia quæ sunt, Omnipotenti di- P. ED. POTTER, 682-683-ED. PARIS. a Prov. VIII, et seq. creata, ac proinde nomen Dei sumere Tale esse id rebus creatis imponere. Itaque boc præcepto, secundum Clementem, prohibeniur Dei nomen creaturis imponere, quibus proxime supe- riori præcepto divinum cultum tribuere veti- tum est. etc. tavit Sylburg. Nam p. 687, edit. Paris., proximum mandatum ut quintum ordine recensetur. Deest itaque tertii præcepti explicatio, quamvis secun- dum ita exponat, ut etiam tertii vim quodammodo in se contineret, unde forte defectus ortum habuit. Ita infra nonum cum decimo in unam et eamdem interpretationem coalescit. LowTH.-Porro mihi nec secundi præcepti, ut Sylburgio visum est, nec tertii enarratio desiderari videtur; quorum prius de di- vino cultu, posterius de divino nomine rebus creatis non tribuendo, satis clare exposuit auctor; ut modo dictum est. Conf. Strom. iv, pag. 612, n. 12. stum qui nobis et exsistentiani et lucem donat, et requiem. His similia scribit Barnabas epistolæ Exod. xx, 2, et seq. b Ibid. 7. • Exod. xx, 8. C D suæ c. 15, ubi conf. quæ adnotavit Cotelerius. tiam docet. Cum autem huc pervenimus, hæc quo- que sunt obiter memoranda. Quæ Hervetus per- inde vertit, ac si legisset : Quo modo hæc senten- tia in edit. Flor. interpuncta est; ubi tamen occurrit, non LOWTH. Herveti etiam Coinmentarium, et quæad Barnabæ locum paulo superius dictum adnotat Co- telerius. dictam fuisse ex Nicomacho tradit Photius. crobius in Somnium Scipionis lib. 1, cap. 6. Cle- mens autem Philonis verba abbreviavit, lib. De opificio mundi: (82) Γενητά και μάταια. Vult auctor μάταια esse (83) Ο ὤν. Nomen Dei Exod. m, 14 :. Εγώ είμι (84) Τρίτος. Legendum omnino τέταρτος, uti no- (85) Ανάπαυσις. Id significat Hebraica vo (86) 'Ετοιμάζουσα. Hoc est, præsignificans Chri- (86) τὴν ἀρχέγονον ἡμέραν, τὴν τῷ ὄντι ἀνάπαυσιν (87) διδάσκει. Ενταῦθα γενομένους, ἐν παρέργῳ καὶ (87) Επιστήμονα εἶν. Hoc est, habere scien- (88) Κινδυνεύει. Vide pag. 684, ed. Paris. (89) Εργάτις. Εβδομάδα etiam mystice εργά (90) Η τε ἀπὸ τροπῶν. His similia scribit Ma-
PG 9:367οἵ τε Πυθαγόρειοι ἐντεῦθεν, οἶμαι, ἀπὸ τῆς τοῦ κόσμου κατὰ τὸν προφήτην γενέσεως, τὸν ἓξ ἀριθμὸν τέλειον νομίζουσι καὶ μεσευθὺν καλοῦσι τοῦτον καὶ γάμον διὰ τὸ μέσον αὐτὸν εἶναι τοῦ εὐθέος, τουτέστι τοῦ δέκα καὶ τοῦ δύο· φαίνεται γὰρ ἴσον ἀμφοῖν ἀπέχων. ὡς δ’ ὁ γάμος ἐξ ἄρρενος καὶ θηλείας γεννᾷ, οὕτως ὁ ἓξ ἐκ περισσοῦ μὲν τοῦ τρία, ἄρρενος ἀριθμοῦ λεγομένου, ἀρτίου δὲ τοῦ δύο, θήλεος νομιζομένου, γεννᾶται· δὶς γὰρ τὰ τρία γίνεται ὁ ἕξ. τοσαῦται πάλιν αἱ γενικώταται κινήσεις, καθ’ ἃς ἡ πᾶσα γένεσις φέρεται, ἄνω κάτω, εἰς δεξιὰ εἰς ἀριστερά, πρόσω ὀπίσω. Εἰκότως ἄρα τὸν ἑπτὰ ἀριθμὸν ἀμήτορα καὶ ἄγονον λογίζονται, τὸ σάββατον ἑρμηνεύοντες καὶ τὸ τῆς ἀναπαύσεως εἶδος ἀλληγοροῦντες, καθ’ ἣν οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίσκονται ἔτι· οὔτε γὰρ ἔκ τινος ἀριθμοῦ ἐπί τινα λαμβάνουσι γίνεται ὁ ἑπτὰ οὔτε ἐπί τινα ληφθεὶς ἀποτελεῖ τῶν ἐντὸς τῆς δεκάδος ἕτερον. τήν τε ὀγδοάδα κύβον καλοῦσι, μετὰ τῶν ἑπτὰ πλανωμένων τὴν ἀπλανῆ συγκαταριθμοῦντες σφαῖραν, δι’ ὧν ὁ μέγας ἐνιαυτὸς γίνεται οἷον περίοδός τις τῆς τῶν ἐπηγγελμένων ἀνταποδόσεως.
ἀλληγοροῦντες· καθ᾽ ἣν « οὔτε γαμούσιν, ούτε τα μίσκονται ἔτι·, οὔτε γὰρ ἔκ τινος ἀριθμοῦ ἐπί τινα λαμβάνουσι γίνεται ὁ ἑπτὰ, οὔτε ἐπί τινα ληφθείς, ἀποτελεῖ τῶν ἐντὸς τῆς δωδεκάδος (97) ἑκάτερον. Τήν τε ὀγδοάδα κύβον (98) καλοῦσι, μετὰ τῶν ἐπὶ πλανωμένων τὴν ἁπλανή συγκαταριθμοῦντες σφαίρας, δι' ὧν ὁ μέγας ἐνιαυτὸς γίνεται, οἷον περίοδός (99) τις τῆς τῶν ἐπηγγελμένων ἀνταποδόσεως. Ταύτῃ (1) τα ὁ Κύριος τέταρτος ἀναβὰς εἰς τὸ ὄρος, έκτος γίνεται, καὶ φωτὶ περιλάμπεται πνευματικῷ, τὴν δύναμη τὴν ἀπ' αὐτοῦ παραγυμνώσας, εἰς ὅσον οἷόν τε ἦν ἰδεῖν τοῖς ὁρᾶν ἐκλεγεῖσι· δι᾿ ἑβδόμης ανακηρ σόμενος τῆς φωνῆς Υἱὸς εἶναι Θεοῦ, ἵνα δὴ οἱ μὲν ἀναπαύσωνται, πεισθέντες περὶ αὐτοῦ, ὁ δὲ διὰ γενέ σεως, ἣν ἐδήλωσεν ἡ ἑξὰς, ἐπίσημος, ὀγδοὰς ὑπάρ μεσευθήν εἰ γάμον. Α βατον ἑρμηνεύοντες, καὶ τὸ τῆς ἀναπαύσεως είδος Μεσευθήν γάμος χων, φανῇ Θεὸς ἐν σαρκίῳ, τὴν δύναμιν ἐνδεικνύμεν Καὶ πρῶτος ἀπὸ τελείου τοῦ ἓξ καὶ μονάδος, κατά τινα λόγον οἱ ἐντὸς δεκάδος ἀριθμοί γεννώνται, ἢ γεννῶσι τοὺς ἐντὸς δεκάδος καὶ αὐτήν· ἡ δέ γε ἑβδομὰς οὔτε γεννᾷ τινα τῶν ἐντὸς δεκάδος ἀριθμῶν, οὔτε γεννᾶται ὑπό τινος· παρ' μυθεύοντες οἱ Πυθαγόρειοι τῇ ἀειπαρθένῳ καὶ ἀμήτορ, αὐτὴν ἀπεικάζουσιν, ὅτι οὔτε ἀπεκυήθη, οὔτε ἀποτέξεται. ἀειπάρω θενος εἰ ἀμήτωρ Προσέχετε, τέκνα,τί λέγει τό συνετέλεσεν ἐν ἐξ ἡμέραις· τοῦτο λέγει, ὅτι συντελεῖ ὁ Θεὸς Κύριος ἐν ἐξακισχιλίοις ἔτεσι τὰ πάντα. Ἡ γὰρ ἡμέρα παρ' αὐτῷ χίλια ἔτη· αὐτὸς δὲ μαρτυρεί, λέγων· Ιδού σήμερον ἡμέρα ἔσται ὡς χίλια έτη. Οὐκοῦν, τέκνα, ἐν ἐξ ἡμέραις, ἐν τοῖς ἐξακισχιλίοις έτεσι συντε νος· ἀριθμούμενος μὲν ὡς ἄνθρωπος, κρυπτόμενος, δὲ ὅς ἦν· τῇ μὲν γὰρ τάξει τῶν ἀριθμῶν συγκαταλέ γεται καὶ ὁ ἕξ, ἡ δὲ τῶν στοιχείων ἀκολουθία ἐπίση μον γνωρίζει τὸ μὴ γραφόμενον (2). Ενταῦθα κατέ λεσθήσεται τὰ πάντα. Καὶ κατέπαυσε τῇ ἡμέρᾳ τῇ εβδόμη. « Πέρας γέ τοι λέγει αὐτοῖς· Τὰς νεομηνίας ὑμῶν, καὶ τὰ Σάββατα ὑμῶν οὐκ ἀνέχομαι. Ὁρᾶτε, πως λέγει· Οὐ τὰ νῦν Σάββατα ἐμοὶ δεκτά, ἀλλ᾽ ἃ πεποίητα, ἐν ᾧ καταπαύσας τὰ πάντα, ἀρχὴν ἡμέρας στάσης ποιήσῳ, ὅ ἐστιν ἄλλου κόσμου ἀρχήν. Διὸ καὶ ἄγ μεν τὴν ἡμέραν τὴν ὀγδόην εἰς εὐφροσύνην, ἐν ᾗ καὶ ὁ Ἰησοῦς ἀνέστη ἐκ νεκρῶν, καὶ φανερωθείς ἀνέβη εἰς τοὺς οὐρανούς. « Να Θεὸς ἐν σαρκίῳ επίσημον μὴ γνωρίζει το γραφό μενον · CLEMENTIS ALEXANDRINI existimant : et eum appellant quidem, id est medirectum, quod sit me- dium recti, hoc est decem et duorum: videtur enim ex æquo abesse ab ambobus; autem est, conjugium; nam ut conjugium generat ex mas- culo et femina, ita sex, ex impari quidem terna- rio, qui dicitur masculus, ex pari autem, nempe binario, qui femina existimatur, gignitur : bis enim tria fiunt sex. Tot rursus sunt motus maxime ge- nerales, per quos fertur omnis generatio, sursum, deursum, dextrorsum, sinistrorsum, ante, pone. Merito ergo numeruin septenarium existimant esse 'sine matre et sine prole, Sabbatum interpretantes, et speciem quietis dicentes allegorice, in qua ‹ nec uxores ducunt, nec nuptum dantur amplius ª. Neque enim ex numero aliquo ad aliquem sumen- tibus fit septenarius, neque ad aliquem sumptus facit alium ex iis qui sunt intra duodenarium. Octonarium autem cubum appellant, cum septem errantibus inerrantem sphæram connumerantes, per quas ſit magnus annus, veluti quædam periodus * Luc. IX, 35. B omnia facit invisibiliter. old m lib. Legis allegor., p. : C Et primus numerus nascitur ex perfecto, id est senario et unitate præterea juxtà quamdam rationem qui infra denarium sunt numeri, aut gignunt eos qui sunt infra denarium, aut ab iis gignuntur, aut utrumque: at septenarius nec gignit ullum eorum, nec gignitur a quoquamn. Quapropter Pythagorici eam semper virgini ac sine matre natæ similem esse fabulantur, quia et illa nec partu est edita, nec unquam pariet. » Porro Minerva est apud poetas. Hæc autemn Philo plenius exponit lib. De septenario et festis p. 1177, 1178. denarii numeri, ut apud Philonem est. lib. v, c. 5, postquam cubi naturam docuisset, ad- dit:c Ex his apparet octonarium numerum soli- dum corpus et esse et haberi ; siquidem unum apud geometras puncti locum obtinet. Duo lineæ ductum faciunt, quæ duobus punctis, ut supra diximus, coercetur: quatuor vero puncta adversum se in duobus ordinibus, bina per ordinem posita expri- munt quadri speciem a singulis punctis in adversum punctum ejecta linea. Hæc quatuor, ut diximus, du- plicata et octo facta duo quadra similia describunt : quæ sibi superposita additaque altitudine formam cubi, quod est solidum corpus, efficiunt. › scriptoribus putarunt mundum sex millibus an- norum consummanduin esse, qui sex creationis die- bus respondent; septima futurum esse judicium, octavo omnium restitutionemn. Barnabas epist. c. : D Advertite, filii, quid dicat: Gunsummari in sex diebus id ait, omnia consummabit Domi- nus Deus in sex millibus annorum. Nam apud il lum dies æquiparatur mille annis; ut ipsemet le- statur, dicens: Ecce hodiernus dies erit tanquem mille anni. ltaque, filii, in sex diebus, hoc est, in sex annorum millibus consummabuntur universa. El requierit die septima, Idem paulo post : Demum illis dicit: vilunia vestra et Sabbata vestra non fero. Cernite qua ratione loquatur : Non mibi accepta sunt pre- sentia Sabbata: sed illa quæ feci; quando scilicet universis finem imponens, octavi diei faciam ini- tium, hoc est initium alterius mundi. Idcirco el diem octavum in lætitia agimus; in quo et Jesus resurrexit, et cum apparuisset, ascendit in coelos. Conf. quæ ibi adnotavit Cotelerius. Vide Lactan- tium lib. vi, cap. 14. tus: comitatus nempe tribus discipulis, Petro, Ja cobo, Joanne, deinde, accessione Moysis et Eliz, fit sextus; ut testatur Marc. 1x, Matth. xvi, Luc. Is, et Collectanea infra p. 335. SYLBURG.— Pro septima persona vocem Dei Patris habet. Christum Filium suum esse cœlitus declarantis. Proinde Christus, qui ante id tempus purus ac simplex homo existima batur, esse, atque duplicem habere naturam, apparens, octonarium numerum explevit. Ex his liquet, quod secundum Clementem Christus verus Deus sit; deinde hoc ex eo colligi posse, quod Filius Dei sit; postremo, quod persona Christi sit a persona Patris distincta. detur legendum intelligit enim notam sextami numeralem 5, quam non agnoscit ordo alphabeti. LoWTH.- Re- ceptæ lectionis sensus est, numeralem notam 5, licet in alphabeto scribi non > soleat, tamen inter (97) Δωδεκάδος. Duo denarii; seu potius δεκάδος, (98) Κύβον. Macrobius in Somnium Scipionis (99) Περίοδος, Non pauci ex antiquis Ecclesiæ (1) Ταύτῃ. Dominus in montem ascendit quar (2) Επίσημον γνωρίζει τὸ μὴ γραφόμενον. Γι
ταύτῃ τοι ὁ κύριος τέταρτος ἀναβὰς εἰς τὸ ὄρος ἕκτος γίνεται καὶ φωτὶ περιλάμπεται πνευματικῷ, τὴν δύναμιν τὴν ἀπ’ αὐτοῦ παραγυμνώσας εἰς ὅσον οἷόν τε ἦν ἰδεῖν τοῖς ὁρᾶν ἐκλεγεῖσι, δι’ ἑβδόμης ἀνακηρυσσόμενος τῆς φωνῆς υἱὸς εἶναι θεοῦ, ἵνα δὴ οἳ μὲν ἀναπαύσωνται πεισθέντες περὶ αὐτοῦ, ὃ δέ, διὰ γενέσεως, ἣν ἐδήλωσεν ἡ ἑξάς, ἐπίσημος, ὀγδοὰς ὑπάρχων φανῇ, θεὸς ἐν σαρκίῳ τὴν δύναμιν ἐνδεικνύμενος, ἀριθμούμενος μὲν ὡς ἄνθρωπος, κρυπτόμενος δὲ ὃς ἦν· τῇ μὲν γὰρ τάξει τῶν ἀριθμῶν συγκαταλέγεται καὶ ὁ ἕξ, ἡ δὲ τῶν στοιχείων ἀκολουθία ἐπίσημον γνωρίζει τὸ μὴ γραφόμενον. ἐνταῦθα κατὰ μὲν τοὺς ἀριθμοὺς αὐτοὺς σῴζεται τῇ τάξει ἑκάστη μονὰς εἰς ἑβδομάδα τε καὶ ὀγδοάδα, κατὰ δὲ τὸν τῶν στοιχείων ἀριθμὸν ἕκτον γίνεται τὸ ζῆτα, καὶ ἕβδομον τὸ η. εἰσκλαπέντος δ’ οὐκ οἶδ’ ὅπως τοῦ ἐπισήμου εἰς τὴν γραφήν, ἐὰν οὕτως ἑπώμεθα, ἕκτη μὲν γίνεται ἡ ἑβδομάς, ἑβδόμη δὲ ἡ ὀγδοάς· διὸ καὶ ἐν τῇ ἕκτῃ ὁ ἄνθρωπος λέγεται πεποιῆσθαι ὁ τῷ ἐπισήμῳ πιστὸς γενόμενος ὡς εὐθέως κυριακῆς κληρονομίας ἀνάπαυσιν ἀπολαβεῖν. τοιοῦτόν τι καὶ ἡ ἕκτη ὥρα τῆς σωτηρίου οἰκονομίας ἐμφαίνει, καθ’ ἣν ἐτελειώθη ὁ ἄνθρωπος.
ἀλληγοροῦντες· καθ᾽ ἣν « οὔτε γαμούσιν, ούτε τα μίσκονται ἔτι·, οὔτε γὰρ ἔκ τινος ἀριθμοῦ ἐπί τινα λαμβάνουσι γίνεται ὁ ἑπτὰ, οὔτε ἐπί τινα ληφθείς, ἀποτελεῖ τῶν ἐντὸς τῆς δωδεκάδος (97) ἑκάτερον. Τήν τε ὀγδοάδα κύβον (98) καλοῦσι, μετὰ τῶν ἐπὶ πλανωμένων τὴν ἁπλανή συγκαταριθμοῦντες σφαίρας, δι' ὧν ὁ μέγας ἐνιαυτὸς γίνεται, οἷον περίοδός (99) τις τῆς τῶν ἐπηγγελμένων ἀνταποδόσεως. Ταύτῃ (1) τα ὁ Κύριος τέταρτος ἀναβὰς εἰς τὸ ὄρος, έκτος γίνεται, καὶ φωτὶ περιλάμπεται πνευματικῷ, τὴν δύναμη τὴν ἀπ' αὐτοῦ παραγυμνώσας, εἰς ὅσον οἷόν τε ἦν ἰδεῖν τοῖς ὁρᾶν ἐκλεγεῖσι· δι᾿ ἑβδόμης ανακηρ σόμενος τῆς φωνῆς Υἱὸς εἶναι Θεοῦ, ἵνα δὴ οἱ μὲν ἀναπαύσωνται, πεισθέντες περὶ αὐτοῦ, ὁ δὲ διὰ γενέ σεως, ἣν ἐδήλωσεν ἡ ἑξὰς, ἐπίσημος, ὀγδοὰς ὑπάρ μεσευθήν εἰ γάμον. Α βατον ἑρμηνεύοντες, καὶ τὸ τῆς ἀναπαύσεως είδος Μεσευθήν γάμος χων, φανῇ Θεὸς ἐν σαρκίῳ, τὴν δύναμιν ἐνδεικνύμεν Καὶ πρῶτος ἀπὸ τελείου τοῦ ἓξ καὶ μονάδος, κατά τινα λόγον οἱ ἐντὸς δεκάδος ἀριθμοί γεννώνται, ἢ γεννῶσι τοὺς ἐντὸς δεκάδος καὶ αὐτήν· ἡ δέ γε ἑβδομὰς οὔτε γεννᾷ τινα τῶν ἐντὸς δεκάδος ἀριθμῶν, οὔτε γεννᾶται ὑπό τινος· παρ' μυθεύοντες οἱ Πυθαγόρειοι τῇ ἀειπαρθένῳ καὶ ἀμήτορ, αὐτὴν ἀπεικάζουσιν, ὅτι οὔτε ἀπεκυήθη, οὔτε ἀποτέξεται. ἀειπάρω θενος εἰ ἀμήτωρ Προσέχετε, τέκνα,τί λέγει τό συνετέλεσεν ἐν ἐξ ἡμέραις· τοῦτο λέγει, ὅτι συντελεῖ ὁ Θεὸς Κύριος ἐν ἐξακισχιλίοις ἔτεσι τὰ πάντα. Ἡ γὰρ ἡμέρα παρ' αὐτῷ χίλια ἔτη· αὐτὸς δὲ μαρτυρεί, λέγων· Ιδού σήμερον ἡμέρα ἔσται ὡς χίλια έτη. Οὐκοῦν, τέκνα, ἐν ἐξ ἡμέραις, ἐν τοῖς ἐξακισχιλίοις έτεσι συντε νος· ἀριθμούμενος μὲν ὡς ἄνθρωπος, κρυπτόμενος, δὲ ὅς ἦν· τῇ μὲν γὰρ τάξει τῶν ἀριθμῶν συγκαταλέ γεται καὶ ὁ ἕξ, ἡ δὲ τῶν στοιχείων ἀκολουθία ἐπίση μον γνωρίζει τὸ μὴ γραφόμενον (2). Ενταῦθα κατέ λεσθήσεται τὰ πάντα. Καὶ κατέπαυσε τῇ ἡμέρᾳ τῇ εβδόμη. « Πέρας γέ τοι λέγει αὐτοῖς· Τὰς νεομηνίας ὑμῶν, καὶ τὰ Σάββατα ὑμῶν οὐκ ἀνέχομαι. Ὁρᾶτε, πως λέγει· Οὐ τὰ νῦν Σάββατα ἐμοὶ δεκτά, ἀλλ᾽ ἃ πεποίητα, ἐν ᾧ καταπαύσας τὰ πάντα, ἀρχὴν ἡμέρας στάσης ποιήσῳ, ὅ ἐστιν ἄλλου κόσμου ἀρχήν. Διὸ καὶ ἄγ μεν τὴν ἡμέραν τὴν ὀγδόην εἰς εὐφροσύνην, ἐν ᾗ καὶ ὁ Ἰησοῦς ἀνέστη ἐκ νεκρῶν, καὶ φανερωθείς ἀνέβη εἰς τοὺς οὐρανούς. « Να Θεὸς ἐν σαρκίῳ επίσημον μὴ γνωρίζει το γραφό μενον · CLEMENTIS ALEXANDRINI existimant : et eum appellant quidem, id est medirectum, quod sit me- dium recti, hoc est decem et duorum: videtur enim ex æquo abesse ab ambobus; autem est, conjugium; nam ut conjugium generat ex mas- culo et femina, ita sex, ex impari quidem terna- rio, qui dicitur masculus, ex pari autem, nempe binario, qui femina existimatur, gignitur : bis enim tria fiunt sex. Tot rursus sunt motus maxime ge- nerales, per quos fertur omnis generatio, sursum, deursum, dextrorsum, sinistrorsum, ante, pone. Merito ergo numeruin septenarium existimant esse 'sine matre et sine prole, Sabbatum interpretantes, et speciem quietis dicentes allegorice, in qua ‹ nec uxores ducunt, nec nuptum dantur amplius ª. Neque enim ex numero aliquo ad aliquem sumen- tibus fit septenarius, neque ad aliquem sumptus facit alium ex iis qui sunt intra duodenarium. Octonarium autem cubum appellant, cum septem errantibus inerrantem sphæram connumerantes, per quas ſit magnus annus, veluti quædam periodus * Luc. IX, 35. B omnia facit invisibiliter. old m lib. Legis allegor., p. : C Et primus numerus nascitur ex perfecto, id est senario et unitate præterea juxtà quamdam rationem qui infra denarium sunt numeri, aut gignunt eos qui sunt infra denarium, aut ab iis gignuntur, aut utrumque: at septenarius nec gignit ullum eorum, nec gignitur a quoquamn. Quapropter Pythagorici eam semper virgini ac sine matre natæ similem esse fabulantur, quia et illa nec partu est edita, nec unquam pariet. » Porro Minerva est apud poetas. Hæc autemn Philo plenius exponit lib. De septenario et festis p. 1177, 1178. denarii numeri, ut apud Philonem est. lib. v, c. 5, postquam cubi naturam docuisset, ad- dit:c Ex his apparet octonarium numerum soli- dum corpus et esse et haberi ; siquidem unum apud geometras puncti locum obtinet. Duo lineæ ductum faciunt, quæ duobus punctis, ut supra diximus, coercetur: quatuor vero puncta adversum se in duobus ordinibus, bina per ordinem posita expri- munt quadri speciem a singulis punctis in adversum punctum ejecta linea. Hæc quatuor, ut diximus, du- plicata et octo facta duo quadra similia describunt : quæ sibi superposita additaque altitudine formam cubi, quod est solidum corpus, efficiunt. › scriptoribus putarunt mundum sex millibus an- norum consummanduin esse, qui sex creationis die- bus respondent; septima futurum esse judicium, octavo omnium restitutionemn. Barnabas epist. c. : D Advertite, filii, quid dicat: Gunsummari in sex diebus id ait, omnia consummabit Domi- nus Deus in sex millibus annorum. Nam apud il lum dies æquiparatur mille annis; ut ipsemet le- statur, dicens: Ecce hodiernus dies erit tanquem mille anni. ltaque, filii, in sex diebus, hoc est, in sex annorum millibus consummabuntur universa. El requierit die septima, Idem paulo post : Demum illis dicit: vilunia vestra et Sabbata vestra non fero. Cernite qua ratione loquatur : Non mibi accepta sunt pre- sentia Sabbata: sed illa quæ feci; quando scilicet universis finem imponens, octavi diei faciam ini- tium, hoc est initium alterius mundi. Idcirco el diem octavum in lætitia agimus; in quo et Jesus resurrexit, et cum apparuisset, ascendit in coelos. Conf. quæ ibi adnotavit Cotelerius. Vide Lactan- tium lib. vi, cap. 14. tus: comitatus nempe tribus discipulis, Petro, Ja cobo, Joanne, deinde, accessione Moysis et Eliz, fit sextus; ut testatur Marc. 1x, Matth. xvi, Luc. Is, et Collectanea infra p. 335. SYLBURG.— Pro septima persona vocem Dei Patris habet. Christum Filium suum esse cœlitus declarantis. Proinde Christus, qui ante id tempus purus ac simplex homo existima batur, esse, atque duplicem habere naturam, apparens, octonarium numerum explevit. Ex his liquet, quod secundum Clementem Christus verus Deus sit; deinde hoc ex eo colligi posse, quod Filius Dei sit; postremo, quod persona Christi sit a persona Patris distincta. detur legendum intelligit enim notam sextami numeralem 5, quam non agnoscit ordo alphabeti. LoWTH.- Re- ceptæ lectionis sensus est, numeralem notam 5, licet in alphabeto scribi non > soleat, tamen inter (97) Δωδεκάδος. Duo denarii; seu potius δεκάδος, (98) Κύβον. Macrobius in Somnium Scipionis (99) Περίοδος, Non pauci ex antiquis Ecclesiæ (1) Ταύτῃ. Dominus in montem ascendit quar (2) Επίσημον γνωρίζει τὸ μὴ γραφόμενον. Γι
PG 9:369ναὶ μὴν τῶν μὲν ὀκτὼ αἱ μεσότητες γίνονται ἑπτά, τῶν δὲ ἑπτὰ φαίνονται εἶναι τὰ διαστήματα ἕξ. ἄλλος γὰρ ἐκεῖνος λόγος, ἐπὰν ἑβδομὰς δοξάζῃ τὴν ὀγδοάδα καὶ οἱ οὐρανοὶ τοῖς οὐρανοῖς διηγοῦνται δόξαν θεοῦ. οἱ τούτων αἰσθητοὶ τύποι τὰ παρ’ ἡμῖν φωνήεντα στοιχεῖα. οὕτως καὶ αὐτὸς εἴρηται ὁ κύριος ἄλφα καὶ ὦ, ἀρχὴ καὶ τέλος, δι’ οὗ τὰ πάντα ἐγένετο καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν. οὐ τοίνυν, ὥσπερ τινὲς ὑπολαμβάνουσι τὴν ἀνάπαυσιν τοῦ θεοῦ, πέπαυται ποιῶν ὁ θεός· ἀγαθὸς γὰρ ὤν, εἰ παύσεταί ποτε ἀγαθοεργῶν, καὶ τοῦ θεὸς εἶναι παύσεται, ὅπερ οὐδὲ εἰπεῖν θέμις. ἔστιν δ’ οὖν καταπεπαυκέναι τὸ τὴν τάξιν τῶν γενομένων εἰς πάντα χρόνον ἀπαραβάτως φυλάσσεσθαι τεταχέναι καὶ τῆς παλαιᾶς ἀταξίας ἕκαστον τῶν κτισμάτων καταπεπαυκέναι· αἱ μὲν γὰρ κατὰ τὰς διαφόρους ἡμέρας δημιουργίαι ἀκολουθίᾳ μεγίστῃ παρειλήφεισαν ὡς ἂν ἐκ τοῦ προγενεστέρου τὴν τιμήν, [τάξιν] ἑξόντων ἁπάντων τῶν γενομένων, ἅμα νοήματι κτισθέντων, ἀλλ’ οὐκ ἐπ’ ἴσης ὄντων τιμίων· οὐδ’ ἂν φωνῇ δεδήλωτο ἡ ἑκάστου γένεσις ἀθρόως πεποιῆσθαι λεχθείσης τῆς δημιουργίας· ἐχρῆν γάρ τι καὶ πρῶτον ὀνομάσαι.
μὲν τοὺς ἀριθμοὺς αὐτοὺς σώζεται τῇ τάξει ἑκάστη ζῆτα ἦτα μονὰς εἰς ἑβδομάδα τε καὶ ὀγδοάδα, κατὰ δὲ τὸν τῶν στοιχείων ἀριθμὸν ἔκτον γίνεται τὸ ζῆτα, καὶ ἑβδο μον τό ἦτα. Εκκλαπέντος (3) δ', οὐκ οἶδ' ὅπως, τοῦ ἐπισήμου εἰς τὴν γραφήν, κἂν οὕτως ἐπώμεθα, ἕκτη μὲν γίνεται ἡ ἑβδομάς, ἑβδόμη δὲ ἡ ὀγδοάς· διὸ καὶ ἐν τῇ ἕκτῃ ὁ ἄνθρωπος λέγεται πεποιῆσθαι, ὁ τῷ επισήμῳ (4) πιστὸς γενόμενος, ὡς εὐθέως Κυριακῆς κληρονομίας ἀνάπαυσιν ἀπολαβεῖν. Τοιοῦτόν τι καὶ Η έκτη ώρα (5) τῆς σωτηρίου οἰκονομίας ἐμφαίνει, καθ᾿ ἣν ἐτελειώθη ὁ ἄνθρωπος. Ναὶ μὴν τῶν μὲν ὀκτὼ αἱ· μεσότητες γίνονται ἑπτὰ. τῶν δὲ ἑπτὰ φαί νονται εἶναι τὰ διαστήματα (6) ἕξ· ἄλλος γὰρ ἐκεῖνος λόγος, ἐπὶν ἑβδομάς δοξάζῃ τὴν ὀγδοάδα, καὶ οἱ οὐρανοὶ τοῖς οὐρανοῖς (7) διηγοῦνται δόξαν Θεοῦ. » Οἱ τούτων αἰσθητοί τύποι τὰ παρ' ἡμῖν φωνήεντα στοιχεία. Οὕτως καὶ αὐτὸς εἴρηται ὁ Κύριος Α καὶ Β, « ἀρχὴ καὶ τέλος, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ χω- ρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἔν. » Οὐ τοίνυν (8), ὥσπερ τινὲς ὑπολαμβάνουσι, τὴν ἀνάπαυσιν τοῦ Θεοῦ πέπαυται ποιῶν ὁ Θεός· ἀγαθὸς γὰρ ῶν, εἰ παύσεταί ποτε ἀγα- θεεργῶν, καὶ τοῦ Θεὸς εἶναι παύσεται· ὅπερ οὐδὲ εἰπεῖν θέμις. Εστι δ' οὖν καταπεπαυκέναι, τὸ τὴν τάξιν τῶν γενομένων εἰς πάντα χρόνον ἀπαραβάτως φυλάσσεσθαι τεταχέναι, καὶ τῆς παλαιᾶς ἀταξίας ἕκαστον τῶν κτισμάτων καταπεπαυκέναι· αἱ μὲν (9) γὰρ κατὰ τὰς διαφόρους ἡμέρας δημιουργίαι άκολου- θία μεγίστῃ παρειλήφεισαν, ὡς ἂν ἐκ τοῦ προγενε στέρου τὴν τιμὴν ἑξόντων ἁπάντων τῶν γενομένων, ἅμα νοήματι (10) κτισθέντων, ἀλλ᾽ οὐκ ἐπίσης ὅν- των τιμίων. Οὐδ' ἂν φωνῇ (11) δεδήλωτο ἡ ἑκάστου γένεσις, ἀθρόως ποιῆσαι λεχθείσης τῆς δημιουρ- γίας· ἐχρῆν γάρ τι καὶ πρῶτον ὀνομάσαι. Διὰ τοῦτο ἄρα προεφητεύθη πρῶτα, ἐξ ὧν τὰ δεύτερα, πάντων ὁμοῦ ἐκ μιᾶς οὐσίας μια δυνάμει γενομένων· ἐν γὰρ, οἶμαι, τὸ βούλημα τοῦ Θεοῦ ἐν μιᾷ ταυτότητι. Πῶς δ᾽ ἂν ἐν χρόνῳ γένοιτο κτίσις, συγγενομένου τοῖς οὖσι καὶ τοῦ χρόνου; Ἤδη δὲ καὶ ἐν ἑβδομάσι (12) πᾶς ὁ κόσμος κυκλείται τῶν ζωογονουμένων καὶ τῶν φυο- μένων ἁπάντων. Ἑπτὰ μέν εἰσιν οἱ τὴν μεγίστην δύναμιν ἔχοντες πρωτόγονοι ἀγγέλων ἄρχοντες· ἑπτὰ (13) δὲ καὶ οἱ ἀπὸ τῶν μαθημάτων τους πλάνη- τας εἶναί φασιν ἀστέρας, τὴν περίγειον διοίκησιν πέντος. τητες. Η ημέρα τῇ ἡμέρᾳ ἐρεύγεται ῥῆμα, οὐρανοὶ τοῖς οὐρανοῖς, Οὐ τοίνυν, ὥσπερ τινὲς ὑπολαμβάνουσι τὴν ἀνάπαυσιν τοῦ Θεοῦ, πέπαυται ποιῶν ὁ Θεός. ο Νοι Γένοιτο. Ὅτι δὲ τέλειος ὁ ἑπτὰ φύσει ἀριθμὸς, δῆλον ἐκ τοῦ διοικεῖν τὸν Θεὸν τὸν περίγειον κόσμον ἑπτὰ ἄστροις. • STROMATUM LIB. VI. B A remunerationis & eorum quæ sunt promissa. Ideo cum quartus in montem ascendisset Dominus, fit sextus, et spiritali luce illuminatur manifestans a se profectam virtutem, quatenus videri poterat ab iis qui electi fuerant ut viderent, per septimam vo- cem prædicatus Filius Dei, ut illi quidem quiesce- rent, de ipso satis persuasi, ipse vero per genera- tionem quam significavit insignis senarius, factus octonarius, appareret Deus in caruncula, suam os- tendens potentiam : cum numeraretur quidem ut homo, celaretur autem quisnam esset. Nam in nu- merorum quoque ordinem refertur senarius: ele- meutorum autem consequentia notam agnoscit quod non scribitur. Hic in ipsis quidem numeris servatur ordine unaquæque unitas usque ad septe- narium et octonarium. In ordine autem elemento- rum fit sextum, et septimum. Cum autem subrepsit, nescio quomodo, sexti nota in scribendi formam, si sic quidem sequamur, fit septenarius quidem sextus, octonarius vero septimus. Quocirca etiam sexto die dicitur homo fuisse creatus, qui ſuit ſidelis ei qui est insignis, ut Dominicæ hæredi- tatis quietem protinus acciperet. Tale quid ostendit etiam hora sexta salutaris œconomiæ, qua consum- matus fuit homo. Jam vero ipsorum quidem octo, media fiunt septem; septem autem videntur ha- bere sex spatia. Alia est enim illa ratio quaudo septenarius glorificaverit octonarium, et cœli colis enarrant gloriam Dei . › Figuræ autem eorun. sensiles, sunt elementa nostra vocalia. Sic etiam ipse Dominus dictus est A et Q, prin- cipium et finis », per quem omnia facta sunt, et sine ipso factum est nihil c. Non ergo, sicut qui- dam existimant, quietem Dei facere cessavit Deus. Nam cum sit bonus, si cessarit unquam beneſa- cere, Deus quoque esse cessabit, quod nefas qui- dem est dicere. Quievisse ergo, est ordinasse, ut servaretur citra ullam transgressionem in onine tempus ordo eorum quæ facta sunt, et fecisse, ut unaquæque creatura cessaret a veteri confusione. P. 812-813 ED. POTTER, 684-685 ED. PARIS. numerandum in ordinem litterarum referri, ac sex- tum ibi locum tenere. Proinde huic divinam Christi naturam comparat, quæ licet non appareret, tamen per vocem cœlitus datam patefacta, octonarium nu- merum complevit. Nihil igitur hic mutandum. Vult Clemens irrepsisse, hanc notam numeralem inter litteras & et, cum non esset lit- tera. Lower. numeri respondet, ut modo dictum est. eua redemit, Matth. xxvii, 45; Marc. xv, ; Luc. XXIII, 44; Joan. xix, 14. LowTH. agnoscunt. Verum cum in seq. commate dictum sit C D . Quæ enim diversis diebus fuerunt creationes, ma- xima acceptæ sunt consequentia, utpote quod om- nia quæ facta sunt, honorem sint habitura ex au-. • Psal. xviit 1. Apoc. xxi, 6. c Joan. 1, 3. inde factum vi- detur ut sententiæ quodam- modo pares essent. sunt: igitur, quemadmodum quidam quietem Dei conci- piunt, quievit Deus ab agendo. › (9)) AI HEY, de Herveli Com. 121, edit. Paris. LOWTH. ordine suo dicentis Numerum septenarium natura perfectum esse, (5) Εκκλαπέντος. Legendum omnino είσκλα- (4) Τῷ ἐπισήμῳ. Hoc est Christo, qui notæ sexti (5) Ἡ ἔκτη ώρα. Hac hora Christus hominem morte (6) Διαστήματα. Intervalla; idem, quod μεσό (7) Τοῖς οὐρανοῖς. Hæc verba vulgata Biblia non (8) Ου τοίνυν. Hæc sic distinguenda et explicanda (9) Al μέν. Vide Herveli Commentarium. (11) Φωνῇ. Vocem intelligit Dei singulis rebus (12) Ἑβδομάσι. Conf. Lactantius. lib. vir, cap. 14. (13) Alexander Aphrodis. lib. II, pro 47:
διὰ τοῦτο ἄρα προεφητεύθη πρῶτα, ἐξ ὧν τὰ δεύτερα, πάντων ὁμοῦ ἐκ μιᾶς οὐσίας μιᾷ δυνάμει γενομένων· ἓν γάρ, οἶμαι, τὸ βούλημα τοῦ θεοῦ ἐν μιᾷ ταὐτότητι. πῶς δ’ ἂν ἐν χρόνῳ γένοιτο κτίσις, συγγενομένου τοῖς οὖσι καὶ τοῦ χρόνου; Ἤδη δὲ καὶ ἐν ἑβδομάσι πᾶς ὁ κόσμος κυκλεῖται τῶν ζωογονουμένων καὶ τῶν φυομένων ἁπάντων. ἑπτὰ μέν εἰσιν οἱ τὴν μεγίστην δύναμιν ἔχοντες πρωτόγονοι ἀγγέλων ἄρχοντες, ἑπτὰ δὲ καὶ οἱ ἀπὸ τῶν μαθημάτων τοὺς πλανήτας εἶναί φασιν ἀστέρας τὴν περίγειον διοίκησιν ἐπιτελοῦντας, ὑφ’ ὧν κατὰ συμπάθειαν οἱ Χαλδαῖοι πάντα γίνεσθαι νομίζουσι τὰ περὶ τὸν θνητὸν βίον, παρ’ ὃ καὶ περὶ τῶν μελλόντων λέγειν τινὰ ὑπισχνοῦνται, τῶν δὲ ἀπλανῶν ἑπτὰ μὲν αἱ πλειάδες, ἑπτάστεροι δὲ αἱ ἄρκτοι, καθ’ ἃς αἱ γεωργίαι καὶ ναυτιλίαι συμπεραιοῦνται, ἡ σελήνη τε δι’ ἑπτὰ ἡμερῶν λαμβάνει τοὺς μετασχηματισμούς. κατὰ μὲν οὖν τὴν πρώτην ἑβδομάδα διχότομος γίνεται, κατὰ δὲ τὴν δευτέραν πανσέληνος, τρίτῃ δὲ ἀπὸ τῆς ἀποκρούσεως αὖθις διχότομος, καὶ τετάρτῃ ἀφανίζεται. ἀλλὰ καὶ αὐτή, καθάπερ Σέλευκος ὁ μαθηματικὸς παραδίδωσιν, ἑπτάκις μετασχηματίζεται.
μὲν τοὺς ἀριθμοὺς αὐτοὺς σώζεται τῇ τάξει ἑκάστη ζῆτα ἦτα μονὰς εἰς ἑβδομάδα τε καὶ ὀγδοάδα, κατὰ δὲ τὸν τῶν στοιχείων ἀριθμὸν ἔκτον γίνεται τὸ ζῆτα, καὶ ἑβδο μον τό ἦτα. Εκκλαπέντος (3) δ', οὐκ οἶδ' ὅπως, τοῦ ἐπισήμου εἰς τὴν γραφήν, κἂν οὕτως ἐπώμεθα, ἕκτη μὲν γίνεται ἡ ἑβδομάς, ἑβδόμη δὲ ἡ ὀγδοάς· διὸ καὶ ἐν τῇ ἕκτῃ ὁ ἄνθρωπος λέγεται πεποιῆσθαι, ὁ τῷ επισήμῳ (4) πιστὸς γενόμενος, ὡς εὐθέως Κυριακῆς κληρονομίας ἀνάπαυσιν ἀπολαβεῖν. Τοιοῦτόν τι καὶ Η έκτη ώρα (5) τῆς σωτηρίου οἰκονομίας ἐμφαίνει, καθ᾿ ἣν ἐτελειώθη ὁ ἄνθρωπος. Ναὶ μὴν τῶν μὲν ὀκτὼ αἱ· μεσότητες γίνονται ἑπτὰ. τῶν δὲ ἑπτὰ φαί νονται εἶναι τὰ διαστήματα (6) ἕξ· ἄλλος γὰρ ἐκεῖνος λόγος, ἐπὶν ἑβδομάς δοξάζῃ τὴν ὀγδοάδα, καὶ οἱ οὐρανοὶ τοῖς οὐρανοῖς (7) διηγοῦνται δόξαν Θεοῦ. » Οἱ τούτων αἰσθητοί τύποι τὰ παρ' ἡμῖν φωνήεντα στοιχεία. Οὕτως καὶ αὐτὸς εἴρηται ὁ Κύριος Α καὶ Β, « ἀρχὴ καὶ τέλος, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ χω- ρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἔν. » Οὐ τοίνυν (8), ὥσπερ τινὲς ὑπολαμβάνουσι, τὴν ἀνάπαυσιν τοῦ Θεοῦ πέπαυται ποιῶν ὁ Θεός· ἀγαθὸς γὰρ ῶν, εἰ παύσεταί ποτε ἀγα- θεεργῶν, καὶ τοῦ Θεὸς εἶναι παύσεται· ὅπερ οὐδὲ εἰπεῖν θέμις. Εστι δ' οὖν καταπεπαυκέναι, τὸ τὴν τάξιν τῶν γενομένων εἰς πάντα χρόνον ἀπαραβάτως φυλάσσεσθαι τεταχέναι, καὶ τῆς παλαιᾶς ἀταξίας ἕκαστον τῶν κτισμάτων καταπεπαυκέναι· αἱ μὲν (9) γὰρ κατὰ τὰς διαφόρους ἡμέρας δημιουργίαι άκολου- θία μεγίστῃ παρειλήφεισαν, ὡς ἂν ἐκ τοῦ προγενε στέρου τὴν τιμὴν ἑξόντων ἁπάντων τῶν γενομένων, ἅμα νοήματι (10) κτισθέντων, ἀλλ᾽ οὐκ ἐπίσης ὅν- των τιμίων. Οὐδ' ἂν φωνῇ (11) δεδήλωτο ἡ ἑκάστου γένεσις, ἀθρόως ποιῆσαι λεχθείσης τῆς δημιουρ- γίας· ἐχρῆν γάρ τι καὶ πρῶτον ὀνομάσαι. Διὰ τοῦτο ἄρα προεφητεύθη πρῶτα, ἐξ ὧν τὰ δεύτερα, πάντων ὁμοῦ ἐκ μιᾶς οὐσίας μια δυνάμει γενομένων· ἐν γὰρ, οἶμαι, τὸ βούλημα τοῦ Θεοῦ ἐν μιᾷ ταυτότητι. Πῶς δ᾽ ἂν ἐν χρόνῳ γένοιτο κτίσις, συγγενομένου τοῖς οὖσι καὶ τοῦ χρόνου; Ἤδη δὲ καὶ ἐν ἑβδομάσι (12) πᾶς ὁ κόσμος κυκλείται τῶν ζωογονουμένων καὶ τῶν φυο- μένων ἁπάντων. Ἑπτὰ μέν εἰσιν οἱ τὴν μεγίστην δύναμιν ἔχοντες πρωτόγονοι ἀγγέλων ἄρχοντες· ἑπτὰ (13) δὲ καὶ οἱ ἀπὸ τῶν μαθημάτων τους πλάνη- τας εἶναί φασιν ἀστέρας, τὴν περίγειον διοίκησιν πέντος. τητες. Η ημέρα τῇ ἡμέρᾳ ἐρεύγεται ῥῆμα, οὐρανοὶ τοῖς οὐρανοῖς, Οὐ τοίνυν, ὥσπερ τινὲς ὑπολαμβάνουσι τὴν ἀνάπαυσιν τοῦ Θεοῦ, πέπαυται ποιῶν ὁ Θεός. ο Νοι Γένοιτο. Ὅτι δὲ τέλειος ὁ ἑπτὰ φύσει ἀριθμὸς, δῆλον ἐκ τοῦ διοικεῖν τὸν Θεὸν τὸν περίγειον κόσμον ἑπτὰ ἄστροις. • STROMATUM LIB. VI. B A remunerationis & eorum quæ sunt promissa. Ideo cum quartus in montem ascendisset Dominus, fit sextus, et spiritali luce illuminatur manifestans a se profectam virtutem, quatenus videri poterat ab iis qui electi fuerant ut viderent, per septimam vo- cem prædicatus Filius Dei, ut illi quidem quiesce- rent, de ipso satis persuasi, ipse vero per genera- tionem quam significavit insignis senarius, factus octonarius, appareret Deus in caruncula, suam os- tendens potentiam : cum numeraretur quidem ut homo, celaretur autem quisnam esset. Nam in nu- merorum quoque ordinem refertur senarius: ele- meutorum autem consequentia notam agnoscit quod non scribitur. Hic in ipsis quidem numeris servatur ordine unaquæque unitas usque ad septe- narium et octonarium. In ordine autem elemento- rum fit sextum, et septimum. Cum autem subrepsit, nescio quomodo, sexti nota in scribendi formam, si sic quidem sequamur, fit septenarius quidem sextus, octonarius vero septimus. Quocirca etiam sexto die dicitur homo fuisse creatus, qui ſuit ſidelis ei qui est insignis, ut Dominicæ hæredi- tatis quietem protinus acciperet. Tale quid ostendit etiam hora sexta salutaris œconomiæ, qua consum- matus fuit homo. Jam vero ipsorum quidem octo, media fiunt septem; septem autem videntur ha- bere sex spatia. Alia est enim illa ratio quaudo septenarius glorificaverit octonarium, et cœli colis enarrant gloriam Dei . › Figuræ autem eorun. sensiles, sunt elementa nostra vocalia. Sic etiam ipse Dominus dictus est A et Q, prin- cipium et finis », per quem omnia facta sunt, et sine ipso factum est nihil c. Non ergo, sicut qui- dam existimant, quietem Dei facere cessavit Deus. Nam cum sit bonus, si cessarit unquam beneſa- cere, Deus quoque esse cessabit, quod nefas qui- dem est dicere. Quievisse ergo, est ordinasse, ut servaretur citra ullam transgressionem in onine tempus ordo eorum quæ facta sunt, et fecisse, ut unaquæque creatura cessaret a veteri confusione. P. 812-813 ED. POTTER, 684-685 ED. PARIS. numerandum in ordinem litterarum referri, ac sex- tum ibi locum tenere. Proinde huic divinam Christi naturam comparat, quæ licet non appareret, tamen per vocem cœlitus datam patefacta, octonarium nu- merum complevit. Nihil igitur hic mutandum. Vult Clemens irrepsisse, hanc notam numeralem inter litteras & et, cum non esset lit- tera. Lower. numeri respondet, ut modo dictum est. eua redemit, Matth. xxvii, 45; Marc. xv, ; Luc. XXIII, 44; Joan. xix, 14. LowTH. agnoscunt. Verum cum in seq. commate dictum sit C D . Quæ enim diversis diebus fuerunt creationes, ma- xima acceptæ sunt consequentia, utpote quod om- nia quæ facta sunt, honorem sint habitura ex au-. • Psal. xviit 1. Apoc. xxi, 6. c Joan. 1, 3. inde factum vi- detur ut sententiæ quodam- modo pares essent. sunt: igitur, quemadmodum quidam quietem Dei conci- piunt, quievit Deus ab agendo. › (9)) AI HEY, de Herveli Com. 121, edit. Paris. LOWTH. ordine suo dicentis Numerum septenarium natura perfectum esse, (5) Εκκλαπέντος. Legendum omnino είσκλα- (4) Τῷ ἐπισήμῳ. Hoc est Christo, qui notæ sexti (5) Ἡ ἔκτη ώρα. Hac hora Christus hominem morte (6) Διαστήματα. Intervalla; idem, quod μεσό (7) Τοῖς οὐρανοῖς. Hæc verba vulgata Biblia non (8) Ου τοίνυν. Hæc sic distinguenda et explicanda (9) Al μέν. Vide Herveli Commentarium. (11) Φωνῇ. Vocem intelligit Dei singulis rebus (12) Ἑβδομάσι. Conf. Lactantius. lib. vir, cap. 14. (13) Alexander Aphrodis. lib. II, pro 47:
PG 9:371γίνεται γὰρ ἐξ ἀφεγγοῦς μηνοειδής, εἶτα διχότομος, εἶτα ἀμφίκυρτος πανσέληνός τε καὶ κατὰ ἀπόκρουσιν πάλιν ἀμφίκυρτος διχότομός τε ὁμοίως καὶ μηνοειδής. ἑπτατόνῳ φόρμιγγι νέους κελαδήσομεν ὕμνους, ποιητής τις οὐκ ἄσημος γράφει καὶ τὴν παλαιὰν λύραν ἑπτάφθογγον εἶναι διδάσκων. ἑπτὰ καὶ περὶ τῷ προσώπῳ τῷ ἡμετέρῳ ἐπίκειται τῶν αἰσθητηρίων τὰ ὄργανα, δύο μὲν τὰ τῶν ὀφθαλμῶν, δύο δὲ τὰ τῶν ἀκουστικῶν πόρων, δύο δὲ τὰ τῶν μυκτήρων, ἕβδομον δὲ τὸ τοῦ στόματος. τάς τε τῶν ἡλικιῶν μεταβολὰς κατὰ ἑβδομάδα γίνεσθαι Σόλωνος αἱ ἐλεγεῖαι δηλοῦσιν ὧδέ πως· παῖς μὲν ἄνηβος ἐὼν ἔτι νήπιος ἕρκος ὀδόντων φύσας ἐκβάλλει πρῶτον ἐν ἕπτ’ ἔτεσιν· τοὺς δ’ ἑτέρους ὅτε δὴ τελέσῃ θεὸς ἕπτ’ ἐνιαυτούς, ἥβης ἐκφαίνει σήματα γεινομένης· τῇ τριτάτῃ δὲ γένειον ἀεξομένων ἐπὶ γυίων λαχνοῦται, χροιῆς ἄνθος ἀμειβομένης· τῇ δὲ τετάρτῃ πᾶς τις ἐν ἑβδομάδι μέγ’ ἄριστος ἰσχύν, ἥν τ’ ἄνδρες σήματ’ ἔχους’ ἀρετῆς· πέμπτῃ δ’ ὥριον ἄνδρα γάμου μεμνημένον εἶναι καὶ παίδων ζητεῖν εἰσοπίσω γενεήν· τῇ δ’ ἕκτῃ περὶ πάντα καταρτύεται νόος ἀνδρός, οὐδ’ ἕρδειν ἔθ’ ὁμῶς ἔργα μάταια θέλει·
πάντα γίνεσθαι νομίζουσι τὰ περὶ τὸν θνητὸν βίον παρ' δ καὶ περὶ τῶν μελλόντων λέγειν τινὰ ὑπισχνούν ται· τῶν δὲ ἀπλανῶν, ἑπτὰ μὲν αἱ πλειάδες· ἑπτά στεροι (14) δὲ αἱ ἄρκτοι, καθ᾽ ἂς αἱ γεωργία: (15) καὶ ναυτιλίαι συμπεραιοῦνται· ἡ σελήνη (16) τ δι᾿ ἑπτὰ ἡμερῶν λαμβάνει τοὺς μετασχηματισμούς. Κατὰ μὲν οὖν τὴν πρώτην ἑβδομάδα διχότομος γίνε- ται, κατὰ δὲ τὴν δευτέραν πανσέληνος· τρίτῃ δὲ ἀπὸ τῆς (17) ἀποκρούσεως αὖθις διχότομος· καὶ τετάρτη ἀφανίζεται. ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὴ, καθάπερ Σέλευκος ό μετ θηματικὸς παραδίδωσιν, ἑπτάκις μετασχηματίζεται γίνεται γὰρ ἐξ ἀφεγγοῦς μηνοειδής, εἶτα διχότομος, εἶτα ἀμφίκυρτος πανσέληνος τε· καὶ κατὰ ἀπόκρυ σιν πάλιν ἀμφίκυρτος, διχότομος τε ὁμοίως καὶ μη- επιτελοῦντας· ὑφ' ὧν κατὰ συμπάθειαν οἱ Χαλδαία Β νοειδή;. Ανδρειότατος γὰρ καὶ ἀλκιμώτατος ὁ ἀρι- θμὸς εὖ πεφυκώς πρὸς ἀρχὴν καὶ ἡγεμονίαν. "Ενιοι δ᾽ αὐτὴν καιρὸν προσηγόρευσαν, ἀπὸ τῶν αἰσθητῶν τεκμηράμενοι τὴν νοητὴν αὐτῆς οὐσίαν· ὅσα γὰρ τῶν ἐν αἰσθητοῖς ἄριστα, δι' ὧνα: Ετήσιοι ὧραι καὶ τῶν καιρῶν αἱ περίοδοι τεταγμένως ἐπιτελοῦνται, μετέθηκεν ἑβδομάδος· λέγω δὲ πλάνητας ἑπτὰ, καὶ ἄρκτον, καὶ πλειάδας, καὶ σελήνης αυξομένης τε καὶ μειουμένης ἀνακυκλήσεις, καὶ τῶν ἄλλων τὰς ἐν αρμονίους καὶ παντὸς λόγου κρείττους περιφοράς. "Αρκτος τε μήν, ἣν φασι πλωτήρων είναι προπομπόν, ἐξ ἑπτὰ ἀστέρων συνέστηκεν. « Καὶ ὁ τῶν πλειάδων χορὸς ἀστέρων ἑβδομάδι συμπεπλήρω- ται. « Ομοίως δὲ καὶ ἡ σελήνη τῷ ἑπτὰ ἀριθμῷ σχηματίζεται. ο ἀνα Από μονάδος συντεθεὶς ἑξῆς ὁ ἑπτὰ ἀριθμός, γεννᾷ τὸν ὀκτὼ καὶ εἴκοσι τέλειον, καὶ τοῖς αὐτοῦ μέρεσιν ἱσούμενον· ὁ δὲ γεννηθεὶς ἀριθμὸς ἀποκαταστατικό; ἐστι σελήνης, ἀφ᾽ οὗ ἤρξατο σχήματος λαμβάνειν αύξησιν αἰσθητῶς, εἰς ἐκεῖνον κατὰ μείωσιν Χαμπτούσης· αὔξεται μὲν ἀπὸ τῆς πρώτης μήνες δοὺς ἐπιλάμψεως ἄχρι διχοτόμου ἡμέραις ἐπὶ, εἶθ' ἑτέραις τοσαύταις πλησιφαής γίνεται, καὶ πάλιν ὑποστρέφει διαυλοδρομούσα τὴν αὐτὴν ὁδὸν, ἀπὸ μὲν τῆς πλησιφαοῦς ἐπὶ τὴν διχότομον ἑπτὰ εὐλην ἡμέραις, εἶτ᾽ ἀπὸ ταύτης ἐπὶ τὴν μηνοειδή, ταῖς ἴσαις ἑξῆς ὁ λεχθεὶς ἀριθμὸς συμπεπλήρωται. ο δε διχότομος διχότομος ἀμφίκυρ τος, CLEMENTIS ALEXANDRINI tiquitate, nec sit futura par eorum aestimatio, licet A cogitatione simul facta sint. Neque voce fuisset de- claratus uniuscujusque ortus, si acervatim et simul omnia fecisse, dicta esset creatio. Oportebat enim aliquid primum quoque nominasse. Propterea ergo prima a propheta dicta sunt, ex quibus secunda, cum omnia simul potestate facta sint ex una essen- tia. Est enim una, ut opinor, Dei voluntas in una identitate. Quomodo autem in tempore facta fuerit creatio, si una cum iis quæ sunt tempus quoque fa- ctum fuerit? Jam vero etiam in septenariis totus mundus circumagitur omnium quæ et viva gignun- tur et quæ nascuntur. Septem quidem sunt quorum est maxima potentia, primogeniti angelorum prin- clpes. Porro autem mathematici quoque dicunt esse septem stellas errantes quæ terram admini- strant, a quibus Chaldæi existimant omnia per sympathiam, quæ ad mortalem vitam pertinent, fieri: quo fit ut etiam de futuris quædam promittant dicere. Ex inerrantibus autem septem quidem suat Pleiades. Ursæ autem constant ex septem stellis, per quas et agricultura exercetur et navigatur. Lu- na vero septino quoque die mutat figuram. Et in prima quidem × hebdomade, est dimidiata, in secun- da est plena; tertia autem ab occasu rursus est dimidiata, et quarta, non apparet. Quin etiam ipsa quoque, sicut tradit Seleucus mathematicus, septies figuram mutat. Ex obscura enim et non appa rente fit cornuta lunula, deinde semiplena, deinde ampbicyrtos et plena; et rursus occidendo am- phicyrtos, et similiter dimidiata, et cornuta lunula. P. ED. POTTER. constat ex eo quod Deus terrarum orbem septem astris regat. Macrobius, in Somnium Scipionis lib. 1, c. 6: Septem quoque vagantium sphæra- rum ordinem illi stelliferæ et omnes continenti sub- jecit artifex fabricatoris providentia; quæ et supe- rioris rapidis motibus obviarent, et iuferiora omnia C gubernarent. Philo, lib. De septenario et festis p. » 1177: Est etenim numerus validissimus ac præstantis- simus, pulchre a natura comparatus ad imperium et principatum. Quidam vero ipsam appelien: oc- casionem, a rebus sub sensum oculorum cadenti- bus conjectura facta intelligibilis ipsius essentiæ. Nam quæcunque e rebus sensibilibus optima sunţ, per quæ Elesiæ tempestates et temporum meatus ac circuitus ordinate peraguntur, septenarii vim percipiunt; dico equidem errones seu planetas se- ptem et ursam et pleiadas et lunæ crescentis ac terga vertentis et diminutæ revolutiones, aliorum- que stellarum harmonicos et quovis sermone potio- res circuitus. › p. : Ursa quidem quæ dicitur nautarum deductrix, ex septem stellis constat. • Idem paulo post : Pleiadum etiam chorus ex septem stellis ab- solvitur. › Clare, supra quoque docuit Clemens p. 280, et Ba- silius p. 187. SYLBURG. dicto: Luna itid:m per septenarium for D matur. » Philo, lib. De mundi opificio pag. 25: plenarius ex unitate et reliquis deinceps numeris compositus, gignit XXVIII, perfectum numerum æquatum suis partibus. Is ita natus numerus aplus est ad restituendam lunam in id momentum ex quo primum cœpit crescere sensibiliter, et ad quod decrescendo solet recurrere; ea crescit a prima lu nata facie usque ad dimidiatam diebus septenis, moxque totidem aliis ad plenum orbem proficit; deinde rursum a meta per eamdem viam a pleno orbe ad dimidiatum aliis septenis diebus recurrit, totidemque ad lunatam faciem, quibus deinceps additus conficitur modo dictus numerus., Macro- bius in Somnium Scipionis lib. 1. c. : « Similibus quoque dispensationibus hebdomadum hominis sai vices sempiterna lege variando disponit. Primis enim septein usque ad medietatem velut divisi or bis excrescit, et tunc vocatur; secundis orbem renascentes ignes colligendo jain complet, et plena tunc dicitur, tertiis rursus edi- citur, cum ad medietatem decrescendo contrahitur; quartis ultima luminis sui diminutione tenuatur. Septem quoque permutationibus, quas phasis vo cant Graci, toto mense distinguitur ; cumn nasci- tur, cum ft dichotomos ; et cum fit cum plena, et rursus ac denuo dichotomus, et cum ad nos luminis universitate privatur. Amphi- cyrtos est autem, cum supra diametrum dichotomi est antequam orbis conclusione cingatur, vel de or be jam minuens inter medietatem ac plenitudinem iusuper mediam luminis curvat eminentiam. (14) Επτάστεροι. Philo, lib. De mundi opificio, (15) Γεωργίαι. Agricolas et nautas sidera spe- (16) Η σελήνη. Alexander Aphrodis. loco jaun (17) Της. Hanc particulam omittit ms. Quod
ἑπτὰ δὲ νοῦν καὶ γλῶσσαν ἐν ἑβδομάσι[ν] μέγ’ ἄριστος ὀκτώ τ’ ἀμφοτέρων τέσσαρα καὶ δέκ’ ἔτη· τῇ δ’ ἐνάτῃ ἔτι μὲν δύναται, μετριώτερα δ’ αὐτοῦ πρὸς μεγάλην ἀρετὴν σῶμά τε καὶ δύναμις· τῇ δεκάτῃ δ’ ὅτε δὴ τελέσῃ θεὸς ἕπτ’ ἐνιαυτούς, οὐκ ἂν ἄωρος ἐὼν μοῖραν ἔχοι θανάτου. πάλιν ἐν ταῖς νόσοις κρίσιμος ἡ ἑβδόμη καὶ ἡ τεσσαρεσκαιδεκάτη, καθ’ ἃς ἡ φύσις διαγωνίζεται πρὸς τὰ νοσοποιὰ τῶν αἰτίων. καὶ μυρία τοιαῦτα ἁγιάζων τὸν ἀριθμὸν παρατίθεται Ἕρμιππος ὁ Βηρύτιος ἐν τῷ Περὶ ἑβδομάδος. σαφῶς δὲ τὸν περὶ ἑβδομάδος τε καὶ ὀγδοάδος μυστικὸν λόγον τοῖς γιγνώσκουσι παραδίδωσιν ὁ μακάριος Δαβὶδ ὧδέ πως ψάλλων· τὰ ἔτη ἡμῶν ὡς ἀράχνη ἐμελέτων. αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκοντα ἔτη, ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα ἔτη. εἴη δ’ ἡμᾶς 4 βασιλεύειν. ἵνα τοίνυν γενητὸν εἶναι τὸν κόσμον διδαχθῶμεν, μὴ ἐν χρόνῳ δὲ ποιεῖν τὸν θεὸν ὑπολάβωμεν, ἐπήγαγεν ἡ προφητεία· αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως καὶ τῶν ἐν αὐτοῖς, ὅτε ἐγένετο·
πάντα γίνεσθαι νομίζουσι τὰ περὶ τὸν θνητὸν βίον παρ' δ καὶ περὶ τῶν μελλόντων λέγειν τινὰ ὑπισχνούν ται· τῶν δὲ ἀπλανῶν, ἑπτὰ μὲν αἱ πλειάδες· ἑπτά στεροι (14) δὲ αἱ ἄρκτοι, καθ᾽ ἂς αἱ γεωργία: (15) καὶ ναυτιλίαι συμπεραιοῦνται· ἡ σελήνη (16) τ δι᾿ ἑπτὰ ἡμερῶν λαμβάνει τοὺς μετασχηματισμούς. Κατὰ μὲν οὖν τὴν πρώτην ἑβδομάδα διχότομος γίνε- ται, κατὰ δὲ τὴν δευτέραν πανσέληνος· τρίτῃ δὲ ἀπὸ τῆς (17) ἀποκρούσεως αὖθις διχότομος· καὶ τετάρτη ἀφανίζεται. ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὴ, καθάπερ Σέλευκος ό μετ θηματικὸς παραδίδωσιν, ἑπτάκις μετασχηματίζεται γίνεται γὰρ ἐξ ἀφεγγοῦς μηνοειδής, εἶτα διχότομος, εἶτα ἀμφίκυρτος πανσέληνος τε· καὶ κατὰ ἀπόκρυ σιν πάλιν ἀμφίκυρτος, διχότομος τε ὁμοίως καὶ μη- επιτελοῦντας· ὑφ' ὧν κατὰ συμπάθειαν οἱ Χαλδαία Β νοειδή;. Ανδρειότατος γὰρ καὶ ἀλκιμώτατος ὁ ἀρι- θμὸς εὖ πεφυκώς πρὸς ἀρχὴν καὶ ἡγεμονίαν. "Ενιοι δ᾽ αὐτὴν καιρὸν προσηγόρευσαν, ἀπὸ τῶν αἰσθητῶν τεκμηράμενοι τὴν νοητὴν αὐτῆς οὐσίαν· ὅσα γὰρ τῶν ἐν αἰσθητοῖς ἄριστα, δι' ὧνα: Ετήσιοι ὧραι καὶ τῶν καιρῶν αἱ περίοδοι τεταγμένως ἐπιτελοῦνται, μετέθηκεν ἑβδομάδος· λέγω δὲ πλάνητας ἑπτὰ, καὶ ἄρκτον, καὶ πλειάδας, καὶ σελήνης αυξομένης τε καὶ μειουμένης ἀνακυκλήσεις, καὶ τῶν ἄλλων τὰς ἐν αρμονίους καὶ παντὸς λόγου κρείττους περιφοράς. "Αρκτος τε μήν, ἣν φασι πλωτήρων είναι προπομπόν, ἐξ ἑπτὰ ἀστέρων συνέστηκεν. « Καὶ ὁ τῶν πλειάδων χορὸς ἀστέρων ἑβδομάδι συμπεπλήρω- ται. « Ομοίως δὲ καὶ ἡ σελήνη τῷ ἑπτὰ ἀριθμῷ σχηματίζεται. ο ἀνα Από μονάδος συντεθεὶς ἑξῆς ὁ ἑπτὰ ἀριθμός, γεννᾷ τὸν ὀκτὼ καὶ εἴκοσι τέλειον, καὶ τοῖς αὐτοῦ μέρεσιν ἱσούμενον· ὁ δὲ γεννηθεὶς ἀριθμὸς ἀποκαταστατικό; ἐστι σελήνης, ἀφ᾽ οὗ ἤρξατο σχήματος λαμβάνειν αύξησιν αἰσθητῶς, εἰς ἐκεῖνον κατὰ μείωσιν Χαμπτούσης· αὔξεται μὲν ἀπὸ τῆς πρώτης μήνες δοὺς ἐπιλάμψεως ἄχρι διχοτόμου ἡμέραις ἐπὶ, εἶθ' ἑτέραις τοσαύταις πλησιφαής γίνεται, καὶ πάλιν ὑποστρέφει διαυλοδρομούσα τὴν αὐτὴν ὁδὸν, ἀπὸ μὲν τῆς πλησιφαοῦς ἐπὶ τὴν διχότομον ἑπτὰ εὐλην ἡμέραις, εἶτ᾽ ἀπὸ ταύτης ἐπὶ τὴν μηνοειδή, ταῖς ἴσαις ἑξῆς ὁ λεχθεὶς ἀριθμὸς συμπεπλήρωται. ο δε διχότομος διχότομος ἀμφίκυρ τος, CLEMENTIS ALEXANDRINI tiquitate, nec sit futura par eorum aestimatio, licet A cogitatione simul facta sint. Neque voce fuisset de- claratus uniuscujusque ortus, si acervatim et simul omnia fecisse, dicta esset creatio. Oportebat enim aliquid primum quoque nominasse. Propterea ergo prima a propheta dicta sunt, ex quibus secunda, cum omnia simul potestate facta sint ex una essen- tia. Est enim una, ut opinor, Dei voluntas in una identitate. Quomodo autem in tempore facta fuerit creatio, si una cum iis quæ sunt tempus quoque fa- ctum fuerit? Jam vero etiam in septenariis totus mundus circumagitur omnium quæ et viva gignun- tur et quæ nascuntur. Septem quidem sunt quorum est maxima potentia, primogeniti angelorum prin- clpes. Porro autem mathematici quoque dicunt esse septem stellas errantes quæ terram admini- strant, a quibus Chaldæi existimant omnia per sympathiam, quæ ad mortalem vitam pertinent, fieri: quo fit ut etiam de futuris quædam promittant dicere. Ex inerrantibus autem septem quidem suat Pleiades. Ursæ autem constant ex septem stellis, per quas et agricultura exercetur et navigatur. Lu- na vero septino quoque die mutat figuram. Et in prima quidem × hebdomade, est dimidiata, in secun- da est plena; tertia autem ab occasu rursus est dimidiata, et quarta, non apparet. Quin etiam ipsa quoque, sicut tradit Seleucus mathematicus, septies figuram mutat. Ex obscura enim et non appa rente fit cornuta lunula, deinde semiplena, deinde ampbicyrtos et plena; et rursus occidendo am- phicyrtos, et similiter dimidiata, et cornuta lunula. P. ED. POTTER. constat ex eo quod Deus terrarum orbem septem astris regat. Macrobius, in Somnium Scipionis lib. 1, c. 6: Septem quoque vagantium sphæra- rum ordinem illi stelliferæ et omnes continenti sub- jecit artifex fabricatoris providentia; quæ et supe- rioris rapidis motibus obviarent, et iuferiora omnia C gubernarent. Philo, lib. De septenario et festis p. » 1177: Est etenim numerus validissimus ac præstantis- simus, pulchre a natura comparatus ad imperium et principatum. Quidam vero ipsam appelien: oc- casionem, a rebus sub sensum oculorum cadenti- bus conjectura facta intelligibilis ipsius essentiæ. Nam quæcunque e rebus sensibilibus optima sunţ, per quæ Elesiæ tempestates et temporum meatus ac circuitus ordinate peraguntur, septenarii vim percipiunt; dico equidem errones seu planetas se- ptem et ursam et pleiadas et lunæ crescentis ac terga vertentis et diminutæ revolutiones, aliorum- que stellarum harmonicos et quovis sermone potio- res circuitus. › p. : Ursa quidem quæ dicitur nautarum deductrix, ex septem stellis constat. • Idem paulo post : Pleiadum etiam chorus ex septem stellis ab- solvitur. › Clare, supra quoque docuit Clemens p. 280, et Ba- silius p. 187. SYLBURG. dicto: Luna itid:m per septenarium for D matur. » Philo, lib. De mundi opificio pag. 25: plenarius ex unitate et reliquis deinceps numeris compositus, gignit XXVIII, perfectum numerum æquatum suis partibus. Is ita natus numerus aplus est ad restituendam lunam in id momentum ex quo primum cœpit crescere sensibiliter, et ad quod decrescendo solet recurrere; ea crescit a prima lu nata facie usque ad dimidiatam diebus septenis, moxque totidem aliis ad plenum orbem proficit; deinde rursum a meta per eamdem viam a pleno orbe ad dimidiatum aliis septenis diebus recurrit, totidemque ad lunatam faciem, quibus deinceps additus conficitur modo dictus numerus., Macro- bius in Somnium Scipionis lib. 1. c. : « Similibus quoque dispensationibus hebdomadum hominis sai vices sempiterna lege variando disponit. Primis enim septein usque ad medietatem velut divisi or bis excrescit, et tunc vocatur; secundis orbem renascentes ignes colligendo jain complet, et plena tunc dicitur, tertiis rursus edi- citur, cum ad medietatem decrescendo contrahitur; quartis ultima luminis sui diminutione tenuatur. Septem quoque permutationibus, quas phasis vo cant Graci, toto mense distinguitur ; cumn nasci- tur, cum ft dichotomos ; et cum fit cum plena, et rursus ac denuo dichotomus, et cum ad nos luminis universitate privatur. Amphi- cyrtos est autem, cum supra diametrum dichotomi est antequam orbis conclusione cingatur, vel de or be jam minuens inter medietatem ac plenitudinem iusuper mediam luminis curvat eminentiam. (14) Επτάστεροι. Philo, lib. De mundi opificio, (15) Γεωργίαι. Agricolas et nautas sidera spe- (16) Η σελήνη. Alexander Aphrodis. loco jaun (17) Της. Hanc particulam omittit ms. Quod
PG 9:373ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. τὸ μὲν γὰρ ὅτε ἐγένετο ἀόριστον ἐκφορὰν καὶ ἄχρονον μηνύει, τὸ δὲ ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίησεν ὁ θεός, τουτέστιν ἐν ᾗ καὶ δι’ ἧς τὰ πάντα ἐποίησεν, ἧς καὶ χωρὶς ἐγένετο οὐδὲ ἕν, τὴν δι’ υἱοῦ ἐνέργειαν δηλοῖ, ὅν φησιν ὁ Δαβίδ· αὕτη ἡ ἡμέρα ἣν ἐποίησεν ὁ κύριος· εὐφρανθῶμεν καὶ ἀγαλλιαθῶμεν ἐν αὐτῇ, τουτέστι κατὰ τὴν δι’ αὐτοῦ γνῶσιν παραδιδομένην τὴν θείαν ἑστίασιν εὐωχηθῶμεν. ἡμέρα γὰρ εἴρηται ὁ φωτίζων τὰ ἐπικεκρυμμένα λόγος καὶ δι’ οὗ εἰς φῶς καὶ γένεσιν ἕκαστον τῶν κτισμάτων παρῆλθεν. καὶ ὅλως ἡ δεκάλογος διὰ τοῦ ἰῶτα στοιχείου τὸ ὄνομα τὸ μακάριον δηλοῖ, λόγον ὄντα τὸν Ἰησοῦν παριστῶσα. Ὁ δὲ πέμπτος ἑξῆς ἐστι λόγος περὶ τιμῆς πατρὸς καὶ μητρός. πατέρα δὲ καὶ κύριον τὸν θεὸν λέγει σαφῶς. διὸ καὶ τοὺς ἐπιγνόντας αὐτὸν υἱοὺς ἀναγορεύει καὶ θεούς. κύριος οὖν καὶ πατὴρ ὁ κτίστης πάντων, μήτηρ δὲ οὐχ, ὥς τινες, ἡ οὐσία ἐξ ἧς γεγόναμεν, οὐδ’, ὡς ἕτεροι ἐκδεδώκασιν, ἡ ἐκκλησία, ἀλλ’ ἡ θεία γνῶσις καὶ ἡ σοφία, ὥς φησι Σολομών, μητέρα δικαίων ἀνακαλῶν τὴν σοφίαν. καὶ ἔστι δι’ αὑτὴν αἱρετή.
Ἑπτατόνῳ φόρμιγγι (18) νέους κελαδήσομεν [ύμνους, ποιητής τις οὐκ ἄσημος γράφει, καὶ τὴν παλαιὰν λύ ραν ἑπτάφθογγον εἶναι διδάσκων. Ἑπτὰ (19) και περὶ τῷ προσώπῳ τῷ ἡμετέρῳ ἐπίκειται τῶν αἰσθη τηρίων τὰ ὄργανα· δύο μὲν τὰ τῶν ὀφθαλμῶν, δύο δὲ τὰ τῶν ἀκουστικῶν πόρων· δύο δὲ, τὰ τῶν μυκτή ρων· ἕβδομον δὲ τὸ τοῦ στόματος. Τάς τε τῶν ἡλικιῶν μεταβολὰς κατὰ ἑβδομάδα γίνεσθαι, Σόλω νος (20) αἱ ἐλεγεῖαι δηλοῦσιν ὧδέ πως· Παῖς μὲν ἄνηθος ἐὼν ἔτι νήπιος ἕρκος ὀδόντων Φύσας, ἐκβάλλει πρῶτον ἐν ἑπτ' ἔτεσιν· Τοὺς δ' ἑτέρους ὅτε δὴ τελέσει Θεὸς ἔπτ᾽ ἐνιαυ- [τούς. Ηδης (21) ἐκφαίνει σπέρματα (22) γεινομένης. Τῇ τριτάτῃ δὲ γένειον ἀεξομένων ἐπὶ γυίων (23) Δαχνονται χροιῆς ἄνθος ἀμειβομένης. Τῇ δὲ τετάρτη πᾶς τις (24) ἐν ἐβδομάδι μέγ' άρι- [στος Ἰσχύν, ἦν (25) τ' ἄνδρες σήματ' ἔχουσ' ἀρετῆς. μιγγα ἑπτάκτυπον ἐπτάχορδον λύραν, επτάμιτον λύραν, ἑπτάτονον λύραν ἑπτάφθογγον λύραν φόρμιγγα φόρμιγγι λιγείῃ Ιμερόεν κιθάριζε. Πρὸς ἀπαίδευτον. Πάλιν τε αὖ τὸ ἡγεμονικώτατον ἐν ζώῳ κεφαλὴ τοῖς ἀναγκαιοτάτοις ἑπτὰ χρῆται, δυσὶν ὀφθαλμοῖς, ἀκοαῖς ἴσαις, αὐλαῖς μυκτῆρος δυσὶν ἑβδόμῳ στόματι. • Τό γε ἡγεμονικώτατον τοῦ ζώου πρόσω- που ἑπταχῆ κατατέτρηται, δυσὶν ὀφθαλμοῖς, καὶ ὠσὶ δυσὶν, ἴσοις μυκτήρσι, ἑβδόμῳ στόματι. Ήδης δὲ φανείσης σπέρματα γινομένων. Ήβης δὲ φανείσης σπέρματα γινομένης. σήματα γινομένης Ηβης δ' ἐκφαίνει σήματα γεινομένης. Εβης δὲ φανείσης σπέρματα γεινομένης. ἀεξόμενον ἐπὶ γενύων, ἀεξομένων ἐπὶ γυίων. Οὐδ᾽ ἐσιδεῖν ἔθ' ὅμως ἔργα μάταια θέλει. Οὐδ᾽ ἔρδειν ἔθ' ὅμως ἔργ' απάλαμνα θέλει. Τῇ ἐνάτῃ ἔτι μὲν δύναται, μετριώτερα δ' αὐτοῦ Πρὸς μεγάλην ἀρετὴν σῶμά τε καὶ δύναμις. μαλακώτερα δ' αὐτοῦ Προς μεγάλην. ἀρετὴν γλῶσσά τε καὶ σοφίη. Αεξομένων ἐπὶ γυίων. ἀεξομένων ἐπὶ γενύων. στος. STROMATUM LIB. VI. A Septem nostra tonis pulchros lyra personet hymnos, dicit : itemque scholiastes ejus Lucianus Sy- wesius hymno 8, et Philo pag. 19, septichordem lyram, septem planetarum choreæ respondere tradit. Plutarchus quoque pag. 442, ly- ram fuisse scribit usque ad Terpan- drum postea numerum chordarum a Timotheo Milesio auctum esse. Unde et pro eodem accipiunt multi, sicut Eustathius etiam in Homerico illo, Diversa tamen facit. Gregorius carmine Nicobuli ad Gilium, Basilius homilia in psalm. r, et Lucianus libro Inventorem autem lyra Pla- C to facit Amphionem, Pausanias Mercurium. HOESCH. SYLBURG. Item quod regnum obtinet in animante caput, maxime necessariis instrumentis septem utitur, geminis oculis, auribusque totidem, et narium fi- stulis, septimnoque ore. » Idem, lib. i Legis allegor. pag. 42: Principalis pars hominis septem habet foramina: oculos duos, totidem aures, naresque, os septimum. » Simi- la scribit Macrobius, in Somnium Scipionis lib. 1, c. 6, ubi de virtute septenarii alia tradit satis multa. B De mundi opificio, p. 24. versus : Eumdem sic exbibel ms. Paris.: ibidem habet Philo. descripsit et Philo, in lib. De mundi fabric., ubi pentameter hic ita legitur: Non ut apud Clementem : J. Christophorsonus interpres Philonis, Puberis hinc ævi signa reclusa patent. scribit quidem poeta non ignobilis, docens vete- rem lyram habuisse septem sonos. Sunt etiam ia nostra faeie septem instrumenta sensuum; duo quidem oculorum, duo autem meatuum auditus, duo narium, et oris septimum. Ætatum quoque mutationes fieri per septenarium elegiæ Solonis si- gnificant hoc modo : Infans septenos postquam compleverit annos, Vallum oris dentes conspicere incipies. Postquam septem alios Deus huic concesserit annos. Fit pubes, semenque huic genitale datur. Verum septem aliis postquam annis creverit ætas, Densa seges barbæ contegit orta genas.. Additus est illi cum septenarius alter, Vir tum virtutis fortia signa dabit,. Ac licet lectio Philonis vera sit, hoc tamen et de se cundo septenario prodit Macrobius, in Somnium Scipionis lib. r, c. 6: « Post autem bis septem ipsa, ætas necessitate pubescit. Tunc enim moveri inci- pit vis generationis in masculis, et purgatio femina- rum. . In tertio mendose Clemens Philo Barba genas decorat, cum tertia creverit claς, Mutaturque rubens flore cadente color. Macrobius Post ter septem annos genas flore vestit juventa: idemque annus finem in longum crescendi facit. » Duodecimum sic habet Cle- mens : Philo : Nec facinus post hac vile patrare velit. Quintum decimum cum pentametro Clemens: Philo vero, Ad novies septem valet utraque, verum ubi clara Res est cœpta geri, sermoque mensque labai. Macrobius ait: Cum numerus septem se multi- plicat, eum facere ætatem quæ proprie perfecta et habetur, et dicitur : adeo ut illius alatis homo, ut- pote qui jam perfectionem et attigerit, et necdum præterierit et consilio aptus sit, nec ab exercitio virium alienus habeatur. Cum vero decas, qui et ipse perfectissimus numerus est, perfecto numero, id est heptadi jungitur, hæc a physicis creditur- meta vivendi. Philo item ibidem ex Hippocrate docet in hominis natura septem esse tempora. In- fans est usque ad annos, septen, dum emittit den- tes. Puer ad quatuordecim, dum semen in eo cre- scere incipit. Adolescens usque ad vicesimum pri- mum, dum barbæ pubescit lanugo. Juvenis usque ad vicesimum octavum, dum totius corporis vires. augescunt. Vir ad undequinquaginta, nempe ad. septies septem. Senex ad quinquaginta sex. Decre- pitus quod inde reliquuni est temporis obtinet. COLLECT. (23). Hanc lectionem e Philone substituit Sylburg. In edit. Flor. et ms. Pa- ris. exstat (18) Επτατένῳ φόρμιγγι. Pindarus quoque φόρ- (19) Επτά. Philo, lib. modo dicti pag. 27: (20) Σόλωνος. Conf. Censorinus c. 14; Philo, D (21) Ήβης. In edit. Flor. hoc modo exstat hic (22) Σπέρματα. Solonis de ætale hominis elegos (24) Πᾶς τ. Philo, πᾶς ἐνὶ ἑβδομάδες σιν άρια (25) Hr. Philo ο.
PG 9:377πᾶν τε αὖ τὸ καλὸν καὶ σεμνὸν παρὰ τοῦ θεοῦ δι’ υἱοῦ γιγνώσκεται. Ἕπεται τούτῳ ὁ περὶ μοιχείας λόγος. μοιχεία δ’ ἐστίν, ἐάν τις καταλιπὼν τὴν ἐκκλησιαστικὴν καὶ ἀληθῆ γνῶσιν καὶ τὴν περὶ θεοῦ διάληψιν ἐπὶ τὴν μὴ προσήκουσαν ἔρχηται ψευδῆ δόξαν, ἤτοι θεοποιῶν τι τῶν γενητῶν ἢ καὶ ἀνειδωλοποιῶν τι τῶν μὴ ὄντων εἰς ὑπέρβασιν, μᾶλλον δὲ ἔκβασιν γνώσεως. ἀλλοτρία δὲ τοῦ γνωστικοῦ ἡ ψευδὴς δόξα ὥσπερ ἡ ἀληθὴς οἰκεία τε καὶ σύζυγος. διόπερ καὶ ὁ γενναῖος ἀπόστολος ἕν τι τῶν τῆς πορνείας εἰδῶν τὴν εἰδωλολατρείαν καλεῖ ἀκολούθως τῷ προφήτῃ λέγοντι· ἐμοίχευσεν τὸ ξύλον καὶ τὸν λίθον· τῷ ξύλῳ εἶπεν ὅτι πατήρ μου εἶ σύ· καὶ τῷ λίθῳ· σὺ ἐγέννησάς με. Ἔπειτα ὁ περὶ φόνου λόγος ἐπακολουθεῖ. φόνος δὲ ἔξαρσίς ἐστι βιαία. τὸν οὖν ἀληθῆ λόγον περὶ θεοῦ καὶ τῆς ἀιδιότητος αὐτοῦ ὁ βουλόμενος ἐξαίρειν, ἵνα τὸ ψεῦδος ἐγκρίνῃ, λέγων ἤτοι ἀπρονόητον εἶναι τὸ πᾶν ἢ τὸν κόσμον ἀγένητον ἢ τῶν κατὰ τὴν ἀληθῆ διδασκαλίαν βεβαίων ἐξωλέστατος. Μετὰ δὲ τοῦτον ὁ περὶ κλοπῆς ἐστι λόγος.
PG 9:379ὡς οὖν ὁ κλέπτων τὰ ἀλλότρια μεγάλως ἀδικῶν εἰκότως περιπίπτει τοῖς ἐπαξίοις κακοῖς, οὕτως ὁ τὰ θεῖα τῶν ἔργων σφετεριζόμενος διὰ τέχνης ἤτοι πλαστικῆς ἢ γραφικῆς καὶ λέγων ἑαυτὸν ποιητὴν εἶναι τῶν ζῴων καὶ φυτῶν, ὁμοίως τε οἱ τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν ἀπομιμούμενοι κλέπται εἰσί. κἂν γεωργός τις ᾖ κἂν πατὴρ παιδίου, διάκονός ἐστι σπερμάτων καταβολῆς, ὁ θεὸς δὲ τὴν πάντων αὔξησιν καὶ τελείωσιν παρέχων εἰς τὸ κατὰ φύσιν προσάγει τὰ γινόμενα. οἱ πλεῖστοι δὲ σὺν καὶ τοῖς φιλοσόφοις τὰς αὐξήσεις καὶ τὰς τροπὰς τοῖς ἄστροις κατὰ τὸ προηγούμενον ἀνατιθέασιν, ἀποστεροῦντες τὸ ὅσον ἐπ’ αὐτοῖς τὴν ἀκάματον δύναμιν τὸν πατέρα τῶν ὅλων. τὰ δὲ στοιχεῖα καὶ τὰ ἄστρα, τουτέστιν αἱ δυνάμεις αἱ διοικητικαί, προσετάγησαν ἐκτελεῖν τὰ εἰς οἰκονομίαν ἐπιτήδεια, καὶ αὐτά τε πείθεται ἄγεταί τε πρὸς τῶν ἐπιτεταγμένων αὐτοῖς, ᾗ ἂν ἡγῆται τὸ ῥῆμα κυρίου, ἐπείπερ ἡ θεία δύναμις ἐπικεκρυμμένως πάντα ἐνεργεῖν πέφυκεν. ὁ τοίνυν ἑαυτὸν φάμενος ἐπινενοηκέναι τι ἢ πεποιηκέναι τῶν πρὸς δημιουργίαν συντεινόντων εὔθυναν ὑφέξει τοῦ ἀσεβοῦς τολμήματος. Δέκατος δέ ἐστιν ὁ περὶ ἐπιθυμιῶν ἁπασῶν λόγος.
Ρ. εξοπίσω εἰς ὀπίσω. καρτύνεται, περὶ πάντα νέος καρτύνεται ἀνδρός, ὁμῶς ὁμοίως ἀμφότερα ἀμφοτέρων Τη δεκάτη εἴ τις τελέσας κατὰ μέτρον ἵκοιτο. Έχει Τὰ νοσήματα δὲ τῷ ἑπτὰ ἀριθμῷ ἀναλόγως κρίνεται. • κριτικούς ἢ κριτίμους, Η Πέμπτη δ' ώριον ἄνδρα γάμου μεμνημένον (26) [είναι, Καὶ παίδων ζητεῖν εἰς ὀπίσω γενεήν. Τῇ δ' ἕκτῃ περὶ πάντα καταρτύεται (27) νέος ἀνα (δρός, Οὐδ᾽ ἐσιδεῖν ἔθ' ὅμως ἔργα μάταια θέλει. Ἑπτὰ δὲ νοῦν καὶ γλῶσσαν ἐν ἑβδομάσι μέγ' ἄρι [στος (28). Οκτώ δ' αμφοτέρων τέσσαρα και δέκ' έτη. Τῇ δ' ἐνάτῃ ἔτι μὲν δύναται, μετριώτερα δ' αὐτοῦ Πρὸς μεγάλην ἀρετὴν σῶμά τε καὶ δύναμις. Τη δεκάτη (29) δ' ότε δὴ τελέσῃ Θεὸς ἔπτ᾽ ἐνιαυ [τοὺς, Οὐκ ἂν ἄωρος ἐὼν μοῖραν ἔχοι θανάτου. Πάλιν (30) ἐν ταῖς νόσοις κρίσιμος ἡ ἑβδόμη καὶ ἡ τεσσαρεσκαιδεκάτη, καθ᾽ ἂς ἡ φύσις διαγωνίζεται πρὸς τὰ νοσοποιὰ τῶν αἰτίων· καὶ μυρία τοιαῦτα, ἁγιά- ζων τὸν ἀριθμὸν, παρατίθεται Ερμιππος (51) ὁ Βη- ρύτιος ἐν τῷ Περὶ ἑβδομάδος.Σαφῶς δὲ τὸν περὶ ἐξ δομάδος τε καὶ ὀγδοάδος μυστικόν λόγον τοῖς γιγνώ σκουσι παραδίδωσιν ὁ μακάριος Δαβίδ, ὧδέ τως ψάλο λων· « Τὰ ἔτη ἡμῶν ὡς ἀράχνη ἐμελέτων. Αἱ ἡμέρας τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς (32) ἑβδομήκοντα ἔτη. Εάν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα έτη. Εἴη δ' ἡμᾶς βασι λεύειν. η Ίνα τοίνυν γενητών (35) εἶναι τὸν κόσμον διδαχθῶμεν, μὴ ἐν χρόνῳ δὲ ποιεῖν τὸν Θεὸν ὑπολάβων μεν, ἐπήγαγεν ἡ προφητεία: « Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως καὶ τῶν ἐν αὐτοῖς, ὅτε ἐγένετο (34), ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. » Τὸ μὲν γὰρ « Οτε ἐγένετο, ο αόριστον ἐκφορὰν καὶ ἄχρονον μη νύει· τὸ δὲ, ε ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίησεν ὁ Θεὸς, » τουτέστιν, ἐν ᾗ καὶ δι' ἧς τὰ πάντα ἐποίησεν, τἧς καὶ χωρὶς ἐγένετο οὐδὲ ἕν, » τὴν δι' Υἱοῦ ἐνέργειαν δηλοῖ· ὂν φτ σιν ὁ Δαβίδ· « Αὕτη (55) ἡ ἡμέρα ἣν ἐποίησεν ὁ Κ5- ριος· εὐφρανθῶμεν καὶ ἀγαλλιαθῶμεν (56) ἐν αὐτῇ, ο τουτέστι, κατὰ τὴν δι' αὐτοῦ γνῶσιν παραδιδομένην, τὴν θείαν ἑστίασιν εὐωχηθῶμεν. Ημέρα γὰρ εἴρηται, ὁ φωτίζων (37) τὰ ἐπικεκρυμμένα Λόγος, καὶ δι᾽ οὗ ª Περὶ ἑβδομάδος ὀγδοήκοντα ἔτη καὶ τὸ πλεῖον αὐτῶν κόπος και πόνος. τόν γενέσεως ἐγένετο. γενέσεως οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὅτε ἐγένετο. εποίησε Κύριος ὁ Θεός. εχνη : Ἡμέραν ἐνταῦθα οὐχὶ τὸν δρόμον λέγει τὸν ὥσπερ ἡμέραν πονηρὰν λέγει οὐ τὸν δρόμον τοῦ ἡλίου, ἡλιακὸν, ἀλλὰ τὰ κατορθώματα τὰ ἐν αὐτῇ γενόμενα ἀλλὰ τὰ ἐν αὐτῇ κακά, οὕτω καὶ ἡμέραν ἀγαθὴν τὰ ἐν αὐτῇ κατορθώματα. "Ο δὲ λέγει τοιοῦτόν ἐστι· τὰ ἐποίησεν. τοῦ Θεοῦ κατορθώματα τὰ ἐν αὐτῇ γενόμενα ὁ Θεὸς ἀγαλλιασώμεθα καὶ εὐφρανθώ μεν. Α. ἄνθρωπον, Φωτίζειν τὰ κρυπτὰ τοῦ σκότ τους, $75 CLEMENTIS ALEXANDRINI Hinc monet adveniens uxorem ducere quintus, Posteritatis et hunc tum meminisse suæ. Sɔlers ingenium est, firma et prudentia sexto, Stulta nec hoc deinceps facta videre juvat, Septimus accessit cum septenarius, atque Oclavus, lingua pollet et ingenio. Nono aliquid possunt, sed jam minuuntur in illo Vires, queis peragunt fortia facta viri. Sed decimus cum alios septem perſecerit annos, Maturam mortem tristia ſala dabunt. Rursus in morbis dies criticus, est septimus et quartus decimus, in quibus decertat natura adver- sus causas morbi. Aliaque ejusmodi innumerabilia adducit Hermippus Berytius in libro De septenario. Aperte autem mysticam de septenario et octonario rationem iis, qui cognoscunt, tradit beatus David sic psallens : « Anni nostri sicut aranea meditabun- tur. Dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni. Sin autem in potestate, octoginta anni e. » Id autem fuerit regnare. Ut ergo discamus mundum esse genitum, non in tempore autem facere Deum existimemus, subjunxit prophetia : • Hic est liber generationis, et eorum quæ sunt in ipsis, quando facta sunt, quo die fecit Deus cœlum et terram ³. › Illud epim, Quando facta sunt, enuntiationem significat indefinitam et expertein temporis. Hoc au- tem, « Quo die fecit Deus; a hoc est, in quo et per quem fecit omnia, et e sine quo factum est nihil c,, significat eam quæ per Filium ſit operationem, quem dicit David: Hic est dies quem fecit Dominus, exsultemus et lætemur in coª,, hoc est, per eam quæ per ipsum tradita est cognitionem, divinis fruamur epulis. Dies enim dictus est Logos qui oc- culta illuminat, et per quem in lucem et ad gene- * ED. POTTER, ED. PARIS. # Psal. cxvil, 24. In vers. seq. idein habet pro tuii Sylburg. pro quam habent edit. Flor. et nis. Paris. A. transpositione facta legit, non incommode. No3 Philonem secuti sumus, inquit Sylburg. In versu sey. e Philone substituit Syiburg, cum habeat edit. Flor.,quod in ms. Paris. ctiam occurrit. seq. idem pro exhibet. In seq. vers. habent edit. Flor. et ms. Paris., sed yo e Philone huc transtulit Sylburg. 47, de perfectione septenarii agens : Morbi quo- que eodem modo septimo die judicantur. » A. Gel- lius lib. ns, cap. : c Discrimina etiam periculo. rum in morbis majore vi fieri putant in diebus, qui conficiuntur ex numera septenarii; eosque dies om- nium maxime ita ut medici appellant, cuique videri, primam hebdomadam, et secundam, et tertium. . De virtute septenarii nu- meri alia quoque multa ibidem legi possunt Conf. Juannis Meursii Denarius Pythagoricus cap. 9. B Psal. Lxxxix, 9, 10. Gen. 11, 4. e Joan. 1, 3. C est in Sir. I. Hernippi scripta recensens Cl. Vos- sius, Histor. Grec., p. 220, hunc librum pretermisit. Eadem post subjungunt, SYLBURG. tuetur sequens vocabulum et verbum ID. Genes. 1bi- dem mox COLLECT. Bibl. psalin. cxvi, SYLBURG. Joan. 1, 9. Cor. IV, 5. (26) Γάμου μ. Philo μεμνημένον ἀρ' γάμου εἶναι. (27) Καταρτύεται. Hanc vocem e Philone substi- (28) Μέγ' άριστος. Philo μετ' ἀρίσταις. In versu (29) Τη δεκ. Philo : (30) Πάλιν. Alexander Aphrodis. lib. ut, problem. (31) Έρμιππος. Hujus viri superius facta mentio (32) Ἐν αὐτοῖς. Sic vulg. Bibl. Ps. LXXXIX. (35) Γενητόν. Α. γεννητόν. Sed vulgatum γενη- (34) Γενέσεως καὶ τῶν ἐν αὐτοῖς, ὅτε ἐγένετο. (35) Αύτη. S. Chrysostomus in hunc locum Ps. (36) Εὐφρανθῶμεν καὶ ἀγαλλιαθώμεν. Vulg. (37) Ο φωτίζων. Christus dicitur φωτίζειν πάντα
καθάπερ οὖν ὁ τῶν μὴ καθηκόντων ἐπιθυμῶν εὐθύνεται, κατὰ τὸν αὐτὸν τρόπον οὐκ ἐφεῖται ψευδῶν πραγμάτων ἐπιθυμεῖν οὐδὲ ὑπολαμβάνειν τῶν ἐν γενέσει τὰ μὲν ἔμψυχα ἐξ ἑαυτῶν δύνασθαι, τὰ δὲ ἄψυχα καθάπαξ μὴ δύνασθαι σῴζειν ἢ βλάπτειν· κἄν τις λέγῃ τὴν ἀντίδοτον ἰᾶσθαι μὴ δύνασθαι καὶ τὸ κώνειον φθείρειν, σοφιζόμενος λέληθεν. οὐδὲν γὰρ τούτων ἐνεργεῖ ἄνευ τοῦ τῇ βοτάνῃ καὶ τῷ φαρμάκῳ χρωμένου, ὥσπερ οὐδ’ ἡ ἀξίνη ἄνευ τοῦ κόπτοντος οὐδὲ ὁ πρίων τοῦ πρίζοντος. ὡς δὲ καθ’ ἑαυτὰ μὲν οὐκ ἐνεργεῖ, ἔχει δέ τινας ποιότητας φυσικὰς τῇ τοῦ τεχνίτου ἐνεργείᾳ συντελούσας τὸ οἰκεῖον ἔργον, οὕτως τῇ καθολικῇ τοῦ θεοῦ προνοίᾳ διὰ τῶν προςεχέστερον κινουμένων καθ’ ὑπόβασιν εἰς τὰ ἐπὶ μέρους διαδίδοται ἡ δραστικὴ ἐνέργεια. Ἀλλ’, ὡς ἔοικεν, οἱ φιλόσοφοι τῶν Ἑλλήνων θεὸν ὀνομάζοντες οὐ γιγνώσκουσιν, ἐπεὶ μὴ σέβουσι κατὰ θεὸν τὸν θεόν. τὰ φιλοσοφούμενα δὲ παρ’ αὐτοῖς κατὰ τὸν Ἐμπεδοκλέα ὡς διὰ πολλῶν δὴ γλώσσης ἐλθόντα ματαίως ἐκκέχυται στομάτων, ὀλίγον τοῦ παντὸς ἰδόντων.
Ρ. εξοπίσω εἰς ὀπίσω. καρτύνεται, περὶ πάντα νέος καρτύνεται ἀνδρός, ὁμῶς ὁμοίως ἀμφότερα ἀμφοτέρων Τη δεκάτη εἴ τις τελέσας κατὰ μέτρον ἵκοιτο. Έχει Τὰ νοσήματα δὲ τῷ ἑπτὰ ἀριθμῷ ἀναλόγως κρίνεται. • κριτικούς ἢ κριτίμους, Η Πέμπτη δ' ώριον ἄνδρα γάμου μεμνημένον (26) [είναι, Καὶ παίδων ζητεῖν εἰς ὀπίσω γενεήν. Τῇ δ' ἕκτῃ περὶ πάντα καταρτύεται (27) νέος ἀνα (δρός, Οὐδ᾽ ἐσιδεῖν ἔθ' ὅμως ἔργα μάταια θέλει. Ἑπτὰ δὲ νοῦν καὶ γλῶσσαν ἐν ἑβδομάσι μέγ' ἄρι [στος (28). Οκτώ δ' αμφοτέρων τέσσαρα και δέκ' έτη. Τῇ δ' ἐνάτῃ ἔτι μὲν δύναται, μετριώτερα δ' αὐτοῦ Πρὸς μεγάλην ἀρετὴν σῶμά τε καὶ δύναμις. Τη δεκάτη (29) δ' ότε δὴ τελέσῃ Θεὸς ἔπτ᾽ ἐνιαυ [τοὺς, Οὐκ ἂν ἄωρος ἐὼν μοῖραν ἔχοι θανάτου. Πάλιν (30) ἐν ταῖς νόσοις κρίσιμος ἡ ἑβδόμη καὶ ἡ τεσσαρεσκαιδεκάτη, καθ᾽ ἂς ἡ φύσις διαγωνίζεται πρὸς τὰ νοσοποιὰ τῶν αἰτίων· καὶ μυρία τοιαῦτα, ἁγιά- ζων τὸν ἀριθμὸν, παρατίθεται Ερμιππος (51) ὁ Βη- ρύτιος ἐν τῷ Περὶ ἑβδομάδος.Σαφῶς δὲ τὸν περὶ ἐξ δομάδος τε καὶ ὀγδοάδος μυστικόν λόγον τοῖς γιγνώ σκουσι παραδίδωσιν ὁ μακάριος Δαβίδ, ὧδέ τως ψάλο λων· « Τὰ ἔτη ἡμῶν ὡς ἀράχνη ἐμελέτων. Αἱ ἡμέρας τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς (32) ἑβδομήκοντα ἔτη. Εάν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα έτη. Εἴη δ' ἡμᾶς βασι λεύειν. η Ίνα τοίνυν γενητών (35) εἶναι τὸν κόσμον διδαχθῶμεν, μὴ ἐν χρόνῳ δὲ ποιεῖν τὸν Θεὸν ὑπολάβων μεν, ἐπήγαγεν ἡ προφητεία: « Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως καὶ τῶν ἐν αὐτοῖς, ὅτε ἐγένετο (34), ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. » Τὸ μὲν γὰρ « Οτε ἐγένετο, ο αόριστον ἐκφορὰν καὶ ἄχρονον μη νύει· τὸ δὲ, ε ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίησεν ὁ Θεὸς, » τουτέστιν, ἐν ᾗ καὶ δι' ἧς τὰ πάντα ἐποίησεν, τἧς καὶ χωρὶς ἐγένετο οὐδὲ ἕν, » τὴν δι' Υἱοῦ ἐνέργειαν δηλοῖ· ὂν φτ σιν ὁ Δαβίδ· « Αὕτη (55) ἡ ἡμέρα ἣν ἐποίησεν ὁ Κ5- ριος· εὐφρανθῶμεν καὶ ἀγαλλιαθῶμεν (56) ἐν αὐτῇ, ο τουτέστι, κατὰ τὴν δι' αὐτοῦ γνῶσιν παραδιδομένην, τὴν θείαν ἑστίασιν εὐωχηθῶμεν. Ημέρα γὰρ εἴρηται, ὁ φωτίζων (37) τὰ ἐπικεκρυμμένα Λόγος, καὶ δι᾽ οὗ ª Περὶ ἑβδομάδος ὀγδοήκοντα ἔτη καὶ τὸ πλεῖον αὐτῶν κόπος και πόνος. τόν γενέσεως ἐγένετο. γενέσεως οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὅτε ἐγένετο. εποίησε Κύριος ὁ Θεός. εχνη : Ἡμέραν ἐνταῦθα οὐχὶ τὸν δρόμον λέγει τὸν ὥσπερ ἡμέραν πονηρὰν λέγει οὐ τὸν δρόμον τοῦ ἡλίου, ἡλιακὸν, ἀλλὰ τὰ κατορθώματα τὰ ἐν αὐτῇ γενόμενα ἀλλὰ τὰ ἐν αὐτῇ κακά, οὕτω καὶ ἡμέραν ἀγαθὴν τὰ ἐν αὐτῇ κατορθώματα. "Ο δὲ λέγει τοιοῦτόν ἐστι· τὰ ἐποίησεν. τοῦ Θεοῦ κατορθώματα τὰ ἐν αὐτῇ γενόμενα ὁ Θεὸς ἀγαλλιασώμεθα καὶ εὐφρανθώ μεν. Α. ἄνθρωπον, Φωτίζειν τὰ κρυπτὰ τοῦ σκότ τους, $75 CLEMENTIS ALEXANDRINI Hinc monet adveniens uxorem ducere quintus, Posteritatis et hunc tum meminisse suæ. Sɔlers ingenium est, firma et prudentia sexto, Stulta nec hoc deinceps facta videre juvat, Septimus accessit cum septenarius, atque Oclavus, lingua pollet et ingenio. Nono aliquid possunt, sed jam minuuntur in illo Vires, queis peragunt fortia facta viri. Sed decimus cum alios septem perſecerit annos, Maturam mortem tristia ſala dabunt. Rursus in morbis dies criticus, est septimus et quartus decimus, in quibus decertat natura adver- sus causas morbi. Aliaque ejusmodi innumerabilia adducit Hermippus Berytius in libro De septenario. Aperte autem mysticam de septenario et octonario rationem iis, qui cognoscunt, tradit beatus David sic psallens : « Anni nostri sicut aranea meditabun- tur. Dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni. Sin autem in potestate, octoginta anni e. » Id autem fuerit regnare. Ut ergo discamus mundum esse genitum, non in tempore autem facere Deum existimemus, subjunxit prophetia : • Hic est liber generationis, et eorum quæ sunt in ipsis, quando facta sunt, quo die fecit Deus cœlum et terram ³. › Illud epim, Quando facta sunt, enuntiationem significat indefinitam et expertein temporis. Hoc au- tem, « Quo die fecit Deus; a hoc est, in quo et per quem fecit omnia, et e sine quo factum est nihil c,, significat eam quæ per Filium ſit operationem, quem dicit David: Hic est dies quem fecit Dominus, exsultemus et lætemur in coª,, hoc est, per eam quæ per ipsum tradita est cognitionem, divinis fruamur epulis. Dies enim dictus est Logos qui oc- culta illuminat, et per quem in lucem et ad gene- * ED. POTTER, ED. PARIS. # Psal. cxvil, 24. In vers. seq. idein habet pro tuii Sylburg. pro quam habent edit. Flor. et nis. Paris. A. transpositione facta legit, non incommode. No3 Philonem secuti sumus, inquit Sylburg. In versu sey. e Philone substituit Syiburg, cum habeat edit. Flor.,quod in ms. Paris. ctiam occurrit. seq. idem pro exhibet. In seq. vers. habent edit. Flor. et ms. Paris., sed yo e Philone huc transtulit Sylburg. 47, de perfectione septenarii agens : Morbi quo- que eodem modo septimo die judicantur. » A. Gel- lius lib. ns, cap. : c Discrimina etiam periculo. rum in morbis majore vi fieri putant in diebus, qui conficiuntur ex numera septenarii; eosque dies om- nium maxime ita ut medici appellant, cuique videri, primam hebdomadam, et secundam, et tertium. . De virtute septenarii nu- meri alia quoque multa ibidem legi possunt Conf. Juannis Meursii Denarius Pythagoricus cap. 9. B Psal. Lxxxix, 9, 10. Gen. 11, 4. e Joan. 1, 3. C est in Sir. I. Hernippi scripta recensens Cl. Vos- sius, Histor. Grec., p. 220, hunc librum pretermisit. Eadem post subjungunt, SYLBURG. tuetur sequens vocabulum et verbum ID. Genes. 1bi- dem mox COLLECT. Bibl. psalin. cxvi, SYLBURG. Joan. 1, 9. Cor. IV, 5. (26) Γάμου μ. Philo μεμνημένον ἀρ' γάμου εἶναι. (27) Καταρτύεται. Hanc vocem e Philone substi- (28) Μέγ' άριστος. Philo μετ' ἀρίσταις. In versu (29) Τη δεκ. Philo : (30) Πάλιν. Alexander Aphrodis. lib. ut, problem. (31) Έρμιππος. Hujus viri superius facta mentio (32) Ἐν αὐτοῖς. Sic vulg. Bibl. Ps. LXXXIX. (35) Γενητόν. Α. γεννητόν. Sed vulgatum γενη- (34) Γενέσεως καὶ τῶν ἐν αὐτοῖς, ὅτε ἐγένετο. (35) Αύτη. S. Chrysostomus in hunc locum Ps. (36) Εὐφρανθῶμεν καὶ ἀγαλλιαθώμεν. Vulg. (37) Ο φωτίζων. Christus dicitur φωτίζειν πάντα
ὡς γάρ που τὸ ἀπὸ τοῦ ἡλίου φῶς δι’ ὑελοῦ σκεύους πλήρους ὕδατος μεθοδεύει ἡ τέχνη εἰς πῦρ, οὕτω καὶ ἡ φιλοσοφία ἐκ τῆς θείας γραφῆς τὸ ἐμπύρευμα λαβοῦσα ἐν ὀλίγοις φαντάζεται. ναὶ μὴν ὡς τὸν αὐτὸν ἀέρα ἀναπνεῖ τὰ ζῷα ἅπαντα, ἄλλα δὲ ἄλλως καὶ εἴς τι διάφορον, οὕτως δὲ καὶ τὴν ἀλήθειαν μετίασιν οἱ πλείους, μᾶλλον δὲ τὸν περὶ ἀληθείας λόγον. οὐ γὰρ περὶ θεοῦ τι λέγουσιν. ἀλλὰ τὰ ἑαυτῶν πάθη ἐπὶ θεὸν ἀνάγοντες ἐξηγοῦνται. γέγονεν γὰρ αὐτοῖς ὁ βίος τὸ πιθανὸν ζητοῦσιν, οὐ τὸ ἀληθές· ἐκ μιμήσεως δὲ ἀλήθεια οὐ διδάσκεται, ἀλλ’ ἐκ μαθήσεως. οὐ γὰρ ἵνα δόξωμεν εἶναι [χρηστοί, εἰς] Χριστὸν πιστεύομεν, καθάπερ οὐδὲ εἰς τὸν ἥλιον ἕνεκά γε τοῦ φαίνεσθαι μόνον ἐν ἡλίῳ ὄντας παρερχόμεθα, ἀλλ’ ἐνταῦθα μὲν τοῦ ἀλεαίνεσθαι χάριν, ἐκεῖ δὲ τοῦ εἶναι καλοὶ καὶ ἀγαθοὶ ἕνεκα Χριστιανοὶ εἶναι βιαζόμεθα, ὅτι μάλιστα βιαστῶν ἐστιν ἡ βασιλεία, ἐκ ζητήσεως καὶ μαθήσεως καὶ συνασκήσεως τελείας τὸ γενέσθαι βασιλέα καρπουμένων. ὁ μιμούμενος ἄρα τὴν δόκησιν δολοῖ καὶ τὴν πρόληψιν.
Ρ. εξοπίσω εἰς ὀπίσω. καρτύνεται, περὶ πάντα νέος καρτύνεται ἀνδρός, ὁμῶς ὁμοίως ἀμφότερα ἀμφοτέρων Τη δεκάτη εἴ τις τελέσας κατὰ μέτρον ἵκοιτο. Έχει Τὰ νοσήματα δὲ τῷ ἑπτὰ ἀριθμῷ ἀναλόγως κρίνεται. • κριτικούς ἢ κριτίμους, Η Πέμπτη δ' ώριον ἄνδρα γάμου μεμνημένον (26) [είναι, Καὶ παίδων ζητεῖν εἰς ὀπίσω γενεήν. Τῇ δ' ἕκτῃ περὶ πάντα καταρτύεται (27) νέος ἀνα (δρός, Οὐδ᾽ ἐσιδεῖν ἔθ' ὅμως ἔργα μάταια θέλει. Ἑπτὰ δὲ νοῦν καὶ γλῶσσαν ἐν ἑβδομάσι μέγ' ἄρι [στος (28). Οκτώ δ' αμφοτέρων τέσσαρα και δέκ' έτη. Τῇ δ' ἐνάτῃ ἔτι μὲν δύναται, μετριώτερα δ' αὐτοῦ Πρὸς μεγάλην ἀρετὴν σῶμά τε καὶ δύναμις. Τη δεκάτη (29) δ' ότε δὴ τελέσῃ Θεὸς ἔπτ᾽ ἐνιαυ [τοὺς, Οὐκ ἂν ἄωρος ἐὼν μοῖραν ἔχοι θανάτου. Πάλιν (30) ἐν ταῖς νόσοις κρίσιμος ἡ ἑβδόμη καὶ ἡ τεσσαρεσκαιδεκάτη, καθ᾽ ἂς ἡ φύσις διαγωνίζεται πρὸς τὰ νοσοποιὰ τῶν αἰτίων· καὶ μυρία τοιαῦτα, ἁγιά- ζων τὸν ἀριθμὸν, παρατίθεται Ερμιππος (51) ὁ Βη- ρύτιος ἐν τῷ Περὶ ἑβδομάδος.Σαφῶς δὲ τὸν περὶ ἐξ δομάδος τε καὶ ὀγδοάδος μυστικόν λόγον τοῖς γιγνώ σκουσι παραδίδωσιν ὁ μακάριος Δαβίδ, ὧδέ τως ψάλο λων· « Τὰ ἔτη ἡμῶν ὡς ἀράχνη ἐμελέτων. Αἱ ἡμέρας τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς (32) ἑβδομήκοντα ἔτη. Εάν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα έτη. Εἴη δ' ἡμᾶς βασι λεύειν. η Ίνα τοίνυν γενητών (35) εἶναι τὸν κόσμον διδαχθῶμεν, μὴ ἐν χρόνῳ δὲ ποιεῖν τὸν Θεὸν ὑπολάβων μεν, ἐπήγαγεν ἡ προφητεία: « Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως καὶ τῶν ἐν αὐτοῖς, ὅτε ἐγένετο (34), ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. » Τὸ μὲν γὰρ « Οτε ἐγένετο, ο αόριστον ἐκφορὰν καὶ ἄχρονον μη νύει· τὸ δὲ, ε ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίησεν ὁ Θεὸς, » τουτέστιν, ἐν ᾗ καὶ δι' ἧς τὰ πάντα ἐποίησεν, τἧς καὶ χωρὶς ἐγένετο οὐδὲ ἕν, » τὴν δι' Υἱοῦ ἐνέργειαν δηλοῖ· ὂν φτ σιν ὁ Δαβίδ· « Αὕτη (55) ἡ ἡμέρα ἣν ἐποίησεν ὁ Κ5- ριος· εὐφρανθῶμεν καὶ ἀγαλλιαθῶμεν (56) ἐν αὐτῇ, ο τουτέστι, κατὰ τὴν δι' αὐτοῦ γνῶσιν παραδιδομένην, τὴν θείαν ἑστίασιν εὐωχηθῶμεν. Ημέρα γὰρ εἴρηται, ὁ φωτίζων (37) τὰ ἐπικεκρυμμένα Λόγος, καὶ δι᾽ οὗ ª Περὶ ἑβδομάδος ὀγδοήκοντα ἔτη καὶ τὸ πλεῖον αὐτῶν κόπος και πόνος. τόν γενέσεως ἐγένετο. γενέσεως οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὅτε ἐγένετο. εποίησε Κύριος ὁ Θεός. εχνη : Ἡμέραν ἐνταῦθα οὐχὶ τὸν δρόμον λέγει τὸν ὥσπερ ἡμέραν πονηρὰν λέγει οὐ τὸν δρόμον τοῦ ἡλίου, ἡλιακὸν, ἀλλὰ τὰ κατορθώματα τὰ ἐν αὐτῇ γενόμενα ἀλλὰ τὰ ἐν αὐτῇ κακά, οὕτω καὶ ἡμέραν ἀγαθὴν τὰ ἐν αὐτῇ κατορθώματα. "Ο δὲ λέγει τοιοῦτόν ἐστι· τὰ ἐποίησεν. τοῦ Θεοῦ κατορθώματα τὰ ἐν αὐτῇ γενόμενα ὁ Θεὸς ἀγαλλιασώμεθα καὶ εὐφρανθώ μεν. Α. ἄνθρωπον, Φωτίζειν τὰ κρυπτὰ τοῦ σκότ τους, $75 CLEMENTIS ALEXANDRINI Hinc monet adveniens uxorem ducere quintus, Posteritatis et hunc tum meminisse suæ. Sɔlers ingenium est, firma et prudentia sexto, Stulta nec hoc deinceps facta videre juvat, Septimus accessit cum septenarius, atque Oclavus, lingua pollet et ingenio. Nono aliquid possunt, sed jam minuuntur in illo Vires, queis peragunt fortia facta viri. Sed decimus cum alios septem perſecerit annos, Maturam mortem tristia ſala dabunt. Rursus in morbis dies criticus, est septimus et quartus decimus, in quibus decertat natura adver- sus causas morbi. Aliaque ejusmodi innumerabilia adducit Hermippus Berytius in libro De septenario. Aperte autem mysticam de septenario et octonario rationem iis, qui cognoscunt, tradit beatus David sic psallens : « Anni nostri sicut aranea meditabun- tur. Dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni. Sin autem in potestate, octoginta anni e. » Id autem fuerit regnare. Ut ergo discamus mundum esse genitum, non in tempore autem facere Deum existimemus, subjunxit prophetia : • Hic est liber generationis, et eorum quæ sunt in ipsis, quando facta sunt, quo die fecit Deus cœlum et terram ³. › Illud epim, Quando facta sunt, enuntiationem significat indefinitam et expertein temporis. Hoc au- tem, « Quo die fecit Deus; a hoc est, in quo et per quem fecit omnia, et e sine quo factum est nihil c,, significat eam quæ per Filium ſit operationem, quem dicit David: Hic est dies quem fecit Dominus, exsultemus et lætemur in coª,, hoc est, per eam quæ per ipsum tradita est cognitionem, divinis fruamur epulis. Dies enim dictus est Logos qui oc- culta illuminat, et per quem in lucem et ad gene- * ED. POTTER, ED. PARIS. # Psal. cxvil, 24. In vers. seq. idein habet pro tuii Sylburg. pro quam habent edit. Flor. et nis. Paris. A. transpositione facta legit, non incommode. No3 Philonem secuti sumus, inquit Sylburg. In versu sey. e Philone substituit Syiburg, cum habeat edit. Flor.,quod in ms. Paris. ctiam occurrit. seq. idem pro exhibet. In seq. vers. habent edit. Flor. et ms. Paris., sed yo e Philone huc transtulit Sylburg. 47, de perfectione septenarii agens : Morbi quo- que eodem modo septimo die judicantur. » A. Gel- lius lib. ns, cap. : c Discrimina etiam periculo. rum in morbis majore vi fieri putant in diebus, qui conficiuntur ex numera septenarii; eosque dies om- nium maxime ita ut medici appellant, cuique videri, primam hebdomadam, et secundam, et tertium. . De virtute septenarii nu- meri alia quoque multa ibidem legi possunt Conf. Juannis Meursii Denarius Pythagoricus cap. 9. B Psal. Lxxxix, 9, 10. Gen. 11, 4. e Joan. 1, 3. C est in Sir. I. Hernippi scripta recensens Cl. Vos- sius, Histor. Grec., p. 220, hunc librum pretermisit. Eadem post subjungunt, SYLBURG. tuetur sequens vocabulum et verbum ID. Genes. 1bi- dem mox COLLECT. Bibl. psalin. cxvi, SYLBURG. Joan. 1, 9. Cor. IV, 5. (26) Γάμου μ. Philo μεμνημένον ἀρ' γάμου εἶναι. (27) Καταρτύεται. Hanc vocem e Philone substi- (28) Μέγ' άριστος. Philo μετ' ἀρίσταις. In versu (29) Τη δεκ. Philo : (30) Πάλιν. Alexander Aphrodis. lib. ut, problem. (31) Έρμιππος. Hujus viri superius facta mentio (32) Ἐν αὐτοῖς. Sic vulg. Bibl. Ps. LXXXIX. (35) Γενητόν. Α. γεννητόν. Sed vulgatum γενη- (34) Γενέσεως καὶ τῶν ἐν αὐτοῖς, ὅτε ἐγένετο. (35) Αύτη. S. Chrysostomus in hunc locum Ps. (36) Εὐφρανθῶμεν καὶ ἀγαλλιαθώμεν. Vulg. (37) Ο φωτίζων. Christus dicitur φωτίζειν πάντα
PG 9:381ὅταν δέ τις ἔναυσμα λαβὼν τοῦ πράγματος ἐξάψῃ τοῦτο ἔνδον ἐν τῇ ψυχῇ πόθῳ καὶ μαθήσει, πάντα ἐπὶ τούτοις κινεῖ πρὸς τὸ ἐπιγνῶναι. οὗ γάρ τις μὴ ἀντιλαμβάνεται, οὐδὲ ποθεῖ αὐτὸ οὐδὲ ἀσπάζεται τὴν ἐξ αὐτοῦ ὠφέλειαν. τὸ ὕστερον οὖν ὁ γνωστικὸς ἐπὶ τέλει τῶν κατορθωμάτων μιμεῖται τὸν κύριον, εἰς ὅσον ἐφικτὸν ἀνθρώποις, ποιότητά τινα κυριακὴν λαβὼν εἰς ἐξομοίωσιν θεοῦ. οἱ δὲ μὴ ἐπιστάμενοι τὴν γνῶσιν οὐδὲ κανονίζειν δύνανται τὴν ἀλήθειαν. μεταλαμβάνειν οὖν τῶν γνωστικῶν θεωρημάτων οὐχ οἷόν τε, ἐὰν μὴ τῶν προτέρων διανοημάτων κενώσωμεν ἑαυτούς. ἁπλῶς γὰρ οὕτως ἀλήθεια κοινῶς λέγεται παντὸς νοητοῦ τε καὶ αἰσθητοῦ. αὐτίκα ἔνεστι θεάσασθαι καὶ ζωγραφίας ἀλήθειαν παρὰ τὴν δημώδη καὶ μουσικῆς σεμνότητα παρὰ τὴν ἀκόλαστον. καὶ φιλοσοφίας οὖν ἐστιν ἀλήθειά τις παρὰ τοὺς ἄλλους φιλοσόφους καὶ κάλλος ἀληθινὸν παρὰ τὸ δεδολωμένον. οὔκουν ποτὲ τὰς ἐπὶ μέρους ἀληθείας, καθ’ ὧν ἡ ἀλήθεια κατηγορεῖται, αὐτὴν δὲ τὴν ἀλήθειαν πολυπραγμονητέον, οὐκ ὀνόματα ζητοῦντας μαθεῖν· τὸ γὰρ περὶ θεοῦ πρᾶγμα οὐκ ἔστιν ἕν, ἀλλὰ μυρία, διαφέρει δὲ τὸν θεὸν ζητεῖν ἢ τὰ περὶ θεοῦ.
δόξωμεν, εἶναι Χριστὸν πιστεύομεν (55), καθάπερ οὐδὲ εἰς τὸν ἥλιον ἔνεκά γε τοῦ φαίνεσθαι μόνον ἐν ηλίῳ ὄντας παρερχόμεθα· ἀλλ' ἐνταῦθα μὲν τοῦ ἀλεαίνεσθαι χάριν, ἐκεῖ δὲ τοῦ εἶναι καλὸν καὶ ἀγα θὸν ἕνεκα (54), Χριστιανοὶ εἶναι βιαζόμεθα (55)· ὅτι μάλιστα βιαστῶν ἐστιν ἡ βασιλεία, ἐκ ζητήσεως, καὶ μαθήσεως, καὶ συνασκήσεως τελείας τὸ γενέσθαι βα- σιλέα καρπουμένων. Ο μιμούμενος ἄρα τὴν δόκησιν δηλοῖ καὶ τὴν πρόληψιν. "Οτ' ἂν δέ τις, ἔναυσμα λα Φὼν τοῦ πράγματος, ἐξάψῃ τοῦτο ἔνδον ἐν τῇ ψυχῇ πόθῳ καὶ μαθήσει (56), πάντα ἐπὶ τούτοις κινεῖ πρὸς τὸ ἐπιγνῶναι. Οὗ γάρ τις μὴ ἀντιλαμβάνεται, οὐδὲ ποθεῖ αὐτὸ, οὐδὲ ἀσπάζεται τὴν ἐξ αὐτοῦ ὠφέλειαν. Τὸ ὕστερον οὖν ὁ γνωστικὸς ἐπὶ τέλει τῶν κατορθω μάτων (57) μιμεῖται τὸν Κύριον, εἰς ὅσον ἐφικτόν ἀνθρώποις, ποιότητά τινα κυριακὴν λαβὼν, εἰς ἐξο- Β μοίωσιν Θεοῦ· οἱ δὲ μὴ ἐπιστάμενοι τὴν γνῶσιν, οὐδὲ κανονίζειν δύνανται τὴν ἀλήθειαν. Μεταλαμβάνειν οὖν τῶν γνωστικῶν θεωρημάτων οὐχ οἷόν τε, ἐὰν μὴ τῶν προτέρων διανοημάτων κενώσωμεν ἑαυτούς· ἁπλῶς γὰρ οὕτως ἀλήθεια κοινῶς λέγεται παντὸς νοητοῦ τε καὶ αἰσθητοῦ. Αὐτίκα ἔνεστι θεάσασθαι καὶ ζωγραφίας ἀλήθειαν παρὰ τὴν δημώδη, καὶ μουσι κῆς σεμνότητα παρὰ τὴν ἀκόλαστον. Καὶ φιλοσοφίας οὖν ἐστιν ἀλήθειά τις παρὰ τοὺς ἄλλους φιλοσόφους, καὶ κάλλος ἀληθινὸν παρὰ τὸ δεδολωμένον. Ούκουν ποτὲ τὰς ἐπὶ μέρους ἀληθείας, καθ' ὧν ἡ ἀλήθεια κατηγορεῖται, αὐτὴν δὲ τὴν ἀλήθειαν πολυπραγμο- νητέον, οὐκ ὀνόματα ζητοῦντες μαθεῖν· τὸ γὰρ περὶ Θεοῦ πράγμα οὐκ ἔστιν ἐν, ἀλλὰ μυρία. Διαφέρει δὲ τὸν Θεὸν εἰπεῖν, ἢ τὰ περὶ Θεοῦ. Καθόλου δὲ εἰπεῖν περὶ “ ἑκάστου πράγματος (58), τῆς οὐσίας τα συμβεβηκότα διακριτέον· καί μοι ἀπόχρη φάναι Θεὸν εἶναι τὸν Κύριον πάντων· αὐτοτελῶς δὲ λέγω τὸν Κύριον πάνω των, οὐδενὸς ὑπολειπομένου κατὰ ἐξαίρεσιν. Ἐπεὶ τοίνυν δύο εἰσὶν ἰδέας τῆς ἀληθείας, τά τε ονόματα καὶ τὰ πράγματα, οἱ μὲν τὰ ὀνόματα λέγουσιν, οἱ περὶ τὰ κάλλη τῶν λόγων διατρίβοντες, οἱ παρ' Ελ- λησι φιλόσοφοι· τὰ πράγματα δὲ παρ᾽ ἡμῖν ἐστι τοῖς βαρβάροις. Αὐτίκα ὁ Κύριος οὐ μάτην ἠθέλησεν εὐτελεῖ (59) χρήσασθαι σώματος μορφῇ ἵνα μή τις τὸ ὡραῖον ἐπαινῶν καὶ τὸ κάλλος θαυμάζων, ἀφίστη και τῶν λεγομένων, καὶ τοῖς καταλειπομένοις προσ- ανέχων, ἀποτέμνηται τῶν νοητῶν. Οὐ τοίνυν περί τὴν λέξιν, ἀλλὰ περὶ τὰ σημαινόμενα ἀναστρεπτέον· Ρ. στεύομεν. οὐ γὰρ ἵνα δόξωμεν είναι, Χρι- στον πιστ. ἀγαθοὶ εἰς, εἶναι εἰ εἰς Οὐ γὰρ ἵνα δόξωμεν εἶναι ἀγαθοὶ, εἰς Χριστὸν πιστεύομεν. « Οὐ γὰρ δοκεῖν ἀγαθὸς, ἀλλ' είναι θέλει. τοῦ εἶναι καλοὶ καὶ ἀγαθοὶ ἕνεκα· είναι, μ Ε. 311. Η βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. τῶν κατορθωμάτων τος. καθόλου δὲ ἐν τῷ εἰπεῖν περὶ ἑκάστου πράγματος, τῆς οὐσίας τὰ συμβεβηκότα διακριτέον. Οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ, οὐδὲ δόξα, STROMATUM LIB. VI. Non enim ut videamur, esse Christum credimus : quomodo nec ad solem, ut in sole tantum esse vi- deamur, accedimus; I sed hic quidem, ut calesca- mus, illic autem, ut viri boni et honesti simus, Christiani esse vi contendimus. Regnum enim est eorum qui sunt maxime violenti; qui ex inquisi- tione, disciplina et perfecta exercitatione hos per- cipiunt fructus, quod reges fiant. Qui ergo imitatur opinionem, ostendit sibi esse quamdam anticipa tam notionem. Quando autem quispiam accepta rei quasi scintilla, eam intus in anima accenderit desi- derio et doctrina, omnia movet postea ut penitus. cognoscat. Quod quis enim non omnino apprehen- dit, neque ipsum desiderat, neque amplectitur inde A tione autem non docetur veritas, sed ex disciplina. provenientem utilitatem. Postremo igitur Gnosti C cus, propter finem eorum quæ recte geruntur, imi- tatur Dominum, quoad licet hominibus, quadam Dominica imbutus qualitate, ad Dei assimilationem; qui autem nesciunt cognitionem, nec certa possunt regula metiri veritatem. Fieri ergo non potest us simus participes contemplationum Gnostica- rum, nisi nos exinaniamus prioribus cogitationibus; simpliciter enim ac in universum dicitur veritas de quolibet quod intelligentia sensuve percipitur. Jam vero facile est distinguere veram picturam a vulgari, et musicam honestam ab impudica. Ergo philosophi quoque est aliqua veritas separata ab aliis philosophis, et vera pulchritudo distincta ab adulterina. Non ergo partes veritatis, de quibus prædicatur nomen veritas, sed ipsa veritas est in- daganda, non autem sola nomina. Quod enim de Deo dicitur, non est res una, sed innumerabiles. Refert autem an Deum dicas, an quæ sunt de Den. El, ut summatim dicam de rebus universis, essen- tia est ab accidentibus ejus distinguenda; ac mihi sufficit dicere Deum esse eum qui est Dominus uni- versorum; absolute autem dico Dominum univer- sorum, nullo reliquo quod excipiatur. Quoniam ergo duæ sunt ideæ seu species veritatis, nempe nomina et res, alii quidem dicunt nomina, qui in ornatu et elegantia versantur orationis, cujusmodi sunt apud Græcos philosophi; res autem sunt apud nos barbaros. Jam vero Dominus non frustra vo- D luit uti vili et humili forma corporis, ne quis spe * ED. POTTER, ED. PARIS. Hanc sententiam edit. Flor. et ms. Pa- ris. sic distinguunt : Intercidisse videntur voces quæ a scriptore nimium festinante propter similitu- dinem dictionum facile omitti potuerunt, at sæpe alias contigit. His autem suppletis, sic se ha- bebit sententia : Non ut boni esse videa - mur. in Christum credimus. Porro respicere vide. tur Clemens tritum illud Amphiarai apud Eschyl. gruentius, ut idemn sc. casus et sequatur et præcedal infinitivum cum alibi passim, tum SYLBURG. not. Respicit auctor Malth. xi, 12: actionum præclare gestarum. › Quasi dicat id esse ullimum viri perfecti, ut Chri- stum imitetur. Malin, et quidem meliori sensu, Heinsius. - Pedag. lib. 111, cap. 1. Lowri. Respicere autemn videtur auctor Isa, Lili, 2, : et seq. (53) Οὐ γὰρ ἵνα δόξωμεν, εἶναι Χριστὸν πιο (54) Τοῦ εἶναι καλὸν καὶ ἀγαθὸν ἕνεκα. Con- (55) Βιαζόμεθα. Conf. superius Strom. iv. p. 565, (56) Μαθήσει. Ms. Otob. παθήσει. (57) Ἐπὶ τέλει τῶν κατορθωμάτων. «In fine (58) Καθόλου δὲ εἰπεῖν περὶ ἑκάστου πράγμα (59) Ευτελεῖ. Vide Strom. p. 470, edit. Paris.
καθόλου δὲ εἰπεῖν περὶ ἑκάστου πράγματος τῆς οὐσίας τὰ συμβεβηκότα διακριτέον. Καί μοι ἀπόχρη φάναι θεὸν εἶναι τὸν κύριον πάντων. αὐτοτελῶς δὲ λέγω τὸν κύριον πάντων, οὐδενὸς ὑπολειπομένου κατὰ ἐξαίρεσιν. ἐπεὶ τοίνυν δύο εἰσὶν ἰδέαι τῆς ἀληθείας, τά τε ὀνόματα καὶ τὰ πράγματα, οἳ μὲν τὰ ὀνόματα λέγουσιν, οἱ περὶ τὰ κάλλη τῶν λόγων διατρίβοντες, οἱ παρ’ Ἕλλησι φιλόσοφοι, τὰ πράγματα δὲ παρ’ ἡμῖν ἐστι τοῖς βαρβάροις. αὐτίκα ὁ κύριος οὐ μάτην ἠθέλησεν εὐτελεῖ χρήσασθαι σώματος μορφῇ, ἵνα μή τις τὸ ὡραῖον ἐπαινῶν καὶ τὸ κάλλος θαυμάζων ἀφιστῆται τῶν λεγομένων καὶ τοῖς καταλειπομένοις προσανέχων ἀποτέμνηται τῶν νοητῶν. οὐ τοίνυν περὶ τὴν λέξιν, ἀλλὰ περὶ τὰ σημαινόμενα ἀναστρεπτέον. τοῖς μὲν οὖν [τῆς λέξεως] ἀντιληπτικοῖς καὶ μὴ κινηθεῖσι πρὸς γνῶσιν οὐ πιστεύεται ὁ λόγος, ἐπεὶ καὶ οἱ κόρακες ἀνθρωπείας ἀπομιμοῦνται φωνὰς ἔννοιαν οὐκ ἔχοντες οὗ λέγουσι πράγματος, ἀντίληψις δὲ νοερὰ πίστεως ἔχεται. οὕτως καὶ Ὅμηρος εἶπεν πατὴρ ἀνδρῶν τε θεῶν τε, μὴ εἰδὼς τίς ὁ πατὴρ καὶ πῶς ὁ πατήρ.
δόξωμεν, εἶναι Χριστὸν πιστεύομεν (55), καθάπερ οὐδὲ εἰς τὸν ἥλιον ἔνεκά γε τοῦ φαίνεσθαι μόνον ἐν ηλίῳ ὄντας παρερχόμεθα· ἀλλ' ἐνταῦθα μὲν τοῦ ἀλεαίνεσθαι χάριν, ἐκεῖ δὲ τοῦ εἶναι καλὸν καὶ ἀγα θὸν ἕνεκα (54), Χριστιανοὶ εἶναι βιαζόμεθα (55)· ὅτι μάλιστα βιαστῶν ἐστιν ἡ βασιλεία, ἐκ ζητήσεως, καὶ μαθήσεως, καὶ συνασκήσεως τελείας τὸ γενέσθαι βα- σιλέα καρπουμένων. Ο μιμούμενος ἄρα τὴν δόκησιν δηλοῖ καὶ τὴν πρόληψιν. "Οτ' ἂν δέ τις, ἔναυσμα λα Φὼν τοῦ πράγματος, ἐξάψῃ τοῦτο ἔνδον ἐν τῇ ψυχῇ πόθῳ καὶ μαθήσει (56), πάντα ἐπὶ τούτοις κινεῖ πρὸς τὸ ἐπιγνῶναι. Οὗ γάρ τις μὴ ἀντιλαμβάνεται, οὐδὲ ποθεῖ αὐτὸ, οὐδὲ ἀσπάζεται τὴν ἐξ αὐτοῦ ὠφέλειαν. Τὸ ὕστερον οὖν ὁ γνωστικὸς ἐπὶ τέλει τῶν κατορθω μάτων (57) μιμεῖται τὸν Κύριον, εἰς ὅσον ἐφικτόν ἀνθρώποις, ποιότητά τινα κυριακὴν λαβὼν, εἰς ἐξο- Β μοίωσιν Θεοῦ· οἱ δὲ μὴ ἐπιστάμενοι τὴν γνῶσιν, οὐδὲ κανονίζειν δύνανται τὴν ἀλήθειαν. Μεταλαμβάνειν οὖν τῶν γνωστικῶν θεωρημάτων οὐχ οἷόν τε, ἐὰν μὴ τῶν προτέρων διανοημάτων κενώσωμεν ἑαυτούς· ἁπλῶς γὰρ οὕτως ἀλήθεια κοινῶς λέγεται παντὸς νοητοῦ τε καὶ αἰσθητοῦ. Αὐτίκα ἔνεστι θεάσασθαι καὶ ζωγραφίας ἀλήθειαν παρὰ τὴν δημώδη, καὶ μουσι κῆς σεμνότητα παρὰ τὴν ἀκόλαστον. Καὶ φιλοσοφίας οὖν ἐστιν ἀλήθειά τις παρὰ τοὺς ἄλλους φιλοσόφους, καὶ κάλλος ἀληθινὸν παρὰ τὸ δεδολωμένον. Ούκουν ποτὲ τὰς ἐπὶ μέρους ἀληθείας, καθ' ὧν ἡ ἀλήθεια κατηγορεῖται, αὐτὴν δὲ τὴν ἀλήθειαν πολυπραγμο- νητέον, οὐκ ὀνόματα ζητοῦντες μαθεῖν· τὸ γὰρ περὶ Θεοῦ πράγμα οὐκ ἔστιν ἐν, ἀλλὰ μυρία. Διαφέρει δὲ τὸν Θεὸν εἰπεῖν, ἢ τὰ περὶ Θεοῦ. Καθόλου δὲ εἰπεῖν περὶ “ ἑκάστου πράγματος (58), τῆς οὐσίας τα συμβεβηκότα διακριτέον· καί μοι ἀπόχρη φάναι Θεὸν εἶναι τὸν Κύριον πάντων· αὐτοτελῶς δὲ λέγω τὸν Κύριον πάνω των, οὐδενὸς ὑπολειπομένου κατὰ ἐξαίρεσιν. Ἐπεὶ τοίνυν δύο εἰσὶν ἰδέας τῆς ἀληθείας, τά τε ονόματα καὶ τὰ πράγματα, οἱ μὲν τὰ ὀνόματα λέγουσιν, οἱ περὶ τὰ κάλλη τῶν λόγων διατρίβοντες, οἱ παρ' Ελ- λησι φιλόσοφοι· τὰ πράγματα δὲ παρ᾽ ἡμῖν ἐστι τοῖς βαρβάροις. Αὐτίκα ὁ Κύριος οὐ μάτην ἠθέλησεν εὐτελεῖ (59) χρήσασθαι σώματος μορφῇ ἵνα μή τις τὸ ὡραῖον ἐπαινῶν καὶ τὸ κάλλος θαυμάζων, ἀφίστη και τῶν λεγομένων, καὶ τοῖς καταλειπομένοις προσ- ανέχων, ἀποτέμνηται τῶν νοητῶν. Οὐ τοίνυν περί τὴν λέξιν, ἀλλὰ περὶ τὰ σημαινόμενα ἀναστρεπτέον· Ρ. στεύομεν. οὐ γὰρ ἵνα δόξωμεν είναι, Χρι- στον πιστ. ἀγαθοὶ εἰς, εἶναι εἰ εἰς Οὐ γὰρ ἵνα δόξωμεν εἶναι ἀγαθοὶ, εἰς Χριστὸν πιστεύομεν. « Οὐ γὰρ δοκεῖν ἀγαθὸς, ἀλλ' είναι θέλει. τοῦ εἶναι καλοὶ καὶ ἀγαθοὶ ἕνεκα· είναι, μ Ε. 311. Η βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. τῶν κατορθωμάτων τος. καθόλου δὲ ἐν τῷ εἰπεῖν περὶ ἑκάστου πράγματος, τῆς οὐσίας τὰ συμβεβηκότα διακριτέον. Οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ, οὐδὲ δόξα, STROMATUM LIB. VI. Non enim ut videamur, esse Christum credimus : quomodo nec ad solem, ut in sole tantum esse vi- deamur, accedimus; I sed hic quidem, ut calesca- mus, illic autem, ut viri boni et honesti simus, Christiani esse vi contendimus. Regnum enim est eorum qui sunt maxime violenti; qui ex inquisi- tione, disciplina et perfecta exercitatione hos per- cipiunt fructus, quod reges fiant. Qui ergo imitatur opinionem, ostendit sibi esse quamdam anticipa tam notionem. Quando autem quispiam accepta rei quasi scintilla, eam intus in anima accenderit desi- derio et doctrina, omnia movet postea ut penitus. cognoscat. Quod quis enim non omnino apprehen- dit, neque ipsum desiderat, neque amplectitur inde A tione autem non docetur veritas, sed ex disciplina. provenientem utilitatem. Postremo igitur Gnosti C cus, propter finem eorum quæ recte geruntur, imi- tatur Dominum, quoad licet hominibus, quadam Dominica imbutus qualitate, ad Dei assimilationem; qui autem nesciunt cognitionem, nec certa possunt regula metiri veritatem. Fieri ergo non potest us simus participes contemplationum Gnostica- rum, nisi nos exinaniamus prioribus cogitationibus; simpliciter enim ac in universum dicitur veritas de quolibet quod intelligentia sensuve percipitur. Jam vero facile est distinguere veram picturam a vulgari, et musicam honestam ab impudica. Ergo philosophi quoque est aliqua veritas separata ab aliis philosophis, et vera pulchritudo distincta ab adulterina. Non ergo partes veritatis, de quibus prædicatur nomen veritas, sed ipsa veritas est in- daganda, non autem sola nomina. Quod enim de Deo dicitur, non est res una, sed innumerabiles. Refert autem an Deum dicas, an quæ sunt de Den. El, ut summatim dicam de rebus universis, essen- tia est ab accidentibus ejus distinguenda; ac mihi sufficit dicere Deum esse eum qui est Dominus uni- versorum; absolute autem dico Dominum univer- sorum, nullo reliquo quod excipiatur. Quoniam ergo duæ sunt ideæ seu species veritatis, nempe nomina et res, alii quidem dicunt nomina, qui in ornatu et elegantia versantur orationis, cujusmodi sunt apud Græcos philosophi; res autem sunt apud nos barbaros. Jam vero Dominus non frustra vo- D luit uti vili et humili forma corporis, ne quis spe * ED. POTTER, ED. PARIS. Hanc sententiam edit. Flor. et ms. Pa- ris. sic distinguunt : Intercidisse videntur voces quæ a scriptore nimium festinante propter similitu- dinem dictionum facile omitti potuerunt, at sæpe alias contigit. His autem suppletis, sic se ha- bebit sententia : Non ut boni esse videa - mur. in Christum credimus. Porro respicere vide. tur Clemens tritum illud Amphiarai apud Eschyl. gruentius, ut idemn sc. casus et sequatur et præcedal infinitivum cum alibi passim, tum SYLBURG. not. Respicit auctor Malth. xi, 12: actionum præclare gestarum. › Quasi dicat id esse ullimum viri perfecti, ut Chri- stum imitetur. Malin, et quidem meliori sensu, Heinsius. - Pedag. lib. 111, cap. 1. Lowri. Respicere autemn videtur auctor Isa, Lili, 2, : et seq. (53) Οὐ γὰρ ἵνα δόξωμεν, εἶναι Χριστὸν πιο (54) Τοῦ εἶναι καλὸν καὶ ἀγαθὸν ἕνεκα. Con- (55) Βιαζόμεθα. Conf. superius Strom. iv. p. 565, (56) Μαθήσει. Ms. Otob. παθήσει. (57) Ἐπὶ τέλει τῶν κατορθωμάτων. «In fine (58) Καθόλου δὲ εἰπεῖν περὶ ἑκάστου πράγμα (59) Ευτελεῖ. Vide Strom. p. 470, edit. Paris.
PG 9:383ὡς δὲ τῷ χεῖρας ἔχοντι τὸ λαβεῖν κατὰ φύσιν καὶ τῷ ὀφθαλμοὺς ὑγιαίνοντας κεκτημένῳ τὸ φῶς ἰδεῖν, οὕτως τῷ πίστιν εἰληφότι τὸ γνώσεως μεταλαβεῖν οἰκεῖον πέφυκεν, εἰ προσεξεργάσασθαι καὶ προσοικοδομῆσαι χρυσόν, ἄργυρον, λίθους τιμίους τῷ καταβληθέντι θεμελίῳ γλίχοιτο. οὐ τοίνυν ὑπισχνεῖται βούλεσθαι μεταλαμβάνειν, ἀλλὰ ἄρχεται· οὐδὲ μέλλειν, ἀλλ’ εἶναι βασιλικόν τε καὶ φωτεινὸν καὶ γνωστικὸν καθῆκεν, οὐδὲ ὀνόματι, ἀλλ’ ἔργῳ ἐθέλειν ἅπτεσθαι τῶν πραγμάτων προσῆκεν. ἀγαθὸς γὰρ ὣν ὁ θεὸς διὰ τὸ ἡγεμονικὸν τῆς κτίσεως ἁπάσης, σῴζεσθαι βουλόμενος τοῦτο, ἐπὶ τὸ ποιεῖν ἐτράπετο καὶ τὰ λοιπά, πρώτην ταύτην εὐεργεσίαν, τὸ γενέσθαι, ἀπ’ ἀρχῆς παρασχὼν αὐτοῖς· ἄμεινον [γὰρ] εἶναι πολλῷ τὸ εἶναι τοῦ μὴ εἶναι πᾶς ἄν τις ὁμολογήσειεν. ἔπειτα, ὡς ἐνεδέχετο φύσεως ἔχειν ἕκαστον, ἐγένετό τε καὶ γίνεται προκόπτον εἰς τὸ αὑτοῦ ἄμεινον. ὥστ’ οὐκ ἄτοπον καὶ τὴν φιλοσοφίαν ἐκ τῆς θείας προνοίας δεδόσθαι προπαιδεύουσαν εἰς τὴν διὰ Χριστοῦ τελείωσιν, ἢν μὴ ἐπαισχύνηται γνώσει βαρβάρῳ μαθητεύουσα φιλοσοφία προκόπτειν εἰς ἀλήθειαν.
Α τοῖς μὲν οὖν ἀντιληπτοῖς (60), καὶ μὴ κινηθεῖσι πρὸς γνῶσιν οὐ πιστεύεται ὁ λόγος· ἐπεὶ καὶ οἱ κόρακες ἀνθρωπείας ἀπομιμούνται φωνάς, ἔννοιαν οὐκ ἔχο τες οὗ λέγουσι πράγματος· ἀντίληψις δὲ νοερά πίστεως ἔχεται. Οὕτως καὶ "Ομηρος εἶπε..... η ••• Πατὴρ (61) ἀνδρῶν τε θεῶν τε μὴ εἰδὼς τίς ὁ πατὴρ καὶ πῶς ὁ πατήρ. Ὡς δὲ τῷ χεῖρας ἔχοντι, τὸ λαβεῖν κατὰ φύσιν· καὶ τῷ ὀφθαλ μοὺς ὑγιαίνοντας κεκτημένῳ τὸ φῶς ἰδεῖν· οὕτω τῷ πίστιν εἰληφότι τὸ γνώσεως μεταλαβεῖν οἰκεῖον πέν φυκεν, εἰ προσεξεργάσασθαι καὶ ο προσοικοδομή σαι (62) χρυσόν, ἄργυρον, λίθους τιμίους, ο τῷ και ταβληθέντι ο θεμελίῳ, γλίχοιτο. Οὐ τοίνυν ὑπ σχνείται βούλεσθαι μεταλαμβάνειν, ἀλλὰ ἄρχει σθαι (65) · οὐδὲ μέλλειν, ἀλλ᾽ εἶναι βασιλικόν τε καὶ φωτεινὸν, καὶ γνωστικόν καθῆκεν (64) · οὐδὲ ὀνόματι, ἀλλ᾽ ἔργῳ ἐθέλειν ἅπτεσθαι τῶν πραγμάτων προσήκεν. Ἀγαθὸς γὰρ ἂν ὁ Θεὸς, διὰ τὸ ἡγεμονικὸν τῆς κτί σεως ἁπάσης, σώζεσθαι βουλόμενος τοῦτο, ἐπὶ τὸ ποιεῖν ἐτράπετο καὶ τὰ λοιπά · πρώτην ταύτην εὐερ γεσίαν, τὸ γενέσθαι, ἀπ᾿ ἀρχῆς παρασχὼν αὐτοῖς· ἄμεινον εἶναι πολλῷ τὸ εἶναι τοῦ μὴ εἶναι, πᾶς ἐν τις ὁμολογήσειεν. Ἔπειτα ὡς ἐνεδέχετο φύσεως ἔχειν, ἕκαστον ἐγένετό τε καὶ γίνεται, προκόπτον εἰς τὸ αὐτὸ ἄμεινον (65). Ωστ᾽ οὐκ ἄτοπον καὶ τὴν φιλοσοφίαν ἐκ τῆς θείας Προνοίας δεδόσθαι, προπαι· Ρ. οὐκ ἀντιληπτικοίς, πιστεύεται, Τοῖς μὲν οὖν οὐκ ἀντιλη πτικοῖς καὶ μὴ κινηθεῖσι πρὸς γνῶσιν πιστεύεται δ λόγος. « Εἰ δέ τις εποικοδομεῖ ἐπὶ τὸν θεμέλιον τοῦτον, χρυ- σόν, ἄργυρον, λίθους τιμίους. • καθήκει δεύουσαν εἰς τὴν διὰ Χριστοῦ τελείωσιν, ἣν μὴ ἐπαι· σχύνηται γνώσει βαρβάρῳ μαθητεύουσα φιλοσοφία προκόπτειν εἰς ἀλήθειαν. Αλλ' ε αἱ μὲν τρίχες ἠρίθμηνται »· καὶ τὰ εὐτελῆ κινήματα· φιλοσοφία δὲ πῶς οὐκ ἐν λόγῳ (66) ; καί τοι καὶ τῷ Σαμψών ἐν ταῖς θριξὶν ἡ δύναμις ἐδόθη· ἵνα καὶ τὰς ἀπο βλήτους τῶν ἐν τῷ βίῳ τέχνας τὰς κειμένας καὶ μὲν καθήκειν, καθήκει Αt αὐτό, αὐτῷ Προκόπτον εἰς τὸ αὐτῷ ἄμεινον « εὐτελῆ κινήματα, φιλοσοφία δὲ πῶς οὐκ ἐν λόγω; ι οὔτ᾽ ἐν ἀριθμῷ, οὔτ᾽ ἐν λόγῳ ἄνδρα τιθείην· « CLEMENTIS ALEXANDRINI ciem laudans et admirans pulchritudinem, absiste- ret ab ejus dictis: et attendens ad ea quæ sunt relinquenda, abduceretur ab iis quæ percipiuntur intelligentia. Non est ergo versandum in dictione, sed in rebus significatis. Atque iis quidem quæ apprehendi possunt, et non mota sunt ad cognitionem, verbum minime creditur. Nam corvi quoque voces imitantur humanas, cum ejus rei quam dicunt nullam habeant notitiam. Intelligens autem prehensio fidem proxime consequitur. Ita etiam dixit Homerus, Hominum pater atque deorum, nesciens quisnam sit pater, et quomodo sit pater. Quemadmodum autem ei qui habet manus, naturale quiddam est apprehendere; et ei qui oculos sanos, lucem videre: ita ei qui fidem acceperit, proprium est esse participem cognitionis, si jacto e funda- mento, aurum, argentum, lapides pretiosos . alla- borare, et ei • superædificare voluerit. Non ergo pollicetur se velle esse participem, sed impe- rare : neque se futurum, sed esse regalem, et luci- dum, et Gnosticum. Neque nomine, sed re ipsa res velle attingere convenit. Nam cum sit bonus Deus, propter principalem universa creaturæ partem, cum eam vellet esse salvam, ad reliqua quoque fa- cienda est conversus, hoc eis primum præbens be- neficium ab initio, ut fierent : esse enim melius, esse quam non esse, quivis confitebitur. Deinde prout erat capax uniuscujusque natura, factum est et fit munquodque ad ipsum quod est melius pro- ficiens. Quamobrem non est absurdum, dalam quo- que esse philosophiam a divina Providentia, quæ C præpararet ad eam quæ est per Christum perfe- ctionem, si non erubescat a barbara cognitione di- scere philosophia profectum ad veritatem. Sed • sunt pili quidem numerati ^,, et minimi mom tus; philosophia autem quomodo non est in nu- mero? Atqui Samsoni quoque data est vis in pilis, ut etiam rejectitias artes circa res quæ ad usum * ED. POTTER, ED. PARIS. - significatione. SYLBURG. - Mihi scribendum videtur ac deinde negativam particulam, quæ præcedit verbum omitti debere, ut sententia sic se habeat: His igitur qui non sunt ad percipiendumn apti, neque ad cognitionem moventur creditur ver- bum. › Quod effatum exemplo corvorum illustrare pergit auctor. Videtur autein negativa particula scriptorum negligentia propter viciniam similis vo- cis ov excidisse, deinde vero alieno loco in textum recepta fuisse. incipit, . indic. modo, qui ab imperitis scripto- ribus propter vicinos infinitivos in infinitivum iu- tatus fuisse videtur: quod verbo in hac etiam sententia contigit. Qua mutatione facta, huic sententiæ hic tandem sensus constabit: Non igi- tur se pollicetur fore, sed incipit esse, participem. Neque in futuro, sed in actu regalem, et luce præ- ditum, et Gnosticam esse decet., D a Luc. XII, 7. infinitivo quem habent edit. Flor. et ms. Paris. Nisi potius legendum videatur. • proficiens ad idem melius. vero non est c idem, , omnibus c melius, , aut omnino bonum. Quod diceret auctor, si hæc ejus essent verba. Hoc absurdum ut vitaret interpres, hoc commation sic vertit: « Ad ipsum, quod est melius, proficiens; omissa scilicet voce quæ in dativum mutata, facilem sententiam prebebit: progrediens ad id, quod est ipsi melius. Ac si pili quidem numerati sunt, et viles motiones, quidni etiam philosophia in aliquo nu• mero erit? Sic de Megarensibus dixit Oraculum de quo lib. vn sub finem et Tur tus neque in pretio habendus videtur. Si ergo, inquit, capitis nostri numerati sunt capilli, ut ait Dominus Matth. X, 50, • cur non aliquo in pretio philosophia halebi- tur, aut numero, Unde addit illud de Sansone, cujus fortitudo in pilis licet rejectitiis, quibus in- nuuntur externæ disciplinæ, hoc est profanæ et ethnicæ sic enim intelligendum illud quod sequi- tur. COLLECT. (60) Αντιληπτοῖς. Η. ms. ἀντιληπτικοίς, activa (61) Пarnp. Ex Iliad. A, v. 544. (62) Προσοικοδομήσαι. Respicit 1 Cor. ult, 12: (65) Αρχεσθαι. Scribendum potius ἄρχεται, (64) Καθήκεν. Ηuc recte substituit Sylburg. pro (65) Προκόπτον εἰς τὸ αὐτὸ ἄμεινον. Hoc est, (66) Αλλ' αἱ μὲν τρίχες ἠρίθμηνται καὶ τὰ
PG 9:385ἀλλ’ αἱ μὲν τρίχες ἠρίθμηνται καὶ τὰ εὐτελῆ κινήματα, φιλοσοφία δὲ πῶς οὐκ ἐν λόγῳ; καίτοι καὶ τῷ Σαμψὼν ἐν ταῖς θριξὶν ἡ δύναμις ἐδόθη, ἵνα καὶ τὰς ἀποβλήτους τῶν ἐν τῷ βίῳ τέχνας, τὰς κειμένας καὶ μενούσας μετὰ τὴν ἔξοδον τῆς ψυχῆς χαμαί, μὴ ἄνευ τῆς θείας δυνάμεως ἐννοήσῃ δίδοσθαι. αὐτίκα, φησίν, ἡ πρόνοια ἄνωθεν ἐκ τῶν προηγουμένων καθάπερ κεφαλῆς εἰς πάντας διήκει, ὡς τὸ μύρον, φησί, τὸ καταβαῖνον ἐπὶ τὸν πώγωνα τὸν Ἀαρὼν καὶ ἐπὶ τὴν ᾤαν τοῦ ἐνδύματος αὐτοῦ (τουτέστι τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως, δι’ οὗ τὰ πάντα ἐγένετο καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν], οὐκ εἰς τὸν τοῦ σώματος κόσμον, ἔξωθεν δὲ τοῦ λαοῦ φιλοσοφία καθάπερ ἐσθής. οἱ τοίνυν φιλόσοφοι οἱ εἰς τὴν οἰκείαν συναίσθησιν πνεύματι αἰσθητικῷ συνασκηθέντες, ἐπὰν μὴ μέρος φιλοσοφίας, ἀλλὰ τὴν αὐτοτελῶς φιλοσοφίαν πολυπραγμονῶσι, φιλαλήθως τε καὶ ἀτύφως προσμαρτυροῦντες τῇ ἀληθείᾳ κἂν παρὰ τοῖς ἑτεροδόξοις ἐπὶ τῶν καλῶς εἰρημένων, προκόπτουσιν εἰς σύνεσιν, κατὰ τὴν θείαν διοίκησιν, τὴν ἄρρητον ἀγαθότητα, τὴν ἑκάστοτε εἰς τὸ ἄμεινον κατὰ τὸ ἐγχωροῦν προσαγομένην τὴν τῶν ὄντων φύσιν·
νούσας μετὰ τὴν ἔξοδον τῆς ψυχῆς χαμαί (67), μὴ & ἄνευ τῆς θείας δυνάμεως ἐννοῆσαι δίδοσθαι (68). Αὐτίκα, φησίν, ἡ Πρόνοια ἄνωθεν ἐκ τῶν προηγου - μένων καθάπερ κεφαλῆς εἰς πάντας διήκει, ὡς « τὸ μύρον, φησί, τὸ καταβαῖνον ἐπὶ τὸν πώγωνα τὸν Δαρὼν καὶ ἐπὶ τὴν ἴαν τοῦ ἐνδύματος αὐτ • τοῦ, ν τουτέστι τοῦ μεγάλου ᾿Αρχιερέως, « δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἔν·, οὐκ εἰς τὸν τοῦ σώματος κόσμον (69) · ἔξωθεν δὲ τοῦ λαοῦ φιλοσοφία, καθάπερ εσθής. Οἱ τοίνυν φιλό- σοφοι, οἱ εἰς τὴν οἰκείαν συναίσθησιν πνεύματι αίσθη τικῷ συνασκηθέντες, ἐπὰν μὴ μέρος φιλοσοφίας, ἀλλὰ τὴν αὐτοτελῶς φιλοσοφίαν πολυπραγμονῶσι, φιλαλήθως τε καὶ ἀτύφως προσμαρτυροῦντες τῇ ἀληθείᾳ, καν παρὰ τοῖς ἑτεροδόξοις ἐπὶ τῶν και λῶν (70) εἰρημένων προκόπτωσιν εἰς σύνεσιν κατὰ τὴν θείαν διοίκησιν τὴν ἄῤῥητον ἀγαθότητα, την ἑκάστοτε εἰς τὸ ἄμεινον κατὰ τὸ ἐγχωροῦν προσαγο μένην τὴν τῶν ὄντων φύσιν· ἔπειτα οὐχ Ἕλλησι μόνον, ἀλλὰ καὶ βαρβάροις ὁμιλήσαντες, ἐπὶ τὴν πίσ στιν ἐκ συνασκήσεως κοινῆς εἰς σύνεσιν ἰδίαν ἄγον ται· παραδεξάμενοι δὲ τὸν θεμέλιον τῆς ἀληθείας, δύναμιν προσλαμβάνουσι προϊέναι πρόσω ἐπὶ τὴν ζήτησιν· κἀνθένδε ἀγαπῶσι μὲν μαθητευσάμενοι, γνώσεως δὲ ὀριγνώμενοι, σπεύδουσιν εἰς σωτηρίαν. Ταύτῃ φησὶν ἡ Γραφὴ « Πνεῦμα αἰσθήσεως » δεδό- σθαι (71) τοῖς τεχνίταις ἐκ τοῦ Θεοῦ· τὸ δὲ οὐδὲν ἀλλ᾽ ἡ φρόνησίς ἐστι, δύναμις ψυχῆς θεωρητικὴ τῶν ὄντων, καὶ τοῦ ἀκολούθου ὁμοίου τε καὶ ἀνομοίου, διακριτική τε αὖ καὶ συνθετικὴ, καὶ προστατικὴ καὶ ἀπαγορευτική, τῶν τε μελλόντων καταστοχαστική. Διατείνει δὲ οὐκ ἐπὶ τὰς τέχνας μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὴν φιλοσοφίαν αὐτήν. Τί δή ποτε οὖν καὶ ὁ ὄφις φρόνιμος ο είρηται ; ἐπεὶ κάν τοῖς πονηρεύμασιν ἔστιν εὑρεῖν ἀκολουθίαν τινὰ, καὶ διάκρισιν καὶ σύν Θεσιν, καὶ στοχασμὸν τῶν μελλόντων, καὶ τὰ πλεῖστα τῶν ἀδικημάτων διὰ τοῦτο λανθάνει, ὅτι προσοικονο- μοῦνταί σφισιν οἱ κακοὶ, τὸ πάντη τε καὶ πάντως δίδ. Η. ἐννοῆσαι δύνασθαι, νοήσαι, οὐκ εἰς τὸν τοῦ σώματος, ἀλλὰ τῆς ψυχῆς κόσμον. οὐκ εἰς τὸν σώματος κόσμον, ἔξωθεν δὲ τοῦ λαοῦ φιλοσοφία καθάπερ εσθής• • τὰ ἔξω, καὶ τὰ ἔξωθεν δικαστήρια, τέχνας, ἀγῶνας, ἐπὶ στόμα ἐνδυ μάτων αὐτοῦ, « Ιχνη, : Καὶ σὺ λάλησον πᾶσι τοῖς σοφοῖς τῇ δια νοίᾳ, οὓς ἐνέπλησα πνεύματος σοφίας καὶ αἰσθή σεως. φίας Εξ STROMATUM LIB. VI. B vitæ pertinuerint, quæ jacent et humi manent pust excessum animæ, agnosceret non posse absque di- vina potestate percipi ". Jam vero & divina Provi- dentia, inquit, desuper ex iis quæ sunt principa- lia, tanquam ex capite, pervadit ad omnes, sicut unguentum, inquit, quod descendit in barbam Aaron, et in oram vestimenti ejus b,, hoc est magni Sacerdotis, per quem omnia facta sunt, et sine ipso factum est nihil c; › non in mundum corporis; extrinsecus autem philosophia populi est tanquam vestis. Philosophi ergo qui ad pro- · prium sensum spiritu sensili exercitati, postquam non partem philosophiæ, sed eam quæ est per se ab- solute philosophia, curiose indagaverint cum quo* dam amore veritatis, et citra ullam arrogantiam, veritati ferentes testimonium, et ex iis quæ apud eos qui sunt diversa opinionis recte dicta sunt, profece- rint ad intelligentiam, per divinam administrationem et ineffabilem bonitatem, quæ semper quantum fieri potest, ad id quod est melius adducit eorum quæ sunt naturam; deinde non solum cum Græcis, sed etiam cum barbaris babuerint consuetudinem, a communi ad propriam intelligentiam exercitatione ducuntur ad fidem; tanquan fundamento autem suscepta veritate acquirunt etiam ulteriorem po tentiam progrediendi ad inquirendum: et exhine eis quidem gratum est discere, cupientes autem co- gnitionem, magno studio contendunt ad salutem. Ea ratione dicit Scriptura d, ‹ spiritum sensus ▸ datum esse a Deo artificibus; is autem nihil est C aliud quam prudentia, vis animæ quæ contempla- tur ca quæ sunt, discernitque et comparat id quod est consequens, simile et dissimile, præcipitque et • prohibet, et futura conjectat. Pertinet autem non ad artes solum, sed etiam ad ipsam philosophiam. Cur nam ergo serpens quoque dictus est ‹ pru- dens ? Quoniam in maleficiis quoque invenitur consequentia aliqua et discretio, et compositio, xiii, 5; XVI, 17. b Psal. cxxxII, 2. c Joan. 1, 3. P. 820) ED. POTTER, ED. PARIS. a Luc. • Exod. xxviii, 3. • Gen. 111, earum artium, quæ ad hunc mundum et res corpo- reas spectant, nulla ei erit utilitas. Proinde hujus- modi disciplinæ ab anima cœlum petente humi jacent relicta. subjunctivo modo. ms. loxata structuræ cohærentia. SYLBURG. - Quidni le- geretur mutato tantum accentu, ut ex infi nitivo fiat optativus? EDIT. PATROL. Hervelo legendum putat, Mihi vulgata lectio magis - placet. SYLBURG. Nihil hic pula deesse, verum ita cohærent hæc cum superioribus, ut Græca in- dicant satis, Non in cor- poris ornatum, est enim extra populum philoso- phia, tanquam vestis. » Indicat nimirum descen. dere in vestis oram, non in corpus, et vestem si- gnificare philosophiam, quæ non est pars corporis, ut neque philosophi ex populo Judaico aut Chri- stian». Ideoque Graci Patres appellant, quæ ad ethnicos pertinent. Euthymius in hunc psalmi lo- cum unguentum legale indicari ait, quod super capita sacerdotum effundebatur, illudque, in oram vestimenti, . vertit Aquila, ad os usque, , id est, c tunicam ejus circa pectus sanctam reddebat, inquit Theo- D doreti interpres, a principe ad subditos usque concordie utilitas pervenit. » D. Augustinus tom. VIII : « Non puto, quod oram vestimenti in lateri- bus voluit intelligi: sunt enim oræ in lateribus, sed a barba descendere unguentum ad oram po- tuit, quæ in capite est, ubi aperitur capitium. Ta- les sunt, qui habitant in unum, ut quo modo per oras istas intrat caput hominis, ut vestiat se, sic per concordiam fraternam Christus intrat, qui est caput nostrum, ut vestiatur, et hæreat illi Eccle- sia. » COLLECT. In editione Romana adnotatur vocem co- abesse a nonnullis libris. Latina vulg. : « loqueris cunctis sapientibus corde, quos replevi spiritu prudentiæ, ut faciant vestes Aaron, in qui bus sanctificatus ministret mihi. › Collect. (67) Χαμαί. Postquam anima e corpore exierit, (68) Εννοῆσαι δίδοσθαι. Congruentius ἐννοήσῃ (69) Οὐκ εἰς τὸν τοῦ σώματος κόσμον. A. cum (70) Καλῶν. Seu potius καλῶς εἰρ. (71) Πνεῦμα αισθήσεως δεδόσθαι. LXX, Exodi
ἔπειτα οὐχ Ἕλλησι μόνον, ἀλλὰ καὶ βαρβάροις ὁμιλήσαντες, ἐπὶ τὴν πίστιν ἐκ συνασκήσεως κοινῆς εἰς σύνεσιν ἰδίαν ἄγονται· παραδεξάμενοι δὲ τὸν θεμέλιον τῆς ἀληθείας, δύναμιν προσλαμβάνουσι προϊέναι πρόσω ἐπὶ τὴν ζήτησιν, κἀνθένδε ἀγαπῶσι μὲν μαθητευσάμενοι, γνώσεως δὲ ὀριγνώμενοι σπεύδουσιν εἰς σωτηρίαν. ταύτῃ φησὶν ἡ γραφὴ πνεῦμα αἰσθήσεως δεδόσθαι τοῖς τεχνίταις ἐκ τοῦ θεοῦ, τὸ δὲ οὐδὲν ἀλλ’ ἢ φρόνησίς ἐστι, δύναμις ψυχῆς θεωρητικὴ τῶν ὄντων καὶ τοῦ ἀκολούθου ὁμοίου τε καὶ ἀνομοίου διακριτική τε αὖ καὶ συνθετικὴ καὶ προστακτικὴ καὶ ἀπαγορευτικὴ τῶν τε μελλόντων καταστοχαστική. διατείνει δὲ οὐκ ἐπὶ τὰς τέχνας μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὴν φιλοσοφίαν αὐτήν. τί δή ποτε οὖν καὶ ὁ ὄφις φρόνιμος εἴρηται; ἐπεὶ κἀν τοῖς πονηρεύμασιν ἔστιν εὑρεῖν ἀκολουθίαν τινὰ καὶ διάκρισιν καὶ σύνθεσιν καὶ στοχασμὸν τῶν μελλόντων. καὶ τὰ πλεῖστα τῶν ἀδικημάτων διὰ τοῦτο λανθάνει, ὅτι προσοικονομοῦνται σφίσιν οἱ κακοὶ τὸ πάντῃ τε καὶ πάντως τὰς τιμωρίας διαφεύγειν.
νούσας μετὰ τὴν ἔξοδον τῆς ψυχῆς χαμαί (67), μὴ & ἄνευ τῆς θείας δυνάμεως ἐννοῆσαι δίδοσθαι (68). Αὐτίκα, φησίν, ἡ Πρόνοια ἄνωθεν ἐκ τῶν προηγου - μένων καθάπερ κεφαλῆς εἰς πάντας διήκει, ὡς « τὸ μύρον, φησί, τὸ καταβαῖνον ἐπὶ τὸν πώγωνα τὸν Δαρὼν καὶ ἐπὶ τὴν ἴαν τοῦ ἐνδύματος αὐτ • τοῦ, ν τουτέστι τοῦ μεγάλου ᾿Αρχιερέως, « δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἔν·, οὐκ εἰς τὸν τοῦ σώματος κόσμον (69) · ἔξωθεν δὲ τοῦ λαοῦ φιλοσοφία, καθάπερ εσθής. Οἱ τοίνυν φιλό- σοφοι, οἱ εἰς τὴν οἰκείαν συναίσθησιν πνεύματι αίσθη τικῷ συνασκηθέντες, ἐπὰν μὴ μέρος φιλοσοφίας, ἀλλὰ τὴν αὐτοτελῶς φιλοσοφίαν πολυπραγμονῶσι, φιλαλήθως τε καὶ ἀτύφως προσμαρτυροῦντες τῇ ἀληθείᾳ, καν παρὰ τοῖς ἑτεροδόξοις ἐπὶ τῶν και λῶν (70) εἰρημένων προκόπτωσιν εἰς σύνεσιν κατὰ τὴν θείαν διοίκησιν τὴν ἄῤῥητον ἀγαθότητα, την ἑκάστοτε εἰς τὸ ἄμεινον κατὰ τὸ ἐγχωροῦν προσαγο μένην τὴν τῶν ὄντων φύσιν· ἔπειτα οὐχ Ἕλλησι μόνον, ἀλλὰ καὶ βαρβάροις ὁμιλήσαντες, ἐπὶ τὴν πίσ στιν ἐκ συνασκήσεως κοινῆς εἰς σύνεσιν ἰδίαν ἄγον ται· παραδεξάμενοι δὲ τὸν θεμέλιον τῆς ἀληθείας, δύναμιν προσλαμβάνουσι προϊέναι πρόσω ἐπὶ τὴν ζήτησιν· κἀνθένδε ἀγαπῶσι μὲν μαθητευσάμενοι, γνώσεως δὲ ὀριγνώμενοι, σπεύδουσιν εἰς σωτηρίαν. Ταύτῃ φησὶν ἡ Γραφὴ « Πνεῦμα αἰσθήσεως » δεδό- σθαι (71) τοῖς τεχνίταις ἐκ τοῦ Θεοῦ· τὸ δὲ οὐδὲν ἀλλ᾽ ἡ φρόνησίς ἐστι, δύναμις ψυχῆς θεωρητικὴ τῶν ὄντων, καὶ τοῦ ἀκολούθου ὁμοίου τε καὶ ἀνομοίου, διακριτική τε αὖ καὶ συνθετικὴ, καὶ προστατικὴ καὶ ἀπαγορευτική, τῶν τε μελλόντων καταστοχαστική. Διατείνει δὲ οὐκ ἐπὶ τὰς τέχνας μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὴν φιλοσοφίαν αὐτήν. Τί δή ποτε οὖν καὶ ὁ ὄφις φρόνιμος ο είρηται ; ἐπεὶ κάν τοῖς πονηρεύμασιν ἔστιν εὑρεῖν ἀκολουθίαν τινὰ, καὶ διάκρισιν καὶ σύν Θεσιν, καὶ στοχασμὸν τῶν μελλόντων, καὶ τὰ πλεῖστα τῶν ἀδικημάτων διὰ τοῦτο λανθάνει, ὅτι προσοικονο- μοῦνταί σφισιν οἱ κακοὶ, τὸ πάντη τε καὶ πάντως δίδ. Η. ἐννοῆσαι δύνασθαι, νοήσαι, οὐκ εἰς τὸν τοῦ σώματος, ἀλλὰ τῆς ψυχῆς κόσμον. οὐκ εἰς τὸν σώματος κόσμον, ἔξωθεν δὲ τοῦ λαοῦ φιλοσοφία καθάπερ εσθής• • τὰ ἔξω, καὶ τὰ ἔξωθεν δικαστήρια, τέχνας, ἀγῶνας, ἐπὶ στόμα ἐνδυ μάτων αὐτοῦ, « Ιχνη, : Καὶ σὺ λάλησον πᾶσι τοῖς σοφοῖς τῇ δια νοίᾳ, οὓς ἐνέπλησα πνεύματος σοφίας καὶ αἰσθή σεως. φίας Εξ STROMATUM LIB. VI. B vitæ pertinuerint, quæ jacent et humi manent pust excessum animæ, agnosceret non posse absque di- vina potestate percipi ". Jam vero & divina Provi- dentia, inquit, desuper ex iis quæ sunt principa- lia, tanquam ex capite, pervadit ad omnes, sicut unguentum, inquit, quod descendit in barbam Aaron, et in oram vestimenti ejus b,, hoc est magni Sacerdotis, per quem omnia facta sunt, et sine ipso factum est nihil c; › non in mundum corporis; extrinsecus autem philosophia populi est tanquam vestis. Philosophi ergo qui ad pro- · prium sensum spiritu sensili exercitati, postquam non partem philosophiæ, sed eam quæ est per se ab- solute philosophia, curiose indagaverint cum quo* dam amore veritatis, et citra ullam arrogantiam, veritati ferentes testimonium, et ex iis quæ apud eos qui sunt diversa opinionis recte dicta sunt, profece- rint ad intelligentiam, per divinam administrationem et ineffabilem bonitatem, quæ semper quantum fieri potest, ad id quod est melius adducit eorum quæ sunt naturam; deinde non solum cum Græcis, sed etiam cum barbaris babuerint consuetudinem, a communi ad propriam intelligentiam exercitatione ducuntur ad fidem; tanquan fundamento autem suscepta veritate acquirunt etiam ulteriorem po tentiam progrediendi ad inquirendum: et exhine eis quidem gratum est discere, cupientes autem co- gnitionem, magno studio contendunt ad salutem. Ea ratione dicit Scriptura d, ‹ spiritum sensus ▸ datum esse a Deo artificibus; is autem nihil est C aliud quam prudentia, vis animæ quæ contempla- tur ca quæ sunt, discernitque et comparat id quod est consequens, simile et dissimile, præcipitque et • prohibet, et futura conjectat. Pertinet autem non ad artes solum, sed etiam ad ipsam philosophiam. Cur nam ergo serpens quoque dictus est ‹ pru- dens ? Quoniam in maleficiis quoque invenitur consequentia aliqua et discretio, et compositio, xiii, 5; XVI, 17. b Psal. cxxxII, 2. c Joan. 1, 3. P. 820) ED. POTTER, ED. PARIS. a Luc. • Exod. xxviii, 3. • Gen. 111, earum artium, quæ ad hunc mundum et res corpo- reas spectant, nulla ei erit utilitas. Proinde hujus- modi disciplinæ ab anima cœlum petente humi jacent relicta. subjunctivo modo. ms. loxata structuræ cohærentia. SYLBURG. - Quidni le- geretur mutato tantum accentu, ut ex infi nitivo fiat optativus? EDIT. PATROL. Hervelo legendum putat, Mihi vulgata lectio magis - placet. SYLBURG. Nihil hic pula deesse, verum ita cohærent hæc cum superioribus, ut Græca in- dicant satis, Non in cor- poris ornatum, est enim extra populum philoso- phia, tanquam vestis. » Indicat nimirum descen. dere in vestis oram, non in corpus, et vestem si- gnificare philosophiam, quæ non est pars corporis, ut neque philosophi ex populo Judaico aut Chri- stian». Ideoque Graci Patres appellant, quæ ad ethnicos pertinent. Euthymius in hunc psalmi lo- cum unguentum legale indicari ait, quod super capita sacerdotum effundebatur, illudque, in oram vestimenti, . vertit Aquila, ad os usque, , id est, c tunicam ejus circa pectus sanctam reddebat, inquit Theo- D doreti interpres, a principe ad subditos usque concordie utilitas pervenit. » D. Augustinus tom. VIII : « Non puto, quod oram vestimenti in lateri- bus voluit intelligi: sunt enim oræ in lateribus, sed a barba descendere unguentum ad oram po- tuit, quæ in capite est, ubi aperitur capitium. Ta- les sunt, qui habitant in unum, ut quo modo per oras istas intrat caput hominis, ut vestiat se, sic per concordiam fraternam Christus intrat, qui est caput nostrum, ut vestiatur, et hæreat illi Eccle- sia. » COLLECT. In editione Romana adnotatur vocem co- abesse a nonnullis libris. Latina vulg. : « loqueris cunctis sapientibus corde, quos replevi spiritu prudentiæ, ut faciant vestes Aaron, in qui bus sanctificatus ministret mihi. › Collect. (67) Χαμαί. Postquam anima e corpore exierit, (68) Εννοῆσαι δίδοσθαι. Congruentius ἐννοήσῃ (69) Οὐκ εἰς τὸν τοῦ σώματος κόσμον. A. cum (70) Καλῶν. Seu potius καλῶς εἰρ. (71) Πνεῦμα αισθήσεως δεδόσθαι. LXX, Exodi
PG 9:387πολυμερὴς δὲ οὖσα ἡ φρόνησις, δι’ ὅλου τεταμένη τοῦ κόσμου διά τε τῶν ἀνθρωπίνων ἁπάντων, καθ’ ἕκαστον αὐτῶν μεταβάλλει τὴν προσηγορίαν, καὶ ἐπειδὰν μὲν ἐπιβάλλῃ τοῖς πρώτοις αἰτίοις, νόησις καλεῖται, ὅταν δὲ ταύτην ἀποδεικτικῷ λόγῳ βεβαιώσηται, γνῶσίς τε καὶ σοφία καὶ ἐπιστήμη ὀνομάζεται, ἐν δὲ τοῖς εἰς εὐλάβειαν συντείνουσι γινομένη καὶ ἄνευ θεωρίας παραδεξαμένη τὸν ἀρχικὸν λόγον κατὰ τὴν ἐν αὐτῇ ἐξεργασίας τήρησιν πίστις λέγεται, κἀν τοῖς αἰσθητοῖς πιστωσαμένη τό γε δοκοῦν, ὡς ἐν τούτοις, ἀληθέστατον, δόξα ὀρθή, ἔν τε αὖ ταῖς μετὰ χειρουργίας πράξεσι τέχνη, ὅπου δ’ ἄνευ θεωρίας τῶν πρώτων αἰτίων τηρήσει τῶν ὁμοίων καὶ μεταβάσει ποιήσει τινὰ ὁρμὴν καὶ σύστασιν, ἐμπειρία προσαγορεύεται. ἴδιον [δέ] ἐστιν ἐκεῖνο καὶ τῷ ὄντι κύριον καὶ ἡγεμονικόν, ὃ ἐπὶ πᾶσι προσλαμβάνει μετὰ τὴν βεβαίαν πίστιν ἅγιον κατ’ ἐπισκοπὴν ὁ πιστεύσας πνεῦμα. Διαφορωτέρας ἄρα αἰσθήσεως φιλοσοφία μεταλαβοῦσα, ὡς ἐκ τῶν προειρημένων δεδήλωται, φρονήσεως μετέχει.
Α τὰς τιμωρίας διαφεύγειν. Πολυμερὴς δὲ οὖσα ἡ φρά Εt νησις, δι' ὅλου τεταμένη τοῦ κόσμου, διά τε τῶν ἀν- θρωπίνων ἁπάντων, καθ᾽ ἕκαστον αὐτῶν (72) μετα- βάλλει τὴν προσηγορίαν· καὶ ἐπειδὰν μὲν ἐπιβάλλη τοῖς πρώτοις αἰτίοις, νόησις καλεῖται· ὅτ' ἂν δὲ ταύ την άποδεικτικῷ λόγῳ βεβαιώσηται, γνωσίς τε καὶ στ φία καὶ ἐπιστήμη ὀνομάζεται· ἐν δὲ τοῖς εἰς εὐλά- Γειαν συντείνουσι γινομένη, καὶ ἄνευ θεωρίας παρα- δεξαμένη τὸν ἀρχικὸν λόγον (73), κατὰ τὴν ἐν αὐτῇ εξεργασίας τήρησιν πίστις λέγεται· κὰν τοῖς αἰσθη τοῖς πιστησαμένη (74) τό γε δοκοῦν, ὡς ἐν τούτοις ἀληθέστατον, δόξα ὀρθή· ἔν τέ αὖ ταῖς μετά χειρουργίας πράξεσι τέχνη. Οπου δ᾽ ἄνευ θεωρίας τῶν πρώτων αἰτίων, τηρήσει τῶν ὁμοίων καὶ μετα βάσει ποιήσει τινὰ ὁρμὴν καὶ σύστασιν, ἐμπειρία προσαγορεύεται· ἴδιόν ἐστιν ἐκεῖνο (75), καὶ τῷ ὄντι κύριον, καὶ ἡγεμονικόν, ὃ ἐπὶ πᾶσι προσλαμβάνει μετά τὴν βεβαίαν πίστιν ἅγιον κατ' ἐπισκοπὴν (76) ὁ πο στεύσας πνεῦμα. Διαφορωτέρας ἄρα αἰσθήσεως φι λοσοφία μεταλαβοῦσα, ὡς ἐκ τῶν προειρημένων δεξω Πιστωσαμένη δὲ ἐστιν ἐκείνου. λωται, φρονήσεως μετέχει. Η γ' οὖν περὶ τῶν νοητ θέντων λογική διέξοδος μετά αἱρέσεως καὶ συγκατα θέσεως διαλεκτικὴ λέγεται· βεβαιωτικὴ μὲν τῶν περὶ ἀληθείας λεγομένων δι᾿ ἀποδείξεως, διακρουστική δ τῶν ἐπιφερομένων ἀποριῶν. Κινδυνεύουσι τοίνυν οἱ φάσκοντες μὴ θεόθεν φιλοσοφίαν δεῦρὸ ἥκειν, ἀδύνατον εἶναι λέγειν πάντα τὰ ἐπὶ μέρους γινώσκειν τὸν θεὸν, μηδὲ μὴν πάντων εἶναι τῶν καλῶν αἴτιον, καν τῶν ἐπὶ μέρους ἕκαστον αὐτῶν τυγχάνῃ· οὐκ ἂν δὲ τὴν ἀρχὴν ὑπέστη τι τῶν ὄντων, ἀβουλήτως ἔχοντος τοῦ Θεοῦ· εἰ δὲ βουλομένου, θεόθεν ἡ φιλοσοφία, τοιπί την είναι βουληθέντος αὐτὴν οἷα ἐστὶ, διὰ τοὺς μὴ ἄλλως ἢ οὕτως ἀφεξομένους τῶν κακῶν. Ο γάρ τα Θεὸς πάντα οἶδεν, οὐ μόνον τὰ ὄντα, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐσόμενα, καὶ ὡς ἔσται ἕκαστον· τάς τε ἐπὶ μέρους κινήσεις προορῶν, ο πάντ' ἐφορᾷ (77), καὶ πάν ἐπακούει, » γυμνὴν ἔσωθεν τὴν ψυχὴν βλέπων, καὶ τὴν ἐπίνοιαν τὴν ἑκάστου τῶν κατὰ μέρος ἔχει δ' αἰῶνος· καὶ ὅπερ ἐπὶ τῶν θεάτρων (78) γίνεται, καὶ ἐπὶ τῶν ἑκάστου μερῶν, κατὰ τὴν ἐνδρασιν (79) το καὶ περιόρασιν, καὶ συνόρασιν, τοῦτο ἐπὶ τοῦ Θεοῦ γίνεται. Αθρόως τε γὰρ πάντα, καὶ ἕκαστον ἐν μέσ ρει, μια προσβολή προσβλέπει· οὐ πάντα μέντι κατὰ τὴν προηγουμένην ἐπέρεισιν. Ηδη γ' οὖν πολύ λὰ τῶν ἐν τῷ βίῳ, καὶ διά τινος λογισμοῦ ἀνθρωπί. νου λαμβάνει την γένεσιν, θεόθεν τὴν ἔναυσιν είλη- φότα. Αὐτίκα ἡ ὑγεία διὰ τῆς ἰατρικῆς, καὶ ἡ εὐεξία διὰ τῆς ἀλειπτικῆς, καὶ ὁ πλοῦτος διὰ τῆς χρηματι 'Ηέλιός θ', ὃς πάντ' ἐφορᾷς, καὶ πάντ' ἐπακούεις. CLEMENTIS ALEXANDRINI et conjectura futurorum, et ideo latent pleraque scelera, quoniam mali sibi omni ratione provi- dent ut possint vitare supplicia. Cum sit autem multiplex prudentia et extensa per totum mun- tum, et per omnia humana, in unoquo- que eorum mutat appellationem. cum primnis Et quidem causis se applicaverit, appellatur intel- ligentia: quando autem eam demonstrativa ra- tione confirmaverit, nominatur cognitio, sapien- tia et scientia; & quando autem versatur in iis quæ tendunt ad pietatem, et absque contemplatione ac- ceperit principem rationem, per operationis quæ est in ipsa observationem fides dicitur : et si in rebus sensilibus id quod videtur constituerit, tanquam in his verissimum, recta opinio: et in iis rursus quæ B admotis manibus fiunt actionibus, ars. Cum autem absque primarum causarum contemplatione, simi- lium observatione et traductione, ad aliquid agen- dun impulsionem ceperit, et aliquid constituerit, appellatur experientia: cujus est proprius ille re- vera principalis sanctus Spiritus, quem post firmam ac stabilem fidem, postremo per inspectionem as- sumit is qui credidit. Cum sensum ergo excellen- tiorem participarit philosophia, ut ostensum est ex iis quæ prius dicta sunt, prudentiæ fit particeps: quæ itaque de iis que percepta fuerit intelligentia, ratione ſit pertractatio, cum electione et assensione, dicitur dialectica. Quæ ea quidem quæ dicuntur də veritate, confirmat per demonstrationem, eas au- tem quæ inferuntur dissolvit dubitationes. Qui ergo G dicunt philosophiam non venire huc a Deo, viden- tur omnino dicere fieri non posse ut Deus videat omnia singularia; neque eum esse causam bonorum omnium, siquidem unumquodque eorum sit ex sin- gularibus, verum nihil ex iis quæ sunt, omnino constitit nolente Deo: quod si eo volente tum est a Deo philosophia, cum talem esse qualis est esse ipsam voluerit, propter eos qui non alia ratione abstinerent a malis. Deus enim novit omnia, non solum ea quæ sunt, sed etiam quæ futura sunt, et ut erit unumquodque, et eos qui sunt singulares motus prævidens, « intuetur omnia, et omnia exali- dit, › et nudam animam aspiciens intrinsecus, uniuscujusque etiam ex singularibus æternam ha- bet intelligentiam, et quod fit in theatris, et in par- tibus rei uniuscujusque, inspiciendo, circumspi- ciendo, et simul aspiciendo, hoc evenit in Deo. Is × P. ED. POTTER, ED. PARIS. 703, ed. Paris. Lowen. habent etiam mss. Ouiob. et Paris., quæ proinde vera lectio est. HEINS. divinam curain et providentiam. › Quo sensu ea- dem vox paulo infra occurrit. v. 277: D in Opusc. 36, cap. 7: • Plane qui in theatro resi det, non simul omnia videt; quia cum intendit aciem ante se, non videt post sc. Qui autem non in theatro, sed super theatrum excelsius superemi- net, totius undique interiorem theatri ambitum uno comprehendit aspectu. Ita omnipotens Deus, quia omnibus, quæ volvuntur, incomparabiliter supereminet, omnia simul suis subjecta conspecti bus, præsentialiter videt. (72) Αὐτῶν. Αbest hæc vox a ms. Ottob. (73) Αρχικὸν λόγον. id est Filium Dei. Vide p. (74) Πιστησαμένη. Η. ms. πιστωσαμένη. SYLB.- (75) Ιδιόν ἐστιν ἐκεῖνο. Recte interpres, ίδιον (76) Κατ' ἐπισκοπήν. Nempe θείαν, « secundum (77) Πάντ'. Hemistichium Homericum Iliad. Γ, (78) Θεάτρων. His similia scribit Petrus Damian. (75) Ενόρασιν. Η. ms. ἀνόρασιν. STLEUNG
ἡ γοῦν περὶ τῶν νοηθέντων λογικὴ διέξοδος μετὰ αἱρέσεως καὶ συγκαταθέσεως διαλεκτικὴ λέγεται, βεβαιωτικὴ μὲν τῶν περὶ ἀληθείας λεγομένων δι’ ἀποδείξεως, διακρουστικὴ δὲ τῶν ἐπιφερομένων ἀποριῶν. κινδυνεύουσι τοίνυν οἱ φάσκοντες μὴ θεόθεν φιλοσοφίαν δεῦρο ἥκειν ἀδύνατον εἶναι λέγειν πάντα τὰ ἐπὶ μέρους γινώσκειν τὸν θεὸν μηδὲ μὴν πάντων εἶναι τῶν καλῶν αἴτιον, κἂν τῶν ἐπὶ μέρους ἕκαστον αὐτῶν τυγχάνῃ. οὐκ ἂν δὲ τὴν ἀρχὴν ὑπέστη τι τῶν ὄντων ἀβουλήτως ἔχοντος τοῦ θεοῦ, εἰ δὲ βουλομένου, θεόθεν ἡ φιλοσοφία, τοιαύτην εἶναι βουληθέντος αὐτήν, οἵα ἐστίν, διὰ τοὺς μὴ ἄλλως ἢ οὕτως ἀφεξομένους τῶν κακῶν. ὁ γάρ τοι θεὸς πάντα οἶδεν, οὐ μόνον τὰ ὄντα, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐσόμενα καὶ ὡς ἔσται ἕκαστον, τάς τε ἐπὶ μέρους κινήσεις προορῶν πάντ’ ἐφορᾷ καὶ πάντ’ ἐπακούει, γυμνὴν ἔσωθεν τὴν ψυχὴν βλέπων, καὶ τὴν ἐπίνοιαν τὴν ἑκάστου τῶν κατὰ μέρος ἔχει δι’ αἰῶνος· καὶ ὅπερ ἐπὶ τῶν θεάτρων γίνεται καὶ ἐπὶ τῶν ἑκάστου μερῶν κατὰ τὴν ἐνόρασίν τε καὶ περιόρασιν καὶ συνόρασιν, τοῦτο ἐπὶ τοῦ θεοῦ γίνεται.
Α τὰς τιμωρίας διαφεύγειν. Πολυμερὴς δὲ οὖσα ἡ φρά Εt νησις, δι' ὅλου τεταμένη τοῦ κόσμου, διά τε τῶν ἀν- θρωπίνων ἁπάντων, καθ᾽ ἕκαστον αὐτῶν (72) μετα- βάλλει τὴν προσηγορίαν· καὶ ἐπειδὰν μὲν ἐπιβάλλη τοῖς πρώτοις αἰτίοις, νόησις καλεῖται· ὅτ' ἂν δὲ ταύ την άποδεικτικῷ λόγῳ βεβαιώσηται, γνωσίς τε καὶ στ φία καὶ ἐπιστήμη ὀνομάζεται· ἐν δὲ τοῖς εἰς εὐλά- Γειαν συντείνουσι γινομένη, καὶ ἄνευ θεωρίας παρα- δεξαμένη τὸν ἀρχικὸν λόγον (73), κατὰ τὴν ἐν αὐτῇ εξεργασίας τήρησιν πίστις λέγεται· κὰν τοῖς αἰσθη τοῖς πιστησαμένη (74) τό γε δοκοῦν, ὡς ἐν τούτοις ἀληθέστατον, δόξα ὀρθή· ἔν τέ αὖ ταῖς μετά χειρουργίας πράξεσι τέχνη. Οπου δ᾽ ἄνευ θεωρίας τῶν πρώτων αἰτίων, τηρήσει τῶν ὁμοίων καὶ μετα βάσει ποιήσει τινὰ ὁρμὴν καὶ σύστασιν, ἐμπειρία προσαγορεύεται· ἴδιόν ἐστιν ἐκεῖνο (75), καὶ τῷ ὄντι κύριον, καὶ ἡγεμονικόν, ὃ ἐπὶ πᾶσι προσλαμβάνει μετά τὴν βεβαίαν πίστιν ἅγιον κατ' ἐπισκοπὴν (76) ὁ πο στεύσας πνεῦμα. Διαφορωτέρας ἄρα αἰσθήσεως φι λοσοφία μεταλαβοῦσα, ὡς ἐκ τῶν προειρημένων δεξω Πιστωσαμένη δὲ ἐστιν ἐκείνου. λωται, φρονήσεως μετέχει. Η γ' οὖν περὶ τῶν νοητ θέντων λογική διέξοδος μετά αἱρέσεως καὶ συγκατα θέσεως διαλεκτικὴ λέγεται· βεβαιωτικὴ μὲν τῶν περὶ ἀληθείας λεγομένων δι᾿ ἀποδείξεως, διακρουστική δ τῶν ἐπιφερομένων ἀποριῶν. Κινδυνεύουσι τοίνυν οἱ φάσκοντες μὴ θεόθεν φιλοσοφίαν δεῦρὸ ἥκειν, ἀδύνατον εἶναι λέγειν πάντα τὰ ἐπὶ μέρους γινώσκειν τὸν θεὸν, μηδὲ μὴν πάντων εἶναι τῶν καλῶν αἴτιον, καν τῶν ἐπὶ μέρους ἕκαστον αὐτῶν τυγχάνῃ· οὐκ ἂν δὲ τὴν ἀρχὴν ὑπέστη τι τῶν ὄντων, ἀβουλήτως ἔχοντος τοῦ Θεοῦ· εἰ δὲ βουλομένου, θεόθεν ἡ φιλοσοφία, τοιπί την είναι βουληθέντος αὐτὴν οἷα ἐστὶ, διὰ τοὺς μὴ ἄλλως ἢ οὕτως ἀφεξομένους τῶν κακῶν. Ο γάρ τα Θεὸς πάντα οἶδεν, οὐ μόνον τὰ ὄντα, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐσόμενα, καὶ ὡς ἔσται ἕκαστον· τάς τε ἐπὶ μέρους κινήσεις προορῶν, ο πάντ' ἐφορᾷ (77), καὶ πάν ἐπακούει, » γυμνὴν ἔσωθεν τὴν ψυχὴν βλέπων, καὶ τὴν ἐπίνοιαν τὴν ἑκάστου τῶν κατὰ μέρος ἔχει δ' αἰῶνος· καὶ ὅπερ ἐπὶ τῶν θεάτρων (78) γίνεται, καὶ ἐπὶ τῶν ἑκάστου μερῶν, κατὰ τὴν ἐνδρασιν (79) το καὶ περιόρασιν, καὶ συνόρασιν, τοῦτο ἐπὶ τοῦ Θεοῦ γίνεται. Αθρόως τε γὰρ πάντα, καὶ ἕκαστον ἐν μέσ ρει, μια προσβολή προσβλέπει· οὐ πάντα μέντι κατὰ τὴν προηγουμένην ἐπέρεισιν. Ηδη γ' οὖν πολύ λὰ τῶν ἐν τῷ βίῳ, καὶ διά τινος λογισμοῦ ἀνθρωπί. νου λαμβάνει την γένεσιν, θεόθεν τὴν ἔναυσιν είλη- φότα. Αὐτίκα ἡ ὑγεία διὰ τῆς ἰατρικῆς, καὶ ἡ εὐεξία διὰ τῆς ἀλειπτικῆς, καὶ ὁ πλοῦτος διὰ τῆς χρηματι 'Ηέλιός θ', ὃς πάντ' ἐφορᾷς, καὶ πάντ' ἐπακούεις. CLEMENTIS ALEXANDRINI et conjectura futurorum, et ideo latent pleraque scelera, quoniam mali sibi omni ratione provi- dent ut possint vitare supplicia. Cum sit autem multiplex prudentia et extensa per totum mun- tum, et per omnia humana, in unoquo- que eorum mutat appellationem. cum primnis Et quidem causis se applicaverit, appellatur intel- ligentia: quando autem eam demonstrativa ra- tione confirmaverit, nominatur cognitio, sapien- tia et scientia; & quando autem versatur in iis quæ tendunt ad pietatem, et absque contemplatione ac- ceperit principem rationem, per operationis quæ est in ipsa observationem fides dicitur : et si in rebus sensilibus id quod videtur constituerit, tanquam in his verissimum, recta opinio: et in iis rursus quæ B admotis manibus fiunt actionibus, ars. Cum autem absque primarum causarum contemplatione, simi- lium observatione et traductione, ad aliquid agen- dun impulsionem ceperit, et aliquid constituerit, appellatur experientia: cujus est proprius ille re- vera principalis sanctus Spiritus, quem post firmam ac stabilem fidem, postremo per inspectionem as- sumit is qui credidit. Cum sensum ergo excellen- tiorem participarit philosophia, ut ostensum est ex iis quæ prius dicta sunt, prudentiæ fit particeps: quæ itaque de iis que percepta fuerit intelligentia, ratione ſit pertractatio, cum electione et assensione, dicitur dialectica. Quæ ea quidem quæ dicuntur də veritate, confirmat per demonstrationem, eas au- tem quæ inferuntur dissolvit dubitationes. Qui ergo G dicunt philosophiam non venire huc a Deo, viden- tur omnino dicere fieri non posse ut Deus videat omnia singularia; neque eum esse causam bonorum omnium, siquidem unumquodque eorum sit ex sin- gularibus, verum nihil ex iis quæ sunt, omnino constitit nolente Deo: quod si eo volente tum est a Deo philosophia, cum talem esse qualis est esse ipsam voluerit, propter eos qui non alia ratione abstinerent a malis. Deus enim novit omnia, non solum ea quæ sunt, sed etiam quæ futura sunt, et ut erit unumquodque, et eos qui sunt singulares motus prævidens, « intuetur omnia, et omnia exali- dit, › et nudam animam aspiciens intrinsecus, uniuscujusque etiam ex singularibus æternam ha- bet intelligentiam, et quod fit in theatris, et in par- tibus rei uniuscujusque, inspiciendo, circumspi- ciendo, et simul aspiciendo, hoc evenit in Deo. Is × P. ED. POTTER, ED. PARIS. 703, ed. Paris. Lowen. habent etiam mss. Ouiob. et Paris., quæ proinde vera lectio est. HEINS. divinam curain et providentiam. › Quo sensu ea- dem vox paulo infra occurrit. v. 277: D in Opusc. 36, cap. 7: • Plane qui in theatro resi det, non simul omnia videt; quia cum intendit aciem ante se, non videt post sc. Qui autem non in theatro, sed super theatrum excelsius superemi- net, totius undique interiorem theatri ambitum uno comprehendit aspectu. Ita omnipotens Deus, quia omnibus, quæ volvuntur, incomparabiliter supereminet, omnia simul suis subjecta conspecti bus, præsentialiter videt. (72) Αὐτῶν. Αbest hæc vox a ms. Ottob. (73) Αρχικὸν λόγον. id est Filium Dei. Vide p. (74) Πιστησαμένη. Η. ms. πιστωσαμένη. SYLB.- (75) Ιδιόν ἐστιν ἐκεῖνο. Recte interpres, ίδιον (76) Κατ' ἐπισκοπήν. Nempe θείαν, « secundum (77) Πάντ'. Hemistichium Homericum Iliad. Γ, (78) Θεάτρων. His similia scribit Petrus Damian. (75) Ενόρασιν. Η. ms. ἀνόρασιν. STLEUNG
PG 9:389ἀθρόως τε γὰρ πάντα καὶ ἕκαστον ἐν μέρει μιᾷ προσβολῇ προσβλέπει, οὐ πάντα μέντοι κατὰ τὴν προηγουμένην ἐπέρεισιν. ἤδη γοῦν πολλὰ τῶν ἐν τῷ βίῳ καὶ διά τινος λογισμοῦ ἀνθρωπίνου λαμβάνει τὴν γένεσιν, θεόθεν τὴν ἔναυσιν εἰληφότα. αὐτίκα ἡ ὑγεία διὰ τῆς ἰατρικῆς καὶ ἡ εὐεξία διὰ τῆς ἀλειπτικῆς καὶ ὁ πλοῦτος διὰ τῆς χρηματιστικῆς λαμβάνει γένεσίν τε καὶ παρουσίαν κατὰ πρόνοιαν μὲν τὴν θείαν, κατὰ συνεργίαν δὲ τὴν ἀνθρωπίνην. θεόθεν δὲ καὶ ἡ σύνεσις. αὐτίκα τῇ τοῦ θεοῦ βουλήσει μάλιστα ἡ τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν προαίρεσις ὑπακούει. διόπερ κοινὰ μὲν τῶν ἀγαθῶν [μέν] ἐστιν καὶ τῶν κακῶν ἀνθρώπων πολλὰ τῶν προτερημάτων, γίνεται δ’ ὅμως ὠφέλιμα μόνοις τοῖς ἀγαθοῖς τε καὶ σπουδαίοις, ὧν χάριν αὐτὰ ἐποίησεν ὁ θεός· πρὸς γὰρ τῶν ἀγαθῶν χρῆσιν ἀνδρῶν ἡ τῶν θεοδωρήτων δύναμις πέφυκεν. ἀλλὰ καὶ αἱ τῶν ἐναρέτων ἀνθρώπων ἐπίνοιαι κατὰ ἐπίπνοιαν θείαν γίγνονται, διατιθεμένης πως τῆς ψυχῆς καὶ διαδιδομένου τοῦ θείου θελήματος εἰς τὰς ἀνθρωπίνας ψυχάς, τῶν ἐν μέρει θείων λειτουργῶν συλλαμβανομένων εἰς τὰς τοιαύτας διακονίας·
STROMATUM LIB. VI στικῆς λαμβάνει γένεσίν τε καὶ παρουσίαν, κατὰ Προ- Α νοιαν μὲν τὴν θείαν, κατὰ συνεργίαν δὲ τὴν ἄνθρω- πίνην. Θεόθεν δὲ καὶ ἡ σύνεσις. Αὐτίκα τῇ τοῦ Θεοῦ, βουλήσει μάλιστα ἡ τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν προαίρεσις ὑπακούει· διόπερ κοινὰ μὲν τῶν ἀγαθῶν (80) μὲν ἔστιν καὶ τῶν κακῶν ἀνθρώπων πολλὰ τῶν προτέρη- μάτων· γίνεται δ' ὅμως ὠφέλιμα μόνοις τοῖς ἀγαθοῖς τε καὶ σπουδαίοις, ὧν χάριν αὐτὰ ἐποίησεν ὁ Θεός (81) · πρὸς γὰρ τῶν ἀγαθῶν χρῆσιν ἀνδρῶν ἡ τῶν θεοδω ρήτων δύναμις πέφυκεν. ᾿Αλλὰ καὶ αἱ τῶν ἐναρέτων ἀνθρώπων ἐπίνοιαι ( ), κατὰ ἐπίνοιαν θείαν γίγνονται, διατιθεμένης πως τῆς ψυχῆς, καὶ διαδιδο- μένου τοῦ θείου θελήματος εἰς τὰς ἀνθρωπίνας ψυ χάς, τῶν ἐν μέρει θείων λειτουργῶν συλλαμβανομέν νων εἰς τὰς τοιαύτας διακονίας· κατά τε γὰρ τὰ Εθνη (85) καὶ πόλεις νενέμηνται τῶν ἀγγέλων αἱ προστασίαι· τάχα δὲ καὶ τῶν ἐπὶ μέρους (84) ὧν ἐνίοις (85) ἀποτετάχαταί τινες. Ο γ' οὖν ποιμὴν, καὶ τῶν καθ᾿ ἕκαστον κήδεται προβάτων· καὶ μάλιστα τούτοις σύνεστι προσεχεστέρα ἡ ἐπισκοπὴ, ὅσοι δια- πρεπεῖς τὰς φύσεις τε καὶ δυνατοὶ τὰ πλήθη συνωφε- λεῖν ὑπάρχουσιν. Οὗτοι δ᾽ εἰσὶν οἱ ἡγεμονικοὶ καὶ παιδευτικοί· δι᾽ ὧν ἡ ἐνέργεια τῆς προνοίας ἀριδή- λως δείκνυται, όπηνίκα ἂν ἢ διὰ παιδείας ἢ δι᾽ ἀρ- χῆς τινος καὶ διοικήσεως εὖ ποιεῖν ἐθέλῃ τοὺς ἀνθρώ- τους ὁ Θεός· ἐθέλει δὲ πάντοτε· διὸ συγκινεῖ τοὺς * Ρ. μέν. τῶν ἀγαθῶν τέ ἐστιν καὶ τῶν κακῶν. Γίνεται δ' ὅμως ὠφέλιμα αὐτὰ ἐποίησε μόνοις τοῖς ἀγαθοῖς τε καὶ σπουδαίοις, ὧν χάριν δ Θεός. ὧν χάριν Θεός, ἐποίησε θείαν, κατὰ ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ, Τοὺς ἁγίους ἀγγέλους ἴσμεν παρὰ Θεοῦ τετα- γμένους εἰς τε τὸ δεῖν τοῖς πεπιστευκόσι ἐπικουρεῖν, καὶ οἱονεὶ καθηγεῖσθαι λαοῦ. • τῆς Θεραπευτι χῆς, Εἶτα κατὰ τῶν ἀνθρώπων ὡς εἰκόνι θεία τετι- μημένων λυττῆσαι, καὶ τὸν κατ' αὐτὸν ἀναδέξασθαι πόλεμον. Τὸν δὲ ποιητὴν τῇ μὲν τῶν ἀγγέλων ἐπιστα- σία φρουρῆσαι τῶν ἀνθρώπων τὸ γένος, ὅπως μὴ βία καὶ τυραννίδι χρώμενος ἀοράτως ἐπιὼν, οὓς διὰ φθόνον ἐμίσησεν, ἀδεῶς διαφθείρῃ τὴν δὲ ἀγωνιστι κὴν οὐκ ἔτι κωλύσαι διαμάχην, ἵνα δείξῃ τοὺς ἀρί στους ἡ πάλη, καὶ γένωνται ἀνδραγαθίας αρχέτυπα· οὗ δὴ ἕνεκα τὴν βιαίαν ἐκείνου προσβολὴν διακωλύ σας, τῇ τῶν ἀγγέλων φρουρᾷ τὴν τῶν λογισμῶν συν εχώρησεν ἀγωνίαν, ὅπως τοὺς ἀξιονίκους ἀποφήνῃ των στεφάνων ἀξίους· οὐκ αὐτὸς μὲν ἐκεῖνον εἰς ἀν τιπάλου τάξιν ἀποκληρώσας, εἰς δέον δὲ τῇ ἐκείνου πονηρία χρησάμενος, καθάπερ οἱ ἰατροὶ ταῖς ἐχίδναις εἰς νοσημάτων ἀπαλλαγήν. • ἀοράτως, Ιατροί εγρηγορότας Το δὲ εἰρ οὐδὲν ἕτερον ἢ ἐγρηγορὼς καὶ ἄγρυπνος ἐρω μηνεύεται. άγγελον κατὰ τοὺς ἐπὶ μέρους. ἀνθρώποις. enim simul omnia ac unumquodque etiam sigilla- ED. POTTER, ED. PARIS. eta priore Alioqui legendum foret, SYLBURG. mus ex Flor. et Sylburg., faventibus etiam mss. co- dicibus; quæ in posterioribus editionibus hoc modo corrupta est : Proinde Lowthii conjectura opus haud est, qui ad hæc verba adnotat : • Sup- plendum vel quid simile. ex pag. seq. SYLBURG. Quod interpreti quo- que placuit. , B C Sunt enim jussu divino et antiquo per gentes dis- tributi angeli. D. Hieronymus in cap. vut Da- nielis loco illo Deuter. xxXII : • Quando dividebat Altissimus gentes, quando separabat filios Adamı, constituit terminos populorum juxta numerum an- gelorum Dei. Sic enim legitur apud LXX: non, ut habet Latina, « filio- rum Israel. ldem Epiphanius, hæres. 51, et Basi- D lius, in Psalm. xxxi, citati ab Anastasio, quæst. 60, in Scripturam, cum Cyrillo De adoratione in spiritu, cujus verba Græce nondum edita subjicie- mus : Scimus sanctos all- gelos a Deo esse ordinatos ad opem necessariam ferendam credentibus, et ut sint veluti duces po- puli. » Item Theodoreti lib. ut De curatione Gracorum, ubi de dæmonibus agit : tim aspicit uno intuitu, non tamen omnia per prin- cipale institutum. Multa enim ex iis quæ sunt in vita, per humanam rationem ortum accipiunt, cum divinitus acceperint suscitabulum. Ecce enim sa- nitas per medicinam, et bona corporis habitudo per alipticam, et divitiæ per negotiationem oriun- tur, et adsunt, per divinam quidem Providentiam, verum humana opera concurrente. A Deo autem est etiam intelligentia. Atque divinæ quidem volun- tati maxime obedit bonorum virorum liberum eli- gendi arbitrium; × quoniam bonorum quidem et ma- lorum hominum multa sunt commoda communia; fiunt tamen utilia solis bonis et probis, quorum causa Deus hæc fecit. Ad usum enim bonorum vi- rorum, euata est vis eorum quæ data sunt divini- tus. Quin etiam eorum cogitationes qui sunt virtute præditi, per divinam fiunt inspirationem, cum ani- ma quodammodo sit disposita, et divina voluntas in humanas animas transmittatur, certis Dei mini- stris, ad talia ministeria opem ferentibus. Nam per gentes et civitates sunt distributæ angelorum præ- fecturæ: fortasse autem etiam ex iis sunt deputati singulis. Pastor itaque et singularum ovium curam gerit: iis tamen maxime providendi et visendi te- net eum cura, qui sunt et præclaro ingenio, et po- Subinde autem rabie quadam contra humanum genus incitatos, quod ad imaginem Dei factum videbant, atrox bellum ad- versus hominem suscepisse. Deum vero creatorem angelis præsidentibus custodisse humanum genus, ne qua vel violentia vel tyrannide adversarius, dum sub aspectum non cadit, superintuens, quem invi- dia succensus oderat, secure disperderet. Neque ta- men coeptum sustulisse certamen, ut ea scilicet col- luctatio pugiles fortissimos proderet, eaque occa- sione plurima virtutis ederentur exempla. Hujus itaque rei causa tametsi violentos adversarii contra nos impetus per angelorum custodiam repressisset, ille tamen concessit, ut hominis rationes atque dis- cursus tentationum pugna vexaret, ut eos corona dignos ostenderet, qui fortiter restitissent. Neque enim diabolum contra homines armavit ipse, atque instruxit; sed ad eorum utilitatem diaboli malitia usus fuit. Ita medicos solere aiunt, qui ad morborum curationem viperis nonnunquam utuntur. › Hæc ita vertit Acciaiolus, quæ si quis cum editione Theodo- reti et Anastasii in Biblioth. Patrum contulerit, in libro, quo Acciaiolus usus est, voce: in eo vero quo Hervetus, defuisse animadvertet. Caterun angelos dictos ait Clemens lib. ur, ut apud Daniel iv, 10: « Et ecce vigil et san- ctus de coelo descendit. . Scholiastes Græcus: S. Hieronymus LXX transtulisse testis est, Theodotionem vocem Chaldaicam sĭp re- liquisse. COLLECT. detur ΜONTFAULC. (80) Κοινὰ μὲν τῶν ἀγ. Η. κοινὰ τῶν ἀγ.,expun- (81) Γίνεται. ... Θεός. Hanc sententiam sic edidi- (82) Ἐπίνοιαι. Mallet forte aliquis ἐπίπνοιαν (83) Κατά τε γὰρ τὰ ἔθνη. Lib. vut Strom. : (84) Καὶ τῶν ἐπὶ μέρους. Lowthio legendum vi- (85) Ενίοις. Ms. Οιιο. ἀνίοις. Forte ἄνοις για
κατά τε γὰρ τὰ ἔθνη καὶ πόλεις νενέμηνται τῶν ἀγγέλων αἱ προστασίαι, τάχα δὲ καὶ τῶν ἐπὶ μέρους [ὧν] ἐνίοις ἀποτετάχαταί τινες. ὁ γοῦν ποιμὴν καὶ τῶν καθ’ ἕκαστον κήδεται προβάτων, καὶ μάλιστα τούτοις σύνεστι προσεχεστέρα ἡ ἐπισκοπή, ὅσοι διαπρεπεῖς τὰς φύσεις τε καὶ δυνατοὶ τὰ πλήθη συνωφελεῖν ὑπάρχουσιν. οὗτοι δ’ εἰσὶν οἱ ἡγεμονικοὶ καὶ παιδευτικοί, δι’ ὧν ἡ ἐνέργεια τῆς προνοίας ἀριδήλως δείκνυται, ὁπηνίκα ἂν ἢ διὰ παιδείας ἢ δι’ ἀρχῆς τινος καὶ διοικήσεως εὖ ποιεῖν ἐθέλῃ τοὺς ἀνθρώπους ὁ θεός. ἐθέλει δὲ πάντοτε· διὸ συγκινεῖ τοὺς ἐπιτηδείους εἰς τὴν ὠφέλιμον ἐξεργασίαν τῶν πρὸς ἀρετήν τε καὶ εἰρήνην καὶ εἰς εὐποιίαν συντεινόντων. τὸ δὲ ἐνάρετον πᾶν ἀπ’ ἀρετῆς τέ ἐστι καὶ πρὸς ἀρετὴν ἀναφέρεται, καὶ ἤτοι πρὸς τὸ γενέσθαι σπουδαίους δίδοται ἢ πρὸς τὸ ὄντας χρῆσθαι τοῖς κατὰ φύσιν προτερήμασι· συνεργεῖ γὰρ ἔν τε τοῖς καθ’ ὅλου ἔν τε τοῖς ἐπὶ μέρους. πῶς οὖν οὐκ ἄτοπον τὴν ἀταξίαν καὶ τὴν ἀδικίαν προσνέμοντας τῷ διαβόλῳ ἐναρέτου πράγματος τοῦτον, τῆς φιλοσοφίας, δοτῆρα ποιεῖν;
STROMATUM LIB. VI στικῆς λαμβάνει γένεσίν τε καὶ παρουσίαν, κατὰ Προ- Α νοιαν μὲν τὴν θείαν, κατὰ συνεργίαν δὲ τὴν ἄνθρω- πίνην. Θεόθεν δὲ καὶ ἡ σύνεσις. Αὐτίκα τῇ τοῦ Θεοῦ, βουλήσει μάλιστα ἡ τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν προαίρεσις ὑπακούει· διόπερ κοινὰ μὲν τῶν ἀγαθῶν (80) μὲν ἔστιν καὶ τῶν κακῶν ἀνθρώπων πολλὰ τῶν προτέρη- μάτων· γίνεται δ' ὅμως ὠφέλιμα μόνοις τοῖς ἀγαθοῖς τε καὶ σπουδαίοις, ὧν χάριν αὐτὰ ἐποίησεν ὁ Θεός (81) · πρὸς γὰρ τῶν ἀγαθῶν χρῆσιν ἀνδρῶν ἡ τῶν θεοδω ρήτων δύναμις πέφυκεν. ᾿Αλλὰ καὶ αἱ τῶν ἐναρέτων ἀνθρώπων ἐπίνοιαι ( ), κατὰ ἐπίνοιαν θείαν γίγνονται, διατιθεμένης πως τῆς ψυχῆς, καὶ διαδιδο- μένου τοῦ θείου θελήματος εἰς τὰς ἀνθρωπίνας ψυ χάς, τῶν ἐν μέρει θείων λειτουργῶν συλλαμβανομέν νων εἰς τὰς τοιαύτας διακονίας· κατά τε γὰρ τὰ Εθνη (85) καὶ πόλεις νενέμηνται τῶν ἀγγέλων αἱ προστασίαι· τάχα δὲ καὶ τῶν ἐπὶ μέρους (84) ὧν ἐνίοις (85) ἀποτετάχαταί τινες. Ο γ' οὖν ποιμὴν, καὶ τῶν καθ᾿ ἕκαστον κήδεται προβάτων· καὶ μάλιστα τούτοις σύνεστι προσεχεστέρα ἡ ἐπισκοπὴ, ὅσοι δια- πρεπεῖς τὰς φύσεις τε καὶ δυνατοὶ τὰ πλήθη συνωφε- λεῖν ὑπάρχουσιν. Οὗτοι δ᾽ εἰσὶν οἱ ἡγεμονικοὶ καὶ παιδευτικοί· δι᾽ ὧν ἡ ἐνέργεια τῆς προνοίας ἀριδή- λως δείκνυται, όπηνίκα ἂν ἢ διὰ παιδείας ἢ δι᾽ ἀρ- χῆς τινος καὶ διοικήσεως εὖ ποιεῖν ἐθέλῃ τοὺς ἀνθρώ- τους ὁ Θεός· ἐθέλει δὲ πάντοτε· διὸ συγκινεῖ τοὺς * Ρ. μέν. τῶν ἀγαθῶν τέ ἐστιν καὶ τῶν κακῶν. Γίνεται δ' ὅμως ὠφέλιμα αὐτὰ ἐποίησε μόνοις τοῖς ἀγαθοῖς τε καὶ σπουδαίοις, ὧν χάριν δ Θεός. ὧν χάριν Θεός, ἐποίησε θείαν, κατὰ ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ, Τοὺς ἁγίους ἀγγέλους ἴσμεν παρὰ Θεοῦ τετα- γμένους εἰς τε τὸ δεῖν τοῖς πεπιστευκόσι ἐπικουρεῖν, καὶ οἱονεὶ καθηγεῖσθαι λαοῦ. • τῆς Θεραπευτι χῆς, Εἶτα κατὰ τῶν ἀνθρώπων ὡς εἰκόνι θεία τετι- μημένων λυττῆσαι, καὶ τὸν κατ' αὐτὸν ἀναδέξασθαι πόλεμον. Τὸν δὲ ποιητὴν τῇ μὲν τῶν ἀγγέλων ἐπιστα- σία φρουρῆσαι τῶν ἀνθρώπων τὸ γένος, ὅπως μὴ βία καὶ τυραννίδι χρώμενος ἀοράτως ἐπιὼν, οὓς διὰ φθόνον ἐμίσησεν, ἀδεῶς διαφθείρῃ τὴν δὲ ἀγωνιστι κὴν οὐκ ἔτι κωλύσαι διαμάχην, ἵνα δείξῃ τοὺς ἀρί στους ἡ πάλη, καὶ γένωνται ἀνδραγαθίας αρχέτυπα· οὗ δὴ ἕνεκα τὴν βιαίαν ἐκείνου προσβολὴν διακωλύ σας, τῇ τῶν ἀγγέλων φρουρᾷ τὴν τῶν λογισμῶν συν εχώρησεν ἀγωνίαν, ὅπως τοὺς ἀξιονίκους ἀποφήνῃ των στεφάνων ἀξίους· οὐκ αὐτὸς μὲν ἐκεῖνον εἰς ἀν τιπάλου τάξιν ἀποκληρώσας, εἰς δέον δὲ τῇ ἐκείνου πονηρία χρησάμενος, καθάπερ οἱ ἰατροὶ ταῖς ἐχίδναις εἰς νοσημάτων ἀπαλλαγήν. • ἀοράτως, Ιατροί εγρηγορότας Το δὲ εἰρ οὐδὲν ἕτερον ἢ ἐγρηγορὼς καὶ ἄγρυπνος ἐρω μηνεύεται. άγγελον κατὰ τοὺς ἐπὶ μέρους. ἀνθρώποις. enim simul omnia ac unumquodque etiam sigilla- ED. POTTER, ED. PARIS. eta priore Alioqui legendum foret, SYLBURG. mus ex Flor. et Sylburg., faventibus etiam mss. co- dicibus; quæ in posterioribus editionibus hoc modo corrupta est : Proinde Lowthii conjectura opus haud est, qui ad hæc verba adnotat : • Sup- plendum vel quid simile. ex pag. seq. SYLBURG. Quod interpreti quo- que placuit. , B C Sunt enim jussu divino et antiquo per gentes dis- tributi angeli. D. Hieronymus in cap. vut Da- nielis loco illo Deuter. xxXII : • Quando dividebat Altissimus gentes, quando separabat filios Adamı, constituit terminos populorum juxta numerum an- gelorum Dei. Sic enim legitur apud LXX: non, ut habet Latina, « filio- rum Israel. ldem Epiphanius, hæres. 51, et Basi- D lius, in Psalm. xxxi, citati ab Anastasio, quæst. 60, in Scripturam, cum Cyrillo De adoratione in spiritu, cujus verba Græce nondum edita subjicie- mus : Scimus sanctos all- gelos a Deo esse ordinatos ad opem necessariam ferendam credentibus, et ut sint veluti duces po- puli. » Item Theodoreti lib. ut De curatione Gracorum, ubi de dæmonibus agit : tim aspicit uno intuitu, non tamen omnia per prin- cipale institutum. Multa enim ex iis quæ sunt in vita, per humanam rationem ortum accipiunt, cum divinitus acceperint suscitabulum. Ecce enim sa- nitas per medicinam, et bona corporis habitudo per alipticam, et divitiæ per negotiationem oriun- tur, et adsunt, per divinam quidem Providentiam, verum humana opera concurrente. A Deo autem est etiam intelligentia. Atque divinæ quidem volun- tati maxime obedit bonorum virorum liberum eli- gendi arbitrium; × quoniam bonorum quidem et ma- lorum hominum multa sunt commoda communia; fiunt tamen utilia solis bonis et probis, quorum causa Deus hæc fecit. Ad usum enim bonorum vi- rorum, euata est vis eorum quæ data sunt divini- tus. Quin etiam eorum cogitationes qui sunt virtute præditi, per divinam fiunt inspirationem, cum ani- ma quodammodo sit disposita, et divina voluntas in humanas animas transmittatur, certis Dei mini- stris, ad talia ministeria opem ferentibus. Nam per gentes et civitates sunt distributæ angelorum præ- fecturæ: fortasse autem etiam ex iis sunt deputati singulis. Pastor itaque et singularum ovium curam gerit: iis tamen maxime providendi et visendi te- net eum cura, qui sunt et præclaro ingenio, et po- Subinde autem rabie quadam contra humanum genus incitatos, quod ad imaginem Dei factum videbant, atrox bellum ad- versus hominem suscepisse. Deum vero creatorem angelis præsidentibus custodisse humanum genus, ne qua vel violentia vel tyrannide adversarius, dum sub aspectum non cadit, superintuens, quem invi- dia succensus oderat, secure disperderet. Neque ta- men coeptum sustulisse certamen, ut ea scilicet col- luctatio pugiles fortissimos proderet, eaque occa- sione plurima virtutis ederentur exempla. Hujus itaque rei causa tametsi violentos adversarii contra nos impetus per angelorum custodiam repressisset, ille tamen concessit, ut hominis rationes atque dis- cursus tentationum pugna vexaret, ut eos corona dignos ostenderet, qui fortiter restitissent. Neque enim diabolum contra homines armavit ipse, atque instruxit; sed ad eorum utilitatem diaboli malitia usus fuit. Ita medicos solere aiunt, qui ad morborum curationem viperis nonnunquam utuntur. › Hæc ita vertit Acciaiolus, quæ si quis cum editione Theodo- reti et Anastasii in Biblioth. Patrum contulerit, in libro, quo Acciaiolus usus est, voce: in eo vero quo Hervetus, defuisse animadvertet. Caterun angelos dictos ait Clemens lib. ur, ut apud Daniel iv, 10: « Et ecce vigil et san- ctus de coelo descendit. . Scholiastes Græcus: S. Hieronymus LXX transtulisse testis est, Theodotionem vocem Chaldaicam sĭp re- liquisse. COLLECT. detur ΜONTFAULC. (80) Κοινὰ μὲν τῶν ἀγ. Η. κοινὰ τῶν ἀγ.,expun- (81) Γίνεται. ... Θεός. Hanc sententiam sic edidi- (82) Ἐπίνοιαι. Mallet forte aliquis ἐπίπνοιαν (83) Κατά τε γὰρ τὰ ἔθνη. Lib. vut Strom. : (84) Καὶ τῶν ἐπὶ μέρους. Lowthio legendum vi- (85) Ενίοις. Ms. Οιιο. ἀνίοις. Forte ἄνοις για
Liber Septimus
PG 9:391κινδυνεύει γὰρ εὐμενέστερος τοῖς Ἕλλησιν εἰς τὸ ἀγαθοὺς ἄνδρας [γίγνεσθαι] γεγονέναι τῆς θείας προνοίας τε καὶ γνώμης. ἔμπαλιν δ’, οἶμαι, νόμου ἴδιον καὶ λόγου παντὸς ὀρθοῦ τὸ προσῆκον ἑκάστῳ καὶ τὸ ἴδιον καὶ τὸ ἐπιβάλλον ἀποδιδόναι. ὡς γὰρ ἡ λύρα μόνου τοῦ κιθαριστοῦ καὶ ὁ αὐλὸς τοῦ αὐλητοῦ, οὕτως τὰ προτερήματα τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν ἐστι κτήματα, καθάπερ φύσις τοῦ ἀγαθοποιοῦ τὸ ἀγαθοποιεῖν, ὡς τοῦ πυρὸς τὸ θερμαίνειν καὶ τοῦ φωτὸς τὸ φωτίζειν. κακὸν δὲ οὐκ ἂν ποιήσαι ἀγαθός, ὡς οὐδὲ τὸ φῶς σκότος ἢ ψύξεις τὸ πῦρ. οὕτως ἔμπαλιν ἡ κακία οὐκ ἄν τι ἐνάρετον ποιήσαι· ἐνέργεια γὰρ αὐτῆς τὸ κακοποιεῖν ὡς τοῦ σκότους τὸ συγχεῖν τὰς ὄψεις· οὐ τοίνυν κακίας ἔργον ἡ φιλοσοφία ἐναρέτους ποιοῦσα. λείπεται δὴ θεοῦ, οὗ μόνον τὸ ἀγαθύνειν ἔργον ἐστίν, καὶ πάνθ’ ὅσα παρὰ θεοῦ δίδοται, καλῶς δίδοταί τε καὶ λαμβάνεται. ναὶ μὴν ἡ χρῆσις τῆς φιλοσοφίας οὐκ ἔστιν ἀνθρώπων κακῶν· ἀλλ’ εἰ τοῖς ἀρίστοις τῶν Ἑλλήνων δέδοται, δῆλον καὶ ὅθεν δεδώρηται, παρὰ τῆς κατ’ ἀξίαν τὰ προσήκοντα ἑκάστοις ἀπονεμούσης δηλονότι προνοίας.
ἀρετήν τε καὶ εἰρήνην καὶ εἰς εὐποιίαν συντεινόντων. Τὸ δὲ ἐνάρετον πᾶν ἀπ' ἀρετῆς τέ ἐστι, καὶ πρ ἀρετὴν ἀναφέρεται· καὶ ἤτοι πρὸς τὸ γενέσθαι στο δαίους δίδοται, ἢ πρὸς τὸ ὄντας χρῆσθαι τοῖς κατά φύσιν προτερήμασι· συνεργεῖ γὰρ ἔν τε τοῖς καθ' ὅλου, ἔν τε τοῖς ἐπὶ μέρους. Πῶς οὖν οὐκ ἄτοπον τὴν ἀτι ξίαν καὶ τὴν ἀδικίαν προσνέμοντας τῷ διαβόλω (85), έναρέτου πράγματος τοῦτον τῆς φιλοσοφίας δοτήρα ποιεῖν; κινδυνεύει γὰρ εὐμενέστερος τοῖς Ἕλλησιν εἰς τοὺς ἀγαθοὺς ἄνδρας γεγονέναι, τῆς θείας Προ- νοίας τε καὶ γνώμης (87). Εμπαλιν δ' οἶμαι νόμου ἴδιον καὶ λόγου παντὸς ὀρθοῦ, τὸ προσῆκον ἑκάστῳ, καὶ τὸ ἴδιον, καὶ τὸ ἐπιβάλλον ἀποδιδόναι. Ὡς γὰρ ἡ λύρα μόνου τοῦ κιθαριστοῦ, καὶ ὁ αὐτὸς τοῦ αὐλη τοῦ, οὕτω τὰ προτερήματα τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν ἐστι χτήματα· καθάπερ φύσις τοῦ ἀγαθοποιοῦ τὸ ἀγαθο ποιεῖν· ὡς τοῦ πυρὸς τὸ θερμαίνειν, καὶ τοῦ φωτός τὸ φωτίζειν· κακὸν δὲ οὐκ ἂν ποιήσει (88) ἀγαθός, ὡς οὐδὲ τὸ φῶς σκότος, ἢ ψύξει (89) τὸ πῦρ· οὕτως Εμπαλιν ἡ κακία οὐκ ἄν τι ἐνάρετον ποιήσαι· ἐνέρ γεια γὰρ αὐτῆς τὸ κακοποιεῖν, ὡς τοῦ σκότους τ συγχεῖν τὰς ὄψεις. Οὐ τοίνυν κακίας ἔργον ή φιλα σοφία εναρέτους ποιοῦσα, λείπεται δὴ Θεοῦ (90), εξ μόνον τὸ ἀγαθύνειν ἔργον ἐστίν· καὶ πάνθ' ὅσα παρὰ Θεοῦ δίδοται, καλῶς δίδοτα! τε καὶ λαμβάνεται. Ναὶ μὴν ἡ χρῆσις τῆς φιλοσοφίας οὐκ ἔστιν ἂν κακῶν, ἀλλ᾽ ἢ τοῖς ἀρίστοις τῶν Ἑλλήνων δέδοται· δῆλον καὶ ὅθεν δεδώρηται, παρὰ τῆς κατ' ἀξίαν τὰ προσ ήκοντα ἑκάστοις ἀπονεμούσης δηλονότι προνοίας. Εἰκότως οὖν Ἰουδαίοις μὲν νόμος, Ελλησι φιλοσοφία μέχρι τῆς παρουσίας (91), ἐντεῦθεν & ἡ κλῆσις ἡ καθολικὴ εἰς περιούσιον δικαιοσύνης λαόν (92), κατὰ τὴν ἐκ πίστεως διδασκαλίαν, συν άγοντος δι' ἑνὸς (93) τοῦ Κυρίου, τοῦ μόνου ἑνὸς ἀμ φοῖν Θεοῦ Ἑλλήνων τε καὶ βαρβάρων, μᾶλλον δὲ την τὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους. Φιλοσοφίαν πολλάκις εἰρήκαμεν τὸ κατὰ φιλοσοφίαν ἐπιτευχτικὸν τῆς ἀληθείας, κἂν μερικὸν τυγχάνῃ· ἤδη δὲ καὶ τὰ ἐν τέχναις ἀγαθὰ, ὡς ἐν τέχναις (94) θεόθεν ἔχει τὴν ἀρχήν. ὡς γὰρ τὸ τεχνικῶς τι ποιεῖν ἐν τοῖς τῆς τέχνης θεωρήμασι περιέχεται, οὕτω τὸ φρονίμως, ὑπὸ τὴν φρόνησιν τέτακται· ἀρετὴ δὲ ἡ φρόνησις, καὶ ἴδιον αὐτῆς γνωρίζειν τά τε άλλα, καὶ πολὺ πρότερον τὰ καθ' ἑαυτήν· ἥ τε σοφία (95), δύναμις οὖσα, οὐκ Δ ἐπιτηδείους εἰς τὴν ὠφέλιμον ἐξεργασίαν τῶν πρὸς Ρ. εἰς τοὺς ἀγαθοὺς ἄνδρας γεγονέναι, τῆς θείας προ νοίας τε καὶ γνώμης. καὶ ἐναρέτου, κινδυνεύει γὰρ εὐμενέστερος τοῖς Ἕλλησιν γεγονέναι τῆς θείας προνοίας, του ποιήσαι, Καθαρίσῃ ἑαυτῷ λαόν περιού στον, ζηλωτὴν καλῶν ἔργων. τῆς ὑπακοῆς ἑνὸς δίκαιοι κατασταθήσονται οἱ πολλοί. ὡς ἂν αἱ τέχναι, « CLEMENTIS ALEXANDRINI B pulo multum possunt prodesse. li autem sunt qui et ad regendum et docendum sunt apti, per quos providentiæ evidentia aperte ostenditur, quando vel per doctrinam, vel per magistratum aliquem, et ad- ministrationem vult Deus benefacere hominibus ; vult autem semper, et ideo movet eos qui sunt apti ad ea utiliter efficienda quæ pertinent ad pacem et virtutem et beneficentiam. Quidquid autem est virtute praditum et a virtute oritur, et refertur ad virtutem : et aut ad hoc datur ut fiant boni, aut ad hoc ut ii qui sunt boni, utantur iis commodis quæ dedit natura; adjuvat enim et in universis, et in singularibus. Quomodo ergo non est absurdum, ut qui diabolo confusionem tribuunt et injustitiam, eum rei præclaræ et quæ est ex virtute, nempe philosophiæ, datorem constituant? Tum enim Græcis ad hoc, ut * boni viri ferent, diabolus ipsa divina Providentia magis benignus videretur. Contra autem existimo legis esse proprium et rectæ rationis, reddere quod unicuique convenit, et quod est ejus proprium, et quod ad eum pertinet. Nam ut lyra est solius cy- tharoedi, et tibia solius tibicinis, ita commoda bo- norum virorum sunt possessiones; ut ejus, qui est beneficus, natura est benefacere; ut ignis est cale- facere, et lucis illuminare. Malum autem non faciet bonus, ut neque lux tenebras, aut ignis frigefacict; ita contra, vitium non fecerit aliquid quod sit ex virtute; est enim ejus operatio male facere, ut te- nebrarum, oculos confundere. Non est ergo vitii opus philosophia, quæ facit homines virtute præ- C ditos; restat itaque ut sit Dei, cujus solum opus est bene facere; et quæcunque a Deo dantur, recte et dantur et accipiuntur. Porro autem et si usus philosophiæ non est malorum, sed datus est Græco- rum optimis et præstantissimis, hinc quoque clarum a quo data sit, a providentia scilicet, quæ unicui- que distribuit pro meritis ea quæ conveniunt. Me- rito ergo Judæis quidem lex, Græcis autem data est philosophia usque ad adventum : ex eo au- tem tempore universalis est vocatio, ad peculiarem populum justitiæ, per eam quæ est ex fide doctri- nam, per unum congregante domino, qui est unus solus Deus amborum, Græcorum scilicet et barba- rorum, vel potius totius humani generis. Philo- sophiam autem saepe diximus, id quod per philo- D * ED. POTTER, ED. PARIS. Hæc verba cum non caperet interpres, quod facillimum erat, prætermisit. Atqui hoc vult auctor. Qui aiunt philosophia, rei tam bo- na, auctorem esse diabolum, nonne absurdam tuentur sententiam? Nam si hoc est ve- rum, melius de Græcis meritus est diabolus, quam Deus, et quæ cuncta omnibus largitur bona, divina providentia. Scribe, ut duæ voces reliquæ inducantur. HEINSIUS. ut mox in seq. membre. SYLBURG. rationem. » ID. videtur Τit. 1, : posse videtur ut ipse quidem ai artes. ▸ Pedag. lib. u, cap. 2, p. 181, ubi conf. not (86) Διαβόλῳ. Conf. superius Strom. 1, p. 366 not. (87) Κινδυνεύει γὰρ εὐμενέστερος τοῖς Ἕλλησιν (88) Οὐκ ἂν ποιήσει. Η. mavult οὐκ ἂν ποιήσειε, (89) Ψύξει. Legi possit etiam ψύξιν, « refrige (90) Θεοῦ. Subaudiendum ἔργον εἶναι. ΙΒ. (91) Παρουσίας. Scilicet του Χριστοῦ. (92) Περιούσιον δικαιοσύνης λαόν. Respicere (93) Δι' ενός. Respicit forte Rom. v, 19: Δια (94) Ὡς ἐν τέχναις. Non incommode scribi, (95) Σοφία. Hanc Sapientiæ definitionem tradit
εἰκότως οὖν Ἰουδαίοις μὲν νόμος, Ἕλλησι δὲ φιλοσοφία μέχρι τῆς παρουσίας, ἐντεῦθεν δὲ ἡ κλῆσις ἡ καθολική, εἰς περιούσιον δικαιοσύνης λαὸν κατὰ τὴν ἐκ πίστεως διδασκαλίαν συνάγοντος δι’ ἑνὸς τοῦ κυρίου τοῦ μόνου ἑνὸς ἀμφοῖν θεοῦ, Ἑλλήνων τε καὶ βαρβάρων, μᾶλλον δὲ παντὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους. Φιλοσοφίαν πολλάκις εἰρήκαμεν τὸ κατὰ φιλοσοφίαν ἐπιτευκτικὸν τῆς ἀληθείας, κἂν μερικὸν τυγχάνῃ· ἤδη δὲ καὶ τὰ ἐν τέχναις ἀγαθὰ ὡς ἐν τέχναις θεόθεν ἔχει τὴν ἀρχήν. ὡς γὰρ τὸ τεχνικῶς τι ποιεῖν ἐν τοῖς τῆς τέχνης θεωρήμασι περιέχεται, οὕτω τὸ φρονίμως ὑπὸ τὴν φρόνησιν τέτακται· ἀρετὴ δὲ ἡ φρόνησις· καὶ ἴδιον αὐτῆς γνωρίζειν τά τε ἄλλα καὶ πολὺ πρότερον τὰ καθ’ ἑαυτήν· ἥ τε σοφία δύναμις οὖσα οὐκ ἄλλο τί ἐστιν ἢ ἐπιστήμη τῶν θείων καὶ τῶν ἀνθρωπείων ἀγαθῶν. τοῦ θεοῦ δὲ ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς θεόθεν ἥκειν τὰ ἀγαθὰ τοῖς ἀνθρώποις διδάσκουσα εἴρηκεν ἡ γραφή, δυνάμει θείᾳ καὶ ἰσχύι τῆς διαδόσεως καθηκούσης εἰς ἀνθρωπίνην βοήθειαν.
ἀρετήν τε καὶ εἰρήνην καὶ εἰς εὐποιίαν συντεινόντων. Τὸ δὲ ἐνάρετον πᾶν ἀπ' ἀρετῆς τέ ἐστι, καὶ πρ ἀρετὴν ἀναφέρεται· καὶ ἤτοι πρὸς τὸ γενέσθαι στο δαίους δίδοται, ἢ πρὸς τὸ ὄντας χρῆσθαι τοῖς κατά φύσιν προτερήμασι· συνεργεῖ γὰρ ἔν τε τοῖς καθ' ὅλου, ἔν τε τοῖς ἐπὶ μέρους. Πῶς οὖν οὐκ ἄτοπον τὴν ἀτι ξίαν καὶ τὴν ἀδικίαν προσνέμοντας τῷ διαβόλω (85), έναρέτου πράγματος τοῦτον τῆς φιλοσοφίας δοτήρα ποιεῖν; κινδυνεύει γὰρ εὐμενέστερος τοῖς Ἕλλησιν εἰς τοὺς ἀγαθοὺς ἄνδρας γεγονέναι, τῆς θείας Προ- νοίας τε καὶ γνώμης (87). Εμπαλιν δ' οἶμαι νόμου ἴδιον καὶ λόγου παντὸς ὀρθοῦ, τὸ προσῆκον ἑκάστῳ, καὶ τὸ ἴδιον, καὶ τὸ ἐπιβάλλον ἀποδιδόναι. Ὡς γὰρ ἡ λύρα μόνου τοῦ κιθαριστοῦ, καὶ ὁ αὐτὸς τοῦ αὐλη τοῦ, οὕτω τὰ προτερήματα τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν ἐστι χτήματα· καθάπερ φύσις τοῦ ἀγαθοποιοῦ τὸ ἀγαθο ποιεῖν· ὡς τοῦ πυρὸς τὸ θερμαίνειν, καὶ τοῦ φωτός τὸ φωτίζειν· κακὸν δὲ οὐκ ἂν ποιήσει (88) ἀγαθός, ὡς οὐδὲ τὸ φῶς σκότος, ἢ ψύξει (89) τὸ πῦρ· οὕτως Εμπαλιν ἡ κακία οὐκ ἄν τι ἐνάρετον ποιήσαι· ἐνέρ γεια γὰρ αὐτῆς τὸ κακοποιεῖν, ὡς τοῦ σκότους τ συγχεῖν τὰς ὄψεις. Οὐ τοίνυν κακίας ἔργον ή φιλα σοφία εναρέτους ποιοῦσα, λείπεται δὴ Θεοῦ (90), εξ μόνον τὸ ἀγαθύνειν ἔργον ἐστίν· καὶ πάνθ' ὅσα παρὰ Θεοῦ δίδοται, καλῶς δίδοτα! τε καὶ λαμβάνεται. Ναὶ μὴν ἡ χρῆσις τῆς φιλοσοφίας οὐκ ἔστιν ἂν κακῶν, ἀλλ᾽ ἢ τοῖς ἀρίστοις τῶν Ἑλλήνων δέδοται· δῆλον καὶ ὅθεν δεδώρηται, παρὰ τῆς κατ' ἀξίαν τὰ προσ ήκοντα ἑκάστοις ἀπονεμούσης δηλονότι προνοίας. Εἰκότως οὖν Ἰουδαίοις μὲν νόμος, Ελλησι φιλοσοφία μέχρι τῆς παρουσίας (91), ἐντεῦθεν & ἡ κλῆσις ἡ καθολικὴ εἰς περιούσιον δικαιοσύνης λαόν (92), κατὰ τὴν ἐκ πίστεως διδασκαλίαν, συν άγοντος δι' ἑνὸς (93) τοῦ Κυρίου, τοῦ μόνου ἑνὸς ἀμ φοῖν Θεοῦ Ἑλλήνων τε καὶ βαρβάρων, μᾶλλον δὲ την τὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους. Φιλοσοφίαν πολλάκις εἰρήκαμεν τὸ κατὰ φιλοσοφίαν ἐπιτευχτικὸν τῆς ἀληθείας, κἂν μερικὸν τυγχάνῃ· ἤδη δὲ καὶ τὰ ἐν τέχναις ἀγαθὰ, ὡς ἐν τέχναις (94) θεόθεν ἔχει τὴν ἀρχήν. ὡς γὰρ τὸ τεχνικῶς τι ποιεῖν ἐν τοῖς τῆς τέχνης θεωρήμασι περιέχεται, οὕτω τὸ φρονίμως, ὑπὸ τὴν φρόνησιν τέτακται· ἀρετὴ δὲ ἡ φρόνησις, καὶ ἴδιον αὐτῆς γνωρίζειν τά τε άλλα, καὶ πολὺ πρότερον τὰ καθ' ἑαυτήν· ἥ τε σοφία (95), δύναμις οὖσα, οὐκ Δ ἐπιτηδείους εἰς τὴν ὠφέλιμον ἐξεργασίαν τῶν πρὸς Ρ. εἰς τοὺς ἀγαθοὺς ἄνδρας γεγονέναι, τῆς θείας προ νοίας τε καὶ γνώμης. καὶ ἐναρέτου, κινδυνεύει γὰρ εὐμενέστερος τοῖς Ἕλλησιν γεγονέναι τῆς θείας προνοίας, του ποιήσαι, Καθαρίσῃ ἑαυτῷ λαόν περιού στον, ζηλωτὴν καλῶν ἔργων. τῆς ὑπακοῆς ἑνὸς δίκαιοι κατασταθήσονται οἱ πολλοί. ὡς ἂν αἱ τέχναι, « CLEMENTIS ALEXANDRINI B pulo multum possunt prodesse. li autem sunt qui et ad regendum et docendum sunt apti, per quos providentiæ evidentia aperte ostenditur, quando vel per doctrinam, vel per magistratum aliquem, et ad- ministrationem vult Deus benefacere hominibus ; vult autem semper, et ideo movet eos qui sunt apti ad ea utiliter efficienda quæ pertinent ad pacem et virtutem et beneficentiam. Quidquid autem est virtute praditum et a virtute oritur, et refertur ad virtutem : et aut ad hoc datur ut fiant boni, aut ad hoc ut ii qui sunt boni, utantur iis commodis quæ dedit natura; adjuvat enim et in universis, et in singularibus. Quomodo ergo non est absurdum, ut qui diabolo confusionem tribuunt et injustitiam, eum rei præclaræ et quæ est ex virtute, nempe philosophiæ, datorem constituant? Tum enim Græcis ad hoc, ut * boni viri ferent, diabolus ipsa divina Providentia magis benignus videretur. Contra autem existimo legis esse proprium et rectæ rationis, reddere quod unicuique convenit, et quod est ejus proprium, et quod ad eum pertinet. Nam ut lyra est solius cy- tharoedi, et tibia solius tibicinis, ita commoda bo- norum virorum sunt possessiones; ut ejus, qui est beneficus, natura est benefacere; ut ignis est cale- facere, et lucis illuminare. Malum autem non faciet bonus, ut neque lux tenebras, aut ignis frigefacict; ita contra, vitium non fecerit aliquid quod sit ex virtute; est enim ejus operatio male facere, ut te- nebrarum, oculos confundere. Non est ergo vitii opus philosophia, quæ facit homines virtute præ- C ditos; restat itaque ut sit Dei, cujus solum opus est bene facere; et quæcunque a Deo dantur, recte et dantur et accipiuntur. Porro autem et si usus philosophiæ non est malorum, sed datus est Græco- rum optimis et præstantissimis, hinc quoque clarum a quo data sit, a providentia scilicet, quæ unicui- que distribuit pro meritis ea quæ conveniunt. Me- rito ergo Judæis quidem lex, Græcis autem data est philosophia usque ad adventum : ex eo au- tem tempore universalis est vocatio, ad peculiarem populum justitiæ, per eam quæ est ex fide doctri- nam, per unum congregante domino, qui est unus solus Deus amborum, Græcorum scilicet et barba- rorum, vel potius totius humani generis. Philo- sophiam autem saepe diximus, id quod per philo- D * ED. POTTER, ED. PARIS. Hæc verba cum non caperet interpres, quod facillimum erat, prætermisit. Atqui hoc vult auctor. Qui aiunt philosophia, rei tam bo- na, auctorem esse diabolum, nonne absurdam tuentur sententiam? Nam si hoc est ve- rum, melius de Græcis meritus est diabolus, quam Deus, et quæ cuncta omnibus largitur bona, divina providentia. Scribe, ut duæ voces reliquæ inducantur. HEINSIUS. ut mox in seq. membre. SYLBURG. rationem. » ID. videtur Τit. 1, : posse videtur ut ipse quidem ai artes. ▸ Pedag. lib. u, cap. 2, p. 181, ubi conf. not (86) Διαβόλῳ. Conf. superius Strom. 1, p. 366 not. (87) Κινδυνεύει γὰρ εὐμενέστερος τοῖς Ἕλλησιν (88) Οὐκ ἂν ποιήσει. Η. mavult οὐκ ἂν ποιήσειε, (89) Ψύξει. Legi possit etiam ψύξιν, « refrige (90) Θεοῦ. Subaudiendum ἔργον εἶναι. ΙΒ. (91) Παρουσίας. Scilicet του Χριστοῦ. (92) Περιούσιον δικαιοσύνης λαόν. Respicere (93) Δι' ενός. Respicit forte Rom. v, 19: Δια (94) Ὡς ἐν τέχναις. Non incommode scribi, (95) Σοφία. Hanc Sapientiæ definitionem tradit
PG 9:393αὐτίκα τρεῖς τρόποι πάσης ὠφελείας τε καὶ μεταδόσεως ἄλλῳ παρ’ ἄλλου, ὃ μὲν κατὰ παρακολούθησιν ὡς ὁ παιδοτρίβης σχηματίζων τὸν παῖδα, ὃ δὲ καθ’ ὁμοίωσιν ὡς ὁ προτρεπόμενος ἕτερον εἰς ἐπίδοσιν τῷ προεπιδοῦναι, καὶ ὃ μὲν συνεργεῖ τῷ μανθάνοντι, ὃ δὲ συνωφελεῖ τὸν λαμβάνοντα. τρίτος δέ ἐστιν [ὁ] τρόπος ὁ κατὰ πρόσταξιν, ὁπόταν ὁ παιδοτρίβης μηκέτι διαπλάσσων τὸν μανθάνοντα μηδὲ ἐπιδεικνὺς δι’ ἑαυτοῦ τὸ πάλαισμα εἰς μίμησιν τῷ παιδί, ὡς [δὲ] ἤδη ἐντριβεστέρῳ, προστάττοι ἐξ ὀνόματος τὸ πάλαισμα. ὁ γνωστικὸς τοίνυν θεόθεν λαβὼν τὸ δύνασθαι ὠφελεῖν ὀνίνησι τοὺς μὲν τῇ παρακολουθήσει σχηματίζων, τοὺς δὲ τῇ ἐξομοιώσει προτρεπόμενος, τοὺς δὲ καὶ τῇ προστάξει παιδεύων καὶ διδάσκων. ἀμέλει καὶ αὐτὸς τοῖς ἴσοις παρὰ τοῦ κυρίου ὠφέληται. οὕτως οὖν καὶ ἡ θεόθεν διατείνουσα εἰς ἀνθρώπους ὠφέλεια γνώριμος καθίσταται, συμπαρακαλούντων ἀγγέλων· καὶ δι’ ἀγγέλων γὰρ ἡ θεία δύναμις παρέχει τὰ ἀγαθά, εἴτ’ οὖν ὁρωμένων εἴτε καὶ μή. τοιοῦτος καὶ ὁ κατὰ τὴν ἐπιφάνειαν τοῦ κυρίου τρόπος.
ἄλλο τί ἐστιν ἢ ἐπιστήμη τῶν θείων καὶ τῶν ἀνθρω- Α πείων ἀγαθῶν. « Τοῦ Θεοῦ δὲ ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, » θεόθεν ἥκειν τὰ ἀγαθὰ τοῖς ἀνθρώποις δι- δάσκουσα, εἴρηκεν ή Γραφή - δυνάμει θείᾳ καὶ ἰσχύι τῆς διαδόσεως καθηκούσης εἰς ἀνθρωπίνην βοήθειαν. Αὐτίκα τρεῖς τρόποι πάσης ὠφελείας τε καὶ μετα- δόσεως ἄλλῳ παρ᾽ ἄλλου· ὁ μὲν κατὰ παρακολούθη- σιν, ὡς ὁ παιδοτρίβης σχηματίζων τὸν παῖδα· ὁ δὲ καθ' ὁμοίωσιν, ὡς ὁ προτρεπόμενος ἕτερον εἰς ἐπί δοσιν τῷ προεπιδοῦναι· καὶ ὁ μὲν συνεργεῖ τῷ μαν θάνοντι, ὁ δὲ συνωφελεῖ τὸν λαμβάνοντα· τρίτος δέ ἐστιν ὁ τρόπος (96) ὁ κατὰ πρόσταξιν, ὁπότ᾽ ἂν ὁ παιδοτρίβης, μηκέτι διαπλάσσων τὸν μανθάνοντα, μηδὲ ἐπιδεικνὺς δι᾿ ἑαυτοῦ τὸ πάλαισμα εἰς μίμησιν τῷ παιδί, ὡς δὲ ἤδη ἐντριβεστέρω (97), προστάττοι ἐξ ὀνόματος τὸ πάλαισμα. Ο γνωστικός τοίνυν, θεό- θεν λαβὼν τὸ δύνασθαι ὠφελεῖν, ονίνησι τοὺς μὲν, τῇ παρακολουθήσει σχηματίζων, τοὺς δὲ τῇ ἐξομοιώσει προτρεπόμενος, τοὺς δὲ, καὶ τῇ προστάξει παιδεύων καὶ διδάσκων (98) · ἀμέλει καὶ αὐτὸς τοῖς ἴσοις παρὰ τοῦ Κυρίου ὠφέληται. Οὕτως οὖν καὶ ἡ θεόθεν δια- τείνουσα εἰς ἀνθρώπους ὠφέλεια γνώριμος καθίστα ται, συμπαρακαλούντων ἀγγέλων· καὶ δι' ἀγγέλων γὰρ ἡ θεία δύναμις παρέχει τὰ ἀγαθὰ, εἴτ' οὖν όρω μένων, εἴτε καὶ μή. Τοιοῦτος καὶ ὁ κατὰ τὴν ἐπιφά νειαν τοῦ Κυρίου τρόπος. Οτε δὲ (99) καὶ κατὰ τὰς ἐπινοίας τῶν ἀνθρώπων καὶ τοὺς ἐπιλογισμούς • έμπνεῖ (1) ο τι καὶ ἡ δύναμις (2), καὶ ε ἐντίθησι ο ταῖς φρεσὶν ἰσχύν τε καὶ συναίσθησιν ἀκριβεστέραν, • μένος ο τε καὶ θάρσος προθυμίας, ο επί τε τὰς ζητήσεις, ἐπί τε τὰ ἔργα παρέχουσα· ἔκκειται δ' ὅμως καὶ πρὸς μίμησίν τε καὶ ἐξομοίωσιν ἡμῖν θαυμαστὰ τῷ ὄντι καὶ ἅγια τὰ τῆς ἀρετῆς ὑπο- δείγματα διὰ τῶν ἀναγεγραμμένων πράξεων. Καὶ μὲν δὴ καὶ τὸ τῆς πράξεως εἶδος ἐμφανέστατον, διά τε τῶν διαθηκῶν τῶν Κυριακῶν, διά τε τῶν παρ' Ελ- λησι νόμων, ἀλλὰ καὶ τῶν κατὰ τὴν φιλοσοφίαν πα- ρηγγελμένων. Καὶ, συνελόντι φάναι, πᾶσα ὠφέλεια βιωτική, κατὰ μὲν τὸν ἀνωτάτω λόγον ἀπὸ τοῦ παν- τοκράτορος Θεοῦ, τοῦ πάντων ἐξηγουμένου Πατρός, δι' Υἱοῦ ἐπιτελεῖται, ὃς καὶ διὰ τοῦτο « Σωτὴρ πάν των ἀνθρώπων, » φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, ο μάλιστα δὲ (5) πιστῶν· κατὰ δὲ τὸ προσεχές, ὑπὸ τῶν προσεχῶν ἑκάστοις, κατὰ τὴν τοῦ προσεχούς τῷ πρώ τῳ αἰτίν Κυρίῳ (4) ἐπίταξιν τε καὶ πρόσταξιν. Τίπι. ιν, 10. δέ ἐστι τρόπος, δέ. καὶ μή. δτὲ δὲ • Κ' : Τῷ δ' ἔμπνευσε μένος γλαυκώπις Αθήνη, ν. : Καί οἱ μυίης θάρσος ἐνὶ στήθεσσιν ἐνῆκε, Ε', ν. 1, : Τυδείδη Διομήδει Παλλάς Αθήνη Δῶκε μένος καὶ θάρσος... STROMATUM LIB. VI. B sophiam assequitur veritatem, etiamsi partiale C tantum. Jam vero ea etiam quæ bona sunt in artibus, ut in artibus habent principium divinitus. Ut enim artificiose aliquid facere continetur in artis con- templationibus, ita prudenter facere locatur sub prudentia; prudentia autem est virtus, et proprium est ejus et alia cognoscere, et ea maxime quæ ad ipsam pertinent. Et sapientia quæ est facultas, nihil est aliud quam scientia divinorum et humanorum bonorum. « Dei autem est terra et ejus plenitudo, bona divinitus venire ad homines docens Scriptura dixit; per divinam scilicet virtutem ac potestatem,per- veniente distributione ad humanum auxilium. Jam vero sunt tres modi omnis utilitatis, quam alius alteri impertitur: unus quidem per assectationem, ut pædotriba dum effingit puerum; alius autem per assimilationem, ut qui alterum ut profectum faciat prius proficiendo hortatur, et ille quidem adjuvat eum qui discit; hic autem simul prodest ei qui profectum > capit. Tertius autem modus est qui fit jussu, quando pædotriba non amplius infornians eum qui discit, nec ipse luctam exercens puero ad imitationem proponit, sed tanquam jam satis exerci- tato nominatim imperat ut luctetur. Gnosticus igitur, cum a Deo potestatem juvandi acceperit, alios qui- dem juvat, ellingens assectatione, alios vero ad- hortans assimilatione, alios vero præceptione do- cens et erudiens. Certe ipse quoque pari ratione adjutus est a Domino. Sic ergo cognosciur utilitas quæ a Deo pervenit ad homines, simul adhortanti- bus angelis. Etenim divina virtus præbet bona per angelos, sive videantur, sive non videantur. Talis etiam fuit modus in adventu Domini. Quandoque autem et per hominum cogitationes et ratiocina- tiones virtus aliquid inspirat, et in mentes vim c immittit » et sensum perfectiorem, « promptit- dinem et alacritatem animi › præbens, et ad quæ- stiones et ad opera. Exponuntur autem nobis quo- que nihilo secius ad imitationem et assimilationem, vere admirabilia et sancta virtutis exempla per res gestas quæ scriptæ sunt. Porro autem gemus quoque actionis est manifestissimum et per testamenta Dom mini, et per leges quæ sunt apud Græcos, quin etiam per ea quæ sunt præcepta in philosophia. Et D ut summatim dicam, omnis utilitas, quæ ad vitam pertinet, secundum supremam quidem rationem, a Deo omnipotente, qui præest omnibus Patre, præ- statur per Filium, qui etiam propterea est « Servator omnium, inquit Apostolus b, c maxime a"- tem fidelium. › Proxime autem ab iis quæ sunt proxima singulis, per jussum et præceptionem ajus qui est propinquus primæ cause, nempe Domino. P. ED. POTTER, 694-695 ED. PARIS. a Psal. xxt, 1. Cor. x, 26. b absque articulo. SYLBURG. absque conjunctione Ib. Quæ verius ad præcedentia pertinent. Ib. potius. translato in posterioremn syllabam accentu, quandoque autem. » dor. Scribit enim Homerus in lliad. PATROL GR. IX. ..... Iliad. P', Iliad. Vide p. 703, edit. Paris. LowTR. p. et 688, edit. Paris. LoWTH (96) Τρίτος δέ ἐστιν ὁ τρόπος. Usitatius τρίτος (97) ὡς δὲ ἤδη ἐντριβ. Usitatius ὡς ἤδη ἐντριβ. (98) Διδάσκων. Η. ms. addit καὶ ὁρομένῳ εἴτε (99) Ὅτε δέ. . Quando autem. Scribendum (1) Εμπνεῖ. Phrases Homericas hic adhibet au- (2) Δύναμις. Legendum videtur θεία δύναμις (3) Δέ. Abest a vulg. Bib. (4) Τοῦ προσεχούς... Κυρίῳ. 1.ege Κυρίου. Vide
ὁτὲ δὲ καὶ κατὰ τὰς ἐπινοίας τῶν ἀνθρώπων καὶ τοὺς ἐπιλογισμοὺς ἐμπνεῖ τι [καὶ] ἡ δύναμις καὶ ἐντίθησι ταῖς φρεσὶν ἰσχύν τε καὶ συναίσθησιν ἀκριβεστέραν, μένος τε καὶ θάρσος προθυμίας ἐπί τε τὰς ζητήσεις ἐπί τε τὰ ἔργα παρέχουσα. ἔκκειται δ’ ὅμως καὶ πρὸς μίμησίν τε καὶ ἐξομοίωσιν ἡμῖν θαυμαστὰ τῷ ὄντι καὶ ἅγια τὰ τῆς ἀρετῆς ὑποδείγματα διὰ τῶν ἀναγεγραμμένων πράξεων. καὶ μὲν δὴ καὶ τὸ τῆς πρ[οστ]άξεως εἶδος ἐμφανέστατον διά τε τῶν διαθηκῶν τῶν κυριακῶν διά τε τῶν παρ’ Ἕλλησι νόμων, ἀλλὰ καὶ τῶν κατὰ τὴν φιλοσοφίαν παρηγγελμένων. καὶ συνελόντι φάναι πᾶσα ὠφέλεια βιωτικὴ κατὰ μὲν τὸν ἀνωτάτω λόγον ἀπὸ τοῦ παντοκράτορος θεοῦ τοῦ πάντων ἐξηγουμένου πατρὸς δι’ υἱοῦ ἐπιτελεῖται, ὃς καὶ διὰ τοῦτο σωτὴρ πάντων ἀνθρώπων, φησὶν ὁ ἀπόστολος, μάλιστα δὲ πιστῶν, κατὰ δὲ τὸ προσεχὲς ὑπὸ τῶν προσεχῶν ἑκάστοις κατὰ τὴν τοῦ προσεχοῦς τῷ πρώτῳ αἰτίῳ κυρίου ἐπίταξίν τε καὶ πρόσταξιν. Ὁ γνωστικὸς δ’ ἡμῖν ἐν τοῖς κυριωτάτοις ἀεί ποτε διατρίβει·
ἄλλο τί ἐστιν ἢ ἐπιστήμη τῶν θείων καὶ τῶν ἀνθρω- Α πείων ἀγαθῶν. « Τοῦ Θεοῦ δὲ ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, » θεόθεν ἥκειν τὰ ἀγαθὰ τοῖς ἀνθρώποις δι- δάσκουσα, εἴρηκεν ή Γραφή - δυνάμει θείᾳ καὶ ἰσχύι τῆς διαδόσεως καθηκούσης εἰς ἀνθρωπίνην βοήθειαν. Αὐτίκα τρεῖς τρόποι πάσης ὠφελείας τε καὶ μετα- δόσεως ἄλλῳ παρ᾽ ἄλλου· ὁ μὲν κατὰ παρακολούθη- σιν, ὡς ὁ παιδοτρίβης σχηματίζων τὸν παῖδα· ὁ δὲ καθ' ὁμοίωσιν, ὡς ὁ προτρεπόμενος ἕτερον εἰς ἐπί δοσιν τῷ προεπιδοῦναι· καὶ ὁ μὲν συνεργεῖ τῷ μαν θάνοντι, ὁ δὲ συνωφελεῖ τὸν λαμβάνοντα· τρίτος δέ ἐστιν ὁ τρόπος (96) ὁ κατὰ πρόσταξιν, ὁπότ᾽ ἂν ὁ παιδοτρίβης, μηκέτι διαπλάσσων τὸν μανθάνοντα, μηδὲ ἐπιδεικνὺς δι᾿ ἑαυτοῦ τὸ πάλαισμα εἰς μίμησιν τῷ παιδί, ὡς δὲ ἤδη ἐντριβεστέρω (97), προστάττοι ἐξ ὀνόματος τὸ πάλαισμα. Ο γνωστικός τοίνυν, θεό- θεν λαβὼν τὸ δύνασθαι ὠφελεῖν, ονίνησι τοὺς μὲν, τῇ παρακολουθήσει σχηματίζων, τοὺς δὲ τῇ ἐξομοιώσει προτρεπόμενος, τοὺς δὲ, καὶ τῇ προστάξει παιδεύων καὶ διδάσκων (98) · ἀμέλει καὶ αὐτὸς τοῖς ἴσοις παρὰ τοῦ Κυρίου ὠφέληται. Οὕτως οὖν καὶ ἡ θεόθεν δια- τείνουσα εἰς ἀνθρώπους ὠφέλεια γνώριμος καθίστα ται, συμπαρακαλούντων ἀγγέλων· καὶ δι' ἀγγέλων γὰρ ἡ θεία δύναμις παρέχει τὰ ἀγαθὰ, εἴτ' οὖν όρω μένων, εἴτε καὶ μή. Τοιοῦτος καὶ ὁ κατὰ τὴν ἐπιφά νειαν τοῦ Κυρίου τρόπος. Οτε δὲ (99) καὶ κατὰ τὰς ἐπινοίας τῶν ἀνθρώπων καὶ τοὺς ἐπιλογισμούς • έμπνεῖ (1) ο τι καὶ ἡ δύναμις (2), καὶ ε ἐντίθησι ο ταῖς φρεσὶν ἰσχύν τε καὶ συναίσθησιν ἀκριβεστέραν, • μένος ο τε καὶ θάρσος προθυμίας, ο επί τε τὰς ζητήσεις, ἐπί τε τὰ ἔργα παρέχουσα· ἔκκειται δ' ὅμως καὶ πρὸς μίμησίν τε καὶ ἐξομοίωσιν ἡμῖν θαυμαστὰ τῷ ὄντι καὶ ἅγια τὰ τῆς ἀρετῆς ὑπο- δείγματα διὰ τῶν ἀναγεγραμμένων πράξεων. Καὶ μὲν δὴ καὶ τὸ τῆς πράξεως εἶδος ἐμφανέστατον, διά τε τῶν διαθηκῶν τῶν Κυριακῶν, διά τε τῶν παρ' Ελ- λησι νόμων, ἀλλὰ καὶ τῶν κατὰ τὴν φιλοσοφίαν πα- ρηγγελμένων. Καὶ, συνελόντι φάναι, πᾶσα ὠφέλεια βιωτική, κατὰ μὲν τὸν ἀνωτάτω λόγον ἀπὸ τοῦ παν- τοκράτορος Θεοῦ, τοῦ πάντων ἐξηγουμένου Πατρός, δι' Υἱοῦ ἐπιτελεῖται, ὃς καὶ διὰ τοῦτο « Σωτὴρ πάν των ἀνθρώπων, » φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, ο μάλιστα δὲ (5) πιστῶν· κατὰ δὲ τὸ προσεχές, ὑπὸ τῶν προσεχῶν ἑκάστοις, κατὰ τὴν τοῦ προσεχούς τῷ πρώ τῳ αἰτίν Κυρίῳ (4) ἐπίταξιν τε καὶ πρόσταξιν. Τίπι. ιν, 10. δέ ἐστι τρόπος, δέ. καὶ μή. δτὲ δὲ • Κ' : Τῷ δ' ἔμπνευσε μένος γλαυκώπις Αθήνη, ν. : Καί οἱ μυίης θάρσος ἐνὶ στήθεσσιν ἐνῆκε, Ε', ν. 1, : Τυδείδη Διομήδει Παλλάς Αθήνη Δῶκε μένος καὶ θάρσος... STROMATUM LIB. VI. B sophiam assequitur veritatem, etiamsi partiale C tantum. Jam vero ea etiam quæ bona sunt in artibus, ut in artibus habent principium divinitus. Ut enim artificiose aliquid facere continetur in artis con- templationibus, ita prudenter facere locatur sub prudentia; prudentia autem est virtus, et proprium est ejus et alia cognoscere, et ea maxime quæ ad ipsam pertinent. Et sapientia quæ est facultas, nihil est aliud quam scientia divinorum et humanorum bonorum. « Dei autem est terra et ejus plenitudo, bona divinitus venire ad homines docens Scriptura dixit; per divinam scilicet virtutem ac potestatem,per- veniente distributione ad humanum auxilium. Jam vero sunt tres modi omnis utilitatis, quam alius alteri impertitur: unus quidem per assectationem, ut pædotriba dum effingit puerum; alius autem per assimilationem, ut qui alterum ut profectum faciat prius proficiendo hortatur, et ille quidem adjuvat eum qui discit; hic autem simul prodest ei qui profectum > capit. Tertius autem modus est qui fit jussu, quando pædotriba non amplius infornians eum qui discit, nec ipse luctam exercens puero ad imitationem proponit, sed tanquam jam satis exerci- tato nominatim imperat ut luctetur. Gnosticus igitur, cum a Deo potestatem juvandi acceperit, alios qui- dem juvat, ellingens assectatione, alios vero ad- hortans assimilatione, alios vero præceptione do- cens et erudiens. Certe ipse quoque pari ratione adjutus est a Domino. Sic ergo cognosciur utilitas quæ a Deo pervenit ad homines, simul adhortanti- bus angelis. Etenim divina virtus præbet bona per angelos, sive videantur, sive non videantur. Talis etiam fuit modus in adventu Domini. Quandoque autem et per hominum cogitationes et ratiocina- tiones virtus aliquid inspirat, et in mentes vim c immittit » et sensum perfectiorem, « promptit- dinem et alacritatem animi › præbens, et ad quæ- stiones et ad opera. Exponuntur autem nobis quo- que nihilo secius ad imitationem et assimilationem, vere admirabilia et sancta virtutis exempla per res gestas quæ scriptæ sunt. Porro autem gemus quoque actionis est manifestissimum et per testamenta Dom mini, et per leges quæ sunt apud Græcos, quin etiam per ea quæ sunt præcepta in philosophia. Et D ut summatim dicam, omnis utilitas, quæ ad vitam pertinet, secundum supremam quidem rationem, a Deo omnipotente, qui præest omnibus Patre, præ- statur per Filium, qui etiam propterea est « Servator omnium, inquit Apostolus b, c maxime a"- tem fidelium. › Proxime autem ab iis quæ sunt proxima singulis, per jussum et præceptionem ajus qui est propinquus primæ cause, nempe Domino. P. ED. POTTER, 694-695 ED. PARIS. a Psal. xxt, 1. Cor. x, 26. b absque articulo. SYLBURG. absque conjunctione Ib. Quæ verius ad præcedentia pertinent. Ib. potius. translato in posterioremn syllabam accentu, quandoque autem. » dor. Scribit enim Homerus in lliad. PATROL GR. IX. ..... Iliad. P', Iliad. Vide p. 703, edit. Paris. LowTR. p. et 688, edit. Paris. LoWTH (96) Τρίτος δέ ἐστιν ὁ τρόπος. Usitatius τρίτος (97) ὡς δὲ ἤδη ἐντριβ. Usitatius ὡς ἤδη ἐντριβ. (98) Διδάσκων. Η. ms. addit καὶ ὁρομένῳ εἴτε (99) Ὅτε δέ. . Quando autem. Scribendum (1) Εμπνεῖ. Phrases Homericas hic adhibet au- (2) Δύναμις. Legendum videtur θεία δύναμις (3) Δέ. Abest a vulg. Bib. (4) Τοῦ προσεχούς... Κυρίῳ. 1.ege Κυρίου. Vide
PG 9:395εἰ δέ που σχολὴ καὶ ἀνέσεως καιρὸς ἀπὸ τῶν προηγουμένων, ἀντὶ τῆς ἄλλης ῥᾳθυμίας καὶ τῆς Ἑλληνικῆς ἐφάπτεται φιλοσοφίας, οἷον τρωγάλιόν τι ἐπὶ τῷ δείπνῳ παροψώμενος, οὐ τῶν κρειττόνων ἀμελήσας, προσλαβὼν δέ, ἐφ’ ὅσον πρέπει, καὶ ταῦτα δι’ ἃς προεῖπον αἰτίας. οἱ δὲ τῶν οὐκ ἀναγκαίων καὶ περιττῶν τῆς φιλοσοφίας ὀρεχθέντες καὶ μόνοις τοῖς ἐριστικοῖς προσανέχοντες σοφίσμασι τῶν ἀναγκαίων καὶ κυριωτάτων ἀπελείφθησαν, οἱ τὰς σκιὰς ἀτεχνῶς τῶν λόγων διώκοντες. καλὸν μὲν οὖν τὸ πάντα ἐπίστασθαι· ὅτῳ δὲ ἀσθενεῖ ἐπεκτείνεσθαι ἡ ψυχὴ πρὸς τὴν πολυμαθῆ ἐμπειρίαν, τὰ προηγούμενα καὶ βελτίω αἱρήσεται μόνα. ἡ γὰρ τῷ ὄντι ἐπιστήμη, ἥν φαμεν μόνον ἔχειν τὸν γνωστικόν, κατάληψίς ἐστι βεβαία διὰ λόγων ἀληθῶν καὶ βεβαίων ἐπὶ τὴν τῆς αἰτίας γνῶσιν ἀνάγουσα, ὁ δὲ ἐπιστήμων τοῦ ἀληθοῦς περὶ ὁδηποτοῦν αὐτίκα καὶ τοῦ ψευδοῦς περὶ τὸ αὐτὸ ἐπιστήμων ὑπάρχει. καὶ γὰρ οὖν εὖ πως ἔχειν μοι φαίνεται ὁ λόγος ἐκεῖνος· εἰ φιλοσοφητέον, [φιλοσοφητέον]· αὐτὸ γάρ τι αὑτῷ ἀκολουθεῖ· ἀλλ’ εἰ καὶ μὴ φιλοσοφητέον· οὐ γάρ τις καταγνῴη [ἄν] τινος μὴ τοῦτο πρότερον ἐγνωκώς. φιλοσοφητέον ἄρα.
Β Ρ. μενος. Εt πρὸς νέους, Οικού. σοφίσμασι μετὰ τῶν ἀναγκαιοτάτων· καὶ κυρ. Α. 5. Ο γνωστικὸς δ' ἡμῖν ἐν τοῖς κυριωτάτοις ἀς, ποτε διατρίβει· εἰ δέ που σχολὴ καὶ ἀνέσεως καιρὸς ἀπὸ τῶν προηγουμένων, ἀντὶ τῆς ἄλλης ῥαθυμίας καὶ τῆς Ἑλληνικῆς ἐφάπτεται φιλοσοφίας, οἷον τρωγάλουν τι ἐπὶ τῷ δείπνῳ παροψώμενος (5)· οἱ τῶν κρειττόνων ἀμελήσας, προσλαβὼν δὲ, ἐφ' ὅσον πρέπει, καὶ ταῦτα, δι' ἂς προεῖπον αἰτίας. Οἱ δὲ τῶν οὐκ ἀναγκαίων καὶ περιττῶν τῆς φιλοσοφίας ορεχθέντες, καὶ μένος τοῖς ἐριστικοῖς προσανέχοντες σοφίσμασι, τῶν ἀναγ καίων καὶ κυριωτάτων (6) ἀπελείφθησαν, οἱ τῆς σκιὰς ἀτεχνῶς τῶν λόγων διώκοντες. Καλὸν μὲν οὖν τὸ πάντα ἐπίστασθαι· ὅτῳ δὲ ἀσθενεῖ ἐπεκτείνεσθαι ἡ ψυχὴ πρὸς τὴν πολυμαθῆ ἐμπειρίαν, τὰ προηγοί μενα καὶ βελτίω αιρήσεται μόνα· ἡ γὰρ τῷ ἔντι ἐπιστήμη, ἣν φαμεν μόνον ἔχειν τὸν γνωστικόν, κατάληψίς (7) ἐστι βεβαία διὰ λόγων ἀληθῶν καὶ βε βαίων ἐπὶ τὴν τῆς αἰτίας γνῶσιν ἀνάγουσα. Ὁ δὲ ἐπιστήμων τοῦ ἀληθοῦς περὶ ὃ δηποτοῦν αὐτίκα καὶ τοῦ ψεύδους περὶ τὸ αὐτὸ ἐπιστήμων ὑπάρχει. Καὶ γὰρ (8) οὖν εὖ πως ἔχειν μοι φαίνεται ὁ λόγος ἐκεῖ νος, εἰ φιλοσοφητέον· αὐτὸ γάρ τι αὐτῷ ἀκολουθεῖ ἀλλ' εἰ καὶ μὴ φιλοσοφητέον (οὐ γάρ τις καταγής τινὸς μὴ τοῦτο πρότερον εγνωκώς.) Φιλοσοφητέον ἄρα. Τούτων οὕτως ἐχόντων, τοὺς Ἕλληνες χρὴ ὡς νόμου καὶ προφητῶν ἐκμανθάνειν ἕνα μόνον σέβειν Θεὸν, τὸν ὄντως ὄντα παντοκράτορα, ἔπειτα (9) επ τοῦ ᾿Αποστόλου διδάσκεσθαι· « Ἡμῖν (10) δὲ οὐδὲν εἴδωλον ἐν κόσμῳ· ἡ ἐπεὶ μηδὲν ἀπεικόνισμα το Θεοῦ οἷόν τε ἐν γενητοῖς (11) εἶναι· προσεπιδιδάσκο σθαι δὲ, ὡς οὐδὲ τούτων ὧν σέβουσιν ἀγάλματα, εἶν ἂν αἱ εἰκόνες· οὐ γάρ πω τοιοῦτον κατὰ τὸ σχήμα τὸ τῶν ψυχῶν γένος, ὁποῖα διαπλάσσουσιν Ελλη τὰ ξύανα. Ψυχαὶ μὲν γὰρ, ἀόρατοι, οὐ μόνον αἱ λ γικαί, ἀλλὰ καὶ αἱ τῶν ἄλλων (12) ζώων· τὰ δὲ τών ματα αὐτῶν μέρη μὲν αὐτῶν οὐδέποτε γίνεται τῶν ψυχῶν, ὄργανα δὲ ὧν μὲν ἐνιζήματα, ὧν δὲ ὀχήματα, ἄλλων δὲ ἄλλον τρόπον κτήματα. Αλλ' οὐδὲ τῶν ἐρ γάνων τὰς εἰκόνας οἷόν τε ἀπομιμεῖσθαι ἐναργές ἐπεὶ καὶ τὸν ἥλιόν τις, ὡς ὁρᾶται, πλασσέτω, καὶ τὴν Τριν τοῖς χρώμασιν ἀπεικαζέτω· ἐπὰν δὲ ἀπολείτα • Επειτα. Επειτα πεί Έπεί Οίδαμεν, ὅτι οὐδὲν εἴδωλον ἐν κόσμο ἡμῖν εἰς Θεὸς ὁ Πατήρ· ἡμῖν γων. CLEMENTIS ALEXANDRINI CAPUT XVIII. Gnosticum verum philosophiam quasi per otium attingere, ad ulteriora progredientem, Christianam scilicet doctrinam, omnis sapientia fontem. B Gnosticus noster semper versatur in iis quæ à sunt præcipua. Sed si quando est ei otium, et tempus relaxandi animi ab iis quæ sunt præcipua, loco alterius recreationis, Græcam quoque at- tingit philosophiam, veluti bellarium aliquod ad cœnam illaturus, non ut qui neglexerit pre- stantiora, sed ut qui acceperit quantum decet, idque propter eas quas dixi causas. Qui au- tem in philosophia appetiverunt ea quæ non sunt necessaria, sed supervacanea, et solum contentiosis vacant sophismatibus, discedunt ab iis quæ sunt necessaria et præcipua, rationum plane umbras persequentes. Ac bonum quidem est scire omnia; cui autem imbecillus est animus ad multarum disciplinarum suscipiendam peritiam, ca sola eliget que sunt præcipua et meliora. Nam quæ est revera scientia, quam dicimus solum gnosticum habere, est stabilis comprehensio per veras ac sta- biles rationes deducens ad causæ cognitionem. Qui habet autem scientiam ejus quod verum est in re aliqua, quæcunque ea sit, in eadem habet etiam ejus quo falsum est scientiam. Illud ergo mihi recte se habere videtur, si sit philosophandum : hoc ipsum enim consequitur. Sed et si non philo- sophandum : (nemo enim condemnabit aliquem, si non prius hoc noverit.) Est ergo philosophan- dum. Hæc cum ita se habeant, oportet Græcos die scere per legem et prophetas, colere unum Deum qui est vere omnipotens. Deinde illud doceri per Apostolum Nobis autem nullum est simulacrum iņ mundo",› quoniam in rebus genitis nihil potest Dei referre imaginem. Præterea doceri, quod nec eorum quos colunt simulacra sunt imagines: ne- que enim quoad figuram tale est genus animarum, cujusmodi fingunt Græci statuas. Non cadunt enim animæ sub aspectum, non solum quæ sunt com- potes rationis, sed nec animæ aliorum animantium. Corpora autem ipsorum, nunquam fiunt partes ipsarum animarum, sed instrumenta, ut quibus aliæ quidem insideant, aliarum vero sint vehicula, * ED. POTTER, 695-696 ED. PARIS. C Ita lib. Strom. : . quæ est quidem ex fide veritas, tanquam panis necessaria est ad vi- D vendum. Quæ autem procedit disciplina, est ob- sonio similis et bellariis, desinente cœna, etc. › Basilius integram hac de re scripsit homiliam de qua el Nicephorum vid. ad lib. x, c. 26, Hist. eccles. COLLECT. detur oratio recte se habere, qua quæritur, an sit philosophandum, etiamsi non sit philosophandum. Nihil enim dampari aut improbari potest, antequam Cor. viii, 4. sit cognitum. Vult autem auctor, vel ea sallen causa philosophandum esse, ut statuere valeamus, utrum philosophandum sit, necne. Nam de re pe- nitus ignota judicium recte ferri non potest. (9)• pro vulg. agnosci etiam Herveti versio, deinde doceri per Aposto lum. Exstat autem Apostoli locus Cor. sil SYLBURG. — habet ms. Paris. ptum est : Sed v. 6, additur, uve Clementis sumptum videtur. BURG. • aliorum animantium., Sed verius fortasse s ID. (5) Οἷον τρωγάλιόν τι ἐπὶ τῷ δείπνῳ παροψώ (6) Σοφίσμασι, τῶν ἀναγκαίων, καὶ κυρ. Ms. (7) Κατάληψιν. Vide superius Strom. 11, p. 433, (8) Καὶ γάρ. Sensus est : • Mihi igitur illa vi- (10) Ημῖν. Apud D. Paulum 1 Cor. viii, 4, scri (11) Γενητοῖς. Α. γεννητοίς, « genitis. » Επ (12) Τῶν ἄλλων. Hoc agnoscit Herreti versio
Τούτων οὕτως ἐχόντων τοὺς Ἕλληνας χρὴ διὰ νόμου καὶ προφητῶν ἐκμανθάνειν ἕνα μόνον σέβειν θεόν, τὸν ὄντως ὄντα παντοκράτορα, ἔπειτα διὰ τοῦ ἀποστόλου διδάσκεσθαι τοῦτο· ἡμῖν δὲ οὐδὲν εἴδωλον ἐν κόσμῳ, ἐπεὶ μηδὲν ἀπεικόνισμα τοῦ θεοῦ οἷόν τε ἐν γενητοῖς εἶναι, προσεπιδιδάσκεσθαι δὲ ὡς οὐδὲ τούτων ὧν σέβουσι τὰ ἀγάλματα εἶεν ἂν αἱ εἰκόνες· οὐ γάρ πω τοιοῦτον κατὰ τὸ σχῆμα τὸ τῶν ψυχῶν γένος ὁποῖα διαπλάσσουσιν Ἕλληνες τὰ ξόανα. ψυχαὶ μὲν γὰρ ἀόρατοι, οὐ μόνον αἱ λογικαί, ἀλλὰ καὶ αἱ τῶν ἀλόγων ζῴων, τὰ δὲ σώματα αὐτῶν μέρη μὲν αὐτῶν οὐδέποτε γίνεται τῶν ψυχῶν, ὄργανα δὲ ὧν μὲν ἐνιζήματα, ὧν δὲ ὀχήματα, ἄλλων δὲ ἄλλον τρόπον κτήματα. ἀλλ’ οὐδὲ τῶν ὀργάνων τὰς εἰκόνας οἷόν τε ἀπομιμεῖσθαι ἐναργῶς, ἐπεὶ καὶ τὸν ἥλιόν τις, ὡς ὁρᾶται, πλασσέτω καὶ τὴν ἶριν τοῖς χρώμασιν ἀπεικαζέτω. ἐπὰν δὲ ἀπολείπωσι τὰ εἴδωλα, τότε ἀκούσονται τῆς γραφῆς· ἐὰν μὴ πλεονάσῃ ὑμῶν ἡ δικαιοσύνη πλεῖον τῶν γραμματέων καὶ Φαρισαίων, τῶν κατὰ ἀποχὴν κακῶν δικαιουμένων, [σὺν] τῷ μετὰ τῆς ἐν τούτοις τελειώσεως καὶ [τῷ] τὸν πλησίον ἀγαπᾶν καὶ εὐεργετεῖν δύνασθαι, οὐκ ἔσεσθε βασιλικοί.
Β Ρ. μενος. Εt πρὸς νέους, Οικού. σοφίσμασι μετὰ τῶν ἀναγκαιοτάτων· καὶ κυρ. Α. 5. Ο γνωστικὸς δ' ἡμῖν ἐν τοῖς κυριωτάτοις ἀς, ποτε διατρίβει· εἰ δέ που σχολὴ καὶ ἀνέσεως καιρὸς ἀπὸ τῶν προηγουμένων, ἀντὶ τῆς ἄλλης ῥαθυμίας καὶ τῆς Ἑλληνικῆς ἐφάπτεται φιλοσοφίας, οἷον τρωγάλουν τι ἐπὶ τῷ δείπνῳ παροψώμενος (5)· οἱ τῶν κρειττόνων ἀμελήσας, προσλαβὼν δὲ, ἐφ' ὅσον πρέπει, καὶ ταῦτα, δι' ἂς προεῖπον αἰτίας. Οἱ δὲ τῶν οὐκ ἀναγκαίων καὶ περιττῶν τῆς φιλοσοφίας ορεχθέντες, καὶ μένος τοῖς ἐριστικοῖς προσανέχοντες σοφίσμασι, τῶν ἀναγ καίων καὶ κυριωτάτων (6) ἀπελείφθησαν, οἱ τῆς σκιὰς ἀτεχνῶς τῶν λόγων διώκοντες. Καλὸν μὲν οὖν τὸ πάντα ἐπίστασθαι· ὅτῳ δὲ ἀσθενεῖ ἐπεκτείνεσθαι ἡ ψυχὴ πρὸς τὴν πολυμαθῆ ἐμπειρίαν, τὰ προηγοί μενα καὶ βελτίω αιρήσεται μόνα· ἡ γὰρ τῷ ἔντι ἐπιστήμη, ἣν φαμεν μόνον ἔχειν τὸν γνωστικόν, κατάληψίς (7) ἐστι βεβαία διὰ λόγων ἀληθῶν καὶ βε βαίων ἐπὶ τὴν τῆς αἰτίας γνῶσιν ἀνάγουσα. Ὁ δὲ ἐπιστήμων τοῦ ἀληθοῦς περὶ ὃ δηποτοῦν αὐτίκα καὶ τοῦ ψεύδους περὶ τὸ αὐτὸ ἐπιστήμων ὑπάρχει. Καὶ γὰρ (8) οὖν εὖ πως ἔχειν μοι φαίνεται ὁ λόγος ἐκεῖ νος, εἰ φιλοσοφητέον· αὐτὸ γάρ τι αὐτῷ ἀκολουθεῖ ἀλλ' εἰ καὶ μὴ φιλοσοφητέον (οὐ γάρ τις καταγής τινὸς μὴ τοῦτο πρότερον εγνωκώς.) Φιλοσοφητέον ἄρα. Τούτων οὕτως ἐχόντων, τοὺς Ἕλληνες χρὴ ὡς νόμου καὶ προφητῶν ἐκμανθάνειν ἕνα μόνον σέβειν Θεὸν, τὸν ὄντως ὄντα παντοκράτορα, ἔπειτα (9) επ τοῦ ᾿Αποστόλου διδάσκεσθαι· « Ἡμῖν (10) δὲ οὐδὲν εἴδωλον ἐν κόσμῳ· ἡ ἐπεὶ μηδὲν ἀπεικόνισμα το Θεοῦ οἷόν τε ἐν γενητοῖς (11) εἶναι· προσεπιδιδάσκο σθαι δὲ, ὡς οὐδὲ τούτων ὧν σέβουσιν ἀγάλματα, εἶν ἂν αἱ εἰκόνες· οὐ γάρ πω τοιοῦτον κατὰ τὸ σχήμα τὸ τῶν ψυχῶν γένος, ὁποῖα διαπλάσσουσιν Ελλη τὰ ξύανα. Ψυχαὶ μὲν γὰρ, ἀόρατοι, οὐ μόνον αἱ λ γικαί, ἀλλὰ καὶ αἱ τῶν ἄλλων (12) ζώων· τὰ δὲ τών ματα αὐτῶν μέρη μὲν αὐτῶν οὐδέποτε γίνεται τῶν ψυχῶν, ὄργανα δὲ ὧν μὲν ἐνιζήματα, ὧν δὲ ὀχήματα, ἄλλων δὲ ἄλλον τρόπον κτήματα. Αλλ' οὐδὲ τῶν ἐρ γάνων τὰς εἰκόνας οἷόν τε ἀπομιμεῖσθαι ἐναργές ἐπεὶ καὶ τὸν ἥλιόν τις, ὡς ὁρᾶται, πλασσέτω, καὶ τὴν Τριν τοῖς χρώμασιν ἀπεικαζέτω· ἐπὰν δὲ ἀπολείτα • Επειτα. Επειτα πεί Έπεί Οίδαμεν, ὅτι οὐδὲν εἴδωλον ἐν κόσμο ἡμῖν εἰς Θεὸς ὁ Πατήρ· ἡμῖν γων. CLEMENTIS ALEXANDRINI CAPUT XVIII. Gnosticum verum philosophiam quasi per otium attingere, ad ulteriora progredientem, Christianam scilicet doctrinam, omnis sapientia fontem. B Gnosticus noster semper versatur in iis quæ à sunt præcipua. Sed si quando est ei otium, et tempus relaxandi animi ab iis quæ sunt præcipua, loco alterius recreationis, Græcam quoque at- tingit philosophiam, veluti bellarium aliquod ad cœnam illaturus, non ut qui neglexerit pre- stantiora, sed ut qui acceperit quantum decet, idque propter eas quas dixi causas. Qui au- tem in philosophia appetiverunt ea quæ non sunt necessaria, sed supervacanea, et solum contentiosis vacant sophismatibus, discedunt ab iis quæ sunt necessaria et præcipua, rationum plane umbras persequentes. Ac bonum quidem est scire omnia; cui autem imbecillus est animus ad multarum disciplinarum suscipiendam peritiam, ca sola eliget que sunt præcipua et meliora. Nam quæ est revera scientia, quam dicimus solum gnosticum habere, est stabilis comprehensio per veras ac sta- biles rationes deducens ad causæ cognitionem. Qui habet autem scientiam ejus quod verum est in re aliqua, quæcunque ea sit, in eadem habet etiam ejus quo falsum est scientiam. Illud ergo mihi recte se habere videtur, si sit philosophandum : hoc ipsum enim consequitur. Sed et si non philo- sophandum : (nemo enim condemnabit aliquem, si non prius hoc noverit.) Est ergo philosophan- dum. Hæc cum ita se habeant, oportet Græcos die scere per legem et prophetas, colere unum Deum qui est vere omnipotens. Deinde illud doceri per Apostolum Nobis autem nullum est simulacrum iņ mundo",› quoniam in rebus genitis nihil potest Dei referre imaginem. Præterea doceri, quod nec eorum quos colunt simulacra sunt imagines: ne- que enim quoad figuram tale est genus animarum, cujusmodi fingunt Græci statuas. Non cadunt enim animæ sub aspectum, non solum quæ sunt com- potes rationis, sed nec animæ aliorum animantium. Corpora autem ipsorum, nunquam fiunt partes ipsarum animarum, sed instrumenta, ut quibus aliæ quidem insideant, aliarum vero sint vehicula, * ED. POTTER, 695-696 ED. PARIS. C Ita lib. Strom. : . quæ est quidem ex fide veritas, tanquam panis necessaria est ad vi- D vendum. Quæ autem procedit disciplina, est ob- sonio similis et bellariis, desinente cœna, etc. › Basilius integram hac de re scripsit homiliam de qua el Nicephorum vid. ad lib. x, c. 26, Hist. eccles. COLLECT. detur oratio recte se habere, qua quæritur, an sit philosophandum, etiamsi non sit philosophandum. Nihil enim dampari aut improbari potest, antequam Cor. viii, 4. sit cognitum. Vult autem auctor, vel ea sallen causa philosophandum esse, ut statuere valeamus, utrum philosophandum sit, necne. Nam de re pe- nitus ignota judicium recte ferri non potest. (9)• pro vulg. agnosci etiam Herveti versio, deinde doceri per Aposto lum. Exstat autem Apostoli locus Cor. sil SYLBURG. — habet ms. Paris. ptum est : Sed v. 6, additur, uve Clementis sumptum videtur. BURG. • aliorum animantium., Sed verius fortasse s ID. (5) Οἷον τρωγάλιόν τι ἐπὶ τῷ δείπνῳ παροψώ (6) Σοφίσμασι, τῶν ἀναγκαίων, καὶ κυρ. Ms. (7) Κατάληψιν. Vide superius Strom. 11, p. 433, (8) Καὶ γάρ. Sensus est : • Mihi igitur illa vi- (10) Ημῖν. Apud D. Paulum 1 Cor. viii, 4, scri (11) Γενητοῖς. Α. γεννητοίς, « genitis. » Επ (12) Τῶν ἄλλων. Hoc agnoscit Herreti versio
PG 9:397ἡ ἐπίτασις γὰρ τῆς κατὰ τὸν νόμον δικαιοσύνης τὸν γνωστικὸν δείκνυσιν. οὕτως τις κατὰ τὸ ἡγεμονοῦν τοῦ οἰκείου σώματος, τὴν κεφαλήν, ταγείς, ἐπὶ τὴν ἀκρότητα τῆς πίστεως χωρήσας, τὴν γνῶσιν αὐτήν, περὶ ἣν πάντα ἐστὶ τὰ αἰοθητήρια, ἀκροτάτης ὁμοίως τεύξεται τῆς κληρονομίας. τὸ δὲ ἡγεμονικὸν τῆς γνώσεως σαφῶς ὁ ἀπόστολος τοῖς διαθρεῖν δυναμένοις ἐνδείκνυται, τοῖς Ἑλλαδικοῖς ἐκείνοις γράφων Κορινθίοις ὧδέ πως· ἐλπίδα δὲ ἔχοντες αὐξανομένης τῆς πίστεως ὑμῶν ἐν ὑμῖν μεγαλυνθῆναι κατὰ τὸν κανόνα ἡμῶν εἰς περισσείαν, εἰς τὰ ὑπερέκεινα ὑμῶν εὐαγγελίσασθαι, οὐ τὴν ἐπέκτασιν τοῦ κηρύγματος τὴν κατὰ τὸν τόπον λέγων (ἐπεὶ καὶ ἐν Ἀχαί̈ᾳ πεπλεονακέναι τὴν πίστιν αὐτός φησιν, φέρεται δὲ κἀν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων καὶ ἐν ταῖς Ἀθήναις κηρύξας τὸν λόγον), ἀλλὰ τὴν γνῶσιν διδάσκει, τελείωσιν οὖσαν τῆς πίστεως, ἐπέκεινα περισσεύειν τῆς κατηχήσεως κατὰ τὸ μεγαλεῖον τῆς τοῦ κυρίου διδασκαλίας καὶ τὸν ἐκκλησιαστικὸν κανόνα. διὸ καὶ ὑποβὰς ἐπιφέρει·
τὰ εἴδωλα, τότε ἀκούσονται τῆς Γραφῆς, • Ἐὰν μὴ πλεονάσῃ (15) ὑμῶν ἡ δικαιοσύνη πλεῖον τῶν γραμ ματέων καὶ Φαρισαίων, » τῶν κατὰ ἀποχὴν κα- κῶν (14) δικαιουμένων, σὺν τῷ μετὰ τῆς ἐν τούτοις τελειώσεως καὶ ι τῷ τὸν πλησίον ἀγαπᾷν, » καὶ εὐ εργετείν δύνασθαι, οὐκ ἔσεσθε βασιλικοί (15). Η ἐπίτασις γὰρ τῆς κατὰ τὸν νόμον δικαιοσύνης τὸν γνωστικὸν δείκνυσιν. Οὕτω τις κατὰ τὸ ἡγεμονοῦν τοῦ οἰκείου σώματος τὴν κεφαλὴν ταγείς, ἐπὶ τὴν ἀκρότητα τῆς πίστεως χωρήσας, τὴν γνῶσιν αὐτὴν, περὶ ἣν πάντα ἐστὶ τὰ αἰσθητήρια, ἀκροτάτης ὁμοίως τεύξεσθαι τῆς κληρονομίας. Τὸ δὲ ἡγεμονικὸν τῆς γνώσεως σαφῶς ὁ ᾿Απόστολος τοῖς διαθρεῖν δυναμέ- νοις ἐνδείκνυται, τοῖς Ἑλλαδικοῖς ἐκείνοις γράφων Κορινθίοις ὧδέ πως· « Ελπίδα δὲ ἔχοντες αὐξανο- μένης τῆς πίστεως ὑμῶν ἐν ὑμῖν μεγαλυνθῆναι κατὰ τὸν κανόνα ἡμῶν εἰς περισσείαν, εἰς τὰ ὑπερέκεινα ὑμῶν εὐαγγελίσασθαι·, οὐ τὴν ἐπέκτασιν τοῦ κη ρύγματος τὴν κατὰ τὸν τόπον λέγων· ἐπεὶ καὶ ἐν • Αχαΐα, πεπλεονακέναι τὴν πίστιν αὐτός φησιν. Φέρεται δὲ (16) κἂν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων, καὶ ἐν ι ταῖς ᾿Αθήναις » κηρύξας τὸν Λόγον· ἀλλὰ τὴν γνῶσιν διδάσκει, τελείωσιν οὖσαν τῆς πίστεως, ἐπέ- κείνα περισσεύειν τῆς κατηχήσεως κατὰ τὸ μεγα- λεῖον τῆς τοῦ Κυρίου διδασκαλίας, καὶ τὸν ἐκκλησια στικὸν κανόνα. Διὸ καὶ ὑποβὰς, ἐπιφέρει· « Εἰ δὲ καὶ ἰδιώτης τῷ λόγῳ, ἀλλ' οὐ τῇ γνώσει. » Πλήν οι γε ἐπὶ τῷ κατειλῆφθαι τὴν ἀλήθειαν αὐχοῦντες τῶν Ἑλλήνων εἰπάτωσαν ἡμῖν παρὰ τίνος μαθόντες ἀλαζονεύονται. Παρὰ Θεοῦ μὲν γὰρ οὐκ ἂν φήσαιεν παρὰ ἀνθρώπων δὲ ὁμολογοῦσι. Καὶ εἰ τοῦτο, ἢ τοί γε παρ' ἑαυτῶν (17), ὀψὲ ἐκμαθόντες, ὥσπερ ἀμέλει καὶ τετυφωμένοι τινὲς αὐτῶν αὐλοῦσιν, ἢ παρ' ἑτέρων τῶν ὁμοίων. Αλλ' οὐκ ἐχέγγυοι διδάσκαλοι περὶ Θεοῦ λέγοντες ἄνθρωποι, καθὸ ἄνθρωποι· οὐ γὰρ ἀξιόχρεως γε, ἄνθρωπός τε ὤν, καὶ περὶ Θεοῦ τἀληθῆ λέγειν, ὁ ἀσθενὴς καὶ ἐπίκηρος περὶ τοῦ ἀγεννήτου, καὶ ἀφθάρτου, καὶ τὸ ἔργον περὶ τοῦ πεποιηκότος. Εἶθ', ὁ μὴ περὶ αὐτοῦ τἀληθῆ λέγειν δυνάμενος, ἆρ' οὐ πλέον οὐδὲ τὰ περὶ Θεοῦ 'πιστευ- τέος; Ὅσον γὰρ δυνάμει Θεοῦ λείπεται ἄνθρωπος, τοσοῦτον καὶ ὁ λόγος αὐτοῦ ἐξασθενεί, κἂν μὴ Θεὸν, ἀλλὰ περὶ Θεοῦ λέγῃ καὶ τοῦ θείου λόγου. Ασθενής γὰρ φύσει ὁ ἀνθρώπειος λόγος, καὶ ἀδύνατος φράσαι Θεόν· οὐ τούνομα λέγω· κοινὸν γὰρ τοῦτο οὐ φιλο- σόφων μόνον ὀνομάζειν, ἀλλὰ καὶ ποιητῶν· οὐδὲ τὴν οὐσίαν· ἀδύνατον γάρ· ἀλλὰ τὴν δύναμιν καὶ τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ. Καί τοι ἐπιγραφόμενοι Θεὸν διδά- * Ρ. ὑμῶν. νόμον τελεῖτε βασιλικὸν κατὰ τὴν Γραφήν. Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν· καλῶς ποιεῖτε. θάνουσι δὲ αὐτοὺς τὰ τῶν Ἑλλήνων κατορθώματα, ἀφ' ὧν μὴ ὅτι γε φιλοσοφία, ἀλλὰ καὶ γένος ἀνθρώ των ήρξε, βαρβάροις προσάπτοντες. • STROMATUM LIB. VI. B potest ut instrumentorum expressas imitemur ima- gines. Fingat enim solem prout videtur, aliquis, et iridis imaginem repræsentet coloribus. Post- quam autem simulacra reliquerint, tunc audient Scripturam: Nisi abundaverit justitia vestra plus quam Scribarum et Pharisæorum ª,› qui justificantur per abstinentiam a malis, ita ut præ- terea cum ea quæ est in his perfectione, proxi mum quoque possitis diligere et ei benefacere, non eritis ‹ regales b. A aliarum vero alio modo possessiones. Sed nec deri ED. POTTER, 696-697 ED. PARIS. 6. d ] Cor. 1, 6. • Act. xvII. ][ Cor. x1, Christianorum justitiam aliis etiam in locis distin- guit, quod illi a malis tantum abstinerent, lui præ- terea bonis operibus faciendis se exerceant. turque. SYLBURG, c C D Augmentum enim ejus quæ est ex lege justítiæ, gnosticum indicat. Sic cun fuerit aliquis collocatus in capite quod suum regit corpus, cum pervenerit ad summum fidei, ipsam, inquam, cognitionem circa quam sunt omnes sen- sus, assequetur similiter summam hæreditatem. Cognitionem autem obtinere principatum, aperte ostendit Apostolus iis qui possunt perspicere, hoc modo scribens Græcis illis Corinthiis : • Spem all- tem habentes augescente fide vestra, fore, ut ma- gnificemur secundum regulam nostram in abun- dantia, ut in iis quæ sunt supra vos evangelizemnc., Non dicens ulteriorem extensionem prædicationis quoad locum, quoniam fidem quoque dicit abun dasse in Achaia d; › quin etiam in Actis quoque apostolorum fertur Verbum prædicasse • Athe- nis ";, sed docet cognitionem, quæ est perfectio fidei, abundare ultra catechesin, convenienter ma- jestati doctrinæ Domini, et regulæ ecclesiasticæ. Quocirca paulo etiam inferius subjungit : . Si au- tem sum imperitus sermone, sed non cogni- tione f., Caterum qui ex Græcis gloriantur, quol ab eis comprehensa fuerit veritas, dicant nobis a quonam gloriantur se didicisse. A Deo quidem non dixerint ab hominibus autem confitentur. Et si hoc ita est, aut a seipsis sero didicerunt, Bicut certe ex ipsis quoque 'quidam insolenter glorian- tur: aut ab aliis similibus. Sed non sunt fide digni cum de Deo dicunt homines, quatenus homines. Neque enim qui homo est, potest pro dignitate de Deo vera dicere; imbecillus et morti obnoxius, de ingenito, et eo in quem non cadit interitus : et opus de eo qui fecit. Deinde qui non potest de se- ipso vera dicere, annon multo magis nec de Deo quidem ei credendum est? Quantum enim abest homo a Dei potestate, tam est etiam ejus oratio, imbecilla, etiamsi non Deum, sed de Deo dicat, et verbo divino. Est enim imbecilla natura humana : a Matth. v, 20. b Jac. 11, 8. © II Cor. x, 15, 16. cemio seg. 3, cum multos enumerasset, qui inven- tionem philosophiæ barbaris tribuunt, addit: Aav- Sed hi pro- fecto per imprudentiam Græcorum egregia facta inventaque barbaris applicant. Ab iis enim non so- lum philosophia, verum ipsum quoque hominum genus ab initio manavit. (13) Πλεονάσῃ. Matth. περισσεύσῃ ἡ δικ... (14) Αποχὴν κ. Eodem modo Pharisæorum et (15) Βασιλικοί. Respicit Jac. 11, 8 : Εἰ μέν τοι (16) Φέρεται δέ. Forte aptius φέρεται τε. « fer (17) Παρ' ἑαυτῶν. Sic Diogenes Laertius in pro
εἰ δὲ καὶ ἰδιώτης τῷ λόγῳ, ἀλλ’ οὐ τῇ γνώσει. πλὴν οἵ γε ἐπὶ τῷ κατειλῆφθαι τὴν ἀλήθειαν αὐχοῦντες τῶν Ἑλλήνων εἰπάτωσαν ἡμῖν, παρὰ τίνος μαθόντες ἀλαζονεύονται. παρὰ θεοῦ μὲν γὰρ οὐκ ἂν φήσαιεν, παρὰ ἀνθρώπων δὲ ὁμολογοῦσιν. καὶ εἰ τοῦτο, ἤτοι γε παρ’ ἑαυτῶν ὀψὲ ἐκμαθόντες, ὥσπερ ἀμέλει καὶ τετυφωμένοι τινὲς αὐτῶν αὐχοῦσιν, ἢ παρ’ ἑτέρων τῶν ὁμοίων. ἀλλ’ οὐκ ἐχέγγυοι διδάσκαλοι περὶ θεοῦ λέγοντες ἄνθρωποι, καθὸ ἄνθρωποι· οὐ γὰρ ἀξιόχρεως [γε] ἄνθρωπός γε ὢν καὶ περὶ θεοῦ τἀληθῆ λέγειν, ὁ ἀσθενὴς καὶ ἐπίκηρος περὶ τοῦ ἀγεννήτου καὶ ἀφθάρτου καὶ τὸ ἔργον περὶ τοῦ πεποιηκότος. εἶθ’ ὁ μὴ περὶ αὑτοῦ τἀληθῆ λέγειν δυνάμενος ἆρ’ οὐ πλέον οὐδὲ τὰ περὶ θεοῦ πιστευτέος; ὅσον γὰρ δυνάμει θεοῦ λείπεται ἄνθρωπος, τοσοῦτον καὶ ὁ λόγος αὐτοῦ ἐξασθενεῖ, κἂν μὴ θεόν, ἀλλὰ περὶ θεοῦ λέγῃ καὶ τοῦ θείου λόγου. ἀσθενὴς γὰρ φύσει ὁ ἀνθρώπειος λόγος καὶ ἀδύνατος φράσαι θεόν, οὐ τοὔνομα λέγω (κοινὸν γὰρ τοῦτο οὐ φιλοσόφων μόνον ὀνομάζειν, ἀλλὰ καὶ ποιητῶν) οὐδὲ τὴν οὐσίαν (ἀδύνατον γάρ), ἀλλὰ τὴν δύναμιν καὶ τὰ ἔργα τοῦ θεοῦ.
τὰ εἴδωλα, τότε ἀκούσονται τῆς Γραφῆς, • Ἐὰν μὴ πλεονάσῃ (15) ὑμῶν ἡ δικαιοσύνη πλεῖον τῶν γραμ ματέων καὶ Φαρισαίων, » τῶν κατὰ ἀποχὴν κα- κῶν (14) δικαιουμένων, σὺν τῷ μετὰ τῆς ἐν τούτοις τελειώσεως καὶ ι τῷ τὸν πλησίον ἀγαπᾷν, » καὶ εὐ εργετείν δύνασθαι, οὐκ ἔσεσθε βασιλικοί (15). Η ἐπίτασις γὰρ τῆς κατὰ τὸν νόμον δικαιοσύνης τὸν γνωστικὸν δείκνυσιν. Οὕτω τις κατὰ τὸ ἡγεμονοῦν τοῦ οἰκείου σώματος τὴν κεφαλὴν ταγείς, ἐπὶ τὴν ἀκρότητα τῆς πίστεως χωρήσας, τὴν γνῶσιν αὐτὴν, περὶ ἣν πάντα ἐστὶ τὰ αἰσθητήρια, ἀκροτάτης ὁμοίως τεύξεσθαι τῆς κληρονομίας. Τὸ δὲ ἡγεμονικὸν τῆς γνώσεως σαφῶς ὁ ᾿Απόστολος τοῖς διαθρεῖν δυναμέ- νοις ἐνδείκνυται, τοῖς Ἑλλαδικοῖς ἐκείνοις γράφων Κορινθίοις ὧδέ πως· « Ελπίδα δὲ ἔχοντες αὐξανο- μένης τῆς πίστεως ὑμῶν ἐν ὑμῖν μεγαλυνθῆναι κατὰ τὸν κανόνα ἡμῶν εἰς περισσείαν, εἰς τὰ ὑπερέκεινα ὑμῶν εὐαγγελίσασθαι·, οὐ τὴν ἐπέκτασιν τοῦ κη ρύγματος τὴν κατὰ τὸν τόπον λέγων· ἐπεὶ καὶ ἐν • Αχαΐα, πεπλεονακέναι τὴν πίστιν αὐτός φησιν. Φέρεται δὲ (16) κἂν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων, καὶ ἐν ι ταῖς ᾿Αθήναις » κηρύξας τὸν Λόγον· ἀλλὰ τὴν γνῶσιν διδάσκει, τελείωσιν οὖσαν τῆς πίστεως, ἐπέ- κείνα περισσεύειν τῆς κατηχήσεως κατὰ τὸ μεγα- λεῖον τῆς τοῦ Κυρίου διδασκαλίας, καὶ τὸν ἐκκλησια στικὸν κανόνα. Διὸ καὶ ὑποβὰς, ἐπιφέρει· « Εἰ δὲ καὶ ἰδιώτης τῷ λόγῳ, ἀλλ' οὐ τῇ γνώσει. » Πλήν οι γε ἐπὶ τῷ κατειλῆφθαι τὴν ἀλήθειαν αὐχοῦντες τῶν Ἑλλήνων εἰπάτωσαν ἡμῖν παρὰ τίνος μαθόντες ἀλαζονεύονται. Παρὰ Θεοῦ μὲν γὰρ οὐκ ἂν φήσαιεν παρὰ ἀνθρώπων δὲ ὁμολογοῦσι. Καὶ εἰ τοῦτο, ἢ τοί γε παρ' ἑαυτῶν (17), ὀψὲ ἐκμαθόντες, ὥσπερ ἀμέλει καὶ τετυφωμένοι τινὲς αὐτῶν αὐλοῦσιν, ἢ παρ' ἑτέρων τῶν ὁμοίων. Αλλ' οὐκ ἐχέγγυοι διδάσκαλοι περὶ Θεοῦ λέγοντες ἄνθρωποι, καθὸ ἄνθρωποι· οὐ γὰρ ἀξιόχρεως γε, ἄνθρωπός τε ὤν, καὶ περὶ Θεοῦ τἀληθῆ λέγειν, ὁ ἀσθενὴς καὶ ἐπίκηρος περὶ τοῦ ἀγεννήτου, καὶ ἀφθάρτου, καὶ τὸ ἔργον περὶ τοῦ πεποιηκότος. Εἶθ', ὁ μὴ περὶ αὐτοῦ τἀληθῆ λέγειν δυνάμενος, ἆρ' οὐ πλέον οὐδὲ τὰ περὶ Θεοῦ 'πιστευ- τέος; Ὅσον γὰρ δυνάμει Θεοῦ λείπεται ἄνθρωπος, τοσοῦτον καὶ ὁ λόγος αὐτοῦ ἐξασθενεί, κἂν μὴ Θεὸν, ἀλλὰ περὶ Θεοῦ λέγῃ καὶ τοῦ θείου λόγου. Ασθενής γὰρ φύσει ὁ ἀνθρώπειος λόγος, καὶ ἀδύνατος φράσαι Θεόν· οὐ τούνομα λέγω· κοινὸν γὰρ τοῦτο οὐ φιλο- σόφων μόνον ὀνομάζειν, ἀλλὰ καὶ ποιητῶν· οὐδὲ τὴν οὐσίαν· ἀδύνατον γάρ· ἀλλὰ τὴν δύναμιν καὶ τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ. Καί τοι ἐπιγραφόμενοι Θεὸν διδά- * Ρ. ὑμῶν. νόμον τελεῖτε βασιλικὸν κατὰ τὴν Γραφήν. Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν· καλῶς ποιεῖτε. θάνουσι δὲ αὐτοὺς τὰ τῶν Ἑλλήνων κατορθώματα, ἀφ' ὧν μὴ ὅτι γε φιλοσοφία, ἀλλὰ καὶ γένος ἀνθρώ των ήρξε, βαρβάροις προσάπτοντες. • STROMATUM LIB. VI. B potest ut instrumentorum expressas imitemur ima- gines. Fingat enim solem prout videtur, aliquis, et iridis imaginem repræsentet coloribus. Post- quam autem simulacra reliquerint, tunc audient Scripturam: Nisi abundaverit justitia vestra plus quam Scribarum et Pharisæorum ª,› qui justificantur per abstinentiam a malis, ita ut præ- terea cum ea quæ est in his perfectione, proxi mum quoque possitis diligere et ei benefacere, non eritis ‹ regales b. A aliarum vero alio modo possessiones. Sed nec deri ED. POTTER, 696-697 ED. PARIS. 6. d ] Cor. 1, 6. • Act. xvII. ][ Cor. x1, Christianorum justitiam aliis etiam in locis distin- guit, quod illi a malis tantum abstinerent, lui præ- terea bonis operibus faciendis se exerceant. turque. SYLBURG, c C D Augmentum enim ejus quæ est ex lege justítiæ, gnosticum indicat. Sic cun fuerit aliquis collocatus in capite quod suum regit corpus, cum pervenerit ad summum fidei, ipsam, inquam, cognitionem circa quam sunt omnes sen- sus, assequetur similiter summam hæreditatem. Cognitionem autem obtinere principatum, aperte ostendit Apostolus iis qui possunt perspicere, hoc modo scribens Græcis illis Corinthiis : • Spem all- tem habentes augescente fide vestra, fore, ut ma- gnificemur secundum regulam nostram in abun- dantia, ut in iis quæ sunt supra vos evangelizemnc., Non dicens ulteriorem extensionem prædicationis quoad locum, quoniam fidem quoque dicit abun dasse in Achaia d; › quin etiam in Actis quoque apostolorum fertur Verbum prædicasse • Athe- nis ";, sed docet cognitionem, quæ est perfectio fidei, abundare ultra catechesin, convenienter ma- jestati doctrinæ Domini, et regulæ ecclesiasticæ. Quocirca paulo etiam inferius subjungit : . Si au- tem sum imperitus sermone, sed non cogni- tione f., Caterum qui ex Græcis gloriantur, quol ab eis comprehensa fuerit veritas, dicant nobis a quonam gloriantur se didicisse. A Deo quidem non dixerint ab hominibus autem confitentur. Et si hoc ita est, aut a seipsis sero didicerunt, Bicut certe ex ipsis quoque 'quidam insolenter glorian- tur: aut ab aliis similibus. Sed non sunt fide digni cum de Deo dicunt homines, quatenus homines. Neque enim qui homo est, potest pro dignitate de Deo vera dicere; imbecillus et morti obnoxius, de ingenito, et eo in quem non cadit interitus : et opus de eo qui fecit. Deinde qui non potest de se- ipso vera dicere, annon multo magis nec de Deo quidem ei credendum est? Quantum enim abest homo a Dei potestate, tam est etiam ejus oratio, imbecilla, etiamsi non Deum, sed de Deo dicat, et verbo divino. Est enim imbecilla natura humana : a Matth. v, 20. b Jac. 11, 8. © II Cor. x, 15, 16. cemio seg. 3, cum multos enumerasset, qui inven- tionem philosophiæ barbaris tribuunt, addit: Aav- Sed hi pro- fecto per imprudentiam Græcorum egregia facta inventaque barbaris applicant. Ab iis enim non so- lum philosophia, verum ipsum quoque hominum genus ab initio manavit. (13) Πλεονάσῃ. Matth. περισσεύσῃ ἡ δικ... (14) Αποχὴν κ. Eodem modo Pharisæorum et (15) Βασιλικοί. Respicit Jac. 11, 8 : Εἰ μέν τοι (16) Φέρεται δέ. Forte aptius φέρεται τε. « fer (17) Παρ' ἑαυτῶν. Sic Diogenes Laertius in pro
PG 9:399καίτοι οἱ ἐπιγραφόμενοι θεὸν διδάσκαλον μόγις εἰς ἔννοιαν ἀφικνοῦνται θεοῦ, τῆς χάριτος αὐτοῖς συλλαμβανούσης εἰς ποσὴν ἐπίγνωσιν, οἷον θελήματι θέλημα καὶ τῷ ἁγίῳ πνεύματι τὸ ἅγιον πνεῦμα θεωρεῖν ἐθίζοντες, ὅτι πνεῦμα τὰ βάθη τοῦ θεοῦ ἐρευνᾷ, ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος. μόνη τοίνυν ἡ παρ’ ἡμῖν θεοδίδακτός ἐστι σοφία, ἀφ’ ἧς αἱ πᾶσαι πηγαὶ τῆς σοφίας ἤρτηνται, ὅσαι γε τῆς ἀληθείας στοχάζονται. ἀμέλει ὡς ἂν τοῦ κυρίου ἥκοντος εἰς ἀνθρώπους τοῦ διδάξοντος ἡμᾶς μυρίοι σημάντορες, καταγγελεῖς, ἑτοιμασταί, πρόδρομοι ἄνωθεν ἐκ καταβολῆς κόσμου, δι’ ἔργων, διὰ λόγων προμηνύοντες, προφητεύοντες ἐλεύσεσθαι, καὶ ποῦ καὶ πῶς καὶ τίνα τὰ σημεῖα. ἀμέλει πόρρωθεν προμελετᾷ ὁ νόμος καὶ ἡ προφητεία, ἔπειτα δὲ ὁ πρόδρομος δείκνυσι τὸν παρόντα, μεθ’ ὃν οἱ κήρυκες τῆς ἐπιφανείας τὴν δύναμιν ἐκδιδάσκοντες μηνύουσιν. μόνοις καὶ οὐδὲ τούτοις ἅπασιν ἤρεσαν, ἀλλὰ Πλάτωνι μὲν Σωκράτης καὶ Ξενοκράτει Πλάτων, Ἀριστοτέλης δὲ Θεοφράστῳ καὶ Κλεάνθει Ζήνων, οἳ τοὺς ἰδίους μόνον αἱρετιστὰς ἔπεισαν·
σκαλον, μόγις εἰς ἔννοιαν ἀφικνούνται Θεοῦ, τῆς χά ριτος αὐτοὺς συλλαμβανούσης εἰς ποσὴν ἐπίγνωσιν· οἷον θελήματι (18) θέλημα, καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι τὸ ἅγιον Πνεῦμα θεωρεῖν ἐθίζοντες· ε ὅτι πνεύμα τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ ἐρευνᾷ. Ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ Πνεύματος. Μόνη τοίνυν ἡ παρ' ἡμῖν θεοδίδακτος ἐστι σοφία· ἀφ᾿ ἧς αἱ πᾶσαι πηγαί (19) τῆς σοφίας ήρτηνται, ὅσαι γε τῆς ἀληθείας στοχάζον ται. 'Αμέλει ὡς ἂν τοῦ Κυρίου ήκοντος εἰς ἀνθρώπους τοῦ διδάξαντος ἡμᾶς, μυρίοι σημάντορες, καταγ γελεῖς, ἑτοιμασταί, πρόδρομοι, ἄνωθεν ἐκ καταβολῆς κόσμου, δι' ἔργων, διὰ λόγων προμηνύοντες, προφη τεύοντες ἐλεύσεσθαι, καὶ τοῦ, καὶ πῶς, καὶ τίνα τὰ σημεῖα. Αμέλει πόρρωθεν προμελετᾷ ὁ νόμος, καὶ προφητεία· ἔπειτα δὲ, ὁ πρόδρομος (20) δείκνυσι τὸν παρόντα· μεθ᾿ ἂν οἱ κήρυκες τῆς ἐπιφανείας τὴν δύο να μιν ἐκδιδάσκοντες (21), μηνύουσι μόνοις, καὶ οὐδὲ τούτοις ἅπασιν ήρεσαν, ἀλλὰ Πλάτωνι μὲν Σωκρά της, καὶ Ξενοκράτει Πλάτων, Αριστοτέλης Θεοφρά στῳ (22), καὶ Κλεάνθει Ζήνων· οἱ τοὺς ἰδίους μόνον αἱρετιστὰς ἔπεισαν. Ὁ δέ γε τοῦ διδασκάλου του ἡμετέρου λόγος οὐκ ἔμεινεν ἐν Ἰουδαίᾳ μόνῃ, καθά περ ἐν τῇ Ἑλλάδι ἡ φιλοσοφία· ἐχύθη δὲ ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην, πείθων Ελλήνων τε ὁμοῦ καὶ βαρ βάρων, κατὰ ἔθνος καὶ κώμην, καὶ πόλιν πᾶσαν, οἴκους ὅλους καὶ ἰδίᾳ ἕκαστον τῶν ἐπακηκοότων, καὶ αὐτῶν γε τῶν φιλοσόφων οὐκ ὀλίγους ἤδη ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν μεθιστάς. Καὶ τὴν μὲν φιλοσοφίαν τὴν Ἑλληνικὴν ἐὰν ὁ τυχών ἄρχων κωλύσῃ, οίχεται παραχρῆμα· τὴν δὲ ἡμετέραν διδασκαλίαν ἔκτοτε σὺν καὶ τῇ πρώτη καταγγελία κωλύουσιν ὁμοῦ βα- σιλεῖς καὶ τύραννοι, καὶ οἱ κατὰ μέρος ἄρχοντες, καὶ ἡγεμόνες μετὰ τῶν μισθοφόρων ἁπάντων, πρὸς δὲ καὶ τῶν ἀπείρων ἀνθρώπων, καταστρατευόμενοί τε ἡμῶν, καὶ ὅση δύναμις ἐκκόπτειν πειρώμενοι· ἡ δὲ καὶ μᾶλλον ἀνθεῖ· οὐ γὰρ ὡς ἀνθρωπίνη ἀποθνήσκει διδασκαλία, οὐδ᾽ ὡς ἀσθενὴς μαραίνεται δωρεά ούτ δεμια γὰρ ἀσθενὴς δωρεά Θεοῦ· μένει δὲ ἀκώλυτος. διωχθήσεσθαι εἰς τέλος προφητευθεῖσα. Εἶτα περὶ μὲν ποιητικῆς Πλάτων (25), ο Κούφον γάρ τι χρῆμα καὶ ἱερὸν ποιητής, ο γράφει· ι καὶ οὐχ οἷός τε ποιείν, πρὶν ἂν ἔνθεός τε καὶ ἔκφρων γένηται. » Καὶ ὁ Δημόκριτος ὁμοίως· « Ποιητὴς δὲ ἄσσα μὲν ἂν γράφη μετ' ἐνθουσιασμοῦ καὶ ἱεροῦ πνεύματος, καλὰ κάρτα • Ρ. 897-828 Ἐξ οὗπερ πάντες ποταμοὶ, καὶ πᾶσα θάλασσα. διδάσκοντες μηνύουσιν· οἱ φι λόσοφοι τοῖς Ἕλλησι μόνοις. στοτέλης δὲ Θεοφράστω, Κουφον γὰρ χρήμα ποιητής ἐστι, καὶ πτηνόν, καὶ ἱερόν· καὶ οὐ πρότε ρον οἷός τε ποιεῖν, πρὶν ἂν ἔνθεός τε γένηται καὶ τουτὶ ἔχῃ τὸ κτῆμα, ἀδύνατος πᾶν ποιεῖν ἐστὶν ἀν θρωπος και χρησμῳδεῖν. Ατε οὖν οὐ τέχνῃ ποιούν τες, καὶ πολλὰ λέγουσι καὶ καλὰ περὶ τῶν πραγμάτ των, ὥσπερ σὺ περὶ Ομήρου, ἀλλὰ θεία μοίρα τούτο μόνον οἷός τε ἕκαστος ποιεῖν καλῶς, ἐφ᾽ οὗ ἡ Μούσα αὐτὸν ὥρμησεν. « CLEMENTIS ALEXANDRINI oratio, et quæ non possit Deum dicere. non dico A nomen, est enim hoc commune non solum philo- sophis; sed etiam poetis eum nominare, neque es- sentlam, neque enim potest fieri, sed vim et opera Dei. Et quidem qui Deum sibi ascribunt magi- strum, vix perveniunt ad Dei notitiam, opem eis ferente gratia ad quantulamcunque cognitionem, utpote voluntate voluntatem, et sancto Spiritu san- ctum Spiritum contemplari assuefacti, ‹ quoniam spiritus scrutatur Dei profunda. Animalis autem homo non capit ea quæ sunt Spiritus . . Sola ergo est a Dao tradita, quæ est apud nos sapien- tia : a qua dependent omnes fontes sapientia, qui- cunque ad veritatem feruntur. Venientis certe ad honrines Domini qui nos erat docturus, innume- rabiles fuere significatores, annuntiatores, præ- paratores, præcursores, jampridem ex mundi constitutione, per opera, per verba præsignifcan- tes, prædicentes esse venturum, et quomodo, et quando, et quænam essent futura signa. Eminus certe lex præmeditatur et prophetia. Deinde præ- cursor ostendit presenteni, post quein prædicato- res docentes adventus virtutem declarant. Philoso- phi Græcis solis, neque iis omnibus placuere, sed Platoni quidem Socrates, et Xenocrati Plato, Ari- stoteles Theophrasto, et Cleanthi Zeno : qui suos solos persuaserunt asseclas. Magistri autem nostri verbum non mansit in sola Juda; sicut philoso- phia in Græcia, sed diffusum est per totum orbem terræ, Græcorum simul et barbarorum gentibus ct vicis et totis urbibus persuadens, totas domos et sebrsum unumquemque ex iis qui auscultarunt, et ex ipsis etiam philosophis non paucos jam tra- ducens ad veritatem. Et Græcam quidem philo- sophiam si quivis magistratus prohibuerit, ea sta- tim perit: nostram autem doctrinam a prima us- que prædicatione prohibent simul reges et tyranni, et singuli Auces et magistratus cum universis sa- tellitibus et innumerabilibus etiam hominibus, in nos belligerantes, hosque pro viribus exscindere conantes. Illa autem magis etiam floret: non enim emoritur ut doctrina humana, neque flaccescit ut donum imbecillum. Nullum enim Dei donum est imbecillum: manet autem ejusmodi ut prohiberi C B Cor. 11, 10, 14. * ED. POTTER, 697-699 ED. PARIS. in hujusmodi phrasibus subintelligitur. Homeri : cum sic interpolat : Philosophi autem Græcis solis, neque iis omnibus, placuere., SYLBURG. inserta conjunctione. Ib. Logo cui titulus lo, pag. : Res enim levis, volatilis, atque sacra, poeta est: neque canere prius potest quam Deo plenus, et extra se positus, et a mente aliena- tus sit. Nam quandiu mente valet, neque fingere carmina, neque dare oracula quisquam potest. Non arte igitur aliqua hæc præclara canunt, que tu de Homero refers, sed sorte divina id quisque recle efficere potest, ad quod Musa quempiam incitavit. › Similia dicit Socrates, in Apologia pag. 47. (18) θελήματι. Nempe τοῦ Θεοῦ, quod saepe alias D έκφρων, καὶ ὁ νοῦς μηκέτι ἐν αὐτῷ ἐνῇ. Ἕως δ' εν (19) Πᾶσαι πηγαί. Phrasis poetica. Simile illud (20) Ὁ πρόδρομος. Nempe Joannes Baptista. (21) Εκδιδάσκοντες, μ. Hervelas interpres 10- (22) Αριστοτέλης Θεοφράστῳ. Rectius, Άρι- (23) Πλάτων. Platonis verba exstant in ejus Dia-
ὁ δέ γε τοῦ διδασκάλου τοῦ ἡμετέρου λόγος οὐκ ἔμεινεν ἐν Ἰουδαίᾳ μόνῃ, καθάπερ ἐν τῇ Ἑλλάδι ἡ φιλοσοφία, ἐχύθη δὲ ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην, πείθων Ἑλλήνων τε ὁμοῦ καὶ βαρβάρων κατὰ ἔθνος καὶ κώμην καὶ πόλιν πᾶσαν οἴκους ὅλους καὶ ἰδίᾳ ἕκαστον τῶν ἐπακηκοότων καὶ αὐτῶν γε τῶν φιλοσόφων οὐκ ὀλίγους ἤδη ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν μεθιστάς. καὶ τὴν μὲν φιλοσοφίαν τὴν Ἑλληνικὴν ἐὰν ὁ τυχὼν ἄρχων κωλύσῃ, οἴχεται παραχρῆμα, τὴν δὲ ἡμετέραν διδασκαλίαν ἔκτοτε σὺν καὶ τῇ πρώτῃ καταγγελίᾳ κωλύουσιν ὁμοῦ βασιλεῖς καὶ τύραννοι καὶ οἱ κατὰ μέρος ἄρχοντες καὶ ἡγεμόνες μετὰ τῶν μισθοφόρων ἁπάντων, πρὸς δὲ καὶ τῶν ἀπείρων ἀνθρώπων, καταστρατευόμενοί τε ἡμῶν καὶ ὅση δύναμις ἐκκόπτειν πειρώμενοι· ἣ δὲ καὶ μᾶλλον ἀνθεῖ· οὐ γὰρ ὡς ἀνθρωπίνη ἀποθνῄσκει διδασκαλία οὐδ’ ὡς ἀσθενὴς μαραίνεται δωρεά (οὐδεμία γὰρ ἀσθενὴς δωρεὰ θεοῦ), μένει δὲ ἀκώλυτος, διωχθήσεσθαι εἰς τέλος προφητευθεῖσα. εἶτα περὶ μὲν ποιητικῆς Πλάτων κοῦφον γάρ τι χρῆμα καὶ ἱερὸν ποιητὴς γράφει καὶ οὐχ οἷός τε ποιεῖν, πρὶν ἂν ἔνθεός τε καὶ ἔκφρων γένηται. καὶ ὁ Δημόκριτος ὁμοίως·
σκαλον, μόγις εἰς ἔννοιαν ἀφικνούνται Θεοῦ, τῆς χά ριτος αὐτοὺς συλλαμβανούσης εἰς ποσὴν ἐπίγνωσιν· οἷον θελήματι (18) θέλημα, καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι τὸ ἅγιον Πνεῦμα θεωρεῖν ἐθίζοντες· ε ὅτι πνεύμα τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ ἐρευνᾷ. Ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ Πνεύματος. Μόνη τοίνυν ἡ παρ' ἡμῖν θεοδίδακτος ἐστι σοφία· ἀφ᾿ ἧς αἱ πᾶσαι πηγαί (19) τῆς σοφίας ήρτηνται, ὅσαι γε τῆς ἀληθείας στοχάζον ται. 'Αμέλει ὡς ἂν τοῦ Κυρίου ήκοντος εἰς ἀνθρώπους τοῦ διδάξαντος ἡμᾶς, μυρίοι σημάντορες, καταγ γελεῖς, ἑτοιμασταί, πρόδρομοι, ἄνωθεν ἐκ καταβολῆς κόσμου, δι' ἔργων, διὰ λόγων προμηνύοντες, προφη τεύοντες ἐλεύσεσθαι, καὶ τοῦ, καὶ πῶς, καὶ τίνα τὰ σημεῖα. Αμέλει πόρρωθεν προμελετᾷ ὁ νόμος, καὶ προφητεία· ἔπειτα δὲ, ὁ πρόδρομος (20) δείκνυσι τὸν παρόντα· μεθ᾿ ἂν οἱ κήρυκες τῆς ἐπιφανείας τὴν δύο να μιν ἐκδιδάσκοντες (21), μηνύουσι μόνοις, καὶ οὐδὲ τούτοις ἅπασιν ήρεσαν, ἀλλὰ Πλάτωνι μὲν Σωκρά της, καὶ Ξενοκράτει Πλάτων, Αριστοτέλης Θεοφρά στῳ (22), καὶ Κλεάνθει Ζήνων· οἱ τοὺς ἰδίους μόνον αἱρετιστὰς ἔπεισαν. Ὁ δέ γε τοῦ διδασκάλου του ἡμετέρου λόγος οὐκ ἔμεινεν ἐν Ἰουδαίᾳ μόνῃ, καθά περ ἐν τῇ Ἑλλάδι ἡ φιλοσοφία· ἐχύθη δὲ ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην, πείθων Ελλήνων τε ὁμοῦ καὶ βαρ βάρων, κατὰ ἔθνος καὶ κώμην, καὶ πόλιν πᾶσαν, οἴκους ὅλους καὶ ἰδίᾳ ἕκαστον τῶν ἐπακηκοότων, καὶ αὐτῶν γε τῶν φιλοσόφων οὐκ ὀλίγους ἤδη ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν μεθιστάς. Καὶ τὴν μὲν φιλοσοφίαν τὴν Ἑλληνικὴν ἐὰν ὁ τυχών ἄρχων κωλύσῃ, οίχεται παραχρῆμα· τὴν δὲ ἡμετέραν διδασκαλίαν ἔκτοτε σὺν καὶ τῇ πρώτη καταγγελία κωλύουσιν ὁμοῦ βα- σιλεῖς καὶ τύραννοι, καὶ οἱ κατὰ μέρος ἄρχοντες, καὶ ἡγεμόνες μετὰ τῶν μισθοφόρων ἁπάντων, πρὸς δὲ καὶ τῶν ἀπείρων ἀνθρώπων, καταστρατευόμενοί τε ἡμῶν, καὶ ὅση δύναμις ἐκκόπτειν πειρώμενοι· ἡ δὲ καὶ μᾶλλον ἀνθεῖ· οὐ γὰρ ὡς ἀνθρωπίνη ἀποθνήσκει διδασκαλία, οὐδ᾽ ὡς ἀσθενὴς μαραίνεται δωρεά ούτ δεμια γὰρ ἀσθενὴς δωρεά Θεοῦ· μένει δὲ ἀκώλυτος. διωχθήσεσθαι εἰς τέλος προφητευθεῖσα. Εἶτα περὶ μὲν ποιητικῆς Πλάτων (25), ο Κούφον γάρ τι χρῆμα καὶ ἱερὸν ποιητής, ο γράφει· ι καὶ οὐχ οἷός τε ποιείν, πρὶν ἂν ἔνθεός τε καὶ ἔκφρων γένηται. » Καὶ ὁ Δημόκριτος ὁμοίως· « Ποιητὴς δὲ ἄσσα μὲν ἂν γράφη μετ' ἐνθουσιασμοῦ καὶ ἱεροῦ πνεύματος, καλὰ κάρτα • Ρ. 897-828 Ἐξ οὗπερ πάντες ποταμοὶ, καὶ πᾶσα θάλασσα. διδάσκοντες μηνύουσιν· οἱ φι λόσοφοι τοῖς Ἕλλησι μόνοις. στοτέλης δὲ Θεοφράστω, Κουφον γὰρ χρήμα ποιητής ἐστι, καὶ πτηνόν, καὶ ἱερόν· καὶ οὐ πρότε ρον οἷός τε ποιεῖν, πρὶν ἂν ἔνθεός τε γένηται καὶ τουτὶ ἔχῃ τὸ κτῆμα, ἀδύνατος πᾶν ποιεῖν ἐστὶν ἀν θρωπος και χρησμῳδεῖν. Ατε οὖν οὐ τέχνῃ ποιούν τες, καὶ πολλὰ λέγουσι καὶ καλὰ περὶ τῶν πραγμάτ των, ὥσπερ σὺ περὶ Ομήρου, ἀλλὰ θεία μοίρα τούτο μόνον οἷός τε ἕκαστος ποιεῖν καλῶς, ἐφ᾽ οὗ ἡ Μούσα αὐτὸν ὥρμησεν. « CLEMENTIS ALEXANDRINI oratio, et quæ non possit Deum dicere. non dico A nomen, est enim hoc commune non solum philo- sophis; sed etiam poetis eum nominare, neque es- sentlam, neque enim potest fieri, sed vim et opera Dei. Et quidem qui Deum sibi ascribunt magi- strum, vix perveniunt ad Dei notitiam, opem eis ferente gratia ad quantulamcunque cognitionem, utpote voluntate voluntatem, et sancto Spiritu san- ctum Spiritum contemplari assuefacti, ‹ quoniam spiritus scrutatur Dei profunda. Animalis autem homo non capit ea quæ sunt Spiritus . . Sola ergo est a Dao tradita, quæ est apud nos sapien- tia : a qua dependent omnes fontes sapientia, qui- cunque ad veritatem feruntur. Venientis certe ad honrines Domini qui nos erat docturus, innume- rabiles fuere significatores, annuntiatores, præ- paratores, præcursores, jampridem ex mundi constitutione, per opera, per verba præsignifcan- tes, prædicentes esse venturum, et quomodo, et quando, et quænam essent futura signa. Eminus certe lex præmeditatur et prophetia. Deinde præ- cursor ostendit presenteni, post quein prædicato- res docentes adventus virtutem declarant. Philoso- phi Græcis solis, neque iis omnibus placuere, sed Platoni quidem Socrates, et Xenocrati Plato, Ari- stoteles Theophrasto, et Cleanthi Zeno : qui suos solos persuaserunt asseclas. Magistri autem nostri verbum non mansit in sola Juda; sicut philoso- phia in Græcia, sed diffusum est per totum orbem terræ, Græcorum simul et barbarorum gentibus ct vicis et totis urbibus persuadens, totas domos et sebrsum unumquemque ex iis qui auscultarunt, et ex ipsis etiam philosophis non paucos jam tra- ducens ad veritatem. Et Græcam quidem philo- sophiam si quivis magistratus prohibuerit, ea sta- tim perit: nostram autem doctrinam a prima us- que prædicatione prohibent simul reges et tyranni, et singuli Auces et magistratus cum universis sa- tellitibus et innumerabilibus etiam hominibus, in nos belligerantes, hosque pro viribus exscindere conantes. Illa autem magis etiam floret: non enim emoritur ut doctrina humana, neque flaccescit ut donum imbecillum. Nullum enim Dei donum est imbecillum: manet autem ejusmodi ut prohiberi C B Cor. 11, 10, 14. * ED. POTTER, 697-699 ED. PARIS. in hujusmodi phrasibus subintelligitur. Homeri : cum sic interpolat : Philosophi autem Græcis solis, neque iis omnibus, placuere., SYLBURG. inserta conjunctione. Ib. Logo cui titulus lo, pag. : Res enim levis, volatilis, atque sacra, poeta est: neque canere prius potest quam Deo plenus, et extra se positus, et a mente aliena- tus sit. Nam quandiu mente valet, neque fingere carmina, neque dare oracula quisquam potest. Non arte igitur aliqua hæc præclara canunt, que tu de Homero refers, sed sorte divina id quisque recle efficere potest, ad quod Musa quempiam incitavit. › Similia dicit Socrates, in Apologia pag. 47. (18) θελήματι. Nempe τοῦ Θεοῦ, quod saepe alias D έκφρων, καὶ ὁ νοῦς μηκέτι ἐν αὐτῷ ἐνῇ. Ἕως δ' εν (19) Πᾶσαι πηγαί. Phrasis poetica. Simile illud (20) Ὁ πρόδρομος. Nempe Joannes Baptista. (21) Εκδιδάσκοντες, μ. Hervelas interpres 10- (22) Αριστοτέλης Θεοφράστῳ. Rectius, Άρι- (23) Πλάτων. Platonis verba exstant in ejus Dia-
PG 9:401ποιητὴς δὲ ἅσσα μὲν ἂν γράφῃ μετ’ ἐνθουσιασμοῦ καὶ ἱεροῦ πνεύματος, καλὰ κάρτα ἐστίν. ἴσμεν δὲ οἷα ποιηταὶ λέγουσιν. τοὺς δὲ τοῦ παντοκράτορος προφήτας θεοῦ οὐκ ἄν τις καταπλαγείη, ὄργανα θείας γενομένους φωνῆς; Καθάπερ οὖν ἀνδριάντα ἀποπλασάμενοι τοῦ γνωστικοῦ, ἤδη μὲν ἐπεδείξαμεν, οἷός ἐστι, μέγεθός τε καὶ κάλλος ἤθους αὐτοῦ ὡς ἐν ὑπογραφῇ δηλώσαντες· ὁποῖος γὰρ κατὰ τὴν θεωρίαν ἐν τοῖς φυσικοῖς, μετὰ ταῦτα δηλωθήσεται, ἐπὰν περὶ γενέσεως κόσμου διαλαμβάνειν ἀρξώμεθα.
ἐστίν.» Ισμεν δὲ οἷα ποιηταὶ λέγουσι. Τοὺς δὲ τοῦ παντοκράτορος προφήτας Θεοῦ οὐκ ἄν τις καταπλα- γείη, όργανα (24) θείας γενομένους φωνῆς ! Καθά περ οὖν ἀνδριάντα ἀποπλασάμενοι τοῦ γνωστικοῦ, ἤδη μὲν ἐπεδείξαμεν ὅς ἐστι, μέγεθός (25) τε καὶ κάλλος ἤθους αὐτοῦ, ὡς ἐν ὑπογραφή, δηλώσαντες· ὁποῖος γὰρ κατὰ τὴν θεωρίαν ἐν τοῖς φυσικοῖς, μετὰ ταῦτα δηλωθήσεται, ἐπὰν περὶ γενέσεως κόσμου δια- λαμβάνειν ἀρξώμεθα. ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ Ο ΕΒΔΟΜΟΣ Ηδη δὲ καιρὸς παραστῆσαι τοῖς Ἕλλησι μόνον Β όντως εἶναι θεοσεβῆ τὸν γνωστικὸν, ὡς, ἀναμαθόντας τοὺς φιλοσόφους οἷός τέ ἐστιν ὁ τῷ ὄντι Χριστιανός, τῆς ἑαυτῶν ἀμαθίας καταγνώναι, εἰκῇ μὲν καὶ ὡς ἔτυχε διώκοντας τούνομα (26), μάτην (27) δὲ Πιστεύειν τῷ παρὰ τοῦ Θεοῦ πνεύματι, ὡς όργανα κεκινηκότι τὰ τῶν προφητῶν στόματα. ν. 57, 58: • • Μάλιστα δὲ Νέστορι δίῳ Ειδώς τε, μέγεθός τε φυήν τ' ἄγχιστα έῴκει. Τοὺς κατηγορουμένους ἐφ' ὑμῶν πάντας πρὶν ἐλεγχθῆναι οὐ τιμωρεῖτε· ἐφ' ἡμῶν δὲ τὸ ὄνομα ὡς ἔλεγχον λαμβάνετε. Τὸ τοίνυν πρὸς ἅπαντας ἴσον καὶ ἡμεῖς ἀξιοῦμεν, μὴ ὅτι Χριστιανοὶ λεγόμεθα μισεῖσθαι καὶ κολάζεσθαι . . . ἀλλὰ κρίν νεσθαι . . . μὴ ἐπὶ τῷ ὀνόματι, . . . ἐπὶ δὲ τῷ ἀδι- κήματι. ο ἐπιφημίζουσιν ἡμῖν ἐγκλήματα, ἀθεότητα, Ευέ στεια δείπνα, Οίδιποδείους μίξεις. • STROMATUM LIB. VII. A nequeat, cum prædictum tamen sit fore, ut ea pera petuo patiatur persecutionem. Deinde de Poetica quidem dicit Plato: Res quædam levis et sacra est poeta, nec potest versus facere priusquam fuerit Deo allatus et mente excesserit. Democritus quo- que similiter: Poeta autem quæcunque quidem scripserit cum dei allatu et sacro spiritu, sunt valde pulchra.» Et scimus quidem qualia sunt, quæ dicunt poetæ. Quod vero omnipotentis Dei pro- phetæ instrumenta fuerint divinæ vocis, nemo obstupescet! Gnostici igitur veluti statuam effingentes, jam quidem ostendimus, quænam sit ejus morum magnitudo et pulchritudo, veluti delineando. Qua- lis autem sit in contemplatione rerum naturalium, postea ostendetur, cum de ortu mundi tractare cceperimus. : CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SEPTIMUS. CAPUT PRIMUM. Verum Gnosticum maxime sincerum esse Dei cultorem, immeritoque ab incredulis tanquam atheum calum- nias pati. Paris. : «Cre- dere spiritui divino, qui prophetarum ora, tanquam instruinenta, permovit. Non multum absimile est illud Homeri, Iliad. B', conqueri solebant veteres Christiani, se nullius criminis convictos, ob solum nomen Christia- norum puniri. Justinus Martyr, Apol. 1, c. 5, p. 2, edit. Oxon. : Neminem vestrum, Jam vero tempus est ut Græcis ostendamus, solum esse vere pium ac religiosum eum qui est Gnosticus, ut cum didicerint philosophi qualis sit is qui vere est Christianus, suam dam- nent inscitiam, ut qui temere et nulla ra- ubi fuerit accusatus, priusquam convincatur pœna afficitis de nostris autem nomen ipsum tanquam comperti criminis argumentum arripitis.» Athena- goras nou procul a principio Legat. : Ergo vestram hanc in omnes æquabilita - tein nos quoque imploramus: ut ne quis idcirco, quod Trium fagitio- rum infamis rumor de nobis spargitur, impietatis, epularum Thyestearum, concubitus incesti, Conf. Arnobius, adv. Gent., lib. 1. (24) Οργανα. Athenagoras, Legat., p. 8, edit. (25) Μέγεθος. Phrasis e poeta aliquo sumpta. (26) Τούνομα. Scilicet τῶν Χριστιανών. Nam (27) Μάτην. Athenagoras p. 15, ed. Oxon. : Τρία
Clement, Stromata Book VIIΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΕΒΔΟΜΟΣ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΕΒΔΟΜΟΣ Ἤδη δὲ καιρὸς ἡμᾶς παραστῆσαι τοῖς Ἕλλησι μόνον ὄντως εἶναι θεοσεβῆ τὸν γνωστικόν, ὡς ἀναμαθόντας τοὺς φιλοσόφους, οἷός τίς ἐστιν ὁ τῷ ὄντι Χριστιανός, τῆς ἑαυτῶν ἀμαθίας καταγνῶναι, εἰκῇ μὲν καὶ ὡς ἔτυχεν διώκοντας τοὔνομα, μάτην δὲ ἀθέους ἀποκαλοῦντας [τοὺς] τὸν τῷ ὄντι θεὸν ἐγνωκότας. ἐναργεστέροις δ’, οἶμαι, πρὸς τοὺς φιλοσόφους χρῆσθαι προσήκει τοῖς λόγοις, ὡς ἐπαί̈ειν ἐκ τῆς παρ’ αὐτοῖς παιδείας ἤδη γεγυμνασμένους δύνασθαι, καὶ εἰ μηδέπω ἀξίους ἑαυτοὺς μεταλαβεῖν τῆς τοῦ πιστεῦσαι δυνάμεως παρεσχήκασι.
ἐστίν.» Ισμεν δὲ οἷα ποιηταὶ λέγουσι. Τοὺς δὲ τοῦ παντοκράτορος προφήτας Θεοῦ οὐκ ἄν τις καταπλα- γείη, όργανα (24) θείας γενομένους φωνῆς ! Καθά περ οὖν ἀνδριάντα ἀποπλασάμενοι τοῦ γνωστικοῦ, ἤδη μὲν ἐπεδείξαμεν ὅς ἐστι, μέγεθός (25) τε καὶ κάλλος ἤθους αὐτοῦ, ὡς ἐν ὑπογραφή, δηλώσαντες· ὁποῖος γὰρ κατὰ τὴν θεωρίαν ἐν τοῖς φυσικοῖς, μετὰ ταῦτα δηλωθήσεται, ἐπὰν περὶ γενέσεως κόσμου δια- λαμβάνειν ἀρξώμεθα. ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΤΩΝ ΕΙΣ ΟΚΤΩ Ο ΕΒΔΟΜΟΣ Ηδη δὲ καιρὸς παραστῆσαι τοῖς Ἕλλησι μόνον Β όντως εἶναι θεοσεβῆ τὸν γνωστικὸν, ὡς, ἀναμαθόντας τοὺς φιλοσόφους οἷός τέ ἐστιν ὁ τῷ ὄντι Χριστιανός, τῆς ἑαυτῶν ἀμαθίας καταγνώναι, εἰκῇ μὲν καὶ ὡς ἔτυχε διώκοντας τούνομα (26), μάτην (27) δὲ Πιστεύειν τῷ παρὰ τοῦ Θεοῦ πνεύματι, ὡς όργανα κεκινηκότι τὰ τῶν προφητῶν στόματα. ν. 57, 58: • • Μάλιστα δὲ Νέστορι δίῳ Ειδώς τε, μέγεθός τε φυήν τ' ἄγχιστα έῴκει. Τοὺς κατηγορουμένους ἐφ' ὑμῶν πάντας πρὶν ἐλεγχθῆναι οὐ τιμωρεῖτε· ἐφ' ἡμῶν δὲ τὸ ὄνομα ὡς ἔλεγχον λαμβάνετε. Τὸ τοίνυν πρὸς ἅπαντας ἴσον καὶ ἡμεῖς ἀξιοῦμεν, μὴ ὅτι Χριστιανοὶ λεγόμεθα μισεῖσθαι καὶ κολάζεσθαι . . . ἀλλὰ κρίν νεσθαι . . . μὴ ἐπὶ τῷ ὀνόματι, . . . ἐπὶ δὲ τῷ ἀδι- κήματι. ο ἐπιφημίζουσιν ἡμῖν ἐγκλήματα, ἀθεότητα, Ευέ στεια δείπνα, Οίδιποδείους μίξεις. • STROMATUM LIB. VII. A nequeat, cum prædictum tamen sit fore, ut ea pera petuo patiatur persecutionem. Deinde de Poetica quidem dicit Plato: Res quædam levis et sacra est poeta, nec potest versus facere priusquam fuerit Deo allatus et mente excesserit. Democritus quo- que similiter: Poeta autem quæcunque quidem scripserit cum dei allatu et sacro spiritu, sunt valde pulchra.» Et scimus quidem qualia sunt, quæ dicunt poetæ. Quod vero omnipotentis Dei pro- phetæ instrumenta fuerint divinæ vocis, nemo obstupescet! Gnostici igitur veluti statuam effingentes, jam quidem ostendimus, quænam sit ejus morum magnitudo et pulchritudo, veluti delineando. Qua- lis autem sit in contemplatione rerum naturalium, postea ostendetur, cum de ortu mundi tractare cceperimus. : CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER SEPTIMUS. CAPUT PRIMUM. Verum Gnosticum maxime sincerum esse Dei cultorem, immeritoque ab incredulis tanquam atheum calum- nias pati. Paris. : «Cre- dere spiritui divino, qui prophetarum ora, tanquam instruinenta, permovit. Non multum absimile est illud Homeri, Iliad. B', conqueri solebant veteres Christiani, se nullius criminis convictos, ob solum nomen Christia- norum puniri. Justinus Martyr, Apol. 1, c. 5, p. 2, edit. Oxon. : Neminem vestrum, Jam vero tempus est ut Græcis ostendamus, solum esse vere pium ac religiosum eum qui est Gnosticus, ut cum didicerint philosophi qualis sit is qui vere est Christianus, suam dam- nent inscitiam, ut qui temere et nulla ra- ubi fuerit accusatus, priusquam convincatur pœna afficitis de nostris autem nomen ipsum tanquam comperti criminis argumentum arripitis.» Athena- goras nou procul a principio Legat. : Ergo vestram hanc in omnes æquabilita - tein nos quoque imploramus: ut ne quis idcirco, quod Trium fagitio- rum infamis rumor de nobis spargitur, impietatis, epularum Thyestearum, concubitus incesti, Conf. Arnobius, adv. Gent., lib. 1. (24) Οργανα. Athenagoras, Legat., p. 8, edit. (25) Μέγεθος. Phrasis e poeta aliquo sumpta. (26) Τούνομα. Scilicet τῶν Χριστιανών. Nam (27) Μάτην. Athenagoras p. 15, ed. Oxon. : Τρία
PG 9:403τῶν δὲ λέξεων τῶν προφητικῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος οὐκ ἐπιμνησθησόμεθα, κατὰ τοὺς ἐπικαίρους τόπους ὕστερον ταῖς γραφαῖς συγχρησόμενοι· τὰ δ’ ἐξ αὐτῶν δηλούμενα σημανοῦμεν κεφαλαιωδῶς τὸν χριστιανισμὸν ὑπογράφοντες, ἵνα μὴ διακόπτωμεν τὸ συνεχὲς τοῦ λόγου συμπαραλαμβάνοντες τὰς γραφάς, καὶ ταῦτα τοῖς μηδέπω συνιεῖσιν τὰς λέξεις αὐτῶν. ἐπὰν δὲ τὰ σημαινόμενα ἐνδειξώμεθα, τότε αὐτοῖς ἐκ περιουσίας πιστεύσασι καὶ τὰ μαρτύρια φανερωθήσεται. (κἂν ἑτεροῖά τισι τῶν πολλῶν καταφαίνηται τὰ ὑφ’ ἡμῶν λεγόμενα τῶν κυριακῶν γραφῶν, ἰστέον ὅτι ἐκεῖθεν ἀναπνεῖ τε καὶ ζῇ, καὶ τὰς ἀφορμὰς ἀπ’ αὐτῶν ἔχοντα τὸν νοῦν μόνον, οὐ τὴν λέξιν, παριστᾶν ἐπαγγέλλεται.) ἥ τε γὰρ ἐπὶ πλέον ἐπεξεργασία, μὴ κατὰ καιρὸν γινομένη, περισσὴ δόξειεν ἂν εἰκότως, τό τε μηδ’ ὅλως ἐπεσκέφθαι τὸ κατεπεῖγον ῥᾴθυμον κομιδῇ καὶ ἐνδεές. μακάριοι δὲ ὡς ἀληθῶς οἱ ἐξερευνῶντες τὰ μαρτύρια κυρίου, ἐν ὅλῃ καρδίᾳ ἐκζητήσουσιν αὐτόν· μαρτυροῦσιν δὲ περὶ κυρίου ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται. Πρόκειται τοίνυν παραστῆσαι ἡμῖν μόνον τὸν γνωστικὸν ὅσιόν τε καὶ εὐσεβῆ, θεοπρεπῶς τὸν τῷ ὄντι θεὸν θρῃσκεύοντα·
Β ἀθέους ἀποκαλοῦντας (28) τὸν τῷ ὄντι θεὸν Ρ. τούς, συμπεριλαμβάνοντες, ἐγνωκότας. Εναργεστέροις δ', οἶμαι, πρὸς τοὺς φιλοσόφους χρῆσθαι προσήκει τοῖς λόγοις, ὡς ἐπαίειν ἐκ τῆς παρ' αὐτοῖς παιδείας ήδη γεγο μνασμένους δύνασθαι, καὶ εἰ μηδέπω ἀξίους ἑαυτοὺς μεταλαβεῖν τῆς τοῦ πιστεῦσαι δυνάμεως παρε- σχήκασι. Τῶν δὲ λέξεων τῶν προφητικῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος οὐκ ἐπιμνησθησόμεθα, κατὰ τοὺς ἐπικεί ρους τόπους ὕστερον ταῖς Γραφαῖς συγχρησόμενοι τὰ δ' ἐξ αὐτῶν δηλούμενα σημανοῦμεν κεφαλαιωδῶς, τὸν Χριστιανισμὸν ὑπογράφοντες, ἵνα μὴ διακόπτωμεν τὸ συνεχὲς τοῦ λόγου συμπαραλαμβάνοντες (29) τάς Γρα- φάς· καὶ ταῦτα, τοῖς μηδέπω συνιεῖσι τὰς λέξεις αὐτ τῶν· ἐπὰν δὲ τὰ σημαινόμενα ένδειξώμεθα, τότε αυτ τοῖς ἐκ περιουσίας πιστεύσασι καὶ τὰ μαρτύρια φα νερωθήσεται. Κἂν ἕτερεῖά τισι τῶν πολλῶν και ταφαίνηται τὰ ὑφ' ἡμῶν λεγόμενα τῶν κυριακών Γρα φῶν, ἰστέον ὅτι ἐκεῖθεν ἀναπνεῖ τε καὶ ζῇ, καὶ τὰς ἀφορμὰς ἀπ' αὐτῶν ἔχοντα, τὸν νοῦν μόνον, οὐ τὴν λέξιν παριστῶν ἐπαγγέλλεται. Η τε γὰρ ἐπὶ πλέον ἐπεξεργασία, μὴ κατὰ καιρὸν γινομένη, περισσή α ξειεν ἂν εἰκότως· τότε μηδ' ὅλως ἐπεσκέφθαι τὸ κα- τεπείγον, ῥάθυμον κομιδῆ καὶ ἐνδεές· «μακάριοι δὲ ὡς ἀληθῶς (30) οἱ ἐξερευνῶντες τὰ μαρτύρια Κυρίου (51), ἐν ὅλῃ καρδίᾳ ἐκζητήσουσιν αὐτόν· ο μαρτυρού σι (32) δὲ περὶ Κυρίου ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται Πρόκειται τοίνυν παραστῆσαι ἡμῖν, μόνον τὸν Γνω- στικὸν ὅσιόν τε καὶ εὐσεβῆ, θεοπρεπῶς (55) τὸν τῷ ὄντι Θεὸν θρησκεύοντα· τῷ θεοπρεπεῖ δὲ τὸ θεοφιλὲς ἔπε ται καὶ φιλόθεον. Τίμιον μὲν οὖν ἄπαν τὸ ὑπερέχον ἡγεῖται κατὰ τὴν ἀξίαν, καὶ τιμητέον, ἐν μὲν τοῖς απ- σθητοῖς, τοὺς ἄρχοντας καὶ τοὺς γονεῖς, καὶ πάντα τὸν πρεσβύτερον, ἐν δὲ τοῖς διδακτοῖς τὴν ἀρχαιοτάτην φιλοσοφίαν καὶ τὴν πρεσβίστην προφητείαν· ἐν δὲ τοῖς νοητοῖς τὸ πρεσβύτερον ἐν γενέσει, τὴν ἄχρονον και άναρχον ἀρχήν τε καὶ ἀπαρχὴν τῶν ὄντων, τὸν Υἱόν παρ' οὗ ἐκμανθάνειν τὸ ἐπέκεινα αἴτιον, τὸν Πατέρα τῶν ὅλων, τὸ πρέσβιστον καὶ πάντων εὐεργετικώτατον, οὐκ ἔτι φωνῇ παραδιδόμενον, σεβάσματι δὲ καὶ σιγ μετὰ ἐκπλήξεως ἁγίας σεβαστόν, καὶ σεπτὸν κυριώ τατα· λεγόμενον μὲν πρὸς τοῦ Κυρίου, ὡς οἷόν τε ἦν ἐπαΐειν τοῖς μανθάνουσι, νοούμενον δὲ πρός γε τῶν ἐξειλεγμένων εἰς γνῶσιν παρὰ Κυρίου, κ τῶν τὰ αἰ- σθητήρια, ο φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, ο συγγεγυμνασμέν νων (34). » Θεραπεία τοίνυν τοῦ Θεοῦ, ἡ συνεχὴς ἐπι μέλεια τῆς ψυχῆς τῷ γνωστικῷ, καὶ ἡ περὶ τὸ θεῖον Κυρίου Τούτῳ πάντες οἱ προφῆται μαρτυροῦσιν, ν, 14. . CLEMENTIS ALEXANDRINI tione nomen persequantur; nulla autem causa A eos impios, et a Deo alienos vocent, qui no- runt eum qui vere est Deus. Apud philoso- phos autem evidentioribus oportet uti rationi- bus, ex ut ex sua ipsorum doctrina exercitati jam pos- sint intelligere, etiamsi seipsos nondum dignos præbuerint, qui sint facultatis credendi participes. Dictionum autem propheticarum mentionen in pre- sentia non faciemus, tempore opportunopostea usuri Scripturis. Quæ autem ab eis significantur summa- tim indicabimus, Christianismum describentes, ne interrumpamus orationis continuationem, si una assumamus Scripturas, idque iis qui nondum intel- ligunt earum dictiones. Postquam autem ostende- rimus Scripturæ sensum tunc eis cum jam credi- derint, ex abundanti producentur ipsa Scripturæ testimonia. Quod si ea quæ a nobis dicuntur, vi- deantur aliquibus ex vulgo diversa a Scripturis Do- mini, sciendum est ea illinc et spirare et vivere, cumque ex eis argumentum habeant, profiteri se sententiam solam corum quæ dicuntur, non vero ipsas dictiones esse adductura. Nimis enim diligens pertractatio quæ non fit in tempore, merito videri possit esse supervacanca; tum vero non considerare omnino id quod est principium, nimiæ fuerit socor- diæ et egestatis. Vere autem • beati sunt qui scru- tantur testimonia Domini : toto corte exquirentes ipsu n. De Domino autem testimonium ferunt lex et prophetæ. Est ergo nobis propositum ostendere, solum Guosticum esse sanctum, et pium, riteque eum qui est vere Deus colere, prout ejus decet ma- jestatein : eum autem qui sic Deum colit prout ejus majestatem decet, consequitur ut ipse a Deo ame- tur, et Deum amet. Quicquid ergo est excellens, existimat esse honorabile pro dignitate: et in re- bus quidem sensilibus, esse honorandos magistra- tus et parentes, et omnem seniorem; in iis autem quæ docentur, antiquissimam philosophiam et ve- tustissimam prophetiam; in his autem quæ intelli- gentia percipiuntur, id quod est vetustius genera- tione, tempore et principio carens principium, et eorum quæ sunt primitias, Filium; a quo discere oportet eam, quæ superius est, causam, nempe Pa- trem universorum, quæ quidem est vetustissima, et omnium beneficentissima, et voce non utique tradi- tur, seul reverentia et silentio cum sancta admira. * ED. POTTER, 699-700 ED. PARIS. quod Christiani dicimur, nos odio ac poena afliciat; sed ut judicemur non propter nomen, sed propter crimen. Tertullianus, Apol., cap. : • Oditur ita- que in hominibus innocuis etiam nomen inno- cuum. Conf. idem Ad nationes lib. 1, c. Pro- inde Plinius in epistola ad Trajanum, hæsitare se refert, Nomen ipsum, etiamsi flagitiis careat, an Al gitia cohærentia nomini puniantur.› mile inseretur articulus ut bis paulo post. SYLBURG. burg. pro quod in edit Flor. C D a Psal. cxIx. 2. et ms. Paris. exstat. verba sunt. mentio. vel similem Novi Testamenti locum. tein sententiam pertinere videtur, editiones vulg. cum præcedente connectunt. (28) Αποκαλοῦντας. Post ἀποκαλοῦντας non (99) Συμπαραλαμβάνοντες. Hoc substituit Syi- (50) ὡς ἀληθῶς. Ηac Clementis, non psalmi, (31) Κυρίου. Psal. αὐτοῦ. Nam ibi prius facta est (32) Μαρτυροῦσιν. Respicere videtur Acl. x, 15: (53) Θεοπρεπώς. Hanc vocem, quæ ad sequen (34) Συγγεγυμνασμένων. Γεγυμνασμένων, Hetr.
τῷ θεοπρεπεῖ δὲ τὸ θεοφιλὲς ἕπεται καὶ φιλόθεον. τίμιον μὲν οὖν ἅπαν τὸ ὑπερέχον ἡγεῖται κατὰ τὴν ἀξίαν· καὶ τιμητέον ἐν μὲν τοῖς αἰσθητοῖς τοὺς ἄρχοντας καὶ τοὺς γονεῖς καὶ πάντα τὸν πρεσβύτερον, ἐν δὲ τοῖς διδακτοῖς τὴν ἀρχαιοτάτην φιλοσοφίαν καὶ τὴν πρεσβίστην προφητείαν, ἐν δὲ τοῖς νοητοῖς τὸ πρεσβύτατον ἐν γενέσει, τὴν ἄχρονον ἄναρχον ἀρχήν τε καὶ ἀπαρχὴν τῶν ὄντων, τὸν υἱόν· παρ’ οὗ ἐκμανθάνειν [ἔστιν] τὸ ἐπέκεινα αἴτιον, τὸν πατέρα τῶν ὅλων, τὸ πρέσβιστον καὶ πάντων εὐεργετικώτατον, οὐκέτι φωνῇ παραδιδόμενον, σεβάσματι δὲ καὶ σιγῇ μετὰ ἐκπλήξεως ἁγίας σεβαστὸν καὶ σεπτὸν κυριώτατα. λεγόμενον μὲν πρὸς τοῦ κυρίου ὡς οἷόν τε ἦν ἐπαί̈ειν τοῖς μανθάνουσι, νοούμενον δὲ πρός γε τῶν ἐξειλεγμένων εἰς γνῶσιν παρὰ κυρίον. τῶν τὰ αἰσθητήρια φησὶν ὁ ἀπόστολος συγγεγυμνασμένων. Θεραπεία τοίνυν τοῦ θεοῦ ἡ συνεχὴς ἐπιμέλεια τῆς ψυχῆς τῷ γνωστικῷ καὶ ἡ περὶ τὸ θεῖον αὐτοῦ κατὰ τὴν ἀδιάλειπτον ἀγάπην ἀσχολία. τῆς γὰρ περὶ τοὺς ἀνθρώπους θεραπείας ἣ μὲν βελτιωτική, ἣ δὲ ὑπηρετική. ἰατρικὴ μὲν σώματος, φιλοσοφία δὲ ψυχῆς βελτιωτική.
Β ἀθέους ἀποκαλοῦντας (28) τὸν τῷ ὄντι θεὸν Ρ. τούς, συμπεριλαμβάνοντες, ἐγνωκότας. Εναργεστέροις δ', οἶμαι, πρὸς τοὺς φιλοσόφους χρῆσθαι προσήκει τοῖς λόγοις, ὡς ἐπαίειν ἐκ τῆς παρ' αὐτοῖς παιδείας ήδη γεγο μνασμένους δύνασθαι, καὶ εἰ μηδέπω ἀξίους ἑαυτοὺς μεταλαβεῖν τῆς τοῦ πιστεῦσαι δυνάμεως παρε- σχήκασι. Τῶν δὲ λέξεων τῶν προφητικῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος οὐκ ἐπιμνησθησόμεθα, κατὰ τοὺς ἐπικεί ρους τόπους ὕστερον ταῖς Γραφαῖς συγχρησόμενοι τὰ δ' ἐξ αὐτῶν δηλούμενα σημανοῦμεν κεφαλαιωδῶς, τὸν Χριστιανισμὸν ὑπογράφοντες, ἵνα μὴ διακόπτωμεν τὸ συνεχὲς τοῦ λόγου συμπαραλαμβάνοντες (29) τάς Γρα- φάς· καὶ ταῦτα, τοῖς μηδέπω συνιεῖσι τὰς λέξεις αὐτ τῶν· ἐπὰν δὲ τὰ σημαινόμενα ένδειξώμεθα, τότε αυτ τοῖς ἐκ περιουσίας πιστεύσασι καὶ τὰ μαρτύρια φα νερωθήσεται. Κἂν ἕτερεῖά τισι τῶν πολλῶν και ταφαίνηται τὰ ὑφ' ἡμῶν λεγόμενα τῶν κυριακών Γρα φῶν, ἰστέον ὅτι ἐκεῖθεν ἀναπνεῖ τε καὶ ζῇ, καὶ τὰς ἀφορμὰς ἀπ' αὐτῶν ἔχοντα, τὸν νοῦν μόνον, οὐ τὴν λέξιν παριστῶν ἐπαγγέλλεται. Η τε γὰρ ἐπὶ πλέον ἐπεξεργασία, μὴ κατὰ καιρὸν γινομένη, περισσή α ξειεν ἂν εἰκότως· τότε μηδ' ὅλως ἐπεσκέφθαι τὸ κα- τεπείγον, ῥάθυμον κομιδῆ καὶ ἐνδεές· «μακάριοι δὲ ὡς ἀληθῶς (30) οἱ ἐξερευνῶντες τὰ μαρτύρια Κυρίου (51), ἐν ὅλῃ καρδίᾳ ἐκζητήσουσιν αὐτόν· ο μαρτυρού σι (32) δὲ περὶ Κυρίου ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται Πρόκειται τοίνυν παραστῆσαι ἡμῖν, μόνον τὸν Γνω- στικὸν ὅσιόν τε καὶ εὐσεβῆ, θεοπρεπῶς (55) τὸν τῷ ὄντι Θεὸν θρησκεύοντα· τῷ θεοπρεπεῖ δὲ τὸ θεοφιλὲς ἔπε ται καὶ φιλόθεον. Τίμιον μὲν οὖν ἄπαν τὸ ὑπερέχον ἡγεῖται κατὰ τὴν ἀξίαν, καὶ τιμητέον, ἐν μὲν τοῖς απ- σθητοῖς, τοὺς ἄρχοντας καὶ τοὺς γονεῖς, καὶ πάντα τὸν πρεσβύτερον, ἐν δὲ τοῖς διδακτοῖς τὴν ἀρχαιοτάτην φιλοσοφίαν καὶ τὴν πρεσβίστην προφητείαν· ἐν δὲ τοῖς νοητοῖς τὸ πρεσβύτερον ἐν γενέσει, τὴν ἄχρονον και άναρχον ἀρχήν τε καὶ ἀπαρχὴν τῶν ὄντων, τὸν Υἱόν παρ' οὗ ἐκμανθάνειν τὸ ἐπέκεινα αἴτιον, τὸν Πατέρα τῶν ὅλων, τὸ πρέσβιστον καὶ πάντων εὐεργετικώτατον, οὐκ ἔτι φωνῇ παραδιδόμενον, σεβάσματι δὲ καὶ σιγ μετὰ ἐκπλήξεως ἁγίας σεβαστόν, καὶ σεπτὸν κυριώ τατα· λεγόμενον μὲν πρὸς τοῦ Κυρίου, ὡς οἷόν τε ἦν ἐπαΐειν τοῖς μανθάνουσι, νοούμενον δὲ πρός γε τῶν ἐξειλεγμένων εἰς γνῶσιν παρὰ Κυρίου, κ τῶν τὰ αἰ- σθητήρια, ο φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, ο συγγεγυμνασμέν νων (34). » Θεραπεία τοίνυν τοῦ Θεοῦ, ἡ συνεχὴς ἐπι μέλεια τῆς ψυχῆς τῷ γνωστικῷ, καὶ ἡ περὶ τὸ θεῖον Κυρίου Τούτῳ πάντες οἱ προφῆται μαρτυροῦσιν, ν, 14. . CLEMENTIS ALEXANDRINI tione nomen persequantur; nulla autem causa A eos impios, et a Deo alienos vocent, qui no- runt eum qui vere est Deus. Apud philoso- phos autem evidentioribus oportet uti rationi- bus, ex ut ex sua ipsorum doctrina exercitati jam pos- sint intelligere, etiamsi seipsos nondum dignos præbuerint, qui sint facultatis credendi participes. Dictionum autem propheticarum mentionen in pre- sentia non faciemus, tempore opportunopostea usuri Scripturis. Quæ autem ab eis significantur summa- tim indicabimus, Christianismum describentes, ne interrumpamus orationis continuationem, si una assumamus Scripturas, idque iis qui nondum intel- ligunt earum dictiones. Postquam autem ostende- rimus Scripturæ sensum tunc eis cum jam credi- derint, ex abundanti producentur ipsa Scripturæ testimonia. Quod si ea quæ a nobis dicuntur, vi- deantur aliquibus ex vulgo diversa a Scripturis Do- mini, sciendum est ea illinc et spirare et vivere, cumque ex eis argumentum habeant, profiteri se sententiam solam corum quæ dicuntur, non vero ipsas dictiones esse adductura. Nimis enim diligens pertractatio quæ non fit in tempore, merito videri possit esse supervacanca; tum vero non considerare omnino id quod est principium, nimiæ fuerit socor- diæ et egestatis. Vere autem • beati sunt qui scru- tantur testimonia Domini : toto corte exquirentes ipsu n. De Domino autem testimonium ferunt lex et prophetæ. Est ergo nobis propositum ostendere, solum Guosticum esse sanctum, et pium, riteque eum qui est vere Deus colere, prout ejus decet ma- jestatein : eum autem qui sic Deum colit prout ejus majestatem decet, consequitur ut ipse a Deo ame- tur, et Deum amet. Quicquid ergo est excellens, existimat esse honorabile pro dignitate: et in re- bus quidem sensilibus, esse honorandos magistra- tus et parentes, et omnem seniorem; in iis autem quæ docentur, antiquissimam philosophiam et ve- tustissimam prophetiam; in his autem quæ intelli- gentia percipiuntur, id quod est vetustius genera- tione, tempore et principio carens principium, et eorum quæ sunt primitias, Filium; a quo discere oportet eam, quæ superius est, causam, nempe Pa- trem universorum, quæ quidem est vetustissima, et omnium beneficentissima, et voce non utique tradi- tur, seul reverentia et silentio cum sancta admira. * ED. POTTER, 699-700 ED. PARIS. quod Christiani dicimur, nos odio ac poena afliciat; sed ut judicemur non propter nomen, sed propter crimen. Tertullianus, Apol., cap. : • Oditur ita- que in hominibus innocuis etiam nomen inno- cuum. Conf. idem Ad nationes lib. 1, c. Pro- inde Plinius in epistola ad Trajanum, hæsitare se refert, Nomen ipsum, etiamsi flagitiis careat, an Al gitia cohærentia nomini puniantur.› mile inseretur articulus ut bis paulo post. SYLBURG. burg. pro quod in edit Flor. C D a Psal. cxIx. 2. et ms. Paris. exstat. verba sunt. mentio. vel similem Novi Testamenti locum. tein sententiam pertinere videtur, editiones vulg. cum præcedente connectunt. (28) Αποκαλοῦντας. Post ἀποκαλοῦντας non (99) Συμπαραλαμβάνοντες. Hoc substituit Syi- (50) ὡς ἀληθῶς. Ηac Clementis, non psalmi, (31) Κυρίου. Psal. αὐτοῦ. Nam ibi prius facta est (32) Μαρτυροῦσιν. Respicere videtur Acl. x, 15: (53) Θεοπρεπώς. Hanc vocem, quæ ad sequen (34) Συγγεγυμνασμένων. Γεγυμνασμένων, Hetr.
PG 9:405γονεῦσι μὲν ἐκ παίδων καὶ ἡγεμόσιν ἐκ τῶν ὑποτεταγμένων ὑπηρετικὴ ὠφέλεια προσγίνεται· ὁμοίως δὲ καὶ κατὰ τὴν ἐκκλησίαν τὴν μὲν βελτιωτικὴν οἱ πρεσβύτεροι σῴζουσιν εἰκόνα, τὴν ὑπηρετικὴν δὲ οἱ διάκονοι. ταύτας ἄμφω τὰς διακονίας ἄγγελοί τε ὑπηρετοῦνται τῷ θεῷ κατὰ τὴν τῶν περιγείων οἰκονομίαν καὶ αὐτὸς ὁ γνωστικός, θεῷ μὲν διακονούμενος, ἀνθρώποις δὲ τὴν βελτιωτικὴν ἐνδεικνύμενος θεωρίαν, ὅπως ἂν καὶ παιδεύειν ᾖ τεταγμένος εἰς τὴν τῶν ἀνθρώπων ἐπανόρθωσιν. θεοσεβὴς γὰρ μόνος ὁ καλῶς καὶ ἀνεπιλήπτως περὶ τὰ ἀνθρώπεια ἐξυπηρετῶν τῷ θεῷ. ὥσπερ γὰρ θεραπεία φυτῶν ἀρίστη καθ’ ἣν γίγνονται οἱ καρποὶ καὶ συγκομίζονται ἐπιστήμῃ καὶ ἐμπειρίᾳ γεωργικῇ, τὴν ὠφέλειαν τὴν ἐξ αὐτῶν παρεχομένη τοῖς ἀνθρώποις, οὕτως ἡ θεοσέβεια τοῦ γνωστικοῦ, τοὺς καρποὺς τῶν δι’ αὐτοῦ πιστευσάντων ἀνθρώπων εἰς ἑαυτὴν ἀναδεχομένη, ἐν ἐπιγνώσει πλειόνων γιγνομένων καὶ ταύτῃ σῳζομένων, συγκομιδὴν ἀρίστην δι’ ἐμπειρίας ἐργάζεται. εἰ δ’ ἡ θεοπρέπεια ἕξις ἐστὶ τὸ πρέπον τῷ θεῷ σῴζουσα, θεοφιλὴς ὁ θεοπρεπὴς μόνος·
αὐτοῦ κατὰ τὴν ἀδιάλειπτον ἀγάπην ἀσχολία· τῆς γὰρ περὶ τοὺς ἀνθρώπους θεραπείας ἡ μὲν βελτιωτική, Β Εt ἡ δὲ ὑπηρετική. Ἰατρικὴ μὲν σώματος, φιλοσοφία δὲ ψυχῆς βελτιωτική· γονεῦσι μὲν ἐκ παίδων καὶ ἡγεμό σιν ἐκ τῶν ὑποτεταγμένων υπηρετικὴ ὠφέλεια προσ- γίνεται. Ομοίως δὲ καὶ κατὰ τὴν Ἐκκλησίαν τὴν μὲν βελτιωτικὴν οἱ πρεσβύτεροι (55) σώζουσιν εἰκόνα, την ὑπηρετικὴν δὲ, οἱ διάκονοι. Ταύτας ἄμφω τὰς διακο νίας ἄγγελοί τε ὑπηρετοῦνται τῷ Θεῷ κατὰ τὴν τῶν περιγείων οἰκονομίαν, καὶ αὐτὸς ὁ γνωστικὸς, Θεῷ μὲν διακονούμενος, ἀνθρώποις δὲ τὴν βελτιωτικὴν ἐν δειχνύμενος θεωρίαν, ὅπως ἂν καὶ παιδεύειν ἡ τεταγ μένος εἰς τὴν τῶν ἀνθρώπων ἐπανόρθωσιν· θεοσεβής γὰρ μόνος ὁ καλῶς καὶ ἀνεπιλήπτως περὶ τὰ ἀνθρώ πεια ἐξυπηρετῶν τῷ Θεῷ. Ὥσπερ γὰρ θεραπεία φύ τῶν ἀρίστη καθ᾿ ἣν γίνονται οἱ καρποὶ καὶ συγκομί- ζονται, ἐπιστήμῃ καὶ ἐμπειρίᾳ γεωργικῇ τὴν ὠφέ λειαν τὴν ἐξ αὐτῶν παρεχομένη τοῖς ἀνθρώποις· οὔ τως ἡ θεοσέβεια τοῦ γνωστικοῦ τοὺς καρποὺς τῶν δι' αὐτοῦ πιστευσάντων ἀνθρώπων εἰς ἑαυτὴν ἀναδεχο μένη, ἐν ἐπιγνώσει πλειόνων γιγνομένων καὶ ταύτῃ σωζομένων, συγκομιδὴν ἀρίστην δι' ἐμπειρίας εργά ζετα:. Η δ' ἡ θεοπρέπεια (56) ἕξις ἐστὶ τὸ πρέπον τῷ Θεῷ σώζουσα, θεοφιλής ὁ θεοπρεπής μόνος. Οὗτος δ' ἂν εἴη, ὁ εἰδὼς τὸ πρέπον, καὶ κατὰ τὴν ἐπιστή μην, καὶ κατὰ τὸν βίον ὅτῳ βιωτέον ἐσομένῳ, καὶ δὴ ἐξομοιουμένω ἤδη, Θεῷ. Ταύτῃ ἄρα φιλόθεός τε (57) τὸ πρῶτον· ὡς γὰρ ὁ τιμῶν τὸν πατέρα, φιλοπάτωρ οὕτως ὁ τιμῶν τὸν Θεὸν, φιλόθεος. 'Η(58) και μοι κατα- φαίνεται τρία (59) εἶναι τῆς γνωστικῆς δυνάμεως ἀποτε- Μυρίαι δὲ ὅσαι ὑποθῆκαι εἰς πρόσωπα ἐκλεκτά δια- τείνουσαι, ἐγγεγράφαται ταῖς βίβλοις ταῖς ἁγίαις· αἱ μὲν, πρεσβυτέροις, αἱ δὲ ἐπισκόποις, αἱ δὲ διακόνοις, αἱ δὲ χήραις Ἐπεὶ καὶ αἱ ἐνταῦθα κατὰ τὴν Ἐκκλησίαν προκοπαὶ ἐπισκόπων, πρεσβυτέρων, διακόνων, μιμή ματα, οἶμαι, ἀγγελικής δόξης, κακείνης τῆς οἰκονο μίας τυγχάνουσιν. Εξ αὐτοῦ γὰρ ἱερεῖς καὶ λευῖται πάντες οἱ λειτουργοῦντες τῷ θυσιαστηρίῳ τοῦ Θεοῦ. « ρέων Αρχιερέα Τῷ γὰρ ἀρχιερεῖ ἴδια: λειτουργίαι δεδομέναι εἰσὶ, καὶ τοῖς ἱερεῦσιν ἴδιος ὁ τόπος προστέτακται, καὶ λευίταις ἴδιαι διακονίαι ἐπίκεινται. • Τῶν περὶ τὸν νεών λει- τουργιών δύο τάξεις εἰσίν· ἡ μὲν κρείσσων ἱερέων, ἡ δὲ ἐλάττων νεωκόρων. • τῆς ἱερᾶς τάξεως ταξίαρχον Αρχιερεῖς Ἱερεῖς Λευῖται Οἵ τε ἐπίσκοποι καὶ οἱ πρεσβύτεροι ἱερεῖς· « εἰ δ' ἡ θεοπρέπεια, τὸν θεοπρεπῆ θεοφιλή, ο φιλόθεον. Τῷ θεοπρεπεῖ δὲ τὸ θεοφιλές ἔπεται καὶ φιλόθεον. - Τριῶν τοίνυν τούτων ἀντέχεται ὁ ἡμεδαπός φιλόσοφος· πρῶτον μὲν θεωρίας, δεύτερων δὲ τῆς τῶν ἐντολῶν ἐπιτελέσεως, τρίτον ἀνδρῶν ἀγα $05 STROMATUM LIB. VII. A tione est præcipue colenda et veneranda : quæ qui- vero, dem enuntiatur a Domine, quantum possunt audirė ii qui discunt, intelligitur autem ab iis qui a Domi- no electi sunt ad cognitionem, qui sunt, ut ait Apo- stolus, c exercitati sensibus ^., Dei ergo cultus, quem præstat Gnosticus, consistit in continua ani- mæ suæ cura, et occupatione circa Deum per indesi- nentem charitatem. Cultus enim qui versatur ✪ circa homines, unus quidem est qui reddit meliores ; alius qui in ministerio occupatur. medicina qui- dem corpus, philosophia vero animam reddit melio- rem. Ac parentibus a filiis, magistratibus autem ac principibus ab iis qui parent eorum ditioni per mi- nisterium accedit utilitas. Similiter in Ecclesia, is- tius cultus quæ facit meliores, presbyteri servant imaginem ; ejus autem, quæ servit, diaconi. Ambo- bus bis ministeriis angeli Deo serviunt in dispensa- tione rerum terrenarum : et ipse etiam Gnosticus, qui Deo quidem inservit, hominibus autem ostendit eam qua fiunt meliores contemplationem, quomodo- cunque ad erudiendum fuerit constitutus, ad homi- num correctionem. Ille enim solus est pius ac reli- giosus qui pulchre ac citra ullam reprehensionem, in rebus humanis Deo servit. Sicut quippe ea plan- tarum cultura est optima, per quam nascuntur et comportantur fructus, quæque ex illis per scientiam ac peritiam agricultura hominibus utilitatem affert: ita Gnostici religio ac pietas, eorum hominum fru- ctus qui per ipsum crediderunt in se accipiens, cum plures ad cognitionem veniant, eaque salvi Giant, C P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Hebr. v, 14. boc loco memorat auctor, presbyteros et diaconos: episcopos scilicet presbyterorum nomine compre- hendens. Sunt enim omnes episcopi presbyteri, li- cet omnes presbyteri non sint episcopi. Proinde ab eodem aliis in locis trium ordinum clarissima facta mentio est : ut ladag. lib. 111, cap. 12, p. : Ubi conf. not. 4. iterum Strom. vi, p. : Haud aliter Clemens Romanus in Epist. priore ad Corinthios cap. 52, in Ecclesia Ju- dæorum duos ordines fuisse ait, sacerdotes nempe ac levitas. Ab illo enim orti sunt omnes sacerdotes ac levitæ, qui altari Domini ministrant. Quo loco generali {ɛ- nomine, cum inferiores sacerdotes, tum sum- mum etiam pontificem intelligit. Idem enim paulo post a sacerdotibus et levitis distinguit, cap. : Summ quippe sacerdoti sua munia tributa sunt, et sacer- dotibus locus proprius assignatus est, et levitis sua ministeria incumbunt. Haud aliter Philo Judæus quandoque duos ordines memorat : ut in lib. 1, De vita Moysis, p. ; ubi aperte dicit, in Ecclesia Judaica duos fuisse ordines, ædituofum et sacerdo- tum : et paulo post p. : Templi ninistrorum duo D sunt ordines, sacerdotum potior, adituorum infe- rior; eodemque modo sacerdotes distinguit sub finem libri De sacerdotum honoribus, pag. 834. Non tamen existimandus est inferioris subsellii sacer- dotes summo Pontifici ordine ac dignitate pares ha- beri voluisse, quem ab iis clare aliis in locis dis- tinguit, eum appellans, non procul a fine lib. De monarchia p. 827. Eo- dem loquendi genere utitur Constitutionum apostoli- carum auctor, nunc duos, nunc tres sacrorum lo- minum ordines enumeraus. Nam in lib. ut sub ti- nem cap. : ei sunt episcopi, presbyteri, vero diaconi. Sed in lib. vni sub finem cap. 1, ait, quod Tam episcopi, quam preshy- teri, sacerdotes ) sint. articulo nulla membrorum cohærentia. SYLBURG.- Receptam lectionem recte substituit Sylburg., nisi potius legenduu sit quod habet ms. Paris. expungetur, ut superflua. Præcedentis clausulæ sententia est, qua vivendum sit ei qui quasi Deus quidam futurus est, atque adeo jam assimilatur Deo, seu, ad Dei similitudinem se conformat. SYLBURG. At vero non est inutilis hæc particula. Nam cum dixerat auctur esse hic addit euin esse, « etiam Sic paulo ante : stat. Str.m. u, p. : (55) Πρεσβύτεροι. Duos tantum sacros ordines (36) Η δ' ή θεοπρ. Flor. ἡ δ' ή θεοπρ. gemino (57) Φιλόθεός τε. Τε post φιλόθεος rectius forte (38) H. Ms. Paris. f, quod etiam in edit. Flor. ex- (59) Τρία. His similia superius scribit Clemens
PG 9:407οὗτος δ’ ἂν εἴη ὁ εἰδὼς τὸ πρέπον καὶ κατὰ τὴν ἐπιστήμην καὶ κατὰ τὸν βίον, ὅπως βιωτέον [τῷ] ἐσομένῳ καὶ δὴ ἐξομοιουμένῳ ἤδη θεῷ. Ταύτῃ ἄρα φιλόθεος [τε τὸ πρῶτον]. ὡς γὰρ ὁ τιμῶν τὸν πατέρα φιλοπάτωρ, οὕτως ὁ τιμῶν τὸν θεὸν φιλόθεος. ᾗ καί μοι καταφαίνεται τρία εἶναι τῆς γνωστικῆς δυνάμεως ἀποτελέσματα, [πρῶτον] τὸ γινώσκειν τὰ πράγματα, δεύτερον τὸ ἐπιτελεῖν ὅ τι ἂν ὁ λόγος ὑπαγορεύῃ, καὶ τρίτον τὸ παραδιδόναι δύνασθαι θεοπρεπῶς τὰ παρὰ τῇ ἀληθείᾳ ἐπικεκρυμμένα. ὁ τοίνυν θεὸν πεπεισμένος εἶναι παντοκράτορα καὶ τὰ θεῖα μυστήρια παρὰ τοῦ μονογενοῦς παιδὸς αὐτοῦ ἐκμαθών, πῶς οὗτος ἄθεος; ἄθεος μὲν γὰρ ὁ μὴ νομίζων εἶναι θεόν, δεισιδαίμων δὲ ὁ δεδιὼς τὰ δαιμόνια. ὁ πάντα θειάζων καὶ ξύλον καὶ λίθον καὶ πνεῦμα ἄνθρωπον τὸν [μὴ] λογικῶς βιοῦντα καταδεδουλωμένον. Πίστις οὖν τοῦ εἰδέναι θεὸν ἡ πρώτη μετὰ τῆς τοῦ σωτῆρος διδασκαλίας τὴν πεποίθησιν τὸ κατὰ μηδένα τρόπον ἄδικα δρᾶν, τοῦτ’ εἶναι πρέπον ἡγεῖσθαι τῇ ἐπιγνώσει τοῦ θεοῦ.
λεῖν ὅ τι ἂν ὁ Λόγος ὑπαγορεύῃ· καὶ τρίτον τὸ παραδι ναι δύνασθαι θεοπρεπῶς τὰ παρὰ τῇ ἀληθείᾳ ἐπικεκρυμ μένα. Ο τοίνυν Θεὸν πεπεισμένος εἶναι παντοκρά τορα, καὶ τὰ θεῖα μυστήρια παρὰ τοῦ μονογενούς Παιδὸς αὐτοῦ ἐκμαθών, πως οὗτος ἄθεος; ἄθεος μὲν γὰρ ὁ μὴ νομίζων εἶναι Θεόν· δεισιδαίμων δὲ ὁ δε- διὼς τὰ δαιμόνια, ὁ πάντα θειάζων, καὶ ξύλον, καὶ λίθον, καὶ πνεῦμα, ἄνθρωπόν τε λογικῶς βιούνται καταδεδουλωμένον (40). Α λέσματα, τὸ γινώσκειν τὰ πράγματα· δεύτερον τὸ ἐπιτε Θεοπρέπεια θεοπρεπής, ἄθεος, άθεος δεισιδαίμων 20- Εo Εi ✯ θῶν κατασκευῆς, ᾗ δὴ συνελθόντα τὸν γνωστικὸν ἐπι- τελεῖ. Ο τι δ' ἂν ἐνδέῃ τούτων, χωλεύει τὰ τῆς γνώ σεως. - δουλωμένον. ἀνθρώπῳ σε λογικῶς βιοῦντι καταδεδουλωμένος, ‹ καταδεδουλωμένον καταδεδουλωμένος· Ο Πίστις οὖν τὸ εἰδέναι τὸν Θεὸν, ἡ πρώτη (11) μετά τῆς τοῦ Σωτῆρος διδασκαλίας τὴν πεποίθησιν (44), το κατὰ μηδένα τρόπον ἄδικα δρᾷν, τοῦτ᾽ εἶναι πρέπον ἡγεῖσθαι τῇ ἐπιγνώσει τοῦ Θεοῦ. Ταύτῃ κράτι στον μὲν ἐν γῇ ἄνθρωπος ὁ θεοσεβέστατος, κράτιστον δὲ ἐν οὐρανῷ ἄγγελος, τὸ πλησιαίτερον κατά τόπον καὶ ἤδη καθαρώτερον τῆς αἰωνίου καὶ μαχαρίας ζωῆς μεταλαγχάνων. Τελειωτάτη δὴ καὶ ἁγιωτάτη, καὶ κυριωτάτη καὶ ἡγεμονικωτάτη, καὶ βασιλικων τάτη, καὶ εὐεργετικωτάτη ἡ Υἱοῦ φύσις (43), ἢ τῷ μόνῳ παντοκράτορι προσεχεστάτη. Αὕτη ἡ μεγίστη ὑπεροχή, ἢ τὰ πάντα διατάσσεται κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς, καὶ τὸ πᾶν ἄριστα οἰακίζει, ακαμάτῳ καὶ ἀτρύτῳ δυνάμει πάντα εργαζομένη, δι' ὧν ἐνερ γεῖ τὰς ἀποκρύφους ἐννοίας επιβλέπουσα. Οὐ γὰρ ἐξίσταται (44) ποτε τῆς αὐτοῦ περιωπῆς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· οὐ μεριζόμενος, οὐκ ἀποτεμνόμενος, οὐ με ταβαίνων ἐκ τόπου εἰς τόπον, πάντη (45) δὲ ὧν πάν τοτε, καὶ μηδαμή περιεχόμενος ὅλος νοῦς, ὅλος φῶς πατρῷον (46), ὅλος ὀφθαλμός, πάντα ὁρῶν, πάντα ἀκούων, εἰδὼς πάντα, δυνάμει τὰς δυνάμεις ἐρευνῶν. Παντί πατρῷος: 'Όλος φῶς, πατρῷος ὅλος ὀφθαλμός. • CLEMENTIS ALEXANDRIN. optimium per suam peritiam comportat proventum. Quatenus autem (ita enim vocatur cul- tus Dei majestati conveniens) est habitus qui id con- servat quod Deum decet : id est, qui convenienter Dei majestati Deum colit, solus erit Dei amicus. Is autem erit qui novit quid illum de- ceat et in scientia et in vita, qua sit vivendum ei qui est futurus Deus et jam Deo assimilatur. Ea ergo ratione erit etiam in primis Dei amans: nam ut qui patrem honorat, amat patrem; ita qui Deum honorat, Deum amat. Qua quidem ratione mihi quo- que videntur esse tria effecta Gnosticæ potestatis: primo res nosse; secundo, id efficere quodcunque Logos dictaverit; tertio, ✈ ea quæ occulta sunt apud veritatem, prout Deo dignum est, tradere posse. Is ergo cuj persuasum fuerit Deum esse omnipotentem, et divina mysteria didicerit a Filio ejus unigenito, quemad- modum fuerit is id est impius? nam quidem est qui non putat esse Deum : tem, hoc est superstitiosus, qui timet dæmonia; qui omnia in deorum refert numerum, et lignum et lapidem, et spiritum, et hominem qui vivit e ratione redactum in servitutem. CAPUT II. Dei Filium omnium esse gubernatorem a Patre constitutum, ipsumque hominum curam gerere et Servalo- rem esse. Fides ergo est nosse Deum, quæ est prima post B Aduciam doctrine Servatoris, nullo modo injusta facere, idque existimare decere Dei agnitionem. respectu in terra quidem res est præstantissima homo, qui est maxima in Deum pietate. In cœlo aufem res est præstantissima angelus, qui loco propius et jam purius est æternæ et beatæ vitæ par- ticeps. Perfectissima autem et sanctissima, et ma- xime principalis, et quæ maxime imperat, et est maxime regia, et longe beneficentissima, est natura Filii, quæ est soli omnipotenti propinquissima. Hæc est maxima excellentia, quæ omnia ordinat ex vo- Kuntate Patris, et optime gubernat universum, in- defessa et inexhausta potestate cuncta operans, propterea quod agit arcanas respiciens notiones. Nunquam enim a sua excedit specula Dei Filius, nt qui non dividatur, non dissecetur, non trans- Eat a loco ad locum, sit autem semper ubique, et contineatur nusquam totus mens, totus lux paterna, tomus oculus, qui omnia videt, omnia au- dit, scit omnia, potestate scrutamur potestates. Ei P. ED, POTTER, ED.PARIS. Aliquanto aptior lectio esse videtur, hominique, qui rationabiliter vixit, se veluti ser- vum obstringens; cujusmodi superstitio supra exponitur plenius pag. 268. SYLBURG. Verum satis aperta forte videtur auctoris sententia, si modo muletur in nominativum quod clarissimo eliam Low/bio placuit : « Qui omnia in deorum numerum refert, tumn Hignum, tum lapidem : et spiritumu hominem- que, qui e ratione vivit, in servitutem redigit. › Nec insolitum est, ut passiva participia activo sensu adhibeantur. ‹ Servitutem autem eam vocat au- ctor, qua se homines falsis diis addicunt; de qua superius, paulo post principium Protreptici. hoc sensu : Fides ergo prima (seu primus fidei C D gradus) scire atque agnoscere Deum; deinde, post fiduciam in Servatoris doctrina collocatam, nullo modo injusti quidquam facere, id Dei agnitionem decens existimare. » SYLBURG. Lowry. næ sect. 2, c. 6, 9, 43, ubi absolutam naturam › Filii Paternæ naturæ æqualem esse, licet ejus relativa natura › Patri inferior sit, fusius os tendit. cavit idem clarissimus vir, sect. 4, c. 3, p. 271. habet etiam genere perperam. SYLBURG. - ms. Paris. - quod tamen retineri possit, si referatur ad sequentem sententiæ clausulam, hoc modo : Tolus lus, Lotus Patris oculus. > (40) "Ανθρωπόν τε λογικῶς βιοῦντα καταδε (41) Η πρώτη. Post has voces distinguendum, (42) Πεποίθησιν. Deest ἐνεργεῖ, vel quid simile. (43) Φύσις. Conf. Cl. Bulli Defensio fidei Nice- (44) Οὐ γὰρ ἐξίσταται. Hanc sententiam expl (45) Πάντῃ. Flor. παντί, et mox πατρώος 10396, (46) Πατρῷον. Ηoc substituit Sylburg. pro masc.
ταύτῃ κράτιστον μὲν ἐν γῇ ἄνθρωπος ὁ θεοσεβέστατος, κράτιστον δὲ ἐν οὐρανῷ ἄγγελος, ὁ πλησιαίτερον κατὰ τόπον καὶ ἤδη καθαρώτερον τῆς αἰωνίου καὶ μακαρίας ζωῆς μεταλαγχάνων. τελειοτάτη δὲ καὶ ἁγιωτάτη καὶ κυριωτάτη καὶ ἡγεμονικωτάτη καὶ βασιλικωτάτη καὶ εὐεργετικωτάτη ἡ υἱοῦ φύσις ἡ τῷ μόνῳ παντοκράτορι προσεχεστάτη. αὕτη ἡ μεγίστη ὑπεροχή, ἣ τὰ πάντα διατάσσεται κατὰ τὸ θέλημα τοῦ πατρὸς καὶ τὸ πᾶν ἄριστα οἰακίζει, ἀκαμάτῳ καὶ ἀτρύτῳ δυνάμει πάντα ἐργαζομένη, δι’ ὧν ἐνεργεῖ τὰς ἀποκρύφους ἐννοίας ἐπιβλέπουσα. οὐ γὰρ ἐξίσταταί ποτε τῆς αὑτοῦ περιωπῆς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ, οὐ μεριζόμενος, οὐκ ἀποτεμνόμενος, οὐ μεταβαίνων ἐκ τόπου εἰς τόπον, πάντῃ δὲ ὢν πάντοτε καὶ μηδαμῇ περιεχόμενος, ὅλος νοῦς, ὅλος φῶς πατρῷον, ὅλος ὀφθαλμός, πάντα ὁρῶν, πάντα ἀκούων, εἰδὼς πάντα, δυνάμει τὰς δυνάμεις ἐρευνῶν. τούτῳ πᾶσα ὑποτέτακται στρατιὰ ἀγγέλων τε καὶ θεῶν, τῷ λόγῳ τῷ πατρικῷ τὴν ἁγίαν οἰκονομίαν ἀναδεδεγμένῳ διὰ τὸν ὑποτάξαντα, δι’ ὃν καὶ πάντες αὐτοῦ οἱ ἄνθρωποι, ἀλλ’ οἳ μὲν κατ’ ἐπίγνωσιν, οἳ δὲ οὐδέπω, καὶ οἳ μὲν ὡς φίλοι, οἳ δὲ ὡς οἰκέται πιστοί, οἳ δὲ ὡς ἁπλῶς οἰκέται.
λεῖν ὅ τι ἂν ὁ Λόγος ὑπαγορεύῃ· καὶ τρίτον τὸ παραδι ναι δύνασθαι θεοπρεπῶς τὰ παρὰ τῇ ἀληθείᾳ ἐπικεκρυμ μένα. Ο τοίνυν Θεὸν πεπεισμένος εἶναι παντοκρά τορα, καὶ τὰ θεῖα μυστήρια παρὰ τοῦ μονογενούς Παιδὸς αὐτοῦ ἐκμαθών, πως οὗτος ἄθεος; ἄθεος μὲν γὰρ ὁ μὴ νομίζων εἶναι Θεόν· δεισιδαίμων δὲ ὁ δε- διὼς τὰ δαιμόνια, ὁ πάντα θειάζων, καὶ ξύλον, καὶ λίθον, καὶ πνεῦμα, ἄνθρωπόν τε λογικῶς βιούνται καταδεδουλωμένον (40). Α λέσματα, τὸ γινώσκειν τὰ πράγματα· δεύτερον τὸ ἐπιτε Θεοπρέπεια θεοπρεπής, ἄθεος, άθεος δεισιδαίμων 20- Εo Εi ✯ θῶν κατασκευῆς, ᾗ δὴ συνελθόντα τὸν γνωστικὸν ἐπι- τελεῖ. Ο τι δ' ἂν ἐνδέῃ τούτων, χωλεύει τὰ τῆς γνώ σεως. - δουλωμένον. ἀνθρώπῳ σε λογικῶς βιοῦντι καταδεδουλωμένος, ‹ καταδεδουλωμένον καταδεδουλωμένος· Ο Πίστις οὖν τὸ εἰδέναι τὸν Θεὸν, ἡ πρώτη (11) μετά τῆς τοῦ Σωτῆρος διδασκαλίας τὴν πεποίθησιν (44), το κατὰ μηδένα τρόπον ἄδικα δρᾷν, τοῦτ᾽ εἶναι πρέπον ἡγεῖσθαι τῇ ἐπιγνώσει τοῦ Θεοῦ. Ταύτῃ κράτι στον μὲν ἐν γῇ ἄνθρωπος ὁ θεοσεβέστατος, κράτιστον δὲ ἐν οὐρανῷ ἄγγελος, τὸ πλησιαίτερον κατά τόπον καὶ ἤδη καθαρώτερον τῆς αἰωνίου καὶ μαχαρίας ζωῆς μεταλαγχάνων. Τελειωτάτη δὴ καὶ ἁγιωτάτη, καὶ κυριωτάτη καὶ ἡγεμονικωτάτη, καὶ βασιλικων τάτη, καὶ εὐεργετικωτάτη ἡ Υἱοῦ φύσις (43), ἢ τῷ μόνῳ παντοκράτορι προσεχεστάτη. Αὕτη ἡ μεγίστη ὑπεροχή, ἢ τὰ πάντα διατάσσεται κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς, καὶ τὸ πᾶν ἄριστα οἰακίζει, ακαμάτῳ καὶ ἀτρύτῳ δυνάμει πάντα εργαζομένη, δι' ὧν ἐνερ γεῖ τὰς ἀποκρύφους ἐννοίας επιβλέπουσα. Οὐ γὰρ ἐξίσταται (44) ποτε τῆς αὐτοῦ περιωπῆς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· οὐ μεριζόμενος, οὐκ ἀποτεμνόμενος, οὐ με ταβαίνων ἐκ τόπου εἰς τόπον, πάντη (45) δὲ ὧν πάν τοτε, καὶ μηδαμή περιεχόμενος ὅλος νοῦς, ὅλος φῶς πατρῷον (46), ὅλος ὀφθαλμός, πάντα ὁρῶν, πάντα ἀκούων, εἰδὼς πάντα, δυνάμει τὰς δυνάμεις ἐρευνῶν. Παντί πατρῷος: 'Όλος φῶς, πατρῷος ὅλος ὀφθαλμός. • CLEMENTIS ALEXANDRIN. optimium per suam peritiam comportat proventum. Quatenus autem (ita enim vocatur cul- tus Dei majestati conveniens) est habitus qui id con- servat quod Deum decet : id est, qui convenienter Dei majestati Deum colit, solus erit Dei amicus. Is autem erit qui novit quid illum de- ceat et in scientia et in vita, qua sit vivendum ei qui est futurus Deus et jam Deo assimilatur. Ea ergo ratione erit etiam in primis Dei amans: nam ut qui patrem honorat, amat patrem; ita qui Deum honorat, Deum amat. Qua quidem ratione mihi quo- que videntur esse tria effecta Gnosticæ potestatis: primo res nosse; secundo, id efficere quodcunque Logos dictaverit; tertio, ✈ ea quæ occulta sunt apud veritatem, prout Deo dignum est, tradere posse. Is ergo cuj persuasum fuerit Deum esse omnipotentem, et divina mysteria didicerit a Filio ejus unigenito, quemad- modum fuerit is id est impius? nam quidem est qui non putat esse Deum : tem, hoc est superstitiosus, qui timet dæmonia; qui omnia in deorum refert numerum, et lignum et lapidem, et spiritum, et hominem qui vivit e ratione redactum in servitutem. CAPUT II. Dei Filium omnium esse gubernatorem a Patre constitutum, ipsumque hominum curam gerere et Servalo- rem esse. Fides ergo est nosse Deum, quæ est prima post B Aduciam doctrine Servatoris, nullo modo injusta facere, idque existimare decere Dei agnitionem. respectu in terra quidem res est præstantissima homo, qui est maxima in Deum pietate. In cœlo aufem res est præstantissima angelus, qui loco propius et jam purius est æternæ et beatæ vitæ par- ticeps. Perfectissima autem et sanctissima, et ma- xime principalis, et quæ maxime imperat, et est maxime regia, et longe beneficentissima, est natura Filii, quæ est soli omnipotenti propinquissima. Hæc est maxima excellentia, quæ omnia ordinat ex vo- Kuntate Patris, et optime gubernat universum, in- defessa et inexhausta potestate cuncta operans, propterea quod agit arcanas respiciens notiones. Nunquam enim a sua excedit specula Dei Filius, nt qui non dividatur, non dissecetur, non trans- Eat a loco ad locum, sit autem semper ubique, et contineatur nusquam totus mens, totus lux paterna, tomus oculus, qui omnia videt, omnia au- dit, scit omnia, potestate scrutamur potestates. Ei P. ED, POTTER, ED.PARIS. Aliquanto aptior lectio esse videtur, hominique, qui rationabiliter vixit, se veluti ser- vum obstringens; cujusmodi superstitio supra exponitur plenius pag. 268. SYLBURG. Verum satis aperta forte videtur auctoris sententia, si modo muletur in nominativum quod clarissimo eliam Low/bio placuit : « Qui omnia in deorum numerum refert, tumn Hignum, tum lapidem : et spiritumu hominem- que, qui e ratione vivit, in servitutem redigit. › Nec insolitum est, ut passiva participia activo sensu adhibeantur. ‹ Servitutem autem eam vocat au- ctor, qua se homines falsis diis addicunt; de qua superius, paulo post principium Protreptici. hoc sensu : Fides ergo prima (seu primus fidei C D gradus) scire atque agnoscere Deum; deinde, post fiduciam in Servatoris doctrina collocatam, nullo modo injusti quidquam facere, id Dei agnitionem decens existimare. » SYLBURG. Lowry. næ sect. 2, c. 6, 9, 43, ubi absolutam naturam › Filii Paternæ naturæ æqualem esse, licet ejus relativa natura › Patri inferior sit, fusius os tendit. cavit idem clarissimus vir, sect. 4, c. 3, p. 271. habet etiam genere perperam. SYLBURG. - ms. Paris. - quod tamen retineri possit, si referatur ad sequentem sententiæ clausulam, hoc modo : Tolus lus, Lotus Patris oculus. > (40) "Ανθρωπόν τε λογικῶς βιοῦντα καταδε (41) Η πρώτη. Post has voces distinguendum, (42) Πεποίθησιν. Deest ἐνεργεῖ, vel quid simile. (43) Φύσις. Conf. Cl. Bulli Defensio fidei Nice- (44) Οὐ γὰρ ἐξίσταται. Hanc sententiam expl (45) Πάντῃ. Flor. παντί, et mox πατρώος 10396, (46) Πατρῷον. Ηoc substituit Sylburg. pro masc.
PG 9:409Ὁ διδάσκαλος οὗτος ὁ παιδεύων μυστηρίοις μὲν τὸν γνωστικόν, ἐλπίσι δὲ ἀγαθαῖς τὸν πιστόν, καὶ παιδείᾳ τῇ ἐπανορθωτικῇ δι’ αἰσθητικῆς ἐνεργείας τὸν σκληροκάρδιον. ἐντεῦθεν ἡ πρόνοια ἰδίᾳ καὶ δημοσίᾳ καὶ πανταχοῦ. υἱὸν δὲ εἶναι τοῦ θεοῦ, καὶ τοῦτον εἶναι τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ὃν ἡμεῖς φαμεν, ἄντικρυς αἱ θεῖαι παριστᾶσι προφητεῖαι. ταύτῃ ὁ πάντων κύριος Ἑλλήνων τε καὶ βαρβάρων τοὺς ἐθέλοντας πείθει· οὐ γὰρ βιάζεται τὸν ἐξ αὑτοῦ τὴν σωτηρίαν λαβεῖν διὰ τοῦ ἑλέσθαι καὶ πάντα ἀποπληρῶσαι τὰ παρ’ αὑτοῦ πρὸς τὸ λαβέσθαι τῆς ἐλπίδος δυνάμενον. οὗτός ἐστιν ὁ διδοὺς καὶ τοῖς Ἕλλησι τὴν φιλοσοφίαν διὰ τῶν ὑποδεεστέρων ἀγγέλων· εἰσὶ γὰρ συνδιανενεμημένοι προστάξει θείᾳ τε καὶ ἀρχαίᾳ ἄγγελοι κατὰ ἔθνη. ἀλλ’ ἡ μερὶς κυρίου ἡ δόξα τῶν πιστευόντων. ἤτοι γὰρ οὐ φροντίζει πάντων ἀνθρώπων ὁ κύριος (καὶ τοῦτο ἢ τῷ μὴ δύνασθαι πάθοι ἄν, ὅπερ οὐ θεμιτόν, ἀσθενείας γὰρ σημεῖον, ἢ τῷ μὴ βούλεσθαι δυνάμενος, οὐκ ἀγαθοῦ δὲ τὸ πάθος· οὔκουν ὑπὸ τρυφῆς ῥᾴθυμος ὁ δι’ ἡμᾶς τὴν παθητὴν ἀναλαβὼν σάρκα) ἢ κήδεται τῶν συμπάντων, ὅπερ καὶ καθήκει τῷ κυρίῳ πάντων γενομένῳ.
Τούτῳ πᾶσα ὑποτέτακται στρατιὰ ἀγγέλων τε καὶ ἡ θεών (47), τῷ λόγῳ τῷ πατρικῷ τὴν ἁγίαν οἰκονομίαν] ἀναδεδειγμένῳ (48) διὰ τὸν ὑποτάξαντα (49)· δι' ὧν καὶ πάντες αὐτοῦ οἱ ἄνθρωποι· ἀλλ᾽ οἱ μὲν κατ' ἐπίγνωσιν, οἱ δὲ οὐδέπω· καὶ οἱ μὲν ὡς φίλοι (50), οἱ δὲ ὡς οἰκέται πιστοί· οἱ δὲ ὡς ἁπλῶς οἰκέται. Ο διδάσκαλος οὗτος ὁ παιδεύων μυστηρίοις μὲν τὸν γνω στικὸν, ἐλπίσι δὲ ἀγαθαῖς τὸν πιστὸν, καὶ παιδείᾳ τῇ επανορθωτικῇ δι' αἰσθητικῆς ἐνεργείας τὸν σκληρο- κάρδιον· ἐντεῦθεν ἡ πρόνοια ἰδίᾳ, καὶ δημοσίᾳ, καὶ πανταχοῦ. Υἱὸν δὲ εἶναι τοῦ Θεοῦ, καὶ τοῦτον εἶναι τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἂν ἡμεῖς φαμεν, ἄντικρυς απ θείαι περιστάσι προφητείαι. Ταύτῃ ὁ πάντων Κύριος Ελλήνων τε καὶ βαρβάρων τοὺς ἐθέλοντας πείθει· οὐ γὰρ βιάζεται τὸν (51) ἐξ αὐτοῦ σωτηρίαν λαβεῖν διὰ τοῦ ἑλέσθαι, καὶ πάντα ἀποπληρῶσαι τὰ παρ' Β αὐτοῦ πρὸς τὸ λαβέσθαι τῆς ἐλπίδος δυνάμενον. Οὗτός ἐστιν ὁ διδοὺς καὶ τοῖς Ἕλλησι τὴν φιλοσοφίαν διὰ τῶν ὑποδεεστέρων ἀγγέλων (52). Εἰσὶ γὰρ (33) < συν διανενεμημένοι ο προστάξει θείᾳ τε καὶ ἀρχαία « ἄγω γελοι κατὰ ἔθνη. » Αλλ' ή μερὶς Κυρίου ἡ δόξα τῶν πιστευόντων. Ητοι γὰρ οὐ φροντίζει πάντων ἀνθρώ- των ὁ Κύριος· καὶ τοῦτο ἢ τῷ μὴ δύνασθαι πάθοι ἄν, (όπερ ου θεμιτόν· ἀσθενείας γὰρ σημεῖον,) ἢ τῷ μὴ βούλεσθαι, δυνάμενος· οὐκ ἀγαθοῦ δὲ τὸ πάθος· οὐκ αν ὑπὸ τρυφῆς ῥάθυμος, ὁ δι' ἡμᾶς τὴν παθητὴν ἀναλαβὼν σάρκα (54) ἢ κήδεται τῶν συμπάντων, ὅπερ καὶ καθήκει τῷ Κυρίῳ πάντων γενομένῳ Σωτήρ γάρ ἐστιν· οὐχὶ τῶν μὲν, τῶν δ' ού. Πρὸς δὴ ὅσον ἐπιτηδειότητος ἕκαστος εἶχε, τὴν ἑαυτοῦ διένειμεν εὐεργεσίαν. Ελλησί τε καὶ βαρβάροις, καὶ τοῖς ἐκ τούτων προωρισμένοις (55) μὲν, κατὰ δὲ τὸν οἶ- κεῖον καιρὸν κεκλημένοις, πιστοῖς τε καὶ ἐκλεκτοῖς. Οὔτ' οὖν φθονοίη ποτ' ἄν τισιν ὁ πάντας μὲν ἐπ' ἴσης κεκληκώς, ἐξαιρέτους δὲ τοῖς ἐξαιρέτως πεπιστευκό- σιν ἀπονείμας τιμάς· οὔθ᾽ ὑφ' ἑτέρου κωλυθείη ποτ ἂν ὁ πάντων Κύριος, καὶ μάλιστα ἐξυπηρετών (56) τῷ τοῦ ἀγαθοῦ καὶ παντοκράτορος θελήματι Πα- τρός. Ἀλλ᾿ οὐδὲ ἄπτεται τοῦ Κυρίου ἀπαθοῦς ἀνάρ- χως γενομένου φθόνος· οὔτε μὴν τὰ ἀνθρώπων οὕτως ἔχει, ὡς φθονητὰ εἶναι πρὸς τοῦ Κυρίου· ἄλλος δὲ ὁ φθονών, οὗ καὶ πάθος ἥψατο. Καὶ μὴν οὔθ᾽ ὑπὸ | ποι. 1. δεδεγμένῳ, « ΧΡ, 27, : Πάντα γὰρ ὑπέταξεν ὑπὸ τοὺς πόδας αὐ του, φίλοι μου ἐστὲ, ἐὰν ποιῆτε ὅσα ἐγὼ ἐντέλλομαι ὑμῖν. Οὐκέτι ὑμᾶς λέγω δούλους, Καὶ Μωϋσῆς μὲν πιστὸς ἐν ὅλῳ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ, ὡς θεράπων. τῶν Ο', Οτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς Αδάμ, έστησεν ὅρια ἐθνῶν κατὰ ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ. Καὶ ἐγεννήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰα χώδ. σάρκα. Οὓς δὲ προώρισεν, τούτους καὶ ἐκάλεσε": STROMATUM LIB. VII. subjecta est universa militia angelorum et deorum: Verbo, inquam, paterno quod sanctam suscepit dispensationem, propter eum qui subjecit. Pro- pterea ipsius sunt omnes homines; sed alii quidem per agnitionem, alii vero nondum ; et alii quidem ut amici, alii vero ut servi fideles; alii vero ut absolute servi. Hic est magister, qui mysteriis qui- dem erudit eum qui est Gnosticus; et spe loua eum qui est fidelis; et corrigente disciplina per sentientem operationem, eum qui est duro corde; hinc est Providentia * privatim, publice, et ubique. Dei autem esse Filium, et eum esse quem nos Ser- vatorem et Dominum dicimus, aperte divinæ o64°N= dunt prophetiæ. Hac ratione qui est omnium Græ- corum et barbarorum Dominus, persuadet iis qui volunt ; non enim cogit eum qui ab ipso salutera C accipere valet, eligendo, et omnia implendlo, qua ab ipso exiguntur ad spem accipiendam. Hic est qui dat Græcis sapientiam per inferiores angelos. Sunt enim jussu divino et antiquo ‹ per gentes distributi angeli a. . Sed e pars Domini » est opί- nio credentium. Aut enim omnium hominum curam non gerit Dominus, idque ei accidit, aut quod non possit (quod quidem est nefarium, est enim signum imbecillitatis), aut quod nolit cum possit, quæ non est boni affectio; minime vero socors ob deli- cias, qui propter nos carnem accepit patibilem. Aut curam gerit universorum, quod quidem est consentaneum, cum sit Dominus universoruni. Servator enim est: non horum quidem servator, illorum vero non. Pro ea autem quam habet uns- quisque aptitudine, suum divisit beneficium, et Græcis et barbaris, et iis, qui ex his prædestinati quidem fuerant, suo autem tempore sunt vocali, fidelibus et electis. Neque ergo poterit is chipiamı invidere, qui omnes quidem ex æquo vocavit; lis autem qui eximie crediderunt, honores tribuit exi- mios. Neque ab alio prohibitus unquam fuerit, qui est omnium Dominus, et boni omnipotentisque Pa - tris voluntati maxime servit. Sed neque in Domi- num qui impatibilis est et sine principio genitus, unquam cadit invidia; sed nee res hominum ita P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Deut. xxxii, 8, 9. suscipiendi » significatione. Sed rei- neri tamen etiam vulg. lectio potest significatione exhibendi., SYLBURG. nniversas Filio subjecit. Respicit auctor Cor. et seq. etc. Hebr. II, : recentioribus omissa, hanc versionem peperit : ‹ Neminem enim cogit ab ipso salutem accipere, propterea quod possit eligere, et omnia a se in- not. secundum versionem quam Clemens hunc locum recitans alibi sequitur, sic se habet : Hæc parenthesi includenda sunt. Lowed. : verb: Clementis, quæ statim sequuntur, ex aliis Apostoli sententiis composita sunt, Tit. 1, 2, etc. adly. Petavium defendit Cl. Bullus in Def. fidis Nicana sect. 2. sub finem c. 6. (47) Θεών. Vide superius Protrept., pag. 88, D plere ad spem accipiendam. (18) Αναδεδειγμένῳ. Mallet forte aliquis ἀνα- (49) Τὸν ὑποτάξαντα. Nempe Patrem, qui res (50) ως φίλοι. Respicit Joan. xv, 14, 15 : Ὑμεῖς (51) Τόν. Hæc particula in editionibus Sylburgio (52) Αγγέλων. Conf. superius Strom. 1, p. 366, (53) Εἰσὶ γάρ. Respicit Deut. ΧΧΙ, 8, 9, qui (54) Ούκουν ὑπὸ τρυφῆς ῥᾴθυμος... ἀναλαβὼν (65) Προωρισμένης. Respicere videtur Rom. vi, (56) Εξυπηρετών. Hanc Clementis sententian
σωτὴρ γάρ ἐστιν, οὐχὶ τῶν μέν, τῶν δ’ οὔ· πρὸς δὲ ὅσον ἐπιτηδειότητος ἕκαστος εἶχεν, τὴν ἑαυτοῦ διένειμεν εὐεργεσίαν, Ἕλλησί τε καὶ βαρβάροις καὶ τοῖς ἐκ τούτων προωρισμένοις μέν, κατὰ δὲ τὸν οἰκεῖον καιρὸν κεκλημένοις πιστοῖς τε καὶ ἐκλεκτοῖς. Οὔτ’ οὖν φθονοίη ποτ’ ἄν τισιν ὁ πάντας μὲν ἐπ’ ἴσης κεκληκώς, ἐξαιρέτους δὲ τοῖς ἐξαιρέτως πεπιστευκόσιν ἀπονείμας τιμάς. οὔθ’ ὑφ’ ἑτέρου κωλυθείη ποτ’ ἂν ὁ πάντων κύριος καὶ μάλιστα ἐξυπηρετῶν τῷ τοῦ ἀγαθοῦ καὶ παντοκράτορος θελήματι πατρός. ἀλλ’ οὐδὲ ἅπτεται τοῦ κυρίου ἀπαθοῦς ἀνάρχως γενομένου φθόνος, οὐδὲ μὴν τὰ ἀνθρώπων οὕτως ἔχει ὡς φθονητὰ εἶναι πρὸς τοῦ κυρίου· ἄλλος δὲ ὁ φθονῶν, οὗ καὶ πάθος ἥψατο. καὶ μὴν οὐδ’ ὑπὸ ἀγνοίας ἔστιν εἰπεῖν μὴ βούλεσθαι σῴζειν τὴν ἀνθρωπότητα τὸν κύριον διὰ τὸ μὴ εἰδέναι ὅπως ἑκάστου ἐπιμελητέον. ἄγνοια γὰρ οὐχ ἅπτεται τοῦ υἱοῦ τοῦ πρὸ καταβολῆς κόσμου συμβούλου γενομένου τοῦ πατρός. αὕτη γὰρ ἦν [ἡ] σοφία ᾗ προσέχαιρεν ὁ παντοκράτωρ θεός·
Τούτῳ πᾶσα ὑποτέτακται στρατιὰ ἀγγέλων τε καὶ ἡ θεών (47), τῷ λόγῳ τῷ πατρικῷ τὴν ἁγίαν οἰκονομίαν] ἀναδεδειγμένῳ (48) διὰ τὸν ὑποτάξαντα (49)· δι' ὧν καὶ πάντες αὐτοῦ οἱ ἄνθρωποι· ἀλλ᾽ οἱ μὲν κατ' ἐπίγνωσιν, οἱ δὲ οὐδέπω· καὶ οἱ μὲν ὡς φίλοι (50), οἱ δὲ ὡς οἰκέται πιστοί· οἱ δὲ ὡς ἁπλῶς οἰκέται. Ο διδάσκαλος οὗτος ὁ παιδεύων μυστηρίοις μὲν τὸν γνω στικὸν, ἐλπίσι δὲ ἀγαθαῖς τὸν πιστὸν, καὶ παιδείᾳ τῇ επανορθωτικῇ δι' αἰσθητικῆς ἐνεργείας τὸν σκληρο- κάρδιον· ἐντεῦθεν ἡ πρόνοια ἰδίᾳ, καὶ δημοσίᾳ, καὶ πανταχοῦ. Υἱὸν δὲ εἶναι τοῦ Θεοῦ, καὶ τοῦτον εἶναι τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἂν ἡμεῖς φαμεν, ἄντικρυς απ θείαι περιστάσι προφητείαι. Ταύτῃ ὁ πάντων Κύριος Ελλήνων τε καὶ βαρβάρων τοὺς ἐθέλοντας πείθει· οὐ γὰρ βιάζεται τὸν (51) ἐξ αὐτοῦ σωτηρίαν λαβεῖν διὰ τοῦ ἑλέσθαι, καὶ πάντα ἀποπληρῶσαι τὰ παρ' Β αὐτοῦ πρὸς τὸ λαβέσθαι τῆς ἐλπίδος δυνάμενον. Οὗτός ἐστιν ὁ διδοὺς καὶ τοῖς Ἕλλησι τὴν φιλοσοφίαν διὰ τῶν ὑποδεεστέρων ἀγγέλων (52). Εἰσὶ γὰρ (33) < συν διανενεμημένοι ο προστάξει θείᾳ τε καὶ ἀρχαία « ἄγω γελοι κατὰ ἔθνη. » Αλλ' ή μερὶς Κυρίου ἡ δόξα τῶν πιστευόντων. Ητοι γὰρ οὐ φροντίζει πάντων ἀνθρώ- των ὁ Κύριος· καὶ τοῦτο ἢ τῷ μὴ δύνασθαι πάθοι ἄν, (όπερ ου θεμιτόν· ἀσθενείας γὰρ σημεῖον,) ἢ τῷ μὴ βούλεσθαι, δυνάμενος· οὐκ ἀγαθοῦ δὲ τὸ πάθος· οὐκ αν ὑπὸ τρυφῆς ῥάθυμος, ὁ δι' ἡμᾶς τὴν παθητὴν ἀναλαβὼν σάρκα (54) ἢ κήδεται τῶν συμπάντων, ὅπερ καὶ καθήκει τῷ Κυρίῳ πάντων γενομένῳ Σωτήρ γάρ ἐστιν· οὐχὶ τῶν μὲν, τῶν δ' ού. Πρὸς δὴ ὅσον ἐπιτηδειότητος ἕκαστος εἶχε, τὴν ἑαυτοῦ διένειμεν εὐεργεσίαν. Ελλησί τε καὶ βαρβάροις, καὶ τοῖς ἐκ τούτων προωρισμένοις (55) μὲν, κατὰ δὲ τὸν οἶ- κεῖον καιρὸν κεκλημένοις, πιστοῖς τε καὶ ἐκλεκτοῖς. Οὔτ' οὖν φθονοίη ποτ' ἄν τισιν ὁ πάντας μὲν ἐπ' ἴσης κεκληκώς, ἐξαιρέτους δὲ τοῖς ἐξαιρέτως πεπιστευκό- σιν ἀπονείμας τιμάς· οὔθ᾽ ὑφ' ἑτέρου κωλυθείη ποτ ἂν ὁ πάντων Κύριος, καὶ μάλιστα ἐξυπηρετών (56) τῷ τοῦ ἀγαθοῦ καὶ παντοκράτορος θελήματι Πα- τρός. Ἀλλ᾿ οὐδὲ ἄπτεται τοῦ Κυρίου ἀπαθοῦς ἀνάρ- χως γενομένου φθόνος· οὔτε μὴν τὰ ἀνθρώπων οὕτως ἔχει, ὡς φθονητὰ εἶναι πρὸς τοῦ Κυρίου· ἄλλος δὲ ὁ φθονών, οὗ καὶ πάθος ἥψατο. Καὶ μὴν οὔθ᾽ ὑπὸ | ποι. 1. δεδεγμένῳ, « ΧΡ, 27, : Πάντα γὰρ ὑπέταξεν ὑπὸ τοὺς πόδας αὐ του, φίλοι μου ἐστὲ, ἐὰν ποιῆτε ὅσα ἐγὼ ἐντέλλομαι ὑμῖν. Οὐκέτι ὑμᾶς λέγω δούλους, Καὶ Μωϋσῆς μὲν πιστὸς ἐν ὅλῳ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ, ὡς θεράπων. τῶν Ο', Οτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς Αδάμ, έστησεν ὅρια ἐθνῶν κατὰ ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ. Καὶ ἐγεννήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰα χώδ. σάρκα. Οὓς δὲ προώρισεν, τούτους καὶ ἐκάλεσε": STROMATUM LIB. VII. subjecta est universa militia angelorum et deorum: Verbo, inquam, paterno quod sanctam suscepit dispensationem, propter eum qui subjecit. Pro- pterea ipsius sunt omnes homines; sed alii quidem per agnitionem, alii vero nondum ; et alii quidem ut amici, alii vero ut servi fideles; alii vero ut absolute servi. Hic est magister, qui mysteriis qui- dem erudit eum qui est Gnosticus; et spe loua eum qui est fidelis; et corrigente disciplina per sentientem operationem, eum qui est duro corde; hinc est Providentia * privatim, publice, et ubique. Dei autem esse Filium, et eum esse quem nos Ser- vatorem et Dominum dicimus, aperte divinæ o64°N= dunt prophetiæ. Hac ratione qui est omnium Græ- corum et barbarorum Dominus, persuadet iis qui volunt ; non enim cogit eum qui ab ipso salutera C accipere valet, eligendo, et omnia implendlo, qua ab ipso exiguntur ad spem accipiendam. Hic est qui dat Græcis sapientiam per inferiores angelos. Sunt enim jussu divino et antiquo ‹ per gentes distributi angeli a. . Sed e pars Domini » est opί- nio credentium. Aut enim omnium hominum curam non gerit Dominus, idque ei accidit, aut quod non possit (quod quidem est nefarium, est enim signum imbecillitatis), aut quod nolit cum possit, quæ non est boni affectio; minime vero socors ob deli- cias, qui propter nos carnem accepit patibilem. Aut curam gerit universorum, quod quidem est consentaneum, cum sit Dominus universoruni. Servator enim est: non horum quidem servator, illorum vero non. Pro ea autem quam habet uns- quisque aptitudine, suum divisit beneficium, et Græcis et barbaris, et iis, qui ex his prædestinati quidem fuerant, suo autem tempore sunt vocali, fidelibus et electis. Neque ergo poterit is chipiamı invidere, qui omnes quidem ex æquo vocavit; lis autem qui eximie crediderunt, honores tribuit exi- mios. Neque ab alio prohibitus unquam fuerit, qui est omnium Dominus, et boni omnipotentisque Pa - tris voluntati maxime servit. Sed neque in Domi- num qui impatibilis est et sine principio genitus, unquam cadit invidia; sed nee res hominum ita P. ED. POTTER, ED. PARIS. a Deut. xxxii, 8, 9. suscipiendi » significatione. Sed rei- neri tamen etiam vulg. lectio potest significatione exhibendi., SYLBURG. nniversas Filio subjecit. Respicit auctor Cor. et seq. etc. Hebr. II, : recentioribus omissa, hanc versionem peperit : ‹ Neminem enim cogit ab ipso salutem accipere, propterea quod possit eligere, et omnia a se in- not. secundum versionem quam Clemens hunc locum recitans alibi sequitur, sic se habet : Hæc parenthesi includenda sunt. Lowed. : verb: Clementis, quæ statim sequuntur, ex aliis Apostoli sententiis composita sunt, Tit. 1, 2, etc. adly. Petavium defendit Cl. Bullus in Def. fidis Nicana sect. 2. sub finem c. 6. (47) Θεών. Vide superius Protrept., pag. 88, D plere ad spem accipiendam. (18) Αναδεδειγμένῳ. Mallet forte aliquis ἀνα- (49) Τὸν ὑποτάξαντα. Nempe Patrem, qui res (50) ως φίλοι. Respicit Joan. xv, 14, 15 : Ὑμεῖς (51) Τόν. Hæc particula in editionibus Sylburgio (52) Αγγέλων. Conf. superius Strom. 1, p. 366, (53) Εἰσὶ γάρ. Respicit Deut. ΧΧΙ, 8, 9, qui (54) Ούκουν ὑπὸ τρυφῆς ῥᾴθυμος... ἀναλαβὼν (65) Προωρισμένης. Respicere videtur Rom. vi, (56) Εξυπηρετών. Hanc Clementis sententian
PG 9:411δύναμις γὰρ τοῦ θεοῦ ὁ υἱός, ἅτε πρὸ πάντων τῶν γενομένων ἀρχικώτατος λόγος τοῦ πατρός, καὶ σοφία αὐτοῦ κυρίως ἂν καὶ διδάσκαλος λεχθείη τῶν δι’ αὐτοῦ πλασθέντων. οὐδὲ μὴν ὑπό τινος ἡδονῆς περισπώμενος καταλείποι ποτ’ ἂν τὴν ἀνθρώπων κηδεμονίαν, ὅς γε καὶ τὴν σάρκα τὴν ἐμπαθῆ φύσει γενομένην ἀναλαβὼν εἰς ἕξιν ἀπαθείας ἐπαίδευσεν. πῶς δ’ ἂν εἴη σωτὴρ καὶ κύριος, εἰ μὴ πάντων σωτὴρ καὶ κύριος; ἀλλὰ τῶν μὲν πεπιστευκότων σωτὴρ διὰ τὸ γνῶναι βεβουλῆσθαι, τῶν δὲ ἀπειθησάντων κύριος, ἔστ’ ἂν ἐξομολογήσασθαι δυνηθέντες οἰκείας καὶ καταλλήλου τῆς δι’ αὐτοῦ τύχωσιν εὐεργεσίας. πᾶσα δὲ ἡ τοῦ κυρίου ἐνέργεια ἐπὶ τὸν παντοκράτορα τὴν ἀναφορὰν ἔχει, καὶ ἔστιν ὡς εἰπεῖν πατρική τις ἐνέργεια ὁ υἱός. οὐκ ἂν οὖν ποτε ὁ σωτὴρ μιςάνθρωπος, ὅς γε διὰ τὴν ὑπερβάλλουσαν φιλανθρωπίαν σαρκὸς ἀνθρωπίνης εὐπάθειαν οὐχ ὑπεριδών, ἀλλ’ ἐνδυσάμενος, ἐπὶ τὴν κοινὴν τῶν ἀνθρώπων ἐλήλυθεν σωτηρίαν· κοινὴ γὰρ ἡ πίστις τῶν ἑλομένων. ἀλλ’ οὐδὲ τοῦ ἰδίου ποτ’ ἂν ἀμελοίη ἔργου τῷ μόνῳ τῶν ἄλλων ζῴων ἀνθρώπῳ ἔννοιαν κατὰ τὴν δημιουργίαν ἐνεστάχθαι θεοῦ.
Πᾶσα ἀγνοίας ἔστιν εἰπεῖν μὴ βούλεσθαι σώζειν τὴν ἀνθρω ο Ρ. ΜΟΣ, πῶς δ᾽ ἄν ἐστι ἐνεστάλθαι, πότητα τὸν Κύριον, διὰ τὸ μὴ εἰδέναι ὅπως ἑκάστου ἐπιμελητέον. Αγνοια γὰρ οὐχ ἅπτεται τοῦ Θεοῦ, τοῦ πρὸ καταβολῆς κόσμου συμβούλου γενομένου του Πατρός. Αὕτη γὰρ ἦν σοφία ε ξ προσέχαιρεν » ὁ παν τοκράτωρ Θεός· δύναμις γὰρ τοῦ Θεοῦ ὁ Υἱός, ἅτε πρὸ πάντων τῶν γενομένων ἀρχικώτατος Λόγος τοῦ Πατρὸς, καὶ σοφία αὐτοῦ· κυρίως ἂν καὶ διδάσκα λος λεχθείη τῶν δι' αὐτοῦ πλασθέντων· οὐδὲ μὴν ὑπὸ τινος ἡδονῆς περισπώμενος, καταλείπει ποτ' ἂν (57) τὴν ἀνθρώπων κηδεμονίαν· ὅς γε, καὶ τὴν σάρκα τὴν ἐμπαθῆ φύσει γενομένην ἀναλαβὼν εἰς ἕξιν ἀπαθείας ἐπαίδευσε. Πῶς δ᾽ ἄν ἐστι Σωτὴρ καὶ Κα ριος, εἰ μὴ πάντων Σωτὴρ καὶ Κύριος; ᾿Αλλὰ τῶν μὲν πεπιστευκότων σωτήρ, διὰ τὸ γνῶναι βεβουλή σθαι, τῶν δὲ ἀπειθησάντων Κύριος, ἔστ' ἂν, ἔξομε λογήσεσθαι (58) δυνηθέντες, οἰκείας καὶ καταλλήλοι τῆς δι' αὐτοῦ τύχωσιν εὐεργεσίας. Πάσα δὲ ἡ τοῦ Κυρίου ενέργεια ἐπὶ τὸν παντοκράτορα τὴν ἀναφορές ἔχει, καὶ ἔστιν, ὡς εἰπεῖν, πατρική τις ἐνέργεια ὁ Υἱός. Οὐκ ἂν οὖν ποτε ὁ Σωτὴρ μισάνθρωπος· ὃς γε, διὰ τὴν ὑπερβάλλουσαν φιλανθρωπίαν σαρκὸς ἀνθρω πίνης εὐπάθειαν οὐχ ὑπεριδών, ἀλλ᾽ ἐνδυσάμεν ἐπὶ τὴν κοινὴν τῶν ἀνθρώπων ἐλήλυθε σωτηρίαν κοινὴ γὰρ ἡ πίστις τῶν ἑλομένων. Αλλ' οὐδὲ τοῦ ἰδίου ποτ' ἂν ἀμελοίη ἔργου, τῷ μόνῳ τῶν ἄλλων ζώων ἀν θρώπῳ ἔννοιαν κατὰ τὴν δημιουργίαν ἐνεστάχθαι (50) Θεοῦ· οὐδ᾽ ἂν βελτίων τις ἄλλη καὶ ἁρμονιωτέρα διοίκησις ἀνθρώπων εἴη τῷ Θεῷ τῆς τεταγμένης. Προσήκει γ' οὖν ἀεὶ τῷ κρείττονι κατὰ φύσιν ἡγεῖσθαι τοῦ χείρονος, καὶ τοῦ δυναμένου (60) καλῶς τι διέπετα ἀποδεδόσθαι τὴν ἐκείνου διοίκησιν. Ἔστι δὲ τὸ ὡς ἀληθῶς ἄρχον τε καὶ ἡγεμονοῦν ὁ θεῖος Λόγος, καὶ ἡ τούτου πρόνοια, πάντα (61) μὲν ἐφορῶσα, μηδενὸς δὲ τῶν οἰκείων ἑαυτῆς παρορῶσα τὴν ἐπιμέλειαν. Οὗτος δ' ἂν εἶεν οἱ ἑλόμενοι οἰκεῖοι εἶναι αὐτῷ, οἱ διὰ τ στεως τελειούμενοι. Οὗτος ἀπάντων τῶν ἀγαθῶν θε λήματι τοῦ παντοκράτορος Πατρὸς αἴτιος ὁ Υἱὸς και θίσταται, πρωτουργός κινήσεως, δύναμις άληπτος αἰσθήσει. Οὐ γὰρ ὅ ἦν, τοῦτο ὤφθη τοῖς χωρίσας με δυναμένοις διὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκός· αἰσθητὴν δὲ ἀναλαβὼν σάρκα, τὸ δυνατὸν ἀνθρώποις κατὰ τὴν ὑπακοὴν τῶν ἐντολῶν δείξων ἀφίκηται (69). Δύναμις οὖν πατρικὴ ὑπάρχων, ῥᾳδίως περιγίνεται ὧν ἂν ἐθέ- λῃ, οὐδὲ τὸ μικρότατον ἀπολείπων τῆς ἑαυτοῦ διοική - σεως ἀφρόντιστον· οὐδὲ γὰρ ἂν ἔτι ἦν αὐτῷ τὸ ἔλεν εὖ εἰργασμένον. Δυνάμεως δ', οἶμαι, τῆς μεγίσεις ή πάντων τῶν μερῶν, καὶ μέχρι του μικροτάτου προς ήκουσα (65) δι' ἀκριβείας ἐξέτασις πάντων, εἰς τὸν νῳ, ἀφίκται, ἀφί Κατο. σα, CLEMENTIS ALEXANDRINI B | labent, ut eis possit invidere Dominus. Alius au- A tem est qui invidet in quem cadit affectio. Sed nec dici potest Dominum nolle dare salutem humano generi propter ignorationem, quod nesciat quomodo sit gerenda cura uniuscujusque. Ignoratio enim Deum non tangit, qui ante mundi constitutionem fuit Patris consiliarius: hæc erat enim sapientia • qua > Deus e delectabatura, omnipotens. Dei enim virtus sive potestas est Filius, utpote ante omnia qua sunt genita, Logos Patris maxime principalis, et ejus sapientia. Qui et proprie etiam dici poterit ma- gister eorum qui per ipsum sunt formati. Sed neque ab aliqua voluptate abstractus, relinquit unquam hominum curam, qui quum suscepisset carnem quæ natura genita fuerat patibilis, ad im- patibilitatis habitum eam erudivit. Quomodo au- tem est Servator et Dominus, si non est omnium Servator et Dominus? Sed est quidem servator co- rum qui crediderunt, propterea quod scire volue rint; eorum autem qui non crediderunt est Domi- nus quousque, confiteri valentes, propriam et eis convenientem ab ipso acceperint beneficentiam. Omnis autem Domini operatio, relationem habet ad Omnipotentem, et est Filius paterna quædam, ut ita dicam, operatio. Nunquam ergo Servator habet odio homines, qui ex præcellenti in homines cha- ritate, non despexit carnis humanæ imbecillitatern, sed ea indutus, ad communem venit hominum sa- lutem : est enim communis fides eorum qui elege- runt. Sed neque proprium opus unquam negliget, quod soli ex aliis animalibus homini mentis per- ceptio indita sit in creatione Dei; neque alia me- lior et convenientior hominum administratio Deo erit, quam quæ est ordinata. Semper ergo convenit ei quod est secundum naturam melius ac præstan- tius, ut præsit ei quod est deterius, et ut ei qui aliquid valet, præclare regere detur ejus administra- tio. Est autem id quod vere regit et præest, divi- nus Logos et ejus Providentia, quæ omnia quidem observal, nullius autem ex iis qui ad eam pertinent despicit curationem. li autem qui ad ipsum pertim nere, et ei esse conjuncti elegerunt, erunt qui per fidem initiantur. Hic omnium bonorum, voluntate Patris omnipotentis, auctor et causa Fi- lius est primus effector motus, potestas quæ sensu non potest comprehendi. Non enim id quod erat, visus est iis qui non poterant capere propter imbe- cillitatem carnis. Cum autem carnem accepisset sensilem, venit ostensurus hominibus suflicientes * ED. POTTER, 705-704 ED. PARIS. cum alioqui optativo modo gaudeat hæc particula, ut paulo post, et alibi pas- sim. SYLBURG. stituit Sylburgius, quem reliqua editiones secuta sunt. quod habet edit. Flor. et ms. Paris. D a Prov. vIII, 30. dat. casu. SYLB. rectius, inquit Sylburgius, vel sallem progrediens, procedens. SYLB. (37) Καταλείπει ποτ' ἄν. foc ita usurpatum ut (58) Εξομολογήσεσθαι. Ἐξομολογήσασθαι sub- (50) Ενεστάχθαι. 'Hoc substituit Sylburg. pro (60) Τοῦ δυναμένου. Convenientius τῷ δυναμέ (61) Πάντα. Ms. Ottob. πάντων. (62) 'Αρίκηται. Sic edit. Flor. et ms. Paris. Sel (63) Προσήκουσα. Legi potest etiam προήκω
οὐδ’ ἂν βελτίων τις ἄλλη καὶ ἁρμονιωτέρα διοίκησις ἀνθρώπων εἴη τῷ θεῷ τῆς τεταγμένης. προσήκει γοῦν ἀεὶ τῷ κρείττονι κατὰ φύσιν ἡγεῖσθαι τοῦ χείρονος, καὶ τῷ δυναμένῳ καλῶς τι διέπειν ἀποδεδόσθαι τὴν ἐκείνου διοίκησιν. ἔστιν δὲ τὸ ὡς ἀληθῶς ἄρχον τε καὶ ἡγεμονοῦν ὁ θεῖος λόγος καὶ ἡ τούτου πρόνοια, πάντα μὲν ἐφορῶσα, μηδενὸς δὲ τῶν οἰκείων ἑαυτῆς παρορῶσα τὴν ἐπιμέλειαν. οὗτοι δ’ ἂν εἶεν οἱ ἑλόμενοι οἰκεῖοι εἶναι αὐτῷ, οἱ διὰ πίστεως τελειούμενοι. οὕτως ἁπάντων τῶν ἀγαθῶν θελήματι τοῦ παντοκράτορος πατρὸς αἴτιος ὁ υἱὸς καθίσταται, πρωτουργὸς κινήσεως δύναμις, ἄληπτος αἰσθήσει. οὐ γὰρ ὃ ἦν, τοῦτο ὤφθη τοῖς χωρῆσαι μὴ δυναμένοις διὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκός, αἰσθητὴν δὲ ἀναλαβὼν σάρκα τὸ δυνατὸν ἀνθρώποις κατὰ τὴν ὑπακοὴν τῶν ἐντολῶν δείξων ἀφίκετο. Δύναμις οὖν πατρικὴ ὑπάρχων ῥᾳδίως περιγίνεται ὧν ἂν ἐθέλῃ, οὐδὲ τὸ μικρότατον ἀπολείπων τῆς ἑαυτοῦ διοικήσεως ἀφρόντιστον· οὐδὲ γὰρ ἂν ἔτι ἦν αὐτῷ τὸ ὅλον εὖ εἰργασμένον.
Πᾶσα ἀγνοίας ἔστιν εἰπεῖν μὴ βούλεσθαι σώζειν τὴν ἀνθρω ο Ρ. ΜΟΣ, πῶς δ᾽ ἄν ἐστι ἐνεστάλθαι, πότητα τὸν Κύριον, διὰ τὸ μὴ εἰδέναι ὅπως ἑκάστου ἐπιμελητέον. Αγνοια γὰρ οὐχ ἅπτεται τοῦ Θεοῦ, τοῦ πρὸ καταβολῆς κόσμου συμβούλου γενομένου του Πατρός. Αὕτη γὰρ ἦν σοφία ε ξ προσέχαιρεν » ὁ παν τοκράτωρ Θεός· δύναμις γὰρ τοῦ Θεοῦ ὁ Υἱός, ἅτε πρὸ πάντων τῶν γενομένων ἀρχικώτατος Λόγος τοῦ Πατρὸς, καὶ σοφία αὐτοῦ· κυρίως ἂν καὶ διδάσκα λος λεχθείη τῶν δι' αὐτοῦ πλασθέντων· οὐδὲ μὴν ὑπὸ τινος ἡδονῆς περισπώμενος, καταλείπει ποτ' ἂν (57) τὴν ἀνθρώπων κηδεμονίαν· ὅς γε, καὶ τὴν σάρκα τὴν ἐμπαθῆ φύσει γενομένην ἀναλαβὼν εἰς ἕξιν ἀπαθείας ἐπαίδευσε. Πῶς δ᾽ ἄν ἐστι Σωτὴρ καὶ Κα ριος, εἰ μὴ πάντων Σωτὴρ καὶ Κύριος; ᾿Αλλὰ τῶν μὲν πεπιστευκότων σωτήρ, διὰ τὸ γνῶναι βεβουλή σθαι, τῶν δὲ ἀπειθησάντων Κύριος, ἔστ' ἂν, ἔξομε λογήσεσθαι (58) δυνηθέντες, οἰκείας καὶ καταλλήλοι τῆς δι' αὐτοῦ τύχωσιν εὐεργεσίας. Πάσα δὲ ἡ τοῦ Κυρίου ενέργεια ἐπὶ τὸν παντοκράτορα τὴν ἀναφορές ἔχει, καὶ ἔστιν, ὡς εἰπεῖν, πατρική τις ἐνέργεια ὁ Υἱός. Οὐκ ἂν οὖν ποτε ὁ Σωτὴρ μισάνθρωπος· ὃς γε, διὰ τὴν ὑπερβάλλουσαν φιλανθρωπίαν σαρκὸς ἀνθρω πίνης εὐπάθειαν οὐχ ὑπεριδών, ἀλλ᾽ ἐνδυσάμεν ἐπὶ τὴν κοινὴν τῶν ἀνθρώπων ἐλήλυθε σωτηρίαν κοινὴ γὰρ ἡ πίστις τῶν ἑλομένων. Αλλ' οὐδὲ τοῦ ἰδίου ποτ' ἂν ἀμελοίη ἔργου, τῷ μόνῳ τῶν ἄλλων ζώων ἀν θρώπῳ ἔννοιαν κατὰ τὴν δημιουργίαν ἐνεστάχθαι (50) Θεοῦ· οὐδ᾽ ἂν βελτίων τις ἄλλη καὶ ἁρμονιωτέρα διοίκησις ἀνθρώπων εἴη τῷ Θεῷ τῆς τεταγμένης. Προσήκει γ' οὖν ἀεὶ τῷ κρείττονι κατὰ φύσιν ἡγεῖσθαι τοῦ χείρονος, καὶ τοῦ δυναμένου (60) καλῶς τι διέπετα ἀποδεδόσθαι τὴν ἐκείνου διοίκησιν. Ἔστι δὲ τὸ ὡς ἀληθῶς ἄρχον τε καὶ ἡγεμονοῦν ὁ θεῖος Λόγος, καὶ ἡ τούτου πρόνοια, πάντα (61) μὲν ἐφορῶσα, μηδενὸς δὲ τῶν οἰκείων ἑαυτῆς παρορῶσα τὴν ἐπιμέλειαν. Οὗτος δ' ἂν εἶεν οἱ ἑλόμενοι οἰκεῖοι εἶναι αὐτῷ, οἱ διὰ τ στεως τελειούμενοι. Οὗτος ἀπάντων τῶν ἀγαθῶν θε λήματι τοῦ παντοκράτορος Πατρὸς αἴτιος ὁ Υἱὸς και θίσταται, πρωτουργός κινήσεως, δύναμις άληπτος αἰσθήσει. Οὐ γὰρ ὅ ἦν, τοῦτο ὤφθη τοῖς χωρίσας με δυναμένοις διὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκός· αἰσθητὴν δὲ ἀναλαβὼν σάρκα, τὸ δυνατὸν ἀνθρώποις κατὰ τὴν ὑπακοὴν τῶν ἐντολῶν δείξων ἀφίκηται (69). Δύναμις οὖν πατρικὴ ὑπάρχων, ῥᾳδίως περιγίνεται ὧν ἂν ἐθέ- λῃ, οὐδὲ τὸ μικρότατον ἀπολείπων τῆς ἑαυτοῦ διοική - σεως ἀφρόντιστον· οὐδὲ γὰρ ἂν ἔτι ἦν αὐτῷ τὸ ἔλεν εὖ εἰργασμένον. Δυνάμεως δ', οἶμαι, τῆς μεγίσεις ή πάντων τῶν μερῶν, καὶ μέχρι του μικροτάτου προς ήκουσα (65) δι' ἀκριβείας ἐξέτασις πάντων, εἰς τὸν νῳ, ἀφίκται, ἀφί Κατο. σα, CLEMENTIS ALEXANDRINI B | labent, ut eis possit invidere Dominus. Alius au- A tem est qui invidet in quem cadit affectio. Sed nec dici potest Dominum nolle dare salutem humano generi propter ignorationem, quod nesciat quomodo sit gerenda cura uniuscujusque. Ignoratio enim Deum non tangit, qui ante mundi constitutionem fuit Patris consiliarius: hæc erat enim sapientia • qua > Deus e delectabatura, omnipotens. Dei enim virtus sive potestas est Filius, utpote ante omnia qua sunt genita, Logos Patris maxime principalis, et ejus sapientia. Qui et proprie etiam dici poterit ma- gister eorum qui per ipsum sunt formati. Sed neque ab aliqua voluptate abstractus, relinquit unquam hominum curam, qui quum suscepisset carnem quæ natura genita fuerat patibilis, ad im- patibilitatis habitum eam erudivit. Quomodo au- tem est Servator et Dominus, si non est omnium Servator et Dominus? Sed est quidem servator co- rum qui crediderunt, propterea quod scire volue rint; eorum autem qui non crediderunt est Domi- nus quousque, confiteri valentes, propriam et eis convenientem ab ipso acceperint beneficentiam. Omnis autem Domini operatio, relationem habet ad Omnipotentem, et est Filius paterna quædam, ut ita dicam, operatio. Nunquam ergo Servator habet odio homines, qui ex præcellenti in homines cha- ritate, non despexit carnis humanæ imbecillitatern, sed ea indutus, ad communem venit hominum sa- lutem : est enim communis fides eorum qui elege- runt. Sed neque proprium opus unquam negliget, quod soli ex aliis animalibus homini mentis per- ceptio indita sit in creatione Dei; neque alia me- lior et convenientior hominum administratio Deo erit, quam quæ est ordinata. Semper ergo convenit ei quod est secundum naturam melius ac præstan- tius, ut præsit ei quod est deterius, et ut ei qui aliquid valet, præclare regere detur ejus administra- tio. Est autem id quod vere regit et præest, divi- nus Logos et ejus Providentia, quæ omnia quidem observal, nullius autem ex iis qui ad eam pertinent despicit curationem. li autem qui ad ipsum pertim nere, et ei esse conjuncti elegerunt, erunt qui per fidem initiantur. Hic omnium bonorum, voluntate Patris omnipotentis, auctor et causa Fi- lius est primus effector motus, potestas quæ sensu non potest comprehendi. Non enim id quod erat, visus est iis qui non poterant capere propter imbe- cillitatem carnis. Cum autem carnem accepisset sensilem, venit ostensurus hominibus suflicientes * ED. POTTER, 705-704 ED. PARIS. cum alioqui optativo modo gaudeat hæc particula, ut paulo post, et alibi pas- sim. SYLBURG. stituit Sylburgius, quem reliqua editiones secuta sunt. quod habet edit. Flor. et ms. Paris. D a Prov. vIII, 30. dat. casu. SYLB. rectius, inquit Sylburgius, vel sallem progrediens, procedens. SYLB. (37) Καταλείπει ποτ' ἄν. foc ita usurpatum ut (58) Εξομολογήσεσθαι. Ἐξομολογήσασθαι sub- (50) Ενεστάχθαι. 'Hoc substituit Sylburg. pro (60) Τοῦ δυναμένου. Convenientius τῷ δυναμέ (61) Πάντα. Ms. Ottob. πάντων. (62) 'Αρίκηται. Sic edit. Flor. et ms. Paris. Sel (63) Προσήκουσα. Legi potest etiam προήκω
PG 9:413δυνάμεως δ’, οἶμαι, τῆς μεγίστης ἡ πάντων τῶν μερῶν καὶ μέχρι τοῦ μικροτάτου προήκουσα δι’ ἀκριβείας ἐξέτασις, πάντων εἰς τὸν πρῶτον διοικητὴν τῶν ὅλων ἐκ θελήματος πατρὸς κυβερνῶντα τὴν πάντων σωτηρίαν ἀφορώντων, ἑτέρων ὑφ’ ἑτέρους ἡγουμένους τεταγμένων. ἔστ’ ἄν τις ἐπὶ τὸν μέγαν ἀφίκηται ἀρχιερέα. ἀπὸ μιᾶς γὰρ ἄνωθεν ἀρχῆς τῆς κατὰ τὸ θέλημα ἐνεργούσης ἤρτηται τὰ πρῶτα καὶ δεύτερα καὶ τρίτα· εἶτα ἐπὶ τέλει τοῦ φαινομένου τῷ ἄκρῳ ἡ μακαρία ἀγγελοθεσία, καὶ δὴ μέχρις ἡμῶν αὐτῶν ἄλλοι ὑπ’ ἄλλοις ἐξ ἑνὸς καὶ δι’ ἑνὸς σῳζόμενοί τε καὶ σῴζοντες διατετάχαται. ὡς οὖν συγκινεῖται καὶ μακροτάτη σιδήρου μοῖρα τῷ τῆς Ἡρακλείας λίθου πνεύματι διὰ πολλῶν τῶν σιδηρῶν ἐκτεινομένῳ δακτυλίων, οὕτω καὶ τῷ ἁγίῳ πνεύματι ἑλκόμενοι οἱ μὲν ἐνάρετοι οἰκειοῦνται τῇ πρώτῃ μονῇ, ἐφεξῆς δ’ ἄλλοι μέχρι τῆς τελευταίας, οἱ δὲ ὑπὸ ἀσθενείας κακοί, δι’ ἀπληστίαν ἄδικον καχεξίᾳ περιπεπτωκότες, οὔτε κρατοῦντες οὔτε κρατούμενοι περικαταρρέουσιν ἑλιχθέντες τοῖς πάθεσι καὶ ἀποπίπτουσι χαμαί. νόμος γὰρ ἄνωθεν οὗτος, αἱρεῖσθαι τὸν βουλόμενον ἀρετήν.
πρῶτον διοικητὴν τῶν ὅλων, ἐκ θελήματος Πατρός Α κυβερνῶντα τὴν πάντων σωτηρίαν, ἐφορώντων ἑτέ ρων ὑφ' ἑτέρους ἡγουμένους τεταγμένων, ἔστ᾽ ἄν τις ἐπὶ τὸν μέγαν ἀφίκηται ἀρχιερέα· ἀπὸ μιᾶς γὰρ ἄνω- θεν ἀρχῆς τῆς κατὰ τὸ θέλημα ἐνεργούσης ήρτηται τὰ πρῶτα, καὶ δεύτερα, καὶ τρίτα· εἶτα ἐπὶ τέλει τοῦ φαινομένου (64) τῷ ἄκρῳ ἡ μακαρία ἀγγελοθεσία· και δὴ μέχρις ἡμῶν αὐτῶν ἄλλοι ὑπ' ἄλλοις, ἐξ ἑνὸς καὶ δι᾿ ἑνὸς σωζόμενοί τε καὶ σώζοντες, διατετάχα- ται. Ὡς οὖν συγκινεῖται, καὶ μικροτάτη σιδήρου μοί- ρα, τῷ τῆς Ἡρακλείας (65) λίθου πνεύματι διὰ πολ- λῶν τῶν σιδηρῶν ἐκτεινομένη (66) δακτυλίων, οὕτω καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι Ελκόμενοι, οἱ μὲν ἐνάρετοι οι κειοῦνται τῇ πρώτῃ μονῇ (67), ἐφεξῆς δ' ἄλλοι μέχρι τῆς τελευταίας· οἱ δὲ ὑπὸ ἀσθενείας κακοί, δι' ἀπλη- στίαν (68) ἄδικον καχεξία περιπεπτωκότες, ούτε κρα- Β τοῦντες, οὔτε κρατούμενοι, περικαταῤῥέουσιν, ελιχθέν- τες τοῖς πάθεσι, καὶ ἀποπίπτουσι χαμαί. Νόμος γὰρ ἄνωθεν οὗτος, αἱρεῖσθαι τὸν βουλόμενον ἀρετήν· διδ καὶ αἱ ἐντολαὶ αἱ κατὰ νόμον τε καὶ πρὸ τοῦ νόμου, οὐκ ἐννόμοις, (ο δικαίῳ γὰρ νόμος οὐ κεῖται· ») τὸν μὲν ἑλόμενον, ζωὴν ἀΐδιον καὶ μακάριον γέρας λαμ- βάνειν ἔταξαν· τὸν δ᾽ αὖ κακίᾳ ἡσθέντα συνεῖναι οἷς είλετο συνεχώρησαν· πάλιν τε αὖ, την βελτιουμένην ἑκάστοτε ψυχὴν εἰς ἀρετῆς ἐπίγησιν (69), καὶ δικαιο- σύνης αύξησιν, βελτίονα ἀπολαμβάνειν ἐν τῷ παντί τὴν τάξιν, κατὰ προκοπὴν ἑκάστην ἐπεκτεινο μένην εἰς ἕξιν ἀπαθείας, ἄχρις ἂν ὁ καταντήσῃ εἰς ἄν- δρα τέλειον, τῆς γνώσεώς τε ὁμοῦ καὶ κληρονομίας ὑπεροχήν. Αὗται αἱ σωτήριοι περιτροπαὶ κατὰ τὴν Ε τῆς μεταβολῆς τάξιν ἀπομερίζονται, καὶ χρόνοις, καὶ τόποις, καὶ τι μαῖς, καὶ γνώσεσι, καὶ κληρονομίαις, καὶ λειτουργίαις καθ' ἑκάστην, ἑκάστης (70) ἕως τῆς ἐπαναβεβηκυίας καὶ προσεχοῦς τοῦ Κυρίου ἐν ἀϊδιό τητι θεωρίας. Αγωγὸν δὲ τὸ ἐραστὸν πρὸς τὴν ἑαυ τοῦ θεωρίαν, παντὸς τοῦ ὅλον ἑαυτὸν τῇ τῆς γνώσεως ἀγάπῃ περιβεβληκότος τῇ θεωρίᾳ. Διὸ καὶ τὰς ἐντολὰς ᾶς ἔδωκε, τάς τε προτέρας, τάς τε δευτέρας, ἐκ μιᾶς ἀρυττόμενος πηγῆς ὁ Κύριος, οὔτε τοὺς πρὸ νόμου ἀνόμους εἶναι ὑπεριδών, οὔτ᾽ αὐτοὺς (71) μὴ ἐπαῖον τας τὰ βαρβάρου φιλοσοφίας ἀφηνιάσαι συγχωρήσας. Τοῖς μὲν γὰρ ἐντολὰς, τοῖς δὲ φιλοσοφίαν παρασχών, συνέκλεισε τὴν ἀπιστίαν εἰς τὴν παρουσίαν· ὅτε (72) ἀναπολόγητος ἐστι πᾶς ὁ μὴ πιστεύσας. Αγει γὰρ ἐξ ἑτέρας προκοπῆς Ἑλληνικῆς τε καὶ βαρβάρου ἐπὶ τὴν διὰ πίστεως τελείωσιν. Εἰ δέ τις Ελλήνων, ὑπερ Ρ. νῳ, πνεύματι. τὴν ἀπληστίαν, καχεξία», « ἐπίδοσιν. ἐπ' ἐξήγησιν ἐπίδοσιν. • τάξιν ἑκάστης μεταβολῆς. ἑκάστοις ἑκάστης ἐπαῖοντας τῆς βαρ βάρου φιλοσοφίας. STROMATUM LIB. VII. B esse eorum vires, ut possint obedire mandatis. Cum sit ergo virtus paterna, facile superat ea quæ voluerit, ne minimum quidem relinquens, cujus curam non gerat ejus administratio. Neque enim si id fieret, totum ab eo utique recte esset effectum. Maximæ autem, ut arbitror, potestatis est omnium partium etiam usque ad minimam, accurata exami natio, pervadens ad primum universorum admi nistratorem, qui ex voluntate Patris gubernat on- nium salutem, aliis ordinatis qui sub aliis praefectis observent, et curam gerant, donec perveniatur ad magnum pontificem. Ab uno enim desuper princi- pio, quod convenienter Patris voluntati operatur, dependent prima, secunda et tertia. Deinde in summo fine ejus quod apparet, beati positi sunt angeli, atque adeo usque ad nos ipsos, alii sub aliis sunt * collocati, qui ex uno et per unum et ser- vantur et servant. Quemadmodum ergo vel minima pars ferri, lapidis magnetis spiritu movetur per multos annulos ferreos extensa : ita etiam qui sunt virtute præditi, divino Spiritu attracti, cum prima mansione conjunguntur, deinceps autem alii usque ad postremam; qui autem sunt mali ex imbecilli- tale, cum per injustam insatiabilitatem in malum habitum inciderint, cum nec se teneant, neque ab alio teneantur, circumfluunt circumacti perturba- tionibus, humique decidunt. Lex enim hæc prin- cipio data est, ut qui velit eligat virtutem. Quo- circa præcepta quoque quæ et in lege, et ante legem erant, non justis data (c justo enim non est lex lata a›), statuerunt, ut qui elegisset quidem, æternam vitam et beatum præmium acciperet : qui autem rursus vitio esset delectatus, concessere ut versaretur cum iis quæ elegerat : et rursus ut ani- ma quæ assidue evadit melior ad acquirendam vir- tutem, et parandam, augendamque justitiam, me- liorem locum accipiat in universo, ut quæ per unumquemque profectum extendatur ad habitum impatibilitatis, donec e profecerit ad virum perfe- ctum b, nempe ad cognitionis simul et hæreditatis excellentiam. Salutares hæ conversiones, pro or- dine mutationis, dividuntur, et temporibus, et locis, et honoribus, et cognitionibus, et hæreditatibus, et ministeriis, usque transcendentem continuamque in D æternitate contemplationem Domini. Quod est au- tem amabile, adducit ad sui contemplationem quem- • Tim. 1, 9. b Ephes. 1v, 13. * ED. POTTER, 704-705 ED. PARIS. p. 561, edit. Par. LowTH. Brodæus, Misc. lib. 111, c. 29, ubi aliamı refert cau- sam, cur lapis Herculeus, seu Magnes, ferrum al- trahat. STLB. ut jungatur cum LowTH. 122, 137, 753, edit. Paris. Ib. tur. Docent enim illi c nimiam in- gluviem, deducere ad pravum, cor- poris c habitum. c acquisitionem. G. legit SYLB. - Fed. Morellus Prof. Reg. loco illius corrupti vocabuli reponebat vel Adl accretio- nem virtutis et justitiæ incrementum. » COLLECT. Cl. Lowthius pro substituit. visim. Mox sane verius legemus, SYLB. (64) Του φαινομένου. An coelum significat? Vide (65) Ηρακλείας A Clemente hoc loco dissentit (66) Εκτεινομένη. Videtur legendum έκτεινομέ- (67) Πρώτη μονῇ. Vide p. 565, 565, 668, 706, (68) Απληστίαν. Medicorum phrasibus hic uti- (69) Επίγησιν. Verum esse puto επίκτησιν, (70) Καθ' ἑκάστην ἑκάστης. ld est καθ' ἑκάστην (71) Αὐτούς. Haud scio an verius αὖ τούς, di (72) Ὅτε. Aplius forte leg. 8θεν, aut ὥστε. Ι.
διὸ καὶ αἱ ἐντολαὶ αἱ κατὰ νόμον τε καὶ [αἱ] πρὸ τοῦ νόμου οὐκ ἐννόμοις [δικαίῳ γὰρ νόμος οὐ κεῖται] τὸν μὲν ἑλόμενον ζωὴν ἀίδιον καὶ μακάριον γέρας λαμβάνειν ἔταξαν, τὸν δ’ αὖ κακία ἡσθέντα συνεῖναι οἷς εἵλετο συνεχώρησαν, πάλιν τε αὖ τὴν βελτιουμένην ἑκάστοτε ψυχὴν εἰς ἀρετῆς ἐπίγνωσιν καὶ δικαιοσύνης αὔξησιν βελτίονα ἀπολαμβάνειν ἐν τῷ παντὶ τὴν τάξιν, κατὰ προκοπὴν ἑκάστην ἐπεκτεινομένην εἰς ἕξιν ἀπαθείας, ἄχρις ἂν καταντήσῃ εἰς ἄνδρα τέλειον, τῆς γνώσεώς τε ὁμοῦ καὶ κληρονομίας ὑπεροχήν. αὗται αἱ σωτήριοι περιτροπαὶ κατὰ τὴν τῆς μεταβολῆς τάξιν ἀπομερίζονται καὶ χρόνοις καὶ τόποις καὶ τιμαῖς καὶ γνώσεσι καὶ κληρονομίαις καὶ λειτουργίαις, καθ’ ἑκάστην ἑκάστη ἕως τῆς ἐπαναβεβηκυίας καὶ προσεχοῦς τοῦ κυρίου ἐν ἀιδιότητι θεωρίας. ἀγωγὸν δὲ τὸ ἐραστὸν πρὸς τὴν ἑαυτοῦ θεωρίαν παντὸς τοῦ ὅλον ἑαυτὸν τῇ τῆς γνώσεως ἀγάπῃ ἐπιβεβληκότος τῇ θεωρίᾳ. διὸ καὶ τὰς ἐντολὰς [ἃς] ἔδωκεν τάς τε προτέρας τάς τε δευτέρας ἐκ μιᾶς ἀρυτόμενος πηγῆς ὁ κύριος, οὔτε τοὺς πρὸ νόμου ἀνόμους εἶναι ὑπεριδὼν οὔτ’ αὖ τοὺς μὴ ἐπαί̈οντας τῆς βαρβάρου φιλοσοφίας ἀφηνιάσαι συγχωρήσας.
πρῶτον διοικητὴν τῶν ὅλων, ἐκ θελήματος Πατρός Α κυβερνῶντα τὴν πάντων σωτηρίαν, ἐφορώντων ἑτέ ρων ὑφ' ἑτέρους ἡγουμένους τεταγμένων, ἔστ᾽ ἄν τις ἐπὶ τὸν μέγαν ἀφίκηται ἀρχιερέα· ἀπὸ μιᾶς γὰρ ἄνω- θεν ἀρχῆς τῆς κατὰ τὸ θέλημα ἐνεργούσης ήρτηται τὰ πρῶτα, καὶ δεύτερα, καὶ τρίτα· εἶτα ἐπὶ τέλει τοῦ φαινομένου (64) τῷ ἄκρῳ ἡ μακαρία ἀγγελοθεσία· και δὴ μέχρις ἡμῶν αὐτῶν ἄλλοι ὑπ' ἄλλοις, ἐξ ἑνὸς καὶ δι᾿ ἑνὸς σωζόμενοί τε καὶ σώζοντες, διατετάχα- ται. Ὡς οὖν συγκινεῖται, καὶ μικροτάτη σιδήρου μοί- ρα, τῷ τῆς Ἡρακλείας (65) λίθου πνεύματι διὰ πολ- λῶν τῶν σιδηρῶν ἐκτεινομένη (66) δακτυλίων, οὕτω καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι Ελκόμενοι, οἱ μὲν ἐνάρετοι οι κειοῦνται τῇ πρώτῃ μονῇ (67), ἐφεξῆς δ' ἄλλοι μέχρι τῆς τελευταίας· οἱ δὲ ὑπὸ ἀσθενείας κακοί, δι' ἀπλη- στίαν (68) ἄδικον καχεξία περιπεπτωκότες, ούτε κρα- Β τοῦντες, οὔτε κρατούμενοι, περικαταῤῥέουσιν, ελιχθέν- τες τοῖς πάθεσι, καὶ ἀποπίπτουσι χαμαί. Νόμος γὰρ ἄνωθεν οὗτος, αἱρεῖσθαι τὸν βουλόμενον ἀρετήν· διδ καὶ αἱ ἐντολαὶ αἱ κατὰ νόμον τε καὶ πρὸ τοῦ νόμου, οὐκ ἐννόμοις, (ο δικαίῳ γὰρ νόμος οὐ κεῖται· ») τὸν μὲν ἑλόμενον, ζωὴν ἀΐδιον καὶ μακάριον γέρας λαμ- βάνειν ἔταξαν· τὸν δ᾽ αὖ κακίᾳ ἡσθέντα συνεῖναι οἷς είλετο συνεχώρησαν· πάλιν τε αὖ, την βελτιουμένην ἑκάστοτε ψυχὴν εἰς ἀρετῆς ἐπίγησιν (69), καὶ δικαιο- σύνης αύξησιν, βελτίονα ἀπολαμβάνειν ἐν τῷ παντί τὴν τάξιν, κατὰ προκοπὴν ἑκάστην ἐπεκτεινο μένην εἰς ἕξιν ἀπαθείας, ἄχρις ἂν ὁ καταντήσῃ εἰς ἄν- δρα τέλειον, τῆς γνώσεώς τε ὁμοῦ καὶ κληρονομίας ὑπεροχήν. Αὗται αἱ σωτήριοι περιτροπαὶ κατὰ τὴν Ε τῆς μεταβολῆς τάξιν ἀπομερίζονται, καὶ χρόνοις, καὶ τόποις, καὶ τι μαῖς, καὶ γνώσεσι, καὶ κληρονομίαις, καὶ λειτουργίαις καθ' ἑκάστην, ἑκάστης (70) ἕως τῆς ἐπαναβεβηκυίας καὶ προσεχοῦς τοῦ Κυρίου ἐν ἀϊδιό τητι θεωρίας. Αγωγὸν δὲ τὸ ἐραστὸν πρὸς τὴν ἑαυ τοῦ θεωρίαν, παντὸς τοῦ ὅλον ἑαυτὸν τῇ τῆς γνώσεως ἀγάπῃ περιβεβληκότος τῇ θεωρίᾳ. Διὸ καὶ τὰς ἐντολὰς ᾶς ἔδωκε, τάς τε προτέρας, τάς τε δευτέρας, ἐκ μιᾶς ἀρυττόμενος πηγῆς ὁ Κύριος, οὔτε τοὺς πρὸ νόμου ἀνόμους εἶναι ὑπεριδών, οὔτ᾽ αὐτοὺς (71) μὴ ἐπαῖον τας τὰ βαρβάρου φιλοσοφίας ἀφηνιάσαι συγχωρήσας. Τοῖς μὲν γὰρ ἐντολὰς, τοῖς δὲ φιλοσοφίαν παρασχών, συνέκλεισε τὴν ἀπιστίαν εἰς τὴν παρουσίαν· ὅτε (72) ἀναπολόγητος ἐστι πᾶς ὁ μὴ πιστεύσας. Αγει γὰρ ἐξ ἑτέρας προκοπῆς Ἑλληνικῆς τε καὶ βαρβάρου ἐπὶ τὴν διὰ πίστεως τελείωσιν. Εἰ δέ τις Ελλήνων, ὑπερ Ρ. νῳ, πνεύματι. τὴν ἀπληστίαν, καχεξία», « ἐπίδοσιν. ἐπ' ἐξήγησιν ἐπίδοσιν. • τάξιν ἑκάστης μεταβολῆς. ἑκάστοις ἑκάστης ἐπαῖοντας τῆς βαρ βάρου φιλοσοφίας. STROMATUM LIB. VII. B esse eorum vires, ut possint obedire mandatis. Cum sit ergo virtus paterna, facile superat ea quæ voluerit, ne minimum quidem relinquens, cujus curam non gerat ejus administratio. Neque enim si id fieret, totum ab eo utique recte esset effectum. Maximæ autem, ut arbitror, potestatis est omnium partium etiam usque ad minimam, accurata exami natio, pervadens ad primum universorum admi nistratorem, qui ex voluntate Patris gubernat on- nium salutem, aliis ordinatis qui sub aliis praefectis observent, et curam gerant, donec perveniatur ad magnum pontificem. Ab uno enim desuper princi- pio, quod convenienter Patris voluntati operatur, dependent prima, secunda et tertia. Deinde in summo fine ejus quod apparet, beati positi sunt angeli, atque adeo usque ad nos ipsos, alii sub aliis sunt * collocati, qui ex uno et per unum et ser- vantur et servant. Quemadmodum ergo vel minima pars ferri, lapidis magnetis spiritu movetur per multos annulos ferreos extensa : ita etiam qui sunt virtute præditi, divino Spiritu attracti, cum prima mansione conjunguntur, deinceps autem alii usque ad postremam; qui autem sunt mali ex imbecilli- tale, cum per injustam insatiabilitatem in malum habitum inciderint, cum nec se teneant, neque ab alio teneantur, circumfluunt circumacti perturba- tionibus, humique decidunt. Lex enim hæc prin- cipio data est, ut qui velit eligat virtutem. Quo- circa præcepta quoque quæ et in lege, et ante legem erant, non justis data (c justo enim non est lex lata a›), statuerunt, ut qui elegisset quidem, æternam vitam et beatum præmium acciperet : qui autem rursus vitio esset delectatus, concessere ut versaretur cum iis quæ elegerat : et rursus ut ani- ma quæ assidue evadit melior ad acquirendam vir- tutem, et parandam, augendamque justitiam, me- liorem locum accipiat in universo, ut quæ per unumquemque profectum extendatur ad habitum impatibilitatis, donec e profecerit ad virum perfe- ctum b, nempe ad cognitionis simul et hæreditatis excellentiam. Salutares hæ conversiones, pro or- dine mutationis, dividuntur, et temporibus, et locis, et honoribus, et cognitionibus, et hæreditatibus, et ministeriis, usque transcendentem continuamque in D æternitate contemplationem Domini. Quod est au- tem amabile, adducit ad sui contemplationem quem- • Tim. 1, 9. b Ephes. 1v, 13. * ED. POTTER, 704-705 ED. PARIS. p. 561, edit. Par. LowTH. Brodæus, Misc. lib. 111, c. 29, ubi aliamı refert cau- sam, cur lapis Herculeus, seu Magnes, ferrum al- trahat. STLB. ut jungatur cum LowTH. 122, 137, 753, edit. Paris. Ib. tur. Docent enim illi c nimiam in- gluviem, deducere ad pravum, cor- poris c habitum. c acquisitionem. G. legit SYLB. - Fed. Morellus Prof. Reg. loco illius corrupti vocabuli reponebat vel Adl accretio- nem virtutis et justitiæ incrementum. » COLLECT. Cl. Lowthius pro substituit. visim. Mox sane verius legemus, SYLB. (64) Του φαινομένου. An coelum significat? Vide (65) Ηρακλείας A Clemente hoc loco dissentit (66) Εκτεινομένη. Videtur legendum έκτεινομέ- (67) Πρώτη μονῇ. Vide p. 565, 565, 668, 706, (68) Απληστίαν. Medicorum phrasibus hic uti- (69) Επίγησιν. Verum esse puto επίκτησιν, (70) Καθ' ἑκάστην ἑκάστης. ld est καθ' ἑκάστην (71) Αὐτούς. Haud scio an verius αὖ τούς, di (72) Ὅτε. Aplius forte leg. 8θεν, aut ὥστε. Ι.
PG 9:415τοῖς μὲν γὰρ ἐντολάς, τοῖς δὲ φιλοσοφίαν παρασχὼν συνέκλεισεν τὴν ἀπιστίαν εἰς τὴν παρουσίαν, ὅθεν ἀναπολόγητός ἐστι πᾶς ὁ μὴ πιστεύσας. ἄγει γὰρ ἐξ ἑκατέρας προκοπῆς Ἑλληνικῆς τε καὶ βαρβάρου ἐπὶ τὴν διὰ πίστεως τελείωσιν. εἰ δέ τις Ἑλλήνων ὑπερβὰς τὸ προηγούμενον τῆς φιλοσοφίας τῆς Ἑλληνικῆς εὐθέως ὥρμησεν ἐπὶ τὴν ἀληθῆ διδασκαλίαν, ὑπερεδίσκευσεν οὗτος, κἂν ἰδιώτης ᾖ, τὴν ἐπίτομον τῆς σωτηρίας διὰ πίστεως εἰς τελείωσιν ἑλόμενος. Πάντ’ οὖν ὅσα μηδὲν ἐκώλυεν ἑκούσιον εἶναι τῷ ἀνθρώπῳ τὴν αἵρεσιν, συνεργὰ πρὸς ἀρετὴν ἐποίησέν τε καὶ ἔδειξεν, ὅπως ἁμῇ γέ πῃ καὶ τοῖς ἀμυδρῶς διορᾶν δυναμένοις ὁ τῷ ὄντι μόνος εἷς παντοκράτωρ ἀγαθὸς ἀναφαίνηται θεός, ἐξ αἰῶνος εἰς αἰῶνα σῴζων διὰ υἱοῦ, κακίας δ’ αὖ πάντῃ πάντως ἀναίτιος. πρὸς γὰρ τὴν τοῦ ὅλου σωτηρίαν τῷ τῶν ὅλων κυρίῳ πάντα ἐστὶ διατεταγμένα καὶ καθόλου καὶ ἐπὶ μέρους. ἔργον οὖν τῆς δικαιοσύνης τῆς σωτηρίου ἐπὶ τὸ ἄμεινον αἰεὶ κατὰ τὸ ἐνδεχόμενον ἕκαστον προάγειν. πρὸς γὰρ τὴν σωτηρίαν τοῦ κρείττονος καὶ διαμονὴν ἀναλόγως τοῖς ἑαυτῶν ἤθεσι διοικεῖται καὶ τὰ μικρότερα.
κῆς, εὐθέως ὥρμησεν ἐπὶ τὴν ἀληθῆ διδασκαλίαν, ὑπερεδίσκευσεν οὗτος, καν ἰδιώτης ᾖ, τὴν ἐπι μὴν τῆς σωτηρίας διὰ πίστεως εἰς τελείωσιν ελά μενος (75). Πάντ' οὖν ὅσα μηδὲν ἐκώλυεν ἐκούσαν εἶναι τῷ ἀνθρώπῳ τὴν αἵρεσιν, συνεργὰ πρὸς ἀρετὴν ἐποίησέ τε καὶ ἔδειξεν, ὅπως ἀμηγέπη καὶ τοῖς ἀμι δρῶς διορᾷν δυναμένοις ὁ τῷ ὄντι μόνος εἰς πανε κράτωρ ἀγαθὸς ἀναφαίνηται Θεὸς ἐξ αἰῶνος εἰς αἰῶ να σώζων διὰ Υἱοῦ. Κακίας δ᾽ αὖ πάντη πάντως ἀναί- τις· πρὸς γὰρ τὴν τοῦ ὅλου σωτηρίαν τῷ τῶν ὅλων Κυρίῳ πάντα ἐστὶ διατεταγμένα, καὶ καθόλου καὶ ἐπὶ μέρους. Εργον οὖν τῆς δικαιοσύνης τῆς αυτής ρίου ἐπὶ τὸ ἄμεινον αἰεὶ κατὰ τὸ ἐνδεχόμενον ἔκασταν προάγειν· πρὸς γὰρ τὴν σωτηρίαν τοῦ κρείττους 6ὰς τὸ προηγούμενον τῆς φιλοσοφίας τῆς Ἑλλην καὶ διαμονὴν ἀναλόγως τοῖς ἑαυτῶν ἤθεσι διοικείται, καὶ τὰ μικρότερα. Αὐτίκα μεταβάλλει πᾶν τὸ ἐνάρε τον εἰς ἀμείνω οἰκήσεις τῆς μεταβολής (74) τὴν αἵρεσιν τῆς γνώσεως ἔχον, ἦν αὐτοκρατορικής ἐκέκτητο ἡ ψυχή. Παιδεύσεις δὲ αἱ ἀναγκαῖαι ἀγαθά τητι τοῦ ἐφορῶντος μεγάλου κριτοῦ διά τε τῶν προσεχῶν ἀγγέλων, διά τε προκρίσεων ποικίλων, καὶ διὰ τῆς κρίσεως τῆς παντελούς, τοὺς ἐπὶ πλέον ἀπ γηκότας (75) ἐκδιάζονται μετανοεῖν. νας φημὶ τὰς γνωστικάς ψυχάς, τῇ μεγαλοπρεπείς τῆς θεωρίας ὑπερβαινούσας ἑκάστης ἁγίας τάξεως την πολιτείαν, καθ᾽ ἃς αἱ μακάριαι Θεῶν (76) από σεις διωρισμέναι διακεκλήρωνται, ἁγίας ἐν ἁγίας λογισθείσας, καὶ μετακομισθείσας ὅλας ἐξ ὅλων, εν ἀμείνους ἀμεινόνων τόπων τόπους ἀφικομένας, επ ἐν κατόπτροις (77) ἢ διὰ κατόπτρων ἐπὶ (78) την θεωρίαν ἀσπαζομένας τὴν θείαν, εναργῇ δὲ ὡς ἐκ μάλιστα, καὶ ἀκριβῶς εἰλικρινῆ τὴν ἀκόρεστον ὑπερ φυῶς ἀγαπώσαις ψυχαῖς ἑστιωμένας εἰς τοὺς ἀπελε τήτους αἰῶνας, ταυτότητι τῆς ὑπεροχῆς ἁπάσης τ μημένας διαμένειν. Αὕτη τῶν καθαρῶν τῇ καρδίᾳ (19) ἡ καταληπτὴ θεωρία. (80). Αὕτη τοίνυν ἡ ἐνέργεια Τὰ δ' ἄλλα σιγῶ, δοξάζων τὸν Κύριον. Πλὴν ἐκεί σιν ἀλάμενος, ἠκούσης οἰχνούσης) της μ. εἰς ἀμείνω οἴκησιν· οίκησις αὐτίκα μεταβάλλει πᾶν τὸ ἐνάρετον εἰς ἀμείνω, οἰκείας μεταβολής. οἰκείαν τῆς μεταβολῆς αἰτίαν τὴν αἵρεσιν τῆς γνώ- σεως ἔχων. Βλέπομεν γὰρ ἄρτι δι᾽ ἐσόπτρου ἐν αἰνίγματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ Θεὸν δέοντα. ή καταληπτική θεωρία, 3/ CLEMENTIS ALEXANDRINI libet, qui se totum applicavit ad contemplationem d per dilectionem cognitionis. Quocirca præcepta de- dit et priora et posteriora, ex uno fonte hauriens Dominus, nec eos qui erant ante legem, sine lege esse sinens : nec eos qui non audiebant barbaram philosophiam, ferri effrenatos permittens. Nam cum illis quidem præcepta, his vero præbuisset philoso- phiam, incredulitatem conclusit in ipsius adven- tum, quo tempore est inexcusabilis quisquis non crediderit. Nam a diverso tum Græco tum barbaro profectu, ad eam quæ est per fidem deducit perfe- ctionem. Si quis autem ex Græcis, prætermissa quæ præcedit Græcorum philosophia, veram do- ctrinam protinus invasit, is etsi plane rudis, longo alios superavit intervallo, cum salutis compendium per fidem elegerit ad perfectionem. * Quæcunque B ergo nihil impediebant quominus esset homini liberum eligendi arbitrium, effecit ut ea ad virtutem opem ferrent, ut aliqua ratione iis etiam qui pos- sunt obscure et exiliter perspicere, is qui revera solus est unus omnipotens, bonus appareat Deus, a saeculo in speculum dare salutem per Filiumn. 1s Is autem nulla ratione est causa mali; ad universi enim salutem, ab eo qui est universorum Dominus, omnia sunt ordinata, et universe et sigillatim. Est ergo officium justitiæ salutaris unumquodque semper ad id quod est melius, quoad fieri potest, dedi- cere : ad salutem enim et permansionem ejus quod est præstantius, convenienter suis moribus ordinantur minora. Statim enim quidquid est virtute præditum, mutatur in melius, habens propriam causam mulɔ tionis, electionem cognitionis, quam habebat anima in sua potestate. Castigationes autem necessariz. bonitate magni qui omnia observat judicis, tum per adjunctos angelos, tum per varias præjudicatio nes, tum per perfectum omni ex parte judicium, cogunt eos qui plane dedoluerunt, duci penitentia. atris CAPUT III. Gnosticum verum id agere ut Deo ejusque Filio sit quam simillimus. Alia autem taceo, Dominum glorificans. Cæterum C dico Gnosticas illas animas, quæ excellentia con- templationis uniuscujusque sancti ordinis vitæ institutum superant, quibus beatæ deorum habita- ționes sunt distributæ, cum inter sanctas sanctitate eximia fuerint reputat, et integra ex integris trans latæ, in meliora meliorum locorum loca venerint, et non in speculis aut per specula divinam amplecten- tes contemplationem, quam maxime autem evidenti et plane sincero divinæ visionis sempiternæ sem- piterno exceptas convivio, quo satiari non possunt quæ supra modum amant animæ, et inexplebili fruentes laetitia in specula nunquam terminanda, permanere, honoratas, ut ita dicam, identitate om- * P. 8/5 ED. POTTER, 705-706 ED. PARIS. ut sit, c per fidem in perfectionem saltu facto. » SYLBURG. (vel Sed legi posset etiam, nam paulo post etiam occurrit. Interpres vertit, Ecce enim quidquid est virtute præditum, mutatum in melius, habens pro- priam causam mutationis, electionem., SYLB.Hane sententiam sic scribe, Αut potuis, Quemadmodum interpres legit. HEINS. intelligit. Vide p. 589, 710, 752. Lowra. præpositio; cujus loco substituendum forte t platio qua comprehendi potest. Sed scribendus est scientia comprehe (75) Εἰς τελείωσιν ἑλόμενος. Forte εἰς τελείω. Ι (74) Εἰς ἀμείνω οἰκήσεις τῆς μ. Η. εἰς ἀμείνω (75) Απηλγηκότας. Respicit Ephes. 17, 19, (76) Θεών. Varios beatorum spirituum ordines (77) Ἐν κατόπτροις. Respicit 1 Cor. ΙΙ, 12 (78) Exl. Hoc loco supervacua esse videtur bæ (79) Καθαρῶν τῇ καρδίᾳ. Respicit Matth. v, δ: (80) Ἡ καταληπτη θεωρία. Interpres, 4 column
αὐτίκα μεταβάλλει πᾶν τὸ ἐνάρετον εἰς ἀμείνους οἰκήσεις, τῆς μεταβολῆς αἰτίαν τὴν αἵρεσιν τῆς γνώσεως ἔχον, ἣν αὐτοκρατορικὴν ἐκέκτητο ἡ ψυχή. παιδεύσεις δὲ αἱ ἀναγκαῖαι ἀγαθότητι τοῦ ἐφορῶντος μεγάλου κριτοῦ διά τε τῶν προσεχῶν ἀγγέλων διά τε προκρίσεων ποικίλων καὶ διὰ τῆς κρίσεως τῆς παντελοῦς τοὺς ἐπὶ πλέον ἀπηλγηκότας ἐκβιάζονται μετανοεῖν. Τὰ δ’ ἄλλα σιγῶ, δοξάζων τὸν κύριον. πλὴν ἐκείνας φημὶ τὰς γνωστικὰς ψυχάς, τῇ μεγαλοπρεπείᾳ τῆς θεωρίας ὑπερβαινούσας ἑκάστης ἁγίας τάξεως τὴν πολιτείαν, καθ’ ἃς αἱ μακάριαι θεῶν οἰκήσεις διωρισμέναι διακεκλήρωνται, ἁγίας ἐν ἁγίοις λογισθείσας καὶ μετακομισθείσας ὅλας ἐξ ὅλων, εἰς ἀμείνους ἀμεινόνων τόπων τόπους ἀφικομένας, οὐκ ἐν κατόπτροις ἢ διὰ κατόπτρων ἔτι τὴν θεωρίαν ἀσπαζομένας τὴν θείαν, ἐναργῆ δὲ ὡς ἔνι μάλιστα καὶ ἀκριβῶς εἰλικρινῆ τὴν ἀκόρεστον ὑπερφυῶς ἀγαπώσαις ψυχαῖς ἑστιωμένας θέαν, ἀιδίως ἀίδιον εὐφροσύνην [ἀκόρεστον] καρπουμένας, εἰς τοὺς ἀτελευτήτους αἰῶνας ταὐτότητι τῆς ὑπεροχῆς ἁπάσας τετιμημένας διαμένειν. αὕτη τῶν καθαρῶν τῇ καρδίᾳ ἡ καταληπτικὴ θεωρία.
κῆς, εὐθέως ὥρμησεν ἐπὶ τὴν ἀληθῆ διδασκαλίαν, ὑπερεδίσκευσεν οὗτος, καν ἰδιώτης ᾖ, τὴν ἐπι μὴν τῆς σωτηρίας διὰ πίστεως εἰς τελείωσιν ελά μενος (75). Πάντ' οὖν ὅσα μηδὲν ἐκώλυεν ἐκούσαν εἶναι τῷ ἀνθρώπῳ τὴν αἵρεσιν, συνεργὰ πρὸς ἀρετὴν ἐποίησέ τε καὶ ἔδειξεν, ὅπως ἀμηγέπη καὶ τοῖς ἀμι δρῶς διορᾷν δυναμένοις ὁ τῷ ὄντι μόνος εἰς πανε κράτωρ ἀγαθὸς ἀναφαίνηται Θεὸς ἐξ αἰῶνος εἰς αἰῶ να σώζων διὰ Υἱοῦ. Κακίας δ᾽ αὖ πάντη πάντως ἀναί- τις· πρὸς γὰρ τὴν τοῦ ὅλου σωτηρίαν τῷ τῶν ὅλων Κυρίῳ πάντα ἐστὶ διατεταγμένα, καὶ καθόλου καὶ ἐπὶ μέρους. Εργον οὖν τῆς δικαιοσύνης τῆς αυτής ρίου ἐπὶ τὸ ἄμεινον αἰεὶ κατὰ τὸ ἐνδεχόμενον ἔκασταν προάγειν· πρὸς γὰρ τὴν σωτηρίαν τοῦ κρείττους 6ὰς τὸ προηγούμενον τῆς φιλοσοφίας τῆς Ἑλλην καὶ διαμονὴν ἀναλόγως τοῖς ἑαυτῶν ἤθεσι διοικείται, καὶ τὰ μικρότερα. Αὐτίκα μεταβάλλει πᾶν τὸ ἐνάρε τον εἰς ἀμείνω οἰκήσεις τῆς μεταβολής (74) τὴν αἵρεσιν τῆς γνώσεως ἔχον, ἦν αὐτοκρατορικής ἐκέκτητο ἡ ψυχή. Παιδεύσεις δὲ αἱ ἀναγκαῖαι ἀγαθά τητι τοῦ ἐφορῶντος μεγάλου κριτοῦ διά τε τῶν προσεχῶν ἀγγέλων, διά τε προκρίσεων ποικίλων, καὶ διὰ τῆς κρίσεως τῆς παντελούς, τοὺς ἐπὶ πλέον ἀπ γηκότας (75) ἐκδιάζονται μετανοεῖν. νας φημὶ τὰς γνωστικάς ψυχάς, τῇ μεγαλοπρεπείς τῆς θεωρίας ὑπερβαινούσας ἑκάστης ἁγίας τάξεως την πολιτείαν, καθ᾽ ἃς αἱ μακάριαι Θεῶν (76) από σεις διωρισμέναι διακεκλήρωνται, ἁγίας ἐν ἁγίας λογισθείσας, καὶ μετακομισθείσας ὅλας ἐξ ὅλων, εν ἀμείνους ἀμεινόνων τόπων τόπους ἀφικομένας, επ ἐν κατόπτροις (77) ἢ διὰ κατόπτρων ἐπὶ (78) την θεωρίαν ἀσπαζομένας τὴν θείαν, εναργῇ δὲ ὡς ἐκ μάλιστα, καὶ ἀκριβῶς εἰλικρινῆ τὴν ἀκόρεστον ὑπερ φυῶς ἀγαπώσαις ψυχαῖς ἑστιωμένας εἰς τοὺς ἀπελε τήτους αἰῶνας, ταυτότητι τῆς ὑπεροχῆς ἁπάσης τ μημένας διαμένειν. Αὕτη τῶν καθαρῶν τῇ καρδίᾳ (19) ἡ καταληπτὴ θεωρία. (80). Αὕτη τοίνυν ἡ ἐνέργεια Τὰ δ' ἄλλα σιγῶ, δοξάζων τὸν Κύριον. Πλὴν ἐκεί σιν ἀλάμενος, ἠκούσης οἰχνούσης) της μ. εἰς ἀμείνω οἴκησιν· οίκησις αὐτίκα μεταβάλλει πᾶν τὸ ἐνάρετον εἰς ἀμείνω, οἰκείας μεταβολής. οἰκείαν τῆς μεταβολῆς αἰτίαν τὴν αἵρεσιν τῆς γνώ- σεως ἔχων. Βλέπομεν γὰρ ἄρτι δι᾽ ἐσόπτρου ἐν αἰνίγματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ Θεὸν δέοντα. ή καταληπτική θεωρία, 3/ CLEMENTIS ALEXANDRINI libet, qui se totum applicavit ad contemplationem d per dilectionem cognitionis. Quocirca præcepta de- dit et priora et posteriora, ex uno fonte hauriens Dominus, nec eos qui erant ante legem, sine lege esse sinens : nec eos qui non audiebant barbaram philosophiam, ferri effrenatos permittens. Nam cum illis quidem præcepta, his vero præbuisset philoso- phiam, incredulitatem conclusit in ipsius adven- tum, quo tempore est inexcusabilis quisquis non crediderit. Nam a diverso tum Græco tum barbaro profectu, ad eam quæ est per fidem deducit perfe- ctionem. Si quis autem ex Græcis, prætermissa quæ præcedit Græcorum philosophia, veram do- ctrinam protinus invasit, is etsi plane rudis, longo alios superavit intervallo, cum salutis compendium per fidem elegerit ad perfectionem. * Quæcunque B ergo nihil impediebant quominus esset homini liberum eligendi arbitrium, effecit ut ea ad virtutem opem ferrent, ut aliqua ratione iis etiam qui pos- sunt obscure et exiliter perspicere, is qui revera solus est unus omnipotens, bonus appareat Deus, a saeculo in speculum dare salutem per Filiumn. 1s Is autem nulla ratione est causa mali; ad universi enim salutem, ab eo qui est universorum Dominus, omnia sunt ordinata, et universe et sigillatim. Est ergo officium justitiæ salutaris unumquodque semper ad id quod est melius, quoad fieri potest, dedi- cere : ad salutem enim et permansionem ejus quod est præstantius, convenienter suis moribus ordinantur minora. Statim enim quidquid est virtute præditum, mutatur in melius, habens propriam causam mulɔ tionis, electionem cognitionis, quam habebat anima in sua potestate. Castigationes autem necessariz. bonitate magni qui omnia observat judicis, tum per adjunctos angelos, tum per varias præjudicatio nes, tum per perfectum omni ex parte judicium, cogunt eos qui plane dedoluerunt, duci penitentia. atris CAPUT III. Gnosticum verum id agere ut Deo ejusque Filio sit quam simillimus. Alia autem taceo, Dominum glorificans. Cæterum C dico Gnosticas illas animas, quæ excellentia con- templationis uniuscujusque sancti ordinis vitæ institutum superant, quibus beatæ deorum habita- ționes sunt distributæ, cum inter sanctas sanctitate eximia fuerint reputat, et integra ex integris trans latæ, in meliora meliorum locorum loca venerint, et non in speculis aut per specula divinam amplecten- tes contemplationem, quam maxime autem evidenti et plane sincero divinæ visionis sempiternæ sem- piterno exceptas convivio, quo satiari non possunt quæ supra modum amant animæ, et inexplebili fruentes laetitia in specula nunquam terminanda, permanere, honoratas, ut ita dicam, identitate om- * P. 8/5 ED. POTTER, 705-706 ED. PARIS. ut sit, c per fidem in perfectionem saltu facto. » SYLBURG. (vel Sed legi posset etiam, nam paulo post etiam occurrit. Interpres vertit, Ecce enim quidquid est virtute præditum, mutatum in melius, habens pro- priam causam mutationis, electionem., SYLB.Hane sententiam sic scribe, Αut potuis, Quemadmodum interpres legit. HEINS. intelligit. Vide p. 589, 710, 752. Lowra. præpositio; cujus loco substituendum forte t platio qua comprehendi potest. Sed scribendus est scientia comprehe (75) Εἰς τελείωσιν ἑλόμενος. Forte εἰς τελείω. Ι (74) Εἰς ἀμείνω οἰκήσεις τῆς μ. Η. εἰς ἀμείνω (75) Απηλγηκότας. Respicit Ephes. 17, 19, (76) Θεών. Varios beatorum spirituum ordines (77) Ἐν κατόπτροις. Respicit 1 Cor. ΙΙ, 12 (78) Exl. Hoc loco supervacua esse videtur bæ (79) Καθαρῶν τῇ καρδίᾳ. Respicit Matth. v, δ: (80) Ἡ καταληπτη θεωρία. Interpres, 4 column
PG 9:417αὕτη τοίνυν ἡ ἐνέργεια τοῦ τελειωθέντος γνωστικοῦ, προσομιλεῖν τῷ θεῷ διὰ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως, ἐξομοιούμενον εἰς δύναμιν τῷ κυρίῳ διὰ πάσης τῆς εἰς τὸν θεὸν θεραπείας, ἥτις εἰς τὴν τῶν ἀνθρώπων διατείνει σωτηρίαν κατὰ κηδεμονίαν τῆς εἰς ἡμᾶς εὐεργεσίας κατά τε αὖ τὴν λειτουργίαν κατά τε τὴν διδασκαλίαν κατά τε τὴν δι’ ἔργων εὐποιίαν. ναὶ μὴν ἑαυτὸν κτίζει καὶ δημιουργεῖ, πρὸς δὲ καὶ τοὺς ἐπαί̈οντας αὐτοῦ κοσμεῖ ἐξομοιούμενος θεῷ ὁ γνωστικός, τῷ φύσει τὸ ἀπαθὲς κεκτημένῳ τὸ ἐξ ἀσκήσεως εἰς ἀπάθειαν συνεσταλμένον ὡς ἔνι μάλιστα ἐξομοιῶν, καὶ ταῦτα ἀπερισπάστως προσομιλῶν τε καὶ συνὼν τῷ κυρίῳ. ἡμερότης δ’, οἶμαι, καὶ φιλανθρωπία καὶ μεγαλοπρεπὴς θεοσέβεια γνωστικῆς ἐξομοιώσεως κανόνες. ταύτας φημὶ τὰς ἀρετὰς θυσίαν δεκτὴν εἶναι παρὰ θεῷ, τὴν ἄτυφον καρδίαν μετ’ ἐπιστήμης ὀρθῆς ὁλοκάρπωμα τοῦ θεοῦ λεγούσης τῆς γραφῆς, ἐκφωτιζομένου εἰς ἕνωσιν ἀδιάκριτον παντὸς τοῦ ἀναληφθέντος εἰς ἁγιωσύνην ἀνθρώπου·
τοῦ τελειωθέντος γνωστικού, προσομιλεῖν τῷ Θεῷ διὰ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως, ἐξομοιούμενον εἰς δύναμιν τῷ Κυρίῳ διὰ πάσης τῆς εἰς τὸν Θεὸν θεραπείας, ἥτις εἰς τὴν τῶν ἀνθρώπων διατείνει σωτηρίαν κατὰ κηδεμονίαν τῆς εἰς ἡμᾶς εὐεργεσίας· κατά τε αὖ τὴν λειτουργίαν, κατά τε τὴν διδασκαλίαν, κατά τε την δι' ἔργων εὐποιίαν (81). Ναὶ μὴν ἑαυτὸν κτίζει (82) και δημιουργεῖ· πρὸς δὲ (83), καὶ τοὺς ἐπαΐοντας αὐτοῦ κοσμεῖ, ἐξομοιούμενος Θεῷ ὁ γνωστικός· τῷ φύσει (84) τὸ ἀπαθὲς κεκτημένῳ, τὸ ἐξ ἀσκήσεως εἰς ἀπάθειαν συνεσταλμένον, ὡς ἔνι μάλιστα, ἐξομοιῶν· καὶ ταῦτα ἀπερισπάστως προσομιλῶν τε καὶ συνών τῷ Κυρίῳ. Ημερότης δ', οἶμαι, καὶ φιλανθρωπία καὶ μεγαλοπρεπής θεοσέβεια γνωστικῆς ἐξομοιώσεως και νόνες. Ταύτας φημὶ τὰς ἀρετὰς «θυσίαν δεκτὴν (85) εἶναι παρὰ Θεῷ, τὴν ἄτυφον καρδίαν, μετ' ἐπιστή μης ὀρθῆς, ὁλοκάρπωμα (86) τοῦ Θεοῦ, λεγούσης τῆς Γραφῆς, ἐκφωτιζομένου εἰς ἕνωσιν ἀδιάκριτον παντὸς τοῦ ἀναληφθέντος εἰς ἁγιωσύνην ἀνθρώπου. Σᾶς γὰρ αὐτοὺς αἰχμαλωτίζειν (87), » καὶ ἑαυ τοὺς ἀναιρεῖν, « τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον, τὸν κατὰ τὰς ἐπιθυμίας φθειρόμενον, ο ἀποκτιννύντας, καὶ τὸν και ' νὸν ἀνιστάντας ἐκ τοῦ θανάτου τῆς παλαιᾶς διαστρο φῆς (88),ντό τε Εὐαγγέλιον, ὅ τε Απόστολος κελεύουσι, τὰ μὲν πάθη ἀποτιθεμένους, αναμαρτήτους δὲ γενο μένους. Τοῦτ᾽ ἦν ἄρα ᾐνίσσετο καὶ ὁ νόμος, τὸν . ἁμαρτωλὸν ἀναιρεῖσθαι κελεύων, καὶ μετατίθε ‹ σθαι ἐκ θανάτου εἰς ζωὴν τὴν ἐκ πίστεως ἀπάθειαν. Ο μὴ συνιέντες οἱ νομοδιδάσκαλοι, φιλόνεικον ἐκδε- ξάμενοι τὸν νόμον, ἀφορμὰς τοῖς μάτην διαβάλλειν ἐπιχειροῦσι παρεσχήκασι· δι᾿ ἣν αἰτίαν, οὐ θύομεν εἰκότως ἀνενδεεῖ τῷ Θεῷ, τῷ τὰ πάντα τοῖς πᾶσι παρεσχημένῳ· τὸν δ᾽ ὑπὲρ ἡμῶν ἱερευθέντα δοξάζο μεν, σφᾶς αὐτοὺς (89) ἱερεύοντες, εἰς τε τὸ ἀνενδεὲς ἐκ τοῦ ἀνενδεοῦς καὶ εἰς τὸ ἀπαθὲς ἐκ τοῦ ἀπαθούς. Μόνῃ γὰρ τῇ ἡμετέρα σωτηρίᾳ ὁ Θεὸς ἥδεται. Εἰκότως ἄρα τῷ μὴ νικωμένῳ ἡδοναῖς θυσίαν οὐ μεθεκτοί μεθεκτικοί ἐφεκτοί εφεκτικοί διδακτικήν διδα- στήν διδασκαλίαν, κατά τε τὴν δι' ἔργων ευποιίαν. κατά τε αὐ τῇ λειτουργία, κατά τε τῇ διδασκαλίᾳ, κατά τε τῇ δι' ἔργων εὐποιία. τὴν λειτουργίαν, τὴν διδασκαλίαν, εἰ τὴν δι' ἔργων εὐποιίαν· Εὐσεβὴς ἄρα ὁ γνωστικὸς, ὁ πρῶτον ἑαυτοῦ ἐπιμελόμενος· ἔπειτα τῶν πλησίον, ἵν᾿ ὡς ἄριστοι γένωνται, κ. τ. λ. Ο ἄρα ἀναπόβλητον τὴν ἀρετὴν ἀσκήσει γνωστική περ ποιημένῳ φυσιοῦται ἡ ἕξις. • θυσίαν δεκτήν, εὐάρεστον τῷ Θεῷ. Θυσία τῷ Θεῷ πνεῦμα συντετριμ μένον, καρδίαν συντετριμμένην καὶ ταπεινωμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξουθενώσει. Τότε εὐδοκήσεις θυσίαν δι καιοσύνης, καὶ ὁλοκαυτώματα. Β : διαστροφήν αναστροφής Την προ τέραν ἀναστροφὴν, τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. κατατομήν να. περιτομής STROMATUM LIB. VII. B [Animoda excellentia. Hæc est contemplatio qu12 comprehendi potest ab iis qui sunt mundo corde. Hæc est ergo operatio ejus qui est consumma- tus in cognitione, ut cum Deo habeat consuetudi- nem per magnum pontificem, pro viribus Domino assimilatus per universam in Deum pietatem, quæ tendit ad hominum salutem per curam exercendæ in nos beneficentiæ : et rursus per sacra ministe - ria, et x per doctrinam, et per bonorum operum effe- ctionem. Jam vero Gnosticus seipsum creat et fa- bricatur; quin etiam eos qui ipsum audiunt, exor nat Deo similis factus; ei nempe qui natura impa- tibilis est, impatibilitatem exercitatione compara- tam, quoad fieri potest, assimilans, idque quia a Domini consuetudine et conversatione minime po- test avelli. Mansuetudo autem, ut ego quidem opi- nor, et benignitas, et eximia in Deum pietas, sunt regula assimilationis Gnosticæ. Has ego dico vir- tutes esse ‹ sacrificium Deo gratum et.acceptum, cor a fastu alienum ª › cum recta scientia, dicente Scriptura, esse • Dei holocaustum b, » cum quicun- que ex hominibus assumptus est ad sanctitatem, illuminatur ad eam quæ discerni non potest unio- nem. Nam seipsos redigere in captivitatem, » et seipsos interimere, veteri qui per cupiditates cor- rumpitur, homine, interfecto, novoque suscitato a veteri › mortis ‹ conversatione, › et Evangelium jubet et Apostolus, depositis cum peccato pertur batíonibus animi. Hoc erat quod lex quoque tacite significabat, jubens peccatorem tolli de medio, et a morte ad vitam traduci, boc est impatibilitatem, quæ ex fide provenit. Quod cum non intelligerent ii qui legem docebant, legem autem accepissent, ac si contentionum daret ansas, dederunt occasio- nem iis qui eam temere volunt calumniari. Propter quam causam merito nos Deo non sacrificamus, qui nullius indiget, et omnia præbuit hominibus; *P. ED. POTTER, 706-707 ED. PARIS. siva, qua scilicet Dei essentiam perfecte intuen- tur et quodammodo comprehendunt. Solent autem kujusmodi voces ab imperitis scriptoribus inter se mular. Sic pro superius pusi- tum Strom. 1, p. 348, ubi conf. not. pro Strom. vult, p. 924, pro Strom. 1, p. 534. Edit. Flor. et ms. Paris., Sed procul dubio, inquit Sylburg. accus. casu le- gendum ui interpres quoque vertit, per curam exercendæ in nes beneficentiæ, et rursus per sacra ministeria, et per doctrinama, et per bo norum operum effectionem. bus histruit : quod metaphorice creare » dicitur. Huic enim sententiæ similia sunt, quæ paulo post Scribit auctor : C D a • Philipp. IV, 18. b Psal. Li, 17, 19. Ei ergo, qui exercita- tione Gnostica virtutem, quæ non potest amitti, comparaverit, efficitur, naturalis habitus. verba de Philippensium donis, quæ vocal Philipp. 1, 18. facile reperientur, sed respexisse videtur auctor psal. Li, 17, : Corinth. x, Ephes. v, 22, 23, 24, Coloss. 111, 8, 9, vel alium his similem locum. conversationis. » Nam in mutavit apo- stolicam vocem Ephes. v, : Simifti figura sceleratos Judaeos Apostolus cavit, tanquan nomine indignos, Pilipp. III, 2. (81) Κατά τε αὖ τὴν λειτουργίαν, κατά τε τὴν (89) Εαυτόν κτίζει. id est, semetipsum virtuti (83) Δέ. Ms. Paris. δή. 34) Φύσει. Sic infra p. 726, edit. Paris. : Τῷ (85) Θυσίαν δεκτήν. Respicere videtur B. Pauli (86) Ολοκάρπωμα. Hæc S. Scripturae verba haud (87) Αιχμαλωτίζειν. Respicit Rom. vi, 6, 7; (88) Διαστροφής. « Perversionis,, seu prav (89) Αὐτούς. Seu potius αὐτούς.
σφᾶς γὰρ αὐτοὺς αἰχμαλωτίζειν καὶ ἑαυτοὺς ἀναιρεῖν τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον τὸν κατὰ τὰς ἐπιθυμίας φθειρόμενον ἀποκτειννύντας καὶ τὸν καινὸν ἀνιστάντας ἐκ τοῦ θανάτου τῆς παλαιᾶς διαστροφῆς τό τε εὐαγγέλιον ὅ τε ἀπόστολος κελεύουσι, τὰ μὲν πάθη ἀποτιθεμένους, ἀναμαρτήτους δὲ γινομένους. τοῦτ’ ἦν ἄρα ὃ ᾐνίσσετο καὶ ὁ νόμος τὸν ἁμαρτωλὸν ἀναιρεῖσθαι κελεύων, τὸ μετατίθεσθαι ἐκ θανάτου εἰς ζωήν, τὴν ἐκ πίστεως ἀπάθειαν. ὃ μὴ συνιέντες οἱ νομοδιδάσκαλοι, φιλόνικον ἐκδεξάμενοι τὸν νόμον, ἀφορμὰς τοῖς μάτην διαβάλλειν ἐπιχειροῦσι παρεσχήκασι. δι’ ἣν αἰτίαν οὐ θύομεν εἰκότως ἀνενδεεῖ τῷ θεῷ τῷ τὰ πάντα τοῖς πᾶσι παρεσχημένῳ, τὸν δ’ ὑπὲρ ἡμῶν ἱερευθέντα δοξάζομεν σφᾶς αὐτοὺς ἱερεύοντες εἴς τε τὸ ἀνενδεὲς ἐκ τοῦ ἀνενδεοῦς καὶ εἰς τὸ ἀπαθὲς ἐκ τοῦ ἀπαθοῦς. μόνῃ γὰρ τῇ ἡμετέρᾳ σωτηρίᾳ ὁ θεὸς ἥδεται. εἰκότως ἄρα τῷ μὴ νικωμένῳ ἡδοναῖς θυσίαν οὐ προσάγομεν, κάτω που καὶ οὐδὲ μέχρι νεφῶν τῶν παχυτάτων, μακρὰν δὲ καὶ τούτων, τῆς διὰ τοῦ καπνοῦ ἀναθυμιάσεως φθανούσης εἰς οὓς καὶ φθάνει.
τοῦ τελειωθέντος γνωστικού, προσομιλεῖν τῷ Θεῷ διὰ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως, ἐξομοιούμενον εἰς δύναμιν τῷ Κυρίῳ διὰ πάσης τῆς εἰς τὸν Θεὸν θεραπείας, ἥτις εἰς τὴν τῶν ἀνθρώπων διατείνει σωτηρίαν κατὰ κηδεμονίαν τῆς εἰς ἡμᾶς εὐεργεσίας· κατά τε αὖ τὴν λειτουργίαν, κατά τε τὴν διδασκαλίαν, κατά τε την δι' ἔργων εὐποιίαν (81). Ναὶ μὴν ἑαυτὸν κτίζει (82) και δημιουργεῖ· πρὸς δὲ (83), καὶ τοὺς ἐπαΐοντας αὐτοῦ κοσμεῖ, ἐξομοιούμενος Θεῷ ὁ γνωστικός· τῷ φύσει (84) τὸ ἀπαθὲς κεκτημένῳ, τὸ ἐξ ἀσκήσεως εἰς ἀπάθειαν συνεσταλμένον, ὡς ἔνι μάλιστα, ἐξομοιῶν· καὶ ταῦτα ἀπερισπάστως προσομιλῶν τε καὶ συνών τῷ Κυρίῳ. Ημερότης δ', οἶμαι, καὶ φιλανθρωπία καὶ μεγαλοπρεπής θεοσέβεια γνωστικῆς ἐξομοιώσεως και νόνες. Ταύτας φημὶ τὰς ἀρετὰς «θυσίαν δεκτὴν (85) εἶναι παρὰ Θεῷ, τὴν ἄτυφον καρδίαν, μετ' ἐπιστή μης ὀρθῆς, ὁλοκάρπωμα (86) τοῦ Θεοῦ, λεγούσης τῆς Γραφῆς, ἐκφωτιζομένου εἰς ἕνωσιν ἀδιάκριτον παντὸς τοῦ ἀναληφθέντος εἰς ἁγιωσύνην ἀνθρώπου. Σᾶς γὰρ αὐτοὺς αἰχμαλωτίζειν (87), » καὶ ἑαυ τοὺς ἀναιρεῖν, « τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον, τὸν κατὰ τὰς ἐπιθυμίας φθειρόμενον, ο ἀποκτιννύντας, καὶ τὸν και ' νὸν ἀνιστάντας ἐκ τοῦ θανάτου τῆς παλαιᾶς διαστρο φῆς (88),ντό τε Εὐαγγέλιον, ὅ τε Απόστολος κελεύουσι, τὰ μὲν πάθη ἀποτιθεμένους, αναμαρτήτους δὲ γενο μένους. Τοῦτ᾽ ἦν ἄρα ᾐνίσσετο καὶ ὁ νόμος, τὸν . ἁμαρτωλὸν ἀναιρεῖσθαι κελεύων, καὶ μετατίθε ‹ σθαι ἐκ θανάτου εἰς ζωὴν τὴν ἐκ πίστεως ἀπάθειαν. Ο μὴ συνιέντες οἱ νομοδιδάσκαλοι, φιλόνεικον ἐκδε- ξάμενοι τὸν νόμον, ἀφορμὰς τοῖς μάτην διαβάλλειν ἐπιχειροῦσι παρεσχήκασι· δι᾿ ἣν αἰτίαν, οὐ θύομεν εἰκότως ἀνενδεεῖ τῷ Θεῷ, τῷ τὰ πάντα τοῖς πᾶσι παρεσχημένῳ· τὸν δ᾽ ὑπὲρ ἡμῶν ἱερευθέντα δοξάζο μεν, σφᾶς αὐτοὺς (89) ἱερεύοντες, εἰς τε τὸ ἀνενδεὲς ἐκ τοῦ ἀνενδεοῦς καὶ εἰς τὸ ἀπαθὲς ἐκ τοῦ ἀπαθούς. Μόνῃ γὰρ τῇ ἡμετέρα σωτηρίᾳ ὁ Θεὸς ἥδεται. Εἰκότως ἄρα τῷ μὴ νικωμένῳ ἡδοναῖς θυσίαν οὐ μεθεκτοί μεθεκτικοί ἐφεκτοί εφεκτικοί διδακτικήν διδα- στήν διδασκαλίαν, κατά τε τὴν δι' ἔργων ευποιίαν. κατά τε αὐ τῇ λειτουργία, κατά τε τῇ διδασκαλίᾳ, κατά τε τῇ δι' ἔργων εὐποιία. τὴν λειτουργίαν, τὴν διδασκαλίαν, εἰ τὴν δι' ἔργων εὐποιίαν· Εὐσεβὴς ἄρα ὁ γνωστικὸς, ὁ πρῶτον ἑαυτοῦ ἐπιμελόμενος· ἔπειτα τῶν πλησίον, ἵν᾿ ὡς ἄριστοι γένωνται, κ. τ. λ. Ο ἄρα ἀναπόβλητον τὴν ἀρετὴν ἀσκήσει γνωστική περ ποιημένῳ φυσιοῦται ἡ ἕξις. • θυσίαν δεκτήν, εὐάρεστον τῷ Θεῷ. Θυσία τῷ Θεῷ πνεῦμα συντετριμ μένον, καρδίαν συντετριμμένην καὶ ταπεινωμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξουθενώσει. Τότε εὐδοκήσεις θυσίαν δι καιοσύνης, καὶ ὁλοκαυτώματα. Β : διαστροφήν αναστροφής Την προ τέραν ἀναστροφὴν, τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. κατατομήν να. περιτομής STROMATUM LIB. VII. B [Animoda excellentia. Hæc est contemplatio qu12 comprehendi potest ab iis qui sunt mundo corde. Hæc est ergo operatio ejus qui est consumma- tus in cognitione, ut cum Deo habeat consuetudi- nem per magnum pontificem, pro viribus Domino assimilatus per universam in Deum pietatem, quæ tendit ad hominum salutem per curam exercendæ in nos beneficentiæ : et rursus per sacra ministe - ria, et x per doctrinam, et per bonorum operum effe- ctionem. Jam vero Gnosticus seipsum creat et fa- bricatur; quin etiam eos qui ipsum audiunt, exor nat Deo similis factus; ei nempe qui natura impa- tibilis est, impatibilitatem exercitatione compara- tam, quoad fieri potest, assimilans, idque quia a Domini consuetudine et conversatione minime po- test avelli. Mansuetudo autem, ut ego quidem opi- nor, et benignitas, et eximia in Deum pietas, sunt regula assimilationis Gnosticæ. Has ego dico vir- tutes esse ‹ sacrificium Deo gratum et.acceptum, cor a fastu alienum ª › cum recta scientia, dicente Scriptura, esse • Dei holocaustum b, » cum quicun- que ex hominibus assumptus est ad sanctitatem, illuminatur ad eam quæ discerni non potest unio- nem. Nam seipsos redigere in captivitatem, » et seipsos interimere, veteri qui per cupiditates cor- rumpitur, homine, interfecto, novoque suscitato a veteri › mortis ‹ conversatione, › et Evangelium jubet et Apostolus, depositis cum peccato pertur batíonibus animi. Hoc erat quod lex quoque tacite significabat, jubens peccatorem tolli de medio, et a morte ad vitam traduci, boc est impatibilitatem, quæ ex fide provenit. Quod cum non intelligerent ii qui legem docebant, legem autem accepissent, ac si contentionum daret ansas, dederunt occasio- nem iis qui eam temere volunt calumniari. Propter quam causam merito nos Deo non sacrificamus, qui nullius indiget, et omnia præbuit hominibus; *P. ED. POTTER, 706-707 ED. PARIS. siva, qua scilicet Dei essentiam perfecte intuen- tur et quodammodo comprehendunt. Solent autem kujusmodi voces ab imperitis scriptoribus inter se mular. Sic pro superius pusi- tum Strom. 1, p. 348, ubi conf. not. pro Strom. vult, p. 924, pro Strom. 1, p. 534. Edit. Flor. et ms. Paris., Sed procul dubio, inquit Sylburg. accus. casu le- gendum ui interpres quoque vertit, per curam exercendæ in nes beneficentiæ, et rursus per sacra ministeria, et per doctrinama, et per bo norum operum effectionem. bus histruit : quod metaphorice creare » dicitur. Huic enim sententiæ similia sunt, quæ paulo post Scribit auctor : C D a • Philipp. IV, 18. b Psal. Li, 17, 19. Ei ergo, qui exercita- tione Gnostica virtutem, quæ non potest amitti, comparaverit, efficitur, naturalis habitus. verba de Philippensium donis, quæ vocal Philipp. 1, 18. facile reperientur, sed respexisse videtur auctor psal. Li, 17, : Corinth. x, Ephes. v, 22, 23, 24, Coloss. 111, 8, 9, vel alium his similem locum. conversationis. » Nam in mutavit apo- stolicam vocem Ephes. v, : Simifti figura sceleratos Judaeos Apostolus cavit, tanquan nomine indignos, Pilipp. III, 2. (81) Κατά τε αὖ τὴν λειτουργίαν, κατά τε τὴν (89) Εαυτόν κτίζει. id est, semetipsum virtuti (83) Δέ. Ms. Paris. δή. 34) Φύσει. Sic infra p. 726, edit. Paris. : Τῷ (85) Θυσίαν δεκτήν. Respicere videtur B. Pauli (86) Ολοκάρπωμα. Hæc S. Scripturae verba haud (87) Αιχμαλωτίζειν. Respicit Rom. vi, 6, 7; (88) Διαστροφής. « Perversionis,, seu prav (89) Αὐτούς. Seu potius αὐτούς.
PG 9:419οὔτ’ οὖν ἐνδεὲς οὐδὲ μὴν φιλήδονον φιλοκερδές τε ἢ φιλοχρήματον τὸ θεῖον, πλῆρες ὂν καὶ πάντα παρέχον παντὶ τῷ γενητῷ καὶ ἐνδεεῖ, οὔτε θυσίαις οὐδὲ μὴν ἀναθήμασιν οὐδ’ αὖ δόξῃ καὶ τιμῇ κηλεῖται [τὸ θεῖον] ἢ παράγεται τοιούτοις τισίν, ἀλλ’ ὅμοιον τοῖς καλοῖς κἀγαθοῖς ἀνδράσι φαίνεται, οἳ τὸ δίκαιον οὐκ ἄν ποτε προδῷεν ἢ φόβου ἕνεκεν ἀπειλουμένου ἢ δώρων ὑποσχέσει μειζόνων. ὅσοι δ’ οὐ καθεοράκασι τὸ αὐθαίρετον τῆς ἀνθρωπίνης ψυχῆς καὶ ἀδούλωτον πρὸς ἐκλογὴν βίου, δυσχεραίνοντες τοῖς γινομένοις πρὸς τῆς ἀπαιδεύτου ἀδικίας, οὐ νομίζουσιν εἶναι θεόν. ἴσοι τούτοις κατὰ τὴν δόξαν οἵ, τῇ τῶν ἡδονῶν ἀκρασίᾳ καὶ ταῖς ἐξαισίοις λύπαις καὶ ταῖς ἀβουλήτοις τύχαις περιπίπτοντες καὶ πρὸς τὰς συμφορὰς ἀπαυδῶντες, οὔ φασιν εἶναι θεόν, ἢ ὄντα μὴ εἶναι πανεπίσκοπον. ἄλλοι δέ εἰσιν οἳ πεπεισμένοι παραιτητοὺς εἶναι θυσίαις καὶ δώροις τοὺς νομιζομένους θεούς, συναιρομένους ὡς εἰπεῖν αὐτῶν ταῖς ἀκολασίαις, [καὶ] οὐδ’ ἐθέλουσι πιστεύειν μόνον εἶναι τὸν ὄντως θεὸν τὸν ἐν ταὐτότητι τῆς δικαίας ἀγαθωσύνης ὄντα.
Α προσάγομεν, κάτω που καὶ οὐδὲ μέχρι νεφῶν τῶν 23- Ρ. καὶ φθάνει· εἰς οὓς ἂν φθάνοι. δή τι τῶν τριῶν πάσχων· ἢ τοῦτο, ὅπερ εἶπον, οὐχ ἡγούμενος· ἢ τὸ δεύτερον, όντας, οὐ φροντίζειν ἀν θρώπων· ἢ τρίτον, εὐπαραμυθήτους εἶναι, θυσίαις τε καὶ εὐχαῖς παραγομένους. « Τὸ δὲ παραιτη τοὺς αὖ τοὺς θεοὺς εἶναι τοῖς ἀδικοῦσιν, δεχομένους δώρα, οὔτε τινὶ συγχωρητέον, παντί τε αὖ κατὰ δύ- ναμιν τρόπῳ ἐλεγκτέον. « Β χυτάτων, μακρὰν δὲ καὶ τούτων, τῆς διὰ τοῦ και πνοῦ ἀναθυμιάσεως φθανούσης, εἰς οὓς καὶ φθέ νει (90). Οὔτ᾽ οὖν ἐνδεὲς, οὐδὲ μὴν φιλήδονον, φιλοκερδές τε ή φιλοχρήματον τὸ θεῖον, πλήρες ὂν, καὶ πάντα παρέχον παντὶ τῷ γενητῷ (91) καὶ ἐνδεεῖ· οὔτε θυσίαις, οὐδὲ μὴν ἀναθήμασιν, οἶδ' δόξῃ καὶ τιμῇ καλεῖται (92) τὸ θεῖον, καὶ παράγεται τοιούτοις τισὶν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς καλεῖς κἀγηθεί ἀνδράσι φαίνεται, οἳ τὸ δίκαιον οὐκ ἄν ποτέ προψεν ἢ φόβου ἕνεκεν απειλουμένου, ἢ δώρων ὑποσχέσει μειζόνων. "Οσοι (93) δ' οὐ καθεωράκασι τὸ αὐθαίρ τον τῆς ἀνθρωπίνης ψυχῆς καὶ ἀδούλωτον πρὸς ἐκε γὴν βίου, δυσχεραίνοντες τοῖς γινομένοις πρὸς τῆς ἀπαιδεύτου ἀδικίας, οὐ νομίζουσιν εἶναι Θεόν. Τσα τούτοις κατὰ τὴν δόξαν οἶ, τῇ τῶν ἡδονῶν ἀκρασίας καὶ ταῖς ἐξαισίοις λύπαις, καὶ ταῖς ἀβουλήτοις τῶ χαις περιπίπτοντες, καὶ πρὸς τὰς συμφορὰς ἀπαι δῶντες, οὗ φασιν εἶναι Θεὸν, ἢ ὄντα μὴ εἶναι παν πίσκοπον. "Αλλοι δέ εἰσιν οἱ πεπεισμένοι παραιτή τοὺς (94) εἶναι θυσίαις καὶ δώροις τους νομιζομέν νους θεούς, συναιρομένους, ὡς εἰπεῖν, αὐτῶν ταῖς ἀκολασίαις, καὶ οὐδὲ θέλουσι πιστεύειν μόνον εἶναι τὸν ὄντως Θεὸν, τὴν ἐν ταυτότητι τῆς δικαίας ἀγαθ σύνης ὄντα. Εὐσεβὴς ἄρα ὁ γνωστικός, ὁ πρώτο ἑαυτοῦ ἐπιμελόμενος, ἔπειτα τῶν πλησίον, ἵν' ὡς ἄρι στοι γενώμεθα (95)· καὶ γὰρ ὁ υἱὸς πατρὶ ἀγαθῷ χαρίζεται, σπουδαῖον ἑαυτὸν καὶ ὅμοιον τῷ πατρὶ πα ρεχόμενος, καὶ ἄρχοντι ὁ ἀρχόμενος· ὅτι τὸ πιστεύει τε καὶ πείθεσθαι ἐφ' ἡμῖν. Κακῶν δὲ αἰτίαν καὶ ὕλης (96) ἄν τις ἀσθένειαν ὑπολάβοι καὶ τὰς ἀβουλής τους τῆς ἀγνοίας ὁρμάς· τάς τε ἀλόγους δι' ἀμπ θίαν (97) ἀνάγκας ὑπεραίρει καθάπερ θηρίων διὰ με θήσεως ὁ γνωστικὸς γενόμενος, τὴν θείαν προαίρεσιν μιμούμενος, εὖ ποιεῖ τοὺς θέλοντας τῶν ἀνθρώπων κατὰ δύναμιν· κἂν εἰς ἀρχὴν κατασταίῃ ποτέ, και θάπερ ὁ Μωϋσῆς, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν ἀρχομένων ἡγία σεται, καὶ τὸ ἄγριον καὶ ἄπιστον εξημερώσεται, τα Πλάτων ἐπὶ μὲν τὴν ὕλην, οτὲ δὲ τὴν ποιοῦντος πρὸς τὴν ὕλην σχέσιν· καὶ τὰ μὲν εἰς πρόνοιαν, Υλην γὰρ εἶναι θέλεις, ἵνα μὴ τῶν κακῶν ποιητὴν εἶπης τὸν Θεόν. ἄν τις υπολάβοι· διὰ μαθήσεως CLEMENTIS ALEXANDRINI sed eum glorificamus qui est pro nobis sacrifica- tus, nos ipsos sacrificantes, ad id quod est nullius indigens, ex eo quod nullius indiget, et ab impa- tibili ad id quod est impatibile. Deus enim sola nostra salute delectatur. Merito ergo ei non offeri- mus sacrificium, qui non vincitur a voluptatibus, cum inferius, nec usque ad crassissimas perveniat nubes, longe etiam ab iis consistat quæ fit per fu- mum exhalatio, si modo perveniat. Nullius ergo indiget Deus, nec capitur voluptate, nec est aut lucri aut pecuniæ cupidus, cum abundet, et cuilibet quod ortum est et indiget, omnia præ- beat. Sed nec sacrificiis, neque donariis, neque rursus gloria et honore Deus invocatur, neque aliis ejusmodi allicitur; sed solis viris bonis et honestis apparet, qui justum nunquam prodiderint vel propter metum intentatum, vel propter promis- sa magnifica. Qui autem non perspexere humanæ animæ libertatem, quæ quod ad vitæ attinet ele- ctionem, redigi in servitutem non potest, ea quæ ab imperita fiunt injustitia ægre ferentes, non esse Deum existimant. Similique his opinione, qui in voluptatum intemperantiam, et vehenientes dolores, et in repentina infortunia incidentes, aut casibus adversis fracti, dicunt non esse Deum ; vel si sit, son omnia intueri. Alii autem sunt quibus est per- suasum, eos qui dii existimantur, sacrificiis et do- nis posse placari, ut faveant eorum libidinibus, ne- que volunt credere solum esse eum qui est vere Deus, qui est in veræ justæ bonitatis identitate. Pius ergo est Gnosticus. Is quippe primo quidem sui curam gerit, deinde proximorum, ut fiant quanı optimi. Etenim filius bono patri gratificatur, si se ipse bonum præbeat, et patri similem : et pa- riter principi is qui ejus subjicitur imperio. Nam credere quidem et parere, est in nostra potestate. Malorum autem causam si quis putaverit materiæ mbecillitatem, et inconsideratos ignorationis im- * ED. POTTER, 707-708 ED. PARIS. vel SYLBURG. LOWTH. gibus, quo fere toto tres impiorum hominum sen- tentias refellit. Nam, ut statim a principio istius libri refert, nemo fere est in deos impius, nisi v Unum ex his tribus eveniat; vel enim, quod prius dixi, deos esse ne- get; vel, etsi putet esse deos, de rebus tamen hu- manis curare ipsos minime arbitretur; vel tertio quamvis et sint et de hominibus curam habeant, fa- cile tamen placari eos votis et sacrificiis arbitretur.> cum primum esse deos, deinde iis res universas cu- r.e esse, ostendisset, infert p. 958: Sed iniquorum hominum eos muneribus corrumpi, nullo modo dici permit- tendum est; et si dicatur, omnino pro viribus refu- C • D tandum. › cuit. runt post Platonem aliosque philosophos Valenti niani.Proinde huic, tanquam causa, creaturarum vi- tia defectusque tribuunt; et ab hac impeditum fuisse Creatorem existimant, quominus mundum perfectum faceret. Conf. Strom. 11, p 467, n.3; Stobæus, Eclog. phys.. lib. 1, cap. 8: etc. o Plato nunc materiam, nunc opificis ad materiam habitum de- finit; et alia Providentiæ, alia necessitati tribuit. Sic enim ait in Timeo: Mundi enim hujus gene- ratio ex necessitatis mentisque coitu mixta est. I Origenes, Philocalia cap. 24, pag. : Vis enim esse materiam ab aterno] De ma- lorum effectorem dicas Deum. Adversus quam opinionem toto isto capite disputat. . dens si quis per inscitiam opine tur. Nam, qui hujusmodi hominibus opponi tur. Gnosticus iis praestare statim dir citur. (90) Εἰς οὓς καὶ φθάνει. Nescio an verius, εἴ που (91) Γενητῷ. Α. mavult γεννητῷ. 11. (92) Καλεῖται. Legendum omniuo κηλεῖται. (95) Οσοι. Ilis similia scribit Plato lib. x De le- (94) Παραιτητούς. Vox e Platone sumpta: qui (95) Γενώμεθα. Nonnullis γένωντα: magis i- (96) Ὕλης. Materiam Deo coæram esse putare- (97) Δι' ἀμαθίαν. Referendum videtur ad prec
PG 9:421Εὐσεβὴς ἄρα ὁ γνωστικός, ὁ πρῶτον ἑαυτοῦ ἐπιμελόμενος, ἔπειτα τῶν πλησίον, ἵν’ ὡς ἄριστοι γενώμεθα· καὶ γὰρ ὁ υἱὸς πατρὶ ἀγαθῷ χαρίζεται σπουδαῖον ἑαυτὸν καὶ ὅμοιον τῷ πατρὶ παρεχόμενος, καὶ ἄρχοντι ὁ ἀρχόμενος· ὅτι τὸ πιστεύειν τε καὶ πείθεσθαι ἐφ’ ἡμῖν· κακῶν δὲ αἰτίαν καὶ ὕλης ἄν τις ἀσθένειαν ὑπολάβοι καὶ τὰς ἀβουλήτους τῆς ἀγνοίας ὁρμὰς τάς τε ἀλόγους δι’ ἀμαθίαν ἀνάγκας· [ὧν] ὑπεράνω καθάπερ θηρίων διὰ μαθήσεως ὁ γνωστικὸς γενόμενος, τὴν θείαν προαίρεσιν μιμούμενος, εὖ ποιεῖ τοὺς ἐθέλοντας τῶν ἀνθρώπων κατὰ δύναμιν· κἂν εἰς ἀρχὴν καταστῇ ποτε, καθάπερ ὁ Μωσῆς, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν ἀρχομένων ἡγήσεται καὶ τὸ ἄγριον καὶ ἄπειστον ἐξημερώσεται τιμῇ μὲν τῶν ἀρίστων, κολάσει δὲ τῶν μοχθηρῶν, τῇ κατὰ λόγον εἰς παιδείαν ἐγγραφομένῃ. μάλιστα γὰρ ἄγαλμα θεῖον καὶ θεῷ προσεμφερὲς ἀνθρώπου δικαίου ψυχή, ἐν ᾗ διὰ τῆς τῶν παραγγελμάτων ὑπακοῆς τεμενίζεται καὶ ἐνιδρύεται ὁ πάντων ἡγεμὼν θνητῶν τε καὶ ἀθανάτων, βασιλεύς τε καὶ γεννήτωρ τῶν καλῶν, νόμος ὢν ὄντως καὶ θεσμὸς καὶ λόγος αἰώνιος, ἰδίᾳ τε ἑκάστοις καὶ κοινῇ πᾶσιν εἷς ὢν σωτήρ.
μῇ μὲν τῶν ἀρίστων, κολάσει δὲ τῶν μοχθηρῶν, τῇ Α κατὰ λόγον εἰς παιδείαν ἐγγραφομένῃ. Μάλιστα γὰρ ἄγαλμα θεῖον καὶ Θεῷ προσεμφερὲς ἀνθρώπου δι- καίου ψυχή, ἐν ᾗ διὰ τῆς τῶν παραγγελμάτων ὑπα- χοῆς τεμενίζεται καὶ ἐνιδρύεται ὁ πάντων ἡγεμὼν θνητῶν τε καὶ ἀθανάτων, βασιλεύς τε καὶ γενήτωρ τῶν καλῶν, νόμος ὢν ὄντως, καὶ θεσμὸς, καὶ Λόγος αἰώνιος, ἰδίᾳ τε ἑκάστοις καὶ κοινῇ πᾶσιν εἷς ὢν Σω τήρ. Οὗτος ὁ τῷ ὄντι Μονογενής, ὁ τῆς τοῦ παμβα- σιλέως καὶ παντοκράτορος Πατρὸς δόξης χαρα- κτήρ (98), εναποσφραγιζόμενος τῷ γνωστικῷ τὴν τε- λείαν θεωρίαν κατ' εἰκόνα (99) τὴν ἑαυτοῦ, ὡς εἶναι τρίτην ἤδη τὴν θείαν εἰκόνα, τὴν ὅση δύναμις ἐξο- μοιουμένην πρὸς τὸ δεύτερον αἴτιον, πρὸς τὴν ὄντως ζωήν, δι' ἣν ζῶμεν τὴν ἀληθῆ ζωήν· οἷον ἀπογράφον- τες τὸν γνωστικὸν γινόμενον ἡμῖν περὶ τὰ βέβαια καὶ παντελῶς ἀναλλοίωτα ἀναστρεφόμενον. "Αρχων οὖν ἑαυτοῦ καὶ τῶν ἑαυτοῦ, βεβαίαν κατάληψιν τῆς θείας ἐπιστήμης κεκτημένος, τῇ ἀληθείᾳ γνησίως πρόσεισιν. Ἡ γὰρ τῶν νοητῶν γνῶσις καὶ κατάλη- ψις, βεβαία δεόντως ἂν λέγοιτο ἐπιστήμη, ἧς τὸ μὲν περὶ τὰ θεῖα ἔργον ἔχειν σκοπεῖν, τί (1) μὲν τὸ πρῶ- τον αίτιον, τί δὲ ι δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ χω- ρὶς οὗ γέγονεν οὐδέν· ο τίνα τε αὖ τὰ μὲν ὡς διήκον- τα, τὰ δὲ ὡς περιέχοντα, καὶ τίνα μὲν συνημμένα, τίνα δὲ διεζευγμένα· καὶ τίνα τούτων ἕκαστον ἔχει τὴν τάξιν, καὶ ἦν δύναμιν, καὶ ἢν λειτουργίαν εἰσ φέρεται ἕκαστον· ἔν τε αὖ τοῖς ἀνθρωπίνοις, τί τε αὐτός ἐστιν ὁ ἄνθρωπος, καὶ τί αὐτῷ κατὰ φύσιν ἢ παρὰ φύσιν ἐστί· πῶς τε αὖ ποιεῖν ἢ πάσχειν προσ- ήκει· τίνες τε ἀρεταὶ τούτου, καὶ κακίαι τίνες· περί τε ἀγαθῶν, καὶ κακῶν, καὶ τῶν μέσων· ὅσα τε περὶ ἀνδρείας, καὶ φρονήσεως, καὶ σωφροσύνης, τῆς τε ἐπὶ πᾶσι παντελοῦς ἀρετῆς δικαιοσύνης. ᾿Αλλὰ τῇ μὲν φρονήσει καὶ δικαιοσύνῃ εἰς τὴν τῆς σοφίας κατα- κέχρηται κτησιν (2), τῇ δὲ ἀνδρείᾳ οὐκ ἐν τῷ τὰ περιστατικὰ ὑπομένειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ ἡδο- νῆς τε καὶ ἐπιθυμίας, λύπης τε αὖ καὶ ὀργῆς, καὶ καθόλου πρὸς πᾶν ἤτοι τὸ μετὰ βίας ἢ μετὰ ἀπάτης τινός ψυχαγωγούν ἡμᾶς ἀντιτάσσεται (5). Οὐ γὰρ ὑπομένειν δεῖ τὰς κακίας καὶ τὰ καλὰ (4), ἀλλὰ πεί- θεσθαι καὶ τὰ φοβερὰ ὑπομένειν. Χρήσιμος οὖν καὶ ἡ ἀλγηδών εὑρίσκεται κατά τε τὴν ἰατρικὴν, καὶ παιδευτικὴν, καὶ κολαστικήν· καὶ διὰ ταύτης ἤθη διορθοῦνται εἰς ὠφέλειαν ἀνθρώπων. Εἴδη δὲ τῆς ἀν- Ρ. ὓς ἂν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑπο- στάσεως αὐτοῦ. πειν, τί. ἢ τὸ μὲν περὶ τὰ θεία, ἔργον ἔχει σκοπεῖν τι: • Κτίσιν σεσθαι, υπομέ γειν. ἀντιτάσσεσθαι τῆς ο ἡδονῆς, τῇ ἡδονῇ, πρὸς τὴν ἡδονήν, ὀργῆς κρατεῖν, Τῇ δὲ ἀν- δρείᾳ, οὐκ ἐν τῷ τὰ περιστατικὰ ὑπομένειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ ἡδονῆς τε καὶ ἐπιθυμίας, λύπης τε αὖ καὶ ὀργῆς κρατεῖν· καὶ καθόλου πρὸς πᾶν ἤτοι τῷ μετὰ βίας ἢ μετὰ ἀπάτης τινὸς ψυχαγωγούν ἡμᾶς ἀντιτάσσεσθαι. . STROMATUM LIB. VII. B pelus, et rationis expertes propter inscitiam re- C D * ED. POTTER, 708-709 ED. PARIS. Legendum existimo: cujus ea pars, quæ circa res divinas versatur, id negotii, seu muneris, habet, ut speculetur. › rum ad rem. SILBURG. - habet etiam ms. Paris. quod respondebat præcedenti verbo Cum vero dici non soleat cessitates ; cum has Gnosticus perinde ac feras aliquas bestias per disciplinam longe superaverit, divinum imitans institutum, bene facit pro viribus hominibus qui voluerint; et si quando fuerit in magistratu constitutus, non secus ac Moyses, præ - ibit ad salutem iis in quos obtinebit imperium, et mansuefaciet id quod est agreste et infidele: cum honore quidem eorum qui sunt optimi ac præstan- tissimi, supplicio autem improborum, quatenus conveniens rationi est ad disciplinam. Imago enim valde divina et Deo similis, est viri justi anima, in qua per præceptorum obedientiam ædificatur et collocatur dux mortalium et immortalium omnium, rexque et genitor bonorum, qui vere est lex et prascriptum, et Verbum æternum : et privatim sin- gulis, et communiter omnibus est unus Servator. Hic est revera Unigenitus, et omnium regis et om- nipotentis Patris gloriæ figura, quæ Gnostico im primit perfectam contemplationem ad sui imaginem, ut sit jam I tertia divina imago, quæ quoad ejus fieri potest assimilatur causa secundæ, eique qui est revera vita, per quam veram vitam vivimus: veluti describentes eum qui Gnosticus a nobis dicitur, qui versatur in iis quæ sunt stabilia, nec omnino mutari possunt. Sibi ergo et suis imperans, sta- bilem possidens comprehensionem divinæ scientiæ, germane ac sincere accedit ad veritatem. Eorum enim quæ intelligentia percipiuntur cognitio et comprehensio, jure dici potest stabilis scientia ; cu- jus ea quidem pars quæ versatur in rebus divinis, hoc habet munus ut consideret quæ sit prima call- sa, quid vero sit per quod facta sint omnia, et sine quo factum est nihil a; et quænam sint ea quæ se habent ut penetrantia, quæ autem ut con- tinentia : et quæ sint conjuncta, quæ vero ut disjuncta ; et quemnam habeat ordinem unumquod- que eorum, et quas vires, et quod ministerium af- ferat unumquodque. Et rursus in rebus humanis, quid sit ipse homo, et quid sit ei secundum et præter naturam, et quemadmodum rursus agere vel pati oporteat, et quænam sint ejus virtutes, et quænam vitia, et de bonis et malis et mediis: tum quæcunque de fortitudine, de prudentia et tempe- rantia, et de ea quæ est supra omnes omni ex parte a Joan. 1, 3. sed potius vel desiderari videtur post verbum aut aliud simile, ut sententia sic se habeat : Fortitudine autem non solum uti- tur in ferendis adversis casibus, sed in superando voluptatein et concupiscentiam, dolorem quoque et iram ; et, ut summatim dicam, adversus quam- libet rem, quæ nos aut vi aut dolo allicit, obti- nendo. > SYLBURG. (98) Χαρακτήρ. Respicere videtur Hebr. 1, 3: (99) Εικόνα. Conf. Protrept. pag. 78, not. 12. (1) Ἧς τὸ μὲν περὶ τὰ θεῖα ἔργον ἔχειν σκο- (2) Κτησιν. Flor. κτίσιν, « creationem ; » pa (3) Αντιτάσσεται. Scribendum potius ἀντιτάσ (4) Τὰ καλά. Forte verius τὰ κακά, « mala. ο
οὗτος ὁ τῷ ὄντι μονογενής, ὁ τῆς τοῦ παμβασιλέως καὶ παντοκράτορος πατρὸς δόξης χαρακτήρ, ἐναποσφραγιζόμενος τῷ γνωστικῷ τὴν τελείαν θεωρίαν κατ’ εἰκόνα τὴν ἑαυτοῦ, ὡς εἶναι τρίτην ἤδη τὴν θείαν εἰκόνα τὴν ὅση δύναμις ἐξομοιουμένην πρὸς τὸ δεύτερον αἴτιον, πρὸς τὴν ὄντως ζωήν, δι’ ἣν ζῶμεν τὴν ἀληθῆ ζωήν, οἷον ἀπογράφοντες τὸν γνωστικὸν [τύπον] γινόμενον ἡμῖν, περὶ τὰ βέβαια καὶ παντελῶς ἀναλλοίωτα ἀναστρεφόμενον. Ἄρχων οὖν ἑαυτοῦ καὶ τῶν ἑαυτοῦ, βεβαίαν κατάληψιν τῆς θείας ἐπιστήμης κεκτημένος, τῇ ἀληθείᾳ γνησίως πρόσεισιν. ἡ γὰρ τῶν νοητῶν γνῶσις καὶ κατάληψις βεβαία δεόντως ἂν λέγοιτο ἐπιστήμη, ἧς τὸ μὲν περὶ τὰ θεῖα ἔργον ἔχει σκοπεῖν τί μὲν τὸ πρῶτον αἴτιον, τί δέ, δι’ οὗ τὰ πάντα ἐγένετο καὶ χωρὶς οὗ γέγονεν οὐδέν· τίνα τε αὖ τὰ μὲν ὡς διήκοντα, τὰ δὲ ὡς περιέχοντα, καὶ τίνα μὲν συνημμένα, τίνα δὲ διεξευγμένα. καὶ τίνα τούτων ἕκαστον ἔχει τὴν τάξιν καὶ ἣν δύναμιν καὶ ἣν λειτουργίαν εἰσφέρεται ἕκαστον.
μῇ μὲν τῶν ἀρίστων, κολάσει δὲ τῶν μοχθηρῶν, τῇ Α κατὰ λόγον εἰς παιδείαν ἐγγραφομένῃ. Μάλιστα γὰρ ἄγαλμα θεῖον καὶ Θεῷ προσεμφερὲς ἀνθρώπου δι- καίου ψυχή, ἐν ᾗ διὰ τῆς τῶν παραγγελμάτων ὑπα- χοῆς τεμενίζεται καὶ ἐνιδρύεται ὁ πάντων ἡγεμὼν θνητῶν τε καὶ ἀθανάτων, βασιλεύς τε καὶ γενήτωρ τῶν καλῶν, νόμος ὢν ὄντως, καὶ θεσμὸς, καὶ Λόγος αἰώνιος, ἰδίᾳ τε ἑκάστοις καὶ κοινῇ πᾶσιν εἷς ὢν Σω τήρ. Οὗτος ὁ τῷ ὄντι Μονογενής, ὁ τῆς τοῦ παμβα- σιλέως καὶ παντοκράτορος Πατρὸς δόξης χαρα- κτήρ (98), εναποσφραγιζόμενος τῷ γνωστικῷ τὴν τε- λείαν θεωρίαν κατ' εἰκόνα (99) τὴν ἑαυτοῦ, ὡς εἶναι τρίτην ἤδη τὴν θείαν εἰκόνα, τὴν ὅση δύναμις ἐξο- μοιουμένην πρὸς τὸ δεύτερον αἴτιον, πρὸς τὴν ὄντως ζωήν, δι' ἣν ζῶμεν τὴν ἀληθῆ ζωήν· οἷον ἀπογράφον- τες τὸν γνωστικὸν γινόμενον ἡμῖν περὶ τὰ βέβαια καὶ παντελῶς ἀναλλοίωτα ἀναστρεφόμενον. "Αρχων οὖν ἑαυτοῦ καὶ τῶν ἑαυτοῦ, βεβαίαν κατάληψιν τῆς θείας ἐπιστήμης κεκτημένος, τῇ ἀληθείᾳ γνησίως πρόσεισιν. Ἡ γὰρ τῶν νοητῶν γνῶσις καὶ κατάλη- ψις, βεβαία δεόντως ἂν λέγοιτο ἐπιστήμη, ἧς τὸ μὲν περὶ τὰ θεῖα ἔργον ἔχειν σκοπεῖν, τί (1) μὲν τὸ πρῶ- τον αίτιον, τί δὲ ι δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ χω- ρὶς οὗ γέγονεν οὐδέν· ο τίνα τε αὖ τὰ μὲν ὡς διήκον- τα, τὰ δὲ ὡς περιέχοντα, καὶ τίνα μὲν συνημμένα, τίνα δὲ διεζευγμένα· καὶ τίνα τούτων ἕκαστον ἔχει τὴν τάξιν, καὶ ἦν δύναμιν, καὶ ἢν λειτουργίαν εἰσ φέρεται ἕκαστον· ἔν τε αὖ τοῖς ἀνθρωπίνοις, τί τε αὐτός ἐστιν ὁ ἄνθρωπος, καὶ τί αὐτῷ κατὰ φύσιν ἢ παρὰ φύσιν ἐστί· πῶς τε αὖ ποιεῖν ἢ πάσχειν προσ- ήκει· τίνες τε ἀρεταὶ τούτου, καὶ κακίαι τίνες· περί τε ἀγαθῶν, καὶ κακῶν, καὶ τῶν μέσων· ὅσα τε περὶ ἀνδρείας, καὶ φρονήσεως, καὶ σωφροσύνης, τῆς τε ἐπὶ πᾶσι παντελοῦς ἀρετῆς δικαιοσύνης. ᾿Αλλὰ τῇ μὲν φρονήσει καὶ δικαιοσύνῃ εἰς τὴν τῆς σοφίας κατα- κέχρηται κτησιν (2), τῇ δὲ ἀνδρείᾳ οὐκ ἐν τῷ τὰ περιστατικὰ ὑπομένειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ ἡδο- νῆς τε καὶ ἐπιθυμίας, λύπης τε αὖ καὶ ὀργῆς, καὶ καθόλου πρὸς πᾶν ἤτοι τὸ μετὰ βίας ἢ μετὰ ἀπάτης τινός ψυχαγωγούν ἡμᾶς ἀντιτάσσεται (5). Οὐ γὰρ ὑπομένειν δεῖ τὰς κακίας καὶ τὰ καλὰ (4), ἀλλὰ πεί- θεσθαι καὶ τὰ φοβερὰ ὑπομένειν. Χρήσιμος οὖν καὶ ἡ ἀλγηδών εὑρίσκεται κατά τε τὴν ἰατρικὴν, καὶ παιδευτικὴν, καὶ κολαστικήν· καὶ διὰ ταύτης ἤθη διορθοῦνται εἰς ὠφέλειαν ἀνθρώπων. Εἴδη δὲ τῆς ἀν- Ρ. ὓς ἂν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑπο- στάσεως αὐτοῦ. πειν, τί. ἢ τὸ μὲν περὶ τὰ θεία, ἔργον ἔχει σκοπεῖν τι: • Κτίσιν σεσθαι, υπομέ γειν. ἀντιτάσσεσθαι τῆς ο ἡδονῆς, τῇ ἡδονῇ, πρὸς τὴν ἡδονήν, ὀργῆς κρατεῖν, Τῇ δὲ ἀν- δρείᾳ, οὐκ ἐν τῷ τὰ περιστατικὰ ὑπομένειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ ἡδονῆς τε καὶ ἐπιθυμίας, λύπης τε αὖ καὶ ὀργῆς κρατεῖν· καὶ καθόλου πρὸς πᾶν ἤτοι τῷ μετὰ βίας ἢ μετὰ ἀπάτης τινὸς ψυχαγωγούν ἡμᾶς ἀντιτάσσεσθαι. . STROMATUM LIB. VII. B pelus, et rationis expertes propter inscitiam re- C D * ED. POTTER, 708-709 ED. PARIS. Legendum existimo: cujus ea pars, quæ circa res divinas versatur, id negotii, seu muneris, habet, ut speculetur. › rum ad rem. SILBURG. - habet etiam ms. Paris. quod respondebat præcedenti verbo Cum vero dici non soleat cessitates ; cum has Gnosticus perinde ac feras aliquas bestias per disciplinam longe superaverit, divinum imitans institutum, bene facit pro viribus hominibus qui voluerint; et si quando fuerit in magistratu constitutus, non secus ac Moyses, præ - ibit ad salutem iis in quos obtinebit imperium, et mansuefaciet id quod est agreste et infidele: cum honore quidem eorum qui sunt optimi ac præstan- tissimi, supplicio autem improborum, quatenus conveniens rationi est ad disciplinam. Imago enim valde divina et Deo similis, est viri justi anima, in qua per præceptorum obedientiam ædificatur et collocatur dux mortalium et immortalium omnium, rexque et genitor bonorum, qui vere est lex et prascriptum, et Verbum æternum : et privatim sin- gulis, et communiter omnibus est unus Servator. Hic est revera Unigenitus, et omnium regis et om- nipotentis Patris gloriæ figura, quæ Gnostico im primit perfectam contemplationem ad sui imaginem, ut sit jam I tertia divina imago, quæ quoad ejus fieri potest assimilatur causa secundæ, eique qui est revera vita, per quam veram vitam vivimus: veluti describentes eum qui Gnosticus a nobis dicitur, qui versatur in iis quæ sunt stabilia, nec omnino mutari possunt. Sibi ergo et suis imperans, sta- bilem possidens comprehensionem divinæ scientiæ, germane ac sincere accedit ad veritatem. Eorum enim quæ intelligentia percipiuntur cognitio et comprehensio, jure dici potest stabilis scientia ; cu- jus ea quidem pars quæ versatur in rebus divinis, hoc habet munus ut consideret quæ sit prima call- sa, quid vero sit per quod facta sint omnia, et sine quo factum est nihil a; et quænam sint ea quæ se habent ut penetrantia, quæ autem ut con- tinentia : et quæ sint conjuncta, quæ vero ut disjuncta ; et quemnam habeat ordinem unumquod- que eorum, et quas vires, et quod ministerium af- ferat unumquodque. Et rursus in rebus humanis, quid sit ipse homo, et quid sit ei secundum et præter naturam, et quemadmodum rursus agere vel pati oporteat, et quænam sint ejus virtutes, et quænam vitia, et de bonis et malis et mediis: tum quæcunque de fortitudine, de prudentia et tempe- rantia, et de ea quæ est supra omnes omni ex parte a Joan. 1, 3. sed potius vel desiderari videtur post verbum aut aliud simile, ut sententia sic se habeat : Fortitudine autem non solum uti- tur in ferendis adversis casibus, sed in superando voluptatein et concupiscentiam, dolorem quoque et iram ; et, ut summatim dicam, adversus quam- libet rem, quæ nos aut vi aut dolo allicit, obti- nendo. > SYLBURG. (98) Χαρακτήρ. Respicere videtur Hebr. 1, 3: (99) Εικόνα. Conf. Protrept. pag. 78, not. 12. (1) Ἧς τὸ μὲν περὶ τὰ θεῖα ἔργον ἔχειν σκο- (2) Κτησιν. Flor. κτίσιν, « creationem ; » pa (3) Αντιτάσσεται. Scribendum potius ἀντιτάσ (4) Τὰ καλά. Forte verius τὰ κακά, « mala. ο
ἐν δὲ αὖ τοῖς ἀνθρωπίνοις τί τε αὐτός ἐστιν ὁ ἄνθρωπος καὶ τί αὐτῷ κατὰ φύσιν ἢ παρὰ φύσιν ἐστίν, πῶς τε αὖ ποιεῖν ἢ πάσχειν προσήκει, τίνες τε ἀρεταὶ τούτου καὶ κακίαι τίνες, περί τε ἀγαθῶν καὶ κακῶν καὶ τῶν μέσων, ὅσα τε περὶ ἀνδρείας καὶ φρονήσεως καὶ σωφροσύνης τῆς τε ἐπὶ πᾶσι παντελοῦς ἀρετῆς δικαιοσύνης. ἀλλὰ τῇ μὲν φρονήσει καὶ δικαιοσύνῃ εἰς τὴν τῆς σοφίας κατακέχρηται κτῆσιν, τῇ δὲ ἀνδρείᾳ οὐκ ἐν τῷ τὰ περιστατικὰ ὑπομένειν μόνον, ἀλλὰ κἀν τῷ ἡδονῆς τε καὶ ἐπιθυμίας, λύπης τε αὖ καὶ ὀργῆς [κρατεῖν] καὶ καθόλου πρὸς πᾶν ἤτοι τὸ μετὰ βίας ἢ μετὰ ἀπάτης τινὸς ψυχαγωγοῦν ἡμᾶς ἀντιτάσσεσθαι. οὐ γὰρ ὑπομένειν δεῖ τὰς κακίας καὶ τὰ κακά, ἀλλ’ ἀπωθεῖσθαι, καὶ τὰ φοβερὰ ὑπομένειν. χρήσιμος οὖν καὶ ἡ ἀλγηδὼν εὑρίσκεται κατά τε τὴν ἰατρικὴν καὶ παιδευτικὴν καὶ κολαστικήν, καὶ διὰ ταύτης ἤθη διορθοῦνται εἰς ὠφέλειαν ἀνθρώπων. εἴδη δὲ τῆς ἀνδρείας καρτερία, μεγαλοφροσύνη, μεγαλοψυχία, ἐλευθεριότης καὶ μεγαλοπρέπεια.
μῇ μὲν τῶν ἀρίστων, κολάσει δὲ τῶν μοχθηρῶν, τῇ Α κατὰ λόγον εἰς παιδείαν ἐγγραφομένῃ. Μάλιστα γὰρ ἄγαλμα θεῖον καὶ Θεῷ προσεμφερὲς ἀνθρώπου δι- καίου ψυχή, ἐν ᾗ διὰ τῆς τῶν παραγγελμάτων ὑπα- χοῆς τεμενίζεται καὶ ἐνιδρύεται ὁ πάντων ἡγεμὼν θνητῶν τε καὶ ἀθανάτων, βασιλεύς τε καὶ γενήτωρ τῶν καλῶν, νόμος ὢν ὄντως, καὶ θεσμὸς, καὶ Λόγος αἰώνιος, ἰδίᾳ τε ἑκάστοις καὶ κοινῇ πᾶσιν εἷς ὢν Σω τήρ. Οὗτος ὁ τῷ ὄντι Μονογενής, ὁ τῆς τοῦ παμβα- σιλέως καὶ παντοκράτορος Πατρὸς δόξης χαρα- κτήρ (98), εναποσφραγιζόμενος τῷ γνωστικῷ τὴν τε- λείαν θεωρίαν κατ' εἰκόνα (99) τὴν ἑαυτοῦ, ὡς εἶναι τρίτην ἤδη τὴν θείαν εἰκόνα, τὴν ὅση δύναμις ἐξο- μοιουμένην πρὸς τὸ δεύτερον αἴτιον, πρὸς τὴν ὄντως ζωήν, δι' ἣν ζῶμεν τὴν ἀληθῆ ζωήν· οἷον ἀπογράφον- τες τὸν γνωστικὸν γινόμενον ἡμῖν περὶ τὰ βέβαια καὶ παντελῶς ἀναλλοίωτα ἀναστρεφόμενον. "Αρχων οὖν ἑαυτοῦ καὶ τῶν ἑαυτοῦ, βεβαίαν κατάληψιν τῆς θείας ἐπιστήμης κεκτημένος, τῇ ἀληθείᾳ γνησίως πρόσεισιν. Ἡ γὰρ τῶν νοητῶν γνῶσις καὶ κατάλη- ψις, βεβαία δεόντως ἂν λέγοιτο ἐπιστήμη, ἧς τὸ μὲν περὶ τὰ θεῖα ἔργον ἔχειν σκοπεῖν, τί (1) μὲν τὸ πρῶ- τον αίτιον, τί δὲ ι δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ χω- ρὶς οὗ γέγονεν οὐδέν· ο τίνα τε αὖ τὰ μὲν ὡς διήκον- τα, τὰ δὲ ὡς περιέχοντα, καὶ τίνα μὲν συνημμένα, τίνα δὲ διεζευγμένα· καὶ τίνα τούτων ἕκαστον ἔχει τὴν τάξιν, καὶ ἦν δύναμιν, καὶ ἢν λειτουργίαν εἰσ φέρεται ἕκαστον· ἔν τε αὖ τοῖς ἀνθρωπίνοις, τί τε αὐτός ἐστιν ὁ ἄνθρωπος, καὶ τί αὐτῷ κατὰ φύσιν ἢ παρὰ φύσιν ἐστί· πῶς τε αὖ ποιεῖν ἢ πάσχειν προσ- ήκει· τίνες τε ἀρεταὶ τούτου, καὶ κακίαι τίνες· περί τε ἀγαθῶν, καὶ κακῶν, καὶ τῶν μέσων· ὅσα τε περὶ ἀνδρείας, καὶ φρονήσεως, καὶ σωφροσύνης, τῆς τε ἐπὶ πᾶσι παντελοῦς ἀρετῆς δικαιοσύνης. ᾿Αλλὰ τῇ μὲν φρονήσει καὶ δικαιοσύνῃ εἰς τὴν τῆς σοφίας κατα- κέχρηται κτησιν (2), τῇ δὲ ἀνδρείᾳ οὐκ ἐν τῷ τὰ περιστατικὰ ὑπομένειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ ἡδο- νῆς τε καὶ ἐπιθυμίας, λύπης τε αὖ καὶ ὀργῆς, καὶ καθόλου πρὸς πᾶν ἤτοι τὸ μετὰ βίας ἢ μετὰ ἀπάτης τινός ψυχαγωγούν ἡμᾶς ἀντιτάσσεται (5). Οὐ γὰρ ὑπομένειν δεῖ τὰς κακίας καὶ τὰ καλὰ (4), ἀλλὰ πεί- θεσθαι καὶ τὰ φοβερὰ ὑπομένειν. Χρήσιμος οὖν καὶ ἡ ἀλγηδών εὑρίσκεται κατά τε τὴν ἰατρικὴν, καὶ παιδευτικὴν, καὶ κολαστικήν· καὶ διὰ ταύτης ἤθη διορθοῦνται εἰς ὠφέλειαν ἀνθρώπων. Εἴδη δὲ τῆς ἀν- Ρ. ὓς ἂν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑπο- στάσεως αὐτοῦ. πειν, τί. ἢ τὸ μὲν περὶ τὰ θεία, ἔργον ἔχει σκοπεῖν τι: • Κτίσιν σεσθαι, υπομέ γειν. ἀντιτάσσεσθαι τῆς ο ἡδονῆς, τῇ ἡδονῇ, πρὸς τὴν ἡδονήν, ὀργῆς κρατεῖν, Τῇ δὲ ἀν- δρείᾳ, οὐκ ἐν τῷ τὰ περιστατικὰ ὑπομένειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ ἡδονῆς τε καὶ ἐπιθυμίας, λύπης τε αὖ καὶ ὀργῆς κρατεῖν· καὶ καθόλου πρὸς πᾶν ἤτοι τῷ μετὰ βίας ἢ μετὰ ἀπάτης τινὸς ψυχαγωγούν ἡμᾶς ἀντιτάσσεσθαι. . STROMATUM LIB. VII. B pelus, et rationis expertes propter inscitiam re- C D * ED. POTTER, 708-709 ED. PARIS. Legendum existimo: cujus ea pars, quæ circa res divinas versatur, id negotii, seu muneris, habet, ut speculetur. › rum ad rem. SILBURG. - habet etiam ms. Paris. quod respondebat præcedenti verbo Cum vero dici non soleat cessitates ; cum has Gnosticus perinde ac feras aliquas bestias per disciplinam longe superaverit, divinum imitans institutum, bene facit pro viribus hominibus qui voluerint; et si quando fuerit in magistratu constitutus, non secus ac Moyses, præ - ibit ad salutem iis in quos obtinebit imperium, et mansuefaciet id quod est agreste et infidele: cum honore quidem eorum qui sunt optimi ac præstan- tissimi, supplicio autem improborum, quatenus conveniens rationi est ad disciplinam. Imago enim valde divina et Deo similis, est viri justi anima, in qua per præceptorum obedientiam ædificatur et collocatur dux mortalium et immortalium omnium, rexque et genitor bonorum, qui vere est lex et prascriptum, et Verbum æternum : et privatim sin- gulis, et communiter omnibus est unus Servator. Hic est revera Unigenitus, et omnium regis et om- nipotentis Patris gloriæ figura, quæ Gnostico im primit perfectam contemplationem ad sui imaginem, ut sit jam I tertia divina imago, quæ quoad ejus fieri potest assimilatur causa secundæ, eique qui est revera vita, per quam veram vitam vivimus: veluti describentes eum qui Gnosticus a nobis dicitur, qui versatur in iis quæ sunt stabilia, nec omnino mutari possunt. Sibi ergo et suis imperans, sta- bilem possidens comprehensionem divinæ scientiæ, germane ac sincere accedit ad veritatem. Eorum enim quæ intelligentia percipiuntur cognitio et comprehensio, jure dici potest stabilis scientia ; cu- jus ea quidem pars quæ versatur in rebus divinis, hoc habet munus ut consideret quæ sit prima call- sa, quid vero sit per quod facta sint omnia, et sine quo factum est nihil a; et quænam sint ea quæ se habent ut penetrantia, quæ autem ut con- tinentia : et quæ sint conjuncta, quæ vero ut disjuncta ; et quemnam habeat ordinem unumquod- que eorum, et quas vires, et quod ministerium af- ferat unumquodque. Et rursus in rebus humanis, quid sit ipse homo, et quid sit ei secundum et præter naturam, et quemadmodum rursus agere vel pati oporteat, et quænam sint ejus virtutes, et quænam vitia, et de bonis et malis et mediis: tum quæcunque de fortitudine, de prudentia et tempe- rantia, et de ea quæ est supra omnes omni ex parte a Joan. 1, 3. sed potius vel desiderari videtur post verbum aut aliud simile, ut sententia sic se habeat : Fortitudine autem non solum uti- tur in ferendis adversis casibus, sed in superando voluptatein et concupiscentiam, dolorem quoque et iram ; et, ut summatim dicam, adversus quam- libet rem, quæ nos aut vi aut dolo allicit, obti- nendo. > SYLBURG. (98) Χαρακτήρ. Respicere videtur Hebr. 1, 3: (99) Εικόνα. Conf. Protrept. pag. 78, not. 12. (1) Ἧς τὸ μὲν περὶ τὰ θεῖα ἔργον ἔχειν σκο- (2) Κτησιν. Flor. κτίσιν, « creationem ; » pa (3) Αντιτάσσεται. Scribendum potius ἀντιτάσ (4) Τὰ καλά. Forte verius τὰ κακά, « mala. ο
PG 9:423καὶ δι’ ἣν αἰτίαν οὔτε μέμψεως οὔτε κακοδοξίας τῆς ἐκ τῶν πολλῶν ἀντιλαμβάνεται ὁ γνωστικός, οὔτε δόξαις οὔτε κολακείαις ὑποβέβληται, ἔν τε τῷ ὑπομένειν πόνους, διαπραττόμενος ἅμα τι τῶν προσηκόντων καὶ ἀνδρείως ὑπεράνω πάντων τῶν περιστατικῶν γινόμενος, ἀνὴρ τῷ ὄντι ἐν τοῖς ἄλλοις ἀναφαίνεται ἀνθρώποις· σῴζων τε αὖ τὴν φρόνησιν σωφρονεῖ ἐν ἡσυχιότητι τῆς ψυχῆς, παραδεκτικὸς τῶν ἐπαγγελλομένων [καλῶν] ὡς οἰκείων κατὰ τὴν ἀποστροφὴν τῶν αἰσχρῶν ὡς ἀλλοτρίων, γενόμενος κόσμιος καὶ ὑπερκόσμιος, ἐν κόσμῳ καὶ τάξει [πάντα] πράσσων καὶ οὐδὲν οὐδαμῇ πλημμελῶν, πλουτῶν μὲν ὡς ὅτι μάλιστα ἐν τῷ μηδενὸς ἐπιθυμεῖν, ἅτε ὀλιγοδεὴς ὢν καὶ ἐν περιουσίᾳ παντὸς ἀγαθοῦ διὰ τὴν γνῶσιν τἀγαθοῦ. δικαιοσύνης γὰρ αὐτοῦ πρῶτον ἔργον τὸ μετὰ τῶν ὁμοφύλων φιλεῖν διάγειν καὶ συνεῖναι τούτοις ἔν τε γῇ καὶ οὐρανῷ. ταύτῃ καὶ μεταδοτικὸς ὧν ἂν ᾖ κεκτημένος φιλάνθρωπός τε, μισοπονηρότατος ὢν κατὰ τὴν τελείαν ἀποστροφὴν κακουργίας ἁπάσης. μαθεῖν ἄρα δεῖ πιστὸν εἶναι καὶ ἑαυτῷ καὶ τοῖς πέλας καὶ ταῖς ἐντολαῖς ὑπήκοον. οὗτος γάρ ἐστιν ὁ θεράπων τοῦ θεοῦ ὁ ἑκὼν ταῖς ἐντολαῖς ὑπαγόμενος.
Α δρείας καρτερία, μεγαλοφροσύνη, μεγαλοψυχία, Β' κόσμιος « ὑπερκόσμιος ἐλευθεριότης, καὶ μεγαλοπρέπεια. Καὶ δι᾿ ἣν αἰτίαν οὔτε μέμψεως ούτε κακοδοξίας τῆς ἐκ τῶν πολλών ἀντιλαμβάνεται ὁ γνωστικός, ούτε δόξαις οὔτε καλα κείαις ὑποβέβληται· ἔν τε τῷ ὑπομένειν πόνους δια πραττόμενος ἅλμα (5) τι τῶν προσηκόντων, καὶ ἀν δρείως ὑπεράνω πάντων τῶν περιστατικών γινόμενος, ἀνὴρ τῷ ὄντι ἐν τοῖς ἄλλοις ἀναφαίνεται ἀνθρώποις σώζων τε αὖ τὴν φρόνησιν, σωφρονεῖ ἐν ἡσυχνότητι τῆς ψυχῆς, παραδεκτικὸς τῶν ἐπαγγελλομένων ὡς οἱ- κείων, κατὰ τὴν ἐπιστροφὴν τῶν αἰσχρῶν ὡς ἀλλε τρίων, γενόμενος κόσμιος καὶ ὑπερκόσμιος (6), ἐν κά σμῳ καὶ τάξει πράσσων, καὶ οὐδὲν οὐδαμή πλημμε λῶν· πλουτῶν μὲν ὡς ὅτι μάλιστα ἐν τῷ μηδενὸς ἐπιθυμεῖν, ἅτε ὀλιγοδεὴς ὢν καὶ ἐν περιουσία παντὶς ἀγαθοῦ διὰ τὴν γνῶσιν τἀγαθοῦ. Δικαιοσύνης γὰρ αὐτοῦ πρῶτον ἔργον τὸ μετὰ τῶν ὁμοφύλων φιλεῖν διάγειν, καὶ συνεῖναι τούτοις ἔν τε γῇ καὶ οὐρανῷ. Ταύτῃ καὶ μεταδοτικός ὧν (7) ἂν ᾖ κεκτημένος· φι- λάνθρωπός τε ὤν, μισοπονηρότατος κατὰ τὴν τελείαν ἀποστροφὴν κακουργίας πάσης. Μαθεῖν ἄρα δεῖ πι στὸν εἶναι καὶ ἑαυτῷ καὶ τοῖς πέλας, καὶ ταῖς ἐντο λαῖς ὑπήκοον· οὗτος γὰρ ἐστιν ὁ θεράπων τοῦ Θεού, ὁ ἑκὼν ταῖς ἐντολαῖς ὑπαγόμενος· ὁ δὲ ἤδη μὲ δὲ τὰς ἐντολὰς, δι' αὐτὴν δὲ τὴν γνῶσιν καθαρὸς τῇ καρδίᾳ, φίλος οὗτος τοῦ Θεοῦ. Οὔτε γὰρ φύσει τὴν ἀρετὴν γεννώμεθα ἔχοντες, οὔτε γενομένοις, ὥσπερ ἄλλα τινὰ τῶν τοῦ σώματος μερῶν φυσικῶς ὕστερον ἐπιγίνεται· ἐπεὶ οὐδ᾽ ἂν ἦν ἔθ' ἑκούσιον οὐδὲ ἐπαινε- τόν· οὐδὲ μὴν ἐκ τῆς τῶν συμβάντων καὶ ἐπιγινομα νης συνηθείας, ὃν τρόπον ἡ διάλεκτος, τελειοῦται ἡ ἀρετή· σχεδὸν γὰρ ἡ κακία τοῦτον ἐγγίνεται τὸν τρόπον· οὐ μὴν οὐδὲ ἐκ τέχνης τινὸς ἤτοι τῶν περι στικῶν ἢ τῶν περὶ τὸ σῶμα θεραπευτικῶν ἡ γνῶσι περιγίνεται· ἀλλ' οὐδ᾽ ἐκ παιδείας τῆς ἐγκυκλίου ἀγαπητὸν γὰρ εἰ παρασκευάσαι μόνον τὴν ψυχὴν καὶ διακονῆσαι δύναιτο (3)· οἱ νόμοι γὰρ οἱ πολιτι κολ, μοχθηρὰς ἴσως πράξεις επισχεῖν οἷοί τε· ἀλλ' οὐδὲ οἱ λόγοι οἱ πιστικοί, ἐπιπόλαιοι ὄντες, ἐπιστη μονικὴν τῆς ἀληθείας διαμονὴν παράσχοιεν ἄν. Φ λοσοφία δὲ ἡ Ἑλληνικὴ οἷον προκαθαίρει καὶ προεθί- ζει τὴν ψυχὴν εἰς παραδοχήν πίστεως, ἐφ' ἡ τὴν γνῶσιν ἐποικοδομεῖ ἡ ἀλήθεια. Οὗτός ἐστιν οὗτος ὁ ἀθλητὴς ἀληθῶς, ὁ ἐν τῷ μεγάλῳ σταδίῳ τῷ καλῷ κόσμῳ τὴν ἀληθινὴν νίκην κατά πάντων στεφανού μενος τῶν παθῶν. Ο τε γὰρ ἀγωνοθέτης (9) ὁ ταν τοκράτωρ Θεός· ὅ τε βραβευτής ὁ Μονογενής Υιός τοῦ Θεοῦ· θεαταὶ δὲ ἄγγελοι καὶ θεοί· καὶ τὸ παγκρά τιον τὸ πάμμαχον τ οὐ πρὸς (10) αἷμα καὶ σάρκα, ὧν κονῆσαι δύναιτο. • ᾿Απὸ τοῦ διακονᾷν, ἀπὸ τοῦ διακονεῖν. προκαθαίρει καὶ προσθίξει τὴν ψυ χὴν εἰς παραδοχὴν πίστεως. ο Ἐν τῷ τῆς ἀληθείας σταδίῳ γνησίως αγω νιζώμεθα, βραβεύοντος μὲν τοῦ Λόγου τοῦ ἁγίου, ἀγωνοθετοῦντος δὲ τοῦ δεσπότου τῶν ὅλων. CLEMENTIS ALEXANDRINI perfecta virtus, justitia, tractari solent. Ac pruden- tia quidem et justitia utitur ad parandam sapien- tiamn : fortitudine autem, non solunt in ferendis ca- sibus, sed etiam in resistendo voluptati et cupidi- tati, dolorique et iræ: et in summa, cuivis rei quæ nos vel vi vel fraude aliqua allicit. Non enim vitia et honesta sustinere oportet, sed et persuaderi ut ea sustineamus, quæ sunt terribilia. Invenitur au- tem dolor quoque utilis tum ad medendum, tum ad erudiendum et castigandum ; et per eum corrigun- tur mores ad utilitatem hominum. Fortitudinis au- tem species sunt tolerantia, mentis sublimitas, magnitudo animi, liberalitas, magnificentia. Pro- pler quam causam, nec reprehensione, nec vulgi mala fama aficitur Gnosticus, neque opinionibus subjicitur, neque assentationibus; et in sustinen- dis laboribus,sive agit aliquid quod oportet, sive ca- sus omnés fortiter superat, revera vir videtur inter alios homines. Et rursus conservans prudentiam, mo- deste ac temperate vivit in quiete animæ, ea quæ præ- cipiuntur excipit tanquam quæ sibi conveniant; ea vero quæ sunt turpia, ut aliena ☑ aversatur, et veluti mundus et supermundanus, ornate et de- core se gerens, et nullo modo delinquens. Maxime quidem dives, ex eo quod nihil concupiscat, ut qui paucis egeat, et omnium bonorum abundet copia, propter boni cognitionem. Ejus enim justitiæ est primum munus, amore complecti eos qui sunt ejusdem generis, et cum eis agere et versari, et in terra et in cœlo. Ea ratione lubenter quoque im- pertit et communicat si possideat: et cum sit co- mis ac benignus, summo odio habet malos, quodvis maleficium perfecte abhorrens. Oportet ergo discere esse fidelem et sibi et proximo, et parere præce- ptis. Hic est enim Dei servus qui sua sponte se subjicit præceptis; qui autem non jam propter præcepta, sed propter ipsam cognitionem est mun- dus corde, is est Dei ainicus. Neque enim nascimur natura virtute præditi, neque ea postquam sumus nati, ut aliquæ aliæ partes corporis, accedit postea naturaliter; nam sic non esset voluntarium, nec laudabile; sed nec ex eorum quæ quotidie eveniunt usu accedente et consuetudine sicut sermo, virtus perficitur (visium enim propemodum hoc modo ingeneratur), sed nec ex arte aliqua, sive ex iis quæ proponunt sibi quæstum, sive ex iis quæ pertinent ad curam corporis, accedit cognitio. Sed nec ex liberalibus disciplinis bene enim cum eis agitur, si tantum possunt præparare animam et ei mini- ☑P. ED. POTTER, ED. PARIS. opos habitabilem hunc mundum et cornatum › seu decorem significet, decorum, vel mundanum denotat ; autem eum, qui vel supra modum decorem sectatur, vel habitabili hoc ce mundo, superior, evadit. Qua in ambiguitate hic ludit auctor. D que possidet. Interpres edit. Flor. secuius est, in qua exstal. C Præparare animam et exa cuere. non Sic paulo post, Prepurgat et prze paral animam. COLLECT. pag. 77: (5) Άλμα. Α. ριο άλμα, legit ἅμα, simul., SyLe. (6) Κόσμιος καὶ ὑπερκόσμ. Cum vox κό- (7) 'Dr. Sensus est, i eum libenter impertiri ea (8) Παρασκευάσαι μόνον τὴν ψυχὴν καὶ δια (9) Αγωνοθέτης. Sic superius in Protrept., (10) Οὐ πρός. Respicit Ephes. vi, 12 : Οὐκ ἔστιν
ὁ δὲ ἤδη μὴ διὰ τὰς ἐντολάς, δι’ αὐτὴν δὲ τὴν γνῶσιν καθαρὸς τῇ καρδίᾳ, φίλος οὗτος τοῦ θεοῦ. οὔτε γὰρ φύσει τὴν ἀρετὴν γεννώμεθα ἔχοντες, οὔτε γενομένοις, ὥσπερ ἄλλα τινὰ τῶν τοῦ σώματος μερῶν, φυσικῶς ὕστερον ἐπιγίνεται (ἐπεὶ οὐδ’ ἂν ἦν ἔθ’ ἑκούσιον οὐδὲ ἐπαινετόν) οὐδὲ μὴν ἐκ [τῆς] τῶν συμβάντων καὶ [τῆς] ἐπιγινομένης συνηθείας, ὃν τρόπον ἡ διάλεκτος, τελειοῦται ἡ ἀρετή (σχεδὸν γὰρ ἡ κακία τοῦτον ἐγγίνεται τὸν τρόπον)· οὐ μὴν οὐδὲ ἐκ τέχνης τινὸς ἤτοι τῶν ποριστικῶν ἢ τῶν περὶ τὸ σῶμα θεραπευτικῶν ἡ γνῶσις περιγίνεται· ἀλλ’ οὐδ’ ἐκ παιδείας τῆς ἐγκυκλίου· ἀγαπητὸν γὰρ εἰ παρασκευάσαι μόνον τὴν ψυχὴν καὶ διακονῆσαι δύναιτο. οἱ νόμοι γὰρ οἱ πολιτικοὶ μοχθηρὰς ἴσως πράξεις ἐπισχεῖν οἷοί τε, ἀλλ’ οὐδὲ [αὐτοὶ οὐδὲ] οἱ λόγοι οἱ πειστικοὶ ἐπιπόλαιοι ὄντες ἐπιστημονικὴν τῆς ἀληθείας διαμονὴν παράσχοιεν ἄν. φιλοσοφία δὲ ἡ Ἑλληνικὴ οἷον προκαθαίρει καὶ προεθίζει τὴν ψυχὴν εἰς παραδοχὴν πίστεως, ἐφ’ ᾗ τὴν γνῶσιν ἐποικοδομεῖ ἡ ἀλήθεια. Οὗτός ἐστιν, οὗτος ὁ ἀθλητὴς ἀληθῶς ὁ ἐν τῷ μεγάλῳ σταδίῳ, τῷ καλῷ κόσμῳ, τὴν ἀληθινὴν νίκην κατὰ πάντων στεφανούμενος τῶν παθῶν.
Α δρείας καρτερία, μεγαλοφροσύνη, μεγαλοψυχία, Β' κόσμιος « ὑπερκόσμιος ἐλευθεριότης, καὶ μεγαλοπρέπεια. Καὶ δι᾿ ἣν αἰτίαν οὔτε μέμψεως ούτε κακοδοξίας τῆς ἐκ τῶν πολλών ἀντιλαμβάνεται ὁ γνωστικός, ούτε δόξαις οὔτε καλα κείαις ὑποβέβληται· ἔν τε τῷ ὑπομένειν πόνους δια πραττόμενος ἅλμα (5) τι τῶν προσηκόντων, καὶ ἀν δρείως ὑπεράνω πάντων τῶν περιστατικών γινόμενος, ἀνὴρ τῷ ὄντι ἐν τοῖς ἄλλοις ἀναφαίνεται ἀνθρώποις σώζων τε αὖ τὴν φρόνησιν, σωφρονεῖ ἐν ἡσυχνότητι τῆς ψυχῆς, παραδεκτικὸς τῶν ἐπαγγελλομένων ὡς οἱ- κείων, κατὰ τὴν ἐπιστροφὴν τῶν αἰσχρῶν ὡς ἀλλε τρίων, γενόμενος κόσμιος καὶ ὑπερκόσμιος (6), ἐν κά σμῳ καὶ τάξει πράσσων, καὶ οὐδὲν οὐδαμή πλημμε λῶν· πλουτῶν μὲν ὡς ὅτι μάλιστα ἐν τῷ μηδενὸς ἐπιθυμεῖν, ἅτε ὀλιγοδεὴς ὢν καὶ ἐν περιουσία παντὶς ἀγαθοῦ διὰ τὴν γνῶσιν τἀγαθοῦ. Δικαιοσύνης γὰρ αὐτοῦ πρῶτον ἔργον τὸ μετὰ τῶν ὁμοφύλων φιλεῖν διάγειν, καὶ συνεῖναι τούτοις ἔν τε γῇ καὶ οὐρανῷ. Ταύτῃ καὶ μεταδοτικός ὧν (7) ἂν ᾖ κεκτημένος· φι- λάνθρωπός τε ὤν, μισοπονηρότατος κατὰ τὴν τελείαν ἀποστροφὴν κακουργίας πάσης. Μαθεῖν ἄρα δεῖ πι στὸν εἶναι καὶ ἑαυτῷ καὶ τοῖς πέλας, καὶ ταῖς ἐντο λαῖς ὑπήκοον· οὗτος γὰρ ἐστιν ὁ θεράπων τοῦ Θεού, ὁ ἑκὼν ταῖς ἐντολαῖς ὑπαγόμενος· ὁ δὲ ἤδη μὲ δὲ τὰς ἐντολὰς, δι' αὐτὴν δὲ τὴν γνῶσιν καθαρὸς τῇ καρδίᾳ, φίλος οὗτος τοῦ Θεοῦ. Οὔτε γὰρ φύσει τὴν ἀρετὴν γεννώμεθα ἔχοντες, οὔτε γενομένοις, ὥσπερ ἄλλα τινὰ τῶν τοῦ σώματος μερῶν φυσικῶς ὕστερον ἐπιγίνεται· ἐπεὶ οὐδ᾽ ἂν ἦν ἔθ' ἑκούσιον οὐδὲ ἐπαινε- τόν· οὐδὲ μὴν ἐκ τῆς τῶν συμβάντων καὶ ἐπιγινομα νης συνηθείας, ὃν τρόπον ἡ διάλεκτος, τελειοῦται ἡ ἀρετή· σχεδὸν γὰρ ἡ κακία τοῦτον ἐγγίνεται τὸν τρόπον· οὐ μὴν οὐδὲ ἐκ τέχνης τινὸς ἤτοι τῶν περι στικῶν ἢ τῶν περὶ τὸ σῶμα θεραπευτικῶν ἡ γνῶσι περιγίνεται· ἀλλ' οὐδ᾽ ἐκ παιδείας τῆς ἐγκυκλίου ἀγαπητὸν γὰρ εἰ παρασκευάσαι μόνον τὴν ψυχὴν καὶ διακονῆσαι δύναιτο (3)· οἱ νόμοι γὰρ οἱ πολιτι κολ, μοχθηρὰς ἴσως πράξεις επισχεῖν οἷοί τε· ἀλλ' οὐδὲ οἱ λόγοι οἱ πιστικοί, ἐπιπόλαιοι ὄντες, ἐπιστη μονικὴν τῆς ἀληθείας διαμονὴν παράσχοιεν ἄν. Φ λοσοφία δὲ ἡ Ἑλληνικὴ οἷον προκαθαίρει καὶ προεθί- ζει τὴν ψυχὴν εἰς παραδοχήν πίστεως, ἐφ' ἡ τὴν γνῶσιν ἐποικοδομεῖ ἡ ἀλήθεια. Οὗτός ἐστιν οὗτος ὁ ἀθλητὴς ἀληθῶς, ὁ ἐν τῷ μεγάλῳ σταδίῳ τῷ καλῷ κόσμῳ τὴν ἀληθινὴν νίκην κατά πάντων στεφανού μενος τῶν παθῶν. Ο τε γὰρ ἀγωνοθέτης (9) ὁ ταν τοκράτωρ Θεός· ὅ τε βραβευτής ὁ Μονογενής Υιός τοῦ Θεοῦ· θεαταὶ δὲ ἄγγελοι καὶ θεοί· καὶ τὸ παγκρά τιον τὸ πάμμαχον τ οὐ πρὸς (10) αἷμα καὶ σάρκα, ὧν κονῆσαι δύναιτο. • ᾿Απὸ τοῦ διακονᾷν, ἀπὸ τοῦ διακονεῖν. προκαθαίρει καὶ προσθίξει τὴν ψυ χὴν εἰς παραδοχὴν πίστεως. ο Ἐν τῷ τῆς ἀληθείας σταδίῳ γνησίως αγω νιζώμεθα, βραβεύοντος μὲν τοῦ Λόγου τοῦ ἁγίου, ἀγωνοθετοῦντος δὲ τοῦ δεσπότου τῶν ὅλων. CLEMENTIS ALEXANDRINI perfecta virtus, justitia, tractari solent. Ac pruden- tia quidem et justitia utitur ad parandam sapien- tiamn : fortitudine autem, non solunt in ferendis ca- sibus, sed etiam in resistendo voluptati et cupidi- tati, dolorique et iræ: et in summa, cuivis rei quæ nos vel vi vel fraude aliqua allicit. Non enim vitia et honesta sustinere oportet, sed et persuaderi ut ea sustineamus, quæ sunt terribilia. Invenitur au- tem dolor quoque utilis tum ad medendum, tum ad erudiendum et castigandum ; et per eum corrigun- tur mores ad utilitatem hominum. Fortitudinis au- tem species sunt tolerantia, mentis sublimitas, magnitudo animi, liberalitas, magnificentia. Pro- pler quam causam, nec reprehensione, nec vulgi mala fama aficitur Gnosticus, neque opinionibus subjicitur, neque assentationibus; et in sustinen- dis laboribus,sive agit aliquid quod oportet, sive ca- sus omnés fortiter superat, revera vir videtur inter alios homines. Et rursus conservans prudentiam, mo- deste ac temperate vivit in quiete animæ, ea quæ præ- cipiuntur excipit tanquam quæ sibi conveniant; ea vero quæ sunt turpia, ut aliena ☑ aversatur, et veluti mundus et supermundanus, ornate et de- core se gerens, et nullo modo delinquens. Maxime quidem dives, ex eo quod nihil concupiscat, ut qui paucis egeat, et omnium bonorum abundet copia, propter boni cognitionem. Ejus enim justitiæ est primum munus, amore complecti eos qui sunt ejusdem generis, et cum eis agere et versari, et in terra et in cœlo. Ea ratione lubenter quoque im- pertit et communicat si possideat: et cum sit co- mis ac benignus, summo odio habet malos, quodvis maleficium perfecte abhorrens. Oportet ergo discere esse fidelem et sibi et proximo, et parere præce- ptis. Hic est enim Dei servus qui sua sponte se subjicit præceptis; qui autem non jam propter præcepta, sed propter ipsam cognitionem est mun- dus corde, is est Dei ainicus. Neque enim nascimur natura virtute præditi, neque ea postquam sumus nati, ut aliquæ aliæ partes corporis, accedit postea naturaliter; nam sic non esset voluntarium, nec laudabile; sed nec ex eorum quæ quotidie eveniunt usu accedente et consuetudine sicut sermo, virtus perficitur (visium enim propemodum hoc modo ingeneratur), sed nec ex arte aliqua, sive ex iis quæ proponunt sibi quæstum, sive ex iis quæ pertinent ad curam corporis, accedit cognitio. Sed nec ex liberalibus disciplinis bene enim cum eis agitur, si tantum possunt præparare animam et ei mini- ☑P. ED. POTTER, ED. PARIS. opos habitabilem hunc mundum et cornatum › seu decorem significet, decorum, vel mundanum denotat ; autem eum, qui vel supra modum decorem sectatur, vel habitabili hoc ce mundo, superior, evadit. Qua in ambiguitate hic ludit auctor. D que possidet. Interpres edit. Flor. secuius est, in qua exstal. C Præparare animam et exa cuere. non Sic paulo post, Prepurgat et prze paral animam. COLLECT. pag. 77: (5) Άλμα. Α. ριο άλμα, legit ἅμα, simul., SyLe. (6) Κόσμιος καὶ ὑπερκόσμ. Cum vox κό- (7) 'Dr. Sensus est, i eum libenter impertiri ea (8) Παρασκευάσαι μόνον τὴν ψυχὴν καὶ δια (9) Αγωνοθέτης. Sic superius in Protrept., (10) Οὐ πρός. Respicit Ephes. vi, 12 : Οὐκ ἔστιν
PG 9:425ὅ τε γὰρ ἀγωνοθέτης ὁ παντοκράτωρ θεός, ὅ τε βραβευτὴς ὁ μονογενὴς υἱὸς τοῦ θεοῦ, θεαταὶ δὲ ἄγγελοι καὶ θεοί, καὶ τὸ παγκράτιον τὸ πάμμαχον οὐ πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, ἀλλὰ τὰς διὰ σαρκῶν ἐνεργούσας πνευματικὰς ἐξουσίας ἐμπαθῶν παθῶν τούτων περιγινόμενος τῶν μεγάλων ἀνταγωνισμάτων, καὶ οἷον ἄθλους τινὰς τοῦ πειράζοντος ἐπαρτῶντος καταγωνισάμενος, ἐκράτησε τῆς ἀθανασίας· ἀπαραλόγιστος γὰρ ἡ τοῦ θεοῦ ψῆφος εἰς τὸ δικαιότατον κρῖμα. κέκληται μὲν οὖν ἐπὶ τὸ ἀγώνισμα τὸ θέατρον, παγκρατιάζουσι δὲ εἰς τὸ στάδιον οἱ ἀθληταί· καὶ δὴ ἐκ τούτων περιγίνεται ὁ πειθήνιος τῷ ἀλείπτῃ γενόμενος. πᾶσι γὰρ πάντα ἴσα κεῖται παρὰ τοῦ θεοῦ καὶ ἔστιν αὐτὸς ἀμεμφής, ἑλεῖται δὲ ὁ δυνάμενος καὶ ὁ βουληθεὶς ἰσχύσει· ταύτῃ καὶ τὸν νοῦν εἰλήφαμεν, ἵνα εἰδῶμεν ὃ ποιοῦμεν, καὶ τὸ γνῶθι σαυτὸν ἐνταῦθα, εἰδέναι ἐφ’ ᾧ γεγόναμεν. γεγόναμεν δὲ [ἐπὶ τῷ] εἶναι πειθήνιοι ταῖς ἐντολαῖς, εἰ τὸ βούλεσθαι σῴζεσθαι ἑλοίμεθα. αὕτη που ἡ Ἀδράστεια, καθ’ ἣν οὐκ ἔστι διαδρᾶναι τὸν θεόν. Τὸ ἄρα ἀνθρώπειον ἔργον εὐπείθεια θεῷ σωτηρίαν κατηγγελκότι ποικίλην δι’ ἐντολῶν, εὐαρέστησις δὲ ὁμολογία.
Β ἀλλὰ τὰς διὰ σαρκῶν ἐνεργούσας πνευματικὰς ἐξου- σίας ἐμπαθῶν παθῶν (11). Τούτων περιγινόμενος τῶν μεγάλων ανταγωνισμάτων, καὶ οἷον ἄθλους τι νὰς τοῦ πειράζοντος ἐπαρτῶντος καταγωνισάμενος, ἐκράτησε τῆς ἀθανασίας· ἀπαραλόγιστος γὰρ ἡ τοῦ Θεοῦ ψῆφος εἰς τὸ δικαιότατον κρίμα. Κέκληται μὲν οὖν ἐπὶ τὸ ἀγώνισμα το θέατρον (12), παγκρατιά- ζουσι δὲ εἰς τὸ στάδιον οἱ ἀθληταί· καὶ δὴ ἐκ τούτων περιγίνεται (13) ὁ πειθήνιος τῷ ἀλείπτῃ (14) γενό- μενος. Πᾶσι γὰρ πάντα ἴσα κεῖται παρὰ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἔστιν αὐτὸς ἀμεμφής. Ελεεῖται δὲ ὁ δυνάμενος, καὶ ὁ βουληθεὶς ἰσχύει. Ταύτῃ καὶ τὸν νοῦν εἰλήφα- μεν, ἵνα εἰδῶμεν ποιοῦμεν· καὶ τὸ « Γνῶθι σαυτόν» ἐνταῦθα εἰδέναι ἐφ᾽ ᾧ γεγόναμεν γεγόναμεν δὲ εἶναι πειθήνιοι ταῖς ἐντολαῖς, εἰ τὸ βούλεσθαι σώζεσθαι ἐλοίμεθα. Αὕτη που ἡ ᾿Αδράστεια, καθ᾽ ἣν οὐκ ἔστι διαδρᾶναι (15) τὸν Θεόν. Τὸ ἄρα ἀνθρώπειον ἔργον εὐπείθεια θεῷ, σωτηρίαν κατηγγελκότι ποικίλην (16) δι' ἐντολῶν. Εὐαρέστησις δὲ ὁμολογία· ὁ μὲν γὰρ εὐεργέτης προκατάρχει τῆς εὐποιίας· ὁ δὲ μετὰ τῶν δεόντων λογισμῶν παραδεξάμενος προθύμως καὶ φυ- λάξας τὰς ἐντολὰς, πιστὸς οὗτος· ὁ δὲ καὶ εἰς δύναμιν ἀμειβόμενος δι' ἀγάπης τὴν εὐποιίαν ήδη φίλος. Μία δὲ ἀμοιδὴ κυριωτάτη παρὰ ἀνθρώπων, ταῦτα ὁρᾷν ἅπερ ἀρεστὰ τῷ Θεῷ (17)· καθάπερ ἂν ἰδίου γεννή ματος, καὶ κατά τι συγγενοῦς ἀποτελέσματος, ὁ δι δάσκαλος καὶ Σωτὴρ ἀναδέχεται τὰς ὠφελείας (18) τε καὶ ἐπανορθώσεις τῶν ἀνθρώπων εἰς ἰδίαν χάριν τε καὶ τιμήν· καθάπερ καὶ τὰς εἰς τοὺς πεπιστευκότας αὐτῷ βλάβας ἰδίας αχαριστίας τε καὶ ἀτιμίας ἡγού μενος. Τίς γὰρ ἄλλη ἅπτοιτ' ἂν ἀτιμία Θεοῦ ; Διόπερ ὅλην (19) τοσοῦδε οὐδὲ ἔστιν ἀμοιβὴν κατ' ἀξίαν σωτηρίας ἀποδιδόναι πρὸς τὴν παρὰ τοῦ Κυρίου ὠφέλειαν. ὡς δὲ οἱ τὰ κτήματα κακοῦντες τοὺς δε σπότας ὑβρίζουσι, καὶ ὡς οἱ τοὺς στρατιώτας, τὸν τούτων ἡγούμενον· οὕτω τοῦ Κυρίου ἐστὶν ἀνεπιστρε μία ἡ περὶ τοὺς καθωσιωμένους αὐτῷ κάκωσις. Ον- ἡμῖν πάλη πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, ἀλλὰ πρὸς τὰς ἀρχὰς, πρὸς τὰς ἐξουσίας, πρὸς τοὺς κοσμοκράτορας τοῦ αἰῶνος τούτου, πρὸς τὰ πνευματικὰ τῆς πονη ρίας ἐν τοῖς ἐπουρανίοις. Θέατρον, θέαμα, συναγμα. Ο καὶ δὴ καὶ τούτων περιγίνεται, « Αλεῖπται, οἱ πρὸς τοὺς ἀγῶνας ἐπασκοῦντες. Ο Θεολόγος λέγει· ᾿Αλεῖπται τῆς ἀρετῆς. « παιδοτρί της, Οἱ ἀθληταί, μέλλοντες πα- λαίειν ἐλαίῳ προμαλάσσονται παρὰ τῶν παιδοτρι- των. « Παιδοτρί και, ἀλεῖπται, γυμνασταί. ἕτερος Φλιάσιος, σωμασκητής, ἀλείπτης· « 'Αλειπτικά, ἀλείπτου Ο λόγος ἦν ἀλεί πτης ἅμα τῷ Ἰακώβ, καὶ παιδαγωγὸς τῆς ἀνθρω πότητος. « στεια, Αδράστεια, Νέ μεσις· ἦν οὐκ ἄν τις ἀποδράσειεν. Αδράστειαν δὲ τὴν αὐτὴν (πρόνοιαν), ὅτι οὐδὲν αὐτὴν ἀποδιδράσκει, ο ἄριστα, χήν, ὅλως. STROMATUM LIB. VII. A strare. Nam leges civiles malas actiones forte pos. P. 840, ED. POTTER, 710-711, ED. PARIS. C gnificat in quo spectacula exhibentur, sed etiam ipsum spectaculum, ut Cor. iv, 9, et spectatorum catum, ut hic. Hesych., an aplius, atque adeo etiam hæc superat. SYLBURG. ples dicebatur. Idem leges ac totam rationein cer- taminis docebat. Hinc ea vox ad alia transferri solet. Suidas : Aliple. Qui ad certamina alios instruunt et exercent. Theologus (Greg. Nazianz. per trans- lationem dixit, Alipræ virtutis. Idem puerorum magister, dicebatur. Alexander, Aphrodis. lib. 1, Probl. : Atbietæ ante luctandum a pædotribis prius oleo molliuntur. Hesychius, et Suidas: Laertius. l. vnt, segm. 46, eos enumerans quibus Pythagoræ nomen fuit : PATROL. GR. IX. sunt reprimere; sed ad persuadendum comparati sermones, cum versantur in superficie, stabilem et scientificam permansionem veritatis non efficient Philosophia autem Græca veluti præpurgat et præ- parat animam ad fidem accipiendam, super quam veritas ædificat cognitionem. Hic est verus athlesa, qui in magno stadio, nempe pulchro hoc mundo, coronatur, veram assecutus victoriam adversus omnes animi perturbationes. Nam et agonotheta est omnipotens Deus, et qui præmia distribuit est unigenitus Dei Filius; spectatores autem sunt an- geli et dii: variumque et ex omni genere pugnæ constans certamen non est adversus carnem et sanguinem, sed adversus spiritaies potestates quæ per carnes operantur vehementes vitiorum et afe- ctionum metus. Qui hæc magna superaverit prælia, et tentatorem, qui veluti quædam certamina in-- tentat, prostraverit, is potitus est immortalitate : falli enim non potest Dei sententia in justissimo judicio. Ac vocatum quidem est theatrum ad certa - men, in stadio autem decertant athlete; et ex his utique superat qui aliptæ paruerit. Omnibus enim præmia a Deo proposita sunt æqualia, et est ipse alienus a reprehensione; misericordiam autem consequitur is qui potest, et potens est is qui vo- luerit. Hac ratione mentem quoque accepimus, ut sciamus quod agimus; et illud : « Nosce teipsum, hic est scire propter quid orti simus; orti autem snmus ut eligeremus obedire præceptis, si quidem velimus esse salvi. Hæc est Nemesis, propter quam Deum non licet effugere. Est ergo officium homi- nis, Deo parere, qui variam annuntiavit salutem per præcepta. Grati autem animi conciliatio est confessio benefactor enim prior incipit benefa- cere. Qui autem cum iis quas oportet consideratio- nibus alacri animo acceperit mandata et custodie- alter Phliasius, corporum exercitator, aliptes. Erat is Pythagoras, Eratoclis filius, scripsitque ut refert Jamblichus, De vita Pythagoræ, c. 5. • Exercitator, idem dictus est a Plinio lib. xxi, c. 7. Clemens metaphorice voce usus est Pedag. lib. 1, c. 7, p. : Verbum autem erat, una Jacob aliptes, et pædagogus humanæ naturæ, › non multo aliter Suidas, «Adrastea, Nene- sis : quam nemo efugere poterit., Theodoretus, serm. . Adrasteam dici volunt Providentiam, quia nihil eam effugiat., seu felicitatis ‹ varii › gradus. Sic recte recentiores editiones. Sed Flor.,quam se- cutus est interpres, optima, » scribit. Quam lectionem præbet etiam ms. Paris. 40, 41, 42; xxv, 40, 45; Luc. x, 16; Joan. x111, 20. pro SYLBURG. (11) Παθῶν. Abest a rns. Paris. (12) Το θέατρον. Hæc vox non solum locum si- (15) Καὶ δὴ ἐκ τούτων περιγίνεται. Haud scio (14) Αλείπτῃ. Qui certaturos e ungebat, Ali- (15) Διαδρᾶναι. Respicit etymologiam vocis 'Αδρά- (16) Ποικίλην. • Variam. Sunt enim salutis, (17) Απερ ἀρεστὰ τῷ Θεῷ. • Quæ Deo placent. (18) Ωφελείας. Respicit forte Clemens Matth. x, (19) Ὅλην. Absolute usurpatum videtur, ut
ὁ μὲν γὰρ εὐεργέτης προκατάρχει τῆς εὐποιίας, ὁ δὲ μετὰ τῶν δεόντων λογισμῶν παραδεξάμενος προθύμως καὶ φυλάξας τὰς ἐντολὰς πιστὸς οὗτος, ὁ δὲ καὶ εἰς δύναμιν ἀμειβόμενος δι’ ἀγάπης τὴν εὐποιίαν ἤδη φίλος. μία δὲ ἀμοιβὴ κυριωτάτη παρὰ ἀνθρώπων, ταῦτα δρᾶν ἅπερ ἀρεστὰ τῷ θεῷ· [καὶ] καθάπερ ἂν ἰδίου γεννήματος καὶ κατά τι συγγενοῦς ἀποτελέσματος ὁ διδάσκαλος καὶ σωτὴρ ἀναδέχεται τὰς ὠφελείας τε καὶ ἐπανορθώσεις τῶν ἀνθρώπων εἰς ἰδίαν χάριν τε καὶ τιμήν, [καθάπερ καὶ] τὰς εἰς τοὺς πεπιστευκότας αὐτῷ βλάβας ἰδίας ἀχαριστίας τε καὶ ἀτιμίας ἡγούμενος. (τίς γὰρ ἄλλη ἅπτοιτ’ ἂν ἀτιμία θεοῦ;) διόπερ ἄλλην τοσοῦδε οὐδὲ ἔστιν ἀμοιβὴν κατ’ ἀξίαν σωτηρίας ἀποδιδόναι πρὸς τὴν παρὰ τοῦ κυρίου ὠφέλειαν. ὡς δὲ οἱ τὰ κτήματα κακοῦντες τοὺς δεσπότας ὑβρίζουσι, καὶ ὡς οἱ τοὺς στρατιώτας τὸν τούτων ἡγούμενον, οὕτως τοῦ κυρίου ἐστὶν ἀνεπιστρεψία ἡ περὶ τοὺς καθωσιωμένους αὐτῷ κάκωσις.
Β ἀλλὰ τὰς διὰ σαρκῶν ἐνεργούσας πνευματικὰς ἐξου- σίας ἐμπαθῶν παθῶν (11). Τούτων περιγινόμενος τῶν μεγάλων ανταγωνισμάτων, καὶ οἷον ἄθλους τι νὰς τοῦ πειράζοντος ἐπαρτῶντος καταγωνισάμενος, ἐκράτησε τῆς ἀθανασίας· ἀπαραλόγιστος γὰρ ἡ τοῦ Θεοῦ ψῆφος εἰς τὸ δικαιότατον κρίμα. Κέκληται μὲν οὖν ἐπὶ τὸ ἀγώνισμα το θέατρον (12), παγκρατιά- ζουσι δὲ εἰς τὸ στάδιον οἱ ἀθληταί· καὶ δὴ ἐκ τούτων περιγίνεται (13) ὁ πειθήνιος τῷ ἀλείπτῃ (14) γενό- μενος. Πᾶσι γὰρ πάντα ἴσα κεῖται παρὰ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἔστιν αὐτὸς ἀμεμφής. Ελεεῖται δὲ ὁ δυνάμενος, καὶ ὁ βουληθεὶς ἰσχύει. Ταύτῃ καὶ τὸν νοῦν εἰλήφα- μεν, ἵνα εἰδῶμεν ποιοῦμεν· καὶ τὸ « Γνῶθι σαυτόν» ἐνταῦθα εἰδέναι ἐφ᾽ ᾧ γεγόναμεν γεγόναμεν δὲ εἶναι πειθήνιοι ταῖς ἐντολαῖς, εἰ τὸ βούλεσθαι σώζεσθαι ἐλοίμεθα. Αὕτη που ἡ ᾿Αδράστεια, καθ᾽ ἣν οὐκ ἔστι διαδρᾶναι (15) τὸν Θεόν. Τὸ ἄρα ἀνθρώπειον ἔργον εὐπείθεια θεῷ, σωτηρίαν κατηγγελκότι ποικίλην (16) δι' ἐντολῶν. Εὐαρέστησις δὲ ὁμολογία· ὁ μὲν γὰρ εὐεργέτης προκατάρχει τῆς εὐποιίας· ὁ δὲ μετὰ τῶν δεόντων λογισμῶν παραδεξάμενος προθύμως καὶ φυ- λάξας τὰς ἐντολὰς, πιστὸς οὗτος· ὁ δὲ καὶ εἰς δύναμιν ἀμειβόμενος δι' ἀγάπης τὴν εὐποιίαν ήδη φίλος. Μία δὲ ἀμοιδὴ κυριωτάτη παρὰ ἀνθρώπων, ταῦτα ὁρᾷν ἅπερ ἀρεστὰ τῷ Θεῷ (17)· καθάπερ ἂν ἰδίου γεννή ματος, καὶ κατά τι συγγενοῦς ἀποτελέσματος, ὁ δι δάσκαλος καὶ Σωτὴρ ἀναδέχεται τὰς ὠφελείας (18) τε καὶ ἐπανορθώσεις τῶν ἀνθρώπων εἰς ἰδίαν χάριν τε καὶ τιμήν· καθάπερ καὶ τὰς εἰς τοὺς πεπιστευκότας αὐτῷ βλάβας ἰδίας αχαριστίας τε καὶ ἀτιμίας ἡγού μενος. Τίς γὰρ ἄλλη ἅπτοιτ' ἂν ἀτιμία Θεοῦ ; Διόπερ ὅλην (19) τοσοῦδε οὐδὲ ἔστιν ἀμοιβὴν κατ' ἀξίαν σωτηρίας ἀποδιδόναι πρὸς τὴν παρὰ τοῦ Κυρίου ὠφέλειαν. ὡς δὲ οἱ τὰ κτήματα κακοῦντες τοὺς δε σπότας ὑβρίζουσι, καὶ ὡς οἱ τοὺς στρατιώτας, τὸν τούτων ἡγούμενον· οὕτω τοῦ Κυρίου ἐστὶν ἀνεπιστρε μία ἡ περὶ τοὺς καθωσιωμένους αὐτῷ κάκωσις. Ον- ἡμῖν πάλη πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, ἀλλὰ πρὸς τὰς ἀρχὰς, πρὸς τὰς ἐξουσίας, πρὸς τοὺς κοσμοκράτορας τοῦ αἰῶνος τούτου, πρὸς τὰ πνευματικὰ τῆς πονη ρίας ἐν τοῖς ἐπουρανίοις. Θέατρον, θέαμα, συναγμα. Ο καὶ δὴ καὶ τούτων περιγίνεται, « Αλεῖπται, οἱ πρὸς τοὺς ἀγῶνας ἐπασκοῦντες. Ο Θεολόγος λέγει· ᾿Αλεῖπται τῆς ἀρετῆς. « παιδοτρί της, Οἱ ἀθληταί, μέλλοντες πα- λαίειν ἐλαίῳ προμαλάσσονται παρὰ τῶν παιδοτρι- των. « Παιδοτρί και, ἀλεῖπται, γυμνασταί. ἕτερος Φλιάσιος, σωμασκητής, ἀλείπτης· « 'Αλειπτικά, ἀλείπτου Ο λόγος ἦν ἀλεί πτης ἅμα τῷ Ἰακώβ, καὶ παιδαγωγὸς τῆς ἀνθρω πότητος. « στεια, Αδράστεια, Νέ μεσις· ἦν οὐκ ἄν τις ἀποδράσειεν. Αδράστειαν δὲ τὴν αὐτὴν (πρόνοιαν), ὅτι οὐδὲν αὐτὴν ἀποδιδράσκει, ο ἄριστα, χήν, ὅλως. STROMATUM LIB. VII. A strare. Nam leges civiles malas actiones forte pos. P. 840, ED. POTTER, 710-711, ED. PARIS. C gnificat in quo spectacula exhibentur, sed etiam ipsum spectaculum, ut Cor. iv, 9, et spectatorum catum, ut hic. Hesych., an aplius, atque adeo etiam hæc superat. SYLBURG. ples dicebatur. Idem leges ac totam rationein cer- taminis docebat. Hinc ea vox ad alia transferri solet. Suidas : Aliple. Qui ad certamina alios instruunt et exercent. Theologus (Greg. Nazianz. per trans- lationem dixit, Alipræ virtutis. Idem puerorum magister, dicebatur. Alexander, Aphrodis. lib. 1, Probl. : Atbietæ ante luctandum a pædotribis prius oleo molliuntur. Hesychius, et Suidas: Laertius. l. vnt, segm. 46, eos enumerans quibus Pythagoræ nomen fuit : PATROL. GR. IX. sunt reprimere; sed ad persuadendum comparati sermones, cum versantur in superficie, stabilem et scientificam permansionem veritatis non efficient Philosophia autem Græca veluti præpurgat et præ- parat animam ad fidem accipiendam, super quam veritas ædificat cognitionem. Hic est verus athlesa, qui in magno stadio, nempe pulchro hoc mundo, coronatur, veram assecutus victoriam adversus omnes animi perturbationes. Nam et agonotheta est omnipotens Deus, et qui præmia distribuit est unigenitus Dei Filius; spectatores autem sunt an- geli et dii: variumque et ex omni genere pugnæ constans certamen non est adversus carnem et sanguinem, sed adversus spiritaies potestates quæ per carnes operantur vehementes vitiorum et afe- ctionum metus. Qui hæc magna superaverit prælia, et tentatorem, qui veluti quædam certamina in-- tentat, prostraverit, is potitus est immortalitate : falli enim non potest Dei sententia in justissimo judicio. Ac vocatum quidem est theatrum ad certa - men, in stadio autem decertant athlete; et ex his utique superat qui aliptæ paruerit. Omnibus enim præmia a Deo proposita sunt æqualia, et est ipse alienus a reprehensione; misericordiam autem consequitur is qui potest, et potens est is qui vo- luerit. Hac ratione mentem quoque accepimus, ut sciamus quod agimus; et illud : « Nosce teipsum, hic est scire propter quid orti simus; orti autem snmus ut eligeremus obedire præceptis, si quidem velimus esse salvi. Hæc est Nemesis, propter quam Deum non licet effugere. Est ergo officium homi- nis, Deo parere, qui variam annuntiavit salutem per præcepta. Grati autem animi conciliatio est confessio benefactor enim prior incipit benefa- cere. Qui autem cum iis quas oportet consideratio- nibus alacri animo acceperit mandata et custodie- alter Phliasius, corporum exercitator, aliptes. Erat is Pythagoras, Eratoclis filius, scripsitque ut refert Jamblichus, De vita Pythagoræ, c. 5. • Exercitator, idem dictus est a Plinio lib. xxi, c. 7. Clemens metaphorice voce usus est Pedag. lib. 1, c. 7, p. : Verbum autem erat, una Jacob aliptes, et pædagogus humanæ naturæ, › non multo aliter Suidas, «Adrastea, Nene- sis : quam nemo efugere poterit., Theodoretus, serm. . Adrasteam dici volunt Providentiam, quia nihil eam effugiat., seu felicitatis ‹ varii › gradus. Sic recte recentiores editiones. Sed Flor.,quam se- cutus est interpres, optima, » scribit. Quam lectionem præbet etiam ms. Paris. 40, 41, 42; xxv, 40, 45; Luc. x, 16; Joan. x111, 20. pro SYLBURG. (11) Παθῶν. Abest a rns. Paris. (12) Το θέατρον. Hæc vox non solum locum si- (15) Καὶ δὴ ἐκ τούτων περιγίνεται. Haud scio (14) Αλείπτῃ. Qui certaturos e ungebat, Ali- (15) Διαδρᾶναι. Respicit etymologiam vocis 'Αδρά- (16) Ποικίλην. • Variam. Sunt enim salutis, (17) Απερ ἀρεστὰ τῷ Θεῷ. • Quæ Deo placent. (18) Ωφελείας. Respicit forte Clemens Matth. x, (19) Ὅλην. Absolute usurpatum videtur, ut
PG 9:427ὅνπερ γὰρ τρόπον ὁ ἥλιος οὐ μόνον τὸν οὐρανὸν καὶ τὸν ὅλον κόσμον φωτίζει γῆν τε καὶ θάλασσαν ἐπιλάμπων, ἀλλὰ καὶ διὰ θυρίδων καὶ μικρᾶς ὀπῆς πρὸς τοὺς μυχαιτάτους οἴκους ἀποστέλλει τὴν αὐγήν, οὕτως ὁ λόγος πάντῃ κεχυμένος καὶ τὰ σμικρότατα τῶν τοῦ βίου πράξεων ἐπιβλέπει. Ἕλληνες δὲ ὥσπερ ἀνθρωπομόρφους οὕτως καὶ ἀνθρωποπαθεῖς τοὺς θεοὺς ὑποτίθενται, καὶ καθάπερ τὰς μορφὰς αὐτῶν ὁμοίας ἑαυτοῖς ἕκαστοι διαζωγραφοῦσιν, ὥς φησιν ὁ Ξενοφάνης, Αἰθίοπές τε μέλανας σιμούς τε Θρᾷκές τε πυρροὺς καὶ γλαυκούς, οὕτως καὶ τὰς ψυχὰς ὁμοίους ἑαυτοῖς αὐτοὺς ἀναπλάττουσιν, αὐτίκα βάρβαροι [οἱ] μὲν θηριώδεις καὶ ἀγρίους τὰ ἤθη, ἡμερωτέρους δὲ Ἕλληνες, πλὴν ἐμπαθεῖς. διὸ εὐλόγως τοῖς μὲν μοχθηροῖς φαύλας ἔχειν τὰς περὶ θεοῦ διανοήσεις ἀνάγκη, τοῖς δὲ σπουδαίοις ἀρίστας, καὶ διὰ τοῦτο ὁ τῷ ὄντι βασιλικὸς τὴν ψυχὴν καὶ γνωστικὸς οὗτος καὶ θεοσεβὴς καὶ ἀδεισιδαίμων [ὤν], τίμιον, σεμνόν, μεγαλοπρεπῆ, εὐποιητικόν, εὐεργετικόν, ἁπάντων ἀρχηγὸν ἀγαθῶν, κακῶν δὲ ἀναίτιον μόνον εἶναι τὸν μόνον θεὸν πεπεισμένος.
Α περ γὰρ τρόπον ὁ ἥλιος οὐ μόνον τὸν οὐρανὸν καὶ τὸν ὅλον κόσμον φωτίζει, γῆν τε καὶ θάλασσαν ἐπ: λάμπων, ἀλλὰ καὶ διὰ θυρίδων καὶ μικρᾶς ἐπῆς πρὸς τοὺς μυχαιτάτους οίκους ἀποστέλλει τὴν αὐγὴν· οὐ τως ὁ Λόγος πάντη κεχυμένος καὶ τὰ σμικρότατα τῶν τοῦ βίου πράξεων ἐπιβλέπει θεοὺς ἀνθρωπομόρφους οὐσίαν Θεοῦ, μηδὲν ὅμοιον ἔχειν ἀνθρώποις· « Θεραπ. Γ', Εἶτα, σαφέστερον κωμωδῶν τήνδε τὴν ἐξαπάτην, ἀπὸ τοῦ χρώματος τῶν εἰκόνων διελέγχει τὸ ψεῦδος. Τοὺς μὲν γὰρ Αιθίοπας μέλανας καὶ σι μοὺς γράφειν ἔφησε τοὺς οἰκείους θεούς, ὁποῖοι δὲ αὐτοὶ πεφύκασι· τοὺς δέ γε Θρᾷκας γλαυκούς τε καὶ ερυθρούς· καὶ μέντοι καὶ Μήδους καὶ Πέρσας, σφί σιν αὐτοῖς ἐοικότας· καὶ Αἰγυπτίους ὡσαύτως αὐτ τοὺς διαμορφοῦν πρὸς τὴν οἰκείαν μορφή Ἕλληνες δὲ, ὥσπερ ἀνθρωπομόρφους, οὕτω καὶ ἀνθρωποπαθεῖς τοὺς θεοὺς ὑποτίθενται. Καὶ καθέ περ τὰς μορφὰς αὐτῶν ὁμοίας ἑαυτοῖς ἕκαστοι απ ζωγραφοῦσιν, ὥς φησιν ὁ Ξενοφάνης (20), « Αιθιοπές τε μέλανας σιμούς τε, Θρᾷκές τε πυῤῥοὺς καὶ γλει κούς· οὕτω καὶ τὰς ψυχὰς ὁμοιοῦσιν καὶ τοῖς αὐτοῖς ἀναπλάττουσιν· αὐτίκα βάρβαροι οἱ μὲν θηριώδεις καὶ ἀγρίους τὰ ἤθη, ἡμερωτέρους δὲ Ἕλληνες, πλην ἐμπαθεῖς. Διὸ εὐλόγως τοῖς μὲν μοχθηροῖς φαύλες ἔχειν τὰς περὶ Θεοῦ διανοήσεις ἀνάγκη, τοῖς δὲ σπουδαίοις ἀρίστας· καὶ διὰ τοῦτο ὁ τῷ ὄντι βασ λικὸς τὴν ψυχὴν καὶ γνωστικός, οὗτος καὶ θεοσεβής καὶ ἀδεισιδαίμων ὤν, τίμιον, σεμνόν, μεγαλοπρε πὲς, εὐποιητικὸν, εὐεργετικὸν, ἁπάντων ἀρχηγὸν (21) ἀγαθῶν, κακῶν δὲ ἀναίτιον (22), μόνον εἶναι τὸν με νον Θεὸν πεπεισμένος. Καὶ περὶ μὲν τῆς Ἑλληνικής δεισιδαιμονίας ἱκανῶς, οἶμαι, ἐν τῷ Προτρεπτικό ἐπιγραφομένῳ ἡμῖν λόγῳ παρεστήσαμεν, κατακόρως τῇ κατεπειγούσῃ συγκαταχρώμενοι ἱστορία. Οίκων χρὴ αὖθις τὰ ἀριδήλως εἰρημένα μυθολογεῖν· ὅσον δὲ ἐπισημήνασθαι κατὰ τὸν τόπον γενομένους, ολίγα ἐκ πολλῶν ἀπόχρη καὶ τάδε εἰς ἔνδειξιν τοῦ ἀθέσεις παραστῆσαι τοὺς τοῖς κακίστοις ἀνθρώποις τὸ θεῖον ἀπεικάζοντας. Ήτοι γὰρ βλάπτονται πρὸς ἀνθρώ των αὐτοῖς οἱ θεοὶ, καὶ χείρους τῶν ἀνθρώπων υφ' ἡμῶν βλαπτόμενοι δείκνυνται· ἢ, εἰ μὴ τοῦτο, πως ἐφ᾽ οἷς οὐ βλάπτονται, καθάπερ οξύχολον γραφείων εἰς ὀργὴν ἐρεθιζόμενον, ἐκπικραίνονται ; ᾗ φασι (25) εὐεργετικὸν ἁπάντων ἀρχ. CLEMENTIS ALEXANDRINI rit, is est fidelis. Qui autem pro accepto beneficio pro viribus refert gratias per charitatem, is jam est amicus. Una est autem ab hominibus præcipua gratiæ relatio, ea facere quæ Deo sunt optima. Nam tanquam proprium fetum, et sibi quodammodo co- gpatum effectum, magister et Servator accipit uti- litates et correctiones hominum ac si in suum ipsi honorem et gratiam fierent: econtra damna et of- fensiones quas accipiunt ii qui ipsi crediderunt, tanquam ingrati animi in se admissa crimina, pro- priaque probra et dedecora existimat. Quod enim aliud probrumi ac dedecus Deum attigerit? Qua circa nec possunt omnino referri gratiæ pro dignitate salutis, si conferantur cum utilitate qua a Domino proficiscitur. Sicut autem qui vexant possessiones, dominos injuria afficiunt, et qui mi- liles, eorum imperatorem ; ita Domini est contemptio, eorum qui sunt illi dedicati, vexatio. Sicut enim sol non solum cœlum et totum mundum illuminat, super terram et mare resplendens, sed etiam per fenestras et parvum quodlibet foramen, vel in intima penetralia domorum lucem emittit; ita Ver- bum undequaque effusum, vel minima respicit ex iis quæ in vita geruntur. * CAPUT IV. ·Ethnicos effinxisse deos sibi simillimos, tam quoad formam externam quam internos animi motus; unde fons et origo omnis superstitionis. B Græci autem sicut humana forma præditos, ita humanis quoque passionibus obnoxios deos existi- mant. Et quemadmodum eorum formas sibi similes singuli describunt, ut ait Xenophanes : • Athiopes quidem nigros et simos, Thraces aufem fulvos et cæruleos; › ita etiam animos assimilant iis qui eos effingunt, barbari quidem agrestes et efferatis mo- ribus ; Græci autem mansuetiores, sed in quos ta- men cadunt passiones. Quocirca necesse est qui- dem ut improbi malas de Deo suscipiant cogitatio- nes, probi autem optimas. Quamobrem qui est animo vere regio et gnosticus, is cum et pie Deum colat, et sit alienus a superstitione, persuasum habet eum solum qui est solus Deus, esse hono- randum, venerandum, magnificum, beneficum, principem et auctorem bonorum omnium, malorum C autem non esse causam. Atque de Græcorum qui- dem falsa religione salis, ut arbitror, ostendimus in libro qui dicitur Protrepticus, abunde adhibitis iis quæ eo faciebant historiis. Non sunt ergo re- petenda ea quæ aperte dicta sunt : quatenus autem fuerit ad hæc illustranda necessarium, cum ad hunc locum pervenerimus, catenus satis est pauca ex multis adducere, quibus ostendamus eos esse impios qui Deum pessimis hominibus assimilant. Aut enim eorum sententia dit læduntur ab homi- nibus, et tum qui læduntur a nobis apparebit esse hominibus deteriores; aut si non læduntur, quare ☑P. 841, ED. POTTER. nes, eos redarguens qui putabant. Existimavit enim ille, Dei essentiam nihil ha bere simile hominibus, ut refert Laertius lib. 1x, segm. 19. De eo Theodoretus, p. 519, haec tradit : Tum vero imposturam hanc manifestius carpens, ab ipso quoque simulacrorum colore falsitatem coar guit. Ethiopas enim inquit suos sibi deos effingere atros, prorsus ac simos; qua videlicet corporis ha- bitudine ipsi Æthiopes nascuntur: at Thracas deos effingere glaucos, et rubore suffusos: pari modo Persas Medosque, sibi perquam similes deos facere; Ægyptios item formare eos ad imaginis suæ exemplum. Conf. quæ superius Clemens e leno phane recitavit pag. 714, 715, et quæ ibi adnotata sunt. , num. SYLBURG. (20) Ο Ξενοφάνης. Hæc scilicet dixit Xenopha- p (21) Εὐεργετικόν, ἁπάντων ἀρχηγόν. Ms. Paris. (29) ᾿Αναίτιον. Coni. Strom. 1, pag. 518, n. 3. (25) Φασί. Flor. φησί rectius Int. φασί plur.
καὶ περὶ μὲν τῆς Ἑλληνικῆς δεισιδαιμονίας ἱκανῶς, οἶμαι, ἐν τῷ Προτρεπτικῷ ἐπιγραφομένῳ ἡμῖν λόγῳ παρεστήσαμεν κατακόρως τῇ κατεπειγούσῃ συγκαταχρώμενοι ἱστορίᾳ. οὔκουν χρὴ αὖθις τὰ ἀριδήλως εἰρημένα μυθολογεῖν. ὅσον δὲ ἐπισημήνασθαι κατὰ τὸν τόπον γενομένους ὀλίγα ἐκ πολλῶν, ἀπόχρη καὶ τάδε εἰς ἔνδειξιν τοῦ ἀθέους παραστῆσαι τοὺς τοῖς κακίστοις ἀνθρώποις τὸ θεῖον ἀπεικάζοντας. ἤτοι γὰρ βλάπτονται πρὸς ἀνθρώπων αὐτοῖς οἱ θεοὶ καὶ χείρους τῶν ἀνθρώπων ὑφ’ ἡμῶν βλαπτόμενοι δείκνυνται, ἢ εἰ μὴ τοῦτο, πῶς ἐφ’ οἷς οὐ βλάπτονται, καθάπερ ὀξύχολον γραί̈διον εἰς ὀργὴν ἐρεθιζόμενον, ἐκπικραίνονται, ᾗ φασι τὴν Ἄρτεμιν δι’ Οἰνέα Αἰτωλοῖς ὀργισθῆναι. πῶς γὰρ οὐκ ἐλογίσατο θεὸς οὖσα ὡς οὐ καταφρονήσας ὁ Οἰνεύς, ἀλλ’ ἤτοι λαθόμενος ἢ ὡς τεθυκὼς ἠμέλησεν; εὖ δὲ καὶ ἡ Αὔγη δικαιολογουμένη πρὸς τὴν Ἀθηνᾶν ἐπὶ τῷ χαλεπαίνειν αὐτῇ τετοκυίᾳ ἐν τῷ ἱερῷ λέγει· σκῦλα μὲν βροτοφθόρα χαίρεις ὁρῶσα καὶ νεκρῶν ἐρείπια, καὶ οὐ μιαρά σοι ταῦτ’ ἔστιν· εἰ δ’ ἐγὼ τεκον, δεινὸν τόδ’ ἡγῇ· καίτοι καὶ τὰ ἄλλα ζῷα ἐν τοῖς ἱεροῖς τίκτοντα οὐδὲν ἀδικεῖ.
Α περ γὰρ τρόπον ὁ ἥλιος οὐ μόνον τὸν οὐρανὸν καὶ τὸν ὅλον κόσμον φωτίζει, γῆν τε καὶ θάλασσαν ἐπ: λάμπων, ἀλλὰ καὶ διὰ θυρίδων καὶ μικρᾶς ἐπῆς πρὸς τοὺς μυχαιτάτους οίκους ἀποστέλλει τὴν αὐγὴν· οὐ τως ὁ Λόγος πάντη κεχυμένος καὶ τὰ σμικρότατα τῶν τοῦ βίου πράξεων ἐπιβλέπει θεοὺς ἀνθρωπομόρφους οὐσίαν Θεοῦ, μηδὲν ὅμοιον ἔχειν ἀνθρώποις· « Θεραπ. Γ', Εἶτα, σαφέστερον κωμωδῶν τήνδε τὴν ἐξαπάτην, ἀπὸ τοῦ χρώματος τῶν εἰκόνων διελέγχει τὸ ψεῦδος. Τοὺς μὲν γὰρ Αιθίοπας μέλανας καὶ σι μοὺς γράφειν ἔφησε τοὺς οἰκείους θεούς, ὁποῖοι δὲ αὐτοὶ πεφύκασι· τοὺς δέ γε Θρᾷκας γλαυκούς τε καὶ ερυθρούς· καὶ μέντοι καὶ Μήδους καὶ Πέρσας, σφί σιν αὐτοῖς ἐοικότας· καὶ Αἰγυπτίους ὡσαύτως αὐτ τοὺς διαμορφοῦν πρὸς τὴν οἰκείαν μορφή Ἕλληνες δὲ, ὥσπερ ἀνθρωπομόρφους, οὕτω καὶ ἀνθρωποπαθεῖς τοὺς θεοὺς ὑποτίθενται. Καὶ καθέ περ τὰς μορφὰς αὐτῶν ὁμοίας ἑαυτοῖς ἕκαστοι απ ζωγραφοῦσιν, ὥς φησιν ὁ Ξενοφάνης (20), « Αιθιοπές τε μέλανας σιμούς τε, Θρᾷκές τε πυῤῥοὺς καὶ γλει κούς· οὕτω καὶ τὰς ψυχὰς ὁμοιοῦσιν καὶ τοῖς αὐτοῖς ἀναπλάττουσιν· αὐτίκα βάρβαροι οἱ μὲν θηριώδεις καὶ ἀγρίους τὰ ἤθη, ἡμερωτέρους δὲ Ἕλληνες, πλην ἐμπαθεῖς. Διὸ εὐλόγως τοῖς μὲν μοχθηροῖς φαύλες ἔχειν τὰς περὶ Θεοῦ διανοήσεις ἀνάγκη, τοῖς δὲ σπουδαίοις ἀρίστας· καὶ διὰ τοῦτο ὁ τῷ ὄντι βασ λικὸς τὴν ψυχὴν καὶ γνωστικός, οὗτος καὶ θεοσεβής καὶ ἀδεισιδαίμων ὤν, τίμιον, σεμνόν, μεγαλοπρε πὲς, εὐποιητικὸν, εὐεργετικὸν, ἁπάντων ἀρχηγὸν (21) ἀγαθῶν, κακῶν δὲ ἀναίτιον (22), μόνον εἶναι τὸν με νον Θεὸν πεπεισμένος. Καὶ περὶ μὲν τῆς Ἑλληνικής δεισιδαιμονίας ἱκανῶς, οἶμαι, ἐν τῷ Προτρεπτικό ἐπιγραφομένῳ ἡμῖν λόγῳ παρεστήσαμεν, κατακόρως τῇ κατεπειγούσῃ συγκαταχρώμενοι ἱστορία. Οίκων χρὴ αὖθις τὰ ἀριδήλως εἰρημένα μυθολογεῖν· ὅσον δὲ ἐπισημήνασθαι κατὰ τὸν τόπον γενομένους, ολίγα ἐκ πολλῶν ἀπόχρη καὶ τάδε εἰς ἔνδειξιν τοῦ ἀθέσεις παραστῆσαι τοὺς τοῖς κακίστοις ἀνθρώποις τὸ θεῖον ἀπεικάζοντας. Ήτοι γὰρ βλάπτονται πρὸς ἀνθρώ των αὐτοῖς οἱ θεοὶ, καὶ χείρους τῶν ἀνθρώπων υφ' ἡμῶν βλαπτόμενοι δείκνυνται· ἢ, εἰ μὴ τοῦτο, πως ἐφ᾽ οἷς οὐ βλάπτονται, καθάπερ οξύχολον γραφείων εἰς ὀργὴν ἐρεθιζόμενον, ἐκπικραίνονται ; ᾗ φασι (25) εὐεργετικὸν ἁπάντων ἀρχ. CLEMENTIS ALEXANDRINI rit, is est fidelis. Qui autem pro accepto beneficio pro viribus refert gratias per charitatem, is jam est amicus. Una est autem ab hominibus præcipua gratiæ relatio, ea facere quæ Deo sunt optima. Nam tanquam proprium fetum, et sibi quodammodo co- gpatum effectum, magister et Servator accipit uti- litates et correctiones hominum ac si in suum ipsi honorem et gratiam fierent: econtra damna et of- fensiones quas accipiunt ii qui ipsi crediderunt, tanquam ingrati animi in se admissa crimina, pro- priaque probra et dedecora existimat. Quod enim aliud probrumi ac dedecus Deum attigerit? Qua circa nec possunt omnino referri gratiæ pro dignitate salutis, si conferantur cum utilitate qua a Domino proficiscitur. Sicut autem qui vexant possessiones, dominos injuria afficiunt, et qui mi- liles, eorum imperatorem ; ita Domini est contemptio, eorum qui sunt illi dedicati, vexatio. Sicut enim sol non solum cœlum et totum mundum illuminat, super terram et mare resplendens, sed etiam per fenestras et parvum quodlibet foramen, vel in intima penetralia domorum lucem emittit; ita Ver- bum undequaque effusum, vel minima respicit ex iis quæ in vita geruntur. * CAPUT IV. ·Ethnicos effinxisse deos sibi simillimos, tam quoad formam externam quam internos animi motus; unde fons et origo omnis superstitionis. B Græci autem sicut humana forma præditos, ita humanis quoque passionibus obnoxios deos existi- mant. Et quemadmodum eorum formas sibi similes singuli describunt, ut ait Xenophanes : • Athiopes quidem nigros et simos, Thraces aufem fulvos et cæruleos; › ita etiam animos assimilant iis qui eos effingunt, barbari quidem agrestes et efferatis mo- ribus ; Græci autem mansuetiores, sed in quos ta- men cadunt passiones. Quocirca necesse est qui- dem ut improbi malas de Deo suscipiant cogitatio- nes, probi autem optimas. Quamobrem qui est animo vere regio et gnosticus, is cum et pie Deum colat, et sit alienus a superstitione, persuasum habet eum solum qui est solus Deus, esse hono- randum, venerandum, magnificum, beneficum, principem et auctorem bonorum omnium, malorum C autem non esse causam. Atque de Græcorum qui- dem falsa religione salis, ut arbitror, ostendimus in libro qui dicitur Protrepticus, abunde adhibitis iis quæ eo faciebant historiis. Non sunt ergo re- petenda ea quæ aperte dicta sunt : quatenus autem fuerit ad hæc illustranda necessarium, cum ad hunc locum pervenerimus, catenus satis est pauca ex multis adducere, quibus ostendamus eos esse impios qui Deum pessimis hominibus assimilant. Aut enim eorum sententia dit læduntur ab homi- nibus, et tum qui læduntur a nobis apparebit esse hominibus deteriores; aut si non læduntur, quare ☑P. 841, ED. POTTER. nes, eos redarguens qui putabant. Existimavit enim ille, Dei essentiam nihil ha bere simile hominibus, ut refert Laertius lib. 1x, segm. 19. De eo Theodoretus, p. 519, haec tradit : Tum vero imposturam hanc manifestius carpens, ab ipso quoque simulacrorum colore falsitatem coar guit. Ethiopas enim inquit suos sibi deos effingere atros, prorsus ac simos; qua videlicet corporis ha- bitudine ipsi Æthiopes nascuntur: at Thracas deos effingere glaucos, et rubore suffusos: pari modo Persas Medosque, sibi perquam similes deos facere; Ægyptios item formare eos ad imaginis suæ exemplum. Conf. quæ superius Clemens e leno phane recitavit pag. 714, 715, et quæ ibi adnotata sunt. , num. SYLBURG. (20) Ο Ξενοφάνης. Hæc scilicet dixit Xenopha- p (21) Εὐεργετικόν, ἁπάντων ἀρχηγόν. Ms. Paris. (29) ᾿Αναίτιον. Coni. Strom. 1, pag. 518, n. 3. (25) Φασί. Flor. φησί rectius Int. φασί plur.
PG 9:431Εἰκότως τοίνυν δεισιδαίμονες περὶ τοὺς εὐοργήτους γινόμενοι πάντα σημεῖα ἡγοῦνται εἶναι τὰ συμβαίνοντα καὶ κακῶν αἴτια· ἐὰν μῦς διορύξῃ βωμὸν ὄντα πήλινον κἂν μηδὲν ἄλλο ἔχων διατράγῃ θύλακον, ἀλεκτρυὼν τρεφόμενος ἐὰν ἀπὸ ἑσπέρας ᾄσῃ, τιθέμενοι τοῦτο σημεῖόν τινος. Τοιοῦτόν τινα ἐν τῷ Δεισιδαίμονι ὁ Μένανδρος διακωμῳδεῖ· ἀγαθόν τι γένοιτό μοι, ὦ πολυτίμητοι θεοί, ὑποδούμενος τὸν ἱμάντα [γὰρ] τῆς δεξιᾶς ἐμβάδος διέρρηξα. Εἰκότως, ὦ φλήναφε· σαπρὸς γὰρ ἦν, σὺ δὲ σμικρολόγος οὐ θέλων καινὰς πρίασθαι. Χαρίεν τὸ τοῦ Ἀντιφῶντος· οἰωνισαμένου τινός, ὅτι κατέφαγεν ὗς τὰ δελφάκια, θεασάμενος αὐτὴν ὑπὸ λιμοῦ διὰ μικροψυχίαν τοῦ τρέφοντος κατισχναμένην, χαῖρε, εἶπεν, ἐπὶ τῷ σημείῳ, ὅτι οὕτω πεινῶσα τὰ σὰ οὐκ ἔφαγεν τέκνα. Τί δὲ καὶ θαυμαστόν, εἰ ὁ μῦς, φησὶν ὁ Βίων, τὸν θύλακον διέτραγεν, οὐχ εὑρὼν ὅ τι φάγῃ; τοῦτο γὰρ ἦν θαυμαστόν, εἰ, ὥσπερ Ἀρκεσίλαος παίζων ἐνεχείρει, τὸν μῦν ὁ θῦλαξ κατέφαγεν. Εὖ γοῦν καὶ Διογένης πρὸς τὸν θαυμάζοντα, ὅτι εὗρεν τὸν ὄφιν [ἐν] τῷ ὑπέρῳ περιειλημένον, μὴ θαύμαζε ἔφη·
Α • Β Ρ. 813, Πολύτιμοι, Υποδούμενος γὰρ, ἐμβάδος τῆς δεξιᾶς Τὸν ἱμάντα διέρρηξ'. Εικότως, ὦ φλήναφε· Σαπρὸς γὰρ ἦν· σὺ δὲ μικρολόγος, ὁ οὐ θέλων Καινὰς πρίασθαι..... καινάς, εμβάδας. Α. ᾿Αγαθὸν γένοιτό μοι, ὦ πολυτίμητοι θεοί! Ὑποδούμενος γὰρ δεξιᾶς τῆς ἐμβάδος Τὸν ἱμάντα διέρρηξα. Β. Εικότως γ', ὦ Κλεινία· Σαπρὸς γὰρ ἦν· σὺ δὲ σμικρολόγος οὐ θέλων Καινὸν πρίασθαι. ο σμικρολόγος μικρολόγος. τερατοσκόπον, ν. 'Αντιφών, Αντιρῶν, τινὸς δυσχεραίνοντος, καὶ οἰωνὸν χαλεπά τινα σημαίνειν νομίσαντος, ὅτι ἡ ὕς τὰ οἰκεῖα και τέφαγεν ἔγγονα, Χαῖρε, εἶπεν, ἐπὶ τῷ σημείῳ, ὅτι πεινῶσα τὰ σὰ οὐ κατέφαγε τέκνα. Εοικε δὲ τούτῳ καὶ τὸ παρὰ τοῦ Βίωνος εἰρημένον· καὶ γὰρ ἐκεῖνος τὰ τοιάδε γελῶν, Τί θαυμαστὸν, ἔφη, εἰ ὁ μᾶς τὸν θύλακον διέτρωγεν, οὐκ ἔχων ὅ τι φάγῃ; τοῦτο δὴ ἦν θαυμαστὸν, εἰ, ὥσπερ ᾿Αρχεσίλαος παίζων ενεχεί ρει, τὸν μῦν ὁ θύλακος κατέφαγε. Καὶ ὁ Διογένης, ὄψεως ὑπέρῳ ἑαυτὸν ἐνειλήσαντος, καὶ τινὸς τοῦτο θαυμάσαντος, καὶ τέρας εἶναι νομίσαντος, Μὴ θαύ μαζί, εἶπεν· ἦν γὰρ παραδοξότερον, εἰ τὸ ὕπερον περὶ ὀρύῳ τῷ ὄρει κατειλημένον τεθέασο· . Υποδούμενος, τὸν ἱμάντα τῆς δεξιᾶς ἐμβάδος Διέρρηξα (37). • Εἰκότως, ὦ φλήναφε· σαπρὸς γὰρ ἦν· σὺ δὲ μικρ λόγος, οὐκ ἐθέλων καινὰς πρίασθαι. » Χάριεν τὸ τοῦ Αντιφώντος (58)· οἰωνισαμένου τινός, ὅτι κατέφα γεν ἧς τὰ δελφάκια, θεασάμενος αὐτὴν ὑπὸ λιμοῦ διὰ μικροψυχίαν τοῦ τρέφοντος κατισχναμένην ο Χαίρε, εἶπεν, ἐπὶ τῷ σημείῳ· ὅτι, οὕτω πεινῶσα, τὰ τὰ οὐκ ἔφαγε τέκνα. — Τί δὲ καὶ θαυμαστὸν, εἰ ὁ μας, φησὶν ὁ Βίων, τὸν θύλακον διέτραγεν, οὐχ εὑρὼν ὁ τι φάγῃ; τοῦτο γὰρ ἦν θαυμαστόν, ει, ὥσπερ Αφ κεσίλαος παίζων ἐνεχείρει, τὸν μῦν ὁ θύλαξ κατέφι- γεν. Εὐλοῦν καὶ Διογένης πρὸς τὸν θαυμάζοντα, ότι εὗρε τὸν ὄφιν ἐν τῷ ὑπέρῳ περιειλημένον (59), «Μή θαύμαζε, ἔφη· ἦν γὰρ παραδοξότερον (40) ἐκεῖν, τ τὸ ὕπερον περὶ ὀρθῷ τῷ ὄφει κατειλημένον (11) ἐθεάσω. » Δεῖ γὰρ καὶ τὰ ἄλογα τῶν ζώων τρέχειν καὶ θεῖν, καὶ μάχεσθαι, καὶ τίκτειν, καὶ ἀποθνήσκειν ἃ δὴ ἐκείνοις ὄντα κατὰ φύσιν οὐκ ἄν ποτε ἡμῖν τ νοιτο παρὰ φύσιν· Όρνιθες (42) δέ τε πολλοὶ ὑπ' αὐγὰς ἡελίτιο Φοιτώσιν. Ὁ κωμικὸς δὲ Φιλήμων καὶ τὰ τοιαῦτα κωμῳδεί "Οτ' ἂν ἴδω (43) [φησί) παρατηροῦντα τίς έπταρες, Η τίς ἐλάλησεν, ἢ τίς ἐστιν ὁ (44) προϊών (15) περιειλιγμένον· περιέρ λέω, περιελίσσω. κατειλιγμένον Κατειλημμένον Οταν δὲ παρατηροῦντ᾽ ἴδω, τίς ἔπταρεν. τοῦτον εὐθὺς ἐν ἀγορᾷ. σκοπώντα ἀπολῶ πωλῶ, οὕτω μιν οὕτως Nam dexteri pedis ligans corrigiam Rupi. CLEMENTIS ALEXANDRINI Merito, o nugator, erat enim putrida; tu aulem es parcus et sordidus, qui nolis novas emere. Lepidum est illud Antiphontis: nam cum quidam male præsagiret ex eo quod sus porcellos devoras- set, isque eam vidisset ob sordes ejus qui ipsam alebat, fame valde attenuatam : • De signo, inquit, lætare, quod cum sic esuriret, filios tuos non co- mederit. Quid mirum, inquit Bion si mus cala- thum arroserit, cum non inveniret quod comede- ret? hoc enim fuisset mirum, si (ut ludens arguta- batur Arcesilaus) murem calathus comedisset. › Recte certe Diogenes quoque admiranti cuidam quod invenisset pistillum a serpente in gyrum cir- cumdatum : c Ne mireris, inquit; esset enim illud mirabilius, si vidisses rectum serpentem esse a pi- stillo circumdatum. Oportet enim animantia ra- tionis expertia currere, pugnare, parere et mori ; quæ cum illis sint secundum naturam, præter na- turam a nobis ne accipiantur: Et volucres multæ veniunt sub lumina solis. Philemon quoque comicus talia ridet in comœdia : Cum conspicantem video, quisnam sternuit, Aut est loculus forte, vel prodit foras, * ED. POTTER, 712-713, ED. PARIS. ms. Paris. Theodoretus hos versus citans serm. 6, qui est De providentia. Sequentia Sylburgius existimat ad metrum sic melius exigi posse: Ubi femininum ait, respicere substantivum Eadem Grotius, in Excerptis p. 715, hoc niodo digessit : A. Bene hoc mihi proveniat, sancti dei, Quod inter calcandum dextri calcei. Vinclum diruptum est. B. Merito evenit, Clinia : Namque erat id detritum : et tu præparcus nimis, Qui non novum emeres. mox pro oratorem, sed alium de quo Suidas et fermogenes De formis orat. lib. 11. Conf. Vossius, De historicis Gracis. Gæterum ea quae sequuntur, Theodoretus transtulit in serm. : Quin et C D Antipho, cum videret quemdam graviter ferre, bique ominosum id fore suspicari, quod sus apud se fetus, quos enixa fuerat, devoraverat : Gaude, inquit, hoc signo; quoniam ſame affecta filios tum non comedit. Simile vero huic est, quod Bion di xisse fertur: nam is quoque hujusmodi supersti tiones irridens, Quid mirum est, inquit, si mus, cum non habuerit quidquam quod esset, panariua saccum corrosit? Illud sane mirandum contigisse, si, ut Archesilaus dicere solebat, murem saccus comedisset. Diogenes autem, cum forte pistillo ser- pens se obvolvisset, factumque id valde quidam admiratus, portentum esse opinaretur : Ne quæs, inquit, mirare; magis enim præter opinionen accideret, si pistillum recto serpenti visset. D se obvol- scripturae vestigia, illud a hoc a SYLBURG., in Indice Gree Forte Montfaulc. Theo doret. in loco jam dicto. in Odyss. A, vers. 181. ut videtur, recitat Theodoretus loco superius dicto. Primum autem versiculum hoc modo scribit Grotius in Excerptis, pag. 777: Ibidem hos versus sic Latine vertit : Quemquam servare videro ecquis sternual, Ecquis loquatur, ecquis promoveat pedem, Hunc sine mora ulla duco venalem ad forum : Sibi quisque nostrum sternuit, loquitur sibi, Sivi progreditur, non populo Quiritium. Ita porro eunt res, ordo ut natura jubet. Apud Theodoretum legimus pro deinde habet. (37) Διέρρηξα. Theodoret. rectius διέρρηξ', et (58) Αντιφώντος. Non intelligit Antiphontem (59) Περιειλημένον. In Flor. sunt etiam alterius (40) Παραδοξότερον. Ms. Paris. παραδοξότερη. (41) Κατειλημένον. Κατειλιμμένον ms. Paris (42) "Ορνιθες. Ηac dicit Eurymachus Homericus (43) "Or' ár low. Hos etiam versus e Clemente, (44) Ἢ τίς ἐστιν ὁ προϊὼν σκοποῦντα, καλώ (45) Προϊών. Theodoret. προσιών. Idem mo
ἦν γὰρ παραδοξότερον ἐκεῖνο, εἰ τὸ ὕπερον περὶ ὀρθῷ τῷ ὄφει κατειλημένον ἐθεάσω. Δεῖ γὰρ καὶ τὰ ἄλογα τῶν ζῴων τρέχειν καὶ θεῖν καὶ μάχεσθαι καὶ τίκτειν καὶ ἀποθνῄσκειν, ἃ δή, ἐκείνοις ὄντα κατὰ φύσιν, οὐκ ἄν ποτε ἡμῖν γένοιτο παρὰ φύσιν· ὄρνιθες δέ τε πολλοὶ ὑπ’ αὐγὰς ἠελίοιο φοιτῶσιν. Ὁ κωμικὸς δὲ Φιλήμων καὶ τὰ τοιαῦτα κωμῳδεῖ· ὅταν ἴδω (φησί) παρατηροῦντα, τίς ἔπταρεν ἢ τίς ἐλάλησεν, ἤ, τίς ἐστιν ὁ προϊών, σκοποῦντα, πωλῶ τοῦτον εὐθὺς ἐν ἀγορᾷ. αὑτῷ βαδίζει καὶ λαλεῖ καὶ πτάρνυται ἕκαστος ἡμῶν, οὐχὶ τοῖς ἐν τῇ πόλει. τὰ πράγματα ὡς πέφυκεν, οὕτως γίγνεται. Εἶτα νήφοντες μὲν ὑγείαν αἰτοῦνται, ὑπερεμπιπλάμενοι δὲ καὶ μέθαις ἐγκυλιόμενοι κατὰ τὰς ἑορτὰς νόσους ἐπισπῶνται. Πολλοὶ δὲ καὶ τὰς γραφὰς δεδίασι τὰς ἀνακειμένας. ἀστείως πάνυ ὁ Διογένης, ἐπὶ οἰκίᾳ μοχθηροῦ τινος εὑρὼν ἐπιγεγραμμένον· ὁ καλλίνικος Ἡρακλῆς ἐνθάδε κατοικεῖ·
Α • Β Ρ. 813, Πολύτιμοι, Υποδούμενος γὰρ, ἐμβάδος τῆς δεξιᾶς Τὸν ἱμάντα διέρρηξ'. Εικότως, ὦ φλήναφε· Σαπρὸς γὰρ ἦν· σὺ δὲ μικρολόγος, ὁ οὐ θέλων Καινὰς πρίασθαι..... καινάς, εμβάδας. Α. ᾿Αγαθὸν γένοιτό μοι, ὦ πολυτίμητοι θεοί! Ὑποδούμενος γὰρ δεξιᾶς τῆς ἐμβάδος Τὸν ἱμάντα διέρρηξα. Β. Εικότως γ', ὦ Κλεινία· Σαπρὸς γὰρ ἦν· σὺ δὲ σμικρολόγος οὐ θέλων Καινὸν πρίασθαι. ο σμικρολόγος μικρολόγος. τερατοσκόπον, ν. 'Αντιφών, Αντιρῶν, τινὸς δυσχεραίνοντος, καὶ οἰωνὸν χαλεπά τινα σημαίνειν νομίσαντος, ὅτι ἡ ὕς τὰ οἰκεῖα και τέφαγεν ἔγγονα, Χαῖρε, εἶπεν, ἐπὶ τῷ σημείῳ, ὅτι πεινῶσα τὰ σὰ οὐ κατέφαγε τέκνα. Εοικε δὲ τούτῳ καὶ τὸ παρὰ τοῦ Βίωνος εἰρημένον· καὶ γὰρ ἐκεῖνος τὰ τοιάδε γελῶν, Τί θαυμαστὸν, ἔφη, εἰ ὁ μᾶς τὸν θύλακον διέτρωγεν, οὐκ ἔχων ὅ τι φάγῃ; τοῦτο δὴ ἦν θαυμαστὸν, εἰ, ὥσπερ ᾿Αρχεσίλαος παίζων ενεχεί ρει, τὸν μῦν ὁ θύλακος κατέφαγε. Καὶ ὁ Διογένης, ὄψεως ὑπέρῳ ἑαυτὸν ἐνειλήσαντος, καὶ τινὸς τοῦτο θαυμάσαντος, καὶ τέρας εἶναι νομίσαντος, Μὴ θαύ μαζί, εἶπεν· ἦν γὰρ παραδοξότερον, εἰ τὸ ὕπερον περὶ ὀρύῳ τῷ ὄρει κατειλημένον τεθέασο· . Υποδούμενος, τὸν ἱμάντα τῆς δεξιᾶς ἐμβάδος Διέρρηξα (37). • Εἰκότως, ὦ φλήναφε· σαπρὸς γὰρ ἦν· σὺ δὲ μικρ λόγος, οὐκ ἐθέλων καινὰς πρίασθαι. » Χάριεν τὸ τοῦ Αντιφώντος (58)· οἰωνισαμένου τινός, ὅτι κατέφα γεν ἧς τὰ δελφάκια, θεασάμενος αὐτὴν ὑπὸ λιμοῦ διὰ μικροψυχίαν τοῦ τρέφοντος κατισχναμένην ο Χαίρε, εἶπεν, ἐπὶ τῷ σημείῳ· ὅτι, οὕτω πεινῶσα, τὰ τὰ οὐκ ἔφαγε τέκνα. — Τί δὲ καὶ θαυμαστὸν, εἰ ὁ μας, φησὶν ὁ Βίων, τὸν θύλακον διέτραγεν, οὐχ εὑρὼν ὁ τι φάγῃ; τοῦτο γὰρ ἦν θαυμαστόν, ει, ὥσπερ Αφ κεσίλαος παίζων ἐνεχείρει, τὸν μῦν ὁ θύλαξ κατέφι- γεν. Εὐλοῦν καὶ Διογένης πρὸς τὸν θαυμάζοντα, ότι εὗρε τὸν ὄφιν ἐν τῷ ὑπέρῳ περιειλημένον (59), «Μή θαύμαζε, ἔφη· ἦν γὰρ παραδοξότερον (40) ἐκεῖν, τ τὸ ὕπερον περὶ ὀρθῷ τῷ ὄφει κατειλημένον (11) ἐθεάσω. » Δεῖ γὰρ καὶ τὰ ἄλογα τῶν ζώων τρέχειν καὶ θεῖν, καὶ μάχεσθαι, καὶ τίκτειν, καὶ ἀποθνήσκειν ἃ δὴ ἐκείνοις ὄντα κατὰ φύσιν οὐκ ἄν ποτε ἡμῖν τ νοιτο παρὰ φύσιν· Όρνιθες (42) δέ τε πολλοὶ ὑπ' αὐγὰς ἡελίτιο Φοιτώσιν. Ὁ κωμικὸς δὲ Φιλήμων καὶ τὰ τοιαῦτα κωμῳδεί "Οτ' ἂν ἴδω (43) [φησί) παρατηροῦντα τίς έπταρες, Η τίς ἐλάλησεν, ἢ τίς ἐστιν ὁ (44) προϊών (15) περιειλιγμένον· περιέρ λέω, περιελίσσω. κατειλιγμένον Κατειλημμένον Οταν δὲ παρατηροῦντ᾽ ἴδω, τίς ἔπταρεν. τοῦτον εὐθὺς ἐν ἀγορᾷ. σκοπώντα ἀπολῶ πωλῶ, οὕτω μιν οὕτως Nam dexteri pedis ligans corrigiam Rupi. CLEMENTIS ALEXANDRINI Merito, o nugator, erat enim putrida; tu aulem es parcus et sordidus, qui nolis novas emere. Lepidum est illud Antiphontis: nam cum quidam male præsagiret ex eo quod sus porcellos devoras- set, isque eam vidisset ob sordes ejus qui ipsam alebat, fame valde attenuatam : • De signo, inquit, lætare, quod cum sic esuriret, filios tuos non co- mederit. Quid mirum, inquit Bion si mus cala- thum arroserit, cum non inveniret quod comede- ret? hoc enim fuisset mirum, si (ut ludens arguta- batur Arcesilaus) murem calathus comedisset. › Recte certe Diogenes quoque admiranti cuidam quod invenisset pistillum a serpente in gyrum cir- cumdatum : c Ne mireris, inquit; esset enim illud mirabilius, si vidisses rectum serpentem esse a pi- stillo circumdatum. Oportet enim animantia ra- tionis expertia currere, pugnare, parere et mori ; quæ cum illis sint secundum naturam, præter na- turam a nobis ne accipiantur: Et volucres multæ veniunt sub lumina solis. Philemon quoque comicus talia ridet in comœdia : Cum conspicantem video, quisnam sternuit, Aut est loculus forte, vel prodit foras, * ED. POTTER, 712-713, ED. PARIS. ms. Paris. Theodoretus hos versus citans serm. 6, qui est De providentia. Sequentia Sylburgius existimat ad metrum sic melius exigi posse: Ubi femininum ait, respicere substantivum Eadem Grotius, in Excerptis p. 715, hoc niodo digessit : A. Bene hoc mihi proveniat, sancti dei, Quod inter calcandum dextri calcei. Vinclum diruptum est. B. Merito evenit, Clinia : Namque erat id detritum : et tu præparcus nimis, Qui non novum emeres. mox pro oratorem, sed alium de quo Suidas et fermogenes De formis orat. lib. 11. Conf. Vossius, De historicis Gracis. Gæterum ea quae sequuntur, Theodoretus transtulit in serm. : Quin et C D Antipho, cum videret quemdam graviter ferre, bique ominosum id fore suspicari, quod sus apud se fetus, quos enixa fuerat, devoraverat : Gaude, inquit, hoc signo; quoniam ſame affecta filios tum non comedit. Simile vero huic est, quod Bion di xisse fertur: nam is quoque hujusmodi supersti tiones irridens, Quid mirum est, inquit, si mus, cum non habuerit quidquam quod esset, panariua saccum corrosit? Illud sane mirandum contigisse, si, ut Archesilaus dicere solebat, murem saccus comedisset. Diogenes autem, cum forte pistillo ser- pens se obvolvisset, factumque id valde quidam admiratus, portentum esse opinaretur : Ne quæs, inquit, mirare; magis enim præter opinionen accideret, si pistillum recto serpenti visset. D se obvol- scripturae vestigia, illud a hoc a SYLBURG., in Indice Gree Forte Montfaulc. Theo doret. in loco jam dicto. in Odyss. A, vers. 181. ut videtur, recitat Theodoretus loco superius dicto. Primum autem versiculum hoc modo scribit Grotius in Excerptis, pag. 777: Ibidem hos versus sic Latine vertit : Quemquam servare videro ecquis sternual, Ecquis loquatur, ecquis promoveat pedem, Hunc sine mora ulla duco venalem ad forum : Sibi quisque nostrum sternuit, loquitur sibi, Sivi progreditur, non populo Quiritium. Ita porro eunt res, ordo ut natura jubet. Apud Theodoretum legimus pro deinde habet. (37) Διέρρηξα. Theodoret. rectius διέρρηξ', et (58) Αντιφώντος. Non intelligit Antiphontem (59) Περιειλημένον. In Flor. sunt etiam alterius (40) Παραδοξότερον. Ms. Paris. παραδοξότερη. (41) Κατειλημένον. Κατειλιμμένον ms. Paris (42) "Ορνιθες. Ηac dicit Eurymachus Homericus (43) "Or' ár low. Hos etiam versus e Clemente, (44) Ἢ τίς ἐστιν ὁ προϊὼν σκοποῦντα, καλώ (45) Προϊών. Theodoret. προσιών. Idem mo
PG 9:433μηδὲν εἰσίτω κακόν, καὶ πῶς ἔφη ὁ κύριος εἰσελεύσεται τῆς οἰκίας; Οἱ αὐτοὶ δ’ οὗτοι πᾶν ξύλον καὶ πάντα λίθον, τὸ δὴ λεγόμενον, λιπαρὸν προσκυνοῦντες, ἔρια πυρρὰ καὶ ἁλῶν χόνδρους καὶ δᾷδας σκίλλαν τε καὶ θεῖον δεδίασι, πρὸς τῶν γοήτων καταγοητευθέντες κατά τινας ἀκαθάρτους καθαρμούς. θεὸς δέ, ὁ τῷ ὄντι θεός, ἅγιον μόνον οἶδεν τὸ τοῦ δικαίου ἦθος, ὥσπερ ἐναγὲς τὸ ἄδικον καὶ μοχθηρόν. ὁρᾶν γοῦν ἔστι τὰ ὠὰ τὰ ἀπὸ τῶν περικαθαρθέντων, εἰ θαλφθείη, ζωογονούμενα. οὐκ ἂν δὲ τοῦτο ἐγίνετο, εἰ ἀνελάμβανεν τὰ τοῦ περικαθαρθέντος κακά. Χαριέντως γοῦν καὶ ὁ κωμικὸς Δίφιλος κωμῳδεῖ τοὺς γόητας διὰ τῶνδε· Προιτίδας ἁγνίζων κούρας καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν Προῖτον Ἀβαντιάδην καὶ γραῦν πέμπτην ἐπὶ τοῖσδε δᾳδὶ μιᾷ σκίλλῃ τε μιᾷ, τόσα σώματα φωτῶν, θείῳ τε ἀσφάλτῳ τε πολυφλοίσβῳ τε θαλάσσῃ ἐξ ἀκαλαρρείταο βαθυρρόου Ὠκεανοῖο. ἀλλὰ μάκαρ Ἀὴρ διὰ τῶν νεφέων διάπεμψον Ἀντικύραν, ἵνα τόνδε κόριν κηφῆνα ποιήσω. Εὖ γὰρ καὶ ὁ Μένανδρος· εἰ μέν τι κακὸν ἀληθὲς εἶχες, Φειδία, ζητεῖν ἀληθὲς φάρμακον τούτου ς’ ἔδει. νῦν δ’ οὐκ ἔχεις· κενὸν εὑρὲ καὶ τὸ φάρμακον πρὸς τὸ κενόν· οἰήθητι δὲ ὠφελεῖν τί σε.
Σκοποῦντα, πωλῷ τοῦτον εὐθὺς ἐν ἀγορᾷ. Αὐτῷ (46) βαδίζει, καὶ λαλεῖ, καὶ πτάρνυται Εκαστος ἡμῶν, οὐχὶ τοῖς ἐν τῇ πόλει. Τὰ πράγμαθ' (47) ὡς πέφυκεν, οὕτως γίνεται. Εἶτα νήφοντες μὲν, ὑγείαν αἰτοῦνται· ὑπερεμπιπλά- μενοι δὲ καὶ μέθαις ἐγκυλιόμενοι κατὰ τὰς ἑορτάς, νόσους ἐπισπῶνται· πολλοὶ δὲ καὶ τὰς γραφὰς δε δίασι τὰς ἀνακειμένας. Αστείως πάνυ ὁ Διογένης (48) ἐπὶ οἰκίᾳ μοχθηρού τινος εὐρὼν ἐπιγεγραμμένον, • Ο Καλλίνικος Ἡρακλῆς (49) ἐνθάδε κατοικεῖ· μη- δὲν εἰσίτω κακόν· Καὶ πῶς, ἔφη, ὁ κύριος εἰσε λεύσεται τῆς οἰκίας; » Οἱ αὐτοὶ δ' οὗτοι πᾶν ξύλον καὶ πάντα λίθον, τὸ δὴ λεγόμενον, λιπαρόν (50) προσκυνοῦντες, ἔρια (51) πυρρά, καὶ ἁλῶν χόν δρους (52), καὶ δᾄδας, σκίλλαν τε καὶ θεῖον δεδίασι, πρὸς τῶν γοήτων καταγοητευθέντες κατά τινας ἀκα θάρτους καθαρμούς. Θεὸς δὲ, τῷ ὄντι Θεὸς, ἅγιον μόνον οἶδε τὸ τοῦ δικαίου ἦθος, ὥσπερ ἐναγὲς τὸ ἄδι κον καὶ μοχθηρόν. Ορᾷν γοῦν ἔστι τὰ ὦτα (55) ἀπὸ τῶν περικαθαρθέντων, εἰ θαλφθείη, ζωογονούμενα· οὐκ ἂν δὲ τοῦτο ἐγίνετο, εἰ ἀνελάμβανε τὰ τοῦ περικα- θαρθέντος κακά. Χαριέντως γοῦν καὶ ὁ κωμικὸς Δίσ φιλος κωμῳδεῖ τοὺς γόητας διὰ τῶνδε· Προιτίδας ἀγγίζων κούρας, καὶ τὸν πατέρ' αὐτῶν Προῖτον Αβαντιάδην καὶ γραῦν πέμπτην ἐνὶ τοῖσδε, Δαδί μιᾷ (54), σκίλλῃ τε μιᾷ, πόσα (55) σώματα [φώτων! * Ρ. 841, σκοποῦντα, ἀπολώ. κληδονιστικῆς Σπιν, Ευνούχου μοχθηρού ἐπιγράψαντος ἐπὶ τὴν οἰκίαν, Μηδὲν εἰσίτω κακόν· Ο οὖν κύριος, ἔφη, τῆς οἰκείας πῶς εἰσελεύσεται; Νεογάμου ἐπιγράψαντος ἐπὶ τὴν οἰκίαν, Ὁ τοῦ Διὸς παῖς Ἡρακλῆς Καλλίνικος ἐνθάδε κατοικεῖ, μηδὲν εἰσί· το κακόν· ἐπέγραψε, Μετὰ τὸν πόλεμον ἡ συμμαχία Οὕτω πάλιν οὗτος (Διογένης), ἐν οἰκία τινὸς μοχθηροῦ ἐπιγεγραμμένον εὑρὼν, Ὁ τοῦ Διὸς ταῖς Καλλίνικος Ἡρακλῆς ἐνθάδε κατοικεῖ, μηδὲν εἰπίσω κακόν· Καὶ πῶς, ἔφη, ὁ κύριος εἰσε λεύσεται τῆς οἰκίας; « Ὁ τοῦ Διὸς παῖς Καλλίνικος Ηρακλής. Ὁ τοῦ Διὸς παῖς Ἡρακλῆς Καλλί νικος. τοῦ Διὸς παῖς, ἐν τῷ δεισιδαιμονίας χαρακτῆρι, Καὶ τῶν λιπαρῶν λίθων, τῶν ἐν ταῖς τριόδοις, παριὼν ἐκ τῆς ληκύθου ἔλαιον κατασχεῖν, καὶ ἐπὶ γόνατα πεσὼν καὶ προσκυνήσας ἀπαλλάττεσθαι• • ἐν τοῖς δεδασμίας, σκίλλη σε μια. STROMATUM LIB. VII. ED. POTTER, 713-714, ED. PARIS. Speculatum si quis accedat, perdam hunc ego hominem e vestigio. In foro sibi quilibet nostrum et ambulat, et loquitur et sternu. C tat. Annon enim illis, qui sunt in civitate? Ita res fant, ut natura institutæ sunt ?, Sternutationes olim superstitiosi observabant tanquam omina, si dextræ, si sinistræ. Ita ut, si dum induitur calceus, sternutamentum obtigisset, lectum repetere solerent, ut tradit Augustinus lib. De doctr. Christiana. Iude frequens mentio, de qua L. Colius Rhod. lib. c. 27, Antiq. lect., et Jus. Scaliger lib. 1. c. 16, Ausoniar. COLLECT. tis edit. gene narrat, lib. vi, segm. : Cum spado quidam nequam domui suæ inscripse- rat, Nil ingrediatur mali : Dominus igitur, inquit, domus quomodo ingredietur?, Deinde segm. : Inscripserat quidam domui suæ, uxore nuper du- cla: Jovis filius Callinicus Hercules hic habitat, nihil ingrediatur mali. Rescripsit ille Post bellum suppetiæ. Hinc apparet, Clementem e duobus Diogenis responsis unuin composuisse. Idem a Theo- doreto, Clementem scilicet sequente, factum in serm. jam dicio : Rursus Diogenes cum repe- risset apud quemdam domestico parieti inscriptum : Jovis natus victoria clarus Hercules has habitat ædes; nequid intret mali : Et quomodo, inquit, do- minus intrabit domus? > D B A Hunc vendo dicto citius, aut muto in foro. Loquitur sibi ipse sternuitque quilibet. Res ut futuræ, sponte sic fiunt sua. Deinde sobrii quidem petunt sanitatem; implentes autem se et comessationibus festis diebus volutan- tes, morbos attrahunt. Multi autem suspensas quo- que timent inscriptiones. Lepide admodum Dioge- nes, cum invenisset scriptum ante domum cujusdam improbi: ‹ Insignis victoria Hercules hic habitat, nihil mali ingrediatur. Et quomodo ingredietur, inquit do- minus ædium? > li autem ipsi omne lignum et omnem lapidem pinguem, ut dicitur, adorantes, lanas flavas, et frusta salis, et faces, et scillam, et sulphur timent, incantati a præstigiatoribus per ☑quasdam immun- das expiationes. Deus autem, qui revera est Deus, sanctos solum novit justi mores, sicut impuros, inju- stos et sceleratos. Videre quidem certe licet ova ab his quæ purgantur si fota fuerint, vivificari : atqui hoc nequaquam feret, si ejus ipsius, quod purgatur, mala participarent. Eleganter certe co- micus quoque Diphilus his ridet præstigiatores :. Prætidas expurgans nempe, ipsarumque parentem Prælon Abantiaden, et anum quintam super illis, Scilla una tædaque una, quot corpora dixif nius, Dio- genes Laertius, Proinde verisimile est, ea verba, e Clemente excidisse. XVI De civitate Dei, cap. 38: Nec more idololatriæ la- pidem perfudit oleo Jacob velut faciens illum Deum, neque enim adoravit eundem lapidem, vel ei sacri- ficavit, sed quoniam Christi nomen a chrismate est, id est ab unctione. • Arnobius, lib. 1: • Si quando conspexeram lubricatum lapidem, et er olivi unguine ordinatuni, tanquam inesset vis præ- sens : adulabar, affabar. » Propertius, lib. r: Nullas illa suis contemnet fletibus aras, Et quicunque sacer qualis ibique lapis. Apuleius, lib. Floridor. : « Vel truncus dolamine effigiatus, vel cespes libamine humigatus, vel lapis unguine delibutus. » Haec collegit P. Colvius, in Apul. quibus adde hæc, de quibus monuit nos Fed. Morellus, prof. reg. ; Tibullus, lib. I, eleg. : Nam veneror, seu stipes habet desertus in agris, Seu vetus in trivio florida serta lapis. Theophrastus, Ejusdem homi- nis est unctis lapidibus, qui in viarum anfractibus et compitis stant, oleum é vasculo diffundere, dein cum in genua procubuerit et adoraverit, alio faces- sere. » COLLECT. tionibus adhibebant veteres Græci, aliæque gentes. Vide Archeol. Graec. lib. ut, cap. 4; lib. iv, . in lustrationibus adhiberi solta sunt. , menlose, (46) Αὐτῷ. Ἑαυτῷ ms. Paris. et primæ Clemen- (47) Πράγμαθ'. Ms. Paris. πράγματα. (48) Ο Διογένης. Hæc Diogenes Laertius in Dion (49) Ὁ Καλλίνικος Ἡρακλῆς. Theodoretus ple- (50) Λίθον ... λιπαρόν. S. Augustinus, lib. (51) Ἔρια. Lanas una cum aliis rebus in lustra. (52) Αλῶν χόνδρους. Conf. Protrept. p. 19, n 6 (53) 'Ωτα. Recte interpres legit ώα, ova; qu (54) Ἐνὶ τοῖσδε, Δᾳδὶ μιᾷ, σκίλ. Ms. Paris. (55) Πόσα. Grotius τόσα substituit.
περιμαξάτωσάν σε αἱ γυναῖκες ἐν κύκλῳ καὶ περιθεωσάτωσαν· ἀπὸ κρουνῶν τριῶν ὕδατι περίρραναι ἐμβαλὼν ἅλας, φακούς. πᾶς ἁγνός ἐστιν ὁ μηδὲν ἑαυτῷ κακὸν συνειδώς. Αὐτίκα ἡ τραγῳδία λέγει· Ὀρέστα, τίς σε ἀπόλλυσι[ν] νόσος; Ἡ σύνεσις, ὅτι σύνοιδα δεινὰ εἰργασμένος. τῷ γὰρ ὄντι ἡ ἁγνεία οὐκ ἄλλη τίς ἐστιν πλὴν ἡ τῶν ἁμαρτημάτων ἀποχή. Καλῶς ἄρα καὶ Ἐπίχαρμός φησι· καθαρὸν ἂν τὸν νοῦν ἔχῃς, ἅπαν τὸ σῶμα καθαρὸς εἶ. Αὐτίκα καὶ τὰς ψυχὰς προκαθαίρειν χρεών φαμεν ἀπὸ τῶν φαύλων καὶ μοχθηρῶν δογμάτων διὰ τοῦ λόγου τοῦ ὀρθοῦ, καὶ τότε οὕτως ἐπὶ τὴν τῶν προηγουμένων κεφαλαίων ὑπόμνησιν τρέπεσθαι, ἐπεὶ καὶ πρὸ τῆς τῶν μυστηρίων παραδόσεως καθαρμούς τινας προςάγειν τοῖς μυεῖσθαι μέλλουσιν ἀξιοῦσιν, ὡς δέον τὴν ἄθεον ἀποθεμένους δόξαν ἐπὶ τὴν ἀληθῆ τρέπεσθαι παράδοσιν. Ἢ γὰρ οὐ καλῶς καὶ ἀληθῶς οὐκ ἐν τόπῳ τινὶ περιγράφομεν τὸν ἀπερίληπτον οὐδ’ ἐν ἱεροῖς καθείργνυμεν χειροποιήτοις τὸ πάντων περιεκτικόν; τί δ’ ἂν καὶ οἰκοδόμων καὶ λιθοξόων καὶ βαναύσου τέχνης ἅγιον εἴη ἔργον;
Σκοποῦντα, πωλῷ τοῦτον εὐθὺς ἐν ἀγορᾷ. Αὐτῷ (46) βαδίζει, καὶ λαλεῖ, καὶ πτάρνυται Εκαστος ἡμῶν, οὐχὶ τοῖς ἐν τῇ πόλει. Τὰ πράγμαθ' (47) ὡς πέφυκεν, οὕτως γίνεται. Εἶτα νήφοντες μὲν, ὑγείαν αἰτοῦνται· ὑπερεμπιπλά- μενοι δὲ καὶ μέθαις ἐγκυλιόμενοι κατὰ τὰς ἑορτάς, νόσους ἐπισπῶνται· πολλοὶ δὲ καὶ τὰς γραφὰς δε δίασι τὰς ἀνακειμένας. Αστείως πάνυ ὁ Διογένης (48) ἐπὶ οἰκίᾳ μοχθηρού τινος εὐρὼν ἐπιγεγραμμένον, • Ο Καλλίνικος Ἡρακλῆς (49) ἐνθάδε κατοικεῖ· μη- δὲν εἰσίτω κακόν· Καὶ πῶς, ἔφη, ὁ κύριος εἰσε λεύσεται τῆς οἰκίας; » Οἱ αὐτοὶ δ' οὗτοι πᾶν ξύλον καὶ πάντα λίθον, τὸ δὴ λεγόμενον, λιπαρόν (50) προσκυνοῦντες, ἔρια (51) πυρρά, καὶ ἁλῶν χόν δρους (52), καὶ δᾄδας, σκίλλαν τε καὶ θεῖον δεδίασι, πρὸς τῶν γοήτων καταγοητευθέντες κατά τινας ἀκα θάρτους καθαρμούς. Θεὸς δὲ, τῷ ὄντι Θεὸς, ἅγιον μόνον οἶδε τὸ τοῦ δικαίου ἦθος, ὥσπερ ἐναγὲς τὸ ἄδι κον καὶ μοχθηρόν. Ορᾷν γοῦν ἔστι τὰ ὦτα (55) ἀπὸ τῶν περικαθαρθέντων, εἰ θαλφθείη, ζωογονούμενα· οὐκ ἂν δὲ τοῦτο ἐγίνετο, εἰ ἀνελάμβανε τὰ τοῦ περικα- θαρθέντος κακά. Χαριέντως γοῦν καὶ ὁ κωμικὸς Δίσ φιλος κωμῳδεῖ τοὺς γόητας διὰ τῶνδε· Προιτίδας ἀγγίζων κούρας, καὶ τὸν πατέρ' αὐτῶν Προῖτον Αβαντιάδην καὶ γραῦν πέμπτην ἐνὶ τοῖσδε, Δαδί μιᾷ (54), σκίλλῃ τε μιᾷ, πόσα (55) σώματα [φώτων! * Ρ. 841, σκοποῦντα, ἀπολώ. κληδονιστικῆς Σπιν, Ευνούχου μοχθηρού ἐπιγράψαντος ἐπὶ τὴν οἰκίαν, Μηδὲν εἰσίτω κακόν· Ο οὖν κύριος, ἔφη, τῆς οἰκείας πῶς εἰσελεύσεται; Νεογάμου ἐπιγράψαντος ἐπὶ τὴν οἰκίαν, Ὁ τοῦ Διὸς παῖς Ἡρακλῆς Καλλίνικος ἐνθάδε κατοικεῖ, μηδὲν εἰσί· το κακόν· ἐπέγραψε, Μετὰ τὸν πόλεμον ἡ συμμαχία Οὕτω πάλιν οὗτος (Διογένης), ἐν οἰκία τινὸς μοχθηροῦ ἐπιγεγραμμένον εὑρὼν, Ὁ τοῦ Διὸς ταῖς Καλλίνικος Ἡρακλῆς ἐνθάδε κατοικεῖ, μηδὲν εἰπίσω κακόν· Καὶ πῶς, ἔφη, ὁ κύριος εἰσε λεύσεται τῆς οἰκίας; « Ὁ τοῦ Διὸς παῖς Καλλίνικος Ηρακλής. Ὁ τοῦ Διὸς παῖς Ἡρακλῆς Καλλί νικος. τοῦ Διὸς παῖς, ἐν τῷ δεισιδαιμονίας χαρακτῆρι, Καὶ τῶν λιπαρῶν λίθων, τῶν ἐν ταῖς τριόδοις, παριὼν ἐκ τῆς ληκύθου ἔλαιον κατασχεῖν, καὶ ἐπὶ γόνατα πεσὼν καὶ προσκυνήσας ἀπαλλάττεσθαι• • ἐν τοῖς δεδασμίας, σκίλλη σε μια. STROMATUM LIB. VII. ED. POTTER, 713-714, ED. PARIS. Speculatum si quis accedat, perdam hunc ego hominem e vestigio. In foro sibi quilibet nostrum et ambulat, et loquitur et sternu. C tat. Annon enim illis, qui sunt in civitate? Ita res fant, ut natura institutæ sunt ?, Sternutationes olim superstitiosi observabant tanquam omina, si dextræ, si sinistræ. Ita ut, si dum induitur calceus, sternutamentum obtigisset, lectum repetere solerent, ut tradit Augustinus lib. De doctr. Christiana. Iude frequens mentio, de qua L. Colius Rhod. lib. c. 27, Antiq. lect., et Jus. Scaliger lib. 1. c. 16, Ausoniar. COLLECT. tis edit. gene narrat, lib. vi, segm. : Cum spado quidam nequam domui suæ inscripse- rat, Nil ingrediatur mali : Dominus igitur, inquit, domus quomodo ingredietur?, Deinde segm. : Inscripserat quidam domui suæ, uxore nuper du- cla: Jovis filius Callinicus Hercules hic habitat, nihil ingrediatur mali. Rescripsit ille Post bellum suppetiæ. Hinc apparet, Clementem e duobus Diogenis responsis unuin composuisse. Idem a Theo- doreto, Clementem scilicet sequente, factum in serm. jam dicio : Rursus Diogenes cum repe- risset apud quemdam domestico parieti inscriptum : Jovis natus victoria clarus Hercules has habitat ædes; nequid intret mali : Et quomodo, inquit, do- minus intrabit domus? > D B A Hunc vendo dicto citius, aut muto in foro. Loquitur sibi ipse sternuitque quilibet. Res ut futuræ, sponte sic fiunt sua. Deinde sobrii quidem petunt sanitatem; implentes autem se et comessationibus festis diebus volutan- tes, morbos attrahunt. Multi autem suspensas quo- que timent inscriptiones. Lepide admodum Dioge- nes, cum invenisset scriptum ante domum cujusdam improbi: ‹ Insignis victoria Hercules hic habitat, nihil mali ingrediatur. Et quomodo ingredietur, inquit do- minus ædium? > li autem ipsi omne lignum et omnem lapidem pinguem, ut dicitur, adorantes, lanas flavas, et frusta salis, et faces, et scillam, et sulphur timent, incantati a præstigiatoribus per ☑quasdam immun- das expiationes. Deus autem, qui revera est Deus, sanctos solum novit justi mores, sicut impuros, inju- stos et sceleratos. Videre quidem certe licet ova ab his quæ purgantur si fota fuerint, vivificari : atqui hoc nequaquam feret, si ejus ipsius, quod purgatur, mala participarent. Eleganter certe co- micus quoque Diphilus his ridet præstigiatores :. Prætidas expurgans nempe, ipsarumque parentem Prælon Abantiaden, et anum quintam super illis, Scilla una tædaque una, quot corpora dixif nius, Dio- genes Laertius, Proinde verisimile est, ea verba, e Clemente excidisse. XVI De civitate Dei, cap. 38: Nec more idololatriæ la- pidem perfudit oleo Jacob velut faciens illum Deum, neque enim adoravit eundem lapidem, vel ei sacri- ficavit, sed quoniam Christi nomen a chrismate est, id est ab unctione. • Arnobius, lib. 1: • Si quando conspexeram lubricatum lapidem, et er olivi unguine ordinatuni, tanquam inesset vis præ- sens : adulabar, affabar. » Propertius, lib. r: Nullas illa suis contemnet fletibus aras, Et quicunque sacer qualis ibique lapis. Apuleius, lib. Floridor. : « Vel truncus dolamine effigiatus, vel cespes libamine humigatus, vel lapis unguine delibutus. » Haec collegit P. Colvius, in Apul. quibus adde hæc, de quibus monuit nos Fed. Morellus, prof. reg. ; Tibullus, lib. I, eleg. : Nam veneror, seu stipes habet desertus in agris, Seu vetus in trivio florida serta lapis. Theophrastus, Ejusdem homi- nis est unctis lapidibus, qui in viarum anfractibus et compitis stant, oleum é vasculo diffundere, dein cum in genua procubuerit et adoraverit, alio faces- sere. » COLLECT. tionibus adhibebant veteres Græci, aliæque gentes. Vide Archeol. Graec. lib. ut, cap. 4; lib. iv, . in lustrationibus adhiberi solta sunt. , menlose, (46) Αὐτῷ. Ἑαυτῷ ms. Paris. et primæ Clemen- (47) Πράγμαθ'. Ms. Paris. πράγματα. (48) Ο Διογένης. Hæc Diogenes Laertius in Dion (49) Ὁ Καλλίνικος Ἡρακλῆς. Theodoretus ple- (50) Λίθον ... λιπαρόν. S. Augustinus, lib. (51) Ἔρια. Lanas una cum aliis rebus in lustra. (52) Αλῶν χόνδρους. Conf. Protrept. p. 19, n 6 (53) 'Ωτα. Recte interpres legit ώα, ova; qu (54) Ἐνὶ τοῖσδε, Δᾳδὶ μιᾷ, σκίλ. Ms. Paris. (55) Πόσα. Grotius τόσα substituit.
PG 9:435οὐχὶ ἀμείνους τούτων οἱ τὸν ἀέρα καὶ τὸ περιέχον, μᾶλλον δὲ τὸν ὅλον κόσμον καὶ τὸ σύμπαν ἄξιον ἡγησάμενοι τῆς τοῦ θεοῦ ὑπεροχῆς; γελοῖον μεντἂν εἴη, ὡς αὐτοί φασιν οἱ φιλόσοφοι, ἄνθρωπον, ὄντα παίγνιον θεοῦ, θεὸν ἐργάζεσθαι καὶ γίγνεσθαι παιδιὰν τέχνης τὸν θεόν. ἐπεὶ τὸ γινόμενον ταὐτὸν καὶ ὅμοιον τῷ ἐξ οὗ γίνεται, ὡς τὸ ἐξ ἐλέφαντος ἐλεφάντινον καὶ τὸ ἐκ χρυσοῦ χρυσοῦν· τὰ δὲ πρὸς ἀνθρώπων βαναύσων κατασκευαζόμενα ἀγάλματά τε καὶ ἱερὰ ἐκ τῆς ὕλης τῆς ἀργῆς γίνεται, ὥστε καὶ αὐτὰ ἂν εἴη ἀργὰ καὶ ὑλικὰ καὶ βέβηλα. κἂν τὴν τέχνην ἐκτελέσῃς, τῆς βαναυσίας μετείληφεν· οὐκέτ’ οὖν ἱερὰ καὶ θεῖα τῆς τέχνης τὰ ἔργα. τί δ’ ἂν καὶ ἱδρύοιτο μηδενὸς ἀνιδρύτου τυγχάνοντος, ἐπεὶ πάντα ἐν τόπῳ; ναὶ μὴν τὸ ἱδρυμένον ὑπό τινος ἱδρύεται πρότερον ἀνίδρυτον ὄν. εἴπερ οὖν ὁ θεὸς ἱδρύεται πρὸς ἀνθρώπων, ἀνίδρυτός ποτε ἦν καὶ οὐδ’ ὅλως ἦν. τοῦτο γὰρ ἂν εἴη ἀνίδρυτον, τὸ οὐκ ὄν· ἐπειδήπερ πᾶν τὸ μὴ ὂν ἱδρύεται. τὸ δὲ ὂν ὑπὸ τοῦ μὴ ὄντος οὐκ ἂν ἱδρυνθείη, ἀλλ’ οὐδ’ ὑπ’ ἄλλου ὄντος· ὂν γάρ ἐστι καὶ αὐτό. λείπεται δὴ ὑφ’ ἑαυτοῦ. καὶ πῶς αὐτὸ ἑαυτό τι γεννήσει;
Β Θείῳ τ' ἀσφάλτῳ τε πολυφλοίσβοιο θαλάσσης (5 Ἐξ ἀκαλαῤῥείταο βαθυῤῥίου Ωκεανοίο. Αλλά, μάκαρ ἀὴρ, διὰ τῶν νεφέων διαπεμψαν Αντίκυραν, ἵνα τόνδε κύριν κηρῆνα ποιήσω. Εὖ γὰρ καὶ ὁ Μένανδρος Εἰ μέν (57) τι κακὸν ἀληθὲς εἶχες φιλιάζειν όλη [θὲς φάρμακον, τούτου σ' ἔδει (58) Νῦν δ᾽ οὐκ ἔχεις (59). Κενόν ευρηκας τὸ φάρμακα, Πρὸς τὸ κενὸν. Οιήθητι δ' ὠφελεῖν τί σε. Περιμαξάτωσάν σ' αἱ γυναῖκες ἐν κύκλῳ, Καὶ περιθέτωσαν· (60) ἀπὸ κρουνῶν τριῶν Υδατι περιῤῥᾶναι (61), ἐμβαλὼν ἅλας, φακούς. Πᾶς ἁγνός ἐστιν δ μηδὲν ἑαυτῷ κακόν συνιδών. Αὐτίκα ἡ τραγῳδία (62) λέγει· « Ὀρέστα, τίς σ' (65) ἀπόλλυσι νόσος; Ἡ σύνεσις· ὅτι σύνοιδα δείν' εἰς γασμένος. » Τῷ γὰρ ὄντι ἡ ἁγνεία οὐκ ἄλλη τίς ἐπιν πλὴν ἡ τῶν ἁμαρτημάτων ἀποχή. Καλῶς ἄρα καὶ Επίχαρμός φησι· • Καθαρὸν (64) τὸν νοῦν ἐπι ἔχῃς, ἅπαν τὸ σῶμα καθαρὸς εἶ. » Αὐτίκα καὶ τὰς ψυχὰς προκαθαίρειν χρεών (65) φαμεν ἀπὸ τῶν φαν λων καὶ μοχθηρῶν δογμάτων διὰ τοῦ λόγου τοῦ ὄρ θοῦ· καὶ τότε οὕτως ἐπὶ τὴν τῶν προηγουμένων και φαλαίων ὑπόμνησιν τρέπεσθαι· ἐπεὶ καὶ πρὸς τῆς τῶν μυστηρίων (66) παραδόσεως καθαρμούς τινας προσάγειν τοῖς μυεῖσθαι μέλλουσιν ἀξιοῦσιν (6), ἐ δέον τὴν ἄθεον ἀποθεμένους δόξαν, ἐπὶ τὴν ἀληθ τρέπεσθαι παράδοσιν. πολυφλοίσβω το θαλάσσῃ. Εἰ μέν τι κακὸν ἀληθὲς εἶχες, ὦ φίλε, Δίζειν ἀληθὲς φάρμακον τούτου σ' ἔδει, Εἰ μέν τι κακὸν ἀληθὲς ἔσχες, Φειδία, Ζητεῖν ἀληθὲς φάρμακον τούτου σ' ἔδει· Νῦν δ' οὐκ ἔχεις. Εἴρηκα δὲ κενὸν φάρμακον Πρὸς τὸ κενόν. Οιήθητι δ' ὠφελεῖν τί σε. Περιμαξάτωσάν σ' αἱ γυναῖκες ἐν κύκλῳ, Καὶ περιθέτωσαν ἀπὸ κρουνῶν τριῶν ὕδωρ Τούτω περίραναι, ἐμβαλὼν ὅλας, φακούς. Πᾶς ἀγνὲς ἔσθ' ὁ μηδὲν συνιδών κακὸν Αὐτῷ. Ο εύρηκα εύρηκας, Νῦν δὲ οὐκ ἔχεις, κενόν τ' ἔχεις τὸ φάρμακον, Η γὰρ οὐ καλῶς καὶ ἀληθῶς οὐκ ἐν τόπῳ τινὶ π ριγράφομεν τὸ ἀπερίληπτον, οὐδ᾽ ἐν ἱεροῖς (68) καλ είργνυμεν χειροποιήτοις τὸ πάντων περιεκτικόν, Τί δ' ἂν καὶ οἰκοδόμων, καὶ λιθοξέων, καὶ βαναύσι τέχνης ἅγιον εἴη ἔργον; Οὐχὶ (69) ἀμείνους τούτων, Καὶ περί τι θέτωσαν, ἀπὸ κρουνῶν τριῶν Υδατι περιρβάν εἶτ᾽ ἀπὸ κρουνῶν τριῶν Υδατι περίφρακαι ( »),εμβ. Εt Πας αγ ἔσθ᾽ ὁ μηδέν οἱ συνιδών κακόν. Γ. . Τί χρῆμα πάσχεις; τίς σ' ἀπόλλυσιν νέσας; Οr. Ἡ σύνεσις, ὅτι σύνοιδα δείν ειργασμένες. δεινά Καθαρὸν ἂν τὸν νοῦν ἔχῃς, ἅπαν τὸ σῶμα καλ Τρὸς εἶ. εἶναι, « μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου Παιον οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι, λέγει Κύριος· ἢ τίς τόπος τῆς καταπαύσεώς μου; CLEMENTIS ALEXANDRINI Jungitur et sulphur pariter pariterque bitumen, Oceanique frementis et alti jungitur unda. At tu, aer, has per nebulas mihi mitte precanti Anticyram, ut cinicem hunc feri faciam mihi fucum. Recte quoque Menander : ... si verus tibi Morbus quis esset, pharmaco vero foret Opus, sea ecce reperisti pharmacum Inane,inani quod tibi fingis malo. Jam profuturum crede, si te feminæ Lustrent in orbem, fontibus lavent tribus, Jungantque lentem pariter et multum salem. Bene est piatus, conscius sibi bene. A Jam vero dicit tragœdia: ‹ Oreste, quis te perdit morbus? Conscientia ipsa, quoniam sum mihi con- scius me perpetrasse gravia. Revera enim non est alia puritas quam abstinentia a peccatis. Pulchre ergo dicit etiam Epicharmus : « Mundam si mentem habeas, es mundus toto corpore. Porro autem animas quoque dicimus oportere prius purgari a malis et improbis dogmatibus per rectam rationem, et tunc sic converti ad memoriam præcipuorum religionis capitum : nam ante mysteriorum quoque traditionem, exhiberi oportere existimant quasdam expiationes iis qui sunt initiandi mysteriis, utpote cum oporteat impia deposita opinione ad veram converti traditionem. CAPUT V. Animam sanctam præstantius esse Dei templum quovis ædificio manu facto. Annon enim recte et vere nullo loco circumscri- bemus eum qui non potest circumscribi, neque in templis manu factis concludimus eum qui omnia C continet ? Adificatorum autem et lapicidarum, sor- didæque et illiberalis artis quoduam fuerit sanctum P. 845, ED. POTTER, 714-715, ED. PARIS. SYLBURG. SYLBURG. ilos versus Grotius, in Excerpl. pag. 751, hoc modo scribit: - Phidia, vero si laborares malo, Nimirum vero opus esset et medicamine. Nunc id cum non sit, inane medicamen dabo Ad morbum inanem: tu tibi crede id profore. Ergo te abstergant undiquaque mulieres, Aquamque asportent, sed tribus de fontibus, Qua perfundaris sale permista et lentibus. Sat ille purus nullius sceleris sibi Qui conscit. versu seq. pro ibid. qui corruptissimi sunt, emendatione assentior Syl- burgio. Hic fortasse ita fuerat conceptus, Heinsius. D versus. Scripserat, ut arbitror, poeta : HEINSIUS. Forte aqua te circumli:stra mox : SYLBURG. ubi Menelaus et Orestes hæc loquuntur: Men. Men. Quid tibi accidit? quis morbus te perdit? Or. Conscientia, quod sum mihi conscius feciss (atrocia absque apostropho. tius, Excerpt. pag. : Mentem si habeas puram, purus eris et toto corpore. opus esse. SYLBURG. Strom. 1, p. 325, ubi conf. not. BURG. (56) Πολυφλοίσβοιο θαλάσσης. Forte melius (57) Εἰ μέν. Talis quæpiam requiritur lectio : (58) Τούτου σ' ἔδει. Ms. Paris. τούτους σε δεῖ. In (50) Νῦν δὲ οὐκ ἔχεις. In superiorum versuum, (60) Καὶ περιθέτωσαν. Corrupte, nec pro molo (61) ᾿Απὸ κρουνῶν τριῶν Ὑδατι περιφράσαι. (62) Τραγωδία. Nempe Orestes Euripidis r. 595, (63) Σ'. Ms. Paris. σέ, et in sequente reru (64) Καθαρόν. Hanc sententiam sic digessit Gre (65) Xpewr. Cum xpsov subaudiendum infinitivum (66) Μυστηρίων. Similis allusio superius occurs (67) 'Αξιοῦσιν. Ms. Paris. ἀξιοῦσθαι. (68) Ιεροῖς. Eadem pene supra, p. 249. 5π- (69) Ουχί. Act. vir, 49; Isa. Lxvi, 1 : Ο ουρανός
PG 9:437ἢ πῶς αὐτὸ τὸ ὂν ἑαυτὸ [τῷ] εἶναι ἐνιδρύσει; πότερον ἀνίδρυτον ὂν πρότερον ἵδρυσεν ἑαυτό; ἀλλ’ οὐκ ἂν οὐδ’ ἦν, ἐπεὶ τὸ μὴ ὂν ἀνίδρυτον· καὶ τὸ ἱδρῦσθαι νομισθὲν πῶς, ὃ φθάσαν εἶχεν ὄν, τοῦθ’ ἑαυτὸ ὕστερον ποιοίη; οὗ δὲ [πάντα] τὰ ὄντα, πῶς οὖν τοῦτ’ ἂν δέοιτό τινος; ἀλλ’ εἰ καὶ ἀνθρωποειδὲς τὸ θεῖον, τῶν ἴσων δεήσεται τῷ ἀνθρώπῳ, τροφῆς τε καὶ σκέπης οἰκίας τε καὶ τῶν ἀκολούθων πάντων. οἱ ὁμοιοσχήμονες γὰρ καὶ ὁμοιοπαθεῖς τῆς ἴσης δεήσονται διαίτης. εἰ δὲ τὸ ἱερὸν διχῶς ἐκλαμβάνεται, ὅ τε θεὸς αὐτὸς καὶ τὸ εἰς τιμὴν αὐτοῦ κατασκεύασμα, πῶς οὐ κυρίως τὴν εἰς τιμὴν τοῦ θεοῦ κατ’ ἐπίγνωσιν ἁγίαν γενομένην ἐκκλησίαν ἱερὸν ἂν εἴποιμεν θεοῦ τὸ πολλοῦ ἄξιον καὶ οὐ βαναύσῳ κατεσκευασμένον τέχνῃ, ἀλλ’ οὐδὲ ἀγύρτου χειρὶ δεδαιδαλμένον, βουλήσει δὲ τοῦ θεοῦ εἰς νεὼν πεποιημένον; οὐ γὰρ νῦν τὸν τόπον, ἀλλὰ τὸ ἄθροισμα τῶν ἐκλεκτῶν ἐκκλησίαν καλῶ. ἀμείνων ὁ νεὼς οὗτος εἰς παραδοχὴν μεγέθους ἀξίας τοῦ θεοῦ. τὸ γὰρ [περὶ] πολλοῦ ἄξιον ζῷον τῷ τοῦ παντὸς ἀξίῳ, μᾶλλον δὲ οὐδενὸς ἀνταξίῳ, δι’ ὑπερβολὴν ἁγιότητος καθιέρωται.
Β οἱ τὸν ἀέρα καὶ τὸ περιέχον, μᾶλλον δὲ τὸν ὅλον κόσμον καὶ τὸ σύμπαν, ἄξιον ἡγησάμενοι τῆς τοῦ Θεοῦ ὑπερ- οχῆς; γελοῖον μέντ᾽ ἂν εἴη, ὡς αὐτοί φασιν οἱ φι- λόσοφοι, ἄνθρωπον ὄντα, παίγνιον Θεοῦ (70), Θεὸν ἐργάζεσθαι, καὶ γίγνεσθαι παιδιᾶς τέχνης (71) τὸν Θεόν· ἐπεὶ τὸ γινόμενον ταὐτὸν καὶ ὅμοιον τῷ ἐξ οὗ γίνεται, ὡς τὸ ἐξ ἐλέφαντος ἐλεφάντινον, καὶ τὸ ἐκ χρυσοῦ χρυσοῦν· τὰ δὲ πρὸς ἀνθρώπων βαναύσων κατασκευαζόμενα ἀγάλματά τε καὶ ἱερὰ ἐκ τῆς ὕλης τῆς ἀρχῆς γίνεται· ὥστε καὶ αὐτὰ ἂν εἴη ἀργὰ καὶ ὑλικὰ καὶ βέβηλα· κἂν τὴν τέχνην ἐκτελέσης, τῆς βαναυσίας μετείληφεν. Οὐκέτ' οὖν ἱερὰ καὶ θεῖα τῆς τέχνης τὰ ἔργα. Τί δ' ἂν καὶ ἱδρύοιτο, μηδενὸς ἀνι- δρύτου τυγχάνοντος; ἐπεὶ πάντα ἐν τόπῳ. Καὶ μὴν τὸ ἱδρυμένον ὑπό τινος ιδρύεται, πρότερον ἀνίδρυτον δν. Εἴπερ οὖν ὁ Θεὸς ἱδρύεται πρὸς ἀνθρώπων, ἀνί- δρυτός ποτε ἦν, καὶ οὐδ᾽ ὅλως ἦν. Τοῦτο γὰρ ἂν ἦν ἀνίδρυτον, τὸ οὐκ ὅν· ἐπειδήπερ (72) πᾶν τὸ μὴ ὃν ἱδρύεται· τὸ δὲ ὄν ὑπὸ τοῦ μὴ ὄντος οὐκ ἂν ἱδρυνθείη· ἀλλ' οὐδ᾽ ὑπ᾽ ἄλλου· ὄντως ὂν γάρ ἐστι καὶ αὐτό (73) : λείπεται δὴ ὑφ' ἑαυτοῦ (74). Καὶ πῶς αὐτὸ ἑαυτό τι γεννήσει ; ἢ πῶς αὐτὸ τὸ ὂν ἑαυτὸ εἶναι ἐνιδρύσει ; Πότερον, ἀνίδρυτον ὂν πρότερον, ἵδρυ- σεν ἑαυτό; 'Αλλ' οὐκ ἂν οὐδ᾽ ἦν· ἐπεὶ τὸ μὴ ὂν ἀνί- δρυτον. Καὶ τὸ ἱδρῦσθαι νομισθὲν πῶς, ὅ φθάσαν εἶχεν ἄν, τοῦθ' ἑαυτὸ ὕστερον ποιοίη; Οὗ (75) δὲ τὰ ὄντα, πῶς οὖν τοῦτ᾽ ἂν δέοιτό τινος ; Αλλ' εἰ καὶ άνθρω- ποειδὲς τὸ θεῖον, τῶν ἴσων δεήσεται τῷ ἀνθρώπῳ, τροφῆς τε καὶ σκέπης, οἰκίας τε καὶ τῶν ἀκολούθων παθῶν. Οἱ ὁμοιοσχήμονες γὰρ καὶ ὁμοιοπαθεῖς τῆς ἴσης δεήσονται διαίτης. Εἰ δὲ τὸ ἱερὸν (76) διχῶς ἐκλαμβάνεται, ὅ τε Θεὸς αὐτὸς καὶ τὸ εἰς τιμὴν αὐτοῦ κατασκεύασμα, πῶς οὐ κυρίως τὴν εἰς τιμὴν τοῦ Θεοῦ κατ' ἐπίγνωσιν ἁγίαν γενομένην Εκκλησίαν ἱερὸν ἂν εἴποιμεν Θεοῦ, τὸ πολλοῦ ἄξιον, καὶ οὐ βα- ναύσῳ κατεσκευασμένον τέχνῃ, ἀλλ᾽ οὐδὲ ἀγύρτου χειρὶ δεδαιδαλμένον (77), βουλήσει δὲ τοῦ Θεοῦ εἰς νεὼν πεποιημένην ; οὐ γὰρ νῦν τὸν τόπον, ἀλλὰ τὸ ἄθροισμα τῶν ἐκλεκτῶν (78) Εκκλησίαν καλώ. Αμείνων ὁ νεὼς οὗτος εἰς παραδοχὴν μεγέθους ἀξίας * Ρ. 846, Φύσει δὲ εἶναι Θεὸν μὲν πάσης μακαρίου σπου δῆς ἄξιον· ἄνθρωπον δὲ ὅπερ είπομεν ἔμπρο- σθεν) Θεοῦ τι παίγνιον μεμηχανημένον. • τῆς τέχνης τὰ ἔργα. περ πᾶν τὸ μὴ ὂν οὐκ ἱδρύεται. καὶ αὐτό. ἀλλ' οὐδ᾽ ὑπ᾽ ἄλλου· ὄντως ἐν γάρ ἐστι καὶ αὐτό. ὄντος ὄντως, ὄντως ἄν ὄντως ἀλλ' οὐδ᾽ ὑπ᾽ ἄλλου ὄντως· ὃν γάρ ἐστι καὶ αὐτό· . ἐφ' ἑαυτοῦ. ἱερός, πᾶν τὸ ἀνατιθέμενον τῷ Θεῷ, « πε ποιημένην Ἐκκλησίαν. ἐκκλητῶν, « Εκκλησίας STROMATUM LIB. VII. quod continet, vel potius totum mundum et uni- versitatem, existimarunt esse digna Dei excellen- tia ? Ridiculum enim fuerit, ut ipsi dicunt phi- losophi, hominem, qui est ludus Dei, Deum efficere, et ex ludicra arte Deum fieri; quoniam id quod fit, fit idem et simile ei ex quo fit, ut quod fit ex ebore eburneum, et quod ex auro aureum. Quæ autem a vilibus hominibus conficiuntur simu- lacra et templa, fiunt ex inerti materia: quare ipsa quoque fuerint inertia, materialia, et profana, et ut artem perfeceris, sordes semper participant et illiberalitatem. Non sunt ergo utique sacra et di- vina artis opera. Quidnam vero collocari possit, cum nihil sit quod non sit collocatum, quoniam omnia sunt in loco? Quod vero collocatur, ab ali- quo collocatur cum prius collocatum non esset. Si ergo Deus collocatur ab hominibus, fuit aliquando non locatus, et nec omnino quidem erat. Id enim erat non locatum, quod non erat : quandoquidem quidquid non est, non collocatur; quod autem est, collocari non poterit ab eo quod non est; sed nec ab ullo alio : nam ipsum quoque vere est : restat itaque ut a seipso. Et quomodo aliquid seipsum generabit? aut quomodo ipsum quod est, seipsum quoad esse collocabit? Utrum cum prius non esset collocatum, seipsum collocavit ? Sed ne sic quidem fuisset, quoniam id quod non est, collocari non potest. Et quod existimatum est esse collocatum, quomodo quod prius habuit, hoc seipsum postea fecerit ? Cujus autem sunt ea quæ sunt, quomodo hoc aliquo adhuc opus habuerit? Sed et si Deus est homini forma similis, perinde ac homo opus habebit nutrimento et tegumento et domo, et aliis quæ consequenter accidunt. * Nam qui eamdem ha- bent formam et easdem afectiones, eodem quoque victu egebunt. Si autem sacrum duo hæc significet, nempe et Deum ipsum, et id quod est constructum in ejus honorem, cur non proprie eam quæ in Dei honorem per agnitionem sancta facta est Ecclesian, A opus? Annon sunt iis meliores qui aerem et id ED. POTTER. c C in loco appellat. En ejus verba lib. vii De leg., : D Ac Deum quidem natura omni beato studio dignum; homi- nem vero, sicut etiam supra diximus, Dei ludo esse fictum • lusum, seu ludicrum artis, ut mox SYLBURG. Nam in aliis quoque iocis adnotavimus negatīvas particulas e Clementis libris excidisse. Sic Sylburgius, et, quæ eum sequuntur, editiones. Sed Flor. Ubi mutatum in quia quid esset non apparuit. Deinde in recentioribus editionibus bv etiain in ǎv mutatuin est. Sed in editionis Florentinæ lectione nil mutari debuit præter distinctionem. Nam si ad præ- cedentia verba relatum fuerit, satis perspicua sta- tim erit sententia : sed neque ab alio ente, nam et ipsum quoque ens est; ; ac proinde utrumque pariter locum possidebit, vel eo carebit. Flor., Sylb., Ms. Paris. tat. Nam primo ipse Deus dicitur deinde quidquid Deo dicatum est; , ut Suidæ verbis utar. initiali thematis syllaba. Sequens participium respicit femininum St- BURG. evocatorum,, scribendum monuit. Sed fortasse Clemens non tam etymo- logiam tradere, quam similibus vocibus quodam,. modo ludere voluit. . (70) Παίγνιον Θεοῦ. Sic hominem Plato non uno (71) Παιδιᾶς τέχνης. Rectius παιδιὰν τέχνης, (72) Ἐπειδήπερ. Interpres recte legit : Επειδή (75) 'Αλλ' οὐδ' ὑπ' ἄλλου· ὄντως ὂν γάρ ἐστι (74) Ὑφ' ἑαυτοῦ. Sic recte libri recentiores : (75) Ο. Jam ad sermonem de Deo redit. (76) Ιερόν. Duplicem hujusce vocis sensum no- (77) Δεδαιδαλμένον. Flor. δεδαλμένον, omissa (78) Εκλεκτών. Montacutius, Apparat. 1, pag. 2,
εἴη δ’ ἂν οὗτος ὁ γνωστικὸς ὁ πολλοῦ ἄξιος ὁ τίμιος τῷ θεῷ, ἐν ᾧ ὁ θεὸς ἐνίδρυται, τουτέστιν ἡ περὶ τοῦ θεοῦ γνῶσις καθιέρωται. ἐνταῦθα καὶ τὸ ἀπεικόνισμα εὕροιμεν ἄν, τὸ θεῖον καὶ ἅγιον ἄγαλμα, ἐν τῇ δικαίᾳ ψυχῇ, ὅταν μακαρία μὲν αὐτὴ τυγχάνῃ, ἅτε προκεκαθαρμένη, μακάρια δὲ διαπραττομένη ἔργα. ἐνταῦθα καὶ τὸ ἐνίδρυτον καὶ τὸ ἐνιδρυόμενον, τὸ μὲν ἐπὶ τῶν ἤδη γνωστικῶν, τὸ δὲ ἐπὶ τῶν οἵων τε γενέσθαι, κἂν μηδέπω ὦσιν ἄξιοι ἀναδέξασθαι ἐπιστήμην θεοῦ. πᾶν γὰρ τὸ μέλλον πιστεύειν πιστὸν ἤδη τῷ θεῷ καὶ καθιδρυμένον εἰς τιμὴν ἄγαλμα ἐνάρετον, ἀνακείμενον θεῷ. Καθάπερ οὖν οὐ περιγράφεται τόπῳ θεὸς οὐδὲ ἀπεικονίζεταί ποτε ζῴου σχήματι, οὕτως οὐδὲ ὁμοιοπαθὴς οὐδὲ ἐνδεὴς καθάπερ τὰ γενητά, ὡς θυσιῶν, δίκην τροφῆς, διὰ λιμὸν ἐπιθυμεῖν. ὧν ἅπτεται πάθος, φθαρτὰ πάντα ἐστί, καὶ τῷ μὴ τρεφομένῳ προσάγειν βορὰν μάταιον. καὶ ὅ γε κωμικὸς ἐκεῖνος Φερεκράτης ἐν Αὐτομόλοις χαριέντως αὐτοὺς πεποίηκεν τοὺς θεοὺς καταμεμφομένους τοῖς ἀνθρώποις τῶν ἱερῶν·
Β οἱ τὸν ἀέρα καὶ τὸ περιέχον, μᾶλλον δὲ τὸν ὅλον κόσμον καὶ τὸ σύμπαν, ἄξιον ἡγησάμενοι τῆς τοῦ Θεοῦ ὑπερ- οχῆς; γελοῖον μέντ᾽ ἂν εἴη, ὡς αὐτοί φασιν οἱ φι- λόσοφοι, ἄνθρωπον ὄντα, παίγνιον Θεοῦ (70), Θεὸν ἐργάζεσθαι, καὶ γίγνεσθαι παιδιᾶς τέχνης (71) τὸν Θεόν· ἐπεὶ τὸ γινόμενον ταὐτὸν καὶ ὅμοιον τῷ ἐξ οὗ γίνεται, ὡς τὸ ἐξ ἐλέφαντος ἐλεφάντινον, καὶ τὸ ἐκ χρυσοῦ χρυσοῦν· τὰ δὲ πρὸς ἀνθρώπων βαναύσων κατασκευαζόμενα ἀγάλματά τε καὶ ἱερὰ ἐκ τῆς ὕλης τῆς ἀρχῆς γίνεται· ὥστε καὶ αὐτὰ ἂν εἴη ἀργὰ καὶ ὑλικὰ καὶ βέβηλα· κἂν τὴν τέχνην ἐκτελέσης, τῆς βαναυσίας μετείληφεν. Οὐκέτ' οὖν ἱερὰ καὶ θεῖα τῆς τέχνης τὰ ἔργα. Τί δ' ἂν καὶ ἱδρύοιτο, μηδενὸς ἀνι- δρύτου τυγχάνοντος; ἐπεὶ πάντα ἐν τόπῳ. Καὶ μὴν τὸ ἱδρυμένον ὑπό τινος ιδρύεται, πρότερον ἀνίδρυτον δν. Εἴπερ οὖν ὁ Θεὸς ἱδρύεται πρὸς ἀνθρώπων, ἀνί- δρυτός ποτε ἦν, καὶ οὐδ᾽ ὅλως ἦν. Τοῦτο γὰρ ἂν ἦν ἀνίδρυτον, τὸ οὐκ ὅν· ἐπειδήπερ (72) πᾶν τὸ μὴ ὃν ἱδρύεται· τὸ δὲ ὄν ὑπὸ τοῦ μὴ ὄντος οὐκ ἂν ἱδρυνθείη· ἀλλ' οὐδ᾽ ὑπ᾽ ἄλλου· ὄντως ὂν γάρ ἐστι καὶ αὐτό (73) : λείπεται δὴ ὑφ' ἑαυτοῦ (74). Καὶ πῶς αὐτὸ ἑαυτό τι γεννήσει ; ἢ πῶς αὐτὸ τὸ ὂν ἑαυτὸ εἶναι ἐνιδρύσει ; Πότερον, ἀνίδρυτον ὂν πρότερον, ἵδρυ- σεν ἑαυτό; 'Αλλ' οὐκ ἂν οὐδ᾽ ἦν· ἐπεὶ τὸ μὴ ὂν ἀνί- δρυτον. Καὶ τὸ ἱδρῦσθαι νομισθὲν πῶς, ὅ φθάσαν εἶχεν ἄν, τοῦθ' ἑαυτὸ ὕστερον ποιοίη; Οὗ (75) δὲ τὰ ὄντα, πῶς οὖν τοῦτ᾽ ἂν δέοιτό τινος ; Αλλ' εἰ καὶ άνθρω- ποειδὲς τὸ θεῖον, τῶν ἴσων δεήσεται τῷ ἀνθρώπῳ, τροφῆς τε καὶ σκέπης, οἰκίας τε καὶ τῶν ἀκολούθων παθῶν. Οἱ ὁμοιοσχήμονες γὰρ καὶ ὁμοιοπαθεῖς τῆς ἴσης δεήσονται διαίτης. Εἰ δὲ τὸ ἱερὸν (76) διχῶς ἐκλαμβάνεται, ὅ τε Θεὸς αὐτὸς καὶ τὸ εἰς τιμὴν αὐτοῦ κατασκεύασμα, πῶς οὐ κυρίως τὴν εἰς τιμὴν τοῦ Θεοῦ κατ' ἐπίγνωσιν ἁγίαν γενομένην Εκκλησίαν ἱερὸν ἂν εἴποιμεν Θεοῦ, τὸ πολλοῦ ἄξιον, καὶ οὐ βα- ναύσῳ κατεσκευασμένον τέχνῃ, ἀλλ᾽ οὐδὲ ἀγύρτου χειρὶ δεδαιδαλμένον (77), βουλήσει δὲ τοῦ Θεοῦ εἰς νεὼν πεποιημένην ; οὐ γὰρ νῦν τὸν τόπον, ἀλλὰ τὸ ἄθροισμα τῶν ἐκλεκτῶν (78) Εκκλησίαν καλώ. Αμείνων ὁ νεὼς οὗτος εἰς παραδοχὴν μεγέθους ἀξίας * Ρ. 846, Φύσει δὲ εἶναι Θεὸν μὲν πάσης μακαρίου σπου δῆς ἄξιον· ἄνθρωπον δὲ ὅπερ είπομεν ἔμπρο- σθεν) Θεοῦ τι παίγνιον μεμηχανημένον. • τῆς τέχνης τὰ ἔργα. περ πᾶν τὸ μὴ ὂν οὐκ ἱδρύεται. καὶ αὐτό. ἀλλ' οὐδ᾽ ὑπ᾽ ἄλλου· ὄντως ἐν γάρ ἐστι καὶ αὐτό. ὄντος ὄντως, ὄντως ἄν ὄντως ἀλλ' οὐδ᾽ ὑπ᾽ ἄλλου ὄντως· ὃν γάρ ἐστι καὶ αὐτό· . ἐφ' ἑαυτοῦ. ἱερός, πᾶν τὸ ἀνατιθέμενον τῷ Θεῷ, « πε ποιημένην Ἐκκλησίαν. ἐκκλητῶν, « Εκκλησίας STROMATUM LIB. VII. quod continet, vel potius totum mundum et uni- versitatem, existimarunt esse digna Dei excellen- tia ? Ridiculum enim fuerit, ut ipsi dicunt phi- losophi, hominem, qui est ludus Dei, Deum efficere, et ex ludicra arte Deum fieri; quoniam id quod fit, fit idem et simile ei ex quo fit, ut quod fit ex ebore eburneum, et quod ex auro aureum. Quæ autem a vilibus hominibus conficiuntur simu- lacra et templa, fiunt ex inerti materia: quare ipsa quoque fuerint inertia, materialia, et profana, et ut artem perfeceris, sordes semper participant et illiberalitatem. Non sunt ergo utique sacra et di- vina artis opera. Quidnam vero collocari possit, cum nihil sit quod non sit collocatum, quoniam omnia sunt in loco? Quod vero collocatur, ab ali- quo collocatur cum prius collocatum non esset. Si ergo Deus collocatur ab hominibus, fuit aliquando non locatus, et nec omnino quidem erat. Id enim erat non locatum, quod non erat : quandoquidem quidquid non est, non collocatur; quod autem est, collocari non poterit ab eo quod non est; sed nec ab ullo alio : nam ipsum quoque vere est : restat itaque ut a seipso. Et quomodo aliquid seipsum generabit? aut quomodo ipsum quod est, seipsum quoad esse collocabit? Utrum cum prius non esset collocatum, seipsum collocavit ? Sed ne sic quidem fuisset, quoniam id quod non est, collocari non potest. Et quod existimatum est esse collocatum, quomodo quod prius habuit, hoc seipsum postea fecerit ? Cujus autem sunt ea quæ sunt, quomodo hoc aliquo adhuc opus habuerit? Sed et si Deus est homini forma similis, perinde ac homo opus habebit nutrimento et tegumento et domo, et aliis quæ consequenter accidunt. * Nam qui eamdem ha- bent formam et easdem afectiones, eodem quoque victu egebunt. Si autem sacrum duo hæc significet, nempe et Deum ipsum, et id quod est constructum in ejus honorem, cur non proprie eam quæ in Dei honorem per agnitionem sancta facta est Ecclesian, A opus? Annon sunt iis meliores qui aerem et id ED. POTTER. c C in loco appellat. En ejus verba lib. vii De leg., : D Ac Deum quidem natura omni beato studio dignum; homi- nem vero, sicut etiam supra diximus, Dei ludo esse fictum • lusum, seu ludicrum artis, ut mox SYLBURG. Nam in aliis quoque iocis adnotavimus negatīvas particulas e Clementis libris excidisse. Sic Sylburgius, et, quæ eum sequuntur, editiones. Sed Flor. Ubi mutatum in quia quid esset non apparuit. Deinde in recentioribus editionibus bv etiain in ǎv mutatuin est. Sed in editionis Florentinæ lectione nil mutari debuit præter distinctionem. Nam si ad præ- cedentia verba relatum fuerit, satis perspicua sta- tim erit sententia : sed neque ab alio ente, nam et ipsum quoque ens est; ; ac proinde utrumque pariter locum possidebit, vel eo carebit. Flor., Sylb., Ms. Paris. tat. Nam primo ipse Deus dicitur deinde quidquid Deo dicatum est; , ut Suidæ verbis utar. initiali thematis syllaba. Sequens participium respicit femininum St- BURG. evocatorum,, scribendum monuit. Sed fortasse Clemens non tam etymo- logiam tradere, quam similibus vocibus quodam,. modo ludere voluit. . (70) Παίγνιον Θεοῦ. Sic hominem Plato non uno (71) Παιδιᾶς τέχνης. Rectius παιδιὰν τέχνης, (72) Ἐπειδήπερ. Interpres recte legit : Επειδή (75) 'Αλλ' οὐδ' ὑπ' ἄλλου· ὄντως ὂν γάρ ἐστι (74) Ὑφ' ἑαυτοῦ. Sic recte libri recentiores : (75) Ο. Jam ad sermonem de Deo redit. (76) Ιερόν. Duplicem hujusce vocis sensum no- (77) Δεδαιδαλμένον. Flor. δεδαλμένον, omissa (78) Εκλεκτών. Montacutius, Apparat. 1, pag. 2,
PG 9:439ὅτε τοῖσι θεοῖς[ι] θύετε, πρώτιστα ἀποκρίνετε [τοῖς ἱερεῦσιν] τὸ νομιζόμενον, [κἄπειθ’] ὑμῖν, [εἶτ’] (αἰσχύνη τὸ κατειπεῖν) εὖ τὼ μηρὼ περιλέψαντες [κομιδῇ] μέχρι βουβώνων [κρέα πάντα] καὶ τὴν ὀσφὺν κομιδῇ ψιλήν, λοιπὸν τὸν σπόνδυλον αὐτὸν ὥσπερ [ῥίνῃ] ῥινήσαντες νέμεθ’ ὥσπερ [καὶ] τοῖς κυσὶν ἡμῖν, εἶτ’ ἀλλήλους αἰσχυνόμενοι θυλήμασι κρύπτετε πολλοῖς. Εὔβουλος δὲ ὁ καὶ αὐτὸς κωμικὸς ὧδέ πως περὶ τῶν θυσιῶν γράφει· αὐτοῖς δὲ τοῖς θεοῖσι τὴν κέρκον μόνην καὶ μηρὸν ὥσπερ παιδερασταῖς θύετε. καὶ παραγαγὼν τὸν Διόνυσον ἐν Σεμέλῃ διαστελλόμενον πεποίηκεν· πρῶτον μὲν ὅταν ἐμοί τι θύωσί[ν] τινες, [θύουσιν] αἷμα, κύστιν, ἧπαρ, καρδίαν, ὑμέν’ ἐπιπόλαιον· οὐδ’ ἐγὼ γὰρ ἐσθίω γλυκεῖαν οὐδὲ μηρίαν. Μένανδρός τε τὴν ὀσφὺν ἄκραν πεποίηκεν [καὶ] τὴν χολὴν ὀστέα τὰ ἄβρωτα (φησί) τοῖς θεοῖς ἐπιθέντες αὐτοὶ τὰ ἄλλα ἀναλίσκουσιν. Ἢ γὰρ οὐχ ἡ τῶν ὁλοκαυτωμάτων κνῖσα καὶ τοῖς θηρίοις φευκτέα;
τοῦ παντὸς ἀξίῳ, μᾶλλον δὲ οὐδενὸς ἀνταξίῳ, δ' ὑπερβολὴν ἁγιότητος καθιέρωται. Εἴη δ' ἂν οὗτος ὁ γνωστικὸς ὁ πολλοῦ ἄξιος, ὁ τίμιος τῷ Θεῷ, ἐν ᾧ δ Θεὸς ἐνίδρυται, τουτέστιν ἡ περὶ τοῦ Θεοῦ γνώση καθιέρωται. Ἐνταῦθα καὶ τὸ ἀπεικόνισμα εύρωμεν ἂν τὸ θεῖον καὶ ἅγιον ἄγαλμα ἐν τῇ δικαία ψυχή. ὅταν μακαρία μὲν αὐτὴ τυγχάνῃ, ἅτε προκεκαθαρ μένη, μακάρια δὲ διαπραττομένη ἔργα· ἐνταῦθα καὶ τὸ ἀνίδρυτον (80) καὶ τὸ ἐνιδρυμένον· τὸ μὲν ἐπ τῶν ἤδη γνωστικῶν, τὸ δὲ ἐπὶ τῶν οίων τε γενέσθαι, κἂν μηδέπω ὦσιν ἄξιοι ἀναδέξασθαι ἐπιστήμην θεοῦ. Πᾶν γὰρ τὸ μέλλον πιστεύειν, πιστὸν ἤδη (81) το Θεῷ καὶ καθιδρυμένον εἰς τιμὴν ἄγαλμα ἐνάρετον Α τοῦ Θεοῦ (79).. Τὸ γὰρ περὶ πολλοῦ ἄξιον ζώον, τῷ Β ἀνακείμενον Θεῷ. ἀπεικονίζεταί ποτε ζώου σχήματι· οὕτως οὐδὲ όμως παθὴς οὐδὲ ἐνδεής, καθάπερ τὰ γεννητὰ, ὡς θυσίαν δίκην τροφῆς διὰ λιμὸν ἐπιθυμεῖν. Τῶν ἅπτεται πάνω, φθαρτὰ πάντα ἐστί (82)· καὶ τῷ μὴ τρεφομένῳ που γειν βοράν μάταιον. Καὶ ὅ γε κωμικὸς ἐκεῖνες Φερεκράτης, ἐν Αυτομόλοις χαριέντως αὐτοὺς (και πεποίηκε τοὺς θεοὺς καταμεμφομένους τοῖς ἀνθρώπους τῶν ἱερῶν, — ι ὅτι (84) τοῖσι θεοῖσι θύετε, πρώτ ἀποκρίνετε (85) τὸ νομιζόμενον ὑμῶν αἰσχύνη τα κα εἰπεῖν· Οὐ τώ μηρώ περιλάψαντες κομιδή μέχρι βουβώνων, καὶ τὴν ὀσφὺν κομιδῆ ψιλήν, λοιπὸν τὸν σπόνδυλον αὐτὸν ὥσπερ ῥινήσαντες, ἐνέμεθ' (85, ὥσπερ καὶ τοῖς κυσὶν (87), ἡμῖν; Εἶτ᾽ ἀλληλους αἰσχυνόμενοι, οὐ λήματι κρύπτετε πολλοῖς (83). Εὔβουλος δὲ, ὁ καὶ αὐτὸς κωμικῆς, ὡδέ πως πλ τῶν θυσιῶν γράφει · Καθάπερ οὖν οὐ περιγράφεται τόπῳ Θεός, αλλ Ρ. 847, τοῦ Θεοῦ, « πιστὸν ἤδη, καὶ τῷ Θεῷ καθιδρυμένον. φθαρτά πάντως ἐστί. "Οτε τοῖς θεοῖς θύετε πρώτι στ' ἀποκρινόμενοι τὸ νομιζέμενον Ἡμῖν (αἰσχύνη τὸ καὶ εἰπεῖν), Οὐ τὼ μηρὼ περιλάψαντες Κομιδῆ μέχρι τῶν βουβώνων, Καὶ τὴν ὀσφὺν κομιδῆ ψιλήν, Λοιπὸν τὸν σπόνδυλον αὐτὸν Ὥσπερ ῥινήσαντες νέμετε, Ὥσπερ καὶ τοῖς κυσὶν ἡμῖν· Εἶτ᾽ ἀλλήλους αἰσχυνόμενοι Ουλήμασι κρύπτετε πολλοῖς ; ἀποκρίνετε ἄμμι της, αἰσχύνη τὸ κατειπεῖν. Εt μέχρι καὶ τ σώνων, μέχρι τῶν βουβώνων. Αποκρίνο ται τὸ νομιζόμενον ὑμῶν αἰσχύνη τῷ. CLEMENTIS ALEXANDRINI Dei sacrum dixerimus, quod est magni pretii, et non illiberali arte constructum, sed neque manu præstigiatoris ordinatum, sed voluntate Dei tem- plum effectum ? non enim nunc locum, sed electo- rum congregationem, appello Ecclesiain. Melius est hoc templum ad accipiendam Dei dignitatis magni- tudinem. Animal enim quod est magni pretii, ei qui est omni pretio dignus, imo cujus pretio nihil omnino respondet, consecratum est propter insi- gnem sanctitatem. Erit autem is Gnosticus qui magni pretii est, qui est in honore apud Deum, in quo Deus est collocatus, hoc est, in quo consecrata est Dei cognitio. Hic divinam inveniemus effigiem et sanctam imaginem in justa anima, quando ea quidem fuerit beata, ut que est præpurgata, beata autem efficiat opera. Hic est et quod nondum collocatur, et quod est collocatum : hoc quidem in iis qui jam facti sunt Gnostici ; illud autem in iis qui sunt in promptu ut fiant, etiamsi nondum sin digni Dei scientiam accipere. Nam quidquid est crediturum, jam tanquam fidele et Deo positam in honore simulacrum, virtute preditum, Deo est delicatum. CAPUT VI. Preces et gratiarum actiones a mente pura indesinenter oblatas omni sacrificio longe esse potiores. Quemadmodum ergo Deus loco non circumscri- bitur; neque animalis figuræ unquam assimila- tur: ita nec in eum similes cadunt affectiones, neque alicujus indiget, sicut quæ sunt nativa, ut sa- crificiumn instar alimenti propter famem concupiscat. In quodcunque cadunt affectus, in id cadit interitus, et ei qui non nutritur, cibum præbere est stultitia Porro autem comicus quoque ille Pherecrates le- C pide in comoedia quæ inscribitur Fugitivi, fecit deos cum hominibus expostulantes de sacris, + quod cumn diis sacrificarent, primum secer- neretur id quod eorum dedecori assignaretur, cum dicit: Nonne cum femora ad inguen usque valde circumlinxistis, et lumbos satis attenuastis, ipsam deinceps spinam tanquam limatam distribuistis no- bis quasi canibus? Deinde cum vos vestri invicem pudeat, multis modis celatis. » Eubulus autem, qui cst ipse quoque comicus, hoc modo ipse quoque scribit de sacrificiis : * ED. POTTER, 716, ED. PARIS. dignam Deo. » SYLBURG. Interpres, ac si esset scriptumn : legeris, SYLBURG. SYLBURG. Hos autem versus Grotius sic restituit et explicavit Excerpt., p. : Sacra cum facitis, nobisque diis Assignatis more coacti Partem ipudor est ista referre) Annon gemino femore ambeso Ipso tenus inguine, lumbos Quamvis tenues cum linxistis, Limatam denique spinum Et detritam tanquam canibus Nobis donare soletis, Tegitisque mola munera salsa, Quoniam pudet ista videri ? requirit, talem quampiam, paulo post, seu SYLBURG.-In nis. Paris. prior illa sententia sic se habet : tus vestros recensere, non dico quales sitis in s crificando, cum enecta et tabidosa quæque macta- tis cum de opinis et integris supervacua quæque truncatis, capitula et ungulas quæ domi quoque pueris et canibus destinassetis. › (79) 'Αξίας τοῦ Θεοῦ. Forte convenientius ἀξίαν (80) 'Ανίδρυτον. Lege ενίδρυτον. LowTH. (81) Πιστὴν ἤδη, Hanc sententiam perinde vertit D (32) Φθαρτὰ πάντα ἐστί. Forte non minus apte (83) Αὐτούς. Ms. Paris. αὐτοῖς. (84) "Οτε. Forte verius ὅτε, « cum, quando. (85) Αποκρίνετε. Metrum breviorem lectionem (86) Ἐνέμεθ'. Forte ἐνέμεσθ'. SYLBURG. (87) Κυσίν. Tertullianus, in Apol. : « Volo et re (88) Οι λήμασι κρύπτετε πολλοῖς. Fortasse
εἰ δὲ τῷ ὄντι ἡ κνῖσα γέρας ἐστὶ θεῶν τῶν παρ’ Ἕλλησιν, οὐκ ἂν φθάνοιεν καὶ τοὺς μαγείρους θεοποιοῦντες, οἳ τῆς ἴσης εὐδαιμονίας ἀξιοῦνται, καὶ τὸν ἰπνὸν αὐτὸν προσκυνοῦντες προσεχέστερον γινόμενον τῇ κνίσῃ τῇ πολυτιμήτῳ. καί που Ἡσίοδος κατά τινα μερισμὸν κρεῶν ἀπατηθέντα φησὶ πρὸς τοῦ Προμηθέως τὸν Δία λαβεῖν ὀστέα λευκὰ βοὸς δολίῃ ἐπὶ τέχνῃ κεκαλυμμένα ἀργέτι δημῷ· ἐκ τοῦ δ’ ἀθανάτοισιν ἐπὶ χθονὶ φῦλ’ ἀνθρώπων καίους’ ὀστέα λευκὰ θυηέντων ἐπὶ βωμῶν. ἀλλ’ οὐκ ἂν οὐδαμῶς φασι κατὰ τὴν ἐκ τῆς ἐνδείας ἐπιθυμίαν κακούμενον τρέφεσθαι τὸν θεόν. ὅμοιον οὖν αὐτὸν φυτῷ ποιήσουσιν ἀνορέκτως τρεφόμενον καὶ τοῖς φωλεύουσι θηρίοις. φασὶ γοῦν ταῦτα εἴτε ὑπὸ τῆς κατὰ τὸν ἀέρα παχύτητος εἴτ’ αὖ καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς τοῦ οἰκείου σώματος ἀναθυμιάσεως τρεφόμενα ἀβλαβῶς αὔξειν. καίτοι εἰ ἀνενδεῶς τρέφεται αὐτοῖς τὸ θεῖον, τίς ἔτι χρεία τροφῆς τῷ ἀνενδεεῖ;
τοῦ παντὸς ἀξίῳ, μᾶλλον δὲ οὐδενὸς ἀνταξίῳ, δ' ὑπερβολὴν ἁγιότητος καθιέρωται. Εἴη δ' ἂν οὗτος ὁ γνωστικὸς ὁ πολλοῦ ἄξιος, ὁ τίμιος τῷ Θεῷ, ἐν ᾧ δ Θεὸς ἐνίδρυται, τουτέστιν ἡ περὶ τοῦ Θεοῦ γνώση καθιέρωται. Ἐνταῦθα καὶ τὸ ἀπεικόνισμα εύρωμεν ἂν τὸ θεῖον καὶ ἅγιον ἄγαλμα ἐν τῇ δικαία ψυχή. ὅταν μακαρία μὲν αὐτὴ τυγχάνῃ, ἅτε προκεκαθαρ μένη, μακάρια δὲ διαπραττομένη ἔργα· ἐνταῦθα καὶ τὸ ἀνίδρυτον (80) καὶ τὸ ἐνιδρυμένον· τὸ μὲν ἐπ τῶν ἤδη γνωστικῶν, τὸ δὲ ἐπὶ τῶν οίων τε γενέσθαι, κἂν μηδέπω ὦσιν ἄξιοι ἀναδέξασθαι ἐπιστήμην θεοῦ. Πᾶν γὰρ τὸ μέλλον πιστεύειν, πιστὸν ἤδη (81) το Θεῷ καὶ καθιδρυμένον εἰς τιμὴν ἄγαλμα ἐνάρετον Α τοῦ Θεοῦ (79).. Τὸ γὰρ περὶ πολλοῦ ἄξιον ζώον, τῷ Β ἀνακείμενον Θεῷ. ἀπεικονίζεταί ποτε ζώου σχήματι· οὕτως οὐδὲ όμως παθὴς οὐδὲ ἐνδεής, καθάπερ τὰ γεννητὰ, ὡς θυσίαν δίκην τροφῆς διὰ λιμὸν ἐπιθυμεῖν. Τῶν ἅπτεται πάνω, φθαρτὰ πάντα ἐστί (82)· καὶ τῷ μὴ τρεφομένῳ που γειν βοράν μάταιον. Καὶ ὅ γε κωμικὸς ἐκεῖνες Φερεκράτης, ἐν Αυτομόλοις χαριέντως αὐτοὺς (και πεποίηκε τοὺς θεοὺς καταμεμφομένους τοῖς ἀνθρώπους τῶν ἱερῶν, — ι ὅτι (84) τοῖσι θεοῖσι θύετε, πρώτ ἀποκρίνετε (85) τὸ νομιζόμενον ὑμῶν αἰσχύνη τα κα εἰπεῖν· Οὐ τώ μηρώ περιλάψαντες κομιδή μέχρι βουβώνων, καὶ τὴν ὀσφὺν κομιδῆ ψιλήν, λοιπὸν τὸν σπόνδυλον αὐτὸν ὥσπερ ῥινήσαντες, ἐνέμεθ' (85, ὥσπερ καὶ τοῖς κυσὶν (87), ἡμῖν; Εἶτ᾽ ἀλληλους αἰσχυνόμενοι, οὐ λήματι κρύπτετε πολλοῖς (83). Εὔβουλος δὲ, ὁ καὶ αὐτὸς κωμικῆς, ὡδέ πως πλ τῶν θυσιῶν γράφει · Καθάπερ οὖν οὐ περιγράφεται τόπῳ Θεός, αλλ Ρ. 847, τοῦ Θεοῦ, « πιστὸν ἤδη, καὶ τῷ Θεῷ καθιδρυμένον. φθαρτά πάντως ἐστί. "Οτε τοῖς θεοῖς θύετε πρώτι στ' ἀποκρινόμενοι τὸ νομιζέμενον Ἡμῖν (αἰσχύνη τὸ καὶ εἰπεῖν), Οὐ τὼ μηρὼ περιλάψαντες Κομιδῆ μέχρι τῶν βουβώνων, Καὶ τὴν ὀσφὺν κομιδῆ ψιλήν, Λοιπὸν τὸν σπόνδυλον αὐτὸν Ὥσπερ ῥινήσαντες νέμετε, Ὥσπερ καὶ τοῖς κυσὶν ἡμῖν· Εἶτ᾽ ἀλλήλους αἰσχυνόμενοι Ουλήμασι κρύπτετε πολλοῖς ; ἀποκρίνετε ἄμμι της, αἰσχύνη τὸ κατειπεῖν. Εt μέχρι καὶ τ σώνων, μέχρι τῶν βουβώνων. Αποκρίνο ται τὸ νομιζόμενον ὑμῶν αἰσχύνη τῷ. CLEMENTIS ALEXANDRINI Dei sacrum dixerimus, quod est magni pretii, et non illiberali arte constructum, sed neque manu præstigiatoris ordinatum, sed voluntate Dei tem- plum effectum ? non enim nunc locum, sed electo- rum congregationem, appello Ecclesiain. Melius est hoc templum ad accipiendam Dei dignitatis magni- tudinem. Animal enim quod est magni pretii, ei qui est omni pretio dignus, imo cujus pretio nihil omnino respondet, consecratum est propter insi- gnem sanctitatem. Erit autem is Gnosticus qui magni pretii est, qui est in honore apud Deum, in quo Deus est collocatus, hoc est, in quo consecrata est Dei cognitio. Hic divinam inveniemus effigiem et sanctam imaginem in justa anima, quando ea quidem fuerit beata, ut que est præpurgata, beata autem efficiat opera. Hic est et quod nondum collocatur, et quod est collocatum : hoc quidem in iis qui jam facti sunt Gnostici ; illud autem in iis qui sunt in promptu ut fiant, etiamsi nondum sin digni Dei scientiam accipere. Nam quidquid est crediturum, jam tanquam fidele et Deo positam in honore simulacrum, virtute preditum, Deo est delicatum. CAPUT VI. Preces et gratiarum actiones a mente pura indesinenter oblatas omni sacrificio longe esse potiores. Quemadmodum ergo Deus loco non circumscri- bitur; neque animalis figuræ unquam assimila- tur: ita nec in eum similes cadunt affectiones, neque alicujus indiget, sicut quæ sunt nativa, ut sa- crificiumn instar alimenti propter famem concupiscat. In quodcunque cadunt affectus, in id cadit interitus, et ei qui non nutritur, cibum præbere est stultitia Porro autem comicus quoque ille Pherecrates le- C pide in comoedia quæ inscribitur Fugitivi, fecit deos cum hominibus expostulantes de sacris, + quod cumn diis sacrificarent, primum secer- neretur id quod eorum dedecori assignaretur, cum dicit: Nonne cum femora ad inguen usque valde circumlinxistis, et lumbos satis attenuastis, ipsam deinceps spinam tanquam limatam distribuistis no- bis quasi canibus? Deinde cum vos vestri invicem pudeat, multis modis celatis. » Eubulus autem, qui cst ipse quoque comicus, hoc modo ipse quoque scribit de sacrificiis : * ED. POTTER, 716, ED. PARIS. dignam Deo. » SYLBURG. Interpres, ac si esset scriptumn : legeris, SYLBURG. SYLBURG. Hos autem versus Grotius sic restituit et explicavit Excerpt., p. : Sacra cum facitis, nobisque diis Assignatis more coacti Partem ipudor est ista referre) Annon gemino femore ambeso Ipso tenus inguine, lumbos Quamvis tenues cum linxistis, Limatam denique spinum Et detritam tanquam canibus Nobis donare soletis, Tegitisque mola munera salsa, Quoniam pudet ista videri ? requirit, talem quampiam, paulo post, seu SYLBURG.-In nis. Paris. prior illa sententia sic se habet : tus vestros recensere, non dico quales sitis in s crificando, cum enecta et tabidosa quæque macta- tis cum de opinis et integris supervacua quæque truncatis, capitula et ungulas quæ domi quoque pueris et canibus destinassetis. › (79) 'Αξίας τοῦ Θεοῦ. Forte convenientius ἀξίαν (80) 'Ανίδρυτον. Lege ενίδρυτον. LowTH. (81) Πιστὴν ἤδη, Hanc sententiam perinde vertit D (32) Φθαρτὰ πάντα ἐστί. Forte non minus apte (83) Αὐτούς. Ms. Paris. αὐτοῖς. (84) "Οτε. Forte verius ὅτε, « cum, quando. (85) Αποκρίνετε. Metrum breviorem lectionem (86) Ἐνέμεθ'. Forte ἐνέμεσθ'. SYLBURG. (87) Κυσίν. Tertullianus, in Apol. : « Volo et re (88) Οι λήμασι κρύπτετε πολλοῖς. Fortasse
PG 9:443εἰ δὲ τιμώμενον χαίρει, φύσει ἀνενδεὲς ὑπάρχον, οὐκ ἀπεικότως ἡμεῖς δι’ εὐχῆς τιμῶμεν τὸν θεόν, καὶ ταύτην τὴν θυσίαν ἀρίστην καὶ ἁγιωτάτην μετὰ δικαιοσύνης ἀναπέμπομεν, τῷ δικαιοτάτῳ λόγῳ γεραίροντες, δι’ οὗ παραλαμβάνομεν τὴν γνῶσιν, διὰ τούτου δοξάζοντες ὃν μεμαθήκαμεν. ἔστι γοῦν τὸ παρ’ ἡμῖν θυσιαστήριον ἐνταῦθα τὸ ἐπίγειον [τὸ] ἄθροισμα τῶν ταῖς εὐχαῖς ἀνακειμένων, μίαν ὥσπερ ἔχον φωνὴν τὴν κοινὴν καὶ μίαν γνώμην. Αἱ δὲ διὰ τῆς ὀσφρήσεως, εἰ καὶ θειότεραι τῶν διὰ στόματος, τροφαί, ἀλλὰ ἀναπνοῆς εἰσι δηλωτικαί. τί οὖν φασι περὶ τοῦ θεοῦ; πότερον διαπνεῖται ὡς τὸ τῶν δαιμόνων γένος; ἢ ἐμπνεῖται μόνον ὡς τὰ ἔνυδρα κατὰ τὴν τῶν βραγχίων διαστολήν; ἢ περιπνεῖται καθάπερ τὰ ἔντομα κατὰ τὴν διὰ τῶν πτερύγων ἐπίθλιψιν τῆς ἐντομῆς; ἀλλ’ οὐκ ἄν τινι τούτων ἀπεικάσαιεν, εἴ γε εὖ φρονοῖεν, τὸν θεόν· ὅσα δὲ ἀναπνεῖ, κατὰ τὴν τοῦ πνεύμονος πρὸς τὸν θώρακα ἀντιδιαστολὴν ῥυμουλκεῖ τὸν ἀέρα. εἶτα εἰ σπλάγχνα δοῖεν καὶ ἀρτηρίας καὶ φλέβας καὶ νεῦρα καὶ μόρια τῷ θεῷ, οὐδὲν διαφέροντα εἰσηγήσονται τούτων. ἡ σύμπνοια δὲ ἐπὶ τῆς ἐκκλησίας λέγεται κυρίως.
ΜΙ Αὐτοῖς δὲ τοῖς θεοῖσι τὴν κέρκον μόνην Καὶ μηρόν, ὥσπερ παιδερασταῖς, θύετε. Καὶ παραγαγὼν τὸν Διόνυσον ἐν Σεμέλη, διαστελλό μενον πεποίηκεν· « Πρῶτον μὲν (89), ὅταν ἐμοί τι θύωσί τινες, αἷμα, κύστιν, μή καρδίαν μηδ' ἐπιπό λαιον (90)· ἐγὼ γὰρ οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν οὐδὲ μη- ρίαν (91). » Μένανδρός (92) τε, ι τὴν ὀσφὺν (93) ο ἄκραν, ο πεποίηκε, ι τὴν χολὴν, ὀστέα τὰ ἄἔρωτα, φησί, τοῖς θεοῖς ἐπιτιθέντες, αὐτοὶ τὰ ἄλλα ἀναλί σκουσιν. » Η γὰρ οὐχ ἡ τῶν ὁλοκαυτωμάτων κνίσσα καὶ τοῖς θηρίοις ἀφεκτέα; Εἰ δὲ τῷ ὄντι ἡ κνίσσα γέρας ἐστὶ θεῶν τῶν παρ' Ἕλλησιν, οὐκ ἂν φθάνοιεν καὶ τοὺς μαγείρους θεοποιοῦντες, οἱ τῆς ἴσης εὐδαι μονίας ἀξιοῦνται, καὶ τὸν ἰτμὸν (94) αὐτὸν προσκυ νοῦντες, προσέχεστέραν γινομένην τῇ κνίσσῃ τῇ πολυτιμήτῳ; και που Ἡσίοδος (95) κατά τινα μερι σμὸν κρεῶν ἀπατηθέντα φησὶ πρὸς τοῦ Προμηθέως τὸν Δία, λαβεῖν ὀστέα λευκὰ βοὺς δολίῃ ἐπὶ τέχνῃ ✈ οὐ κλέμμασι κρύπτετε πολλοῖς. Πρῶτον μέν, ὅταν ἐμοί τι θύωσίν τινες, θύουσιν αἷμα, κύστιν, οὐ μὴ καρδίαν, Μηδ' ἐπιπόλαιον· ἐγὼ γὰρ σάρκ' οὐκ ἐσθίω Γλυκ. - Πρῶτον μὲν ἦν ἐμοί τι θύωσιν, τινὲς θύουσι κύστιν, αἷμα· μηδεὶς καρδίαν, Μηδ' ἐπιπόλαιον· οὐκ ἐγὼ γὰρ ἐσθίω Γλυκύτερον οὐδὲν μηρίων. γλυκείαν, Τu οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν, οὐδὲ μη- ρία. γλυκεῖον τὸ γάλα καὶ τὴν χολήν. γλυκεῖαν τὸ γάλα, γλυκήν. γλυκέα νο- Μηδὲ λεγόντων ἐλευθε ρίαν τὴν ὑπὸ ἡδονῇ δουλείαν, καθάπερ οἱ τὴν χολήν γλυκείαν· « μηρία τα μηριαία ὀστα, ο μηρία τὰ ἐπὶ τῶν μερῶν ἐξαιρούμενα ὀστα. τὴν χολὴν ὀστέα τε ἄδρωτα, « κεκαλυμμένα ἀργέτι δημῷ. ὀσφὺν ἄκραν, κύστιν, χολήν, Όστα τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς ἐπιτιθέμενοι, Αὐτοὶ τὰ λοιπ᾽ ἀναλίσκουσ' ευωχούμενοι. Δυσκόλῳ, Ὡς θύουσι δ' οι τυμβωρύχοι, Κίστας φέροντες καὶ σταμνί, οὐχὶ τῶν θεῶν Ἕνεκ' ἀλλ' ἑαυτῶν. Ὁ λιβανωτὸς εὐσεβὲς Καὶ τὸ πόπανον· τοῦτ' ἔλαβεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὸ πῦρ Ο Απαν ἐπιτεθέν. Οἱ δὲ τὴν ὀσμὴν ἄκραν Καὶ τὴν χολὴν ὀστᾶ τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς Ἐπιθέντες αὐτοὶ τἆλλα καταπίνουσ'. Οἱ δὲ τὴν ὀσμὴν ἄκραν, Καὶ τὴν χολὴν ἔτ' ἐς τὰ βρώματα τοῖς θεοῖς Ἐπιτιθέντες, αὐτοὶ τἆλλα καταπίνουσι. Καὶ τὴν χολήν, ὀστᾶ τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς· τὴν κάμινον. τότ' ἔπειτα μέγαν βοῦν πρόφρονι θυμῷ Δασσάμενος προὔθηκε, Διός νόον ἐξαπαφίσκων. Τῷ μὲν γὰρ σάρκας τε καὶ ἔγκατα πίονι δημῷ Ἐν ῥινῷ κατέθηκε, καλύψας γαστρὶ βοείη Τῷ δ' αὖτ' ὀστέα λευκὰ βοὺς δολίῃ ἐπὶ τέχνῃ Εὐθετίσας κατέθηκε, καλύψας ἀργέτι δημῷ. ... STROMATUM LIB. VII. P. 848, ED. POTTER. 716-717, ED. PARIS. scripserat, HEIN- BIUS. ctionem exigit : STLBURG. Iidem versus a Grotio hoc modo emendati sunt, Excerpt., pag. : Primum mihi si faciendum est, sunt qui sacrificant Aut sanguinem aut vesicam : nemo corculum, Omentum nemo. Femore namque suavius Nil rescor unquam. et Casaub. in Athen. lib. iv, c. 11. LOWTH. A Hervetus corrigit sed non assequitur men- tem auctoris. lege Hesychius, Rectius, quam ut erat, aut ut volunt quidam, Col. Aurelianus lib. ur, c. 1: • Multa enim contrariæ significationis voca- bula sumpserunt, ut fella, quæ Græci cant, velut dulcia, cum sint amarissima. . ldem Plinius lib. xvi, c. 10. Hic ipse Clemens lib. 111, Strom., p. 177, Flor. edit. : Neque dicant libertatem eam, quæ est sub voluptate, servitutem, sicut ii, qui bilem di- cunt dulcem. Ita verterat antea Hervetus, sed altera pars hujus sententiæ ab ejus amanuensi pratermissa est p. 462. Porro Favorinus exponit femoralia ossa, et Hesychius, Videte igitur hic: . Ego enim neque felle vescor, neque femorum ossibus. . Sic paulo post, bilem, sive • fele, et quæ comedi non possunt ossa. Et p. 707, • ossibus et bile tosta. . Illud vero infra, num. 50, sic leg : Justissimo verbo honorantes, per quod accepimus cognit. ea q. d. per illud glorif., Fides ex auditu, aud. per verbum Christi (Rom. x.) Justum dicit per verbum edoctos, verbo remune- rari. Sic p. : • Gratias agens per verbum ei datum. » COLLECT. Diis quippe caudam consecratis el femur, Tanquam scelestis nempe pædiconibus. » Et in Semele introductum Bacchum facit disceptan- tem : « Primum quidem quod mihi sacrificant qui- dam sanguinem et vesicam, cordis autem ne super- ficiem quidem ego enim neque dulci vescor victima, nec femoribus. Scripsit autem Menan- der: Cum summos lumbos, bilem, et quæ comedi non possunt ossa diis imposuerint, ipsi consumunt alia. > Annon enim a nidore sacrificiorum vel bestiis est abstinendum? Sin auțem revera nidor est munus deorum qui sunt apud Græcos, cur non prius quoque coquos in deos referunt, qui æquali dignantur beatitudine, et non ipsum adorant cami- num, qui est huic venerabili nidori propinquior? Quin etiam Hesiodus dicit Jovem deceptum a Pro- metheo in divisione carnium accepisse, B includenda metro: ... SYLBURG. Hi Menandri versus exstabant in ejus ut refert Athenaeus lib. iv, c. 11, qu0 loco eos una cum aliis citavit; quos hoc modo exhibet Grotius, in Excerpt., pag. : Ut sacrificant vecticularii, Cistas et urnas inferunt, non hercule Deum, sed suaple gratia. Thus res pia est Libumque : namque id omne diis impenditur Flammis impositum. Cæterum isti fel merum, Lumbique extrema, et ingustabilia ossua Diis ponentes,reliquum ipsi deverant. sic exstant : ... Verum in secundo versu nonnulli codices ibi ha- bent, quod Clementi propius est. sent ‹ caminum. › Genus vero cur paulo post mutatum D sit nescio, nisi forte relatio facta sit ad intellectum, SYLBURG. agens scribit : ... • ibi tum magnum bovem prompto animo Divisum proposuit, Jovis mentem fallens : Hae enim carnesque et intestina pingui adipe In pelle deposuit, tegens ventre borino; In altera rursum ossa alba bovis dolosa arte Rite disponens deposuit, tegens candida arvina, etc. Post hæc, memoratis quæ ad Jovis electionem per- tinent, hos versus, quos allegavit Clemens, subjun- gil v. 586. (89) Πρῶτον μέν. Metrum talem quampiam le- (90) Ἐπιπόλαιον. Omentum. Vide Hesych. (91) Ἐγὼ γὰρ οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν οὐδὲ μηρίαν. (92) Μένανδρος. Menandri verba tali videntur (93) Τὴν ὀσφύν. In vulgatis Athenæi libris hæc (94) Ιτμόν. Η. aple τὸν ἱπνόν, ο furnum (95) Ησίοδος. Theogon. v. 556, de Prometheo
καὶ γάρ ἐστιν ἡ θυσία τῆς ἐκκλησίας λόγος ἀπὸ τῶν ἁγίων ψυχῶν ἀναθυμιώμενος, ἐκκαλυπτομένης ἅμα τῇ θυσίᾳ καὶ τῆς διανοίας ἁπάσης τῷ θεῷ. ἀλλὰ τὸν μὲν ἀρχαιότατον βωμὸν ἐν Δήλῳ ἁγνὸν εἶναι τεθρυλήκασι, πρὸς ὃν δὴ μόνον καὶ Πυθαγόραν προσελθεῖν φασι φόνῳ καὶ θανάτῳ μὴ μιανθέντα, βωμὸν δὲ ἀληθῶς ἅγιον τὴν δικαίαν ψυχὴν καὶ τὸ ἀπ’ αὐτῆς θυμίαμα τὴν ὁσίαν εὐχὴν λέγουσιν ἡμῖν ἀπιστήσουσιν; σαρκοφαγιῶν δ’, οἶμαι, προφάσει αἱ θυσίαι τοῖς ἀνθρώποις ἐπινενόηνται. ἐξῆν δὲ καὶ ἄλλως ἄνευ τῆς τοιαύτης εἰδωλολατρείας μεταλαμβάνειν κρεῶν τὸν βουλόμενον. αἱ μὲν γὰρ κατὰ τὸν νόμον θυσίαι τὴν περὶ ἡμᾶς εὐσέβειαν ἀλληγοροῦσι, καθάπερ ἡ τρυγὼν καὶ ἡ περιστερὰ ὑπὲρ ἁμαρτιῶν προσφερόμεναι τὴν ἀποκάθαρσιν τοῦ ἀλόγου μέρους τῆς ψυχῆς προσδεκτὴν μηνύουσι τῷ θεῷ. εἰ δέ τις τῶν δικαίων οὐκ ἐπιφορτίζει τῇ τῶν κρεῶν βρώσει τὴν ψυχήν, λόγῳ τινὶ εὐλόγῳ χρῆται, οὐχ ᾧ Πυθαγόρας καὶ οἱ ἀπ’ αὐτοῦ τὴν μετένδεσιν ὀνειροπολοῦντες τῆς ψυχῆς.
ΜΙ Αὐτοῖς δὲ τοῖς θεοῖσι τὴν κέρκον μόνην Καὶ μηρόν, ὥσπερ παιδερασταῖς, θύετε. Καὶ παραγαγὼν τὸν Διόνυσον ἐν Σεμέλη, διαστελλό μενον πεποίηκεν· « Πρῶτον μὲν (89), ὅταν ἐμοί τι θύωσί τινες, αἷμα, κύστιν, μή καρδίαν μηδ' ἐπιπό λαιον (90)· ἐγὼ γὰρ οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν οὐδὲ μη- ρίαν (91). » Μένανδρός (92) τε, ι τὴν ὀσφὺν (93) ο ἄκραν, ο πεποίηκε, ι τὴν χολὴν, ὀστέα τὰ ἄἔρωτα, φησί, τοῖς θεοῖς ἐπιτιθέντες, αὐτοὶ τὰ ἄλλα ἀναλί σκουσιν. » Η γὰρ οὐχ ἡ τῶν ὁλοκαυτωμάτων κνίσσα καὶ τοῖς θηρίοις ἀφεκτέα; Εἰ δὲ τῷ ὄντι ἡ κνίσσα γέρας ἐστὶ θεῶν τῶν παρ' Ἕλλησιν, οὐκ ἂν φθάνοιεν καὶ τοὺς μαγείρους θεοποιοῦντες, οἱ τῆς ἴσης εὐδαι μονίας ἀξιοῦνται, καὶ τὸν ἰτμὸν (94) αὐτὸν προσκυ νοῦντες, προσέχεστέραν γινομένην τῇ κνίσσῃ τῇ πολυτιμήτῳ; και που Ἡσίοδος (95) κατά τινα μερι σμὸν κρεῶν ἀπατηθέντα φησὶ πρὸς τοῦ Προμηθέως τὸν Δία, λαβεῖν ὀστέα λευκὰ βοὺς δολίῃ ἐπὶ τέχνῃ ✈ οὐ κλέμμασι κρύπτετε πολλοῖς. Πρῶτον μέν, ὅταν ἐμοί τι θύωσίν τινες, θύουσιν αἷμα, κύστιν, οὐ μὴ καρδίαν, Μηδ' ἐπιπόλαιον· ἐγὼ γὰρ σάρκ' οὐκ ἐσθίω Γλυκ. - Πρῶτον μὲν ἦν ἐμοί τι θύωσιν, τινὲς θύουσι κύστιν, αἷμα· μηδεὶς καρδίαν, Μηδ' ἐπιπόλαιον· οὐκ ἐγὼ γὰρ ἐσθίω Γλυκύτερον οὐδὲν μηρίων. γλυκείαν, Τu οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν, οὐδὲ μη- ρία. γλυκεῖον τὸ γάλα καὶ τὴν χολήν. γλυκεῖαν τὸ γάλα, γλυκήν. γλυκέα νο- Μηδὲ λεγόντων ἐλευθε ρίαν τὴν ὑπὸ ἡδονῇ δουλείαν, καθάπερ οἱ τὴν χολήν γλυκείαν· « μηρία τα μηριαία ὀστα, ο μηρία τὰ ἐπὶ τῶν μερῶν ἐξαιρούμενα ὀστα. τὴν χολὴν ὀστέα τε ἄδρωτα, « κεκαλυμμένα ἀργέτι δημῷ. ὀσφὺν ἄκραν, κύστιν, χολήν, Όστα τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς ἐπιτιθέμενοι, Αὐτοὶ τὰ λοιπ᾽ ἀναλίσκουσ' ευωχούμενοι. Δυσκόλῳ, Ὡς θύουσι δ' οι τυμβωρύχοι, Κίστας φέροντες καὶ σταμνί, οὐχὶ τῶν θεῶν Ἕνεκ' ἀλλ' ἑαυτῶν. Ὁ λιβανωτὸς εὐσεβὲς Καὶ τὸ πόπανον· τοῦτ' ἔλαβεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὸ πῦρ Ο Απαν ἐπιτεθέν. Οἱ δὲ τὴν ὀσμὴν ἄκραν Καὶ τὴν χολὴν ὀστᾶ τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς Ἐπιθέντες αὐτοὶ τἆλλα καταπίνουσ'. Οἱ δὲ τὴν ὀσμὴν ἄκραν, Καὶ τὴν χολὴν ἔτ' ἐς τὰ βρώματα τοῖς θεοῖς Ἐπιτιθέντες, αὐτοὶ τἆλλα καταπίνουσι. Καὶ τὴν χολήν, ὀστᾶ τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς· τὴν κάμινον. τότ' ἔπειτα μέγαν βοῦν πρόφρονι θυμῷ Δασσάμενος προὔθηκε, Διός νόον ἐξαπαφίσκων. Τῷ μὲν γὰρ σάρκας τε καὶ ἔγκατα πίονι δημῷ Ἐν ῥινῷ κατέθηκε, καλύψας γαστρὶ βοείη Τῷ δ' αὖτ' ὀστέα λευκὰ βοὺς δολίῃ ἐπὶ τέχνῃ Εὐθετίσας κατέθηκε, καλύψας ἀργέτι δημῷ. ... STROMATUM LIB. VII. P. 848, ED. POTTER. 716-717, ED. PARIS. scripserat, HEIN- BIUS. ctionem exigit : STLBURG. Iidem versus a Grotio hoc modo emendati sunt, Excerpt., pag. : Primum mihi si faciendum est, sunt qui sacrificant Aut sanguinem aut vesicam : nemo corculum, Omentum nemo. Femore namque suavius Nil rescor unquam. et Casaub. in Athen. lib. iv, c. 11. LOWTH. A Hervetus corrigit sed non assequitur men- tem auctoris. lege Hesychius, Rectius, quam ut erat, aut ut volunt quidam, Col. Aurelianus lib. ur, c. 1: • Multa enim contrariæ significationis voca- bula sumpserunt, ut fella, quæ Græci cant, velut dulcia, cum sint amarissima. . ldem Plinius lib. xvi, c. 10. Hic ipse Clemens lib. 111, Strom., p. 177, Flor. edit. : Neque dicant libertatem eam, quæ est sub voluptate, servitutem, sicut ii, qui bilem di- cunt dulcem. Ita verterat antea Hervetus, sed altera pars hujus sententiæ ab ejus amanuensi pratermissa est p. 462. Porro Favorinus exponit femoralia ossa, et Hesychius, Videte igitur hic: . Ego enim neque felle vescor, neque femorum ossibus. . Sic paulo post, bilem, sive • fele, et quæ comedi non possunt ossa. Et p. 707, • ossibus et bile tosta. . Illud vero infra, num. 50, sic leg : Justissimo verbo honorantes, per quod accepimus cognit. ea q. d. per illud glorif., Fides ex auditu, aud. per verbum Christi (Rom. x.) Justum dicit per verbum edoctos, verbo remune- rari. Sic p. : • Gratias agens per verbum ei datum. » COLLECT. Diis quippe caudam consecratis el femur, Tanquam scelestis nempe pædiconibus. » Et in Semele introductum Bacchum facit disceptan- tem : « Primum quidem quod mihi sacrificant qui- dam sanguinem et vesicam, cordis autem ne super- ficiem quidem ego enim neque dulci vescor victima, nec femoribus. Scripsit autem Menan- der: Cum summos lumbos, bilem, et quæ comedi non possunt ossa diis imposuerint, ipsi consumunt alia. > Annon enim a nidore sacrificiorum vel bestiis est abstinendum? Sin auțem revera nidor est munus deorum qui sunt apud Græcos, cur non prius quoque coquos in deos referunt, qui æquali dignantur beatitudine, et non ipsum adorant cami- num, qui est huic venerabili nidori propinquior? Quin etiam Hesiodus dicit Jovem deceptum a Pro- metheo in divisione carnium accepisse, B includenda metro: ... SYLBURG. Hi Menandri versus exstabant in ejus ut refert Athenaeus lib. iv, c. 11, qu0 loco eos una cum aliis citavit; quos hoc modo exhibet Grotius, in Excerpt., pag. : Ut sacrificant vecticularii, Cistas et urnas inferunt, non hercule Deum, sed suaple gratia. Thus res pia est Libumque : namque id omne diis impenditur Flammis impositum. Cæterum isti fel merum, Lumbique extrema, et ingustabilia ossua Diis ponentes,reliquum ipsi deverant. sic exstant : ... Verum in secundo versu nonnulli codices ibi ha- bent, quod Clementi propius est. sent ‹ caminum. › Genus vero cur paulo post mutatum D sit nescio, nisi forte relatio facta sit ad intellectum, SYLBURG. agens scribit : ... • ibi tum magnum bovem prompto animo Divisum proposuit, Jovis mentem fallens : Hae enim carnesque et intestina pingui adipe In pelle deposuit, tegens ventre borino; In altera rursum ossa alba bovis dolosa arte Rite disponens deposuit, tegens candida arvina, etc. Post hæc, memoratis quæ ad Jovis electionem per- tinent, hos versus, quos allegavit Clemens, subjun- gil v. 586. (89) Πρῶτον μέν. Metrum talem quampiam le- (90) Ἐπιπόλαιον. Omentum. Vide Hesych. (91) Ἐγὼ γὰρ οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν οὐδὲ μηρίαν. (92) Μένανδρος. Menandri verba tali videntur (93) Τὴν ὀσφύν. In vulgatis Athenæi libris hæc (94) Ιτμόν. Η. aple τὸν ἱπνόν, ο furnum (95) Ησίοδος. Theogon. v. 556, de Prometheo
δοκεῖ δὲ Ξενοκράτης ἰδίᾳ πραγματευόμενος Περὶ τῆς ἀπὸ τῶν ζῴων τροφῆς καὶ Πολέμων ἐν τοῖς Περὶ τοῦ κατὰ φύσιν βίου συντάγμασι σαφῶς λέγειν, ὡς ἀσύμφορόν ἐστιν ἡ διὰ τῶν σαρκῶν τροφή, [ἣ] εἰργασμένη ἤδη καὶ ἐξομοιοῖ ταῖς τῶν ἀλόγων ψυχαῖς. Ταύτῃ καὶ μάλιστα Ἰουδαῖοι χοιρείου ἀπέχονται, ὡς ἂν τοῦ θηρίου τούτου μιαροῦ ὄντος, ἐπεὶ μάλιστα τῶν ἄλλων τοὺς καρποὺς ἀνορύσσει καὶ φθείρει. ἐὰν δὲ λέγωσι τοῖς ἀνθρώποις δεδόσθαι τὰ ζῷα, καὶ ἡμεῖς συνομολογοῦμεν, πλὴν οὐ πάντως εἰς βρῶσιν οὐδὲ μὴν πάντα, ἀλλ’ ὅσα ἀεργά. διόπερ οὐ κακῶς ὁ κωμικὸς Πλάτων ἐν ταῖς Ἑορταῖς τῷ δράματί φησιν· τῶν γὰρ τετραπόδων οὐδὲν ἀποκτείνειν ἔδει ἡμᾶς τὸ λοιπόν, πλὴν ὑῶν. τὰ γὰρ κρέα ἥδιστα ἔχουσιν, καὶ οὐδὲν ἀφ’ ὑὸς γίγνεται πλὴν ὕστριχες καὶ πηλὸς ἡμῖν καὶ βοή. ὅθεν καὶ ὁ Αἴσωπος οὐ κακῶς ἔφη τοὺς ὗς κεκραγέναι μέγιστον, ὅταν ἕλκωνται· συνειδέναι γὰρ αὑτοῖς εἰς οὐδὲν ἄλλο χρησίμοις πλὴν εἰς τὴν θυσίαν. διὸ καὶ Κλεάνθης φησὶν ἀνθ’ ἁλῶν αὐτοὺς ἔχειν τὴν ψυχήν, ἵνα μὴ σαπῇ τὰ κρέα. οἳ μὲν οὖν ὡς ἄχρηστον ἐσθίουσιν, οἳ δ’ ὡς λυμαντικὸν τῶν καρπῶν καὶ ἄλλοι διὰ τὸ κατωφερὲς εἰς συνουσίαν εἶναι τὸ ζῷον οὐκ ἐσθίουσιν.
ΜΙ Αὐτοῖς δὲ τοῖς θεοῖσι τὴν κέρκον μόνην Καὶ μηρόν, ὥσπερ παιδερασταῖς, θύετε. Καὶ παραγαγὼν τὸν Διόνυσον ἐν Σεμέλη, διαστελλό μενον πεποίηκεν· « Πρῶτον μὲν (89), ὅταν ἐμοί τι θύωσί τινες, αἷμα, κύστιν, μή καρδίαν μηδ' ἐπιπό λαιον (90)· ἐγὼ γὰρ οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν οὐδὲ μη- ρίαν (91). » Μένανδρός (92) τε, ι τὴν ὀσφὺν (93) ο ἄκραν, ο πεποίηκε, ι τὴν χολὴν, ὀστέα τὰ ἄἔρωτα, φησί, τοῖς θεοῖς ἐπιτιθέντες, αὐτοὶ τὰ ἄλλα ἀναλί σκουσιν. » Η γὰρ οὐχ ἡ τῶν ὁλοκαυτωμάτων κνίσσα καὶ τοῖς θηρίοις ἀφεκτέα; Εἰ δὲ τῷ ὄντι ἡ κνίσσα γέρας ἐστὶ θεῶν τῶν παρ' Ἕλλησιν, οὐκ ἂν φθάνοιεν καὶ τοὺς μαγείρους θεοποιοῦντες, οἱ τῆς ἴσης εὐδαι μονίας ἀξιοῦνται, καὶ τὸν ἰτμὸν (94) αὐτὸν προσκυ νοῦντες, προσέχεστέραν γινομένην τῇ κνίσσῃ τῇ πολυτιμήτῳ; και που Ἡσίοδος (95) κατά τινα μερι σμὸν κρεῶν ἀπατηθέντα φησὶ πρὸς τοῦ Προμηθέως τὸν Δία, λαβεῖν ὀστέα λευκὰ βοὺς δολίῃ ἐπὶ τέχνῃ ✈ οὐ κλέμμασι κρύπτετε πολλοῖς. Πρῶτον μέν, ὅταν ἐμοί τι θύωσίν τινες, θύουσιν αἷμα, κύστιν, οὐ μὴ καρδίαν, Μηδ' ἐπιπόλαιον· ἐγὼ γὰρ σάρκ' οὐκ ἐσθίω Γλυκ. - Πρῶτον μὲν ἦν ἐμοί τι θύωσιν, τινὲς θύουσι κύστιν, αἷμα· μηδεὶς καρδίαν, Μηδ' ἐπιπόλαιον· οὐκ ἐγὼ γὰρ ἐσθίω Γλυκύτερον οὐδὲν μηρίων. γλυκείαν, Τu οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν, οὐδὲ μη- ρία. γλυκεῖον τὸ γάλα καὶ τὴν χολήν. γλυκεῖαν τὸ γάλα, γλυκήν. γλυκέα νο- Μηδὲ λεγόντων ἐλευθε ρίαν τὴν ὑπὸ ἡδονῇ δουλείαν, καθάπερ οἱ τὴν χολήν γλυκείαν· « μηρία τα μηριαία ὀστα, ο μηρία τὰ ἐπὶ τῶν μερῶν ἐξαιρούμενα ὀστα. τὴν χολὴν ὀστέα τε ἄδρωτα, « κεκαλυμμένα ἀργέτι δημῷ. ὀσφὺν ἄκραν, κύστιν, χολήν, Όστα τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς ἐπιτιθέμενοι, Αὐτοὶ τὰ λοιπ᾽ ἀναλίσκουσ' ευωχούμενοι. Δυσκόλῳ, Ὡς θύουσι δ' οι τυμβωρύχοι, Κίστας φέροντες καὶ σταμνί, οὐχὶ τῶν θεῶν Ἕνεκ' ἀλλ' ἑαυτῶν. Ὁ λιβανωτὸς εὐσεβὲς Καὶ τὸ πόπανον· τοῦτ' ἔλαβεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὸ πῦρ Ο Απαν ἐπιτεθέν. Οἱ δὲ τὴν ὀσμὴν ἄκραν Καὶ τὴν χολὴν ὀστᾶ τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς Ἐπιθέντες αὐτοὶ τἆλλα καταπίνουσ'. Οἱ δὲ τὴν ὀσμὴν ἄκραν, Καὶ τὴν χολὴν ἔτ' ἐς τὰ βρώματα τοῖς θεοῖς Ἐπιτιθέντες, αὐτοὶ τἆλλα καταπίνουσι. Καὶ τὴν χολήν, ὀστᾶ τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς· τὴν κάμινον. τότ' ἔπειτα μέγαν βοῦν πρόφρονι θυμῷ Δασσάμενος προὔθηκε, Διός νόον ἐξαπαφίσκων. Τῷ μὲν γὰρ σάρκας τε καὶ ἔγκατα πίονι δημῷ Ἐν ῥινῷ κατέθηκε, καλύψας γαστρὶ βοείη Τῷ δ' αὖτ' ὀστέα λευκὰ βοὺς δολίῃ ἐπὶ τέχνῃ Εὐθετίσας κατέθηκε, καλύψας ἀργέτι δημῷ. ... STROMATUM LIB. VII. P. 848, ED. POTTER. 716-717, ED. PARIS. scripserat, HEIN- BIUS. ctionem exigit : STLBURG. Iidem versus a Grotio hoc modo emendati sunt, Excerpt., pag. : Primum mihi si faciendum est, sunt qui sacrificant Aut sanguinem aut vesicam : nemo corculum, Omentum nemo. Femore namque suavius Nil rescor unquam. et Casaub. in Athen. lib. iv, c. 11. LOWTH. A Hervetus corrigit sed non assequitur men- tem auctoris. lege Hesychius, Rectius, quam ut erat, aut ut volunt quidam, Col. Aurelianus lib. ur, c. 1: • Multa enim contrariæ significationis voca- bula sumpserunt, ut fella, quæ Græci cant, velut dulcia, cum sint amarissima. . ldem Plinius lib. xvi, c. 10. Hic ipse Clemens lib. 111, Strom., p. 177, Flor. edit. : Neque dicant libertatem eam, quæ est sub voluptate, servitutem, sicut ii, qui bilem di- cunt dulcem. Ita verterat antea Hervetus, sed altera pars hujus sententiæ ab ejus amanuensi pratermissa est p. 462. Porro Favorinus exponit femoralia ossa, et Hesychius, Videte igitur hic: . Ego enim neque felle vescor, neque femorum ossibus. . Sic paulo post, bilem, sive • fele, et quæ comedi non possunt ossa. Et p. 707, • ossibus et bile tosta. . Illud vero infra, num. 50, sic leg : Justissimo verbo honorantes, per quod accepimus cognit. ea q. d. per illud glorif., Fides ex auditu, aud. per verbum Christi (Rom. x.) Justum dicit per verbum edoctos, verbo remune- rari. Sic p. : • Gratias agens per verbum ei datum. » COLLECT. Diis quippe caudam consecratis el femur, Tanquam scelestis nempe pædiconibus. » Et in Semele introductum Bacchum facit disceptan- tem : « Primum quidem quod mihi sacrificant qui- dam sanguinem et vesicam, cordis autem ne super- ficiem quidem ego enim neque dulci vescor victima, nec femoribus. Scripsit autem Menan- der: Cum summos lumbos, bilem, et quæ comedi non possunt ossa diis imposuerint, ipsi consumunt alia. > Annon enim a nidore sacrificiorum vel bestiis est abstinendum? Sin auțem revera nidor est munus deorum qui sunt apud Græcos, cur non prius quoque coquos in deos referunt, qui æquali dignantur beatitudine, et non ipsum adorant cami- num, qui est huic venerabili nidori propinquior? Quin etiam Hesiodus dicit Jovem deceptum a Pro- metheo in divisione carnium accepisse, B includenda metro: ... SYLBURG. Hi Menandri versus exstabant in ejus ut refert Athenaeus lib. iv, c. 11, qu0 loco eos una cum aliis citavit; quos hoc modo exhibet Grotius, in Excerpt., pag. : Ut sacrificant vecticularii, Cistas et urnas inferunt, non hercule Deum, sed suaple gratia. Thus res pia est Libumque : namque id omne diis impenditur Flammis impositum. Cæterum isti fel merum, Lumbique extrema, et ingustabilia ossua Diis ponentes,reliquum ipsi deverant. sic exstant : ... Verum in secundo versu nonnulli codices ibi ha- bent, quod Clementi propius est. sent ‹ caminum. › Genus vero cur paulo post mutatum D sit nescio, nisi forte relatio facta sit ad intellectum, SYLBURG. agens scribit : ... • ibi tum magnum bovem prompto animo Divisum proposuit, Jovis mentem fallens : Hae enim carnesque et intestina pingui adipe In pelle deposuit, tegens ventre borino; In altera rursum ossa alba bovis dolosa arte Rite disponens deposuit, tegens candida arvina, etc. Post hæc, memoratis quæ ad Jovis electionem per- tinent, hos versus, quos allegavit Clemens, subjun- gil v. 586. (89) Πρῶτον μέν. Metrum talem quampiam le- (90) Ἐπιπόλαιον. Omentum. Vide Hesych. (91) Ἐγὼ γὰρ οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν οὐδὲ μηρίαν. (92) Μένανδρος. Menandri verba tali videntur (93) Τὴν ὀσφύν. In vulgatis Athenæi libris hæc (94) Ιτμόν. Η. aple τὸν ἱπνόν, ο furnum (95) Ησίοδος. Theogon. v. 556, de Prometheo
ταύτῃ οὐδὲ τὸν τράγον ὁ νόμος θύει πλὴν ἐπὶ μόνῃ τῇ διοπομπήσει τῶν κακῶν, ἐπεὶ μητρόπολις κακίας ἡδονή. αὐτίκα καὶ συμβάλλεσθαι τὴν τῶν τραγείων κρεῶν βρῶσιν πρὸς ἐπιληψίαν λέγουσι. φασὶ δὲ πλείστην ἀνάδοσιν ἐκ χοιρείων γίνεσθαι κρεῶν, διὸ τοῖς μὲν ἀσκοῦσι τὸ σῶμα χρησιμεύει, τοῖς δὲ αὐτὴν τὴν ψυχὴν αὔξειν ἐπιχειροῦσι διὰ τὴν νωθρίαν τὴν ἀπὸ τῆς κρεοφαγίας ἐγγινομένην οὐκέτι. τάχ’ ἄν τις τῶν γνωστικῶν καὶ ἀσκήσεως χάριν σαρκοφαγίας ἀπόσχοιτο καὶ τοῦ μὴ σφριγᾶν περὶ τὰ ἀφροδίσια τὴν σάρκα. οἶνος γάρ, φησὶν Ἀνδροκύδης, καὶ σαρκῶν ἐμφορήσεις σῶμα μὲν ῥωμαλέον ἀπεργάζονται, ψυχὴν δὲ νωχαλεστέραν. ἄθετος οὖν ἡ τοιαύτη τροφὴ πρὸς σύνεσιν ἀκριβῆ. διὸ καὶ Αἰγύπτιοι ἐν ταῖς κατ’ αὐτοὺς ἁγνείαις οὐκ ἐπιτρέπουσι τοῖς ἱερεῦσι σιτεῖσθαι σάρκας ὀρνιθείοις τε ὡς κουφοτάτοις χρῶνται καὶ ἰχθύων οὐχ ἅπτονται καὶ δι’ ἄλλους μέν τινας μύθους, μάλιστα δὲ ὡς πλαδαρὰν τὴν σάρκα τῆς τοιᾶσδε κατασκευαζούσης βρώσεως.
ΜΙ Αὐτοῖς δὲ τοῖς θεοῖσι τὴν κέρκον μόνην Καὶ μηρόν, ὥσπερ παιδερασταῖς, θύετε. Καὶ παραγαγὼν τὸν Διόνυσον ἐν Σεμέλη, διαστελλό μενον πεποίηκεν· « Πρῶτον μὲν (89), ὅταν ἐμοί τι θύωσί τινες, αἷμα, κύστιν, μή καρδίαν μηδ' ἐπιπό λαιον (90)· ἐγὼ γὰρ οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν οὐδὲ μη- ρίαν (91). » Μένανδρός (92) τε, ι τὴν ὀσφὺν (93) ο ἄκραν, ο πεποίηκε, ι τὴν χολὴν, ὀστέα τὰ ἄἔρωτα, φησί, τοῖς θεοῖς ἐπιτιθέντες, αὐτοὶ τὰ ἄλλα ἀναλί σκουσιν. » Η γὰρ οὐχ ἡ τῶν ὁλοκαυτωμάτων κνίσσα καὶ τοῖς θηρίοις ἀφεκτέα; Εἰ δὲ τῷ ὄντι ἡ κνίσσα γέρας ἐστὶ θεῶν τῶν παρ' Ἕλλησιν, οὐκ ἂν φθάνοιεν καὶ τοὺς μαγείρους θεοποιοῦντες, οἱ τῆς ἴσης εὐδαι μονίας ἀξιοῦνται, καὶ τὸν ἰτμὸν (94) αὐτὸν προσκυ νοῦντες, προσέχεστέραν γινομένην τῇ κνίσσῃ τῇ πολυτιμήτῳ; και που Ἡσίοδος (95) κατά τινα μερι σμὸν κρεῶν ἀπατηθέντα φησὶ πρὸς τοῦ Προμηθέως τὸν Δία, λαβεῖν ὀστέα λευκὰ βοὺς δολίῃ ἐπὶ τέχνῃ ✈ οὐ κλέμμασι κρύπτετε πολλοῖς. Πρῶτον μέν, ὅταν ἐμοί τι θύωσίν τινες, θύουσιν αἷμα, κύστιν, οὐ μὴ καρδίαν, Μηδ' ἐπιπόλαιον· ἐγὼ γὰρ σάρκ' οὐκ ἐσθίω Γλυκ. - Πρῶτον μὲν ἦν ἐμοί τι θύωσιν, τινὲς θύουσι κύστιν, αἷμα· μηδεὶς καρδίαν, Μηδ' ἐπιπόλαιον· οὐκ ἐγὼ γὰρ ἐσθίω Γλυκύτερον οὐδὲν μηρίων. γλυκείαν, Τu οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν, οὐδὲ μη- ρία. γλυκεῖον τὸ γάλα καὶ τὴν χολήν. γλυκεῖαν τὸ γάλα, γλυκήν. γλυκέα νο- Μηδὲ λεγόντων ἐλευθε ρίαν τὴν ὑπὸ ἡδονῇ δουλείαν, καθάπερ οἱ τὴν χολήν γλυκείαν· « μηρία τα μηριαία ὀστα, ο μηρία τὰ ἐπὶ τῶν μερῶν ἐξαιρούμενα ὀστα. τὴν χολὴν ὀστέα τε ἄδρωτα, « κεκαλυμμένα ἀργέτι δημῷ. ὀσφὺν ἄκραν, κύστιν, χολήν, Όστα τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς ἐπιτιθέμενοι, Αὐτοὶ τὰ λοιπ᾽ ἀναλίσκουσ' ευωχούμενοι. Δυσκόλῳ, Ὡς θύουσι δ' οι τυμβωρύχοι, Κίστας φέροντες καὶ σταμνί, οὐχὶ τῶν θεῶν Ἕνεκ' ἀλλ' ἑαυτῶν. Ὁ λιβανωτὸς εὐσεβὲς Καὶ τὸ πόπανον· τοῦτ' ἔλαβεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὸ πῦρ Ο Απαν ἐπιτεθέν. Οἱ δὲ τὴν ὀσμὴν ἄκραν Καὶ τὴν χολὴν ὀστᾶ τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς Ἐπιθέντες αὐτοὶ τἆλλα καταπίνουσ'. Οἱ δὲ τὴν ὀσμὴν ἄκραν, Καὶ τὴν χολὴν ἔτ' ἐς τὰ βρώματα τοῖς θεοῖς Ἐπιτιθέντες, αὐτοὶ τἆλλα καταπίνουσι. Καὶ τὴν χολήν, ὀστᾶ τ' ἄβρωτα τοῖς θεοῖς· τὴν κάμινον. τότ' ἔπειτα μέγαν βοῦν πρόφρονι θυμῷ Δασσάμενος προὔθηκε, Διός νόον ἐξαπαφίσκων. Τῷ μὲν γὰρ σάρκας τε καὶ ἔγκατα πίονι δημῷ Ἐν ῥινῷ κατέθηκε, καλύψας γαστρὶ βοείη Τῷ δ' αὖτ' ὀστέα λευκὰ βοὺς δολίῃ ἐπὶ τέχνῃ Εὐθετίσας κατέθηκε, καλύψας ἀργέτι δημῷ. ... STROMATUM LIB. VII. P. 848, ED. POTTER. 716-717, ED. PARIS. scripserat, HEIN- BIUS. ctionem exigit : STLBURG. Iidem versus a Grotio hoc modo emendati sunt, Excerpt., pag. : Primum mihi si faciendum est, sunt qui sacrificant Aut sanguinem aut vesicam : nemo corculum, Omentum nemo. Femore namque suavius Nil rescor unquam. et Casaub. in Athen. lib. iv, c. 11. LOWTH. A Hervetus corrigit sed non assequitur men- tem auctoris. lege Hesychius, Rectius, quam ut erat, aut ut volunt quidam, Col. Aurelianus lib. ur, c. 1: • Multa enim contrariæ significationis voca- bula sumpserunt, ut fella, quæ Græci cant, velut dulcia, cum sint amarissima. . ldem Plinius lib. xvi, c. 10. Hic ipse Clemens lib. 111, Strom., p. 177, Flor. edit. : Neque dicant libertatem eam, quæ est sub voluptate, servitutem, sicut ii, qui bilem di- cunt dulcem. Ita verterat antea Hervetus, sed altera pars hujus sententiæ ab ejus amanuensi pratermissa est p. 462. Porro Favorinus exponit femoralia ossa, et Hesychius, Videte igitur hic: . Ego enim neque felle vescor, neque femorum ossibus. . Sic paulo post, bilem, sive • fele, et quæ comedi non possunt ossa. Et p. 707, • ossibus et bile tosta. . Illud vero infra, num. 50, sic leg : Justissimo verbo honorantes, per quod accepimus cognit. ea q. d. per illud glorif., Fides ex auditu, aud. per verbum Christi (Rom. x.) Justum dicit per verbum edoctos, verbo remune- rari. Sic p. : • Gratias agens per verbum ei datum. » COLLECT. Diis quippe caudam consecratis el femur, Tanquam scelestis nempe pædiconibus. » Et in Semele introductum Bacchum facit disceptan- tem : « Primum quidem quod mihi sacrificant qui- dam sanguinem et vesicam, cordis autem ne super- ficiem quidem ego enim neque dulci vescor victima, nec femoribus. Scripsit autem Menan- der: Cum summos lumbos, bilem, et quæ comedi non possunt ossa diis imposuerint, ipsi consumunt alia. > Annon enim a nidore sacrificiorum vel bestiis est abstinendum? Sin auțem revera nidor est munus deorum qui sunt apud Græcos, cur non prius quoque coquos in deos referunt, qui æquali dignantur beatitudine, et non ipsum adorant cami- num, qui est huic venerabili nidori propinquior? Quin etiam Hesiodus dicit Jovem deceptum a Pro- metheo in divisione carnium accepisse, B includenda metro: ... SYLBURG. Hi Menandri versus exstabant in ejus ut refert Athenaeus lib. iv, c. 11, qu0 loco eos una cum aliis citavit; quos hoc modo exhibet Grotius, in Excerpt., pag. : Ut sacrificant vecticularii, Cistas et urnas inferunt, non hercule Deum, sed suaple gratia. Thus res pia est Libumque : namque id omne diis impenditur Flammis impositum. Cæterum isti fel merum, Lumbique extrema, et ingustabilia ossua Diis ponentes,reliquum ipsi deverant. sic exstant : ... Verum in secundo versu nonnulli codices ibi ha- bent, quod Clementi propius est. sent ‹ caminum. › Genus vero cur paulo post mutatum D sit nescio, nisi forte relatio facta sit ad intellectum, SYLBURG. agens scribit : ... • ibi tum magnum bovem prompto animo Divisum proposuit, Jovis mentem fallens : Hae enim carnesque et intestina pingui adipe In pelle deposuit, tegens ventre borino; In altera rursum ossa alba bovis dolosa arte Rite disponens deposuit, tegens candida arvina, etc. Post hæc, memoratis quæ ad Jovis electionem per- tinent, hos versus, quos allegavit Clemens, subjun- gil v. 586. (89) Πρῶτον μέν. Metrum talem quampiam le- (90) Ἐπιπόλαιον. Omentum. Vide Hesych. (91) Ἐγὼ γὰρ οὐκ ἐσθίω γλυκεῖαν οὐδὲ μηρίαν. (92) Μένανδρος. Menandri verba tali videntur (93) Τὴν ὀσφύν. In vulgatis Athenæi libris hæc (94) Ιτμόν. Η. aple τὸν ἱπνόν, ο furnum (95) Ησίοδος. Theogon. v. 556, de Prometheo
Liber Octavus
PG 9:445ἤδη δὲ τὰ μὲν χερσαῖα καὶ τὰ πτηνὰ τὸν αὐτὸν ταῖς ἡμετέραις ψυχαῖς ἀναπνέοντα ἀέρα τρέφεται, συγγενῆ τῷ ἀέρι τὴν ψυχὴν κεκτημένα, τοὺς δὲ ἰχθῦς οὐδὲ ἀναπνεῖν φασι τοῦτον τὸν ἀέρα, ἀλλ’ ἐκεῖνον ὃς ἐγκέκραται τῷ ὕδατι εὐθέως κατὰ τὴν πρώτην γένεσιν, καθάπερ καὶ τοῖς λοιποῖς στοιχείοις, ὃ καὶ δεῖγμα τῆς ὑλικῆς διαμονῆς. Δεῖ τοίνυν θυσίας προσφέρειν τῷ θεῷ μὴ πολυτελεῖς, ἀλλὰ θεοφιλεῖς, καὶ τὸ θυμίαμα ἐκεῖνο τὸ σύνθετον τὸ ἐν τῷ νόμῳ τὸ ἐκ πολλῶν γλωσσῶν τε καὶ φωνῶν κατὰ τὴν εὐχὴν συγκείμενον, μᾶλλον δὲ τὸ ἐκ διαφόρων ἐθνῶν τε καὶ φύσεων τῇ κατὰ τὰς διαθήκας δόσει σκευαζόμενον εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως καὶ κατὰ τοὺς αἴνους συναγόμενον, καθαρῷ μὲν τῷ νῷ, δικαίᾳ δὲ καὶ ὀρθῇ τῇ πολιτείᾳ, ἐξ ὁσίων ἔργων εὐχῆς τε δικαίας· ἐπεὶ τίς ὧδε μῶρος, κατὰ τὴν ποιητικὴν χάριν, καὶ λίαν ἀνειμένως εὔπειστος ἀνδρῶν, ὅστις ἐλπίζει θεοὺς ὀστῶν ἀσάρκων καὶ χολῆς πυρουμένης, ἃ καὶ κυσὶ[ν] πεινῶσιν οὐχὶ βρώσιμα, χαίρειν ἅπαντα[ς] καὶ γέρας λαχεῖν τόδε χάριν τε τούτων τοῖς[ι] δρῶσιν ἐκτίνειν, κἂν πειραταὶ κἂν λῃσταὶ κἂν τύραννοι τύχωσιν;
μιανθέντα· βωμὸν δὲ ἀληθῶς ἅγιον, τὴν δικαίαν ψυ- Α χὴν, καὶ τὸ ἀπ' αὐτῆς θυμίαμα, τὴν ὁσίαν εὐχὴν λέ- γουσιν ἡμῖν ἀπιστήσουσιν; Σαρκοφαγιῶν (5) δ' οἶμαι, προφάσει αἱ θυσίαι τοῖς ἀνθρώποις ἐπινενόηνται· ἐξῆν δὲ καὶ ἄλλως, ἄνευ τῆς τοιαύτης εἰδωλολατρείας, μεταλαμβάνειν κρεῶν τὸν βουλόμενον. Αἱ μὲν γὰρ κατὰ τὸν νόμον θυσίαι τὴν περὶ ἡμᾶς εὐσέβειαν άλ- ληγοροῦσι, καθάπερ ἡ τρυγὼν καὶ ἡ περιστερὰ ὑπὲρ ἁμαρτιῶν προσφερόμεναι, τὴν ἀποκάθαρσιν τοῦ ἀλό του μέρους τῆς ψυχῆς προσδεκτήν μηνύουσι τῷ Θεῷ· εἰ δέ τις τῶν δικαίων οὐκ ἐπιφορτίζει τῇ τῶν χρεῶν βρώσει τὴν ψυχὴν, λόγῳ τινὶ εὐλόγῳ χρῆται· οὐχ ᾧ Πυθαγόρας καὶ οἱ ἀπ' αὐτοῦ τὴν μετένδεσιν ὄνειροπο- λοῦντες τῆς ψυχῆς. Δοκεῖ δὲ Ξενοκράτης ἰδίᾳ πρα γματευόμενος περὶ τῆς ἀπὸ τῶν ζώων τροφῆς (6), καὶ Πολέμων ἐν τοῖς περὶ τοῦ κατὰ φύσιν βίου συν- Β τάγμασι σαφῶς λέγειν, ὡς ἀσύμφορόν ἐστιν ἡ διὰ τῶν σαρκῶν τροφή, εἰργασμένη ἤδη καὶ ἐξομοι- ουμένη ταῖς τῶν ἀλόγων ψυχαῖς. Ταύτῃ καὶ μάλι- στα (7) Ἰουδαῖοι χοιρείου ἀπέχονται, ὡς ἂν τοῦ θη- ρίου τούτου μιαροῦ ὄντος· ἐπεὶ μάλιστα τῶν ἄλλων τοὺς καρποὺς ἀνορύσσει καὶ φθείρει. Ἐὰν δὲ λέγωσι τοῖς ἀνθρώποις δεδόσθαι τὰ ζῶα, καὶ ἡμεῖς συνομο λογοῦμεν, πλὴν οὐ πάντως εἰς βρῶσιν· οὐδὲ μὴν πάντα, ἀλλ' ὅσα ἀεργά (8). Διόπερ οὐ κακῶς (9) δ κωμικός Πλάτων ἐν ταῖς Εορταῖς τῷ δράματι φησιν ο Τῶν γὰρ τετραπόδων οὐδὲν ἀποκτείνειν ἔδει 'Ημᾶς τὸ λοιπὸν (10), πλὴν ὑῶν· τὰ γὰρ κρέα *Ηδιστ' ἔχουσι, κοὐδὲν (11) ἐφ' ὑὸς γίνεται Πλὴν (12) ὕστριχες ἡμῖν καὶ πηλός τε καὶ (15) βοή. Οθεν καὶ ὁ Αἴσωπος οὐ κακῶς ἔφη ι τοὺς ὖς κεκρα- γέναι μέγιστον· συνειδέναι γὰρ αὐτοῖς εἰς οὐδὲν ἄλλο χρησίμοις, ὅτ' ἂν ἕλκωνται, ἢ πλὴν εἰς τὴν θυ σίαν (14). » Διό καὶ Κλεάνθης (15) φησὶν < ἀνθ᾽ ἁλῶν Λέγε ται δὲ περὶ αὐτὸν χρόνον θαυμασθῆναι περὶ τὴν Δῆ- λον, προσελθόντα προς τὸν ἀναίμακτον λεγόμενον, τὸν τοῦ Γενέτορος Απόλλωνος βωμόν. Πυθαγόρεια Ταύτῃ καὶ μάλ. βοῦν ἐργάτην, « Διὸ καὶ τῶν Στωϊκῶν ἔνιοι τὴν ύΐνην σάρκα κρέα γεγονέναι λέγουσι τῆς ψυχῆς ὥσπερ ἀλῶν παρεσπαρμένης ὑπὲρ τοῦ διαμένειν. ἀποκτείνειν ἡμᾶς ἔδει τὸ λοιπόν. Οιιού. ἀποκτείνειν ἔδει τὸ λοιπόν. κρέα ήδιστα ἔχουσιν, καὶ οὐδέν. ..... οὐδὲν ἀφ' ὑὸς γίνεται, - Πλὴν ὕστριχες, καὶ πηλὸς ἡμῖν καὶ βοή. γίγνεται γίνεται εἰς οὐδὲν ἄλλο χρησίμοις, ὅτ' ἂν ἕλκωνται, ἢ πλὴν εἰς τὴν θυσίαν. ὅταν ἔλκωνται, κεκραγέναι μέγιστον· ή πλὴν πλὴν ἤ, i STROMATUM LIB. VII. :8 orationem, nobis dicentibus non credent? Esui au- tem carnium, ut arbitror, prætextus ut esset ali- quis, excogitata sunt hominibus sacrificia : licebat autem alioqui absque tali cultu simulacrorum, ei qui vellet, vesci carnibus. Quæ enim ex lege fiunt sacrificia, allegorice nostram significant religionem: ut turtur et columba quæ offeruntur pro peccatis, emundationem partis animæ quæ caret ratione, Deo esse acceptam significant. Si quis autem ex justis esu carnium animam non onerat, satis con- sentanea utitur ratione ; non qua Pythagoras et ejus assecla, somniantes animæ transmigrationem. Vi- detur autem Xenocrates seorsum tractans de nu- trimento ex animalibus, et Polemon in opere de mam, * et qui ab ea emittitur suffitum sanctan Vila secundum naturam, aperte dicere, quod noxium P. 849, ED. POTTER, 717-718, ED. PARIS. tur. » Jamblicus, De vita Pythagora cap. : Conf. Archaologiᾳ nostræ Græcæ lib. 11, c. 2. antiquissimis sæculis nec diis oblata, nec homini- bus in cibum concessa fuisse animantia. Vide Ar- chæologiæ nostræ Græcæ lib. 11, cap. 4. C & omisit Laertius, Xenocratis scripta enumerans, D nisi forte idem sit cum eo quem in- scripsit. (*) De causis cur Judaei a suillis carnibus abstinuerint, vide Spencerum De legibus Hebr. lib. 1, cap. 5. est habitus, quicunque bovem ope rarium, mactasset. Plinius quemdam memorat, qui id exsilio luit, Nat: hist. lib. vul, c. 45. Vide Archeologia nostræ Græcæ lib. 11, c. 4. lib. m : c Sus vero quid habet præter escam ? cui quidem ne putresceret, animam ipsam pro sale da- tam dicit esse Chrysippus. Qua pecude, quod erat ad vescendum hominibus apta, nihil genuit natura fecundius. » Varro, De re rustica lib. 11, c. 4. • Suil- lum pecus donatum natura dicunt ad epulandum. laque ei animam datam esse perinde ac salem, sit carnis nutrimentum, quod confectum est et as- similatum animis bestiarum. Ea ratione Judai quoque maxime abstinent a carne suilla, utpote quod hoc animal sit maxime sceleratum, quoniam maxime omnium fructus effodit et corrumpit. Sin autem dicant hominibus data esse animantia ; nos quoque id confitemur, sed non omnino ad come- dendum; sed neque omnia, sed quæcunque non la borant. Quocirca non male Plato comicus in co- mædia quæ inscribitur Festa, dicit : Ex quadrupedibus autem nullum deinceps oporteret [nos occidere Præter sues: carnes enim Habent suavissimas, et nihil ad nos redit ex sue, Praterquam seta et lutum et clamor. Unde etiam dicebat Æsopus, maxime clamare sues, quia quando trahuntur intelligunt se ad uihil aliud esse utiles quam ad sacrificium. › Quocirca Cleanthes quoque dicebat eos pro sale habere quæ servaret carnem. Plutarchus Stoicis ascripsit hanc sententiam lib. v Sympos. cap. : COLLECT. ris. Ms. HEINSIUS. - Eodem modo postremum hunc versum scribit Grotius; sed in præcedente pro metri causa substituit, Εxcerpt., p. 485. Gl. Rittershusius in notis in Porphyrium De vita Pythagoræ p. 8, existimare se ait, hæc duo verba, rectius collocar post ac deinde pro scribi debere vel omnino delendum esse 4. De finibus sic expressit: Ut non inscite illud dictum videatur in sue, Animam illi pecudi datam pro sale, ne putresceret. » Meminit ejus et Plutar- chus in Sympos. problem. SYLBI:RG. (5) Σαρκοφαγιῶν. Proinde tradunt auctores, (6) Περὶ τῆς ἀπὸ τῶν ζώων τροφῆς. Hunc librum (8) Αεργά. Proinde gravissimi sceleris reus olim (9) Διόπερ οὐ κακῶς. Cicero, De natura deor. (10) Αποκτείνειν ἔδει ἡμᾶς τὸ λοιπόν. Ms. Pa (11) Κρέα Ηδιστ' ἔχουσι, κοὐδέν. Ms. Paris. (12) Πλήν. Labascit versus. Stabit si scribas : (13) Πηλός τε. Copulativam τε omittit. ms. Paris. (14) Κεκραγέναι μέγιστον συνειδέναι γὰρ αὐτοῖς (15) Κλεάνθης. Cleanthis dictum Cicero lib.
PG 9:449φαμὲν δ’ ἡμεῖς ἁγιάζειν τὸ πῦρ οὐ τὰ κρέα, ἀλλὰ τὰς ἁμαρτωλοὺς ψυχάς, πῦρ οὐ τὸ παμφάγον καὶ βάναυσον, ἀλλὰ τὸ φρόνιμον λέγοντες, τὸ διικνούμενον διὰ ψυχῆς τῆς διερχομένης τὸ πῦρ. Σέβειν δὲ δεῖν ἐγκελευόμεθα καὶ τιμᾶν τὸν [αὐτὸν καὶ] λόγον, σωτῆρά τε αὐτὸν καὶ ἡγεμόνα εἶναι πεισθέντες, καὶ δι’ αὐτοῦ τὸν πατέρα, οὐκ ἐν ἐξαιρέτοις ἡμέραις, ὥσπερ ἄλλοι τινές, ἀλλὰ συνεχῶς τὸν ὅλον βίον τοῦτο πράττοντες καὶ κατὰ πάντα τρόπον. ἀμέλει τὸ γένος τὸ ἐκλεκτὸν ἑπτάκις τῆς ἡμέρας ᾔνεσά σοι φησί, κατ’ ἐντολὴν δικαιούμενον. ὅθεν οὔτε ὡρισμένον τόπον οὔτε ἐξαίρετον ἱερὸν οὐδὲ μὴν ἑορτάς τινας καὶ ἡμέρας ἀποτεταγμένας, ἀλλὰ τὸν πάντα βίον ὁ γνωστικὸς ἐν παντὶ τόπῳ, κἂν καθ’ ἑαυτὸν μόνος ὢν τυγχάνῃ καὶ ὅπου τινὰς ἂν τῶν ὁμοίως πεπιστευκότων ἔχῃ, τιμᾷ τὸν θεόν, τουτέστιν χάριν ὁμολογεῖ τῆς γνώσεως καὶ τῆς πολιτείας.
PG 9:451εἰ δὲ ἡ παρουσία τινὸς ἀνδρὸς ἀγαθοῦ διὰ τὴν ἐντροπὴν καὶ τὴν αἰδῶ πρὸς τὸ κρεῖττον ἀεὶ σχηματίζει τὸν ἐντυγχάνοντα, πῶς οὐ μᾶλλον ὁ συμπαρὼν ἀεὶ διὰ τῆς γνώσεως καὶ τοῦ βίου καὶ τῆς εὐχαριστίας ἀδιαλείπτως τῷ θεῷ οὐκ εὐλόγως ἂν ἑαυτοῦ παρ’ ἕκαστα κρείττων εἴη εἰς πάντα καὶ τὰ ἔργα καὶ τοὺς λόγους καὶ τὴν διάθεσιν; τοιοῦτος ὁ πάντῃ παρεῖναι τὸν θεὸν πεπεισμένος, οὐχὶ δὲ ἐν τόποις τισὶν ὡρισμένοις κατακεκλεισμένον ὑπολαβών, ἵνα δὴ χωρὶς αὐτοῦ ποτε οἰηθεὶς εἶναι καὶ νύκτωρ καὶ μεθ’ ἡμέραν ἀκολασταίνῃ. πάντα τοίνυν τὸν βίον ἑορτὴν ἄγοντες, πάντῃ πάντοθεν παρεῖναι τὸν θεὸν πεπεισμένοι, γεωργοῦμεν αἰνοῦντες, πλέομεν ὑμνοῦντες, κατὰ τὴν ἄλλην πολιτείαν ἐντέχνως ἀναστρεφόμεθα. προσεχέστερον δὲ ὁ γνωστικὸς οἰκειοῦται θεῷ σεμνὸς ὢν ἅμα καὶ ἱλαρὸς ἐν πᾶσι, σεμνὸς μὲν διὰ τὴν ἐπὶ τὸ θεῖον ἐπιστροφήν, ἱλαρὸς δὲ διὰ τὸν ἐπιλογισμὸν τῶν ἀνθρωπείων ἀγαθῶν ὧν ἔδωκεν ἡμῖν ὁ θεός. Φαίνεται δὲ τὸ ἔξοχον τῆς γνώσεως ὁ προφήτης ὧδε παριστάς· χρηστότητα καὶ παιδείαν καὶ γνῶσιν δίδαξόν με· κατ’ ἐπανάβασιν αὐξήσας τὸ ἡγεμονικὸν τῆς τελειότητος.
Β Οἱ μὲν οὖν ὡς ἄχρηστον ἐσθίουσιν (16), οἱ δ' ὡς λι μαντικὸν τῶν καρπῶν· καὶ ἄλλοι, διὰ τὸ κατωφερές εἰς συνουσίαν εἶναι τὸ ζῶον, οὐκ ἐσθίουσιν. Ταύτη οὐδὲ τὸν τράγον ὁ νόμος θύει, πλὴν ἐπὶ μόνῃ τῇ δια- πομπήσει τῶν κακῶν (17)· ἐπεὶ μητρόπολις κακίας ἡδονή. Αὐτίκα καὶ συμβάλλεσθαι τὴν τῶν τραγείων κρεῶν βρῶσιν πρὸς ἐπιληψίαν λέγουσι. Φασὶ δὲ πλείστην ἀνάδοσιν ἐκ χοιρείων γίνεσθαι κρεῶν· διὸ τοῖς μὲν ἀσκοῦσι τὸ σῶμα χρησιμεύει, τοῖς δὲ αὐτὴν τὴν ψυχὴν αὔξειν ἐπιχειροῦσι, διὰ τὴν νωθρίαν τὴν ἀπὸ τῆς κρεωφαγίας ἐγγινομένην, οὐκ ἔτι. Τάχ' ἄν τις τῶν γνωστικῶν καὶ ἀσκήσεως χάριν σαρκοφαγία; ἀπόσχοιτο, καὶ τοῦ μὴ σφριγῶν περὶ τὰ ἀφροδίσια τὴν σάρκα. « Οίνος (18) γάρ, ο φησὶν Ανδροκύ δης (19), καὶ σαρκῶν ἐμφορήσεις σῶμα μὲν φω μαλέον ἀπεργάζονται, ψυχὴν δὲ νωχαλεστέραν. Αθετος (20) οὖν ἡ τοιαύτη τροφὴ πρὸς σύνεσιν ἀκριβῆ. Διὸ καὶ Αἰγύπτιοι (21) ἐν ταῖς κατ' αὐτοὺς ἁγνείας οὐκ ἐπιτρέπουσι τοῖς ἱερεῦσι σιτεῖσθαι σάρκας, όρνι θείοις (22) τε ὡς κουφοτάτοις χρῶνται· καὶ ἰχθύων οὐχ ἅπτονται, καὶ δι᾿ ἄλλους μέν τινας μύθους, μέσ λιστα δὲ ὡς πλαδαρὰν τὴν σάρκα τῆς τοιάσδε κατα- σκευαζούσης βρώσεως. "Ηδη δὲ τὰ μὲν χερσαῖα καὶ τὰ πτηνά, τὸν αὐτὸν ταῖς ἡμετέραις ψυχαῖς ἀνα- πνέοντα ἀέρα τρέφεται, συγγενῆ τῷ ἀέρι τὴν ψυχὴν κεκτημένα. Τοὺς δὲ ἰχθὺς οὐδὲ ἀναπνεῖν φασι του τον τὸν ἀέρα, ἀλλ' ἐκεῖνον ὃς ἐγκέκραται τῷ ὕδατι εὐθέως κατὰ τὴν πρώτην γένεσιν, καθάπερ καὶ ταῖς λοιποῖς στοιχείοις· δ καὶ δεῖγμα τῆς ὑλικῆς (95) δια- μονῆς. Δεῖ τοίνυν θυσίας προσφέρειν τῷ Θεῷ, μὴ Α αὐτοὺς ἔχειν τὴν ψυχὴν, ο ἵνα μὴ σαπῇ τὰ κρέα. Ρ. 850, τοὺς Ἰουδαίους ἐπισκώπτων, ὅτι τὸ δικαιότατον κρέας οὐκ ἐσθίουσιν· « λυμαντικὰ τῶν καρπῶν ΔΥ. ἀποπομπαῖον χίμαρον συμβάλλεσθαι τὴν τῶν τραγείων κρεῶν βρῶσιν πρὸς ἐπιληψίαν. Οἶνός τε καὶ σαρχῶν ἐμφόρηση; σῶμα μὲν ἰσχυρὸν ποιοῦσι καὶ ῥωμαλέον, ψυχὴν δὲ ἀσθενῆ. Εt Τὸ γὰρ ἐσθίειν πολλὰ καὶ κρέα φαγεῖν τοὺς λογισμοὺς ἐξαιρεῖ καὶ τὰς ψυχὰς ποιεῖται βραδυτέ ρας. γορικός, ῶν, οὐ τῶν ἱερέων, ἀλλὰ τῶν παμφάγων, οἷς πάντα ἐσθίειν νόμος· « Ἐπὶ τούτοις ἀπαγορεύεται ἐχθύσιν ἅπασι χρῆσθαι· κοινὸν δέ ἐστι τοῦτο καὶ πρὸς Αἰγυπτίους προβλημα· . Πτηνάς ἐπιτρέπει χρῆσθαι, πλὴν ὀλίγων: « Εἰ πιος . Καὶ τῶν τετραπόδων τοῖς συνήθεσι, πλην τοῦ χοίρου. « CLEMENTIS ALEXANDRINI animam, ne carnes putrescerent, Alii ergo eo vescuntur, ut qui sit inutilis ; & alii vero, ut qui fructus perimat; et alii eo non vescuntur, quod sit animal proclive ad coitum. Ea ratione neque hircum lex sacrificat, præterquam propter solam malorum ablegationem, quandoquidem vo luptas est malitiæ metropolis. Jam vero hircinarum quoque carnium esum dicunt conferre ad morbum comitialem; dicunt autem et maximum augmentum fieri ex carnibus porcinis. Quocirca iis quidem qui corpus exercent est utilis, iis autem qui ipsam co- nantur augere animam, propter eam quæ ex esu carnium ingeneratur hebetudinem, non utique. Fortasse autemn Gnosticus quispiam, exercitationis quoque gratia abstinuerit a carnibus, et ne caro nimis luxuriet, et nimio impetu feratur ad rem Ve- nerean. c Vinum enim, inquit Androcydes, et carnis ingurgitationes, corpus quidem robustum eficiunt, animam vero debiliorem. » Est ergo im- pium et a religione alienum hoc nutrimentum ad perfectam intelligentiam. Quocirca Ægyptii quoque in iis quæ eorum ritu fiunt purificationibus, non permittunt sacerdotibus vesci carnibus et avicu- larum carnibus utuntur tanquam levissimis; pisces autem non tangunt, cum propter alias quasdam fa- bulas, tum maxime quod ejusmodi cibus carnem reddat flaccidam. Jam vero animantia quidem ter- restria et volucria, eumdem quem nostræ animæ, aerem inspirantia, nutriuntur, ut quæ cognatam aeri habeant animam ; pisces autem ne hunc qui- dem dicunt respirare aerem, sed illum qui cum * ED. POTTER, 718-719, ED. PARIS. quam animal c ad nihil s aliud e utile. » Hine a Plutarcho Sympos. lib. iv, qu. 5, inducitur qui- danı Judæos subsannans, quod carnem justissimam non comederent. Ubicar- nem justissimam › porcum appellat quod in hoc tan- tum destinatus videatur ut nobis in cibum cederet, cum vivus nulli usui inserviat. Porro aliam ratio- nem cur quædam animalia primum mactari atque comedi cœperiut, banc fuisse subjungit auctor, quod sint. Quam etiam ob causam eadem diis primum oblata fuisse referunt alii Ovidius Metamorphos. lib. et prima putatur Dostia sus meruisse necem, quia semina pando Eruerat rostro, spemque interceperat anni. Vite caper morsa Bacchi mactatus ad uras Ducitur ulloris : nocuit sua culpa duobus. Conf. Archeologia nostræ Græcæ lib. u, c. 4. mentis hirci emnissarii, quem Græci dicunt. G. Gesnerus de quadrupedibus, Platine hæc de hirci carue citat: Caprarum et hircorum jecora fugito, ne in epilepsiam incurras.> Clemens dixit, Versus autem, quos habes paulo post, recitat Cyrillus lib. 1x in Julia- num. Unde Porphyrius sic dicit in secundo libro De abstinentia ab animalibus : « Quod autem non diis, sed dæmonibus sacrificia per sanguinem ob- tulerunt, a theologis, qui virtutem totam norunt, creditum est. Adducit autem et poetæ sententiam sic habentem: «Quis sic stultus et tam dissolutus C D persuasibilis vir, etc. Vide hac de re Eusebium lib. iv, c. 5, Præpar. evang. COLLECT. iisdem prope verbis : Theopompus apud Athen. lib. 1, 4, 79, : SYLBURG. Eamdem ejus sententiam reperies et apud Plutarchum De animi tranquillitate. Vide Theod. Canterum lib. 1, cap. Var. lect. COLLECT. Athenæum et Plinium mentio fit; non vero ba cujus librum De symbolis Pythagoricis alibi citat Clemens. - Cum Ægyptius sis, non e sacerdo tum genere, sed ex eo quod promiscue vescitur, cuique edere omnia licet., reris sacris agens, ait : Secundum, nullo piscium genere vesci conceditur; sed hæc nobiscum Egyptiis communis est quaestio. Idem paulo post : Volueres ad ci- bum adhibere permittit, paucis duntaxat exceptis. Quadrupedes item usitatas, preler porcum. : Quorum institutorum quæ fuerit ratio, prout ipsi videbatur, ibidem exponit. ' (16) Ὡς ἄχρηστον ἐσθίουσιν. Comedunt tan- (17) Τῇ διαπομπήσει τῶν κακῶν. Levit. xvi, fit (18) Οίνος. Plutarch. Περὶ εὐθυμίας, p. 159, (19) Ανδροκύδης. Nempe ὁ ἰατρός, de quo apud (20) "Αθετος. Ms. Paris. ἄθεος. (21) Αιγύπτιοι. Julianus oral. 6 : Αἰγύπτιος το (22) Ορνιθείοις. Julianus orat. 5, p. 176, de Ce (23) Υλικής. Αn potius υδατικής, aqua,
οὗτος ἄρα ὄντως ὁ βασιλικὸς ἄνθρωπος, οὗτος ἱερεὺς ὅσιος τοῦ θεοῦ, ὅπερ ἔτι καὶ νῦν παρὰ τοῖς λογιωτάτοις τῶν βαρβάρων σῴζεται τὸ ἱερατικὸν γένος εἰς βασιλείαν προσαγόντων. οὗτος οὖν οὐδαμῇ μὲν ἑαυτὸν εἰς ὀχλοκρασίαν τὴν τῶν θεάτρων δεσπότιν ἐνδίδωσιν, τὰ λεγόμενα δὲ καὶ πραττόμενα καὶ ὁρώμενα ἡδονῆς ἀσώτου χάριν οὐδὲ ὄναρ προσίεται· οὔτ’ οὖν ταύτας τὰς ἡδονὰς τῆς θέας οὔτε τὰς διὰ τῶν ἄλλων ἀπολαυσμάτων ποικιλίας, οἷον θυμιαμάτων πολυτέλειαν τὴν ὄσφρησιν γοητεύουσαν ἢ βρωμάτων συγκαττύσεις καὶ τὰς ἐξ οἴνων διαφόρων ἀπολαύσεις δελεαζούσας τὴν γεῦσιν, οὐδὲ τὰς πολυανθεῖς καὶ εὐώδεις πλοκὰς ἐκθηλυνούσας δι’ αἰσθήσεως τὴν ψυχήν· πάντων δὲ τὴν σεμνὴν ἀπόλαυσιν ἐπὶ τὸν θεὸν ἀναγαγὼν ἀεὶ καὶ τῆς βρώσεως καὶ τοῦ πόματος καὶ τοῦ χρίσματος τῷ δοτῆρι τῶν ὅλων ἀπάρχεται, χάριν ὁμολογῶν καὶ [διὰ] τῆς δωρεᾶς καὶ τῆς χρήσεως διὰ λόγου τοῦ δοθέντος αὐτῷ, σπανίως εἰς τὰς ἑστιάσεις τὰς συμποτικὰς ἀπαντῶν, πλὴν εἰ μὴ τὸ φιλικὸν καὶ ὁμονοητικὸν ἐπαγγελλόμενον αὐτῷ τὸ συμπόσιον ἀφικέσθαι προτρέψαι.
Β Οἱ μὲν οὖν ὡς ἄχρηστον ἐσθίουσιν (16), οἱ δ' ὡς λι μαντικὸν τῶν καρπῶν· καὶ ἄλλοι, διὰ τὸ κατωφερές εἰς συνουσίαν εἶναι τὸ ζῶον, οὐκ ἐσθίουσιν. Ταύτη οὐδὲ τὸν τράγον ὁ νόμος θύει, πλὴν ἐπὶ μόνῃ τῇ δια- πομπήσει τῶν κακῶν (17)· ἐπεὶ μητρόπολις κακίας ἡδονή. Αὐτίκα καὶ συμβάλλεσθαι τὴν τῶν τραγείων κρεῶν βρῶσιν πρὸς ἐπιληψίαν λέγουσι. Φασὶ δὲ πλείστην ἀνάδοσιν ἐκ χοιρείων γίνεσθαι κρεῶν· διὸ τοῖς μὲν ἀσκοῦσι τὸ σῶμα χρησιμεύει, τοῖς δὲ αὐτὴν τὴν ψυχὴν αὔξειν ἐπιχειροῦσι, διὰ τὴν νωθρίαν τὴν ἀπὸ τῆς κρεωφαγίας ἐγγινομένην, οὐκ ἔτι. Τάχ' ἄν τις τῶν γνωστικῶν καὶ ἀσκήσεως χάριν σαρκοφαγία; ἀπόσχοιτο, καὶ τοῦ μὴ σφριγῶν περὶ τὰ ἀφροδίσια τὴν σάρκα. « Οίνος (18) γάρ, ο φησὶν Ανδροκύ δης (19), καὶ σαρκῶν ἐμφορήσεις σῶμα μὲν φω μαλέον ἀπεργάζονται, ψυχὴν δὲ νωχαλεστέραν. Αθετος (20) οὖν ἡ τοιαύτη τροφὴ πρὸς σύνεσιν ἀκριβῆ. Διὸ καὶ Αἰγύπτιοι (21) ἐν ταῖς κατ' αὐτοὺς ἁγνείας οὐκ ἐπιτρέπουσι τοῖς ἱερεῦσι σιτεῖσθαι σάρκας, όρνι θείοις (22) τε ὡς κουφοτάτοις χρῶνται· καὶ ἰχθύων οὐχ ἅπτονται, καὶ δι᾿ ἄλλους μέν τινας μύθους, μέσ λιστα δὲ ὡς πλαδαρὰν τὴν σάρκα τῆς τοιάσδε κατα- σκευαζούσης βρώσεως. "Ηδη δὲ τὰ μὲν χερσαῖα καὶ τὰ πτηνά, τὸν αὐτὸν ταῖς ἡμετέραις ψυχαῖς ἀνα- πνέοντα ἀέρα τρέφεται, συγγενῆ τῷ ἀέρι τὴν ψυχὴν κεκτημένα. Τοὺς δὲ ἰχθὺς οὐδὲ ἀναπνεῖν φασι του τον τὸν ἀέρα, ἀλλ' ἐκεῖνον ὃς ἐγκέκραται τῷ ὕδατι εὐθέως κατὰ τὴν πρώτην γένεσιν, καθάπερ καὶ ταῖς λοιποῖς στοιχείοις· δ καὶ δεῖγμα τῆς ὑλικῆς (95) δια- μονῆς. Δεῖ τοίνυν θυσίας προσφέρειν τῷ Θεῷ, μὴ Α αὐτοὺς ἔχειν τὴν ψυχὴν, ο ἵνα μὴ σαπῇ τὰ κρέα. Ρ. 850, τοὺς Ἰουδαίους ἐπισκώπτων, ὅτι τὸ δικαιότατον κρέας οὐκ ἐσθίουσιν· « λυμαντικὰ τῶν καρπῶν ΔΥ. ἀποπομπαῖον χίμαρον συμβάλλεσθαι τὴν τῶν τραγείων κρεῶν βρῶσιν πρὸς ἐπιληψίαν. Οἶνός τε καὶ σαρχῶν ἐμφόρηση; σῶμα μὲν ἰσχυρὸν ποιοῦσι καὶ ῥωμαλέον, ψυχὴν δὲ ἀσθενῆ. Εt Τὸ γὰρ ἐσθίειν πολλὰ καὶ κρέα φαγεῖν τοὺς λογισμοὺς ἐξαιρεῖ καὶ τὰς ψυχὰς ποιεῖται βραδυτέ ρας. γορικός, ῶν, οὐ τῶν ἱερέων, ἀλλὰ τῶν παμφάγων, οἷς πάντα ἐσθίειν νόμος· « Ἐπὶ τούτοις ἀπαγορεύεται ἐχθύσιν ἅπασι χρῆσθαι· κοινὸν δέ ἐστι τοῦτο καὶ πρὸς Αἰγυπτίους προβλημα· . Πτηνάς ἐπιτρέπει χρῆσθαι, πλὴν ὀλίγων: « Εἰ πιος . Καὶ τῶν τετραπόδων τοῖς συνήθεσι, πλην τοῦ χοίρου. « CLEMENTIS ALEXANDRINI animam, ne carnes putrescerent, Alii ergo eo vescuntur, ut qui sit inutilis ; & alii vero, ut qui fructus perimat; et alii eo non vescuntur, quod sit animal proclive ad coitum. Ea ratione neque hircum lex sacrificat, præterquam propter solam malorum ablegationem, quandoquidem vo luptas est malitiæ metropolis. Jam vero hircinarum quoque carnium esum dicunt conferre ad morbum comitialem; dicunt autem et maximum augmentum fieri ex carnibus porcinis. Quocirca iis quidem qui corpus exercent est utilis, iis autem qui ipsam co- nantur augere animam, propter eam quæ ex esu carnium ingeneratur hebetudinem, non utique. Fortasse autemn Gnosticus quispiam, exercitationis quoque gratia abstinuerit a carnibus, et ne caro nimis luxuriet, et nimio impetu feratur ad rem Ve- nerean. c Vinum enim, inquit Androcydes, et carnis ingurgitationes, corpus quidem robustum eficiunt, animam vero debiliorem. » Est ergo im- pium et a religione alienum hoc nutrimentum ad perfectam intelligentiam. Quocirca Ægyptii quoque in iis quæ eorum ritu fiunt purificationibus, non permittunt sacerdotibus vesci carnibus et avicu- larum carnibus utuntur tanquam levissimis; pisces autem non tangunt, cum propter alias quasdam fa- bulas, tum maxime quod ejusmodi cibus carnem reddat flaccidam. Jam vero animantia quidem ter- restria et volucria, eumdem quem nostræ animæ, aerem inspirantia, nutriuntur, ut quæ cognatam aeri habeant animam ; pisces autem ne hunc qui- dem dicunt respirare aerem, sed illum qui cum * ED. POTTER, 718-719, ED. PARIS. quam animal c ad nihil s aliud e utile. » Hine a Plutarcho Sympos. lib. iv, qu. 5, inducitur qui- danı Judæos subsannans, quod carnem justissimam non comederent. Ubicar- nem justissimam › porcum appellat quod in hoc tan- tum destinatus videatur ut nobis in cibum cederet, cum vivus nulli usui inserviat. Porro aliam ratio- nem cur quædam animalia primum mactari atque comedi cœperiut, banc fuisse subjungit auctor, quod sint. Quam etiam ob causam eadem diis primum oblata fuisse referunt alii Ovidius Metamorphos. lib. et prima putatur Dostia sus meruisse necem, quia semina pando Eruerat rostro, spemque interceperat anni. Vite caper morsa Bacchi mactatus ad uras Ducitur ulloris : nocuit sua culpa duobus. Conf. Archeologia nostræ Græcæ lib. u, c. 4. mentis hirci emnissarii, quem Græci dicunt. G. Gesnerus de quadrupedibus, Platine hæc de hirci carue citat: Caprarum et hircorum jecora fugito, ne in epilepsiam incurras.> Clemens dixit, Versus autem, quos habes paulo post, recitat Cyrillus lib. 1x in Julia- num. Unde Porphyrius sic dicit in secundo libro De abstinentia ab animalibus : « Quod autem non diis, sed dæmonibus sacrificia per sanguinem ob- tulerunt, a theologis, qui virtutem totam norunt, creditum est. Adducit autem et poetæ sententiam sic habentem: «Quis sic stultus et tam dissolutus C D persuasibilis vir, etc. Vide hac de re Eusebium lib. iv, c. 5, Præpar. evang. COLLECT. iisdem prope verbis : Theopompus apud Athen. lib. 1, 4, 79, : SYLBURG. Eamdem ejus sententiam reperies et apud Plutarchum De animi tranquillitate. Vide Theod. Canterum lib. 1, cap. Var. lect. COLLECT. Athenæum et Plinium mentio fit; non vero ba cujus librum De symbolis Pythagoricis alibi citat Clemens. - Cum Ægyptius sis, non e sacerdo tum genere, sed ex eo quod promiscue vescitur, cuique edere omnia licet., reris sacris agens, ait : Secundum, nullo piscium genere vesci conceditur; sed hæc nobiscum Egyptiis communis est quaestio. Idem paulo post : Volueres ad ci- bum adhibere permittit, paucis duntaxat exceptis. Quadrupedes item usitatas, preler porcum. : Quorum institutorum quæ fuerit ratio, prout ipsi videbatur, ibidem exponit. ' (16) Ὡς ἄχρηστον ἐσθίουσιν. Comedunt tan- (17) Τῇ διαπομπήσει τῶν κακῶν. Levit. xvi, fit (18) Οίνος. Plutarch. Περὶ εὐθυμίας, p. 159, (19) Ανδροκύδης. Nempe ὁ ἰατρός, de quo apud (20) "Αθετος. Ms. Paris. ἄθεος. (21) Αιγύπτιοι. Julianus oral. 6 : Αἰγύπτιος το (22) Ορνιθείοις. Julianus orat. 5, p. 176, de Ce (23) Υλικής. Αn potius υδατικής, aqua,
πέπεισται γὰρ εἰδέναι πάντα τὸν θεὸν καὶ ἐπαί̈ειν, οὐχ ὅτι τῆς φωνῆς μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς ἐννοίας, ἐπεὶ καὶ ἡ ἀκοὴ ἐν ἡμῖν, διὰ σωματικῶν πόρων ἐνεργουμένη, οὐ διὰ τῆς σωματικῆς δυνάμεως ἔχει τὴν ἀντίληψιν, ἀλλὰ διά τινος ψυχικῆς αἰσθήσεως καὶ τῆς διακριτικῆς τῶν σημαινουσῶν τι φωνῶν νοήσεως. Οὔκουν ἀνθρωποειδὴς ὁ θεὸς τοῦδ’ ἕνεκα, [καὶ] ἵνα ἀκούσῃ, οὐδὲ αἰσθήσεων αὐτῷ δεῖ, καθάπερ ἤρεσεν τοῖς Στωϊκοῖς, μάλιστα ἀκοῆς καὶ ὄψεως, μὴ γὰρ δύνασθαί ποτε ἑτέρως ἀντιλαβέσθαι· ἀλλὰ καὶ τὸ εὐπαθὲς τοῦ ἀέρος καὶ ἡ ὀξυτάτη συναίσθησις τῶν ἀγγέλων ἥ τε τοῦ συνειδότος ἐπαφωμένη τῆς ψυχῆς δύναμις δυνάμει τινὶ ἀρρήτῳ καὶ ἄνευ τῆς αἰσθητῆς ἀκοῆς ἅμα νοήματι πάντα γινώσκει· κἂν μὴ τὴν φωνήν τις ἐξικνεῖσθαι πρὸς τὸν θεὸν λέγῃ κάτω περὶ τὸν ἀέρα κυλινδουμένην, ἀλλὰ τὰ νοήματα τῶν ἁγίων τέμνει οὐ μόνον τὸν ἀέρα, ἀλλὰ καὶ τὸν ὅλον κόσμον. φθάνει δὲ ἡ θεία δύναμις, καθάπερ φῶς, ὅλην διιδεῖν τὴν ψυχήν. τί δ’; οὐχὶ καὶ αἱ προαιρέσεις φθάνουσι πρὸς τὸν θεὸν προϊεῖσαι τὴν φωνὴν τὴν ἑαυτῶν; οὐχὶ δὲ καὶ ὑπὸ τῆς συνειδήσεως πορθμεύονται;
Β Οἱ μὲν οὖν ὡς ἄχρηστον ἐσθίουσιν (16), οἱ δ' ὡς λι μαντικὸν τῶν καρπῶν· καὶ ἄλλοι, διὰ τὸ κατωφερές εἰς συνουσίαν εἶναι τὸ ζῶον, οὐκ ἐσθίουσιν. Ταύτη οὐδὲ τὸν τράγον ὁ νόμος θύει, πλὴν ἐπὶ μόνῃ τῇ δια- πομπήσει τῶν κακῶν (17)· ἐπεὶ μητρόπολις κακίας ἡδονή. Αὐτίκα καὶ συμβάλλεσθαι τὴν τῶν τραγείων κρεῶν βρῶσιν πρὸς ἐπιληψίαν λέγουσι. Φασὶ δὲ πλείστην ἀνάδοσιν ἐκ χοιρείων γίνεσθαι κρεῶν· διὸ τοῖς μὲν ἀσκοῦσι τὸ σῶμα χρησιμεύει, τοῖς δὲ αὐτὴν τὴν ψυχὴν αὔξειν ἐπιχειροῦσι, διὰ τὴν νωθρίαν τὴν ἀπὸ τῆς κρεωφαγίας ἐγγινομένην, οὐκ ἔτι. Τάχ' ἄν τις τῶν γνωστικῶν καὶ ἀσκήσεως χάριν σαρκοφαγία; ἀπόσχοιτο, καὶ τοῦ μὴ σφριγῶν περὶ τὰ ἀφροδίσια τὴν σάρκα. « Οίνος (18) γάρ, ο φησὶν Ανδροκύ δης (19), καὶ σαρκῶν ἐμφορήσεις σῶμα μὲν φω μαλέον ἀπεργάζονται, ψυχὴν δὲ νωχαλεστέραν. Αθετος (20) οὖν ἡ τοιαύτη τροφὴ πρὸς σύνεσιν ἀκριβῆ. Διὸ καὶ Αἰγύπτιοι (21) ἐν ταῖς κατ' αὐτοὺς ἁγνείας οὐκ ἐπιτρέπουσι τοῖς ἱερεῦσι σιτεῖσθαι σάρκας, όρνι θείοις (22) τε ὡς κουφοτάτοις χρῶνται· καὶ ἰχθύων οὐχ ἅπτονται, καὶ δι᾿ ἄλλους μέν τινας μύθους, μέσ λιστα δὲ ὡς πλαδαρὰν τὴν σάρκα τῆς τοιάσδε κατα- σκευαζούσης βρώσεως. "Ηδη δὲ τὰ μὲν χερσαῖα καὶ τὰ πτηνά, τὸν αὐτὸν ταῖς ἡμετέραις ψυχαῖς ἀνα- πνέοντα ἀέρα τρέφεται, συγγενῆ τῷ ἀέρι τὴν ψυχὴν κεκτημένα. Τοὺς δὲ ἰχθὺς οὐδὲ ἀναπνεῖν φασι του τον τὸν ἀέρα, ἀλλ' ἐκεῖνον ὃς ἐγκέκραται τῷ ὕδατι εὐθέως κατὰ τὴν πρώτην γένεσιν, καθάπερ καὶ ταῖς λοιποῖς στοιχείοις· δ καὶ δεῖγμα τῆς ὑλικῆς (95) δια- μονῆς. Δεῖ τοίνυν θυσίας προσφέρειν τῷ Θεῷ, μὴ Α αὐτοὺς ἔχειν τὴν ψυχὴν, ο ἵνα μὴ σαπῇ τὰ κρέα. Ρ. 850, τοὺς Ἰουδαίους ἐπισκώπτων, ὅτι τὸ δικαιότατον κρέας οὐκ ἐσθίουσιν· « λυμαντικὰ τῶν καρπῶν ΔΥ. ἀποπομπαῖον χίμαρον συμβάλλεσθαι τὴν τῶν τραγείων κρεῶν βρῶσιν πρὸς ἐπιληψίαν. Οἶνός τε καὶ σαρχῶν ἐμφόρηση; σῶμα μὲν ἰσχυρὸν ποιοῦσι καὶ ῥωμαλέον, ψυχὴν δὲ ἀσθενῆ. Εt Τὸ γὰρ ἐσθίειν πολλὰ καὶ κρέα φαγεῖν τοὺς λογισμοὺς ἐξαιρεῖ καὶ τὰς ψυχὰς ποιεῖται βραδυτέ ρας. γορικός, ῶν, οὐ τῶν ἱερέων, ἀλλὰ τῶν παμφάγων, οἷς πάντα ἐσθίειν νόμος· « Ἐπὶ τούτοις ἀπαγορεύεται ἐχθύσιν ἅπασι χρῆσθαι· κοινὸν δέ ἐστι τοῦτο καὶ πρὸς Αἰγυπτίους προβλημα· . Πτηνάς ἐπιτρέπει χρῆσθαι, πλὴν ὀλίγων: « Εἰ πιος . Καὶ τῶν τετραπόδων τοῖς συνήθεσι, πλην τοῦ χοίρου. « CLEMENTIS ALEXANDRINI animam, ne carnes putrescerent, Alii ergo eo vescuntur, ut qui sit inutilis ; & alii vero, ut qui fructus perimat; et alii eo non vescuntur, quod sit animal proclive ad coitum. Ea ratione neque hircum lex sacrificat, præterquam propter solam malorum ablegationem, quandoquidem vo luptas est malitiæ metropolis. Jam vero hircinarum quoque carnium esum dicunt conferre ad morbum comitialem; dicunt autem et maximum augmentum fieri ex carnibus porcinis. Quocirca iis quidem qui corpus exercent est utilis, iis autem qui ipsam co- nantur augere animam, propter eam quæ ex esu carnium ingeneratur hebetudinem, non utique. Fortasse autemn Gnosticus quispiam, exercitationis quoque gratia abstinuerit a carnibus, et ne caro nimis luxuriet, et nimio impetu feratur ad rem Ve- nerean. c Vinum enim, inquit Androcydes, et carnis ingurgitationes, corpus quidem robustum eficiunt, animam vero debiliorem. » Est ergo im- pium et a religione alienum hoc nutrimentum ad perfectam intelligentiam. Quocirca Ægyptii quoque in iis quæ eorum ritu fiunt purificationibus, non permittunt sacerdotibus vesci carnibus et avicu- larum carnibus utuntur tanquam levissimis; pisces autem non tangunt, cum propter alias quasdam fa- bulas, tum maxime quod ejusmodi cibus carnem reddat flaccidam. Jam vero animantia quidem ter- restria et volucria, eumdem quem nostræ animæ, aerem inspirantia, nutriuntur, ut quæ cognatam aeri habeant animam ; pisces autem ne hunc qui- dem dicunt respirare aerem, sed illum qui cum * ED. POTTER, 718-719, ED. PARIS. quam animal c ad nihil s aliud e utile. » Hine a Plutarcho Sympos. lib. iv, qu. 5, inducitur qui- danı Judæos subsannans, quod carnem justissimam non comederent. Ubicar- nem justissimam › porcum appellat quod in hoc tan- tum destinatus videatur ut nobis in cibum cederet, cum vivus nulli usui inserviat. Porro aliam ratio- nem cur quædam animalia primum mactari atque comedi cœperiut, banc fuisse subjungit auctor, quod sint. Quam etiam ob causam eadem diis primum oblata fuisse referunt alii Ovidius Metamorphos. lib. et prima putatur Dostia sus meruisse necem, quia semina pando Eruerat rostro, spemque interceperat anni. Vite caper morsa Bacchi mactatus ad uras Ducitur ulloris : nocuit sua culpa duobus. Conf. Archeologia nostræ Græcæ lib. u, c. 4. mentis hirci emnissarii, quem Græci dicunt. G. Gesnerus de quadrupedibus, Platine hæc de hirci carue citat: Caprarum et hircorum jecora fugito, ne in epilepsiam incurras.> Clemens dixit, Versus autem, quos habes paulo post, recitat Cyrillus lib. 1x in Julia- num. Unde Porphyrius sic dicit in secundo libro De abstinentia ab animalibus : « Quod autem non diis, sed dæmonibus sacrificia per sanguinem ob- tulerunt, a theologis, qui virtutem totam norunt, creditum est. Adducit autem et poetæ sententiam sic habentem: «Quis sic stultus et tam dissolutus C D persuasibilis vir, etc. Vide hac de re Eusebium lib. iv, c. 5, Præpar. evang. COLLECT. iisdem prope verbis : Theopompus apud Athen. lib. 1, 4, 79, : SYLBURG. Eamdem ejus sententiam reperies et apud Plutarchum De animi tranquillitate. Vide Theod. Canterum lib. 1, cap. Var. lect. COLLECT. Athenæum et Plinium mentio fit; non vero ba cujus librum De symbolis Pythagoricis alibi citat Clemens. - Cum Ægyptius sis, non e sacerdo tum genere, sed ex eo quod promiscue vescitur, cuique edere omnia licet., reris sacris agens, ait : Secundum, nullo piscium genere vesci conceditur; sed hæc nobiscum Egyptiis communis est quaestio. Idem paulo post : Volueres ad ci- bum adhibere permittit, paucis duntaxat exceptis. Quadrupedes item usitatas, preler porcum. : Quorum institutorum quæ fuerit ratio, prout ipsi videbatur, ibidem exponit. ' (16) Ὡς ἄχρηστον ἐσθίουσιν. Comedunt tan- (17) Τῇ διαπομπήσει τῶν κακῶν. Levit. xvi, fit (18) Οίνος. Plutarch. Περὶ εὐθυμίας, p. 159, (19) Ανδροκύδης. Nempe ὁ ἰατρός, de quo apud (20) "Αθετος. Ms. Paris. ἄθεος. (21) Αιγύπτιοι. Julianus oral. 6 : Αἰγύπτιος το (22) Ορνιθείοις. Julianus orat. 5, p. 176, de Ce (23) Υλικής. Αn potius υδατικής, aqua,
τίνα καὶ φωνὴν ἀναμείναι ὁ κατὰ πρόθεσιν τὸν ἐκλεκτὸν καὶ πρὸ τῆς γενέσεως τό [τε] ἐσόμενον ὡς ἤδη ὑπάρχον ἐγνωκώς; ἢ οὐχὶ πάντῃ εἰς τὸ βάθος τῆς ψυχῆς ἁπάσης τὸ φῶς τῆς δυνάμεως ἐκλάμπει, τὰ ταμιεῖα ἐρευνῶντος, ᾗ φησιν ἡ γραφή, τοῦ λύχνου τῆς δυνάμεως; ὅλος [γὰρ] ἀκοὴ καὶ ὅλος ὀφθαλμός, ἵνα τις τούτοις χρήσηται τοῖς ὀνόμασιν, ὁ θεός. Καθόλου τοίνυν οὐδεμίαν σῴζει θεοσέβειαν οὔτε ἐν ὕμνοις οὔτε ἐν λόγοις, ἀλλ’ οὐδὲ ἐν γραφαῖς ἢ δόγμασιν ἡ μὴ πρέπουσα περὶ τοῦ θεοῦ ὑπόληψις, ἀλλ’ εἰς ταπεινὰς καὶ ἀσχήμονας ἐκτρεπομένη ἐννοίας τε καὶ ὑπονοίας. ὅθεν ἡ τῶν πολλῶν εὐφημία δυσφημίας οὐδὲν διαφέρει διὰ τὴν τῆς ἀληθείας ἄγνοιαν. ὧν μὲν οὖν αἱ ὀρέξεις εἰσὶ καὶ ἐπιθυμίαι καὶ ὅλως εἰπεῖν αἱ ὁρμαί, τούτων εἰσὶ καὶ αἱ εὐχαί. διόπερ οὐδεὶς ἐπιθυμεῖ πόματος, ἀλλὰ τοῦ πιεῖν τὸ ποτόν, οὐδὲ μὴν κληρονομίας, ἀλλὰ τοῦ κληρονομῆσαι, οὑτωσὶ δὲ οὐδὲ γνώσεως, ἀλλὰ τοῦ γνῶναι· οὐδὲ γὰρ πολιτείας ὀρθῆς, ἀλλὰ τοῦ πολιτεύεσθαι. τούτων οὖν αἱ εὐχαὶ ὧν καὶ αἰτήσεις, καὶ τούτων αἱ αἰτήσεις ὧν καὶ ἐπιθυμίαι.
Β Οἱ μὲν οὖν ὡς ἄχρηστον ἐσθίουσιν (16), οἱ δ' ὡς λι μαντικὸν τῶν καρπῶν· καὶ ἄλλοι, διὰ τὸ κατωφερές εἰς συνουσίαν εἶναι τὸ ζῶον, οὐκ ἐσθίουσιν. Ταύτη οὐδὲ τὸν τράγον ὁ νόμος θύει, πλὴν ἐπὶ μόνῃ τῇ δια- πομπήσει τῶν κακῶν (17)· ἐπεὶ μητρόπολις κακίας ἡδονή. Αὐτίκα καὶ συμβάλλεσθαι τὴν τῶν τραγείων κρεῶν βρῶσιν πρὸς ἐπιληψίαν λέγουσι. Φασὶ δὲ πλείστην ἀνάδοσιν ἐκ χοιρείων γίνεσθαι κρεῶν· διὸ τοῖς μὲν ἀσκοῦσι τὸ σῶμα χρησιμεύει, τοῖς δὲ αὐτὴν τὴν ψυχὴν αὔξειν ἐπιχειροῦσι, διὰ τὴν νωθρίαν τὴν ἀπὸ τῆς κρεωφαγίας ἐγγινομένην, οὐκ ἔτι. Τάχ' ἄν τις τῶν γνωστικῶν καὶ ἀσκήσεως χάριν σαρκοφαγία; ἀπόσχοιτο, καὶ τοῦ μὴ σφριγῶν περὶ τὰ ἀφροδίσια τὴν σάρκα. « Οίνος (18) γάρ, ο φησὶν Ανδροκύ δης (19), καὶ σαρκῶν ἐμφορήσεις σῶμα μὲν φω μαλέον ἀπεργάζονται, ψυχὴν δὲ νωχαλεστέραν. Αθετος (20) οὖν ἡ τοιαύτη τροφὴ πρὸς σύνεσιν ἀκριβῆ. Διὸ καὶ Αἰγύπτιοι (21) ἐν ταῖς κατ' αὐτοὺς ἁγνείας οὐκ ἐπιτρέπουσι τοῖς ἱερεῦσι σιτεῖσθαι σάρκας, όρνι θείοις (22) τε ὡς κουφοτάτοις χρῶνται· καὶ ἰχθύων οὐχ ἅπτονται, καὶ δι᾿ ἄλλους μέν τινας μύθους, μέσ λιστα δὲ ὡς πλαδαρὰν τὴν σάρκα τῆς τοιάσδε κατα- σκευαζούσης βρώσεως. "Ηδη δὲ τὰ μὲν χερσαῖα καὶ τὰ πτηνά, τὸν αὐτὸν ταῖς ἡμετέραις ψυχαῖς ἀνα- πνέοντα ἀέρα τρέφεται, συγγενῆ τῷ ἀέρι τὴν ψυχὴν κεκτημένα. Τοὺς δὲ ἰχθὺς οὐδὲ ἀναπνεῖν φασι του τον τὸν ἀέρα, ἀλλ' ἐκεῖνον ὃς ἐγκέκραται τῷ ὕδατι εὐθέως κατὰ τὴν πρώτην γένεσιν, καθάπερ καὶ ταῖς λοιποῖς στοιχείοις· δ καὶ δεῖγμα τῆς ὑλικῆς (95) δια- μονῆς. Δεῖ τοίνυν θυσίας προσφέρειν τῷ Θεῷ, μὴ Α αὐτοὺς ἔχειν τὴν ψυχὴν, ο ἵνα μὴ σαπῇ τὰ κρέα. Ρ. 850, τοὺς Ἰουδαίους ἐπισκώπτων, ὅτι τὸ δικαιότατον κρέας οὐκ ἐσθίουσιν· « λυμαντικὰ τῶν καρπῶν ΔΥ. ἀποπομπαῖον χίμαρον συμβάλλεσθαι τὴν τῶν τραγείων κρεῶν βρῶσιν πρὸς ἐπιληψίαν. Οἶνός τε καὶ σαρχῶν ἐμφόρηση; σῶμα μὲν ἰσχυρὸν ποιοῦσι καὶ ῥωμαλέον, ψυχὴν δὲ ἀσθενῆ. Εt Τὸ γὰρ ἐσθίειν πολλὰ καὶ κρέα φαγεῖν τοὺς λογισμοὺς ἐξαιρεῖ καὶ τὰς ψυχὰς ποιεῖται βραδυτέ ρας. γορικός, ῶν, οὐ τῶν ἱερέων, ἀλλὰ τῶν παμφάγων, οἷς πάντα ἐσθίειν νόμος· « Ἐπὶ τούτοις ἀπαγορεύεται ἐχθύσιν ἅπασι χρῆσθαι· κοινὸν δέ ἐστι τοῦτο καὶ πρὸς Αἰγυπτίους προβλημα· . Πτηνάς ἐπιτρέπει χρῆσθαι, πλὴν ὀλίγων: « Εἰ πιος . Καὶ τῶν τετραπόδων τοῖς συνήθεσι, πλην τοῦ χοίρου. « CLEMENTIS ALEXANDRINI animam, ne carnes putrescerent, Alii ergo eo vescuntur, ut qui sit inutilis ; & alii vero, ut qui fructus perimat; et alii eo non vescuntur, quod sit animal proclive ad coitum. Ea ratione neque hircum lex sacrificat, præterquam propter solam malorum ablegationem, quandoquidem vo luptas est malitiæ metropolis. Jam vero hircinarum quoque carnium esum dicunt conferre ad morbum comitialem; dicunt autem et maximum augmentum fieri ex carnibus porcinis. Quocirca iis quidem qui corpus exercent est utilis, iis autem qui ipsam co- nantur augere animam, propter eam quæ ex esu carnium ingeneratur hebetudinem, non utique. Fortasse autemn Gnosticus quispiam, exercitationis quoque gratia abstinuerit a carnibus, et ne caro nimis luxuriet, et nimio impetu feratur ad rem Ve- nerean. c Vinum enim, inquit Androcydes, et carnis ingurgitationes, corpus quidem robustum eficiunt, animam vero debiliorem. » Est ergo im- pium et a religione alienum hoc nutrimentum ad perfectam intelligentiam. Quocirca Ægyptii quoque in iis quæ eorum ritu fiunt purificationibus, non permittunt sacerdotibus vesci carnibus et avicu- larum carnibus utuntur tanquam levissimis; pisces autem non tangunt, cum propter alias quasdam fa- bulas, tum maxime quod ejusmodi cibus carnem reddat flaccidam. Jam vero animantia quidem ter- restria et volucria, eumdem quem nostræ animæ, aerem inspirantia, nutriuntur, ut quæ cognatam aeri habeant animam ; pisces autem ne hunc qui- dem dicunt respirare aerem, sed illum qui cum * ED. POTTER, 718-719, ED. PARIS. quam animal c ad nihil s aliud e utile. » Hine a Plutarcho Sympos. lib. iv, qu. 5, inducitur qui- danı Judæos subsannans, quod carnem justissimam non comederent. Ubicar- nem justissimam › porcum appellat quod in hoc tan- tum destinatus videatur ut nobis in cibum cederet, cum vivus nulli usui inserviat. Porro aliam ratio- nem cur quædam animalia primum mactari atque comedi cœperiut, banc fuisse subjungit auctor, quod sint. Quam etiam ob causam eadem diis primum oblata fuisse referunt alii Ovidius Metamorphos. lib. et prima putatur Dostia sus meruisse necem, quia semina pando Eruerat rostro, spemque interceperat anni. Vite caper morsa Bacchi mactatus ad uras Ducitur ulloris : nocuit sua culpa duobus. Conf. Archeologia nostræ Græcæ lib. u, c. 4. mentis hirci emnissarii, quem Græci dicunt. G. Gesnerus de quadrupedibus, Platine hæc de hirci carue citat: Caprarum et hircorum jecora fugito, ne in epilepsiam incurras.> Clemens dixit, Versus autem, quos habes paulo post, recitat Cyrillus lib. 1x in Julia- num. Unde Porphyrius sic dicit in secundo libro De abstinentia ab animalibus : « Quod autem non diis, sed dæmonibus sacrificia per sanguinem ob- tulerunt, a theologis, qui virtutem totam norunt, creditum est. Adducit autem et poetæ sententiam sic habentem: «Quis sic stultus et tam dissolutus C D persuasibilis vir, etc. Vide hac de re Eusebium lib. iv, c. 5, Præpar. evang. COLLECT. iisdem prope verbis : Theopompus apud Athen. lib. 1, 4, 79, : SYLBURG. Eamdem ejus sententiam reperies et apud Plutarchum De animi tranquillitate. Vide Theod. Canterum lib. 1, cap. Var. lect. COLLECT. Athenæum et Plinium mentio fit; non vero ba cujus librum De symbolis Pythagoricis alibi citat Clemens. - Cum Ægyptius sis, non e sacerdo tum genere, sed ex eo quod promiscue vescitur, cuique edere omnia licet., reris sacris agens, ait : Secundum, nullo piscium genere vesci conceditur; sed hæc nobiscum Egyptiis communis est quaestio. Idem paulo post : Volueres ad ci- bum adhibere permittit, paucis duntaxat exceptis. Quadrupedes item usitatas, preler porcum. : Quorum institutorum quæ fuerit ratio, prout ipsi videbatur, ibidem exponit. ' (16) Ὡς ἄχρηστον ἐσθίουσιν. Comedunt tan- (17) Τῇ διαπομπήσει τῶν κακῶν. Levit. xvi, fit (18) Οίνος. Plutarch. Περὶ εὐθυμίας, p. 159, (19) Ανδροκύδης. Nempe ὁ ἰατρός, de quo apud (20) "Αθετος. Ms. Paris. ἄθεος. (21) Αιγύπτιοι. Julianus oral. 6 : Αἰγύπτιος το (22) Ορνιθείοις. Julianus orat. 5, p. 176, de Ce (23) Υλικής. Αn potius υδατικής, aqua,
PG 9:453τὸ δὲ εὔχεσθαι καὶ ὀρέγεσθαι καταλλήλως γίνεται εἰς τὸ ἔχειν τὰ ἀγαθὰ καὶ τὰ παρακείμενα ὠφελήματα τῇ κτήσει. [ἀεὶ] τοίνυν ὁ γνωστικὸς τὴν εὐχὴν καὶ τὴν αἴτησιν τῶν ὄντως ἀγαθῶν τῶν περὶ ψυχὴν ποιεῖται, καὶ εὔχεται συνεργῶν ἅμα καὶ αὐτὸς εἰς ἕξιν ἀγαθότητος ἐλθεῖν, ὡς μηκέτι ἔχειν τὰ ἀγαθὰ καθάπερ μαθήματά τινα παρακείμενα, εἶναι δὲ ἀγαθόν. διὸ καὶ τούτοις μάλιστα προσήκει εὔχεσθαι τοῖς εἰδόσι τε τὸ θεῖον ὡς χρὴ καὶ τὴν πρόσφορον ἀρετὴν ἔχουσιν αὐτῷ, οἳ ἴσασι τίνα τὰ ὄντως ἀγαθὰ καὶ τίνα αἰτητέον καὶ πότε καὶ πῶς ἕκαστα. ἐσχάτη δὲ ἀμαθία παρὰ τῶν μὴ θεῶν ὡς θεῶν αἰτεῖσθαι ἢ τὰ μὴ συμφέροντα αἰτεῖσθαι, φαντασίᾳ ἀγαθῶν κακὰ αἰτουμένους σφίσιν. ὅθεν εἰκότως ἑνὸς ὄντος τοῦ ἀγαθοῦ θεοῦ παρ’ αὐτοῦ μόνου τῶν ἀγαθῶν τὰ μὲν δοθῆναι, τὰ δὲ παραμεῖναι εὐχόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἄγγελοι, ἀλλ’ οὐχ ὁμοίως. οὐ γάρ ἐστι ταὐτὸν αἰτεῖσθαι παραμεῖναι τὴν δόσιν ἢ τὴν ἀρχὴν σπουδάζειν λαβεῖν. καὶ ἡ ἀποτροπὴ δὲ τῶν κακῶν εἶδος εὐχῆς.
τις ψυχικῆς αἰσθήσεως καὶ τῆς διακριτικῆς τῶν σημαινουσών τι φωνῶν νοήσεως. Οὐκ οὖν άνθρω πυειδὴς ὁ Θεὸς τοῦδ' ἕνεκα (58), καὶ ἵνα ἀκούσῃ· οὐδὲ αἰσθήσεων αὐτῷ δεῖ, καθάπερ ήρεσεν τοῖς Στωί- κοῖς, ο μάλιστα ἀκοῆς καὶ ὄψεως· μὴ γὰρ δύνασθαί ποτε ἑτέρως ἀντιλαμβάνεσθαι (59)·, ἀλλὰ καὶ τὸ εὐπαθὲς τοῦ ἀέρος, καὶ ἡ ὀξυτάτη συναίσθησις τῶν ἀγγέλων, ἤ τε τοῦ συνειδότος ἐπαφωμένη τῆς ψυχῆς δύναμις, δυνάμει τῇ ἀῤῥήτῳ καὶ ἄνευ τῆς αἰσθητῆς ἀκοῆς, ἅμα νοήματι πάντα γινώσκει. Κἂν μὴ τὴν φωνήν τις εξικνεῖσθαι πρὸς τὸν Θεὸν λέγῃ, κάτω περὶ τὸν ἀέρα κυλινδουμένην· ἀλλὰ τὰ νοή- ματα τῶν ἁγίων τέμνει, οὐ μόνον τὸν ἀέρα, ἀλλὰ καὶ τὸν ὅλον κόσμον. Φθάνει δὲ ἡ θεία δύναμις, και θάπερ φῶς, ὅλην διιδεῖν τὴν ψυχήν. Τί δ' ; οὐχὶ καὶ αἱ προαιρέσεις φθάνουσι πρὸς τὸν Θεὸν, προϊεῖσαι τὴν φωνὴν (40) τὴν ἑαυτῶν; οὐχὶ δὲ καὶ ὑπὸ τῆς συνειδήσεως πορθμεύονται; τίνα καὶ φωνὴν ἀναμεί ναι (41), ὁ κατὰ πρόθεσιν τὸν ἐκλεκτὸν καὶ πρὸ τῆς γενέσεως τὸ ἐσόμενον ὡς ἤδη ὑπάρχον εγνωκώς; ἢ οὐχὶ πάντη εἰς τὸ βάθος τῆς ψυχῆς ἁπάσης τὸ φῶς τῆς δυνάμεως ἐκλάμπει, « τὰ ταμεία » ἐρευνῶντος, ᾗ φησιν ή Γραφή, κ τοῦ λύχνου τῆς δυνάμεως, κ Ολος ἀκοὴ καὶ ὅλος ὀφθαλμός, ἵνα τις τούτοις χρήση- ται τοῖς ὀνόμασιν, ὁ Θεός. Καθ' ὅλου τοίνυν οὐδεμίαν σώζει θεοσέβειαν, οὔτε ἐν ὕμνοις οὔτε ἐν λόγοις, ἀλλ' οὐδὲ ἐν γραφαῖς ἢ δόγμασιν, ἡ μὴ πρέπουσα πε ρὶ τοῦ Θεοῦ ὑπόληψις, ἀλλ' εἰς ταπεινὰς καὶ ἀσχήμου νας ἐκτρεπομένη ἐννοίας τε καὶ ὑπονοίας· ὅθεν ἡ τῶν πολλῶν εὐφημία δυσφημίας οὐδὲν διαφέρει, » διά τὴν τῆς ἀληθείας ἄγνοιαν. ἂν μὲν οὖν αἱ ὀρέξεις εἰσὶ καὶ ἐπιθυμίαι, καὶ ὅλως εἰπεῖν αἱ ὁρμαὶ, τούτων εἰσὶ καὶ αἱ εὐχαί. Διόπερ οὐδεὶς ἐπιθυμεῖ πόματος, ἀλλὰ τοῦ πιεῖν τὸ ποτόν· οὐδὲ μὴν κληρονομίας, ἀλλὰ τοῦ κληρονομῆσαι· οὐτωσὶ δὲ οὐδὲ γνώσεως, ἀλλὰ τοῦ γνῶναι· οὐδὲ γὰρ πολιτείας ὀρθῆς, ἀλλὰ τοῦ πολι- τεύεσθαι. Τούτων οὖν αἱ εὐχαὶ, ὧν καὶ αἰτήσεις· καὶ τούτων αἱ αἰτήσεις, ὧν καὶ ἐπιθυμίαι· τὸ δὲ εὔχε σθαι καὶ ὀρέγεσθαι καταλλήλως γίνεσθαι (42) εἰς τὸ ἔχειν τὰ ἀγαθὰ καὶ τὰ παρακείμενα ὠφελήματα. Τῇ κτήσει τοίνυν ὁ γνωστικός, τὴν εὐχὴν καὶ τὴν αἴτησιν τῶν ὄντως ἀγαθῶν τῶν περὶ ψυχὴν ποιεῖται (43) καὶ εύχεται, συνεργῶν ἅμα καὶ αὐτὸς εἰς ἕξιν ἀγαθότη- της ἐλθεῖν, ὡς μηκέτι ἔχειν τὰ ἀγαθὰ καθάπερ μα θήματά τινα παρακείμενα, εἶναι δὲ ἀγαθόν. Διὸ καὶ τούτοις μάλιστα προσήκει εύχεσθαι, τοῖς εἰδόσι τὸ Θεῖον ὡς χρὴ, καὶ τὴν πρόσφορον ἀρετὴν ἔχουσιν αὐτ τούτου ἕνεκα Αντιλαβέσθαι λιαὶ οὐδὲ λόγοι, ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν. πορθμεύονταί τινα καὶ φωνὴν ἀναμεἶναι· αἱ προαιρέσεις. πορθμεύοντά τινα καὶ φωνὴν ἀναμεῖναι. α κατ' ἀλλήλους γίνεσθαι καταλλήλως γίνεται γίνε ται γίνεσθαι κτίσει, τὴν κτήσει γνωστι χόν, τῷ γνωστικῷ τῇ ἕξει. τῇ κτήσει, STROMATUM LIB. VII. A quemdam sensum animalem et intelligentiam quæ D discernit, voces aliquid significantes apprehendit. Non est ergo Deus humana forma præditus, ut au- diat, neque ei sensibus est opus, ut placuit Stoicis, • præcipue auditu et visu; non posse enim unquam aliter apprehendere; › sed et aeris ad patiendum facilitas, et acerrima angelorum consensio, et vis quæ animæ attingit conscientiam, inexplicabili po- testate etiam absque sensili auditione simul cum co- gitatione cognoscit omnia. Quod si quis dicat vocem inferius in aere volvi, nec ad Deum pervenire; ac cogitata sanctorum secant non solum aerem, sed totum mundum. Statim autem vis divina, perinde ac lux, totam perspicit animam. Quid vero, non etiam ipsa animi consilia ad Deum perveniunt, et B suam quasi emittunt vocem? annon ea etiam trans- mittuntur a conscientia? Quamnam autem vocem exspectaverit, qui secundum propositum suum, electum etiam ante nativitatem, et id quod futurum est, tanquam quod sit, cognovit? Annon profun- dum cujusvis animæ elucescere facit lux potesta- tis, cum . penetralia, ut ait Scriptura, e scrute- tur lucerna potestatis?, Totus auditus, et totus ocu- lus est, ut his nominibus utar, Deus. Nullam ergo religionem servat, neque in hymnis, neque in ser- monibus, sed neque in scripturis aut dogmatibus, indecens de Deo opinio; verum ad humiles et in- decoras deflectit notiones et cogitationes : quo ft ut c multorum. laudatio nihil differat a maledicto, P. 853, ED. POTTER, 721, ED. PARIS. mam. Nam in non potest ultimæ di- phthongi ulla feri elisio. SYLBURG. SYLBURG.— exstat etiam in ms. Ottob. Flor. nen- pe SYLBURG. Porro in editione Sylburgiana hæc sententia sic exstat: Receptam lectionem Heinsio debemus. - C propter veritatis ignorationem. Atque quorum qui- dem sunt desideria et appetitiones, et ut semel di- cam, animi impulsiones, pro iis fiunt etiam preca- tiones. Quamobrem nemo potum desiderat, sed bi- bere potum; sed nec hærcditatem, verum esse bæ- redem ; ita neque cognitionem, sed nosse ; neque rectam rempublicam, sed rempublicam gerere. Pro iis ergo rebus preces fiunt, quæ petuntur; et ea pe- tuntur, quæ cupiuntur. Precari autem et appetere fiunt inter se invicem, ad habendum bona et ea, quæ adjuncta sunt, commoda. Is itaque qui cogni- tione tanquam possessione quadam est præditus, et petit et precatur ea quæ sunt vere bona, nempe bona animæ, ipse quoque cooperans ut perveniat ad habitum bonitatis, ut non amplius habeat bona tanquam aliquas adjunctas disciplinas, ipse autem sit bonus. Quocirca eos maxime decet precari qui Deum norunt ut oportet, et ei congruam habent tiones; habent Flor. et ms. Paris. Malim vero «serie con- sequenti et ordine se excipiunt. . Sed illud ab imperito scriptore propinquos infinitivos re- spiciente in mutatum videtur : quod alias etiam contigit. git hac notans : « Vocat qui nondum ad habitum cognitionis pervenit. Opponit ergo talem At inter- pres legerat, qua voce totum interpola- veral sensuum. . EDIT. PATROL, (38) Τοῦδ' ἕνεκα. Flor. τοῦθ᾽ ἕνεκα, contra nor- (39) Αντιλαμβάνεσθαι. Η. ms. Αντιλαβέσθαι. (40) Την φωνήν. Psalm. xix, 3: Οὐκ εἰσὶ λα- (41) Πορθμεύονται ; τίνα καὶ φωνὴν ἀναμείναι. (42) Καταλλήλως γίνεσθαι. Sic recentiores edi- (43) Τῇ κτήσει τοίνυν ὁ γνωστικός. Heinsius le-
ἀλλ’ οὐκ ἐπὶ τῇ τῶν ἀνθρώπων βλάβῃ τῇ τοιᾷδε συγχρηστέον εὐχῇ ποτε, πλὴν εἰ μὴ τὴν ἐπιστροφὴν τῆς δικαιοσύνης τεχναζόμενος τοῖς [δ’] ἀπηλγηκόσιν ὁ γνωστικὸς οἰκονομοίη τὴν αἴτησιν. ἔστιν οὖν, ὡς εἰπεῖν τολμηρότερον, ὁμιλία πρὸς τὸν θεὸν ἡ εὐχή· κἂν ψιθυρίζοντες ἄρα μηδὲ τὰ χείλη ἀνοίγοντες μετὰ σιγῆς προσλαλῶμεν, ἔνδοθεν κεκράγαμεν· πᾶσαν γὰρ τὴν ἐνδιάθετον ὁμιλίαν ὁ θεὸς ἀδιαλείπτως ἐπαί̈ει. Ταύτῃ καὶ προσανατείνομεν τὴν κεφαλὴν καὶ τὰς χεῖρας εἰς οὐρανὸν αἴρομεν τούς τε πόδας ἐπεγείρομεν κατὰ τὴν τελευταίαν τῆς εὐχῆς συνεκφώνησιν, ἐπακολουθοῦντες τῇ προθυμίᾳ τοῦ πνεύματος εἰς τὴν νοητὴν οὐσίαν, καί, συναφιστάνειν τῷ λόγῳ τὸ σῶμα τῆς γῆς πειρώμενοι, μετάρσιον ποιησάμενοι τὴν ψυχὴν ἐπτερωμένην τῷ πόθῳ τῶν κρειττόνων, ἐπὶ τὰ ἅγια χωρεῖν βιαζόμεθα, τοῦ δεσμοῦ καταμεγαλοφρονοῦντες τοῦ σαρκικοῦ. ἴσμεν γὰρ εὖ μάλα τὸν γνωστικὸν τὴν ὑπέκβασιν παντὸς τοῦ κόσμου, ὥσπερ ἀμέλει τῆς Αἰγύπτου οἱ Ἰουδαῖοι, ἑκουσίως ποιούμενον, ἐνδεικνύμενον ἐναργῶς παντὸς μᾶλλον ὡς ὅτι μάλιστα σύνεγγυς ἔσοιτο τοῦ θεοῦ.
τις ψυχικῆς αἰσθήσεως καὶ τῆς διακριτικῆς τῶν σημαινουσών τι φωνῶν νοήσεως. Οὐκ οὖν άνθρω πυειδὴς ὁ Θεὸς τοῦδ' ἕνεκα (58), καὶ ἵνα ἀκούσῃ· οὐδὲ αἰσθήσεων αὐτῷ δεῖ, καθάπερ ήρεσεν τοῖς Στωί- κοῖς, ο μάλιστα ἀκοῆς καὶ ὄψεως· μὴ γὰρ δύνασθαί ποτε ἑτέρως ἀντιλαμβάνεσθαι (59)·, ἀλλὰ καὶ τὸ εὐπαθὲς τοῦ ἀέρος, καὶ ἡ ὀξυτάτη συναίσθησις τῶν ἀγγέλων, ἤ τε τοῦ συνειδότος ἐπαφωμένη τῆς ψυχῆς δύναμις, δυνάμει τῇ ἀῤῥήτῳ καὶ ἄνευ τῆς αἰσθητῆς ἀκοῆς, ἅμα νοήματι πάντα γινώσκει. Κἂν μὴ τὴν φωνήν τις εξικνεῖσθαι πρὸς τὸν Θεὸν λέγῃ, κάτω περὶ τὸν ἀέρα κυλινδουμένην· ἀλλὰ τὰ νοή- ματα τῶν ἁγίων τέμνει, οὐ μόνον τὸν ἀέρα, ἀλλὰ καὶ τὸν ὅλον κόσμον. Φθάνει δὲ ἡ θεία δύναμις, και θάπερ φῶς, ὅλην διιδεῖν τὴν ψυχήν. Τί δ' ; οὐχὶ καὶ αἱ προαιρέσεις φθάνουσι πρὸς τὸν Θεὸν, προϊεῖσαι τὴν φωνὴν (40) τὴν ἑαυτῶν; οὐχὶ δὲ καὶ ὑπὸ τῆς συνειδήσεως πορθμεύονται; τίνα καὶ φωνὴν ἀναμεί ναι (41), ὁ κατὰ πρόθεσιν τὸν ἐκλεκτὸν καὶ πρὸ τῆς γενέσεως τὸ ἐσόμενον ὡς ἤδη ὑπάρχον εγνωκώς; ἢ οὐχὶ πάντη εἰς τὸ βάθος τῆς ψυχῆς ἁπάσης τὸ φῶς τῆς δυνάμεως ἐκλάμπει, « τὰ ταμεία » ἐρευνῶντος, ᾗ φησιν ή Γραφή, κ τοῦ λύχνου τῆς δυνάμεως, κ Ολος ἀκοὴ καὶ ὅλος ὀφθαλμός, ἵνα τις τούτοις χρήση- ται τοῖς ὀνόμασιν, ὁ Θεός. Καθ' ὅλου τοίνυν οὐδεμίαν σώζει θεοσέβειαν, οὔτε ἐν ὕμνοις οὔτε ἐν λόγοις, ἀλλ' οὐδὲ ἐν γραφαῖς ἢ δόγμασιν, ἡ μὴ πρέπουσα πε ρὶ τοῦ Θεοῦ ὑπόληψις, ἀλλ' εἰς ταπεινὰς καὶ ἀσχήμου νας ἐκτρεπομένη ἐννοίας τε καὶ ὑπονοίας· ὅθεν ἡ τῶν πολλῶν εὐφημία δυσφημίας οὐδὲν διαφέρει, » διά τὴν τῆς ἀληθείας ἄγνοιαν. ἂν μὲν οὖν αἱ ὀρέξεις εἰσὶ καὶ ἐπιθυμίαι, καὶ ὅλως εἰπεῖν αἱ ὁρμαὶ, τούτων εἰσὶ καὶ αἱ εὐχαί. Διόπερ οὐδεὶς ἐπιθυμεῖ πόματος, ἀλλὰ τοῦ πιεῖν τὸ ποτόν· οὐδὲ μὴν κληρονομίας, ἀλλὰ τοῦ κληρονομῆσαι· οὐτωσὶ δὲ οὐδὲ γνώσεως, ἀλλὰ τοῦ γνῶναι· οὐδὲ γὰρ πολιτείας ὀρθῆς, ἀλλὰ τοῦ πολι- τεύεσθαι. Τούτων οὖν αἱ εὐχαὶ, ὧν καὶ αἰτήσεις· καὶ τούτων αἱ αἰτήσεις, ὧν καὶ ἐπιθυμίαι· τὸ δὲ εὔχε σθαι καὶ ὀρέγεσθαι καταλλήλως γίνεσθαι (42) εἰς τὸ ἔχειν τὰ ἀγαθὰ καὶ τὰ παρακείμενα ὠφελήματα. Τῇ κτήσει τοίνυν ὁ γνωστικός, τὴν εὐχὴν καὶ τὴν αἴτησιν τῶν ὄντως ἀγαθῶν τῶν περὶ ψυχὴν ποιεῖται (43) καὶ εύχεται, συνεργῶν ἅμα καὶ αὐτὸς εἰς ἕξιν ἀγαθότη- της ἐλθεῖν, ὡς μηκέτι ἔχειν τὰ ἀγαθὰ καθάπερ μα θήματά τινα παρακείμενα, εἶναι δὲ ἀγαθόν. Διὸ καὶ τούτοις μάλιστα προσήκει εύχεσθαι, τοῖς εἰδόσι τὸ Θεῖον ὡς χρὴ, καὶ τὴν πρόσφορον ἀρετὴν ἔχουσιν αὐτ τούτου ἕνεκα Αντιλαβέσθαι λιαὶ οὐδὲ λόγοι, ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν. πορθμεύονταί τινα καὶ φωνὴν ἀναμεἶναι· αἱ προαιρέσεις. πορθμεύοντά τινα καὶ φωνὴν ἀναμεῖναι. α κατ' ἀλλήλους γίνεσθαι καταλλήλως γίνεται γίνε ται γίνεσθαι κτίσει, τὴν κτήσει γνωστι χόν, τῷ γνωστικῷ τῇ ἕξει. τῇ κτήσει, STROMATUM LIB. VII. A quemdam sensum animalem et intelligentiam quæ D discernit, voces aliquid significantes apprehendit. Non est ergo Deus humana forma præditus, ut au- diat, neque ei sensibus est opus, ut placuit Stoicis, • præcipue auditu et visu; non posse enim unquam aliter apprehendere; › sed et aeris ad patiendum facilitas, et acerrima angelorum consensio, et vis quæ animæ attingit conscientiam, inexplicabili po- testate etiam absque sensili auditione simul cum co- gitatione cognoscit omnia. Quod si quis dicat vocem inferius in aere volvi, nec ad Deum pervenire; ac cogitata sanctorum secant non solum aerem, sed totum mundum. Statim autem vis divina, perinde ac lux, totam perspicit animam. Quid vero, non etiam ipsa animi consilia ad Deum perveniunt, et B suam quasi emittunt vocem? annon ea etiam trans- mittuntur a conscientia? Quamnam autem vocem exspectaverit, qui secundum propositum suum, electum etiam ante nativitatem, et id quod futurum est, tanquam quod sit, cognovit? Annon profun- dum cujusvis animæ elucescere facit lux potesta- tis, cum . penetralia, ut ait Scriptura, e scrute- tur lucerna potestatis?, Totus auditus, et totus ocu- lus est, ut his nominibus utar, Deus. Nullam ergo religionem servat, neque in hymnis, neque in ser- monibus, sed neque in scripturis aut dogmatibus, indecens de Deo opinio; verum ad humiles et in- decoras deflectit notiones et cogitationes : quo ft ut c multorum. laudatio nihil differat a maledicto, P. 853, ED. POTTER, 721, ED. PARIS. mam. Nam in non potest ultimæ di- phthongi ulla feri elisio. SYLBURG. SYLBURG.— exstat etiam in ms. Ottob. Flor. nen- pe SYLBURG. Porro in editione Sylburgiana hæc sententia sic exstat: Receptam lectionem Heinsio debemus. - C propter veritatis ignorationem. Atque quorum qui- dem sunt desideria et appetitiones, et ut semel di- cam, animi impulsiones, pro iis fiunt etiam preca- tiones. Quamobrem nemo potum desiderat, sed bi- bere potum; sed nec hærcditatem, verum esse bæ- redem ; ita neque cognitionem, sed nosse ; neque rectam rempublicam, sed rempublicam gerere. Pro iis ergo rebus preces fiunt, quæ petuntur; et ea pe- tuntur, quæ cupiuntur. Precari autem et appetere fiunt inter se invicem, ad habendum bona et ea, quæ adjuncta sunt, commoda. Is itaque qui cogni- tione tanquam possessione quadam est præditus, et petit et precatur ea quæ sunt vere bona, nempe bona animæ, ipse quoque cooperans ut perveniat ad habitum bonitatis, ut non amplius habeat bona tanquam aliquas adjunctas disciplinas, ipse autem sit bonus. Quocirca eos maxime decet precari qui Deum norunt ut oportet, et ei congruam habent tiones; habent Flor. et ms. Paris. Malim vero «serie con- sequenti et ordine se excipiunt. . Sed illud ab imperito scriptore propinquos infinitivos re- spiciente in mutatum videtur : quod alias etiam contigit. git hac notans : « Vocat qui nondum ad habitum cognitionis pervenit. Opponit ergo talem At inter- pres legerat, qua voce totum interpola- veral sensuum. . EDIT. PATROL, (38) Τοῦδ' ἕνεκα. Flor. τοῦθ᾽ ἕνεκα, contra nor- (39) Αντιλαμβάνεσθαι. Η. ms. Αντιλαβέσθαι. (40) Την φωνήν. Psalm. xix, 3: Οὐκ εἰσὶ λα- (41) Πορθμεύονται ; τίνα καὶ φωνὴν ἀναμείναι. (42) Καταλλήλως γίνεσθαι. Sic recentiores edi- (43) Τῇ κτήσει τοίνυν ὁ γνωστικός. Heinsius le-
PG 9:455εἰ δέ τινες καὶ ὥρας τακτὰς ἀπονέμουσιν εὐχῇ, ὡς τρίτην φέρε καὶ ἕκτην καὶ ἐνάτην, ἀλλ’ οὖν γε ὁ γνωστικὸς παρὰ ὅλον εὔχεται τὸν βίον, δι’ εὐχῆς συνεῖναι μὲν σπεύδων θεῷ, καταλελοιπέναι δέ, συνελόντι εἰπεῖν, πάντα ὅσα μὴ χρησιμεύει γενομένῳ ἐκεῖ, ὡς ἂν ἐνθένδε ἤδη τὴν τελείωσιν ἀπειληφὼς τοῦ κατὰ ἀγάπην [ἠν]δρωμένου. ἀλλὰ καὶ τὰς τῶν ὡρῶν διανομὰς τριχῇ διεσταμένας καὶ ταῖς ἴσαις εὐχαῖς τετιμημένας ἴσασιν οἱ γνωρίζοντες τὴν μακαρίαν τῶν ἁγίων τριάδα μονῶν. Ἐνταῦθα γενόμενος ὑπεμνήσθην τῶν περὶ τοῦ μὴ δεῖν εὔχεσθαι πρός τινων ἑτεροδόξων, τουτέστιν τῶν ἀμφὶ τὴν Προδίκου αἵρεσιν, παρεισαγομένων δογμάτων. ἵνα οὖν μηδὲ ἐπὶ ταύτῃ αὐτῶν τῇ ἀθέῳ σοφίᾳ ὡς ξένῃ ὀγκύλλωνται αἱρέσει, μαθέτωσαν προειλῆφθαι μὲν ὑπὸ τῶν Κυρηναϊκῶν λεγομένων φιλοσόφων·
Α τῷ· οἱ ἴσασι τίνα τὰ ὄντως ἀγαθὰ, καὶ τίνα αἰτητέον, Β καὶ πότε, καὶ πῶς ἕκαστα. Εσχάτη δὲ ἀμάθεια, παρὰ τῶν μὴ θεῶν ὡς θεῶν αἰτεῖσθαι· ἢ τὰ μὴ συμφέροντα αἰτεῖσθαι, φαντασίᾳ ἀγαθῶν κακὰ αιτουμένους σφί σιν. Οθεν εἰκότως ἑνὸς ὄντος τοῦ ἀγαθοῦ θεοῦ, παρ' αὐτοῦ μόνου τῶν ἀγαθῶν τὰ μὲν δοθῆναι, τὰ δὲ παραμεῖναι εὐχόμεθα, ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἄγγελοι ἀλλ' οὐχ ὁμοίως. Οὐ γάρ ἐστι ταυτὸν αἰτεῖσθαι παρα- μεἶναι τὴν δύσιν, ἢ τὴν ἀρχὴν σπουδάζειν λαβεῖν. Καὶ ἡ ἀποτροπὴ δὲ τῶν κακῶν εἶδος εὐχῆς, ἀλλ' οὐχ ἐπὶ τῇ τῶν ἀνθρώπων βλάβῃ τῇ τοιάδε συγχρηστέον εὐχῇ ποτε· πλὴν εἰ μὴ τὴν ἐπιστροφὴν τῆς δικαι σύνης τεχναζόμενος, τοῖς δ᾽ (44) ἀπηλγηκόσιν ὁ για στικὸς οἰκονομοίη τὴν αἴτησιν. Ἔστιν οὖν, ὡς εἰπεῖν τολμηρότερον, ὁμιλία πρὸς τὸν Θεὸν ἡ εὐχή. Κάν θυρίζοντες (45) ἄρα, μηδὲ τὰ χείλη ἀνοίγοντες μετά σιγῆς προσλαλῶμεν, ἔνδοθεν κεκράγαμεν. Πᾶσαν γὰρ τὴν ἐνδιάθετον ὁμιλίαν ὁ Θεὸς ἀδιαλείπτως ἐπαίει, Ταύτῃ καὶ προσανατείνομεν τὴν κεφαλὴν, καὶ τὰς χεῖρας εἰς οὐρανόν αίρομεν, τούς τε πόδας ἐπεγείρο μεν (46) κατὰ τὴν τελευταίαν τῆς εὐχῆς συνεκρώνης σιν, ἐπακολουθοῦντες τῇ προθυμίᾳ τοῦ πνεύματος εἰς τὴν νοητὴν οὐσίαν· καὶ συναφιστάνειν τῷ λόγῳ τὸ σῶμα τῆς γῆς πειρώμενοι, μετάρσιον ποιησάμενα τὴν ψυχὴν ἑπτερωμένην τῷ πόθῳ τῶν κρειττόνων, ἐπὶ τὰ ἅγια χωρεῖν βιαζόμεθα, τοῦ δεσμοῦ καταμε γαλοφρονοῦντες τοῦ σαρκικοῦ. Ἴσμεν γὰρ εὖ μέλο τον γνωστικὸν τὴν ὑπέρβασιν παντὸς τοῦ κόσμου, ὥσπερ ἀμέλει τῆς Αἰγύπτου οἱ Ἰουδαῖοι, ἑκουσίας Ο ποιούμενον, ἐνδεικνύμενον ἐναργώς παντὸς μᾶλλον, ὡς ὅτι μάλιστα σύνεγγυς ἔσοιτο τοῦ Θεοῦ. Εἰ δέ τι νες (47) καὶ ὥρας τακτὰς ἀπονέμουσιν εὐχῇ, ὡς τρί την φέρε καὶ ἔκτην καὶ ἐννάτην, ἀλλ᾽ οὖν γε ὁ γν στικὸς παρὰ ὅλον εὔχεται τὸν βίον, δι᾿ εὐχῆς συνεῖναι μὲν σπεύδων Θεῷ, καταλέλοιπε δὲ, συνελόντι εἰπεῖν, πάντα ὅσα μὴ χρησιμεύει γενόμενος ἐκεῖ, ὡς ἂν ἐν θένδε ἤδη τὴν τελείωσιν ἀπειληφὼς τοῦ κατὰ ἀγάπην δρωμένου. ᾿Αλλὰ καὶ τὰς τῶν ὑμῶν διανομές τρι χή (48) διεσταμένας καὶ ταῖς ἴσαις εὐχαῖς τετιμημέν Κατὰ τὴν τρίτην ὥραν εἰς τὴν προσευχὴν ἀνίστασθαι ὑπομνησθέντας τῆς τοῦ Πνεύ ματος δωρεᾶς κατὰ τὴν τρίτην ὥραν τοῖς ἀποστόλοις δεδομένης. Ἐν δὲ τῇ ἕκτῃ ὥρα μέ τὰ μίμησιν τῶν ἁγίων ἀναγκαίαν εἶναι τὴν προσευ χὴν ἐκρίναμεν τῶν λεγόντων, Εσπέρας ἢ πρωί και μεσημβρίας διηγήσομαι καὶ ἀπαγγελώ. Ἡ δὲ ἐννάτη παρ' αὐτῶν ἡμῖν τῶν ἀποστόλων ἐν ταῖς Πράξει ἀναγκαία εἰς προσευχήν παραδέδοται, ἱστορού ὅτι Πέτρος καὶ Ἰωάννης ἀνέβαινον εἰς τὸ ἱερὸν ἐπὶ τὴν ὥραν τῆς προσευχῆς ἐννάτην. «Ε CLEMENTIS ALEXANDRINI virtutem, qui sciunt quænam sint vere bona, et quæ sint petenda, et quando, et quomodo singula. Est autem extrema inscitia, ab iis qui non sunt dii tanquam a diis petere; aut quæ non sunt utilia pe- tere, quæ sibi mala sunt sub specie boni flagitantes. Unde merito cum sit unus bonus Deus, ab ipso ex bonis alia quidem nobis dari, alia vero permanere, precamur nos et angeli, sed non similiter. Non est enim idem, petere ut donum permaneat, atque ab initio ut id accipiamus contendere. Quin etiam aversio et depulsio malorum, est species precatio- nis, sed ea precatione nunquam est utendum ad damnum hominum *, nisi justitiæ curam gerens Gno- sticus, dispenset hanc petitionem iis qui mali sen- sum exuerunt. Est ergo, ut audacius dicam, preca- tio, cum Deo conversatio. Quare licet susurrantes, et ne labra quidem aperientes tacite loquamur, intus clamavimus. Quamlibet enim internam colle- cutionem Deus exaudit perpetuo. Hinc et caput et manus in cœlum extendimus, et pedes excitamus in ultima acclamatione orationis, promptitudine et alacritate spiritus assequentes essentiam quæ ap- prehenditur intelligentia: et una cum sermone cor - pus a terra abducere conantes, erigentes animam desiderio meliorum alatam cogimus in sancta pro- gredi, magno animo carnis vinculum despicientes. Scimus enim optime, eum qui est Gnosticus, totum mundum lubenter transcendere, velut Judai Ægy- ptum, ut aperte ostendat, se Deo quam proximum esse futurum. Quod si nonnulli certas ac definitas horas constituunt precationi, ut, verbi causa, ter- tiam, sextam, nonam: at Gnosticus, per totam orat vitam; dum per preces suas cum Deo studet versa- ri. Reliquit autem, ut semel dicam, omnia quæ non sunt utilia, cum eo jam pervenerit, ut jam hinc acceperit consummationem ejus qui ex chari- tate agit. Jam vero triplicem horarum divisionem, quæ totidem sunt honoratæ precibus, sciunt qui no- runt beatam sanctarum mansionum trinitatem. Hic P. 854, ED. POTTER, 722, ED. PARIS. alibi. SYLBURG. ID. - reprehendit illos qui statim post finitam orationem D assidebant. LowTH. usque ab ipsis apostolis traductum ad posteros esse morem statis horis orandi, cum ex hoc constat lo- co, tum ex aliis multis veterum Patrun. S. Hieron., epist. 7, tom. I, ad Lætam: Mane hymnos cane- re, tertia, sexta, nona hora stare in acie quasi bel- latricem Christi, accensaque lucerna reddere sa- crificium vespertinum, et epist. 8, ad Demetria- dem : • Præter psalterium et orationis ordinem, quod tibi hora tertia, sexta, nona, ad vesperam, nedia nocte et mane semper est exercendum, sta. tue quot horis Scripturani ediscere debeas. epist. et 27. Basilius singularum rationem red- dit reg. fus. expl. 57: Cyprian., De orat. Dominica : « Horarum spatia jampridem spiritaliter determinantes adora- Idem tores Dei, statutis et legitimis temporibus servie- bant, et manifestata postmodum res est, sacramen- ta olim fuisse, quod ante sic justi precabantur. Nam super discipulos hora tertia descendit Spiri tus sanctus, qui gratiam Dominicæ repromissionis implevit. De sexta Basil.: Sexta quip pe meridies. Cyprian. item : « Petrus, hora seria in tectum superius ascendens, signo pariter el voce Dei monentis instructus est, ut omnes ad gratiam salutis admitteret, cum de emundandis gentis ante dubitaret. De nona Basil. : Cyprian.: Dominus hora sexta crucifixus, ad nonam peccala nostra sanguine suo abluit, et ut redimere et vivifi care nos posset, tunc victoriam suam passione per fecit., Eadem nonæ ratio redditur et in Constit. apost. lib. viii, c. 34. COLLECT. tionibus vero celebrandis invenimus observasse (44) Τοῖς δ'. Forte τοῖς γ', aut δ' superfluit, ut (45) Κἂν ψιθυρίζοντες. Ut Anna, 1 Reg. 1. H. (46) Τούς τε πόδας ἐπ. lla Tertullian. graviter (47) Εἰ δέ τινες. Non antiquum modo, sed inde (48) Τριχη. Cyprian., De orat. Dom. : « in ora-
ἀντιρρήσεως δ’ ὅμως τεύξεται κατὰ καιρὸν ἡ τῶν ψευδωνύμων τούτων ἀνόσιος γνῶσις, ὡς μὴ νῦν παρεισδυομένη τὸ ὑπόμνημα, οὐκ ὀλίγη οὖσα ἡ τούτων καταδρομὴ διακόπτῃ τὸν ἐν χερσὶ λόγον, δεικνύντων ἡμῶν μόνον ὄντως ὅσιον καὶ θεοσεβῆ τὸν τῷ ὄντι κατὰ τὸν ἐκκλησιαστικὸν κανόνα γνωστικόν, ᾧ μόνῳ ἡ αἴτησις κατὰ τὴν τοῦ θεοῦ βούλησιν ἀπονενεμημένη γίνεται καὶ αἰτήσαντι καὶ ἐννοηθέντι. ὥσπερ γὰρ πᾶν ὃ βούλεται, δύναται ὁ θεός, οὕτως πᾶν ὃ ἂν [ὁ] αἰτήσῃ, ὁ γνωστικὸς λαμβάνει. καθόλου γὰρ ὁ θεὸς οἶδεν τούς τε ἀξίους τῶν ἀγαθῶν καὶ μή· ὅθεν τὰ προσήκοντα ἑκάστοις δίδωσιν. διὸ πολλάκις μὲν αἰτήσασιν ἀναξίοις οὐκ ἂν δοίη, δοίη δὲ ἀξίοις δηλονότι ὑπάρχουσιν. οὐ μὴν παρέλκει ἡ αἴτησις, κἂν χωρὶς ἀξιώσεως διδῶται τὰ ἀγαθά. αὐτίκα ἥ τε εὐχαριστία ἥ τε τῶν πέλας εἰς ἐπιστροφὴν αἴτησις ἔργον ἐστὶ τοῦ γνωστικοῦ. ᾗ καὶ ὁ κύριος ηὔχετο, εὐχαριστῶν μὲν ἐφ’ οἷς ἐτελείωσεν τὴν διακονίαν, εὐχόμενος δὲ ὡς πλείστους ὅσους ἐν ἐπιγνώσει γενέσθαι, ἵν’ ἐν τοῖς σῳζομένοις διὰ τῆς σωτηρίας κατ’ ἐπίγνωσιν ὁ θεὸς δοξάζηται καὶ ὁ μόνος ἀγαθὸς καὶ ὁ μόνος σωτὴρ δι’ υἱοῦ ἐξ αἰῶνος εἰς αἰῶνα ἐπιγινώσκηται.
Α τῷ· οἱ ἴσασι τίνα τὰ ὄντως ἀγαθὰ, καὶ τίνα αἰτητέον, Β καὶ πότε, καὶ πῶς ἕκαστα. Εσχάτη δὲ ἀμάθεια, παρὰ τῶν μὴ θεῶν ὡς θεῶν αἰτεῖσθαι· ἢ τὰ μὴ συμφέροντα αἰτεῖσθαι, φαντασίᾳ ἀγαθῶν κακὰ αιτουμένους σφί σιν. Οθεν εἰκότως ἑνὸς ὄντος τοῦ ἀγαθοῦ θεοῦ, παρ' αὐτοῦ μόνου τῶν ἀγαθῶν τὰ μὲν δοθῆναι, τὰ δὲ παραμεῖναι εὐχόμεθα, ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἄγγελοι ἀλλ' οὐχ ὁμοίως. Οὐ γάρ ἐστι ταυτὸν αἰτεῖσθαι παρα- μεἶναι τὴν δύσιν, ἢ τὴν ἀρχὴν σπουδάζειν λαβεῖν. Καὶ ἡ ἀποτροπὴ δὲ τῶν κακῶν εἶδος εὐχῆς, ἀλλ' οὐχ ἐπὶ τῇ τῶν ἀνθρώπων βλάβῃ τῇ τοιάδε συγχρηστέον εὐχῇ ποτε· πλὴν εἰ μὴ τὴν ἐπιστροφὴν τῆς δικαι σύνης τεχναζόμενος, τοῖς δ᾽ (44) ἀπηλγηκόσιν ὁ για στικὸς οἰκονομοίη τὴν αἴτησιν. Ἔστιν οὖν, ὡς εἰπεῖν τολμηρότερον, ὁμιλία πρὸς τὸν Θεὸν ἡ εὐχή. Κάν θυρίζοντες (45) ἄρα, μηδὲ τὰ χείλη ἀνοίγοντες μετά σιγῆς προσλαλῶμεν, ἔνδοθεν κεκράγαμεν. Πᾶσαν γὰρ τὴν ἐνδιάθετον ὁμιλίαν ὁ Θεὸς ἀδιαλείπτως ἐπαίει, Ταύτῃ καὶ προσανατείνομεν τὴν κεφαλὴν, καὶ τὰς χεῖρας εἰς οὐρανόν αίρομεν, τούς τε πόδας ἐπεγείρο μεν (46) κατὰ τὴν τελευταίαν τῆς εὐχῆς συνεκρώνης σιν, ἐπακολουθοῦντες τῇ προθυμίᾳ τοῦ πνεύματος εἰς τὴν νοητὴν οὐσίαν· καὶ συναφιστάνειν τῷ λόγῳ τὸ σῶμα τῆς γῆς πειρώμενοι, μετάρσιον ποιησάμενα τὴν ψυχὴν ἑπτερωμένην τῷ πόθῳ τῶν κρειττόνων, ἐπὶ τὰ ἅγια χωρεῖν βιαζόμεθα, τοῦ δεσμοῦ καταμε γαλοφρονοῦντες τοῦ σαρκικοῦ. Ἴσμεν γὰρ εὖ μέλο τον γνωστικὸν τὴν ὑπέρβασιν παντὸς τοῦ κόσμου, ὥσπερ ἀμέλει τῆς Αἰγύπτου οἱ Ἰουδαῖοι, ἑκουσίας Ο ποιούμενον, ἐνδεικνύμενον ἐναργώς παντὸς μᾶλλον, ὡς ὅτι μάλιστα σύνεγγυς ἔσοιτο τοῦ Θεοῦ. Εἰ δέ τι νες (47) καὶ ὥρας τακτὰς ἀπονέμουσιν εὐχῇ, ὡς τρί την φέρε καὶ ἔκτην καὶ ἐννάτην, ἀλλ᾽ οὖν γε ὁ γν στικὸς παρὰ ὅλον εὔχεται τὸν βίον, δι᾿ εὐχῆς συνεῖναι μὲν σπεύδων Θεῷ, καταλέλοιπε δὲ, συνελόντι εἰπεῖν, πάντα ὅσα μὴ χρησιμεύει γενόμενος ἐκεῖ, ὡς ἂν ἐν θένδε ἤδη τὴν τελείωσιν ἀπειληφὼς τοῦ κατὰ ἀγάπην δρωμένου. ᾿Αλλὰ καὶ τὰς τῶν ὑμῶν διανομές τρι χή (48) διεσταμένας καὶ ταῖς ἴσαις εὐχαῖς τετιμημέν Κατὰ τὴν τρίτην ὥραν εἰς τὴν προσευχὴν ἀνίστασθαι ὑπομνησθέντας τῆς τοῦ Πνεύ ματος δωρεᾶς κατὰ τὴν τρίτην ὥραν τοῖς ἀποστόλοις δεδομένης. Ἐν δὲ τῇ ἕκτῃ ὥρα μέ τὰ μίμησιν τῶν ἁγίων ἀναγκαίαν εἶναι τὴν προσευ χὴν ἐκρίναμεν τῶν λεγόντων, Εσπέρας ἢ πρωί και μεσημβρίας διηγήσομαι καὶ ἀπαγγελώ. Ἡ δὲ ἐννάτη παρ' αὐτῶν ἡμῖν τῶν ἀποστόλων ἐν ταῖς Πράξει ἀναγκαία εἰς προσευχήν παραδέδοται, ἱστορού ὅτι Πέτρος καὶ Ἰωάννης ἀνέβαινον εἰς τὸ ἱερὸν ἐπὶ τὴν ὥραν τῆς προσευχῆς ἐννάτην. «Ε CLEMENTIS ALEXANDRINI virtutem, qui sciunt quænam sint vere bona, et quæ sint petenda, et quando, et quomodo singula. Est autem extrema inscitia, ab iis qui non sunt dii tanquam a diis petere; aut quæ non sunt utilia pe- tere, quæ sibi mala sunt sub specie boni flagitantes. Unde merito cum sit unus bonus Deus, ab ipso ex bonis alia quidem nobis dari, alia vero permanere, precamur nos et angeli, sed non similiter. Non est enim idem, petere ut donum permaneat, atque ab initio ut id accipiamus contendere. Quin etiam aversio et depulsio malorum, est species precatio- nis, sed ea precatione nunquam est utendum ad damnum hominum *, nisi justitiæ curam gerens Gno- sticus, dispenset hanc petitionem iis qui mali sen- sum exuerunt. Est ergo, ut audacius dicam, preca- tio, cum Deo conversatio. Quare licet susurrantes, et ne labra quidem aperientes tacite loquamur, intus clamavimus. Quamlibet enim internam colle- cutionem Deus exaudit perpetuo. Hinc et caput et manus in cœlum extendimus, et pedes excitamus in ultima acclamatione orationis, promptitudine et alacritate spiritus assequentes essentiam quæ ap- prehenditur intelligentia: et una cum sermone cor - pus a terra abducere conantes, erigentes animam desiderio meliorum alatam cogimus in sancta pro- gredi, magno animo carnis vinculum despicientes. Scimus enim optime, eum qui est Gnosticus, totum mundum lubenter transcendere, velut Judai Ægy- ptum, ut aperte ostendat, se Deo quam proximum esse futurum. Quod si nonnulli certas ac definitas horas constituunt precationi, ut, verbi causa, ter- tiam, sextam, nonam: at Gnosticus, per totam orat vitam; dum per preces suas cum Deo studet versa- ri. Reliquit autem, ut semel dicam, omnia quæ non sunt utilia, cum eo jam pervenerit, ut jam hinc acceperit consummationem ejus qui ex chari- tate agit. Jam vero triplicem horarum divisionem, quæ totidem sunt honoratæ precibus, sciunt qui no- runt beatam sanctarum mansionum trinitatem. Hic P. 854, ED. POTTER, 722, ED. PARIS. alibi. SYLBURG. ID. - reprehendit illos qui statim post finitam orationem D assidebant. LowTH. usque ab ipsis apostolis traductum ad posteros esse morem statis horis orandi, cum ex hoc constat lo- co, tum ex aliis multis veterum Patrun. S. Hieron., epist. 7, tom. I, ad Lætam: Mane hymnos cane- re, tertia, sexta, nona hora stare in acie quasi bel- latricem Christi, accensaque lucerna reddere sa- crificium vespertinum, et epist. 8, ad Demetria- dem : • Præter psalterium et orationis ordinem, quod tibi hora tertia, sexta, nona, ad vesperam, nedia nocte et mane semper est exercendum, sta. tue quot horis Scripturani ediscere debeas. epist. et 27. Basilius singularum rationem red- dit reg. fus. expl. 57: Cyprian., De orat. Dominica : « Horarum spatia jampridem spiritaliter determinantes adora- Idem tores Dei, statutis et legitimis temporibus servie- bant, et manifestata postmodum res est, sacramen- ta olim fuisse, quod ante sic justi precabantur. Nam super discipulos hora tertia descendit Spiri tus sanctus, qui gratiam Dominicæ repromissionis implevit. De sexta Basil.: Sexta quip pe meridies. Cyprian. item : « Petrus, hora seria in tectum superius ascendens, signo pariter el voce Dei monentis instructus est, ut omnes ad gratiam salutis admitteret, cum de emundandis gentis ante dubitaret. De nona Basil. : Cyprian.: Dominus hora sexta crucifixus, ad nonam peccala nostra sanguine suo abluit, et ut redimere et vivifi care nos posset, tunc victoriam suam passione per fecit., Eadem nonæ ratio redditur et in Constit. apost. lib. viii, c. 34. COLLECT. tionibus vero celebrandis invenimus observasse (44) Τοῖς δ'. Forte τοῖς γ', aut δ' superfluit, ut (45) Κἂν ψιθυρίζοντες. Ut Anna, 1 Reg. 1. H. (46) Τούς τε πόδας ἐπ. lla Tertullian. graviter (47) Εἰ δέ τινες. Non antiquum modo, sed inde (48) Τριχη. Cyprian., De orat. Dom. : « in ora-
PG 9:457καίτοι καὶ ἡ πίστις τοῦ λήψεσθαι εἶδος εὐχῆς ἐναποκειμένης γνωστικῶς. ἀλλ’ εἰ ἀφορμή τις ὁμιλίας τῆς πρὸς τὸν θεὸν γίνεται ἡ εὐχή, οὐδεμίαν ἀφορμὴν παραλειπτέον τῆς προσόδου τῆς πρὸς τὸν θεόν. ἀμέλει συμπλακεῖσα τῇ μακαρίᾳ προνοίᾳ ἡ τοῦ γνωστικοῦ ὁσιότης κατὰ τὴν ἑκούσιον ὁμολογίαν τελείαν τὴν εὐεργεσίαν ἐπιδείκνυσι τοῦ θεοῦ. οἱονεὶ γὰρ ἀντεπιστροφή τίς ἐστι τῆς προνοίας ἡ τοῦ γνωστικοῦ ὁσιότης καὶ ἀντίστροφος εὔνοια τοῦ φίλου τοῦ θεοῦ. οὔτε γὰρ ὁ θεὸς ἄκων ἀγαθὸς ὃν τρόπον τὸ πῦρ θερμαντικὸν (ἑκούσιος δὲ ἡ τῶν ἀγαθῶν μετάδοσις αὐτῷ, κἂν προλαμβάνῃ τὴν αἴτησιν) οὔτε μὴν ἄκων σωθήσεται ὁ σῳζόμενος· οὐ γάρ ἐστιν ἄψυχος, ἀλλὰ παντὸς μᾶλλον ἑκουσίως καὶ προαιρετικῶς σπεύσει πρὸς σωτηρίαν. διὸ καὶ τὰς ἐντολὰς ἔλαβεν ὁ ἄνθρωπος ὡς ἂν ἐξ αὑτοῦ ὁρμητικὸς πρὸς ὁπότερον ἂν καὶ βούλοιτο τῶν τε αἱρετῶν καὶ τῶν φευκτῶν. οὔκουν ὁ θεὸς ἀνάγκῃ ἀγαθοποιεῖ, κατὰ προαίρεσιν δὲ εὖ ποιεῖ τοὺς ἐξ αὑτῶν ἐπιστρέφοντας.
νας ἴσασιν οἱ γνωρίζοντες τὴν μακαρίαν τῶν ἁγίων τριάδα μονῶν. Ἐνταῦθα γενόμενος, ὑπεμνήσθην τῶν περὶ τοῦ μὴ δεῖν εὔχεσθαι πρός τινων ἑτεροδόξων, τουτέστι τῶν ἀμφὶ τὴν Προδίκου αἵρεσιν παρεισαγο- μένων δογμάτων. Ἵνα οὖν μηδὲ ἐπὶ ταύτῃ αὐτῶν τῇ ἀθέῳ σοφίᾳ ὡς ξένῃ ἐγκύλλωνται αἱρέσει, μαθέ- τωσαν προειλήφθαι μὲν ὑπὸ τῶν Κυρηναϊκῶν (49) λεγομένων φιλοσόφων· ἀντιῤῥήσεως δ᾽ ὅμως τεύ- ξεται κατὰ καιρὸν ἡ τῶν ψευδωνύμων (50) τούτων ἀνόσιος γνῶσις, ὡς μὴ νῦν παρεισδυομένη τὸ ὑπόμνη μα, οὐκ ὀλίγη οὖσα ἡ τούτων καταδρομή, διακόπτη τὸν ἐν χερσὶ λόγον, δεικνύντων ἡμῶν μόνον ὄντως ὅσιον καὶ θεοσεβῆ τὸν τῷ ὄντι κατὰ τὸν ἐκκλησια- στικόν κανόνα γνωστικόν, ᾧ μόνῳ ἡ αἴτησις κατὰ τὴν τοῦ Θεοῦ βούλησιν ἀπονενεμημένῳ γίνεται (51) και αἰτήσαντι καὶ ἐννοηθέντι (52). Ωσπερ γὰρ πᾶν (55) βούλεται δύναται ὁ Θεὸς, οὕτως πᾶν ὃ ἂν αἰτήσῃ ὁ γνωστικός λαμβάνει. Καθόλου γὰρ ὁ Θεὸς οἶδε τούς τε ἀξίους τῶν ἀγαθῶν, καὶ μή. "Οθεν τὰ προσήκοντα ἑκάστοις δίδωσιν· διὸ πολλάκις μὲν αἰτήσασιν ἀνα- ξίοις, οὐκ ἂν δοίη· δοίη δὲ ἀξίοις δηλονότι υπάρχου σιν. Οὐ μὴν παρέλκει ἡ αἴτησις, κἂν χωρὶς ἀξιώσεως δίδοται τὰ ἀγαθά. Αὐτίκα ἤ τε εὐχαριστία, ἤ τε τῶν τέλας εἰς ἐπιστροφὴν αἴτησις, ἔργον ἐστὶ τοῦ γνω- στικοῦ· ᾗ καὶ ὁ Κύριος ηύχετο, εὐχαριστῶν μὲν ἐν οἷς ἐτελείωσεν τὴν διακονίαν, εὐχόμενος δὲ ὡς πλεί- στους ὅσους ἐν ἐπιγνώσει γενέσθαι, ἵν᾽ ἐν τοῖς σωζο μένοις διὰ τῆς σωτηρίας κατ' ἐπίγνωσιν ὁ Θεὸς δου ξάζηται, καὶ ὁ μόνος ἀγαθὸς καὶ ὁ μόνος Σωτὴρ δι' Υἱοῦ ἐξ αἰῶνος εἰς αἰῶνα ἐπιγινώσκηται. Καί τοι καὶ ἡ πίστις τοῦ λήψεσθαι εἶδος εὐχῆς ἐναποκειμένης γνωστικῶς. Αλλ' εἰ ἀφορμή τις ὁμιλίας τῆς πρὸς τὸν Θεὸν γίνεται ἡ εὐχὴ, οὐδεμίαν ἀφορμὴν παρα- λειπτέον τῆς προσόδου τῆς πρὸς τὸν Θεόν. Αμέλει συμπλακείτα τῇ μακαρίᾳ προνοίᾳ ἡ τοῦ γνωστικοῦ ὁπιότης,κατὰ τὴν ἑκούσιον ὁμολογίαν τελείαν τὴν εὐερ γεσίαν ἐπιδείκνυσι τοῦ Θεοῦ· οἱονεὶ γὰρ ἀντεπιστροφή τίς ἐστι τῆς προνοίας ἡ τοῦ γνωστικοῦ ὁσιότης, καὶ ἀντίστροφος εὔνοια τοῦ φίλου τοῦ Θεοῦ. Οὔτε γὰρ ὁ Θεὸς ἄχων ἀγαθὸς, ὃν τρόπον τὸ πῦρ θερμαντικόν· ἑκούσιος δὲ ἡ τῶν ἀγαθῶν μετάδοσις αὐτῷ, κἂν προ λαμβάνῃ τὴν αἴτησιν (54)· οὔτε μὴν ἄκων σωθήσε τα: ὁ σωζόμενος· οὐ γάρ ἐστιν ἄψυχος· ἀλλὰ παντὸς Ρ. τὰς περὶ θεῶν δόξας, ΙΧ. τῆς γνώσεως Οἱ ἀπὸ Προδίκου ψευδωνύμως γνωστικούς σφᾶς αὐτοὺς ἀναγορεύοντες. αἴτησίς, κατὰ τὴν τοῦ Θεοῦ βούλησιν ἀπονενεμημένη γίνεται, καὶ αἰτήσαντι καὶ ἐννοηθέντι. ἂν αἰτήσητε ἐν τῇ προσευχή, πιστεύοντες, λήψεσθε. STROMATUM LIB. VII. A mihi veniunt in mentem quidam qui diversa sena B & C * ED. POTTER. ED. PARIS. cum Daniele tres pueros in fide fortes et in capti- D vitate victores horam tertiam, sextam, nonam sa- cramento scilicet trinitatis quæ in novissimis temporibus manifestari debebat. Nam et prima hora in tertiam veniens, consummatum numerum trinitatis ostendit. Itemque ad sextam quarta pro- cedens, declarat alteram trinitatem. Et quando a septima nona completur, per ternas horas trinitas perfecta numeratur. De iribus mansionibus vide 666, 20, lib. vi. COLLECT. philosophi discipulos, e quibus ii qui Theodorum sectabantur, omnem scilicet de diis opinionem, penitus tollebant; ut refert in Aristippo Laertius; Cicero lib. De nat. deor.; Sextus Empiricus, Pyrrh. Hypotypos. lib. 111, c. 24, et lib. vni Adv. mathematicos ; Plutarch. lib. i PATROL. GR. tiunt, nempe qui Prodici hæresin sequuntur, a quibus docetur non esse orandum. Ne ergo de hac impia sua sapientia, tanquam nova hæresi se effe- rant, sciant eam a philosophis qui dicuntur Cyrenaici se accepisse. Suo autem tempore ad versus impiam falso nominatorum istorum dicetur cognitionem, ne si huic commentario insereretur, cœptam interrumperet orationem prolixa de iis disputatio, cum id hoc loco ostendimus, eum solum esse vere pium ac religiosum Dei cultorem, qui ex regula ecclesiastica vere est gno-· sticus, cui soli, id quod pelit secundum Dei volun- tatem tribuitur, et cum petiit, et cum cogitavit. Quemadmodum enim quidquid vult potest Deus, ita quidquid petierit gnosticus, id accipit. Omnino enin novit Deus eos qui bonis digni sunt, et qui non. Unde dat ea quæ singulis conveniunt. Quam- obrem indignis, eliasi sape petierint, non dabit; dabit vero iis qui sunt digni. Neque superflua ta- men propterea est petitio, etiamsi absque petitione dentur bona, Jam et gratiarum actio, et petitio en- rum quæ pertinent ad conversionem proximorum, est opus gnostici; qua quidem ratione oravit quo- que Dominus, gratias quidem agens quod ininiste- rium perfecerat : rogans autem ut ad cognitionem venirent quanı plurimi, ut in iis qui salvi ſunt, per salutem ex agnitione Deus glorificetur, et qui est solus bonus et qui solus Servator, per Filium ex sa culo in sæculum agnoscatur. Quin etiam fides qua quis credit accepturum esse se quod petit, quædam precatio est, in animo gnostice reposita. Caeterumn si conversationis eum Deo occasio est precatio, ac- cedendi sane ad Deum nulla est prætermittenda oc casio. Ejus certe, qui est gnosticus, sanctitas cons nexa cum beata providentia, per spontaneam con- fessionem, ostendit perfectum Dei beneficium. Est enim veluti quædam mutuo respondens providentiæ cura, sanctitas gnostici, et reciproca amici Dei bc- nevolentia. Neque enim Deus invitus est bonus, quo modo ignis est præditus vi calefaciendi ; verum vo- luntarie bona impertit, etiamsi anticipet petitio- nem. Neque vero invite salvus erit is qui fit salvus De placitis philosoph. c. 7; Clemens noster superius in Protreptico, etc. men falso sibi arrogabant. Sic supe- rius Strom. 1, p. : Ubi couf. not. Ηειsits. 790, not. quentia referenda sunt, non ad antecedentia, quod fecit interpres. Lowry. (49) Κυρηναϊκών. Intelligit Aristippi Cyreni (50) Ψευδωνύμων. Scilicet γνωστικών, qui no- (51) Απονενεμημένῳ γίνεται. Scribe ᾧ μόνῳ ἡ (52) Εννοηθέντι. Conf. superius Strom. vi, p. (53) Πᾶν. Respicit Matth. xxi, 22 : Πάντα, ἴσα (54) Κἂν προλαμβάνῃ τὴν αἴτησιν. Hæc ad se
οὐ γὰρ ὑπηρετική γέ ἐστιν [ἡ] εἰς ἡμᾶς θεόθεν ἥκουσα, οἷον ἐκ χειρόνων εἰς κρείττονας προϊοῦσα, ἡ πρόνοια, κατ’ ἔλεον δὲ τῆς ἡμετέρας ἀσθενείας αἱ προσεχεῖς τῆς προνοίας ἐνεργοῦνται οἰκονομίαι, καθάπερ καὶ ἡ τῶν ποιμένων εἰς τὰ πρόβατα καὶ ἡ τοῦ βασιλέως πρὸς τοὺς ἀρχομένους, καὶ ἡμῶν αὐτῶν πειθηνίως πρὸς τοὺς ἡγουμένους ἐχόντων τοὺς τεταγμένως διέποντας καθ’ ἣν ἐνεχειρίσθησαν τάξιν ἐκ θεοῦ. θεράποντες ἄρα καὶ θεραπευταὶ τοῦ θείου οἱ ἐλευθερικωτάτην καὶ βασιλικωτάτην θεραπείαν προσάγοντες, τὴν διὰ τῆς θεοσεβοῦς γνώμης τε καὶ γνώσεως. Πᾶς οὖν καὶ τόπος ἱερὸς τῷ ὄντι, ἐν ᾧ τὴν ἐπίνοιαν τοῦ θεοῦ λαμβάνομεν, καὶ χρόνος. ὅταν δὲ ὁ εὐπροαίρετος ὁμοῦ καὶ εὐχάριστος δι’ εὐχῆς αἰτῆται, ἁμῇ γέ πῃ συνεργεῖ τι πρὸς τὴν λῆψιν, ἀσμένως δι’ ὧν εὔχεται τὸ ποθούμενον λαμβάνων. ἐπὰν γὰρ τὸ παρ’ ἡμῶν εὐεπίφορον ὁ τῶν ἀγαθῶν λάβῃ δοτήρ, ἀθρόα πάντα τῇ συλλήψει αὐτῇ ἕπεται τὰ ἀγαθά. ἀμέλει ἐξετάζεται διὰ τῆς εὐχῆς ὁ τρόπος, πῶς ἔχει πρὸς τὸ προσῆκον.
νας ἴσασιν οἱ γνωρίζοντες τὴν μακαρίαν τῶν ἁγίων τριάδα μονῶν. Ἐνταῦθα γενόμενος, ὑπεμνήσθην τῶν περὶ τοῦ μὴ δεῖν εὔχεσθαι πρός τινων ἑτεροδόξων, τουτέστι τῶν ἀμφὶ τὴν Προδίκου αἵρεσιν παρεισαγο- μένων δογμάτων. Ἵνα οὖν μηδὲ ἐπὶ ταύτῃ αὐτῶν τῇ ἀθέῳ σοφίᾳ ὡς ξένῃ ἐγκύλλωνται αἱρέσει, μαθέ- τωσαν προειλήφθαι μὲν ὑπὸ τῶν Κυρηναϊκῶν (49) λεγομένων φιλοσόφων· ἀντιῤῥήσεως δ᾽ ὅμως τεύ- ξεται κατὰ καιρὸν ἡ τῶν ψευδωνύμων (50) τούτων ἀνόσιος γνῶσις, ὡς μὴ νῦν παρεισδυομένη τὸ ὑπόμνη μα, οὐκ ὀλίγη οὖσα ἡ τούτων καταδρομή, διακόπτη τὸν ἐν χερσὶ λόγον, δεικνύντων ἡμῶν μόνον ὄντως ὅσιον καὶ θεοσεβῆ τὸν τῷ ὄντι κατὰ τὸν ἐκκλησια- στικόν κανόνα γνωστικόν, ᾧ μόνῳ ἡ αἴτησις κατὰ τὴν τοῦ Θεοῦ βούλησιν ἀπονενεμημένῳ γίνεται (51) και αἰτήσαντι καὶ ἐννοηθέντι (52). Ωσπερ γὰρ πᾶν (55) βούλεται δύναται ὁ Θεὸς, οὕτως πᾶν ὃ ἂν αἰτήσῃ ὁ γνωστικός λαμβάνει. Καθόλου γὰρ ὁ Θεὸς οἶδε τούς τε ἀξίους τῶν ἀγαθῶν, καὶ μή. "Οθεν τὰ προσήκοντα ἑκάστοις δίδωσιν· διὸ πολλάκις μὲν αἰτήσασιν ἀνα- ξίοις, οὐκ ἂν δοίη· δοίη δὲ ἀξίοις δηλονότι υπάρχου σιν. Οὐ μὴν παρέλκει ἡ αἴτησις, κἂν χωρὶς ἀξιώσεως δίδοται τὰ ἀγαθά. Αὐτίκα ἤ τε εὐχαριστία, ἤ τε τῶν τέλας εἰς ἐπιστροφὴν αἴτησις, ἔργον ἐστὶ τοῦ γνω- στικοῦ· ᾗ καὶ ὁ Κύριος ηύχετο, εὐχαριστῶν μὲν ἐν οἷς ἐτελείωσεν τὴν διακονίαν, εὐχόμενος δὲ ὡς πλεί- στους ὅσους ἐν ἐπιγνώσει γενέσθαι, ἵν᾽ ἐν τοῖς σωζο μένοις διὰ τῆς σωτηρίας κατ' ἐπίγνωσιν ὁ Θεὸς δου ξάζηται, καὶ ὁ μόνος ἀγαθὸς καὶ ὁ μόνος Σωτὴρ δι' Υἱοῦ ἐξ αἰῶνος εἰς αἰῶνα ἐπιγινώσκηται. Καί τοι καὶ ἡ πίστις τοῦ λήψεσθαι εἶδος εὐχῆς ἐναποκειμένης γνωστικῶς. Αλλ' εἰ ἀφορμή τις ὁμιλίας τῆς πρὸς τὸν Θεὸν γίνεται ἡ εὐχὴ, οὐδεμίαν ἀφορμὴν παρα- λειπτέον τῆς προσόδου τῆς πρὸς τὸν Θεόν. Αμέλει συμπλακείτα τῇ μακαρίᾳ προνοίᾳ ἡ τοῦ γνωστικοῦ ὁπιότης,κατὰ τὴν ἑκούσιον ὁμολογίαν τελείαν τὴν εὐερ γεσίαν ἐπιδείκνυσι τοῦ Θεοῦ· οἱονεὶ γὰρ ἀντεπιστροφή τίς ἐστι τῆς προνοίας ἡ τοῦ γνωστικοῦ ὁσιότης, καὶ ἀντίστροφος εὔνοια τοῦ φίλου τοῦ Θεοῦ. Οὔτε γὰρ ὁ Θεὸς ἄχων ἀγαθὸς, ὃν τρόπον τὸ πῦρ θερμαντικόν· ἑκούσιος δὲ ἡ τῶν ἀγαθῶν μετάδοσις αὐτῷ, κἂν προ λαμβάνῃ τὴν αἴτησιν (54)· οὔτε μὴν ἄκων σωθήσε τα: ὁ σωζόμενος· οὐ γάρ ἐστιν ἄψυχος· ἀλλὰ παντὸς Ρ. τὰς περὶ θεῶν δόξας, ΙΧ. τῆς γνώσεως Οἱ ἀπὸ Προδίκου ψευδωνύμως γνωστικούς σφᾶς αὐτοὺς ἀναγορεύοντες. αἴτησίς, κατὰ τὴν τοῦ Θεοῦ βούλησιν ἀπονενεμημένη γίνεται, καὶ αἰτήσαντι καὶ ἐννοηθέντι. ἂν αἰτήσητε ἐν τῇ προσευχή, πιστεύοντες, λήψεσθε. STROMATUM LIB. VII. A mihi veniunt in mentem quidam qui diversa sena B & C * ED. POTTER. ED. PARIS. cum Daniele tres pueros in fide fortes et in capti- D vitate victores horam tertiam, sextam, nonam sa- cramento scilicet trinitatis quæ in novissimis temporibus manifestari debebat. Nam et prima hora in tertiam veniens, consummatum numerum trinitatis ostendit. Itemque ad sextam quarta pro- cedens, declarat alteram trinitatem. Et quando a septima nona completur, per ternas horas trinitas perfecta numeratur. De iribus mansionibus vide 666, 20, lib. vi. COLLECT. philosophi discipulos, e quibus ii qui Theodorum sectabantur, omnem scilicet de diis opinionem, penitus tollebant; ut refert in Aristippo Laertius; Cicero lib. De nat. deor.; Sextus Empiricus, Pyrrh. Hypotypos. lib. 111, c. 24, et lib. vni Adv. mathematicos ; Plutarch. lib. i PATROL. GR. tiunt, nempe qui Prodici hæresin sequuntur, a quibus docetur non esse orandum. Ne ergo de hac impia sua sapientia, tanquam nova hæresi se effe- rant, sciant eam a philosophis qui dicuntur Cyrenaici se accepisse. Suo autem tempore ad versus impiam falso nominatorum istorum dicetur cognitionem, ne si huic commentario insereretur, cœptam interrumperet orationem prolixa de iis disputatio, cum id hoc loco ostendimus, eum solum esse vere pium ac religiosum Dei cultorem, qui ex regula ecclesiastica vere est gno-· sticus, cui soli, id quod pelit secundum Dei volun- tatem tribuitur, et cum petiit, et cum cogitavit. Quemadmodum enim quidquid vult potest Deus, ita quidquid petierit gnosticus, id accipit. Omnino enin novit Deus eos qui bonis digni sunt, et qui non. Unde dat ea quæ singulis conveniunt. Quam- obrem indignis, eliasi sape petierint, non dabit; dabit vero iis qui sunt digni. Neque superflua ta- men propterea est petitio, etiamsi absque petitione dentur bona, Jam et gratiarum actio, et petitio en- rum quæ pertinent ad conversionem proximorum, est opus gnostici; qua quidem ratione oravit quo- que Dominus, gratias quidem agens quod ininiste- rium perfecerat : rogans autem ut ad cognitionem venirent quanı plurimi, ut in iis qui salvi ſunt, per salutem ex agnitione Deus glorificetur, et qui est solus bonus et qui solus Servator, per Filium ex sa culo in sæculum agnoscatur. Quin etiam fides qua quis credit accepturum esse se quod petit, quædam precatio est, in animo gnostice reposita. Caeterumn si conversationis eum Deo occasio est precatio, ac- cedendi sane ad Deum nulla est prætermittenda oc casio. Ejus certe, qui est gnosticus, sanctitas cons nexa cum beata providentia, per spontaneam con- fessionem, ostendit perfectum Dei beneficium. Est enim veluti quædam mutuo respondens providentiæ cura, sanctitas gnostici, et reciproca amici Dei bc- nevolentia. Neque enim Deus invitus est bonus, quo modo ignis est præditus vi calefaciendi ; verum vo- luntarie bona impertit, etiamsi anticipet petitio- nem. Neque vero invite salvus erit is qui fit salvus De placitis philosoph. c. 7; Clemens noster superius in Protreptico, etc. men falso sibi arrogabant. Sic supe- rius Strom. 1, p. : Ubi couf. not. Ηειsits. 790, not. quentia referenda sunt, non ad antecedentia, quod fecit interpres. Lowry. (49) Κυρηναϊκών. Intelligit Aristippi Cyreni (50) Ψευδωνύμων. Scilicet γνωστικών, qui no- (51) Απονενεμημένῳ γίνεται. Scribe ᾧ μόνῳ ἡ (52) Εννοηθέντι. Conf. superius Strom. vi, p. (53) Πᾶν. Respicit Matth. xxi, 22 : Πάντα, ἴσα (54) Κἂν προλαμβάνῃ τὴν αἴτησιν. Hæc ad se
PG 9:459εἰ δὲ ἡ φωνὴ καὶ ἡ λέξις τῆς νοήσεως χάριν δέδοται ἡμῖν, πῶς οὐχὶ αὐτῆς τῆς ψυχῆς καὶ τοῦ νοῦ ἐπακούει ὁ θεός, ὅπου γε ἤδη ψυχὴ ψυχῆς καὶ νοῦς νοὸς ἐπαί̈ει; ὅθεν τὰς πολυφώνους γλώσσας οὐκ ἀναμένει ὁ θεὸς καθάπερ οἱ παρὰ ἀνθρώπων ἑρμηνεῖς, ἀλλ’ ἁπαξαπλῶς ἁπάντων γνωρίζει τὰς νοήσεις, καὶ ὅπερ ἡμῖν ἡ φωνὴ σημαίνει, τοῦτο τῷ θεῷ ἡ ἔννοια ἡμῶν λαλεῖ, ἣν καὶ πρὸ τῆς δημιουργίας εἰς νόησιν ἥξουσαν ἠπίστατο. ἔξεστιν οὖν μηδὲ φωνῇ τὴν εὐχὴν παραπέμπειν, συντείνοντα μόνον [δ’] ἔνδοθεν τὸ πνευματικὸν πᾶν εἰς φωνὴν τὴν νοητὴν κατὰ τὴν ἀπερίσπαστον πρὸς τὸν θεὸν ἐπιστροφήν. Ἐπεὶ δὲ γενεθλίου ἡμέρας εἰκὼν ἡ ἀνατολὴ κἀκεῖθεν τὸ φῶς αὔξεται ἐκ σκότους λάμψαν τὸ πρῶτον, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἐν ἀγνοίᾳ καλινδουμένοις ἀνέτειλεν γνώσεως ἀληθείας ἡμέρα κατὰ λόγον τοῦ ἡλίου, πρὸς τὴν ἑωθινὴν ἀνατολὴν αἱ εὐχαί. ὅθεν καὶ τὰ παλαίτατα τῶν ἱερῶν πρὸς δύσιν ἔβλεπεν, ἵνα οἱ ἀπαντιπρόσωπον τῶν ἀγαλμάτων ἱστάμενοι πρὸς ἀνατολὴν τρέπεσθαι διδάσκωνται. κατευθυνθήτω ἡ προσευχή μου ὡς θυμίαμα ἐνώπιόν σου, ἔπαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία ἑσπερινή, οἱ ψαλμοὶ λέγουσιν.
μᾶλλον ἑκουσίως καὶ προαιρετικῶς σπεύσει προς το Β Βόηθος δέ φησιν οὐκ εἶναι ζῶον τὸν κόσμον· « υπηρετικὴν δύο ναμιν, « ἐκ χειρόνων εἰς κρείττονας· « Τὸ γὰρ ζῶον τοῦ μὴ ζώου κρεῖττον· « προαίρεσιν, « κατ' ἔλεον τῆς ἡμετέρας ἀσθενείας, « τεταγμένως διέποντας, « καταλλήλους καταλλή- λως Οὐ γάρ ἐστιν ἐξουσία εἰ μὴ ἀπὸ Θεοῦ· αἱ δὲ οἶσαι ἐξου σίαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τεταγμέναι εἰσίν. τηρίαν· διὸ καὶ τὰς ἐντολὰς ἔλαβεν ὁ ἄνθρωπος, ὡς ἂν ἐξ αὐτοῦ ὁρμητικὸς πρὸς ὁπότερον ἂν καὶ βούλοιτο τῶν τε αἱρετῶν καὶ τῶν φευκτῶν. Ούκουν ὁ Θεὸς ἀνάγκῃ ἀγαθοποιεί, κατὰ προαίρεσιν δὲ εὐποιεῖ τοὺς ἐξ αὐτῶν (55) ἐπιστρέφοντας. Οὐ γὰρ ὑπηρετική (56) γέ ἐστιν ἡ εἰς ἡμᾶς θεόθεν ἤκουσα, οἷον ἐκ χειρόνων εἰς κρείττονας προϊοῦσα, ἡ πρόνοια· κατ᾽ ἔλεον δὲ τῆς ἡμετέρας ἀσθενείας αἱ προσεχεῖς τῆς προνοίας ένερ γοῦνται οἰκονομίαι· καθάπερ καὶ ἡ τῶν ποιμένων εἰς τὰ πρόβατα, καὶ ἡ τοῦ βασιλέως πρὸς τοὺς ἀρχομέν νους, καὶ ἡμῶν αὐτῶν πειθηνίως πρὸς τοὺς ἡγουμέν νους ἐχόντων, τους τεταγμένους διέποντας (57) καθ' ἣν ἐνεχειρίσθησαν τάξιν(58) ἐκ Θεοῦ. Θεράποντες άρα καὶ θεραπευταὶ τοῦ Θείον οἱ ἐλευθερικωτάτην καὶ βα- σιλικωτάτην θεραπείαν προσάγοντες, τὴν διὰ τῆς θεοσεβοῦς γνώμης τε καὶ γνώσεως. Πᾶς οὖν καὶ τίν πος ἱερὸς τῷ ὄντι, ἐν ᾧ τὴν ἐπίνοιαν τοῦ Θεοῦ λαμ- βάνομεν, καὶ χρόνος. Ὅταν δὲ ὁ εὐπροαίρετος ὁμοῦ καὶ εὐχάριστος δι᾿ εὐχῆς αἰτεῖται, ἀμηγέπη συνεργεί τι πρὸς τὴν λῆψιν, ἀσμένως, δι' ὧν εύχεται, τὸ ποθού μενον λαμβάνων (59). Ἐπὰν γὰρ τὸ παρ' ἡμῶν εὐεπί φορον ὁ τῶν ἀγαθῶν λάβοι (60) δοτήρ, αθρόα πάντι τῇ συλλήψει αὐτῆς ἕπεται τὰ ἀγαθά. Αμέλει εξετάζεται διὰ τῆς εὐχῆς ὁ τρόπος (61), πῶς ἔχει πρὸς τὸ προς ἧκον. Εἰ δὲ ἡ φωνὴ καὶ ἡ λέξις τῆς νοήσεως χάριν δέδοται ἡμῖν, πῶς οὐχὶ αὐτῆς τῆς ψυχῆς καὶ τοῦ κα ἐπακούει ὁ Θεὸς, ὅπου γε ήδη ψυχή ψυχῆς, καὶ νοῦς νοὸς ἐπαΐει; "Οθεν τὰς πολυφώνους γλώσσας οὐκ ἀναμένει ὁ Θεὸς, καθάπερ οἱ παρὰ ἀνθρώπων ερμηνεῖς, ἀλλ᾽ ἀπαξαπλῶς ἀπάντων γνωρίζει τις νοήσεις· καὶ ὅπερ ἡμῖν ἡ φωνὴ σημαίνει, τοῦτο το ὧν εὔχεται, τὸ ποθούμενον λαμβάνων. τρόπον τὴν προαίρεσιν, τὸν εὐπροαίρετον καὶ εὐχάριστον, Τρόπος ἔσθ' ὁ πείθων τοῦ λέγοντος ὁ λόγος, ο Ίστέον δὲ ὅτι οὐ ζητεῖται τόπος προς ευχῆς, ἀλλὰ τρόπος. Ὁ Ἱερεμίας ἐν βορβόρω ἦν, καὶ τὸν Θεὸν ἐπεσπάσατο. Ὁ Δανιὴλ ἐν λάκκῳ λεόντων, καὶ τὸν Θεὸν ἐξυμνήσατο. Οὐδὲν τοί νυν ἀπὸ τοῦ τόπου κωλύεται τὰ τῆς εὐχῆς· μόνον ἐν τῇ εὐχῇ συμβαίνων. Φησὶν γὰρ ὁ Δαβίδ· Αἰνέσω το ὄνομα τοῦ Θεοῦ μου μετ' ᾠδῆς· μεγαλυνῶ αὐτὸν ἐν αἰνέσει, καὶ ἀρέσει τῷ Θεῷ ὑπὲρ μόσχον νέον. » CLEMENTIS ALEXANDRINI (non est enim inanimus), sed omnino voluntarie et À libero animi arbitrio contendet ad salutem. Quo- circa præcepta quoque homo accepit, ut qui ex se moveri possit ad utrum velit ex iis quæ sunt eli- genda et fugienda. Non facit ergo Deus bona ex ne- cessitate, sed libera voluntate bene facit iis qui ex se convertuntur. Non est enim servilis quæ ad nos venit divinitus, tanquam a deterioribus ad meliores procedens, providentia. Sed miseratione nostræ im- becillitatis, exercentur continuæ providentia dis- pensationes, sicut pastoris erga oves, et regis erga eos qui ejus parent imperio, et nostrum erga præ- fectos nostros, ✈ qui eos regunt qui sunt eis com- missi, eo ordine qui fuit eis traditus a. Deo. Dei ergo sunt servi et cultores, qui liberalissimum et maxime regalem cultum ac servitutem exhibent, qui fit per piam mentem et cognitionem. Est ergo omnis quoque locus vere sacer, et etiam omne tem- pus in quo Deum mente concipimus. Quando au- tem is cujus est bona mens, gratusque animus, petit per orationem, quodammodo ipse ad acceptio- nem aliquid confert, eo quod ex precatione appa- reat, eum libenter accipere quod desiderat. Quando enim nostram propensionem acceperit is qui est da- tor bonorum, ejus conceptionem omnia simul bona consequuntur. Certe per orationem examinantur mores, quomodo se habeant ad officium. Si autem vox et loquela nobis data est ut nos invicem intel- ligamus, quomodo non ipsam animam et mentem Deus exaudit, cum jam certe anima animam, et mens mentem exaudiat? Unde loquaces Deus lin- guas non exspectat, ut hominum interpretes, sed P. ED. POTTER, ED. PARIS. Deum esse sensu præditum aut animatum, ac spe- ciatim Boethus. Laertius, Zenone lib. vi, segm. 143: Boelhus autem ait niundum non esse animal. Mundum sci. licet pro more Stoicorum Deum vocans. Neque quidquam aliud esse credebant, quam subtile quod- dam corpus totum mundum pervadens, quod vitam motumque rebus impertit. lline Seneca, Nat. Quast. lib. i, cap. 29: • Sive animal est mundus, sive cor- pus natura gubernante, ut arbores, ut sata. › Hi igitur Providentiam statuebant esse potentiam, aliis c servire natam : item a deterioribus ad præ- stantiores, procedere, ab inanimatis nempe corpo- ribus ad animata et rationis usu predita : quippe animatum est inanimato præstantius, ut Stoicorum verba adhi- beam. Adversus hujusmodi atheos dicit Clemens Deum non providere nobis ex necessitate, sed xatà ex libero arbitrio, et miseratione humanæ imbecil- litatis motus. qui ordinate regunt. . Quo modo paulo superius pro scriptum esse adnotatum est p. 721. gradus et ordines, omnes vero a Deo institutos. Rom. xuit, 1. G D Ad verbum: Nonnihil cooperatur ad acceptionem facile acci- piens id, quod desiderat, operationum suarum. ll- iud vero quod præcessit, et cognitionem, et tem. pus, ambiguum est. Clemens vult omnem locum et tempus sacrum esse, in quo ad Dei cognitionem pervenimus. COLLECT. ipsos accipe non c modum, sed e mores, vel ut ante dixit, c qui bono animi instituto accedit ad orationem cooperari ad obtinendum, » seu × 21- fectum animi. Sic vetus comicus: Mores dicentis per- suadent, non oratio. S. Chrysostomus, Hom. in Chanandam : Interpres Hom. 17, ex variis in Matthæum locis tom. 11: Non quæritur locus, sed devotio mentis. Jeremias in lacu coni demersus erat, et fideliter orans Deum promeruit. Daniel in lacum leonum missus, ad se Dei miseri- cordiam inclinavit. Item post pauca : Hzc in homilia Chrysostomi non reperiuntur Latina, sed apud Anastasium Quæst. 2, in Scripturam. Col LECT. (55) Ἐξ αὐτῶν. Lege ἐξ αὐτῶν, « sua sponte. » (56) Υπηρετική. Quidam e Stoicis negabant (57) Τούς τεταγμένους διέποντας. Malim τοὺς (58) Τάξιν. Innuit diversos esse magistratuum (59) Συνεργεῖ τι πρὸς τὴν λῆψιν, ἀσμένως, δι' (60) Λάβοι. Ms. Paris. λάβῃ. (61) Ἐξετάζεται διὰ τῆς εὐχῆς ὁ τρόπος. Ηic
PG 9:463Τοῖς μοχθηροῖς τοίνυν τῶν ἀνθρώπων ἡ εὐχὴ οὐ μόνον εἰς τοὺς ἄλλους, ἀλλὰ καὶ εἰς σφᾶς αὐτοὺς βλαβερωτάτη. εἰ γοῦν καὶ ἅ φασιν εὐτυχήματα αἰτησάμενοι λάβοιεν, βλάπτει λαβόντας αὐτούς, ἀνεπιστήμονας τῆς χρήσεως αὐτῶν ὑπάρχοντας. οἳ μὲν γὰρ ἃ οὐκ ἔχουσιν εὔχονται κτήσασθαι, καὶ τὰ δοκοῦντα ἀγαθά, οὐ τὰ ὄντα, αἰτοῦνται. ὁ γνωστικὸς δὲ ὧν μὲν κέκτηται παραμονήν, ἐπιτηδειότητα δὲ εἰς ἃ μέλλει ὑπερβαίνειν, καὶ ἀιδιότητα ὧν οὐ λήψεται, αἰτήσεται. τὰ δὲ ὄντως ἀγαθὰ τὰ περὶ ψυχὴν εὔχεται εἶναί τε αὐτῷ καὶ παραμεῖναι. ταύτῃ οὐδὲ ὀρέγεταί τινος τῶν ἀπόντων, ἀρκούμενος τοῖς παροῦσιν. οὐ γὰρ ἐλλιπὴς τῶν οἰκείων ἀγαθῶν, ἱκανὸς ὢν ἤδη ἑαυτῷ ἐκ τῆς θείας χάριτός τε καὶ γνώσεως· ἀλλὰ αὐτάρκης μὲν γενόμενος ἀνενδεής τε τῶν ἄλλων, τὸ παντοκρατορικὸν δὲ βούλημα ἐγνωκώς, καὶ ἔχων ἅμα καὶ εὐχόμενος, προσεχὴς τῇ πανσθενεῖ δυνάμει γενόμενος, πνευματικὸς εἶναι σπουδάσας διὰ τῆς ἀορίστου ἀγάπης ἥνωται τῷ πνεύματι.
Θεῷ ἡ ἔννοια ἡμῶν λαλεῖ, ἦν καὶ πρὸ τῆς δημιουρ- Α γίας εἰς νόησιν ἥξουσαν ἠπίστατο. Εξεστιν οὖν μηδὲ φωνῇ τὴν εὐχὴν παραπέμπειν, συντείνοντα, μόνον δ' Ενδοθεν (62) τὸ πνευματικὸν πᾶν εἰς φωνὴν τὴν νοη- τὴν, κατὰ τὴν ἀπερίσπαστον πρὸς τὸν Θεὸν ἐπιστρο φήν. Ἐπεὶ δὲ γενεθλίου ἡμέρας εἰκὼν ἡ ἀνατολὴ (65), κἀκεῖθεν τὸ φῶς αύξεται ἐκ σκότους λάμψαν τὸ πρῶ τον, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἐν ἀγνοίᾳ (64) καλινδουμένοις ἀνέτειλε γνώσεως ἀληθείας ἡμέρα κατὰ λόγον τοῦ ἡλίου, πρὸς τὴν ἑωθινὴν ἀνατολὴν αἱ εὐχαί. "Οθεν καὶ (65) τὰ παλαίτατα τῶν ἱερῶν πρὸς δύσιν ἔβλεπεν· ἵνα οἱ ἀπαντιπρόσωπον (66) τῶν ἁγαλμάτων ἱστάμε νοι πρὸς ἀνατολὴν τρέπεσθαι (67) διδάσκωνται. « Κα- Παραπέμπειν, συντείνοντα μόνον ἔνδο- Ο λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει εἶδε φῶς μέγα· καὶ τοῖς καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. Τὸ μὲν μῆ- κος ἦν ξ' πηχῶν, τὸ δὲ εὗρος κ'. Ἐτέτραπτο δὲ οὐ πρὸς έω, ἵνα οἱ προσευχόμενοι μὴ τὸν ἥλιον ἀνίσχοντα προσκυνῶσιν, ἀλλὰ τὸν ἡλίου Δεσπότην. πᾶν τὸ ὕψος ἑκατὸν εἴκοσι πήχεις. σωσεν αὐτὸν ἔσωθεν χρυσίῳ καθαρῷ· Β έωθεν. οὐ πρὸς ἕω, Καὶ πρῶτον μὲν ὁ οἶκος ἔστω επι- μήκης, κατ' ἀνατολάς τετραμμένος, ἐξ ἑκατέρων τῶν μερῶν τὰ παστοφόρια πρὸς ἀνατολὴν, ὅστις ἔοικε νη τολαῖς περιγραφομένου τοῦ Θεοῦ κατὰ ἀνατολὰς προσ- κυνοῦμεν· ἀλλ' ἐπειδὴ ὁ Θεὸς φῶς ἀληθινὸν καὶ ἔστιν καὶ λέγεται, τούτου χάριν πρὸς τὸ φῶς τὸ κτιστὸν ἀφορῶντες, οὐκ αὐτῷ, ἀλλὰ τῷ ποιήσαντι αὐτὸ προσ- κυνοῦμεν ἐκ τοῦ πρώτου στοιχείου τὸν πρὸ πάντων στοιχείων, καὶ τῶν αἰώνων Θεὸν γεραίροντες. « STROMATUM LIB. VII. '462 cognoscit omnium, ut semel dicam, mentes : et els 800er. Hanc sententiam recentiores editiones sic proferunt : Bev. Priorem lectionem firmat ms. Paris. Tol. Quoniam autem natalis diei imago est oriens, èt illinc augetur lux, qua primum illuxit ex tenebris, sed et iis, qui versabantur in ignoratione, exortus est dies cognitionis veritatis; ea ratione ad orientem solem fiunt orationes.» COLLECT.-S. Scri- pturæ Christum orienti soli sæpenumero assimilant, ut Zach. 11, 8; vi, 12; Jerein. xx, 5; Luc. 1, 78, etc. Vult autem Clemens, preces versus orien- tem Deo offerri, quod oriens Christi imago sit, a quo lux in mundum spiritalem diffunditur sicut ab oriente in naturalem. Conf. Constitutionum Apost. lib. u. cap. 57. Ubi de boc ac similibus ritibus plura adnotavit Cotelerius. : autem sacræ deorum immortalium ad regiones, quas spectare debeant, si erunt constituendæ, uti signum, quod erat in cella collocatum, spectat ad vespertinam cœli regionem, ut qui adierint ad aram immolantes aut sacrificia facientes, spectent ad par- tem coeli orientis, et simulacrum, quod erit in æde.> G. Gyrald. Syntag. 17, Geneal. ex Pindari Commen- tariis tradit ad orientem diis, occidentem heroibus sacra facta et preces, itemque ex Porphyrio et Lu- ciano supplices diis vtipoownbu; orientem spe- classe. Id ipsum a Pythagoricis observatum scribit L. Coelius, Trismegistum autem ad meridiem con- versum orasse, Lect. antiq., lib. x, cap. 2, etc. Quod vero templa dixit Clemens respexisse ad occi- dentem, de vestibulo intelligendum est, non de cella, quo modo Josephus lib. vi Antiq. cap. 2, dixit tein- plum Salomonis versum fuisse ad orientem, cujus pars dextera dicitur, quæ erat australis, ad quain erat positum mare, Il Reg. VII. Rationem affert Anastasius, Quæst. 48, in Scripturam : Longitudo quidem erat Lx cubitorum, latitudo autem xx. Con- versum autem erat non ad orientem, ne precantes adorarent solem orientem, sed solis Dominum. › Ita legendus est hic locus in Bibliotheca SS. Pa- trum, ut et ille sub finem quæstionis: Et totam altitudinem fuisse centum viginti cubitorum. › Kal Id quod indicat locus c. Paral. quem subjicit: Et altitudo centum viginti, et deauravit ipsum intrinsecus auro puro. Græce in ms. Reginæ erat: Kal xatexp interpres vide . quod nobis vos significat, hoc Deo nostra loquitur cogitatio, quam etiam ante creationem sciebat esse venturam in mentem. Licet ergo etiam absque voce emittere orationem, modo quis quidquid est intrin- secus spiritale, intendat in vocem quæ mente per- cipitur, per indivulsam ad Deum conversionem. Quoniam autem diei natalis imago est oriens, atque illinc quoque lux augetur quæ primum illuxit ex tenebris, iisque qui volutantur in ignoratione exortus est dies cognitionis veritatis, quemad- modum sol oritur, ideo ad ortum matutinum habentur preces. Unde etiam templorum anti- - tur legisse Sed et illud mendi suspectum est, si cum Josepho conferatur, unde sumptum videtur. COLLECT. In Constitut. apost. lib. i, initio c. 57, de templo ædificando hoc præ- ceptum exstat : C D Ac primo quidem ædes sit oblonga, ad orientem versa, ex utraque parte Pastophoria versus orien- tem habens, et quæ navi sit similis. » Ubi consuli poterunt quæ de basilicis ac templis ad orientem spectantibus adnotavit Cotelerius. Porro recentiora quidem templa ad orientem spectasse dicuntur a nonnullis, ut ingredientes po daty oculos ferrent; vetera autem contrarium situm obtinuisse. Hygi- nus De agror. limit. constit. lib. 1: Antiqui archi- tecti in occidentem templa spectare recte scripse- sunt: postea placuit omnem religionem eo conver- tere, ex qua parte cœli terra illuminatur. › Conf. Archæol. Græcæ lib. 1, c. 2. wo corrupta et structura et sententia. SYI.B." ritum vultu ad' orientem converso acceptum ab apostolis testantur hæc veterum Patrum loca, ex quibus et rationes varias petes. Tertullian. Adver- sus gentes seu in Apologet. : « Ad Persas si forte de- putabimur, licet solem in linteo depictum non ado- remus habentes ipsum ubique in suo clypeo, deni- que inde suspicio quod innotuerit, nos ad orientis regionem precari. Idem Adversus Valentinianos : ‹ Amatfiguram Spiritus sancti orientem Christi fi- guram. Epiphan. lib. xix scribit pseudo-prophe- tam Elxai nomine prohibuisse orare ad orientem et faciem ad Hierosolyma convertendam docuisse ex ominibus partibus mundi. Origenes hom. 5, in Num.: Quod genua flectimus orantes, et quod ex omni- bus coeli plagis ad orientis partem conversi oratio- nem fundimus, non facile cuiquam puto ratione compertum. Apud sanctum Athanasium Quæst. ad Antiochum 16, quæ in Græco ms. 34, respon- dendum esse gentibus docetur : "Out oùx ws &v àva- Non ideo adoramus ad orientem, quod in ea parte mun- di Deus aliquo modo circumscriptus habitet; sed quia Deus lux est vera, diciturque, eam ob causam ad creatum istud lumen conversi, non illud, quod creatum est lumen, sed ejus luminis creatorem ado- ramus, et ex elemento omnium splendidissimo, omnium elementorum splendidissimum creatorem Deum, veneramur. › Ita reddidit interpres Ampè̟- lander, sed ad verbum ex manuscripto extremum (62) Παραπέμπειν, συντείνοντα, μόνον δ' ἔν- (63) Ἐπεὶ δὲ γενεθλίου ἡμέρας εἰκὼν ἡ ἀνα- (64) Tois or dry. Respicere videtur Matth. IV, (65) "00ɛr xal. Vitruvius lib. iv, c. 3: ‹ Ædes (66) Οἱ ἀπαντιπρόσωπον. Flor. οἱ ἅπαν τι πρόσ (67) Πρὸς ἀνατολὴν τρέπεσθαι. Hunc orandi
οὗτος ὁ μεγαλόφρων, ὁ τὸ πάντων τιμιώτατον, ὁ τὸ πάντων ἀγαθώτατον κατὰ τὴν ἐπιστήμην κεκτημένος, εὔθικτος μὲν κατὰ τὴν προσβολὴν τῆς θεωρίας, ἔμμονον δὲ τὴν τῶν θεωρητῶν δύναμιν ἐν τῇ ψυχῇ κεκτημένος, τουτέστι τὴν διορατικὴν τῆς ἐπιστήμης δριμύτητα. ταύτην δὲ ὡς ἔνι μάλιστα βιάζεται κτήσασθαι τὴν δύναμιν, ἐγκρατὴς γενόμενος τῶν ἀντιστρατευομένων τῷ νῷ καὶ τῇ μὲν θεωρίᾳ ἀδιαλείπτως προσεδρεύων, τῇ ἐφεκτικῇ δὲ τῶν ἡδέων καὶ τῇ κατορθωτικῇ τῶν πρακτέων ἐγγυμνασάμενος ἀσκήσει· πρὸς τούτοις ἐμπειρίᾳ πολλῇ χρησάμενος τῇ κατὰ τὴν μάθησίν τε καὶ τὸν βίον, παρρησίαν ἔχει, οὐ τὴν ἁπλῶς οὕτως ἀθυρόγλωσσον δύναμιν, δύναμιν δὲ ἁπλῷ λόγῳ χρωμένην, μηδὲν τῶν λεχθῆναι δυναμένων κατὰ τὸν προσήκοντα καιρόν, ἐφ’ ὧν μάλιστα χρή, ἐπικρυπτομένην μήτε διὰ χάριν μήτε διὰ φόβον. Ἀξιολόγως [ὁ] γοῦν τὰ περὶ θεοῦ διειληφώς, [δεδιδαγμένος] πρὸς αὐτῆς τῆς ἀληθείας χοροῦ μυστικοῦ, λόγῳ τῷ προτρέποντι [ἐπὶ] τὸ μέγεθος τῆς ἀρετῆς, κατ’ ἀξίαν αὐτήν τε καὶ τὰ ἀπ’ αὐτῆς ἐνδεικνυμένῳ, χρῆται, μετὰ διάρματος ἐνθέου τῆς εὐχῆς τοῖς νοητοῖς καὶ πνευματικοῖς ὡς ἔνι μάλιστα γνωστικῶς οἰκειούμενος.
Θεῷ ἡ ἔννοια ἡμῶν λαλεῖ, ἦν καὶ πρὸ τῆς δημιουρ- Α γίας εἰς νόησιν ἥξουσαν ἠπίστατο. Εξεστιν οὖν μηδὲ φωνῇ τὴν εὐχὴν παραπέμπειν, συντείνοντα, μόνον δ' Ενδοθεν (62) τὸ πνευματικὸν πᾶν εἰς φωνὴν τὴν νοη- τὴν, κατὰ τὴν ἀπερίσπαστον πρὸς τὸν Θεὸν ἐπιστρο φήν. Ἐπεὶ δὲ γενεθλίου ἡμέρας εἰκὼν ἡ ἀνατολὴ (65), κἀκεῖθεν τὸ φῶς αύξεται ἐκ σκότους λάμψαν τὸ πρῶ τον, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἐν ἀγνοίᾳ (64) καλινδουμένοις ἀνέτειλε γνώσεως ἀληθείας ἡμέρα κατὰ λόγον τοῦ ἡλίου, πρὸς τὴν ἑωθινὴν ἀνατολὴν αἱ εὐχαί. "Οθεν καὶ (65) τὰ παλαίτατα τῶν ἱερῶν πρὸς δύσιν ἔβλεπεν· ἵνα οἱ ἀπαντιπρόσωπον (66) τῶν ἁγαλμάτων ἱστάμε νοι πρὸς ἀνατολὴν τρέπεσθαι (67) διδάσκωνται. « Κα- Παραπέμπειν, συντείνοντα μόνον ἔνδο- Ο λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει εἶδε φῶς μέγα· καὶ τοῖς καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. Τὸ μὲν μῆ- κος ἦν ξ' πηχῶν, τὸ δὲ εὗρος κ'. Ἐτέτραπτο δὲ οὐ πρὸς έω, ἵνα οἱ προσευχόμενοι μὴ τὸν ἥλιον ἀνίσχοντα προσκυνῶσιν, ἀλλὰ τὸν ἡλίου Δεσπότην. πᾶν τὸ ὕψος ἑκατὸν εἴκοσι πήχεις. σωσεν αὐτὸν ἔσωθεν χρυσίῳ καθαρῷ· Β έωθεν. οὐ πρὸς ἕω, Καὶ πρῶτον μὲν ὁ οἶκος ἔστω επι- μήκης, κατ' ἀνατολάς τετραμμένος, ἐξ ἑκατέρων τῶν μερῶν τὰ παστοφόρια πρὸς ἀνατολὴν, ὅστις ἔοικε νη τολαῖς περιγραφομένου τοῦ Θεοῦ κατὰ ἀνατολὰς προσ- κυνοῦμεν· ἀλλ' ἐπειδὴ ὁ Θεὸς φῶς ἀληθινὸν καὶ ἔστιν καὶ λέγεται, τούτου χάριν πρὸς τὸ φῶς τὸ κτιστὸν ἀφορῶντες, οὐκ αὐτῷ, ἀλλὰ τῷ ποιήσαντι αὐτὸ προσ- κυνοῦμεν ἐκ τοῦ πρώτου στοιχείου τὸν πρὸ πάντων στοιχείων, καὶ τῶν αἰώνων Θεὸν γεραίροντες. « STROMATUM LIB. VII. '462 cognoscit omnium, ut semel dicam, mentes : et els 800er. Hanc sententiam recentiores editiones sic proferunt : Bev. Priorem lectionem firmat ms. Paris. Tol. Quoniam autem natalis diei imago est oriens, èt illinc augetur lux, qua primum illuxit ex tenebris, sed et iis, qui versabantur in ignoratione, exortus est dies cognitionis veritatis; ea ratione ad orientem solem fiunt orationes.» COLLECT.-S. Scri- pturæ Christum orienti soli sæpenumero assimilant, ut Zach. 11, 8; vi, 12; Jerein. xx, 5; Luc. 1, 78, etc. Vult autem Clemens, preces versus orien- tem Deo offerri, quod oriens Christi imago sit, a quo lux in mundum spiritalem diffunditur sicut ab oriente in naturalem. Conf. Constitutionum Apost. lib. u. cap. 57. Ubi de boc ac similibus ritibus plura adnotavit Cotelerius. : autem sacræ deorum immortalium ad regiones, quas spectare debeant, si erunt constituendæ, uti signum, quod erat in cella collocatum, spectat ad vespertinam cœli regionem, ut qui adierint ad aram immolantes aut sacrificia facientes, spectent ad par- tem coeli orientis, et simulacrum, quod erit in æde.> G. Gyrald. Syntag. 17, Geneal. ex Pindari Commen- tariis tradit ad orientem diis, occidentem heroibus sacra facta et preces, itemque ex Porphyrio et Lu- ciano supplices diis vtipoownbu; orientem spe- classe. Id ipsum a Pythagoricis observatum scribit L. Coelius, Trismegistum autem ad meridiem con- versum orasse, Lect. antiq., lib. x, cap. 2, etc. Quod vero templa dixit Clemens respexisse ad occi- dentem, de vestibulo intelligendum est, non de cella, quo modo Josephus lib. vi Antiq. cap. 2, dixit tein- plum Salomonis versum fuisse ad orientem, cujus pars dextera dicitur, quæ erat australis, ad quain erat positum mare, Il Reg. VII. Rationem affert Anastasius, Quæst. 48, in Scripturam : Longitudo quidem erat Lx cubitorum, latitudo autem xx. Con- versum autem erat non ad orientem, ne precantes adorarent solem orientem, sed solis Dominum. › Ita legendus est hic locus in Bibliotheca SS. Pa- trum, ut et ille sub finem quæstionis: Et totam altitudinem fuisse centum viginti cubitorum. › Kal Id quod indicat locus c. Paral. quem subjicit: Et altitudo centum viginti, et deauravit ipsum intrinsecus auro puro. Græce in ms. Reginæ erat: Kal xatexp interpres vide . quod nobis vos significat, hoc Deo nostra loquitur cogitatio, quam etiam ante creationem sciebat esse venturam in mentem. Licet ergo etiam absque voce emittere orationem, modo quis quidquid est intrin- secus spiritale, intendat in vocem quæ mente per- cipitur, per indivulsam ad Deum conversionem. Quoniam autem diei natalis imago est oriens, atque illinc quoque lux augetur quæ primum illuxit ex tenebris, iisque qui volutantur in ignoratione exortus est dies cognitionis veritatis, quemad- modum sol oritur, ideo ad ortum matutinum habentur preces. Unde etiam templorum anti- - tur legisse Sed et illud mendi suspectum est, si cum Josepho conferatur, unde sumptum videtur. COLLECT. In Constitut. apost. lib. i, initio c. 57, de templo ædificando hoc præ- ceptum exstat : C D Ac primo quidem ædes sit oblonga, ad orientem versa, ex utraque parte Pastophoria versus orien- tem habens, et quæ navi sit similis. » Ubi consuli poterunt quæ de basilicis ac templis ad orientem spectantibus adnotavit Cotelerius. Porro recentiora quidem templa ad orientem spectasse dicuntur a nonnullis, ut ingredientes po daty oculos ferrent; vetera autem contrarium situm obtinuisse. Hygi- nus De agror. limit. constit. lib. 1: Antiqui archi- tecti in occidentem templa spectare recte scripse- sunt: postea placuit omnem religionem eo conver- tere, ex qua parte cœli terra illuminatur. › Conf. Archæol. Græcæ lib. 1, c. 2. wo corrupta et structura et sententia. SYI.B." ritum vultu ad' orientem converso acceptum ab apostolis testantur hæc veterum Patrum loca, ex quibus et rationes varias petes. Tertullian. Adver- sus gentes seu in Apologet. : « Ad Persas si forte de- putabimur, licet solem in linteo depictum non ado- remus habentes ipsum ubique in suo clypeo, deni- que inde suspicio quod innotuerit, nos ad orientis regionem precari. Idem Adversus Valentinianos : ‹ Amatfiguram Spiritus sancti orientem Christi fi- guram. Epiphan. lib. xix scribit pseudo-prophe- tam Elxai nomine prohibuisse orare ad orientem et faciem ad Hierosolyma convertendam docuisse ex ominibus partibus mundi. Origenes hom. 5, in Num.: Quod genua flectimus orantes, et quod ex omni- bus coeli plagis ad orientis partem conversi oratio- nem fundimus, non facile cuiquam puto ratione compertum. Apud sanctum Athanasium Quæst. ad Antiochum 16, quæ in Græco ms. 34, respon- dendum esse gentibus docetur : "Out oùx ws &v àva- Non ideo adoramus ad orientem, quod in ea parte mun- di Deus aliquo modo circumscriptus habitet; sed quia Deus lux est vera, diciturque, eam ob causam ad creatum istud lumen conversi, non illud, quod creatum est lumen, sed ejus luminis creatorem ado- ramus, et ex elemento omnium splendidissimo, omnium elementorum splendidissimum creatorem Deum, veneramur. › Ita reddidit interpres Ampè̟- lander, sed ad verbum ex manuscripto extremum (62) Παραπέμπειν, συντείνοντα, μόνον δ' ἔν- (63) Ἐπεὶ δὲ γενεθλίου ἡμέρας εἰκὼν ἡ ἀνα- (64) Tois or dry. Respicere videtur Matth. IV, (65) "00ɛr xal. Vitruvius lib. iv, c. 3: ‹ Ædes (66) Οἱ ἀπαντιπρόσωπον. Flor. οἱ ἅπαν τι πρόσ (67) Πρὸς ἀνατολὴν τρέπεσθαι. Hunc orandi
ὅθεν ἥμερος καὶ πρᾶος ἀεί, εὐπρόσιτος, εὐαπάντητος, ἀνεξίκακος, εὐγνώμων, εὐσυνείδητος, αὐστηρός· οὗτος ἡμῖν [ὁ] αὐστηρὸς οὐκ εἰς τὸ ἀδιάφθορον μόνον, ἀλλὰ καὶ εἰς τὸ ἀπείραστον (οὐδαμῇ γὰρ ἐνδόσιμον οὐδὲ ἁλώσιμον ἡδονῇ τε καὶ λύπῃ τὴν ψυχὴν παρίστησιν), δικαστής, ἐὰν ὁ λόγος καλῇ, ἀκλινὴς γενόμενος μηδ’ ὁτιοῦν τοῖς πάθεσι χαριζόμενος, ἀμεταστάτως ᾗ πέφυκεν τὸ δίκαιον πορεύεσθαι βαδίζων, πεπεισμένος εὖ μάλα παγκάλως διοικεῖσθαι τὰ πάντα καὶ εἰς τὸ ἄμεινον ἀεὶ τὴν προκοπὴν προϊέναι ταῖς ἀρετὴν ἑλομέναις ψυχαῖς, ἔστ’ ἂν ἐπ’ αὐτὸ ἀφίκωνται τὸ ἀγαθόν, ἐπὶ προθύροις ὡς εἰπεῖν τοῦ πατρὸς προσεχεῖς τῷ μεγάλῳ ἀρχιερεῖ γενόμεναι. Οὗτος ἡμῖν ὁ γνωστικὸς ὁ πιστός, ὁ πεπεισμένος ἄριστα διοικεῖσθαι τὰ κατὰ τὸν κόσμον, ἀμέλει πᾶσιν εὐαρεστεῖται τοῖς συμβαίνουσιν. εὐλόγως οὖν οὐδὲν ἐπιζητεῖ τῶν κατὰ τὸν βίον εἰς τὴν ἀναγκαίαν χρῆσιν εὐθέτων, πεπεισμένος ὡς ὁ τὰ πάντα εἰδὼς θεὸς ὅ τι ἂν συμφέρῃ καὶ οὐκ αἰτουμένοις τοῖς ἀγαθοῖς χορηγεῖ. καθάπερ γάρ, οἶμαι, τῷ τεχνικῷ τεχνικῶς καὶ τῷ ἐθνικῷ ἐθνικῶς, οὕτω καὶ τῷ γνωστικῷ [γνωστικῶς] ἕκαστα ἀποδίδοται.
Θεῷ ἡ ἔννοια ἡμῶν λαλεῖ, ἦν καὶ πρὸ τῆς δημιουρ- Α γίας εἰς νόησιν ἥξουσαν ἠπίστατο. Εξεστιν οὖν μηδὲ φωνῇ τὴν εὐχὴν παραπέμπειν, συντείνοντα, μόνον δ' Ενδοθεν (62) τὸ πνευματικὸν πᾶν εἰς φωνὴν τὴν νοη- τὴν, κατὰ τὴν ἀπερίσπαστον πρὸς τὸν Θεὸν ἐπιστρο φήν. Ἐπεὶ δὲ γενεθλίου ἡμέρας εἰκὼν ἡ ἀνατολὴ (65), κἀκεῖθεν τὸ φῶς αύξεται ἐκ σκότους λάμψαν τὸ πρῶ τον, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἐν ἀγνοίᾳ (64) καλινδουμένοις ἀνέτειλε γνώσεως ἀληθείας ἡμέρα κατὰ λόγον τοῦ ἡλίου, πρὸς τὴν ἑωθινὴν ἀνατολὴν αἱ εὐχαί. "Οθεν καὶ (65) τὰ παλαίτατα τῶν ἱερῶν πρὸς δύσιν ἔβλεπεν· ἵνα οἱ ἀπαντιπρόσωπον (66) τῶν ἁγαλμάτων ἱστάμε νοι πρὸς ἀνατολὴν τρέπεσθαι (67) διδάσκωνται. « Κα- Παραπέμπειν, συντείνοντα μόνον ἔνδο- Ο λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει εἶδε φῶς μέγα· καὶ τοῖς καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. Τὸ μὲν μῆ- κος ἦν ξ' πηχῶν, τὸ δὲ εὗρος κ'. Ἐτέτραπτο δὲ οὐ πρὸς έω, ἵνα οἱ προσευχόμενοι μὴ τὸν ἥλιον ἀνίσχοντα προσκυνῶσιν, ἀλλὰ τὸν ἡλίου Δεσπότην. πᾶν τὸ ὕψος ἑκατὸν εἴκοσι πήχεις. σωσεν αὐτὸν ἔσωθεν χρυσίῳ καθαρῷ· Β έωθεν. οὐ πρὸς ἕω, Καὶ πρῶτον μὲν ὁ οἶκος ἔστω επι- μήκης, κατ' ἀνατολάς τετραμμένος, ἐξ ἑκατέρων τῶν μερῶν τὰ παστοφόρια πρὸς ἀνατολὴν, ὅστις ἔοικε νη τολαῖς περιγραφομένου τοῦ Θεοῦ κατὰ ἀνατολὰς προσ- κυνοῦμεν· ἀλλ' ἐπειδὴ ὁ Θεὸς φῶς ἀληθινὸν καὶ ἔστιν καὶ λέγεται, τούτου χάριν πρὸς τὸ φῶς τὸ κτιστὸν ἀφορῶντες, οὐκ αὐτῷ, ἀλλὰ τῷ ποιήσαντι αὐτὸ προσ- κυνοῦμεν ἐκ τοῦ πρώτου στοιχείου τὸν πρὸ πάντων στοιχείων, καὶ τῶν αἰώνων Θεὸν γεραίροντες. « STROMATUM LIB. VII. '462 cognoscit omnium, ut semel dicam, mentes : et els 800er. Hanc sententiam recentiores editiones sic proferunt : Bev. Priorem lectionem firmat ms. Paris. Tol. Quoniam autem natalis diei imago est oriens, èt illinc augetur lux, qua primum illuxit ex tenebris, sed et iis, qui versabantur in ignoratione, exortus est dies cognitionis veritatis; ea ratione ad orientem solem fiunt orationes.» COLLECT.-S. Scri- pturæ Christum orienti soli sæpenumero assimilant, ut Zach. 11, 8; vi, 12; Jerein. xx, 5; Luc. 1, 78, etc. Vult autem Clemens, preces versus orien- tem Deo offerri, quod oriens Christi imago sit, a quo lux in mundum spiritalem diffunditur sicut ab oriente in naturalem. Conf. Constitutionum Apost. lib. u. cap. 57. Ubi de boc ac similibus ritibus plura adnotavit Cotelerius. : autem sacræ deorum immortalium ad regiones, quas spectare debeant, si erunt constituendæ, uti signum, quod erat in cella collocatum, spectat ad vespertinam cœli regionem, ut qui adierint ad aram immolantes aut sacrificia facientes, spectent ad par- tem coeli orientis, et simulacrum, quod erit in æde.> G. Gyrald. Syntag. 17, Geneal. ex Pindari Commen- tariis tradit ad orientem diis, occidentem heroibus sacra facta et preces, itemque ex Porphyrio et Lu- ciano supplices diis vtipoownbu; orientem spe- classe. Id ipsum a Pythagoricis observatum scribit L. Coelius, Trismegistum autem ad meridiem con- versum orasse, Lect. antiq., lib. x, cap. 2, etc. Quod vero templa dixit Clemens respexisse ad occi- dentem, de vestibulo intelligendum est, non de cella, quo modo Josephus lib. vi Antiq. cap. 2, dixit tein- plum Salomonis versum fuisse ad orientem, cujus pars dextera dicitur, quæ erat australis, ad quain erat positum mare, Il Reg. VII. Rationem affert Anastasius, Quæst. 48, in Scripturam : Longitudo quidem erat Lx cubitorum, latitudo autem xx. Con- versum autem erat non ad orientem, ne precantes adorarent solem orientem, sed solis Dominum. › Ita legendus est hic locus in Bibliotheca SS. Pa- trum, ut et ille sub finem quæstionis: Et totam altitudinem fuisse centum viginti cubitorum. › Kal Id quod indicat locus c. Paral. quem subjicit: Et altitudo centum viginti, et deauravit ipsum intrinsecus auro puro. Græce in ms. Reginæ erat: Kal xatexp interpres vide . quod nobis vos significat, hoc Deo nostra loquitur cogitatio, quam etiam ante creationem sciebat esse venturam in mentem. Licet ergo etiam absque voce emittere orationem, modo quis quidquid est intrin- secus spiritale, intendat in vocem quæ mente per- cipitur, per indivulsam ad Deum conversionem. Quoniam autem diei natalis imago est oriens, atque illinc quoque lux augetur quæ primum illuxit ex tenebris, iisque qui volutantur in ignoratione exortus est dies cognitionis veritatis, quemad- modum sol oritur, ideo ad ortum matutinum habentur preces. Unde etiam templorum anti- - tur legisse Sed et illud mendi suspectum est, si cum Josepho conferatur, unde sumptum videtur. COLLECT. In Constitut. apost. lib. i, initio c. 57, de templo ædificando hoc præ- ceptum exstat : C D Ac primo quidem ædes sit oblonga, ad orientem versa, ex utraque parte Pastophoria versus orien- tem habens, et quæ navi sit similis. » Ubi consuli poterunt quæ de basilicis ac templis ad orientem spectantibus adnotavit Cotelerius. Porro recentiora quidem templa ad orientem spectasse dicuntur a nonnullis, ut ingredientes po daty oculos ferrent; vetera autem contrarium situm obtinuisse. Hygi- nus De agror. limit. constit. lib. 1: Antiqui archi- tecti in occidentem templa spectare recte scripse- sunt: postea placuit omnem religionem eo conver- tere, ex qua parte cœli terra illuminatur. › Conf. Archæol. Græcæ lib. 1, c. 2. wo corrupta et structura et sententia. SYI.B." ritum vultu ad' orientem converso acceptum ab apostolis testantur hæc veterum Patrum loca, ex quibus et rationes varias petes. Tertullian. Adver- sus gentes seu in Apologet. : « Ad Persas si forte de- putabimur, licet solem in linteo depictum non ado- remus habentes ipsum ubique in suo clypeo, deni- que inde suspicio quod innotuerit, nos ad orientis regionem precari. Idem Adversus Valentinianos : ‹ Amatfiguram Spiritus sancti orientem Christi fi- guram. Epiphan. lib. xix scribit pseudo-prophe- tam Elxai nomine prohibuisse orare ad orientem et faciem ad Hierosolyma convertendam docuisse ex ominibus partibus mundi. Origenes hom. 5, in Num.: Quod genua flectimus orantes, et quod ex omni- bus coeli plagis ad orientis partem conversi oratio- nem fundimus, non facile cuiquam puto ratione compertum. Apud sanctum Athanasium Quæst. ad Antiochum 16, quæ in Græco ms. 34, respon- dendum esse gentibus docetur : "Out oùx ws &v àva- Non ideo adoramus ad orientem, quod in ea parte mun- di Deus aliquo modo circumscriptus habitet; sed quia Deus lux est vera, diciturque, eam ob causam ad creatum istud lumen conversi, non illud, quod creatum est lumen, sed ejus luminis creatorem ado- ramus, et ex elemento omnium splendidissimo, omnium elementorum splendidissimum creatorem Deum, veneramur. › Ita reddidit interpres Ampè̟- lander, sed ad verbum ex manuscripto extremum (62) Παραπέμπειν, συντείνοντα, μόνον δ' ἔν- (63) Ἐπεὶ δὲ γενεθλίου ἡμέρας εἰκὼν ἡ ἀνα- (64) Tois or dry. Respicere videtur Matth. IV, (65) "00ɛr xal. Vitruvius lib. iv, c. 3: ‹ Ædes (66) Οἱ ἀπαντιπρόσωπον. Flor. οἱ ἅπαν τι πρόσ (67) Πρὸς ἀνατολὴν τρέπεσθαι. Hunc orandi
καὶ ὁ μὲν ἐξ ἐθνῶν ἐπιστρέφων τὴν πίστιν, ὁ δὲ εἰς γνῶσιν ἐπαναβαίνων τῆς ἀγάπης τὴν τελειότητα αἰτήσεται. κορυφαῖος δ’ ἤδη ὁ γνωστικὸς θεωρίαν εὔχεται αὔξειν τε καὶ παραμένειν, καθάπερ ὁ κοινὸς ἄνθρωπος τὸ συνεχὲς ὑγιαίνειν. ναὶ μὴν μηδὲ ἀποπεσεῖν ποτε τῆς ἀρετῆς αἰτήσεται, συνεργῶν μάλιστα πρὸς τὸ ἄπτωτος διαγενέσθαι. οἶδεν γὰρ καὶ τῶν ἀγγέλων τινὰς ὑπὸ ῥᾳθυμίας ὀλισθήσαντας αὖθις χαμαὶ μηδέπω τέλεον εἰς τὴν μίαν ἐκείνην ἕξιν ἐκ τῆς εἰς τὴν διπλόην ἐπιτηδειότητος ἐκθλίψαντας ἑαυτούς. τῷ δὲ ἐνθένδε εἰς γνώσεως ἀκρότητα καὶ τὸ ἐπαναβεβηκὸς ὕψος ἀνδρὸς ἐντελοῦς γεγυμνασμένῳ πρὸ ὁδοῦ τὰ κατὰ χρόνον καὶ τόπον ἅπαντα, ἀμεταπτώτως βιοῦν ἑλομένῳ καὶ ἀσκοῦντι διὰ τὴν τῆς γνώμης πάντοθεν μονότονον ἑδραιότητα· ὅσοις δὲ βρίθουσά τις ἔτι ὑπολείπεται γωνία κάτω ῥέπουσα, [καὶ] κατασπᾶται τὸ διὰ τῆς πίστεως ἀναγόμενον. τῷ ἄρα ἀναπόβλητον τὴν ἀρετὴν ἀσκήσει γνωστικῇ πεποιημένῳ φυσιοῦται ἡ ἕξις, καὶ καθάπερ τῷ λίθῳ τὸ βάρος, οὕτως τῷδε ἡ ἐπιστήμη ἀναπόβλητος οὐκ ἀκουσίως, ἀλλ’ ἑκουσίως, δυνάμει λογικῇ καὶ γνωστικῇ καὶ προνοητικῇ, καθίσταται.
Θεῷ ἡ ἔννοια ἡμῶν λαλεῖ, ἦν καὶ πρὸ τῆς δημιουρ- Α γίας εἰς νόησιν ἥξουσαν ἠπίστατο. Εξεστιν οὖν μηδὲ φωνῇ τὴν εὐχὴν παραπέμπειν, συντείνοντα, μόνον δ' Ενδοθεν (62) τὸ πνευματικὸν πᾶν εἰς φωνὴν τὴν νοη- τὴν, κατὰ τὴν ἀπερίσπαστον πρὸς τὸν Θεὸν ἐπιστρο φήν. Ἐπεὶ δὲ γενεθλίου ἡμέρας εἰκὼν ἡ ἀνατολὴ (65), κἀκεῖθεν τὸ φῶς αύξεται ἐκ σκότους λάμψαν τὸ πρῶ τον, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἐν ἀγνοίᾳ (64) καλινδουμένοις ἀνέτειλε γνώσεως ἀληθείας ἡμέρα κατὰ λόγον τοῦ ἡλίου, πρὸς τὴν ἑωθινὴν ἀνατολὴν αἱ εὐχαί. "Οθεν καὶ (65) τὰ παλαίτατα τῶν ἱερῶν πρὸς δύσιν ἔβλεπεν· ἵνα οἱ ἀπαντιπρόσωπον (66) τῶν ἁγαλμάτων ἱστάμε νοι πρὸς ἀνατολὴν τρέπεσθαι (67) διδάσκωνται. « Κα- Παραπέμπειν, συντείνοντα μόνον ἔνδο- Ο λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει εἶδε φῶς μέγα· καὶ τοῖς καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. Τὸ μὲν μῆ- κος ἦν ξ' πηχῶν, τὸ δὲ εὗρος κ'. Ἐτέτραπτο δὲ οὐ πρὸς έω, ἵνα οἱ προσευχόμενοι μὴ τὸν ἥλιον ἀνίσχοντα προσκυνῶσιν, ἀλλὰ τὸν ἡλίου Δεσπότην. πᾶν τὸ ὕψος ἑκατὸν εἴκοσι πήχεις. σωσεν αὐτὸν ἔσωθεν χρυσίῳ καθαρῷ· Β έωθεν. οὐ πρὸς ἕω, Καὶ πρῶτον μὲν ὁ οἶκος ἔστω επι- μήκης, κατ' ἀνατολάς τετραμμένος, ἐξ ἑκατέρων τῶν μερῶν τὰ παστοφόρια πρὸς ἀνατολὴν, ὅστις ἔοικε νη τολαῖς περιγραφομένου τοῦ Θεοῦ κατὰ ἀνατολὰς προσ- κυνοῦμεν· ἀλλ' ἐπειδὴ ὁ Θεὸς φῶς ἀληθινὸν καὶ ἔστιν καὶ λέγεται, τούτου χάριν πρὸς τὸ φῶς τὸ κτιστὸν ἀφορῶντες, οὐκ αὐτῷ, ἀλλὰ τῷ ποιήσαντι αὐτὸ προσ- κυνοῦμεν ἐκ τοῦ πρώτου στοιχείου τὸν πρὸ πάντων στοιχείων, καὶ τῶν αἰώνων Θεὸν γεραίροντες. « STROMATUM LIB. VII. '462 cognoscit omnium, ut semel dicam, mentes : et els 800er. Hanc sententiam recentiores editiones sic proferunt : Bev. Priorem lectionem firmat ms. Paris. Tol. Quoniam autem natalis diei imago est oriens, èt illinc augetur lux, qua primum illuxit ex tenebris, sed et iis, qui versabantur in ignoratione, exortus est dies cognitionis veritatis; ea ratione ad orientem solem fiunt orationes.» COLLECT.-S. Scri- pturæ Christum orienti soli sæpenumero assimilant, ut Zach. 11, 8; vi, 12; Jerein. xx, 5; Luc. 1, 78, etc. Vult autem Clemens, preces versus orien- tem Deo offerri, quod oriens Christi imago sit, a quo lux in mundum spiritalem diffunditur sicut ab oriente in naturalem. Conf. Constitutionum Apost. lib. u. cap. 57. Ubi de boc ac similibus ritibus plura adnotavit Cotelerius. : autem sacræ deorum immortalium ad regiones, quas spectare debeant, si erunt constituendæ, uti signum, quod erat in cella collocatum, spectat ad vespertinam cœli regionem, ut qui adierint ad aram immolantes aut sacrificia facientes, spectent ad par- tem coeli orientis, et simulacrum, quod erit in æde.> G. Gyrald. Syntag. 17, Geneal. ex Pindari Commen- tariis tradit ad orientem diis, occidentem heroibus sacra facta et preces, itemque ex Porphyrio et Lu- ciano supplices diis vtipoownbu; orientem spe- classe. Id ipsum a Pythagoricis observatum scribit L. Coelius, Trismegistum autem ad meridiem con- versum orasse, Lect. antiq., lib. x, cap. 2, etc. Quod vero templa dixit Clemens respexisse ad occi- dentem, de vestibulo intelligendum est, non de cella, quo modo Josephus lib. vi Antiq. cap. 2, dixit tein- plum Salomonis versum fuisse ad orientem, cujus pars dextera dicitur, quæ erat australis, ad quain erat positum mare, Il Reg. VII. Rationem affert Anastasius, Quæst. 48, in Scripturam : Longitudo quidem erat Lx cubitorum, latitudo autem xx. Con- versum autem erat non ad orientem, ne precantes adorarent solem orientem, sed solis Dominum. › Ita legendus est hic locus in Bibliotheca SS. Pa- trum, ut et ille sub finem quæstionis: Et totam altitudinem fuisse centum viginti cubitorum. › Kal Id quod indicat locus c. Paral. quem subjicit: Et altitudo centum viginti, et deauravit ipsum intrinsecus auro puro. Græce in ms. Reginæ erat: Kal xatexp interpres vide . quod nobis vos significat, hoc Deo nostra loquitur cogitatio, quam etiam ante creationem sciebat esse venturam in mentem. Licet ergo etiam absque voce emittere orationem, modo quis quidquid est intrin- secus spiritale, intendat in vocem quæ mente per- cipitur, per indivulsam ad Deum conversionem. Quoniam autem diei natalis imago est oriens, atque illinc quoque lux augetur quæ primum illuxit ex tenebris, iisque qui volutantur in ignoratione exortus est dies cognitionis veritatis, quemad- modum sol oritur, ideo ad ortum matutinum habentur preces. Unde etiam templorum anti- - tur legisse Sed et illud mendi suspectum est, si cum Josepho conferatur, unde sumptum videtur. COLLECT. In Constitut. apost. lib. i, initio c. 57, de templo ædificando hoc præ- ceptum exstat : C D Ac primo quidem ædes sit oblonga, ad orientem versa, ex utraque parte Pastophoria versus orien- tem habens, et quæ navi sit similis. » Ubi consuli poterunt quæ de basilicis ac templis ad orientem spectantibus adnotavit Cotelerius. Porro recentiora quidem templa ad orientem spectasse dicuntur a nonnullis, ut ingredientes po daty oculos ferrent; vetera autem contrarium situm obtinuisse. Hygi- nus De agror. limit. constit. lib. 1: Antiqui archi- tecti in occidentem templa spectare recte scripse- sunt: postea placuit omnem religionem eo conver- tere, ex qua parte cœli terra illuminatur. › Conf. Archæol. Græcæ lib. 1, c. 2. wo corrupta et structura et sententia. SYI.B." ritum vultu ad' orientem converso acceptum ab apostolis testantur hæc veterum Patrum loca, ex quibus et rationes varias petes. Tertullian. Adver- sus gentes seu in Apologet. : « Ad Persas si forte de- putabimur, licet solem in linteo depictum non ado- remus habentes ipsum ubique in suo clypeo, deni- que inde suspicio quod innotuerit, nos ad orientis regionem precari. Idem Adversus Valentinianos : ‹ Amatfiguram Spiritus sancti orientem Christi fi- guram. Epiphan. lib. xix scribit pseudo-prophe- tam Elxai nomine prohibuisse orare ad orientem et faciem ad Hierosolyma convertendam docuisse ex ominibus partibus mundi. Origenes hom. 5, in Num.: Quod genua flectimus orantes, et quod ex omni- bus coeli plagis ad orientis partem conversi oratio- nem fundimus, non facile cuiquam puto ratione compertum. Apud sanctum Athanasium Quæst. ad Antiochum 16, quæ in Græco ms. 34, respon- dendum esse gentibus docetur : "Out oùx ws &v àva- Non ideo adoramus ad orientem, quod in ea parte mun- di Deus aliquo modo circumscriptus habitet; sed quia Deus lux est vera, diciturque, eam ob causam ad creatum istud lumen conversi, non illud, quod creatum est lumen, sed ejus luminis creatorem ado- ramus, et ex elemento omnium splendidissimo, omnium elementorum splendidissimum creatorem Deum, veneramur. › Ita reddidit interpres Ampè̟- lander, sed ad verbum ex manuscripto extremum (62) Παραπέμπειν, συντείνοντα, μόνον δ' ἔν- (63) Ἐπεὶ δὲ γενεθλίου ἡμέρας εἰκὼν ἡ ἀνα- (64) Tois or dry. Respicere videtur Matth. IV, (65) "00ɛr xal. Vitruvius lib. iv, c. 3: ‹ Ædes (66) Οἱ ἀπαντιπρόσωπον. Flor. οἱ ἅπαν τι πρόσ (67) Πρὸς ἀνατολὴν τρέπεσθαι. Hunc orandi
Ἐπεὶ δὲ τὸ μὴ ἀποβληθὲν δι’ εὐλαβείας [δι’ εὐλογιστίας] ἀναπόβλητον γίνεται, τῆς μὲν εὐλαβείας πρὸς τὸ μὴ ἁμαρτάνειν, τῆς δὲ εὐλογιστίας πρὸς τὸ ἀναπόβλητον τῆς ἀρετῆς ἀνθέξεται. ἡ γνῶσις δὲ ἔοικεν τὴν εὐλογιστίαν παρέχειν, διορᾶν διδάσκουσα τὰ βοηθεῖν πρὸς τὴν παραμονὴν τῆς ἀρετῆς δυνάμενα. μέγιστον ἄρα ἡ γνῶσις τοῦ θεοῦ. διὸ καὶ ταύτῃ σῴζεται τὸ ἀναπόβλητον τῆς ἀρετῆς. ὁ δὲ ἐγνωκὼς τὸν θεὸν ὅσιος καὶ εὐσεβής. μόνος ἄρα ὁ γνωστικὸς εὐσεβὴς ἡμῖν εἶναι δέδεικται. οὗτος χαίρει μὲν ἐπὶ τοῖς παροῦσιν ἀγαθοῖς, γέγηθεν δὲ ἐπὶ τοῖς ἐπηγγελμένοις, ὡς ἤδη παροῦσιν. οὐ γὰρ λέληθεν αὐτὸν ὡς ἂν ἀπόντα ἔτι, δι’ ὧν ἔγνω φθάσας οἷά ἐστιν. τῇ γνώσει οὖν πεπεισμένος [καὶ] ὡς ἔστιν ἕκαστον τῶν μελλόντων κέκτηται τοῦτο. τὸ γὰρ ἐνδεὲς καὶ ἐπιδεὲς πρὸς τὸ ἐπιβάλλον μετρεῖται. εἰ γοῦν σοφίαν κέκτηται καὶ θεῖον ἡ σοφία, ὁ ἀνενδεοῦς μετέχων ἀνενδεὴς εἴη ἄν. οὐ γὰρ ἡ τῆς σοφίας μετάδοσις κινούντων καὶ ἰσχόντων ἀλλήλους τῆς τε ἐνεργείας καὶ τοῦ μετέχοντος γίνεται, οὐδὲ ἀφαιρουμένου τινὸς οὐδὲ ἐνδεοῦς γινομένου· ἀμείωτος δ’ οὖν ἡ ἐνέργεια δι’ αὐτῆς τῆς μεταδόσεως δείκνυται.
Θεῷ ἡ ἔννοια ἡμῶν λαλεῖ, ἦν καὶ πρὸ τῆς δημιουρ- Α γίας εἰς νόησιν ἥξουσαν ἠπίστατο. Εξεστιν οὖν μηδὲ φωνῇ τὴν εὐχὴν παραπέμπειν, συντείνοντα, μόνον δ' Ενδοθεν (62) τὸ πνευματικὸν πᾶν εἰς φωνὴν τὴν νοη- τὴν, κατὰ τὴν ἀπερίσπαστον πρὸς τὸν Θεὸν ἐπιστρο φήν. Ἐπεὶ δὲ γενεθλίου ἡμέρας εἰκὼν ἡ ἀνατολὴ (65), κἀκεῖθεν τὸ φῶς αύξεται ἐκ σκότους λάμψαν τὸ πρῶ τον, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἐν ἀγνοίᾳ (64) καλινδουμένοις ἀνέτειλε γνώσεως ἀληθείας ἡμέρα κατὰ λόγον τοῦ ἡλίου, πρὸς τὴν ἑωθινὴν ἀνατολὴν αἱ εὐχαί. "Οθεν καὶ (65) τὰ παλαίτατα τῶν ἱερῶν πρὸς δύσιν ἔβλεπεν· ἵνα οἱ ἀπαντιπρόσωπον (66) τῶν ἁγαλμάτων ἱστάμε νοι πρὸς ἀνατολὴν τρέπεσθαι (67) διδάσκωνται. « Κα- Παραπέμπειν, συντείνοντα μόνον ἔνδο- Ο λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει εἶδε φῶς μέγα· καὶ τοῖς καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. Τὸ μὲν μῆ- κος ἦν ξ' πηχῶν, τὸ δὲ εὗρος κ'. Ἐτέτραπτο δὲ οὐ πρὸς έω, ἵνα οἱ προσευχόμενοι μὴ τὸν ἥλιον ἀνίσχοντα προσκυνῶσιν, ἀλλὰ τὸν ἡλίου Δεσπότην. πᾶν τὸ ὕψος ἑκατὸν εἴκοσι πήχεις. σωσεν αὐτὸν ἔσωθεν χρυσίῳ καθαρῷ· Β έωθεν. οὐ πρὸς ἕω, Καὶ πρῶτον μὲν ὁ οἶκος ἔστω επι- μήκης, κατ' ἀνατολάς τετραμμένος, ἐξ ἑκατέρων τῶν μερῶν τὰ παστοφόρια πρὸς ἀνατολὴν, ὅστις ἔοικε νη τολαῖς περιγραφομένου τοῦ Θεοῦ κατὰ ἀνατολὰς προσ- κυνοῦμεν· ἀλλ' ἐπειδὴ ὁ Θεὸς φῶς ἀληθινὸν καὶ ἔστιν καὶ λέγεται, τούτου χάριν πρὸς τὸ φῶς τὸ κτιστὸν ἀφορῶντες, οὐκ αὐτῷ, ἀλλὰ τῷ ποιήσαντι αὐτὸ προσ- κυνοῦμεν ἐκ τοῦ πρώτου στοιχείου τὸν πρὸ πάντων στοιχείων, καὶ τῶν αἰώνων Θεὸν γεραίροντες. « STROMATUM LIB. VII. '462 cognoscit omnium, ut semel dicam, mentes : et els 800er. Hanc sententiam recentiores editiones sic proferunt : Bev. Priorem lectionem firmat ms. Paris. Tol. Quoniam autem natalis diei imago est oriens, èt illinc augetur lux, qua primum illuxit ex tenebris, sed et iis, qui versabantur in ignoratione, exortus est dies cognitionis veritatis; ea ratione ad orientem solem fiunt orationes.» COLLECT.-S. Scri- pturæ Christum orienti soli sæpenumero assimilant, ut Zach. 11, 8; vi, 12; Jerein. xx, 5; Luc. 1, 78, etc. Vult autem Clemens, preces versus orien- tem Deo offerri, quod oriens Christi imago sit, a quo lux in mundum spiritalem diffunditur sicut ab oriente in naturalem. Conf. Constitutionum Apost. lib. u. cap. 57. Ubi de boc ac similibus ritibus plura adnotavit Cotelerius. : autem sacræ deorum immortalium ad regiones, quas spectare debeant, si erunt constituendæ, uti signum, quod erat in cella collocatum, spectat ad vespertinam cœli regionem, ut qui adierint ad aram immolantes aut sacrificia facientes, spectent ad par- tem coeli orientis, et simulacrum, quod erit in æde.> G. Gyrald. Syntag. 17, Geneal. ex Pindari Commen- tariis tradit ad orientem diis, occidentem heroibus sacra facta et preces, itemque ex Porphyrio et Lu- ciano supplices diis vtipoownbu; orientem spe- classe. Id ipsum a Pythagoricis observatum scribit L. Coelius, Trismegistum autem ad meridiem con- versum orasse, Lect. antiq., lib. x, cap. 2, etc. Quod vero templa dixit Clemens respexisse ad occi- dentem, de vestibulo intelligendum est, non de cella, quo modo Josephus lib. vi Antiq. cap. 2, dixit tein- plum Salomonis versum fuisse ad orientem, cujus pars dextera dicitur, quæ erat australis, ad quain erat positum mare, Il Reg. VII. Rationem affert Anastasius, Quæst. 48, in Scripturam : Longitudo quidem erat Lx cubitorum, latitudo autem xx. Con- versum autem erat non ad orientem, ne precantes adorarent solem orientem, sed solis Dominum. › Ita legendus est hic locus in Bibliotheca SS. Pa- trum, ut et ille sub finem quæstionis: Et totam altitudinem fuisse centum viginti cubitorum. › Kal Id quod indicat locus c. Paral. quem subjicit: Et altitudo centum viginti, et deauravit ipsum intrinsecus auro puro. Græce in ms. Reginæ erat: Kal xatexp interpres vide . quod nobis vos significat, hoc Deo nostra loquitur cogitatio, quam etiam ante creationem sciebat esse venturam in mentem. Licet ergo etiam absque voce emittere orationem, modo quis quidquid est intrin- secus spiritale, intendat in vocem quæ mente per- cipitur, per indivulsam ad Deum conversionem. Quoniam autem diei natalis imago est oriens, atque illinc quoque lux augetur quæ primum illuxit ex tenebris, iisque qui volutantur in ignoratione exortus est dies cognitionis veritatis, quemad- modum sol oritur, ideo ad ortum matutinum habentur preces. Unde etiam templorum anti- - tur legisse Sed et illud mendi suspectum est, si cum Josepho conferatur, unde sumptum videtur. COLLECT. In Constitut. apost. lib. i, initio c. 57, de templo ædificando hoc præ- ceptum exstat : C D Ac primo quidem ædes sit oblonga, ad orientem versa, ex utraque parte Pastophoria versus orien- tem habens, et quæ navi sit similis. » Ubi consuli poterunt quæ de basilicis ac templis ad orientem spectantibus adnotavit Cotelerius. Porro recentiora quidem templa ad orientem spectasse dicuntur a nonnullis, ut ingredientes po daty oculos ferrent; vetera autem contrarium situm obtinuisse. Hygi- nus De agror. limit. constit. lib. 1: Antiqui archi- tecti in occidentem templa spectare recte scripse- sunt: postea placuit omnem religionem eo conver- tere, ex qua parte cœli terra illuminatur. › Conf. Archæol. Græcæ lib. 1, c. 2. wo corrupta et structura et sententia. SYI.B." ritum vultu ad' orientem converso acceptum ab apostolis testantur hæc veterum Patrum loca, ex quibus et rationes varias petes. Tertullian. Adver- sus gentes seu in Apologet. : « Ad Persas si forte de- putabimur, licet solem in linteo depictum non ado- remus habentes ipsum ubique in suo clypeo, deni- que inde suspicio quod innotuerit, nos ad orientis regionem precari. Idem Adversus Valentinianos : ‹ Amatfiguram Spiritus sancti orientem Christi fi- guram. Epiphan. lib. xix scribit pseudo-prophe- tam Elxai nomine prohibuisse orare ad orientem et faciem ad Hierosolyma convertendam docuisse ex ominibus partibus mundi. Origenes hom. 5, in Num.: Quod genua flectimus orantes, et quod ex omni- bus coeli plagis ad orientis partem conversi oratio- nem fundimus, non facile cuiquam puto ratione compertum. Apud sanctum Athanasium Quæst. ad Antiochum 16, quæ in Græco ms. 34, respon- dendum esse gentibus docetur : "Out oùx ws &v àva- Non ideo adoramus ad orientem, quod in ea parte mun- di Deus aliquo modo circumscriptus habitet; sed quia Deus lux est vera, diciturque, eam ob causam ad creatum istud lumen conversi, non illud, quod creatum est lumen, sed ejus luminis creatorem ado- ramus, et ex elemento omnium splendidissimo, omnium elementorum splendidissimum creatorem Deum, veneramur. › Ita reddidit interpres Ampè̟- lander, sed ad verbum ex manuscripto extremum (62) Παραπέμπειν, συντείνοντα, μόνον δ' ἔν- (63) Ἐπεὶ δὲ γενεθλίου ἡμέρας εἰκὼν ἡ ἀνα- (64) Tois or dry. Respicere videtur Matth. IV, (65) "00ɛr xal. Vitruvius lib. iv, c. 3: ‹ Ædes (66) Οἱ ἀπαντιπρόσωπον. Flor. οἱ ἅπαν τι πρόσ (67) Πρὸς ἀνατολὴν τρέπεσθαι. Hunc orandi
PG 9:465οὕτως οὖν πάντα ἔχει τὰ ἀγαθὰ ὁ γνωστικὸς ἡμῖν κατὰ τὴν δύναμιν, οὐδέπω δὲ καὶ κατὰ τὸν ἀριθμόν, ἐπεὶ κἂν ἀμετάθετος ἦν κατὰ τὰς ὀφειλομένας ἐνθέους προκοπάς τε καὶ διοικήσεις. Τούτῳ συλλαμβάνει καὶ ὁ θεὸς προσεχεστέρᾳ τιμήσας ἐπισκοπῇ. ἦ γάρ; οὐχὶ τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν χάριν καὶ εἰς τὴν τούτων χρῆσιν καὶ ὠφέλειαν, μᾶλλον δὲ σωτηρίαν τὰ πάντα γέγονεν; οὔκουν ἀφέλοιτο τούτους τὰ δι’ ἀρετήν, δι’ οὓς τὰ γεγονότα. δῆλον γὰρ ὡς τὴν φύσιν αὐτῶν τὴν ἀγαθὴν καὶ τὴν προαίρεσιν τὴν ἁγίαν τιμῴη ἂν ὅς γε καὶ τοῖς εὖ βιοῦν ἐπανῃρημένοις ἰσχὺν πρὸς τὴν λοιπὴν σωτηρίαν ἐμπνεῖ, τοῖς μὲν προτρέπων μόνον, τοῖς δὲ ἀξίοις γενομένοις ἐξ ἑαυτῶν καὶ συλλαμβανόμενος· ἐπιγεννηματικὸν γὰρ ἅπαν τῷ γνωστικῷ τὸ ἀγαθόν, εἴ γε δὴ τὸ τέλος ἐστὶν αὐτῷ ἐπίστασθαι καὶ πράσσειν ἐπιστημόνως ἕκαστον. ὡς δὲ ὁ ἰατρὸς ὑγείαν παρέχεται τοῖς συνεργοῦσι πρὸς ὑγείαν, οὕτως καὶ ὁ θεὸς τὴν ἀίδιον σωτηρίαν τοῖς συνεργοῦσι πρὸς γνῶσίν τε καὶ εὐπραγίαν, σὺν δὲ τῷ ποιεῖν, ὄντων ἐφ’ ἡμῖν ἃ προστάττουσιν αἱ ἐντολαί, καὶ ἡ ἐπαγγελία τελειοῦται. καί μοι δοκεῖ κἀκεῖνο καλῶς παρὰ τοῖς Ἕλλησι λέγεσθαι·
τὸ μέγεθος τῆς ἀρετῆς, κατ' ἀξίαν αὐτήν τε καὶ τὰ ἀπ' αὐτῆς ἐνδεικνυμένην (73) χρῆται μετὰ διάρματος ἐνθέου τῆς εὐχῆς, τοῖς νοητοῖς καὶ πνευματικοῖς ὡς ἔνι μάλιστα γνωστικῶς οἰκειούμενος. "Οθεν ἡμερος καὶ πρᾶος ἀεὶ, εὐπρόσιτος, εὐαπάντητος, ἀνεξίκακος, εὐγνώμων, εὐσυνείδητος (74)· αὐστηρὸς οὗτος ἡμῖν, αὐστηρὸς οὐκ εἰς τὸ ἀδιάφθορον μόνον, ἀλλὰ καὶ εἰς τὸ ἀπείραστον. Οὐδαμῇ γὰρ ἐνδόσιμον οὐδὲ ἁλώσιμον ἡδονῇ τε καὶ λύπῃ τὴν ψυχὴν παρίστησι· δικαστής, ἐὰν ὁ Λόγος καλῇ, ἀκλινής γενόμενος, μηδ' ὁτιοῦν τοῖς πάθεσι χαριζόμενος, ἀμεταστάτῳ (75) ᾗ πέφυκεν τὸ δίκαιον πορεύεσθαι (76) βαδίζων· πεπεισμένος εὖ μά- λα παγκάλως διοικεῖσθαι τὰ πάντα, καὶ εἰς τὸ ἄμει νον ἀεὶ τὴν προκοπὴν προϊέναι ταῖς ἀρετὴν ἑλο- μέναις ψυχαῖς, ἔστ᾽ ἂν ἐπ' αὐτὸ ἀφίκωνται τὸ ἀγα θόν, ἐπὶ προθύροις, ὡς εἰπεῖν, τοῦ Πατρὸς προσεχείς τῷ μεγάλῳ ἀρχιερεῖ γενόμεναι. Οὗτος ἡμῖν ὁ γνωστι κὸς ὁ πιστὸς, ὁ πεπεισμένος ἄριστα διοικεῖσθαι τὰ κατὰ τὸν κόσμον. Αμέλει πᾶσιν εὐαρεστεῖται τοῖς συμβαίνουσιν. Εὐλόγως οὖν οὐδὲν ἐπιζητεῖ τῶν κατὰ τὸν βίον εἰς τὴν ἀναγκαίαν χρήσιν, οὔθ᾽ ὁτιοῦν, πε πεισμένος (77) ὡς ὁ τὰ πάντα εἰδὼς Θεὸς, ὅ τι ἂν συμ- φέρῃ καὶ οὐκ αιτουμένοις τοῖς ἀγαθοῖς χορηγεί. Καθάπερ γάρ, οἶμαι, τῷ τεχνικῷ τεχνικῶς, καὶ τῷ Εθνικῷ ἐθνικῶς, οὕτω καὶ τῷ γνωστική γνωστι κῶς (78) ἕκαστα ἀποδίδοται. Καὶ ὁ μὲν ἐξ ἐθνῶν ἐπιστρέφων, τὴν πίστιν· ὁ δὲ εἰς γνῶσιν ἐπαναβαί- νων τῆς ἀγάπης τὴν τελειότητα αἰτήσεται. Κορυ φαῖος δ' ἤδη ὁ γνωστικός θεωρίαν εὔχεται αὔξειν τε καὶ παραμένειν, καθάπερ ὁ κοινὸς ἄνθρωπος τὸ συνε χὲς ὑγιαίνειν. Ναὶ μὴν μηδὲ ἀποπεσεῖν ποτε τῆς ἀρε τῆς αἰτήσεται, συνεργῶν μάλιστα πρὸς τὸ ἅπτω της (79) διαγενέσθαι. Οἶδεν γὰρ καὶ τῶν ἀγγέλων τινὰς, ὑπὸ ῥαθυμίας ολισθήσαντας αὖθις χαμαί, μην δέτω τέλεον εἰς τὴν μίαν ἐκείνην έξιν (80) ἐκ τῆς εἰς τὴν διπλόην επιτηδειότητος εκθλίψαντας ἑαυτούς. Τῷ δὲ ἐνθένδε εἰς γνώσεως ἀκρότητα καὶ τὸ ἐπανα- βεβηκὸς ὕψος ἀνδρὸς ἐντελοῦς γεγυμνασμένω προσ- δου (81) τὰ κατὰ χρόνον καὶ τόπον ἅπαντα ἀμετα- πτώτως βιοῦν ἑλομένῳ, καὶ ἀσκοῦντι διὰ τὴν τῆς γνώ μης πάντοθεν μονότονον εδραιότητα· ὅσοις δὲ βρί- και σά τις ἔτι ὑπολείπεται γωνία κάτω ῥέπουσα, καὶ Β τυπογράφων παῖδες. Εt εν Β δεικνυμένω. ἐνδεικνυμένων εὐσυνείδητος, αὐστηρὸς, οὗτος ἡμῖν ὐστηρὸς, οὐχ· Η πέπεικεν τὸ δίκαιον, Η πέπεικε τὸ δίκαιον πορεύεσθαι, « Θ᾽ ὅτ' οὖν πεπεισμένος. οὔθ᾽ ὁτιοῦν ἀπτώτως διπλή, STROMATUM LIB. VII. A libertatem possidet; non quidem vim efrenatae lin- guæ, sed vim quæ simplici utitur oratione, nihil eorum quæ convenienti tempore dici possunt, et de quibus maxime dicendum est pro dignitate, celans neque propter gratiam, neque propter timorem. Qui ergo ea quæ ad Deum spectant, ab ipso mystico veritatis accepit choro, oratione quæ virtutis osten- dit magnitudinem, quemadmodum et dignum est, quæque ad eum spectant, demonstrans, cum ex- celso quodam quem precatio suppeditat animo, uti- tur, iisque quæ mente sola concipiuntur et spiritu per cognitionem quasi copulatur. Quo fit ut sit sem- per benignus, mansuetus, aditu facilis, affabilis, patiens, gratus, bona præditus conscientia. Idem est rigidus et austerus, idque non solum ut non corrumpatur, sed etiam ad hoc ut non tentetur. B Nunquam enim animum voluptati aut dolori sub- mittit, aut ab eis expugnatur. Judex si ad id vocet Logos, immobilis fit, animi motibus nihil penitus largiens, immutabiliter qua justum jubet proficisci ingrediens, persuasum habens omnia pulcherrime administrari, quæque virtutem elegerint, semper in melius proficere animas, donec ad ipsum bonum. venerint, ut quæ in vestibulis, ut ita dicam, Patris, magno Pontifici propinquæ evaserint, Hic ergo gno- sticus est fidelis cui est persuasum quæ sunt in mundo optime administrari. Æquo certe is fert animo omnia quæ eveniunt. Merito ergo nihil ex iis quæ ad vitam pertinent, ad usum necessarium re- quirit : ut cui sit plane persuasum, quod qui omnia novit Deus, id quod est utile suppeditat bonis etiam non petentibus. Sicut enim artifici artifi- ciose, et gentili gentiliter: ita etiam gnostico gno- stice præbentur singula. Et qui ex gentibus qui- dem convertitur, fidem : qui autem jam ascendit ad cognitionem, charitatis petet perfectionem. Gno- sticus autem, qui ad summum jam pervenit gra, dum, precatur ut contemplatio augeatur et perma- neat : sicut qui est homo vulgaris, ut sit perpetuo. sanus. Quin etiam petet ut a virtute nunquam ex- cidat, ipse interea cooperans maxime ut perpetuo maneat ejusmodi ut non possit excidere. Novit C P. ED. POTTER, ED. PARIS serunt fortasse melius ΗEINsius. ed habent editiones prinæ et ms. Paris. zusic edit. Flor.: nec multo aliter ms. Paris. z ditiones recentiores. Conf. superior Sylburgii nota. «qua suadet justitia et tra- it. » qua ire :sadet justitia. . Hæc Heinsius. Verum, vulgata le- :&ione retenta, hoc commation non incommode ic explicari poterit : « Qua justitia profcisci amat.» - Nam ad præce - lentia referri debet. scit, nec ms. Paris. Quam tamen addendam esse recte conjecit Sylburgius, ut similitudo esset in membris sententiæ. Vult enim auctor : « Unicuique homini pro suo vivendi instituto, ea, quæ ad vilam necessaria sunt, præberi, artificem ex arte sua vi- vere, gentilem more gentilium, o et gnosticum pa- riter pro gnosticæ vita ratione, qua quidem a Deo omnia exspectat, quibus indiget. Quod recentiores editiones in mutarunt. stabilis eodemque prorsus modo permanet: cui opponitur quo quis in e utrumvis, Mexilis est. Conf. superius Strom. IV, p. 633, not. 5. you, id est, expediunt, progressus ejus adjuvant. STLBURG. (73) Ενδεικνυμένην. Sic editiones recentiores ; (74) Ευσυνείδητος. Hanc sententiam sic distin- (75) 'Αμεταστάτῳ. Αμεταστάτως non male habent (76) Η πέφυκεν τὸ δίκαιον πορεύεσθαι. Scribe : (77) Οὔθ' ὁτιοῦν, πεπεισμένος. Perperam Flor. (78) Γνωστικώς. Hanc vocem nec Flor. agno- (79) Απτωτος. Sic Flor., Sylburg. et ms. Paris. (80) Μίαν... ἔξιν. Hoc est, c habitum, quo quis (81) Προόδου. Forte πρὸ ὁδοῦ, sc. ἐστί, ut προορ
ἀθλητής τις οὐκ ἀγεννὴς ἐν τοῖς πάλαι πολλῷ τῷ χρόνῳ τὸ σωμάτιον εὖ μάλα πρὸς ἀνδρείαν ἀσκήσας εἰς Ὀλύμπι’ ἀναβάς, εἰς τοῦ Πισαίου Διὸς τὸ ἄγαλμα ἀποβλέψας, εἰ πάντα, εἶπεν ὦ Ζεῦ, δεόντως μοι τὰ πρὸς τὸν ἀγῶνα παρεσκεύασται, ἀπόδος φέρων δικαίως τὴν νίκην ἐμοί. Ὧιδε γὰρ καὶ τῷ γνωστικῷ, ἀνεπιλήπτως καὶ εὐσυνειδήτως τὰ παρ’ ἑαυτοῦ πάντα ἐκπεπληρωκότι εἴς τε τὴν μάθησιν εἴς τε τὴν συνάσκησιν εἴς τε τὴν εὐποιίαν καὶ εἰς τὴν εὐαρέστησιν τῷ θεῷ, τὸ πᾶν συναίρεται πρὸς τὴν τελειοτάτην σωτηρίαν. ταῦτ’ οὖν ἀπαιτεῖται παρ’ ἡμῶν, τὰ ἐφ’ ἡμῖν καὶ τῶν πρὸς ἡμᾶς ἀνηκόντων, παρόντων τε καὶ ἀπόντων, αἵρεσίς τε καὶ πόθος καὶ κτῆσις καὶ χρῆσις καὶ διαμονή. Διὸ καὶ ἄχραντον τὴν ψυχὴν ἔχειν χρὴ καὶ ἀμίαντον εἰλικρινῶς τὸν προσομιλοῦντα τῷ θεῷ, μάλιστα μὲν ἀγαθὸν τελέως ἑαυτὸν ἐξειργασμένον, εἰ δὲ μή, κἂν προκόπτοντα ἐπὶ τὴν γνῶσιν καὶ ἐφιέμενον αὐτῆς, τῶν δὲ τῆς κακίας ἔργων τέλεον ἀπεσπασμένον. ἀλλὰ καὶ τὰς εὐχὰς ἁπάσας ἐπιεικῶς ἅμα καὶ μετ’ ἐπιεικῶν ποιεῖσθαι πρέπον ἐστίν· σφαλερὸν γὰρ τοῖς ἑτέρων ἁμαρτήμασι συνεπιγράφεσθαι.
τὸ μέγεθος τῆς ἀρετῆς, κατ' ἀξίαν αὐτήν τε καὶ τὰ ἀπ' αὐτῆς ἐνδεικνυμένην (73) χρῆται μετὰ διάρματος ἐνθέου τῆς εὐχῆς, τοῖς νοητοῖς καὶ πνευματικοῖς ὡς ἔνι μάλιστα γνωστικῶς οἰκειούμενος. "Οθεν ἡμερος καὶ πρᾶος ἀεὶ, εὐπρόσιτος, εὐαπάντητος, ἀνεξίκακος, εὐγνώμων, εὐσυνείδητος (74)· αὐστηρὸς οὗτος ἡμῖν, αὐστηρὸς οὐκ εἰς τὸ ἀδιάφθορον μόνον, ἀλλὰ καὶ εἰς τὸ ἀπείραστον. Οὐδαμῇ γὰρ ἐνδόσιμον οὐδὲ ἁλώσιμον ἡδονῇ τε καὶ λύπῃ τὴν ψυχὴν παρίστησι· δικαστής, ἐὰν ὁ Λόγος καλῇ, ἀκλινής γενόμενος, μηδ' ὁτιοῦν τοῖς πάθεσι χαριζόμενος, ἀμεταστάτῳ (75) ᾗ πέφυκεν τὸ δίκαιον πορεύεσθαι (76) βαδίζων· πεπεισμένος εὖ μά- λα παγκάλως διοικεῖσθαι τὰ πάντα, καὶ εἰς τὸ ἄμει νον ἀεὶ τὴν προκοπὴν προϊέναι ταῖς ἀρετὴν ἑλο- μέναις ψυχαῖς, ἔστ᾽ ἂν ἐπ' αὐτὸ ἀφίκωνται τὸ ἀγα θόν, ἐπὶ προθύροις, ὡς εἰπεῖν, τοῦ Πατρὸς προσεχείς τῷ μεγάλῳ ἀρχιερεῖ γενόμεναι. Οὗτος ἡμῖν ὁ γνωστι κὸς ὁ πιστὸς, ὁ πεπεισμένος ἄριστα διοικεῖσθαι τὰ κατὰ τὸν κόσμον. Αμέλει πᾶσιν εὐαρεστεῖται τοῖς συμβαίνουσιν. Εὐλόγως οὖν οὐδὲν ἐπιζητεῖ τῶν κατὰ τὸν βίον εἰς τὴν ἀναγκαίαν χρήσιν, οὔθ᾽ ὁτιοῦν, πε πεισμένος (77) ὡς ὁ τὰ πάντα εἰδὼς Θεὸς, ὅ τι ἂν συμ- φέρῃ καὶ οὐκ αιτουμένοις τοῖς ἀγαθοῖς χορηγεί. Καθάπερ γάρ, οἶμαι, τῷ τεχνικῷ τεχνικῶς, καὶ τῷ Εθνικῷ ἐθνικῶς, οὕτω καὶ τῷ γνωστική γνωστι κῶς (78) ἕκαστα ἀποδίδοται. Καὶ ὁ μὲν ἐξ ἐθνῶν ἐπιστρέφων, τὴν πίστιν· ὁ δὲ εἰς γνῶσιν ἐπαναβαί- νων τῆς ἀγάπης τὴν τελειότητα αἰτήσεται. Κορυ φαῖος δ' ἤδη ὁ γνωστικός θεωρίαν εὔχεται αὔξειν τε καὶ παραμένειν, καθάπερ ὁ κοινὸς ἄνθρωπος τὸ συνε χὲς ὑγιαίνειν. Ναὶ μὴν μηδὲ ἀποπεσεῖν ποτε τῆς ἀρε τῆς αἰτήσεται, συνεργῶν μάλιστα πρὸς τὸ ἅπτω της (79) διαγενέσθαι. Οἶδεν γὰρ καὶ τῶν ἀγγέλων τινὰς, ὑπὸ ῥαθυμίας ολισθήσαντας αὖθις χαμαί, μην δέτω τέλεον εἰς τὴν μίαν ἐκείνην έξιν (80) ἐκ τῆς εἰς τὴν διπλόην επιτηδειότητος εκθλίψαντας ἑαυτούς. Τῷ δὲ ἐνθένδε εἰς γνώσεως ἀκρότητα καὶ τὸ ἐπανα- βεβηκὸς ὕψος ἀνδρὸς ἐντελοῦς γεγυμνασμένω προσ- δου (81) τὰ κατὰ χρόνον καὶ τόπον ἅπαντα ἀμετα- πτώτως βιοῦν ἑλομένῳ, καὶ ἀσκοῦντι διὰ τὴν τῆς γνώ μης πάντοθεν μονότονον εδραιότητα· ὅσοις δὲ βρί- και σά τις ἔτι ὑπολείπεται γωνία κάτω ῥέπουσα, καὶ Β τυπογράφων παῖδες. Εt εν Β δεικνυμένω. ἐνδεικνυμένων εὐσυνείδητος, αὐστηρὸς, οὗτος ἡμῖν ὐστηρὸς, οὐχ· Η πέπεικεν τὸ δίκαιον, Η πέπεικε τὸ δίκαιον πορεύεσθαι, « Θ᾽ ὅτ' οὖν πεπεισμένος. οὔθ᾽ ὁτιοῦν ἀπτώτως διπλή, STROMATUM LIB. VII. A libertatem possidet; non quidem vim efrenatae lin- guæ, sed vim quæ simplici utitur oratione, nihil eorum quæ convenienti tempore dici possunt, et de quibus maxime dicendum est pro dignitate, celans neque propter gratiam, neque propter timorem. Qui ergo ea quæ ad Deum spectant, ab ipso mystico veritatis accepit choro, oratione quæ virtutis osten- dit magnitudinem, quemadmodum et dignum est, quæque ad eum spectant, demonstrans, cum ex- celso quodam quem precatio suppeditat animo, uti- tur, iisque quæ mente sola concipiuntur et spiritu per cognitionem quasi copulatur. Quo fit ut sit sem- per benignus, mansuetus, aditu facilis, affabilis, patiens, gratus, bona præditus conscientia. Idem est rigidus et austerus, idque non solum ut non corrumpatur, sed etiam ad hoc ut non tentetur. B Nunquam enim animum voluptati aut dolori sub- mittit, aut ab eis expugnatur. Judex si ad id vocet Logos, immobilis fit, animi motibus nihil penitus largiens, immutabiliter qua justum jubet proficisci ingrediens, persuasum habens omnia pulcherrime administrari, quæque virtutem elegerint, semper in melius proficere animas, donec ad ipsum bonum. venerint, ut quæ in vestibulis, ut ita dicam, Patris, magno Pontifici propinquæ evaserint, Hic ergo gno- sticus est fidelis cui est persuasum quæ sunt in mundo optime administrari. Æquo certe is fert animo omnia quæ eveniunt. Merito ergo nihil ex iis quæ ad vitam pertinent, ad usum necessarium re- quirit : ut cui sit plane persuasum, quod qui omnia novit Deus, id quod est utile suppeditat bonis etiam non petentibus. Sicut enim artifici artifi- ciose, et gentili gentiliter: ita etiam gnostico gno- stice præbentur singula. Et qui ex gentibus qui- dem convertitur, fidem : qui autem jam ascendit ad cognitionem, charitatis petet perfectionem. Gno- sticus autem, qui ad summum jam pervenit gra, dum, precatur ut contemplatio augeatur et perma- neat : sicut qui est homo vulgaris, ut sit perpetuo. sanus. Quin etiam petet ut a virtute nunquam ex- cidat, ipse interea cooperans maxime ut perpetuo maneat ejusmodi ut non possit excidere. Novit C P. ED. POTTER, ED. PARIS serunt fortasse melius ΗEINsius. ed habent editiones prinæ et ms. Paris. zusic edit. Flor.: nec multo aliter ms. Paris. z ditiones recentiores. Conf. superior Sylburgii nota. «qua suadet justitia et tra- it. » qua ire :sadet justitia. . Hæc Heinsius. Verum, vulgata le- :&ione retenta, hoc commation non incommode ic explicari poterit : « Qua justitia profcisci amat.» - Nam ad præce - lentia referri debet. scit, nec ms. Paris. Quam tamen addendam esse recte conjecit Sylburgius, ut similitudo esset in membris sententiæ. Vult enim auctor : « Unicuique homini pro suo vivendi instituto, ea, quæ ad vilam necessaria sunt, præberi, artificem ex arte sua vi- vere, gentilem more gentilium, o et gnosticum pa- riter pro gnosticæ vita ratione, qua quidem a Deo omnia exspectat, quibus indiget. Quod recentiores editiones in mutarunt. stabilis eodemque prorsus modo permanet: cui opponitur quo quis in e utrumvis, Mexilis est. Conf. superius Strom. IV, p. 633, not. 5. you, id est, expediunt, progressus ejus adjuvant. STLBURG. (73) Ενδεικνυμένην. Sic editiones recentiores ; (74) Ευσυνείδητος. Hanc sententiam sic distin- (75) 'Αμεταστάτῳ. Αμεταστάτως non male habent (76) Η πέφυκεν τὸ δίκαιον πορεύεσθαι. Scribe : (77) Οὔθ' ὁτιοῦν, πεπεισμένος. Perperam Flor. (78) Γνωστικώς. Hanc vocem nec Flor. agno- (79) Απτωτος. Sic Flor., Sylburg. et ms. Paris. (80) Μίαν... ἔξιν. Hoc est, c habitum, quo quis (81) Προόδου. Forte πρὸ ὁδοῦ, sc. ἐστί, ut προορ
περὶ τούτων ἄρα ὁ γνωστικὸς καὶ συνεύξεται τοῖς κοινότερον πεπιστευκόσι, περὶ ὧν καὶ συμπράττειν καθήκει. ἅπας δὲ ὁ βίος αὐτοῦ πανήγυρις ἁγία. αὐτίκα θυσίαι μὲν αὐτῷ εὐχαί τε καὶ αἶνοι καὶ αἱ πρὸ τῆς ἑστιάσεως ἐντεύξεις τῶν γραφῶν, ψαλμοὶ δὲ καὶ ὕμνοι παρὰ τὴν ἑστίασιν πρό τε τῆς κοίτης, ἀλλὰ καὶ νύκτωρ εὐχαὶ πάλιν. διὰ τούτων ἑαυτὸν ἑνοποιεῖ τῷ θείῳ χορῷ, ἐκ τῆς συνεχοῦς μνήμης εἰς ἀείμνηστον θεωρίαν ἐντεταγμένος. τί δ’; οὐ καὶ τὴν ἄλλην θυσίαν τὴν κατὰ τοὺς δεομένους ἐπίδοσιν καὶ δογμάτων καὶ χρημάτων γιγνώσκει; καὶ μάλα. ἀλλὰ τῇ διὰ στόματος εὐχῇ οὐ πολυλόγῳ χρῆται, παρὰ τοῦ κυρίου καὶ ἃ χρὴ αἰτεῖσθαι μαθών. ἐν παντὶ τοίνυν τόπῳ, οὐκ ἄντικρυς δὲ οὐδὲ ἐμφανῶς τοῖς πολλοῖς εὔξεται· ὃ δὲ καὶ περιπάτῳ χρώμενος καὶ ὁμιλίᾳ καὶ ἡσυχίᾳ καὶ ἀναγνώσει καὶ τοῖς ἔργοις τοῖς κατὰ λόγον κατὰ πάντα τρόπον εὔχεται· κἂν ἐν αὐτῷ τῷ ταμιείῳ τῆς ψυχῆς ἐννοηθῇ μόνον καὶ ἀλαλήτοις στεναγμοῖς ἐπικαλέσηται τὸν πατέρα, ὃ δὲ ἐγγὺς καὶ ἔτι λαλοῦντος πάρεστιν.
τὸ μέγεθος τῆς ἀρετῆς, κατ' ἀξίαν αὐτήν τε καὶ τὰ ἀπ' αὐτῆς ἐνδεικνυμένην (73) χρῆται μετὰ διάρματος ἐνθέου τῆς εὐχῆς, τοῖς νοητοῖς καὶ πνευματικοῖς ὡς ἔνι μάλιστα γνωστικῶς οἰκειούμενος. "Οθεν ἡμερος καὶ πρᾶος ἀεὶ, εὐπρόσιτος, εὐαπάντητος, ἀνεξίκακος, εὐγνώμων, εὐσυνείδητος (74)· αὐστηρὸς οὗτος ἡμῖν, αὐστηρὸς οὐκ εἰς τὸ ἀδιάφθορον μόνον, ἀλλὰ καὶ εἰς τὸ ἀπείραστον. Οὐδαμῇ γὰρ ἐνδόσιμον οὐδὲ ἁλώσιμον ἡδονῇ τε καὶ λύπῃ τὴν ψυχὴν παρίστησι· δικαστής, ἐὰν ὁ Λόγος καλῇ, ἀκλινής γενόμενος, μηδ' ὁτιοῦν τοῖς πάθεσι χαριζόμενος, ἀμεταστάτῳ (75) ᾗ πέφυκεν τὸ δίκαιον πορεύεσθαι (76) βαδίζων· πεπεισμένος εὖ μά- λα παγκάλως διοικεῖσθαι τὰ πάντα, καὶ εἰς τὸ ἄμει νον ἀεὶ τὴν προκοπὴν προϊέναι ταῖς ἀρετὴν ἑλο- μέναις ψυχαῖς, ἔστ᾽ ἂν ἐπ' αὐτὸ ἀφίκωνται τὸ ἀγα θόν, ἐπὶ προθύροις, ὡς εἰπεῖν, τοῦ Πατρὸς προσεχείς τῷ μεγάλῳ ἀρχιερεῖ γενόμεναι. Οὗτος ἡμῖν ὁ γνωστι κὸς ὁ πιστὸς, ὁ πεπεισμένος ἄριστα διοικεῖσθαι τὰ κατὰ τὸν κόσμον. Αμέλει πᾶσιν εὐαρεστεῖται τοῖς συμβαίνουσιν. Εὐλόγως οὖν οὐδὲν ἐπιζητεῖ τῶν κατὰ τὸν βίον εἰς τὴν ἀναγκαίαν χρήσιν, οὔθ᾽ ὁτιοῦν, πε πεισμένος (77) ὡς ὁ τὰ πάντα εἰδὼς Θεὸς, ὅ τι ἂν συμ- φέρῃ καὶ οὐκ αιτουμένοις τοῖς ἀγαθοῖς χορηγεί. Καθάπερ γάρ, οἶμαι, τῷ τεχνικῷ τεχνικῶς, καὶ τῷ Εθνικῷ ἐθνικῶς, οὕτω καὶ τῷ γνωστική γνωστι κῶς (78) ἕκαστα ἀποδίδοται. Καὶ ὁ μὲν ἐξ ἐθνῶν ἐπιστρέφων, τὴν πίστιν· ὁ δὲ εἰς γνῶσιν ἐπαναβαί- νων τῆς ἀγάπης τὴν τελειότητα αἰτήσεται. Κορυ φαῖος δ' ἤδη ὁ γνωστικός θεωρίαν εὔχεται αὔξειν τε καὶ παραμένειν, καθάπερ ὁ κοινὸς ἄνθρωπος τὸ συνε χὲς ὑγιαίνειν. Ναὶ μὴν μηδὲ ἀποπεσεῖν ποτε τῆς ἀρε τῆς αἰτήσεται, συνεργῶν μάλιστα πρὸς τὸ ἅπτω της (79) διαγενέσθαι. Οἶδεν γὰρ καὶ τῶν ἀγγέλων τινὰς, ὑπὸ ῥαθυμίας ολισθήσαντας αὖθις χαμαί, μην δέτω τέλεον εἰς τὴν μίαν ἐκείνην έξιν (80) ἐκ τῆς εἰς τὴν διπλόην επιτηδειότητος εκθλίψαντας ἑαυτούς. Τῷ δὲ ἐνθένδε εἰς γνώσεως ἀκρότητα καὶ τὸ ἐπανα- βεβηκὸς ὕψος ἀνδρὸς ἐντελοῦς γεγυμνασμένω προσ- δου (81) τὰ κατὰ χρόνον καὶ τόπον ἅπαντα ἀμετα- πτώτως βιοῦν ἑλομένῳ, καὶ ἀσκοῦντι διὰ τὴν τῆς γνώ μης πάντοθεν μονότονον εδραιότητα· ὅσοις δὲ βρί- και σά τις ἔτι ὑπολείπεται γωνία κάτω ῥέπουσα, καὶ Β τυπογράφων παῖδες. Εt εν Β δεικνυμένω. ἐνδεικνυμένων εὐσυνείδητος, αὐστηρὸς, οὗτος ἡμῖν ὐστηρὸς, οὐχ· Η πέπεικεν τὸ δίκαιον, Η πέπεικε τὸ δίκαιον πορεύεσθαι, « Θ᾽ ὅτ' οὖν πεπεισμένος. οὔθ᾽ ὁτιοῦν ἀπτώτως διπλή, STROMATUM LIB. VII. A libertatem possidet; non quidem vim efrenatae lin- guæ, sed vim quæ simplici utitur oratione, nihil eorum quæ convenienti tempore dici possunt, et de quibus maxime dicendum est pro dignitate, celans neque propter gratiam, neque propter timorem. Qui ergo ea quæ ad Deum spectant, ab ipso mystico veritatis accepit choro, oratione quæ virtutis osten- dit magnitudinem, quemadmodum et dignum est, quæque ad eum spectant, demonstrans, cum ex- celso quodam quem precatio suppeditat animo, uti- tur, iisque quæ mente sola concipiuntur et spiritu per cognitionem quasi copulatur. Quo fit ut sit sem- per benignus, mansuetus, aditu facilis, affabilis, patiens, gratus, bona præditus conscientia. Idem est rigidus et austerus, idque non solum ut non corrumpatur, sed etiam ad hoc ut non tentetur. B Nunquam enim animum voluptati aut dolori sub- mittit, aut ab eis expugnatur. Judex si ad id vocet Logos, immobilis fit, animi motibus nihil penitus largiens, immutabiliter qua justum jubet proficisci ingrediens, persuasum habens omnia pulcherrime administrari, quæque virtutem elegerint, semper in melius proficere animas, donec ad ipsum bonum. venerint, ut quæ in vestibulis, ut ita dicam, Patris, magno Pontifici propinquæ evaserint, Hic ergo gno- sticus est fidelis cui est persuasum quæ sunt in mundo optime administrari. Æquo certe is fert animo omnia quæ eveniunt. Merito ergo nihil ex iis quæ ad vitam pertinent, ad usum necessarium re- quirit : ut cui sit plane persuasum, quod qui omnia novit Deus, id quod est utile suppeditat bonis etiam non petentibus. Sicut enim artifici artifi- ciose, et gentili gentiliter: ita etiam gnostico gno- stice præbentur singula. Et qui ex gentibus qui- dem convertitur, fidem : qui autem jam ascendit ad cognitionem, charitatis petet perfectionem. Gno- sticus autem, qui ad summum jam pervenit gra, dum, precatur ut contemplatio augeatur et perma- neat : sicut qui est homo vulgaris, ut sit perpetuo. sanus. Quin etiam petet ut a virtute nunquam ex- cidat, ipse interea cooperans maxime ut perpetuo maneat ejusmodi ut non possit excidere. Novit C P. ED. POTTER, ED. PARIS serunt fortasse melius ΗEINsius. ed habent editiones prinæ et ms. Paris. zusic edit. Flor.: nec multo aliter ms. Paris. z ditiones recentiores. Conf. superior Sylburgii nota. «qua suadet justitia et tra- it. » qua ire :sadet justitia. . Hæc Heinsius. Verum, vulgata le- :&ione retenta, hoc commation non incommode ic explicari poterit : « Qua justitia profcisci amat.» - Nam ad præce - lentia referri debet. scit, nec ms. Paris. Quam tamen addendam esse recte conjecit Sylburgius, ut similitudo esset in membris sententiæ. Vult enim auctor : « Unicuique homini pro suo vivendi instituto, ea, quæ ad vilam necessaria sunt, præberi, artificem ex arte sua vi- vere, gentilem more gentilium, o et gnosticum pa- riter pro gnosticæ vita ratione, qua quidem a Deo omnia exspectat, quibus indiget. Quod recentiores editiones in mutarunt. stabilis eodemque prorsus modo permanet: cui opponitur quo quis in e utrumvis, Mexilis est. Conf. superius Strom. IV, p. 633, not. 5. you, id est, expediunt, progressus ejus adjuvant. STLBURG. (73) Ενδεικνυμένην. Sic editiones recentiores ; (74) Ευσυνείδητος. Hanc sententiam sic distin- (75) 'Αμεταστάτῳ. Αμεταστάτως non male habent (76) Η πέφυκεν τὸ δίκαιον πορεύεσθαι. Scribe : (77) Οὔθ' ὁτιοῦν, πεπεισμένος. Perperam Flor. (78) Γνωστικώς. Hanc vocem nec Flor. agno- (79) Απτωτος. Sic Flor., Sylburg. et ms. Paris. (80) Μίαν... ἔξιν. Hoc est, c habitum, quo quis (81) Προόδου. Forte πρὸ ὁδοῦ, sc. ἐστί, ut προορ
PG 9:467τριῶν δ’ ὄντων πάσης πράξεως τελῶν διὰ μὲν τὸ καλὸν καὶ τὸ συμφέρον πάντα ἐνεργεῖ, τὸ δὲ ἐπιτελεῖν διὰ τὸ ἡδὺ τοῖς τὸν κοινὸν βίον διώκουσιν καταλιμπάνει. Πολλοῦ γε δεῖ τὸν ἐν τοιαύτῃ εὐσεβείᾳ ἐξεταζόμενον πρόχειρον εἶναι περί τε τὸ ψεύσασθαι περί τε τὸ ὀμόσαι. ὅρκος μὲν γάρ ἐστιν ὁμολογία καθοριστικὴ μετὰ προσπαραλήψεως θείας. ὁ δὲ ἅπαξ πιστὸς πῶς ἂν ἑαυτὸν ἄπιστον παράσχοι, ὡς καὶ ὅρκου δεῖσθαι, οὐχὶ δὲ ἐμπέδως καὶ καθωρισμένως ὅρκον εἶναι τούτῳ τὸν βίον; ζῇ τε καὶ πολιτεύεται καὶ τὸ πιστὸν τῆς ὁμολογίας ἐν ἀμεταπτώτῳ καὶ ἑδραίῳ δείκνυσι βίῳ τε καὶ λόγῳ. εἰ δὲ ἐν τῇ κρίσει τοῦ δρῶντος καὶ λαλοῦντος τὸ ἀδικεῖν, οὐχὶ δὲ ἐν τῷ πάθει κεῖται τοῦ ἀδικουμένου, οὔτε ψεύσεται οὔτε ἐπιορκήσει ὡς ἀδικῶν τὸ θεῖον, τοῦτο φύσει ἀβλαβὲς ὑπάρχειν εἰδώς· ἀλλ’ οὐδὲ διὰ τὸν πλησίον ψεύσεται ἢ παραβήσεταί τι, ὅν γε ἀγαπᾶν μεμάθηκεν, κἂν μὴ συνήθης τυγχάνῃ· δι’ ἑαυτὸν δὲ ἄρ’ ἔτι μᾶλλον οὔτε ψεύσεται οὔτε ἐπιορκήσει, εἴ γε ἑκὼν οὐκ ἄν ποτε ἄδικος εἰς ἑαυτὸν εὑρεθείη. ἀλλ’ οὐδὲ ὀμεῖται, ἐπὶ μὲν τῆς συγκαταθέσεως μόνον τὸ ναί, ἐπὶ δὲ τῆς ἀρνήσεως τὸ οὒ προελόμενος τάσσειν ἐπίρρημα.
Α κατασπᾶται τὸ διὰ τῆς πίστεως ἀναγόμενον. Τῷ ἄρα ἀναπόβλητον τὴν ἀρετὴν ἀσκήσει γνωστική πεποιη- μένῳ φυσιοῦται ἡ ἕξις· καὶ καθάπερ τῷ λίθῳ τὸ βάρος, οὕτως τοῦδε ἡ ἐπιστήμη ἀναπόβλητος, οὐκ ἀκουσίως (82), ἀλλ᾽ ἑκουσίως, δυνάμει λογική, καὶ γνωστικῇ, καὶ προνοητικῇ, καθίσταται. Ἐπὶ δὲ τὸ μὴ ἀποβληθῆναι δι᾿ εὐλαβείας ἀναπόβλητον γίνεται της μὲν εὐλαβείας πρὸς τὸ μὴ ἁμαρτάνειν, τῆς δὲ εὐλο γιστίας πρὸς τὸ ἀναπόβλητον τῆς ἀρετῆς, ἀνθέξεται. Ἡ γνῶσις δὲ ἔοικεν τὴν εὐλογιστίαν παρέχειν, διορέν διδάσκουσα τὰ βοηθεῖν πρὸς τὴν παραμονὴν τῆς ἀρε τῆς δυνάμενα. Μέγιστον ἄρα ἡ γνῶσις τοῦ Θεοῦ· δὴ καὶ ταύτῃ σώζεται τὸ ἀναπόβλητον τῆς ἀρετῆς. Ὁ δὲ ἐγνωκὼς τὸν Θεὸν ὅσιος καὶ εὐσεβής· μόνος άρα ὁ γνωστικὸς εὐσεβὴς ἡμῖν εἶναι δέδεικται. Οίας Β χαίρει μὲν ἐπὶ τοῖς παροῦσιν ἀγαθοῖς, γέγηθεν δὲ ἐπὶ τοῖς ἐπηγγελμένοις, ώς ήδη παροῦσιν· οὐ γὰρ λέληθεν αὐτὸν ὡς ἂν ἀπόντα ἔτι, δι᾽ ὧν ἔγνω φθά σας οἷά ἐστιν. Τῇ γνώσει οὖν πεπεισμένος καὶ ὡς ἔστιν ἕκαστον τῶν μελλόντων, κέκτηται τοῦτο. Το γάρ ἐνδεὲς καὶ ἐπιδεὲς πρὸς τὸ ἐπιβάλλον μετρεῖται. Εἰ γεν σοφίαν κέκτηται, καὶ θεῖον ἡ σοφία, ὁ ἀνενδεους μετέ χων ἀνενδεής εἴη ἄν. Οὐ γὰρ ἡ τῆς σοφίας μετάδοση κινούντων καὶ ἰσχόντων ἀλλήλους τῆς τε ἐνεργείας καὶ τοῦ μετέσχοντος γίνεται, οὐδὲ ἀφαιρουμένου τινές, οὐδὲ ἐνδεοῦς γινομένου. Αμείωτος δ᾽ οὖν ἡ ἐνέργεια δι' αὐτῆς τῆς μεταδόσεως δείκνυται. Οὕτως οὖν πάνω έχει τὰ ἀγαθὰ ὁ γνωστικὸς ἡμῖν κατὰ τὴν δύναμιν οὐδέπω δὲ καὶ κατὰ τὸν ἀριθμόν· ἐπεὶ κἂν ἀμετάθε τος ἦν κατὰ τὰς ὀφειλομένας ἐνθέους προκοπάς το καὶ διοικήσεις. Τούτῳ συλλαμβάνει καὶ ὁ Θεὸς, προσ εχεστέρᾳ τιμήσας ἐπισκοπῇ. Η γὰρ οὐχὶ τῶν ἀγα θῶν ἀνδρῶν χάριν, καὶ εἰς τὴν τούτων κτῆσιν καὶ ὠφέλειαν, μᾶλλον δὲ σωτηρίαν, τὰ πάντα γέγονεν; νίκη, Ούκουν ἀφέλοιτο τούτους τὰ δι' ἀρετὴν, δι' οὓς τί γεγονότα. Δῆλον γὰρ ὡς τὴν φύσιν αὐτῶν τὴν ἀγα θὴν καὶ τὴν προαίρεσιν τὴν ἁγίαν τιμώμενος τη καὶ τοῖς εὖ βιοῦν ἐπανῃρημένοις ἰσχὺν πρὸς τὴν λο πὴν σωτηρίαν ἐμπνεῖ· τοῖς μὲν προτρέπων μόνον, τοῖς δὲ ἀξίοις γενομένοις ἐξ ἑαυτῶν καὶ συλλαμβαν νόμενος· ἐπιγεννηματικὸν γὰρ ἅπαν τῷ γνωστικῷ τ * ἀγαθόν· εἴγε δὴ τὸ τέλος ἐστὶν αὐτῷ ἐπίστασθαι καὶ πράσσειν ἐπιστημόνως ἕκαστον. ὡς δὲ ὁ Ιατρός υγείαν παρέχεται τοῖς συνεργοῦσι πρὸς ὑγείαν, ο τως καὶ ὁ Θεὸς τὴν ἄΐδιον σωτηρίαν τοῖς συνεργούσ πρὸς γνῶσιν τε καὶ εὐπραγίαν· σὺν δὲ τῷ ποιεῖν ὄντων ἐφ' ἡμῖν & προστάττουσιν αἱ ἐντολαῖ, καὶ ἡ επαγγελία τελειοῦται. Καί μοι δοκεῖ κἀκεῖνο καλός παρὰ τοῖς Ἕλλησι λέγεσθαι· Αθλητής τις οὐκ ἀγεν νῆς ἐν τοῖς πάλαι, πολλῷ τῷ χρόνῳ τὸ σωμάτιον εν μάλα πρὸς ἀνδρείαν ἀσκήσας, εἰς Ολύμπια ἀναδάς, εἰς τοῦ Πισαίου Διὸς τὸ ἄγαλμα ἀποβλέψας, «Εί πάντα, εἶπεν, ὦ Ζεῦ, δεόντως μοι τὰ πρὸς τὸν Ρ. δε ἡ ἐπιστήμη ἀναπόβλητος, οὐκ ἀκουσίως. Καὶ καθάπερ τῷ λίθῳ τὸ βάρος, οὕτως τοῦδε ἡ ἐπιστήμη ἀναπόβλητος. Οὐκ ἀκουσίως γὰρ ἀλλ᾽ ἑκουσίως δυνάμει λογικῇ, και για στικῇ, καὶ προνοητικῇ καθίσταται ἐπὶ τὸ μὴ ἀποδο θῆναι· δι' εὐλαβείας μὲν ἀναπόβλητον γίνεται, και CLEMENTIS ALEXANDRINI . enim aliquos quoque ex angelis, propter socordiam bumi esse lapsos, quod nondum perfecte ex illa in utramque partem proclivitate, in simplicem illum atque unicum expediissent se habitum. Ei vero qui ex hoc loco, ad summum cognitionis gradum, et extremam viri perfecti se exercuit sublimitatem, omnis et locus succurrit et tempus postquam seme! sine ullo lapsu vitam transigere elegit, seque in eo constanti ac uniformi mentis stabilitate exercet. Quibus autem gravis aliquis adhuc relinquitur an- gulus deorsum vergens, una quoque detrahitur id quod per fidem sustollitur. Ei ergo, qui exercita- tione gnostica virtutem quæ non potest amitti com- paravit, efficitur naturalis habitus. Et sicut lapidi gravitas, ita hujus scientia evadit hujusmodi ut amitti non possit : nec invito, sed sponte, vi ratio- nis et cognitionis atque providentiæ, eo deducitur ut non amittatur. Quippe cavendo eo deducitur ut amitti non possit. Cautionem enim ne peccet, bo- nam autem considerationem, ne rursus amittat virtutem, tenebit. Cognitio autem videtur bonam præbere considerationem, docens discernere ea quæ possunt adjuvare ad hoc ut virtus perma- eat. Res est ergo maxinia Dei cognitio: quocirca ea quoque ita conservatur virtus ut amitti ne- queat. Qui autem Deum novit est sanctus et pius; qui est ergo gnosticus, eum solum esse pium jam probatum est. Isque gaudet quidem de bonis præ sentibus ; lætatur autem propter ea quæ sunt pro- missa, tanquam jam præsentia. Neque enim eum atent tanquam adhuc absentia, propterea quod qualia sint jam ante cognoverit. Cognitione ergo persuasus quale sit unumquodque ex futuris, jam hoe possidet. Quod enim est mancum ac defecti - metiendum est ex eo quod ad ipsum perti- net. Si ergo possidet sapientiam, et est res divina sapientia: qui est particeps ejus quod non indiget, non erit indigens. Nam in sapientiæ com- municatione non se invicem movent et retinent operatio et id quod participat; neque aliquid tum aufertur, aut fit indigens. Apparet ergo non minui operatio per ipsam communicationem. Sic ergo habet omnia bona gnosticus, potestate; sed nondum etiam numero; tum enim dimoveri non posset, quod auinet ad divinos qui debentur profeetus et admi- D nistrationes. Hunc quoque Deus adjuvat, propin- quiore honorans curatione. Annon enim bonorum virorum gratia, et ut ea possiderent, et illis usui vel potins saluti essent, omnia facta sunt? Non ergo eis auferet ea quæ sunt propter virtutem, propter quos sunt quæ facta sunt. Clarum est enim quod bonam ipsorum naturam et sanctum institutum bonorans, iis qui bene vivere constitue- * ED. POTTER, ED. PARIS. Scribe totum locum hoc modo : Et ita convertendum. HEINSIUS (82) Καὶ καθάπερ τῷ λίθῳ τὸ βάρος, οὕτως τοῦ
ὀμνύναι γάρ ἐστι τὸ ὅρκον ἢ ὡς ἂν ὅρκον ἀπὸ διανοίας προσφέρεσθαι παραστατικῶς. ἀρκεῖ τοίνυν αὐτῷ ἤτοι τῇ συγκαταθέσει ἢ τῇ ἀρνήσει προσθεῖναι τὸ ἀληθῶς λέγω εἰς παράστασιν τῶν μὴ διορώντων αὐτοῦ τὸ βέβαιον τῆς ἀποκρίσεως. ἔχειν γάρ, οἶμαι, χρὴ πρὸς μὲν τοὺς ἔξω τὸν βίον ἀξιόπιστον, ὡς μηδὲ ὅρκον αἰτεῖσθαι, πρὸς ἑαυτὸν δὲ καὶ τοὺς συνιέντας εὐγνωμοσύνην, ἥτις ἐστὶν ἑκούσιος δικαιοσύνη. αὐτίκα εὔορκος μέν, οὐ μὴν εὐεπίφορος ἐπὶ τὸ ὀμνύναι ὁ γνωστικός, ὅ γε σπανίως ἐπὶ τὸ ὀμνύναι ἀφικνούμενος, οὕτως μέντοι ὡς ἔφαμεν. καίτοι τὸ ἀληθεύειν κατὰ τὸν ὅρκον μετὰ συμφωνίας τῆς κατὰ τὸ ἀληθὲς γίνεται· τὸ εὐορκεῖν οὖν συμβαίνει κατὰ τὴν κατόρθωσιν τὴν ἐν τοῖς καθήκουσιν. ποῦ τοίνυν ἔτι τοῦ ὅρκου χρεία τῷ κατὰ ἄκρον ἀληθείας βιοῦντι; ὁ μὲν οὖν μηδὲ ὀμνὺς πολλοῦ γε δεῖ ἐπιορκήσει, ὁ δὲ μηδὲν παραβαίνων τῶν κατὰ τὰς συνθήκας οὐδ’ ἂν ὀμόσαι πώποτε, ὅπου γε τῆς τε παραβάσεως καὶ τῆς ἐπιτελέσεως ἐν τοῖς ἔργοις ἡ κύρωσις, ὥσπερ ἀμέλει τὸ ψεύδεσθαι καὶ τὸ ψευδορκεῖν ἐν τῷ λέγειν καὶ τῷ ὀμνύναι παρὰ τὸ καθῆκον.
Α κατασπᾶται τὸ διὰ τῆς πίστεως ἀναγόμενον. Τῷ ἄρα ἀναπόβλητον τὴν ἀρετὴν ἀσκήσει γνωστική πεποιη- μένῳ φυσιοῦται ἡ ἕξις· καὶ καθάπερ τῷ λίθῳ τὸ βάρος, οὕτως τοῦδε ἡ ἐπιστήμη ἀναπόβλητος, οὐκ ἀκουσίως (82), ἀλλ᾽ ἑκουσίως, δυνάμει λογική, καὶ γνωστικῇ, καὶ προνοητικῇ, καθίσταται. Ἐπὶ δὲ τὸ μὴ ἀποβληθῆναι δι᾿ εὐλαβείας ἀναπόβλητον γίνεται της μὲν εὐλαβείας πρὸς τὸ μὴ ἁμαρτάνειν, τῆς δὲ εὐλο γιστίας πρὸς τὸ ἀναπόβλητον τῆς ἀρετῆς, ἀνθέξεται. Ἡ γνῶσις δὲ ἔοικεν τὴν εὐλογιστίαν παρέχειν, διορέν διδάσκουσα τὰ βοηθεῖν πρὸς τὴν παραμονὴν τῆς ἀρε τῆς δυνάμενα. Μέγιστον ἄρα ἡ γνῶσις τοῦ Θεοῦ· δὴ καὶ ταύτῃ σώζεται τὸ ἀναπόβλητον τῆς ἀρετῆς. Ὁ δὲ ἐγνωκὼς τὸν Θεὸν ὅσιος καὶ εὐσεβής· μόνος άρα ὁ γνωστικὸς εὐσεβὴς ἡμῖν εἶναι δέδεικται. Οίας Β χαίρει μὲν ἐπὶ τοῖς παροῦσιν ἀγαθοῖς, γέγηθεν δὲ ἐπὶ τοῖς ἐπηγγελμένοις, ώς ήδη παροῦσιν· οὐ γὰρ λέληθεν αὐτὸν ὡς ἂν ἀπόντα ἔτι, δι᾽ ὧν ἔγνω φθά σας οἷά ἐστιν. Τῇ γνώσει οὖν πεπεισμένος καὶ ὡς ἔστιν ἕκαστον τῶν μελλόντων, κέκτηται τοῦτο. Το γάρ ἐνδεὲς καὶ ἐπιδεὲς πρὸς τὸ ἐπιβάλλον μετρεῖται. Εἰ γεν σοφίαν κέκτηται, καὶ θεῖον ἡ σοφία, ὁ ἀνενδεους μετέ χων ἀνενδεής εἴη ἄν. Οὐ γὰρ ἡ τῆς σοφίας μετάδοση κινούντων καὶ ἰσχόντων ἀλλήλους τῆς τε ἐνεργείας καὶ τοῦ μετέσχοντος γίνεται, οὐδὲ ἀφαιρουμένου τινές, οὐδὲ ἐνδεοῦς γινομένου. Αμείωτος δ᾽ οὖν ἡ ἐνέργεια δι' αὐτῆς τῆς μεταδόσεως δείκνυται. Οὕτως οὖν πάνω έχει τὰ ἀγαθὰ ὁ γνωστικὸς ἡμῖν κατὰ τὴν δύναμιν οὐδέπω δὲ καὶ κατὰ τὸν ἀριθμόν· ἐπεὶ κἂν ἀμετάθε τος ἦν κατὰ τὰς ὀφειλομένας ἐνθέους προκοπάς το καὶ διοικήσεις. Τούτῳ συλλαμβάνει καὶ ὁ Θεὸς, προσ εχεστέρᾳ τιμήσας ἐπισκοπῇ. Η γὰρ οὐχὶ τῶν ἀγα θῶν ἀνδρῶν χάριν, καὶ εἰς τὴν τούτων κτῆσιν καὶ ὠφέλειαν, μᾶλλον δὲ σωτηρίαν, τὰ πάντα γέγονεν; νίκη, Ούκουν ἀφέλοιτο τούτους τὰ δι' ἀρετὴν, δι' οὓς τί γεγονότα. Δῆλον γὰρ ὡς τὴν φύσιν αὐτῶν τὴν ἀγα θὴν καὶ τὴν προαίρεσιν τὴν ἁγίαν τιμώμενος τη καὶ τοῖς εὖ βιοῦν ἐπανῃρημένοις ἰσχὺν πρὸς τὴν λο πὴν σωτηρίαν ἐμπνεῖ· τοῖς μὲν προτρέπων μόνον, τοῖς δὲ ἀξίοις γενομένοις ἐξ ἑαυτῶν καὶ συλλαμβαν νόμενος· ἐπιγεννηματικὸν γὰρ ἅπαν τῷ γνωστικῷ τ * ἀγαθόν· εἴγε δὴ τὸ τέλος ἐστὶν αὐτῷ ἐπίστασθαι καὶ πράσσειν ἐπιστημόνως ἕκαστον. ὡς δὲ ὁ Ιατρός υγείαν παρέχεται τοῖς συνεργοῦσι πρὸς ὑγείαν, ο τως καὶ ὁ Θεὸς τὴν ἄΐδιον σωτηρίαν τοῖς συνεργούσ πρὸς γνῶσιν τε καὶ εὐπραγίαν· σὺν δὲ τῷ ποιεῖν ὄντων ἐφ' ἡμῖν & προστάττουσιν αἱ ἐντολαῖ, καὶ ἡ επαγγελία τελειοῦται. Καί μοι δοκεῖ κἀκεῖνο καλός παρὰ τοῖς Ἕλλησι λέγεσθαι· Αθλητής τις οὐκ ἀγεν νῆς ἐν τοῖς πάλαι, πολλῷ τῷ χρόνῳ τὸ σωμάτιον εν μάλα πρὸς ἀνδρείαν ἀσκήσας, εἰς Ολύμπια ἀναδάς, εἰς τοῦ Πισαίου Διὸς τὸ ἄγαλμα ἀποβλέψας, «Εί πάντα, εἶπεν, ὦ Ζεῦ, δεόντως μοι τὰ πρὸς τὸν Ρ. δε ἡ ἐπιστήμη ἀναπόβλητος, οὐκ ἀκουσίως. Καὶ καθάπερ τῷ λίθῳ τὸ βάρος, οὕτως τοῦδε ἡ ἐπιστήμη ἀναπόβλητος. Οὐκ ἀκουσίως γὰρ ἀλλ᾽ ἑκουσίως δυνάμει λογικῇ, και για στικῇ, καὶ προνοητικῇ καθίσταται ἐπὶ τὸ μὴ ἀποδο θῆναι· δι' εὐλαβείας μὲν ἀναπόβλητον γίνεται, και CLEMENTIS ALEXANDRINI . enim aliquos quoque ex angelis, propter socordiam bumi esse lapsos, quod nondum perfecte ex illa in utramque partem proclivitate, in simplicem illum atque unicum expediissent se habitum. Ei vero qui ex hoc loco, ad summum cognitionis gradum, et extremam viri perfecti se exercuit sublimitatem, omnis et locus succurrit et tempus postquam seme! sine ullo lapsu vitam transigere elegit, seque in eo constanti ac uniformi mentis stabilitate exercet. Quibus autem gravis aliquis adhuc relinquitur an- gulus deorsum vergens, una quoque detrahitur id quod per fidem sustollitur. Ei ergo, qui exercita- tione gnostica virtutem quæ non potest amitti com- paravit, efficitur naturalis habitus. Et sicut lapidi gravitas, ita hujus scientia evadit hujusmodi ut amitti non possit : nec invito, sed sponte, vi ratio- nis et cognitionis atque providentiæ, eo deducitur ut non amittatur. Quippe cavendo eo deducitur ut amitti non possit. Cautionem enim ne peccet, bo- nam autem considerationem, ne rursus amittat virtutem, tenebit. Cognitio autem videtur bonam præbere considerationem, docens discernere ea quæ possunt adjuvare ad hoc ut virtus perma- eat. Res est ergo maxinia Dei cognitio: quocirca ea quoque ita conservatur virtus ut amitti ne- queat. Qui autem Deum novit est sanctus et pius; qui est ergo gnosticus, eum solum esse pium jam probatum est. Isque gaudet quidem de bonis præ sentibus ; lætatur autem propter ea quæ sunt pro- missa, tanquam jam præsentia. Neque enim eum atent tanquam adhuc absentia, propterea quod qualia sint jam ante cognoverit. Cognitione ergo persuasus quale sit unumquodque ex futuris, jam hoe possidet. Quod enim est mancum ac defecti - metiendum est ex eo quod ad ipsum perti- net. Si ergo possidet sapientiam, et est res divina sapientia: qui est particeps ejus quod non indiget, non erit indigens. Nam in sapientiæ com- municatione non se invicem movent et retinent operatio et id quod participat; neque aliquid tum aufertur, aut fit indigens. Apparet ergo non minui operatio per ipsam communicationem. Sic ergo habet omnia bona gnosticus, potestate; sed nondum etiam numero; tum enim dimoveri non posset, quod auinet ad divinos qui debentur profeetus et admi- D nistrationes. Hunc quoque Deus adjuvat, propin- quiore honorans curatione. Annon enim bonorum virorum gratia, et ut ea possiderent, et illis usui vel potins saluti essent, omnia facta sunt? Non ergo eis auferet ea quæ sunt propter virtutem, propter quos sunt quæ facta sunt. Clarum est enim quod bonam ipsorum naturam et sanctum institutum bonorans, iis qui bene vivere constitue- * ED. POTTER, ED. PARIS. Scribe totum locum hoc modo : Et ita convertendum. HEINSIUS (82) Καὶ καθάπερ τῷ λίθῳ τὸ βάρος, οὕτως τοῦ
PG 9:469ὁ δὲ δικαίως βιοὺς μηδὲν παραβαίνων τῶν καθηκόντων, ἔνθα ἡ κρίσις ἡ τῆς ἀληθείας ἐξετάζεται, τοῖς ἔργοις εὐορκεῖ· παρέλκει τοίνυν αὐτῷ τὸ κατὰ τὴν γλῶτταν μαρτύριον. πεπεισμένος οὖν πάντῃ τὸν θεὸν εἶναι πάντοτε καὶ αἰδούμενος μὴ ἀληθεύειν ἀνάξιόν τε αὑτοῦ τὸ ψεύδεσθαι γινώσκων, τῇ συνειδήσει τῇ θείᾳ καὶ τῇ ἑαυτοῦ ἀρκεῖται μόναις· καὶ ταύτῃ οὐ ψεύδεται οὐδὲ παρὰ τὰς συνθήκας τι ποιεῖ, ταύτῃ δὲ οὐδὲ ὄμνυσιν ὅρκον ἀπαιτηθεὶς οὐδὲ ἔξαρνός ποτε γίνεται, ἵνα μὴ ψεύσηται, κἂν ἐναποθνήσκῃ ταῖς βασάνοις. Πλεῖον δέ τι καὶ μᾶλλον ἐπιτείνει τὸ γνωστικὸν ἀξίωμα ὁ τὴν προστασίαν τῆς τῶν ἑτέρων διδασκαλίας ἀναλαβών, τοῦ μεγίστου ἐπὶ γῆς ἀγαθοῦ τὴν οἰκονομίαν λόγῳ τε καὶ ἔργῳ ἀναδεξάμενος, δι’ ἧς πρὸς τὸ θεῖον συνάφειάν τε καὶ κοινωνίαν ἐμμεσιτεύει.
ἀγῶνα παρεσκεύασται, ἀπόδος φέρων δικαίως τὴν νίκην ἐμοί. ο δε γὰρ καὶ τῷ γνωστικῷ ἀνεπιλή- πως καὶ εὐσυνειδήτως τὰ παρ' ἑαυτὸν (83) πάντα ἐκπεπληρωκότι, εἰς τε τὴν μάθησιν, εἰς τε τὴν -- συνάσκησιν, εἴς τε τὴν εὐποιίαν, καὶ εἰς τὴν εὐαρέ στησιν τῷ Θεῷ, τὸ πᾶν συναιρεῖται πρὸς τὴν τελειό τητα τὴν σωτηρίαν. Ταῦτ᾽ οὖν ἀπαιτεῖται παρ' ἡμῶν τὰ ἐφ' ἡμῖν καὶ τῶν πρὸς ἡμᾶς ἀνηκόντων παρόν των τε καὶ ἀπόντων, αἴρεσίς τε καὶ πόθος, καὶ κτῆ- σις, καὶ χρῆσις, καὶ διαμονή. Διὸ καὶ ἄχραντον τὴν ψυχὴν ἔχειν χρὴ καὶ ἀμίαντον εἰλικρινῶς τὸν προσω ομιλοῦντα τῷ θεῷ, μάλιστα μὲν ἀγαθὸν τελέως ἑαυ τὸν ἐξειργασμένον· εἰ δὲ μή, κἂν προκόπτοντα ἐπὶ τὴν γνῶσιν, καὶ ἐφιέμενον αὐτῆς, τῶν δὲ τῆς κακίας ἔργων τέλεον ἀπεσπασμένον. Ἀλλὰ καὶ τὰς εὐχὰς ἁπάσας ἐπιεικῶς ἅμα καὶ μετ' ἐπιεικῶν ποιεῖσθαι Β πρέπον ἐστίν· σφαλερὸν γὰρ τοῖς ἑτέρων ἁμαρτή- ματι συνεπιγράφεσθαι. Περὶ τούτων ἄρα ὁ γνωστι κὸς καὶ συνεύξεται τοῖς καινότερον πεπιστευκόσι, περὶ ὧν καὶ συμπράττειν καθήκει· ἅπας δὲ ὁ βίος αὐτοῦ πανήγυρις ἁγία. Αὐτίκα θυσίαι μὲν αὐτῷ, εὐχαί τε καὶ αἶνοι, καὶ αἱ πρὸ τῆς ἑστιάσεως (84) ἐντεύξεις τῶν Γραφῶν· ψαλμοὶ δὲ καὶ ὕμνοι παρὰ τὴν ἑστίασιν, πρό τε τῆς κοίτης· ἀλλὰ καὶ νύκτωρ εὐχαὶ πάλιν. Διὰ τούτων ἑαυτὸν ἑνοποιεῖ τῷ θείῳ χορῷ ἐκ τῆς συνεχούς μνήμης (85), εἰς ἀείμνηστον θεωρίαν ἐντεταγμένος. Τί δ'; οὐ καὶ τὴν ἄλλην θυ σίαν, τὴν κατὰ τοὺς δεομένους ἐπίδοσιν καὶ δογμά- των καὶ χρημάτων, γιγνώσκει; Καὶ μάλα· ἀλλὰ τῇ διὰ στόματος εὐχῇ οὐ πολυλόγῳ (86) χρῆται, παρὰ τοῦ Κυρίου, καὶ ἃ χρὴ αἰτεῖσθαι, μαθών. Ἐν παντὶ τοίνυν τόπῳ, οὐκ ἄντικρυς δὲ, οὐδὲ ἐμφανῶς τοῖς πολλοῖς εὔξεται· ὁ δὲ, καὶ περιπάτῳ χρώμενος, καὶ ὁμιλίᾳ, καὶ ἡσυχίᾳ, καὶ ἀναγνώσει, καὶ τοῖς ἔργοις τοῖς κατὰ λόγον, κατὰ πάντα τρόπον εὔχεται· κἂν ἐν αὐτῷ τῷ ταμείῳ τῆς ψυχῆς ἐννοηθῇ μόνον, καὶ • ἀλαλήτοις στεναγμοῖς (87), ἐπικαλέσηται τὸν Πα τέρα· ὁ δὲ ἐγγὺς καὶ ἔτι λαλοῦντος πάρεστι. Τριῶν δ' ὄντων πάσης πράξεως τελῶν, διὰ μὲν τὸ καλὸν καὶ τὸ συμφέρον πάντα ἐνεργεῖ, τὸ δὲ ἐπιτελεῖν διὰ την δύση στον (88) κοινὸν βίον διώκουσιν καταλιμπάνει. παρ' ἑαυτοῦ Μηδὲ ἐξ ἐκκλησίας, φέρε, ἢ ἀγορᾶς, ήκοντα ἑωθινὸν, ἀλεκ τρυόνος ὀχεύειν δίκην, όπηνίκα εὐχῆς καὶ ἀναγνώ- σεως, καὶ τῶν μεθ' ἡμέραν εὐεργῶν ἔργων ὁ καιρός. Θεοῦ μνήμην Οὔτε γὰρ, ἁμαρτίας καιρόν τινα δώσομεν οὔτε τῷ ἐχθρῷ τόπον ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν καταλείψομεν, διὰ τῆς συνεχούς μνή- μης ἔνοιχον ἔχοντες ἑαυτῶν τὸν Θεόν. ο Αὐτὸ τὸ Πνεῦμα ὑπερεντυγχάνει ὑπὲρ ἡμῶν στε ναγμοῖς ἀλαλήτοις. - • τὸ δ' ἐπιτελεῖν τι διὰ τὴν ἡδονὴν τοῖς τὸν κοινὸν βίον διώκουσιν καταλιμπάνει. ο διά ἡδέα, Τὸ δὲ ἐπιτελεῖν ἡδέα, τὸν δύσοιστον κοινὸν βίον διώκουσιν καταλιμπάνει. δη- STROMATUM LIB. VII. A runt, vires inspirat ad reliquam salutem ; alios quidem solum adhortans, aliis vero qui ex se digni sani Jovis aspexisset statuam : • Si omnia, in- cubitum, sed et noctu, rursus orationes. Per eas P. ED. POTTER, ED. PARIS. G ris. Sed editiones recentiores exhibent; quod non incommode legi posse ait Sylburg. Christiani libros sacros singulis diebus lectitare.Cle- mens superius Padag. lib. j, cap. 10, p. : Conf. Constitut. apost. lib. vi, c. 27; et quæ ibi adnotavit Cotelerius. commendat eliam Philo p. 269, et preclare Basilius p. 14: inquit, STL BURG. el seq. evaserunt opem ferens. Est enim omne bonum ejus- modi ut adnascatur ei qui est gnosticus: siqui- dem ei est finis scire et facere scienter unumquod- que. Quemadmodum autem medicus præbet sani- tatem iis qui ei cooperantur ad sanitatem : ita etiam Deus æternam salutem iis qui cum eo coope- rantur ad cognitionem, et ad bonas actiones. Porro simul cum actione, quandoquidem in nostra sint potestate ea quæ præcepta imperant, perficitur promissio. Ac mihi videtur illud quoque recte dici apud Græcos. Athleta quidam non ignobilis inter veteres, cam longo tempore corpusculum exer- cuisset ad fortitudinem, petens Olympia, cum Pi- quit, Jupiter, mihi recte parata sunt ad certa men, merito mibi redde victoriam. Sic enim gno- stico, cum inculpate et cum bona conscientia, quod ad se attinet, omnia impleverit, et ad doctri- nam, et ad exercitationem, et ad bonorum operum effectionem, et ad hoc ut Deo sit gratus, id omne, salutem deducit ad perfectionem. Hæc ergo a no- bis exiguntur quæ sita sunt in nostra potestate, et eorum quæ ad nos pertinent tam præsentium quam absentium electio, et desiderium, et possessio, et usus, et permansio. Quocirca vere puram et im- maculatamn oportet habere animam, eum qui cum Deo conversatur, et ut seipsum bonum perfecte elficial : sin minus, progrediatur saltem and cogni tionem, et eam desideret, a vitii autem operibus omnino sit separatus. Quin etiam decet eum omnes preces et probe facere, et cum probis. Est enim lubricum ac periculosum cum peccatis aliorum communicare. Una ergo cum iis qui recentius cre- diderunt, gnosticus de iis precabitur de quibus una etiam agere convenit. Universa autem ejus vita, tanquam quidam dies festus est. Atque ei quidem sacrificia, sunt ipsæ preces et laudes, et quæ ante cibum fiunt Scripturarum lectiones; psalmi autem et hymni, dum cibus sumitur, et antequam eatur scipsum unit choro divino, ex memoria continua, Voluptatis autem causa aliquid agere, his relinquit qui vulgarem vitam sequuntur : . ut legisse videa- tur, SYLBURG. Indubium est huic Clementis sententiæ complendæ aliquid deesse. Nam cum tria ‹ finium, seu bonorutn ge- nera memorasset, ac deinde duorum, honesti › nempe atque c utilis, fecisset mentionem, desi- derari apparet, quæ de tertio, jucundo » scilicet, dicere instituit. Hoc vero, una solummodo voce in aliam non dissimilem, scilicet in mutata, facile suppleri poterit : cunda autem allaborare, his relinquit qui commu- nem vitam, quæ plena est ærumnis ac toleratu (85) Παρ' ἑαυτόν. Sic Flor., Sylburg. et ms. Pa- D (34) Πρὸ τῆς ἑστιάσεως ἐντ. Solebant veteres (85) Συνεχούς μνήμης. Τὴν ἀδιάστατον περὶ τοῦ (86) Πολυλόγῳ. Respicere videtur Matth. vi, 7 (87) 'Αλαλήτοις στεναγμοῖς. Rom. viii, 26 : (88) Τὸ δὲ ἐπιτελεῖν διὰ τὸν δ. Interpres vertit :
ὡς δὲ οἱ τὰ ἐπίγεια θρῃσκεύοντες τοῖς ἀγάλμασι καθάπερ ἐπαί̈ουσι προςεύχονται, τὰς βεβαίας ἐπὶ τούτων τιθέμενοι συνθήκας, οὕτως ἐπὶ τῶν ἐμψύχων ἀγαλμάτων, τῶν ἀνθρώπων, ἡ μεγαλοπρέπεια τοῦ λόγου ἡ ἀληθὴς πρὸς τοῦ ἀξιοπίστου παραλαμβάνεται διδασκάλου, καὶ ἡ εἰς τούτους εὐεργεσία εἰς αὐτὸν ἀναφέρεται τὸν κύριον, οὗ κατ’ εἰκόνα παιδεύων ὁ τῷ ὄντι ἄνθρωπος δημιουργεῖ καὶ μεταρρυθμίζει καινίζων εἰς σωτηρίαν τὸν κατηχούμενον ἄνθρωπον. ὡς γὰρ τὸν σίδηρον Ἄρην προσαγορεύουσιν Ἕλληνες καὶ τὸν οἶνον Διόνυσον κατά τινα ἀναφοράν, οὕτως ὁ γνωστικός, ἰδίαν σωτηρίαν ἡγούμενος τὴν τῶν πέλας ὠφέλειαν, ἄγαλμα ἔμψυχον εἰκότως ἂν τοῦ κυρίου λέγοιτο, οὐ κατὰ τὴν τῆς μορφῆς ἰδιότητα, ἀλλὰ κατὰ τὸ τῆς δυνάμεως σύμβολον καὶ κατὰ τὸ τῆς κηρύξεως ὁμοίωμα. Πᾶν ἄρα ὅτιπερ ἂν ἐν νῷ, τοῦτο καὶ ἐπὶ γλώσσης φέρει πρὸς τοὺς ἐπαί̈ειν ἀξίους ἐκ τῆς συγκαταθέσεως, [καὶ] ἀπὸ γνώμης λέγων ἅμα καὶ βιούς. ἀληθῆ τε γὰρ φρονεῖ ἅμα καὶ ἀληθεύει, πλὴν εἰ μή ποτε ἐν θεραπείας μέρει, καθάπερ ἰατρὸς πρὸς νοσοῦντας ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν καμνόντων, ψεύσεται ἢ ψεῦδος ἐρεῖ κατὰ τοὺς σοφιστάς.
ἀγῶνα παρεσκεύασται, ἀπόδος φέρων δικαίως τὴν νίκην ἐμοί. ο δε γὰρ καὶ τῷ γνωστικῷ ἀνεπιλή- πως καὶ εὐσυνειδήτως τὰ παρ' ἑαυτὸν (83) πάντα ἐκπεπληρωκότι, εἰς τε τὴν μάθησιν, εἰς τε τὴν -- συνάσκησιν, εἴς τε τὴν εὐποιίαν, καὶ εἰς τὴν εὐαρέ στησιν τῷ Θεῷ, τὸ πᾶν συναιρεῖται πρὸς τὴν τελειό τητα τὴν σωτηρίαν. Ταῦτ᾽ οὖν ἀπαιτεῖται παρ' ἡμῶν τὰ ἐφ' ἡμῖν καὶ τῶν πρὸς ἡμᾶς ἀνηκόντων παρόν των τε καὶ ἀπόντων, αἴρεσίς τε καὶ πόθος, καὶ κτῆ- σις, καὶ χρῆσις, καὶ διαμονή. Διὸ καὶ ἄχραντον τὴν ψυχὴν ἔχειν χρὴ καὶ ἀμίαντον εἰλικρινῶς τὸν προσω ομιλοῦντα τῷ θεῷ, μάλιστα μὲν ἀγαθὸν τελέως ἑαυ τὸν ἐξειργασμένον· εἰ δὲ μή, κἂν προκόπτοντα ἐπὶ τὴν γνῶσιν, καὶ ἐφιέμενον αὐτῆς, τῶν δὲ τῆς κακίας ἔργων τέλεον ἀπεσπασμένον. Ἀλλὰ καὶ τὰς εὐχὰς ἁπάσας ἐπιεικῶς ἅμα καὶ μετ' ἐπιεικῶν ποιεῖσθαι Β πρέπον ἐστίν· σφαλερὸν γὰρ τοῖς ἑτέρων ἁμαρτή- ματι συνεπιγράφεσθαι. Περὶ τούτων ἄρα ὁ γνωστι κὸς καὶ συνεύξεται τοῖς καινότερον πεπιστευκόσι, περὶ ὧν καὶ συμπράττειν καθήκει· ἅπας δὲ ὁ βίος αὐτοῦ πανήγυρις ἁγία. Αὐτίκα θυσίαι μὲν αὐτῷ, εὐχαί τε καὶ αἶνοι, καὶ αἱ πρὸ τῆς ἑστιάσεως (84) ἐντεύξεις τῶν Γραφῶν· ψαλμοὶ δὲ καὶ ὕμνοι παρὰ τὴν ἑστίασιν, πρό τε τῆς κοίτης· ἀλλὰ καὶ νύκτωρ εὐχαὶ πάλιν. Διὰ τούτων ἑαυτὸν ἑνοποιεῖ τῷ θείῳ χορῷ ἐκ τῆς συνεχούς μνήμης (85), εἰς ἀείμνηστον θεωρίαν ἐντεταγμένος. Τί δ'; οὐ καὶ τὴν ἄλλην θυ σίαν, τὴν κατὰ τοὺς δεομένους ἐπίδοσιν καὶ δογμά- των καὶ χρημάτων, γιγνώσκει; Καὶ μάλα· ἀλλὰ τῇ διὰ στόματος εὐχῇ οὐ πολυλόγῳ (86) χρῆται, παρὰ τοῦ Κυρίου, καὶ ἃ χρὴ αἰτεῖσθαι, μαθών. Ἐν παντὶ τοίνυν τόπῳ, οὐκ ἄντικρυς δὲ, οὐδὲ ἐμφανῶς τοῖς πολλοῖς εὔξεται· ὁ δὲ, καὶ περιπάτῳ χρώμενος, καὶ ὁμιλίᾳ, καὶ ἡσυχίᾳ, καὶ ἀναγνώσει, καὶ τοῖς ἔργοις τοῖς κατὰ λόγον, κατὰ πάντα τρόπον εὔχεται· κἂν ἐν αὐτῷ τῷ ταμείῳ τῆς ψυχῆς ἐννοηθῇ μόνον, καὶ • ἀλαλήτοις στεναγμοῖς (87), ἐπικαλέσηται τὸν Πα τέρα· ὁ δὲ ἐγγὺς καὶ ἔτι λαλοῦντος πάρεστι. Τριῶν δ' ὄντων πάσης πράξεως τελῶν, διὰ μὲν τὸ καλὸν καὶ τὸ συμφέρον πάντα ἐνεργεῖ, τὸ δὲ ἐπιτελεῖν διὰ την δύση στον (88) κοινὸν βίον διώκουσιν καταλιμπάνει. παρ' ἑαυτοῦ Μηδὲ ἐξ ἐκκλησίας, φέρε, ἢ ἀγορᾶς, ήκοντα ἑωθινὸν, ἀλεκ τρυόνος ὀχεύειν δίκην, όπηνίκα εὐχῆς καὶ ἀναγνώ- σεως, καὶ τῶν μεθ' ἡμέραν εὐεργῶν ἔργων ὁ καιρός. Θεοῦ μνήμην Οὔτε γὰρ, ἁμαρτίας καιρόν τινα δώσομεν οὔτε τῷ ἐχθρῷ τόπον ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν καταλείψομεν, διὰ τῆς συνεχούς μνή- μης ἔνοιχον ἔχοντες ἑαυτῶν τὸν Θεόν. ο Αὐτὸ τὸ Πνεῦμα ὑπερεντυγχάνει ὑπὲρ ἡμῶν στε ναγμοῖς ἀλαλήτοις. - • τὸ δ' ἐπιτελεῖν τι διὰ τὴν ἡδονὴν τοῖς τὸν κοινὸν βίον διώκουσιν καταλιμπάνει. ο διά ἡδέα, Τὸ δὲ ἐπιτελεῖν ἡδέα, τὸν δύσοιστον κοινὸν βίον διώκουσιν καταλιμπάνει. δη- STROMATUM LIB. VII. A runt, vires inspirat ad reliquam salutem ; alios quidem solum adhortans, aliis vero qui ex se digni sani Jovis aspexisset statuam : • Si omnia, in- cubitum, sed et noctu, rursus orationes. Per eas P. ED. POTTER, ED. PARIS. G ris. Sed editiones recentiores exhibent; quod non incommode legi posse ait Sylburg. Christiani libros sacros singulis diebus lectitare.Cle- mens superius Padag. lib. j, cap. 10, p. : Conf. Constitut. apost. lib. vi, c. 27; et quæ ibi adnotavit Cotelerius. commendat eliam Philo p. 269, et preclare Basilius p. 14: inquit, STL BURG. el seq. evaserunt opem ferens. Est enim omne bonum ejus- modi ut adnascatur ei qui est gnosticus: siqui- dem ei est finis scire et facere scienter unumquod- que. Quemadmodum autem medicus præbet sani- tatem iis qui ei cooperantur ad sanitatem : ita etiam Deus æternam salutem iis qui cum eo coope- rantur ad cognitionem, et ad bonas actiones. Porro simul cum actione, quandoquidem in nostra sint potestate ea quæ præcepta imperant, perficitur promissio. Ac mihi videtur illud quoque recte dici apud Græcos. Athleta quidam non ignobilis inter veteres, cam longo tempore corpusculum exer- cuisset ad fortitudinem, petens Olympia, cum Pi- quit, Jupiter, mihi recte parata sunt ad certa men, merito mibi redde victoriam. Sic enim gno- stico, cum inculpate et cum bona conscientia, quod ad se attinet, omnia impleverit, et ad doctri- nam, et ad exercitationem, et ad bonorum operum effectionem, et ad hoc ut Deo sit gratus, id omne, salutem deducit ad perfectionem. Hæc ergo a no- bis exiguntur quæ sita sunt in nostra potestate, et eorum quæ ad nos pertinent tam præsentium quam absentium electio, et desiderium, et possessio, et usus, et permansio. Quocirca vere puram et im- maculatamn oportet habere animam, eum qui cum Deo conversatur, et ut seipsum bonum perfecte elficial : sin minus, progrediatur saltem and cogni tionem, et eam desideret, a vitii autem operibus omnino sit separatus. Quin etiam decet eum omnes preces et probe facere, et cum probis. Est enim lubricum ac periculosum cum peccatis aliorum communicare. Una ergo cum iis qui recentius cre- diderunt, gnosticus de iis precabitur de quibus una etiam agere convenit. Universa autem ejus vita, tanquam quidam dies festus est. Atque ei quidem sacrificia, sunt ipsæ preces et laudes, et quæ ante cibum fiunt Scripturarum lectiones; psalmi autem et hymni, dum cibus sumitur, et antequam eatur scipsum unit choro divino, ex memoria continua, Voluptatis autem causa aliquid agere, his relinquit qui vulgarem vitam sequuntur : . ut legisse videa- tur, SYLBURG. Indubium est huic Clementis sententiæ complendæ aliquid deesse. Nam cum tria ‹ finium, seu bonorutn ge- nera memorasset, ac deinde duorum, honesti › nempe atque c utilis, fecisset mentionem, desi- derari apparet, quæ de tertio, jucundo » scilicet, dicere instituit. Hoc vero, una solummodo voce in aliam non dissimilem, scilicet in mutata, facile suppleri poterit : cunda autem allaborare, his relinquit qui commu- nem vitam, quæ plena est ærumnis ac toleratu (85) Παρ' ἑαυτόν. Sic Flor., Sylburg. et ms. Pa- D (34) Πρὸ τῆς ἑστιάσεως ἐντ. Solebant veteres (85) Συνεχούς μνήμης. Τὴν ἀδιάστατον περὶ τοῦ (86) Πολυλόγῳ. Respicere videtur Matth. vi, 7 (87) 'Αλαλήτοις στεναγμοῖς. Rom. viii, 26 : (88) Τὸ δὲ ἐπιτελεῖν διὰ τὸν δ. Interpres vertit :
PG 9:471αὐτίκα Τιμόθεον ὁ γενναῖος περιέτεμεν ἀπόστολος, κεκραγὼς καὶ γράφων περιτομὴν τὴν χειροποίητον οὐδὲν ὠφελεῖν· ἀλλ’ ἵνα μή, ἀθρόως ἀποσπῶν τοῦ νόμου πρὸς τὴν ἐκ πίστεως τῆς καρδίας περιτομήν, ἀφηνιάζοντας ἔτι τοὺς ἀκροωμένους τῶν Ἑβραίων ἀπορρῆξαι τῆς συναγωγῆς ἀναγκάσῃ, συμπεριφερόμενος Ἰουδαίοις Ἰουδαῖος ἐγένετο, ἵνα πάντας κερδήσῃ. ὁ τοίνυν μέχρι τῆς συμπεριφορᾶς διὰ τὴν τῶν πέλας σωτηρίαν συγκαταβαίνων (ψιλῶς διὰ τὴν τῶν δι’ οὓς συμπεριφέρεται σωτηρίαν), οὐδεμιᾶς ὑποκρίσεως διὰ τὸν ἐπηρτημένον τοῖς δικαίοις ἀπὸ τῶν ζηλούντων κίνδυνον μετέχων, οὗτος οὐδαμῶς ἀναγκάζεται· ἐπὶ δὲ τῶν πλησίον ὠφελείᾳ μόνῃ ποιήσει τινά, ἃ οὐκ ἂν προηγουμένως αὐτῷ πραχθείη, εἰ μὴ δι’ ἐκείνους ποιοίη. οὗτος ἑαυτὸν ἐπιδίδωσιν ὑπὲρ τῆς ἐκκλησίας, ὑπὲρ τῶν γνωρίμων οὓς αὐτὸς ἐγέννησεν ἐν πίστει, εἰς ὑπόδειγμα τοῖς διαδέξασθαι τὴν ἄκραν οἰκονομίαν τοῦ φιλανθρώπου καὶ φιλοθέου παιδευτοῦ δυναμένοις, εἰς παράστασιν τῆς ἀληθείας τῶν λόγων, εἰς ἐνέργειαν τῆς ἀγάπης τῆς πρὸς τὸν κύριον.
Β Πολλοῦ γε δεῖ τὸν ἐν τοιαύτῃ εὐσεβείᾳ ἐξεταζόμε νον πρόχειρον εἶναι περί τε τὸ ψεύσασθαι περί τε τὸ ὁμόσαι· ὅρκος μὲν γὰρ ἐστιν ὁμολογία καθοριστική μετὰ προσπαραλήψεως θείας (89)· ὁ δὲ ἅπαξ πιστὸς πῶς ἂν ἑαυτὸν ἄπιστον παράσχοι, ὡς καὶ ὅρκου δεξ σθαι, οὐχὶ δὲ ἐμπέδως καὶ καθωρισμένως ὅρκον (90) εἶναι τούτῳ τὸν βίον ; ζῇ τε καὶ πολιτεύεται, καὶ τὸ πιστὸν τῆς ὁμολογίας ἐν ἀμεταπτώτῳ καὶ ἑδραίω δείκνυσι βίῳ τε καὶ λόγῳ. Εἰ δὲ ἐν τῇ κρίσει το ὁρῶντος καὶ λαλοῦντος τὸ ἀδικεῖν, οὐχὶ δὲ ἐν τῷ τί θει κεῖται τοῦ διακονουμένου (91), ούτε ψεύσεται οὔτε ἐπιορκήσει, ὡς ἀδικῶν τὸ θεῖον, τοῦτο τύπω ἀβλαβὲς ὑπάρχειν εἰδώς· ἀλλ' οὐδὲ διὰ τὸν πλησίον ψεύσεται ἢ παραβήσεταί τι, ὄν γε ἀγαπᾷν με μάθη κε, κἂν μὴ συνήθης τυγχάνῃ. Δι' ἑαυτὸν δὲ ἄρ᾽ ἐπ μᾶλλον οὔτε ψεύσεται οὔτε ἐπιορκήσει, εἶχε ἐκὼν οὐκ ἄν ποτε ἄδικος εἰς ἑαυτὸν εὑρεθείη. Αλλ' οὐδὲ οὐκ ται (92) ἐπὶ μὲν τῆς συγκαταθέσεως μόνον τὸ « Ναί, ο ἐπὶ δὲ τῆς ἀρνήσεως τὸ ο Ου ο προελόμενος τάσσειν ἐπίῤῥημα. Ομνύναι γάρ ἐστι τὸ ὅρκον, ἢ ὡς ἀνδρ κου, ἀπὸ διανοίας προσφέρεσθαι (95) παραστατικώς. Αρκεῖ τοίνυν αὐτῷ ἤτοι τῇ συγκαταθέσει ἢ τῇ ἀφο νήσει προσθεῖναι τὸν ᾿Αληθῶς λέγω, εἰς παράσταση τῶν μὴ διορώντων αὐτοῦ τὸ βέβαιον τῆς ἀποκρίσεως. Ἔχειν γάρ, οἶμαι, χρὴ πρὸς μὲν τοὺς ἔξω τὸν βίον ἀξιόπιστον, ὡς μηδὲ ὅρκον αἰτεῖσθαι, πρὸς ἑαυτὸν δὲ καὶ τοὺς συνιέντας (94) εὐγνωμοσύνην, ἥτις ἐστὶν ἑκούσιος δικαιοσύνη. Αὐτίκα εξορκος μὲν, οὐ μὴν ἐν επίφορος ἐπὶ τὸ ἐμνύναι ὁ γνωστικός, ὅ γε σπανίως ἐπὶ τὸ ὀμνύναι ἀφικνούμενος, οὕτως μέν τοι ὡς ἔτα· μεν. Καί τοι τὸ ἀληθεύειν κατὰ τὸν ὅρκον μετά συμ φωνίας τῆς κατὰ τὸ ἀληθὲς γίνεται. Τὸ εὑρεῖν οὖν συμβαίνει κατὰ τὴν κατόρθωσιν τὴν ἐν τοῖς καθή. * Ρ. διωκομένου, Όμνυται. τας, « CLEMENTIS ALEXANDRINI in semper memoranda ascriptus contemplatione. Quid vero, non aliud quoque sacrißcium, nempe dogmatum et pecuniarum in egenos largitionem cognoscit? Maxime. Sed nec ea quæ fit ore utitur ver- bosa precatione, ut qui quæ petere oporteat, a Domino didicerit. In omni ergo loco arabit, sed non ut aperte populo appareat. Quin vero et inter ambulandum, et in sermone et quiete et lectione, et cperibus quæ fiunt ex ratione, omni modo precatur. Quin si in ipsius animæ penetralibus solum cogitaverit, atque inenarrabilibus gemitibus Patrem invocaverit, ille prope adest eo adhuc lo- quente. Cum sint autem tres fines cujusvis actionis, propter id quidem quod est bonum et utile omnia operatur voluptatis autem causa aliquid agere, his relinquit qui vulgarem vitam sequuntur. CAPUT VIII. Gnosticum verum ita colere veritatem ut ne quidem opus habeat juramento uti. Longe autem abest ut qui in tali pietate probatus A est, sit ad mentiendum propensus et ad jurandum : est enim jusjurandum confessio definitiva cum di- vina assumptione. Qui est autem semel fidelis, quomodo seipsum infidelem præbuerit, ut etiam opus habeat jurejurando, et non ita vitam insti- tuat, ut ea sit firmum ac definitum jusjurandum, ſi- demque ostendat confessionis in constanti stabili- que vita et sermone? Si autem in judicio ejus qui facit et loquitur, positum est facere injuriam, non in perpessione ejus qui patitur persecutionem, ne- que mentietur, neque pejerabit, ut qui Deum affi- ceret injuria, cum cum sciat natura esse hujusmodi ut minime ladi possit. Sed neque propter proxi- mum mentietur, vel aliquid transgredietur, quem didicit diligere, etiamsi non sit familiaris. Propter seipsum autem multo minus aut mentictur, aut pejerabit, siquidem nunquam sua sponte in scipsum injustus invenietur. Sed neque jurat, ut qui in af- firmatione quidem, c Ita a : » in negatione autem, «Non b,, usurpare constituerit. * Jurare enim est jusjurandum, vel tanquam jusjurandum, mente conceptum proferre ad aliquid persuadendum. Sufficit ergo ei vel affirmationi vel negationi ad- dere illud, Vere dico, ut fidem iis faciat, qui re- spousi ejus non perspiciunt stabilitatem. Oportet enim eum habere, ut ego quidem existimo, aped externos quidem vitam fide dignam, ut ne postule- tur quidem ab eo jusjurandum apud seipsum au- tem et qui cum eo conversantur, animi æquitatem, quæ est justiţia voluntaria. Jam vero recte gnosti- cus jurat, proclivis autem ad jurandum non est, verum raro quidem accedit ad jurandum, eo quem C ED, POTTER, ED. PARIS. a Matth. v, 37. b Jac. v, 12. dimicilis, sequuntur. » Vult enim auctor, virum vere perfectum non egere voluptatibus, quibus hu- jusce vitæ ærumnas leniat,quas ille vel parum, vel ne quidem omnino sentit. sumptione divini nominis, › inquit in Indice Græco Sylburg. dunt auctores. Cicero pro Balbo : • Athenis aiunt, cum quidam apud eos, qui sancte graviterque vi- xisset, testimonium publice diceret, et, ut mos Græcorum est, jurandi causa ad aras accederet, una voce omnes judices, ne is juraret, reclamas- se. » ldem ad Allicum lib. xv: • Quæ mihi res multo honorificentior visa est, quam ut illa, cum jurare tui cives Xenocratem testimonium dicentem prohibuerunt, etc. Conf. Diogenes Laertius in Xenocrate; Valerius Maximus, lib. u, c. ult. lectionem secutus videtur interpres. LOWTH.-Forte verior lectio est quæ vox forensis esl et eum significat, qui persecutionem patitur, a ut interprctis verbis ular. Non modo non pejerat, « sed ne omnino quidem jurat, › juxta Christi præceptum. SYLBURG. eos qui secum conversantur. » Ip, (89) Μετά προσπαραλήψεως θείας. . Cum as- (90) Opxor. Id de Xenocrate philosopho tra- (91) Διακονουμένου. Lege ἀδικουμένου. Quam (92) Αλλ' οὐδὲ οἶεται. Scribendum ἀλλ' οὐδὲ (93) Προσφέρεσθαι. Η. προφέρεσθαι, proferre. (94) Τοὺς συνιέντας. Forte aptius τοὺς συνόν
PG 9:473ἀδούλωτος οὗτος ἐν φόβῳ, ἀληθὴς ἐν λόγῳ, καρτερικὸς ἐν πόνῳ, μηδὲ ἐν τῷ προφορικῷ λόγῳ ψεύσασθαι θέλων ποτὲ κἀν τούτῳ τὸ ἀναμάρτητον πάντοτε κατορθῶν, ἐπεὶ τὸ ψεῦδος αὐτό, ἅτε μετά τινος δόλου εἰρημένον, οὐκ ἀργός ἐστι λόγος, ἀλλ’ εἰς κακίαν ἐνεργεῖ. πάντοθεν ἄρα μαρτυρεῖ τῇ ἀληθείᾳ μόνος ὁ γνωστικὸς καὶ ἔργῳ καὶ λόγῳ· ἀεὶ γὰρ κατορθοῖ ἐν πᾶσι πάντως, καὶ ἐν λόγῳ καὶ ἐν πράξει καὶ ἐν αὐτῇ τῇ ἐννοίᾳ. Αὕτη μὲν οὖν, ὡς ἐν ἐπιδρομῇ φάναι, ἡ τοῦ Χριστιανοῦ θεοσέβεια. εἰ δὴ καθηκόντως ταῦτα ποιεῖ καὶ κατὰ λόγον τὸν ὀρθόν, εὐσεβῶς ποιεῖ καὶ δικαίως. εἰ δὲ ταῦτα οὕτως ἔχει, μόνος ἂν εἴη τῷ ὄντι εὐσεβής τε καὶ δίκαιος καὶ θεοσεβὴς ὁ γνωστικός. οὐκ ἄρα ἄθεος ὁ Χριστιανός (τουτὶ γὰρ ἦν τὸ προκείμενον ἐπιδεῖξαι τοῖς φιλοσόφοις), ὥστε οὐδὲν κακὸν ἢ αἰσχρόν, ὅ ἐστιν ἄδικον, κατὰ μηδένα τρόπον ἐνεργήσει ποτέ. ἀκολούθως τοίνυν οὐδὲ ἀσεβεῖ, ἀλλ’ ἢ μόνος τῷ ὄντι θεοσεβεῖ ὁσίως καὶ προσηκόντως, τὸν ὄντως ὄντα θεὸν πανηγεμόνα καὶ [παμ]βασιλέα καὶ παντοκράτορα κατὰ τὴν ἀληθῆ θεοσέβειαν ὁσίως προστρεπόμενος.
κουσιν (95). Που τοίνυν ἔτι (96) τοῦ ὅρκου χρεία τῷ κατὰ ἄκρον ἀληθείας βιοῦντι ; Ὁ μὲν οὖν μηδὲ ὀμνὺς πολλού γε δεῖ (97) ἐπιορκήσει· ὁ δὲ μηδὲν παραβαί- νων τῶν κατὰ τὰς συνθήκας οὐδ' ἂν ὁμόσαι πώποτε όπου γε τῆς τε παραβάσεως καὶ τῆς ἐπιτελέσεως ἐν τοῖς ἔργοις ἡ κύρωσις, ὥσπερ ἀμέλει τὸ ψεύδεσθαι καὶ τὸ ψευδορκεῖν ἐν τῷ λέγειν, καὶ τὸ ὀμνύναι (98) παρὰ τὸ καθῆκον. Ο δὲ δικαίως βιούς, μηδὲν παι ραβαίνων τῶν καθηκόντων, ἔνθα ή κρίσις ἡ τῆς ἀλη- θείας ἐξετάζεται, τοῖς ἔργοις εύορκεί. Παρέχει το νυν αὐτῷ τὸ κατὰ τὴν γλῶτταν μαρτύριον. Πεπει- σμένος οὖν πάντη τὸν Θεὸν εἶναι πάντοτε, καὶ αἰδούμενος μὴ ἀληθεύειν, ἀνάξιόν τε αὐτοῦ καὶ ψεύ- δεσθαι γινώσκων, τῇ συνειδήσει τῇ θείᾳ καὶ τῇ ἑαυ τοῦ ἀρκεῖται μόναις· καὶ ταύτῃ οὐ ψεύδεται, οὔτε παρὰ τὰς συνθήκας τι ποιεῖται· ταύτῃ δὲ οὐδὲ (99) ὅμνυσιν ὅρκον ἀπαιτηθεὶς, οὐδὲ ἔξαρνος ποτὲ γίνε ται, ἵνα μὴ ψεύσηται, κἂν ἐναποθνήσκῃ τοῖς βα- σάνοις. Πλεῖον δέ τι καὶ μᾶλλον ἐπιτείνει τὸ γνωστικόν ἀξίωμα ὁ τὴν προστασίαν τῆς τῶν ἑτέρων διδασκα- λίας ἀναλαβὼν, τοῦ μεγίστου ἐπὶ γῆς (1) ἀγαθοῦ τὴν οἰκονομίαν λόγῳ τε καὶ ἔργῳ ἀναδεξάμενος, δι' ἧς πρὸς τὸ θεῖον συνάφειάν τε καὶ κοινωνίαν ἐμ- μεσιτεύει. Ὡς δὲ οἱ τὰ ἐπίγεια θρησκεύοντες τοῖς ἀγάλμασι καθάπερ ἐπαίουσι προσεύχονται, τὰς βε- Γαίας ἐπὶ τούτων (2) τιθέμενοι συνθήκας· οὕτως ἐπὶ τῶν ἐμψύχων ἀγαλμάτων τῶν ἀνθρώπων ἡ μετ γαλοπρέπεια τοῦ Λόγου ἡ ἀληθὴς πρὸς τοῦ ἀξιοπίστου παραλαμβάνεται διδασκάλου, καὶ ἡ εἰς τούτους (3) εὐεργεσία εἰς αὐτὸν ἀναφέρεται τὸν Κύριον, οὗ κατ' εἰκόνα παιδεύων ὁ τῷ ὄντι ἄνθρωπος δημιουργεί καὶ μεταῤῥυθμίζει, καινίζων εἰς σωτηρίαν τὸν και τηχούμενον ἄνθρωπον. ὡς γὰρ τὸν σίδηρον "Αρην προσαγορεύουσιν Ἕλληνες, καὶ τὸν οἶνον Διόνυσον κατά τινα ἀναφοράν· οὕτως ὁ γνωστικός, ἰδίαν σω τηρίαν ἡγούμενος τὴν τῶν πέλας ὠφέλειαν, ἄγαλμα ἔμψυχον εἰκότως ἂν τοῦ Κυρίου λέγοιτο, οὐ κατὰ τὴν τῆς μορφῆς ἰδιότητα, ἀλλὰ κατὰ τὸ τῆς δυνάμεως σύμβολον, καὶ κατὰ τὸ τῆς κηρύξεως ὁμοίωμα. Πᾶν ἄρα ὅ τι περ ἂν ἐν νῷ, τοῦτο καὶ ἐπὶ γλώσσης φέρει, πρὸς τοὺς ἐπαίειν ἀξίους ἐκ τῆς συγκαταθέσεως και ἀπὸ γνώμης λέγων ἅμα καὶ βίους (4). Αληθῆ τε γὰρ * Ρ. θωσιν τὴν ἐν τοῖς καθήκουσιν. τὸ εὐορκεῖν οὖν συμβαίνει κατὰ τὴν κατόρθωσιν τ. ἐν τ. καθ. τῷ λέγειν καὶ τῷ ὀμνύναι · « ἐπὶ γῆς, ἐπὶ τῆς γῆς. ἐπὶ τούτῳ, « βιούς, STROMATUM LIB. VII. A diximus modo. Quanquam ut sit verax in jureju rando, fit ex ea quam cum veritate habet consen- sione. Hoc ergo fit, quatenus quis se recte gerit vulgo in officiis. Cur nam ergo est opus jujerando ei qui ita vivit ut jam pervenerit ad summum verita- tis? Qui igitur ne jurat quidem, multum abest ut sit pejeraturus : qui autem nihil transgreditur ex iis quæ pacta et conventa sunt, is nunquam jura- verit : quandoquidem utrum violaverit an perfe- cerit, facto confirmat : sicut certe mentiri et pe jerare, in dicendo et jurando, est præter officium. Qui autem juste vivit, nihil ex iis quæ officium fieri postulat, transiliens, ubi examinatur judi cium veritatis, is factis vere jurat. Est ergo, ei superfluum linguæ testimonium. Cum ergo sit ei B semper persuasum Deum esse ubique, et erubescat pacta conventa facit aliquid. Unde etiam neque jurat, si fuerit rogatus : neque unquam quod ju- favit negat, ne falsum dicat, etiamsi moriatur in tormentis. non verum dicere, et falsum dicere cognoscat se esse indignum, divina et sua ipsius contentus est conscientia et ideo non mentitur, neque præter CAPUT IX. Virtutibus multo magis pollere debere illum qui alios docendi munus in se suscepit. C D ED. POTTER, ED. PARIS. Scribe, HEINSIUS. tiones recentiores contra veterum codicum fidem. in dicendo et jurando. tionibus, seu casu, seu industria, perperam omissa est. Gnostici autem dignitatem maxime auget et amplificat, qui aliorum docendorum suscepit præ- fecturam, ut qui maximi quod est in terris boni dispensationem et verbo et facto acceperit, per quam tanquam mediator hominem cum Deo con- jungit. Sicut autem qui res terrenas colunt ac ver nerantur, precantur simulacra perinde ac si au- diant, stabilia ducentes pacta conventa que eis funt auctoribus : ita in animatis imaginibus, scili- cet hominibus, vera Logi magnificentia a fide di- gno magistro accipitur : et quod in eos confer- tur beneficium, refertur ad ipsum Dominum, ad cu- jus imaginem doceus is qui revera est homo, creat ☑ et concinnat, ad salutem renovans, hominem ca- techumenum. Quomodo enim ferrum Martem Græci appellant, et vinum Bacchum, propter quamdam relationem: ita gnosticus, proximorum utilitatem propriam salutem existimans, merito dicetur Do- mini imago animata, non quoad formæ proprieta- tem, sed quoad communionem potestatis, et simi- litudinem prædicationis. Quidquid habet in mente, id etiam fert in lingua: atque apud eos qui digni sunt audire, ex assensione et sententia simul lo- quitur et vivit. Vera enim simul sentit et dicit, lectio repetitur, infra p. 317, alioqui etiam cum articulo legi potest SILBURG. super hoc, » deorum scilicet invoc: - Lorum testimonio. SYLBURG. 42; xxv, 4, vel alium his similem locum. • animo pariter et vita : » aut sicut infra p. 316, ut sit, « simul dicens et vivens, id est verbis pariter et vitæ actionibus declarans. SYLBURG. (95) Τὸ εὑρεῖν οὖν συμβαίνει κατὰ τὴν κατόρ (96) Ποῦ τοίνυν ἔτι. Ποῦ τοίνυν ἐστί habent edi- (97) Δεῖ. Flor., δή pro δεῖ, perperam. SYLBURG. (98) Ἐν τῷ λέγειν, καὶ τὸ ὀμνύναι. Scribe, ἐν (99) Οὐδέ. Hæc particula in recentioribus edi- (1) Ἐπὶ γῆς. Flor. ἐπὶ τῆς· ambigue. Nostra (2) Ἐπὶ τούτων. Coram hisce, » vel legendum (3) Η εἰς τούτους. Respicere videtur Matth. x, (4) Βίους. Aut βίου legendum videtur: ut sit,
Ἔστιν γάρ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, ἡ γνῶσις τελείωσίς τις ἀνθρώπου ὡς ἀνθρώπου, διὰ τῆς τῶν θείων ἐπιστήμης συμπληρουμένη κατά τε τὸν τρόπον καὶ τὸν βίον καὶ τὸν λόγον, σύμφωνος καὶ ὁμόλογος ἑαυτῇ τε καὶ τῷ θείῳ λόγῳ. διὰ ταύτης γὰρ τελειοῦται ἡ πίστις, ὡς τελείου τοῦ πιστοῦ ταύτῃ μόνως γιγνομένου. πίστις μὲν οὖν ἐνδιάθετόν τί ἐστιν ἀγαθόν, καὶ ἄνευ τοῦ ζητεῖν τὸν θεὸν ὁμολογοῦσα εἶναι τοῦτον καὶ δοξάζουσα ὡς ὄντα. ὅθεν χρή, ἀπὸ ταύτης ἀναγόμενον τῆς πίστεως καὶ αὐξηθέντα ἐν αὐτῇ χάριτι τοῦ θεοῦ, τὴν περὶ αὐτοῦ κομίσασθαι ὡς οἷόν τέ ἐστιν γνῶσιν. γνῶσιν δὲ σοφίας τῆς κατὰ διδασκαλίαν ἐγγινομένης διαφέρειν φαμέν. ᾗ μὲν γάρ τί ἐστι γνῶσις, ταύτῃ πάντως καὶ σοφία τυγχάνει, ᾗ δέ τι σοφία, οὐ πάντως γνῶσις. ἐν μόνῃ γὰρ τῇ τοῦ προφορικοῦ λόγου τὸ τῆς σοφίας ὄνομα φαντάζεται. πλὴν ἀλλὰ τὸ μὴ διστάσαι περὶ θεοῦ, πιστεῦσαι δὲ θεμέλιος γνώσεως, ἄμφω δὲ ὁ Χριστός, ὅ τε θεμέλιος ἥ τε ἐποικοδομή, δι’ οὗ καὶ ἡ ἀρχὴ καὶ τὰ τέλη.
κουσιν (95). Που τοίνυν ἔτι (96) τοῦ ὅρκου χρεία τῷ κατὰ ἄκρον ἀληθείας βιοῦντι ; Ὁ μὲν οὖν μηδὲ ὀμνὺς πολλού γε δεῖ (97) ἐπιορκήσει· ὁ δὲ μηδὲν παραβαί- νων τῶν κατὰ τὰς συνθήκας οὐδ' ἂν ὁμόσαι πώποτε όπου γε τῆς τε παραβάσεως καὶ τῆς ἐπιτελέσεως ἐν τοῖς ἔργοις ἡ κύρωσις, ὥσπερ ἀμέλει τὸ ψεύδεσθαι καὶ τὸ ψευδορκεῖν ἐν τῷ λέγειν, καὶ τὸ ὀμνύναι (98) παρὰ τὸ καθῆκον. Ο δὲ δικαίως βιούς, μηδὲν παι ραβαίνων τῶν καθηκόντων, ἔνθα ή κρίσις ἡ τῆς ἀλη- θείας ἐξετάζεται, τοῖς ἔργοις εύορκεί. Παρέχει το νυν αὐτῷ τὸ κατὰ τὴν γλῶτταν μαρτύριον. Πεπει- σμένος οὖν πάντη τὸν Θεὸν εἶναι πάντοτε, καὶ αἰδούμενος μὴ ἀληθεύειν, ἀνάξιόν τε αὐτοῦ καὶ ψεύ- δεσθαι γινώσκων, τῇ συνειδήσει τῇ θείᾳ καὶ τῇ ἑαυ τοῦ ἀρκεῖται μόναις· καὶ ταύτῃ οὐ ψεύδεται, οὔτε παρὰ τὰς συνθήκας τι ποιεῖται· ταύτῃ δὲ οὐδὲ (99) ὅμνυσιν ὅρκον ἀπαιτηθεὶς, οὐδὲ ἔξαρνος ποτὲ γίνε ται, ἵνα μὴ ψεύσηται, κἂν ἐναποθνήσκῃ τοῖς βα- σάνοις. Πλεῖον δέ τι καὶ μᾶλλον ἐπιτείνει τὸ γνωστικόν ἀξίωμα ὁ τὴν προστασίαν τῆς τῶν ἑτέρων διδασκα- λίας ἀναλαβὼν, τοῦ μεγίστου ἐπὶ γῆς (1) ἀγαθοῦ τὴν οἰκονομίαν λόγῳ τε καὶ ἔργῳ ἀναδεξάμενος, δι' ἧς πρὸς τὸ θεῖον συνάφειάν τε καὶ κοινωνίαν ἐμ- μεσιτεύει. Ὡς δὲ οἱ τὰ ἐπίγεια θρησκεύοντες τοῖς ἀγάλμασι καθάπερ ἐπαίουσι προσεύχονται, τὰς βε- Γαίας ἐπὶ τούτων (2) τιθέμενοι συνθήκας· οὕτως ἐπὶ τῶν ἐμψύχων ἀγαλμάτων τῶν ἀνθρώπων ἡ μετ γαλοπρέπεια τοῦ Λόγου ἡ ἀληθὴς πρὸς τοῦ ἀξιοπίστου παραλαμβάνεται διδασκάλου, καὶ ἡ εἰς τούτους (3) εὐεργεσία εἰς αὐτὸν ἀναφέρεται τὸν Κύριον, οὗ κατ' εἰκόνα παιδεύων ὁ τῷ ὄντι ἄνθρωπος δημιουργεί καὶ μεταῤῥυθμίζει, καινίζων εἰς σωτηρίαν τὸν και τηχούμενον ἄνθρωπον. ὡς γὰρ τὸν σίδηρον "Αρην προσαγορεύουσιν Ἕλληνες, καὶ τὸν οἶνον Διόνυσον κατά τινα ἀναφοράν· οὕτως ὁ γνωστικός, ἰδίαν σω τηρίαν ἡγούμενος τὴν τῶν πέλας ὠφέλειαν, ἄγαλμα ἔμψυχον εἰκότως ἂν τοῦ Κυρίου λέγοιτο, οὐ κατὰ τὴν τῆς μορφῆς ἰδιότητα, ἀλλὰ κατὰ τὸ τῆς δυνάμεως σύμβολον, καὶ κατὰ τὸ τῆς κηρύξεως ὁμοίωμα. Πᾶν ἄρα ὅ τι περ ἂν ἐν νῷ, τοῦτο καὶ ἐπὶ γλώσσης φέρει, πρὸς τοὺς ἐπαίειν ἀξίους ἐκ τῆς συγκαταθέσεως και ἀπὸ γνώμης λέγων ἅμα καὶ βίους (4). Αληθῆ τε γὰρ * Ρ. θωσιν τὴν ἐν τοῖς καθήκουσιν. τὸ εὐορκεῖν οὖν συμβαίνει κατὰ τὴν κατόρθωσιν τ. ἐν τ. καθ. τῷ λέγειν καὶ τῷ ὀμνύναι · « ἐπὶ γῆς, ἐπὶ τῆς γῆς. ἐπὶ τούτῳ, « βιούς, STROMATUM LIB. VII. A diximus modo. Quanquam ut sit verax in jureju rando, fit ex ea quam cum veritate habet consen- sione. Hoc ergo fit, quatenus quis se recte gerit vulgo in officiis. Cur nam ergo est opus jujerando ei qui ita vivit ut jam pervenerit ad summum verita- tis? Qui igitur ne jurat quidem, multum abest ut sit pejeraturus : qui autem nihil transgreditur ex iis quæ pacta et conventa sunt, is nunquam jura- verit : quandoquidem utrum violaverit an perfe- cerit, facto confirmat : sicut certe mentiri et pe jerare, in dicendo et jurando, est præter officium. Qui autem juste vivit, nihil ex iis quæ officium fieri postulat, transiliens, ubi examinatur judi cium veritatis, is factis vere jurat. Est ergo, ei superfluum linguæ testimonium. Cum ergo sit ei B semper persuasum Deum esse ubique, et erubescat pacta conventa facit aliquid. Unde etiam neque jurat, si fuerit rogatus : neque unquam quod ju- favit negat, ne falsum dicat, etiamsi moriatur in tormentis. non verum dicere, et falsum dicere cognoscat se esse indignum, divina et sua ipsius contentus est conscientia et ideo non mentitur, neque præter CAPUT IX. Virtutibus multo magis pollere debere illum qui alios docendi munus in se suscepit. C D ED. POTTER, ED. PARIS. Scribe, HEINSIUS. tiones recentiores contra veterum codicum fidem. in dicendo et jurando. tionibus, seu casu, seu industria, perperam omissa est. Gnostici autem dignitatem maxime auget et amplificat, qui aliorum docendorum suscepit præ- fecturam, ut qui maximi quod est in terris boni dispensationem et verbo et facto acceperit, per quam tanquam mediator hominem cum Deo con- jungit. Sicut autem qui res terrenas colunt ac ver nerantur, precantur simulacra perinde ac si au- diant, stabilia ducentes pacta conventa que eis funt auctoribus : ita in animatis imaginibus, scili- cet hominibus, vera Logi magnificentia a fide di- gno magistro accipitur : et quod in eos confer- tur beneficium, refertur ad ipsum Dominum, ad cu- jus imaginem doceus is qui revera est homo, creat ☑ et concinnat, ad salutem renovans, hominem ca- techumenum. Quomodo enim ferrum Martem Græci appellant, et vinum Bacchum, propter quamdam relationem: ita gnosticus, proximorum utilitatem propriam salutem existimans, merito dicetur Do- mini imago animata, non quoad formæ proprieta- tem, sed quoad communionem potestatis, et simi- litudinem prædicationis. Quidquid habet in mente, id etiam fert in lingua: atque apud eos qui digni sunt audire, ex assensione et sententia simul lo- quitur et vivit. Vera enim simul sentit et dicit, lectio repetitur, infra p. 317, alioqui etiam cum articulo legi potest SILBURG. super hoc, » deorum scilicet invoc: - Lorum testimonio. SYLBURG. 42; xxv, 4, vel alium his similem locum. • animo pariter et vita : » aut sicut infra p. 316, ut sit, « simul dicens et vivens, id est verbis pariter et vitæ actionibus declarans. SYLBURG. (95) Τὸ εὑρεῖν οὖν συμβαίνει κατὰ τὴν κατόρ (96) Ποῦ τοίνυν ἔτι. Ποῦ τοίνυν ἐστί habent edi- (97) Δεῖ. Flor., δή pro δεῖ, perperam. SYLBURG. (98) Ἐν τῷ λέγειν, καὶ τὸ ὀμνύναι. Scribe, ἐν (99) Οὐδέ. Hæc particula in recentioribus edi- (1) Ἐπὶ γῆς. Flor. ἐπὶ τῆς· ambigue. Nostra (2) Ἐπὶ τούτων. Coram hisce, » vel legendum (3) Η εἰς τούτους. Respicere videtur Matth. x, (4) Βίους. Aut βίου legendum videtur: ut sit,
PG 9:475καὶ τὰ μὲν ἄκρα οὐ διδάσκεται, ἥ τε ἀρχὴ καὶ τὸ τέλος, πίστις λέγω καὶ ἡ ἀγάπη, ἡ γνῶσις δὲ ἐκ παραδόσεως διαδιδομένη κατὰ χάριν θεοῦ τοῖς ἀξίους σφᾶς αὐτοὺς τῆς διδασκαλίας παρεχομένοις οἷον παρακαταθήκη ἐγχειρίζεται, ἀφ’ ἧς τὸ τῆς ἀγάπης ἀξίωμα ἐκλάμπει ἐκ φωτὸς εἰς φῶς. εἴρηται γὰρ τῷ ἔχοντι προστεθήσεται, τῇ μὲν πίστει ἡ γνῶσις, τῇ δὲ γνώσει ἡ ἀγάπη, τῇ ἀγάπῃ δὲ ἡ κληρονομία. γίνεται δὲ τοῦτο, ὁπόταν τις κρεμασθῇ τοῦ κυρίου διά τε πίστεως διά τε γνώσεως διά τε ἀγάπης καὶ συναναβῇ αὐτῷ ἔνθα ἐστὶν ὁ τῆς πίστεως ἡμῶν καὶ ἀγάπης θεὸς καὶ φρουρός· ὅθεν ἐπὶ τέλει ἡ γνῶσις παραδίδοται τοῖς εἰς τοῦτο ἐπιτηδείοις καὶ ἐγκρίτοις διὰ τὸ πλείονος παρασκευῆς καὶ προγυμνασίας δεῖσθαι καὶ πρὸς τὸ ἀκούειν τῶν λεγομένων καὶ εἰς καταστολὴν βίου καὶ εἰς τὸ ἐπὶ πλέον τῆς κατὰ νόμον δικαιοσύνης κατ’ ἐπίστασιν προεληλυθέναι. αὕτη πρὸς τέλος ἄγει τὸ ἀτελεύτητον καὶ τέλειον, προδιδάσκουσα τὴν ἐσομένην ἡμῖν κατὰ τὸν θεὸν μετὰ θεῶν δίαιταν, ἀπολυθέντων ἡμῶν κολάσεως καὶ τιμωρίας ἁπάσης, ἃς ἐκ τῶν ἁμαρτημάτων εἰς παιδείαν ὑπομένομεν σωτήριον·
Α φρονεῖ ἅμα καὶ ἀληθεύει· πλὴν εἰ μή ποτε ἐν θερα Τὸ δὲ τῷ κάμνοντι μὴ ἀληθεῦσαι τὸν ἰατρὸν κενοῦν ἢ τέμνειν ἢ καίειν διεγνωκότα ἐπ' ὠφελείᾳ τοῦ νοσούντος, ἵνα μὴ, προλαβὼν τὰ δεινά, φύγῃ τὴν θεραπείαν, ἢ ἐξασθενήσας ἀπείπη πρὸς αὐτήν· ἢ πρὸς τοὺς πολεμίους τὸν σοφὸν ψεύσασθαι ἐπὶ τῇ τῆς πατρίδος σωτηρίᾳ, δείσαντα μὴ ἐκ τοῦ ἀληθεῦσαι δωσθῇ τὰ τῶν ἀντιπάλων, οὐ καθῆκον ἔργον δεόντως ἐνεργεῖται· « Ε Εἰ γὰρ ὀρθῶς ἐλέγομεν ἄρτι, καὶ τῷ ὄντι θεοῖς μὲν ἄχρηστον ψεῦ δος, ἀνθρώποις δὲ χρήσιμον, ὡς ἐν φαρμάκου εἴδει, δῆλον ὅτι τό γε τοιοῦτον ἰατροῖς δοτέον, ιδιώταις δὲ ς οὐχ ἁπτέον. Δῆλον, ἔφη. Τοῖς ἄρχουσι δὴ τῆς πό λεως, εἴπερ τισὶν ἄλλοις, προσήκει ψεύδεσθαι πολεμίων ἢ πολιτῶν ἕνεκα ἐπ' ὠφελείᾳ τῆς πόλεως: τοῖς δὲ ἄλλοις πᾶσιν οὐχ ἀπτέον τοῦ τοιούτου· • πείας μέρει (5), καθάπερ ἰατρὸς πρὸς νοσοῦντας ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν καμνόντων, ψεύσεται, ή ψεῦδος (6) ἐρεῖ, κατὰ τοὺς σοφιστάς. Αὐτίκα Τιμόθεον (7) ὁ γενναίος περιέτεμεν ᾿Απόστολος, κεκραγώς καὶ γράφων, < περιτομήν ο (8) την χειροποίητον οὐδὲν ὠφελεῖν ἀλλ᾽ ἵνα μὴ ἀθρόως ἀποσπῶν τοῦ νόμου πρὸς τὴν ἐκ πίστεως τῆς καρδίας περιτομήν, ἀφηνιάζοντας ότι τοὺς ἀκροωμένους τῶν Ἑβραίων ἀποῤῥῆξαι τῆς συν αγωγῆς ἀναγκάση, συμπεριφερόμενος Ἰουδαίας, • Ἰουδαῖος ἐγένετο, ἵνα πάντας κερδήσῃ (9)., ϋ τοίνυν μέχρι (10) τῆς συμπεριφορᾶς διὰ τὴν τῶν πέλας σωτηρίαν συγκαταβαίνων ψιλῆς, διὰ τὴν τῶν δι' οὓς συμπεριφέρεται σωτηρίαν, οὐδεμιᾶς ὑποκρί σεως διὰ τὸν ἐπηρτημένον τοῖς δικαίοις ἀπὸ τῶν ζη λούντων κίνδυνον μετέχων (11), οὗτος οὐδαμώς Διὰ τὸν ἐπηρτημένον τοῖς δικαίοις ἀπὸ τῶν ζηλούντων κίνδυνον μετέχειν, οὗτος οὐδαμῶς ἀναγκάζεται. συμπεριφοράν, χρισιν, διὰ τὸν ἐπηρτημένον τοῖς δικαίοις ἀπὸ τῶν ζηλούντων κίνδυνον καὶ συγκαταβαίνειν, υποκρίνεσθαι. ό συγχα ταβαίνων και συμπεριφερόμενος, διὰ τὸν ἐπηρε μένον τοῖς δικαίοις ἀπὸ τῶν ζηλούντων κινδυ διὰ τὴν τῶν πέλας συ ρίαν, διὰ τὴν τῶν δι' εἰς συμπεριφέρεται σωτηρίαν, ἀναγκάζεται, « άναχά ζεται, « Ο' τοίνυν μέχρι τῆς συμπεριφορᾶς συγκαταβαίνων ψιλής, δια τὴν τῶν δι' οὖς συμπεριφέρεται σωτηρίαν, ουδεμε ὑποκρίσεως διὰ τὸν ἐπηρτημένον τοῖς δικαίοις ἀπὸ τῶν ζηλούντων κίνδυνον μετέχων, οὗτος οὐδαμος ἀναχάζεται. « ἀναγκάζεται ἀδούλωτος οὗτος ἐν φόβῳ. CLEMENTIS ALEXANDRINI nisi quando loco medicinæ, ut medicus ad agro- tantes, ad eorum qui laborant salutem, mentietur, aut falsum dicet, ut aiunt sophista. Ecce enim Timotheum præclarus circumcidit Apostolus, cum interea vociferaretur et scriberet circumcisionem > manu factam nihil prodesse *: sed ne repente a lege avellens ad eam quæ est ex fide cordis cir- cumcisionem, adhuc reluctantes eos qui audiebant Hebræos, a Synagoga sese cogeret distrahere, se Judais accommodans, c factus est Judaeus, ut om- nes lucrifaceret b. Qui ergo propter proximorum salutem quibus se accommodat, se demittit, is nullius simulationis omnino cogitur esse particeps ob periculum quod imminet justis ab iis qui eis invident. Propter solam autem propinquorum uti- litatem, faciet quædam quæ primario non fierent • Rom. 11, 25; Ephes. 11, 11. b Cor. 1x, seq. p. : diverso quoties ægroto non dicit vera medicus, purgaturus eum aut secturus aut usturus propter ipsius utilitatem, ne forte metu doloris fugiat medicinam, aut ob imbecillitatem linquatur animo: item quoties sapiens mendacio fallit hostem propter salutem suæ patriæ veritus ne si vera prodat, vires addat adversariis, inoffi- ciosam rem facit officiose.» Plato non procul ab initio lib. ut De repub. p. 611: Si enim recte paulo ante dicebamus revera, diis inu- tile est mendacium, hominibus autem pro medica- mento est utile: quare publicis medicis est con- cedendum, privatis autem hominibus minime at- tingendum. Patet, inquit. Igitur rempublicam ad- ministrantibus præcipue, si quibus aliis, mentiri convenit, vel hostium vel civium causa ad civitatis utilitatem. Reliquis autem a mendacio abstinen- dum est. > supra p. 287. SYLBURG. terpres legebat : Locus est obscurus. Hoc vult. Alind esse quæ fit cum aliquis alicui s accommodat, vel ut eum lucrifaciat, vel ne can aut alium magis a veritate avertat: quod Aposto lus fecit qui Timotheum circumcidit. Aliud ar qua semper abstinendum est, ne scandalum detur : quod vitandum est, hoc est, quia semper de scandalo et quidem dato, boni pe riclitantur, quorum actiones omnes improbi e æmuli observant. Dicit autem, posse aliquem ac- commodare se qui propterea non cogitur Quod est fugiendum pr pter eam, quam dixi, causam. Quasi diceret, hoc est, qui se ca ratione, qua Apostolus, demittit et accommodat nullius simulationis illicitæ esse particeps cogitur, quæ est fugienda (nam hoc deest, vov. HEINSIUS. Mihi in hac sententia redundare vi dentur verba har, quæ forte interpretamenti loco in margine scripta juxta commation illud deinceps in textum ar- repserunt. Poterit etiam postrenia sententiæ vor cogitur, facile mutari in recedit, fugiens scilicet. Qua mutatione facta, hoc modo se habebit sententia : Proinde qui eo tantum se demittit. ut se aliis accommodet, propter eorum saluiem quibus se accommodat, nec ullius simulationis præ metu periculi, quod invidi ac malevoli homines justis intentare solent, particeps est, is nequaquam recedit aut tergiversatur. » Sensus est, eum hosti- bus terga non dare, qui se tantum proximis accom modat, ut eorum salutem promoveat, nunquam autem præ metu periculi prava simulatione utitur. Quod si cui placeat vulgatum retinere, explicari poterit ea sententiæ particula, ‹ is nequ quam cogitur, › metu scilicet: quemadmodum paulo post dicitur ferentiam explicabit A. Gellius lib. 11, e. : • Verba sunt hæc ipsa P. Nigidii, hominis in stu- diis bonarum artiuin præcellentis, quem M. Cicero ingenii doctrinarumque nomine summe reveritus est. Inter mendacium dicere et mentiri distat. D Qui mentitur, ipse non fallitur, sed alterum fallere conatur : qui mendacium dicit, ipse fallitur. Item hoc addidit : Qui mentitur, inquit, fallit quan- tum in se est. - Item hoc quoque super eadem re dicit: Vir bonus, inquit, præstare debet, mentiatur; prudens, ne mendacium dicat : alterum incidit in hominem, alterum non.-Varie meher- cule et lepide Nigidius tot sententias in eamdem rem, quasi aliud atque aliud diceret, dispa- ravit. » ne 1, 11. Herveto placuisse jam superius dictum est. (5) Θεραπείας μέρει. Philo lib. De Cherubim B (9) Πάντας κ. De isto πάντας κερδήσῃ dictum (10) Ο τοίνυν μ. . . . οὐδαμῶς ἀναγκάζεται. Ιn (6) Ψεύσεται, ἢ ψεῦδος. Horum phrasium dif- (7) Τιμόθεον. Αct. xνι, 5. (8) Περιτομήν. Respicit Rom. 11, 25; Ephes. (11) Μετέχων. Rectius μετέχειν. Lowri. Idem
μεθ’ ἣν ἀπολύτρωσιν τὸ γέρας καὶ αἱ τιμαὶ τελειωθεῖσιν ἀποδίδονται, πεπαυμένοις μὲν τῆς καθάρσεως, πεπαυμένοις δὲ καὶ λειτουργίας τῆς ἄλλης, κἂν ἁγία ᾖ καὶ ἐν ἁγίοις· ἔπειτα καθαροὺς τῇ καρδίᾳ γενομένους κατὰ τὸ προσεχὲς τοῦ κυρίου προσμένει τῇ θεωρίᾳ τῇ ἀιδίῳ ἀποκατάστασις. καὶ θεοὶ τὴν προσηγορίαν κέκληνται, οἱ σύνθρονοι τῶν ἄλλων θεῶν, τῶν ὑπὸ τῷ σωτῆρι πρώτων τεταγμένων, γενησόμενοι. ταχεῖα τοίνυν εἰς κάθαρσιν ἡ γνῶσις καὶ ἐπιτήδειος εἰς τὴν ἐπὶ τὸ κρεῖττον εὐπρόσδεκτον μεταβολήν. ὅθεν καὶ ῥᾳδίως εἰς τὸ συγγενὲς τῆς ψυχῆς θεῖόν τε καὶ ἅγιον μετοικίζει καὶ διά τινος οἰκείου φωτὸς διαβιβάζει τὰς προκοπὰς τὰς μυστικὰς τὸν ἄνθρωπον, ἄχρις ἂν εἰς τὸν κορυφαῖον ἀποκαταστήσῃ τῆς ἀναπαύσεως τόπον, τὸν καθαρὸν τῇ καρδίᾳ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον ἐπιστημονικῶς καὶ καταληπτικῶς τὸν θεὸν ἐποπτεύειν διδάξασα. ἐνταῦθα γάρ που τῆς γνωστικῆς ψυχῆς ἡ τελείωσις, πάσης καθάρσεώς τε καὶ λειτουργίας ὑπεκβᾶσαν σὺν τῷ κυρίῳ γίγνεσθαι, ὅπου ἐστὶν προσεχῶς ὑποτεταγμένη.
Α φρονεῖ ἅμα καὶ ἀληθεύει· πλὴν εἰ μή ποτε ἐν θερα Τὸ δὲ τῷ κάμνοντι μὴ ἀληθεῦσαι τὸν ἰατρὸν κενοῦν ἢ τέμνειν ἢ καίειν διεγνωκότα ἐπ' ὠφελείᾳ τοῦ νοσούντος, ἵνα μὴ, προλαβὼν τὰ δεινά, φύγῃ τὴν θεραπείαν, ἢ ἐξασθενήσας ἀπείπη πρὸς αὐτήν· ἢ πρὸς τοὺς πολεμίους τὸν σοφὸν ψεύσασθαι ἐπὶ τῇ τῆς πατρίδος σωτηρίᾳ, δείσαντα μὴ ἐκ τοῦ ἀληθεῦσαι δωσθῇ τὰ τῶν ἀντιπάλων, οὐ καθῆκον ἔργον δεόντως ἐνεργεῖται· « Ε Εἰ γὰρ ὀρθῶς ἐλέγομεν ἄρτι, καὶ τῷ ὄντι θεοῖς μὲν ἄχρηστον ψεῦ δος, ἀνθρώποις δὲ χρήσιμον, ὡς ἐν φαρμάκου εἴδει, δῆλον ὅτι τό γε τοιοῦτον ἰατροῖς δοτέον, ιδιώταις δὲ ς οὐχ ἁπτέον. Δῆλον, ἔφη. Τοῖς ἄρχουσι δὴ τῆς πό λεως, εἴπερ τισὶν ἄλλοις, προσήκει ψεύδεσθαι πολεμίων ἢ πολιτῶν ἕνεκα ἐπ' ὠφελείᾳ τῆς πόλεως: τοῖς δὲ ἄλλοις πᾶσιν οὐχ ἀπτέον τοῦ τοιούτου· • πείας μέρει (5), καθάπερ ἰατρὸς πρὸς νοσοῦντας ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν καμνόντων, ψεύσεται, ή ψεῦδος (6) ἐρεῖ, κατὰ τοὺς σοφιστάς. Αὐτίκα Τιμόθεον (7) ὁ γενναίος περιέτεμεν ᾿Απόστολος, κεκραγώς καὶ γράφων, < περιτομήν ο (8) την χειροποίητον οὐδὲν ὠφελεῖν ἀλλ᾽ ἵνα μὴ ἀθρόως ἀποσπῶν τοῦ νόμου πρὸς τὴν ἐκ πίστεως τῆς καρδίας περιτομήν, ἀφηνιάζοντας ότι τοὺς ἀκροωμένους τῶν Ἑβραίων ἀποῤῥῆξαι τῆς συν αγωγῆς ἀναγκάση, συμπεριφερόμενος Ἰουδαίας, • Ἰουδαῖος ἐγένετο, ἵνα πάντας κερδήσῃ (9)., ϋ τοίνυν μέχρι (10) τῆς συμπεριφορᾶς διὰ τὴν τῶν πέλας σωτηρίαν συγκαταβαίνων ψιλῆς, διὰ τὴν τῶν δι' οὓς συμπεριφέρεται σωτηρίαν, οὐδεμιᾶς ὑποκρί σεως διὰ τὸν ἐπηρτημένον τοῖς δικαίοις ἀπὸ τῶν ζη λούντων κίνδυνον μετέχων (11), οὗτος οὐδαμώς Διὰ τὸν ἐπηρτημένον τοῖς δικαίοις ἀπὸ τῶν ζηλούντων κίνδυνον μετέχειν, οὗτος οὐδαμῶς ἀναγκάζεται. συμπεριφοράν, χρισιν, διὰ τὸν ἐπηρτημένον τοῖς δικαίοις ἀπὸ τῶν ζηλούντων κίνδυνον καὶ συγκαταβαίνειν, υποκρίνεσθαι. ό συγχα ταβαίνων και συμπεριφερόμενος, διὰ τὸν ἐπηρε μένον τοῖς δικαίοις ἀπὸ τῶν ζηλούντων κινδυ διὰ τὴν τῶν πέλας συ ρίαν, διὰ τὴν τῶν δι' εἰς συμπεριφέρεται σωτηρίαν, ἀναγκάζεται, « άναχά ζεται, « Ο' τοίνυν μέχρι τῆς συμπεριφορᾶς συγκαταβαίνων ψιλής, δια τὴν τῶν δι' οὖς συμπεριφέρεται σωτηρίαν, ουδεμε ὑποκρίσεως διὰ τὸν ἐπηρτημένον τοῖς δικαίοις ἀπὸ τῶν ζηλούντων κίνδυνον μετέχων, οὗτος οὐδαμος ἀναχάζεται. « ἀναγκάζεται ἀδούλωτος οὗτος ἐν φόβῳ. CLEMENTIS ALEXANDRINI nisi quando loco medicinæ, ut medicus ad agro- tantes, ad eorum qui laborant salutem, mentietur, aut falsum dicet, ut aiunt sophista. Ecce enim Timotheum præclarus circumcidit Apostolus, cum interea vociferaretur et scriberet circumcisionem > manu factam nihil prodesse *: sed ne repente a lege avellens ad eam quæ est ex fide cordis cir- cumcisionem, adhuc reluctantes eos qui audiebant Hebræos, a Synagoga sese cogeret distrahere, se Judais accommodans, c factus est Judaeus, ut om- nes lucrifaceret b. Qui ergo propter proximorum salutem quibus se accommodat, se demittit, is nullius simulationis omnino cogitur esse particeps ob periculum quod imminet justis ab iis qui eis invident. Propter solam autem propinquorum uti- litatem, faciet quædam quæ primario non fierent • Rom. 11, 25; Ephes. 11, 11. b Cor. 1x, seq. p. : diverso quoties ægroto non dicit vera medicus, purgaturus eum aut secturus aut usturus propter ipsius utilitatem, ne forte metu doloris fugiat medicinam, aut ob imbecillitatem linquatur animo: item quoties sapiens mendacio fallit hostem propter salutem suæ patriæ veritus ne si vera prodat, vires addat adversariis, inoffi- ciosam rem facit officiose.» Plato non procul ab initio lib. ut De repub. p. 611: Si enim recte paulo ante dicebamus revera, diis inu- tile est mendacium, hominibus autem pro medica- mento est utile: quare publicis medicis est con- cedendum, privatis autem hominibus minime at- tingendum. Patet, inquit. Igitur rempublicam ad- ministrantibus præcipue, si quibus aliis, mentiri convenit, vel hostium vel civium causa ad civitatis utilitatem. Reliquis autem a mendacio abstinen- dum est. > supra p. 287. SYLBURG. terpres legebat : Locus est obscurus. Hoc vult. Alind esse quæ fit cum aliquis alicui s accommodat, vel ut eum lucrifaciat, vel ne can aut alium magis a veritate avertat: quod Aposto lus fecit qui Timotheum circumcidit. Aliud ar qua semper abstinendum est, ne scandalum detur : quod vitandum est, hoc est, quia semper de scandalo et quidem dato, boni pe riclitantur, quorum actiones omnes improbi e æmuli observant. Dicit autem, posse aliquem ac- commodare se qui propterea non cogitur Quod est fugiendum pr pter eam, quam dixi, causam. Quasi diceret, hoc est, qui se ca ratione, qua Apostolus, demittit et accommodat nullius simulationis illicitæ esse particeps cogitur, quæ est fugienda (nam hoc deest, vov. HEINSIUS. Mihi in hac sententia redundare vi dentur verba har, quæ forte interpretamenti loco in margine scripta juxta commation illud deinceps in textum ar- repserunt. Poterit etiam postrenia sententiæ vor cogitur, facile mutari in recedit, fugiens scilicet. Qua mutatione facta, hoc modo se habebit sententia : Proinde qui eo tantum se demittit. ut se aliis accommodet, propter eorum saluiem quibus se accommodat, nec ullius simulationis præ metu periculi, quod invidi ac malevoli homines justis intentare solent, particeps est, is nequaquam recedit aut tergiversatur. » Sensus est, eum hosti- bus terga non dare, qui se tantum proximis accom modat, ut eorum salutem promoveat, nunquam autem præ metu periculi prava simulatione utitur. Quod si cui placeat vulgatum retinere, explicari poterit ea sententiæ particula, ‹ is nequ quam cogitur, › metu scilicet: quemadmodum paulo post dicitur ferentiam explicabit A. Gellius lib. 11, e. : • Verba sunt hæc ipsa P. Nigidii, hominis in stu- diis bonarum artiuin præcellentis, quem M. Cicero ingenii doctrinarumque nomine summe reveritus est. Inter mendacium dicere et mentiri distat. D Qui mentitur, ipse non fallitur, sed alterum fallere conatur : qui mendacium dicit, ipse fallitur. Item hoc addidit : Qui mentitur, inquit, fallit quan- tum in se est. - Item hoc quoque super eadem re dicit: Vir bonus, inquit, præstare debet, mentiatur; prudens, ne mendacium dicat : alterum incidit in hominem, alterum non.-Varie meher- cule et lepide Nigidius tot sententias in eamdem rem, quasi aliud atque aliud diceret, dispa- ravit. » ne 1, 11. Herveto placuisse jam superius dictum est. (5) Θεραπείας μέρει. Philo lib. De Cherubim B (9) Πάντας κ. De isto πάντας κερδήσῃ dictum (10) Ο τοίνυν μ. . . . οὐδαμῶς ἀναγκάζεται. Ιn (6) Ψεύσεται, ἢ ψεῦδος. Horum phrasium dif- (7) Τιμόθεον. Αct. xνι, 5. (8) Περιτομήν. Respicit Rom. 11, 25; Ephes. (11) Μετέχων. Rectius μετέχειν. Lowri. Idem
PG 9:477ἡ μὲν οὖν πίστις σύντομός ἐστιν, ὡς εἰπεῖν, τῶν κατεπειγόντων γνῶσις, ἡ γνῶσις δὲ ἀπόδειξις τῶν διὰ πίστεως παρειλημμένων ἰσχυρὰ καὶ βέβαιος, διὰ τῆς κυριακῆς διδασκαλίας ἐποικοδομουμένη τῇ πίστει εἰς τὸ ἀμετάπτωτον καὶ μετ’ ἐπιστήμης [καὶ] καταληπτὸν παραπέμπουσα. καί μοι δοκεῖ πρώτη τις εἶναι μεταβολὴ σωτήριος ἡ ἐξ ἐθνῶν εἰς πίστιν, ὡς προεῖπον, δευτέρα δὲ ἡ ἐκ πίστεως εἰς γνῶσιν· ἣ δέ, εἰς ἀγάπην περαιουμένη, ἐνθένδε ἤδη φίλον φίλῳ τὸ γιγνῶσκον τῷ γιγνωσκομένῳ παρίστησιν. καὶ τάχα ὁ τοιοῦτος ἐνθένδε ἤδη προλαβὼν ἔχει τὸ ἰσάγγελος εἶναι. μετὰ γοῦν τὴν ἐν σαρκὶ τελευταίαν ὑπεροχὴν ἀεὶ κατὰ τὸ προσῆκον ἐπὶ τὸ κρεῖττον μεταβάλλων, εἰς τὴν πατρῴαν αὐλὴν ἐπὶ τὴν κυριακὴν ὄντως διὰ τῆς ἁγίας ἑβδομάδος ἐπείγεται μονήν, ἐσόμενος, ὡς εἰπεῖν, φῶς ἑστὸς καὶ μένον ἀιδίως, πάντῃ πάντως ἄτρεπτον. Ὁ πρῶτος τῆς κυριακῆς ἐνεργείας τρόπος τῆς εἰρημένης ἡμῖν κατὰ τὴν θεοσέβειαν ἀμοιβῆς δεῖγμα. πολλῶν ὅσων μαρτυρίων ὄντων παραστήσομαι ἓν κεφαλαιωδῶς πρὸς τοῦ προφήτου Δαβὶδ ὧδέ πως εἰρημένον· τίς ἀναβήσεται εἰς τὸ ὄρος τοῦ κυρίου; ἢ τίς στήσεται ἐν τόπῳ ἁγίῳ αὐτοῦ;
ἀναγκάζεται· ἐπὶ δὲ τῶν πλησίον ὠφελείᾳ μόνῃ ποιήσει τινὰ, ἃ οὐκ ἂν προηγουμένως αὐτῷ πραχθείη, εἰ μὴ δι' ἐκείνους ποιοίη· οὗτος ἑαυτὸν ἐπιδίδωσιν ὑπὲρ τῆς Ἐκκλησίας, ὑπὲρ τῶν γνωρίμων, οὓς αὐ τὰς ἐγέννησεν (12) ἐν πίστει, εἰς ὑπόδειγμα τοῖς δια- δέξασθαι τὴν ἄκραν οἰκονομίαν τοῦ φιλανθρώπου καὶ φιλοθέου παιδευτοῦ δυναμένοις, εἰς παράστασιν τῆς ἀληθείας τῶν λόγων, εἰς ἐνέργειαν τῆς ἀγάπης τῆς πρὸς τὸν Κύριον· ἀδούλωτος οὗτος ἐν φόβῳ, ἀληθὴς ἐν λόγῳ, καρτερικὸς ἐν τόνῳ, μηδὲ ἐν τῷ προφορικῷ λόγῳ ψεύσασθαι θέλων ποτέ· κὰν τούτῳ τὸ ἀναμάρτητον πάντοτε κατορθῶν· ἐπεὶ τὸ ψεῦδος αὐτὸ, ἅτε μετά τινος δόλου εἰρημένον, οὐκ ἀργός ἐστι λόγος, ἀλλ᾽ εἰς κακίαν ἐνεργεῖ. Πάντοθεν ἄρα μαρτυρεῖ τῇ ἀληθείᾳ μόνος ὁ γνωστικὸς, καὶ ἔργῳ καὶ λόγῳ. Αεὶ γὰρ κατορθοῖ ἐν πᾶσι πάντως, καὶ ἐν λόγῳ καὶ ἐν πράξει, καὶ ἐν αὐτῇ τῇ ἐννοίᾳ. Αὕτη μὲν οὖν, ὡς ἐν ἐπιδρομῇ φάναι, ἡ τοῦ Χριστιανοῦ θεοσέβεια. Εἰ δὴ καθηκόντως ταῦτα ποιεῖ καὶ κατὰ λόγον ὀρθὸν, εὐσεβῶς ποιεῖ καὶ δικαίως. Εἰ δὲ ταῦτα οὕτως ἔχει, μόνος ἂν εἴη τῷ ὄντι εὐσεβής τε καὶ δί καιος καὶ θεοσεβής ὁ γνωστικός. Οὐκ ἄρα ἄθεος ὁ Χριστιανός· τουτὶ γὰρ ἦν τὸ προκείμενον ἐπιδεῖξαι τοῖς φιλοσόφοις· ὥστε οὐδὲν κακὸν ἢ αἰσχρὸν, ὅ ἐστιν ἄδικον, κατὰ μηδένα τρόπον ἐνεργήσει ποτέ. Ακο- λούθως τοίνυν οὐδὲ ἀσεβεῖ, ἀλλ᾽ ἢ μόνος τῷ ὄντι θεο- σεβεῖ, ὁσίως καὶ προσηκόντως τὸν ὄντως ὄντα θεὸν πανηγεμόνα καὶ βασιλέα καὶ παντοκράτορα, κατὰ τὴν ἀληθῆ θεοσέβειαν ὁσίως προτρεπόμενος (15). Β Εστιν γὰρ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, ἡ γνῶσις τελείωσίς τις ἀνθρώπου, ὡς ἀνθρώπου, διὰ τῆς τῶν θείων ἐπιστή- μης συμπληρουμένη, κατά τε τὸν τρόπον καὶ τὸν βίον καὶ τὸν λόγον σύμφωνος καὶ ὁμόλογος ἑαυτῇ τε καὶ τῷ θείῳ λόγῳ. Διὰ ταύτης γὰρ τελειοῦται ἡ πίστις, ὡς τελείου τοῦ πιστοῦ ταύτῃ μόνως γιγνομένου. Πίστις μὲν οὖν ἐνδιάθετόν τί ἐστιν ἀγαθὸν, καὶ ἄνευ τοῦ ζητεῖν τὸν Θεὸν ὁμολογοῦσα εἶναι τοῦτον καὶ δοξάζουσα ὡς ὄντα. Οθεν χρή, ἀπὸ ταύτης ἀνα- γόμενον τῆς πίστεως καὶ αὐξηθέντα ἐν αὐτῇ, χάριτι τοῦ Θεοῦ τὴν περὶ αὐτοῦ κομίσασθαι, ὡς οἷόν τέ ἐστι, γνῶσιν. Γνῶσιν δὲ σοφίας τῆς κατὰ διδασκα λίαν ἐγγινομένης διαφέρειν φαμέν· ᾗ μὲν γάρ τί ἐστιν γνῶσις, τοῦτο πάντως (14) καὶ σοφία τυγχάνει· Η δέ τι σοφία, οὐ πάντως γνῶσις. Ἐν μόνῃ γὰρ τῇ τοῦ προφορικού λόγου τὸ τῆς σοφίας όνομα φαντά- ζεται (15). Πλὴν ἀλλὰ τὸ μὴ διστάσαι περὶ Θεοῦ, * Ρ. Ον ἐγέννησα ἐν τοῖς δεσμοῖς μου. προτρεπόμενος, τως. τῆς σοφίας όνομα φαντάζεται. ἀπόδειξιν τῶν διὰ πίστεως παρει- λημμένων ἰσχυρὰν καὶ βέβαιον, • STROMATUM LIB. VII. A ab eo, si non faceret illorum causa. Is enim seipsum tradit pro Ecclesia, pro familiaribus quos ipse. in fide genuit, in exemplum iis qui suscepturi sunt summum illud officium benigni et pii doctoris, ut ostendat verborum veritatem et operetur charita- tem in Dominum. Is est ejusmodi ut a timore non redigatur in servitutem, verus in sermone, tolerans in labore, nec in prolato sermone unquam mentiens, et in eo se semper ita gerens ut non peccet : quandoquidem ipsum mendacium, ut quod cum aliquo dolo dictum sit, non est sermo otiosus, sed exercetur ad vitium. Undique ergo veritati testimonium fert solus gnosticus, et facto et ora- tione semper enim in omnibus omuino se recte gerit, et in sermone, et in actione, et in ipsa com gitatione. Hæc ergo est, ut summatim dicam, Christiani pietas et religio. Si hæc facit rite, et convenienter recta rationi, pie facit et juste. Si hæc autem ita se habent, gnosticus solus revera erit pius, justus religiosusque Dei cultor. Non est ergo Christianus atheus, quod fuerat proposi- tum ostendere philosophis, quare nullum malum vel turpe, quod est injustum, ullo modo unquam operabitur. Consequenter ergo nec se gerit impie, sed vel solus pie ac sancte Deum colit, eum, in- quam, qui vere est Deus, princeps, et rex omnium, et omnipotens, ex vera religione pure et caste colens. B CAPUT X. Quibus gradibus ad veram perfectionem tendit gnosticus. Est enim, ut ita dicam, cognitio, quædam ho minis, tanquam hominis, perfectio, quæ completur per rerum divinarum scientiam; et moribus, et vita, et sermone, congruens, et consentiens sibi et Logo divino. Per hanc enim fides perficitur, utpote cum per eam solummodo fidelis efficiatur perfe- ctus. Est ergo fides aliquod bonum intrinsecus po- situm, et quæ absque eo quod Deum quærat, Deum esse confitetur, et tanquam qui sit glorificat. Unde oportet ab hac fide eductum et in ea auctum, gra- tia Dei, quoad fieri potest, ejus accipere cognitio- nem. Dicimus autem cognitionem differre a sa- pientia quæ per doctrinam acquiritur : nam qua- tenus aliquid est cognitio, eatenus idem om- nino est etiam sapientia: quatenus autem est C D aliquid sapientia, non eatenus est omnino cogui- ED. POTTER, ED. PARIS. lus Philem. 20: dum censet e precibus Deum pie casteque concilians. COLLECT. SYLBURG. tio. In sola enim sermonis prolati cognitione, no- Cognitionem Cle- mens definit alibi demonstrationem eorum, quæ per fidem tradita sunt, firmam certam- que; sapientiam vero hic ait esse cognitionem non quamvis, sed prolati verbi opera partam, ut cum a magistro docemur, atque hanc solam hujus no- minis esse notionem. COLLECT. (12) Εγέννησεν. Sic de Onesimo D. Paul- (15) Οσίως προτρεπόμενος. F. Morellus legen- (14) Τοῦτο πάντως. Forte melius ταύτῃ πάνω (15) Εν μόνη γὰρ τῇ τοῦ προφορικού λόγου τὸ
ἀθῷος χερσὶ καὶ καθαρὸς τῇ καρδίᾳ, ὃς οὐκ ἔλαβεν ἐπὶ ματαίῳ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ οὐδὲ ὤμοσεν ἐπὶ δόλῳ τῷ πλησίον αὐτοῦ· οὗτος λήψεται εὐλογίαν παρὰ κυρίου καὶ ἐλεημοσύνην παρὰ θεοῦ σωτῆρος αὐτοῦ. αὕτη ἡ γενεὰ ζητούντων τὸν κύριον, ζητούντων τὸ πρόσωπον τοῦ θεοῦ Ἰακώβ. συντόμως, οἶμαι, τὸν γνωστικὸν ἐμήνυσεν ὁ προφήτης· κατὰ παραδρομὴν [δ’], ὡς ἔοικεν, ἡμῖν θεὸν εἶναι τὸν σωτῆρα ἀπέδειξεν ὁ Δαβὶδ πρόσωπον αὐτὸν εἰπὼν τοῦ θεοῦ Ἰακώβ, τὸν εὐαγγελισάμενον καὶ διδάξαντα περὶ τοῦ πατρός. διὸ καὶ ὁ ἀπόστολος χαρακτῆρα τῆς δόξης τοῦ πατρὸς τὸν υἱὸν προσεῖπεν, τὸν τὴν ἀλήθειαν περὶ τοῦ θεοῦ διδάξαντα καὶ χαρακτηρίσαντα ὅτι θεὸς καὶ πατὴρ εἷς καὶ μόνος ὁ παντοκράτωρ, ὃν οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ ὁ υἱός, καὶ ᾧ ἐὰν ὁ υἱὸς ἀποκαλύψῃ. ἕνα δὲ εἶναι τὸν θεὸν διὰ τοῦ ζητούντων τὸ πρόσωπον τοῦ θεοῦ Ἰακὼβ μεμήνυται, ὃν μόνον ὄντα θεὸν πατέρα ἀγαθὸν χαρακτηρίζει ὁ σωτὴρ ἡμῶν καὶ θεός. ἡ γενεὰ δὲ τῶν ζητούντων αὐτὸν τὸ γένος ἐστὶ τὸ ἐκλεκτόν, τὸ ζητητικὸν εἰς γνῶσιν. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ ἀπόστολός φησιν·
ἀναγκάζεται· ἐπὶ δὲ τῶν πλησίον ὠφελείᾳ μόνῃ ποιήσει τινὰ, ἃ οὐκ ἂν προηγουμένως αὐτῷ πραχθείη, εἰ μὴ δι' ἐκείνους ποιοίη· οὗτος ἑαυτὸν ἐπιδίδωσιν ὑπὲρ τῆς Ἐκκλησίας, ὑπὲρ τῶν γνωρίμων, οὓς αὐ τὰς ἐγέννησεν (12) ἐν πίστει, εἰς ὑπόδειγμα τοῖς δια- δέξασθαι τὴν ἄκραν οἰκονομίαν τοῦ φιλανθρώπου καὶ φιλοθέου παιδευτοῦ δυναμένοις, εἰς παράστασιν τῆς ἀληθείας τῶν λόγων, εἰς ἐνέργειαν τῆς ἀγάπης τῆς πρὸς τὸν Κύριον· ἀδούλωτος οὗτος ἐν φόβῳ, ἀληθὴς ἐν λόγῳ, καρτερικὸς ἐν τόνῳ, μηδὲ ἐν τῷ προφορικῷ λόγῳ ψεύσασθαι θέλων ποτέ· κὰν τούτῳ τὸ ἀναμάρτητον πάντοτε κατορθῶν· ἐπεὶ τὸ ψεῦδος αὐτὸ, ἅτε μετά τινος δόλου εἰρημένον, οὐκ ἀργός ἐστι λόγος, ἀλλ᾽ εἰς κακίαν ἐνεργεῖ. Πάντοθεν ἄρα μαρτυρεῖ τῇ ἀληθείᾳ μόνος ὁ γνωστικὸς, καὶ ἔργῳ καὶ λόγῳ. Αεὶ γὰρ κατορθοῖ ἐν πᾶσι πάντως, καὶ ἐν λόγῳ καὶ ἐν πράξει, καὶ ἐν αὐτῇ τῇ ἐννοίᾳ. Αὕτη μὲν οὖν, ὡς ἐν ἐπιδρομῇ φάναι, ἡ τοῦ Χριστιανοῦ θεοσέβεια. Εἰ δὴ καθηκόντως ταῦτα ποιεῖ καὶ κατὰ λόγον ὀρθὸν, εὐσεβῶς ποιεῖ καὶ δικαίως. Εἰ δὲ ταῦτα οὕτως ἔχει, μόνος ἂν εἴη τῷ ὄντι εὐσεβής τε καὶ δί καιος καὶ θεοσεβής ὁ γνωστικός. Οὐκ ἄρα ἄθεος ὁ Χριστιανός· τουτὶ γὰρ ἦν τὸ προκείμενον ἐπιδεῖξαι τοῖς φιλοσόφοις· ὥστε οὐδὲν κακὸν ἢ αἰσχρὸν, ὅ ἐστιν ἄδικον, κατὰ μηδένα τρόπον ἐνεργήσει ποτέ. Ακο- λούθως τοίνυν οὐδὲ ἀσεβεῖ, ἀλλ᾽ ἢ μόνος τῷ ὄντι θεο- σεβεῖ, ὁσίως καὶ προσηκόντως τὸν ὄντως ὄντα θεὸν πανηγεμόνα καὶ βασιλέα καὶ παντοκράτορα, κατὰ τὴν ἀληθῆ θεοσέβειαν ὁσίως προτρεπόμενος (15). Β Εστιν γὰρ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, ἡ γνῶσις τελείωσίς τις ἀνθρώπου, ὡς ἀνθρώπου, διὰ τῆς τῶν θείων ἐπιστή- μης συμπληρουμένη, κατά τε τὸν τρόπον καὶ τὸν βίον καὶ τὸν λόγον σύμφωνος καὶ ὁμόλογος ἑαυτῇ τε καὶ τῷ θείῳ λόγῳ. Διὰ ταύτης γὰρ τελειοῦται ἡ πίστις, ὡς τελείου τοῦ πιστοῦ ταύτῃ μόνως γιγνομένου. Πίστις μὲν οὖν ἐνδιάθετόν τί ἐστιν ἀγαθὸν, καὶ ἄνευ τοῦ ζητεῖν τὸν Θεὸν ὁμολογοῦσα εἶναι τοῦτον καὶ δοξάζουσα ὡς ὄντα. Οθεν χρή, ἀπὸ ταύτης ἀνα- γόμενον τῆς πίστεως καὶ αὐξηθέντα ἐν αὐτῇ, χάριτι τοῦ Θεοῦ τὴν περὶ αὐτοῦ κομίσασθαι, ὡς οἷόν τέ ἐστι, γνῶσιν. Γνῶσιν δὲ σοφίας τῆς κατὰ διδασκα λίαν ἐγγινομένης διαφέρειν φαμέν· ᾗ μὲν γάρ τί ἐστιν γνῶσις, τοῦτο πάντως (14) καὶ σοφία τυγχάνει· Η δέ τι σοφία, οὐ πάντως γνῶσις. Ἐν μόνῃ γὰρ τῇ τοῦ προφορικού λόγου τὸ τῆς σοφίας όνομα φαντά- ζεται (15). Πλὴν ἀλλὰ τὸ μὴ διστάσαι περὶ Θεοῦ, * Ρ. Ον ἐγέννησα ἐν τοῖς δεσμοῖς μου. προτρεπόμενος, τως. τῆς σοφίας όνομα φαντάζεται. ἀπόδειξιν τῶν διὰ πίστεως παρει- λημμένων ἰσχυρὰν καὶ βέβαιον, • STROMATUM LIB. VII. A ab eo, si non faceret illorum causa. Is enim seipsum tradit pro Ecclesia, pro familiaribus quos ipse. in fide genuit, in exemplum iis qui suscepturi sunt summum illud officium benigni et pii doctoris, ut ostendat verborum veritatem et operetur charita- tem in Dominum. Is est ejusmodi ut a timore non redigatur in servitutem, verus in sermone, tolerans in labore, nec in prolato sermone unquam mentiens, et in eo se semper ita gerens ut non peccet : quandoquidem ipsum mendacium, ut quod cum aliquo dolo dictum sit, non est sermo otiosus, sed exercetur ad vitium. Undique ergo veritati testimonium fert solus gnosticus, et facto et ora- tione semper enim in omnibus omuino se recte gerit, et in sermone, et in actione, et in ipsa com gitatione. Hæc ergo est, ut summatim dicam, Christiani pietas et religio. Si hæc facit rite, et convenienter recta rationi, pie facit et juste. Si hæc autem ita se habent, gnosticus solus revera erit pius, justus religiosusque Dei cultor. Non est ergo Christianus atheus, quod fuerat proposi- tum ostendere philosophis, quare nullum malum vel turpe, quod est injustum, ullo modo unquam operabitur. Consequenter ergo nec se gerit impie, sed vel solus pie ac sancte Deum colit, eum, in- quam, qui vere est Deus, princeps, et rex omnium, et omnipotens, ex vera religione pure et caste colens. B CAPUT X. Quibus gradibus ad veram perfectionem tendit gnosticus. Est enim, ut ita dicam, cognitio, quædam ho minis, tanquam hominis, perfectio, quæ completur per rerum divinarum scientiam; et moribus, et vita, et sermone, congruens, et consentiens sibi et Logo divino. Per hanc enim fides perficitur, utpote cum per eam solummodo fidelis efficiatur perfe- ctus. Est ergo fides aliquod bonum intrinsecus po- situm, et quæ absque eo quod Deum quærat, Deum esse confitetur, et tanquam qui sit glorificat. Unde oportet ab hac fide eductum et in ea auctum, gra- tia Dei, quoad fieri potest, ejus accipere cognitio- nem. Dicimus autem cognitionem differre a sa- pientia quæ per doctrinam acquiritur : nam qua- tenus aliquid est cognitio, eatenus idem om- nino est etiam sapientia: quatenus autem est C D aliquid sapientia, non eatenus est omnino cogui- ED. POTTER, ED. PARIS. lus Philem. 20: dum censet e precibus Deum pie casteque concilians. COLLECT. SYLBURG. tio. In sola enim sermonis prolati cognitione, no- Cognitionem Cle- mens definit alibi demonstrationem eorum, quæ per fidem tradita sunt, firmam certam- que; sapientiam vero hic ait esse cognitionem non quamvis, sed prolati verbi opera partam, ut cum a magistro docemur, atque hanc solam hujus no- minis esse notionem. COLLECT. (12) Εγέννησεν. Sic de Onesimo D. Paul- (15) Οσίως προτρεπόμενος. F. Morellus legen- (14) Τοῦτο πάντως. Forte melius ταύτῃ πάνω (15) Εν μόνη γὰρ τῇ τοῦ προφορικού λόγου τὸ
PG 9:479οὐδὲν ὑμᾶς ὠφελήσω, ἐὰν μὴ ὑμῖν λαλήσω ἢ ἐν ἀποκαλύψει ἢ ἐν γνώσει ἢ ἐν προφητείᾳ ἢ ἐν διδαχῇ. καίτοι πράσσεταί τινα καὶ πρὸς τῶν μὴ γνωστικῶν ὀρθῶς, ἀλλ’ οὐ κατὰ λόγον, οἷον ἐπὶ ἀνδρείας. ἔνιοι γὰρ ἐκ φύσεως θυμοειδεῖς γενόμενοι, εἶτα ἄνευ τοῦ λόγου τοῦτο θρέψαντες, ἀλόγως ἐπὶ τὰ πολλὰ ὁρμῶσι καὶ ὅμοια τοῖς ἀνδρείοις δρῶσιν, ὥστε ἐνίοτε τὰ αὐτὰ κατορθοῦν οἷον βασάνους ὑπομένειν εὐκόλως, ἀλλ’ οὔτε ἀπὸ τῆς αὐτῆς αἰτίας τῷ γνωστικῷ οὔτε καὶ τὸ αὐτὸ προθέμενοι, οὐδ’ ἂν τὸ σῶμα ἅπαν ἐπιδιδῶσιν· ἀγάπην γὰρ οὐκ ἔχουσι κατὰ τὸν ἀπόστολον τὴν διὰ τῆς γνώσεως γεννωμένην. πᾶσα οὖν ἡ διὰ τοῦ ἐπιστήμονος πρᾶξις εὐπραγία, ἡ δὲ διὰ τοῦ ἀνεπιστήμονος κακοπραγία, κἂν ἔνστασιν σῴζῃ, ἐπεὶ μὴ ἐκ λογισμοῦ ἀνδρίζεται μηδὲ ἐπί τι χρήσιμον τῶν ἐπὶ ἀρετὴν καὶ ἀπὸ ἀρετῆς καταστρεφόντων τὴν πρᾶξιν κατευθύνει. ὁ δὲ αὐτὸς λόγος καὶ ἐπὶ τῶν ἄλλων ἀρετῶν, ὥστε καὶ ἐπὶ θεοσεβείας ἀνὰ λόγον. οὐ μόνον τοίνυν τοιοῦτος ἡμῖν κατὰ τὴν ὁσιότητα ὁ γνωστικός, ἀκόλουθα δὲ τῇ ἐπιστημονικῇ θεοσεβείᾳ καὶ τὰ περὶ τὴν ἄλλην πολιτείαν ἐπαγγέλματα.
ἄκρα οὐ δ πιστεῦσαι δὲ, θεμέλιος γνώσεως. Αμφω δὲ ὁ Χρι στὸς, ὅ τε θεμέλιος ἥ τε εποικοδομή, δι' οὗ καὶ ἡ ἀρχὴ καὶ τὰ τέλη. Καὶ τὰ μὲν δάσκεται, ἥ τε ἀρχὴ καὶ τὸ τέλος· πίστις λέγω καὶ ἡ ἀγάπη· ἡ γνῶσις δὲ, ἐκ παραδόσεως διαδιδομένη κατὰ χάριν Θεοῦ, τοὺς ἀξίους σφᾶς ἑαυτοὺς τῆς διδασκαλίας παρεχομένους οἷον παρακα ταθήκη εγχειρίζεται, ἀφ᾿ ἧς τὸ τῆς ἀγάπης ἀξίωμα ἐκλάμπει, ἐκ φωτός εἰς φῶς. Εἴρηται γάρ, « Τῷ ἔχοντι προστεθήσεται (16)·, τῇ μὲν πίστει, ἡ γνῶσις· τῇ δὲ γνώσει, ἡ ἀγάπη· τῇ ἀγάπῃ δὲ, ἡ κληρονομία. Γίνεται δὲ τοῦτο, ὁπότ' ἄν τις κρεμασθῇ τοῦ Κυρίου διά τε πίστεως, διά τε γνώσεως, διά τε ἀγάπης, καὶ συναναβῇ αὐτῷ ἔνθα ἐστὶν ὁ τῆς πίστεως ἡμῶν καὶ ἀγάπης Θεὸς καὶ φρουρός· ὅθεν ἐπὶ τέλει ἡ γνώσις παραδίδοται τοῖς εἰς τοῦτο ἐπιτηδείοις καὶ ἐγκρίτοις, διὰ τοῦ πλείονος παρασκευῆς καὶ προγυμνασίας δεῖ σθαι καὶ πρὸς τὸ ἀκούειν τῶν λεγομένων, καὶ εἰς και ταστολὴν βίου, καὶ εἰς τὸ ἐπὶ πλέον τῆς κατὰ νόμον δικαιοσύνης κατ' ἐπίστασιν προεληλυθέναι. Αὕτη πρὸς τέλος ἄγει τὸ ἀτελεύτητον καὶ τέλειον, προδιδά- σκουσα τὴν ἐσομένην ἡμῖν κατὰ Θεὸν μετὰ θεῶν (17) δίαιταν, ἀπολυθέντων ἡμῶν κολάσεως (18) και τιμω ρίας ἁπάσης, ἃς ἐκ τῶν ἁμαρτημάτων εἰς παιδείαν ὑπομένομεν σωτήριον· μεθ᾿ ἣν ἀπολύτρωσιν τὸ γέν ρας καὶ αἱ τιμαὶ τελειωθεῖσιν ἀποδίδονται, πεπαι· μένοις μὲν τῆς καθάρσεως, πεπαυμένοις δὲ καὶ λε:- τουργίας τῆς ἄλλης, κἂν ἁγία ᾖ καὶ ἐν ἁγίοις· ἔπειτα καθαροῖς τῇ καρδίᾳ (19) γενομένοις κατὰ τὸ προσε χὲς τοῦ Κυρίου προσμένει τῇ θεωρίᾳ τῇ ἀἰδίῳ ἀπο- κατάστασις· καὶ θεοὶ τὴν προσηγορίαν κέκληνται οι σύνθρονοι τῶν ἄλλων θεῶν τῶν ὑπὸ τῷ Σωτῆρι πρώτ των τεταγμένων γενησόμενοι. Ταχεία τοίνυν εἰς κάτ θαρσιν (20) γνῶσις, καὶ ἐπιτήδειος εἰς τὴν ἐπὶ τὸ κρεῖττον εὐπρόσδεκτον μεταβολήν. Οθεν καὶ ῥᾳδίως εἰς τὸ συγγενὲς τῆς ψυχῆς θεῖόν τε καὶ ἅγιον μετ τοικίζει, καὶ διά τινος οἰκείου φωτος διαβιβάζει τὰς προκοπὰς τὰς μυστικὰς (21) τὸν ἄνθρωπον, ἄχρις εν εἰς τὸν κορυφαῖον ἀποκαταστήσῃ τῆς ἀναπαύσεως τόπον τὸν καθαρόν (22) τῇ καρδίᾳ, πρόσωπον πρὸς σεται, θεῶν μετὰ θεῶν. Οἱ δὲ δὴ ἂν δόξωσι διαφερόντως πρὸς τὸ ὁσίως βιῶναι, οὗ τοί εἰσιν οἱ τῶνδε μὲν τῶν τόπων τῶν ἐν τῇ γῇ ἐλευ θερούμενοί τε καὶ ἀπαλλαττόμενοι, ὥσπερ δεσμωτη- ρίων, ἄνω δὲ εἰς τὴν καθαρὰν οἴκησιν ἀφικνούμενοι, καὶ ἐπὶ γῆς οἰκιζόμενοι. Τούτων δὲ αὐτῶν οἱ φιλο- σοφίᾳ ἱκανῶς καθηράμενοι ἄνευ τε σωμάτων ζῶσι τὸ παράπαν εἰς τὸν ἔπειτα χρόνον, καὶ εἰς οἰκήσεις ἔτι τούτων καλλίους ἀφικνοῦνται· « προκοπῆς τῆς μυστικής διαβιβάζει τὸν ἄνθρωπον. εποπτεύειν CLEMENTIS ALEXANDRINE B then sapientia accipitur. Verum enimvero de Deo A non dubitare, sed credere, est fundamentum cognitionis. Est autem utrumque Christus, fun- damentum, inquam, et ædificium, per quem est et principium et finis. Et extrema quidem non docentur, nempe principium et fnis; fides, in- quam, et charitas.Cognitio autem quæ datur ex tradi tione X per Dei gratiam, veluti quoddam depositum committitur iis qui seipsos doctrina dignos exhibuerint, ex qua elucescit charitatis dignitas, ex luce in lucem. Dictum est enim, « habenti dabi- tura. » Fidei quidem cognitio : cognitioni autem, charitas : charitati autem, hæreditas. Hoc autem fit quando quis pependerit a Domino per ndem, cogni- tionem, et charitatem, et una cum eo ascenderit, ubi est fidei nostræ et charitatis Deus et custos. Hinc denique traditur cognitio iis qui ad hoc sunt apti et selecti, eo quod majori præparatione opus sit et præexercitatione, et ad ea audienda quæ dicun- fur, et vitam componendam, et ad considerate pro- grediendum ad id quod est ultra eam quæ est ex lege justitiam. Ea nos deducit ad finem intermina- tum et perfectum, prius docens eam quæ nobis est futura, Deo convenientem cum diis vivendi ratio- nem, cum ab omni pœna et supplicio fuerimus li- berati, quæ sustinemus ex peccatis ad salutarem disciplinam. Post quam redemptionem, præmium et honores dantur consummatis, cum cessaverint quidem a purgatione, cessaverint autem etiam ab alio quocunque ministerio, quantumvis sancto, et inter sanctos deinde eos qui fuerint mundi corde, in propinquitatem Domini evectos, manet perpetua contemplationis restitutio, et deorum appellantur nominę, qui in iisdem sedibus sunt collocati, in quibus alii dii qui sunt primi sub Servatore consti- tuti. Est ergo cognitio, velox ad purgationem, et apta ad illam acceptam mutationem in melius. Unde eliam facile traducit ad id quod est animæ cogna- tum ac divinum et sanctum, et per cujusdamı pro- prii luminis mysticos profectus transmittit homi- c C | × P. ED. POTTER, ED. PARIS. * Luc. xix, 26. Luc. ix. et alibi. Conf. superius Protrepl. pag. 88, fetà not. 7. Paris. mens. Refert enim Plato, pessimorum hominum animas, statim ac e corpore exierint, in Tartara mitti, nunquam egressuras; eas, in quibus virtutis vitiique aliquid admistum est, variis purgationibus purificatas, tandem in beatorum sedes transire; at quæ per philosophiam in bac vita repurgatæ fuerint, quamprimum a corpore solutæ sint, summam feli- citatem consequi. Haec ille in Phædone p. : D Qui autem pie prz cæteris vixisse inveniuntur, hi sunt qui ex his ter renis locis tanquam e carcere soluti, atque liberati, ad altiora transcendunt, puramque supra terram habitant regionem. Inter has autem quicunque sa- tis per philosophiam purgati sunt, absque corpori- bus omnino totum per tempus vivunt, habitationes- que, his etiam pulchriores nanciscuntur. › Reliqua ibi videri poterunt. LoWTH. Alludit auctor ad varias illas lustrationes, quas certo ordine subibant, qui Cereris Eleusiniæ mysteria cupiebant : de quibus alibi di- ctum est. Conf. Strom. lib. vi, pag. 667, edit. Paris. 8, et Cor. xi, 12. (16) Τῷ ἔχοντι προστεθήσεται. Τῷ ἔχοντι δοθή- (17) Κατὰ Θεὸν μετὰ θεῶν. Ms. Paris., κατὰ τῶν (18) Κολάσεως. Conf. Strom. vi, pag. 668 edit. (19) Καθαροῖς τῇ καρδίᾳ. Respicit Matth. v, 8. (20) Κάθαρσιν. Platonem hoc loco sequitur Cle (21) Διαβιβάζει τὰς προκοπὰς τὰς μυστικάς Lege (22) Τον καθαρόν. Conjunxit auctor Match. v,
τὸν βίον γὰρ τοῦ γνωστικοῦ διαγράφειν ἡμῖν πρόκειται τὰ νῦν, οὐχὶ τὴν τῶν δογμάτων θεωρίαν παρατίθεσθαι, ἣν ὕστερον κατὰ τὸν ἐπιβάλλοντα καιρὸν ἐκθησόμεθα, σῴζοντες ἅμα καὶ τὴν ἀκολουθίαν. Περὶ μὲν οὖν τῶν ὅλων ἀληθῶς καὶ μεγαλοπρεπῶς διείληφεν, ὡς ἂν θείαν χωρήσας διδασκαλίαν. ἀρξάμενος γοῦν ἐκ τοῦ θαυμάζειν τὴν κτίσιν, δεῖγμα τοῦ δύνασθαι λαβεῖν τὴν γνῶσιν κομίζων οἴκοθεν, πρόθυμος μαθητὴς τοῦ κυρίου γίνεται, εὐθέως δὲ ἀκούσας θεόν τε καὶ πρόνοιαν ἐπίστευσεν ἐξ ὧν ἐθαύμασεν. ἐνθένδε οὖν ὁρμώμενος ἐκ παντὸς τρόπου συνεργεῖ πρὸς τὴν μάθησιν, πάντ’ ἐκεῖνα ποιῶν δι’ ὧν λαβεῖν δυνήσεται τὴν γνῶσιν ὧν ποθεῖ (πόθος δὲ κατὰ προκοπὴν πίστεως ἅμα ζητήσει κραθεὶς συνίσταται), τὸ δ’ ἐστὶν ἄξιον γενέσθαι τῆς τοσαύτης καὶ τηλικαύτης θεωρίας. οὕτως γεύσεται τοῦ θελήματος τοῦ θεοῦ ὁ γνωστικός· οὐ γὰρ τὰς ἀκοάς, ἀλλὰ τὴν ψυχὴν παρίστησι τοῖς ὑπὸ τῶν λεγομένων δηλουμένοις πράγμασιν. οὐσίας τοίνυν καὶ τὰ πράγματα αὐτὰ παραλαβὼν διὰ τῶν λόγων εἰκότως καὶ τὴν ψυχὴν ἐπὶ τὰ δέοντα ἄγει, τὸ μὴ μοιχεύσῃς, μὴ φονεύσῃς ἰδίως ἐκλαμβάνων ὡς εἴρηται τῷ γνωστικῷ, οὐχ ὡς παρὰ τοῖς ἄλλοις ὑπείληπται.
ἄκρα οὐ δ πιστεῦσαι δὲ, θεμέλιος γνώσεως. Αμφω δὲ ὁ Χρι στὸς, ὅ τε θεμέλιος ἥ τε εποικοδομή, δι' οὗ καὶ ἡ ἀρχὴ καὶ τὰ τέλη. Καὶ τὰ μὲν δάσκεται, ἥ τε ἀρχὴ καὶ τὸ τέλος· πίστις λέγω καὶ ἡ ἀγάπη· ἡ γνῶσις δὲ, ἐκ παραδόσεως διαδιδομένη κατὰ χάριν Θεοῦ, τοὺς ἀξίους σφᾶς ἑαυτοὺς τῆς διδασκαλίας παρεχομένους οἷον παρακα ταθήκη εγχειρίζεται, ἀφ᾿ ἧς τὸ τῆς ἀγάπης ἀξίωμα ἐκλάμπει, ἐκ φωτός εἰς φῶς. Εἴρηται γάρ, « Τῷ ἔχοντι προστεθήσεται (16)·, τῇ μὲν πίστει, ἡ γνῶσις· τῇ δὲ γνώσει, ἡ ἀγάπη· τῇ ἀγάπῃ δὲ, ἡ κληρονομία. Γίνεται δὲ τοῦτο, ὁπότ' ἄν τις κρεμασθῇ τοῦ Κυρίου διά τε πίστεως, διά τε γνώσεως, διά τε ἀγάπης, καὶ συναναβῇ αὐτῷ ἔνθα ἐστὶν ὁ τῆς πίστεως ἡμῶν καὶ ἀγάπης Θεὸς καὶ φρουρός· ὅθεν ἐπὶ τέλει ἡ γνώσις παραδίδοται τοῖς εἰς τοῦτο ἐπιτηδείοις καὶ ἐγκρίτοις, διὰ τοῦ πλείονος παρασκευῆς καὶ προγυμνασίας δεῖ σθαι καὶ πρὸς τὸ ἀκούειν τῶν λεγομένων, καὶ εἰς και ταστολὴν βίου, καὶ εἰς τὸ ἐπὶ πλέον τῆς κατὰ νόμον δικαιοσύνης κατ' ἐπίστασιν προεληλυθέναι. Αὕτη πρὸς τέλος ἄγει τὸ ἀτελεύτητον καὶ τέλειον, προδιδά- σκουσα τὴν ἐσομένην ἡμῖν κατὰ Θεὸν μετὰ θεῶν (17) δίαιταν, ἀπολυθέντων ἡμῶν κολάσεως (18) και τιμω ρίας ἁπάσης, ἃς ἐκ τῶν ἁμαρτημάτων εἰς παιδείαν ὑπομένομεν σωτήριον· μεθ᾿ ἣν ἀπολύτρωσιν τὸ γέν ρας καὶ αἱ τιμαὶ τελειωθεῖσιν ἀποδίδονται, πεπαι· μένοις μὲν τῆς καθάρσεως, πεπαυμένοις δὲ καὶ λε:- τουργίας τῆς ἄλλης, κἂν ἁγία ᾖ καὶ ἐν ἁγίοις· ἔπειτα καθαροῖς τῇ καρδίᾳ (19) γενομένοις κατὰ τὸ προσε χὲς τοῦ Κυρίου προσμένει τῇ θεωρίᾳ τῇ ἀἰδίῳ ἀπο- κατάστασις· καὶ θεοὶ τὴν προσηγορίαν κέκληνται οι σύνθρονοι τῶν ἄλλων θεῶν τῶν ὑπὸ τῷ Σωτῆρι πρώτ των τεταγμένων γενησόμενοι. Ταχεία τοίνυν εἰς κάτ θαρσιν (20) γνῶσις, καὶ ἐπιτήδειος εἰς τὴν ἐπὶ τὸ κρεῖττον εὐπρόσδεκτον μεταβολήν. Οθεν καὶ ῥᾳδίως εἰς τὸ συγγενὲς τῆς ψυχῆς θεῖόν τε καὶ ἅγιον μετ τοικίζει, καὶ διά τινος οἰκείου φωτος διαβιβάζει τὰς προκοπὰς τὰς μυστικὰς (21) τὸν ἄνθρωπον, ἄχρις εν εἰς τὸν κορυφαῖον ἀποκαταστήσῃ τῆς ἀναπαύσεως τόπον τὸν καθαρόν (22) τῇ καρδίᾳ, πρόσωπον πρὸς σεται, θεῶν μετὰ θεῶν. Οἱ δὲ δὴ ἂν δόξωσι διαφερόντως πρὸς τὸ ὁσίως βιῶναι, οὗ τοί εἰσιν οἱ τῶνδε μὲν τῶν τόπων τῶν ἐν τῇ γῇ ἐλευ θερούμενοί τε καὶ ἀπαλλαττόμενοι, ὥσπερ δεσμωτη- ρίων, ἄνω δὲ εἰς τὴν καθαρὰν οἴκησιν ἀφικνούμενοι, καὶ ἐπὶ γῆς οἰκιζόμενοι. Τούτων δὲ αὐτῶν οἱ φιλο- σοφίᾳ ἱκανῶς καθηράμενοι ἄνευ τε σωμάτων ζῶσι τὸ παράπαν εἰς τὸν ἔπειτα χρόνον, καὶ εἰς οἰκήσεις ἔτι τούτων καλλίους ἀφικνοῦνται· « προκοπῆς τῆς μυστικής διαβιβάζει τὸν ἄνθρωπον. εποπτεύειν CLEMENTIS ALEXANDRINE B then sapientia accipitur. Verum enimvero de Deo A non dubitare, sed credere, est fundamentum cognitionis. Est autem utrumque Christus, fun- damentum, inquam, et ædificium, per quem est et principium et finis. Et extrema quidem non docentur, nempe principium et fnis; fides, in- quam, et charitas.Cognitio autem quæ datur ex tradi tione X per Dei gratiam, veluti quoddam depositum committitur iis qui seipsos doctrina dignos exhibuerint, ex qua elucescit charitatis dignitas, ex luce in lucem. Dictum est enim, « habenti dabi- tura. » Fidei quidem cognitio : cognitioni autem, charitas : charitati autem, hæreditas. Hoc autem fit quando quis pependerit a Domino per ndem, cogni- tionem, et charitatem, et una cum eo ascenderit, ubi est fidei nostræ et charitatis Deus et custos. Hinc denique traditur cognitio iis qui ad hoc sunt apti et selecti, eo quod majori præparatione opus sit et præexercitatione, et ad ea audienda quæ dicun- fur, et vitam componendam, et ad considerate pro- grediendum ad id quod est ultra eam quæ est ex lege justitiam. Ea nos deducit ad finem intermina- tum et perfectum, prius docens eam quæ nobis est futura, Deo convenientem cum diis vivendi ratio- nem, cum ab omni pœna et supplicio fuerimus li- berati, quæ sustinemus ex peccatis ad salutarem disciplinam. Post quam redemptionem, præmium et honores dantur consummatis, cum cessaverint quidem a purgatione, cessaverint autem etiam ab alio quocunque ministerio, quantumvis sancto, et inter sanctos deinde eos qui fuerint mundi corde, in propinquitatem Domini evectos, manet perpetua contemplationis restitutio, et deorum appellantur nominę, qui in iisdem sedibus sunt collocati, in quibus alii dii qui sunt primi sub Servatore consti- tuti. Est ergo cognitio, velox ad purgationem, et apta ad illam acceptam mutationem in melius. Unde eliam facile traducit ad id quod est animæ cogna- tum ac divinum et sanctum, et per cujusdamı pro- prii luminis mysticos profectus transmittit homi- c C | × P. ED. POTTER, ED. PARIS. * Luc. xix, 26. Luc. ix. et alibi. Conf. superius Protrepl. pag. 88, fetà not. 7. Paris. mens. Refert enim Plato, pessimorum hominum animas, statim ac e corpore exierint, in Tartara mitti, nunquam egressuras; eas, in quibus virtutis vitiique aliquid admistum est, variis purgationibus purificatas, tandem in beatorum sedes transire; at quæ per philosophiam in bac vita repurgatæ fuerint, quamprimum a corpore solutæ sint, summam feli- citatem consequi. Haec ille in Phædone p. : D Qui autem pie prz cæteris vixisse inveniuntur, hi sunt qui ex his ter renis locis tanquam e carcere soluti, atque liberati, ad altiora transcendunt, puramque supra terram habitant regionem. Inter has autem quicunque sa- tis per philosophiam purgati sunt, absque corpori- bus omnino totum per tempus vivunt, habitationes- que, his etiam pulchriores nanciscuntur. › Reliqua ibi videri poterunt. LoWTH. Alludit auctor ad varias illas lustrationes, quas certo ordine subibant, qui Cereris Eleusiniæ mysteria cupiebant : de quibus alibi di- ctum est. Conf. Strom. lib. vi, pag. 667, edit. Paris. 8, et Cor. xi, 12. (16) Τῷ ἔχοντι προστεθήσεται. Τῷ ἔχοντι δοθή- (17) Κατὰ Θεὸν μετὰ θεῶν. Ms. Paris., κατὰ τῶν (18) Κολάσεως. Conf. Strom. vi, pag. 668 edit. (19) Καθαροῖς τῇ καρδίᾳ. Respicit Matth. v, 8. (20) Κάθαρσιν. Platonem hoc loco sequitur Cle (21) Διαβιβάζει τὰς προκοπὰς τὰς μυστικάς Lege (22) Τον καθαρόν. Conjunxit auctor Match. v,
PG 9:485Πρόεισιν οὖν ἐγγυμναζόμενος τῇ ἐπιστημονικῇ θεωρίᾳ εἰς τὸ ἐναγωνίσασθαι τοῖς καθολικώτερον καὶ μεγαλοπρεπέστερον εἰρημένοις. εἰδὼς εὖ μάλα ὅτι ὁ διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν κατὰ τὸν προφήτην κύριός ἐστιν, διὰ στόματος ἀνθρωπίνου κύριος ἐνεργῶν· ταύτῃ καὶ σάρκα ἀνείληφεν. εἰκότως οὖν οὐδέποτε τὸ ἡδὺ πρὸ τοῦ συμφέροντος αἱρεῖται, οὐδ’ ἂν προκαλῆται αὐτὸν κατά τινα περίστασιν προκαταληφθέντα ἑταιρικῶς ἐκβιαζομένη ὡραία γυνή, ἐπεὶ μηδὲ τὸν Ἰωσὴφ παράγειν τῆς ἐνστάσεως ἴσχυσεν ἡ τοῦ δεσπότου γυνή, ἀπεδύσατο δὲ αὐτῇ πρὸς βίαν κατεχούσῃ τὸν χιτῶνα, γυμνὸς μὲν τῆς ἁμαρτίας γενόμενος, τὸ κόσμιον δὲ τοῦ ἤθους περιβαλλόμενος. εἰ γὰρ καὶ οἱ τοῦ δεσπότου ὀφθαλμοὶ οὐχ ἑώρων, τοῦ Αἰγυπτίου λέγω, τὸν Ἰωσήφ, ἀλλ’ οἵ γε τοῦ παντοκράτορος ἐπεσκόπουν. ἡμεῖς μὲν γὰρ τῆς φωνῆς ἀκούομεν καὶ τὰ σώματα θεωροῦμεν, ὁ θεὸς δὲ τὸ πρᾶγμα, ἀφ’ οὗ φέρεται τὸ φωνεῖν καὶ βλέπειν, ἐξετάζει.
Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. » Ενα δὲ εἶναι τὸν Θεὸν διὰ τῶν ζη- τούντων τὸ πρόσωπον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ μεμήνυτα ὃν μόνον ὄντα Θεὸν Πατέρα ἀγαθὸν χαρακτηρίζει ὁ Σωτὴρ ἡμῶν καὶ Θεός. Ἡ γενεὰ δὲ τῶν ζητούντων τ.- τὸν τὸ γένος ἐστὶ τὸ ἐκλεκτὸν, τὸ ζητητικὸν εἰς γνώσιν. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ ᾿Απόστολος φησίν· « Οὐδὲν ὑμᾶς (55) ὠφελήσω, ἐὰν μὴ ὑμῖν λαλήσω ἢ ἐν ἀποκαλύψει, ἢ ἐν γνώσει, ἢ ἐν προφητεία, ἢ ἐν διδαχή. » Και τον πράτ σεταί τινα καὶ πρὸς τῶν μὴ γνωστικῶν ὀρθῶς, ἀλλ᾽ οἱ κατὰ λόγον, οἷον ἐπὶ ἀνδρείας. Ενιοι γὰρ ἐκ φύ σεως θυμοειδεῖς (34) γενόμενοι, εἶτα ἄνευ τοῦ λόγω τοῦτο θρέψαντες, αλόγως ἐπὶ τὰ πολλὰ ὁρμῶσι, κα ὅμοια τοῖς ἀνδρείοις ὁρῶσιν, ὥστε ἐνίοτε τὰ αὐτὰ κα τορθοῦν, οἷον βαναύσους (55) ὑπομένειν εὐκόλως· ἀπ' οὔτε ἀπὸ τῆς αὐτῆς αἰτίας τῷ γνωστική, οὔτε καὶ τὸ αὐτὸ προθέμενοι· οὐδ᾽ ἂν τὸ σῶμα ἅπαν ἐποία σιν (56). • Αγάπην γὰρ οὐκ ἔχουσι, ο κατὰ τὸν Ἀπ στολον, τὴν διὰ τῆς γνώσεως γενομένην. Πᾶσα εν τ διὰ τοῦ ἐπιστήμονος πρᾶξις εὐπραγία· ἡ δὲ διὰ τὴν ἀνεπιστήμονος κακοπραγία, κἂν ἔνστασιν σώζῃ· ἐπὶ μὴ ἐκ λογισμοῦ ἀνδρίζεται, μηδὲ ἐπί τι χρήσιμων τῶν ἐπὶ ἀρετὴν καὶ ἀπὸ ἀρετῆς καταστρεφόντων την πρᾶξιν κατευθύνει. Ὁ δὲ αὐτὸς λόγος καὶ ἐπὶ τῶν ἂ λων ἀρετῶν· ὥστε καὶ ἐπὶ θεοσεβείας ἀνάλογον. Οὐ μόνον τοίνυν τοιοῦτος ἡμῖν κατὰ τὴν ὁσιότητα ὁ για στικός· ἀκόλουθα δὲ τῇ ἐπιστημονικῇ θεοσεβείς και τὰ περὶ τὴν ἄλλην πολιτείαν ἐπαγγέλματα. Τὸν βίον γὰρ τοῦ γνωστικοῦ διαγράφειν ἡμῖν πρόκειται τὰ νύκ, οὐχὶ τὴν τῶν δογμάτων θεωρίαν παρατίθεσθαι, ἐγ ὕστερον κατὰ τὸν ἐπιβάλλοντα καιρὸν ἐκθησόμεθα. σώζοντες ἅμα καὶ τὴν ἀκολουθίαν. Α τωρ, « δν οὐδεὶς (32) ἔγνω, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν ὁ Β Περὶ μὲν οὖν τῶν ὅλων ἀληθῶς καὶ μεγαλοπρεπώς * Ρ. γινώσκει τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. Καὶ τὸν θυμὸν δὲ ἐπὶ τὴν ἀνδρείαν ἐπιφέρουσιν· ἀνδρεῖοι γὰρ εἶναι δοκοῦσιν οἱ διὰ θυμὸν ὥσπερ τὰ θηρία ἐπὶ τοὺς τρώσαντας φερό- μενοι, ὅτι καὶ οἱ ἀνδρεῖοι θυμοειδεῖς δέ· . Οἱ δὲ διὰ ταῦτα μάχιμοι μὲν, οὐκ ἀνδρεῖοι. Οὐ γὰρ διὰ τὸ καλόν, οὐδ᾽ ὡς ὁ λόγος, ἀλλὰ διὰ τὸ πάθος· Τεχνίτην ε βάναυσον Τεχνίτης και βάναυσος διαφέρει τεχνίτης μεν γάρ ἐστιν ὁ λογικής τινος τέχνης Εμπειρος καθεστώς βάναυσος δε, ὁ ἐπ λόγου δι' ἀλόγου) τινὸς ἐπιτηδεύματος. βαναύσους, βασάνους, ο λύει Οἷόν τε βαναύσους, καὶ ὑπομένειν. οὐδ' αὖ τὸ σῶμα ἅπαν ἐπιδίδεν· οὐδ᾽ αὖ τὸ τῶν μα ἅπαν ἐπιδιδόασιν· ἵνα καυθήσωνται, επιδίδωσιν επιδιδῷσιν CLEMENTIS ALEXANDRINI Patris, qui veritatem de Deo docuerit, et ex- presserit quod Deus et Pater unus est et solus om- nipotens, « quem nemo novit nisi filius, et cui Fi- lius revelaverit b., Unum autem esse Deum, per eos qui c quærunt faciem Dei Jacob, indicatum est quem solum esse Deum Patrem bonum expri- mit Servator noster et Deus. Generatio autem quærentium eum, est genus electum, quod est vi inquirendi ad cognitionem præditum. Et ideo Apostolus quoque dicit : Nihil vobis prodero nisi vobis locutus fuero aut in revelatione, aut in X cognitione, aut in prophetia, aut in doctrina c., Quanquam nonnulla quoque recte fiunt ab iis qui non sunt gnostici : sed non ex ratione, sicut fit in fortitudine. Nonnulli enim cum sint natura iracun- di, et deinde id absque ratione aluerint, ad multa citra rationem quodam feruntur impetu, faciuntque similia iis qui sunt fortes: adeo ut tanquam illibe- rales opifices eadem nonnunquam recte gerant, quod attinet ad tolerantiam : sed neque ex eadem causa, ex qua gnosticus, neque idem sibi propo- nentes, nec si totum corpus tradant. ‹ Charitatem enim non habent, o ut ait Apostolus, quæ genera- tur per cognitionem. Quæcunque ergo fit actio a sciente, ea est recta actio: quæcunque autem ab insciente, mala est, etiamsi pervicacissime persi- stat, quoniam non agit fortiter ex consideratione : neque dirigit actionem ad aliquid utile ex iis quæ ad virtutem dirigunt, et procedunt a virtute. Eadem autem ratio est etiam in aliis virtutibus: adeo ut etiam in religione obtineat. Non ergo gnosticus so- lum quoad sanctitatem eo modo se habet : verum religioni ex scientia profectæ sunt etiam consentanea præcepta de reliqua vitæ institutione. Vitam enim gnostici, nunc est nobis propositum describere, non autem adducere dogmatum coa· templationem : quam convenienti tempore postea exponemus, servato rerum ordine. C CAPUT XI. Veri gnostici vitam describere pergit, et præsertim quam fortis sit in malis ipsaque etiam morte tolerande, s: Deus ita jusserit, exponit. Is ergo universa vere et magnifice percepit, ut ED. POTTER, ED. PARIS. a Hebr. 1, 3. Paulum. terinis fortitudinis speciebus agens, Ellic. ad Ni- comachum lib. 111, c. : Et iram in fortitudinem referunt. Fortes enim videntur etiam esse qui propter iram tanquam feræ in vul- nerantes feruntur, quod et fortes iracundi sint. Idem paulo post : Propter hæc autem pugnaces sunt, non fortes. Non enim agunt propter honestatem, neque ut dictat ratio, sed propter affectum. » D • b Matth. xr, 27. c I Cor. xlv, 6. res facile pati, assuetudine didicerunt. sic distinguit Ammonius : (scribe Posit etiam pro mutatione perquam facil, scribi tormenta ; » ut sensus sit : « ut eisdem quandoque rebus veluti in tormentis ſṛ cile perferendis præclare se gerat. A qua inter pretatione neque abhorrent quæ præcedunt, neque quæ sequuntur. Lowth. hanc sententiam sic scribi voluit : vel addendumque hic putat Aro cerius, ex Cor. III. SYLBURG. Verum sensus perquam facilis erit, verbo sola accentus mulatione in converse, Quod interpres in Latina versione recte expressil. - - (32) Ὃν οὐδ. Respicit Matth. xι, 27 : Οὐδεὶς ἐπι- (33) Οὐδὲν ὑμᾶς. Τί ὑμᾶς interrogative apud B. (34) Θυμοειδεῖς. Haud aliter Aristoteles de adul- (35) Βαναύσους. Id est e tanquam opifices, lab (36) Οὐδ' ἂν τὸ σῶμα ἅπαν ἐπιδίδωσιν. Forte,
ἀκολούθως ἄρα κἂν νόσος ἐπίῃ καί τι τῶν περιστατικῶν τῷ γνωστικῷ, καὶ δὴ μάλιστα ὁ φοβερώτατος θάνατος, ἄτρεπτος μένει κατὰ τὴν ψυχήν, πάντα εἰδὼς τὰ τοιαῦτα κτίσεως ἀνάγκην εἶναι, ἀλλὰ καὶ οὕτως δυνάμει τοῦ θεοῦ φάρμακον γίνεσθαι σωτηρίας, διὰ παιδείας τοὺς ἀπηνέστερον μεταρρυθμιζομένους εὐεργετοῦντα, πρὸς τῆς ἀγαθῆς ὄντως κατ’ ἀξίαν μεριζόμενα προνοίας. Χρώμενος τοίνυν τοῖς κτιστοῖς, ὁπόταν αἱρῇ λόγος, εἰς ὅσον αἱρεῖ, κατὰ τὴν ἐπὶ τὸν κτίσαντα εὐχαριστίαν καὶ τῆς ἀπολαύσεως κύριος καθίσταται. οὐ μνησικακεῖ ποτε, οὐ χαλεπαίνει οὐδενί, κἂν μίσους ἄξιος τυγχάνῃ, ἐφ’ οἷς διαπράττεται· σέβει μὲν γὰρ τὸν ποιητήν, ἀγαπᾷ δὲ τὸν κοινωνὸν τοῦ βίου, οἰκτείρων καὶ ὑπερευχόμενος αὐτοῦ διὰ τὴν ἄγνοιαν αὐτοῦ. καὶ δὴ καὶ συμπάσχει τῷ σώματι τῷ φύσει παθητῷ ἐνδεδεμένος, ἀλλ’ οὐ πρωτοπαθεῖ κατὰ τὸ πάθος. κατὰ γοῦν τὰς ἀκουσίους περιστάσεις ἀνάγων ἑαυτὸν ἀπὸ τῶν πόνων ἐπὶ τὰ οἰκεῖα οὐ συναποφέρεται τοῖς ἀλλοτρίοις αὐτοῦ, συμπεριφέρεται δὲ τοῖς ἀναγκαίοις αὐτοῦ μόνον εἰς ὅσον ἀβλαβὴς τηρεῖται ἡ ψυχή.
Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. » Ενα δὲ εἶναι τὸν Θεὸν διὰ τῶν ζη- τούντων τὸ πρόσωπον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ μεμήνυτα ὃν μόνον ὄντα Θεὸν Πατέρα ἀγαθὸν χαρακτηρίζει ὁ Σωτὴρ ἡμῶν καὶ Θεός. Ἡ γενεὰ δὲ τῶν ζητούντων τ.- τὸν τὸ γένος ἐστὶ τὸ ἐκλεκτὸν, τὸ ζητητικὸν εἰς γνώσιν. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ ᾿Απόστολος φησίν· « Οὐδὲν ὑμᾶς (55) ὠφελήσω, ἐὰν μὴ ὑμῖν λαλήσω ἢ ἐν ἀποκαλύψει, ἢ ἐν γνώσει, ἢ ἐν προφητεία, ἢ ἐν διδαχή. » Και τον πράτ σεταί τινα καὶ πρὸς τῶν μὴ γνωστικῶν ὀρθῶς, ἀλλ᾽ οἱ κατὰ λόγον, οἷον ἐπὶ ἀνδρείας. Ενιοι γὰρ ἐκ φύ σεως θυμοειδεῖς (34) γενόμενοι, εἶτα ἄνευ τοῦ λόγω τοῦτο θρέψαντες, αλόγως ἐπὶ τὰ πολλὰ ὁρμῶσι, κα ὅμοια τοῖς ἀνδρείοις ὁρῶσιν, ὥστε ἐνίοτε τὰ αὐτὰ κα τορθοῦν, οἷον βαναύσους (55) ὑπομένειν εὐκόλως· ἀπ' οὔτε ἀπὸ τῆς αὐτῆς αἰτίας τῷ γνωστική, οὔτε καὶ τὸ αὐτὸ προθέμενοι· οὐδ᾽ ἂν τὸ σῶμα ἅπαν ἐποία σιν (56). • Αγάπην γὰρ οὐκ ἔχουσι, ο κατὰ τὸν Ἀπ στολον, τὴν διὰ τῆς γνώσεως γενομένην. Πᾶσα εν τ διὰ τοῦ ἐπιστήμονος πρᾶξις εὐπραγία· ἡ δὲ διὰ τὴν ἀνεπιστήμονος κακοπραγία, κἂν ἔνστασιν σώζῃ· ἐπὶ μὴ ἐκ λογισμοῦ ἀνδρίζεται, μηδὲ ἐπί τι χρήσιμων τῶν ἐπὶ ἀρετὴν καὶ ἀπὸ ἀρετῆς καταστρεφόντων την πρᾶξιν κατευθύνει. Ὁ δὲ αὐτὸς λόγος καὶ ἐπὶ τῶν ἂ λων ἀρετῶν· ὥστε καὶ ἐπὶ θεοσεβείας ἀνάλογον. Οὐ μόνον τοίνυν τοιοῦτος ἡμῖν κατὰ τὴν ὁσιότητα ὁ για στικός· ἀκόλουθα δὲ τῇ ἐπιστημονικῇ θεοσεβείς και τὰ περὶ τὴν ἄλλην πολιτείαν ἐπαγγέλματα. Τὸν βίον γὰρ τοῦ γνωστικοῦ διαγράφειν ἡμῖν πρόκειται τὰ νύκ, οὐχὶ τὴν τῶν δογμάτων θεωρίαν παρατίθεσθαι, ἐγ ὕστερον κατὰ τὸν ἐπιβάλλοντα καιρὸν ἐκθησόμεθα. σώζοντες ἅμα καὶ τὴν ἀκολουθίαν. Α τωρ, « δν οὐδεὶς (32) ἔγνω, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν ὁ Β Περὶ μὲν οὖν τῶν ὅλων ἀληθῶς καὶ μεγαλοπρεπώς * Ρ. γινώσκει τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. Καὶ τὸν θυμὸν δὲ ἐπὶ τὴν ἀνδρείαν ἐπιφέρουσιν· ἀνδρεῖοι γὰρ εἶναι δοκοῦσιν οἱ διὰ θυμὸν ὥσπερ τὰ θηρία ἐπὶ τοὺς τρώσαντας φερό- μενοι, ὅτι καὶ οἱ ἀνδρεῖοι θυμοειδεῖς δέ· . Οἱ δὲ διὰ ταῦτα μάχιμοι μὲν, οὐκ ἀνδρεῖοι. Οὐ γὰρ διὰ τὸ καλόν, οὐδ᾽ ὡς ὁ λόγος, ἀλλὰ διὰ τὸ πάθος· Τεχνίτην ε βάναυσον Τεχνίτης και βάναυσος διαφέρει τεχνίτης μεν γάρ ἐστιν ὁ λογικής τινος τέχνης Εμπειρος καθεστώς βάναυσος δε, ὁ ἐπ λόγου δι' ἀλόγου) τινὸς ἐπιτηδεύματος. βαναύσους, βασάνους, ο λύει Οἷόν τε βαναύσους, καὶ ὑπομένειν. οὐδ' αὖ τὸ σῶμα ἅπαν ἐπιδίδεν· οὐδ᾽ αὖ τὸ τῶν μα ἅπαν ἐπιδιδόασιν· ἵνα καυθήσωνται, επιδίδωσιν επιδιδῷσιν CLEMENTIS ALEXANDRINI Patris, qui veritatem de Deo docuerit, et ex- presserit quod Deus et Pater unus est et solus om- nipotens, « quem nemo novit nisi filius, et cui Fi- lius revelaverit b., Unum autem esse Deum, per eos qui c quærunt faciem Dei Jacob, indicatum est quem solum esse Deum Patrem bonum expri- mit Servator noster et Deus. Generatio autem quærentium eum, est genus electum, quod est vi inquirendi ad cognitionem præditum. Et ideo Apostolus quoque dicit : Nihil vobis prodero nisi vobis locutus fuero aut in revelatione, aut in X cognitione, aut in prophetia, aut in doctrina c., Quanquam nonnulla quoque recte fiunt ab iis qui non sunt gnostici : sed non ex ratione, sicut fit in fortitudine. Nonnulli enim cum sint natura iracun- di, et deinde id absque ratione aluerint, ad multa citra rationem quodam feruntur impetu, faciuntque similia iis qui sunt fortes: adeo ut tanquam illibe- rales opifices eadem nonnunquam recte gerant, quod attinet ad tolerantiam : sed neque ex eadem causa, ex qua gnosticus, neque idem sibi propo- nentes, nec si totum corpus tradant. ‹ Charitatem enim non habent, o ut ait Apostolus, quæ genera- tur per cognitionem. Quæcunque ergo fit actio a sciente, ea est recta actio: quæcunque autem ab insciente, mala est, etiamsi pervicacissime persi- stat, quoniam non agit fortiter ex consideratione : neque dirigit actionem ad aliquid utile ex iis quæ ad virtutem dirigunt, et procedunt a virtute. Eadem autem ratio est etiam in aliis virtutibus: adeo ut etiam in religione obtineat. Non ergo gnosticus so- lum quoad sanctitatem eo modo se habet : verum religioni ex scientia profectæ sunt etiam consentanea præcepta de reliqua vitæ institutione. Vitam enim gnostici, nunc est nobis propositum describere, non autem adducere dogmatum coa· templationem : quam convenienti tempore postea exponemus, servato rerum ordine. C CAPUT XI. Veri gnostici vitam describere pergit, et præsertim quam fortis sit in malis ipsaque etiam morte tolerande, s: Deus ita jusserit, exponit. Is ergo universa vere et magnifice percepit, ut ED. POTTER, ED. PARIS. a Hebr. 1, 3. Paulum. terinis fortitudinis speciebus agens, Ellic. ad Ni- comachum lib. 111, c. : Et iram in fortitudinem referunt. Fortes enim videntur etiam esse qui propter iram tanquam feræ in vul- nerantes feruntur, quod et fortes iracundi sint. Idem paulo post : Propter hæc autem pugnaces sunt, non fortes. Non enim agunt propter honestatem, neque ut dictat ratio, sed propter affectum. » D • b Matth. xr, 27. c I Cor. xlv, 6. res facile pati, assuetudine didicerunt. sic distinguit Ammonius : (scribe Posit etiam pro mutatione perquam facil, scribi tormenta ; » ut sensus sit : « ut eisdem quandoque rebus veluti in tormentis ſṛ cile perferendis præclare se gerat. A qua inter pretatione neque abhorrent quæ præcedunt, neque quæ sequuntur. Lowth. hanc sententiam sic scribi voluit : vel addendumque hic putat Aro cerius, ex Cor. III. SYLBURG. Verum sensus perquam facilis erit, verbo sola accentus mulatione in converse, Quod interpres in Latina versione recte expressil. - - (32) Ὃν οὐδ. Respicit Matth. xι, 27 : Οὐδεὶς ἐπι- (33) Οὐδὲν ὑμᾶς. Τί ὑμᾶς interrogative apud B. (34) Θυμοειδεῖς. Haud aliter Aristoteles de adul- (35) Βαναύσους. Id est e tanquam opifices, lab (36) Οὐδ' ἂν τὸ σῶμα ἅπαν ἐπιδίδωσιν. Forte,
οὐ γάρ που ἐν ὑπολήψει, ἀλλ’ οὐδὲ ἐν τῷ δοκεῖν πιστὸς εἶναι βούλεται, γνώσει δὲ καὶ ἀληθείᾳ, ὅ ἐστιν ἔργῳ βεβαίῳ καὶ λόγῳ [καὶ] ἐνεργῷ. οὐκοῦν οὐ μόνον ἐπαινεῖ τὰ καλά, ἀλλὰ καὶ αὐτὸς βιάζεται εἶναι καλός, ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ καὶ πιστοῦ δούλου μεταβαίνων δι’ ἀγάπης εἰς φίλον διὰ τὸ τέλεον τῆς ἕξεως, ὃ ἐκ μαθήσεως τῆς ἀληθοῦς καὶ συνασκήσεως πολλῆς καθαρῶς ἐκτήσατο. Ὡς ἂν οὖν ἐπ’ ἄκρον γνώσεως ἥκειν βιαζόμενος, τῷ ἤθει κεκοσμημένος, τῷ σχήματι κατεσταλμένος, πάντα ἐκεῖνα ἔχων ὅσα πλεονεκτήματά ἐστιν τοῦ κατ’ ἀλήθειαν γνωστικοῦ, εἰς τὰς εἰκόνας ἀφορῶν τὰς καλάς, πολλοὺς μὲν τοὺς κατωρθωκότας πρὸ αὐτοῦ πατριάρχας, παμπόλλους δὲ προφήτας, ἀπείρους δ’ ὅσους ἡμῖν ἀριθμῷ λογιζόμενος ἀγγέλους καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι κύριον τὸν διδάξαντα καὶ παραστήσαντα δυνατὸν εἶναι τὸν κορυφαῖον ἐκεῖνον κτήσασθαι βίον, διὰ τοῦτο τὰ πρόχειρα πάντα τοῦ κόσμου καλὰ οὐκ ἀγαπᾷ, ἵνα μὴ καταμείνῃ χαμαί, ἀλλὰ τὰ ἐλπιζόμενα, μᾶλλον δὲ τὰ ἐγνωσμένα ἤδη, εἰς κατάληψιν δὲ ἐλπιζόμενα.
Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. » Ενα δὲ εἶναι τὸν Θεὸν διὰ τῶν ζη- τούντων τὸ πρόσωπον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ μεμήνυτα ὃν μόνον ὄντα Θεὸν Πατέρα ἀγαθὸν χαρακτηρίζει ὁ Σωτὴρ ἡμῶν καὶ Θεός. Ἡ γενεὰ δὲ τῶν ζητούντων τ.- τὸν τὸ γένος ἐστὶ τὸ ἐκλεκτὸν, τὸ ζητητικὸν εἰς γνώσιν. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ ᾿Απόστολος φησίν· « Οὐδὲν ὑμᾶς (55) ὠφελήσω, ἐὰν μὴ ὑμῖν λαλήσω ἢ ἐν ἀποκαλύψει, ἢ ἐν γνώσει, ἢ ἐν προφητεία, ἢ ἐν διδαχή. » Και τον πράτ σεταί τινα καὶ πρὸς τῶν μὴ γνωστικῶν ὀρθῶς, ἀλλ᾽ οἱ κατὰ λόγον, οἷον ἐπὶ ἀνδρείας. Ενιοι γὰρ ἐκ φύ σεως θυμοειδεῖς (34) γενόμενοι, εἶτα ἄνευ τοῦ λόγω τοῦτο θρέψαντες, αλόγως ἐπὶ τὰ πολλὰ ὁρμῶσι, κα ὅμοια τοῖς ἀνδρείοις ὁρῶσιν, ὥστε ἐνίοτε τὰ αὐτὰ κα τορθοῦν, οἷον βαναύσους (55) ὑπομένειν εὐκόλως· ἀπ' οὔτε ἀπὸ τῆς αὐτῆς αἰτίας τῷ γνωστική, οὔτε καὶ τὸ αὐτὸ προθέμενοι· οὐδ᾽ ἂν τὸ σῶμα ἅπαν ἐποία σιν (56). • Αγάπην γὰρ οὐκ ἔχουσι, ο κατὰ τὸν Ἀπ στολον, τὴν διὰ τῆς γνώσεως γενομένην. Πᾶσα εν τ διὰ τοῦ ἐπιστήμονος πρᾶξις εὐπραγία· ἡ δὲ διὰ τὴν ἀνεπιστήμονος κακοπραγία, κἂν ἔνστασιν σώζῃ· ἐπὶ μὴ ἐκ λογισμοῦ ἀνδρίζεται, μηδὲ ἐπί τι χρήσιμων τῶν ἐπὶ ἀρετὴν καὶ ἀπὸ ἀρετῆς καταστρεφόντων την πρᾶξιν κατευθύνει. Ὁ δὲ αὐτὸς λόγος καὶ ἐπὶ τῶν ἂ λων ἀρετῶν· ὥστε καὶ ἐπὶ θεοσεβείας ἀνάλογον. Οὐ μόνον τοίνυν τοιοῦτος ἡμῖν κατὰ τὴν ὁσιότητα ὁ για στικός· ἀκόλουθα δὲ τῇ ἐπιστημονικῇ θεοσεβείς και τὰ περὶ τὴν ἄλλην πολιτείαν ἐπαγγέλματα. Τὸν βίον γὰρ τοῦ γνωστικοῦ διαγράφειν ἡμῖν πρόκειται τὰ νύκ, οὐχὶ τὴν τῶν δογμάτων θεωρίαν παρατίθεσθαι, ἐγ ὕστερον κατὰ τὸν ἐπιβάλλοντα καιρὸν ἐκθησόμεθα. σώζοντες ἅμα καὶ τὴν ἀκολουθίαν. Α τωρ, « δν οὐδεὶς (32) ἔγνω, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν ὁ Β Περὶ μὲν οὖν τῶν ὅλων ἀληθῶς καὶ μεγαλοπρεπώς * Ρ. γινώσκει τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. Καὶ τὸν θυμὸν δὲ ἐπὶ τὴν ἀνδρείαν ἐπιφέρουσιν· ἀνδρεῖοι γὰρ εἶναι δοκοῦσιν οἱ διὰ θυμὸν ὥσπερ τὰ θηρία ἐπὶ τοὺς τρώσαντας φερό- μενοι, ὅτι καὶ οἱ ἀνδρεῖοι θυμοειδεῖς δέ· . Οἱ δὲ διὰ ταῦτα μάχιμοι μὲν, οὐκ ἀνδρεῖοι. Οὐ γὰρ διὰ τὸ καλόν, οὐδ᾽ ὡς ὁ λόγος, ἀλλὰ διὰ τὸ πάθος· Τεχνίτην ε βάναυσον Τεχνίτης και βάναυσος διαφέρει τεχνίτης μεν γάρ ἐστιν ὁ λογικής τινος τέχνης Εμπειρος καθεστώς βάναυσος δε, ὁ ἐπ λόγου δι' ἀλόγου) τινὸς ἐπιτηδεύματος. βαναύσους, βασάνους, ο λύει Οἷόν τε βαναύσους, καὶ ὑπομένειν. οὐδ' αὖ τὸ σῶμα ἅπαν ἐπιδίδεν· οὐδ᾽ αὖ τὸ τῶν μα ἅπαν ἐπιδιδόασιν· ἵνα καυθήσωνται, επιδίδωσιν επιδιδῷσιν CLEMENTIS ALEXANDRINI Patris, qui veritatem de Deo docuerit, et ex- presserit quod Deus et Pater unus est et solus om- nipotens, « quem nemo novit nisi filius, et cui Fi- lius revelaverit b., Unum autem esse Deum, per eos qui c quærunt faciem Dei Jacob, indicatum est quem solum esse Deum Patrem bonum expri- mit Servator noster et Deus. Generatio autem quærentium eum, est genus electum, quod est vi inquirendi ad cognitionem præditum. Et ideo Apostolus quoque dicit : Nihil vobis prodero nisi vobis locutus fuero aut in revelatione, aut in X cognitione, aut in prophetia, aut in doctrina c., Quanquam nonnulla quoque recte fiunt ab iis qui non sunt gnostici : sed non ex ratione, sicut fit in fortitudine. Nonnulli enim cum sint natura iracun- di, et deinde id absque ratione aluerint, ad multa citra rationem quodam feruntur impetu, faciuntque similia iis qui sunt fortes: adeo ut tanquam illibe- rales opifices eadem nonnunquam recte gerant, quod attinet ad tolerantiam : sed neque ex eadem causa, ex qua gnosticus, neque idem sibi propo- nentes, nec si totum corpus tradant. ‹ Charitatem enim non habent, o ut ait Apostolus, quæ genera- tur per cognitionem. Quæcunque ergo fit actio a sciente, ea est recta actio: quæcunque autem ab insciente, mala est, etiamsi pervicacissime persi- stat, quoniam non agit fortiter ex consideratione : neque dirigit actionem ad aliquid utile ex iis quæ ad virtutem dirigunt, et procedunt a virtute. Eadem autem ratio est etiam in aliis virtutibus: adeo ut etiam in religione obtineat. Non ergo gnosticus so- lum quoad sanctitatem eo modo se habet : verum religioni ex scientia profectæ sunt etiam consentanea præcepta de reliqua vitæ institutione. Vitam enim gnostici, nunc est nobis propositum describere, non autem adducere dogmatum coa· templationem : quam convenienti tempore postea exponemus, servato rerum ordine. C CAPUT XI. Veri gnostici vitam describere pergit, et præsertim quam fortis sit in malis ipsaque etiam morte tolerande, s: Deus ita jusserit, exponit. Is ergo universa vere et magnifice percepit, ut ED. POTTER, ED. PARIS. a Hebr. 1, 3. Paulum. terinis fortitudinis speciebus agens, Ellic. ad Ni- comachum lib. 111, c. : Et iram in fortitudinem referunt. Fortes enim videntur etiam esse qui propter iram tanquam feræ in vul- nerantes feruntur, quod et fortes iracundi sint. Idem paulo post : Propter hæc autem pugnaces sunt, non fortes. Non enim agunt propter honestatem, neque ut dictat ratio, sed propter affectum. » D • b Matth. xr, 27. c I Cor. xlv, 6. res facile pati, assuetudine didicerunt. sic distinguit Ammonius : (scribe Posit etiam pro mutatione perquam facil, scribi tormenta ; » ut sensus sit : « ut eisdem quandoque rebus veluti in tormentis ſṛ cile perferendis præclare se gerat. A qua inter pretatione neque abhorrent quæ præcedunt, neque quæ sequuntur. Lowth. hanc sententiam sic scribi voluit : vel addendumque hic putat Aro cerius, ex Cor. III. SYLBURG. Verum sensus perquam facilis erit, verbo sola accentus mulatione in converse, Quod interpres in Latina versione recte expressil. - - (32) Ὃν οὐδ. Respicit Matth. xι, 27 : Οὐδεὶς ἐπι- (33) Οὐδὲν ὑμᾶς. Τί ὑμᾶς interrogative apud B. (34) Θυμοειδεῖς. Haud aliter Aristoteles de adul- (35) Βαναύσους. Id est e tanquam opifices, lab (36) Οὐδ' ἂν τὸ σῶμα ἅπαν ἐπιδίδωσιν. Forte,
ταύτῃ ἄρα τοὺς πόνους καὶ τὰς βασάνους καὶ τὰς θλίψεις, οὐχ ὡς παρὰ τοῖς φιλοσόφοις οἱ ἀνδρεῖοι, ἐλπίδι τοῦ παύσασθαι μὲν τὰ ἐνεστῶτα ἀλγεινά, αὖθις δὲ τῶν ἡδέων μετασχεῖν, ὑπομένει, ἀλλ’ ἡ γνῶσις αὐτῷ πεῖσμα βεβαιότατον ἐνεγέννησεν τῆς τῶν μελλόντων [ἐλπίδων] ἀπολήψεως. διόπερ οὐ μόνον τῶν ἐνταῦθα κολάσεων, ἀλλὰ καὶ τῶν ἡδέων ἁπάντων καταφρονεῖ. φασὶ γοῦν τὸν μακάριον Πέτρον θεασάμενον τὴν αὑτοῦ γυναῖκα ἀγομένην τὴν ἐπὶ θάνατον, ἡσθῆναι μὲν τῆς κλήσεως χάριν καὶ τῆς εἰς οἶκον ἀνακομιδῆς, ἐπιφωνῆσαι δὲ εὖ μάλα προτρεπτικῶς τε καὶ παρακλητικῶς, ἐξ ὀνόματος προσειπόντα μέμνησο, ὦ αὕτη, τοῦ κυρίου. τοιοῦτος ἦν ὁ τῶν μακαρίων γάμος καὶ ἡ μέχρι τῶν φιλτάτων τελεία διάθεσις. ταύτῃ καὶ ὁ ἀπόστολος ὁ γαμῶν φησιν ὡς μὴ γαμῶν. ἀπροσπαθῆ τὸν γάμον ἀξιῶν εἶναι καὶ ἀπερίσπαστον τῆς πρὸς τὸν κύριον ἀγάπης, ἧς ἔχεσθαι ἀποδημούσῃ τοῦ βίου πρὸς τὸν κύριον τῇ γυναικὶ ὁ τῷ ὄντι ἀνὴρ παρῄνεσεν. ἆρ’ οὐ πρόδηλος ἦν ἡ πίστις αὐτοῖς τῆς μετὰ θάνατον ἐλπίδος τοῖς καὶ ἐν αὐταῖς τῶν κολάσεων ταῖς ἀκμαῖς εὐχαριστοῦσι τῷ θεῷ;
Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. » Ενα δὲ εἶναι τὸν Θεὸν διὰ τῶν ζη- τούντων τὸ πρόσωπον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ μεμήνυτα ὃν μόνον ὄντα Θεὸν Πατέρα ἀγαθὸν χαρακτηρίζει ὁ Σωτὴρ ἡμῶν καὶ Θεός. Ἡ γενεὰ δὲ τῶν ζητούντων τ.- τὸν τὸ γένος ἐστὶ τὸ ἐκλεκτὸν, τὸ ζητητικὸν εἰς γνώσιν. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ ᾿Απόστολος φησίν· « Οὐδὲν ὑμᾶς (55) ὠφελήσω, ἐὰν μὴ ὑμῖν λαλήσω ἢ ἐν ἀποκαλύψει, ἢ ἐν γνώσει, ἢ ἐν προφητεία, ἢ ἐν διδαχή. » Και τον πράτ σεταί τινα καὶ πρὸς τῶν μὴ γνωστικῶν ὀρθῶς, ἀλλ᾽ οἱ κατὰ λόγον, οἷον ἐπὶ ἀνδρείας. Ενιοι γὰρ ἐκ φύ σεως θυμοειδεῖς (34) γενόμενοι, εἶτα ἄνευ τοῦ λόγω τοῦτο θρέψαντες, αλόγως ἐπὶ τὰ πολλὰ ὁρμῶσι, κα ὅμοια τοῖς ἀνδρείοις ὁρῶσιν, ὥστε ἐνίοτε τὰ αὐτὰ κα τορθοῦν, οἷον βαναύσους (55) ὑπομένειν εὐκόλως· ἀπ' οὔτε ἀπὸ τῆς αὐτῆς αἰτίας τῷ γνωστική, οὔτε καὶ τὸ αὐτὸ προθέμενοι· οὐδ᾽ ἂν τὸ σῶμα ἅπαν ἐποία σιν (56). • Αγάπην γὰρ οὐκ ἔχουσι, ο κατὰ τὸν Ἀπ στολον, τὴν διὰ τῆς γνώσεως γενομένην. Πᾶσα εν τ διὰ τοῦ ἐπιστήμονος πρᾶξις εὐπραγία· ἡ δὲ διὰ τὴν ἀνεπιστήμονος κακοπραγία, κἂν ἔνστασιν σώζῃ· ἐπὶ μὴ ἐκ λογισμοῦ ἀνδρίζεται, μηδὲ ἐπί τι χρήσιμων τῶν ἐπὶ ἀρετὴν καὶ ἀπὸ ἀρετῆς καταστρεφόντων την πρᾶξιν κατευθύνει. Ὁ δὲ αὐτὸς λόγος καὶ ἐπὶ τῶν ἂ λων ἀρετῶν· ὥστε καὶ ἐπὶ θεοσεβείας ἀνάλογον. Οὐ μόνον τοίνυν τοιοῦτος ἡμῖν κατὰ τὴν ὁσιότητα ὁ για στικός· ἀκόλουθα δὲ τῇ ἐπιστημονικῇ θεοσεβείς και τὰ περὶ τὴν ἄλλην πολιτείαν ἐπαγγέλματα. Τὸν βίον γὰρ τοῦ γνωστικοῦ διαγράφειν ἡμῖν πρόκειται τὰ νύκ, οὐχὶ τὴν τῶν δογμάτων θεωρίαν παρατίθεσθαι, ἐγ ὕστερον κατὰ τὸν ἐπιβάλλοντα καιρὸν ἐκθησόμεθα. σώζοντες ἅμα καὶ τὴν ἀκολουθίαν. Α τωρ, « δν οὐδεὶς (32) ἔγνω, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν ὁ Β Περὶ μὲν οὖν τῶν ὅλων ἀληθῶς καὶ μεγαλοπρεπώς * Ρ. γινώσκει τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. Καὶ τὸν θυμὸν δὲ ἐπὶ τὴν ἀνδρείαν ἐπιφέρουσιν· ἀνδρεῖοι γὰρ εἶναι δοκοῦσιν οἱ διὰ θυμὸν ὥσπερ τὰ θηρία ἐπὶ τοὺς τρώσαντας φερό- μενοι, ὅτι καὶ οἱ ἀνδρεῖοι θυμοειδεῖς δέ· . Οἱ δὲ διὰ ταῦτα μάχιμοι μὲν, οὐκ ἀνδρεῖοι. Οὐ γὰρ διὰ τὸ καλόν, οὐδ᾽ ὡς ὁ λόγος, ἀλλὰ διὰ τὸ πάθος· Τεχνίτην ε βάναυσον Τεχνίτης και βάναυσος διαφέρει τεχνίτης μεν γάρ ἐστιν ὁ λογικής τινος τέχνης Εμπειρος καθεστώς βάναυσος δε, ὁ ἐπ λόγου δι' ἀλόγου) τινὸς ἐπιτηδεύματος. βαναύσους, βασάνους, ο λύει Οἷόν τε βαναύσους, καὶ ὑπομένειν. οὐδ' αὖ τὸ σῶμα ἅπαν ἐπιδίδεν· οὐδ᾽ αὖ τὸ τῶν μα ἅπαν ἐπιδιδόασιν· ἵνα καυθήσωνται, επιδίδωσιν επιδιδῷσιν CLEMENTIS ALEXANDRINI Patris, qui veritatem de Deo docuerit, et ex- presserit quod Deus et Pater unus est et solus om- nipotens, « quem nemo novit nisi filius, et cui Fi- lius revelaverit b., Unum autem esse Deum, per eos qui c quærunt faciem Dei Jacob, indicatum est quem solum esse Deum Patrem bonum expri- mit Servator noster et Deus. Generatio autem quærentium eum, est genus electum, quod est vi inquirendi ad cognitionem præditum. Et ideo Apostolus quoque dicit : Nihil vobis prodero nisi vobis locutus fuero aut in revelatione, aut in X cognitione, aut in prophetia, aut in doctrina c., Quanquam nonnulla quoque recte fiunt ab iis qui non sunt gnostici : sed non ex ratione, sicut fit in fortitudine. Nonnulli enim cum sint natura iracun- di, et deinde id absque ratione aluerint, ad multa citra rationem quodam feruntur impetu, faciuntque similia iis qui sunt fortes: adeo ut tanquam illibe- rales opifices eadem nonnunquam recte gerant, quod attinet ad tolerantiam : sed neque ex eadem causa, ex qua gnosticus, neque idem sibi propo- nentes, nec si totum corpus tradant. ‹ Charitatem enim non habent, o ut ait Apostolus, quæ genera- tur per cognitionem. Quæcunque ergo fit actio a sciente, ea est recta actio: quæcunque autem ab insciente, mala est, etiamsi pervicacissime persi- stat, quoniam non agit fortiter ex consideratione : neque dirigit actionem ad aliquid utile ex iis quæ ad virtutem dirigunt, et procedunt a virtute. Eadem autem ratio est etiam in aliis virtutibus: adeo ut etiam in religione obtineat. Non ergo gnosticus so- lum quoad sanctitatem eo modo se habet : verum religioni ex scientia profectæ sunt etiam consentanea præcepta de reliqua vitæ institutione. Vitam enim gnostici, nunc est nobis propositum describere, non autem adducere dogmatum coa· templationem : quam convenienti tempore postea exponemus, servato rerum ordine. C CAPUT XI. Veri gnostici vitam describere pergit, et præsertim quam fortis sit in malis ipsaque etiam morte tolerande, s: Deus ita jusserit, exponit. Is ergo universa vere et magnifice percepit, ut ED. POTTER, ED. PARIS. a Hebr. 1, 3. Paulum. terinis fortitudinis speciebus agens, Ellic. ad Ni- comachum lib. 111, c. : Et iram in fortitudinem referunt. Fortes enim videntur etiam esse qui propter iram tanquam feræ in vul- nerantes feruntur, quod et fortes iracundi sint. Idem paulo post : Propter hæc autem pugnaces sunt, non fortes. Non enim agunt propter honestatem, neque ut dictat ratio, sed propter affectum. » D • b Matth. xr, 27. c I Cor. xlv, 6. res facile pati, assuetudine didicerunt. sic distinguit Ammonius : (scribe Posit etiam pro mutatione perquam facil, scribi tormenta ; » ut sensus sit : « ut eisdem quandoque rebus veluti in tormentis ſṛ cile perferendis præclare se gerat. A qua inter pretatione neque abhorrent quæ præcedunt, neque quæ sequuntur. Lowth. hanc sententiam sic scribi voluit : vel addendumque hic putat Aro cerius, ex Cor. III. SYLBURG. Verum sensus perquam facilis erit, verbo sola accentus mulatione in converse, Quod interpres in Latina versione recte expressil. - - (32) Ὃν οὐδ. Respicit Matth. xι, 27 : Οὐδεὶς ἐπι- (33) Οὐδὲν ὑμᾶς. Τί ὑμᾶς interrogative apud B. (34) Θυμοειδεῖς. Haud aliter Aristoteles de adul- (35) Βαναύσους. Id est e tanquam opifices, lab (36) Οὐδ' ἂν τὸ σῶμα ἅπαν ἐπιδίδωσιν. Forte,
PG 9:489βεβαίαν γάρ, οἶμαι, τὴν πίστιν ἐκέκτηντο, ᾗ κατηκολούθουν πισταὶ καὶ [αἱ] ἐνέργειαι, ἔστιν οὖν ἐν πάσῃ περιστάσει ἐρρωμένη τοῦ γνωστικοῦ ἡ ψυχή, οἷον ἀθλητοῦ τὸ σῶμα ἐν ἄκρᾳ εὐεξίᾳ καὶ ῥώμῃ καθεστηκυῖα. εὔβουλος μὲν γὰρ ὑπάρχει περὶ τὰ ἀνθρώπων, τῷ δικαίῳ τὸ πρακτέον γνωματεύουσα, τὰς ἀρχὰς θεόθεν ἄνωθεν καὶ πρὸς τὴν θείαν ἐξομοίωσιν πραότητα ἡδονῶν καὶ λυπῶν σωματικῶν περιπεποιημένη· κατεξανίσταται δὲ τῶν φόβων εὐθαρσῶς καὶ πεποιθ[ότ]ως τῷ θεῷ. ἀτεχνῶς οὖν ἐπίγειος εἰκὼν θείας δυνάμεως ἡ γνωστικὴ ψυχή, τελείᾳ ἀρετῇ κεκοσμημένη, ἐκ πάντων ἅμα τούτων, φύσεως, ἀσκήσεως, λόγου, συνηυξημένῃ. τοῦτο τὸ κάλλος τῆς ψυχῆς νεὼς γίνεται τοῦ ἁγίου πνεύματος ὅταν διάθεσιν ὁμολογουμένην τῷ εὐαγγελίῳ κατὰ πάντα κτήσηται τὸν βίον. ὁ τοιοῦτος ἄρα κατεξανίσταται παντὸς φόβου, παντὸς δεινοῦ, οὐ μόνον θανάτου, ἀλλὰ καὶ πενίας καὶ νόσου ἀδοξίας τε καὶ τῶν ὅσα τούτοις συγγενῆ, ἀήττητος ἡδονῇ γενόμενος καὶ τῶν ἀλόγων ἐπιθυμιῶν κύριος. εὖ γὰρ οἶδεν τὰ ποιητέα καὶ μή, ἐγνωκὼς κατὰ κράτος τά τε τῷ ὄντι δεινὰ καὶ τὰ μή.
Β παθητῷ ἐνδεδεμένος. Ἀλλὰ οὐ πρωτοπαθεί κατά τ πάθος. Κατά (41.) γ' οὖν τὰς ἀκουσίους περιστάσεις, ἀνάγων ἑαυτὸν ἀπὸ τῶν πόνων ἐπὶ τὰ οἰκεῖα, οὐ συν- ποφέρεται τοῖς ἀλλοτρίοις αὐτοῦ· συμπεριφέρεται σε τοῖς ἀναγκαίοις αὐτοῦ μόνον, εἰς ὅσον ἀβλαβής τηρεί ται ἡ ψυχή. Οὐ γάρ που ἐν ὑπολήψει, ἀλλ' οὐδὲ ἐν τῷ δοκεῖν, πιστὸς εἶναι βούλεται γνώσει δὲ καὶ ἀληθείας, ὅ ἐστιν ἔργῳ βεβαίῳ, καὶ λόγῳ, καὶ ἐνεργῷ (42) Οὐκοῦν οὐ μόνον ἐπαινεῖ τὰ καλὰ, ἀλλὰ καὶ αὐτὸς βιάζεται είναι καλός, ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ καὶ πιστ δούλου μεταβαίνων δι᾿ ἀγάπης εἰς φίλον, διε τὸ τέλεον τῆς ἕξεως, ὃ ἐκ μαθήσεως τῆς ἀληθοῦς καὶ συνασκήσεως (45) πολλῆς καθαρῶς ἐκτήσεις ὡς ἂν οὖν ἐπ' ἄκρον γνώσεως ήκειν βιαζόμενος, τῷ ἤθει κεκοσμημένος, τῷ σχήματι κατεσταλμένος πάντα ἐκεῖνα ἔχων ὅσα πλεονεκτήματά ἐστι του κατ' ἀλήθειαν γνωστικοῦ, εἰς τὰς εἰκόνας ἀροφών τὰς καλάς, πολλοὺς μὲν τοὺς κατωρθωκότας τρεις αὐτοῦ πατριάρχας, παμπόλλους δὲ προφήτας, ἀπεί ρους δ' ὅσους ἡμῖν ἀριθμῷ λογιζόμενος (44) ἀγγέ λους, καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι Κύριον, τὴν διδάξαντα καὶ τα ραστήσαντα δυνατὸν εἶναι τὸν κορυφαῖον ἐκεῖνον κτί σασθαι βίον· διὰ τοῦτο τὰ πρόχειρα πάντα τοῦ καρ σμου καλὰ οὐκ ἀγαπᾷ, ἵνα μὴ καταμείνῃ χαμε, ἀλλὰ τὰ ἐλπιζόμενα, μᾶλλον δὲ τὰ ἐγνωσμένα ξε εἰς κατάληψιν δὲ ἐλπιζόμενα. Ταύτῃ ἄρα τους το νους καὶ τὰς βασάνους, καὶ τὰς θλίψεις, οὐχ ὡς ταυ ρὰ τοῖς φιλοσόφοις οἱ ἀνδρεῖοι, ἐλπίδι τοῦ ταύτι σθαι (45) μὲν τὰ ἐνεστῶτα ἀλγεινά, αὖθις δε των ἡδέων μετασχεῖν, ὑπομένει· ἀλλ' ἡ γνῶσις αὐτῷ πεῖσμα βεβαιότατον ἐνεγέννησε τῆς τῶν μελλόντων ἐλπίδων (46) ἀπολήψεως. Διόπερ οὐ μόνον τῶν ἐν ταῦθα κολάσεων, ἀλλὰ καὶ τῶν ἡδέων ἁπάντων κ2- ταφρονεῖ. Φασί γ' οὖν (47) τον μακάριον Πέτρον, θεασάμενον τὴν αὐτοῦ γυναῖκα (49) ἀγομένην την ἐπὶ θάνατον (49), ἡσθῆναι μὲν τῆς κλήσεως χάριν, καὶ τῆς εἰς οἶκον ἀνακομιδῆς, ἐπιφωνῆσαι δὲ εὖ μέλι προτρεπτικῶς τε καὶ παρακλητικῶς ἐξ ὀνόματα προσειπόντα· ι Μεμνήσθω αὐτῇ τοῦ Κυρίου (50). Τοιοῦτος ἦν ὁ τῶν μακαρίων γάμος, καὶ ἡ μέχρι τῶν φιλτάτων τελεία διάθεσις. Ταύτῃ καὶ ὁ ᾿Απόστολος, • Θ γαμών (51), φησίν, ὡς μὴ γαμῶν· ἀπροσπε Ρ. Μαθήσεως καὶ ἀληθοῦς συνασκήσεως μα θήσεως ἀληθοῦς καὶ συνασκήσεως 1ης. σεσθαι. τῶν μελλόντων ἀγαθῶν. νάτου. οδόν. Μέμνησο, ὦ αὕτη, τοῦ Κυρίου. μνησ᾽, ὦ αὕτη. φημι, ἀδελφοί, ὅτι ὁ καιρὸς συνεσταλμένος· τὸ λοιπὸν ἐστιν, ἵνα καὶ οἱ ἔχοντες γυναῖκας, ὡς μὴ ἔχοντες ὦσι CLEMENTIS ALEXANDRINI per consensionem aficitur : cui quidem natura pa- A tibili est alligatus. Non tamen primario movetur ex perturbatione. In involuntariis certe casibus, a doloribus seipsum deducens ad ea quæ sunt ejus propria, non abducitur ab iis quæ sunt ab eo alie- na sed iis solum cedit et se accommodat quæ sunt ei necessaria, quousque illæsa conservatur anima. Non enim existimatione solum aut externa specie vult esse fidelis, sed cognitione et veritate, hoc est firmo stabilique facto, et sermone efficaci. Non solum ergo laudat bona et honesta, sed ipse etiam contendit esse bonus et honestus, a bono et fideli servo factus per charitatem amicus, propter per- fectionem habitus, quam ex vera disciplina et mul- ta exercitatione pure acquisivit. Cum ergo magna vi contendat ut perveniat ad summum cognitionis, moribus ornatus, habitu compositus, omnia habens commoda ejus qui est vere gnosticus, pulchrasque respiciens imagines : multos quidem qui perfecte vixerunt, patriarchas, plurimos autem prophetas, et nobis innumerabiles angelos, et postremo Domi- num qui nos docuit, et ostendit fieri posse ut sum- mam illam vitam assequamur: ideo omnia mundi bona quæ sunt in promptu et ad manum, non đi- ligit, ne humi remaneat, sed ea quæ sperantur, vel potius jam sunt cognita, quoad comprehensionem autem sperantur. Hac ergo ratione labores, et tor- menta, et affictiones sustinet, non ut qui sunt for- tes apud philosophos propter spem quod præsentes quidem sunt cessaturi dolores, sint autem rursus jucundorum futuri participes ; sed cognitio ei per- suasionem ingeneravit firmissimam, se esse re- cepturum, quæ sperat, futura. Quocirca non solum quæ hic sunt supplieia, sed etiam jucunda contem- nit omnia. Aiunt certe beatum Petrum, cum vidis- sel uxorem suam duci ad mortem, lætatum qui- dem esse quod vocaretur, et quod domum reduce- retur, eam adhortalus ac consolatus, nomine con- pellasse, ac dixisse, Heus tu memento Domini. › Tale erat beatorum illorum matrimonium, et us- que ad charissimos perfecta affectio. Ea ratione Apostolus quoque, «Qui uxorem ducit, sit tanquam * ED. POTTER, ED. PARIS. centiores omittunt, restituinus e Flor., Sylburg. et ms. Paris., ut alia etiam quamplurima. redundaret. SYLB. Sic edidimus ex Flor. et Sylburg. habent recentiores edit.; Paris. SYLBURG. per intellectumn pro SL- BURG. lib. 111, c. ; Nicephorus lib. 1x, cap. 14. notavit Cotelerius ad Recognit. Clementis lib. vII. C D Utrobique autem subauditur accus. SYLBURG. III Hist. cap. 24, narrat hoc ipsum ex Clemente, legitque Hudeas cap. ita vertit: « Aiunt beatum Petrum cum vi- disset uxorem suam duci ad passionem, gavisum esse electionis gratia, et exclamasse ad eam cum duceretur, ac proprie nomine compellantem dixisse : conjux, memento Domini. Talia conjugia san- ctorum erant, tam perfecta fuit affectio beatorum. » Idem Niceph. lib. 11, c. 44. COLL. - Rectius H. MI- Refert autem liæc etiam Euseb. lib. III, C. 24. SILBURG. Similia scribit etiam C. Lowthius. - - (41) Κατά. Hanc prepositionem,quam libri re- (42) Καὶ ἐνεργῷ. . Etiam ellicaci. » Alioqui και (43) Μαθήσεως τῆς ἀληθοῦς καὶ συνασκήσεως. (44) Λογιζόμενος. Flor., λογιζομένους. (45) Παύσασθαι. Flor. παύσασθαι pro fut. παύ- (46) Τῶν μελλόντων ἐλπίδων. Solarismi species (47) Φασί γ' οὖν. Hæc citat Eusebius Eccl. Hist. (48) Γυναῖκα. De B. Petri uxore conf. quæ ad- (49) Τὴν ἐπὶ θάνατον. Η. mavult τὴν ἐπὶ θα (50) Μεμνήσθω αὐτῇ τοῦ Κυρίου. Euseb. lib. (54) Ο γαμών. Respicit 1 Cor. v, 29 : Τοῦτο δέ
ὅθεν ἐπιστημόνως ὑφίσταται ἃ δεῖν καὶ προσήκειν αὐτῷ ὁ λόγος ὑπαγορεύει, διακρίνων ἐπιστημόνως τὰ τῷ ὄντι θαρραλέα (τουτέστι τὰ ἀγαθὰ) ἀπὸ τῶν φαινομένων καὶ τὰ φοβερὰ ἀπὸ τῶν δοκούντων, οἷον θανάτου καὶ νόσου καὶ πενίας, ἅπερ δόξης μᾶλλον ἢ ἀληθείας ἔχεται. οὗτος ὁ τῷ ὄντι ἀγαθὸς ἀνὴρ ὁ ἔξω τῶν παθῶν, κατὰ τὴν ἕξιν ἢ διάθεσιν τῆς ἐναρέτου ψυχῆς ὑπερβὰς ὅλον τὸν ἐμπαθῆ βίον. τούτῳ πάντα εἰς ἑαυτὸν ἀνήρτηται πρὸς τὴν τοῦ τέλους κτῆσιν. τὰ μὲν γὰρ λεγόμενα τυχηρὰ δεινά, ταῦτα τῷ σπουδαίῳ οὐ φοβερά, ὅτι μὴ κακά, τὰ δὲ τῷ ὄντι δεινὰ ἀλλότρια Χριστιανοῦ τοῦ γνωστικοῦ ἐκ διαμέτρου χωροῦντα τοῖς ἀγαθοῖς, ἐπειδὴ κακά, καὶ ἀμήχανον ἅμα τῷ αὐτῷ τὰ ἐναντία κατὰ ταὐτὸν καὶ πρὸς τὸν αὐτὸν ἀπαντᾶν χρόνον. ἀμεμφῶς τοίνυν ὑποκρινόμενος τὸ δρᾶμα τοῦ βίου, ὅπερ ἂν ὁ θεὸς ἀγωνίσασθαι παράσχῃ, τά τε πρακτέα τά τε ὑπομενετέα γνωρίζει.
Β παθητῷ ἐνδεδεμένος. Ἀλλὰ οὐ πρωτοπαθεί κατά τ πάθος. Κατά (41.) γ' οὖν τὰς ἀκουσίους περιστάσεις, ἀνάγων ἑαυτὸν ἀπὸ τῶν πόνων ἐπὶ τὰ οἰκεῖα, οὐ συν- ποφέρεται τοῖς ἀλλοτρίοις αὐτοῦ· συμπεριφέρεται σε τοῖς ἀναγκαίοις αὐτοῦ μόνον, εἰς ὅσον ἀβλαβής τηρεί ται ἡ ψυχή. Οὐ γάρ που ἐν ὑπολήψει, ἀλλ' οὐδὲ ἐν τῷ δοκεῖν, πιστὸς εἶναι βούλεται γνώσει δὲ καὶ ἀληθείας, ὅ ἐστιν ἔργῳ βεβαίῳ, καὶ λόγῳ, καὶ ἐνεργῷ (42) Οὐκοῦν οὐ μόνον ἐπαινεῖ τὰ καλὰ, ἀλλὰ καὶ αὐτὸς βιάζεται είναι καλός, ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ καὶ πιστ δούλου μεταβαίνων δι᾿ ἀγάπης εἰς φίλον, διε τὸ τέλεον τῆς ἕξεως, ὃ ἐκ μαθήσεως τῆς ἀληθοῦς καὶ συνασκήσεως (45) πολλῆς καθαρῶς ἐκτήσεις ὡς ἂν οὖν ἐπ' ἄκρον γνώσεως ήκειν βιαζόμενος, τῷ ἤθει κεκοσμημένος, τῷ σχήματι κατεσταλμένος πάντα ἐκεῖνα ἔχων ὅσα πλεονεκτήματά ἐστι του κατ' ἀλήθειαν γνωστικοῦ, εἰς τὰς εἰκόνας ἀροφών τὰς καλάς, πολλοὺς μὲν τοὺς κατωρθωκότας τρεις αὐτοῦ πατριάρχας, παμπόλλους δὲ προφήτας, ἀπεί ρους δ' ὅσους ἡμῖν ἀριθμῷ λογιζόμενος (44) ἀγγέ λους, καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι Κύριον, τὴν διδάξαντα καὶ τα ραστήσαντα δυνατὸν εἶναι τὸν κορυφαῖον ἐκεῖνον κτί σασθαι βίον· διὰ τοῦτο τὰ πρόχειρα πάντα τοῦ καρ σμου καλὰ οὐκ ἀγαπᾷ, ἵνα μὴ καταμείνῃ χαμε, ἀλλὰ τὰ ἐλπιζόμενα, μᾶλλον δὲ τὰ ἐγνωσμένα ξε εἰς κατάληψιν δὲ ἐλπιζόμενα. Ταύτῃ ἄρα τους το νους καὶ τὰς βασάνους, καὶ τὰς θλίψεις, οὐχ ὡς ταυ ρὰ τοῖς φιλοσόφοις οἱ ἀνδρεῖοι, ἐλπίδι τοῦ ταύτι σθαι (45) μὲν τὰ ἐνεστῶτα ἀλγεινά, αὖθις δε των ἡδέων μετασχεῖν, ὑπομένει· ἀλλ' ἡ γνῶσις αὐτῷ πεῖσμα βεβαιότατον ἐνεγέννησε τῆς τῶν μελλόντων ἐλπίδων (46) ἀπολήψεως. Διόπερ οὐ μόνον τῶν ἐν ταῦθα κολάσεων, ἀλλὰ καὶ τῶν ἡδέων ἁπάντων κ2- ταφρονεῖ. Φασί γ' οὖν (47) τον μακάριον Πέτρον, θεασάμενον τὴν αὐτοῦ γυναῖκα (49) ἀγομένην την ἐπὶ θάνατον (49), ἡσθῆναι μὲν τῆς κλήσεως χάριν, καὶ τῆς εἰς οἶκον ἀνακομιδῆς, ἐπιφωνῆσαι δὲ εὖ μέλι προτρεπτικῶς τε καὶ παρακλητικῶς ἐξ ὀνόματα προσειπόντα· ι Μεμνήσθω αὐτῇ τοῦ Κυρίου (50). Τοιοῦτος ἦν ὁ τῶν μακαρίων γάμος, καὶ ἡ μέχρι τῶν φιλτάτων τελεία διάθεσις. Ταύτῃ καὶ ὁ ᾿Απόστολος, • Θ γαμών (51), φησίν, ὡς μὴ γαμῶν· ἀπροσπε Ρ. Μαθήσεως καὶ ἀληθοῦς συνασκήσεως μα θήσεως ἀληθοῦς καὶ συνασκήσεως 1ης. σεσθαι. τῶν μελλόντων ἀγαθῶν. νάτου. οδόν. Μέμνησο, ὦ αὕτη, τοῦ Κυρίου. μνησ᾽, ὦ αὕτη. φημι, ἀδελφοί, ὅτι ὁ καιρὸς συνεσταλμένος· τὸ λοιπὸν ἐστιν, ἵνα καὶ οἱ ἔχοντες γυναῖκας, ὡς μὴ ἔχοντες ὦσι CLEMENTIS ALEXANDRINI per consensionem aficitur : cui quidem natura pa- A tibili est alligatus. Non tamen primario movetur ex perturbatione. In involuntariis certe casibus, a doloribus seipsum deducens ad ea quæ sunt ejus propria, non abducitur ab iis quæ sunt ab eo alie- na sed iis solum cedit et se accommodat quæ sunt ei necessaria, quousque illæsa conservatur anima. Non enim existimatione solum aut externa specie vult esse fidelis, sed cognitione et veritate, hoc est firmo stabilique facto, et sermone efficaci. Non solum ergo laudat bona et honesta, sed ipse etiam contendit esse bonus et honestus, a bono et fideli servo factus per charitatem amicus, propter per- fectionem habitus, quam ex vera disciplina et mul- ta exercitatione pure acquisivit. Cum ergo magna vi contendat ut perveniat ad summum cognitionis, moribus ornatus, habitu compositus, omnia habens commoda ejus qui est vere gnosticus, pulchrasque respiciens imagines : multos quidem qui perfecte vixerunt, patriarchas, plurimos autem prophetas, et nobis innumerabiles angelos, et postremo Domi- num qui nos docuit, et ostendit fieri posse ut sum- mam illam vitam assequamur: ideo omnia mundi bona quæ sunt in promptu et ad manum, non đi- ligit, ne humi remaneat, sed ea quæ sperantur, vel potius jam sunt cognita, quoad comprehensionem autem sperantur. Hac ergo ratione labores, et tor- menta, et affictiones sustinet, non ut qui sunt for- tes apud philosophos propter spem quod præsentes quidem sunt cessaturi dolores, sint autem rursus jucundorum futuri participes ; sed cognitio ei per- suasionem ingeneravit firmissimam, se esse re- cepturum, quæ sperat, futura. Quocirca non solum quæ hic sunt supplieia, sed etiam jucunda contem- nit omnia. Aiunt certe beatum Petrum, cum vidis- sel uxorem suam duci ad mortem, lætatum qui- dem esse quod vocaretur, et quod domum reduce- retur, eam adhortalus ac consolatus, nomine con- pellasse, ac dixisse, Heus tu memento Domini. › Tale erat beatorum illorum matrimonium, et us- que ad charissimos perfecta affectio. Ea ratione Apostolus quoque, «Qui uxorem ducit, sit tanquam * ED. POTTER, ED. PARIS. centiores omittunt, restituinus e Flor., Sylburg. et ms. Paris., ut alia etiam quamplurima. redundaret. SYLB. Sic edidimus ex Flor. et Sylburg. habent recentiores edit.; Paris. SYLBURG. per intellectumn pro SL- BURG. lib. 111, c. ; Nicephorus lib. 1x, cap. 14. notavit Cotelerius ad Recognit. Clementis lib. vII. C D Utrobique autem subauditur accus. SYLBURG. III Hist. cap. 24, narrat hoc ipsum ex Clemente, legitque Hudeas cap. ita vertit: « Aiunt beatum Petrum cum vi- disset uxorem suam duci ad passionem, gavisum esse electionis gratia, et exclamasse ad eam cum duceretur, ac proprie nomine compellantem dixisse : conjux, memento Domini. Talia conjugia san- ctorum erant, tam perfecta fuit affectio beatorum. » Idem Niceph. lib. 11, c. 44. COLL. - Rectius H. MI- Refert autem liæc etiam Euseb. lib. III, C. 24. SILBURG. Similia scribit etiam C. Lowthius. - - (41) Κατά. Hanc prepositionem,quam libri re- (42) Καὶ ἐνεργῷ. . Etiam ellicaci. » Alioqui και (43) Μαθήσεως τῆς ἀληθοῦς καὶ συνασκήσεως. (44) Λογιζόμενος. Flor., λογιζομένους. (45) Παύσασθαι. Flor. παύσασθαι pro fut. παύ- (46) Τῶν μελλόντων ἐλπίδων. Solarismi species (47) Φασί γ' οὖν. Hæc citat Eusebius Eccl. Hist. (48) Γυναῖκα. De B. Petri uxore conf. quæ ad- (49) Τὴν ἐπὶ θάνατον. Η. mavult τὴν ἐπὶ θα (50) Μεμνήσθω αὐτῇ τοῦ Κυρίου. Euseb. lib. (54) Ο γαμών. Respicit 1 Cor. v, 29 : Τοῦτο δέ
Μή τι οὖν, εἰ δι’ ἄγνοιαν τῶν δεινῶν καὶ μὴ δεινῶν συνίσταται ἡ δειλία, μόνος θαρραλέος ὁ γνωστικός, τά τε ὄντα ἀγαθὰ καὶ τὰ ἐσόμενα γνωρίζων, συνεπιστάμενος δὲ τούτοις, ὥσπερ ἔφην, καὶ τὰ μὴ τῷ ὄντι δεινά, ἐπεὶ μόνην κακίαν ἐχθρὰν οὖσαν εἰδὼς καὶ καθαιρετικὴν τῶν ἐπὶ τὴν γνῶσιν προκοπτόντων, τοῖς ὅπλοις τοῦ κυρίου πεφραγμένος καταπολεμεῖ ταύτης. οὐ γὰρ εἰ δι’ ἀφροσύνην τι συνίσταται καὶ διαβόλου ἐνέργειαν, μᾶλλον δὲ συνέργειαν, τοῦτ’ εὐθέως διάβολος ἢ ἀφροσύνη (ὅτι μηδεμία ἐνέργεια φρόνησις· ἕξις γὰρ ἡ φρόνησις, οὐδεμία δὲ ἐνέργεια ἕξις)· οὐ τοίνυν οὐδὲ ἡ δι’ ἄγνοιαν συνισταμένη πρᾶξις ἤδη ἄγνοια, ἀλλὰ κακία μὲν δι’ ἄγνοιαν, οὐ μὴν ἄγνοια· οὐδὲ γὰρ τὰ πάθη, οὐδὲ τὰ ἁμαρτήματα κακίαι, καίτοι ἀπὸ κακίας φερόμενα. οὐδεὶς οὖν ἀλόγως ἀνδρεῖος γνωστικός· ἐπεὶ καὶ τοὺς παῖδας λεγέτω τις ἀνδρείους ἀγνοίᾳ τῶν δεινῶν ὑφισταμένους τὰ φοβερά (ἅπτονται γοῦν οὗτοι καὶ πυρός), καὶ τὰ θηρία τὰ ὁμόσε ταῖς λόγχαις πορευόμενα ἀλόγως ὄντα ἀνδρεῖα ἐνάρετα λεγόντων.
Β παθητῷ ἐνδεδεμένος. Ἀλλὰ οὐ πρωτοπαθεί κατά τ πάθος. Κατά (41.) γ' οὖν τὰς ἀκουσίους περιστάσεις, ἀνάγων ἑαυτὸν ἀπὸ τῶν πόνων ἐπὶ τὰ οἰκεῖα, οὐ συν- ποφέρεται τοῖς ἀλλοτρίοις αὐτοῦ· συμπεριφέρεται σε τοῖς ἀναγκαίοις αὐτοῦ μόνον, εἰς ὅσον ἀβλαβής τηρεί ται ἡ ψυχή. Οὐ γάρ που ἐν ὑπολήψει, ἀλλ' οὐδὲ ἐν τῷ δοκεῖν, πιστὸς εἶναι βούλεται γνώσει δὲ καὶ ἀληθείας, ὅ ἐστιν ἔργῳ βεβαίῳ, καὶ λόγῳ, καὶ ἐνεργῷ (42) Οὐκοῦν οὐ μόνον ἐπαινεῖ τὰ καλὰ, ἀλλὰ καὶ αὐτὸς βιάζεται είναι καλός, ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ καὶ πιστ δούλου μεταβαίνων δι᾿ ἀγάπης εἰς φίλον, διε τὸ τέλεον τῆς ἕξεως, ὃ ἐκ μαθήσεως τῆς ἀληθοῦς καὶ συνασκήσεως (45) πολλῆς καθαρῶς ἐκτήσεις ὡς ἂν οὖν ἐπ' ἄκρον γνώσεως ήκειν βιαζόμενος, τῷ ἤθει κεκοσμημένος, τῷ σχήματι κατεσταλμένος πάντα ἐκεῖνα ἔχων ὅσα πλεονεκτήματά ἐστι του κατ' ἀλήθειαν γνωστικοῦ, εἰς τὰς εἰκόνας ἀροφών τὰς καλάς, πολλοὺς μὲν τοὺς κατωρθωκότας τρεις αὐτοῦ πατριάρχας, παμπόλλους δὲ προφήτας, ἀπεί ρους δ' ὅσους ἡμῖν ἀριθμῷ λογιζόμενος (44) ἀγγέ λους, καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι Κύριον, τὴν διδάξαντα καὶ τα ραστήσαντα δυνατὸν εἶναι τὸν κορυφαῖον ἐκεῖνον κτί σασθαι βίον· διὰ τοῦτο τὰ πρόχειρα πάντα τοῦ καρ σμου καλὰ οὐκ ἀγαπᾷ, ἵνα μὴ καταμείνῃ χαμε, ἀλλὰ τὰ ἐλπιζόμενα, μᾶλλον δὲ τὰ ἐγνωσμένα ξε εἰς κατάληψιν δὲ ἐλπιζόμενα. Ταύτῃ ἄρα τους το νους καὶ τὰς βασάνους, καὶ τὰς θλίψεις, οὐχ ὡς ταυ ρὰ τοῖς φιλοσόφοις οἱ ἀνδρεῖοι, ἐλπίδι τοῦ ταύτι σθαι (45) μὲν τὰ ἐνεστῶτα ἀλγεινά, αὖθις δε των ἡδέων μετασχεῖν, ὑπομένει· ἀλλ' ἡ γνῶσις αὐτῷ πεῖσμα βεβαιότατον ἐνεγέννησε τῆς τῶν μελλόντων ἐλπίδων (46) ἀπολήψεως. Διόπερ οὐ μόνον τῶν ἐν ταῦθα κολάσεων, ἀλλὰ καὶ τῶν ἡδέων ἁπάντων κ2- ταφρονεῖ. Φασί γ' οὖν (47) τον μακάριον Πέτρον, θεασάμενον τὴν αὐτοῦ γυναῖκα (49) ἀγομένην την ἐπὶ θάνατον (49), ἡσθῆναι μὲν τῆς κλήσεως χάριν, καὶ τῆς εἰς οἶκον ἀνακομιδῆς, ἐπιφωνῆσαι δὲ εὖ μέλι προτρεπτικῶς τε καὶ παρακλητικῶς ἐξ ὀνόματα προσειπόντα· ι Μεμνήσθω αὐτῇ τοῦ Κυρίου (50). Τοιοῦτος ἦν ὁ τῶν μακαρίων γάμος, καὶ ἡ μέχρι τῶν φιλτάτων τελεία διάθεσις. Ταύτῃ καὶ ὁ ᾿Απόστολος, • Θ γαμών (51), φησίν, ὡς μὴ γαμῶν· ἀπροσπε Ρ. Μαθήσεως καὶ ἀληθοῦς συνασκήσεως μα θήσεως ἀληθοῦς καὶ συνασκήσεως 1ης. σεσθαι. τῶν μελλόντων ἀγαθῶν. νάτου. οδόν. Μέμνησο, ὦ αὕτη, τοῦ Κυρίου. μνησ᾽, ὦ αὕτη. φημι, ἀδελφοί, ὅτι ὁ καιρὸς συνεσταλμένος· τὸ λοιπὸν ἐστιν, ἵνα καὶ οἱ ἔχοντες γυναῖκας, ὡς μὴ ἔχοντες ὦσι CLEMENTIS ALEXANDRINI per consensionem aficitur : cui quidem natura pa- A tibili est alligatus. Non tamen primario movetur ex perturbatione. In involuntariis certe casibus, a doloribus seipsum deducens ad ea quæ sunt ejus propria, non abducitur ab iis quæ sunt ab eo alie- na sed iis solum cedit et se accommodat quæ sunt ei necessaria, quousque illæsa conservatur anima. Non enim existimatione solum aut externa specie vult esse fidelis, sed cognitione et veritate, hoc est firmo stabilique facto, et sermone efficaci. Non solum ergo laudat bona et honesta, sed ipse etiam contendit esse bonus et honestus, a bono et fideli servo factus per charitatem amicus, propter per- fectionem habitus, quam ex vera disciplina et mul- ta exercitatione pure acquisivit. Cum ergo magna vi contendat ut perveniat ad summum cognitionis, moribus ornatus, habitu compositus, omnia habens commoda ejus qui est vere gnosticus, pulchrasque respiciens imagines : multos quidem qui perfecte vixerunt, patriarchas, plurimos autem prophetas, et nobis innumerabiles angelos, et postremo Domi- num qui nos docuit, et ostendit fieri posse ut sum- mam illam vitam assequamur: ideo omnia mundi bona quæ sunt in promptu et ad manum, non đi- ligit, ne humi remaneat, sed ea quæ sperantur, vel potius jam sunt cognita, quoad comprehensionem autem sperantur. Hac ergo ratione labores, et tor- menta, et affictiones sustinet, non ut qui sunt for- tes apud philosophos propter spem quod præsentes quidem sunt cessaturi dolores, sint autem rursus jucundorum futuri participes ; sed cognitio ei per- suasionem ingeneravit firmissimam, se esse re- cepturum, quæ sperat, futura. Quocirca non solum quæ hic sunt supplieia, sed etiam jucunda contem- nit omnia. Aiunt certe beatum Petrum, cum vidis- sel uxorem suam duci ad mortem, lætatum qui- dem esse quod vocaretur, et quod domum reduce- retur, eam adhortalus ac consolatus, nomine con- pellasse, ac dixisse, Heus tu memento Domini. › Tale erat beatorum illorum matrimonium, et us- que ad charissimos perfecta affectio. Ea ratione Apostolus quoque, «Qui uxorem ducit, sit tanquam * ED. POTTER, ED. PARIS. centiores omittunt, restituinus e Flor., Sylburg. et ms. Paris., ut alia etiam quamplurima. redundaret. SYLB. Sic edidimus ex Flor. et Sylburg. habent recentiores edit.; Paris. SYLBURG. per intellectumn pro SL- BURG. lib. 111, c. ; Nicephorus lib. 1x, cap. 14. notavit Cotelerius ad Recognit. Clementis lib. vII. C D Utrobique autem subauditur accus. SYLBURG. III Hist. cap. 24, narrat hoc ipsum ex Clemente, legitque Hudeas cap. ita vertit: « Aiunt beatum Petrum cum vi- disset uxorem suam duci ad passionem, gavisum esse electionis gratia, et exclamasse ad eam cum duceretur, ac proprie nomine compellantem dixisse : conjux, memento Domini. Talia conjugia san- ctorum erant, tam perfecta fuit affectio beatorum. » Idem Niceph. lib. 11, c. 44. COLL. - Rectius H. MI- Refert autem liæc etiam Euseb. lib. III, C. 24. SILBURG. Similia scribit etiam C. Lowthius. - - (41) Κατά. Hanc prepositionem,quam libri re- (42) Καὶ ἐνεργῷ. . Etiam ellicaci. » Alioqui και (43) Μαθήσεως τῆς ἀληθοῦς καὶ συνασκήσεως. (44) Λογιζόμενος. Flor., λογιζομένους. (45) Παύσασθαι. Flor. παύσασθαι pro fut. παύ- (46) Τῶν μελλόντων ἐλπίδων. Solarismi species (47) Φασί γ' οὖν. Hæc citat Eusebius Eccl. Hist. (48) Γυναῖκα. De B. Petri uxore conf. quæ ad- (49) Τὴν ἐπὶ θάνατον. Η. mavult τὴν ἐπὶ θα (50) Μεμνήσθω αὐτῇ τοῦ Κυρίου. Euseb. lib. (54) Ο γαμών. Respicit 1 Cor. v, 29 : Τοῦτο δέ
PG 9:491τάχα δ’ οὕτως καὶ τοὺς θαυματοποιοὺς ἀνδρείους φήσουσιν εἰς τὰς μαχαίρας κυβιστῶντας ἐξ ἐμπειρίας τινὸς κακοτεχνοῦντας ἐπὶ λυπρῷ τῳ μισθῷ. ὁ δὲ τῷ ὄντι ἀνδρεῖος, προφανῆ τὸν κίνδυνον διὰ τὸν τῶν πολλῶν ζῆλον ἔχων, εὐθαρσῶς πᾶν τὸ προσιὸν ἀναδέχεται, ταύτῃ τῶν ἄλλων λεγομένων μαρτύρων χωριζόμενος, ᾗ οἳ μὲν ἀφορμὰς παρέχοντες σφίσιν αὐτοῖς ἐπιρριπτοῦσιν ἑαυτοὺς τοῖς κινδύνοις οὐκ οἶδ’ ὅπως (εὐστομεῖν γὰρ δίκαιον), οἳ δὲ περιστελλόμενοι κατὰ λόγον τὸν ὀρθόν, ἔπειτα τῷ ὄντι καλέσαντος τοῦ θεοῦ προθύμως ἑαυτοὺς ἐπιδιδόντες, καὶ τὴν κλῆσιν ἐκ τοῦ μηδὲν αὑτοῖς προπετὲς συνεγνωκέναι βεβαιοῦσιν καὶ τὸν ἄνδρα ἐν τῇ κατὰ ἀλήθειαν λογικῇ ἀνδρείᾳ ἐξετάζεσθαι παρέχονται. οὔτ’ οὖν φόβῳ τῶν μειζόνων δεινῶν τὰ ἐλάττω καθάπερ οἱ λοιποὶ ὑπομένοντες οὔτ’ αὖ ψόγον τὸν ἀπὸ τῶν ὁμοτίμων καὶ ὁμογνωμόνων ὑφορώμενοι τῇ τῆς κλήσεως ἐμμένουσιν ὁμολογίᾳ, ἀλλὰ διὰ τὴν πρὸς τὸν θεὸν ἀγάπην ἑκόντες πείθονται τῇ κλήσει, μηδένα ἕτερον σκοπὸν ἑλόμενοι ἢ τὴν πρὸς τὸν θεὸν εὐαρέστησιν, οὐχὶ δὲ διὰ τὰ ἆθλα τῶν πόνων.
Α μα τοῦ βίου, ὅπερ ἂν ὁ Θεὸς ἀγωνίσασθαι παράσχῃ, Ρ. δοθὲν ὑποκρίνασθαι πρόσωπον καλῶς· ἐκλέξασθαι δὲ αὐτὸ ἄλλου· « Οὐ γάρ τι, ὦ Λάχης, ἔγωγε ἀνδρεῖα καλῶ οὔτε θηρία οὔτε ἄλλο οὐδὲν τὸ τὰ δεινὰ ὑπὸ ἀνοίας μὴ φοβούμενον, ἀλλ' ἄφοδον καὶ μωρόν. Η καὶ τὰ παι δια πάντα οίει με ἀνδρεῖα καλεῖν, ἃ δι᾽ ἄνοιαν οὐδὲν δέδοικεν ; Αλλ', οἶμαι, τὸ ἄφοβον καὶ τὸ ἀνδρεῖον οὐ ταὐτόν ἐστιν. Ἐγὼ δὲ ἀνδρίας μὲν καὶ προμηθείας πάνυ τισὶν ὀλίγοις οἶμαι μετείναι· θρασύτητος δὲ καὶ τόλμης καὶ τοῦ ἀφόβου μετὰ ἀπρομηθείας πάνυ πολ λοῖς καὶ ἀνδρῶν καὶ γυναικῶν καὶ παίδων καὶ θηρίων. Ταῦτα οὖν σὺ καλεῖς ἀνδρεῖα καὶ οἱ πολλοὶ, ἐγὼ θρασέα καλῶ· ἀνδρεῖα δὲ τὰ φρόνιμα, περὶ ὧν λέγω. Β τά τε πρακτέα τά τε υπομενετέα γνωρίζει. Μήτε οὖν ἢ δι᾽ ἄγνοιαν τῶν δεινῶν, καὶ μὴ δεινῶν, συνίστα ται ἡ δειλία; Μόνος ἄρα θαρραλέος ὁ γνωστικός, τά τε ὄντα ἀγαθὰ καὶ τὰ ἑσόμενα γνωρίζων - συνεπιστάμενος δὲ τούτοις, ὥσπερ ἔφην, καὶ τὰ μὴ τῷ ὄντι δεινά· ἐπεὶ, μόνην κακίαν ἐχθρὰν οὖσαν εἰδὼς καὶ καθαιρετικὴν τῶν ἐπὶ τὴν γνῶσιν προ κοπτόντων, τοῖς ὅπλοις τοῦ Κυρίου πεφραγμένος, καταπολεμεῖ ταύτης. Οὐ γὰρ εἰ δι' ἀφροσύνην τι συν ίσταται καὶ διαβόλου ενέργειαν, μᾶλλον δὲ συνέρ γειαν, τοῦτ᾽ εὐθέως διάβολος ἢ ἀφροσύνη· ὅτι μηδε μία ενέργεια φρόνησις· ἕξις γὰρ ἡ φρόνησις· οὐδεμία δὲ ἐνέργεια ἕξις. Οὐ τοίνυν οὐδὲ ἡ δι' ἄγνοιαν συνισταμένη πράξις ἤδη ἄγνοια, ἀλλὰ κακία μὲν δι' ἄγνοιαν, οὐ μὴν ἄγνοια· οὐδὲ γὰρ τὰ πάθη οὔτε τὰ ἁμαρτήματα κακίαι, καίτοι ἀπὸ κακίας φερόμενα. Οὐδεὶς οὖν ἀλόγως ἀνδρεῖος γνωστικός· ἐπεὶ καὶ δεινῶν ὑφισταμένους τὰ φοβερά· ἅπτονται γοῦν οὕτω πορευόμενα, αλόγως ὄντα ἀνδρεῖα, ἐνάρετα λεγόν των· τάχα δ' οὗτοι καὶ τοὺς θαυματοποιοὺς ἀνδρείους φήσουσιν, εἰς τὰς μαχαίρας κυβιστῶντας ἐξ ἐμπει μίας τινός, κακοτεχνοῦντας ἐπὶ λυπρῷ τῷ μισθῷ. Ὁ δὲ τῷ ὄντι ἀνδρεῖος, προφανῆ τὸν κίνδυνον διὰ τὸν τῶν πολλῶν ζῆλον ἔχων, εὐθαρσώς πᾶν τὸ προσιόν ἀναδέχεται· ταύτῃ τῶν ἄλλων λεγομένων μαρτύρων χωριζόμενος, ᾗ οἱ μὲν, ἀφορμὰς (64) παρέχοντες σφίσιν αὐτοῖς, ἐπιῤῥιπτοῦντες (65) αὐτοῖς τοῖς κιν δύνοις οὐκ οἶδ' ὅπως· (εὐστομεῖν γὰρ δίκαιον· οἱ δὲ, περιστελλόμενοι κατὰ λόγον τὸν ὀρθὸν, ἔπειτα τῷ ὄντι καλέσαντος τοῦ Θεοῦ προθύμως ἑαυτοὺς ἐπιδι- δόντες, καὶ τὴν κλῆσιν, ἐκ τοῦ μηδὲν αὐτοῖς (66) προπετές συνεγνωκέναι, βεβαιοῦσι, καὶ τὸν ἄνδρα ἐν τῇ κατὰ ἀλήθειαν λογικῇ ἀνδρείᾳ ἐξετάζεσθαι παρέ χονται. Οὔτ᾽ οὖν φόβῳ τῶν μειζόνων δεινῶν τὰ ἐλάττω καθάπερ οἱ λοιποὶ ὑπομένοντες, οὔτ᾽ αὖ ψά παῖδες. ῥιπτοῦντες αὐτοὺς τοῖς κινδύνοις· ἐπιρριπτούν τες ἐπιρρίπτουσιν ἑαυ τούς. CLEMENTIS ALEXANDRINI ea viro bono non sunt formidabilia, quoniam non sunt mala : quæ autem vere sunt gravia, ea sunt a Christiano gnostico aliena, utpote quæ ex diame tro pugnant cum bonis, sunt enim mala, nec fieri potest ut eidem eodem tempore simul insint con- traria. Qui citra ullam ergo reprehensionem agit actum vitæ, quem ei Deus agendum præbuerit, quæ sunt agenda et quæ sustinenda cognoscit. Annon enim ab ignoratione eorum, quæ sunt gravia aut non gravia, oritur timiditas? Quare, solus gnosti- cus fidenti est animo, ut qui norit bona quæ sunt, et futura sunt ; cum his autem, ut dixi, una sciat ea quæ non sunt revera gravia: sciens quippe solum vitium esse inimicum, et exitium afferre iis qui pro- ficiunt ad cognitionem, armis Domini munitus, ✈ adversus id bellum gerit. Non enim si quid ex im- prudentia, et diaboli operatione vel potius coope- ratione consistit, hoc protinus imprudentia erat aut diabolus. Quoniam nulla operatio est pruden- tia: prudentia enim est habitus. Nulla autem ope- ratio est habitus. Non ergo ea, quæ per ignoratio- nem consistit actio jam est ignoratio, sed vitium quidem est propter ignorationem, non tamen igno- ratio neque enim affectus, neque peccata sunt vitia, etsi procedant a vitio. Nemo ergo citra ratio- nem fortis, est gnosticus: nam pueros quoque sic dixerit aliquis fortes, qui quæ sunt formidabilia sustinent, propter eorum quæ sunt gravia ignora- tionem : ignem quidem certe sic langunt. Sed et feras quæ in hastas incurrunt, cum sint fortes citra rationem, virtute quis præditas vocaverit. Fortasse autem hi quoque fortes dicent præstigiatores se in gladios rotantes, qui ex quadam experientia propter vilem mercedem malam artem exercent. Qui est autem revera fortis, cum per populi malitiam in manifestum sit periculum adductus, quod occurrit fidenter admittit: hac ratione discretus ab aliis qui dicuntur martyres, quod alii quidem sibi ipsis * ED. POTTER, 737-738 ED. PARIS. Actorem esse fabulæ talis, qualis ma- gistro probata fuerit, te memento : si brevis, bre- vis ; si longa, longæ: si mendicum agere te volue- rit, fac eam quoque personam ingeniose repræsen- tes. Ita si claudum, si principem, si plebeium. Hoc enim tuum est datam personam bene eflingere : eam autem eligere alterius. › pag. : «Equi- dem, Laches, neque bruta fortia voco, neque aliud quidquam ob inscitiam terribilium nihil formidans, intrepidum vero et fatuum. An pueros omnes fortes Socare me putas, qui ob inscitiam nihil metuunt C D Arbitror equidem intrepidum non idem esse ac for- tem. Nam fortitudinem et providentiam in paucis admodum reperiri existimo: ferocitatem vero es audaciam metu carentem, omni absque proviḍen- tia, in multis et viris, et mulieribus, puerisque et feris. Quæ igitur et tu et alii multi fortia nomina- tis, ego ferocia nuncupo : fortia vero, quæ pruden- ter discernunt, quæ audacia et quæ metu sunt digna. » Conf. Aristoteles Ethic. Eudem. lib. ut, cap. 1. SYLBURG. martyrio objiciebant, superius dictum Strom. IV, pag. 597, aliisque locis. aut neutraliter accipiendum pro e injicientes se, irruentes. » SYLBURG. - Rectius Illos, qui se offerebant judicibus, gravissimae increpat, supra pag. edit. Paris. LoWTH. supra. (62) 'Exel nal. Similia scribit Plato in Lachete (62) τοὺς παῖδας λεγέτω τις ἀνδρείους, ἀγνοίᾳ τῶν (63) καὶ πυρός· καὶ τὰ θηρία τὰ ὁμόσε ταῖς λόγχαις (63) Οὕτω. Forte congruentius οὗτοι, nempe οἱ (64) Αφορμάς. Adversus eos qui temere sese (65) Επιρριπτούντες. Forte congruentius, έπι (66) Αὐτοῖς. Malim αὐτοῖς, « sibi; » ut etiam
οἳ μὲν γὰρ φιλοδοξίᾳ, οἳ δὲ εὐλαβείᾳ κολάσεως ἄλλης δριμυτέρας, οἳ δὲ διά τινας ἡδονὰς καὶ εὐφροσύνας τὰς μετὰ θάνατον ὑπομένοντες παῖδες ἐν πίστει, μακάριοι μέν, οὐδέπω δὲ ἄνδρες ἐν ἀγάπῃ τῇ πρὸς τὸν θεὸν καθάπερ ὁ γνωστικὸς γεγονότες (εἰσὶ γάρ, εἰσὶ καθάπερ ἐν τοῖς ἀγῶσι τοῖς γυμνικοῖς, οὕτως δὲ καὶ κατὰ τὴν ἐκκλησίαν στέφανοι ἀνδρῶν τε καὶ παίδων)· ἡ δὲ ἀγάπη αὐτὴ δι’ αὑτὴν αἱρετή, οὐ δι’ ἄλλο τι. σχεδὸν οὖν τῷ γνωστικῷ μετὰ γνώσεως ἡ τελειότης τῆς ἀνδρείας ἐκ τῆς τοῦ βίου συνασκήσεως αὔξεται, μελετήσαντος ἀεὶ τῶν παθῶν κρατεῖν. Ἄφοβον οὖν καὶ ἀδεᾶ καὶ πεποιθότα ἐπὶ κύριον ἡ ἀγάπη ἀλείφουσα καὶ γυμνάσασα κατασκευάζει τὸν ἴδιον ἀθλητήν, ὥσπερ δικαιοσύνη τὸ διὰ παντὸς ἀληθεύειν αὐτῷ τοῦ βίου περιποιεῖ. δικαιοσύνης γὰρ ἦν ἐπιτομὴ φάναι· ἔσται ὑμῶν τὸ ναὶ ναὶ καὶ τὸ οὒ οὔ. ὁ δὲ αὐτὸς λόγος καὶ ἐπὶ τῆς σωφροσύνης.
Α μα τοῦ βίου, ὅπερ ἂν ὁ Θεὸς ἀγωνίσασθαι παράσχῃ, Ρ. δοθὲν ὑποκρίνασθαι πρόσωπον καλῶς· ἐκλέξασθαι δὲ αὐτὸ ἄλλου· « Οὐ γάρ τι, ὦ Λάχης, ἔγωγε ἀνδρεῖα καλῶ οὔτε θηρία οὔτε ἄλλο οὐδὲν τὸ τὰ δεινὰ ὑπὸ ἀνοίας μὴ φοβούμενον, ἀλλ' ἄφοδον καὶ μωρόν. Η καὶ τὰ παι δια πάντα οίει με ἀνδρεῖα καλεῖν, ἃ δι᾽ ἄνοιαν οὐδὲν δέδοικεν ; Αλλ', οἶμαι, τὸ ἄφοβον καὶ τὸ ἀνδρεῖον οὐ ταὐτόν ἐστιν. Ἐγὼ δὲ ἀνδρίας μὲν καὶ προμηθείας πάνυ τισὶν ὀλίγοις οἶμαι μετείναι· θρασύτητος δὲ καὶ τόλμης καὶ τοῦ ἀφόβου μετὰ ἀπρομηθείας πάνυ πολ λοῖς καὶ ἀνδρῶν καὶ γυναικῶν καὶ παίδων καὶ θηρίων. Ταῦτα οὖν σὺ καλεῖς ἀνδρεῖα καὶ οἱ πολλοὶ, ἐγὼ θρασέα καλῶ· ἀνδρεῖα δὲ τὰ φρόνιμα, περὶ ὧν λέγω. Β τά τε πρακτέα τά τε υπομενετέα γνωρίζει. Μήτε οὖν ἢ δι᾽ ἄγνοιαν τῶν δεινῶν, καὶ μὴ δεινῶν, συνίστα ται ἡ δειλία; Μόνος ἄρα θαρραλέος ὁ γνωστικός, τά τε ὄντα ἀγαθὰ καὶ τὰ ἑσόμενα γνωρίζων - συνεπιστάμενος δὲ τούτοις, ὥσπερ ἔφην, καὶ τὰ μὴ τῷ ὄντι δεινά· ἐπεὶ, μόνην κακίαν ἐχθρὰν οὖσαν εἰδὼς καὶ καθαιρετικὴν τῶν ἐπὶ τὴν γνῶσιν προ κοπτόντων, τοῖς ὅπλοις τοῦ Κυρίου πεφραγμένος, καταπολεμεῖ ταύτης. Οὐ γὰρ εἰ δι' ἀφροσύνην τι συν ίσταται καὶ διαβόλου ενέργειαν, μᾶλλον δὲ συνέρ γειαν, τοῦτ᾽ εὐθέως διάβολος ἢ ἀφροσύνη· ὅτι μηδε μία ενέργεια φρόνησις· ἕξις γὰρ ἡ φρόνησις· οὐδεμία δὲ ἐνέργεια ἕξις. Οὐ τοίνυν οὐδὲ ἡ δι' ἄγνοιαν συνισταμένη πράξις ἤδη ἄγνοια, ἀλλὰ κακία μὲν δι' ἄγνοιαν, οὐ μὴν ἄγνοια· οὐδὲ γὰρ τὰ πάθη οὔτε τὰ ἁμαρτήματα κακίαι, καίτοι ἀπὸ κακίας φερόμενα. Οὐδεὶς οὖν ἀλόγως ἀνδρεῖος γνωστικός· ἐπεὶ καὶ δεινῶν ὑφισταμένους τὰ φοβερά· ἅπτονται γοῦν οὕτω πορευόμενα, αλόγως ὄντα ἀνδρεῖα, ἐνάρετα λεγόν των· τάχα δ' οὗτοι καὶ τοὺς θαυματοποιοὺς ἀνδρείους φήσουσιν, εἰς τὰς μαχαίρας κυβιστῶντας ἐξ ἐμπει μίας τινός, κακοτεχνοῦντας ἐπὶ λυπρῷ τῷ μισθῷ. Ὁ δὲ τῷ ὄντι ἀνδρεῖος, προφανῆ τὸν κίνδυνον διὰ τὸν τῶν πολλῶν ζῆλον ἔχων, εὐθαρσώς πᾶν τὸ προσιόν ἀναδέχεται· ταύτῃ τῶν ἄλλων λεγομένων μαρτύρων χωριζόμενος, ᾗ οἱ μὲν, ἀφορμὰς (64) παρέχοντες σφίσιν αὐτοῖς, ἐπιῤῥιπτοῦντες (65) αὐτοῖς τοῖς κιν δύνοις οὐκ οἶδ' ὅπως· (εὐστομεῖν γὰρ δίκαιον· οἱ δὲ, περιστελλόμενοι κατὰ λόγον τὸν ὀρθὸν, ἔπειτα τῷ ὄντι καλέσαντος τοῦ Θεοῦ προθύμως ἑαυτοὺς ἐπιδι- δόντες, καὶ τὴν κλῆσιν, ἐκ τοῦ μηδὲν αὐτοῖς (66) προπετές συνεγνωκέναι, βεβαιοῦσι, καὶ τὸν ἄνδρα ἐν τῇ κατὰ ἀλήθειαν λογικῇ ἀνδρείᾳ ἐξετάζεσθαι παρέ χονται. Οὔτ᾽ οὖν φόβῳ τῶν μειζόνων δεινῶν τὰ ἐλάττω καθάπερ οἱ λοιποὶ ὑπομένοντες, οὔτ᾽ αὖ ψά παῖδες. ῥιπτοῦντες αὐτοὺς τοῖς κινδύνοις· ἐπιρριπτούν τες ἐπιρρίπτουσιν ἑαυ τούς. CLEMENTIS ALEXANDRINI ea viro bono non sunt formidabilia, quoniam non sunt mala : quæ autem vere sunt gravia, ea sunt a Christiano gnostico aliena, utpote quæ ex diame tro pugnant cum bonis, sunt enim mala, nec fieri potest ut eidem eodem tempore simul insint con- traria. Qui citra ullam ergo reprehensionem agit actum vitæ, quem ei Deus agendum præbuerit, quæ sunt agenda et quæ sustinenda cognoscit. Annon enim ab ignoratione eorum, quæ sunt gravia aut non gravia, oritur timiditas? Quare, solus gnosti- cus fidenti est animo, ut qui norit bona quæ sunt, et futura sunt ; cum his autem, ut dixi, una sciat ea quæ non sunt revera gravia: sciens quippe solum vitium esse inimicum, et exitium afferre iis qui pro- ficiunt ad cognitionem, armis Domini munitus, ✈ adversus id bellum gerit. Non enim si quid ex im- prudentia, et diaboli operatione vel potius coope- ratione consistit, hoc protinus imprudentia erat aut diabolus. Quoniam nulla operatio est pruden- tia: prudentia enim est habitus. Nulla autem ope- ratio est habitus. Non ergo ea, quæ per ignoratio- nem consistit actio jam est ignoratio, sed vitium quidem est propter ignorationem, non tamen igno- ratio neque enim affectus, neque peccata sunt vitia, etsi procedant a vitio. Nemo ergo citra ratio- nem fortis, est gnosticus: nam pueros quoque sic dixerit aliquis fortes, qui quæ sunt formidabilia sustinent, propter eorum quæ sunt gravia ignora- tionem : ignem quidem certe sic langunt. Sed et feras quæ in hastas incurrunt, cum sint fortes citra rationem, virtute quis præditas vocaverit. Fortasse autem hi quoque fortes dicent præstigiatores se in gladios rotantes, qui ex quadam experientia propter vilem mercedem malam artem exercent. Qui est autem revera fortis, cum per populi malitiam in manifestum sit periculum adductus, quod occurrit fidenter admittit: hac ratione discretus ab aliis qui dicuntur martyres, quod alii quidem sibi ipsis * ED. POTTER, 737-738 ED. PARIS. Actorem esse fabulæ talis, qualis ma- gistro probata fuerit, te memento : si brevis, bre- vis ; si longa, longæ: si mendicum agere te volue- rit, fac eam quoque personam ingeniose repræsen- tes. Ita si claudum, si principem, si plebeium. Hoc enim tuum est datam personam bene eflingere : eam autem eligere alterius. › pag. : «Equi- dem, Laches, neque bruta fortia voco, neque aliud quidquam ob inscitiam terribilium nihil formidans, intrepidum vero et fatuum. An pueros omnes fortes Socare me putas, qui ob inscitiam nihil metuunt C D Arbitror equidem intrepidum non idem esse ac for- tem. Nam fortitudinem et providentiam in paucis admodum reperiri existimo: ferocitatem vero es audaciam metu carentem, omni absque proviḍen- tia, in multis et viris, et mulieribus, puerisque et feris. Quæ igitur et tu et alii multi fortia nomina- tis, ego ferocia nuncupo : fortia vero, quæ pruden- ter discernunt, quæ audacia et quæ metu sunt digna. » Conf. Aristoteles Ethic. Eudem. lib. ut, cap. 1. SYLBURG. martyrio objiciebant, superius dictum Strom. IV, pag. 597, aliisque locis. aut neutraliter accipiendum pro e injicientes se, irruentes. » SYLBURG. - Rectius Illos, qui se offerebant judicibus, gravissimae increpat, supra pag. edit. Paris. LoWTH. supra. (62) 'Exel nal. Similia scribit Plato in Lachete (62) τοὺς παῖδας λεγέτω τις ἀνδρείους, ἀγνοίᾳ τῶν (63) καὶ πυρός· καὶ τὰ θηρία τὰ ὁμόσε ταῖς λόγχαις (63) Οὕτω. Forte congruentius οὗτοι, nempe οἱ (64) Αφορμάς. Adversus eos qui temere sese (65) Επιρριπτούντες. Forte congruentius, έπι (66) Αὐτοῖς. Malim αὐτοῖς, « sibi; » ut etiam
PG 9:493οὔτε γὰρ διὰ φιλοτιμίαν (καθάπερ οἱ ἀθληταὶ στεφάνων καὶ εὐδοξίας χάριν) οὔτ’ αὖ διὰ φιλοχρηματίαν (ὥς τινες προσποιοῦνται σωφρονεῖν, πάθει δεινῷ τὸ ἀγαθὸν μεταδιώκοντες), οὐ μὴν οὐδὲ διὰ φιλοσωματίαν ὑγείας χάριν, ἀλλ’ οὐδὲ δι’ ἀγροικίαν ἐγκρατὴς καὶ ἄγευστος ἡδονῶν οὐδεὶς κατ’ ἀλήθειαν σώφρων (ἀμέλει γευσάμενοι τῶν ἡδονῶν οἱ τὸν ἐργάτην τρίβοντες βίον αὐτίκα μάλα καταγνύουσι τὸ ἀκαμπὲς τῆς ἐγκρατείας εἰς τὰς ἡδονάς). τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ νόμῳ καὶ φόβῳ κωλυόμενοι· καιρὸν γὰρ λαβόντες παρακλέπτουσι τὸν νόμον, ἀποδιδράσκοντες τὰ καλά. ἡ δὲ δι’ αὑτὴν αἱρετὴ σωφροσύνη, κατὰ τὴν γνῶσιν τελειουμένη ἀεί τε παραμένουσα, κύριον καὶ αὐτοκράτορα τὸν ἄνδρα κατασκευάζει, ὡς εἶναι τὸν γνωστικὸν σώφρονα καὶ ἀπαθῆ, ταῖς ἡδοναῖς τε καὶ λύπαις ἄτεγκτον, ὥσπερ φασὶ τὸν ἀδάμαντα τῷ πυρί. Τούτων οὖν αἰτία ἡ ἁγιωτάτη καὶ κυριωτάτη πάσης ἐπιστήμης ἀγάπη· διὰ γὰρ τὴν τοῦ ἀρίστου καὶ ἐξοχωτάτου θεραπείαν, ὃ δὴ τῷ ἑνὶ χαρακτηρίζεται, φίλον ὁμοῦ καὶ υἱὸν τὸν γνωστικὸν ἀπεργάζεται, τέλειον ὡς ἀληθῶς ἄνδρα εἰς μέτρον ἡλικίας αὐξήσαντα.
γον τὸν ἀπὸ τῶν ὁμοτίμων, καὶ ὁμογνωμόνων ὑφο- Α ρώμενοι, τῇ τῆς κλήσεως ἐμμένουσιν ὁμολογίᾳ· ἀλλὰ διὰ τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπην ἑκόντες πείθον ται τῇ κλήσει, μηδένα ἕτερον σκοπὸν ἐλόμενοι ἢ τὴν πρὸς τὸν Θεὸν εὐαρέστησιν, οὐχὶ δὲ διὰ τὰ ἆθλα τῶν πόνων. Οἱ μὲν γὰρ φιλοδοξία, οἱ δὲ εὐλαβεία και λάσεως ἄλλης δριμυτέρας (67)· οἱ δὲ, διά τινας ήδο νὰς καὶ εὐφροσύνας τὰς μετὰ θάνατον (68) ὑπομέ νοντες, παῖδες ἐν πίστει· μακάριοι μὲν, οὐδέπω δὲ ἄνδρες ἐν ἀγάπῃ τῇ πρὸς τὸν Θεὸν, καθάπερ ὁ γνω στικός, γεγονότες. Εἰσὶ γὰρ, εἰσὶ καθάπερ ἐν τοῖς ἀγῶσι τοῖς γυμνικοῖς, οὕτω δὲ καὶ κατὰ τὴν Ἐκκλη- σαν στέφανοι ἀνδρῶν τε καὶ παίδων (69)· ἡ δὲ ἀγάπη αὐτὴ δι' αὐτὴν (70) αἱρετή, οὐ δι' ἄλλο τι. Σχεδόν οὖν τῷ γνωστικῷ μετὰ γνώσεως ἡ τελειότης τῆς ἀνδρίας ἐκ τῆς τοῦ βίου συνασκήσεως αὔξεται, μελετήσαντος Β ἀεὶ τῶν παθῶν κρατεῖν. ῎Αφοβον οὖν, καὶ ἀδεᾶ, καὶ πεποιθότα ἐπὶ Κύριον ἡ ἀγάπη ἀλείφουσα, και γυμνά- σασα, κατασκευάζει τὸν ἴδιον᾿ ἀθλητὴν, ὥσπερ δικαιοσύνη τὸ διαπαντὸς ἀληθεύειν αὐτῷ τοῦ βίου περιποιεῖ. Δικαιοσύνης γὰρ ἦν ἐπιτομὴ φάναι (71) • Έσται (72) ὑμῶν τὸ Ναι, ναι, καὶ ου, ο. Ὁ δὲ αὐ τὸς λόγος καὶ ἐπὶ τῆς σωφροσύνης. Οὔτε γὰρ διά φι λοτιμίαν, καθάπερ οἱ ἀθληταὶ στεφάνων καὶ εὐδοξίας χάριν, οὔτ' απ' φιλοχρηματίαν, ὥς τινες προσποιοῦν- ται σωφρονεῖν, πάθει δεινῷ τὸ ἀγαθὸν μεταδιώκον τες· οὐ μὴν οὐδὲ διὰ φιλοσωματίαν ὑγιείας χάριν · ἀλλ᾽ οὐδὲ δι' ἀγροικίαν ἐγκρατὴς καὶ ἄγευστος ἡδο νῶν οὐδεὶς κατ' ἀλήθειαν σώφρων. Αμέλει γευσάμενοι τῶν ἡδονῶν οἱ τὸν ἐργάτην τρίβοντες βίον, αὐτίκα μάλα καταγνύουσι τὸ ἀκαμπὲς τῆς ἐγκρατείας εἰς τὰς ἡδονάς. Τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ νόμῳ καὶ φόβῳ κω λυόμενοι· καιροῦ γὰρ λαβόντες παρακλέπτουσι τὸν νόμον, ἀποδιδράσκοντες τὰ καλά. Ἡ δὲ δι' αὐτὴν αἱ- ρετή σωφροσύνη, κατὰ τὴν γνῶσιν τελειουμένη, ἀεί τε παραμένουσα, κύριον καὶ αὐτοκράτορα τὸν ἄνδρα κατασκευάζει, ὡς εἶναι τὸν γνωστικὸν σώφρονα, καὶ ἀπαθὴ ταῖς ἡδοναῖς τε καὶ λύπαις άτεγκτον, ὥσπερ φασὶ τὸν ἀδάμαντα τῷ πυρί (73). Τούτων οὖν αἰτία ἡ ἁγιωτάτη καὶ κυριωτάτη πάσης ἐπιστήμης ἀγάπη Τὰ δὲ ἐπὶ τοῖς παισὶν ἐς μὲν τῶν παλαιοτέρων οὐδεμίαν ἥκει μνήμην, αὐ τοὶ δὲ ἀρέσαντες σφίσι κατεστήσαντο Ηλείοι. Δρόμου μὲν δὴ καὶ πάλης ετέθη παισὶν ἆθλα ἐπὶ τῆς ἑβδόμης καὶ τριακοστῆς Ὀλυμπιάδος· καὶ Ἱπποσθένης λα κεδαιμόνιος πάλην, Πολυνείκης δὲ τὸν δρόμον ἐνίκη σεν Ηλείος. Πρώτῃ δὲ ἐπὶ ταῖς τεσσαράκοντα Όλυμ- πιάσι πύκτας ἐσεκάλεσαν παῖδας καὶ περιὴν τῶν ἐσελθόντων Συβαρίτης Φιλήτας· « Ναὶ, ναὶ, καί· Οΰ, οὔ. Ητω δὲ ὑμῶν τὸ Ναι ναι, καὶ τὸ Οῦ οὔ. ἔσται... καὶ τὸ Οὔ, οὔ. Καθάπερ τὸ πῦρ τῷ ξύλῳ· τὸν ἀδάμαντα γὰρ οὐ καύσει·. STROMATUM LIB. VII. prabeant occasionem, et se nescio quomodo in ipsa P. ED. POTTER, 738-739 ED. PARIS. babet supra p. edit. Paris. Lowry. ris. lp. XXXVII primum instituta fuisse, refert Pausanias Eliac. 1, p. edit. Hanov. : Puerorum vero certamina nullo veteris memoriæ exemplo, arbitratu suo instituerunt Elei. Ac primum quidem de cursu et lucta, septima et tricesima olympiade, pueris proposita præmia. Luctæ Hipposthenes Lacedæmo- nius, cursus palmam accepit Polynices Eleus. At prima et quadragesima olympiade pueros in cœ- C D pericula injiciant (si loqui sic fas est); hi vero primo ex recta ratione declinantes, deinde cum Deus vocaverit prompto et alacri animo se traden- tes et confirmant vocationem ex eo quod nibil te- mere de se constituerint, et virum præbent in vera ac rationali fortitudine probandum. Neque ergo metu majorum minora tolerant, ut reliqui: neque timentes ne vituperentur ab iis qui sunt ejusdem loci et sententiæ, in confessione persistunt vocatio- nis, sed propter suam in Deum charitatem lubentes parent vocationi, nullum alium sibi scopum propo- nentes, nisi ut Deo placeant, non autem propter præmia laborum. Nam alii quidem propter gloriæe cupiditatem : alii vero quod vitent aliud gravius supplicium : alii vero propter quasdam laetitias et voluptates post mortem futuras, patiuntur: qui pueri sane in fide sunt; beati quidem, sed qui non- dum viri evaserunt in ea quæ est erga Deum cha ritate, sicut gnosticus. Sunt enim, sunt quemad- modum in gymnicis certaminibus, ita etiam in Ec- clesia, coronæ virorum et puerorum. Charitas autem ipsa propter se est expetenda, non propter aliquid aliud gnostico igitur, una cum cognitione augetur perfectio fortitudinis ex vitæ exercitatione, dum semper meditatur affectuum victoriam. Metu ergo et formidine vacuum, et in Domino confidentem reddit suum athletam, inungens ipsum et exercens charitas : quemadmodum ei tribuit justi- tia ut per totam vitam verum dicat. Est enim justi- tiæ compendium dicere : c erit vestrum, la, ita, et Non, non ª. › Eadem ratio est etiam temperantiæ. Neque enim propter honoris cupiditatem, sicut athletæ propter coronas et gloriam: neque rursus propter pecuniæ cupiditatem, ut nonnulli præ se ferunt temperantiam, gravi vitio ad bonum perse- quendum impulsi. Sed neque qui propter corporis sui amorem sanitatis gratia, neque qui propter rusticitatem est continens, et non gustat volupta- tes, ullus vere est temperans. Certe cum semel vo- • Matth. v, 37; Jac. v, 12. stuum pugna commiserunt. Competitores superavit Sybaritanus Philetas. › se. vitiose divulsis, quæ conjungi debent. SYLBURG. Jac.v, : Ms. Paris., Strom. viii, p. 931, exemplo ostendens nullam cau- sam hisi in idoneam materiam agere posse, ait : Quemadmodum ignis in lignum; nam adamanta non uret. › Plinius Nat. hist. lib. xxxv11, c. 4. de certis adamantum generibus scribit : < ln- cudibus hi deprehenduntur ita respuentes ictum, ut ferrum utrinque dissultet, incudesque etiam ipse dissiliant. Quippe duritia inenarrabilis est, simul- que ignium victrix natura, et nunquam incale- scens. > (67) Ευλαβείᾳ κολάσεως ἄλλης δριμ. Eadem (68) Τὰς μετὰ θάνατον. Conf. p. 529 edit. Pa. (69) Παίδων. Puerorum certamina ab Eleis olymp. (70) Δι' αὐτήν. Vel potius δι' αὐτήν, « propter (71) Επιτομὴ φάναι. Flor., ἐπὶ τὸ μὴ φάναι, (72) "Εσται. Μitth. v, 5 : Έστω δὲ ὁ λόγος ὑμῶν· (75) Τὸν ἀδάμαντα τῷ πυρί, Clemens infra
ἀλλὰ καὶ ἡ ὁμόνοια ἡ περὶ ταὐτὸ πρᾶγμα συγκατάθεσίς ἐστι, τὸ δὲ ταὐτὸν ἕν ἐστιν, ἥ τε φιλία δι’ ὁμοιότητος περαίνεται, τῆς κοινότητος ἐν τῷ ἑνὶ κειμένης. ὁ ἄρα γνωστικός, τοῦ ἑνὸς ὄντως θεοῦ ἀγαπητικὸς ὑπάρχων, τέλειος ὄντως ἀνὴρ καὶ φίλος τοῦ θεοῦ, ἐν υἱοῦ καταλεγεὶς τάξει. ταυτὶ γὰρ ὀνόματα εὐγενείας καὶ γνώσεως καὶ τελειότητος κατὰ τὴν τοῦ θεοῦ ἐποπτείαν, ἣν κορυφαιοτάτην προκοπὴν ἡ γνωστικὴ ψυχὴ λαμβάνει, καθαρὰ τέλεον γενομένη, πρόσωπον, φησί, πρὸς πρόσωπον ὁρᾶν ἀιδίως καταξιουμένη τὸν παντοκράτορα θεόν. πνευματικὴ γὰρ ὅλη γενομένη πρὸς τὸ συγγενὲς χωρήσασα ἐν πνευματικῇ τῇ ἐκκλησίᾳ μένει εἰς τὴν ἀνάπαυσιν τοῦ θεοῦ. Ταῦτα μὲν οὖν ταύτῃ. οὕτω δὲ ἔχων ὁ γνωστικὸς πρὸς τὸ σῶμα καὶ τὴν ψυχήν, πρὸς [τε] τοὺς πέλας, κἂν οἰκέτης ᾖ κἂν πολέμιος νόμῳ γενόμενος κἂν ὁστισοῦν, ἴσος καὶ ὅμοιος εὑρίσκεται. οὐ γὰρ ὑπερορᾷ τὸν ἀδελφὸν κατὰ τὸν θεῖον νόμον ὁμοπάτριον ὄντα καὶ ὁμομήτριον·
γον τὸν ἀπὸ τῶν ὁμοτίμων, καὶ ὁμογνωμόνων ὑφο- Α ρώμενοι, τῇ τῆς κλήσεως ἐμμένουσιν ὁμολογίᾳ· ἀλλὰ διὰ τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπην ἑκόντες πείθον ται τῇ κλήσει, μηδένα ἕτερον σκοπὸν ἐλόμενοι ἢ τὴν πρὸς τὸν Θεὸν εὐαρέστησιν, οὐχὶ δὲ διὰ τὰ ἆθλα τῶν πόνων. Οἱ μὲν γὰρ φιλοδοξία, οἱ δὲ εὐλαβεία και λάσεως ἄλλης δριμυτέρας (67)· οἱ δὲ, διά τινας ήδο νὰς καὶ εὐφροσύνας τὰς μετὰ θάνατον (68) ὑπομέ νοντες, παῖδες ἐν πίστει· μακάριοι μὲν, οὐδέπω δὲ ἄνδρες ἐν ἀγάπῃ τῇ πρὸς τὸν Θεὸν, καθάπερ ὁ γνω στικός, γεγονότες. Εἰσὶ γὰρ, εἰσὶ καθάπερ ἐν τοῖς ἀγῶσι τοῖς γυμνικοῖς, οὕτω δὲ καὶ κατὰ τὴν Ἐκκλη- σαν στέφανοι ἀνδρῶν τε καὶ παίδων (69)· ἡ δὲ ἀγάπη αὐτὴ δι' αὐτὴν (70) αἱρετή, οὐ δι' ἄλλο τι. Σχεδόν οὖν τῷ γνωστικῷ μετὰ γνώσεως ἡ τελειότης τῆς ἀνδρίας ἐκ τῆς τοῦ βίου συνασκήσεως αὔξεται, μελετήσαντος Β ἀεὶ τῶν παθῶν κρατεῖν. ῎Αφοβον οὖν, καὶ ἀδεᾶ, καὶ πεποιθότα ἐπὶ Κύριον ἡ ἀγάπη ἀλείφουσα, και γυμνά- σασα, κατασκευάζει τὸν ἴδιον᾿ ἀθλητὴν, ὥσπερ δικαιοσύνη τὸ διαπαντὸς ἀληθεύειν αὐτῷ τοῦ βίου περιποιεῖ. Δικαιοσύνης γὰρ ἦν ἐπιτομὴ φάναι (71) • Έσται (72) ὑμῶν τὸ Ναι, ναι, καὶ ου, ο. Ὁ δὲ αὐ τὸς λόγος καὶ ἐπὶ τῆς σωφροσύνης. Οὔτε γὰρ διά φι λοτιμίαν, καθάπερ οἱ ἀθληταὶ στεφάνων καὶ εὐδοξίας χάριν, οὔτ' απ' φιλοχρηματίαν, ὥς τινες προσποιοῦν- ται σωφρονεῖν, πάθει δεινῷ τὸ ἀγαθὸν μεταδιώκον τες· οὐ μὴν οὐδὲ διὰ φιλοσωματίαν ὑγιείας χάριν · ἀλλ᾽ οὐδὲ δι' ἀγροικίαν ἐγκρατὴς καὶ ἄγευστος ἡδο νῶν οὐδεὶς κατ' ἀλήθειαν σώφρων. Αμέλει γευσάμενοι τῶν ἡδονῶν οἱ τὸν ἐργάτην τρίβοντες βίον, αὐτίκα μάλα καταγνύουσι τὸ ἀκαμπὲς τῆς ἐγκρατείας εἰς τὰς ἡδονάς. Τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ νόμῳ καὶ φόβῳ κω λυόμενοι· καιροῦ γὰρ λαβόντες παρακλέπτουσι τὸν νόμον, ἀποδιδράσκοντες τὰ καλά. Ἡ δὲ δι' αὐτὴν αἱ- ρετή σωφροσύνη, κατὰ τὴν γνῶσιν τελειουμένη, ἀεί τε παραμένουσα, κύριον καὶ αὐτοκράτορα τὸν ἄνδρα κατασκευάζει, ὡς εἶναι τὸν γνωστικὸν σώφρονα, καὶ ἀπαθὴ ταῖς ἡδοναῖς τε καὶ λύπαις άτεγκτον, ὥσπερ φασὶ τὸν ἀδάμαντα τῷ πυρί (73). Τούτων οὖν αἰτία ἡ ἁγιωτάτη καὶ κυριωτάτη πάσης ἐπιστήμης ἀγάπη Τὰ δὲ ἐπὶ τοῖς παισὶν ἐς μὲν τῶν παλαιοτέρων οὐδεμίαν ἥκει μνήμην, αὐ τοὶ δὲ ἀρέσαντες σφίσι κατεστήσαντο Ηλείοι. Δρόμου μὲν δὴ καὶ πάλης ετέθη παισὶν ἆθλα ἐπὶ τῆς ἑβδόμης καὶ τριακοστῆς Ὀλυμπιάδος· καὶ Ἱπποσθένης λα κεδαιμόνιος πάλην, Πολυνείκης δὲ τὸν δρόμον ἐνίκη σεν Ηλείος. Πρώτῃ δὲ ἐπὶ ταῖς τεσσαράκοντα Όλυμ- πιάσι πύκτας ἐσεκάλεσαν παῖδας καὶ περιὴν τῶν ἐσελθόντων Συβαρίτης Φιλήτας· « Ναὶ, ναὶ, καί· Οΰ, οὔ. Ητω δὲ ὑμῶν τὸ Ναι ναι, καὶ τὸ Οῦ οὔ. ἔσται... καὶ τὸ Οὔ, οὔ. Καθάπερ τὸ πῦρ τῷ ξύλῳ· τὸν ἀδάμαντα γὰρ οὐ καύσει·. STROMATUM LIB. VII. prabeant occasionem, et se nescio quomodo in ipsa P. ED. POTTER, 738-739 ED. PARIS. babet supra p. edit. Paris. Lowry. ris. lp. XXXVII primum instituta fuisse, refert Pausanias Eliac. 1, p. edit. Hanov. : Puerorum vero certamina nullo veteris memoriæ exemplo, arbitratu suo instituerunt Elei. Ac primum quidem de cursu et lucta, septima et tricesima olympiade, pueris proposita præmia. Luctæ Hipposthenes Lacedæmo- nius, cursus palmam accepit Polynices Eleus. At prima et quadragesima olympiade pueros in cœ- C D pericula injiciant (si loqui sic fas est); hi vero primo ex recta ratione declinantes, deinde cum Deus vocaverit prompto et alacri animo se traden- tes et confirmant vocationem ex eo quod nibil te- mere de se constituerint, et virum præbent in vera ac rationali fortitudine probandum. Neque ergo metu majorum minora tolerant, ut reliqui: neque timentes ne vituperentur ab iis qui sunt ejusdem loci et sententiæ, in confessione persistunt vocatio- nis, sed propter suam in Deum charitatem lubentes parent vocationi, nullum alium sibi scopum propo- nentes, nisi ut Deo placeant, non autem propter præmia laborum. Nam alii quidem propter gloriæe cupiditatem : alii vero quod vitent aliud gravius supplicium : alii vero propter quasdam laetitias et voluptates post mortem futuras, patiuntur: qui pueri sane in fide sunt; beati quidem, sed qui non- dum viri evaserunt in ea quæ est erga Deum cha ritate, sicut gnosticus. Sunt enim, sunt quemad- modum in gymnicis certaminibus, ita etiam in Ec- clesia, coronæ virorum et puerorum. Charitas autem ipsa propter se est expetenda, non propter aliquid aliud gnostico igitur, una cum cognitione augetur perfectio fortitudinis ex vitæ exercitatione, dum semper meditatur affectuum victoriam. Metu ergo et formidine vacuum, et in Domino confidentem reddit suum athletam, inungens ipsum et exercens charitas : quemadmodum ei tribuit justi- tia ut per totam vitam verum dicat. Est enim justi- tiæ compendium dicere : c erit vestrum, la, ita, et Non, non ª. › Eadem ratio est etiam temperantiæ. Neque enim propter honoris cupiditatem, sicut athletæ propter coronas et gloriam: neque rursus propter pecuniæ cupiditatem, ut nonnulli præ se ferunt temperantiam, gravi vitio ad bonum perse- quendum impulsi. Sed neque qui propter corporis sui amorem sanitatis gratia, neque qui propter rusticitatem est continens, et non gustat volupta- tes, ullus vere est temperans. Certe cum semel vo- • Matth. v, 37; Jac. v, 12. stuum pugna commiserunt. Competitores superavit Sybaritanus Philetas. › se. vitiose divulsis, quæ conjungi debent. SYLBURG. Jac.v, : Ms. Paris., Strom. viii, p. 931, exemplo ostendens nullam cau- sam hisi in idoneam materiam agere posse, ait : Quemadmodum ignis in lignum; nam adamanta non uret. › Plinius Nat. hist. lib. xxxv11, c. 4. de certis adamantum generibus scribit : < ln- cudibus hi deprehenduntur ita respuentes ictum, ut ferrum utrinque dissultet, incudesque etiam ipse dissiliant. Quippe duritia inenarrabilis est, simul- que ignium victrix natura, et nunquam incale- scens. > (67) Ευλαβείᾳ κολάσεως ἄλλης δριμ. Eadem (68) Τὰς μετὰ θάνατον. Conf. p. 529 edit. Pa. (69) Παίδων. Puerorum certamina ab Eleis olymp. (70) Δι' αὐτήν. Vel potius δι' αὐτήν, « propter (71) Επιτομὴ φάναι. Flor., ἐπὶ τὸ μὴ φάναι, (72) "Εσται. Μitth. v, 5 : Έστω δὲ ὁ λόγος ὑμῶν· (75) Τὸν ἀδάμαντα τῷ πυρί, Clemens infra
PG 9:495ἀμέλει θλιβόμενον ἐπικουφίζει παραμυθίαις, παρορμήσεσι, ταῖς βιωτικαῖς χρείαις ἐπικουρῶν, διδοὺς τοῖς δεομένοις πᾶσιν, ἀλλ’ οὐχ ὁμοίως, δικαίως δὲ καὶ κατὰ τὴν ἀξίαν, πρὸς δὲ καὶ τῷ καταδιώκοντι καὶ μισοῦντι, εἰ τούτου δέοιτο, ὀλίγα φροντίζων τῶν λεγόντων διὰ φόβον αὐτῷ δεδωκέναι, εἰ μὴ διὰ φόβον, δι’ ἐπικουρίαν δὲ τοῦτο ποιοίη. οἱ γὰρ πρὸς ἐχθροὺς ἀφιλάργυροι καὶ ἀμνησιπόνηροι πόσῳ μᾶλλον πρὸς τοὺς οἰκείους ἀγαπητικοί; ὁ τοιοῦτος ἐκ τούτου πρόεισιν ἐπὶ τὸ ἀκριβῶς εἰδέναι καὶ ὅτῳ ἄν τις μάλιστα καὶ ὁπόσον καὶ ὁπότε καὶ ὅπως ἐπιδῴη. τίς δ’ ἂν καὶ ἐχθρὸς εὐλόγως γένοιτο ἀνδρὸς οὐδεμίαν οὐδαμῶς παρέχοντος αἰτίαν ἔχθρας; καὶ μή τι, καθάπερ ἐπὶ τοῦ θεοῦ οὐδενὶ μὲν ἀντικεῖσθαι λέγομεν τὸν θεὸν οὐδὲ ἐχθρὸν εἶναί τινος (πάντων γὰρ κτίστης, καὶ οὐδέν ἐστι τῶν ὑποστάντων ὃ μὴ θέλει), φαμὲν δ’ αὐτῷ ἐχθροὺς εἶναι τοὺς ἀπειθεῖς καὶ μὴ κατὰ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ πορευομένους, οἷον τοὺς διεχθρεύοντας αὐτοῦ τῇ διαθήκῃ, τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐπὶ τοῦ γνωστικοῦ εὕροιμεν ἄν.
δὴ τῷ ἑνὶ χαρακτηρίζεται (74), φίλον ὁμοῦ καὶ υἱὸν τὸν γνωστικὸν ἀπεργάζεται, ο τέλειον » (75) ὡς ἀληθῶς • ἄνδρα, εἰς μέτρον ἡλικίας ο αὐξήσαντα. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ὁμόνοια ἡ περὶ ταὐτὸ πρᾶγμα συγκατά θεσίς ἐστι· τὸ δὲ ταὐτὸν ἔν ἐστιν· ἥ τε φιλία δι' ὁμοιό τητος περαίνεται, τῆς κοινότητος ἐν τῷ ἑνὶ κειμένης. Ὁ ἄρα γνωστικὸς, τοῦ ἑνὸς ὄντως Θεοῦ ἀγαπητικός ὑπάρχων, τέλειος ὄντως ἀνὴρ καὶ φίλος τοῦ Θεοῦ, ἐν Υἱοῦ καταλεγεὶς τάξει. Ταυτὶ γὰρ ὀνόματα εὐγενείας, καὶ γνώσεως, καὶ τελειότητος κατὰ τὴν τοῦ Θεοῦ ἐποπτείαν, ἣν κορυφαιοτάτην προκοπὴν ἡ γνωστική ψυχή λαμβάνει, καθαρὰ τέλεον γενομένη, ο πρόσω που, ο φησί, ο πρὸς πρόσωπον, ὁρᾷν ἀϊδίως κατα- ξιουμένη τὸν παντοκράτορα Θεόν. Πνευματικὴ γὰρ ὅλη γενομένη πρὸς τὸ συγγενές, χωρήσασα ἐν πνευ ματικῇ τῇ Ἐκκλησίᾳ, μένει εἰς τὴν ἀνάπαυσιν τοῦ Θεοῦ. Α διὰ γὰρ τὴν τοῦ ἀρίστου καὶ ἐξοχωτάτου θεραπείαν, Β ταντήσωμεν οἱ πάντες... εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ηλικίας του πληρώματος τοῦ Χριστοῦ. Ταῦτα μὲν οὖν ταύτῃ. Οὕτω δὲ ἔχων ὁ γνω στικὸς πρὸς τὸ σῶμα, καὶ τὴν ψυχὴν, πρός τε τους πέλας, κἂν οἰκέτης ᾖ, κἂν πολέμιος νόμῳ γενόμενος, κἂν ὁστισοῦν, ἴσος καὶ ὅμοιος εὑρίσκεται· οὐ γὰρ • ὑπερορᾷ τὸν ἀδελφὸν » κατὰ τὸν θεῖον νόμον όμο πάτριον ὄντα καὶ ὁμομήτριον· ἀμέλει θλιβόμενον ἐπα κουφίζει, παραμυθίαις, παρορμήσεσι, ταῖς βιωτικαῖς χρείαις ἐπικουρῶν, διδοὺς τοῖς δεομένοις πᾶσιν, ἀλλ' οὐχ ὁμοίως, δικαίως δὲ καὶ κατὰ τὴν ἀξίαν· πρὸς δὲ καὶ τῷ καταδιώκοντι, καὶ μισοῦντι, εἰ τούτου δέοιτο ὀλίγα φροντίζων τῶν λεγόντων διὰ φόβον αὐτῷ δεδω κέναι, εἰ μὴ διὰ φόβον, δι' ἐπικουρίαν δὲ τοῦτο ποιοίη. Οἱ γὰρ πρὸς ἐχθροὺς ἀφιλάργυροι καὶ μισοπόνη ρος (76), πόσῳ μᾶλλον πρὸς τοὺς οἰκείους ἀγαπητι κοί; Ο τοιοῦτος ἐκ τούτου πρόεισιν ἐπὶ τὸ ἀκριβῶς εἰδέναι, καὶ ὅτῳ ἄν τις μάλιστα, καὶ ὁπόσον, καὶ ὁπότε, καὶ ὅπως ἐπιδῷ. Τίς δ᾽ ἂν καὶ ἐχθρὸς εὐλόγως γέ- νοιτο ἀνδρὸς οὐδεμίαν οὐδαμῶς παρέχοντος αἰτίαν ἔχθρας; Καὶ μήτι, καθάπερ ἐπὶ τοῦ Θεοῦ, οὐδενὶ μὲν ἀντικεῖσθαι λέγομεν τὸν Θεὸν (77), οὐδὲ ἐχθρὸν εἶναί τινος· ( πάντων γὰρ κτίστης, καὶ οὐδέν ἐστι τῶν ὑποστάντων μὴ θέλει· φαμὲν δ' αὐτῷ ἐχθρούς εἶναι τοὺς ἀπειθεῖς, καὶ μὴ κατὰ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ πορευομένους, οἷον τους διεχθρεύοντας αὐτοῦ τῇ Δια θήκῃ·) τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐπὶ τοῦ γνωστικοῦ εὐ- * πόνηροι, ἀμνησοπόνηροι. CLEMENTIS ALEXANDRINI luptates gustaverint qui laboribus vitam terunt, continentiæ inflexam duritiem infringunt ad volu- ptates. Tales autem sunt ii quoque qui lege et metu prohibentur : qui si occasionem nacti fuerint fur- tim legem transgrediuntur, quæ honesta sunt fu- gientes. Quae est autem propter seipsam expetenda temperantia, ut quæ per cognitionem perficiatur et semper maneat, dominum et imperatorem efficit hominem, ut sit temperans is qui est gnosticus, et nec afficiatur voluptatibus, nec liquescat dolori- bus, sicut aiunt adamantem igne minime liquesce- re. Horum ergo causa, est sanctissima et omnium scientiarum præcipua charitas. Per cultumn enim ejus quod est optimum et excellentissimum, quod ex uno characterem accipit, amicum simul et fi- lium elicit gnosticum ; ' perfectum a revera e vi- rum, › ut qui creverit in mensuram ætatis ª. › Quinetiam quæ est circa eamdem rem concordia est consensio quod autem idem est, unum est. Amicitia autem perficitur per similitudinem, cum communitas sita sit in uno. Gnosticus igitur, cum diligat, eum qui vere est unus Deus, et vir est vere perfectus, et Dei amicus, et in filii locum cooptatus: hæc enim sunt nomina nobilitatis et cognitio- nis, et perfectionis in Dei visione, quam summum profectum capit anima gnostici, munda plane effe- cta, facie, ut ait ille, ‹ad faciem b, Deum omnipotentem in æternum videre dignata. Tota enim effecta spiritalis, cum ad id quod est cognatum processerit in Ecclesia spiritali, manet in Dei requie. . CAPUT XII. Verum gnosticum beneficum et continentem esse et mundana omnia despicere. ' Atque hæc quidem hactenus. Cum autem ita se C habeat gnosticus, et quod ad corpus attinet, et quod ad animam, et quod ad propinquos, seu fue- rit servus, seu hostis lege factus, seu alius qualis- cunque, æqualis est et similis: nam convenienter legi divinæ non ‹ despicit fratrem eodem patre et eadem matre natum : eum certe qui affligitur levat consolationibus, adhortationibus, iis quæ sunt ad vitam necessaria succurrens: dans omnibus egen- tibus, licet non similiter, verum juste et pro meri- tis; quinetiam ei qui ipsum persequitur et odio ha- bet, si eo indigeat; parum curans eos qui dicunt, propter metum ei dedisse, si non fecerit propter metum, sed ut ei opem ferret. Qui enim ut inimicis subveniant non parcunt pecuniæ, et malorum oso- res sunt, quomodo non erit in suos major eorum D charitas? Qui talis est, ex hoc progreditur ad per- fecte sciendum, et cuinam maxime, et quantum, et quando, et quomodo sit daturus. Quis autem ejus viri jure fuerit inimicus, qui nullam inimicitiarum causam præbet omnino? Et annon, sicut dicimus de Deo, Deum nulli adversari, nec esse alicujus inimicum (est enim creator omnium, et nihil est ex iis quæ consistunt, quod nolit; dicimus autem ei ésse inimicos eos qui non parent, et ex ejus præ- × P. ED. POTTER, 759-740 ED. PARIS. esse, ut multiplicari nequeat. Ephes. iv, 13. b Cor. XIII, 12. vel LowTH. nol. 9. (74) Τῷ ἐνὶ χαρακτ. Vult auctor: Deo peculiare (73) Τέλειον. Respicit Ephes. iv, 15 : Μέχρι και (76) Μισοπόνηροι. Legendum videtur ου μνησο (77) Θεόν. Couf. Pedag. lib. 1, c. 8, pag. 133,
αὐτὸς μὲν γὰρ οὐδενὶ οὐδέποτε κατ’ οὐδένα τρόπον ἐχθρὸς ἂν γένοιτο, ἐχθροὶ δὲ εἶναι νοοῖντο αὐτῷ οἱ τὴν ἐναντίαν ὁδὸν τρεπόμενοι ἄλλως τε κἂν ἡ ἕξις ἡ παρ’ ἡμῖν μεταδοτικὴ δικαιοσύνη λέγηται· ἀλλὰ καὶ ἡ κατ’ ἀξίαν διακριτικὴ πρὸς τὸ μᾶλλον καὶ ἧττον, ἐφ’ ὧν καθήκει κατ’ ἐπιστήμην γενέσθαι, ἀκροτάτης δικαιοσύνης εἶδος τυγχάνει. ἔστι μὲν οὖν ἃ καὶ κατὰ ἰδιωτισμὸν πρός τινων κατορθοῦται, οἷον ἡδονῶν ἐγκράτεια. ὡς γὰρ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἔκ τε τοῦ μὴ δύνασθαι τυχεῖν ὧν ἐρᾷ τις καὶ ἐκ τοῦ πρὸς ἀνθρώπων φόβου, εἰσὶ δ’ οἳ διὰ τὰς μείζονας ἡδονὰς ἀπέχονται τῶν ἐν τοῖς ποσὶν ἡδέων, οὕτως κἀν τῇ πίστει ἢ δι’ ἐπαγγελίαν ἢ διὰ φόβον θεοῦ ἐγκρατεύονταί τινες. ἀλλ’ ἔστι μὲν θεμέλιος γνώσεως ἡ τοιαύτη ἐγκράτεια καὶ προσαγωγή τις ἐπὶ τὸ βέλτιον καὶ ἐπὶ τὸ τέλειον ὁρμή. ἀρχὴ γὰρ σοφίας, φησί, φόβος κυρίου. ὁ τέλειος δὲ δι’ ἀγάπην πάντα στέγει, πάντα ὑπομένει, οὐχ ὡς ἀνθρώπῳ ἀρέσκων, ἀλλὰ θεῷ. καίτοι καὶ ὁ ἔπαινος ἕπεται αὐτῷ κατ’ ἐπακολούθημα, οὐκ εἰς τὴν ἑαυτοῦ ὠφέλειαν, ἀλλ’ εἰς τὴν τῶν ἐπαινούντων μίμησίν τε καὶ χρῆσιν.
δὴ τῷ ἑνὶ χαρακτηρίζεται (74), φίλον ὁμοῦ καὶ υἱὸν τὸν γνωστικὸν ἀπεργάζεται, ο τέλειον » (75) ὡς ἀληθῶς • ἄνδρα, εἰς μέτρον ἡλικίας ο αὐξήσαντα. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ὁμόνοια ἡ περὶ ταὐτὸ πρᾶγμα συγκατά θεσίς ἐστι· τὸ δὲ ταὐτὸν ἔν ἐστιν· ἥ τε φιλία δι' ὁμοιό τητος περαίνεται, τῆς κοινότητος ἐν τῷ ἑνὶ κειμένης. Ὁ ἄρα γνωστικὸς, τοῦ ἑνὸς ὄντως Θεοῦ ἀγαπητικός ὑπάρχων, τέλειος ὄντως ἀνὴρ καὶ φίλος τοῦ Θεοῦ, ἐν Υἱοῦ καταλεγεὶς τάξει. Ταυτὶ γὰρ ὀνόματα εὐγενείας, καὶ γνώσεως, καὶ τελειότητος κατὰ τὴν τοῦ Θεοῦ ἐποπτείαν, ἣν κορυφαιοτάτην προκοπὴν ἡ γνωστική ψυχή λαμβάνει, καθαρὰ τέλεον γενομένη, ο πρόσω που, ο φησί, ο πρὸς πρόσωπον, ὁρᾷν ἀϊδίως κατα- ξιουμένη τὸν παντοκράτορα Θεόν. Πνευματικὴ γὰρ ὅλη γενομένη πρὸς τὸ συγγενές, χωρήσασα ἐν πνευ ματικῇ τῇ Ἐκκλησίᾳ, μένει εἰς τὴν ἀνάπαυσιν τοῦ Θεοῦ. Α διὰ γὰρ τὴν τοῦ ἀρίστου καὶ ἐξοχωτάτου θεραπείαν, Β ταντήσωμεν οἱ πάντες... εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ηλικίας του πληρώματος τοῦ Χριστοῦ. Ταῦτα μὲν οὖν ταύτῃ. Οὕτω δὲ ἔχων ὁ γνω στικὸς πρὸς τὸ σῶμα, καὶ τὴν ψυχὴν, πρός τε τους πέλας, κἂν οἰκέτης ᾖ, κἂν πολέμιος νόμῳ γενόμενος, κἂν ὁστισοῦν, ἴσος καὶ ὅμοιος εὑρίσκεται· οὐ γὰρ • ὑπερορᾷ τὸν ἀδελφὸν » κατὰ τὸν θεῖον νόμον όμο πάτριον ὄντα καὶ ὁμομήτριον· ἀμέλει θλιβόμενον ἐπα κουφίζει, παραμυθίαις, παρορμήσεσι, ταῖς βιωτικαῖς χρείαις ἐπικουρῶν, διδοὺς τοῖς δεομένοις πᾶσιν, ἀλλ' οὐχ ὁμοίως, δικαίως δὲ καὶ κατὰ τὴν ἀξίαν· πρὸς δὲ καὶ τῷ καταδιώκοντι, καὶ μισοῦντι, εἰ τούτου δέοιτο ὀλίγα φροντίζων τῶν λεγόντων διὰ φόβον αὐτῷ δεδω κέναι, εἰ μὴ διὰ φόβον, δι' ἐπικουρίαν δὲ τοῦτο ποιοίη. Οἱ γὰρ πρὸς ἐχθροὺς ἀφιλάργυροι καὶ μισοπόνη ρος (76), πόσῳ μᾶλλον πρὸς τοὺς οἰκείους ἀγαπητι κοί; Ο τοιοῦτος ἐκ τούτου πρόεισιν ἐπὶ τὸ ἀκριβῶς εἰδέναι, καὶ ὅτῳ ἄν τις μάλιστα, καὶ ὁπόσον, καὶ ὁπότε, καὶ ὅπως ἐπιδῷ. Τίς δ᾽ ἂν καὶ ἐχθρὸς εὐλόγως γέ- νοιτο ἀνδρὸς οὐδεμίαν οὐδαμῶς παρέχοντος αἰτίαν ἔχθρας; Καὶ μήτι, καθάπερ ἐπὶ τοῦ Θεοῦ, οὐδενὶ μὲν ἀντικεῖσθαι λέγομεν τὸν Θεὸν (77), οὐδὲ ἐχθρὸν εἶναί τινος· ( πάντων γὰρ κτίστης, καὶ οὐδέν ἐστι τῶν ὑποστάντων μὴ θέλει· φαμὲν δ' αὐτῷ ἐχθρούς εἶναι τοὺς ἀπειθεῖς, καὶ μὴ κατὰ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ πορευομένους, οἷον τους διεχθρεύοντας αὐτοῦ τῇ Δια θήκῃ·) τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐπὶ τοῦ γνωστικοῦ εὐ- * πόνηροι, ἀμνησοπόνηροι. CLEMENTIS ALEXANDRINI luptates gustaverint qui laboribus vitam terunt, continentiæ inflexam duritiem infringunt ad volu- ptates. Tales autem sunt ii quoque qui lege et metu prohibentur : qui si occasionem nacti fuerint fur- tim legem transgrediuntur, quæ honesta sunt fu- gientes. Quae est autem propter seipsam expetenda temperantia, ut quæ per cognitionem perficiatur et semper maneat, dominum et imperatorem efficit hominem, ut sit temperans is qui est gnosticus, et nec afficiatur voluptatibus, nec liquescat dolori- bus, sicut aiunt adamantem igne minime liquesce- re. Horum ergo causa, est sanctissima et omnium scientiarum præcipua charitas. Per cultumn enim ejus quod est optimum et excellentissimum, quod ex uno characterem accipit, amicum simul et fi- lium elicit gnosticum ; ' perfectum a revera e vi- rum, › ut qui creverit in mensuram ætatis ª. › Quinetiam quæ est circa eamdem rem concordia est consensio quod autem idem est, unum est. Amicitia autem perficitur per similitudinem, cum communitas sita sit in uno. Gnosticus igitur, cum diligat, eum qui vere est unus Deus, et vir est vere perfectus, et Dei amicus, et in filii locum cooptatus: hæc enim sunt nomina nobilitatis et cognitio- nis, et perfectionis in Dei visione, quam summum profectum capit anima gnostici, munda plane effe- cta, facie, ut ait ille, ‹ad faciem b, Deum omnipotentem in æternum videre dignata. Tota enim effecta spiritalis, cum ad id quod est cognatum processerit in Ecclesia spiritali, manet in Dei requie. . CAPUT XII. Verum gnosticum beneficum et continentem esse et mundana omnia despicere. ' Atque hæc quidem hactenus. Cum autem ita se C habeat gnosticus, et quod ad corpus attinet, et quod ad animam, et quod ad propinquos, seu fue- rit servus, seu hostis lege factus, seu alius qualis- cunque, æqualis est et similis: nam convenienter legi divinæ non ‹ despicit fratrem eodem patre et eadem matre natum : eum certe qui affligitur levat consolationibus, adhortationibus, iis quæ sunt ad vitam necessaria succurrens: dans omnibus egen- tibus, licet non similiter, verum juste et pro meri- tis; quinetiam ei qui ipsum persequitur et odio ha- bet, si eo indigeat; parum curans eos qui dicunt, propter metum ei dedisse, si non fecerit propter metum, sed ut ei opem ferret. Qui enim ut inimicis subveniant non parcunt pecuniæ, et malorum oso- res sunt, quomodo non erit in suos major eorum D charitas? Qui talis est, ex hoc progreditur ad per- fecte sciendum, et cuinam maxime, et quantum, et quando, et quomodo sit daturus. Quis autem ejus viri jure fuerit inimicus, qui nullam inimicitiarum causam præbet omnino? Et annon, sicut dicimus de Deo, Deum nulli adversari, nec esse alicujus inimicum (est enim creator omnium, et nihil est ex iis quæ consistunt, quod nolit; dicimus autem ei ésse inimicos eos qui non parent, et ex ejus præ- × P. ED. POTTER, 759-740 ED. PARIS. esse, ut multiplicari nequeat. Ephes. iv, 13. b Cor. XIII, 12. vel LowTH. nol. 9. (74) Τῷ ἐνὶ χαρακτ. Vult auctor: Deo peculiare (73) Τέλειον. Respicit Ephes. iv, 15 : Μέχρι και (76) Μισοπόνηροι. Legendum videtur ου μνησο (77) Θεόν. Couf. Pedag. lib. 1, c. 8, pag. 133,
PG 9:497λέγεται καὶ κατ’ ἄλλο σημαινόμενον ἐγκρατὴς οὐχ ὁ τῶν παθῶν μόνον κρατῶν, ἀλλὰ καὶ ὁ τῶν ἀγαθῶν ἐγκρατὴς γενόμενος καὶ βεβαίως κτησάμενος τῆς ἐπιστήμης τὰ μεγαλεῖα, ἀφ’ ὧν καρποφορεῖ τὰς κατ’ ἀρετὴν ἐνεργείας. ταύτῃ οὐδέποτε περιστάσεως γενομένης τῆς ἰδίας ἕξεως ὁ γνωστικὸς ἐξίσταται. ἔμπεδος γὰρ καὶ ἀμετάβλητος ἡ τοῦ ἀγαθοῦ ἐπιστημονικὴ κτῆσις, ἐπιστήμη θείων καὶ ἀνθρωπείων πραγμάτων ὑπάρχουσα. οὔποτε οὖν ἄγνοια γίνεται ἡ γνῶσις οὐδὲ μεταβάλλει τὸ ἀγαθὸν εἰς κακόν· διὸ καὶ ἐσθίει καὶ πίνει καὶ γαμεῖ οὐ προηγουμένως, ἀλλὰ ἀναγκαίως. τὸ γαμεῖν δὲ ἐὰν ὁ λόγος αἱρῇ λέγω καὶ ὡς καθήκει· γενόμενος γὰρ τέλειος εἰκόνας ἔχει τοὺς ἀποστόλους. καὶ τῷ ὄντι ἀνὴρ οὐκ ἐν τῷ μονήρη ἐπανελέσθαι δείκνυται βίον, ἀλλ’ ἐκεῖνος ἄνδρας νικᾷ ὁ γάμῳ καὶ παιδοποιίᾳ καὶ τῇ τοῦ οἴκου προνοίᾳ ἀνηδόνως τε καὶ ἀλυπήτως ἐγγυμνασάμενος, μετὰ τῆς τοῦ οἴκου κηδεμονίας ἀδιάστατος τῆς τοῦ θεοῦ γενόμενος ἀγάπης, καὶ πάσης κατεξανιστάμενος πείρας τῆς διὰ τέκνων καὶ γυναικὸς οἰκετῶν τε καὶ κτημάτων προσφερομένης. τῷ δὲ ἀοίκῳ τὰ πολλὰ εἶναι συμβέβηκεν ἀπειράστῳ.
ροιμεν ἄν, Αὐτὸς μὲν γὰρ οὐδενὶ οὐδέποτε κατ' οὐ- δένα τρόπον ἐχθρὸς ἂν γένοιτο · ἐχθροὶ δὲ εἶναι νοοῖντο αὐτῷ οἱ τὴν ἐναντίαν ὁδὸν τρεπόμενοι. "Αλλως τε κἂν ἡ ἕξις ἡ παρ' ἡμῖν μεταδοτική, δικαιοσύνη (78) λέ- γεται· ἀλλὰ καὶ ἡ κατ' ἀξίαν διακριτικὴ πρὸς τὸ μᾶλ λον καὶ ἧττον, ἐφ᾽ ὧν καθήκει κατ' ἐπιστήμην γε νέσθαι, ἀκροτάτης δικαιοσύνης εἶδος τυγχάνει. Ἔστι μὲν οὖν ἃ καὶ κατὰ ἰδιωτισμὸν (79) πρός τινων και τορθοῦνται, οἷον ἡδονῶν ἐγκράτεια· ὡς γὰρ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἔκ τε τοῦ μὴ δύνασθαι τυχεῖν ὧν ὁρᾷ (80) τις, καὶ ἐκ τοῦ πρὸς ἀνθρώπων φόβου, εἰσὶ δ᾽ οἶ διὰ τὰς μείζονας ἡδονὰς ἀπέχονται τῶν ἐν τοῖς ποσὶν ἡδέων· οὕτω κάν τῇ πίστει ἢ δι᾽ ἐπαγγελίαν ἢ διὰ φύσον Θεοῦ ἐγκρατεύονται τινες. Αλλ' ἔστι μὲν θε μέλιος γνώσεως ἡ τοιαύτη εγκράτεια, καὶ προσαγωγή τις ἐπὶ τὸ βέλτιον, καὶ ἐπὶ τὸ τέλειον ὁρμή. «Αρχή γὰρ σοφίας, ο φησί, ο φόβος Κυρίου. Ο τέλειος δὲ, δι' ἀγάπην (81) , πάντα στέγει, πάντα υπομένει, οὐχ ὡς ἀνθρώπῳ ἀρέσκων, ἀλλὰ Θεῷ. » Καίτοι καὶ ὁ Έπαινος έπεται αὐτῷ κατ' ἐπακολούθημα οὐκ εἰς τὴν ἑαυτοῦ ὠφέλειαν, ἀλλ᾽ εἰς τὴν τῶν ἐπαινούντων μί- μησίν τε καὶ χρῆσιν. Λέγεται καὶ κατ' ἄλλο σημαι νόμενον ἐγκρατὴς οὐχ ὁ τῶν παθῶν μόνον κρατῶν, ἀλλὰ καὶ ὁ τῶν ἀγαθῶν ἐγκρατής γενόμενος, καὶ βεβαίως κτησάμενος τῆς ἐπιστήμης τὰ μεγαλεῖα, ἀφ' ὧν καρποφορεῖ τὰς κατ' ἀρετὴν ἐνεργείας. Ταύτῃ οὐδέποτε, περιστάσεως γενομένης, τῆς ἰδίας ἕξεως ὁ γνωστικὸς ἐξίσταται· ἔμπεδος γὰρ καὶ ἀμετάβλητος ἡ τοῦ ἀγαθοῦ ἐπιστημονικὴ κτῆσις, ἐπιστήμη θείων καὶ ἀνθρωπείων πραγμάτων ὑπάρχουσα. Οὔποτε οὖν ἄγνοια γίνεται ἡ γνῶσις, οὐδὲ μεταβάλλει τὸ ἀγαθὸν εἰς κακόν· διὸ καὶ ἐσθίει καὶ πίνει, καὶ γαμεῖ, οὐ προηγουμένως, ἀλλὰ ἀναγκαίως. Τὸ γαμεῖν δὲ, ἐὰν ὁ Λόγος έρῃ (82), λέγω, καὶ ὡς καθήκει. Γενόμενος γὰρ τέλειος, εἰκόνας ἔχει τοὺς ἀποστόλους, καὶ τῷ ὄντι ἀνὴρ οὐκ ἐν τῷ μονήρη ἐπανελέσθαι δείκνυται βίον, ἀλλ' ἐκεῖνος ἄνδρας νικᾷ, ὁ γάμῳ καὶ παιδο- ποιίᾳ, καὶ τῇ τοῦ οἴκου προνοίᾳ, ἀνηδόνως τε καὶ ἀλυπήτως ἐγγυμνασάμενος μετὰ τῆς τοῦ οἴκου κη- δεμονίας, ἀδιάστατος τῆς τοῦ Θεοῦ γενόμενος ἀγά- πης, καὶ πάσης κατεξανιστάμενος πείρας, τῆς διὰ τέκνων καὶ γυναικὸς, οἰκετῶν τε καὶ κτημάτων προσ- Ρ. Ελεημοσύνη. δικαιοσύνης Ολισθηρὸς γὰρ ὁ τό πος εἰς ἰδιωτισμόν· . ἰδιώτου στάσις καὶ χαρακτήρ, ο ε. : Ιδιώτου στάσις καὶ χαρακτήρ· οὐδέποτε ἐξ ἑαυτοῦ προσδοκά ὠφέλειαν ἢ βλάβην, ἀλλ' ἀπὸ τῶν ἔξω. Φιλοσόφου στάσις καὶ χαρακτήρ· πᾶσαν ὠφέ λειαν καὶ βλάβην ἐξ ἑαυτοῦ προσδοή. « Πρῆγμα δὲ τερπνότατον, οὗ τις ἐρᾷ, τὸ τυχεῖν. στέγει, πάντα πιστεύει, πάντα ἐλπίζει, πάντα υπου μένει· Οὐχ ὡς ἀνθρώποις αρέ- σκοντες, ἀλλὰ τῷ Θεῷ τῷ δοκιμάζοντι τὰς καρδίας ἡμῶν. αἱροῦντι ἐροῦντι · ἐὰν ὁ Λόγος αἴρῃ. καλεῖν αἱρεῖν STROMATUM LIB. VII. A ceptis non ambulant, ut qui ejus Testamentum pro- B ED. POTTER, 740-744 ED. PARIS. C " Causa erroris vox quæ se- quitur. LoWTH. vis plebeius. Epictetus c. : Nam is ejusmodi locus est, e quo proclivis sit in plebeium morem lapsus. › Cui affinis est, de quo alibi loquitur, plebeii hominis status et nota : » ut Plebeii sta- tus et nota est, nunquam a seipso vel damnum ex- spectare, vel utilitatem ; sed a rebus externis. Pbi- losophi status et expressa imago est, omnem utili- tatem et damnum a semetipso exspectare. › sequantur odio ), idem etiam in gnostico invenie- mus? Ipse enim nulli unquam ullo modo erit ini- micus nisi quod ejus inimici dici poterunt, qui in viam ei contrariam convertuntur. Et alioqui is qui est in nobis distribuendi habitus, dicitur justitia : quinetiam habitus discernendi pro meritis aut ma- gis aut minus, in quibus id oportet fieri ex scien- tia, summæ est species justitia. Ac sunt quidem quædam quæ vulgi more recte geruntur ab aliqui- bus, ut continentia a voluptatibus; quemadmodum inter gentes, ex eo quod non possit consequi quod videt aliquis, et ex eo quod timet homines: sunt autem etiam qui propter majores voluptates absti- nent ab iis quæ sunt jucunda in præsentia. Ita ergo etiam in fide, aut propter promissionem, aut propter Dei metum se nonnulli continent. Et est quidem fundamentum cognitionis, talis continentia, et quæ- dam ad id quod est melius deductio, et ad id quod est perfectum impulsus. c Initium » enim « sapien- tiæ, inquit, c est timor Dominia. Qui est autem perfectus propter charitatem omnia suffert, omnia sustinet, non ut homini placens, sed Deo b., Quan- quam eum quoque laus sequitur per consequentiam, non ad suam utilitatem, sed ad imitationem et usum eorum qui laudant. Dicitur autem alia quoque signi- ficatione c continens, non solum is qui compri- mit animi perturbationes, sed etiam is qui bona <continuit, et firmiter acquisivit scientiæ magni- tudinem, ex qua producit eas quæ ex virtute flunt operationes. Ea facit ut si quis casus evenerit, a proprio habitu nunquam excedat gnosticus : est enim solida et immutabilis boni quæ scientiam constituit possessio, ut quæ divinarum rerum et humanarum sit scientia. Cognitio ergo nunquam fit ignoratio, neque bonum mutatur in malum. Quo- circa et comedit, et bibit, et uxorem ducit, non per se ac principaliter, sed necessitate adductus. Uxo- rem autem ducere, dico, si Logos dixerit, et ut convenit. Qui enim fuerit perfectus, exempla habet apostolos : et revera vir esse probatur, non in eo quod vitam elegerit monasticam : verum ille viros a Prov. 1, 7. b Cor. xull, 7; II Thess. 11, 4. e amat, cupit : » ut alluserit ad illud Theognidis : SYLBURG. et Thess. 11, : aliquis aip, itemque supra p. 312, et infra p. 517, et similiter p. 321, pro praesertim cum supra evidentiora ejus scripturæ exstent vesti- gia, p. 215, Sed cum eadem signi- ficat. legatur p. 308, nil temere mutandum censuerim; maxime cum etiam ante semel et ite- rum hæc locutio usurpata sit, et in piendi > seu capessendi significatione non sit usitatum præterquam in pass. et media forma. Srus. ca (78) Μεταδοτικὴ, δικαιοσύνη. Videtur legendum D (79) Κατὰ ἰδιωτισμόν. Ιδιωτισμός est mos qui- (80) Ὁρα. Haud scio an auctor scripserit έρα, (81) Δι' ἀγάπην. Conjungit 1 Cor. xiii, 1 : Πάντα (82) Ἐὰν ὁ Λόγος ἔρῃ. Pro Eρῃ mallet fortasse
PG 9:499μόνου γοῦν ἑαυτοῦ κηδόμενος ἡττᾶται πρὸς τοῦ ἀπολειπομένου μὲν κατὰ τὴν ἑαυτοῦ σωτηρίαν, περιττεύοντος δὲ ἐν τῇ κατὰ τὸν βίον οἰκονομίᾳ, εἰκόνα ἀτεχνῶς σῴζοντος ὀλίγην τῆς τῇ ἀληθείᾳ προνοίας. Ἀλλ’ ἡμῖν γε ὡς ἔνι μάλιστα προγυμναστέον ποικίλως τὴν ψυχήν, ἵνα εὐεργὸς γένηται πρὸς τὴν τῆς γνώσεως παραδοχήν. οὐχ ὁρᾶτε πῶς μαλάσσεται κηρὸς καὶ καθαίρεται χαλκός, ἵνα τὸν ἐπιόντα χαρακτῆρα παραδέξηται; αὐτίκα ὡς ὁ θάνατος χωρισμὸς ψυχῆς ἀπὸ σώματος, οὕτως ἡ γνῶσις οἷον [ὁ] λογικὸς θάνατος, ἀπὸ τῶν παθῶν ἀπάγων καὶ χωρίζων τὴν ψυχὴν καὶ προάγων εἰς τὴν τῆς εὐποιίας ζωήν, ἵνα τότε εἴπῃ μετὰ παρρησίας πρὸς τὸν θεόν· ὡς θέλεις ζῶ. ὁ μὲν γὰρ ἀνθρώποις ἀρέσκειν προαιρούμενος θεῷ ἀρέσαι οὐ δύναται, ἐπεὶ μὴ τὰ συμφέροντα, ἀλλὰ τὰ τέρποντα αἱροῦνται οἱ πολλοί· ἀρέσκων δέ τις τῷ θεῷ τοῖς σπουδαίοις τῶν ἀνθρώπων εὐάρεστος κατ’ ἐπακολούθημα γίνεται. τερπνὰ τοίνυν τούτῳ πῶς ἔτι ἂν εἴη τὰ περὶ τὴν βρῶσιν καὶ πόσιν καὶ ἀφροδίσιον ἡδονήν. ὅπου γε καὶ λόγον φέροντά τινα ἡδονὴν καὶ κίνημα διανοίας καὶ ἐνέργημα τερπνὸν ὑφορᾶται;
Α φερομένης· τῷ δὲ ἀοίκῳ τὰ πολλὰ εἶναι συμβέβηκεν Β Ρ. ἀπάγων, « απάγων καὶ χωρίζων τὴν ψυχήν. Εt Ὅτι φιλοσοφία ἐστὶν ὄρεξις σοφίας, καὶ λύο ἀπειράστῳ. Μόνου γ᾽ οὖν ἑαυτοῦ κηδόμενος, ἡττᾶται πρὸς τοῦ ἀπολειπομένου μὲν κατὰ τὴν ἑαυτοῦ σωπ ρίαν, περιττεύοντος δὲ ἐν τῇ κατὰ τὸν βίον οἰκονομία, εἰκόνα ἀτέχνως (83) σώζοντος ὀλίγην τῇ τῆς ἀλη θείας προνοίᾳ. Αλλ' ἡμῖν γε, ὡς ἔνι μάλιστα, προ γυμναστέον ποικίλως τὴν ψυχὴν, ἵνα εὐεργὸς γέντ ται πρὸς τὴν τῆς γνώσεως παραδοχήν. Οὐχ ὁρᾶτε πῶς μαλάσσεται κηρὸς καὶ καθαίρεται χαλκός, ἵνα τὸν ἐπιόντα χαρακτῆρα παραδέξηται; Αὐτίκα ὡς ὁ θάνατος χωρισμός ψυχῆς ἀπὸ σώματος, οὕτως ἡ γνῶσις οἷον ὁ λογικὸς θάνατος, ἀπὸ τῶν παθῶν επείγων καὶ χωρίζων τὴν ψυχὴν (84), καὶ προ άγων εἰς τὴν τῆς εὐποιίας ζωήν, ἵνα τότε εἴπῃ μετὰ παῤῥησίας πρὸς τὸν Θεόν·ι ὡς θέλεις ζῶ. » Ὁ μὲν γὰρ ἀνθρώποις (85) ἀρέσκειν προαιρούμενος Θεῷ ἀρέσαι οὐ δύναται, ἐπεὶ μὴ τὰ συμφέροντα, ἀλλὰ τὰ τέρποντα αἱροῦνται οἱ πολλοί· ἀρέσκων εξ τις τῷ Θεῷ, τοῖς σπουδαίοις τῶν ἀνθρώπων εὐάρε στος κατ' ἐπακολούθημα γίνεται. Τερπνὰ τοίνυν τού τῳ πῶς ἔτι ἂν εἴη τὰ περὶ τὴν βρῶσιν, καὶ πόσιν, καὶ ἀφροδίσιον ἡδονὴν, ὅπου γε καὶ λόγον φέροντά τινα ἡδονὴν καὶ κίνημα διανοίας καὶ ἐνέργημα τερ πνὸν ὑφορᾶται; « Οὐδεὶς γὰρ δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν, » Θεῷ καὶ μαμωνᾷ· οὐ τὸ ἀργύριον λέγων φησὶ ψιλῶς οὕτως, ἀλλὰ τὴν ἐκ τοῦ ἀργυρίου εἰς τὰς ποικίλας ἡδονὰς χορηγίαν· τῷ ὄντι οὐχ οἷόν τε τὸν Θεὸν ἐγνωκότα μεγαλοφρόνως καὶ ἀληθῶς ταῖς ἀντι- κειμέναις δουλεύειν ἡδοναῖς. Εἷς μὲν οὖν μόνος, ὁ ἀνεπιθύμητος ἐξ ἀρχῆς, ὁ Κύριος ὁ φιλάνθρωπος, ὁ καὶ δι' ἡμᾶς ἄνθρωπος· ὅσοι δὲ ἐξομοιοῦσθαι σπεύ δουσι τῷ ὑπ' αὐτοῦ δεδομένῳ χαρακτῆρι, ἀνεπιθύμη τοι ἐξ ἀσκήσεως γενέσθαι βιάζονται. Ο γὰρ ἐπιθυ μήσας, καὶ κατασχὼν ἑαυτοῦ, καθάπερ ἡ χήρα (36) διὰ σωφροσύνης αὖθις παρθένος. Οὗτος μισθός γνώ- σεως τῷ Σωτῆρι καὶ Διδασκάλῳ, ἐν αὐτὸς ᾔτησε, τὴν ἀποχὴν τῶν κακῶν, καὶ τὴν ἐνέργειαν τῆς εὐποιίας, δι' ὧν ἡ σωτηρία περιγίνεται. "Ωσπερ οὖν οἱ τὰς τέτ χνας μεμαθηκότες δι' ὧν ἐπαιδεύθησαν, πορίζουσι τάς τροφάς, οὕτως ὁ γνωστικὸς δι' ὧν ἐπίσταται που ρίζων τὴν ζωὴν σώζεται· ὁ γὰρ μὴ θελήσας τὸ τῆς ψυχῆς ἐκκόψαι πάθος ἑαυτὸν ἀπέκτεινεν. Ἀλλ᾿ ὡς ἔοικεν, ἀτροφία μὲν ἡ ἄγνοια τῆς ψυχῆς, τροφὴ δὲ ἡ γνῶσις. Αὗται δέ εἰσιν αἱ γνωστικαὶ ψυχαί, ἂς ἀπεί- κασε τὸ Εὐαγγέλιον ταῖς ἡγιασμέναις παρθένοις, ταῖς προσδεχομέναις τὸν Κύριον. Παρθένοι μὲν γὰρ, ὡς κακῶν ἀπεσχημέναι· προσδεχόμεναι δὲ διὰ τὴν ἀγάπην τὸν Κύριον, καὶ τὸ οἰκεῖον ἀνάπτουσαι φως εἰς τὴν τῶν πραγμάτων θεωρίαν, φρόνιμοι ψυχαί Παθοῦμέν σε, ὦ Κύριε, λέγουσαι, ἤδη ποτὲ ἀπολα- βεῖν· ἀκολούθως οἷς ἐνετείλω, ἐζήσαμεν, μηδὲν τῶν παρηγγελμένων παραβεβηκυίαι· διὸ καὶ τὰς ὑπο σις καὶ περιαγωγή ψυχῆς ἀπὸ σώματος, ἐπὶ τὰ νοητὰ ἡμῶν τρεπομένων καὶ τὰ κατ᾽ ἀλήθειαν ὄντα. Ηει- CLEMENTIS ALEXANDRINI vincit, qui in matrimonio, et liberorum pro- creatione, et domus cura, citra voluptatem et do- lorem se exercet, et cum in familiæ versetur cura- tione, indivulsus tamen est a Dei charitate, insur- gitque adversus omnem tentationem quæ affertur per filios, uxorem et famulos, et possessiones. Ei autem qui domum non habet, magna ex parte eve- nit ut non tentetur. Qui ergo sui solummodo cu- ram gerit, vincitur ab eo, qui cum sit inferior qui- ‘dem in iis quæ pertinent ad suam salutem, superior autem in eorum, quæ ad vitam spectant, dispensa- tione, exiguam revera conservat imaginem, per ve- ritatis curam. Sed nobis quidem, quam fieri potest maxime, prius varie exercenda est anima, ut ad suscipiendam cognitionem sit expedita et facilis. Non videtis quomodo mollitur cera el purgatur æs, ut novum accipiat characterem ? Jam vero ut mors est animæ separatio a corpore, ita cognitio est veluti mors rationalis, abducens et separans animam a motibus et perturbationibus, et deducens ad vitam bonarum operationum, ut tunc Deo dicat libere : « Vivo sicut tu vis. » Nam cujus est insti- tutum ut placeat hominibus, is Deo placere non po- test: quoniam non quæ conferunt, sed quæ dele- clant plerique eligunt; qui autem Deo placet, bonis hominibus per consequentiam fit gratus et acce- ptus. Quomodo ergo cibus et potus et Venus ei am- plius fuerit delectabilis, cum etiam sermonem qui aliquam affert voluptatem, motumque cogitationis et operationem jucundam, habeat suspectam ? • Nemo » enim potest duobus dominis servire, Deo et mammonæª: > non pecuniam intelligens sic nude dicit, sed suppeditationem quæ fit a pecunia in varias voluptates. Revera non potest fieri ut qui Deum cognovit magnifice et vere, eis quæ adver- santur serviat voluptatibus. Est ergo unus quidem solus ab omni cupiditate alienus ab initio, benignus et clemens Dominus, qui propter nos factus est ho- ri qui ab ipso datus est, ut fiant expertes cupidi- tatis per exercitationem magna vi contendunt. Qui enim concupivit, et seipsum postea continuit, instar est viduæ, quæ rursus fit virgo per temperantiam. Is eam cognitionis mercedem Servatori et Magistro reddidit, quam ipse petiit; nempe abstinentiam a malis, et bonarum actionum operationem, per quas accedit salus. Sicut ergo qui artes didicerunt, per ea quæ sunt docti alimenta acquirunt : ita gnosti- cus, per ea quæ scit, vitam acquirens, fit salvus : qui enim noluerit perturbationem exscindere animæ, seipsum occidit. Sed, ut videtur, alimenti quidem defectus est ignorantia animæ: nutrimentum vero, * ED. POTTER, 741-742 ED. PARIS. verus abducens, inquit Sylburg. Scri- be, hoc conve- nit cum definitione philosophiæ, quam Platonici tradunt : C D Matth. vi, 24; Luc. xvi, 13. . SIUS. 10. Quicunque autem student assimilari characle- (83) 'Ατέχνως. Conf. Index Græc. (84) Επείγων καὶ χωρίζων τὴν ψυχήν. Forte (85) ᾿Ανθρώποις. Conf. Rom. vit, 8; Gal. 1, 40. (86) Χήρα. Couf. Strom. ut, pag. 558, not. 5.
οὐδεὶς γὰρ δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν, θεῷ καὶ μαμωνᾷ. οὐ τὸ ἀργύριον λέγων φησὶ ψιλῶς οὕτως, ἀλλὰ τὴν ἐκ τοῦ ἀργυρίου εἰς τὰς ποικίλας ἡδονὰς χορηγίαν· τῷ ὄντι οὐχ οἷόν τε τὸν θεὸν ἐγνωκότα μεγαλοφρόνως καὶ ἀληθῶς ταῖς ἀντικειμέναις δουλεύειν ἡδοναῖς. Εἷς μὲν οὖν μόνος ὁ ἀνεπιθύμητος ἐξ ἀρχῆς, ὁ κύριος ὁ φιλάνθρωπος ὁ καὶ δι’ ἡμᾶς ἄνθρωπος· ὅσοι δὲ ἐξομοιοῦσθαι σπεύδουσι τῷ ὑπ’ αὐτοῦ δεδομένῳ χαρακτῆρι ἀνεπιθύμητοι ἐξ ἀσκήσεως γενέσθαι βιάζονται. ὁ γὰρ ἐπιθυμήσας καὶ κατασχὼν ἑαυτοῦ , καθάπερ καὶ ἡ χήρα διὰ σωφροσύνης αὖθις παρθένος. οὗτος μισθὸς γνώσεως τῷ σωτῆρι καὶ διδασκάλῳ, ὃν αὐτὸς ᾔτησεν, τὴν ἀποχὴν τῶν κακῶν καὶ τὴν ἐνέργειαν τῆς εὐποιίας, δι’ ὧν ἡ σωτηρία περιγίνεται. ὥσπερ οὖν οἱ τὰς τέχνας μεμαθηκότες δι’ ὧν ἐπαιδεύθησαν πορίζουσι τὰς τροφάς, οὕτως ὁ γνωστικὸς δι’ ὧν ἐπίσταται πορίζων τὴν ζωὴν σῴζεται. ὁ γὰρ μὴ θελήσας τὸ τῆς ψυχῆς ἐκκόψαι πάθος ἑαυτὸν ἀπέκτεινεν. ἀλλ’ ὡς ἔοικεν ἀτροφία μὲν ἡ ἄγνοια τῆς ψυχῆς, τροφὴ δὲ ἡ γνῶσις. αὗται δέ εἰσιν αἱ γνωστικαὶ ψυχαί, ἃς ἀπείκασεν τὸ εὐαγγέλιον ταῖς ἡγιασμέναις παρθένοις ταῖς προσδεχομέναις τὸν κύριον.
Α φερομένης· τῷ δὲ ἀοίκῳ τὰ πολλὰ εἶναι συμβέβηκεν Β Ρ. ἀπάγων, « απάγων καὶ χωρίζων τὴν ψυχήν. Εt Ὅτι φιλοσοφία ἐστὶν ὄρεξις σοφίας, καὶ λύο ἀπειράστῳ. Μόνου γ᾽ οὖν ἑαυτοῦ κηδόμενος, ἡττᾶται πρὸς τοῦ ἀπολειπομένου μὲν κατὰ τὴν ἑαυτοῦ σωπ ρίαν, περιττεύοντος δὲ ἐν τῇ κατὰ τὸν βίον οἰκονομία, εἰκόνα ἀτέχνως (83) σώζοντος ὀλίγην τῇ τῆς ἀλη θείας προνοίᾳ. Αλλ' ἡμῖν γε, ὡς ἔνι μάλιστα, προ γυμναστέον ποικίλως τὴν ψυχὴν, ἵνα εὐεργὸς γέντ ται πρὸς τὴν τῆς γνώσεως παραδοχήν. Οὐχ ὁρᾶτε πῶς μαλάσσεται κηρὸς καὶ καθαίρεται χαλκός, ἵνα τὸν ἐπιόντα χαρακτῆρα παραδέξηται; Αὐτίκα ὡς ὁ θάνατος χωρισμός ψυχῆς ἀπὸ σώματος, οὕτως ἡ γνῶσις οἷον ὁ λογικὸς θάνατος, ἀπὸ τῶν παθῶν επείγων καὶ χωρίζων τὴν ψυχὴν (84), καὶ προ άγων εἰς τὴν τῆς εὐποιίας ζωήν, ἵνα τότε εἴπῃ μετὰ παῤῥησίας πρὸς τὸν Θεόν·ι ὡς θέλεις ζῶ. » Ὁ μὲν γὰρ ἀνθρώποις (85) ἀρέσκειν προαιρούμενος Θεῷ ἀρέσαι οὐ δύναται, ἐπεὶ μὴ τὰ συμφέροντα, ἀλλὰ τὰ τέρποντα αἱροῦνται οἱ πολλοί· ἀρέσκων εξ τις τῷ Θεῷ, τοῖς σπουδαίοις τῶν ἀνθρώπων εὐάρε στος κατ' ἐπακολούθημα γίνεται. Τερπνὰ τοίνυν τού τῳ πῶς ἔτι ἂν εἴη τὰ περὶ τὴν βρῶσιν, καὶ πόσιν, καὶ ἀφροδίσιον ἡδονὴν, ὅπου γε καὶ λόγον φέροντά τινα ἡδονὴν καὶ κίνημα διανοίας καὶ ἐνέργημα τερ πνὸν ὑφορᾶται; « Οὐδεὶς γὰρ δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν, » Θεῷ καὶ μαμωνᾷ· οὐ τὸ ἀργύριον λέγων φησὶ ψιλῶς οὕτως, ἀλλὰ τὴν ἐκ τοῦ ἀργυρίου εἰς τὰς ποικίλας ἡδονὰς χορηγίαν· τῷ ὄντι οὐχ οἷόν τε τὸν Θεὸν ἐγνωκότα μεγαλοφρόνως καὶ ἀληθῶς ταῖς ἀντι- κειμέναις δουλεύειν ἡδοναῖς. Εἷς μὲν οὖν μόνος, ὁ ἀνεπιθύμητος ἐξ ἀρχῆς, ὁ Κύριος ὁ φιλάνθρωπος, ὁ καὶ δι' ἡμᾶς ἄνθρωπος· ὅσοι δὲ ἐξομοιοῦσθαι σπεύ δουσι τῷ ὑπ' αὐτοῦ δεδομένῳ χαρακτῆρι, ἀνεπιθύμη τοι ἐξ ἀσκήσεως γενέσθαι βιάζονται. Ο γὰρ ἐπιθυ μήσας, καὶ κατασχὼν ἑαυτοῦ, καθάπερ ἡ χήρα (36) διὰ σωφροσύνης αὖθις παρθένος. Οὗτος μισθός γνώ- σεως τῷ Σωτῆρι καὶ Διδασκάλῳ, ἐν αὐτὸς ᾔτησε, τὴν ἀποχὴν τῶν κακῶν, καὶ τὴν ἐνέργειαν τῆς εὐποιίας, δι' ὧν ἡ σωτηρία περιγίνεται. "Ωσπερ οὖν οἱ τὰς τέτ χνας μεμαθηκότες δι' ὧν ἐπαιδεύθησαν, πορίζουσι τάς τροφάς, οὕτως ὁ γνωστικὸς δι' ὧν ἐπίσταται που ρίζων τὴν ζωὴν σώζεται· ὁ γὰρ μὴ θελήσας τὸ τῆς ψυχῆς ἐκκόψαι πάθος ἑαυτὸν ἀπέκτεινεν. Ἀλλ᾿ ὡς ἔοικεν, ἀτροφία μὲν ἡ ἄγνοια τῆς ψυχῆς, τροφὴ δὲ ἡ γνῶσις. Αὗται δέ εἰσιν αἱ γνωστικαὶ ψυχαί, ἂς ἀπεί- κασε τὸ Εὐαγγέλιον ταῖς ἡγιασμέναις παρθένοις, ταῖς προσδεχομέναις τὸν Κύριον. Παρθένοι μὲν γὰρ, ὡς κακῶν ἀπεσχημέναι· προσδεχόμεναι δὲ διὰ τὴν ἀγάπην τὸν Κύριον, καὶ τὸ οἰκεῖον ἀνάπτουσαι φως εἰς τὴν τῶν πραγμάτων θεωρίαν, φρόνιμοι ψυχαί Παθοῦμέν σε, ὦ Κύριε, λέγουσαι, ἤδη ποτὲ ἀπολα- βεῖν· ἀκολούθως οἷς ἐνετείλω, ἐζήσαμεν, μηδὲν τῶν παρηγγελμένων παραβεβηκυίαι· διὸ καὶ τὰς ὑπο σις καὶ περιαγωγή ψυχῆς ἀπὸ σώματος, ἐπὶ τὰ νοητὰ ἡμῶν τρεπομένων καὶ τὰ κατ᾽ ἀλήθειαν ὄντα. Ηει- CLEMENTIS ALEXANDRINI vincit, qui in matrimonio, et liberorum pro- creatione, et domus cura, citra voluptatem et do- lorem se exercet, et cum in familiæ versetur cura- tione, indivulsus tamen est a Dei charitate, insur- gitque adversus omnem tentationem quæ affertur per filios, uxorem et famulos, et possessiones. Ei autem qui domum non habet, magna ex parte eve- nit ut non tentetur. Qui ergo sui solummodo cu- ram gerit, vincitur ab eo, qui cum sit inferior qui- ‘dem in iis quæ pertinent ad suam salutem, superior autem in eorum, quæ ad vitam spectant, dispensa- tione, exiguam revera conservat imaginem, per ve- ritatis curam. Sed nobis quidem, quam fieri potest maxime, prius varie exercenda est anima, ut ad suscipiendam cognitionem sit expedita et facilis. Non videtis quomodo mollitur cera el purgatur æs, ut novum accipiat characterem ? Jam vero ut mors est animæ separatio a corpore, ita cognitio est veluti mors rationalis, abducens et separans animam a motibus et perturbationibus, et deducens ad vitam bonarum operationum, ut tunc Deo dicat libere : « Vivo sicut tu vis. » Nam cujus est insti- tutum ut placeat hominibus, is Deo placere non po- test: quoniam non quæ conferunt, sed quæ dele- clant plerique eligunt; qui autem Deo placet, bonis hominibus per consequentiam fit gratus et acce- ptus. Quomodo ergo cibus et potus et Venus ei am- plius fuerit delectabilis, cum etiam sermonem qui aliquam affert voluptatem, motumque cogitationis et operationem jucundam, habeat suspectam ? • Nemo » enim potest duobus dominis servire, Deo et mammonæª: > non pecuniam intelligens sic nude dicit, sed suppeditationem quæ fit a pecunia in varias voluptates. Revera non potest fieri ut qui Deum cognovit magnifice et vere, eis quæ adver- santur serviat voluptatibus. Est ergo unus quidem solus ab omni cupiditate alienus ab initio, benignus et clemens Dominus, qui propter nos factus est ho- ri qui ab ipso datus est, ut fiant expertes cupidi- tatis per exercitationem magna vi contendunt. Qui enim concupivit, et seipsum postea continuit, instar est viduæ, quæ rursus fit virgo per temperantiam. Is eam cognitionis mercedem Servatori et Magistro reddidit, quam ipse petiit; nempe abstinentiam a malis, et bonarum actionum operationem, per quas accedit salus. Sicut ergo qui artes didicerunt, per ea quæ sunt docti alimenta acquirunt : ita gnosti- cus, per ea quæ scit, vitam acquirens, fit salvus : qui enim noluerit perturbationem exscindere animæ, seipsum occidit. Sed, ut videtur, alimenti quidem defectus est ignorantia animæ: nutrimentum vero, * ED. POTTER, 741-742 ED. PARIS. verus abducens, inquit Sylburg. Scri- be, hoc conve- nit cum definitione philosophiæ, quam Platonici tradunt : C D Matth. vi, 24; Luc. xvi, 13. . SIUS. 10. Quicunque autem student assimilari characle- (83) 'Ατέχνως. Conf. Index Græc. (84) Επείγων καὶ χωρίζων τὴν ψυχήν. Forte (85) ᾿Ανθρώποις. Conf. Rom. vit, 8; Gal. 1, 40. (86) Χήρα. Couf. Strom. ut, pag. 558, not. 5.
PG 9:501παρθένοι μὲν γὰρ ὡς κακῶν ἀπεσχημέναι, προσδεχόμεναι δὲ διὰ τὴν ἀγάπην τὸν κύριον, καὶ τὸ οἰκεῖον ἀνάπτουσαι φῶς εἰς τὴν τῶν πραγμάτων θεωρίαν, φρόνιμοι ψυχαὶ ποθοῦμέν σε, ὦ κύριε, λέγουσαι, ἤδη ποτὲ ἀπολαβεῖν, ἀκολούθως οἷς ἐνετείλω ἐζήσαμεν, μηδὲν τῶν παρηγγελμένων παραβεβηκυῖαι· διὸ καὶ τὰς ὑποσχέσεις ἀπαιτοῦμεν, εὐχόμεθα δὲ τὰ συμφέροντα, οὐ [τὰ ἡδέα], ὡς καθήκοντος τοῦ αἰτεῖν τὰ κάλλιστα παρὰ σοῦ· καὶ πάντα ἐπὶ συμφόρῳ δεξόμεθα, κἂν πονηρὰ εἶναι δοκῇ τὰ προσιόντα γυμνάσια, ἅτινα ἡμῖν προσφέρει ἡ σὴ οἰκονομία εἰς συνάσκησιν βεβαιότητος. Ὁ μὲν οὖν γνωστικὸς δι’ ὑπερβολὴν ὁσιότητος αἰτούμενος μᾶλλον ἀποτυχεῖν ἕτοιμος ἢ μὴ αἰτούμενος τυχεῖν. εὐχὴ γὰρ αὐτῷ ὁ βίος ἅπας καὶ ὁμιλία πρὸς θεόν, κἂν καθαρὸς ᾖ ἁμαρτημάτων, πάντως οὗ βούλεται τεύξεται. λέγει γὰρ ὁ θεὸς τῷ δικαίῳ· αἴτησαι, καὶ δώσω σοί· ἐννοήθητι, καὶ ποιήσω. ἐὰν μὲν οὖν συμφέροντα ᾖ, παραχρῆμα λήψεται· ἀσύμφορα δὲ οὐδέποτε αἰτήσεται, διὸ οὐδὲ λήψεται. οὕτως ἔσται ὃ βούλεται.
σχέσεις ἀπαιτοῦμεν· εὐχόμεθα δὲ τὰ συμφέροντα, οὐχ ὡς καθηκόντως (87) τοῦ αἰτεῖν τὰ κάλλιστα παρά τοῦ· καὶ πάντα ἐπὶ συμφόρῳ δεξόμεθα, κἂν πονηρά εἶναι δοκῇ τὰ προσιόντα γυμνάσια, ἅτινα ἡμῖν προσο φέρει ἡ σὴ οἰκονομία εἰς συνάσκησιν βεβαιότητος. Ὁ μὲν οὖν γνωστικός, δι᾿ ὑπερβολὴν ὁσιότητος αιτούμε- νος, μᾶλλον ἀποτυχεῖν ἕτοιμος, ἢ μὴ αἰτούμενος τυ χεῖν. Εὐχὴ μὲν αὐτῷ (88) ὁ βίος ἅπας καὶ ὁμιλία πρὸς Θεόν· κἂν καθαρὸς ἡ ἁμαρτημάτων, πάν τως οὗ βούλεται τεύξεται. Λέγει γὰρ ὁ Θεὸς τῷ δι καίῳ· • Αίτησαι (89), καὶ δώσω σοι· ἐννοήθητι, καὶ ποιήσω. » Ἐὰν μὲν οὖν συμφέροντα ᾖ, παραχρῆμα λήψεται· ἀσύμφορα δὲ οὐδέποτε αἰτήσεται· διὸ οὐδὲ λήψεται· οὕτως ἔσται ὁ βούλεται. Κἄν τις ἡμῖν λέγῃ ἐπιτυγχάνειν τινὰς καὶ τῶν ἁμαρτωλῶν κατὰ τὰς αἰτήσεις, σπανίως μὲν τοῦτο διὰ τὴν τοῦ Θεοῦ δι- Β καίαν ἀγαθότητα· δίδοται δὲ τοῖς καὶ ἄλλους εὐεργε τεῖν δυναμένοις· ὅθεν οὐ διὰ τὸν αἰτήσαντα ἡ δόσις γίνεται, ἀλλ᾽ ἡ οἰκονομία, τὸν σώζεσθαι δι' αὐτοῦ μέλλοντα προορωμένη, δικαίαν πάλιν ποιεῖται τὴν δωρεάν· τοῖς δ' ὅσοι ἄξιοι, τὰ ὄντως ἀγαθὰ καὶ μὴ αἰ τουμένοις δίδοται. "Οτ' ἂν οὖν μὴ κατὰ ἀνάγκην ἢ φόβον ἢ ἐλπίδα δίκαιός τις ᾖ, ἀλλ' ἐκ προαιρέσεως, αὕτη ἡ ὁδὸς λέγεται βασιλική (90), ἦν τὸ βασιλικὸν οδεύει γένος· ὀλισθηρα! δὲ αἱ ἄλλα: παρεκτροπαὶ καὶ κρημνώδεις. Εἰ γ' οὖν τις ἀφέλοι τὸν φόβον καὶ τὴν τιμήν, οὐκ οἶδ' εἰ ἔτι ὑποστήσονται τὰς θλίψεις οι γεννάδαι τῶν παρρησιαζομένων φιλοσόφων. Επιθυ- μίαι δὲ καὶ τὰ ἄλλα αμαρτήματα τρίβολοι (91) και σκό λοπες εἴρηνται. Εργάζεται τοίνυν ὁ γνωστικὸς ἐν τῷ τοῦ Κυρίου ἀμπελῶνι, φυτεύων, κλαδεύων, άρ- δεύων, θεῖος ὄντως ὑπάρχων τῶν εἰς πίστιν καταπε- φυτευμένων γεωργός. Οἱ μὲν οὖν τὸ κακὸν μὴ πρά ξαντες μισθὸν ἀξιοῦσιν ἀργίας λαμβάνειν· ὁ δὲ ἀγα- θὰ πράξας ἐκ προαιρέσεως γυμνῆς ἀπαιτεῖ τὸν με σθὸν ὡς ἐργάτης ἀγαθός. Αμέλει καὶ διπλοῦν λήψε ται, ὧν τε οὐκ ἐποίησε, καὶ ἀνθ' ὧν εὐηργέτησεν. Ο γνωστικὸς οὗτος πειράζεται ὑπ' οὐδενός· πλὴν εἰ μὴ ἐπιτρέψῃ ὁ Θεὸς, καὶ τοῦτο διὰ τὴν τῶν συνόντων ὠφέ λειαν. Επιῤῥώννυταί γ' οὖν πρὸς τὴν πίστιν διὰ τῆς ἀνδρικῆς παρακαλούμενος ὑπομονῆς. Αμέλει καὶ διὰ τοῦτο οἱ μακάριοι ἀπόστολοι εἰς πῆξιν καὶ βεβαίωσιν τῶν Ἐκκλησιῶν, εἰς πεῖραν καὶ μαρτύριον τελειότητος ἤχθησαν. Ἔχων οὖν ὁ γνωστικὸς ἔναυλον τὴν φωνὴν τὴν λέγουσαν· Ον ἐγὼ πατάξω, σὺ ἐλέησον, » καὶ τοὺς μισοῦντας αἰτεῖται μετανοήσαι. Τὴν γὰρ τῶν και κούργων ἐν τοῖς σταδίοις ἐπιτελουμένην τιμωρίαν καὶ παίδων ἐστὶ μὴ θεάσασθαι (92)· οὐ γὰρ ἔστιν ὅπως ὑπὸ τῶν αὐτῶν (93) παιδευθείη ποτ' ἂν ὁ γνω- * Ρ. παίδων STROMATUM LIB. VII. A cognitio. IIæ autem sunt gnostica anima, quas as- similavit Evangelium virginibus sanctificatis quæ Dominum exspectant a. Nam virgines quidem sunt ut quæ a malis abstinuerint, exspectant autem Do- minum propter charitatem suumque accendunt lumen ad rerum contemplationem, prudentes ani- mæ, dicentes : O Domine, jam tanden desideramus te recipere; secundum ea quæ tu mandasti vixi- mus, nihil prætermittentes eorum quæ præcepisti. Quamobrem promissa quoque petimus. Precamur autem quæ sunt utilia, cum non conveniat a te petere quæ sunt pulcherrima; et accipiemus omnia pro utilibus, etiamsi videantur esse mala quæ of- ferentur nobis exercitia, quæ quidem nobis tua offert dispensatio ac cura, ad stabilitatem exer- cendam et constantiam. Atque is quidem qui gno- ED. POTTER, 742-743 ED. PARIS. BURG. • Paris. seq.; Num. xxxi, 55; Ezech. xxvii, ; Ose. ut, ; Luc. run, et seq., vel alium his similem locum. C sticus est, propter insignem sanctitatem, est pa- ratior, non assequi si petat, quam assequi si non petat. Precatio quidem est ei universa vita, et cum Deo conversatio. Quod si mundus sit a pec- catis, omnino quod vult assequetur. Justo enim dicit Deus : « Pete, et dabo tibi ; cogita, et faciam. » Si sunt ergo utilia, accipiet protinus : inutilia autem nunquam petit, et ideo non accipiet : ita, quod vult, erit. Quod si quis dicat nobis, quosdam etiam peccatores impetrare id quod petant hoc quidem raro fit, propter justam Dei bonitatem. Datur au- tem eis etiam qui possunt aliis benefacere: unde non fit donatio propter eum qui petiit sed divina dispensatio, qua prævidet, alterum esse per ipsum salvum futurum, rursus justam facit donationem : iis autem qui sunt digni, ea etiam quæ vere sunt bona dantur licet non petentibus. Quando ergo non necessitate vel metu vel spe fuerit justus ali- quis, sed ex libero animi instituto, hæc dicitur via regia, quam ingreditur regale genus: sunt autem lubricæ et præcipites aliæ ab ea declinationes. Si quis ergo metum et honorem abstulerit, nescio an toleraturi jam sint afflictiones, præclari isti, et qui tanta in loquendo utuntur libertate philosophi. Cupiditates ergo et alia peccata dicta sunt tribuli et valli. Operatur ergo gnosticus in vinea Domini, plantans, putans, irrigans, vere divinus agricola eorum qui sunt plantati in fide. Et qui malum qui- dem non fecerunt, æquum censent ut otii mercedem accipiant : qui autem bona fecit ex nudo ac puro animi instituto, exigit mercedem ut bonus opera- rius. Duplum certe accepturus est, tum ob ea quæ non fecit, tum et ea quæ bene fecit. Hujusmodi a Matth. xxv, et seq. D melius constaret, si deleretur partic. negativa. Vox simili sensu occurrit pag. edit. Paris., inquit Lowb. Verum, retenta negativa particula, sensus est, ne pueris quidem, vel imperfectioribus Christianis, opus esse ut ejusmodi spectacula con- templentur. HEINSIUS. (87) Καθηκόντως. Forte verius καθήκοντος. SL- (88) Εὐχὴ μὲν αὐτῷ. Ms. Paris., εὐχὴ γὰρ αὐτῷ. (89) Αίτησαι. Conf. Strom. vi, pag. 665 edit. (90) Βασιλική. Conf. Strom. 1, p. 438, n. 4. (91) Τρίβολοι. Respicit Gen. 1, 14, Isa., v, 1 et (92) Καὶ παίδων ἐστὶ μὴ θεάσασθαι. Sensus (93) Ὑπὸ τῶν αὐτῶν. Scribe, ὑπὸ τοιούτων.
κἄν τις ἡμῖν λέγῃ ἐπιτυγχάνειν τινὰς καὶ τῶν ἁμαρτωλῶν κατὰ τὰς αἰτήσεις, σπανίως μὲν τοῦτο διὰ τὴν τοῦ θεοῦ δικαίαν ἀγαθότητα, δίδοται δὲ τοῖς καὶ ἄλλους εὐεργετεῖν δυναμένοις. ὅθεν οὐ διὰ τὸν αἰτήσαντα ἡ δόσις γίνεται, ἀλλ’ ἡ οἰκονομία τὸν σῴζεσθαι δι’ αὐτοῦ μέλλοντα προορωμένη δικαίαν πάλιν ποιεῖται τὴν δωρεάν. τοῖς δ’ ὅσοι ἄξιοι τὰ ὄντως ἀγαθὰ καὶ μὴ αἰτουμένοις δίδοται. ὅταν οὖν μὴ κατὰ ἀνάγκην ἢ φόβον ἢ ἐλπίδα δίκαιός τις ᾖ, ἀλλ’ ἐκ προαιρέσεως, αὕτη ἡ ὁδὸς λέγεται βασιλική, ἣν τὸ βασιλικὸν ὁδεύει γένος, ὀλισθηραὶ δὲ αἱ ἄλλαι παρεκτροπαὶ καὶ κρημνώδεις. εἰ γοῦν τις ἀφέλοι τὸν φόβον καὶ τὴν τιμήν, οὐκ οἶδ’ εἰ ἔτι ὑποστήσονται τὰς θλίψεις οἱ γεννάδαι τῶν παρρησιαζομένων φιλοσόφων. Ἐπιθυμίαι δὲ καὶ τὰ ἄλλα ἁμαρτήματα τρίβολοι καὶ σκόλοπες εἴρηνται. ἐργάζεται τοίνυν ὁ γνωστικὸς ἐν τῷ τοῦ κυρίου ἀμπελῶνι φυτεύων, κλαδεύων, ἀρδεύων, θεῖος ὄντως ὑπάρχων τῶν εἰς πίστιν καταπεφυτευμένων γεωργός. οἱ μὲν οὖν τὸ κακὸν μὴ πράξαντες μισθὸν ἀξιοῦσιν ἀργίας λαμβάνειν, ὁ δὲ ἀγαθὰ πράξας ἐκ προαιρέσεως γυμνῆς ἀπαιτεῖ τὸν μισθὸν ὡς ἐργάτης ἀγαθός.
σχέσεις ἀπαιτοῦμεν· εὐχόμεθα δὲ τὰ συμφέροντα, οὐχ ὡς καθηκόντως (87) τοῦ αἰτεῖν τὰ κάλλιστα παρά τοῦ· καὶ πάντα ἐπὶ συμφόρῳ δεξόμεθα, κἂν πονηρά εἶναι δοκῇ τὰ προσιόντα γυμνάσια, ἅτινα ἡμῖν προσο φέρει ἡ σὴ οἰκονομία εἰς συνάσκησιν βεβαιότητος. Ὁ μὲν οὖν γνωστικός, δι᾿ ὑπερβολὴν ὁσιότητος αιτούμε- νος, μᾶλλον ἀποτυχεῖν ἕτοιμος, ἢ μὴ αἰτούμενος τυ χεῖν. Εὐχὴ μὲν αὐτῷ (88) ὁ βίος ἅπας καὶ ὁμιλία πρὸς Θεόν· κἂν καθαρὸς ἡ ἁμαρτημάτων, πάν τως οὗ βούλεται τεύξεται. Λέγει γὰρ ὁ Θεὸς τῷ δι καίῳ· • Αίτησαι (89), καὶ δώσω σοι· ἐννοήθητι, καὶ ποιήσω. » Ἐὰν μὲν οὖν συμφέροντα ᾖ, παραχρῆμα λήψεται· ἀσύμφορα δὲ οὐδέποτε αἰτήσεται· διὸ οὐδὲ λήψεται· οὕτως ἔσται ὁ βούλεται. Κἄν τις ἡμῖν λέγῃ ἐπιτυγχάνειν τινὰς καὶ τῶν ἁμαρτωλῶν κατὰ τὰς αἰτήσεις, σπανίως μὲν τοῦτο διὰ τὴν τοῦ Θεοῦ δι- Β καίαν ἀγαθότητα· δίδοται δὲ τοῖς καὶ ἄλλους εὐεργε τεῖν δυναμένοις· ὅθεν οὐ διὰ τὸν αἰτήσαντα ἡ δόσις γίνεται, ἀλλ᾽ ἡ οἰκονομία, τὸν σώζεσθαι δι' αὐτοῦ μέλλοντα προορωμένη, δικαίαν πάλιν ποιεῖται τὴν δωρεάν· τοῖς δ' ὅσοι ἄξιοι, τὰ ὄντως ἀγαθὰ καὶ μὴ αἰ τουμένοις δίδοται. "Οτ' ἂν οὖν μὴ κατὰ ἀνάγκην ἢ φόβον ἢ ἐλπίδα δίκαιός τις ᾖ, ἀλλ' ἐκ προαιρέσεως, αὕτη ἡ ὁδὸς λέγεται βασιλική (90), ἦν τὸ βασιλικὸν οδεύει γένος· ὀλισθηρα! δὲ αἱ ἄλλα: παρεκτροπαὶ καὶ κρημνώδεις. Εἰ γ' οὖν τις ἀφέλοι τὸν φόβον καὶ τὴν τιμήν, οὐκ οἶδ' εἰ ἔτι ὑποστήσονται τὰς θλίψεις οι γεννάδαι τῶν παρρησιαζομένων φιλοσόφων. Επιθυ- μίαι δὲ καὶ τὰ ἄλλα αμαρτήματα τρίβολοι (91) και σκό λοπες εἴρηνται. Εργάζεται τοίνυν ὁ γνωστικὸς ἐν τῷ τοῦ Κυρίου ἀμπελῶνι, φυτεύων, κλαδεύων, άρ- δεύων, θεῖος ὄντως ὑπάρχων τῶν εἰς πίστιν καταπε- φυτευμένων γεωργός. Οἱ μὲν οὖν τὸ κακὸν μὴ πρά ξαντες μισθὸν ἀξιοῦσιν ἀργίας λαμβάνειν· ὁ δὲ ἀγα- θὰ πράξας ἐκ προαιρέσεως γυμνῆς ἀπαιτεῖ τὸν με σθὸν ὡς ἐργάτης ἀγαθός. Αμέλει καὶ διπλοῦν λήψε ται, ὧν τε οὐκ ἐποίησε, καὶ ἀνθ' ὧν εὐηργέτησεν. Ο γνωστικὸς οὗτος πειράζεται ὑπ' οὐδενός· πλὴν εἰ μὴ ἐπιτρέψῃ ὁ Θεὸς, καὶ τοῦτο διὰ τὴν τῶν συνόντων ὠφέ λειαν. Επιῤῥώννυταί γ' οὖν πρὸς τὴν πίστιν διὰ τῆς ἀνδρικῆς παρακαλούμενος ὑπομονῆς. Αμέλει καὶ διὰ τοῦτο οἱ μακάριοι ἀπόστολοι εἰς πῆξιν καὶ βεβαίωσιν τῶν Ἐκκλησιῶν, εἰς πεῖραν καὶ μαρτύριον τελειότητος ἤχθησαν. Ἔχων οὖν ὁ γνωστικὸς ἔναυλον τὴν φωνὴν τὴν λέγουσαν· Ον ἐγὼ πατάξω, σὺ ἐλέησον, » καὶ τοὺς μισοῦντας αἰτεῖται μετανοήσαι. Τὴν γὰρ τῶν και κούργων ἐν τοῖς σταδίοις ἐπιτελουμένην τιμωρίαν καὶ παίδων ἐστὶ μὴ θεάσασθαι (92)· οὐ γὰρ ἔστιν ὅπως ὑπὸ τῶν αὐτῶν (93) παιδευθείη ποτ' ἂν ὁ γνω- * Ρ. παίδων STROMATUM LIB. VII. A cognitio. IIæ autem sunt gnostica anima, quas as- similavit Evangelium virginibus sanctificatis quæ Dominum exspectant a. Nam virgines quidem sunt ut quæ a malis abstinuerint, exspectant autem Do- minum propter charitatem suumque accendunt lumen ad rerum contemplationem, prudentes ani- mæ, dicentes : O Domine, jam tanden desideramus te recipere; secundum ea quæ tu mandasti vixi- mus, nihil prætermittentes eorum quæ præcepisti. Quamobrem promissa quoque petimus. Precamur autem quæ sunt utilia, cum non conveniat a te petere quæ sunt pulcherrima; et accipiemus omnia pro utilibus, etiamsi videantur esse mala quæ of- ferentur nobis exercitia, quæ quidem nobis tua offert dispensatio ac cura, ad stabilitatem exer- cendam et constantiam. Atque is quidem qui gno- ED. POTTER, 742-743 ED. PARIS. BURG. • Paris. seq.; Num. xxxi, 55; Ezech. xxvii, ; Ose. ut, ; Luc. run, et seq., vel alium his similem locum. C sticus est, propter insignem sanctitatem, est pa- ratior, non assequi si petat, quam assequi si non petat. Precatio quidem est ei universa vita, et cum Deo conversatio. Quod si mundus sit a pec- catis, omnino quod vult assequetur. Justo enim dicit Deus : « Pete, et dabo tibi ; cogita, et faciam. » Si sunt ergo utilia, accipiet protinus : inutilia autem nunquam petit, et ideo non accipiet : ita, quod vult, erit. Quod si quis dicat nobis, quosdam etiam peccatores impetrare id quod petant hoc quidem raro fit, propter justam Dei bonitatem. Datur au- tem eis etiam qui possunt aliis benefacere: unde non fit donatio propter eum qui petiit sed divina dispensatio, qua prævidet, alterum esse per ipsum salvum futurum, rursus justam facit donationem : iis autem qui sunt digni, ea etiam quæ vere sunt bona dantur licet non petentibus. Quando ergo non necessitate vel metu vel spe fuerit justus ali- quis, sed ex libero animi instituto, hæc dicitur via regia, quam ingreditur regale genus: sunt autem lubricæ et præcipites aliæ ab ea declinationes. Si quis ergo metum et honorem abstulerit, nescio an toleraturi jam sint afflictiones, præclari isti, et qui tanta in loquendo utuntur libertate philosophi. Cupiditates ergo et alia peccata dicta sunt tribuli et valli. Operatur ergo gnosticus in vinea Domini, plantans, putans, irrigans, vere divinus agricola eorum qui sunt plantati in fide. Et qui malum qui- dem non fecerunt, æquum censent ut otii mercedem accipiant : qui autem bona fecit ex nudo ac puro animi instituto, exigit mercedem ut bonus opera- rius. Duplum certe accepturus est, tum ob ea quæ non fecit, tum et ea quæ bene fecit. Hujusmodi a Matth. xxv, et seq. D melius constaret, si deleretur partic. negativa. Vox simili sensu occurrit pag. edit. Paris., inquit Lowb. Verum, retenta negativa particula, sensus est, ne pueris quidem, vel imperfectioribus Christianis, opus esse ut ejusmodi spectacula con- templentur. HEINSIUS. (87) Καθηκόντως. Forte verius καθήκοντος. SL- (88) Εὐχὴ μὲν αὐτῷ. Ms. Paris., εὐχὴ γὰρ αὐτῷ. (89) Αίτησαι. Conf. Strom. vi, pag. 665 edit. (90) Βασιλική. Conf. Strom. 1, p. 438, n. 4. (91) Τρίβολοι. Respicit Gen. 1, 14, Isa., v, 1 et (92) Καὶ παίδων ἐστὶ μὴ θεάσασθαι. Sensus (93) Ὑπὸ τῶν αὐτῶν. Scribe, ὑπὸ τοιούτων.
ἀμέλει καὶ διπλοῦν λήψεται ὧν τε οὐκ ἐποίησεν καὶ ἀνθ’ ὧν εὐηργέτησεν. ὁ γνωστικὸς οὗτος πειράζεται ὑπ’ οὐδενός, πλὴν εἰ μὴ ἐπιτρέψαι ὁ θεὸς καὶ τοῦτο διὰ τὴν τῶν συνόντων ὠφέλειαν. ἐπιρρώννυνται γοῦν πρὸς τὴν πίστιν διὰ τῆς ἀνδρικῆς παρακαλούμενοι ὑπομονῆς. ἀμέλει καὶ διὰ τοῦτο οἱ μακάριοι ἀπόστολοι εἰς πῆξιν καὶ βεβαίωσιν τῶν ἐκκλησιῶν εἰς πεῖραν καὶ μαρτύριον τελειότητος ἤχθησαν. ἔχων οὖν ὁ γνωστικὸς ἔναυλον τὴν φωνὴν τὴν λέγουσαν, ὃν ἐγὼ πατάξω, σὺ ἐλέησον, καὶ τοὺς μισοῦντας αἰτεῖται μετανοῆσαι· τὴν γὰρ τῶν κακούργων ἐν τοῖς σταδίοις ἐπιτελουμένην τιμωρίαν καὶ παίδων ἐστὶ μὴ θεάσασθαι. οὐ γὰρ ἔστιν ὅπως ὑπὸ τοιούτων παιδευθείη ποτ’ ἂν ὁ γνωστικὸς ἢ τερφθείη, ἐκ προαιρέσεως καλὸς καὶ ἀγαθὸς εἶναι συνασκήσας καὶ ταύτῃ ἄτεγκτος ἡδοναῖς γενόμενος· οὔποτε ὑποπίπτων ἁμαρτήμασιν, ἀλλοτρίων κακῶν ὑποδείγμασιν οὐ παιδεύεται· πολλοῦ γε δεῖ ταῖς ἐπιγείοις ἡδοναῖς τε καὶ θεωρίαις εὐαρεστεῖσθαι τοῦτον, ὃς καὶ τῶν κοσμικῶν καίτοι θείων ὄντων ἐπαγγελιῶν κατεμεγαλοφρόνησεν.
σχέσεις ἀπαιτοῦμεν· εὐχόμεθα δὲ τὰ συμφέροντα, οὐχ ὡς καθηκόντως (87) τοῦ αἰτεῖν τὰ κάλλιστα παρά τοῦ· καὶ πάντα ἐπὶ συμφόρῳ δεξόμεθα, κἂν πονηρά εἶναι δοκῇ τὰ προσιόντα γυμνάσια, ἅτινα ἡμῖν προσο φέρει ἡ σὴ οἰκονομία εἰς συνάσκησιν βεβαιότητος. Ὁ μὲν οὖν γνωστικός, δι᾿ ὑπερβολὴν ὁσιότητος αιτούμε- νος, μᾶλλον ἀποτυχεῖν ἕτοιμος, ἢ μὴ αἰτούμενος τυ χεῖν. Εὐχὴ μὲν αὐτῷ (88) ὁ βίος ἅπας καὶ ὁμιλία πρὸς Θεόν· κἂν καθαρὸς ἡ ἁμαρτημάτων, πάν τως οὗ βούλεται τεύξεται. Λέγει γὰρ ὁ Θεὸς τῷ δι καίῳ· • Αίτησαι (89), καὶ δώσω σοι· ἐννοήθητι, καὶ ποιήσω. » Ἐὰν μὲν οὖν συμφέροντα ᾖ, παραχρῆμα λήψεται· ἀσύμφορα δὲ οὐδέποτε αἰτήσεται· διὸ οὐδὲ λήψεται· οὕτως ἔσται ὁ βούλεται. Κἄν τις ἡμῖν λέγῃ ἐπιτυγχάνειν τινὰς καὶ τῶν ἁμαρτωλῶν κατὰ τὰς αἰτήσεις, σπανίως μὲν τοῦτο διὰ τὴν τοῦ Θεοῦ δι- Β καίαν ἀγαθότητα· δίδοται δὲ τοῖς καὶ ἄλλους εὐεργε τεῖν δυναμένοις· ὅθεν οὐ διὰ τὸν αἰτήσαντα ἡ δόσις γίνεται, ἀλλ᾽ ἡ οἰκονομία, τὸν σώζεσθαι δι' αὐτοῦ μέλλοντα προορωμένη, δικαίαν πάλιν ποιεῖται τὴν δωρεάν· τοῖς δ' ὅσοι ἄξιοι, τὰ ὄντως ἀγαθὰ καὶ μὴ αἰ τουμένοις δίδοται. "Οτ' ἂν οὖν μὴ κατὰ ἀνάγκην ἢ φόβον ἢ ἐλπίδα δίκαιός τις ᾖ, ἀλλ' ἐκ προαιρέσεως, αὕτη ἡ ὁδὸς λέγεται βασιλική (90), ἦν τὸ βασιλικὸν οδεύει γένος· ὀλισθηρα! δὲ αἱ ἄλλα: παρεκτροπαὶ καὶ κρημνώδεις. Εἰ γ' οὖν τις ἀφέλοι τὸν φόβον καὶ τὴν τιμήν, οὐκ οἶδ' εἰ ἔτι ὑποστήσονται τὰς θλίψεις οι γεννάδαι τῶν παρρησιαζομένων φιλοσόφων. Επιθυ- μίαι δὲ καὶ τὰ ἄλλα αμαρτήματα τρίβολοι (91) και σκό λοπες εἴρηνται. Εργάζεται τοίνυν ὁ γνωστικὸς ἐν τῷ τοῦ Κυρίου ἀμπελῶνι, φυτεύων, κλαδεύων, άρ- δεύων, θεῖος ὄντως ὑπάρχων τῶν εἰς πίστιν καταπε- φυτευμένων γεωργός. Οἱ μὲν οὖν τὸ κακὸν μὴ πρά ξαντες μισθὸν ἀξιοῦσιν ἀργίας λαμβάνειν· ὁ δὲ ἀγα- θὰ πράξας ἐκ προαιρέσεως γυμνῆς ἀπαιτεῖ τὸν με σθὸν ὡς ἐργάτης ἀγαθός. Αμέλει καὶ διπλοῦν λήψε ται, ὧν τε οὐκ ἐποίησε, καὶ ἀνθ' ὧν εὐηργέτησεν. Ο γνωστικὸς οὗτος πειράζεται ὑπ' οὐδενός· πλὴν εἰ μὴ ἐπιτρέψῃ ὁ Θεὸς, καὶ τοῦτο διὰ τὴν τῶν συνόντων ὠφέ λειαν. Επιῤῥώννυταί γ' οὖν πρὸς τὴν πίστιν διὰ τῆς ἀνδρικῆς παρακαλούμενος ὑπομονῆς. Αμέλει καὶ διὰ τοῦτο οἱ μακάριοι ἀπόστολοι εἰς πῆξιν καὶ βεβαίωσιν τῶν Ἐκκλησιῶν, εἰς πεῖραν καὶ μαρτύριον τελειότητος ἤχθησαν. Ἔχων οὖν ὁ γνωστικὸς ἔναυλον τὴν φωνὴν τὴν λέγουσαν· Ον ἐγὼ πατάξω, σὺ ἐλέησον, » καὶ τοὺς μισοῦντας αἰτεῖται μετανοήσαι. Τὴν γὰρ τῶν και κούργων ἐν τοῖς σταδίοις ἐπιτελουμένην τιμωρίαν καὶ παίδων ἐστὶ μὴ θεάσασθαι (92)· οὐ γὰρ ἔστιν ὅπως ὑπὸ τῶν αὐτῶν (93) παιδευθείη ποτ' ἂν ὁ γνω- * Ρ. παίδων STROMATUM LIB. VII. A cognitio. IIæ autem sunt gnostica anima, quas as- similavit Evangelium virginibus sanctificatis quæ Dominum exspectant a. Nam virgines quidem sunt ut quæ a malis abstinuerint, exspectant autem Do- minum propter charitatem suumque accendunt lumen ad rerum contemplationem, prudentes ani- mæ, dicentes : O Domine, jam tanden desideramus te recipere; secundum ea quæ tu mandasti vixi- mus, nihil prætermittentes eorum quæ præcepisti. Quamobrem promissa quoque petimus. Precamur autem quæ sunt utilia, cum non conveniat a te petere quæ sunt pulcherrima; et accipiemus omnia pro utilibus, etiamsi videantur esse mala quæ of- ferentur nobis exercitia, quæ quidem nobis tua offert dispensatio ac cura, ad stabilitatem exer- cendam et constantiam. Atque is quidem qui gno- ED. POTTER, 742-743 ED. PARIS. BURG. • Paris. seq.; Num. xxxi, 55; Ezech. xxvii, ; Ose. ut, ; Luc. run, et seq., vel alium his similem locum. C sticus est, propter insignem sanctitatem, est pa- ratior, non assequi si petat, quam assequi si non petat. Precatio quidem est ei universa vita, et cum Deo conversatio. Quod si mundus sit a pec- catis, omnino quod vult assequetur. Justo enim dicit Deus : « Pete, et dabo tibi ; cogita, et faciam. » Si sunt ergo utilia, accipiet protinus : inutilia autem nunquam petit, et ideo non accipiet : ita, quod vult, erit. Quod si quis dicat nobis, quosdam etiam peccatores impetrare id quod petant hoc quidem raro fit, propter justam Dei bonitatem. Datur au- tem eis etiam qui possunt aliis benefacere: unde non fit donatio propter eum qui petiit sed divina dispensatio, qua prævidet, alterum esse per ipsum salvum futurum, rursus justam facit donationem : iis autem qui sunt digni, ea etiam quæ vere sunt bona dantur licet non petentibus. Quando ergo non necessitate vel metu vel spe fuerit justus ali- quis, sed ex libero animi instituto, hæc dicitur via regia, quam ingreditur regale genus: sunt autem lubricæ et præcipites aliæ ab ea declinationes. Si quis ergo metum et honorem abstulerit, nescio an toleraturi jam sint afflictiones, præclari isti, et qui tanta in loquendo utuntur libertate philosophi. Cupiditates ergo et alia peccata dicta sunt tribuli et valli. Operatur ergo gnosticus in vinea Domini, plantans, putans, irrigans, vere divinus agricola eorum qui sunt plantati in fide. Et qui malum qui- dem non fecerunt, æquum censent ut otii mercedem accipiant : qui autem bona fecit ex nudo ac puro animi instituto, exigit mercedem ut bonus opera- rius. Duplum certe accepturus est, tum ob ea quæ non fecit, tum et ea quæ bene fecit. Hujusmodi a Matth. xxv, et seq. D melius constaret, si deleretur partic. negativa. Vox simili sensu occurrit pag. edit. Paris., inquit Lowb. Verum, retenta negativa particula, sensus est, ne pueris quidem, vel imperfectioribus Christianis, opus esse ut ejusmodi spectacula con- templentur. HEINSIUS. (87) Καθηκόντως. Forte verius καθήκοντος. SL- (88) Εὐχὴ μὲν αὐτῷ. Ms. Paris., εὐχὴ γὰρ αὐτῷ. (89) Αίτησαι. Conf. Strom. vi, pag. 665 edit. (90) Βασιλική. Conf. Strom. 1, p. 438, n. 4. (91) Τρίβολοι. Respicit Gen. 1, 14, Isa., v, 1 et (92) Καὶ παίδων ἐστὶ μὴ θεάσασθαι. Sensus (93) Ὑπὸ τῶν αὐτῶν. Scribe, ὑπὸ τοιούτων.
PG 9:503οὐ πᾶς ἄρα ὁ λέγων κύριε κύριε εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ, ἀλλ’ ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ. οὗτος δ’ ἂν εἴη ὁ γνωστικὸς ἐργάτης, ὁ κρατῶν μὲν τῶν κοσμικῶν ἐπιθυμιῶν ἐν αὐτῇ ἔτι τῇ σαρκὶ ὤν, περὶ δὲ ὧν ἔγνω, τῶν μελλόντων καὶ ἔτι ἀοράτων, πεπεισμένος ἀκριβῶς ὡς μᾶλλον ἡγεῖσθαι τῶν ἐν ποσὶ παρεῖναι ταῦτα. Οὗτος ἐργάτης εὔθετος, χαίρων μὲν ἐφ’ οἷς ἔγνω, συστελλόμενος δὲ ἐφ’ οἷς ἐπεγκυλίεται τῇ τοῦ βίου ἀνάγκῃ, μηδέπω καταξιούμενος τῆς ὧν ἔγνω ἐνεργούσης μεταλήψεως. ταύτῃ τῷ βίῳ τῷδε ὡς ἀλλοτρίῳ ὅσον ἐν ἀνάγκης συγχρῆται μοίρᾳ. οἶδεν αὐτὸς καὶ τῆς νηστείας τὰ αἰνίγματα τῶν ἡμερῶν τούτων, τῆς τετράδος καὶ τῆς παρασκευῆς λέγω. ἐπιφημίζονται γὰρ ἣ μὲν Ἑρμοῦ, ἣ δὲ Ἀφροδίτης. αὐτίκα νηστεύει κατὰ τὸν βίον φιλαργυρίας τε ὁμοῦ καὶ φιληδονίας, ἐξ ὧν αἱ πᾶσαι ἐκφύονται κακίαι· πορνείας γὰρ ἤδη πολλάκις τρεῖς τὰς ἀνωτάτω διαφορὰς παρεστήσαμεν κατὰ τὸν ἀπόστολον, φιληδονίαν, φιλαργυρίαν, εἰδωλολατρείαν. Νηστεύει τοίνυν καὶ κατὰ τὸν νόμον ἀπὸ τῶν πράξεων τῶν φαύλων καὶ κατὰ τὴν τοῦ εὐαγγελίου τελειότητα ἀπὸ τῶν ἐννοιῶν τῶν πονηρῶν.
εἶναι συνασκήσας, καὶ ταύτῃ ἄτεγκτος ἡδοναῖς γε νόμενος· οὔποτε ὑποπίπτων ἁμαρτήμασιν, ἀλλοτρίων κακῶν ὑποδείγμασιν οὐ παιδεύεται πολλοῦ γε δει τα ἐπιγείοις ἡδοναῖς τε καὶ θεωρίαις εὐαρεστεῖσθαι τοῦτον, ὃς καὶ τῶν κοσμικῶν, καίτοι θείων ὄντων, ἐπαγγελιών κατε μεγαλοφρόνησεν. « Οὐ πᾶς » ἄρα ε ὁ λέγων (94), Κύριε, Κύριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, ἀλλ' ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ. » Οὗτος δ᾽ ἂν εἴη ὁ γνωστικὸς ἐργάτης, ὁ κρατῶν μὲν τῶν κοσμι κῶν ἐπιθυμιῶν, ἐν αὐτῇ ἔτι τῇ σαρκὶ ὤν· περὶ δὲ ὧν ἔγνω τῶν μελλόντων, καὶ ἔτι ἀοράτων, πεπεισμένος ἀκριβῶς ὡς μᾶλλον ἡγεῖσθαι τῶν ἐν ποσὶ παρεῖναι ταῦτα. Οὗτος ἐργάτης εὔθετος, χαίρων μὲν ἐφ᾽ οἷς ἔγνω, συστελλόμενος δὲ ἐφ' οἷς ἐπεγκυλίεται τῇ τοῦ Α στικὸς ἢ τερφθείη, ἐκ προαιρέσεως καλὸς καὶ ἀγαθὸς Β βίου ἀνάγκῃ, μηδέπω καταξιούμενος τῆς ὧν ἔγνω ᾧ βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, τὸ θέλημα του Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. Οὐκ ἐγκαλέσει τις ἡμῖν, παρατηρουμένοις τετράδα καὶ παρασκευὴν ἐν αἷς καὶ νηστεύειν ἡμῖν κατὰ παράδοσιν εὐλόγως προστέτακται· τὴν μὲν τετράδα, διὰ τὸ γενόμενον συμβούλιον ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων ἐπὶ τῇ προδοσίᾳ τοῦ Κυρίου, τὴν δὲ παρασκευὴν, διὰ τὸ πεπονθέναι αὐτὸν ὑπὲρ ἡμῶν. τετράδα ένεργούσης μεταλήψεως. Ταύτῃ τῷ βίῳ τῷδε ὡς ἀλλοτρίῳ, ὅσον ἐν ἀνάγκης συγχρῆται μοίρα. Οἶδεν αὐτὸς καὶ τῆς νηστείας τὰ αἰνίγματα τῶν ἡμερῶν τούτων, τῆς τετράδος καὶ τῆς παρασκευῆς (95) λέγω. Επιφημίζονται γὰρ ἡ μὲν Ἑρμοῦ, ἡ δὲ ᾿Αφροδίτης. Αὐτίκα νηστεύει κατὰ τὸν βίον φιλαργυρίας τε ὁμοῦ καὶ φιληδονίας, ἐξ ὧν αἱ πᾶσαι ἐκφύονται κακίαι· πορνείας γὰρ ἤδη πολλάκις τρεῖς τὰς ἀνωτάτω δια- φορὰς παρεστήσαμεν (96) κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, φιληδονίαν, φιλαργυρίαν, εἰδωλολατρείαν. Νηστεύει τοίνυν καὶ κατὰ τὸν νόμον (97) ἀπὸ τῶν πράξεων τῶν φαύλων, καὶ κατὰ τὴν τοῦ Εὐαγγελίου τελειό τητα ἀπὸ τῶν ἐννοιῶν τῶν πονηρῶν. Τούτῳ καὶ οἱ πειρασμοί προσάγονται οὐκ εἰς τὴν ἀποκάθαρσιν, ἀλλ᾽ εἰς τὴν τῶν πέλας, ὡς ἔφαμεν, ὠφέλειαν, εἰ πεῖ ραν λαβὼν πόνων καὶ ἀλγηδόνων κατεφρόνησε καὶ παρεπέμψατο. Ο δ' αὐτὸς καὶ περὶ ἡδονῆς λόγος· μέγιστον γὰρ, ἐν πείρᾳ γενόμενος (98), εἶτα απο σχέσθαι. Τί γὰρ μέγα, εἰ ἃ μὴ οἶδέ τις, ἐγκρατεύοιτο; Οὗτος ἐντολὴν τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον διαπραξάμε νος, Κυριακὴν ἐκείνην τὴν ἡμέραν ποιεῖ, ὅτ' ἂν ἀπο • καὶ προσάββατον ἐσθίειν. μεν. τὰς τρεῖς ἀνωτάτω διαφορὰς παρεστή σαμεν, « Τὸ γὰρ μηκέτι ποιῆσαι τὸ ἔργον βουλευσάμενον οὐκ ἦν τιμωρίας ἄξιον · « ὡς ὑπολαμβάνειν μηδένα δύνα σθαι φυλάξαι αὐτά· « Αρ CLEMENTIS ALEXANDRINI gnosticus nemine tentatur, nisi Deus permiserit, idque propter eorum qui cum eo versantur utilita- tem. Confirmat certe alios ad fidem per virilem provocando eos tolerantiam. Et profecto propterea beati apostoli, ad confirmandas et stabilien- das Ecclesias, ad experientiam et martyrium ducti sunt perfectionis. Cum ergo habeat gnosticus vocem hanc assidue in auribus sonantem quæ dicit: «Quem ego percussero, tu ejus miserere, › petit ut ii etiam qui eum habent odio, ducantur pœnitentia. Nam quod de maleficis in stadiis sumitur supplicium, est etiam puerorum non contemplari : non potest enim fieri ut ab iisdem unquam doceatur vel de- lectetur gnosticus, qui ex libero animi instituto, ut bonus esset et honestus se exercuit. Ideoque ad- versus voluptates durum semper infractumque ha- buit animum, et in peccata nunquam incidens, alie- norum non castigatur exemplis malorum : multum autem abest ut terrenis voluptatibus et spectaculis delectetur, qui muudanas, etsi sint divinæ, con- tempsit promissiones. Non omnis » ergo c qui di- cit : Domine, Domine, ingredietur in regnum Dei, sed qui facit voluntatem Deia., Is autem erit ope- rarius gnosticus, qui mundanas quidem vincit cu- piditates, licet sit adhuc in carne. De iis autem quæ cognovit futuris, et quæ adhuc sub visum non cadunt, tam certam habet persuasionem, ut ea magis adesse putet, quam quæ sunt præsentia. Hic est idoneus operarius, qui iis quidem quæ novit latatur : quod autem in hujus vitæ necessitatibus volutetur, animo contrahitur, nondum dignatus efficaci eorum quæ novit participatione. Ac idcirco Canquam aliena utitur hac vita, quatenus requirit id necessitas. Novit ipse jejunii quoque enigmata horum dierum, quarti, inquam, et sexti. Dicitur autem ille quidem Mercurii, hic vero Veneris. Hinc ille jejunat in vita, et ab avaritia, et a libidine, ex . P. ED. POTTER, 743-744 ED. PARIS. et deinde junio quartæ et sextæ feriæ antiquitus usurpato vide Constitut. apost. c. lib. v, et lib. vit : ita S. Nicolaum his diebus a lacte abstinuisse memoriæ proditum est. COLLECT. De duobus jejunii diebus ineminit etiam Petrus Alexandrinus, episcopus et inartyr, in Synodico ms. : inquit, Μeminit eorumdem dierum Epiphanius quoque p. 387, et Ignatius epist. 5, p. 29. SYLBURG. Tertullianus De jejun. adv. Psych. cap. : « Cur stationibus quartam et sextam Sabbati dicamus et jejuniis parasceven. » Eutychius Alexandrinus An- nal. tom. 1, pag. : « Græci enim Melchitæ piscium esu duobus diebus insiguibus, viz. quarta et sexta feria, per totum anni decursum abstinent. ▸ Epiphanius Hares. 75, part. 11, inter hæretica Aerii dogmata hoc etiam recenset, quod statuerit C D Matth. vII, 21. Hac de re qui plura le gere cupit, adeat Beveregii in Apost. can. 69, et Cotelerii in Constit. apost. lib. v, cap.'15, notas. Malim tres differentias superius notavimus. Respicit vero Strom. vi, p. 687, edit. Paris.,,etc. Mosaicam solis externis actionibus positam esse. Ea sententia fuisse Pharisæos, ex Evangelio satis apparet. Hinc Josephus Polybium reprehendit, quod Antiochum morte a Deo punitum existimaverit pro- pler sacrilegium animo quidem destinatum, non- dum vero peractum : Nec enim poenam merebatur opus adhuc infectum quod animo destinaverat. Hac præcipue causa videtur apud Justinum pag. Trypho Evangelii præcepta ejusmodi putavisse, ut suspicio nostra sit, a mine observari posse. › casu. SYLBURG. Similia superius scribit auctor Strom. 111, p. 558. - (94) Λέγων. Matth., λέγων μοι. Ibidem mor (95) Τῆς τετράδος καὶ τῆς παρασκευῆς. De je- (96) Τρεῖς τὰς ἀνωτάτω διαφοράς παρεστήσα (97) Κατὰ τὸν νόμον. Putabant Judai, « legem (98) Γενόμενος. Congruentius γενόμενον, accus.
PG 9:505τούτῳ καὶ οἱ πειρασμοὶ προσάγονται οὐκ εἰς τὴν ἀποκάθαρσιν, ἀλλ’ εἰς τὴν τῶν πέλας, ὡς ἔφαμεν, ὠφέλειαν, εἰ πεῖραν λαβὼν πόνων καὶ ἀλγηδόνων κατεφρόνησεν καὶ παρεπέμψατο. ὁ δ’ αὐτὸς καὶ περὶ ἡδονῆς λόγος. μέγιστον γὰρ ἐν πείρᾳ γενόμενον εἶτα ἀποσχέσθαι. τί γὰρ μέγα εἰ ἃ μὴ οἶδέν τις ἐγκρατεύοιτο; οὗτος ἐντολὴν τὴν κατὰ τὸ εὐαγγέλιον διαπραξάμενος κυριακὴν ἐκείνην τὴν ἡμέραν ποιεῖ, ὅταν ἀποβάλλῃ φαῦλον νόημα καὶ γνωστικὸν προσλάβῃ, τὴν ἐν αὑτῷ τοῦ κυρίου ἀνάστασιν δοξάζων. ἀλλὰ καὶ ὅταν ἐπιστημονικοῦ θεωρήματος κατάληψιν λάβῃ, τὸν κύριον ὁρᾶν νομίζει, τὰς ὄψεις αὐτοῦ πρὸς τὰ ἀόρατα χειραγωγῶν, κἂν βλέπειν δοκῇ ἃ μὴ βλέπειν ἐθέλῃ, κολάζων τὸ ὁρατικόν, ὅταν ἡδομένου ἑαυτοῦ κατὰ τὴν προσβολὴν τῆς ὄψεως συναίσθηται, ἐπεὶ τοῦτο μόνον ὁρᾶν βούλεται καὶ ἀκούειν ὃ προσῆκεν αὐτῷ. αὐτίκα τῶν ἀδελφῶν τὰς ψυχὰς θεωρῶν καὶ τῆς σαρκὸς τὸ κάλλος αὐτῇ βλέπει τῇ ψυχῇ, τῇ μόνον τὸ καλὸν ἄνευ τῆς σαρκικῆς ἡδονῆς ἐπισκοπεῖν εἰθισμένῃ.
βάλλῃ φαῦλον νόημα καὶ γνωστικὸν προσλάβῃ, τὴν ἐν αὐτῷ τοῦ Κυρίου ἀνάστασιν (99) δοξάζων. ᾿Αλλὰ καὶ ὅτ' ἂν ἐπιστημονικοῦ θεωρήματος κατάληψιν λάβῃ, τὸν Κύριον ὁρᾷν νομίζει, τὰς ὄψεις αὑτοῦ πρὸς τὰ ὁρατὰ (1) χειραγωγῶν, κἂν βλέπειν δοκῇ ἃ μὴ βλέπειν ἐθέλῃ· κολάζων τὸ ὁρατικὸν, ὅτ' ἂν ἡδο μένου ἑαυτοῦ κατὰ τὴν προσβολήν τῆς ὄψεως συν αίσθηται· ἐπεὶ τοῦτο μένον ὁρᾷν βούλεται καὶ ἀκούειν, ὁ προσῆκεν αὐτῷ. Αὐτίκα τῶν ἀδελφῶν τὰς ψυχὰς θεωρῶν, καὶ τῆς σαρκὸς τὸ κάλλος αὐτῇ βλέπει τῇ ψυχῇ τῇ μόνον τὸ καλὸν ἄνευ τῆς σαρκικῆς ἡδονῆς ἐπισκοπεῖν εἰθισμένῃ. Ἀδελφοὶ δ᾽ εἰσὶ τῷ ἔντι κατὰ τὴν κτίσιν τὴν ἐξειλεγμένην (2), καὶ κατὰ τὴν ὁμοήθειαν, καὶ κατὰ τὴν τῶν ἔργων ὑπόστα σεν (5), τὰ αὐτὰ ποιοῦντες, καὶ νοοῦντες, καὶ λαλούν τες ἐνεργήματα ἅγια καὶ καλὰ, ἃ ὁ Κύριος αὐτοὺς Β ἠθέλησεν ἐκλεκτούς ὄντας φρονεῖν. Πίστις μὲν γὰρ ἐν τῷ τὰ αὐτὰ αἱρεῖσθαι· γνῶσις δὲ ἐν τῷ τὰ αὐτὰ μεμαθηκέναι καὶ φρονεῖν· ἐλπὶς δὲ ἐν τῷ τὰ αὐτὰ ποιεῖν (4). Κἂν κατὰ τὸ ἀναγκαῖον τοῦ βίου ὀλίγον τι τῆς ὥρας περὶ τὴν τροφὴν ἀσχοληθῇ, χρεωκοπεί σθαι οίεται, περισπώμενος ὑπὸ τοῦ πράγματος. Ταύτῃ οὐδὲ ὄναρ ποτὲ μὴ ἁρμόζον ἐκλεκτῷ βλέπει ἀτέχνως (5). Ξένος (6) γὰρ καὶ παρεπίδημος ἐν τῷ βίῳ παντὶ τᾶς οὗτος, ὃς, πόλιν οἰκῶν, τῶν κατὰ τὴν πόλιν κατεφρόνησε, παρ' ἄλλοις θαυμαζομένων· καὶ καθάπερ ἐν ἐρημίᾳ τῇ πόλει βιοῖ, ἵνα μὴ ὁ τόπος αὐτ τὸν ἀναγκάζῃ, ἀλλ' ἡ προαίρεσις δεικνύῃ δίκαιον. Ο γνωστικὸς οὗτος, συνελόντι εἰπεῖν, τὴν ἀποστολικὴν ἀπουσίαν ἀνταναπληροί, βιοὺς ὀρθῶς, γιγνώσκων ἀκριβῶς, ὠφελῶν τοὺς ἐπιτηδείους, τὰ ὄρη μεθι-C στὰς (7) τῶν πλησίον, καὶ τὰς τῆς ψυχῆς αὐτῶν ανωμαλίας ἀποβάλλων. Καίτοι ἕκαστος ἡμῶν αὐτ * Ρ. νεὶ τὰ ἀόρατα, Τὰς ὄψεις αὐτοῦ πρὸς τὰ ἀόρατα χειραγωγῶν· κἂν βλέπειν δοκῇ ἃ μὴ βλέπειν ἐθέλῃ, κολάζ. αόρατα "Οθεν ἀνάγκη, φησί, γεγονέναι, ἀσπάζεσθαί τε καὶ φιλεῖν, τούτους μὲν ταῦτα ἐφ᾽ οἷς γνῶσις, ἐκείνους δὲ, ἐφ᾽ οἷς δόξα· ἴσως τὴν ἐκλεκτὴν ταύτην φύσιν γνώσεως εφιεμένην μαντεύεται. ὑπόστασις. Υπόστασις Υποστατικὴ δὲ διαφορά τυγχάνει λόγος, καθ᾽ ἂν ἡ κατὰ ἄθροισμα τῶν θεω ρουμένων ιδιωμάτων κοινῶν τῆς οὐσίας. Ετερότης τέμνουσα κατὰ ἀριθμὸν ἄλλο ἀπ᾿ ἄλλου, τὴν τῶν ἀτόμων ποιεῖται πληθύν. οὐσίαν άτεχνώς 'Ατέχνως καὶ ἀτεχνῶς διαφέρει· τὸ μὲν γὰρ παροξύτονον σημαίνει τὸ χωρὶς τέχνης, καὶ ἀμαθῶς, τὸ δὲ περισπώμενον τίθεται ἀντὶ τοῦ ἁπλῶς, καὶ ἀδήλως, καὶ καθάπαξ, καὶ καθόλου, ἄντικρυς, ἢ φανερώς. Ταύτῃ οὐδὲ ὄναρ ποτὲ μὴ ἁρμόζον ἐκλεκτῷ βλέπει. Ατεχνῶς ξένος γὰρ καὶ παρεπίδημος ἐν τ. β. σαντες, ὅτι ξένοι καὶ παρεπίδημοι εἰσιν ἐπὶ τῆς γῆς. ; STROMATUM LIB. VII. A quibus omnia oriuntur vilia. Fornicationis enim ED. POTTER, ED. PARIS. c invisibilia. » Excidit forte a pro- pter ejusdem litteræ in voce præcedente viciniam, ut sæpe alias fit. Deinde sententiam hanc hoc modo distingui velim : Ut sensus sit : • Dominun se videre existi mat, oculos suos ad ea, quæ visum fugiunt, du- cens. Quod si ea videatur sibi videre, quæ videre non vellet, castigans videndi facultatem. » Quin- eliam Cl. Low:hio placuit. electorum creationem, quam generaliori humani generis creationi contradistinguit. Sic Strom. v, p. 706, postquam dixerat Platonem universos ho- mines, quod eodem Deo Patre nati essent, fratres appellasse, infert : seu naturam. Id enim significat Suidæ locum praeterire non possum v. vol. 111, p. ed. Cantabrig. : Hæc mutila esse pronun- Liat doctissimus interpres : que, sublata post vo- D sæpe jam tres ex Apostoli sententia superius po- suinus differentias, libidinem, avaritiam, idolola- triam. Jejunat ergo etiam ex lege a malis actioni- bus, et ex Evangelii perfectione a malis cogitatio- nibus. Ei adhibentur etiam tentationes, non ad cmundationem, sed ad propinquorum, ut diximus, utilitatem si laborum facto periculo et dolorum, eos contempserit et ablegarit. Eadem est etiam ra- tio de voluptate: est enim res maxima, cum quis eam expertus fuerit, deinde abstinere. Quid enim magnum, si quis se contineat ab iis quæ non novit? Is vero exsequens præceptum Evangelii, facit illum diem Dominicum, quo malam abjecerit animi sententiam et acceperit eam quæ est ex cognitione, eam quæ est iri ipso Domini glorificans resurre- ctionem. Quinetiam cum scientificæ contemplatio- nis acceperit comprehensionem, se Dominum vi- dere existimat, visum suum deducens ad ea quæ eadunt sub aspectum, etsi videatur videre ea quæ non vult videre: castigans videndi facultatem, cum senserit se voluptate affici ex applicatione visus. Nam hoc solum vult videre et audire quod ad se pertinet. Jam vero fratrum animnas considerans, carnis quoque pulchritudinem ipsa aspicit anima, quæ solum id quod est honestum consuevit intueri absque voluptate carnali. Fratres autem sunt qui revera per electam creationem, et morum consen- sionem, et operum substantiam, eadem faciunt et cogitant et loquuntur opera sancta et honesta, quæ Dominus voluit ipsos, cum sint electi, sentire. Nam fides in hoc consistit, ut eadem eligant: cognitio autem in eo, quod eadem didicerint et sentiant : cem periodi nota, integra ac perspicua sta- tim apparebunt. Proinde sic exponi poterunt : • Hypostatica vero, seu personalis, differentia, est ratio, qua diversitas in rebus congeriem commu- nium essentiæ proprietatum habentibus unum ab alio dividens, individuorum multitudinem facit. » Ea enim personaliter differre intelliguntur, quæ sub eadem infima specie posita sunt; ac proinde eamdem essentiam atque essentiales proprietates habentia, non nisi certa accidentium congerie dis- crepant : ut Plato, Socrates, etc. alibi. Conf. Index Gracus. Alioquin hoc sensu usitatius est. Nam hæc adverbia sic distin- guit Ammonius : Possit etiam hoc adverbium ad sequentem sententiam non incommode referri : Hinc fit ut ne somnium quidem videat, quod non electo couve- niat. Nam hospes prorsus et peregrinus. » Marc. x1, 25; Cor. III, ; Luc. 111, 5; Isa. xL, 4, vel his similem locum. (99) Ανάστασιν. Conf. Ron. vi, 6 et seq. (1) Τὰ ἐρατά. Scribendum potius τὰ μὴ ὁρατά, (2) Κτίσιν τὴν ἐξειλεγμένην. Novam intelligit (3) Υπόστασιν. id est, peculiarem characterem, (4) Ποιεῖν. Videtur legendum ποθεῖν. LowTH. (5) Ατέχνως. Sic supra p. 737 edit. Paris. et (6) Ξένος. Respicit Hebr. x1, 13 : Ομολογή (7) Ορη μεθιστάς. Allegorice exponit Matth. xΑΙ,
Ἀδελφοὶ δ’ εἰσὶ τῷ ὄντι κατὰ τὴν κτίσιν τὴν ἐξειλεγμένην καὶ κατὰ τὴν ὁμοήθειαν καὶ κατὰ τὴν τῶν ἔργων ὑπόστασιν, τὰ αὐτὰ ποιοῦντες καὶ νοοῦντες καὶ λαλοῦντες ἐνεργήματα ἅγια καὶ καλά, ἃ ὁ κύριος αὐτοὺς ἠθέλησεν ἐκλεκτοὺς ὄντας φρονεῖν. πίστις μὲν γὰρ ἐν τῷ τὰ αὐτὰ αἱρεῖσθαι, γνῶσις δὲ ἐν τῷ τὰ αὐτὰ μεμαθηκέναι καὶ φρονεῖν, ἐλπὶς δὲ ἐν τῷ τὰ αὐτὰ ποθεῖν. κἂν κατὰ τὸ ἀναγκαῖον τοῦ βίου ὀλίγον τι τῆς ὥρας περὶ τὴν τροφὴν ἀσχοληθῇ, χρεωκοπεῖσθαι οἴεται περισπώμενος ὑπὸ τοῦ πράγματος. ταύτῃ οὐδὲ ὄναρ ποτὲ μὴ ἁρμόζον ἐκλεκτῷ βλέπει. ἀτεχνῶς ξένος γὰρ καὶ παρεπίδημος ἐν τῷ βίῳ παντὶ πᾶς οὗτος, ὃς πόλιν οἰκῶν τῶν κατὰ τὴν πόλιν κατεφρόνησεν παρ’ ἄλλοις θαυμαζομένων, καὶ καθάπερ ἐν ἐρημίᾳ τῇ πόλει βιοῖ, ἵνα μὴ ὁ τόπος αὐτὸν ἀναγκάζῃ, ἀλλ’ ἡ προαίρεσις δεικνύῃ δίκαιον. ὁ γνωστικὸς οὗτος συνελόντι εἰπεῖν τὴν ἀποστολικὴν ἀπουσίαν ἀνταναπληροῖ βιοὺς ὀρθῶς, γιγνώσκων ἀκριβῶς, ὠφελῶν τοὺς ἐπιτηδείους, τὰ ὄρη μεθιστὰς τῶν πλησίον καὶ τὰς τῆς ψυχῆς αὐτῶν ἀνωμαλίας ἀποβάλλων. καίτοι ἕκαστος ἡμῶν αὑτοῦ τε ἀμπελὼν καὶ ἐργάτης.
βάλλῃ φαῦλον νόημα καὶ γνωστικὸν προσλάβῃ, τὴν ἐν αὐτῷ τοῦ Κυρίου ἀνάστασιν (99) δοξάζων. ᾿Αλλὰ καὶ ὅτ' ἂν ἐπιστημονικοῦ θεωρήματος κατάληψιν λάβῃ, τὸν Κύριον ὁρᾷν νομίζει, τὰς ὄψεις αὑτοῦ πρὸς τὰ ὁρατὰ (1) χειραγωγῶν, κἂν βλέπειν δοκῇ ἃ μὴ βλέπειν ἐθέλῃ· κολάζων τὸ ὁρατικὸν, ὅτ' ἂν ἡδο μένου ἑαυτοῦ κατὰ τὴν προσβολήν τῆς ὄψεως συν αίσθηται· ἐπεὶ τοῦτο μένον ὁρᾷν βούλεται καὶ ἀκούειν, ὁ προσῆκεν αὐτῷ. Αὐτίκα τῶν ἀδελφῶν τὰς ψυχὰς θεωρῶν, καὶ τῆς σαρκὸς τὸ κάλλος αὐτῇ βλέπει τῇ ψυχῇ τῇ μόνον τὸ καλὸν ἄνευ τῆς σαρκικῆς ἡδονῆς ἐπισκοπεῖν εἰθισμένῃ. Ἀδελφοὶ δ᾽ εἰσὶ τῷ ἔντι κατὰ τὴν κτίσιν τὴν ἐξειλεγμένην (2), καὶ κατὰ τὴν ὁμοήθειαν, καὶ κατὰ τὴν τῶν ἔργων ὑπόστα σεν (5), τὰ αὐτὰ ποιοῦντες, καὶ νοοῦντες, καὶ λαλούν τες ἐνεργήματα ἅγια καὶ καλὰ, ἃ ὁ Κύριος αὐτοὺς Β ἠθέλησεν ἐκλεκτούς ὄντας φρονεῖν. Πίστις μὲν γὰρ ἐν τῷ τὰ αὐτὰ αἱρεῖσθαι· γνῶσις δὲ ἐν τῷ τὰ αὐτὰ μεμαθηκέναι καὶ φρονεῖν· ἐλπὶς δὲ ἐν τῷ τὰ αὐτὰ ποιεῖν (4). Κἂν κατὰ τὸ ἀναγκαῖον τοῦ βίου ὀλίγον τι τῆς ὥρας περὶ τὴν τροφὴν ἀσχοληθῇ, χρεωκοπεί σθαι οίεται, περισπώμενος ὑπὸ τοῦ πράγματος. Ταύτῃ οὐδὲ ὄναρ ποτὲ μὴ ἁρμόζον ἐκλεκτῷ βλέπει ἀτέχνως (5). Ξένος (6) γὰρ καὶ παρεπίδημος ἐν τῷ βίῳ παντὶ τᾶς οὗτος, ὃς, πόλιν οἰκῶν, τῶν κατὰ τὴν πόλιν κατεφρόνησε, παρ' ἄλλοις θαυμαζομένων· καὶ καθάπερ ἐν ἐρημίᾳ τῇ πόλει βιοῖ, ἵνα μὴ ὁ τόπος αὐτ τὸν ἀναγκάζῃ, ἀλλ' ἡ προαίρεσις δεικνύῃ δίκαιον. Ο γνωστικὸς οὗτος, συνελόντι εἰπεῖν, τὴν ἀποστολικὴν ἀπουσίαν ἀνταναπληροί, βιοὺς ὀρθῶς, γιγνώσκων ἀκριβῶς, ὠφελῶν τοὺς ἐπιτηδείους, τὰ ὄρη μεθι-C στὰς (7) τῶν πλησίον, καὶ τὰς τῆς ψυχῆς αὐτῶν ανωμαλίας ἀποβάλλων. Καίτοι ἕκαστος ἡμῶν αὐτ * Ρ. νεὶ τὰ ἀόρατα, Τὰς ὄψεις αὐτοῦ πρὸς τὰ ἀόρατα χειραγωγῶν· κἂν βλέπειν δοκῇ ἃ μὴ βλέπειν ἐθέλῃ, κολάζ. αόρατα "Οθεν ἀνάγκη, φησί, γεγονέναι, ἀσπάζεσθαί τε καὶ φιλεῖν, τούτους μὲν ταῦτα ἐφ᾽ οἷς γνῶσις, ἐκείνους δὲ, ἐφ᾽ οἷς δόξα· ἴσως τὴν ἐκλεκτὴν ταύτην φύσιν γνώσεως εφιεμένην μαντεύεται. ὑπόστασις. Υπόστασις Υποστατικὴ δὲ διαφορά τυγχάνει λόγος, καθ᾽ ἂν ἡ κατὰ ἄθροισμα τῶν θεω ρουμένων ιδιωμάτων κοινῶν τῆς οὐσίας. Ετερότης τέμνουσα κατὰ ἀριθμὸν ἄλλο ἀπ᾿ ἄλλου, τὴν τῶν ἀτόμων ποιεῖται πληθύν. οὐσίαν άτεχνώς 'Ατέχνως καὶ ἀτεχνῶς διαφέρει· τὸ μὲν γὰρ παροξύτονον σημαίνει τὸ χωρὶς τέχνης, καὶ ἀμαθῶς, τὸ δὲ περισπώμενον τίθεται ἀντὶ τοῦ ἁπλῶς, καὶ ἀδήλως, καὶ καθάπαξ, καὶ καθόλου, ἄντικρυς, ἢ φανερώς. Ταύτῃ οὐδὲ ὄναρ ποτὲ μὴ ἁρμόζον ἐκλεκτῷ βλέπει. Ατεχνῶς ξένος γὰρ καὶ παρεπίδημος ἐν τ. β. σαντες, ὅτι ξένοι καὶ παρεπίδημοι εἰσιν ἐπὶ τῆς γῆς. ; STROMATUM LIB. VII. A quibus omnia oriuntur vilia. Fornicationis enim ED. POTTER, ED. PARIS. c invisibilia. » Excidit forte a pro- pter ejusdem litteræ in voce præcedente viciniam, ut sæpe alias fit. Deinde sententiam hanc hoc modo distingui velim : Ut sensus sit : • Dominun se videre existi mat, oculos suos ad ea, quæ visum fugiunt, du- cens. Quod si ea videatur sibi videre, quæ videre non vellet, castigans videndi facultatem. » Quin- eliam Cl. Low:hio placuit. electorum creationem, quam generaliori humani generis creationi contradistinguit. Sic Strom. v, p. 706, postquam dixerat Platonem universos ho- mines, quod eodem Deo Patre nati essent, fratres appellasse, infert : seu naturam. Id enim significat Suidæ locum praeterire non possum v. vol. 111, p. ed. Cantabrig. : Hæc mutila esse pronun- Liat doctissimus interpres : que, sublata post vo- D sæpe jam tres ex Apostoli sententia superius po- suinus differentias, libidinem, avaritiam, idolola- triam. Jejunat ergo etiam ex lege a malis actioni- bus, et ex Evangelii perfectione a malis cogitatio- nibus. Ei adhibentur etiam tentationes, non ad cmundationem, sed ad propinquorum, ut diximus, utilitatem si laborum facto periculo et dolorum, eos contempserit et ablegarit. Eadem est etiam ra- tio de voluptate: est enim res maxima, cum quis eam expertus fuerit, deinde abstinere. Quid enim magnum, si quis se contineat ab iis quæ non novit? Is vero exsequens præceptum Evangelii, facit illum diem Dominicum, quo malam abjecerit animi sententiam et acceperit eam quæ est ex cognitione, eam quæ est iri ipso Domini glorificans resurre- ctionem. Quinetiam cum scientificæ contemplatio- nis acceperit comprehensionem, se Dominum vi- dere existimat, visum suum deducens ad ea quæ eadunt sub aspectum, etsi videatur videre ea quæ non vult videre: castigans videndi facultatem, cum senserit se voluptate affici ex applicatione visus. Nam hoc solum vult videre et audire quod ad se pertinet. Jam vero fratrum animnas considerans, carnis quoque pulchritudinem ipsa aspicit anima, quæ solum id quod est honestum consuevit intueri absque voluptate carnali. Fratres autem sunt qui revera per electam creationem, et morum consen- sionem, et operum substantiam, eadem faciunt et cogitant et loquuntur opera sancta et honesta, quæ Dominus voluit ipsos, cum sint electi, sentire. Nam fides in hoc consistit, ut eadem eligant: cognitio autem in eo, quod eadem didicerint et sentiant : cem periodi nota, integra ac perspicua sta- tim apparebunt. Proinde sic exponi poterunt : • Hypostatica vero, seu personalis, differentia, est ratio, qua diversitas in rebus congeriem commu- nium essentiæ proprietatum habentibus unum ab alio dividens, individuorum multitudinem facit. » Ea enim personaliter differre intelliguntur, quæ sub eadem infima specie posita sunt; ac proinde eamdem essentiam atque essentiales proprietates habentia, non nisi certa accidentium congerie dis- crepant : ut Plato, Socrates, etc. alibi. Conf. Index Gracus. Alioquin hoc sensu usitatius est. Nam hæc adverbia sic distin- guit Ammonius : Possit etiam hoc adverbium ad sequentem sententiam non incommode referri : Hinc fit ut ne somnium quidem videat, quod non electo couve- niat. Nam hospes prorsus et peregrinus. » Marc. x1, 25; Cor. III, ; Luc. 111, 5; Isa. xL, 4, vel his similem locum. (99) Ανάστασιν. Conf. Ron. vi, 6 et seq. (1) Τὰ ἐρατά. Scribendum potius τὰ μὴ ὁρατά, (2) Κτίσιν τὴν ἐξειλεγμένην. Novam intelligit (3) Υπόστασιν. id est, peculiarem characterem, (4) Ποιεῖν. Videtur legendum ποθεῖν. LowTH. (5) Ατέχνως. Sic supra p. 737 edit. Paris. et (6) Ξένος. Respicit Hebr. x1, 13 : Ομολογή (7) Ορη μεθιστάς. Allegorice exponit Matth. xΑΙ,
PG 9:507ὃ δὲ καὶ πράσσων τὰ ἄριστα λανθάνειν βούλεται τοὺς ἀνθρώπους, τὸν κύριον ἅμα καὶ ἑαυτὸν πείθων, ὅτι κατὰ τὰς ἐντολὰς βιοῖ, προκρίνων ταῦτα ἐξ ὧν εἶναι πεπίστευκεν [ὅπου γὰρ ὁ νοῦς τινος, φησίν, ἐκεῖ καὶ ὁ θησαυρὸς αὐτοῦ], αὐτὸς ἑαυτὸν μειονεκτεῖ πρὸς τὸ μὴ ὑπεριδεῖν ποτε ἐν θλίψει γενόμενον ἀδελφὸν διὰ τὴν ἐν τῇ ἀγάπῃ τελείωσιν, ἐὰν ἐπίστηται μάλιστα ῥᾷον ἑαυτὸν τοῦ ἀδελφοῦ τὴν ἔνδειαν οἴσοντα. Ἡγεῖται γοῦν τὴν ἀλγηδόνα ἐκείνου ἴδιον ἄλγημα· κἂν ἐκ τῆς ἑαυτοῦ ἐνδείας παρεχόμενος δι’ εὐποιίαν πάθῃ τι δύσκολον, οὐ δυσχεραίνει ἐπὶ τούτῳ, προσαύξει δὲ ἔτι μᾶλλον τὴν εὐεργεσίαν. ἔχει γὰρ ἄκρατον πίστιν τὴν περὶ τῶν πραγμάτων, τὸ εὐαγγέλιον δι’ ἔργων καὶ θεωρίας ἐπαινῶν. καὶ δὴ οὐ τὸν ἔπαινον παρὰ ἀνθρώπων, ἀλλὰ παρὰ τοῦ θεοῦ καρποῦται, ἃ ἐδίδαξεν ὁ κύριος, ταῦτα ἐπιτελῶν. οὗτος περισπώμενος ὑπὸ τῆς ἰδίας ἐλπίδος οὐ γεύεται τῶν ἐν κόσμῳ καλῶν, πάντων τῶν ἐνταῦθα καταμεγαλοφρονῶν· οἰκτείρων τοὺς μετὰ θάνατον παιδευομένους διὰ τῆς κολάσεως ἀκουσίως ἐξομολογουμένους, εὐσυνείδητος πρὸς τὴν ἔξοδον καὶ ἀεὶ ἕτοιμος ὤν.
Α τοῦ (8) τε ἀμπελὼν καὶ ἐργάτης. Ὁ δὲ καὶ πράσσων Β Ρ. Οπου γὰρ ὁ θησαυρός τινος, φησίν, ἐκεῖ καὶ ὁ νοῦς αὐτοῦ· ἐκ τοῦ ὑστερήματος αὐτῆς· • ἔπαινος οὐκ ἐξ ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐκ τοῦ Θεοῦ. τὰ ἄριστα λανθάνειν βούλεται τοὺς ἀνθρώπους, τὸν Κύριον ἅμα καὶ ἑαυτὸν πείθων, ὅτι κατὰ τὰς ἐντολὰς βιοῖ, προκρίνων ταῦτα ἐξ ὧν εἶναι πεπίστευκεν· • Οπου γὰρ ὁ νοῦς (9) τινός, » φησίν, « ἐκεῖ καὶ ὁ θε σαυρὸς αὐτοῦ· › αὐτὸς ἑαυτὸν μειονεκτεῖ, πρὸς τὸ μὴ ὑπεριδεῖν ποτε ἐν θλίψει γενόμενον ἀδελφὸν, διὰ τὴν ἐν τῇ ἀγάπῃ τελείωσιν, ἐὰν ἐπίστηται μάλιστα μον ἑαυτὸν τοῦ ἀδελφοῦ τὴν ἔνδειαν οἴσοντα. Ηγεῖται γ' οὖν τὸν ἀλγηδόνα ἐκείνου ἴδιον ἄλγημα· κἂν ἐκ τῆς ἑαυτοῦ ενδείας (10) παρεχόμενος δι᾿ εὐποιίαν πάθῃ τι δύσ κολον, οὐ δυσχεραίνει ἐπὶ τούτῳ, προσαύξει δὲ ἔτι μᾶλλον τὴν εὐεργεσίαν. Εχει γὰρ ἄκρατον πίστιν τὴν περὶ των πραγμάτων, τὸ Εὐαγγέλιον δι' ἔργων καὶ θεωρίας ἐπαινῶν· καὶ δὴ οὐ « τὸν ἔπαινον (11) οὐ παρὰ ἀνθρώπων, ἀλλὰ παρὰ τοῦ Θεοῦ, καρπούται, Ἡ ἐδίδαξεν ὁ Κύριος, ταῦτα ἐπιτελῶν. Οὗτος, περι σπώμενος ὑπὸ τῆς ἰδίας ἐλπίδος, οὐ γεύεται τῶν ἐν κόσμῳ καλῶν, πάντων τῶν ἐνταῦθα καταμεγαλοφρο νῶν, οἰκτείρων τοὺς μετά θάνατον (12) παιδευο μένους διὰ τῆς κολάσεως ἀκουσίως ἐξομολογουμέ νους (13), εὐσυνείδητος πρὸς τὴν ἔξοδον (14), καὶ ἀε: ἕτοιμος ὤν, ὡς ἂν ο παρεπίδημος καὶ ξένος ο τῶν τῇδε κληρονομημάτων, μόνων τῶν ἰδίων μεμνημέν νος· τὰ δὲ ἐνταῦθα πάντα αλλότρια ἡγούμενος· οὐ μόνον θαυμάζων τὰς τοῦ Κυρίου ἐντολὰς, ἀλλ᾽, ὡς ἔπος εἰπεῖν, δι' αὐτῆς τῆς γνώσεως μέτοχος ὢν τῆς θείας βουλήσεως, οἰκεῖος ὄντως τοῦ Κυρίου καὶ τῶν ἐντολῶν ἐξειλεγμένος ὡς δίκαιος· ἡγεμονικὸς δὲ καὶ βασιλικός, ὡς ὁ γνωστικός χρυσὸν μὲν πάντα τὸν ἐπὶ γῆς καὶ ὑπὸ γῆν, καὶ βασιλείαν τὴν ἀπὸ περάτων ἐπὶ πέρατα Ὠκεανοῦ ὑπερορῶν, ὡς μόνης τῆς τοῦ Κυ ρίου ἀντέχεσθαι θεραπείας· διὸ (15) καὶ ἐσθίων, καὶ πίνων, καὶ γαμῶν, ἐὰν ὁ Λόγος ἔρῃ (16), ἀλλὰ καὶ ὀνείρους (17) βλέπων, τὰ ἅγια ποιεῖ καὶ νοεῖ· ταύτῃ καθαρὸς εἰς εὐχὴν πάντοτε. Ὁ δὲ καὶ μετ᾿ ἀγγέλων εύχεται, ὡς ἂν ἤδη καὶ ἰσάγγελος (18), οὐδὲ ἔξω ποτὲ τῆς ἁγίας φρουράς γίνεται, κἂν μόνος εὔχηται, τὸν τῶν ἁγίων (19) χορὸν συνιστάμενον ἔχει. Διττὴν οὗτος οἶδε (20) καὶ τὴν μὲν τοῦ πιστεύοντος ἐνέρ γειαν, τὴν δὲ τοῦ πιστευομένου τὴν κατ' αξίαν ὑπερ * η εὐσυνείδητος καὶ πρὸς τὴν ἔξοδον ἀε! ἔτ. εὐσυνείδητος εὐσυνείδητος ὢν ταῖς ἐξου σίαις ὀφθῆναι. ποτὲ μὴ ἁρμόζον ἐκλεκτῷ βλέπει · « ἀγγέλων πίστιν, πίστεως κατάστασιν, vens, CLEMENTIS ALEXANDRINI spes autem in eo, quod eadem faciant. Quod si propter vitæ necessitatem in se nutriendo consu- mat exiguam temporis particulam, fraudari se de- bito existimat, dum avellitur per negotium. Hinc fit revera ut ne somnium quidem videat, quod non electo conveniat. Nam totus revera is est hospes, et peregrinus in tota vita, qui in civitate habitans, contemnit ea quæ in civitate sunt et quæ alii mi- rantur, vivitque in civitate ut solitudine, ut non locus eum cogat, sed vivendi institutum ostendat esse justum. Hujusmodi gnosticus, ut summatim dicam, apostolicam compensat absentiam, recte vi- accurate cognoscens, suos juvans necessa- rios, montes propinquorum transmovens, et in- æqualitates ipsorum animæ abjiciens. Quanquam unusquisque nostrum sua vitis est et operarius. Idem etiam quæ sunt optima agens vult latere ho- mines, Domino sinul et sibi ipsi persuadens se vi- vere ex præceptis, et hæc præferre propter ea quæ esse credidit. Ubi enim, inquit, est mens ali- cujus, illic est etiam ejus thesaurus ª. › Ipse per charitatis perfectionem seipsum diminuit, ne un- quam contemnat afflictum fratrem, si se sciverit facilius laturum egestatem quam frater. Existimat certe illius dolorem esse dolorem proprium, et si ex sua præbens inopia propter beneficentiam aliquo afficiatur incommodo, id non ægre fert, sed adhuc magis auget beneficium. Habet enim puram et sinceram fidem, eam, quæ est de rebus, per opera et contemplationem laudans Evangelium. Et sane non laudem ab hominibus accipit, « sed a Deo b,, peragens ea quæ docuit Dominus. Idem, per spem propriam avulsus, non gustat ea quæ sunt in mundo pulchra, omnia quæ hic sunt magno animo despiciens sed et miseretur eorum qui post mor- tem castigati, per supplicium inviti confitentur, bonam semper labens conscientiam, et sem- per paratus ad exitum, ut ‹ peregrinus et hospes › carum quæ hic sunt hæreditatum, memor tantum propriorum quæ autem hic sunt omnia aliena existimans non solum Domini mandata admirans, * ED. POTTER, 745-746 ED. PARIS. c sui, , ut exp. interpres. bus allusio enim est ad dictum Matth. vi, Marc. xii, 44; Luc. xxi, 4, ubi vidua dicitur in gazophylacium conjecisse ex sua penuria. » LOWTH. Item Strom. vis, p. edit. Paris. sisse, homines eos, qui in hac vita pœnitentiam agere negligunt, suppliciis post mortem ad pecca- torum confessionem ac pœnitentiam cogendos esse. Conf. Strom. vii, p. 794, n. 4. C • Matth. vi, 21.5 Rom. 11, 29. gisse videtur, D Sed vox simili modo infra adhibe- tur p. edit. Paris., Proinde receptam lectionem sollici- tare haud opus est. edit. Paris. Ne somnium quidem, nisi quod electo convenit, videt. » Coul. Strom. vi, p. edit. Paris. edit. Paris. aliisque locis quamplurimis. sed in recentiores libros irrepsit. rari videtur aut simile quid. SYLBURG. (8) Αὐτοῦ. « Ejus, » nempe Domini. Vel αὑτοῦ, (9) Ὅπου γὰρ ὁ r. Rectius transpositis nonini- 21. A. SYLBURG. (10) Ἐκ τῆς ἑαυτοῦ ἐνδείας. Respicit forte (11) Τὸν ἔπαινοr. Respicit Rom. 11, 29: Οὗ ὁ (12) Τοὺς μετά θάνατον. Vide pag. 668, 745. (13) Εξομολογουμένους. Videtur Clemens sen- (14) Ευσυνείδητος πρὸς τὴν ἕξ. Interpres le- (15) Διό. His similia superius scribit auctor p. (16) "Epn. De verbo čo̟ņ supra dictum ad pag. 514. SYLBURG. (17) 'Ονείρους. Clenens paulo supra : Οὐδὲ ὄναρ (18) Ισάγγελος. Similia scribit paulo supra p. (19) Αγίων. Sic Flor., Sylburg. et ms. Paris., (20) Διττὴν οὗτος οἶδε. Post has voces deside-
ὡς ἂν παρεπίδημος καὶ ξένος τῶν τῇδε, κληρονομημάτων μόνων τῶν ἰδίων μεμνημένος, τὰ δὲ ἐνταῦθα πάντα ἀλλότρια ἡγούμενος· οὐ μόνον θαυμάζων τὰς τοῦ κυρίου ἐντολάς, ἀλλ’ ὡς ἔπος εἰπεῖν δι’ αὐτῆς τῆς γνώσεως μέτοχος ὢν τῆς θείας βουλήσεως, οἰκεῖος ὄντως τοῦ κυρίου καὶ τῶν ἐντολῶν, ἐξειλεγμένος ὡς δίκαιος, ἡγεμονικὸς δὲ καὶ βασιλικὸς ὡς [ὁ] γνωστικός, χρυσὸν μὲν πάντα τὸν ἐπὶ γῆς καὶ ὑπὸ γῆν καὶ βασιλείαν τὴν ἀπὸ περάτων ἐπὶ πέρατα ὠκεανοῦ ὑπερορῶν, ὡς μόνης τῆς τοῦ κυρίου ἀντέχεσθαι θεραπείας. διὸ καὶ ἐσθίων καὶ πίνων καὶ γαμῶν, ἐὰν ὁ λόγος αἱρῇ, ἀλλὰ καὶ ὀνείρους βλέπων τὰ ἅγια ποιεῖ καὶ νοεῖ· ταύτῃ καθαρὸς εἰς εὐχὴν πάντοτε. ὃ δὲ καὶ μετ’ ἀγγέλων εὔχεται, ὡς ἂν ἤδη καὶ ἰσάγγελος, οὐδὲ ἔξω ποτὲ τῆς ἁγίας φρουρᾶς γίνεται· κἂν μόνος εὔχηται, τὸν τῶν ἁγίων χορὸν συνιστάμενον ἔχει. Διττὴν οὗτος οἶδε [τὴν πίστιν], καὶ τὴν μὲν τοῦ πιστεύοντος ἐνέργειαν, τὴν δὲ τοῦ πιστευομένου τὴν κατ’ ἀξίαν ὑπεροχήν, ἐπεὶ καὶ ἡ δικαιοσύνη διπλῆ, ἣ μὲν δι’ ἀγάπην, ἣ δὲ διὰ φόβον. εἴρηται γοῦν·
Α τοῦ (8) τε ἀμπελὼν καὶ ἐργάτης. Ὁ δὲ καὶ πράσσων Β Ρ. Οπου γὰρ ὁ θησαυρός τινος, φησίν, ἐκεῖ καὶ ὁ νοῦς αὐτοῦ· ἐκ τοῦ ὑστερήματος αὐτῆς· • ἔπαινος οὐκ ἐξ ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐκ τοῦ Θεοῦ. τὰ ἄριστα λανθάνειν βούλεται τοὺς ἀνθρώπους, τὸν Κύριον ἅμα καὶ ἑαυτὸν πείθων, ὅτι κατὰ τὰς ἐντολὰς βιοῖ, προκρίνων ταῦτα ἐξ ὧν εἶναι πεπίστευκεν· • Οπου γὰρ ὁ νοῦς (9) τινός, » φησίν, « ἐκεῖ καὶ ὁ θε σαυρὸς αὐτοῦ· › αὐτὸς ἑαυτὸν μειονεκτεῖ, πρὸς τὸ μὴ ὑπεριδεῖν ποτε ἐν θλίψει γενόμενον ἀδελφὸν, διὰ τὴν ἐν τῇ ἀγάπῃ τελείωσιν, ἐὰν ἐπίστηται μάλιστα μον ἑαυτὸν τοῦ ἀδελφοῦ τὴν ἔνδειαν οἴσοντα. Ηγεῖται γ' οὖν τὸν ἀλγηδόνα ἐκείνου ἴδιον ἄλγημα· κἂν ἐκ τῆς ἑαυτοῦ ενδείας (10) παρεχόμενος δι᾿ εὐποιίαν πάθῃ τι δύσ κολον, οὐ δυσχεραίνει ἐπὶ τούτῳ, προσαύξει δὲ ἔτι μᾶλλον τὴν εὐεργεσίαν. Εχει γὰρ ἄκρατον πίστιν τὴν περὶ των πραγμάτων, τὸ Εὐαγγέλιον δι' ἔργων καὶ θεωρίας ἐπαινῶν· καὶ δὴ οὐ « τὸν ἔπαινον (11) οὐ παρὰ ἀνθρώπων, ἀλλὰ παρὰ τοῦ Θεοῦ, καρπούται, Ἡ ἐδίδαξεν ὁ Κύριος, ταῦτα ἐπιτελῶν. Οὗτος, περι σπώμενος ὑπὸ τῆς ἰδίας ἐλπίδος, οὐ γεύεται τῶν ἐν κόσμῳ καλῶν, πάντων τῶν ἐνταῦθα καταμεγαλοφρο νῶν, οἰκτείρων τοὺς μετά θάνατον (12) παιδευο μένους διὰ τῆς κολάσεως ἀκουσίως ἐξομολογουμέ νους (13), εὐσυνείδητος πρὸς τὴν ἔξοδον (14), καὶ ἀε: ἕτοιμος ὤν, ὡς ἂν ο παρεπίδημος καὶ ξένος ο τῶν τῇδε κληρονομημάτων, μόνων τῶν ἰδίων μεμνημέν νος· τὰ δὲ ἐνταῦθα πάντα αλλότρια ἡγούμενος· οὐ μόνον θαυμάζων τὰς τοῦ Κυρίου ἐντολὰς, ἀλλ᾽, ὡς ἔπος εἰπεῖν, δι' αὐτῆς τῆς γνώσεως μέτοχος ὢν τῆς θείας βουλήσεως, οἰκεῖος ὄντως τοῦ Κυρίου καὶ τῶν ἐντολῶν ἐξειλεγμένος ὡς δίκαιος· ἡγεμονικὸς δὲ καὶ βασιλικός, ὡς ὁ γνωστικός χρυσὸν μὲν πάντα τὸν ἐπὶ γῆς καὶ ὑπὸ γῆν, καὶ βασιλείαν τὴν ἀπὸ περάτων ἐπὶ πέρατα Ὠκεανοῦ ὑπερορῶν, ὡς μόνης τῆς τοῦ Κυ ρίου ἀντέχεσθαι θεραπείας· διὸ (15) καὶ ἐσθίων, καὶ πίνων, καὶ γαμῶν, ἐὰν ὁ Λόγος ἔρῃ (16), ἀλλὰ καὶ ὀνείρους (17) βλέπων, τὰ ἅγια ποιεῖ καὶ νοεῖ· ταύτῃ καθαρὸς εἰς εὐχὴν πάντοτε. Ὁ δὲ καὶ μετ᾿ ἀγγέλων εύχεται, ὡς ἂν ἤδη καὶ ἰσάγγελος (18), οὐδὲ ἔξω ποτὲ τῆς ἁγίας φρουράς γίνεται, κἂν μόνος εὔχηται, τὸν τῶν ἁγίων (19) χορὸν συνιστάμενον ἔχει. Διττὴν οὗτος οἶδε (20) καὶ τὴν μὲν τοῦ πιστεύοντος ἐνέρ γειαν, τὴν δὲ τοῦ πιστευομένου τὴν κατ' αξίαν ὑπερ * η εὐσυνείδητος καὶ πρὸς τὴν ἔξοδον ἀε! ἔτ. εὐσυνείδητος εὐσυνείδητος ὢν ταῖς ἐξου σίαις ὀφθῆναι. ποτὲ μὴ ἁρμόζον ἐκλεκτῷ βλέπει · « ἀγγέλων πίστιν, πίστεως κατάστασιν, vens, CLEMENTIS ALEXANDRINI spes autem in eo, quod eadem faciant. Quod si propter vitæ necessitatem in se nutriendo consu- mat exiguam temporis particulam, fraudari se de- bito existimat, dum avellitur per negotium. Hinc fit revera ut ne somnium quidem videat, quod non electo conveniat. Nam totus revera is est hospes, et peregrinus in tota vita, qui in civitate habitans, contemnit ea quæ in civitate sunt et quæ alii mi- rantur, vivitque in civitate ut solitudine, ut non locus eum cogat, sed vivendi institutum ostendat esse justum. Hujusmodi gnosticus, ut summatim dicam, apostolicam compensat absentiam, recte vi- accurate cognoscens, suos juvans necessa- rios, montes propinquorum transmovens, et in- æqualitates ipsorum animæ abjiciens. Quanquam unusquisque nostrum sua vitis est et operarius. Idem etiam quæ sunt optima agens vult latere ho- mines, Domino sinul et sibi ipsi persuadens se vi- vere ex præceptis, et hæc præferre propter ea quæ esse credidit. Ubi enim, inquit, est mens ali- cujus, illic est etiam ejus thesaurus ª. › Ipse per charitatis perfectionem seipsum diminuit, ne un- quam contemnat afflictum fratrem, si se sciverit facilius laturum egestatem quam frater. Existimat certe illius dolorem esse dolorem proprium, et si ex sua præbens inopia propter beneficentiam aliquo afficiatur incommodo, id non ægre fert, sed adhuc magis auget beneficium. Habet enim puram et sinceram fidem, eam, quæ est de rebus, per opera et contemplationem laudans Evangelium. Et sane non laudem ab hominibus accipit, « sed a Deo b,, peragens ea quæ docuit Dominus. Idem, per spem propriam avulsus, non gustat ea quæ sunt in mundo pulchra, omnia quæ hic sunt magno animo despiciens sed et miseretur eorum qui post mor- tem castigati, per supplicium inviti confitentur, bonam semper labens conscientiam, et sem- per paratus ad exitum, ut ‹ peregrinus et hospes › carum quæ hic sunt hæreditatum, memor tantum propriorum quæ autem hic sunt omnia aliena existimans non solum Domini mandata admirans, * ED. POTTER, 745-746 ED. PARIS. c sui, , ut exp. interpres. bus allusio enim est ad dictum Matth. vi, Marc. xii, 44; Luc. xxi, 4, ubi vidua dicitur in gazophylacium conjecisse ex sua penuria. » LOWTH. Item Strom. vis, p. edit. Paris. sisse, homines eos, qui in hac vita pœnitentiam agere negligunt, suppliciis post mortem ad pecca- torum confessionem ac pœnitentiam cogendos esse. Conf. Strom. vii, p. 794, n. 4. C • Matth. vi, 21.5 Rom. 11, 29. gisse videtur, D Sed vox simili modo infra adhibe- tur p. edit. Paris., Proinde receptam lectionem sollici- tare haud opus est. edit. Paris. Ne somnium quidem, nisi quod electo convenit, videt. » Coul. Strom. vi, p. edit. Paris. edit. Paris. aliisque locis quamplurimis. sed in recentiores libros irrepsit. rari videtur aut simile quid. SYLBURG. (8) Αὐτοῦ. « Ejus, » nempe Domini. Vel αὑτοῦ, (9) Ὅπου γὰρ ὁ r. Rectius transpositis nonini- 21. A. SYLBURG. (10) Ἐκ τῆς ἑαυτοῦ ἐνδείας. Respicit forte (11) Τὸν ἔπαινοr. Respicit Rom. 11, 29: Οὗ ὁ (12) Τοὺς μετά θάνατον. Vide pag. 668, 745. (13) Εξομολογουμένους. Videtur Clemens sen- (14) Ευσυνείδητος πρὸς τὴν ἕξ. Interpres le- (15) Διό. His similia superius scribit auctor p. (16) "Epn. De verbo čo̟ņ supra dictum ad pag. 514. SYLBURG. (17) 'Ονείρους. Clenens paulo supra : Οὐδὲ ὄναρ (18) Ισάγγελος. Similia scribit paulo supra p. (19) Αγίων. Sic Flor., Sylburg. et ms. Paris., (20) Διττὴν οὗτος οἶδε. Post has voces deside-
PG 9:509ὁ φόβος τοῦ κυρίου ἁγνὸς διαμένων εἰς αἰῶνα αἰῶνος. οἱ γὰρ ἐκ φόβου εἰς πίστιν καὶ δικαιοσύνην ἐπιστρέφοντες εἰς αἰῶνα διαμένουσιν. αὐτίκα ἀποχὴν κακῶν ἐργάζεται ὁ φόβος, ἀγαθοποιεῖν δὲ προτρέπει ἐποικοδομοῦσα εἰς τὸ ἑκούσιον ἡ ἀγάπη, ἵνα τις ἀκούσῃ παρὰ τοῦ κυρίου· οὐκέτι ὑμᾶς δούλους, ἀλλὰ φίλους λέγω, καὶ πεποιθὼς ἤδη προσίῃ ταῖς εὐχαῖς. τὸ δὲ εἶδος αὐτὸ τῆς εὐχῆς εὐχαριστία ἐπί τε τοῖς προγεγονόσιν ἐπί τε τοῖς ἐνεστῶσιν ἐπί τε τοῖς μέλλουσιν, ὡς ἤδη διὰ τὴν πίστιν παροῦσιν· τούτου δὲ ἡγεῖται τὸ εἰληφέναι τὴν γνῶσιν. καὶ δὴ καὶ αἰτεῖται οὕτως ζῆσαι τὸν ὡρισμένον ἐν τῇ σαρκὶ βίον, ὡς γνωστικός, ὡς ἄσαρκος, καὶ τυχεῖν μὲν τῶν ἀρίστων, φυγεῖν δὲ τὰ χείρονα. αἰτεῖται δὲ καὶ ἐπικουφισμὸν περὶ ὧν ἡμαρτήσαμεν ἡμεῖς καὶ ἐπιστροφὴν εἰς ἐπίγνωσιν· οὕτως ὀξέως ἑπόμενος τῷ καλοῦντι κατὰ τὴν ἔξοδον ὡς ἐκεῖνος καλεῖ, προάγων ὡς εἰπεῖν διὰ τὴν ἀγαθὴν συνείδησιν, σπεύδων ἐπὶ τὸ εὐχαριστῆσαι κἀκεῖ, σὺν Χριστῷ γενόμενος, ἄξιον ἑαυτὸν παρασχὼν διὰ καθαρότητα, κατὰ ἀνάκρασιν ἔχειν τὴν δύναμιν τοῦ θεοῦ τὴν διὰ τοῦ Χριστοῦ χορηγουμένην.
ο Β 5:0 οχήν· ἐπεὶ καὶ ἡ δικαιοσύνη διπλή· ἡ μὲν δι' ἀγά- πην, ἡ δὲ διὰ φόβον. Εἴρηται γοῦν· Ὁ φόβος κ τοῦ γὰρ ἐκ φόβου εἰς πίστιν καὶ δικαιοσύνην ἐπιστρέφον- τες εἰς αἰῶνα διαμένουσιν. Αὐτίκα ἀποχὴν κακῶν ἐργάζεται ὁ φοβούμενος (22)· ἀγαθοποιεῖν δὲ προτρέ πει, ἐποικοδομοῦσα εἰς τὸ ἑκούσιον, ἡ ἀγάπη, ἵνα τις ἀκούσῃ παρὰ τοῦ Κυρίου· « Οὐκ ἔτι ὑμᾶς δούλους ἀλλὰ φίλους λέγω, » καὶ πεποιθὼς ἤδη προσίῃ ταῖς εὐχαῖς. Τὸ δὲ εἶδος αὐτὸ (24) τῆς εὐχῆς εὐχα- ριστία ἐπί τε τοῖς προγεγονόσιν, ἐπί τε τοῖς ἐνεστῶσιν, ἐπί τε τοῖς μέλλουσιν, ὡς ἤδη διὰ τὴν πίστιν παροῦσιν. Τούτου δὲ ἡγεῖται τὸ εἰληφέναι τὴν γνῶσιν· καὶ δὴ καὶ αἰτεῖται οὕτω ζῆσαι τὸν ὡρισμένον ἐν τῇ σαρκί βίον, ὡς γνωστικός, ὡς ἄσαρκος· καὶ τυχεῖν μὲν τῶν ἀρίστων, φυγεῖν δὲ τὰ χείρονα. Αἰτεῖται δὲ καὶ ἐπι- κουφισμὸν περὶ ὧν ἡμαρτήσαμεν ἡμεῖς, καὶ ἐπιστρο φὴν εἰς ἐπίγνωσιν· οὕτως ὀξέως ἑπόμενος τῷ και λοῦντι κατὰ τὴν ἔξοδον, ὡς ἐκεῖνος καλεῖ προάγων, ὡς εἰπεῖν, διὰ τὴν ἀγαθὴν συνείδησιν σπεύδων ἐπὶ τὸ εὐχαριστῆσαι· κἀκεῖ σὺν Χριστῷ γενόμενος, ἄξιον ἑαυτὸν παρασχὼν διὰ καθαρότητα, κατὰ ἀνάκρασιν ἔχειν τὴν δύναμιν (25) τοῦ Θεοῦ, τὴν διὰ τοῦ Χριστοῦ χορηγουμένην. Οὐ γὰρ μετουσίᾳ θερμότητος θερμός, οὐδὲ πυρὸς φωτεινὸς, ἀλλ᾽ εἶναι ὅλος φῶς βούλεται. Οὗτος οἶδεν ἀκριβῶς τὸ εἰρημένον· « Ἐὰν ἔτι δὲ καὶ τὴν ἰδίαν ψυχὴν, καὶ ἐὰν μὴ τὸ σημεῖον κικὰς πολὺ τῆς ἡδονῆς τὸ φίλτρον ἐχούσας μεμίσηκε, ο καὶ καταμεγαλοφρονεῖ πάντων τῶν εἰς δημιουργίαν " καὶ τροφὴν τῆς σαρκὸς οἰκείων· ἀλλὰ καὶ τῆς σωμα τικῆς ψυχῆς (28) κατεξανίσταται, στόμιον ἐμβαλών ἀφηνιάζοντι τῷ ἀλόγῳ πνεύματι· ι ὅτι ἡ σὰρξ ἐπι- θυμεῖ κατὰ τοῦ πνεύματος. Τὸ σημεῖον δὲ βαστάσαι ο τὸν θάνατόν ἐστιν περιφέρειν, ἔτι ζῶντα πᾶσιν ἀπο- ταξάμενον· ἐπεὶ μὴ ἴση ἐστὶν ἀγάπη τοῦ ι σπείραν τος τὴν σάρκα (29) , καὶ τοῦ τὴν ψυχὴν εἰς ἐπιστή- μην κτίσαντος. Οὗτος, ἐν ἕξει γενόμενος εὐποιητικῇ, θάττον τοῦ λέγειν καλῶς εὐεργετεί, τὰ μὲν τῶν ἀδελ φῶν ἁμαρτήματα μερίσασθαι εὐχόμενος εἰς ἐξομο- * Ρ. ΧΙΧ. ταὶ ὁ φόβος - ὑμᾶς λέγω δούλους, ὅτι ὁ δοῦλος οὐκ οἶδε τί ποιεῖ αὐτοῦ ὁ κύριος· ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους. Εt Ὑμεῖς φίλοι μου ἐστὲ, ἐὰν ποιῆτε ὅσα ἐγὼ ἐν- τέλλομαι ὑμῖν. χεται πρὸς μὲ, καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέρα ἑαυτοῦ, καὶ τὴν μητέρα, καὶ τὴν γυναῖκα, καὶ τὰ τέκνα, καὶ τοὺς ἀδελφοὺς, καὶ τὰς ἀδελφὰς, ἔτι δὲ καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, οὐ δύναταί μου μαθητής είναι. Καὶ ὅστις οὐ βαστάζει τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἔρχεται ὀπίσω μου, οὐ δύναταί μου εἶναι μαθητής. Εχει δέ τι καὶ ἄλλο αίνιγμα ή λυχνία ἡ χρυσή, τοῦ σημείου τοῦ Χριστοῦ. Ὁ σταυρὸς τοῦ ἐν πληρώματι ὅρου σημεῖόν ἐστιν· χωρίζει γὰρ τοὺς ἀπίστους τῶν πι στῶν, ὡς ἐκεῖνος τὸν κόσμον τοῦ πληρώματος· διὸ καὶ τὰ σπέρματα ὁ Ἰησοῦς διὰ τοῦ σημείου ἐπὶ τῶν ὤμων βαστάσας εἰσάγει εἰς τὸ πλήρωμα. ἄλογον πνεῦμα τῇ λογικῇ ψυχῇ τὴν σάρκα νι, : Ο σπείρων εἰς τὴν σάρκα ἑαυτοῦ ἐκ τῆς σαρκός θερίσει φθο μάν STROMATUM LIB. VI. A sed, ut ita dicam, per ipsam cognitionem particeps divinæ voluntatis, vere familiaris Domini et man- tem et regnandi potestate præditus, ut qui sit gnosticus : omne præterea aurum, quod est super terram, et sub terra, et regnum quod est a finibus. ad fines Occani despiciens, ut solum Domini cul- tum teneat. Quocirca et comnedens, et bibens, et (25), uxorem ducens, si dicat Logos, quinetiam somnia aspiciens, sancta facit et cogitat; ea ratione sem- per mundus ad orationem. Quinetiam precatur cum augelis, ut qui jam sit etiam æqualis angelis, neque est unquam extra sanctam custodiam, et li- cet oret solus, habet chorum angelorum una assi- stentein. Sed et novit duplicem, et ejus qui credidit. operationem, et ejus quod creditur, pro dignitate excellentiam. Nam justitia quoque est duplex, una quidem propter charitatem, altera vero propter metum. Dictum quidem certe est : timor Domini castus, permanens in sæculum sæculi a: qui enim convertuntur a timore ad fidem et justitiam, per- manent in sæculum. Jam vero abstinentiam a maliz operatur is qui timet. Adhortatur autem benefacere charitas superædificans ipsi voluntarium, ut quis audiat a Domino: «Non vos amplius dico servos, sed amicos b, › et cum fiducia accedat ad preces. propter præterita, præsentia, et futura, ut quæ sint præcedit acceptio. Quinetiam petit ut vival vitam in carne definitam, tanquam gnosticus, tanquam ED. POTTER, 746-747 ED. PARIS. in quam sententiam multa supra p. et seq. pag., item in Pedagogo p. 51. SYLBURG. v. præ cel. casu. SYLBURG. dativo cconcretam, inolitam. Vide p. 529, 752. LOWTH. expers carnis, et consequatur quidem quæ sunt optima, fugiat autem quæ sunt deteriora. Petit au- tem sublevationem quoque eorum quæ nos pecca- vimus, et conversionem ad agnitionem, tam acriter sequens eum qui vocat in excessu, quam ille vocat præcedens, per bonam conscientiam, ut ita dicam, festinans ad agendas gratias, et ut cum illic fuerit cum Christo, ut qui seipsum dignum præbuerit propter puritatem, per quamdam quasi tempera- tionem habeat Dei virtutem quæ suppeditatur per • Psal. xΙx", 9. b Joan. xv, 14, 15. bis Lucae jam aliatis mentio fit. Sic supra Strom. r, p. : Item infra in Excerptis Theod. p. : Conf. Str. vi, p. 782, n. 1. tis ; quam vocat, et opponit. dixit Apostolus Galat. (21) Κυρίου ἁγνός, διαμένων εἰς αἰῶνα αἰῶνος· οἱ daturum electus, ut qui sit justus : imperandi au- (26) μὴ μισήσητε τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, πρὸς Genus autem ipsum precationis est gratiarum actio (27) βαστάσητε. . Τάς τε γὰρ προσπαθείας τὰς σαρ- per fidem jam præsentia: id autem cognitionis (21) Του. Hunc articulum non agnoscit Psalm. D (22) Εργάζεται ὁ φοβούμενος. Mallem εργάζε (23) Δούλους. Respicit Joan. xv, 13 : Οὐκέτι (24) Αὐτό. Aptius, opinor, αὐτῷ, « ei, (25) Κατὰ ἀνάκρασιν ἔχειν τὴν δύναμιν. Sibi (26) 'Εάν. Respicit Luc. xιν, 26, 27 : Εἴ τις Ερω (27) Τὸ σημεῖον. Hoc est τὸν σταυρόν, cujus in ver (28) Σωματικῆς ψυχῆς. Hoc est, animæ sentien- (20) Τοῦ σπείραντος τὴν σάρκα. Σπείρειν εἰς
οὐ γὰρ μετουσίᾳ θερμότητος θερμὸς οὐδὲ πυρὸς φωτεινός, ἀλλ’ εἶναι ὅλος φῶς βούλεται. οὗτος οἶδεν ἀκριβῶς τὸ εἰρημένον· ἐὰν μὴ μισήσητε τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, πρὸς ἔτι δὲ καὶ τὴν ἰδίαν ψυχήν, καὶ ἐὰν μὴ τὸ σημεῖον βαστάσητε. τάς τε γὰρ προσπαθείας τὰς σαρκικὰς πολὺ τῆς ἡδονῆς τὸ φίλτρον ἐχούσας μεμίσηκεν καὶ καταμεγαλοφρονεῖ πάντων τῶν εἰς δημιουργίαν καὶ τροφὴν τῆς σαρκὸς οἰκείων, ἀλλὰ καὶ τῆς σωματικῆς ψυχῆς κατεξανίσταται, στόμιον ἐμβαλὼν ἀφηνιάζοντι τῷ ἀλόγῳ πνεύματι, ὅτι ἡ σὰρξ ἐπιθυμεῖ κατὰ τοῦ πνεύματος. τὸ σημεῖον δὲ βαστάσαι τὸν θάνατόν ἐστιν περιφέρειν, ἔτι ζῶντα πᾶσιν ἀποταξάμενον, ἐπεὶ μὴ ἴση ἐστὶν ἀγάπη τοῦ σπείραντος τὴν σάρκα καὶ τοῦ τὴν ψυχὴν εἰς ἐπιστήμην κτίσαντος. Οὗτος ἐν ἕξει γενόμενος εὐποιητικῇ θᾶττον τοῦ λέγειν καλῶς εὐεργετεῖ, τὰ μὲν τῶν ἀδελφῶν ἁμαρτήματα μερίσασθαι εὐχόμενος εἰς ἐξομολόγησιν καὶ ἐπιστροφὴν τῶν συγγενῶν, κοινωνεῖν δὲ τῶν ἰδίων ἀγαθῶν προθυμούμενος τοῖς φιλτάτοις, αὐτοὶ δὲ οὕτως αὐτῷ οἱ φίλοι.
ο Β 5:0 οχήν· ἐπεὶ καὶ ἡ δικαιοσύνη διπλή· ἡ μὲν δι' ἀγά- πην, ἡ δὲ διὰ φόβον. Εἴρηται γοῦν· Ὁ φόβος κ τοῦ γὰρ ἐκ φόβου εἰς πίστιν καὶ δικαιοσύνην ἐπιστρέφον- τες εἰς αἰῶνα διαμένουσιν. Αὐτίκα ἀποχὴν κακῶν ἐργάζεται ὁ φοβούμενος (22)· ἀγαθοποιεῖν δὲ προτρέ πει, ἐποικοδομοῦσα εἰς τὸ ἑκούσιον, ἡ ἀγάπη, ἵνα τις ἀκούσῃ παρὰ τοῦ Κυρίου· « Οὐκ ἔτι ὑμᾶς δούλους ἀλλὰ φίλους λέγω, » καὶ πεποιθὼς ἤδη προσίῃ ταῖς εὐχαῖς. Τὸ δὲ εἶδος αὐτὸ (24) τῆς εὐχῆς εὐχα- ριστία ἐπί τε τοῖς προγεγονόσιν, ἐπί τε τοῖς ἐνεστῶσιν, ἐπί τε τοῖς μέλλουσιν, ὡς ἤδη διὰ τὴν πίστιν παροῦσιν. Τούτου δὲ ἡγεῖται τὸ εἰληφέναι τὴν γνῶσιν· καὶ δὴ καὶ αἰτεῖται οὕτω ζῆσαι τὸν ὡρισμένον ἐν τῇ σαρκί βίον, ὡς γνωστικός, ὡς ἄσαρκος· καὶ τυχεῖν μὲν τῶν ἀρίστων, φυγεῖν δὲ τὰ χείρονα. Αἰτεῖται δὲ καὶ ἐπι- κουφισμὸν περὶ ὧν ἡμαρτήσαμεν ἡμεῖς, καὶ ἐπιστρο φὴν εἰς ἐπίγνωσιν· οὕτως ὀξέως ἑπόμενος τῷ και λοῦντι κατὰ τὴν ἔξοδον, ὡς ἐκεῖνος καλεῖ προάγων, ὡς εἰπεῖν, διὰ τὴν ἀγαθὴν συνείδησιν σπεύδων ἐπὶ τὸ εὐχαριστῆσαι· κἀκεῖ σὺν Χριστῷ γενόμενος, ἄξιον ἑαυτὸν παρασχὼν διὰ καθαρότητα, κατὰ ἀνάκρασιν ἔχειν τὴν δύναμιν (25) τοῦ Θεοῦ, τὴν διὰ τοῦ Χριστοῦ χορηγουμένην. Οὐ γὰρ μετουσίᾳ θερμότητος θερμός, οὐδὲ πυρὸς φωτεινὸς, ἀλλ᾽ εἶναι ὅλος φῶς βούλεται. Οὗτος οἶδεν ἀκριβῶς τὸ εἰρημένον· « Ἐὰν ἔτι δὲ καὶ τὴν ἰδίαν ψυχὴν, καὶ ἐὰν μὴ τὸ σημεῖον κικὰς πολὺ τῆς ἡδονῆς τὸ φίλτρον ἐχούσας μεμίσηκε, ο καὶ καταμεγαλοφρονεῖ πάντων τῶν εἰς δημιουργίαν " καὶ τροφὴν τῆς σαρκὸς οἰκείων· ἀλλὰ καὶ τῆς σωμα τικῆς ψυχῆς (28) κατεξανίσταται, στόμιον ἐμβαλών ἀφηνιάζοντι τῷ ἀλόγῳ πνεύματι· ι ὅτι ἡ σὰρξ ἐπι- θυμεῖ κατὰ τοῦ πνεύματος. Τὸ σημεῖον δὲ βαστάσαι ο τὸν θάνατόν ἐστιν περιφέρειν, ἔτι ζῶντα πᾶσιν ἀπο- ταξάμενον· ἐπεὶ μὴ ἴση ἐστὶν ἀγάπη τοῦ ι σπείραν τος τὴν σάρκα (29) , καὶ τοῦ τὴν ψυχὴν εἰς ἐπιστή- μην κτίσαντος. Οὗτος, ἐν ἕξει γενόμενος εὐποιητικῇ, θάττον τοῦ λέγειν καλῶς εὐεργετεί, τὰ μὲν τῶν ἀδελ φῶν ἁμαρτήματα μερίσασθαι εὐχόμενος εἰς ἐξομο- * Ρ. ΧΙΧ. ταὶ ὁ φόβος - ὑμᾶς λέγω δούλους, ὅτι ὁ δοῦλος οὐκ οἶδε τί ποιεῖ αὐτοῦ ὁ κύριος· ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους. Εt Ὑμεῖς φίλοι μου ἐστὲ, ἐὰν ποιῆτε ὅσα ἐγὼ ἐν- τέλλομαι ὑμῖν. χεται πρὸς μὲ, καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέρα ἑαυτοῦ, καὶ τὴν μητέρα, καὶ τὴν γυναῖκα, καὶ τὰ τέκνα, καὶ τοὺς ἀδελφοὺς, καὶ τὰς ἀδελφὰς, ἔτι δὲ καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, οὐ δύναταί μου μαθητής είναι. Καὶ ὅστις οὐ βαστάζει τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἔρχεται ὀπίσω μου, οὐ δύναταί μου εἶναι μαθητής. Εχει δέ τι καὶ ἄλλο αίνιγμα ή λυχνία ἡ χρυσή, τοῦ σημείου τοῦ Χριστοῦ. Ὁ σταυρὸς τοῦ ἐν πληρώματι ὅρου σημεῖόν ἐστιν· χωρίζει γὰρ τοὺς ἀπίστους τῶν πι στῶν, ὡς ἐκεῖνος τὸν κόσμον τοῦ πληρώματος· διὸ καὶ τὰ σπέρματα ὁ Ἰησοῦς διὰ τοῦ σημείου ἐπὶ τῶν ὤμων βαστάσας εἰσάγει εἰς τὸ πλήρωμα. ἄλογον πνεῦμα τῇ λογικῇ ψυχῇ τὴν σάρκα νι, : Ο σπείρων εἰς τὴν σάρκα ἑαυτοῦ ἐκ τῆς σαρκός θερίσει φθο μάν STROMATUM LIB. VI. A sed, ut ita dicam, per ipsam cognitionem particeps divinæ voluntatis, vere familiaris Domini et man- tem et regnandi potestate præditus, ut qui sit gnosticus : omne præterea aurum, quod est super terram, et sub terra, et regnum quod est a finibus. ad fines Occani despiciens, ut solum Domini cul- tum teneat. Quocirca et comnedens, et bibens, et (25), uxorem ducens, si dicat Logos, quinetiam somnia aspiciens, sancta facit et cogitat; ea ratione sem- per mundus ad orationem. Quinetiam precatur cum augelis, ut qui jam sit etiam æqualis angelis, neque est unquam extra sanctam custodiam, et li- cet oret solus, habet chorum angelorum una assi- stentein. Sed et novit duplicem, et ejus qui credidit. operationem, et ejus quod creditur, pro dignitate excellentiam. Nam justitia quoque est duplex, una quidem propter charitatem, altera vero propter metum. Dictum quidem certe est : timor Domini castus, permanens in sæculum sæculi a: qui enim convertuntur a timore ad fidem et justitiam, per- manent in sæculum. Jam vero abstinentiam a maliz operatur is qui timet. Adhortatur autem benefacere charitas superædificans ipsi voluntarium, ut quis audiat a Domino: «Non vos amplius dico servos, sed amicos b, › et cum fiducia accedat ad preces. propter præterita, præsentia, et futura, ut quæ sint præcedit acceptio. Quinetiam petit ut vival vitam in carne definitam, tanquam gnosticus, tanquam ED. POTTER, 746-747 ED. PARIS. in quam sententiam multa supra p. et seq. pag., item in Pedagogo p. 51. SYLBURG. v. præ cel. casu. SYLBURG. dativo cconcretam, inolitam. Vide p. 529, 752. LOWTH. expers carnis, et consequatur quidem quæ sunt optima, fugiat autem quæ sunt deteriora. Petit au- tem sublevationem quoque eorum quæ nos pecca- vimus, et conversionem ad agnitionem, tam acriter sequens eum qui vocat in excessu, quam ille vocat præcedens, per bonam conscientiam, ut ita dicam, festinans ad agendas gratias, et ut cum illic fuerit cum Christo, ut qui seipsum dignum præbuerit propter puritatem, per quamdam quasi tempera- tionem habeat Dei virtutem quæ suppeditatur per • Psal. xΙx", 9. b Joan. xv, 14, 15. bis Lucae jam aliatis mentio fit. Sic supra Strom. r, p. : Item infra in Excerptis Theod. p. : Conf. Str. vi, p. 782, n. 1. tis ; quam vocat, et opponit. dixit Apostolus Galat. (21) Κυρίου ἁγνός, διαμένων εἰς αἰῶνα αἰῶνος· οἱ daturum electus, ut qui sit justus : imperandi au- (26) μὴ μισήσητε τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, πρὸς Genus autem ipsum precationis est gratiarum actio (27) βαστάσητε. . Τάς τε γὰρ προσπαθείας τὰς σαρ- per fidem jam præsentia: id autem cognitionis (21) Του. Hunc articulum non agnoscit Psalm. D (22) Εργάζεται ὁ φοβούμενος. Mallem εργάζε (23) Δούλους. Respicit Joan. xv, 13 : Οὐκέτι (24) Αὐτό. Aptius, opinor, αὐτῷ, « ei, (25) Κατὰ ἀνάκρασιν ἔχειν τὴν δύναμιν. Sibi (26) 'Εάν. Respicit Luc. xιν, 26, 27 : Εἴ τις Ερω (27) Τὸ σημεῖον. Hoc est τὸν σταυρόν, cujus in ver (28) Σωματικῆς ψυχῆς. Hoc est, animæ sentien- (20) Τοῦ σπείραντος τὴν σάρκα. Σπείρειν εἰς
PG 9:511αὔξων οὖν τὰ παρ’ αὐτῷ κατατιθέμενα σπέρματα καθ’ ἣν ἐνετείλατο κύριος γεωργίαν, ἀναμάρτητος μὲν μένει, ἐγκρατὴς δὲ γίνεται, καὶ μετὰ τῶν ὁμοίων διάγει τῷ πνεύματι ἐν τοῖς χοροῖς τῶν ἁγίων, κἂν ἐπὶ γῆς ἔτι κατέχηται. οὗτος δι’ ὅλης ἡμέρας καὶ νυκτὸς λέγων καὶ ποιῶν τὰ προστάγματα τοῦ κυρίου ὑπερευφραίνεται, οὐ πρωίας μόνον ἀναστὰς καὶ μέσον ἡμέρας, ἀλλὰ καὶ περιπατῶν καὶ κοιμώμενος, ἀμφιεννύμενός τε καὶ ἀποδυόμενος· καὶ διδάσκει τὸν υἱόν, ἐὰν υἱὸς ᾖ τὸ γένος, ἀχώριστος ὢν τῆς ἐντολῆς καὶ τῆς ἐλπίδος, εὐχαριστῶν ἀεὶ τῷ θεῷ καθάπερ τὰ ζῷα τὰ δοξολόγα τὰ διὰ Ἡσαί̈ου ἀλληγορούμενα, ὑπομονητικὸς πρὸς πᾶσαν πεῖραν· ὁ κύριος, φησίν, ἔδωκεν, ὁ κύριος ἀφείλετο. τοιοῦτος γὰρ καὶ ὁ Ἰώβ, ὃς καὶ τοῦ ἀφαιρεθῆναι τὰ ἐκτὸς σὺν καὶ τῇ τοῦ σώματος ὑγιείᾳ προαπέθετο πάντα διὰ τῆς πρὸς τὸν κύριον ἀγάπης. ἦν γάρ, φησί, δίκαιος, ὅσιος, ἀπεχόμενος ἀπὸ πάσης πονηρίας. τὸ δὲ ὅσιον τὰ πρὸς τὸν θεὸν δίκαια κατὰ τὴν πᾶσαν οἰκονομίαν μηνύει, ἃ δὴ ἐπιστάμενος γνωστικὸς ἦν.
Α λόγησιν καὶ ἐπιστροφὴν τῶν συγγενῶν, κοινωνεῖν δὲ τῶν ἰδίων ἀγαθῶν προθυμούμενος τοῖς φιλτάτοις · αὐτοὶ δὲ οὕτως αὐτῷ οἱ φίλοι. Αύξων οὖν τὰ παρ' αὐτῷ κατατιθέμενα σπέρματα, καθ᾽ ἣν ἐνετείλατο Κύριος (50) γεωργίαν, ἀναμάρτητος μὲν μένει, έγκρα- τὴς δὲ γίνεται, καὶ μετὰ τῶν ὁμοίων διάγει τῷ πνεύ ματι ἐν τοῖς χοροῖς τῶν ἁγίων, κἂν ἐπὶ γῆς ἔτι και τέχηται. Οὗτος, δι' ὅλης ἡμέρας καὶ νυκτὸς λέγων καὶ ποιῶν τὰ προστάγματα τοῦ Κυρίου, ὑπερευφραί νεται, οὐ πρωΐας μόνον ἀναστὰς καὶ μέσον ἡμέρας, ἀλλὰ καὶ περιπατῶν, καὶ κοιμώμενος, ἀμφιεννύμε νός τε καὶ ἀποδυόμενος, καὶ διδάσκει τὸν υἱὸν, ἐὰν • υἱὸς ᾖ τὸ γένος, αχώριστος ῶν τῆς ἐντολῆς καὶ τῆς ἐλπίδος, εὐχαριστῶν ἀεὶ τῷ Θεῷ καθάπερ τὰ ζῶα τὰ δοξολόγα τὰ διὰ Ἡσαΐου αλληγορούμενα Β υπομονητικὸς πρὸς πᾶσαν πεῖραν· . Ο Κύριος, ο φησίν, « ἔδωκεν, ὁ Κύριος ἀφείλετο (32). » Τοιοῦτος γὰρ καὶ ὁ Ἰώβ, ὃς τοῦ ἀφαιρεθῆναι τὰ ἐκτὸς (35) σὺν καὶ τῇ τοῦ σώματος ὑγιείᾳ προσαπέθετο πάντα διὰ τῆς πρὸς τὸν Κύριον ἀγάπης· ἦν (54) ο γάρ, φησί, ο δίκαιος, ὅσιος, ἀπεχόμενος ἀπὸ πάσης που νηρίας. » Τὸ δὲ ὅσιον, τὰ πρὸς τὸν Θεὸν δίκαια καὶ τὴν πᾶσαν οἰκονομίαν μηνύει. "Α δὴ ἐπιστάμενος, γνω στικὸς ἦν. Χρὴ γὰρ μήτε, ἐὰν ἀγαθὰ ᾖ, προστετη κέναι τούτοις ἀνθρωπίνοις οὖσι, μήτε αὖ, ἐὰν κακὰ, ἀπεχθάνεσθαι αὐτοῖς· ἀλλὰ ἐπάνω εἶναι ἀμφοῖν, τὰ μὲν πατοῦντα, τὰ δὲ τοῖς δεομένοις παραπέμποντα. Ασφαλὴς δὲ ἐν συμπεριφορᾷ ὁ γνωστικὸς μὴ λάθη, ή ή συμπεριφορὰ διάθεσις γένηται. τι, 2, 3. ρεθῆκαι τὰ ἐκτός. ὃς καὶ μέχρι τοῦ ἀφαι ρεθῆναι τὰ ἐκτὸς σὺν καὶ τῇ τοῦ σώματος ὑγιείς προσαπέθετο πάντα διὰ τὴν πρὸς τὸν Κύριον ἀγά- Οὐδέποτε τῶν εἰς αὐτὸν ἁμαρτησάντων μέμνηται, ἀλλὰ ἀφίησι· διὸ καὶ δικαίως εύχεται· «Αφες ἡμῖν, λέγων· καὶ γὰρ ἡμεῖς ἀφίεμεν·, ἓν γάρ ἐστι καὶ τοῦτο ὧν ὁ Θεὸς βούλεται, μηδενὸς ἐπιθυμεῖν, μη- δένα μισεῖν· ἑνὸς γὰρ θελήματος ἔργον οἱ πάντες ἄνθρωποι. Καὶ μήτι τὸν γνωστικὸν «τέλειον (35)·, εἶναι βουλόμενος ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, ὡς τὸν οὐράνιον Πατέρα, ο Σιν, 26, 27. πην. ἀληθινὸς, ἄμεμπτος, δίκαιος, θεοσεβής, ἀπεχόμενος ἀπὸ παντὸς πονηροῦ πράγματος. οὖν ὑμεῖς τέλειοι, ὥσπερ ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς τέλειός ἐστι. : CLEMENTIS ALEXANDRINI Christum. Non enim caloris participatione calidus, neque ignis, lucidus, sed vult totus esse lux. Idem Accurate novit id quod dictum est : • Nisi odio ha- bueritis patrem et matrem, et præterea propriam quoque animam, et nisi signum portaveritis 4. Nam et carnales affectiones, quæ voluptatis maximas babent illecebras, odit, magnoque despicit animo omnia quae ad creationem et nutritionem carnis sunt accommodata. Etiam insurgit adversus animam corpoream, imperium detrectanti spiritui, experti rationis, frenum injiciens, quoniam e caro con- cupiscit adversus spiritum b. Signum autem portare, › est mortem circumferre, adeo ut vivus adhuc omnibus renuntiet ; quoniam non est æqualis charitas ejus qui ‹ seminavit carnem, › et ejus qui (31) animam creavit ad scientiam. Hic cum ad benefa- ciendi habitum pervenerit, dicto citius beneficio af- ficit, orans ut fratrum quidem peccatorum sit par- ticeps ad confessionem et cognatorum conversio nem ad propria autem bona amicissimis commu- nicanda paratissimus. Ipsi autem sic ei sunt amici. Augenз autem quæ apud ipsum deponuntur semina, ea quam mandavit Dominus agricultura, manet quidem nulli peccato affinis; fit autem continens; et spiritu quidem degit cum sui similibus in choris sanctorum, etiamsi adhuc in terris detineatur. Hic toto die et nocte dicens et faciens jussa Domini, supra modum lætatur, non solum cum mane surgit et meridie, sed etiam cum deambulat, et dormit, C et vestes induit et exuit, et docet filium, si natus ei fuerit filius, inseparabilis a mandato et a spe : Deo semper agens gratias, sicut animalia glorificantia, quæ allegorice dicuntur per Isaiam: Tole- · rans præterea cujusvis tentationis : « Dominus, › inquit, ‹ dedit, Dominus abstulit •., Talis erat Job quoque, qui propter singularem in Dominum charitatem, omnia sibi externa una cum sanitate au- ferenda, deposuit : « erat » enim, inquit, justus, sanctus, abstinens ab omni improbitate. » Verbum autem ‹ sanctitatis, › omnia quæ ad Deum spectant jura, totamque vitæ rationem comprehendit. Quæ cum sciret, erat gnosticus. Oportet enim, neque si sint bona, eis esse nimium deditum, cum humana sint ; neque rursus si mala, nimium ægre ferre, sed utrisque esse superiorem, hac quidem concul- cando, illa vero ad egenos transmittendo. In accommodando se autem gnosticus admodum est cautus, ne forte non intelligatur, aut accommodatio flat tandem dispositio. CAPUT XIII. Verum gnosticum delictis in seipsum admissis ignoscere. Nunquam meminit eorum, qui in se peccarunt, D sed eis remittit : quocirca juste etiam orat, ubi di- cit : c Dimitte nobis, nam nos quoque dimitti- mus. Nam hoc quoque unum est ex iis quæ vult Deus, nihil concupiscere, nullum habere odio : unius enim voluntatis opus omnes homines. Annon autem gnosticum volens perfectum esse Serva- P. ED. POTTER, 747-748 ED. PARIS. 3; Job 1, 21. a Matth. vi, 12; Luc. x1, 4. alium huic similem locum. Scribe, a Luc. b Galat. v, 17. c Isa. vi, 2, HEINSIUS. Eadem fere verba repetit Deus ejusdem libri c. 11, y. 1. (30) Κύριος. Respicere videtur Marc. iv, 20, vel (31) Ζωα. Nempe seraphim, quos describit Isa. (32) Ἀφείλετο. Job 1, 21, ἀφείλατο. (33) Τοιοῦτος γὰρ καὶ ὁ Ἰώβ, ὃς τοῦ ἀφαι (34) 'Hr. Job 1, 1: Καὶ ἦν ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος (35) Τέλειον. Respicit Matth. v, 48 : Ἔσεσθε
χρὴ γὰρ μήτε, ἐὰν ἀγαθὰ ᾖ, προστετηκέναι τούτοις ἀνθρωπίνοις οὖσι, μήτε αὖ, ἐὰν κακά, ἀπεχθάνεσθαι αὐτοῖς, ἀλλὰ ἐπάνω εἶναι ἀμφοῖν τὰ μὲν πατοῦντα. τὰ δὲ τοῖς δεομένοις παραπέμποντα. ἀσφαλὴς δὲ ἐν συμπεριφορᾷ ὁ γνωστικὸς μὴ λάθῃ ἢ ἡ συμπεριφορὰ διάθεσις γένηται. Οὐδέποτε τῶν εἰς αὐτὸν ἁμαρτησάντων μέμνηται, ἀλλὰ ἀφίησι. διὸ καὶ δικαίως εὔχεται, ἄφες ἡμῖν λέγων· καὶ γὰρ ἡμεῖς ἀφίεμεν· ἓν γάρ ἐστι καὶ τοῦτο ὧν ὁ θεὸς βούλεται, μηδενὸς ἐπιθυμεῖν, μηδένα μισεῖν· ἑνὸς γὰρ θελήματος ἔργον οἱ πάντες ἄνθρωποι. καὶ μή τι τὸν γνωστικὸν τέλειον εἶναι βουλόμενος ὁ σωτὴρ ἡμῶν ὡς τὸν οὐράνιον πατέρα, τουτέστιν ἑαυτόν, ὁ λέγων δεῦτε, τέκνα, ἀκούσατέ μου φόβον κυρίου, οὐ τῆς δι’ ἀγγέλων βοηθείας ἐπιδεῆ ἔτι εἶναι βούλεται τοῦτον, παρ’ ἑαυτοῦ δὲ ἄξιον γενόμενον λαμβάνειν, καὶ τὴν φρουρὰν ἔχειν παρ’ ἑαυτοῦ διὰ τῆς εὐπειθείας; ὁ τοιοῦτος ἀπαιτεῖ παρὰ κυρίου, οὐχὶ δὲ καὶ αἰτεῖ. καὶ ἐπὶ τῶν πενομένων ἀδελφῶν οὐκ αὐτὸς αἰτήσεται ὁ γνωστικὸς [οὐ] χρημάτων περιουσίαν εἰς μετάδοσιν, ἐκείνοις δὲ ὧν δέονται χορηγίαν εὔξεται γενέσθαι.
Α λόγησιν καὶ ἐπιστροφὴν τῶν συγγενῶν, κοινωνεῖν δὲ τῶν ἰδίων ἀγαθῶν προθυμούμενος τοῖς φιλτάτοις · αὐτοὶ δὲ οὕτως αὐτῷ οἱ φίλοι. Αύξων οὖν τὰ παρ' αὐτῷ κατατιθέμενα σπέρματα, καθ᾽ ἣν ἐνετείλατο Κύριος (50) γεωργίαν, ἀναμάρτητος μὲν μένει, έγκρα- τὴς δὲ γίνεται, καὶ μετὰ τῶν ὁμοίων διάγει τῷ πνεύ ματι ἐν τοῖς χοροῖς τῶν ἁγίων, κἂν ἐπὶ γῆς ἔτι και τέχηται. Οὗτος, δι' ὅλης ἡμέρας καὶ νυκτὸς λέγων καὶ ποιῶν τὰ προστάγματα τοῦ Κυρίου, ὑπερευφραί νεται, οὐ πρωΐας μόνον ἀναστὰς καὶ μέσον ἡμέρας, ἀλλὰ καὶ περιπατῶν, καὶ κοιμώμενος, ἀμφιεννύμε νός τε καὶ ἀποδυόμενος, καὶ διδάσκει τὸν υἱὸν, ἐὰν • υἱὸς ᾖ τὸ γένος, αχώριστος ῶν τῆς ἐντολῆς καὶ τῆς ἐλπίδος, εὐχαριστῶν ἀεὶ τῷ Θεῷ καθάπερ τὰ ζῶα τὰ δοξολόγα τὰ διὰ Ἡσαΐου αλληγορούμενα Β υπομονητικὸς πρὸς πᾶσαν πεῖραν· . Ο Κύριος, ο φησίν, « ἔδωκεν, ὁ Κύριος ἀφείλετο (32). » Τοιοῦτος γὰρ καὶ ὁ Ἰώβ, ὃς τοῦ ἀφαιρεθῆναι τὰ ἐκτὸς (35) σὺν καὶ τῇ τοῦ σώματος ὑγιείᾳ προσαπέθετο πάντα διὰ τῆς πρὸς τὸν Κύριον ἀγάπης· ἦν (54) ο γάρ, φησί, ο δίκαιος, ὅσιος, ἀπεχόμενος ἀπὸ πάσης που νηρίας. » Τὸ δὲ ὅσιον, τὰ πρὸς τὸν Θεὸν δίκαια καὶ τὴν πᾶσαν οἰκονομίαν μηνύει. "Α δὴ ἐπιστάμενος, γνω στικὸς ἦν. Χρὴ γὰρ μήτε, ἐὰν ἀγαθὰ ᾖ, προστετη κέναι τούτοις ἀνθρωπίνοις οὖσι, μήτε αὖ, ἐὰν κακὰ, ἀπεχθάνεσθαι αὐτοῖς· ἀλλὰ ἐπάνω εἶναι ἀμφοῖν, τὰ μὲν πατοῦντα, τὰ δὲ τοῖς δεομένοις παραπέμποντα. Ασφαλὴς δὲ ἐν συμπεριφορᾷ ὁ γνωστικὸς μὴ λάθη, ή ή συμπεριφορὰ διάθεσις γένηται. τι, 2, 3. ρεθῆκαι τὰ ἐκτός. ὃς καὶ μέχρι τοῦ ἀφαι ρεθῆναι τὰ ἐκτὸς σὺν καὶ τῇ τοῦ σώματος ὑγιείς προσαπέθετο πάντα διὰ τὴν πρὸς τὸν Κύριον ἀγά- Οὐδέποτε τῶν εἰς αὐτὸν ἁμαρτησάντων μέμνηται, ἀλλὰ ἀφίησι· διὸ καὶ δικαίως εύχεται· «Αφες ἡμῖν, λέγων· καὶ γὰρ ἡμεῖς ἀφίεμεν·, ἓν γάρ ἐστι καὶ τοῦτο ὧν ὁ Θεὸς βούλεται, μηδενὸς ἐπιθυμεῖν, μη- δένα μισεῖν· ἑνὸς γὰρ θελήματος ἔργον οἱ πάντες ἄνθρωποι. Καὶ μήτι τὸν γνωστικὸν «τέλειον (35)·, εἶναι βουλόμενος ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, ὡς τὸν οὐράνιον Πατέρα, ο Σιν, 26, 27. πην. ἀληθινὸς, ἄμεμπτος, δίκαιος, θεοσεβής, ἀπεχόμενος ἀπὸ παντὸς πονηροῦ πράγματος. οὖν ὑμεῖς τέλειοι, ὥσπερ ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς τέλειός ἐστι. : CLEMENTIS ALEXANDRINI Christum. Non enim caloris participatione calidus, neque ignis, lucidus, sed vult totus esse lux. Idem Accurate novit id quod dictum est : • Nisi odio ha- bueritis patrem et matrem, et præterea propriam quoque animam, et nisi signum portaveritis 4. Nam et carnales affectiones, quæ voluptatis maximas babent illecebras, odit, magnoque despicit animo omnia quae ad creationem et nutritionem carnis sunt accommodata. Etiam insurgit adversus animam corpoream, imperium detrectanti spiritui, experti rationis, frenum injiciens, quoniam e caro con- cupiscit adversus spiritum b. Signum autem portare, › est mortem circumferre, adeo ut vivus adhuc omnibus renuntiet ; quoniam non est æqualis charitas ejus qui ‹ seminavit carnem, › et ejus qui (31) animam creavit ad scientiam. Hic cum ad benefa- ciendi habitum pervenerit, dicto citius beneficio af- ficit, orans ut fratrum quidem peccatorum sit par- ticeps ad confessionem et cognatorum conversio nem ad propria autem bona amicissimis commu- nicanda paratissimus. Ipsi autem sic ei sunt amici. Augenз autem quæ apud ipsum deponuntur semina, ea quam mandavit Dominus agricultura, manet quidem nulli peccato affinis; fit autem continens; et spiritu quidem degit cum sui similibus in choris sanctorum, etiamsi adhuc in terris detineatur. Hic toto die et nocte dicens et faciens jussa Domini, supra modum lætatur, non solum cum mane surgit et meridie, sed etiam cum deambulat, et dormit, C et vestes induit et exuit, et docet filium, si natus ei fuerit filius, inseparabilis a mandato et a spe : Deo semper agens gratias, sicut animalia glorificantia, quæ allegorice dicuntur per Isaiam: Tole- · rans præterea cujusvis tentationis : « Dominus, › inquit, ‹ dedit, Dominus abstulit •., Talis erat Job quoque, qui propter singularem in Dominum charitatem, omnia sibi externa una cum sanitate au- ferenda, deposuit : « erat » enim, inquit, justus, sanctus, abstinens ab omni improbitate. » Verbum autem ‹ sanctitatis, › omnia quæ ad Deum spectant jura, totamque vitæ rationem comprehendit. Quæ cum sciret, erat gnosticus. Oportet enim, neque si sint bona, eis esse nimium deditum, cum humana sint ; neque rursus si mala, nimium ægre ferre, sed utrisque esse superiorem, hac quidem concul- cando, illa vero ad egenos transmittendo. In accommodando se autem gnosticus admodum est cautus, ne forte non intelligatur, aut accommodatio flat tandem dispositio. CAPUT XIII. Verum gnosticum delictis in seipsum admissis ignoscere. Nunquam meminit eorum, qui in se peccarunt, D sed eis remittit : quocirca juste etiam orat, ubi di- cit : c Dimitte nobis, nam nos quoque dimitti- mus. Nam hoc quoque unum est ex iis quæ vult Deus, nihil concupiscere, nullum habere odio : unius enim voluntatis opus omnes homines. Annon autem gnosticum volens perfectum esse Serva- P. ED. POTTER, 747-748 ED. PARIS. 3; Job 1, 21. a Matth. vi, 12; Luc. x1, 4. alium huic similem locum. Scribe, a Luc. b Galat. v, 17. c Isa. vi, 2, HEINSIUS. Eadem fere verba repetit Deus ejusdem libri c. 11, y. 1. (30) Κύριος. Respicere videtur Marc. iv, 20, vel (31) Ζωα. Nempe seraphim, quos describit Isa. (32) Ἀφείλετο. Job 1, 21, ἀφείλατο. (33) Τοιοῦτος γὰρ καὶ ὁ Ἰώβ, ὃς τοῦ ἀφαι (34) 'Hr. Job 1, 1: Καὶ ἦν ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος (35) Τέλειον. Respicit Matth. v, 48 : Ἔσεσθε
PG 9:513δίδωσι γὰρ οὕτως καὶ τὴν εὐχὴν τοῖς δεομένοις ὁ γνωστικὸς καὶ τὸ διὰ τῆς εὐχῆς ἀγνώστως ἅμα καὶ ἀτύφως παρέχεται. πενία μὲν οὖν πολλάκις καὶ νόσος καὶ τοιαῦται πεῖραι ἐπὶ νουθεσίᾳ προσφέρονται καὶ πρὸς διόρθωσιν τῶν παρεληλυθότων καὶ πρὸς ἐπιστροφὴν τῶν μελλόντων. ὁ τοιοῦτος τὸν ἐπικουφισμὸν τούτοις αἰτούμενος, ἅτε τὸ ἐξαίρετον τῆς γνώσεως ἔχων, οὐ διὰ κενοδοξίαν, ἀλλὰ δι’ αὐτὸ τὸ εἶναι γνωστικός, αὐτὸς ἐργάζεται τὴν εὐποιίαν, ὄργανον γενόμενος τῆς τοῦ θεοῦ ἀγαθότητος. Λέγουσι δὲ ἐν ταῖς Παραδόσεσι Ματθίαν τὸν ἀπόστολον παρ’ ἕκαστα εἰρηκέναι ὅτι ἐὰν ἐκλεκτοῦ γείτων ἁμαρτήσῃ, ἥμαρτεν ὁ ἐκλεκτός· εἰ γὰρ οὕτως ἑαυτὸν ἦγεν, ὡς ὁ λόγος ὑπαγορεύει, κατῃδέσθη ἂν αὐτοῦ τὸν βίον καὶ ὁ γείτων εἰς τὸ μὴ ἁμαρτεῖν. τί τοίνυν περὶ αὐτοῦ τοῦ γνωστικοῦ φήσαιμεν [ἄν]; ἢ οὐκ οἴδατε, φησὶν ὁ ἀπόστολος, ὅτι ναός ἐστε τοῦ θεοῦ; θεῖος ἄρα ὁ γνωστικὸς καὶ ἤδη ἅγιος, θεοφορῶν καὶ θεοφορούμενος. αὐτίκα τὸ ἁμαρτῆσαι ἀλλότριον παριστᾶσα ἡ γραφὴ τοὺς μὲν παραπεσόντας τοῖς ἀλλοφύλοις πιπράσκει·
τουτέστιν ἑαυτόν, ὁ λέγων· . Δεῦτε (36), τέκνα, ἀκούσατέ μου φόβον Κυρίου· κ οὐ τῆς δι᾿ ἀγγέλων βοηθείας ἐπιδεῖ ἔτι εἶναι βούλεται τοῦτον, παρ' ἑαυ τοῦ δὲ ἄξιον γενόμενον λαμβάνειν, καὶ τὴν φρουρὰν ἔχειν παρ' ἑαυτοῦ διὰ τῆς εὐπειθείας; Ο τοιοῦτος ἀπαιτεῖ παρὰ Κυρίου, οὐχὶ δὲ καὶ αἰτεῖ· καὶ ἐπὶ τῶν πενομένων ἀδελφῶν οὐκ αὐτὸς αἰτήσεται ὁ γνωστικός, οὐ χρημάτων περιουσίαν εἰς μετάδοσιν, ἐκείνοις δὲ ὧν δέονται χορηγίαν εὔξεται γενέσθαι. Δίδωσι γὰρ οὕτω καὶ τὴν εὐχὴν τοῖς δεομένοις ὁ γνωστικὸς, καὶ τῷ διὰ τῆς εὐχῆς ἀγνώστως ἅμα καὶ ἀτύφως παρέ- χεται (37). Πενία μὲν οὖν πολλάκις καὶ νόσος, καὶ τοιαῦται πεῖραι, ἐπὶ νουθεσίᾳ προσφέρονται, καὶ πρὸς διόρθωσιν τῶν παρεληλυθότων, καὶ πρὸς ἐπι- στροφὴν τῶν μελλόντων. Ο τοιοῦτος, τὸν ἐπικου- φισμὸν τούτοις αιτούμενος, ἅτε τὸ ἐξαίρετον τῆς γνώσεως ἔχων, οὐ διὰ κενοδοξίαν, ἀλλὰ δι' αὐτὸ τὸ Β εἶναι γνωστικόν, αὐτὸς ἐργάζεται τὴν εὐποιίαν, ὄργανον γενόμενος τῆς τοῦ Θεοῦ ἀγαθότητος. Λέ γουσι δὲ ἐν ταῖς Παραδόσεσι Ματθίαν τὸν ἀπόστολον παρ' ἕκαστα είρηκέναι (38), ὅτι, ο Ἐὰν ἐκλεκτοῦ γείτων ἁμαρτήσῃ, ἥμαρτεν ὁ ἐκλεκτός· εἰ γὰρ οὕτως ἑαυτὸν ἦγεν ὡς ὁ Λόγος ὑπαγορεύει, κατῃδέσθη ἂν αὐτοῦ τὸν βίον καὶ ὁ γείτων εἰς τὸ μὴ ἁμαρτεῖν. » Τί τοίνυν περὶ αὐτοῦ τοῦ γνωστικοῦ φήσαιμεν; «Η ἐστε τοῦ Θεοῦ ; • Θεῖος ἄρα ὁ γνωστικός, καὶ ἤδη ἅγιος, θεοφορῶν καὶ θεοφορούμενος. Αὐτίκα τοῦ ἁμαρτῆσαι ἀλλότριον παριστᾶσα ἡ Γραφή, τοὺς μὲν παραπεσόντας τοῖς ἀλλοφύλοις πιπράσκει· « Μή ἐμβλέψῃ (40) δὲ πρὸς ἐπιθυμίαν ἀλλοτρία γυναικί, λέγουσα· ἄντικρυς ἀλλότριον, καὶ παρὰ φύσιν τοῦ τέκνα φόβον Κυρίου διδάξω ὑμᾶς. Α. ἀτύφως παρέχεται. καὶ οὐ τῷ. Καὶ οὐ τῷ διὰ τῆς εὐχῆς ἀγνώστως ἅμα καὶ ἀσόφως παρέχεται. τὸ περὶ εὐχῆς κεφάλαιον, ο έλεγ κτικώς, τῷ οὕτω, εἰρηκέναι· « θεοφορῶν καὶ θεοφορούμενος. Τῶν αἱρέσεων αἱ μὲν ἀπὸ ὀνόματος προσαγορεύονται, ὡς ἡ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, καὶ Μαρκίωνος, καὶ Βασιλεί δου, κἂν τὴν Ματθίου αὐχῶσι προσάγεσθαι δόξαν. Η οὐκ οἴδατε ὅτι τὸ σῶμα ὑμῶν ναὸς τοῦ ἐν ὑμῖν ἁγίου Πνεύματός ἐστιν; ναὸς Θεοῦ ἐστε ναός ἐστε τοῦ Θεοῦ τρίας πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι αὐτῆς, STROMATUM LIB. VII. : seipsum, dicens : c Venite, Alii, audite a me timo- rem Domini b, non vult hunc amplius opus habere auxilio quod datur per angelos, sed a seipso cum dignus evaserit accipere, et a seipso habere præ- sidium per obedientiam? Qui talis est, exigit a Do- mino, non petit : etsi egeant fratres, non petet gnosticus, pecuniæ copias quas eis impertia- tur sed precabitur illis suppeditari ea quibus in- digent. Nam sic dat etiam gnosticus preces iis qui indigent, et non per preces inscienter simul præ- bet et simpliciter. Et paupertas quidem sæpe et morbus, talesque tentationes loco admonitionis præbentur in correctionem præteritorum, et ad curam futurorum. Qui est ejusmodi, petet ut hi subleventur; ut qui habeat eximium cognitionis A for noster, e sicut Patrem calestem *,, hoc est munus non in vauam gloriam, verum ex hoc ipso quod sit gnosticus, exercet ipse beneficentiam, ut qui factus sit instrumentum ☑Dei bonitatis. Dicunt autem in Traditionibus, Matthiam apostolum sub- inde dixisse : « Si electi vicinus peccaverit, pec- cavit electus : nam si se ita gessisset ut jubet Lo- gos, ejus vitam ita esset reveritus vicinus ut non peccasset.› Quid ergo dicemus de gnostico? ‹ An nescitis, inquit Apostolus, quod templum Dei estis c?, Divinus ergo est gnosticus, et jam sal- ctus, qui Deum fert et ab eo afflatur. Jam vero C præter naturam templi Dei. Templum autem, ' ostendens Scriptura eum esse alienum a peccato, of. col. 325." eos qui offenderunt, vendit alienigenis: Ne aspi- ciat autem ad concupiscentiam mulierem alienam, dicens, aperte dicit peccatum esse alienum, et P. ED. POTTER, ED. PARIS. • Matth. v, 48. b Psal. xxx1, 11. e Cor ult, 16. SYLBURG. Interpres legit, Totus locus sic concipiatur: Clemens passim colores, quibus suum gnosticum describit, a Platonis sapiente desumpsit. Hic autem tractat ημomodo precandum sit sapienti. Secundo Alcibiade ostendit Plato quam periculosæ sint eorum preces, qui a Deo delinite aliquid precantur: adeo ut Deo præscribant quid concedi sibi velint, cum igno: rent quid petendum sibi ad felicitatem sit, ut qui nesciant in quo felicitas consistat. Ideo prudenier facere, qui ea petunt quæ conducunt, ejus autem rei judicium permittunt Deo. Clemens ait idem facturum esse gnosticum, cum pro fratre interce- dit; non petiturum esse opes, quibus egestati fra- tris miseri et paupertate oppressi possit succur- rere: sed in genere esse permissurum Deo, ut illi tribuat quibus illi opus esse novit. Hac enim ratione non tam opes quibus eget, et quæ fortasse illi non conducunt, quam ipsas preces suas illi daturum esse : non autem contra imperite, ea, quæ ab aliis petuntur, opes et similia: cum interdum contraria conducant; sicut morbus et paupertas. HEINSIUS. · Atque hæc illi, ab auctoris sententia prorsus aberrantes. Vult enim ille, gnosticum perfectumque Christianum, si quos fratres penuria laborantes conspexerit, non sibimet ipsi pecuniam, quam illis largiatur, a Deo petere, sed potius ut - D . ipse Deus ea, quibus indigent, suppedited precari. Sic enim indigentibus preces tribuit, et hoc, quod per preces fit, dono incognitus et absque fastu ▸ (a cujus suspicione raro absunt, qui e suo penu largiuntur) benefacit. Proinde cum articulo subintelligendum dópu, vel aliquid simile. Sensus eodem recidet, si mutetur in vel prorsus omittatur. Dicunt autem in Traditionibus dixisse Matthiam ; » paulo post, e qui Deo allat, et afla- tur, Græce erat, Clemens Strom. II, p. 452: Strom. 111, p. 523. A COLLECT. Matthiæ Traditiones superius laudavit quibus hæreticis confictus fuerit apocryphus hic liber, ex Clementis nostri verbis conjicere licet que occurrunt paulo ante finem Strom. vut : deratam adjecisse videtur auctor ex ejusdem epist. c. vi, : paulo post, pro exstat Cor. 111, 16. frustra forte quærentur. Adversus feminas ¿llo- non pauca dicit Solomon Prov. v, ; v, 5, XXIII, 33, aliisque locis. De viro, qui mulierem aspicit pronuntiat Chri stus Matth. v, 28. • (39) οὐκ οἴδατε, » φησὶν ὁ Ἀπόστολος, ὅτι ναός (36) Δεύτε. Vulg. Bibl. Psalmo xxx : Δεῦτε, (37) Καὶ τῷ διὰ τῆς εὐχῆς ἀγνώστως ἅμα καὶ (38) Λέγουσι δὲ ἐν ταῖς Παραδόσεσι Ματθίαν (59) "H. Hanc particulam in 1 Cor. 1, 16, desi- (40) Μὴ ἐμβλ. Hæc verba in S. Scripturæ libris
PG 9:515μὴ ἐμβλέψῃς δὲ πρὸς ἐπιθυμίαν ἀλλοτρίᾳ γυναικὶ λέγουσα, ἄντικρυς ἀλλότριον καὶ παρὰ φύσιν τοῦ ναοῦ τοῦ θεοῦ τὴν ἁμαρτίαν λέγει. ναὸς δέ ἐστιν ὃ μὲν μέγας, ὡς ἡ ἐκκλησία, ὃ δὲ μικρός, ὡς ὁ ἄνθρωπος ὁ τὸ σπέρμα σῴζων τὸ Ἀβραάμ. οὐκ ἄρα ἐπιθυμήσει τινὸς ἑτέρου ὁ ἔχων ἀναπαυόμενον τὸν θεόν. αὐτίκα πάντα τὰ ἐμποδὼν καταλιπὼν καὶ πᾶσαν τὴν περισπῶσαν αὐτὸν ὕλην ὑπερηφανήσας τέμνει διὰ τῆς ἐπιστήμης τὸν οὐρανόν, καὶ διελθὼν τὰς πνετματικὰς οὐσίας καὶ πᾶσαν ἀρχὴν καὶ ἐξουσίαν ἅπτεται τῶν θρόνων τῶν ἄκρων, ἐπ’ ἐκεῖνο μόνον ἱέμενος, [ἐφ’] ὃ ἔγνω μόνον. μείξας οὖν τῇ περιστερᾷ τὸν ὄφιν τελείως ἅμα καὶ εὐσυνειδήτως βιοῖ. πίστιν ἐλπίδι κεράσας πρὸς τὴν τοῦ μέλλοντος ἀπεκδοχήν. αἴσθεται γὰρ τῆς δωρεᾶς ἧς ἔλαβεν ἄξιος γενόμενος τοῦ τυχεῖν, καὶ μετατεθεὶς ἐκ δουλείας εἰς υἱοθεσίαν, [ἀν] ἀκόλουθα τῇ ἐπιστήμῃ [μήτε μὴ] [γνοὺς τὸν θεὸν [μᾶλλον δὲ] γνωσθείς τε πρὸς αὐτοῦ] ἐπιτελεῖ, πρὸς ἀξίαν τῆς χάριτος ἐνδεικνύμενος τὰ ἐνεργήματα. ἕπεται γὰρ τὰ ἔργα τῇ γνώσει ὡς τῷ σώματι ἡ σκιά.
Α ναοῦ τοῦ Θεοῦ τὴν ἁμαρτίαν λέγει. Ναὸς δὲ ἐστιν ἡ μὲν μέγας, ὡς ἡ Ἐκκλησία, ὁ δὲ μικρὸς, ὡς ὁ ἄν θρωπος ὁ τὸ σπέρμα σώζων τὸ Ἀβραάμ. Οὐκ ἄρα ἐπιθυμήσει τινὸς ἑτέρου ὁ ἔχων ἀναπαυόμενον τὸν Θεόν. Αὐτίκα πάντα τὰ ἐμποδὼν καταλιπών, καὶ πᾶσαν τὴν περισπῶσαν αὐτὸν ὕλην ὑπερηφανή σας, τέμνει διὰ τῆς ἐπιστήμης τὸν οὐρανόν· καὶ διελθὼν τὰς πνευματικὰς οὐσίας καὶ πᾶσαν ἀρχὴν καὶ ἐξουσίαν, ἅπτεται τῶν θρόνων τῶν ἄκρων, ἐπ' ἐκεῖνο μόνον ἱέμενος, ἐφ' ὅ ἔγνω μόνον. Μέξας οὖν τῇ περιστερᾷ τὸν ὄφιν (41),, τελείως ἅμα καὶ εἰ συνειδήτως βιοί, πίστιν ἐλπίδι κεράσας πρὸς τὴν τοῦ μέλλοντος ἀπεκδοχήν. Αἰσθάνεται γὰρ τῆς δωρεάς ἧς ἔλαβεν, ἄξιος γενόμενος τοῦ τυχεῖν, καὶ μετατεθεὶς ἐκ δουλείας (42) εἰς υἱοθεσίαν, ἀκόλουθα τῇ ἐπι· στήμῃ, μήτε μὴ γνοὺς τὸν Θεὸν, μᾶλλον δὲ γνωσθείς τε πρὸς αὐτοῦ ἐπὶ τέλει, πρὸς ἀξίαν τῆς χάριτος ἐν δεικνύμενος τὰ ἐνεργήματα· ἔπεται γὰρ τὰ ἔργα τη γνώσει, ὡς τῷ σώματι ἡ σκιά. Επ᾿ οὐδενὶ τοίνυν εἰκότως ταράσσεται τῶν συμβαινόντων, οὐδὲ ὑποπτεύει τῶν κατὰ τὴν οἰκονομίαν ἐπὶ τῷ συμφέροντι γινο μένων· οὐδὲ αἰσχύνεται ἀποθανεῖν (45), ευσυνείδητος ὢν ταῖς ἐξουσίαις ὀφθῆναι· πάντας, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τοὺς τῆς ψυχῆς ἀποκεκαθαρμένος σπίλους, ὅ γε εξ μάλα ἐπιστάμενος ἄμεινον αὐτῷ μετὰ τὴν ἔξοδον γενέσθαι. "Οθεν οὐδέποτε τὸ ἡδὺ καὶ τὸ συμφέρον προκρίνει τῆς οἰκονομίας, γυμνάζων ἑαυτὸν διὰ τῶν ἐντολῶν, ἵνα καὶ πρὸς τὸν Κύριον εὐάρεστος ἐν τοῖσ γίνηται, καὶ πρὸς τὸν κόσμον ἐπαινετός· ἐπεὶ τὰ πάντα ἑνὸς τοῦ παντοκράτορος Θεοῦ ἵσταται. «Εἰς τὰ (44) ίδια, εφησιν, ήλθεν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ οἱ ἴδιοι αὐτὸν οὐκ ἐδέξαντο. Διὸ καὶ κατὰ τὴν τῶν κοσμικῶν χρῆσιν οὐ μόνον εὐχαριστεῖ καὶ θαυμάζει τὴν κτίσιν, ἀλλὰ καὶ χρώμενος ὡς προσῆκεν έπαι- νεῖται (45)· ἐπεὶ τὸ τέλος αὐτῷ δι' ἐνεργείας γνω στικῆς τῆς κατὰ ἐντολὰς εἰς θεωρίαν περαιούται. Ἐνθένδε ἤδη δι' ἐπιστήμης τὰ ἐφόδια της θεωρίας καρπούμενος, μεγαλοφρόνως τε τὸ τῆς γνώσεως ἀναδεξάμενος μέγεθος, πρόεισιν ἐπὶ τὴν ἁγίαν τῆς μεταθέσεως ἀμοιβήν. Ακήκος γὰρ τοῦ ψαλμοῦ λέ- γοντος· « Κυκλώσατε Σιών, καὶ περιλάβετε αὐτήν· διηγήσασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς· » αἰνίσσεται γὰρ, οἶμαι, τοὺς ὑψηλῶς προσδεξαμένους τὸν λόγον, ὑψη λοὺς ὡς πύργους ἔσεσθαι, καὶ βεβαίως ἔν τε τῇ πίσ στει καὶ τῇ γνώσει στήσεσθαι. Καὶ ταῦτα μὲν ὡς ' Ρ. Γίνεσθε οὖν φρόνιμοι ὡς οἱ ὄφεις, καὶ ἀκέ φαιοι ὡς αἱ περιστερα!. Νῦν δὲ γνόντες Θεὸν, μᾶλ- λον δὲ γνωσθέντες ὑπὸ Θεοῦ. ένι μάλιστα διὰ βραχυτάτων περὶ τοῦ γνωστικού τοῖς Ἕλλησι σπερματικῶς (46) εἰρήσθω· ἰστέον δὲ, ὅτι, ἐὰν ἐν τούτων ὁ πιστὸς ἢ καὶ δεύτερον κατορ θώσῃ, ἀλλ᾽ οὔτι γε ἐν πᾶσιν, ἀλλ' οὐδὲ μὴν μετ' ἐπιστήμης τῆς ἄκρας, καθάπερ ὁ γνωστικός. γών. ἴδιοι αὐτὸν οὐ παρέλαβον. CLEMENTIS ALEXANDRINI B unum quidem est magnum, ut Ecclesia: alterum vero parvum, ut homo qui servat semen Abrahæ. Non concupiscet ergo aliquid aliud, qui habet Deum in se requiescentem. Jam vero relictis omnibus quæ sunt impedimento, et despecta tota quæ eum abs- trahit materia, cœlum secat per scientiam: et spiritalibus transmissis essentiis, et omni princi- patu et potestate, tangit supremos thronos, ad il- lud solum tendens, propter quod solum cognosce- bat. Serpente, ergo juncto cum « columba *, simul perfecte vivit et cum bona conscientia, spem · fidei commiscens ad exspectationem futuri. Sentit enim donum quod accepit, ut qui dignus sit ha- bitus qui consequeretur, et translatus sit a servi- tute in filiorum adoptionem, consequenter scien- tis : ut qui neque non cognoverit Deum, sed po- tius sit ab ipso cognitus propter finem, et pro gratiæ dignitate ostendat operationes opera enim sequuntur cognitionem, non secus ac umbra corpus. Merito ergo nihil eum conturbat ex iis quæ accidunt, neque quidquam veretur ex iis quæ utilitatis causa a divino fiunt consilio: neque eru- bescit mori, ut qui bonam habeat conscientiam, ut ostendatur potestatibus, ab omnibus, ut ita dicam, animæ maculis emundatus, et qui sciat post exces- sum ex hac vita fore, ut secum melius agatur. Unde jucundum et utile nunquam dispensationi et divino prafert consilio, per mandata seipsum exercens ut evadat Domino acceptus in omnibus, et apud mundum laudabilis, quandoquidem depen- dent omnia ab uno Deo omnipotente. In propria, › inquit, c venit, Filius Dei, c et sui eum non re ceperunt b. Quamobrem etiam in usu rerum udanarum, non solum agit gratias et admiratur creaturam, sed etiam utens ut oportet, laudatur ; quoniam ei finis desinit in contemplationem ex operatione gnostica, quæ fit convenienter manda- tis, profectam. Hinc jam per scientiam colligens viaticum contemplationis, postquam magnifice ac- cepit magnitudinem contemplationis, procedit ad translationis sanctam remunerationem. Audivit enim psalmum dicentem: Circumdate Sion, et comprehendite eam, narrate in turribus ejus • Significat enim, ut arbitror, eos qui Logon alte susceperunt, futuros altos ut turres, et firmiter D staturos in fide et cognitione. Et hæc quidem quam fieri potest brevissime dicta sint Græcis instar se- minis, de gnostico. Sciendum est autem, quod si unum vel alterum ex his fidelis recte gesserit, non tamen geret omnia, neque cum summa illa scientia cum qua gnosticus. * ED. POTTER, 748-749 ED. PARIS. x, : seq. Deinde Gal. iv, : C , a Matth. x, 16. b Joan. 1, 11. c Psal. XLVIII, 12. LowTH. tur Psalm. XXXIV, 2. LOWTH. (44) Τῇ περιστερᾷ τὸν ὄριν. Respicit Matth. (42) Εκ δουλείας. Respicit Rom. viii, 21, et (43) Αποθανεῖν. Legendum videtur αποθα- (44) Εἰς τά. Jo. 1, 11 : Εἰς τὰ ἴδια ἦλθε, καὶ οἱ (45) Ἐπαινεῖται. « Gloriatur, ut ea vox sumi (46) Σπερματικῶς. Conf. supra p. 308, n. 2.
Ἐπ’ οὐδενὶ τοίνυν εἰκότως ταράσσεται τῶν συμβαινόντων οὐδὲ ὑποπτεύει τῶν κατὰ τὴν οἰκονομίαν ἐπὶ τῷ συμφέροντι γινομένων [οὐδὲν] οὐδὲ αἰσχύνεται ἀποθανεῖν, εὐσυνείδητος ὢν ταῖς ἐξουσίαις ὀφθῆναι, πάντας ὡς ἔπος εἰπεῖν τοὺς τῆς ψυχῆς ἀποκεκαθαρμένος σπίλους, ὅ γε εὖ μάλα ἐπιστάμενος ἄμεινον αὐτῷ μετὰ τὴν ἔξοδον γενήσεσθαι. ὅθεν οὐδέποτε τὸ ἡδὺ καὶ τὸ συμφέρον προκρίνει τῆς οἰκονομίας, γυμνάζων ἑαυτὸν διὰ τῶν ἐντολῶν, ἵνα καὶ πρὸς τὸν κύριον εὐάρεστος ἐν πᾶσι γένηται καὶ πρὸς τὸν κόσμον ἐπαινετός, ἐπεὶ τὰ πάντα [ἐφ’] ἑνὸς τοῦ παντοκράτορος θεοῦ ἵσταται. εἰς τὰ ἴδια, φησίν, ἦλθεν ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ καὶ οἱ ἴδιοι αὐτὸν οὐκ ἐδέξαντο. διὸ καὶ κατὰ τὴν τῶν κοσμικῶν χρῆσιν οὐ μόνον εὐχαριστεῖ καὶ θαυμάζει τὴν κτίσιν, ἀλλὰ καὶ χρώμενος ὡς προσῆκεν ἐπαινεῖται, ἐπεὶ τὸ τέλος αὐτῷ δι’ ἐνεργείας γνωστικῆς τῆς κατὰ τὰς ἐντολὰς εἰς θεωρίαν περαιοῦται. ἐνθένδε ἤδη, δι’ ἐπιστήμης τὰ ἐφόδια τῆς θεωρίας καρπούμενος μεγαλοφρόνως τε τὸ τῆς γνώσεως ἀναδεξάμενος μέγεθος, πρόεισιν ἐπὶ τὴν ἁγίαν τῆς μεταθέσεως ἀμοιβήν. ἀκήκοεν γὰρ τοῦ ψαλμοῦ λέγοντος·
Α ναοῦ τοῦ Θεοῦ τὴν ἁμαρτίαν λέγει. Ναὸς δὲ ἐστιν ἡ μὲν μέγας, ὡς ἡ Ἐκκλησία, ὁ δὲ μικρὸς, ὡς ὁ ἄν θρωπος ὁ τὸ σπέρμα σώζων τὸ Ἀβραάμ. Οὐκ ἄρα ἐπιθυμήσει τινὸς ἑτέρου ὁ ἔχων ἀναπαυόμενον τὸν Θεόν. Αὐτίκα πάντα τὰ ἐμποδὼν καταλιπών, καὶ πᾶσαν τὴν περισπῶσαν αὐτὸν ὕλην ὑπερηφανή σας, τέμνει διὰ τῆς ἐπιστήμης τὸν οὐρανόν· καὶ διελθὼν τὰς πνευματικὰς οὐσίας καὶ πᾶσαν ἀρχὴν καὶ ἐξουσίαν, ἅπτεται τῶν θρόνων τῶν ἄκρων, ἐπ' ἐκεῖνο μόνον ἱέμενος, ἐφ' ὅ ἔγνω μόνον. Μέξας οὖν τῇ περιστερᾷ τὸν ὄφιν (41),, τελείως ἅμα καὶ εἰ συνειδήτως βιοί, πίστιν ἐλπίδι κεράσας πρὸς τὴν τοῦ μέλλοντος ἀπεκδοχήν. Αἰσθάνεται γὰρ τῆς δωρεάς ἧς ἔλαβεν, ἄξιος γενόμενος τοῦ τυχεῖν, καὶ μετατεθεὶς ἐκ δουλείας (42) εἰς υἱοθεσίαν, ἀκόλουθα τῇ ἐπι· στήμῃ, μήτε μὴ γνοὺς τὸν Θεὸν, μᾶλλον δὲ γνωσθείς τε πρὸς αὐτοῦ ἐπὶ τέλει, πρὸς ἀξίαν τῆς χάριτος ἐν δεικνύμενος τὰ ἐνεργήματα· ἔπεται γὰρ τὰ ἔργα τη γνώσει, ὡς τῷ σώματι ἡ σκιά. Επ᾿ οὐδενὶ τοίνυν εἰκότως ταράσσεται τῶν συμβαινόντων, οὐδὲ ὑποπτεύει τῶν κατὰ τὴν οἰκονομίαν ἐπὶ τῷ συμφέροντι γινο μένων· οὐδὲ αἰσχύνεται ἀποθανεῖν (45), ευσυνείδητος ὢν ταῖς ἐξουσίαις ὀφθῆναι· πάντας, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τοὺς τῆς ψυχῆς ἀποκεκαθαρμένος σπίλους, ὅ γε εξ μάλα ἐπιστάμενος ἄμεινον αὐτῷ μετὰ τὴν ἔξοδον γενέσθαι. "Οθεν οὐδέποτε τὸ ἡδὺ καὶ τὸ συμφέρον προκρίνει τῆς οἰκονομίας, γυμνάζων ἑαυτὸν διὰ τῶν ἐντολῶν, ἵνα καὶ πρὸς τὸν Κύριον εὐάρεστος ἐν τοῖσ γίνηται, καὶ πρὸς τὸν κόσμον ἐπαινετός· ἐπεὶ τὰ πάντα ἑνὸς τοῦ παντοκράτορος Θεοῦ ἵσταται. «Εἰς τὰ (44) ίδια, εφησιν, ήλθεν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ οἱ ἴδιοι αὐτὸν οὐκ ἐδέξαντο. Διὸ καὶ κατὰ τὴν τῶν κοσμικῶν χρῆσιν οὐ μόνον εὐχαριστεῖ καὶ θαυμάζει τὴν κτίσιν, ἀλλὰ καὶ χρώμενος ὡς προσῆκεν έπαι- νεῖται (45)· ἐπεὶ τὸ τέλος αὐτῷ δι' ἐνεργείας γνω στικῆς τῆς κατὰ ἐντολὰς εἰς θεωρίαν περαιούται. Ἐνθένδε ἤδη δι' ἐπιστήμης τὰ ἐφόδια της θεωρίας καρπούμενος, μεγαλοφρόνως τε τὸ τῆς γνώσεως ἀναδεξάμενος μέγεθος, πρόεισιν ἐπὶ τὴν ἁγίαν τῆς μεταθέσεως ἀμοιβήν. Ακήκος γὰρ τοῦ ψαλμοῦ λέ- γοντος· « Κυκλώσατε Σιών, καὶ περιλάβετε αὐτήν· διηγήσασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς· » αἰνίσσεται γὰρ, οἶμαι, τοὺς ὑψηλῶς προσδεξαμένους τὸν λόγον, ὑψη λοὺς ὡς πύργους ἔσεσθαι, καὶ βεβαίως ἔν τε τῇ πίσ στει καὶ τῇ γνώσει στήσεσθαι. Καὶ ταῦτα μὲν ὡς ' Ρ. Γίνεσθε οὖν φρόνιμοι ὡς οἱ ὄφεις, καὶ ἀκέ φαιοι ὡς αἱ περιστερα!. Νῦν δὲ γνόντες Θεὸν, μᾶλ- λον δὲ γνωσθέντες ὑπὸ Θεοῦ. ένι μάλιστα διὰ βραχυτάτων περὶ τοῦ γνωστικού τοῖς Ἕλλησι σπερματικῶς (46) εἰρήσθω· ἰστέον δὲ, ὅτι, ἐὰν ἐν τούτων ὁ πιστὸς ἢ καὶ δεύτερον κατορ θώσῃ, ἀλλ᾽ οὔτι γε ἐν πᾶσιν, ἀλλ' οὐδὲ μὴν μετ' ἐπιστήμης τῆς ἄκρας, καθάπερ ὁ γνωστικός. γών. ἴδιοι αὐτὸν οὐ παρέλαβον. CLEMENTIS ALEXANDRINI B unum quidem est magnum, ut Ecclesia: alterum vero parvum, ut homo qui servat semen Abrahæ. Non concupiscet ergo aliquid aliud, qui habet Deum in se requiescentem. Jam vero relictis omnibus quæ sunt impedimento, et despecta tota quæ eum abs- trahit materia, cœlum secat per scientiam: et spiritalibus transmissis essentiis, et omni princi- patu et potestate, tangit supremos thronos, ad il- lud solum tendens, propter quod solum cognosce- bat. Serpente, ergo juncto cum « columba *, simul perfecte vivit et cum bona conscientia, spem · fidei commiscens ad exspectationem futuri. Sentit enim donum quod accepit, ut qui dignus sit ha- bitus qui consequeretur, et translatus sit a servi- tute in filiorum adoptionem, consequenter scien- tis : ut qui neque non cognoverit Deum, sed po- tius sit ab ipso cognitus propter finem, et pro gratiæ dignitate ostendat operationes opera enim sequuntur cognitionem, non secus ac umbra corpus. Merito ergo nihil eum conturbat ex iis quæ accidunt, neque quidquam veretur ex iis quæ utilitatis causa a divino fiunt consilio: neque eru- bescit mori, ut qui bonam habeat conscientiam, ut ostendatur potestatibus, ab omnibus, ut ita dicam, animæ maculis emundatus, et qui sciat post exces- sum ex hac vita fore, ut secum melius agatur. Unde jucundum et utile nunquam dispensationi et divino prafert consilio, per mandata seipsum exercens ut evadat Domino acceptus in omnibus, et apud mundum laudabilis, quandoquidem depen- dent omnia ab uno Deo omnipotente. In propria, › inquit, c venit, Filius Dei, c et sui eum non re ceperunt b. Quamobrem etiam in usu rerum udanarum, non solum agit gratias et admiratur creaturam, sed etiam utens ut oportet, laudatur ; quoniam ei finis desinit in contemplationem ex operatione gnostica, quæ fit convenienter manda- tis, profectam. Hinc jam per scientiam colligens viaticum contemplationis, postquam magnifice ac- cepit magnitudinem contemplationis, procedit ad translationis sanctam remunerationem. Audivit enim psalmum dicentem: Circumdate Sion, et comprehendite eam, narrate in turribus ejus • Significat enim, ut arbitror, eos qui Logon alte susceperunt, futuros altos ut turres, et firmiter D staturos in fide et cognitione. Et hæc quidem quam fieri potest brevissime dicta sint Græcis instar se- minis, de gnostico. Sciendum est autem, quod si unum vel alterum ex his fidelis recte gesserit, non tamen geret omnia, neque cum summa illa scientia cum qua gnosticus. * ED. POTTER, 748-749 ED. PARIS. x, : seq. Deinde Gal. iv, : C , a Matth. x, 16. b Joan. 1, 11. c Psal. XLVIII, 12. LowTH. tur Psalm. XXXIV, 2. LOWTH. (44) Τῇ περιστερᾷ τὸν ὄριν. Respicit Matth. (42) Εκ δουλείας. Respicit Rom. viii, 21, et (43) Αποθανεῖν. Legendum videtur αποθα- (44) Εἰς τά. Jo. 1, 11 : Εἰς τὰ ἴδια ἦλθε, καὶ οἱ (45) Ἐπαινεῖται. « Gloriatur, ut ea vox sumi (46) Σπερματικῶς. Conf. supra p. 308, n. 2.
PG 9:517κυκλώσατε Σιὼν καὶ περιλάβετε αὐτήν, διηγήσασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς. αἰνίσσεται γάρ, οἶμαι, τοὺς ὑψηλῶς προσδεξαμένους τὸν λόγον ὑψηλοὺς ὡς πύργους ἔσεσθαι καὶ βεβαίως ἔν τε τῇ πίστει καὶ τῇ γνώσει στήσεσθαι. Καὶ ταῦτα μὲν ὡς ἔνι μάλιστα διὰ βραχυτάτων περὶ τοῦ γνωστικοῦ τοῖς Ἕλλησι σπερματικῶς εἰρήσθω. ἰστέον δὲ ὅτι ἐὰν ἓν τούτων ὁ πιστὸς ἢ καὶ δεύτερον κατορθώσῃ, ἀλλ’ οὔ τί γε ἐν πᾶσιν ἅμα οὐδὲ μὴν μετ’ ἐπιστήμης τῆς ἄκρας, καθάπερ ὁ γνωστικός. καὶ δὴ τῆς κατὰ τὸν γνωστικὸν ἡμῖν ὡς εἰπεῖν ἀπαθείας, καθ’ ἣν ἡ τελείωσις τοῦ πιστοῦ δι’ ἀγάπης εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας προβαίνουσα ἀφικνεῖται, ἐξομοιουμένη θεῷ, ἰσάγγελος ἀληθῶς γενομένη, πολλὰ μὲν καὶ ἄλλα ἐκ γραφῆς μαρτύρια ἔπεισι παρατίθεσθαι, ἄμεινον δὲ οἶμαι ὑπερθέσθαι τὴν τοιαύτην φιλοτιμίαν διὰ τὸ μῆκος τοῦ λόγου, τοῖς πονεῖν ἐθέλουσι καὶ προσεκπονεῖν τὰ δόγματα κατ’ ἐκλογὴν τῶν γραφῶν ἐπιτρέψαντα. μιᾶς δ’ οὖν διὰ βραχυτάτων ἐπιμνησθήσομαι, ὡς μὴ ἀνεπισημείωτον παραλιπεῖν τὸν τόπον. λέγει γὰρ ἐν τῇ προτέρᾳ [τῆς] πρὸς Κορινθίους ἐπιστολῇ ὁ θεῖος ἀπόστολος·
Καὶ δὴ τῆς κατὰ τὸν γνωστικὸν ἡμῖν, ὡς εἰπεῖν, Α ἀπαθείας, καθ᾽ ἣν ἡ τελείωσις τοῦ πιστοῦ ε δι' ἀγάπης εἰς ἄνδρα τέλειον εἰς μέτρον ἡλικίας προβαί- νουσα ἀφικνεῖται, » ἐξομοιουμένη Θεῷ, ἰσάγγελος ἀληθῶς γενομένη, πολλὰ μὲν καὶ ἄλλα ἐκ Γραφῆς μαρτύρια ἔπεισι παρατίθεσθαι· ἄμεινον δὲ οἶμαι ὑπερ θέσθαι τὴν τοιαύτην φιλοτιμίαν διὰ τὸ μῆκος τοῦ λό- γου, τοῖς πονεῖν ἐθέλουσι καὶ προσεκπονεῖν τὰ δό γματα κατ' ἐκλογὴν τῶν Γραφῶν ἐπιτρέψαντες (47). Μιᾶς δ᾽ οὖν διὰ βραχυτάτων ἐπιμνησθήσομαι, ὡς μὴ ἀνεπισημείωτον παραλιπεῖν τὸν τόπον. Λέγει γάρ. ἐν τῇ προτέρᾳ τῇ πρὸς Κορινθίους (48) επιστολῇ ὁ θεῖος Απόστολος· « Τολμᾷ τις ὑμῶν, πρᾶγμα ἔχων πρὸς τὸν ἕτερον, κρίνεσθαι ἐπὶ τῶν ἀδίκων, καὶ οὐχὶ ἐπὶ τῶν ἁγίων; Η οὐκ οἴδατε (49) ὅτι οἱ ἅγιοι τὸν κόσμον κρινοῦσι; καὶ τὰ ἑξῆς. Μεγίστης δ' οὔσης τῆς περικοπῆς, ταῖς ἐπικαίροις τῶν ἀποστολικῶν συγχρώμενοι λέξεσι, διὰ βραχυτάτων, ἐξ ἐπιδρομῆς οἷον, μεταφράζοντες τὴν ῥῆσιν, τὴν διάνοιαν τοῦ ῥη- τοῦ τοῦ ᾿Αποστόλου παραστήσομεν, καθ' ἣν τοῦ γνω- στικοῦ τὴν τελειότητα υπογράφει. Οὐ γὰρ ἐπὶ τοῦ ἀδικεῖσθαι μᾶλλον ἢ ἀδικεῖν ἴστησι τὸν γνωστικὸν μόνον, ἀλλὰ καὶ ἀμνησίκακον εἶναι διδάσκει, μηδὲ εὔχεσθαι κατὰ τοῦ ἀδικήσαντος ἐπιτρέπων. Ο δε γὰρ καὶ τὸν Κύριον ἄντικρυς < εὔχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐχ- θρῶν ο παραγγείλαντα. Τὸ μὲν οὖν ἐπὶ τῶν ἀδίκων κρίνεσθαι τὸν ἠδικημένον φάσκειν οὐδὲν ἀλλ᾽ ἢ ἀν- ταποδοῦναι βούλεσθαι δοκεῖν, καὶ ἀνταδικῆσαι (50) δεύτερον ἐθέλειν, ὅπερ ὁμοίως ἐστὶν ἀδικῆσαι καὶ αὐτόν· τὸ δὲ < ἐπὶ τῶν ἁγίων κρίνεσθαι » ἐθέλειν τι- νὰς λέγειν ἐμφαίνει τοὺς δι' εὐχῆς τοῖς ἀδικήσασιν ἀνταποδοθῆναι τὴν πλεονεξίαν αιτουμένους· καὶ εἶναι μὲν τῶν προτέρων τοὺς δευτέρους ἀμείνους, οὐδέπω δὲ ἀπειθεῖς (51), ἢν μή, ἀμνησίκακοι τέλεον γενό μενοι, κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν προσεύξων- ται καὶ ὑπὲρ τῶν ἐχυμων. Καλόν οὖν καὶ φρένας και λὰς ἐκ μετανοίας αὐτοὺς τῆς εἰς τὴν πίστιν μεταλα- σεῖν. Εἰ γὰρ καὶ ἐχθροὺς ἡ ἀλήθεια τοὺς παραξη- λοῦντας κεκτῆσθαι δοκεῖ, ἀλλ᾽ οὔτε γε αὕτη διεχ θρεύεται τινι· ὅ τε γὰρ ο Θεός (52) ἐπὶ δικαίους * Ρ. ν, πρός Κορ., μερίδι, Εἰ τὸ ἀδικεῖν πονηρόν, καὶ τὸ ἀνταδικεῖν ὅμοιον... Καὶ μὴν εἰ ὁ ἀδικῶν καὶ χῶς ποιεῖ, ὁ ἀντιποιῶν κακῶς οὐδὲν ἧττον κακῶς ποιεῖ· ἀπαθεῖς Καὶ εἶναι μὲν τῶν προτέρων τοὺς δευτέρους ἀμείνους, οὐδέπω δὲ ἀπαθεῖς ἀπειθεῖς, εὐπειθεῖς, ἢν μὴ ἀμνησίκακοι τέλεον γενό μενοι, κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν προσεύξων ται καὶ ὑπὲρ τῶν ἐχθρῶν. » υἱοὶ τοῦ Πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς, ὅτι τὸν ἥλιον STROMATUM LIB. VII. CAPUT XIV. Gnostici perfecti descriptionem claudit, illustratione adhibita e I Cor. VI, 1, etc., quem locum paraphrastice exponit. B ED. POTTER, ED. PARIS. Atque illius, ut ita dicam, affectuum vacuitatis, quam gnostico tribuimus, per quam fidelis hominis perfectio, « per charitatem in virum procedens per- fectum ad mensuram pervenit ætatis *, > Deo assi- milata, vere facta æqualis angelis, succurrunt multa quidem alia, quæ ex Scriptura adduci pos- sunt, testimonia. Satius autem existimamus hanc laudem propter disputationis nimiam prolixitatem, iis relinquere qui volunt laborare, permittentes ut una etiam elaborent dogmata, per allegationem Scripturarum. Unius autem brevissime meminero, ne locum prætermittam non adnotatum. Dicit enim divinus Apostolus in priore Epistola ad Corinthios : ‹ Audet aliquis vestrum habens negotium cum alio, judicio contendere apud injustos et non apud sanctos? An nescitis quod sancti mundum judicabunt b?, et quæ sequuntur. Cum sit autem locus prolixior, ad- hibitis Apostoli, quæ maxime ad rem faciunt, ver- bis, quam poterit brevissime feri, et quasi in trans- itu ipsum interpretabimur locum, sensumque apo- stolici adducemus dicti, quo describit perfectionem gnostici. Non constituit enim gnosticum, in hoc so- lum quod injuria potius aliciatur, quam afficiat; sed et docet eum etiam oblivisci acceptæ in- juriæ, ne permittens quidem male precari ei qui fecit injuriam. Scit enim Dominum quoque aperte jussisse ‹ orare pro inimicis c. › Dicere enim eum qui est affectus injuria judicio contendere apud in- justos, nihil est aliud quam velle videri vicem red- dere, et velle injuriam referre, quod quidem est C ipsum quoque similiter injuria afficere. Ubi X autem dicit velle se aliquos apud sanctos judicio con- tendere, notat eos qui petunt precibus ut iis qui fecerunt injuriam par pari referatur: et esse qui- dem prioribus secundos meliores, sed nondum plane obedientes, nisi injuriæ perfecte obliviscentes, ex doctrina Domini precentur etiam pro inimicis. Pulchrum est ergo quod bonam mentem ex ea quæ est ad fidem pœnitentia acceperint. Nam etsi veri- tas videatur habere inimicos qui ipsi invident, ipsa a Ephes. IV, 13. b Cor. vi, 1, 2. c Matth. accus., casu. SYLBURG. quæ lectio consistere non potest, nisi sub- intelligamus aut aliud ejusmodi. Ib. que est De referenda injuria : Si simpliciter injuriam inferre improbum est: etiam referre injuriam huic simile est. Et si is, qui injuriam facit, male facit : qui malum malo com- pensat, non minus male facit. › quoque vertit, nondum tamen plane obedientes.▸ SYLBURG. Cotelerius ad Constitut. apost. lib. I, - . › 16. D c. 45, scribendum esse monuit : Corre- ctum velim, inquit, Alexandrinum Clementem multo ante finem Stromatei penultimi p. edit. Paris., quo loci enarrans textum Apostoli, I Cor. vi, 1, etc., de causis et litibus Christianorum, atque inter se comparans eos qui apud sanctos, et eos qui nullatenus judicio contendunt, dicit secundos pri- mis esse meliores, sed tertios perfectionem atti- gisse : (male edunt male emendant ut antecedentia et conse quentia ostendunt), Idem similia scribit in Recognitionum Clementis lib. v, c. 2. (47) Επιτρέψαντες. Congruentius ἐπιτρέψαντας, (48) Προτέρᾳ τῇ πρὸς Κορ. Flor. προτέρᾳ τῆς (49) Ἢ οὐκ οἶδ. Οὐκ οἴδατε 1 Cor. vi, 2. (50) 'Ανταδικῆσαι. Maximus Tyrius dissert. 2, (51) ᾿Απειθεῖς. Rectius εὐπειθεῖς, ut interpres (52) Θεός. Respicit Matth. v, 45 : Όπως γένησθε
τολμᾷ τις ὑμῶν πρᾶγμα ἔχων πρὸς τὸν ἕτερον κρίνεσθαι ἐπὶ τῶν ἀδίκων καὶ οὐχὶ ἐπὶ τῶν ἁγίων; ἢ οὐκ οἴδατε ὅτι ἅγιοι τὸν κόσμον κρινοῦσι; καὶ τὰ ἑξῆς. μεγίστης δ’ οὔσης τῆς περικοπῆς, ταῖς ἐπικαίροις τῶν ἀποστολικῶν συγχρώμενοι λέξεσι, διὰ βραχυτάτων ἐξ ἐπιδρομῆς οἷον μεταφράζοντες τὴν ῥῆσιν, τὴν διάνοιαν τοῦ ῥητοῦ τοῦ ἀποστόλου παραστήσομεν, καθ’ ἣν τοῦ γνωστικοῦ τὴν τελειότητα ὑπογράφει. οὐ γὰρ ἐπὶ τοῦ ἀδικεῖσθαι μᾶλλον ἢ ἀδικεῖν ἵστησι τὸν γνωστικὸν μόνον, ἀλλὰ καὶ ἀμνησίκακον εἶναι διδάσκει, μηδὲ εὔχεσθαι κατὰ τοῦ ἀδικήσαντος ἐπιτρέπων· οἶδεν γὰρ καὶ τὸν κύριον ἄντικρυς εὔχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐχθρῶν παραγγείλαντα. τὸ μὲν οὖν ἐπὶ τῶν ἀδίκων κρίνεσθαι τὸν ἠδικημένον φάσκει οὐδὲν ἀλλ’ ἢ ἀνταποδοῦναι βούλεσθαι δοκεῖν καὶ ἀνταδικῆσαι δεύτερον ἐθέλειν, ὅπερ ὁμοίως ἐστὶν ἀδικῆσαι καὶ αὐτόν.
Καὶ δὴ τῆς κατὰ τὸν γνωστικὸν ἡμῖν, ὡς εἰπεῖν, Α ἀπαθείας, καθ᾽ ἣν ἡ τελείωσις τοῦ πιστοῦ ε δι' ἀγάπης εἰς ἄνδρα τέλειον εἰς μέτρον ἡλικίας προβαί- νουσα ἀφικνεῖται, » ἐξομοιουμένη Θεῷ, ἰσάγγελος ἀληθῶς γενομένη, πολλὰ μὲν καὶ ἄλλα ἐκ Γραφῆς μαρτύρια ἔπεισι παρατίθεσθαι· ἄμεινον δὲ οἶμαι ὑπερ θέσθαι τὴν τοιαύτην φιλοτιμίαν διὰ τὸ μῆκος τοῦ λό- γου, τοῖς πονεῖν ἐθέλουσι καὶ προσεκπονεῖν τὰ δό γματα κατ' ἐκλογὴν τῶν Γραφῶν ἐπιτρέψαντες (47). Μιᾶς δ᾽ οὖν διὰ βραχυτάτων ἐπιμνησθήσομαι, ὡς μὴ ἀνεπισημείωτον παραλιπεῖν τὸν τόπον. Λέγει γάρ. ἐν τῇ προτέρᾳ τῇ πρὸς Κορινθίους (48) επιστολῇ ὁ θεῖος Απόστολος· « Τολμᾷ τις ὑμῶν, πρᾶγμα ἔχων πρὸς τὸν ἕτερον, κρίνεσθαι ἐπὶ τῶν ἀδίκων, καὶ οὐχὶ ἐπὶ τῶν ἁγίων; Η οὐκ οἴδατε (49) ὅτι οἱ ἅγιοι τὸν κόσμον κρινοῦσι; καὶ τὰ ἑξῆς. Μεγίστης δ' οὔσης τῆς περικοπῆς, ταῖς ἐπικαίροις τῶν ἀποστολικῶν συγχρώμενοι λέξεσι, διὰ βραχυτάτων, ἐξ ἐπιδρομῆς οἷον, μεταφράζοντες τὴν ῥῆσιν, τὴν διάνοιαν τοῦ ῥη- τοῦ τοῦ ᾿Αποστόλου παραστήσομεν, καθ' ἣν τοῦ γνω- στικοῦ τὴν τελειότητα υπογράφει. Οὐ γὰρ ἐπὶ τοῦ ἀδικεῖσθαι μᾶλλον ἢ ἀδικεῖν ἴστησι τὸν γνωστικὸν μόνον, ἀλλὰ καὶ ἀμνησίκακον εἶναι διδάσκει, μηδὲ εὔχεσθαι κατὰ τοῦ ἀδικήσαντος ἐπιτρέπων. Ο δε γὰρ καὶ τὸν Κύριον ἄντικρυς < εὔχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐχ- θρῶν ο παραγγείλαντα. Τὸ μὲν οὖν ἐπὶ τῶν ἀδίκων κρίνεσθαι τὸν ἠδικημένον φάσκειν οὐδὲν ἀλλ᾽ ἢ ἀν- ταποδοῦναι βούλεσθαι δοκεῖν, καὶ ἀνταδικῆσαι (50) δεύτερον ἐθέλειν, ὅπερ ὁμοίως ἐστὶν ἀδικῆσαι καὶ αὐτόν· τὸ δὲ < ἐπὶ τῶν ἁγίων κρίνεσθαι » ἐθέλειν τι- νὰς λέγειν ἐμφαίνει τοὺς δι' εὐχῆς τοῖς ἀδικήσασιν ἀνταποδοθῆναι τὴν πλεονεξίαν αιτουμένους· καὶ εἶναι μὲν τῶν προτέρων τοὺς δευτέρους ἀμείνους, οὐδέπω δὲ ἀπειθεῖς (51), ἢν μή, ἀμνησίκακοι τέλεον γενό μενοι, κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν προσεύξων- ται καὶ ὑπὲρ τῶν ἐχυμων. Καλόν οὖν καὶ φρένας και λὰς ἐκ μετανοίας αὐτοὺς τῆς εἰς τὴν πίστιν μεταλα- σεῖν. Εἰ γὰρ καὶ ἐχθροὺς ἡ ἀλήθεια τοὺς παραξη- λοῦντας κεκτῆσθαι δοκεῖ, ἀλλ᾽ οὔτε γε αὕτη διεχ θρεύεται τινι· ὅ τε γὰρ ο Θεός (52) ἐπὶ δικαίους * Ρ. ν, πρός Κορ., μερίδι, Εἰ τὸ ἀδικεῖν πονηρόν, καὶ τὸ ἀνταδικεῖν ὅμοιον... Καὶ μὴν εἰ ὁ ἀδικῶν καὶ χῶς ποιεῖ, ὁ ἀντιποιῶν κακῶς οὐδὲν ἧττον κακῶς ποιεῖ· ἀπαθεῖς Καὶ εἶναι μὲν τῶν προτέρων τοὺς δευτέρους ἀμείνους, οὐδέπω δὲ ἀπαθεῖς ἀπειθεῖς, εὐπειθεῖς, ἢν μὴ ἀμνησίκακοι τέλεον γενό μενοι, κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν προσεύξων ται καὶ ὑπὲρ τῶν ἐχθρῶν. » υἱοὶ τοῦ Πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς, ὅτι τὸν ἥλιον STROMATUM LIB. VII. CAPUT XIV. Gnostici perfecti descriptionem claudit, illustratione adhibita e I Cor. VI, 1, etc., quem locum paraphrastice exponit. B ED. POTTER, ED. PARIS. Atque illius, ut ita dicam, affectuum vacuitatis, quam gnostico tribuimus, per quam fidelis hominis perfectio, « per charitatem in virum procedens per- fectum ad mensuram pervenit ætatis *, > Deo assi- milata, vere facta æqualis angelis, succurrunt multa quidem alia, quæ ex Scriptura adduci pos- sunt, testimonia. Satius autem existimamus hanc laudem propter disputationis nimiam prolixitatem, iis relinquere qui volunt laborare, permittentes ut una etiam elaborent dogmata, per allegationem Scripturarum. Unius autem brevissime meminero, ne locum prætermittam non adnotatum. Dicit enim divinus Apostolus in priore Epistola ad Corinthios : ‹ Audet aliquis vestrum habens negotium cum alio, judicio contendere apud injustos et non apud sanctos? An nescitis quod sancti mundum judicabunt b?, et quæ sequuntur. Cum sit autem locus prolixior, ad- hibitis Apostoli, quæ maxime ad rem faciunt, ver- bis, quam poterit brevissime feri, et quasi in trans- itu ipsum interpretabimur locum, sensumque apo- stolici adducemus dicti, quo describit perfectionem gnostici. Non constituit enim gnosticum, in hoc so- lum quod injuria potius aliciatur, quam afficiat; sed et docet eum etiam oblivisci acceptæ in- juriæ, ne permittens quidem male precari ei qui fecit injuriam. Scit enim Dominum quoque aperte jussisse ‹ orare pro inimicis c. › Dicere enim eum qui est affectus injuria judicio contendere apud in- justos, nihil est aliud quam velle videri vicem red- dere, et velle injuriam referre, quod quidem est C ipsum quoque similiter injuria afficere. Ubi X autem dicit velle se aliquos apud sanctos judicio con- tendere, notat eos qui petunt precibus ut iis qui fecerunt injuriam par pari referatur: et esse qui- dem prioribus secundos meliores, sed nondum plane obedientes, nisi injuriæ perfecte obliviscentes, ex doctrina Domini precentur etiam pro inimicis. Pulchrum est ergo quod bonam mentem ex ea quæ est ad fidem pœnitentia acceperint. Nam etsi veri- tas videatur habere inimicos qui ipsi invident, ipsa a Ephes. IV, 13. b Cor. vi, 1, 2. c Matth. accus., casu. SYLBURG. quæ lectio consistere non potest, nisi sub- intelligamus aut aliud ejusmodi. Ib. que est De referenda injuria : Si simpliciter injuriam inferre improbum est: etiam referre injuriam huic simile est. Et si is, qui injuriam facit, male facit : qui malum malo com- pensat, non minus male facit. › quoque vertit, nondum tamen plane obedientes.▸ SYLBURG. Cotelerius ad Constitut. apost. lib. I, - . › 16. D c. 45, scribendum esse monuit : Corre- ctum velim, inquit, Alexandrinum Clementem multo ante finem Stromatei penultimi p. edit. Paris., quo loci enarrans textum Apostoli, I Cor. vi, 1, etc., de causis et litibus Christianorum, atque inter se comparans eos qui apud sanctos, et eos qui nullatenus judicio contendunt, dicit secundos pri- mis esse meliores, sed tertios perfectionem atti- gisse : (male edunt male emendant ut antecedentia et conse quentia ostendunt), Idem similia scribit in Recognitionum Clementis lib. v, c. 2. (47) Επιτρέψαντες. Congruentius ἐπιτρέψαντας, (48) Προτέρᾳ τῇ πρὸς Κορ. Flor. προτέρᾳ τῆς (49) Ἢ οὐκ οἶδ. Οὐκ οἴδατε 1 Cor. vi, 2. (50) 'Ανταδικῆσαι. Maximus Tyrius dissert. 2, (51) ᾿Απειθεῖς. Rectius εὐπειθεῖς, ut interpres (52) Θεός. Respicit Matth. v, 45 : Όπως γένησθε
τὸ δὲ ἐπὶ τῶν ἁγίων κρίνεσθαι ἐθέλειν τινὰς λέγειν ἐμφαίνει τοὺς δι’ εὐχῆς τοῖς ἀδικήσασιν ἀνταποδοθῆναι τὴν πλεονεξίαν αἰτουμένους, καὶ εἶναι μὲν τῶν προτέρων τοὺς δευτέρους ἀμείνους, οὐδέπω δὲ ἀπαθεῖς, ἢν μὴ ἀμνησίκακοι τέλεον γενόμενοι κατὰ τὴν τοῦ κυρίου διδασκαλίαν προσεύξωνται καὶ ὑπὲρ τῶν ἐχθρῶν. Καλὸν οὖν καὶ φρένας καλὰς ἐκ μετανοίας αὐτοὺς τῆς εἰς τὴν πίστιν μεταλαβεῖν. εἰ γὰρ καὶ ἐχθροὺς ἡ ἀλήθεια τοὺς παραζηλοῦντας κεκτῆσθαι δοκεῖ, ἀλλ’ οὔ τί γε αὐτὴ διεχθρεύεταί τινι. ὅ τι γὰρ θεὸς ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους τὸν αὑτοῦ ἐπιλάμπει ἥλιον καὶ τὸν κύριόν γε αὐτὸν ἐπὶ δικαίους ἔπεμψεν καὶ ἀδίκους, ὅ τε ἐξομοιοῦσθαι βιαζόμενος θεῷ, διὰ τῆς πολλῆς ἀμνησικακίας ἀφεὶς ἑβδομηκοντάκις ἑπτά (οἷον κατὰ πάντα τὸν βίον καὶ καθ’ ὅλην τὴν κοσμικὴν περιήλυσιν ἑβδομάσιν ἀριθμουμέναις σημαινομένην), παντί τῳ χρηστεύεται, εἰ καί τις τὸν πάντα τοῦτον ἐν σαρκὶ βιοὺς χρόνον ἀδικεῖ τὸν γνωστικόν.
Καὶ δὴ τῆς κατὰ τὸν γνωστικὸν ἡμῖν, ὡς εἰπεῖν, Α ἀπαθείας, καθ᾽ ἣν ἡ τελείωσις τοῦ πιστοῦ ε δι' ἀγάπης εἰς ἄνδρα τέλειον εἰς μέτρον ἡλικίας προβαί- νουσα ἀφικνεῖται, » ἐξομοιουμένη Θεῷ, ἰσάγγελος ἀληθῶς γενομένη, πολλὰ μὲν καὶ ἄλλα ἐκ Γραφῆς μαρτύρια ἔπεισι παρατίθεσθαι· ἄμεινον δὲ οἶμαι ὑπερ θέσθαι τὴν τοιαύτην φιλοτιμίαν διὰ τὸ μῆκος τοῦ λό- γου, τοῖς πονεῖν ἐθέλουσι καὶ προσεκπονεῖν τὰ δό γματα κατ' ἐκλογὴν τῶν Γραφῶν ἐπιτρέψαντες (47). Μιᾶς δ᾽ οὖν διὰ βραχυτάτων ἐπιμνησθήσομαι, ὡς μὴ ἀνεπισημείωτον παραλιπεῖν τὸν τόπον. Λέγει γάρ. ἐν τῇ προτέρᾳ τῇ πρὸς Κορινθίους (48) επιστολῇ ὁ θεῖος Απόστολος· « Τολμᾷ τις ὑμῶν, πρᾶγμα ἔχων πρὸς τὸν ἕτερον, κρίνεσθαι ἐπὶ τῶν ἀδίκων, καὶ οὐχὶ ἐπὶ τῶν ἁγίων; Η οὐκ οἴδατε (49) ὅτι οἱ ἅγιοι τὸν κόσμον κρινοῦσι; καὶ τὰ ἑξῆς. Μεγίστης δ' οὔσης τῆς περικοπῆς, ταῖς ἐπικαίροις τῶν ἀποστολικῶν συγχρώμενοι λέξεσι, διὰ βραχυτάτων, ἐξ ἐπιδρομῆς οἷον, μεταφράζοντες τὴν ῥῆσιν, τὴν διάνοιαν τοῦ ῥη- τοῦ τοῦ ᾿Αποστόλου παραστήσομεν, καθ' ἣν τοῦ γνω- στικοῦ τὴν τελειότητα υπογράφει. Οὐ γὰρ ἐπὶ τοῦ ἀδικεῖσθαι μᾶλλον ἢ ἀδικεῖν ἴστησι τὸν γνωστικὸν μόνον, ἀλλὰ καὶ ἀμνησίκακον εἶναι διδάσκει, μηδὲ εὔχεσθαι κατὰ τοῦ ἀδικήσαντος ἐπιτρέπων. Ο δε γὰρ καὶ τὸν Κύριον ἄντικρυς < εὔχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐχ- θρῶν ο παραγγείλαντα. Τὸ μὲν οὖν ἐπὶ τῶν ἀδίκων κρίνεσθαι τὸν ἠδικημένον φάσκειν οὐδὲν ἀλλ᾽ ἢ ἀν- ταποδοῦναι βούλεσθαι δοκεῖν, καὶ ἀνταδικῆσαι (50) δεύτερον ἐθέλειν, ὅπερ ὁμοίως ἐστὶν ἀδικῆσαι καὶ αὐτόν· τὸ δὲ < ἐπὶ τῶν ἁγίων κρίνεσθαι » ἐθέλειν τι- νὰς λέγειν ἐμφαίνει τοὺς δι' εὐχῆς τοῖς ἀδικήσασιν ἀνταποδοθῆναι τὴν πλεονεξίαν αιτουμένους· καὶ εἶναι μὲν τῶν προτέρων τοὺς δευτέρους ἀμείνους, οὐδέπω δὲ ἀπειθεῖς (51), ἢν μή, ἀμνησίκακοι τέλεον γενό μενοι, κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν προσεύξων- ται καὶ ὑπὲρ τῶν ἐχυμων. Καλόν οὖν καὶ φρένας και λὰς ἐκ μετανοίας αὐτοὺς τῆς εἰς τὴν πίστιν μεταλα- σεῖν. Εἰ γὰρ καὶ ἐχθροὺς ἡ ἀλήθεια τοὺς παραξη- λοῦντας κεκτῆσθαι δοκεῖ, ἀλλ᾽ οὔτε γε αὕτη διεχ θρεύεται τινι· ὅ τε γὰρ ο Θεός (52) ἐπὶ δικαίους * Ρ. ν, πρός Κορ., μερίδι, Εἰ τὸ ἀδικεῖν πονηρόν, καὶ τὸ ἀνταδικεῖν ὅμοιον... Καὶ μὴν εἰ ὁ ἀδικῶν καὶ χῶς ποιεῖ, ὁ ἀντιποιῶν κακῶς οὐδὲν ἧττον κακῶς ποιεῖ· ἀπαθεῖς Καὶ εἶναι μὲν τῶν προτέρων τοὺς δευτέρους ἀμείνους, οὐδέπω δὲ ἀπαθεῖς ἀπειθεῖς, εὐπειθεῖς, ἢν μὴ ἀμνησίκακοι τέλεον γενό μενοι, κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν προσεύξων ται καὶ ὑπὲρ τῶν ἐχθρῶν. » υἱοὶ τοῦ Πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς, ὅτι τὸν ἥλιον STROMATUM LIB. VII. CAPUT XIV. Gnostici perfecti descriptionem claudit, illustratione adhibita e I Cor. VI, 1, etc., quem locum paraphrastice exponit. B ED. POTTER, ED. PARIS. Atque illius, ut ita dicam, affectuum vacuitatis, quam gnostico tribuimus, per quam fidelis hominis perfectio, « per charitatem in virum procedens per- fectum ad mensuram pervenit ætatis *, > Deo assi- milata, vere facta æqualis angelis, succurrunt multa quidem alia, quæ ex Scriptura adduci pos- sunt, testimonia. Satius autem existimamus hanc laudem propter disputationis nimiam prolixitatem, iis relinquere qui volunt laborare, permittentes ut una etiam elaborent dogmata, per allegationem Scripturarum. Unius autem brevissime meminero, ne locum prætermittam non adnotatum. Dicit enim divinus Apostolus in priore Epistola ad Corinthios : ‹ Audet aliquis vestrum habens negotium cum alio, judicio contendere apud injustos et non apud sanctos? An nescitis quod sancti mundum judicabunt b?, et quæ sequuntur. Cum sit autem locus prolixior, ad- hibitis Apostoli, quæ maxime ad rem faciunt, ver- bis, quam poterit brevissime feri, et quasi in trans- itu ipsum interpretabimur locum, sensumque apo- stolici adducemus dicti, quo describit perfectionem gnostici. Non constituit enim gnosticum, in hoc so- lum quod injuria potius aliciatur, quam afficiat; sed et docet eum etiam oblivisci acceptæ in- juriæ, ne permittens quidem male precari ei qui fecit injuriam. Scit enim Dominum quoque aperte jussisse ‹ orare pro inimicis c. › Dicere enim eum qui est affectus injuria judicio contendere apud in- justos, nihil est aliud quam velle videri vicem red- dere, et velle injuriam referre, quod quidem est C ipsum quoque similiter injuria afficere. Ubi X autem dicit velle se aliquos apud sanctos judicio con- tendere, notat eos qui petunt precibus ut iis qui fecerunt injuriam par pari referatur: et esse qui- dem prioribus secundos meliores, sed nondum plane obedientes, nisi injuriæ perfecte obliviscentes, ex doctrina Domini precentur etiam pro inimicis. Pulchrum est ergo quod bonam mentem ex ea quæ est ad fidem pœnitentia acceperint. Nam etsi veri- tas videatur habere inimicos qui ipsi invident, ipsa a Ephes. IV, 13. b Cor. vi, 1, 2. c Matth. accus., casu. SYLBURG. quæ lectio consistere non potest, nisi sub- intelligamus aut aliud ejusmodi. Ib. que est De referenda injuria : Si simpliciter injuriam inferre improbum est: etiam referre injuriam huic simile est. Et si is, qui injuriam facit, male facit : qui malum malo com- pensat, non minus male facit. › quoque vertit, nondum tamen plane obedientes.▸ SYLBURG. Cotelerius ad Constitut. apost. lib. I, - . › 16. D c. 45, scribendum esse monuit : Corre- ctum velim, inquit, Alexandrinum Clementem multo ante finem Stromatei penultimi p. edit. Paris., quo loci enarrans textum Apostoli, I Cor. vi, 1, etc., de causis et litibus Christianorum, atque inter se comparans eos qui apud sanctos, et eos qui nullatenus judicio contendunt, dicit secundos pri- mis esse meliores, sed tertios perfectionem atti- gisse : (male edunt male emendant ut antecedentia et conse quentia ostendunt), Idem similia scribit in Recognitionum Clementis lib. v, c. 2. (47) Επιτρέψαντες. Congruentius ἐπιτρέψαντας, (48) Προτέρᾳ τῇ πρὸς Κορ. Flor. προτέρᾳ τῆς (49) Ἢ οὐκ οἶδ. Οὐκ οἴδατε 1 Cor. vi, 2. (50) 'Ανταδικῆσαι. Maximus Tyrius dissert. 2, (51) ᾿Απειθεῖς. Rectius εὐπειθεῖς, ut interpres (52) Θεός. Respicit Matth. v, 45 : Όπως γένησθε
PG 9:519οὐ γὰρ τὴν κρίσιν μόνην ἄλλοις ἐπιτρέπειν ἀξιοῖ τὸν σπουδαῖον τῶν ἠδικηκότων αὐτόν, ἀλλὰ καὶ παρ’ ἐκείνων αἰτεῖσθαι τῶν κριτῶν βούλεται τὸν δίκαιον τὴν ἄφεσιν τῶν ἁμαρτιῶν τοῖς εἰς αὐτὸν πεπλημμεληκόσι, καὶ εἰκότως· εἴ γε τὸ ἐκτὸς μόνον καὶ τὸ περὶ σῶμα, κἂν μέχρι θανάτου προβαίνῃ, πλεονεκτοῦσιν οἱ ἀδικεῖν ἐπιχειροῦντες, ὧν οὐδὲν οἰκεῖον τοῦ γνωστικοῦ. πῶς δ’ ἂν καὶ ἀγγέλους τις κρίναι τοὺς ἀποστάτας, αὐτὸς ἀποστάτης ἐκείνης τῆς κατὰ τὸ εὐαγγέλιον ἀμνησικακίας γενόμενος; διὰ τί οὐχὶ μᾶλλον ἀδικεῖσθε; φησί· διὰ τί οὐχὶ μᾶλλον ἀποστερεῖσθε; ἀλλὰ ὑμεῖς ἀδικεῖτε [καὶ ἀποστερεῖτε], εὐχόμενοι κατὰ τούτων δηλονότι τῶν κατ’ ἄγνοιαν πλημμελούντων, καὶ ἀποστερεῖτε τῆς τοῦ θεοῦ φιλανθρωπίας τε καὶ ἀγαθότητος τὸ ὅσον ἐφ’ ὑμῖν τοὺς καθ’ ὧν εὔχεσθε, καὶ τοῦτο ἀδελφούς, οὐ τοὺς κατὰ πίστιν μόνον, ἀλλὰ καὶ τοὺς προσηλύτους λέγων. εἰ γὰρ καὶ ὁ νῦν διεχθρεύων ὕστερον πιστεύσει, οὐκ ἴσμεν οὐδέπω ἡμεῖς. ἐξ ὧν συνάγεται σαφῶς εἰ καὶ μὴ πάντας εἶναι, ἡμῖν γε αὐτοὺς δοκεῖν [δεῖν] εἶναι ἀδελφούς.
ριόν γε αὐτὸν ἐπὶ δικαίους ἔπεμψε καὶ ἀδίκους· ὅ τε ἐξομοιοῦσθαι βιαζόμενος Θεῷ, διὰ τῆς πολλῆς ἀμνησικακίας ἀφεὶς ἑβδομηκοντάκις ἑπτὰ, οἷον κατά πάντα τὸν βίον καὶ καθ᾽ ὅλην τὴν κοσμικὴν περιή - λυσιν, ἑβδομάσιν ἀριθμουμέναις (53) σημαινομένην, παντί τῳ χρηστεύεται, εἰ καί τις τὸν πάντα τοῦτον ἐν σαρκὶ βιοὺς χρόνον ἀδικεῖ τὸν γνωστικόν. Οὐ γὰρ τὴν κτῆσιν μόνην ἄλλοις ἐπιτρέπειν ἀξιοῖ τὸν σπου δαῖον τῶν ἠδικηκότων αὐτὸν, ἀλλὰ καὶ παρ' ἐκείνων αἰτεῖσθαι τῶν κριτῶν βούλεται τὸν δίκαιον τὴν ἄφε σιν τῶν ἁμαρτιῶν τοῖς εἰς αὐτὸν πεπλημμεληκόσι · καὶ εἰκότως· εἶχε τὸ ἐκτὸς μόνον καὶ τὸ περὶ σῶμα, κἂν μέχρι θανάτου προβαίνῃ, πλεονεκτοῦσιν οἱ ἀ:- κεῖν ἐπιχειροῦντες· ὧν οὐδὲν οἰκεῖον τοῦ γνωστικού. καὶ ἀδίκους τὸν αὐτοῦ ἐπιλάμπει ἥλιον, » καὶ τὸν Κύ Β Πῶς δ' ἂν καὶ ἀγγέλους (54) τις κρίνῃ τοὺς ἀποστά αὐτοῦ ἀνατέλλει ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς, καὶ βρέ χει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους. Κύριε, ποσάκις ἁμαρτήσει εἰς ἐμὲ ὁ ἀδελφός μου, καὶ ἀφήσω αὐτῷ; Ἕως ἑπτάκις; Οὐ λέγω σοι ἕως ἑπτάκις, ἀλλ᾽ ἕως εβδομηκοντάκις ἑπτά. τας, αὐτὸς ἀποστάτης ἐκείνης τῆς κατὰ τὸ Εὐαγγέ λιον ἀμνησικακίας γενόμενος; « Διὰ τί οὐχὶ μᾶλλον ἀδικεῖσθε; » φησί· « διὰ τί οὐχὶ μᾶλλον ἀποστερεῖσθε ; ᾿Αλλὰ ὑμεῖς ἀδικεῖτε καὶ ἀποστερεῖτε, ἡ εὐχόμενες κατὰ τούτων δηλονότι τῶν κατ' ἄγνοιαν πλημμελούν των, καὶ ἀποστερεῖσθε (55) τῆς τοῦ Θεοῦ φιλανθρω πίας τε καὶ ἀγαθότητος, τὸ ὅσον ἐφ' ὑμῖν, τοὺς καθ' ὧν εὔχεσθε, « καὶ τοὺς ἀδελφούς (56) , οὐ τοὺς κατὰ πίστιν μόνον, ἀλλὰ καὶ τοὺς προσηλύτους λέγων. Εἰ γὰρ καὶ ὁ νῦν διεχθρεύων ὕστερον πιστεύσει, οὐκ ἴσμεν οὐδέπω ἡμεῖς. Ἐξ ὧν συνάγεται σαφῶς, εἰ καὶ μὴ πάντας εἶναι, ἡμῖν γε αὐτοῖς δοκεῖν εἶναι ἀδελ φούς. Ηδη δὲ καὶ πάντας ἀνθρώπους, ἑνὸς ὄντας ἔρ- γον Θεοῦ καὶ μίαν εἰκόνα, ἐπὶ μίαν οὐσίαν περιξε. βλημένους, κἂν τεθολωμένοι τύχωσιν ἄλλοι άλλων μᾶλλον, μόνος ὁ ἐπιστήμων γνωρίζει καὶ διὰ τῶν κτισμάτων τὴν ἐνέργειαν, δι' ἧς αὖθις τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ προσκυνεῖ. «Η οὐκ οἴδατε, ὅτι ἄδικοι βασι λείαν Θεοῦ οὐ κληρονομήσουσιν ; » Αδικεῖ οὖν ὁ ἐν τιδικῶν, εἶτ᾽ οὖν ἔργῳ, εἴτε καὶ λόγῳ, εἴτε καὶ τῇ τοῦ βούλεσθαι ἐννοίᾳ, ἣν μετὰ τὴν τοῦ νόμου παιδα γωγίαν τὸ Εὐαγγέλιον περιγράφει. « Καὶ ταῦτά τις νες ἦτε ; » Τοιοῦτοι δῆλον, ὁποῖοι ἔτι τυγχάνουσιν οἷς αὐτοὶ οὐ συγγινώσκετε. « ᾿Αλλὰ ἀπελούσασθε· › οὐχ ἁπλῶς ὡς οἱ λοιποί, ἀλλὰ μετὰ γνώσεως τὰ πάθη τὰ ψυχικὰ ἀπεῤῥίψασθε, εἰς τὸ ἐξομοιοῦσθαι, ὅση δύνα- μις, τῇ ἀγαθότητι τῆς τοῦ Θεοῦ προνοίας διά τε τῆς ἀνεξικακίας διά τε τῆς ἀμνησικακίας· ι ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους » τὸ εὐμενὲς τοῦ λόγου καὶ τῶν ἔργων, καθάπερ ὁ ἥλιος, ἐπιλάμποντες. Εἶτ' οὖν μεγαλονοία τοῦτο περιποιήσεται ὁ γνωστικός, εἴτε μιμήσει τοῦ κρείττονος. Τρίτη δ' αἰτία τὸ, ο ῎Αφες, καὶ ἀφε- θήσεταί σοι· ο βιαζομένης ὥσπερ τῆς ἐντολῆς εἰς σωτηρίαν δι' ὑπερβολὴν ἀγαθότητος. « Αλλ' ἡγιάσθη δατε ὅτι ἀγγέλους κρινοῦμεν ; ἀδελφούς, καὶ ταῦτα ἀδελφούς, « CLEMENTIS ALEXANDRINI tamen nulli est inimica : nam et • Deus facit solem A suum oriri super justos et injustos ª. › Quinetiam ipsum Dominum misit ad justos et injustos, et qui contendit Deo assimilari, per maximam injuriæ ac- ceptæ oblivionem, remittens septuagesies septies», utpote per totam vitam et universam in mundo oberrationem, quæ hebdomadum numeratione signi- ficatur, est benignus et clemens in quemlibet, etiamsi quis per universum suæ vitæ tempus, inju- ria afficit gnosticum. Non enim solam possessionem vult virum bonum aliis eorum permittere qui ipsum affecere injuria, sed etiam vult justum ab illis judi- cibus petere remissionem peccatorum, iis qui in ipsum peccaverunt. Et merito, siquidem in eo so- lum quod est externum, et in eo quod pertinet ad corpus, quamvis usque ad mortem procedatur, de- trimento afficiunt ii qui conantur facere injuriam : ex quibus nihil est quod sit gnostici proprium. Quomodo autem angelos qui defecerunt judicabit quispiam, qui ipse defecerit ab illa lenitate, et ac- ceptæ injuriæ oblivione, quam præscribit Evange lium? « Cur non ergo potius, inquit, c injuria ali cimini? Cur non potius fraudanrini? Sed vos inju- riam facilis et fraudatis, eis scilicet qui per igno- rantiam peccant, precantes male: et fraudatis Dei clementia et bonitate, quantum est in vobis, eos quibus male precamini, c et etiam fratres; eo nom mine non eos solos qui sunt in fide, sed etiam fu- turos proselytas designans. An enim is qui nunc est inimicus sit postea crediturus, nos nondum scimus. Ex quibus aperte colligitur, etsi non sint omnes, at nobis tamen ipsi debere videri fratres. Jam vero omnes quoque homines, quod sint unius Dei opus et unam imaginem in una natura induti, ☑etiamsi sint alii aliis magis obscurati, solus agno- scit is qui est scientia præditus, qui etiam per crea- turas agnoscit operationem, per quam rursus Dei adorat voluntatem.‹ An nescitis{quod injusti regnum Dei non possidebuntd?, injuriam ergo facit qui refert injuriam, seu facto, seu verbo, sive ipsa vo- luntatis cogitatione, quam post legis pædagogiam circumscribit Evangelium. Et hæc quidem era- tis tales scilicet quales adhuc sunt quibus ipsi non ignoscitis. • Sed abluti estis * : » non absolute ut reliqui, sed per cognitionem abjecistis animales affectiones, ut pro viribus assimilaremini bonitati divinæ providentiæ tum per tolerantiam, tum per accepta injuriæ oblivionem. Super justos et in- Justos, > sermonis et operum benignitatem, sicut sol, illucentes. Iloc igitur assequatur gnosticus sive ‹ P. ED. POTTER, 751-752 ED. PARIS. b. e Ib. 11. f Matth. v, 45. Deinde Matth. xvj, 21, 92, ubi rogante Petro : respondet Jesus : tem p. edit. Paris. LoWTH. C a Matth. v, 45. b Matth. XVIII, 22. I Cor. vi, 7, 8. D ut supra. vel et hoc etiam fratres, ex loco Apostoli jam dicto; ejus enim verba recitat Clemens. (33) Εβδομάσιν ἀριθμ. Vide superiorem par- (54) Αγγέλους. Respicit 1 Cor. vi, 3 : Οὐκ ο (55) Αποστερεῖσθε. Malim ἀποστερεῖτε activum, (56) Καὶ τοὺς ἀδελφούς. Malim καὶ ταῦτα τοὺς
ἤδη δὲ καὶ πάντας ἀνθρώπους ἑνὸς ὄντας ἔργον θεοῦ καὶ μίαν εἰκόνα ἐπὶ μίαν οὐσίαν περιβεβλημένους, κἂν τεθολωμένοι τύχωσιν ἄλλοι ἄλλων μᾶλλον, μόνος ὁ ἐπιστήμων γνωρίζει, καὶ διὰ τῶν κτισμάτων τὴν ἐνέργειαν, δι’ ἧς αὖθις τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ, προσκυνεῖ. Ἢ οὐκ οἴδατε ὅτι ἄδικοι βασιλείαν θεοῦ οὐ κληρονομήσουσιν; ἀδικεῖ οὖν ὁ ἀνταδικῶν εἴτ’ οὖν ἔργῳ εἴτε καὶ λόγῳ εἴτε καὶ τῇ τοῦ βούλεσθαι ἐννοίᾳ, ἣν μετὰ τὴν τοῦ νόμου παιδαγωγίαν τὸ εὐαγγέλιον περιγράφει. καὶ ταῦτά τινες ἦτε, τοιοῦτοι δηλονότι οἷοι ἔτι τυγχάνουσιν οἷς αὐτοὶ οὐ συγγινώσκετε. ἀλλὰ ἀπελούσασθε, οὐχ ἁπλῶς ὡς οἱ λοιποί, ἀλλὰ μετὰ γνώσεως τὰ πάθη τὰ ψυχικὰ ἀπερρύψασθε, εἰς τὸ ἐξομοιοῦσθαι ὅση δύναμις τῇ ἀγαθότητι τῆς τοῦ θεοῦ προνοίας διά τε τῆς ἀνεξικακίας διά τε τῆς ἀμνησικακίας, ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους τὸ εὐμενὲς τοῦ λόγου καὶ τῶν ἔργων καθάπερ ὁ ἥλιος ἐπιλάμποντες· εἴτ’ οὖν μεγαλονοίᾳ τοῦτο περιποιήσεται ὁ γνωστικὸς εἴτε μιμήσει τοῦ κρείττονος· τρίτη δ’ αἰτία τὸ ἄφες καὶ ἀφεθήσεταί σοι, βιαζομένης ὥσπερ τῆς ἐντολῆς εἰς σωτηρίαν δι’ ὑπερβολὴν ἀγαθότητος.
ριόν γε αὐτὸν ἐπὶ δικαίους ἔπεμψε καὶ ἀδίκους· ὅ τε ἐξομοιοῦσθαι βιαζόμενος Θεῷ, διὰ τῆς πολλῆς ἀμνησικακίας ἀφεὶς ἑβδομηκοντάκις ἑπτὰ, οἷον κατά πάντα τὸν βίον καὶ καθ᾽ ὅλην τὴν κοσμικὴν περιή - λυσιν, ἑβδομάσιν ἀριθμουμέναις (53) σημαινομένην, παντί τῳ χρηστεύεται, εἰ καί τις τὸν πάντα τοῦτον ἐν σαρκὶ βιοὺς χρόνον ἀδικεῖ τὸν γνωστικόν. Οὐ γὰρ τὴν κτῆσιν μόνην ἄλλοις ἐπιτρέπειν ἀξιοῖ τὸν σπου δαῖον τῶν ἠδικηκότων αὐτὸν, ἀλλὰ καὶ παρ' ἐκείνων αἰτεῖσθαι τῶν κριτῶν βούλεται τὸν δίκαιον τὴν ἄφε σιν τῶν ἁμαρτιῶν τοῖς εἰς αὐτὸν πεπλημμεληκόσι · καὶ εἰκότως· εἶχε τὸ ἐκτὸς μόνον καὶ τὸ περὶ σῶμα, κἂν μέχρι θανάτου προβαίνῃ, πλεονεκτοῦσιν οἱ ἀ:- κεῖν ἐπιχειροῦντες· ὧν οὐδὲν οἰκεῖον τοῦ γνωστικού. καὶ ἀδίκους τὸν αὐτοῦ ἐπιλάμπει ἥλιον, » καὶ τὸν Κύ Β Πῶς δ' ἂν καὶ ἀγγέλους (54) τις κρίνῃ τοὺς ἀποστά αὐτοῦ ἀνατέλλει ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς, καὶ βρέ χει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους. Κύριε, ποσάκις ἁμαρτήσει εἰς ἐμὲ ὁ ἀδελφός μου, καὶ ἀφήσω αὐτῷ; Ἕως ἑπτάκις; Οὐ λέγω σοι ἕως ἑπτάκις, ἀλλ᾽ ἕως εβδομηκοντάκις ἑπτά. τας, αὐτὸς ἀποστάτης ἐκείνης τῆς κατὰ τὸ Εὐαγγέ λιον ἀμνησικακίας γενόμενος; « Διὰ τί οὐχὶ μᾶλλον ἀδικεῖσθε; » φησί· « διὰ τί οὐχὶ μᾶλλον ἀποστερεῖσθε ; ᾿Αλλὰ ὑμεῖς ἀδικεῖτε καὶ ἀποστερεῖτε, ἡ εὐχόμενες κατὰ τούτων δηλονότι τῶν κατ' ἄγνοιαν πλημμελούν των, καὶ ἀποστερεῖσθε (55) τῆς τοῦ Θεοῦ φιλανθρω πίας τε καὶ ἀγαθότητος, τὸ ὅσον ἐφ' ὑμῖν, τοὺς καθ' ὧν εὔχεσθε, « καὶ τοὺς ἀδελφούς (56) , οὐ τοὺς κατὰ πίστιν μόνον, ἀλλὰ καὶ τοὺς προσηλύτους λέγων. Εἰ γὰρ καὶ ὁ νῦν διεχθρεύων ὕστερον πιστεύσει, οὐκ ἴσμεν οὐδέπω ἡμεῖς. Ἐξ ὧν συνάγεται σαφῶς, εἰ καὶ μὴ πάντας εἶναι, ἡμῖν γε αὐτοῖς δοκεῖν εἶναι ἀδελ φούς. Ηδη δὲ καὶ πάντας ἀνθρώπους, ἑνὸς ὄντας ἔρ- γον Θεοῦ καὶ μίαν εἰκόνα, ἐπὶ μίαν οὐσίαν περιξε. βλημένους, κἂν τεθολωμένοι τύχωσιν ἄλλοι άλλων μᾶλλον, μόνος ὁ ἐπιστήμων γνωρίζει καὶ διὰ τῶν κτισμάτων τὴν ἐνέργειαν, δι' ἧς αὖθις τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ προσκυνεῖ. «Η οὐκ οἴδατε, ὅτι ἄδικοι βασι λείαν Θεοῦ οὐ κληρονομήσουσιν ; » Αδικεῖ οὖν ὁ ἐν τιδικῶν, εἶτ᾽ οὖν ἔργῳ, εἴτε καὶ λόγῳ, εἴτε καὶ τῇ τοῦ βούλεσθαι ἐννοίᾳ, ἣν μετὰ τὴν τοῦ νόμου παιδα γωγίαν τὸ Εὐαγγέλιον περιγράφει. « Καὶ ταῦτά τις νες ἦτε ; » Τοιοῦτοι δῆλον, ὁποῖοι ἔτι τυγχάνουσιν οἷς αὐτοὶ οὐ συγγινώσκετε. « ᾿Αλλὰ ἀπελούσασθε· › οὐχ ἁπλῶς ὡς οἱ λοιποί, ἀλλὰ μετὰ γνώσεως τὰ πάθη τὰ ψυχικὰ ἀπεῤῥίψασθε, εἰς τὸ ἐξομοιοῦσθαι, ὅση δύνα- μις, τῇ ἀγαθότητι τῆς τοῦ Θεοῦ προνοίας διά τε τῆς ἀνεξικακίας διά τε τῆς ἀμνησικακίας· ι ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους » τὸ εὐμενὲς τοῦ λόγου καὶ τῶν ἔργων, καθάπερ ὁ ἥλιος, ἐπιλάμποντες. Εἶτ' οὖν μεγαλονοία τοῦτο περιποιήσεται ὁ γνωστικός, εἴτε μιμήσει τοῦ κρείττονος. Τρίτη δ' αἰτία τὸ, ο ῎Αφες, καὶ ἀφε- θήσεταί σοι· ο βιαζομένης ὥσπερ τῆς ἐντολῆς εἰς σωτηρίαν δι' ὑπερβολὴν ἀγαθότητος. « Αλλ' ἡγιάσθη δατε ὅτι ἀγγέλους κρινοῦμεν ; ἀδελφούς, καὶ ταῦτα ἀδελφούς, « CLEMENTIS ALEXANDRINI tamen nulli est inimica : nam et • Deus facit solem A suum oriri super justos et injustos ª. › Quinetiam ipsum Dominum misit ad justos et injustos, et qui contendit Deo assimilari, per maximam injuriæ ac- ceptæ oblivionem, remittens septuagesies septies», utpote per totam vitam et universam in mundo oberrationem, quæ hebdomadum numeratione signi- ficatur, est benignus et clemens in quemlibet, etiamsi quis per universum suæ vitæ tempus, inju- ria afficit gnosticum. Non enim solam possessionem vult virum bonum aliis eorum permittere qui ipsum affecere injuria, sed etiam vult justum ab illis judi- cibus petere remissionem peccatorum, iis qui in ipsum peccaverunt. Et merito, siquidem in eo so- lum quod est externum, et in eo quod pertinet ad corpus, quamvis usque ad mortem procedatur, de- trimento afficiunt ii qui conantur facere injuriam : ex quibus nihil est quod sit gnostici proprium. Quomodo autem angelos qui defecerunt judicabit quispiam, qui ipse defecerit ab illa lenitate, et ac- ceptæ injuriæ oblivione, quam præscribit Evange lium? « Cur non ergo potius, inquit, c injuria ali cimini? Cur non potius fraudanrini? Sed vos inju- riam facilis et fraudatis, eis scilicet qui per igno- rantiam peccant, precantes male: et fraudatis Dei clementia et bonitate, quantum est in vobis, eos quibus male precamini, c et etiam fratres; eo nom mine non eos solos qui sunt in fide, sed etiam fu- turos proselytas designans. An enim is qui nunc est inimicus sit postea crediturus, nos nondum scimus. Ex quibus aperte colligitur, etsi non sint omnes, at nobis tamen ipsi debere videri fratres. Jam vero omnes quoque homines, quod sint unius Dei opus et unam imaginem in una natura induti, ☑etiamsi sint alii aliis magis obscurati, solus agno- scit is qui est scientia præditus, qui etiam per crea- turas agnoscit operationem, per quam rursus Dei adorat voluntatem.‹ An nescitis{quod injusti regnum Dei non possidebuntd?, injuriam ergo facit qui refert injuriam, seu facto, seu verbo, sive ipsa vo- luntatis cogitatione, quam post legis pædagogiam circumscribit Evangelium. Et hæc quidem era- tis tales scilicet quales adhuc sunt quibus ipsi non ignoscitis. • Sed abluti estis * : » non absolute ut reliqui, sed per cognitionem abjecistis animales affectiones, ut pro viribus assimilaremini bonitati divinæ providentiæ tum per tolerantiam, tum per accepta injuriæ oblivionem. Super justos et in- Justos, > sermonis et operum benignitatem, sicut sol, illucentes. Iloc igitur assequatur gnosticus sive ‹ P. ED. POTTER, 751-752 ED. PARIS. b. e Ib. 11. f Matth. v, 45. Deinde Matth. xvj, 21, 92, ubi rogante Petro : respondet Jesus : tem p. edit. Paris. LoWTH. C a Matth. v, 45. b Matth. XVIII, 22. I Cor. vi, 7, 8. D ut supra. vel et hoc etiam fratres, ex loco Apostoli jam dicto; ejus enim verba recitat Clemens. (33) Εβδομάσιν ἀριθμ. Vide superiorem par- (54) Αγγέλους. Respicit 1 Cor. vi, 3 : Οὐκ ο (55) Αποστερεῖσθε. Malim ἀποστερεῖτε activum, (56) Καὶ τοὺς ἀδελφούς. Malim καὶ ταῦτα τοὺς
PG 9:521ἀλλ’ ἡγιάσθητε· τῷ γὰρ εἰς τοῦτο ἥκοντι ἕξεως ἁγίῳ εἶναι συμβαίνει, μηδενὶ τῶν παθῶν κατὰ μηδένα τρόπον περιπίπτοντι. ἀλλ’ οἷον ἀσάρκῳ ἤδη καὶ ἄνω τῆσδε τῆς γῆς [ἁγίῳ] γεγονότι. διόπερ ἐδικαιώθητε φησὶ τῷ ὀνόματι τοῦ κυρίου· ἐποιήθητε ὡς εἰπεῖν ὑπ’ αὐτοῦ δίκαιοι [εἶναι] ὡς αὐτός, καὶ τῷ πνεύματι τῷ ἁγίῳ ὡς ἔνι μάλιστα κατὰ δύναμιν ἀνεκράθητε. μὴ γὰρ οὐ πάντα μοι ἔξεστιν, ἀλλ’ οὐκ ἐξουσιασθήσομαι, φησί, παρὰ τὸ εὐαγγέλιόν τι ποιῆσαι ἢ νοῆσαι ἢ λαλῆσαι; τὰ δὲ βρώματα τῇ κοιλίᾳ καὶ ἡ κοιλία τοῖς βρώμασιν, ἃ ὁ θεὸς καταργήσει, τουτέστιν τοὺς οὕτω λογιζομένους καὶ βιοῦντας ὡς διὰ τὸ ἐσθίειν γενομένους, μὴ οὐχὶ δὲ ἐσθίοντας ἵνα ζῶσι μὲν κατὰ τὸ ἀκόλουθον, κατὰ δὲ τὸ προηγούμενον τῇ γνώσει προσανέχοντας. καὶ μή τι οἷον σάρκας εἶναι τοῦ ἁγίου σώματος τούτους φησί; σῶμα δὲ ἀλληγορεῖται ἡ ἐκκλησία κυρίου, ὁ πνευματικὸς καὶ ἅγιος χορός, ἐξ ὧν οἱ τὸ ὄνομα ἐπικεκλημένοι μόνον, βιοῦντες δὲ οὐ κατὰ λόγον, σάρκες εἰσί.
τεῖν τῷ γὰρ εἰς τοῦτο ἥκοντι ἔξεως, ἁγίῳ εἶναι συμβαίνει, μηδενὶ τῶν παθῶν κατὰ μηδένα τρόπον περιπίπτοντι, ἀλλ᾽ οἷον ἀσάρκῳ ἤδη, καὶ ἄνευ τῆσδε τῆς γῆς (57) ἁγίῳ γεγονότι. Διόπερ ο Εδικαιώθητε, φησί, « τῷ (58) ὀνόματι τοῦ Κυρίου· › ἐποιήθητε, ὡς εἰπεῖν, ὑπ' αὐτοῦ δίκαιοι εἶναι ὡς αὐτὸς, καὶ τῷ Πνεύματι τῷ ἁγίῳ ὡς ἔνι μάλιστα κατά δύναμιν ἀνεκράθητε. Μὴ γὰρ οὐ (59) < πάντα μοι ἔξεστιν ; Αλλ' οὐκ ἐξουσιασθήσομαι, ο φησί, παρὰ τὸ Εὐαγ- γέλιόν τι ποιῆσαι, ἢ νοῆσαι, ἢ λαλῆσαι. « Τὰ δὲ βρώ ματα τῇ κοιλίᾳ, καὶ ἡ κοιλία τοῖς βρώμασιν, ἃ ὁ Θεός καταργήσει (60), » τουτέστι τοὺς οὕτω λογιζο μένους καὶ βιοῦντας, ὡς διὰ τὸ ἐσθίειν (61) γενομέ νους, μὴ οὐχὶ δὲ ἐσθίοντας ἵνα ζῶσι μὲν κατὰ ἀκό λουθον, κατὰ δὲ προηγούμενον τῇ γνώσει προσανέ- χοντας. Καὶ μήτι οἷον σάρκας εἶναι τοῦ ἁγίου σώμα- Β τος τούτους φησί; Σῶμα δὲ ἀλληγορεῖται ἡ Ἐκκλησία Κυρίου, ὁ πνευματικὸς καὶ ἅγιος χορός· ἐξ ὧν οἱ τὸ ὄνομα ἐπικεκλημένοι μόνον, βιοῦντες δὲ οὐ κατὰ λό τον, σάρκες εἰσί. « Τὸ δὲ σῶμα (62) τοῦτο : πνευμα τικόν, τουτέστιν ἡ ἁγία Εκκλησία, οὐ τῇ πορνεία, οὐδὲ τῇ ἀπὸ τοῦ Εὐαγγελίου ἀποστάσει, & πρὸς τὸν ἐθνικὸν βίον, κατ' οὐδένα τρόπον οὐδ' ὅπως τις οὖν (65) οικειωτέον. Πορνεύει γὰρ εἰς τὴν Ἐκκλησίαν καὶ τὸ αὐτοῦ σῶμα ὁ ἐθνικῶς ἐν Ἐκκλησία πολιτευόμενος, εἶτ᾽ οὖν ἐν ἔργῳ, εἴτε καὶ ἐν λόγῳ, εἴτε καὶ ἐν αὐτῇ τῇ ἐννοίᾳ. Ὁ ταύτῃ ο κολλώμενος (64) τῇ πόρνη, τῇ παρὰ τὴν Διαθήκην ἐνεργείᾳ, ἄλλο ο σῶμα ο για νεται, οὐχ ἅγιον ι εἰς σάρκα μίαν, » καὶ βίον ἐθνι κὸν, καὶ ἄλλην ἐλπίδα (65)·ε ὁ δὲ κολλώμενος τῷ Κυρίῳ, ἐν πνεύματι, πνευματικὸν σῶμα τὸ διάφο ρον τῆς συνόδου γένος· υἱὸς οὗτος ἅπας, ἄνθρωπος ἅγιος, ἀπαθὴς, γνωστικός, τέλειος, μορφούμενος τῇ τοῦ Κυρίου διδασκαλίᾳ, ἵνα δὲ, καὶ ἔργῳ, καὶ λόγῳ, καὶ αὐτῷ τῷ πνεύματι, προσεχές γενόμενος τῷ Κυ ρίῳ, τὴν μονὴν ἐκείνην τὴν ὀφειλομένην τῷ οὕτως ἀπηνδρωμένῳ ἀπολάξῃ. Απόχρη τὸ δεῖγμα τοῖς ὦτα ἔχουσιν. Οὐ γὰρ ἐκκυκλεῖν χρὴ τὸ μυστήριον, ἐμφαί- νειν δὲ ὅσον εἰς ἀνάμνησιν τοῖς μετεσχηκόσι τῆς γνώσεως, οἳ καὶ συνήσουσιν ὅπως εἴρηται πρὸς τοῦ Κυρίου, « Γίνεσθε (66) ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν τέλειοι, τελείως ὁ ἀφιέντες τὰς ἁμαρτίας, καὶ ἀμνησικακοῦν τες, καὶ ἐν τῇ ἕξει τῆς ἀπαθείας καταβιοῦντες. ὡς γὰρ τέλειόν φαμεν ἰατρὸν, καὶ τέλειον φιλόσο- φον, οὕτως, οἶμαι, καὶ τέλειον γνωστικόν. Ἀλλ᾿ οὐδὲν τούτων, καίτοι μέγιστον ὂν, εἰς ὁμοιότητα Θεοῦ παι Ρ. 886, ἄνω τῆσδε τῆς γῆς, « ο την καὶ ταῦτα καταργήσει. τῇ πορνείᾳ, ἀλλὰ τῷ Κυρίῳ. ΙΧ. Η οὐκ οἴδατε, ὅτι ὁ κολλώμενος τῇ πόρνῃ ἐν σῶμά ἐστιν ; Εσονται γὰρ, φησίν, οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. Ὁ δὲ κολλώμενος τῷ Κυρίῳ ἐν πνεῦμά ἐστι. τὸν καὶ ἄλλην ἐλπίδα. Ο ταύτῃ κολλώμε νας τῇ πόρνῃ τῇ παρὰ τὴν διαθήκην ἐνεργεία, άλλο σῶμα γίνεται, οὐχ ἅγιον εἰς σάρκα μίαν, καὶ βίου ἔχει ἐθνικὸν καὶ ἄλλην ἐλπίδα. τέλειοι, ὥσπερ ὁ Πατὴρ ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς τέλειος ἐστι. STROMATUM LIB. VII. A animi magnitudine, sive imitatione ejus quod est melius. Tertia est autem causa : • Remitte, et re- D mittetur tibi, veluti cogente mandato ad salutem per insignem bonitatem. ‹ Sed sanctificati estis a ;ɔ ei enim qui ad hunc venit habitum, sanctum esse contingit, ita ut in nullam animi cadat perturbatio- nem, sed perinde sit ac si carne careat, et sine hac terra sanctus evaserit. Quamobrem justificati estis, inquit, c nomine Domini b;, facti estis, ut ita dicam, ab ipso justi sicut ipse : et Spiritui sanco, quoad fieri potuit, commisti et contemperati estis. An non enim ‹ omnia mihi licent? Sed non in po- testatem redigare, inquit, ut aliquid faciam vel cogitem, vel loquar præter Evangelium. • Escæ autem c ventri, et venter escis, quas Deus destruet d, » hoc est eus qui sic cogitant et vivunt, tanquam nati sint ut comedant, non autem comedunt ut vivant quidem per consequentiam, cognitioni autem atten- dant principaliter. Et nunquid eos esse dicit veluti carnes sancti corporis? Corpus autem allegorice dicitur Domini Ecclesia, spiritalis et sanctus cho- rus, ex quibus ii qui solo vocantur nomine, non autem vivunt ex ratione, sunt carnes. <Hoc autem corpus spiritale, hoc est sancta Ecclesia, neque cum ‹ fornicatione, » neque ab Evangelio defectione, quæ decent vitam gentilem, ullo modo oportet inire consuetudinem. Fornicatur enim in Ecclesiam, suumque corpus, is qui gentiliter vivit in Ecclesia sive facto, sive verbo, sive eliam ipsa cogitatione. Qui huic e adbaret meretrici, hoc est opera- tioni præter Testamentum, fit aliud e corpus, non illud sanctum in carnem unam, et ✪ vitam [hahet] gentilem, et spem aliam : c qui autem adbe- ret Domino s in « spiritu e, corpus spiritale per di- versum genus congressionis. Filius hic totus, homo sanctus, impatibilis, gnosticus, perfectus, formatus doctrina Domini, ut cum facto et verbo et ipso spi- ritu Domino adbæserit, recipiat illam man- sionem quæ debetur ei qui sic vir evasit. Sufficit hoc specimen eis qui habent aures. Non est enim evolvendumn mysterium, sed tantum est indican- dum, quantum sufficit ad revocandum in memo- riam iis qui sunt participes cognitionis, qui etiam intelligent quemadmodum dictum sit a Domino : • Estate ut Pater vester perfecti, perfecter, pec- cata remittentes, et acceptæ injuriæ obliviscentes, • » » * ED. POTTER, ED. PARIS. • Cor. vi, 11. b Ibid. c Ibid. d Ibid. • Ibid., 16, supra hanc terram, id est in cœlo. lus. initium lib. 1, p. 162, n. 3. PATROL. GR. docunque. » SYLBURG. 16, : Scribe : ΗEINSICS. 17. f Matth. v, 48. (57) "Ανευ τῆσδε τῆς γῆς. Possit ctiam scribi (58) Τῷ. Ἐν τῷ apud D. Paulum. (59) Μὴ γὰρ οὐ. Has voces non agnoscit D. Pau- (60) "Α ὁ Θεὸς κατ. D. Paulus, ὁ δὲ Θεὸς καὶ ταύ (61) Διὰ τὸ ἐσθίειν. Conf. supra Padagog. sub (62) Τὸ δὲ σῶμα. 1 Cor. vi, 13 : Τὸ δὲ σῶμα οὐ (63) Ὅπως τις οὖν. Malim ὁπωστιοῦν, « quemo- (64) Ὁ ταύτῃ κολλώμενος. Respicit 1 Cor. vi. (65) Οὐχ ἅγιον εἰς σάρκα μίαν, καὶ βίον εθνι (66) Γίνεσθε Maith. v, 48 : Εσεσθε οὖν ὑμεῖς
τὸ δὲ σῶμα τοῦτο [τὸ] πνευματικόν, τουτέστιν ἡ ἁγία ἐκκλησία, οὐ τῇ πορνείᾳ οὐδὲ τῇ ἀπὸ τοῦ εὐαγγελίου ἀποστασίᾳ πρὸς τὸν ἐθνικὸν βίον κατ’ οὐδένα τρόπον οὐδ’ ὁπωστιοῦν οἰκειωτέον. πορνεύει γὰρ εἰς τὴν ἐκκλησίαν καὶ τὸ αὑτοῦ σῶμα ὁ ἐθνικῶς ἐν ἐκκλησίᾳ πολιτευόμενος, εἴτ’ οὖν ἐν ἔργῳ, εἴτε καὶ ἐν λόγῳ, εἴτε καὶ ἐν αὐτῇ τῇ ἐννοίᾳ. ὁ ταύτῃ κολλώμενος τῇ πόρνῃ, τῇ παρὰ τὴν διαθήκην ἐνεργείᾳ, ἄλλο σῶμα γίνεται οὐχ ἅγιον, εἰς σάρκα μίαν καὶ βίον ἐθνικὸν καὶ ἄλλην ἐλπίδα· ὁ δὲ κολλώμενος τῷ κυρίῳ ἓν πνεῦμά [ἐς]τι, πνευματικὸν σῶμα, τὸ διάφορον τῆς συνόδου γένος. υἱὸς οὗτος ἅπας, ἄνθρωπος ἅγιος, ἀπαθής, γνωστικός, τέλειος, μορφούμενος τῇ τοῦ κυρίου διδασκαλίᾳ, ἵνα δὴ καὶ ἔργῳ καὶ λόγῳ καὶ αὐτῷ τῷ πνεύματι προσεχὴς γενόμενος τῷ κυρίῳ τὴν μονὴν ἐκείνην τὴν ὀφειλομένην τῷ οὕτως ἀπηνδρωμένῳ ἀπολάβῃ. ἀπόχρη τὸ δεῖγμα τοῖς ὦτα ἔχουσιν. οὐ γὰρ ἐκκυκλεῖν χρὴ τὸ μυστήριον, ἐμφαίνειν δὲ ὅσον εἰς ἀνάμνησιν τοῖς μετεσχηκόσι τῆς γνώσεως, οἳ καὶ συνήσουσιν ὅπως εἴρηται πρὸς τοῦ κυρίου·
τεῖν τῷ γὰρ εἰς τοῦτο ἥκοντι ἔξεως, ἁγίῳ εἶναι συμβαίνει, μηδενὶ τῶν παθῶν κατὰ μηδένα τρόπον περιπίπτοντι, ἀλλ᾽ οἷον ἀσάρκῳ ἤδη, καὶ ἄνευ τῆσδε τῆς γῆς (57) ἁγίῳ γεγονότι. Διόπερ ο Εδικαιώθητε, φησί, « τῷ (58) ὀνόματι τοῦ Κυρίου· › ἐποιήθητε, ὡς εἰπεῖν, ὑπ' αὐτοῦ δίκαιοι εἶναι ὡς αὐτὸς, καὶ τῷ Πνεύματι τῷ ἁγίῳ ὡς ἔνι μάλιστα κατά δύναμιν ἀνεκράθητε. Μὴ γὰρ οὐ (59) < πάντα μοι ἔξεστιν ; Αλλ' οὐκ ἐξουσιασθήσομαι, ο φησί, παρὰ τὸ Εὐαγ- γέλιόν τι ποιῆσαι, ἢ νοῆσαι, ἢ λαλῆσαι. « Τὰ δὲ βρώ ματα τῇ κοιλίᾳ, καὶ ἡ κοιλία τοῖς βρώμασιν, ἃ ὁ Θεός καταργήσει (60), » τουτέστι τοὺς οὕτω λογιζο μένους καὶ βιοῦντας, ὡς διὰ τὸ ἐσθίειν (61) γενομέ νους, μὴ οὐχὶ δὲ ἐσθίοντας ἵνα ζῶσι μὲν κατὰ ἀκό λουθον, κατὰ δὲ προηγούμενον τῇ γνώσει προσανέ- χοντας. Καὶ μήτι οἷον σάρκας εἶναι τοῦ ἁγίου σώμα- Β τος τούτους φησί; Σῶμα δὲ ἀλληγορεῖται ἡ Ἐκκλησία Κυρίου, ὁ πνευματικὸς καὶ ἅγιος χορός· ἐξ ὧν οἱ τὸ ὄνομα ἐπικεκλημένοι μόνον, βιοῦντες δὲ οὐ κατὰ λό τον, σάρκες εἰσί. « Τὸ δὲ σῶμα (62) τοῦτο : πνευμα τικόν, τουτέστιν ἡ ἁγία Εκκλησία, οὐ τῇ πορνεία, οὐδὲ τῇ ἀπὸ τοῦ Εὐαγγελίου ἀποστάσει, & πρὸς τὸν ἐθνικὸν βίον, κατ' οὐδένα τρόπον οὐδ' ὅπως τις οὖν (65) οικειωτέον. Πορνεύει γὰρ εἰς τὴν Ἐκκλησίαν καὶ τὸ αὐτοῦ σῶμα ὁ ἐθνικῶς ἐν Ἐκκλησία πολιτευόμενος, εἶτ᾽ οὖν ἐν ἔργῳ, εἴτε καὶ ἐν λόγῳ, εἴτε καὶ ἐν αὐτῇ τῇ ἐννοίᾳ. Ὁ ταύτῃ ο κολλώμενος (64) τῇ πόρνη, τῇ παρὰ τὴν Διαθήκην ἐνεργείᾳ, ἄλλο ο σῶμα ο για νεται, οὐχ ἅγιον ι εἰς σάρκα μίαν, » καὶ βίον ἐθνι κὸν, καὶ ἄλλην ἐλπίδα (65)·ε ὁ δὲ κολλώμενος τῷ Κυρίῳ, ἐν πνεύματι, πνευματικὸν σῶμα τὸ διάφο ρον τῆς συνόδου γένος· υἱὸς οὗτος ἅπας, ἄνθρωπος ἅγιος, ἀπαθὴς, γνωστικός, τέλειος, μορφούμενος τῇ τοῦ Κυρίου διδασκαλίᾳ, ἵνα δὲ, καὶ ἔργῳ, καὶ λόγῳ, καὶ αὐτῷ τῷ πνεύματι, προσεχές γενόμενος τῷ Κυ ρίῳ, τὴν μονὴν ἐκείνην τὴν ὀφειλομένην τῷ οὕτως ἀπηνδρωμένῳ ἀπολάξῃ. Απόχρη τὸ δεῖγμα τοῖς ὦτα ἔχουσιν. Οὐ γὰρ ἐκκυκλεῖν χρὴ τὸ μυστήριον, ἐμφαί- νειν δὲ ὅσον εἰς ἀνάμνησιν τοῖς μετεσχηκόσι τῆς γνώσεως, οἳ καὶ συνήσουσιν ὅπως εἴρηται πρὸς τοῦ Κυρίου, « Γίνεσθε (66) ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν τέλειοι, τελείως ὁ ἀφιέντες τὰς ἁμαρτίας, καὶ ἀμνησικακοῦν τες, καὶ ἐν τῇ ἕξει τῆς ἀπαθείας καταβιοῦντες. ὡς γὰρ τέλειόν φαμεν ἰατρὸν, καὶ τέλειον φιλόσο- φον, οὕτως, οἶμαι, καὶ τέλειον γνωστικόν. Ἀλλ᾿ οὐδὲν τούτων, καίτοι μέγιστον ὂν, εἰς ὁμοιότητα Θεοῦ παι Ρ. 886, ἄνω τῆσδε τῆς γῆς, « ο την καὶ ταῦτα καταργήσει. τῇ πορνείᾳ, ἀλλὰ τῷ Κυρίῳ. ΙΧ. Η οὐκ οἴδατε, ὅτι ὁ κολλώμενος τῇ πόρνῃ ἐν σῶμά ἐστιν ; Εσονται γὰρ, φησίν, οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. Ὁ δὲ κολλώμενος τῷ Κυρίῳ ἐν πνεῦμά ἐστι. τὸν καὶ ἄλλην ἐλπίδα. Ο ταύτῃ κολλώμε νας τῇ πόρνῃ τῇ παρὰ τὴν διαθήκην ἐνεργεία, άλλο σῶμα γίνεται, οὐχ ἅγιον εἰς σάρκα μίαν, καὶ βίου ἔχει ἐθνικὸν καὶ ἄλλην ἐλπίδα. τέλειοι, ὥσπερ ὁ Πατὴρ ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς τέλειος ἐστι. STROMATUM LIB. VII. A animi magnitudine, sive imitatione ejus quod est melius. Tertia est autem causa : • Remitte, et re- D mittetur tibi, veluti cogente mandato ad salutem per insignem bonitatem. ‹ Sed sanctificati estis a ;ɔ ei enim qui ad hunc venit habitum, sanctum esse contingit, ita ut in nullam animi cadat perturbatio- nem, sed perinde sit ac si carne careat, et sine hac terra sanctus evaserit. Quamobrem justificati estis, inquit, c nomine Domini b;, facti estis, ut ita dicam, ab ipso justi sicut ipse : et Spiritui sanco, quoad fieri potuit, commisti et contemperati estis. An non enim ‹ omnia mihi licent? Sed non in po- testatem redigare, inquit, ut aliquid faciam vel cogitem, vel loquar præter Evangelium. • Escæ autem c ventri, et venter escis, quas Deus destruet d, » hoc est eus qui sic cogitant et vivunt, tanquam nati sint ut comedant, non autem comedunt ut vivant quidem per consequentiam, cognitioni autem atten- dant principaliter. Et nunquid eos esse dicit veluti carnes sancti corporis? Corpus autem allegorice dicitur Domini Ecclesia, spiritalis et sanctus cho- rus, ex quibus ii qui solo vocantur nomine, non autem vivunt ex ratione, sunt carnes. <Hoc autem corpus spiritale, hoc est sancta Ecclesia, neque cum ‹ fornicatione, » neque ab Evangelio defectione, quæ decent vitam gentilem, ullo modo oportet inire consuetudinem. Fornicatur enim in Ecclesiam, suumque corpus, is qui gentiliter vivit in Ecclesia sive facto, sive verbo, sive eliam ipsa cogitatione. Qui huic e adbaret meretrici, hoc est opera- tioni præter Testamentum, fit aliud e corpus, non illud sanctum in carnem unam, et ✪ vitam [hahet] gentilem, et spem aliam : c qui autem adbe- ret Domino s in « spiritu e, corpus spiritale per di- versum genus congressionis. Filius hic totus, homo sanctus, impatibilis, gnosticus, perfectus, formatus doctrina Domini, ut cum facto et verbo et ipso spi- ritu Domino adbæserit, recipiat illam man- sionem quæ debetur ei qui sic vir evasit. Sufficit hoc specimen eis qui habent aures. Non est enim evolvendumn mysterium, sed tantum est indican- dum, quantum sufficit ad revocandum in memo- riam iis qui sunt participes cognitionis, qui etiam intelligent quemadmodum dictum sit a Domino : • Estate ut Pater vester perfecti, perfecter, pec- cata remittentes, et acceptæ injuriæ obliviscentes, • » » * ED. POTTER, ED. PARIS. • Cor. vi, 11. b Ibid. c Ibid. d Ibid. • Ibid., 16, supra hanc terram, id est in cœlo. lus. initium lib. 1, p. 162, n. 3. PATROL. GR. docunque. » SYLBURG. 16, : Scribe : ΗEINSICS. 17. f Matth. v, 48. (57) "Ανευ τῆσδε τῆς γῆς. Possit ctiam scribi (58) Τῷ. Ἐν τῷ apud D. Paulum. (59) Μὴ γὰρ οὐ. Has voces non agnoscit D. Pau- (60) "Α ὁ Θεὸς κατ. D. Paulus, ὁ δὲ Θεὸς καὶ ταύ (61) Διὰ τὸ ἐσθίειν. Conf. supra Padagog. sub (62) Τὸ δὲ σῶμα. 1 Cor. vi, 13 : Τὸ δὲ σῶμα οὐ (63) Ὅπως τις οὖν. Malim ὁπωστιοῦν, « quemo- (64) Ὁ ταύτῃ κολλώμενος. Respicit 1 Cor. vi. (65) Οὐχ ἅγιον εἰς σάρκα μίαν, καὶ βίον εθνι (66) Γίνεσθε Maith. v, 48 : Εσεσθε οὖν ὑμεῖς
PG 9:523γίνεσθε ὡς ὁ πατὴρ ὑμῶν τέλειοι, τελείως ἀφιέντες τὰς ἁμαρτίας καὶ ἀμνησικακοῦντες καὶ ἐν τῇ ἕξει τῆς ἀπαθείας καταβιοῦντες. ὡς γὰρ τέλειόν φαμεν ἰατρὸν καὶ τέλειον φιλόσοφον, οὕτως, οἶμαι, καὶ τέλειον γνωστικόν· ἀλλ’ οὐδὲν τούτων, καίτοι μέγιστον ὄν, εἰς ὁμοιότητα θεοῦ παραλαμβάνεται. οὐ γάρ, καθάπερ οἱ Στωϊκοί, ἀθέως πάνυ τὴν αὐτὴν ἀρετὴν ἀνθρώπου λέγομεν καὶ θεοῦ. μή τι οὖν τέλειοι γενέσθαι ὀφείλομεν ὡς ὁ πατὴρ βούλεται; ἀδύνατον γὰρ καὶ ἀμήχανον ὡς ὁ θεός ἐστι γενέσθαι τινὰ τέλειον· βούλεται δὲ ὁ πατὴρ ζῶντας ἡμᾶς κατὰ τὴν τοῦ εὐαγγελίου ὑπακοὴν ἀνεπιλήπτως τελείους γίγνεσθαι. ἢν οὖν, κατ’ ἔλλειψιν λεγομένου τοῦ ῥητοῦ, προσυπακούσωμεν τὸ ἐνδέον εἰς ἀναπλήρωσιν τῆς περικοπῆς, τοῖς συνιέναι δυναμένοις ἀπολελειμμένον ἐκλαβεῖν, καὶ τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ γνωριοῦμεν καὶ κατ’ ἀξίαν τῆς ἐντολῆς εὐσεβῶς ἅμα καὶ μεγαλοφρόνως πολιτευσόμεθα.
ραλαμβάνεται· οὐ γὰρ καθάπερ οι Στωϊκο! (67) ἀθέως πάνυ τὴν αὐτὴν ἀρετὴν ἀνθρώπου λέγομεν καὶ Θεοῦ. Μήτι οὖν τέλειοι γίνεσθαι ὀφείλομεν, ὡς ὁ Πα- τὴρ βούλεται; Αδύνατον γὰρ καὶ ἀμήχανον, ὡς ὁ Θεός έστι, γενέσθαι τινὰ τέλειον· βούλεται δὲ ὁ Πα τὴρ ζῶντας ἡμᾶς κατὰ τὴν τοῦ Εὐαγγελίου ὑπακοὴν, ἀνεπιλήπτως τελείους γίγνεσθαι. Ην οὖν, κατ' έλλει ψιν λεγομένου τοῦ ῥητοῦ, προσυπακούσωμεν τὸ ἐν δέον, εἰς ἀναπλήρωσιν τῆς περικοπῆς τοῖς συνιέναι δυναμένοις ἀπολελειμμένον ἐκλαβεῖν, καὶ τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ γνωριοῦμεν, καὶ κατ' ἀξίαν τῆς ἐντολῆς εὐσεβῶς ἅμα και μεγαλοφρόνως πολιτευσόμεθα. Ρ. 887, Διόπερ τέλος γίνεται τὸ ἀκολούθως τῇ φύσει ζῇν· ὅπερ ἐστὶ κατ' ἀρετὴν αὐτοῦ καὶ κατὰ τὴν τῶν ὅλων, οὐδὲν ἐνεργοῦντας ὧν ἀπαγορεύειν εἴωθεν ὁ νόμος ὁ κοινὸς, ὅσπερ ἐστὶν ὁ ὀρθὸς λόγος διὰ πάντων ἐρχόμενος, ὁ αὐτὸς ἐν τῷ Διὶ καθηγεμόνι τούτῳ τῆς τῶν ὄντων διοικήσεως ὄντι. « Εἰ δέ τις τὸ λεγόμενον ὑπό τινων, εἴτε τῶν νοούντων, εἴτε τῶν μὴ συνιέντων, ἀλλὰ παρακουσάν των λόγου ὑγιοῦς, φάσκοι, ὅτι ὁ Θεός ἐστιν, εἶτα μετ' ἐκεῖνον ἡμεῖς· καὶ τοῦτό γ᾽ ἂν ἑρμηνεύοιμι το ἡμεῖς, λέγων ἀντὶ τοῦ, οἱ λογικοὶ, καὶ ἔτι μᾶλλον οἱ σπουδαίοι λογικοί. Καθ' ἡμᾶς γὰρ ἡ αὐτὴ ἀρετή ἐστι τῶν μακαρίων πάντων, ὥστε καὶ ἡ αὐτὴ ἀρετὴ ἀν θρώπου καὶ Θεοῦ. • Ἐπειδὴ δὲ ἀκόλουθόν ἐστι πρὸς τὰ ὑπὸ Ἑλλήνων καὶ Ἰουδαίων ἐπιφερόμενα ἡμῖν ἐγκλήματα ἀπολογή σασθαι· συνεπιλαμβάνονται δὲ ἐν τισι τῶν ἀποριῶν ὁμοίως τοῖς προειρημένοις καὶ αἱ περὶ τὴν ἄλλην διδα σκαλίαν αἱρέσεις· εὖ ἂν ἔχοι, πρότερον διακαθαραν τας τὰ ἐμποδὼν, εὐτρεπεῖς (68) ἐπὶ τὰς τῶν ἀποριῶν λύσεις, εἰς τὸν ἑξῆς προϊέναι Στρωματέα. Πρῶτον μὲν οὖν αὐτὸ τοῦτο προσάγουσιν ἡμῖν λέγοντες, μὴ δεῖν πιο στεύειν διὰ τὴν διαφωνίαν τῶν αἱρέσεων· παρατεί νει (69) γὰρ καὶ ἡ ἀλήθεια, ἄλλων ἄλλα δογματι ζόντων. Πρὸς οὓς φαμέν· Ὅτι καὶ παρ' ὑμῖν τοῖς Ἰουδαίοις, καὶ παρὰ τοῖς δοκιμωτάτοις τῶν παρ' Έλλησι φιλοσόφων, πάμπολλοι γεγόνασιν αἱρέσεις· CLEMENTIS ALEXANDRINI et viventes in habitu impatibilitatis. Sicut enim A perfectum dicimus medicum, et perfectum philoso- phum : ita, ut opinor, perfectum gnosticum. Sed nihil ex his, etsi sit maximum, assumitur ad Dei similitudinem : non enim, ut Stoici, valde impie hominis et Dei eamdem esse dicimus virtutem. An- non ergo debemus esse perfecti, ut vult Pater? Ne- quaquam enim fieri potest ut sit aliquis perfectus ut est Deus vult autem Pater nos, ita viventes ut obediamus Evangelio, perfectos fieri citra repre- hensionem. Si ergo cum hoc ita sit dictum ut ali- quid subintelligi debeat, id quod deest subaudieri- mus, ut sententia suppleatur iis qui possunt quod deficit intelligere: et voluntatem Dei cognoscemus, et pro dignitate mandati simul pie et magnifice vivemus. CAPUT XV. Respondet objectioni illorum qui Ecclesiæ se adjungere recusant propter hæresium varietates. Quoniam autem restat nunc ut respondeamus iis B quæ a Græcis et Judæis nobis objiciuntur : in non- nullis autem dubitationibus similiter atque prædi- ctis nos reprehendunt quæ aliam sequuntur doctri- nam hæreses operæ faciemus pretium, si prius expurgatis iis quæ in medio sunt, parati ad solven- das dubitationes, progrediamur ad sequens Stroma. Primum ergo hoc adversus nos adducunt, dicentes non oportere credere propter dissensionem bære- sium distrahit enim nos ac defatigat etiam ipsa veritas, dum alii alia constituunt dogmata. Quibus respondemus, quod et apud vos Judæos, et apud cos qui inter Græcos fuere in maxima existima- : * ED. POTTER, ED. PARIS. dein rectam rationem inesse putabant. Laertius lib. vi, seg. : Idcirco iinis effici- tur consentanee secundum naturam vivere, secun- dum suam atque universorum naturam, nihil eo- rum faciendo que a communi lege prohibentur, quæ est recta ratio in omnes perveniens, eademque in Jove hoc principe gubernationis omnium quæ sunt. Hinc factum, ut easdem utrisque virtutes tri- buerint. Cicero De legib. lib. : c Jam vero virtus eadem in homine ac Deo est, neque ullo alio in Ge- nio præterea. Est autem virtus nihil aliud, quam_in se perfecta, et ad summum perducta natura. Est igitur homini cum Deo similitudo. Eorum senten- tiam exponit Origenes contra Celsum lib. iv, p. 179, D : Quod si quis illud a quibusdam, sive intelligentibus, sive non intelligentibus, sed potius ab iis, qui perperam sanum sermonem au- diverunt, hoc dictum dicat : Est Deus, deinde post illum nos : equidem vocem hanc, nos, interpreta- rer, id est ratione præditi, vel potius ratione virtu- teque ornati. Nam juxta nostrum dogma eadem est virtus beatorum omnium, ac proinde eadem Dei et hominis. Hanc sententiam ut impiam supra repre- hendit Clemens Strom. 11, p. 501; Strom. vi, p. 798. Quinetiam iidem philosophi eo processerunt, ut sa- pientem suum diis virtute ac felicitate parem face- rent. Seneca ep. 74. • Quanti estimamus hoc otium, quod inter deos agitur, quod deos facit. Ita dico, Lucili : et te in cœlum compendiario voco. Soleb: Sextius dicere, Jovem plus non posse quam bonum virum. Plura Jupiter habet, quæ præstet homini bus sed inter duos honos non est melior, qui lo- cupletior: non magis quam inter duos, quibus par scientia regendi gubernaculum est, meliorem dixe- ris, cui majus speciosiusque navigium est. Jupiter quo antecedit virum bonum? diutius bonus est. Sapiens nihilo se minoris æstimat, quod virtutes ejus spatio breviore clauduntur. Quemadmodum ex duobus sapientibus qui senior decessit non est bea- tior eo cujus intra pauciores annos terininata vir- tus est, sic Deus non vincit sapientem felicitate, etiamsi vincit ætate. Non est virtus major, quæ longior. Jupiter omnia habet : sed nempe aliis tra didit habenda. Ad ipsum hic unus usus pertinet, quod utendi etiam omnibus causa est. Sapiens tam æquo animo omnia apud nos videt contemnitque quam Jupiter et hoc se magis suspicit, quod Ju- piter uti illis non potest, sapiens non vult. Cred- mus itaque Sextio monstranti pulcherrimum iter, et clamanti : Hac itur ad astra, etc. » Alia testimonia prætereo. . burg. recentiores. (67) Οι Στωϊκοί. Stoici Deo ac hominibus eam- C (68) Εὐτρεπεῖς. Εὐπρεπεῖς habent editiones Syl- (69) Παρατείνει. Η. παραφθίνει, «perit, inte: it. Sre
Ἐπειδὴ δὲ ἀκόλουθόν ἐστι πρὸς τὰ ὑπὸ Ἑλλήνων καὶ Ἰουδαίων ἐπιφερόμενα ἡμῖν ἐγκλήματα ἀπολογήσασθαι, συνεπιλαμβάνονται δὲ ἔν τισι τῶν ἀποριῶν ὁμοίως τοῖς προειρημένοις καὶ αἱ περὶ τὴν ἀληθῆ διδασκαλίαν αἱρέσεις, εὖ ἂν ἔχοι, πρότερον διακαθάραντας τὰ ἐμποδών, εὐτρεπεῖς ἐπὶ τὰς τῶν ἀποριῶν λύσεις, εἰς τὸν ἑξῆς προϊέναι Στρωματέα. Πρῶτον μὲν οὖν αὐτὸ τοῦτο προσάγουσιν ἡμῖν λέγοντες, μὴ δεῖν πιστεύειν διὰ τὴν διαφωνίαν τῶν αἱρέσεων· παρὰ τίνι γὰρ καὶ ἡ ἀλήθεια ἄλλων ἄλλα δογματιζόντων; πρὸς οὕς φαμεν ὅτι καὶ παρ’ ὑμῖν τοῖς Ἰουδαίοις καὶ παρὰ τοῖς δοκιμωτάτοις τῶν παρ’ Ἕλλησι φιλοσόφων πάμπολλαι γεγόνασιν αἱρέσεις, καὶ οὐ δήπου φατὲ δεῖν ὀκνεῖν ἤτοι φιλοσοφεῖν ἢ ἰουδαί̈ζειν τῆς διαφωνίας ἕνεκα τῆς πρὸς ἀλλήλας τῶν παρ’ ὑμῖν αἱρέσεων. ἔπειτα δὲ ἐπισπαρήσεσθαι τὰς αἱρέσεις τῇ ἀληθείᾳ, καθάπερ τῷ πυρῷ τὰ ζιζάνια, πρὸς τοῦ κυρίου προφητικῶς εἴρητο, καὶ ἀδύνατον μὴ γενέσθαι τὸ προειρημένον ἔσεσθαι· καὶ τούτου ἡ αἰτία, ὅτι παντὶ τῷ καλῷ μῶμος ἕπεται.
ραλαμβάνεται· οὐ γὰρ καθάπερ οι Στωϊκο! (67) ἀθέως πάνυ τὴν αὐτὴν ἀρετὴν ἀνθρώπου λέγομεν καὶ Θεοῦ. Μήτι οὖν τέλειοι γίνεσθαι ὀφείλομεν, ὡς ὁ Πα- τὴρ βούλεται; Αδύνατον γὰρ καὶ ἀμήχανον, ὡς ὁ Θεός έστι, γενέσθαι τινὰ τέλειον· βούλεται δὲ ὁ Πα τὴρ ζῶντας ἡμᾶς κατὰ τὴν τοῦ Εὐαγγελίου ὑπακοὴν, ἀνεπιλήπτως τελείους γίγνεσθαι. Ην οὖν, κατ' έλλει ψιν λεγομένου τοῦ ῥητοῦ, προσυπακούσωμεν τὸ ἐν δέον, εἰς ἀναπλήρωσιν τῆς περικοπῆς τοῖς συνιέναι δυναμένοις ἀπολελειμμένον ἐκλαβεῖν, καὶ τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ γνωριοῦμεν, καὶ κατ' ἀξίαν τῆς ἐντολῆς εὐσεβῶς ἅμα και μεγαλοφρόνως πολιτευσόμεθα. Ρ. 887, Διόπερ τέλος γίνεται τὸ ἀκολούθως τῇ φύσει ζῇν· ὅπερ ἐστὶ κατ' ἀρετὴν αὐτοῦ καὶ κατὰ τὴν τῶν ὅλων, οὐδὲν ἐνεργοῦντας ὧν ἀπαγορεύειν εἴωθεν ὁ νόμος ὁ κοινὸς, ὅσπερ ἐστὶν ὁ ὀρθὸς λόγος διὰ πάντων ἐρχόμενος, ὁ αὐτὸς ἐν τῷ Διὶ καθηγεμόνι τούτῳ τῆς τῶν ὄντων διοικήσεως ὄντι. « Εἰ δέ τις τὸ λεγόμενον ὑπό τινων, εἴτε τῶν νοούντων, εἴτε τῶν μὴ συνιέντων, ἀλλὰ παρακουσάν των λόγου ὑγιοῦς, φάσκοι, ὅτι ὁ Θεός ἐστιν, εἶτα μετ' ἐκεῖνον ἡμεῖς· καὶ τοῦτό γ᾽ ἂν ἑρμηνεύοιμι το ἡμεῖς, λέγων ἀντὶ τοῦ, οἱ λογικοὶ, καὶ ἔτι μᾶλλον οἱ σπουδαίοι λογικοί. Καθ' ἡμᾶς γὰρ ἡ αὐτὴ ἀρετή ἐστι τῶν μακαρίων πάντων, ὥστε καὶ ἡ αὐτὴ ἀρετὴ ἀν θρώπου καὶ Θεοῦ. • Ἐπειδὴ δὲ ἀκόλουθόν ἐστι πρὸς τὰ ὑπὸ Ἑλλήνων καὶ Ἰουδαίων ἐπιφερόμενα ἡμῖν ἐγκλήματα ἀπολογή σασθαι· συνεπιλαμβάνονται δὲ ἐν τισι τῶν ἀποριῶν ὁμοίως τοῖς προειρημένοις καὶ αἱ περὶ τὴν ἄλλην διδα σκαλίαν αἱρέσεις· εὖ ἂν ἔχοι, πρότερον διακαθαραν τας τὰ ἐμποδὼν, εὐτρεπεῖς (68) ἐπὶ τὰς τῶν ἀποριῶν λύσεις, εἰς τὸν ἑξῆς προϊέναι Στρωματέα. Πρῶτον μὲν οὖν αὐτὸ τοῦτο προσάγουσιν ἡμῖν λέγοντες, μὴ δεῖν πιο στεύειν διὰ τὴν διαφωνίαν τῶν αἱρέσεων· παρατεί νει (69) γὰρ καὶ ἡ ἀλήθεια, ἄλλων ἄλλα δογματι ζόντων. Πρὸς οὓς φαμέν· Ὅτι καὶ παρ' ὑμῖν τοῖς Ἰουδαίοις, καὶ παρὰ τοῖς δοκιμωτάτοις τῶν παρ' Έλλησι φιλοσόφων, πάμπολλοι γεγόνασιν αἱρέσεις· CLEMENTIS ALEXANDRINI et viventes in habitu impatibilitatis. Sicut enim A perfectum dicimus medicum, et perfectum philoso- phum : ita, ut opinor, perfectum gnosticum. Sed nihil ex his, etsi sit maximum, assumitur ad Dei similitudinem : non enim, ut Stoici, valde impie hominis et Dei eamdem esse dicimus virtutem. An- non ergo debemus esse perfecti, ut vult Pater? Ne- quaquam enim fieri potest ut sit aliquis perfectus ut est Deus vult autem Pater nos, ita viventes ut obediamus Evangelio, perfectos fieri citra repre- hensionem. Si ergo cum hoc ita sit dictum ut ali- quid subintelligi debeat, id quod deest subaudieri- mus, ut sententia suppleatur iis qui possunt quod deficit intelligere: et voluntatem Dei cognoscemus, et pro dignitate mandati simul pie et magnifice vivemus. CAPUT XV. Respondet objectioni illorum qui Ecclesiæ se adjungere recusant propter hæresium varietates. Quoniam autem restat nunc ut respondeamus iis B quæ a Græcis et Judæis nobis objiciuntur : in non- nullis autem dubitationibus similiter atque prædi- ctis nos reprehendunt quæ aliam sequuntur doctri- nam hæreses operæ faciemus pretium, si prius expurgatis iis quæ in medio sunt, parati ad solven- das dubitationes, progrediamur ad sequens Stroma. Primum ergo hoc adversus nos adducunt, dicentes non oportere credere propter dissensionem bære- sium distrahit enim nos ac defatigat etiam ipsa veritas, dum alii alia constituunt dogmata. Quibus respondemus, quod et apud vos Judæos, et apud cos qui inter Græcos fuere in maxima existima- : * ED. POTTER, ED. PARIS. dein rectam rationem inesse putabant. Laertius lib. vi, seg. : Idcirco iinis effici- tur consentanee secundum naturam vivere, secun- dum suam atque universorum naturam, nihil eo- rum faciendo que a communi lege prohibentur, quæ est recta ratio in omnes perveniens, eademque in Jove hoc principe gubernationis omnium quæ sunt. Hinc factum, ut easdem utrisque virtutes tri- buerint. Cicero De legib. lib. : c Jam vero virtus eadem in homine ac Deo est, neque ullo alio in Ge- nio præterea. Est autem virtus nihil aliud, quam_in se perfecta, et ad summum perducta natura. Est igitur homini cum Deo similitudo. Eorum senten- tiam exponit Origenes contra Celsum lib. iv, p. 179, D : Quod si quis illud a quibusdam, sive intelligentibus, sive non intelligentibus, sed potius ab iis, qui perperam sanum sermonem au- diverunt, hoc dictum dicat : Est Deus, deinde post illum nos : equidem vocem hanc, nos, interpreta- rer, id est ratione præditi, vel potius ratione virtu- teque ornati. Nam juxta nostrum dogma eadem est virtus beatorum omnium, ac proinde eadem Dei et hominis. Hanc sententiam ut impiam supra repre- hendit Clemens Strom. 11, p. 501; Strom. vi, p. 798. Quinetiam iidem philosophi eo processerunt, ut sa- pientem suum diis virtute ac felicitate parem face- rent. Seneca ep. 74. • Quanti estimamus hoc otium, quod inter deos agitur, quod deos facit. Ita dico, Lucili : et te in cœlum compendiario voco. Soleb: Sextius dicere, Jovem plus non posse quam bonum virum. Plura Jupiter habet, quæ præstet homini bus sed inter duos honos non est melior, qui lo- cupletior: non magis quam inter duos, quibus par scientia regendi gubernaculum est, meliorem dixe- ris, cui majus speciosiusque navigium est. Jupiter quo antecedit virum bonum? diutius bonus est. Sapiens nihilo se minoris æstimat, quod virtutes ejus spatio breviore clauduntur. Quemadmodum ex duobus sapientibus qui senior decessit non est bea- tior eo cujus intra pauciores annos terininata vir- tus est, sic Deus non vincit sapientem felicitate, etiamsi vincit ætate. Non est virtus major, quæ longior. Jupiter omnia habet : sed nempe aliis tra didit habenda. Ad ipsum hic unus usus pertinet, quod utendi etiam omnibus causa est. Sapiens tam æquo animo omnia apud nos videt contemnitque quam Jupiter et hoc se magis suspicit, quod Ju- piter uti illis non potest, sapiens non vult. Cred- mus itaque Sextio monstranti pulcherrimum iter, et clamanti : Hac itur ad astra, etc. » Alia testimonia prætereo. . burg. recentiores. (67) Οι Στωϊκοί. Stoici Deo ac hominibus eam- C (68) Εὐτρεπεῖς. Εὐπρεπεῖς habent editiones Syl- (69) Παρατείνει. Η. παραφθίνει, «perit, inte: it. Sre
PG 9:525Μή τι οὖν, εἰ καὶ παραβαίη τις συνθήκας καὶ τὴν ὁμολογίαν παρέλθοι τὴν πρὸς ἡμᾶς, διὰ τὸν ψευσάμενον τὴν ὁμολογίαν ἀφεξόμεθα τῆς ἀληθείας καὶ ἡμεῖς; ἀλλ’ ὡς ἀψευδεῖν χρὴ τὸν ἐπιεικῆ καὶ μηδὲν ὧν ὑπέσχηται ἀκυροῦν, κἂν ἄλλοι τινὲς παραβαίνωσι συνθήκας, οὕτως καὶ ἡμᾶς κατὰ μηδένα τρόπον τὸν ἐκκλησιαστικὸν παραβαίνειν προσήκει κανόνα· καὶ μάλιστα τὴν περὶ τῶν μεγίστων ὁμολογίαν ἡμεῖς μὲν φυλάττομεν, οἳ δὲ παραβαίνουσι. πιστευτέον οὖν τοῖς βεβαίως ἐχομένοις τῆς ἀληθείας. ἤδη δὲ καὶ ὡς ἐν πλάτει χρωμένοις τῇδε τῇ ἀπολογίᾳ ἔνεστι φάναι πρὸς αὐτούς, ὅτι καὶ οἱ ἰατροὶ ἐναντίας δόξας κεκτημένοι κατὰ τὰς οἰκείας αἱρέσεις ἐπ’ ἴσης ἔργῳ θεραπεύουσιν. μή τι οὖν κάμνων τις τὸ σῶμα καὶ θεραπείας δεόμενος οὐ προσίεται ἰατρὸν διὰ τὰς ἐν τῇ ἰατρικῇ αἱρέσεις; οὐκ ἄρα οὐδὲ ὁ τὴν ψυχὴν νοσῶν καὶ εἰδώλων ἔμπλεως, ἕνεκά γε τοῦ ὑγιᾶναι καὶ εἰς θεὸν ἐπιστρέψαι, προφασίσαιτο [ἄν] ποτε τὰς αἱρέσεις. ναὶ μὴν διὰ τοὺς δοκίμους φησὶν αἱ αἱρέσεις.
καὶ οὐ δήπου φατὲ δεῖν ὀκνεῖν ἤτοι φιλοσοφεῖν καὶ ιουδαΐζειν, τῆς διαφωνίας ἕνεκα τῆς πρὸς ἀλλήλας τῶν παρ' ὑμῖν αἱρέσεων. Ἔπειτα δὲ ἐπισπαρήσεσθαι τὰς αἱρέσεις τῇ ἀληθείᾳ, καθάπερ τῷ πυρῷ ε τὰ ζι- ζάνια,» πρὸς τοῦ Κυρίου προφητικώς είρηται, καὶ ἀδύνατον μὴ γενέσθαι τὸ προειρημένον ἔσεσθαι· καὶ τούτου ἡ αἰτία, ὅτι παντὶ τῷ καλῷ μῶμος ἔπεται. Μή τι οὖν, εἰ καὶ παραβαίη τις συνθήκας, καὶ τὴν ὁμολογίαν παρέλθοι τὴν πρὸς ἡμᾶς, διὰ τὸν ψευσά μενον τὴν ὁμολογίαν ἀφεξόμεθα τῆς ἀληθείας καὶ ἡμεῖς; Αλλ' ὡς ἀψευδεῖν χρὴ τὴν ἐπιεικῆ, καὶ μη- δὲν ὧν ὑπέσχηται ἀκυροῦν, κἂν ἄλλοι τινὲς παρα- βαίνωσι συνθήκας· οὕτω καὶ ἡμᾶς κατὰ μηδένα τρό πον τὸν ἐκκλησιαστικόν παραβαίνειν προσήκει και νόνα· καὶ μάλιστα τὴν περὶ τῶν μεγίστων ὁμολογίαν ἡμεῖς μὲν φυλάττομεν, οἱ δὲ παραβαίνουσι. Πιστευ- Β τέον οὖν τοῖς βεβαίως ἐχομένοις τῆς ἀληθείας. Ηδη δὲ καὶ ὡς ἐν πλάτει χρωμένοις τῇδε τῇ ἀπολο γία, ἔνεστι φάναι πρὸς αὐτοὺς, ὅτι καὶ οἱ ἰατροὶ ἐναντίας δόξας κεκτημένοι κατὰ τὰς οἰκείας αἱρέσεις, Επίσης ἔργῳ θεραπεύουσιν. Μήτι οὖν, κάμνων τις τὸ σῶμα, καὶ θεραπείας δεόμενος, οὐ προσίεται ἰατρὸν διὰ τὰς ἐν τῇ ἰατρικῇ αἱρέσεις; Οὐκ ἄρα οὐδὲ ἡ τὴν ψυχὴν νοσῶν καὶ εἰδώλων ἔμπλεως, ἕνεκά γε τοῦ ὑγιᾶναι καὶ εἰς Θεὸν ἐπιστρέψαι, προφασίσαιτό ποτε τὰς αἱρέσεις. Ναὶ μὴν διὰ ι τοὺς δοκίμους (70), φησίν, « αἱ αἱρέσεις· ι δοκίμους ἤτοι τοὺς εἰς πίτ στιν ἀφικνουμένους λέγει, ἐκλεκτικώτερον προσιόν τας τῇ κυριακῇ διδασκαλίᾳ, καθάπερ τοὺς δοκίμους τραπεζίτας (71) τὸ κίβδηλον νόμισμα (72) τοῦ κυ ρίου ἀπὸ τοῦ παραχαράγματος διακρίνοντας· ἢ τοὺς ἐν τῇ αὐτῇ πίστει δοκίμους ήδη γενομένους κατά τε τὸν βίον κατά τε τὴν γνῶσιν. Διὰ δὴ τοῦτο ἄρα πλείονος ἐπιμελείας και προμηθείας δεόμεθα εἰς τὴν ἐξέτασιν τοῦ πῶς ἀκριβῶς βιωτέον, καὶ τὶς ἡ ὄντως οὖσα θεοσέβεια. Δῆλον γὰρ, ὅτι δυσκόλου καὶ δυσέρ γου τῆς ἀληθείας τυγχανούσης, διὰ τοῦτο γεγόνασιν αἱ ζητήσεις, ἀφ᾽ ὧν αἱ φίλαυτοι καὶ φιλόδοξοι αἱρέ σεις, μὴ μαθόντων μὲν μηδὲ παρειληφότων ἀληθῶς, οἴησιν δὲ γνώσεως ειληφότων. Διὰ πλείονος τοίνυν φροντίδος ερευνητέον τὴν τῷ ὄντι ἀλήθειαν, ἡ μόνη περὶ τὸν ὄντως ὄντα Θεὸν καταγίνεται· πόνῳ δὲ ἔπε- ται γλυκεῖα εὕρεσίς τε καὶ μνήμη. Ἐπαποδυτέον ἄρα τῷ πόνῳ τῆς εὑρέσεως διὰ τὰς αἱρέσεις, ἀλλ' οὐ τέλεον ἀποστατέον· οὐδὲ γὰρ, οπώρας παρακειμένης, τῆς μὲν ἀληθοῦς καὶ ὡρίμου, τῆς δὲ ἐκ κηροῦ ὡς ὅτι μάλιστα ἐμφερούς πεποιημένης, διὰ τὴν ὁμοιό- τητα ἀμφοῖν ἀφεκτέον. Διακριτέον δὲ ὁμοῦ τε τῇ καταληπτικῇ θεωρίᾳ, καὶ τῷ κυριωτάτῳ λογισμῷ τὸ ἀληθὲς ἀπὸ τοῦ φαινομένου. Καὶ ὥσπερ ὁδοῦ μιᾶς μὲν τῆς βασιλικῆς τυγχανούσης, πολλῶν δὲ καὶ ἄλ- λων τῶν μὲν ἐπί τινα κρημνόν, τῶν δὲ ἐπὶ ποταμὸν * Ρ. 888, κι: Ἵνα οἱ δόκιμοι φανεροί γένωνται. πι, 19. κύριον νόμισμα τῷ κιβδήλῳ. STROMATUM LIB. VII. tamen ideo dubitandum esse dicitis quin sit philo- sophandum, aut Judaicæ hærendum discipline, propter eam quæ est inter se vestrarum dissensio- nem sectarum. Præterea autem fore ut in veritate seminentur hæreses, velut in frumento ‹ zizania ª, . prophetice dictum est a Domino, et fieri non po- test, ut non fiat id, quod prædictum est esse futu- rum. Hujus autem causa est, quod quidquid est pulchrum sequitur reprehensio. Num ergo si quis pacta conventa non observaverit, et transgressus fuerit eam quæ fit apud nos confessionem, propter eum qui nou stetit suæ professioni, abstinebimus nos quoque a veritate? Sed ut oportet virum pro- bum minime esse mendacem, et nihil infirmare corum quæ pollicitus est, etiamsi aliqui alii pacta conventa transiliant: ita nos quoque nullo modo convenit transilire regulam ecclesiasticam : maxi- meque eam quæ fit de rebus maximis professio- nem, nos quidem observamus, illi vero transiliunt. Est ergo credendum iis qui firmiter adhærent veri- tati. Jam vero nobis large hac defensione licet uti iisque respondere, quod medici quoque quorum convenienter suis sectis diversæ sunt sententiæ, ex æquo reipsa curant. Num ergo quispiam ægrotans, et qui ut curetur opus habet, non admittit medi- cum, propter eas quæ sunt in medicina hæreses? Ita quoque qui anima ægrotat, et est plenus simu- lacrorum vanitate, sanitati sane et ad Deum con- versioni nunquam hæreses prætexat. Certe propter • probatos, inquit, sunt c hæreses b: » probatos autem dicit, vel eos qui venientes ad fidem, ma- jori delectu accedunt ad doctrinam Dominicam, tanquam probos argentarios qui nummum domini adulterinum discernunt ex falsa impressione; aut eos qui in ipsa fide jam probati evaserunt, et in vita et in cognitione. Propterea ergo majori cura opus est et providentia, ut examinetur quo modo sit exacte vivendum, et quænam sit vera pietas. Clarum est enim quod cum veritas sit ardua et difficilis, propterea certe oriuntur quæstiones, ex quibus præ nimio sui amore et gloriæ cupiditate, nascuntur hæreses eorum qui non didicerunt qui- dem, neque vere acceperunt, sed sibi cognitionis A tione philosophos, fuere plurimæ hæreses: neque D sumpsere persuasionem. Est ergo nobis majori ED. POTTER, ED. PARIS. dictum pro eo, quod latius apud Paulum est I Cor. SYLBURG. ceptam superius memoratum Strom. 1, pag. 125, not. C studio et cura perscrutanda ea quæ vere est ve- ritas, quæ sola circa eum qui vere est Deus ver- satur. Laborem autem consequitur dulcis inventio el memoria. Est ergo labor inveniendi subeundus propter hæreses, sed non est omnino deficiendum. Neque enim si appositus sit fructus, unus quidem verus et maturus, alius vero factus ex cera quam • Matth. xii, et seq. b Cor. terinum a probo ac legitimo ex falsa impressione discernentes. Nam opponitur Interpres perperam . nummum domini vertit. (70) Διὰ τοὺς δοκίμους. Hoc brevitatis causa (71) Τοὺς δοκίμους τραπ. Respicit Christi præ- (72) Το κίβδηλον νομ. Ιd est, numisma adul-
δοκίμους ἤτοι τοὺς εἰς πίστιν ἀφικνουμένους λέγει, ἐκλεκτικώτερον προσιόντας τῇ κυριακῇ διδασκαλίᾳ, καθάπερ τοὺς δοκίμους τραπεζίτας τὸ [ἀ]κίβδηλον νόμισμα τοῦ κυρίου ἀπὸ τοῦ παραχαράγματος διακρίνοντας, ἢ τοὺς ἐν αὐτῇ τῇ πίστει δοκίμους ἤδη γενομένους κατά τε τὸν βίον κατά τε τὴν γνῶσιν. Διὰ δὴ τοῦτο ἄρα πλέονος ἐπιμελείας καὶ προμηθείας δεόμεθα εἰς τὴν ἐξέτασιν τοῦ πῶς ἀκριβῶς βιωτέον καὶ τίς ἡ ὄντως οὖσα θεοσέβεια. δῆλον γὰρ ὅτι δυσκόλου καὶ δυσεργοῦ τῆς ἀληθείας τυγχανούσης διὰ τοῦτο γεγόνασιν αἱ ζητήσεις· ἀφ’ ὧν αἱ φίλαυτοι καὶ φιλόδοξοι αἱρέσεις, μὴ μαθόντων μὲν μηδὲ παρειληφότων ἀληθῶς, οἴησιν δὲ γνώσεως εἰληφότων. διὰ πλείονος τοίνυν φροντίδος ἐρευνητέον τὴν τῷ ὄντι ἀλήθειαν, ἣ μόνη περὶ τὸν ὄντως ὄντα θεὸν καταγίνεται. πόνῳ δὲ ἕπεται γλυκεῖα εὕρεσίς τε καὶ μνήμη. ἐπαποδυτέον ἄρα τῷ πόνῳ τῆς εὑρέσεως διὰ τὰς αἱρέσεις, ἀλλ’ οὐ τέλεον ἀποστατέον.
καὶ οὐ δήπου φατὲ δεῖν ὀκνεῖν ἤτοι φιλοσοφεῖν καὶ ιουδαΐζειν, τῆς διαφωνίας ἕνεκα τῆς πρὸς ἀλλήλας τῶν παρ' ὑμῖν αἱρέσεων. Ἔπειτα δὲ ἐπισπαρήσεσθαι τὰς αἱρέσεις τῇ ἀληθείᾳ, καθάπερ τῷ πυρῷ ε τὰ ζι- ζάνια,» πρὸς τοῦ Κυρίου προφητικώς είρηται, καὶ ἀδύνατον μὴ γενέσθαι τὸ προειρημένον ἔσεσθαι· καὶ τούτου ἡ αἰτία, ὅτι παντὶ τῷ καλῷ μῶμος ἔπεται. Μή τι οὖν, εἰ καὶ παραβαίη τις συνθήκας, καὶ τὴν ὁμολογίαν παρέλθοι τὴν πρὸς ἡμᾶς, διὰ τὸν ψευσά μενον τὴν ὁμολογίαν ἀφεξόμεθα τῆς ἀληθείας καὶ ἡμεῖς; Αλλ' ὡς ἀψευδεῖν χρὴ τὴν ἐπιεικῆ, καὶ μη- δὲν ὧν ὑπέσχηται ἀκυροῦν, κἂν ἄλλοι τινὲς παρα- βαίνωσι συνθήκας· οὕτω καὶ ἡμᾶς κατὰ μηδένα τρό πον τὸν ἐκκλησιαστικόν παραβαίνειν προσήκει και νόνα· καὶ μάλιστα τὴν περὶ τῶν μεγίστων ὁμολογίαν ἡμεῖς μὲν φυλάττομεν, οἱ δὲ παραβαίνουσι. Πιστευ- Β τέον οὖν τοῖς βεβαίως ἐχομένοις τῆς ἀληθείας. Ηδη δὲ καὶ ὡς ἐν πλάτει χρωμένοις τῇδε τῇ ἀπολο γία, ἔνεστι φάναι πρὸς αὐτοὺς, ὅτι καὶ οἱ ἰατροὶ ἐναντίας δόξας κεκτημένοι κατὰ τὰς οἰκείας αἱρέσεις, Επίσης ἔργῳ θεραπεύουσιν. Μήτι οὖν, κάμνων τις τὸ σῶμα, καὶ θεραπείας δεόμενος, οὐ προσίεται ἰατρὸν διὰ τὰς ἐν τῇ ἰατρικῇ αἱρέσεις; Οὐκ ἄρα οὐδὲ ἡ τὴν ψυχὴν νοσῶν καὶ εἰδώλων ἔμπλεως, ἕνεκά γε τοῦ ὑγιᾶναι καὶ εἰς Θεὸν ἐπιστρέψαι, προφασίσαιτό ποτε τὰς αἱρέσεις. Ναὶ μὴν διὰ ι τοὺς δοκίμους (70), φησίν, « αἱ αἱρέσεις· ι δοκίμους ἤτοι τοὺς εἰς πίτ στιν ἀφικνουμένους λέγει, ἐκλεκτικώτερον προσιόν τας τῇ κυριακῇ διδασκαλίᾳ, καθάπερ τοὺς δοκίμους τραπεζίτας (71) τὸ κίβδηλον νόμισμα (72) τοῦ κυ ρίου ἀπὸ τοῦ παραχαράγματος διακρίνοντας· ἢ τοὺς ἐν τῇ αὐτῇ πίστει δοκίμους ήδη γενομένους κατά τε τὸν βίον κατά τε τὴν γνῶσιν. Διὰ δὴ τοῦτο ἄρα πλείονος ἐπιμελείας και προμηθείας δεόμεθα εἰς τὴν ἐξέτασιν τοῦ πῶς ἀκριβῶς βιωτέον, καὶ τὶς ἡ ὄντως οὖσα θεοσέβεια. Δῆλον γὰρ, ὅτι δυσκόλου καὶ δυσέρ γου τῆς ἀληθείας τυγχανούσης, διὰ τοῦτο γεγόνασιν αἱ ζητήσεις, ἀφ᾽ ὧν αἱ φίλαυτοι καὶ φιλόδοξοι αἱρέ σεις, μὴ μαθόντων μὲν μηδὲ παρειληφότων ἀληθῶς, οἴησιν δὲ γνώσεως ειληφότων. Διὰ πλείονος τοίνυν φροντίδος ερευνητέον τὴν τῷ ὄντι ἀλήθειαν, ἡ μόνη περὶ τὸν ὄντως ὄντα Θεὸν καταγίνεται· πόνῳ δὲ ἔπε- ται γλυκεῖα εὕρεσίς τε καὶ μνήμη. Ἐπαποδυτέον ἄρα τῷ πόνῳ τῆς εὑρέσεως διὰ τὰς αἱρέσεις, ἀλλ' οὐ τέλεον ἀποστατέον· οὐδὲ γὰρ, οπώρας παρακειμένης, τῆς μὲν ἀληθοῦς καὶ ὡρίμου, τῆς δὲ ἐκ κηροῦ ὡς ὅτι μάλιστα ἐμφερούς πεποιημένης, διὰ τὴν ὁμοιό- τητα ἀμφοῖν ἀφεκτέον. Διακριτέον δὲ ὁμοῦ τε τῇ καταληπτικῇ θεωρίᾳ, καὶ τῷ κυριωτάτῳ λογισμῷ τὸ ἀληθὲς ἀπὸ τοῦ φαινομένου. Καὶ ὥσπερ ὁδοῦ μιᾶς μὲν τῆς βασιλικῆς τυγχανούσης, πολλῶν δὲ καὶ ἄλ- λων τῶν μὲν ἐπί τινα κρημνόν, τῶν δὲ ἐπὶ ποταμὸν * Ρ. 888, κι: Ἵνα οἱ δόκιμοι φανεροί γένωνται. πι, 19. κύριον νόμισμα τῷ κιβδήλῳ. STROMATUM LIB. VII. tamen ideo dubitandum esse dicitis quin sit philo- sophandum, aut Judaicæ hærendum discipline, propter eam quæ est inter se vestrarum dissensio- nem sectarum. Præterea autem fore ut in veritate seminentur hæreses, velut in frumento ‹ zizania ª, . prophetice dictum est a Domino, et fieri non po- test, ut non fiat id, quod prædictum est esse futu- rum. Hujus autem causa est, quod quidquid est pulchrum sequitur reprehensio. Num ergo si quis pacta conventa non observaverit, et transgressus fuerit eam quæ fit apud nos confessionem, propter eum qui nou stetit suæ professioni, abstinebimus nos quoque a veritate? Sed ut oportet virum pro- bum minime esse mendacem, et nihil infirmare corum quæ pollicitus est, etiamsi aliqui alii pacta conventa transiliant: ita nos quoque nullo modo convenit transilire regulam ecclesiasticam : maxi- meque eam quæ fit de rebus maximis professio- nem, nos quidem observamus, illi vero transiliunt. Est ergo credendum iis qui firmiter adhærent veri- tati. Jam vero nobis large hac defensione licet uti iisque respondere, quod medici quoque quorum convenienter suis sectis diversæ sunt sententiæ, ex æquo reipsa curant. Num ergo quispiam ægrotans, et qui ut curetur opus habet, non admittit medi- cum, propter eas quæ sunt in medicina hæreses? Ita quoque qui anima ægrotat, et est plenus simu- lacrorum vanitate, sanitati sane et ad Deum con- versioni nunquam hæreses prætexat. Certe propter • probatos, inquit, sunt c hæreses b: » probatos autem dicit, vel eos qui venientes ad fidem, ma- jori delectu accedunt ad doctrinam Dominicam, tanquam probos argentarios qui nummum domini adulterinum discernunt ex falsa impressione; aut eos qui in ipsa fide jam probati evaserunt, et in vita et in cognitione. Propterea ergo majori cura opus est et providentia, ut examinetur quo modo sit exacte vivendum, et quænam sit vera pietas. Clarum est enim quod cum veritas sit ardua et difficilis, propterea certe oriuntur quæstiones, ex quibus præ nimio sui amore et gloriæ cupiditate, nascuntur hæreses eorum qui non didicerunt qui- dem, neque vere acceperunt, sed sibi cognitionis A tione philosophos, fuere plurimæ hæreses: neque D sumpsere persuasionem. Est ergo nobis majori ED. POTTER, ED. PARIS. dictum pro eo, quod latius apud Paulum est I Cor. SYLBURG. ceptam superius memoratum Strom. 1, pag. 125, not. C studio et cura perscrutanda ea quæ vere est ve- ritas, quæ sola circa eum qui vere est Deus ver- satur. Laborem autem consequitur dulcis inventio el memoria. Est ergo labor inveniendi subeundus propter hæreses, sed non est omnino deficiendum. Neque enim si appositus sit fructus, unus quidem verus et maturus, alius vero factus ex cera quam • Matth. xii, et seq. b Cor. terinum a probo ac legitimo ex falsa impressione discernentes. Nam opponitur Interpres perperam . nummum domini vertit. (70) Διὰ τοὺς δοκίμους. Hoc brevitatis causa (71) Τοὺς δοκίμους τραπ. Respicit Christi præ- (72) Το κίβδηλον νομ. Ιd est, numisma adul-
PG 9:527οὐδὲ γὰρ ὀπώρας παρακειμένης, τῆς μὲν ἀληθοῦς καὶ ὡρίμου, τῆς δὲ ἐκ κηροῦ ὡς ὅτι μάλιστα ἐμφεροῦς πεποιημένης, διὰ τὴν ὁμοιότητα ἀμφοῖν ἀφεκτέον, διακριτέον δὲ ὁμοῦ τε τῇ καταληπτικῇ θεωρίᾳ καὶ τῷ κυριωτάτῳ λογισμῷ τὸ ἀληθὲς ἀπὸ τοῦ φαινομένου. καὶ ὥσπερ ὁδοῦ μιᾶς μὲν τῆς βασιλικῆς τυγχανούσης, πολλῶν δὲ καὶ ἄλλων τῶν μὲν ἐπί τινα κρημνόν, τῶν δὲ ἐπὶ ποταμὸν ῥοώδη ἢ θάλασσαν ἀγχιβαθῆ φερουσῶν, οὐκ ἄν τις ὀκνήσαι διὰ τὴν διαφωνίαν ὁδεῦσαι, χρήσαιτο δ’ ἂν τῇ ἀκινδύνῳ καὶ βασιλικῇ καὶ λεωφόρῳ, οὕτως ἄλλα ἄλλων περὶ ἀληθείας λεγόντων οὐκ ἀποστατέον, ἐπιμελέστερον δὲ θηρατέον τὴν ἀκριβεστάτην περὶ αὐτῆς γνῶσιν· ἐπεὶ κἀν τοῖς κηπευομένοις λαχάνοις συναναφύονται καὶ πόαι· μή τι οὖν ἀπέχονται οἱ γεωργοὶ τῆς κηπευτικῆς ἐπιμελείας; ἔχοντες οὖν πολλὰς ἐκ φύσεως ἀφορμὰς πρὸς τὸ ἐξετάζειν τὰ λεγόμενα καὶ τῆς ἀληθείας τὴν ἀκολουθίαν ἐξευρίσκειν ὀφείλομεν.
ὀκνήσαι διὰ τὴν διαφωνίαν ὁδεῦσαι, χρήσαιτο δ᾽ ἂν τῇ ἀκινδύνῳ καὶ βασιλικῇ καὶ λεωφόρῳ· οὕτως, ἄλλα ἄλλων περὶ ἀληθείας λεγόντων, οὐκ ἀποστατέον, ἐπιμελέστερον δὲ θηρατέον τὴν ἀκριβεστάτην περί αὐτῆς γνῶσιν· ἐπεὶ κἀν τοῖς κηπευομένοις λαχάνοις συναναφύονται και τόαι (73). Μήτι οὖν ἀπέχονται οι γεωργοί τῆς κηπευτικῆς ἐπιμελείας; Εχοντες οὖν πολλὰς ἐκ φύσεως ἀφορμὰς πρὸς τὸ ἐξετάζειν τὰ λεγόμενα, καὶ τῆς ἀληθείας τὴν ἀκολουθίαν ἐξευ ρίσκειν ὀφείλομεν· διὸ καὶ εἰκότως κρινόμεθα, οἷς δέον πείθεσθαι, μὴ συγκατατιθέμενοι, μὴ διαστέλ λοντες τὸ μαχόμενον, καὶ ἀπρεπές, καὶ παρὰ φύσιν, καὶ ψεῦδος, ἀπό τε τἀληθοῦς καὶ τοῦ ἀκολούθου, καὶ τοῦ πρέποντος, καὶ τοῦ κατὰ φύσιν· αἷς ἀφορμαῖς Α ροώδη ἢ θάλασσαν ἀγχιβαθῆ φερουσῶν, οὐκ ἄν τις Β καταχρηστέον εἰς ἐπίγνωσιν τῆς ὄντως οὔσης άλη- θείας. Ματαία τοίνυν τοῖς Ἕλλησιν ή πρόφασις αύτη τοῖς μὲν γὰρ βουλομένοις ἐξέσται καὶ τὸ εὑρεῖν τὴν ἀλήθειαν· τοῖς δὲ αἰτίας ἀλόγους προβαλλομένοις ἀναπολόγητος ἡ κρίσις. Πότερον γὰρ ἀναιροῦσιν ἢ συγκατατίθενται εἶναι ἀπόδειξιν; Οἶμαι πάντας ἂν ὁμολογήσειν ἄνευ τῶν τὰς αἰσθήσεις αναιρούν των (74). Αποδείξεως δ' οὔσης, ἀνάγκη συγκατα- βαίνειν εἰς τὰς ζητήσεις, καὶ δι' αὐτῶν τῶν Γρα φῶν ἐκμανθάνειν ἀποδεικτικῶς, ὅπως μὲν ἀπεσφά λησαν αἱ αἱρέσεις, ὅπως δὲ ἐν μόνῃ τῇ ἀληθείᾳ καὶ τῇ ἀρχαίᾳ Ἐκκλησίᾳ ἥ τε ἀκριβεστάτη γνῶσις καὶ ἡ τῷ ὄντι ἀρίστη αἵρεσις. Τῶν τε ἀπὸ τῆς ἀληθείας ἐκτρεπομένων, οἱ μὲν σφᾶς αὐτοὺς μόνους, οἱ δὲ καὶ τοὺς πέλας ἐξαπατᾶν ἐπιχειροῦσιν. Οἱ μὲν οὖν δοξόσοφοι καλούμενοι, οἱ τὴν ἀλήθειαν εὑρηκέναι νο μίζοντες, οὐκ ἔχοντες ἀπόδειξιν οὐδεμίαν ἀληθῆ, καυ τοὺς οὗτοι ἀπατῶσιν ἀναπεπαῦσθαι νομίζοντες· ὧν πλῆθος οὐκ ὀλίγον, τάς τε ζητήσεις ἐκτρεπομένων διὰ τοὺς ἐλέγχους (75), ἀποφευγόντων δὲ καὶ δι δασκαλίας διὰ τὴν κατάγνωσιν· οἱ δὲ τοὺς προσιόντας ἐξαπατῶντες πανούργοι σφόδρα· οἱ καὶ παρακολου θοῦντες αὐτοῖς (76), ὅτι μηδὲν ἐπίστανται, πιθανοῖ; δοξόσοφοι, ὅμως ἐπιχειρήμασι σκοτίζουσι τὴν ἀλήθειαν. Ἑτέρα δ', οἶμαι, τῶν πιθανῶν ἐπιχειρημάτων, καὶ ἑτέρα τῶν ἀληθῶν ἡ φύσις. Καὶ ὅτι τῶν αἱρέσεων ἀνάγκη τὴν ὀνομασίαν πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῆς ἀληθείας λέ γεσθαι, γινώσκομεν· ἀφ' ἧς τινα ἀποσπάσαντες ἐπὶ λύμῃ τῶν ἀνθρώπων οἱ σοφισταί, ταῖς ἐξευρημέναις σφίσιν ἀνθρωπικαῖς τέχναις ἐγκατορύξαντες, αὐλοῦσι προΐστασθαι διατριβῆς μᾶλλον ἢ Ἐκκλησίας. Ρ. 889, βλαστάνουσαι· « αυτούς. CLEMENTIS ALEXANDRINI nasime similis, propter similitudinem est absti- nendum ab utroque. Simul autem discernendum est comprehensiva contemplatione, et principali consideratione, verum ab eo quod apparet. Et quemadmodum si una quidem sit via regia, et multæ etiam aliæ, ex quibus aliquæ ferunt in præ- cipitium, aliquæ vero ad fluvium rapide fluentem, aut ad mare profundum, non dubitaverit quispiam viam ingredi propter dissensionem, sed utetur via regia et trita et sejuncta a periculo: ita cum alii alia dicant de veritate, non est discedendum, sed diligentius est inquirenda ejus accuratissima co- gnitio. Nam cum oleribus hortensibus una etiam nascuntur herbæ. Num propterea abstinent agri- colæ a cultura hortorum? Cum ergo habeamus a natura multa quæ nos incitant, et dant occasionem ad ea quæ dicuntur examinanda, etiam veritatis invenire consequentiam debemus. Quocirca merito etiam condemnamur, si non assentiamur iis quibus oportet parere, nec discernamus id quod repugnat, et indecorun, et præter naturam est, et falsum, a vero et consentaneo, et decoro, et eo quod est secundum naturam. Quibus quidem est utendum, tanquam occasionibus agnoscendæ ejus quæ vere est veritatis. Græcis ergo est inanis hic prætextus volentibus enim licebit invenire veri- tatem. His autem qui causas adducunt quæ carent ratione, manet condemnatio indeprecabilis. Utrum enim tollunt an concedunt esse demonstrationem ? Existimo omnes esse concessuros præter eos qui sensus quoque tollunt. Si sit autem demonstratio, C necesse est descendere ad quaestiones, et per ipsas Scripturas discere demonstrative, quomodo lapsæ sunt hæreses; et contra, quomodo in sola veritate et antiqua Ecclesia sit perfectissima cognitio, et ea quæ est revera optima hæresis. Ex iis autem qui declinant a veritate, alii quidem seipsos solos, alii vero propinquos quoque conantur fallere. Atque ii quidem qui appellantur lioc est, opi. nione sua sapientes, qui se veritatem invenisse existimant, nullam habentes veram demonstratio- nem, ii seipsos decipiunt, acquiescendum existi- mantes: quorum non parvus est numerus, qui et quæstiones declinant ne confutentur, et doctrinam vitant * ne condemnentur. Qui autem eos qui ac- cedunt decipiunt, sunt valde astuti, qui etiamsi D satis assequantur se nihil scire, probabilibus tamen argumentis obscurant veritatem. Alia est autem, ut opinor, natura probabilium argumentorum, et alia verorum. Et quod necesse sit nomen hæreseon ita usurpari ut veritati opponatur, et ab ea distinguatur, cognoscimus a qua cum quædam ad ho- minum perniciem avulserint sophistæ, humanis et a se inventis ea infodientes artibus, gloriantur se præesse diatribæ seu scholæ potius quam Ecclesiæ. * ED. POTTER, ED. PARIS. quæ sponte » et absque hominum opera e terra germinant; ut ait Hesychius. • Exceptis illis, qui sensus tollunt. Philosophi quidani negabant certo sciri quidquam, ut Acade- mici, ullamve sensibus cognitionem posse nos adi- pisci. COLLECT. • Ne confutentur. Vide pag. 759. Vide etiam Pro- trept. p. edit. Paris. LowTH. alibi, et paulo supra (73) Πόαι. Id est, herbæ ἐκ τῆς γῆς αὐτομάτως (74) "Ανευ τῶν τὰς αἰσθήσεις ἀναιρούντων. (75) Διὰ τοὺς ἐλέγχους. Interpres recte vertit: (76) Αὐτοῖς. Scribendum potius αὐτοῖς, ut spe
διὸ καὶ εἰκότως κρινόμεθα, οἷς δέον πείθεσθαι μὴ συγκατατιθέμενοι, μὴ διαστέλλοντες τὸ μαχόμενον καὶ ἀπρεπὲς καὶ παρὰ φύσιν καὶ ψεῦδος ἀπὸ [τε] τἀληθοῦς καὶ τοῦ ἀκολούθου καὶ τοῦ πρέποντος καὶ τοῦ κατὰ φύσιν, αἷς ἀφορμαῖς καταχρηστέον εἰς ἐπίγνωσιν τῆς ὄντως οὔσης ἀληθείας. Ματαία τοίνυν τοῖς Ἕλλησιν ἡ πρόφασις αὕτη· τοῖς μὲν γὰρ βουλομένοις ἐξέσται καὶ τὸ εὑρεῖν τὴν ἀλήθειαν, τοῖς δὲ αἰτίας ἀλόγους προβαλλομένοις ἀναπολόγητος ἡ κρίσις. πότερον γὰρ ἀναιροῦσιν ἢ συγκατατίθενται εἶναι ἀπόδειξιν; οἶμαι πάντας ἂν ὁμολογήσειν ἄνευ τῶν τὰς αἰσθήσεις ἀναιρούντων. ἀποδείξεως δ’ οὔσης ἀνάγκη συγκαταβαίνειν εἰς τὰς ζητήσεις καὶ δι’ αὐτῶν τῶν γραφῶν ἐκμανθάνειν ἀποδεικτικῶς, ὅπως μὲν ἀπεσφάλησαν αἱ αἱρέσεις, ὅπως δὲ ἐν μόνῃ τῇ ἀληθείᾳ καὶ τῇ ἀρχαίᾳ ἐκκλησίᾳ ἥ τε ἀκριβεστάτη γνῶσις καὶ ἡ τῷ ὄντι ἀρίστη αἵρεσις. τῶν δὲ ἀπὸ τῆς ἀληθείας ἐκτρεπομένων οἳ μὲν σφᾶς αὐτοὺς μόνους, οἳ δὲ καὶ τοὺς πέλας ἐξαπατᾶν ἐπιχειροῦσιν. οἳ μὲν οὖν, δοξόσοφοι καλούμενοι, [οἱ] τὴν ἀλήθειαν εὑρηκέναι νομίζοντες, οὐκ ἔχοντες ἀπόδειξιν οὐδεμίαν ἀληθῆ, ἑαυτοὺς οὗτοι ἀπατῶσιν ἀναπεπαῦσθαι νομίζοντες·
ὀκνήσαι διὰ τὴν διαφωνίαν ὁδεῦσαι, χρήσαιτο δ᾽ ἂν τῇ ἀκινδύνῳ καὶ βασιλικῇ καὶ λεωφόρῳ· οὕτως, ἄλλα ἄλλων περὶ ἀληθείας λεγόντων, οὐκ ἀποστατέον, ἐπιμελέστερον δὲ θηρατέον τὴν ἀκριβεστάτην περί αὐτῆς γνῶσιν· ἐπεὶ κἀν τοῖς κηπευομένοις λαχάνοις συναναφύονται και τόαι (73). Μήτι οὖν ἀπέχονται οι γεωργοί τῆς κηπευτικῆς ἐπιμελείας; Εχοντες οὖν πολλὰς ἐκ φύσεως ἀφορμὰς πρὸς τὸ ἐξετάζειν τὰ λεγόμενα, καὶ τῆς ἀληθείας τὴν ἀκολουθίαν ἐξευ ρίσκειν ὀφείλομεν· διὸ καὶ εἰκότως κρινόμεθα, οἷς δέον πείθεσθαι, μὴ συγκατατιθέμενοι, μὴ διαστέλ λοντες τὸ μαχόμενον, καὶ ἀπρεπές, καὶ παρὰ φύσιν, καὶ ψεῦδος, ἀπό τε τἀληθοῦς καὶ τοῦ ἀκολούθου, καὶ τοῦ πρέποντος, καὶ τοῦ κατὰ φύσιν· αἷς ἀφορμαῖς Α ροώδη ἢ θάλασσαν ἀγχιβαθῆ φερουσῶν, οὐκ ἄν τις Β καταχρηστέον εἰς ἐπίγνωσιν τῆς ὄντως οὔσης άλη- θείας. Ματαία τοίνυν τοῖς Ἕλλησιν ή πρόφασις αύτη τοῖς μὲν γὰρ βουλομένοις ἐξέσται καὶ τὸ εὑρεῖν τὴν ἀλήθειαν· τοῖς δὲ αἰτίας ἀλόγους προβαλλομένοις ἀναπολόγητος ἡ κρίσις. Πότερον γὰρ ἀναιροῦσιν ἢ συγκατατίθενται εἶναι ἀπόδειξιν; Οἶμαι πάντας ἂν ὁμολογήσειν ἄνευ τῶν τὰς αἰσθήσεις αναιρούν των (74). Αποδείξεως δ' οὔσης, ἀνάγκη συγκατα- βαίνειν εἰς τὰς ζητήσεις, καὶ δι' αὐτῶν τῶν Γρα φῶν ἐκμανθάνειν ἀποδεικτικῶς, ὅπως μὲν ἀπεσφά λησαν αἱ αἱρέσεις, ὅπως δὲ ἐν μόνῃ τῇ ἀληθείᾳ καὶ τῇ ἀρχαίᾳ Ἐκκλησίᾳ ἥ τε ἀκριβεστάτη γνῶσις καὶ ἡ τῷ ὄντι ἀρίστη αἵρεσις. Τῶν τε ἀπὸ τῆς ἀληθείας ἐκτρεπομένων, οἱ μὲν σφᾶς αὐτοὺς μόνους, οἱ δὲ καὶ τοὺς πέλας ἐξαπατᾶν ἐπιχειροῦσιν. Οἱ μὲν οὖν δοξόσοφοι καλούμενοι, οἱ τὴν ἀλήθειαν εὑρηκέναι νο μίζοντες, οὐκ ἔχοντες ἀπόδειξιν οὐδεμίαν ἀληθῆ, καυ τοὺς οὗτοι ἀπατῶσιν ἀναπεπαῦσθαι νομίζοντες· ὧν πλῆθος οὐκ ὀλίγον, τάς τε ζητήσεις ἐκτρεπομένων διὰ τοὺς ἐλέγχους (75), ἀποφευγόντων δὲ καὶ δι δασκαλίας διὰ τὴν κατάγνωσιν· οἱ δὲ τοὺς προσιόντας ἐξαπατῶντες πανούργοι σφόδρα· οἱ καὶ παρακολου θοῦντες αὐτοῖς (76), ὅτι μηδὲν ἐπίστανται, πιθανοῖ; δοξόσοφοι, ὅμως ἐπιχειρήμασι σκοτίζουσι τὴν ἀλήθειαν. Ἑτέρα δ', οἶμαι, τῶν πιθανῶν ἐπιχειρημάτων, καὶ ἑτέρα τῶν ἀληθῶν ἡ φύσις. Καὶ ὅτι τῶν αἱρέσεων ἀνάγκη τὴν ὀνομασίαν πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῆς ἀληθείας λέ γεσθαι, γινώσκομεν· ἀφ' ἧς τινα ἀποσπάσαντες ἐπὶ λύμῃ τῶν ἀνθρώπων οἱ σοφισταί, ταῖς ἐξευρημέναις σφίσιν ἀνθρωπικαῖς τέχναις ἐγκατορύξαντες, αὐλοῦσι προΐστασθαι διατριβῆς μᾶλλον ἢ Ἐκκλησίας. Ρ. 889, βλαστάνουσαι· « αυτούς. CLEMENTIS ALEXANDRINI nasime similis, propter similitudinem est absti- nendum ab utroque. Simul autem discernendum est comprehensiva contemplatione, et principali consideratione, verum ab eo quod apparet. Et quemadmodum si una quidem sit via regia, et multæ etiam aliæ, ex quibus aliquæ ferunt in præ- cipitium, aliquæ vero ad fluvium rapide fluentem, aut ad mare profundum, non dubitaverit quispiam viam ingredi propter dissensionem, sed utetur via regia et trita et sejuncta a periculo: ita cum alii alia dicant de veritate, non est discedendum, sed diligentius est inquirenda ejus accuratissima co- gnitio. Nam cum oleribus hortensibus una etiam nascuntur herbæ. Num propterea abstinent agri- colæ a cultura hortorum? Cum ergo habeamus a natura multa quæ nos incitant, et dant occasionem ad ea quæ dicuntur examinanda, etiam veritatis invenire consequentiam debemus. Quocirca merito etiam condemnamur, si non assentiamur iis quibus oportet parere, nec discernamus id quod repugnat, et indecorun, et præter naturam est, et falsum, a vero et consentaneo, et decoro, et eo quod est secundum naturam. Quibus quidem est utendum, tanquam occasionibus agnoscendæ ejus quæ vere est veritatis. Græcis ergo est inanis hic prætextus volentibus enim licebit invenire veri- tatem. His autem qui causas adducunt quæ carent ratione, manet condemnatio indeprecabilis. Utrum enim tollunt an concedunt esse demonstrationem ? Existimo omnes esse concessuros præter eos qui sensus quoque tollunt. Si sit autem demonstratio, C necesse est descendere ad quaestiones, et per ipsas Scripturas discere demonstrative, quomodo lapsæ sunt hæreses; et contra, quomodo in sola veritate et antiqua Ecclesia sit perfectissima cognitio, et ea quæ est revera optima hæresis. Ex iis autem qui declinant a veritate, alii quidem seipsos solos, alii vero propinquos quoque conantur fallere. Atque ii quidem qui appellantur lioc est, opi. nione sua sapientes, qui se veritatem invenisse existimant, nullam habentes veram demonstratio- nem, ii seipsos decipiunt, acquiescendum existi- mantes: quorum non parvus est numerus, qui et quæstiones declinant ne confutentur, et doctrinam vitant * ne condemnentur. Qui autem eos qui ac- cedunt decipiunt, sunt valde astuti, qui etiamsi D satis assequantur se nihil scire, probabilibus tamen argumentis obscurant veritatem. Alia est autem, ut opinor, natura probabilium argumentorum, et alia verorum. Et quod necesse sit nomen hæreseon ita usurpari ut veritati opponatur, et ab ea distinguatur, cognoscimus a qua cum quædam ad ho- minum perniciem avulserint sophistæ, humanis et a se inventis ea infodientes artibus, gloriantur se præesse diatribæ seu scholæ potius quam Ecclesiæ. * ED. POTTER, ED. PARIS. quæ sponte » et absque hominum opera e terra germinant; ut ait Hesychius. • Exceptis illis, qui sensus tollunt. Philosophi quidani negabant certo sciri quidquam, ut Acade- mici, ullamve sensibus cognitionem posse nos adi- pisci. COLLECT. • Ne confutentur. Vide pag. 759. Vide etiam Pro- trept. p. edit. Paris. LowTH. alibi, et paulo supra (73) Πόαι. Id est, herbæ ἐκ τῆς γῆς αὐτομάτως (74) "Ανευ τῶν τὰς αἰσθήσεις ἀναιρούντων. (75) Διὰ τοὺς ἐλέγχους. Interpres recte vertit: (76) Αὐτοῖς. Scribendum potius αὐτοῖς, ut spe
PG 9:529ὧν πλῆθος οὐκ ὀλίγον τάς τε ζητήσεις ἐκτρεπομένων διὰ τοὺς ἐλέγχους, ἀποφευγόντων δὲ καὶ τὰς διδασκαλίας διὰ τὴν κατάγνωσιν. οἳ δέ, τοὺς προσιόντας ἐξαπατῶντες, πανοῦργοι σφόδρα, οἳ καὶ παρακολουθοῦντες αὑτοῖς ὅτι μηδὲν ἐπίστανται, πιθανοῖς ὅμως ἐπιχειρήμασι σκοτίζουσι τὴν ἀλήθειαν. ἑτέρα δ’, οἶμαι, τῶν πιθανῶν ἐπιχειρημάτων καὶ ἑτέρα τῶν ἀληθῶν ἡ φύσις. καὶ ὅτι τῶν αἱρέσεων ἀνάγκη τὴν ὀνομασίαν πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῆς ἀληθείας λέγεσθαι γινώσκομεν· ἀφ’ ἧς τινὰ ἀποσπάσαντες ἐπὶ λύμῃ τῶν ἀνθρώπων οἱ σοφισταί, ταῖς ἐξευρημέναις σφίσιν ἀνθρωπικαῖς τέχναις ἐγκατορύξαντες, αὐχοῦσι προί̈στασθαι διατριβῆς μᾶλλον ἢ ἐκκλησίας. Ἀλλ’ οἱ πονεῖν ἕτοιμοι ἐπὶ τοῖς καλλίστοις οὐ πρότερον ἀποστήσονται ζητοῦντες τὴν ἀλήθειαν πρὶν ἂν τὴν ἀπόδειξιν ἀπ’ αὐτῶν λάβωσι τῶν γραφῶν. ἔστι μὲν οὖν κοινά τινα τῶν ἀνθρώπων κριτήρια καθάπερ τὰ αἰσθητήρια, τὰ δ’ ἄλλα τῶν βουληθέντων καὶ ἀσκησάντων τὰ ἀληθῆ, τὰ διὰ νοῦ καὶ λογισμοῦ τεχνικὰ λόγων ἀληθῶν τε καὶ ψευδῶν.
Β 'Αλλ' οἱ πονεῖν ἔτοιμοι ἐπὶ τοῖς καλλίστοις οὐ πρό- Α τερον ἀποστήσονται ζητοῦντες τὴν ἀλήθειαν, πρὶν ἂν τὴν ἀπόδειξιν ἀπ' αὐτῶν λάβωσι τῶν Γραφών. Ἔστι μὲν οὖν κοινά τινα τῶν ἀνθρώπων κριτή- ρια, καθάπερ τὰ αἰσθητήρια· τὰ δ' ἄλλα τῶν (77) βουληθέντων, καὶ ἀσκησάντων τὰ ἀληθῆ τὰ διὰ τοῦ καὶ λογισμοῦ τεχνικά, λόγων ἀληθῶν τε καὶ ψευδῶν. Μέγιστον δὲ τὸ καὶ τὴν οἴησιν ἀποθέσθαι, ἐν μέσῳ καταστάντας ἀκριβοῦς ἐπιστήμης καὶ προπετοῦς δοξοσοφίας, καὶ γνῶναι, ὅτι ὁ τὴν αἰώνιον ἐλπίζων ἀνάπαυσιν γιγνώσκει καὶ τὴν εἴσοδον αὐτῆς ἐπίπο νῦν οὖσαν καὶ ι τεθλιμμένην (78) ·, ὅ τε ἅπαξ εὐαγ γελισθεὶς, καὶ τὸ σωτήριον, φησὶν, ἐν ᾗ ὥρᾳ ἐπιγνῷ, μὴ « ἐπιστρεφέσθω (79) εἰς τὰ ὀπίσω καθάπερ ἡ Λώτ γυνή, ο μηδὲ εἰς τὸν πρότερον βίον τὸν τοῖ; αἰσθητοῖς προσανέχοντα, μηδὲ μὴν εἰς τὰς αἱρέσεις παλινδρομείτω· ἐθίζουσι γὰρ ἁμηγέπη τὸν ὄντα μὴ γινώσκουσαι Θεόν. « Ο γὰρ φιλῶν πατέρα ή μητέρα ὑπὲρ ἐμὲ,» τὸν ὄντως πατέρα καὶ διδάσκαλον τῆς ἀλη θείας, τὸν ἀναγεννῶντα καὶ ἀνακτίζοντα, και τις θηνούμενον τὴν ψυχὴν τὴν ἐξειλεγμένην, « οὐκ ἔστι μου άξιος, ο λέγει, τοῦ εἶναι υἱὸς Θεοῦ, καὶ μαθητής Θεοῦ, ὁμοῦ καὶ φίλος καὶ συγγενής· «Οὐδεὶς (80) γὰρ εἰς τὰ ὀπίσω βλέπων καὶ ἐπιβάλλων τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ' ἄροτρον εὔθετος τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ. » Αλλ', ὡς ἔοικεν, τοῖς πολλοῖς καὶ μέχρι νῦν δοκεῖ ἡ Μαριάμ λεχὼ εἶναι διὰ τὴν τοῦ παιδίου γένησιν, οὐκ οὖσα λεχώ· καὶ γὰρ (81) μετὰ τὸ τεκεῖν αὐτὴν μαιω θεῖσαν, φασί τινες παρθένον εὑρεθῆναι. Τοιαῦται δ' ἡμῖν αἱ Κυριακαὶ Γραφαι, τὴν ἀλήθειαν ἀποτίκτου- καὶ μένουσαι παρθένοι μετὰ τῆς ἐπικρύψεως Ρ. 890, ΕΙ». νὴ ἡ πύλη καὶ τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς ζωήν. Ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ ὁμοίως μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω. Μνημονεύετε τῆς γυναικός Λώτ. χεῖρα αὐτοῦ ἐπ' ἄροτρον καὶ βλέπων εἰς τὰ ὀπίσω εὔθετός ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. ἀειπαρθένος STROMATUM LIB. VII. CAPUT XVI. Duas rationes proponit quibus vera fides ab hæresi distingui possit: A° ad Scripturas recurrendo, atque ex iis de doctrina quavis judicium ſerendo. Sed qui in rebus pulcherrimis laborem impen- dere sunt parati, non desistent prius quærere veri- talem, quam ex ipsis Scripturis acceperint demon- strationem. Ac sunt quidem communes hominibus facultates judicandi, sicut sensus alia autem eo- rum qui consultarunt, et exercuerunt ea quæ vera sunt : nempe quæ vera et falsa, per nientem et radio- cinationem artificiose distinguunt. Maximum est au¬ tem deposita sui opinione, consistere in medio accu- ratæ scientiæ et temerariæ sapientiæ opinionis, et nosse quod qui æternam sperat quietem, cognoscit etiam ejus introitum esse laboriosum et arctum. › Et qui semel admisit Evangelium, ne ille, salutare, inquit, qua hora cognoverit, ad ea quæ sunt retro convertatur sicut uxor Lota, neque ad priorem vitam quæ dat operam rebus sensilibus, sed neque recurrat ad hæreses. In consuetudinem enim nescio quomodo suam pertrabunt, cum eum qui revera est non noverint Deum. Qui enim diligit patrem vel matrem plus quam me b,, qui sum vere pater et magister veritatis, qui regenero et recreo, foveo- que et alo electam animam, «non est me dignus, › ut sit, inquit, Dei filius, et Dei discipulus, et simul etiam amicus et cognatus : Nemo enim ad ea quæ sunt retro respiciens, et manum suam mittens ad aratrum, est aptus regno Dei c., Sed, ut videtur, mul- tis in hodiernum diem videtur Maria esse puerpera propter ortum filii, cum non sit puerpera. Quidam enim dicunt, eam postquam peperisset, inspectant ab obstetrice, inventam fuisse virginem. Tales au- Gz:, C tem sunt nobis Scripturæ Dominicæ, veritatemn * POTTER, ED. PARIS. • Luc. xv, 31, 32. b Matth. x, 37. e Luc. ix, 62. mutila. Voluisse videtur auctor, quod licet omnibus insit naturalis quædam judicandi de rebus, sicut et sentiendi, vis, tamen ii, qui mentes suas in in- vestiganda veritate et discernendis veris sermoni- bus a falsis exercuerunt, diversam ac præstantio- rem habeant judicandi facultatem, quamì cæteri. tatem prorsus illibatam et perpetuam fuisse con- tendunt. . Ut vero et esset et dicere tur, necesse fuit ut virgo conciperet, virgo ut pa- D reret, virgo ut semper permaneret; inquit Mon- tacutius Apparat. ix, secl. 59. Eo usque tandem invaluit hæc sententia, ut Can. Concilii Latera- nensis sub Martino I, decretum fuerit, B. Virginem incorruptibiliter enixam esse. Aliter sensit Tertul- lianus, sub fine libri De carne Christi hæc scribens : • Agnoscimus ergo signum contradicibile, conce- plum et partum virginis Mariæ, de quo Academici isti : Peperit, et non peperit : Virgo, et non virgo : quasi non, etsi ita dicendum esset, a nobis magis dici conveniret. Peperit enim, quæ ex sua carne; et non peperit, quæ non ex viri semine. Et virgo, quantum a viro ; non virgo, quantum a partu. Non tamen ideo, peperit, et non peperit ; et ideo virgo, quæ non virgo: quia non de visceribus suis mater. Sed apud nos nihil dubium, nec retortum in ancipitem de- fensionem. Lux, lux; et tenebræ, tenebræ; ei Est, est; et Non, non. Quod amplius, hoc a malo est. Peperit, quæ peperit : et si virgo concepit, in partu suo nupsit, ipsa patefacti corporis lege; in quo nihil interfuit, de vi masculi admissi, an emissi, idem illud sexus resignaverit. Hæc denique vulva est, propter quam et de aliis scriptum est: Omne masculinum adape- riens vulvam, sanctum vocabitur Domino. Quis vere sanctus, quam Dei Filius? Quis proprie vulvam adaperuit, quam qui clausam patelecit ? Caterum omnibus nuptiæ patefaciunt. Itaque magis patefacta est, quia magis erat clausa. Utique magis uon virgo dicenda est, quam virgo; saltu quodam mater ante- quam nupta. Et quid ultra de hoc retractandum est? Cum hac ratione Apostolus non ex virgine, sed ex mu- liere editum Filiuin Dei pronuntiavit, agnovit ada- pertæ vulva nuptialem passionem. Legimus quidem apud Ezechielein de vacca illa, quæ peperit et non peperit. Sed videte, ne vos jam tunc providens Spi- ritus sanctus notarit hac voce, disceptaturos super uterum Mariæ. Cæterum non, contra illam suam simplicitatem, pronuntiasset dubitative, Isaia di- cente: Concipiet, et pariet. » (77) Τὰ δ' ἄλλα τ. Hæc mendosa videntur ac (78) Τεθλιμμένην. Respicit Matth. vii, 14 : Στε (19) Μὴ ἐπιστρες. Respicit Luc. xvi, 31, 32 : (80) Ουδείς. Luc. ix, 62 : Οὐδεὶς ἐπιβαλὼν τὴν (81) Καὶ γάρ. Non pauci sunt, qui Mariæ virgini-
μέγιστον δὲ τὸ καὶ τὴν οἴησιν ἀποθέσθαι, ἐν μέσῳ καταστάντας ἀκριβοῦς ἐπιστήμης καὶ προπετοῦς δοξοσοφίας, καὶ γνῶναι ὅτι ὁ τὴν αἰώνιον ἐλπίζων ἀνάπαυσιν γιγνώσκει καὶ τὴν εἴσοδον αὐτῆς ἐπίπονον οὖσαν καὶ τεθλιμμένην. ὁ δὲ ἅπαξ εὐαγγελισθεὶς καὶ τὸ σωτήριόν φησιν [ἰδών], ἐν ᾗ ὥρᾳ [ἂν] ἐπιγνῷ, μὴ ἐπιστρεφέσθω εἰς τὰ ὀπίσω καθάπερ ἡ Λὼτ γυνὴ μηδὲ εἰς τὸν πρότερον βίον τὸν τοῖς αἰσθητοῖς προσανέχοντα, μηδὲ μὴν εἰς τὰς αἱρέσεις παλινδρομείτω· ἐρίζουσι γὰρ ἁμῇ γέ πῃ, τὸν ὄντα μὴ γινώσκουσαι θεόν. ὁ γὰρ φιλῶν πατέρα ἢ μητέρα ὑπὲρ ἐμέ, τὸν ὄντως πατέρα καὶ διδάσκαλον τῆς ἀληθείας, τὸν ἀναγεννῶντα καὶ ἀνακτίζοντα καὶ τιθηνούμενον τὴν ψυχὴν τὴν ἐξειλεγμένην, οὐκ ἔστι μου ἄξιος, [ἄξιος] λέγει τοῦ εἶναι υἱὸς θεοῦ καὶ μαθητὴς θεοῦ ὁμοῦ καὶ φίλος καὶ συγγενής. οὐδεὶς γὰρ εἰς τὰ ὀπίσω βλέπων καὶ ἐπιβάλλων τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ’ ἄροτρον εὔθετος τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ. Ἀλλ’, ὡς ἔοικεν, τοῖς πολλοῖς καὶ μέχρι νῦν δοκεῖ ἡ Μαριὰμ λεχὼ εἶναι διὰ τὴν τοῦ παιδίου γέννησιν, οὐκ οὖσα λεχώ (καὶ γὰρ μετὰ τὸ τεκεῖν αὐτὴν μαιωθεῖσάν φασί τινες παρθένον εὑρεθῆναι)·
Β 'Αλλ' οἱ πονεῖν ἔτοιμοι ἐπὶ τοῖς καλλίστοις οὐ πρό- Α τερον ἀποστήσονται ζητοῦντες τὴν ἀλήθειαν, πρὶν ἂν τὴν ἀπόδειξιν ἀπ' αὐτῶν λάβωσι τῶν Γραφών. Ἔστι μὲν οὖν κοινά τινα τῶν ἀνθρώπων κριτή- ρια, καθάπερ τὰ αἰσθητήρια· τὰ δ' ἄλλα τῶν (77) βουληθέντων, καὶ ἀσκησάντων τὰ ἀληθῆ τὰ διὰ τοῦ καὶ λογισμοῦ τεχνικά, λόγων ἀληθῶν τε καὶ ψευδῶν. Μέγιστον δὲ τὸ καὶ τὴν οἴησιν ἀποθέσθαι, ἐν μέσῳ καταστάντας ἀκριβοῦς ἐπιστήμης καὶ προπετοῦς δοξοσοφίας, καὶ γνῶναι, ὅτι ὁ τὴν αἰώνιον ἐλπίζων ἀνάπαυσιν γιγνώσκει καὶ τὴν εἴσοδον αὐτῆς ἐπίπο νῦν οὖσαν καὶ ι τεθλιμμένην (78) ·, ὅ τε ἅπαξ εὐαγ γελισθεὶς, καὶ τὸ σωτήριον, φησὶν, ἐν ᾗ ὥρᾳ ἐπιγνῷ, μὴ « ἐπιστρεφέσθω (79) εἰς τὰ ὀπίσω καθάπερ ἡ Λώτ γυνή, ο μηδὲ εἰς τὸν πρότερον βίον τὸν τοῖ; αἰσθητοῖς προσανέχοντα, μηδὲ μὴν εἰς τὰς αἱρέσεις παλινδρομείτω· ἐθίζουσι γὰρ ἁμηγέπη τὸν ὄντα μὴ γινώσκουσαι Θεόν. « Ο γὰρ φιλῶν πατέρα ή μητέρα ὑπὲρ ἐμὲ,» τὸν ὄντως πατέρα καὶ διδάσκαλον τῆς ἀλη θείας, τὸν ἀναγεννῶντα καὶ ἀνακτίζοντα, και τις θηνούμενον τὴν ψυχὴν τὴν ἐξειλεγμένην, « οὐκ ἔστι μου άξιος, ο λέγει, τοῦ εἶναι υἱὸς Θεοῦ, καὶ μαθητής Θεοῦ, ὁμοῦ καὶ φίλος καὶ συγγενής· «Οὐδεὶς (80) γὰρ εἰς τὰ ὀπίσω βλέπων καὶ ἐπιβάλλων τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ' ἄροτρον εὔθετος τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ. » Αλλ', ὡς ἔοικεν, τοῖς πολλοῖς καὶ μέχρι νῦν δοκεῖ ἡ Μαριάμ λεχὼ εἶναι διὰ τὴν τοῦ παιδίου γένησιν, οὐκ οὖσα λεχώ· καὶ γὰρ (81) μετὰ τὸ τεκεῖν αὐτὴν μαιω θεῖσαν, φασί τινες παρθένον εὑρεθῆναι. Τοιαῦται δ' ἡμῖν αἱ Κυριακαὶ Γραφαι, τὴν ἀλήθειαν ἀποτίκτου- καὶ μένουσαι παρθένοι μετὰ τῆς ἐπικρύψεως Ρ. 890, ΕΙ». νὴ ἡ πύλη καὶ τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς ζωήν. Ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ ὁμοίως μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω. Μνημονεύετε τῆς γυναικός Λώτ. χεῖρα αὐτοῦ ἐπ' ἄροτρον καὶ βλέπων εἰς τὰ ὀπίσω εὔθετός ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. ἀειπαρθένος STROMATUM LIB. VII. CAPUT XVI. Duas rationes proponit quibus vera fides ab hæresi distingui possit: A° ad Scripturas recurrendo, atque ex iis de doctrina quavis judicium ſerendo. Sed qui in rebus pulcherrimis laborem impen- dere sunt parati, non desistent prius quærere veri- talem, quam ex ipsis Scripturis acceperint demon- strationem. Ac sunt quidem communes hominibus facultates judicandi, sicut sensus alia autem eo- rum qui consultarunt, et exercuerunt ea quæ vera sunt : nempe quæ vera et falsa, per nientem et radio- cinationem artificiose distinguunt. Maximum est au¬ tem deposita sui opinione, consistere in medio accu- ratæ scientiæ et temerariæ sapientiæ opinionis, et nosse quod qui æternam sperat quietem, cognoscit etiam ejus introitum esse laboriosum et arctum. › Et qui semel admisit Evangelium, ne ille, salutare, inquit, qua hora cognoverit, ad ea quæ sunt retro convertatur sicut uxor Lota, neque ad priorem vitam quæ dat operam rebus sensilibus, sed neque recurrat ad hæreses. In consuetudinem enim nescio quomodo suam pertrabunt, cum eum qui revera est non noverint Deum. Qui enim diligit patrem vel matrem plus quam me b,, qui sum vere pater et magister veritatis, qui regenero et recreo, foveo- que et alo electam animam, «non est me dignus, › ut sit, inquit, Dei filius, et Dei discipulus, et simul etiam amicus et cognatus : Nemo enim ad ea quæ sunt retro respiciens, et manum suam mittens ad aratrum, est aptus regno Dei c., Sed, ut videtur, mul- tis in hodiernum diem videtur Maria esse puerpera propter ortum filii, cum non sit puerpera. Quidam enim dicunt, eam postquam peperisset, inspectant ab obstetrice, inventam fuisse virginem. Tales au- Gz:, C tem sunt nobis Scripturæ Dominicæ, veritatemn * POTTER, ED. PARIS. • Luc. xv, 31, 32. b Matth. x, 37. e Luc. ix, 62. mutila. Voluisse videtur auctor, quod licet omnibus insit naturalis quædam judicandi de rebus, sicut et sentiendi, vis, tamen ii, qui mentes suas in in- vestiganda veritate et discernendis veris sermoni- bus a falsis exercuerunt, diversam ac præstantio- rem habeant judicandi facultatem, quamì cæteri. tatem prorsus illibatam et perpetuam fuisse con- tendunt. . Ut vero et esset et dicere tur, necesse fuit ut virgo conciperet, virgo ut pa- D reret, virgo ut semper permaneret; inquit Mon- tacutius Apparat. ix, secl. 59. Eo usque tandem invaluit hæc sententia, ut Can. Concilii Latera- nensis sub Martino I, decretum fuerit, B. Virginem incorruptibiliter enixam esse. Aliter sensit Tertul- lianus, sub fine libri De carne Christi hæc scribens : • Agnoscimus ergo signum contradicibile, conce- plum et partum virginis Mariæ, de quo Academici isti : Peperit, et non peperit : Virgo, et non virgo : quasi non, etsi ita dicendum esset, a nobis magis dici conveniret. Peperit enim, quæ ex sua carne; et non peperit, quæ non ex viri semine. Et virgo, quantum a viro ; non virgo, quantum a partu. Non tamen ideo, peperit, et non peperit ; et ideo virgo, quæ non virgo: quia non de visceribus suis mater. Sed apud nos nihil dubium, nec retortum in ancipitem de- fensionem. Lux, lux; et tenebræ, tenebræ; ei Est, est; et Non, non. Quod amplius, hoc a malo est. Peperit, quæ peperit : et si virgo concepit, in partu suo nupsit, ipsa patefacti corporis lege; in quo nihil interfuit, de vi masculi admissi, an emissi, idem illud sexus resignaverit. Hæc denique vulva est, propter quam et de aliis scriptum est: Omne masculinum adape- riens vulvam, sanctum vocabitur Domino. Quis vere sanctus, quam Dei Filius? Quis proprie vulvam adaperuit, quam qui clausam patelecit ? Caterum omnibus nuptiæ patefaciunt. Itaque magis patefacta est, quia magis erat clausa. Utique magis uon virgo dicenda est, quam virgo; saltu quodam mater ante- quam nupta. Et quid ultra de hoc retractandum est? Cum hac ratione Apostolus non ex virgine, sed ex mu- liere editum Filiuin Dei pronuntiavit, agnovit ada- pertæ vulva nuptialem passionem. Legimus quidem apud Ezechielein de vacca illa, quæ peperit et non peperit. Sed videte, ne vos jam tunc providens Spi- ritus sanctus notarit hac voce, disceptaturos super uterum Mariæ. Cæterum non, contra illam suam simplicitatem, pronuntiasset dubitative, Isaia di- cente: Concipiet, et pariet. » (77) Τὰ δ' ἄλλα τ. Hæc mendosa videntur ac (78) Τεθλιμμένην. Respicit Matth. vii, 14 : Στε (19) Μὴ ἐπιστρες. Respicit Luc. xvi, 31, 32 : (80) Ουδείς. Luc. ix, 62 : Οὐδεὶς ἐπιβαλὼν τὴν (81) Καὶ γάρ. Non pauci sunt, qui Mariæ virgini-
PG 9:531τοιαῦται δ’ ἡμῖν αἱ κυριακαὶ γραφαί, τὴν ἀλήθειαν ἀποτίκτουσαι καὶ μένουσαι παρθένοι μετὰ τῆς ἐπικρύψεως τῶν τῆς ἀληθείας μυστηρίων. τέτοκεν καὶ οὐ τέτοκεν, φησὶν ἡ γραφή, ὡς ἂν ἐξ αὑτῆς, οὐκ ἐκ συνδυασμοῦ συλλαβοῦσα. διόπερ τοῖς γνωστικοῖς κεκυήκασιν αἱ γραφαί, αἱ δὲ αἱρέσεις οὐκ ἐκμαθοῦσαι ὡς μὴ κεκυηκυίας παραπέμπονται. πάντων δὲ ἀνθρώπων τὴν αὐτὴν κρίσιν ἐχόντων οἱ μὲν ἀκολουθοῦντες τῷ αἱροῦντι λόγῳ ποιοῦνται τὰς πίστεις, οἱ δὲ ἡδοναῖς σφᾶς αὐτοὺς ἐκδεδωκότες βιάζονται πρὸς τὰς ἐπιθυμίας τὴν γραφήν. δεῖ δ’, οἶμαι, τῷ τῆς ἀληθείας ἐραστῇ ψυχικῆς εὐτονίας· σφάλλεσθαι γὰρ ἀνάγκη μέγιστα τοὺς μεγίστοις ἐγχειροῦντας πράγμασιν, ἢν μὴ τὸν κανόνα τῆς ἀληθείας παρ’ αὐτῆς λαβόντες ἔχωσι τῆς ἀληθείας. οἱ τοιοῦτοι δέ, ἅτε ἀποπεσόντες τῆς ὀρθῆς ὁδοῦ, κἀν τοῖς πλείστοις τῶν κατὰ μέρος σφάλλονται εἰκότως, διὰ τὸ μὴ ἔχειν ἀληθῶν καὶ ψευδῶν κριτήριον συγγεγυμνασμένον ἀκριβῶς τὰ δέοντα αἱρεῖσθαι. εἰ γὰρ ἐκέκτηντο, ταῖς θείαις ἐπείθοντο ἂν γραφαῖς.
τῶν τῆς ἀληθείας μυστηρίων. « Τέτοκε (82) καὶ οὐ τέτοκε,» φησὶν ἡ Γραφή· ὡς ἂν ἐξ αὐτῆς (83) οὐκ ἐκ συνδυασμοῦ συλλαβοῦσα· διόπερ τοῖς γνωστικούς και κνήκασιν αἱ Γραφαί. Αἱ δὲ αἱρέσεις, οὐκ ἐκμαθοῦ- σαι, ὡς μὴ κεκτηκυίας παραπέμπονται. Πάντων δὲ ἀνθρώπων τὴν αὐτὴν κρίσιν ἐχόντων, οἱ μὲν, ἀκολου θοῦντες τῷ ἐροῦντι (84) Λόγῳ, ποιοῦνται τὰς πίστεις οἱ δὲ, ἡδοναῖς σφᾶς αὐτοὺς ἐκδεδωκότες, βιάζονται πρὸς τὰς ἐπιθυμίας τὴν Γραφήν. Δεῖ δ', οἶμαι, τῷ τῆς ἀληθείας ἐραστῇ ψυχικῆς εὐτονίας· σφάλλεσθαι γὰρ ἀνάγκη μέγιστα τοὺς μεγίστοις ἐγχειροῦντας πράγμασιν, ἣν μὴ τὸν κανόνα τῆς ἀληθείας παρο αὐτῆς λαβόντες ἔχωσι τῆς ἀληθείας. Οἱ τοιοῦτοι δὲ, ἅτε ἀποπεσόντες τῆς ὀρθῆς ὁδοῦ, καὶ τοῖς πλείστοις τῶν κατὰ μέρος σφάλλονται· εἰκότως, διὰ τὸ μὴ ἔχειν Β ἀληθῶν καὶ ψευδῶν κριτήριον, συγγεγυμνασμένον (85) ἀκριβῶς τὰ δέοντα αἱρεῖσθαι. Εἰ γὰρ ἐκέκτηντο, ταῖς θείαις ἐπείθοντο ἂν Γραφαῖς. Καθάπερ οὖν εἴ τις ἐξ ἀνθρώπων θηρίον γένοιτο παραπλησίως τοῖς ὑπὸ τῆς Κίρκης (86) φαρμαχθεῖσιν, οὕτως άνθρωπος εἶναι τοῦ Θεοῦ καὶ πιστὸς τῷ Κυρίῳ διαμένειν ἀπολώλεκεν ὁ ἀναλακτίσας τὴν Ἐκκλησιαστικὴν παράδοσιν, καὶ ἀποσκιρτήσας εἰς δόξας αἱρέσεων ἀνθρωπίνων. Ο δὲ ἐκ τῆσδε τῆς ἀπάτης παλινδρομήσας, κατακούσας τῶν Γραφῶν, καὶ τὸν ἑαυτοῦ βίον ἐπιστρέψας (87) τῇ ἀληθείᾳ, οἷον ἐξ ἀνθρώπου Θεὸς ἀποτελεῖται. Ἔχομεν | γὰρ τὴν ἀρχὴν τῆς διδασκαλίας τὸν Κύριον, διά τα τῶν προφητῶν, διά τε τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ διὰ τῶν μακαρίων ἀποστόλων, πολυτρόπως καὶ πολυμερώς » ἐξ ἀρχῆς εἰς τέλος ἡγούμενον τῆς γνώσεως. Τὴν ἀρ χὴν (88) δ' εἴ τις ἕτερον (89) δεῖσθαι ὑπολάβοι, οἰκέτ' ἂν ὄντως ἀρχὴ φυλαχθείη. Ὁ μὲν οὖν ἐξ ἑαυτοῦ πιο στὸς τῇ κυριακῇ Γραφῇ τε καὶ φωνῇ ἀξιόπιστος εἰκό τως ἂν διὰ τοῦ Κυρίου πρὸς τὴν τῶν ἀνθρώπων εὐεργεσίαν ενεργουμένῃ. Αμέλει πρὸς τὴν τῶν πρα- γμάτων εὕρεσιν, αὐτῇ χρώμεθα κριτηρίῳ· τὸ κρινό μενον δὲ πᾶν ἔτι ἄπιστον πρὶν κριθῆναι· ὥστ᾽ οὐδ᾽ ἀρχὴ τὸ κρίσεως δεόμενον. Εἰκότως τοίνυν πίστει περιβαλόντες ἀναπόδεικτον τὴν ἀρχὴν, ἐκ περιουσίας καὶ τὰς ἀποδείξεις παρ' αὐτῆς τῆς ἀρχῆς περὶ τῆς ἀρχῆς λαβόντες, φωνῇ Κυρίου παιδευόμεθα πρὸς τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Οὐ γὰρ ἁπλῶς ἀποφαινομέ αὐτούς. ν, 14. 235. 'Αρχὴ δ' ἐστὶν ἀποδείξεως πρό τασις ἄμεσος· ἄμεσος δὲ, ἧς μὴ ἄλλη προτέρα. ἑτέρου CLEMENTIS ALEXANDRINI parientes, et manentes virgines cum occultatione A mysteriorum veritatis. • Peperit, et non peperit, inquit Scriptura, ut quæ ex se, non ex conjun- ctione conceperit. Quamobrem gnosticis quidem conceperunt Scripturæ. Quod quia non intellexere hæreses, quasi quæ non conceperunt eas ablegant. Cum autem omnes homines idem habeant judicium, alii quidem quod Logos dictat sequentes faciunt argumenta: alii autem cum seipsos dediderint voluptatibus, Scripturam torquent ad suas cupidi- Lates. Opus est autem, ut opinor, amatori veritatis robore animi. Necesse enim labi in maximis, eos qui res maximas aggrediuntur, nisi regulam veri- tatis ab ipsa veritate acceptam tenuerint. Qui au- tem eo devenerunt, ut a recta via exciderint, me- rito etiam falluntur in plurimis singularibus, pro- pterea quod non habeant verorum et falsorum ju- dicium plane exercitatum, in iis quæ oportet eli- gendis. Si enim haberent, parerent Scripturis divi- nis. Quemadmodum ergo si quis fiat bestia ex ho- mine, similiter atque ii qui fuerant infecti venenis Circes ita homo Dei esse, et Domino fidelis esse desiit, qui adversus ecclesiasticam recalcitravit traditionem, et in humanarum hæreseon desiluit opiniones. Qui autem ex hoc errore reversus obe- diit Scripturis, et vitam suam permisit veritati, Deus quodammodo ex honine efficitur. Principium enim doctrina habemus Dominum, qui et per pro- phetas, et per Evangelium, et per beatos apostolos, ◄ multifariam multisque modis, a principio ad fi- nem deducit cognitionis. Principium autem si quis C alio opus habere existimaverit, non utique vere poterit manere principium. Qui est ergo ex seipso fidelis, ei merito fides habetur in Dominica Scri- ptura et voce, quæ per Dominum operatur ad hominum beneficium. Ipsa autem tanquam cri- terio utimur ad res inveniendas. Quidquid autem judicatur, non creditur priusquam fuerit judica- tum, quare nec est principium id quod opus habet judicio. Merito ergo cum fide comprehenderimus principium indemonstrabile, ex abundanti etiam ab ipso principio de principio demonstrationes su- × P. 891, ED. POTTER, ED. PARIS. • Heb. 1, 4. etiam loco jam dicto allegavit, in S. Scripturis frustra quærctur. Eam Rigaltius ex apocrypho quodam libro petitam fuisse existimavit. Pamelio et nonnullis aliis, qui Tertullianum explicarunt, visum est librum Jobi respici, in quo hæc exstant : • Vacca peperit, et non est privata fetu suo. Ve- rum Ezechielem satis aperte indicat Tertullianus hæc scribens: Legimus quidem apud Ezechielem de vacca ilia, quæ peperit et non peperit. Sed in Ezechielis prophetæ libro hæc verba nusquam ap- parent. Quo factum, ut nonnulli Ezechielum, tra- gicum inter Judæos poetam, citari putent. Sed e sequentibus Tertulliani verbis satis apparet, eum non poetæ cuipiam, sed auctori divinitus afflato bæc tribuere: unde ea nonnulli ex Ezechiele pro- pheta post Tertulliani ætatem excidisse conjiciunt. edit. Paris. Lowry. vitam suam permisit veritati. » Retineri tamen et vulgata lectio potest, hoc sensu, ad veritatem convertit. » SYLBURG. facit. Proinde id, quod demonstratione indiget, pro principio haberi non debet. Aristoteles Analyt. poster. lib. i, c. 11: Prin cipium autem demonstrationis est propositio imme- diata. Immediata autern est, qua non est alia prior. Sed editiones recentiores exhibent. (82) Τέτοκεν. 11.ec sententia, quam Tertullianus D (83) Αὐτῆς. Vel potius αὐτῆς, et mox iterum (84) Εροῦντι. Lege αἱροῦντι. Vide ad p. 735 (85) Συγγεγυμνασμένον. Respicere videtur Heb. (86) Κίρκης. Respicit Homeri Odyss. Δ. v. (87) Επιστρέψας. Interpres legit ἐπιτρέψας, (88) Αρχήν. Principium dicitur, quod alii fdem (89) "Ετερον. Sic Flor. Sylburg. et ms. Paris.
PG 9:533Καθάπερ οὖν εἴ τις ἐξ ἀνθρώπου θηρίον γένοιτο παραπλησίως τοῖς ὑπὸ τῆς Κίρκης φαρμαχθεῖσιν, οὕτως [τὸ] ἄνθρωπος εἶναι τοῦ θεοῦ καὶ πιστὸς τῷ κυρίῳ διαμένειν ἀπολώλεκεν ὁ ἀναλακτίσας τὴν ἐκκλησιαστικὴν παράδοσιν καὶ ἀποσκιρτήσας εἰς δόξας αἱρέσεων ἀνθρωπίνων. ὁ δὲ ἐκ τῆσδε τῆς ἀπάτης παλινδρομήσας, κατακούσας τῶν γραφῶν καὶ τὸν ἑαυτοῦ βίον ἐπιτρέψας τῇ ἀληθείᾳ, οἷον ἐξ ἀνθρώπου θεὸς ἀποτελεῖται. ἔχομεν γὰρ τὴν ἀρχὴν τῆς διδασκαλίας, τὸν κύριον διά τε τῶν προφητῶν διά τε τοῦ εὐαγγελίου καὶ διὰ τῶν μακαρίων ἀποστόλων πολυτρόπως καὶ πολυμερῶς ἐξ ἀρχῆς εἰς τέλος ἡγούμενον τῆς γνώσεως. τὴν ἀρχὴν δ’ εἴ τις ἑτέρου δεῖσθαι ὑπολάβοι, οὐκέτ’ ἂν ὄντως ἀρχὴ φυλαχθείη. ὁ μὲν οὖν ἐξ ἑαυτοῦ πιστὸς τῇ κυριακῇ γραφῇ τε καὶ φωνῇ ἀξιόπιστος εἰκότως [ὡς] ἂν διὰ τοῦ κυρίου πρὸς τὴν τῶν ἀνθρώπων εὐεργεσίαν ἐνεργουμένῃ· ἀμέλει πρὸς τὴν τῶν πραγμάτων εὕρεσιν αὐτῇ χρώμεθα κριτηρίῳ· τὸ κρινόμενον δὲ πᾶν ἔτι ἄπιστον πρὶν κριθῆναι, ὥστ’ οὐδ’ ἀρχὴ τὸ κρίσεως δεόμενον.
νοις ἀνθρώποις προσέχοιμεν, οἷς καὶ ἀνταποφαίνεσθαι Επίσης ἔξεστιν. Εἰ δ᾽ οὐκ ἀρκεῖ μόνον ἁπλῶς εἰπεῖν τὸ δόξαν, ἀλλὰ πιστώσασθαι δεῖ τὸ λεχθέν, οὐ τὴν ἐξ ἀνθρώπων ἀναμένομεν μαρτυρίαν, ἀλλὰ τῇ τοῦ Κυ ρίου φωνῇ πιστούμεθα τὸ ζητούμενον· ἡ πασῶν ἀπο- δείξεων έχεγγυωτέρα, μᾶλλον δὲ ἡ μόνη ἀπόδειξις οὖσα τυγχάνει· καθ᾽ ἣν ἐπιστήμην οἱ μὲν ἀπογευ- σάμενοι μόνον τῶν Γραφῶν πιστοὶ, οἱ δὲ καὶ προσω- τέρω χωρήσαντες ἀκριβεῖς γνώμονες τῆς ἀληθείας ὑπάρχουσιν, οἱ γνωστικοί· ἐπεὶ κάν τοῖς κατὰ τὸν βίον ἔχουσί τι πλέον οἱ τεχνῖται τῶν ἰδιωτῶν, καὶ παρὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας ἐκτυποῦσι τὸ βέλτιον. Οὕτως οὖν καὶ ἡμεῖς, ἀπ' αὐτῶν περὶ αὐτῶν τῶν Γραφῶν τε- λείως ἀποδεικνύντες, ἐκ πίστεως πειθόμεθα ἀποδει κτικώς. Καν τολμήσωσι προφητικαῖς χρήσασθαι Γρα- φαῖς καὶ οἱ τὰς αἱρέσεις μετιόντες, πρῶτον μὲν οὐ πάσαις, ἔπειτα οὐ τελείαις, οὐδὲ ὡς τὸ σῶμα καὶ τὸ ὕφος τῆς προφητείας ὑπαγορεύει· ἀλλ' ἐκλεγόμενοι τὰ ἀμφιβόλως εἰρημένα, εἰς τὰς ἰδίας μετάγουσι δόξας, ὀλίγας σποράδην ἀπανθιζόμενοι φωνάς· οὐ τὸ σημαινόμενον ἀπ' αὐτῶν σκοποῦντες, ἀλλ' αὐτῇ ψιλῇ ἀποχρώμενοι τῇ λέξει. Σχεδὸν γὰρ ἐν πᾶσιν οἷς προσ- φέρονται ῥητοῖς, εὕροις ἂν αὐτοὺς ὡς τοῖς ὀνόμασι μόνοις προσανέχουσι, τὰ σημαινόμενα ὑπαλλάττοντες· οὔθ᾽ ὡς λέγονται γινώσκοντες, οὔθ᾽ ὡς ἔχειν πεφύ- κατι χρώμενοι αἷς καὶ δὴ κομίζουσιν ἐκλογαῖς. Ἡ ἀλήθεια δὲ οὐκ ἐν τῷ μετατιθέναι (90) τὰ σημαινό μενα εὑρίσκεται· (οὕτω μὲν γὰρ ἀνατρέψουσι πᾶσαν ἀληθῆ διδασκαλίαν· ἀλλ' ἐν τῷ διασκέψασθαι τί τῷ Κυρίῳ καὶ τῷ παντοκράτορι Θεῷ τελείως οἰκεῖόν τε καὶ πρέπον, κὰν τῷ βεβαιοῦν ἕκαστον τῶν ἀποδεικνυ- μένων κατὰ τὰς Γραφὰς ἐξ αὐτῶν πάλιν τῶν ὁμοίων Γραφῶν. Οὔτ᾽ οὖν ἐπιστρέφειν ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν ἐθέ λουσιν, αιδούμενο: καταθέσθαι τὸ τῆς φιλαυτίας πλεο νέκτημα· οὔτ᾽ ἔχουσιν ὅπως διαθῶνται τὰς αὐτῶν δόξας, βιαζόμενοι τὰς Γραφάς· φθάσαντες δὲ ἐξενεγ- κεῖν εἰς τοὺς ἀνθρώπους δόγματα ψευδή, σχεδόν ἁπάσαις ταῖς Γραφαῖς ἐναργώς μαχόμενοι, καὶ ἀεὶ ὑφ᾽ ἡμῶν τῶν ἀντιλεγόντων αὐτοῖς ἐλεγχόμενοι, τὸ λοιπὸν ἔτι καὶ νῦν ὑπομένουσι, τὰ μὲν, μὴ προϊεσθαι τῶν προφητικῶν (91), τὰ δὲ, ἡμᾶς αὐτούς, ὡς ἄλλης γεγονότας φύσεως (92), μὴ οἴους τε εἶναι συνεῖναι τὰ οἰκεῖα ἐκείνοις διαβάλλουσιν· ἐνίοτε δὲ καὶ τὰ ἑαυ τῶν διελεγχόμενα ἀρνοῦνται δόγματα, ἄντικρυς όμο λογεῖν αἰδούμενοι & κατ' ἰδίαν αὐχοῦσι διδάσκοντες οὕτως. Οὕτω γὰρ κατὰ πάσας ἔστιν ἰδεῖν τὰς αἱρέσεις ἐπιόντας αὐτῶν τὰς μοχθηρίας τῶν δογμάτων. Επει- δὲν γὰρ ἀνατρέπωνται πρὸς ἡμῶν, δεικνύντων αὐτοὺς σαφῶς ἐναντιουμένους ταῖς Γραφαῖς, δυοῖν θάτερον ὑπὸ τῶν προεστώτων τοῦ δόγματος ἔστι θεάσασθαι * Ρ. μὴ προσίεσθαι, Μὴ προσίεσθαι τὰς Γραφάς ὅτι τὰς προφητείας εἴργουσιν ἑαυτῶν τῆς Ἐκκλησίας, υφορώμενοι δι' ἔλεγχον καὶ νουθεσίαν. 'Αμέσ λει πάμπολλα συγκαττύουσι ψεύσματα καὶ πλάσματα, ἵνα δὴ εὐλόγως δόξωσι μὴ προσίεσθαι τας Γραφάς. STROMATUM LIB. VII. iatis. Neque enim hominibus simpliciter enuntianti- bus fidem habeamus, quibus licet etiam enuntiare contrarium. Si autem non satis est simpliciter quod videtur dicere, sed insuper oportet probare quod dictum est, tum non exspectamus testimo- nium hominum, sed voce Domini probanus quod quæritur, quæ est magis fide digna quam quavis demonstratio : vel potius quæ est sola demonstra- tio, per quam scientiam, qui solum gustavere Scri- pluras, sunt fideles. Qui autem etiam ulterius pro- cesserunt, sunt perfecti indices veritatis, ii scilicet qui sunt gnostici: quandoquidem etiam in iis quæ ad vitam pertinent, eos qui sunt rudes, superant artifices, et super communes notiones exprimunt A mentes, voce Domini erudimur ad agnitionem veri- B id quod est melius. Sic ergo nos quoque ex ipsis p quoque pergunt se opponere, partim quiden ex ED. POTTER, ED. PARIS. 529. be, quemadmodum Latine expres- simus. Nam isti, de quibus, agit, hæretici quosdam non admittebant prophetas. est, quod infra dicit, de ipsis Scripturis perfecte demonstrantes, ex fide persuademus demonstrative. Quod si propheticis quoque Scripturis uti ausi fuerint qui sectantur hæreses, primum quidem non omnibus, deinde non perfectis, neque ut dictat corpus et contextura pro- phetiæ: verum eligentes ea quæ dicta sunt ambigue traducunt ad proprias opiniones, paucas voces sparsim carpentes, neque id considerantes quod ex ipsis significatur, sed ipsa nuda dictione utentes. Nam in omnibus fere quæ adducunt locis, ipsos sola intueri videbis nomina, ut qui mutent signifì- cata, neque quemadmodum dicuntur cognoscant, neque iis quas afferunt allegationibus, ita, ut earum natura postulat, utantur. Veritas autem non inve- C nitur in translatione significationum (sic enim omnem veram everterent doctrinam), sed in eo quod quis consideret quid Domino et omnipotenti Deo perfecte conveniat, et eum deceat, et in eo ut confirmet unumquodque ex iis quæ demonstrantur per Scripturas, ex ipsis rursus similibus Scripturis. Neque ergo volunt converti ad veritatein, ut quos pudeal sui in seipsos amnoris deponere prærogati- vam : neque sciunt qua ratione possint suas stabi- lire opiniones, Scripturis vim afferentes. Cum au- tem ad falsa in vulgus proferendum dogmata pro- eesserint, cum omnibus fere Scripturis evidenter pugnantes, et semper a nobis qui contra eos dici- mus confutati, quod reliquum est, nunc adhuo propheticis aliqua non admittendo, partim.autem nos, quasi simus alterius naturæ, et quæ & sunt illo- rum propria non possimus intelligere, calumniando. Nonnunquam autem etiam cum convincuntur, sta negant dogmata, aperte confiteri erubescentes quæ Et eadem voce utitur : HEINSIUS. quibus agit auctor, somniabant se ab aliis homi- nibus : natura, distingui, ejusque prærogativa salvus fieri ; ut supra plenius dictum est. (90) Μετατιθέναι. Conf. supra Strom. 111, pag. (91) Τὰ μὲν μὴ προΐεσθαι τῶν προφητικών. Scri- (92) "Αλλης γεγονότας φύσεως. Hæretici de
εἰκότως τοίνυν πίστει περιλαβόντες ἀναπόδεικτον τὴν ἀρχήν, ἐκ περιουσίας καὶ τὰς ἀποδείξεις παρ’ αὐτῆς τῆς ἀρχῆς περὶ τῆς ἀρχῆς λαβόντες, φωνῇ κυρίου παιδευόμεθα πρὸς τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. οὐ γὰρ ἁπλῶς ἀποφαινομένοις ἀνθρώποις προσέχοιμεν, οἷς καὶ ἀνταποφαίνεσθαι ἐπ’ ἴσης ἔξεστιν. εἰ δ’ οὐκ ἀρκεῖ μόνον ἁπλῶς εἰπεῖν τὸ δόξαν, ἀλλὰ πιστώσασθαι δεῖ τὸ λεχθέν, οὐ τὴν ἐξ ἀνθρώπων ἀναμένομεν μαρτυρίαν, ἀλλὰ τῇ τοῦ κυρίου φωνῇ πιστούμεθα τὸ ζητούμενον, ἣ πασῶν ἀποδείξεων ἐχεγγυωτέρα, μᾶλλον δὲ ἣ μόνη ἀπόδειξις οὖσα τυγχάνει· καθ’ ἣν ἐπιστήμην οἱ μὲν ἀπογευσάμενοι μόνον τῶν γραφῶν πιστοί, οἱ δὲ καὶ προσωτέρω χωρήσαντες ἀκριβεῖς γνώμονες τῆς ἀληθείας ὑπάρχουσιν, οἱ γνωστικοί, ἐπεὶ κἀν τοῖς κατὰ τὸν βίον ἔχουσί τι πλέον οἱ τεχνῖται τῶν ἰδιωτῶν καὶ παρὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας ἐκτυποῦσι τὸ βέλτιον. οὕτως οὖν καὶ ἡμεῖς, ἀπ’ αὐτῶν περὶ αὐτῶν τῶν γραφῶν τελείως ἀποδεικνύντες, ἐκ πίστεως πειθόμεθα ἀποδεικτικῶς.
νοις ἀνθρώποις προσέχοιμεν, οἷς καὶ ἀνταποφαίνεσθαι Επίσης ἔξεστιν. Εἰ δ᾽ οὐκ ἀρκεῖ μόνον ἁπλῶς εἰπεῖν τὸ δόξαν, ἀλλὰ πιστώσασθαι δεῖ τὸ λεχθέν, οὐ τὴν ἐξ ἀνθρώπων ἀναμένομεν μαρτυρίαν, ἀλλὰ τῇ τοῦ Κυ ρίου φωνῇ πιστούμεθα τὸ ζητούμενον· ἡ πασῶν ἀπο- δείξεων έχεγγυωτέρα, μᾶλλον δὲ ἡ μόνη ἀπόδειξις οὖσα τυγχάνει· καθ᾽ ἣν ἐπιστήμην οἱ μὲν ἀπογευ- σάμενοι μόνον τῶν Γραφῶν πιστοὶ, οἱ δὲ καὶ προσω- τέρω χωρήσαντες ἀκριβεῖς γνώμονες τῆς ἀληθείας ὑπάρχουσιν, οἱ γνωστικοί· ἐπεὶ κάν τοῖς κατὰ τὸν βίον ἔχουσί τι πλέον οἱ τεχνῖται τῶν ἰδιωτῶν, καὶ παρὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας ἐκτυποῦσι τὸ βέλτιον. Οὕτως οὖν καὶ ἡμεῖς, ἀπ' αὐτῶν περὶ αὐτῶν τῶν Γραφῶν τε- λείως ἀποδεικνύντες, ἐκ πίστεως πειθόμεθα ἀποδει κτικώς. Καν τολμήσωσι προφητικαῖς χρήσασθαι Γρα- φαῖς καὶ οἱ τὰς αἱρέσεις μετιόντες, πρῶτον μὲν οὐ πάσαις, ἔπειτα οὐ τελείαις, οὐδὲ ὡς τὸ σῶμα καὶ τὸ ὕφος τῆς προφητείας ὑπαγορεύει· ἀλλ' ἐκλεγόμενοι τὰ ἀμφιβόλως εἰρημένα, εἰς τὰς ἰδίας μετάγουσι δόξας, ὀλίγας σποράδην ἀπανθιζόμενοι φωνάς· οὐ τὸ σημαινόμενον ἀπ' αὐτῶν σκοποῦντες, ἀλλ' αὐτῇ ψιλῇ ἀποχρώμενοι τῇ λέξει. Σχεδὸν γὰρ ἐν πᾶσιν οἷς προσ- φέρονται ῥητοῖς, εὕροις ἂν αὐτοὺς ὡς τοῖς ὀνόμασι μόνοις προσανέχουσι, τὰ σημαινόμενα ὑπαλλάττοντες· οὔθ᾽ ὡς λέγονται γινώσκοντες, οὔθ᾽ ὡς ἔχειν πεφύ- κατι χρώμενοι αἷς καὶ δὴ κομίζουσιν ἐκλογαῖς. Ἡ ἀλήθεια δὲ οὐκ ἐν τῷ μετατιθέναι (90) τὰ σημαινό μενα εὑρίσκεται· (οὕτω μὲν γὰρ ἀνατρέψουσι πᾶσαν ἀληθῆ διδασκαλίαν· ἀλλ' ἐν τῷ διασκέψασθαι τί τῷ Κυρίῳ καὶ τῷ παντοκράτορι Θεῷ τελείως οἰκεῖόν τε καὶ πρέπον, κὰν τῷ βεβαιοῦν ἕκαστον τῶν ἀποδεικνυ- μένων κατὰ τὰς Γραφὰς ἐξ αὐτῶν πάλιν τῶν ὁμοίων Γραφῶν. Οὔτ᾽ οὖν ἐπιστρέφειν ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν ἐθέ λουσιν, αιδούμενο: καταθέσθαι τὸ τῆς φιλαυτίας πλεο νέκτημα· οὔτ᾽ ἔχουσιν ὅπως διαθῶνται τὰς αὐτῶν δόξας, βιαζόμενοι τὰς Γραφάς· φθάσαντες δὲ ἐξενεγ- κεῖν εἰς τοὺς ἀνθρώπους δόγματα ψευδή, σχεδόν ἁπάσαις ταῖς Γραφαῖς ἐναργώς μαχόμενοι, καὶ ἀεὶ ὑφ᾽ ἡμῶν τῶν ἀντιλεγόντων αὐτοῖς ἐλεγχόμενοι, τὸ λοιπὸν ἔτι καὶ νῦν ὑπομένουσι, τὰ μὲν, μὴ προϊεσθαι τῶν προφητικῶν (91), τὰ δὲ, ἡμᾶς αὐτούς, ὡς ἄλλης γεγονότας φύσεως (92), μὴ οἴους τε εἶναι συνεῖναι τὰ οἰκεῖα ἐκείνοις διαβάλλουσιν· ἐνίοτε δὲ καὶ τὰ ἑαυ τῶν διελεγχόμενα ἀρνοῦνται δόγματα, ἄντικρυς όμο λογεῖν αἰδούμενοι & κατ' ἰδίαν αὐχοῦσι διδάσκοντες οὕτως. Οὕτω γὰρ κατὰ πάσας ἔστιν ἰδεῖν τὰς αἱρέσεις ἐπιόντας αὐτῶν τὰς μοχθηρίας τῶν δογμάτων. Επει- δὲν γὰρ ἀνατρέπωνται πρὸς ἡμῶν, δεικνύντων αὐτοὺς σαφῶς ἐναντιουμένους ταῖς Γραφαῖς, δυοῖν θάτερον ὑπὸ τῶν προεστώτων τοῦ δόγματος ἔστι θεάσασθαι * Ρ. μὴ προσίεσθαι, Μὴ προσίεσθαι τὰς Γραφάς ὅτι τὰς προφητείας εἴργουσιν ἑαυτῶν τῆς Ἐκκλησίας, υφορώμενοι δι' ἔλεγχον καὶ νουθεσίαν. 'Αμέσ λει πάμπολλα συγκαττύουσι ψεύσματα καὶ πλάσματα, ἵνα δὴ εὐλόγως δόξωσι μὴ προσίεσθαι τας Γραφάς. STROMATUM LIB. VII. iatis. Neque enim hominibus simpliciter enuntianti- bus fidem habeamus, quibus licet etiam enuntiare contrarium. Si autem non satis est simpliciter quod videtur dicere, sed insuper oportet probare quod dictum est, tum non exspectamus testimo- nium hominum, sed voce Domini probanus quod quæritur, quæ est magis fide digna quam quavis demonstratio : vel potius quæ est sola demonstra- tio, per quam scientiam, qui solum gustavere Scri- pluras, sunt fideles. Qui autem etiam ulterius pro- cesserunt, sunt perfecti indices veritatis, ii scilicet qui sunt gnostici: quandoquidem etiam in iis quæ ad vitam pertinent, eos qui sunt rudes, superant artifices, et super communes notiones exprimunt A mentes, voce Domini erudimur ad agnitionem veri- B id quod est melius. Sic ergo nos quoque ex ipsis p quoque pergunt se opponere, partim quiden ex ED. POTTER, ED. PARIS. 529. be, quemadmodum Latine expres- simus. Nam isti, de quibus, agit, hæretici quosdam non admittebant prophetas. est, quod infra dicit, de ipsis Scripturis perfecte demonstrantes, ex fide persuademus demonstrative. Quod si propheticis quoque Scripturis uti ausi fuerint qui sectantur hæreses, primum quidem non omnibus, deinde non perfectis, neque ut dictat corpus et contextura pro- phetiæ: verum eligentes ea quæ dicta sunt ambigue traducunt ad proprias opiniones, paucas voces sparsim carpentes, neque id considerantes quod ex ipsis significatur, sed ipsa nuda dictione utentes. Nam in omnibus fere quæ adducunt locis, ipsos sola intueri videbis nomina, ut qui mutent signifì- cata, neque quemadmodum dicuntur cognoscant, neque iis quas afferunt allegationibus, ita, ut earum natura postulat, utantur. Veritas autem non inve- C nitur in translatione significationum (sic enim omnem veram everterent doctrinam), sed in eo quod quis consideret quid Domino et omnipotenti Deo perfecte conveniat, et eum deceat, et in eo ut confirmet unumquodque ex iis quæ demonstrantur per Scripturas, ex ipsis rursus similibus Scripturis. Neque ergo volunt converti ad veritatein, ut quos pudeal sui in seipsos amnoris deponere prærogati- vam : neque sciunt qua ratione possint suas stabi- lire opiniones, Scripturis vim afferentes. Cum au- tem ad falsa in vulgus proferendum dogmata pro- eesserint, cum omnibus fere Scripturis evidenter pugnantes, et semper a nobis qui contra eos dici- mus confutati, quod reliquum est, nunc adhuo propheticis aliqua non admittendo, partim.autem nos, quasi simus alterius naturæ, et quæ & sunt illo- rum propria non possimus intelligere, calumniando. Nonnunquam autem etiam cum convincuntur, sta negant dogmata, aperte confiteri erubescentes quæ Et eadem voce utitur : HEINSIUS. quibus agit auctor, somniabant se ab aliis homi- nibus : natura, distingui, ejusque prærogativa salvus fieri ; ut supra plenius dictum est. (90) Μετατιθέναι. Conf. supra Strom. 111, pag. (91) Τὰ μὲν μὴ προΐεσθαι τῶν προφητικών. Scri- (92) "Αλλης γεγονότας φύσεως. Hæretici de
PG 9:535κἂν τολμήσωσι προφητικαῖς χρήσασθαι γραφαῖς καὶ οἱ τὰς αἱρέσεις μετιόντες, πρῶτον μὲν οὐ πάσαις, ἔπειτα οὐ τελείαις, οὐδὲ ὡς τὸ σῶμα καὶ τὸ ὕφος τῆς προφητείας ὑπαγορεύει, ἀλλ’ ἐκλεγόμενοι τὰ ἀμφιβόλως εἰρημένα εἰς τὰς ἰδίας μετάγουσι δόξας, ὀλίγας σποράδην ἀπανθιζόμενοι φωνάς, οὐ τὸ σημαινόμενον ἀπ’ αὐτῶν σκοποῦντες, ἀλλ’ αὐτῇ ψιλῇ ἀποχρώμενοι τῇ λέξει. σχεδὸν γὰρ ἐν πᾶσιν οἷς προσφέρονται ῥητοῖς εὕροις ἂν αὐτοὺς ὡς τοῖς ὀνόμασι μόνοις προσανέχουσι, τὰ σημαινόμενα ὑπαλλάττοντες, οὔθ’ ὡς λέγονται γινώσκοντες οὔθ’ ὡς ἔχειν πεφύκασι χρώμενοι αἷς καὶ δὴ κομίζουσιν ἐκλογαῖς. ἡ ἀλήθεια δὲ οὐκ ἐν τῷ μετατιθέναι τὰ σημαινόμενα εὑρίσκεται (οὕτω μὲν γὰρ ἀνατρέψουσι πᾶσαν ἀληθῆ διδασκαλίαν), ἀλλ’ ἐν τῷ διασκέψασθαι τί τῷ κυρίῳ καὶ τῷ παντοκράτορι θεῷ τελέως οἰκεῖόν τε καὶ πρέπον, κἀν τῷ βεβαιοῦν ἕκαστον τῶν ἀποδεικνυμένων κατὰ τὰς γραφὰς ἐξ αὐτῶν πάλιν τῶν ὁμοίων γραφῶν. οὔτ’ οὖν ἐπιστρέφειν ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν ἐθέλουσιν, αἰδούμενοι καταθέσθαι τὸ τῆς φιλαυτίας πλεονέκτημα, οὔτ’ ἔχουσιν ὅπως διαθῶνται τὰς αὑτῶν δόξας, βιαζόμενοι τὰς γραφάς.
Α γενόμενον· ἡ γὰρ τῆς ἀκολουθίας τῶν σφετέρων δο Ρ. 895, μάτων, ἢ τῆς προφητείας αὐτῆς, μᾶλλον δὲ τῆς ἑαυτῶν ἐλπίδος καταφρονοῦσιν· αἱροῦνται (95) δὲ ἑκάστοτε τὸ δόξαν αὐτοῖς ὑπάρχειν ἐναργέστερον, ἢ τὸ πρὸς τοῦ Κυρίου διὰ τῶν προφητῶν εἰρημένον καὶ ὑπὸ τοῦ Εὐαγγελίου, πρὸς ἔτι (94) δὲ καὶ τῶν ἀποστόλων συμμαρτυρούμενόν τε καὶ βεβαιούμενον. Ὁρῶντες οὖν τὸν κίνδυνον αὐτοῖς οὐ περὶ ἑνὸς δότε ματος, ἀλλὰ περὶ τὸ τὰς αἱρέσεις διατηρεῖν, οὐ τὴν ἀλήθειαν έξευρίσκειν τοῖς μὲν γὰρ ἐν μέσῳ καὶ ( προχείρως εντυχόντες παρ' ἡμῖν, ὡς εὐτελῶν κατε- φρόνησαν), ὑπερβῆναι δὲ σπουδάσαντες τὸ κοινὸν τῆς πίστεως, ἐξέβησαν τὴν ἀλήθειαν. Μὴ γὰρ μαθόντες τὰ τῆς γνώσεως τῆς ἐκκλησιαστικῆς μυστήρια, μηδὲ χωρήσαντες τὸ μεγαλεῖον τῆς ἀληθείας, μέχρι τοῦ βάθους τῶν πραγμάτων κατελθεῖν ἀπορᾳθυμή σαντες, ἐξ ἐπιπολῆς ἀναγνόντες, παρεπέμψαντο τὰς Γραφάς. Ὑπὸ δοξοσοφίας τοίνυν ἐπηρμένοι, ἐρίζον τες διατελοῦσι, δῆλοι γεγονότες, ὡς τοῦ δοκεῖν (95) μᾶλλον, ἤπερ τοῦ φιλοσοφεῖν προνοοῦνται. Αὐτίκα οὐκ ἀναγκαίας ἀρχὰς πραγμάτων καταβαλλόμενος, δόξαις τε ἀνθρωπίναις κεκινημένοι, ἔπειτα ἀναγκαίως τέλος ἀκολουθεῖν αὐτοῖς ἐκποριζόμενοι, διαπληκτι ζονται διὰ τοὺς ἐλέγχους, πρὸς τοὺς τὴν ἀληθῆ φι λοσοφίαν μεταχειριζομένους· καὶ πάντα μᾶλλον ὑπο μένουσι, καὶ πάντα (96), φασί, κάλων κινοῦσι, καν ἀσεβεῖν διὰ τὸ ἀπιστεῖν ταῖς Γραφαῖς μέλλουσιν, ήπερ μετατίθενται, ὑπὸ φιλοτιμίας, τῆς αἱρέσεως, καὶ τῆς πολυθρυλλήτου κατὰ τὰς Ἐκκλησίας αὐτῶν πρωτο καθεδρίας· δι' ἣν κἀκείνην τὴν συμποτικὴν διὰ τῆς ψευδωνύμου αγάπης πρωτοκλισίαν ἀσπάζονται. Ἡ παρ' ἡμῖν δὲ τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσις ἐκ τῶν ἤδη πιστῶν τοῖς οὔπω πιστοῖς (97) ἐκπορίζεται τὴν πίστιν ἥτις οὐσία, ὡς εἰπεῖν, ἀποδείξεως καθίσταται· ἀλλ', ὡς ἔοικεν, πᾶσα αἵρεσις, ἀρχὴν ὦτα ἀκούοντα οὐκ ἔχει τὸ σύμφορον, μόνον δὲ τοῖς πρὸς ἡδονὴν ἀνεῳγότα. Ἐπεὶ κἂν ἰχθῇ τις αὐτῶν, εἰ πείθεσθαι τῇ ἀληθείᾳ μόνον ἠβουλήθη. Τριττὴ δὲ θεραπεία οιήσεως, καθά- περ καὶ παντὸς πάθους· μάθησίς τε τοῦ αἰτίου καὶ τὸ πῶς ἂν ἐξαιρεθείη τοῦτο· καὶ τρίτον ἡ ἄσκησις τῆς ψυχῆς, καὶ ὁ ἐθισμὸς πρὸς τοῖς κριθεῖσιν ὀρθῶς ἔχων (98) ἀκολουθεῖν δύνασθαι. Ὡς γὰρ ὀφθαλμό; τεταραγμένος, οὕτω καὶ ἡ ψυχὴ τοῖς παρὰ φύσιν θα λωθεῖσα δόγμασιν, οὐχ οἷα τε τὸ φῶς τῆς ἀληθείας Οὐ γὰρ δοκεῖν ἄριστος, ἀλλ' εἶναι θέλει. ροιμία ἐπὶ τῶν πάση προθυμία χρωμένων. Παρῆνται δὲ ἀπὸ τῶν τὰ ἄρμενα χαλώντων. • τοῖς οὕτω πιστοῖς. τοῖς οὔπω πι- στοῖς, Ορθῶς ἔχειν CLEMENTIS ALEXANDRINI B se seorsum sic docere gloriantur. Id enim in omni- bus haeresibus videre licet, si ipsorum dogmatum quis persequatur nequitias. Nam postquam a nobis eversi fuerint, ostendentibus ipsos aperte adversari Scripturis, duorum alterum ab iis qui tuentur ali- quod dogma fieri videbimus: aut enim suorum dogmatum consequentiam, aut ipsam prophetiam, vel potius suam ipsorum spem despiciunt. Semper enim id potius sumunt, quod eis visum fuerit esse evidentius, quam quod dictum est a Donino per prophetas, et ab Evangelio, quodque apostolorum testimonio comprobatum est et confirmatum. Cum viderent ergo sibi imminere periculum, ñon de uno dogmate, sed de conservanda hæresi, non verita- tem invenire (nam cum ea quæ sunt in medio po- sita et in promptu apud nos legerunt, tanquam vi- lia ea contempserunt), sed quod est commune in fide superare contendentes, excesserunt a veritate. Nam cum ecclesiastica cognitionis non didicerint mysteria, neque veritatis perceperint majestatem, nt qui in perscrutando rerum profundo fuerint so- cordes, et superficie tenus legerint, Scripturas va- Jere jusserunt. Inani ergo sapientiæ opinione elati, perpetuo litigant, aperte ostendentes se magis cu- rare ut videantur philosophi, quam ut philosophen- tur. Jam vero cum non necessariis rerum nitantur principiis, et humanis moti opinionibus, nihil non ut ad finem suum perveniant moliantur, contendunt magis, quia se convinci vident, adversus eos qui veram tractant philosophiam, et quidvis potius to- C lerant, et omnem, ut aiunt, rudentem movent, etiamsi futuri sint impii, propterea quod non cre- dant Scripturis, quam a sectæ sibi grato honore Braducantur, et a vulgo jactata in eorum ecclesiis prima sede, propter quam, illum quoque convivia- lem, in illa quæ falso nomine appellatur agape, primum accubitum amplectuntur. Quæ est autem apud nos agnitio veritatis, ut ex iis quæ jam fidem obtinuerunt, iis quæ nondum fidem obtinuerunt Ades habeatur, elicit; qua quidem est essentia, ut ita dicam, demonstrationis. Sed omnis, ut videtur, hæresis ab initio habet aures quæ non audiunt id ☑quod est utile,sed solum patent iis quæ dicuntur ad voluptatem. Nam curatus utique esset eorum * ED. POTTER, ED. PARIS. quisque enim ipsorum omnimodo perversus semet- ipsum regulam veritatis depravans prædicare non confunditur. Cum autem ad eam itinerum traditio- nem, quæ est ab apostolis, quæ per successiones presbyterorum in Ecclesiis custoditur, provocamus eos; adversantur traditioni, dicentes se non solum presbyteris, sed etiam apostolis exsistentes sapien- tiores, sinceram invenisse veritatem. Apostolos enim admiscuisse ea, quæ sunt legalia, Salvatoris verbis et non solum apostolos, sed etiam ipsum Dominum modo quidem a Demiurgo, modo autem a medietate, interdum autem à summitate fecisse sermones : se vero indubitate, et incontaminate, et sincere absconditum scire mysterium. › illam Amphiarai apud Eschylum sententiam: Omnem ruden- tem movere. Proverbium de iis, qui omni studio in aliqua re elaborant. Ducta est metaphora ab il- lis, qui vela demittunt. » Conf. Julius Pollus, Fa- vorinus. Index Græcus, etc. Sed rectius C. ut interpres quoque, iis quæ nondum credi- bilia. SYLBURG. habere., SKLBERG. liabet uis. Paris. (95) Αίροῦνται. Irenæus lib. Ι, cap. 2. Unus- (34) Προς ἔτι. Vel conjuncte προσέτι. (95) Τοῦ δοκεῖν. Alludere videtur ad vulgatam (96) Πάντα. Suidas : Πάντα κάλων σείειν· τα (97) Τοῖς οὔπω πιστοῖς. Scriptum est in Flor. (98) Ὀρθῶς ἔχων. Rectius II. ὀρθῶς ἔχειν, « recte
φθάσαντες δὲ ἐξενεγκεῖν εἰς τοὺς ἀνθρώπους δόγματα ψευδῆ, σχεδὸν ἁπάσαις ταῖς γραφαῖς ἐναργῶς μαχόμενοι καὶ ἀεὶ ὑφ’ ἡμῶν τῶν ἀντιλεγόντων αὐτοῖς ἐλεγχόμενοι, τὸ λοιπὸν ἔτι καὶ νῦν ὑπομένουσι τὰ μὲν μὴ προσίεσθαι τῶν προφητικῶν, τὰ δὲ ἡμᾶς αὐτοὺς ὡς ἄλλης γεγονότας φύσεως μὴ οἵους τε εἶναι συνεῖναι τὰ οἰκεῖα ἐκείνοις διαβάλλουσιν, ἐνίοτε δὲ καὶ τὰ ἑαυτῶν διελεγχόμενοι ἀρνοῦνται δόγματα, ἄντικρυς ὁμολογεῖν αἰδούμενοι ἃ κατ’ ἰδίαν αὐχοῦσι διδάσκοντες [οὕτως]. οὕτω γὰρ κατὰ πάσας ἔστιν ἰδεῖν τὰς αἱρέσεις, ἐπιόντας αὐτῶν τὰς μοχθηρίας τῶν δογμάτων. ἐπειδὰν γὰρ ἀνατρέπωνται πρὸς ἡμῶν δεικνύντων αὐτοὺς σαφῶς ἐναντιουμένους ταῖς γραφαῖς, δυοῖν θάτερον ὑπὸ τῶν προεστώτων τοῦ δόγματος ἔστι θεάσασθαι γινόμενον· ἢ γὰρ τῆς ἀκολουθίας τῶν σφετέρων δογμάτων ἢ τῆς προφητείας αὐτῆς. μᾶλλον δὲ τῆς ἑαυτῶν ἐλπίδος καταφρονοῦσιν, αἱροῦνται δὲ ἑκάστοτε τὸ δόξαν αὐτοῖς ὑπάρχειν ἐναργέστερον ἢ τὸ πρὸς τοῦ κυρίου διὰ τῶν προφητῶν εἰρημένον καὶ ὑπὸ τοῦ εὐαγγελίου, προσέτι δὲ καὶ τῶν ἀποστόλων, συμμαρτυρούμενόν τε καὶ βεβαιούμενον.
Α γενόμενον· ἡ γὰρ τῆς ἀκολουθίας τῶν σφετέρων δο Ρ. 895, μάτων, ἢ τῆς προφητείας αὐτῆς, μᾶλλον δὲ τῆς ἑαυτῶν ἐλπίδος καταφρονοῦσιν· αἱροῦνται (95) δὲ ἑκάστοτε τὸ δόξαν αὐτοῖς ὑπάρχειν ἐναργέστερον, ἢ τὸ πρὸς τοῦ Κυρίου διὰ τῶν προφητῶν εἰρημένον καὶ ὑπὸ τοῦ Εὐαγγελίου, πρὸς ἔτι (94) δὲ καὶ τῶν ἀποστόλων συμμαρτυρούμενόν τε καὶ βεβαιούμενον. Ὁρῶντες οὖν τὸν κίνδυνον αὐτοῖς οὐ περὶ ἑνὸς δότε ματος, ἀλλὰ περὶ τὸ τὰς αἱρέσεις διατηρεῖν, οὐ τὴν ἀλήθειαν έξευρίσκειν τοῖς μὲν γὰρ ἐν μέσῳ καὶ ( προχείρως εντυχόντες παρ' ἡμῖν, ὡς εὐτελῶν κατε- φρόνησαν), ὑπερβῆναι δὲ σπουδάσαντες τὸ κοινὸν τῆς πίστεως, ἐξέβησαν τὴν ἀλήθειαν. Μὴ γὰρ μαθόντες τὰ τῆς γνώσεως τῆς ἐκκλησιαστικῆς μυστήρια, μηδὲ χωρήσαντες τὸ μεγαλεῖον τῆς ἀληθείας, μέχρι τοῦ βάθους τῶν πραγμάτων κατελθεῖν ἀπορᾳθυμή σαντες, ἐξ ἐπιπολῆς ἀναγνόντες, παρεπέμψαντο τὰς Γραφάς. Ὑπὸ δοξοσοφίας τοίνυν ἐπηρμένοι, ἐρίζον τες διατελοῦσι, δῆλοι γεγονότες, ὡς τοῦ δοκεῖν (95) μᾶλλον, ἤπερ τοῦ φιλοσοφεῖν προνοοῦνται. Αὐτίκα οὐκ ἀναγκαίας ἀρχὰς πραγμάτων καταβαλλόμενος, δόξαις τε ἀνθρωπίναις κεκινημένοι, ἔπειτα ἀναγκαίως τέλος ἀκολουθεῖν αὐτοῖς ἐκποριζόμενοι, διαπληκτι ζονται διὰ τοὺς ἐλέγχους, πρὸς τοὺς τὴν ἀληθῆ φι λοσοφίαν μεταχειριζομένους· καὶ πάντα μᾶλλον ὑπο μένουσι, καὶ πάντα (96), φασί, κάλων κινοῦσι, καν ἀσεβεῖν διὰ τὸ ἀπιστεῖν ταῖς Γραφαῖς μέλλουσιν, ήπερ μετατίθενται, ὑπὸ φιλοτιμίας, τῆς αἱρέσεως, καὶ τῆς πολυθρυλλήτου κατὰ τὰς Ἐκκλησίας αὐτῶν πρωτο καθεδρίας· δι' ἣν κἀκείνην τὴν συμποτικὴν διὰ τῆς ψευδωνύμου αγάπης πρωτοκλισίαν ἀσπάζονται. Ἡ παρ' ἡμῖν δὲ τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσις ἐκ τῶν ἤδη πιστῶν τοῖς οὔπω πιστοῖς (97) ἐκπορίζεται τὴν πίστιν ἥτις οὐσία, ὡς εἰπεῖν, ἀποδείξεως καθίσταται· ἀλλ', ὡς ἔοικεν, πᾶσα αἵρεσις, ἀρχὴν ὦτα ἀκούοντα οὐκ ἔχει τὸ σύμφορον, μόνον δὲ τοῖς πρὸς ἡδονὴν ἀνεῳγότα. Ἐπεὶ κἂν ἰχθῇ τις αὐτῶν, εἰ πείθεσθαι τῇ ἀληθείᾳ μόνον ἠβουλήθη. Τριττὴ δὲ θεραπεία οιήσεως, καθά- περ καὶ παντὸς πάθους· μάθησίς τε τοῦ αἰτίου καὶ τὸ πῶς ἂν ἐξαιρεθείη τοῦτο· καὶ τρίτον ἡ ἄσκησις τῆς ψυχῆς, καὶ ὁ ἐθισμὸς πρὸς τοῖς κριθεῖσιν ὀρθῶς ἔχων (98) ἀκολουθεῖν δύνασθαι. Ὡς γὰρ ὀφθαλμό; τεταραγμένος, οὕτω καὶ ἡ ψυχὴ τοῖς παρὰ φύσιν θα λωθεῖσα δόγμασιν, οὐχ οἷα τε τὸ φῶς τῆς ἀληθείας Οὐ γὰρ δοκεῖν ἄριστος, ἀλλ' εἶναι θέλει. ροιμία ἐπὶ τῶν πάση προθυμία χρωμένων. Παρῆνται δὲ ἀπὸ τῶν τὰ ἄρμενα χαλώντων. • τοῖς οὕτω πιστοῖς. τοῖς οὔπω πι- στοῖς, Ορθῶς ἔχειν CLEMENTIS ALEXANDRINI B se seorsum sic docere gloriantur. Id enim in omni- bus haeresibus videre licet, si ipsorum dogmatum quis persequatur nequitias. Nam postquam a nobis eversi fuerint, ostendentibus ipsos aperte adversari Scripturis, duorum alterum ab iis qui tuentur ali- quod dogma fieri videbimus: aut enim suorum dogmatum consequentiam, aut ipsam prophetiam, vel potius suam ipsorum spem despiciunt. Semper enim id potius sumunt, quod eis visum fuerit esse evidentius, quam quod dictum est a Donino per prophetas, et ab Evangelio, quodque apostolorum testimonio comprobatum est et confirmatum. Cum viderent ergo sibi imminere periculum, ñon de uno dogmate, sed de conservanda hæresi, non verita- tem invenire (nam cum ea quæ sunt in medio po- sita et in promptu apud nos legerunt, tanquam vi- lia ea contempserunt), sed quod est commune in fide superare contendentes, excesserunt a veritate. Nam cum ecclesiastica cognitionis non didicerint mysteria, neque veritatis perceperint majestatem, nt qui in perscrutando rerum profundo fuerint so- cordes, et superficie tenus legerint, Scripturas va- Jere jusserunt. Inani ergo sapientiæ opinione elati, perpetuo litigant, aperte ostendentes se magis cu- rare ut videantur philosophi, quam ut philosophen- tur. Jam vero cum non necessariis rerum nitantur principiis, et humanis moti opinionibus, nihil non ut ad finem suum perveniant moliantur, contendunt magis, quia se convinci vident, adversus eos qui veram tractant philosophiam, et quidvis potius to- C lerant, et omnem, ut aiunt, rudentem movent, etiamsi futuri sint impii, propterea quod non cre- dant Scripturis, quam a sectæ sibi grato honore Braducantur, et a vulgo jactata in eorum ecclesiis prima sede, propter quam, illum quoque convivia- lem, in illa quæ falso nomine appellatur agape, primum accubitum amplectuntur. Quæ est autem apud nos agnitio veritatis, ut ex iis quæ jam fidem obtinuerunt, iis quæ nondum fidem obtinuerunt Ades habeatur, elicit; qua quidem est essentia, ut ita dicam, demonstrationis. Sed omnis, ut videtur, hæresis ab initio habet aures quæ non audiunt id ☑quod est utile,sed solum patent iis quæ dicuntur ad voluptatem. Nam curatus utique esset eorum * ED. POTTER, ED. PARIS. quisque enim ipsorum omnimodo perversus semet- ipsum regulam veritatis depravans prædicare non confunditur. Cum autem ad eam itinerum traditio- nem, quæ est ab apostolis, quæ per successiones presbyterorum in Ecclesiis custoditur, provocamus eos; adversantur traditioni, dicentes se non solum presbyteris, sed etiam apostolis exsistentes sapien- tiores, sinceram invenisse veritatem. Apostolos enim admiscuisse ea, quæ sunt legalia, Salvatoris verbis et non solum apostolos, sed etiam ipsum Dominum modo quidem a Demiurgo, modo autem a medietate, interdum autem à summitate fecisse sermones : se vero indubitate, et incontaminate, et sincere absconditum scire mysterium. › illam Amphiarai apud Eschylum sententiam: Omnem ruden- tem movere. Proverbium de iis, qui omni studio in aliqua re elaborant. Ducta est metaphora ab il- lis, qui vela demittunt. » Conf. Julius Pollus, Fa- vorinus. Index Græcus, etc. Sed rectius C. ut interpres quoque, iis quæ nondum credi- bilia. SYLBURG. habere., SKLBERG. liabet uis. Paris. (95) Αίροῦνται. Irenæus lib. Ι, cap. 2. Unus- (34) Προς ἔτι. Vel conjuncte προσέτι. (95) Τοῦ δοκεῖν. Alludere videtur ad vulgatam (96) Πάντα. Suidas : Πάντα κάλων σείειν· τα (97) Τοῖς οὔπω πιστοῖς. Scriptum est in Flor. (98) Ὀρθῶς ἔχων. Rectius II. ὀρθῶς ἔχειν, « recte
ὁρῶντες οὖν τὸν κίνδυνον αὐτοῖς οὐ περὶ ἑνὸς δόγματος, ἀλλὰ περὶ τοῦ τὰς αἱρέσεις διατηρεῖν, οὐ τὴν ἀλήθειαν ἐξευρίσκειν (τοῖς μὲν γὰρ ἐν μέσῳ καὶ προχείροις ἐντυχόντες παρ’ ἡμῖν ὡς εὐτελῶν κατεφρόνησαν), ὑπερβῆναι δὲ σπουδάσαντες τὸ κοινὸν τῆς πίστεως, ἐξέβησαν τὴν ἀλήθειαν. μὴ γὰρ μαθόντες τὰ τῆς γνώσεως τῆς ἐκκλησιαστικῆς μυστήρια μηδὲ χωρήσαντες τὸ μεγαλεῖον τῆς ἀληθείας, μέχρι τοῦ βάθους τῶν πραγμάτων κατελθεῖν ἀπορρᾳθυμήσαντες, ἐξ ἐπιπολῆς ἀναγνόντες παρεπέμψαντο τὰς γραφάς. ὑπὸ δοξοσοφίας τοίνυν ἐπηρμένοι ἐρίζοντες διατελοῦσι, δῆλοι γεγονότες ὡς τοῦ δοκεῖν μᾶλλον ἤπερ τοῦ φιλοσοφεῖν προνοοῦνται.
Α γενόμενον· ἡ γὰρ τῆς ἀκολουθίας τῶν σφετέρων δο Ρ. 895, μάτων, ἢ τῆς προφητείας αὐτῆς, μᾶλλον δὲ τῆς ἑαυτῶν ἐλπίδος καταφρονοῦσιν· αἱροῦνται (95) δὲ ἑκάστοτε τὸ δόξαν αὐτοῖς ὑπάρχειν ἐναργέστερον, ἢ τὸ πρὸς τοῦ Κυρίου διὰ τῶν προφητῶν εἰρημένον καὶ ὑπὸ τοῦ Εὐαγγελίου, πρὸς ἔτι (94) δὲ καὶ τῶν ἀποστόλων συμμαρτυρούμενόν τε καὶ βεβαιούμενον. Ὁρῶντες οὖν τὸν κίνδυνον αὐτοῖς οὐ περὶ ἑνὸς δότε ματος, ἀλλὰ περὶ τὸ τὰς αἱρέσεις διατηρεῖν, οὐ τὴν ἀλήθειαν έξευρίσκειν τοῖς μὲν γὰρ ἐν μέσῳ καὶ ( προχείρως εντυχόντες παρ' ἡμῖν, ὡς εὐτελῶν κατε- φρόνησαν), ὑπερβῆναι δὲ σπουδάσαντες τὸ κοινὸν τῆς πίστεως, ἐξέβησαν τὴν ἀλήθειαν. Μὴ γὰρ μαθόντες τὰ τῆς γνώσεως τῆς ἐκκλησιαστικῆς μυστήρια, μηδὲ χωρήσαντες τὸ μεγαλεῖον τῆς ἀληθείας, μέχρι τοῦ βάθους τῶν πραγμάτων κατελθεῖν ἀπορᾳθυμή σαντες, ἐξ ἐπιπολῆς ἀναγνόντες, παρεπέμψαντο τὰς Γραφάς. Ὑπὸ δοξοσοφίας τοίνυν ἐπηρμένοι, ἐρίζον τες διατελοῦσι, δῆλοι γεγονότες, ὡς τοῦ δοκεῖν (95) μᾶλλον, ἤπερ τοῦ φιλοσοφεῖν προνοοῦνται. Αὐτίκα οὐκ ἀναγκαίας ἀρχὰς πραγμάτων καταβαλλόμενος, δόξαις τε ἀνθρωπίναις κεκινημένοι, ἔπειτα ἀναγκαίως τέλος ἀκολουθεῖν αὐτοῖς ἐκποριζόμενοι, διαπληκτι ζονται διὰ τοὺς ἐλέγχους, πρὸς τοὺς τὴν ἀληθῆ φι λοσοφίαν μεταχειριζομένους· καὶ πάντα μᾶλλον ὑπο μένουσι, καὶ πάντα (96), φασί, κάλων κινοῦσι, καν ἀσεβεῖν διὰ τὸ ἀπιστεῖν ταῖς Γραφαῖς μέλλουσιν, ήπερ μετατίθενται, ὑπὸ φιλοτιμίας, τῆς αἱρέσεως, καὶ τῆς πολυθρυλλήτου κατὰ τὰς Ἐκκλησίας αὐτῶν πρωτο καθεδρίας· δι' ἣν κἀκείνην τὴν συμποτικὴν διὰ τῆς ψευδωνύμου αγάπης πρωτοκλισίαν ἀσπάζονται. Ἡ παρ' ἡμῖν δὲ τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσις ἐκ τῶν ἤδη πιστῶν τοῖς οὔπω πιστοῖς (97) ἐκπορίζεται τὴν πίστιν ἥτις οὐσία, ὡς εἰπεῖν, ἀποδείξεως καθίσταται· ἀλλ', ὡς ἔοικεν, πᾶσα αἵρεσις, ἀρχὴν ὦτα ἀκούοντα οὐκ ἔχει τὸ σύμφορον, μόνον δὲ τοῖς πρὸς ἡδονὴν ἀνεῳγότα. Ἐπεὶ κἂν ἰχθῇ τις αὐτῶν, εἰ πείθεσθαι τῇ ἀληθείᾳ μόνον ἠβουλήθη. Τριττὴ δὲ θεραπεία οιήσεως, καθά- περ καὶ παντὸς πάθους· μάθησίς τε τοῦ αἰτίου καὶ τὸ πῶς ἂν ἐξαιρεθείη τοῦτο· καὶ τρίτον ἡ ἄσκησις τῆς ψυχῆς, καὶ ὁ ἐθισμὸς πρὸς τοῖς κριθεῖσιν ὀρθῶς ἔχων (98) ἀκολουθεῖν δύνασθαι. Ὡς γὰρ ὀφθαλμό; τεταραγμένος, οὕτω καὶ ἡ ψυχὴ τοῖς παρὰ φύσιν θα λωθεῖσα δόγμασιν, οὐχ οἷα τε τὸ φῶς τῆς ἀληθείας Οὐ γὰρ δοκεῖν ἄριστος, ἀλλ' εἶναι θέλει. ροιμία ἐπὶ τῶν πάση προθυμία χρωμένων. Παρῆνται δὲ ἀπὸ τῶν τὰ ἄρμενα χαλώντων. • τοῖς οὕτω πιστοῖς. τοῖς οὔπω πι- στοῖς, Ορθῶς ἔχειν CLEMENTIS ALEXANDRINI B se seorsum sic docere gloriantur. Id enim in omni- bus haeresibus videre licet, si ipsorum dogmatum quis persequatur nequitias. Nam postquam a nobis eversi fuerint, ostendentibus ipsos aperte adversari Scripturis, duorum alterum ab iis qui tuentur ali- quod dogma fieri videbimus: aut enim suorum dogmatum consequentiam, aut ipsam prophetiam, vel potius suam ipsorum spem despiciunt. Semper enim id potius sumunt, quod eis visum fuerit esse evidentius, quam quod dictum est a Donino per prophetas, et ab Evangelio, quodque apostolorum testimonio comprobatum est et confirmatum. Cum viderent ergo sibi imminere periculum, ñon de uno dogmate, sed de conservanda hæresi, non verita- tem invenire (nam cum ea quæ sunt in medio po- sita et in promptu apud nos legerunt, tanquam vi- lia ea contempserunt), sed quod est commune in fide superare contendentes, excesserunt a veritate. Nam cum ecclesiastica cognitionis non didicerint mysteria, neque veritatis perceperint majestatem, nt qui in perscrutando rerum profundo fuerint so- cordes, et superficie tenus legerint, Scripturas va- Jere jusserunt. Inani ergo sapientiæ opinione elati, perpetuo litigant, aperte ostendentes se magis cu- rare ut videantur philosophi, quam ut philosophen- tur. Jam vero cum non necessariis rerum nitantur principiis, et humanis moti opinionibus, nihil non ut ad finem suum perveniant moliantur, contendunt magis, quia se convinci vident, adversus eos qui veram tractant philosophiam, et quidvis potius to- C lerant, et omnem, ut aiunt, rudentem movent, etiamsi futuri sint impii, propterea quod non cre- dant Scripturis, quam a sectæ sibi grato honore Braducantur, et a vulgo jactata in eorum ecclesiis prima sede, propter quam, illum quoque convivia- lem, in illa quæ falso nomine appellatur agape, primum accubitum amplectuntur. Quæ est autem apud nos agnitio veritatis, ut ex iis quæ jam fidem obtinuerunt, iis quæ nondum fidem obtinuerunt Ades habeatur, elicit; qua quidem est essentia, ut ita dicam, demonstrationis. Sed omnis, ut videtur, hæresis ab initio habet aures quæ non audiunt id ☑quod est utile,sed solum patent iis quæ dicuntur ad voluptatem. Nam curatus utique esset eorum * ED. POTTER, ED. PARIS. quisque enim ipsorum omnimodo perversus semet- ipsum regulam veritatis depravans prædicare non confunditur. Cum autem ad eam itinerum traditio- nem, quæ est ab apostolis, quæ per successiones presbyterorum in Ecclesiis custoditur, provocamus eos; adversantur traditioni, dicentes se non solum presbyteris, sed etiam apostolis exsistentes sapien- tiores, sinceram invenisse veritatem. Apostolos enim admiscuisse ea, quæ sunt legalia, Salvatoris verbis et non solum apostolos, sed etiam ipsum Dominum modo quidem a Demiurgo, modo autem a medietate, interdum autem à summitate fecisse sermones : se vero indubitate, et incontaminate, et sincere absconditum scire mysterium. › illam Amphiarai apud Eschylum sententiam: Omnem ruden- tem movere. Proverbium de iis, qui omni studio in aliqua re elaborant. Ducta est metaphora ab il- lis, qui vela demittunt. » Conf. Julius Pollus, Fa- vorinus. Index Græcus, etc. Sed rectius C. ut interpres quoque, iis quæ nondum credi- bilia. SYLBURG. habere., SKLBERG. liabet uis. Paris. (95) Αίροῦνται. Irenæus lib. Ι, cap. 2. Unus- (34) Προς ἔτι. Vel conjuncte προσέτι. (95) Τοῦ δοκεῖν. Alludere videtur ad vulgatam (96) Πάντα. Suidas : Πάντα κάλων σείειν· τα (97) Τοῖς οὔπω πιστοῖς. Scriptum est in Flor. (98) Ὀρθῶς ἔχων. Rectius II. ὀρθῶς ἔχειν, « recte
αὐτίκα οὐκ ἀναγκαίας ἀρχὰς πραγμάτων καταβαλλόμενοι δόξαις τε ἀνθρωπίναις κεκινημένοι, ἔπειτα ἀναγκαίως τέλος ἀκολουθοῦν αὑτοῖς ἐκποριζόμενοι, διαπληκτίζονται διὰ τοὺς ἐλέγχους πρὸς τοὺς τὴν ἀληθῆ φιλοσοφίαν μεταχειριζομένους, καὶ πάντα μᾶλλον ὑπομένουσι καὶ πάντα, φασί, κάλον κινοῦσι, κἂν ἀσεβεῖν διὰ τὸ ἀπιστεῖν ταῖς γραφαῖς μέλλωσιν, ἤπερ μετατίθενται, ὑπὸ φιλοτιμίας τῆς αἱρέσεως καὶ τῆς πολυθρυλήτου κατὰ τὰς ἐκκλησίας αὐτῶν πρωτοκαθεδρίας, δι’ ἣν κἀκείνην τὴν συμποτικὴν [διὰ] τῆς ψευδωνύμου ἀγάπης πρωτοκλισίαν ἀσπάζονται. ἡ παρ’ ἡμῖν δὲ τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσις ἐκ τῶν ἤδη πιστῶν τοῖς οὔπω πιστοῖς ἐκπορίζεται τὴν πίστιν, ἥτις οὐσία ὡς εἰπεῖν ἀποδείξεως καθίσταται. ἀλλ’, ὡς ἔοικεν, πᾶσα αἵρεσις ἀρχὴν ὦτα ἀκούοντα οὐκ ἔχει τὸ σύμφορον, μόνον δὲ τοῖς πρὸς ἡδονὴν ἀνεῳγότα, ἐπεὶ κἂν ἰάθη τις αὐτῶν, εἰ πείθεσθαι τῇ ἀληθείᾳ μόνον ἠβουλήθη. τριττὴ δὲ θεραπεία οἰήσεως, καθάπερ καὶ παντὸς πάθους, μάθησίς τε τοῦ αἰτίου καὶ τοῦ πῶς ἂν ἐξαιρεθείη τοῦτο, καὶ τρίτον ἡ ἄσκησις τῆς ψυχῆς καὶ ὁ ἐθισμὸς πρὸς [τὸ] τοῖς κριθεῖσιν ὀρθῶς ἔχειν ἀκολουθεῖν δύνασθαι.
Α γενόμενον· ἡ γὰρ τῆς ἀκολουθίας τῶν σφετέρων δο Ρ. 895, μάτων, ἢ τῆς προφητείας αὐτῆς, μᾶλλον δὲ τῆς ἑαυτῶν ἐλπίδος καταφρονοῦσιν· αἱροῦνται (95) δὲ ἑκάστοτε τὸ δόξαν αὐτοῖς ὑπάρχειν ἐναργέστερον, ἢ τὸ πρὸς τοῦ Κυρίου διὰ τῶν προφητῶν εἰρημένον καὶ ὑπὸ τοῦ Εὐαγγελίου, πρὸς ἔτι (94) δὲ καὶ τῶν ἀποστόλων συμμαρτυρούμενόν τε καὶ βεβαιούμενον. Ὁρῶντες οὖν τὸν κίνδυνον αὐτοῖς οὐ περὶ ἑνὸς δότε ματος, ἀλλὰ περὶ τὸ τὰς αἱρέσεις διατηρεῖν, οὐ τὴν ἀλήθειαν έξευρίσκειν τοῖς μὲν γὰρ ἐν μέσῳ καὶ ( προχείρως εντυχόντες παρ' ἡμῖν, ὡς εὐτελῶν κατε- φρόνησαν), ὑπερβῆναι δὲ σπουδάσαντες τὸ κοινὸν τῆς πίστεως, ἐξέβησαν τὴν ἀλήθειαν. Μὴ γὰρ μαθόντες τὰ τῆς γνώσεως τῆς ἐκκλησιαστικῆς μυστήρια, μηδὲ χωρήσαντες τὸ μεγαλεῖον τῆς ἀληθείας, μέχρι τοῦ βάθους τῶν πραγμάτων κατελθεῖν ἀπορᾳθυμή σαντες, ἐξ ἐπιπολῆς ἀναγνόντες, παρεπέμψαντο τὰς Γραφάς. Ὑπὸ δοξοσοφίας τοίνυν ἐπηρμένοι, ἐρίζον τες διατελοῦσι, δῆλοι γεγονότες, ὡς τοῦ δοκεῖν (95) μᾶλλον, ἤπερ τοῦ φιλοσοφεῖν προνοοῦνται. Αὐτίκα οὐκ ἀναγκαίας ἀρχὰς πραγμάτων καταβαλλόμενος, δόξαις τε ἀνθρωπίναις κεκινημένοι, ἔπειτα ἀναγκαίως τέλος ἀκολουθεῖν αὐτοῖς ἐκποριζόμενοι, διαπληκτι ζονται διὰ τοὺς ἐλέγχους, πρὸς τοὺς τὴν ἀληθῆ φι λοσοφίαν μεταχειριζομένους· καὶ πάντα μᾶλλον ὑπο μένουσι, καὶ πάντα (96), φασί, κάλων κινοῦσι, καν ἀσεβεῖν διὰ τὸ ἀπιστεῖν ταῖς Γραφαῖς μέλλουσιν, ήπερ μετατίθενται, ὑπὸ φιλοτιμίας, τῆς αἱρέσεως, καὶ τῆς πολυθρυλλήτου κατὰ τὰς Ἐκκλησίας αὐτῶν πρωτο καθεδρίας· δι' ἣν κἀκείνην τὴν συμποτικὴν διὰ τῆς ψευδωνύμου αγάπης πρωτοκλισίαν ἀσπάζονται. Ἡ παρ' ἡμῖν δὲ τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσις ἐκ τῶν ἤδη πιστῶν τοῖς οὔπω πιστοῖς (97) ἐκπορίζεται τὴν πίστιν ἥτις οὐσία, ὡς εἰπεῖν, ἀποδείξεως καθίσταται· ἀλλ', ὡς ἔοικεν, πᾶσα αἵρεσις, ἀρχὴν ὦτα ἀκούοντα οὐκ ἔχει τὸ σύμφορον, μόνον δὲ τοῖς πρὸς ἡδονὴν ἀνεῳγότα. Ἐπεὶ κἂν ἰχθῇ τις αὐτῶν, εἰ πείθεσθαι τῇ ἀληθείᾳ μόνον ἠβουλήθη. Τριττὴ δὲ θεραπεία οιήσεως, καθά- περ καὶ παντὸς πάθους· μάθησίς τε τοῦ αἰτίου καὶ τὸ πῶς ἂν ἐξαιρεθείη τοῦτο· καὶ τρίτον ἡ ἄσκησις τῆς ψυχῆς, καὶ ὁ ἐθισμὸς πρὸς τοῖς κριθεῖσιν ὀρθῶς ἔχων (98) ἀκολουθεῖν δύνασθαι. Ὡς γὰρ ὀφθαλμό; τεταραγμένος, οὕτω καὶ ἡ ψυχὴ τοῖς παρὰ φύσιν θα λωθεῖσα δόγμασιν, οὐχ οἷα τε τὸ φῶς τῆς ἀληθείας Οὐ γὰρ δοκεῖν ἄριστος, ἀλλ' εἶναι θέλει. ροιμία ἐπὶ τῶν πάση προθυμία χρωμένων. Παρῆνται δὲ ἀπὸ τῶν τὰ ἄρμενα χαλώντων. • τοῖς οὕτω πιστοῖς. τοῖς οὔπω πι- στοῖς, Ορθῶς ἔχειν CLEMENTIS ALEXANDRINI B se seorsum sic docere gloriantur. Id enim in omni- bus haeresibus videre licet, si ipsorum dogmatum quis persequatur nequitias. Nam postquam a nobis eversi fuerint, ostendentibus ipsos aperte adversari Scripturis, duorum alterum ab iis qui tuentur ali- quod dogma fieri videbimus: aut enim suorum dogmatum consequentiam, aut ipsam prophetiam, vel potius suam ipsorum spem despiciunt. Semper enim id potius sumunt, quod eis visum fuerit esse evidentius, quam quod dictum est a Donino per prophetas, et ab Evangelio, quodque apostolorum testimonio comprobatum est et confirmatum. Cum viderent ergo sibi imminere periculum, ñon de uno dogmate, sed de conservanda hæresi, non verita- tem invenire (nam cum ea quæ sunt in medio po- sita et in promptu apud nos legerunt, tanquam vi- lia ea contempserunt), sed quod est commune in fide superare contendentes, excesserunt a veritate. Nam cum ecclesiastica cognitionis non didicerint mysteria, neque veritatis perceperint majestatem, nt qui in perscrutando rerum profundo fuerint so- cordes, et superficie tenus legerint, Scripturas va- Jere jusserunt. Inani ergo sapientiæ opinione elati, perpetuo litigant, aperte ostendentes se magis cu- rare ut videantur philosophi, quam ut philosophen- tur. Jam vero cum non necessariis rerum nitantur principiis, et humanis moti opinionibus, nihil non ut ad finem suum perveniant moliantur, contendunt magis, quia se convinci vident, adversus eos qui veram tractant philosophiam, et quidvis potius to- C lerant, et omnem, ut aiunt, rudentem movent, etiamsi futuri sint impii, propterea quod non cre- dant Scripturis, quam a sectæ sibi grato honore Braducantur, et a vulgo jactata in eorum ecclesiis prima sede, propter quam, illum quoque convivia- lem, in illa quæ falso nomine appellatur agape, primum accubitum amplectuntur. Quæ est autem apud nos agnitio veritatis, ut ex iis quæ jam fidem obtinuerunt, iis quæ nondum fidem obtinuerunt Ades habeatur, elicit; qua quidem est essentia, ut ita dicam, demonstrationis. Sed omnis, ut videtur, hæresis ab initio habet aures quæ non audiunt id ☑quod est utile,sed solum patent iis quæ dicuntur ad voluptatem. Nam curatus utique esset eorum * ED. POTTER, ED. PARIS. quisque enim ipsorum omnimodo perversus semet- ipsum regulam veritatis depravans prædicare non confunditur. Cum autem ad eam itinerum traditio- nem, quæ est ab apostolis, quæ per successiones presbyterorum in Ecclesiis custoditur, provocamus eos; adversantur traditioni, dicentes se non solum presbyteris, sed etiam apostolis exsistentes sapien- tiores, sinceram invenisse veritatem. Apostolos enim admiscuisse ea, quæ sunt legalia, Salvatoris verbis et non solum apostolos, sed etiam ipsum Dominum modo quidem a Demiurgo, modo autem a medietate, interdum autem à summitate fecisse sermones : se vero indubitate, et incontaminate, et sincere absconditum scire mysterium. › illam Amphiarai apud Eschylum sententiam: Omnem ruden- tem movere. Proverbium de iis, qui omni studio in aliqua re elaborant. Ducta est metaphora ab il- lis, qui vela demittunt. » Conf. Julius Pollus, Fa- vorinus. Index Græcus, etc. Sed rectius C. ut interpres quoque, iis quæ nondum credi- bilia. SYLBURG. habere., SKLBERG. liabet uis. Paris. (95) Αίροῦνται. Irenæus lib. Ι, cap. 2. Unus- (34) Προς ἔτι. Vel conjuncte προσέτι. (95) Τοῦ δοκεῖν. Alludere videtur ad vulgatam (96) Πάντα. Suidas : Πάντα κάλων σείειν· τα (97) Τοῖς οὔπω πιστοῖς. Scriptum est in Flor. (98) Ὀρθῶς ἔχων. Rectius II. ὀρθῶς ἔχειν, « recte
PG 9:539ὡς γὰρ ὀφθαλμὸς τεταραγμένος, οὕτως καὶ ἡ ψυχὴ τοῖς παρὰ φύσιν θολωθεῖσα δόγμασιν οὐχ οἵα τε τὸ φῶς τῆς ἀληθείας διιδεῖν ἀκριβῶς, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐν ποσὶ παρορᾷ. ἐν οὖν θολερῷ ὕδατι καὶ τὰς ἐγχέλεις ἁλίσκεσθαί φασιν ἀποτυφλουμένας. καὶ καθάπερ τὰ πονηρὰ παιδία τὸν παιδαγωγὸν ἀποκλείει, οὕτως οὗτοι τὰς προφητείας εἴργουσιν ἑαυτῶν τῆς ἐκκλησίας, ὑφορώμενοι δι’ ἔλεγχον καὶ νουθεσίαν. ἀμέλει πάμπολλα συγκαττύουσι ψεύσματα καὶ πλάσματα, ἵνα δὴ εὐλόγως δόξωσι μὴ προσίεσθαι τὰς γραφάς. ταύτῃ οὖν οὐκ εὐσεβεῖς, δυσαρεστούμενοι ταῖς θείαις ἐντολαῖς, τουτέστι τῷ ἁγίῳ πνεύματι. ὥσπερ δὲ αἱ ἀμυγδάλαι κεναὶ λέγονται οὐκ ἐν αἷς μηδέν ἐστιν, ἀλλ’ ἐν αἷς ἄχρηστον τὸ ἐνόν, οὕτως τοὺς αἱρετικοὺς [τοὺς] κενοὺς τῶν τοῦ θεοῦ βουλημάτων καὶ τῶν τοῦ Χριστοῦ παραδόσεων εἶναί φαμεν, πικριζόντων ὡς ἀληθῶς κατὰ τὴν ἀγρίαν ἀμυγδαλῆν ἐξάρχοντας δογμάτων, πλὴν ὅσα δι’ ἐνάργειαν τῶν ἀληθῶν ἀποθέσθαι καὶ ἀποκρύψαι οὐκ ἴσχυσαν. Καθάπερ τοίνυν ἐν πολέμῳ οὐ λειπτέον τὴν τάξιν ἣν ὁ στρατηγὸς ἔταξεν τῷ στρατιώτῃ, οὕτως οὐδὲ ἣν ἔδωκεν ὁ λόγος, [ὃν] ἄρχοντα εἰλήφαμεν γνώσεώς τε καὶ βίου, λειπτέον τάξιν.
Α μάτων πορευτέον, οι κατεπάδουσι ταῖς θείαις Γρα φαῖς τοὺς ψοφοδεεῖς τῶν ἀπείρων, τὴν ἀλήθειαν διὰ τῆς ἀκολουθίας τῶν Διαθηκῶν σαφηνίζοντες. Αλλ', ὡς ἔοικεν, ῥέπομεν ἐπὶ τὰ ἔνδοξα μᾶλλον, κἂν ἕναν τία τυγχάνῃ, ήπερ ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· αὐστηρὰ γάρ ἐστι καὶ σεμνή. Καὶ δὴ τριῶν οὐτῶν διαθέσεων τῆς ψυχῆς, ἀγνοίας, οιήσεως, ἐπιστήμης, οἱ μὲν ἐν τῇ ἀγνοίᾳ τὰ ἔθνη, οἱ δὲ ἐν τῇ ἐπιστήμῃ, ἡ Ἐκκλησία ή ἀληθὴς, οἱ δὲ ἐν οἰήσει οἱ κατὰ τὰς αἱρέσεις. Οὐδὲν γοῦν σαφέστερον ἰδεῖν ἔστι τοὺς ἐπισταμένους περὶ ὧν ἴσασι διαβεβαιουμένους καὶ περὶ ὧν οἴονται (10), ὅσονγε ἐπὶ τῷ διαβεβαιοῦσθαι ἄνευ τῆς ἀποδείξεως. Καταφρονοῦσι γοῦν ἀλλήλων καὶ καταγελῶσι· καὶ συμβαίνει τὸν αὐτὸν νοῦν, παρ᾽ οἷς μὲν ἐντιμότατον εἶναι, παρ' οἷς δὲ παρανοίας ἡλωκέναι. Καίτοι μεμπ σιν ἀπονεμητέον, ἄλλο δέ τι ἔριν, ἣν ἐν ταῖς αἱρε σεσι (11) προκριτέον· ἄλλο χαραν, ἣν τῇ Ἐκκλησία προσοικειωτέον· ἄλλο δὲ εὐφροσύνην, ἢν τῷ κατὰ ἀλήθειαν ἀποδοτέον γνωστικῷ. Ὡς δὲ, ἐὰν πρό σχη τις ισχομάχῳ, γεωργὸν αὐτὸν ποιήσει· καὶ Λάμπιδι (12), ναύκληρον· καὶ Χαριδήμῳ, στρατηγόν καὶ Σίμωνι, ἱππικόν (15)· καὶ Πέρδικι, κάπηλον· καὶ Κρωβύλῳ, όψοποιόν (14)· καὶ ᾿Αρχελάω, ὀρχη στήν· καὶ Ομήρω, ποιητήν· καὶ Πύρρων, εριστι κόν· καὶ Δημοσθένει, ρήτορα· καὶ Χρυσίππῳ, δια λεκτικόν· καὶ Ἀριστοτέλη (15), φυσικόν· καὶ φιλό σοφον, Πλάτωνι· οὕτως ὁ τῷ Κυρίῳ πειθόμενος, καὶ τῇ δοθείσῃ δι' αὐτοῦ κατακολουθήσας προφητεία, τελέως ἐκτελεῖται κατ' εἰκόνα τοῦ διδασκάλου, ἐν Β θήκαμεν ἄλλο μέν τοι εἶναι ἡδονὴν, ἣν ἐν τοῖς ἔθνε Ρ. 894, Οὐδὲν γοῦν σαφέστερον ἰδεῖν ἔστι τοὺς ἐπισταμένους περὶ ὧν ἴσασι διαδε βαιουμένους, ἢ τούτους περὶ ὧν οἴονται. 'Ο δὲ Λάμπις ὁ Ναυκληρικός, ερωτηθείς, πῶς ἐκτήσατο τὸν πλοῦτον, Οὐ χαλεπῶς, ἔφη, τὸν μέγαν, τὸν δὲ βραχὺν ἐπιπόνως καὶ βραδέως. Περὶ ἱππικῆς: Έγραψε μὲν οὖν καὶ Σίμων περὶ ἱππικῆς, ὃς καὶ τὸν κατὰ τὸ Ελευσίνιον Αθήνησιν ππον χαλκοῦν ἀνέθηκε, καὶ ἐν τῷ βάθρῳ τὰ ἑαυτοῦ σαρκὶ περιπολῶν Θεός (16). Αποπίπτουσιν ἄρα τοῦδε τοῦ ὕψους οἱ μὴ ἑπόμενοι Θεῷ, ἐὰν ἡγῆται (17)· ἡγεῖται δὲ κατὰ τὰς θεοπνεύστους Γραφάς. Μυρίων γοῦν ὄντων κατ᾿ ἀριθμὸν & πράσσουσιν ἄνθρωποι, σχεδόν δύο εἰσὶν ἀρχαὶ πάσης ἁμαρτίας, ἄνοια (18) καὶ ἀσθένεια· ἄμφω δὲ ἐφ' ἡμῖν, τῶν μήτε ἐθελόντων μανθάνειν, μήτε αὖ τῆς ἐπιθυμίας κρατεῖν. Τούτων δὲ δι' ἢν μὲν οὐ καλῶς κρίνουσι, δι' ἦν δὲ οὐκ ἐσχύουσε τοῖς ὀρθῶς κριθεῖσιν· οὔτε γὰρ, απατηθείς τις τὴν γνώμην, δύνατ' ἂν (19) εὖ πράττειν, κἂν πάνυ δυνα ἔργα ἐξετύπωσεν. « Όψοφαγία, Τιμαχίδ. Ρόδιος, Δημοσθένει. ἡγῆται, « οὐ κακῶς κρίνουσι, • οὐκ ἰσχύουσι τοῖς ὀρθῶς κριθεῖσιν, ἀκολουθεῖν, CLEMENTIS ALEXANDRINI quam autem transgressus fuerit Verbum quispiam, et per id, Deum, si propterea imbecillior fuit quod aliqua repentina se obtulerit species, efficiendum est ut sint in promptu species rationales : sin autem more ❖ qui prius invaluit victus, vulgaris, ut ait Scriptura, factus fuerit, curandum est ut mos illi penitus aboleatur, et ut ei resistat, exercenda est anima. Si autem pugnantia quoque aliqua dogmata videtur attrahere, ea sunt subducenda, et eundum est ad eos qui quieta dogmata efficiunt, et divinis Scripturis eos incantant qui sunt rudes et imperiti, et strepitum pertimescunt, per Testamentorum con- sequentiam eis veritatem explanantes. Sed, ut vide. tur, magis declinamus ad ea quæ sunt opinabilia, etiamsi sint contraria, quam ad veritatem: est enim illa austera gravisque. Atque cum sint quidem tres animæ affectiones, ignoratio, opinio, scientia : qui in ignoratione quidem versantur, sunt gentes ; qui autem in scientia,vera Ecclesia : qui vero in opinione, ii qui sectantur hæreses. Nihilo ergo apertius vide- mus affirmantes eos qui sciunt de iis quæ sciunt, quam hos de iis quæ opinantur, quod attinet ad affirmandum absque demonstratione. Se itaque invicem despiciunt et irrident, fitque ut idem sensus ab aliis quidem in maximo honore habeatur, ab aliis autem damnetur amentiæ. Atqui didicimus aliud quidem esse vo- luptatem, quæ est attribuenda gentibus; aliud au- ten contentionem quæ in bæresibus præponitur; aliud gaudium, quod, ut proprium, est Ecclesiæ as- signandum; aliud autem lætitiam, quæ danda est vero gnostico. Quemadmodum autem si quis Ischo- macho se dederit instituendum, eum faciet agrico- lam ; et si Lampidi, nautan ; et Charidemo, impe- ratorem ; et Simoni, equitandi gnarum ; et Perdici, cauponem; et Crobulo, epsoniorum conditorem ; et Archelao, saltatorem; et Homero, poetam ; et Pyr- rhoni, contentiosum ; et Demostheni, oratorem; et Chrysippo, dialecticum ; et Aristoteli, physicum ; et Platoni, philosophum : ita qui paret Domino, et per eum datam sequitur prophetiam, perfecte efficitur * ED. POTTER, ED. PARIS. quoque interpres videtur : Heinsius. meminit Plutarchus lib. An seni gerenda sit respu- blica: Lampis, qui a multaruin possessione navium Nauclericus est vulgo dictus, interrogatus aliquando, qua ratione tantas opes sibi parasset? Magnas, respondit, haud difficulter, paucas autem non sine laboribus et multo tempore. » Demetrium fecisse equitem Simonem, qui primus de equitatu scripsit. Xenophon statim ab initio lib. C D Scripsit quidem et Simo librum De re equestri, qui Athenis equum æneum in Eleo- sinio dicatum posuit, et in basi opera ipsius et facta caelavit. poeta, quem citat Suidas v. et item Athenaus et Harpocration. ut ibiden SYLBURG. quocumque duxerit. tia, , ut mox sunt qui legant non male judicant. › Vulgatam lectionem probat etiam Ilerveti versio, quod non recte judicant. > Deinde post commation istud, deest ut paulo supra, aut aliud ejusmodi verbum. SYLBURG. (10) Καὶ περὶ ὧν οἴονται. Scribe, quod secutus (11) Αἱρέσεσι. Flor. ἐρέσεσι, corrupte. SYLBURG. (12) Λάμπιδι. Lanipidis cognomine Nauclerici (13) Σίμωνι, Ιππ. Plinius lib. xxxiv, c. 8, refert (14) Κρωβύλῳ, όψ. Idem forte hic cum Crobylo (15) Αριστοτέλη. Magis analogum 'Αριστοτέλει, (16) Θεός. Conf. Protrept. p. 88, n. 7. (17) Ἐὰν ἡγῆται. Scribendum proculdubio ᾗ ἂν (18) "Ανοια. Herv. interpres ἄγνοια, ignoran (19) Δύνατ' ἄν. Usitatius δύναιτ' ἄν, opt. modo. L.
PG 9:541οἱ πολλοὶ δὲ οὐδὲ τοῦτο ἐξητάκασιν, εἰ ἔστι τινὶ ἀκολουθητέον καὶ τίνι τούτῳ καὶ ὅπως. οἷος γὰρ ὁ λόγος, τοιόσδε καὶ ὁ βίος εἶναι τῷ πιστῷ προσήκει, ὡς ἕπεσθαι δύνασθαι τῷ θεῷ, ἐξ ἀρχῆς τὰ πάντα εὐθεῖαν περαίνοντι. ἐπὰν δὲ παραβῇ τις τὸν λόγον καὶ διὰ τούτου τὸν θέον, εἰ μὲν διὰ τὸ αἰφνίδιον προσπεσεῖν τινα φαντασίαν ἠσθένησεν, προχείρους [τοὺς] τὰς φαντασίας τὰς λογικὰς ποιητέον· εἰ δὲ τῷ ἔθει τῷ προκατεσχηκότι ἡττηθεὶς γέγονεν (ᾗ φησιν ἡ γραφή) χυδαῖος, ἀποπαυστέον τὸ ἔθος εἰς τὸ παντελὲς καὶ πρὸς τὸ ἀντιλέγειν αὐτῷ τὴν ψυχὴν γυμναστέον· εἰ δὲ καὶ μαχόμενα δόγματα ἐφέλκεσθαί τινας δοκεῖ, ὑπεξαιρετέον ταῦτα καὶ πρὸς τοὺς εἰρηνοποιοὺς τῶν [τῶν] δογμάτων πορευτέον, οἳ κατεπᾴδουσι ταῖς θείαις γραφαῖς τοὺς ψοφοδεεῖς τῶν ἀπείρων, τὴν ἀλήθειαν διὰ τῆς ἀκολουθίας τῶν διαθηκῶν σαφηνίζοντες. ἀλλ’, ὡς ἔοικεν, ῥέπομεν ἐπὶ τὰ ἔνδοξα μᾶλλον, κἂν ἐναντία τυγχάνῃ, ἤπερ ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· αὐστηρὰ γάρ ἐστι καὶ σεμνή.
τὸς ἦ τὰ γνωσθέντα ποιεῖν· οὔτε καὶ κρίνειν τὸ δέον Α ισχύων, ἄμεμπτον ἑαυτὸν παράσχοιτ' ἂν ἐν τοῖς ἔρ γοις ἐξασθενῶν. Ακολούθως τοίνυν δύο τῷ γένει καὶ παιδεῖαι παραδίδονται πρόσφοροι ἑκατέρᾳ τῶν ἁμαρ τιῶν τῇ μὲν ἡ γνωσίς τε καὶ ἡ τῆς ἐκ τῶν Γραφών μαρτυρίας εναργής (20) ἀπόδειξις, τῇ δὲ ἡ κατὰ Λό γον ἄσκησις, ἐκ πίστεώς τε καὶ φόβου παιδαγωγου- μένη. Αμφω δ' εἰς τὴν τελείαν ἀγάπην συναύξουσι· τέλος γὰρ οἶμαι τοῦ γνωστικοῦ τό γε ἐνταῦθα διττόν· ἐφ᾽ ὧν μὲν, ἡ θεωρία ἡ ἐπιστημονική, ἐφ᾽ ὧν δὲ ἡ πρᾶξις. Εἴη μὲν οὖν καὶ τούσδε τοὺς αἱρετικούς και τα μαθόντας, ἐκ τῶνδε τῶν ὑπομνημάτων σωφρονισθῆ ναί τε καὶ ἐπιστρέψαι ἐπὶ τὸν παντοκράτορα Θεόν ! εἰ δὲ καθάπερ οἱ κωφοί (21) τῶν ὄψεων, τοῦ καινώς μὲν λεγομένου, ἀρχαιοτάτου δέ, μὴ ἐπαῖοιεν ᾄσματος, παιδευθεῖεν οὖν πρὸς τοῦ Θεοῦ, τὰς πρὸ τῆς κρίσεως Β πατρώας νουθεσίας ὑπομένοντες, ἔστ' ἂν καταισχυν θέντες μετανοήσωσιν, ἀλλὰ μὴ εἰς τὴν παντελῆ φέροντες ἑαυτοὺς διὰ τῆς ἀπηνοῦς ἀπειθείας ἐμβά- λοιεν κρίσιν! Γίνονται γὰρ καὶ μερικαί τινες παι δεῖαι, ἃς κολάσεις ὀνομάζουσιν, εἰς ἃς ἡμῶν οἱ πολ λοὶ τῶν ἐν παραπτώματι γενομένων ἐκ τοῦ λαοῦ τοῦ κυριακού κατολισθαίνοντες περιπίπτουσιν. Αλλ' ὡς πρὸς τοῦ διδασκάλου ἢ τοῦ πατρὸς οἱ παῖδες, οὕτως ἡμεῖς πρὸς τῆς Προνοίας κολαζόμεθα. Θεὸς δὲ οὐ τιμωρεῖται (29)· ἔστι γὰρ ἡ τιμωρία κακοῦ ἀν- ταπόδοσις· κολάζει μέντοι πρὸς τὸ χρήσιμον καὶ κοινῇ καὶ ἰδίᾳ τοῖς κολαζομένοις. Ταυτί μὲν ἀποτρέ- και βουλόμενος τῆς εἰς τὰς αἱρέσεις εὐεμπτωσίας τοὺς φιλομαθοῦντας, παρεθέμην· τοὺς δὲ τῆς ἐπιπο- λαζούσης, εἴτε ἀμαθίας εἴτε ἀβελτηρίας, εἴτε καχε- ξίας, εἴθ' ὅ τι δήποτε χρή καλεῖν αὐτὴν, ἀποπαῦσαι γλιχόμενος, μεταπεῖσαι δὲ καὶ προσαγαγεῖν τῇ ἀλη- θεία, τούς γε μὴ παντάπασιν ἀνιάτους, ἐπιχειρῶν, τοῖσδε συνεχρησάμην τοῖς λόγοις. Εἰσὶ γὰρ οἳ οὐδὲ ἀνέχονται τὴν ἀρχὴν ἐπακοῦσαι τῶν πρὸς τὴν ἀλή θειαν προτρεπόντων, καὶ δὴ φλυαρεῖν ἐπιχειροῦσι, βλασφήμους τῆς ἀληθείας καταχέοντες λόγους, σφί- σιν αὐτοῖς τὰ μέγιστα τῶν ὄντων ἐγνωκέναι συγχω ροῦντες, οὐ μαθόντες, οὐ ζητήσαντες, οὐ πονέσαντες, οὐχ εὑρόντες τὴν ἀκολουθίαν· οὓς ἐλεήσειεν ἄν τις ἢ μισήσειεν τῆς τοιαύτης διαστροφῆς. Εἰ δέ τις Ιάσι- μος τυγχάνει, φέρειν δυνάμενος ὡς πῦρ ἢ σίδηρον τῆς ἀληθείας τὴν παρρησίαν, ἀποτέμνουσαν, καίου- σαν τὰς ψευδεῖς δόξας αὐτῶν, ὑπεχέτω τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. Ἔσται δὲ τοῦτο, ἐὰν μὴ, ῥᾳθυμεῖν ἐπειγόμε- νοι, ἀποδιωθῶνται τὴν ἀλήθειαν, ή, δόξης οριγνώμε ναι, καινοτομεῖν βιάζωνται· ῥαθυμοῦσι μὲν γὰρ οἱ, παρὸν τὰς οἰκείας ταῖς θείαις Γραφαῖς ἐξ αὐτῶν τῶν Γραφῶν πορίζεσθαι ἀποδείξεις, τὸ παράπαν καὶ ταῖς ἡδοναῖς αὐτῶν συναιρούμενον ἐκλεγόμενοι. Δόξης δὲ • * Ρ. 895, ενεργής. κατὰ τὴν ὁμοίωσιν τοῦ ὄψεως, ὡσεὶ ἀσπίδος χωρῆς καὶ βυούσης τὰ ὦτα αὐτῆς· ἦτις οὐκ εἰσακούσεται φωνὴν ἐπαδόντων, φαρμάκου το φαρμακευομένου παρά σοφοῦ. επανορθώσεως παρα δείγματος τιμώρησιν • STROMATUM LIB. VII. B utrumque in nostra potestate, cum nec velimus discere, nec cupiditatem continere. Ex his autem, unum efficit ut non recte judicent, alterum vero, ut non possint exsequi quæ recte sunt judicata. Neque enim si quis fuerit deceptus in sententia, recte agere poterit, etiam si sit satis potens ut agat ea quæ fuerint cognita : neque qui potest id quod oportet judicare, se ab omni reprehensione alienum præbebit, si ad res gerendas sit impotens. Conse- ad magistri imaginem, Deus in carne versatur. Hanc ergo altitudinem minime assequuntur, qui non se- quuntur Deum eos ducentem; ducit autem per Scri-" pturas divinitus inspiratas. Et cum sint innumerabi- lia quæ fiunt ab hominibus, sunt utique duo cujusvis peccati principia, ignoratio et imbecillitas: est autem --- quenter ergo duæ quoque genere disciplinæ tra- D ED. POTTER, ED. PARIS. Ms. Paris., C duntur utrique peccato utiles : illi quidem, cogni- tio, et ex Scripturarum testimonio evidens demon- stratio ; huic vero, quæ est secundum Logon exercitatio, quæ per fidem et timorem instituitur. Crescunt autem ambo simul in perfectam charita- tem. Gnostici enim est hic quidem, ut arbitror, duplex finis : in aliquibus quidem, contemplatio ex scientia ; in aliis vero, actio. Ac utinam fieri po- tuerit, ut hi hæretici, si quæ in his traduntur commentariis didicerint, corrigantur, et conver- tantur ad Deum omnipotentem: sin autem tanquam surdi serpentes (quod nove quidem dicitur, est au- tem antiquissimum), non exaudiant canticum, Deo certe castigentur, paternas admonitiones quæ ante judicium fiunt patienter sustinentes, donec pudore affecti ducantur pœnitentia: non autem per immanem inobedientiam seipsos injiciant in per- fectum judicium! Sunt enim quædam partiales disciplinæ, quas vocant castigationes, in quas multi ex nostris qui in delicto fuerunt, ex populo Domi- nico dilabentes incidunt. Verum sicut a magistro vel patre pueri, ita nos castigamur a Provi- dentia. Deus autem non punit (est enim punitio, mali redditio), castigat autem et communiter et privatim ad utilitatem eorum qui puniuntur. Hæc quidem adduxi, partim quod vellem adhortari stu diosos ne facile prolabantur in læreses; partim autem ut ab hac quæ consistit in superficie sive in- scitia, sive stultitia, sive mala habitudine, sive quocunque alio nomine eam vocare oporteat, desi- stant, efficere cupiens; partim quoque, ut a pri stina sententia deducerem, adducerem autem ad veritatem eos qui non sunt omnino immedicabiles, usus sum his sermonibus. Sunt enim qui ne quidem in animum inducunt audire eos qui hortantur ad (quam vehementer amplexus est postea Origenes) que omnem poenam vel vel causa indictam vult. Vide pag. 668, 745, edit. Paris., licet pag. certam eliam poena ra- tionem agnoscat, dictam. Lowth. • (20) Εναργής. Flor. ἐνεργής, perperam. SYLB. (21) Οι χωροί. Psal. Lvi1, 5, 6 : θυμὸς αὐτοῖς (22) Θεὸς δὲ οὐ τ'. Favet Clemens isti sententiæ
Καὶ δὴ τριῶν οὐσῶν διαθέσεων τῆς ψυχῆς, ἀγνοίας, οἰήσεως, ἐπιστήμης, οἳ μὲν ἐν τῇ ἀγνοίᾳ τὰ ἔθνη, οἳ δὲ ἐν τῇ ἐπιστήμῃ ἡ ἐκκλησία ἡ ἀληθής, οἳ δὲ ἐν οἰήσει οἱ κατὰ τὰς αἱρέσεις. οὐδὲν γοῦν σαφέστερον ἰδεῖν ἔστι τοὺς ἐπισταμένους περὶ ὧν ἴσασι διαβεβαιουμένους [ἢ τοὺς οἰομένους] [καὶ] περὶ ὧν οἴονται, ὅσον γε ἐπὶ τῷ διαβεβαιοῦσθαι ἄνευ τῆς ἀποδείξεως. καταφρονοῦσι γοῦν ἀλλήλων καὶ καταγελῶσιν, καὶ συμβαίνει τὸν αὐτὸν νοῦν παρ’ οἷς μὲν ἐντιμότατον εἶναι, παρ’ οἷς δὲ παρανοίας ἡλωκέναι. καίτοι μεμαθήκαμεν ἄλλο μέν τι εἶναι ἡδονήν, ἣν [ἐν] τοῖς ἔθνεσιν ἀπονεμητέον, ἄλλο δέ τι ἔριν, ἣν [ἐν] ταῖς αἱρέσεσι προσκριτέον, ἄλλο χαράν, ἣν τῇ ἐκκλησίᾳ προσοικειωτέον, ἄλλο δὲ εὐφροσύνην, ἣν τῷ κατὰ ἀλήθειαν ἀποδοτέον γνωστικῷ.
τὸς ἦ τὰ γνωσθέντα ποιεῖν· οὔτε καὶ κρίνειν τὸ δέον Α ισχύων, ἄμεμπτον ἑαυτὸν παράσχοιτ' ἂν ἐν τοῖς ἔρ γοις ἐξασθενῶν. Ακολούθως τοίνυν δύο τῷ γένει καὶ παιδεῖαι παραδίδονται πρόσφοροι ἑκατέρᾳ τῶν ἁμαρ τιῶν τῇ μὲν ἡ γνωσίς τε καὶ ἡ τῆς ἐκ τῶν Γραφών μαρτυρίας εναργής (20) ἀπόδειξις, τῇ δὲ ἡ κατὰ Λό γον ἄσκησις, ἐκ πίστεώς τε καὶ φόβου παιδαγωγου- μένη. Αμφω δ' εἰς τὴν τελείαν ἀγάπην συναύξουσι· τέλος γὰρ οἶμαι τοῦ γνωστικοῦ τό γε ἐνταῦθα διττόν· ἐφ᾽ ὧν μὲν, ἡ θεωρία ἡ ἐπιστημονική, ἐφ᾽ ὧν δὲ ἡ πρᾶξις. Εἴη μὲν οὖν καὶ τούσδε τοὺς αἱρετικούς και τα μαθόντας, ἐκ τῶνδε τῶν ὑπομνημάτων σωφρονισθῆ ναί τε καὶ ἐπιστρέψαι ἐπὶ τὸν παντοκράτορα Θεόν ! εἰ δὲ καθάπερ οἱ κωφοί (21) τῶν ὄψεων, τοῦ καινώς μὲν λεγομένου, ἀρχαιοτάτου δέ, μὴ ἐπαῖοιεν ᾄσματος, παιδευθεῖεν οὖν πρὸς τοῦ Θεοῦ, τὰς πρὸ τῆς κρίσεως Β πατρώας νουθεσίας ὑπομένοντες, ἔστ' ἂν καταισχυν θέντες μετανοήσωσιν, ἀλλὰ μὴ εἰς τὴν παντελῆ φέροντες ἑαυτοὺς διὰ τῆς ἀπηνοῦς ἀπειθείας ἐμβά- λοιεν κρίσιν! Γίνονται γὰρ καὶ μερικαί τινες παι δεῖαι, ἃς κολάσεις ὀνομάζουσιν, εἰς ἃς ἡμῶν οἱ πολ λοὶ τῶν ἐν παραπτώματι γενομένων ἐκ τοῦ λαοῦ τοῦ κυριακού κατολισθαίνοντες περιπίπτουσιν. Αλλ' ὡς πρὸς τοῦ διδασκάλου ἢ τοῦ πατρὸς οἱ παῖδες, οὕτως ἡμεῖς πρὸς τῆς Προνοίας κολαζόμεθα. Θεὸς δὲ οὐ τιμωρεῖται (29)· ἔστι γὰρ ἡ τιμωρία κακοῦ ἀν- ταπόδοσις· κολάζει μέντοι πρὸς τὸ χρήσιμον καὶ κοινῇ καὶ ἰδίᾳ τοῖς κολαζομένοις. Ταυτί μὲν ἀποτρέ- και βουλόμενος τῆς εἰς τὰς αἱρέσεις εὐεμπτωσίας τοὺς φιλομαθοῦντας, παρεθέμην· τοὺς δὲ τῆς ἐπιπο- λαζούσης, εἴτε ἀμαθίας εἴτε ἀβελτηρίας, εἴτε καχε- ξίας, εἴθ' ὅ τι δήποτε χρή καλεῖν αὐτὴν, ἀποπαῦσαι γλιχόμενος, μεταπεῖσαι δὲ καὶ προσαγαγεῖν τῇ ἀλη- θεία, τούς γε μὴ παντάπασιν ἀνιάτους, ἐπιχειρῶν, τοῖσδε συνεχρησάμην τοῖς λόγοις. Εἰσὶ γὰρ οἳ οὐδὲ ἀνέχονται τὴν ἀρχὴν ἐπακοῦσαι τῶν πρὸς τὴν ἀλή θειαν προτρεπόντων, καὶ δὴ φλυαρεῖν ἐπιχειροῦσι, βλασφήμους τῆς ἀληθείας καταχέοντες λόγους, σφί- σιν αὐτοῖς τὰ μέγιστα τῶν ὄντων ἐγνωκέναι συγχω ροῦντες, οὐ μαθόντες, οὐ ζητήσαντες, οὐ πονέσαντες, οὐχ εὑρόντες τὴν ἀκολουθίαν· οὓς ἐλεήσειεν ἄν τις ἢ μισήσειεν τῆς τοιαύτης διαστροφῆς. Εἰ δέ τις Ιάσι- μος τυγχάνει, φέρειν δυνάμενος ὡς πῦρ ἢ σίδηρον τῆς ἀληθείας τὴν παρρησίαν, ἀποτέμνουσαν, καίου- σαν τὰς ψευδεῖς δόξας αὐτῶν, ὑπεχέτω τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. Ἔσται δὲ τοῦτο, ἐὰν μὴ, ῥᾳθυμεῖν ἐπειγόμε- νοι, ἀποδιωθῶνται τὴν ἀλήθειαν, ή, δόξης οριγνώμε ναι, καινοτομεῖν βιάζωνται· ῥαθυμοῦσι μὲν γὰρ οἱ, παρὸν τὰς οἰκείας ταῖς θείαις Γραφαῖς ἐξ αὐτῶν τῶν Γραφῶν πορίζεσθαι ἀποδείξεις, τὸ παράπαν καὶ ταῖς ἡδοναῖς αὐτῶν συναιρούμενον ἐκλεγόμενοι. Δόξης δὲ • * Ρ. 895, ενεργής. κατὰ τὴν ὁμοίωσιν τοῦ ὄψεως, ὡσεὶ ἀσπίδος χωρῆς καὶ βυούσης τὰ ὦτα αὐτῆς· ἦτις οὐκ εἰσακούσεται φωνὴν ἐπαδόντων, φαρμάκου το φαρμακευομένου παρά σοφοῦ. επανορθώσεως παρα δείγματος τιμώρησιν • STROMATUM LIB. VII. B utrumque in nostra potestate, cum nec velimus discere, nec cupiditatem continere. Ex his autem, unum efficit ut non recte judicent, alterum vero, ut non possint exsequi quæ recte sunt judicata. Neque enim si quis fuerit deceptus in sententia, recte agere poterit, etiam si sit satis potens ut agat ea quæ fuerint cognita : neque qui potest id quod oportet judicare, se ab omni reprehensione alienum præbebit, si ad res gerendas sit impotens. Conse- ad magistri imaginem, Deus in carne versatur. Hanc ergo altitudinem minime assequuntur, qui non se- quuntur Deum eos ducentem; ducit autem per Scri-" pturas divinitus inspiratas. Et cum sint innumerabi- lia quæ fiunt ab hominibus, sunt utique duo cujusvis peccati principia, ignoratio et imbecillitas: est autem --- quenter ergo duæ quoque genere disciplinæ tra- D ED. POTTER, ED. PARIS. Ms. Paris., C duntur utrique peccato utiles : illi quidem, cogni- tio, et ex Scripturarum testimonio evidens demon- stratio ; huic vero, quæ est secundum Logon exercitatio, quæ per fidem et timorem instituitur. Crescunt autem ambo simul in perfectam charita- tem. Gnostici enim est hic quidem, ut arbitror, duplex finis : in aliquibus quidem, contemplatio ex scientia ; in aliis vero, actio. Ac utinam fieri po- tuerit, ut hi hæretici, si quæ in his traduntur commentariis didicerint, corrigantur, et conver- tantur ad Deum omnipotentem: sin autem tanquam surdi serpentes (quod nove quidem dicitur, est au- tem antiquissimum), non exaudiant canticum, Deo certe castigentur, paternas admonitiones quæ ante judicium fiunt patienter sustinentes, donec pudore affecti ducantur pœnitentia: non autem per immanem inobedientiam seipsos injiciant in per- fectum judicium! Sunt enim quædam partiales disciplinæ, quas vocant castigationes, in quas multi ex nostris qui in delicto fuerunt, ex populo Domi- nico dilabentes incidunt. Verum sicut a magistro vel patre pueri, ita nos castigamur a Provi- dentia. Deus autem non punit (est enim punitio, mali redditio), castigat autem et communiter et privatim ad utilitatem eorum qui puniuntur. Hæc quidem adduxi, partim quod vellem adhortari stu diosos ne facile prolabantur in læreses; partim autem ut ab hac quæ consistit in superficie sive in- scitia, sive stultitia, sive mala habitudine, sive quocunque alio nomine eam vocare oporteat, desi- stant, efficere cupiens; partim quoque, ut a pri stina sententia deducerem, adducerem autem ad veritatem eos qui non sunt omnino immedicabiles, usus sum his sermonibus. Sunt enim qui ne quidem in animum inducunt audire eos qui hortantur ad (quam vehementer amplexus est postea Origenes) que omnem poenam vel vel causa indictam vult. Vide pag. 668, 745, edit. Paris., licet pag. certam eliam poena ra- tionem agnoscat, dictam. Lowth. • (20) Εναργής. Flor. ἐνεργής, perperam. SYLB. (21) Οι χωροί. Psal. Lvi1, 5, 6 : θυμὸς αὐτοῖς (22) Θεὸς δὲ οὐ τ'. Favet Clemens isti sententiæ
ὡς δὲ ἐὰν πρόσσχῃ τις Ἰσχομάχῳ, γεωργὸν αὐτὸν ποιήσει, καὶ Λάμπιδι ναύκληρον, καὶ Χαριδήμῳ στρατηγόν, καὶ Σίμωνι ἱππικόν, καὶ Πέρδικι κάπηλον, καὶ Κρωβύλῳ ὀψοποιόν, καὶ Ἀρχελάῳ ὀρχηστήν, καὶ Ὁμήρῳ ποιητήν, καὶ Πύρρωνι ἐριστικόν, καὶ Δημοσθένει ῥήτορα, καὶ Χρυσίππῳ διαλεκτικόν, καὶ Ἀριστοτέλει φυσικόν, καὶ φιλόσοφον Πλάτωνι, οὕτως ὁ τῷ κυρίῳ πειθόμενος καὶ τῇ δοθείσῃ δι’ αὐτοῦ κατακολουθήσας προφητείᾳ τελέως ἐκτελεῖται κατ’ εἰκόνα τοῦ διδασκάλου ἐν σαρκὶ περιπολῶν θεός. ἀποπίπτουσιν ἄρα τοῦδε τοῦ ὕψους οἱ μὴ ἑπόμενοι θεῷ ᾗ ἂν ἡγῆται, ἡγεῖται δὲ κατὰ τὰς θεοπνεύστους γραφάς. μυρίων γοῦν ὄντων κατ’ ἀριθμὸν ἃ πράςσουσιν ἄνθρωποι, σχεδὸν δύο εἰσὶν ἀρχαὶ πάσης ἁμαρτίας, ἄγνοια καὶ ἀσθένεια (ἄμφω δὲ ἐφ’ ἡμῖν, τῶν μήτε ἐθελόντων μανθάνειν μήτε αὖ τῆς ἐπιθυμίας κρατεῖν), τούτων δὲ δι’ ἣν μὲν οὐ καλῶς κρίνουσι, δι’ ἣν δὲ οὐκ ἰσχύουσι τοῖς ὀρθῶς κριθεῖσιν [ἀκολουθεῖν]· οὔτε γὰρ ἀπατηθείς τις τὴν γνώμην δύναιτ’ ἂν εὖ πράττειν. κἂν πάνυ δυνατὸς ᾖ τὰ γνωσθέντα ποιεῖν, οὔτε καὶ κρίνειν τὸ δέον ἰσχύων ἄμεμπτον ἑαυτὸν παράσχοιτ’ ἂν ἐν τοῖς ἔργοις ἐξασθενῶν.
τὸς ἦ τὰ γνωσθέντα ποιεῖν· οὔτε καὶ κρίνειν τὸ δέον Α ισχύων, ἄμεμπτον ἑαυτὸν παράσχοιτ' ἂν ἐν τοῖς ἔρ γοις ἐξασθενῶν. Ακολούθως τοίνυν δύο τῷ γένει καὶ παιδεῖαι παραδίδονται πρόσφοροι ἑκατέρᾳ τῶν ἁμαρ τιῶν τῇ μὲν ἡ γνωσίς τε καὶ ἡ τῆς ἐκ τῶν Γραφών μαρτυρίας εναργής (20) ἀπόδειξις, τῇ δὲ ἡ κατὰ Λό γον ἄσκησις, ἐκ πίστεώς τε καὶ φόβου παιδαγωγου- μένη. Αμφω δ' εἰς τὴν τελείαν ἀγάπην συναύξουσι· τέλος γὰρ οἶμαι τοῦ γνωστικοῦ τό γε ἐνταῦθα διττόν· ἐφ᾽ ὧν μὲν, ἡ θεωρία ἡ ἐπιστημονική, ἐφ᾽ ὧν δὲ ἡ πρᾶξις. Εἴη μὲν οὖν καὶ τούσδε τοὺς αἱρετικούς και τα μαθόντας, ἐκ τῶνδε τῶν ὑπομνημάτων σωφρονισθῆ ναί τε καὶ ἐπιστρέψαι ἐπὶ τὸν παντοκράτορα Θεόν ! εἰ δὲ καθάπερ οἱ κωφοί (21) τῶν ὄψεων, τοῦ καινώς μὲν λεγομένου, ἀρχαιοτάτου δέ, μὴ ἐπαῖοιεν ᾄσματος, παιδευθεῖεν οὖν πρὸς τοῦ Θεοῦ, τὰς πρὸ τῆς κρίσεως Β πατρώας νουθεσίας ὑπομένοντες, ἔστ' ἂν καταισχυν θέντες μετανοήσωσιν, ἀλλὰ μὴ εἰς τὴν παντελῆ φέροντες ἑαυτοὺς διὰ τῆς ἀπηνοῦς ἀπειθείας ἐμβά- λοιεν κρίσιν! Γίνονται γὰρ καὶ μερικαί τινες παι δεῖαι, ἃς κολάσεις ὀνομάζουσιν, εἰς ἃς ἡμῶν οἱ πολ λοὶ τῶν ἐν παραπτώματι γενομένων ἐκ τοῦ λαοῦ τοῦ κυριακού κατολισθαίνοντες περιπίπτουσιν. Αλλ' ὡς πρὸς τοῦ διδασκάλου ἢ τοῦ πατρὸς οἱ παῖδες, οὕτως ἡμεῖς πρὸς τῆς Προνοίας κολαζόμεθα. Θεὸς δὲ οὐ τιμωρεῖται (29)· ἔστι γὰρ ἡ τιμωρία κακοῦ ἀν- ταπόδοσις· κολάζει μέντοι πρὸς τὸ χρήσιμον καὶ κοινῇ καὶ ἰδίᾳ τοῖς κολαζομένοις. Ταυτί μὲν ἀποτρέ- και βουλόμενος τῆς εἰς τὰς αἱρέσεις εὐεμπτωσίας τοὺς φιλομαθοῦντας, παρεθέμην· τοὺς δὲ τῆς ἐπιπο- λαζούσης, εἴτε ἀμαθίας εἴτε ἀβελτηρίας, εἴτε καχε- ξίας, εἴθ' ὅ τι δήποτε χρή καλεῖν αὐτὴν, ἀποπαῦσαι γλιχόμενος, μεταπεῖσαι δὲ καὶ προσαγαγεῖν τῇ ἀλη- θεία, τούς γε μὴ παντάπασιν ἀνιάτους, ἐπιχειρῶν, τοῖσδε συνεχρησάμην τοῖς λόγοις. Εἰσὶ γὰρ οἳ οὐδὲ ἀνέχονται τὴν ἀρχὴν ἐπακοῦσαι τῶν πρὸς τὴν ἀλή θειαν προτρεπόντων, καὶ δὴ φλυαρεῖν ἐπιχειροῦσι, βλασφήμους τῆς ἀληθείας καταχέοντες λόγους, σφί- σιν αὐτοῖς τὰ μέγιστα τῶν ὄντων ἐγνωκέναι συγχω ροῦντες, οὐ μαθόντες, οὐ ζητήσαντες, οὐ πονέσαντες, οὐχ εὑρόντες τὴν ἀκολουθίαν· οὓς ἐλεήσειεν ἄν τις ἢ μισήσειεν τῆς τοιαύτης διαστροφῆς. Εἰ δέ τις Ιάσι- μος τυγχάνει, φέρειν δυνάμενος ὡς πῦρ ἢ σίδηρον τῆς ἀληθείας τὴν παρρησίαν, ἀποτέμνουσαν, καίου- σαν τὰς ψευδεῖς δόξας αὐτῶν, ὑπεχέτω τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. Ἔσται δὲ τοῦτο, ἐὰν μὴ, ῥᾳθυμεῖν ἐπειγόμε- νοι, ἀποδιωθῶνται τὴν ἀλήθειαν, ή, δόξης οριγνώμε ναι, καινοτομεῖν βιάζωνται· ῥαθυμοῦσι μὲν γὰρ οἱ, παρὸν τὰς οἰκείας ταῖς θείαις Γραφαῖς ἐξ αὐτῶν τῶν Γραφῶν πορίζεσθαι ἀποδείξεις, τὸ παράπαν καὶ ταῖς ἡδοναῖς αὐτῶν συναιρούμενον ἐκλεγόμενοι. Δόξης δὲ • * Ρ. 895, ενεργής. κατὰ τὴν ὁμοίωσιν τοῦ ὄψεως, ὡσεὶ ἀσπίδος χωρῆς καὶ βυούσης τὰ ὦτα αὐτῆς· ἦτις οὐκ εἰσακούσεται φωνὴν ἐπαδόντων, φαρμάκου το φαρμακευομένου παρά σοφοῦ. επανορθώσεως παρα δείγματος τιμώρησιν • STROMATUM LIB. VII. B utrumque in nostra potestate, cum nec velimus discere, nec cupiditatem continere. Ex his autem, unum efficit ut non recte judicent, alterum vero, ut non possint exsequi quæ recte sunt judicata. Neque enim si quis fuerit deceptus in sententia, recte agere poterit, etiam si sit satis potens ut agat ea quæ fuerint cognita : neque qui potest id quod oportet judicare, se ab omni reprehensione alienum præbebit, si ad res gerendas sit impotens. Conse- ad magistri imaginem, Deus in carne versatur. Hanc ergo altitudinem minime assequuntur, qui non se- quuntur Deum eos ducentem; ducit autem per Scri-" pturas divinitus inspiratas. Et cum sint innumerabi- lia quæ fiunt ab hominibus, sunt utique duo cujusvis peccati principia, ignoratio et imbecillitas: est autem --- quenter ergo duæ quoque genere disciplinæ tra- D ED. POTTER, ED. PARIS. Ms. Paris., C duntur utrique peccato utiles : illi quidem, cogni- tio, et ex Scripturarum testimonio evidens demon- stratio ; huic vero, quæ est secundum Logon exercitatio, quæ per fidem et timorem instituitur. Crescunt autem ambo simul in perfectam charita- tem. Gnostici enim est hic quidem, ut arbitror, duplex finis : in aliquibus quidem, contemplatio ex scientia ; in aliis vero, actio. Ac utinam fieri po- tuerit, ut hi hæretici, si quæ in his traduntur commentariis didicerint, corrigantur, et conver- tantur ad Deum omnipotentem: sin autem tanquam surdi serpentes (quod nove quidem dicitur, est au- tem antiquissimum), non exaudiant canticum, Deo certe castigentur, paternas admonitiones quæ ante judicium fiunt patienter sustinentes, donec pudore affecti ducantur pœnitentia: non autem per immanem inobedientiam seipsos injiciant in per- fectum judicium! Sunt enim quædam partiales disciplinæ, quas vocant castigationes, in quas multi ex nostris qui in delicto fuerunt, ex populo Domi- nico dilabentes incidunt. Verum sicut a magistro vel patre pueri, ita nos castigamur a Provi- dentia. Deus autem non punit (est enim punitio, mali redditio), castigat autem et communiter et privatim ad utilitatem eorum qui puniuntur. Hæc quidem adduxi, partim quod vellem adhortari stu diosos ne facile prolabantur in læreses; partim autem ut ab hac quæ consistit in superficie sive in- scitia, sive stultitia, sive mala habitudine, sive quocunque alio nomine eam vocare oporteat, desi- stant, efficere cupiens; partim quoque, ut a pri stina sententia deducerem, adducerem autem ad veritatem eos qui non sunt omnino immedicabiles, usus sum his sermonibus. Sunt enim qui ne quidem in animum inducunt audire eos qui hortantur ad (quam vehementer amplexus est postea Origenes) que omnem poenam vel vel causa indictam vult. Vide pag. 668, 745, edit. Paris., licet pag. certam eliam poena ra- tionem agnoscat, dictam. Lowth. • (20) Εναργής. Flor. ἐνεργής, perperam. SYLB. (21) Οι χωροί. Psal. Lvi1, 5, 6 : θυμὸς αὐτοῖς (22) Θεὸς δὲ οὐ τ'. Favet Clemens isti sententiæ
ἀκολούθως τοίνυν δύο τῷ γένει καὶ παιδεῖαι παραδίδονται πρόσφοροι ἑκατέρᾳ τῶν ἁμαρτιῶν, τῇ μὲν ἡ γνῶσίς τε καὶ ἡ τῆς ἐκ τῶν γραφῶν μαρτυρίας ἐναργὴς ἀπόδειξις, τῇ δὲ ἡ κατὰ λόγον ἄσκησις ἐκ πίστεώς τε καὶ φόβου παιδαγωγουμένη· ἄμφω δ’ εἰς τὴν τελείαν ἀγάπην συναύξουσιν. τέλος γὰρ οἶμαι τοῦ γνωστικοῦ τό γε ἐνταῦθα διττόν, ἐφ’ ὧν μὲν ἡ θεωρία ἡ ἐπιστημονική, ἐφ’ ὧν δὲ ἡ πρᾶξις. Εἴη μὲν οὖν καὶ τούσδε τοὺς αἱρετικοὺς καταμαθόντας ἐκ τῶνδε τῶν ὑπομνημάτων σωφρονισθῆναί τε καὶ ἐπιστρέψαι ἐπὶ τὸν παντοκράτορα θεόν. εἰ δὲ καθάπερ οἱ κωφοὶ τῶν ὄφεων τοῦ καινῶς μὲν λεγομένου, ἀρχαιοτάτου δὲ μὴ ἐπαί̈οιεν ᾄσματος, παιδευθεῖεν γοῦν πρὸς τοῦ θεοῦ, τὰς πρὸ τῆς κρίσεως πατρῴας νουθεσίας ὑπομένοντες, ἔστ’ ἂν καταισχυνθέντες μετανοήσωσιν, ἀλλὰ μὴ εἰς τὴν παντελῆ φέροντες ἑαυτοὺς διὰ τῆς ἀπηνοῦς ἀπειθείας ἐμβάλοιεν κρίσιν. γίνονται γὰρ καὶ μερικαί τινες παιδεῖαι, ἃς κολάσεις ὀνομάζουσιν, εἰς ἃς ἡμῶν οἱ πολλοὶ τῶν ἐν παραπτώματι γενομένων ἐκ τοῦ λαοῦ τοῦ κυριακοῦ κατολισθαίνοντες περιπίπτουσιν. ἀλλ’ ὡς πρὸς τοῦ διδασκάλου ἢ τοῦ πατρὸς οἱ παῖδες, οὕτως ἡμεῖς πρὸς τῆς προνοίας κολαζόμεθα.
τὸς ἦ τὰ γνωσθέντα ποιεῖν· οὔτε καὶ κρίνειν τὸ δέον Α ισχύων, ἄμεμπτον ἑαυτὸν παράσχοιτ' ἂν ἐν τοῖς ἔρ γοις ἐξασθενῶν. Ακολούθως τοίνυν δύο τῷ γένει καὶ παιδεῖαι παραδίδονται πρόσφοροι ἑκατέρᾳ τῶν ἁμαρ τιῶν τῇ μὲν ἡ γνωσίς τε καὶ ἡ τῆς ἐκ τῶν Γραφών μαρτυρίας εναργής (20) ἀπόδειξις, τῇ δὲ ἡ κατὰ Λό γον ἄσκησις, ἐκ πίστεώς τε καὶ φόβου παιδαγωγου- μένη. Αμφω δ' εἰς τὴν τελείαν ἀγάπην συναύξουσι· τέλος γὰρ οἶμαι τοῦ γνωστικοῦ τό γε ἐνταῦθα διττόν· ἐφ᾽ ὧν μὲν, ἡ θεωρία ἡ ἐπιστημονική, ἐφ᾽ ὧν δὲ ἡ πρᾶξις. Εἴη μὲν οὖν καὶ τούσδε τοὺς αἱρετικούς και τα μαθόντας, ἐκ τῶνδε τῶν ὑπομνημάτων σωφρονισθῆ ναί τε καὶ ἐπιστρέψαι ἐπὶ τὸν παντοκράτορα Θεόν ! εἰ δὲ καθάπερ οἱ κωφοί (21) τῶν ὄψεων, τοῦ καινώς μὲν λεγομένου, ἀρχαιοτάτου δέ, μὴ ἐπαῖοιεν ᾄσματος, παιδευθεῖεν οὖν πρὸς τοῦ Θεοῦ, τὰς πρὸ τῆς κρίσεως Β πατρώας νουθεσίας ὑπομένοντες, ἔστ' ἂν καταισχυν θέντες μετανοήσωσιν, ἀλλὰ μὴ εἰς τὴν παντελῆ φέροντες ἑαυτοὺς διὰ τῆς ἀπηνοῦς ἀπειθείας ἐμβά- λοιεν κρίσιν! Γίνονται γὰρ καὶ μερικαί τινες παι δεῖαι, ἃς κολάσεις ὀνομάζουσιν, εἰς ἃς ἡμῶν οἱ πολ λοὶ τῶν ἐν παραπτώματι γενομένων ἐκ τοῦ λαοῦ τοῦ κυριακού κατολισθαίνοντες περιπίπτουσιν. Αλλ' ὡς πρὸς τοῦ διδασκάλου ἢ τοῦ πατρὸς οἱ παῖδες, οὕτως ἡμεῖς πρὸς τῆς Προνοίας κολαζόμεθα. Θεὸς δὲ οὐ τιμωρεῖται (29)· ἔστι γὰρ ἡ τιμωρία κακοῦ ἀν- ταπόδοσις· κολάζει μέντοι πρὸς τὸ χρήσιμον καὶ κοινῇ καὶ ἰδίᾳ τοῖς κολαζομένοις. Ταυτί μὲν ἀποτρέ- και βουλόμενος τῆς εἰς τὰς αἱρέσεις εὐεμπτωσίας τοὺς φιλομαθοῦντας, παρεθέμην· τοὺς δὲ τῆς ἐπιπο- λαζούσης, εἴτε ἀμαθίας εἴτε ἀβελτηρίας, εἴτε καχε- ξίας, εἴθ' ὅ τι δήποτε χρή καλεῖν αὐτὴν, ἀποπαῦσαι γλιχόμενος, μεταπεῖσαι δὲ καὶ προσαγαγεῖν τῇ ἀλη- θεία, τούς γε μὴ παντάπασιν ἀνιάτους, ἐπιχειρῶν, τοῖσδε συνεχρησάμην τοῖς λόγοις. Εἰσὶ γὰρ οἳ οὐδὲ ἀνέχονται τὴν ἀρχὴν ἐπακοῦσαι τῶν πρὸς τὴν ἀλή θειαν προτρεπόντων, καὶ δὴ φλυαρεῖν ἐπιχειροῦσι, βλασφήμους τῆς ἀληθείας καταχέοντες λόγους, σφί- σιν αὐτοῖς τὰ μέγιστα τῶν ὄντων ἐγνωκέναι συγχω ροῦντες, οὐ μαθόντες, οὐ ζητήσαντες, οὐ πονέσαντες, οὐχ εὑρόντες τὴν ἀκολουθίαν· οὓς ἐλεήσειεν ἄν τις ἢ μισήσειεν τῆς τοιαύτης διαστροφῆς. Εἰ δέ τις Ιάσι- μος τυγχάνει, φέρειν δυνάμενος ὡς πῦρ ἢ σίδηρον τῆς ἀληθείας τὴν παρρησίαν, ἀποτέμνουσαν, καίου- σαν τὰς ψευδεῖς δόξας αὐτῶν, ὑπεχέτω τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. Ἔσται δὲ τοῦτο, ἐὰν μὴ, ῥᾳθυμεῖν ἐπειγόμε- νοι, ἀποδιωθῶνται τὴν ἀλήθειαν, ή, δόξης οριγνώμε ναι, καινοτομεῖν βιάζωνται· ῥαθυμοῦσι μὲν γὰρ οἱ, παρὸν τὰς οἰκείας ταῖς θείαις Γραφαῖς ἐξ αὐτῶν τῶν Γραφῶν πορίζεσθαι ἀποδείξεις, τὸ παράπαν καὶ ταῖς ἡδοναῖς αὐτῶν συναιρούμενον ἐκλεγόμενοι. Δόξης δὲ • * Ρ. 895, ενεργής. κατὰ τὴν ὁμοίωσιν τοῦ ὄψεως, ὡσεὶ ἀσπίδος χωρῆς καὶ βυούσης τὰ ὦτα αὐτῆς· ἦτις οὐκ εἰσακούσεται φωνὴν ἐπαδόντων, φαρμάκου το φαρμακευομένου παρά σοφοῦ. επανορθώσεως παρα δείγματος τιμώρησιν • STROMATUM LIB. VII. B utrumque in nostra potestate, cum nec velimus discere, nec cupiditatem continere. Ex his autem, unum efficit ut non recte judicent, alterum vero, ut non possint exsequi quæ recte sunt judicata. Neque enim si quis fuerit deceptus in sententia, recte agere poterit, etiam si sit satis potens ut agat ea quæ fuerint cognita : neque qui potest id quod oportet judicare, se ab omni reprehensione alienum præbebit, si ad res gerendas sit impotens. Conse- ad magistri imaginem, Deus in carne versatur. Hanc ergo altitudinem minime assequuntur, qui non se- quuntur Deum eos ducentem; ducit autem per Scri-" pturas divinitus inspiratas. Et cum sint innumerabi- lia quæ fiunt ab hominibus, sunt utique duo cujusvis peccati principia, ignoratio et imbecillitas: est autem --- quenter ergo duæ quoque genere disciplinæ tra- D ED. POTTER, ED. PARIS. Ms. Paris., C duntur utrique peccato utiles : illi quidem, cogni- tio, et ex Scripturarum testimonio evidens demon- stratio ; huic vero, quæ est secundum Logon exercitatio, quæ per fidem et timorem instituitur. Crescunt autem ambo simul in perfectam charita- tem. Gnostici enim est hic quidem, ut arbitror, duplex finis : in aliquibus quidem, contemplatio ex scientia ; in aliis vero, actio. Ac utinam fieri po- tuerit, ut hi hæretici, si quæ in his traduntur commentariis didicerint, corrigantur, et conver- tantur ad Deum omnipotentem: sin autem tanquam surdi serpentes (quod nove quidem dicitur, est au- tem antiquissimum), non exaudiant canticum, Deo certe castigentur, paternas admonitiones quæ ante judicium fiunt patienter sustinentes, donec pudore affecti ducantur pœnitentia: non autem per immanem inobedientiam seipsos injiciant in per- fectum judicium! Sunt enim quædam partiales disciplinæ, quas vocant castigationes, in quas multi ex nostris qui in delicto fuerunt, ex populo Domi- nico dilabentes incidunt. Verum sicut a magistro vel patre pueri, ita nos castigamur a Provi- dentia. Deus autem non punit (est enim punitio, mali redditio), castigat autem et communiter et privatim ad utilitatem eorum qui puniuntur. Hæc quidem adduxi, partim quod vellem adhortari stu diosos ne facile prolabantur in læreses; partim autem ut ab hac quæ consistit in superficie sive in- scitia, sive stultitia, sive mala habitudine, sive quocunque alio nomine eam vocare oporteat, desi- stant, efficere cupiens; partim quoque, ut a pri stina sententia deducerem, adducerem autem ad veritatem eos qui non sunt omnino immedicabiles, usus sum his sermonibus. Sunt enim qui ne quidem in animum inducunt audire eos qui hortantur ad (quam vehementer amplexus est postea Origenes) que omnem poenam vel vel causa indictam vult. Vide pag. 668, 745, edit. Paris., licet pag. certam eliam poena ra- tionem agnoscat, dictam. Lowth. • (20) Εναργής. Flor. ἐνεργής, perperam. SYLB. (21) Οι χωροί. Psal. Lvi1, 5, 6 : θυμὸς αὐτοῖς (22) Θεὸς δὲ οὐ τ'. Favet Clemens isti sententiæ
θεὸς δὲ οὐ τιμωρεῖται (ἔστι γὰρ ἡ τιμωρία κακοῦ ἀνταπόδοσις), κολάζει μέντοι πρὸς τὸ χρήσιμον καὶ κοινῇ καὶ ἰδίᾳ τοῖς κολαζομένοις. Ταυτὶ μέν, ἀποτρέψαι βουλόμενος τῆς εἰς τὰς αἱρέσεις εὐεμπτωσίας τοὺς φιλομαθοῦντας, παρεθέμην· τοὺς δὲ τῆς ἐπιπολαζούσης εἴτε ἀμαθίας εἴτε ἀβελτερίας εἴτε καχεξίας εἴθ’, ὁτιδήποτε χρὴ καλεῖν αὐτήν, ἀποπαῦσαι γλιχόμενος, μεταπεῖσαι δὲ καὶ προσαγαγεῖν τῇ ἀληθείᾳ τούς γε μὴ παντάπασιν ἀνιάτους ἐπιχειρῶν, τοῖσδε συνεχρησάμην τοῖς λόγοις. εἰσὶ γὰρ οἳ οὐδὲ ἀνέχονται τὴν ἀρχὴν ἐπακοῦσαι τῶν πρὸς τὴν ἀλήθειαν προτρεπόντων· καὶ δὴ φλυαρεῖν ἐπιχειροῦσι, βλασφήμους τῆς ἀληθείας καταχέοντες λόγους, σφίσιν αὐτοῖς τὰ μέγιστα τῶν ὄντων ἐγνωκέναι συγχωροῦντες, οὐ μαθόντες, οὐ ζητήσαντες, οὐ πονέσαντες, οὐχ εὑρόντες τὴν ἀκολουθίαν· οὓς ἐλεήσειεν ἄν τις ἢ μισήσειεν τῆς τοιαύτης διαστροφῆς. εἰ δέ τις ἰάσιμος τυγχάνει, φέρειν δυνάμενος, ὡς πῦρ ἢ σίδηρον, τῆς ἀληθείας τὴν παρρησίαν ἀποτέμνουσαν [καὶ] καίουσαν τὰς ψευδεῖς δόξας αὐτῶν, ὑπεχέτω τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς.
τὸς ἦ τὰ γνωσθέντα ποιεῖν· οὔτε καὶ κρίνειν τὸ δέον Α ισχύων, ἄμεμπτον ἑαυτὸν παράσχοιτ' ἂν ἐν τοῖς ἔρ γοις ἐξασθενῶν. Ακολούθως τοίνυν δύο τῷ γένει καὶ παιδεῖαι παραδίδονται πρόσφοροι ἑκατέρᾳ τῶν ἁμαρ τιῶν τῇ μὲν ἡ γνωσίς τε καὶ ἡ τῆς ἐκ τῶν Γραφών μαρτυρίας εναργής (20) ἀπόδειξις, τῇ δὲ ἡ κατὰ Λό γον ἄσκησις, ἐκ πίστεώς τε καὶ φόβου παιδαγωγου- μένη. Αμφω δ' εἰς τὴν τελείαν ἀγάπην συναύξουσι· τέλος γὰρ οἶμαι τοῦ γνωστικοῦ τό γε ἐνταῦθα διττόν· ἐφ᾽ ὧν μὲν, ἡ θεωρία ἡ ἐπιστημονική, ἐφ᾽ ὧν δὲ ἡ πρᾶξις. Εἴη μὲν οὖν καὶ τούσδε τοὺς αἱρετικούς και τα μαθόντας, ἐκ τῶνδε τῶν ὑπομνημάτων σωφρονισθῆ ναί τε καὶ ἐπιστρέψαι ἐπὶ τὸν παντοκράτορα Θεόν ! εἰ δὲ καθάπερ οἱ κωφοί (21) τῶν ὄψεων, τοῦ καινώς μὲν λεγομένου, ἀρχαιοτάτου δέ, μὴ ἐπαῖοιεν ᾄσματος, παιδευθεῖεν οὖν πρὸς τοῦ Θεοῦ, τὰς πρὸ τῆς κρίσεως Β πατρώας νουθεσίας ὑπομένοντες, ἔστ' ἂν καταισχυν θέντες μετανοήσωσιν, ἀλλὰ μὴ εἰς τὴν παντελῆ φέροντες ἑαυτοὺς διὰ τῆς ἀπηνοῦς ἀπειθείας ἐμβά- λοιεν κρίσιν! Γίνονται γὰρ καὶ μερικαί τινες παι δεῖαι, ἃς κολάσεις ὀνομάζουσιν, εἰς ἃς ἡμῶν οἱ πολ λοὶ τῶν ἐν παραπτώματι γενομένων ἐκ τοῦ λαοῦ τοῦ κυριακού κατολισθαίνοντες περιπίπτουσιν. Αλλ' ὡς πρὸς τοῦ διδασκάλου ἢ τοῦ πατρὸς οἱ παῖδες, οὕτως ἡμεῖς πρὸς τῆς Προνοίας κολαζόμεθα. Θεὸς δὲ οὐ τιμωρεῖται (29)· ἔστι γὰρ ἡ τιμωρία κακοῦ ἀν- ταπόδοσις· κολάζει μέντοι πρὸς τὸ χρήσιμον καὶ κοινῇ καὶ ἰδίᾳ τοῖς κολαζομένοις. Ταυτί μὲν ἀποτρέ- και βουλόμενος τῆς εἰς τὰς αἱρέσεις εὐεμπτωσίας τοὺς φιλομαθοῦντας, παρεθέμην· τοὺς δὲ τῆς ἐπιπο- λαζούσης, εἴτε ἀμαθίας εἴτε ἀβελτηρίας, εἴτε καχε- ξίας, εἴθ' ὅ τι δήποτε χρή καλεῖν αὐτὴν, ἀποπαῦσαι γλιχόμενος, μεταπεῖσαι δὲ καὶ προσαγαγεῖν τῇ ἀλη- θεία, τούς γε μὴ παντάπασιν ἀνιάτους, ἐπιχειρῶν, τοῖσδε συνεχρησάμην τοῖς λόγοις. Εἰσὶ γὰρ οἳ οὐδὲ ἀνέχονται τὴν ἀρχὴν ἐπακοῦσαι τῶν πρὸς τὴν ἀλή θειαν προτρεπόντων, καὶ δὴ φλυαρεῖν ἐπιχειροῦσι, βλασφήμους τῆς ἀληθείας καταχέοντες λόγους, σφί- σιν αὐτοῖς τὰ μέγιστα τῶν ὄντων ἐγνωκέναι συγχω ροῦντες, οὐ μαθόντες, οὐ ζητήσαντες, οὐ πονέσαντες, οὐχ εὑρόντες τὴν ἀκολουθίαν· οὓς ἐλεήσειεν ἄν τις ἢ μισήσειεν τῆς τοιαύτης διαστροφῆς. Εἰ δέ τις Ιάσι- μος τυγχάνει, φέρειν δυνάμενος ὡς πῦρ ἢ σίδηρον τῆς ἀληθείας τὴν παρρησίαν, ἀποτέμνουσαν, καίου- σαν τὰς ψευδεῖς δόξας αὐτῶν, ὑπεχέτω τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. Ἔσται δὲ τοῦτο, ἐὰν μὴ, ῥᾳθυμεῖν ἐπειγόμε- νοι, ἀποδιωθῶνται τὴν ἀλήθειαν, ή, δόξης οριγνώμε ναι, καινοτομεῖν βιάζωνται· ῥαθυμοῦσι μὲν γὰρ οἱ, παρὸν τὰς οἰκείας ταῖς θείαις Γραφαῖς ἐξ αὐτῶν τῶν Γραφῶν πορίζεσθαι ἀποδείξεις, τὸ παράπαν καὶ ταῖς ἡδοναῖς αὐτῶν συναιρούμενον ἐκλεγόμενοι. Δόξης δὲ • * Ρ. 895, ενεργής. κατὰ τὴν ὁμοίωσιν τοῦ ὄψεως, ὡσεὶ ἀσπίδος χωρῆς καὶ βυούσης τὰ ὦτα αὐτῆς· ἦτις οὐκ εἰσακούσεται φωνὴν ἐπαδόντων, φαρμάκου το φαρμακευομένου παρά σοφοῦ. επανορθώσεως παρα δείγματος τιμώρησιν • STROMATUM LIB. VII. B utrumque in nostra potestate, cum nec velimus discere, nec cupiditatem continere. Ex his autem, unum efficit ut non recte judicent, alterum vero, ut non possint exsequi quæ recte sunt judicata. Neque enim si quis fuerit deceptus in sententia, recte agere poterit, etiam si sit satis potens ut agat ea quæ fuerint cognita : neque qui potest id quod oportet judicare, se ab omni reprehensione alienum præbebit, si ad res gerendas sit impotens. Conse- ad magistri imaginem, Deus in carne versatur. Hanc ergo altitudinem minime assequuntur, qui non se- quuntur Deum eos ducentem; ducit autem per Scri-" pturas divinitus inspiratas. Et cum sint innumerabi- lia quæ fiunt ab hominibus, sunt utique duo cujusvis peccati principia, ignoratio et imbecillitas: est autem --- quenter ergo duæ quoque genere disciplinæ tra- D ED. POTTER, ED. PARIS. Ms. Paris., C duntur utrique peccato utiles : illi quidem, cogni- tio, et ex Scripturarum testimonio evidens demon- stratio ; huic vero, quæ est secundum Logon exercitatio, quæ per fidem et timorem instituitur. Crescunt autem ambo simul in perfectam charita- tem. Gnostici enim est hic quidem, ut arbitror, duplex finis : in aliquibus quidem, contemplatio ex scientia ; in aliis vero, actio. Ac utinam fieri po- tuerit, ut hi hæretici, si quæ in his traduntur commentariis didicerint, corrigantur, et conver- tantur ad Deum omnipotentem: sin autem tanquam surdi serpentes (quod nove quidem dicitur, est au- tem antiquissimum), non exaudiant canticum, Deo certe castigentur, paternas admonitiones quæ ante judicium fiunt patienter sustinentes, donec pudore affecti ducantur pœnitentia: non autem per immanem inobedientiam seipsos injiciant in per- fectum judicium! Sunt enim quædam partiales disciplinæ, quas vocant castigationes, in quas multi ex nostris qui in delicto fuerunt, ex populo Domi- nico dilabentes incidunt. Verum sicut a magistro vel patre pueri, ita nos castigamur a Provi- dentia. Deus autem non punit (est enim punitio, mali redditio), castigat autem et communiter et privatim ad utilitatem eorum qui puniuntur. Hæc quidem adduxi, partim quod vellem adhortari stu diosos ne facile prolabantur in læreses; partim autem ut ab hac quæ consistit in superficie sive in- scitia, sive stultitia, sive mala habitudine, sive quocunque alio nomine eam vocare oporteat, desi- stant, efficere cupiens; partim quoque, ut a pri stina sententia deducerem, adducerem autem ad veritatem eos qui non sunt omnino immedicabiles, usus sum his sermonibus. Sunt enim qui ne quidem in animum inducunt audire eos qui hortantur ad (quam vehementer amplexus est postea Origenes) que omnem poenam vel vel causa indictam vult. Vide pag. 668, 745, edit. Paris., licet pag. certam eliam poena ra- tionem agnoscat, dictam. Lowth. • (20) Εναργής. Flor. ἐνεργής, perperam. SYLB. (21) Οι χωροί. Psal. Lvi1, 5, 6 : θυμὸς αὐτοῖς (22) Θεὸς δὲ οὐ τ'. Favet Clemens isti sententiæ
PG 9:543ἔσται δὲ τοῦτο, ἐὰν μὴ ῥᾳθυμεῖν ἐπειγόμενοι ἀποδιωθῶνται τὴν ἀλήθειαν ἢ δόξης ὀριγνώμενοι καινοτομεῖν βιάζωνται. ῥᾳθυμοῦσι μὲν γὰρ οἱ παρὸν τὰς οἰκείας ταῖς θείαις γραφαῖς ἐξ αὐτῶν τῶν γραφῶν πορίζεσθαι ἀποδείξεις τὸ παραστὰν καὶ ταῖς ἡδοναῖς αὐτῶν συναιρόμενον ἐκλεγόμενοι· δόξης δὲ ἐπιθυμοῦσιν ὅσοι τὰ προσφυῆ τοῖς θεοπνεύστοις λόγοις ὑπὸ τῶν μακαρίων ἀποστόλων τε καὶ διδασκάλων παραδιδόμενα ἑκόντες εἶναι σοφίζονται δι’ ἑτέρων παρεγχειρήσεων, ἀνθρωπείαις διδασκαλίαις ἐνιστάμενοι θείᾳ παραδόσει ὑπὲρ τοῦ τὴν αἵρεσιν συστήσασθαι. τίς γὰρ ὡς ἀληθῶς ἐν τηλικούτοις ἀνδράσιν, κατὰ τὴν ἐκκλησιαστικὴν λέγω γνῶσιν, ὑπελείπετο λόγος Μαρκίωνος, φέρε εἰπεῖν, ἢ Προδίκου καὶ τῶν ὁμοίων τὴν ὀρθὴν οὐ βαδισάντων ὁδόν; οὐ γὰρ ἂν ὑπερέβαλον σοφίᾳ τοὺς ἔμπροσθεν ἄνδρας, ὡς προσεξευρεῖν τι τοῖς ὑπ’ ἐκείνων ἀληθῶς ῥηθεῖσιν, ἀλλ’ ἀγαπητὸν ἦν αὐτοῖς, εἰ τὰ προπαραδεδομένα μαθεῖν ἠδυνήθησαν.
Β μεσούντων τῶν Τιβερίου χρόνων, « μεσούντων Τιβερίου χρόνων τελ. μεσούντων τῶν Τιβερίου χρόνων, « μεσούντων τῶν Αὐγούστων Πεντεκαιδεκάτῳ οὖν ἔτει Τιβερίου, καὶ πεντεκαιδεκάτῳ Αὐγούστου οὕτω πληροῦνται τὰ τριάκοντα ἔτη ἕως οὗ ἔπαθεν. « με- φησιν ἡ συνήθεια, ἀντικλεῖδα, δι' ἧς οὐ τὴν αὐλαία, ἀναπετάσαντες, ὥσπερ ἡμεῖς διὰ τῆς τοῦ Κυρίου παραδόσεως εἰσείμεν (45), παράθυρον δὲ ἀνατεμά τες, καὶ διορύξαντες λάθρα τὸ τειχίον τῆς Ἐκκλη σίας, ὑπερβαίνοντες τὴν ἀλήθειαν, μυσταγωγοί της τῶν ἀσεβῶν ψυχῆς καθίστανται. "Οτι (46) γάρ μετα γενεστέρας τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας τὰς ἀνθρω πίνας συνηλύσεις πεποιήκασιν, οὐ πολλῶν δεῖ λόγων. Ἡ μὲν γὰρ τοῦ Κυρίου κατὰ τὴν παρουσίαν διδα σκαλία, ἀπὸ Αὐγούστου καὶ Τιβερίου Καίσαρος ἀρξη μένη, μεσούντων τῶν Αὐγούστου χρόνων τελειού ται (47)· ἡ δὲ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ μέχρι με τη; Παύλου λειτουργίας ἐπὶ Νέρωνος τελειοῦται· κάτω δὲ, περὶ τοὺς Ἀδριανοῦ (48) τοῦ βασιλέως χρόνους, οἱ τὰς αἱρέσεις ἐπινοήσαντες γεγόνασι, καὶ μέχρι γε τῆς Ἀντωνίνου (49) τοῦ πρεσβυτέρου διέτειναν ήλι μεσούντων των Αὐγούστου χρόνων, μεσούντων τῶν Αὐγούστου χρόνων, ἐπὶ Νέρωνος τελειοῦσθαι, « μεσούν σούντων τῶν Αὐγούστου χρόνων. Ως γάρ φησι Κλήμης ὁ Στρωματεὺς, ἐπὶ ᾿Αδριανού ὑπῆρχαν Σατορνῖλος, Βασιλείδης, καὶ Καρποκράτης. CLEMENTIS ALEXANDRINI bentes, sed falsam quamdam, et, ut dicit consue- A Exovreç autol añs eloódov, Yevdŋ dé ziva, xa!, i; Ludo, àvtixheïda, id est, aversam clavem, per quam, non relaxato velo, ut nos ingredimur per Domini traditionem, sed exciso ostio, et muro Ecclesiæ clam perfosso, veritatem transgredientes, efficiun- tur principes ac duces mysteriorum animæ impio- rum. Quod enim Catholica Ecclesia posteriora sua fecerint conciliabula, non est opus multis probare. Nam Domini quæ fuit in adventu doctrina, cum coepisset ab Augusto, medio tempore Tiberii con- summatur. Apostolorum autem ejus doctrina, us- que ad Pauli ministerium, Neronis tempore con- suminatur. Inferius autem circa tempora Adriani imperatoris fuerunt, qui hæreses excogitarunt, et pervenerunt usque ad ætatem Antonini natu majo- ris, sicut Basilides, etiamsi Glauciam sibi adscri- bat magistrum, ut ipsi gloriantur, qui fuit Petri P. 898, ED. POTTER, ED. PARIS. in Vindiciis Ignat. part. 11, cap. 7, et Dodwellum in Irenæum n. 19. LoWTH. 147. medio Tiberii tempore: ut patet e superiori Chronologia p. SYLBURG. De lectione meliori, quam interpres est secutus, vide Sylburgium, inquit Heinsius. Hanc sententiam sic emendat Montacutius Originum ec-. cles. part. 11, p. 341: 'Amò AŬyoústou àpž¤µévý, Nascebatur enim, quod pueri nostri sciunt, imperante Augusto Chri- stus imperante Tiberio crucifixus. Cujus imperio ultra medium decurso prædicationem auspicabatur, a quo sensu non abhorret Tertullianus. Pearsonus Coco jam dicto hæc scribit: «Vox Aúyoústou poste- riore loco recte poni non potest: neque enim de Augusto ipso intelligi poterit, post cujus imperii media tempora Christus natus, neque Tiberio ea vox convenit ubi uterque simul nominatur. Men- dum agnoscit Sylburgius, et pro Aúyouσtou legit cum interprete Ti6eploy. Et quidem satis Græce dicitur medio C Tiberii tenipore, sed dubito an ita loqueretur Clemens, qui xv quidem Tiberii baptizatum esse Christum agnovit, et post unum annum passuin etiam putavit, sed xxii tantum annos Tiberio assi- gnavit. Cum igitur levior mutatio sufficere posse videatur, forte legendum Xpóvov, Augustis illis tempus dimidiantibus, › vel, utroque imperatore dimidium temporis sibi su- mente, ut ipse loquitur lib. : D Quin- todecimo ergo anno Tiberii, et quintodecimo Au- gusti sic implentur triginta anni usque ad tempus quo passus est Christus. Sed optima correctio a meliori codice exspectanda est. Mihi hæc _cl. Pearsoni emendatio paulo durior videtur; nec video cur Montacutii conjectura rejici debeat, si vox σoúvtwy laxiori sensu sumpta, ut sæpe alias fit, paulo ultra medium Tiberiani imperii annuin ex- tendatur. Nec Dodwelli hoc de loco sententia præ- tereunda est, quam his verbis exponit Dissert. in Irenæum pag. et seq.: Ait ergo Clemens, ju- niores illos hominum cactus (qui scilicet homines, non Deum, habent auctorem) cœtibus Ecclesiæ ca- tholicæ, id adeo esse manifestum, ut ne quidem opus esset ad id probandum prolixiori oratione. Distinguit nimirum tria Ecclesiæ intervalla.Primum Hlud quo vixit Dominus, quod xxx erat, pro ea opinione quæ apud vulgus obtinebat, annorum. Ergo illud ita ait incepisse ab Augusti temporibus, ut fuerit Tiberio imperante consummatum. Inclu- denda enim parenthesi verba illa, et in eam sententiam intelli- genda, ut, cum illa Domini viventis disciplina :b Augusto inceperit, in Tiberium desierit, sic Lamen illa inter utrumque imperatorem distribuenda esset, ut media ejus pars Augusto esset assignanda. Quod exinde colligebant, quod jamjam receptum esset apud vulgus, xxx Domini ann. cum xv Tiberi anno concurrisse; 2° deinde intervallum ponit a passione Domini ad martyrium S. Pauli, Neronis imperio ad exitum vergente; 3° intervallum a Ne- rone porrigitur ad Adrianum. His itaque tribus in- tervallis recentiores Clemens illos statuit hæreticos qui sub Adriano tandem in lucem ita prodierint, ut pertigerint usque ad Antoninum. › lui qua sen- tentia expendi meretur, utrum verbum tɛàɛtOŪTAI recte sejungatur a verbis proxime præcedentibus ad que referri videtur. Nam cum dixisset Christi doctrinam Au- gusto ac Tiberio imperantibus & pacbat, sequi- tur ut ostenderet quo tempore eadem TEEGŪTAL, ‹ desierit. › Quemadmodum in sententia proxime sequente dicit apostolorum doctrinam, qua fine doctrinæ Christi initium sumpsisse intelligitur, Nerone imperante de siisse. Illud insuper adjiciendum, quod verbum en sensu raro aut nunquain usurpetur, quo vir clarissimus exponit hoc commation pε- Ut enim ait Clemens Stromateon auctor, sub Adriano fuerunt Saturnilus, Basilides, et Carpo- crates. ▸ a Eusebius Hist. eccl. lib. IV, cap. 10, referunt Va- lentinum Romam venisse Antonino Pio imperatore, Hygino Romano pontifice. Basilidem sub Adrianum hæresin suam propagasse fuse ostendit Pearsonus loco superius dicto. Conf. Epiphanius lib. 1, c. 31; Theodoretus Hæret. Fab. lib. 1. De Marcione et Valentino hæc scribit Tertullianus lib. De præscript. hæret. c. 3: Ubi tunc Marcion, Ponticus Naucle- rus, Stoicæ studiosus? Ubi Valentinus Platonicæ sectator? Nam constat illos neque adeo olim fuisse, Antonini fere principatu, et in Catholicæ primo de ctrinam credidisse apud Ecclesiam Romanensem, sub episcopatu Eleutherii benedicti, › (45) Εισείμεν. Rectius εἰσίεμεν, vel εἴσιμεν SYLB. (46) "Ori. De tota hac periodo vide Pearsonum (47) Ἡ μὲν γὰρ τελειοῦται. Rectius interpres (48) Adpiarov. Hæc respicit Cedrenus, scribens: (49) 'Artwrirov. Irenæus lib. 11, c. 4, et ex eo
Ὁ γνωστικὸς ἄρα ἡμῖν μόνος ἐν αὐταῖς καταγηράσας ταῖς γραφαῖς, τὴν ἀποστολικὴν καὶ ἐκκλησιαστικὴν σῴζων ὀρθοτομίαν τῶν δογμάτων, κατὰ τὸ εὐαγγέλιον ὀρθότατα βιοῖ, τὰς ἀποδείξεις ἃς ἂν ἐπιζητήσῃ ἀνευρίσκειν ἀναπεμπόμενος ὑπὸ τοῦ κυρίου ἀπό τε νόμου καὶ προφητῶν. ὁ βίος γάρ, οἶμαι, τοῦ γνωστικοῦ οὐδὲν ἄλλο ἐστὶν ἢ ἔργα καὶ λόγοι τῇ τοῦ κυρίου ἀκόλουθοι παραδόσει. Ἀλλ’ οὐ πάντων ἡ γνῶσις. οὐ θέλω γὰρ ὑμᾶς ἀγνοεῖν, ἀδελφοί, φησὶν ὁ ἀπόστολος, ὅτι πάντες ὑπὸ τὴν νεφέλην ἦσαν καὶ πνευματικοῦ βρώματός τε καὶ πόματος μετέλαβον, κατασκευάζων σαφῶς μὴ πάντας τοὺς ἀκούοντας τὸν λόγον κεχωρηκέναι τὸ μέγεθος τῆς γνώσεως ἔργῳ τε καὶ λόγῳ. διὸ καὶ ἐπήγαγεν· ἀλλ’ οὐκ ἐν πᾶσιν αὐτοῖς ηὐδόκησεν. τίς οὗτος; ὁ εἰπών· τί με λέγετε κύριε καὶ οὐ ποιεῖτε τὸ θέλημα τοῦ πατρός μου; τουτέστι τὴν διδασκαλίαν τοῦ σωτῆρος, ἥτις ἐστὶ βρῶμα ἡμῶν πνευματικὸν καὶ πόμα δίψαν οὐκ ἐπιστάμενον, ὕδωρ ζωῆς γνωστικῆς. ναί, φασίν, ἡ γνῶσις εἴρηται φυσιοῦν. πρὸς οὕς φαμεν· τάχα μὲν ἡ δοκοῦσα γνῶσις φυσιοῦν λέγεται, εἴ τις τετυφῶσθαι τὴν λέξιν ἑρμηνεύειν ὑπολάβοι·
Β μεσούντων τῶν Τιβερίου χρόνων, « μεσούντων Τιβερίου χρόνων τελ. μεσούντων τῶν Τιβερίου χρόνων, « μεσούντων τῶν Αὐγούστων Πεντεκαιδεκάτῳ οὖν ἔτει Τιβερίου, καὶ πεντεκαιδεκάτῳ Αὐγούστου οὕτω πληροῦνται τὰ τριάκοντα ἔτη ἕως οὗ ἔπαθεν. « με- φησιν ἡ συνήθεια, ἀντικλεῖδα, δι' ἧς οὐ τὴν αὐλαία, ἀναπετάσαντες, ὥσπερ ἡμεῖς διὰ τῆς τοῦ Κυρίου παραδόσεως εἰσείμεν (45), παράθυρον δὲ ἀνατεμά τες, καὶ διορύξαντες λάθρα τὸ τειχίον τῆς Ἐκκλη σίας, ὑπερβαίνοντες τὴν ἀλήθειαν, μυσταγωγοί της τῶν ἀσεβῶν ψυχῆς καθίστανται. "Οτι (46) γάρ μετα γενεστέρας τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας τὰς ἀνθρω πίνας συνηλύσεις πεποιήκασιν, οὐ πολλῶν δεῖ λόγων. Ἡ μὲν γὰρ τοῦ Κυρίου κατὰ τὴν παρουσίαν διδα σκαλία, ἀπὸ Αὐγούστου καὶ Τιβερίου Καίσαρος ἀρξη μένη, μεσούντων τῶν Αὐγούστου χρόνων τελειού ται (47)· ἡ δὲ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ μέχρι με τη; Παύλου λειτουργίας ἐπὶ Νέρωνος τελειοῦται· κάτω δὲ, περὶ τοὺς Ἀδριανοῦ (48) τοῦ βασιλέως χρόνους, οἱ τὰς αἱρέσεις ἐπινοήσαντες γεγόνασι, καὶ μέχρι γε τῆς Ἀντωνίνου (49) τοῦ πρεσβυτέρου διέτειναν ήλι μεσούντων των Αὐγούστου χρόνων, μεσούντων τῶν Αὐγούστου χρόνων, ἐπὶ Νέρωνος τελειοῦσθαι, « μεσούν σούντων τῶν Αὐγούστου χρόνων. Ως γάρ φησι Κλήμης ὁ Στρωματεὺς, ἐπὶ ᾿Αδριανού ὑπῆρχαν Σατορνῖλος, Βασιλείδης, καὶ Καρποκράτης. CLEMENTIS ALEXANDRINI bentes, sed falsam quamdam, et, ut dicit consue- A Exovreç autol añs eloódov, Yevdŋ dé ziva, xa!, i; Ludo, àvtixheïda, id est, aversam clavem, per quam, non relaxato velo, ut nos ingredimur per Domini traditionem, sed exciso ostio, et muro Ecclesiæ clam perfosso, veritatem transgredientes, efficiun- tur principes ac duces mysteriorum animæ impio- rum. Quod enim Catholica Ecclesia posteriora sua fecerint conciliabula, non est opus multis probare. Nam Domini quæ fuit in adventu doctrina, cum coepisset ab Augusto, medio tempore Tiberii con- summatur. Apostolorum autem ejus doctrina, us- que ad Pauli ministerium, Neronis tempore con- suminatur. Inferius autem circa tempora Adriani imperatoris fuerunt, qui hæreses excogitarunt, et pervenerunt usque ad ætatem Antonini natu majo- ris, sicut Basilides, etiamsi Glauciam sibi adscri- bat magistrum, ut ipsi gloriantur, qui fuit Petri P. 898, ED. POTTER, ED. PARIS. in Vindiciis Ignat. part. 11, cap. 7, et Dodwellum in Irenæum n. 19. LoWTH. 147. medio Tiberii tempore: ut patet e superiori Chronologia p. SYLBURG. De lectione meliori, quam interpres est secutus, vide Sylburgium, inquit Heinsius. Hanc sententiam sic emendat Montacutius Originum ec-. cles. part. 11, p. 341: 'Amò AŬyoústou àpž¤µévý, Nascebatur enim, quod pueri nostri sciunt, imperante Augusto Chri- stus imperante Tiberio crucifixus. Cujus imperio ultra medium decurso prædicationem auspicabatur, a quo sensu non abhorret Tertullianus. Pearsonus Coco jam dicto hæc scribit: «Vox Aúyoústou poste- riore loco recte poni non potest: neque enim de Augusto ipso intelligi poterit, post cujus imperii media tempora Christus natus, neque Tiberio ea vox convenit ubi uterque simul nominatur. Men- dum agnoscit Sylburgius, et pro Aúyouσtou legit cum interprete Ti6eploy. Et quidem satis Græce dicitur medio C Tiberii tenipore, sed dubito an ita loqueretur Clemens, qui xv quidem Tiberii baptizatum esse Christum agnovit, et post unum annum passuin etiam putavit, sed xxii tantum annos Tiberio assi- gnavit. Cum igitur levior mutatio sufficere posse videatur, forte legendum Xpóvov, Augustis illis tempus dimidiantibus, › vel, utroque imperatore dimidium temporis sibi su- mente, ut ipse loquitur lib. : D Quin- todecimo ergo anno Tiberii, et quintodecimo Au- gusti sic implentur triginta anni usque ad tempus quo passus est Christus. Sed optima correctio a meliori codice exspectanda est. Mihi hæc _cl. Pearsoni emendatio paulo durior videtur; nec video cur Montacutii conjectura rejici debeat, si vox σoúvtwy laxiori sensu sumpta, ut sæpe alias fit, paulo ultra medium Tiberiani imperii annuin ex- tendatur. Nec Dodwelli hoc de loco sententia præ- tereunda est, quam his verbis exponit Dissert. in Irenæum pag. et seq.: Ait ergo Clemens, ju- niores illos hominum cactus (qui scilicet homines, non Deum, habent auctorem) cœtibus Ecclesiæ ca- tholicæ, id adeo esse manifestum, ut ne quidem opus esset ad id probandum prolixiori oratione. Distinguit nimirum tria Ecclesiæ intervalla.Primum Hlud quo vixit Dominus, quod xxx erat, pro ea opinione quæ apud vulgus obtinebat, annorum. Ergo illud ita ait incepisse ab Augusti temporibus, ut fuerit Tiberio imperante consummatum. Inclu- denda enim parenthesi verba illa, et in eam sententiam intelli- genda, ut, cum illa Domini viventis disciplina :b Augusto inceperit, in Tiberium desierit, sic Lamen illa inter utrumque imperatorem distribuenda esset, ut media ejus pars Augusto esset assignanda. Quod exinde colligebant, quod jamjam receptum esset apud vulgus, xxx Domini ann. cum xv Tiberi anno concurrisse; 2° deinde intervallum ponit a passione Domini ad martyrium S. Pauli, Neronis imperio ad exitum vergente; 3° intervallum a Ne- rone porrigitur ad Adrianum. His itaque tribus in- tervallis recentiores Clemens illos statuit hæreticos qui sub Adriano tandem in lucem ita prodierint, ut pertigerint usque ad Antoninum. › lui qua sen- tentia expendi meretur, utrum verbum tɛàɛtOŪTAI recte sejungatur a verbis proxime præcedentibus ad que referri videtur. Nam cum dixisset Christi doctrinam Au- gusto ac Tiberio imperantibus & pacbat, sequi- tur ut ostenderet quo tempore eadem TEEGŪTAL, ‹ desierit. › Quemadmodum in sententia proxime sequente dicit apostolorum doctrinam, qua fine doctrinæ Christi initium sumpsisse intelligitur, Nerone imperante de siisse. Illud insuper adjiciendum, quod verbum en sensu raro aut nunquain usurpetur, quo vir clarissimus exponit hoc commation pε- Ut enim ait Clemens Stromateon auctor, sub Adriano fuerunt Saturnilus, Basilides, et Carpo- crates. ▸ a Eusebius Hist. eccl. lib. IV, cap. 10, referunt Va- lentinum Romam venisse Antonino Pio imperatore, Hygino Romano pontifice. Basilidem sub Adrianum hæresin suam propagasse fuse ostendit Pearsonus loco superius dicto. Conf. Epiphanius lib. 1, c. 31; Theodoretus Hæret. Fab. lib. 1. De Marcione et Valentino hæc scribit Tertullianus lib. De præscript. hæret. c. 3: Ubi tunc Marcion, Ponticus Naucle- rus, Stoicæ studiosus? Ubi Valentinus Platonicæ sectator? Nam constat illos neque adeo olim fuisse, Antonini fere principatu, et in Catholicæ primo de ctrinam credidisse apud Ecclesiam Romanensem, sub episcopatu Eleutherii benedicti, › (45) Εισείμεν. Rectius εἰσίεμεν, vel εἴσιμεν SYLB. (46) "Ori. De tota hac periodo vide Pearsonum (47) Ἡ μὲν γὰρ τελειοῦται. Rectius interpres (48) Adpiarov. Hæc respicit Cedrenus, scribens: (49) 'Artwrirov. Irenæus lib. 11, c. 4, et ex eo
PG 9:545εἰ δέ, ὅπερ καὶ μᾶλλον, τὸ μεγαλείως τε καὶ ἀληθῶς φρονεῖν μηνύει ἡ τοῦ ἀποστόλου φωνή, λέλυται μὲν τὸ ἠπορημένον· ἑπόμενοι δ’ οὖν ταῖς γραφαῖς κυρώσωμεν τὸ εἰρημένον. Ἡ σοφία, φησὶν ὁ Σολομών, ἐνεφυσίωσεν τὰ ἑαυτῆς τέκνα. οὐ δήπου γὰρ τῦφον ἐνεποίησεν ὁ κύριος τοῖς μειρακίοις κατὰ τὴν διδασκαλίαν, ἀλλὰ τὸ ἐπὶ τῇ ἀληθείᾳ πεποιθέναι, καὶ εἶναι μεγαλόφρονα ἐν γνώσει τῇ διὰ τῶν γραφῶν παραδιδομένῃ ὑπεροπτικόν [τε] τῶν εἰς ἁμαρτίαν ὑποσυρόντων παρασκευάζει, ὃ σημαίνει ἡ ἐνεφυσίωσε λέξις, μεγαλοπρέπειαν τῆς σοφίας τοῖς κατὰ τὴν μάθησιν τέκνοις ἐμφυτευσάσης δι’ [ὧν δι]δάσκει. αὐτίκα φησὶν ὁ ἀπόστολος· καὶ γνώσομαι οὐ τὸν λόγον τῶν πεφυσιωμένων, ἀλλὰ τὴν δύναμιν, εἰ μεγαλοφρόνως (ὅπερ ἐστὶν ἀληθῶς· ἀληθείας δὲ μεῖζον οὐδὲν) τὰς γραφὰς συνίετε. ἐνταῦθα γὰρ ἡ δύναμις τῶν πεφυσιωμένων τέκνων τῆς σοφίας. οἷον, εἴσομαι, φησίν, εἰ δικαίως ἐπὶ τῇ γνώσει μέγα φρονεῖτε. γνωστὸς γὰρ κατὰ τὸν Δαβὶδ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ θεός, τουτέστι τοῖς κατ’ ἐπίγνωσιν Ἰσραηλίταις. Ἰουδαία γὰρ ἐξομολόγησις ἑρμηνεύεται. εἰκότως ἄρα εἴρηται πρὸς τοῦ ἀποστόλου·
849 STROMATUM LIB. VII. 650 cunt audivisse Theodadem; is autem fuit Pauli familiaris. Marcion enim cum natus esset eadem qua ipsi ætate, versabatur ut senex 'cum junioribus, post quem, Simon Petrum audiit paululum prædi- κίας, καθάπερ ὁ Βασιλείδης, κἂν Γλαυκίαν ἐπιγρά- Α interpres. Similiter autem Valentinum quoque uti. φηται διδάσκαλον, ὡς αὐχοῦσιν αὐτοὶ, τὸν Πέτρου ἑρμηνέα. Ὡς αὕτως (50) δὲ καὶ Οὐαλεντίνον Θεοδάδι ἀκηκοέναι (51) φέρουσιν γνώριμος δ' οὗτος ἐγεγόνει Παύλου. Μαρκίων γὰρ (52), κατὰ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς P. 899 ED. POTTER, 766 ED. PARIS. . tatione, Θεοδᾶ (vel Θευδᾶ) διακηκοέναι, « Theudam audivit. › Quod observarunt clarissimi viri, Bent- leius, Grabius, etc. Solet enim verbum &iaxovelv boc sensu adhiberi. Sic supra Strom. 1, p. 352: Τοῦτον διαδέχεται Αρχέλαος· οὗ Σωκράτης διήκουσεν. ⚫ Ei succedit Archelaus, quem audivit Socrates. ▸ Diogenes Laertius in Socrate : Διήκουσεν Αρχελάου Tou quaixou. Archelaum physicum audivit. Apud eumdem alia quoque exempla ubique fere obvia sunt. Theode hæretici alii etiam meminerunt. Vigi- B lius Tapsensis lib. 1 contra Arium, Sabellium, et Photinum, cap. 20: ‹ Et quia multi dogmatum no- vorum auctores exstiterant, doctrine obviantes apostolicæ, omnesque sectatores suos discipulos nominabant, nec erat ulla nominis discretio inter veros falsosque discipulos, sive qui Christi, sive qui Dosithei, sive Theodæ, sive Judæ cujusdam, sive etiam Joannis sectatores, qui se quasi Christo credere fatebantur. › ηλικίαν γενόμενος, ὡς πρεσβύτης νεωτέροις συνεγένετο· μεθ' δν Σίμων ἐπ' ὀλίγον κ. Cl. Pear- sonus loco superius dicto hæc scribit: [ Tres hæ- resiarchas nominat Clemens, Basilidem, Valenti num, et si forte Marcionem : si forte inquam; nam illa verba, Μαρκίων γάρ, κατὰ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς ἡλικίαν γενόμενος, ὡς πρεσβύτης νεωτέροις συνεγέ veto, Marcion enim, sub eadem ætate versabatur ut senex cum junioribus, › ut vulgo exponuntur, C sana esse non possunt, ut nec quæ sequuntur, μεθ᾿ ὃν Σίμων ἐπ' ὀλίγον κηρύσσοντος τοῦ Πέτρου nhxovoɛ, post quen Simon Petrum audiit paulu- luni prædicantem, ut hodie leguntur et exponun- tur. Quis enim in historia ecclesiastica ferre potest aut Marcionem senem fuisse, cum Basilides et Va- lentinus juvenes essent, aut Simonem qui S. Pe- trum audivit post Marcionem exstitisse? De Mar- cione aliter sensit Epiphanius, ut ostendimus: ali- ter etiain veteres locuti sunt. Justinus martyr Valentinianorum et Basilidianorum meminit, dictos eos a nominibus hæresiarcharum docet; imo vero: Καὶ εἰσὶν ὑφ᾽ ἡμῶν, inquit, ἀπὸ προσωνυμίας τῶν ἀνδρῶν, ἐξ οὗπερ ἑκάστη διδαχὴ καὶ γνώμη ήρξατο. ● Ei sunt apud nos qui a nomine eorum virorum, ex quo doctrina et sententia quælibet incepit, › de- nominati sunt. Solum Marcionem memoral quasi adhuc in vivis cum ipse scriberet, et postquam contra omnes hæreses scripsisset. An eum tantum- modo in vivis tunc fuisse monuisset, si eodem tempore Basilides et Valentinus, non tantum vixis- sent, sed etiam juvenes et in florenti adhuc ætate fuissent? Observat Irenæus de ætate hæreticorum agens, Valentinum sub Hygino Romam venisse, Marcionem sub Aniceto postea invaluisse; an ille putavit Valentinum juniorem fuisse cum Marcion jam senex esset? Hæc igitur saltem ut ab iis ex- posita sunt a Clemente proficisci non potuerunt. Quare Isaacus Vossius (epist. 2 ad Rivetum) huic loco tanquam minime sano medelam adhibuit et pro illis quæ dedimus hæc legit: Mapxiwv yap κατὰ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς ἡλικίαν γενόμενος ὡς πρεσβύ τοις νεώτερος συνεγένετο, μεθ' ὧν Σίμων. Quæ si recte capio hoc sonant: Marcion enim sub eadem ætate cuin illis tanquam cum senibus junior ver- salus est; cum quibus Sinion, etc. Ita ille, acute quidem, ut solet. Dodwellus loco citato, cum Vos- sii conjecturam, quoad priorem partem, probasset, . de reliquis verbis quæ ad Simonem spectant, µ±Ð³ ὂν Σίμων ἐπ' ὀλίγον, etc., hæc adjicit : «Haec verba ita intelligo, non ut ad ultimum eorum, quos supra nominaverat, Marcionem referantur (quorsum enim ille antiquissimi hæretici cum recentissimo, in æta- tis causa, comparatio?), sed ad primum omnium Basilidem, eumdemque antiquissimum. Proinde media verba omnia, κἂν Γλαυκείαν ἐπιγράφηται, etc., usque ad illa, vawtapos GUVEYÉVETO, parenthesi incluserim. Tum et voces illas yov ad voces að öv, non ad mouse, referendas censuerim, non ut brevi tempore S. Petrum apostolum audive- rit Simon (quod nihil ad consilium Clementis), sed ut hæreticorum omnium antiquissimus Simon, S. Petri auditor, non multo fuerit illo, quem paulo ante nominaverat, Basilide superior. Quod omnino faciebat aptissime ad demonstrandam illam, quam demonstrandam susceperat Clemens, hæreticorum, præ Ecclesia, novitatem: scholam nimirum Simo- nianam, ni fallor, intellexit, et discessum illius ab Ecclesia manifestum, unde prodierat Basilides. Prodiit Basilides e schola Simonis Menandriana sub initium Adriani. Discesserat ab Ecclesia ea schola sub finem, ut ostendimus, Trajani. Ita recte dixerit Clemens Simonem, quasi scholæ ab Ecclesia alienæ auctorem, Basilide & Ohlyov fuisse senio- rem. Idem infra in Addendis hæc subjicit: Non dissimulandum arbitror amici cujusdam docti sententiam, qui nostra legerat, antequam ederen- tur, de illo loco Clementino. Monuit ille post verba illa Пérpov εpprvé, inchoat:dam esse parenthesin, eodem tamen quo nos illam conclusinius loco con- cludendam; postea mutatione levissima pro µeð³ öv reponendum μεo. In ea nimirum sententia est ille, ut ad S. Petrum referantur verba illa pɛð' où, cui fuerit proinde coævus Simon, Petri scilicet ali- quantisper discipulus. Id enim indicant verba ¿n' 6lyov, sic illum fuisse magistrum erroris, ut tamen prius fuerit discipulus veritatis, qui tamen diu, ut diabolus, in veritate non permanserit. Hæc ille, quam nos fecimus, fortasse rectius. › Valesius in Adnotationibus ad Eusebri lib. it, c. 11, µɛð' öy exp. ‹ ante eum, superius eo. › Quemadmodum ait in Act. apost. c. v, v. 37 : Μετὰ τοῦτον ἀνέστη Toudas, significat Judam ante eum (Theudani) exstitisse. Quæ quidem expositio licet prima fronte durior videatur, tamen prorsus necessar.a est, ac verissima; nec amplius destituitur. Nam quoties ab ultimo, utpote nobis propiore, numerare instituimus, tunc ex ultimo primus, et ex primo ultimus fiat necesse est. Quam ob causam retro fuisse dixit Tertullianus in Apologetico, pro olim et antea fuisse: et retrorsioren » usurpat pro an- tiquiore. Et tamen retro idem est Latinis quod post. Sed quoniam Casaubonus negat Græcos unquam ita locutos fuisse, producendus est testis omini ex- ceptione major. Is est Clemens Alexandrinus, qui in lib. vit Stromatei sub finem, eodem prorsus modo locutus est quo B. Lucas. Postquam enim observavit hæreticos fere omnes circa tempora im- peratoris Adriani erupisse, et usque ad principa- tum Antonini Pii pervenisse, ut Basilidem et Va- lentinum, hæc subjungit: Nam Marcion iisdem quidem temporibus vixit quibus Basilides et Valen- tinus. Verum tanquam senior cum illis adhuc ju- nioribus est versatus. Addit deinde μs öv Elμwv ἐπ' ὀλίγον κηρύσσοντος τοῦ Πέτρου ὑπήκουσεν. «Post quem Simon prædicantem Petrum audivit aliquan- diu. › Quis non videt in hoc Clementis loco pust (50) Ὡς αὕτως. Recte ms. Paris. ὡσαύτως. (51) Bɛodádi annnovat. Scribendum, facili mu- (52) Μαρκίων γὰρ, κατὰ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς
τὸ οὐ μοιχεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐκ ἐπιθυμήσεις καὶ εἴ τις ἑτέρα ἐντολή, ἐν τούτῳ τῷ λόγῳ ἀνακεφαλαιοῦται, ἐν τῷ· ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν. οὐ γὰρ χρή ποτε, καθάπερ οἱ τὰς αἱρέσεις μετιόντες ποιοῦσι, μοιχεύειν τὴν ἀλήθειαν οὐδὲ μὴν κλέπτειν τὸν κανόνα τῆς ἐκκλησίας, ταῖς ἰδίαις ἐπιθυμίαις καὶ φιλοδοξίαις χαριζομένους ἐπὶ τῇ τῶν πλησίον ἀπάτῃ, οὓς παντὸς μᾶλλον ἀγαπῶντας τῆς ἀληθείας αὐτῆς ἀντέχεσθαι διδάσκειν προσήκει. εἴρηται γοῦν ἄντικρυς· ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτοῦ, ἵνα μὴ κριθῶσιν, ἀλλὰ ἐπιστραφῶσιν οἱ προακηκοότες. ὅσοι δὲ ταῖς γλώσσαις αὐτῶν δολιοῦσιν, ἔγγραφα ἔχουσι τὰ ἐπιτίμια. Οἱ τοίνυν τῶν ἀσεβῶν ἁπτόμενοι λόγων ἄλλοις τε ἐξάρχοντες μηδὲ εὖ τοῖς λόγοις τοῖς θείοις, ἀλλὰ ἐξημαρτημένως συγχρώμενοι, οὔτε αὐτοὶ εἰσίασιν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν οὔτε οὓς ἐξηπάτησαν ἐῶσιν τυγχάνειν τῆς ἀληθείας.
849 STROMATUM LIB. VII. 650 cunt audivisse Theodadem; is autem fuit Pauli familiaris. Marcion enim cum natus esset eadem qua ipsi ætate, versabatur ut senex 'cum junioribus, post quem, Simon Petrum audiit paululum prædi- κίας, καθάπερ ὁ Βασιλείδης, κἂν Γλαυκίαν ἐπιγρά- Α interpres. Similiter autem Valentinum quoque uti. φηται διδάσκαλον, ὡς αὐχοῦσιν αὐτοὶ, τὸν Πέτρου ἑρμηνέα. Ὡς αὕτως (50) δὲ καὶ Οὐαλεντίνον Θεοδάδι ἀκηκοέναι (51) φέρουσιν γνώριμος δ' οὗτος ἐγεγόνει Παύλου. Μαρκίων γὰρ (52), κατὰ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς P. 899 ED. POTTER, 766 ED. PARIS. . tatione, Θεοδᾶ (vel Θευδᾶ) διακηκοέναι, « Theudam audivit. › Quod observarunt clarissimi viri, Bent- leius, Grabius, etc. Solet enim verbum &iaxovelv boc sensu adhiberi. Sic supra Strom. 1, p. 352: Τοῦτον διαδέχεται Αρχέλαος· οὗ Σωκράτης διήκουσεν. ⚫ Ei succedit Archelaus, quem audivit Socrates. ▸ Diogenes Laertius in Socrate : Διήκουσεν Αρχελάου Tou quaixou. Archelaum physicum audivit. Apud eumdem alia quoque exempla ubique fere obvia sunt. Theode hæretici alii etiam meminerunt. Vigi- B lius Tapsensis lib. 1 contra Arium, Sabellium, et Photinum, cap. 20: ‹ Et quia multi dogmatum no- vorum auctores exstiterant, doctrine obviantes apostolicæ, omnesque sectatores suos discipulos nominabant, nec erat ulla nominis discretio inter veros falsosque discipulos, sive qui Christi, sive qui Dosithei, sive Theodæ, sive Judæ cujusdam, sive etiam Joannis sectatores, qui se quasi Christo credere fatebantur. › ηλικίαν γενόμενος, ὡς πρεσβύτης νεωτέροις συνεγένετο· μεθ' δν Σίμων ἐπ' ὀλίγον κ. Cl. Pear- sonus loco superius dicto hæc scribit: [ Tres hæ- resiarchas nominat Clemens, Basilidem, Valenti num, et si forte Marcionem : si forte inquam; nam illa verba, Μαρκίων γάρ, κατὰ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς ἡλικίαν γενόμενος, ὡς πρεσβύτης νεωτέροις συνεγέ veto, Marcion enim, sub eadem ætate versabatur ut senex cum junioribus, › ut vulgo exponuntur, C sana esse non possunt, ut nec quæ sequuntur, μεθ᾿ ὃν Σίμων ἐπ' ὀλίγον κηρύσσοντος τοῦ Πέτρου nhxovoɛ, post quen Simon Petrum audiit paulu- luni prædicantem, ut hodie leguntur et exponun- tur. Quis enim in historia ecclesiastica ferre potest aut Marcionem senem fuisse, cum Basilides et Va- lentinus juvenes essent, aut Simonem qui S. Pe- trum audivit post Marcionem exstitisse? De Mar- cione aliter sensit Epiphanius, ut ostendimus: ali- ter etiain veteres locuti sunt. Justinus martyr Valentinianorum et Basilidianorum meminit, dictos eos a nominibus hæresiarcharum docet; imo vero: Καὶ εἰσὶν ὑφ᾽ ἡμῶν, inquit, ἀπὸ προσωνυμίας τῶν ἀνδρῶν, ἐξ οὗπερ ἑκάστη διδαχὴ καὶ γνώμη ήρξατο. ● Ei sunt apud nos qui a nomine eorum virorum, ex quo doctrina et sententia quælibet incepit, › de- nominati sunt. Solum Marcionem memoral quasi adhuc in vivis cum ipse scriberet, et postquam contra omnes hæreses scripsisset. An eum tantum- modo in vivis tunc fuisse monuisset, si eodem tempore Basilides et Valentinus, non tantum vixis- sent, sed etiam juvenes et in florenti adhuc ætate fuissent? Observat Irenæus de ætate hæreticorum agens, Valentinum sub Hygino Romam venisse, Marcionem sub Aniceto postea invaluisse; an ille putavit Valentinum juniorem fuisse cum Marcion jam senex esset? Hæc igitur saltem ut ab iis ex- posita sunt a Clemente proficisci non potuerunt. Quare Isaacus Vossius (epist. 2 ad Rivetum) huic loco tanquam minime sano medelam adhibuit et pro illis quæ dedimus hæc legit: Mapxiwv yap κατὰ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς ἡλικίαν γενόμενος ὡς πρεσβύ τοις νεώτερος συνεγένετο, μεθ' ὧν Σίμων. Quæ si recte capio hoc sonant: Marcion enim sub eadem ætate cuin illis tanquam cum senibus junior ver- salus est; cum quibus Sinion, etc. Ita ille, acute quidem, ut solet. Dodwellus loco citato, cum Vos- sii conjecturam, quoad priorem partem, probasset, . de reliquis verbis quæ ad Simonem spectant, µ±Ð³ ὂν Σίμων ἐπ' ὀλίγον, etc., hæc adjicit : «Haec verba ita intelligo, non ut ad ultimum eorum, quos supra nominaverat, Marcionem referantur (quorsum enim ille antiquissimi hæretici cum recentissimo, in æta- tis causa, comparatio?), sed ad primum omnium Basilidem, eumdemque antiquissimum. Proinde media verba omnia, κἂν Γλαυκείαν ἐπιγράφηται, etc., usque ad illa, vawtapos GUVEYÉVETO, parenthesi incluserim. Tum et voces illas yov ad voces að öv, non ad mouse, referendas censuerim, non ut brevi tempore S. Petrum apostolum audive- rit Simon (quod nihil ad consilium Clementis), sed ut hæreticorum omnium antiquissimus Simon, S. Petri auditor, non multo fuerit illo, quem paulo ante nominaverat, Basilide superior. Quod omnino faciebat aptissime ad demonstrandam illam, quam demonstrandam susceperat Clemens, hæreticorum, præ Ecclesia, novitatem: scholam nimirum Simo- nianam, ni fallor, intellexit, et discessum illius ab Ecclesia manifestum, unde prodierat Basilides. Prodiit Basilides e schola Simonis Menandriana sub initium Adriani. Discesserat ab Ecclesia ea schola sub finem, ut ostendimus, Trajani. Ita recte dixerit Clemens Simonem, quasi scholæ ab Ecclesia alienæ auctorem, Basilide & Ohlyov fuisse senio- rem. Idem infra in Addendis hæc subjicit: Non dissimulandum arbitror amici cujusdam docti sententiam, qui nostra legerat, antequam ederen- tur, de illo loco Clementino. Monuit ille post verba illa Пérpov εpprvé, inchoat:dam esse parenthesin, eodem tamen quo nos illam conclusinius loco con- cludendam; postea mutatione levissima pro µeð³ öv reponendum μεo. In ea nimirum sententia est ille, ut ad S. Petrum referantur verba illa pɛð' où, cui fuerit proinde coævus Simon, Petri scilicet ali- quantisper discipulus. Id enim indicant verba ¿n' 6lyov, sic illum fuisse magistrum erroris, ut tamen prius fuerit discipulus veritatis, qui tamen diu, ut diabolus, in veritate non permanserit. Hæc ille, quam nos fecimus, fortasse rectius. › Valesius in Adnotationibus ad Eusebri lib. it, c. 11, µɛð' öy exp. ‹ ante eum, superius eo. › Quemadmodum ait in Act. apost. c. v, v. 37 : Μετὰ τοῦτον ἀνέστη Toudas, significat Judam ante eum (Theudani) exstitisse. Quæ quidem expositio licet prima fronte durior videatur, tamen prorsus necessar.a est, ac verissima; nec amplius destituitur. Nam quoties ab ultimo, utpote nobis propiore, numerare instituimus, tunc ex ultimo primus, et ex primo ultimus fiat necesse est. Quam ob causam retro fuisse dixit Tertullianus in Apologetico, pro olim et antea fuisse: et retrorsioren » usurpat pro an- tiquiore. Et tamen retro idem est Latinis quod post. Sed quoniam Casaubonus negat Græcos unquam ita locutos fuisse, producendus est testis omini ex- ceptione major. Is est Clemens Alexandrinus, qui in lib. vit Stromatei sub finem, eodem prorsus modo locutus est quo B. Lucas. Postquam enim observavit hæreticos fere omnes circa tempora im- peratoris Adriani erupisse, et usque ad principa- tum Antonini Pii pervenisse, ut Basilidem et Va- lentinum, hæc subjungit: Nam Marcion iisdem quidem temporibus vixit quibus Basilides et Valen- tinus. Verum tanquam senior cum illis adhuc ju- nioribus est versatus. Addit deinde μs öv Elμwv ἐπ' ὀλίγον κηρύσσοντος τοῦ Πέτρου ὑπήκουσεν. «Post quem Simon prædicantem Petrum audivit aliquan- diu. › Quis non videt in hoc Clementis loco pust (50) Ὡς αὕτως. Recte ms. Paris. ὡσαύτως. (51) Bɛodádi annnovat. Scribendum, facili mu- (52) Μαρκίων γὰρ, κατὰ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς
PG 9:551ἀλλ’ οὐδὲ τὴν κλεῖν ἔχοντες αὐτοὶ τῆς εἰσόδου, ψευδῆ δέ τινα καί, ὥς φησιν ἡ συνήθεια, ἀντικλεῖδα, δι’ ἧς οὐ τὴν αὐλείαν ἀναπετάσαντες, ὥσπερ ἡμεῖς διὰ τῆς τοῦ κυρίου παραδόσεως εἴσιμεν, παράθυρον δὲ ἀνατεμόντες καὶ διορύξαντες λάθρᾳ τὸ τειχίον τῆς ἐκκλησίας, ὑπερβαίνοντες τὴν ἀλήθειαν, μυσταγωγοὶ τῆς τῶν ἀσεβῶν ψυχῆς καθίστανται. ὅτι γὰρ μεταγενεστέρας τῆς καθολικῆς ἐκκλησίας τὰς ἀνθρωπίνας συνηλύσεις πεποιήκασιν, οὐ πολλῶν δεῖ λόγων. ἡ μὲν γὰρ τοῦ κυρίου κατὰ τὴν παρουσίαν διδασκαλία ἀπὸ Αὐγούστου καὶ Τιβερίου Καίσαρος ἀρξαμένη μεσούντων τῶν Αὐγούστου χρόνων τελειοῦται, ἡ δὲ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ μέχρι γε τῆς Παύλου λειτουργίας ἐπὶ Νέρωνος τελειοῦται, κάτω δὲ περὶ τοὺς Ἀδριανοῦ τοῦ βασιλέως χρόνους οἱ τὰς αἱρέσεις ἐπινοήσαντες γεγόνασι, καὶ μέχρι γε τῆς Ἀντωνίνου τοῦ πρεσβυτέρου διέτειναν ἡλικίας, καθάπερ ὁ Βασιλείδης, κἂν Γλαυκίαν ἐπιγράφηται διδάσκαλον, ὡς αὐχοῦσιν αὐτοί, τὸν Πέτρου ἑρμηνέα. ὡσαύτως δὲ καὶ Οὐαλεντῖνον Θεοδᾶ διακηκοέναι φέρουσιν· γνώριμος δ’ οὗτος γεγόνει Παύλου. Μαρκίων γὰρ κατὰ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς ἡλικίαν γενόμενος ὡς πρεσβύτης νεωτέροις συνεγένετο.
νετο· μεθ᾿ ὃν Σίμων ἐπ' ὀλίγον κηρύσσοντος τοῦ Πέτρου ὑπήκουσεν (55). ἂν οὕτως ἐχόντων, συμ- φανὲς ἐκ τῆς προγενεστάτης καὶ ἀληθεστάτης Εκ- κλησίας, τὰς μεταγενεστέρας ταύτας καὶ τὰς ἔτι τούτων ὑποβεβηκυίας τῷ χρόνῳ κεκαινοτομήσθαι παραχαραχθείσας αἱρέσεις. Ἐκ τῶν εἰρημένων ἆρα φανερὸν οἶμαι γεγενῆσθαι, μίαν εἶναι τὴν ἀληθῆ Ἐκκλησίαν, τὴν τῷ ὄντι ἀρχαίαν, εἰς ἣν οἱ κατὰ πρόθεσιν δίκαιοι ἐγκαταλέγονται· ἑνὸς γὰρ ὄντος τοῦ Θεοῦ καὶ ἑνὸς τοῦ Κυρίου, διὰ τοῦτο καὶ τὸ ἄκρως τίμιον κατὰ τὴν μόνωσιν ἐπαινεῖται, μίμημα ἂν ἀρ χῆς τῆς μιᾶς. Τῇ γοῦν τοῦ ἑνὸς φύσει συγκληροντα: Ἐκκλησία ἡ μία, ἣν εἰς πολλὰς κατατέμνειν βιάζον ται αἱρέσεις. Κατά τε οὖν ὑπόστασιν κατά τε ἐπί- Α ἡλικίαν γενόμενος, ὡς πρεσβύτης νεωτέροις συνεγέ Β νοιαν, κατά τε ἀρχὴν, κατά τε ἐξοχὴν, μόνην εἶναι Ρ. 900, Μεμνῆσθαι δὲ καλὴν καὶ του μεγάλου Διονυσίου, ὃς τῇδε κακεῖσε περιιών, Σα- βελλίου μάλιστα ἐπιθεμένου καὶ πολλὰ τοῦτον λυ- ποῦντος, οὕτω τὸν πάντα τῆς ζωῆς αὐτοῦ χρόνον διὰ Χριστὸν στενούμενος διετέλεσε· καὶ μετ' αὐτὸν Ἡρα κλᾶς τε καὶ Δημήτριος οἱ μακάριοι ἐπίσκοποι, μετά τούτους εἰσὶν ἐκεῖνο:. φαμὲν τὴν ἀρχαίαν (54) καὶ καθολικὴν Ἐκκλησίαν, εἰς ἑνότητα πίστεως μιᾶς τῆς κατὰ τὰς οἰκείας δια- θήκας, μᾶλλον δὲ κατὰ τὴν διαθήκην τὴν μίαν δια φόροις τοῖς χρόνοις ἑνὸς (15) τοῦ Θεοῦ τῷ βουλήματι δι᾿ ἑνὸς τοῦ Κυρίου συνάγουσαν τοὺς ἤδη κατατ ταγμένους, οὓς προώρισεν ὁ Θεὸς, δικαίους ἑτομέ- νους πρὸ καταβολής κόσμου εγνωκώς. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ἐξοχὴ τῆς Ἐκκλησίας, καθάπερ ἡ ἀρχὴ τῆς συστά σεως, κατὰ τὴν μονάδα ἐστὶ, πάντα τὰ ἄλλα ὑπερο βάλλουσα, καὶ μηδὲν ἔχουσα ὅμοιον ἢ ἴσον ἑαυτῇ. Ταυτὶ μὲν οὖν καὶ εἰς ὕστερον· τῶν δ' αἱρέσεων απ μὲν ἀπὸ ὀνόματος προσαγορεύονται, ὡς ἡ ἀπὸ θύα λεντίνου καὶ Μαρκίωνος και Βασιλείδου, κἂν τὴν Ματθίου αὐχῶσι προσάγεσθαι δόξαν· μία γὰρ ἡ πάντων γέγονε τῶν ἀποστόλων ὥσπερ διδασκαλία, οὕτω δὲ καὶ ἡ παράδοσις (56) · αἱ δὲ ἀπὸ τόπου, ὡς οἱ Περατικοί (57)· αἱ δὲ ἀπὸ ἔθνους, ὡς ἡ τῶν Φρυ νεωτέροις αὐτοῖς τοῖς αὐτήν γενόμενος νεωτέροις συνεγένετο Θάλης δὲ Φοίνιξ ὢν τὸ γένος καὶ τοῖς Αἰγυπτίων προφήταις συμβεβληκέναι εἴρηται· καθάπερ καὶ ὁ Πυθαγόρας αὐτοῖς γε του τοῖς, Χαλδαίων τε καὶ μάγων τοῖς ἀρίστοις συνεχές νετο. συμβεβληκέναι οι συγγενέσθαι ἀρχαίαν. : Εν οἷς παραδόσεις, CLEMENTIS ALEXANDRINI 35° cantem. Quæ cum ita habeant, clarum est ex anti- quissima et verissima Ecclesia, has recentiores, et quæ his sunt adhuc inferiores tempore, fuisse in- novalas, adulterinæ nota haereses. Ex iis quæ dicta sunt manifestum esse existimo, unam esse veram Ecclesiam, eam, quae vere est antiqua, in cujus ca- talogum referuntur ii qui sunt justi ex proposito. Nam cum unus sit Deus et unus Dominus, pro- pterea id etiam quod est summe venerabile, et ex eo quod sit unicum laudatur, ut quod sit imitatio principii quod est unum. In unius ergo naturæ sortem cooptatur Ecclesia quæ est una, quam co- nantur hæreses in multas discindere. Et essentia ergo et opinione et principio et excellentia, solain esse dicimus, antiquam et catholicam Ecclesiam, in unitatem unius fidei quæ est ex propriis testa- mentis, vel potius ex testamento quod est unum diversis temporibus, in quibus Dei voluntate per unum Dominum congregat eos qui sunt ordinati, quos prædestinavit Deus, cum eos justos futuros cognovisset ante mundi constitutionem. Cæterum Ecclesiæ quoque eminentia, sicut principium con- structionis, est ex unitate, omnia alia superans, et nihil habens sibi simile vel æquale. Atque de iis quidem dicetur postea. Ex hæresibus autem aliæ quidem appellantur ex nomine, ut quæ appellatæ sunt a Valensino et Marcione et Basilide, etiamsi glorientur se Matthiae opinionem adducere: fuit enim una omnium apostolorum sicut doctrina, ita etiam traditio; aliae autem ex loco, ut Peratici ; aliæ autem ex gente, ut Phrygum hæresis; aliæ autem ex operatione, ut Encratitarum; aliæ au- tem ex propriis dogmatibus, ut Docitarum et Hæ- * ED. POTTER, ED. PARIS. hunc, idem valere atque ante hunc. » ? Neque enim Simon Magus posterior fuit Marcione. Ino diu ante Marcionem vixit, ut inter omnes constat. Sed nimirum Clemens cum a propinquioribus inci- piens, hæreticorum indicem texeret, primos nu- meravit qui erant ultimi, et postremum omnium posuit Simonem, qui revera erat omnium primus. Eodem quoque modo locutus est Simeon Meta- phrastes in Actis passionis Petri, Alexandrini epi- scopi, ubi Petrus in carcere positus Achillam et Alexandrum ita allatur : etc. Vides ut Metaphrastes, seu potius actor ex quo Metaphrastes hæc acta descripsit, Heraclam ac De- metrium episcopos ait fuisse post Dionysium, quos tamen constat prædecessores fuisse Dionysii. "Set et geographiæ scriptores, quoties terrarum situm et populorum nomina describunt, eodem loquuntur modo. Dicunt enim Quod idem valet ac ‹ supra hos siti sunt isti. › Pearsonus loco citato hæc infert: ‹ Utrum Henrici Valesii expositio ferri possit judicent eruditi. Ego mentem Clementis ita recte exprimi posse sentio : Quod ad Marcionem enim attinet, ille quidem sub eodem imperio Adriani vixit, sub quo Basilides et Valen- tinus; sed cum senex esset, cum illis qui his junio- G D res, recentiores, seu posteriores sunt, conversatus est hæreticis. » Vox enim cum conjungi non debet, quasi ipso Marcione illi junio- res aut posteriores fuerint:sensus omnis vocis au- refertur ad et in voce finitur; cum arcte conjungitur eosque denotat, cum quibus Marcion tanquam discipulus conversatus est, a quibus suæ hæreseos principia quædam mutuatus est, qui quidem ipsi Basilidis et Valentini discipuli fuerunt. Ita vocem eam alibi usurpat Clemens, ut lib. : Uini idem. Ita optime Clementi cum veteribus convenit.] arbitratur Dodwellus loco jam dicto. ut etiam Herveti versio, in quibus Dei võ luntate per unum Dominum congregat eos q. › SYLBURG. habet etiam ms. Paris. de quibus supra p. 748, edit. Paris. p. 294, adnotat Peraticorum hæresin fuisse, quam invenit Peraticus Euphrates: de quo agit Theodo- retus lib. De har. fab. in Peratis. (55) Ὑπήκουσεν. Ἐπήκουσεν scribendum esse (54) Φαμὲν τὴν ἀρχαίαν. Ms. Paris. φαμέν, ἢ (55) Ενός. Pro ενός Flor. perperam habet ἐν (56) Παράδοσις. Respicit apocryphas Matthiae (57) Περατικοί. Spencerus in Origenis lib. vl,
μεθ’ ὃν Σίμων ἐπ’ ὀλίγον κηρύσσοντος τοῦ Πέτρου ὑπήκουσεν. ὧν οὕτως ἐχόντων συμφανὲς ἐκ τῆς προγενεστάτης καὶ ἀληθεστάτης ἐκκλησίας τὰς μεταγενεστέρας ταύτας καὶ τὰς ἔτι τούτων ὑποβεβηκυίας τῷ χρόνῳ κεκαινοτομῆσθαι παραχαραχθείσας αἱρέσεις. ἐκ τῶν εἰρημένων ἄρα φανερὸν οἶμαι γεγενῆσθαι μίαν εἶναι τὴν ἀληθῆ ἐκκλησίαν τὴν τῷ ὄντι ἀρχαίαν, εἰς ἣν οἱ κατὰ πρόθεσιν δίκαιοι ἐγκαταλέγονται. ἑνὸς γὰρ ὄντος τοῦ θεοῦ καὶ ἑνὸς τοῦ κυρίου, διὰ τοῦτο καὶ τὸ ἄκρως τίμιον κατὰ τὴν μόνωσιν ἐπαινεῖται, μίμημα ὂν ἀρχῆς τῆς μιᾶς. τῇ γοῦν τοῦ ἑνὸς φύσει συγκληροῦται ἐκκλησία ἡ μία, ἣν εἰς πολλὰς κατατέμνειν βιάζονται αἱρέσεις. κατά τε οὖν ὑπόστασιν κατά τε ἐπίνοιαν κατά τε ἀρχὴν κατά τε ἐξοχὴν μόνην εἶναί φαμεν τὴν ἀρχαίαν καὶ καθολικὴν ἐκκλησίαν, εἰς ἑνότητα πίστεως μιᾶς, τῆς κατὰ τὰς οἰκείας διαθήκας, μᾶλλον δὲ κατὰ τὴν διαθήκην τὴν μίαν διαφόροις τοῖς χρόνοις, ἑνὸς τοῦ θεοῦ τῷ βουλήματι δι’ ἑνὸς τοῦ κυρίου συνάγουσαν τοὺς ἤδη κατατεταγμένους· οὓς προώρισεν ὁ θεός, δικαίους ἐσομένους πρὸ καταβολῆς κόσμου ἐγνωκώς.
νετο· μεθ᾿ ὃν Σίμων ἐπ' ὀλίγον κηρύσσοντος τοῦ Πέτρου ὑπήκουσεν (55). ἂν οὕτως ἐχόντων, συμ- φανὲς ἐκ τῆς προγενεστάτης καὶ ἀληθεστάτης Εκ- κλησίας, τὰς μεταγενεστέρας ταύτας καὶ τὰς ἔτι τούτων ὑποβεβηκυίας τῷ χρόνῳ κεκαινοτομήσθαι παραχαραχθείσας αἱρέσεις. Ἐκ τῶν εἰρημένων ἆρα φανερὸν οἶμαι γεγενῆσθαι, μίαν εἶναι τὴν ἀληθῆ Ἐκκλησίαν, τὴν τῷ ὄντι ἀρχαίαν, εἰς ἣν οἱ κατὰ πρόθεσιν δίκαιοι ἐγκαταλέγονται· ἑνὸς γὰρ ὄντος τοῦ Θεοῦ καὶ ἑνὸς τοῦ Κυρίου, διὰ τοῦτο καὶ τὸ ἄκρως τίμιον κατὰ τὴν μόνωσιν ἐπαινεῖται, μίμημα ἂν ἀρ χῆς τῆς μιᾶς. Τῇ γοῦν τοῦ ἑνὸς φύσει συγκληροντα: Ἐκκλησία ἡ μία, ἣν εἰς πολλὰς κατατέμνειν βιάζον ται αἱρέσεις. Κατά τε οὖν ὑπόστασιν κατά τε ἐπί- Α ἡλικίαν γενόμενος, ὡς πρεσβύτης νεωτέροις συνεγέ Β νοιαν, κατά τε ἀρχὴν, κατά τε ἐξοχὴν, μόνην εἶναι Ρ. 900, Μεμνῆσθαι δὲ καλὴν καὶ του μεγάλου Διονυσίου, ὃς τῇδε κακεῖσε περιιών, Σα- βελλίου μάλιστα ἐπιθεμένου καὶ πολλὰ τοῦτον λυ- ποῦντος, οὕτω τὸν πάντα τῆς ζωῆς αὐτοῦ χρόνον διὰ Χριστὸν στενούμενος διετέλεσε· καὶ μετ' αὐτὸν Ἡρα κλᾶς τε καὶ Δημήτριος οἱ μακάριοι ἐπίσκοποι, μετά τούτους εἰσὶν ἐκεῖνο:. φαμὲν τὴν ἀρχαίαν (54) καὶ καθολικὴν Ἐκκλησίαν, εἰς ἑνότητα πίστεως μιᾶς τῆς κατὰ τὰς οἰκείας δια- θήκας, μᾶλλον δὲ κατὰ τὴν διαθήκην τὴν μίαν δια φόροις τοῖς χρόνοις ἑνὸς (15) τοῦ Θεοῦ τῷ βουλήματι δι᾿ ἑνὸς τοῦ Κυρίου συνάγουσαν τοὺς ἤδη κατατ ταγμένους, οὓς προώρισεν ὁ Θεὸς, δικαίους ἑτομέ- νους πρὸ καταβολής κόσμου εγνωκώς. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ἐξοχὴ τῆς Ἐκκλησίας, καθάπερ ἡ ἀρχὴ τῆς συστά σεως, κατὰ τὴν μονάδα ἐστὶ, πάντα τὰ ἄλλα ὑπερο βάλλουσα, καὶ μηδὲν ἔχουσα ὅμοιον ἢ ἴσον ἑαυτῇ. Ταυτὶ μὲν οὖν καὶ εἰς ὕστερον· τῶν δ' αἱρέσεων απ μὲν ἀπὸ ὀνόματος προσαγορεύονται, ὡς ἡ ἀπὸ θύα λεντίνου καὶ Μαρκίωνος και Βασιλείδου, κἂν τὴν Ματθίου αὐχῶσι προσάγεσθαι δόξαν· μία γὰρ ἡ πάντων γέγονε τῶν ἀποστόλων ὥσπερ διδασκαλία, οὕτω δὲ καὶ ἡ παράδοσις (56) · αἱ δὲ ἀπὸ τόπου, ὡς οἱ Περατικοί (57)· αἱ δὲ ἀπὸ ἔθνους, ὡς ἡ τῶν Φρυ νεωτέροις αὐτοῖς τοῖς αὐτήν γενόμενος νεωτέροις συνεγένετο Θάλης δὲ Φοίνιξ ὢν τὸ γένος καὶ τοῖς Αἰγυπτίων προφήταις συμβεβληκέναι εἴρηται· καθάπερ καὶ ὁ Πυθαγόρας αὐτοῖς γε του τοῖς, Χαλδαίων τε καὶ μάγων τοῖς ἀρίστοις συνεχές νετο. συμβεβληκέναι οι συγγενέσθαι ἀρχαίαν. : Εν οἷς παραδόσεις, CLEMENTIS ALEXANDRINI 35° cantem. Quæ cum ita habeant, clarum est ex anti- quissima et verissima Ecclesia, has recentiores, et quæ his sunt adhuc inferiores tempore, fuisse in- novalas, adulterinæ nota haereses. Ex iis quæ dicta sunt manifestum esse existimo, unam esse veram Ecclesiam, eam, quae vere est antiqua, in cujus ca- talogum referuntur ii qui sunt justi ex proposito. Nam cum unus sit Deus et unus Dominus, pro- pterea id etiam quod est summe venerabile, et ex eo quod sit unicum laudatur, ut quod sit imitatio principii quod est unum. In unius ergo naturæ sortem cooptatur Ecclesia quæ est una, quam co- nantur hæreses in multas discindere. Et essentia ergo et opinione et principio et excellentia, solain esse dicimus, antiquam et catholicam Ecclesiam, in unitatem unius fidei quæ est ex propriis testa- mentis, vel potius ex testamento quod est unum diversis temporibus, in quibus Dei voluntate per unum Dominum congregat eos qui sunt ordinati, quos prædestinavit Deus, cum eos justos futuros cognovisset ante mundi constitutionem. Cæterum Ecclesiæ quoque eminentia, sicut principium con- structionis, est ex unitate, omnia alia superans, et nihil habens sibi simile vel æquale. Atque de iis quidem dicetur postea. Ex hæresibus autem aliæ quidem appellantur ex nomine, ut quæ appellatæ sunt a Valensino et Marcione et Basilide, etiamsi glorientur se Matthiae opinionem adducere: fuit enim una omnium apostolorum sicut doctrina, ita etiam traditio; aliae autem ex loco, ut Peratici ; aliæ autem ex gente, ut Phrygum hæresis; aliæ autem ex operatione, ut Encratitarum; aliæ au- tem ex propriis dogmatibus, ut Docitarum et Hæ- * ED. POTTER, ED. PARIS. hunc, idem valere atque ante hunc. » ? Neque enim Simon Magus posterior fuit Marcione. Ino diu ante Marcionem vixit, ut inter omnes constat. Sed nimirum Clemens cum a propinquioribus inci- piens, hæreticorum indicem texeret, primos nu- meravit qui erant ultimi, et postremum omnium posuit Simonem, qui revera erat omnium primus. Eodem quoque modo locutus est Simeon Meta- phrastes in Actis passionis Petri, Alexandrini epi- scopi, ubi Petrus in carcere positus Achillam et Alexandrum ita allatur : etc. Vides ut Metaphrastes, seu potius actor ex quo Metaphrastes hæc acta descripsit, Heraclam ac De- metrium episcopos ait fuisse post Dionysium, quos tamen constat prædecessores fuisse Dionysii. "Set et geographiæ scriptores, quoties terrarum situm et populorum nomina describunt, eodem loquuntur modo. Dicunt enim Quod idem valet ac ‹ supra hos siti sunt isti. › Pearsonus loco citato hæc infert: ‹ Utrum Henrici Valesii expositio ferri possit judicent eruditi. Ego mentem Clementis ita recte exprimi posse sentio : Quod ad Marcionem enim attinet, ille quidem sub eodem imperio Adriani vixit, sub quo Basilides et Valen- tinus; sed cum senex esset, cum illis qui his junio- G D res, recentiores, seu posteriores sunt, conversatus est hæreticis. » Vox enim cum conjungi non debet, quasi ipso Marcione illi junio- res aut posteriores fuerint:sensus omnis vocis au- refertur ad et in voce finitur; cum arcte conjungitur eosque denotat, cum quibus Marcion tanquam discipulus conversatus est, a quibus suæ hæreseos principia quædam mutuatus est, qui quidem ipsi Basilidis et Valentini discipuli fuerunt. Ita vocem eam alibi usurpat Clemens, ut lib. : Uini idem. Ita optime Clementi cum veteribus convenit.] arbitratur Dodwellus loco jam dicto. ut etiam Herveti versio, in quibus Dei võ luntate per unum Dominum congregat eos q. › SYLBURG. habet etiam ms. Paris. de quibus supra p. 748, edit. Paris. p. 294, adnotat Peraticorum hæresin fuisse, quam invenit Peraticus Euphrates: de quo agit Theodo- retus lib. De har. fab. in Peratis. (55) Ὑπήκουσεν. Ἐπήκουσεν scribendum esse (54) Φαμὲν τὴν ἀρχαίαν. Ms. Paris. φαμέν, ἢ (55) Ενός. Pro ενός Flor. perperam habet ἐν (56) Παράδοσις. Respicit apocryphas Matthiae (57) Περατικοί. Spencerus in Origenis lib. vl,
ἀλλὰ καὶ ἡ ἐξοχὴ τῆς ἐκκλησίας, καθάπερ ἡ ἀρχὴ τῆς συστάσεως, κατὰ τὴν μονάδα ἐστίν, πάντα τὰ ἄλλα ὑπερβάλλουσα καὶ μηδὲν ἔχουσα ὅμοιον ἢ ἴσον ἑαυτῇ. Ταυτὶ μὲν οὖν καὶ εἰς ὕστερον. τῶν δ’ αἱρέσεων αἳ μὲν ἀπὸ ὀνόματος προσαγορεύονται, ὡς ἡ ἀπὸ Οὐαλεντίνου καὶ Μαρκίωνος καὶ Βασιλείδου, κἂν τὴν Ματθίου αὐχῶσι προσάγεσθαι δόξαν· μία γὰρ ἡ πάντων γέγονε τῶν ἀποστόλων ὥσπερ διδασκαλία, οὕτως δὲ καὶ ἡ παράδοσις· αἳ δὲ ἀπὸ τόπου, ὡς οἱ Περατικοί, αἳ δὲ ἀπὸ ἔθνους, ὡς ἡ τῶν Φρυγῶν, αἳ δὲ ἀπὸ ἐνεργείας, ὡς ἡ τῶν Ἐγκρατητῶν, αἳ δὲ ἀπὸ δογμάτων ἰδιαζόντων, ὡς ἡ τῶν Δοκητῶν καὶ ἡ τῶν Αἱματιτῶν, αἳ δὲ ἀπὸ ὑποθέσεων καὶ ὧν τετιμήκασιν, ὡς Καϊανισταί τε καὶ οἱ Ὀφιανοὶ προσαγορευόμενοι, αἳ δὲ ἀφ’ ὧν παρανόμως ἐπετήδευσάν τε καὶ ἐτόλμησαν, ὡς τῶν Σιμωνιανῶν οἱ Ἐντυχῖται καλούμενοι. Ὀπὴν οὖν τινα ὀλίγην ὑποδείξαντες τοῖς φιλοθεάμοσι τῆς ἀληθείας ἐκ τοῦ κατὰ τὰς θυσίας νόμου περί τε Ἰουδαίων τῶν χυδαίων περί τε τῶν αἱρέσεων μυστικῶς διακρινομένων, ὡς ἀκαθάρτων, ἀπὸ τῆς [περὶ καθαρῶν καὶ ἀκαθάρτων ζῴων] θείας ἐκκλησίας, καταπαύσωμεν τὸν λόγον.
νετο· μεθ᾿ ὃν Σίμων ἐπ' ὀλίγον κηρύσσοντος τοῦ Πέτρου ὑπήκουσεν (55). ἂν οὕτως ἐχόντων, συμ- φανὲς ἐκ τῆς προγενεστάτης καὶ ἀληθεστάτης Εκ- κλησίας, τὰς μεταγενεστέρας ταύτας καὶ τὰς ἔτι τούτων ὑποβεβηκυίας τῷ χρόνῳ κεκαινοτομήσθαι παραχαραχθείσας αἱρέσεις. Ἐκ τῶν εἰρημένων ἆρα φανερὸν οἶμαι γεγενῆσθαι, μίαν εἶναι τὴν ἀληθῆ Ἐκκλησίαν, τὴν τῷ ὄντι ἀρχαίαν, εἰς ἣν οἱ κατὰ πρόθεσιν δίκαιοι ἐγκαταλέγονται· ἑνὸς γὰρ ὄντος τοῦ Θεοῦ καὶ ἑνὸς τοῦ Κυρίου, διὰ τοῦτο καὶ τὸ ἄκρως τίμιον κατὰ τὴν μόνωσιν ἐπαινεῖται, μίμημα ἂν ἀρ χῆς τῆς μιᾶς. Τῇ γοῦν τοῦ ἑνὸς φύσει συγκληροντα: Ἐκκλησία ἡ μία, ἣν εἰς πολλὰς κατατέμνειν βιάζον ται αἱρέσεις. Κατά τε οὖν ὑπόστασιν κατά τε ἐπί- Α ἡλικίαν γενόμενος, ὡς πρεσβύτης νεωτέροις συνεγέ Β νοιαν, κατά τε ἀρχὴν, κατά τε ἐξοχὴν, μόνην εἶναι Ρ. 900, Μεμνῆσθαι δὲ καλὴν καὶ του μεγάλου Διονυσίου, ὃς τῇδε κακεῖσε περιιών, Σα- βελλίου μάλιστα ἐπιθεμένου καὶ πολλὰ τοῦτον λυ- ποῦντος, οὕτω τὸν πάντα τῆς ζωῆς αὐτοῦ χρόνον διὰ Χριστὸν στενούμενος διετέλεσε· καὶ μετ' αὐτὸν Ἡρα κλᾶς τε καὶ Δημήτριος οἱ μακάριοι ἐπίσκοποι, μετά τούτους εἰσὶν ἐκεῖνο:. φαμὲν τὴν ἀρχαίαν (54) καὶ καθολικὴν Ἐκκλησίαν, εἰς ἑνότητα πίστεως μιᾶς τῆς κατὰ τὰς οἰκείας δια- θήκας, μᾶλλον δὲ κατὰ τὴν διαθήκην τὴν μίαν δια φόροις τοῖς χρόνοις ἑνὸς (15) τοῦ Θεοῦ τῷ βουλήματι δι᾿ ἑνὸς τοῦ Κυρίου συνάγουσαν τοὺς ἤδη κατατ ταγμένους, οὓς προώρισεν ὁ Θεὸς, δικαίους ἑτομέ- νους πρὸ καταβολής κόσμου εγνωκώς. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ἐξοχὴ τῆς Ἐκκλησίας, καθάπερ ἡ ἀρχὴ τῆς συστά σεως, κατὰ τὴν μονάδα ἐστὶ, πάντα τὰ ἄλλα ὑπερο βάλλουσα, καὶ μηδὲν ἔχουσα ὅμοιον ἢ ἴσον ἑαυτῇ. Ταυτὶ μὲν οὖν καὶ εἰς ὕστερον· τῶν δ' αἱρέσεων απ μὲν ἀπὸ ὀνόματος προσαγορεύονται, ὡς ἡ ἀπὸ θύα λεντίνου καὶ Μαρκίωνος και Βασιλείδου, κἂν τὴν Ματθίου αὐχῶσι προσάγεσθαι δόξαν· μία γὰρ ἡ πάντων γέγονε τῶν ἀποστόλων ὥσπερ διδασκαλία, οὕτω δὲ καὶ ἡ παράδοσις (56) · αἱ δὲ ἀπὸ τόπου, ὡς οἱ Περατικοί (57)· αἱ δὲ ἀπὸ ἔθνους, ὡς ἡ τῶν Φρυ νεωτέροις αὐτοῖς τοῖς αὐτήν γενόμενος νεωτέροις συνεγένετο Θάλης δὲ Φοίνιξ ὢν τὸ γένος καὶ τοῖς Αἰγυπτίων προφήταις συμβεβληκέναι εἴρηται· καθάπερ καὶ ὁ Πυθαγόρας αὐτοῖς γε του τοῖς, Χαλδαίων τε καὶ μάγων τοῖς ἀρίστοις συνεχές νετο. συμβεβληκέναι οι συγγενέσθαι ἀρχαίαν. : Εν οἷς παραδόσεις, CLEMENTIS ALEXANDRINI 35° cantem. Quæ cum ita habeant, clarum est ex anti- quissima et verissima Ecclesia, has recentiores, et quæ his sunt adhuc inferiores tempore, fuisse in- novalas, adulterinæ nota haereses. Ex iis quæ dicta sunt manifestum esse existimo, unam esse veram Ecclesiam, eam, quae vere est antiqua, in cujus ca- talogum referuntur ii qui sunt justi ex proposito. Nam cum unus sit Deus et unus Dominus, pro- pterea id etiam quod est summe venerabile, et ex eo quod sit unicum laudatur, ut quod sit imitatio principii quod est unum. In unius ergo naturæ sortem cooptatur Ecclesia quæ est una, quam co- nantur hæreses in multas discindere. Et essentia ergo et opinione et principio et excellentia, solain esse dicimus, antiquam et catholicam Ecclesiam, in unitatem unius fidei quæ est ex propriis testa- mentis, vel potius ex testamento quod est unum diversis temporibus, in quibus Dei voluntate per unum Dominum congregat eos qui sunt ordinati, quos prædestinavit Deus, cum eos justos futuros cognovisset ante mundi constitutionem. Cæterum Ecclesiæ quoque eminentia, sicut principium con- structionis, est ex unitate, omnia alia superans, et nihil habens sibi simile vel æquale. Atque de iis quidem dicetur postea. Ex hæresibus autem aliæ quidem appellantur ex nomine, ut quæ appellatæ sunt a Valensino et Marcione et Basilide, etiamsi glorientur se Matthiae opinionem adducere: fuit enim una omnium apostolorum sicut doctrina, ita etiam traditio; aliae autem ex loco, ut Peratici ; aliæ autem ex gente, ut Phrygum hæresis; aliæ autem ex operatione, ut Encratitarum; aliæ au- tem ex propriis dogmatibus, ut Docitarum et Hæ- * ED. POTTER, ED. PARIS. hunc, idem valere atque ante hunc. » ? Neque enim Simon Magus posterior fuit Marcione. Ino diu ante Marcionem vixit, ut inter omnes constat. Sed nimirum Clemens cum a propinquioribus inci- piens, hæreticorum indicem texeret, primos nu- meravit qui erant ultimi, et postremum omnium posuit Simonem, qui revera erat omnium primus. Eodem quoque modo locutus est Simeon Meta- phrastes in Actis passionis Petri, Alexandrini epi- scopi, ubi Petrus in carcere positus Achillam et Alexandrum ita allatur : etc. Vides ut Metaphrastes, seu potius actor ex quo Metaphrastes hæc acta descripsit, Heraclam ac De- metrium episcopos ait fuisse post Dionysium, quos tamen constat prædecessores fuisse Dionysii. "Set et geographiæ scriptores, quoties terrarum situm et populorum nomina describunt, eodem loquuntur modo. Dicunt enim Quod idem valet ac ‹ supra hos siti sunt isti. › Pearsonus loco citato hæc infert: ‹ Utrum Henrici Valesii expositio ferri possit judicent eruditi. Ego mentem Clementis ita recte exprimi posse sentio : Quod ad Marcionem enim attinet, ille quidem sub eodem imperio Adriani vixit, sub quo Basilides et Valen- tinus; sed cum senex esset, cum illis qui his junio- G D res, recentiores, seu posteriores sunt, conversatus est hæreticis. » Vox enim cum conjungi non debet, quasi ipso Marcione illi junio- res aut posteriores fuerint:sensus omnis vocis au- refertur ad et in voce finitur; cum arcte conjungitur eosque denotat, cum quibus Marcion tanquam discipulus conversatus est, a quibus suæ hæreseos principia quædam mutuatus est, qui quidem ipsi Basilidis et Valentini discipuli fuerunt. Ita vocem eam alibi usurpat Clemens, ut lib. : Uini idem. Ita optime Clementi cum veteribus convenit.] arbitratur Dodwellus loco jam dicto. ut etiam Herveti versio, in quibus Dei võ luntate per unum Dominum congregat eos q. › SYLBURG. habet etiam ms. Paris. de quibus supra p. 748, edit. Paris. p. 294, adnotat Peraticorum hæresin fuisse, quam invenit Peraticus Euphrates: de quo agit Theodo- retus lib. De har. fab. in Peratis. (55) Ὑπήκουσεν. Ἐπήκουσεν scribendum esse (54) Φαμὲν τὴν ἀρχαίαν. Ms. Paris. φαμέν, ἢ (55) Ενός. Pro ενός Flor. perperam habet ἐν (56) Παράδοσις. Respicit apocryphas Matthiae (57) Περατικοί. Spencerus in Origenis lib. vl,
PG 9:555τὰ μὲν γὰρ διχηλοῦντα καὶ μηρυκισμὸν ἀνάγοντα τῶν ἱερείων καθαρὰ καὶ δεκτὰ τῷ θεῷ παραδίδωσιν ἡ γραφή, ὡς ἂν εἰς πατέρα καὶ εἰς υἱὸν διὰ τῆς πίστεως τῶν δικαίων τὴν πορείαν ποιουμένων (αὕτη γὰρ ἡ τῶν διχηλούντων ἑδραιότης) τῶν τὰ λόγια τοῦ θεοῦ νύκτωρ καὶ μεθ’ ἡμέραν μελετώντων καὶ ἀναπεμπαζομένων ἐν τῷ τῆς ψυχῆς τῶν μαθημάτων δοχείῳ, ἣν καὶ συνάσκησιν γνωστικὴν ὑπάρχουσαν καθαροῦ ζῴου μηρυκισμὸν ὁ νόμος ἀλληγορεῖ. ὅσα δὲ μήτε ἑκάτερον μήτε τὸ ἕτερον τούτων ἔχει, ὡς ἀκάθαρτα ἀφορίζει. αὐτίκα τὰ ἀνάγοντα μηρυκισμόν, μὴ διχηλοῦντα δέ, τοὺς Ἰουδαίους αἰνίσσεται τοὺς πολλούς, οἳ τὰ μὲν λόγια τοῦ θεοῦ ἀνὰ στόμα ἔχουσιν, τὴν δὲ πίστιν καὶ τὴν βάσιν δι’ υἱοῦ πρὸς τὸν πατέρα παραπέμπουσαν οὐκ ἔχουσιν ἐπερειδομένην τῇ ἀληθείᾳ. ὅθεν καὶ ὀλισθηρὸν τὸ γένος τῶν τοιούτων θρεμμάτων, ὡς ἂν μὴ σχιδανοπόδων ὄντων μηδὲ τῇ διπλόῃ τῆς πίστεως ἐπερειδομένων· οὐδεὶς γάρ, φησί, γινώσκει τὸν πατέρα εἰ μὴ ὁ υἱὸς καὶ ᾧ ἂν ὁ υἱὸς ἀποκαλύψῃ. ἔμπαλίν τε αὖ ἀκάθαρτα ὁμοίως κἀκεῖνα, ὅσα διχηλεῖ μέν, μηρυκισμὸν δὲ οὐκ ἀνάγει.
ρείων, καθαρὰ καὶ δεκτὰ τῷ Θεῷ παραδίδωσιν ἡ Β Γραφή, ὡς ἂν εἰς Πατέρα καὶ εἰς Υἱὸν διὰ τῆς πίσ στεως τῶν δικαίων τὴν πορείαν ποιουμένων· αὕτη γὰρ ἡ τῶν διχηλούντων εδραιότης, τῶν τὰ λόγια του Θεοῦ νύκτωρ καὶ μεθ' ἡμέραν μελετώντων (66) καὶ ἀναπεμπαζομένων ἐν τῷ τῆς ψυχῆς τῶν μαθημάτ των δοχείῳ· ἦν καὶ συνάσκησιν γνωστικὴν ὑπάρ χουσαν καθαρού ζώου μηρυκισμὸν ὁ νόμος αλληγο ρεῖ. Οσα δὲ μήτε ἑκάτερον, μήτε τὸ ἕτερον τούτων έχει, ὡς ἀκάθαρτα ἀφορίζει. Αὐτίκα τὰ ἀνάγοντα μηρυκισμόν, μὴ διχηλοῦντα δὲ, τοὺς Ἰουδαίους αι- νίσσεται τοὺς πολλούς· οἱ τὰ μὲν λόγια τοῦ Θεοῦ ἀνὰ στόμα ἔχουσι, τὴν δὲ πίστιν καὶ τὴν βάσιν δι' Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα παραπέμπουσαν οὐκ ἔχουσιν ἐπε- ρειδομένην τῇ ἀληθείᾳ· ὅθεν καὶ ὀλισθηρὸν τὸ γένος τῶν τοιούτων θρεμμάτων, ὡς ἂν μὴ σχιδανοπόδων ὄντων, μηδὲ τῇ διπλόῃ τῆς πίστεως επερειδομένων • Οὐδείς (67) γάρ, φησί, γινώσκει τὸν Πατέρα, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς καὶ ᾧ ἂν ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. » Εμπαλίντε ἂν ἀκάθαρτα ὁμοίως κἀκεῖνα, ὅσα διχηλεῖ μὲν, μη ρυκισμὸν δὲ οὐκ ἀνάγει. Ταυτὶ γὰρ τοὺς αἱρετικοὺς ἐνδείκνυται, ὀνόματι μὲν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἐπιβεβη- κότας, τὴν δὲ τῶν λογίων ἀκριβῆ σαφήνειαν λεπτουργεῖν καὶ καταλεαίνειν ἐξασθενοῦντας, πρὸς δὲ καὶ τὰ ἔργα τῆς δικαιοσύνης ολοσχερέστερον, οὐχὶ δὲ ἀκριβέστε ρον μετερχομένους, εἴ γε καὶ μετέλθοιεν. Τοιούτοις τισὶν ὁ Κύριος λέγει, « Τί με λέγετε (68) Κύριε, Κύ ριε, καὶ οὐ ποιεῖτε ἃ λέγω;, ᾿Ακάθαρτοι δὲ πάμπαν οἱ μὴ διχηλοῦντες, μηδὲ ἀνάγοντες μηρυκισμόν. Ὑμεῖς (69) δ', ὦ Μεγαρεῖς (φησὶν ὁ Θέογνις), ούτε [τρίτοι, οὔτε τέταρτοι, Οὔτε δυωδέκατοι, οὔτ' ἐν λόγῳ, οὔτ᾽ ἐν ἀριθμῷ, • ἀλλ᾽ ἢ ὡς (70) ὁ χνοῦς, ὃν ἐκρίπτει ὁ ἄνεμος ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς, καὶ ὡς σταγὼν ἀπὸ κάδου. » Τούτων ἡμῖν προδιηνυσμένων, καὶ τοῦ ἠθικοῦ τρόπου (71) ὡς ἐν κεφαλαίῳ ὑπογραφέντος σποράδην (72), ὡς ὑπε σχήμεθα, καὶ διερριμμένως τὰ ζώπυρα τῶν τῆς ἀλη θοῦς γνώσεως ἐγκατασπειράντων δόγματα, ὡς μὴ ῥᾳδίαν εἶναι τῷ περιτυχόντι τῶν ἀμυήτων τὴν τῶν Αγίων παραδόσεων εὕρεσιν, μετίωμεν ἐπὶ τὴν ὑπό σχεσιν. Εοίκασι δέ πως οι Στρωματεῖς οὐ παρα- δείσοις ἐξησκημένοις, ἐκείνοις τοῖς ἐν στοιχείῳ κατα τῷ νόμῳ Κυρίου τὸ θέλημα αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ μελετήσει ἡμέρας καὶ νυκτός. ὁ Υἱὸς εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, καὶ τίς ἐστιν ὁ Πατὴρ εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. Ὑμεῖς δ᾽, ὦ Μεγαρείς, οὔτε τρίτοι, οὔτε τέταρτοι, Οὔτε δυωδέκατοι, οὔτ᾽ ἐν λόγῳ, οὔτ᾽ ἐν ἀριθμῷ. τόπου, « ἐν κεφαλαίοις υπογραφέντος σποράδην τε. μαθήματα δόγματα. CLEMENTIS ALEXANDRINI nant, hostias esse mundas et Deo acceptas tradit A Scriptura, utpote quod justi per fidem iter ingre- diantur ad Patrem et X Filium. Hæc est enim stabi litas eorum quorum fissa sunt ungula, qui Dei eloquia diu noctuque méditantur et ruminant in animæ disciplinarum receptaculo quam etiam gnosticam exercitationem, mundi animalis rumina- tionem, dicit lex allegorice. Quæ autem neque utrumque, neque ex iis habent alterum, secernit ut immunda. Ac quæ ruminant quidem, bifidam autem non habent ungulam, vulgus Judæorum ta- cite significant; qui eloquia quidem Dei habent in ore, fidem autem et basin non habent, quæ trans- mittit ad Patrem per Filium, et innititur veritati ª. Unde etiam ejusmodi genus animantium labile est, ut quorum pedes minime sunt bildi, neque dupli- citati fidei innituntur. « Nemo enim, inquit, « co- gnoscit Patrem nisi Filius, et cui Filius revelave- rit Þ. › Rursus autem illa quoque contra sunt simi- liter immunda, quæ bifidas habent ungulas, minime autem ruminant. Hæc enim indicant hæreticos, qui ingrediuntur quidem in nomine Patris et Filii, ac- curatam autem eloquiorum declarationem subtili- ter exprimere, et in tenues partes comminuere ne- queunt, et justitiæ opera paulo crassius, non au- tem accuratius et subtilius obeunt, si modo obeunt. lis qui sunt tales dicit Dominus: Cur mihi dici- tis : Domine, Domine, et non facitis quæ dicoc?, Sunt autem omnino immundi, qui nec bifidas ba- bent ungulas neque ruminant. Vos autem, Megarenses, inquit Theognis, neque tertii, neque quarti, Neque duodecimi estis, neque in ratione, nec numero, • sed tanquam pulvis, quem projicit ventus a fa- cie terræ ª, et tanquam stilla a cado *. » His a no- bis prætractatis, locoque morali nobis summatim sparsimque descriplo, ut sumus polliciti, iisque que ad veram excitant cognitionem, hic et illic inspersis dogmatibus, ut a quolibet eorum qui my- steriis non sunt initiati, non facile possint inveniri sancta traditiones, aggrediamur quod sumus polli- citi. Sunt autem libri Stromatum utique similes, non illis elaboratis hortis in quibus sunt arbores et C B × P. 901, ED. POTTER. • Levit. 11, 4; Deut. xiv, seq. b Luc. x, 22. e Luc. vi, 1, 4. • Isa. xL, 15. nulla sensus variatione. A. SYLBURG. profert ab Apollinis oraculo Megarensibus reddi- ium, unde hæc duo sunt hexam. : At vos nec recipit, Megarenses, tertius ordo, Non quartus, neque bissenus, neque denique vestri Ulla usquam ratio est, nusquam numerusve, locusve. D Apud Theocritum tale quid reperitur. Theognidis vero elegi tantum exstant. Vide Proverbiorum chi- liadas. Subjicit iis Clemens duo loca ex sacris Lit- teris, quorum alter est Isa. xL, : « Ecce gentes quasi stilla situlæ. › Tertullianus adversus Judæos : Ne Israel adhuc superbias, quod gentes velut stillicidium situlæ, aut pulvis ex area deputentur. » Vide p. 536, 542. COLLECT. 795, not. loco morali. » Photius hæc citans, Idem mox substituit pro (06) Μελετώντων. Respicit Psal. 1, 2 : 'Αλλ' ή ἐν (67) Οὐδείς. Luc. x, 22 : Οὐδεὶς γινώσκει τίς ἐστιν (68) Τι με λέγ. Luc. vι : Τί με καλεῖτε Κύριε Κ. (69) Υμεῖς. Theocriti scholiastes epigramma 46. d Psal. (70) Αλλ' ἢ ὡς. Conf. supra Strom. vi, p. (74) Ἠθικοῦ τρόπου. Aptius interpres ἠθικοῦ (72) Εν κεφαλαίῳ ὑπογραφέντος σποράδην.
ταυτὶ γὰρ τοὺς αἱρετικοὺς ἐνδείκνυται ὀνόματι μὲν πατρὸς καὶ υἱοῦ ἐπιβεβηκότας, τὴν δὲ τῶν λογίων ἀκριβῆ σαφήνειαν λεπτουργεῖν καὶ καταλεαίνειν ἐξασθενοῦντας, πρὸς δὲ καὶ τὰ ἔργα τῆς δικαιοσύνης ὁλοσχερέστερον, οὐχὶ δὲ ἀκριβέστερον μετερχομένους, εἴ γε καὶ μετέλθοιεν. τοιούτοις τισὶν ὁ κύριος λέγει· τί με λέγετε κύριε κύριε καὶ οὐ ποιεῖτε ἃ λέγω; ἀκάθαρτοι δὲ πάμπαν οἱ μὴ διχηλοῦντες μηδὲ ἀνάγοντες μηρυκισμόν. ὑμεῖς δ’, ὦ Μεγαρεῖς, φησὶν ὁ Θέογνις, οὔτε τρίτοι οὔτε τέταρτοι οὔτε δυωδέκατοι οὔτ’ ἐν λόγῳ οὔτ’ ἐν ἀριθμῷ. ἀλλ’ ἢ ὡς ὁ χνοῦς, ὃν ἐκρίπτει ὁ ἄνεμος ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς καὶ ὡς σταγὼν ἀπὸ κάδου. Τούτων ἡμῖν προδιηνυσμένων καὶ τοῦ ἠθικοῦ τόπου ὡς ἐν κεφαλαίῳ ὑπογραφέντος, σποράδην, ὡς ὑπεσχήμεθα, καὶ διερριμμένως τὰ ζώπυρα τῶν τῆς ἀληθοῦς γνώσεως ἐγκατασπείραντες δογμάτων, ὡς μὴ ῥᾳδίαν εἶναι τῷ περιτυχόντι τῶν ἀμυήτων τὴν τῶν ἁγίων παραδόσεων εὕρεσιν, μετίωμεν ἐπὶ τὴν ὑπόσχεσιν.
ρείων, καθαρὰ καὶ δεκτὰ τῷ Θεῷ παραδίδωσιν ἡ Β Γραφή, ὡς ἂν εἰς Πατέρα καὶ εἰς Υἱὸν διὰ τῆς πίσ στεως τῶν δικαίων τὴν πορείαν ποιουμένων· αὕτη γὰρ ἡ τῶν διχηλούντων εδραιότης, τῶν τὰ λόγια του Θεοῦ νύκτωρ καὶ μεθ' ἡμέραν μελετώντων (66) καὶ ἀναπεμπαζομένων ἐν τῷ τῆς ψυχῆς τῶν μαθημάτ των δοχείῳ· ἦν καὶ συνάσκησιν γνωστικὴν ὑπάρ χουσαν καθαρού ζώου μηρυκισμὸν ὁ νόμος αλληγο ρεῖ. Οσα δὲ μήτε ἑκάτερον, μήτε τὸ ἕτερον τούτων έχει, ὡς ἀκάθαρτα ἀφορίζει. Αὐτίκα τὰ ἀνάγοντα μηρυκισμόν, μὴ διχηλοῦντα δὲ, τοὺς Ἰουδαίους αι- νίσσεται τοὺς πολλούς· οἱ τὰ μὲν λόγια τοῦ Θεοῦ ἀνὰ στόμα ἔχουσι, τὴν δὲ πίστιν καὶ τὴν βάσιν δι' Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα παραπέμπουσαν οὐκ ἔχουσιν ἐπε- ρειδομένην τῇ ἀληθείᾳ· ὅθεν καὶ ὀλισθηρὸν τὸ γένος τῶν τοιούτων θρεμμάτων, ὡς ἂν μὴ σχιδανοπόδων ὄντων, μηδὲ τῇ διπλόῃ τῆς πίστεως επερειδομένων • Οὐδείς (67) γάρ, φησί, γινώσκει τὸν Πατέρα, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς καὶ ᾧ ἂν ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. » Εμπαλίντε ἂν ἀκάθαρτα ὁμοίως κἀκεῖνα, ὅσα διχηλεῖ μὲν, μη ρυκισμὸν δὲ οὐκ ἀνάγει. Ταυτὶ γὰρ τοὺς αἱρετικοὺς ἐνδείκνυται, ὀνόματι μὲν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἐπιβεβη- κότας, τὴν δὲ τῶν λογίων ἀκριβῆ σαφήνειαν λεπτουργεῖν καὶ καταλεαίνειν ἐξασθενοῦντας, πρὸς δὲ καὶ τὰ ἔργα τῆς δικαιοσύνης ολοσχερέστερον, οὐχὶ δὲ ἀκριβέστε ρον μετερχομένους, εἴ γε καὶ μετέλθοιεν. Τοιούτοις τισὶν ὁ Κύριος λέγει, « Τί με λέγετε (68) Κύριε, Κύ ριε, καὶ οὐ ποιεῖτε ἃ λέγω;, ᾿Ακάθαρτοι δὲ πάμπαν οἱ μὴ διχηλοῦντες, μηδὲ ἀνάγοντες μηρυκισμόν. Ὑμεῖς (69) δ', ὦ Μεγαρεῖς (φησὶν ὁ Θέογνις), ούτε [τρίτοι, οὔτε τέταρτοι, Οὔτε δυωδέκατοι, οὔτ' ἐν λόγῳ, οὔτ᾽ ἐν ἀριθμῷ, • ἀλλ᾽ ἢ ὡς (70) ὁ χνοῦς, ὃν ἐκρίπτει ὁ ἄνεμος ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς, καὶ ὡς σταγὼν ἀπὸ κάδου. » Τούτων ἡμῖν προδιηνυσμένων, καὶ τοῦ ἠθικοῦ τρόπου (71) ὡς ἐν κεφαλαίῳ ὑπογραφέντος σποράδην (72), ὡς ὑπε σχήμεθα, καὶ διερριμμένως τὰ ζώπυρα τῶν τῆς ἀλη θοῦς γνώσεως ἐγκατασπειράντων δόγματα, ὡς μὴ ῥᾳδίαν εἶναι τῷ περιτυχόντι τῶν ἀμυήτων τὴν τῶν Αγίων παραδόσεων εὕρεσιν, μετίωμεν ἐπὶ τὴν ὑπό σχεσιν. Εοίκασι δέ πως οι Στρωματεῖς οὐ παρα- δείσοις ἐξησκημένοις, ἐκείνοις τοῖς ἐν στοιχείῳ κατα τῷ νόμῳ Κυρίου τὸ θέλημα αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ μελετήσει ἡμέρας καὶ νυκτός. ὁ Υἱὸς εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, καὶ τίς ἐστιν ὁ Πατὴρ εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. Ὑμεῖς δ᾽, ὦ Μεγαρείς, οὔτε τρίτοι, οὔτε τέταρτοι, Οὔτε δυωδέκατοι, οὔτ᾽ ἐν λόγῳ, οὔτ᾽ ἐν ἀριθμῷ. τόπου, « ἐν κεφαλαίοις υπογραφέντος σποράδην τε. μαθήματα δόγματα. CLEMENTIS ALEXANDRINI nant, hostias esse mundas et Deo acceptas tradit A Scriptura, utpote quod justi per fidem iter ingre- diantur ad Patrem et X Filium. Hæc est enim stabi litas eorum quorum fissa sunt ungula, qui Dei eloquia diu noctuque méditantur et ruminant in animæ disciplinarum receptaculo quam etiam gnosticam exercitationem, mundi animalis rumina- tionem, dicit lex allegorice. Quæ autem neque utrumque, neque ex iis habent alterum, secernit ut immunda. Ac quæ ruminant quidem, bifidam autem non habent ungulam, vulgus Judæorum ta- cite significant; qui eloquia quidem Dei habent in ore, fidem autem et basin non habent, quæ trans- mittit ad Patrem per Filium, et innititur veritati ª. Unde etiam ejusmodi genus animantium labile est, ut quorum pedes minime sunt bildi, neque dupli- citati fidei innituntur. « Nemo enim, inquit, « co- gnoscit Patrem nisi Filius, et cui Filius revelave- rit Þ. › Rursus autem illa quoque contra sunt simi- liter immunda, quæ bifidas habent ungulas, minime autem ruminant. Hæc enim indicant hæreticos, qui ingrediuntur quidem in nomine Patris et Filii, ac- curatam autem eloquiorum declarationem subtili- ter exprimere, et in tenues partes comminuere ne- queunt, et justitiæ opera paulo crassius, non au- tem accuratius et subtilius obeunt, si modo obeunt. lis qui sunt tales dicit Dominus: Cur mihi dici- tis : Domine, Domine, et non facitis quæ dicoc?, Sunt autem omnino immundi, qui nec bifidas ba- bent ungulas neque ruminant. Vos autem, Megarenses, inquit Theognis, neque tertii, neque quarti, Neque duodecimi estis, neque in ratione, nec numero, • sed tanquam pulvis, quem projicit ventus a fa- cie terræ ª, et tanquam stilla a cado *. » His a no- bis prætractatis, locoque morali nobis summatim sparsimque descriplo, ut sumus polliciti, iisque que ad veram excitant cognitionem, hic et illic inspersis dogmatibus, ut a quolibet eorum qui my- steriis non sunt initiati, non facile possint inveniri sancta traditiones, aggrediamur quod sumus polli- citi. Sunt autem libri Stromatum utique similes, non illis elaboratis hortis in quibus sunt arbores et C B × P. 901, ED. POTTER. • Levit. 11, 4; Deut. xiv, seq. b Luc. x, 22. e Luc. vi, 1, 4. • Isa. xL, 15. nulla sensus variatione. A. SYLBURG. profert ab Apollinis oraculo Megarensibus reddi- ium, unde hæc duo sunt hexam. : At vos nec recipit, Megarenses, tertius ordo, Non quartus, neque bissenus, neque denique vestri Ulla usquam ratio est, nusquam numerusve, locusve. D Apud Theocritum tale quid reperitur. Theognidis vero elegi tantum exstant. Vide Proverbiorum chi- liadas. Subjicit iis Clemens duo loca ex sacris Lit- teris, quorum alter est Isa. xL, : « Ecce gentes quasi stilla situlæ. › Tertullianus adversus Judæos : Ne Israel adhuc superbias, quod gentes velut stillicidium situlæ, aut pulvis ex area deputentur. » Vide p. 536, 542. COLLECT. 795, not. loco morali. » Photius hæc citans, Idem mox substituit pro (06) Μελετώντων. Respicit Psal. 1, 2 : 'Αλλ' ή ἐν (67) Οὐδείς. Luc. x, 22 : Οὐδεὶς γινώσκει τίς ἐστιν (68) Τι με λέγ. Luc. vι : Τί με καλεῖτε Κύριε Κ. (69) Υμεῖς. Theocriti scholiastes epigramma 46. d Psal. (70) Αλλ' ἢ ὡς. Conf. supra Strom. vi, p. (74) Ἠθικοῦ τρόπου. Aptius interpres ἠθικοῦ (72) Εν κεφαλαίῳ ὑπογραφέντος σποράδην.
PG 9:557ἐοίκασι δέ πως οἱ Στρωματεῖς οὐ παραδείσοις ἐξησκημένοις ἐκείνοις τοῖς ἐν στοίχῳ καταπεφυτευμένοις εἰς ἡδονὴν ὄψεως, ὄρει δὲ μᾶλλον συσκίῳ τινὶ καὶ δασεῖ κυπαρίσσοις καὶ πλατάνοις δάφνῃ τε καὶ κισσῷ, μηλέαις τε ὁμοῦ καὶ ἐλαίαις καὶ συκαῖς καταπεφυτευμένῳ, ἐξεπίτηδες ἀναμεμιγμένης τῆς φυτείας καρποφόρων τε ὁμοῦ καὶ ἀκάρπων δένδρων διὰ τοὺς ὑφαιρεῖσθαι καὶ κλέπτειν τολμῶντας τὰ ὥρια, ἐθελούσης λανθάνειν τῆς γραφῆς. ἐξ ὧν δὴ μεταμοσχεύσας καὶ μεταφυτεύσας ὁ γεωργὸς ὡραῖον κατακοσμήσει παράδεισον καὶ ἄλσος ἐπιτερπές. οὔτ’ οὖν τῆς τάξεως οὔτε τῆς φράσεως στοχάζονται οἱ Στρωματεῖς, ὅπου γε ἐπίτηδες καὶ τὴν λέξιν οὐχ Ἕλληνες εἶναι βούλονται καὶ τὴν τῶν δογμάτων ἐγκατασπορὰν λεληθότως καὶ οὐ κατὰ τὴν ἀλήθειαν πεποίηνται, φιλοπόνους καὶ εὑρετικοὺς εἶναι τοὺς [ἀναγιγνώσκοντας] εἴ τινες τύχοιεν παρασκευάζοντες. πολλὰ γὰρ τὰ δελέατα καὶ ποικίλα διὰ τὰς τῶν ἰχθύων διαφοράς. Καὶ δὴ μετὰ τὸν ἕβδομον τοῦτον ἡμῖν Στρωματέα τῶν ἑξῆς ἀπ’ ἄλλης ἀρχῆς ποιησόμεθα τὸν λόγον.
πεφυτευμένοις (73) εἰς ἡδονὴν ὄψεως· ὅρει δὲ μᾶλ- λον συσκίῳ τινὶ καὶ δασεῖ, κυπαρίσσοις καὶ πλατά νοις, δάφνῃ τε καὶ κισσῷ, μηλέαις τε ὁμοῦ καὶ ἐλαίαις, καὶ συχαῖς καταπεφυτευμένῳ, ἐξεπίτηδες ἀναμεμιγ μένης τῆς φυτείας καρποφόρων τε ὁμοῦ καὶ ἀκάρ των δένδρων, διὰ τοὺς ὑφαιρεῖσθαι καὶ κλέπτειν τολ- μῶντας τὰ ὥρια, ἐθελούσης λανθάνειν τῆς Γρα φῆς. Ἐξ ὧν δὴ μεταμοσχεύσας καὶ μεταφυτεύσας ὁ γεωργός, ὡραῖον κατακοσμήσει παράδεισον, καὶ ἄλ σος ἐπιτερπές. Οὔτ᾽ οὖν τῆς τάξεως οὔτε τῆς φράσεως στοχάζονται οι Στρωματεῖς· ὅπου γε ἐπίτηδες καὶ τὴν λέξιν οὐχ Ελληνες είναι βούλονται (74), καὶ τὴν τῶν δογμάτων ἐγκατασπορὰν λεληθότως, καὶ οὐ κατά τὴν ἀλήθειαν πεποίηνται, φιλοπόνους καὶ εὑρετικούς εἶναι τοὺς εἴ τινες τύχοιεν (75) παρασκευάζοντες. Πολλὰ γὰρ τὰ δελέατα καὶ ποικίλα διὰ τὰς τῶν ἰχθύων Β διαφοράς. Καὶ δὴ μετὰ τὸν ἕβδομον τοῦτον ἡμῖν Στρωματέα, τῶν ἑξῆς ἀπ' ἄλλης ἀρχῆς ποιησόμεθα τὸν λόγον. ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΛΟΓΟΣ ΟΓΔΟΟΣ (76) Ἀλλ᾿ οὐδὲ οἱ παλαίτατοι τῶν φιλοσόφων ἐπὶ τὸ ἀμφισβητεῖν καὶ ἀπορεῖν ἐφέροντο, ἡπού γ' ἂν ἡμεῖς, οἱ τῆς ὄντως ἀληθοῦς ἀντεχόμενοι φιλοσο- Ρ. 902, ἐν στοίχῳ, Δένδρα ἐπὶ στοίχῳ, ληνες είναι βούλονται. Οπου γε ἐπίτη- δες καὶ τὴν λέξιν οὐχ ὡραίαν Ελληνες είναι βούλον ται. οίτινες ἂν τύχοιεν, < την απ τὴν ἔχειν ἐπιγραφὴν, καὶ ἑνιαίους τυγχάνειν ἐν ἅπασι τοῖς βιβλίοις, τὸν μὲν ὄγδοον διάφορόν τε εἶναι καὶ τῇ ἐπιγραφῇ καὶ τῷ ἐδάφει STROMATUM LIB. VIII. A plantæ in certum ordinem ad delectandos oculos digestæ sed alicui potius spisso et umbroso monti, in quo simul sunt plantatæ cupressi et platani, lau- rus et hedera, mali et oleæ et ficus, ita ut de indu- stria fertilium simul et non fertilium plantæ ar- borum sint commistæ : cum propter eos, qui quæ sunt pulchra et matura subripiunt et suffurantur, latere velit Scriptura. Ex quibus cum viviradices sumpserit, et alibi inseruerit agricola, pulchrum hortum eliciet et nemus amœnum. Neque ergo or- dinem, neque dictionem spectant libri Stromatum ; cum etiam Græci de industria nolint adesse orna- tum dictionis, et latenter, non ut rei jubet natura, dogmata inserant : hoc agentes ut si qui eorum scripta legant, sint laboriosi et acres ad invenien- dum. Sunt enim multæ et variæ escæ propter mul- tas piscium differentias. Atque adeo post hunc septinium librum Stromatum, de iis quæ deinceps sequuntur, aliud sumemus exordium. CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER OCTAVUS. CAPUT PRIMUM. Oportet omnes qui se tum philosophicis, tum theologicis quæstionibus exercent, id agere ut certum aliquod inveniant. Sed neque antiquissimi philosophi ad conten- dendum ferebantur et ad dubitandum, nedum qui amplectimur eam quæ vere est philosophiam : per errorem. * ED. POTTER. * P. ED. POTTER, ED. PARIS. ut Pausanias : et Vir- gilius eclog. : Pone ordine viles. SYLBURG. Scribe : HEINSIUS. « inciderint, legerint : vel, quicunque fuerint. » SYLBURG. brum nihil cum reliquis commune habere. Ideo notat Photius, septem Stromatewn libros, id est, e eam- dem esse omnibus inscriptionem, uniformes quo- que esse omnes : cæterum qui numero oclavas (75) Ἐν στοιχείῳ καταπεφυτ. Αptius interpres (74) Ὅπου γε ἐπίτηδες καὶ τὴν λέξιν οὐχ "Ελ- (75) Εἴ τινες τύχοιεν. Rectius forte εντύχοιεν, (76) Κλήμεντος λόγ. Certissimum est hunc li-
Clement, Stromata VIIIΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΟΓΔΟΟΣ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΟΓΔΟΟΣ ἀλλ’ οὐδὲ οἱ παλαίτατοι τῶν φιλοσόφων ἐπὶ τὸ ἀμφισβητεῖν καὶ ἀπορεῖν ἐφέροντο.
πεφυτευμένοις (73) εἰς ἡδονὴν ὄψεως· ὅρει δὲ μᾶλ- λον συσκίῳ τινὶ καὶ δασεῖ, κυπαρίσσοις καὶ πλατά νοις, δάφνῃ τε καὶ κισσῷ, μηλέαις τε ὁμοῦ καὶ ἐλαίαις, καὶ συχαῖς καταπεφυτευμένῳ, ἐξεπίτηδες ἀναμεμιγ μένης τῆς φυτείας καρποφόρων τε ὁμοῦ καὶ ἀκάρ των δένδρων, διὰ τοὺς ὑφαιρεῖσθαι καὶ κλέπτειν τολ- μῶντας τὰ ὥρια, ἐθελούσης λανθάνειν τῆς Γρα φῆς. Ἐξ ὧν δὴ μεταμοσχεύσας καὶ μεταφυτεύσας ὁ γεωργός, ὡραῖον κατακοσμήσει παράδεισον, καὶ ἄλ σος ἐπιτερπές. Οὔτ᾽ οὖν τῆς τάξεως οὔτε τῆς φράσεως στοχάζονται οι Στρωματεῖς· ὅπου γε ἐπίτηδες καὶ τὴν λέξιν οὐχ Ελληνες είναι βούλονται (74), καὶ τὴν τῶν δογμάτων ἐγκατασπορὰν λεληθότως, καὶ οὐ κατά τὴν ἀλήθειαν πεποίηνται, φιλοπόνους καὶ εὑρετικούς εἶναι τοὺς εἴ τινες τύχοιεν (75) παρασκευάζοντες. Πολλὰ γὰρ τὰ δελέατα καὶ ποικίλα διὰ τὰς τῶν ἰχθύων Β διαφοράς. Καὶ δὴ μετὰ τὸν ἕβδομον τοῦτον ἡμῖν Στρωματέα, τῶν ἑξῆς ἀπ' ἄλλης ἀρχῆς ποιησόμεθα τὸν λόγον. ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΣΤΡΩΜΑΤΕΩΝ ΛΟΓΟΣ ΟΓΔΟΟΣ (76) Ἀλλ᾿ οὐδὲ οἱ παλαίτατοι τῶν φιλοσόφων ἐπὶ τὸ ἀμφισβητεῖν καὶ ἀπορεῖν ἐφέροντο, ἡπού γ' ἂν ἡμεῖς, οἱ τῆς ὄντως ἀληθοῦς ἀντεχόμενοι φιλοσο- Ρ. 902, ἐν στοίχῳ, Δένδρα ἐπὶ στοίχῳ, ληνες είναι βούλονται. Οπου γε ἐπίτη- δες καὶ τὴν λέξιν οὐχ ὡραίαν Ελληνες είναι βούλον ται. οίτινες ἂν τύχοιεν, < την απ τὴν ἔχειν ἐπιγραφὴν, καὶ ἑνιαίους τυγχάνειν ἐν ἅπασι τοῖς βιβλίοις, τὸν μὲν ὄγδοον διάφορόν τε εἶναι καὶ τῇ ἐπιγραφῇ καὶ τῷ ἐδάφει STROMATUM LIB. VIII. A plantæ in certum ordinem ad delectandos oculos digestæ sed alicui potius spisso et umbroso monti, in quo simul sunt plantatæ cupressi et platani, lau- rus et hedera, mali et oleæ et ficus, ita ut de indu- stria fertilium simul et non fertilium plantæ ar- borum sint commistæ : cum propter eos, qui quæ sunt pulchra et matura subripiunt et suffurantur, latere velit Scriptura. Ex quibus cum viviradices sumpserit, et alibi inseruerit agricola, pulchrum hortum eliciet et nemus amœnum. Neque ergo or- dinem, neque dictionem spectant libri Stromatum ; cum etiam Græci de industria nolint adesse orna- tum dictionis, et latenter, non ut rei jubet natura, dogmata inserant : hoc agentes ut si qui eorum scripta legant, sint laboriosi et acres ad invenien- dum. Sunt enim multæ et variæ escæ propter mul- tas piscium differentias. Atque adeo post hunc septinium librum Stromatum, de iis quæ deinceps sequuntur, aliud sumemus exordium. CLEMENTIS ALEXANDRINI STROMATUM LIBER OCTAVUS. CAPUT PRIMUM. Oportet omnes qui se tum philosophicis, tum theologicis quæstionibus exercent, id agere ut certum aliquod inveniant. Sed neque antiquissimi philosophi ad conten- dendum ferebantur et ad dubitandum, nedum qui amplectimur eam quæ vere est philosophiam : per errorem. * ED. POTTER. * P. ED. POTTER, ED. PARIS. ut Pausanias : et Vir- gilius eclog. : Pone ordine viles. SYLBURG. Scribe : HEINSIUS. « inciderint, legerint : vel, quicunque fuerint. » SYLBURG. brum nihil cum reliquis commune habere. Ideo notat Photius, septem Stromatewn libros, id est, e eam- dem esse omnibus inscriptionem, uniformes quo- que esse omnes : cæterum qui numero oclavas (75) Ἐν στοιχείῳ καταπεφυτ. Αptius interpres (74) Ὅπου γε ἐπίτηδες καὶ τὴν λέξιν οὐχ "Ελ- (75) Εἴ τινες τύχοιεν. Rectius forte εντύχοιεν, (76) Κλήμεντος λόγ. Certissimum est hunc li-
PG 9:559ἦ πού γ’ ἂν ἡμεῖς οἱ τῆς ὄντως ἀληθοῦς ἀντεχόμενοι φιλοσοφίας, οἷς ἄντικρυς ἡ γραφὴ εὑρέσεως χάριν ἐπὶ τὸ διερευνᾶσθαι τὸ ζητεῖν παρεγγυᾷ· οἱ μὲν γὰρ νεώτεροι τῶν παρ’ Ἕλλησι φιλοσόφων ὑπὸ φιλοτιμίας κενῆς τε καὶ ἀτελοῦς ἐλεγκτικῶς ἅμα καὶ ἐριστικῶς εἰς τὴν ἄχρηστον ἐξάγονται φλυαρίαν, ἔμπαλιν δὲ ἡ βάρβαρος φιλοσοφία τὴν πᾶσαν ἔριν ἐκβάλλουσα ζητεῖτε εἶπεν καὶ εὑρήσετε, κρούετε καὶ ἀνοιγήσεται, αἰτεῖσθε καὶ δοθήσεται ὑμῖν. κρούει μὲν οὖν κατὰ τὴν ζήτησιν ὁ πρὸς ἐρώτησιν καὶ ἀπόκρισιν λόγος τὴν θύραν τῆς ἀληθείας κατὰ τὸ φαινόμενον, διοιχθέντος δὲ τοῦ ἐμποδὼν κατὰ τὴν ἔρευναν ἐπιστημονικὴ ἐγγίνεται θεωρία. τοῖς οὕτως, οἶμαι, κρούουσιν ἀνοίγνυται τὸ ζητούμενον καὶ τοῖς οὕτως αἰτοῦσιν τὰς πεύσεις κατὰ τὰς γραφὰς ἐφ’ ὃ βαίνουσιν ἐκ τοῦ θεοῦ γίνεται, ἡ δόσις τῆς θεοδωρήτου γνώσεως καταληπτικῶς διὰ τῆς λογικῆς ὄντως ἐκλαμπούσης ζητήσεως. οὐ γὰρ εὑρεῖν μὲν οἷόν τε, μὴ ζητῆσαι δέ· οὐδὲ ζητῆσαι μέν, οὐχὶ δὲ ἐρευνήσασθαι·
Α φίας, οὓς ἄντικρυς (77) ή Γραφὴ εὑρέσεως χάριν ἐπὶ Β τὸ διερευνᾶσθαι (78) τὸ ζητεῖν παρεγγυά· οἱ μὲν γὰρ νεώτεροι τῶν παρ' Ἕλλησι φιλοσόφων, ὑπὸ φιλοτιμίας κενῆς τε καὶ ἀτελοῦς, ἐλεγκτικῶς ἅμα καὶ ἐριστικῶς εἰς τὴν ἄχρηστον ἐξάγονται φλυα ρίαν· ἔμπαλιν δὲ ἡ βάρβαρος φιλοσοφία, τὴν πᾶσαν ἔριν ἐκβάλλουσα, ο Ζητεῖτε, εἶπε, καὶ εὑρήσετε· κρούετε, καὶ ἀνοιγήσεται ὑμῖν· αἰτεῖσθε (79), καὶ δοθήσεται ὑμῖν, Κρούει μὲν οὖν κατὰ τὴν ζήτησιν ὁ πρὸς ἐρώτησιν καὶ ἀπόκρισιν λόγος, τὴν θύραν τῆς ἀληθείας κατὰ τὸ φαινόμενον· διοιχθέντος δὲ τοῦ ἐμποδὼν κατὰ τὴν ἔρευναν, ἐπιστημονικὴ ἐγγίνεται θεωρία. Τοῖς οὕτως, οἶμαι, κρούουσιν, ἀνοίγνυται τὸ ζητούμενον. Καὶ τοῖς οὕτως αὐτοῦσι τὰς πεύσεις κατὰ τὰς Γραφάς, ἐφ' ὅ βαίνουσιν, ἐκ τοῦ Θεού για νεται ἡ δόσις τῆς Θεοδωρήτου γνώσεως καταληπτι σεως. Οὐ γὰρ εὑρεῖν μὲν οἷόν τε, μὴ ζητῆσαι δέ· οὐδὲ ζητῆσαι μὲν (80), οὐχὶ δὲ διερευνήσασθαι· οὐδὲ (81) διερευνήσασθαι μὲν, οὐχὶ δὲ διαπτύξαι καὶ ἀνα- πετάσαι δι' έρωτήσεως εἰς σαφήνειαν ἄγοντα τὸ ζητούμενον· οὐδ᾽ αὖ διὰ πάσης ἐξετάσεως χωρήσαντα, μὴ οὐχὶ λοιπὸν ἔπαθλον λαβεῖν τὴν ἐπιστήμην του σɛç εἰς παράδειγμα, ἀπ᾿ ἄλλης ἀρχῆς ποιήσεσθαι τὸν Οἱ μὲν τοὺς ἐγκωμιαστικούς λόγους. Αλλ' οὐδὲ οἱ παλαίτατοι. οἱ ἑτεροδοξούντες, ἐμμέθοδον καὶ δογματικὴν καὶ Έντεχνον, νᾶσθαι καὶ ζητεῖν, « ζητῆσαι μὲν, οὐχὶ δὲ ἐρευνήσασθαι· οὐχὶ δὲ διερευ E39 CLEMENTIS ALEXANDRINI quos aperte inventionis causa ad perscrutandum quarere jubet Scriptura. Recentiores autem Græ- corum philosophi, inani laudis cupiditate commoti, refellendo simul et contendendo, ad nugas dedu- cuntur inutiles. Contra autem barbara philoso- phia, omnem expellens contentionem : « Quærite, inquit, cet invenietis; pulsate, et aperietur; petite, et dabitur vobis s. Atque pulsat quidem per in- quisitionem, quæ per interrogationem et responsio- nem instituitur oratio, veritatis fores, juxta id quod apparet. Aperto autem per scrutationem eo quod est impedimento, ingeneratur contemplatio scientifica. lis qui sic pulsant aperitur, ut opinor, id quod quæritur. Et iis qui sic petunt interroga- tiones secundum Scripturas, Deus cognitionem di- vinitus profectam comprehensivam, quo quidem contendunt, donat inquisitione vere lucem præ- bente. Non enim fieri quidem potest ut quis inve- niat, non autem quærat : neque ut quærat quidem, non autem perscrutetur: neque ut perscrutetur, non autem explicet et aperiat per interrogationem, ad evidentiam deducens id quod quæritur: neque ut rursus per accuratum aliquis procedens examen, ☑ P. дебл xal xus, did this loyixns Outws Expoons (sh- ED. POTTER, ED. PARIS, a Matth. vii,7; Luc. xi, 9. wóµvos · Tatdelay tractaverit. Quemadmodum notatur de Origene. Ita eas artes vocabant, quarum scientia majori scientiæ, religioni nimirum Christianæ, præmittebatur. Quarum princeps est logica. Ita Sextus Empiricus in iis libris quas 'Yaoraw- inscripsit, ut informet scepticum, et doceat quo pacto oppugnare debeat dogmaticos, libro secundo, quidquid est logicum examinat. Ibi enim agit de criterio, de veritate et vero, quæ a Stoico rum dialecticis præmittebantur: tuni de demonstra tione, de syllogismis et inductione, definitione, et divisione, de generibus et speciebus, aliisque quz in ea parte a dogmaticis traduntur. Postremo el de sophismatibus. Eodem modo Clemens non est du- bitandum quin in suis Hypotyposibus idem fecerit, et ex illis libris hoc fragmentum sit desumptum : cui tempore Photii nonnulla ex iisdem libris parum sana adhæserunt, quæ aut logicis inspersa fuerunt, El; napáбɛɩуμa, aut quæ postea præceptis prius traditis accommodarat. Librum integrum non esse, satis moles reliquorum evincit. Quo pacto autem reliquis conveniat non capio. Quanquam in fine septini, ait se 26yov. Quod fecisse eum notat Photius, et tamen theologica tractasse. Quo pacto enim non Bɛodoys- xá, si epóòa, si impura, si hæretica? Quare puto diu esse, cum amissus est octavus Stroma- tewn. Nunc autem partem Hypotyposeon ejus locum invasisse. HEINSIUS. est, et titulo a reliquis differrect subjecto. Quan- quam enim variis in reliquis utatur digressionibus, cum лpoηyouμévog de perfectione agat gnostici, tamen totum saltem argumentum est theologicumn, et ad eumdem tendit finem. At vero totus bic liber est logicus. Primo enim omnium de definitione, postremo agitur de causis. Quod ad inseriptio- C nem, notat idem patriarcha, titulum in exemplari- bus nonnullis hujus libri fuisse: Tię Thouotos; qua inscriptione ac titulo Eusebius et Hieronymus peculiarem librum fuisse scriptum a Clemente observant. In aliis: Expμates bydoos. Sed et initium fuisse diversum, idem notat. In aliis : In aliis : Quid ergo? An ætale Photii idem prorsus hujus libri, quod nunc est, fuit subjectum? Ne hoc quidem persuadere mihi pos- sum. Quo pacto enim? Nam cum idem auctor multis adnotasset, plurimas in ejus Hypotyposibus exstare blasphemias, quas Rutinus alibi fuisse ab hæreticis horrendum in modum depravatas notat, tandem addit, in octavo quoque hoc libro esse hæreses nonnullas, non quidem tot tantasque quot in illis, sed tamen quasdam quoque quæ in illis fuerant sententias defendi: quæ a sana et recepta ab omnibus doctrina aberrarent. Quas hic frustra D quæret lector. Non minus sane quam in libris Aristotelis, qui Organi nunc nomine inscribuntur. Ex hoc libro, seu fragmento potius (nam est nobi- lissimum profecto) apparet, quam diversa fuerint librorum hujus viri fata: quantumque in iis sibi male feriati homines, sicut eἰ permiserint. Ante omnia qui legit Photium, non dubitabit, quin octavus Stromatewn, ut subjecto a reliquis diversus, ita illa quoque ætate multa cum Hypotyposibus communia habuerit. Hi autem li- bri, quemadmodum inscriptio nos docet, doctrinæ Christianæ institutionem aut delineationem conti- nebant. Non tam quamn liberam et nullis legibus constri- ctam. Nam diversos ex sacris Litteris interpreta- batur locos, ut Eusebius et Photius nos docent: e quibus sine dubio doctrinæ corpus colligebat. In iisdem libris, non est dubitandum, quin tǹy ñpo- ctionem retinet, ‹ ad perscrutandum quærere ju- bet, omisso articulo: sed rectius opinor, &ɛpeu- ad perscrutandum et quæren- dum. SYLBURG. lista et apud utrumque, hoc membrum primo loco ponitur. .. diartvɛai. Ms. Paris. výcaobai μév. oûxi diantúžai. rent, edit. SYLBURG. (77) Οὓς ἄντ. Ms. Paris. οἷς ἄντ. (78) Διερευνᾶσθαι τὸ ζητεῖν. Interpres vulg. le (79) Alreiσ08. Altelte habet uterque evange (80) Ζητῆσαι μ. (81) Διερευνήσασθαι· οὐδέ. Hæc desunt in Flo
PG 9:561οὐδὲ διερευνήσασθαι μέν, οὐχὶ δὲ διαπτύξαι καὶ ἀναπετάσαι δι’ ἐρωτήσεως εἰς σαφήνειαν ἄγοντα τὸ ζητούμενον, οὐδ’ αὖ διὰ πάσης ἐξετάσεως χωρήσαντα μὴ οὐχὶ λοιπὸν τὸ ἔπαθλον λαβεῖν, τὴν ἐπιστήμην τοῦ ζητουμένου. ἀλλ’ ἔστι μὲν εὑρεῖν τὸν ζητήσαντα, ζητῆσαι δέ, εἰ οἰηθείη πρότερον μὴ εἰδέναι. πόθῳ δὴ ἐντεῦθεν ἀγόμενος πρὸς τὴν εὕρεσιν τοῦ καλοῦ εὐγνωμόνως ζητεῖ, ἀφιλονίκως. ἀφιλοδόξως ἐρωτώμενος καὶ ἀποκρινόμενος, πρὸς δὲ καὶ αὐτὰ ἐπισκεπτόμενος τὰ λεγόμενα. ἐχομένους γὰρ καθήκει οὐ μόνον τῶν γραφῶν τῶν θείων, ἀλλὰ καὶ τῶν ἐννοιῶν τῶν κοινῶν τὰς ζητήσεις ποιεῖσθαι εἴς τι πέρας ὠφέλιμον τῆς εὑρέσεως καταληγούσης. ἐκδέχεται γὰρ ἄλλος τόπος τε καὶ ὄχλος τοὺς ταραχώδεις τῶν ἀνθρώπων καὶ τὰς ἀγοραίους εὑρησιλογίας, τὸν δὲ τῆς ἀληθείας ἐραστήν τε ἅμα καὶ γνώριμον εἰρηνικὸν εἶναι κἀν ταῖς ζητήσεσι προσῆκεν, δι’ ἀποδείξεως ἐπιστημονικῆς ἀφιλαύτως καὶ φιλαλήθως εἰς γνῶσιν προσιόντα καταληπτικήν. Τίς ἂν οὖν ἄλλη βελτίων ἢ ἐναργεστέρα μέθοδος εἰς ἀρχὴν τῆς τοιᾶσδε εἴη ἂν διδασκαλίας ἢ τὸ προταθὲν ὄνομα λόγῳ διελθεῖν οὕτω σαφῶς ὡς πάντας ἀκολουθῆσαι τοὺς ὁμοφώνους;
ζητουμένου. Αλλ' ἔστι μὲν εὑρεῖν τὸν ζητήσαντα· ζητῆσαι δὲ, εἰ οιηθείη πρότερον μὴ εἰδέναι. Πόθῳ δὴ ἐντεῦθεν ἀγόμενος πρὸς τὴν εὔρεσιν τοῦ καλοῦ, εὐγνωμόνως ζητεῖ, ἀφιλονείκως, ἀφιλοδόξως, ερωτώ- μενος καὶ ἀποκρινόμενος, πρὸς δὲ, καὶ αὐτὰ ἐπισκε πτόμενος τὰ λεγόμενα. Εχομένους γὰρ καθήκει, οὐ μόνον τῶν Γραφῶν τῶν θείων, ἀλλὰ καὶ τῶν ἐν- νοιῶν τῶν κοινῶν τὰς ζητήσεις ποιεῖσθαι, εἴς τι πέ ρας ὠφέλιμον τῆς εὑρέσεως καταληγούσης. Ἐκδέ- χεται γὰρ ἄλλος τόπος τε καὶ ὄχλος τους ταραχώδεις τῶν ἀνθρώπων, καὶ τὰς ἀγοραίους εὑρησιλογίας· τὸν δὲ καὶ ἀληθείας (82) εραστήν τε ἅμα καὶ γνώριμον, εἰρηνικὸν εἶναι καν ταῖς ζητήσεσι προσῆκεν, δι' ἀπο δείξεως ἐπιστημονικῆς ἀφιλαύτως καὶ φιλαληθῶς εἰς γνῶσιν προσιόντα καταληπτικήν. Τίς ἂν οὖν ἄλλη βελτίων ἢ ἐναργεστέρα (83) μέ- Β θοδος εἰς ἀρχὴν τῆς τοιᾶσδε εἴη ἂν διδασκαλίας, ἢ τὸ προταθὲν ὄνομα λόγῳ διελθεῖν οὕτω σαφῶς, ὡς πάντας ἀκολουθῆσαι τοὺς ὁμοφώνους; Αρ' οὖν τοιοῦτόν ἐστιν ὄνομα τῆς ἀποδείξεως, οἷόν περ τὸ Βλίτυρι (84), φωνὴ μόνον, οὐδὲν σημαίνουσα; Καὶ πῶς (85) οὔθ᾽ ὁ φιλόσοφος, οὔθ᾽ ὁ ῥήτωρ, ἀλλ' οὐδὲ ὁ δικαστής, ὡς ἄσημον ὄνομα προφέρεται τὴν ἀπό δειξιν (86), οὔτε τις τῶν δικαζομένων ἀγνοεῖ τὸ ση μαινόμενον, ὅτι οὐχ ὑπάρχει; Αὐτίκα ὡς ὑποστα τὸν πορίζονται τὴν ἀπόδειξιν οἱ φιλόσοφοι, ἄλλος ἄλλως. Περὶ παντὸς τοίνυν τοῦ ζητουμένου εἴ τις ὀρθῶς διαλαμβάνοι, οὐκ ἂν ἐφ' ἑτέραν ἀρχὴν ὁμο- λογουμένην μᾶλλον ἀναγάγοι τὸν λόγον, ἢ τὸ πᾶσι τοῖς ὁμοεθνέσι τε καὶ ὁμοφώνοις ἐκ τῆς προσηγορίας, ὁμολογούμενον σημαίνεσθαι. Εἶτα ἐντεῦθεν ὁρμηθέντα “ ζητεῖν ἀνάγκη, εἰ ὑπάρχει τὸ σημαινόμενον τοῦ τόπου ὁ λόγος (87), εἴτε καὶ μή· ἐφεξῆς δὲ, εἴπερ ὑπάρχειν δειχθείη, ζητητέον τούτου τὴν φύσιν ἀκρι βῶς, ὁποία τίς ἐστιν, καὶ (88) μή ποτε ὑπερβαίνει τὴν δοθεῖσαν τάξιν. Εἰ δ' οὐκ ἀρκεῖ τοῦτο μόνον ἁπλῶς εἰπεῖν περὶ τοῦ ζητουμένου τὸ δόξαν (ἔξεστι γὰρ καὶ τὸν ἀντικαθιστάμενον ἐπίσης ἀνταποφήνα- * Ρ. τῆς ἀληθείας. Ενεργεστάτη. Μs. Παραπλήρωμα λόγων μὴ ἐχόντων λόγον βλήτρι. βλέτρι. λόγον λέξιν ὅτι λόγος ἀεὶ σημαντικός ἐστι, λέξις δὲ καὶ ἀσήμαντος, ὡς ἡ βλίτοι· ι λόγος λέξις βλέ τυρί προφέρεται τὴν ἀπόδειξιν. εἰς ἄσημον όνομα. βλίτυρι, λόγος. Εἶτα ἐντεῦθεν ὁρμηθέντα ζητεῖν ἀνάγκη, εἰ ὑπάρχει το σημαινόμε νον τοῦτό που ὁ λόγος, εἴτε καὶ μή. Ιν. τίς ἐστιν καί. STROMATUM LIB. VIII. • A non deinceps accipiat præmium, videlicet scien- tiam ejus quod quæritur. Sed ejus quidem est in- venire qui quæsierit: quærere autem ejus, qui prius existimaverit se nescire. Hinc autem ductus desiderio ad id quod pulchrum est inveniendum, benigne quærit, citra contentionem et citra gloriæ cupiditatem, interrogando et respondendo, et ea etiam quæ dicuntur considerando. Oportet enim non solum eos, qui ad divinas se applicant Scri- pluras, sed eos etiam qui communes sequuntur no- tiones, ita proponere quæstiones ut in finem ali- quem utilem desinat inventio. Turbulentos enim homines, et forenses sermonum inventiones, alius excipit locus et alia turba : eum autem, qui veri- tatis simul est amator et discipulus, oportet esse. pacificum, et in inquisitionibus per demonstrationem scientificam, et sine nimio amore sui, tantumm veritatis amantem, accedere ad comprehensivam cognitionem. CAPUT II. Quod antea dixerat, eos qui philosophiæ aut theologia operam dant, id agere debere ut certum aliquod inve- mant, illud obtineri posse ait primum claris et perspicuis tam rerum quam nominum definitionibus. ED. POTTER, ED. PARIS. SYLBURG. Hanc correctionem firmat Ms. Paris. ram superlativo pro comparativo supposito. SYL- Paris. BURG. - exemplum vocis nihil significantis: vocat Suidas v. Scribitur etiam Laertius Zenone lib. vi sect. 57, tradit et differre, quod semper aliquid significet : autem dicatur etiamsi nihil significet, ut bliri. Quin et Artemidorus lib. iv, cap. 3, vocat, nisi mendosi sint ejus codices. C D Quænam ergo erit alia melior aut evidentior me- thodus ad principium talis doctrinæ, quam ut no- men propositum tam aperte definitione persequa - tur, ut id assequantur quicunque eadem lingua utuntur? Estne demonstrationis ergo nomen ejus- modi > cujusmodi est blityri, vox solum, nihil signi- ficans? Quare igitur neque philosophus, neque ora- tor, sed neque judex, tanquam nomen nihil signi- ficans, profert demonstrationem, neque aliquis ex iis qui judicio contendunt, ignorat non exsistere, id quod significatur? Jam vero philosophi demon- strationem, tanquam rem quæ vere aliquo modo subsistit, quærunt. De quavis ergo re quæsita si quis recte tractare velit, non ad aliud principium quod sit magis extra controversiam potius deducet orationem, quam ad id quod quicunque sunt ejus- dem gentis et sermonis, ex appellatione fatentur significari. Deinde ab eo progrediendo, necesse est quærere, exsistat necne id quod oratione significa- tur. Deinde, si esse fuerit ostensum, accurate quæ- rendum est qualis sit ejus natura, et num ordinem. datum superet. Si autem non sufficit id so- lum quod visum est, absolute dicere de eo quod terrogatione. SYLBURG. Scribe, Nemo enim interrogatus quid sit illud explicat vel definit. HEINSIUS. Ait primo omnium, proposita voce, quæ sit loco definiti, videndum esse an definitio cum ejus conveniat significatione, deinde, an cum na- tura el essentia. Unde et diversæ definitiones oriuntur : quarum aliæ grammaticorum, aliæ phi- losophorum sunt propriæ. Scribe : (82) Τὸν δὲ καὶ ἀληθείας. Forte rectius τὸν δὲ (85) Εναργεστέρα. Fior., ενεργεστάτη, perpe- (84) Βλίτυρι. Vel βλήτορι, adhiberi solet ut (85) Καὶ πῶς. Legi potest και πως, absque in- (86) 'Αλλ' οὐδὲ ὁ δικαστὴς ὡς ἄσημον ὄνομα (87) Εἰ ὑπάρχει τὸ σημαινόμενον τοῦ τόπου δ (88) Οποία τίς ἐστιν, καί. 'Ms. Paris., ὁποῖα
ἆρ’ οὖν τοιοῦτόν ἐστι [τὸ] ὄνομα τῆς ἀποδείξεως, οἷόν περ τὸ βλίτυρι, φωνὴ μόνον οὐδὲν σημαίνουσα; καὶ πῶς οὔθ’ ὁ φιλόσοφος οὔθ’ ὁ ῥήτωρ, ἀλλ’ οὐδὲ ὁ δικαστὴς ὡς ἄσημον ὄνομα προφέρεται τὴν ἀπόδειξιν, οὔτε τις τῶν δικαζομένων ἀγνοεῖ τὸ σημαινόμενον, ὅτι οὐχ ὑπάρχει; αὐτίκα ὡς ὑποστατὸν πορίζονται τὴν ἀπόδειξιν οἱ φιλόσοφοι, ἄλλος ἄλλως. περὶ παντὸς τοίνυν τοῦ ζητουμένου εἴ τις ὀρθῶς διαλαμβάνοι, οὐκ ἂν ἐφ’ ἑτέραν ἀρχὴν ὁμολογουμένην μᾶλλον ἀναγάγοι τὸν λόγον ἢ τὸ πᾶσι τοῖς ὁμοεθνέσι τε καὶ ὁμοφώνοις ἐκ τῆς προσηγορίας ὁμολογούμενον σημαίνεσθαι. εἶτα ἐντεῦθεν ὁρμηθέντα ζητεῖν ἀνάγκη, εἰ ὑπάρχει τὸ σημαινόμενον τοῦτο π[ερὶ] οὗ ὁ λόγος εἴτε καὶ μή· ἐφεξῆς δέ, εἴπερ ὑπάρχειν δειχθείη, ζητητέον τούτου τὴν φύσιν ἀκριβῶς, ὁποία τίς ἐστιν καὶ μή ποτε ὑπερβαίνει τὴν δοθεῖσαν τάξιν.
ζητουμένου. Αλλ' ἔστι μὲν εὑρεῖν τὸν ζητήσαντα· ζητῆσαι δὲ, εἰ οιηθείη πρότερον μὴ εἰδέναι. Πόθῳ δὴ ἐντεῦθεν ἀγόμενος πρὸς τὴν εὔρεσιν τοῦ καλοῦ, εὐγνωμόνως ζητεῖ, ἀφιλονείκως, ἀφιλοδόξως, ερωτώ- μενος καὶ ἀποκρινόμενος, πρὸς δὲ, καὶ αὐτὰ ἐπισκε πτόμενος τὰ λεγόμενα. Εχομένους γὰρ καθήκει, οὐ μόνον τῶν Γραφῶν τῶν θείων, ἀλλὰ καὶ τῶν ἐν- νοιῶν τῶν κοινῶν τὰς ζητήσεις ποιεῖσθαι, εἴς τι πέ ρας ὠφέλιμον τῆς εὑρέσεως καταληγούσης. Ἐκδέ- χεται γὰρ ἄλλος τόπος τε καὶ ὄχλος τους ταραχώδεις τῶν ἀνθρώπων, καὶ τὰς ἀγοραίους εὑρησιλογίας· τὸν δὲ καὶ ἀληθείας (82) εραστήν τε ἅμα καὶ γνώριμον, εἰρηνικὸν εἶναι καν ταῖς ζητήσεσι προσῆκεν, δι' ἀπο δείξεως ἐπιστημονικῆς ἀφιλαύτως καὶ φιλαληθῶς εἰς γνῶσιν προσιόντα καταληπτικήν. Τίς ἂν οὖν ἄλλη βελτίων ἢ ἐναργεστέρα (83) μέ- Β θοδος εἰς ἀρχὴν τῆς τοιᾶσδε εἴη ἂν διδασκαλίας, ἢ τὸ προταθὲν ὄνομα λόγῳ διελθεῖν οὕτω σαφῶς, ὡς πάντας ἀκολουθῆσαι τοὺς ὁμοφώνους; Αρ' οὖν τοιοῦτόν ἐστιν ὄνομα τῆς ἀποδείξεως, οἷόν περ τὸ Βλίτυρι (84), φωνὴ μόνον, οὐδὲν σημαίνουσα; Καὶ πῶς (85) οὔθ᾽ ὁ φιλόσοφος, οὔθ᾽ ὁ ῥήτωρ, ἀλλ' οὐδὲ ὁ δικαστής, ὡς ἄσημον ὄνομα προφέρεται τὴν ἀπό δειξιν (86), οὔτε τις τῶν δικαζομένων ἀγνοεῖ τὸ ση μαινόμενον, ὅτι οὐχ ὑπάρχει; Αὐτίκα ὡς ὑποστα τὸν πορίζονται τὴν ἀπόδειξιν οἱ φιλόσοφοι, ἄλλος ἄλλως. Περὶ παντὸς τοίνυν τοῦ ζητουμένου εἴ τις ὀρθῶς διαλαμβάνοι, οὐκ ἂν ἐφ' ἑτέραν ἀρχὴν ὁμο- λογουμένην μᾶλλον ἀναγάγοι τὸν λόγον, ἢ τὸ πᾶσι τοῖς ὁμοεθνέσι τε καὶ ὁμοφώνοις ἐκ τῆς προσηγορίας, ὁμολογούμενον σημαίνεσθαι. Εἶτα ἐντεῦθεν ὁρμηθέντα “ ζητεῖν ἀνάγκη, εἰ ὑπάρχει τὸ σημαινόμενον τοῦ τόπου ὁ λόγος (87), εἴτε καὶ μή· ἐφεξῆς δὲ, εἴπερ ὑπάρχειν δειχθείη, ζητητέον τούτου τὴν φύσιν ἀκρι βῶς, ὁποία τίς ἐστιν, καὶ (88) μή ποτε ὑπερβαίνει τὴν δοθεῖσαν τάξιν. Εἰ δ' οὐκ ἀρκεῖ τοῦτο μόνον ἁπλῶς εἰπεῖν περὶ τοῦ ζητουμένου τὸ δόξαν (ἔξεστι γὰρ καὶ τὸν ἀντικαθιστάμενον ἐπίσης ἀνταποφήνα- * Ρ. τῆς ἀληθείας. Ενεργεστάτη. Μs. Παραπλήρωμα λόγων μὴ ἐχόντων λόγον βλήτρι. βλέτρι. λόγον λέξιν ὅτι λόγος ἀεὶ σημαντικός ἐστι, λέξις δὲ καὶ ἀσήμαντος, ὡς ἡ βλίτοι· ι λόγος λέξις βλέ τυρί προφέρεται τὴν ἀπόδειξιν. εἰς ἄσημον όνομα. βλίτυρι, λόγος. Εἶτα ἐντεῦθεν ὁρμηθέντα ζητεῖν ἀνάγκη, εἰ ὑπάρχει το σημαινόμε νον τοῦτό που ὁ λόγος, εἴτε καὶ μή. Ιν. τίς ἐστιν καί. STROMATUM LIB. VIII. • A non deinceps accipiat præmium, videlicet scien- tiam ejus quod quæritur. Sed ejus quidem est in- venire qui quæsierit: quærere autem ejus, qui prius existimaverit se nescire. Hinc autem ductus desiderio ad id quod pulchrum est inveniendum, benigne quærit, citra contentionem et citra gloriæ cupiditatem, interrogando et respondendo, et ea etiam quæ dicuntur considerando. Oportet enim non solum eos, qui ad divinas se applicant Scri- pluras, sed eos etiam qui communes sequuntur no- tiones, ita proponere quæstiones ut in finem ali- quem utilem desinat inventio. Turbulentos enim homines, et forenses sermonum inventiones, alius excipit locus et alia turba : eum autem, qui veri- tatis simul est amator et discipulus, oportet esse. pacificum, et in inquisitionibus per demonstrationem scientificam, et sine nimio amore sui, tantumm veritatis amantem, accedere ad comprehensivam cognitionem. CAPUT II. Quod antea dixerat, eos qui philosophiæ aut theologia operam dant, id agere debere ut certum aliquod inve- mant, illud obtineri posse ait primum claris et perspicuis tam rerum quam nominum definitionibus. ED. POTTER, ED. PARIS. SYLBURG. Hanc correctionem firmat Ms. Paris. ram superlativo pro comparativo supposito. SYL- Paris. BURG. - exemplum vocis nihil significantis: vocat Suidas v. Scribitur etiam Laertius Zenone lib. vi sect. 57, tradit et differre, quod semper aliquid significet : autem dicatur etiamsi nihil significet, ut bliri. Quin et Artemidorus lib. iv, cap. 3, vocat, nisi mendosi sint ejus codices. C D Quænam ergo erit alia melior aut evidentior me- thodus ad principium talis doctrinæ, quam ut no- men propositum tam aperte definitione persequa - tur, ut id assequantur quicunque eadem lingua utuntur? Estne demonstrationis ergo nomen ejus- modi > cujusmodi est blityri, vox solum, nihil signi- ficans? Quare igitur neque philosophus, neque ora- tor, sed neque judex, tanquam nomen nihil signi- ficans, profert demonstrationem, neque aliquis ex iis qui judicio contendunt, ignorat non exsistere, id quod significatur? Jam vero philosophi demon- strationem, tanquam rem quæ vere aliquo modo subsistit, quærunt. De quavis ergo re quæsita si quis recte tractare velit, non ad aliud principium quod sit magis extra controversiam potius deducet orationem, quam ad id quod quicunque sunt ejus- dem gentis et sermonis, ex appellatione fatentur significari. Deinde ab eo progrediendo, necesse est quærere, exsistat necne id quod oratione significa- tur. Deinde, si esse fuerit ostensum, accurate quæ- rendum est qualis sit ejus natura, et num ordinem. datum superet. Si autem non sufficit id so- lum quod visum est, absolute dicere de eo quod terrogatione. SYLBURG. Scribe, Nemo enim interrogatus quid sit illud explicat vel definit. HEINSIUS. Ait primo omnium, proposita voce, quæ sit loco definiti, videndum esse an definitio cum ejus conveniat significatione, deinde, an cum na- tura el essentia. Unde et diversæ definitiones oriuntur : quarum aliæ grammaticorum, aliæ phi- losophorum sunt propriæ. Scribe : (82) Τὸν δὲ καὶ ἀληθείας. Forte rectius τὸν δὲ (85) Εναργεστέρα. Fior., ενεργεστάτη, perpe- (84) Βλίτυρι. Vel βλήτορι, adhiberi solet ut (85) Καὶ πῶς. Legi potest και πως, absque in- (86) 'Αλλ' οὐδὲ ὁ δικαστὴς ὡς ἄσημον ὄνομα (87) Εἰ ὑπάρχει τὸ σημαινόμενον τοῦ τόπου δ (88) Οποία τίς ἐστιν, καί. 'Ms. Paris., ὁποῖα
PG 9:563Εἰ δ’ οὐκ ἀρκεῖ τοῦτο μόνον ἁπλῶς εἰπεῖν περὶ τοῦ ζητουμένου τὸ δόξαν (ἔξεστι γὰρ καὶ τὸν ἀντικαθιστάμενον ἐπ’ ἴσης ἀνταποφήνασθαι ὃ βούλεται), ἀλλὰ πιστώσασθαι χρὴ τὸ λεχθέν, εἰ μὲν εἰς ὁμοίως ἀμφισβητούμενον ἀναφέροιτο αὐτοῦ ἡ κρίσις κἀκείνου πάλιν ὁμοίως εἰς ἀμφισβητούμενον ἕτερον, εἰς ἄπειρον προβήσεται καὶ ἀναπόδεικτον ἔσται, εἰ δ’ εἰς ὁμολογούμενον ἅπασιν ἡ τοῦ [μὴ] ὁμολογουμένου πίστις ἀναφέροιτο, ἐκεῖνο τὴν ἀρχὴν τῆς διδασκαλίας ποιητέον. πᾶν οὖν τὸ προβληθὲν ὄνομα μεταλαμβάνειν χρὴ εἰς λόγον ὁμολογούμενόν τε καὶ σαφῆ τοῖς κοινωνοῦσι τῆς σκέψεως, ἀρχὴν μὲν τῆς διδασκαλίας ἐσόμενον, ἐξηγησόμενον δὲ τὴν τῶν ζητουμένων εὕρεσιν. φέρε οὖν προβεβλήσθω ὁ ἥλιος τοὔνομα. φασὶν οὖν οἱ Στωϊκοὶ τοῦτ’ εἶναι ἄναμμα νοερὸν ἐκ θαλαττίων ὑδάτων. ἆρ’ οὐκ ἀσαφέστερος ὁ λόγος αὐτοῦ τοῦ ὀνόματος, ἄλλης ἀποδείξεως δεόμενος εἰ ἀληθής ἐστιν; ἄμεινον οὖν εἰπεῖν κοινῷ καὶ σαφεῖ τῷ λόγῳ ἥλιον ὀνομάζεσθαι τὸ λαμπρότατον τῶν κατ’ οὐρανὸν ἰόντων· πιστότερος γάρ, οἶμαι, καὶ σαφέστερος καὶ πᾶσιν ὁμοίως ὁμολογούμενος ὁ λόγος οὗτος.
Α σθαι βούλεται), ἀλλὰ πιστώσασθαι χρὴ τὸ λε- χθέν· εἰ μὲν εἰς ὁμοίως ἀμφισβητούμενον ἀναφέ ροιτο αὐτοῦ ἡ κρίσις, κἀκείνου πάλιν ὁμοίως εἰς ἀμφισβητούμενον ἕτερον, εἰς ἄπειρον προσβήσεται καὶ ἀναπόδεικτον ἔσται· εἰ δ᾽ εἰς ὁμολογούμενον ἅπασιν ἡ τοῦ ὁμολογουμένου (89) πίστις αναφέροιτο, ἐκεῖνο τὴν ἀρχὴν τῆς διδασκαλίας ποιητέον. Πᾶν οὖν τὸ προβληθὲν ὄνομα μεταλαμβάνειν χρὴ εἰς λόγος ὁμολογούμενόν τε καὶ σαφῆ τοῖς κοινωνοῦσι τῆς σχέσ ψεως, ἀρχὴν μὲν τῆς διδασκαλίας ἐσόμενον, ἐξηγη σόμενόν τε (90) τὴν τῶν ζητουμένων ευρεσιν. Φέρε οὖν προβεβλήσθω ὁ ἥλιος τοὔνομα. Φασὶν οὖν ο Στωϊκοὶ τοῦτ᾽ εἶναι « άναμμα (91) νοερόν ἐκ θαλατο τίων υδάτων. » "Αρ' οὐκ ἀσαφέστερος ὁ λόγος αὐτοῦ τοῦ ὀνόματος, ἄλλης ἀποδείξεως δεόμενος εἰ ἀληθής έστιν; Αμεινον οὖν εἰπεῖν κοινῷ καὶ σαφεῖ τῷ λόγῳ, ἥλιον ὀνομάζεσθαι τὸ λαμπρότατον τῶν κατ᾿ οὐρανὸν Ιόντων· πιστότερος γάρ, οἶμαι, καὶ σαφέστερος, καὶ πᾶσιν ὁμοίως ὁμολογούμενος ὁ λόγος οὗτος. ἡ τοῦ μὴ ὁμολογουμένου, τοῖς ἀμφισβητουμένοις ἐκ τῶν ὁμολογου- μένων ἐκπορίζει πίστιν ‹ δέ, μέν Οι Στωϊκοί, ἄναμμα νοερόν, ἐκ θαλάττης. Τρέφεσθαι δὲ τὰ ἔμπυρα ταῦτα καὶ τὰ ἄλλα ἄστρα· τὸν μὲν ἥλιον ἐκ τῆς μεγάλης θαλάττης νοερόν όντα άναμμα, τὴν δὲ σελήνην ἐκ ποτίμων ὑδάτων, ἀερομιγή τυγχάνουσαν, καὶ πρόσγειον οὖσαν, ὡς ὁ Ποσειδώ Ως αὕτως (92) δὲ καὶ τὴν ἀπόδειξιν πάντες ἄν θρωποι ὁμολογήσαιεν εύλογον εἶναι (95) τοῖς ἀμε φισβητουμένοις ἐκ τῶν ὁμολογουμένων ἐκπορίζοντα τὴν πίστιν. Οὐ μόνον δὲ ἀπόδειξις καὶ πίστις καὶ γνῶσις, ἀλλὰ καὶ πρόγνωσις λέγεται διχῶς· ἡ μὲν ἐπιστημονική τε καὶ βεβαία, ἄλλη δὲ μόνον ἐλπι- στική. Κυριώτατα μὲν οὖν ἀπόδειξις λέγεται ἡ τὴν ἐπιστημονικὴν πίστιν ἐντιθεῖσα ταῖς τῶν μανθανόν- των ψυχαῖς· δοξαστικὴ δὲ ἡ ἑτέρα· ὡς καὶ ἄνθρωπος ὁ μὲν ὄντως ἄνθρωπος, ὁ τὰς κοινὰς φρένας κεκτη μένος, ὁ δὲ ἄγριος καὶ θηριώδης. Οὕτω τοι καὶ ὁ κωμικὸς ἔλεγεν, ὡς (94) « χαρίεις ἐστὶν ἄνθρωπος, νιος ἐν τῷ ἔκτῳ τοῦ Φυσικού λόγου· τὰ δ᾽ ἄλλα ἀπὸ τῆς γῆς. « μία άναμμα, έναλμα, άναλμα είναι, εύλογον είναι λόγον, χαρίεις ἔστ' ἄνθρωπος, ἂν ἄνθρωπος ᾖ, Η γαρίεν ἔστ' ἄνθρωπος, ἂν ἄνθρωπος ή. « : CLEMENTIS ALEXANDRINI quæritur (licet enim ei qui adversatur, ex quo contrarium afferre quod velit): verum oportet con- firmare id quod dictum est. Et si ejus quidem refe- ratur judicium ad id de quo similiter dubitatur, et illius pariter ad alterum de quo dubitatur, proce- det in infinitum, et non poterit demonstrari. Si au- tem ejus quod est certum et extra controversiam, referatur fides ad id quod omnes confitentur, illud est constituendum doctrinæ principium. Omne ergo nomen propositum, est sumendum ad definitionem quæ est certa et extra controversiam, et manifesta iis qui sunt participes ejusdem considerationis, ut- pote futurum doctrinæ principium, expositurum autem inventionem eorum quæ quæruntur. Age ergo ponamus nomen, de quo agimus, esse sol. Dicunt itaque Stoici eum esse aliquid accensum ex aquis B marinis intellectu præditum. An non est ergo defi- nitio ipso nomine obscurior, quæ alia demonstra- tione indiget ut constet an sit vera ? Melius est ergo dicere communi et aperta oratione, solem nominari ☑ id quod est splendidissimum eorum quæ cœlum obeunt. Est enim, ut opinor, fide dignior, et apertior, et quam omnes similiter confitentur homines, bac oratio. CAPUT III. De demonstratione adhibita in quæstionibus philosophicis, quæ quomodo a syllogismo distinguatur ex- ponitur. Similiter autem demonstrationem quoque omnes fatebuntur homines rationi esse consentaneam, quæ iis de quibus dubitatur, ex iis quæ sunt certa et extra controversiam, facit fidem. Non solum autem demonstratio et fides et cognitio, sed etiam præ- scientia seu præcognitio, dicitur duobus modis : una quidem scientifica ac stabilis; altera autem solum ex spe. Ac proprie igitur dicitur demonstra- tio, quæ fidem scientificam indit animis eorum qui discunt; altera autem est ex opinione. Sicut etiam homo, unus quidem vere est homo qui communem habet prudentiam; alter vero agrestis et belluinus. A P. ED. POTTER, ED. PARIS. C ut sensus sit : • Quod si rei, que non est certa, fides referatur in id, quod est omnibus certum et extra controversiam posi- tum, tum illud est pro doctrinæ principio haben- D dum. Quem sensum confirmant, tum quæ præce- dunt, tum quæ sequuntur. Sic paulo post, team esse demonstrationen, rationi consentaneam, di- cit, quæ rebus in controversia positis ex iis, quæ sunt extra controversiam, fi- dem conciliat. » ut præcedens habeat suam redditivam. SYLBURG. quorumdam philosophorum verba repetit. Plutar- chus De placitis philosophorum 1. 11, p. 20, ubi de sole : Dio- genes Laertius in Zenone, I. vii, seg. : Nutriri autem et hæc ignea el astra ca tera. Solem quidem ex mari magno, quod sit intel- lectualis vapor; lunam vero ex potabilibus_undis, quod sit permista aeri, ac vicina terræ, ut Posido- nius in sexto De ratione naturæ ait; ex terra au- tem cælera. Conf. Cicero lib. 11, De nat. deorum. Cæterum eadem verba, de Stoicis agens habet Por- phyrius lib. De antro Nympharum, itemque Stobæus Eclog. physic. lib. i, cap. 25, pag. 55, 56, edit. Aurel. Allobrog., ubi Heracliti Hecalzi et Cleanthis sententias de sole refert, nisi quod pro uno loco allero corrupte legatur. aut plenius ex p. edit. nostra. Vulgatam lectionem tamen retinet etiam interpres, • confessi fuerint rationi esse consentaneam quæ . . . SYLBURG. Αpud Stobæum titulo quinto, De temperantia, legitur : Utique (89) Ἡ τοῦ ὁμολογουμένου. Legendum videtur (90) 'Εξηγησόμενον τε. Rectius εξηγησόμενον (91) "Αναμμα. Ipsissima Stoicorum et aliorum (92) Ὡς αὕτως. Malim conjuncte ὡσαύτως. (93) Εύλογον εἶναι. Legendum forte, aut λόγον (94) Ως. Metrum constabit si legamus : Ως
Ὡσαύτως δὲ καὶ τὴν ἀπόδειξιν πάντες ἄνθρωποι ὁμολογήσαιεν [ἂν] λόγον εἶναι τοῖς ἀμφισβητουμένοις ἐκ τῶν ὁμολογουμένων ἐκπορίζοντα τὴν πίστιν. οὐ μόνον δὲ ἀπόδειξις καὶ πίστις καὶ γνῶσις, ἀλλὰ καὶ πρόγνωσις λέγεται διχῶς, ἣ μὲν ἐπιστημονική τε καὶ βεβαία, ἄλλη δὲ μόνον ἐλπιστική. κυριώτατα μὲν οὖν ἀπόδειξις λέγεται ἡ τὴν ἐπιστημονικὴν πίστιν ἐντιθεῖσα ταῖς τῶν μανθανόντων ψυχαῖς, δοξαστικὴ δὲ ἡ ἑτέρα, ὡς καὶ ἄνθρωπος ὁ μὲν ὄντως ἄνθρωπος ὁ τὰς κοινὰς φρένας κεκτημένος, ὃ δὲ ἄγριος καὶ θηριώδης. οὕτω τοι καὶ ὁ κωμικὸς ἔλεγεν· ὡς χαρίεν ἐστὶ[ν] ἄνθρωπος, [ἔστ’] ἂν ἄνθρωπος ᾖ. καὶ ἐπὶ βοὸς καὶ ἵππου καὶ κυνὸς ὁ αὐτὸς λόγος παρὰ τὴν ἀρετὴν τοῦ ζῴου ἢ κακίαν. εἰς γὰρ τὴν τοῦ γένους τελειότητα βλέποντες ἐπὶ τὰ κυριώτατα τῶν σημαινομένων ἐρχόμεθα. αὐτίκα ἰατρὸν νοοῦμεν ᾧ μηδὲν τῆς ἰατρικῆς δυνάμεως ἐνδεῖ, γνωστικὸν δὲ ᾧ μηδὲν λείπει τῆς ἐπιστημονικῆς εἰδήσεως.
Α σθαι βούλεται), ἀλλὰ πιστώσασθαι χρὴ τὸ λε- χθέν· εἰ μὲν εἰς ὁμοίως ἀμφισβητούμενον ἀναφέ ροιτο αὐτοῦ ἡ κρίσις, κἀκείνου πάλιν ὁμοίως εἰς ἀμφισβητούμενον ἕτερον, εἰς ἄπειρον προσβήσεται καὶ ἀναπόδεικτον ἔσται· εἰ δ᾽ εἰς ὁμολογούμενον ἅπασιν ἡ τοῦ ὁμολογουμένου (89) πίστις αναφέροιτο, ἐκεῖνο τὴν ἀρχὴν τῆς διδασκαλίας ποιητέον. Πᾶν οὖν τὸ προβληθὲν ὄνομα μεταλαμβάνειν χρὴ εἰς λόγος ὁμολογούμενόν τε καὶ σαφῆ τοῖς κοινωνοῦσι τῆς σχέσ ψεως, ἀρχὴν μὲν τῆς διδασκαλίας ἐσόμενον, ἐξηγη σόμενόν τε (90) τὴν τῶν ζητουμένων ευρεσιν. Φέρε οὖν προβεβλήσθω ὁ ἥλιος τοὔνομα. Φασὶν οὖν ο Στωϊκοὶ τοῦτ᾽ εἶναι « άναμμα (91) νοερόν ἐκ θαλατο τίων υδάτων. » "Αρ' οὐκ ἀσαφέστερος ὁ λόγος αὐτοῦ τοῦ ὀνόματος, ἄλλης ἀποδείξεως δεόμενος εἰ ἀληθής έστιν; Αμεινον οὖν εἰπεῖν κοινῷ καὶ σαφεῖ τῷ λόγῳ, ἥλιον ὀνομάζεσθαι τὸ λαμπρότατον τῶν κατ᾿ οὐρανὸν Ιόντων· πιστότερος γάρ, οἶμαι, καὶ σαφέστερος, καὶ πᾶσιν ὁμοίως ὁμολογούμενος ὁ λόγος οὗτος. ἡ τοῦ μὴ ὁμολογουμένου, τοῖς ἀμφισβητουμένοις ἐκ τῶν ὁμολογου- μένων ἐκπορίζει πίστιν ‹ δέ, μέν Οι Στωϊκοί, ἄναμμα νοερόν, ἐκ θαλάττης. Τρέφεσθαι δὲ τὰ ἔμπυρα ταῦτα καὶ τὰ ἄλλα ἄστρα· τὸν μὲν ἥλιον ἐκ τῆς μεγάλης θαλάττης νοερόν όντα άναμμα, τὴν δὲ σελήνην ἐκ ποτίμων ὑδάτων, ἀερομιγή τυγχάνουσαν, καὶ πρόσγειον οὖσαν, ὡς ὁ Ποσειδώ Ως αὕτως (92) δὲ καὶ τὴν ἀπόδειξιν πάντες ἄν θρωποι ὁμολογήσαιεν εύλογον εἶναι (95) τοῖς ἀμε φισβητουμένοις ἐκ τῶν ὁμολογουμένων ἐκπορίζοντα τὴν πίστιν. Οὐ μόνον δὲ ἀπόδειξις καὶ πίστις καὶ γνῶσις, ἀλλὰ καὶ πρόγνωσις λέγεται διχῶς· ἡ μὲν ἐπιστημονική τε καὶ βεβαία, ἄλλη δὲ μόνον ἐλπι- στική. Κυριώτατα μὲν οὖν ἀπόδειξις λέγεται ἡ τὴν ἐπιστημονικὴν πίστιν ἐντιθεῖσα ταῖς τῶν μανθανόν- των ψυχαῖς· δοξαστικὴ δὲ ἡ ἑτέρα· ὡς καὶ ἄνθρωπος ὁ μὲν ὄντως ἄνθρωπος, ὁ τὰς κοινὰς φρένας κεκτη μένος, ὁ δὲ ἄγριος καὶ θηριώδης. Οὕτω τοι καὶ ὁ κωμικὸς ἔλεγεν, ὡς (94) « χαρίεις ἐστὶν ἄνθρωπος, νιος ἐν τῷ ἔκτῳ τοῦ Φυσικού λόγου· τὰ δ᾽ ἄλλα ἀπὸ τῆς γῆς. « μία άναμμα, έναλμα, άναλμα είναι, εύλογον είναι λόγον, χαρίεις ἔστ' ἄνθρωπος, ἂν ἄνθρωπος ᾖ, Η γαρίεν ἔστ' ἄνθρωπος, ἂν ἄνθρωπος ή. « : CLEMENTIS ALEXANDRINI quæritur (licet enim ei qui adversatur, ex quo contrarium afferre quod velit): verum oportet con- firmare id quod dictum est. Et si ejus quidem refe- ratur judicium ad id de quo similiter dubitatur, et illius pariter ad alterum de quo dubitatur, proce- det in infinitum, et non poterit demonstrari. Si au- tem ejus quod est certum et extra controversiam, referatur fides ad id quod omnes confitentur, illud est constituendum doctrinæ principium. Omne ergo nomen propositum, est sumendum ad definitionem quæ est certa et extra controversiam, et manifesta iis qui sunt participes ejusdem considerationis, ut- pote futurum doctrinæ principium, expositurum autem inventionem eorum quæ quæruntur. Age ergo ponamus nomen, de quo agimus, esse sol. Dicunt itaque Stoici eum esse aliquid accensum ex aquis B marinis intellectu præditum. An non est ergo defi- nitio ipso nomine obscurior, quæ alia demonstra- tione indiget ut constet an sit vera ? Melius est ergo dicere communi et aperta oratione, solem nominari ☑ id quod est splendidissimum eorum quæ cœlum obeunt. Est enim, ut opinor, fide dignior, et apertior, et quam omnes similiter confitentur homines, bac oratio. CAPUT III. De demonstratione adhibita in quæstionibus philosophicis, quæ quomodo a syllogismo distinguatur ex- ponitur. Similiter autem demonstrationem quoque omnes fatebuntur homines rationi esse consentaneam, quæ iis de quibus dubitatur, ex iis quæ sunt certa et extra controversiam, facit fidem. Non solum autem demonstratio et fides et cognitio, sed etiam præ- scientia seu præcognitio, dicitur duobus modis : una quidem scientifica ac stabilis; altera autem solum ex spe. Ac proprie igitur dicitur demonstra- tio, quæ fidem scientificam indit animis eorum qui discunt; altera autem est ex opinione. Sicut etiam homo, unus quidem vere est homo qui communem habet prudentiam; alter vero agrestis et belluinus. A P. ED. POTTER, ED. PARIS. C ut sensus sit : • Quod si rei, que non est certa, fides referatur in id, quod est omnibus certum et extra controversiam posi- tum, tum illud est pro doctrinæ principio haben- D dum. Quem sensum confirmant, tum quæ præce- dunt, tum quæ sequuntur. Sic paulo post, team esse demonstrationen, rationi consentaneam, di- cit, quæ rebus in controversia positis ex iis, quæ sunt extra controversiam, fi- dem conciliat. » ut præcedens habeat suam redditivam. SYLBURG. quorumdam philosophorum verba repetit. Plutar- chus De placitis philosophorum 1. 11, p. 20, ubi de sole : Dio- genes Laertius in Zenone, I. vii, seg. : Nutriri autem et hæc ignea el astra ca tera. Solem quidem ex mari magno, quod sit intel- lectualis vapor; lunam vero ex potabilibus_undis, quod sit permista aeri, ac vicina terræ, ut Posido- nius in sexto De ratione naturæ ait; ex terra au- tem cælera. Conf. Cicero lib. 11, De nat. deorum. Cæterum eadem verba, de Stoicis agens habet Por- phyrius lib. De antro Nympharum, itemque Stobæus Eclog. physic. lib. i, cap. 25, pag. 55, 56, edit. Aurel. Allobrog., ubi Heracliti Hecalzi et Cleanthis sententias de sole refert, nisi quod pro uno loco allero corrupte legatur. aut plenius ex p. edit. nostra. Vulgatam lectionem tamen retinet etiam interpres, • confessi fuerint rationi esse consentaneam quæ . . . SYLBURG. Αpud Stobæum titulo quinto, De temperantia, legitur : Utique (89) Ἡ τοῦ ὁμολογουμένου. Legendum videtur (90) 'Εξηγησόμενον τε. Rectius εξηγησόμενον (91) "Αναμμα. Ipsissima Stoicorum et aliorum (92) Ὡς αὕτως. Malim conjuncte ὡσαύτως. (93) Εύλογον εἶναι. Legendum forte, aut λόγον (94) Ως. Metrum constabit si legamus : Ως
PG 9:565Καὶ διαφέρει ἔνδειξις συλλογισμοῦ ᾗ τὸ μὲν ἐνδεικνύμενον ἑνός ἐστι δηλωτικὸν ἓν ὑπάρχον καὶ αὐτό, ὡς τοῦ μηκέτι εἶναι παρθένον ἔνδειξιν εἶναι τὸ κυεῖν φαμεν, τὸ δὲ συλλογισμῷ λαμβανόμενον ἓν ὑπάρχον ἕπεται πλείοσιν, ὡς τοῦ Πύθωνα προδιδόναι Βυζαντίους, εἰ οὕτως ἔτυχεν, οὐχ ἕν, ἀλλὰ πλείω λαμβάνεται τὰ δηλωτικά. καὶ τὸ μὲν περαίνειν ἐξ ὁμολογουμένων συλλογίζεσθαί ἐστιν, τὸ δέ γε ἐξ ἀληθῶν τι περαίνειν ἀποδεικνύειν ἐστίν, ὥστ’ εἶναι σύνθετόν τινα τῆς ἀποδείξεως τὴν ὄνησιν ἔκ τε τοῦ τὰ λαμβανόμενα πρὸς τὰ ζητούμενα ἀληθῆ λαμβάνειν κἀκ τοῦ τὸ συμπέρασμα αὐτοῖς ἀκόλουθον ἐπιφέρεσθαι. εἰ δ’ ἤτοι μὴ ὑπάρχοι τὸ πρότερον ἢ μὴ ἕποιτο αὐτῷ τὸ δεύτερον, οὐκ ἀπέδειξεν μέν, συνελογίσατο δέ. τὸ μὲν γὰρ οἰκεῖον ἐπενεγκεῖν συμπέρασμα τοῖς λήμμασιν συλλογίσασθαι μόνον ἐστίν, τὸ δὲ καὶ τῶν λημμάτων ἕκαστον ὑπάρχειν ἀληθὲς οὐ συλλογίσασθαι μόνον, ἀλλὰ καὶ ἀποδεδειχέναι. περαίνειν δ’ ἐστίν, ὡς καὶ ἐκ τοῦ ὀνόματος δῆλον, τὸ ἄγειν ἐπὶ τὸ πέρας. ἔστι δὲ δήπου πέρας ἐν ἑκάστῳ λόγῳ τὸ ζητούμενον, ὃ δὴ καὶ συμπέρασμα καλεῖται.
περαίνειν, Εστ᾽ ἂν ἄνθρωπος ᾖ. Καὶ ἐπὶ βοὸς καὶ ἵππου καὶ κυνὸς ὁ αὐτὸς λόγος, παρὰ τὴν ἀρετὴν τοῦ ζώου ἢ κακίαν· εἰς γὰρ τὴν τοῦ γένους τελειότητα βλέπου τες, ἐπὶ τὰ κυριώτατα τῶν σημαινομένων ἐρχόμεθα. Αὐτίκα ἰατρὸν νοοῦμεν, ᾧ μηδὲν τῆς ἰατρικῆς δυνά- μεως ἐνδεῖ· γνωστικὸν δὲ, ᾧ μηδὲν λείπει τῆς ἐπι- στημονικῆς εἰδήσεως. Καὶ διαφέρει ένδειξις συλλο γισμοῦ, ᾖ τὸ μὲν ἐνδεικνύμενον ἑνός ἐστι δηλωτικὸν, ἐν ὑπάρχον καὶ αὐτό· ὡς τοῦ μηκέτι εἶναι παρθένον Ενδειξιν εἶναι τὸ κύειν φαμέν· τῷ δὲ συλλογισμῷ λαμβανόμενον, ἐν ὑπάρχον (95), ἕπεται πλείοσιν, ὡς τοῦ Πύθωνα προδιδόναι Βυζαντίους, εἰ οὕτως ἔτυχεν, οὐχ ἐν ἀλλὰ πλείω λαμβάνεται τὰ δηλωτικά καὶ τὸ μὲν περαίνειν (96) ἐξ ὁμολογουμένων συλλο γίζεσθαι ἐστὶ, τὸ δέ γε ἐξ ἀληθῶν τι περαίνειν ἐπι δεικνύειν ἐστίν· ὥστ᾽ εἶναι σύνθετόν τινα τῆς ἀπο- Β δείξεως τὴν ὄνησιν, ἔκ τε τοῦ τὰ λαμβανόμενα πρὸς τὰ ζητούμενα ἀληθῆ λαμβάνειν κἀκ τοῦ τὸ συμπέ ρασμα αὐτοῖς ἀκόλουθον ἐπιφέρεσθαι. Εἰ δή τοι μὴ ὑπάρχοι τὸ πρότερον, ἢ μὴ ἔποιτο (97) αὐτῷ τὸ δεύτερον, οὐκ ἀπέδειξε μὲν, συνελογίσατο δέ. Το μὲν γὰρ οἰκεῖον ἐπενεγκεῖν συμπέρασμα τοῖς λήμ μασι συλλογίσασθαι μόνον ἐστί· τὸ δὲ καὶ τῶν λημ- μάτων ἕκαστον ὑπάρχειν ἀληθὲς, οὐ συλλογίσασθαι μόνον, ἀλλὰ καὶ ἀποδεδειγέναι. Περαίνειν δ' ἐστὶν, ὡς καὶ ἐκ τοῦ ὀνόματος δῆλον, τὸ ἄγειν ἐπὶ τὸ πέ- ρας. Εστι δὲ δήπου πέρας ἐν ἑκάστῳ λόγῳ τὸ ζητού μενον· ὁ δὴ καὶ συμπέρασμα καλεῖται. Οὐδεὶς δὲ ἁπλοῦς καὶ πρῶτος λόγος ονομάζεται συλλογισμός, κἂν ἀληθὴς ᾖ, ἀλλ᾽ ἔστι τουλάχιστον ἐκ τριῶν (98) τοιούτων σύνθετον, δυεῖν μὲν ὡς λημμάτων, ἑνὸς δὲ ὡς συμπεράσματος. Ητοι δὲ πάντα ἀποδείξεως δεῖται, ἢ καί τινα ἐξ αὐτῶν ἐστι πιστά. Αλλ' εἰ μὲν τὸ πρότερον, ἑκάστης ἀποδείξεως ἀπόδειξιν αι- τοῦντες, εἰς ἄπειρον ἐκβησόμεθα, καὶ οὕτως ἀνα τραπήσεται ἡ ἀπόδειξις· εἰ δὲ τὸ δεύτερον, ταῦτα αὐτὰ τὰ ἐξ αὐτῶν πιστὰ τῶν ἀποδείξεων ἀρχαί γενήσονται. Αὐτίκα οι φιλόσοφοι αναποδείκτους ὁμο λογοῦσι τὰς τῶν ὅλων ἀρχάς· ὥστ᾽ εἴπερ ἐστὶν ἀπό * Η. Ως χαρίεν ἔστ' ἄνθρωπος, ἐὰν ἄνθρωπος ᾖ! ὑπάρχον. τὸ δὲ συλλογισμῷ λαμβανό μενον, ἐν ὑπάρχον τὸ μὲν . . . τὸ μὲν περαίνειν ἐπ. Α., τὸ μὴ ὑπάρχον. εἰ δ' ήτοι μὴ ὑπάρχοι τὸ πρότερον, μὴ ἔποιτο, « δή τοι μὴ ὑπάρχοι τὸ πρότερον, ἔποιτο δὲ αὐτῷ τὸ δ. Συλλογισμὸς μὲν γὰρ ἔσται καὶ ἄνευ τούτων, ἀπόδειξις δὲ οὐκ ἔσται· οὐ γὰρ ποιήσει ἐπισ στήμην. • STROMATUM LIB. VIII. A Sic etiam dixit comicus: Elegans animal est homo, donec fuerit homo. De bove quoque, equo et cane eadem est ratio, prout fuerit virtus vel vi- tium animalis; respicientes enim ad perfectionem generis, venimus ad ea quæ sunt præcipua ex si- gnificatis. Exempli gratia, medicum intelligimus, cui nihil deest medicæ facultatis; gnosticum au- tem, eum cui nihil deficit cognitionis scientificæ. A syllogismo autem differt indicatio ; quatenus id qui- dem quod indicat, unum significat, ipsumque unum ac idem sit ut uterum gerere dicimus esse indi- cium quod femina non sit amplius virgo. Quod au- tem in syllogismo sumitur cum sit unum, plura consequitur; ut, quod Pytho proderet Byzantinos, verbi causa, non unum, sed plura sumuntur quæ id indicent. Et concludere quidem ex iis quæ quis confitetur, est syllogismum confcere. Ex veris autem aliquid concludere, est demonstrare. Adeo ut sit quædam composita utilitas demonstrationis : nempe et quod quæ sumuntur ad quæsita proban- dum vera sint, et quod inferatur consequens con- clusio. Quod si non exsistat prius, vel id non consę. quatur secundum, non demonstravit quidem, sed effecit syllogismum; assumptis enim propositioni- bus convenientem inferre conclusionem, solum * est syllogizare. Ex assumptis autem propositioni- bus efficere etiam unamquamque veram, non solum est syllogizare, sed etiam demonstrare. Concludere autem, quod est ut etiam patet ex no- mine, est ad finem deducere. Est autem in unaqua- que oratione finis id quod quæritur, quod etiam vocatur conclusio. Nulla autem simplex et prima oratio vocatur syllogismus, etiamsi si vera, sed est ad minimum composita ex tribus hujusmodi : duabus quidem, ut quæ sumuntur propositionibus, una autem, ut conclusione. Porro aut omnia egent demonstratione, aut etiam quædam ex iis sunt cre dibilia. Sed si prius quidem verum est: uniuscu jusque demonstrationis petentes demonstrationem, C P. ED. POTTER, ED. PARIS. gratiosum quid (seu gratiosum et elegans, ani- mal) « est homo, si homo sit. Quo in loco Æschylo ascribitur hic versus : Plutarchus, si recte me- mini, Menandro tribuit. SYLBURG. Grotius Ex. D cerpt. p. 911, sic legit ac vertit : Quam res venusta est homo, sed qui vere est homo! Congruentius, nominativo sc. casu, ut in præ cedente sc. membro Sic ibidem aptius, ut interpres quoque vertit, et concludere quidem. › Sylburg. Sed procul dubio verior lectio est, «Si vero non sit prius. SYLBURG. Porro dixerat au- ctor, ad demonstrationem duo requiri: primo, ut præmissæ sint veræ : secundo, ut ex iis debita conclusio sequatur; verum ad syllogismum sufli- cere, si ex quibuslibet præmissis sequatur conclu- ' sio. Idem mox repetit: Quomodo autem tum erit syllogismus, si non sequatur, conclu- sio? Certe de syllogismi essentia statuunt universi logicæ scriptores, ut aliqua conclusio e præmissis, seu veris, seu falsis, eliciatur. Proinde hæc sic ve- lim scribi : El «Sin prius non existal, id est si præmissæ non sunt veræ, sequatur autem idem secundum, id est si ex præmissis, licet falsis, oriatur conclusio, non demonstravit quidem, verum- tamen syllogizavit. Similia quædam occurrunt apud Aristotelem Analyl. poster. lib. 1, cap. 2, ubi postquam demonstrationis conditiones (quæ tamen plures sunt quam quas Clemens requirit) enume- rasset, addit : Nam syllogismus erit etiam sine bis ; demonstratio vero non erit, quia non efficiet scien⚫ tiam. › Iyticis. (95) Τῷ δὲ συλλογισμῷ λαμβανόμενον ἐν (96) Περαίνειν. Flor. corrupte, περαινεῖν. (97) Εἰ δή τοι μὴ ὑπάρχει τὸ πρότερον, ἢ μὴ (98) 'Ex upiwr. Conf. Aristoteles in libris aną,
οὐδεὶς δὲ ἁπλοῦς καὶ πρῶτος λόγος ὀνομάζεται συλλογισμός, κἂν ἀληθὴς ᾖ, ἀλλ’ ἔστι τοὐλάχιστον ἐκ τριῶν τοιούτων σύνθετον, δυεῖν μὲν ὡς λημμάτων, ἑνὸς δὲ ὡς συμπεράσματος. Ἤτοι δὲ πάντα ἀποδείξεως δεῖται ἢ καί τινα ἐξ αὑτῶν ἐστι πιστά. ἀλλ’ εἰ μὲν τὸ πρότερον, ἑκάστης ἀποδείξεως ἀπόδειξιν αἰτοῦντες εἰς ἄπειρον ἐκβησόμεθα καὶ οὕτως ἀνατραπήσεται ἡ ἀπόδειξις· εἰ δὲ τὸ δεύτερον, ταῦτα αὐτὰ τὰ ἐξ αὑτῶν πιστὰ τῶν ἀποδείξεων ἀρχαὶ γενήσονται. αὐτίκα οἱ φιλόσοφοι ἀναποδείκτους ὁμολογοῦσι τὰς τῶν ὅλων ἀρχάς. ὥστ’ εἴπερ ἐστὶν ἀπόδειξις, ἀνάγκη πᾶσα πρότερον εἶναί τι πιστὸν ἐξ ἑαυτοῦ, ὃ δὴ πρῶτον καὶ ἀναπόδεικτον λέγεται. ἐπὶ τὴν ἀναπόδεικτον ἄρα πίστιν ἡ πᾶσα ἀπόδειξις ἀνάγεται. εἶεν δ’ ἂν καὶ ἄλλαι τῶν ἀποδείξεων ἀρχαὶ μετὰ τὴν ἐκ πίστεως πηγήν, τὰ πρὸς αἴσθησίν τε καὶ νόησιν ἐναργῶς φαινόμενα. τὰ μὲν γὰρ πρὸς αἴσθησιν συμβάντα ἐστὶν ἁπλᾶ τε καὶ ἄλυτα, τὰ δὲ πρὸς νόησιν ἁπλᾶ τε καὶ λογικὰ καὶ πρῶτα, τὰ δὲ ἐξ αὐτῶν γεννώμενα σύνθετα μέν, οὐδὲν δ’ ἧττον ἐναργῆ καὶ πιστὰ καὶ λογικώτερα τῶν πρώτων.
περαίνειν, Εστ᾽ ἂν ἄνθρωπος ᾖ. Καὶ ἐπὶ βοὸς καὶ ἵππου καὶ κυνὸς ὁ αὐτὸς λόγος, παρὰ τὴν ἀρετὴν τοῦ ζώου ἢ κακίαν· εἰς γὰρ τὴν τοῦ γένους τελειότητα βλέπου τες, ἐπὶ τὰ κυριώτατα τῶν σημαινομένων ἐρχόμεθα. Αὐτίκα ἰατρὸν νοοῦμεν, ᾧ μηδὲν τῆς ἰατρικῆς δυνά- μεως ἐνδεῖ· γνωστικὸν δὲ, ᾧ μηδὲν λείπει τῆς ἐπι- στημονικῆς εἰδήσεως. Καὶ διαφέρει ένδειξις συλλο γισμοῦ, ᾖ τὸ μὲν ἐνδεικνύμενον ἑνός ἐστι δηλωτικὸν, ἐν ὑπάρχον καὶ αὐτό· ὡς τοῦ μηκέτι εἶναι παρθένον Ενδειξιν εἶναι τὸ κύειν φαμέν· τῷ δὲ συλλογισμῷ λαμβανόμενον, ἐν ὑπάρχον (95), ἕπεται πλείοσιν, ὡς τοῦ Πύθωνα προδιδόναι Βυζαντίους, εἰ οὕτως ἔτυχεν, οὐχ ἐν ἀλλὰ πλείω λαμβάνεται τὰ δηλωτικά καὶ τὸ μὲν περαίνειν (96) ἐξ ὁμολογουμένων συλλο γίζεσθαι ἐστὶ, τὸ δέ γε ἐξ ἀληθῶν τι περαίνειν ἐπι δεικνύειν ἐστίν· ὥστ᾽ εἶναι σύνθετόν τινα τῆς ἀπο- Β δείξεως τὴν ὄνησιν, ἔκ τε τοῦ τὰ λαμβανόμενα πρὸς τὰ ζητούμενα ἀληθῆ λαμβάνειν κἀκ τοῦ τὸ συμπέ ρασμα αὐτοῖς ἀκόλουθον ἐπιφέρεσθαι. Εἰ δή τοι μὴ ὑπάρχοι τὸ πρότερον, ἢ μὴ ἔποιτο (97) αὐτῷ τὸ δεύτερον, οὐκ ἀπέδειξε μὲν, συνελογίσατο δέ. Το μὲν γὰρ οἰκεῖον ἐπενεγκεῖν συμπέρασμα τοῖς λήμ μασι συλλογίσασθαι μόνον ἐστί· τὸ δὲ καὶ τῶν λημ- μάτων ἕκαστον ὑπάρχειν ἀληθὲς, οὐ συλλογίσασθαι μόνον, ἀλλὰ καὶ ἀποδεδειγέναι. Περαίνειν δ' ἐστὶν, ὡς καὶ ἐκ τοῦ ὀνόματος δῆλον, τὸ ἄγειν ἐπὶ τὸ πέ- ρας. Εστι δὲ δήπου πέρας ἐν ἑκάστῳ λόγῳ τὸ ζητού μενον· ὁ δὴ καὶ συμπέρασμα καλεῖται. Οὐδεὶς δὲ ἁπλοῦς καὶ πρῶτος λόγος ονομάζεται συλλογισμός, κἂν ἀληθὴς ᾖ, ἀλλ᾽ ἔστι τουλάχιστον ἐκ τριῶν (98) τοιούτων σύνθετον, δυεῖν μὲν ὡς λημμάτων, ἑνὸς δὲ ὡς συμπεράσματος. Ητοι δὲ πάντα ἀποδείξεως δεῖται, ἢ καί τινα ἐξ αὐτῶν ἐστι πιστά. Αλλ' εἰ μὲν τὸ πρότερον, ἑκάστης ἀποδείξεως ἀπόδειξιν αι- τοῦντες, εἰς ἄπειρον ἐκβησόμεθα, καὶ οὕτως ἀνα τραπήσεται ἡ ἀπόδειξις· εἰ δὲ τὸ δεύτερον, ταῦτα αὐτὰ τὰ ἐξ αὐτῶν πιστὰ τῶν ἀποδείξεων ἀρχαί γενήσονται. Αὐτίκα οι φιλόσοφοι αναποδείκτους ὁμο λογοῦσι τὰς τῶν ὅλων ἀρχάς· ὥστ᾽ εἴπερ ἐστὶν ἀπό * Η. Ως χαρίεν ἔστ' ἄνθρωπος, ἐὰν ἄνθρωπος ᾖ! ὑπάρχον. τὸ δὲ συλλογισμῷ λαμβανό μενον, ἐν ὑπάρχον τὸ μὲν . . . τὸ μὲν περαίνειν ἐπ. Α., τὸ μὴ ὑπάρχον. εἰ δ' ήτοι μὴ ὑπάρχοι τὸ πρότερον, μὴ ἔποιτο, « δή τοι μὴ ὑπάρχοι τὸ πρότερον, ἔποιτο δὲ αὐτῷ τὸ δ. Συλλογισμὸς μὲν γὰρ ἔσται καὶ ἄνευ τούτων, ἀπόδειξις δὲ οὐκ ἔσται· οὐ γὰρ ποιήσει ἐπισ στήμην. • STROMATUM LIB. VIII. A Sic etiam dixit comicus: Elegans animal est homo, donec fuerit homo. De bove quoque, equo et cane eadem est ratio, prout fuerit virtus vel vi- tium animalis; respicientes enim ad perfectionem generis, venimus ad ea quæ sunt præcipua ex si- gnificatis. Exempli gratia, medicum intelligimus, cui nihil deest medicæ facultatis; gnosticum au- tem, eum cui nihil deficit cognitionis scientificæ. A syllogismo autem differt indicatio ; quatenus id qui- dem quod indicat, unum significat, ipsumque unum ac idem sit ut uterum gerere dicimus esse indi- cium quod femina non sit amplius virgo. Quod au- tem in syllogismo sumitur cum sit unum, plura consequitur; ut, quod Pytho proderet Byzantinos, verbi causa, non unum, sed plura sumuntur quæ id indicent. Et concludere quidem ex iis quæ quis confitetur, est syllogismum confcere. Ex veris autem aliquid concludere, est demonstrare. Adeo ut sit quædam composita utilitas demonstrationis : nempe et quod quæ sumuntur ad quæsita proban- dum vera sint, et quod inferatur consequens con- clusio. Quod si non exsistat prius, vel id non consę. quatur secundum, non demonstravit quidem, sed effecit syllogismum; assumptis enim propositioni- bus convenientem inferre conclusionem, solum * est syllogizare. Ex assumptis autem propositioni- bus efficere etiam unamquamque veram, non solum est syllogizare, sed etiam demonstrare. Concludere autem, quod est ut etiam patet ex no- mine, est ad finem deducere. Est autem in unaqua- que oratione finis id quod quæritur, quod etiam vocatur conclusio. Nulla autem simplex et prima oratio vocatur syllogismus, etiamsi si vera, sed est ad minimum composita ex tribus hujusmodi : duabus quidem, ut quæ sumuntur propositionibus, una autem, ut conclusione. Porro aut omnia egent demonstratione, aut etiam quædam ex iis sunt cre dibilia. Sed si prius quidem verum est: uniuscu jusque demonstrationis petentes demonstrationem, C P. ED. POTTER, ED. PARIS. gratiosum quid (seu gratiosum et elegans, ani- mal) « est homo, si homo sit. Quo in loco Æschylo ascribitur hic versus : Plutarchus, si recte me- mini, Menandro tribuit. SYLBURG. Grotius Ex. D cerpt. p. 911, sic legit ac vertit : Quam res venusta est homo, sed qui vere est homo! Congruentius, nominativo sc. casu, ut in præ cedente sc. membro Sic ibidem aptius, ut interpres quoque vertit, et concludere quidem. › Sylburg. Sed procul dubio verior lectio est, «Si vero non sit prius. SYLBURG. Porro dixerat au- ctor, ad demonstrationem duo requiri: primo, ut præmissæ sint veræ : secundo, ut ex iis debita conclusio sequatur; verum ad syllogismum sufli- cere, si ex quibuslibet præmissis sequatur conclu- ' sio. Idem mox repetit: Quomodo autem tum erit syllogismus, si non sequatur, conclu- sio? Certe de syllogismi essentia statuunt universi logicæ scriptores, ut aliqua conclusio e præmissis, seu veris, seu falsis, eliciatur. Proinde hæc sic ve- lim scribi : El «Sin prius non existal, id est si præmissæ non sunt veræ, sequatur autem idem secundum, id est si ex præmissis, licet falsis, oriatur conclusio, non demonstravit quidem, verum- tamen syllogizavit. Similia quædam occurrunt apud Aristotelem Analyl. poster. lib. 1, cap. 2, ubi postquam demonstrationis conditiones (quæ tamen plures sunt quam quas Clemens requirit) enume- rasset, addit : Nam syllogismus erit etiam sine bis ; demonstratio vero non erit, quia non efficiet scien⚫ tiam. › Iyticis. (95) Τῷ δὲ συλλογισμῷ λαμβανόμενον ἐν (96) Περαίνειν. Flor. corrupte, περαινεῖν. (97) Εἰ δή τοι μὴ ὑπάρχει τὸ πρότερον, ἢ μὴ (98) 'Ex upiwr. Conf. Aristoteles in libris aną,
PG 9:567ἀκολούθου καὶ μαχομένου οὖν ἐστιν ἥνπερ ἰδίαν λόγου δύναμιν πεφυκυῖαν ἅπαντες ἔχομεν φύσει. ἐὰν οὖν τις εὑρεθῇ λόγος τοιοῦτος οἷος ἐκ τῶν ἤδη πιστῶν τοῖς οὔπω πιστοῖς ἐκπορίζεσθαι τὴν πίστιν δυνάμενος, αὐτὸν τοῦτον εἶναι φήσομεν οὐσίαν ἀποδείξεως. εἴρηται δὲ ὡς καὶ τὸ τῆς πίστεως καὶ τὸ τῆς ἀποδείξεως γένος διττόν, τὸ μὲν πειθὼ μόνον ταῖς ψυχαῖς τῶν ἀκουόντων, τὸ δὲ ἐπιστήμην ἀπεργαζόμενον. εἰ μὲν οὖν ἐκ τῶν πρὸς αἴσθησιν καὶ νόησιν ἐναργῶν ἄρξαιτό τις, κἄπειτα τὸ οἰκεῖον ἐπενέγκοι συμπέρασμα, ὄντως ἀποδείκνυσιν, εἰ δ’ ἐξ ἐνδόξων μόνον, οὐ μὴν πρώτων γε, τουτέστιν οὔτε πρὸς αἴσθησιν οὔτε πρὸς νόησιν ἐναργῶν, εἰ μὲν οἰκεῖον ἐπιφέροι συμπέρασμα, συλλογιεῖται μέν, οὐ μὴν ἐπιστημονικήν γε ποιήσεται τὴν ἀπόδειξιν, εἰ δ’ οὐκ οἰκεῖον, οὐδὲ συλλογιεῖται τὴν ἀρχήν. Διαφέρει δ’ ἀναλύσεως ἀπόδειξις· ἕκαστον μὲν γὰρ τῶν ἀποδεικνυμένων διά τινων ἀποδεικνυμένων ἀποδείκνυται, προαποδεδειγμένων κἀκείνων ὑφ’ ἑτέρων, ἄχρις ἂν εἰς τὰ ἐξ ἑαυτῶν πιστὰ ἀναδράμωμεν ἢ εἰς τὰ πρὸς αἴσθησίν τε καὶ νόησιν ἐναργῆ, ὅπερ ἀνάλυσις ὀνομάζεται·
Α δειξις, ἀνάγκη πᾶσα πρότερον (99) εἶναι τι πιστὸν ἐξ ἑαυτοῦ· δὴ πρῶτον καὶ ἀναπόδεικτον λέγεται ἐπὶ τὴν ἀναπόδεικτον ἄρα πίστιν ἡ πᾶσα ἀπόδειξης ἀνάγεται. Εἶεν δ᾽ ἂν καὶ ἄλλαι τῶν ἀποδείξεων ἀρ χαὶ μετὰ τὴν ἐκ πίστεως πηγὴν, τὰ πρὸς αἰσθησίν σε καὶ νόησιν ἐναργώς φαινόμενα. Τὰ μὲν γὰρ πρὸς αἴσθησιν συμβάντα ἐστὶν ἁπλᾶ τε καὶ ἄλυτα (1)· τὰ δὲ πρὸς νόησιν, ἁπλᾶ τε καὶ λογικὰ καὶ πρῶται τὰ δὲ ἐξ αὐτῶν γεννώμενα σύνθετα μὲν, οὐδὲν δ' ἧττον ἐναργῆ καὶ πιστὰ καὶ λογικώτερα τῶν πρώτων (2). Ακολούθου και μαχομένου οὖν ἐστιν, ἥνπερ ιδίαν λόγου δύναμιν πεφυκυίαν ἅπαντες ἔχομεν φύ σει. Ἐὰν οὖν τις εὑρεθῇ λόγος τοιοῦτος οἷος ἐκ τῶν ἤδη πιστῶν τοῖς οὔπω (5) πιστοῖς ἐκπορίζεσθαι τὴν πίστιν δυνάμενος, αὐτὸν τοῦτον εἶναι φήσομεν ούτ σίαν ἀποδείξεως. Εἴρηται δὲ ὡς καὶ τὸ τῆς πίστεως καὶ τὸ τῆς ἀποδείξεως γένος διττόν· τὸ μὲν πειθώ μόνον ταῖς ψυχαῖς τῶν ἀκουόντων, τὸ δὲ ἐπιστήμην ἀπεργαζόμενον (4). Εἰ μὲν οὖν ἐκ τῶν πρὸς αἴσθη σιν καὶ νόησιν ἐναργῶν ἄρξαιτό τις, κάπειτα τὸ οἰ- κεῖον ἐπενέγκοι συμπέρασμα, ὄντως ἀποδείκνυσιν εἰ δ᾽ ἐξ ἐνδόξων μόνον, οὐ μὴν πρώτων γε, τουτέ- στιν οὔτε πρὸς αἴσθησιν οὔτε πρὸς νόησιν ἐναργῶν· εἰ μὲν οἰκεῖον ἐπιφέροι συμπέρασμα, συλλογιεῖται μέν, οὐ μὴν ἐπιστημονικήν γε ποιήσεται τὴν ἀπό δειξιν· εἰ δ᾽ οὐκ οἰκεῖον, οὐδὲ συλλογιεῖται τὴν ἀρ χήν. Διαφέρει δ' ἀναλύσεως (5) ἀπόδειξις· ἕκαστον μὲν γὰρ τῶν ἀποδεικνυμένων διά τινων ἀποδεικνι μένων ἀποδείκνυται, προαποδεδειγμένων κἀκείνων ύφ' ἑτέρων, ἄχρις ἂν εἰς τὰ ἐξ ἑαυτῶν πιστὰ ἀνα- δράμωμεν, ἢ εἰς τὰ πρὸς αἴσθησίν τε καὶ νόησιν ἐναργῆ· ὅπερ ἀνάλυσις ὀνομάζεται· ἀπόδειξις δέ ἐστιν, ὅταν ἀπὸ τῶν πρώτων τὸ ζητούμενον ἀφικνῆται διὰ πάντων τῶν ἐν μέσῳ. Χρὴ τοίνυν τὸν ἀποδεικτικὸν ἄνδρα τῆς μὲν ἀληθείας ὡς τῶν λημμάτων πολλὴν ποιήσασθαι πρόνοιαν, τῶν δὲ ὀνομάτων ἀφροντιστεῖν, εἴτε ἀξιώματά τις ἐθέλοι καλεῖν, εἴτε προτάσεις, εἴτε λήμματα. Ομοίως δὲ καὶ τοῦ, τίνων ὑποχες- μένων τί περαίνεται, πολλὴν ὡς αὕτως (6) πεποιή- σθαι τὴν πρόνοιαν· εἴτε δὲ περαίνοντα λόγον είτε π ραντικόν, εἴτε συλλογιστικὸν, ἐθέλοι τις ονομάζειν αὐτὸν, ἥκιστα φροντίζειν. Δύο γὰρ ταῦτα ἐν ἅπασι χρῆναι φημὶ τὸν ἀποδεικτικὸν φυλάττειν τὰ μὲν λήμματα ἀληθῆ λαμβάνειν, ἀκόλουθον (7) δ' αὐτοῖς . Πᾶσα διδασκαλία καὶ πᾶσα μάθησις διανοητικὴ ἐκ προϋπαρχούσης γίνε- ται γνώσεως. « μενον. ἁπλᾶ, « τοῦ λόγου, ο τως. ᾿Ακόλουθον δ' αὐτοῖς ἐπιφέρειν συμπέρασμα ὅπερ τινὲς καὶ ἐπιφορὰν καλοῦσι, τὸ ἐπιφερόμενον τοῖς λήμμασιν. Περὶ παντὸς τοῦ ζητουμένου.... δεῖ τῶν λημμάτων, οἰκείων δὲ τῷ προβληθέντι, καὶ προ CLEMENTIS ALEXANDRINI procedenus in infinitum, et sic evertetur demon- stratio: sin autem secundum, ea ipsa quæ sunt ex se credibilia, erunt principia demonstrationum. Jam vero philosophi fatentur esse indemonstrabilia principia universorum : quamobrem si est demon- stratio, omnino necesse est prius esse aliquid ex se credibile, quod quidem dicitur primum et indemon- strabile. Ad fidem ergo indemonstrabilem reducitur omnis demonstratio. Erunt autem alia quoque de- monstrationum principia post eum fontem qui est ex fide, nempe ea quæ evidenter apparent ex sensu et intelligentia. Nam ea quidem quæ in sensum in- cidunt, sunt simplicia, et ejusmodi ut solvi ne- queant : quæ autem ex intelligentia, simplicia, ra- tionalia et prima. Quæ autem ex his gignuntur, sunt quidem composita, sed nihilo secius eviden- tia, et credibilia, et primis magis rationalia. Quam ergo propriam rationis facultatem habemus omnes natura insitam, ea pertinet ad id quod est conse- quens, et ad id quod repugnat. Si qua ergo fuerit ejusmodi inventa oratio, ut ex iis, quæ jam sunt credibilia, iis, quæ nondum sunt credibilia, possit fidem facere, eam ipsam dicemus esse essentiam demonstrationis. Dictum est autem, fidei quoque et demonstrationis genus esse duplex : unum qui- dem, quod solam affert persuasionem animis audi- torum, alterum vero, quod elicit scientiam. Si quis ergo inceperit ex iis quæ sunt evidentia sensu et intelligentia, et deinde convenientem intulerit conclusionem, vere demonstrat : sin autem ex opi- nabilibus solum, non autem primis, hoc est ne- que sensu evidentibus nec intelligentia, si conve- nientem quidem inferat conclusionem, syllogizabit quidem, sed non efficiet scientificam demonstratio- nem : sin autem non convenientem, ne omnino quiden syllogizabit. Differt autem demonstratio a resolutione. Unumquodque enim ex iis quæ demon- strantur, demonstratur per quædam, quæ demonstrantur, illis quoque prius demonstratis ab aliis, donec recurrerimus ad ea quæ sunt per se credibilia, aut ad ea quæ sunt evidentia sensu et intelligentia, quod quidem nominatur resolutio. Demonstratio autem est, quando a primis venit id quod quæritur, per omnia quæ sunt intermedia, * P. ED. POTTER, ED. PARIS. B c C lib. 1'Analyt. posteriorum : Omnis doctrina et omnis disciplina dianoetica fit ex antecedente cognitione. ibi adductis exemplis late probat. SYLBURG. Quod in alia se priora. Quod in primis principiis neces- sarium est. Eadem sunt simplicia, ut quæ ex aliis non constent, alioqui non essent prima. principia per se obvia sint, secunda vero ex pri- mis per facultatem rationis, infe- rantur. vidit etiam interpres, dum vertit, ‹iis quæ nondum res in primas ejus causas regrediendo per varias demonstrationes tandem resolvitur. Conf. Aristote- lis Analyt. post. lib. 11, cap. 22. forte materiæ obscuritate, hic locus parum fuerit hactenus intellectus. Sic igitur eum conceptum exp. (99) Πρότερον. Nam, ut ait Aristoteles principio D sunt probabilia. Ο SYLBURG. (5) Απεργαζόμενον. Forte rectius ένα περγαζί (1) "Αλυτα. Hoc est, quæ q resolvi non possunt, (2) Λογικώτερα των πρώτων. Nempe quod prima (3) Ούπω. Sic legendum esse pro vulg. οὕτω, (5) Αναλύσεως. Ανάλυσιν intelligit cam, qua (6) Ὡς αὕτως. Scribendum conjuncle ώσαύ- (7) Ακόλουθ. Contigit, ut prava distinctione, et
ἀπόδειξις δέ ἐστιν, ὅταν ἀπὸ τῶν πρώτων [τις εἰς] τὸ ζητούμενον ἀφικνῆται διὰ πάντων τῶν ἐν μέσῳ. χρὴ τοίνυν τὸν ἀποδεικτικὸν ἄνδρα τῆς μὲν ἀληθείας [ὡς] τῶν λημμάτων πολλὴν ποιήσασθαι πρόνοιαν, τῶν δὲ ὀνομάτων ἀφροντιστεῖν, εἴτε ἀξιώματά τις ἐθέλοι καλεῖν εἴτε προτάσεις εἴτε λήμματα, ὁμοίως δὲ καὶ τοῦ τίνων ὑποκειμένων τί περαίνεται πολλὴν ὡσαύτως πεποιῆσθαι τὴν πρόνοιαν, εἴτε δὲ περαίνοντα λόγον εἴτε περαντικὸν εἴτε συλλογιστικὸν ἐθέλοι τις ὀνομάζειν αὐτόν, ἥκιστα φροντίζειν. δύο γὰρ ταῦτα ἐν ἅπασι χρῆναί φημι τὸν ἀποδεικτικὸν φυλάττειν, τὰ μὲν λήμματα ἀληθῆ λαμβάνειν, ἀκόλουθον δ’ αὐτοῖς ἐπιφέρειν [τὸ] συμπέρασμα, ὅπερ τινὲς καὶ ἐπιφορὰν καλοῦσιν, τὸ ἐπιφερόμενον τοῖς λήμμασιν. Περὶ παντὸς τοῦ ζητουμένου καθ’ ἕκαστον πρόβλημα διαφόρων μὲν δεῖ τῶν λημμάτων, οἰκείων δὲ τῷ προβληθέντι, καὶ [τὸ] προβληθὲν αὐτὸ εἰς λόγον μεταλαμβάνειν ἀναγκαῖον, τόν τε λόγον τοῦτον ὁμολογούμενον ἅπασιν εἶναι προσήκει· τῶν δὲ λημμάτων μὴ οἰκείων τῷ προβλήματι λαμβανομένων οὐκ ἐνδέχεται καλῶς οὐδὲν αὐτῷ ἐξευρεῖν ἀγνοουμένης ὅλου τοῦ προβλήματος, ὃ καὶ ζήτημα καλεῖται τῆς φύσεως.
Α δειξις, ἀνάγκη πᾶσα πρότερον (99) εἶναι τι πιστὸν ἐξ ἑαυτοῦ· δὴ πρῶτον καὶ ἀναπόδεικτον λέγεται ἐπὶ τὴν ἀναπόδεικτον ἄρα πίστιν ἡ πᾶσα ἀπόδειξης ἀνάγεται. Εἶεν δ᾽ ἂν καὶ ἄλλαι τῶν ἀποδείξεων ἀρ χαὶ μετὰ τὴν ἐκ πίστεως πηγὴν, τὰ πρὸς αἰσθησίν σε καὶ νόησιν ἐναργώς φαινόμενα. Τὰ μὲν γὰρ πρὸς αἴσθησιν συμβάντα ἐστὶν ἁπλᾶ τε καὶ ἄλυτα (1)· τὰ δὲ πρὸς νόησιν, ἁπλᾶ τε καὶ λογικὰ καὶ πρῶται τὰ δὲ ἐξ αὐτῶν γεννώμενα σύνθετα μὲν, οὐδὲν δ' ἧττον ἐναργῆ καὶ πιστὰ καὶ λογικώτερα τῶν πρώτων (2). Ακολούθου και μαχομένου οὖν ἐστιν, ἥνπερ ιδίαν λόγου δύναμιν πεφυκυίαν ἅπαντες ἔχομεν φύ σει. Ἐὰν οὖν τις εὑρεθῇ λόγος τοιοῦτος οἷος ἐκ τῶν ἤδη πιστῶν τοῖς οὔπω (5) πιστοῖς ἐκπορίζεσθαι τὴν πίστιν δυνάμενος, αὐτὸν τοῦτον εἶναι φήσομεν ούτ σίαν ἀποδείξεως. Εἴρηται δὲ ὡς καὶ τὸ τῆς πίστεως καὶ τὸ τῆς ἀποδείξεως γένος διττόν· τὸ μὲν πειθώ μόνον ταῖς ψυχαῖς τῶν ἀκουόντων, τὸ δὲ ἐπιστήμην ἀπεργαζόμενον (4). Εἰ μὲν οὖν ἐκ τῶν πρὸς αἴσθη σιν καὶ νόησιν ἐναργῶν ἄρξαιτό τις, κάπειτα τὸ οἰ- κεῖον ἐπενέγκοι συμπέρασμα, ὄντως ἀποδείκνυσιν εἰ δ᾽ ἐξ ἐνδόξων μόνον, οὐ μὴν πρώτων γε, τουτέ- στιν οὔτε πρὸς αἴσθησιν οὔτε πρὸς νόησιν ἐναργῶν· εἰ μὲν οἰκεῖον ἐπιφέροι συμπέρασμα, συλλογιεῖται μέν, οὐ μὴν ἐπιστημονικήν γε ποιήσεται τὴν ἀπό δειξιν· εἰ δ᾽ οὐκ οἰκεῖον, οὐδὲ συλλογιεῖται τὴν ἀρ χήν. Διαφέρει δ' ἀναλύσεως (5) ἀπόδειξις· ἕκαστον μὲν γὰρ τῶν ἀποδεικνυμένων διά τινων ἀποδεικνι μένων ἀποδείκνυται, προαποδεδειγμένων κἀκείνων ύφ' ἑτέρων, ἄχρις ἂν εἰς τὰ ἐξ ἑαυτῶν πιστὰ ἀνα- δράμωμεν, ἢ εἰς τὰ πρὸς αἴσθησίν τε καὶ νόησιν ἐναργῆ· ὅπερ ἀνάλυσις ὀνομάζεται· ἀπόδειξις δέ ἐστιν, ὅταν ἀπὸ τῶν πρώτων τὸ ζητούμενον ἀφικνῆται διὰ πάντων τῶν ἐν μέσῳ. Χρὴ τοίνυν τὸν ἀποδεικτικὸν ἄνδρα τῆς μὲν ἀληθείας ὡς τῶν λημμάτων πολλὴν ποιήσασθαι πρόνοιαν, τῶν δὲ ὀνομάτων ἀφροντιστεῖν, εἴτε ἀξιώματά τις ἐθέλοι καλεῖν, εἴτε προτάσεις, εἴτε λήμματα. Ομοίως δὲ καὶ τοῦ, τίνων ὑποχες- μένων τί περαίνεται, πολλὴν ὡς αὕτως (6) πεποιή- σθαι τὴν πρόνοιαν· εἴτε δὲ περαίνοντα λόγον είτε π ραντικόν, εἴτε συλλογιστικὸν, ἐθέλοι τις ονομάζειν αὐτὸν, ἥκιστα φροντίζειν. Δύο γὰρ ταῦτα ἐν ἅπασι χρῆναι φημὶ τὸν ἀποδεικτικὸν φυλάττειν τὰ μὲν λήμματα ἀληθῆ λαμβάνειν, ἀκόλουθον (7) δ' αὐτοῖς . Πᾶσα διδασκαλία καὶ πᾶσα μάθησις διανοητικὴ ἐκ προϋπαρχούσης γίνε- ται γνώσεως. « μενον. ἁπλᾶ, « τοῦ λόγου, ο τως. ᾿Ακόλουθον δ' αὐτοῖς ἐπιφέρειν συμπέρασμα ὅπερ τινὲς καὶ ἐπιφορὰν καλοῦσι, τὸ ἐπιφερόμενον τοῖς λήμμασιν. Περὶ παντὸς τοῦ ζητουμένου.... δεῖ τῶν λημμάτων, οἰκείων δὲ τῷ προβληθέντι, καὶ προ CLEMENTIS ALEXANDRINI procedenus in infinitum, et sic evertetur demon- stratio: sin autem secundum, ea ipsa quæ sunt ex se credibilia, erunt principia demonstrationum. Jam vero philosophi fatentur esse indemonstrabilia principia universorum : quamobrem si est demon- stratio, omnino necesse est prius esse aliquid ex se credibile, quod quidem dicitur primum et indemon- strabile. Ad fidem ergo indemonstrabilem reducitur omnis demonstratio. Erunt autem alia quoque de- monstrationum principia post eum fontem qui est ex fide, nempe ea quæ evidenter apparent ex sensu et intelligentia. Nam ea quidem quæ in sensum in- cidunt, sunt simplicia, et ejusmodi ut solvi ne- queant : quæ autem ex intelligentia, simplicia, ra- tionalia et prima. Quæ autem ex his gignuntur, sunt quidem composita, sed nihilo secius eviden- tia, et credibilia, et primis magis rationalia. Quam ergo propriam rationis facultatem habemus omnes natura insitam, ea pertinet ad id quod est conse- quens, et ad id quod repugnat. Si qua ergo fuerit ejusmodi inventa oratio, ut ex iis, quæ jam sunt credibilia, iis, quæ nondum sunt credibilia, possit fidem facere, eam ipsam dicemus esse essentiam demonstrationis. Dictum est autem, fidei quoque et demonstrationis genus esse duplex : unum qui- dem, quod solam affert persuasionem animis audi- torum, alterum vero, quod elicit scientiam. Si quis ergo inceperit ex iis quæ sunt evidentia sensu et intelligentia, et deinde convenientem intulerit conclusionem, vere demonstrat : sin autem ex opi- nabilibus solum, non autem primis, hoc est ne- que sensu evidentibus nec intelligentia, si conve- nientem quidem inferat conclusionem, syllogizabit quidem, sed non efficiet scientificam demonstratio- nem : sin autem non convenientem, ne omnino quiden syllogizabit. Differt autem demonstratio a resolutione. Unumquodque enim ex iis quæ demon- strantur, demonstratur per quædam, quæ demonstrantur, illis quoque prius demonstratis ab aliis, donec recurrerimus ad ea quæ sunt per se credibilia, aut ad ea quæ sunt evidentia sensu et intelligentia, quod quidem nominatur resolutio. Demonstratio autem est, quando a primis venit id quod quæritur, per omnia quæ sunt intermedia, * P. ED. POTTER, ED. PARIS. B c C lib. 1'Analyt. posteriorum : Omnis doctrina et omnis disciplina dianoetica fit ex antecedente cognitione. ibi adductis exemplis late probat. SYLBURG. Quod in alia se priora. Quod in primis principiis neces- sarium est. Eadem sunt simplicia, ut quæ ex aliis non constent, alioqui non essent prima. principia per se obvia sint, secunda vero ex pri- mis per facultatem rationis, infe- rantur. vidit etiam interpres, dum vertit, ‹iis quæ nondum res in primas ejus causas regrediendo per varias demonstrationes tandem resolvitur. Conf. Aristote- lis Analyt. post. lib. 11, cap. 22. forte materiæ obscuritate, hic locus parum fuerit hactenus intellectus. Sic igitur eum conceptum exp. (99) Πρότερον. Nam, ut ait Aristoteles principio D sunt probabilia. Ο SYLBURG. (5) Απεργαζόμενον. Forte rectius ένα περγαζί (1) "Αλυτα. Hoc est, quæ q resolvi non possunt, (2) Λογικώτερα των πρώτων. Nempe quod prima (3) Ούπω. Sic legendum esse pro vulg. οὕτω, (5) Αναλύσεως. Ανάλυσιν intelligit cam, qua (6) Ὡς αὕτως. Scribendum conjuncle ώσαύ- (7) Ακόλουθ. Contigit, ut prava distinctione, et
PG 9:569ἐν πᾶσιν οὖν τοῖς ζητουμένοις ἔστι τι προγινωσκόμενον (ὃ πάντως ἐξ ἑαυτοῦ πιστὸν ὂν ἀναποδείκτως πιστεύεται), ὃ χρὴ ποιεῖσθαι τῆς ζητήσεως αὐτῶν ὁρμητήριον καὶ τῶν εὑρῆσθαι δοκούντων κριτήριον. Πᾶσα γὰρ ζήτησις ἐκ προϋπαρχούσης εὑρίσκεται γνώσεως· εἶναι δὲ [δυνατὸν] τὴν γνῶσιν τὴν προϋπάρξασαν τοῦ ζητουμένου παντὸς ποτὲ μὲν τῆς οὐσίας ψιλῶς ἀγνοουμένων [δὲ] τῶν ἔργων αὐτῆς, οἷον λίθων, φυτῶν, ζῴων, ὧν τὰς ἐνεργείας ἀγνοοῦμεν, ἢ παθῶν ἢ δυνάμεων ἢ ἁπλῶς εἰπεῖν [ἓν] τῶν ὑπαρχόντων τοῖς οὖσιν· ἐνίοτε δὲ γιγνώσκεσθαι μέν τι τούτων τῶν δυνάμεων ἢ παθῶν ἤ τινα τούτων, ὡς τῆς ψυχῆς τὰς ἐπιθυμίας καὶ τὰ πάθη, ἀγνοεῖσθαι δὲ καὶ ζητεῖσθαι τὴν οὐσίαν· ἐν πολλοῖς δέ, τῆς νοήσεως αὐτῆς τῆς ἡμετέρας ὑποτιθεμένης ἑαυτῇ ταῦτα πάντα, τὴν ζήτησιν εἶναι, τίνι τῶν οὐσιῶν ἂν οὕτω μὲν ὑπάρχῃ· ἀμφοτέρων γάρ, τῆς τε οὐσίας τῆς τε ἐνεργείας, τὰς ἐπινοίας ἐν τῇ διανοίᾳ λαβόντες οὕτως ἐπὶ τὴν ζήτησιν ἐρχόμεθα. ἔστιν δὲ ὧν καὶ τὰς ἐνεργείας εἰδότες ἅμα ταῖς οὐσίαις ἀγνοοῦμεν τὰ παθήματα. Ἔστιν οὖν ἡ μέθοδος τῆς εὑρέσεως τοιαύτη· ἀρκτέον γὰρ ἐξ αὐτοῦ τοῦ γνωρίζειν τὰ προβλήματα.
ἐπιφέρειν συμπέρασμα· ὅπερ τινὲς καὶ ι ἐπιφο- ράν (8), καλοῦσι, τὸ ἐπιφερόμενον τοῖς λήμμασι περὶ παντὸς τοῦ ζητουμένου καθ᾿ ἕκαστον πρόβλημα. Διαφόρων μὲν δεῖ τῶν λημμάτων, οἰκεῖον δὲ τῷ (9) προβληθέντι, καὶ προβληθὲν αὐτῷ εἰς λόγον μετα λαμβάνειν (10) ἀναγκαῖον· τόν τε λόγον τοῦτον ὁμο λογούμενον ἅπασιν εἶναι προσήκει· τῶν δὲ λημμά- των μὴ οἰκείων τῷ προβλήματι λαμβανομένων, οὐκ ἐνδέχεται καλῶς οὐδὲν αὐτῷ ἐξευρεῖν, ἀγνοουμένου ὅλου τοῦ προβλήματος, ὁ καὶ ζήτημα καλεῖται τῆς φύσεως. Ἐν πᾶσιν οὖν τοῖς ζητουμένοις ἔστι τι προγινωσκόμενον, τὸ πάντως ἐξ ἑαυτοῦ πιστὸν ὄν αναποδείκτως πιστεύεται· δ χρή ποιεῖσθαι τῆς ζη επιφοράν, τήσεως αὐτῶν ὁρμητήριον, καὶ τῶν εὑρῆσθαι δο κούντων κριτήριον. Πᾶσα γὰρ ζήτησις ἐκ προϋπαρχούσης εὑρίσκεται γνώσεως· εἶναι δὲ (11) τὴν γνῶσιν τὴν προϋπάρξα- σαν τοῦ ζητουμένου παντὸς ποτὲ μὲν τῆς οὐσίας ψι λῶς, ἀγνοουμένων δὲ τῶν ἔργων αὐτῆς (οἷον λίθων καὶ πάντων ζώων (12), ὧν τὰς ἐνεργείας ἀγνοοῦμεν), * παθῶν, ἢ δυνάμεων, ἢ ἁπλῶς εἰπεῖν ἐν τῶν ὑπαρ χόντων (15) τοῖς οὖσιν· ἐνίοτε δὲ γιγνώσκεσθαι μέν τι τούτων τῶν δυνάμεων ἢ παθῶν, ἤ τινα τούτων, ὡς τῆς ψυχῆς τὰς ἐπιθυμίας καὶ τὰ πάθη, ἀγνοεῖσθαι * Ρ. Εληθὲν αὐτὸ εἰς λόγον μ. ά. • ἐπιφορά, συμπέ ρασμα οι επιφορά καινοτέρων βαδίζειν, « Πράγματα Νοήματα Φωνάς Τυγχάνοντα. Εκφορικά. Λεκτά. Ηγούμενον Επόμενον, Λήγον.. Συνημμένον, Μετάληψιν. Συμπέρασμα, Τροπικόν. Πρόσληψιν. Ἐπιφοράν. λόγος ἐκ λήμματος ἢ λημμά των, καὶ προσλήψεως, καὶ ἐπιφορᾶς· « δὲ τῷ. Οἰκείων δὲ τῷ προβληθέντι. Πειν- λίθων, φυτῶν, ζώων « ὑπαρχ. τῶν. τῶν ἐνυπαρχόντων τοῖς οὖσιν, STROMATUM LIB. VIII. Oportet ergo virum qui est praeditus facultate de monstraudi, veritatis quidem propositionum maxi- mam curam gerere, nomina autem non curare, si quis effata, sive propositiones, sive assumptiones malit eas vocare. Similiter autem magna quoque cura est gerenda, quibus suppositis quid conclu. dat : an autem concludentem orationem, an con- clusivam, an syllogisticam quis velit appellare, non curare. Dico enim eum qui demonstrat, oportere hæc duo observare in omnibus, nempe ut veras quidem assumat propositiones, eis autem conse- quentem inferat conclusionem, quam quidem non- nulli etiam appellant hoc est illatio- nem, id scilicet quod in unaquaque quæstione in- B fertur propositionibus, de eo quod quæritur. Atque diversis quidem opus est propositionibus, et quæ ei quod propositum est conveniant. Id quoque quod est ei propositum ad disputationem, conveniens assumere necesse est : et hanc orationem oportet 、 esse apud omnes certam et extra omnem controversiam. Si sumantur autem propositiones quæ quæstioni propositæ non conveniant, fieri non potest, ut recte aliquid inveniat, cum ignoretur ·tota quæstio proposita, quæ etiam quæstio naturæ appellatur. In omnibus ergo quæ quæruntur, est aliquid quod præcognoscitur, quod cum sit omnino ex seipso credibile, creditur absque demon- stratione. A quo quidem est procedendum ad inquisitionem, statuendumque est id eorum, quæ vi- dentur esse inventa, criterium. CAPUT IV. In omni quæstione explicanda, primo rei de qua quæritur definitio ponenda, ad ambiguitatem quæ in sèr- minis sæpe occurrit vitandam. ED. POTTER. * Omnis enim quæstio invenitur ex aliqua præ- C exsistente cognitione. Sciendum autem cognitionem præexsistere cuilibet quæstioni, aliquando quidem solummodo essentiæ cum ejus ignorentur munera et officia (ut, verbi causa, lapidum, et omnium animantium, quorum ignoramus operationes), aut . affectiones, aut facultates, aut, ut semel dicam, unum eorum quæ insunt in iis quæ sunt. Non- nunquam autem cognosci quidem aliquid ex his His autem conse- quentem inferre conclusionem, quæ quidem a non- nullis seu illatio dicitur, ut quæ ex pro- positionibus illata sit. In qualibet quidem proposita quæstione, qualiscunque fuerit materia quæsita, diversis opus est propositionibus, quæ tamen ejus- modi esse debent, ut materiæ propositæ conve- niant quin et ipsa proposita materia est in ora- D tionem necessario assumenda. Porro quod dicatur syllogismi conclusio, et quod ad probationem cujusvis problematis requi- rantur plures vel expressæ vel saltem subintellecta propositiones, et cætera quæ hic dicit auctor, non opus fuerit explicare iis, qui veteres logicæ scri- plores primis labris attigerunt. ponus in prior. Analyt. refert Stoicos viam notam insistere, et sibi propria in dialecticis habere vocabula, quæ cum Aristoteli- cis comparat hunc in modum : Peripatetici : vocant Stoici : utrisque commune est. Hinc Stoicis consistit ex uno lem- mate vel pluribus. assumptione, et conclusione : › ut ait in Zenone Diogenes Laertius. Scribe : SJUS. definitionem referre, tanquam ad lapidem Lydium: cum ea conferre, vide pag. edit. Paris. Phra- sis duriuscula, et uni forsan Clementi propria. LOWTH. nem p. 776, edit. Paris., ex quibus hæc fiunt cla- riora. sequitur etiam interpretis versio, lapidum et • omnium animantium. . Sed verior forte scriptura, lapidum, plantarum, ani- malium., SYLBURG. deleto LowTI. Scribendum potius ea que rebus : insunt. (8) Επιφοράν. Stoicorum est hæc vox. Philo- (9) Διαφόρων μὲν δεῖ τῶν λημμάτων, οἰκεῖον (10) Εἰς λόγον μεταλαμβάνειν. Hoc est ad (14) Είναι δέ. Conf. quæ postea dicentur sub f- (12) Λίθων καὶ πάντων ζώων. Vulg. lectionem (13) Εν τῶν ὑπαρχόντων. Lege forte τινῶν
PG 9:571πολλάκις γοῦν ἐξαπατᾷ τὸ τῆς λέξεως σχῆμα καὶ συγχεῖ καὶ ταράττει τὴν διάνοιαν, ὥστε μὴ ῥᾳδίως εὑρίσκειν ἐκ ποίας ἐστὶ διαφορᾶς, οἷον εἰ [μὴ] ζῷον τὸ κυούμενον· ἔχοντες γὰρ καὶ ζῴου τι νόημα καὶ κυουμένου ζητοῦμεν εἰ τῷ κυουμένῳ ζῴῳ εἶναι ὑπάρχει, τοῦτο δ’ ἐστίν, εἰ τῇ κυουμένῃ οὐσίᾳ τό τε κινεῖσθαι δύνασθαι καὶ ἔτι τὸ αἰσθάνεσθαι ὑπάρχει. ὥστε ἐνεργειῶν ἐστι καὶ παθῶν ἡ ζήτησις ἐπὶ προγινωσκομένης οὐσίας. εὐθέως οὖν τὸν προβάλλοντα ἀντερωτητέον τί ποτε καλεῖ ζῷον· μάλιστα γὰρ τοῦτο ποιητέον, ἐπειδὰν εἰς διαφόρους χρήσεις ἠγμένον ἴδωμεν τοὔνομα· καὶ διερευνητέον εἴτε ἀμφισβητούμενόν ἐστι τὸ σημαινόμενον ἐκ τῆς προσηγορίας εἴθ’ ὁμολογούμενον ἅπασιν. εἰ γὰρ ζῷον εἴποι καλεῖν ὅτιπερ ἂν αὐξάνῃ καὶ τρέφηται, πάλιν αὖ προςανερωτήσομεν εἰ καὶ τὰ φυτὰ νομίζει ζῷα, κἄπειτα φάντος μὲν οὕτως ἐπιδεικνύειν ἤδη χρὴ [τι] τὸ κυούμενον [αὐξανόμενόν] τε καὶ τρεφόμενον. Πλάτων γὰρ καὶ τὰ φυτὰ ζῷα καλεῖ τοῦ τρίτου τῆς ψυχῆς εἴδους, τοῦ ἐπιθυμητικοῦ, μόνου μετέχοντα, Ἀριστοτέλης δὲ τῆς φυτικῆς τε καὶ θρεπτικῆς ψυχῆς μετέχειν οἴεται τὰ φυτά, ζῷα δ’ ἤδη προσαγορεύειν οὐκ ἀξιοῖ·
Α δὲ καὶ ζητεῖσθαι τὴν οὐσίαν. Ἐν πολλοῖς (14) δὲ τῆς νοήσεως αὐτῆς τῆς ἡμετέρας ὑποτιθεμένης ἑαυτῇ, ταῦτα πάντα (15) τήν ζήτησιν εἶναι τινὶ τῶν οὐ σιῶν (16), ἂν οὕτω μὲν ὑπάρχῃ· ἀμφοτέρων γὰρ τῆς τε οὐσίας τῆς τε ενεργείας τὰς ἐπινοίας ἐν τῇ διανοίᾳ λαβόντες, οὕτως ἐπὶ τὴν ζήτησιν ἐρχόμεθα. Ἔστι δὲ ὧν καὶ τὰς ἐνεργείας εἰδότες ἅμα ταῖς οὐ σίαις, ἀγνοοῦμεν τὰ παθήματα. Ἔστιν οὖν ἡ μέθοδος τῆς εὑρέσεως τοιαύτη· ἀρκτέον γὰρ ἐξ αὐτοῦ τοῦ γνωρίζειν τὰ προβλήματα· πολλάκις γοῦν ἐξαπατή τὸ τῆς λέξεως σχῆμα, καὶ συγχεῖ καὶ ταράττει την διάνοιαν, ὥστε μὴ ῥᾳδίως εὑρίσκειν ἐκ ποίας ἐστὶ διαφορᾶς· οἷον εἰ μὴ ζῶον (17) τὸ κνούμενον· ἔχοντες γὰρ καὶ ζώου τι νόημα καὶ κυουμένου, ξη τοῦμεν, εἰ τῷ κυουμένῳ ζώῳ εἶναι ὑπάρχει· τοῦτο δ᾽ ἐστὶν, εἰ τῇ κυουμένῃ οὐσίᾳ τό τε κινεῖσθαι δύνα σθαι, καὶ ἔτι τὸ αἰσθάνεσθαι ὑπάρχει. Ὥστε ενερ γειῶν ἐστι καὶ παθῶν ἡ ζήτησις ἐπὶ προγινωσκομέ νης οὐσίας. Εὐθέως οὖν τὸν προβάλλοντα άντερωτη τέον, τί ποτε καλεῖ ζῶον· μάλιστα γὰρ τοῦτο παιτ;- τέον, ἐπειδὰν καὶ εἰς διαφόρους χρήσεις ἡγμένον ἴδωμεν τοὔνομα· καὶ διερευνητέον, εἴτε ἀμφισβη τούμενόν ἐστι τὸ σημαινόμενον ἐκ τῆς προσηγορίας, εἴτ᾿ ὁμολογούμενον (18) ἅπασιν. Εἰ γὰρ ζῶον εἴποι καλεῖν, ὅ τί περ ἂν αὐξάνῃ καὶ τρέφηται, πάλιν αὖ προσανερωτήσομεν, εἰ καὶ τὰ φυτὰ (19) νομίζοι (20) ζῶα· κάπειτα φάντος μὲν οὕτως, ἐπιδεικνύειν ἤδη χρὴ τί τὸ κυούμενόν τε καὶ τρεφόμενον. Πλά των (21-22) γὰρ καὶ τὰ φυτὰ ζῶα καλεῖ, τοῦ τρίτου Ἐν πολλοῖς δὲ τῆς νοήσεως αὐτῆς τῆς ἡμετέρας ὑποτιθεμένης ἑαυτῇ ταῦτα πάντα τὴν ζήτησιν εἶναι, τίνι τῶν οὐσιῶν ἂν οὕτω μὲν ὑπάρχή. 'Αναξαγόρας μὲν οὖν καὶ Εμπεδοκλῆς ἐπιθυμίᾳ ταῦτα κινεῖσθαι λέγουσιν, αἰσθάνεσθαί τε καὶ λυπεῖσθαι, καὶ ἦδεσθαι διαβε βαιοῦνται. ἂν ὁ μὲν Αναξαγόρας καὶ ζῶα εἶναι, καὶ ἥδεσθαι καὶ λυπεῖσθαι εἶπε, τῇ τε ἀποῤῥοῇ τῶν φύλλων, καὶ τῇ αὐξήσει τοῦτο ἐκλαμβάνων· ὁ δὲ Εμπεδοκλῆς γένος ἐν τούτοις κεκραμένον εἶναι ἐδόξασεν. Ὡσαύτως καὶ ὁ Πλάτων ἐπιθυμεῖν μόνον αὐτὰ διὰ τὴν σφοδρὰν τῆς θρεπτικῆς δυνάμεως ανάγε την έφησεν. « Ζῇν μὲν ὅσα μετέχει θερμοῦ· διὸ καὶ τὰ φυτὰ ζῶα εἶναι· « Ζῶον γὰρ ἔγγειον τὸ φυτὸν εἶναι, οἱ περὶ Πλάτωνα, καὶ ᾿Αναξαγόραν, καὶ Δημόκριτον οἴονται. Πλάτων. Τῆς γὰρ άνθρωπίνης συγγενή φύσεως φύσιν ἄλλαις ιδέαις καὶ αἰσθήσεσι κεραννύντες, ὡς θ' ἕτερον ζῶον εἶναι, φυτεύουσιν· ἃ νῦν ἤμερα δένδρα καὶ φυτὰ καὶ σπέρ - ματα φυτευθέντα ὑπὸ γεωργίας, τιθασσῶς πρὸς ἡμᾶς ἔσχε. Πρὶν δ' ἦν μόνα τὰ τῶν ἀγρίων γένη, πρεσού - τερα τῶν ἡμέρων ὄντα. Πᾶν γὰρ ὅ τί περ ἂν μετά- σχῃ τοῦ ζῇν, ζώον μὲν ἂν ἐν δίκῃ λέγοιτο ὀρθότατα. Μετέχει γε μὴν τοῦτο, ὅ νῦν λέγομεν, του τρίτου ψυ χῆς εἶδους, ο μεταξὺ φρενῶν ὀμφαλού τα ιδρύσθαι λά CLEMENTIS ALEXANDRINI facultatibus, vel affectionibus, vel aliqua ex his, ut animæ cupiditates et affectiones: ignorari au- tem et quæri essentiam. In multis autem cum ipsa nostra intelligentia sit sibi ipsi subjecta, hæc omnia in quæstione versari, cuinam ex substantiis sic insint. Nam cum utrorumque, essentiæ scilicet et operationis, notiones cogitatione conceperimus : ita quæstionem aggredimur. Sunt autem etiam ali- qua, quorum cum sciamus operationes simul cum essentiis, ignoramus affectiones. Est ergo inven- tionis ratio et methodus ejusmodi: incipiendum enim est a cognitione earum quæ proponuntur quæstionum sæpe enim decipit figura dictionis, et confundit ac perturbat mentem, ut non facile inveniat ex qua sit differentia: ut, exempli causa, an non sit animal fetus qui gestatur in utero. Nam cum et animalis et fetus qui in utero gestatur ali- quam habeamus notionem, quærimus an fetui qui in utero gestatur insit esse animal: hoc autem est, an substantiæ quæ gestatur in utero, insit ut tunc possit moveri, et præterea sentire. Quamobrem operationum et affectionum inquisitio instituitur, cum essentia prius fuerit cognita. Statim ergo is qui proponit, prius est interrogandus quidnam vo- cet animal; hoc enim est maxime faciendum, quando viderimus nomen duci in diversos usus; et perscrutandum est, an de significato dubitetur ex appellatione, an sit apud omnes extra contro- versiam. Si enim dixerit se vocare animal, quid- B sentias sciri, affectiones ignorari: interdum e contra ignorari essentias, sciri autem affectiones. Tertium restat, ut utræque sciantur tum affectio- nes, tum essentiæ; quæri autem, cui essentiæ af- fectiones conveniant. Proinde hæc sic distingui et explicari poterunt. In multis autem cum ipse noster intellectus hæc omnia sibi supposuerit, cui potissimum essentiæ eo modo insint, quærit. › non sunt divellenda, quod fecit interpres. Sensus enim est: Cum mens hæc omnia conceptibus suis subjecerit. » LoWTH. C les De plantis lib. 1. c. : Anaxagoras itaque et Empedocles desiderio eas duci aiunt : sentire item, ac tristitia voluptateque affici affirmant. Et Anaxagoras ani- malia ipsa esse, et voluptate ac dolore moveri do- cuit, e folioruni scilicet defluvio, et ex incremento istud colligens. Empedocles vero sexum his admi- stum esse arbitratus est. Eodem modo Plato quo- que, appetitu solum illas duci, ob vehementem scilicet facultatis altricis necessitatem, affirmabat. » Conf. etiam Plutarchus De placitis philosophorum lib. v, c. 26, ubi philosophorum hac de quæstione opiniones recenset ; item Stobæus Eclog. physic. lib. 1, cap. 59, p. 87. Ut v. g. postquam conceperimus substantiam spi- ritualem et intelligentem, a materia penitus sepa- D ratam, quæramus an istiusmodi substantia usquam detur. LOWTH. sophi, tradit Plutarchus De placitis philosophorum lib. v, cap. 15. fuit, utrum plantæ essent animalia, necne. id affir- mavit Pythagoras. Laertius in Pythagora lib. vull, seg. 28, refert eum tradidisse, quod viverent quæcunque caloris participent: ac ideo plantas esse animalia. » Plutarch. initio Quæst. natural. : Aristote- SYLBURG. (21-22) Platonis verba, quæ respicere videtur Clemens, exstant in Timmo p. : (14) Εν πολλοῖς. Dixerat auctor, interdum es- (15) Υποτιθεμένης ἑαυτῇ ταῦτα πάντα. H (16) Τινὶ τῶν οὐσιῶν. Forte legendum est τινά. (17) Εἰ μὴ ζῶον. Quid hac de re senserint philo- (18) Είτ' όμ. Ms. Paris. melius, εἴθ' ὁμ. (19) Τὰ φυτά. Inter philosophos celebris quæstio (20) Νομίζοι. Congruentius νομίζει, indic. modo.
τὸ γὰρ δὴ τῆς ἑτέρας ψυχῆς τῆς αἰσθητικῆς μετέχον τοῦτο μόνον ἀξιοῖ καλεῖσθαι ζῷον. οὐ μὴν οἵ γε Στωϊκοὶ τὴν φυτικὴν δύναμιν ἤδη ψυχὴν ὀνομάζουσιν. ἀποφήσαντος δὲ τοῦ προβαλόντος εἶναι ζῷα καὶ τὰ φυτά, δείξομεν ἑαυτῷ μαχόμενα λέγειν. τῷ γὰρ τρέφεσθαί τε καὶ αὐξάνεσθαι τὸ ζῷον ὁρισάμενος, ἀλλὰ καὶ τὸ φυτὸν οὐκ εἶναι ζῷον ἀποφηνάμενος, οὐδὲν ἄλλο ἔοικεν λέγειν ἢ ὅτι τὸ τρεφόμενόν τε καὶ αὐξανόμενον καὶ ζῷόν ἐστι καὶ οὐ ζῷον. τί οὖν βούλεται μαθεῖν, εἰπάτω, ἆρά γε εἰ αὔξεται καὶ τρέφεται τὸ κατὰ γαστρὸς ἢ εἰ αἰσθήσεώς τινος ἢ καὶ τῆς καθ’ ὁρμὴν κινήσεως αὐτῷ μέτεστιν. κατὰ μὲν γὰρ Πλάτωνα τὸ φυτὸν ἔμψυχόν τε καὶ ζῷον, κατὰ δὲ Ἀριστοτέλη ζῷον μὲν οὔπω, λείπει γὰρ αὐτῷ τὸ αἰσθητικόν, ἔμψυχον δὲ ἤδη· ἔστι γοῦν αὐτῷ τὸ ζῷον οὐσία ἔμψυχος αἰσθητική· κατὰ δὲ τοὺς Στωϊκοὺς οὔτε ἔμψυχον οὔτε ζῷόν ἐστι τὸ φυτόν· ἔμψυχος γὰρ οὐσία τὸ ζῷον. εἰ τοίνυν ἔμψυχον τὸ ζῷον, ἡ ψυχὴ δὲ φύσις αἰσθητική, δῆλον ὡς αἰσθητικὸν ἤδη τὸ ἔμψυχον. Εἰ μὲν οὖν ἀντερωτηθεὶς ὁ ζητήσας, εἰ ζῷον τὸ κατὰ γαστρός, εἴποι καλεῖν ζῷον [ἐπὶ] τὸ τρεφόμενον καὶ αὖξον, ἔχει τὴν ἀπόκρισιν·
Α δὲ καὶ ζητεῖσθαι τὴν οὐσίαν. Ἐν πολλοῖς (14) δὲ τῆς νοήσεως αὐτῆς τῆς ἡμετέρας ὑποτιθεμένης ἑαυτῇ, ταῦτα πάντα (15) τήν ζήτησιν εἶναι τινὶ τῶν οὐ σιῶν (16), ἂν οὕτω μὲν ὑπάρχῃ· ἀμφοτέρων γὰρ τῆς τε οὐσίας τῆς τε ενεργείας τὰς ἐπινοίας ἐν τῇ διανοίᾳ λαβόντες, οὕτως ἐπὶ τὴν ζήτησιν ἐρχόμεθα. Ἔστι δὲ ὧν καὶ τὰς ἐνεργείας εἰδότες ἅμα ταῖς οὐ σίαις, ἀγνοοῦμεν τὰ παθήματα. Ἔστιν οὖν ἡ μέθοδος τῆς εὑρέσεως τοιαύτη· ἀρκτέον γὰρ ἐξ αὐτοῦ τοῦ γνωρίζειν τὰ προβλήματα· πολλάκις γοῦν ἐξαπατή τὸ τῆς λέξεως σχῆμα, καὶ συγχεῖ καὶ ταράττει την διάνοιαν, ὥστε μὴ ῥᾳδίως εὑρίσκειν ἐκ ποίας ἐστὶ διαφορᾶς· οἷον εἰ μὴ ζῶον (17) τὸ κνούμενον· ἔχοντες γὰρ καὶ ζώου τι νόημα καὶ κυουμένου, ξη τοῦμεν, εἰ τῷ κυουμένῳ ζώῳ εἶναι ὑπάρχει· τοῦτο δ᾽ ἐστὶν, εἰ τῇ κυουμένῃ οὐσίᾳ τό τε κινεῖσθαι δύνα σθαι, καὶ ἔτι τὸ αἰσθάνεσθαι ὑπάρχει. Ὥστε ενερ γειῶν ἐστι καὶ παθῶν ἡ ζήτησις ἐπὶ προγινωσκομέ νης οὐσίας. Εὐθέως οὖν τὸν προβάλλοντα άντερωτη τέον, τί ποτε καλεῖ ζῶον· μάλιστα γὰρ τοῦτο παιτ;- τέον, ἐπειδὰν καὶ εἰς διαφόρους χρήσεις ἡγμένον ἴδωμεν τοὔνομα· καὶ διερευνητέον, εἴτε ἀμφισβη τούμενόν ἐστι τὸ σημαινόμενον ἐκ τῆς προσηγορίας, εἴτ᾿ ὁμολογούμενον (18) ἅπασιν. Εἰ γὰρ ζῶον εἴποι καλεῖν, ὅ τί περ ἂν αὐξάνῃ καὶ τρέφηται, πάλιν αὖ προσανερωτήσομεν, εἰ καὶ τὰ φυτὰ (19) νομίζοι (20) ζῶα· κάπειτα φάντος μὲν οὕτως, ἐπιδεικνύειν ἤδη χρὴ τί τὸ κυούμενόν τε καὶ τρεφόμενον. Πλά των (21-22) γὰρ καὶ τὰ φυτὰ ζῶα καλεῖ, τοῦ τρίτου Ἐν πολλοῖς δὲ τῆς νοήσεως αὐτῆς τῆς ἡμετέρας ὑποτιθεμένης ἑαυτῇ ταῦτα πάντα τὴν ζήτησιν εἶναι, τίνι τῶν οὐσιῶν ἂν οὕτω μὲν ὑπάρχή. 'Αναξαγόρας μὲν οὖν καὶ Εμπεδοκλῆς ἐπιθυμίᾳ ταῦτα κινεῖσθαι λέγουσιν, αἰσθάνεσθαί τε καὶ λυπεῖσθαι, καὶ ἦδεσθαι διαβε βαιοῦνται. ἂν ὁ μὲν Αναξαγόρας καὶ ζῶα εἶναι, καὶ ἥδεσθαι καὶ λυπεῖσθαι εἶπε, τῇ τε ἀποῤῥοῇ τῶν φύλλων, καὶ τῇ αὐξήσει τοῦτο ἐκλαμβάνων· ὁ δὲ Εμπεδοκλῆς γένος ἐν τούτοις κεκραμένον εἶναι ἐδόξασεν. Ὡσαύτως καὶ ὁ Πλάτων ἐπιθυμεῖν μόνον αὐτὰ διὰ τὴν σφοδρὰν τῆς θρεπτικῆς δυνάμεως ανάγε την έφησεν. « Ζῇν μὲν ὅσα μετέχει θερμοῦ· διὸ καὶ τὰ φυτὰ ζῶα εἶναι· « Ζῶον γὰρ ἔγγειον τὸ φυτὸν εἶναι, οἱ περὶ Πλάτωνα, καὶ ᾿Αναξαγόραν, καὶ Δημόκριτον οἴονται. Πλάτων. Τῆς γὰρ άνθρωπίνης συγγενή φύσεως φύσιν ἄλλαις ιδέαις καὶ αἰσθήσεσι κεραννύντες, ὡς θ' ἕτερον ζῶον εἶναι, φυτεύουσιν· ἃ νῦν ἤμερα δένδρα καὶ φυτὰ καὶ σπέρ - ματα φυτευθέντα ὑπὸ γεωργίας, τιθασσῶς πρὸς ἡμᾶς ἔσχε. Πρὶν δ' ἦν μόνα τὰ τῶν ἀγρίων γένη, πρεσού - τερα τῶν ἡμέρων ὄντα. Πᾶν γὰρ ὅ τί περ ἂν μετά- σχῃ τοῦ ζῇν, ζώον μὲν ἂν ἐν δίκῃ λέγοιτο ὀρθότατα. Μετέχει γε μὴν τοῦτο, ὅ νῦν λέγομεν, του τρίτου ψυ χῆς εἶδους, ο μεταξὺ φρενῶν ὀμφαλού τα ιδρύσθαι λά CLEMENTIS ALEXANDRINI facultatibus, vel affectionibus, vel aliqua ex his, ut animæ cupiditates et affectiones: ignorari au- tem et quæri essentiam. In multis autem cum ipsa nostra intelligentia sit sibi ipsi subjecta, hæc omnia in quæstione versari, cuinam ex substantiis sic insint. Nam cum utrorumque, essentiæ scilicet et operationis, notiones cogitatione conceperimus : ita quæstionem aggredimur. Sunt autem etiam ali- qua, quorum cum sciamus operationes simul cum essentiis, ignoramus affectiones. Est ergo inven- tionis ratio et methodus ejusmodi: incipiendum enim est a cognitione earum quæ proponuntur quæstionum sæpe enim decipit figura dictionis, et confundit ac perturbat mentem, ut non facile inveniat ex qua sit differentia: ut, exempli causa, an non sit animal fetus qui gestatur in utero. Nam cum et animalis et fetus qui in utero gestatur ali- quam habeamus notionem, quærimus an fetui qui in utero gestatur insit esse animal: hoc autem est, an substantiæ quæ gestatur in utero, insit ut tunc possit moveri, et præterea sentire. Quamobrem operationum et affectionum inquisitio instituitur, cum essentia prius fuerit cognita. Statim ergo is qui proponit, prius est interrogandus quidnam vo- cet animal; hoc enim est maxime faciendum, quando viderimus nomen duci in diversos usus; et perscrutandum est, an de significato dubitetur ex appellatione, an sit apud omnes extra contro- versiam. Si enim dixerit se vocare animal, quid- B sentias sciri, affectiones ignorari: interdum e contra ignorari essentias, sciri autem affectiones. Tertium restat, ut utræque sciantur tum affectio- nes, tum essentiæ; quæri autem, cui essentiæ af- fectiones conveniant. Proinde hæc sic distingui et explicari poterunt. In multis autem cum ipse noster intellectus hæc omnia sibi supposuerit, cui potissimum essentiæ eo modo insint, quærit. › non sunt divellenda, quod fecit interpres. Sensus enim est: Cum mens hæc omnia conceptibus suis subjecerit. » LoWTH. C les De plantis lib. 1. c. : Anaxagoras itaque et Empedocles desiderio eas duci aiunt : sentire item, ac tristitia voluptateque affici affirmant. Et Anaxagoras ani- malia ipsa esse, et voluptate ac dolore moveri do- cuit, e folioruni scilicet defluvio, et ex incremento istud colligens. Empedocles vero sexum his admi- stum esse arbitratus est. Eodem modo Plato quo- que, appetitu solum illas duci, ob vehementem scilicet facultatis altricis necessitatem, affirmabat. » Conf. etiam Plutarchus De placitis philosophorum lib. v, c. 26, ubi philosophorum hac de quæstione opiniones recenset ; item Stobæus Eclog. physic. lib. 1, cap. 59, p. 87. Ut v. g. postquam conceperimus substantiam spi- ritualem et intelligentem, a materia penitus sepa- D ratam, quæramus an istiusmodi substantia usquam detur. LOWTH. sophi, tradit Plutarchus De placitis philosophorum lib. v, cap. 15. fuit, utrum plantæ essent animalia, necne. id affir- mavit Pythagoras. Laertius in Pythagora lib. vull, seg. 28, refert eum tradidisse, quod viverent quæcunque caloris participent: ac ideo plantas esse animalia. » Plutarch. initio Quæst. natural. : Aristote- SYLBURG. (21-22) Platonis verba, quæ respicere videtur Clemens, exstant in Timmo p. : (14) Εν πολλοῖς. Dixerat auctor, interdum es- (15) Υποτιθεμένης ἑαυτῇ ταῦτα πάντα. H (16) Τινὶ τῶν οὐσιῶν. Forte legendum est τινά. (17) Εἰ μὴ ζῶον. Quid hac de re senserint philo- (18) Είτ' όμ. Ms. Paris. melius, εἴθ' ὁμ. (19) Τὰ φυτά. Inter philosophos celebris quæstio (20) Νομίζοι. Congruentius νομίζει, indic. modo.
PG 9:573εἰ δὲ φάσκοι τοῦτ’ εἶναι ὃ ζητεῖ, πότερον αἰσθητικὸν ἤδη τὸ κυούμενον ἢ καὶ καθ’ ὁρμήν τινά ἐστι κινητικὸν ἑαυτοῦ. ἤδη σαφὴς γίνεται ἡ διερεύνησις τοῦ πράγματος, οὐ μενούσης ἔτι τῆς περὶ τοὔνομα ἀπάτης· μὴ ἀποκρινόμενος δὲ πρὸς τὸ ἀντερωτηθὲν μηδὲ βουλόμενος τί ποτέ ἐστιν εἰπεῖν ὃ νοῶν ἢ κατὰ τίνος ἐπιφέρων πράγματος τὸ ζῷον ὄνομα τὴν πρότασιν ἐποιήσατο, κελεύων δ’ ἡμᾶς αὐτοὺς διελέσθαι, ἐριστικὸς ὑπάρχων γνωρισθείη. εἰ δὲ δυοῖν τρόποιν ὑπαρχόντοιν, ἑτέρου μὲν τοῦ κατ’ ἐρώτησίν τε καὶ ἀπόκρισιν, ἑτέρου δὲ τοῦ κατὰ διέξοδον, ἤρνηται τὸ ἕτερον, ἐπακουσάτω πάντα τὰ εἰς τὸ πρόβλημα διεξιόντων ἡμῶν· εἶτ’ ἐπειδὰν τελεώσωμεν, ἐξέσται αὐτῷ τότε περὶ ἑνὸς ἑκάστου ἐν μέρει διαλαμβάνειν. εἰ δὲ διακόπτειν ἐπιχειροίη τὴν ἐξέτασιν πυνθανόμενος, δῆλός ἐστιν οὐδὲ ἀκούειν βουλόμενος.
τῆς ψυχῆς εἴδους τοῦ ἐπιθυμητικοῦ (23) μόνου μετέ- Α χοντα· Αριστοτέλης (24) δὲ τῆς φυσικῆς τε καὶ Θρεπτικῆς ψυχῆς (25) μετέχειν οίεται τὰ φυτὰ, ζῶα δ' ήδη προσαγορεύειν οὐκ ἀξιοῖ. Τὸ γὰρ δὴ τῆς ἑτέ ρας ψυχῆς τῆς αἰσθητικῆς μετέχον τοῦτο μόνον ἀξιοῖ καλεῖσθαι ζῶον. Οὐ μὴν οἴ γε Στωϊκοί (26) τὴν φυτι τὴν δύναμιν ἤδη ψυχὴν ὀνομάζουσιν. Ἀποφήσαντος δὲ τοῦ προβαλόντος εἶναι ζῶα καὶ τὰ φυτὰ, δείξομεν ἑαυτῷ μαχόμενα λέγειν· τῷ γὰρ τρέφεσθαί τε καὶ αὐξάνεσθαι τὸ ζῶον ὁρισάμενος, ἀλλὰ καὶ τὸ φυτὸν οὐκ εἶναι ζῶον ἀποφηνάμενος, οὐδὲν ἄλλο ἔοικε λέ- γειν, ἢ ὅτι τὸ τρεφόμενόν τε καὶ αὐξανόμενον καὶ ζωόν ἐστι καὶ οὐ ζῶον. Τί οὖν βούλεται μαθεῖν, εἰ- πάτω· ἆρά γε εἰ αύξεται και τρέφεται τὸ κατὰ γα- στρὸς, ἢ εἰ αἰσθήσεώς τινος, ἢ καὶ τῆς καθ' ὁρμὴν κι νήσεως αὐτῷ μέτεστιν; κατὰ μὲν γὰρ Πλάτωνα τὸ Β φυτὸν ἔμψυχόν τε καὶ ζῶον· κατὰ δὲ ᾿Αριστοτέλη ζῶον μὲν οὕπω· λείπει γὰρ αὐτῷ τὸ αἰσθητικόν· ἔμψυχον δὲ ἤδη· ἔστι γοῦν αὐτῷ τὸ ζῶον οὐσία Έμψυχος αἰσθητική· κατὰ δὲ τοὺς Στωϊκούς, οὔτε ἔμψυχον οὔτε ζῶόν ἐστι τὸ φυτόν· ἔμψυχος γὰρ οὐ- σία τὸ ζῶον· εἰ τοίνυν ἔμψυχον τὸ ζῶον, ἡ ψυχὴ δὲ φύσις αισθητική, δῆλον ὡς αἰσθητικὸν ἤδη τὸ ἔμψυ- χον. Εἰ μὲν οὖν ἀντερωτηθεὶς ὁ ζητήσας, εἰ ζῶον τὸ κατὰ γαστρὸς ἔτι καλεῖ τὸ ζῶον, ἐπὶ τὸ τρεφόμενον καὶ αύξον ἔχει τὴν ἀπόκρισιν· εἰ δὲ φάσκοι τοῦτ᾽ εἶναι ὁ ζητεῖ, πότερον αἰσθητικόν ήδη το κνούμενον, ἢ καὶ καθ' ὁρμήν τινά έστι κινη- τικὸν ἑαυτοῦ, ἤδη σαφῶς γίνεται ἡ διερεύνησις τοῦ πράγματος, οὐ μενούσης ἔτι τῆς περὶ τοὔνομα ἀπάτης· μὴ ἀποκρινόμενος δὲ πρὸς τὸ ἀντερωτηθέν, μηδὲ βουλόμενος τί ποτέ ἐστιν εἰπεῖν ὁ νοῶν, ἢ και τὰ (27) τίνος ἐπιφέρων πράγματος τὸ ζῶον ὄνομα, τὴν πρότασιν ἐποιήσατο κελεύων δ' ἡμᾶς αὐτοὺς γος· ᾧ δόξης μὲν λογισμοῦ τε καὶ νοῦ μέτεστι τὸ μηδὲν, αἰσθήσεως δὲ ἡδείας καὶ ἀλγεινῆς μετὰ ἐπι- θυμιῶν. Πάσχον γὰρ διατελεί πάντα. • Υπάρχει δὲ τοῖς μὲν φυτοῖς τὸ θρεπτικὸν μόνον· ἑτέροις δὲ αὐτό τε καὶ τὸ αἰσθητικόν. Εἰ δὲ τὸ αἰσθητικὸν, καὶ τὸ ὀρεκτικόν· ὄρεξις μὲν γὰρ ἐπιθυμία καὶ θυμὸς καὶ βούλησις. Τὰ δὲ ζῶα πάντα μίαν ἔχει τῶν αἰσθή σεων τὴν ἀφήν. Ο δὲ αἴσθησις ὑπάρχει, τούτῳ ἡδονῇ τε καὶ λύπη, καὶ τὸ ἡδύ τε καὶ λυπηρόν· οἷς δὲ ταῦτα, καὶ ἡ ἐπιθυμία . ψυχῆς, • φυτι κὴν δύναμιν, « το φυτικόν, « αἴτιον τοῦ τρέφεσθαι καὶ τοῦ αὔξεσθαι, φυτικήν δύναμιν Οι Στωϊκοὶ δὲ οὐδὲ ψυχὴν ὅλως ὀνομάζουσι τὴν τὰ φυτὰ διοικοῦσαν. φύσεως το- ψυχήν νοῶν, ἡ κ. μηδὲ βουλό- μενος τί ποτέ έστι νοῶν, ἢ κ., Μηδὲ β.... εἰπεῖν, ὁ νοῶν, ἢ κ., 1118. νοῶν, STROMATUM LIB. VII. plantas quoque existimet animalia: deinde hoc cum concesserit, tum oportet ostendere quid sit quod utero gestatur et alitur. Plato enim plantas quoque vocat animalia, ut quæ solam tertiam animæ speciem, nempe eam quæ concupiscit, par- ticipent. Aristoteles autem censet plantas et natu ralis et nutrientis animæ esse participes, animan- tia autem non censet esse vocanda : quod enim alterius animæ, nempe sentientis, est particeps, id solum vult vocari animal. Stoici autem naturalem seu vegetantem facultatem, non nominant animam. Quod si is qui proposuit, negaverit plantas esse animalia, ostendemus eum secum pugnantia di- cere: nam cum definierit animal ex eo quod alatur quid augetur et alitur; rursus eum rogabimus, an et augeatur, et plantam non esse animal pronun- P. ED. POTTER, ED. PARIS. C Quippe hu- mani generis naturam quamdam cognitam aliis formis sensibusque miscentes, quasi animal quod- dam aliud plantaverunt. Talia sunt domestica ar- bores, plants, semina, quæ consita nunc cultaque ab arte mitia nobis sunt: quondam vero sine cul- tura, agrestia. Quidquid enim vita est particeps, jure animal nominabitur. Quod autem nunc dici- D mus, tertiæ animæ speciei est particeps, quam in- ter diaphragma et umbilicum locavimus. Cui opi- nio, ratio, mens nulla penitus inest. Sensus vero suavis et tristis una cum cupiditatibus convenit. Omnia siquidem continue patitur. › sequentia. LoWTH. bis accipe ex lib. " De anima, c. 5: Ac plantis quidem inest nutritivum solum. Aliis vero et ipsum inest et sensitivum : quod si sensitivum, certe etiam inest appetitivum : appetitus enim est cupiditas, ira, et voluntas; tiarit, nihil aliud visus est dicere, quam quod id quod alitur et augetur, est et animal et non animal. Dicat ergo quid velit discere. Num an augeatur et nutriatur fetus qui est in utero, aut an sit parti- ceps sensus alicujus, an etiam motus appetendi ? Nam ex sententia quidem Platonis, planta est ani- mata et animal : ex sententia vero Aristotelis, nondum quidem est animal; deest enim ei vis sen- tiendi; est tamen animata : est quippe, ut ipse vult, animal, essentia animata sentiendi potestate præedita. Ex Stoicorum autem sententia, neque animatum, neque animal est planta: est enim ani- mal animata essentia. Si ergo animal est anima- tum, anima autem est natura vi sentiendi prædita : manifestum est quod animatum est sentiendi po- testate præditum. Si ergo is qui quæsivit, vicissim fuerit interrogatus, an animal quod est in utero adhuc vocet animal, eo quod alatur et augeatur, cuncta vero animalia unum habent, id est tactum; cui autem sensus inest, ei voluptas quoque ac do- lor, nec non jucundum et molestum inest; sed quibus hæc insunt, etiam cupiditas inest. › Idem hac de re plura disserit lib. De plantis. animæ vegetantis. Sic paulo post, facultatem vegetantem. Ipse Ari- stoteles facultatem vegetantem, ait esse «causam nutriendi et augendi, Ethic. ad Nicomach. lib. 1, cap. : idem vocat, De anima lib. 11, cap. 4. Αlia exempla mitto. dogmate Hippocratis et Platonis : Scilicet vim vegetandi generali nomine cabant, iis solis, quæ motum aut sensum habent, tribuentes. Conf. Salmasius in Epictetum p. 122, 123. Simplicior structura est. ut interpres quoq vertit, neque velit dicere quidnam intelligat. » SYLBURG. - Paris. Malim scribere & quid sit, quod inte- ligens, etc., qua mutatione facta, tota sententia satis clara esse videtur. (23) Επιθυμητικού. Lege φυτικού, ut ostendunt (24) Αριστοτέλης. Ejus sententiam ipsius ver- (25) Φυσικής... ψ. Omnino legendum φυτικῆς... (26) Στωϊκοί. Sic etiam Galenus lib. v De (27) Μηδέ βουλόμενος τί ποτέ ἐστιν εἰπεῖν 5
PG 9:575Ἀλλ’ εἰ μὲν ἀποκρίνεσθαι ἕλοιτο, πάντων πρῶτον ἐρωτητέον αὐτὸν ἐφ’ ὅ τι φέρει πρᾶγμα τὸ ζῷον ὄνομα, κἀπειδὰν τοῦτο ἀποκρίνηται, πάλιν ἐρωτητέον ὅ τι ποτὲ αὐτῷ σημαίνει τὸ κυούμενον ἢ τὸ κατὰ γαστρός, εἰ τὰ [μὴ] διαπεπλασμένα ἤδη [καὶ τὰ ζῷα] καὶ τὸ σπέρμα αὐτὸ [τὸ] καταβεβλημένον τὸ κατὰ γαστρὸς αὐτῷ σημαίνειν βούλεται ἢ μόνα τὰ διηρθρωμένα τε καὶ ἤδη διαπεπλασμένα, τὰ ἔμβρυα καλούμενα. ἀποκριναμένου δὲ καὶ πρὸς τοῦτο περαίνειν ἤδη τὸ προκείμενον ἐφεξῆς καὶ διδάσκειν χρή. Εἰ δὲ ἡμᾶς λέγειν βούλοιτο αὐτὸς μὴ ἀποκρινάμενος, ἀκουσάτω· ἐπεὶ σὺ μὴ βούλει λέγειν καθ’ ὅτου σημαινομένου λέγεις ὃ προὔβαλες (οὕτω γὰρ ἂν οὐ περὶ σημαινομένων ἐγὼ ἐποιούμην τὸν λόγον, ἀλλ’ ὑπὲρ αὐτῶν ἤδη τῶν πραγμάτων ἐσκοπούμην), γίνωσκε τοιοῦτόν τι ποιήσας οἷον εἰ καὶ προὔβαλες εἰ ζῷον ὁ κύων. εἰκότως γὰρ ἂν εἴποιμι· ποίου κυνός; ἐγὼ γὰρ καὶ περὶ τοῦ χερσαίου καὶ τοῦ θαλαττίου καὶ τοῦ κατ’ οὐρανὸν ἄστρου, ἀλλὰ καὶ Διογένους καὶ τῶν ἄλλων ἐφεξῆς δίειμι κυνῶν. οὐ γὰρ ἂν μαντευσαίμην πότερον ὑπὲρ πάντων ἐρωτᾷς ἢ τινός. ὅπερ οὖν ἐξ ὑστέρου ποιήσεις, τοῦτ’ ἤδη μαθεῖν περὶ ποίου ζητεῖς, σαφῶς εἰπέ.
διελέσθαι, ἐριστικὸς ὑπάρχων γνωρισθείη. Εἰ δι, έμβρυα. Πάλιν ἐρωτητέον, ὅ τί ποτε αὐτῷ σημαίνει τὸ κυού- μενον· ἢ τὸ κατὰ γαστρός, ἢ τὰ διαπεπλασμένα ἤδη καὶ τὰ ζωά ζώα). Καὶ τὸ σπέρμα αὖ τὸ αὐτὸ), καταβεβλημένον, τὸ κατὰ γαστρ. ἔμβρυα τὸ σπέρμα. ἢ τὸ σπέρμα, μόνα διηρθρ. καὶ διαπεπλασμένα ζώα τα έμβρυα, Β δυοῖν τρόποιν ὑπαρχόντοιν, ἑτέρου μὲν τοῦ κατ' ἐρώ τησίν τε καὶ ἀπόκρισιν, ἑτέρου δὲ τοῦ κατὰ διέξοδοι, ήρνηται τὸ ἕτερον (28), ἐπακουσάτω πάντα τὰ εἰς τὸ πρόβλημα διεξιόντων ἡμῶν· εἶτ᾽ ἐπειδὰν τελεώσω μεν, ἐξέσται αὐτῷ τότε περὶ ἑνὸς ἑκάστου ἐν μέρει διαλαμβάνειν. Εἰ δὲ διακόπτειν ἐπιχειροίη τὴν ἐξέτασιν πυνθανόμενος, δῆλός ἐστιν οὐδὲν ἀκούειν βουλόμενος. Αλλ' εἰ μὲν ἀποκρίνεσθαι ἔλοιτο, πάν των πρῶτον έρωτητέον αὐτὸν, ἐφ' ὅτι (29) φέρει πρᾶγμα τὸ ζῶον ὄνομα· κἀπειδὰν τοῦτο ἀποκρίνη - ται, πάλιν ἐρωτητέον, ὅ τί ποτε (30) αὐτῷ σημαίνει τὸ κυούμενον, ἢ τὸ κατὰ γαστρός, ἢ τὰ διαπεπλα σμένα ἤδη καὶ τὰ ζῶα, καὶ τὸ σπέρμα (31) αὐτὸ καταβεβλημένον, τὸ κατὰ γαστρὸς αὐτῷ σημαίνειν βούλεται· ἢ μόνα τὰ διηρθρωμένα τε καὶ ἤδη διαπε πλασμένα, τὰ ἔμβρυα καλούμενα. Αποκριναμένου δὲ καὶ πρὸς τοῦτο, περαίνειν ἤδη τὸ προκείμενον ἐφεξῆς καὶ διδάσκειν χρή. Εἰ δὲ ἡμᾶς λέγειν βού λοιτο αὐτὸς μὴ ἀποκρινάμενος, ἀκουσάτω· Ἐπεὶ σὺ μὴ βούλει λέγειν καθ' ὅτου σημαινομένου λέγεις δ προβαλες (οὕτω γὰρ ἂν οὐ περὶ σημαινομένων ἐγὼ ἐποιούμην τὸν λόγον, ἀλλ' ὑπὲρ αὐτῶν ἤδη τῶν πραγμάτων ἐσκοπούμην, γίνωσκε τοιοῦτόν (52) τι ποιήσας, οἷον εἰ καὶ προὔβαλες εἰ ζῶον ὁ κύων εἰκότως γὰρ ἂν εἴποιμι, Ποίου κυνός; ἐγὼ γὰρ καὶ περὶ τοῦ χερσαίου καὶ τοῦ θαλαττίου, καὶ τοῦ κατ' οὐρανὸν ἄστρου, ἀλλὰ καὶ Διογένους (38) καὶ της ἄλλων ἐφεξῆς δίειμι κυνῶν· οὐ γὰρ ἂν μαντευσαί μην, πότερον ὑπὲρ πάντων ἐρωτᾷς, ἡ τινός. Οπερ οὖν ἐξ ὑστέρου ποιήσεις, τοῦτ᾽ ἤδη μαθεῖν (34), περί ποίου ζητεῖς, σαφῶς εἰπέ. Εἰ δὲ περὶ ὀνόματα στρι φῇ, τὸ κυούμενον, αὐτὸ δὲ τοῦτο τούνομα, παντὶ δῆλον, ὅτι μήτε ζῶόν ἐστι, μήτε φυτόν, ἀλλ᾽ ὄνομά τε καὶ φωνὴ, καὶ σῶμα, καὶ ὅν, καὶ τὶ, καὶ πάντε μᾶλλον ἢ ζῶον. Καὶ εἴπερ τοῦτο προὔβαλες, έχεις τὴν ἀπόκρισιν. Οὐ μὴν οὐδὲ τὸ σημαινόμενον ἐκ τοῦ κυούμενον ὀνόματός ἐστι ζῶον· ἀλλ᾽ ἐκεῖνο μὲν ἀσώ ματόν τέ ἐστι, καὶ λεκτέον καὶ πρᾶγμα καὶ νόημα, σημαίν. τοιοῦτο. 'Αλεξάνδρου ποτὲ ἐπιστάν τος αὐτῷ, καὶ εἰπόντος· Ἐγώ εἰμι ᾿Αλέξανδρος δ μέγας βασιλεύς· Καγω, φησί, Διογένης ὁ κύων. Ερωτηθείς, τί ποιῶν κύων καλεῖται; ἔφη, τοὺς μὲν διδόντας φαίνων, τοὺς δὲ μὴ διδόντας ὑλακτών, τοὺς δὲ πονηροὺς δάκνων. « κυνικοί διὰ τὴν κυνικὴν τόλμαν, ἀπὸ τοῦ Κυνοσ άργους, CLEMENTIS ALEXANDRINI habet responsionem. Sin autem dicat esse id quod & quærit, utrum fetus qui gestatur in utero sit jam sentiendi vi præditus, an eliam per aliquam appeditionem sit se movendi potestate praditus, At jam aperte rei perscrutatio, non manente amplius deceptione nominis. Si autem non respondeat ad id quod fuit vicissim rogatus, ☑ neque velit dicere quidnam intelligat, aut cuinam rei tribuens nomen animalis, fecerit propositionem, jubeat autem nos dividere, is notetur esse conten- tiosus. Si autem cum sint duo modi, unus quidem qui fit per interrogationem et responsionem, alter autem persequendo et explicando latius, ne- gavit alterum : audiat nos omnia persequentes quæ pertinent ad quaestionem propositam : deinde post- quam perfecerimus, tunc licebit ei vicissim tractare de singulis. Si autem conetur interrogando inter- rumpere examinationem, planum est eum nibil velle audire. Sed si malit quidem respondere, primum omnium est rogandus, cuinam rei tribuat nomen animalis. Et ubi hoc responderit, rursus est ro- gandus, quidnam ei significet fetus qui gestatur in utero, an quæ sunt jam formata et animalia, an etiam semen dejectum vult significare id quod est in utero, an sola ea quæ jam sunt membris efficta et expressa, quæ appellantur Cum autem ad hoc quoque responderit, oportet deinceps id quod est propositum concludere et docere: si au- tem nos velit dicere ipso non respondente, audiat : Quoniam tu non vis dicere quonam significato di- cas id quod proposuisti (aliter enim ego non de significationibus verba facerem, sed jam de rebus ipsis considerarem), scias te perinde fecisse, ac si proposuisses an canis sit animal: merito enim dixissem, De quo cane agis ? ego enim et de terre- stri, et marino, et de astro coelesti, quin etiam de Diogene, et de aliis deinceps loquor canibus; non enim divinaverim utrum de omnibus interroges, an de aliquo. Quod ergo postea es facturus, hoc cum P. 9/1 ED. POTTER, ED. PARIS. respondere tenetur. duin vero iterum tt. Porro hæc sententia, quæ propter pravam distinctionem hactenus perperam intellecta fuit, sic scribi et exponi deberi videtur : (sic enim scribendum; non (sic enim legere malim quam «Est iterum ro- gandus, quiduam ei significet fetus ? An id, quod utero gestatur; an quæ sunt jam formata et viva. Et rursus an id, quod utero gestatur, significare velit semen dejectum; an potius ea sola quæ jam sunt eflicta et formata, quæ vocamur. » Legendum omnino dele tis, quæ interponuntur reliquis, quæ ex sequenti- bus buc irrepserunt: et mox ita legenda sunt, ♬ etc. Lowry. Conf. nota proxime superior. C " Sed utroque loco malim e Laertii lib. vi, seg. : Alexandro aliquando subito illi superveniente et dicente: Ego sum Alexander magnus ille rex. At ego, inquit, Diogenes canis. Interrogatus, quidnam faciens eanis vocaretur. Quod eis, inquit, blandior, qui dant; in eos vero, qui non dant, oblatro; malos autem morden. Quin et universi Antisthenis sectatores xúveç et dicebantur, vel propter caninam impudentiam : vel a Cynosarge, loco Athenis, quo ille scho lam aperuit. Conf. Menagius in Diog. Laertii 4u- tisth lib. vi, seg. 2, 13. LOWTH. (28) Τὸ ἕτερον. Quod sc. nobis interrogantibus (29) Εφ' ὅτι. Scribe ἐφ' ὅ τι. (30) Ο τί ποτε. Ὅτι ποτέ ms. Paris. Scriben- (31) Ἢ τὰ διαπεπλασμένα ήδη καὶ τὰ ζῶα, καὶ (32) Τοιοῦτον. Sic paulo post, τοιοῦτον γάρ τι (33) Διογένους. Nota sunt illa Diogenis responsa (34) Μαθεῖν. Lege μαθών. Ita etiam interpres
εἰ δὲ περὶ ὀνόματα στρέφῃ, τὸ κυούμενον αὐτὸ δὴ τοῦτο τοὔνομα παντὶ δῆλον ὅτι μήτε ζῷόν ἐστι μήτε φυτόν. ἀλλ’ ὄνομά τε καὶ φωνὴ καὶ σῶμα καὶ ὂν καὶ τὶ καὶ πάντα μᾶλλον ἢ ζῷον. καὶ εἴπερ τοῦτο προὔβαλες, ἔχεις τὴν ἀπόκρισιν. Οὐ μὴν οὐδὲ τὸ σημαινόμενον ἐκ τοῦ κυούμενον ὀνόματός ἐστι ζῷον, ἀλλ’ ἐκεῖνο μὲν ἀσώματόν τέ ἐστι καὶ λεκτὸν καὶ πρᾶγμα καὶ νόημα καὶ πάντα μᾶλλον ἢ ζῷον. ἄλλη δέ τις [ἂν] εἴη τοῦ ζῴου φύσις· ἐναργῶς γὰρ ἐδείκνυτο τοῦ πράγματος αὐτοῦ τοῦ ζητουμένου, λέγω δὲ τοῦ ἐμβρύου τῆς φύσεως ὁποία τίς ἐστιν. ἕτερον ὑπάρχον πρόβλημα τὸ περὶ τῶν σημαινομένων ἐκ τοῦ ζῷον ὀνόματος. λέγω τοίνυν, εἰ τοῦτο λέγεις ζῷον τὸ δυνάμενον αἰσθέσθαι τε καὶ κινηθῆναι καθ’ ὁρμήν, ζῷόν ἐστιν οὐχ ἁπλῶς τὸ κινούμενον καθ’ ὁρμὴν καὶ αἰσθανόμενον· δύναται γὰρ καὶ κοιμᾶσθαι ἢ μὴ παρόντων τῶν αἰσθητῶν μὴ αἰσθάνεσθαι, τὸ δὲ δυνάμενον ἤτοι ὁρμᾶν ἢ καὶ αἰσθάνεσθαι πεφυκὸς ζῴου γνώρισμα.
διελέσθαι, ἐριστικὸς ὑπάρχων γνωρισθείη. Εἰ δι, έμβρυα. Πάλιν ἐρωτητέον, ὅ τί ποτε αὐτῷ σημαίνει τὸ κυού- μενον· ἢ τὸ κατὰ γαστρός, ἢ τὰ διαπεπλασμένα ἤδη καὶ τὰ ζωά ζώα). Καὶ τὸ σπέρμα αὖ τὸ αὐτὸ), καταβεβλημένον, τὸ κατὰ γαστρ. ἔμβρυα τὸ σπέρμα. ἢ τὸ σπέρμα, μόνα διηρθρ. καὶ διαπεπλασμένα ζώα τα έμβρυα, Β δυοῖν τρόποιν ὑπαρχόντοιν, ἑτέρου μὲν τοῦ κατ' ἐρώ τησίν τε καὶ ἀπόκρισιν, ἑτέρου δὲ τοῦ κατὰ διέξοδοι, ήρνηται τὸ ἕτερον (28), ἐπακουσάτω πάντα τὰ εἰς τὸ πρόβλημα διεξιόντων ἡμῶν· εἶτ᾽ ἐπειδὰν τελεώσω μεν, ἐξέσται αὐτῷ τότε περὶ ἑνὸς ἑκάστου ἐν μέρει διαλαμβάνειν. Εἰ δὲ διακόπτειν ἐπιχειροίη τὴν ἐξέτασιν πυνθανόμενος, δῆλός ἐστιν οὐδὲν ἀκούειν βουλόμενος. Αλλ' εἰ μὲν ἀποκρίνεσθαι ἔλοιτο, πάν των πρῶτον έρωτητέον αὐτὸν, ἐφ' ὅτι (29) φέρει πρᾶγμα τὸ ζῶον ὄνομα· κἀπειδὰν τοῦτο ἀποκρίνη - ται, πάλιν ἐρωτητέον, ὅ τί ποτε (30) αὐτῷ σημαίνει τὸ κυούμενον, ἢ τὸ κατὰ γαστρός, ἢ τὰ διαπεπλα σμένα ἤδη καὶ τὰ ζῶα, καὶ τὸ σπέρμα (31) αὐτὸ καταβεβλημένον, τὸ κατὰ γαστρὸς αὐτῷ σημαίνειν βούλεται· ἢ μόνα τὰ διηρθρωμένα τε καὶ ἤδη διαπε πλασμένα, τὰ ἔμβρυα καλούμενα. Αποκριναμένου δὲ καὶ πρὸς τοῦτο, περαίνειν ἤδη τὸ προκείμενον ἐφεξῆς καὶ διδάσκειν χρή. Εἰ δὲ ἡμᾶς λέγειν βού λοιτο αὐτὸς μὴ ἀποκρινάμενος, ἀκουσάτω· Ἐπεὶ σὺ μὴ βούλει λέγειν καθ' ὅτου σημαινομένου λέγεις δ προβαλες (οὕτω γὰρ ἂν οὐ περὶ σημαινομένων ἐγὼ ἐποιούμην τὸν λόγον, ἀλλ' ὑπὲρ αὐτῶν ἤδη τῶν πραγμάτων ἐσκοπούμην, γίνωσκε τοιοῦτόν (52) τι ποιήσας, οἷον εἰ καὶ προὔβαλες εἰ ζῶον ὁ κύων εἰκότως γὰρ ἂν εἴποιμι, Ποίου κυνός; ἐγὼ γὰρ καὶ περὶ τοῦ χερσαίου καὶ τοῦ θαλαττίου, καὶ τοῦ κατ' οὐρανὸν ἄστρου, ἀλλὰ καὶ Διογένους (38) καὶ της ἄλλων ἐφεξῆς δίειμι κυνῶν· οὐ γὰρ ἂν μαντευσαί μην, πότερον ὑπὲρ πάντων ἐρωτᾷς, ἡ τινός. Οπερ οὖν ἐξ ὑστέρου ποιήσεις, τοῦτ᾽ ἤδη μαθεῖν (34), περί ποίου ζητεῖς, σαφῶς εἰπέ. Εἰ δὲ περὶ ὀνόματα στρι φῇ, τὸ κυούμενον, αὐτὸ δὲ τοῦτο τούνομα, παντὶ δῆλον, ὅτι μήτε ζῶόν ἐστι, μήτε φυτόν, ἀλλ᾽ ὄνομά τε καὶ φωνὴ, καὶ σῶμα, καὶ ὅν, καὶ τὶ, καὶ πάντε μᾶλλον ἢ ζῶον. Καὶ εἴπερ τοῦτο προὔβαλες, έχεις τὴν ἀπόκρισιν. Οὐ μὴν οὐδὲ τὸ σημαινόμενον ἐκ τοῦ κυούμενον ὀνόματός ἐστι ζῶον· ἀλλ᾽ ἐκεῖνο μὲν ἀσώ ματόν τέ ἐστι, καὶ λεκτέον καὶ πρᾶγμα καὶ νόημα, σημαίν. τοιοῦτο. 'Αλεξάνδρου ποτὲ ἐπιστάν τος αὐτῷ, καὶ εἰπόντος· Ἐγώ εἰμι ᾿Αλέξανδρος δ μέγας βασιλεύς· Καγω, φησί, Διογένης ὁ κύων. Ερωτηθείς, τί ποιῶν κύων καλεῖται; ἔφη, τοὺς μὲν διδόντας φαίνων, τοὺς δὲ μὴ διδόντας ὑλακτών, τοὺς δὲ πονηροὺς δάκνων. « κυνικοί διὰ τὴν κυνικὴν τόλμαν, ἀπὸ τοῦ Κυνοσ άργους, CLEMENTIS ALEXANDRINI habet responsionem. Sin autem dicat esse id quod & quærit, utrum fetus qui gestatur in utero sit jam sentiendi vi præditus, an eliam per aliquam appeditionem sit se movendi potestate praditus, At jam aperte rei perscrutatio, non manente amplius deceptione nominis. Si autem non respondeat ad id quod fuit vicissim rogatus, ☑ neque velit dicere quidnam intelligat, aut cuinam rei tribuens nomen animalis, fecerit propositionem, jubeat autem nos dividere, is notetur esse conten- tiosus. Si autem cum sint duo modi, unus quidem qui fit per interrogationem et responsionem, alter autem persequendo et explicando latius, ne- gavit alterum : audiat nos omnia persequentes quæ pertinent ad quaestionem propositam : deinde post- quam perfecerimus, tunc licebit ei vicissim tractare de singulis. Si autem conetur interrogando inter- rumpere examinationem, planum est eum nibil velle audire. Sed si malit quidem respondere, primum omnium est rogandus, cuinam rei tribuat nomen animalis. Et ubi hoc responderit, rursus est ro- gandus, quidnam ei significet fetus qui gestatur in utero, an quæ sunt jam formata et animalia, an etiam semen dejectum vult significare id quod est in utero, an sola ea quæ jam sunt membris efficta et expressa, quæ appellantur Cum autem ad hoc quoque responderit, oportet deinceps id quod est propositum concludere et docere: si au- tem nos velit dicere ipso non respondente, audiat : Quoniam tu non vis dicere quonam significato di- cas id quod proposuisti (aliter enim ego non de significationibus verba facerem, sed jam de rebus ipsis considerarem), scias te perinde fecisse, ac si proposuisses an canis sit animal: merito enim dixissem, De quo cane agis ? ego enim et de terre- stri, et marino, et de astro coelesti, quin etiam de Diogene, et de aliis deinceps loquor canibus; non enim divinaverim utrum de omnibus interroges, an de aliquo. Quod ergo postea es facturus, hoc cum P. 9/1 ED. POTTER, ED. PARIS. respondere tenetur. duin vero iterum tt. Porro hæc sententia, quæ propter pravam distinctionem hactenus perperam intellecta fuit, sic scribi et exponi deberi videtur : (sic enim scribendum; non (sic enim legere malim quam «Est iterum ro- gandus, quiduam ei significet fetus ? An id, quod utero gestatur; an quæ sunt jam formata et viva. Et rursus an id, quod utero gestatur, significare velit semen dejectum; an potius ea sola quæ jam sunt eflicta et formata, quæ vocamur. » Legendum omnino dele tis, quæ interponuntur reliquis, quæ ex sequenti- bus buc irrepserunt: et mox ita legenda sunt, ♬ etc. Lowry. Conf. nota proxime superior. C " Sed utroque loco malim e Laertii lib. vi, seg. : Alexandro aliquando subito illi superveniente et dicente: Ego sum Alexander magnus ille rex. At ego, inquit, Diogenes canis. Interrogatus, quidnam faciens eanis vocaretur. Quod eis, inquit, blandior, qui dant; in eos vero, qui non dant, oblatro; malos autem morden. Quin et universi Antisthenis sectatores xúveç et dicebantur, vel propter caninam impudentiam : vel a Cynosarge, loco Athenis, quo ille scho lam aperuit. Conf. Menagius in Diog. Laertii 4u- tisth lib. vi, seg. 2, 13. LOWTH. (28) Τὸ ἕτερον. Quod sc. nobis interrogantibus (29) Εφ' ὅτι. Scribe ἐφ' ὅ τι. (30) Ο τί ποτε. Ὅτι ποτέ ms. Paris. Scriben- (31) Ἢ τὰ διαπεπλασμένα ήδη καὶ τὰ ζῶα, καὶ (32) Τοιοῦτον. Sic paulo post, τοιοῦτον γάρ τι (33) Διογένους. Nota sunt illa Diogenis responsa (34) Μαθεῖν. Lege μαθών. Ita etiam interpres
PG 9:577τοιοῦτον γάρ τι σημαίνεται ἐκ τούτων, πρῶτον μέν, εἰ τὸ κυούμενον ἤδη αἰσθάνεσθαι ἢ καθ’ ὁρμὴν κινεῖσθαι δύναται, ὅπερ πρόκειται σκοπεῖσθαι, ἕτερον δέ, εἰ τὸ κυούμενον αἰσθέσθαι ποτὲ ἢ κινηθῆναι δυνήσεται καθ’ ὁρμήν, καθ’ ὃ σημαινόμενον οὐδεὶς ζητεῖ ἐναργὲς ὄν. ἐζήτητο δὲ πότερον ζῷόν ἐστιν ἤδη τὸ ἔμβρυον ἢ φυτὸν ἔτι, κἄπειτα μετελήφθη τοῦ ζῴου τοὔνομα εἰς λόγον, ἵν’ ᾖ σαφές. αἰσθήσει δὴ καὶ κινήσει τῇ καθ’ ὁρμὴν εὑρόντες αὐτὸ διαφέρον τοῦ μὴ ζῴου, πάλιν τοῦτο διωρισάμεθα τῶν παρακειμένων αὐτῷ πραγμάτων ἕτερον μὲν εἶναι φάμενοι τὸ δυνάμει τοιοῦτον, ὃ μήπω μέν ἐστιν αἰσθανόμενόν τε καὶ κινούμενον, ἔσται δέ ποτε τοιοῦτον, ἕτερον δὲ τὸ κατ’ ἐνέργειαν ὑπάρχον ἤδη τοιοῦτον, τούτου δὲ τὸ μὲν ἤδη ἐνεργοῦν, τὸ δὲ ἐνεργεῖν μὲν δυνάμενον, ἡσυχάζον δὲ ἢ κοιμώμενον. τοῦτο δέ ἐστι τὸ ζητούμενον. οὐ γὰρ ἐκ τοῦ τρέφεσθαι τὸ ἔμβρυον ζῷον εἶναι λεκτέον, ὃ τῆς οὐσίας ἐστὶν ἀποχωρούντων τοῦ ζητουμένου, τοῖς δ’ ἄλλως συμβεβηκόσιν προσεχόντων τὸν νοῦν. Κοινὴ δ’ ἐπὶ πᾶσι τοῖς εὑρίσκεσθαι λεγομένοις τέτακται ἡ ἀπόδειξις, ἥτις ἐστὶ λόγος ἐξ ἑτέρων ἕτερόν τι πιστούμενος.
Β . καὶ πάντα μᾶλλον ἢ ζῶον. "Αλλη δέ τις εἴη τοῦ ζώου φύσις· ἐναργῶς γὰρ ἐδείκνυτο τοῦ πράγματος αὐτοῦ τοῦ ζητουμένου, λέγω δὲ τοῦ ἐμβρύου (55) τῆς φύ- σεως, ὁποία τίς ἐστιν· ἕτερον ὑπάρχον πρόβλημα (36) τὸ περὶ τῶν σημαινομένων ἐκ τοῦ ζῶον ὀνόματος. Λέγω τοίνυν, εἰ τοῦτο λέγεις ζωον τὴ δυνάμενον απ σθάνεσθαί τε καὶ κινηθῆναι καθ᾽ ὁρμὴν, ζῶόν ἐστιν οὐχ ἁπλῶς τὸ κινούμενον καθ᾽ ὁρμὴν καὶ αἰσθανόμε νον· δύναται γὰρ καὶ κοιμᾶσθαι, ἢ μὴ παρόντων τῶν αἰσθητῶν μὴ αἰσθάνεσθαι· τὸ δὲ δυνάμενον ἤτοι ὁρμᾶν, ἢ καὶ αἰσθάνεσθαι πεφυκός, ζώου γνώ ρισμα. Τοιοῦτον γάρ τι σημαίνεται ἐκ τούτων, πρῶ- τον μὲν, εἰ τὸ κυούμενον καθ' ὁρμὴν μὴ αἰσθάνεσθαι ἢ κινεῖσθαι δύναται (37), όπερ πρόκειται σκοπεῖσθαι· ἔτε ρον δὲ, εἰ τὸ κυούμενον αἰσθέσθαι ποτὲ ἢ κινηθήσεσθαι δύναται καθ᾽ ὁρμήν· καθ' ὅ σημαινόμενον οὐδεὶς ζη- τεῖ ἐναργῶς ὅν. Ἐζήτητο δὲ, πότερον ζῶόν ἐστιν ἤδη τὸ ἔμβρυον, ἢ φυτὸν ἔτι· κάπειτα μετελήφθη τοῦ ζώου τοὔνομα εἰς λόγον, ἵν' ᾗ σαφές. Αἰσθήσει δὴ καὶ κινήσει τῇ καθ᾽ ὁρμὴν εὑρόντες αὐτὸ διαφέρον τοῦ μὴ ζώου, πάλιν τοῦτο διωρισάμεθα τῶν παρα- κειμένων αὐτῷ πραγμάτων, ἕτερον μὲν εἶναι φάμε να τὸ δυνάμει τοιοῦτον, ὦ μήπω μὲν ἔστιν αἰσθανό μενόν τε καὶ κινούμενον, ἔσται δέ ποτε τοιοῦτον· ἕτερον δὲ τὸ κατ' ἐνέργειαν ὑπάρχον ἤδη τοιοῦτον· τούτου δὲ τὸ μὲν ἤδη ἐνεργοῦν, τὸ δὲ ἐνεργεῖν μὲν δυνάμενον, ἡσυχάζον δὲ ἤ κοιμώμενον· τοῦτο δέ ἐστι τὸ ζητούμενον. Οὐ γὰρ ἐκ τοῦ τρέφεσθαι τὸ ἔμβρυον ζῶον εἶναι λεκτέον, ὅ τῆς οὐσίας ἐστὶν ἀποχωρούν των του ζητουμένου, τοῖς δ᾽ ἄλλως συμβεβηκόσι προσεχόντων τὸν νοῦν. Κοινὴ δ᾽ ἐπὶ πᾶσι τοῖς εὑρί σκεσθαι λεγομένοις τέτακται ἡ ἀπόδειξις, ἥτις ἐστὶ λόγος, ἐξ ἑτέρων ἕτερόν τι πιστούμενος. Ἐξ ὧν δὲ χρὴ πιστοῦσθαι τὸ ζητούμενον, ὁμολογεῖσθαί τε καὶ γινώσκεσθαι δεῖ τῷ μανθάνοντι. Ἀρχὴ δὲ τούτων ἁπάντων ἐστὶ τὸ πρὸς αίσθησίν τε καὶ νόησιν ἐναρ- γές. Ἡ μὲν οὖν πρώτη ἀπόδειξις, ἐκ τούτων ἀπάν- των σύγκειται· ἡ δ᾽ ἐκ τῶν ἤδη φθασάντων ἀποδε δεῖχθαι, διὰ τῆσδε (38) πάλιν ἕτερόν τι περαίνουσα, πιστὴ μὲν οὐδὲν ἧττόν ἐστι τῆς προτέρας· οὐ μὴν καὶ πρώτη ονομάζεσθαι δύναται, διότι μηδ' ἐκ πρώτων περαίνεται προτάσεων. Τὸ μὲν οὖν πρῶτον εἶδος τῆς τῶν ζητουμένων διαφορᾶς, τριῶν ὄντων, ἐδείχθη· λέγω δὲ (39) τό, τῆς οὐσίας γινωσκομένης, ἀγνοεῖ- σθαί τι τῶν ἔργων ἢ παθῶν αὐτῆς· δευτέρα δ' ἦν διαφορά προβλημάτων, ἐφ᾽ οὗ τὰ μὲν ἔργα καὶ πάθη γινώσκομεν ἅπαντες, ἀγνοοῦμεν δὲ τὴν οὐσίαν· οἷον, ἐν τίνι (40) τοῦ σώματος μορίῳ τὸ ἡγεμονικόν ἐστι τῆς ψυχῆς (41). δύναται. Μὴ αἰσθάνεσθαι ἡ καθ' ὁρμὴν κινεῖσθαι δύναται· « Αἰσθάνεσθαί τε καὶ κινη- θῆναι καθ' ὁρμήν τὸ κινούμενον καθ' ὁρμὴν, καὶ αἰσθανόμενον. ὁρμᾶν ἢ καὶ αἰσθά νεσθαι. Ν. 775, STROMATUM. LIB. VIII. A jam didiceris, die aperte, de quonam quæras. Sin D tio, quæ probat aliud ex aliis. Ea autem ex quibus P. ED. POTTER, ED. PARIS. superioribus connectenda erant, quod non animad- vertit interpres. Sensus n. est, quæstionem de va- riis significatis vocis (wov distinctam omnino esse ab illa, qua de natura animalis, in quo sita sit, disceptatur. LowTH. Scribendum : C autem in excutiendis nominibus verseris, claruin est quod ipsum nomen fetus, neque est animal, neque planta, sed nomen, et vox, et corpus, et id quod est, et aliquid, et quidvis potius quam animal. Et si hoc proposuisti, habes responsionem. Sed neque quod significatur ex nomine fetus, est ani- mal : sed illud quidem est et incorporeum, xx et dicendum est idem et rem et cogitatum, et quidvis potius quam animal. Erit autem quædam alia na- tura animalis. Aperte enim ostensum est, de re ipsa de qua quæritur, natura, inquam, fetus qui est in utero, cujusmodi ea sit. Alia est quæ propo- nitur quæstio de significatis hujus nominis animal. Dico ergo, si hoc dicis animal quod potest sentire et moveri ex appetitione, id animal est non quod simpliciter ex appetitione movetur et sentit, nam potest etiam dormire, aut si non adsint sensilia, non sentire. Quod autem potest vel impelli appeti- tione, vel etiam sentire, est a natura datum signum quo animal cognoscitur. Tale quid enim ex his si- gnificatur. Primum quidem, an fetus qui in utero gestatur, ex appetitione non sentire aut moveri possit, quod quidem proponitur considerandum : alterum autem, an fetus qui gestatur in utero, ali- quando sentire aut moveri potest ex appetitione : in quo significato nemo quærit, cum sit evidens. Quæsitum autem fuerat, utrum fetus jam sit ani- mal, an etiam adhuc planta; deinde nomen animalis traductum est ad definitionem, ut esset manife stum. Cum autem ex sensu et motu appetendi, in- venissemus ipsum differre a non animali, id rursus distinximus a rebus ei adjunctis, dicentes aliud quidem esse id quod potestate est tale, quod non- dum quidem sentit et movetur, erit autem aliquan - do tale : alterum autem, quod actu jam est tale. Hujus autem est aliud quidem quod jam agit, aliud autem, quod agere quidem potest, quiescit autem vel dormit : hoc est autem id quod quæritur. Non enim ex eo quod alatur fetus, dicendum est esse animal, quod quidem est eorum qui recedunt ab essentia, iis autem quæ alioqui accidunt mentem adhibent. In omnibus autem quæ dicuntur inve- niri, posita est demonstratio, quæ quidem est ora- probatur id quod quæritur, oportet eum qui discit confiteri et cognoscere. Horum autem omnium est principium, id quod est evidens sensu et intelligen- tia. Atque prima quidem demonstratio constat ex non potest sentire, aut appetitio- ne moveri. Sic paulo ante : et statim : Dein : edit. Paris. (35) Τοῦ ἐμβρύου. Τῷ ἐμβρύῳ ms. Paris. (56) Ἕτερον ὑπάρχον πρόβλημα. Hæc cum (37) Καθ' ὁρμὴν μὴ αἰσθάνεσθαι ἢ κινεῖσθαι (38) Διὰ τῆσδε. Melius legeretur τῶν δέ. LowTH. (39) Λέγω δέ. Repetit quæ superius dixerat,
ἐξ ὧν δὲ χρὴ πιστοῦσθαι τὸ ζητούμενον, ὁμολογεῖσθαί τε καὶ γινώσκεσθαι δεῖ τῷ μανθάνοντι. ἀρχὴ δὲ τούτων ἁπάντων ἐστὶ τὸ πρὸς αἴσθησίν τε καὶ νόησιν ἐναργές. ἡ μὲν οὖν πρώτη ἀπόδειξις ἐκ τούτων [ἁπάντων] σύγκειται, ἡ δ’ ἐκ τῶν ἤδη φθασάντων ἀποδεδεῖχθαι διὰ τῆσδε πάλιν ἕτερόν τι περαίνουσα πιστὴ μὲν οὐδὲν ἧττόν ἐστι τῆς προτέρας, οὐ μὴν καὶ πρώτη ὀνομάζεσθαι δύναται, διότι μηδ’ ἐκ πρώτων περαίνεται προτάσεων. τὸ μὲν οὖν πρῶτον εἶδος τῆς τῶν ζητουμένων διαφορᾶς τριῶν ὄντων ἐδείχθη, λέγω δὲ τὸ (τῆς οὐσίας γινωσκομένης) ἀγνοεῖσθαί τι τῶν ἔργων ἢ παθῶν αὐτῆς, δευτέρα δ’ ἦν διαφορὰ προβλημάτων ἐφ’ οὗ τὰ μὲν ἔργα καὶ πάθη γινώσκομεν ἅπαντες, ἀγνοοῦμεν δὲ τὴν οὐσίαν, οἷον ἐν τίνι τοῦ σώματος μορίῳ τὸ ἡγεμονικόν ἐστι τῆς ψυχῆς. ἡ δὲ αὐτὴ ἐπιχείρησις τῆς ἀποδείξεως κἀπὶ τοῦ τρίτου προβλήματος. φασὶν οὖν τινες μὴ ἐγχωρεῖν πλείους ἀρχὰς ἑνὸς εἶναι ζῴου. ὁμογενεῖς μὲν οὖν ἀρχὰς οὐκ ἐγχωρεῖ πλείους ὑπάρχειν ἑνὸς ζῴου, διαφερούσας δὲ τοῖς γένεσιν οὐδὲν ἄτοπον.
Β . καὶ πάντα μᾶλλον ἢ ζῶον. "Αλλη δέ τις εἴη τοῦ ζώου φύσις· ἐναργῶς γὰρ ἐδείκνυτο τοῦ πράγματος αὐτοῦ τοῦ ζητουμένου, λέγω δὲ τοῦ ἐμβρύου (55) τῆς φύ- σεως, ὁποία τίς ἐστιν· ἕτερον ὑπάρχον πρόβλημα (36) τὸ περὶ τῶν σημαινομένων ἐκ τοῦ ζῶον ὀνόματος. Λέγω τοίνυν, εἰ τοῦτο λέγεις ζωον τὴ δυνάμενον απ σθάνεσθαί τε καὶ κινηθῆναι καθ᾽ ὁρμὴν, ζῶόν ἐστιν οὐχ ἁπλῶς τὸ κινούμενον καθ᾽ ὁρμὴν καὶ αἰσθανόμε νον· δύναται γὰρ καὶ κοιμᾶσθαι, ἢ μὴ παρόντων τῶν αἰσθητῶν μὴ αἰσθάνεσθαι· τὸ δὲ δυνάμενον ἤτοι ὁρμᾶν, ἢ καὶ αἰσθάνεσθαι πεφυκός, ζώου γνώ ρισμα. Τοιοῦτον γάρ τι σημαίνεται ἐκ τούτων, πρῶ- τον μὲν, εἰ τὸ κυούμενον καθ' ὁρμὴν μὴ αἰσθάνεσθαι ἢ κινεῖσθαι δύναται (37), όπερ πρόκειται σκοπεῖσθαι· ἔτε ρον δὲ, εἰ τὸ κυούμενον αἰσθέσθαι ποτὲ ἢ κινηθήσεσθαι δύναται καθ᾽ ὁρμήν· καθ' ὅ σημαινόμενον οὐδεὶς ζη- τεῖ ἐναργῶς ὅν. Ἐζήτητο δὲ, πότερον ζῶόν ἐστιν ἤδη τὸ ἔμβρυον, ἢ φυτὸν ἔτι· κάπειτα μετελήφθη τοῦ ζώου τοὔνομα εἰς λόγον, ἵν' ᾗ σαφές. Αἰσθήσει δὴ καὶ κινήσει τῇ καθ᾽ ὁρμὴν εὑρόντες αὐτὸ διαφέρον τοῦ μὴ ζώου, πάλιν τοῦτο διωρισάμεθα τῶν παρα- κειμένων αὐτῷ πραγμάτων, ἕτερον μὲν εἶναι φάμε να τὸ δυνάμει τοιοῦτον, ὦ μήπω μὲν ἔστιν αἰσθανό μενόν τε καὶ κινούμενον, ἔσται δέ ποτε τοιοῦτον· ἕτερον δὲ τὸ κατ' ἐνέργειαν ὑπάρχον ἤδη τοιοῦτον· τούτου δὲ τὸ μὲν ἤδη ἐνεργοῦν, τὸ δὲ ἐνεργεῖν μὲν δυνάμενον, ἡσυχάζον δὲ ἤ κοιμώμενον· τοῦτο δέ ἐστι τὸ ζητούμενον. Οὐ γὰρ ἐκ τοῦ τρέφεσθαι τὸ ἔμβρυον ζῶον εἶναι λεκτέον, ὅ τῆς οὐσίας ἐστὶν ἀποχωρούν των του ζητουμένου, τοῖς δ᾽ ἄλλως συμβεβηκόσι προσεχόντων τὸν νοῦν. Κοινὴ δ᾽ ἐπὶ πᾶσι τοῖς εὑρί σκεσθαι λεγομένοις τέτακται ἡ ἀπόδειξις, ἥτις ἐστὶ λόγος, ἐξ ἑτέρων ἕτερόν τι πιστούμενος. Ἐξ ὧν δὲ χρὴ πιστοῦσθαι τὸ ζητούμενον, ὁμολογεῖσθαί τε καὶ γινώσκεσθαι δεῖ τῷ μανθάνοντι. Ἀρχὴ δὲ τούτων ἁπάντων ἐστὶ τὸ πρὸς αίσθησίν τε καὶ νόησιν ἐναρ- γές. Ἡ μὲν οὖν πρώτη ἀπόδειξις, ἐκ τούτων ἀπάν- των σύγκειται· ἡ δ᾽ ἐκ τῶν ἤδη φθασάντων ἀποδε δεῖχθαι, διὰ τῆσδε (38) πάλιν ἕτερόν τι περαίνουσα, πιστὴ μὲν οὐδὲν ἧττόν ἐστι τῆς προτέρας· οὐ μὴν καὶ πρώτη ονομάζεσθαι δύναται, διότι μηδ' ἐκ πρώτων περαίνεται προτάσεων. Τὸ μὲν οὖν πρῶτον εἶδος τῆς τῶν ζητουμένων διαφορᾶς, τριῶν ὄντων, ἐδείχθη· λέγω δὲ (39) τό, τῆς οὐσίας γινωσκομένης, ἀγνοεῖ- σθαί τι τῶν ἔργων ἢ παθῶν αὐτῆς· δευτέρα δ' ἦν διαφορά προβλημάτων, ἐφ᾽ οὗ τὰ μὲν ἔργα καὶ πάθη γινώσκομεν ἅπαντες, ἀγνοοῦμεν δὲ τὴν οὐσίαν· οἷον, ἐν τίνι (40) τοῦ σώματος μορίῳ τὸ ἡγεμονικόν ἐστι τῆς ψυχῆς (41). δύναται. Μὴ αἰσθάνεσθαι ἡ καθ' ὁρμὴν κινεῖσθαι δύναται· « Αἰσθάνεσθαί τε καὶ κινη- θῆναι καθ' ὁρμήν τὸ κινούμενον καθ' ὁρμὴν, καὶ αἰσθανόμενον. ὁρμᾶν ἢ καὶ αἰσθά νεσθαι. Ν. 775, STROMATUM. LIB. VIII. A jam didiceris, die aperte, de quonam quæras. Sin D tio, quæ probat aliud ex aliis. Ea autem ex quibus P. ED. POTTER, ED. PARIS. superioribus connectenda erant, quod non animad- vertit interpres. Sensus n. est, quæstionem de va- riis significatis vocis (wov distinctam omnino esse ab illa, qua de natura animalis, in quo sita sit, disceptatur. LowTH. Scribendum : C autem in excutiendis nominibus verseris, claruin est quod ipsum nomen fetus, neque est animal, neque planta, sed nomen, et vox, et corpus, et id quod est, et aliquid, et quidvis potius quam animal. Et si hoc proposuisti, habes responsionem. Sed neque quod significatur ex nomine fetus, est ani- mal : sed illud quidem est et incorporeum, xx et dicendum est idem et rem et cogitatum, et quidvis potius quam animal. Erit autem quædam alia na- tura animalis. Aperte enim ostensum est, de re ipsa de qua quæritur, natura, inquam, fetus qui est in utero, cujusmodi ea sit. Alia est quæ propo- nitur quæstio de significatis hujus nominis animal. Dico ergo, si hoc dicis animal quod potest sentire et moveri ex appetitione, id animal est non quod simpliciter ex appetitione movetur et sentit, nam potest etiam dormire, aut si non adsint sensilia, non sentire. Quod autem potest vel impelli appeti- tione, vel etiam sentire, est a natura datum signum quo animal cognoscitur. Tale quid enim ex his si- gnificatur. Primum quidem, an fetus qui in utero gestatur, ex appetitione non sentire aut moveri possit, quod quidem proponitur considerandum : alterum autem, an fetus qui gestatur in utero, ali- quando sentire aut moveri potest ex appetitione : in quo significato nemo quærit, cum sit evidens. Quæsitum autem fuerat, utrum fetus jam sit ani- mal, an etiam adhuc planta; deinde nomen animalis traductum est ad definitionem, ut esset manife stum. Cum autem ex sensu et motu appetendi, in- venissemus ipsum differre a non animali, id rursus distinximus a rebus ei adjunctis, dicentes aliud quidem esse id quod potestate est tale, quod non- dum quidem sentit et movetur, erit autem aliquan - do tale : alterum autem, quod actu jam est tale. Hujus autem est aliud quidem quod jam agit, aliud autem, quod agere quidem potest, quiescit autem vel dormit : hoc est autem id quod quæritur. Non enim ex eo quod alatur fetus, dicendum est esse animal, quod quidem est eorum qui recedunt ab essentia, iis autem quæ alioqui accidunt mentem adhibent. In omnibus autem quæ dicuntur inve- niri, posita est demonstratio, quæ quidem est ora- probatur id quod quæritur, oportet eum qui discit confiteri et cognoscere. Horum autem omnium est principium, id quod est evidens sensu et intelligen- tia. Atque prima quidem demonstratio constat ex non potest sentire, aut appetitio- ne moveri. Sic paulo ante : et statim : Dein : edit. Paris. (35) Τοῦ ἐμβρύου. Τῷ ἐμβρύῳ ms. Paris. (56) Ἕτερον ὑπάρχον πρόβλημα. Hæc cum (37) Καθ' ὁρμὴν μὴ αἰσθάνεσθαι ἢ κινεῖσθαι (38) Διὰ τῆσδε. Melius legeretur τῶν δέ. LowTH. (39) Λέγω δέ. Repetit quæ superius dixerat,
Against the PyrrhonistsΠρὸς τοὺς Πυρρωνείους
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 9:579Πρὸς τοὺς Πυρρωνείους.20 Εἴ φησιν ἡ ἐποχὴ βέβαιον εἶναι μηδέν, δῆλον ὅτι ἀφ’ ἑαυτῆς ἀρξαμένη πρῶτον ἀκυρώσει ἑαυτήν.
ἐποχῇ. ' επο- χή, Ρ: της νότ "Οθεν γενναιότατα δοκεί φιλοσοφῆται, τὸ τῆς ἀκαταληψίας καὶ ἐποχῆς εἶδος εἰσαγαγών, ὡς Ασκάνιος ὁ ᾿Αβδηρίτης φησίν· οὐδὲν γὰρ ἔφασκεν οὔτε καλόν, οὔτε αἰσχρὸν, οὔτε δίκαιον, οὔτε ἄδικον. Καὶ ὁμοίως ἐπὶ πάντων, μηδὲν εἶναι τῇ ἀληθείᾳ, μῳ δὲ καὶ ἔθει πάντα τοὺς ἀνθρώπους πράττειν· οὐ γὰρ μᾶλλον τόδε ἢ τόδε εἶναι ἕκαστον. ᾿Ακόλουθος δ' ἦν καὶ τῷ βίῳ, μηδὲν ἐκτρεπόμενος μηδὲ φυλαττόμε νος, ἅπαντα υφιστάμενος, ἁμάξας, εἰ τύχοι, καὶ κρημνούς, καὶ κύνας, καὶ ὅσα τοιαῦτα, μηδὲν ταῖς αἰσθήσεσιν ἐπιτρέπων. Σώζεσθαι μέντοι (καθά φασιν οἱ περὶ τὸν Καρύστιον Αντίγονον), ὑπὸ τῶν γνωρί μων παρακολουθούντων. Αἰνεσίδημος δέ φησι φιλο σοφεῖν μὲν αὐτὸν κατὰ τὸν τῆς ἐποχῆς λόγον, μὴ μέντοι γε ἀπροοράτως έκαστα πράττειν. . Ἡ δὲ αὐτὴ ἐπιχείρησις τῆς ἀποδείξεως κἀπὶ τοῦ του τοῦ προβλήματος. Φασὶν οὖν τινες μὴ ἐγχωρεῖν πλείους ἀρχὰς ἑνὸς εἶναι ζώου. Ομογενείς μὲν οὖν ἀρχὰς οὐκ ἐγχωρεῖ πλείους ὑπάρχειν ἑνὸς ζώου διαφερούσας δὲ τοῖς γένεσιν, οὐδὲν ἄτοπον. Πρὸς τοὺς Πυῤῥωνίους (42) εἴη, φασὶν, ἡ ἐποχὴ, βέβαιον εἶναι μηδέν· δῆλον ὅτι ἀφ' ἑαυτῆς ἀρξαμένη, πρῶτον ἀκυ ρώσει ἑαυτήν. Η τοίνυν δίδωσιν ἀληθές τι εἶναι, καὶ οὐ περὶ πάντων ἐφεκτέον (43)· ἢ ἐνίσταται, μηδὲν εἶναι ἀλη θὲς λέγουσα· καὶ δῆλον ὅτι (44) οὐδ᾽ αὐτὴ πρότερον άλη θεύσει. "Ητοι γὰρ αὕτη ἀληθεύει, ἢ οὐκ ἀληθεύει. Αλλ' εἰ μὲν ἀληθεύει, δίδωσιν ἄκουσά τι εἶναι ἀληθές· εἰ δὲ μὴ ἀληθεύει, ἀληθῆ ἀπολείπει ἅπερ ἀνελεῖν ἐβούλετο. Ἐνῷ γὰρ ψευδὴς δείκνυται ἡ ἀναιροῦσα ἐποχὴ, ἐν τούτῳ τὰ ἀναιρούμενα ἀληθῆ δείκνυται, ὡς ὁ ὄνειρος ὁ λέγων ψευδεῖς εἶναι πάντας τοὺς ὀνείρους· αὐτοῦ (45) γὰρ ἀναι ρετικὴ οὖσα, τῶν ἄλλων γίνεται κυριωτική (46). Καὶ ὅλωςεἰ ἔστιν ἀληθῆς, ἀφ' ἑαυτῆς ποιήσεται τὴν ἀρχὴν οὐ κάλλου τινὸς οὗτα ἐποχὴ, ἀλλ᾽ ἑαυτῆς πρῶτον ἔπειτα, εἰ καταλαμβάνεται, ὅτι ἄνθρωπος ἐστιν ἢ ὅτι ἐπέχει, δῆλός ἐστι μὴ ἐπέχειν (47). Πῶς δ᾽ ἂν καὶ ἀποκρί νοιτο (48) πρὸς τὸ ἐρωτηθέν ; περὶ γὰρ αὐτοῦ τούτου δῆλός ἐστιν οὐκ ἐπέχων· ναὶ μὴν καὶ ἀποφαίνεται, ὅτι ἐπέχει· ὁ καὶ εἰ δεῖ πειθόμενον αὐτοῖς περὶ πάντων ἐπέχειν, περὶ αὐτῆς πρότερον τῆς ἐποχῆς ἐφέξομεν, ότι. ἀρχὴν εἰς τὴν ἀμφισβήτησιν ἀφίκετο περὶ πάντων ἐπέχων; Πῶς δ' ἂν καὶ ἀποκρίνετε πρὸς τὸ ἐρωτηθέν; ἀπεκρίνετο, CLEMENTIS ALEXANDRINI bis omnibus. Quæ autem ex iis per hanc prius fuere demonstrata, rursus aliquid aliud concludit, at quidem non minus credibilis quam prior: non potest tamen prima quoque nominari, quoniam neque ex primis concluditur propositionibus. Prima ergo species differentiæ eorum quæ quæruntur, cum tres sint, est ostensa: dico ☑ autem cum cognoscatur essentia, ignorari aliquam ejus actionem vel affectionem. Secunda autem differentia propositarum quæstionum erat, in qua opera quidem et affectiones omnes cognoscimus, ignoramus autem essentiam, ut, exempli causa, in quanam parte cor- poris sita sit pars animæ principalis. CAPUT V. Specimen dal demonstrationis in discutienda quæstione de Scepticorum Eadem autem demonstrationis pertractatio est etiam in hac quæstione. Dicunt aliqui non posse esse plura principia unius animalis. Atque unius quidem d generis principia non possunt esse plura unius animalis: generibus autem diversa, non est absur- dum. Apud Pyrrhonios, sit quam vocant hoc est assensionis sustentio, quæ vult nihil esse firmum ac stabile. Ea si a seipsa inceperit, clarum est, quod primum seipsam infirmabit. Aut ergo dat aliquid esse verum, et non est de omnibus sustinenda assensio: aut persistit dicens nihil esse veri, et tum clarum est quod nec ipsa prius verum dicet. Aut enim ipsa verum dicit, aut non. Quare si verum dicit, concedit vel invita, esse aliquid veri. Sin autem non verum dicit, vera ea relinquit quæ volebat tollere de medio. Nam quatenus falsa ostenditur quæ perimit epoche, seu assensio- nis sustentio, eatenus vera esse ostenduntur, ea quæ perimuntur, quemadmodum somnium quod dicit omnia somnia esse falsa : nam cum seipsam perimat, confirmat alia. Et in summa, si est vera, ducet a seipsa principium, nec sit sustentio assen- sionis ab aliquo alio, sed primun a seipsa. Deinde si comprehendit quod sit homo, vel quod sustinet assensionem, clarum est eum non sustinere assen- * ED. POTTER, ED. PARIS. losophi clariores senserint, vide apud Plutarchum De placitis philosophorum lib. IV, cap. 5. num species, de qua supra p. edit. Paris. LOWTH. conf. in ejus vita Laertius lib. ix, seg. 61, 62, ubi hæc scribit : vo- Unde et nobilissime philosophiam tractasse videtur, com- mentus modum, quo de omnibus nihil decerneret, B C neque quidquam comprehendi posse diceret, ut Ascanius Abderites auctor est. Negabat enim quid- quam honestum esse aut turpe, justum vel injustum. Eadem ratione et de omnibus; nibil vere esse, ca- terum lege atque consuetudine cuncta homines fa- cere. Neque enim esse quidquam istud potius quam illud. Consentanea ad bæc illi et vita erat; nibil declinans nihilque devitans, sustinebat omnia : cur- rus si forte occurrissent, et prærupta, et canes, et talia, nihil omnino sensibus permittens. Servatum autem (ut Caristius Antigonus refert) a sequentibus se amicis. Porro Ænesidemus ipsum de assensu quidem retinendo philosophatun esse tradit, non tamen imprudenter gessisse singula. ▸ SILBURG. ipsius. » ID. ptura indic. modo. ID. (40) Ἐν τίνι. Celebris quæstio de qua, quid phi (41) Τῆς ψυχῆς. Post hac deest tertia quæstio- (42) Πυρρωνίους. De Pyrrhonis dogmale et secta (43) Εφεκτέον. Ms. Paris., ἀφεκτέον. (44) Δηλον ότι. Non minus aptum adverb.δηλον (45) Αὐτοῦ. Rectius αὐτῆς, seu ἑαυτῆς, • sui- (46) Κυριωτική. Η. κυρωτική, usitatius. Ib. (47) Επέχ. Ms. Paris., ἐπέχειν. Πῶς δ᾽ ἂν καὶ τὴν (48) Αποκρίνοιτο. In Flor. est etiam altera seri
ἢ τοίνυν δίδωσιν ἀληθές τι εἶναι καὶ οὐ περὶ πάντων ἐφεκτέον, ἢ ἐνίσταται μηδὲν εἶναι ἀληθὲς λέγουσα, καὶ δῆλον ὅτι οὐδ’ αὐτὴ πρότερον ἀληθεύσει. ἤτοι γὰρ αὐτὴ ἀληθεύει ἢ οὐκ ἀληθεύει. ἀλλ’ εἰ μὲν ἀληθεύει, δίδωσιν ἄκουσά τι εἶναι ἀληθές, εἰ δὲ μὴ ἀληθεύει, ἀληθῆ ἀπολείπει ἅπερ ἀνελεῖν ἐβούλετο. ἐν ᾧ γὰρ ψευδὴς δείκνυται ἡ ἀναιροῦσα ἐποχή, ἐν τούτῳ τὰ ἀναιρούμενα ἀληθῆ δείκνυται, ὡς ὁ ὄνειρος ὁ λέγων ψευδεῖς εἶναι πάντας τοὺς ὀνείρους. ἑαυτῆς γὰρ ἀναιρετικὴ οὖσα τῶν ἄλλων γίνεται κυρωτική. καὶ ὅλως εἰ ἔστιν ἀληθής, ἀφ’ ἑαυτῆς ποιήσεται τὴν ἀρχήν, οὐκ ἄλλου τινὸς οὖσα ἐποχή, ἀλλ’ ἑαυτῆς πρῶτον. Ἔπειτα εἰ καταλαμβάνει τις ὅτι ἄνθρωπός ἐστιν ἢ ὅτι ἐπέχει, δῆλός ἐστι μὴ ἐπέχων. πῶς δ’ ἂν καὶ τὴν ἀρχὴν εἰς τὴν ἀμφισβήτησιν ἀφίκετο περὶ πάντων ἐπέχων; πῶς δ’ ἂν καὶ ἀπεκρίνετο πρὸς τὸ ἐρωτηθέν; περὶ γὰρ αὐτοῦ τούτου δῆλός ἐστιν οὐκ ἐπέχων, ναὶ μὴν καὶ ἀποφαίνεται ὅτι ἐπέχει, [δι’] ὃ καὶ εἰ δεῖ πειθόμενον αὐτοῖς περὶ πάντων ἐπέχειν, περὶ αὐτῆς πρότερον τῆς ἐποχῆς ἐφέξομεν, εἴτε πειστέον αὐτῇ εἴτε καὶ μή.
ἐποχῇ. ' επο- χή, Ρ: της νότ "Οθεν γενναιότατα δοκεί φιλοσοφῆται, τὸ τῆς ἀκαταληψίας καὶ ἐποχῆς εἶδος εἰσαγαγών, ὡς Ασκάνιος ὁ ᾿Αβδηρίτης φησίν· οὐδὲν γὰρ ἔφασκεν οὔτε καλόν, οὔτε αἰσχρὸν, οὔτε δίκαιον, οὔτε ἄδικον. Καὶ ὁμοίως ἐπὶ πάντων, μηδὲν εἶναι τῇ ἀληθείᾳ, μῳ δὲ καὶ ἔθει πάντα τοὺς ἀνθρώπους πράττειν· οὐ γὰρ μᾶλλον τόδε ἢ τόδε εἶναι ἕκαστον. ᾿Ακόλουθος δ' ἦν καὶ τῷ βίῳ, μηδὲν ἐκτρεπόμενος μηδὲ φυλαττόμε νος, ἅπαντα υφιστάμενος, ἁμάξας, εἰ τύχοι, καὶ κρημνούς, καὶ κύνας, καὶ ὅσα τοιαῦτα, μηδὲν ταῖς αἰσθήσεσιν ἐπιτρέπων. Σώζεσθαι μέντοι (καθά φασιν οἱ περὶ τὸν Καρύστιον Αντίγονον), ὑπὸ τῶν γνωρί μων παρακολουθούντων. Αἰνεσίδημος δέ φησι φιλο σοφεῖν μὲν αὐτὸν κατὰ τὸν τῆς ἐποχῆς λόγον, μὴ μέντοι γε ἀπροοράτως έκαστα πράττειν. . Ἡ δὲ αὐτὴ ἐπιχείρησις τῆς ἀποδείξεως κἀπὶ τοῦ του τοῦ προβλήματος. Φασὶν οὖν τινες μὴ ἐγχωρεῖν πλείους ἀρχὰς ἑνὸς εἶναι ζώου. Ομογενείς μὲν οὖν ἀρχὰς οὐκ ἐγχωρεῖ πλείους ὑπάρχειν ἑνὸς ζώου διαφερούσας δὲ τοῖς γένεσιν, οὐδὲν ἄτοπον. Πρὸς τοὺς Πυῤῥωνίους (42) εἴη, φασὶν, ἡ ἐποχὴ, βέβαιον εἶναι μηδέν· δῆλον ὅτι ἀφ' ἑαυτῆς ἀρξαμένη, πρῶτον ἀκυ ρώσει ἑαυτήν. Η τοίνυν δίδωσιν ἀληθές τι εἶναι, καὶ οὐ περὶ πάντων ἐφεκτέον (43)· ἢ ἐνίσταται, μηδὲν εἶναι ἀλη θὲς λέγουσα· καὶ δῆλον ὅτι (44) οὐδ᾽ αὐτὴ πρότερον άλη θεύσει. "Ητοι γὰρ αὕτη ἀληθεύει, ἢ οὐκ ἀληθεύει. Αλλ' εἰ μὲν ἀληθεύει, δίδωσιν ἄκουσά τι εἶναι ἀληθές· εἰ δὲ μὴ ἀληθεύει, ἀληθῆ ἀπολείπει ἅπερ ἀνελεῖν ἐβούλετο. Ἐνῷ γὰρ ψευδὴς δείκνυται ἡ ἀναιροῦσα ἐποχὴ, ἐν τούτῳ τὰ ἀναιρούμενα ἀληθῆ δείκνυται, ὡς ὁ ὄνειρος ὁ λέγων ψευδεῖς εἶναι πάντας τοὺς ὀνείρους· αὐτοῦ (45) γὰρ ἀναι ρετικὴ οὖσα, τῶν ἄλλων γίνεται κυριωτική (46). Καὶ ὅλωςεἰ ἔστιν ἀληθῆς, ἀφ' ἑαυτῆς ποιήσεται τὴν ἀρχὴν οὐ κάλλου τινὸς οὗτα ἐποχὴ, ἀλλ᾽ ἑαυτῆς πρῶτον ἔπειτα, εἰ καταλαμβάνεται, ὅτι ἄνθρωπος ἐστιν ἢ ὅτι ἐπέχει, δῆλός ἐστι μὴ ἐπέχειν (47). Πῶς δ᾽ ἂν καὶ ἀποκρί νοιτο (48) πρὸς τὸ ἐρωτηθέν ; περὶ γὰρ αὐτοῦ τούτου δῆλός ἐστιν οὐκ ἐπέχων· ναὶ μὴν καὶ ἀποφαίνεται, ὅτι ἐπέχει· ὁ καὶ εἰ δεῖ πειθόμενον αὐτοῖς περὶ πάντων ἐπέχειν, περὶ αὐτῆς πρότερον τῆς ἐποχῆς ἐφέξομεν, ότι. ἀρχὴν εἰς τὴν ἀμφισβήτησιν ἀφίκετο περὶ πάντων ἐπέχων; Πῶς δ' ἂν καὶ ἀποκρίνετε πρὸς τὸ ἐρωτηθέν; ἀπεκρίνετο, CLEMENTIS ALEXANDRINI bis omnibus. Quæ autem ex iis per hanc prius fuere demonstrata, rursus aliquid aliud concludit, at quidem non minus credibilis quam prior: non potest tamen prima quoque nominari, quoniam neque ex primis concluditur propositionibus. Prima ergo species differentiæ eorum quæ quæruntur, cum tres sint, est ostensa: dico ☑ autem cum cognoscatur essentia, ignorari aliquam ejus actionem vel affectionem. Secunda autem differentia propositarum quæstionum erat, in qua opera quidem et affectiones omnes cognoscimus, ignoramus autem essentiam, ut, exempli causa, in quanam parte cor- poris sita sit pars animæ principalis. CAPUT V. Specimen dal demonstrationis in discutienda quæstione de Scepticorum Eadem autem demonstrationis pertractatio est etiam in hac quæstione. Dicunt aliqui non posse esse plura principia unius animalis. Atque unius quidem d generis principia non possunt esse plura unius animalis: generibus autem diversa, non est absur- dum. Apud Pyrrhonios, sit quam vocant hoc est assensionis sustentio, quæ vult nihil esse firmum ac stabile. Ea si a seipsa inceperit, clarum est, quod primum seipsam infirmabit. Aut ergo dat aliquid esse verum, et non est de omnibus sustinenda assensio: aut persistit dicens nihil esse veri, et tum clarum est quod nec ipsa prius verum dicet. Aut enim ipsa verum dicit, aut non. Quare si verum dicit, concedit vel invita, esse aliquid veri. Sin autem non verum dicit, vera ea relinquit quæ volebat tollere de medio. Nam quatenus falsa ostenditur quæ perimit epoche, seu assensio- nis sustentio, eatenus vera esse ostenduntur, ea quæ perimuntur, quemadmodum somnium quod dicit omnia somnia esse falsa : nam cum seipsam perimat, confirmat alia. Et in summa, si est vera, ducet a seipsa principium, nec sit sustentio assen- sionis ab aliquo alio, sed primun a seipsa. Deinde si comprehendit quod sit homo, vel quod sustinet assensionem, clarum est eum non sustinere assen- * ED. POTTER, ED. PARIS. losophi clariores senserint, vide apud Plutarchum De placitis philosophorum lib. IV, cap. 5. num species, de qua supra p. edit. Paris. LOWTH. conf. in ejus vita Laertius lib. ix, seg. 61, 62, ubi hæc scribit : vo- Unde et nobilissime philosophiam tractasse videtur, com- mentus modum, quo de omnibus nihil decerneret, B C neque quidquam comprehendi posse diceret, ut Ascanius Abderites auctor est. Negabat enim quid- quam honestum esse aut turpe, justum vel injustum. Eadem ratione et de omnibus; nibil vere esse, ca- terum lege atque consuetudine cuncta homines fa- cere. Neque enim esse quidquam istud potius quam illud. Consentanea ad bæc illi et vita erat; nibil declinans nihilque devitans, sustinebat omnia : cur- rus si forte occurrissent, et prærupta, et canes, et talia, nihil omnino sensibus permittens. Servatum autem (ut Caristius Antigonus refert) a sequentibus se amicis. Porro Ænesidemus ipsum de assensu quidem retinendo philosophatun esse tradit, non tamen imprudenter gessisse singula. ▸ SILBURG. ipsius. » ID. ptura indic. modo. ID. (40) Ἐν τίνι. Celebris quæstio de qua, quid phi (41) Τῆς ψυχῆς. Post hac deest tertia quæstio- (42) Πυρρωνίους. De Pyrrhonis dogmale et secta (43) Εφεκτέον. Ms. Paris., ἀφεκτέον. (44) Δηλον ότι. Non minus aptum adverb.δηλον (45) Αὐτοῦ. Rectius αὐτῆς, seu ἑαυτῆς, • sui- (46) Κυριωτική. Η. κυρωτική, usitatius. Ib. (47) Επέχ. Ms. Paris., ἐπέχειν. Πῶς δ᾽ ἂν καὶ τὴν (48) Αποκρίνοιτο. In Flor. est etiam altera seri
Ἔτι εἰ τοῦτο αὐτό ἐστι τὸ ἀληθὲς τὸ μὴ εἰδέναι τὸ ἀληθές, οὐδὲ τὴν ἀρχὴν ἀληθές τι παρ’ ἐκείνου δίδοται. εἰ δὲ καὶ τοῦτο ἀμφισβητήσιμον ἐρεῖ τὸ ἀγνοεῖν τἀληθές, ἐν αὐτῷ τούτῳ δίδωσιν εἶναι τὸ ἀληθὲς γνώριμον, ἐν ᾧ τὴν περὶ αὐτοῦ ἐποχὴν φαίνεται μὴ βεβαιῶν. Αἵρεσίς ἐστι πρόσκλισις δογμάτων ἤ, ὥς τινες, πρόσκλισις δόγμασι πολλοῖς ἀκολουθίαν πρὸς ἄλληλα καὶ τὰ φαινόμενα περιέχουσι πρὸς τὸ εὖ ζῆν συντείνουσα. καὶ τὸ μὲν δόγμα ἐστὶ κατάληψίς τις λογική, κατάληψις δὲ ἕξις καὶ συγκατάθεσις τῆς διανοίας. Οὐ μόνον οἱ ἐφεκτικοί, ἀλλὰ καὶ πᾶς δογματικὸς ἔν τισιν ἐπέχειν εἴωθεν ἤτοι παρὰ γνώμης ἀσθένειαν ἢ παρὰ πραγμάτων ἀσάφειαν ἢ παρὰ τὴν τῶν λόγων ἰσοσθένειαν.
ἐποχῇ. ' επο- χή, Ρ: της νότ "Οθεν γενναιότατα δοκεί φιλοσοφῆται, τὸ τῆς ἀκαταληψίας καὶ ἐποχῆς εἶδος εἰσαγαγών, ὡς Ασκάνιος ὁ ᾿Αβδηρίτης φησίν· οὐδὲν γὰρ ἔφασκεν οὔτε καλόν, οὔτε αἰσχρὸν, οὔτε δίκαιον, οὔτε ἄδικον. Καὶ ὁμοίως ἐπὶ πάντων, μηδὲν εἶναι τῇ ἀληθείᾳ, μῳ δὲ καὶ ἔθει πάντα τοὺς ἀνθρώπους πράττειν· οὐ γὰρ μᾶλλον τόδε ἢ τόδε εἶναι ἕκαστον. ᾿Ακόλουθος δ' ἦν καὶ τῷ βίῳ, μηδὲν ἐκτρεπόμενος μηδὲ φυλαττόμε νος, ἅπαντα υφιστάμενος, ἁμάξας, εἰ τύχοι, καὶ κρημνούς, καὶ κύνας, καὶ ὅσα τοιαῦτα, μηδὲν ταῖς αἰσθήσεσιν ἐπιτρέπων. Σώζεσθαι μέντοι (καθά φασιν οἱ περὶ τὸν Καρύστιον Αντίγονον), ὑπὸ τῶν γνωρί μων παρακολουθούντων. Αἰνεσίδημος δέ φησι φιλο σοφεῖν μὲν αὐτὸν κατὰ τὸν τῆς ἐποχῆς λόγον, μὴ μέντοι γε ἀπροοράτως έκαστα πράττειν. . Ἡ δὲ αὐτὴ ἐπιχείρησις τῆς ἀποδείξεως κἀπὶ τοῦ του τοῦ προβλήματος. Φασὶν οὖν τινες μὴ ἐγχωρεῖν πλείους ἀρχὰς ἑνὸς εἶναι ζώου. Ομογενείς μὲν οὖν ἀρχὰς οὐκ ἐγχωρεῖ πλείους ὑπάρχειν ἑνὸς ζώου διαφερούσας δὲ τοῖς γένεσιν, οὐδὲν ἄτοπον. Πρὸς τοὺς Πυῤῥωνίους (42) εἴη, φασὶν, ἡ ἐποχὴ, βέβαιον εἶναι μηδέν· δῆλον ὅτι ἀφ' ἑαυτῆς ἀρξαμένη, πρῶτον ἀκυ ρώσει ἑαυτήν. Η τοίνυν δίδωσιν ἀληθές τι εἶναι, καὶ οὐ περὶ πάντων ἐφεκτέον (43)· ἢ ἐνίσταται, μηδὲν εἶναι ἀλη θὲς λέγουσα· καὶ δῆλον ὅτι (44) οὐδ᾽ αὐτὴ πρότερον άλη θεύσει. "Ητοι γὰρ αὕτη ἀληθεύει, ἢ οὐκ ἀληθεύει. Αλλ' εἰ μὲν ἀληθεύει, δίδωσιν ἄκουσά τι εἶναι ἀληθές· εἰ δὲ μὴ ἀληθεύει, ἀληθῆ ἀπολείπει ἅπερ ἀνελεῖν ἐβούλετο. Ἐνῷ γὰρ ψευδὴς δείκνυται ἡ ἀναιροῦσα ἐποχὴ, ἐν τούτῳ τὰ ἀναιρούμενα ἀληθῆ δείκνυται, ὡς ὁ ὄνειρος ὁ λέγων ψευδεῖς εἶναι πάντας τοὺς ὀνείρους· αὐτοῦ (45) γὰρ ἀναι ρετικὴ οὖσα, τῶν ἄλλων γίνεται κυριωτική (46). Καὶ ὅλωςεἰ ἔστιν ἀληθῆς, ἀφ' ἑαυτῆς ποιήσεται τὴν ἀρχὴν οὐ κάλλου τινὸς οὗτα ἐποχὴ, ἀλλ᾽ ἑαυτῆς πρῶτον ἔπειτα, εἰ καταλαμβάνεται, ὅτι ἄνθρωπος ἐστιν ἢ ὅτι ἐπέχει, δῆλός ἐστι μὴ ἐπέχειν (47). Πῶς δ᾽ ἂν καὶ ἀποκρί νοιτο (48) πρὸς τὸ ἐρωτηθέν ; περὶ γὰρ αὐτοῦ τούτου δῆλός ἐστιν οὐκ ἐπέχων· ναὶ μὴν καὶ ἀποφαίνεται, ὅτι ἐπέχει· ὁ καὶ εἰ δεῖ πειθόμενον αὐτοῖς περὶ πάντων ἐπέχειν, περὶ αὐτῆς πρότερον τῆς ἐποχῆς ἐφέξομεν, ότι. ἀρχὴν εἰς τὴν ἀμφισβήτησιν ἀφίκετο περὶ πάντων ἐπέχων; Πῶς δ' ἂν καὶ ἀποκρίνετε πρὸς τὸ ἐρωτηθέν; ἀπεκρίνετο, CLEMENTIS ALEXANDRINI bis omnibus. Quæ autem ex iis per hanc prius fuere demonstrata, rursus aliquid aliud concludit, at quidem non minus credibilis quam prior: non potest tamen prima quoque nominari, quoniam neque ex primis concluditur propositionibus. Prima ergo species differentiæ eorum quæ quæruntur, cum tres sint, est ostensa: dico ☑ autem cum cognoscatur essentia, ignorari aliquam ejus actionem vel affectionem. Secunda autem differentia propositarum quæstionum erat, in qua opera quidem et affectiones omnes cognoscimus, ignoramus autem essentiam, ut, exempli causa, in quanam parte cor- poris sita sit pars animæ principalis. CAPUT V. Specimen dal demonstrationis in discutienda quæstione de Scepticorum Eadem autem demonstrationis pertractatio est etiam in hac quæstione. Dicunt aliqui non posse esse plura principia unius animalis. Atque unius quidem d generis principia non possunt esse plura unius animalis: generibus autem diversa, non est absur- dum. Apud Pyrrhonios, sit quam vocant hoc est assensionis sustentio, quæ vult nihil esse firmum ac stabile. Ea si a seipsa inceperit, clarum est, quod primum seipsam infirmabit. Aut ergo dat aliquid esse verum, et non est de omnibus sustinenda assensio: aut persistit dicens nihil esse veri, et tum clarum est quod nec ipsa prius verum dicet. Aut enim ipsa verum dicit, aut non. Quare si verum dicit, concedit vel invita, esse aliquid veri. Sin autem non verum dicit, vera ea relinquit quæ volebat tollere de medio. Nam quatenus falsa ostenditur quæ perimit epoche, seu assensio- nis sustentio, eatenus vera esse ostenduntur, ea quæ perimuntur, quemadmodum somnium quod dicit omnia somnia esse falsa : nam cum seipsam perimat, confirmat alia. Et in summa, si est vera, ducet a seipsa principium, nec sit sustentio assen- sionis ab aliquo alio, sed primun a seipsa. Deinde si comprehendit quod sit homo, vel quod sustinet assensionem, clarum est eum non sustinere assen- * ED. POTTER, ED. PARIS. losophi clariores senserint, vide apud Plutarchum De placitis philosophorum lib. IV, cap. 5. num species, de qua supra p. edit. Paris. LOWTH. conf. in ejus vita Laertius lib. ix, seg. 61, 62, ubi hæc scribit : vo- Unde et nobilissime philosophiam tractasse videtur, com- mentus modum, quo de omnibus nihil decerneret, B C neque quidquam comprehendi posse diceret, ut Ascanius Abderites auctor est. Negabat enim quid- quam honestum esse aut turpe, justum vel injustum. Eadem ratione et de omnibus; nibil vere esse, ca- terum lege atque consuetudine cuncta homines fa- cere. Neque enim esse quidquam istud potius quam illud. Consentanea ad bæc illi et vita erat; nibil declinans nihilque devitans, sustinebat omnia : cur- rus si forte occurrissent, et prærupta, et canes, et talia, nihil omnino sensibus permittens. Servatum autem (ut Caristius Antigonus refert) a sequentibus se amicis. Porro Ænesidemus ipsum de assensu quidem retinendo philosophatun esse tradit, non tamen imprudenter gessisse singula. ▸ SILBURG. ipsius. » ID. ptura indic. modo. ID. (40) Ἐν τίνι. Celebris quæstio de qua, quid phi (41) Τῆς ψυχῆς. Post hac deest tertia quæstio- (42) Πυρρωνίους. De Pyrrhonis dogmale et secta (43) Εφεκτέον. Ms. Paris., ἀφεκτέον. (44) Δηλον ότι. Non minus aptum adverb.δηλον (45) Αὐτοῦ. Rectius αὐτῆς, seu ἑαυτῆς, • sui- (46) Κυριωτική. Η. κυρωτική, usitatius. Ib. (47) Επέχ. Ms. Paris., ἐπέχειν. Πῶς δ᾽ ἂν καὶ τὴν (48) Αποκρίνοιτο. In Flor. est etiam altera seri
The approaches and principles of the inquiries concerning these...Αἱ τῶν ζητήσεων ἔφοδοι καὶ ἀρχαὶ περὶ ταῦτα…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Αἱ τῶν ζητήσεων ἔφοδοι καὶ ἀρχαὶ περὶ ταῦτα καὶ ἐν τούτοις εἰσίν.20 Προτακτέον δὴ καὶ τῶν ὅρων καὶ τῶν ἀποδείξεων καὶ διαιρέσεων ποσαχῶς λέγεται τὸ ζητούμενον τά τε ὁμώνυμα χειριστέον καὶ τὰ συνώνυμα εὐκρινῶς τακτέον κατὰ τὰς σημασίας. ἔπειτα ζητητέον εἰ τῶν πρὸς ἕτερα θεωρουμένων ἐστὶν τὸ προκείμενον ἢ καθ’ αὑτὸ λαμβάνεται, ἐπὶ τούτοις, εἰ ἔστι, τί ἐστι, τί αὐτῷ συμβέβηκεν, ἢ καὶ οὕτως, εἰ ἔστι, τί ἐστι, διότι ἐστίν.
ἐποχῇ. ' επο- χή, Ρ: της νότ "Οθεν γενναιότατα δοκεί φιλοσοφῆται, τὸ τῆς ἀκαταληψίας καὶ ἐποχῆς εἶδος εἰσαγαγών, ὡς Ασκάνιος ὁ ᾿Αβδηρίτης φησίν· οὐδὲν γὰρ ἔφασκεν οὔτε καλόν, οὔτε αἰσχρὸν, οὔτε δίκαιον, οὔτε ἄδικον. Καὶ ὁμοίως ἐπὶ πάντων, μηδὲν εἶναι τῇ ἀληθείᾳ, μῳ δὲ καὶ ἔθει πάντα τοὺς ἀνθρώπους πράττειν· οὐ γὰρ μᾶλλον τόδε ἢ τόδε εἶναι ἕκαστον. ᾿Ακόλουθος δ' ἦν καὶ τῷ βίῳ, μηδὲν ἐκτρεπόμενος μηδὲ φυλαττόμε νος, ἅπαντα υφιστάμενος, ἁμάξας, εἰ τύχοι, καὶ κρημνούς, καὶ κύνας, καὶ ὅσα τοιαῦτα, μηδὲν ταῖς αἰσθήσεσιν ἐπιτρέπων. Σώζεσθαι μέντοι (καθά φασιν οἱ περὶ τὸν Καρύστιον Αντίγονον), ὑπὸ τῶν γνωρί μων παρακολουθούντων. Αἰνεσίδημος δέ φησι φιλο σοφεῖν μὲν αὐτὸν κατὰ τὸν τῆς ἐποχῆς λόγον, μὴ μέντοι γε ἀπροοράτως έκαστα πράττειν. . Ἡ δὲ αὐτὴ ἐπιχείρησις τῆς ἀποδείξεως κἀπὶ τοῦ του τοῦ προβλήματος. Φασὶν οὖν τινες μὴ ἐγχωρεῖν πλείους ἀρχὰς ἑνὸς εἶναι ζώου. Ομογενείς μὲν οὖν ἀρχὰς οὐκ ἐγχωρεῖ πλείους ὑπάρχειν ἑνὸς ζώου διαφερούσας δὲ τοῖς γένεσιν, οὐδὲν ἄτοπον. Πρὸς τοὺς Πυῤῥωνίους (42) εἴη, φασὶν, ἡ ἐποχὴ, βέβαιον εἶναι μηδέν· δῆλον ὅτι ἀφ' ἑαυτῆς ἀρξαμένη, πρῶτον ἀκυ ρώσει ἑαυτήν. Η τοίνυν δίδωσιν ἀληθές τι εἶναι, καὶ οὐ περὶ πάντων ἐφεκτέον (43)· ἢ ἐνίσταται, μηδὲν εἶναι ἀλη θὲς λέγουσα· καὶ δῆλον ὅτι (44) οὐδ᾽ αὐτὴ πρότερον άλη θεύσει. "Ητοι γὰρ αὕτη ἀληθεύει, ἢ οὐκ ἀληθεύει. Αλλ' εἰ μὲν ἀληθεύει, δίδωσιν ἄκουσά τι εἶναι ἀληθές· εἰ δὲ μὴ ἀληθεύει, ἀληθῆ ἀπολείπει ἅπερ ἀνελεῖν ἐβούλετο. Ἐνῷ γὰρ ψευδὴς δείκνυται ἡ ἀναιροῦσα ἐποχὴ, ἐν τούτῳ τὰ ἀναιρούμενα ἀληθῆ δείκνυται, ὡς ὁ ὄνειρος ὁ λέγων ψευδεῖς εἶναι πάντας τοὺς ὀνείρους· αὐτοῦ (45) γὰρ ἀναι ρετικὴ οὖσα, τῶν ἄλλων γίνεται κυριωτική (46). Καὶ ὅλωςεἰ ἔστιν ἀληθῆς, ἀφ' ἑαυτῆς ποιήσεται τὴν ἀρχὴν οὐ κάλλου τινὸς οὗτα ἐποχὴ, ἀλλ᾽ ἑαυτῆς πρῶτον ἔπειτα, εἰ καταλαμβάνεται, ὅτι ἄνθρωπος ἐστιν ἢ ὅτι ἐπέχει, δῆλός ἐστι μὴ ἐπέχειν (47). Πῶς δ᾽ ἂν καὶ ἀποκρί νοιτο (48) πρὸς τὸ ἐρωτηθέν ; περὶ γὰρ αὐτοῦ τούτου δῆλός ἐστιν οὐκ ἐπέχων· ναὶ μὴν καὶ ἀποφαίνεται, ὅτι ἐπέχει· ὁ καὶ εἰ δεῖ πειθόμενον αὐτοῖς περὶ πάντων ἐπέχειν, περὶ αὐτῆς πρότερον τῆς ἐποχῆς ἐφέξομεν, ότι. ἀρχὴν εἰς τὴν ἀμφισβήτησιν ἀφίκετο περὶ πάντων ἐπέχων; Πῶς δ' ἂν καὶ ἀποκρίνετε πρὸς τὸ ἐρωτηθέν; ἀπεκρίνετο, CLEMENTIS ALEXANDRINI bis omnibus. Quæ autem ex iis per hanc prius fuere demonstrata, rursus aliquid aliud concludit, at quidem non minus credibilis quam prior: non potest tamen prima quoque nominari, quoniam neque ex primis concluditur propositionibus. Prima ergo species differentiæ eorum quæ quæruntur, cum tres sint, est ostensa: dico ☑ autem cum cognoscatur essentia, ignorari aliquam ejus actionem vel affectionem. Secunda autem differentia propositarum quæstionum erat, in qua opera quidem et affectiones omnes cognoscimus, ignoramus autem essentiam, ut, exempli causa, in quanam parte cor- poris sita sit pars animæ principalis. CAPUT V. Specimen dal demonstrationis in discutienda quæstione de Scepticorum Eadem autem demonstrationis pertractatio est etiam in hac quæstione. Dicunt aliqui non posse esse plura principia unius animalis. Atque unius quidem d generis principia non possunt esse plura unius animalis: generibus autem diversa, non est absur- dum. Apud Pyrrhonios, sit quam vocant hoc est assensionis sustentio, quæ vult nihil esse firmum ac stabile. Ea si a seipsa inceperit, clarum est, quod primum seipsam infirmabit. Aut ergo dat aliquid esse verum, et non est de omnibus sustinenda assensio: aut persistit dicens nihil esse veri, et tum clarum est quod nec ipsa prius verum dicet. Aut enim ipsa verum dicit, aut non. Quare si verum dicit, concedit vel invita, esse aliquid veri. Sin autem non verum dicit, vera ea relinquit quæ volebat tollere de medio. Nam quatenus falsa ostenditur quæ perimit epoche, seu assensio- nis sustentio, eatenus vera esse ostenduntur, ea quæ perimuntur, quemadmodum somnium quod dicit omnia somnia esse falsa : nam cum seipsam perimat, confirmat alia. Et in summa, si est vera, ducet a seipsa principium, nec sit sustentio assen- sionis ab aliquo alio, sed primun a seipsa. Deinde si comprehendit quod sit homo, vel quod sustinet assensionem, clarum est eum non sustinere assen- * ED. POTTER, ED. PARIS. losophi clariores senserint, vide apud Plutarchum De placitis philosophorum lib. IV, cap. 5. num species, de qua supra p. edit. Paris. LOWTH. conf. in ejus vita Laertius lib. ix, seg. 61, 62, ubi hæc scribit : vo- Unde et nobilissime philosophiam tractasse videtur, com- mentus modum, quo de omnibus nihil decerneret, B C neque quidquam comprehendi posse diceret, ut Ascanius Abderites auctor est. Negabat enim quid- quam honestum esse aut turpe, justum vel injustum. Eadem ratione et de omnibus; nibil vere esse, ca- terum lege atque consuetudine cuncta homines fa- cere. Neque enim esse quidquam istud potius quam illud. Consentanea ad bæc illi et vita erat; nibil declinans nihilque devitans, sustinebat omnia : cur- rus si forte occurrissent, et prærupta, et canes, et talia, nihil omnino sensibus permittens. Servatum autem (ut Caristius Antigonus refert) a sequentibus se amicis. Porro Ænesidemus ipsum de assensu quidem retinendo philosophatun esse tradit, non tamen imprudenter gessisse singula. ▸ SILBURG. ipsius. » ID. ptura indic. modo. ID. (40) Ἐν τίνι. Celebris quæstio de qua, quid phi (41) Τῆς ψυχῆς. Post hac deest tertia quæstio- (42) Πυρρωνίους. De Pyrrhonis dogmale et secta (43) Εφεκτέον. Ms. Paris., ἀφεκτέον. (44) Δηλον ότι. Non minus aptum adverb.δηλον (45) Αὐτοῦ. Rectius αὐτῆς, seu ἑαυτῆς, • sui- (46) Κυριωτική. Η. κυρωτική, usitatius. Ib. (47) Επέχ. Ms. Paris., ἐπέχειν. Πῶς δ᾽ ἂν καὶ τὴν (48) Αποκρίνοιτο. In Flor. est etiam altera seri
πρὸς δὲ τὴν τούτων θεωρίαν ἡ τῶν καθ’ ἕκαστα γνῶσις καὶ ἡ τῶν καθόλου συνυποβάλλει καὶ τὰ πρότερα καὶ αἱ ἐπὶ τὰς διαφορὰς [αἱ] διαιρέσεις αὐτῶν. ἡ μὲν οὖν ἐπαγωγὴ φέρει τὸ καθόλου καὶ τὸν ὁρισμόν, αἱ δὲ διαιρέσεις τὰ εἴδη καὶ τὸ τί ἦν εἶναι καὶ τὸ ἄτομον, ἡ δὲ θεωρία τοῦ ποσαχῶς τὴν λῆψιν τοῦ οἰκείου, αἱ δὲ διαπορήσεις τὰς κατ’ αὐτὰς διαφορὰς καὶ τὰς ἀποδείξεις καὶ ἄλλως τὴν θεωρίαν συναύξουσι τά τε παρεπόμενα αὐτῇ. ἐκ πάντων δὲ ἐπιστήμη τε παρίσταται καὶ ἀλήθεια. πάλιν τὸ κεφαλαιωθὲν ἐκ τῆς διαιρέσεως ὅρος γίνεται· λαμβάνεται γὰρ καὶ πρότερος τῆς διαιρέσεως καὶ ὕστερος ὁ διορισμός· πρότερος μὲν ὅταν συγχωρηθῇ ἢ προτεθῇ, ὕστερος δὲ ὅταν ἀποδειχθῇ. καὶ κατὰ τὴν αἴσθησιν δὲ ἐκ τοῦ καθ’ ἕκαστα κεφαλαιοῦται τὸ καθόλου. ἀρχὴ γὰρ τῆς ἐπαγωγῆς ἡ αἴσθησις, πέρας δὲ τὸ καθόλου. ἡ μὲν οὖν ἐπαγωγὴ οὐ τὸ τί ἐστι δείκνυσιν, ἀλλ’ ὅτι ἐστὶν ἢ οὐκ ἔστιν, ἡ διαίρεσις δὲ ὅ τι ἐστὶ παρίστησιν, ὅ τε διορισμὸς ὁμοίως τῇ διαιρέσει τὴν οὐσίαν καὶ τὸ τί ἐστι διδάσκει, οὐχὶ δὲ τὸ εἰ ἔστιν, ἥ τε ἀπόδειξις τὰ τρία, τό τε εἰ ἔστιν καὶ τὸ τί ἐστιν καὶ τὸ διὰ τί ἐστιν, σαφηνίζει.
ἐποχῇ. ' επο- χή, Ρ: της νότ "Οθεν γενναιότατα δοκεί φιλοσοφῆται, τὸ τῆς ἀκαταληψίας καὶ ἐποχῆς εἶδος εἰσαγαγών, ὡς Ασκάνιος ὁ ᾿Αβδηρίτης φησίν· οὐδὲν γὰρ ἔφασκεν οὔτε καλόν, οὔτε αἰσχρὸν, οὔτε δίκαιον, οὔτε ἄδικον. Καὶ ὁμοίως ἐπὶ πάντων, μηδὲν εἶναι τῇ ἀληθείᾳ, μῳ δὲ καὶ ἔθει πάντα τοὺς ἀνθρώπους πράττειν· οὐ γὰρ μᾶλλον τόδε ἢ τόδε εἶναι ἕκαστον. ᾿Ακόλουθος δ' ἦν καὶ τῷ βίῳ, μηδὲν ἐκτρεπόμενος μηδὲ φυλαττόμε νος, ἅπαντα υφιστάμενος, ἁμάξας, εἰ τύχοι, καὶ κρημνούς, καὶ κύνας, καὶ ὅσα τοιαῦτα, μηδὲν ταῖς αἰσθήσεσιν ἐπιτρέπων. Σώζεσθαι μέντοι (καθά φασιν οἱ περὶ τὸν Καρύστιον Αντίγονον), ὑπὸ τῶν γνωρί μων παρακολουθούντων. Αἰνεσίδημος δέ φησι φιλο σοφεῖν μὲν αὐτὸν κατὰ τὸν τῆς ἐποχῆς λόγον, μὴ μέντοι γε ἀπροοράτως έκαστα πράττειν. . Ἡ δὲ αὐτὴ ἐπιχείρησις τῆς ἀποδείξεως κἀπὶ τοῦ του τοῦ προβλήματος. Φασὶν οὖν τινες μὴ ἐγχωρεῖν πλείους ἀρχὰς ἑνὸς εἶναι ζώου. Ομογενείς μὲν οὖν ἀρχὰς οὐκ ἐγχωρεῖ πλείους ὑπάρχειν ἑνὸς ζώου διαφερούσας δὲ τοῖς γένεσιν, οὐδὲν ἄτοπον. Πρὸς τοὺς Πυῤῥωνίους (42) εἴη, φασὶν, ἡ ἐποχὴ, βέβαιον εἶναι μηδέν· δῆλον ὅτι ἀφ' ἑαυτῆς ἀρξαμένη, πρῶτον ἀκυ ρώσει ἑαυτήν. Η τοίνυν δίδωσιν ἀληθές τι εἶναι, καὶ οὐ περὶ πάντων ἐφεκτέον (43)· ἢ ἐνίσταται, μηδὲν εἶναι ἀλη θὲς λέγουσα· καὶ δῆλον ὅτι (44) οὐδ᾽ αὐτὴ πρότερον άλη θεύσει. "Ητοι γὰρ αὕτη ἀληθεύει, ἢ οὐκ ἀληθεύει. Αλλ' εἰ μὲν ἀληθεύει, δίδωσιν ἄκουσά τι εἶναι ἀληθές· εἰ δὲ μὴ ἀληθεύει, ἀληθῆ ἀπολείπει ἅπερ ἀνελεῖν ἐβούλετο. Ἐνῷ γὰρ ψευδὴς δείκνυται ἡ ἀναιροῦσα ἐποχὴ, ἐν τούτῳ τὰ ἀναιρούμενα ἀληθῆ δείκνυται, ὡς ὁ ὄνειρος ὁ λέγων ψευδεῖς εἶναι πάντας τοὺς ὀνείρους· αὐτοῦ (45) γὰρ ἀναι ρετικὴ οὖσα, τῶν ἄλλων γίνεται κυριωτική (46). Καὶ ὅλωςεἰ ἔστιν ἀληθῆς, ἀφ' ἑαυτῆς ποιήσεται τὴν ἀρχὴν οὐ κάλλου τινὸς οὗτα ἐποχὴ, ἀλλ᾽ ἑαυτῆς πρῶτον ἔπειτα, εἰ καταλαμβάνεται, ὅτι ἄνθρωπος ἐστιν ἢ ὅτι ἐπέχει, δῆλός ἐστι μὴ ἐπέχειν (47). Πῶς δ᾽ ἂν καὶ ἀποκρί νοιτο (48) πρὸς τὸ ἐρωτηθέν ; περὶ γὰρ αὐτοῦ τούτου δῆλός ἐστιν οὐκ ἐπέχων· ναὶ μὴν καὶ ἀποφαίνεται, ὅτι ἐπέχει· ὁ καὶ εἰ δεῖ πειθόμενον αὐτοῖς περὶ πάντων ἐπέχειν, περὶ αὐτῆς πρότερον τῆς ἐποχῆς ἐφέξομεν, ότι. ἀρχὴν εἰς τὴν ἀμφισβήτησιν ἀφίκετο περὶ πάντων ἐπέχων; Πῶς δ' ἂν καὶ ἀποκρίνετε πρὸς τὸ ἐρωτηθέν; ἀπεκρίνετο, CLEMENTIS ALEXANDRINI bis omnibus. Quæ autem ex iis per hanc prius fuere demonstrata, rursus aliquid aliud concludit, at quidem non minus credibilis quam prior: non potest tamen prima quoque nominari, quoniam neque ex primis concluditur propositionibus. Prima ergo species differentiæ eorum quæ quæruntur, cum tres sint, est ostensa: dico ☑ autem cum cognoscatur essentia, ignorari aliquam ejus actionem vel affectionem. Secunda autem differentia propositarum quæstionum erat, in qua opera quidem et affectiones omnes cognoscimus, ignoramus autem essentiam, ut, exempli causa, in quanam parte cor- poris sita sit pars animæ principalis. CAPUT V. Specimen dal demonstrationis in discutienda quæstione de Scepticorum Eadem autem demonstrationis pertractatio est etiam in hac quæstione. Dicunt aliqui non posse esse plura principia unius animalis. Atque unius quidem d generis principia non possunt esse plura unius animalis: generibus autem diversa, non est absur- dum. Apud Pyrrhonios, sit quam vocant hoc est assensionis sustentio, quæ vult nihil esse firmum ac stabile. Ea si a seipsa inceperit, clarum est, quod primum seipsam infirmabit. Aut ergo dat aliquid esse verum, et non est de omnibus sustinenda assensio: aut persistit dicens nihil esse veri, et tum clarum est quod nec ipsa prius verum dicet. Aut enim ipsa verum dicit, aut non. Quare si verum dicit, concedit vel invita, esse aliquid veri. Sin autem non verum dicit, vera ea relinquit quæ volebat tollere de medio. Nam quatenus falsa ostenditur quæ perimit epoche, seu assensio- nis sustentio, eatenus vera esse ostenduntur, ea quæ perimuntur, quemadmodum somnium quod dicit omnia somnia esse falsa : nam cum seipsam perimat, confirmat alia. Et in summa, si est vera, ducet a seipsa principium, nec sit sustentio assen- sionis ab aliquo alio, sed primun a seipsa. Deinde si comprehendit quod sit homo, vel quod sustinet assensionem, clarum est eum non sustinere assen- * ED. POTTER, ED. PARIS. losophi clariores senserint, vide apud Plutarchum De placitis philosophorum lib. IV, cap. 5. num species, de qua supra p. edit. Paris. LOWTH. conf. in ejus vita Laertius lib. ix, seg. 61, 62, ubi hæc scribit : vo- Unde et nobilissime philosophiam tractasse videtur, com- mentus modum, quo de omnibus nihil decerneret, B C neque quidquam comprehendi posse diceret, ut Ascanius Abderites auctor est. Negabat enim quid- quam honestum esse aut turpe, justum vel injustum. Eadem ratione et de omnibus; nibil vere esse, ca- terum lege atque consuetudine cuncta homines fa- cere. Neque enim esse quidquam istud potius quam illud. Consentanea ad bæc illi et vita erat; nibil declinans nihilque devitans, sustinebat omnia : cur- rus si forte occurrissent, et prærupta, et canes, et talia, nihil omnino sensibus permittens. Servatum autem (ut Caristius Antigonus refert) a sequentibus se amicis. Porro Ænesidemus ipsum de assensu quidem retinendo philosophatun esse tradit, non tamen imprudenter gessisse singula. ▸ SILBURG. ipsius. » ID. ptura indic. modo. ID. (40) Ἐν τίνι. Celebris quæstio de qua, quid phi (41) Τῆς ψυχῆς. Post hac deest tertia quæstio- (42) Πυρρωνίους. De Pyrrhonis dogmale et secta (43) Εφεκτέον. Ms. Paris., ἀφεκτέον. (44) Δηλον ότι. Non minus aptum adverb.δηλον (45) Αὐτοῦ. Rectius αὐτῆς, seu ἑαυτῆς, • sui- (46) Κυριωτική. Η. κυρωτική, usitatius. Ib. (47) Επέχ. Ms. Paris., ἐπέχειν. Πῶς δ᾽ ἂν καὶ τὴν (48) Αποκρίνοιτο. In Flor. est etiam altera seri
PG 9:583εἰσὶ δὲ ἔνιοι καὶ τῆς αἰτίας ἐμπεριεκτικοὶ ὅροι. Ἐπεὶ δὲ ἐπίστασθαι ἔστιν ὅταν ἴδωμεν τὴν αἰτίαν, αἰτίαι δὲ τέσσαρες, ἡ ὕλη, τὸ κινοῦν, τὸ εἶδος, τὸ τέλος, τετραχῶς ἔσται ὁ διορισμός. ληπτέον οὖν πρῶτον τὸ γένος, ἐν ᾧ ἐστι τῶν ἐπάνω τὰ ἐγγύτατα, μετὰ τοῦτο τὴν προσεχῆ διαφοράν. ἡ δὲ συνέχεια τῶν διαφορῶν τεμνομένη καὶ ἀποδιαιρουμένη τὸ τί ἦν εἶναι ἐκπληροῖ. οὐκ ἀνάγκη δὲ πάσας λέγειν ἑκάστου τὰς διαφοράς, ἀλλὰ τὰς εἰδοποιούσας. ἡ γεωμετρικὴ ἀνάλυσις καὶ σύνθεσις τῇ διαλεκτικῇ διαιρέσει καὶ ὁρισμῷ ἔοικεν, καὶ ἀπὸ μὲν τῆς διαιρέσεως ἐπὶ τὰ ἁπλούστερα καὶ ἀρχικώτερα ἀνατρέχομεν. τὸ γοῦν γένος τοῦ ζητουμένου πράγματος διαιροῦμεν εἰς τὰ ἐνυπάρχοντα αὐτῷ εἴδη, οἷον ἐπὶ τοῦ ἀνθρώπου τὸ ζῷον γένος ὂν εἰς τὰ ἐμφαινόμενα εἴδη διαιροῦμεν, τὸ θνητὸν καὶ ἀθάνατον, καὶ οὕτως ἀεὶ τὰ σύνθετα δοκοῦντα εἶναι γένη εἰς τὰ ἁπλούστερα εἴδη τέμνοντες ἐπὶ τὸ [μὴ] ζητούμενον καὶ μηκέτι τομὴν ἐπιδεχόμενον παραγινόμεθα.
εἴτε πιστέον αὐτῇ, εἴτε καὶ μή. Ἔτι εἰ τοῦτο αὐτό ἐστι τὸ ἀληθὲς τὸ μὴ εἰδέναι τὸ ἀληθὲς, οὐδὲ τὴν ἀρ χὴν ἀληθές τι παρ' ἐκείνου δίδοται. Εἰ δὲ καὶ τοῦτο ἀμφισβητήσιμον ἐρεῖ, τὸ ἀγνοεῖν τἀληθὲς, ἐν αὐτῷ τούτῳ δίδωσιν εἶναι τὸ ἀληθὲς γνώριμον, ἐν ᾧ τὴν περὶ αὐτοῦ ἐποχὴν φαίνεται μὴ βεβαιῶν (49). Εἰ δὲ αἴρεσίς (50) ἐστι πρόσκλισις δογμάτων, ἢ, ὥς τινες, πρόσκλισις δόγμασι πολλοῖς ἀκολουθίαν πρὸς ἄλληλα καὶ τὰ φαινόμενα περιέχουσα (51), πρὸς τὸ εὖ ζῆν συντείνουσα· καὶ τὸ μὲν δόγμα ἐστὶ κατάληψίς τις λογική κατάληψις δὲ ἕξις καὶ συγκατάθεσις τῆς δια νοίας· οὐ μόνον οἱ ἐφεκτικοί (52), ἀλλὰ καὶ πᾶς δογ ματικὸς ἔν τισιν ἐπέχειν είωθεν, ἤτοι παρὰ γνώμης ἀσθένειαν, ἢ παρὰ πραγμάτων ἀσάφειαν, ἢ παρὰ τὴν τῶν λόγων ἰσοσθενίαν. Δὲ τῶν ζητήσεων (53) ἔφοδοι καὶ ἀρχαὶ περὶ Β ταῦτα καὶ ἐν τούτοις εἰσίν. Προτακτέον δὴ καὶ τῶν ὅρων, καὶ τῶν ἀποδείξεων, καὶ διαιρέσεων, ποσαχώς λέγεται τὸ ζητούμενον· τά τε ὁμώνυμα χειριστέον (54), καὶ τὰ συνώνυμα εὐκρι- νῶς τακτέον κατὰ τὰς σημασίας· ἔπειτα ζητητέον, εἰ τῶν πρὸς ἕτερα θεωρουμένων ἐστὶ τὸ προκείμενον, Η καθ' αὐτὸ λαμβάνεται· ἐπὶ τούτοις, εἰ ἔστι, τί ἐστι, τί αὐτῷ συμβέβηκεν· ἢ καὶ οὕτως, εἰ ἔστι, τί ἐστι, διότι ἐστί. Πρὸς δὲ τὴν τούτων θεωρίαν ἡ τῶν καθ' ἕκαστα γνῶσις καὶ ἡ τῶν καθόλου συνυποβάλλει (55), καὶ τὰ πρότερα, καὶ τὰ ἐπὶ τὰς διαφορὰς, καὶ αἱ διαιρέσεις αὐτῶν. Ἡ μὲν οὖν ἐπαγωγή (56) φέρει τὸ καθόλου καὶ τὸν ὁρισμόν·. αἱ δὲ διαιρέσεις τὰ εἴδη καὶ τὸ τί ἦν εἶναι (57) καὶ τὸ ἄτομον· ἡ δὲ θεωρία τοῦ ποσαχῶς τὴν λῆψιν τοῦ οἰκείου· αἱ δὲ διαπορήσεις τὰς κατ' αὐτὰς (58) διαφορὰς καὶ τὰς ἀποδείξεις, καὶ ἄλως τὴν θεωρίαν συναύξουσι, τά τε παρεπόμενα αὐτῇ· ἐκ πάντων δὲ ἐπιστήμη τε παρίσταται καὶ ἀλή- Θεια. Πάλιν τὸ κεφαλαιωθὲν ἐκ τῆς διαιρέσεως ὄρος γίνεται· λαμβάνεται γὰρ καὶ πρότερος της διαιρέ- * Ρ. μή, παρέχουσα. περιέ- χουσι, « κτικοί. μεθεκτοί μεθ εκτικοί Ι, χωριστέον. Συνυποβάλλει. συνεπιβάλλει. τί ἐστι, καθ' αυτάς. STROMATUM LIB. VIII, A sionem. Quomodo respondeat etiam ad rogatum ? nam clarum est eum de hoc non sustinere assensio- nem. Atqui se sustinere assensionem pronuntiat. Quod sequendo si oporteat nos de rebus omnibus sustinere assensionem, de ipsa assensionis susten- tione assensionem primum sustinebimus, sitne ei credendum, an non. Præterea, si hoc ipsum verum est, quod verum nesciatur, neque omnino veri quid- quam ab illo datur: si autem de hoc quoque dicet dubitari posse, an ☑verum ignoretur, eo ipso dat verum cognosci posse, quod suam de ipso assensio- nis sustentionem videatur non confirmare. Quod si hæresis est dogmatum inclinatio, aut, ut quidam dicunt, inclinatio quæ multis dogmatibus præbet consequentiam inter se et ea quæ apparent, tendens ad recte vivendum: et dogma est quædam quæ fit ratione comprehensio: comprehensio autem est ha- bitus et assensio animi: non solum ephectici, sed etiam quilibet dogmaticus, in nonnullis solet susti- nere assensionem, aut propter mentis imbecillitatem, aut rerum obscuritatem, aut vires æquales ra- tionum. CAPUT VI. De genere, speciebus et differentiis, et quis sit eorum usus in definitionibus B Quæstionum insinuationes et principia circa hac et in ED. POTTER, ED. PARIS. Kativa ut sensus sit : « Hoc ipso concedit veri- latem posse cognosci, quod videtur retentionem assensionis suadere. › seg. 20: Sextus Empiricus Hypotyp. lib. 1, Suidas v. AT- r præbens, quod est Posset legi continentibus. SYLBURG. Sic superius pro Strom. pag. 348, ubi conf. not. - pres omittit, et absque separatione sequentia cum præcedentibus connectit. SYLBURG C D his sunt. Ante definitiones autem, demonstrationes, et di- visiones, prius ponendum est quot modis dicatur id, quod quæritur: et tractanda sunt homonyma, et synonyma sunt apte et distinete ponenda secun- dum suas significationes. Deinde quærendum est aa ex iis, quæ considerantur, ut relata ad alia, sit id quod proponitur, an per seipsum sumatur. Post hac, an sit, quid sit, quid ei accidat : aut sic etiam, an sit, quid sit, propter quid sit. Ad haec autem cor- templanda confert singulorum cognitio et universo- rum, et ea quæ sunt priora, et differentia, et earum divisiones. Atque inductio quidem affert id quod est universum et definitionem: divisiones autem, species, et quid sit, et individuum. Contemplatio autem qua consideratur, quot modis dicatur, affert assumptionem ejus quod est proprium : dubitationes autem, eas quæ sunt in ipsis differentias et demon- strationes : et alioqui augent contemplationem, et ea quæ ipsam consequuntur: ex omnibus autem veti versio, e tractanda sunt homonyma: sed verius SICBURG. (55). L. LOWTH. cies, qua ex singularibus colligitur universale. sentialem ejus definitionem. Nam ex divisione re- rum, partes earum, et essentiæ rationem discimus. Unde et paulo post, definitionis demonstrationem sequi divisionem affirmat: et divisionem quid sit, docere. Quomodo autem tum definitio ex inductione procedit, ut sententia præcedente dicitur? Hunc nodum Clemens paulo infra solvit, ubi docet definitionem et præcedere divisionem, et eam subsequi. Priorem sequitur Herveti versio, eas quæ sunt in ipsis differentias. » SYLBURG. (49) Μὴ βεβαιών. Delenda videtur particula ne- (50) Αἵρεσις. Conf. Diogenes Laertius in procmio (51) Περιέχουσα. . Continens. Hervetus exp. (52) Εφεκτικοί. Εφεκτοί. Forte verius έφε (53) Αἱ τῶν ζητ. Titulum ipsum Hervetus inter- (54) Χειριστέον. Χειριστέον agnoscit etiam Her- (56) Επαγωγή. Inductio enim est argumenti spe- (57) Καὶ τὸ τί ἦν εἶναι. Quid sit res, id est es- (58) Κατ' αὐτάς. In Flor. est etiam altera lectio
τὸ γὰρ ζῷον εἰς τὸ θνητὸν καὶ ἀθάνατον διελόντες, εἶτα μέντοι τὸ θνητὸν εἰς τὸ χερσαῖον καὶ ἔνυδρον, καὶ πάλιν τὸ χερσαῖον εἰς τὸ πτηνὸν καὶ πεζόν, καὶ οὕτως τὸ προσεχὲς τῷ ζητουμένῳ εἶδος, ὃ καὶ περιλαμβάνει τὸ ζητούμενον, διαιροῦντες ἀφιξόμεθα τέμνοντες ἐπὶ τὸ ἁπλούστατον εἶδος, ὅπερ ἄλλο μὲν οὐδέν, μόνον δὲ τὸ ζητούμενον περιλαμβάνει. πάλιν γὰρ τὸ πεζὸν εἰς λογικὸν καὶ ἄλογον διαιρούμεθα. κἄπειτα τὰ προςεχῆ τῶν ἐκ τῆς διαιρέσεως λαμβανομένων εἰδῶν τῷ ἀνθρώπῳ ἐκλεγόμενοι καὶ ἐπισυνθέντες εἰς ἕνα λόγον τὸν ὅρον τοῦ ἀνθρώπου ἀποδίδομεν, ὅς ἐστι ζῷον θνητόν, χερσαῖον, πεζόν, λογικόν. Ὅθεν ὕλης μὲν τάξιν ἐπέχει ἡ διαίρεσις τῷ ὅρῳ, τὴν ἁπλότητα τοῦ ὀνόματος ἀναζητοῦσα, τεχνίτου δὲ καὶ δημισυργοῦ ὁ ὅρος ἐπισυντιθεὶς καὶ κατασκευάζων καὶ τὴν γνῶσιν τοῦ ὄντος παριστάς. οὔτ’ αὐτῶν τῶν πραγμάτων οὔτε τῶν ἰδεῶν οἱ ὅροι, ἀλλὰ γὰρ ὧν πραγμάτων [ὧν] ἔχομεν καθολικὰς διανοίας, τούτων τῶν διανοιῶν τοὺς ἑρμηνευτικοὺς λόγους [ὅρους] εἶναί φαμεν· τούτων γὰρ τῶν διανοιῶν καὶ αἱ διαιρέσεις γίνονται.
εἴτε πιστέον αὐτῇ, εἴτε καὶ μή. Ἔτι εἰ τοῦτο αὐτό ἐστι τὸ ἀληθὲς τὸ μὴ εἰδέναι τὸ ἀληθὲς, οὐδὲ τὴν ἀρ χὴν ἀληθές τι παρ' ἐκείνου δίδοται. Εἰ δὲ καὶ τοῦτο ἀμφισβητήσιμον ἐρεῖ, τὸ ἀγνοεῖν τἀληθὲς, ἐν αὐτῷ τούτῳ δίδωσιν εἶναι τὸ ἀληθὲς γνώριμον, ἐν ᾧ τὴν περὶ αὐτοῦ ἐποχὴν φαίνεται μὴ βεβαιῶν (49). Εἰ δὲ αἴρεσίς (50) ἐστι πρόσκλισις δογμάτων, ἢ, ὥς τινες, πρόσκλισις δόγμασι πολλοῖς ἀκολουθίαν πρὸς ἄλληλα καὶ τὰ φαινόμενα περιέχουσα (51), πρὸς τὸ εὖ ζῆν συντείνουσα· καὶ τὸ μὲν δόγμα ἐστὶ κατάληψίς τις λογική κατάληψις δὲ ἕξις καὶ συγκατάθεσις τῆς δια νοίας· οὐ μόνον οἱ ἐφεκτικοί (52), ἀλλὰ καὶ πᾶς δογ ματικὸς ἔν τισιν ἐπέχειν είωθεν, ἤτοι παρὰ γνώμης ἀσθένειαν, ἢ παρὰ πραγμάτων ἀσάφειαν, ἢ παρὰ τὴν τῶν λόγων ἰσοσθενίαν. Δὲ τῶν ζητήσεων (53) ἔφοδοι καὶ ἀρχαὶ περὶ Β ταῦτα καὶ ἐν τούτοις εἰσίν. Προτακτέον δὴ καὶ τῶν ὅρων, καὶ τῶν ἀποδείξεων, καὶ διαιρέσεων, ποσαχώς λέγεται τὸ ζητούμενον· τά τε ὁμώνυμα χειριστέον (54), καὶ τὰ συνώνυμα εὐκρι- νῶς τακτέον κατὰ τὰς σημασίας· ἔπειτα ζητητέον, εἰ τῶν πρὸς ἕτερα θεωρουμένων ἐστὶ τὸ προκείμενον, Η καθ' αὐτὸ λαμβάνεται· ἐπὶ τούτοις, εἰ ἔστι, τί ἐστι, τί αὐτῷ συμβέβηκεν· ἢ καὶ οὕτως, εἰ ἔστι, τί ἐστι, διότι ἐστί. Πρὸς δὲ τὴν τούτων θεωρίαν ἡ τῶν καθ' ἕκαστα γνῶσις καὶ ἡ τῶν καθόλου συνυποβάλλει (55), καὶ τὰ πρότερα, καὶ τὰ ἐπὶ τὰς διαφορὰς, καὶ αἱ διαιρέσεις αὐτῶν. Ἡ μὲν οὖν ἐπαγωγή (56) φέρει τὸ καθόλου καὶ τὸν ὁρισμόν·. αἱ δὲ διαιρέσεις τὰ εἴδη καὶ τὸ τί ἦν εἶναι (57) καὶ τὸ ἄτομον· ἡ δὲ θεωρία τοῦ ποσαχῶς τὴν λῆψιν τοῦ οἰκείου· αἱ δὲ διαπορήσεις τὰς κατ' αὐτὰς (58) διαφορὰς καὶ τὰς ἀποδείξεις, καὶ ἄλως τὴν θεωρίαν συναύξουσι, τά τε παρεπόμενα αὐτῇ· ἐκ πάντων δὲ ἐπιστήμη τε παρίσταται καὶ ἀλή- Θεια. Πάλιν τὸ κεφαλαιωθὲν ἐκ τῆς διαιρέσεως ὄρος γίνεται· λαμβάνεται γὰρ καὶ πρότερος της διαιρέ- * Ρ. μή, παρέχουσα. περιέ- χουσι, « κτικοί. μεθεκτοί μεθ εκτικοί Ι, χωριστέον. Συνυποβάλλει. συνεπιβάλλει. τί ἐστι, καθ' αυτάς. STROMATUM LIB. VIII, A sionem. Quomodo respondeat etiam ad rogatum ? nam clarum est eum de hoc non sustinere assensio- nem. Atqui se sustinere assensionem pronuntiat. Quod sequendo si oporteat nos de rebus omnibus sustinere assensionem, de ipsa assensionis susten- tione assensionem primum sustinebimus, sitne ei credendum, an non. Præterea, si hoc ipsum verum est, quod verum nesciatur, neque omnino veri quid- quam ab illo datur: si autem de hoc quoque dicet dubitari posse, an ☑verum ignoretur, eo ipso dat verum cognosci posse, quod suam de ipso assensio- nis sustentionem videatur non confirmare. Quod si hæresis est dogmatum inclinatio, aut, ut quidam dicunt, inclinatio quæ multis dogmatibus præbet consequentiam inter se et ea quæ apparent, tendens ad recte vivendum: et dogma est quædam quæ fit ratione comprehensio: comprehensio autem est ha- bitus et assensio animi: non solum ephectici, sed etiam quilibet dogmaticus, in nonnullis solet susti- nere assensionem, aut propter mentis imbecillitatem, aut rerum obscuritatem, aut vires æquales ra- tionum. CAPUT VI. De genere, speciebus et differentiis, et quis sit eorum usus in definitionibus B Quæstionum insinuationes et principia circa hac et in ED. POTTER, ED. PARIS. Kativa ut sensus sit : « Hoc ipso concedit veri- latem posse cognosci, quod videtur retentionem assensionis suadere. › seg. 20: Sextus Empiricus Hypotyp. lib. 1, Suidas v. AT- r præbens, quod est Posset legi continentibus. SYLBURG. Sic superius pro Strom. pag. 348, ubi conf. not. - pres omittit, et absque separatione sequentia cum præcedentibus connectit. SYLBURG C D his sunt. Ante definitiones autem, demonstrationes, et di- visiones, prius ponendum est quot modis dicatur id, quod quæritur: et tractanda sunt homonyma, et synonyma sunt apte et distinete ponenda secun- dum suas significationes. Deinde quærendum est aa ex iis, quæ considerantur, ut relata ad alia, sit id quod proponitur, an per seipsum sumatur. Post hac, an sit, quid sit, quid ei accidat : aut sic etiam, an sit, quid sit, propter quid sit. Ad haec autem cor- templanda confert singulorum cognitio et universo- rum, et ea quæ sunt priora, et differentia, et earum divisiones. Atque inductio quidem affert id quod est universum et definitionem: divisiones autem, species, et quid sit, et individuum. Contemplatio autem qua consideratur, quot modis dicatur, affert assumptionem ejus quod est proprium : dubitationes autem, eas quæ sunt in ipsis differentias et demon- strationes : et alioqui augent contemplationem, et ea quæ ipsam consequuntur: ex omnibus autem veti versio, e tractanda sunt homonyma: sed verius SICBURG. (55). L. LOWTH. cies, qua ex singularibus colligitur universale. sentialem ejus definitionem. Nam ex divisione re- rum, partes earum, et essentiæ rationem discimus. Unde et paulo post, definitionis demonstrationem sequi divisionem affirmat: et divisionem quid sit, docere. Quomodo autem tum definitio ex inductione procedit, ut sententia præcedente dicitur? Hunc nodum Clemens paulo infra solvit, ubi docet definitionem et præcedere divisionem, et eam subsequi. Priorem sequitur Herveti versio, eas quæ sunt in ipsis differentias. » SYLBURG. (49) Μὴ βεβαιών. Delenda videtur particula ne- (50) Αἵρεσις. Conf. Diogenes Laertius in procmio (51) Περιέχουσα. . Continens. Hervetus exp. (52) Εφεκτικοί. Εφεκτοί. Forte verius έφε (53) Αἱ τῶν ζητ. Titulum ipsum Hervetus inter- (54) Χειριστέον. Χειριστέον agnoscit etiam Her- (56) Επαγωγή. Inductio enim est argumenti spe- (57) Καὶ τὸ τί ἦν εἶναι. Quid sit res, id est es- (58) Κατ' αὐτάς. In Flor. est etiam altera lectio
τῶν δὲ διαιρέσεων ἣ μέν τις εἰς εἴδη διαιρεῖ τὸ διαιρούμενον ὡς γένος, ἣ δέ τις εἰς μέρη ὡς ὅλον, ἣ δὲ εἰς τὰ συμβεβηκότα. ἡ μὲν οὖν τοῦ ὅλου εἰς τὰ μέρη διαίρεσις ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον κατὰ μέγεθος ἐπινοεῖται, ἡ δὲ εἰς τὰ συμβεβηκότα οὐδέποτε ὅλη δύναται διαληφθῆναι, εἴ γε καὶ οὐσίαν ἑκάστῳ δεῖ πάντως τῶν ὄντων ὑπάρχειν. ὅθεν ἀδόκιμοι ἄμφω αὗται αἱ διαιρέσεις, μόνη δὲ εὐδοκιμεῖ ἡ τοῦ γένους εἰς εἴδη τομή, ὑφ’ ἧς χαρακτηρίζεται ἥ τε ταὐτότης ἡ κατὰ γένος ἥ τε ἑτερότης ἡ κατὰ τὰς ἰδικὰς διαφοράς. τὸ εἶδος ἀεὶ ἔν τινι μέρει θεωρεῖται, οὐ μὴν ἀνάπαλιν, εἴ τι μέρος ἐστί τινος, τοῦτο καὶ εἶδος γενήσεται. ἡ γὰρ χεὶρ μέρος μέν ἐστι τοῦ ἀνθρώπου, εἶδος δὲ οὐκ ἔστιν. καὶ τὸ μὲν γένος ἐν τοῖς εἴδεσιν ἐνυπάρχει, τὸ γὰρ ζῷον καὶ ἐν τῷ ἀνθρώπῳ καὶ ἐν τῷ βοί̈, τὸ δὲ ὅλον ἐν τοῖς μέρεσιν οὐκ ἐνυπάρχει, οὐ γὰρ ὁ ἄνθρωπος ἐν τοῖς ποσὶν ὑπάρχει. διὸ κυριώτερον τὸ εἶδος τοῦ μέρους, καὶ ὅσα τοῦ γένους κατηγορεῖται, ταῦτα πάντα καὶ τοῦ εἴδους κατηγορηθήσεται. Ἄριστον μὲν οὖν εἰς δύο διαιρεῖν εἴδη τὸ γένος, εἰ δὲ μή, εἰς τρία.
εἴτε πιστέον αὐτῇ, εἴτε καὶ μή. Ἔτι εἰ τοῦτο αὐτό ἐστι τὸ ἀληθὲς τὸ μὴ εἰδέναι τὸ ἀληθὲς, οὐδὲ τὴν ἀρ χὴν ἀληθές τι παρ' ἐκείνου δίδοται. Εἰ δὲ καὶ τοῦτο ἀμφισβητήσιμον ἐρεῖ, τὸ ἀγνοεῖν τἀληθὲς, ἐν αὐτῷ τούτῳ δίδωσιν εἶναι τὸ ἀληθὲς γνώριμον, ἐν ᾧ τὴν περὶ αὐτοῦ ἐποχὴν φαίνεται μὴ βεβαιῶν (49). Εἰ δὲ αἴρεσίς (50) ἐστι πρόσκλισις δογμάτων, ἢ, ὥς τινες, πρόσκλισις δόγμασι πολλοῖς ἀκολουθίαν πρὸς ἄλληλα καὶ τὰ φαινόμενα περιέχουσα (51), πρὸς τὸ εὖ ζῆν συντείνουσα· καὶ τὸ μὲν δόγμα ἐστὶ κατάληψίς τις λογική κατάληψις δὲ ἕξις καὶ συγκατάθεσις τῆς δια νοίας· οὐ μόνον οἱ ἐφεκτικοί (52), ἀλλὰ καὶ πᾶς δογ ματικὸς ἔν τισιν ἐπέχειν είωθεν, ἤτοι παρὰ γνώμης ἀσθένειαν, ἢ παρὰ πραγμάτων ἀσάφειαν, ἢ παρὰ τὴν τῶν λόγων ἰσοσθενίαν. Δὲ τῶν ζητήσεων (53) ἔφοδοι καὶ ἀρχαὶ περὶ Β ταῦτα καὶ ἐν τούτοις εἰσίν. Προτακτέον δὴ καὶ τῶν ὅρων, καὶ τῶν ἀποδείξεων, καὶ διαιρέσεων, ποσαχώς λέγεται τὸ ζητούμενον· τά τε ὁμώνυμα χειριστέον (54), καὶ τὰ συνώνυμα εὐκρι- νῶς τακτέον κατὰ τὰς σημασίας· ἔπειτα ζητητέον, εἰ τῶν πρὸς ἕτερα θεωρουμένων ἐστὶ τὸ προκείμενον, Η καθ' αὐτὸ λαμβάνεται· ἐπὶ τούτοις, εἰ ἔστι, τί ἐστι, τί αὐτῷ συμβέβηκεν· ἢ καὶ οὕτως, εἰ ἔστι, τί ἐστι, διότι ἐστί. Πρὸς δὲ τὴν τούτων θεωρίαν ἡ τῶν καθ' ἕκαστα γνῶσις καὶ ἡ τῶν καθόλου συνυποβάλλει (55), καὶ τὰ πρότερα, καὶ τὰ ἐπὶ τὰς διαφορὰς, καὶ αἱ διαιρέσεις αὐτῶν. Ἡ μὲν οὖν ἐπαγωγή (56) φέρει τὸ καθόλου καὶ τὸν ὁρισμόν·. αἱ δὲ διαιρέσεις τὰ εἴδη καὶ τὸ τί ἦν εἶναι (57) καὶ τὸ ἄτομον· ἡ δὲ θεωρία τοῦ ποσαχῶς τὴν λῆψιν τοῦ οἰκείου· αἱ δὲ διαπορήσεις τὰς κατ' αὐτὰς (58) διαφορὰς καὶ τὰς ἀποδείξεις, καὶ ἄλως τὴν θεωρίαν συναύξουσι, τά τε παρεπόμενα αὐτῇ· ἐκ πάντων δὲ ἐπιστήμη τε παρίσταται καὶ ἀλή- Θεια. Πάλιν τὸ κεφαλαιωθὲν ἐκ τῆς διαιρέσεως ὄρος γίνεται· λαμβάνεται γὰρ καὶ πρότερος της διαιρέ- * Ρ. μή, παρέχουσα. περιέ- χουσι, « κτικοί. μεθεκτοί μεθ εκτικοί Ι, χωριστέον. Συνυποβάλλει. συνεπιβάλλει. τί ἐστι, καθ' αυτάς. STROMATUM LIB. VIII, A sionem. Quomodo respondeat etiam ad rogatum ? nam clarum est eum de hoc non sustinere assensio- nem. Atqui se sustinere assensionem pronuntiat. Quod sequendo si oporteat nos de rebus omnibus sustinere assensionem, de ipsa assensionis susten- tione assensionem primum sustinebimus, sitne ei credendum, an non. Præterea, si hoc ipsum verum est, quod verum nesciatur, neque omnino veri quid- quam ab illo datur: si autem de hoc quoque dicet dubitari posse, an ☑verum ignoretur, eo ipso dat verum cognosci posse, quod suam de ipso assensio- nis sustentionem videatur non confirmare. Quod si hæresis est dogmatum inclinatio, aut, ut quidam dicunt, inclinatio quæ multis dogmatibus præbet consequentiam inter se et ea quæ apparent, tendens ad recte vivendum: et dogma est quædam quæ fit ratione comprehensio: comprehensio autem est ha- bitus et assensio animi: non solum ephectici, sed etiam quilibet dogmaticus, in nonnullis solet susti- nere assensionem, aut propter mentis imbecillitatem, aut rerum obscuritatem, aut vires æquales ra- tionum. CAPUT VI. De genere, speciebus et differentiis, et quis sit eorum usus in definitionibus B Quæstionum insinuationes et principia circa hac et in ED. POTTER, ED. PARIS. Kativa ut sensus sit : « Hoc ipso concedit veri- latem posse cognosci, quod videtur retentionem assensionis suadere. › seg. 20: Sextus Empiricus Hypotyp. lib. 1, Suidas v. AT- r præbens, quod est Posset legi continentibus. SYLBURG. Sic superius pro Strom. pag. 348, ubi conf. not. - pres omittit, et absque separatione sequentia cum præcedentibus connectit. SYLBURG C D his sunt. Ante definitiones autem, demonstrationes, et di- visiones, prius ponendum est quot modis dicatur id, quod quæritur: et tractanda sunt homonyma, et synonyma sunt apte et distinete ponenda secun- dum suas significationes. Deinde quærendum est aa ex iis, quæ considerantur, ut relata ad alia, sit id quod proponitur, an per seipsum sumatur. Post hac, an sit, quid sit, quid ei accidat : aut sic etiam, an sit, quid sit, propter quid sit. Ad haec autem cor- templanda confert singulorum cognitio et universo- rum, et ea quæ sunt priora, et differentia, et earum divisiones. Atque inductio quidem affert id quod est universum et definitionem: divisiones autem, species, et quid sit, et individuum. Contemplatio autem qua consideratur, quot modis dicatur, affert assumptionem ejus quod est proprium : dubitationes autem, eas quæ sunt in ipsis differentias et demon- strationes : et alioqui augent contemplationem, et ea quæ ipsam consequuntur: ex omnibus autem veti versio, e tractanda sunt homonyma: sed verius SICBURG. (55). L. LOWTH. cies, qua ex singularibus colligitur universale. sentialem ejus definitionem. Nam ex divisione re- rum, partes earum, et essentiæ rationem discimus. Unde et paulo post, definitionis demonstrationem sequi divisionem affirmat: et divisionem quid sit, docere. Quomodo autem tum definitio ex inductione procedit, ut sententia præcedente dicitur? Hunc nodum Clemens paulo infra solvit, ubi docet definitionem et præcedere divisionem, et eam subsequi. Priorem sequitur Herveti versio, eas quæ sunt in ipsis differentias. » SYLBURG. (49) Μὴ βεβαιών. Delenda videtur particula ne- (50) Αἵρεσις. Conf. Diogenes Laertius in procmio (51) Περιέχουσα. . Continens. Hervetus exp. (52) Εφεκτικοί. Εφεκτοί. Forte verius έφε (53) Αἱ τῶν ζητ. Titulum ipsum Hervetus inter- (54) Χειριστέον. Χειριστέον agnoscit etiam Her- (56) Επαγωγή. Inductio enim est argumenti spe- (57) Καὶ τὸ τί ἦν εἶναι. Quid sit res, id est es- (58) Κατ' αὐτάς. In Flor. est etiam altera lectio
τὰ τοίνυν εἴδη γενικώτερον μὲν διαιρούμενα χαρακτηρίζεται τῷ τε ταὐτῷ καὶ θατέρῳ, ἔπειτα δὲ διὰ τῶν γενικῶς σημαινομένων διαιρούμενα χαρακτηρίζεται. ἕκαστον γὰρ τῶν εἰδῶν ἤτοι οὐσία ἐστὶν (ὥσπερ ὅταν λέγωμεν· τῶν ὄντων τὰ μὲν σώματά ἐστι, τὰ δὲ ἀσώματα) ἢ ποσὸν ἢ ποιὸν ἢ πρός τι ἢ ποῦ ἢ πότε [ἢ κεῖσθαι ἢ ἔχειν] ἢ ποιεῖν ἢ πάσχειν. παντὸς οὑτινοσοῦν ἐπιστήμων τίς ἐστι, τούτου καὶ τὸν ὅρον ἀποδώσει, ὡς ὅ γε μὴ δυνάμενος λόγῳ περιλαβεῖν καὶ ὁρίσασθαι ὁτιοῦν, τούτου ἐπιστήμων οὐκ ἄν ποτε εἴη. ἐκ δὲ τῆς τοῦ ὅρου ἀγνοίας καὶ τὰς πολλὰς ἀμφισβητήσεις γίνεσθαι καὶ τὰς ἀπάτας συμβαίνει. εἰ γὰρ ὁ τὸ πρᾶγμα εἰδὼς ἔχει κατὰ διάνοιαν τὴν εἴδησιν αὐτοῦ, δύναται δὲ καὶ λόγῳ σαφηνίσαι ὃ διανοεῖται, ἡ δὲ τῆς διανοίας ἑρμηνεία ὅρος ἐστίν, ἀναγκαῖόν ἐστι τὸν εἰδότα τὸ πρᾶγμα δύνασθαι αὐτοῦ καὶ τὸν ὅρον ἀποδιδόναι. Προσλαμβάνεται δὲ ὅροις καὶ ἡ διαφορά, σημείου τάξιν ἐπέχουσα τῷ ὅρῳ. τῷ γοῦν τοῦ ἀνθρώπου ὅρῳ τὸ γελαστικὸν προστεθὲν ποιεῖ τὸ ὅλον ζῷον λογικόν, θνητόν, χερσαῖον, πεζόν, γελαστικόν.
εἴτε πιστέον αὐτῇ, εἴτε καὶ μή. Ἔτι εἰ τοῦτο αὐτό ἐστι τὸ ἀληθὲς τὸ μὴ εἰδέναι τὸ ἀληθὲς, οὐδὲ τὴν ἀρ χὴν ἀληθές τι παρ' ἐκείνου δίδοται. Εἰ δὲ καὶ τοῦτο ἀμφισβητήσιμον ἐρεῖ, τὸ ἀγνοεῖν τἀληθὲς, ἐν αὐτῷ τούτῳ δίδωσιν εἶναι τὸ ἀληθὲς γνώριμον, ἐν ᾧ τὴν περὶ αὐτοῦ ἐποχὴν φαίνεται μὴ βεβαιῶν (49). Εἰ δὲ αἴρεσίς (50) ἐστι πρόσκλισις δογμάτων, ἢ, ὥς τινες, πρόσκλισις δόγμασι πολλοῖς ἀκολουθίαν πρὸς ἄλληλα καὶ τὰ φαινόμενα περιέχουσα (51), πρὸς τὸ εὖ ζῆν συντείνουσα· καὶ τὸ μὲν δόγμα ἐστὶ κατάληψίς τις λογική κατάληψις δὲ ἕξις καὶ συγκατάθεσις τῆς δια νοίας· οὐ μόνον οἱ ἐφεκτικοί (52), ἀλλὰ καὶ πᾶς δογ ματικὸς ἔν τισιν ἐπέχειν είωθεν, ἤτοι παρὰ γνώμης ἀσθένειαν, ἢ παρὰ πραγμάτων ἀσάφειαν, ἢ παρὰ τὴν τῶν λόγων ἰσοσθενίαν. Δὲ τῶν ζητήσεων (53) ἔφοδοι καὶ ἀρχαὶ περὶ Β ταῦτα καὶ ἐν τούτοις εἰσίν. Προτακτέον δὴ καὶ τῶν ὅρων, καὶ τῶν ἀποδείξεων, καὶ διαιρέσεων, ποσαχώς λέγεται τὸ ζητούμενον· τά τε ὁμώνυμα χειριστέον (54), καὶ τὰ συνώνυμα εὐκρι- νῶς τακτέον κατὰ τὰς σημασίας· ἔπειτα ζητητέον, εἰ τῶν πρὸς ἕτερα θεωρουμένων ἐστὶ τὸ προκείμενον, Η καθ' αὐτὸ λαμβάνεται· ἐπὶ τούτοις, εἰ ἔστι, τί ἐστι, τί αὐτῷ συμβέβηκεν· ἢ καὶ οὕτως, εἰ ἔστι, τί ἐστι, διότι ἐστί. Πρὸς δὲ τὴν τούτων θεωρίαν ἡ τῶν καθ' ἕκαστα γνῶσις καὶ ἡ τῶν καθόλου συνυποβάλλει (55), καὶ τὰ πρότερα, καὶ τὰ ἐπὶ τὰς διαφορὰς, καὶ αἱ διαιρέσεις αὐτῶν. Ἡ μὲν οὖν ἐπαγωγή (56) φέρει τὸ καθόλου καὶ τὸν ὁρισμόν·. αἱ δὲ διαιρέσεις τὰ εἴδη καὶ τὸ τί ἦν εἶναι (57) καὶ τὸ ἄτομον· ἡ δὲ θεωρία τοῦ ποσαχῶς τὴν λῆψιν τοῦ οἰκείου· αἱ δὲ διαπορήσεις τὰς κατ' αὐτὰς (58) διαφορὰς καὶ τὰς ἀποδείξεις, καὶ ἄλως τὴν θεωρίαν συναύξουσι, τά τε παρεπόμενα αὐτῇ· ἐκ πάντων δὲ ἐπιστήμη τε παρίσταται καὶ ἀλή- Θεια. Πάλιν τὸ κεφαλαιωθὲν ἐκ τῆς διαιρέσεως ὄρος γίνεται· λαμβάνεται γὰρ καὶ πρότερος της διαιρέ- * Ρ. μή, παρέχουσα. περιέ- χουσι, « κτικοί. μεθεκτοί μεθ εκτικοί Ι, χωριστέον. Συνυποβάλλει. συνεπιβάλλει. τί ἐστι, καθ' αυτάς. STROMATUM LIB. VIII, A sionem. Quomodo respondeat etiam ad rogatum ? nam clarum est eum de hoc non sustinere assensio- nem. Atqui se sustinere assensionem pronuntiat. Quod sequendo si oporteat nos de rebus omnibus sustinere assensionem, de ipsa assensionis susten- tione assensionem primum sustinebimus, sitne ei credendum, an non. Præterea, si hoc ipsum verum est, quod verum nesciatur, neque omnino veri quid- quam ab illo datur: si autem de hoc quoque dicet dubitari posse, an ☑verum ignoretur, eo ipso dat verum cognosci posse, quod suam de ipso assensio- nis sustentionem videatur non confirmare. Quod si hæresis est dogmatum inclinatio, aut, ut quidam dicunt, inclinatio quæ multis dogmatibus præbet consequentiam inter se et ea quæ apparent, tendens ad recte vivendum: et dogma est quædam quæ fit ratione comprehensio: comprehensio autem est ha- bitus et assensio animi: non solum ephectici, sed etiam quilibet dogmaticus, in nonnullis solet susti- nere assensionem, aut propter mentis imbecillitatem, aut rerum obscuritatem, aut vires æquales ra- tionum. CAPUT VI. De genere, speciebus et differentiis, et quis sit eorum usus in definitionibus B Quæstionum insinuationes et principia circa hac et in ED. POTTER, ED. PARIS. Kativa ut sensus sit : « Hoc ipso concedit veri- latem posse cognosci, quod videtur retentionem assensionis suadere. › seg. 20: Sextus Empiricus Hypotyp. lib. 1, Suidas v. AT- r præbens, quod est Posset legi continentibus. SYLBURG. Sic superius pro Strom. pag. 348, ubi conf. not. - pres omittit, et absque separatione sequentia cum præcedentibus connectit. SYLBURG C D his sunt. Ante definitiones autem, demonstrationes, et di- visiones, prius ponendum est quot modis dicatur id, quod quæritur: et tractanda sunt homonyma, et synonyma sunt apte et distinete ponenda secun- dum suas significationes. Deinde quærendum est aa ex iis, quæ considerantur, ut relata ad alia, sit id quod proponitur, an per seipsum sumatur. Post hac, an sit, quid sit, quid ei accidat : aut sic etiam, an sit, quid sit, propter quid sit. Ad haec autem cor- templanda confert singulorum cognitio et universo- rum, et ea quæ sunt priora, et differentia, et earum divisiones. Atque inductio quidem affert id quod est universum et definitionem: divisiones autem, species, et quid sit, et individuum. Contemplatio autem qua consideratur, quot modis dicatur, affert assumptionem ejus quod est proprium : dubitationes autem, eas quæ sunt in ipsis differentias et demon- strationes : et alioqui augent contemplationem, et ea quæ ipsam consequuntur: ex omnibus autem veti versio, e tractanda sunt homonyma: sed verius SICBURG. (55). L. LOWTH. cies, qua ex singularibus colligitur universale. sentialem ejus definitionem. Nam ex divisione re- rum, partes earum, et essentiæ rationem discimus. Unde et paulo post, definitionis demonstrationem sequi divisionem affirmat: et divisionem quid sit, docere. Quomodo autem tum definitio ex inductione procedit, ut sententia præcedente dicitur? Hunc nodum Clemens paulo infra solvit, ubi docet definitionem et præcedere divisionem, et eam subsequi. Priorem sequitur Herveti versio, eas quæ sunt in ipsis differentias. » SYLBURG. (49) Μὴ βεβαιών. Delenda videtur particula ne- (50) Αἵρεσις. Conf. Diogenes Laertius in procmio (51) Περιέχουσα. . Continens. Hervetus exp. (52) Εφεκτικοί. Εφεκτοί. Forte verius έφε (53) Αἱ τῶν ζητ. Titulum ipsum Hervetus inter- (54) Χειριστέον. Χειριστέον agnoscit etiam Her- (56) Επαγωγή. Inductio enim est argumenti spe- (57) Καὶ τὸ τί ἦν εἶναι. Quid sit res, id est es- (58) Κατ' αὐτάς. In Flor. est etiam altera lectio
PG 9:585σημεῖα γάρ ἐστι τὰ κατὰ διαφορὰν προσαγόμενα τῷ ὅρῳ οἰκείων πραγμάτων, τὴν δὲ φύσιν αὐτῶν τῶν πραγμάτων οὐκ ἐνδείκνυται. αὐτίκα ἰδίου ἀπόδοσίν φασιν εἶναι τὴν διαφοράν. καὶ καθὸ τῶν ἄλλων ἁπάντων διαφέρει τὸ ἔχον τὴν διαφοράν, ἣ μόνῳ ὑπάρχει καὶ ἀντικατηγορεῖται τοῦ πράγματος ἐν τοῖς ὅροις, ἀνάγκη τὸ πρῶτον γένος ὡς ἀρχηγὸν καὶ ὑποστατὸν [δεῖ] παραλαμβάνειν. ἐν μὲν οὖν τοῖς μακροτέροις ὅροις τὸ πλῆθος τῶν εἰδῶν τῶν ἐξευρισκομένων διὰ τῶν δέκα κατηγοριῶν, ἐν δὲ τοῖς ἐλαχίστοις τὰ προηγούμενα τῶν προσεχῶν εἰδῶν ληφθέντα τὴν οὐσίαν καὶ φύσιν διασημαίνει τοῦ πράγματος, ὁ δὲ ἐλάχιστος ἐκ τριῶν συνέστηκεν, τοῦ γένους καὶ δυεῖν τῶν ἀναγκαιοτάτων εἰδῶν. γίνεται δὲ τοῦτο διὰ συντομίαν. φαμὲν οὖν, ἄνθρωπός ἐστι τὸ ζῷον [λογικόν,] γελαστικόν. τό τε ἐξαιρέτως συμβεβηκὸς τῷ ὁριζομένῳ προσπαραληπτέον, ἢ τὴν ἰδίαν ἀρετὴν αὐτοῦ ἢ τὸ ἴδιον ἔργον αὐτοῦ καὶ τοιούτων τινῶν ἄλλων. ἐξηγητικὸς οὖν ὁ ὅρος ὢν τῆς τοῦ πράγματος οὐσίας περιλαβεῖν μὲν ἀκριβῶς τὴν φύσιν τοῦ πράγματος ἀδυνατεῖ, διὰ δὲ τῶν κυριωτάτων εἰδῶν τὴν δήλωσιν τῆς οὐσίας ποιεῖται καὶ σχεδὸν ἐν ποιότητι ὁ ὅρος τὴν οὐσίαν ἔχει.
τους εἶναι φαμέν· τούτων γὰρ τῶν διανοιῶν, καὶ αἱ Α Β διαιρέσεις γίνονται. Τῶν δὲ διαιρέσεων ἡ μέν τις εἰς είδη διαιρεῖ τὸ διαιρούμενον, ώς γένος· ἡ δέ τις εἰς μέρη, ὡς ὅλον· ἡ δὲ εἰς τὰ συμβεβηκότα. Ἡ μὲν οὖν τοῦ ὅλου εἰς τὰ μέρη διαίρεσις, ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον κατὰ μέγεθος ἐπινοεῖται· ἡ δὲ εἰς τὰ συμβεβηκότα οὐδέποτε ὅλη δύναται διαληφθῆναι, εἴγε καὶ οὐσίαν ἑκάστῳ δεῖ πάντως τῶν ὄντων ὑπάρχειν. Ὅθεν ἀδό κιμοι ἄμφω αὗται αἱ διαιρέσεις, μόνη δὲ εὐδοκιμεῖ ἡ τοῦ γένους εἰς εἴδη τομή, ύφ' ἧς χαρακτηρίζεται ή τε ταυτότης ἡ κατὰ γένος, ή τε ἑτερότης ἡ κατὰ ἰδικὰς διαφοράς. Τὸ εἶδος ἀεὶ ἔν τινι μέρει θεωρεῖται· οὐ μὴν ἀνάπαλιν, εἴ τι μέρος ἐστί τινος, τοῦτο καὶ εἶδος γενήσεται· ἡ γὰρ χεὶρ μέρος μέν ἐστι τοῦ ἀνθρώπου, εἶδος δὲ οὐκ ἔστιν. Καὶ τὸ μὲν γένος ἐν τοῖς εἴδεσιν ἐνυπάρχει· τὸ γὰρ ζῶον καὶ ἐν τῷ ἀνθρώπῳ καὶ ἐν τῷ βεΐ· τὸ δὲ ὅλον, ἐν τοῖς μέρεσιν οὐκ ἐνυπάρχει· οὐ γὰρ ὁ ἄνθρωπος ἐν τοῖς ποσὶν ὑπάρχει. Διὸ κυριώτε- ρον τὸ εἶδος τοῦ μέρους· καὶ ὅσα τοῦ γένους κατηγο ρεῖται, ταῦτα πάντα καὶ τοῦ εἴδους κατηγορηθήσεται. Αριστον μὲν οὖν εἰς δύο θεωρεῖν (66) εἴδη τὸ γένος· εἰ δὲ μή, εἰς τρία. Τὰ τοίνυν εἴδη, γενικώτερον μὲν διαιρούμενα, χαρακτηρίζεται τῷ τε ταυτῷ καὶ θατέρω ἔπειτα δὲ διὰ τῶν γενικῶς σημαινομένων διαιρούμενα χαρακτηρίζεται. Εκαστον γὰρ τῶν εἰδῶν ἤτοι οὐσία ἐστίν· ὥσπερ ὅταν λέγωμεν, Τῶν ὄντων τὰ μὲν σώμα- τά ἐστι, τὰ δὲ ἀσώματα· ἢ ποσόν, ἢ πρός τι, ἢ που, ἢ πότε, ἢ ποιεῖν, ἢ πάσχειν. Παντὸς οὗ τινος οὖν ἐπι- στήμων τίς ἐστι, τούτου καὶ τὸν ὅρον ἀποδώσει· ὡς ὅ γε μὴ δυνάμενος λόγῳ περιλαβεῖν καὶ ὁρίσασθαι ὁτιοῦν, τούτου ἐπιστήμων οὐκ ἄν ποτε εἴη. Ἐκ δὲ τῆς τοῦ ὅρου ἀγνοίας καὶ τὰς πολλὰς ἀμφισβητήσεις για νεσθαι καὶ τὰς ἀπάτας, συμβαίνει. Εἰ γὰρ ὁ τὸ πρᾶγμα εἰδὼς ἔχει κατὰ διάνοιαν τὴν εἴδησιν αὐτοῦ, δύναται δὲ καὶ λόγῳ σαφηνίσαι διανοεῖται, ἡ δὲ τῆς διανοίας ἑρμηνεία ὅρος ἐστὶν, ἀναγκαῖόν ἐστι τὸν εἰ δότα τὸ πρᾶγμα δύνασθαι αὐτοῦ καὶ τὸν ὅρον ἀποδι- δέναι. Προσλαμβάνεται δὲ ὅροις καὶ ἡ διαφορὰ, ση μείου τάξιν ἐπέχουσα τῷ ὄρῳ. Τῷ γοῦν τοῦ ἀνθρώ- που ὅρῳ τὸ γελαστικὸν προστεθέν, ποιεῖ τὸ ὅλον· ζῶον λογικὸν, θνητόν, χερσαίον, πεζόν, γελαστικόν. Ση- μεῖα γάρ ἐστι τὰ κατὰ διαφορὰν προσαγόμενα τῷ ὄρῳ οἰκείων πραγμάτων· τὴν δὲ φύσιν αὐτῶν τῶν πραγμάτων οὐκ ἐνδείκνυται. Αὐτίκα ἰδίου ἀπόδοσιν φασὶν εἶναι τὴν διαφοράν· καὶ καθὸ τῶν ἄλλων ἀπάν- των διαφέρει τὸ ἔχον τὴν διαφορὰν, & μόνῳ ὑπάρχει καὶ ἀντικατηγορεῖται τοῦ πράγματος ἐν τοῖς ὅροις, ἀνάγκῃ τὸ πρῶτον γένος ὡς ἀρχηγὸν καὶ ὑποστατὸν ροις ὅροις τὸ πλῆθος τῶν εἰδῶν τῶν ἐξευρισκομένων διὰ τῶν δέκα κατηγοριῶν· ἐν δὲ τοῖς ἐλαχίστοις, τὰ προηγούμενα τῶν προσεχῶν εἰδῶν ληφθέντα, τὴν οὐ σίαν καὶ φύσιν διασημαίνει τοῦ πράγματος· ὁ δὲ ἐλά χιστος ἐκ τριῶν συνέστηκε, τοῦ γένους καὶ δυεῖν τῶν διαιρείν, « STROMATUM LIB. VIII. nem, quæ est animal mortale, terrestre, pedestre, D P. 9/6 ED. POTTER, 779-780 ED. PARIS, versio, contemplari genus în duabus speciebus: › atque ita est in p. præcedente, non aspernanda ta- PATROL GR IX. C rationis particeps. Quo fit ut materiæ quidem to- cum præstet divisio, definitioni quærens simplici- tatem nominis: artificis autem et opificis definitio, quæ componit et construit, et ejus quod est osten - dit cognitionem. Non harum autem rerum, nec idearum sunt definitiones, sed rerum quarum habemus universales in animo notiones. Harum no- tionum dicimus esse orationes interpretativas; ha- rum enim notionum fiunt etiam divisiones. Ex divi- sionibus autem, una quidem dividit rem divisam in species, ut genus : altera autem in partes, ut to- tum alia vero in accidentia. Atque totius quidem in partes divisio, ut plurimum consideratur in ma- gnitudine : quæ fit autem in accidentia, nunquanı potest tota explicari, siquidem oportet unicuique entium omnino inesse essentiam. Unde etiam re- probantur amnhæ hæ divisiones : sola autem proba- tur divisio generis in species, a qua formam cha- racteremque accipit quæ est secundum genus iden- titas, et diversitas quoad differentias speciales. Species semper in aliqua parte consideratur, non tamen contra si quid est pars alicujus, hoc erit etiam species : manus enim est pars quidem honi- nis, non est autem species. Et genus quidem inest in speciebus : animal enim inest in homine et bove. Totum autem non inest in partibus. Homo enim non inest in pedibus. Quocirca species est parte potior. Et quæcunque de genere prælicantur, ea etiam omnia prædicabuntur de specie. Atque opti- mum quidem fuerit contemplari genus in duabus speciebus : sin minus autem, in tribus. Species ergo divisæ quidem generalius, characterem acci- piunt ex eodem et altero. Deinde vero divisæ, per ea quæ generaliter significantur characterem acci- piunt. Unaquæque enim species aut est substantia: ut cum dicimus : Ex iis quæ sunt, alia quidem sunt corporea, alia vero incorporea: aut quantum, aut quod refertur ad aliquid, aut ubi, aut quando, aut agere, aut pati. Cujuscunque ergo rei habet aliquis scientiam, ejus etiam dabit definitionem : quemad- modum qui non potest oratione comprehendere et definire quidlibet, ejus rei nunquam habebit scien- Liam. Ex ignoratione autem definitionis, accidit ut multe dubitationes oriantur et deceptiones. Si enim qui rem novit, habet in animo ejus cognitionem : potest autem quis oratione explicare id quod habet in animo : ejus autem quod animo cogitatur expli- catio, est definitio : necesse ergo est ut qui rem no- rit, possit ejus etiam dare definitionem. Assumitur autem in definitionibus etiam differentia, quæ signi locum obtinet in definitione. Hominis itaque defini- tioni adjectum, vi ridendi præditum, facit totum : animal rationis particeps, mortale, terrestre, pede men est A. lectio dividere. LONTH, (67) δεῖ παραλαμβάνειν. Ἐν μὲν οὖν τοῖς μακροτέ- (66) Θεωρεῖν. Θεωρείν agnoscit etiam Herveti 67) Υποστατόν. . Quod reliquis substernit::
Τὰ ποιητικὰ τῆς ἐποχῆς αἴτια δύο ἐστὶν τὰ ἀνωτάτω, ἓν μὲν τὸ πολύτροπον καὶ ἄστατον τῆς ἀνθρωπίνης γνώμης, ὅπερ γεννητικὸν εἶναι πέφυκεν τῆς διαφωνίας ἤτοι τῆς ἀλλήλων πρὸς ἀλλήλους ἢ τῆς ἑαυτῶν πρὸς ἑαυτούς, δεύτερον δὲ ἡ ἐν τοῖς οὖσι διαφωνία, ἣ καὶ εἰκότως ἐμποιητικὴ καθέστηκε τῆς ἐποχῆς. μήτε γὰρ πάσαις ταῖς φαντασίαις πιστεύειν δυνηθέντες διὰ τὴν μάχην μήτε πάσαις ἀπιστεῖν διὰ τὸ καὶ τὴν λέγουσαν πάσας ἀπίστους ὑπάρχειν ἐξ ἁπασῶν οὖσαν συμπεριγράφεσθαι πάσαις μήτε τισὶ μὲν πιστεύειν, τισὶ δὲ ἀπιστεῖν διὰ τὴν ἰσότητα, κατήχθημεν εἰς ἐποχήν. τούτων δὲ αὐτῶν τῶν ἀρχικωτάτων τῆς ἐποχῆς τὸ μὲν ἀβέβαιον τῆς διανοίας γεννητικόν ἐστι διαφωνίας, ἡ δὲ διαφωνία προσεχὲς αἴτιον τῆς ἐποχῆς, ὅθεν πλήρης μὲν ὁ βίος δικαστηρίων τε καὶ βουλευτηρίων καὶ ἐκκλησιῶν καὶ καθόλου τῆς περὶ τὰ λεγόμενα ἀγαθὰ καὶ κακὰ αἱρέσεως [καὶ φυγῆς], ἅπερ ἠπορημένης ἐστὶ διανοίας καὶ πρὸς τὴν τῶν ἀντικειμένων πραγμάτων ἰσοσθένειαν μετοκλαζούσης τεκμήρια.
τους εἶναι φαμέν· τούτων γὰρ τῶν διανοιῶν, καὶ αἱ Α Β διαιρέσεις γίνονται. Τῶν δὲ διαιρέσεων ἡ μέν τις εἰς είδη διαιρεῖ τὸ διαιρούμενον, ώς γένος· ἡ δέ τις εἰς μέρη, ὡς ὅλον· ἡ δὲ εἰς τὰ συμβεβηκότα. Ἡ μὲν οὖν τοῦ ὅλου εἰς τὰ μέρη διαίρεσις, ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον κατὰ μέγεθος ἐπινοεῖται· ἡ δὲ εἰς τὰ συμβεβηκότα οὐδέποτε ὅλη δύναται διαληφθῆναι, εἴγε καὶ οὐσίαν ἑκάστῳ δεῖ πάντως τῶν ὄντων ὑπάρχειν. Ὅθεν ἀδό κιμοι ἄμφω αὗται αἱ διαιρέσεις, μόνη δὲ εὐδοκιμεῖ ἡ τοῦ γένους εἰς εἴδη τομή, ύφ' ἧς χαρακτηρίζεται ή τε ταυτότης ἡ κατὰ γένος, ή τε ἑτερότης ἡ κατὰ ἰδικὰς διαφοράς. Τὸ εἶδος ἀεὶ ἔν τινι μέρει θεωρεῖται· οὐ μὴν ἀνάπαλιν, εἴ τι μέρος ἐστί τινος, τοῦτο καὶ εἶδος γενήσεται· ἡ γὰρ χεὶρ μέρος μέν ἐστι τοῦ ἀνθρώπου, εἶδος δὲ οὐκ ἔστιν. Καὶ τὸ μὲν γένος ἐν τοῖς εἴδεσιν ἐνυπάρχει· τὸ γὰρ ζῶον καὶ ἐν τῷ ἀνθρώπῳ καὶ ἐν τῷ βεΐ· τὸ δὲ ὅλον, ἐν τοῖς μέρεσιν οὐκ ἐνυπάρχει· οὐ γὰρ ὁ ἄνθρωπος ἐν τοῖς ποσὶν ὑπάρχει. Διὸ κυριώτε- ρον τὸ εἶδος τοῦ μέρους· καὶ ὅσα τοῦ γένους κατηγο ρεῖται, ταῦτα πάντα καὶ τοῦ εἴδους κατηγορηθήσεται. Αριστον μὲν οὖν εἰς δύο θεωρεῖν (66) εἴδη τὸ γένος· εἰ δὲ μή, εἰς τρία. Τὰ τοίνυν εἴδη, γενικώτερον μὲν διαιρούμενα, χαρακτηρίζεται τῷ τε ταυτῷ καὶ θατέρω ἔπειτα δὲ διὰ τῶν γενικῶς σημαινομένων διαιρούμενα χαρακτηρίζεται. Εκαστον γὰρ τῶν εἰδῶν ἤτοι οὐσία ἐστίν· ὥσπερ ὅταν λέγωμεν, Τῶν ὄντων τὰ μὲν σώμα- τά ἐστι, τὰ δὲ ἀσώματα· ἢ ποσόν, ἢ πρός τι, ἢ που, ἢ πότε, ἢ ποιεῖν, ἢ πάσχειν. Παντὸς οὗ τινος οὖν ἐπι- στήμων τίς ἐστι, τούτου καὶ τὸν ὅρον ἀποδώσει· ὡς ὅ γε μὴ δυνάμενος λόγῳ περιλαβεῖν καὶ ὁρίσασθαι ὁτιοῦν, τούτου ἐπιστήμων οὐκ ἄν ποτε εἴη. Ἐκ δὲ τῆς τοῦ ὅρου ἀγνοίας καὶ τὰς πολλὰς ἀμφισβητήσεις για νεσθαι καὶ τὰς ἀπάτας, συμβαίνει. Εἰ γὰρ ὁ τὸ πρᾶγμα εἰδὼς ἔχει κατὰ διάνοιαν τὴν εἴδησιν αὐτοῦ, δύναται δὲ καὶ λόγῳ σαφηνίσαι διανοεῖται, ἡ δὲ τῆς διανοίας ἑρμηνεία ὅρος ἐστὶν, ἀναγκαῖόν ἐστι τὸν εἰ δότα τὸ πρᾶγμα δύνασθαι αὐτοῦ καὶ τὸν ὅρον ἀποδι- δέναι. Προσλαμβάνεται δὲ ὅροις καὶ ἡ διαφορὰ, ση μείου τάξιν ἐπέχουσα τῷ ὄρῳ. Τῷ γοῦν τοῦ ἀνθρώ- που ὅρῳ τὸ γελαστικὸν προστεθέν, ποιεῖ τὸ ὅλον· ζῶον λογικὸν, θνητόν, χερσαίον, πεζόν, γελαστικόν. Ση- μεῖα γάρ ἐστι τὰ κατὰ διαφορὰν προσαγόμενα τῷ ὄρῳ οἰκείων πραγμάτων· τὴν δὲ φύσιν αὐτῶν τῶν πραγμάτων οὐκ ἐνδείκνυται. Αὐτίκα ἰδίου ἀπόδοσιν φασὶν εἶναι τὴν διαφοράν· καὶ καθὸ τῶν ἄλλων ἀπάν- των διαφέρει τὸ ἔχον τὴν διαφορὰν, & μόνῳ ὑπάρχει καὶ ἀντικατηγορεῖται τοῦ πράγματος ἐν τοῖς ὅροις, ἀνάγκῃ τὸ πρῶτον γένος ὡς ἀρχηγὸν καὶ ὑποστατὸν ροις ὅροις τὸ πλῆθος τῶν εἰδῶν τῶν ἐξευρισκομένων διὰ τῶν δέκα κατηγοριῶν· ἐν δὲ τοῖς ἐλαχίστοις, τὰ προηγούμενα τῶν προσεχῶν εἰδῶν ληφθέντα, τὴν οὐ σίαν καὶ φύσιν διασημαίνει τοῦ πράγματος· ὁ δὲ ἐλά χιστος ἐκ τριῶν συνέστηκε, τοῦ γένους καὶ δυεῖν τῶν διαιρείν, « STROMATUM LIB. VIII. nem, quæ est animal mortale, terrestre, pedestre, D P. 9/6 ED. POTTER, 779-780 ED. PARIS, versio, contemplari genus în duabus speciebus: › atque ita est in p. præcedente, non aspernanda ta- PATROL GR IX. C rationis particeps. Quo fit ut materiæ quidem to- cum præstet divisio, definitioni quærens simplici- tatem nominis: artificis autem et opificis definitio, quæ componit et construit, et ejus quod est osten - dit cognitionem. Non harum autem rerum, nec idearum sunt definitiones, sed rerum quarum habemus universales in animo notiones. Harum no- tionum dicimus esse orationes interpretativas; ha- rum enim notionum fiunt etiam divisiones. Ex divi- sionibus autem, una quidem dividit rem divisam in species, ut genus : altera autem in partes, ut to- tum alia vero in accidentia. Atque totius quidem in partes divisio, ut plurimum consideratur in ma- gnitudine : quæ fit autem in accidentia, nunquanı potest tota explicari, siquidem oportet unicuique entium omnino inesse essentiam. Unde etiam re- probantur amnhæ hæ divisiones : sola autem proba- tur divisio generis in species, a qua formam cha- racteremque accipit quæ est secundum genus iden- titas, et diversitas quoad differentias speciales. Species semper in aliqua parte consideratur, non tamen contra si quid est pars alicujus, hoc erit etiam species : manus enim est pars quidem honi- nis, non est autem species. Et genus quidem inest in speciebus : animal enim inest in homine et bove. Totum autem non inest in partibus. Homo enim non inest in pedibus. Quocirca species est parte potior. Et quæcunque de genere prælicantur, ea etiam omnia prædicabuntur de specie. Atque opti- mum quidem fuerit contemplari genus in duabus speciebus : sin minus autem, in tribus. Species ergo divisæ quidem generalius, characterem acci- piunt ex eodem et altero. Deinde vero divisæ, per ea quæ generaliter significantur characterem acci- piunt. Unaquæque enim species aut est substantia: ut cum dicimus : Ex iis quæ sunt, alia quidem sunt corporea, alia vero incorporea: aut quantum, aut quod refertur ad aliquid, aut ubi, aut quando, aut agere, aut pati. Cujuscunque ergo rei habet aliquis scientiam, ejus etiam dabit definitionem : quemad- modum qui non potest oratione comprehendere et definire quidlibet, ejus rei nunquam habebit scien- Liam. Ex ignoratione autem definitionis, accidit ut multe dubitationes oriantur et deceptiones. Si enim qui rem novit, habet in animo ejus cognitionem : potest autem quis oratione explicare id quod habet in animo : ejus autem quod animo cogitatur expli- catio, est definitio : necesse ergo est ut qui rem no- rit, possit ejus etiam dare definitionem. Assumitur autem in definitionibus etiam differentia, quæ signi locum obtinet in definitione. Hominis itaque defini- tioni adjectum, vi ridendi præditum, facit totum : animal rationis particeps, mortale, terrestre, pede men est A. lectio dividere. LONTH, (67) δεῖ παραλαμβάνειν. Ἐν μὲν οὖν τοῖς μακροτέ- (66) Θεωρεῖν. Θεωρείν agnoscit etiam Herveti 67) Υποστατόν. . Quod reliquis substernit::
PG 9:587πλήρεις δ’ αἱ θῆκαι τῶν βιβλίων καὶ αἱ συντάξεις καὶ αἱ πραγματεῖαι τῶν διαφωνούντων ἐν τοῖς δόγμασι καὶ πεπεικότων ἑαυτοὺς τὴν ἐν τοῖς οὖσιν ἀλήθειαν γινώσκειν. Τρία ἐστὶ περὶ τὴν φωνήν· τά τε ὀνόματα σύμβολα ὄντα τῶν νοημάτων κατὰ τὸ προηγούμενον, κατ’ ἐπακολούθημα δὲ καὶ τῶν ὑποκειμένων, δεύτερον δὲ τὰ νοήματα ὁμοιώματα καὶ ἐκτυπώματα τῶν ὑποκειμένων ὄντα (ὅθεν ἅπασι καὶ τὰ νοήματα τὰ αὐτά ἐστι διὰ τὸ τὴν αὐτὴν ἀπὸ τῶν ὑποκειμένων ἅπασιν ἐγγίνεσθαι τύπωσιν, οὐκέτι δὲ καὶ τὰ ὀνόματα διὰ τὰς διαλέκτους τὰς διαφόρους)· τρίτον δὲ τὰ ὑποκείμενα πράγματα, ἀφ’ ὧν ἡμῖν τὰ νοήματα ἐντυποῦνται. τὰ μὲν οὖν ὀνόματα τῇ γραμματικῇ εἰς τὰ καθολικὰ στοιχεῖα κδ ἀνάγεται· ὡρισμένα γὰρ χρὴ εἶναι τὰ στοιχεῖα· τῶν γὰρ καθ’ ἕκαστα ἀπείρων ὄντων μὴ εἶναι ἐπιστήμην, ἴδιον δὲ ἐπιστήμης καθολικοῖς ἐπερείδεσθαι θεωρήμασι καὶ ὡρισμένοις. ὅθεν τὰ καθ’ ἕκαστα εἰς τὰ καθόλου ἀνάγεται. ἡ δὲ τῶν φιλοσόφων πραγματεία περί τε τὰ νοήματα καὶ τὰ ὑποκείμενα καταγίνεται. ἐπεὶ δὲ τούτων τὰ καθ’ ἕκαστα ἄπειρα, στοιχεῖά τινα καὶ τούτων εὑρέθη, ὑφ’ ἃ πᾶν τὸ ζητούμενον ὑπάγεται.
Λ ἀναγκαιοτάτων εἰδῶν. Γίνεται δὲ τοῦτο διὰ συντα μίαν. Φαμὲν οὖν Ανθρωπός ἐστι τὸ ζῶον γελαστε κόν· τό τε ἐξαιρέτως συμβεβηκὸς τῷ ὁριζομένῳ προσ παραληπτέον, ἢ τὴν ἰδίαν ἀρετὴν αὐτοῦ, ἢ τὸ ἴδιον ἔργον αὐτοῦ, καὶ τοιούτων τινῶν ἄλλων. Εξηγητικός οὖν ὁ ὅρος ῶν τῆς τοῦ πράγματος οὐσίας, περιλαβεῖν μὲν ἀκριβῶς τὴν φύσιν τοῦ πράγματος ἀδυνατεῖ· διὰ δὲ τῶν κυριωτάτων εἰδῶν τὴν δήλωσιν τῆς οὐσίας ποιεῖται, καὶ σχεδὸν ἐν ποιότητι ὁ ὅρος τὴν οὐσία ἔχει. Τὰ ποιητικὰ τῆς ἐποχῆς αἴτια δύο ἐστὶ τὰ ἀνω τάτω· ἓν μὲν τὸ πολύτροπον καὶ ἄστατον τῆς ἀνο θρωπίνης γνώμης, ὅπερ γεννητικὸν εἶναι πέφυκε τῆς διαφωνίας, ἤτοι τῆς (68) ἀλλήλων πρὸς ἀλλήλους, ἢ τῆς ἑαυτῶν πρὸς ἑαυτούς· δεύτερον δὲ ἡ ἐν τοῖς οὖσι διαφωνία, ἢ καὶ εἰκότως ἐμποιητική καθέστηκε τῆς ἐποχῆς. Μήτε γὰρ πάσαις φαντασίαις πιστεύειν δυνηθέντες διὰ τὴν μάχην, μήτε πάσαις ἀπιστεῖν (69) διὰ τὸ καὶ τὴν λέγουσαν πάσας ἀπίστους ὑπάρχειν ἐξ ἁπασῶν οὖσαν συμπεριγράφεσθαι πάσαις· μήτε τισὶ μὲν πιστεύειν, τισὶ δὲ ἀπιστεῖν διὰ τὴν ἰσότητα, κατήχθημεν εἰς ἐποχήν. Τούτων δὲ αὐτῶν τῶν ἀρε χικωτάτων τῆς ἐποχῆς τὸ μὲν ἀβέβαιον τῆς διανοίας γεννητικόν ἐστι διαφωνίας· ἡ δὲ διαφωνία, προσεχές αἴτιον τῆς ἐποχῆς· ὅθεν πλήρης μὲν ὁ βίος δικαστη ρίων τε καὶ βουλευτηρίων, καὶ καθόλου τῆς περὶ (70) τὰ λεγόμενα ἀγαθὰ καὶ κακὰ αἱρέσεως, ἅπερ ἠπορη μένης ἐστὶ διανοίας καὶ πρὸς τὴν τῶν (71) ἀντικει μένων πραγμάτων εἰς ἀσθένειαν (72) μετοκλαζούσης τεκμήρια· πλήρεις δ' αἱ θῆκαι τῶν βιβλίων, καὶ αἱ συντάξεις καὶ αἱ πραγματείαι τῶν διαφωνούντων ἐν τοῖς δόγμασι, καὶ πεποιθότων ἑαυτοὺς τὴν ἐν τοῖς οὖσιν ἀλήθειαν γινώσκειν. εποχήν Τρία (73) ἐστὶ περὶ τὴν φωνὴν· τά τε ὀνόματα, σύμβολα ὄντα τῶν νοημάτων κατὰ τὸ προηγούμενον, Εἰς ἀσθένειαν. εiς. CLEMENTIS ALEXANDRINI stre, vi ridendi præditum. Quæ enim per differen- tiam adhibentur definitioni, sunt signa rerum pro- priarum, ipsarum autem rerum naturam non indi- cant. Jam vero dicunt differentiam esse proprii redditionem, et secundum quod differt ab aliis id quod habet differentiam, quod soli inest, et de re mutuo prædicatur: necesse est in definitionibus primum genus assumere ut principale, et quod subsistat. Et in longioribus quidem definitionibus, multitudo specierum quæ inveniuntur per decem prædicamenta in minimis autem, quæ ex propinquis speciebus sumptæ fuerint principales, rei es sentiam et naturam significant. Quæ est autem minima, constat ex tribus, ex genere, et duabus speciebus maxime necessariis. Hoc autem fit propter brevitatem. Dicimus ergo : Homo est animał vi ridendi præditum. Tunc assumendum est id quod præcipue accidit ei quod definitur, aut propria ejus virtus, aut proprium ejus munus ac officium, aut aliquid aliud ejusmodi. Quare cum definitio debeat rei essentiam exponere, non potest quidem rei naturam accurate comprehendere per præcipuas au- tem species declarat essentiam : et habet definitio propemodum essentiam in qualitate. : CAPUT VII. De causis dubitandi sive assensum sustinendi. Quæ efficiunt ut sustineatur assensio, causæ B sunt duæ supremæ. Una quidem, mens humana quae est multiplex et instabilis, cui quidem natura est insitum ut generet dissensionem, aut aliorum inter se invicem aut sui ipsorum a seipsis. Secunda autem, ea quæ est in rebus discrepantia, quæ etiam maxime efficit ut sustineatur assensio. Nam cum neque omnibus visis possimus credere propter re- pugnantiam : neque omnibus fidem non habere, quod id quod dicit omnia esse incredibilia, cum sit ex omnibus, in numerum etiam omnium ascri- batur; neque aliquibus quidem credere, aliquibus vero non credere, propter æqualitatem: eo deducti sumus ut sustineamus assensionem. Harum autem principalium causarum, propter quas assensionem sustinemus, cogitationis quidem instabilitas, gene- rat dissensionem: dissensio autem est immediata causa propter quam sustinetur assensio. Hinc plena quidem est vita judiciis et curiis, et in summa, eorum quæ dicuntur bona et mala electione: quæ quidem dubiæ mentis et ad oppositarum rerum in- firmitatem claudicantis, sunt argumenta. Sunt ita- que libris plenæ bibliothecæ, classesque et com- mentationes iis qui in dogmatibus inter se dissentiunt, et sibi persuaserunt se in rebus tenere veritatem. C CAPUT VIII, Qua methodo tum res, tum nomina ad certas classes reduci possunt. In voce tria versantur : nenipe et nomina quæ D sunt signa eorum quæ animo cogitantur principali- * P. 9/7 ED. POTTER, ED. PARIS. aliam, qua diversi homines inter se dissentiunt; aliam qua quis a seipso discrepat. hauc propositionem, Nihil est credendum. » Quia tum ne hæc quidem propositio esset credenda, cum eliam ea generali voce nihil excluderetur. Si- mili argumento adversus Pyrrhoniorum su- pra est usus p. edit. Paris. eligendi quod optimum est, quæ ubique gentium conspicitur, esse manifestum indicium, quod in multis rebus retinenda sit assensio. Sic expl. : « Quæ sunt indicia mentis dubiæ, quæque præ rerum inter se repugnantia ob infirmitatem claudicat. > Dele LowTH. ptiis, voces. Voces repraesentant conceptus, con- (68) Ητοι τῆς. Duplicem dissensionem statuit ; (69) Μήτε π. α. Sensus est : Credi non posse (70) Καὶ καθόλου τῆς π. Vult, dificultatem (71) Καὶ πρὸς τὴν τῶν. Τήν superfuum est. (73) Tpla. Hæc se tria sequuntur: res, conce-
PG 9:589καὶ εἰ μὲν φαίνοιτο ὑφ’ ἕν τι ὑποδεδυκὸς τῶν στοιχείων ἢ καὶ πλείω, ἀποφανούμεθα αὐτὸ εἶναι, εἰ δὲ πάντα διαφύγοι, μηδαμῇ εἶναι. τῶν λεγομένων τὰ μὲν [μετὰ συμπλοκῆς λέγεται, ὡς τὸ ἄνθρωπος τρέχει, τὰ δὲ] ἄνευ συμπλοκῆς λέγεται, ὡς τὸ ἄνθρωπος καὶ ὡς τὸ τρέχει καὶ ὅσα λόγον οὐκ ἀποτελεῖ οὐδὲ τἀληθὲς ἢ τὸ ψεῦδος ἔχει. τῶν δὲ [μὴ] μετὰ συμπλοκῆς λεγομένων τὰ μὲν οὐσίαν σημαίνει, τὰ δὲ ποιόν, τὰ δὲ ποσόν, τὰ δὲ πρός τι, τὰ δὲ ποῦ, τὰ δὲ ποτέ, τὰ δὲ κεῖσθαι, τὰ δὲ ἔχειν, τὰ δὲ ποιεῖν, τὰ δὲ πάσχειν, ἃ δὴ καὶ στοιχεῖα τῶν ὄντων φαμὲν τῶν ἐν ὕλῃ καὶ μετὰ τὰς ἀρχάς. ἔστι γὰρ λόγῳ θεωρητὰ ταῦτα, τὰ δὲ ἄυλα νῷ μόνῳ ληπτά ἐστι κατὰ τὴν πρώτην ἐπιβολήν. Τῶν δὲ ὑπὸ τὰς δέκα κατηγορίας ὑποτασσομένων τὰ μὲν καθ’ αὑτὰ λέγεται, ὡς αἱ ἐννέα κατηγορίαι, τὰ δὲ πρός τι. καὶ πάλιν τῶν ὑπὸ ταύτας τὰς δέκα κατηγορίας τὰ μέν ἐστι συνώνυμα, ὡς βοῦς καὶ ἄνθρωπος, καθὸ ζῷον· ἔστι γὰρ συνώνυμα ὧν τό τε ὄνομα ἀμφοῖν κοινόν, τὸ ζῷον, καὶ ὁ λόγος ὁ αὐτός, τουτέστιν ὁ ὅρος, [τουτέστιν] οὐσία ἔμψυχος· ἑτερώνυμα δὲ ὅσα περὶ τὸ αὐτὸ ὑποκείμενον ἐν διαφόροις ἐστὶν ὀνόμασιν, οἷον ἀνάβασις καὶ κατάβασις·
Β κατ' ἐπακολούθημα δὲ καὶ τῶν ὑποκειμένων· δεύτε- ρον δὲ τὰ νοήματα, ὁμοιώματα καὶ ἐκτυπώματα τῶν ὑποκειμένων ὄντα. Ὅθεν ἅπασι καὶ τὰ νοήματα τα αὐτά ἐστι, διὰ τὸ τὴν αὐτὴν ἀπὸ τῶν ὑποκειμέ- νων ἅπασιν ἐγγίνεσθαι τύπωσιν· οὐκ ἔτι δὲ καὶ τὰ ὀνόματα, διὰ τὰς διαλέκτους τάς διαφόρους. Τρίτον δέ, τὰ ὑποκείμενα πράγματα, ἀφ᾽ ὧν ἡμῖν τὰ νοή- ματα ἐντυποῦνται. Τὰ μὲν οὖν ὀνόματα ή γραμμα τικὴ εἰς τὰ καθολικὰ στοιχεῖα κδ' ἀνάγει· ὡρισμένα γὰρ χρὴ εἶναι τὰ στοιχεῖα· τῶν γὰρ καθ᾿ ἕκαστα, ἀπείρων ὄντων, μὴ εἶναι ἐπιστήμην· ἴδιον δὲ ἐπι στήμης καθολικοῖς (74) επερείδεσθαι θεωρήμασι καὶ ὡρισμένοις. Οθεν τὰ καθ᾿ ἕκαστα εἰς τὰ καθόλου ἀνάγεται. Ἡ δὲ τῶν φιλοσόφων πραγματεία περί τε τὰ νοήματα καὶ τὰ ὑποκείμενα καταγίνεται. Ἐπὶ δὲ τούτων, τὰ καθ' ἕκαστα (75), άπειρα στοιχεία τινα καὶ τούτων εὑρέθη (76), ὑφ' & πᾶν τὸ ζητούμενον ὑπάγεται· καὶ εἰ μὲν φαίνοιτο ὑφ᾽ ἔν τι ὑποδεδυκός τῶν στοιχείων, ἢ καὶ πλείω, ἀποφανούμεθα αὐτὸ εἶ- ναι· εἰ δὲ πάντα διαφύγοι, μηδαμή εἶναι. Τῶν λεγο μένων (77) τὰ μὲν ἄνευ συμπλοκῆς λέγεται, ὡς τὸ ἄνθρωπος, καὶ ὡς τὸ τρέχει, καὶ ὅσα λόγον οὐκ ἀπο τελεῖ, δ δὴ (78) τἀληθὲς ἢ τὸ ψεῦδος ἔχει· τῶν δὲ μετὰ συμπλοκῆς (79) λεγομένων τὰ μὲν οὐσίαν ση- μαίνει, τὰ δὲ ποιόν, τὰ δὲ ποσόν, τὰ δὲ πρός τι, τὰ δὲ τοῦ, τὰ δὲ πότε, τὰ δὲ κεῖσθαι, τὰ δὲ ἔχειν, τὰ δὲ ποιεῖν, τὰ δὲ πάσχειν· & δὴ καὶ στοιχεῖα τῶν ὄν των φαμέν, τῶν ἐν ὕλῃ καὶ μετὰ τὰς ἀρχάς (80) - ἔστι γὰρ λόγῳ θεωρητὰ ταῦτα· τὰ δὲ ἄλλα νῷ μόνῳ ληπτά ἐστι κατὰ τὴν πρώτην ἐπιβολήν· τῶν δὲ ὑπὸ τὰς δέκα κατηγορίας υποτασσομένων, τὰ μὲν καθ' αὐτὰ λέγεται, ὡς αἱ ἐννέα κατηγορίαι, τὰ δὲ πρός τι. Καὶ πάλιν τῶν ὑπὸ ταύτας τὰς δέκα κατηγορίας τὰ μέν ἐστι συνώνυμα, ὡς βοῦς καὶ ἄνθρωπος, καθό ✈ "Ωσπερ οὐδὲ γράμματα πᾶσι τὰ αὐτὰ, οὕτως οὐδὲ φωναί αἱ αὐταί. τῶν μέντοι ταῦτα σημεία πρώτως, τὰ αὐτὰ πᾶσι παθήματα τῆς ψυχῆς· καὶ ὧν ταῦτα ὁμοιώ ματα, πράγματα ἤδη τὰ αὐτά. « Ἐπεὶ δὲ τούτων τὰ καθ᾿ ἕκαστα ἄπειρα, στοιχεῖα τινα καὶ τούτων εὑρέθη. Τῶν δὲ μετὰ συμπλοκῆς λεγομένων, τὰ μὲν οὐσίαν σημαίνει, τὰ δὲ ποιόν. χωρίς συμπλοκής στοιχεία πρῶτα, μετὰ συμπλοκής λέγεσθαι; Τῶν λεγομένων τὰ μὲν κατὰ συμπλο κὴν λέγεται, τὰ δὲ ἄνευ συμπλοκής. Τὰ μὲν οὖν κατὰ συμπλοκήν οἷον, ἄνθρωπος τρέχει, ἄνθρωπος νικά - ἄνευ συμπλοκῆς· οἷον, ἄνθρωπος, βοῦς, τρέχει, νικᾷ. Τῶν δὲ κατὰ μηδεμίαν συμπλοκὴν λεγομένων οὐδὲν οὔτε ἀληθὲς, οὔτε ψευδές ἐστιν· οἷον, ἄνθρωπος, λευκὸν, τρέχει, νικά. « μετὰ συμπλοκής Τῶν κατὰ μηδεμίαν συμπλοκὴν λεγομένων ἕκαστον ἤτοι οὐσίαν σημαίνει, ἢ ποσόν, ἢ ποιὸν, ἢ πρός τι, ἢ τοῦ, ἢ πότε, ἢ κεῖσθαι, ἢ ἔχειν. ἢ ποιεῖν, ἢ πάσχειν. • STROMATUM. LIB. VIII. A ter, per consequentiam autem, etiam subjectorum : P. 9/8 ED. POTTER, ED. PARIS. ceplus repræsentant res. Ac res quidem et conce- plus ubique sunt eadem, voces autem differunt. Aristoteles lib. De interpretatione cap. : Ut littera non sunt apud omnes eædem, ita neque voces sunt eædem. Sed passiones animi, quarum hæc primum sunt signa, eædem sunt apud omnes. Eædem sunt etiam res, quarum hæ passiones sunt simulacra. ster. lib. 1, cap. 4. can interprete : Paulo post : Recte interpres, legit. Quis enim logicus dicet, voces sin- gulas quæ comprehenduntur prædicamentis, olove HEINSIUS. modo. SYLBURG. vetus, et post eum Heinsius. Quod vero deerat, neuter perfecte supplevit. Id quid sit, ex Aristotele facile liquebit. Is eniu libro De categor. cap. hæc verba habet : C D secundo autem, cogitata quæ res subjectas referunt et exprimunt. Unde sunt omnibus eadem cogitata, * propterea quod ex rebus subjectis eadem forma et typus ingeneretur omnibus: non itidem etiam nomina, propter diversos sermones. Tertium au- tem, sunt res subjectæ, ex quibus nobis imprimun- tur cogitata. Atque nomina quidem reducit grammatica in vigintiquatuor generalia elementa : oportet enim esse elementa definita eorum enim quæ sunt singularia, cum sint infinita, non est scientia. Est autem proprium scientiæ, universis ac generalibus theorematibus niti et definitis. Unde singularia reducuntur ad universa ac generalia. Philosophorum autem indagatio versatur et in iis quæ animo cogitantur, et in rebus subjectis. Quo- niam autem singularia horum sunt infinita, horum quoque sunt quædam inventa elementa, ad qua reducitur quidquid quæritur : et si videatur quidemn subire unum aliquod, vel etiam plura ex elementis, id esse pronuntiamus quod si omnia effugerit, nequaquam esse. Ex iis quæ dicuntur, alia quidem dicuntur absque connexione, ut homo, et ut currit, et quæcunque orationem minime perficiunt, quæ habet verum vel falsum; alia vero cum connexione. Ex iis autem quæ dicuntur absque connexione, alia quidem significant essentiam, alia autem quale, alia vero quantum, alia autem quæ referuntur ad aliquid, alia autem ubi, alia vero quando, alia au- tem situm esse, alia autem habere, alia vero agere, alia autem pati; quæ etiam dicimus esse elementa eorum quæ sunt in materia et post principia. Con- siderari enim possunt hæc ratione. Quæ carent au- tem materia, sola mente possunt apprehendi per • Eorum quæ dicuntur alia conjuncta efferuntur, alia sine conjunctione. Conjuncta : ut, homo cur- rit, homo vineit. Sine conjunctione : ut, homo, bos, currit, vincit. › - Lowra. — Aristoteles libri jam dicti c. : Eorum autem, quæ sine omni con- junctione dicuntur, nihil est verum aut falsum : ut homo, album, currit, vincit. Nam perá positum ab imperito scriba, qui non ad- vertit, prius membrum, quod tractabat de his quæ dicuntur, intercidisse. Quod vero prædicamenta sint voces incomplexæ, cuivis no- tum. Audi Aristotelem principio cap. libri modo citati : Εorum quæ sine omni conjunctione dicuntur, unumquodque aut substantiam significat, aut quantum, aut quale, aut ad aliquid, aut ubi, aut quando, aut situm esse, aut habere, aut agere, aut pati. › cipia prædicamenta transcendunt. › (74) Καθολικοίς. Conf. Aristotelis Analyt. po- (75) 'Επὶ δὲ τούτων, τὰ καθ' ἕκαστα. Scribe (76) Ευρέθη. Forte congruentius ευρεθείη, opt. (77) Των λεγομ. Hic aliquid deesse vidit Her- (78) Ο δή. Lege 6, et referendum ad λόγος. (79) Τῶν δὲ μετὰ συμ. Lege τῶν δὲ ἄνευ συμ (80) Μετὰ τὰς ἀρχάς. Nanı summa rerum prin-
ὁδὸς γὰρ ἡ αὐτή, ἤτοι εἰς τὸ ἄνω ἢ εἰς τὸ κάτω· τὸ δ’ ἄλλο εἶδος τῶν ἑτερωνύμων, οἷον ἵππος καὶ μέλας, καὶ ὄνομα καὶ λόγον ἕτερον ἀλλήλων ἔχοντα μηδὲ τοῦ ὑποκειμένου κοινωνοῦντα, ἕτερα δὴ λεκτέον, οὐχ ἑτερώνυμα. πολυώνυμα δὲ τὰ τὸν μὲν λόγον τὸν αὐτὸν ἔχοντα, ὄνομα δὲ διάφορον ὡς ἄορ, ξίφος, φάσγανον. παρώνυμα δ’ ἐστὶ τὰ παρά τι ἕτερον ὠνομασμένα, ὡς ἀπὸ τῆς ἀνδρείας ὁ ἀνδρεῖος. τὰ δὲ ὁμώνυμα τῷ αὐτῷ ὀνόματι χρώμενα, λόγον δὲ οὐ τὸν αὐτὸν ἔχοντα, οἷον ἄνθρωπος τό τε ζῷον καὶ γεγραμμένος. τῶν δὲ ὁμωνύμων τὰ μὲν ἀπὸ τύχης ὁμωνυμεῖ, ὡς Αἴας ὁ Λοκρὸς καὶ ὁ Σαλαμίνιος, τὰ δὲ ἀπὸ διανοίας, καὶ τούτων τὰ μὲν καθ’ ὁμοιότητα, ὡς ἄνθρωπος τό τε ζῷον καὶ ὁ γεγραμμένος, τὰ δὲ κατὰ ἀναλογίαν, ὡς πόδες Ἴδης καὶ οἱ ἡμέτεροι πόδες διὰ τὸ κατωτέρω εἶναι, τὰ δὲ κατ’ ἐνέργειαν, ὡς ποὺς πλοίου, δι’ οὗ τὸ πλοῖον πλεῖ, καὶ ποὺς ὁ ἡμέτερος, δι’ οὗ κινούμεθα. λέγεται ὁμώνυμα ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ καὶ πρὸς τὸ αὐτό, ὡς [ἀπὸ] τοῦ ἰατροῦ τὸ βιβλίον καὶ τὸ σμιλίον ἰατρικὰ ἀπό τε τοῦ χρωμένου ἰατροῦ καὶ πρὸς τὸν αὐτὸν λόγον τὸν ἰατρικόν.
Β κατ' ἐπακολούθημα δὲ καὶ τῶν ὑποκειμένων· δεύτε- ρον δὲ τὰ νοήματα, ὁμοιώματα καὶ ἐκτυπώματα τῶν ὑποκειμένων ὄντα. Ὅθεν ἅπασι καὶ τὰ νοήματα τα αὐτά ἐστι, διὰ τὸ τὴν αὐτὴν ἀπὸ τῶν ὑποκειμέ- νων ἅπασιν ἐγγίνεσθαι τύπωσιν· οὐκ ἔτι δὲ καὶ τὰ ὀνόματα, διὰ τὰς διαλέκτους τάς διαφόρους. Τρίτον δέ, τὰ ὑποκείμενα πράγματα, ἀφ᾽ ὧν ἡμῖν τὰ νοή- ματα ἐντυποῦνται. Τὰ μὲν οὖν ὀνόματα ή γραμμα τικὴ εἰς τὰ καθολικὰ στοιχεῖα κδ' ἀνάγει· ὡρισμένα γὰρ χρὴ εἶναι τὰ στοιχεῖα· τῶν γὰρ καθ᾿ ἕκαστα, ἀπείρων ὄντων, μὴ εἶναι ἐπιστήμην· ἴδιον δὲ ἐπι στήμης καθολικοῖς (74) επερείδεσθαι θεωρήμασι καὶ ὡρισμένοις. Οθεν τὰ καθ᾿ ἕκαστα εἰς τὰ καθόλου ἀνάγεται. Ἡ δὲ τῶν φιλοσόφων πραγματεία περί τε τὰ νοήματα καὶ τὰ ὑποκείμενα καταγίνεται. Ἐπὶ δὲ τούτων, τὰ καθ' ἕκαστα (75), άπειρα στοιχεία τινα καὶ τούτων εὑρέθη (76), ὑφ' & πᾶν τὸ ζητούμενον ὑπάγεται· καὶ εἰ μὲν φαίνοιτο ὑφ᾽ ἔν τι ὑποδεδυκός τῶν στοιχείων, ἢ καὶ πλείω, ἀποφανούμεθα αὐτὸ εἶ- ναι· εἰ δὲ πάντα διαφύγοι, μηδαμή εἶναι. Τῶν λεγο μένων (77) τὰ μὲν ἄνευ συμπλοκῆς λέγεται, ὡς τὸ ἄνθρωπος, καὶ ὡς τὸ τρέχει, καὶ ὅσα λόγον οὐκ ἀπο τελεῖ, δ δὴ (78) τἀληθὲς ἢ τὸ ψεῦδος ἔχει· τῶν δὲ μετὰ συμπλοκῆς (79) λεγομένων τὰ μὲν οὐσίαν ση- μαίνει, τὰ δὲ ποιόν, τὰ δὲ ποσόν, τὰ δὲ πρός τι, τὰ δὲ τοῦ, τὰ δὲ πότε, τὰ δὲ κεῖσθαι, τὰ δὲ ἔχειν, τὰ δὲ ποιεῖν, τὰ δὲ πάσχειν· & δὴ καὶ στοιχεῖα τῶν ὄν των φαμέν, τῶν ἐν ὕλῃ καὶ μετὰ τὰς ἀρχάς (80) - ἔστι γὰρ λόγῳ θεωρητὰ ταῦτα· τὰ δὲ ἄλλα νῷ μόνῳ ληπτά ἐστι κατὰ τὴν πρώτην ἐπιβολήν· τῶν δὲ ὑπὸ τὰς δέκα κατηγορίας υποτασσομένων, τὰ μὲν καθ' αὐτὰ λέγεται, ὡς αἱ ἐννέα κατηγορίαι, τὰ δὲ πρός τι. Καὶ πάλιν τῶν ὑπὸ ταύτας τὰς δέκα κατηγορίας τὰ μέν ἐστι συνώνυμα, ὡς βοῦς καὶ ἄνθρωπος, καθό ✈ "Ωσπερ οὐδὲ γράμματα πᾶσι τὰ αὐτὰ, οὕτως οὐδὲ φωναί αἱ αὐταί. τῶν μέντοι ταῦτα σημεία πρώτως, τὰ αὐτὰ πᾶσι παθήματα τῆς ψυχῆς· καὶ ὧν ταῦτα ὁμοιώ ματα, πράγματα ἤδη τὰ αὐτά. « Ἐπεὶ δὲ τούτων τὰ καθ᾿ ἕκαστα ἄπειρα, στοιχεῖα τινα καὶ τούτων εὑρέθη. Τῶν δὲ μετὰ συμπλοκῆς λεγομένων, τὰ μὲν οὐσίαν σημαίνει, τὰ δὲ ποιόν. χωρίς συμπλοκής στοιχεία πρῶτα, μετὰ συμπλοκής λέγεσθαι; Τῶν λεγομένων τὰ μὲν κατὰ συμπλο κὴν λέγεται, τὰ δὲ ἄνευ συμπλοκής. Τὰ μὲν οὖν κατὰ συμπλοκήν οἷον, ἄνθρωπος τρέχει, ἄνθρωπος νικά - ἄνευ συμπλοκῆς· οἷον, ἄνθρωπος, βοῦς, τρέχει, νικᾷ. Τῶν δὲ κατὰ μηδεμίαν συμπλοκὴν λεγομένων οὐδὲν οὔτε ἀληθὲς, οὔτε ψευδές ἐστιν· οἷον, ἄνθρωπος, λευκὸν, τρέχει, νικά. « μετὰ συμπλοκής Τῶν κατὰ μηδεμίαν συμπλοκὴν λεγομένων ἕκαστον ἤτοι οὐσίαν σημαίνει, ἢ ποσόν, ἢ ποιὸν, ἢ πρός τι, ἢ τοῦ, ἢ πότε, ἢ κεῖσθαι, ἢ ἔχειν. ἢ ποιεῖν, ἢ πάσχειν. • STROMATUM. LIB. VIII. A ter, per consequentiam autem, etiam subjectorum : P. 9/8 ED. POTTER, ED. PARIS. ceplus repræsentant res. Ac res quidem et conce- plus ubique sunt eadem, voces autem differunt. Aristoteles lib. De interpretatione cap. : Ut littera non sunt apud omnes eædem, ita neque voces sunt eædem. Sed passiones animi, quarum hæc primum sunt signa, eædem sunt apud omnes. Eædem sunt etiam res, quarum hæ passiones sunt simulacra. ster. lib. 1, cap. 4. can interprete : Paulo post : Recte interpres, legit. Quis enim logicus dicet, voces sin- gulas quæ comprehenduntur prædicamentis, olove HEINSIUS. modo. SYLBURG. vetus, et post eum Heinsius. Quod vero deerat, neuter perfecte supplevit. Id quid sit, ex Aristotele facile liquebit. Is eniu libro De categor. cap. hæc verba habet : C D secundo autem, cogitata quæ res subjectas referunt et exprimunt. Unde sunt omnibus eadem cogitata, * propterea quod ex rebus subjectis eadem forma et typus ingeneretur omnibus: non itidem etiam nomina, propter diversos sermones. Tertium au- tem, sunt res subjectæ, ex quibus nobis imprimun- tur cogitata. Atque nomina quidem reducit grammatica in vigintiquatuor generalia elementa : oportet enim esse elementa definita eorum enim quæ sunt singularia, cum sint infinita, non est scientia. Est autem proprium scientiæ, universis ac generalibus theorematibus niti et definitis. Unde singularia reducuntur ad universa ac generalia. Philosophorum autem indagatio versatur et in iis quæ animo cogitantur, et in rebus subjectis. Quo- niam autem singularia horum sunt infinita, horum quoque sunt quædam inventa elementa, ad qua reducitur quidquid quæritur : et si videatur quidemn subire unum aliquod, vel etiam plura ex elementis, id esse pronuntiamus quod si omnia effugerit, nequaquam esse. Ex iis quæ dicuntur, alia quidem dicuntur absque connexione, ut homo, et ut currit, et quæcunque orationem minime perficiunt, quæ habet verum vel falsum; alia vero cum connexione. Ex iis autem quæ dicuntur absque connexione, alia quidem significant essentiam, alia autem quale, alia vero quantum, alia autem quæ referuntur ad aliquid, alia autem ubi, alia vero quando, alia au- tem situm esse, alia autem habere, alia vero agere, alia autem pati; quæ etiam dicimus esse elementa eorum quæ sunt in materia et post principia. Con- siderari enim possunt hæc ratione. Quæ carent au- tem materia, sola mente possunt apprehendi per • Eorum quæ dicuntur alia conjuncta efferuntur, alia sine conjunctione. Conjuncta : ut, homo cur- rit, homo vineit. Sine conjunctione : ut, homo, bos, currit, vincit. › - Lowra. — Aristoteles libri jam dicti c. : Eorum autem, quæ sine omni con- junctione dicuntur, nihil est verum aut falsum : ut homo, album, currit, vincit. Nam perá positum ab imperito scriba, qui non ad- vertit, prius membrum, quod tractabat de his quæ dicuntur, intercidisse. Quod vero prædicamenta sint voces incomplexæ, cuivis no- tum. Audi Aristotelem principio cap. libri modo citati : Εorum quæ sine omni conjunctione dicuntur, unumquodque aut substantiam significat, aut quantum, aut quale, aut ad aliquid, aut ubi, aut quando, aut situm esse, aut habere, aut agere, aut pati. › cipia prædicamenta transcendunt. › (74) Καθολικοίς. Conf. Aristotelis Analyt. po- (75) 'Επὶ δὲ τούτων, τὰ καθ' ἕκαστα. Scribe (76) Ευρέθη. Forte congruentius ευρεθείη, opt. (77) Των λεγομ. Hic aliquid deesse vidit Her- (78) Ο δή. Lege 6, et referendum ad λόγος. (79) Τῶν δὲ μετὰ συμ. Lege τῶν δὲ ἄνευ συμ (80) Μετὰ τὰς ἀρχάς. Nanı summa rerum prin-
PG 9:591Τῶν αἰτίων τὰ μὲν προκαταρκτικά, τὰ δὲ συνεκτικά, τὰ δὲ συνεργά, τὰ δὲ ὧν οὐκ ἄνευ. προκαταρκτικὰ μὲν τὰ πρώτως ἀφορμὴν παρεχόμενα εἰς τὸ γίγνεσθαί τι, καθάπερ τὸ κάλλος τοῖς ἀκολάστοις τοῦ ἔρωτος· ὀφθὲν γὰρ αὐτοῖς τὴν ἐρωτικὴν διάθεσιν ἐμποιεῖ μόνον, οὐ μὴν κατηναγκασμένως. συνεκτικὰ δὲ ἅπερ συνωνύμως καὶ αὐτοτελῆ καλεῖται, ἐπειδήπερ αὐτάρκως δι’ αὑτῶν ποιητικά ἐστι τοῦ ἀποτελέσματος. ἑξῆς δὲ πάντα τὰ αἴτια ἐπὶ τοῦ μανθάνοντος δεικτέον. ὁ μὲν πατὴρ αἴτιόν ἐστι προκαταρκτικὸν τῆς μαθήσεως, ὁ διδάσκαλος δὲ συνεκτικόν, ἡ δὲ τοῦ μανθάνοντος φύσις συνεργὸν αἴτιον, ὁ δὲ χρόνος τῶν ὧν οὐκ ἄνευ λόγον ἐπέχει. Αἴτιον δὲ κυρίως λέγεται τὸ παρεκτικόν τινος ἐνεργητικῶς, ἐπεὶ καὶ τὸν σίδηρον τμητικόν φαμεν εἶναι οὐ μόνον ἐν τῷ τέμνειν, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μὴ τέμνειν· οὕτως οὖν καὶ τὸ παρεκτικὸν ἄμφω σημαίνει καὶ τὸ ἤδη ἐνεργοῦν καὶ τὸ μηδέπω μέν, δυνάμει δὲ κεχρημένον τοῦ ἐνεργῆσαι. Οἳ μὲν οὖν σωμάτων, οἳ δ’ ἀσωμάτων φασὶν εἶναι τὰ αἴτια· οἳ δὲ τὸ μὲν σῶμα κυρίως αἴτιόν φασι, τὸ δὲ ἀσώματον καταχρηστικῶς καὶ οἷον αἰτιωδῶς·
φοῖν κοινὸν, τὸ ζῶον· καὶ ὁ λόγος, ὁ αὐτὸς, τουτέστιν ὁ ὅρος, τουτέστιν οὐσία ἔμψυχος· ἑτερώνυμα δὲ, ὅσα περὶ τὸ αὐτὸ ὑποκείμενον ἐν διαφόροις ἐστὶν ὀνόμασιν, οἷον ἀνάβασις καὶ κατάβασις· ὁδὸς γὰρ ἡ αὐτὴ, ἤτοι εἰς τὸ ἄνω, ἢ εἰς τὸ κάτω. Τὸ δ' ἄλλο εί δος τῶν ἑτερωνύμων, οἷον ἵππος καὶ μέλας, καὶ όνομα καὶ λόγον ἕτερον ἀλλήλων ἔχοντα, μηδὲ τοῦ ὑποκειμένου κοινωνοῦντα· ἕτερα δὲ λεκτέον, οὐχ ἑτερώνυμα. Πολυώνυμα δὲ τὰ τὸν μὲν λόγον τὸν αὐ τὸν ἔχοντα, ὄνομα δὲ διάφορον· ὡς ἄορ, ξίφος, φάσε γανον· παρώνυμα δ' ἐστὶ τὰ παρά τι ἕτερον ώνο μασμένα, ὡς ἀπὸ τῆς ἀνδρείας ὁ ἀνδρεῖος. Τὰ δὲ ὁμώνυμα (82), τῷ αὐτῷ ὀνόματι χρώμενα, λόγον δὲ οὐ τὸν αὐτὸν ἔχοντα· οἷον ἄνθρωπος, τό τε ζώον Δ ζῶον· ἔστι γάρ συνώνυμα (81), ὧν τό τε ὄνομα ἀμ- Β καὶ ὁ γεγραμμένος. Τῶν δὲ ὁμωνύμων τὰ μὲν ἀπὸ τύχης όμωνυμεῖ, ὡς Αἴας (83) ὁ Λοκρὸς καὶ ὁ Σαλα μίνιος· τὰ δὲ ἀπὸ διανοίας· καὶ τούτων τὰ μὲν καθ' ὁμοιότητα, ὡς ἄνθρωπος τό τε ζῶον καὶ ὁ γεγραμ- μένος· τὰ δὲ κατὰ ἀναλογίαν, ὡς πόδες Ιδης (84), καὶ οἱ ἡμέτεροι πόδες, διὰ τὸ κατωτέρω εἶναι· τὰ δὲ κατ' ἐνέργειαν, ὡς ποῦς πλοίου (85), δι' οὗ τὸ πλοῖον πλεῖ, καὶ τοὺς ὁ ἡμέτερος, δι᾿ οὗ κινούμεθα. Λέγε ται ὁμώνυμα ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ καὶ πρὸς τὸ αὐτό· ὡς ἀπὸ τοῦ ἰατροῦ (86) τὸ βιβλίον καὶ τὸ σμιλίον Ιατρικά, ἀπό τε τοῦ χρωμένου ἰατροῦ, καὶ πρὸς τὸν αὐτὸν λόγον τὸν ἰατρικόν. Τῶν αἰτίων τὰ μὲν προκαταρκτικά· τὰ δὲ συν- εκτικά· τὰ δὲ συνεργά· τὰ δὲ, ὧν οὐκ ἄνευ. Προκατα αρκτικὰ μὲν τὰ πρώτως ἀφορμὴν παρεχόμενα εἰς τὸ γίγνεσθαί τι, καθάπερ τὸ κάλλος τοῖς ἀκολάστας τοῦ ἔρωτος· ὀφθὲν γὰρ αὐτοῖς, τὴν ἐρωτικὴν διάθε σιν εμποιεῖ μόνον, οὐ μὴν κατηναγκασμένως· συν εκτικά δὲ, ἅπερ (87) συνωνύμως καὶ αὐτοτελῆ καλεῖται, ἐπειδή περ αὐτάρκως δι' αὑτοῦ ποιητικόν ἐστι τοῦ ἀπο- τελέσματος. Εξῆς δὲ πάντα τὰ αἴτια ἐπὶ τοῦ μαν θάνοντος δεικτέον· ὁ μὲν πατὴρ αίτιόν ἐστι προκατ αρκτικὸν τῆς μαθήσεως· ὁ διδάσκαλος δὲ συνεκτι Συνώνυμα δὲ λέγεται, ὧν τό τε ὄνομα κοινὸν, καὶ ὁ κατὰ τοὔνομα λόγος τῆς οὐσίας ὁ αὐτός· οἷον ζῶον, ὅ τε ἄνθρωπος, καὶ ὁ βοῦς. • Ομώνυμα λέγεται, ὧν ὄνομα μόνον κοινόν· ὁ δὲ κατὰ τοὔνομα λόγος τῆς οὐσίας ἕτερος οἷον ζῶν ὅ τε ἄνθρωπος καὶ τὸ γεγραμμένον. « Πάντες δ' ἐσσείοντο πόδες πολυπίδακος "Ιδης. ο Γι-- ποδωτὰ λίνα ἐπὶ τοῦ ἰατροῦ συνώνυμα, CLEMENTIS ALEXANDRINI primam applicationem. Ex iis autem quæ collocan- tur sub decem prædicamentis, alia quidem per se dicuntur, ut novem prædicamenta, alia autem re- lata ad aliquid. Et rursus ex iis quæ sunt sub his decem prædicamentis, alia quidem sunt synonyma, sicut bos et homo, quatenus animal. Sunt enim synonyma, quorum amborum nomen est commune, ut animal : et ratio eadem, hoc est, definitio, nempe, essentia animata. Heteronyma autem sunt, que circa idem subjectum sunt in diversis nomini- bus, ut ascensus et descensus: ☑ est enim eadem via, sive sursum, sive devrsum. Est autem alia species heteronymorum, utpote equus, et niger, quæ et nomen et rationem habent, alterum ab al- tero diversum, et neque habent idem subjectum : sunt ea autem dicenda altera, non heteronymia. Polyonyina autem sunt quæ eamdem quidem habent rationem, nomen auten diversum, ut eusis, spatha, gladius. Denominativa autem sunt, quæ ex aliquo altero sunt nominata, ut a fortitudine fortis. Homonyma autem sunt, quæ utuntur eodem no- mine, non habent autem eamdem rationem, ut homo, qui est et animal, et homo pictus. Ex homo- nymis autem, alia quidem habent idem nomen ex fortuna, ut Ajax Locrus, et Ajax Salaminius; alia autem ex intentione. Et ex his, alia quidem per similitudinem, ut homo, et qui est animal, et qui pictus; alia autem per proportionem ac convenientiam, ut pedes Idæ, et nostri pedes, propterea quod sint inferius; alia autem ex operatione, ut pes navis, per quem navis navigat, et pes noster, per quem movemur. Dicuntur etiam homonyma ab eodem et ad idem, ut a medico liber et scalpellum medica, et a medico qui utitur, et ad rationem medicam. CAPUT IX. De diversis generibus. Ex causis, aliæ quidem sunt quæ dicuntur pro- C catarcticæ, aliæ vero synecticæ, aliæ autem adju- vantes, aliæ sine quibus non. Procatarcticæ, quæ primo dant occasionem ad hoc ut aliquid fiat, quem- admodum pulchritudo dat incontinentibus occa- sionem amoris; eis enim visa solum ingenerat affectionem amatoriam, nec tamen necessario. Synecticæ, quæ etiam per synonymiam seu uni- voce vocantur, per se perfectæ quandoquidem per se est plene efficiens effectus. Deinceps autem on- nium causarum exempla ostendentur ei qui discit. *P. P. ED. POTTER, ED. PARIS. multum celebrati. cap. 1, sect. : Synonyma autem dicuntur, quorum et nomen est commune, et ad illud nomen accommodata de- finitio est eadem ; quemadmodum et homo, et bos dicitur animal. › initio : Homo- nyma dicuntur, quorum nomen solum est com- mune, ad illud vero nomen accommodata definitio est diversa : quemadmodum et homo, et quod pi- sunt navales pedes. Vocantur alias • pedes, nes nautici, quibus vela astringuntur. Unde Ly- cophron vocat. Conf. Meursius istius poetæ Cassandra v. et 1015, et noster ibidem commentarius. in voces. Forte legendum. liquet ex p. 334. (83) Alaç. Ajaces duo a Trojani belli auctoribus (81) Συνώνυμα. Aristoteles libro superius dicto D ctum est, animal dicitur. (82) Ομώνυμα. Aristoteles libri modo dicti cap. 1. (84) Πόδες Ιδης. Dedes Idæ montis ll. Υ, v. 59, (85) Πους πλοίου. Nonius Marcellus : • Remi (86) Απὸ τοῦ ἰατροῦ. Redundare videntur hæ (87) Συνωνύμως. Sic legendum esse pro vuig.
ἄλλοι δ’ ἔμπαλιν ἀναστρέφουσι, τὰ μὲν ἀσώματα κυρίως αἴτια λέγοντες, καταχρηστικῶς δὲ τὰ σώματα, οἷον τὴν τομὴν ἐνέργειαν οὖσαν ἀσώματον εἶναι καὶ αἰτίαν εἶναι τοῦ τέμνειν, ἐνεργείας οὔσης καὶ ἀσωμάτου, καὶ τοῦ τέμνεσθαι ὁμοίως τῇ τε μαχαίρᾳ καὶ τῷ τεμνομένῳ σώμασιν οὖσιν. Τὸ τινῶν ἐστιν αἴτιον λέγεται τριχῶς, τὸ μὲν ὅ ἐστιν αἴτιον, οἷον ὁ ἀνδριαντοποιός, τὸ δὲ οὗ ἐστιν αἴτιον, [οἷον] τοῦ γίνεσθαι τὸν ἀνδριάντα, τὸ δὲ ᾧ ἐστιν αἴτιον, ὥσπερ τῇ ὕλῃ· τῷ χαλκῷ γὰρ αἴτιός ἐστι τοῦ γίνεσθαι τὸν ἀνδριάντα. τὸ γίνεσθαι οὖν καὶ τὸ τέμνεσθαι, τὰ οὗ ἐστιν αἴτιον, ἐνέργειαι οὖσαι ἀσώματοί εἰσιν. Εἰς ὃν λόγον κατηγορημάτων ἤ, ὥς τινες, λεκτῶν (λεκτὰ γὰρ τὰ κατηγορήματα καλοῦσιν Κλεάνθης καὶ Ἀρχέδημος) [αἴτια] τὰ αἴτια· ἤ, ὅπερ καὶ μᾶλλον, τὰ μὲν κατηγορημάτων αἴτια λεχθήσεται, οἷον τοῦ τέμνεται, οὗ πτῶσις τὸ τέμνεσθαι, τὰ δ’ ἀξιωμάτων, ὡς τοῦ ναῦς γίνεται, οὗ πάλιν [ἡ] πτῶσίς ἐστι τὸ ναῦν γίνεσθαι· Ἀριστοτέλης δὲ προσηγοριῶν, οἷον τῶν τοιούτων, οἰκίας, νεώς, καύσεως, τομῆς. ἡ πτῶσις δὲ ἀσώματος εἶναι ὁμολογεῖται· διὸ καὶ τὸ σόφισμα ἐκεῖνο οὕτως λύεται·
φοῖν κοινὸν, τὸ ζῶον· καὶ ὁ λόγος, ὁ αὐτὸς, τουτέστιν ὁ ὅρος, τουτέστιν οὐσία ἔμψυχος· ἑτερώνυμα δὲ, ὅσα περὶ τὸ αὐτὸ ὑποκείμενον ἐν διαφόροις ἐστὶν ὀνόμασιν, οἷον ἀνάβασις καὶ κατάβασις· ὁδὸς γὰρ ἡ αὐτὴ, ἤτοι εἰς τὸ ἄνω, ἢ εἰς τὸ κάτω. Τὸ δ' ἄλλο εί δος τῶν ἑτερωνύμων, οἷον ἵππος καὶ μέλας, καὶ όνομα καὶ λόγον ἕτερον ἀλλήλων ἔχοντα, μηδὲ τοῦ ὑποκειμένου κοινωνοῦντα· ἕτερα δὲ λεκτέον, οὐχ ἑτερώνυμα. Πολυώνυμα δὲ τὰ τὸν μὲν λόγον τὸν αὐ τὸν ἔχοντα, ὄνομα δὲ διάφορον· ὡς ἄορ, ξίφος, φάσε γανον· παρώνυμα δ' ἐστὶ τὰ παρά τι ἕτερον ώνο μασμένα, ὡς ἀπὸ τῆς ἀνδρείας ὁ ἀνδρεῖος. Τὰ δὲ ὁμώνυμα (82), τῷ αὐτῷ ὀνόματι χρώμενα, λόγον δὲ οὐ τὸν αὐτὸν ἔχοντα· οἷον ἄνθρωπος, τό τε ζώον Δ ζῶον· ἔστι γάρ συνώνυμα (81), ὧν τό τε ὄνομα ἀμ- Β καὶ ὁ γεγραμμένος. Τῶν δὲ ὁμωνύμων τὰ μὲν ἀπὸ τύχης όμωνυμεῖ, ὡς Αἴας (83) ὁ Λοκρὸς καὶ ὁ Σαλα μίνιος· τὰ δὲ ἀπὸ διανοίας· καὶ τούτων τὰ μὲν καθ' ὁμοιότητα, ὡς ἄνθρωπος τό τε ζῶον καὶ ὁ γεγραμ- μένος· τὰ δὲ κατὰ ἀναλογίαν, ὡς πόδες Ιδης (84), καὶ οἱ ἡμέτεροι πόδες, διὰ τὸ κατωτέρω εἶναι· τὰ δὲ κατ' ἐνέργειαν, ὡς ποῦς πλοίου (85), δι' οὗ τὸ πλοῖον πλεῖ, καὶ τοὺς ὁ ἡμέτερος, δι᾿ οὗ κινούμεθα. Λέγε ται ὁμώνυμα ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ καὶ πρὸς τὸ αὐτό· ὡς ἀπὸ τοῦ ἰατροῦ (86) τὸ βιβλίον καὶ τὸ σμιλίον Ιατρικά, ἀπό τε τοῦ χρωμένου ἰατροῦ, καὶ πρὸς τὸν αὐτὸν λόγον τὸν ἰατρικόν. Τῶν αἰτίων τὰ μὲν προκαταρκτικά· τὰ δὲ συν- εκτικά· τὰ δὲ συνεργά· τὰ δὲ, ὧν οὐκ ἄνευ. Προκατα αρκτικὰ μὲν τὰ πρώτως ἀφορμὴν παρεχόμενα εἰς τὸ γίγνεσθαί τι, καθάπερ τὸ κάλλος τοῖς ἀκολάστας τοῦ ἔρωτος· ὀφθὲν γὰρ αὐτοῖς, τὴν ἐρωτικὴν διάθε σιν εμποιεῖ μόνον, οὐ μὴν κατηναγκασμένως· συν εκτικά δὲ, ἅπερ (87) συνωνύμως καὶ αὐτοτελῆ καλεῖται, ἐπειδή περ αὐτάρκως δι' αὑτοῦ ποιητικόν ἐστι τοῦ ἀπο- τελέσματος. Εξῆς δὲ πάντα τὰ αἴτια ἐπὶ τοῦ μαν θάνοντος δεικτέον· ὁ μὲν πατὴρ αίτιόν ἐστι προκατ αρκτικὸν τῆς μαθήσεως· ὁ διδάσκαλος δὲ συνεκτι Συνώνυμα δὲ λέγεται, ὧν τό τε ὄνομα κοινὸν, καὶ ὁ κατὰ τοὔνομα λόγος τῆς οὐσίας ὁ αὐτός· οἷον ζῶον, ὅ τε ἄνθρωπος, καὶ ὁ βοῦς. • Ομώνυμα λέγεται, ὧν ὄνομα μόνον κοινόν· ὁ δὲ κατὰ τοὔνομα λόγος τῆς οὐσίας ἕτερος οἷον ζῶν ὅ τε ἄνθρωπος καὶ τὸ γεγραμμένον. « Πάντες δ' ἐσσείοντο πόδες πολυπίδακος "Ιδης. ο Γι-- ποδωτὰ λίνα ἐπὶ τοῦ ἰατροῦ συνώνυμα, CLEMENTIS ALEXANDRINI primam applicationem. Ex iis autem quæ collocan- tur sub decem prædicamentis, alia quidem per se dicuntur, ut novem prædicamenta, alia autem re- lata ad aliquid. Et rursus ex iis quæ sunt sub his decem prædicamentis, alia quidem sunt synonyma, sicut bos et homo, quatenus animal. Sunt enim synonyma, quorum amborum nomen est commune, ut animal : et ratio eadem, hoc est, definitio, nempe, essentia animata. Heteronyma autem sunt, que circa idem subjectum sunt in diversis nomini- bus, ut ascensus et descensus: ☑ est enim eadem via, sive sursum, sive devrsum. Est autem alia species heteronymorum, utpote equus, et niger, quæ et nomen et rationem habent, alterum ab al- tero diversum, et neque habent idem subjectum : sunt ea autem dicenda altera, non heteronymia. Polyonyina autem sunt quæ eamdem quidem habent rationem, nomen auten diversum, ut eusis, spatha, gladius. Denominativa autem sunt, quæ ex aliquo altero sunt nominata, ut a fortitudine fortis. Homonyma autem sunt, quæ utuntur eodem no- mine, non habent autem eamdem rationem, ut homo, qui est et animal, et homo pictus. Ex homo- nymis autem, alia quidem habent idem nomen ex fortuna, ut Ajax Locrus, et Ajax Salaminius; alia autem ex intentione. Et ex his, alia quidem per similitudinem, ut homo, et qui est animal, et qui pictus; alia autem per proportionem ac convenientiam, ut pedes Idæ, et nostri pedes, propterea quod sint inferius; alia autem ex operatione, ut pes navis, per quem navis navigat, et pes noster, per quem movemur. Dicuntur etiam homonyma ab eodem et ad idem, ut a medico liber et scalpellum medica, et a medico qui utitur, et ad rationem medicam. CAPUT IX. De diversis generibus. Ex causis, aliæ quidem sunt quæ dicuntur pro- C catarcticæ, aliæ vero synecticæ, aliæ autem adju- vantes, aliæ sine quibus non. Procatarcticæ, quæ primo dant occasionem ad hoc ut aliquid fiat, quem- admodum pulchritudo dat incontinentibus occa- sionem amoris; eis enim visa solum ingenerat affectionem amatoriam, nec tamen necessario. Synecticæ, quæ etiam per synonymiam seu uni- voce vocantur, per se perfectæ quandoquidem per se est plene efficiens effectus. Deinceps autem on- nium causarum exempla ostendentur ei qui discit. *P. P. ED. POTTER, ED. PARIS. multum celebrati. cap. 1, sect. : Synonyma autem dicuntur, quorum et nomen est commune, et ad illud nomen accommodata de- finitio est eadem ; quemadmodum et homo, et bos dicitur animal. › initio : Homo- nyma dicuntur, quorum nomen solum est com- mune, ad illud vero nomen accommodata definitio est diversa : quemadmodum et homo, et quod pi- sunt navales pedes. Vocantur alias • pedes, nes nautici, quibus vela astringuntur. Unde Ly- cophron vocat. Conf. Meursius istius poetæ Cassandra v. et 1015, et noster ibidem commentarius. in voces. Forte legendum. liquet ex p. 334. (83) Alaç. Ajaces duo a Trojani belli auctoribus (81) Συνώνυμα. Aristoteles libro superius dicto D ctum est, animal dicitur. (82) Ομώνυμα. Aristoteles libri modo dicti cap. 1. (84) Πόδες Ιδης. Dedes Idæ montis ll. Υ, v. 59, (85) Πους πλοίου. Nonius Marcellus : • Remi (86) Απὸ τοῦ ἰατροῦ. Redundare videntur hæ (87) Συνωνύμως. Sic legendum esse pro vuig.
PG 9:593ὃ λέγεις, διέρχεταί σου διὰ τοῦ στόματος, ὅπερ ἀληθές, οἰκίαν δὲ λέγεις, οἰκία ἄρα διὰ τοῦ στόματός σου διέρχεται, ὅπερ ψεῦδος· οὐδὲ γὰρ τὴν οἰκίαν λέγομεν σῶμα οὖσαν, ἀλλὰ τὴν πτῶσιν ἀσώματον οὖσαν, ἧς οἰκία τυγχάνει. Καὶ τὸν οἰκοδόμον οἰκοδομεῖν λέγομεν κατὰ τὴν ἐπὶ τὸ γενησόμενον ἀναφοράν. οὕτως φαμὲν χλαμύδα ὑφαίνεσθαι · τὸ γὰρ ποιοῦν ἐνεργείας δηλωτικὸν ὑπάρχει. οὐκ ἔστι δὲ ἑτέρου μὲν τὸ ποιοῦν, ἑτέρου δὲ τὸ αἴτιον, ἀλλὰ ταὐτοῦ [τῆς χλαμύδος καὶ τῆς οἰκίας]· καθ’ ὃ γὰρ αἴτιος τοῦ γίνεσθαι, κατὰ τοῦτο καὶ ποιητικός ἐστι τοῦ γίνεσθαι. τὸ [δὲ] αὐτὸ ἄρα αἴτιον καὶ ποιητικόν [καὶ δι’ ὅ]. καὶ εἰ μέν τί ἐστιν αἴτιον καὶ ποιητικόν, τοῦτο πάντως ἐστὶ καὶ δι’ ὅ, εἰ δέ τί ἐστι δι’ ὅ, οὐ πάντως τοῦτο καὶ αἴτιον. πολλὰ γοῦν ἐφ’ ἓν ἀποτέλεσμα συντρέχει, δι’ ἃ γίνεται τὸ τέλος, ἀλλ’ οὐκ ἔστι πάντα αἴτια. οὐ γὰρ ἂν ἐτεκνοκτόνησεν Μήδεια, εἰ μὴ ὠργίσθη, οὐδ’ ἂν ὠργίσθη, εἰ μὴ ἐζήλωσεν, οὐδὲ τοῦτο, εἰ μὴ ἠράσθη, οὐδὲ τοῦτο, εἰ μὴ Ἰάσων ἔπλευσεν εἰς Κόλχους, οὐδὲ τοῦτο, εἰ μὴ Ἀργὼ κατεσκευάσθη, οὐδὲ τοῦτο, εἰ μὴ τὰ ξύλα ἐκ τοῦ Πηλίου ἐτμήθη.
παρεκτικόν κόν· ἡ δὲ τοῦ μανθάνοντος φύσις συνεργὸν αἴτιον· ὁ δὲ χρόνος τῶν ὧν οὐκ ἄνευ λόγον ἐπέχει. Αἴτιον δὲ κυρίως λέγεται τὸ παρεκτικόν τινος ἐνεργητικῶς· ἐπεὶ καὶ τὸν σίδηρον τμητικὸν φαμὲν εἶναι οὐ μόνον ἐν τῷ τέμνειν, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μὴ τέμνειν. Οὕτως οὖν καὶ τὸ παρεκτικὸν ἄμφω σημαίνει, καὶ τὸ ἤδη ἐνεργοῦν, καὶ τὸ μηδέπω μὲν, δυνάμει δὲ κεχρημέ- νον τοῦ ἐνεργῆσαι. Οἱ μὲν οὖν, σωμάτων, οἱ δ', άσω μάτων φασὶν εἶναι τὰ αἴτια· οἱ δὲ τὸ μὲν σῶμα κυ ρίως αἴτιον φασί, τὸ δὲ ἀσώματον καταχρηστικώς καὶ οἷον αἰτιωδῶς. "Αλλοι δ' ἔμπαλιν ἀναστρέφουσι, τὰ μὲν ἀσώματα κυρίως αίτια λέγοντες, καταχρηστι κῶς δὲ τὰ σώματα· οἷον τὴν τομὴν, ενέργειαν οὖσαν, ἀσώματον εἶναι, καὶ αἰτίαν εἶναι τοῦ τέμνειν, ἐνερ- γείας οὔσης καὶ ἀσωμάτου, καὶ τοῦ τέμνεσθαι, ὁμοίως τῇ τε μαχαίρᾳ καὶ τῷ τεμνομένῳ, σώμασιν Β οὖσι. Τὸ τινῶν ἐστιν αἴτιον λέγεται τριχῶς· τὸ μὲν, ὅ ἐστιν αἴτιον, οἷον ὁ ἀνδριαντοποιός· τὸ δὲ, οὗ ἐστιν αἴτιον, τοῦ γίνεσθαι τὸν ἀνδριάντα· τὸ δὲ, ᾧ ἐστιν αἴτιον, ὥσπερ ἡ ὕλη· τῷ χαλκῷ γὰρ αίτιός ἐστι τοῦ γίνεσθαι τὸν ἀνδριάντα. Τὸ γίνεσθαι οὖν καὶ τὸ τέμνεσθαι, τὰ οὗ ἐστιν αἴτια, ενέργειαι οὖσαι, ἀσώματοί εἰσιν. Εἰς ὃν λόγον κατηγορημάτων, ή, ὡς τινες, λεκτῶν (λεκτά (88) γὰρ τὰ κατηγορήματα καλοῦσιν Κλεάνθης καὶ ᾿Αρχέδημος·) τὰ αίτια· *, ὅπερ καὶ μᾶλλον, τὰ μὲν κατηγορημάτων αίτια λε χθήσεται, οἷον τὸ τέμνεται, οὗ πτῶσις τὸ τέμνεσθαι· τὰ δ' ἀξιωμάτων, ὡς τοῦ ναῦς γίνεσθαι (89), οὗ πά λιν ἡ πτῶσίς ἐστι τὸ ναῦν γίνεσθαι. Αριστοτέλης δὲ προσηγορίαν (90), οἷον τῶν τοιούτων, οἰκίας, νεώς, καύσεως, τομῆς· ἡ πτῶσις δὲ ἀσώματος εἶναι ὁμολο- γεῖται. Διὸ καὶ τὸ σόφισμα ἐκεῖνο οὕτω λύεται. Ο λέγεις, διέρχεται σου διὰ τοῦ στόματος· ὅπερ άλη- θές· οἰκίαν δὲ λέγεις, οἰκία ἄρα διὰ τοῦ στόματος σου διέρχεται· ὅπερ ψεῦδος· οὔτε γὰρ τὴν οἰκίαν λέ- γομεν σῶμα οὖσαν, ἀλλὰ τὴν πτῶσιν, ἀσώματον οὗ σαν, ἧς οἰκία τυγχάνει. Καὶ τὸν οἰκοδόμον οἰκοδομεῖν λέγομεν κατὰ τὴν ἐπὶ τὸ γενησόμενον ἀναφοράν. Ού- τω φαμὲν χλαμύδα ὑφαίνεσθα:· τὸ γὰρ ποιοῦν ἐνερ- γείας δηλωτικὸν ὑπάρχει. Οὐκ ἔστι δὲ ἑτέρου μὲν τὸ ποιοῦν, ἑτέρου δὲ τὸ αἴτιον, ἀλλὰ ταὐτοῦ, τῆς χλα- μύδος, καὶ τῆς οἰκίας· καθ᾿ ὃ γὰρ αἴτιος τοῦ γίνε σθαι, κατὰ τοῦτο καὶ ποιητικός ἐστι τοῦ γίνεσθαι. Τὸ δὲ αὐτὸ ἄρα αἴτιον καὶ ποιητικὸν καὶ δι᾽ ὅ. Καὶ εἰ μέν τί ἐστιν αἴτιον καὶ ποιητικὸν, τοῦτο πάντως ἐστὶ καὶ δι' δ· εἰ δέ τί ἐστι δι' 8, οὐ πάντως τοῦτο καὶ αἴτιον. Πολλὰ γοῦν ἐφ᾽ ἐν ἀποτέλεσμα συντρέχει, δι' & γίνε- ται τὸ τέλος· ἀλλ᾽ οὐκ ἔστι πάντα αίτια. Οὐ γὰρ * κατηγορήματα Καὶ τῶν ἐκ τούτων ὑφισταμένων λεκτῶν, ἀξιωμάτων, καὶ αὐτοτελῶν, καὶ κατηγορημάτων. • Λεκτά ταῖς φωναῖς. λεκτόν τὸ κατὰ φαντασίαν λο- γικὴν ὑφιστάμενον λεκτά, Ει λεχτόν κατ ηγόρημα κατηγό- ρημα, τοῦ ναούς γίνεσθαι. τὸ ναῦς γίνεται. STROMATUM LIB. VIII. magister autem, synectica. Ejus autem qui discit, ingenium, est causa adjuvans; tempus autem obtinet rationem causarum sine quibus non. Causa autem proprie dicitur id quod aptum est præstare aliquem effectum : sicut etiam ferrum dicimus esse secare aptum, non solum cum secat, sed etiam cum non secat. Sic ergo quoque, id est, praestare aptum, ambo significat, et id quod jam operatur, et quod nondum quidemn operatur, sed vim habeat operandi. Porro autem alii quidem dicunt causas esse ex corporibus: alii vero ex incorporeis : alii autem dicunt corpus quidem esse proprie causam, incorporeum autem per abusio- nem et quodammodo causaliter. Alii autem conver- A Pater quidem est causa procatarctica discipling : tunt e contrario, res incorporeas quidem proprie P. ED. POTTER, ED. PARIS. distinguit in Zenone Laertius lib. 7, seg. : Eorum quæ ex istis subsistunt, dictorum, pro- nuntiatorum, et ex se perfectorum, et predica - mentorum. » apud Stoicos secundum Philo- pouum est synonymum Conf. que ex eo citata sunt p. 772. Laertius in Zenone lib. 7, seg. 63, definit esse, c quod secundum rationalem C & p dicentes esse causas; per abusionem autem cor- pora : ut, verbi causa, sectionem, cum sit operatio, esse incorpoream; et esse pariter causam corpori- bus, gladio quidem secandi, quod est actio et quid incorporeum; et rei sectæ, ut secetur. Aliquorum autem causa dicitur tribus modis. Uno quidem, id quod est causa, ut statuarius ; alio autem, id cu- jus causa est, ut fat statua; alio vero, id cui est causa, ut materia : æri enim causa est ut flat sta- tua. Fieri ergo et scindi, quæ sunt causæ cujus sunt, cum sint operationes, sunt incorporea. Qua ratione, categorematum, vel ut nonnulli dicunt, dictorum (categoremata enim hoc est dicta, vocant Cleanthes et Archidemus) sunt causæ : vel, quod potius dicendum est, aliæ quidem dicentur causæ categorematum, ut hujus, scinditur, cujus casus est scindi : aliæ vero, pronuntiatorum, ut hujus, navis fit, cujus rursus casus est, navem fieri. Aristoleles autem vocat appellationem, nempe eorum quæ sunt ejusmodi, domus, templi, ustio- nis, sectionis. Est autem extra controversiam, ca- sum esse incorporeum, quocirca illud quoque so- phisma sic solvitur. Quod tu dicis transit per os tuum, quod quidem est verum : domum autem (ticis, domus ergo transit per os tuum. Quod quidem fal- sum est. Neque enim domum dicimus quæ est cor- pus, sed casum qui est incorporeus, quem habet domus. ædificatorem dicimus ædilicare per eam relationem quæ sit ad id quod futurum est. Sic dicimus texi chlamydem, id enim quod facit, significat operationem. Non est autem alterius qui- den, id quod facit, alterius vero, causa, sed ejus- visionem subsistit. . loidem etiam et distinguit. Conf. Suidas, v. et Sextus Empiricus Adv. Mathematicos p. 232. quod posteriores editiones perperam mutaverunt in Lowthio scribendum videtur, quid. Lowra. (88) Λεκτά. Vox a Stoicis usurpari solita. Λεκτά et (89) Τοῦ ναῦς γίνεσθαι. Sic recte edit. Flor., (90) Αριστοτέλης δὲ προσηγορίαν. Deest ali-
ἐν τούτοις γὰρ ἅπασιν τοῦ δι’ ὃ τυγχάνοντος οὐ πάντα τῆς τεκνοκτονίας αἴτια τυγχάνει, μόνη δὲ ἡ Μήδεια. [Διὸ] τὸ μὴ κωλῦον ἀνενέργητόν ἐστιν, διὸ οὐκ ἔστιν αἴτιον τὸ μὴ κωλῦον, ἀλλὰ τὸ κωλῦον. ἐν γὰρ τῷ ἐνεργεῖν καὶ δρᾶν τι τὸ αἴτιον νοεῖται. ἔτι τὸ μὴ κωλῦον κεχώρισται τοῦ γινομένου (διὰ τοῦτο γοῦν ἐπιτελεῖται, ὅτι τὸ δυνάμενον κωλύειν οὐ πάρεστιν), τὸ δὲ αἴτιον πρὸς τὸ γινόμενον· οὐκ ἂν οὖν εἴη αἴτιον τὸ μὴ κωλῦον. Τετραχῶς τὸ αἴτιον λέγεται τὸ ποιοῦν ὡς ὁ ἀνδριαντοποιός, καὶ ἡ ὕλη ὡς ὁ χαλκός, καὶ τὸ εἶδος ὡς ὁ χαρακτήρ, καὶ τὸ τέλος ὡς ἡ τιμὴ τοῦ γυμνασιάρχου. τῶν ὧν οὐκ ἄνευ λόγον ὁ χαλκὸς ἐπέχει πρὸς τὸ γενέσθαι τὸν ἀνδριάντα καὶ ὁμοίως ἐστὶν αἴτιον. πᾶν γὰρ οὗ χωρὶς οὐκ ἐνδεχόμενον γενέσθαι τὸ ἀποτέλεσμα, κατὰ ἀνάγκην ἐστὶν αἴτιον, αἴτιον δὲ οὐχ ἁπλῶς. οὐ γάρ ἐστι συνεκτικὸν τὸ οὗ μὴ ἄνευ, συνεργὸν δέ. πᾶν τὸ ἐνεργοῦν παρέχει τὸ ἀποτέλεσμα μετ’ ἐπιτηδειότητος τοῦ πάσχοντος· διατίθησι μὲν γὰρ τὸ αἴτιον, πάσχει δὲ ἕκαστον εἰς ὃ πέφυκέν τι, παρεκτικῆς τῆς ἐπιτηδειότητος οὔσης καὶ τῶν ὧν οὐκ ἄνευ λόγον ἐπεχούσης.
παρεκτικόν κόν· ἡ δὲ τοῦ μανθάνοντος φύσις συνεργὸν αἴτιον· ὁ δὲ χρόνος τῶν ὧν οὐκ ἄνευ λόγον ἐπέχει. Αἴτιον δὲ κυρίως λέγεται τὸ παρεκτικόν τινος ἐνεργητικῶς· ἐπεὶ καὶ τὸν σίδηρον τμητικὸν φαμὲν εἶναι οὐ μόνον ἐν τῷ τέμνειν, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μὴ τέμνειν. Οὕτως οὖν καὶ τὸ παρεκτικὸν ἄμφω σημαίνει, καὶ τὸ ἤδη ἐνεργοῦν, καὶ τὸ μηδέπω μὲν, δυνάμει δὲ κεχρημέ- νον τοῦ ἐνεργῆσαι. Οἱ μὲν οὖν, σωμάτων, οἱ δ', άσω μάτων φασὶν εἶναι τὰ αἴτια· οἱ δὲ τὸ μὲν σῶμα κυ ρίως αἴτιον φασί, τὸ δὲ ἀσώματον καταχρηστικώς καὶ οἷον αἰτιωδῶς. "Αλλοι δ' ἔμπαλιν ἀναστρέφουσι, τὰ μὲν ἀσώματα κυρίως αίτια λέγοντες, καταχρηστι κῶς δὲ τὰ σώματα· οἷον τὴν τομὴν, ενέργειαν οὖσαν, ἀσώματον εἶναι, καὶ αἰτίαν εἶναι τοῦ τέμνειν, ἐνερ- γείας οὔσης καὶ ἀσωμάτου, καὶ τοῦ τέμνεσθαι, ὁμοίως τῇ τε μαχαίρᾳ καὶ τῷ τεμνομένῳ, σώμασιν Β οὖσι. Τὸ τινῶν ἐστιν αἴτιον λέγεται τριχῶς· τὸ μὲν, ὅ ἐστιν αἴτιον, οἷον ὁ ἀνδριαντοποιός· τὸ δὲ, οὗ ἐστιν αἴτιον, τοῦ γίνεσθαι τὸν ἀνδριάντα· τὸ δὲ, ᾧ ἐστιν αἴτιον, ὥσπερ ἡ ὕλη· τῷ χαλκῷ γὰρ αίτιός ἐστι τοῦ γίνεσθαι τὸν ἀνδριάντα. Τὸ γίνεσθαι οὖν καὶ τὸ τέμνεσθαι, τὰ οὗ ἐστιν αἴτια, ενέργειαι οὖσαι, ἀσώματοί εἰσιν. Εἰς ὃν λόγον κατηγορημάτων, ή, ὡς τινες, λεκτῶν (λεκτά (88) γὰρ τὰ κατηγορήματα καλοῦσιν Κλεάνθης καὶ ᾿Αρχέδημος·) τὰ αίτια· *, ὅπερ καὶ μᾶλλον, τὰ μὲν κατηγορημάτων αίτια λε χθήσεται, οἷον τὸ τέμνεται, οὗ πτῶσις τὸ τέμνεσθαι· τὰ δ' ἀξιωμάτων, ὡς τοῦ ναῦς γίνεσθαι (89), οὗ πά λιν ἡ πτῶσίς ἐστι τὸ ναῦν γίνεσθαι. Αριστοτέλης δὲ προσηγορίαν (90), οἷον τῶν τοιούτων, οἰκίας, νεώς, καύσεως, τομῆς· ἡ πτῶσις δὲ ἀσώματος εἶναι ὁμολο- γεῖται. Διὸ καὶ τὸ σόφισμα ἐκεῖνο οὕτω λύεται. Ο λέγεις, διέρχεται σου διὰ τοῦ στόματος· ὅπερ άλη- θές· οἰκίαν δὲ λέγεις, οἰκία ἄρα διὰ τοῦ στόματος σου διέρχεται· ὅπερ ψεῦδος· οὔτε γὰρ τὴν οἰκίαν λέ- γομεν σῶμα οὖσαν, ἀλλὰ τὴν πτῶσιν, ἀσώματον οὗ σαν, ἧς οἰκία τυγχάνει. Καὶ τὸν οἰκοδόμον οἰκοδομεῖν λέγομεν κατὰ τὴν ἐπὶ τὸ γενησόμενον ἀναφοράν. Ού- τω φαμὲν χλαμύδα ὑφαίνεσθα:· τὸ γὰρ ποιοῦν ἐνερ- γείας δηλωτικὸν ὑπάρχει. Οὐκ ἔστι δὲ ἑτέρου μὲν τὸ ποιοῦν, ἑτέρου δὲ τὸ αἴτιον, ἀλλὰ ταὐτοῦ, τῆς χλα- μύδος, καὶ τῆς οἰκίας· καθ᾿ ὃ γὰρ αἴτιος τοῦ γίνε σθαι, κατὰ τοῦτο καὶ ποιητικός ἐστι τοῦ γίνεσθαι. Τὸ δὲ αὐτὸ ἄρα αἴτιον καὶ ποιητικὸν καὶ δι᾽ ὅ. Καὶ εἰ μέν τί ἐστιν αἴτιον καὶ ποιητικὸν, τοῦτο πάντως ἐστὶ καὶ δι' δ· εἰ δέ τί ἐστι δι' 8, οὐ πάντως τοῦτο καὶ αἴτιον. Πολλὰ γοῦν ἐφ᾽ ἐν ἀποτέλεσμα συντρέχει, δι' & γίνε- ται τὸ τέλος· ἀλλ᾽ οὐκ ἔστι πάντα αίτια. Οὐ γὰρ * κατηγορήματα Καὶ τῶν ἐκ τούτων ὑφισταμένων λεκτῶν, ἀξιωμάτων, καὶ αὐτοτελῶν, καὶ κατηγορημάτων. • Λεκτά ταῖς φωναῖς. λεκτόν τὸ κατὰ φαντασίαν λο- γικὴν ὑφιστάμενον λεκτά, Ει λεχτόν κατ ηγόρημα κατηγό- ρημα, τοῦ ναούς γίνεσθαι. τὸ ναῦς γίνεται. STROMATUM LIB. VIII. magister autem, synectica. Ejus autem qui discit, ingenium, est causa adjuvans; tempus autem obtinet rationem causarum sine quibus non. Causa autem proprie dicitur id quod aptum est præstare aliquem effectum : sicut etiam ferrum dicimus esse secare aptum, non solum cum secat, sed etiam cum non secat. Sic ergo quoque, id est, praestare aptum, ambo significat, et id quod jam operatur, et quod nondum quidemn operatur, sed vim habeat operandi. Porro autem alii quidem dicunt causas esse ex corporibus: alii vero ex incorporeis : alii autem dicunt corpus quidem esse proprie causam, incorporeum autem per abusio- nem et quodammodo causaliter. Alii autem conver- A Pater quidem est causa procatarctica discipling : tunt e contrario, res incorporeas quidem proprie P. ED. POTTER, ED. PARIS. distinguit in Zenone Laertius lib. 7, seg. : Eorum quæ ex istis subsistunt, dictorum, pro- nuntiatorum, et ex se perfectorum, et predica - mentorum. » apud Stoicos secundum Philo- pouum est synonymum Conf. que ex eo citata sunt p. 772. Laertius in Zenone lib. 7, seg. 63, definit esse, c quod secundum rationalem C & p dicentes esse causas; per abusionem autem cor- pora : ut, verbi causa, sectionem, cum sit operatio, esse incorpoream; et esse pariter causam corpori- bus, gladio quidem secandi, quod est actio et quid incorporeum; et rei sectæ, ut secetur. Aliquorum autem causa dicitur tribus modis. Uno quidem, id quod est causa, ut statuarius ; alio autem, id cu- jus causa est, ut fat statua; alio vero, id cui est causa, ut materia : æri enim causa est ut flat sta- tua. Fieri ergo et scindi, quæ sunt causæ cujus sunt, cum sint operationes, sunt incorporea. Qua ratione, categorematum, vel ut nonnulli dicunt, dictorum (categoremata enim hoc est dicta, vocant Cleanthes et Archidemus) sunt causæ : vel, quod potius dicendum est, aliæ quidem dicentur causæ categorematum, ut hujus, scinditur, cujus casus est scindi : aliæ vero, pronuntiatorum, ut hujus, navis fit, cujus rursus casus est, navem fieri. Aristoleles autem vocat appellationem, nempe eorum quæ sunt ejusmodi, domus, templi, ustio- nis, sectionis. Est autem extra controversiam, ca- sum esse incorporeum, quocirca illud quoque so- phisma sic solvitur. Quod tu dicis transit per os tuum, quod quidem est verum : domum autem (ticis, domus ergo transit per os tuum. Quod quidem fal- sum est. Neque enim domum dicimus quæ est cor- pus, sed casum qui est incorporeus, quem habet domus. ædificatorem dicimus ædilicare per eam relationem quæ sit ad id quod futurum est. Sic dicimus texi chlamydem, id enim quod facit, significat operationem. Non est autem alterius qui- den, id quod facit, alterius vero, causa, sed ejus- visionem subsistit. . loidem etiam et distinguit. Conf. Suidas, v. et Sextus Empiricus Adv. Mathematicos p. 232. quod posteriores editiones perperam mutaverunt in Lowthio scribendum videtur, quid. Lowra. (88) Λεκτά. Vox a Stoicis usurpari solita. Λεκτά et (89) Τοῦ ναῦς γίνεσθαι. Sic recte edit. Flor., (90) Αριστοτέλης δὲ προσηγορίαν. Deest ali-
PG 9:595ἄπρακτον οὖν τὸ αἴτιον ἄνευ τῆς ἐπιτηδειότητος, οὐκ ἔστιν δὲ αἰτία, ἀλλὰ συνεργός, ἐπεὶ πᾶν αἴτιον ἐν τῷ δρᾶν νοεῖται. αὑτὴν δὲ οὐκ ἂν ποιοίη ἡ γῆ, ὥστε οὐδὲ αἰτία ἂν εἴη ἑαυτῆς. καταγέλαστον δὲ τὸ λέγειν μὴ τὸ πῦρ αἴτιον τῆς καύσεως, ἀλλὰ τὰ ξύλα, μηδὲ τὴν μάχαιραν τῆς τομῆς, ἀλλὰ τὴν σάρκα, μηδὲ τοῦ καταπαλαισθῆναι τὸν ἀθλητὴν τὴν ἰσχὺν τοῦ ἀντιπάλου, τὴν ἑαυτοῦ δὲ ἀσθένειαν. Τὸ συνεκτικὸν αἴτιον οὐ δεῖται χρόνου· τὸ γὰρ καυτήριον ἅμα τῷ κατὰ τῆς σαρκὸς ἐπερεισθῆναι τὴν ἀλγηδόνα παρέχει. τῶν προκαταρκτικῶν τὰ μὲν χρόνου δεῖται, ἄχρις ἂν γένηται τὸ ἀποτέλεσμα, τὰ δὲ οὐ δεῖται, ὡς ἡ πτῶσις τοῦ κατάγματος. μή τι οὖν οὐ κατὰ στέρησιν χρόνου ἄχρονα λέγεται ταῦτα, ἀλλὰ κατὰ μείωσιν, ὡς καὶ τὸ ἐξαίφνης, μηδὲ αὐτὸ χωρὶς χρόνου γενόμενον. Πᾶν αἴτιον ὡς αἴτιον [διπλῇ] διανοίᾳ ληπτὸν τυγχάνει, ἐπεὶ τινὸς καὶ πρός τινι νοεῖται, τινὸς μέν, τοῦ ἀποτελέσματος, καθάπερ ἡ μάχαιρα τοῦ τέμνειν, πρός τινι δέ, [καθάπερ] τῷ ἐπιτηδείως ἔχοντι, καθάπερ τὸ πῦρ τῷ ξύλῳ· τὸν ἀδάμαντα γὰρ οὐ καύσει. τὸ αἴτιον τῶν πρός τι·
Β ἂν ὠργίσθη, εἰ μὴ ἐζήλωσεν· οὐδὲ τοῦτο, εἰ μὴ ἠράσθη· οὐδὲ τοῦτο, εἰ μὴ Ἰάσων ἔπλευσεν εἰς Καλ χούς· οὐδὲ τοῦτο, εἰ μὴ Αργώ κατεσκευάσθη· οὐδὲ τοῦτο, εἰ μὴ τὰ ξύλα ἐκ τοῦ Πηλείου ετμήθη. Ἐν τούτοις γὰρ ἅπασιν τοῦ δι' (91) τυγχάνοντος, οὐ πάντα τῆς τεκνοκτονίας αἴτια τυγχάνει, μόνη δὲ ἡ Μήδεια· διὸ τὸ μὴ κωλύον ἀνενέργητόν ἐστιν· διὸ οὐκ ἔστιν αἴτιον τὸ μὴ κωλύον, ἀλλὰ τὸ κωλύον. Ἐν γὰρ τῷ ἐνεργεῖν καὶ δρᾷν τι τὸ αἴτιον νοεῖται. Ετι τὸ μὴ κωλύον κεχώρισται τοῦ γινομένου· τὸ δὲ αἴτιον πρὸς τὸ γινόμενον. Οὐκ ἂν οὖν εἴη αἴτιον τὸ μή κωλύον. Διὰ τοῦτο γοῦν ἐπιτελεῖται, ὅτι τὸ δυνάμενον κωλύειν οὐ πάρεστιν. Τετραχῶς τὸ αἴτιον λέγεται, τὸ ποιοῦν, ὡς ὁ ἀνδριαντοποιός· καὶ ἡ ὕλη, ὡς ὁ χαλκός· καὶ τὸ εἶδος, ὡς ὁ χαρακτήρ· καὶ τὸ τέλος, ὡς ἡ τιμὴ τοῦ γυμνασιάρχου. Τῶν ὧν οὐκ ἄνευ λόγον ὁ χαλκὸς ἐπιέ- χει πρὸς τὸ γενέσθαι τὸν ἀνδριάντα, καὶ ὁμοίως ἐστὶν αἴτιον. Πᾶν γὰρ οὗ χωρὶς οὐκ ἐνδεχόμενον γενέσθαι τὸ ἀποτέλεσμα, κατὰ ἀνάγκην ἐστὶν αἴτιον· αἴτιον δὲ οὐχ ἁπλῶς· οὐ γάρ ἐστι συνεκτικὸν τὸ οὗ μὴ ἄνευ, συνεργὸν δέ· πᾶν δὲ τὸ ἐνεργοῦν, παρέχει τὸ ἀποτέ λεσμα μετ' ἐπιτηδειότητος τοῦ πάσχοντος· διατίθησε μὲν γὰρ τὸ αἴτιον (92)· πάσχει δὲ ἕκαστον εἰς δ πέφυ κέ τι, παρεκτικῆς τῆς ἐπιτηδειότητος οὔσης, καὶ τῶν ὧν οὐκ ἄνευ λόγον ἐπεχούσης· ἄπρακτον. οὖν τὸ αἴτιον ἄνευ τῆς ἐπιτηδειότητος· οὐκ ἔστι δὲ αἰτία, ἀλλὰ συνεργός· ἐπεὶ πᾶν αἴτιον ἐν τῷ δρᾷν νοεῖται· αὐτὴν δὲ οὐκ ἂν ποιοίη ἡ γῆ· ὥστε οὐδὲ αἰτία ἂν εἴη ἐπι τῆς. Καταγέλαστον δὲ τὸ λέγειν, μὴ τὸ πῦρ αἴτιον τῆς καύσεως, ἀλλὰ τὰ ξύλα· μηδὲ τὴν μάχαιραν τῆς τομῆς, ἀλλὰ τὴν σάρκα· μηδὲ τοῦ καταπαλαισθῆναι δὲ ἀσθένειαν. Τὸ συνεκτικὸν αἴτιον οὐ δεῖται χρόνου τὸ γὰρ καυτήριον ἅμα τῷ κατὰ τῆς σαρκὸς ἐπερει σθῆναι τὴν ἀλγηδόνα παρέχει. Τῶν προκαταρκτικῶν τὰ μὲν χρόνου δεῖται, ἄχρις ἂν γένηται τὸ ἀποτέ λεσμα· τὰ δὲ οὐ δεῖται, ὡς ἡ πτῶσις τοῦ κατάγματ τος. Μήτι οὐ κατὰ στέρησιν χρόνου ἄχρονα (94) λέ γεται ταῦτα, ἀλλὰ κατὰ μείωσιν, ὡς καὶ τὸ ἐξαίφνης, μηδὲ αὐτὸ χωρὶς χρόνου γενόμενον. Πᾶν αἴτιον ὡς αἴτιον διανοία ληπτὸν τυγχάνει ἐπί τινος, καὶ πρός τι νοεῖται· τινὸς μέντοι ἀποτελέσματος· καθάπερ ἡ μάχαιρα τοῦ τέμνειν πρός τινι δὲ, καθάπερ τῷ ἐπι τηδείως έχοντι, καθάπερ τὸ πῦρ τῷ ξύλῳ· τὸν ἀδά- μαντα (95) γὰρ οὐ καύσει. Τὸ αἴτιον τῶν πρός τι· κατὰ γὰρ τὴν πρὸς ἕτερον νοεῖται σχέσιν· ὥστε δυεῖν ἐπι- βάλλομεν, ἵνα τὸ αἴτιον ὡς αἴτιον νοήσωμεν. Ὁ αὐτὸς ἂν ἐτεχνοκτόνησε Μήδεια, εἰ μὴ ὠργίσθη· οὐδ᾽ κατὰ παλαι- σθῆναι. κατά στέρησιν 2ο κατὰ μείωσιν ὁ Αχρονοτριβές, σύντομον, ταχύ παρὰ τὸ μὴ τετρία φθαι ἐν χρόνῳ, ἢ χρόνον πολὺν διατρίψαι. ἄχρονον, τὸ μὴ ἀρξάμενον ἐπὶ χρόνου. CLEMENTIS ALEXANDRINI dem et chlamydis et domus. Quatenus enim causa A est ut fiat, ea ratione est etiam efficiens, ut fiat : eadem autem omnino est causa et efficiens, et pre- pter quod. Et si aliquid quidem est causa et eflì- ciens, hoc quoque est omnino propter quod : si quid autem est propter quod, non est id oninino quoque causa. Multa quidem certe concurrunt ad unum effectum, propter quæ fit finis: sed non sunt omnia causæ. Filios enim non occidisset Me- dea, nisi fuisset irata; neque fuisset irata, nisi la- borasset zelotypia; neque fuisset zelotypa, nisi amasset; neque amasset, nisi Jason Colchos navi- gasset; neque Colchos navigasset, nisi Argo fuisset ædificata; neque Argo fuisset ædificata, nisi ligna fuissent scissa ex Pelio. ☑In his enim omnibus cum sit propter quod, non sunt omnia causæ cæ- dis filiorum, sed sola Medea. Quamobrem id quod non prohibet, non operatur : quocirca non est causa id quod non impedit, sed id quod prohibet : in agendo enim aliquod et operando causa intelli- gitur. Præterea, quod non prohibet, separatum est ab eo quod fit, causa autem refertur ad id quod fit; non erit ergo causa id quod non prohibet. Propterea quidem certe perdicitur, quod non adsit - id quod potest prohibere. Quatuor autem modis dicitur causa: efficiens, ut statuarius; et materia, ut vs ; et forma, ut character; et Anis, ut honor gymnasiarchæ. Eorum ergo sine quibus non, ra- tionem æs tenet, ad hoc ut fiat statua, et est similiter causa. Nam quidquid est sine quo non contingit fieri effectum, causa est necessario, causa autem non absolute, non est enim synectica causa, id sine quo non, sed adjuvans. Quidquidl autem operatur, effectum reddit cum ejus quod patitur aptitudine; nam disponit quidem causa, patitur autem unum quodque prout ei fuerit ali- quid a natura insitum, nam eoncurrit ipsa apti- Ludo et eorum sine quibus non, rationem obtinet. Est ergo causa inefficax absque aptitudine: ea vero non est causa, sed solum adjuvat. Omnis enim causa consideratur in agendo. Seipsam autem non fecerit terra : quare nec fuerit causa sui ipsius. Ridiculum est autem dicere, ignem non esse cau- sam ustionis, sed ligna : neque gladium sectionis, sed carnem : neque quod victus sit athleta, vires D adversarii, sed suam imbecillitatem. Causa syne- ctica non opus habet tempore: nam cauterium si- mul ac carni fuerit applicatum, præbet dolorem. × P. ED. POTTER, ED. PARIS. Ilic autem allusio est ad prologum Medeæ Euri- pideæ, qui apud Ciceronem quoque expressus est. Disputatio de causa prohibente, supra tractata la tius p. 134. SYLBURG. paulo post sequuntur. LowTH. riores editiones perperam exhibent c . • pit : 1° pro re quæ tempore caret ; cujusmodi est Deus, æternus; pro re quæ exiguum tempus durat. Quo sensu xeóvos temporis moram notat. Hoc Hesychius vocat Priori sensu idem exp. Str. 7, p. ed. Par. (93) τὸν ἀθλητὴν τὴν ἰσχὺν τοῦ ἀντιπάλου, τὴν ἑαυτοῦ (91) Δι' δ. Flor. conjuncte διό, minus perspicue. (92) Διατίθησι μὲν γὰρ τὸ αἴτιον. Vide quæ (93) Καταπαλαισθῆναι. Sic recte Flor. Poste- (94) Ἄχρονα. Duplici sensu hanc vocem acci- (15) Αδάμαντα. De adamante super. dictum
PG 9:597κατὰ γὰρ τὴν πρὸς ἕτερον νοεῖται σχέσιν, ὥστε δυεῖν ἐπιβάλλομεν, ἵνα τὸ αἴτιον ὡς αἴτιον νοήσωμεν. Ὁ αὐτὸς καὶ περὶ τοῦ δημιουργοῦ καὶ ποιητοῦ λόγος καὶ πατρός. οὐκ ἔστιν αὐτό τι ἑαυτοῦ αἴτιον οὐδὲ ἑαυτοῦ τις πατήρ, ἐπεὶ τὸ πρῶτον γενήσεται δεύτερον· τό γε μὴν αἴτιον ἐνεργεῖ καὶ διατίθησι, τὸ ὑπὸ τοῦ αἰτίου γενόμενον πάσχει καὶ διατίθεται. οὐ δύναται δὲ τὸ αὐτὸ πρὸς ἑαυτῷ λαμβανόμενον ἐνεργεῖν ἅμα καὶ διατίθεσθαι, οὐδὲ υἱὸς εἶναι καὶ πατήρ. καὶ ἄλλως τὸ αἴτιον τοῦ ὑπ’ αὐτοῦ γινομένου προχρονεῖ κατὰ τὴν οὐσίαν, ὡς ἡ μάχαιρα τῆς τομῆς. οὐ δύναται δὲ τὸ αὐτὸ κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ προχρονεῖν τῇ ὕλῃ, καθὸ αἴτιόν ἐστιν, ἅμα καὶ ὑστερεῖν καὶ ὑστεροχρονεῖν, καθὸ τῆς αἰτίας ἐστὶν ἔργον. διαφέρει τε τὸ εἶναι τοῦ γίνεσθαι· οὕτως καὶ αἴτιον μὲν τοῦ γινομένου, πατὴρ δὲ υἱοῦ. οὐκ ἐνδέχεται γὰρ τὸ αὐτὸ κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ εἶναι ἅμα καὶ γίνεσθαι. οὐθὲν οὖν ἐστιν ἑαυτοῦ αἴτιον. Ἀλλήλων οὐκ ἔστι τὰ αἴτια, ἀλλήλοις δὲ αἴτια. ἡ γὰρ σπληνικὴ διάθεσις προϋποκειμένη οὐ πυρετοῦ αἴτιος, ἀλλὰ τοῦ γίνεσθαι τὸν πυρετόν· καὶ ὁ πυρετὸς προϋποκείμενος οὐ σπληνός, ἀλλὰ τοῦ αὔξεσθαι τὴν διάθεσιν.
Β καὶ περὶ τοῦ δημιουργοῦ καὶ ποιητοῦ λόγος καὶ πα- τρός. Οὐκ ἔστιν αὐτό τι ἑαυτοῦ αἴτιον, οὐδὲ ἑαυτοῦ τις πατήρ· ἐπεὶ τὸ πρῶτον γενήσεται δεύτερον· τό γε μὴν αἴτιον ἐνεργεῖ καὶ διατίθησι· τὸ ὑπὸ τοῦ αἰτίου γενόμενον πάσχει καὶ διατίθεται. Οὐ δύναται δὲ τὸ αὐτ τὸ πρὸς ἑαυτῷ λαμβανόμενον ἐνεργεῖν ἅμα καὶ δια τίθεσθαι, οὐδὲ υἱὸς εἶναι καὶ πατήρ. Καὶ ἄλλως τὸ αἴτιον τοῦ ὑπ' αὐτοῦ γινομένου προχρονεῖ κατὰ τὴν οὐσίαν, ὡς ἡ μάχαιρα της τομής. Οὐ δύναται δὲ τὸ αὐτὸ κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ προχρονεῖν τῇ ὕλῃ καθὸ αἴ- τιόν ἐστιν, ἅμα καὶ ὑστερεῖν καὶ ὑστεροχρονεῖν, καθό τῆς αἰτίας ἐστὶν ἔργον. Διαφέρει τε τὸ εἶναι τοῦ γε- νέσθαι· οὕτω καὶ αἴτιον μὲν τοῦ γινομένου, πατὴρ δὲ υἱοῦ. Οὐκ ἐνδέχεται γὰρ τὸ αὐτὸ κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ εἶναι ἅμα καὶ γίνεσθαι· οὐθὲν οὖν ἐστιν ἑαυτοῦ απ τιν. Αλλήλων οὐκ ἔστι τὰ αἴτια, ἀλλήλοις δὲ αἴτια· ἡ γὰρ σπληνικὴ διάθεσις προϋποκειμένη, οὐ πυρε τοῦ αἴτιος, ἀλλὰ τοῦ γίνεσθαι τὸν πυρετόν· καὶ ὁ πυ μετός, προϋποκείμενος, οὐ σπληνός, ἀλλὰ τοῦ αὔξε σθαι τὴν διάθεσιν. Οὕτω καὶ αἱ ἀρεταὶ ἀλλήλαις απ τιαι τῷ μὴ χωρίζεσθαι (96), διὰ τὴν ἀντακολουθίαν· καὶ οἱ ἐπὶ τῆς ψαλίδος λίθοι ἀλλήλοις εἰσὶν αἴτιοι τοῦ μένειν κατηγορήματος (97), ἀλλήλων δὲ οὐκ εἰσὶν αἴτιοι· καὶ ὁ διδάσκαλος δὲ καὶ ὁ μανθάνων ἀλλήλοις εἰσὶν αἴτιοι τοῦ προκόπτειν κατηγορήματος. Λέγεται δὲ ἀλλήλοις αἴτια, ποτὲ μὲν τῶν αὐτῶν, ὡς ὁ ἔμπορος καὶ ὁ κάπηλος ἀλλήλοις εἰσὶν αἴτιοι τοῦ κερδαίνειν ποτὲ δὲ ἄλλου καὶ ἄλλου, καθάπερ ἡ μάχαιρα καὶ ἡ σάρξ· ἡ μὲν γὰρ τῇ σαρκὶ τοῦ τέμνεσθαι· ἡ σὰρξ δὲ τῇ μαχαίρᾳ τοῦ τέμνειν τὸ ὀφθαλμὸν (98) ἀντὶ ὀφθαλ μοῦ καὶ ψυχὴν ἀντὶ ψυχῆς· ὁ μὲν γὰρ πλήξας τινὰ θανασίμως αἴτιός ἐστιν αὐτῷ τοῦ θανάτου, ἢ τοῦ γίνε- σθαι τὸν θάνατον· ἀντιπληγεὶς δὲ ὑπ' αὐτοῦ θανασί μως, ἔσχεν αὐτὸν ἀνταίτιον, οὐ καθὸ ἐγένετο αὐτῷ αι- τιος, καθ' ἕτερον δέ· αἴτιος μὲν γὰρ αὐτῷ θανάτου γίνεται, οὐχ ὁ θάνατος δὲ τούτῳ πάλιν (99) την θανα- σίμην ἀντεπέθηκε πληγήν, ἀλλ' αὐτὸς ὁ τρωθείς. Ωστ' ἄλλου μὲν αὐτὸς γέγονεν αἴτιος, ἄλλον δὲ ἔσχεν αἴτιον. Καὶ ὁ ἀδικήσας ἄλλου μὲν αἴτιος καθίσταται, τοῦ ἀδικηθέντος· ὁ δὲ ἀντιτιμωρεῖσθαι κελεύων νόμος οὐκ ἀδικήματος, ἀλλὰ τῷ μὲν ἐκδικίας, τῷ δὲ παιδείας. Ὥστε οὐκ ἀλλήλων τὰ αἴτια ὡς αίτια, & δή ἐστιν απ τια. Έτι ζητεῖται, εἰ πολλὰ κατὰ σύνοδον ἑνὸς αίτια γίνεται πολλά· οἱ γὰρ ἄνθρωποι, συνελόν τες (1), αἴτιοί εἰσι τοῦ καθέλκεσθαι τὴν ναῦν, ἀλλὰ σὺν τοῖς ἄλλοις, εἰ μή τι καὶ τὸ συναίτιον 9/2 * τοῦ μὴ χωρίζεσθαι, ἀλλήλοις αίτια, ἀλλήλων αίτια. εὐλόγως εἴρηται, τες, εἰ συνε λόντες STROMATUM LIB. VIN. A Ex procatarcticis aliæ quidem tempore opus habent, D datur; caro autem gladio, ut scindat oculum pro P. ED. POTTER, 786-787 ED. PARIS. ☑ ut interpres quoque, e sibi in- vicem causa sunt ne separentur. » SYLBURG.-Cave autem, ne vulgo receptam lectionem sollicites. Sen- sus enim est: Virtutes sibi invicem causæ sunt, eo quod propter mutuam consequentiam non sepa- rentur. » Quippe virtutes, cum inter se sint con- nexæ, ut loquuntur morales philosophi, necessario se mutuo ponunt in eodem subjecto, et vicissim tollunt; licet alioqui non sint sui invicem causæ : id quod Clemens supra dicit esse non vero Conf. Strom. ii, pag. edit. Paris. donec ad finem perductus fuerit effectus; aliæ au- tem non indigent, ut casus fracturæ. Num ergo hæc non dicuntur expertia temporis per ejus privatio- nem, sed per diminutionem, ut etiam repente, quod nec ipsum quidem factum est absque tein- pore? Omnis causa, quatenus causa, concipitur esse alicujus, et versari in aliquo. Alicujus quidem effectus, ut gladius secandi; in aliquo autem ver- sari, nempe in idoneo subjecto, quemadmodum ignis in ligno, non uret enim adamantem. Causa est ex iis quæ referuntur ad aliquid; concipitur enim per eam quæ est ad alterum habitudinem. Quo fit ut duo- bus sibi invicem applicatis, causam ut causam intel- ligamus. Eadem autem est ratio opificis, effectoris, et patris. Non est aliquid ipsum sui ipsius causa, neque Xest aliquis pater suus : nam sic primum, futurum esset secundum. Causa quidem certe agit et afficit : quod a causa factum est, patitur et afficitur. Non po- test autem idem a seipso sumptum, operari simul et affici, neque esse filius et pater. Et alioqui id quod est causa eo quod fit ab ipsa, est prius tempore quoad essentiam, ut gladius incisione. Non potest auteni idem simul et tempore esse prius quoad materiam. quatenus est causa ; et tempore esse posterius, qua- tenus est opus causæ. Et differunt esse ac fieri. Sic etiam causa quidem ejus quod fit, pater vero filii. Nou contingit enim idem secundum idem et esse simul et fieri. Nihil est ergo sui ipsius causa. Causæ non sunt altera alterius invicem, sed altera alteri. C Spleniaca enim quæ prius exsistit affectio, non est causa febris, sed ut fiat febris; et quæ præcedit febris, non splenis causa est, sed ut augeatur afte- ctio. Sic etiam virtutes sunt sibi invicem causæ ne separentur, propter mutuam consequentiam : et qui sunt in fornice lapides sunt sibi invicem cau- sæ quoad prædicatum manendi, non sunt autem invicem causæ. Magister quoque et discipulus sunt sibi invicem causæ quoad prædicatum pro- ficiendi. Dicuntur autem alteri alterius inter se cau- 83, aliquando quidem eorumdem, ut mercator et caupo sunt sibi invicem causæ ut proficiant; aliquando autem alterius et alterius, quemad- modum ensis et caro; ille quidem carni, ut scin- oculo, et animam pro anima. Qui enim alicui cali manere. » Ita mox. LOWTH. scriptum; quippe quod totam sequentem senten- tiam respicit : in cujus fine subaudiendum vel simile quid. SYLBURG. LOWTH. c una trahentes : ferri tamen potest. Aliis verbis supra in eadem re utitur, pag. 137. SYLBURG. (96) Αἴτιαι, τῷ μὴ χωρίζεσθαι. Rectius αίτιαι (97) Τοῦ μένειν κατηγορήματος. « Hujus prædi- (98) Τὸ ὀφθαλμόν. Τόν mavult A. Sed τό recte (99) Οὐχ ὁ θάνατος δὲ τούτῳ πάλιν. Corrupta. (1) Συνελόντες. Malet forte aliquis συνέλχον-
οὕτως καὶ αἱ ἀρεταὶ ἀλλήλαις αἴτιαι τοῦ μὴ χωρίζεσθαι διὰ τὴν ἀντακολουθίαν, καὶ οἱ ἐπὶ τῆς ψαλίδος λίθοι ἀλλήλοις εἰσὶν αἴτιοι τοῦ μένειν κατηγορήματος, ἀλλήλων δὲ οὐκ εἰσὶν αἴτιοι, καὶ ὁ διδάσκαλος δὲ καὶ ὁ μανθάνων ἀλλήλοις εἰσὶν αἴτιοι τοῦ προκόπτειν κατηγορήματος. λέγεται δὲ ἀλλήλοις αἴτια ποτὲ μὲν τῶν αὐτῶν, ὡς ὁ ἔμπορος καὶ ὁ κάπηλος ἀλλήλοις εἰσὶν αἴτιοι τοῦ κερδαίνειν, ποτὲ δὲ ἄλλου καὶ ἄλλου, καθάπερ ἡ μάχαιρα καὶ ἡ σάρξ· ἣ μὲν γὰρ τῇ σαρκὶ τοῦ τέμνεσθαι, ἡ σὰρξ δὲ τῇ μαχαίρᾳ τοῦ τέμνειν. Τὸ ὀφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ καὶ ψυχὴν ἀντὶ ψυχῆς. Ὁ μὲν γὰρ πλήξας τινὰ θανασίμως αἴτιός ἐστιν αὐτῷ τοῦ θανάτου ἢ τοῦ γίνεσθαι τὸν θάνατον, ἀντιπληγεὶς δὲ ὑπ’ αὐτοῦ θανασίμως ἔσχεν αὐτὸν ἀνταίτιον, οὐ καθὸ ἐγένετο αὐτῷ αἴτιος, καθ’ ἕτερον δέ. αἴτιος μὲν γὰρ αὐτῷ θανάτου ἐγένετο, οὐχ ὁ θάνατος δὲ τούτῳ πάλιν τὴν θανασίμην ἀντεπέθηκεν πληγήν, ἀλλ’ αὐτὸς ὁ τρωθείς, ὥστ’ ἄλλου μὲν αὐτὸς γέγονεν αἴτιος, ἄλλον δὲ ἔσχεν αἴτιον, καὶ ὁ ἀδικήσας ἄλλῳ μὲν αἴτιος καθίσταται τοῦ ἀδικηθέντος, ὁ δὲ ἀντιτιμωρεῖσθαι κελεύων νόμος οὐκ ἀδικήματος, ἀλλὰ τῷ μὲν ἐκδικίας, τῷ δὲ παιδείας.
Β καὶ περὶ τοῦ δημιουργοῦ καὶ ποιητοῦ λόγος καὶ πα- τρός. Οὐκ ἔστιν αὐτό τι ἑαυτοῦ αἴτιον, οὐδὲ ἑαυτοῦ τις πατήρ· ἐπεὶ τὸ πρῶτον γενήσεται δεύτερον· τό γε μὴν αἴτιον ἐνεργεῖ καὶ διατίθησι· τὸ ὑπὸ τοῦ αἰτίου γενόμενον πάσχει καὶ διατίθεται. Οὐ δύναται δὲ τὸ αὐτ τὸ πρὸς ἑαυτῷ λαμβανόμενον ἐνεργεῖν ἅμα καὶ δια τίθεσθαι, οὐδὲ υἱὸς εἶναι καὶ πατήρ. Καὶ ἄλλως τὸ αἴτιον τοῦ ὑπ' αὐτοῦ γινομένου προχρονεῖ κατὰ τὴν οὐσίαν, ὡς ἡ μάχαιρα της τομής. Οὐ δύναται δὲ τὸ αὐτὸ κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ προχρονεῖν τῇ ὕλῃ καθὸ αἴ- τιόν ἐστιν, ἅμα καὶ ὑστερεῖν καὶ ὑστεροχρονεῖν, καθό τῆς αἰτίας ἐστὶν ἔργον. Διαφέρει τε τὸ εἶναι τοῦ γε- νέσθαι· οὕτω καὶ αἴτιον μὲν τοῦ γινομένου, πατὴρ δὲ υἱοῦ. Οὐκ ἐνδέχεται γὰρ τὸ αὐτὸ κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ εἶναι ἅμα καὶ γίνεσθαι· οὐθὲν οὖν ἐστιν ἑαυτοῦ απ τιν. Αλλήλων οὐκ ἔστι τὰ αἴτια, ἀλλήλοις δὲ αἴτια· ἡ γὰρ σπληνικὴ διάθεσις προϋποκειμένη, οὐ πυρε τοῦ αἴτιος, ἀλλὰ τοῦ γίνεσθαι τὸν πυρετόν· καὶ ὁ πυ μετός, προϋποκείμενος, οὐ σπληνός, ἀλλὰ τοῦ αὔξε σθαι τὴν διάθεσιν. Οὕτω καὶ αἱ ἀρεταὶ ἀλλήλαις απ τιαι τῷ μὴ χωρίζεσθαι (96), διὰ τὴν ἀντακολουθίαν· καὶ οἱ ἐπὶ τῆς ψαλίδος λίθοι ἀλλήλοις εἰσὶν αἴτιοι τοῦ μένειν κατηγορήματος (97), ἀλλήλων δὲ οὐκ εἰσὶν αἴτιοι· καὶ ὁ διδάσκαλος δὲ καὶ ὁ μανθάνων ἀλλήλοις εἰσὶν αἴτιοι τοῦ προκόπτειν κατηγορήματος. Λέγεται δὲ ἀλλήλοις αἴτια, ποτὲ μὲν τῶν αὐτῶν, ὡς ὁ ἔμπορος καὶ ὁ κάπηλος ἀλλήλοις εἰσὶν αἴτιοι τοῦ κερδαίνειν ποτὲ δὲ ἄλλου καὶ ἄλλου, καθάπερ ἡ μάχαιρα καὶ ἡ σάρξ· ἡ μὲν γὰρ τῇ σαρκὶ τοῦ τέμνεσθαι· ἡ σὰρξ δὲ τῇ μαχαίρᾳ τοῦ τέμνειν τὸ ὀφθαλμὸν (98) ἀντὶ ὀφθαλ μοῦ καὶ ψυχὴν ἀντὶ ψυχῆς· ὁ μὲν γὰρ πλήξας τινὰ θανασίμως αἴτιός ἐστιν αὐτῷ τοῦ θανάτου, ἢ τοῦ γίνε- σθαι τὸν θάνατον· ἀντιπληγεὶς δὲ ὑπ' αὐτοῦ θανασί μως, ἔσχεν αὐτὸν ἀνταίτιον, οὐ καθὸ ἐγένετο αὐτῷ αι- τιος, καθ' ἕτερον δέ· αἴτιος μὲν γὰρ αὐτῷ θανάτου γίνεται, οὐχ ὁ θάνατος δὲ τούτῳ πάλιν (99) την θανα- σίμην ἀντεπέθηκε πληγήν, ἀλλ' αὐτὸς ὁ τρωθείς. Ωστ' ἄλλου μὲν αὐτὸς γέγονεν αἴτιος, ἄλλον δὲ ἔσχεν αἴτιον. Καὶ ὁ ἀδικήσας ἄλλου μὲν αἴτιος καθίσταται, τοῦ ἀδικηθέντος· ὁ δὲ ἀντιτιμωρεῖσθαι κελεύων νόμος οὐκ ἀδικήματος, ἀλλὰ τῷ μὲν ἐκδικίας, τῷ δὲ παιδείας. Ὥστε οὐκ ἀλλήλων τὰ αἴτια ὡς αίτια, & δή ἐστιν απ τια. Έτι ζητεῖται, εἰ πολλὰ κατὰ σύνοδον ἑνὸς αίτια γίνεται πολλά· οἱ γὰρ ἄνθρωποι, συνελόν τες (1), αἴτιοί εἰσι τοῦ καθέλκεσθαι τὴν ναῦν, ἀλλὰ σὺν τοῖς ἄλλοις, εἰ μή τι καὶ τὸ συναίτιον 9/2 * τοῦ μὴ χωρίζεσθαι, ἀλλήλοις αίτια, ἀλλήλων αίτια. εὐλόγως εἴρηται, τες, εἰ συνε λόντες STROMATUM LIB. VIN. A Ex procatarcticis aliæ quidem tempore opus habent, D datur; caro autem gladio, ut scindat oculum pro P. ED. POTTER, 786-787 ED. PARIS. ☑ ut interpres quoque, e sibi in- vicem causa sunt ne separentur. » SYLBURG.-Cave autem, ne vulgo receptam lectionem sollicites. Sen- sus enim est: Virtutes sibi invicem causæ sunt, eo quod propter mutuam consequentiam non sepa- rentur. » Quippe virtutes, cum inter se sint con- nexæ, ut loquuntur morales philosophi, necessario se mutuo ponunt in eodem subjecto, et vicissim tollunt; licet alioqui non sint sui invicem causæ : id quod Clemens supra dicit esse non vero Conf. Strom. ii, pag. edit. Paris. donec ad finem perductus fuerit effectus; aliæ au- tem non indigent, ut casus fracturæ. Num ergo hæc non dicuntur expertia temporis per ejus privatio- nem, sed per diminutionem, ut etiam repente, quod nec ipsum quidem factum est absque tein- pore? Omnis causa, quatenus causa, concipitur esse alicujus, et versari in aliquo. Alicujus quidem effectus, ut gladius secandi; in aliquo autem ver- sari, nempe in idoneo subjecto, quemadmodum ignis in ligno, non uret enim adamantem. Causa est ex iis quæ referuntur ad aliquid; concipitur enim per eam quæ est ad alterum habitudinem. Quo fit ut duo- bus sibi invicem applicatis, causam ut causam intel- ligamus. Eadem autem est ratio opificis, effectoris, et patris. Non est aliquid ipsum sui ipsius causa, neque Xest aliquis pater suus : nam sic primum, futurum esset secundum. Causa quidem certe agit et afficit : quod a causa factum est, patitur et afficitur. Non po- test autem idem a seipso sumptum, operari simul et affici, neque esse filius et pater. Et alioqui id quod est causa eo quod fit ab ipsa, est prius tempore quoad essentiam, ut gladius incisione. Non potest auteni idem simul et tempore esse prius quoad materiam. quatenus est causa ; et tempore esse posterius, qua- tenus est opus causæ. Et differunt esse ac fieri. Sic etiam causa quidem ejus quod fit, pater vero filii. Nou contingit enim idem secundum idem et esse simul et fieri. Nihil est ergo sui ipsius causa. Causæ non sunt altera alterius invicem, sed altera alteri. C Spleniaca enim quæ prius exsistit affectio, non est causa febris, sed ut fiat febris; et quæ præcedit febris, non splenis causa est, sed ut augeatur afte- ctio. Sic etiam virtutes sunt sibi invicem causæ ne separentur, propter mutuam consequentiam : et qui sunt in fornice lapides sunt sibi invicem cau- sæ quoad prædicatum manendi, non sunt autem invicem causæ. Magister quoque et discipulus sunt sibi invicem causæ quoad prædicatum pro- ficiendi. Dicuntur autem alteri alterius inter se cau- 83, aliquando quidem eorumdem, ut mercator et caupo sunt sibi invicem causæ ut proficiant; aliquando autem alterius et alterius, quemad- modum ensis et caro; ille quidem carni, ut scin- oculo, et animam pro anima. Qui enim alicui cali manere. » Ita mox. LOWTH. scriptum; quippe quod totam sequentem senten- tiam respicit : in cujus fine subaudiendum vel simile quid. SYLBURG. LOWTH. c una trahentes : ferri tamen potest. Aliis verbis supra in eadem re utitur, pag. 137. SYLBURG. (96) Αἴτιαι, τῷ μὴ χωρίζεσθαι. Rectius αίτιαι (97) Τοῦ μένειν κατηγορήματος. « Hujus prædi- (98) Τὸ ὀφθαλμόν. Τόν mavult A. Sed τό recte (99) Οὐχ ὁ θάνατος δὲ τούτῳ πάλιν. Corrupta. (1) Συνελόντες. Malet forte aliquis συνέλχον-
PG 9:599ὥστε οὐκ ἀλλήλων τὰ αἴτια ὡς αἴτια, ἀ[λλήλοις] δέ ἐστιν αἴτια. Ἔτι ζητεῖται εἰ πολλὰ κατὰ σύνοδον ἑνὸς αἴτια γίνεται [αἴτια] πολλά. οἱ γὰρ ἄνθρωποι [οἱ] συνελθόντες αἴτιοί εἰσι τοῦ καθέλκεσθαι τὴν ναῦν· [ἀλλ’ οὐχ ἕκαστος κατ’ ἰδίαν αἴτιος,] ἀλλὰ σὺν τοῖς ἄλλοις, εἰ μή τι καὶ τὸ συναίτιον αἴτιον. ἄλλοι δέ φασιν, εἰ πολλὰ αἴτια, κατ’ ἰδίαν ἕκαστον ἑνὸς αἴτιον γίνεται. τοῦ γοῦν εὐδαιμονεῖν ἑνὸς ὄντος αἴτιαι τυγχάνουσιν αἱ ἀρεταὶ πολλαὶ οὖσαι, καὶ τοῦ θερμαίνεσθαι καὶ τοῦ ἀλγεῖν ὁμοίως πολλὰ τὰ αἴτια. μή τι οὖν αἱ πολλαὶ ἀρεταὶ μία ἐστὶ κατὰ δύναμιν καὶ τὰ θερμαίνοντα καὶ τὰ ἀλγύνοντα. καὶ τὸ πλῆθος δὲ τῶν ἀρετῶν κατὰ γένος ἓν τυγχάνον ἑνὸς αἴτιον γίνεται τοῦ εὐδαιμονεῖν. τῷ ὄντι δὲ προκαταρκτικὰ μὲν αἴτια ἑνὸς γίνεται πλείονα κατὰ γένος καὶ κατ’ εἶδος, καὶ κατὰ γένος μὲν τοῦ νοσεῖν ὁπωσοῦν, οἷον ψῦξις, ἔγκαυσις, κόπος, ἀπεψία, μέθη, κατ’ εἶδος δὲ τοῦ πυρετοῦ. τὰ δὲ συνεκτικὰ αἴτια κατὰ γένος μόνον, οὐκέτι δὲ καὶ κατ’ εἶδος. τοῦ γὰρ εὐωδιάζεσθαι κατὰ γένος ἑνὸς ὄντος πολλὰ τὰ αἴτια [κατ’ εἶδος], οἷον λιβανωτός, ῥόδον, κρόκος, στύραξ, σμύρνα, μύρον·
αἴτιον. "Αλλοι δέ φασιν, εἰ πολλὰ αίτια κατ' Εt Περὶ τῶν μετονομαζ. Τῶν λόγων θεωρητῶν τ. ἰδίαν, ἕκαστον ἑνὸς αἴτιον γίνεται. Τοῦ γοῦν εὐ- δαιμονεῖν ἑνὸς ὄντος αἴτιαι τυγχάνουσιν αἱ ἀρε ταὶ, πολλαὶ οὖσαι· καὶ τοῦ θερμαίνεσθαι καὶ τοῦ ἀλγεῖν ὁμοίως πολλὰ τὰ αἴτια. Μήτι οὖν αἱ πολ- λαὶ ἀρεταὶ μία ἐστὶ κατὰ δύναμιν, καὶ τὰ θερμαί νοντα καὶ τὰ ἀλγοῦντα· καὶ τὸ πλῆθος δὲ τῶν ἀρε τῶν, κατὰ γένος ἐν τυγχάνον, ἑνὸς αἴτιον γίνεται του εὐδαιμονεῖν ; Τῷ ὄντι δὲ προκαταρκτικὰ μὲν αἴτια ἑνὸς γίνεται πλείονα, κατὰ γένος καὶ κατ᾽ εἶδος· καὶ κατά γένος μέν, τοῦ νοσεῖν ὁπωσοῦν, οἷον ψύξις, ἔκλυσις, κόπος, ἀπεψία, μέθη· κατ᾽ εἶδος δὲ, τοῦ πυρετοῦ. Τὰ δὲ συνεκτικά αίτια κατὰ γένος μόνον, οὐκ ἔτι δὲ καὶ κατ' εἶδος. Τοῦ γὰρ εὐωδιάζεσθαι κατὰ γένος ἑνὸς ὄντος, πολλὰ τὰ αἴτια κατ' εἶδος οἷον λιβανωτός, ῥόδον, κρόκος, στύραξ, σμύρνα, μύ ρον· τὸ γὰρ ῥόδον οὐκ ἂν οὕτως εὐῶδες εἴη ὡς ἡ σμύρνα. Τὸ δὲ αὐτὸ τῶν ἐναντίων αἴτιον γίνεται· ποτὲ μὲν παρὰ τὸ μέγεθος τοῦ αἰτίου καὶ τὴν δύνα- μιν, ποτὲ δὲ παρὰ τὴν ἐπιτηδειότητα τοῦ πάσχον τος. Παρὰ μὲν τὴν ποιὰν δύναμιν, ἡ αὐτὴ χορδή παρὰ τὴν ἐπίτασιν ἢ τὴν ἄνεσιν ὀξὺν ἢ βαρὺν ἀπαιδί- δωσι τὸν φθόγγον· παρὰ δὲ τὴν ἐπιτηδειότητα τῶν πασχόντων τὸ μέλι γλυκάζει μὲν τοὺς ὑγιαίνοντας, πικράζει δὲ τοὺς πυρέσσοντας· καὶ εἷς καὶ ὁ αὐτὸς οἶνος (2) τοὺς μὲν εἰς ὀργὴν, τοὺς δὲ εἰς διάχυσιν ἄγει· καὶ ὁ αὐτὸς ἥλιος τήκει μὲν τὸν κηρὸν, ξη- ραίνε: δὲ τὸν πηλόν. Τῶν οὖν αἰτίων τὰ μέν ἐστι πρόδηλα, τὰ δὲ ἐπιλογισμῷ λαμβανόμενα· τὰ δὲ ἄδηλα· τὰ δὲ ἀναλογισμῷ. Καὶ τῶν ἀδήλων τὰ μὲν πρὸς καιρὸν ἄδηλα, κατὰ μὲν τινὰ καιρὸν ἀποκεκρυμ μένα, κατὰ δὲ τινὰ πάλιν ἔκδηλα βλεπόμενα· τὰ δὲ φύσει ἄδηλα, τὰ κατὰ μηδένα καιρὸν πρόδηλα γενέ- σθαι δυνάμενα· καὶ τῶν μὲν φύσει τὰ μὲν κατα- ληπτά· ἅπερ οὐκ ἄδηλα τινες ἐκάλουν, διὰ σημείων ἀναλογιστικῶς λαμβανόμενα, καθάπερ ή συμμετρία τῶν λόγῳ θεωρητῶν πόρων (5)· τὰ δὲ ἀκατάληπτα, τὰ κατὰ μηδένα τρόπον ὑπὸ κατάληψιν πεσεῖν δυνά- μενα, ἃ δὴ καὶ ἄδηλα, ἐν τῷ καθάπαξ λέγεσθαι (4). Καὶ τὰ μὲν προκαταρκτικά, τὰ δὲ συνεκτικά, τὰ δὲ συναίτια, τὰ δὲ συνεργά· καὶ τὰ μὲν τοῦ κατὰ φύσιν, τὰ δὲ τοῦ παρὰ φύσιν, τὰ δὲ νόσου, καὶ κατὰ τὸ ὑποβεβηκὸς (5), τὰ μὲν παθῶν, τὰ δὲ τοῦ μεγέθους αὐτῶν, τὰ δὲ χρόνων καὶ καιρῶν. Τῶν μὲν οὖν προ- καταρκτικῶν αἱρομένων μένει τὸ ἀποτέλεσμα· συν εκτικὸν δέ ἐστιν αἴτιον, οὗ παρόντος, μένει τὸ ἀπο τέλεσμα· καὶ αἱρομένου, αίρεται. Τὸ δὲ συνεκτικὸν συνωνύμως καὶ αὐτοτελὲς καλοῦσιν· ἐπειδὴ αὐτάρ χως δι' αύτου (6) ποιητικόν ἐστι τοῦ ἀποτελέσματος. Εἰ δὲ τὸ αἴτιον αὐτοτελοῦς ἐνεργείας ἐστὶ δηλωτι γεται. υπολε βηκός (β) Δι' αὐτοῦ. δι' αὐτοῦ, « CLEMENTIS ALEXANDRINI vulnus indixit letale, is ei causa est mortis, aut A B ut ei mors accidat ; qui autem ab ipso est vicissim lethaliter sauciatus, eum vicissim causam babuit non per id quo ei fuit causa, sed per aliud : ipsi enim fit causa mortis; non autem mors mortale ipsi vulnus vicissim intulit, sed ipse sauciatus. Quare ipse quidem fuit alterius causa, aliam autem causam habuit. qui alii fecit injuriam, causa quidem est alterius, nempe ejus cui facta est injuria. Lex autem quæ contra jubet eum suppli- cio affici, non injuriæ ac maleficii, sed alteri qui- dem vindictæ, alteri vero disciplinæ causa est. Quamobrem non sunt sui invicem causæ ut causæ, sed illa quæ causæ sunt. Præterea quæritur an multa per congressum fiant multæ causæ unius. Conjuncti enim homines causæ sunt ut navis trabatur; :verum cum aliis, nisi coucausa sit causa. Alii autem dicunt, si multa causa fiunt, seorsum una est unius causa, veluti ut quis sit beatus, quod unum est, causa sunt vir- tutes, quæ sunt miuitæ; et ejus quod est cale- fieri, et dolere, multa sunt causa similiter. Nun- quid ergo multæ virtutes sunt una potestate, et quæ calefaciunt, et dolore alliciunt : et multitudo virtu- tum quæ est unum genere, fit causa unius, nempe ut quis sit beatus? Revera autem procatarctica quidem causæ sunt unius plures et genere et spe- cie : et genere quidem, ut cujuslibet morbi, exem- pli gratia, algor, resolutio, labor, mala concoctio, ebrietas specie autem febris. Continentes autem causa, genere solum, non itidem etiam specie. C Nam ut quis boni sit odoris, quod est unum ge- nere, multa sunt causa specie, utpote thus, rosa, crocus, styrax, myrrha, unguentum. Rosa enim non erit adeo odorifera, ut myrrha. Idem aulem fit causa contrariorum, quod aliquando accidit pro- pter ipsius causæ magnitudinem, ac vim, aliquando auten eb ejus, quod patitur, aptitudinem. Ob cer- tam quidem vim, eadem chorda quatenus intenditur aut remittitur, acutum aut gravem edit sonum; ob aptitudinem autem eorum quæ patiuntur, mel qui- dein sanos dulcedine afficit, amarore autem eos qui febre laborant; et unum et idem vinum, alios quidem ciet ad iram, alios vero exhilarat; et idem sol ceram quidem liquefacit, lutum autem exsic- cat. Porro autem ex causis aliæ quidem sunt aper- tæ, aliæ quas cogitando assequimur, aliæ obscuræ : aliæ quas colligimus. Ex obscuris autem, aliæ quidem sunt obscuræ ad tempus, ut quæ aliquo quidem tempore abditæ fuerint, aliquando auten * P. ED. POTTER, 787-788 ED. PARIS. cet etiam Philo pag. 172. Plutarchus pag. 199, 387, et Aristot. problem. 17, sect. 3. H. SYLBURG. sen meatuum, › corporis, qui, licet sensui haud sint obvii, ‹ ratione tamen deprehenduntur ac ‹ vi- dentur., habet Flor., D quod explicare frustra conatus est interpres. mus quidem facile admiserit. Regulare supra quoque legitur pag. 525, et infra pily. Vel potius per se. (2) Οίνος. Vinum idem alios aliter afficere, d (3) Τῶν λόγῳ θεωρ. πόρ. Ιd est, pororum, (4) Λέγεσθαι. Supple δυνάμενα, vel lege λέ- (5) Υποβεβηκός. Flor., ὑπεβηκός: quod ne lonis- 556. SYLBURG.