PG 10:1049[ΤΟΥ Α]ΓΙΟΥ ΓΡΗΓΟΡΙΟΥ ΤΟΥ ΘΑΥΜΑΤΟΥΡΓΟΥ ΕΙΣ ΩΡΙΓΕΝΗΝ ΠΡΟΣΦΩΝΗΤΙΚΟΣ ὃν εἶπεν ἐν Καισαρείᾳ [τῆς] Παλαιστίνης, μετὰ τὴν παρ’ αὐτῷ πολυετῆ ἄσκησιν, μέλλων ἀπαλλάττεσθαι ἐπὶ τὴν πατρίδα. [Ἀγαθόν] τι χρῆμα ἡ σιωπὴ τῶν τε ἄλλων πολλοῖς πολλάκις, κἀμοὶ δὲ μάλιστα νῦν, καὶ ἑκόντι καὶ ἄκοντι ἐπιστομιζομένῳ καὶ σιωπᾶν καταναγκαζομένῳ. Ἀμελετήτως γὰρ ἔχω καὶ [ἄπειρ]ός εἰμι λόγων τῶν καλῶν τούτων καὶ εὐπρεπῶν, τῶν ὑπὸ τοῖς ἐπιλέκτοις καὶ δοκίμοις [ὀνό]μασί τε καὶ ῥήμασι κατὰ τὸ ἑξῆς ἀκωλύτῳ τινὶ εἱρμῷ λεγομένων ἢ συνταττομένων· [τά]χα μὲν καὶ ἧττον πεφυκὼς τὸ χαρίεν τουτὶ καὶ Ἑλληνικὸν ὄντως ἔργον διαπονήσασθαι. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ὀκταετής μοι χρόνος οὗτος ἤδη, ἐξ οὗ οὔτε αὐτὸς εἰπώ[ν] τι ἢ γράψας λ[ό]γον τ[ι]νὰ μέγαν ἢ μικρὸν ὅλως τυγχάνω, οὔτε ἄλλου ἤκουσά του ἰδίᾳ γράφοντος ἢ λ[έ]γοντος, ἢ καὶ δημοσίᾳ πανηγυρικοὺς λόγους καὶ ἀγωνιστικοὺς παρεχομένου, ὅτι μὴ τῶν θαυμασίων τούτων ἀνδρῶν, τῶν τὴν καλὴν φιλοσοφίαν ἀσπασαμένων· οἷς καὶ αὐτοῖς εὐ[ε]πείας μὲν ἧττον μέλει καὶ εὐπρεπείας ὀνομάτων·1049 IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. 4050 ΤΟΥ ΑΓΙΟΥ ΓΡΗΓΟΡΙΟΥ ΤΟΥ ΘΑΥΜΑΤΟΥΡΓΟΥ ΕΙΣ ΩΡΙΓΕΝΗΝ ΠΡΟΣΦΩΝΗΤΙΚΟΣ ΚΑΙ ΠΑΝΗΓΥΡΙΚΟΣ ΛΟΓΟΣ Ον εἶπεν ἐν Καισαρείᾳ τῆς Παλαιστίνης μετὰ τὴν παρ' αὐτῷ πολυετῆ ἄσκησιν, μέλλων ἀπαλ λάττεσθαι ἐπὶ τὴν πατρίδα. - SANCTI GREGORII THAUMATURGI IN ORIGENEM PROSPHONETICA AC PANEGYRICA ORATIO Quan Cæsarea Palæstinæ post multorum annorum apud illum disciplinam, dixit, cum in patriam reditum pararet. INTERPRETE JACOBO SIRMONDO. (Galland., Op. cit., p. 413.) INDEX CAPITUM ORATIONIS,PANEGYRICE IN ORIGENEM. I. Ab octo annis facultatem oratoriam intermisit Gregorius, studio in primis legum Romanarum et linguæ Latina distentus. II. Dotes Origenis præsentis propemodum divinas commemorare aggreditur : in cujus manus præter spem omnem se incidisse profitetur. MI. Grati animi studio ad dicendum excitatur. Pro ratione suæ facultatis gratias sibi referendas existi- mat. A Deo omnium bonorum initia: cui par gratia referri non potest. IV. Deum digne laudare solus novit Filius. In Christo el per Christum gratiarum actiones Patri offe- rendæ. Angelo item custodi gratias agit Gregorius, quod ab eo ductus sit ad Origenem. V. Hic vitam suam pristinam Gregorius intexit. Parentibus ethnicis natus perhibetur. Decimo quarto ælatis suæ anno patrem amittit. Studio eloquentiæ ac juris deditus. Ad Origenem mirabili Pro- videntiæ nutu perductus. VI. Quibus artibus Gregorium ejusque fratrem Athenodorum pæne invitos apud se retinere studeat Ori- genes cujus amore captus uterque. Philosophia, pietatis fundamentum : cui proinde ut uni incum- bat Gregorius, patriam, parentes, legum studia cæterasque disciplinas postponit. Anima, res libera. Non potior pars deteriori, sed deterior potiori conjungi cupit. . VII. Qua mirabili arte ad philosophiam præparet Origenes Gregorium et Athenodorum. Utriusque inge- nium excolit primum logica, spreta verborum cura. VIII. Deinceps physicam, geometriam et astronomiam eos edocet. operibus suam doctrinam confirmans. ✗. Hinc arguuntur doyboopor, qui dicunt et non faciunt. XI. Origenes primus ac solus ad philosophiam addiscendam hortatur Gregorium, se ipsum quodammodo præbens exemplum. De justitia, prudentia, temperantia et fortitudine. Nosce te ipsum. XII. Gregorius virtutes se adeptum negat. Pietas, initium el finis, adeoque parens omnium virtutum. XIII. Qua methodo in theologicis ac metaphysicis edocendis usus Origenes. Omnes scriptores, atheis exceptis, commendat. Orationis_mira vis ød persuadendum. Mens facilis ad assensum. 1. Verum ethica potissimum illorum animos imbuit, non verbis tantum de virtutibus disserens, sed magis
PG 10:1050ἐν δευτέρῳ δὲ θέμενοι τὰς φωνάς, τὰ π[ρά]γματα αὐτὰ ὡς ἔχει ἕκαστα διερευνᾶσθαί τε μετὰ ἀκριβείας καὶ ἐξαγγέλλειν ἐθέλουσιν· οὐχὶ οὐ βουλόμενοι οἶμαι, ἀλλὰ καὶ ἄγαν βουλόμενοι τὰ καλὰ καὶ ἀκριβῆ τῶν νοημάτων καλῷ καὶ [εὐ]ειδεῖ ἐκτυποῦν τῷ λόγῳ· ἀλλ’ ἴσως οὐ δυνάμενοι οὕτως ἐκ τοῦ προχείρου δύναμιν [ἐν τοῖς] νοήμασι τὴν ἱερὰν καὶ θεοειδῆ καὶ λόγον τὸν ἐν ταῖς λέξεσιν εὐεπῆ, δύο ἀνθρώπων ἰδίᾳ ἑκάστου [πλεον]εκτήματα, μιᾷ καὶ τῇ αὐτῇ καὶ ταύτῃ μικρᾷ καὶ ἀνθρωπίνῃ περιλαβεῖν ψυχῇ, ὄντα πως [ἐναντ]ιώτατα. Εἴ γε νοήσει μὲν καὶ εὑρέσει φίλον πως καὶ σύνεργόν ἐστι σιωπή· τὸ δὲ εὔλαλον [καὶ εὔ]οχον ἐν λόγῳ οὐκ ἀλλαχόθι ἄν που ζητῶν εὕροις, ἢ ἐν φωναῖς καὶ τῇ τούτων συνεχεῖ μελέτῃ. [Οὐ μὴν] δὲ ἀλλὰ καί γε τὸν νοῦν ἕτερόν τι μάθημα δεινῶς ἐπιλαμβάνει, καὶ τὸ στόμα συνδεῖ [τὴν γ]λ[ῶ]τταν, εἴ τι καὶ μικρὸν εἰπεῖν τῇ Ἑλλήνων ἐθελήσαιμι φωνῇ, οἱ θαυμαστοὶ ἡμῶν [νόμ]οι, οἷς νῦν τὰ πάντων τῶν ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων ἀρχὴν ἀνθρώπων κατευθύνεται πράγματα, [οὔτε] συγκείμενοι οὔτε καὶ ἐκμανθανόμενοι ἀταλαιπώρως·1049 IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. 4050 ΤΟΥ ΑΓΙΟΥ ΓΡΗΓΟΡΙΟΥ ΤΟΥ ΘΑΥΜΑΤΟΥΡΓΟΥ ΕΙΣ ΩΡΙΓΕΝΗΝ ΠΡΟΣΦΩΝΗΤΙΚΟΣ ΚΑΙ ΠΑΝΗΓΥΡΙΚΟΣ ΛΟΓΟΣ Ον εἶπεν ἐν Καισαρείᾳ τῆς Παλαιστίνης μετὰ τὴν παρ' αὐτῷ πολυετῆ ἄσκησιν, μέλλων ἀπαλ λάττεσθαι ἐπὶ τὴν πατρίδα. - SANCTI GREGORII THAUMATURGI IN ORIGENEM PROSPHONETICA AC PANEGYRICA ORATIO Quan Cæsarea Palæstinæ post multorum annorum apud illum disciplinam, dixit, cum in patriam reditum pararet. INTERPRETE JACOBO SIRMONDO. (Galland., Op. cit., p. 413.) INDEX CAPITUM ORATIONIS,PANEGYRICE IN ORIGENEM. I. Ab octo annis facultatem oratoriam intermisit Gregorius, studio in primis legum Romanarum et linguæ Latina distentus. II. Dotes Origenis præsentis propemodum divinas commemorare aggreditur : in cujus manus præter spem omnem se incidisse profitetur. MI. Grati animi studio ad dicendum excitatur. Pro ratione suæ facultatis gratias sibi referendas existi- mat. A Deo omnium bonorum initia: cui par gratia referri non potest. IV. Deum digne laudare solus novit Filius. In Christo el per Christum gratiarum actiones Patri offe- rendæ. Angelo item custodi gratias agit Gregorius, quod ab eo ductus sit ad Origenem. V. Hic vitam suam pristinam Gregorius intexit. Parentibus ethnicis natus perhibetur. Decimo quarto ælatis suæ anno patrem amittit. Studio eloquentiæ ac juris deditus. Ad Origenem mirabili Pro- videntiæ nutu perductus. VI. Quibus artibus Gregorium ejusque fratrem Athenodorum pæne invitos apud se retinere studeat Ori- genes cujus amore captus uterque. Philosophia, pietatis fundamentum : cui proinde ut uni incum- bat Gregorius, patriam, parentes, legum studia cæterasque disciplinas postponit. Anima, res libera. Non potior pars deteriori, sed deterior potiori conjungi cupit. . VII. Qua mirabili arte ad philosophiam præparet Origenes Gregorium et Athenodorum. Utriusque inge- nium excolit primum logica, spreta verborum cura. VIII. Deinceps physicam, geometriam et astronomiam eos edocet. operibus suam doctrinam confirmans. ✗. Hinc arguuntur doyboopor, qui dicunt et non faciunt. XI. Origenes primus ac solus ad philosophiam addiscendam hortatur Gregorium, se ipsum quodammodo præbens exemplum. De justitia, prudentia, temperantia et fortitudine. Nosce te ipsum. XII. Gregorius virtutes se adeptum negat. Pietas, initium el finis, adeoque parens omnium virtutum. XIII. Qua methodo in theologicis ac metaphysicis edocendis usus Origenes. Omnes scriptores, atheis exceptis, commendat. Orationis_mira vis ød persuadendum. Mens facilis ad assensum. 1. Verum ethica potissimum illorum animos imbuit, non verbis tantum de virtutibus disserens, sed magis
PG 10:1051ὄντες μὲν αὐτοὶ σο[φ]οί τε [καὶ ἀκρ]ιβεῖς καὶ ποικίλοι καὶ θαυμαστοί, καὶ συνελόντα εἰπεῖν Ἑλληνικώτατοι· ἐκφρασθέντες [δὲ καὶ] παραδοθέντες τῇ Ῥωμαίων φωνῇ, καταπληκτικῇ μὲν καὶ ἀλαζόνι καὶ συσχηματιζομένῃ [πάσῃ] τῇ ἐξουσίᾳ τῇ βασιλικῇ, φορτικῇ δὲ ὅμως ἐμοί. Οὐ μὴν ἄλλως πως οὔτε δυνατὸν ἦν, [οὔτε] βουλητὸν εἶναί μοι εἴποιμ’ ἄν ποτε. Ἐπειδὴ δὲ οὐδὲν ἕτερον ἢ εἰκόνες τινές εἰσι τῶν [τῆς ψ]υχῆς ἡμῶν παθημάτων αἱ λέξεις ἡμῶν, τοῖς μὲν δυνατοῖς εἰπεῖν ὥσπερ τισὶν ἀγαθοῖς [ζωγρ]άφοις καὶ τέχνῃ μὲν ὄτι τεχνικωτάτοις, πλουσίοις δὲ καὶ τῇ τῶν χρωμάτων ὕλῃ, [οὐχ ὁ]μοίας μόνον, ἀλλὰ καὶ ποικίλας καὶ περικαλλεῖς τῷ πολυμιγεῖ τῶν ἀνθῶν γράφειν [ἐξεῖ]ναι τὰς γραφάς, κατὰ μηδὲν ἐποδιζομένοις, ὁμολογήσαιμεν.Β Α'. Καλόν τι χρήμα (55-36) ἡ σιωπὴ, τῶν τε ἄλλων πολλοῖς πολλάκις, καμοὶ δὲ μάλιστα νῦν, καὶ ἐπει καὶ ἄκοντι ἐπιστομιζομένῳ καὶ σιωπάν καταναγκάζο μένω. Αμελετήτως γὰρ ἔχω, καὶ ἄπειρός (57) είμε λόγων τῶν καλῶν τούτων καὶ εὐπρεπῶν, τῶν ὑπὸ τοῖς ἐπιλέκτοις καὶ δοκίμοις ονόμασί τε καὶ βήματα, κατὰ τὸ ἑξῆς ἀκωλύτῳ (58) τινὶ εἱρμῷ, λεγομένων ἢ συνταττομένων· τάχα μὲν καὶ ἧττον πεφυκὼς τὸ χαρίεν τουτὶ καὶ Ἑλληνικὸν ὄντως ἔργον διαπονήσι- σθαι. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ὀκταετής μας χρόνος οὗτος ἤδη, ἐξ οὗ οὔτε αὐτὸς εἰπών τι ἢ γράψας λόγον τινά μέγαν ἢ μικρὸν ὅλως τυγχάνω, οὔτε ἄλλου ήκουσα του ιδία γράφοντος ἢ λέγοντος, ἢ καὶ δημοσίᾳ πανη γυρικούς λόγους καὶ ἀγωνιστικοὺς παρεχομένου, ὅτι μὴ τῶν θαυμασίων τούτων ἀνδρῶν τῶν τὴν καλὴν φι λοσοφίαν ἀσπασαμένων· οἷς καὶ αὐτοῖς εὐεπείας μὲν ἧττον μέλει καὶ εὐπρεπείας ὀνομάτων· ἐν δευτέρ δὲ θέμενοι τὰς φωνὰς, τὰ πράγματα αὐτὰ, ὡς ἔχει ἕκαστα, διερευνᾶσθαί τε μετὰ ἀκριβείας καὶ ἐξαγ γέλλειν ἐθέλουσιν· οὐχὶ οὐ βουλόμενοι, οἶμαι, ἀλλὰ καὶ ἄγαν βουλόμενοι τὰ καλὰ καὶ ἀκριβῆ τῶν νοημάτ των, καλῷ καὶ εὐειδεῖ (39) ἐκτυποῦν τῷ λόγῳ ἀλλ' ἴσως οὐ δυνάμενοι οὕτως ἐκ τοῦ προχείρου δύναμιν τοῖς ἰδίοις δημοσιεῦσαι νοήμασι τὴν ἱερὰν καὶ θεοειδή, καὶ λόγον τὸν ἐν ταῖς λέξεσιν εὐεπῆ, δύο ἀνθρώπων ἰδίᾳ ἑκάστου πλεονεκτήματα, μιᾷ καὶ τῇ αὐτῇ, καὶ ταύτῃ μικρᾷ καὶ ἀνθρωπίνῃ περιλαβεῖν ψυχῇ, όντα πως ἐναντιώτατα· εἴγε νοήσει μὲν καὶ εὑρέσει φί- λον πως καὶ συνεργόν ἐστι σιωπή· τὸ δὲ εὐλαλον καὶ εἴηχον ἐν λόγῳ οὐκ ἀλλαχόθι ἄν που ζητῶν εὕροι; Η ἐν φωναῖς, καὶ τῇ τούτων συνεχεί μελέτη. Οὐ μὴν ἀλλὰ καί γε τὸν νοῦν ἕτερόν τι μάθημα δεινῶς ἐπι- λαμβάνει, καὶ τὸ στόμα συνδεῖ τὴν γλῶτταν, εἴ τι καὶ μικρὸν εἰπεῖν τῇ Ἑλλήνων ἐθελήσαιμι φωνῇ· θαυμαστοὶ ἡμῶν τῶν σοφῶν νόμοι, οἷς νῦν τὰ κάν των τῶν ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων ἀρχὴν ἀνθρώπων κατευ θύνεται πράγματα, οἱ μὲν οὔτε συγκείμενοι (40), Καλόν τι χρῆμα. ἀγαθόν τι. δοκίμοις ἐν ὀνόμασί τε. τὸ χαρίεν τουτί. εἱρμῷ· ἀκολουθία καὶ εἱρμός δύναμιν καὶ ἐν νοήμασι τὴν ἱεράν. Πε- ταλαι πωρίαν . S. GREGORII THAUMATURGI XIV. Unde sint ortæ philosophorum contentiones. In eos qui obvia quæque judicio arripiunt, et in illis hærent. Ethnicorum libros caute suis prælegebat Origenes. XV. In divinis, Deus unus ejusque prophetæ audiendi. Eodem afflatu aguntur prophetæ et eorum audi- tores. Origenis excellentia in interpretandis Scripturis. เ XVI. Discessum suum deplorat Gregorius triplici comparatione: Adami extra paradisum, filii prodigi paternam domum deserentis, Judæorum in Babyloniam abductorum. XVII. Consolatur se ipse Gregorius. XVIII. Peroratio atque excusatio orationis. XIX. Apostrophe ad Origenem, ubi valedictio cum efflagitatione precum. S. GREGORII ORATIO PANEGYRICA IN ORIGENEM. C I. Præclara quædam res est silentium, tum aliis A plerumque permultis, tum mihi nunc vel maxime, qui volens nolensque clausum os habeo, et tacere cogor. Inexercitatus enim sum ac plane rudis ser- monum illorum elegantium atque ornatorum, qui selectis probatisque nominibus ac verbis, perpetuo quodam et inoffenso ductu pronuntiantur aut com- ponuntur: fortasse quidem et a natura ipsa ad ve- nustum hoc et vere Græcanicum opus elaborandum minus comparatus. Sed et octavus jam annus est, ex quo nec brevem longamve orationem ullam ha- bui ipse aut scripsi; nec alium audivi quemquam vel privatim scribentem dicentemve, vel publice pa- negyricos sermones controversiasque declamantem, præter hosce admirabiles viros qui pulchram philo- sophiam amplexi sunt: quibus scilicet elocutionis B elegantiæque verborum cura minor est; postpositis autem vocibus, res ipsas ut se habent, accurate sin- gulas investigare et enuntiare volunt; non quod al- terum illud nolint, opinor; quin volunt quam ma- xime praeclaras et accuratas cogitationes suas prae- claro et venusto sermone exprimere: sed quod fortasse non possint, nec adeo sit in promptu, hinc sacram ac divinam facultatem propriis explicare sententiis, hinc orationen verbis complam atque concinnam afferre; et quæ duorum hominum pro- pria cujusque est prærogativa, una et eadem, eaque parva et humana mente complecti : præsertim cum utriusque dispar ac penitus contraria sit ratio. Co- gitationi siquidem inventionique rerum, amicum quodammodo et consors operis est silentium; di- cendi vero facultatem et pronuntiationum dignita- tem haud alibi reperias quam in verbis, verborum- que assidua meditatione ac usu. Quinetiam et alia quædam mentem disciplina vehementer occupat, et os linguam plane constringit, si vel exiguum quippiam Græca voce eloqui velim: mirificæ nimi- (35-36) Sic Gerardus Vossius. Hoeschelius vero, DELARUE, paulo post, Et infra Sed Vossius, ut in nostro textu. Ib. Hoe- 'schelianum exemplar secutus est Bengelius. - ut alibi junguntur. "BENGEL. Hoeschelius, LARUE. donamus, confecta sunt. Casaubonus exerc. 9, ad Baron. p. 164, eruta sunt adinventa. Atqui Gregorius videtur dicere, quam sustinet qui leges discit, non qui tulit: nam magna pars studii juris in co occupatur, ut leges in speciem pugnantes (37) Άπειρος. Hoeschelius habet, ἀνάσκητος. Ει (38) Ακωλύτω. Forte ἀκολούθῳ, quia sequitur (39) Εὐειδεῖ. Ger. Vossius, ἀψευδεῖ Paulo post (40) Συγκείμενοι. Sirmondus, conduntur. Rho
PG 10:1052Ἡμεῖς δὲ οἷά τινες [πένη]τες, ἀποροῦντες τῶν ποικίλων τούτων φαρμάκων, καὶ ἤτοι οὐδὲ κτησά[με]- νοι πώ[ποτε] ἢ καὶ ἀποβεβληκότες ἴσως, οἷα ἐξ ἀνθράκων μόνων ἢ ὀστράκων, τῶν συνήθων τούτων [καὶ] κοινῶν ὀνομάτων καὶ ῥημάτων, κατὰ δύναμιν τὴν ἡμετέραν τὰ πρωτότυπα τῶν τῆς ψυχῆς ἡμῶν [παθη]μάτων ταῖς ἡμῖν εὐπόροις ὑ[πογρά]φοντες φωναῖς ἀπομιμώμεθα, ὑποφαίνειν τοὺς χαρακτῆρας τῶν τῆς ψυχῆς τύπων, εἰ καὶ μὴ ἐναργεῖς μηδὲ κεκαλλωπις[μένους], ὡς ἐν ἀνθρακογραφίᾳ γοῦν πειρώμενοι, εἰ μέν τι καὶ εὐειδὲς καὶ εὔγλωττον ἀπ[αντᾷ] ποθεν, ἀσπασάμενοι ἡδέως, ἐπεὶ καὶ περιφρονήσαντες. Ἀλλὰ γὰρ ἐκ τρίτων αὖθις ἄλλ[ο τι] κωλύει τε καὶ ἀποτρέπει καὶ πολὺ τῶν ἄλλων ἐπέχει μᾶλλον καὶ ἡσυχίαν ἄγειν ἀτεχνῶ[ς] προστάττει, ἡ ὑπόθεσις αὕτη, ἧσπερ ἕνεκα λέγειν προεθυμήθην μέν, μέλλω [δὲ] καὶ ὀκνῶ. Περὶ γὰρ ἀνδρὸς διανοοῦμαί τι λέγειν, φαινομένου μὲν καὶ δοκοῦντος ἀνθρώπου, τὸ δὲ πολὺ τῆς ἕξεως τοῖς καθορᾶν δυναμένοις ἀπεσκευασμένου ἤδη μείζονι παραςκευῇ μεταναστάσεως τῆς πρὸς τὸ θεῖον.Β Α'. Καλόν τι χρήμα (55-36) ἡ σιωπὴ, τῶν τε ἄλλων πολλοῖς πολλάκις, καμοὶ δὲ μάλιστα νῦν, καὶ ἐπει καὶ ἄκοντι ἐπιστομιζομένῳ καὶ σιωπάν καταναγκάζο μένω. Αμελετήτως γὰρ ἔχω, καὶ ἄπειρός (57) είμε λόγων τῶν καλῶν τούτων καὶ εὐπρεπῶν, τῶν ὑπὸ τοῖς ἐπιλέκτοις καὶ δοκίμοις ονόμασί τε καὶ βήματα, κατὰ τὸ ἑξῆς ἀκωλύτῳ (58) τινὶ εἱρμῷ, λεγομένων ἢ συνταττομένων· τάχα μὲν καὶ ἧττον πεφυκὼς τὸ χαρίεν τουτὶ καὶ Ἑλληνικὸν ὄντως ἔργον διαπονήσι- σθαι. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ὀκταετής μας χρόνος οὗτος ἤδη, ἐξ οὗ οὔτε αὐτὸς εἰπών τι ἢ γράψας λόγον τινά μέγαν ἢ μικρὸν ὅλως τυγχάνω, οὔτε ἄλλου ήκουσα του ιδία γράφοντος ἢ λέγοντος, ἢ καὶ δημοσίᾳ πανη γυρικούς λόγους καὶ ἀγωνιστικοὺς παρεχομένου, ὅτι μὴ τῶν θαυμασίων τούτων ἀνδρῶν τῶν τὴν καλὴν φι λοσοφίαν ἀσπασαμένων· οἷς καὶ αὐτοῖς εὐεπείας μὲν ἧττον μέλει καὶ εὐπρεπείας ὀνομάτων· ἐν δευτέρ δὲ θέμενοι τὰς φωνὰς, τὰ πράγματα αὐτὰ, ὡς ἔχει ἕκαστα, διερευνᾶσθαί τε μετὰ ἀκριβείας καὶ ἐξαγ γέλλειν ἐθέλουσιν· οὐχὶ οὐ βουλόμενοι, οἶμαι, ἀλλὰ καὶ ἄγαν βουλόμενοι τὰ καλὰ καὶ ἀκριβῆ τῶν νοημάτ των, καλῷ καὶ εὐειδεῖ (39) ἐκτυποῦν τῷ λόγῳ ἀλλ' ἴσως οὐ δυνάμενοι οὕτως ἐκ τοῦ προχείρου δύναμιν τοῖς ἰδίοις δημοσιεῦσαι νοήμασι τὴν ἱερὰν καὶ θεοειδή, καὶ λόγον τὸν ἐν ταῖς λέξεσιν εὐεπῆ, δύο ἀνθρώπων ἰδίᾳ ἑκάστου πλεονεκτήματα, μιᾷ καὶ τῇ αὐτῇ, καὶ ταύτῃ μικρᾷ καὶ ἀνθρωπίνῃ περιλαβεῖν ψυχῇ, όντα πως ἐναντιώτατα· εἴγε νοήσει μὲν καὶ εὑρέσει φί- λον πως καὶ συνεργόν ἐστι σιωπή· τὸ δὲ εὐλαλον καὶ εἴηχον ἐν λόγῳ οὐκ ἀλλαχόθι ἄν που ζητῶν εὕροι; Η ἐν φωναῖς, καὶ τῇ τούτων συνεχεί μελέτη. Οὐ μὴν ἀλλὰ καί γε τὸν νοῦν ἕτερόν τι μάθημα δεινῶς ἐπι- λαμβάνει, καὶ τὸ στόμα συνδεῖ τὴν γλῶτταν, εἴ τι καὶ μικρὸν εἰπεῖν τῇ Ἑλλήνων ἐθελήσαιμι φωνῇ· θαυμαστοὶ ἡμῶν τῶν σοφῶν νόμοι, οἷς νῦν τὰ κάν των τῶν ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων ἀρχὴν ἀνθρώπων κατευ θύνεται πράγματα, οἱ μὲν οὔτε συγκείμενοι (40), Καλόν τι χρῆμα. ἀγαθόν τι. δοκίμοις ἐν ὀνόμασί τε. τὸ χαρίεν τουτί. εἱρμῷ· ἀκολουθία καὶ εἱρμός δύναμιν καὶ ἐν νοήμασι τὴν ἱεράν. Πε- ταλαι πωρίαν . S. GREGORII THAUMATURGI XIV. Unde sint ortæ philosophorum contentiones. In eos qui obvia quæque judicio arripiunt, et in illis hærent. Ethnicorum libros caute suis prælegebat Origenes. XV. In divinis, Deus unus ejusque prophetæ audiendi. Eodem afflatu aguntur prophetæ et eorum audi- tores. Origenis excellentia in interpretandis Scripturis. เ XVI. Discessum suum deplorat Gregorius triplici comparatione: Adami extra paradisum, filii prodigi paternam domum deserentis, Judæorum in Babyloniam abductorum. XVII. Consolatur se ipse Gregorius. XVIII. Peroratio atque excusatio orationis. XIX. Apostrophe ad Origenem, ubi valedictio cum efflagitatione precum. S. GREGORII ORATIO PANEGYRICA IN ORIGENEM. C I. Præclara quædam res est silentium, tum aliis A plerumque permultis, tum mihi nunc vel maxime, qui volens nolensque clausum os habeo, et tacere cogor. Inexercitatus enim sum ac plane rudis ser- monum illorum elegantium atque ornatorum, qui selectis probatisque nominibus ac verbis, perpetuo quodam et inoffenso ductu pronuntiantur aut com- ponuntur: fortasse quidem et a natura ipsa ad ve- nustum hoc et vere Græcanicum opus elaborandum minus comparatus. Sed et octavus jam annus est, ex quo nec brevem longamve orationem ullam ha- bui ipse aut scripsi; nec alium audivi quemquam vel privatim scribentem dicentemve, vel publice pa- negyricos sermones controversiasque declamantem, præter hosce admirabiles viros qui pulchram philo- sophiam amplexi sunt: quibus scilicet elocutionis B elegantiæque verborum cura minor est; postpositis autem vocibus, res ipsas ut se habent, accurate sin- gulas investigare et enuntiare volunt; non quod al- terum illud nolint, opinor; quin volunt quam ma- xime praeclaras et accuratas cogitationes suas prae- claro et venusto sermone exprimere: sed quod fortasse non possint, nec adeo sit in promptu, hinc sacram ac divinam facultatem propriis explicare sententiis, hinc orationen verbis complam atque concinnam afferre; et quæ duorum hominum pro- pria cujusque est prærogativa, una et eadem, eaque parva et humana mente complecti : præsertim cum utriusque dispar ac penitus contraria sit ratio. Co- gitationi siquidem inventionique rerum, amicum quodammodo et consors operis est silentium; di- cendi vero facultatem et pronuntiationum dignita- tem haud alibi reperias quam in verbis, verborum- que assidua meditatione ac usu. Quinetiam et alia quædam mentem disciplina vehementer occupat, et os linguam plane constringit, si vel exiguum quippiam Græca voce eloqui velim: mirificæ nimi- (35-36) Sic Gerardus Vossius. Hoeschelius vero, DELARUE, paulo post, Et infra Sed Vossius, ut in nostro textu. Ib. Hoe- 'schelianum exemplar secutus est Bengelius. - ut alibi junguntur. "BENGEL. Hoeschelius, LARUE. donamus, confecta sunt. Casaubonus exerc. 9, ad Baron. p. 164, eruta sunt adinventa. Atqui Gregorius videtur dicere, quam sustinet qui leges discit, non qui tulit: nam magna pars studii juris in co occupatur, ut leges in speciem pugnantes (37) Άπειρος. Hoeschelius habet, ἀνάσκητος. Ει (38) Ακωλύτω. Forte ἀκολούθῳ, quia sequitur (39) Εὐειδεῖ. Ger. Vossius, ἀψευδεῖ Paulo post (40) Συγκείμενοι. Sirmondus, conduntur. Rho
PG 10:1053Οὐχὶ δὲ γένος οὐδὲ ἀνατροφὰς σώματος ἐπαινέσων ἔρχομαι, εἶτα μέλλω καὶ ἀναβάλλομαι ὑπ’ εὐλαβείας περιττῆς, οὐδέ γε ἰσχὺν ἢ κάλλος· ταῦτα δὴ τὰ τῶν μειρακίων ἐγκώμια, ὧν ἥττων φροντὶς κατ’ ἀξίαν τε καὶ μὴ λεγομένων. Πραγμάτων γὰρ οὐ μονίμων οὐδὲ ἑστώτων, φθειρομένων δὲ ποικίλως καὶ ταχέως, λόγον ποιεῖσθαί τινα σεμνοειδῶς καὶ ἀξιοπρεπῶς δὴ ταῖς ἀναβολαῖς, μὴ καὶ ψυχρὸν ἢ πέρπερον ᾖ, οὐκ ἄν μοι τούτων εἴπερ τι λέγειν προὔκειτο, ἀχρήστων μὲν ὄντων καὶ ματαίων καὶ οἵων οὐκ ἄν ποτε ἑκὼν προὐθέμην λέγειν· οὐ μὴν ἀλλ’ εἴπερ προὔκειτο, οὔθ’ ἡντινοῦν εἶχεν ἂν εὐλάβειαν ὁ λόγος οὐδὲ φροντίδα, μὴ πή τι λέγων ἥττω[ν] τῆς ἀξίας φαινοίμην.οὔτε καὶ ἐκμανθανόμενοι ἀταλαιπώρως· ὄντες μὲν αὐτοὶ σοφοί τε καὶ ἀκριβεῖς (41) καὶ ποικίλοι καὶ θαυμαστοί, καὶ συνελόντι εἰπεῖν, Ελληνικώτατοι - ἐκφρασθέντες δὲ καὶ παραδοθέντες τῇ Ῥωμαίων φωνῇ, καταπληκτικῇ μὲν καὶ ἀλαζόνι, καὶ συσχηματιζο- μένῃ τῇ ἐξουσίᾳ τῇ βασιλικῇ, φορτικῇ δὲ ὅμως ἐμοί· οὐ μὴν ἄλλως πως οὔτε δυνατὸν ἦν, εἰ καὶ βουλητὸν εἶναί μοι εἴποιμ' ἄν ποτε (42). Ἐπειδὴ δὲ οὐδὲν ἔτε- ρον ἢ εἰκόνες τινές εἰσι τῶν τῆς ψυχῆς ἡμῶν παθη- μάτων αἱ λέξεις ἡμῶν· τοῖς μὲν δυνατοῖς εἰπεῖν, ὥστ περ τισὶν ἀγαθοῖς ζωγράφοις, καὶ τέχνῃ μὲν ὅτι τεχ νικωτάτοις, πλουσίοις δὲ καὶ τῇ τῶν χρωμάτων ὕλῃ, οὐχ ὁμοίας μόνον, ἀλλὰ καὶ ποικίλας, καὶ περικαλλείς τῷ πολυμιγεῖ τῶν ἀνθῶν, γράφειν ἐξεῖναι (43) τὰς γραφές κατὰ μηδὲν ἐμποδιζομένοις, ὁμολογήσαι- μεν. Εt Β'. Ἡμεῖς δὲ, οἷά τινες όντες πένητες, ἀποροῦντες τῶν ποικίλων τούτων φαρμάκων, καὶ ἤτοι οὐδὲ κτη- σάμενοι πώποτε, ἢ καὶ ἀποβεβληκότες ἴσως, οἷα ἐξ ἀνθράκων μόνων ἢ ἐστράκων (44), τῶν συνήθων τού των καὶ κοινῶν ὀνομάτων καὶ ῥημάτων, κατὰ δύνα- μιν τὴν ἡμετέραν, τὰ πρωτότυπα τῶν τῆς ψυχῆς ἡμῶν τῶν παθημάτων ταῖς ἡμῖν εὐπόροις υπογρά- φοντες φωναῖς ἀπομιμούμεθα, ὑποφαίνειν τοὺς χα ρακτῆρας τῶν τῆς ψυχῆς τύπων, εἰ καὶ μὴ ἐναργεῖς, μηδὲ κεκαλλωπισμένους, ἀλλ' ὡς ἐν ἀνθρακογραφία γοῦν πειρώμενοι, εἰ μέν τι καὶ εὐειδὲς καὶ εύγλωτ τον ἀπαντᾷ ποθεν, ἀσπασάμενοι ἡδέως, ἐπεὶ καὶ περιφρονήσαντες (45). ᾿Αλλὰ γὰρ ἐκ τρίτων αὖθις ἄλλως (46) κωλύει τε καὶ ἀποτρέπει, καὶ πολὺ τῶν ἄλλων ἐπέχει μᾶλλον καὶ ἡσυχίαν ἄγειν ἀτεχνῶς προστάττει, ἡ ὑπόθεσις αὕτη· ἧσπερ ἕνεκα λέγειν προεθυμήθην μὲν, μέλλω δὲ καὶ ὀκνῶ. Περὶ γὰρ ἀν- δρὸς διανοοῦμαι τι λέγειν, φαινομένου μὲν καὶ δοκοῦν τος ἀνθρώπου, τὸ δὲ πολὺ τῆς ἕξεως τοῖς καθορᾷν δυναμένοις ἀπεσκευασμένου ήδη μείζονι παρασκευῇ μεταναστάσεως (47) τῆς πρὸς τὸ θεῖον. Οὐχὶ δὲ γέ- νος οὐδὲ ἀνατροφὰς σώματος ἐπαινέσων ἔρχομαι, εἶτα μέλλω καὶ ἀναβάλλομαι ὑπ᾽ εὐλαβείας περιττῆς οὐδέ γε ἰσχὺν ἢ κάλλος· ταῦτα δὴ τὰ τῶν μειρακίων ἐγκώμια, ὧν ήττων φροντὶς κατ᾽ ἀξίαν τε καὶ μὴ, λεγομένων. Πραγμάτων γὰρ οὐ μονίμων οὐδὲ ἐστώ των, φθειρομένων δὲ ποικίλως καὶ ταχέως, λόγον Εt συγκεῖσθαι "Οτι σύγκεισθε πάντες ὑμεῖς ἐπ' ἐμέ. ἀντικεῖσθαι συνίστασθαι οὔτε βουλητὸν εἶναι... ποτέ είποιμι, βουλητὸν εἶναι. οἷά τινες πάντες. Τοῦτόν φασιν εἰς ὅστρακα καὶ βοῶν ὠμοπλάτας γράφειν, ἅπερ ήκουεν ἀπ' αὐτοῦ Ζήνω νος, ἀπορίᾳ κερμάτων ὥστε ὠνήσασθαι χαρτία. Τοσοῦτον δὲ ἦν πένης ὁ ᾿Απολλώνιος, ὡς ἐν ὀστράκῳ γράφειν τὰ ἑαυτοῦ συγγράμματα, διὰ τὸ μὴ εὐπορεῖν χάρτας πρίασθαι. 'Αλλὰ γὰρ ἐν τρίτον αὖθις ἄλλως χωλύει. μετ᾿ ἀναστάσεως. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A rum sapientum nostrorum leges, quibus omnium nunc qui Romanorum imperio parent, res guber- nantur; quæ quidem neque conduntur, neque per- cipiuntur sine labore ac molestia. sapientes quidem illa, accurataque sunt et variæ et suspi- cienda, atque, ut uno verbo dicam, Græcissimæ; cæterum Romano exposita traditæque sermone, ad- mirabili sane atque magnifico et ad imperii majesta- tem conformato, sed mihi gravi nihilominus ac difficili : uon enim aliter sentire aut posse aut velle me unquam dixerim. Cum autem aliud nihil sint voces nostræ, quam imagines quædam animi no- stri conceptuum ac notionum; iis quidem qui di- cendi facultate valent, tanquam pictoribus quibus- dam dam et arte peritissimis, et colorum copia instru · B ctissimis, non similes modo, sed variam etiam, et ad speciem crebra florum admistione pulcherrimas pingere licere sine ullo impedimento, conti- tendum est. C rite concilientur sive componantur. notat sive conspirare: Reg. 11, 8. Ηuc facit oppo situm, et synonymon. BENGEL. Vis particulæ non reci- dit in sed in BENGEL. lius, DELAR. hodie quoque usurpatur: testa pro charta veteres, pauperiores certe, uti solebant. Diogenes Laertius in Cleanthe : Pa - D II. Nos vero, quasi pauperes quidam, variis hu- jusmodi fucis carentes, et qui vel nunquam eos in potestate nostra habuerimus, vel eos fortasse abje- cerimus, tanquam solis carbonibus aut testulis, hoc est usitatis communibusque nominibus ac ver- bis, prima animi nostri sensa, iis quæ suppetunt vocibus depingentes elligimus; typorum animi characteres, si non claros nec ad speciem ornatos, at certe quemadmodum in carbonum pictura fieri solet, quoquo modo repraesentare conantes : si quid vero uspiam venustum ac disertum se offerat, liben- ter accipimus; sin minus, etiam negligimus. Verum et tertium quiddam rursum aliud est, quod impedit et avocat, et multo magis quam cætera nos retinet, silentioque uti jubet, argumentum nempe ipsum; de quo dicere avebam quidem, sed cunctari Dunc cogor, et hæreo. De viro enim dicere institui, qui homo quidem esse videtur, et talis apparet; iis vero qui magnitudinem ejus habitus moresque intueri possunt, majoribus quibusdam ornamentis instru- ctus ac prope divinis videatur. Nec vero genus aut corporis educationem laudaturus venio, atque ho- rum causa cunctari ac moras nectere præ metu incipio; nec robur itidem, aut pulchritudinem : hæc enim puerorum sunt encomia, quæ utrum pro dignitate dicantur, an secus, minime laboran- dum. Rerum quippe non stabilium nec permanen- riter scriptor Vita Apollonii Alexandrini gramma- tici : BENGEL. mutilum putat nuperus editor Parisiensis. At illum integritati suæ restituimus, adhibita interpunctione Bengeliana et recensita versione. - grum sic arbitror legendumn : DELARUE. Hoeschelium se- quitur Bengelius, atque ita vertit: Sed rursum, ter- tio loco, aliud est quod prohibet et absterret. (44) 'Ακριβεῖς. Ger. Vossius, εὐσεβεῖς. (42) Εἰ καὶ βουλητόν... ποτέ. Hoeschelius, ἦν, (43) Εξεῖναι. Ger. Vossius, εἶναι. Μox Hosche (44) Ανθράκων... ἢ ἐστράκων. Carbo pro colore (15) Ασπασάμενοι... περιφρονήσαντες. Locum (46) "Αλλως. Hoeschelius, άλλα δή. Locum inte (47) Μεταναστάσεως. Sic Bengelius. Vossius,
Νυνὶ δὲ ὅ τι θεοειδέστατον αὐτοῦ, καὶ ὅπερ ἐν αὐτῷ ς[υγ]γενὲς ὂν τυγχάνει θεῷ, ἐγκαθειργμένον μὲν τῷ φαινομένῳ καὶ θνητῷ τῷδε, ὅτι δὲ φι[λο]- πονώτατα ἐξομοιοῦσθαι βιαζόμενον τῷ θεῷ, τούτου μνημονεύων καὶ ἐφάπτεσθαί πως μέλλων πραγμάτων μειζόνων, καί τινος διὰ τούτου καὶ τῆς εἰς τὸ θεῖον εὐχαριστίας, ὅτι μοι συγκυρῆσαι τοιούτῳ δεδώρηται ἀνδρί, παρὰ πᾶσάν γε τὴν ἀνθρώπων προσδο[κίαν] τῶν τε ἄλλων καὶ τὴν ἐμοῦ αὐτοῦ, οὔτε προθεμένου ποτὲ οὔτε καὶ ἐλπίς[αν]τος· τοιούτων ἐφάπτεσθαι μέλλων, μικρὸς ὢν καὶ ἄνους παντελῶς, οὐκ εὐλόγως ἀναδύομαί τε καὶ ὀκνῶ καὶ ἑκὼν σιωπῶ; Καὶ δῆτα τὴν ἡσυχίαν ἄγειν ἀσφαλές [μοι] καταφαίνεται, μή πη προφάσει μὲν εὐχαριστίας, ὑπὸ δὲ προπετείας ἴσως περὶ σεμνῶν καὶ ἱερῶν ἄσεμνά τε καὶ εὐτελῆ καὶ καταπεπατημένα διεξιών, οὐ μόνον οὐκ ἐφικνῶμαι τῆς ἀληθείας, ἀλλὰ καὶ καθαιρῶ τι, τό γε ἐπ’ ἐμοί, παρὰ τοῖς οὕτως ἔχειν πιστεύουσιν, ὡς ἀσθενὴς ὢν ὁ λόγος, περιϋβρίζων μᾶλλον ἤπερ ἐξομοιούμενος τοῖς ἔργοις τῇ δυνάμει, ὑποτυπώσεται.οὔτε καὶ ἐκμανθανόμενοι ἀταλαιπώρως· ὄντες μὲν αὐτοὶ σοφοί τε καὶ ἀκριβεῖς (41) καὶ ποικίλοι καὶ θαυμαστοί, καὶ συνελόντι εἰπεῖν, Ελληνικώτατοι - ἐκφρασθέντες δὲ καὶ παραδοθέντες τῇ Ῥωμαίων φωνῇ, καταπληκτικῇ μὲν καὶ ἀλαζόνι, καὶ συσχηματιζο- μένῃ τῇ ἐξουσίᾳ τῇ βασιλικῇ, φορτικῇ δὲ ὅμως ἐμοί· οὐ μὴν ἄλλως πως οὔτε δυνατὸν ἦν, εἰ καὶ βουλητὸν εἶναί μοι εἴποιμ' ἄν ποτε (42). Ἐπειδὴ δὲ οὐδὲν ἔτε- ρον ἢ εἰκόνες τινές εἰσι τῶν τῆς ψυχῆς ἡμῶν παθη- μάτων αἱ λέξεις ἡμῶν· τοῖς μὲν δυνατοῖς εἰπεῖν, ὥστ περ τισὶν ἀγαθοῖς ζωγράφοις, καὶ τέχνῃ μὲν ὅτι τεχ νικωτάτοις, πλουσίοις δὲ καὶ τῇ τῶν χρωμάτων ὕλῃ, οὐχ ὁμοίας μόνον, ἀλλὰ καὶ ποικίλας, καὶ περικαλλείς τῷ πολυμιγεῖ τῶν ἀνθῶν, γράφειν ἐξεῖναι (43) τὰς γραφές κατὰ μηδὲν ἐμποδιζομένοις, ὁμολογήσαι- μεν. Εt Β'. Ἡμεῖς δὲ, οἷά τινες όντες πένητες, ἀποροῦντες τῶν ποικίλων τούτων φαρμάκων, καὶ ἤτοι οὐδὲ κτη- σάμενοι πώποτε, ἢ καὶ ἀποβεβληκότες ἴσως, οἷα ἐξ ἀνθράκων μόνων ἢ ἐστράκων (44), τῶν συνήθων τού των καὶ κοινῶν ὀνομάτων καὶ ῥημάτων, κατὰ δύνα- μιν τὴν ἡμετέραν, τὰ πρωτότυπα τῶν τῆς ψυχῆς ἡμῶν τῶν παθημάτων ταῖς ἡμῖν εὐπόροις υπογρά- φοντες φωναῖς ἀπομιμούμεθα, ὑποφαίνειν τοὺς χα ρακτῆρας τῶν τῆς ψυχῆς τύπων, εἰ καὶ μὴ ἐναργεῖς, μηδὲ κεκαλλωπισμένους, ἀλλ' ὡς ἐν ἀνθρακογραφία γοῦν πειρώμενοι, εἰ μέν τι καὶ εὐειδὲς καὶ εύγλωτ τον ἀπαντᾷ ποθεν, ἀσπασάμενοι ἡδέως, ἐπεὶ καὶ περιφρονήσαντες (45). ᾿Αλλὰ γὰρ ἐκ τρίτων αὖθις ἄλλως (46) κωλύει τε καὶ ἀποτρέπει, καὶ πολὺ τῶν ἄλλων ἐπέχει μᾶλλον καὶ ἡσυχίαν ἄγειν ἀτεχνῶς προστάττει, ἡ ὑπόθεσις αὕτη· ἧσπερ ἕνεκα λέγειν προεθυμήθην μὲν, μέλλω δὲ καὶ ὀκνῶ. Περὶ γὰρ ἀν- δρὸς διανοοῦμαι τι λέγειν, φαινομένου μὲν καὶ δοκοῦν τος ἀνθρώπου, τὸ δὲ πολὺ τῆς ἕξεως τοῖς καθορᾷν δυναμένοις ἀπεσκευασμένου ήδη μείζονι παρασκευῇ μεταναστάσεως (47) τῆς πρὸς τὸ θεῖον. Οὐχὶ δὲ γέ- νος οὐδὲ ἀνατροφὰς σώματος ἐπαινέσων ἔρχομαι, εἶτα μέλλω καὶ ἀναβάλλομαι ὑπ᾽ εὐλαβείας περιττῆς οὐδέ γε ἰσχὺν ἢ κάλλος· ταῦτα δὴ τὰ τῶν μειρακίων ἐγκώμια, ὧν ήττων φροντὶς κατ᾽ ἀξίαν τε καὶ μὴ, λεγομένων. Πραγμάτων γὰρ οὐ μονίμων οὐδὲ ἐστώ των, φθειρομένων δὲ ποικίλως καὶ ταχέως, λόγον Εt συγκεῖσθαι "Οτι σύγκεισθε πάντες ὑμεῖς ἐπ' ἐμέ. ἀντικεῖσθαι συνίστασθαι οὔτε βουλητὸν εἶναι... ποτέ είποιμι, βουλητὸν εἶναι. οἷά τινες πάντες. Τοῦτόν φασιν εἰς ὅστρακα καὶ βοῶν ὠμοπλάτας γράφειν, ἅπερ ήκουεν ἀπ' αὐτοῦ Ζήνω νος, ἀπορίᾳ κερμάτων ὥστε ὠνήσασθαι χαρτία. Τοσοῦτον δὲ ἦν πένης ὁ ᾿Απολλώνιος, ὡς ἐν ὀστράκῳ γράφειν τὰ ἑαυτοῦ συγγράμματα, διὰ τὸ μὴ εὐπορεῖν χάρτας πρίασθαι. 'Αλλὰ γὰρ ἐν τρίτον αὖθις ἄλλως χωλύει. μετ᾿ ἀναστάσεως. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A rum sapientum nostrorum leges, quibus omnium nunc qui Romanorum imperio parent, res guber- nantur; quæ quidem neque conduntur, neque per- cipiuntur sine labore ac molestia. sapientes quidem illa, accurataque sunt et variæ et suspi- cienda, atque, ut uno verbo dicam, Græcissimæ; cæterum Romano exposita traditæque sermone, ad- mirabili sane atque magnifico et ad imperii majesta- tem conformato, sed mihi gravi nihilominus ac difficili : uon enim aliter sentire aut posse aut velle me unquam dixerim. Cum autem aliud nihil sint voces nostræ, quam imagines quædam animi no- stri conceptuum ac notionum; iis quidem qui di- cendi facultate valent, tanquam pictoribus quibus- dam dam et arte peritissimis, et colorum copia instru · B ctissimis, non similes modo, sed variam etiam, et ad speciem crebra florum admistione pulcherrimas pingere licere sine ullo impedimento, conti- tendum est. C rite concilientur sive componantur. notat sive conspirare: Reg. 11, 8. Ηuc facit oppo situm, et synonymon. BENGEL. Vis particulæ non reci- dit in sed in BENGEL. lius, DELAR. hodie quoque usurpatur: testa pro charta veteres, pauperiores certe, uti solebant. Diogenes Laertius in Cleanthe : Pa - D II. Nos vero, quasi pauperes quidam, variis hu- jusmodi fucis carentes, et qui vel nunquam eos in potestate nostra habuerimus, vel eos fortasse abje- cerimus, tanquam solis carbonibus aut testulis, hoc est usitatis communibusque nominibus ac ver- bis, prima animi nostri sensa, iis quæ suppetunt vocibus depingentes elligimus; typorum animi characteres, si non claros nec ad speciem ornatos, at certe quemadmodum in carbonum pictura fieri solet, quoquo modo repraesentare conantes : si quid vero uspiam venustum ac disertum se offerat, liben- ter accipimus; sin minus, etiam negligimus. Verum et tertium quiddam rursum aliud est, quod impedit et avocat, et multo magis quam cætera nos retinet, silentioque uti jubet, argumentum nempe ipsum; de quo dicere avebam quidem, sed cunctari Dunc cogor, et hæreo. De viro enim dicere institui, qui homo quidem esse videtur, et talis apparet; iis vero qui magnitudinem ejus habitus moresque intueri possunt, majoribus quibusdam ornamentis instru- ctus ac prope divinis videatur. Nec vero genus aut corporis educationem laudaturus venio, atque ho- rum causa cunctari ac moras nectere præ metu incipio; nec robur itidem, aut pulchritudinem : hæc enim puerorum sunt encomia, quæ utrum pro dignitate dicantur, an secus, minime laboran- dum. Rerum quippe non stabilium nec permanen- riter scriptor Vita Apollonii Alexandrini gramma- tici : BENGEL. mutilum putat nuperus editor Parisiensis. At illum integritati suæ restituimus, adhibita interpunctione Bengeliana et recensita versione. - grum sic arbitror legendumn : DELARUE. Hoeschelium se- quitur Bengelius, atque ita vertit: Sed rursum, ter- tio loco, aliud est quod prohibet et absterret. (44) 'Ακριβεῖς. Ger. Vossius, εὐσεβεῖς. (42) Εἰ καὶ βουλητόν... ποτέ. Hoeschelius, ἦν, (43) Εξεῖναι. Ger. Vossius, εἶναι. Μox Hosche (44) Ανθράκων... ἢ ἐστράκων. Carbo pro colore (15) Ασπασάμενοι... περιφρονήσαντες. Locum (46) "Αλλως. Hoeschelius, άλλα δή. Locum inte (47) Μεταναστάσεως. Sic Bengelius. Vossius,
PG 10:1054Καίτοι τὰ μὲν σὰ ἀκαθαίρετα καὶ ἀνύβριστα, ὦ φίλη κεφαλή, καὶ πολὺ μᾶλλον τὰ θεῖα, μένοντα ἐφ’ ἑαυτῶν ὡς ἔχει ἀσάλευτα, οὐδὲν βλαπτόμενα ὑπὸ τῶν μικρῶν καὶ ἀναξίων ἡμετέρων λόγων· ἡμεῖς δὲ οὐκ οἶδ’ ὅπως τὴν τῆς θρασύτητος καὶ προπετείας δόξαν διαφευξόμεθα, ἐπιπηδήσαντες ὑπ’ ἀνοίας, μικρῷ καὶ νῷ καὶ παρασκευῇ, μεγάλοις καὶ ὑπὲρ ἡμᾶς ἴσως πράγμασι. Καὶ εἰ μὲν ἀλλαχόθι που καὶ [ἐπ’] ἄλλων τοιαῦτα προεθυμήθημεν νεανιεύσασθαι, θρασεῖς μὲν καὶ οὕτως ἦμεν καὶ τολμηροί τινες, οὐ μὴν ἀλλ’ ἀναίδεια τῆς προπετείας αἰτία, τῷ μὴ ἐπὶ σοὶ ταῦτα θρασύνεσθαι· νυνὶ δὲ πᾶν τὸ μέτρον τῆς ἀνοίας ἀποπλήσομεν, ἢ καὶ ἀπεπλήσαμεν ἤδη, ἐπεμβαίνειν τολμήσαντες ἀνίπτοις τοῖς ποσί (τοῦτο δὴ τὸ τοῦ λόγου) ἀκοαῖς, αἷς αὐτὸς ὁ θεῖος λόγος οὐδὲν ἐσκεπασμένοις, ὡς ταῖς τῶν πολλῶν ἀνθρώπων, τοῖς ποσίν, ὥσπερ ὑπὸ παχέων τινῶν δερμάτων, τῶν αἰνιγματωδῶν καὶ ἀσαφῶν λέξεων, ἀλλὰ γυμνοῖς, ὡς ἂν εἴποι τις, σαφὴς καὶ πρόδηλος ἐμβατεύων ἐνεπιδημεῖ. Ἡμεῖς δὲ ὥσπερ ῥύπον ἢ πηλόν τινα τοὺς ἀνθρωπίνους ἡμῶν λόγους φέροντες ἐπαντλεῖν ἐτολμήσαμεν ἀκοαῖς, θείων καὶ καθαρῶν ἀκούειν μεμελετηκυίαις φωνῶν.οὔτε καὶ ἐκμανθανόμενοι ἀταλαιπώρως· ὄντες μὲν αὐτοὶ σοφοί τε καὶ ἀκριβεῖς (41) καὶ ποικίλοι καὶ θαυμαστοί, καὶ συνελόντι εἰπεῖν, Ελληνικώτατοι - ἐκφρασθέντες δὲ καὶ παραδοθέντες τῇ Ῥωμαίων φωνῇ, καταπληκτικῇ μὲν καὶ ἀλαζόνι, καὶ συσχηματιζο- μένῃ τῇ ἐξουσίᾳ τῇ βασιλικῇ, φορτικῇ δὲ ὅμως ἐμοί· οὐ μὴν ἄλλως πως οὔτε δυνατὸν ἦν, εἰ καὶ βουλητὸν εἶναί μοι εἴποιμ' ἄν ποτε (42). Ἐπειδὴ δὲ οὐδὲν ἔτε- ρον ἢ εἰκόνες τινές εἰσι τῶν τῆς ψυχῆς ἡμῶν παθη- μάτων αἱ λέξεις ἡμῶν· τοῖς μὲν δυνατοῖς εἰπεῖν, ὥστ περ τισὶν ἀγαθοῖς ζωγράφοις, καὶ τέχνῃ μὲν ὅτι τεχ νικωτάτοις, πλουσίοις δὲ καὶ τῇ τῶν χρωμάτων ὕλῃ, οὐχ ὁμοίας μόνον, ἀλλὰ καὶ ποικίλας, καὶ περικαλλείς τῷ πολυμιγεῖ τῶν ἀνθῶν, γράφειν ἐξεῖναι (43) τὰς γραφές κατὰ μηδὲν ἐμποδιζομένοις, ὁμολογήσαι- μεν. Εt Β'. Ἡμεῖς δὲ, οἷά τινες όντες πένητες, ἀποροῦντες τῶν ποικίλων τούτων φαρμάκων, καὶ ἤτοι οὐδὲ κτη- σάμενοι πώποτε, ἢ καὶ ἀποβεβληκότες ἴσως, οἷα ἐξ ἀνθράκων μόνων ἢ ἐστράκων (44), τῶν συνήθων τού των καὶ κοινῶν ὀνομάτων καὶ ῥημάτων, κατὰ δύνα- μιν τὴν ἡμετέραν, τὰ πρωτότυπα τῶν τῆς ψυχῆς ἡμῶν τῶν παθημάτων ταῖς ἡμῖν εὐπόροις υπογρά- φοντες φωναῖς ἀπομιμούμεθα, ὑποφαίνειν τοὺς χα ρακτῆρας τῶν τῆς ψυχῆς τύπων, εἰ καὶ μὴ ἐναργεῖς, μηδὲ κεκαλλωπισμένους, ἀλλ' ὡς ἐν ἀνθρακογραφία γοῦν πειρώμενοι, εἰ μέν τι καὶ εὐειδὲς καὶ εύγλωτ τον ἀπαντᾷ ποθεν, ἀσπασάμενοι ἡδέως, ἐπεὶ καὶ περιφρονήσαντες (45). ᾿Αλλὰ γὰρ ἐκ τρίτων αὖθις ἄλλως (46) κωλύει τε καὶ ἀποτρέπει, καὶ πολὺ τῶν ἄλλων ἐπέχει μᾶλλον καὶ ἡσυχίαν ἄγειν ἀτεχνῶς προστάττει, ἡ ὑπόθεσις αὕτη· ἧσπερ ἕνεκα λέγειν προεθυμήθην μὲν, μέλλω δὲ καὶ ὀκνῶ. Περὶ γὰρ ἀν- δρὸς διανοοῦμαι τι λέγειν, φαινομένου μὲν καὶ δοκοῦν τος ἀνθρώπου, τὸ δὲ πολὺ τῆς ἕξεως τοῖς καθορᾷν δυναμένοις ἀπεσκευασμένου ήδη μείζονι παρασκευῇ μεταναστάσεως (47) τῆς πρὸς τὸ θεῖον. Οὐχὶ δὲ γέ- νος οὐδὲ ἀνατροφὰς σώματος ἐπαινέσων ἔρχομαι, εἶτα μέλλω καὶ ἀναβάλλομαι ὑπ᾽ εὐλαβείας περιττῆς οὐδέ γε ἰσχὺν ἢ κάλλος· ταῦτα δὴ τὰ τῶν μειρακίων ἐγκώμια, ὧν ήττων φροντὶς κατ᾽ ἀξίαν τε καὶ μὴ, λεγομένων. Πραγμάτων γὰρ οὐ μονίμων οὐδὲ ἐστώ των, φθειρομένων δὲ ποικίλως καὶ ταχέως, λόγον Εt συγκεῖσθαι "Οτι σύγκεισθε πάντες ὑμεῖς ἐπ' ἐμέ. ἀντικεῖσθαι συνίστασθαι οὔτε βουλητὸν εἶναι... ποτέ είποιμι, βουλητὸν εἶναι. οἷά τινες πάντες. Τοῦτόν φασιν εἰς ὅστρακα καὶ βοῶν ὠμοπλάτας γράφειν, ἅπερ ήκουεν ἀπ' αὐτοῦ Ζήνω νος, ἀπορίᾳ κερμάτων ὥστε ὠνήσασθαι χαρτία. Τοσοῦτον δὲ ἦν πένης ὁ ᾿Απολλώνιος, ὡς ἐν ὀστράκῳ γράφειν τὰ ἑαυτοῦ συγγράμματα, διὰ τὸ μὴ εὐπορεῖν χάρτας πρίασθαι. 'Αλλὰ γὰρ ἐν τρίτον αὖθις ἄλλως χωλύει. μετ᾿ ἀναστάσεως. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A rum sapientum nostrorum leges, quibus omnium nunc qui Romanorum imperio parent, res guber- nantur; quæ quidem neque conduntur, neque per- cipiuntur sine labore ac molestia. sapientes quidem illa, accurataque sunt et variæ et suspi- cienda, atque, ut uno verbo dicam, Græcissimæ; cæterum Romano exposita traditæque sermone, ad- mirabili sane atque magnifico et ad imperii majesta- tem conformato, sed mihi gravi nihilominus ac difficili : uon enim aliter sentire aut posse aut velle me unquam dixerim. Cum autem aliud nihil sint voces nostræ, quam imagines quædam animi no- stri conceptuum ac notionum; iis quidem qui di- cendi facultate valent, tanquam pictoribus quibus- dam dam et arte peritissimis, et colorum copia instru · B ctissimis, non similes modo, sed variam etiam, et ad speciem crebra florum admistione pulcherrimas pingere licere sine ullo impedimento, conti- tendum est. C rite concilientur sive componantur. notat sive conspirare: Reg. 11, 8. Ηuc facit oppo situm, et synonymon. BENGEL. Vis particulæ non reci- dit in sed in BENGEL. lius, DELAR. hodie quoque usurpatur: testa pro charta veteres, pauperiores certe, uti solebant. Diogenes Laertius in Cleanthe : Pa - D II. Nos vero, quasi pauperes quidam, variis hu- jusmodi fucis carentes, et qui vel nunquam eos in potestate nostra habuerimus, vel eos fortasse abje- cerimus, tanquam solis carbonibus aut testulis, hoc est usitatis communibusque nominibus ac ver- bis, prima animi nostri sensa, iis quæ suppetunt vocibus depingentes elligimus; typorum animi characteres, si non claros nec ad speciem ornatos, at certe quemadmodum in carbonum pictura fieri solet, quoquo modo repraesentare conantes : si quid vero uspiam venustum ac disertum se offerat, liben- ter accipimus; sin minus, etiam negligimus. Verum et tertium quiddam rursum aliud est, quod impedit et avocat, et multo magis quam cætera nos retinet, silentioque uti jubet, argumentum nempe ipsum; de quo dicere avebam quidem, sed cunctari Dunc cogor, et hæreo. De viro enim dicere institui, qui homo quidem esse videtur, et talis apparet; iis vero qui magnitudinem ejus habitus moresque intueri possunt, majoribus quibusdam ornamentis instru- ctus ac prope divinis videatur. Nec vero genus aut corporis educationem laudaturus venio, atque ho- rum causa cunctari ac moras nectere præ metu incipio; nec robur itidem, aut pulchritudinem : hæc enim puerorum sunt encomia, quæ utrum pro dignitate dicantur, an secus, minime laboran- dum. Rerum quippe non stabilium nec permanen- riter scriptor Vita Apollonii Alexandrini gramma- tici : BENGEL. mutilum putat nuperus editor Parisiensis. At illum integritati suæ restituimus, adhibita interpunctione Bengeliana et recensita versione. - grum sic arbitror legendumn : DELARUE. Hoeschelium se- quitur Bengelius, atque ita vertit: Sed rursum, ter- tio loco, aliud est quod prohibet et absterret. (44) 'Ακριβεῖς. Ger. Vossius, εὐσεβεῖς. (42) Εἰ καὶ βουλητόν... ποτέ. Hoeschelius, ἦν, (43) Εξεῖναι. Ger. Vossius, εἶναι. Μox Hosche (44) Ανθράκων... ἢ ἐστράκων. Carbo pro colore (15) Ασπασάμενοι... περιφρονήσαντες. Locum (46) "Αλλως. Hoeschelius, άλλα δή. Locum inte (47) Μεταναστάσεως. Sic Bengelius. Vossius,
PG 10:1055Ἀρ’ οὖν ἀπόχρη μέχρι τούτου ἁμαρτεῖν, καὶ νῦν γοῦν σωφρονεῖν ἄρξασθαι χρή, μηκέτι μὲν περαιτέρω προβαίνοντας τῷ λόγῳ, αὐτοῦ δὲ καταπαύσαντας; ἐβουλόμην μέν· οὐ μὴν ἀλλ’ ἅπαξ μοι θρασυνομένῳ ἐξέστω τὴν αἰτίαν πρῶτον εἰπεῖν, ὑφ’ ἧς ἐπαρθεὶς ἐπὶ τοῦτον ἧκα τὸν ἀγῶνα, εἴ πη καὶ συγγνώμη γένοιτό μοι τῆς προπετείας ταύτης. Δεινόν μοι ἡ ἀ[χ]αριστία καταφαίνεται, δεινὸν καὶ πάνδεινον. Παθόντα γάρ τι καλῶς μὴ καὶ ἀμείβεσθαι πειρᾶσθαι, εἰ καὶ μὴ ἄλλως δυνατόν, εὐχαριστίαις γοῦν ταῖς διὰ λόγων, ἢ ἀνοήτου πάντη καὶ ἀναισθήτου τῶν εὐεργεσιῶν, ἢ ἀμνήμονος. Ὅτῳ δὲ καὶ αἴσθησις καὶ γνῶσις ὧν ἔπαθε καλῶν προσεγένετο πρῶτον, εἰ μὴ καὶ μνήμη διασώζεται εἰς τὸν ἔπειτα χρόνον, εἰ μὴ καὶ ἀναφέροι τινὰ χάριν τῷ ἄρξαντι τῶν ἀγαθῶν, ἀργὸς οὗτος καὶ ἀχάριστος καὶ ἀσεβής, ἐξαμαρτάνων οὐ συγγνωστὰ οὔτε μεγάλῳ οὔτε μικρῷ· εἰ μὲν μέγας τίς ἐστι καὶ μεγαλόνους, οὐκ ἀνὰ στόμα φέρων σὺν πάσῃ εὐχαριστίᾳ καὶ τιμῇ τὰς μεγάλας αὐτοῦ εὐεργεσίας· εἰ δὲ μικρὸς καὶ εὐκαταφρόνητος, οὐκ ἀνυμνῶν καὶ εὐφημῶν πάσῃ τῇ αὐτοῦ δυνάμει τὸν οὐ μεγάλων μόνον, ἀλλὰ καὶ μικρῶν εὐεργέτην.Α ποιεῖσθαί τινα σεμνοειδῶς καὶ ἀξιοπρεπῶς δὲ ταῖς ἀναβολαῖς, μὴ καὶ ψυχρὸν ἢ πέρπερον ᾗ (48)· οὐκ ἄν μοι τούτων είπερ τι λέγειν προσκειτο, ἀχρήστων μὲν ὄντων καὶ ματαίων, καὶ οἴων οὐκ ἄν ποτε ἐκὼν προσ θέμην λέγειν· οὐ μὴν ἀλλ' εἴπερ προσκειτό (49) τι τοιοῦτον, οὐδ᾽ εἶχεν ἂν εὐλάβειαν ὁ λόγος, οὐδὲ φρον τίδα, μή πή τι λέγων, ἥττων τῆς ἀξίας φαινοίμην. Νυνὶ δὲ ὅ τι θεοειδέστατον αὐτοῦ, καὶ ὅπερ ἐν αὐτῷ συγγενὲς ἐν τυγχάνει Θεῷ, ἐγκαθειργμένον μὲν τῷ φαινομένῳ καὶ θνητῷ τῷδε, ὅτι δὲ φιλοπονώτατα ἐξομοιοῦσθαι (50) βιαζόμενον τῷ Θεῷ· τούτου μνη- μονεύων καὶ ἐφάπτεσθαί πως μέλλων πραγμάτων μειζόνων, καί τινος διὰ τούτου καὶ τῆς εἰς τὸ θεῖον εὐχαριστίας, ὅτι μοι συγκυρῆσαι τοιούτῳ δεδώρηται ἀνδρὶ παρὰ πᾶσαν γε τὴν ἀνθρώπων προσδοκίαν Β τῶν τε ἄλλων καὶ τὴν ἐμοῦ αὐτοῦ, οὔτε προθεμένου ποτὲ οὔτε καὶ ἐλπίσαντος· τοιούτων ἐφάπτεσθαι μέλο λων, μικρὸς ὢν καὶ ἄνους παντελῶς, οὐκ εὐλόγως ἀναδύομαί τε καὶ ὀκνῶ καὶ ἑκὼν εἶναι σιωπῶ. Καὶ δῆτα τὴν ἡσυχίαν ἄγειν ἀσφαλές μοι καταφαίνεται, μή πη προφάσει μεν εὐχαριστίας, ὑπὸ δὲ προπετείας ίσως περὶ σεμνῶν καὶ ἱερῶν ἄσεμνά τε καὶ εὐτελῆ καὶ καταπεπατημένα διεξιών, οὐ μόνον οὐκ ἐφικνώ μαι τῆς ἀληθείας, ἀλλὰ καὶ καθαιρῶ τι, τό γε ἐπ' ἐμοὶ, παρὰ τοῖς οὕτως ἔχειν πιστεύουσιν, ὡς ἀσθε νὴς ὢν ὁ λόγος, περιυβρίζων μᾶλλον, ήπερ ἐξομοιού μενος τοῖς ἔργοις τῇ δυνάμει, ὑποτυπώσεται. Καίτα τὰ μὲν τὰ ἀκαθαίρετα καὶ ἀνύβριστα, ὦ φίλη κε φαλή, καὶ πολὺ μᾶλλον τὰ θεῖα μένοντα ἐφ' ἑαυτῶν, ὡς ἔχει, ἀσάλευτα, οὐδὲν βλαπτόμενα ὑπὸ τῶν μια κρῶν καὶ ἀναξίων ἡμετέρων λόγων· ἡμεῖς δὲ οὐκ οἶδ' ὅπως τὴν τῆς θρασύτητος καὶ προπετείας δόξαν διαφευξόμεθα, ἐπιπηδήσαντες ὑπ' ἀνοίας, μικρῷ καὶ νῷ καὶ παρασκευῇ, μεγάλοις καὶ ὑπὲρ ἡμᾶς ἴσως πράγματι. Καὶ εἰ μὲν ἀλλαχόθι που καὶ ἐπ᾿ ἄλλων τοιαῦτα προεθυμήθημεν νεανιεύσασθαι, θρασεῖς μὲν καὶ οὕτως ἦμεν καὶ τολμηροί τινες· οὐ μὴν ἀλλ᾽ ἀναί δεια τῆς προπετείας αἰτία, τῷ μὴ ἐπὶ σοὶ (51) ταῦτα θρασύνεσθαι. Νυνὶ δὲ πᾶν τὸ μέτρον τῆς ἀνοίας ἀποπλήσομεν, ἢ καὶ ἀπεπλήσαμεν ἤδη, ἐπεμβαίνειν τολμήσαντες ἀνίπτοις τοῖς ποσὶ τοῦτο δὲ τὸ τοῦ λό γου) ἀκοαῖς, αἷς αὐτὸς ὁ θεῖος Λόγος οὐδὲν ἔσκετα σμένοις, ὡς ταῖς τῶν πολλῶν ἀνθρώπων, τοῖς ποσὶν, ὥσπερ ὑπὸ παχέων τινῶν δερμάτων τῶν αἰνιγματω δῶν καὶ ἀσαφῶν (52) λέξεων, ἀλλὰ γυμνοῖς ὡς ἂν Περπερεία καλλωπισμός, περιττότητος καὶ ἀρχαιότη τος ἔχων Εμφασιν. Οτε δὲ ἔπαισαν ὡς ἂν περπερευσάμενοι. Περπερείαν δ' ἐνταῦθα τὴν ἀλαζονείαν καλεῖ. Περ περὶ εἰ περπερεύεται, εἴποι τις), σαφὴς καὶ πρόδηλος εμβατεύων ἐνεπιδη μεῖ· ἡμεῖς δὲ ὥσπερ ῥύπον ἢ πηλόν τινα τοὺς ἀν θρωπίνους ἡμῶν λόγους φέροντες ἐπαντλεῖν (55) κειτο, οὔθ᾽ ἡντινοῦν εἶχεν ἄν. τὸ ἐξομοιοῦσθαι, τὸ μιμεῖσθαι, επ' ἄλλων. Φέροντες ἐπαντλεῖν. φέρων ἐπιδοίην, φέροντες ἀναθήσομεν, φέρων κατεστήσατο, φέρων παριδρύ σατο, φέρων έμφυτεύσει, φέρων εγκατέθετο. S. GREGORII THAUMATURGI tium sed corruptibilium variisque modis et cito pe- reuntium rationem, tanquam in re gravi ac digna, pertimescendo aut subterfugiendo, frigidum scilicet ac futile videretur: mihi certe si quid horum ad dicendum propositum esset, inutilium et inanium, et qualia nunquam dicere instituerem ; si quid, in- quam, mihi propositum esset ejusmodi, nec formi- dinem ullam haberet oratio, nec vereretur, ne quid uspiam dicens infra dignitatem eloqui viderer. Nunc vero quod in eo est vel prope divinum, vel Deo quam simillimum, inclusum quidem hoc aspecta bili ac mortali, sed ad Dei similitudinem studiosis- sime contendens: hujus ego mentionem facere et res majores attingere parans, Deoque propterea gratias agere, quod hunc mihi virum nancisci con- cessum sit, supra omnem hominum cogitationem C " atque exspectationem, tum aliorum, tum meam certe, qui nec talia unquam mihi proposui, nee sane speravi; cum hæc, inquam, parvus et nullo ingenio præditus aggrediar, non immerito cunctor ac timeo, et silere prorsus malo. Et vero silere mihi tutissimum videbatur, ne gratiarum actionis prætextu, præcipiti forsau facilitate de gravibus sa- crisque minime gravia, sed humilia atque protrita dicendo, uon solum veritatem non assequar, sed aliquid etiam de ea, quod in me est, detraham apud eos, qui rem sic se habere credent, cum infirma oratio contumeliam potius inferens, quam opera facultate adæquans, effingetur. At tua quidem om- nia nec minui possunt, nec contumeliam pati, o charum caput; vel divina potius, quæ in se ipsis, qualia sunt, immota permanent, nihilque ab humili et indigna oratione nostra labefactantur. Nos vero, nescio quo pacto audaciæ temeritatisque notam de- clinare possimus, qui præ amenta, tenui et inge- nio et apparatu res magnas ac captum nostrum excedentes adoriamur. Quod si alibi fortasse, et apud alios, simile quidpiam juvenili jactantia cœ pissemus, audaces utique ac prædidentes videremur; sed tamen impudentiæ tribuenda temeritas non es- set, quod non coram te talia auderemus. Nunc au- tem omnem amentiæ modum implebimus, aut jam etiam implevimus, qui illotis, quod aiunt, pedibus ad aures introire ausi sumus, in quibus divinum ipsum Verbum, non tectis, ut apud vulgi hominum p aures, pedibus tanquam sub crassis quibusdam ænigmaticarum tectarumque vocum pellibus, sed nudis, ut dicat quispiam, manifestum et perspie at non dicam: ubi id quod majus est quodque ipsum affirmare poteramus, omittimus, ut id quod minus est, affirmemus. Clementi Alexan- drino est Petrus Alexandrinus in epist. can. 10, de clericis ultro, ad martyrium ruentibus: Ubi Zona- ras : Verbum illud quo et Sirmondus et Rhodomanus usi sunt, futile, huic loco minus quam aliis con- gruit : gruit mallem insolens. Sed ipsum perperum etiam Latinum est. BENGEL. - Hesychium consule v. ibique adnotata cl. Alberti D tom. 11, pag. 943. detur quam inquit Gatakerus ad Anton. pag. 360. Nempe alterum re- fertur ad habitum, alterum ad actiones, BENGEL. modo in antitheto dixit ID. Idiotismus auctori no- stro frequens. Sic infra BENGEL (48) Μὴ καὶ ψυχρὸν ἢ πέρπερον 7. Μή valet (49) Προκειτο. Bengelius cum Hoeschelio, προτ (50) Εξομοιοῦσθαι. Amplius aliquid sonare vi- (51) Ἐπὶ σοί. Prorsus legendum ἐπὶ σοῦ : nam (32) Ασαφῶν. Ger. Vossius, ἀσφαλῶν.
PG 10:1056Τοῖς μὲν οὖν μείζοσι καὶ διαβεβηκόσι δυνάμει ψυχῆς, οἷα δὴ ἐκ πλείονος περιουσίας καὶ μεγάλου πλούτου, μείζους καὶ φιλοτιμοτέρας ἀναγκαῖον ἀποδιδόναι τοῖς εὐεργέταις τὰς κατὰ δύναμιν εὐφημίας· τοῖς δὲ μικροῖς καὶ ἐν στενῷ καθεστῶσιν οὐδ’ αὐτοῖς ἀμελεῖν οὐδὲ ῥᾳθυμεῖν προσῆκον, οὐδ’ ἀναπεπτωκέναι, ὡς οὐδὲν ἄξιον φέρειν οὐδὲ τέλειον δυναμένοις· ἀλλ’ οἷα πένητας μέν, εὐγνώμονας δέ, οὐ τὴν τοῦ τιμωμένου, τὴν δ’ αὑτῶν δύναμιν μετρήσαντας, ἐκ τῆς παρούσης δυνάμεως ἀναφέρειν τὰς τιμάς, χαριέσσας ἴσως ἐσομένας καὶ καταθυμίους τῷ τετιμημένῳ, καὶ οὐκ ἐν δευτέρᾳ χώρᾳ παρ’ αὐτῷ τῶν μεγάλων καὶ πολλῶν, εἰ σύν τινι προθυμίᾳ μείζονι καὶ γνώμῃ προσφέροιεν ὁλοκλήρῳ. Οὕτως ἐν ἱεραῖς βίβλοις φέρεται, ὅτι δὴ μικρά τις καὶ πτωχὴ γυνὴ ἅμα πλουσίοις καὶ δυνατοῖς, οἳ προσέφερον ἐκ τοῦ πλούτου μεγάλα καὶ πολυτελῆ, μόνη μικρὰ μὲν καὶ ἐλάχιστα, πάντα δὲ ὅμως τὰ ὄντα αὐτῇ συμβαλλομένη, τὴν τῆς πλείονος δόσεως μαρτυρίαν ἀπηνέγκατο. Οὐ γὰρ οἶμαι τῷ ποσῷ τῆς διδομένης ὕλης, οὔσης ἔξωθεν, ταῖς δὲ προφερούσαις γνώμαις μᾶλλον καὶ προαιρέσεσι τὴν φιλοτιμίαν καὶ τὴν μεγαλοπρέπειαν ὁ ἱερὸς λόγος ἐσταθμήσατο.Α ποιεῖσθαί τινα σεμνοειδῶς καὶ ἀξιοπρεπῶς δὲ ταῖς ἀναβολαῖς, μὴ καὶ ψυχρὸν ἢ πέρπερον ᾗ (48)· οὐκ ἄν μοι τούτων είπερ τι λέγειν προσκειτο, ἀχρήστων μὲν ὄντων καὶ ματαίων, καὶ οἴων οὐκ ἄν ποτε ἐκὼν προσ θέμην λέγειν· οὐ μὴν ἀλλ' εἴπερ προσκειτό (49) τι τοιοῦτον, οὐδ᾽ εἶχεν ἂν εὐλάβειαν ὁ λόγος, οὐδὲ φρον τίδα, μή πή τι λέγων, ἥττων τῆς ἀξίας φαινοίμην. Νυνὶ δὲ ὅ τι θεοειδέστατον αὐτοῦ, καὶ ὅπερ ἐν αὐτῷ συγγενὲς ἐν τυγχάνει Θεῷ, ἐγκαθειργμένον μὲν τῷ φαινομένῳ καὶ θνητῷ τῷδε, ὅτι δὲ φιλοπονώτατα ἐξομοιοῦσθαι (50) βιαζόμενον τῷ Θεῷ· τούτου μνη- μονεύων καὶ ἐφάπτεσθαί πως μέλλων πραγμάτων μειζόνων, καί τινος διὰ τούτου καὶ τῆς εἰς τὸ θεῖον εὐχαριστίας, ὅτι μοι συγκυρῆσαι τοιούτῳ δεδώρηται ἀνδρὶ παρὰ πᾶσαν γε τὴν ἀνθρώπων προσδοκίαν Β τῶν τε ἄλλων καὶ τὴν ἐμοῦ αὐτοῦ, οὔτε προθεμένου ποτὲ οὔτε καὶ ἐλπίσαντος· τοιούτων ἐφάπτεσθαι μέλο λων, μικρὸς ὢν καὶ ἄνους παντελῶς, οὐκ εὐλόγως ἀναδύομαί τε καὶ ὀκνῶ καὶ ἑκὼν εἶναι σιωπῶ. Καὶ δῆτα τὴν ἡσυχίαν ἄγειν ἀσφαλές μοι καταφαίνεται, μή πη προφάσει μεν εὐχαριστίας, ὑπὸ δὲ προπετείας ίσως περὶ σεμνῶν καὶ ἱερῶν ἄσεμνά τε καὶ εὐτελῆ καὶ καταπεπατημένα διεξιών, οὐ μόνον οὐκ ἐφικνώ μαι τῆς ἀληθείας, ἀλλὰ καὶ καθαιρῶ τι, τό γε ἐπ' ἐμοὶ, παρὰ τοῖς οὕτως ἔχειν πιστεύουσιν, ὡς ἀσθε νὴς ὢν ὁ λόγος, περιυβρίζων μᾶλλον, ήπερ ἐξομοιού μενος τοῖς ἔργοις τῇ δυνάμει, ὑποτυπώσεται. Καίτα τὰ μὲν τὰ ἀκαθαίρετα καὶ ἀνύβριστα, ὦ φίλη κε φαλή, καὶ πολὺ μᾶλλον τὰ θεῖα μένοντα ἐφ' ἑαυτῶν, ὡς ἔχει, ἀσάλευτα, οὐδὲν βλαπτόμενα ὑπὸ τῶν μια κρῶν καὶ ἀναξίων ἡμετέρων λόγων· ἡμεῖς δὲ οὐκ οἶδ' ὅπως τὴν τῆς θρασύτητος καὶ προπετείας δόξαν διαφευξόμεθα, ἐπιπηδήσαντες ὑπ' ἀνοίας, μικρῷ καὶ νῷ καὶ παρασκευῇ, μεγάλοις καὶ ὑπὲρ ἡμᾶς ἴσως πράγματι. Καὶ εἰ μὲν ἀλλαχόθι που καὶ ἐπ᾿ ἄλλων τοιαῦτα προεθυμήθημεν νεανιεύσασθαι, θρασεῖς μὲν καὶ οὕτως ἦμεν καὶ τολμηροί τινες· οὐ μὴν ἀλλ᾽ ἀναί δεια τῆς προπετείας αἰτία, τῷ μὴ ἐπὶ σοὶ (51) ταῦτα θρασύνεσθαι. Νυνὶ δὲ πᾶν τὸ μέτρον τῆς ἀνοίας ἀποπλήσομεν, ἢ καὶ ἀπεπλήσαμεν ἤδη, ἐπεμβαίνειν τολμήσαντες ἀνίπτοις τοῖς ποσὶ τοῦτο δὲ τὸ τοῦ λό γου) ἀκοαῖς, αἷς αὐτὸς ὁ θεῖος Λόγος οὐδὲν ἔσκετα σμένοις, ὡς ταῖς τῶν πολλῶν ἀνθρώπων, τοῖς ποσὶν, ὥσπερ ὑπὸ παχέων τινῶν δερμάτων τῶν αἰνιγματω δῶν καὶ ἀσαφῶν (52) λέξεων, ἀλλὰ γυμνοῖς ὡς ἂν Περπερεία καλλωπισμός, περιττότητος καὶ ἀρχαιότη τος ἔχων Εμφασιν. Οτε δὲ ἔπαισαν ὡς ἂν περπερευσάμενοι. Περπερείαν δ' ἐνταῦθα τὴν ἀλαζονείαν καλεῖ. Περ περὶ εἰ περπερεύεται, εἴποι τις), σαφὴς καὶ πρόδηλος εμβατεύων ἐνεπιδη μεῖ· ἡμεῖς δὲ ὥσπερ ῥύπον ἢ πηλόν τινα τοὺς ἀν θρωπίνους ἡμῶν λόγους φέροντες ἐπαντλεῖν (55) κειτο, οὔθ᾽ ἡντινοῦν εἶχεν ἄν. τὸ ἐξομοιοῦσθαι, τὸ μιμεῖσθαι, επ' ἄλλων. Φέροντες ἐπαντλεῖν. φέρων ἐπιδοίην, φέροντες ἀναθήσομεν, φέρων κατεστήσατο, φέρων παριδρύ σατο, φέρων έμφυτεύσει, φέρων εγκατέθετο. S. GREGORII THAUMATURGI tium sed corruptibilium variisque modis et cito pe- reuntium rationem, tanquam in re gravi ac digna, pertimescendo aut subterfugiendo, frigidum scilicet ac futile videretur: mihi certe si quid horum ad dicendum propositum esset, inutilium et inanium, et qualia nunquam dicere instituerem ; si quid, in- quam, mihi propositum esset ejusmodi, nec formi- dinem ullam haberet oratio, nec vereretur, ne quid uspiam dicens infra dignitatem eloqui viderer. Nunc vero quod in eo est vel prope divinum, vel Deo quam simillimum, inclusum quidem hoc aspecta bili ac mortali, sed ad Dei similitudinem studiosis- sime contendens: hujus ego mentionem facere et res majores attingere parans, Deoque propterea gratias agere, quod hunc mihi virum nancisci con- cessum sit, supra omnem hominum cogitationem C " atque exspectationem, tum aliorum, tum meam certe, qui nec talia unquam mihi proposui, nee sane speravi; cum hæc, inquam, parvus et nullo ingenio præditus aggrediar, non immerito cunctor ac timeo, et silere prorsus malo. Et vero silere mihi tutissimum videbatur, ne gratiarum actionis prætextu, præcipiti forsau facilitate de gravibus sa- crisque minime gravia, sed humilia atque protrita dicendo, uon solum veritatem non assequar, sed aliquid etiam de ea, quod in me est, detraham apud eos, qui rem sic se habere credent, cum infirma oratio contumeliam potius inferens, quam opera facultate adæquans, effingetur. At tua quidem om- nia nec minui possunt, nec contumeliam pati, o charum caput; vel divina potius, quæ in se ipsis, qualia sunt, immota permanent, nihilque ab humili et indigna oratione nostra labefactantur. Nos vero, nescio quo pacto audaciæ temeritatisque notam de- clinare possimus, qui præ amenta, tenui et inge- nio et apparatu res magnas ac captum nostrum excedentes adoriamur. Quod si alibi fortasse, et apud alios, simile quidpiam juvenili jactantia cœ pissemus, audaces utique ac prædidentes videremur; sed tamen impudentiæ tribuenda temeritas non es- set, quod non coram te talia auderemus. Nunc au- tem omnem amentiæ modum implebimus, aut jam etiam implevimus, qui illotis, quod aiunt, pedibus ad aures introire ausi sumus, in quibus divinum ipsum Verbum, non tectis, ut apud vulgi hominum p aures, pedibus tanquam sub crassis quibusdam ænigmaticarum tectarumque vocum pellibus, sed nudis, ut dicat quispiam, manifestum et perspie at non dicam: ubi id quod majus est quodque ipsum affirmare poteramus, omittimus, ut id quod minus est, affirmemus. Clementi Alexan- drino est Petrus Alexandrinus in epist. can. 10, de clericis ultro, ad martyrium ruentibus: Ubi Zona- ras : Verbum illud quo et Sirmondus et Rhodomanus usi sunt, futile, huic loco minus quam aliis con- gruit : gruit mallem insolens. Sed ipsum perperum etiam Latinum est. BENGEL. - Hesychium consule v. ibique adnotata cl. Alberti D tom. 11, pag. 943. detur quam inquit Gatakerus ad Anton. pag. 360. Nempe alterum re- fertur ad habitum, alterum ad actiones, BENGEL. modo in antitheto dixit ID. Idiotismus auctori no- stro frequens. Sic infra BENGEL (48) Μὴ καὶ ψυχρὸν ἢ πέρπερον 7. Μή valet (49) Προκειτο. Bengelius cum Hoeschelio, προτ (50) Εξομοιοῦσθαι. Amplius aliquid sonare vi- (51) Ἐπὶ σοί. Prorsus legendum ἐπὶ σοῦ : nam (32) Ασαφῶν. Ger. Vossius, ἀσφαλῶν.
PG 10:1057Οὐ τοίνυν οὐδὲ ἡμᾶς ἀποκνεῖν πάντη προσῆκον δέει τοῦ μὴ ἐξισωθήσεσθαι τὴν εὐχαριστίαν ταῖς εὐεργεσίαις, ἀλλὰ πᾶν τοὐναντίον τολμᾶν καὶ πειρᾶσθαι, εἰ καὶ μὴ τὰς ἴσας, τὰς γοῦν δυνατὰς προφέρειν ὡς ἐν ἀμοιβῇ τιμάς· εἴ πως τῶν τελείων διαμαρτάνων, τῶν ἐπὶ μέρους γοῦν τεύξηται ἡμῖν ὁ λόγος, τὴν παντελῆ τῆς ἀχαριστίας δόξαν διαδράς. Ἄχρηστον γὰρ ἀληθῶς ἡ παντελῶς σιωπή, ὑπὸ πιθανῷ τῷ τοῦ μὴ δύνασθαι ἄξιόν τι λέγειν προκαλύμματι· εὔγνωμον δὲ ἡ πεῖρα ἡ πρὸς τὰς ἀμοιβὰς ἀεί, κἂν ἥττων τῆς ἀξίας δύναμις τοῦ τὴν χάριν ἀναφέροντος ᾖ. Οὐ γὰρ εἰ μὴ κατ’ ἀξίαν οἷός τέ εἰμι λέγειν, σιωπήσομαι· ἀλλ’ εἰ ἀποπλήσω πάνθ’ ἅ μοι δυνατόν ἐστι, καὶ σεμνυνοῦμαι. Ἔστω δή μοι ὁ λόγος ὅδε χαριστήριος· θεῷ μὲν τῷ τῶν ὅλων οὐκ ἂν ἐθελήσαιμι λέγειν· καίτοι γε ἐκεῖθεν ἡμῖν πᾶσαι μὲν αἱ τῶν ἀγαθῶν ἀρχαί, ἐκεῖθεν δὲ καὶ ἡμᾶς τῶν εὐχαριστιῶν ἢ ὕμνων καὶ αἴνων ἄρχεσθαι χρή.ἐτολμήσαμεν ἀκοαῖς θείων καὶ καθαρῶν ἀκούειν μεμελετηκυίαις φωνῶν. "Αρ' οὖν ἀπόχρη μέχρι τού του ἁμαρτεῖν· καὶ νῦν γοῦν σωφρονεῖν ἀρξασθαι χρή, μηκέτι μὲν περαιτέρω προβαίνοντας τῷ λόγῳ, αὐτοῦ δὲ καταπαύσαντας, εξουλόμην μέν. Οὐ μὴν ἀλλ᾽ ἅπαξ μοι θρασυνομένῳ ἐξέστω τὴν αἰτίαν πρῶ- τον εἰπεῖν, ὑφ᾽ ἧς ἐπαρθεὶς ἐπὶ τοῦτον ἦκα τὸν ἀγῶνα, εἴ πη και συγγνώμη γένοιτό μοι τῆς προπε τείας ταύτης. Γ'. Δεινόν μοι ἡ ἀχαριστία καταφαίνεται, δεινὸν καὶ πάνδεινον. Παθόντα γάρ τι καλῶς, μὴ καὶ ἀμεί- βεσθαι πειρᾶσθαι, εἰ καὶ μὴ ἄλλως δυνατόν, εὐχαρι- στίαις γοῦν ταῖς διὰ λόγων, ἢ ἀνοήτου πάντη καὶ ἀναισθήτου τῶν εὐεργεσιῶν, ἢ ἀμνήμονος· ὅτῳ (54) δὲ καὶ αἴσθησις, καὶ γνῶσις ὧν ἔπαθε καλῶν προσε γένετο πρῶτον, εἰ μὴ καὶ μνήμη διασώζεται εἰς τὸν ἔπειτα χρόνον, εἰ μὴ καὶ ἀναφέροι τινὰ χάριν τῷ ἄρξαντι των ἀγαθῶν, ἀργὸς οὗτος καὶ ἀχάριστος καὶ ἀσεβὴς, ἐξαμαρτάνων οὐ συγγνωστὰ οὔτε μεγάλῳ οὔτε μικρῷ· εἰ μὲν μέγας τίς ἐστι καὶ μεγαλόνους, οὐκ ἀνὰ στόμα φέρων σὺν πάσῃ εὐχαριστίᾳ καὶ τιμῇ τὰς μεγάλας αὐτοῦ εὐεργεσίας· εἰ δὲ μικρὸς καὶ εὐκαταφρόνητος, οὐκ ἀνυμνῶν καὶ εὐφημῶν πάσῃ τῇ αὐτοῦ δυνάμει τὸν οὐ μεγάλων μόνον, ἀλλὰ καὶ μικρῶν εὐεργέτην. Τοῖς μὲν οὖν μείζοσι καὶ διαβε βηκόσι δυνάμει ψυχῆς, οἷα δὴ ἐκ πλείονος περιουσίας καὶ μεγάλου πλούτου, μείζους καὶ φιλοτιμοτέρας ἀναγκαῖον ἀποδιδόναι τοῖς εὐεργέταις τὰς κατὰ δύ- ναμιν εὐφημίας· τοῖς δὲ μικροῖς καὶ ἐν στενῷ καθε στῶσιν, οὐδ' αὐτοῖς ἀμελεῖν, οὐδὲ ῥᾳθυμεῖν προσῆκον, " οὐδ᾽ ἀναπεπτωκέναι, ὡς οὐδὲν ἄξιον φέρειν, οὐδὲ τέ- λειον δυναμένοις· ἀλλ᾽ οἷα πένητας μὲν, εὐγνώμονας δὲ, οὐ τὴν τοῦ τιμωμένου, τὴν δ᾽ αὐτῶν δύναμιν με τρήσαντας, ἐκ τῆς παρούσης δυνάμεως ἀναφέρειν τὰς τιμάς, χαριέσσας ἴσως έσομένας καὶ καταθυμίους τῷ τετιμημένῳ, καὶ οὐκ ἐν δευτέρᾳ χώρᾳ παρ' αὐτῷ τῶν μεγάλων καὶ πολλῶν, εἰ σύν τινι προθυμία μεί ζονι καὶ γνώμῃ προσφέροιεν ολοκλήρῳ. Οὕτως ἐν δε- ραῖς Βίβλοις φέρεται, ὅτι δὴ μικρά τις καὶ πτωχὴ γυνὴ ἅμα πλουσίοις καὶ δυνατοῖς, οἱ προσέφερον ἐκ τοῦ πλούτου μεγάλα καὶ πολυτελή, μόνη μικρὰ μὲν καὶ ἐλάχιστα, πάντα δὲ ὅμως τὰ ὄντα αὐτῇ συμβαλ- λομένη, τὴν τῆς πλείονος δόσεως μαρτυρίαν ἀπηνέγ- κατο. Οὐ γὰρ οἶμαι τῷ ποσῷ τῆς διδομένης ύλης, οὔσης ἔξωθεν, ταῖς δὲ προσφερούσαις γνώμαις μᾶλ- λον καὶ προαιρέσεσι τὴν φιλοτιμίαν καὶ τὴν μεγαλο- πρέπειαν, ὁ ἱερὸς λόγος ἐσταθμήσατο. Οὐ τοίνυν οὐδὲ ἡμᾶς ἀποκνεῖν πάντη προσῆκον δέει τοῦ μὴ ἐξισωθήσεσθαι τὴν εὐχαριστίαν ταῖς εὐεργεσίαις, ἀλλὰ πᾶν τοὐναντίον τολμᾷν καὶ πειρᾶσθαι, εἰ καὶ μὴ τὰς ἴσας, τὰς γοῦν δυνατός προσφέρειν ὡς ἐν ἀμοιβῇ τιμάς· εἴ πως, τῶν τελείων διαμαρτάνων, τῶν ἐπὶ μέρους γοῦν τεύξηται ἡμῖν ὁ λόγος, τὴν παντελῆ τῆς ἀχαριστίας δόξαν διαδράς. "Αχρηστον γὰρ ἀλη θῶς ἡ παντελῶς σιωπὴ ὑπὸ πιθανῷ τῷ τοῦ μὴ δύο IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A cuum incedens obambulat : et nos autem velut sor- B C D des ac cœnum quoddam, mortalia hæc verba nostra inferre, atque in aures divinis purisque vocibus audiendis assuetas infundere audemus. Satis ergo sit, buc usque peccasse; vel nunc tandem sapere incipiendum est; nec oratione longius producta, bic desinendum. Vellem equidem; verum pudoris fines semel egresso liceat causam prius dicere, qua ductus in certamen hoc veni, si qua mihi forsan temeritatis hujus venia concedatur. III. Dura mili gravisque res, ingratus animus videtur; gravis, inquam, et gravis usquequaque. Eum enim qui beneficio affectus sit, si aliter non potest, agendis saltem verbo gratiis rependere non conari, aut mente capti et sensum beneficiorum non · habentis est hominis, aut immemoris : cui vero et sensus et cognitio est beneficiorum, nisi memoriam conservet in posterum, nisi gratiam etiam aliquo modo referat bonorum auctori, iners ille est et in- gratus ac impius, ejus criminis reus, quod nec ma- gnus, nec parvus ignoscat; quippe qui, si quidem magnus est et magnificus, magna. ejus beneficia in ore, cum omni gratiarum actione atque honore non gerat; sin parvus et despicabilis, non omni tamen studio laudet ac celebret, non magnorum tantum, sed parvorum etiam munerum largitorem. Et magnis quidem animique facultate præstantibus, tanquam ex majore opum copia magnisque divitiis, -majores atque illustriores benefactoribus laudes pro viribus reddi necesse est; parvos autem et in angusto constitutos, nec ipsus negligere, aut segnio- res esse convenit, nec animis cadere, quasi nihil dignum perfectumque afferre possint ; sed velut pau- peres quidem, at tamen gratos, non ejus quem ho- uorant, sed suam facultatem metientes, ex præsenti commoditate honores deferre; gratos illos fortasse et jucundos ei qui honoratur, nec inferiore apud eum loco, quam si magna quæque ac multa offerrentur, futuros, si majore cum alacritate sin- ceroque et integro animo deferantur. Sic enim in sacris Litteris legere est ", ', parvam quamdam et pauperem feminam, una cum divitibus et potenti- bus qui ex facultatibus suis magna et opima offe- rebant, solam quidem parva et minima, sed omnia tamen quæ habebat, contulisse, et majoris muneris testimonium laudemque retulisse. Non enim exter- na, opinor, rei quæ data est quantitate, sed ipso offerentis animo ac proposito æstimandam muneris dignitatem magnificentiamque divinæ Litteræ cen- suerunt. Non igitur omnino refugere nos oportet, inani metu ne gratiæ cum beneficiis non adæquen- tur: sed contra potius audere atque omnia conari; ut si non pares, quos saltem possumus honores rependamus. Quod si forte non omnino rem asse quatur, partem certe aliquam pertingat oratio, atque omnimodam ingrati animi labem devitet. Improbum 8. Luc. και, 2. (54) Ψτφ. Για Haschelius, Bengelius ac editor Parisiensis. Vossius, ότι
PG 10:1058Ἀλλὰ γὰρ οὐδ’ εἰ ὅλον ἐμαυτόν, μὴ οἷος μὲν νῦν εἰμι βέβηλος καὶ ἀκάθαρτος, ἀναμεμιγμένος καὶ πεφυρμένος παναγεῖ καὶ ἀκαθάρτῳ κακῷ, γυμνὸν δὲ αὑτὸν ὅτι καθαρώτατον λαμπρότατόν τε καὶ εἱλικρινέστατον καὶ ἀμιγῆ παντὸς χείρονος, οὐδ’ εἰ ὅλον, φημί, γυμνὸν ὥσπερ τινὰ γενόμενον φέρων ἐπιδοίην, φέροιμι ἄν τι παρ’ ἐμαυτοῦ δῶρον ἄξιον εἰς τιμὴν καὶ ἀμοιβὴν τῷ πάντων ἡγεμόνι καὶ αἰτίῳ· ὃν οὔτε ἰδίᾳ ἕκαστος πώποτε, οὔτε καὶ ἅμα πάντες, ὡς εἰ ἓν καὶ ταὐτὸ γένοιντο πάντα καθαρά, αὑτῶν μὲν ἐκστάντα, πρὸς αὐτὸν δὲ ἐπιστρέψαντα μᾶλλον, ἀθρόα ἑνὶ πνεύματι καὶ μιᾷ ὁρμῇ τῇ συμφώνῳ, ἀξίως ἂν εὐφημῆσαι δύναιντο. Ὅ τι γὰρ τῶν αὐτοῦ δημιουργημάτων καὶ διανοηθῆναί τις ἄριστα καὶ ὁλοκλήρως καί, εἰ οἷόν τε, εἰπεῖν κατ’ ἀξίαν περὶ αὐτοῦ δυνηθείη· αὐτῆς δὲ τῆς δυνάμεως ἕνεκεν, ἧς ἠξίωται οὐ παρ’ ἄλλου του, παρ’ αὐτοῦ δὲ λαβών, οὐκ ἔσθ’ ὅπως ἂν ἄλλο τι μεῖζόν ποθεν εὐπορήσας εἰς εὐχαριστίαν ἀναθείη.ἐτολμήσαμεν ἀκοαῖς θείων καὶ καθαρῶν ἀκούειν μεμελετηκυίαις φωνῶν. "Αρ' οὖν ἀπόχρη μέχρι τού του ἁμαρτεῖν· καὶ νῦν γοῦν σωφρονεῖν ἀρξασθαι χρή, μηκέτι μὲν περαιτέρω προβαίνοντας τῷ λόγῳ, αὐτοῦ δὲ καταπαύσαντας, εξουλόμην μέν. Οὐ μὴν ἀλλ᾽ ἅπαξ μοι θρασυνομένῳ ἐξέστω τὴν αἰτίαν πρῶ- τον εἰπεῖν, ὑφ᾽ ἧς ἐπαρθεὶς ἐπὶ τοῦτον ἦκα τὸν ἀγῶνα, εἴ πη και συγγνώμη γένοιτό μοι τῆς προπε τείας ταύτης. Γ'. Δεινόν μοι ἡ ἀχαριστία καταφαίνεται, δεινὸν καὶ πάνδεινον. Παθόντα γάρ τι καλῶς, μὴ καὶ ἀμεί- βεσθαι πειρᾶσθαι, εἰ καὶ μὴ ἄλλως δυνατόν, εὐχαρι- στίαις γοῦν ταῖς διὰ λόγων, ἢ ἀνοήτου πάντη καὶ ἀναισθήτου τῶν εὐεργεσιῶν, ἢ ἀμνήμονος· ὅτῳ (54) δὲ καὶ αἴσθησις, καὶ γνῶσις ὧν ἔπαθε καλῶν προσε γένετο πρῶτον, εἰ μὴ καὶ μνήμη διασώζεται εἰς τὸν ἔπειτα χρόνον, εἰ μὴ καὶ ἀναφέροι τινὰ χάριν τῷ ἄρξαντι των ἀγαθῶν, ἀργὸς οὗτος καὶ ἀχάριστος καὶ ἀσεβὴς, ἐξαμαρτάνων οὐ συγγνωστὰ οὔτε μεγάλῳ οὔτε μικρῷ· εἰ μὲν μέγας τίς ἐστι καὶ μεγαλόνους, οὐκ ἀνὰ στόμα φέρων σὺν πάσῃ εὐχαριστίᾳ καὶ τιμῇ τὰς μεγάλας αὐτοῦ εὐεργεσίας· εἰ δὲ μικρὸς καὶ εὐκαταφρόνητος, οὐκ ἀνυμνῶν καὶ εὐφημῶν πάσῃ τῇ αὐτοῦ δυνάμει τὸν οὐ μεγάλων μόνον, ἀλλὰ καὶ μικρῶν εὐεργέτην. Τοῖς μὲν οὖν μείζοσι καὶ διαβε βηκόσι δυνάμει ψυχῆς, οἷα δὴ ἐκ πλείονος περιουσίας καὶ μεγάλου πλούτου, μείζους καὶ φιλοτιμοτέρας ἀναγκαῖον ἀποδιδόναι τοῖς εὐεργέταις τὰς κατὰ δύ- ναμιν εὐφημίας· τοῖς δὲ μικροῖς καὶ ἐν στενῷ καθε στῶσιν, οὐδ' αὐτοῖς ἀμελεῖν, οὐδὲ ῥᾳθυμεῖν προσῆκον, " οὐδ᾽ ἀναπεπτωκέναι, ὡς οὐδὲν ἄξιον φέρειν, οὐδὲ τέ- λειον δυναμένοις· ἀλλ᾽ οἷα πένητας μὲν, εὐγνώμονας δὲ, οὐ τὴν τοῦ τιμωμένου, τὴν δ᾽ αὐτῶν δύναμιν με τρήσαντας, ἐκ τῆς παρούσης δυνάμεως ἀναφέρειν τὰς τιμάς, χαριέσσας ἴσως έσομένας καὶ καταθυμίους τῷ τετιμημένῳ, καὶ οὐκ ἐν δευτέρᾳ χώρᾳ παρ' αὐτῷ τῶν μεγάλων καὶ πολλῶν, εἰ σύν τινι προθυμία μεί ζονι καὶ γνώμῃ προσφέροιεν ολοκλήρῳ. Οὕτως ἐν δε- ραῖς Βίβλοις φέρεται, ὅτι δὴ μικρά τις καὶ πτωχὴ γυνὴ ἅμα πλουσίοις καὶ δυνατοῖς, οἱ προσέφερον ἐκ τοῦ πλούτου μεγάλα καὶ πολυτελή, μόνη μικρὰ μὲν καὶ ἐλάχιστα, πάντα δὲ ὅμως τὰ ὄντα αὐτῇ συμβαλ- λομένη, τὴν τῆς πλείονος δόσεως μαρτυρίαν ἀπηνέγ- κατο. Οὐ γὰρ οἶμαι τῷ ποσῷ τῆς διδομένης ύλης, οὔσης ἔξωθεν, ταῖς δὲ προσφερούσαις γνώμαις μᾶλ- λον καὶ προαιρέσεσι τὴν φιλοτιμίαν καὶ τὴν μεγαλο- πρέπειαν, ὁ ἱερὸς λόγος ἐσταθμήσατο. Οὐ τοίνυν οὐδὲ ἡμᾶς ἀποκνεῖν πάντη προσῆκον δέει τοῦ μὴ ἐξισωθήσεσθαι τὴν εὐχαριστίαν ταῖς εὐεργεσίαις, ἀλλὰ πᾶν τοὐναντίον τολμᾷν καὶ πειρᾶσθαι, εἰ καὶ μὴ τὰς ἴσας, τὰς γοῦν δυνατός προσφέρειν ὡς ἐν ἀμοιβῇ τιμάς· εἴ πως, τῶν τελείων διαμαρτάνων, τῶν ἐπὶ μέρους γοῦν τεύξηται ἡμῖν ὁ λόγος, τὴν παντελῆ τῆς ἀχαριστίας δόξαν διαδράς. "Αχρηστον γὰρ ἀλη θῶς ἡ παντελῶς σιωπὴ ὑπὸ πιθανῷ τῷ τοῦ μὴ δύο IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A cuum incedens obambulat : et nos autem velut sor- B C D des ac cœnum quoddam, mortalia hæc verba nostra inferre, atque in aures divinis purisque vocibus audiendis assuetas infundere audemus. Satis ergo sit, buc usque peccasse; vel nunc tandem sapere incipiendum est; nec oratione longius producta, bic desinendum. Vellem equidem; verum pudoris fines semel egresso liceat causam prius dicere, qua ductus in certamen hoc veni, si qua mihi forsan temeritatis hujus venia concedatur. III. Dura mili gravisque res, ingratus animus videtur; gravis, inquam, et gravis usquequaque. Eum enim qui beneficio affectus sit, si aliter non potest, agendis saltem verbo gratiis rependere non conari, aut mente capti et sensum beneficiorum non · habentis est hominis, aut immemoris : cui vero et sensus et cognitio est beneficiorum, nisi memoriam conservet in posterum, nisi gratiam etiam aliquo modo referat bonorum auctori, iners ille est et in- gratus ac impius, ejus criminis reus, quod nec ma- gnus, nec parvus ignoscat; quippe qui, si quidem magnus est et magnificus, magna. ejus beneficia in ore, cum omni gratiarum actione atque honore non gerat; sin parvus et despicabilis, non omni tamen studio laudet ac celebret, non magnorum tantum, sed parvorum etiam munerum largitorem. Et magnis quidem animique facultate præstantibus, tanquam ex majore opum copia magnisque divitiis, -majores atque illustriores benefactoribus laudes pro viribus reddi necesse est; parvos autem et in angusto constitutos, nec ipsus negligere, aut segnio- res esse convenit, nec animis cadere, quasi nihil dignum perfectumque afferre possint ; sed velut pau- peres quidem, at tamen gratos, non ejus quem ho- uorant, sed suam facultatem metientes, ex præsenti commoditate honores deferre; gratos illos fortasse et jucundos ei qui honoratur, nec inferiore apud eum loco, quam si magna quæque ac multa offerrentur, futuros, si majore cum alacritate sin- ceroque et integro animo deferantur. Sic enim in sacris Litteris legere est ", ', parvam quamdam et pauperem feminam, una cum divitibus et potenti- bus qui ex facultatibus suis magna et opima offe- rebant, solam quidem parva et minima, sed omnia tamen quæ habebat, contulisse, et majoris muneris testimonium laudemque retulisse. Non enim exter- na, opinor, rei quæ data est quantitate, sed ipso offerentis animo ac proposito æstimandam muneris dignitatem magnificentiamque divinæ Litteræ cen- suerunt. Non igitur omnino refugere nos oportet, inani metu ne gratiæ cum beneficiis non adæquen- tur: sed contra potius audere atque omnia conari; ut si non pares, quos saltem possumus honores rependamus. Quod si forte non omnino rem asse quatur, partem certe aliquam pertingat oratio, atque omnimodam ingrati animi labem devitet. Improbum 8. Luc. και, 2. (54) Ψτφ. Για Haschelius, Bengelius ac editor Parisiensis. Vossius, ότι
PG 10:1059Ἀλλὰ τὰς μὲν εἰς τὸν πάντων βασιλέα καὶ κηδεμόνα, τὴν διαρκῆ πηγὴν πάντων ἀγαθῶν, εὐφημίας καὶ ὕμνους τῷ κἀν τούτῳ τὴν ἀσθένειαν ἡμῶν ἰωμένῳ καὶ τὸ ἐνδέον ἀναπληροῦν μόνῳ δυναμένῳ ἐπιτρέψομεν, τῷ προστάτῃ τῶν ἡμετέρων ψυχῶν καὶ σωτῆρι, τῷ πρωτογενεῖ αὐτοῦ λόγῳ, τῷ πάντων δημιουργῷ καὶ κυβερνήτῃ· αὐτῷ μόνῳ ὑπέρ τε ἑαυτοῦ καὶ ὑπὲρ πάντων, ἰδίᾳ τε ἑκάστου καὶ ἀθρόον ἅμα, δυνατὸν ὂν ἀναπέμπειν διηνεκεῖς καὶ ἀδιαλείπτους τῷ πατρὶ τὰς εὐχαριστίας. Ὅτι αὐτὸς ἡ ἀλήθεια ὢν καὶ ἡ αὐτοῦ τοῦ πατρὸς τῶν ὅλων καὶ σοφία καὶ δύναμις, πρὸς δὲ καὶ ἐν αὐτῷ ὢν καὶ πρὸς αὐτὸν ἀτεχνῶς ἡνωμένος, οὐκ ἔστιν ὅπως ἢ διὰ λήθην ἢ ἀσόφως ἢ ὑπ’ ἀσθενείας τινός, ὥσπερ τις ἀπεξενωμένος αὐτοῦ, ἢ οὐκ ἐφίξεται τῇ δυνάμει τῆς εὐφημίας, ἢ ἐφίξεται μέν, ἑκὼν δέ (ὃ μὴ θέμις εἰπεῖν) ἐάσει τὸν πατέρα ἀνευφήμητον· μόνῳ τούτῳ δυνατὸν ὂν τελειότατα πᾶσαν ἀποπληρῶσαι τὴν ἀξίαν τῶν αὐτῷ προσηκόντων αἴνων· ὅντινα αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων πατὴρ ἓν πρὸς αὑτὸν ποιησάμενος, δι’ αὐτοῦ μονονουχὶ αὐτὸς αὑτὸν ἐκπεριϊών, τῇ ἴσῃ πάντη δυνάμει τῇ αὐτοῦ τρόπον τινὰ τιμῴη καὶ τιμῷτο·ἡ πεῖρα ἡ πρὸς τὰς ἀμοιβὰς ἀεὶ, κἂν ήττων τῆς ἀξίας δύναμις τοῦ τὴν χάριν ἀναφέροντας ᾖ. Οὐ γὰρ, εἰ μὴ κατ' ἀξίαν οἷός τέ εἰμι λέγειν σιωπήσομαι· ἀλλ᾽ εἰ ἀποπλήσω πάνθ' ά μοι δυνατόν ἐστι, καὶ σεμνυ νοῦμαι. Ἔστω δή μοι ὁ λόγος δε χαριστήριος· Θεῷ μὲν τῷ τῶν ὅλων, οὐκ ἂν ἐθελήσαιμι λέγειν· καίτοι γε ἐκεῖθεν ἡμῖν πᾶσαι μὲν αἱ τῶν ἀγαθῶν ἀρχα!, ἐκεῖθεν δὲ καὶ ἡμᾶς τῶν εὐχαριστιῶν ἡ ὕμνων καὶ αἴνων ἄρχεσθαι χρή. ᾿Αλλὰ γὰρ οὐδ' εἰ ὅλον ἐμαυ τὸν, μὴ οἷος μὲν νῦν εἰμι βέβηλος καὶ ἀκάθαρτος, αναμεμιγμένος καὶ πεφυρμένος παναγεῖ (55) καὶ ἀκαθάρτῳ κακῷ· γυμνὸν δὲ αὐτὸν (56) ὅτι καθαρώ τατον λαμπρότατόν τε καὶ εἰλικρινέστατον, καὶ ἀμιγή παντὸς χείρονος· οὐδ᾽ εἰ ὅλον, φημί, γυμνόν, ὥσπερ τινὰ γενόμενον φέρων ἐπιδοίην, φέροιμι ἄν τι παρ' ἐμαυτοῦ δῶρον ἄξιον εἰς τιμὴν καὶ ἀμοιβὴν τῷ πάν των ἡγεμόνι καὶ αἰτίῳ· ὂν οὔτε ἰδίᾳ ἕκαστος πώ ποτε, οὔτε καὶ ἅμα πάντες, ὡσεὶ ἓν καὶ ταὐτὸ γέ- νοιτο πάντα καθαρά, αὐτῶν μὲν ἐκστάντα, πρὸς αὐτὸν δὲ ἐπιστρέψαντα μᾶλλον, ἀθρόα (57) ἑνὶ πνεύ ματι καὶ μιᾷ ὁρμῇ τῇ συμφώνῳ, ἀξίως ἂν εὐφημή σαι δύναιντο. Ὅτι γὰρ τῶν αὐτοῦ δημιουργημάτων καὶ διανοηθῆναί τις ἄριστα καὶ ὁλοκλήρως, καὶ εἰ οἷόν τε εἰπεῖν κατ' ἀξίαν περὶ αὐτοῦ δυνηθείη· αὐτῆς δὲ τῆς δυνάμεως ἕνεκεν ἧς ἀξίωται οὐ παρ' ἄλλου του, παρ' αὐτοῦ δὲ λαβών, οὐκ ἔσθ᾽ ὅπως ἂν ἄλλο τι μεῖζόν ποθεν εὐπορήσας εἰς εὐχαριστίαν ἀναθείη. Α νασθαι ἄξιόν τι λέγειν προκαλύμματι· εὔγνωμον δὲ Β ἀναγής οι εναγής. παρέλκειν. Αt γυμνὸν δ' ἐμαυτόν. αὐτόν. ὡς εἰ, ὡσεί ὡσεί... αθρόα, ἅμα πάντες, Δ' . ᾿Αλλὰ τὰς μὲν (58) εἰς τὸν πάντων βασιλέα καὶ κηδεμόνα, την διαρκή πηγὴν πάντων ἀγαθῶν, εὐφη μίας καὶ ὕμνους τῷ κάν τούτῳ τὴν ἀσθένειαν ἡμῶν Ιωμένῳ, καὶ τὸ ἐνδέον ἀναπληροῦν μόνῳ δυναμένο ἐπιτρέψωμεν, τῷ προστάτῃ τῶν ἡμετέρων ψυχῶν καὶ Σωτῆρι, τῷ πρωτογενεῖ αὐτοῦ Λόγῳ, τῷ πάντων δη μιουργῷ καὶ κυβερνήτῃ· αὐτῷ μόνῳ ὑπέρ τε ἑαυ τοῦ καὶ ὑπὲρ πάντων ἰδίᾳ τε καὶ ἑκάστου (59), καὶ ἀθρόον ἅμα δυνατὸν ἂν ἀναπέμπειν διηνεκεῖς καὶ ἀδια λείπτους τῷ Πατρὶ τὰς εὐχαριστίας· ὅτι αὐτὸς ἡ ἀλή θεια ῶν, καὶ ἡ αὐτοῦ τοῦ Πατρὸς τῶν ὅλων καὶ σου φία καὶ δύναμις, πρὸς δὲ καὶ ἐν αὐτῷ ὢν, καὶ πρὸς αὐτὸν ἀτεχνῶς ἡνωμένος, οὐκ ἔστιν ὅπως ἢ διὰ λή- θην ἢ ἀσόφως ἢ ὑπ' ἀσθενείας τινός, ὥσπερ τις ἀπ εξενωμένος αὐτοῦ, ἢ οὐκ ἐφίξεται τῇ δυνάμει τῆς δυ καθ᾽ ἕκαστον. καὶ ἰδίᾳ τε ἑκάστου. S. GREGORII THAUMATURGI enim revera est pertinas silentium, plausibili quo- dam velo tectum, quasi nequeat quidquam pro di- guitate pronuntiari : ingenui autem probique sem- per est animi, referendæ gratiæ conatus, quamvis înfra merita sit facultas ejus qui gratiam refert. Neque enim si pro dignitate dicere non possim, propterea silebo; sed ubi omnia quæ possum præ- stitero, jure gloriabor. Esto itaque mea hæc oratio charisteria, hoc est gratiarum actionis; erga Deum saue universorum, dicere non ausim : quanquam ab Hlo quidem omnia nobis bonorum initia sunt; ab eo item nos agendarum gratiarum, et hymnorum, ac laudum primordia ducere oportet. Sed ue si qui- dem me totum, non qualis nunc sum, profanus et impurus, et tetro atque immundo malo conspersus et permistus; sed nudum ac purissimum, clarissi- mumque et sincerissimum, et ab omni labe alie- num ; nec si totum, inquam, nudum me velut rem cens natum offeram, dignum a ne tamen ullum in pretium et compensationem, omnium principi et auctori munus attulerim: quem nec privatim sin- guli, nec simul universi, non si in unum idemque pura omnia coalescant, et a se ipsis discedentia, ad eum tota convertantur, uno spiritu unoque et con- sono sensu conjuncta, digne unquam venerari ac laudare queant. Quod enim de Deo homo quispiam recte cogitare ac perfecte (si dici fas sit) loqui pro dignitate possit; pro hac ipsa facultate qua ornatus est, quam non ab alio ullo, sed ab ipsomet accepit; nihil utique aliunde babere potest majus, quod ad gratiarum actionem retribuat. C IV. Sea nos laudationes quidem et hymnos in omnium regem et moderatorem, perennem fontem omnium bonorum, ei qui et in hoc ipso infirmita- tem nostram salat, et quod deest explere solus po- test, relinquamus; præsidi, inquam, animarum no- strarum ac Salvatori, primogenito ejus Verbo, om- nium conditori et gubernatori. Ipsi soli pro se ipso et pro omnibus privatim ac universe facile est assiduas atque perpetuas gratias agere: quia cum sit ipsa ve- ritas; et ipsa Patris universorum et sapientia et po- testas, ad hæc et in ipso et cum ipso vere atque omnino conjunctus, nullum est periculum, ne vel per oblivionem vel insipientiam, aut præ imbecil- litate aliqua, ac si quis ab eo sejunctus et alienus D esset, vel assequi laudationis modum nequeat, vel ponunt Lexica: sed ex hoc loco (nam de lectione quis dubitet ?) patet, in utramque valere, perinde ut BENGEL. forte legendum cum elitore Pari- siensi, Αut saltem rescribendum, gine habet id est, ut si. Manere potest ut, in parenthesi, illam præcise par- tein, declaret, eleganter vergens ad votum. BENGEL. stimonio accuratam mysterii expositionem. Nam virtus illa Filii æqualis virtuti Patris, qua Pater se ipse quodammodo circumambit, nihil aliud esse potest, quam tota Patris substantia Filio tradita. Ex quo facile intelligitur Filium esse veritatem et Patris sapientiam ac virtutem, eumque in Patre esse et cum Patre conjunctum. Laudes quas Patri Filius tribuit, honorem quem ei defert, et ab ec accipit vicissim, utriusque consensum in hac ejus- dem virtutis Patrem quodammodo circumambientis æqualitate diserte Gregorius constituit, ut quisque animadvertere potest. Maran., Divin. D. N. J.˚C. lib. iv, cap. 20, § 1, pag. 522. ann. post Vossianam recensuit, conjiciebat hic legendum At Bengelius, omisso, edidit Sic et nuperus Ori- genianorum editor Parisiensis. (55) Παναγεῖ. In bonam tantum partem παναγής (56) Γυμνὸν δὲ αὐτόν. Αὐτὸν Bengelio videtur (57) Ὡσε!... ἀθρόα. Hoeschelius pro ὡσεί in mar- (58) Ἀλλὰ τὰς μὲν, κ. τ. λ. Habemus in hoc te- (59) Καὶ ἑκάστου. Qui editionem Parisiensem
PG 10:1060ὅπερ πρῶτος καὶ μόνος ἔχειν ἔλαχεν ἐκ πάντων τῶν ὄντων ὁ μονογενὴς αὐτοῦ, ὁ ἐν αὐτῷ θεὸς λόγος· τῶν ἄλλων πάντων οὕτω μόνον εὐχαρίστων καὶ εὐσεβῶν εἶναι δυναμένων, εἰ ἐπ’ αὐτῷ φέροντες μόνῳ ἀντὶ πάντων τῶν παρὰ τοῦ πατρὸς ἡμῖν ἀγαθῶν τὴν δύναμιν τῆς ἀξίας εὐχαριστίας ἀναθήσομεν, μίαν ὁδὸν εὐσεβείας ταύτην εἶναι ὁμολογήσαντες, τὴν δι’ αὐτοῦ πᾶσαν μνήμην τοῦ τῶν ὅλων αἰτίου. Διὸ δὴ τῆς μὲν ἐπὶ πᾶσι διαρκοῦς προνοίας, ἔν τε μεγίστοις καὶ ἐν τοῖς ἐλαχίστοις κηδομένης ἡμῶν καὶ εἰς τοῦτό γε προαγομένης, ἐκεῖνος ἄξιος, διαρκὴς εἶναι λόγος εἰς εὐχαριστίας καὶ ὕμνους ὁμολογείσθω, τελειότατος ὢν καὶ ζῶν, καὶ αὐτοῦ τοῦ πρώτου νοῦ λόγος ἔμψυχος ὤν. Ὁ δ’ ἡμέτερος οὗτος ἔστω χαριστήριος ἀνθρώπων μὲν πάντων μάλιστα τῷ ἀνδρὶ τῷ ἱερῷ τῷδε· εἰ δέ τι καὶ περαιτέρω μεληγορεῖν ἐθέλοιμι, καὶ τῶν οὐ φαινομένων μέν, θειοτέρων δὲ καὶ κηδομένων ἀνθρώπων, τούτῳ, ὅς με ἐκ παίδων κρίσει τινὶ μεγάλῃ οἰκονομεῖν τε καὶ τιθηνεῖσθαι καὶ ἐπιτροπεύειν ἐκληρώσατο, ἱερὸς ἄγγελος θεοῦ, ὁ τρέφων με ἐκ νεότητός μου, φησὶν ἐκεῖνος ὁ θεῷ φίλος ἀνήρ, τὸν αὑτοῦ λέγων δηλαδή.ἡ πεῖρα ἡ πρὸς τὰς ἀμοιβὰς ἀεὶ, κἂν ήττων τῆς ἀξίας δύναμις τοῦ τὴν χάριν ἀναφέροντας ᾖ. Οὐ γὰρ, εἰ μὴ κατ' ἀξίαν οἷός τέ εἰμι λέγειν σιωπήσομαι· ἀλλ᾽ εἰ ἀποπλήσω πάνθ' ά μοι δυνατόν ἐστι, καὶ σεμνυ νοῦμαι. Ἔστω δή μοι ὁ λόγος δε χαριστήριος· Θεῷ μὲν τῷ τῶν ὅλων, οὐκ ἂν ἐθελήσαιμι λέγειν· καίτοι γε ἐκεῖθεν ἡμῖν πᾶσαι μὲν αἱ τῶν ἀγαθῶν ἀρχα!, ἐκεῖθεν δὲ καὶ ἡμᾶς τῶν εὐχαριστιῶν ἡ ὕμνων καὶ αἴνων ἄρχεσθαι χρή. ᾿Αλλὰ γὰρ οὐδ' εἰ ὅλον ἐμαυ τὸν, μὴ οἷος μὲν νῦν εἰμι βέβηλος καὶ ἀκάθαρτος, αναμεμιγμένος καὶ πεφυρμένος παναγεῖ (55) καὶ ἀκαθάρτῳ κακῷ· γυμνὸν δὲ αὐτὸν (56) ὅτι καθαρώ τατον λαμπρότατόν τε καὶ εἰλικρινέστατον, καὶ ἀμιγή παντὸς χείρονος· οὐδ᾽ εἰ ὅλον, φημί, γυμνόν, ὥσπερ τινὰ γενόμενον φέρων ἐπιδοίην, φέροιμι ἄν τι παρ' ἐμαυτοῦ δῶρον ἄξιον εἰς τιμὴν καὶ ἀμοιβὴν τῷ πάν των ἡγεμόνι καὶ αἰτίῳ· ὂν οὔτε ἰδίᾳ ἕκαστος πώ ποτε, οὔτε καὶ ἅμα πάντες, ὡσεὶ ἓν καὶ ταὐτὸ γέ- νοιτο πάντα καθαρά, αὐτῶν μὲν ἐκστάντα, πρὸς αὐτὸν δὲ ἐπιστρέψαντα μᾶλλον, ἀθρόα (57) ἑνὶ πνεύ ματι καὶ μιᾷ ὁρμῇ τῇ συμφώνῳ, ἀξίως ἂν εὐφημή σαι δύναιντο. Ὅτι γὰρ τῶν αὐτοῦ δημιουργημάτων καὶ διανοηθῆναί τις ἄριστα καὶ ὁλοκλήρως, καὶ εἰ οἷόν τε εἰπεῖν κατ' ἀξίαν περὶ αὐτοῦ δυνηθείη· αὐτῆς δὲ τῆς δυνάμεως ἕνεκεν ἧς ἀξίωται οὐ παρ' ἄλλου του, παρ' αὐτοῦ δὲ λαβών, οὐκ ἔσθ᾽ ὅπως ἂν ἄλλο τι μεῖζόν ποθεν εὐπορήσας εἰς εὐχαριστίαν ἀναθείη. Α νασθαι ἄξιόν τι λέγειν προκαλύμματι· εὔγνωμον δὲ Β ἀναγής οι εναγής. παρέλκειν. Αt γυμνὸν δ' ἐμαυτόν. αὐτόν. ὡς εἰ, ὡσεί ὡσεί... αθρόα, ἅμα πάντες, Δ' . ᾿Αλλὰ τὰς μὲν (58) εἰς τὸν πάντων βασιλέα καὶ κηδεμόνα, την διαρκή πηγὴν πάντων ἀγαθῶν, εὐφη μίας καὶ ὕμνους τῷ κάν τούτῳ τὴν ἀσθένειαν ἡμῶν Ιωμένῳ, καὶ τὸ ἐνδέον ἀναπληροῦν μόνῳ δυναμένο ἐπιτρέψωμεν, τῷ προστάτῃ τῶν ἡμετέρων ψυχῶν καὶ Σωτῆρι, τῷ πρωτογενεῖ αὐτοῦ Λόγῳ, τῷ πάντων δη μιουργῷ καὶ κυβερνήτῃ· αὐτῷ μόνῳ ὑπέρ τε ἑαυ τοῦ καὶ ὑπὲρ πάντων ἰδίᾳ τε καὶ ἑκάστου (59), καὶ ἀθρόον ἅμα δυνατὸν ἂν ἀναπέμπειν διηνεκεῖς καὶ ἀδια λείπτους τῷ Πατρὶ τὰς εὐχαριστίας· ὅτι αὐτὸς ἡ ἀλή θεια ῶν, καὶ ἡ αὐτοῦ τοῦ Πατρὸς τῶν ὅλων καὶ σου φία καὶ δύναμις, πρὸς δὲ καὶ ἐν αὐτῷ ὢν, καὶ πρὸς αὐτὸν ἀτεχνῶς ἡνωμένος, οὐκ ἔστιν ὅπως ἢ διὰ λή- θην ἢ ἀσόφως ἢ ὑπ' ἀσθενείας τινός, ὥσπερ τις ἀπ εξενωμένος αὐτοῦ, ἢ οὐκ ἐφίξεται τῇ δυνάμει τῆς δυ καθ᾽ ἕκαστον. καὶ ἰδίᾳ τε ἑκάστου. S. GREGORII THAUMATURGI enim revera est pertinas silentium, plausibili quo- dam velo tectum, quasi nequeat quidquam pro di- guitate pronuntiari : ingenui autem probique sem- per est animi, referendæ gratiæ conatus, quamvis înfra merita sit facultas ejus qui gratiam refert. Neque enim si pro dignitate dicere non possim, propterea silebo; sed ubi omnia quæ possum præ- stitero, jure gloriabor. Esto itaque mea hæc oratio charisteria, hoc est gratiarum actionis; erga Deum saue universorum, dicere non ausim : quanquam ab Hlo quidem omnia nobis bonorum initia sunt; ab eo item nos agendarum gratiarum, et hymnorum, ac laudum primordia ducere oportet. Sed ue si qui- dem me totum, non qualis nunc sum, profanus et impurus, et tetro atque immundo malo conspersus et permistus; sed nudum ac purissimum, clarissi- mumque et sincerissimum, et ab omni labe alie- num ; nec si totum, inquam, nudum me velut rem cens natum offeram, dignum a ne tamen ullum in pretium et compensationem, omnium principi et auctori munus attulerim: quem nec privatim sin- guli, nec simul universi, non si in unum idemque pura omnia coalescant, et a se ipsis discedentia, ad eum tota convertantur, uno spiritu unoque et con- sono sensu conjuncta, digne unquam venerari ac laudare queant. Quod enim de Deo homo quispiam recte cogitare ac perfecte (si dici fas sit) loqui pro dignitate possit; pro hac ipsa facultate qua ornatus est, quam non ab alio ullo, sed ab ipsomet accepit; nihil utique aliunde babere potest majus, quod ad gratiarum actionem retribuat. C IV. Sea nos laudationes quidem et hymnos in omnium regem et moderatorem, perennem fontem omnium bonorum, ei qui et in hoc ipso infirmita- tem nostram salat, et quod deest explere solus po- test, relinquamus; præsidi, inquam, animarum no- strarum ac Salvatori, primogenito ejus Verbo, om- nium conditori et gubernatori. Ipsi soli pro se ipso et pro omnibus privatim ac universe facile est assiduas atque perpetuas gratias agere: quia cum sit ipsa ve- ritas; et ipsa Patris universorum et sapientia et po- testas, ad hæc et in ipso et cum ipso vere atque omnino conjunctus, nullum est periculum, ne vel per oblivionem vel insipientiam, aut præ imbecil- litate aliqua, ac si quis ab eo sejunctus et alienus D esset, vel assequi laudationis modum nequeat, vel ponunt Lexica: sed ex hoc loco (nam de lectione quis dubitet ?) patet, in utramque valere, perinde ut BENGEL. forte legendum cum elitore Pari- siensi, Αut saltem rescribendum, gine habet id est, ut si. Manere potest ut, in parenthesi, illam præcise par- tein, declaret, eleganter vergens ad votum. BENGEL. stimonio accuratam mysterii expositionem. Nam virtus illa Filii æqualis virtuti Patris, qua Pater se ipse quodammodo circumambit, nihil aliud esse potest, quam tota Patris substantia Filio tradita. Ex quo facile intelligitur Filium esse veritatem et Patris sapientiam ac virtutem, eumque in Patre esse et cum Patre conjunctum. Laudes quas Patri Filius tribuit, honorem quem ei defert, et ab ec accipit vicissim, utriusque consensum in hac ejus- dem virtutis Patrem quodammodo circumambientis æqualitate diserte Gregorius constituit, ut quisque animadvertere potest. Maran., Divin. D. N. J.˚C. lib. iv, cap. 20, § 1, pag. 522. ann. post Vossianam recensuit, conjiciebat hic legendum At Bengelius, omisso, edidit Sic et nuperus Ori- genianorum editor Parisiensis. (55) Παναγεῖ. In bonam tantum partem παναγής (56) Γυμνὸν δὲ αὐτόν. Αὐτὸν Bengelio videtur (57) Ὡσε!... ἀθρόα. Hoeschelius pro ὡσεί in mar- (58) Ἀλλὰ τὰς μὲν, κ. τ. λ. Habemus in hoc te- (59) Καὶ ἑκάστου. Qui editionem Parisiensem
Ἀλλ’ ὁ μὲν μέγας ὢν ἀναλόγως μέγιστόν τινα, ἤτοι ἄλλον ὅστις ἂν [ᾖ,] ἢ καὶ αὐτὸν ἴσως τὸν τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελον, τὸν κοινὸν πάντων σωτῆρα, ὑπὸ τελειότητος μόνον ἤδη φύλακα αὐτῷ εἶναι κληρωσάμενος, οὐκ οἶδα τοῦτο σαφῶς, πλὴν ὁ μὲν τὸν ἑαυτοῦ μέγαν τινά, ὅστις ποτ’ ἂν ᾖ, καὶ γινώσκων καὶ εὐφημῶν· ἡμεῖς δὲ πρὸς τῷ κοινῷ πάντων ἀνθρώπων κυβερνήτῃ καὶ τοῦτον, ὅστις ποτ’ ἐστὶν ἰδίᾳ παιδαγωγὸς ἡμῶν ὄντων νηπίων. Ὃς τά τε ἄλλα πάντη πάντα ἀγαθὸς ὢν τροφεὺς καὶ κηδεμὼν ἐμός (οὐχὶ ἐμοὶ ἤ τινι τῶν ἐμοὶ προσηκόντων φίλων, τυφλοὶ γὰρ ἡμεῖς καὶ μηδὲν τῶν ἔμπροσθεν ὁρῶντες, ὥστε τι καὶ κρίνειν δύνασθαι τῶν δεόντων· ἀλλ’ ᾗ αὐτῷ, προορωμένῳ πάντα τὰ πρὸς ὠφέλειαν τῆς ψυχῆς ἡμῶν, συμφέρον εἶναι καταφαίνεται) πάλαι τε καὶ νῦν ἔτι ἐκτρέφει τε καὶ παιδεύει καὶ χειραγωγεῖ, καὶ δὴ πρὸς πᾶσι τοῖς ἄλλοις καὶ συνάψαι με τῷ ἀνδρὶ τούτῳ (τοῦτο δὴ τὸ κεφαλαιωδέστατον πάντων) ᾠκονομήσατο, οὔτε γένει καὶ αἵματί μοι ἀνθρωπίνῳ τινὶ προσήκοντα, οὔτε ἄλλως προσοικοῦντα ἢ ὄντα τινὰ τῶν πλησιοχώρων, οὔτε καὶ ὁμοεθνῆ ὅλως, ταῦτα δὴ ἃ πρόφασις φιλίας καὶ γνώσεως τοῖς πολλοῖς τῶν ἀνθρώπων γίνεται·ἡ πεῖρα ἡ πρὸς τὰς ἀμοιβὰς ἀεὶ, κἂν ήττων τῆς ἀξίας δύναμις τοῦ τὴν χάριν ἀναφέροντας ᾖ. Οὐ γὰρ, εἰ μὴ κατ' ἀξίαν οἷός τέ εἰμι λέγειν σιωπήσομαι· ἀλλ᾽ εἰ ἀποπλήσω πάνθ' ά μοι δυνατόν ἐστι, καὶ σεμνυ νοῦμαι. Ἔστω δή μοι ὁ λόγος δε χαριστήριος· Θεῷ μὲν τῷ τῶν ὅλων, οὐκ ἂν ἐθελήσαιμι λέγειν· καίτοι γε ἐκεῖθεν ἡμῖν πᾶσαι μὲν αἱ τῶν ἀγαθῶν ἀρχα!, ἐκεῖθεν δὲ καὶ ἡμᾶς τῶν εὐχαριστιῶν ἡ ὕμνων καὶ αἴνων ἄρχεσθαι χρή. ᾿Αλλὰ γὰρ οὐδ' εἰ ὅλον ἐμαυ τὸν, μὴ οἷος μὲν νῦν εἰμι βέβηλος καὶ ἀκάθαρτος, αναμεμιγμένος καὶ πεφυρμένος παναγεῖ (55) καὶ ἀκαθάρτῳ κακῷ· γυμνὸν δὲ αὐτὸν (56) ὅτι καθαρώ τατον λαμπρότατόν τε καὶ εἰλικρινέστατον, καὶ ἀμιγή παντὸς χείρονος· οὐδ᾽ εἰ ὅλον, φημί, γυμνόν, ὥσπερ τινὰ γενόμενον φέρων ἐπιδοίην, φέροιμι ἄν τι παρ' ἐμαυτοῦ δῶρον ἄξιον εἰς τιμὴν καὶ ἀμοιβὴν τῷ πάν των ἡγεμόνι καὶ αἰτίῳ· ὂν οὔτε ἰδίᾳ ἕκαστος πώ ποτε, οὔτε καὶ ἅμα πάντες, ὡσεὶ ἓν καὶ ταὐτὸ γέ- νοιτο πάντα καθαρά, αὐτῶν μὲν ἐκστάντα, πρὸς αὐτὸν δὲ ἐπιστρέψαντα μᾶλλον, ἀθρόα (57) ἑνὶ πνεύ ματι καὶ μιᾷ ὁρμῇ τῇ συμφώνῳ, ἀξίως ἂν εὐφημή σαι δύναιντο. Ὅτι γὰρ τῶν αὐτοῦ δημιουργημάτων καὶ διανοηθῆναί τις ἄριστα καὶ ὁλοκλήρως, καὶ εἰ οἷόν τε εἰπεῖν κατ' ἀξίαν περὶ αὐτοῦ δυνηθείη· αὐτῆς δὲ τῆς δυνάμεως ἕνεκεν ἧς ἀξίωται οὐ παρ' ἄλλου του, παρ' αὐτοῦ δὲ λαβών, οὐκ ἔσθ᾽ ὅπως ἂν ἄλλο τι μεῖζόν ποθεν εὐπορήσας εἰς εὐχαριστίαν ἀναθείη. Α νασθαι ἄξιόν τι λέγειν προκαλύμματι· εὔγνωμον δὲ Β ἀναγής οι εναγής. παρέλκειν. Αt γυμνὸν δ' ἐμαυτόν. αὐτόν. ὡς εἰ, ὡσεί ὡσεί... αθρόα, ἅμα πάντες, Δ' . ᾿Αλλὰ τὰς μὲν (58) εἰς τὸν πάντων βασιλέα καὶ κηδεμόνα, την διαρκή πηγὴν πάντων ἀγαθῶν, εὐφη μίας καὶ ὕμνους τῷ κάν τούτῳ τὴν ἀσθένειαν ἡμῶν Ιωμένῳ, καὶ τὸ ἐνδέον ἀναπληροῦν μόνῳ δυναμένο ἐπιτρέψωμεν, τῷ προστάτῃ τῶν ἡμετέρων ψυχῶν καὶ Σωτῆρι, τῷ πρωτογενεῖ αὐτοῦ Λόγῳ, τῷ πάντων δη μιουργῷ καὶ κυβερνήτῃ· αὐτῷ μόνῳ ὑπέρ τε ἑαυ τοῦ καὶ ὑπὲρ πάντων ἰδίᾳ τε καὶ ἑκάστου (59), καὶ ἀθρόον ἅμα δυνατὸν ἂν ἀναπέμπειν διηνεκεῖς καὶ ἀδια λείπτους τῷ Πατρὶ τὰς εὐχαριστίας· ὅτι αὐτὸς ἡ ἀλή θεια ῶν, καὶ ἡ αὐτοῦ τοῦ Πατρὸς τῶν ὅλων καὶ σου φία καὶ δύναμις, πρὸς δὲ καὶ ἐν αὐτῷ ὢν, καὶ πρὸς αὐτὸν ἀτεχνῶς ἡνωμένος, οὐκ ἔστιν ὅπως ἢ διὰ λή- θην ἢ ἀσόφως ἢ ὑπ' ἀσθενείας τινός, ὥσπερ τις ἀπ εξενωμένος αὐτοῦ, ἢ οὐκ ἐφίξεται τῇ δυνάμει τῆς δυ καθ᾽ ἕκαστον. καὶ ἰδίᾳ τε ἑκάστου. S. GREGORII THAUMATURGI enim revera est pertinas silentium, plausibili quo- dam velo tectum, quasi nequeat quidquam pro di- guitate pronuntiari : ingenui autem probique sem- per est animi, referendæ gratiæ conatus, quamvis înfra merita sit facultas ejus qui gratiam refert. Neque enim si pro dignitate dicere non possim, propterea silebo; sed ubi omnia quæ possum præ- stitero, jure gloriabor. Esto itaque mea hæc oratio charisteria, hoc est gratiarum actionis; erga Deum saue universorum, dicere non ausim : quanquam ab Hlo quidem omnia nobis bonorum initia sunt; ab eo item nos agendarum gratiarum, et hymnorum, ac laudum primordia ducere oportet. Sed ue si qui- dem me totum, non qualis nunc sum, profanus et impurus, et tetro atque immundo malo conspersus et permistus; sed nudum ac purissimum, clarissi- mumque et sincerissimum, et ab omni labe alie- num ; nec si totum, inquam, nudum me velut rem cens natum offeram, dignum a ne tamen ullum in pretium et compensationem, omnium principi et auctori munus attulerim: quem nec privatim sin- guli, nec simul universi, non si in unum idemque pura omnia coalescant, et a se ipsis discedentia, ad eum tota convertantur, uno spiritu unoque et con- sono sensu conjuncta, digne unquam venerari ac laudare queant. Quod enim de Deo homo quispiam recte cogitare ac perfecte (si dici fas sit) loqui pro dignitate possit; pro hac ipsa facultate qua ornatus est, quam non ab alio ullo, sed ab ipsomet accepit; nihil utique aliunde babere potest majus, quod ad gratiarum actionem retribuat. C IV. Sea nos laudationes quidem et hymnos in omnium regem et moderatorem, perennem fontem omnium bonorum, ei qui et in hoc ipso infirmita- tem nostram salat, et quod deest explere solus po- test, relinquamus; præsidi, inquam, animarum no- strarum ac Salvatori, primogenito ejus Verbo, om- nium conditori et gubernatori. Ipsi soli pro se ipso et pro omnibus privatim ac universe facile est assiduas atque perpetuas gratias agere: quia cum sit ipsa ve- ritas; et ipsa Patris universorum et sapientia et po- testas, ad hæc et in ipso et cum ipso vere atque omnino conjunctus, nullum est periculum, ne vel per oblivionem vel insipientiam, aut præ imbecil- litate aliqua, ac si quis ab eo sejunctus et alienus D esset, vel assequi laudationis modum nequeat, vel ponunt Lexica: sed ex hoc loco (nam de lectione quis dubitet ?) patet, in utramque valere, perinde ut BENGEL. forte legendum cum elitore Pari- siensi, Αut saltem rescribendum, gine habet id est, ut si. Manere potest ut, in parenthesi, illam præcise par- tein, declaret, eleganter vergens ad votum. BENGEL. stimonio accuratam mysterii expositionem. Nam virtus illa Filii æqualis virtuti Patris, qua Pater se ipse quodammodo circumambit, nihil aliud esse potest, quam tota Patris substantia Filio tradita. Ex quo facile intelligitur Filium esse veritatem et Patris sapientiam ac virtutem, eumque in Patre esse et cum Patre conjunctum. Laudes quas Patri Filius tribuit, honorem quem ei defert, et ab ec accipit vicissim, utriusque consensum in hac ejus- dem virtutis Patrem quodammodo circumambientis æqualitate diserte Gregorius constituit, ut quisque animadvertere potest. Maran., Divin. D. N. J.˚C. lib. iv, cap. 20, § 1, pag. 522. ann. post Vossianam recensuit, conjiciebat hic legendum At Bengelius, omisso, edidit Sic et nuperus Ori- genianorum editor Parisiensis. (55) Παναγεῖ. In bonam tantum partem παναγής (56) Γυμνὸν δὲ αὐτόν. Αὐτὸν Bengelio videtur (57) Ὡσε!... ἀθρόα. Hoeschelius pro ὡσεί in mar- (58) Ἀλλὰ τὰς μὲν, κ. τ. λ. Habemus in hoc te- (59) Καὶ ἑκάστου. Qui editionem Parisiensem
PG 10:1061ἀλλὰ συνελόντα εἰπεῖν ἀγνώστους, ἀλλοτρίους, ἀπεξενωμένους, ἀλλήλων ἀφεστηκότας πάμπολυ, ὅσον μέσα ἔθνη καὶ ὄρη καὶ ποταμοὺς διείργειν ἡμᾶς, ὑπὸ τῆς θείας ὄντως καὶ σοφῆς προμηθείας εἰς ταὐτὸν ἀγαγών, τὴν σωτήριον ἐμοὶ σύνοδον ταύτην ἐμηχανήσατο· ἄνωθεν τοῦτο προμηθούμενος οἶμαι ἐκ πρώτης γενέσεως καὶ ἀνατροφῆς. Πῶς δέ, μακρὸν ἂν εἴη διεξίεναι, οὐχὶ ἀκριβολογουμένῳ μόνον καὶ μηδὲν παραλιπεῖν πειρωμένῳ· ἀλλ’ εἰ καὶ τὰ πολλὰ παρείς, ἀθρόως ὀλίγων τῶν κεφαλαιωδεστέρων μνημονεύειν ἐθελήσαιμι. Ἀνατροφαὶ γὰρ αἱ πρῶται ἐκ γενέσεως ἦσαν ὑπὸ γονεῦσι, καὶ πάτρια ἔθη τὰ πεπλανημένα· ὧν ἡμᾶς ἐλευθερωθήσεσθαι οὔτε ἄλλος οἶμαι προσεδόκησεν, οὔτε καὶ ἐμοὶ ἐλπίς τις ἦν, παιδίῳ μὲν ὄντι καὶ ἀλόγῳ, ὑπὸ πατρὶ δὲ δεισιδαίμονι. Εἶτα πατρὸς ἀποβολὴ καὶ ὀρφανία, ἣ δή μοι τάχα καὶ ἀρχὴ τῆς τοῦ ἀληθοῦς ἐπιγνώσεως ἦν. Τότε γὰρ πρῶτον ἐπὶ τὸν σωτήριον καὶ ἀληθῆ μετετέθην λόγον, οὐκ οἶδ’ ὅπως, κατηναγκασμένος μᾶλλον ἤπερ ἑκών. Τίς γὰρ ἐμοὶ κρίσις ἦν, ὄντι τεσσαρεσκαιδεκαετεῖ;Β νάμεως, ἢ ἐφίξεται μὲν, ἐκὼν δὲ (δ μή θέμις εἰπεῖν) ξάσῃ τὸν Πατέρα ἀνευφήμητον μόνῳ τούτῳ δυνατὸν ὃν τελειότατα πᾶσαν ἀποπληρῶσαι τὴν ἀξίαν τῶν αὐτῷ προσηκόντων αἴνων· ὅν τινα αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων Πατὴρ ἐν πρὸς αὐτὸν ποιησάμενος (60), δι' αὐτοῦ. μονονουχὶ αὐτὸς αὐτὸν ἐκπεριών (61), τῇ ἴσῃ πάντη δυνάμει τῇ αὐτοῦ τρόπον τινὰ τιμώη καὶ τιμῷτο· ὅπερ πρῶτος καὶ μόνος ἔχειν ἔλαχεν ἐκ πάντων τῶν ὄντων ὁ Μονογενής αὐτοῦ, ὁ ἐν αὐτῷ Θεὸς Λόγος· τῶν ἄλλων (62) πάντων οὕτω μόνον εὐχαρίστων καὶ εὐσεβῶν εἶναι δυναμένων, εἰ ἐπ' αὐτῷ φέροντες μόνῳ ἀντὶ πάντων τῶν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἡμῖν ἀγαθῶν, τὴν δύναμιν τῆς ἀξίας εὐχαριστίας ἀναθήσομεν (μίαν ὁδὸν εὐσεβείας ταύτην εἶναι ὁμολογήσαντες τὴν δι' αὐτοῦ πᾶσαν μνήμην) τῷ τῶν ὅλων αἰτίῳ (63). Διὸ δὴ τῆς μὲν ἐπὶ πᾶσι διαρκοῦς προνοίας ἔν τε μεγίστοις καὶ ἐν τοῖς ἐλαχίστοις κηδομένης ἡμῶν, καὶ εἰς τοῦτό γε προαγομένης, ἐκεῖνος ἄξιος διαρκής εἶναι λόγος εἰς εὐχαριστίας καὶ ὕμνους ομολογείσθω, τελειότατος ὢν καὶ ζῶν, καὶ αὐτοῦ τοῦ πρώτου Νοῦ Λόγος ἔμψυχος ῶν· ὁ δ᾽ ἡμέτερος οὗτος ἔστω χαρι- στήριος ἀνθρώπων μὲν πάντων μάλιστα τῷ ἀνδρὶ τῷ ἱερῷ τῷδε· εἰ δέ τι καὶ περαιτέρω μεληγορεῖν (64) ἐθέλοιμι, καὶ τῶν οὐ φαινομένων μὲν, θειοτέρων δὲ καὶ κηδομένων ἀνθρώπων, τούτῳ ὅς με ἐκ παίδων κρίσει τινὶ μεγάλῃ οἰκονομεῖν τε καὶ τιθηνεῖσθαι καὶ ἐπιτροπεύειν ἐκληρώσατο, ὁ ἱερὸς ἄγγελος Θεοῦ, δ τρέφων με ἐκ νεότητός μου, φησὶν ἐκεῖνος ὁ Θεῷ φίλος ἀνὴρ, τὸν αὐτοῦ λέγων δηλαδή · ἀλλ' ὁ μὲν μέσ γας ῶν, ἀναλόγως μέγιστόν τινα (ἤτοι ἄλλον ὅστις ἂν ἐκεῖνος ᾖ, ἢ καὶ αὐτὸν ἴσως τὸν τῆς μεγάλης βου- λῆς ᾿Αγγελον, τὸν κοινὸν πάντων Σώτηρα, ὑπὸ τε λειότητος μόνον ἤδη φύλακα αὐτῷ εἶναι κληρωσάμε- νος, οὐκ οἶδα τοῦτο σαφῶς), πλὴν ὁ μὲν τὸν ἑαυτοῦ μέγαν τινά, ὅς τίς ποτ' ἂν ᾖ, καὶ γινώσκων καὶ εὐ- φημῶν. Ἡμεῖς δὲ πρὸς τῷ κοινῷ πάντων ἀνθρώπων κυβερνήτῃ, καὶ τοῦτον, ὅς τίς ποτ' ἐστὶν, ἰδίᾳ παι δαγωγὸς ἡμῶν ὄντων νηπίων. "Ος τά τε ἄλλα πάντη πάντα ἀγαθὸς ὢν τροφεὺς καὶ κηδεμὼν ἐμὸς (οὐχὶ ἐμοὶ ἤ τινι τῶν ἐμοὶ προσηκόντων φίλων, τυφλοὶ γὰρ ἡμεῖς καὶ μηδὲν τῶν ἔμπροσθεν ὁρῶντες ὥστε τι καὶ κρίνειν δύνασθαι τῶν δεόντων, ἀλλ᾽ ἢ αὐτῷ προ- ορωμένῳ πάντα τὰ πρὸς ὠφέλειαν τῆς ψυχῆς ἡμῶν, συμφέρον(65) εἶναι καταφαίνεται), πάλαι τε καὶ νῦν ἔτι 5. όμοουσίαν καὶ τέχνῃ ἑαυτοῦ τῇ γεωργικῇ ἐκπεριτών. Εt τὸν ἥλιον τὴν γῆν ἐκπεριϊόντα. ἡμῶν, ἀναθήσομεν. ἀναθήσομεν... τῷ τῶν ὅλων τοῦ τῶν ὅλων αἰτίου. Μεληγορεῖν, ὕμνων καὶ αἴνων χρησμαγορέω, ὑμναγόρας, ει, μελουρ γία, μέσον, σύμφορος, συμφορά, τροφεὺς καὶ κηδεμών, IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A ut assequatur quidem, volens tamen (quod nefas est C Gen. XLVII, 15. Isa. IX, Haud probatur Bengelio verbum facere in hujus loci versione adeoque ipsemet reddit: quem ipse omnium Parens unum secum habens, simulque mo- net ad ipsam exprimendam hunc locum valere. Casaubono Bengelius. Quo quidem verbo passim utitur auctor. Infra cap. 7, in Metaphr. Eccle., 1, 7', ut docet verbum Aliter indignum esset hoc loco. BENGEL. lius. Et recte quidem : zizių. Planam reddit orationem parenthesis ex dicere) Patrem sua laudatione destituat: cum ei soli sit in promptu perfectissime omnes congruentium illi laudum numeros adimplere; quem ipse omnium Pater unum secum faciens, per ipsum tantum non sese ipse circumambiens, æquali usquequaque cum sua virtute quodammodo honoret, et honoretur: quod quidem primus solusque ex omnibus sortitus. est Unigenitus ejus qui in ipso est, Deus Verbum. Reliqui autem omnes ita duntaxat grati et pii esse possumus, si in eo solo pro omnibus in nos a Patre profluentibus bonis omnem digna gratiarum actionis conatum offeramus: unam pietatis viam hanc esse confitentes, si omnem memoriam per ipsum condi- tori atque auctori omnium dedicemus. Quamobrem perpetua quidem illa, quæ in omnibus elucet, quæ in maximis et minimis nostri curam gerit, et huc usque provecta est, providentia dignus ille, atque ad gratiarum actionem hymnosque suficiens pereus nis sermo concedatur; ut qui perfectissimus ac vi- vens, et ipsius primæ Mentis animatum Verbum exsistat : noster vero hic sermo sacro huic viro uui inter omnes mortales potissimum, eucharisticus esto : ac si quid altius porro de iis qui non cernun- tur, divinioribus et hominum curam gerentibus, loqui velim ; huic etiam qui me a puero, magno quodam judicio regendum educandumque sortitus est, sacer angelus Dei : qui pascit me ab adolescen tia mea 1, ut ait ille Deo charus vir; suum ipsius videlicet intelligens: verum hic quidem´ qui magnus erat, congruenter maximum quempiam (sive alium, quisquis ille fuit, sive ipsum fortasse magni consilii Angelum ', communem omnium Salvatorem, solum jam perfectionis gratia custodem adeptus; hoc e quidem inanifeste nescio), attamen suum ille ma gnum quemdam, quicunque tandem esset, et co- gnoscebat et prædicabat. Nos vero, præter commu- nem omnium gubernatorem, hunc etiam quisquis est privatim pædagogus noster, qui re ipsa pueri et infantes sumus; qui cum in cæteris omnibus bonus semper nutritor et curator meus fuerit (nec enim mihi aut cuiquam ex affinibus meis, qui cæci su- mnus, et nihil eorum quæ ante pedes sunt, videmus, ut conveniens aliquid discernere possimus; sed ipsi Bengelio accepta. At Delarue, dus Bengelius : « inquit, haud scio ar apud alios occurrat auctores; et hic tamen aptius est : respice supra sub finem c. 3. Accedit analogia, quod ad priorem compositi partem attinet, quod Cyri Germani verbum est, pariter igno- tum lexicis. est verbum unde utilis; et tamen calamitas. Quare generatim significat competo, quadro, unde sensus hujus loci liquidus fluit non propinquo, sed angelo convenit, scilicet nomen modo positum, BENGEL. (60) "Ον τινα... ἔν πρὸς αὐτὸν ποιησάμενος. D (61) Εκπεριών. Scribendum έκπεριων statuit ex (62) Αλλων. Hoc παρέλκει, quia subauditur (63) Τῷ τῶν ὅλων αἰτίῳ. Sic Vossius et Benge- (64) Μεληγορεῖν. ΑΙ., μεγαληγορεῖν. Sed audien- (65) Συμφέρον. Συμφέρω, perinde ut πρόσφορος,
PG 10:1062Πλὴν ἐξ ἐκείνου πως ἐπιδημεῖν μέν μοι ὁ ἱερὸς ὅδε λόγος ἤρξατο εὐθύς, οἷα δὴ ἄρτι πληρουμένου τοῦ κοινοῦ πάντων ἀνθρώπων λόγου, ἐπεδήμει δ’ ὅμως τότε πρῶτον. Ὃ δὴ καὶ οὐ μικρόν, εἰ καὶ μὴ πάλαι, νῦν γοῦν ἀναλογιζόμενος ἐγὼ σύμβολον τίθεμαι τῆς ἱερᾶς καὶ θαυμαστῆς περὶ ἐμὲ προνοίας, τὴν συνδρομὴν ταύτην οὕτως τοῖς ἔτεσι διηριθμημένην· ἵνα τὰ μὲν φθάνοντα πάντα τήνδε τὴν ἡλικίαν, ὅσα πλάνης ἦν ἔργα, νηπιότητι καὶ ἀλογίᾳ παραδεδομένα ᾖ, μὴ μάτην δὲ ὁ ἱερὸς παραδοθῇ λόγος ψυχῇ οὐδέπω λογικῇ, λογικῇ δὲ ἤδη γενομένῃ, εἰ καὶ μὴ λόγου θείου καὶ καθαροῦ, φόβου γοῦν τοῦ κατὰ τὸν λόγον τόνδε μὴ ἔρημος ᾖ, ἀλλ’ ὁμοῦ ὅ τε ἀνθρώπινος καὶ ὁ θεῖος ἄρξηται ἐν ἐμοὶ λόγος, ὁ μὲν βοηθῶν τῇ ἀλέκτῳ μὲν ἐμοὶ οἰκείᾳ δὲ αὐτῷ δυνάμει, ὁ δὲ βοηθούμενος. Ὃ δὴ λογιζόμενον εὐφροσύνης ὁμοῦ καὶ δέους ἀναπίπλησί με, μεγαλυνόμενον μὲν τῇ προαγωγῇ, φοβούμενον δέ, μή πη καὶ τοιούτων ἀξιωθεὶς τοῦ τέλους ὁμοίως σφαλῶ.Β νάμεως, ἢ ἐφίξεται μὲν, ἐκὼν δὲ (δ μή θέμις εἰπεῖν) ξάσῃ τὸν Πατέρα ἀνευφήμητον μόνῳ τούτῳ δυνατὸν ὃν τελειότατα πᾶσαν ἀποπληρῶσαι τὴν ἀξίαν τῶν αὐτῷ προσηκόντων αἴνων· ὅν τινα αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων Πατὴρ ἐν πρὸς αὐτὸν ποιησάμενος (60), δι' αὐτοῦ. μονονουχὶ αὐτὸς αὐτὸν ἐκπεριών (61), τῇ ἴσῃ πάντη δυνάμει τῇ αὐτοῦ τρόπον τινὰ τιμώη καὶ τιμῷτο· ὅπερ πρῶτος καὶ μόνος ἔχειν ἔλαχεν ἐκ πάντων τῶν ὄντων ὁ Μονογενής αὐτοῦ, ὁ ἐν αὐτῷ Θεὸς Λόγος· τῶν ἄλλων (62) πάντων οὕτω μόνον εὐχαρίστων καὶ εὐσεβῶν εἶναι δυναμένων, εἰ ἐπ' αὐτῷ φέροντες μόνῳ ἀντὶ πάντων τῶν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἡμῖν ἀγαθῶν, τὴν δύναμιν τῆς ἀξίας εὐχαριστίας ἀναθήσομεν (μίαν ὁδὸν εὐσεβείας ταύτην εἶναι ὁμολογήσαντες τὴν δι' αὐτοῦ πᾶσαν μνήμην) τῷ τῶν ὅλων αἰτίῳ (63). Διὸ δὴ τῆς μὲν ἐπὶ πᾶσι διαρκοῦς προνοίας ἔν τε μεγίστοις καὶ ἐν τοῖς ἐλαχίστοις κηδομένης ἡμῶν, καὶ εἰς τοῦτό γε προαγομένης, ἐκεῖνος ἄξιος διαρκής εἶναι λόγος εἰς εὐχαριστίας καὶ ὕμνους ομολογείσθω, τελειότατος ὢν καὶ ζῶν, καὶ αὐτοῦ τοῦ πρώτου Νοῦ Λόγος ἔμψυχος ῶν· ὁ δ᾽ ἡμέτερος οὗτος ἔστω χαρι- στήριος ἀνθρώπων μὲν πάντων μάλιστα τῷ ἀνδρὶ τῷ ἱερῷ τῷδε· εἰ δέ τι καὶ περαιτέρω μεληγορεῖν (64) ἐθέλοιμι, καὶ τῶν οὐ φαινομένων μὲν, θειοτέρων δὲ καὶ κηδομένων ἀνθρώπων, τούτῳ ὅς με ἐκ παίδων κρίσει τινὶ μεγάλῃ οἰκονομεῖν τε καὶ τιθηνεῖσθαι καὶ ἐπιτροπεύειν ἐκληρώσατο, ὁ ἱερὸς ἄγγελος Θεοῦ, δ τρέφων με ἐκ νεότητός μου, φησὶν ἐκεῖνος ὁ Θεῷ φίλος ἀνὴρ, τὸν αὐτοῦ λέγων δηλαδή · ἀλλ' ὁ μὲν μέσ γας ῶν, ἀναλόγως μέγιστόν τινα (ἤτοι ἄλλον ὅστις ἂν ἐκεῖνος ᾖ, ἢ καὶ αὐτὸν ἴσως τὸν τῆς μεγάλης βου- λῆς ᾿Αγγελον, τὸν κοινὸν πάντων Σώτηρα, ὑπὸ τε λειότητος μόνον ἤδη φύλακα αὐτῷ εἶναι κληρωσάμε- νος, οὐκ οἶδα τοῦτο σαφῶς), πλὴν ὁ μὲν τὸν ἑαυτοῦ μέγαν τινά, ὅς τίς ποτ' ἂν ᾖ, καὶ γινώσκων καὶ εὐ- φημῶν. Ἡμεῖς δὲ πρὸς τῷ κοινῷ πάντων ἀνθρώπων κυβερνήτῃ, καὶ τοῦτον, ὅς τίς ποτ' ἐστὶν, ἰδίᾳ παι δαγωγὸς ἡμῶν ὄντων νηπίων. "Ος τά τε ἄλλα πάντη πάντα ἀγαθὸς ὢν τροφεὺς καὶ κηδεμὼν ἐμὸς (οὐχὶ ἐμοὶ ἤ τινι τῶν ἐμοὶ προσηκόντων φίλων, τυφλοὶ γὰρ ἡμεῖς καὶ μηδὲν τῶν ἔμπροσθεν ὁρῶντες ὥστε τι καὶ κρίνειν δύνασθαι τῶν δεόντων, ἀλλ᾽ ἢ αὐτῷ προ- ορωμένῳ πάντα τὰ πρὸς ὠφέλειαν τῆς ψυχῆς ἡμῶν, συμφέρον(65) εἶναι καταφαίνεται), πάλαι τε καὶ νῦν ἔτι 5. όμοουσίαν καὶ τέχνῃ ἑαυτοῦ τῇ γεωργικῇ ἐκπεριτών. Εt τὸν ἥλιον τὴν γῆν ἐκπεριϊόντα. ἡμῶν, ἀναθήσομεν. ἀναθήσομεν... τῷ τῶν ὅλων τοῦ τῶν ὅλων αἰτίου. Μεληγορεῖν, ὕμνων καὶ αἴνων χρησμαγορέω, ὑμναγόρας, ει, μελουρ γία, μέσον, σύμφορος, συμφορά, τροφεὺς καὶ κηδεμών, IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A ut assequatur quidem, volens tamen (quod nefas est C Gen. XLVII, 15. Isa. IX, Haud probatur Bengelio verbum facere in hujus loci versione adeoque ipsemet reddit: quem ipse omnium Parens unum secum habens, simulque mo- net ad ipsam exprimendam hunc locum valere. Casaubono Bengelius. Quo quidem verbo passim utitur auctor. Infra cap. 7, in Metaphr. Eccle., 1, 7', ut docet verbum Aliter indignum esset hoc loco. BENGEL. lius. Et recte quidem : zizių. Planam reddit orationem parenthesis ex dicere) Patrem sua laudatione destituat: cum ei soli sit in promptu perfectissime omnes congruentium illi laudum numeros adimplere; quem ipse omnium Pater unum secum faciens, per ipsum tantum non sese ipse circumambiens, æquali usquequaque cum sua virtute quodammodo honoret, et honoretur: quod quidem primus solusque ex omnibus sortitus. est Unigenitus ejus qui in ipso est, Deus Verbum. Reliqui autem omnes ita duntaxat grati et pii esse possumus, si in eo solo pro omnibus in nos a Patre profluentibus bonis omnem digna gratiarum actionis conatum offeramus: unam pietatis viam hanc esse confitentes, si omnem memoriam per ipsum condi- tori atque auctori omnium dedicemus. Quamobrem perpetua quidem illa, quæ in omnibus elucet, quæ in maximis et minimis nostri curam gerit, et huc usque provecta est, providentia dignus ille, atque ad gratiarum actionem hymnosque suficiens pereus nis sermo concedatur; ut qui perfectissimus ac vi- vens, et ipsius primæ Mentis animatum Verbum exsistat : noster vero hic sermo sacro huic viro uui inter omnes mortales potissimum, eucharisticus esto : ac si quid altius porro de iis qui non cernun- tur, divinioribus et hominum curam gerentibus, loqui velim ; huic etiam qui me a puero, magno quodam judicio regendum educandumque sortitus est, sacer angelus Dei : qui pascit me ab adolescen tia mea 1, ut ait ille Deo charus vir; suum ipsius videlicet intelligens: verum hic quidem´ qui magnus erat, congruenter maximum quempiam (sive alium, quisquis ille fuit, sive ipsum fortasse magni consilii Angelum ', communem omnium Salvatorem, solum jam perfectionis gratia custodem adeptus; hoc e quidem inanifeste nescio), attamen suum ille ma gnum quemdam, quicunque tandem esset, et co- gnoscebat et prædicabat. Nos vero, præter commu- nem omnium gubernatorem, hunc etiam quisquis est privatim pædagogus noster, qui re ipsa pueri et infantes sumus; qui cum in cæteris omnibus bonus semper nutritor et curator meus fuerit (nec enim mihi aut cuiquam ex affinibus meis, qui cæci su- mnus, et nihil eorum quæ ante pedes sunt, videmus, ut conveniens aliquid discernere possimus; sed ipsi Bengelio accepta. At Delarue, dus Bengelius : « inquit, haud scio ar apud alios occurrat auctores; et hic tamen aptius est : respice supra sub finem c. 3. Accedit analogia, quod ad priorem compositi partem attinet, quod Cyri Germani verbum est, pariter igno- tum lexicis. est verbum unde utilis; et tamen calamitas. Quare generatim significat competo, quadro, unde sensus hujus loci liquidus fluit non propinquo, sed angelo convenit, scilicet nomen modo positum, BENGEL. (60) "Ον τινα... ἔν πρὸς αὐτὸν ποιησάμενος. D (61) Εκπεριών. Scribendum έκπεριων statuit ex (62) Αλλων. Hoc παρέλκει, quia subauditur (63) Τῷ τῶν ὅλων αἰτίῳ. Sic Vossius et Benge- (64) Μεληγορεῖν. ΑΙ., μεγαληγορεῖν. Sed audien- (65) Συμφέρον. Συμφέρω, perinde ut πρόσφορος,
PG 10:1063Ἀλλὰ γὰρ οὐκ οἶδ’ ὅπως ἐνεβράδυνέ μοι τῷδε τῷ μέρει ὁ λόγος, τὴν θαυμαστὴν οἰκονομίαν πρὸς τὸν ἄνδρα τόνδε ὁδῷ διηγήσασθαι θέλων, σπεύδων δὲ ὅμως πρότερον καὶ βραχυλογούμενος ἐπὶ τάδε τὰ ἑξῆς, οὐχ ὡς εὐφημίαν ὀφειλομένην τῷ οὕτως οἰκονομήσαντι ἀποδιδοὺς ἢ εὐχαριστίαν καὶ εὐσέβειαν (μὴ φορτικοὶ ὦμεν οὕτως ὀνομάζοντες μέν, ἄξιον δὲ λέγοντες οὐδέν)· ἀλλ’ ὡς διήγησιν καὶ ὁμολογίαν ἤ τι τῶν ἐπιεικεστέρων τούτων ὀνομάτων ποιούμενος. Ἐδόκει τῇ μόνῃ ἐκ τῶν γονέων κήδεσθαι ἡμῶν παραλειπομένῃ μητρί τ’ ἄλλα ἐκπαιδευομένους, οἷα παῖδας οὐκ ἀγενῶς δῆθεν καὶ φύντας καὶ τρεφομένους, φοιτᾶν καὶ ῥήτορι, ὡς δὴ ῥήτορας ἐσομένους. Καὶ δῆτα ἐφοιτῶμεν, καὶ ῥήτορας μὲν οὐκ εἰς μακρὰν ἔσεσθαι ἡμᾶς ἔλεγον οἱ τότε κρίνοντες οὕτως· οὐκ ἔγωγε τοῦτο λέγειν οὔτε οἶδα, οὔτ’ ἂν θελήσαιμι· λόγος δὲ οὐδεὶς ἦν τούτων, οὐδέ τις καταβολὴ οὐδέπω τῶν τῇδε φέρειν ἡμᾶς δυναμένων αἰτιῶν.έχτρέφει τε καὶ παιδεύει καὶ χειραγωγεῖ· καὶ δὴ πρὸς πᾶσι τοῖς ἄλλοις καὶ συνάψαι με τῷ ἀνδρὶ τού τῳ, τοῦτο δὴ τὸ κεφαλαιωδέστατον πάντων, ᾠκονομή σατο, οὔτε γένει καὶ αἷματί μοι ἀνθρωπίνῳ τινὶ προς ήκοντα, οὔτε ἄλλως προσοικοῦντα, ἢ ὄντα τινὰ τῶν πλησιοχώρων, οὔτε καὶ ὁμοεθνῆ ὅλως (ταῦτα δὴ δ πρόφασις φιλίας καὶ ἑνώσεως τοῖς πολλοῖς τῶν ἀν θρώπων γίνεται ), ἀλλὰ συνελόντι εἰπεῖν, ἀγνώστους, ἀλλοτρίους, ἀπεξενωμένους, ἀλλήλων ἀφεστηκότας πάμπολυ, ὅσον μέσα ἔθνη καὶ ὄρη καὶ ποταμοὺς διείρ γει ἡμᾶς, ὑπὸ τῆς θείας ὄντως καὶ σοφῆς προμη θείας εἰς ταυτὸν ἀγαγών, τὴν σωτήριον ἐμοὶ σύν οδον ταύτην ἐμηχανήσατο· ἄνωθεν τοῦτο προμηθούν μενος οἶμαι, ἐκ πρώτης γενέσεως καὶ ἀνατροφῆς. Πῶς δὲ, μακρὸν ἂν εἴη διεξιέναι, οὐχὶ ἀκριβολογου- μένῳ μόνον καὶ μηδὲν παραλιπεῖν πειρωμένῳ, ἀλλ᾽ εἰ καὶ, τὰ πολλὰ παρεὶς, ἀθρόως ὀλίγων τῶν κεφα λαιωδεστέρων μνημονεύειν ἐθελήσαιμι. ήδη ή. 6η οὐδέπω λογικῇ, όρφα Ε΄. Ανατροφαὶ γὰρ αἱ πρῶται ἐκ γενέσεως, ἦσαν ὑπὸ γονεῦσι· καὶ πάτρια ἔθη τὰ πεπλανημένα· ὧν ἡμᾶς ἐλευθερωθήσεσθαι οὔτε ἄλλος οἶμαι προσεδό κησεν, οὔτε καὶ ἐμοὶ ἐλπίς τις ἦν παιδίῳ μὲν ὄντι καὶ ἀλόγῳ, ὑπὸ πατρὶ δὲ δεισιδαίμονι. Εἶτα παι τρὸς ἀποβολὴ καὶ ὀρφανία ἡ δή (66) μοι τάχα καὶ ἀρχὴ τῆς τοῦ ἀληθοῦς ἐπιγνώσεως ἦν. Τότε γὰρ πρῶτον ἐπὶ τὸν σωτήριον καὶ ἀληθῆ μετετέθην λόγον, οὐκ οἶδ' ὅπως, κατηναγκασμένος μᾶλλον ἤπερ ἐκών. Τίς γὰρ ἐμοὶ κρίσις ἦν, ὄντι τεσσαρεσκαιδεκαετεί; Πλὴν ἐξ ἐκείνου πως ἐπιδημεῖν μέν μοι ὁ ἱερὸς ἔδε Λόγος ήρξατο εὐθὺς, οἷα δὴ ἄρτι πληρουμένου τοῦ κοινοῦ πάντων ἀνθρώπων λόγου, ἐπεδήμει δ' ὅμως τότε πρῶτον. “Ο δὴ καὶ οὐ μικρὸν, εἰ καὶ μὴ πάλαι, νῦν γοῦν ἀναλογιζόμενος ἐγώ, σύμβολον τίθεμαι τῆς ἱερᾶς καὶ θαυμαστῆς περὶ ἐμὲ Προνοίας, την συν δρομὴν ταύτην οὕτω τοῖς ἔτεσι διηριθμημένην, ἵνα τὰ μὲν φθάνοντα πάντα τήνδε τὴν ἡλικίαν. ὅσα πλάνης ἦν ἔργα, νηπιότητι καὶ ἀλογία παραδεδο μένα ᾗ· μὴ μάτην δὲ ὁ ἱερὸς παραδοθῇ Λόγος ψυχῇ οὐδέπω λογικῇ· λογικῇ δὲ ἤδη γενομένῃ (67), εἰ καὶ μὴ λόγου θείου καὶ καθαροῦ, φόβου γοῦν τοῦ κατὰ τὸν λόγον τόνδε, μὴ ἔρημος ᾖ· ἀλλ' ὁμοῦ ὁ τε ἀνθρώπινος καὶ ὁ θεῖος ἄρξηται ἐν ἐμοὶ λόγος· μὲν βοηθῶν τῇ ἀλέκτρῳ μὲν ἐμοί, οἰκείᾳ δὲ αὐτῷ δυνάμει· ὁ δὲ βοηθούμενος. "Ο δὴ λογιζόμενον, εὖ- φροσύνης ὁμοῦ καὶ δέους ἀναπίπλησί με, μεγαλυνό μενον μὲν τῇ προαγωγή, φοβούμενον δὲ, μή πη, καὶ τοιούτων ἀξιωθεὶς τοῦ τέλους ὁμοίως σφαλῶ. Αλλά γὰρ οὐκ οἶδ' ὅπως ἐνεβράδυνε μοι τῷδε τῷ μέρει ὁ λόγος, τὴν θαυμαστὴν οἰκονομίαν πρὸς τὸν ἄνδρα τόνδε ὁδῷ διηγήσασθαι θέλων, σπεύδων δὲ ὅμως πρό- τερον καὶ βραχυλογούμενος ἐπὶ τάδε τὰ ἑξῆς, οὐχ ὡς εὐφημίαν ὀφειλομένην τῷ οὕτως οικονομήσαντι 46η. τάχα, τάχιστα, οι μάλα μάλιστα, γενομένη. S. GREGORII THAUMATURGI omnia ad anima nostra utilitatem prospicienti, A quod utile et bonum est, statim apparet), ut olim me, ita nunc quoque alit, et erudit ac manu ducit: tum præter alia omnia, conjungi me cum hoc viro, quod omnium certe summum est, et cum eo versari fecit ; qui nec genere, nec sanguine ullo conjunctus, nec aliter necessarius aut vicinus neque popularis omnino erat (quæ scilicet amoris et conjunctionis vincula inter alios esse solent, sed, ut paucis di- cam, ignotos, alienos, peregrinos, ab invicem longe disjunctos, quanta scilicet regionum et montium ac fuminum spatia dividunt, divina vere sapientique providentia uuum in locum perducens, salutarem mihi congressum hunc conciliavit: hunc ipsum mihi a primo, ut reor, ortu et educatione divinitus procurans. Quonam autem pacto, longum esset commemorare, non solum si accurate omnia perse- qui nihilque omittere studeam ; sed quamvis multa passim præteriens, pauca summatim referre velim. B V. Prima enim educatio ab ortu ipso sub paren- tum cura fuit, et patrii mores erronei : a quibus liberatum iri me, neque alius, opinor, quisquam sperasset, neque mihi spes ulla erat, puero adhuc et rationis experti, sub patre superstitioso. Secuta deinde est patris amissio, et orbitas : quæ mihi for- tasse cognoscendi veri initium fuit. Tunc enim pri- mum ad salutare verumque Verbum transii, nescio quo pacto, coactusne potius, an volens. Quodnam enim judicium mihi erat, quatuordecim annos na- 10? Cæterum ex eo tempore, advenire mihi sacrum hoc Verbum cœpit, quasi perfecta jam communi omnium hominum ratione; advenit sane tum pri- mum. Quod equidem non parvum, si minus olim, nunc certe ratiocinans, sacræ et admirandæ erga me providentiæ signum duco : hunc rerum decursum in- tuens, annis ita distinctum, ut præcedentia hanc ætatem omnia, quotquot fuerunt, erroris opera, in- fantiæ et rationis inopiæ tribuerentur; nec sacrum frustra Verbum animæ nondum rationis compoti da- retur ; rationis vero jam capaci, quamvis non di- vinæ puræque rationis, at timoris certe secundum hanc rationem, illius expers non esset; sed simul cum humana, divina quoque in me inciperet ratio: dum hæc quidem adjuvabat potestate mihi sane inexplicabili, sed ipsius propria ; illa vero adjuva- D batur. Quod mecum dum reputo, latitia simul ac timore perfundor: latus scilicet provectu; timens autem, ne tantis beneficiis affectus, a fine nihilo- minus aberrem. Sed enim nescio quo pacto in hac parte, dum admirabilem nostræ ad hunc virum profectionis dispensationem narrare libet, longio- rem moram mihi traxit oratio: quæ prius tamen vel paucis dictis, ad hæc sequentia properabat; conjecit. Vossius, Conjunge, et mutata media in of, lege 6. Sane incipit anno ætatis xiv, quem ipsum annum Gregorius mox nominat. Par- licula yap subsequens et quæ deinceps adduntur usque ad aliquam rem postulant, post disjunctivam 4; quae res potius, quam C via, Gregorio videatur initium agnoscendi veri attu- lisse: attulit autem Neque obest quod vi etymni ex potius afir- mat, quam addubitat, BENGEL: (66) "Η δή. Hoeschelius edidit ή ante δή, et (67) Λογικῇ γενομένη. Legit Bengelius λογική
PG 10:1064Ἀλλὰ γὰρ ἄγρυπνος ὢν ὁ θεῖος παιδαγωγὸς καὶ ἀληθὴς κηδεμών, οὔτε τῶν οἰκείων διανοουμένων οὔτε καὶ ἐμοῦ αὐτοῦ προθυμουμένου, ἐπῆν συμβαλών τινι τῶν ἐμῶν διδασκάλων, ἄλλως τὴν Ῥωμαίων φωνὴν ἐκπαιδεύειν με πεπιστευμένῳ (οὐχ ὡς ἐπ’ ἄκρον ἥξοντα, ὡς δὲ μὴ ἄπειρος εἴην πάντη καὶ τῆσδε τῆς φωνῆς· ἔτυχε δὲ νόμων οὐκ ἄπειρος ὤν)· τοῦτο ἐπὶ νοῦν βαλών, προὐτρέψατό με δι’ αὐτοῦ τοὺς Ῥωμαίων ἐκμανθάνειν νόμους. Καὶ λιπαρῶς γε τοῦτ’ ἐποίει ὁ ἀνὴρ ἐκεῖνος· κἀγὼ μέντοι ἐπειθόμην, τἀνδρὶ μᾶλλον χαριζόμενος ἤπερ τῆς τέχνης ἐραστὴς ὤν. Ὁ δέ με λαβὼν ἀκροατήν, φιλοτίμως μὲν διδάσκειν ἤρχετο· ἐπεφθέγξατο δέ τι, ὅ μοι ἀληθέστατα πάντων ἀποβέβηκε· μέγιστον ἔσεσθαί μοι ἐφόδιον (τοῦτο γὰρ τοὔνομα ἐκεῖνος ὠνόμασεν), εἴτε τις ῥήτωρ τῶν ἐν τοῖς δικαστηρίοις ἀγωνιουμένων, εἴτε καὶ ἄλλος τις εἶναι θελήσαιμι, τὴν μάθησιν τῶν νόμων. Ὁ μὲν οὕτως ἀπεφθέγξατο, τείνων εἰς τὰ ἀνθρώπινα τὸν λόγον· ἐμοὶ δ’ ἀτεχνῶς ὑπό τινι θειοτέρᾳ ἐπιπνοίᾳ ἀποφοιβάσαι δοκεῖ τῆς αὐτοῦ ὑπολήψεως.έχτρέφει τε καὶ παιδεύει καὶ χειραγωγεῖ· καὶ δὴ πρὸς πᾶσι τοῖς ἄλλοις καὶ συνάψαι με τῷ ἀνδρὶ τού τῳ, τοῦτο δὴ τὸ κεφαλαιωδέστατον πάντων, ᾠκονομή σατο, οὔτε γένει καὶ αἷματί μοι ἀνθρωπίνῳ τινὶ προς ήκοντα, οὔτε ἄλλως προσοικοῦντα, ἢ ὄντα τινὰ τῶν πλησιοχώρων, οὔτε καὶ ὁμοεθνῆ ὅλως (ταῦτα δὴ δ πρόφασις φιλίας καὶ ἑνώσεως τοῖς πολλοῖς τῶν ἀν θρώπων γίνεται ), ἀλλὰ συνελόντι εἰπεῖν, ἀγνώστους, ἀλλοτρίους, ἀπεξενωμένους, ἀλλήλων ἀφεστηκότας πάμπολυ, ὅσον μέσα ἔθνη καὶ ὄρη καὶ ποταμοὺς διείρ γει ἡμᾶς, ὑπὸ τῆς θείας ὄντως καὶ σοφῆς προμη θείας εἰς ταυτὸν ἀγαγών, τὴν σωτήριον ἐμοὶ σύν οδον ταύτην ἐμηχανήσατο· ἄνωθεν τοῦτο προμηθούν μενος οἶμαι, ἐκ πρώτης γενέσεως καὶ ἀνατροφῆς. Πῶς δὲ, μακρὸν ἂν εἴη διεξιέναι, οὐχὶ ἀκριβολογου- μένῳ μόνον καὶ μηδὲν παραλιπεῖν πειρωμένῳ, ἀλλ᾽ εἰ καὶ, τὰ πολλὰ παρεὶς, ἀθρόως ὀλίγων τῶν κεφα λαιωδεστέρων μνημονεύειν ἐθελήσαιμι. ήδη ή. 6η οὐδέπω λογικῇ, όρφα Ε΄. Ανατροφαὶ γὰρ αἱ πρῶται ἐκ γενέσεως, ἦσαν ὑπὸ γονεῦσι· καὶ πάτρια ἔθη τὰ πεπλανημένα· ὧν ἡμᾶς ἐλευθερωθήσεσθαι οὔτε ἄλλος οἶμαι προσεδό κησεν, οὔτε καὶ ἐμοὶ ἐλπίς τις ἦν παιδίῳ μὲν ὄντι καὶ ἀλόγῳ, ὑπὸ πατρὶ δὲ δεισιδαίμονι. Εἶτα παι τρὸς ἀποβολὴ καὶ ὀρφανία ἡ δή (66) μοι τάχα καὶ ἀρχὴ τῆς τοῦ ἀληθοῦς ἐπιγνώσεως ἦν. Τότε γὰρ πρῶτον ἐπὶ τὸν σωτήριον καὶ ἀληθῆ μετετέθην λόγον, οὐκ οἶδ' ὅπως, κατηναγκασμένος μᾶλλον ἤπερ ἐκών. Τίς γὰρ ἐμοὶ κρίσις ἦν, ὄντι τεσσαρεσκαιδεκαετεί; Πλὴν ἐξ ἐκείνου πως ἐπιδημεῖν μέν μοι ὁ ἱερὸς ἔδε Λόγος ήρξατο εὐθὺς, οἷα δὴ ἄρτι πληρουμένου τοῦ κοινοῦ πάντων ἀνθρώπων λόγου, ἐπεδήμει δ' ὅμως τότε πρῶτον. “Ο δὴ καὶ οὐ μικρὸν, εἰ καὶ μὴ πάλαι, νῦν γοῦν ἀναλογιζόμενος ἐγώ, σύμβολον τίθεμαι τῆς ἱερᾶς καὶ θαυμαστῆς περὶ ἐμὲ Προνοίας, την συν δρομὴν ταύτην οὕτω τοῖς ἔτεσι διηριθμημένην, ἵνα τὰ μὲν φθάνοντα πάντα τήνδε τὴν ἡλικίαν. ὅσα πλάνης ἦν ἔργα, νηπιότητι καὶ ἀλογία παραδεδο μένα ᾗ· μὴ μάτην δὲ ὁ ἱερὸς παραδοθῇ Λόγος ψυχῇ οὐδέπω λογικῇ· λογικῇ δὲ ἤδη γενομένῃ (67), εἰ καὶ μὴ λόγου θείου καὶ καθαροῦ, φόβου γοῦν τοῦ κατὰ τὸν λόγον τόνδε, μὴ ἔρημος ᾖ· ἀλλ' ὁμοῦ ὁ τε ἀνθρώπινος καὶ ὁ θεῖος ἄρξηται ἐν ἐμοὶ λόγος· μὲν βοηθῶν τῇ ἀλέκτρῳ μὲν ἐμοί, οἰκείᾳ δὲ αὐτῷ δυνάμει· ὁ δὲ βοηθούμενος. "Ο δὴ λογιζόμενον, εὖ- φροσύνης ὁμοῦ καὶ δέους ἀναπίπλησί με, μεγαλυνό μενον μὲν τῇ προαγωγή, φοβούμενον δὲ, μή πη, καὶ τοιούτων ἀξιωθεὶς τοῦ τέλους ὁμοίως σφαλῶ. Αλλά γὰρ οὐκ οἶδ' ὅπως ἐνεβράδυνε μοι τῷδε τῷ μέρει ὁ λόγος, τὴν θαυμαστὴν οἰκονομίαν πρὸς τὸν ἄνδρα τόνδε ὁδῷ διηγήσασθαι θέλων, σπεύδων δὲ ὅμως πρό- τερον καὶ βραχυλογούμενος ἐπὶ τάδε τὰ ἑξῆς, οὐχ ὡς εὐφημίαν ὀφειλομένην τῷ οὕτως οικονομήσαντι 46η. τάχα, τάχιστα, οι μάλα μάλιστα, γενομένη. S. GREGORII THAUMATURGI omnia ad anima nostra utilitatem prospicienti, A quod utile et bonum est, statim apparet), ut olim me, ita nunc quoque alit, et erudit ac manu ducit: tum præter alia omnia, conjungi me cum hoc viro, quod omnium certe summum est, et cum eo versari fecit ; qui nec genere, nec sanguine ullo conjunctus, nec aliter necessarius aut vicinus neque popularis omnino erat (quæ scilicet amoris et conjunctionis vincula inter alios esse solent, sed, ut paucis di- cam, ignotos, alienos, peregrinos, ab invicem longe disjunctos, quanta scilicet regionum et montium ac fuminum spatia dividunt, divina vere sapientique providentia uuum in locum perducens, salutarem mihi congressum hunc conciliavit: hunc ipsum mihi a primo, ut reor, ortu et educatione divinitus procurans. Quonam autem pacto, longum esset commemorare, non solum si accurate omnia perse- qui nihilque omittere studeam ; sed quamvis multa passim præteriens, pauca summatim referre velim. B V. Prima enim educatio ab ortu ipso sub paren- tum cura fuit, et patrii mores erronei : a quibus liberatum iri me, neque alius, opinor, quisquam sperasset, neque mihi spes ulla erat, puero adhuc et rationis experti, sub patre superstitioso. Secuta deinde est patris amissio, et orbitas : quæ mihi for- tasse cognoscendi veri initium fuit. Tunc enim pri- mum ad salutare verumque Verbum transii, nescio quo pacto, coactusne potius, an volens. Quodnam enim judicium mihi erat, quatuordecim annos na- 10? Cæterum ex eo tempore, advenire mihi sacrum hoc Verbum cœpit, quasi perfecta jam communi omnium hominum ratione; advenit sane tum pri- mum. Quod equidem non parvum, si minus olim, nunc certe ratiocinans, sacræ et admirandæ erga me providentiæ signum duco : hunc rerum decursum in- tuens, annis ita distinctum, ut præcedentia hanc ætatem omnia, quotquot fuerunt, erroris opera, in- fantiæ et rationis inopiæ tribuerentur; nec sacrum frustra Verbum animæ nondum rationis compoti da- retur ; rationis vero jam capaci, quamvis non di- vinæ puræque rationis, at timoris certe secundum hanc rationem, illius expers non esset; sed simul cum humana, divina quoque in me inciperet ratio: dum hæc quidem adjuvabat potestate mihi sane inexplicabili, sed ipsius propria ; illa vero adjuva- D batur. Quod mecum dum reputo, latitia simul ac timore perfundor: latus scilicet provectu; timens autem, ne tantis beneficiis affectus, a fine nihilo- minus aberrem. Sed enim nescio quo pacto in hac parte, dum admirabilem nostræ ad hunc virum profectionis dispensationem narrare libet, longio- rem moram mihi traxit oratio: quæ prius tamen vel paucis dictis, ad hæc sequentia properabat; conjecit. Vossius, Conjunge, et mutata media in of, lege 6. Sane incipit anno ætatis xiv, quem ipsum annum Gregorius mox nominat. Par- licula yap subsequens et quæ deinceps adduntur usque ad aliquam rem postulant, post disjunctivam 4; quae res potius, quam C via, Gregorio videatur initium agnoscendi veri attu- lisse: attulit autem Neque obest quod vi etymni ex potius afir- mat, quam addubitat, BENGEL: (66) "Η δή. Hoeschelius edidit ή ante δή, et (67) Λογικῇ γενομένη. Legit Bengelius λογική
PG 10:1065Ἐπεὶ γὰρ ἐξεπαιδευόμην ἑκὼν καὶ ἄκων τοὺς νόμους τούσδε, δεσμοὶ μέν πως ἤδη κατεβέβληντο, καὶ αἰτία καὶ ἀφορμὴ τῆς ἐπὶ τάδε ὁδοῦ ἡ τῶν Βηρυτίων πόλις· ἡ δὲ οὐ μακρὰν ἀπέχουσα τῶν ἐνταῦθα πόλις Ῥωμαϊκωτέρα πως, καὶ τῶν νόμων τούτων εἶναι πιστευθεῖσα παιδευτήριον. Τὸν δ’ ἱερὸν τοῦτον ἄνδρα ἐκ τῆς Αἰγύπτου ἐκ τῆς Ἀλεξανδρέων πόλεως, ἔνθα τὴν ἑστίαν ἔχων ἔτυχε πρότερον, καὶ αὐτὸν ἐκίνει καὶ μετανίστη ἐπὶ τόδε τὸ χωρίον, ὥσπερ ἀπαντήσοντα ἡμῖν, ἕτερα πράγματα. Οὐκ ἔγωγε καὶ ταῦτα αἰτιολογεῖσθαι οὔτε οἶδα καὶ ἑκὼν παρήσω. Οὐ μὴν ἀλλ’ οὔπω γε τῆς ἐνθάδε μοι ἀφίξεως καὶ τῆς πρὸς τὸν ἄνδρα συμπλοκῆς οὐδὲν οὕτως ἀναγκαῖον ἦν, ὅσον ἐπὶ τοῖς νόμοις ἡμῶν, δυνατὸν ὂν καὶ ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων ἀποδημῆσαι πόλιν. Πῶς οὖν καὶ τοῦτο ἐξεπορίσθη; Κηδεστήν μου ἄνδρα ἀδελφῆς ἐμῆς ὁ τότε ἄρχων τῶν Παλαιστίνων, τοῦτον παραλαβὼν ἐξαίφνης ἄκοντα μόνον, κεχωρισμένον τῆς ὁμοκοίτου, ἤγαγεν ἐνταῦθα, συνεπιβοηθήσοντα καὶ κοινωνήσοντα τῶν τοῦ ἔθνους ἄρχοντος πόνων· νομικὸς γάρ τις ἦν, καὶ ἔστιν ἴσως ἔτι·Β ἀποδιδοὺς, ἡ εὐχαριστίαν καὶ εὐσέβειαν (μὴ φορτικοὶ μὲν οὕτως ὀνομάζοντες μὲν, ἄξιον δὲ λέγοντες οὐ- Εάν (68))· ἀλλ' ὡς διήγησιν καὶ ὁμολογίαν, ή τι τῶν ἐπιεικεστέρων τούτων ὀνομάτων ποιούμενος (69). Εδό- και τῇ μόνῃ ἐκ τῶν γονέων κήδεσθαι ἡμῶν παραλει πομένῃ μητρί, τ' ἄλλα ἐκπαιδευομένους, οἷα παῖδας οὐκ ἀγεννῶς δῆθεν καὶ φύντας καὶ τρεφομένους, φοι τῶν καὶ ῥήτορι, ὡς δὴ ῥήτορας ἐσομένους. Καὶ δῆτα ἐφοιτῶμεν, καὶ ῥήτορας μὲν οὐκ εἰς μακρὰν ἔσεσθαι ἡμᾶς ἔλεγον͵ οἱ τότε κρίνοντες οὕτως· οὐκ ἔγωγε τοῦτο λέγειν οὔτε οἶδα, οὔτ᾽ ἂν θελήσαιμι· λόγος δὲ οὐδεὶς ἦν τούτων, οὐδέ τις καταβολὴ οὐδέπω τῶν τῇ δε φέρειν ἡμᾶς δυναμένων αἰτιῶν. Ἀλλὰ γὰρ ἄγρυ πνος ὧν ὁ θεῖος παιδαγωγὸς καὶ ἀληθὴς κηδεμών, οὔτε τῶν οἰκείων διανοουμένων, οὔτε καὶ ἐμοῦ αὐτοῦ προθυμουμένου, ἐπῆν, συμβαλών (70) τινι τῶν ἐμῶν διδασκάλων (ἄλλως τὴν Ῥωμαίων φωνὴν ἐκπαιδεύειν με πεπιστευμένω, οὐχ ὡς ἐπ' ἄκρον ἥξοντα, ὡς δὲ μὴ ἄπειρος εἴην πάντη καὶ τῆσδε τῆς φωνῆς· ἔτυχε δὲ νόμων οὐκ ἄπειρος ὢν), τοῦτο (71) ἐπὶ νοῦν βαλών, προϋτρέψατό με δι᾿ αὐτοῦ τῶν Ῥωμαίων ἐκμανθά- νειν νόμους. Καὶ λιπαρῶς γε τοῦτο ἐποίει ὁ ἀνὴρ ἐκεῖνος, κἀγὼ μέν τοι ἐπειθόμην, τἀνδρὶ μᾶλλον χα ριζόμενος ήπερ τῆς τέχνης εραστής ὤν. Ο δέ με λαβὼν ἀκροατὴν, φιλοτίμως μὲν διδάσκειν ήρχετο ἐπεφθέγξατο (72) δέ τι, ὅ μοι ἀληθέστατα πάντων ἀποδέβηκε, μέγιστον έσεσθαι μοι ἐφόδιον (τοῦτο γὰρ τούνομα ἐκεῖνος ὠνόμασεν), είτε τις ῥήτωρ τῶν ἐν τοῖς δικαστηρίοις ἀγωνιουμένων, εἴτε καὶ ἄλλος τις εἶναι θελήσαιμι, τὴν μάθησιν τῶν νόμων. Ὁ μὲν οὕτως ἀπεφθέγξατο, τείνων εἰς τὰ ἀνθρώπινα τὸν λόγον· ἐμοὶ δ᾽ ἀτεχνῶς ὑπό τινι θειοτέρᾳ ἐπινοία ἀποφοιβάσαι (73) δοκεῖ τῆς αὐτοῦ ὑπολήψεως. Ἐπεὶ γὰρ ἐξεπαιδευόμην ἐκὼν καὶ ἄκων τοὺς νόμους τούσδε, δεσμοὶ μέν πως ήδη κατεβέβληντο καὶ αἰτία καὶ ἀφορμὴ τῆς ἐπὶ τάδε ὁδοῦ, ἡ τῶν Βηρυτίων πό λις· ἡ δὲ οὐ μακρὰν ἀποχέουσα (74) τῶν ἐνταῦθα πόλις Ρωμαϊκωτέρα πως, καὶ τῶν νόμων τούτων εἶναι πιστευθεῖσα παιδευτήριον. Τὸν δ' ἱερὸν τοῦτον ἄνδρα ἐκ τῆς Αἰγύπτου (75), ἐκ τῆς ᾿Αλεξανδρέων πόλεως, ἔνθα τὴν ἑστίαν ἔχων ἔτυχε πρότερον, καὶ αὐτὸν ἐκίνει καὶ μετανίστη ἐπὶ τόδε τὸ χωρίον, ὥσπερ ἀπαντήσοντα ἡμῖν, ἕτερα πράγματα. Οὐκ ἔγωγε καὶ ταῦτα αἰτιολογεῖσθαι οὔτε οἶδα, καὶ ἑκὼν παρήσω· οὐ μὴν ἀλλ᾽ οὔπωγε τῆς ἐνθάδε μοι ἀφίξεως καὶ τῆς πρὸς τὸν ἄνδρα συμπλοκῆς οὐδὲν οὕτως είεν ώμεν, ὦμεν μέν Μή φορτικοί, εὐφημίαν, εὐχαρι στίαν, εὐσέβειαν. φορ τικούς, Χ. τεύεται· φοιβάναι..... μαντεύσασθαι... καὶ φοιβάσαι, ὁμοίως. ἀποχή ἀποχέω, πόλεως. 10. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. reddere parans, aut gratiarum actionem, aut pieta- tem (ne importuni simus sic appellantes, dignumn- que nihil afferentes), sed tanquam simplicem nar- rationem confessionenique aut aliquid hujusmodi hu- miliorum nominum instituens. Visum est ei, quæ so- la exparentibus superstes, curam nostri gerebat, ma- tri, ut aliis imbutus litteris, quibus pueri solent non obscure nati aut educati, ad rhetorem etiam acce- deremus, tanquam rhetores futuri. Et quidem fre- quentabamus, rhetoresque nos brevi futuros dice- bant, qui tum ita judicabant. Hoc vero ego dicere nec scirem, nec vellem: ratio quippe horum nulla erat; nec fundamentum adhuc ullum causarum, quæ huc ducere nos possent. Sed pervigil ille di- vinus pedagogus, verusque curator, nec domesticis cogitantibus, nec me ipso desiderante, aufuit, cuidam suggerens ex meis magistris, qui Romanam linguam docere me jussus erat, non ut ad summum ejus culmen pertingerem, sed ne rudis prorsus ignarusque bujus linguæ forem : erat autem ille legum non imperitus. Quare hoc in animum indu- cens, auctor mihi fuit ut ipso docente Romanas leges addiscerem. Ac enixe quidem id agebat vir ille; ego vero parui, ultro potius gratificandi stu- dio, quam quod artis ejus amator essem. Qui cur auditorem me suscepisset, studiose docere me cœ- pit. Quiddam autem effatus est, quod mihi reipsa verissimum evasit : maximum scilicet mihi viati- cum (hoc enim nomine appellabat) legum fore dis sciplinam, seu rhetor quispiam ex iis qui in foro et tribunalibus contendunt, seu alius quis esse vellem. Sic igitur ille effatus est, ad humana suain intendens orationem : mihi vero diviniore, quam putabat, afflatu quodam hæc vaticinatus videtur. Postquam enim volens nolens his legibus eruditus fui, mox injectum est quasi vinculum quoddam, et causa atque occasio ad has oras veniendi, ci- vitas Berytiorum: ea vero non procul bine sita civitas est Romani juris, harum legum communis schola et auditorium. Sacrum vero bunc virum ab Ægypto ab Alexandrinorum urbe, in qua do- micilium prius habebat, in hunc locum, veluti nobis occursurum res alice trahebant et transfere- A non quasi debitas laudes ei qui sic dispensavit, Ad utrumque pév refertur dé, altera apodoși alteram absorbente : et subaudiendum vel nisi ipsum pro priore loco vel posteriore est reponendum. non videtur habere vim prohi- bendi, sed concedendi, ac proinde reddendum ut non dicam; ubi id quod majus est, quodque ipsum affirmare poteramus, omittimus, ut id quod minus est, majori jure affirmemus. Periphrasis esto hæc : Veremur ne simus si nostram orationem appellemnus grandi vocabulo, Sed fac, nos ideo non esse at certe nil his appellationibus dignum babet oratio. Eamdem vim apud Latinos habet ne, vel ut non. BENGEL. PATROL. GR. C D bant. Neque ego sane horum causam reddere novi, libentiusque præteribo; verumtamen nondum mibi Casaubonus, ut paulo post. GEL. Ubi vide sis eruditorum notas apud Joan- nem Alberti. ruin etiam distantiam significat. Ex eo au- tem an valeat videndum est. BENGEL. (68) Μή φορτικο..... ἄξιον δὲ λέγοντες οὐδέν. (69) Ποιούμενος. Ileschelius ποιούμενοι. (70) Επῆν, συμβαλών. Ἐπὶ νοῦν βαλών legit (71) Τοῦτο. Casaub., τούτῳ. (72) Ἐπεφθέγξατο. Απεφθέγξατο, ut mos. BE- (73) Αποφοιβάσαι. Hesychius: φοιβάζει· μαν (74) Αποχέουσα. Hoschelius, ἀπέχουσα. Cale (75) Ἐκ τῆς Αἰγύπτου. Ἐκ γῆς, quia additur
PG 10:1066ὃς δὴ ἐλθὼν ἅμα αὐτῷ ἔμελλε μὲν οὐκ εἰς μακρὸν μετάπεμπτον ἀπολήψεσθαι τὴν γυναῖκα, ἐπαχθῶς αὐτῆς καὶ ἄκων κεχωρισμένος, καὶ ἡμᾶς δὲ ἅμα αὐτῇ συνεπισπώμενος. Ἐξαίφνης γοῦν οὐκ οἶδ’ ὅπως ἀποδημεῖν μέν, ἀλλ’ ἑτέρωθί ποι μᾶλλον ἀποδημεῖν ἤπερ ἐνταῦθα διανοουμένοις ἡμῖν ἐπέστη στρατιώτης φέρων ἐντολήν, παραπέμπειν μὲν καὶ διασώζεσθαι τὴν ἀδελφὴν ἡμῶν καταλαμβάνουσαν τὸν ἄνδρα, ἄγειν δὲ καὶ ἡμᾶς συνοδοιπόρους ἅμ’ αὐτῇ· χαριουμένους μὲν καὶ τῷ κηδεστῇ, καὶ μάλιστα τῇ ἀδελφῇ, ὅπως μὴ οὐκ εὐσχήμων τε ἢ ὀκνηροτέρα πρὸς τὴν ὁδοιπορίαν ᾖ, οἰκέταις αὐτοῖς καὶ τοῖς συγγενέσι τιμήσασι, καὶ οὐ μικρόν τι ἕτερον τῶν προὔργου διαπραξαμένοις, εἰ ἐπὶ τὴν Βηρυτίων ἔλθοιμεν πόλιν, ἐκεῖ τὸ τῶν νόμων μάθημα ἐκπονήσαντες. Πάντα τοιγαροῦν ἐκίνει ἡμᾶς, τὸ πρὸς τὴν ἀδελφὴν εὔλογον, τὸ ἡμέτερον αὐτῶν μάθημα, πρὸς δὲ καὶ ὁ στρατιώτης (ἐπεὶ καὶ τούτου μνημονεῦσαι δεῖ), φέρων ἐξουσίαν πλειόνων τῶν δημοσίων ὀχημάτων τῆς χρήσεως, καὶ σύμβολα πλείονος ἀριθμοῦ ἡμῶν μᾶλλον ἢ τῆς ἀδελφῆς μόνης ἕνεκα. Φαινόμενα μὲν ταῦτα·Β ἀποδιδοὺς, ἡ εὐχαριστίαν καὶ εὐσέβειαν (μὴ φορτικοὶ μὲν οὕτως ὀνομάζοντες μὲν, ἄξιον δὲ λέγοντες οὐ- Εάν (68))· ἀλλ' ὡς διήγησιν καὶ ὁμολογίαν, ή τι τῶν ἐπιεικεστέρων τούτων ὀνομάτων ποιούμενος (69). Εδό- και τῇ μόνῃ ἐκ τῶν γονέων κήδεσθαι ἡμῶν παραλει πομένῃ μητρί, τ' ἄλλα ἐκπαιδευομένους, οἷα παῖδας οὐκ ἀγεννῶς δῆθεν καὶ φύντας καὶ τρεφομένους, φοι τῶν καὶ ῥήτορι, ὡς δὴ ῥήτορας ἐσομένους. Καὶ δῆτα ἐφοιτῶμεν, καὶ ῥήτορας μὲν οὐκ εἰς μακρὰν ἔσεσθαι ἡμᾶς ἔλεγον͵ οἱ τότε κρίνοντες οὕτως· οὐκ ἔγωγε τοῦτο λέγειν οὔτε οἶδα, οὔτ᾽ ἂν θελήσαιμι· λόγος δὲ οὐδεὶς ἦν τούτων, οὐδέ τις καταβολὴ οὐδέπω τῶν τῇ δε φέρειν ἡμᾶς δυναμένων αἰτιῶν. Ἀλλὰ γὰρ ἄγρυ πνος ὧν ὁ θεῖος παιδαγωγὸς καὶ ἀληθὴς κηδεμών, οὔτε τῶν οἰκείων διανοουμένων, οὔτε καὶ ἐμοῦ αὐτοῦ προθυμουμένου, ἐπῆν, συμβαλών (70) τινι τῶν ἐμῶν διδασκάλων (ἄλλως τὴν Ῥωμαίων φωνὴν ἐκπαιδεύειν με πεπιστευμένω, οὐχ ὡς ἐπ' ἄκρον ἥξοντα, ὡς δὲ μὴ ἄπειρος εἴην πάντη καὶ τῆσδε τῆς φωνῆς· ἔτυχε δὲ νόμων οὐκ ἄπειρος ὢν), τοῦτο (71) ἐπὶ νοῦν βαλών, προϋτρέψατό με δι᾿ αὐτοῦ τῶν Ῥωμαίων ἐκμανθά- νειν νόμους. Καὶ λιπαρῶς γε τοῦτο ἐποίει ὁ ἀνὴρ ἐκεῖνος, κἀγὼ μέν τοι ἐπειθόμην, τἀνδρὶ μᾶλλον χα ριζόμενος ήπερ τῆς τέχνης εραστής ὤν. Ο δέ με λαβὼν ἀκροατὴν, φιλοτίμως μὲν διδάσκειν ήρχετο ἐπεφθέγξατο (72) δέ τι, ὅ μοι ἀληθέστατα πάντων ἀποδέβηκε, μέγιστον έσεσθαι μοι ἐφόδιον (τοῦτο γὰρ τούνομα ἐκεῖνος ὠνόμασεν), είτε τις ῥήτωρ τῶν ἐν τοῖς δικαστηρίοις ἀγωνιουμένων, εἴτε καὶ ἄλλος τις εἶναι θελήσαιμι, τὴν μάθησιν τῶν νόμων. Ὁ μὲν οὕτως ἀπεφθέγξατο, τείνων εἰς τὰ ἀνθρώπινα τὸν λόγον· ἐμοὶ δ᾽ ἀτεχνῶς ὑπό τινι θειοτέρᾳ ἐπινοία ἀποφοιβάσαι (73) δοκεῖ τῆς αὐτοῦ ὑπολήψεως. Ἐπεὶ γὰρ ἐξεπαιδευόμην ἐκὼν καὶ ἄκων τοὺς νόμους τούσδε, δεσμοὶ μέν πως ήδη κατεβέβληντο καὶ αἰτία καὶ ἀφορμὴ τῆς ἐπὶ τάδε ὁδοῦ, ἡ τῶν Βηρυτίων πό λις· ἡ δὲ οὐ μακρὰν ἀποχέουσα (74) τῶν ἐνταῦθα πόλις Ρωμαϊκωτέρα πως, καὶ τῶν νόμων τούτων εἶναι πιστευθεῖσα παιδευτήριον. Τὸν δ' ἱερὸν τοῦτον ἄνδρα ἐκ τῆς Αἰγύπτου (75), ἐκ τῆς ᾿Αλεξανδρέων πόλεως, ἔνθα τὴν ἑστίαν ἔχων ἔτυχε πρότερον, καὶ αὐτὸν ἐκίνει καὶ μετανίστη ἐπὶ τόδε τὸ χωρίον, ὥσπερ ἀπαντήσοντα ἡμῖν, ἕτερα πράγματα. Οὐκ ἔγωγε καὶ ταῦτα αἰτιολογεῖσθαι οὔτε οἶδα, καὶ ἑκὼν παρήσω· οὐ μὴν ἀλλ᾽ οὔπωγε τῆς ἐνθάδε μοι ἀφίξεως καὶ τῆς πρὸς τὸν ἄνδρα συμπλοκῆς οὐδὲν οὕτως είεν ώμεν, ὦμεν μέν Μή φορτικοί, εὐφημίαν, εὐχαρι στίαν, εὐσέβειαν. φορ τικούς, Χ. τεύεται· φοιβάναι..... μαντεύσασθαι... καὶ φοιβάσαι, ὁμοίως. ἀποχή ἀποχέω, πόλεως. 10. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. reddere parans, aut gratiarum actionem, aut pieta- tem (ne importuni simus sic appellantes, dignumn- que nihil afferentes), sed tanquam simplicem nar- rationem confessionenique aut aliquid hujusmodi hu- miliorum nominum instituens. Visum est ei, quæ so- la exparentibus superstes, curam nostri gerebat, ma- tri, ut aliis imbutus litteris, quibus pueri solent non obscure nati aut educati, ad rhetorem etiam acce- deremus, tanquam rhetores futuri. Et quidem fre- quentabamus, rhetoresque nos brevi futuros dice- bant, qui tum ita judicabant. Hoc vero ego dicere nec scirem, nec vellem: ratio quippe horum nulla erat; nec fundamentum adhuc ullum causarum, quæ huc ducere nos possent. Sed pervigil ille di- vinus pedagogus, verusque curator, nec domesticis cogitantibus, nec me ipso desiderante, aufuit, cuidam suggerens ex meis magistris, qui Romanam linguam docere me jussus erat, non ut ad summum ejus culmen pertingerem, sed ne rudis prorsus ignarusque bujus linguæ forem : erat autem ille legum non imperitus. Quare hoc in animum indu- cens, auctor mihi fuit ut ipso docente Romanas leges addiscerem. Ac enixe quidem id agebat vir ille; ego vero parui, ultro potius gratificandi stu- dio, quam quod artis ejus amator essem. Qui cur auditorem me suscepisset, studiose docere me cœ- pit. Quiddam autem effatus est, quod mihi reipsa verissimum evasit : maximum scilicet mihi viati- cum (hoc enim nomine appellabat) legum fore dis sciplinam, seu rhetor quispiam ex iis qui in foro et tribunalibus contendunt, seu alius quis esse vellem. Sic igitur ille effatus est, ad humana suain intendens orationem : mihi vero diviniore, quam putabat, afflatu quodam hæc vaticinatus videtur. Postquam enim volens nolens his legibus eruditus fui, mox injectum est quasi vinculum quoddam, et causa atque occasio ad has oras veniendi, ci- vitas Berytiorum: ea vero non procul bine sita civitas est Romani juris, harum legum communis schola et auditorium. Sacrum vero bunc virum ab Ægypto ab Alexandrinorum urbe, in qua do- micilium prius habebat, in hunc locum, veluti nobis occursurum res alice trahebant et transfere- A non quasi debitas laudes ei qui sic dispensavit, Ad utrumque pév refertur dé, altera apodoși alteram absorbente : et subaudiendum vel nisi ipsum pro priore loco vel posteriore est reponendum. non videtur habere vim prohi- bendi, sed concedendi, ac proinde reddendum ut non dicam; ubi id quod majus est, quodque ipsum affirmare poteramus, omittimus, ut id quod minus est, majori jure affirmemus. Periphrasis esto hæc : Veremur ne simus si nostram orationem appellemnus grandi vocabulo, Sed fac, nos ideo non esse at certe nil his appellationibus dignum babet oratio. Eamdem vim apud Latinos habet ne, vel ut non. BENGEL. PATROL. GR. C D bant. Neque ego sane horum causam reddere novi, libentiusque præteribo; verumtamen nondum mibi Casaubonus, ut paulo post. GEL. Ubi vide sis eruditorum notas apud Joan- nem Alberti. ruin etiam distantiam significat. Ex eo au- tem an valeat videndum est. BENGEL. (68) Μή φορτικο..... ἄξιον δὲ λέγοντες οὐδέν. (69) Ποιούμενος. Ileschelius ποιούμενοι. (70) Επῆν, συμβαλών. Ἐπὶ νοῦν βαλών legit (71) Τοῦτο. Casaub., τούτῳ. (72) Ἐπεφθέγξατο. Απεφθέγξατο, ut mos. BE- (73) Αποφοιβάσαι. Hesychius: φοιβάζει· μαν (74) Αποχέουσα. Hoschelius, ἀπέχουσα. Cale (75) Ἐκ τῆς Αἰγύπτου. Ἐκ γῆς, quia additur
PG 10:1067τὰ δὲ μὴ φαινόμενα μὲν ἀληθέστερα δέ, ἡ πρὸς τὸν ἄνδρα τοῦτον κοινωνία, τὴν ἀληθῆ δι’ αὐτοῦ περὶ τὰ τοῦ λόγου μαθήματα, ἡ τῶν ψυχῶν ἡμῶν ὠφέλεια εἰς σωτηρίαν ἦγεν ἡμᾶς ἐπὶ τάδε, τυφλώττοντας μὲν καὶ οὐκ εἰδότας, σωτηριωδῶς δὲ ἡμῖν. Τοιγαροῦν οὐχ ὁ στρατιώτης, θεῖος δέ τις συνοδοιπόρος καὶ πομπὸς ἀγαθὸς καὶ φύλαξ, ὁ διὰ παντὸς τοῦ βίου τούτου ὥσπερ μακρᾶς ὁδοιπορίας διασώζων ἡμᾶς, παραμειψάμενος τά τε ἄλλα καὶ τὴν Βηρυτόν, ἧς μάλιστα [ἕνεκα] ὁρμᾶν ἐνταῦθα ᾠήθημεν, ἐνταῦθα φέρων κατεστήσατο· πάντα ποιῶν καὶ κινῶν, ἕως πάσῃ μηχανῇ τῷ τῶν πολλῶν ἡμῖν ἀγαθῶν αἰτίῳ τούτῳ συνδήσεται. Καὶ ὁ μέν, διὰ τοσούτων ἐλθὼν τὴν οἰκονομίαν παραδιδοὺς τούτῳ, ὁ θεῖος ἄγγελος ἐνταῦθά που καὶ ἴσως ἀνεπαύσατο, οὐχ ὑπὸ καμάτου τινὸς ἢ μόχθου (ἀκάματον γὰρ τὸ τῶν θείων λειτουργῶν γένος), ἀλλ’ ὅτι παρέδωκεν ἀνθρώπῳ, πᾶσαν εἰ δυνατὸν πρόνοιαν καὶ ἐπιμέλειαν ἀποπλήσοντι.Α ἀναγκαῖον ἦν ὅσον (70) ἐπὶ τοῖς νόμοις ἡμῶν, δυνα τὸν ἦν καὶ ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων ἀποδημῆσαι πόλιν. Πῶς οὖν καὶ τοῦτο ἐξεπορίσθη; Κηδεστήν μου ἄνδρα ἀδελφῆς ἐμῆς, ὁ τότε ἄρχων τῶν Παλαιστίνων, τοῦ τον παραλαβὼν ἐξαίφνης ἄκοντα μόνον κεχωρισμέ νον τῆς ὁμοκοίτου, ἤγαγεν ἐνταῦθα, συνεπιβοηθή σοντα καὶ κοινωνήσοντα τῶν τοῦ ἔθνους ἄρχοντος πόνων· νομικὸς γάρ τις ἦν, καὶ ἔστιν ἴσως ἔτι. Ος δὴ ἐλθὼν ἅμα αὐτῷ ἔμελλε μὲν οὐκ εἰς μακρὸν μετάπεμπτον ἀπολήψεσθαι τὴν γυναῖκα, ἐπαχθῶς αὐτῆς καὶ ἄκων κεχωρισμένος, καὶ ἡμᾶς δὲ ἅμα αὐτῇ συνεπισπώμενος. Εξαίφνης γοῦν, οὐκ οἶδ' ὅπως, ἀποδημεῖν μὲν, ἀλλ' ἐπ ρωθί ποι μᾶλλον ἀποδημεῖν ἤπερ ἐνταῦθα διανοου μένοις ἡμῖν ἐπέστη στρατιώτης φέρων ἐντολὴν, πα- ραπέμπειν μὲν καὶ διασώζεσθαι τὴν ἀδελφὴν ἡμῶν καταλαμβάνουσαν τὸν ἄνδρα, ἄγειν δὲ καὶ ἡμᾶς συνο δοιπόρους ἅμ' αὐτῇ· χαριουμένους μὲν καὶ τῷ κηδε στῇ, καὶ μάλιστα τῇ ἀδελφῇ (ὅπως μὴ οὐκ εὐσχέ μων τε ἢ ὀκνηροτέρα πρὸς τὴν ὁδοιπορίαν ᾖ), οἰκέταις αὐτοῖς καὶ τοῖς συγγενέσι τιμήσασι· καὶ οὐ μικρόν τι ἕτερον τῶν προύργου διαπραξαμένοις, εἰ ἐπὶ τὴν Βηρυτίων έλθοιμεν πόλιν, ἐκεῖ τὸ τῶν νόμων μάθη μα εκπονήσαντες (77). Πάντα τοιγαροῦν ἐκίνει ἡμᾶς, τὸ πρὸς τὴν ἀδελφὴν εὔλογον, τὸ ἡμέτερον αὐτ τῶν μάθημα· πρὸς δὲ καὶ ὁ στρατιώτης (ἐπεὶ καὶ τοῦτο μνημονεῦσαι δεῖ) φέρων ἐξουσίαν πλειόνων τῶν δημοσίων οχημάτων τῆς χρήσεως, καὶ σύμβολα πλείονος ἀριθμοῦ ἡμῶν μᾶλλον ἢ τῆς ἀδελφῆς με νης ἕνεκα. Φαινόμενα μὲν ταῦτα· τὰ δὲ μὴ φαινό μενα μὲν, ἀληθέστερα δὲ ἡ πρὸς τὸν ἄνδρα τοῦτον κοινωνία, τὴν ἀληθῆ δι' αὐτοῦ (78) περὶ τὰ τοῦ λόγου μαθήματα, ἡ τῶν ψυχῶν ἡμῶν ὠφέλεια εἰς σωτη- ρίαν, ἦγεν ἡμᾶς ἐπὶ τάδε, τυφλώττοντας μὲν καὶ οὐκ εἰδότας, σωτηριωδῶς δὲ ἡμῖν. Τοιγαροῦν οὐχ ὁ στρατιώτης, θεῖος δέ τις συνοδοιπόρος καὶ πομπός ἀγαθὸς καὶ φύλαξ. ὁ διὰ παντὸς τοῦ βίου τούτου, ὥσπερ μακρᾶς ὁδοιπορίας διασώζων ἡμᾶς, παρα- μειψάμενος τά τε ἄλλα, καὶ τὴν Βηρυτόν, ἧς μάλιστα ὁρμᾶν ἐνταῦθα ᾠήθημεν, ἐνταῦθα φέρων κατεπή σατο, πάντα ποιῶν καὶ κινῶν, ἕως πάσῃ μηχανῇ τῷ τῶν πολλῶν ἡμῖν ἀγαθῶν αἰτίῳ τούτῳ συνδήσεται. Καὶ ὁ μὲν διὰ τοσούτων ἐλθὼν τὴν οἰκονομίαν παρα- διδοὺς τούτῳ ὁ θεῖος ἄγγελος, ἐνταῦθά που καὶ ἴσως ἀνεπαύσατο, οὐχ ὑπὸ καμάτου τινὸς ἢ μόχθου (ἀκά- ματον γὰρ τὸ τῶν θείων λειτουργῶν γένος), ἀλλ' ὅτι παρέδωκεν ἀνθρώπῳ, πᾶσαν, εἰ δυνατόν, πρόνοιαν καὶ ἐπιμέλειαν ἀποπλήσοντι. (ἐπὶ τοῖς νόμοις ἡμῶν), τες. τηνάλλως Γ'. Ο δ' ὑποδεξάμενος ἐξ ἡμέρας τῆς πρώτης, (τῆς ὄντως ἐμοὶ πρώτης, τῆς τιμιωτάτης πασῶν, εἰ δεῖ λέγειν, ἡμερῶν, ὅτε μοι πρῶτον ὁ ἀληθινὸς ἀνα- τέλλειν ἥλιος ήρξατο), πρῶτον μὲν ὥσπερ θῆράς τὴν ἀληθῆ), τὴν ἑαυτοῦ, τὴν ἐμὴν μίαν, τὴν πρώτην, τὴν ταχίστην· μερίδα, γνώμην, ὁδόν, καὶ ἀληθῆ. τὰ ἀληθῆ, μαθήματα, περὶ τὰ τοῦ λόγου. Αὐτοῦ τὴν ἀληθῆ, S. GREGORI THAUMATURGI 10G8 huc veniendi et cum viro congreliendi causa adeo B necessaria erat, qua possem per leges nostras ad Romanorum civitatem proficisci. Quo ergo tandem modo il concessum est? Alinem meum, sororis meæ virum, Palæstina tum prases, assumens repente, solumque et invitum a conjuge avellens, huc adduxit, auxilio ipsi futurum, administralio- nisque ejus curas participaturum : jurisperitus enim erat, et fortasse adhuc est. Qui una cum ipso profectus, uxorem a qua separari se agre ferebat, haud multo post evocatam recepturus, et nos cum illa simul attracturus, discessit. Statim ergo, nescio quomodo nobis peregrinari quidem, sed alio potius quam ad hac loca pergere cogitantibus, miles adfuit cum mandatis, ut sororem quidem ad virum venturam, nos vero cuin illa viæ socios deduceret: gratificaturos utique alini, sed multo magis sorori, ne aut minus decenter, aut minus libenter viam iniret : domesticis ipsis et cognatis hortantibus, et non exiguum aliud quoddam operæ pretium fore contendentibus, si ad Beryliorum urbem legum illic studia peracturi veniremus. Omnia ergo nos incitabant, tum erga sororem officium, tum nostra ipsorum disciplina; ad haec, miles ipse, quando hujus quoque facienda est mentio, facultatem ferens plurium quam opus erat, publicorum vehiculorum, et majoris numeri symbola quam pro sola sorore. Atque hæc quidem in aperto; arcana autem, sed veriora : communicatio cum hoc viro, vera Verbi per ipsum cognitio et doctrina, animarum nostra- C rum utilitas, ad salutem nos cæcutientes quidem et ignaros, sed tamen salutari consilio ducebat. Quare non miles, sed divinus quidam viæ comes et deductor bonus atque custos, qui per totam hanc vitam, tanquam per longam peregrinationem nos custodit; tum alia prateriens, tum Berylum quam optare maxime putabamur, huc nos recta perductos bic collocavit: omnia faciens movens- que, quoad omni nos ope cum hoc multorum nobis bonorum auctore colligaret. Et ille quidem, qui horum causa venerat, curam huic tradens divinus angelus, hic fortasse conquievit, non labore ullo vel molestia fractus (infatigabile est enim divino- rum ministrorum genus); sed quia tradidit nos homini, qui omnem quæ adhiberi poterat provi- D dentiam curamque esset expleturus. VI. Ille vero susceptos a prima die quæ vere mili prima illuxit, omnium, si dici debet, dierum mihi honestissima, quando mihi primum verus exoriri sol cœpit, principio ceu feras quasdam - BENGEL. - Sensus est, ni fallor, nullam ei fuisse ne- cessitatem huc veniendi, discendi leges causa siquidem Romam posset proficisci. ED. PATR. (cui plane videtur a Gregorio esse opposi- . tum ubi subauditur aut tale quiddam : quorum omnium exempla continent Lamberti Bos Ellipses Græca. Casaubono placebat Si mutato opus est, mallem scilicet refertur ad militem, qui inscius veram (viam), duxit, ut cum Origene con- jungeretur. BENGEL. (76) Οὐδὲν ... ὅσον. "Οσον est παρέλκον, ut solet. (77) Εκπονήσαντες. Casaubonus, ἐκποιήσον- (78) Τὴν ἀληθῆ, δι' αὐτοῦ. Ellipsis, quales ille,
PG 10:1068Ὁ δ’ ὑποδεξάμενος ἐξ ἡμέρας τῆς πρώτης, τῆς ὄντως ἐμοὶ πρώτης, τῆς τιμιωτάτης πασῶν, εἰ δεῖ λέγειν, ἡμερῶν, ὅτε μοι πρῶτον ὁ ἀληθινὸς ἀνατέλλειν ἥλιος ἤρξατο, πρῶτον μέν, ὥσπερ θῆράς τινας ἀγρίους ἢ ἰχθύας ἤ τινας ὄρνεις, ἐμπεσόντας μὲν εἰς τὰς ἄρκυς ἢ εἰς τὰς σαγήνας, ἐξολισθαίνειν δὲ καὶ ἀποδιδράσκειν πειρωμένους, ἀναχωρεῖν τε ἀπ’ αὐτοῦ βουλομένους ἐπὶ τὴν Βηρυτὸν ἢ ἐπὶ τὴν πατρίδα, συνδήσασθαι πάντα τρόπον ἐμηχανήσατο· πάντας λόγους στρέφων καὶ πάντα κάλων (τοῦτο δὴ τὸ τοῦ λόγου) κινῶν καὶ πάσας τὰς δυνάμεις αὐτοῦ προχειριζόμενος· ἐπαινῶν μὲν φιλοσοφίαν καὶ τοὺς φιλοσοφίας ἐραστὰς μακροῖς τοῖς ἐπαίνοις καὶ πολλοῖς τοῖς τε προσήκουσι, τούτους μόνους ζῆν ὄντως τὸν λογικοῖς προσήκοντα βίον λέγων, τοὺς ὀρθῶς βιοῦν ἐπιτηδεύοντας, ἑαυτούς τε γινώσκοντας πρῶτον οἵτινές εἰσι, κἄπειτα τὰ ὄντως ἀγαθά, ἃ μεταδιώκειν ἄνθρωπον χρή, καὶ τὰ ἀληθῶς κακά, ὧν ἀποτρέχειν δεῖ· ψέγων δὲ τὴν ἀμαθίαν καὶ πάντας τοὺς ἀμαθεῖς·Α ἀναγκαῖον ἦν ὅσον (70) ἐπὶ τοῖς νόμοις ἡμῶν, δυνα τὸν ἦν καὶ ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων ἀποδημῆσαι πόλιν. Πῶς οὖν καὶ τοῦτο ἐξεπορίσθη; Κηδεστήν μου ἄνδρα ἀδελφῆς ἐμῆς, ὁ τότε ἄρχων τῶν Παλαιστίνων, τοῦ τον παραλαβὼν ἐξαίφνης ἄκοντα μόνον κεχωρισμέ νον τῆς ὁμοκοίτου, ἤγαγεν ἐνταῦθα, συνεπιβοηθή σοντα καὶ κοινωνήσοντα τῶν τοῦ ἔθνους ἄρχοντος πόνων· νομικὸς γάρ τις ἦν, καὶ ἔστιν ἴσως ἔτι. Ος δὴ ἐλθὼν ἅμα αὐτῷ ἔμελλε μὲν οὐκ εἰς μακρὸν μετάπεμπτον ἀπολήψεσθαι τὴν γυναῖκα, ἐπαχθῶς αὐτῆς καὶ ἄκων κεχωρισμένος, καὶ ἡμᾶς δὲ ἅμα αὐτῇ συνεπισπώμενος. Εξαίφνης γοῦν, οὐκ οἶδ' ὅπως, ἀποδημεῖν μὲν, ἀλλ' ἐπ ρωθί ποι μᾶλλον ἀποδημεῖν ἤπερ ἐνταῦθα διανοου μένοις ἡμῖν ἐπέστη στρατιώτης φέρων ἐντολὴν, πα- ραπέμπειν μὲν καὶ διασώζεσθαι τὴν ἀδελφὴν ἡμῶν καταλαμβάνουσαν τὸν ἄνδρα, ἄγειν δὲ καὶ ἡμᾶς συνο δοιπόρους ἅμ' αὐτῇ· χαριουμένους μὲν καὶ τῷ κηδε στῇ, καὶ μάλιστα τῇ ἀδελφῇ (ὅπως μὴ οὐκ εὐσχέ μων τε ἢ ὀκνηροτέρα πρὸς τὴν ὁδοιπορίαν ᾖ), οἰκέταις αὐτοῖς καὶ τοῖς συγγενέσι τιμήσασι· καὶ οὐ μικρόν τι ἕτερον τῶν προύργου διαπραξαμένοις, εἰ ἐπὶ τὴν Βηρυτίων έλθοιμεν πόλιν, ἐκεῖ τὸ τῶν νόμων μάθη μα εκπονήσαντες (77). Πάντα τοιγαροῦν ἐκίνει ἡμᾶς, τὸ πρὸς τὴν ἀδελφὴν εὔλογον, τὸ ἡμέτερον αὐτ τῶν μάθημα· πρὸς δὲ καὶ ὁ στρατιώτης (ἐπεὶ καὶ τοῦτο μνημονεῦσαι δεῖ) φέρων ἐξουσίαν πλειόνων τῶν δημοσίων οχημάτων τῆς χρήσεως, καὶ σύμβολα πλείονος ἀριθμοῦ ἡμῶν μᾶλλον ἢ τῆς ἀδελφῆς με νης ἕνεκα. Φαινόμενα μὲν ταῦτα· τὰ δὲ μὴ φαινό μενα μὲν, ἀληθέστερα δὲ ἡ πρὸς τὸν ἄνδρα τοῦτον κοινωνία, τὴν ἀληθῆ δι' αὐτοῦ (78) περὶ τὰ τοῦ λόγου μαθήματα, ἡ τῶν ψυχῶν ἡμῶν ὠφέλεια εἰς σωτη- ρίαν, ἦγεν ἡμᾶς ἐπὶ τάδε, τυφλώττοντας μὲν καὶ οὐκ εἰδότας, σωτηριωδῶς δὲ ἡμῖν. Τοιγαροῦν οὐχ ὁ στρατιώτης, θεῖος δέ τις συνοδοιπόρος καὶ πομπός ἀγαθὸς καὶ φύλαξ. ὁ διὰ παντὸς τοῦ βίου τούτου, ὥσπερ μακρᾶς ὁδοιπορίας διασώζων ἡμᾶς, παρα- μειψάμενος τά τε ἄλλα, καὶ τὴν Βηρυτόν, ἧς μάλιστα ὁρμᾶν ἐνταῦθα ᾠήθημεν, ἐνταῦθα φέρων κατεπή σατο, πάντα ποιῶν καὶ κινῶν, ἕως πάσῃ μηχανῇ τῷ τῶν πολλῶν ἡμῖν ἀγαθῶν αἰτίῳ τούτῳ συνδήσεται. Καὶ ὁ μὲν διὰ τοσούτων ἐλθὼν τὴν οἰκονομίαν παρα- διδοὺς τούτῳ ὁ θεῖος ἄγγελος, ἐνταῦθά που καὶ ἴσως ἀνεπαύσατο, οὐχ ὑπὸ καμάτου τινὸς ἢ μόχθου (ἀκά- ματον γὰρ τὸ τῶν θείων λειτουργῶν γένος), ἀλλ' ὅτι παρέδωκεν ἀνθρώπῳ, πᾶσαν, εἰ δυνατόν, πρόνοιαν καὶ ἐπιμέλειαν ἀποπλήσοντι. (ἐπὶ τοῖς νόμοις ἡμῶν), τες. τηνάλλως Γ'. Ο δ' ὑποδεξάμενος ἐξ ἡμέρας τῆς πρώτης, (τῆς ὄντως ἐμοὶ πρώτης, τῆς τιμιωτάτης πασῶν, εἰ δεῖ λέγειν, ἡμερῶν, ὅτε μοι πρῶτον ὁ ἀληθινὸς ἀνα- τέλλειν ἥλιος ήρξατο), πρῶτον μὲν ὥσπερ θῆράς τὴν ἀληθῆ), τὴν ἑαυτοῦ, τὴν ἐμὴν μίαν, τὴν πρώτην, τὴν ταχίστην· μερίδα, γνώμην, ὁδόν, καὶ ἀληθῆ. τὰ ἀληθῆ, μαθήματα, περὶ τὰ τοῦ λόγου. Αὐτοῦ τὴν ἀληθῆ, S. GREGORI THAUMATURGI 10G8 huc veniendi et cum viro congreliendi causa adeo B necessaria erat, qua possem per leges nostras ad Romanorum civitatem proficisci. Quo ergo tandem modo il concessum est? Alinem meum, sororis meæ virum, Palæstina tum prases, assumens repente, solumque et invitum a conjuge avellens, huc adduxit, auxilio ipsi futurum, administralio- nisque ejus curas participaturum : jurisperitus enim erat, et fortasse adhuc est. Qui una cum ipso profectus, uxorem a qua separari se agre ferebat, haud multo post evocatam recepturus, et nos cum illa simul attracturus, discessit. Statim ergo, nescio quomodo nobis peregrinari quidem, sed alio potius quam ad hac loca pergere cogitantibus, miles adfuit cum mandatis, ut sororem quidem ad virum venturam, nos vero cuin illa viæ socios deduceret: gratificaturos utique alini, sed multo magis sorori, ne aut minus decenter, aut minus libenter viam iniret : domesticis ipsis et cognatis hortantibus, et non exiguum aliud quoddam operæ pretium fore contendentibus, si ad Beryliorum urbem legum illic studia peracturi veniremus. Omnia ergo nos incitabant, tum erga sororem officium, tum nostra ipsorum disciplina; ad haec, miles ipse, quando hujus quoque facienda est mentio, facultatem ferens plurium quam opus erat, publicorum vehiculorum, et majoris numeri symbola quam pro sola sorore. Atque hæc quidem in aperto; arcana autem, sed veriora : communicatio cum hoc viro, vera Verbi per ipsum cognitio et doctrina, animarum nostra- C rum utilitas, ad salutem nos cæcutientes quidem et ignaros, sed tamen salutari consilio ducebat. Quare non miles, sed divinus quidam viæ comes et deductor bonus atque custos, qui per totam hanc vitam, tanquam per longam peregrinationem nos custodit; tum alia prateriens, tum Berylum quam optare maxime putabamur, huc nos recta perductos bic collocavit: omnia faciens movens- que, quoad omni nos ope cum hoc multorum nobis bonorum auctore colligaret. Et ille quidem, qui horum causa venerat, curam huic tradens divinus angelus, hic fortasse conquievit, non labore ullo vel molestia fractus (infatigabile est enim divino- rum ministrorum genus); sed quia tradidit nos homini, qui omnem quæ adhiberi poterat provi- D dentiam curamque esset expleturus. VI. Ille vero susceptos a prima die quæ vere mili prima illuxit, omnium, si dici debet, dierum mihi honestissima, quando mihi primum verus exoriri sol cœpit, principio ceu feras quasdam - BENGEL. - Sensus est, ni fallor, nullam ei fuisse ne- cessitatem huc veniendi, discendi leges causa siquidem Romam posset proficisci. ED. PATR. (cui plane videtur a Gregorio esse opposi- . tum ubi subauditur aut tale quiddam : quorum omnium exempla continent Lamberti Bos Ellipses Græca. Casaubono placebat Si mutato opus est, mallem scilicet refertur ad militem, qui inscius veram (viam), duxit, ut cum Origene con- jungeretur. BENGEL. (76) Οὐδὲν ... ὅσον. "Οσον est παρέλκον, ut solet. (77) Εκπονήσαντες. Casaubonus, ἐκποιήσον- (78) Τὴν ἀληθῆ, δι' αὐτοῦ. Ellipsis, quales ille,
πολλοὶ δὲ οὗτοι, ὅσοι θρεμμάτων δίκην τυφλώττοντες τὸν νοῦν, οὐδ’ αὐτὸ τοῦτο ὅπερ εἰσὶν ἐγνωκότες, ὥσπερ ἄλογοι πεπλανημένοι, ἀγαθὸν ἢ κακὸν ὅ τι ποτέ ἐστιν ὅλως οὔτε εἰδότες αὐτοὶ οὔτε μαθεῖν θέλοντες, ὡς ἐπὶ ἀγαθὸν ἄττουσι καὶ ἐπτόηνται χρήματα καὶ δόξας καὶ τιμὰς τὰς ἀπὸ τῶν πολλῶν καὶ τὴν τοῦ σώματος εὐεξίαν, αὐτά τε περὶ πολλοῦ καὶ τοῦ παντὸς τιθέμενοι, καὶ τῶν τεχνῶν, ὅσαι ταῦτα ἐκπορίζεσθαι δύνανται, καὶ τῶν βίων, ὅσοι ταῦτα παρέξονται, στρατιὰς καὶ τὴν δικανικὴν καὶ ἐκμάθησιν τὴν τῶν νόμων· ταῦθ’ ἅπερ ἡμᾶς ἀνέσειε μάλιστα λέγων καὶ μάλα τεχνικῶς, τοῦ κυριωτάτου, φησί, τῶν ἐν ἡμῖν, λόγου ἀμελήσαντας.Α ἀναγκαῖον ἦν ὅσον (70) ἐπὶ τοῖς νόμοις ἡμῶν, δυνα τὸν ἦν καὶ ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων ἀποδημῆσαι πόλιν. Πῶς οὖν καὶ τοῦτο ἐξεπορίσθη; Κηδεστήν μου ἄνδρα ἀδελφῆς ἐμῆς, ὁ τότε ἄρχων τῶν Παλαιστίνων, τοῦ τον παραλαβὼν ἐξαίφνης ἄκοντα μόνον κεχωρισμέ νον τῆς ὁμοκοίτου, ἤγαγεν ἐνταῦθα, συνεπιβοηθή σοντα καὶ κοινωνήσοντα τῶν τοῦ ἔθνους ἄρχοντος πόνων· νομικὸς γάρ τις ἦν, καὶ ἔστιν ἴσως ἔτι. Ος δὴ ἐλθὼν ἅμα αὐτῷ ἔμελλε μὲν οὐκ εἰς μακρὸν μετάπεμπτον ἀπολήψεσθαι τὴν γυναῖκα, ἐπαχθῶς αὐτῆς καὶ ἄκων κεχωρισμένος, καὶ ἡμᾶς δὲ ἅμα αὐτῇ συνεπισπώμενος. Εξαίφνης γοῦν, οὐκ οἶδ' ὅπως, ἀποδημεῖν μὲν, ἀλλ' ἐπ ρωθί ποι μᾶλλον ἀποδημεῖν ἤπερ ἐνταῦθα διανοου μένοις ἡμῖν ἐπέστη στρατιώτης φέρων ἐντολὴν, πα- ραπέμπειν μὲν καὶ διασώζεσθαι τὴν ἀδελφὴν ἡμῶν καταλαμβάνουσαν τὸν ἄνδρα, ἄγειν δὲ καὶ ἡμᾶς συνο δοιπόρους ἅμ' αὐτῇ· χαριουμένους μὲν καὶ τῷ κηδε στῇ, καὶ μάλιστα τῇ ἀδελφῇ (ὅπως μὴ οὐκ εὐσχέ μων τε ἢ ὀκνηροτέρα πρὸς τὴν ὁδοιπορίαν ᾖ), οἰκέταις αὐτοῖς καὶ τοῖς συγγενέσι τιμήσασι· καὶ οὐ μικρόν τι ἕτερον τῶν προύργου διαπραξαμένοις, εἰ ἐπὶ τὴν Βηρυτίων έλθοιμεν πόλιν, ἐκεῖ τὸ τῶν νόμων μάθη μα εκπονήσαντες (77). Πάντα τοιγαροῦν ἐκίνει ἡμᾶς, τὸ πρὸς τὴν ἀδελφὴν εὔλογον, τὸ ἡμέτερον αὐτ τῶν μάθημα· πρὸς δὲ καὶ ὁ στρατιώτης (ἐπεὶ καὶ τοῦτο μνημονεῦσαι δεῖ) φέρων ἐξουσίαν πλειόνων τῶν δημοσίων οχημάτων τῆς χρήσεως, καὶ σύμβολα πλείονος ἀριθμοῦ ἡμῶν μᾶλλον ἢ τῆς ἀδελφῆς με νης ἕνεκα. Φαινόμενα μὲν ταῦτα· τὰ δὲ μὴ φαινό μενα μὲν, ἀληθέστερα δὲ ἡ πρὸς τὸν ἄνδρα τοῦτον κοινωνία, τὴν ἀληθῆ δι' αὐτοῦ (78) περὶ τὰ τοῦ λόγου μαθήματα, ἡ τῶν ψυχῶν ἡμῶν ὠφέλεια εἰς σωτη- ρίαν, ἦγεν ἡμᾶς ἐπὶ τάδε, τυφλώττοντας μὲν καὶ οὐκ εἰδότας, σωτηριωδῶς δὲ ἡμῖν. Τοιγαροῦν οὐχ ὁ στρατιώτης, θεῖος δέ τις συνοδοιπόρος καὶ πομπός ἀγαθὸς καὶ φύλαξ. ὁ διὰ παντὸς τοῦ βίου τούτου, ὥσπερ μακρᾶς ὁδοιπορίας διασώζων ἡμᾶς, παρα- μειψάμενος τά τε ἄλλα, καὶ τὴν Βηρυτόν, ἧς μάλιστα ὁρμᾶν ἐνταῦθα ᾠήθημεν, ἐνταῦθα φέρων κατεπή σατο, πάντα ποιῶν καὶ κινῶν, ἕως πάσῃ μηχανῇ τῷ τῶν πολλῶν ἡμῖν ἀγαθῶν αἰτίῳ τούτῳ συνδήσεται. Καὶ ὁ μὲν διὰ τοσούτων ἐλθὼν τὴν οἰκονομίαν παρα- διδοὺς τούτῳ ὁ θεῖος ἄγγελος, ἐνταῦθά που καὶ ἴσως ἀνεπαύσατο, οὐχ ὑπὸ καμάτου τινὸς ἢ μόχθου (ἀκά- ματον γὰρ τὸ τῶν θείων λειτουργῶν γένος), ἀλλ' ὅτι παρέδωκεν ἀνθρώπῳ, πᾶσαν, εἰ δυνατόν, πρόνοιαν καὶ ἐπιμέλειαν ἀποπλήσοντι. (ἐπὶ τοῖς νόμοις ἡμῶν), τες. τηνάλλως Γ'. Ο δ' ὑποδεξάμενος ἐξ ἡμέρας τῆς πρώτης, (τῆς ὄντως ἐμοὶ πρώτης, τῆς τιμιωτάτης πασῶν, εἰ δεῖ λέγειν, ἡμερῶν, ὅτε μοι πρῶτον ὁ ἀληθινὸς ἀνα- τέλλειν ἥλιος ήρξατο), πρῶτον μὲν ὥσπερ θῆράς τὴν ἀληθῆ), τὴν ἑαυτοῦ, τὴν ἐμὴν μίαν, τὴν πρώτην, τὴν ταχίστην· μερίδα, γνώμην, ὁδόν, καὶ ἀληθῆ. τὰ ἀληθῆ, μαθήματα, περὶ τὰ τοῦ λόγου. Αὐτοῦ τὴν ἀληθῆ, S. GREGORI THAUMATURGI 10G8 huc veniendi et cum viro congreliendi causa adeo B necessaria erat, qua possem per leges nostras ad Romanorum civitatem proficisci. Quo ergo tandem modo il concessum est? Alinem meum, sororis meæ virum, Palæstina tum prases, assumens repente, solumque et invitum a conjuge avellens, huc adduxit, auxilio ipsi futurum, administralio- nisque ejus curas participaturum : jurisperitus enim erat, et fortasse adhuc est. Qui una cum ipso profectus, uxorem a qua separari se agre ferebat, haud multo post evocatam recepturus, et nos cum illa simul attracturus, discessit. Statim ergo, nescio quomodo nobis peregrinari quidem, sed alio potius quam ad hac loca pergere cogitantibus, miles adfuit cum mandatis, ut sororem quidem ad virum venturam, nos vero cuin illa viæ socios deduceret: gratificaturos utique alini, sed multo magis sorori, ne aut minus decenter, aut minus libenter viam iniret : domesticis ipsis et cognatis hortantibus, et non exiguum aliud quoddam operæ pretium fore contendentibus, si ad Beryliorum urbem legum illic studia peracturi veniremus. Omnia ergo nos incitabant, tum erga sororem officium, tum nostra ipsorum disciplina; ad haec, miles ipse, quando hujus quoque facienda est mentio, facultatem ferens plurium quam opus erat, publicorum vehiculorum, et majoris numeri symbola quam pro sola sorore. Atque hæc quidem in aperto; arcana autem, sed veriora : communicatio cum hoc viro, vera Verbi per ipsum cognitio et doctrina, animarum nostra- C rum utilitas, ad salutem nos cæcutientes quidem et ignaros, sed tamen salutari consilio ducebat. Quare non miles, sed divinus quidam viæ comes et deductor bonus atque custos, qui per totam hanc vitam, tanquam per longam peregrinationem nos custodit; tum alia prateriens, tum Berylum quam optare maxime putabamur, huc nos recta perductos bic collocavit: omnia faciens movens- que, quoad omni nos ope cum hoc multorum nobis bonorum auctore colligaret. Et ille quidem, qui horum causa venerat, curam huic tradens divinus angelus, hic fortasse conquievit, non labore ullo vel molestia fractus (infatigabile est enim divino- rum ministrorum genus); sed quia tradidit nos homini, qui omnem quæ adhiberi poterat provi- D dentiam curamque esset expleturus. VI. Ille vero susceptos a prima die quæ vere mili prima illuxit, omnium, si dici debet, dierum mihi honestissima, quando mihi primum verus exoriri sol cœpit, principio ceu feras quasdam - BENGEL. - Sensus est, ni fallor, nullam ei fuisse ne- cessitatem huc veniendi, discendi leges causa siquidem Romam posset proficisci. ED. PATR. (cui plane videtur a Gregorio esse opposi- . tum ubi subauditur aut tale quiddam : quorum omnium exempla continent Lamberti Bos Ellipses Græca. Casaubono placebat Si mutato opus est, mallem scilicet refertur ad militem, qui inscius veram (viam), duxit, ut cum Origene con- jungeretur. BENGEL. (76) Οὐδὲν ... ὅσον. "Οσον est παρέλκον, ut solet. (77) Εκπονήσαντες. Casaubonus, ἐκποιήσον- (78) Τὴν ἀληθῆ, δι' αὐτοῦ. Ellipsis, quales ille,
PG 10:1069Οὐκ ἔχω νῦν ἐγὼ λέγειν, ὅσας τοιαύτας ἐξήχει φωνὰς προτρέπων φιλοσοφεῖν, οὐ μιᾶς ἡμέρας μόνης, ἀλλὰ καὶ πλειόνων ὅσων αὐτῷ προσῄειμεν τῶν πρώτων, βεβλημένοι μὲν ὥσπερ τινὶ βέλει τῷ παρ’ αὐτοῦ λόγῳ καὶ ἐκ πρώτης ἡλικίας (ἦν γάρ πως καὶ ἡδείᾳ τινὶ χάριτι καὶ πειθοῖ καί τινι ἀνάγκῃ μεμιγμένος), στρεφόμενοι δέ πως ἔτι καὶ λογιζόμενοι, καὶ φιλοσοφεῖν μὲν προσκαρτερήσαντες, οὐδέπω πάντη πεπεισμένοι, ἀφίστασθαι δὲ πάλιν οὐκ οἶδ’ ὅπως οὐ δυνάμενοι, ἀεὶ δὲ ὥσπερ ὑπό τισιν ἀνάγκαις μείζοσι τοῖς λόγοις αὐτοῦ πρὸς αὐτὸν ἑλκόμενοι. Ὅλως γὰρ οὐδ’ εὐσεβεῖν εἰς τὸν τῶν ὅλων δεσπότην (τοῦτο ὃ δὴ μόνος τῶν ἐπὶ γῆς πάντων ζώων ὁ ἄνθρωπος ἔχειν ἐτιμήθη τε καὶ ἠξιώθη, καὶ εἰκότως πᾶς ὁστισοῦν καὶ σοφὸς καὶ ἀμαθὴς περιέχεται τούτου, ὅστις μὴ παντελῶς τὰς ἐννοίας ἀπολώλεκεν ὑπό τινος φρενοβλαβείας), οὐ τοίνυν οὐδὲ εὐσεβεῖν ὅλως δυνατὸν εἶναι ἔφασκεν, ὀρθῶς λέγων, μὴ φιλοσοφήσαντι· ἕως πολλοὺς τοιούτους ἄλλους ἐπ’ ἄλλοις ἐπαντλῶν λόγους, ὥσπερ τινὰς καταγεγοητευμένους, ἐπὶ τέλει ταῖς αὐτοῦ τέχναις ἀκινήτους ἀτεχνῶς φέρων ἡμᾶς παριδρύσατο λόγοις τοῖς αὐτοῦ, οὐκ οἶδ’ ὅπως, σύν τινι θείᾳ δυνάμει.τινας ἀγρίους ἢ ἰχθύας, ή τινας ὄρνεις, εμπεσόντας μὲν εἰς τὰς ἄρκυς ἢ εἰς τὰς σαγήνας, ἐξολισθαίνειν δὲ καὶ ἀποδιδράσκειν πειρωμένους, ἀναχωρεῖν τε ἀπ᾿ αὐτοῦ βουλομένους ἐπὶ τὴν Βηρυτὸν ἢ ἐπὶ τὴν πατρίδα, συνδήσασθαι πάντα τρόπον ἐμηχανήσατο· πάντας λόγους στρέφων, καὶ πάντα κάλων (τοῦτο δὴ τὸ τοῦ λόγου) κινῶν, καὶ πάσας τὰς δυνάμεις αὐτοῦ προχειριζόμενος· ἐπαινῶν μὲν φιλοσοφίας ἐραστὰς, μακροῖς τοῖς ἐπαίνοις καὶ πολλοῖς τοῖς τε προσήκουσι· τούτους μόνους ζῆν ὄντως τὸν λογικοῖς προσήκοντα βίον, λέγων, τοὺς ὀρθῶς βιοῦν ἐπιτηδεύοντας, ἑαυτούς τε γινώσκοντας, πρῶτον οἵτινές εἰσι, κάπειτα τὰ ὄντως ἀγαθὰ & μεταδιώκειν ἄνθρωπον χρὴ καὶ τὰ ἀληθῶς κακὰ ὧν ἀποτρέχειν δεῖ· ψέγων δὲ τὴν ἀμαθίαν, καὶ πάν- τας τοὺς ἀμαθεῖς· πολλοὶ δὲ οὗτοι ὅσοι θρεμμάτων δίκην τυφλώττοντες τὸν νοῦν, οὐδ᾽ αὐτὸ τοῦτο ὅπερ εἰσὶν Β ἐγνωκότες, ὥσπερ ἄλογοι πεπλανημένοι, ἀγαθὸν ἢ κακὸν ὅ τί ποτέ ἐστιν, ὅλως οὔτε εἰδότες αὐτοὶ, οὔτε μαθεῖν θέλοντες, ὡς ἐπὶ ἀγαθὸν ἄττουσι καὶ ἐπτόην ται, χρήματα (79) καὶ δόξας και τιμὰς τὰς ἀπὸ τῶν πολλῶν καὶ τὴν τοῦ σώματος εὐεξίαν· αὐτά τε περί πολλοῦ καὶ τοῦ παντὸς τιθέμενοι, καὶ τῶν τεχνῶν ὅσαι ταῦτα ἐκπορίζεσθαι δύνανται, καὶ τῶν βίων ὅσοι ταῦτα παρέξονται, στρατιὰς καὶ τὴν δικανικὴν καὶ ἐκμάθησιν τὴν τῶν νόμων· ταῦθ᾽ ἅπερ ἡμᾶς ἀνέσειε, μάλιστα λέγων καὶ μάλα τεχνικῶς, τοῦ κυ γιωτάτου, φησί, τῶν ἐν ἡμῖν λόγου ἀμελήσαντας. Οὐκ ἔχω νῦν ἐγὼ λέγειν, ὅσας τοιαύτας ἐξήχει φωνὰς, προτρέπων φιλοσοφεῖν· οὐ μιᾶς ἡμέρας μόνης, ἀλλὰ καὶ πλειόνων ὅσων αὐτῷ προσῄειμεν τῶν πρώτων, βεβλημένοι μὲν ὥσπερ τινὶ βέλει τῷ παρ' αὐτοῦ λόγῳ καὶ ἐκ πρώτης ἡλικίας (80) (ἦν γάρ πως καὶ ἡδείς τινὶ χάριτι καὶ πειθοῖ καί τινι ἀνάγκῃ μεμιγμένος), στρεφόμενοι δέ πως ἔτι καὶ λογιζόμενοι· καὶ φιλο σοφεῖν μὲν προσκαρτερήσαντες οὐδέπω πάντη πε πεισμένοι, ἀφίστασθαι δὲ πάλιν οὐκ οἶδ' ὅπως, οὐ δυνάμενοι· ἀεὶ δὲ ὥσπερ ὑπό τισιν ἀνάγκαις μείζοσι τοῖς λόγοις αὐτοῦ πρὸς αὐτὸν ἑλκόμενοι. Ολως γὰρ οὐδ᾽ εὐσεβεῖν εἰς τὸν τῶν ὅλων Δεσπότην (τοῦτο δ δὴ μόνος τῶν ἐπὶ γῆς πάντων ζώων ὁ ἄνθρωπος ἔχειν ἐτιμήθη τε καὶ ἠξιώθη, καὶ εἰκότως πᾶς ὁστιτοῦν, καὶ σοφὸς καὶ ἀμαθής, περιέχεται τούτου, ὅστις μὴ παντελῶς τὰς ἐννοίας ἀπολώλεκεν ὑπό τινος φρενο- βλαβείας)· οὐ τοίνυν οὐδὲ εὐσεβεῖν ὅλως δυνατὸν εἶ ναι ἔφασκεν, ὀρθῶς λέγων, μὴ φιλοσοφήσαντι· ἕως πολλοὺς τοιούτους ἄλλους ἐπ' ἄλλοις ἐπαντλῶν λόγους, ὥσπερ τινας καταγεγοητευμένους, ἐπὶ τέλει ταῖς αὐ τοῦ τέχναις ἀκινήτους ἀτεχνῶς, φέρων ἡμᾶς παρι δρύσατο, λόγοις τοῖς αὐτοῦ, οὐκ οἶδ' ὅπως, σύν τινι θείᾳ δυνάμει. Καὶ γὰρ καὶ φιλίας ἡμῖν κέντρον ἐνέσκηψεν οὐκ εὐκαταγώνιστόν τι, δριμὺ δὲ καὶ ἀνυ τικώτατον, δεξιότητος καὶ διαθέσεως τῆς ἀγαθῆς, ὅση εὐνοητική τις ἡμῖν αὐταῖς φωναῖς αὐτοῦ προσφθεγ ἐκ πρώτης, ἡμέρας. ἢ εἰ ἀπὸ πρώτης ἀποθέμενοι τὸν νόμον. ἀπὸ πρώτης. ἐκ καινῆς, ἐξ αὐτῆς, δια ελλείπειν ἀρχῆς, καταβολῆς, ὥρας, ἐκ πρώτης, ὁμιλίας ήλικίας. 10. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A agrestes, aut pisces, aut aves, in retia vel sagenam absolutum loquendi genus, ut subau- diendum sit e proximo, Sic Thucydides : Dio Cassius pariter, Sic C D illapsos, elabi et effugere conantes, et secedere ab ipso, Berylum versus, aut in patriam cogitantes, constringere omnino ac retinere studuit : omnia verborum genera volvens, omnem funem (quod est in proverbio) movens, vires suas omnes eo conver tens : hinc philosophiam ejusque amatores multis aptisque laudibus prosequens; eos solos bene vi- vere, vitamque rationis usu præditis congruentem agere dicens, qui eam recte iustituere conentur, et se ipsos primum nosse, quinam sint; deinde vera bona quæ persequi hominem decet, et vera mala a quibus refugere oportet; illinc ignorantiam ignorantesque omnes, quorum maxima est turba, vituperans; quotquot pecudum ritu, mente cæci, ne hoc quidem quod sunt intelligunt, et quasi ratione carerent, aberrantes; bonum malumve quid sit, nec scientes ipsi prorsus, nec discere salagentes; qui tanquam ad bonum, ad pecunias et gloriam ac vulgi honores corporisque valetudinem prosiliunt, stolidique rapiuntur, hæc videlicet, magni aut om- nium potius instar habentes, artesque eas quibus parari hæc possunt, et ex vitæ generibus illa quæ talia suppeditant, militarem, furensem, legum stu- dium ac disciplinam; hæc sunt, aiebat, idque aptissime, quæ nos inertes atque ignaros maxime reddunt, rationem quæ dominari in nobis debet, aspernantes. Dicere non possim, quam multas ejus- modi voces ederet, ad philosophandum nos exhor- tans; neque id uno die duntaxat, sed multis, quo- ties ad illum principio veniebamus, ejus quidem sermone tanquam jaculo quodam a prima ipsa ætate confixi (erat enim suavi gratia et suadela simul ac necessitate quadam conditus), cæterum fluctuantes adhuc et ancipiti animo, philosophari quidem am- bientes, nondum tamen omnino permoti atque per- suasi, discedere purro nescio quomodo non valen- tes, ut qui semper, tanquam majoris cujuspiam necessitatis impulsu, ad ipsum ejus sermonibus rapiebamur. Omnino enim nec pium erga commu- nem omnium Dominum esse absque philosophia quemquam censebat (guo munere solus ex omnibus terræ animantibus homo decoratus est; idque me- rito sapiens æque atque imperitus quisque ample- ctitur, qui modo sensum omnem intelligentiæ præ quadam ainentia non omiserit. Nec pium igitur omnino esse posse affirmabat, qui philosophatus non esset; quoad tandem multos id genus ex aliis alios sermones instillans, nos velut fascino quodam, artibus suis perdomitos, sermonibus suis, nescio quo pacto, divina vi quadam constabilivit, et juxta se immobiles tenuit. Enimvero amoris quoque acu- leus nobis infixus est, non levis ille et expugnabi- tim : ubi Lambertus Bos statuit. quæ hic quoque suppleri pus sunt. Ipsum absolute dixit Macarius de Caritate, in extremo. Cæterum Casaubonus et Rho- domanus legebant pro (79) Χρήματα. Repete επί e proximo. BENGEL. (80) Ηλικίας. Hæc vox aperte aliena. Videtur
PG 10:1070Καὶ γὰρ καὶ φιλίας ἡμῖν κέντρον ἐνέσκηψεν, οὐκ εὐκαταγώνιστόν τι, δριμὺ δὲ καὶ ἀνυτικώτατον, δεξιότητος καὶ διαθέσεως τῆς ἀγαθῆς, ὅση εὐνοητική τις ἡμῖν αὐταῖς ταῖς φωναῖς αὐτοῦ προσφθεγγομένου καὶ ὁμιλοῦντος ἐνεφαίνετο· οὐκ ἐκπεριεῖναι ἡμᾶς ἄλλως λόγοις πειρωμένου, δεξιᾷ δὲ καὶ φιλανθρώπῳ καὶ χρηστοτάτῃ γνώμῃ σώζειν τε καὶ κοινωνοὺς τῶν τε ἐκ φιλοσοφίας ἀγαθῶν καταστήσασθαι, καὶ τῶν ἄλλων μάλιστα, ὅσα τὸ θεῖον παρὰ τοὺς πολλούς, ἢ καὶ παρὰ πάντας ἴσως τοὺς νῦν ἀνθρώπους, αὐτῷ μόνῳ ἐδωρήσατο, τὸν διδάσκαλον εὐσεβείας, τὸν σωτήριον λόγον, πολλοῖς μὲν ἐπιφοιτῶντα καὶ πάντας κατεργαζόμενον, ὅσοις ἂν προστύχῃ (οὐ γάρ ἐστιν ὅ τι αὐτῷ ἐνστήσεται, πάντων καὶ ὄντι καὶ ἐσομένῳ βασιλεῖ), κρυπτόμενον δὲ καὶ οὐ γινωσκόμενον οὔτε ῥᾳδίως οὔτε καὶ δυσχερῶς τοῖς πολλοῖς, ὡς ἐρωτηθέντας ἔχειν περὶ αὐτοῦ σαφὲς εἰπεῖν. Οἷος οὖν τις σπινθήρ, ἐνσκήψας μέσῃ τῇ ψυχῇ ἡμῶν, ἀνήπτετό τε καὶ ἐξεκαίετο ὅ τε πρὸς τὸν ἁπάντων ὑπὸ κάλλους ἀρρήτου ἐπακτικώτατον αὐτὸν λόγον τὸν ἱερὸν τὸν ἐρασμιώτατον, καὶ ὁ πρὸς τὸν ἄνδρα τόνδε τὸν αὐτοῦ φίλον καὶ προήγορον ἔρως·τινας ἀγρίους ἢ ἰχθύας, ή τινας ὄρνεις, εμπεσόντας μὲν εἰς τὰς ἄρκυς ἢ εἰς τὰς σαγήνας, ἐξολισθαίνειν δὲ καὶ ἀποδιδράσκειν πειρωμένους, ἀναχωρεῖν τε ἀπ᾿ αὐτοῦ βουλομένους ἐπὶ τὴν Βηρυτὸν ἢ ἐπὶ τὴν πατρίδα, συνδήσασθαι πάντα τρόπον ἐμηχανήσατο· πάντας λόγους στρέφων, καὶ πάντα κάλων (τοῦτο δὴ τὸ τοῦ λόγου) κινῶν, καὶ πάσας τὰς δυνάμεις αὐτοῦ προχειριζόμενος· ἐπαινῶν μὲν φιλοσοφίας ἐραστὰς, μακροῖς τοῖς ἐπαίνοις καὶ πολλοῖς τοῖς τε προσήκουσι· τούτους μόνους ζῆν ὄντως τὸν λογικοῖς προσήκοντα βίον, λέγων, τοὺς ὀρθῶς βιοῦν ἐπιτηδεύοντας, ἑαυτούς τε γινώσκοντας, πρῶτον οἵτινές εἰσι, κάπειτα τὰ ὄντως ἀγαθὰ & μεταδιώκειν ἄνθρωπον χρὴ καὶ τὰ ἀληθῶς κακὰ ὧν ἀποτρέχειν δεῖ· ψέγων δὲ τὴν ἀμαθίαν, καὶ πάν- τας τοὺς ἀμαθεῖς· πολλοὶ δὲ οὗτοι ὅσοι θρεμμάτων δίκην τυφλώττοντες τὸν νοῦν, οὐδ᾽ αὐτὸ τοῦτο ὅπερ εἰσὶν Β ἐγνωκότες, ὥσπερ ἄλογοι πεπλανημένοι, ἀγαθὸν ἢ κακὸν ὅ τί ποτέ ἐστιν, ὅλως οὔτε εἰδότες αὐτοὶ, οὔτε μαθεῖν θέλοντες, ὡς ἐπὶ ἀγαθὸν ἄττουσι καὶ ἐπτόην ται, χρήματα (79) καὶ δόξας και τιμὰς τὰς ἀπὸ τῶν πολλῶν καὶ τὴν τοῦ σώματος εὐεξίαν· αὐτά τε περί πολλοῦ καὶ τοῦ παντὸς τιθέμενοι, καὶ τῶν τεχνῶν ὅσαι ταῦτα ἐκπορίζεσθαι δύνανται, καὶ τῶν βίων ὅσοι ταῦτα παρέξονται, στρατιὰς καὶ τὴν δικανικὴν καὶ ἐκμάθησιν τὴν τῶν νόμων· ταῦθ᾽ ἅπερ ἡμᾶς ἀνέσειε, μάλιστα λέγων καὶ μάλα τεχνικῶς, τοῦ κυ γιωτάτου, φησί, τῶν ἐν ἡμῖν λόγου ἀμελήσαντας. Οὐκ ἔχω νῦν ἐγὼ λέγειν, ὅσας τοιαύτας ἐξήχει φωνὰς, προτρέπων φιλοσοφεῖν· οὐ μιᾶς ἡμέρας μόνης, ἀλλὰ καὶ πλειόνων ὅσων αὐτῷ προσῄειμεν τῶν πρώτων, βεβλημένοι μὲν ὥσπερ τινὶ βέλει τῷ παρ' αὐτοῦ λόγῳ καὶ ἐκ πρώτης ἡλικίας (80) (ἦν γάρ πως καὶ ἡδείς τινὶ χάριτι καὶ πειθοῖ καί τινι ἀνάγκῃ μεμιγμένος), στρεφόμενοι δέ πως ἔτι καὶ λογιζόμενοι· καὶ φιλο σοφεῖν μὲν προσκαρτερήσαντες οὐδέπω πάντη πε πεισμένοι, ἀφίστασθαι δὲ πάλιν οὐκ οἶδ' ὅπως, οὐ δυνάμενοι· ἀεὶ δὲ ὥσπερ ὑπό τισιν ἀνάγκαις μείζοσι τοῖς λόγοις αὐτοῦ πρὸς αὐτὸν ἑλκόμενοι. Ολως γὰρ οὐδ᾽ εὐσεβεῖν εἰς τὸν τῶν ὅλων Δεσπότην (τοῦτο δ δὴ μόνος τῶν ἐπὶ γῆς πάντων ζώων ὁ ἄνθρωπος ἔχειν ἐτιμήθη τε καὶ ἠξιώθη, καὶ εἰκότως πᾶς ὁστιτοῦν, καὶ σοφὸς καὶ ἀμαθής, περιέχεται τούτου, ὅστις μὴ παντελῶς τὰς ἐννοίας ἀπολώλεκεν ὑπό τινος φρενο- βλαβείας)· οὐ τοίνυν οὐδὲ εὐσεβεῖν ὅλως δυνατὸν εἶ ναι ἔφασκεν, ὀρθῶς λέγων, μὴ φιλοσοφήσαντι· ἕως πολλοὺς τοιούτους ἄλλους ἐπ' ἄλλοις ἐπαντλῶν λόγους, ὥσπερ τινας καταγεγοητευμένους, ἐπὶ τέλει ταῖς αὐ τοῦ τέχναις ἀκινήτους ἀτεχνῶς, φέρων ἡμᾶς παρι δρύσατο, λόγοις τοῖς αὐτοῦ, οὐκ οἶδ' ὅπως, σύν τινι θείᾳ δυνάμει. Καὶ γὰρ καὶ φιλίας ἡμῖν κέντρον ἐνέσκηψεν οὐκ εὐκαταγώνιστόν τι, δριμὺ δὲ καὶ ἀνυ τικώτατον, δεξιότητος καὶ διαθέσεως τῆς ἀγαθῆς, ὅση εὐνοητική τις ἡμῖν αὐταῖς φωναῖς αὐτοῦ προσφθεγ ἐκ πρώτης, ἡμέρας. ἢ εἰ ἀπὸ πρώτης ἀποθέμενοι τὸν νόμον. ἀπὸ πρώτης. ἐκ καινῆς, ἐξ αὐτῆς, δια ελλείπειν ἀρχῆς, καταβολῆς, ὥρας, ἐκ πρώτης, ὁμιλίας ήλικίας. 10. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A agrestes, aut pisces, aut aves, in retia vel sagenam absolutum loquendi genus, ut subau- diendum sit e proximo, Sic Thucydides : Dio Cassius pariter, Sic C D illapsos, elabi et effugere conantes, et secedere ab ipso, Berylum versus, aut in patriam cogitantes, constringere omnino ac retinere studuit : omnia verborum genera volvens, omnem funem (quod est in proverbio) movens, vires suas omnes eo conver tens : hinc philosophiam ejusque amatores multis aptisque laudibus prosequens; eos solos bene vi- vere, vitamque rationis usu præditis congruentem agere dicens, qui eam recte iustituere conentur, et se ipsos primum nosse, quinam sint; deinde vera bona quæ persequi hominem decet, et vera mala a quibus refugere oportet; illinc ignorantiam ignorantesque omnes, quorum maxima est turba, vituperans; quotquot pecudum ritu, mente cæci, ne hoc quidem quod sunt intelligunt, et quasi ratione carerent, aberrantes; bonum malumve quid sit, nec scientes ipsi prorsus, nec discere salagentes; qui tanquam ad bonum, ad pecunias et gloriam ac vulgi honores corporisque valetudinem prosiliunt, stolidique rapiuntur, hæc videlicet, magni aut om- nium potius instar habentes, artesque eas quibus parari hæc possunt, et ex vitæ generibus illa quæ talia suppeditant, militarem, furensem, legum stu- dium ac disciplinam; hæc sunt, aiebat, idque aptissime, quæ nos inertes atque ignaros maxime reddunt, rationem quæ dominari in nobis debet, aspernantes. Dicere non possim, quam multas ejus- modi voces ederet, ad philosophandum nos exhor- tans; neque id uno die duntaxat, sed multis, quo- ties ad illum principio veniebamus, ejus quidem sermone tanquam jaculo quodam a prima ipsa ætate confixi (erat enim suavi gratia et suadela simul ac necessitate quadam conditus), cæterum fluctuantes adhuc et ancipiti animo, philosophari quidem am- bientes, nondum tamen omnino permoti atque per- suasi, discedere purro nescio quomodo non valen- tes, ut qui semper, tanquam majoris cujuspiam necessitatis impulsu, ad ipsum ejus sermonibus rapiebamur. Omnino enim nec pium erga commu- nem omnium Dominum esse absque philosophia quemquam censebat (guo munere solus ex omnibus terræ animantibus homo decoratus est; idque me- rito sapiens æque atque imperitus quisque ample- ctitur, qui modo sensum omnem intelligentiæ præ quadam ainentia non omiserit. Nec pium igitur omnino esse posse affirmabat, qui philosophatus non esset; quoad tandem multos id genus ex aliis alios sermones instillans, nos velut fascino quodam, artibus suis perdomitos, sermonibus suis, nescio quo pacto, divina vi quadam constabilivit, et juxta se immobiles tenuit. Enimvero amoris quoque acu- leus nobis infixus est, non levis ille et expugnabi- tim : ubi Lambertus Bos statuit. quæ hic quoque suppleri pus sunt. Ipsum absolute dixit Macarius de Caritate, in extremo. Cæterum Casaubonus et Rho- domanus legebant pro (79) Χρήματα. Repete επί e proximo. BENGEL. (80) Ηλικίας. Hæc vox aperte aliena. Videtur
PG 10:1071ᾧ μάλιστα τετρωμένος ἁπάντων τῶν δοκούντων ἡμῖν προσήκειν πραγμάτων ἢ μαθημάτων, τῶν τε ἄλλων καὶ αὐτῶν τῶν καλῶν μου νόμων, ἀμελεῖν ἐπειθόμην πατρίδος τε καὶ οἰκείων, τῶν τε παρόντων ἐνταῦθα καὶ οἷς ἀπεδημήσαμεν. Ἓν δέ μοι φίλον ἦν καὶ ἀγαπώμενον, φιλοσοφία τε καὶ ὁ ταύτης καθηγεμὼν οὗτος ὁ θεῖος ἄνθρωπος· καὶ συνεδέθη ἡ ψυχὴ Ἰωνάθαν Δαυίδ. Τοῦτο ἀνέγνων μὲν ὕστερον ἐν τοῖς ἱεροῖς γράμμασιν, ἔπαθον δὲ πρότερον οὐχ ἧττον ἐναργῶς ἢ εἴρηται, καίτοι γε ἐναργέστατα κεχρησμῳδημένον. Οὐ γὰρ συνεδέθη ἁπλῶς Ἰωνάθαν Δαυίδ, αὐτὰ δὲ τὰ κυριώτατα, ψυχή, ταῦθ’ ἅπερ οὐδὲ χωρισθέντων τῶν φαινομένων καὶ βλεπομένων ἀνθρώπῳ χωρισθῆναι καὶ αὐτὰ μηχανῇ τινι καταναγκασθήσεται· ἄκοντα μὲν οὐδαμῶς. Ψυχὴ γὰρ ἐλεύθερον καὶ οὐκ ἐγκατάκλειστον οὐδενὶ τρόπῳ, οὐδ’ ἂν ἐν οἰκίσκῳ καθείρξας τηρῇς. Καὶ γὰρ εἶναι πέφυκε τόν γε πρῶτον λόγον, οὗπερ ἂν ὁ νοῦς ᾖ· εἰ δὲ καὶ ἐν τῷ οἰκίσκῳ σοι εἶναι δοκεῖ, κατὰ δεύτερόν τινα λόγον ἐνταῦθά σοι φαντάζεται·γομένου καὶ ὁμιλοῦντος ἐνεφαίνετο· οὐκ ἐκπεριεί ναι (81) ἡμᾶς ἄλλως λόγοις πειρωμένον, δεξιᾷ δὲ καὶ φιλανθρώπῳ καὶ χρηστοτάτῃ γνώμῃ σώζειν τε καὶ κοινωνοὺς τῶν τε ἐκ φιλοσοφίας ἀγαθῶν κατα- στήσασθαι, καὶ τῶν ἄλλων μάλιστα, ὅσα τὸ θεῖον παρὰ τοὺς πολλοὺς ἢ εἰ καὶ (82) παρὰ πάντας ἴσως τοὺς νῦν ἀνθρώπους, αὐτῷ μόνῳ ἐδωρήσατο· τὸν δι- δάσκαλον εὐσεβείας, τὸν σωτήριον λόγον, πολλοῖς μὲν ἐπιφοιτῶντα, καὶ πάντας κατεργαζόμενον ὅσοις ἂν προστύχῃ (οὐ γάρ ἐστιν ὅ τι αὐτῷ ἐνστήσεται, πάντων καὶ ὄντι καὶ ἐσομένῳ βασιλεῖ)· κρυπτόμενον δὲ, καὶ οὐ γινωσκόμενον οὔτε ῥᾳδίως οὔτε καὶ δυσχε ρῶς τοῖς πολλοῖς, ὡς ἐρωτηθέντας ἔχειν περὶ αὐτοῦ σαφὲς εἰπεῖν. Οἷος οὖν τις σπινθὴρ ἐνσκήψας μέσῃ τῇ ψυχῇ ἡμῶν, ἀνήπτετό τε καὶ ἐξεκαίετο, ὅ τε πρὸς τὸν ἁπάντων ὑπὸ κάλλους ἀῤῥήτου ἐπακτικώτατον αὐτὸν Λόγον τὸν ἱερὸν τὸν ἐρασμιώτατον, καὶ ὁ πρὸς τὸν ἄνδρα τόνδε, τὸν αὐτοῦ φίλον καὶ προήγορον ἔρως· ᾧ μάλιστα τετρωμένος, ἁπάντων τῶν δοκούν των ἡμῖν προσήκειν πραγμάτων ἢ μαθημάτων, τῶν τε ἄλλων καὶ αὐτῶν τῶν καλῶν μου νόμων, ἀμελεῖν ἐπειθόμην· πατρίδος τε καὶ οἰκείων, τῶν τε παρόν- των ἐνταῦθα, καὶ οἷς ἀπεδημήσαμεν· ἐν δέ μοι φίλον ἦν καὶ ἀγαπώμενον, φιλοσοφία τε καὶ ὁ ταύτης καθηγεμών οὗτος ὁ θεῖος ἄνθρωπος. Καὶ συνεδέθη ἡ ψυχὴ Ἰωνάθαν Δαβίδ. Τοῦτο ἀνέγνων μὲν ὕστε ρον ἐν τοῖς ἱεροῖς Γράμμασιν· ἔπαθον δὲ πρότερον οὐχ ἧττον ἐναργῶς, ἢ εἴρηται, καίτοιγε εναργέστατα κεχρησμῳδημένον. Οὐ γὰρ συνεδέθη ἁπλῶς Ιωνάθαν Δαβίδ, αὐτὰ δὲ τὰ κυριώτατα, ψυχή, ταῦθ' ἅπερ, οὐδὲ χωρισθέντων τῶν φαινομένων καὶ βλεπομένων ἀνθρώπῳ, χωρισθῆναι καὶ αὐτὰ μηχανῇ τινι κατα- ναγκασθήσεται, ἄκοντα μὲν οὐδαμῶς. Ψυχὴ γὰρ ἐλεύθερον καὶ οὐκ ἐγκατάκλειστον οὐδενὶ τρόπῳ, οὐδ᾽ ἂν ἐν οἰκίσκῳ καθείρξας τηρῇς. Καὶ γὰρ εἶναι πέφυκε τόν γε πρῶτον λόγον, οὗπερ ἂν ὁ νοῦς ᾖ· εἰ δὲ καὶ ἐν τῷ οἰκίσκῳ σοι εἶναι δοκεῖ, κατὰ δεύτερόν τινα λόγον ἐνταῦθά σοι φαντάζεται· οὐδαμῶς εἶναι ἐκεῖ διὰ τοῦτο κεκωλυμένη, οπερ ἂν εἶναι βουληθῇ · μᾶλλον δὲ πάντη πάντως ἐκεῖ μόνον εἶναι καὶ δυνα μένη καὶ πιστευθεῖσα ἂν εἰκότως, ούπερ ἂν καὶ πρὸς ἂν τὰ μόνης αὐτῆς ἴδια κατ' αὐτὴν ἔργα ᾖ. Οὐκοῦν περιφανέστατον τοῦδ' ὅπερ ἔπαθον βραχυτάταις λέ ξεσιν ἐδήλωσε, τὴν ψυχὴν Ἰωνάθαν συνδεδέσθαι τῇ ψυχῇ Δαβίδ· ταῦθ᾽ ἅπερ ἄκοντα μὲν οὐδαμῶς, ὡς ἔφην, χωρισθῆναι ἐκνικηθήσεται, ἑκόντα δὲ οὐ ῥᾳδίως θελήσει. Οὐ γὰρ ἐπὶ τῷ χείρονι, οἶμαι, ὄντι πολυ τρόπῳ καὶ εὐκολωτέρῳ μεταβουλεύεσθαι ἡ τῆς ἀνα- λύσεως τῶν ἱερῶν τῶν φιλέων τούτων δεσμῶν ἐξουσία, ἐφ᾽ ᾧπερ οὐδὲ τὸ καταδήσασθαι ἐγένετο τὴν ἀρχὴν μόνῳ· ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ κρείττονι ὄντι μονίμῳ, καὶ οὐκ εὐσείστῳ, ἐφ᾽ ᾧπερ καὶ κατεργάσασθαι τοὺς δεσμούς καὶ τὸ ἱερὸν τοῦτο ἄμμα μᾶλλον ἦν. Συνεδέθη γοῦν καὶ ὑπὸ τοῦ θείου λόγου οὐχ ἡ ψυχή Δαβιδ τῇ ψυχῇ φωναίς ενεφαίνετο έκπε ριιέναι. εἶναι, ιέναι. συνεἶναι, ἀπεῖναι, προσείναι. S. GREGORII THAUMATURGI B lis, sed acer prorsus et efficacissimus, solertia et A benignitatis, benevolentiæque, quæ in ipsis nos al- loquentis et conversantis vocibus eſſfulgebat, non circumvenire nos aliter sermonibus conantis; sed prudenti, humana benignaque mente servare nos, et participes tum horum philosophiæ bonorum red- dere, tum aliorum, tum eorum maxime, quæ Deus illi supra multos ac supra omnes fortasse qui nunc sunt homines, uni largitus est : pietatis dico magi- strum, sermonem salutarem, ad multos quidem commeanten, omnes autem in quos inciderit, sibi subjugantem. Neque enim est quidquam quod re- sistere illi possit, qui rex omnium et est et futurus est ; sed occultum, et qui uec facile nec difficile a multis vulgo cognoscatur, ita ut de illo interrogali, manifeste eloqui possint. Velut ergo scintilla quæ- dam mediam animam nostram invadens, accende- batur et inflammabatur, tum erga ipsum, ineffabili pulchritudine omnes alliciens, sacrum Verbuin ama- bilissimum; tum erga virum hunc, ejus amicum et interpretein, amor; quo vehementissime ictus, res omnes ac disciplinas quæ congruere nobis videban- tur, tum cæteras, tum ipsas egregias leges meas, ut spernerem, mihi persuasi; quin et patriam, et propinquos, tum præsentes qui aderant, tum eos a quibus discesseram; unumque mihi optabile et amandum videbatur, philosophia, ejusque magister vir hic divinus. Et conglutinata est anima Jona- thæ animæ David ". Hoc equidem in sacris Litteris postea legi: prius autem sensi ipse non minus li- quido, quam dictum est, clarissimo scilicet oraculo prænuntiatum. Non enim simpliciter conglutinatus est Jonathas David : sed illæ ipsæ quæ principem locum tenent, animæ; quæ nec sejunctis iis quæ apparent et conspiciuntur in homine, separari ta- men ipsæ vi ulla cogantur, invitæ certe nullo modo. Libera siquidem res est anima, et quæ coerceri nulla ratione possit, ne si in penetrali quidem abdi - tam custodias. Etenim ibi csse prima ratione ac natura sua consuevit, ubi mens fuerit: quod si in ergastulo tibi esse videatur, secunda quadam ra- tione illic a te fingitur, nulloque modo propterea ibi esse prohibetur, ubi esse voluerit; quin illic solum prorsus esse potest, et jure creditur, ubi quibusque in rebus propria ejus unius opera cernuntur. Quare D clarissime hoc ipsum quod mihi contigit, paucissi- mis verbis declaravit, animam Jonatime conglutinam tam fuisse anima David; hæc, inquam, quæ invita quidem nullo modo sejungi queant; sponte vero, non facile assentiantur. Non enim in deteriore, opinor, qui moribus varius erat, et ad mutandum proclivior, sacrorum amoris hujus vinculorum so- lutionis potestas; in quo solo nec colligandi vis initio fuerat: sed in meliore, qui constans erat ac s I Reg. xvult, 1. C subaudita oúv præpositione ponitur. Quod hic quo- que magis placet, quam cum con- strui. Mor Rhodomianus, Sed cum compositis, frequens pro Sic infra invenias BENGEL. peculiaris aliqua locutio Gregorii. CASAUB. (81) Αὐταῖς... ἐκπεριεῖναι. Sape αὐτός, hoc casu, (82) Ἢ εἰ καί. Τὸ εἰ inutile ac delendum : visi
PG 10:1072οὐδαμῶς εἶναι ἐκεῖ διὰ τοῦτο κεκωλυμένη, οὗπερ ἂν εἶναι βουληθῇ, μᾶλλον δὲ πάντη πάντως ἐκεῖ μόνον εἶναι καὶ δυναμένη καὶ πιστευθεῖσα ἂν εἰκότως, οὗπερ ἂν καὶ πρὸς ὃ ἂν τὰ μόνης αὐτῆς ἴδια κατ’ αὐτὴν ἔργα ᾖ. Οὐκοῦν περιφανέστατον τοῦθ’ ὅπερ ἔπαθον βραχυτάταις λέξεσιν ἐδήλωσε, τὴν ψυχὴν Ἰωνάθαν συνδεδέσθαι τῇ ψυχῇ Δαυίδ; Ταῦθ’ ἅπερ ἄκοντα μὲν οὐδαμῶς, ὡς ἔφην, χωρισθῆναι ἐκνικηθήσεται, ἑκόντα δὲ οὐ ῥᾳδίως θελήσει. Οὐ γὰρ ἐπὶ τῷ χείρονι οἶμαι, ὄντι πολυτρόπῳ καὶ εὐκολωτέρῳ μεταβουλεύεσθαι, ἡ τῆς ἀναλύσεως τῶν ἱερῶν τῶν φιλίων τούτων δεσμῶν ἐξουσία, ἐφ’ ᾧπερ οὐδὲ τὸ καταδήσασθαι ἐγένετο τὴν ἀρχὴν μόνῳ· ἀλλ’ ἐπὶ τῷ κρείττονι, ὄντι μονίμῳ καὶ οὐκ εὐσείστῳ, ἐφ’ ᾧπερ καὶ κατεργάσασθαι τοὺς δεσμοὺς καὶ τὸ ἱερὸν τοῦτο ἅμμα μᾶλλον ἦν. Συνεδέθη γοῦν καὶ ὑπὸ τοῦ θείου λόγου οὐχ ἡ ψυχὴ Δαυὶδ τῇ ψυχῇ Ἰωνάθαν· ἔμπαλιν δὲ ἡ τοῦ χείρονος ψυχὴ τοῦτο παθοῦσα συνδεομένη λέγεται τῇ ψυχῇ Δαυίδ. Οὐ γὰρ τὸ κρεῖττον, αὔταρκες ὄν, ἕλοιτο ἂν τῷ αὐτοῦ συνδεδέσθαι χείρονι, ἀλλὰ τὸ χεῖρον, ἐπικουρίας δεόμενον τῆς παρὰ τοῦ βελτίονος, συνδεθὲν τῷ κρείττονι προσηρτῆσθαι ἐχρῆν·γομένου καὶ ὁμιλοῦντος ἐνεφαίνετο· οὐκ ἐκπεριεί ναι (81) ἡμᾶς ἄλλως λόγοις πειρωμένον, δεξιᾷ δὲ καὶ φιλανθρώπῳ καὶ χρηστοτάτῃ γνώμῃ σώζειν τε καὶ κοινωνοὺς τῶν τε ἐκ φιλοσοφίας ἀγαθῶν κατα- στήσασθαι, καὶ τῶν ἄλλων μάλιστα, ὅσα τὸ θεῖον παρὰ τοὺς πολλοὺς ἢ εἰ καὶ (82) παρὰ πάντας ἴσως τοὺς νῦν ἀνθρώπους, αὐτῷ μόνῳ ἐδωρήσατο· τὸν δι- δάσκαλον εὐσεβείας, τὸν σωτήριον λόγον, πολλοῖς μὲν ἐπιφοιτῶντα, καὶ πάντας κατεργαζόμενον ὅσοις ἂν προστύχῃ (οὐ γάρ ἐστιν ὅ τι αὐτῷ ἐνστήσεται, πάντων καὶ ὄντι καὶ ἐσομένῳ βασιλεῖ)· κρυπτόμενον δὲ, καὶ οὐ γινωσκόμενον οὔτε ῥᾳδίως οὔτε καὶ δυσχε ρῶς τοῖς πολλοῖς, ὡς ἐρωτηθέντας ἔχειν περὶ αὐτοῦ σαφὲς εἰπεῖν. Οἷος οὖν τις σπινθὴρ ἐνσκήψας μέσῃ τῇ ψυχῇ ἡμῶν, ἀνήπτετό τε καὶ ἐξεκαίετο, ὅ τε πρὸς τὸν ἁπάντων ὑπὸ κάλλους ἀῤῥήτου ἐπακτικώτατον αὐτὸν Λόγον τὸν ἱερὸν τὸν ἐρασμιώτατον, καὶ ὁ πρὸς τὸν ἄνδρα τόνδε, τὸν αὐτοῦ φίλον καὶ προήγορον ἔρως· ᾧ μάλιστα τετρωμένος, ἁπάντων τῶν δοκούν των ἡμῖν προσήκειν πραγμάτων ἢ μαθημάτων, τῶν τε ἄλλων καὶ αὐτῶν τῶν καλῶν μου νόμων, ἀμελεῖν ἐπειθόμην· πατρίδος τε καὶ οἰκείων, τῶν τε παρόν- των ἐνταῦθα, καὶ οἷς ἀπεδημήσαμεν· ἐν δέ μοι φίλον ἦν καὶ ἀγαπώμενον, φιλοσοφία τε καὶ ὁ ταύτης καθηγεμών οὗτος ὁ θεῖος ἄνθρωπος. Καὶ συνεδέθη ἡ ψυχὴ Ἰωνάθαν Δαβίδ. Τοῦτο ἀνέγνων μὲν ὕστε ρον ἐν τοῖς ἱεροῖς Γράμμασιν· ἔπαθον δὲ πρότερον οὐχ ἧττον ἐναργῶς, ἢ εἴρηται, καίτοιγε εναργέστατα κεχρησμῳδημένον. Οὐ γὰρ συνεδέθη ἁπλῶς Ιωνάθαν Δαβίδ, αὐτὰ δὲ τὰ κυριώτατα, ψυχή, ταῦθ' ἅπερ, οὐδὲ χωρισθέντων τῶν φαινομένων καὶ βλεπομένων ἀνθρώπῳ, χωρισθῆναι καὶ αὐτὰ μηχανῇ τινι κατα- ναγκασθήσεται, ἄκοντα μὲν οὐδαμῶς. Ψυχὴ γὰρ ἐλεύθερον καὶ οὐκ ἐγκατάκλειστον οὐδενὶ τρόπῳ, οὐδ᾽ ἂν ἐν οἰκίσκῳ καθείρξας τηρῇς. Καὶ γὰρ εἶναι πέφυκε τόν γε πρῶτον λόγον, οὗπερ ἂν ὁ νοῦς ᾖ· εἰ δὲ καὶ ἐν τῷ οἰκίσκῳ σοι εἶναι δοκεῖ, κατὰ δεύτερόν τινα λόγον ἐνταῦθά σοι φαντάζεται· οὐδαμῶς εἶναι ἐκεῖ διὰ τοῦτο κεκωλυμένη, οπερ ἂν εἶναι βουληθῇ · μᾶλλον δὲ πάντη πάντως ἐκεῖ μόνον εἶναι καὶ δυνα μένη καὶ πιστευθεῖσα ἂν εἰκότως, ούπερ ἂν καὶ πρὸς ἂν τὰ μόνης αὐτῆς ἴδια κατ' αὐτὴν ἔργα ᾖ. Οὐκοῦν περιφανέστατον τοῦδ' ὅπερ ἔπαθον βραχυτάταις λέ ξεσιν ἐδήλωσε, τὴν ψυχὴν Ἰωνάθαν συνδεδέσθαι τῇ ψυχῇ Δαβίδ· ταῦθ᾽ ἅπερ ἄκοντα μὲν οὐδαμῶς, ὡς ἔφην, χωρισθῆναι ἐκνικηθήσεται, ἑκόντα δὲ οὐ ῥᾳδίως θελήσει. Οὐ γὰρ ἐπὶ τῷ χείρονι, οἶμαι, ὄντι πολυ τρόπῳ καὶ εὐκολωτέρῳ μεταβουλεύεσθαι ἡ τῆς ἀνα- λύσεως τῶν ἱερῶν τῶν φιλέων τούτων δεσμῶν ἐξουσία, ἐφ᾽ ᾧπερ οὐδὲ τὸ καταδήσασθαι ἐγένετο τὴν ἀρχὴν μόνῳ· ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ κρείττονι ὄντι μονίμῳ, καὶ οὐκ εὐσείστῳ, ἐφ᾽ ᾧπερ καὶ κατεργάσασθαι τοὺς δεσμούς καὶ τὸ ἱερὸν τοῦτο ἄμμα μᾶλλον ἦν. Συνεδέθη γοῦν καὶ ὑπὸ τοῦ θείου λόγου οὐχ ἡ ψυχή Δαβιδ τῇ ψυχῇ φωναίς ενεφαίνετο έκπε ριιέναι. εἶναι, ιέναι. συνεἶναι, ἀπεῖναι, προσείναι. S. GREGORII THAUMATURGI B lis, sed acer prorsus et efficacissimus, solertia et A benignitatis, benevolentiæque, quæ in ipsis nos al- loquentis et conversantis vocibus eſſfulgebat, non circumvenire nos aliter sermonibus conantis; sed prudenti, humana benignaque mente servare nos, et participes tum horum philosophiæ bonorum red- dere, tum aliorum, tum eorum maxime, quæ Deus illi supra multos ac supra omnes fortasse qui nunc sunt homines, uni largitus est : pietatis dico magi- strum, sermonem salutarem, ad multos quidem commeanten, omnes autem in quos inciderit, sibi subjugantem. Neque enim est quidquam quod re- sistere illi possit, qui rex omnium et est et futurus est ; sed occultum, et qui uec facile nec difficile a multis vulgo cognoscatur, ita ut de illo interrogali, manifeste eloqui possint. Velut ergo scintilla quæ- dam mediam animam nostram invadens, accende- batur et inflammabatur, tum erga ipsum, ineffabili pulchritudine omnes alliciens, sacrum Verbuin ama- bilissimum; tum erga virum hunc, ejus amicum et interpretein, amor; quo vehementissime ictus, res omnes ac disciplinas quæ congruere nobis videban- tur, tum cæteras, tum ipsas egregias leges meas, ut spernerem, mihi persuasi; quin et patriam, et propinquos, tum præsentes qui aderant, tum eos a quibus discesseram; unumque mihi optabile et amandum videbatur, philosophia, ejusque magister vir hic divinus. Et conglutinata est anima Jona- thæ animæ David ". Hoc equidem in sacris Litteris postea legi: prius autem sensi ipse non minus li- quido, quam dictum est, clarissimo scilicet oraculo prænuntiatum. Non enim simpliciter conglutinatus est Jonathas David : sed illæ ipsæ quæ principem locum tenent, animæ; quæ nec sejunctis iis quæ apparent et conspiciuntur in homine, separari ta- men ipsæ vi ulla cogantur, invitæ certe nullo modo. Libera siquidem res est anima, et quæ coerceri nulla ratione possit, ne si in penetrali quidem abdi - tam custodias. Etenim ibi csse prima ratione ac natura sua consuevit, ubi mens fuerit: quod si in ergastulo tibi esse videatur, secunda quadam ra- tione illic a te fingitur, nulloque modo propterea ibi esse prohibetur, ubi esse voluerit; quin illic solum prorsus esse potest, et jure creditur, ubi quibusque in rebus propria ejus unius opera cernuntur. Quare D clarissime hoc ipsum quod mihi contigit, paucissi- mis verbis declaravit, animam Jonatime conglutinam tam fuisse anima David; hæc, inquam, quæ invita quidem nullo modo sejungi queant; sponte vero, non facile assentiantur. Non enim in deteriore, opinor, qui moribus varius erat, et ad mutandum proclivior, sacrorum amoris hujus vinculorum so- lutionis potestas; in quo solo nec colligandi vis initio fuerat: sed in meliore, qui constans erat ac s I Reg. xvult, 1. C subaudita oúv præpositione ponitur. Quod hic quo- que magis placet, quam cum con- strui. Mor Rhodomianus, Sed cum compositis, frequens pro Sic infra invenias BENGEL. peculiaris aliqua locutio Gregorii. CASAUB. (81) Αὐταῖς... ἐκπεριεῖναι. Sape αὐτός, hoc casu, (82) Ἢ εἰ καί. Τὸ εἰ inutile ac delendum : visi
PG 10:1073ἵνα τὸ μὲν μένον ἐφ’ ἑαυτοῦ μηδεμιᾶς ἀπολαύῃ βλάβης ἐκ τῆς πρὸς τὸ χεῖρον κοινωνίας, τὸ δ’ ἄτακτον ἐξ αὐτοῦ καταδεθὲν καὶ συναρμοσθὲν τῷ κρείττονι, μηδὲν βλάψαν ταῖς ἀνάγκαις τῶν δεσμῶν πρὸς τὸ κρεῖττον ἐκνικηθῇ. Διὸ καὶ κατεργάζεσθαι μὲν τοὺς δεσμοὺς τοῦ διαφέροντος, ἀλλ’ οὐ τοῦ ἥττονος ἦν· συνδεῖσθαι δὲ τοῦ χείρονος, ὡς μηδ’ ἐξουσίαν ἔχειν πως ἀπολελύσθαι τῶν δεσμῶν. Τοιαύταις τισὶν ἀνάγκαις Δαυὶδ οὗτος συσφιγξάμενος ἡμᾶς ἔχει νῦν τε καὶ ἐξ ἐκείνου, οὐδ’ εἰ βουλοίμεθα τῶν δεσμῶν αὐτοῦ λελύσθαι δυναμένους. Οὐ τοίνυν καὶ εἰ ἀποδημήσαιμεν, ἀνήσει τὰς ψυχὰς ἡμῶν, κατὰ τὸ θεῖον γράμμα ἔχων οὕτω συνδεδεμένας. Πλὴν οὕτως ἡμᾶς ἐξ ἀρχῆς ἑλὼν καὶ πάντα τρόπον ἐκπεριελθών, ἐπειδὴ ἤνυστο αὐτῷ τὸ πλεῖον καὶ μένειν ἐδόκει, τοὐντεῦθεν ὥσπερ εἴ τις ἀγαθὸς γεωργὸς γῆν ἀργήν τινα καὶ ἤτοι οὐδὲ εὔγειον οὐδαμῶς, ἀλλά τινα ἁλμυρὰν καὶ κεκαυμένην ὑπόπετρόν τε καὶ ψαφαράν, ἢ οὐ πάντη μὲν ἄφορον οὐδέ γε ἀφυῆ, ἀλλὰ καὶ πολυφυῆ μέν, χέρσον δὲ ὅμως καὶ ἠμελημένην, ἀκάνθαις καὶ θάμνοις ἀγρίαις ἐστρυφνωμένην καὶ δυσεργῆ·Ιωνάθαν· ἔμπαλιν δὲ ἡ τοῦ χείρονος ψυχή τούτου καθοῦσα συνδεομένη λέγεται τῇ ψυχῇ Δαβίδ. Οὐ γὰρ τὸ κρεῖττον, αὐταρκες ὂν, ἕλοιτο ἂν τῷ αὐτοῦ συν- δεδέσθαι χείρονι· ἀλλὰ τὸ χεῖρον ἐπικουρίας δεόμενον τῆς παρὰ τοῦ βελτίονος, συνδεθὲν τῷ κρείττονι προσ ηρτῆσθαι ἐχρῆν· ἵνα τὸ μὲν, μένον ἐφ' ἑαυτοῦ, μη- δεμίας ἀπολάβῃ βλάβης ἐκ τῆς πρὸς τὸ χεῖρον κοι νωνίας· τὸ δ᾽ ἄτακτον ἐξ αὐτοῦ, καταδεθὲν καὶ συναρμοσθὲν τῷ κρείττονι, μηδὲν βλάψαν ταῖς ἀνάγ- καις τῶν δεσμῶν πρὸς τὸ κρεῖττον ἐκνικηθῇ. Διὸ καὶ κατεργάζεσθαι μὲν τοὺς δεσμούς τοῦ διαφέροντος, ἀλλ᾽ οὐ τοῦ ἥττονος ἦν· συνδεῖσθαι δὲ τοῦ χείρονος, ὡς μηδ' ἐξουσίαν ἔχειν πως ἀπολελύσθαι τῶν δεσμῶν. Τοιαύταις τισὶν ἀνάγκαις Δαβὶδ οὗτος συσφιγξάμενος ἡμᾶς ἔχει, νῦν τε καὶ ἐξ ἐκείνου, οὐδ' εἰ βουλοίμεθα, τῶν δεσμῶν αὐτοῦ λελύσθαι δυναμένους. Οὐ τοίνυν, Β καὶ εἰ ἀποδημήσαιμεν, ἀνήσει τὰς ψυχὰς ἡμῶν, κατὰ τὸ θεῖον γράμμα ἔχων οὕτω συνδεδεμένας. Ζ΄. Πλὴν οὕτως ἡμᾶς ἐξ ἀρχῆς ἑλών, καὶ πάντα τρόπον ἐκπεριελθὼν, ἐπειδὴ ἤνυστο αὐτῷ τὸ πλεῖον, καὶ μένειν ἐδόκει, τοὐντεῦθεν, ὥσπερ εἴ τις ἀγαθὸς γεωργὸς γῆν ἀργήν τινα, καὶ ἤτοι οὐδὲ εὔγειον οὐ δαμῶς, ἀλλά τινα ἁλμυρὰν καὶ κεκαυμένην, ὑπόπε ερόν τε καὶ ψαφαράν, ἢ οὐ πάντη μὲν ἄφορον, οὐδέ γε ἀφυῆ, ἀλλὰ καὶ πολυφυῆ μὲν, χέρσον δὲ ὅμως καὶ ἡμελημένην, ἀκάνθαις καὶ θάμνοις ἀγρίοις ἐστρυφνωμένην καὶ δυσεργῆ· ἢ οἷά τις φυτουργός ἀνὴρ φυτόν, ἤτοι ἄγριον, καὶ καρπῶν ἡμέρων ἄφορον μὲν, οὐ μὴν πάντη ἄχρηστον· εἴ τις τέχνῃ τῇ φυτουρ γικῇ φέρων βλαστὸν ἥμερον ἐμφυτεύσει, μέσον σχέα σας, εἶτα συμβαλὼν καὶ συνδήσας, ἄχρις ἂν συμβλύ- σαντα ως (83) ἄμφω τρέφηται (οὕτω γὰρ ἂν ἴδοις δένδρον τι συμμιγές, καὶ νόθον μὲν, εὔκαρπον δὲ ἐξ ἀκάρπου, καρποὺς ἐλαίας τῆς καλῆς ἐπὶ ῥιζῶν ἀνα- φέρον ἀγρίων· ἢ ἄγριον μὲν, οὐ μὴν ἄχρηστον ἀνε δρὶ τεχνίτῃ φυτουργῷ· ἢ καὶ ἤμερον μὲν, εὔκαρπον δὲ ἄλλως, ἢ ἀπορίᾳ τέχνης πάλιν ἀκλάδευτον καὶ ἀπότιστον καὶ αὐχμηρόν, πνιγόμενον ὑπὸ τῶν ἐκεῖ (84) πολλῶν καὶ περιττῶν ἐκφυομένων βλαστῶν· τελειοῦ- σθαι δὲ τῇ βλάστῃ, καὶ φέρειν τὸν καρπὸν ὑπ' ἀλλή λων ἐμποδιζόμενον)· τοιούτους τινὰς παραλαβών, καὶ τέχνῃ ἑαυτοῦ τῇ γεωργικῇ ἐκπεριιὼν καὶ κατα- νοῶν οὐ τὰ πᾶσιν δρώμενα μόνον καὶ ἐν ἐπιφανείᾳ βλεπόμενα· ἀνορύττων δὲ καὶ τῶν ἐνδοτάτων ἀπο- πειρώμενος, ἐρωτῶν καὶ προτείνων καὶ ἀποκριναμέ νων ἀκούων, ἐπειδὴ κατενόησέ τι οὐκ ἄχρηστον καὶ ἀνωφελὲς καὶ ἀνήνυτον ἐν ἡμῖν, ἔσκαλλεν, ἀνέστρε- φεν, ἐπότιζεν, εκίνει πάντα, ἅπασαν προσῆγε τὴν παρ' αὐτοῦ τέχνην καὶ ἐπιμέλειαν, καὶ κατειργάζετο ἡμᾶς· ἀκάνθας μὲν καὶ τριβόλους καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀγρίων γένος βοτανῶν ἡ φυτῶν, ὅσον ὑλομανοῦσα ἀνέπεμπε καὶ ἀνεδίδου σεσοβημένη ἡ ψυχὴ ἡμῶν (ολα εἰς ἕν, νει ὡς ἕν. ὡς ἕν : ὡς συμβλύσαντα ποπ βλύζω βλύω συμφύσαντα συμβλύσαντα, συμβρύσαντα. Ιd IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. hic nexus confici copularique rectius poterat. Con- glutinata est igitur a divino sermone non anima David animæ Jonathæ; sed contra, deterioris ani- ma sic affecta, conglutinata dicitur animæ David. Nec enim pars potior, cum sibi per se ipsa sufficiat, deteriori se agglutinari cuperet; sed deteriorem quæ ope indiget melioris, a potiore conglutinatam de- pendere oportuit: ut hæc quidem in se ipsa manens, damnum nullum ex deterioris communione cape- ret: quæ autem ex se incomposita erat, colligata et conjuncta cum potiore, nihil ipsa officiens, vincu lorum cum ea nexu et necessitate vinceretur. Unde vincula inferre, praestantioris erat, non inferioris; agglutinari autem, deterioris ; ita quidem, ut vin- A minime mutabilis; per quem et vincula sacerque culis expedire se quodammodo non posset. Tali quodam necessitatis nexu David hic nos astringens, ex eo tempore captos tenet, nec si velimus, ejus vinculis eximere nos valentes. Nec igitur si zbeamus, relaxabit animas nostras, quas, juxta divinam Scri- pturam, conglutinatas sic tenet. C VII. Cæterum cum ita nos ab initio cepisset omnique ex parte circumvallasset, quandoquidem quod potius erat, jam perfectum erat, et nobis ma- nere collibebat; deinceps, tanquam si bonus quis- piam agricola terram vacuam atque otiosam, cam- que nec fertilem prorsus, sed salsuginosam et adu- stam, saxisque et arena obsitam; aut non plane qui- den sterilem, nec inertem, sed natura præstanti, verum incultam atque neglectam, spinis hærentem aut quemadmodum, si sator aliquis plantam sive ar borem agrestem, ac fructus scilicet suaves non pro- ferentem, nec tamen prorsus inutilem nactus, sali- c silvestribusque dumetis, ac minime tractabilem ; D CASAUB. -Optime sic, ut vel pro tanquam, vel pro ɛls in accipi possit. Neque mutandum videtur : nam sive alienum est. Sed plus mu- væ ramum arte sua inserat, mediam illam diffin- dens, ac deinde committens et colligans, quoad humore coalescente ambæ simul adolescant (sic enim mistam arborem sæpe videas, aut spuriam quidem, at fertilem ex infructuosa factam, pulchræ oleæ fructus in agrestibus radicibus alentem ; aut agre- stem quoque non inutilem redditam industrio colo- no; aut sativam denique, et fertilem alias, sed quæ artis defectu non putata, exsucca ac squalida, præ multis in ea superfluis adnatis surculis præfocetur; deacuminatione ac germinatione mox perfici, et fru- ctus dare, qui a redundanti copia impediebantur); tales ille nos assumens, et quasi rustica quadam arte sua, lustrans ac penitus introspiciens, non ca solum quæ omnium oculis patent atque in superficie cernuntur, sed altius effodiens et intima pertentans ; interrogans et proponens, respondentesque audiens; ut cognovit aliquid non infrugiferum nec inutile aut irritum in nobis esse, tum subigere, invertere, ir- rigare, omnia movere, omnem admovere artem suam ac curam, seduloque exercere nos coepit; spi- tal, quam si legas pro permutata li - quida, quadrabit, si vim verbi Bpúw cum compositis expenderis. Bengel. (85) Συμβλύσαντα ὡς ἄν (sic). Malin συμφύσαντα (84) ᾽Εκεῖ. Bengelius, Haschelium secutus, εἰκή,
PG 10:1074ἢ οἷά τις φυτουργὸς ἀνὴρ φυτόν, ἤτοι ἄγριον καὶ καρπῶν ἡμέρων ἄφορον μέν, οὐ μὴν πάντη ἄχρηστον, εἴ τις τέχνῃ τῇ φυτουργικῇ φέρων βλαστὸν ἥμερον ἐμφυτεύσαι, μέσον σχίσας, εἶτα συμβαλὼν καὶ συνδήσας, ἄχρις ἂν συμβλύσαντα ὡς ἓν ἄμφω τρέφηται (οὕτω γὰρ ἂν ἴδοις δένδρον τι συμμιγές, καὶ νόθον μέν, εὔκαρπον δὲ ἐξ ἀκάρπου, καρποὺς ἐλαίας τῆς καλῆς ἐπὶ ῥιζῶν ἀναφέρον ἀγρίων)· ἢ ἄγριον μέν, οὐ μὴν ἄχρηστον ἀνδρὶ τεχνίτῃ φυτουργῷ, ἢ καὶ ἥμερον μέν, εὔκαρπον δὲ ἄλλως, ἢ ἀπορίᾳ τέχνης πάλιν ἀκλάδευτον καὶ ἀπότιστον καὶ αὐχμηρόν, πνιγόμενον ὑπὸ τῶν εἰκῇ πολλῶν καὶ περιττῶν ἐκφυομένων βλαστῶν, τελειοῦσθαι δὲ τῇ βλάστῃ καὶ φέρειν τὸν καρπὸν ὑπ’ ἀλλήλων ἐμποδιζόμενον· τοιούτους τινὰς παραλαβὼν καὶ τέχνῃ ἑαυτοῦ τῇ γεωργικῇ ἐκπεριϊὼν καὶ κατανοῶν οὐ τὰ πᾶσιν ὁρώμενα μόνον καὶ ἐν ἐπιφανείᾳ βλεπόμενα, ἀνορύττων δὲ καὶ τῶν ἐνδοτάτων ἀποπειρώμενος, ἐρωτῶν καὶ προτείνων καὶ ἀποκριναμένων ἀκούων, ἐπειδὴ κατενόησέ τι οὐκ ἄχρηστον καὶ ἀνωφελὲς καὶ ἀνήνυτον ἐν ἡμῖν, ἔσκαλλεν, ἀνέστρεφεν, ἐπότιζεν, ἐκίνει πάντα, ἅπασαν προσῆγε τὴν παρ’ αὐτοῦ τέχνην καὶ ἐπιμέλειαν, καὶ κατειργάζετο ἡμᾶς·Ιωνάθαν· ἔμπαλιν δὲ ἡ τοῦ χείρονος ψυχή τούτου καθοῦσα συνδεομένη λέγεται τῇ ψυχῇ Δαβίδ. Οὐ γὰρ τὸ κρεῖττον, αὐταρκες ὂν, ἕλοιτο ἂν τῷ αὐτοῦ συν- δεδέσθαι χείρονι· ἀλλὰ τὸ χεῖρον ἐπικουρίας δεόμενον τῆς παρὰ τοῦ βελτίονος, συνδεθὲν τῷ κρείττονι προσ ηρτῆσθαι ἐχρῆν· ἵνα τὸ μὲν, μένον ἐφ' ἑαυτοῦ, μη- δεμίας ἀπολάβῃ βλάβης ἐκ τῆς πρὸς τὸ χεῖρον κοι νωνίας· τὸ δ᾽ ἄτακτον ἐξ αὐτοῦ, καταδεθὲν καὶ συναρμοσθὲν τῷ κρείττονι, μηδὲν βλάψαν ταῖς ἀνάγ- καις τῶν δεσμῶν πρὸς τὸ κρεῖττον ἐκνικηθῇ. Διὸ καὶ κατεργάζεσθαι μὲν τοὺς δεσμούς τοῦ διαφέροντος, ἀλλ᾽ οὐ τοῦ ἥττονος ἦν· συνδεῖσθαι δὲ τοῦ χείρονος, ὡς μηδ' ἐξουσίαν ἔχειν πως ἀπολελύσθαι τῶν δεσμῶν. Τοιαύταις τισὶν ἀνάγκαις Δαβὶδ οὗτος συσφιγξάμενος ἡμᾶς ἔχει, νῦν τε καὶ ἐξ ἐκείνου, οὐδ' εἰ βουλοίμεθα, τῶν δεσμῶν αὐτοῦ λελύσθαι δυναμένους. Οὐ τοίνυν, Β καὶ εἰ ἀποδημήσαιμεν, ἀνήσει τὰς ψυχὰς ἡμῶν, κατὰ τὸ θεῖον γράμμα ἔχων οὕτω συνδεδεμένας. Ζ΄. Πλὴν οὕτως ἡμᾶς ἐξ ἀρχῆς ἑλών, καὶ πάντα τρόπον ἐκπεριελθὼν, ἐπειδὴ ἤνυστο αὐτῷ τὸ πλεῖον, καὶ μένειν ἐδόκει, τοὐντεῦθεν, ὥσπερ εἴ τις ἀγαθὸς γεωργὸς γῆν ἀργήν τινα, καὶ ἤτοι οὐδὲ εὔγειον οὐ δαμῶς, ἀλλά τινα ἁλμυρὰν καὶ κεκαυμένην, ὑπόπε ερόν τε καὶ ψαφαράν, ἢ οὐ πάντη μὲν ἄφορον, οὐδέ γε ἀφυῆ, ἀλλὰ καὶ πολυφυῆ μὲν, χέρσον δὲ ὅμως καὶ ἡμελημένην, ἀκάνθαις καὶ θάμνοις ἀγρίοις ἐστρυφνωμένην καὶ δυσεργῆ· ἢ οἷά τις φυτουργός ἀνὴρ φυτόν, ἤτοι ἄγριον, καὶ καρπῶν ἡμέρων ἄφορον μὲν, οὐ μὴν πάντη ἄχρηστον· εἴ τις τέχνῃ τῇ φυτουρ γικῇ φέρων βλαστὸν ἥμερον ἐμφυτεύσει, μέσον σχέα σας, εἶτα συμβαλὼν καὶ συνδήσας, ἄχρις ἂν συμβλύ- σαντα ως (83) ἄμφω τρέφηται (οὕτω γὰρ ἂν ἴδοις δένδρον τι συμμιγές, καὶ νόθον μὲν, εὔκαρπον δὲ ἐξ ἀκάρπου, καρποὺς ἐλαίας τῆς καλῆς ἐπὶ ῥιζῶν ἀνα- φέρον ἀγρίων· ἢ ἄγριον μὲν, οὐ μὴν ἄχρηστον ἀνε δρὶ τεχνίτῃ φυτουργῷ· ἢ καὶ ἤμερον μὲν, εὔκαρπον δὲ ἄλλως, ἢ ἀπορίᾳ τέχνης πάλιν ἀκλάδευτον καὶ ἀπότιστον καὶ αὐχμηρόν, πνιγόμενον ὑπὸ τῶν ἐκεῖ (84) πολλῶν καὶ περιττῶν ἐκφυομένων βλαστῶν· τελειοῦ- σθαι δὲ τῇ βλάστῃ, καὶ φέρειν τὸν καρπὸν ὑπ' ἀλλή λων ἐμποδιζόμενον)· τοιούτους τινὰς παραλαβών, καὶ τέχνῃ ἑαυτοῦ τῇ γεωργικῇ ἐκπεριιὼν καὶ κατα- νοῶν οὐ τὰ πᾶσιν δρώμενα μόνον καὶ ἐν ἐπιφανείᾳ βλεπόμενα· ἀνορύττων δὲ καὶ τῶν ἐνδοτάτων ἀπο- πειρώμενος, ἐρωτῶν καὶ προτείνων καὶ ἀποκριναμέ νων ἀκούων, ἐπειδὴ κατενόησέ τι οὐκ ἄχρηστον καὶ ἀνωφελὲς καὶ ἀνήνυτον ἐν ἡμῖν, ἔσκαλλεν, ἀνέστρε- φεν, ἐπότιζεν, εκίνει πάντα, ἅπασαν προσῆγε τὴν παρ' αὐτοῦ τέχνην καὶ ἐπιμέλειαν, καὶ κατειργάζετο ἡμᾶς· ἀκάνθας μὲν καὶ τριβόλους καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀγρίων γένος βοτανῶν ἡ φυτῶν, ὅσον ὑλομανοῦσα ἀνέπεμπε καὶ ἀνεδίδου σεσοβημένη ἡ ψυχὴ ἡμῶν (ολα εἰς ἕν, νει ὡς ἕν. ὡς ἕν : ὡς συμβλύσαντα ποπ βλύζω βλύω συμφύσαντα συμβλύσαντα, συμβρύσαντα. Ιd IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. hic nexus confici copularique rectius poterat. Con- glutinata est igitur a divino sermone non anima David animæ Jonathæ; sed contra, deterioris ani- ma sic affecta, conglutinata dicitur animæ David. Nec enim pars potior, cum sibi per se ipsa sufficiat, deteriori se agglutinari cuperet; sed deteriorem quæ ope indiget melioris, a potiore conglutinatam de- pendere oportuit: ut hæc quidem in se ipsa manens, damnum nullum ex deterioris communione cape- ret: quæ autem ex se incomposita erat, colligata et conjuncta cum potiore, nihil ipsa officiens, vincu lorum cum ea nexu et necessitate vinceretur. Unde vincula inferre, praestantioris erat, non inferioris; agglutinari autem, deterioris ; ita quidem, ut vin- A minime mutabilis; per quem et vincula sacerque culis expedire se quodammodo non posset. Tali quodam necessitatis nexu David hic nos astringens, ex eo tempore captos tenet, nec si velimus, ejus vinculis eximere nos valentes. Nec igitur si zbeamus, relaxabit animas nostras, quas, juxta divinam Scri- pturam, conglutinatas sic tenet. C VII. Cæterum cum ita nos ab initio cepisset omnique ex parte circumvallasset, quandoquidem quod potius erat, jam perfectum erat, et nobis ma- nere collibebat; deinceps, tanquam si bonus quis- piam agricola terram vacuam atque otiosam, cam- que nec fertilem prorsus, sed salsuginosam et adu- stam, saxisque et arena obsitam; aut non plane qui- den sterilem, nec inertem, sed natura præstanti, verum incultam atque neglectam, spinis hærentem aut quemadmodum, si sator aliquis plantam sive ar borem agrestem, ac fructus scilicet suaves non pro- ferentem, nec tamen prorsus inutilem nactus, sali- c silvestribusque dumetis, ac minime tractabilem ; D CASAUB. -Optime sic, ut vel pro tanquam, vel pro ɛls in accipi possit. Neque mutandum videtur : nam sive alienum est. Sed plus mu- væ ramum arte sua inserat, mediam illam diffin- dens, ac deinde committens et colligans, quoad humore coalescente ambæ simul adolescant (sic enim mistam arborem sæpe videas, aut spuriam quidem, at fertilem ex infructuosa factam, pulchræ oleæ fructus in agrestibus radicibus alentem ; aut agre- stem quoque non inutilem redditam industrio colo- no; aut sativam denique, et fertilem alias, sed quæ artis defectu non putata, exsucca ac squalida, præ multis in ea superfluis adnatis surculis præfocetur; deacuminatione ac germinatione mox perfici, et fru- ctus dare, qui a redundanti copia impediebantur); tales ille nos assumens, et quasi rustica quadam arte sua, lustrans ac penitus introspiciens, non ca solum quæ omnium oculis patent atque in superficie cernuntur, sed altius effodiens et intima pertentans ; interrogans et proponens, respondentesque audiens; ut cognovit aliquid non infrugiferum nec inutile aut irritum in nobis esse, tum subigere, invertere, ir- rigare, omnia movere, omnem admovere artem suam ac curam, seduloque exercere nos coepit; spi- tal, quam si legas pro permutata li - quida, quadrabit, si vim verbi Bpúw cum compositis expenderis. Bengel. (85) Συμβλύσαντα ὡς ἄν (sic). Malin συμφύσαντα (84) ᾽Εκεῖ. Bengelius, Haschelium secutus, εἰκή,
PG 10:1075ἀκάνθας μὲν καὶ τριβόλους καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀγρίων γένος βοτανῶν ἢ φυτῶν, ὅσον ὑλομανοῦσα ἀνέπεμπε καὶ ἀνεδίδου σεσοβημένη ἡ ψυχὴ ἡμῶν, οἷα δὴ ἄτακτος οὖσα καὶ προπετής, πᾶν ἐκκόπτων καὶ ἐξαίρων τοῖς ἐλέγχοις καὶ τῷ κωλύειν· καθαπτόμενος ἡμῶν καὶ μάλα Σωκρατικῶς ἔστιν ὅτε καὶ ὑποσκελίζων τῷ λόγῳ, εἴ πη πάντη ἀφηνιάζοντας ἡμᾶς ὥσπερ τινὰς τῶν ἀγρίων ἵππων ἑώρα, σκιρτῶντας ἔξω τῆς ὁδοῦ καὶ πολλὰ ἐκπεριτρέχοντας εἰκῇ, ἕως οὗ πειθοῖ τινι καὶ ἀνάγκῃ, ὡς ὑπὸ χαλινῷ τῷ ἐκ στόματος ἡμῶν λόγῳ, ἡσυχίους αὐτῷ κατεστήσατο· δυσχερῶς μὲν ἡμῖν καὶ οὐκ ἀλύπως τὸ πρῶτον, οἷα δὴ ἀήθεσι καὶ κατακολουθεῖν τῷ λόγῳ οὐδέπω μεμελετηκόσι προσάγων τοὺς παρ’ ἑαυτῷ λόγους, ἀλλὰ γὰρ ἐκκαθαίρων ὅμως. Ἧι δ’ ἂν ἐπιτηδείους ἡμᾶς ἐποιήσατο καὶ εὖ παρεσκευάσατο εἰς παραδοχὴν τῶν τῆς ἀληθείας λόγων, τότε δή, οἷα εὖ κατειργασμένῃ γῇ καὶ ἁπαλῇ ἑτοίμῃ τε ἀναφύειν τὰ ἐπαχθέντα τῶν σπερμάτων, ἐπέφερεν ἀφειδῶς· εὔκαιρον καὶ τὴν τῶν σπερμάτων καταβολὴν ποιούμενος, εὔκαιρον καὶ τὴν λοιπὴν ἐπιμέλειαν ἅπασαν, οἰκείως ἕκαστα κατεργαζόμενος καὶ τοῖς οἰκείοις τοῦ λόγου·Α δὴ ἄτακτος οὖσα καὶ προπετής), πᾶν ἐκκόπτων καὶ Β ἐξαίρων τοῖς ἐλέγχοις καὶ τῷ κωλύειν· καθαπτό μενος ἡμῶν, καὶ μάλα Σωκρατικῶς, ἔστιν ὅτε καὶ ὑποσκελίζων τῷ λόγῳ, εἴπη πάντη ἀφηνιάζοντας ἡμᾶς, ὥσπερ τινὰς τῶν ἀγρίων ἵππων, ἑώρα, σκιρ τῶντας ἔξω τῆς ὁδοῦ καὶ πολλὰ ἐκπεριτρέχοντας εἰκῆ, ἕως οὗ πειθοί τινι καὶ ἀνάγκῃ ὡς ὑπὸ χαλινῷ τῷ ἐκ στόματος ἡμῶν λόγῳ, ἡσυχίους αὐτῷ κατεστή σατο· δυσχερῶς μὲν ἡμῖν καὶ οὐκ ἀλύπως τὸ πρῶ τον, οἷα δὴ ἀήθεσι καὶ κατακολουθεῖν τῷ λόγῳ οὐ δέπω μεμελετηκόσι, προσάγων τοὺς παρ' ἑαυτῷ λό γους· ἀλλὰ γὰρ ἐκκαθαίρων ὅμως. Η δ' ἂν ἐπιτη δείους ἡμᾶς ἐποιήσατο, καὶ εὐπαρεσκευάσατο εἰς παι ραδοχὴν τῶν τῆς ἀληθείας λόγων· τότε δὴ οἷα εύ κατειργασμένῃ γῇ, καὶ ἀπαλῇ, ἑτοίμῃ τε ἀναφύειν τὰ ἐπαχθέντα τῶν σπερμάτων, επέφερεν ἀφειδῶς εὔκαιρον καὶ τὴν τῶν σπερμάτων καταβολὴν ποιού μενος, εὔκαιρον καὶ τὴν λοιπὴν ἐπιμέλειαν ἅπασαν οἰκείως έκαστα κατεργαζόμενος, καὶ τοῖς οἰκείοις τοῦ λόγου πᾶν μὲν ὅσον ἀμβλὺ καὶ νόθον τῆς ψυχῆς (ἢ πεφυκυίας οὕτως, ἢ καὶ ὑπὸ τροφῶν περιττών τοῦ σώματος παχυνομένης), παροξύνων καὶ ἐξισ χναίνων τοῖς λεπτοῖς τῶν λογικῶν παθημάτων λό γοις καὶ τρόποις, οἱ ἐξ ἁπλουστάτων τῶν πρώτων ανειλούμενοι ἐπάλληλοι, καὶ ποικίλως στρεφόμενοι, εἰς ἀμήχανόν τινα καὶ δυσεξέλικτον προϊᾶσι πλοκή, ἐξανιστῶντες ἡμᾶς ὥσπερ καθεύδοντας, καὶ ἔχεσθαι ἀεὶ τῶν προκειμένων, μηδαμῶς ὑπολισθαίνοντας μήτε ὑπὸ μήκους μήτε ὑπὸ λεπτότητος ἐκδιδασκόμενοι. Ὅσον δὲ ἄκριτον καὶ προπετές, συγκατατιθεμένων τε τοῖς ἐπιτυχοῦσιν, ὁποῖα ποτ' ἂν ᾖ, κἂν ψευδῆ τύχῃ· καὶ ἀντιλεγόντων πολλάκις, κἂν ἀληθῆ τινα εἰρη μένα ᾖ · καὶ τοῦτο ἐκπαιδεύων τούτοις τε τοῖς προει ρημένοις καὶ ἑτέροις ποικίλοις λόγοις (πολυειδές γὰρ τουτὶ τὸ μέρος τῆς φιλοσοφίας)· συνεθίζων μὴ εἰκῆ, μηδ' ὡς ἔτυχε ρίπτειν τε τὰς μαρτυρίας καὶ πάλιν ἀνανεύειν, ἀλλ' ἐξετάζοντας ἀκριβῶς μὲ τὰ προφανή μόνον, ἀλλὰ καὶ κεκρυμμένα (85). Πολλὰ γὰρ ἔνδοξα αὐτόθεν καὶ σεμνοειδῆ, ὑπὸ εὐσχήμασι ταῖς φωναῖς εἰσδραμόντα εἰς τὰς ἀκοὰς ἡμῶν, ὡς ἀληθῆ, ὕπουλα ὄντα καὶ ψευδῆ, συναρπάσαντα καὶ λαβόντα ψήφισμα ἀληθείας παρ' ἡμῶν, μετ' οὐ πολὺ σαθρὰ καὶ οὐκ ἀξιόπιστα κατεφωράθη ὄντα, μάτην τὴν ἀλήθειαν ὑποκρινόμενα· καὶ ὑμᾶς εὐκόλως ἀπέφηνε καταγε η λάστως ἐξηπατημένους, κἀπιμαρτυρήσαντας εἰκῇ οἷς ἥκιστα ἐχρῆν· πάλιν τε οὗ ἕτερα σεμνὰ μὲν, καὶ οὐκ ἀλαζονευόμενα μὲν, ἢ οὐκ ἀξιοπίστοις ταῖς φω ναῖς κείμενα, παράδοξα καὶ πάντων ἀπιστότατα δο χοῦντα, αὐτόθεν τε ἀποδοκιμασθέντα ὡς ψευδῆ, καὶ ὑβρισθέντα ἀναξίως, εἶθ' ὕστερον ἐξιχνεύσασι καὶ κατανοήσασιν ἀκριβῶς, πάντων ἀληθέστατα καὶ ἄμαχα ἀτεχνῶς εἶναι κατενοήθη, τὰ τέως ἀπόβλητα καὶ ἀδόκιμα νομισθέντα. Μὴ δὴ τὰ προφανῆ μόνον καὶ προκύπτοντα, ἔστι δ' ὅτε δολερὰ καὶ σεσοφια σμένα· τὰ δὲ ἔνδον διερευνωμένους μὲν καὶ περικρού οντας ἕκαστον, μή πή τι σαθρὸν ἠχῇ, καὶ ἐν αὐτοῖς πιστουμένους ἑαυτοὺς πρῶτον, οὕτως καὶ τοῖς ἐκτὸς συνομολογεῖν καὶ ἀποφαίνεσθαι περὶ ἑκάστων ἐδίδα S. GREGORI THAUMATURGI nas quidem ac tribulos, et genus omne agrestium berharuin atque stirpium, quotquot luxurians et sil- vescens, utpote incomposita et præceps, anima no- stra turbida profundebat, penitus resecans ac de traliens, reprehendendo, prohibendoque; nunc So- cratico more sciteque admodum nos perstringens ; nunc etiam oratione sua prosternens, sicubi nos freno reluctantes, tanquam feros quosdam equos, extra viam exsilientes ac temere circumcursantes videbat; quoad persuasione quadam atque necessi- tate velut freno, suo nos sermone quietos sibique obsequentes reddidit. Ac molestum id quidem nobis, nec sine dolore principio accidit, cum insuetis ni- mirum rationique parere nondun edoctis sermones suos admoveret et expurgaret. Ut vero idoneos nos reddidit, riteque ad excipiendos veritatis sermones præparavit; tum vero tanquam bene subactæ mol- lique terræ, injecta semina reddere paratæ, oppor- tunam seminum injectionem affatim inferebat; tem- pestivam simul reliquam culturam omnem, aptis singula modis, exercens; quidquid obtusum ac spurium in anima erat, sive sic nata, sive superfluis corporis alimentis condensata, exacuens, attenuans- que subtilibus rationi congruentium affectionum sermonibus ac modis; qui ex primis simplicissimis evoluti alii ex aliis, varieque conversi, in admirabi- lem quemdam inexplicabilemque progrediebantur contextum, nos velut e somno excitantes, atque in proposito semper insistere, et nullatenus nec ob longitudinem, nec ob subtilitatem labi docente3. C Quidquid porro judicii expers ac præceps in nobis erat, vel assentiendo iis quæ obvia funt, qualia- cunque sint, etiamsi falsa se offerant; vel repu- gnando persæpe, quamvis vera quædam dicantur : hoc rursum castigabat corrigebatque, tum iis quos diximus, tum aliis diversis sermonibus (multiplex enim est ac varium hoc philosophiæ genus); assue- faciens, non temere nec ut casus tulerit, assensum projicere, et postea abnuere; sed diligenter exami- nando, non aperta solum, sed et abdita. Multa si- quidem, ceu illustria per se et honesta, sub speciosis vocibus in aures nostras tanquam vera se insinua- runt, quæ prava et falsa cum essent, suffragium tamen a nobis expresserunt tuleruntque veritatis ; quæ postmodum vitiosa et nulla fide digna deprehensa sunt, veritatem incassum assimulantia; nosque la- cile ac ridicule deceptos prodiderunt, et frustra ea confirmantes, quæ minime oportebat : alia contra, honesta prorsus ac minime fallentia, sed probabili- bus verbis non expressa, paradoxa et omnino incre- dibilia per se visa, et rejecta pro falsis, immerito- que per contumeliam explosa, postea consideranti- bus atque investigantibus accuratius, omnium veris- sima omnique exceptione majora cognita sunt, quæ paulo ante rejicienda et improbanda putabantur. Non aperta solum, inquam, et eminentia, quæ fal- lacia interdum et fucata sunt; sed interiora singula explorando ac penetrando, ne quid marcidum so- D (85) Ἀλλὰ καὶ κεκρυμμένα. Hæc temere omissa in editionibus Hoescheliana et Bengeliara.
PG 10:1076πᾶν μὲν ὅσον ἀμβλὺ καὶ νόθον τῆς ψυχῆς, ἢ πεφυκυίας οὕτως ἢ καὶ ὑπὸ τροφῶν περιττῶν τοῦ σώματος παχυνομένης, παροξύνων καὶ ἐξισχναίνων τοῖς λεπτοῖς τῶν λογικῶν παθημάτων λόγοις καὶ τρόποις, οἳ ἐξ ἁπλουστάτων τῶν πρώτων ἀνειλούμενοι ἐπάλληλοι καὶ ποικίλως στρεφόμενοι, εἰς ἀμήχανόν τινα καὶ δυσεξέλικτον προί̈ασι πλοκήν, ἐξανιστῶντες ἡμᾶς ὥσπερ καθεύδοντας, καὶ ἔχεσθαι ἀεὶ τῶν προκειμένων, μηδαμῶς ὑπολισθαίνοντας μήτε ὑπὸ μήκους μήτε ὑπὸ λεπτότητος, ἐκδιδασκόμενοι. Ὅσον δὲ ἄκριτον καὶ προπετές, συγκατατιθεμένων τε τοῖς ἐπιτυχοῦσιν, ὁποῖά ποτ’ ἂν ᾖ, κἂν ψευδῆ τύχῃ, καὶ ἀντιλεγόντων πολλάκις, κἂν ἀληθῆ τινα εἰρημένα ᾖ, καὶ τοῦτο ἐκπαιδεύων τούτοις τε τοῖς προειρημένοις καὶ ἑτέροις ποικίλοις λόγοις·Α δὴ ἄτακτος οὖσα καὶ προπετής), πᾶν ἐκκόπτων καὶ Β ἐξαίρων τοῖς ἐλέγχοις καὶ τῷ κωλύειν· καθαπτό μενος ἡμῶν, καὶ μάλα Σωκρατικῶς, ἔστιν ὅτε καὶ ὑποσκελίζων τῷ λόγῳ, εἴπη πάντη ἀφηνιάζοντας ἡμᾶς, ὥσπερ τινὰς τῶν ἀγρίων ἵππων, ἑώρα, σκιρ τῶντας ἔξω τῆς ὁδοῦ καὶ πολλὰ ἐκπεριτρέχοντας εἰκῆ, ἕως οὗ πειθοί τινι καὶ ἀνάγκῃ ὡς ὑπὸ χαλινῷ τῷ ἐκ στόματος ἡμῶν λόγῳ, ἡσυχίους αὐτῷ κατεστή σατο· δυσχερῶς μὲν ἡμῖν καὶ οὐκ ἀλύπως τὸ πρῶ τον, οἷα δὴ ἀήθεσι καὶ κατακολουθεῖν τῷ λόγῳ οὐ δέπω μεμελετηκόσι, προσάγων τοὺς παρ' ἑαυτῷ λό γους· ἀλλὰ γὰρ ἐκκαθαίρων ὅμως. Η δ' ἂν ἐπιτη δείους ἡμᾶς ἐποιήσατο, καὶ εὐπαρεσκευάσατο εἰς παι ραδοχὴν τῶν τῆς ἀληθείας λόγων· τότε δὴ οἷα εύ κατειργασμένῃ γῇ, καὶ ἀπαλῇ, ἑτοίμῃ τε ἀναφύειν τὰ ἐπαχθέντα τῶν σπερμάτων, επέφερεν ἀφειδῶς εὔκαιρον καὶ τὴν τῶν σπερμάτων καταβολὴν ποιού μενος, εὔκαιρον καὶ τὴν λοιπὴν ἐπιμέλειαν ἅπασαν οἰκείως έκαστα κατεργαζόμενος, καὶ τοῖς οἰκείοις τοῦ λόγου πᾶν μὲν ὅσον ἀμβλὺ καὶ νόθον τῆς ψυχῆς (ἢ πεφυκυίας οὕτως, ἢ καὶ ὑπὸ τροφῶν περιττών τοῦ σώματος παχυνομένης), παροξύνων καὶ ἐξισ χναίνων τοῖς λεπτοῖς τῶν λογικῶν παθημάτων λό γοις καὶ τρόποις, οἱ ἐξ ἁπλουστάτων τῶν πρώτων ανειλούμενοι ἐπάλληλοι, καὶ ποικίλως στρεφόμενοι, εἰς ἀμήχανόν τινα καὶ δυσεξέλικτον προϊᾶσι πλοκή, ἐξανιστῶντες ἡμᾶς ὥσπερ καθεύδοντας, καὶ ἔχεσθαι ἀεὶ τῶν προκειμένων, μηδαμῶς ὑπολισθαίνοντας μήτε ὑπὸ μήκους μήτε ὑπὸ λεπτότητος ἐκδιδασκόμενοι. Ὅσον δὲ ἄκριτον καὶ προπετές, συγκατατιθεμένων τε τοῖς ἐπιτυχοῦσιν, ὁποῖα ποτ' ἂν ᾖ, κἂν ψευδῆ τύχῃ· καὶ ἀντιλεγόντων πολλάκις, κἂν ἀληθῆ τινα εἰρη μένα ᾖ · καὶ τοῦτο ἐκπαιδεύων τούτοις τε τοῖς προει ρημένοις καὶ ἑτέροις ποικίλοις λόγοις (πολυειδές γὰρ τουτὶ τὸ μέρος τῆς φιλοσοφίας)· συνεθίζων μὴ εἰκῆ, μηδ' ὡς ἔτυχε ρίπτειν τε τὰς μαρτυρίας καὶ πάλιν ἀνανεύειν, ἀλλ' ἐξετάζοντας ἀκριβῶς μὲ τὰ προφανή μόνον, ἀλλὰ καὶ κεκρυμμένα (85). Πολλὰ γὰρ ἔνδοξα αὐτόθεν καὶ σεμνοειδῆ, ὑπὸ εὐσχήμασι ταῖς φωναῖς εἰσδραμόντα εἰς τὰς ἀκοὰς ἡμῶν, ὡς ἀληθῆ, ὕπουλα ὄντα καὶ ψευδῆ, συναρπάσαντα καὶ λαβόντα ψήφισμα ἀληθείας παρ' ἡμῶν, μετ' οὐ πολὺ σαθρὰ καὶ οὐκ ἀξιόπιστα κατεφωράθη ὄντα, μάτην τὴν ἀλήθειαν ὑποκρινόμενα· καὶ ὑμᾶς εὐκόλως ἀπέφηνε καταγε η λάστως ἐξηπατημένους, κἀπιμαρτυρήσαντας εἰκῇ οἷς ἥκιστα ἐχρῆν· πάλιν τε οὗ ἕτερα σεμνὰ μὲν, καὶ οὐκ ἀλαζονευόμενα μὲν, ἢ οὐκ ἀξιοπίστοις ταῖς φω ναῖς κείμενα, παράδοξα καὶ πάντων ἀπιστότατα δο χοῦντα, αὐτόθεν τε ἀποδοκιμασθέντα ὡς ψευδῆ, καὶ ὑβρισθέντα ἀναξίως, εἶθ' ὕστερον ἐξιχνεύσασι καὶ κατανοήσασιν ἀκριβῶς, πάντων ἀληθέστατα καὶ ἄμαχα ἀτεχνῶς εἶναι κατενοήθη, τὰ τέως ἀπόβλητα καὶ ἀδόκιμα νομισθέντα. Μὴ δὴ τὰ προφανῆ μόνον καὶ προκύπτοντα, ἔστι δ' ὅτε δολερὰ καὶ σεσοφια σμένα· τὰ δὲ ἔνδον διερευνωμένους μὲν καὶ περικρού οντας ἕκαστον, μή πή τι σαθρὸν ἠχῇ, καὶ ἐν αὐτοῖς πιστουμένους ἑαυτοὺς πρῶτον, οὕτως καὶ τοῖς ἐκτὸς συνομολογεῖν καὶ ἀποφαίνεσθαι περὶ ἑκάστων ἐδίδα S. GREGORI THAUMATURGI nas quidem ac tribulos, et genus omne agrestium berharuin atque stirpium, quotquot luxurians et sil- vescens, utpote incomposita et præceps, anima no- stra turbida profundebat, penitus resecans ac de traliens, reprehendendo, prohibendoque; nunc So- cratico more sciteque admodum nos perstringens ; nunc etiam oratione sua prosternens, sicubi nos freno reluctantes, tanquam feros quosdam equos, extra viam exsilientes ac temere circumcursantes videbat; quoad persuasione quadam atque necessi- tate velut freno, suo nos sermone quietos sibique obsequentes reddidit. Ac molestum id quidem nobis, nec sine dolore principio accidit, cum insuetis ni- mirum rationique parere nondun edoctis sermones suos admoveret et expurgaret. Ut vero idoneos nos reddidit, riteque ad excipiendos veritatis sermones præparavit; tum vero tanquam bene subactæ mol- lique terræ, injecta semina reddere paratæ, oppor- tunam seminum injectionem affatim inferebat; tem- pestivam simul reliquam culturam omnem, aptis singula modis, exercens; quidquid obtusum ac spurium in anima erat, sive sic nata, sive superfluis corporis alimentis condensata, exacuens, attenuans- que subtilibus rationi congruentium affectionum sermonibus ac modis; qui ex primis simplicissimis evoluti alii ex aliis, varieque conversi, in admirabi- lem quemdam inexplicabilemque progrediebantur contextum, nos velut e somno excitantes, atque in proposito semper insistere, et nullatenus nec ob longitudinem, nec ob subtilitatem labi docente3. C Quidquid porro judicii expers ac præceps in nobis erat, vel assentiendo iis quæ obvia funt, qualia- cunque sint, etiamsi falsa se offerant; vel repu- gnando persæpe, quamvis vera quædam dicantur : hoc rursum castigabat corrigebatque, tum iis quos diximus, tum aliis diversis sermonibus (multiplex enim est ac varium hoc philosophiæ genus); assue- faciens, non temere nec ut casus tulerit, assensum projicere, et postea abnuere; sed diligenter exami- nando, non aperta solum, sed et abdita. Multa si- quidem, ceu illustria per se et honesta, sub speciosis vocibus in aures nostras tanquam vera se insinua- runt, quæ prava et falsa cum essent, suffragium tamen a nobis expresserunt tuleruntque veritatis ; quæ postmodum vitiosa et nulla fide digna deprehensa sunt, veritatem incassum assimulantia; nosque la- cile ac ridicule deceptos prodiderunt, et frustra ea confirmantes, quæ minime oportebat : alia contra, honesta prorsus ac minime fallentia, sed probabili- bus verbis non expressa, paradoxa et omnino incre- dibilia per se visa, et rejecta pro falsis, immerito- que per contumeliam explosa, postea consideranti- bus atque investigantibus accuratius, omnium veris- sima omnique exceptione majora cognita sunt, quæ paulo ante rejicienda et improbanda putabantur. Non aperta solum, inquam, et eminentia, quæ fal- lacia interdum et fucata sunt; sed interiora singula explorando ac penetrando, ne quid marcidum so- D (85) Ἀλλὰ καὶ κεκρυμμένα. Hæc temere omissa in editionibus Hoescheliana et Bengeliara.
πολυειδὲς γὰρ τουτὶ τὸ μέρος τῆς φιλοσοφίας, συνεθίζον μὴ εἰκῇ μηδ’ ὡς ἔτυχε ῥίπτειν τε τὰς μαρτυρίας καὶ πάλιν ἀνανεύειν, ἀλλ’ ἐξετάζοντας ἀκριβῶς μὴ τὰ προφανῆ μόνον (πολλὰ γὰρ ἔνδοξα αὐτόθεν καὶ σεμνοειδῆ, ὑπὸ εὐσχήμοσι ταῖς φωναῖς εἰσδραμόντα εἰς τὰς ἀκοὰς ἡμῶν ὡς ἀληθῆ, ὕπουλα ὄντα καὶ ψευδῆ, συναρπάσαντα καὶ λαβόντα ψήφισμα ἀληθείας παρ’ ἡμῶν, μετ’ οὐ πολὺ σαθρὰ καὶ οὐκ ἀξιόπιστα κατεφωράθη ὄντα, μάτην τὴν ἀλήθειαν ὑποκρινόμενα· καὶ ἡμᾶς εὐκόλως ἀπέφηνε καταγελάστως ἐξηπατημένους, κἀπιμαρτυρήσαντας εἰκῇ οἷς ἥκιστα ἐχρῆν·Α δὴ ἄτακτος οὖσα καὶ προπετής), πᾶν ἐκκόπτων καὶ Β ἐξαίρων τοῖς ἐλέγχοις καὶ τῷ κωλύειν· καθαπτό μενος ἡμῶν, καὶ μάλα Σωκρατικῶς, ἔστιν ὅτε καὶ ὑποσκελίζων τῷ λόγῳ, εἴπη πάντη ἀφηνιάζοντας ἡμᾶς, ὥσπερ τινὰς τῶν ἀγρίων ἵππων, ἑώρα, σκιρ τῶντας ἔξω τῆς ὁδοῦ καὶ πολλὰ ἐκπεριτρέχοντας εἰκῆ, ἕως οὗ πειθοί τινι καὶ ἀνάγκῃ ὡς ὑπὸ χαλινῷ τῷ ἐκ στόματος ἡμῶν λόγῳ, ἡσυχίους αὐτῷ κατεστή σατο· δυσχερῶς μὲν ἡμῖν καὶ οὐκ ἀλύπως τὸ πρῶ τον, οἷα δὴ ἀήθεσι καὶ κατακολουθεῖν τῷ λόγῳ οὐ δέπω μεμελετηκόσι, προσάγων τοὺς παρ' ἑαυτῷ λό γους· ἀλλὰ γὰρ ἐκκαθαίρων ὅμως. Η δ' ἂν ἐπιτη δείους ἡμᾶς ἐποιήσατο, καὶ εὐπαρεσκευάσατο εἰς παι ραδοχὴν τῶν τῆς ἀληθείας λόγων· τότε δὴ οἷα εύ κατειργασμένῃ γῇ, καὶ ἀπαλῇ, ἑτοίμῃ τε ἀναφύειν τὰ ἐπαχθέντα τῶν σπερμάτων, επέφερεν ἀφειδῶς εὔκαιρον καὶ τὴν τῶν σπερμάτων καταβολὴν ποιού μενος, εὔκαιρον καὶ τὴν λοιπὴν ἐπιμέλειαν ἅπασαν οἰκείως έκαστα κατεργαζόμενος, καὶ τοῖς οἰκείοις τοῦ λόγου πᾶν μὲν ὅσον ἀμβλὺ καὶ νόθον τῆς ψυχῆς (ἢ πεφυκυίας οὕτως, ἢ καὶ ὑπὸ τροφῶν περιττών τοῦ σώματος παχυνομένης), παροξύνων καὶ ἐξισ χναίνων τοῖς λεπτοῖς τῶν λογικῶν παθημάτων λό γοις καὶ τρόποις, οἱ ἐξ ἁπλουστάτων τῶν πρώτων ανειλούμενοι ἐπάλληλοι, καὶ ποικίλως στρεφόμενοι, εἰς ἀμήχανόν τινα καὶ δυσεξέλικτον προϊᾶσι πλοκή, ἐξανιστῶντες ἡμᾶς ὥσπερ καθεύδοντας, καὶ ἔχεσθαι ἀεὶ τῶν προκειμένων, μηδαμῶς ὑπολισθαίνοντας μήτε ὑπὸ μήκους μήτε ὑπὸ λεπτότητος ἐκδιδασκόμενοι. Ὅσον δὲ ἄκριτον καὶ προπετές, συγκατατιθεμένων τε τοῖς ἐπιτυχοῦσιν, ὁποῖα ποτ' ἂν ᾖ, κἂν ψευδῆ τύχῃ· καὶ ἀντιλεγόντων πολλάκις, κἂν ἀληθῆ τινα εἰρη μένα ᾖ · καὶ τοῦτο ἐκπαιδεύων τούτοις τε τοῖς προει ρημένοις καὶ ἑτέροις ποικίλοις λόγοις (πολυειδές γὰρ τουτὶ τὸ μέρος τῆς φιλοσοφίας)· συνεθίζων μὴ εἰκῆ, μηδ' ὡς ἔτυχε ρίπτειν τε τὰς μαρτυρίας καὶ πάλιν ἀνανεύειν, ἀλλ' ἐξετάζοντας ἀκριβῶς μὲ τὰ προφανή μόνον, ἀλλὰ καὶ κεκρυμμένα (85). Πολλὰ γὰρ ἔνδοξα αὐτόθεν καὶ σεμνοειδῆ, ὑπὸ εὐσχήμασι ταῖς φωναῖς εἰσδραμόντα εἰς τὰς ἀκοὰς ἡμῶν, ὡς ἀληθῆ, ὕπουλα ὄντα καὶ ψευδῆ, συναρπάσαντα καὶ λαβόντα ψήφισμα ἀληθείας παρ' ἡμῶν, μετ' οὐ πολὺ σαθρὰ καὶ οὐκ ἀξιόπιστα κατεφωράθη ὄντα, μάτην τὴν ἀλήθειαν ὑποκρινόμενα· καὶ ὑμᾶς εὐκόλως ἀπέφηνε καταγε η λάστως ἐξηπατημένους, κἀπιμαρτυρήσαντας εἰκῇ οἷς ἥκιστα ἐχρῆν· πάλιν τε οὗ ἕτερα σεμνὰ μὲν, καὶ οὐκ ἀλαζονευόμενα μὲν, ἢ οὐκ ἀξιοπίστοις ταῖς φω ναῖς κείμενα, παράδοξα καὶ πάντων ἀπιστότατα δο χοῦντα, αὐτόθεν τε ἀποδοκιμασθέντα ὡς ψευδῆ, καὶ ὑβρισθέντα ἀναξίως, εἶθ' ὕστερον ἐξιχνεύσασι καὶ κατανοήσασιν ἀκριβῶς, πάντων ἀληθέστατα καὶ ἄμαχα ἀτεχνῶς εἶναι κατενοήθη, τὰ τέως ἀπόβλητα καὶ ἀδόκιμα νομισθέντα. Μὴ δὴ τὰ προφανῆ μόνον καὶ προκύπτοντα, ἔστι δ' ὅτε δολερὰ καὶ σεσοφια σμένα· τὰ δὲ ἔνδον διερευνωμένους μὲν καὶ περικρού οντας ἕκαστον, μή πή τι σαθρὸν ἠχῇ, καὶ ἐν αὐτοῖς πιστουμένους ἑαυτοὺς πρῶτον, οὕτως καὶ τοῖς ἐκτὸς συνομολογεῖν καὶ ἀποφαίνεσθαι περὶ ἑκάστων ἐδίδα S. GREGORI THAUMATURGI nas quidem ac tribulos, et genus omne agrestium berharuin atque stirpium, quotquot luxurians et sil- vescens, utpote incomposita et præceps, anima no- stra turbida profundebat, penitus resecans ac de traliens, reprehendendo, prohibendoque; nunc So- cratico more sciteque admodum nos perstringens ; nunc etiam oratione sua prosternens, sicubi nos freno reluctantes, tanquam feros quosdam equos, extra viam exsilientes ac temere circumcursantes videbat; quoad persuasione quadam atque necessi- tate velut freno, suo nos sermone quietos sibique obsequentes reddidit. Ac molestum id quidem nobis, nec sine dolore principio accidit, cum insuetis ni- mirum rationique parere nondun edoctis sermones suos admoveret et expurgaret. Ut vero idoneos nos reddidit, riteque ad excipiendos veritatis sermones præparavit; tum vero tanquam bene subactæ mol- lique terræ, injecta semina reddere paratæ, oppor- tunam seminum injectionem affatim inferebat; tem- pestivam simul reliquam culturam omnem, aptis singula modis, exercens; quidquid obtusum ac spurium in anima erat, sive sic nata, sive superfluis corporis alimentis condensata, exacuens, attenuans- que subtilibus rationi congruentium affectionum sermonibus ac modis; qui ex primis simplicissimis evoluti alii ex aliis, varieque conversi, in admirabi- lem quemdam inexplicabilemque progrediebantur contextum, nos velut e somno excitantes, atque in proposito semper insistere, et nullatenus nec ob longitudinem, nec ob subtilitatem labi docente3. C Quidquid porro judicii expers ac præceps in nobis erat, vel assentiendo iis quæ obvia funt, qualia- cunque sint, etiamsi falsa se offerant; vel repu- gnando persæpe, quamvis vera quædam dicantur : hoc rursum castigabat corrigebatque, tum iis quos diximus, tum aliis diversis sermonibus (multiplex enim est ac varium hoc philosophiæ genus); assue- faciens, non temere nec ut casus tulerit, assensum projicere, et postea abnuere; sed diligenter exami- nando, non aperta solum, sed et abdita. Multa si- quidem, ceu illustria per se et honesta, sub speciosis vocibus in aures nostras tanquam vera se insinua- runt, quæ prava et falsa cum essent, suffragium tamen a nobis expresserunt tuleruntque veritatis ; quæ postmodum vitiosa et nulla fide digna deprehensa sunt, veritatem incassum assimulantia; nosque la- cile ac ridicule deceptos prodiderunt, et frustra ea confirmantes, quæ minime oportebat : alia contra, honesta prorsus ac minime fallentia, sed probabili- bus verbis non expressa, paradoxa et omnino incre- dibilia per se visa, et rejecta pro falsis, immerito- que per contumeliam explosa, postea consideranti- bus atque investigantibus accuratius, omnium veris- sima omnique exceptione majora cognita sunt, quæ paulo ante rejicienda et improbanda putabantur. Non aperta solum, inquam, et eminentia, quæ fal- lacia interdum et fucata sunt; sed interiora singula explorando ac penetrando, ne quid marcidum so- D (85) Ἀλλὰ καὶ κεκρυμμένα. Hæc temere omissa in editionibus Hoescheliana et Bengeliara.
PG 10:1077πάλιν τε αὖ ἕτερα σεμνὰ μὲν καὶ οὐκ ἀλαζονευόμενα μέν, ἢ οὐκ ἀξιοπίστοις ταῖς φωναῖς κείμενα παράδοξα καὶ πάντων ἀπιστότατα δοκοῦντα, αὐτόθεν τε ἀποδοκιμασθέντα ὡς ψευδῆ καὶ ὑβρισθέντα ἀναξίως, εἶθ’ ὕστερον ἐξιχνεύσασι καὶ κατανοήσασιν ἀκριβῶς πάντων ἀληθέστατα καὶ ἄμαχα ἀτεχνῶς εἶναι κατενοήθη, τὰ τέως ἀπόβλητα καὶ ἀδόκιμα νομισθέντα), μὴ δὴ τὰ προφανῆ μόνον καὶ προκύπτοντα, ἔστι δ’ ὅτι δολερὰ καὶ σεσοφισμένα, τὰ δ’ ἔνδον διερευνωμένους μὲν καὶ περικρούοντας ἕκαστον, μή πή τι σαθρὸν ἠχῇ, καὶ ἐν αὐτοῖς πιστουμένους ἑαυτοὺς πρῶτον, οὕτως καὶ τοῖς ἐκτὸς συνομολογεῖν καὶ ἀποφαίνεσθαι περὶ ἑκάστων ἐδίδασκεν. Οὕτως μὲν τὸ περὶ τὰς λέξεις καὶ τοὺς λόγους κριτικὸν ἡμῶν τῆς ψυχῆς μέρος λογικῶς ἐξεπαιδεύετο· οὐ κατὰ τὰς καλῶν ῥητόρων κρίσεις, εἴ τι Ἑλληνικὸν ἢ βάρβαρόν ἐστι τῇ φωνῇ· τὸ μικρὸν τοῦτο καὶ οὐκ ἀναγκαῖον μάθημα· ἀλλὰ τοῦτο πᾶσιν ἀναγκαιότατον Ἕλλησί τε καὶ βαρβάροις, καὶ σοφοῖς καὶ ἰδιώταις καὶ ὅλως (ἵνα μὴ μακρὸς εἴη μοι λόγος ἑκάστας τέχνας καὶ ἐπιτηδεύματα ἐπεξιών) πᾶσιν ἀνθρώποις τοῖς ὁντινοῦν βίον ἑλομένοις·σκεν. Οὕτως μὲν τὸ περὶ τὰς λέξεις καὶ τοὺς λόγους κριτικὸν ἡμῶν τῆς ψυχῆς μέρος λογικῶς ἐξεπαι- δεύετο· οὐ κατὰ τὰς καλῶν ῥητόρων κρίσεις, εἴ τι Ἑλληνικὸν ἢ βάρβαρόν ἐστι τῇ φωνῇ (τὸ μικρὸν τοῦτο καὶ οὐκ ἀναγκαῖον μάθημα), ἀλλὰ τοῦτο πᾶσιν ἀναγκαιότατον "Ελλησί τε καὶ βαρβάροις καὶ σοφοῖς καὶ ἰδιώταις, καὶ ὅλως (ἵνα μὴ μακρός εἴη μοι λόγος, ἑκάστας τέχνας καὶ ἐπιτηδεύματα ἐπεξιών) πᾶσιν ἀνθρώποις τοῖς ὀντινοῦν βίον ἑλομένοις· εἴ γε πᾶσι τοῖς περὶ ὁτουδήποτε κοινολογουμένοις μέλει τε και διεσπούδασται μὴ ἠπατῆσθαι. Η'. Καὶ μὴ τοῦθ᾽ ὅπερ εἶδος διαλεκτική κατορθοῦν μόνη είληχε· τὸ δέ γε πάλιν ταπεινὸν τῆς ψυχῆς Β ἡμῶν ἐκτεθαμβημένων μὲν τῇ μεγαλουργίᾳ καὶ θαυ ματουργίᾳ καὶ ποικίλῃ καὶ πανσόφῳ δημιουργίᾳ τῇ τοῦ κόσμου, καὶ τεθαυμακότων μὲν ἀλόγως, ὑπε- πτηχότων δὲ ὑπὸ ἐκπλήξεως· εἰδότων δὲ οὔθ᾽ ὁτιοῦν ἐπιλογίσασθαι, δίκην ἀλόγων ζώων· ἐξεγείρων καὶ ἀνορθῶν μαθήμασιν ἑτέροις τοῖς φυσικοῖς· σαφηνίζων ἕκαστα τῶν ὄντων καὶ διακρίνων, καὶ μάλα σαφῶς εἰς τὰ πρώτιστα στοιχεῖα, κατεπιπλέκων τῷ λόγῳ, καὶ ἐπιπορευόμενος τήν τε τῶν ὅλων καὶ τὴν ἐπὶ μέρους ἑκάστου φύσιν· τροπήν τε τὴν πολυειδῆ, καὶ μεταβολὴν τῶν ἐν τῷ κόσμῳ· ἕως φέρων ὑπὸ σα φοῦς τῆς παρ' αὐτοῦ διδασκαλίας καὶ λόγων ὧν τε ἔμαθεν ὧν τε ἐξεύρετο, περὶ τῆς τῶν ὅλων οίκονο- μίας τῆς ἱερᾶς, καὶ φύσεως τῆς ἀμωμήτου, ἀντὶ ἀλόγου λογικὸν ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν ἐγκατέθετο θαῦμα. Τοῦθ' δὴ μάθημα ὑψηλὸν καὶ ἔνθεον ὄν, ἡ ἐρασ μιωτάτη πᾶσιν ἐκδιδάσκει φυσιολογία. Τί δεῖ λέγειν τὰ τῶν ἱερῶν μαθημάτων, γεωμετρίαν μὲν τὴν πᾶσι φίλην καὶ ἀναμφισβήτητον, καὶ ἀστρονομίαν τὴν μετεωροπόρον ; & δὴ ἕκαστα ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν ἐνε- τυποῦτο, διδάσκων, ἢ ἀναμιμνήσκων, ἢ οὐκ οἶδ' ὅ τι χρὴ λέγειν· τὴν μὲν, ὡς ὑποβάθραν πάντων ἁπλῶς ποιησάμενος οὖσαν ἄσειστον, την γεωμετρίαν, καὶ κρηπῖδά τινα ἀσφαλῆ· ἀνάγων δὲ καὶ μέχρι τῶν ἀνωτάτω διὰ τῆς ἀστρονομίας, ὥσπερ διὰ κλίμακος τινος οὐρανομήκους, ἑκατέρου τοῦ μαθήματος, βατὸν ἡμῖν τὸν οὐρανὸν παρασκευάσας. μάτ Θ'. "Α δὲ ἁπάντων ἐστὶ κορυφαιότατα, καὶ ὧν λιστα ἕνεκα πᾶν (86) τὸ φιλόσοφον διαπονεῖται γένος, ὥσπερ ἐκ φυτείας ποικίλης τῶν ἄλλων ἁπάντων μα θημάτων, καὶ φιλοσοφίας μακρᾶς, καρποὺς ἀγαθοὺς ἐκδεχόμενον, τὰς θείας ἀρετὰς τὰς περὶ ἦθος, ἐξ ὧν ἡ ἀτάραχος καὶ εὐσταθὴς τῶν ὁρμῶν τῆς ψυχῆς κατάστασις γίνεται· καὶ ἀλύπους μὲν καὶ ἀπαθεῖς ἁπάντων κακῶν, εὐτάκτους δὲ καὶ εὐσταθεῖς καὶ θεοει- δεῖς ἤμελλεν ἡμᾶς ὄντως καὶ μακαρίους καταστήσε σθαι· καὶ ταῦτα δὲ ἐξεπονεῖτο λόγοις τε ἰδίοις πραΰνουσι καὶ σοφοῖς, οὐχ ἥκιστα καὶ ἀναγκαιοτάτοις περὶ τῶν ἠθῶν καὶ τῶν τρόπων ἡμῶν· καὶ οὐ λόγοις μόνον, ἀλλ᾽ ἤδη καὶ ἔργοις τρόπον τινὰ διεκυβερνᾶτο IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A net, ac de his primum fidem molis ipsis faciendo, ita demum exterioribus assentiri et de singulis pro- nuntiare docebat. Hunc igitur in modum pars animæ nostræ, quæ circa voces sermonemque judicium exercet, secundum rationem erudiebatur; non juxta egregiorum rhetorum judicia, si quid Græcanicum aut barbarum voci insit, exilem illam et non neces- sariam disciplinam, sed hanc omnibus et Græcis et barbaris, et sapientibus et idiotis, et (ne artes sin- gulas ac studia enumerando sim longior) omnibus hominibus, quodcunque vitæ genus delegerint, apprime necessariam; siquidem omnibus de quacunque re sermo instituatur, curæ est ac studio, non decipi. VIII. Neque hanc solam partem, quam dialectica . corrigendam sola sortita est, sed humilem sane C D illam vicissim animi nostri partein, qua ad magni- ficentiam et mirabilem structuram, varium sapien - tissimumque mundi opificium obstupescimus, ad- miramurque sine ratione, ac præ timore consterna- mur, et qui belluarum more quæ ratione carent ratiocinari nihil novimus, excitabat erigebatque na- turalibus aliis disciplinis; singula, quæ in rerum sunt natura declarans ac distinguens, et perspicua oratione in prima sua elementa resolvens, naturamı- que tum communem universorum, tum propriam cujusque; conversiones quoque rerum multiforme3 atque mutationes edisserens, quoad doctrinæ suæ rationumque quas partim didicit, partim ipse ex- cogitavit, perspicuitate pro irrationali rationalem animis nostris sacra totius universi dispensationis, absolutissimæque naturæ admirationem injecit. Hac nimirum illa est sublimis ac divina disciplina, quara omnibus amabilissima docet physiologia. Quid nunc opus est sacras mathematicas commemorare? geo- metriam omnibus charam atque indubitatam, et astronomiam superna pervagantem? quas singulas animis nostris, docens insculpebat; aut in memo- riam revocans, aut nescio quid dici potius debeat : illam quidem velut omnium plane fundamentum statuens, et quasi basin tutissimam, inconcussam geometriam per astronomiam autem ad summa perducens, tanquam per scalam quamdam ad coelos pertingentem, pervium nobis cœlum utriusque disci- plinæ opera efficiens. Hæc IX. Quod vero omnium est multo maximum, cu- jusque gratia laborat gens tota philosophorum, quasi ex varia reliquarum omnium disciplinarum consi- tione, diuturnæque philosophiæ studio, bonos fru- ctus colligens, divinas morum virtutes, ex quibus tranquiHus et constaus animi motionum status exsi- stit; et moeroris quidem expertes, atque ut nullis malis vehementius commoveremur, sed moderati ac sedati, Deique similes vere ac beati, ejus opera red- deremur, anuitebatur. Atque hæc curabat et age- bat ille, tum sermonibus propriis, mansuefacienti- bus ac doctis, nec minus necessariis, quos de mo- ribus vitæque nostræ modis habebat; tum vero non (86) "Ενεκα πᾶν. Bengelius ex laschelio, "νεκά πως.
PG 10:1078εἴ γε πᾶσι τοῖς περὶ ὁτουδήποτε κοινολογουμένοις μέλει τε καὶ διεσπούδασται μὴ ἠπατῆσθαι. Καὶ μὴ τοῦθ’ ὅπερ εἶδος διαλεκτικὴ κατορθοῦν μόνη εἴληχε· τὸ δέ γε πάλιν ταπεινὸν τῆς ψυχῆς [ἡ]μῶν, ἐκτεθαμβημένων μὲν τῇ μεγαλουργίᾳ καὶ θαυματουργίᾳ καὶ ποικίλῃ καὶ πανσόφῳ δημιουργίᾳ τῇ τοῦ κόσμου, καὶ τεθαυμακότων μὲν ἀλόγως ὑπεπτηχότων δὲ ὑπὸ ἐκπλήξεως, εἰδότων δὲ οὐδ’ ὁτιοῦν ἐπιλογίσασθαι δίκην ἀλόγων ζώων, ἐξεγείρων καὶ ἀνορθῶν μαθήμασιν ἑτέροις, τοῖς φυσικοῖς, σαφηνίζων ἕκαστα τῶν ὄντων, καὶ διακρίνων καὶ μάλα σοφῶς εἰς τὰ πρώτιστα στοιχεῖα, κᾆτ’ ἐπιπλέκων τῷ λόγῳ καὶ ἐπιπορευόμενος τήν τε τῶν ὅλων καὶ τὴν ἐπὶ μέρους ἑκάστου φύσιν τροπήν τε τὴν πολυειδῆ καὶ μεταβολὴν τῶν ἐν τῷ κόσμῳ· ἕως φέρων ὑπὸ σαφοῦς τῆς παρ’ αὐτοῦ διδασκαλίας καὶ λόγων, ὧν τε ἔμαθεν ὧν τε ἐξεύρετο περὶ τῆς τῶν ὅλων οἰκονομίας τῆς ἱερᾶς καὶ φύσεως τῆς ἀμωμήτου, ἀντὶ ἀλόγου λογικὸν ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν ἐγκατέθετο θαῦμα. Τοῦθ’ ὃ δὴ μάθημα ὑψηλὸν καὶ ἔνθεον ὂν ἡ ἐρασμιωτάτη πᾶσιν ἐκδιδάσκει φυσιολογία.σκεν. Οὕτως μὲν τὸ περὶ τὰς λέξεις καὶ τοὺς λόγους κριτικὸν ἡμῶν τῆς ψυχῆς μέρος λογικῶς ἐξεπαι- δεύετο· οὐ κατὰ τὰς καλῶν ῥητόρων κρίσεις, εἴ τι Ἑλληνικὸν ἢ βάρβαρόν ἐστι τῇ φωνῇ (τὸ μικρὸν τοῦτο καὶ οὐκ ἀναγκαῖον μάθημα), ἀλλὰ τοῦτο πᾶσιν ἀναγκαιότατον "Ελλησί τε καὶ βαρβάροις καὶ σοφοῖς καὶ ἰδιώταις, καὶ ὅλως (ἵνα μὴ μακρός εἴη μοι λόγος, ἑκάστας τέχνας καὶ ἐπιτηδεύματα ἐπεξιών) πᾶσιν ἀνθρώποις τοῖς ὀντινοῦν βίον ἑλομένοις· εἴ γε πᾶσι τοῖς περὶ ὁτουδήποτε κοινολογουμένοις μέλει τε και διεσπούδασται μὴ ἠπατῆσθαι. Η'. Καὶ μὴ τοῦθ᾽ ὅπερ εἶδος διαλεκτική κατορθοῦν μόνη είληχε· τὸ δέ γε πάλιν ταπεινὸν τῆς ψυχῆς Β ἡμῶν ἐκτεθαμβημένων μὲν τῇ μεγαλουργίᾳ καὶ θαυ ματουργίᾳ καὶ ποικίλῃ καὶ πανσόφῳ δημιουργίᾳ τῇ τοῦ κόσμου, καὶ τεθαυμακότων μὲν ἀλόγως, ὑπε- πτηχότων δὲ ὑπὸ ἐκπλήξεως· εἰδότων δὲ οὔθ᾽ ὁτιοῦν ἐπιλογίσασθαι, δίκην ἀλόγων ζώων· ἐξεγείρων καὶ ἀνορθῶν μαθήμασιν ἑτέροις τοῖς φυσικοῖς· σαφηνίζων ἕκαστα τῶν ὄντων καὶ διακρίνων, καὶ μάλα σαφῶς εἰς τὰ πρώτιστα στοιχεῖα, κατεπιπλέκων τῷ λόγῳ, καὶ ἐπιπορευόμενος τήν τε τῶν ὅλων καὶ τὴν ἐπὶ μέρους ἑκάστου φύσιν· τροπήν τε τὴν πολυειδῆ, καὶ μεταβολὴν τῶν ἐν τῷ κόσμῳ· ἕως φέρων ὑπὸ σα φοῦς τῆς παρ' αὐτοῦ διδασκαλίας καὶ λόγων ὧν τε ἔμαθεν ὧν τε ἐξεύρετο, περὶ τῆς τῶν ὅλων οίκονο- μίας τῆς ἱερᾶς, καὶ φύσεως τῆς ἀμωμήτου, ἀντὶ ἀλόγου λογικὸν ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν ἐγκατέθετο θαῦμα. Τοῦθ' δὴ μάθημα ὑψηλὸν καὶ ἔνθεον ὄν, ἡ ἐρασ μιωτάτη πᾶσιν ἐκδιδάσκει φυσιολογία. Τί δεῖ λέγειν τὰ τῶν ἱερῶν μαθημάτων, γεωμετρίαν μὲν τὴν πᾶσι φίλην καὶ ἀναμφισβήτητον, καὶ ἀστρονομίαν τὴν μετεωροπόρον ; & δὴ ἕκαστα ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν ἐνε- τυποῦτο, διδάσκων, ἢ ἀναμιμνήσκων, ἢ οὐκ οἶδ' ὅ τι χρὴ λέγειν· τὴν μὲν, ὡς ὑποβάθραν πάντων ἁπλῶς ποιησάμενος οὖσαν ἄσειστον, την γεωμετρίαν, καὶ κρηπῖδά τινα ἀσφαλῆ· ἀνάγων δὲ καὶ μέχρι τῶν ἀνωτάτω διὰ τῆς ἀστρονομίας, ὥσπερ διὰ κλίμακος τινος οὐρανομήκους, ἑκατέρου τοῦ μαθήματος, βατὸν ἡμῖν τὸν οὐρανὸν παρασκευάσας. μάτ Θ'. "Α δὲ ἁπάντων ἐστὶ κορυφαιότατα, καὶ ὧν λιστα ἕνεκα πᾶν (86) τὸ φιλόσοφον διαπονεῖται γένος, ὥσπερ ἐκ φυτείας ποικίλης τῶν ἄλλων ἁπάντων μα θημάτων, καὶ φιλοσοφίας μακρᾶς, καρποὺς ἀγαθοὺς ἐκδεχόμενον, τὰς θείας ἀρετὰς τὰς περὶ ἦθος, ἐξ ὧν ἡ ἀτάραχος καὶ εὐσταθὴς τῶν ὁρμῶν τῆς ψυχῆς κατάστασις γίνεται· καὶ ἀλύπους μὲν καὶ ἀπαθεῖς ἁπάντων κακῶν, εὐτάκτους δὲ καὶ εὐσταθεῖς καὶ θεοει- δεῖς ἤμελλεν ἡμᾶς ὄντως καὶ μακαρίους καταστήσε σθαι· καὶ ταῦτα δὲ ἐξεπονεῖτο λόγοις τε ἰδίοις πραΰνουσι καὶ σοφοῖς, οὐχ ἥκιστα καὶ ἀναγκαιοτάτοις περὶ τῶν ἠθῶν καὶ τῶν τρόπων ἡμῶν· καὶ οὐ λόγοις μόνον, ἀλλ᾽ ἤδη καὶ ἔργοις τρόπον τινὰ διεκυβερνᾶτο IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A net, ac de his primum fidem molis ipsis faciendo, ita demum exterioribus assentiri et de singulis pro- nuntiare docebat. Hunc igitur in modum pars animæ nostræ, quæ circa voces sermonemque judicium exercet, secundum rationem erudiebatur; non juxta egregiorum rhetorum judicia, si quid Græcanicum aut barbarum voci insit, exilem illam et non neces- sariam disciplinam, sed hanc omnibus et Græcis et barbaris, et sapientibus et idiotis, et (ne artes sin- gulas ac studia enumerando sim longior) omnibus hominibus, quodcunque vitæ genus delegerint, apprime necessariam; siquidem omnibus de quacunque re sermo instituatur, curæ est ac studio, non decipi. VIII. Neque hanc solam partem, quam dialectica . corrigendam sola sortita est, sed humilem sane C D illam vicissim animi nostri partein, qua ad magni- ficentiam et mirabilem structuram, varium sapien - tissimumque mundi opificium obstupescimus, ad- miramurque sine ratione, ac præ timore consterna- mur, et qui belluarum more quæ ratione carent ratiocinari nihil novimus, excitabat erigebatque na- turalibus aliis disciplinis; singula, quæ in rerum sunt natura declarans ac distinguens, et perspicua oratione in prima sua elementa resolvens, naturamı- que tum communem universorum, tum propriam cujusque; conversiones quoque rerum multiforme3 atque mutationes edisserens, quoad doctrinæ suæ rationumque quas partim didicit, partim ipse ex- cogitavit, perspicuitate pro irrationali rationalem animis nostris sacra totius universi dispensationis, absolutissimæque naturæ admirationem injecit. Hac nimirum illa est sublimis ac divina disciplina, quara omnibus amabilissima docet physiologia. Quid nunc opus est sacras mathematicas commemorare? geo- metriam omnibus charam atque indubitatam, et astronomiam superna pervagantem? quas singulas animis nostris, docens insculpebat; aut in memo- riam revocans, aut nescio quid dici potius debeat : illam quidem velut omnium plane fundamentum statuens, et quasi basin tutissimam, inconcussam geometriam per astronomiam autem ad summa perducens, tanquam per scalam quamdam ad coelos pertingentem, pervium nobis cœlum utriusque disci- plinæ opera efficiens. Hæc IX. Quod vero omnium est multo maximum, cu- jusque gratia laborat gens tota philosophorum, quasi ex varia reliquarum omnium disciplinarum consi- tione, diuturnæque philosophiæ studio, bonos fru- ctus colligens, divinas morum virtutes, ex quibus tranquiHus et constaus animi motionum status exsi- stit; et moeroris quidem expertes, atque ut nullis malis vehementius commoveremur, sed moderati ac sedati, Deique similes vere ac beati, ejus opera red- deremur, anuitebatur. Atque hæc curabat et age- bat ille, tum sermonibus propriis, mansuefacienti- bus ac doctis, nec minus necessariis, quos de mo- ribus vitæque nostræ modis habebat; tum vero non (86) "Ενεκα πᾶν. Bengelius ex laschelio, "νεκά πως.
PG 10:1079Τί δεῖ λέγειν τὰ τῶν ἱερῶν μαθημάτων, γεωμετρίαν μὲν τὴν πᾶσι φίλην καὶ ἀναμφιςβήτητον καὶ ἀστρονομίαν τὴν μετεωροπόρον; Ἃ δὴ ἕκαστα ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν ἐνετυποῦτο διδάσκων ἢ ἀναμιμνήσκων ἢ οὐκ οἶδ’ ὅ τι χρὴ λέγειν, τὴν μὲν ὡς ὑποβάθραν πάντων ἁπλῶς ποιησάμενος οὖσαν ἄσειστον, τὴν γεωμετρίαν, καὶ κρηπίδα τινὰ ἀσφαλῆ· ἀνάγων δὲ καὶ μέχρι τῶν ἀνωτάτω διὰ τῆς ἀστρονομίας, ὥσπερ διὰ κλίμακός τινος οὐρανομήκους ἑκατέρου τοῦ μαθήματος βατὸν ἡμῖν τὸν οὐρανὸν παρασκευάσας. Ἃ δὲ ἁπάντων ἐστὶ κορυφαιότατα, καὶ ὧν μάλιστα ἕνεκα πᾶν τὸ φιλόσοφον διαπονεῖται γένος, ὥσπερ ἐκ φυτείας ποικίλης, τῶν ἄλλων ἁπάντων μαθημάτων καὶ φιλοσοφίας μακρᾶς καρποὺς ἀγαθοὺς ἐκδεχόμενον τὰς θείας ἀρετὰς τὰς περὶ ἦθος, ἐξ ὣν ἡ ἀτάραχος καὶ εὐσταθὴς τῶν ὁρμῶν τῆς ψυχῆς κατάστασις γίνεται· καὶ ἀλύπους μὲν καὶ ἀπαθεῖς ἁπάντων κακῶν, εὐτάκτους δὲ καὶ εὐσταθεῖς καὶ θεοειδεῖς ἤμελλεν ἡμᾶς ὄντως καὶ μακαρίους καταστήσεσθαι. Καὶ ταῦτα δὲ ἐξεπονεῖτο λόγοις τε ἰδίοις πραύ̈νουσι καὶ σοφοῖς, οὐχ ἥκιστα καὶ ἀναγκαιοτάτοις, περὶ τῶν ἠθῶν καὶ τῶν τρόπων ἡμῶν.Α παρ' ἡμῶν τὰς ὁρμᾶς, αὐτῇ τῇ τῶν ὁρμῶν καὶ παρ η θῶν τῶν τῆς ψυχῆς θεωρίᾳ καὶ κατανοήσει, ἐξ ἧς μάλιστα κατεγνωσμένης κατορθοῦσθαι ἐξ ἀναρμο στίας πέφυκεν ἡμῶν ἡ ψυχὴ, καὶ ἐπὶ τὸ κεκριμένον καὶ εὔτακτον ἐκ συγκεχυσμένης μετατίθεσθαι· ἵν᾿ ὥσπερ ἐν κατόπτρῳ ἑαυτὴν θεωρήσασα (αὐτὰς τὰς ἀρχὰς καὶ ρίζας τῶν κακῶν, τὸ ἄλογον αὐτῆς πᾶν, ἐξ οὗ τὰ ἄτοπα ἡμῖν ἐπανίσταται πάθη· καὶ πάλιν ὅσον ἄριστον αὐτῆς μέρος, λογικὸν ὑφ' οὗ κρατοῦντος μένει γε ὑφ' ἑαυτῆς (87) ἀβλαβὴς καὶ ἀπαθής)· εἶτα ταῦτα ἐν αὐτῇ κατανοήσασα ἀκριβῶς, πάντα μὲν τὰ ἐκ τοῦ χείρονος ἐκφυόμενα, ἐκχέοντα ἡμᾶς ὑπὸ ἀκο λασίας, ἢ συστέλλοντα καὶ συμπνίγοντα ὑπὸ ταπει: νότητος, οἷον ἡδονὰς καὶ ἐπιθυμίας, ἢ λύπας καὶ φόβους, καὶ ὅσος τοῖς γένεσι τοῖσδε ἔπεται στοίχος κακῶν· ταῦτα μὲν ἐκβάλλοι καὶ ἐκ ποδῶν ποιοῖτο, ἔτι ἀρχομένοις καὶ ἄρτι φυομένοις ἐπανισταμένη, καὶ οὐκ ἐῶσα οὐδὲ μικρὸν αὔξειν, ἀλλ᾽ ἀπολλύουσα καὶ ἐξαφανίζουσα· ὅσα δὲ ἐκ τοῦ κρείττονος ἀνατέλ λει ἡμῖν ἀγαθὰ ὄντα, ταῦτα ἐκτρέφοι τε καὶ διασώ ζοι, καὶ ἀρχόμενα τιθηνοῦσα καὶ συμφυλάττουσα ἄχρι τελειότητος. Οὕτω γὰρ ἄν ποτε παραγενέσθαι ψυχῇ τὰς θείας ἀρετάς· φρόνησίν τε τὴν αὐτὰ ταῦτα τῆς ψυχῆς τὰ κινήματα κρίνειν πρῶτον δυναμένην ἐξ αὐτ τῶν, καὶ τῆς περὶ τὰ ἔξω ἡμῶν, εἴ τινά ἐστιν, ἀγαθῶν καὶ κακῶν ἐπιστήμης γενομένης· καὶ σωφροσύνην τὴν ταῦτα ἐν ἀρχαῖς ὀρθῶς αἱρουμένην δύναμιν· καὶ δικαιοσύνην, ἢ τὰ ἄξια ἑκάστοις ἀπονέμει (88)· καὶ τὴν πάντων τούτων σωτηρίαν (89) ἀνδρείαν. Οὐ λό γοις τοίνυν ἀπαγγελλομένοις συνείθιζεν ὡς δὴ εἴη ἐπιστήμη ἀγαθῶν καὶ κακῶν, ἢ ποιητέων καὶ οὐ ποιητέων ἡ φρόνησις· τοῦτο δὴ τὸ κενὸν καὶ ἀνωφε λὲς μάθημα, εἰ ὁ λόγος εἴη τῶν ἔργων δίχα, καὶ φρόνησις οὐχὶ ποιοῦσα τὰ ποιητὰ, καὶ ἀποτρέπουσα τῶν οὐ ποιητῶν (90), γινώσκειν δὲ ταῦτα παρεχο μένη τοῖς ἔχουσιν αὐτὴν, οἵους πολλοὺς ὁρῶμεν. Ἡ δὲ σωφροσύνη πάλιν ὅτι δὴ εἴη τις ἐπιστήμη αἱρὶ τῶν καὶ οὐχ αἱρετῶν, οὐ πάνυ τι διδασκόντων αὐτὴν τῶν ἄλλων φιλοσόφων, καὶ μάλιστά γε τῶν νεωτέρων, ὄντων μὲν εὐτόνων καὶ ἐῤῥωμένων τοῖς λόγοις (οἴους ἐγὼ πολλάκις ἐθαύμασα, ὅταν τὴν αὐτὴν ἀρετὴν Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, καὶ ἐπὶ γῆς τὰ πρῶτα Θεῷ ἴσον εἶναι τὸν σοφὸν ἄνθρωπον ἀποδείξωσιν)· οὔτε δὲ τὴν φρό- νησιν ὡς καὶ ποιεῖ (91) τις τὰ φρονήσεως· οὔτε τὴν σωφροσύνην ὡς καὶ αἱρεῖτό τις ταῦθ᾽ ἅπερ ἔμαθε, παραδοῦναι δυναμένων· ὁμοίως δὲ κἀπὶ τῆς δικαιο- σύνης, καὶ ἐπὶ τῆς ἀνδρείας. Οὐχ οὕτως οὗτος τὰ περὶ ἀρετῶν ἡμῖν διεξῄει λόγοις, ἐπὶ δὲ τὰ ἔργα μᾶλλον παρεκάλει · καὶ παρεκάλει πλέον τοῖς ἔργοις, ή οἷς ἔλεγεν. ἀπονέμοι. (αρ. 11, σώτειράν τινα καὶ φύλακα. Ι. Εξαιτοῦμαι δὲ παρά τε φιλοσόφων τῶν νῦν ὄντων, ὅσους αὐτὸς ἔγνων, καὶ ὅσους ἄλλων διηγου τέα... ποιητέων, S. GREGORII THAUMATURGI B verbis solum, sed jam etiam factis quodammodo re gebat impetus nostros; ipsa scilicet motionum animi perturbationumque contemplatione atque cognitione, ex qua potissimum componi mens nostra solet, et ad rectum moderatumque statum ex confuso trans- ferri : ut tanquam in speculo se ipsam intuens (ini- tia ipsa fbrasque malorum, et quod a ratione alie- num in ea est, unde absurdæ in nobis affectiones ac perturbationes exsurgunt; et rursum, quæ rationis compos pars ejus est optima, qua dominante, illæsa et perturbationis expers ipsa permanet); deinde hæc in se accurate considerans, omnia quidem illa quæ ex deteriore nascuntur, et nos vel offendunt per intemperantiam, vel contrahunt et coarctant per animi dejectionem; ut voluptates et cupiditates, aut mærores ac timores, et quæ ab his generibus ma- lorum turba suboritur; hæc, inquam, rejiciat ac profliget, incipientibus adhuc nascentibusque occur- rens, ac ne minimum quidem crescere sinens, sed perimens ac delens e vestigio; quæ vero ex meliore bona nobis exoriuntur, læc alat ac foveat, inci- pientia lactans, conservansque quoad perficiantur. Sic enim animæ tandem innasci divinas virtutes; prudentiam, quæ hos ipsos animi motus discernere prima potest ex ipsis, et ex bonorum externorum malorumque, si qua in nobis sunt, scientia; et temperantiam, quæ in eorumdem initiis recte eli- gendi vim habet; et justitiam, quæ apta et congrua cuique tribuit; et horum omnium conservatricem, fortitudinem. Non verbis igitur assuefaciebat, quæ denuntiarent atque profiterentur, scientiam bono- rum et malorum, vel faciendorum et non faciendo- rum, esse prudentiam; inanis utique atque inutilis hæc disciplina, si verba factis careant; vanaque ea prudentia, quæ non ea faciat quæ facienda sint, nec ab iis quæ non sunt agenda, deterreat, sed so- Juin cognitionem horum suppeditet iis qui eam possident, quales cernimus permultos. Nec tempe- rantiam rursum, eligendorum fugiendorumque scien- tiam quamdam esse; quam videlicet non admodum doceant cateri philosophi, ac præcipue neoterici ; qui verbis quidem strenui fortesque sunt (quales ego persæpe miratus sum, cum eamdem virtutem Dei et hominum, et Deo in primis similem in terra esse sapientem demonstrarent); nec prudentiam, ut fa- ciat quispiam quæ sunt prudentiæ; nec temperan- tiam, ut ea eligat quæ didicit, tribuere valent; de injustitia itidem ac fortitudine inaniter disputant. Non sic iste nobis de virtutibus verbis solum disse- rebat, sed ad opera potius incitabat; et incitabat operibus magis factisque quam verbis. C X. Rogo autem philosophos qui nunc sunt, quot quot novi ipse, et quos aliis narrantibus audivi :; apull Delarue. Bengelius cum Hoeschelio, Bengelius, ex iis quæ infra occurrunt sub finem ut paulo ante. Hanc posteriorem lectionem sequitur etiam nuperus editor Parisiensis, qui tamen retinet priorem Vor sianam. (87) Υφ' εαυτής. Bengelius rescribit ἐφ' ἑαυτῆς. (88) Απονέμει. Sic Vossius et ms. Vaticanus (89) Σωτηρίαν. Σώτειραν legendum existimabat (90) Ποιητά... ποιητῶν. Forte legendum ποιη- (91) Ποιεῖ. Bengelius legit ποιοι. Εt mox αἱροίτο.
PG 10:1080Καὶ οὐ λόγοις μόνον, ἀλλ’ ἤδη καὶ ἔργοις τρόπον τινὰ διεκυβερνᾶτο παρ’ ἡμῶν τὰς ὁρμάς, αὐτῇ τῇ τῶν ὁρμῶν καὶ παθῶν τῶν τῆς ψυχῆς θεωρίᾳ καὶ κατανοήσει, ἐξ ἧς μάλιστα κατεγνωσμένης κατορθοῦσθαι ἐξ ἀναρμοστίας πέφυκεν ἡμῶν ἡ ψυχή, καὶ ἐπὶ τὸ κεκριμένον καὶ εὔτακτον ἐκ συγκεχυμένης μετατίθεσθαι· ἵν’ ὥσπερ ἐν κατόπτρῳ ἑαυτὴν θεωρήσασα αὐτὰς τὰς ἀρχὰς καὶ ῥίζας τῶν κακῶν, τὸ ἄλογον αὐτῆς πᾶν, ἐξ οὗ τὰ ἄτοπα ἡμῖν ἐπανίσταται πάθη· καὶ πάλιν ὅσον ἄριστον αὐτῆς μέρος λογικόν, ὑφ’ οὗ κρατοῦντος μένει γε ἐφ’ ἑαυτῆς ἀβλαβὴς καὶ ἀπαθής· εἶτα ταῦτα ἐν αὑτῇ κατανοήσασα ἀκριβῶς, πάντα μὲν τὰ ἐκ τοῦ χείρονος ἐκφυόμενα, ἐκχέοντα ἡμᾶς ὑπὸ ἀκολασίας ἢ συστέλλοντα καὶ συμπνίγοντα ὑπὸ ταπεινότητος, οἷον ἡδονὰς καὶ ἐπιθυμίας ἢ λύπας καὶ φόβους, καὶ ὅσος τοῖς γένεσι τοῖσδε ἕπεται στοῖχος κακῶν, ταῦτα μὲν ἐκβάλλοι καὶ ἐκποδὼν ποιοῖτο, ἔτι ἀρχομένοις καὶ ἄρτι φυομένοις ἐπανισταμένη καὶ οὐκ ἐῶσα οὐδὲ μικρὸν αὔξειν, ἀλλ’ ἀπολλύουσα καὶ ἐξαφανίζουσα· ὅσα δὲ ἐκ τοῦ κρείττονος ἀνατέλλει ἡμῖν ἀγαθὰ ὄντα, ταῦτα ἐκτρέφοι τε καὶ διασώζοι, καὶ ἀρχόμενα τιθηνοῦσα καὶ συμφυλάττουσα ἄχρι τελειότητος.Α παρ' ἡμῶν τὰς ὁρμᾶς, αὐτῇ τῇ τῶν ὁρμῶν καὶ παρ η θῶν τῶν τῆς ψυχῆς θεωρίᾳ καὶ κατανοήσει, ἐξ ἧς μάλιστα κατεγνωσμένης κατορθοῦσθαι ἐξ ἀναρμο στίας πέφυκεν ἡμῶν ἡ ψυχὴ, καὶ ἐπὶ τὸ κεκριμένον καὶ εὔτακτον ἐκ συγκεχυσμένης μετατίθεσθαι· ἵν᾿ ὥσπερ ἐν κατόπτρῳ ἑαυτὴν θεωρήσασα (αὐτὰς τὰς ἀρχὰς καὶ ρίζας τῶν κακῶν, τὸ ἄλογον αὐτῆς πᾶν, ἐξ οὗ τὰ ἄτοπα ἡμῖν ἐπανίσταται πάθη· καὶ πάλιν ὅσον ἄριστον αὐτῆς μέρος, λογικὸν ὑφ' οὗ κρατοῦντος μένει γε ὑφ' ἑαυτῆς (87) ἀβλαβὴς καὶ ἀπαθής)· εἶτα ταῦτα ἐν αὐτῇ κατανοήσασα ἀκριβῶς, πάντα μὲν τὰ ἐκ τοῦ χείρονος ἐκφυόμενα, ἐκχέοντα ἡμᾶς ὑπὸ ἀκο λασίας, ἢ συστέλλοντα καὶ συμπνίγοντα ὑπὸ ταπει: νότητος, οἷον ἡδονὰς καὶ ἐπιθυμίας, ἢ λύπας καὶ φόβους, καὶ ὅσος τοῖς γένεσι τοῖσδε ἔπεται στοίχος κακῶν· ταῦτα μὲν ἐκβάλλοι καὶ ἐκ ποδῶν ποιοῖτο, ἔτι ἀρχομένοις καὶ ἄρτι φυομένοις ἐπανισταμένη, καὶ οὐκ ἐῶσα οὐδὲ μικρὸν αὔξειν, ἀλλ᾽ ἀπολλύουσα καὶ ἐξαφανίζουσα· ὅσα δὲ ἐκ τοῦ κρείττονος ἀνατέλ λει ἡμῖν ἀγαθὰ ὄντα, ταῦτα ἐκτρέφοι τε καὶ διασώ ζοι, καὶ ἀρχόμενα τιθηνοῦσα καὶ συμφυλάττουσα ἄχρι τελειότητος. Οὕτω γὰρ ἄν ποτε παραγενέσθαι ψυχῇ τὰς θείας ἀρετάς· φρόνησίν τε τὴν αὐτὰ ταῦτα τῆς ψυχῆς τὰ κινήματα κρίνειν πρῶτον δυναμένην ἐξ αὐτ τῶν, καὶ τῆς περὶ τὰ ἔξω ἡμῶν, εἴ τινά ἐστιν, ἀγαθῶν καὶ κακῶν ἐπιστήμης γενομένης· καὶ σωφροσύνην τὴν ταῦτα ἐν ἀρχαῖς ὀρθῶς αἱρουμένην δύναμιν· καὶ δικαιοσύνην, ἢ τὰ ἄξια ἑκάστοις ἀπονέμει (88)· καὶ τὴν πάντων τούτων σωτηρίαν (89) ἀνδρείαν. Οὐ λό γοις τοίνυν ἀπαγγελλομένοις συνείθιζεν ὡς δὴ εἴη ἐπιστήμη ἀγαθῶν καὶ κακῶν, ἢ ποιητέων καὶ οὐ ποιητέων ἡ φρόνησις· τοῦτο δὴ τὸ κενὸν καὶ ἀνωφε λὲς μάθημα, εἰ ὁ λόγος εἴη τῶν ἔργων δίχα, καὶ φρόνησις οὐχὶ ποιοῦσα τὰ ποιητὰ, καὶ ἀποτρέπουσα τῶν οὐ ποιητῶν (90), γινώσκειν δὲ ταῦτα παρεχο μένη τοῖς ἔχουσιν αὐτὴν, οἵους πολλοὺς ὁρῶμεν. Ἡ δὲ σωφροσύνη πάλιν ὅτι δὴ εἴη τις ἐπιστήμη αἱρὶ τῶν καὶ οὐχ αἱρετῶν, οὐ πάνυ τι διδασκόντων αὐτὴν τῶν ἄλλων φιλοσόφων, καὶ μάλιστά γε τῶν νεωτέρων, ὄντων μὲν εὐτόνων καὶ ἐῤῥωμένων τοῖς λόγοις (οἴους ἐγὼ πολλάκις ἐθαύμασα, ὅταν τὴν αὐτὴν ἀρετὴν Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, καὶ ἐπὶ γῆς τὰ πρῶτα Θεῷ ἴσον εἶναι τὸν σοφὸν ἄνθρωπον ἀποδείξωσιν)· οὔτε δὲ τὴν φρό- νησιν ὡς καὶ ποιεῖ (91) τις τὰ φρονήσεως· οὔτε τὴν σωφροσύνην ὡς καὶ αἱρεῖτό τις ταῦθ᾽ ἅπερ ἔμαθε, παραδοῦναι δυναμένων· ὁμοίως δὲ κἀπὶ τῆς δικαιο- σύνης, καὶ ἐπὶ τῆς ἀνδρείας. Οὐχ οὕτως οὗτος τὰ περὶ ἀρετῶν ἡμῖν διεξῄει λόγοις, ἐπὶ δὲ τὰ ἔργα μᾶλλον παρεκάλει · καὶ παρεκάλει πλέον τοῖς ἔργοις, ή οἷς ἔλεγεν. ἀπονέμοι. (αρ. 11, σώτειράν τινα καὶ φύλακα. Ι. Εξαιτοῦμαι δὲ παρά τε φιλοσόφων τῶν νῦν ὄντων, ὅσους αὐτὸς ἔγνων, καὶ ὅσους ἄλλων διηγου τέα... ποιητέων, S. GREGORII THAUMATURGI B verbis solum, sed jam etiam factis quodammodo re gebat impetus nostros; ipsa scilicet motionum animi perturbationumque contemplatione atque cognitione, ex qua potissimum componi mens nostra solet, et ad rectum moderatumque statum ex confuso trans- ferri : ut tanquam in speculo se ipsam intuens (ini- tia ipsa fbrasque malorum, et quod a ratione alie- num in ea est, unde absurdæ in nobis affectiones ac perturbationes exsurgunt; et rursum, quæ rationis compos pars ejus est optima, qua dominante, illæsa et perturbationis expers ipsa permanet); deinde hæc in se accurate considerans, omnia quidem illa quæ ex deteriore nascuntur, et nos vel offendunt per intemperantiam, vel contrahunt et coarctant per animi dejectionem; ut voluptates et cupiditates, aut mærores ac timores, et quæ ab his generibus ma- lorum turba suboritur; hæc, inquam, rejiciat ac profliget, incipientibus adhuc nascentibusque occur- rens, ac ne minimum quidem crescere sinens, sed perimens ac delens e vestigio; quæ vero ex meliore bona nobis exoriuntur, læc alat ac foveat, inci- pientia lactans, conservansque quoad perficiantur. Sic enim animæ tandem innasci divinas virtutes; prudentiam, quæ hos ipsos animi motus discernere prima potest ex ipsis, et ex bonorum externorum malorumque, si qua in nobis sunt, scientia; et temperantiam, quæ in eorumdem initiis recte eli- gendi vim habet; et justitiam, quæ apta et congrua cuique tribuit; et horum omnium conservatricem, fortitudinem. Non verbis igitur assuefaciebat, quæ denuntiarent atque profiterentur, scientiam bono- rum et malorum, vel faciendorum et non faciendo- rum, esse prudentiam; inanis utique atque inutilis hæc disciplina, si verba factis careant; vanaque ea prudentia, quæ non ea faciat quæ facienda sint, nec ab iis quæ non sunt agenda, deterreat, sed so- Juin cognitionem horum suppeditet iis qui eam possident, quales cernimus permultos. Nec tempe- rantiam rursum, eligendorum fugiendorumque scien- tiam quamdam esse; quam videlicet non admodum doceant cateri philosophi, ac præcipue neoterici ; qui verbis quidem strenui fortesque sunt (quales ego persæpe miratus sum, cum eamdem virtutem Dei et hominum, et Deo in primis similem in terra esse sapientem demonstrarent); nec prudentiam, ut fa- ciat quispiam quæ sunt prudentiæ; nec temperan- tiam, ut ea eligat quæ didicit, tribuere valent; de injustitia itidem ac fortitudine inaniter disputant. Non sic iste nobis de virtutibus verbis solum disse- rebat, sed ad opera potius incitabat; et incitabat operibus magis factisque quam verbis. C X. Rogo autem philosophos qui nunc sunt, quot quot novi ipse, et quos aliis narrantibus audivi :; apull Delarue. Bengelius cum Hoeschelio, Bengelius, ex iis quæ infra occurrunt sub finem ut paulo ante. Hanc posteriorem lectionem sequitur etiam nuperus editor Parisiensis, qui tamen retinet priorem Vor sianam. (87) Υφ' εαυτής. Bengelius rescribit ἐφ' ἑαυτῆς. (88) Απονέμει. Sic Vossius et ms. Vaticanus (89) Σωτηρίαν. Σώτειραν legendum existimabat (90) Ποιητά... ποιητῶν. Forte legendum ποιη- (91) Ποιεῖ. Bengelius legit ποιοι. Εt mox αἱροίτο.
PG 10:1081Οὕτω γὰρ ἄν ποτε παραγενέσθαι ψυχῇ τὰς θείας ἀρετάς, φρόνησίν τε τὴν αὐτὰ ταῦτα τῆς ψυχῆς τὰ κινήματα κρίνειν πρῶτον δυναμένην, ἐξ αὐτῶν καὶ τῆς περὶ τὰ ἔξω ἡμῶν, εἴ τινά ἐστιν, ἀγαθῶν καὶ κακῶν ἐπιστήμης γενομένης· καὶ σωφροσύνην τὴν ταῦτα ἐν ἀρχαῖς ὀρθῶς αἱρουμένην δύναμιν· καὶ δικαιοσύνην, ἣ τὰ ἄξια ἑκάστοις ἀπονέμει· καὶ τὴν πάντων τούτων σωτηρίαν, ἀνδρείαν. Οὐ λόγοις τοίνυν ἀπαγγελλομένοις συνείθιζεν, ὡς δὴ εἴη ἐπιστήμη ἀγαθῶν καὶ κακῶν ἢ ποιητέων καὶ οὐ ποιητέων ἡ φρόνησις· τοῦτο δὴ τὸ κενὸν καὶ ἀνωφελὲς μάθημα, εἰ ὁ λόγος εἴη τῶν ἔργων δίχα, καὶ φρόνησις οὐχὶ ποιοῦσα τὰ ποιητὰ καὶ ἀποτρέπουσα τῶν οὐ ποιητῶν, γινώσκειν δὲ ταῦτα παρεχομένη τοῖς ἔχουσιν αὐτήν, οἵους πολλοὺς ὁρῶμεν.μένων ἤκουσα· καὶ παρὰ τῶν ἄλλων δὲ ἀνθρώπων, μt ἀνεμεσήτως ἔχειν πρὸς τὰ νῦν ἡμῖν λεγόμενα. Μὴ δέ μέ τις ἢ φιλίᾳ τῇ πρὸς τὸν ἄνδρα, ἢ καὶ ἀπεχθανό- μενον ἔτι τοῖς λοιποῖς φιλοσόφοις (ὧν εἴπερ τις ἄλλος καὶ αὐτὸς ἐραστής τε διὰ τοὺς λόγους εἶναι θέλω, καὶ εὐφημεῖν αὐτοὺς βούλομαι, αυτός τε καὶ ἑτέρων τὰ κάλλιστα λεγόντων περὶ αὐτῶν ἀκούειν· ἀλλὰ γὰρ τοιαῦτά ἐστιν, ὡς εἰς ἔσχατον περιυβρίζεσθαι μὲν ὑπὸ πάντων σχεδὸν καὶ τοὔνομα τῆς φιλοσοφίας· ἐμὲ δὲ μικροῦ δεῖν ἰδιωτεύειν ἑλέσθαι πάντη, ήπερ τι μαθεῖν ὧν οὗτοι ἀπαγγέλλουσιν, οἷς διὰ τὸν λοιπὸν βίον οὐδὲ προσιέναι ἄξιον εἶναι ἐδόκουν, ἴσως οὐκ ὀρ- θῶς τοῦτο φρονῶν). Πλήν μή μέ τις φιλοτιμία τινί, ἤτοι τῶν εἰς τὸν ἄνδρα ἐπαίνων, ἢ τῇ πρὸς τοὺς ἔξω φιλοσόφους ἄλλῃ ταύτῃ φιλοτιμία (92) ταῦτα λέγειν ὑπονοησάτω· ἀλλὰ καὶ μικρότερα ἡμᾶς τῶν αὐτοῦ ἔργων, μὴ κολακεύειν δοκοίημεν, λέγειν πεπείσθω, οὐχὶ ῥήματα καὶ ὀνόματα, καὶ ἀφορμὰς ἐντέχνους ἐγκωμίων ἑαυτοῖς ἐκποριζομένους (93), ὃς οὐδ᾽ ὅτε μειράκιον ὤν, τὴν δημώδη ῥητορικὴν ἐκ ρήτορος έδι δασκόμην, ἐπαινεῖν, καὶ λέγειν περί του εγκώμιον, ὅ τι μὴ ἀληθὲς ἦν, ἑκὼν ὑπέμενον. Οὐ τοίνυν οὐδὲ νῦν, ἐπαινεῖν προθέμενος ἁπλῶς, τοῖς ἑτέρων ψόγοις τοῦτον ἐξαίρειν οἶμαι δεῖν· ἡ κακῶς ἂν (94) ἔλεγον τὸν ἄνδρα, τοῖς ἄλλων πταίσμασιν, ἵνα τι περὶ αὐτοῦ μεῖζον δὴ λέγειν ἔχοιμι, παραβαλὼν τὸν μακάριον αὐτοῦ βίον· οὐχ οὕτως ἀφραίνομεν· ἀλλ' αὐτὸ πέ- πονθα, δίχα τινὸς παραβολῆς καὶ πανουργίας τῆς ἐν λόγοις, ὁμολογήσω. ΙΑ'. Οὗτός με πρῶτος καὶ μόνος καὶ τὴν Ἑλλήνων φιλοσοφίαν φιλοσοφεῖν προτρέψατο, τοῖς ἤθεσι τοῖς ἰδίοις αὐτοῦ, καὶ τοῦ περὶ ἠθῶν ἀκοῦσαι καὶ ἀνα- σχέσθαι λόγου πείσας, οὐκ ἂν πεισθέντα ὅσον ἐπὶ τοῖς ἄλλοις φιλοσόφοις (πάλιν ὁμολογῶ), οὐκ ὀρθῶς μὲν, δυστυχῶς δὲ, μικροῦ δεῖν, ἡμῖν. Οὐ μενοῦν (95) οὐδὲ πλείοσιν ἐνέτυχον τὸ πρῶτον, ὀλίγοις δέ τισι τοῖς διδάσκειν ἐπαγγελλομένοις, ἀλλὰ γὰρ πᾶσι μέ- χρι ῥημάτων τὸ φιλοσοφεῖν στήσασιν. Οὗτος δέ με πρῶτος καὶ τοῖς λόγοις φιλοσοφεῖν προτρέψατο, τοῖς ἔργοις φθάσας τὴν διὰ λόγων προτροπὴν, οὐκ ἀπαγ- γέλλων μόνον ῥήματα μεμελετημένα, ἀλλ᾽ οὐδὲ λέ- γειν ἀξιῶν, εἰ μὴ σὺν εἰλικρινεῖ τῇ γνώμῃ καὶ πρᾶξαι τὰ εἰρημένα ἀγωνιουμένῃ τοῦτο ποιοῖ (96) ἢ τοιοῦ τον ἑαυτὸν παρασχέσθαι πειρώμενος, οἷον τοῖς λόγοις διέξεισι τὸν καλῶς βιωσόμενον, καὶ παράδειγμα μὲν, ἐβουλόμην εἰπεῖν, ἐκθέμενος σοφοῦ. Αλλ' ἐπεὶ ἀλή- θειαν ἡμῖν, οὐ κομψείαν ἐπηγγείλατο ὁ λόγος ἄνωθεν, παράδειγμα μὲν αὐτὸν σοφοῦ οὐδέπω λέγω· καίτοι γε εἰπεῖν ἐθέλων εἶναί τε ἀληθές (97)· ἀλλὰ ἐῶ νῦν φιλονεικείᾳ. ἀπεχθανόμενον, έκπο- ριζομένοις. Μὸς οὐχ οὕτως ἀφραίνομεν, ἀφραίνω μέν. τυχῶς. σωτηριωδώς ἡμῖν· δυσχερῶς ἡμῖν, οὔμενουν, οὐ μενούν οὐδὲ πλ., μέν, οὐ μενοῦν) οὐδέ οὐ τοίνυν οὐδέ. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A homines item cæteros, quæ a nobis nunc dicun- tur, æquo animo accipiant. Nec vero me quisquam hæc dicere arbitretur aut amore erga virum, aut reliquorum philosophorum odio (quos, si quis alius, et amare propter sermones, et laudare ipse volo, et alios pulcherrima de ipsis dicentes audire: ve- rum hæc illorum talia sunt, ut summa inde con- tumelia ab omnibus propemodum aficiatur nomen ipsum philosophiæ; et ego malim, pane dicam, imperitus plane esse, quam aliquid eorum discere quæ ipsi profitentur; ad quos ipse reliqua in vita accedere, indignum ducebam; perperam fortasse id sentiens). Nec vero, inquam, me quisquam vel studio aliquo laudandi viri, vel ullo in extraneos. philosophos odio, hæc dicere suspicetur; sed mi- nora etiam illius factis, ne adulari videar, dicera B credat; non verba et nomina, artificiosasque lau dum occasiones exquirentem; qui ne adolescentu- lus quidem, cum popularem eloquentiam a rhetore docerer, laudes cujuspiam sponte persequi pote- ram, quæ veræ non essent. Quare neque nunc sim- pliciter laudare instituens, aliorum vituperationibus extolli hunc oportere arbitror. Et viro sane injurius essem, si aliorum vitiis, ut majus aliquid de ipso dicere habeam, beatam ejus vitam conferre velim : non adeo sum amens; sed quod mihi accidit, sine ulla contentione nulloque orationis fuco confite- bur. XI. Hic me primus ac solus, ut Græcorum phi- losophia operam darem, hortatus est; suis ipsius c D qui recte victurus sit, describebat; exemplum saue, rauis posuit. Legendum Sic enim poscit superius quod, parenthesi clausa, in synonymo resumi debuit. Bene Sirmondus, in philosophos odio. BENGEL. siensis. At Vossius, Hoeschelius et Bengelius, alioqui ponitur. Vid. Schwartz. De partic. L. L., cap. 31, n. 4, ubi opportune observat, aut sic poni en rebus ingratis. ver- pum poeticum. Ib. — Existimat editor Paris. legen- - moribus ut morum doctrinam et discerem et am- plecterer persuadens, haudquaquam adhuc ab aliis philosophis persuasum (rursus confiteor), non recte id quidem, sed malo propemodum nostro. Imo vero non in multos principio incidi; sed in paucos quosdam, qui doctores sese profiterentur; sed omnes verborum tenus philosophiam consti- tuerent. Hic vero me primus etiam verbis philo- sophari hortatus est, cum factis verborum cohor- tationem prævertisset, non verba tantummodo præ- meditata pronuntians; quin ne eloqui quidem di- gnum putans, nisi puro atque sincero et dicţa ipsa exsequi studente animo id faceret; talemque se ipsum præbere conaretur, qualem verbis eum dicere volui, proponens sapientis. Sed quia veri- tatem nobis, non pompam et ornatum promisit oratio in exordio, exemplum quidem illum sa- dum Sic superius cap. v, sub fuem, et cap. 7, circa medium, Veteres editiones, cum nupera Parisiensi, ut multi scribere solent: idque cum superiore pe- riodo conjungunt. Sed Casaubonus, cujus sententiam confirmabit Devarius in particula pag. edit. Rom. Itaque (ante cum subsequente pleonasmum facit, ut paulo ante BENGEL. (92) Φιλοτιμία. Bis hoc librarius, ut fit, prope- (95) Ἐκποριζομένους. Sic nuperus editor Pari- (94) "H... dr. Et hoc, et Latinum aut, pari vi pro (95) Ημῖν· οὐ μενοῦν. Ἡμῖν construe cum δυσ- (96) Ποιοί. Legit Bengelius ποιών. (97) Καίτοι γε... εἶναί τε ἀληθές. Τe mer pleo
PG 10:1082Ἡ δὲ σωφροσύνη πάλιν ὅτι δὴ εἴη τις ἐπιστήμη αἱρετῶν καὶ οὐχ αἱρετῶν, οὐ πάνυ τι διδασκόντων αὐτὴν τῶν ἄλλων φιλοσόφων, καὶ μάλιστά γε τῶν νεωτέρων, ὄντων μὲν εὐτόνων καὶ ἐρρωμένων τοῖς λόγοις (οἵους ἐγὼ πολλάκις ἐθαύμασα, ὅταν τὴν αὐτὴν ἀρετὴν θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, καὶ ἐπὶ γῆς τῷ πρώτῳ θεῷ ἴσον εἶναι τὸν σοφὸν ἄνθρωπον ἀποδείξωσιν), οὔτε δὲ τὴν φρόνησιν, ὡς καὶ ποιοῖ τις τὰ φρονήσεως, οὔτε τὴν σωφροσύνην, ὡς καὶ αἱροῖτό τις ταῦθ’ ἅπερ ἔμαθε, παραδοῦναι δυναμένων· ὁμοίως δὲ κἀπὶ τῆς δικαιοσύνης, καὶ ἔτι τῆς ἀνδρείας. Οὐχ οὕτως οὗτος τὰ περὶ ἀρετῶν ἡμῖν διεξῄει λόγοις, ἐπὶ δὲ τὰ ἔργα μᾶλλον παρεκάλει· καὶ παρεκάλει πλέον τοῖς ἔργοις, ἢ οἷς ἔλεγεν. Ἐξαιτοῦμαι δὲ παρά τε φιλοσόφων τῶν νῦν ὄντων, ὅσους αὐτὸς ἔγνων καὶ ὅσους ἄλλων διηγουμένων ἤκουσα, καὶ παρὰ τῶν ἄλλων δὲ ἀνθρώπων, ἀνεμεσήτως ἔχειν πρὸς τὰ νῦν ἡμῖν λεγόμενα. Μηδέ μέ τις ἢ φιλίᾳ τῇ πρὸς τὸν ἄνδρα ἢ καὶ ἀπεχθανόμενον ἔτι τοῖς λοιποῖς φιλοσόφοις. (ὧν, εἴπερ τις ἄλλος, καὶ αὐτὸς ἐραστής τε διὰ τοὺς λόγους εἶναι θέλω, καὶ εὐφημεῖν αὐτοὺς βούλομαι αὐτός τε καὶ ἑτέρων τὰ κάλλιστα λεγόντων περὶ αὐτῶν ἀκούειν·μένων ἤκουσα· καὶ παρὰ τῶν ἄλλων δὲ ἀνθρώπων, μt ἀνεμεσήτως ἔχειν πρὸς τὰ νῦν ἡμῖν λεγόμενα. Μὴ δέ μέ τις ἢ φιλίᾳ τῇ πρὸς τὸν ἄνδρα, ἢ καὶ ἀπεχθανό- μενον ἔτι τοῖς λοιποῖς φιλοσόφοις (ὧν εἴπερ τις ἄλλος καὶ αὐτὸς ἐραστής τε διὰ τοὺς λόγους εἶναι θέλω, καὶ εὐφημεῖν αὐτοὺς βούλομαι, αυτός τε καὶ ἑτέρων τὰ κάλλιστα λεγόντων περὶ αὐτῶν ἀκούειν· ἀλλὰ γὰρ τοιαῦτά ἐστιν, ὡς εἰς ἔσχατον περιυβρίζεσθαι μὲν ὑπὸ πάντων σχεδὸν καὶ τοὔνομα τῆς φιλοσοφίας· ἐμὲ δὲ μικροῦ δεῖν ἰδιωτεύειν ἑλέσθαι πάντη, ήπερ τι μαθεῖν ὧν οὗτοι ἀπαγγέλλουσιν, οἷς διὰ τὸν λοιπὸν βίον οὐδὲ προσιέναι ἄξιον εἶναι ἐδόκουν, ἴσως οὐκ ὀρ- θῶς τοῦτο φρονῶν). Πλήν μή μέ τις φιλοτιμία τινί, ἤτοι τῶν εἰς τὸν ἄνδρα ἐπαίνων, ἢ τῇ πρὸς τοὺς ἔξω φιλοσόφους ἄλλῃ ταύτῃ φιλοτιμία (92) ταῦτα λέγειν ὑπονοησάτω· ἀλλὰ καὶ μικρότερα ἡμᾶς τῶν αὐτοῦ ἔργων, μὴ κολακεύειν δοκοίημεν, λέγειν πεπείσθω, οὐχὶ ῥήματα καὶ ὀνόματα, καὶ ἀφορμὰς ἐντέχνους ἐγκωμίων ἑαυτοῖς ἐκποριζομένους (93), ὃς οὐδ᾽ ὅτε μειράκιον ὤν, τὴν δημώδη ῥητορικὴν ἐκ ρήτορος έδι δασκόμην, ἐπαινεῖν, καὶ λέγειν περί του εγκώμιον, ὅ τι μὴ ἀληθὲς ἦν, ἑκὼν ὑπέμενον. Οὐ τοίνυν οὐδὲ νῦν, ἐπαινεῖν προθέμενος ἁπλῶς, τοῖς ἑτέρων ψόγοις τοῦτον ἐξαίρειν οἶμαι δεῖν· ἡ κακῶς ἂν (94) ἔλεγον τὸν ἄνδρα, τοῖς ἄλλων πταίσμασιν, ἵνα τι περὶ αὐτοῦ μεῖζον δὴ λέγειν ἔχοιμι, παραβαλὼν τὸν μακάριον αὐτοῦ βίον· οὐχ οὕτως ἀφραίνομεν· ἀλλ' αὐτὸ πέ- πονθα, δίχα τινὸς παραβολῆς καὶ πανουργίας τῆς ἐν λόγοις, ὁμολογήσω. ΙΑ'. Οὗτός με πρῶτος καὶ μόνος καὶ τὴν Ἑλλήνων φιλοσοφίαν φιλοσοφεῖν προτρέψατο, τοῖς ἤθεσι τοῖς ἰδίοις αὐτοῦ, καὶ τοῦ περὶ ἠθῶν ἀκοῦσαι καὶ ἀνα- σχέσθαι λόγου πείσας, οὐκ ἂν πεισθέντα ὅσον ἐπὶ τοῖς ἄλλοις φιλοσόφοις (πάλιν ὁμολογῶ), οὐκ ὀρθῶς μὲν, δυστυχῶς δὲ, μικροῦ δεῖν, ἡμῖν. Οὐ μενοῦν (95) οὐδὲ πλείοσιν ἐνέτυχον τὸ πρῶτον, ὀλίγοις δέ τισι τοῖς διδάσκειν ἐπαγγελλομένοις, ἀλλὰ γὰρ πᾶσι μέ- χρι ῥημάτων τὸ φιλοσοφεῖν στήσασιν. Οὗτος δέ με πρῶτος καὶ τοῖς λόγοις φιλοσοφεῖν προτρέψατο, τοῖς ἔργοις φθάσας τὴν διὰ λόγων προτροπὴν, οὐκ ἀπαγ- γέλλων μόνον ῥήματα μεμελετημένα, ἀλλ᾽ οὐδὲ λέ- γειν ἀξιῶν, εἰ μὴ σὺν εἰλικρινεῖ τῇ γνώμῃ καὶ πρᾶξαι τὰ εἰρημένα ἀγωνιουμένῃ τοῦτο ποιοῖ (96) ἢ τοιοῦ τον ἑαυτὸν παρασχέσθαι πειρώμενος, οἷον τοῖς λόγοις διέξεισι τὸν καλῶς βιωσόμενον, καὶ παράδειγμα μὲν, ἐβουλόμην εἰπεῖν, ἐκθέμενος σοφοῦ. Αλλ' ἐπεὶ ἀλή- θειαν ἡμῖν, οὐ κομψείαν ἐπηγγείλατο ὁ λόγος ἄνωθεν, παράδειγμα μὲν αὐτὸν σοφοῦ οὐδέπω λέγω· καίτοι γε εἰπεῖν ἐθέλων εἶναί τε ἀληθές (97)· ἀλλὰ ἐῶ νῦν φιλονεικείᾳ. ἀπεχθανόμενον, έκπο- ριζομένοις. Μὸς οὐχ οὕτως ἀφραίνομεν, ἀφραίνω μέν. τυχῶς. σωτηριωδώς ἡμῖν· δυσχερῶς ἡμῖν, οὔμενουν, οὐ μενούν οὐδὲ πλ., μέν, οὐ μενοῦν) οὐδέ οὐ τοίνυν οὐδέ. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A homines item cæteros, quæ a nobis nunc dicun- tur, æquo animo accipiant. Nec vero me quisquam hæc dicere arbitretur aut amore erga virum, aut reliquorum philosophorum odio (quos, si quis alius, et amare propter sermones, et laudare ipse volo, et alios pulcherrima de ipsis dicentes audire: ve- rum hæc illorum talia sunt, ut summa inde con- tumelia ab omnibus propemodum aficiatur nomen ipsum philosophiæ; et ego malim, pane dicam, imperitus plane esse, quam aliquid eorum discere quæ ipsi profitentur; ad quos ipse reliqua in vita accedere, indignum ducebam; perperam fortasse id sentiens). Nec vero, inquam, me quisquam vel studio aliquo laudandi viri, vel ullo in extraneos. philosophos odio, hæc dicere suspicetur; sed mi- nora etiam illius factis, ne adulari videar, dicera B credat; non verba et nomina, artificiosasque lau dum occasiones exquirentem; qui ne adolescentu- lus quidem, cum popularem eloquentiam a rhetore docerer, laudes cujuspiam sponte persequi pote- ram, quæ veræ non essent. Quare neque nunc sim- pliciter laudare instituens, aliorum vituperationibus extolli hunc oportere arbitror. Et viro sane injurius essem, si aliorum vitiis, ut majus aliquid de ipso dicere habeam, beatam ejus vitam conferre velim : non adeo sum amens; sed quod mihi accidit, sine ulla contentione nulloque orationis fuco confite- bur. XI. Hic me primus ac solus, ut Græcorum phi- losophia operam darem, hortatus est; suis ipsius c D qui recte victurus sit, describebat; exemplum saue, rauis posuit. Legendum Sic enim poscit superius quod, parenthesi clausa, in synonymo resumi debuit. Bene Sirmondus, in philosophos odio. BENGEL. siensis. At Vossius, Hoeschelius et Bengelius, alioqui ponitur. Vid. Schwartz. De partic. L. L., cap. 31, n. 4, ubi opportune observat, aut sic poni en rebus ingratis. ver- pum poeticum. Ib. — Existimat editor Paris. legen- - moribus ut morum doctrinam et discerem et am- plecterer persuadens, haudquaquam adhuc ab aliis philosophis persuasum (rursus confiteor), non recte id quidem, sed malo propemodum nostro. Imo vero non in multos principio incidi; sed in paucos quosdam, qui doctores sese profiterentur; sed omnes verborum tenus philosophiam consti- tuerent. Hic vero me primus etiam verbis philo- sophari hortatus est, cum factis verborum cohor- tationem prævertisset, non verba tantummodo præ- meditata pronuntians; quin ne eloqui quidem di- gnum putans, nisi puro atque sincero et dicţa ipsa exsequi studente animo id faceret; talemque se ipsum præbere conaretur, qualem verbis eum dicere volui, proponens sapientis. Sed quia veri- tatem nobis, non pompam et ornatum promisit oratio in exordio, exemplum quidem illum sa- dum Sic superius cap. v, sub fuem, et cap. 7, circa medium, Veteres editiones, cum nupera Parisiensi, ut multi scribere solent: idque cum superiore pe- riodo conjungunt. Sed Casaubonus, cujus sententiam confirmabit Devarius in particula pag. edit. Rom. Itaque (ante cum subsequente pleonasmum facit, ut paulo ante BENGEL. (92) Φιλοτιμία. Bis hoc librarius, ut fit, prope- (95) Ἐκποριζομένους. Sic nuperus editor Pari- (94) "H... dr. Et hoc, et Latinum aut, pari vi pro (95) Ημῖν· οὐ μενοῦν. Ἡμῖν construe cum δυσ- (96) Ποιοί. Legit Bengelius ποιών. (97) Καίτοι γε... εἶναί τε ἀληθές. Τe mer pleo
PG 10:1083ἀλλὰ γὰρ τοιαῦτά ἐστιν, ὡς εἰς ἔσχατον περιϋβρίζεσθαι μὲν ὑπὸ πάντων σχεδὸν καὶ τοὔνομα τῆς φιλοσοφίας, ἐμὲ δὲ μικροῦ δεῖν ἰδιωτεύειν ἑλέσθαι πάντη, ἤπερ τι μαθεῖν ὧν οὗτοι ἀπαγγέλλουσιν, οἷς διὰ τὸν λοιπὸν βίον οὐδὲ προσιέναι ἄξιον εἶναι ἐδόκουν, ἴσως οὐκ ὀρθῶς τοῦτο φρονῶν), πλὴν μή μέ τις φιλοτιμίᾳ τινὶ ἤτοι τῶν εἰς τὸν ἄνδρα ἐπαίνων ἢ τῇ πρὸς τοὺς ἔξω φιλοσόφους ἄλλῃ ταύτῃ φιλοτιμίᾳ ταῦτα λέγειν ὑπονοησάτω· ἀλλὰ καὶ μικρότερα ἡμᾶς τῶν αὐτοῦ ἔργων, μὴ κολακεύειν δοκοίημεν, λέγειν πεπείσθω οὐχὶ ῥήματα καὶ ὀνόματα καὶ ἀφορμὰς ἐντέχνους ἐγκωμίων ἑαυτοῖς ἐκποριζομένοις· ὃς οὐδ’ ὅτε μειράκιον ὢν τὴν δημώδη ῥητορικὴν ἐκ ῥήτορος ἐδιδασκόμην, ἐπαινεῖν καὶ λέγειν περί του ἐγκώμιον, ὅ τι μὴ ἀληθὲς ἦν, ἑκὼν ὑπέμενον. Οὐ τοίνυν οὐδὲ νῦν ἐπαινεῖν προθέμενος, ἁπλῶς τοῖς ἑτέρων ψόγοις τοῦτον ἐξαίρειν οἶμαι δεῖν· ἢ κακῶς ἂν ἔλεγον τὸν ἄνδρα, τοῖς ἄλλων πταίσμασιν, ἵνα τι περὶ αὐτοῦ μεῖζον δὴ λέγειν ἔχοιμι, παραβαλὼν τὸν μακάριον αὐτοῦ βίον· οὐχ οὕτως ἀφραίνομεν· ἀλλ’ αὐτὸ ὃ πέπονθα δίχα τινὸς παραβολῆς καὶ πανουργίας τῆς ἐν λόγοις ὁμολογήσω.Α τοῦτο. Οὐ παράδειγμα τοίνυν ἀκριβές, ἐξομοιοῦν δὲ Β καὶ ἄγαν ἐθέλοντα, σπουδῇ πάσῃ καὶ προθυμία βιαζό μενον, εἰ δεῖ, λέγειν, καὶ παρὰ τὴν ἀνθρώπων δύνα- μιν· καὶ μέντοι καὶ ἡμᾶς ἑτέρους (98) τοιούτους πλάττειν, οὐ λόγων ἐγκρατεῖς καὶ ἐπιστήμονας τῶν περὶ ὁρμῶν, τῶν δὲ ὁρμῶν αὐτῶν· ἐπὶ τὰ ἔργα καὶ τοὺς λόγους, ἄγχων (99), καὶ οὐ μικρὰν μοίραν ἑκά στης ἀρετῆς, τάχα δὲ καὶ σύμπασαν, εἴπερ ἐχωρή σαμεν, ἐπιφέρων ἐν αὐτῇ τῇ θεωρίᾳ· δικαιοπραγείν μὲν καὶ ἀναγκάζων, εἰ δεῖ λέγειν, διὰ τὴν ἰδιοπρα γιαν τῆς ψυχῆς, ᾗ προσθέσθαι ἡμᾶς ἔπεισεν· ἀπάγων μὲν τῆς κατὰ τὸν βίον πολυπραγμοσύνης, καὶ τοῦ τῆς ἀγορᾶς ὀχληροῦ, ἑαυτοὺς δὲ περισκοπεῖν ἐπάρας (4) καὶ τὰ αὑτῶν ὄντως πράττειν. Τοῦτο δὲ εἶναι τὸ δι- καιοπραγεῖν, καὶ ταύτην τὴν δικαιοσύνην τήν γε ἀληθῆ, καὶ τῶν ἀρχαίων φιλοσόφων τινὲς εἰρήκασι (τὴν ιδιοπραγίαν λέγοντες, ἐμοὶ δοκεῖ καὶ ἀνυσι μύτερον πρὸς μακαριότητα ἑαυτοῖς τε καὶ τοῖς προσ ιοῦσιν· εἴπερ γε ἐστὶ τῆσδε τῆς ἀρετῆς τὸ κατ' ἀξίαν ἀπονέμειν, καὶ τὰ ἴδια ἑκάστοις. Τί γὰρ ἂν ἴδιον εἴη ψυχῆς ἕτερον ; Τί δὲ οὕτως ἄξιον ἢ τὸ ἐπι μέλεσθαι ἑαυτῆς, οὐκ ἔξω βλέπουσαν, οὐδ' ἀλλοτριο πραγοῦσαν, οὐδὲ, συνελόντι εἰπεῖν, ἀδικοῦσαν ἑαυτὴν τὴν χειρίστην ἀδικίαν, ἀλλ᾽ ἔνδον πρὸς ἑαυτὴν ἀπε στραμμένην, αὐτὴν ἑαυτῇ ἀποδιδοῦσαν καὶ δικαιο- πραγοῦσαν ; Οὕτως μὲν δίκαια πράττειν, εἰ δεῖ λέ- γειν, ἀναγκάζων ἐπαίδευς (2)· φρονεῖν δὲ πάλιν οὐχ ἧττον, τὸ πρὸς ἑαυτὴν (2*) εἶναι, καὶ ἑαυτοὺς γινώσκειν ἐθέλειν τε καὶ πειρᾶσθαι· τοῦτο δὴ τὸ ἄριστον φιλο σοφίας ἔργον, ὃ δὴ καὶ δαιμόνων τῷ μαντικωτάτῳ ἀνατίθεται ὡς πάνσοφον πρόσταγμα, το, Γνῶθι σαυ τον. Τὸ δὲ εἶναι ὄντως ἔργον φρονήσεως, καὶ ταύτην εἶναι τὴν θείαν φρόνησιν, καλῶς τοῖς παλαιοῖς λέγε ται· τὴν αὐτὴν ὄντως οὖσαν Θεοῦ καὶ ἀνθρώπου ἀρε τήν· αὐτῆς τῆς ψυχῆς ἑαυτὴν ὥσπερ ἐν κατόπτρῳ ὁρᾷν μελετώσης, καὶ τὸν θεῖον νοῦν, εἰ ἀξία γένοιτο τῆς κοινωνίας τῆσδε, ἐν αὐτῇ κατοπτριζομένης, ὁδόν τε ἀπόῤῥητόν τινα ταύτης ἀποθεώσεως εξιχνευομέ- νης. ᾿Ακολούθως δὲ καὶ σωφρονεῖν, καὶ ἀνδρίζεσθαι· σωφρονεῖν μὲν, διασωζομένους τὴν φρόνησιν τήνδε, τῆς ψυχῆς ἑαυτὴν γινωσκούσης, εἴ ποτε αὐτῇ τοῦτο γένοιτο· ταύτην γὰρ εἶναι πάλιν τὴν σωφροσύνην, σώαν τινὰ φρόνησιν (3) οὖσαν· ἀνδρίζεσθαι δ' ἐπὶ τ' ἀληθές, εἰ δεῖ τ᾽ ἀληθὲς εἰπεῖν, τὸ ἀληθές. ἐθέλων εἶναι παρέλκει, τὴν πρώτην εἶναι, τὸ δὲ νῦν εἶναι, τὸ τί ἦν εἶναι, ἑκὼν εἶναι, ἐθέλων, μέλλων, Καίτοιγε μέλλων εἰπεῖν τ' ἀληθές. ἀλήθειαν ἐρῶ, καὶ ἡμᾶς, καὶ ἑτέρους... Ἡμᾶς ἑτέρους, τῶν ἴσων οὐ μετ- εἶχε τοῖς ἄλλοις ἡμῖν· Περὶ ὁρμῶν, των δὲ ὁρμῶν αὐτῶν ἐπὶ τὰ ἔργα καὶ τοὺς λόγους ἄγχων. Καὶ οὐ μικράν, κ. τ. λ. (άγων) (αργῶν) αὐτῶν τῶν ὁρμῶν ἐγκρατεῖς καὶ ἐπιστήμονας. ἄγχων ἐπιφέρων ἀναγκάζων. θείς φιλοσοφεῖν ἐπήρθησαν δευσε. τὴν ψυχήν, πρὸς ἑαυτούς. S. GREGORII THAUMATURGI pientis nondum dico; quamvis si dicere velim, a vero non absit; verum hæc nunc omitto. Non exemplum ergo absolutum; sed qui illud ipsum imitari atque exprimere valde cuperet, omnique studio et alacritate, ac si dici fas sit, supra hominum vires contenderet : et vero nos quidem tales effingere studens, non sermonum compo- tes et gnaros eorum qui de appetitionibus fiunt, sed ipsarum appetitionum; quippe ad facta et dicta urgebat, et cujusque virtutis partem non exiguam, quin potius universam, si capere possemus, in ipsa nobis speculatione ingerebat: justa quidem agere, suæ ipsius privatæ actionis exemplo (si dicere fas sit) quodammodo cogens : cui ut adhaereremus, no- bis persuasit; a multis nos vitæ curis forensique strepitu penitus abducens, et nos ipsos circumspi- ciendos ac vere ad res nostras agendas attollens. Hoc nimirum esse juste agere, et hanc veram esse justitiam, priscorum etiam philosophorum nonnulli affirmarunt; vitam privatam, ut mihi videtur, ad beatitudinem et sibi ipsis, et aliis commodiorem atque utiliorem esse significantes : siquidem hujus est virtutis, pro meritis et suum cuique tribuere. Quid enim aliud animæ proprium sit, aut quid tam congruum dignumque quam se ipsam curare; non extra circumspectantem, nec aliena tractantem, ne- que, ut paucis dicam, maximam sibi ipsi injuriam facientem; sed intro ad sese conversam, sua sibi reddentem, ac justa omni ex parte præstantem? Sic igitur ille justa facere vel coactos, si dici fas est, nos docebat. Prudentiam vero nihilo secius; secum esse, et se ipsos nosse velle, et conari; hoc vide- licet præclarissimum philosophiæ munus et offi- cium, quod præstantissimo dæmonum vati ut sa- pientissimum præceptum tribuitur, Nosce te ipsum. Hoc revera munus esse prudentiæ, et hanc esse divinam prudentiam, recte antiquis dicitur; cum eadem Dei atque hominum revera sit virtus; cum anima ipsa, tanquam in speculo se ipsam videre satagat, et divinam mentem, si tali societate atque conjunctione digna sit, in se reprasentet, et viam quamdam verbis inexplicabilem, ut ad hoc divinæ naturæ consortium pervenire possit, investiget. C nasmum ponitur: vel potius legendum D uli cap. 14, id est Porro in infinitivus ut in istis initio ; nunc vero; quid sit res, et in hoc plane pari, libenter, cap. 2. Ponitur autem pro uti cap. 5. Sic facillima exsistit sententia : ld est, Cor. x11, 6. BENGEL. gelius. Al., elegans idiotismus. Demosthenes, eodem quo nos jure non gau- dibat: ut nos vernacule, à nous autres, inquit Franc. Vigerus, Gallus. BENGEL ctione, ita distinxerunt : Unde Sirmondus; a motibus ipsis ad opera etiam sermones traducens. Rhodoma- nus : impulsionum ipsarum ad opera et verba ignavi et negligentes. Res ipsa loquitur, sic potius esse construendum: Quare (hoc non mutandum) cumn subsequenti participio construitur, idem fere significans, quod statim Res ardua verbis arduis expressa est. Id. cap. sub finem : et cap. sub initium. ID. Sed mss. Basileensis et Vaticanus, necnon Vossius, ut in textu. Delarue. (2*) Vel subintellige vel lege, EDIT. PATROL. fortitud., tom. II, pag. edit. Londin., al. 738: (98) Καὶ ἡμᾶς ἑτέρους. Ita cum Hoeschelin Ben- (99) "Αγχων. Ηunc locum cæteri, sollicitata le- (1) Εαυτούς περισκοπεῖν ἐπάρας. Sic επαρ (2) Ἐπαίδευε. Hoeschelius et Bengelius, επαί- (3) Σωφροσύνην, σώαν τινὰ φρόνησιν. Philo De
Οὗτός με πρῶτος καὶ μόνος καὶ τὴν Ἑλλήνων φιλοσοφίαν φιλοσοφεῖν προὐτρέψατο, τοῖς ἤθεσι τοῖς ἰδίοις αὐτοῦ καὶ τοῦ περὶ ἠθῶν ἀκοῦς[αι] καὶ ἀνασχέσθαι λόγου πείσας, οὐκ ἂν πεισθέντα, ὅσον ἐπὶ τοῖς ἄλλοις φιλοσόφοις (πάλιν ὁμολογῶ), οὐκ ὀρθῶς μέν, δυστυχῶς δὲ μικροῦ δεῖν ἡμῖν. Οὐμενοῦν οὐδὲ πλείοσιν ἐνέτυχον τὸ πρῶτον, ὀλίγοις δέ τισι τοῖς διδάσκειν ἐπαγγελλομένοις, ἀλλὰ γὰρ πᾶσι μέχρι ῥημάτων τὸ φιλοσοφεῖν στήσασιν. Οὗτος δέ με πρῶτος καὶ τοῖς λόγοις φιλοσοφεῖν προὐτρέψατο, τοῖς ἔργοις φθάσας τὴν διὰ λόγων προτροπήν· οὐκ ἀπαγγέλλων μόνον ῥήματα μεμελετημένα, ἀλλ’ οὐδὲ λέγειν ἀξιῶν, εἰ μὴ σὺν εἰλικρινεῖ τῇ γνώμῃ καὶ πρᾶξαι τὰ εἰρημένα ἀγωνιουμένῃ τοῦτο ποιοῖ, ἢ τοιοῦτον ἑαυτὸν παρασχέσθαι πειρώμενος, οἷον τ[οῖς] λόγοις διέξεισι τὸν καλῶς βιωσόμενον, καὶ παράδειγμα μέν, ἐβουλόμην εἰπ[εῖν], ἐκθέμενος σοφοῦ· ἀλλ’ ἐπεὶ ἀλήθειαν ἡμῖν, οὐ κομψείαν ἐπηγγείλατο ὁ λόγ[ος] ἄνωθεν, παράδειγμα μὲν αὐτὸν σοφοῦ οὐδέπω λέγω· καίτοι γε εἰπεῖν ἐθέλ[ων] εἶναι τ’ ἀληθές· ἀλλὰ ἐῶ νῦν τοῦτο.Α τοῦτο. Οὐ παράδειγμα τοίνυν ἀκριβές, ἐξομοιοῦν δὲ Β καὶ ἄγαν ἐθέλοντα, σπουδῇ πάσῃ καὶ προθυμία βιαζό μενον, εἰ δεῖ, λέγειν, καὶ παρὰ τὴν ἀνθρώπων δύνα- μιν· καὶ μέντοι καὶ ἡμᾶς ἑτέρους (98) τοιούτους πλάττειν, οὐ λόγων ἐγκρατεῖς καὶ ἐπιστήμονας τῶν περὶ ὁρμῶν, τῶν δὲ ὁρμῶν αὐτῶν· ἐπὶ τὰ ἔργα καὶ τοὺς λόγους, ἄγχων (99), καὶ οὐ μικρὰν μοίραν ἑκά στης ἀρετῆς, τάχα δὲ καὶ σύμπασαν, εἴπερ ἐχωρή σαμεν, ἐπιφέρων ἐν αὐτῇ τῇ θεωρίᾳ· δικαιοπραγείν μὲν καὶ ἀναγκάζων, εἰ δεῖ λέγειν, διὰ τὴν ἰδιοπρα γιαν τῆς ψυχῆς, ᾗ προσθέσθαι ἡμᾶς ἔπεισεν· ἀπάγων μὲν τῆς κατὰ τὸν βίον πολυπραγμοσύνης, καὶ τοῦ τῆς ἀγορᾶς ὀχληροῦ, ἑαυτοὺς δὲ περισκοπεῖν ἐπάρας (4) καὶ τὰ αὑτῶν ὄντως πράττειν. Τοῦτο δὲ εἶναι τὸ δι- καιοπραγεῖν, καὶ ταύτην τὴν δικαιοσύνην τήν γε ἀληθῆ, καὶ τῶν ἀρχαίων φιλοσόφων τινὲς εἰρήκασι (τὴν ιδιοπραγίαν λέγοντες, ἐμοὶ δοκεῖ καὶ ἀνυσι μύτερον πρὸς μακαριότητα ἑαυτοῖς τε καὶ τοῖς προσ ιοῦσιν· εἴπερ γε ἐστὶ τῆσδε τῆς ἀρετῆς τὸ κατ' ἀξίαν ἀπονέμειν, καὶ τὰ ἴδια ἑκάστοις. Τί γὰρ ἂν ἴδιον εἴη ψυχῆς ἕτερον ; Τί δὲ οὕτως ἄξιον ἢ τὸ ἐπι μέλεσθαι ἑαυτῆς, οὐκ ἔξω βλέπουσαν, οὐδ' ἀλλοτριο πραγοῦσαν, οὐδὲ, συνελόντι εἰπεῖν, ἀδικοῦσαν ἑαυτὴν τὴν χειρίστην ἀδικίαν, ἀλλ᾽ ἔνδον πρὸς ἑαυτὴν ἀπε στραμμένην, αὐτὴν ἑαυτῇ ἀποδιδοῦσαν καὶ δικαιο- πραγοῦσαν ; Οὕτως μὲν δίκαια πράττειν, εἰ δεῖ λέ- γειν, ἀναγκάζων ἐπαίδευς (2)· φρονεῖν δὲ πάλιν οὐχ ἧττον, τὸ πρὸς ἑαυτὴν (2*) εἶναι, καὶ ἑαυτοὺς γινώσκειν ἐθέλειν τε καὶ πειρᾶσθαι· τοῦτο δὴ τὸ ἄριστον φιλο σοφίας ἔργον, ὃ δὴ καὶ δαιμόνων τῷ μαντικωτάτῳ ἀνατίθεται ὡς πάνσοφον πρόσταγμα, το, Γνῶθι σαυ τον. Τὸ δὲ εἶναι ὄντως ἔργον φρονήσεως, καὶ ταύτην εἶναι τὴν θείαν φρόνησιν, καλῶς τοῖς παλαιοῖς λέγε ται· τὴν αὐτὴν ὄντως οὖσαν Θεοῦ καὶ ἀνθρώπου ἀρε τήν· αὐτῆς τῆς ψυχῆς ἑαυτὴν ὥσπερ ἐν κατόπτρῳ ὁρᾷν μελετώσης, καὶ τὸν θεῖον νοῦν, εἰ ἀξία γένοιτο τῆς κοινωνίας τῆσδε, ἐν αὐτῇ κατοπτριζομένης, ὁδόν τε ἀπόῤῥητόν τινα ταύτης ἀποθεώσεως εξιχνευομέ- νης. ᾿Ακολούθως δὲ καὶ σωφρονεῖν, καὶ ἀνδρίζεσθαι· σωφρονεῖν μὲν, διασωζομένους τὴν φρόνησιν τήνδε, τῆς ψυχῆς ἑαυτὴν γινωσκούσης, εἴ ποτε αὐτῇ τοῦτο γένοιτο· ταύτην γὰρ εἶναι πάλιν τὴν σωφροσύνην, σώαν τινὰ φρόνησιν (3) οὖσαν· ἀνδρίζεσθαι δ' ἐπὶ τ' ἀληθές, εἰ δεῖ τ᾽ ἀληθὲς εἰπεῖν, τὸ ἀληθές. ἐθέλων εἶναι παρέλκει, τὴν πρώτην εἶναι, τὸ δὲ νῦν εἶναι, τὸ τί ἦν εἶναι, ἑκὼν εἶναι, ἐθέλων, μέλλων, Καίτοιγε μέλλων εἰπεῖν τ' ἀληθές. ἀλήθειαν ἐρῶ, καὶ ἡμᾶς, καὶ ἑτέρους... Ἡμᾶς ἑτέρους, τῶν ἴσων οὐ μετ- εἶχε τοῖς ἄλλοις ἡμῖν· Περὶ ὁρμῶν, των δὲ ὁρμῶν αὐτῶν ἐπὶ τὰ ἔργα καὶ τοὺς λόγους ἄγχων. Καὶ οὐ μικράν, κ. τ. λ. (άγων) (αργῶν) αὐτῶν τῶν ὁρμῶν ἐγκρατεῖς καὶ ἐπιστήμονας. ἄγχων ἐπιφέρων ἀναγκάζων. θείς φιλοσοφεῖν ἐπήρθησαν δευσε. τὴν ψυχήν, πρὸς ἑαυτούς. S. GREGORII THAUMATURGI pientis nondum dico; quamvis si dicere velim, a vero non absit; verum hæc nunc omitto. Non exemplum ergo absolutum; sed qui illud ipsum imitari atque exprimere valde cuperet, omnique studio et alacritate, ac si dici fas sit, supra hominum vires contenderet : et vero nos quidem tales effingere studens, non sermonum compo- tes et gnaros eorum qui de appetitionibus fiunt, sed ipsarum appetitionum; quippe ad facta et dicta urgebat, et cujusque virtutis partem non exiguam, quin potius universam, si capere possemus, in ipsa nobis speculatione ingerebat: justa quidem agere, suæ ipsius privatæ actionis exemplo (si dicere fas sit) quodammodo cogens : cui ut adhaereremus, no- bis persuasit; a multis nos vitæ curis forensique strepitu penitus abducens, et nos ipsos circumspi- ciendos ac vere ad res nostras agendas attollens. Hoc nimirum esse juste agere, et hanc veram esse justitiam, priscorum etiam philosophorum nonnulli affirmarunt; vitam privatam, ut mihi videtur, ad beatitudinem et sibi ipsis, et aliis commodiorem atque utiliorem esse significantes : siquidem hujus est virtutis, pro meritis et suum cuique tribuere. Quid enim aliud animæ proprium sit, aut quid tam congruum dignumque quam se ipsam curare; non extra circumspectantem, nec aliena tractantem, ne- que, ut paucis dicam, maximam sibi ipsi injuriam facientem; sed intro ad sese conversam, sua sibi reddentem, ac justa omni ex parte præstantem? Sic igitur ille justa facere vel coactos, si dici fas est, nos docebat. Prudentiam vero nihilo secius; secum esse, et se ipsos nosse velle, et conari; hoc vide- licet præclarissimum philosophiæ munus et offi- cium, quod præstantissimo dæmonum vati ut sa- pientissimum præceptum tribuitur, Nosce te ipsum. Hoc revera munus esse prudentiæ, et hanc esse divinam prudentiam, recte antiquis dicitur; cum eadem Dei atque hominum revera sit virtus; cum anima ipsa, tanquam in speculo se ipsam videre satagat, et divinam mentem, si tali societate atque conjunctione digna sit, in se reprasentet, et viam quamdam verbis inexplicabilem, ut ad hoc divinæ naturæ consortium pervenire possit, investiget. C nasmum ponitur: vel potius legendum D uli cap. 14, id est Porro in infinitivus ut in istis initio ; nunc vero; quid sit res, et in hoc plane pari, libenter, cap. 2. Ponitur autem pro uti cap. 5. Sic facillima exsistit sententia : ld est, Cor. x11, 6. BENGEL. gelius. Al., elegans idiotismus. Demosthenes, eodem quo nos jure non gau- dibat: ut nos vernacule, à nous autres, inquit Franc. Vigerus, Gallus. BENGEL ctione, ita distinxerunt : Unde Sirmondus; a motibus ipsis ad opera etiam sermones traducens. Rhodoma- nus : impulsionum ipsarum ad opera et verba ignavi et negligentes. Res ipsa loquitur, sic potius esse construendum: Quare (hoc non mutandum) cumn subsequenti participio construitur, idem fere significans, quod statim Res ardua verbis arduis expressa est. Id. cap. sub finem : et cap. sub initium. ID. Sed mss. Basileensis et Vaticanus, necnon Vossius, ut in textu. Delarue. (2*) Vel subintellige vel lege, EDIT. PATROL. fortitud., tom. II, pag. edit. Londin., al. 738: (98) Καὶ ἡμᾶς ἑτέρους. Ita cum Hoeschelin Ben- (99) "Αγχων. Ηunc locum cæteri, sollicitata le- (1) Εαυτούς περισκοπεῖν ἐπάρας. Sic επαρ (2) Ἐπαίδευε. Hoeschelius et Bengelius, επαί- (3) Σωφροσύνην, σώαν τινὰ φρόνησιν. Philo De
PG 10:1084Οὐ παράδειγμα τοίνυν ἀκριβές, ἐξομοιοῦν δὲ καὶ ἄγαν ἐθέλοντα, σπουδῇ πάσῃ καὶ προθυμίᾳ βιαζόμενον, εἰ δεῖ λέγειν, καὶ παρὰ τὴν ἀνθρώπων δύναμιν· καὶ μέντοι καὶ ἡμᾶς ἑτέρους τοιούτους πλάττειν, οὐ λόγων ἐγκρατεῖς καὶ ἐπιστήμονας τῶν περὶ ὁρμῶν, τῶν δὲ ὁρμῶν αὐτῶν· ἐπὶ τὰ ἔργα καὶ τοὺς λόγους ἄγχων καὶ οὐ μικρὰν μοῖραν ἑκάστης ἀρετῆς, τάχα δὲ καὶ σύμπασαν, εἴπερ ἐχωρήσαμεν, ἐπιφέρων ἐν αὐτῇ τῇ θεωρίᾳ· δικαιοπραγεῖν μὲν καὶ ἀναγκάζων, εἰ δεῖ λέγειν, διὰ τὴν ἰδιοπραγίαν τῆς ψυχῆς, ᾗ προσθέσθαι ἡμᾶς ἔπεισεν· ἀπάγων μὲν τῆς κατὰ τὸν βίον πολυπραγμοσύνης καὶ τοῦ τῆς ἀγορᾶς ὀχληροῦ, ἑαυτοὺς δὲ περισκοπεῖν ἐπάρας καὶ τὰ αὑτῶν ὄντως πράττειν. Τοῦτο δὲ εἶναι τὸ δικαιοπραγεῖν, καὶ ταύτην τὴν δικαιοσύνην τήν γε ἀληθῆ καὶ τῶν ἀρχαίων φιλοσόφων τινὲς εἰρήκασι, τὴν ἰδιοπραγίαν λέγοντες ἐμοὶ δοκεῖν καὶ ἀνυσιμώτερον πρὸς μακαριότητα ἑαυτοῖς τε καὶ τοῖς προσιοῦσιν· εἴπερ γέ ἐστι τῆσδε τῆς ἀρετῆς τὸ κατ’ ἀξίαν ἀπονέμειν καὶ τὰ ἴδια ἑκάστοις.Α τοῦτο. Οὐ παράδειγμα τοίνυν ἀκριβές, ἐξομοιοῦν δὲ Β καὶ ἄγαν ἐθέλοντα, σπουδῇ πάσῃ καὶ προθυμία βιαζό μενον, εἰ δεῖ, λέγειν, καὶ παρὰ τὴν ἀνθρώπων δύνα- μιν· καὶ μέντοι καὶ ἡμᾶς ἑτέρους (98) τοιούτους πλάττειν, οὐ λόγων ἐγκρατεῖς καὶ ἐπιστήμονας τῶν περὶ ὁρμῶν, τῶν δὲ ὁρμῶν αὐτῶν· ἐπὶ τὰ ἔργα καὶ τοὺς λόγους, ἄγχων (99), καὶ οὐ μικρὰν μοίραν ἑκά στης ἀρετῆς, τάχα δὲ καὶ σύμπασαν, εἴπερ ἐχωρή σαμεν, ἐπιφέρων ἐν αὐτῇ τῇ θεωρίᾳ· δικαιοπραγείν μὲν καὶ ἀναγκάζων, εἰ δεῖ λέγειν, διὰ τὴν ἰδιοπρα γιαν τῆς ψυχῆς, ᾗ προσθέσθαι ἡμᾶς ἔπεισεν· ἀπάγων μὲν τῆς κατὰ τὸν βίον πολυπραγμοσύνης, καὶ τοῦ τῆς ἀγορᾶς ὀχληροῦ, ἑαυτοὺς δὲ περισκοπεῖν ἐπάρας (4) καὶ τὰ αὑτῶν ὄντως πράττειν. Τοῦτο δὲ εἶναι τὸ δι- καιοπραγεῖν, καὶ ταύτην τὴν δικαιοσύνην τήν γε ἀληθῆ, καὶ τῶν ἀρχαίων φιλοσόφων τινὲς εἰρήκασι (τὴν ιδιοπραγίαν λέγοντες, ἐμοὶ δοκεῖ καὶ ἀνυσι μύτερον πρὸς μακαριότητα ἑαυτοῖς τε καὶ τοῖς προσ ιοῦσιν· εἴπερ γε ἐστὶ τῆσδε τῆς ἀρετῆς τὸ κατ' ἀξίαν ἀπονέμειν, καὶ τὰ ἴδια ἑκάστοις. Τί γὰρ ἂν ἴδιον εἴη ψυχῆς ἕτερον ; Τί δὲ οὕτως ἄξιον ἢ τὸ ἐπι μέλεσθαι ἑαυτῆς, οὐκ ἔξω βλέπουσαν, οὐδ' ἀλλοτριο πραγοῦσαν, οὐδὲ, συνελόντι εἰπεῖν, ἀδικοῦσαν ἑαυτὴν τὴν χειρίστην ἀδικίαν, ἀλλ᾽ ἔνδον πρὸς ἑαυτὴν ἀπε στραμμένην, αὐτὴν ἑαυτῇ ἀποδιδοῦσαν καὶ δικαιο- πραγοῦσαν ; Οὕτως μὲν δίκαια πράττειν, εἰ δεῖ λέ- γειν, ἀναγκάζων ἐπαίδευς (2)· φρονεῖν δὲ πάλιν οὐχ ἧττον, τὸ πρὸς ἑαυτὴν (2*) εἶναι, καὶ ἑαυτοὺς γινώσκειν ἐθέλειν τε καὶ πειρᾶσθαι· τοῦτο δὴ τὸ ἄριστον φιλο σοφίας ἔργον, ὃ δὴ καὶ δαιμόνων τῷ μαντικωτάτῳ ἀνατίθεται ὡς πάνσοφον πρόσταγμα, το, Γνῶθι σαυ τον. Τὸ δὲ εἶναι ὄντως ἔργον φρονήσεως, καὶ ταύτην εἶναι τὴν θείαν φρόνησιν, καλῶς τοῖς παλαιοῖς λέγε ται· τὴν αὐτὴν ὄντως οὖσαν Θεοῦ καὶ ἀνθρώπου ἀρε τήν· αὐτῆς τῆς ψυχῆς ἑαυτὴν ὥσπερ ἐν κατόπτρῳ ὁρᾷν μελετώσης, καὶ τὸν θεῖον νοῦν, εἰ ἀξία γένοιτο τῆς κοινωνίας τῆσδε, ἐν αὐτῇ κατοπτριζομένης, ὁδόν τε ἀπόῤῥητόν τινα ταύτης ἀποθεώσεως εξιχνευομέ- νης. ᾿Ακολούθως δὲ καὶ σωφρονεῖν, καὶ ἀνδρίζεσθαι· σωφρονεῖν μὲν, διασωζομένους τὴν φρόνησιν τήνδε, τῆς ψυχῆς ἑαυτὴν γινωσκούσης, εἴ ποτε αὐτῇ τοῦτο γένοιτο· ταύτην γὰρ εἶναι πάλιν τὴν σωφροσύνην, σώαν τινὰ φρόνησιν (3) οὖσαν· ἀνδρίζεσθαι δ' ἐπὶ τ' ἀληθές, εἰ δεῖ τ᾽ ἀληθὲς εἰπεῖν, τὸ ἀληθές. ἐθέλων εἶναι παρέλκει, τὴν πρώτην εἶναι, τὸ δὲ νῦν εἶναι, τὸ τί ἦν εἶναι, ἑκὼν εἶναι, ἐθέλων, μέλλων, Καίτοιγε μέλλων εἰπεῖν τ' ἀληθές. ἀλήθειαν ἐρῶ, καὶ ἡμᾶς, καὶ ἑτέρους... Ἡμᾶς ἑτέρους, τῶν ἴσων οὐ μετ- εἶχε τοῖς ἄλλοις ἡμῖν· Περὶ ὁρμῶν, των δὲ ὁρμῶν αὐτῶν ἐπὶ τὰ ἔργα καὶ τοὺς λόγους ἄγχων. Καὶ οὐ μικράν, κ. τ. λ. (άγων) (αργῶν) αὐτῶν τῶν ὁρμῶν ἐγκρατεῖς καὶ ἐπιστήμονας. ἄγχων ἐπιφέρων ἀναγκάζων. θείς φιλοσοφεῖν ἐπήρθησαν δευσε. τὴν ψυχήν, πρὸς ἑαυτούς. S. GREGORII THAUMATURGI pientis nondum dico; quamvis si dicere velim, a vero non absit; verum hæc nunc omitto. Non exemplum ergo absolutum; sed qui illud ipsum imitari atque exprimere valde cuperet, omnique studio et alacritate, ac si dici fas sit, supra hominum vires contenderet : et vero nos quidem tales effingere studens, non sermonum compo- tes et gnaros eorum qui de appetitionibus fiunt, sed ipsarum appetitionum; quippe ad facta et dicta urgebat, et cujusque virtutis partem non exiguam, quin potius universam, si capere possemus, in ipsa nobis speculatione ingerebat: justa quidem agere, suæ ipsius privatæ actionis exemplo (si dicere fas sit) quodammodo cogens : cui ut adhaereremus, no- bis persuasit; a multis nos vitæ curis forensique strepitu penitus abducens, et nos ipsos circumspi- ciendos ac vere ad res nostras agendas attollens. Hoc nimirum esse juste agere, et hanc veram esse justitiam, priscorum etiam philosophorum nonnulli affirmarunt; vitam privatam, ut mihi videtur, ad beatitudinem et sibi ipsis, et aliis commodiorem atque utiliorem esse significantes : siquidem hujus est virtutis, pro meritis et suum cuique tribuere. Quid enim aliud animæ proprium sit, aut quid tam congruum dignumque quam se ipsam curare; non extra circumspectantem, nec aliena tractantem, ne- que, ut paucis dicam, maximam sibi ipsi injuriam facientem; sed intro ad sese conversam, sua sibi reddentem, ac justa omni ex parte præstantem? Sic igitur ille justa facere vel coactos, si dici fas est, nos docebat. Prudentiam vero nihilo secius; secum esse, et se ipsos nosse velle, et conari; hoc vide- licet præclarissimum philosophiæ munus et offi- cium, quod præstantissimo dæmonum vati ut sa- pientissimum præceptum tribuitur, Nosce te ipsum. Hoc revera munus esse prudentiæ, et hanc esse divinam prudentiam, recte antiquis dicitur; cum eadem Dei atque hominum revera sit virtus; cum anima ipsa, tanquam in speculo se ipsam videre satagat, et divinam mentem, si tali societate atque conjunctione digna sit, in se reprasentet, et viam quamdam verbis inexplicabilem, ut ad hoc divinæ naturæ consortium pervenire possit, investiget. C nasmum ponitur: vel potius legendum D uli cap. 14, id est Porro in infinitivus ut in istis initio ; nunc vero; quid sit res, et in hoc plane pari, libenter, cap. 2. Ponitur autem pro uti cap. 5. Sic facillima exsistit sententia : ld est, Cor. x11, 6. BENGEL. gelius. Al., elegans idiotismus. Demosthenes, eodem quo nos jure non gau- dibat: ut nos vernacule, à nous autres, inquit Franc. Vigerus, Gallus. BENGEL ctione, ita distinxerunt : Unde Sirmondus; a motibus ipsis ad opera etiam sermones traducens. Rhodoma- nus : impulsionum ipsarum ad opera et verba ignavi et negligentes. Res ipsa loquitur, sic potius esse construendum: Quare (hoc non mutandum) cumn subsequenti participio construitur, idem fere significans, quod statim Res ardua verbis arduis expressa est. Id. cap. sub finem : et cap. sub initium. ID. Sed mss. Basileensis et Vaticanus, necnon Vossius, ut in textu. Delarue. (2*) Vel subintellige vel lege, EDIT. PATROL. fortitud., tom. II, pag. edit. Londin., al. 738: (98) Καὶ ἡμᾶς ἑτέρους. Ita cum Hoeschelin Ben- (99) "Αγχων. Ηunc locum cæteri, sollicitata le- (1) Εαυτούς περισκοπεῖν ἐπάρας. Sic επαρ (2) Ἐπαίδευε. Hoeschelius et Bengelius, επαί- (3) Σωφροσύνην, σώαν τινὰ φρόνησιν. Philo De
PG 10:1085Τί γὰρ ἂν ἴδιον εἴη ψυχῆς ἕτερον, τί δὲ οὕτως ἄξιον, ἢ τὸ ἐπιμέλεσθαι ἑαυτῆς, οὐκ ἔξω βλέπουσαν οὐδ’ ἀλλοτριοπραγοῦσαν οὐδὲ συνελόντα εἰπεῖν ἀδικοῦσαν ἑαυτὴν τὴν χειρίστην ἀδικίαν, ἀλλ’ ἔνδον πρὸς ἑαυτὴν ἀπεστραμμένην, αὐτὴν ἑαυτῇ ἀποδιδοῦσαν καὶ δικαιοπραγοῦσαν; Οὕτως μὲν δίκαια πράττειν, εἰ δεῖ λέγειν, ἀναγκάζων ἐπαίδευε· φρονεῖν δὲ πάλιν οὐχ ἧττον τῷ πρὸς ἑαυτὴν εἶναι καὶ ἑαυτοὺς γινώσκειν ἐθέλειν τε καὶ πειρᾶσθαι· τοῦτο δὴ τὸ ἄριστον φιλοσοφίας ἔργον, ὃ δὴ καὶ δαιμόνων τῷ μαντικωτάτῳ ἀνατίθεται ὡς πάνσοφον πρόσταγμα, τό· Γνῶθι σαυτόν. Τὸ δὲ εἶναι ὄντως ἔργον φρονήσεως, καὶ ταύτην εἶναι τὴν θείαν φρόνησιν καλῶς τοῖς παλαιοῖς λέγεται· τὴν αὐτὴν ὄντως οὖσαν θεοῦ καὶ ἀνθρώπου ἀρετήν, αὐτῆς τῆς ψυχῆς ἑαυτὴν ὥσπερ ἐν κατόπτρῳ ὁρᾶν μελετώσης καὶ τὸν θεῖον νοῦν, εἰ ἀξία γένοιτο τῆς κοινωνίας τῆσδε, ἐν αὑ[τῇ] κατοπτριζομένης ὁδόν τε ἀπόρρητόν τινα ταύτης ἀποθεώσεως ἐξιχνευομένης. Ἀκολούθως δὲ καὶ σωφρονεῖν καὶ ἀνδρίζεσθαι· σωφρονεῖν μέν, διασωζομένους τὴν φρόνησιν τήνδε τῆς ψυχῆς ἑαυτὴν γινωσκούσης, εἴ ποτε αὐτῇ τοῦτο γένοιτο·πᾶσιν ἐμμένοντας ταῖς εἰρημέναις ἐπιτηδεύσεσι, καὶ οὐκ ἀποπίπτοντας οὔθ᾽ ἑκουσίως οὔθ᾽ ὑπό τινος ἀνάγκης, φυλάσσοντας δὲ καὶ ἐγκρατεῖς τῶν εἰρημέ- μων· καὶ ταύτην είναι σώτειράν τινα καὶ φύλακα δο γματίζων οὖσαν τὴν ἀρετὴν ταύτην. ΙΒ'. Καὶ δῆτα δικαίους μὲν καὶ φρονίμους καὶ σω φρονας, ἢ ἀνδρείους ἡμᾶς ὑπὸ ἡμετέρας βραδυτήτος καὶ νωχελίας, καὶ ταῦτα πάνυ σπεύδων, ἔτι μέλλει καταστήσεσθαι (οὔτε ἔχοντας, οὔτε ἐγγύς πω γενομέ τους, οὐδ' ἡστινοσοῦν ἀρετῆς ἀνθρώπων, ἢ θείας, πολύ λοῦ γε δεῖ· αὗται γὰρ μέγισται καὶ ὑψηλαί· καὶ οὐ δετέρα ληπτέα, οὐδὲ τῷ τυχεῖν (4), ὅτῳ μὴ Θεός γε ἐμπνέοι δύναμιν. Ἡμεῖς τε οὔτε πεφύκαμεν οὕτως ἐπιτηδείως, οὔτε καὶ ἄξιοι εἶναι ἐπιτυχεῖν οὐδέπω ὁμολογοῦμεν· οὐ ποιήσαντες ἀπὸ ῥαθυμίας καὶ ἀσθε νείας πάντα, ἅπερ τοὺς τῶν ἀρίστων εφιεμένους, καὶ τὰ τέλεια μνωμένους χρή). Δίκαιοι μὲν οὖν ἢ σώφρονες, ή τινα τῶν ἄλλων ἔχειν ἀρετῶν ἔτι μέλλο μεν· ἐραστὰς δὲ ἡμᾶς ὅτι δριμύτατον ἐρῶντας ἔρω- τα, ὅπερ ἐπ' αὐτῷ μόνον ἴσως, καὶ πάλαι κατεστή σατο ὁ θαυμαστὸς οὗτος, καὶ φίλος τῶν ἀρετῶν καὶ προήγορος· ἐμποιήσας ἔρωτα τῇ αὐτοῦ ἀρετῇ καὶ τοῦ κάλλους τῆς δικαιοσύνης, ἧς τὸ χρύσεον ὄντως ἔδει ξεν ἡμῖν πρόσωπον, καὶ φρονήσεως τῆς πᾶσιν ἐφεσί μου, καὶ τῆς ἐρασμιωτάτης σοφίας τῆς ἀληθοῦς, καὶ σωφροσύνης τῆς θεοειδοῦς, ἢ ἐστι ψυχῆς εὐστάθεια, καὶ εἰρήνη πᾶσι τοῖς κτησαμένοις αὐτὴν, καὶ ἀνδρείας τῆς θαυμασιωτάτης· ὑπομονῆς ἡμῶν (5), καὶ ἐπὶ πᾶσιν, εὐσεβείας, ἣν μητέρα φασὶ τῶν ἀρετῶν ὀρθῶς λέγοντες. Αὕτη γάρ ἐστιν ἀρχὴ καὶ τελευτὴ πασῶν τῶν ἀρετῶν· ἀπὸ ταύτης τε γὰρ ὁρμωμένοις, ῥᾶστα ἂν ἡμῖν ἐπιγένοιντο καὶ αἱ λοιπαὶ ἀρεταί· εἰ τοῦθ᾽ δὴ (6) πάντα ἄνθρωπον, τόν γε μὴ ἄθεον ἢ φιλήδο- νον, τὸ φίλον γενέσθαι καὶ προήγορον Θεῷ (7), κτή σασθαι ἑαυτοῖς ἐπιθυμοῦντες καὶ σπεύδοντες, τῶν λοιπῶν ἀρετῶν ἐπιμελοίμεθα· ὅπως μὴ ἀνάξιοι καὶ ῥυπῶντες, μετὰ δὲ πάσης ἀρετῆς καὶ σοφίας ὥσπερ τινος ἀγαθοῦ πομποῦ καὶ ἱερέως σοφωτάτου προσίοι- μεν τῷ Θεῷ. Τό γε πάντων τέλος οὐχ ἕτερόν τι οἷ μαι, ή, Καθαρῷ τῷ νῷ ἐξομοιώθητι (8) προσελθεῖν τῷ Θεῷ, καὶ μένειν ἐν αὐτῷ. Ονομα ταύτης ίδιον τῆς ὑγείας ἐστὶ σωφροσύνη, σωτηρίαν τῷ φρονοῦντι τῶν (τῷ) ἐν ἡμῖν ἀπεργα ζομένη. ἡμῶν ἀνδρείας. ἡμῶν μὴ ἄθεον, ἀρετῶν προήγορος. του λόγου τοῦ ἱεροῦ φίλος καὶ προήγορος. λογίων προήγορος. Προηγόρησαν, προήγορον, IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A Pari auteın modo et temperanter vivere, et fortiter : temperanter quidem, hanc ipsam animæ se ipsam cognoscentis, si quando id ei contingat, prudentian conservando; eam enim rursum esse temperantiam, quæ quasi conservatrix quædam est prudentia; for- titer vero in prædictis omnibus muneribus persistendo, nec ab illis vel sponte vel vi ulla decidendo aut deflectendo, sed omnia, ut dicta sunt, mordicus observando; hanc quippe conservatricem et custo- dem virtutem esse docens. B Al. alia. schelio. Vossius cum aliis omittit. Quem in locum hæc adnotat editor Stutgardiensis : Non vi- detur hoc conjungendum per appositionem cuin Sed Gregorius, post quatuor virtutes quas philosophi cardinales statuunt, duas addit Christia- nas, tolerantiam et quæ ipse cardo est, pietatem. Ita refertur ad ascetas, uti cap. 16, sub 11- nem. > legisse videtur interpres. C D XII. Et sane justos quidem et prudentes, aut temperantes fortesque nos præ ignavia ac tarditate nostra, quamvis omnem adhiberet operam, reddere nondum potuit; qui nec habemus, nec prope adhuc attigimus ullam virtutem hominum, aut divinam, longissimeque absumus nam maximæ sunt illæ et excelsæ, et neutra comparari potest, nullique fas est consequi, nisi certe cui Deus aspiraverit. Et nos neque natura adeo præstanti sumus, nec dignos adhuc esse qui consequamur, confitemur; ut qui per socordiam et imbecillitatem necdum omnia fe- cimus, quæ ab iis qui optima cupiunt et ad perfe cta contendunt, fieri oportet. Justi ergo et tempe- rantes, aut alia quapiam virtute præditi nondum sumus; amatores autem nos quam vehementissimo amantes amore, quod unum fortasse præstari ab eo poterat, jam dudum fecit admirandus hic virta- tum amicus et præses; amorem nobis sua ipsius virtute ingenerans, tum pulchritudinis justitiæ cu- jus auream plane nobis faciem ostendit; tum pru- dentiæ omnibus expetendæ et amabilissimæ veræ sapientia; tum temperantiæ praestantissing, qu est animi constantia, et pax omnibus possidentibus eam ; tum fortitudinis admirabilissimæ; tum tole rantiæ nostræ, et, ante omnia, pietatis, quam pa- rentem virtutum merito appellant. Hæc siquidem est initium finisque omnium virtutum : ab hac si inci- pianus, facillime nobis reliquæ etiam virtutes ac- crescent; si quod hominem unumquemque qui mo- do impius et voluptarius non sit, parare sibi opor- tet, ut amicus familiarisque sit cum Deo, nobis ipsis expetentes et assequi studentes, reliquarum simul virtutum curam amplectamur; ut non indigni nec squalidi, sed omni virtute ac sapientia, tanquam bono quodam ductore sapientissimoque sacerdote se- pti, ad Deum accedamus. Finem sane omnium non alium existimo, quam pura mente ad similitudinem conformatum, accedere ad Deum, et in ipso manere. paret ex equipollentia, qui veritaten de Deo tuetur. Paulo ante, Et cap. post medium, Et cap. sub initium, BENGEL. Viros eruditos fugerunt hæc loca Gregoriana, ad Pollucem lib. 11, c. 4, seg. 126, Hesychium v. et Thomam Mag. noviss. edit. pag. 750, quos tamen ad vim vocis assequendam consulas velim. Cæterum advertere libet cum Kuhnio ad Polluc. prædica- torem, præconem, licet rarius, denotare. Quæ qui- dem interpretatio Bengelio arrisit: eaque sane huic loco altera Sirmondi, familiaris, congruentior esse comperitur. hærens. Vossius,quem sequitur nuperus editor Pa- (4) Οὐδὲ τῷ τυχεῖν. An, οὐδέ τῳ θέμις τυχεῖν? (5) Ὑπομονῆς ἡμῶν. Ita Bengelius cuni Ha- (6) "Ο δή. Hoeschelius emendat 8 δεῖ. Atque ita (7) Προήγορον Θεῷ. Vis hujus appellationis ap- (8) Εξομοιώθητι. Sic Bengelius, Hoeschelio a
PG 10:1086ταύτην γὰρ εἶναι πάλιν τὴν σωφροσύνην, σώαν τινὰ φρόνησιν οὖσαν· ἀνδρίζεσθαι δ’ ἐπὶ πᾶσιν ἐμμένοντας ταῖς εἰρημέναις ἐπιτηδεύσεσι, καὶ οὐκ ἀποπίπτοντας οὔθ’ ἑκουσίως οὔθ’ ὑπό τινος ἀνάγκης, φυλάττοντας δὲ καὶ ἐγκρατεῖς τῶν εἰρημένων· καὶ ταύτην εἶναι, σώτειράν τινα καὶ φύλακα δογμάτων οὖσαν, τὴν ἀρετὴν ταύτην. Καὶ δῆτα δικαίους μὲν καὶ φρονίμους καὶ σώφρονας ἢ ἀνδρείους ἡμᾶς ὑπὸ ἡμετέρας βραδυτῆτος καὶ νωχελίας, καὶ ταῦτα πάνυ σπεύδων, ἔτι μέλλει καταστήσεσθαι· οὔτε ἔχοντας οὔτε ἐγγύς πω γενομένους οὐδ’ ἡστινοσοῦν ἀρετῆς ἀνθρώπων ἢ θείας, πολλοῦ γε δεῖ· αὗται γὰρ μέγισται καὶ ὑψηλαί, καὶ οὐδετέρα ληπτέα οὐδέ τῳ τυχεῖν, ὅτῳ μὴ θεός γε ἐμπνέοι δύναμιν· ἡμεῖς τε οὔτε πεφύκαμεν οὕτως ἐπιτηδείως, οὔτε καὶ ἄξιοι εἶναι ἐπιτυχεῖν οὐδέπω ὁμολογοῦμεν· οὐ ποιήσαντες ἀπὸ ῥᾳθυμίας καὶ ἀσθενείας πάντα, ἅπερ τοὺς τῶν ἀρίστων ἐφιεμένους καὶ τὰ τέλεια μνωμένους χρή. Δίκαιοι μὲν οὖν ἢ σώφρονες ἤ τινα τῶν ἄλλων ἔχειν ἀρετῶν ἔτι μέλλομεν·πᾶσιν ἐμμένοντας ταῖς εἰρημέναις ἐπιτηδεύσεσι, καὶ οὐκ ἀποπίπτοντας οὔθ᾽ ἑκουσίως οὔθ᾽ ὑπό τινος ἀνάγκης, φυλάσσοντας δὲ καὶ ἐγκρατεῖς τῶν εἰρημέ- μων· καὶ ταύτην είναι σώτειράν τινα καὶ φύλακα δο γματίζων οὖσαν τὴν ἀρετὴν ταύτην. ΙΒ'. Καὶ δῆτα δικαίους μὲν καὶ φρονίμους καὶ σω φρονας, ἢ ἀνδρείους ἡμᾶς ὑπὸ ἡμετέρας βραδυτήτος καὶ νωχελίας, καὶ ταῦτα πάνυ σπεύδων, ἔτι μέλλει καταστήσεσθαι (οὔτε ἔχοντας, οὔτε ἐγγύς πω γενομέ τους, οὐδ' ἡστινοσοῦν ἀρετῆς ἀνθρώπων, ἢ θείας, πολύ λοῦ γε δεῖ· αὗται γὰρ μέγισται καὶ ὑψηλαί· καὶ οὐ δετέρα ληπτέα, οὐδὲ τῷ τυχεῖν (4), ὅτῳ μὴ Θεός γε ἐμπνέοι δύναμιν. Ἡμεῖς τε οὔτε πεφύκαμεν οὕτως ἐπιτηδείως, οὔτε καὶ ἄξιοι εἶναι ἐπιτυχεῖν οὐδέπω ὁμολογοῦμεν· οὐ ποιήσαντες ἀπὸ ῥαθυμίας καὶ ἀσθε νείας πάντα, ἅπερ τοὺς τῶν ἀρίστων εφιεμένους, καὶ τὰ τέλεια μνωμένους χρή). Δίκαιοι μὲν οὖν ἢ σώφρονες, ή τινα τῶν ἄλλων ἔχειν ἀρετῶν ἔτι μέλλο μεν· ἐραστὰς δὲ ἡμᾶς ὅτι δριμύτατον ἐρῶντας ἔρω- τα, ὅπερ ἐπ' αὐτῷ μόνον ἴσως, καὶ πάλαι κατεστή σατο ὁ θαυμαστὸς οὗτος, καὶ φίλος τῶν ἀρετῶν καὶ προήγορος· ἐμποιήσας ἔρωτα τῇ αὐτοῦ ἀρετῇ καὶ τοῦ κάλλους τῆς δικαιοσύνης, ἧς τὸ χρύσεον ὄντως ἔδει ξεν ἡμῖν πρόσωπον, καὶ φρονήσεως τῆς πᾶσιν ἐφεσί μου, καὶ τῆς ἐρασμιωτάτης σοφίας τῆς ἀληθοῦς, καὶ σωφροσύνης τῆς θεοειδοῦς, ἢ ἐστι ψυχῆς εὐστάθεια, καὶ εἰρήνη πᾶσι τοῖς κτησαμένοις αὐτὴν, καὶ ἀνδρείας τῆς θαυμασιωτάτης· ὑπομονῆς ἡμῶν (5), καὶ ἐπὶ πᾶσιν, εὐσεβείας, ἣν μητέρα φασὶ τῶν ἀρετῶν ὀρθῶς λέγοντες. Αὕτη γάρ ἐστιν ἀρχὴ καὶ τελευτὴ πασῶν τῶν ἀρετῶν· ἀπὸ ταύτης τε γὰρ ὁρμωμένοις, ῥᾶστα ἂν ἡμῖν ἐπιγένοιντο καὶ αἱ λοιπαὶ ἀρεταί· εἰ τοῦθ᾽ δὴ (6) πάντα ἄνθρωπον, τόν γε μὴ ἄθεον ἢ φιλήδο- νον, τὸ φίλον γενέσθαι καὶ προήγορον Θεῷ (7), κτή σασθαι ἑαυτοῖς ἐπιθυμοῦντες καὶ σπεύδοντες, τῶν λοιπῶν ἀρετῶν ἐπιμελοίμεθα· ὅπως μὴ ἀνάξιοι καὶ ῥυπῶντες, μετὰ δὲ πάσης ἀρετῆς καὶ σοφίας ὥσπερ τινος ἀγαθοῦ πομποῦ καὶ ἱερέως σοφωτάτου προσίοι- μεν τῷ Θεῷ. Τό γε πάντων τέλος οὐχ ἕτερόν τι οἷ μαι, ή, Καθαρῷ τῷ νῷ ἐξομοιώθητι (8) προσελθεῖν τῷ Θεῷ, καὶ μένειν ἐν αὐτῷ. Ονομα ταύτης ίδιον τῆς ὑγείας ἐστὶ σωφροσύνη, σωτηρίαν τῷ φρονοῦντι τῶν (τῷ) ἐν ἡμῖν ἀπεργα ζομένη. ἡμῶν ἀνδρείας. ἡμῶν μὴ ἄθεον, ἀρετῶν προήγορος. του λόγου τοῦ ἱεροῦ φίλος καὶ προήγορος. λογίων προήγορος. Προηγόρησαν, προήγορον, IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A Pari auteın modo et temperanter vivere, et fortiter : temperanter quidem, hanc ipsam animæ se ipsam cognoscentis, si quando id ei contingat, prudentian conservando; eam enim rursum esse temperantiam, quæ quasi conservatrix quædam est prudentia; for- titer vero in prædictis omnibus muneribus persistendo, nec ab illis vel sponte vel vi ulla decidendo aut deflectendo, sed omnia, ut dicta sunt, mordicus observando; hanc quippe conservatricem et custo- dem virtutem esse docens. B Al. alia. schelio. Vossius cum aliis omittit. Quem in locum hæc adnotat editor Stutgardiensis : Non vi- detur hoc conjungendum per appositionem cuin Sed Gregorius, post quatuor virtutes quas philosophi cardinales statuunt, duas addit Christia- nas, tolerantiam et quæ ipse cardo est, pietatem. Ita refertur ad ascetas, uti cap. 16, sub 11- nem. > legisse videtur interpres. C D XII. Et sane justos quidem et prudentes, aut temperantes fortesque nos præ ignavia ac tarditate nostra, quamvis omnem adhiberet operam, reddere nondum potuit; qui nec habemus, nec prope adhuc attigimus ullam virtutem hominum, aut divinam, longissimeque absumus nam maximæ sunt illæ et excelsæ, et neutra comparari potest, nullique fas est consequi, nisi certe cui Deus aspiraverit. Et nos neque natura adeo præstanti sumus, nec dignos adhuc esse qui consequamur, confitemur; ut qui per socordiam et imbecillitatem necdum omnia fe- cimus, quæ ab iis qui optima cupiunt et ad perfe cta contendunt, fieri oportet. Justi ergo et tempe- rantes, aut alia quapiam virtute præditi nondum sumus; amatores autem nos quam vehementissimo amantes amore, quod unum fortasse præstari ab eo poterat, jam dudum fecit admirandus hic virta- tum amicus et præses; amorem nobis sua ipsius virtute ingenerans, tum pulchritudinis justitiæ cu- jus auream plane nobis faciem ostendit; tum pru- dentiæ omnibus expetendæ et amabilissimæ veræ sapientia; tum temperantiæ praestantissing, qu est animi constantia, et pax omnibus possidentibus eam ; tum fortitudinis admirabilissimæ; tum tole rantiæ nostræ, et, ante omnia, pietatis, quam pa- rentem virtutum merito appellant. Hæc siquidem est initium finisque omnium virtutum : ab hac si inci- pianus, facillime nobis reliquæ etiam virtutes ac- crescent; si quod hominem unumquemque qui mo- do impius et voluptarius non sit, parare sibi opor- tet, ut amicus familiarisque sit cum Deo, nobis ipsis expetentes et assequi studentes, reliquarum simul virtutum curam amplectamur; ut non indigni nec squalidi, sed omni virtute ac sapientia, tanquam bono quodam ductore sapientissimoque sacerdote se- pti, ad Deum accedamus. Finem sane omnium non alium existimo, quam pura mente ad similitudinem conformatum, accedere ad Deum, et in ipso manere. paret ex equipollentia, qui veritaten de Deo tuetur. Paulo ante, Et cap. post medium, Et cap. sub initium, BENGEL. Viros eruditos fugerunt hæc loca Gregoriana, ad Pollucem lib. 11, c. 4, seg. 126, Hesychium v. et Thomam Mag. noviss. edit. pag. 750, quos tamen ad vim vocis assequendam consulas velim. Cæterum advertere libet cum Kuhnio ad Polluc. prædica- torem, præconem, licet rarius, denotare. Quæ qui- dem interpretatio Bengelio arrisit: eaque sane huic loco altera Sirmondi, familiaris, congruentior esse comperitur. hærens. Vossius,quem sequitur nuperus editor Pa- (4) Οὐδὲ τῷ τυχεῖν. An, οὐδέ τῳ θέμις τυχεῖν? (5) Ὑπομονῆς ἡμῶν. Ita Bengelius cuni Ha- (6) "Ο δή. Hoeschelius emendat 8 δεῖ. Atque ita (7) Προήγορον Θεῷ. Vis hujus appellationis ap- (8) Εξομοιώθητι. Sic Bengelius, Hoeschelio a
PG 10:1087ἐραστὰς δὲ ἡμᾶς ὅτι δριμύτατον ἐρῶντας ἔρωτα, ὅπερ ἐπ’ αὐτῷ μόνον ἴσως, καὶ πάλαι κατεστήσατο ὁ θαυμαστὸς οὗτος καὶ φίλος τῶν ἀρετῶν καὶ προήγορος, ἐμποιήσας ἔρωτα τῇ αὐτοῦ ἀρετῇ καὶ τοῦ κάλλους τῆς δικαιοσύνης, ᾗς τὸ χρύσεον ὄντως ἔδειξεν ἡμῖν πρόσωπον, καὶ φρονήσεως τῆς πᾶσιν ἐφεσίμου, καὶ τῆς ἐρασμιωτάτης σοφίας τῆς ἀληθοῦς, καὶ σωφροσύνης τῆς θεοειδοῦς, ἥ ἐστι ψυχῆς εὐστάθεια καὶ εἰρήνη πᾶσι τοῖς κτησαμένοις αὐτήν, καὶ ἀνδρείας τῆς θαυμασιωτάτης, ὑπομονῆς ἡμῶν, καὶ ἐπὶ πᾶσιν εὐσεβείας, ἣν μητέρα φασὶ τῶν ἀρετῶν, ὀρθῶς λέγοντες. Αὕτη γάρ ἐστιν ἀρχὴ καὶ τελευτὴ πασῶν τῶν ἀρετῶν· ἀπὸ ταύτης τε γὰρ ὁρμωμένοις ῥᾷστα ἂν ἡμῖν ἐπιγένοιντο καὶ αἱ λοιπαὶ ἀρεταί· εἰ τοῦθ’ ὃ δεῖ πάντα ἄνθρωπον, τόν γε μὴ ἄθεον ἢ φιλήδονον, τὸ φίλον γενέσθαι καὶ προήγορον θεῷ, κτήσασθαι ἑαυτοῖς ἐπιθυμοῦντες καὶ σπεύδοντες, τῶν λοιπῶν ἀρετῶν ἐπιμελοίμεθα· ὅπως μὴ ἀνάξιοι καὶ ῥυπῶντες, μετὰ δὲ πάσης ἀρετῆς καὶ σοφίας ὥσπερ τινὸς ἀγαθοῦ πομποῦ καὶ ἱερέως σοφωτάτου προσίοιμεν τῷ θεῷ. Τό γε πάντων τέλος οὐχ ἕτερόν τι οἶμαι, ἢ καθαρῷ τῷ νῷ ἐξομοιωθέντα προσελθεῖν τῷ θεῷ καὶ μένειν ἐν αὐτῷ.Β ΙΓ΄. Ἐπὶ τῇ ἄλλῃ πάσῃ φιλοπονίᾳ καὶ σπουδῇ, τὴν περὶ θεολογίας διδασκαλίαν καὶ εὐλάβειαν πῶς ἂν ἐξέλθοιμι τῷ λόγῳ, εἰς αὐτὴν τὴν διάθεσιν εἰσδὺς τοῦ ἀνδρὸς, σὺν οἷᾳ γνώμῃ καὶ παρασκευῇ τοὺς περὶ τοῦ Θείου πάντας ἐκμανθάνειν ἡμᾶς ήθελε λόγους, φυλαττόμενος μή πη κινδυνεύσαιμεν περὶ τὸ ἀναγ- καιότατον ἁπάντων, τὴν τοῦ πάντων αἰτίου γνῶσιν ; φιλοσοφεῖν μὲν γὰρ ἠξίου, ἀναλεγομένους τῶν ἀρ χαίων πάντα ὅσα καὶ φιλοσόφων καὶ ὑμνῳδῶν ἐστι γράμματα πάσῃ δυνάμει μηδὲν ἐκποιουμένους (8), μηδ' ἀποδοκιμάζοντας (οὐδέπω γὰρ οὐδὲ τὴν κρίσιν ἔχειν (10) ἐδυνάμεθα), πλὴν ὅσα τῶν ἀθέων εἴη, ὅσα ἐκχυλισθέντες ὁμοῦ (11) καὶ τῶν ἀνθρωπίνων ἐν νοιῶν, οὐκ εἶναι Θεὸν ἢ Πρόνοιαν λέγουσι (ταῦτα γὰρ οὔτ᾽ ἀναγινώσκειν ἄξιον, ἵνα μηδ' ἐν τῷ τυχόντι μο λύνοιθ' ἡμῖν ἡ ψυχὴ, εὐσεβεῖν μέλλουσα, λόγων δὲ ἀκούουσα, ὑπεναντίων τῇ τοῦ Θεοῦ θεραπεία. Οὐδὲ γὰρ τοὺς τοῖς ναοῖς προσιόντας εὐσεβείας, ἧς οἷον ται (12), ἐφάπτεσθαί τινος ὅλως τῶν βεβήλων. Τὰ τούτων τοίνυν οὐδ᾽ ὅλως οὐδὲ ἀριθμεῖσθαι ἄξιον παρ' ἀνδράσιν εὐσεβεῖν ἐπανελομένοις)· τοῖς δὲ λοιποῖς πᾶ- σιν ἐντυγχάνειν καὶ προσομιλεῖν, γένος μὲν οὐδὲ ἔν, οὐδὲ λόγον φιλόσοφον προτιμήσαντας, οὔτε αὖ ἀποδο κιμάσαντας, οὔτε Ἑλληνικὸν οὔτε βάρβαρον, πάντων δὲ ἀκούοντας. Σοφῶς τοῦτο καὶ μάλα εντέχνως· μήπη εἷς τις καὶ καθ᾿ ἑαυτὸν τῶνδέ τινων, ἢ τῶνδε λόγος αὐτὸς μόνος ἀκουσθεὶς καὶ τιμηθεὶς, κἂν μὴ ἀληθι νὸς ὢν τύχῃ, ὡς μόνος ἀληθῆς ὤν, εἰσδὺς εἰς τὴν ψυ χὴν ἡμῶν, ἐξαπατήσῃ, καὶ καθ᾿ ἑαυτὸν διαθείς, ἰδίους ἡμᾶς ποιήσηται, οὐκέτ᾽ ἀποστῆναι δυναμέ νους, οὐδὲ ἀποπλύνασθαι, ὥσπερ τὰ δευσοποιόν τινα βαφήν βαφέντα τῶν ἐρίων. Δεινόν τε γὰρ χρῆμα καὶ εύστροφον λόγος ὁ ἀνθρώπων, ποικίλος τε τοῖς σου φίσμασι, καὶ ὀξὺς εἰσδραμὼν εἰς τὰς· ἀκοὰς, τυπῶ σαί τε τὸν νοῦν καὶ προθέσθαι (13) καὶ ἀναπείσας τοὺς ἅπαξ ἁρπασθέντας, ὡς ἀληθὴς ἀγαπᾶσθαι· καὶ μένειν ἔνδον κἂν ψευδὴς καὶ ἀπατηλὸς ᾖ, ὥσπερ τις γόης κρατῶν, ὑπέρμαχον ἔχων αὐτὸν τὸν ἠπατημέν νον. Εὐεξαπάτητόν τε πάλιν ὑπὸ λόγου καὶ εὔκολον πρὸς συγκατάθεσιν ψυχὴ ἀνθρώπου ετοίμη τε, πρὶν διακρίνῃ καὶ ἐξετάσῃ πάντα τρόπον, ὑπὸ ἀμβλύτη τος καὶ ἀσθενείας τῆς ἰδίας, ἢ ὑπὸ λεπτότητος τῆς τοῦ λόγου, πρὸς τὴν ἀκρίβειαν τῆς ἐξετάσεως ἀποκα μοῦσαν ἑαυτὴν ἀπραγμονέστερον παραδιδόναι πολ- λάκις ψευδέσι λόγοις καὶ δόγμασι, πεπλανημένοις μὲν εξομοιωθέντα. — Έξομοιώθητι, Έπου θεῷ. καταλλάγητε τῷ Θεῷ, τῷ Θεῷ έξομοιώθητε προσελθεῖν. "Ης ὧν οίεται ἀληθῶν. προσθέσθαι. προέσθαι S. GREGORII THAUMATURGI C XIII. Jam præter cæteram omnem industriam ac ▲ studium, illud quo in theologiæ doctrina et reve- rentia nobis instituendis est usus, quibus verbis cloqui possim, aut ipsos viri sensus penetrare, quo consilio et apparatu omnes de Deo sermones atque sententias ediscere nos vellet; sedulo cavens, ne uspiam in re omnium maxime necessaria, hoc est in prima omnium causæ cognitione, periclitare- mur ? Philosophari ergo nos ita jubebat, ut omnia, quotquot exstant, veterum tum philosophorum, tum poetarum scripta colligentes, nihil omnino re- jiceremus, nihilque repudiaremus (necdum enim vim habere judicandi poteramus), præter ea quæ atheorum essent, qui, a communi hominum sensu discedentes, Deum aut Providentiam esse negant (hac enim ne digna quidem esse quæ legantur, ne B qua forte re inquinaretur nobis animus, qui cum pietatem colere debeat, sermones audiat divino cul. tui repugnantes. Neque enim ii qui templa adeunt, religiosum putant, quidquam omnino profanum contrectare. Horum itaque libros iis qui pietatem profiteantur, nullo in numero esse debere); reliqua vero scripta evolvi legique sic oportere, ut nec genus ullum, nec liber aut sermo eruditus præferatur, ne- que contra rejiciantur, sive Græcus, sive barbarus, sed omnnes audiantur. Sapienter id prorsus, et ap- posite, ne scilicet una quæpiam horum illorumve sententia audita et in pretio babita, quamvis vera non sit, tanquam vera sola esset, si semel in ani- mum nostrum irrepserit, decipiat, sibique nos vin- dicans sic afficiat, ut nec ab ea discedere, nec illam quasi lanam colore quopiam infectaun eluere possim mus. Vehemens enim et volubilis quædam res est hominum oratio, varia sophismatibus atque falla- ciis, ut cum aures subierit, menti cito quæ velit ingerat atque insculpat; et quos semel occuparit, bis ut ipsam pro vera colant, omniuo persuadeat, Itaque hæret intus, quamvis falsa fallaxque, et in- star præstigiatoris alicujus, regnum obtinet, ipsius quem deceperit defensa protectaque praesidio. Prona rursus ad orationis fraudem recipiendam, præcepsque ad assensum humana mens et prompta; priusquam dijudicet omnesque in partes exploret, vel propter hebetudinem imbecillitatemque suam, vel ob oratio- nis ipsius subtilitatem, ad exactum examen deli- D - risiensis, lectio non mutanda. Amarunt veteres decreta ac præcepta sua imperandi modo exprimere: Temport parce, Te nosce. Abstine et contine, Sic in sacris, Cor. v, 20, quæ ipsa lectio contra aliquot libros ita confirmatur. Itaque locus integer sic reddendus: Finem sane omnium non alium esse decrevi, atque illud: Pura mente assimila te Deo, ut ad eum accedas et in eo maneas. Proinde construitur et cum et cum Sunt homines, caeteroqui excellentes, qui unum aliquando libellum naturali refertum, divino vacuum sale, tantopere admirentur, ut multis Patrum voluminibus anteponant. Hac trutina si agamus, uni vicissim periochæ Patrum, etiam cum aliud agant, sæpe plus tribuamus, quam iugentibus quamvis subtilium ingeniorum operibus. Hoc certe loco Gregorius exquisite complectitur quidquid de virtutibus et officiis dici potest. Bergel. ducentes. Vox e jure petita. CASAUB. scheliano et Bengeliano. jore vi simul, juxta. BENGEL. Bengelius. Nam ne eos quidem qui templa pietatis, quam putant, adeunt, omnino quidquam profanum altingere. pro fy, uti seq. cap. circa medium, BENGEL. aliud. Suspecta lectio Casaubono et Rhodomano, quorum hic conjecit Mallem prodere; sed non opus est mutare. lp. (9) Μηδέν ἐκποιουμένους. Nihil alienum a nobis (10) Εδυνάμεθα. Deest hæc vox in editis Ho (11) Ὁμοῦ. Potest exponi propemodum: sed ma- (12) Ἧς οἴονται. Ita Hoeschelius quem assectatur (13) Προθέσθαι. Subaudi γνώμην, aut ejusmodi
PG 10:1088Ἐπὶ τῇ ἄλλῃ πάσῃ φιλοπονίᾳ καὶ σπουδῇ τὴν περὶ θεολογίας διδασκαλίαν καὶ εὐλάβειαν πῶς ἂν ἐξέλθοιμι τῷ λόγῳ, εἰς αὐτὴν τὴν διάθεσιν εἰσδὺς τοῦ ἀνδρός, σὺν οἵᾳ γνώμῃ καὶ παρασκευῇ τοὺς περὶ τοῦ θείου πάντας ἐκμανθάνειν ἡμᾶς ἤθελε λόγους, φυλαττόμενος, μή πη κινδυνεύσαιμεν περὶ τὸ ἀναγκαιότατον ἁπάντων, τὴν τοῦ πάντων αἰτίου γνῶσιν. Φιλοσοφεῖν μὲν γὰρ ἠξίου ἀναλεγομένους τῶν ἀρχαίων πάντα ὅσα καὶ φιλοσόφων καὶ ὑμνῳδῶν ἐστι γράμματα πάσῃ δυνάμει, μηδὲν ἐκποιουμένους μηδ’ ἀποδοκιμάζοντας (οὐδέπω γὰρ οὐδὲ τὴν κρίσιν ἔχειν)· πλὴν ὅσα τῶν ἀθέων εἴη, ὅσοι ἐκκυλισθέντες ὁμοῦ καὶ τῶν ἀνθρωπίνων ἐννοιῶν οὐκ εἶναι θεὸν ἢ πρόνοιαν λέγουσι (ταῦτα γὰρ οὔτ’ ἀναγινώςκειν ἄξιον, ἵνα μηδ’ ἐν τῷ τυχόντι μολύνοιθ’ ἡμῖν ἡ ψυχή, εὐσεβεῖν μέλλουσα λόγων δὲ ἀκούουσα ὑπεναντίων τῇ τοῦ θεοῦ θεραπείᾳ· οὐδὲ γὰρ τοὺς τοῖς ναοῖς προσιόντας εὐσεβείας, ἧς οἴονται, ἐφάπτεσθαί τινος ὅλως τῶν βεβήλων)· τὰ τούτων τοίνυν οὐδ’ ὅλως οὐδὲ ἀριθμεῖσθαι ἄξιον παρ’ ἀνδράσιν εὐσεβεῖν ἐπανελομένοις·Β ΙΓ΄. Ἐπὶ τῇ ἄλλῃ πάσῃ φιλοπονίᾳ καὶ σπουδῇ, τὴν περὶ θεολογίας διδασκαλίαν καὶ εὐλάβειαν πῶς ἂν ἐξέλθοιμι τῷ λόγῳ, εἰς αὐτὴν τὴν διάθεσιν εἰσδὺς τοῦ ἀνδρὸς, σὺν οἷᾳ γνώμῃ καὶ παρασκευῇ τοὺς περὶ τοῦ Θείου πάντας ἐκμανθάνειν ἡμᾶς ήθελε λόγους, φυλαττόμενος μή πη κινδυνεύσαιμεν περὶ τὸ ἀναγ- καιότατον ἁπάντων, τὴν τοῦ πάντων αἰτίου γνῶσιν ; φιλοσοφεῖν μὲν γὰρ ἠξίου, ἀναλεγομένους τῶν ἀρ χαίων πάντα ὅσα καὶ φιλοσόφων καὶ ὑμνῳδῶν ἐστι γράμματα πάσῃ δυνάμει μηδὲν ἐκποιουμένους (8), μηδ' ἀποδοκιμάζοντας (οὐδέπω γὰρ οὐδὲ τὴν κρίσιν ἔχειν (10) ἐδυνάμεθα), πλὴν ὅσα τῶν ἀθέων εἴη, ὅσα ἐκχυλισθέντες ὁμοῦ (11) καὶ τῶν ἀνθρωπίνων ἐν νοιῶν, οὐκ εἶναι Θεὸν ἢ Πρόνοιαν λέγουσι (ταῦτα γὰρ οὔτ᾽ ἀναγινώσκειν ἄξιον, ἵνα μηδ' ἐν τῷ τυχόντι μο λύνοιθ' ἡμῖν ἡ ψυχὴ, εὐσεβεῖν μέλλουσα, λόγων δὲ ἀκούουσα, ὑπεναντίων τῇ τοῦ Θεοῦ θεραπεία. Οὐδὲ γὰρ τοὺς τοῖς ναοῖς προσιόντας εὐσεβείας, ἧς οἷον ται (12), ἐφάπτεσθαί τινος ὅλως τῶν βεβήλων. Τὰ τούτων τοίνυν οὐδ᾽ ὅλως οὐδὲ ἀριθμεῖσθαι ἄξιον παρ' ἀνδράσιν εὐσεβεῖν ἐπανελομένοις)· τοῖς δὲ λοιποῖς πᾶ- σιν ἐντυγχάνειν καὶ προσομιλεῖν, γένος μὲν οὐδὲ ἔν, οὐδὲ λόγον φιλόσοφον προτιμήσαντας, οὔτε αὖ ἀποδο κιμάσαντας, οὔτε Ἑλληνικὸν οὔτε βάρβαρον, πάντων δὲ ἀκούοντας. Σοφῶς τοῦτο καὶ μάλα εντέχνως· μήπη εἷς τις καὶ καθ᾿ ἑαυτὸν τῶνδέ τινων, ἢ τῶνδε λόγος αὐτὸς μόνος ἀκουσθεὶς καὶ τιμηθεὶς, κἂν μὴ ἀληθι νὸς ὢν τύχῃ, ὡς μόνος ἀληθῆς ὤν, εἰσδὺς εἰς τὴν ψυ χὴν ἡμῶν, ἐξαπατήσῃ, καὶ καθ᾿ ἑαυτὸν διαθείς, ἰδίους ἡμᾶς ποιήσηται, οὐκέτ᾽ ἀποστῆναι δυναμέ νους, οὐδὲ ἀποπλύνασθαι, ὥσπερ τὰ δευσοποιόν τινα βαφήν βαφέντα τῶν ἐρίων. Δεινόν τε γὰρ χρῆμα καὶ εύστροφον λόγος ὁ ἀνθρώπων, ποικίλος τε τοῖς σου φίσμασι, καὶ ὀξὺς εἰσδραμὼν εἰς τὰς· ἀκοὰς, τυπῶ σαί τε τὸν νοῦν καὶ προθέσθαι (13) καὶ ἀναπείσας τοὺς ἅπαξ ἁρπασθέντας, ὡς ἀληθὴς ἀγαπᾶσθαι· καὶ μένειν ἔνδον κἂν ψευδὴς καὶ ἀπατηλὸς ᾖ, ὥσπερ τις γόης κρατῶν, ὑπέρμαχον ἔχων αὐτὸν τὸν ἠπατημέν νον. Εὐεξαπάτητόν τε πάλιν ὑπὸ λόγου καὶ εὔκολον πρὸς συγκατάθεσιν ψυχὴ ἀνθρώπου ετοίμη τε, πρὶν διακρίνῃ καὶ ἐξετάσῃ πάντα τρόπον, ὑπὸ ἀμβλύτη τος καὶ ἀσθενείας τῆς ἰδίας, ἢ ὑπὸ λεπτότητος τῆς τοῦ λόγου, πρὸς τὴν ἀκρίβειαν τῆς ἐξετάσεως ἀποκα μοῦσαν ἑαυτὴν ἀπραγμονέστερον παραδιδόναι πολ- λάκις ψευδέσι λόγοις καὶ δόγμασι, πεπλανημένοις μὲν εξομοιωθέντα. — Έξομοιώθητι, Έπου θεῷ. καταλλάγητε τῷ Θεῷ, τῷ Θεῷ έξομοιώθητε προσελθεῖν. "Ης ὧν οίεται ἀληθῶν. προσθέσθαι. προέσθαι S. GREGORII THAUMATURGI C XIII. Jam præter cæteram omnem industriam ac ▲ studium, illud quo in theologiæ doctrina et reve- rentia nobis instituendis est usus, quibus verbis cloqui possim, aut ipsos viri sensus penetrare, quo consilio et apparatu omnes de Deo sermones atque sententias ediscere nos vellet; sedulo cavens, ne uspiam in re omnium maxime necessaria, hoc est in prima omnium causæ cognitione, periclitare- mur ? Philosophari ergo nos ita jubebat, ut omnia, quotquot exstant, veterum tum philosophorum, tum poetarum scripta colligentes, nihil omnino re- jiceremus, nihilque repudiaremus (necdum enim vim habere judicandi poteramus), præter ea quæ atheorum essent, qui, a communi hominum sensu discedentes, Deum aut Providentiam esse negant (hac enim ne digna quidem esse quæ legantur, ne B qua forte re inquinaretur nobis animus, qui cum pietatem colere debeat, sermones audiat divino cul. tui repugnantes. Neque enim ii qui templa adeunt, religiosum putant, quidquam omnino profanum contrectare. Horum itaque libros iis qui pietatem profiteantur, nullo in numero esse debere); reliqua vero scripta evolvi legique sic oportere, ut nec genus ullum, nec liber aut sermo eruditus præferatur, ne- que contra rejiciantur, sive Græcus, sive barbarus, sed omnnes audiantur. Sapienter id prorsus, et ap- posite, ne scilicet una quæpiam horum illorumve sententia audita et in pretio babita, quamvis vera non sit, tanquam vera sola esset, si semel in ani- mum nostrum irrepserit, decipiat, sibique nos vin- dicans sic afficiat, ut nec ab ea discedere, nec illam quasi lanam colore quopiam infectaun eluere possim mus. Vehemens enim et volubilis quædam res est hominum oratio, varia sophismatibus atque falla- ciis, ut cum aures subierit, menti cito quæ velit ingerat atque insculpat; et quos semel occuparit, bis ut ipsam pro vera colant, omniuo persuadeat, Itaque hæret intus, quamvis falsa fallaxque, et in- star præstigiatoris alicujus, regnum obtinet, ipsius quem deceperit defensa protectaque praesidio. Prona rursus ad orationis fraudem recipiendam, præcepsque ad assensum humana mens et prompta; priusquam dijudicet omnesque in partes exploret, vel propter hebetudinem imbecillitatemque suam, vel ob oratio- nis ipsius subtilitatem, ad exactum examen deli- D - risiensis, lectio non mutanda. Amarunt veteres decreta ac præcepta sua imperandi modo exprimere: Temport parce, Te nosce. Abstine et contine, Sic in sacris, Cor. v, 20, quæ ipsa lectio contra aliquot libros ita confirmatur. Itaque locus integer sic reddendus: Finem sane omnium non alium esse decrevi, atque illud: Pura mente assimila te Deo, ut ad eum accedas et in eo maneas. Proinde construitur et cum et cum Sunt homines, caeteroqui excellentes, qui unum aliquando libellum naturali refertum, divino vacuum sale, tantopere admirentur, ut multis Patrum voluminibus anteponant. Hac trutina si agamus, uni vicissim periochæ Patrum, etiam cum aliud agant, sæpe plus tribuamus, quam iugentibus quamvis subtilium ingeniorum operibus. Hoc certe loco Gregorius exquisite complectitur quidquid de virtutibus et officiis dici potest. Bergel. ducentes. Vox e jure petita. CASAUB. scheliano et Bengeliano. jore vi simul, juxta. BENGEL. Bengelius. Nam ne eos quidem qui templa pietatis, quam putant, adeunt, omnino quidquam profanum altingere. pro fy, uti seq. cap. circa medium, BENGEL. aliud. Suspecta lectio Casaubono et Rhodomano, quorum hic conjecit Mallem prodere; sed non opus est mutare. lp. (9) Μηδέν ἐκποιουμένους. Nihil alienum a nobis (10) Εδυνάμεθα. Deest hæc vox in editis Ho (11) Ὁμοῦ. Potest exponi propemodum: sed ma- (12) Ἧς οἴονται. Ita Hoeschelius quem assectatur (13) Προθέσθαι. Subaudi γνώμην, aut ejusmodi
PG 10:1089τοῖς δὲ λοιποῖς πᾶσιν ἐντυγχάνειν καὶ προσομιλεῖν, γένος μὲν οὐδὲ ἓν οὐδὲ λόγον φιλόσοφον προτιμήσαντας οὔτε αὖ ἀποδοκιμάσαντας, οὔτε Ἑλληνικὸν οὔτε βάρβαρον, πάντων δὲ ἀκούοντας. Σοφῶς τοῦτο καὶ μάλα ἐντέχνως· μή πη εἷς τις καὶ καθ’ ἑαυτὸν τῶνδέ τινων ἢ τῶνδε λόγος αὐτὸς μόνος ἀκουσθεὶς καὶ τιμηθείς, κἂν μὴ ἀληθινὸς ὢν τύχῃ, ὡς μόνος ἀληθὴς ὤν, εἰσδὺς εἰς τὴν ψυχὴν ἡμῶν ἐξαπατήσῃ καὶ καθ’ ἑαυτὸν διαθεὶς ἰδίους ἡμᾶς ποιήσηται, οὐκέτ’ ἀποστῆναι δυναμένους οὐδὲ ἀποπλύνασθαι, ὥσπερ τὰ δευσοποιόν τινα βαφὴν βαφέντα τῶν ἐρίων. Δεινόν τε γὰρ χρῆμα καὶ εὔστροφον λόγος ὁ ἀνθρώπων, ποικίλος τε τοῖς σοφίσμασι, καὶ ὀξύς, εἰσδραμὼν εἰς τὰς ἀκοάς, τυπῶσαί τε τὸν νοῦν καὶ προθέσθαι, καὶ ἀναπείσας τοὺς ἅπαξ ἁρπασθέντας ὡς ἀληθὴς ἀγαπᾶσθαι, καὶ μένειν ἔνδον, κἂν ψευδὴς καὶ ἀπατηλὸς ἦ, ὥσπερ τις γόης κρατῶν, ὑπέρμαχον ἔχων αὐτὸν τὸν ἠπατημένον.αὐτοῖς. πλανῶσι δὲ καὶ τοὺς ἐσχηκότας· καὶ οὐ τοῦτο μόνον· ἀλλὰ κἂν ἐπανορθοῦν ἕτερος ἐθέλοι λό- γος, οὐκ ἔτι προσιεμένη, οὐδὲ μεταπειθομένη, τοῦ δὲ ἐν αὐτῇ περιεχομένη, ὥσπερ τινὸς τυράννου ἀπαραι τήτου αὐτῆς κεκρατηκότος. ΙΔ'. Η γὰρ (14) οὐχὶ ταῦτα δογμάτων τε τα ματ χόμενα καὶ ἐναντιούμενα ἀλλήλοις, φιλοσόφων τε τὰς στάσεις εἰσήγαγεν, ἄλλων τοῖς ἄλλων ἐνισταμένων δόγμασι, καὶ ἄλλων ἄλλα κρατούντων, ἄλλων τε ἄλ λοις προστιθεμένων; Καὶ φιλοσοφεῖν μὲν ἁπάντων βουλομένων, καὶ ἐπαγγελλομένων ἐξ οὗ γε προϋτρά- πησαν τὸ πρῶτον, καὶ φασκόντων ἐθέλειν οὐχ ἧττον ὅτε γεγόνασιν ἐν τοῖς λόγοις, ἢ ὡς αὐτῶν (15) ἤρ- χοντο· μᾶλλον δὲ καὶ πλείονα τὸν ἔρωτα νῦν ἔχειν τῆς φιλοσοφίας, ὅτε αὐτῆς καὶ γεύσασθαι (ὡς ἂν εἴδ ποι τις) ὑπῆρξε καὶ προσδιατρίψει τοῖς λόγοις, ήπερ ὅτε πρῶτον ἀπείρως ἔχοντες εἶθ' ὑπὸ ὁρμῆς τινος φιλοσοφεῖν ἐπήρθησαν· λεγόντων μὲν ταῦτα, οὐκέτι δ' ὑπακουσάντων λόγοις οὐδένεσι (16) τῶν ἑτεροδό- ξων. Οὔτ᾽ οὖν εἷς τις τῶν παλαιῶν προτρέψατό τινα τῶν νεωτέρων ἢ τῶν τοῦ Περιπάτου πρὸς αὐτὸν ἐπι στρέφειν, καὶ τὴν αὐτοῦ φιλοσοφίαν φιλοσοφεῖν, οὔτε ἀνάπαλιν, καὶ ὅλως οὐδεὶς οὐδένα. Οὐ γὰρ ἂν ῥᾳδίως μεταπεισθείη τις προσθέσθαι, τῶν αὐτοῦ μετατιθέ- μενος, ἑτέροις· καὶ ταῦτα τούτοις ἴσως, οἷς εἴπερ ἐπείσθη πρὶν φιλοσοφήσει προσελθεῖν (17), τὸ πρῶ- τον ἂν καὶ ἠγάπα, καὶ ἐπείσθη ῥᾳδίως· οἷα δὴ μὴ προκατειλημμένης τῆς ψυχῆς μηδέπω λόγοις προσαν- είχετο ἂν, καὶ ἠγάπα ὁμοίως ἐναντιούμενος δι' ἐκεῖ. να τούτοις, ἃ νῦν ἔχει. Τοιαῦτα ἡμῶν οἱ καλοὶ καὶ λογιώτατοι καὶ ἐξεταστικώτατοι Ελληνες πεφιλοσο- φήκασιν· οἷς προσέτυχεν ἕκαστος ἐξ ἀρχῆς, ἐλαθεὶς ὑπό τινος ὁρμῆς, ταῦτα μόνα λέγων εἶναι ἀληθῆ, τὰ δὲ λοιπὰ πάντα τῶν ἄλλων φιλοσόφων ἀπάτην καὶ λῆ- ρον· λόγῳ μὲν οὐδὲν μᾶλλον αὐτὸς τὰ αὑτοῦ κρατύ- νων, ἢ τῶν ἄλλων ἕκαστοι προΐστανται τῶν ἰδίων, τοῦ μὴ χρῆναι μετατίθεσθαι καὶ μεταβουλεύεσθαι ἀνάγκῃ ἢ πειθοῖ· οὐκ ἄλλην τινά (εἰ δεῖ τ' ἀληθὲς εἰπεῖν) ἔχων ἢ τὴν πρὸς τῆς φιλοσοφίας (18) ἐπὶ τά δε τὰ δόγματα ἄλογον ὁρμήν· καὶ κρίσιν ὧν οἴεται Β αὐτοῦ, φιλοσοφείν. παρέλκει, Οὐδένεσι δέσι, οὐδέ νεσ:, οὐδέν ἐστι : επείσθη ἠγάπα φιλοσοφήσει Προσελθεῖν. νι, 5, εἴ τις μὴ προσέρχεται υγιαίνουσι λόγοις. προσέχεται προσανείχετο προσέχειν), έντυγ- χάνειν καὶ προσομιλεῖν, προστίθεσθαι, προστυγ χάνειν προσ διατρίψαι συνδιατριβή παραδια- τριβαί πρὸς τὴν φιλοσοφίαν καὶ ἐπὶ τάδε τὰ δό- γματα. προ τῆς φιλοσοφίας, πρὶν φιλοσοφήσει προσελ θεῖν. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A ciens, temere se ipsam falsis plerumque rationibus tium editionum. B illudque refert ad Aut inquit, ut apud Latinos, quoad ejus fieri potest. - - scriptore. Casaub. · Ger. Voss. pro oύ quo Aristides utitur in Panathenaico, et Lu cianus in Charidemo. HOESCH. Prima enimvero Vossiana editio Moguntina ann. exhibet quod postea in Parisiensi ann. mutatum est in quam quidem lectionem retinuit altera Parisiensis ann. 1759. ... et cum construendum est. Frequens zeugma Græcis, ut unus casus a duobus verbis re- galur. Μox verbale, contemptim hic loquenti Gregorio natum. Latine philosophatio per nos dicas. Αpostolus quoque I Tim. Quam lectionem, etsi fuit qui suspicaretur (uti atque sententiis tradit, quæ et errent ipsæ, et in quos invaserint, impellant: neque hoc tantum; sed si corrigere ipsam alia quæpiam oratio velit, haud eam jam admittat, neque aliud sibi persuaderi si- nat, opinione hac obsessam tenente, et tyranni im- placabilis instar in ea dominante. XIV. Quid enim, an aliud est, quod pugnantes inter se adversasque sententias, et philosophorum contentiones invexit; dum alii aliorum placitis re- pugnant, alii alia mordicus retinent, alii alia potius consectantur? Ac philosophari quidem omnes vo- lunt, et hoc præ se ferunt ex quo semel aggressi sunt, dicentes non minus id velle se, dum in ipsis disputationibus versantur, quam cum eas inierunt; imo vero acriore nunc philosophia studio teneri, postquam gustum ejus aliquem ceperunt, in eoque operam posuerunt, quam cum rudes adhuc et inex- perti, ad philosophandum impetu quodam delati sunt. Hæc illi dicunt: nec jam quemquam audiunt eorum, qui aliter sentiunt. Neque igitur quisquam ex veteribus ullum ex recentioribus, aut ex Peripa- teticis ad se sequendum, suamque philosophiam amplectendam allicere conatus est; nec econtrario; nec denique ullus ullum. Nemo enim facile addu- citur, ut sententia mutata alienis assentiatur; atque adeo iis ipsis, quibus si ei persuasum fuisset stu dere antequam inciperet philosophari, tum primum certe libenter assensus esset, quippe nondum ani- mo aliis occupato, neque alia jam admitteret; imo vero neque in iis acquiesceret, ac propter illa, his ipsis adversaretur quæ jam sentit ac tenet. Talem nobis egregii et disertissimi solertissimique Græci philosophiam exhibuerunt : quæ primum quisque nactus est, impetu quodam ductus, hæc sola vera esse dicens, reliqua omnia aliorum philosophorum, nugas censet atque fallaciam; cum ipse nihilo me- lus sua confirmet, quam cæteri omnes sua quisque defendunt; ne de gradu exire, sententiamque aut vi aut persuasione mutare cogatur; nullum alium (si verum fateri libet) habens præter ineptum a pli- losophia ad hæc dogmata ac placita quæ vera cre legitur mor hic apud ipsum Grego- rium, et paulo post tamen et adjuvat hic idem locus, cum verbis æquipollentibus sub finem præced. cap. 13, atque hoc ipso in capite, et confirmat (collatis aliis synonymis, paulo ante et sub finem hu- jusce capitis, occurrentibus) vox opposita, in ejusdem textus Paulini 5. BENGEL. legendum Magis placet Bengelii sententia legentis ante philosophie studium. Modo enim dixerat Gregorius, Caterum hic Bengelianam interpunctionem secuti sumus, quippe quæ aptiorem fundere sen- sum nobis visa sit. Nimirum: Nulla ei erat alia sententia (si verum est dicendum) nisi cæcus ille stimulus, quo ante philosophia studium in ista actus erat placita; neque aliud judicium eorum quæ vera putaret (ne mirum sit dictu), nisi fortuna temeritas (14) Η γάρ. Bengelius legit ή pro ή præceden- (15) Αὐτῶν. Bengelius cum Hoeschelio edidit D (16) Οὐδένεσι. Rara vox, sed non indigna hoc (17) οἷς φιλοσοφήσει προσελθεῖν. Οἷς cum (18) Πρὸς τῆς φιλοσοφίας. Suspicatur Vossius
PG 10:1090Εὐεξαπάτητόν τε πάλιν ὑπὸ λόγου καὶ εὔκολον πρὸς συγκατάθεσιν ψυχὴ ἀνθρώπου, ἑτοίμη τε, πρὶν διακρίνῃ καὶ ἐξετάσῃ πάντα τρόπον, ὑπὸ ἀμβλύτητος καὶ ἀσθενείας τῆς ἰδίας, ἢ ὑπὸ λεπτότητος τῆς τοῦ λόγου πρὸς τὴν ἀκρίβειαν τῆς ἐξετάσεως ἀποκαμοῦσαν ἑαυτὴν ἀπραγμονέστερον παραδιδόναι πολλάκις ψευδέσι λόγοις καὶ δόγμασι, πεπλανημένοις μὲν αὐτοῖς, πλανῶσι δὲ καὶ τοὺς ἐσχηκότας· καὶ οὐ τοῦτο μόνον, ἀλλὰ κἂν ἐπανορθοῦν ἕτερος ἐθέλοι λόγος, οὐκέτι προσιεμένη οὐδὲ μεταπειθομένη, τοῦ δὲ ἐν αὐτῇ περιεχομένη, ὥσπερ τινὸς τυράννου ἀπαραιτήτου αὐτῆς κεκρατηκότος. Ἦ γὰρ οὐχὶ ταῦτα δογμάτων τε τὰ μαχόμενα καὶ ἐναντιούμενα ἀλλήλοις φιλοσόφων τε τὰς στάσεις εἰσήγαγεν, ἄλλων τοῖς ἄλλων ἐνισταμένων δόγμασι, καὶ ἄλλων ἄλλα κρατούντων ἄλλων τε ἄλλοις προστιθεμένων·αὐτοῖς. πλανῶσι δὲ καὶ τοὺς ἐσχηκότας· καὶ οὐ τοῦτο μόνον· ἀλλὰ κἂν ἐπανορθοῦν ἕτερος ἐθέλοι λό- γος, οὐκ ἔτι προσιεμένη, οὐδὲ μεταπειθομένη, τοῦ δὲ ἐν αὐτῇ περιεχομένη, ὥσπερ τινὸς τυράννου ἀπαραι τήτου αὐτῆς κεκρατηκότος. ΙΔ'. Η γὰρ (14) οὐχὶ ταῦτα δογμάτων τε τα ματ χόμενα καὶ ἐναντιούμενα ἀλλήλοις, φιλοσόφων τε τὰς στάσεις εἰσήγαγεν, ἄλλων τοῖς ἄλλων ἐνισταμένων δόγμασι, καὶ ἄλλων ἄλλα κρατούντων, ἄλλων τε ἄλ λοις προστιθεμένων; Καὶ φιλοσοφεῖν μὲν ἁπάντων βουλομένων, καὶ ἐπαγγελλομένων ἐξ οὗ γε προϋτρά- πησαν τὸ πρῶτον, καὶ φασκόντων ἐθέλειν οὐχ ἧττον ὅτε γεγόνασιν ἐν τοῖς λόγοις, ἢ ὡς αὐτῶν (15) ἤρ- χοντο· μᾶλλον δὲ καὶ πλείονα τὸν ἔρωτα νῦν ἔχειν τῆς φιλοσοφίας, ὅτε αὐτῆς καὶ γεύσασθαι (ὡς ἂν εἴδ ποι τις) ὑπῆρξε καὶ προσδιατρίψει τοῖς λόγοις, ήπερ ὅτε πρῶτον ἀπείρως ἔχοντες εἶθ' ὑπὸ ὁρμῆς τινος φιλοσοφεῖν ἐπήρθησαν· λεγόντων μὲν ταῦτα, οὐκέτι δ' ὑπακουσάντων λόγοις οὐδένεσι (16) τῶν ἑτεροδό- ξων. Οὔτ᾽ οὖν εἷς τις τῶν παλαιῶν προτρέψατό τινα τῶν νεωτέρων ἢ τῶν τοῦ Περιπάτου πρὸς αὐτὸν ἐπι στρέφειν, καὶ τὴν αὐτοῦ φιλοσοφίαν φιλοσοφεῖν, οὔτε ἀνάπαλιν, καὶ ὅλως οὐδεὶς οὐδένα. Οὐ γὰρ ἂν ῥᾳδίως μεταπεισθείη τις προσθέσθαι, τῶν αὐτοῦ μετατιθέ- μενος, ἑτέροις· καὶ ταῦτα τούτοις ἴσως, οἷς εἴπερ ἐπείσθη πρὶν φιλοσοφήσει προσελθεῖν (17), τὸ πρῶ- τον ἂν καὶ ἠγάπα, καὶ ἐπείσθη ῥᾳδίως· οἷα δὴ μὴ προκατειλημμένης τῆς ψυχῆς μηδέπω λόγοις προσαν- είχετο ἂν, καὶ ἠγάπα ὁμοίως ἐναντιούμενος δι' ἐκεῖ. να τούτοις, ἃ νῦν ἔχει. Τοιαῦτα ἡμῶν οἱ καλοὶ καὶ λογιώτατοι καὶ ἐξεταστικώτατοι Ελληνες πεφιλοσο- φήκασιν· οἷς προσέτυχεν ἕκαστος ἐξ ἀρχῆς, ἐλαθεὶς ὑπό τινος ὁρμῆς, ταῦτα μόνα λέγων εἶναι ἀληθῆ, τὰ δὲ λοιπὰ πάντα τῶν ἄλλων φιλοσόφων ἀπάτην καὶ λῆ- ρον· λόγῳ μὲν οὐδὲν μᾶλλον αὐτὸς τὰ αὑτοῦ κρατύ- νων, ἢ τῶν ἄλλων ἕκαστοι προΐστανται τῶν ἰδίων, τοῦ μὴ χρῆναι μετατίθεσθαι καὶ μεταβουλεύεσθαι ἀνάγκῃ ἢ πειθοῖ· οὐκ ἄλλην τινά (εἰ δεῖ τ' ἀληθὲς εἰπεῖν) ἔχων ἢ τὴν πρὸς τῆς φιλοσοφίας (18) ἐπὶ τά δε τὰ δόγματα ἄλογον ὁρμήν· καὶ κρίσιν ὧν οἴεται Β αὐτοῦ, φιλοσοφείν. παρέλκει, Οὐδένεσι δέσι, οὐδέ νεσ:, οὐδέν ἐστι : επείσθη ἠγάπα φιλοσοφήσει Προσελθεῖν. νι, 5, εἴ τις μὴ προσέρχεται υγιαίνουσι λόγοις. προσέχεται προσανείχετο προσέχειν), έντυγ- χάνειν καὶ προσομιλεῖν, προστίθεσθαι, προστυγ χάνειν προσ διατρίψαι συνδιατριβή παραδια- τριβαί πρὸς τὴν φιλοσοφίαν καὶ ἐπὶ τάδε τὰ δό- γματα. προ τῆς φιλοσοφίας, πρὶν φιλοσοφήσει προσελ θεῖν. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A ciens, temere se ipsam falsis plerumque rationibus tium editionum. B illudque refert ad Aut inquit, ut apud Latinos, quoad ejus fieri potest. - - scriptore. Casaub. · Ger. Voss. pro oύ quo Aristides utitur in Panathenaico, et Lu cianus in Charidemo. HOESCH. Prima enimvero Vossiana editio Moguntina ann. exhibet quod postea in Parisiensi ann. mutatum est in quam quidem lectionem retinuit altera Parisiensis ann. 1759. ... et cum construendum est. Frequens zeugma Græcis, ut unus casus a duobus verbis re- galur. Μox verbale, contemptim hic loquenti Gregorio natum. Latine philosophatio per nos dicas. Αpostolus quoque I Tim. Quam lectionem, etsi fuit qui suspicaretur (uti atque sententiis tradit, quæ et errent ipsæ, et in quos invaserint, impellant: neque hoc tantum; sed si corrigere ipsam alia quæpiam oratio velit, haud eam jam admittat, neque aliud sibi persuaderi si- nat, opinione hac obsessam tenente, et tyranni im- placabilis instar in ea dominante. XIV. Quid enim, an aliud est, quod pugnantes inter se adversasque sententias, et philosophorum contentiones invexit; dum alii aliorum placitis re- pugnant, alii alia mordicus retinent, alii alia potius consectantur? Ac philosophari quidem omnes vo- lunt, et hoc præ se ferunt ex quo semel aggressi sunt, dicentes non minus id velle se, dum in ipsis disputationibus versantur, quam cum eas inierunt; imo vero acriore nunc philosophia studio teneri, postquam gustum ejus aliquem ceperunt, in eoque operam posuerunt, quam cum rudes adhuc et inex- perti, ad philosophandum impetu quodam delati sunt. Hæc illi dicunt: nec jam quemquam audiunt eorum, qui aliter sentiunt. Neque igitur quisquam ex veteribus ullum ex recentioribus, aut ex Peripa- teticis ad se sequendum, suamque philosophiam amplectendam allicere conatus est; nec econtrario; nec denique ullus ullum. Nemo enim facile addu- citur, ut sententia mutata alienis assentiatur; atque adeo iis ipsis, quibus si ei persuasum fuisset stu dere antequam inciperet philosophari, tum primum certe libenter assensus esset, quippe nondum ani- mo aliis occupato, neque alia jam admitteret; imo vero neque in iis acquiesceret, ac propter illa, his ipsis adversaretur quæ jam sentit ac tenet. Talem nobis egregii et disertissimi solertissimique Græci philosophiam exhibuerunt : quæ primum quisque nactus est, impetu quodam ductus, hæc sola vera esse dicens, reliqua omnia aliorum philosophorum, nugas censet atque fallaciam; cum ipse nihilo me- lus sua confirmet, quam cæteri omnes sua quisque defendunt; ne de gradu exire, sententiamque aut vi aut persuasione mutare cogatur; nullum alium (si verum fateri libet) habens præter ineptum a pli- losophia ad hæc dogmata ac placita quæ vera cre legitur mor hic apud ipsum Grego- rium, et paulo post tamen et adjuvat hic idem locus, cum verbis æquipollentibus sub finem præced. cap. 13, atque hoc ipso in capite, et confirmat (collatis aliis synonymis, paulo ante et sub finem hu- jusce capitis, occurrentibus) vox opposita, in ejusdem textus Paulini 5. BENGEL. legendum Magis placet Bengelii sententia legentis ante philosophie studium. Modo enim dixerat Gregorius, Caterum hic Bengelianam interpunctionem secuti sumus, quippe quæ aptiorem fundere sen- sum nobis visa sit. Nimirum: Nulla ei erat alia sententia (si verum est dicendum) nisi cæcus ille stimulus, quo ante philosophia studium in ista actus erat placita; neque aliud judicium eorum quæ vera putaret (ne mirum sit dictu), nisi fortuna temeritas (14) Η γάρ. Bengelius legit ή pro ή præceden- (15) Αὐτῶν. Bengelius cum Hoeschelio edidit D (16) Οὐδένεσι. Rara vox, sed non indigna hoc (17) οἷς φιλοσοφήσει προσελθεῖν. Οἷς cum (18) Πρὸς τῆς φιλοσοφίας. Suspicatur Vossius
PG 10:1091καὶ φιλοσοφεῖν μὲν ἁπάντων βουλομένων καὶ ἐπαγγελλομένων, ἐξ οὗ γε προὐτράπησαν τὸ πρῶτον, καὶ φασκόντων ἐθέλειν οὐχ ἧττον ὅτε γεγόνασιν ἐν τοῖς λόγοις, ἢ ὡς αὐτοῦ ἤρχοντο, μᾶλλον δὲ καὶ πλείονα τὸν ἔρωτα νῦν ἔχειν τῆς φιλοσοφίας, ὅτε αὐτῆς καὶ γεύσασθαι (ὡς ἂν εἴποι τις) ὑπῆρξε καὶ προσδιατρῖψαι τοῖς λόγοις, ἤπερ ὅτε πρῶτον ἀπείρως ἔχοντες εἶθ’ ὑπὸ ὁρμῆς τινος φιλοσοφεῖν ἐπήρθησαν· λεγόντων μὲν ταῦτα, οὐκέτι δ’ ὑπακουσάντων λόγοις οὐδένεσι τῶν ἑτεροδόξων; Οὔτ’ οὖν εἷς τις τῶν παλαιῶν προὐτρέψατό τινα τῶν νεωτέρων ἢ τῶν τοῦ Περιπάτου πρὸς αὐτὸν ἐπιστρέφειν καὶ τὴν αὐτοῦ φιλοσοφίαν φιλοσοφεῖν, οὔτε ἀνάπαλιν, καὶ ὅλως οὐδεὶς οὐδένα. Οὐ γὰρ ἂν ῥᾳδίως μεταπεισθείη τις προσθέσθαι, τῶν αὐτοῦ μετατιθέμενος, ἑτέροις, καὶ ταῦτα τούτοις ἴσως, οἷς εἴπερ ἐπείσθη πρὶν φιλοσοφήσει προσελθεῖν, τὸ πρῶτον ἂν καὶ ἠγάπα· [ἐπείσθη ῥᾳδίως] οἷα δὴ μὴ προκατειλημμένης τῆς ψυχῆς μηδέπω λόγοις προσανείχετο ἂν καὶ ἠγάπα, ὁμοίως ἐναντιούμενος δι’ ἐκεῖνα τούτοις, ἃ νῦν ἔχει.Β 109% ἄκριτον τύχην· ταῦθ᾽ ἕκαστος φιλῶν, οἷς προσέτυχε τὸ πρῶτον, ὑφ' ὧν οἱονεὶ δεδεμένος, οὐκέθ' οἷός τε προσέχειν ἑτέροις, εἰ μέν τι καὶ λέγειν ἔχοι σὺν ἀπο δείξει ἀληθείας τῶν αὐτοῦ περὶ πάντων, καὶ ὡς ψευ δῆ εἴη τὰ τῶν ἐναντίων, βεβοηθημένος καὶ τῷ λόγῳ ἐπεὶ καὶ ἀβοήθητος, ἑαυτὸν χαρισάμενος καὶ ἐκδεχό. μενος (19) εἰκῇ ὥσπερ έρμαιον, τοῖς προκαταλαβες σιν αὐτὸν λόγοις. Οἱ δ᾽ (20) ἔν τε τοῖς ἄλλοις ἔστη· λαν τοὺς ἔχοντας, καὶ δὴ καὶ τοῦ πάντων μεγίστου καὶ ἀναγκαιοτάτου, τῆς περὶ τὸ θεῖον γνώσεως καὶ εὐσεβείας. Καὶ μένουσιν ὅμως ἐν αὐτοῖς δεδεμένα τρόπον τινὰ, καὶ οὐκέτ᾽ ἂν αὐτοὺς οὐδεὶς φύσαιτο ῥᾳδίως, ὥσπερ ἐκ τενάγους ἐν πεδίῳ πλατυτάτῳ δι διαβάτῳ, οὐκέτι ἐῶντος τοὺς ἐμπεσόντας ἅπας, ούτε ἀληθῶν (μὴ παράδοξον εἰπεῖν ᾗ ) οὐκ ἄλλην ἢ τὴν παλινδρομήσαντας, οὔτε καὶ περαιωσαμένους διατύ Αι ενδεχόμενος, ενδέχομαι, έρμαιον, ἀέρι Ερχος, ερ- ἔρχος· ἀσφάλεια, τεῖχος, περίβολος. οἰκητήριον, ἑστία, ευρυχωρία. 10. πάντα ὕλης ἐγένετο : ζεσθαι, ἐν αὐτῷ δὲ αὐτοὺς κατέχοντας μέχρι τελευ τῆς· ἡ ὥσπερ ἐξ ὕλης βαθείας καὶ δασείας καὶ ὑψη λῆς, εἰς ἣν εἰσῆλθε μέν τις ὁδοιπόρος, ὡς δὲ καὶ ἐξορμήσων ἴσως, καὶ ἐν καθαρῷ πάλιν αὐτὸν κατ1- στήσων τῷ ἔρκει (21), ὑπὸ δὲ μήκους καὶ δασύτητας οὐχ οἷός τε γίνεται· πάμπολλα στρεφόμενος ἐν αὐτῷ, ὁδούς τέ τινας ἔνδον εὑρίσκων συνεχείς, ποικίλα όλοι: - πορεῖ, ὡς δὴ διά τινος αὐτῶν ἐξορμήσων τάχα· αἱ δ᾽ ἐπὶ τὰ ἔνδον ἄγουσι μόνον, ἔξοδον (22) δὲ οὐδα μῶς, αὐτῆς τε τῆς ὕλης μόνης ὁδοί τινες οὖσαι· τέ- λος δὲ ὁ ὁδοιπόρος ἀποκαμὼν καὶ ἀπαγορεύσας, ὡς δὴ πάντων ὕλης γενομένων (25), καὶ οὐκέτι οὐδενὸς ὄντος ἐπὶ γῆς οἰκητηρίου, ἐκεῖ μένειν ἐθέλει τὴν ἐστίαν καταστησάμενος, καὶ εὐρυχωρίαν αὐτῷ, ὡς οἷόν τε, ἐν τῇ ὕλῃ ἐκποριζόμενος. Καὶ ὥσπερ ἔκ τι νος λαβυρίνθου εἰς ὃν εἰσόδου φαινομένης μιᾶς, οὐδὲν ποικίλον ἐκ τῶν ἔξωθεν ὑποτοπήσας τις, εἰσελθὼν διὰ τῆς φαινομένης θύρας μιᾶς· εἶτα προχωρήσεις ἄχρι τῶν ἐνδοτάτω, ποικίλον τε ἰδὼν τὸ θέαμα, καὶ κατασκεύασμα πάνσοφον πολύπορόν τε καὶ εἰσόδοις καὶ ἐξόδοις συνεχέσι σεσοφισμένον· ἐθέλων μέντοι καὶ ἐξιέναι, μηκέθ᾽ οἷός τε εἴη, ἐναποληφθεὶς ἔνδον ὑπὸ σοφοῦ δοκοῦντος αὐτῷ κατασκευάσματος. Οὐδεὶς δὲ οὔτε λαβύρινθος οὕτω δυσεξέλικτος καὶ ποικίλος, οὔτε ὕλη δασεῖα καὶ ποικίλη (24), οὔτε πεδίον οὕτως ή τέναγος δεινὸν κρατῆσαι τοὺς ἐμπελάσαντας ὡς λόγ γος, εἴ τις εἴη κατ' αὐτῶν (25) τῶνδέ τινων φιλοσό φων.ἵνα δὴ οὖν μὴ ταυτὸν τοῖς πολλοῖς πάθοιμεν, πρὸς μὲν ἕνα τινὰ οὐκ ἦγε τῶν φιλοσόφων λόγων, γίνομαι. ἐπειδὴ πάντα ὕλη ἐγένετο : οὕτω. άνθρωπος. S. GREGORII THAUMATURGI dit, impetum atque delectum : et ne incredibile A quod dico videatur, nullam aliam, præter cæcam judicii expertem fortunam; hæc unusquisque amans, in quæ primum inciderit. A quibus quo- dammodo irretitus, aliis rebus dare operam nequit, si quid forte habeat quod se singulis rebus cum ve- ritatis demonstratione disserat, et quo falsas adver- sariorum rationes esse doceat: quippe qui etiam sine probatione se ipsum temere, tanquam inopi- natum atque inexspectatum quoddam lucrum spe- rans, anticipatis rationibus addixit. Porro hæ, cum in cæteris rebus sectatores fallunt, tum vero in re omnium maxima ac necessaria, in Dei cognitione atque pietate. Et manent nibilominus sic illis irre- titi, ut eos jam nemo facile eripere possit; tanquam ex palustri et invadoso patentissimi campi lacu, qui B semel ingressos, nec gradum revocare, nec trajice- re et evadere sinit, sed ad mortem usque sic con- strictos tenet; aut tanquam ex alta, densaque ac profunda silva; in quam viator quis, quasi inde rursus exiturus et puro se campo redditurus, in- gressus est; præ longitudine autem ac densitate non potest omnes enim in partes se ipsum versans, viasque intus continuas offendens, həs illasque, tan- quam exitum per aliquam earum reperturus, per- ambulat; illa vero ad intima tantummodo ducunt ; nusquam extra ſerunt, ut quæ ipsius silvæ solum viæ sint : quare fessus tandem ac desperans via- tor, quasi silva essent omnia, et nullum in terris domicilium superesset, ibi manere ac domicilium col- locare statuit, spatiumque agri, quantum potest, in silva occupare. Aut tanquam denique ex labyrin- tho, ad quem cum unicus appareat aditus, nihil subdolum, ex iis quæ sunt extra, intus latere suspi- cans quispiam, qua patet janua, ingreditur; deinde ad intima usque progressus, postquam artificiosum solersque opificium, quaquaversus pervium, ac per- petuis ingressibus et egressibus intextum atque ela- boratum contemplatus est, egredi cupiens, minime potest, structura illa quam artificiosam judicabat, interceptus. Nullus porro est neque labyrinthus adeo ad explicandum difficilis et varius; neque silva, quamvis densa et varia; neque campus ant palus, quæ illapsos atque ingressos sic retineat, ut oratio, si qua eos occupet, aliquorum istiusmodi philoso- D caret. neutrum, ab con.. tingo, congruit cum id est, lucrum inspe- ralum, et cum toto contextu, opinandi temeritatem redarguente. Frequens hac notione verbum est cum dativo, in primis Aristoteli l. I Analyt. prior, cap. 3. BENGEL. Rhodomanus, legens, puro aere. plum, et per metonymiam, domus, fundus, regio septis munita. Hesychius, BENGEL mox occurrunt, nam eleganter genitivum habet C verbum Vel potius sit, quale est illud : ... Omnia pontus erat. Ib. tur ex altero, festinante librario, natumn, et pro alio nescio quo epitheto scriptum. Ante dzoɛia in- sere, vel certe subaudi, ID. taç, id in apodosi esto xatavtwv : facillimæ namque, permutatu sunt litteræ vet v : et cum rig subaudi Integrum locum ita reddo : Neque vero labyrinthus est ullus tam inextricabilis et varius, ne- que silva tam densa et varia, neque campus aut palus iam infesta ad tenendos qui eo delati sunt, quam oratio, si quis sit qui incurrat, certorum philosopho rum. ID. (19) Εαυτόν ... ἐκδεχόμενος. Ιd quidem sensu (20) Οι δέ. Scilicet λόγοι, id est, rationes. Voss. (21) Καθαρῷ ... ἔρχει. Sirmondus, puro campo. (22) Εξοδον. Repete επί. Synonyma sunt quæ (25) Πάντων ύλης γενομένων. Resolve, ἐπειδὴ (24) Ποικίλος ποικίλη. Horum alterum vide (25) Κατ' αὐτῶν. Quod in protasi est ἐμπελάσαν-
Τοιαῦτα ἡμῶν οἱ καλοὶ καὶ λογιώτατοι καὶ ἐξεταστικώτατοι Ἕλληνες πεφιλοσοφήκασιν, οἷς προσέτυχεν ἕκαστος ἐξ ἀρχῆς ἐλαθεὶς ὑπό τινος ὁρμῆς, ταῦτα μόνα λέγων εἶναι ἀληθῆ, τὰ δὲ λοιπὰ πάντα τῶν ἄλλων φιλοσόφων ἀπάτην καὶ λῆρον· λόγῳ μὲν οὐδὲν μᾶλλον αὐτὸς τὰ αὐτοῦ κρατύνων, ἢ τῶν ἄλλων ἕκαστοι προί̈στανται τῶν ἰδίων, τοῦ μὴ χρῆναι μετατίθεσθαι καὶ μεταβουλεύεσθαι ἀνάγκῃ ἢ πειθοῖ· οὐκ ἄλλην τινά (εἰ δεῖ τἀληθὲς εἰπεῖν) ἔχων ἢ τὴν πρὸς τῆς φιλοσοφίας ἐπὶ τάδε τὰ δόγματα ἄλογον ὁρμήν, καὶ κρίσιν ὧν οἴεται ἀληθῶν (μὴ παράδοξον εἰπεῖν ᾖ) οὐκ ἄλλην ἢ τὴν ἄκριτον τύχην· ταῦθ’ ἕκαστος φιλῶν, οἷς προσέτυχε τὸ πρῶτον, ὑφ’ ὧν οἱονεὶ δεδεμένος, οὐκέθ’ οἷός τε προσέχειν ἑτέροις· εἰ μέν τι καὶ λέγειν ἔχοι σὺν ἀποδείξει ἀληθείας τῶν αὐτοῦ περὶ πάντων, καὶ ὡς ψευδῆ εἴη τὰ τῶν ἐναντίων, βεβοηθημένος καὶ τῷ λόγῳ, ἐπεὶ καὶ ἀβοήθητος, ἑαυτὸν χαρισάμενος καὶ ἐκδεχόμενος εἰκῇ ὥσπερ ἕρμαιον τοῖς προκαταλαβοῦσιν αὐτὸν λόγοις· οἳ δ’ ἔν τε τοῖς ἄλλοις ἔσφηλαν τοὺς ἔχοντας, καὶ δὴ καὶ τοῦ πάντων μεγίστου καὶ ἀναγκαιοτάτου, τῆς περὶ τὸ θεῖον γνώσεως καὶ εὐσεβείας.Β 109% ἄκριτον τύχην· ταῦθ᾽ ἕκαστος φιλῶν, οἷς προσέτυχε τὸ πρῶτον, ὑφ' ὧν οἱονεὶ δεδεμένος, οὐκέθ' οἷός τε προσέχειν ἑτέροις, εἰ μέν τι καὶ λέγειν ἔχοι σὺν ἀπο δείξει ἀληθείας τῶν αὐτοῦ περὶ πάντων, καὶ ὡς ψευ δῆ εἴη τὰ τῶν ἐναντίων, βεβοηθημένος καὶ τῷ λόγῳ ἐπεὶ καὶ ἀβοήθητος, ἑαυτὸν χαρισάμενος καὶ ἐκδεχό. μενος (19) εἰκῇ ὥσπερ έρμαιον, τοῖς προκαταλαβες σιν αὐτὸν λόγοις. Οἱ δ᾽ (20) ἔν τε τοῖς ἄλλοις ἔστη· λαν τοὺς ἔχοντας, καὶ δὴ καὶ τοῦ πάντων μεγίστου καὶ ἀναγκαιοτάτου, τῆς περὶ τὸ θεῖον γνώσεως καὶ εὐσεβείας. Καὶ μένουσιν ὅμως ἐν αὐτοῖς δεδεμένα τρόπον τινὰ, καὶ οὐκέτ᾽ ἂν αὐτοὺς οὐδεὶς φύσαιτο ῥᾳδίως, ὥσπερ ἐκ τενάγους ἐν πεδίῳ πλατυτάτῳ δι διαβάτῳ, οὐκέτι ἐῶντος τοὺς ἐμπεσόντας ἅπας, ούτε ἀληθῶν (μὴ παράδοξον εἰπεῖν ᾗ ) οὐκ ἄλλην ἢ τὴν παλινδρομήσαντας, οὔτε καὶ περαιωσαμένους διατύ Αι ενδεχόμενος, ενδέχομαι, έρμαιον, ἀέρι Ερχος, ερ- ἔρχος· ἀσφάλεια, τεῖχος, περίβολος. οἰκητήριον, ἑστία, ευρυχωρία. 10. πάντα ὕλης ἐγένετο : ζεσθαι, ἐν αὐτῷ δὲ αὐτοὺς κατέχοντας μέχρι τελευ τῆς· ἡ ὥσπερ ἐξ ὕλης βαθείας καὶ δασείας καὶ ὑψη λῆς, εἰς ἣν εἰσῆλθε μέν τις ὁδοιπόρος, ὡς δὲ καὶ ἐξορμήσων ἴσως, καὶ ἐν καθαρῷ πάλιν αὐτὸν κατ1- στήσων τῷ ἔρκει (21), ὑπὸ δὲ μήκους καὶ δασύτητας οὐχ οἷός τε γίνεται· πάμπολλα στρεφόμενος ἐν αὐτῷ, ὁδούς τέ τινας ἔνδον εὑρίσκων συνεχείς, ποικίλα όλοι: - πορεῖ, ὡς δὴ διά τινος αὐτῶν ἐξορμήσων τάχα· αἱ δ᾽ ἐπὶ τὰ ἔνδον ἄγουσι μόνον, ἔξοδον (22) δὲ οὐδα μῶς, αὐτῆς τε τῆς ὕλης μόνης ὁδοί τινες οὖσαι· τέ- λος δὲ ὁ ὁδοιπόρος ἀποκαμὼν καὶ ἀπαγορεύσας, ὡς δὴ πάντων ὕλης γενομένων (25), καὶ οὐκέτι οὐδενὸς ὄντος ἐπὶ γῆς οἰκητηρίου, ἐκεῖ μένειν ἐθέλει τὴν ἐστίαν καταστησάμενος, καὶ εὐρυχωρίαν αὐτῷ, ὡς οἷόν τε, ἐν τῇ ὕλῃ ἐκποριζόμενος. Καὶ ὥσπερ ἔκ τι νος λαβυρίνθου εἰς ὃν εἰσόδου φαινομένης μιᾶς, οὐδὲν ποικίλον ἐκ τῶν ἔξωθεν ὑποτοπήσας τις, εἰσελθὼν διὰ τῆς φαινομένης θύρας μιᾶς· εἶτα προχωρήσεις ἄχρι τῶν ἐνδοτάτω, ποικίλον τε ἰδὼν τὸ θέαμα, καὶ κατασκεύασμα πάνσοφον πολύπορόν τε καὶ εἰσόδοις καὶ ἐξόδοις συνεχέσι σεσοφισμένον· ἐθέλων μέντοι καὶ ἐξιέναι, μηκέθ᾽ οἷός τε εἴη, ἐναποληφθεὶς ἔνδον ὑπὸ σοφοῦ δοκοῦντος αὐτῷ κατασκευάσματος. Οὐδεὶς δὲ οὔτε λαβύρινθος οὕτω δυσεξέλικτος καὶ ποικίλος, οὔτε ὕλη δασεῖα καὶ ποικίλη (24), οὔτε πεδίον οὕτως ή τέναγος δεινὸν κρατῆσαι τοὺς ἐμπελάσαντας ὡς λόγ γος, εἴ τις εἴη κατ' αὐτῶν (25) τῶνδέ τινων φιλοσό φων.ἵνα δὴ οὖν μὴ ταυτὸν τοῖς πολλοῖς πάθοιμεν, πρὸς μὲν ἕνα τινὰ οὐκ ἦγε τῶν φιλοσόφων λόγων, γίνομαι. ἐπειδὴ πάντα ὕλη ἐγένετο : οὕτω. άνθρωπος. S. GREGORII THAUMATURGI dit, impetum atque delectum : et ne incredibile A quod dico videatur, nullam aliam, præter cæcam judicii expertem fortunam; hæc unusquisque amans, in quæ primum inciderit. A quibus quo- dammodo irretitus, aliis rebus dare operam nequit, si quid forte habeat quod se singulis rebus cum ve- ritatis demonstratione disserat, et quo falsas adver- sariorum rationes esse doceat: quippe qui etiam sine probatione se ipsum temere, tanquam inopi- natum atque inexspectatum quoddam lucrum spe- rans, anticipatis rationibus addixit. Porro hæ, cum in cæteris rebus sectatores fallunt, tum vero in re omnium maxima ac necessaria, in Dei cognitione atque pietate. Et manent nibilominus sic illis irre- titi, ut eos jam nemo facile eripere possit; tanquam ex palustri et invadoso patentissimi campi lacu, qui B semel ingressos, nec gradum revocare, nec trajice- re et evadere sinit, sed ad mortem usque sic con- strictos tenet; aut tanquam ex alta, densaque ac profunda silva; in quam viator quis, quasi inde rursus exiturus et puro se campo redditurus, in- gressus est; præ longitudine autem ac densitate non potest omnes enim in partes se ipsum versans, viasque intus continuas offendens, həs illasque, tan- quam exitum per aliquam earum reperturus, per- ambulat; illa vero ad intima tantummodo ducunt ; nusquam extra ſerunt, ut quæ ipsius silvæ solum viæ sint : quare fessus tandem ac desperans via- tor, quasi silva essent omnia, et nullum in terris domicilium superesset, ibi manere ac domicilium col- locare statuit, spatiumque agri, quantum potest, in silva occupare. Aut tanquam denique ex labyrin- tho, ad quem cum unicus appareat aditus, nihil subdolum, ex iis quæ sunt extra, intus latere suspi- cans quispiam, qua patet janua, ingreditur; deinde ad intima usque progressus, postquam artificiosum solersque opificium, quaquaversus pervium, ac per- petuis ingressibus et egressibus intextum atque ela- boratum contemplatus est, egredi cupiens, minime potest, structura illa quam artificiosam judicabat, interceptus. Nullus porro est neque labyrinthus adeo ad explicandum difficilis et varius; neque silva, quamvis densa et varia; neque campus ant palus, quæ illapsos atque ingressos sic retineat, ut oratio, si qua eos occupet, aliquorum istiusmodi philoso- D caret. neutrum, ab con.. tingo, congruit cum id est, lucrum inspe- ralum, et cum toto contextu, opinandi temeritatem redarguente. Frequens hac notione verbum est cum dativo, in primis Aristoteli l. I Analyt. prior, cap. 3. BENGEL. Rhodomanus, legens, puro aere. plum, et per metonymiam, domus, fundus, regio septis munita. Hesychius, BENGEL mox occurrunt, nam eleganter genitivum habet C verbum Vel potius sit, quale est illud : ... Omnia pontus erat. Ib. tur ex altero, festinante librario, natumn, et pro alio nescio quo epitheto scriptum. Ante dzoɛia in- sere, vel certe subaudi, ID. taç, id in apodosi esto xatavtwv : facillimæ namque, permutatu sunt litteræ vet v : et cum rig subaudi Integrum locum ita reddo : Neque vero labyrinthus est ullus tam inextricabilis et varius, ne- que silva tam densa et varia, neque campus aut palus iam infesta ad tenendos qui eo delati sunt, quam oratio, si quis sit qui incurrat, certorum philosopho rum. ID. (19) Εαυτόν ... ἐκδεχόμενος. Ιd quidem sensu (20) Οι δέ. Scilicet λόγοι, id est, rationes. Voss. (21) Καθαρῷ ... ἔρχει. Sirmondus, puro campo. (22) Εξοδον. Repete επί. Synonyma sunt quæ (25) Πάντων ύλης γενομένων. Resolve, ἐπειδὴ (24) Ποικίλος ποικίλη. Horum alterum vide (25) Κατ' αὐτῶν. Quod in protasi est ἐμπελάσαν-
PG 10:1092Καὶ μένουσιν ὅμως ἐν αὐτοῖς δεδεμένοι τρόπον τινά, καὶ οὐκέτ’ ἂν αὐτοὺς οὐδεὶς ῥύσαιτο ῥᾳδίως, ὥσπερ ἐκ τενάγους ἐν πεδίῳ πλατυτάτῳ δυσδιαβάτῳ, οὐκέτι ἐῶντος τοὺς ἐμπεσόντας ἅπαξ οὔτε παλινδρομήσαντας οὔτε καὶ περαιωσαμένους διασώζεσθαι, ἐν αὐτῷ δὲ αὐτοὺς κατέχοντας μέχρι τελευτῆς· ἢ ὥσπερ ἐξ ὕλης βαθείας καὶ δασείας καὶ ὑψηλῆς, εἰς ἣν εἰσῆλθε μέν τις ὁδοιπόρος, ὡς δὴ καὶ ἐξορμήσων ἴσως καὶ ἐν καθαρῷ πάλιν αὑτὸν καταστήσων τῷ ἕρκει, ὑπὸ δὲ μήκους καὶ δασύτητος οὐχ οἷός τε γίνεται, πάμπολλα στρεφόμενος ἐν αὐτῷ, ὁδούς τέ τινας ἔνδον εὑρίσκων συνεχεῖς ποικίλα ὁδοιπορεῖ, ὡς δὴ διά τινος αὐτῶν ἐξορμήσων τάχα· αἱ δ’ ἐπὶ τὰ ἔνδον ἄγουσι μόνον, ἔξοδον δὲ οὐδαμῶς, αὐτῆς τε τῆς ὕλης μόνης ὁδοί τινες οὖσαι· τέλος δὲ ὁ ὁδοιπόρος ἀποκαμὼν καὶ ἀπαγορεύσας, ὡς δὴ πάντων ὕλης γενομένων καὶ οὐκέτι οὐδενὸς ὄντος ἐπὶ γῆς οἰκητηρίου, ἐκεῖ μένειν ἐθέλει τὴν ἑστίαν καταστησάμενος, καὶ εὐρυχωρίαν αὑτῷ ὡς οἷόν τε ἐν τῇ ὕλῃ ἐκποριζόμενος·Β 109% ἄκριτον τύχην· ταῦθ᾽ ἕκαστος φιλῶν, οἷς προσέτυχε τὸ πρῶτον, ὑφ' ὧν οἱονεὶ δεδεμένος, οὐκέθ' οἷός τε προσέχειν ἑτέροις, εἰ μέν τι καὶ λέγειν ἔχοι σὺν ἀπο δείξει ἀληθείας τῶν αὐτοῦ περὶ πάντων, καὶ ὡς ψευ δῆ εἴη τὰ τῶν ἐναντίων, βεβοηθημένος καὶ τῷ λόγῳ ἐπεὶ καὶ ἀβοήθητος, ἑαυτὸν χαρισάμενος καὶ ἐκδεχό. μενος (19) εἰκῇ ὥσπερ έρμαιον, τοῖς προκαταλαβες σιν αὐτὸν λόγοις. Οἱ δ᾽ (20) ἔν τε τοῖς ἄλλοις ἔστη· λαν τοὺς ἔχοντας, καὶ δὴ καὶ τοῦ πάντων μεγίστου καὶ ἀναγκαιοτάτου, τῆς περὶ τὸ θεῖον γνώσεως καὶ εὐσεβείας. Καὶ μένουσιν ὅμως ἐν αὐτοῖς δεδεμένα τρόπον τινὰ, καὶ οὐκέτ᾽ ἂν αὐτοὺς οὐδεὶς φύσαιτο ῥᾳδίως, ὥσπερ ἐκ τενάγους ἐν πεδίῳ πλατυτάτῳ δι διαβάτῳ, οὐκέτι ἐῶντος τοὺς ἐμπεσόντας ἅπας, ούτε ἀληθῶν (μὴ παράδοξον εἰπεῖν ᾗ ) οὐκ ἄλλην ἢ τὴν παλινδρομήσαντας, οὔτε καὶ περαιωσαμένους διατύ Αι ενδεχόμενος, ενδέχομαι, έρμαιον, ἀέρι Ερχος, ερ- ἔρχος· ἀσφάλεια, τεῖχος, περίβολος. οἰκητήριον, ἑστία, ευρυχωρία. 10. πάντα ὕλης ἐγένετο : ζεσθαι, ἐν αὐτῷ δὲ αὐτοὺς κατέχοντας μέχρι τελευ τῆς· ἡ ὥσπερ ἐξ ὕλης βαθείας καὶ δασείας καὶ ὑψη λῆς, εἰς ἣν εἰσῆλθε μέν τις ὁδοιπόρος, ὡς δὲ καὶ ἐξορμήσων ἴσως, καὶ ἐν καθαρῷ πάλιν αὐτὸν κατ1- στήσων τῷ ἔρκει (21), ὑπὸ δὲ μήκους καὶ δασύτητας οὐχ οἷός τε γίνεται· πάμπολλα στρεφόμενος ἐν αὐτῷ, ὁδούς τέ τινας ἔνδον εὑρίσκων συνεχείς, ποικίλα όλοι: - πορεῖ, ὡς δὴ διά τινος αὐτῶν ἐξορμήσων τάχα· αἱ δ᾽ ἐπὶ τὰ ἔνδον ἄγουσι μόνον, ἔξοδον (22) δὲ οὐδα μῶς, αὐτῆς τε τῆς ὕλης μόνης ὁδοί τινες οὖσαι· τέ- λος δὲ ὁ ὁδοιπόρος ἀποκαμὼν καὶ ἀπαγορεύσας, ὡς δὴ πάντων ὕλης γενομένων (25), καὶ οὐκέτι οὐδενὸς ὄντος ἐπὶ γῆς οἰκητηρίου, ἐκεῖ μένειν ἐθέλει τὴν ἐστίαν καταστησάμενος, καὶ εὐρυχωρίαν αὐτῷ, ὡς οἷόν τε, ἐν τῇ ὕλῃ ἐκποριζόμενος. Καὶ ὥσπερ ἔκ τι νος λαβυρίνθου εἰς ὃν εἰσόδου φαινομένης μιᾶς, οὐδὲν ποικίλον ἐκ τῶν ἔξωθεν ὑποτοπήσας τις, εἰσελθὼν διὰ τῆς φαινομένης θύρας μιᾶς· εἶτα προχωρήσεις ἄχρι τῶν ἐνδοτάτω, ποικίλον τε ἰδὼν τὸ θέαμα, καὶ κατασκεύασμα πάνσοφον πολύπορόν τε καὶ εἰσόδοις καὶ ἐξόδοις συνεχέσι σεσοφισμένον· ἐθέλων μέντοι καὶ ἐξιέναι, μηκέθ᾽ οἷός τε εἴη, ἐναποληφθεὶς ἔνδον ὑπὸ σοφοῦ δοκοῦντος αὐτῷ κατασκευάσματος. Οὐδεὶς δὲ οὔτε λαβύρινθος οὕτω δυσεξέλικτος καὶ ποικίλος, οὔτε ὕλη δασεῖα καὶ ποικίλη (24), οὔτε πεδίον οὕτως ή τέναγος δεινὸν κρατῆσαι τοὺς ἐμπελάσαντας ὡς λόγ γος, εἴ τις εἴη κατ' αὐτῶν (25) τῶνδέ τινων φιλοσό φων.ἵνα δὴ οὖν μὴ ταυτὸν τοῖς πολλοῖς πάθοιμεν, πρὸς μὲν ἕνα τινὰ οὐκ ἦγε τῶν φιλοσόφων λόγων, γίνομαι. ἐπειδὴ πάντα ὕλη ἐγένετο : οὕτω. άνθρωπος. S. GREGORII THAUMATURGI dit, impetum atque delectum : et ne incredibile A quod dico videatur, nullam aliam, præter cæcam judicii expertem fortunam; hæc unusquisque amans, in quæ primum inciderit. A quibus quo- dammodo irretitus, aliis rebus dare operam nequit, si quid forte habeat quod se singulis rebus cum ve- ritatis demonstratione disserat, et quo falsas adver- sariorum rationes esse doceat: quippe qui etiam sine probatione se ipsum temere, tanquam inopi- natum atque inexspectatum quoddam lucrum spe- rans, anticipatis rationibus addixit. Porro hæ, cum in cæteris rebus sectatores fallunt, tum vero in re omnium maxima ac necessaria, in Dei cognitione atque pietate. Et manent nibilominus sic illis irre- titi, ut eos jam nemo facile eripere possit; tanquam ex palustri et invadoso patentissimi campi lacu, qui B semel ingressos, nec gradum revocare, nec trajice- re et evadere sinit, sed ad mortem usque sic con- strictos tenet; aut tanquam ex alta, densaque ac profunda silva; in quam viator quis, quasi inde rursus exiturus et puro se campo redditurus, in- gressus est; præ longitudine autem ac densitate non potest omnes enim in partes se ipsum versans, viasque intus continuas offendens, həs illasque, tan- quam exitum per aliquam earum reperturus, per- ambulat; illa vero ad intima tantummodo ducunt ; nusquam extra ſerunt, ut quæ ipsius silvæ solum viæ sint : quare fessus tandem ac desperans via- tor, quasi silva essent omnia, et nullum in terris domicilium superesset, ibi manere ac domicilium col- locare statuit, spatiumque agri, quantum potest, in silva occupare. Aut tanquam denique ex labyrin- tho, ad quem cum unicus appareat aditus, nihil subdolum, ex iis quæ sunt extra, intus latere suspi- cans quispiam, qua patet janua, ingreditur; deinde ad intima usque progressus, postquam artificiosum solersque opificium, quaquaversus pervium, ac per- petuis ingressibus et egressibus intextum atque ela- boratum contemplatus est, egredi cupiens, minime potest, structura illa quam artificiosam judicabat, interceptus. Nullus porro est neque labyrinthus adeo ad explicandum difficilis et varius; neque silva, quamvis densa et varia; neque campus ant palus, quæ illapsos atque ingressos sic retineat, ut oratio, si qua eos occupet, aliquorum istiusmodi philoso- D caret. neutrum, ab con.. tingo, congruit cum id est, lucrum inspe- ralum, et cum toto contextu, opinandi temeritatem redarguente. Frequens hac notione verbum est cum dativo, in primis Aristoteli l. I Analyt. prior, cap. 3. BENGEL. Rhodomanus, legens, puro aere. plum, et per metonymiam, domus, fundus, regio septis munita. Hesychius, BENGEL mox occurrunt, nam eleganter genitivum habet C verbum Vel potius sit, quale est illud : ... Omnia pontus erat. Ib. tur ex altero, festinante librario, natumn, et pro alio nescio quo epitheto scriptum. Ante dzoɛia in- sere, vel certe subaudi, ID. taç, id in apodosi esto xatavtwv : facillimæ namque, permutatu sunt litteræ vet v : et cum rig subaudi Integrum locum ita reddo : Neque vero labyrinthus est ullus tam inextricabilis et varius, ne- que silva tam densa et varia, neque campus aut palus iam infesta ad tenendos qui eo delati sunt, quam oratio, si quis sit qui incurrat, certorum philosopho rum. ID. (19) Εαυτόν ... ἐκδεχόμενος. Ιd quidem sensu (20) Οι δέ. Scilicet λόγοι, id est, rationes. Voss. (21) Καθαρῷ ... ἔρχει. Sirmondus, puro campo. (22) Εξοδον. Repete επί. Synonyma sunt quæ (25) Πάντων ύλης γενομένων. Resolve, ἐπειδὴ (24) Ποικίλος ποικίλη. Horum alterum vide (25) Κατ' αὐτῶν. Quod in protasi est ἐμπελάσαν-
PG 10:1093καὶ ὥσπερ ἔκ τινος λαβυρίνθου, εἰς ὃν εἰσόδου φαινομένης μιᾶς οὐδὲν ποικίλον ἐκ τῶν ἔξωθεν ὑποτοπήσας τις εἰσελθὼν διὰ τῆς φαινομένης θύρας μιᾶς, εἶτα προχωρήσας ἄχρι τῶν ἐνδοτάτω, ποικίλον τε ἰδὼν θέαμα καὶ κατασκεύασμα πάνσοφον πολύπορόν τε καὶ εἰσόδοις καὶ ἐξόδοις συνεχέσι σεσοφισμένον, ἐθέλων μέντοι καὶ ἐξιέναι μηκέθ’ οἷός τε εἴη, ἐναποληφθεὶς ἔνδον ὑπὸ σοφοῦ δοκοῦντος αὐτῷ κατασκευάσματος. Οὐδεὶς δὲ οὔτε λαβύρινθος οὕτω δυσεξέλικτος καὶ ποικίλος, οὔτε ὕλη δασεῖα καὶ ποικίλη, οὔτε πεδίον οὕτως ἢ τέναγος, δεινὸν κρατῆσαι τοὺς ἐμπελάσαντας ὡς λόγος, εἴ τις εἴη κατ’ αὐτῶν τῶνδέ τινων φιλοσόφων. Ἵνα δὴ οὖν μὴ ταὐτὸν τοῖς πολλοῖς πάθοιμεν, πρὸς μὲν ἕνα τινὰ οὐκ ἦγε τῶν φιλοσόφων λόγων, οὐδὲ κατ’ αὐτοὺς ἀπιέναι ἠξίου, πρὸς δὲ πάντας ἦγεν, οὐδενὸς ἀπειράστους εἶναι θέλων δόγματος Ἑλληνικοῦ. Καὶ αὐτὸς δὲ συνεισῄει προηγούμενος καὶ χειραγωγῶν ὥσπερ ἐν ὁδοιπορίᾳ, εἴ που καὶ ὑπαντήσαι τι σκολιὸν καὶ ὕπουλον καὶ σοφισματῶδες·οὐδὲ κατ' αὐτοὺς ἀπιέναι ἠξίου· πρὸς δὲ πάντας ἦγεν, οὐδενὸς ἀπειράστους εἶναι θέλων δόγματος Ελ- ληνικοῦ. Καὶ αὐτὸς δὲ συνεισῄει προηγούμενος καὶ χειραγωγῶν, ὥσπερ ἐν ὁδοιπορίᾳ, εἴ που καὶ ὑπαν τῆσαί τι σχολιὸν καὶ ὕπουλον καὶ σοφισματῶδες, οἷα δὴ τεχνίτης ἐκ τῆς ἐκ πολλοῦ τοῖς λόγοις συνδιατρι 6ῆς, οὐκ ἀήθης οὐδενὸς οὐδὲ ἄπειρος ων, μετέωρος αὐτός τε ἐν ἀσφαλεῖ μένοι, καὶ ἄλλοις ὀρέγων χεῖρα διασώζοιτο ὥσπερ βαπτιζομένους ἀνιμώμενος· πᾶν μὲν ὅ τι χρήσιμον φιλοσόφων εκάστων καὶ ἀληθὲς ἦν, ἀναλέγων, καὶ παρατιθέμενος ἡμῖν· ὅσα δὲ ψευδή, ἐκκρίνων· τά τε ἄλλα, καὶ μαλίστα ὅσα ἴδια πρὸς εὐσέβειαν ἦν ἀνθρώπων. ΙΕ΄. Περὶ τούτων μὲν μηδὲν προσέχειν συμβου- Β λεύων, μηδὲ εἰ πάνσοφός τις ὑπὸ πάντων ἀνθρώπων μαρτυρηθείη· μόνῳ δὲ προσέχειν Θεῷ καὶ τοῖς τούτου προφήταις· αὐτὸς ὑποφητεύων (26) καὶ σαφηνίζων, δ τί ποτε σκοτεινὸν καὶ αἰνιγματώδες ᾗ (οἷα πολλὰ ἐν ταῖς ἱεραῖς ἐστι φωναῖς· ἤτοι οὕτω φίλον ἐν τῷ Θεῷ προσομιλεῖν ἀνθρώποις, ὡς μὴ καὶ ἀναξίαν ψυ χὴν, οἷαι αἱ πολλαί, γυμνὸς καὶ ἀσκεπής ὁ θεῖος εἰσίῃ λόγος· ἢ καὶ τῇ φύσει μὲν σαφέστατον καὶ ἁπλούστατον πᾶν τὸ θεῖον λόγιον (27) ὂν, ἡμῖν δὲ ἀποστᾶσι Θεοῦ, καὶ ἀπομεμαθηκόσιν ἀκροᾶσθαι ὑπὸ χρόνου καὶ παλαιότητος, ἀσαφὲς καὶ σκοτεινὸν κατα- φαινόμενον, οὐκ ἔχω λέγειν)· πλὴν σαφηνίζων καὶ εἰς φῶς προάγων, είτε αινίγματα ὄντα τυγχάνοι, δει- νὸς ὢν ἀκροατὴς Θεοῦ καὶ συνετώτατος· εἴτε καὶ (23) οὐδὲν σχολιὸν ἔχοντα τῇ φύσει, οὐδ᾽ ἀσύνετον αὐτῷ, οὕτως ἔχοντι μόνῳ τῶν νῦν ἀνθρώπων, ὧν αὐτός τε ἔγνων, καὶ ἑτέρων ήκουσα περί τινων λεγόντων, μετ μελετηκότι (29) τὰ καθαρὰ τῶν λογίων φωτεινά τε, παραδέχεσθαι αὐτοῦ τῇ ψυχῇ καὶ διδάσκεσθαι ἑτέ- ρους ὅτι αὐτῶν (30) ὁ πάντων ἀρχηγὸς, ὁ τοῖς τοῦ Θεοῦ φίλοις προφήταις ὑπηχῶν καὶ ὑποβάλλων πα- σαν προφητείαν καὶ λόγον μυστικὸν καὶ θεῖον, οὕτως αὐτὸν τιμήσας ὡς φίλον, προήγορον κατεστήσατο· ὧν δι᾿ ἑτέρων ηνίξατο μόνον, τούτων διὰ τούτου τὴν διδασκαλίαν ποιούμενος· ὅσα τε, ἀξιοπιστότατος ὢν, ἢ προσέταξε βασιλικῶς ἢ καὶ ἀπεφήνατο, τούτων τοὺς λόγους διερευνᾶσθαί τε καὶ ἐξευρίσκειν τούτῳ δωρησάμενος· ἵν᾽ εἴ τις σκληρὸς τὴν ψυχὴν καὶ ἄπιστος ἢ καὶ φιλομαθής ὢν τύχοι, παρὰ τούτου μα θῶν, καὶ συνεῖναι καὶ πιστεύειν ελέσθαι ἀναγκά- ζοιτο τρόπον τινὰ, καὶ ἕπεσθαι Θεῷ. Λέγει τε ταῦτα οὐκ ἄλλως, οἶμαι, ἢ κοινωνίᾳ τοῦ θείου Πνεύματος· τῆς γὰρ αὐτῆς δυνάμεως δεῖ προφητεύουσί τε καὶ ἀκροωμένοις προφητῶν· καὶ οὐκ ἂν ἀκούσαι προφή του, ᾧ μὴ αὐτὸ τὸ Πνεῦμα τὸ προφητεῦσαν τὴν σύν εσιν τῶν αὑτοῦ λόγων ἐδωρήσατο. Τοιοῦτον ἔγκειται οὐδ᾽ ἀσύνετον αὐτῷ, ἔχοντα. μεμελετηκώς. έχει Σαβών. 10. προήγορον. ΙD. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A phorum. Nobis ergo ne id ipsum quod imperitæ multitudini eveniret, ad unicum nos philosophica- rum opinionum genus non admovebat, nec in eo consistere sinebat; sed per omnia ducebat, nullius nos Græcanici dogmatis rudes aut ignaros esse per- mittens. Ipse autem simul incedens præibat; ma- nuque ducens, tanquam in via, si quid usquam fle- xuosum occurreret, aut infidum et ad fraudem compositum; velut peritus artifex, cui ex longo usu atque exercitatione philosophandi nihil insolens sit nec inexpertum, et sublimis ipse in tuto manet, ac manum aliis porrigens, veluti qui demergantur ex- trahens, servat: ita quidquid apud singulos phi- losophos utile ac verum erat, deligens nobisque apponens; quæ vero falsa, secernens; tum alia, tum maxime, quæ hominum propria sunt ad pietatem. C lum a propheta susceptum ad alios propagat. BENGEL. fidelium (1 Sam. xx111, 2), et gentium, v. gr. illud quod Croesus audiit, brevitatem habuere quam ma- ximam. Ib. D XV. Et horum quidem ut nihil attenderemus sua- dens, ne si ut sapientissimus quidem quispiam ab omnibus celebretur, sed ut uni Deo operam dare- mus ejusque prophetis; ipse prophetarum interpre- tem agens, et explanans quidquid usquam obscu- rum et ænigmaticum erat (qualia sunt in sacris Lit- teris permulta; sive ita Deo libeat cum hominibus agere, ne indignam animam, cujusmodi multae sunt, nudus et, intectus divinus sermo subeat; sive quod apertissimum quidem natura ac simplicissimum sit omne oraculum divinum; sed nobis qui a Deo re- cessimus, et audire propter tempus et antiquitatem desuevimus, obscurum ac tenebricosum videatur, dicere non habeo); utut sit, declarans et in lucem proferens, sive ænigmata sint, tanquam idoneus et intelligentissimus Dei auditor; sive obscurum ac flexuosum natura nihil habeant, nec intellectu ar- duum ipsi, qui unus omnium qui nunc vivunt ho- minum, quos vel noverim ipse, vel aliis narrantibus audiverim, pura atque perspicua oracula meditan- do, et mente ipse percipere potest, et reliquos do- cere; quoniam ille omnium princeps, qui Deo cha- ris prophetis suggerit atque inspirat omnem pro- phetiam sermonemque mysticum ac divinum, eo illum honore aficiens velut amicum, interpretem constituit: quæ aliis indicavit duntaxat, eorum per hunc instituens disciplinam; et quæcunque ipse, omni fide dignus, aut regio more jussit aut etiam pronuntiavit, eorum rationes investigare et ado invenire huic largitus: ut si quis animo durus et incredulus, aut discendi etiam cupidus exsistal, hoc discens, et intelligere et credere quodammodo cogatur, et Deum sequi. Hær: vero ille non aliter, opinor, enuntiat, quam ex divini Spiritus commu- nicatione : eadem enim vis prophetis, et propheta- rum auditoribus est opus; nec prophetam capere quis possit, cui Spiritus idem qui prophetavit, ser- ab scilicet Confer II Cor. viii, 23, el tɛ. Id. Nonnullis interjectis legimus hic (26) Υποφητεύων. Υποφήτης dicitur, qui oracu (27) Λόγιον. Diminutiva forma: nam oracula et (28) Είτε καί. Hoc είτε apodosin mox habet in (24) "Εχοντι... μεμελετηκέτι. Græcismus, έχει (50) Αὐτῶν. Refertur ad λογίων, et regitur
PG 10:1094οἷα δὴ τεχνίτης, ἐκ τῆς ἐκ πολλοῦ τοῖς λόγοις συνδιατριβῆς οὐκ ἀήθης οὐδενὸς οὐδὲ ἄπειρος ὤν, μετέωρος αὐτός τε ἐν ἀσφαλεῖ μένοι, καὶ ἄλλοις ὀρέγων χεῖρα διασώζοιτο ὥσπερ βαπτιζομένους ἀνιμώμενος· πᾶν μέν, ὅ τι χρήσιμον φιλοσόφων ἑκάστων καὶ ἀληθὲς ἦν, ἀναλέγων καὶ παρατιθέμενος ἡμῖν· ὅσα δὲ ψευδῆ, ἐκκρίνων, τά τε ἄλλα καὶ μάλιστα ὅσα ἴδια πρὸς εὐσέβειαν ἦν ἀνθρώπων. Περὶ τούτων μὲν μηδὲν προσέχειν συμβουλεύων, μηδὲ εἰ πάνσοφός τις ὑπὸ πάντων ἀνθρώπων μαρτυρηθείη, μόνῳ δὲ προσέχειν θεῷ καὶ τοῖς τούτου προφήταις· αὐτὸς ὑποφητεύων καὶ σαφηνίζων ὅ τί ποτε σκοτεινὸν καὶ αἰνιγματῶδες ᾖ, οἷα πολλὰ ἐν ταῖς ἱεραῖς ἐστι φωναῖς (ἤτοι οὕτω φίλον ὂν τῷ θεῷ προσομιλεῖν ἀνθρώποις, ὡς μὴ καὶ ἀναξίαν ψυχήν, οἷαι αἱ πολλαί, γυμνὸς καὶ ἀσκεπὴς ὁ θεῖος εἰσίῃ λόγος, ἢ καὶ τῇ φύσει μὲν σαφέστατον καὶ ἁπλούστατον πᾶν τὸ θεῖον λόγιον ὄν, ἡμῖν δὲ ἀποστᾶσι θεοῦ καὶ ἀπομεμαθηκόσιν ἀκροᾶσθαι ὑπὸ χρόνου καὶ παλαιότητος ἀσαφὲς καὶ σκοτεινὸν καταφαινόμενον, οὐκ ἔχω λέγειν)· πλὴν σαφηνίζων καὶ εἰς φῶς προάγων, εἴτε αἰνίγματα ὄντα τυγχάνοι, δεινὸς ὢν ἀκροατὴς θεοῦ καὶ συνετώτατος·οὐδὲ κατ' αὐτοὺς ἀπιέναι ἠξίου· πρὸς δὲ πάντας ἦγεν, οὐδενὸς ἀπειράστους εἶναι θέλων δόγματος Ελ- ληνικοῦ. Καὶ αὐτὸς δὲ συνεισῄει προηγούμενος καὶ χειραγωγῶν, ὥσπερ ἐν ὁδοιπορίᾳ, εἴ που καὶ ὑπαν τῆσαί τι σχολιὸν καὶ ὕπουλον καὶ σοφισματῶδες, οἷα δὴ τεχνίτης ἐκ τῆς ἐκ πολλοῦ τοῖς λόγοις συνδιατρι 6ῆς, οὐκ ἀήθης οὐδενὸς οὐδὲ ἄπειρος ων, μετέωρος αὐτός τε ἐν ἀσφαλεῖ μένοι, καὶ ἄλλοις ὀρέγων χεῖρα διασώζοιτο ὥσπερ βαπτιζομένους ἀνιμώμενος· πᾶν μὲν ὅ τι χρήσιμον φιλοσόφων εκάστων καὶ ἀληθὲς ἦν, ἀναλέγων, καὶ παρατιθέμενος ἡμῖν· ὅσα δὲ ψευδή, ἐκκρίνων· τά τε ἄλλα, καὶ μαλίστα ὅσα ἴδια πρὸς εὐσέβειαν ἦν ἀνθρώπων. ΙΕ΄. Περὶ τούτων μὲν μηδὲν προσέχειν συμβου- Β λεύων, μηδὲ εἰ πάνσοφός τις ὑπὸ πάντων ἀνθρώπων μαρτυρηθείη· μόνῳ δὲ προσέχειν Θεῷ καὶ τοῖς τούτου προφήταις· αὐτὸς ὑποφητεύων (26) καὶ σαφηνίζων, δ τί ποτε σκοτεινὸν καὶ αἰνιγματώδες ᾗ (οἷα πολλὰ ἐν ταῖς ἱεραῖς ἐστι φωναῖς· ἤτοι οὕτω φίλον ἐν τῷ Θεῷ προσομιλεῖν ἀνθρώποις, ὡς μὴ καὶ ἀναξίαν ψυ χὴν, οἷαι αἱ πολλαί, γυμνὸς καὶ ἀσκεπής ὁ θεῖος εἰσίῃ λόγος· ἢ καὶ τῇ φύσει μὲν σαφέστατον καὶ ἁπλούστατον πᾶν τὸ θεῖον λόγιον (27) ὂν, ἡμῖν δὲ ἀποστᾶσι Θεοῦ, καὶ ἀπομεμαθηκόσιν ἀκροᾶσθαι ὑπὸ χρόνου καὶ παλαιότητος, ἀσαφὲς καὶ σκοτεινὸν κατα- φαινόμενον, οὐκ ἔχω λέγειν)· πλὴν σαφηνίζων καὶ εἰς φῶς προάγων, είτε αινίγματα ὄντα τυγχάνοι, δει- νὸς ὢν ἀκροατὴς Θεοῦ καὶ συνετώτατος· εἴτε καὶ (23) οὐδὲν σχολιὸν ἔχοντα τῇ φύσει, οὐδ᾽ ἀσύνετον αὐτῷ, οὕτως ἔχοντι μόνῳ τῶν νῦν ἀνθρώπων, ὧν αὐτός τε ἔγνων, καὶ ἑτέρων ήκουσα περί τινων λεγόντων, μετ μελετηκότι (29) τὰ καθαρὰ τῶν λογίων φωτεινά τε, παραδέχεσθαι αὐτοῦ τῇ ψυχῇ καὶ διδάσκεσθαι ἑτέ- ρους ὅτι αὐτῶν (30) ὁ πάντων ἀρχηγὸς, ὁ τοῖς τοῦ Θεοῦ φίλοις προφήταις ὑπηχῶν καὶ ὑποβάλλων πα- σαν προφητείαν καὶ λόγον μυστικὸν καὶ θεῖον, οὕτως αὐτὸν τιμήσας ὡς φίλον, προήγορον κατεστήσατο· ὧν δι᾿ ἑτέρων ηνίξατο μόνον, τούτων διὰ τούτου τὴν διδασκαλίαν ποιούμενος· ὅσα τε, ἀξιοπιστότατος ὢν, ἢ προσέταξε βασιλικῶς ἢ καὶ ἀπεφήνατο, τούτων τοὺς λόγους διερευνᾶσθαί τε καὶ ἐξευρίσκειν τούτῳ δωρησάμενος· ἵν᾽ εἴ τις σκληρὸς τὴν ψυχὴν καὶ ἄπιστος ἢ καὶ φιλομαθής ὢν τύχοι, παρὰ τούτου μα θῶν, καὶ συνεῖναι καὶ πιστεύειν ελέσθαι ἀναγκά- ζοιτο τρόπον τινὰ, καὶ ἕπεσθαι Θεῷ. Λέγει τε ταῦτα οὐκ ἄλλως, οἶμαι, ἢ κοινωνίᾳ τοῦ θείου Πνεύματος· τῆς γὰρ αὐτῆς δυνάμεως δεῖ προφητεύουσί τε καὶ ἀκροωμένοις προφητῶν· καὶ οὐκ ἂν ἀκούσαι προφή του, ᾧ μὴ αὐτὸ τὸ Πνεῦμα τὸ προφητεῦσαν τὴν σύν εσιν τῶν αὑτοῦ λόγων ἐδωρήσατο. Τοιοῦτον ἔγκειται οὐδ᾽ ἀσύνετον αὐτῷ, ἔχοντα. μεμελετηκώς. έχει Σαβών. 10. προήγορον. ΙD. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. A phorum. Nobis ergo ne id ipsum quod imperitæ multitudini eveniret, ad unicum nos philosophica- rum opinionum genus non admovebat, nec in eo consistere sinebat; sed per omnia ducebat, nullius nos Græcanici dogmatis rudes aut ignaros esse per- mittens. Ipse autem simul incedens præibat; ma- nuque ducens, tanquam in via, si quid usquam fle- xuosum occurreret, aut infidum et ad fraudem compositum; velut peritus artifex, cui ex longo usu atque exercitatione philosophandi nihil insolens sit nec inexpertum, et sublimis ipse in tuto manet, ac manum aliis porrigens, veluti qui demergantur ex- trahens, servat: ita quidquid apud singulos phi- losophos utile ac verum erat, deligens nobisque apponens; quæ vero falsa, secernens; tum alia, tum maxime, quæ hominum propria sunt ad pietatem. C lum a propheta susceptum ad alios propagat. BENGEL. fidelium (1 Sam. xx111, 2), et gentium, v. gr. illud quod Croesus audiit, brevitatem habuere quam ma- ximam. Ib. D XV. Et horum quidem ut nihil attenderemus sua- dens, ne si ut sapientissimus quidem quispiam ab omnibus celebretur, sed ut uni Deo operam dare- mus ejusque prophetis; ipse prophetarum interpre- tem agens, et explanans quidquid usquam obscu- rum et ænigmaticum erat (qualia sunt in sacris Lit- teris permulta; sive ita Deo libeat cum hominibus agere, ne indignam animam, cujusmodi multae sunt, nudus et, intectus divinus sermo subeat; sive quod apertissimum quidem natura ac simplicissimum sit omne oraculum divinum; sed nobis qui a Deo re- cessimus, et audire propter tempus et antiquitatem desuevimus, obscurum ac tenebricosum videatur, dicere non habeo); utut sit, declarans et in lucem proferens, sive ænigmata sint, tanquam idoneus et intelligentissimus Dei auditor; sive obscurum ac flexuosum natura nihil habeant, nec intellectu ar- duum ipsi, qui unus omnium qui nunc vivunt ho- minum, quos vel noverim ipse, vel aliis narrantibus audiverim, pura atque perspicua oracula meditan- do, et mente ipse percipere potest, et reliquos do- cere; quoniam ille omnium princeps, qui Deo cha- ris prophetis suggerit atque inspirat omnem pro- phetiam sermonemque mysticum ac divinum, eo illum honore aficiens velut amicum, interpretem constituit: quæ aliis indicavit duntaxat, eorum per hunc instituens disciplinam; et quæcunque ipse, omni fide dignus, aut regio more jussit aut etiam pronuntiavit, eorum rationes investigare et ado invenire huic largitus: ut si quis animo durus et incredulus, aut discendi etiam cupidus exsistal, hoc discens, et intelligere et credere quodammodo cogatur, et Deum sequi. Hær: vero ille non aliter, opinor, enuntiat, quam ex divini Spiritus commu- nicatione : eadem enim vis prophetis, et propheta- rum auditoribus est opus; nec prophetam capere quis possit, cui Spiritus idem qui prophetavit, ser- ab scilicet Confer II Cor. viii, 23, el tɛ. Id. Nonnullis interjectis legimus hic (26) Υποφητεύων. Υποφήτης dicitur, qui oracu (27) Λόγιον. Diminutiva forma: nam oracula et (28) Είτε καί. Hoc είτε apodosin mox habet in (24) "Εχοντι... μεμελετηκέτι. Græcismus, έχει (50) Αὐτῶν. Refertur ad λογίων, et regitur
PG 10:1095εἴτε καὶ οὐδὲν σκολιὸν ἔχοντα τῇ φύσει οὐδ’ ἀσύνετον αὐτῷ, οὕτως ἔχοντι μόνῳ τῶν νῦν ἀνθρώπων, ὧν αὐτός τε ἔγνων καὶ ἑτέρων ἤκουσα περί τινων λεγόντων, μεμελετηκότι τὰ καθαρὰ τῶν λογίων φωτεινά τε παραδέχεσθαι αὐτοῦ τῇ ψυχῇ καὶ διδάσκεσθαι ἑτέρους· ὅτι αὐτῶν ὁ πάντων ἀρχηγός, ὁ τοῖς τοῦ θεοῦ φίλοις προφήταις ὑπηχῶν καὶ ὑποβάλλων πᾶσαν προφητείαν καὶ λόγον μυστικὸν καὶ θεῖον, οὕτως αὐτὸν τιμήσας ὡς φίλον προήγορον κατεστήσατο· ὧν δι’ ἑτέρων ᾐνίξατο μόνον, τούτων διὰ τούτου τὴν διδασκαλίαν ποιούμενος, ὅσα τε ἀξιοπιστότατος ὢν ἢ προσέταξε βασιλικῶς ἢ καὶ ἀπεφῄνατο, τούτων τοὺς λόγους διερευνᾶσθαί τε καὶ ἐξευρίσκειν τούτῳ δωρησάμενος· ἵν’ εἴ τις σκληρὸς τὴν ψυχὴν καὶ ἄπιστος ἢ καὶ φιλομαθὴς ὢν τύχοι, παρὰ τούτου μαθὼν καὶ συνεῖναι καὶ πιστεύειν ἑλέσθαι ἀναγκάζοιτο τρόπον τινὰ καὶ ἕπεσθαι θεῷ. Λέγει τε ταῦτα οὐκ ἄλλως οἶμαι ἢ κοινωνίᾳ τοῦ θείου πνεύματος· τῆς γὰρ αὐτῆς δυνάμεως δεῖ προφητεύουσί τε καὶ ἀκροωμένοις προφητῶν· καὶ οὐκ ἂν ἀκούσαι προφήτου, ᾧ μὴ αὐτὸ τὸ πνεῦμα τὸ προφητεῦσαν τὴν σύνεσιν τῶν αὐτοῦ λόγων ἐδωρήσατο.ἀνοιγνύναι μόνον λέγον, ἄλλον δὲ μηδ' ὀντινοῦν· ἀνοίγει δὲ τὰ κεκλεισμένα, σαφηνίζων τὰ αἰνίγματα ὁ θεῖος λόγος. Δῶρον το μέγιστον οὗτος τοῦτο θεόθεν ἔχει λαβών, καὶ μοῖραν παγκάλην οὐρανόθεν, ἑρμη- νεὺς εἶναι τῶν τοῦ Θεοῦ λόγων πρὸς ἀνθρώπους, συν ιέναι τὰ Θεοῦ ὡς Θεοῦ λαλοῦντος, καὶ διηγεῖσθαι ἀνθρώποις, ὡς ἀκούσωσιν (31) ἄνθρωποι. Τοιγαρούν οὐδὲν ἡμῖν ἄῤῥητον, οὐδὲ γὰρ (32) κεκρυμμένον και ἄβατον ἦν· ἐξῆν δὲ καὶ μανθάνειν πάντα λόγον, καὶ βάρβαρον καὶ Ἕλληνα, καὶ μυστικώτερον καὶ πολι τικώτερον, καὶ θεῖον καὶ ἀνθρώπινον, σὺν πάσῃ παρ ῥησίᾳ ἐκπεριιοῦσι (33) πάντα καὶ διερευνωμένοις, καὶ πάντων ἐμφορουμένοις, καὶ ἀπολαύουσι τῶν τῆς ψυχῆς ἀγαθῶν· εἴτε τι παλαιὸν ἀληθείας μάθημα, Β είτε καὶ ἄλλο τις ονομάσαι τοιοῦτον ἔχοι, ἐν αὐτῷ ἦμεν ἔχοντες τὴν θαυμαστὴν καὶ πλήρη τῶν καλ λίστων θεαμάτων παρασκευὴν καὶ ἐξουσίαν. Καὶ (συνελόντι εἰπεῖν) παράδεισος ἡμῖν ὄντως οὗτος ἦν, μιμητής τοῦ μεγάλου παραδείσου τοῦ Θεοῦ, ἐν ᾧ γῆν μὲν ἐργάζεσθαι οὐκ ἦν τὴν κάτω, οὐδὲ σωματοτρο φεῖν παχυνομένους· τὰ δὲ ψυχῆς μόνον αὔξειν πλέο νεκτήματα, ὥσπερ τινὰ φυτὰ ὡραῖα ἑαυτοὺς φυ τεύσαντας, ἢ ἐμφυτευθέντας ἡμῖν ὑπὸ τοῦ πάντων αἰτίου, εὐφραινομένους καὶ τρυφῶντας. λόγιον καὶ ἐν τοῖς ἱεροῖς Γράμμασι, τόν κλείοντα Οὗτος παράδεισος ἀληθῶς τρυφῆς, αὕτη άλη- θῆς εὐφροσύνη καὶ τρυφή, ἣν ἐτρυφήσαμεν ἐν τῷ διηνυσμένῳ τῷδε χρόνῳ, καὶ οὐκ ὀλίγῳ ἤδη, καὶ ὀλίγῳ πάντη, εἰ μέχρι τούτου στήσεται, ἀπελθοῦσιν ἤδη καὶ ἀναχωρήσασιν ἐντεῦθεν. Οὐκ οἶδα γὰρ τί παθών, ἢ πάλιν ἁμαρτών, εκπορεύομαι, ἐξελαύνο μαι. Τί χρή λέγειν, ἀγνοῶ· ἀλλ' ὅτι δεύτερος ἐκ πα- ραδείσου Αδὰμ ἐγὼ (54), καὶ λαλεῖν ἠρξάμην. Ὡς καλῶς ἔζων, ἀκούων λέγοντος διδασκάλου, καὶ στων πῶν· ὡς ὄφελον καὶ νῦν ἡσυχίαν ἄγειν ἐμάνθανον (35) σιωπῶν· ἀλλὰ μὴ, τὸ καινὸν τοῦτο θέαμα, ἀκροατὴν τὸν διδάσκαλον ποιήσασθαι. Τί γάρ μοι ἔδει τῶν λό- γων τούτων ; τί δὲ καὶ προσφθέγγεσθαι τοιαῦτα, μὴ ἀπεῖναι, προσκαρτερεῖν δὲ, δέον; ᾿Αλλὰ τῆς παλαιᾶς ἀπάτης ἔοικεν εἶναι ταῦτα πλημμελήματα, τῶν τε ἀρχαίων δίκαι αἴδε με μένουσιν ἔτι. Η καὶ αὖθις ἀπειθεῖν (36) μοι δοκῶν, ὑπερβαίνειν τολμῶν τοὺς λόγους τοῦ Θεοῦ, μένειν δέον ἐν αὐτοῖς καὶ πρὸς αὐτ τοῖς; Ο δὲ ἄπειμι, φεύγων μὲν ἀπὸ τῆς μακαρίας ταὐτῆς ζωῆς, οὐχ ἧττον ὅδ' ἐγὼ (57) ἢ ἀπὸ προσώ ἀκούουσιν. οὐδέ γε. γάρ, Αl., ἐκπεριοῦσι. ὤν. ὡς ὡς καλῶς ἡμῶν ἐστρατηγήκατε· πρὸς αὐτοῖς ὧδε· ἄπειμι, φεύγ. ὅ δ' ἐγώ· αὐτὸς ἐγώ. S. GREGORII THAUMATURGI monum ejus intelligentiam non dederit. Talisque in A sacris etiam Litteris sententia exstat 18, eum soluni qui clausit, aperire affirmans, alium vero neminem : clausa autem aperit, dùm ænigmata declarat, sermo divinus. Quod quidem donum maximum hic divini- tus acceptum sortemque cœlitus optimam habet, ut Dei sermonum interpres sit apud homines, Deique verba, uti Deo loquente intelligat; et hominibus, uti homines percipiant, enarret. Quare nihil nobis in- dictum; neque enim abditum et inaccessum erat : quin omnia perdiscere dogmata licebat, et barbarum et Græcum, et mysticum et civile, et divinum et humanum, cum omni libertate cuncta obeuntibus atque scrutantibus, ut omnibus expleremur, et ani- mi bonis affatim perfrueremur ; sive priscum quod piam veritatis documentum, sive alio quis nomine appellare malit, mirabilem in illo plenumque pul. cherrimarum rerum apparatum ac copiam habeba- mus. Atque (ut paucis dicam) hortus quidam re- vera nobis erat, magni illius paradisi Dei similitu- dinem referens : in quo, non terram quidem colere hanc inferiorem, nec corporis alimentis pingue- Iscere; sed solas animi opes, quasi speciosas quas- dam arbores, vel a nobis ipsis plantatas, vel ab omnium auctore nobis insitas, augere cum lætitia et voluptate concessum est. C 14'. D XVI. Hic vere paradisus voluptatis, hæc vera læ- titia atque deliciæ, quibus elapso hoc tempore ob- lectati sumus, et quidem non exiguo; at exiguo prorsus, si nobis hinc migrantibus et abeuntibus c finis hic erit. Nescio enim quo meo infortunio aut peccato, iterum discedo, expellor. Quid dicam, nescio; nisi quod sicut alter Adam extra paradisum loqui ccepi. Quam recte vivebam, loquentem au- diens magistrum, ac silens; quam debui etiam nunc silere, discebam tacens ; sed non novum hoc specta- culum, in quo magistrum ipsum ſacerem auditorem. Quid enim mihi hac opus erat oratione? quid his afari verbis, cum non abire, sed persistere opor - tuerit? At enim antiquæ fraudis similia videntur hæc delicta, et veterum pœnæ istæ me adhuc ma- nent. Annon rursus refragari atque obsistere vi- deor, Dei vocem transgredi audens, cum ei insistere ct in ea manere deberem? Quod autem discedo, fu- giens ab hac beata vita, non minus egomet quam a facie Dei vetus ille homo, et in terram revertens ex Isa.xxII, 22; Apoc. 11, 7. nuperus editor Parisiensis, Sed Bengelius : Bene ait : nam cogni- tio parit sermonem. dice Casaubono. praestat, Sequitur exclamatio, cui duplex (non mutandum in cum Casaubono) cum ana- phora vim addit : uti Dionysius Halic. initio cujus dam orationis, ubi tamen ironia est. BENGEL. est, utinam : et modo indicativum regit, modo optativum ; atque interdum w5 ante se habet. Ita ex Erasmo Schmidio not. ad Gal. v, 12. Bengelius, qui locum hujusmodi sic reddit : Quod utinam vel hodie quiescere didicissem silens, ac non, hoc noro spectaculo, auditorem ex doctore facere. Aderat enim ipsemet Origenes, et Gregorium orantem gratiasque agentem audiebat. Bengelius. Mox idem legit chius : Vid. Suid. (31) 'Ακούσωσιν. Sic Vossius et Bengelius. At (32) Οὐδὲ γάρ. Hæschelius legendum putat, (33) Εκπεριιοῦσι. Elegantissimum verbum, ju- (54) Εγώ. Cum ἐγώ, subaudi εἰμί, sive, quod (35) Ὡς ὄφελον ἐμάνθανον. Οφελον adverbium (36) Απειθεῖν. Edidit ἀπελθεῖν cum Hoeschelio (37) "Οδ' εγώ. Hæc desunt apud Vossium. Hes-
PG 10:1096Τοιοῦτον ἔγκειται λόγιον καὶ ἐν τοῖς ἱεροῖς γράμμασι, τὸν κλείοντα ἀνοιγνύναι μόνον λέγον, ἄλλον δὲ μηδ’ ὁντινοῦν· ἀνοίγει δὲ τὰ κεκλεισμένα σαφηνίζων τὰ αἰνίγματα ὁ θεῖος λόγος. Δῶρον τὸ μέγιστον οὗτος τοῦτο θεόθεν ἔχει λαβὼν καὶ μοῖραν παγκάλην οὐρανόθεν, ἑρμηνεὺς εἶναι τῶν τοῦ θεοῦ λόγων πρὸς ἀνθρώπους, συνιέναι τὰ θεοῦ ὡς θεοῦ λαλοῦντος, καὶ διηγεῖσθαι ἀνθρώποις ὡς ἀκούουσιν ἄνθρωποι. Τοιγαροῦν οὐδὲν ἡμῖν ἄρρητον, οὐδὲ γὰρ κεκρυμμένον καὶ ἄβατον ἦν· ἐξῆν δὲ μανθάνειν πάντα λόγον, καὶ βάρβαρον καὶ Ἕλληνα, καὶ μυστικώτερον καὶ πολιτικώτερον, καὶ θεῖον καὶ ἀνθρώπινον, σὺν πάσῃ περιουσίᾳ ἐκπεριϊοῦσι πάντα καὶ διερευνωμένοις, καὶ πάντων ἐμφορουμένοις καὶ ἀπολαύουσι τῶν τῆς ψυχῆς ἀγαθῶν· εἴτε τι παλαιὸν ἀληθείας μάθημα, εἴτε καὶ ἄλλο τις ὀνομάσαι τοιοῦτον ἔχοι, ἐν αὐτῷ ᾖμεν ἔχοντες τὴν θαυμαστὴν καὶ πλήρη τῶν καλλίστων θεαμάτων παρασκευὴν καὶ ἐξουσίαν.ἀνοιγνύναι μόνον λέγον, ἄλλον δὲ μηδ' ὀντινοῦν· ἀνοίγει δὲ τὰ κεκλεισμένα, σαφηνίζων τὰ αἰνίγματα ὁ θεῖος λόγος. Δῶρον το μέγιστον οὗτος τοῦτο θεόθεν ἔχει λαβών, καὶ μοῖραν παγκάλην οὐρανόθεν, ἑρμη- νεὺς εἶναι τῶν τοῦ Θεοῦ λόγων πρὸς ἀνθρώπους, συν ιέναι τὰ Θεοῦ ὡς Θεοῦ λαλοῦντος, καὶ διηγεῖσθαι ἀνθρώποις, ὡς ἀκούσωσιν (31) ἄνθρωποι. Τοιγαρούν οὐδὲν ἡμῖν ἄῤῥητον, οὐδὲ γὰρ (32) κεκρυμμένον και ἄβατον ἦν· ἐξῆν δὲ καὶ μανθάνειν πάντα λόγον, καὶ βάρβαρον καὶ Ἕλληνα, καὶ μυστικώτερον καὶ πολι τικώτερον, καὶ θεῖον καὶ ἀνθρώπινον, σὺν πάσῃ παρ ῥησίᾳ ἐκπεριιοῦσι (33) πάντα καὶ διερευνωμένοις, καὶ πάντων ἐμφορουμένοις, καὶ ἀπολαύουσι τῶν τῆς ψυχῆς ἀγαθῶν· εἴτε τι παλαιὸν ἀληθείας μάθημα, Β είτε καὶ ἄλλο τις ονομάσαι τοιοῦτον ἔχοι, ἐν αὐτῷ ἦμεν ἔχοντες τὴν θαυμαστὴν καὶ πλήρη τῶν καλ λίστων θεαμάτων παρασκευὴν καὶ ἐξουσίαν. Καὶ (συνελόντι εἰπεῖν) παράδεισος ἡμῖν ὄντως οὗτος ἦν, μιμητής τοῦ μεγάλου παραδείσου τοῦ Θεοῦ, ἐν ᾧ γῆν μὲν ἐργάζεσθαι οὐκ ἦν τὴν κάτω, οὐδὲ σωματοτρο φεῖν παχυνομένους· τὰ δὲ ψυχῆς μόνον αὔξειν πλέο νεκτήματα, ὥσπερ τινὰ φυτὰ ὡραῖα ἑαυτοὺς φυ τεύσαντας, ἢ ἐμφυτευθέντας ἡμῖν ὑπὸ τοῦ πάντων αἰτίου, εὐφραινομένους καὶ τρυφῶντας. λόγιον καὶ ἐν τοῖς ἱεροῖς Γράμμασι, τόν κλείοντα Οὗτος παράδεισος ἀληθῶς τρυφῆς, αὕτη άλη- θῆς εὐφροσύνη καὶ τρυφή, ἣν ἐτρυφήσαμεν ἐν τῷ διηνυσμένῳ τῷδε χρόνῳ, καὶ οὐκ ὀλίγῳ ἤδη, καὶ ὀλίγῳ πάντη, εἰ μέχρι τούτου στήσεται, ἀπελθοῦσιν ἤδη καὶ ἀναχωρήσασιν ἐντεῦθεν. Οὐκ οἶδα γὰρ τί παθών, ἢ πάλιν ἁμαρτών, εκπορεύομαι, ἐξελαύνο μαι. Τί χρή λέγειν, ἀγνοῶ· ἀλλ' ὅτι δεύτερος ἐκ πα- ραδείσου Αδὰμ ἐγὼ (54), καὶ λαλεῖν ἠρξάμην. Ὡς καλῶς ἔζων, ἀκούων λέγοντος διδασκάλου, καὶ στων πῶν· ὡς ὄφελον καὶ νῦν ἡσυχίαν ἄγειν ἐμάνθανον (35) σιωπῶν· ἀλλὰ μὴ, τὸ καινὸν τοῦτο θέαμα, ἀκροατὴν τὸν διδάσκαλον ποιήσασθαι. Τί γάρ μοι ἔδει τῶν λό- γων τούτων ; τί δὲ καὶ προσφθέγγεσθαι τοιαῦτα, μὴ ἀπεῖναι, προσκαρτερεῖν δὲ, δέον; ᾿Αλλὰ τῆς παλαιᾶς ἀπάτης ἔοικεν εἶναι ταῦτα πλημμελήματα, τῶν τε ἀρχαίων δίκαι αἴδε με μένουσιν ἔτι. Η καὶ αὖθις ἀπειθεῖν (36) μοι δοκῶν, ὑπερβαίνειν τολμῶν τοὺς λόγους τοῦ Θεοῦ, μένειν δέον ἐν αὐτοῖς καὶ πρὸς αὐτ τοῖς; Ο δὲ ἄπειμι, φεύγων μὲν ἀπὸ τῆς μακαρίας ταὐτῆς ζωῆς, οὐχ ἧττον ὅδ' ἐγὼ (57) ἢ ἀπὸ προσώ ἀκούουσιν. οὐδέ γε. γάρ, Αl., ἐκπεριοῦσι. ὤν. ὡς ὡς καλῶς ἡμῶν ἐστρατηγήκατε· πρὸς αὐτοῖς ὧδε· ἄπειμι, φεύγ. ὅ δ' ἐγώ· αὐτὸς ἐγώ. S. GREGORII THAUMATURGI monum ejus intelligentiam non dederit. Talisque in A sacris etiam Litteris sententia exstat 18, eum soluni qui clausit, aperire affirmans, alium vero neminem : clausa autem aperit, dùm ænigmata declarat, sermo divinus. Quod quidem donum maximum hic divini- tus acceptum sortemque cœlitus optimam habet, ut Dei sermonum interpres sit apud homines, Deique verba, uti Deo loquente intelligat; et hominibus, uti homines percipiant, enarret. Quare nihil nobis in- dictum; neque enim abditum et inaccessum erat : quin omnia perdiscere dogmata licebat, et barbarum et Græcum, et mysticum et civile, et divinum et humanum, cum omni libertate cuncta obeuntibus atque scrutantibus, ut omnibus expleremur, et ani- mi bonis affatim perfrueremur ; sive priscum quod piam veritatis documentum, sive alio quis nomine appellare malit, mirabilem in illo plenumque pul. cherrimarum rerum apparatum ac copiam habeba- mus. Atque (ut paucis dicam) hortus quidam re- vera nobis erat, magni illius paradisi Dei similitu- dinem referens : in quo, non terram quidem colere hanc inferiorem, nec corporis alimentis pingue- Iscere; sed solas animi opes, quasi speciosas quas- dam arbores, vel a nobis ipsis plantatas, vel ab omnium auctore nobis insitas, augere cum lætitia et voluptate concessum est. C 14'. D XVI. Hic vere paradisus voluptatis, hæc vera læ- titia atque deliciæ, quibus elapso hoc tempore ob- lectati sumus, et quidem non exiguo; at exiguo prorsus, si nobis hinc migrantibus et abeuntibus c finis hic erit. Nescio enim quo meo infortunio aut peccato, iterum discedo, expellor. Quid dicam, nescio; nisi quod sicut alter Adam extra paradisum loqui ccepi. Quam recte vivebam, loquentem au- diens magistrum, ac silens; quam debui etiam nunc silere, discebam tacens ; sed non novum hoc specta- culum, in quo magistrum ipsum ſacerem auditorem. Quid enim mihi hac opus erat oratione? quid his afari verbis, cum non abire, sed persistere opor - tuerit? At enim antiquæ fraudis similia videntur hæc delicta, et veterum pœnæ istæ me adhuc ma- nent. Annon rursus refragari atque obsistere vi- deor, Dei vocem transgredi audens, cum ei insistere ct in ea manere deberem? Quod autem discedo, fu- giens ab hac beata vita, non minus egomet quam a facie Dei vetus ille homo, et in terram revertens ex Isa.xxII, 22; Apoc. 11, 7. nuperus editor Parisiensis, Sed Bengelius : Bene ait : nam cogni- tio parit sermonem. dice Casaubono. praestat, Sequitur exclamatio, cui duplex (non mutandum in cum Casaubono) cum ana- phora vim addit : uti Dionysius Halic. initio cujus dam orationis, ubi tamen ironia est. BENGEL. est, utinam : et modo indicativum regit, modo optativum ; atque interdum w5 ante se habet. Ita ex Erasmo Schmidio not. ad Gal. v, 12. Bengelius, qui locum hujusmodi sic reddit : Quod utinam vel hodie quiescere didicissem silens, ac non, hoc noro spectaculo, auditorem ex doctore facere. Aderat enim ipsemet Origenes, et Gregorium orantem gratiasque agentem audiebat. Bengelius. Mox idem legit chius : Vid. Suid. (31) 'Ακούσωσιν. Sic Vossius et Bengelius. At (32) Οὐδὲ γάρ. Hæschelius legendum putat, (33) Εκπεριιοῦσι. Elegantissimum verbum, ju- (54) Εγώ. Cum ἐγώ, subaudi εἰμί, sive, quod (35) Ὡς ὄφελον ἐμάνθανον. Οφελον adverbium (36) Απειθεῖν. Edidit ἀπελθεῖν cum Hoeschelio (37) "Οδ' εγώ. Hæc desunt apud Vossium. Hes-
PG 10:1097Καὶ συνελόντα εἰπεῖν παράδεισος ἡμῖν ὄντως οὗτος ἦν, μιμητὴς τοῦ μεγάλου παραδείσου τοῦ θεοῦ, ἐν ᾧ γῆν μὲν ἐργάζεσθαι οὐκ ἦν τὴν κάτω οὐδὲ σωματοτροφεῖν παχυνομένους, τὰ δὲ ψυχῆς μόνον αὔξειν πλεονεκτήματα, ὥσπερ τινὰ φυτὰ ὡραῖα ἑαυτοὺς φυτεύσαντας ἢ ἐμφυτευθέντας ἡμῖν ὑπὸ τοῦ πάντων αἰτίου, εὐφραινομένους καὶ τρυφῶντας. Οὗτος παράδεισος ἀληθῶς τρυφῆς, αὕτη ἀληθὴς εὐφροσύνη καὶ τρυφή, ἣν ἐτρυφήσαμεν ἐν τῷ διηνυσμένῳ τῷδε χρόνῳ, καὶ οὐκ ὀλίγῳ ἤδη καὶ ὀλίγῳ πάντη, εἰ μέχρι τούτου στήσεται, ἀπελθοῦσιν ἤδη καὶ ἀναχωρήσασιν ἐντεῦθεν. Οὐκ οἶδα γὰρ τί παθὼν ἢ πάλιν ἁμαρτὼν ἐκπορεύομαι, ἐξελαύνομαι· τί χρὴ λέγειν, ἀγνοῶ, ἀλλ’ ὅτι δεύτερος ἐκ παραδείσου Ἀδὰμ ἐγώ, καὶ λαλεῖν ἠρξάμην. Ὡς καλῶς ἔζων, ἀκούων λέγοντος διδασκάλου καὶ σιωπῶν· ὡς ὄφελον καὶ νῦν ἡσυχίαν ἄγειν ἐμάνθανον σιωπῶν, ἀλλὰ μή (τὸ καινὸν τοῦτο θέαμα) ἀκροατὴν τὸν διδάσκαλον ποιήσασθαι. Τί γάρ μοι ἔδει τῶν λόγων τούτων; Τί δὲ καὶ προσφθέγγεσθαι τοιαῦτα, μὴ ἀπεῖναι προσκαρτερεῖν δὲ δέον; Ἀλλὰ τῆς παλαιᾶς ἀπάτης ἔοικεν εἶναι ταῦτα πλημμελήματα, τῶν τε ἀρχαίων δίκαι αἵδε με μένουσιν ἔτι·που Θεοῦ ὁ παλαιὸς ἐκεῖνος ἄνθρωπος, εἰς δὲ τὴν γῆν Α ἐπιστρέφων ἐξ ἧς ἐλήφθην γῆν τοιγαροῦν ἔδομαι πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ἐκεῖ (38) ζωῆς μου, καὶ γῆν ἐργάσομαι, καὶ ταύτην ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνα- τέλλουσάν μοι, τὰς ἐμὰς λύπας καὶ φροντίδας τὰς ἐπονειδίστους, ἀφειμένος τῶν καλῶν καὶ ἀγαθῶν φροντίδων· καὶ ἃ καταλέλοιπα, πρὸς ταῦτα πάλιν ἐπιστρέφων (39), τὴν γῆν ὅθεν ἐξῆλθον, καὶ τὴν συγ γένειαν τὴν ἐμὴν κάτω, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου· ἀπολιπών γῆν τὴν ἀγαθήν, ἔνθα μοι οὖσα ἡ ἀγαθὴ πατρὶς ἡγνοεῖτο πάλαι· καὶ συγγενεῖς, οὓς ἔχων ψυχῆς ἐμῆς οἰκείους, ὕστερον γινώσκειν Αρξά- μην· καὶ τὸν οἶκον τοῦ ἀληθῶς πατρὸς ἡμῶν, ἐν ᾧ μένων, ὑπὸ τῶν ἐν αὐτῷ μένειν ἐθελόντων υἱῶν τῶν ἀληθῶν, σεμνῶς τιμᾶται καὶ γεραίρεται ὁ πατήρ. Ἐγὼ δὲ ἄσεμνος καὶ ἀνάξιος ἐξέρχομαι τώνδε, στρα- φεὶς εἰς τὰ ὀπίσω, καὶ παλινδρομῶν. Λέγεται τις υἱὸς παρὰ πατρὸς ἀπολαβὼν τὸν ἐπιβάλλοντα αὐτῷ πρὸς ἕτερον (40) αὐτοῦ ἀδελφὸν κλῆρον, ἀποδημῆσαι τοῦ πατρὸς εἰς χώραν μακράν θελήσας τοῦτο. Ζῶν δὲ ἀσώτως, διασκορπίσαι (44) τὴν πατρῴαν οὐσίαν καὶ καταναλῶσαι· τέλος δὲ κατὰ ἀπορίαν ἑαυτὸν μισθώσας συφορβεῖν. Ὑπὸ λιμοῦ δὲ ἀναγκαζόμενος καὶ κοινωνεῖν τῶν τροφῶν τοῖς χοίροις ἐπιθυμεῖν μὲν, μὴ τυγχάνειν δὲ μηδὲ τούτου. Δίκην οὖν ἐξέτισε τῆς ἀσώτου (49), ἀντὶ τραπέζης τῆς πατρικῆς, οὔσης βασιλικῆς, ἀμειψάμενος, ὃς οὐ προείδετο, τὰς χοι- ρείους καὶ τὰς ἐν θητείᾳ τροφάς (43). Τοιοῦτόν τι πεί- σεσθαι ἐοίκαμεν ἀπελθόντες, καὶ οὐδὲ σὺν παντὶ τῷ ἐπιβάλλοντι κλήρῳ. Οὐδὲ γὰρ λαβόντες ἃ ἐχρῆν, ἄπι- μεν δὲ ὅμως (44), τὰ μὲν καλὰ καὶ φίλα καταλιπόν τες μετὰ σοῦ καὶ παρὰ σοί, ἀμειψάμενοι δὲ τὰ χείρω. Διαδέξεται γὰρ ἡμᾶς σκυθρωπὰ πάντα, θόρυβος καὶ τάραχος ἐξ εἰρήνης, καὶ ἐξ ἡσύχου καὶ εὐτά κτου, βίος άτακτος· ἐκ δὲ ἐλευθερίας ταύτης, δου λεία χαλεπή, ἀγοραὶ καὶ δίκαι καὶ ὄχλοι· καὶ χλιδή, καὶ σχολὴ μὲν ἡμῖν οὐκέτι πρὸς τὰ κρείττω ούδ' ἡτισοῦν. Οὐδὲ λόγια τὰ θεῖα λαλήσομεν· λαλήσομεν δὲ τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων (τοῦτο δὴ καὶ ἁπλοῦς (45) ἀρά τις εἶναι νενόμισται ἀνδρὶ προφήτῃ)· ἡμεῖς δὲ καὶ πονηρῶν ἀνθρώπων. Νυξ ὄντως ἐξ ἡμέρας· ἐκ 4* καὶ ταύτην καὶ μάτην, τὴν ἐμὴν τὴν κάτω. πρὸς πωλεῖται δὲ τὸ μὲν ἄκρατον δῖς πρὸς ἀργύριον· δὲ ἀσώτως. τῆς ἀσωτίας. τὴν ἀσώτου (δίκην). τῆς ἀσώτου τὴν ἀληθῆ Μεμέρισται δὲ αὐτοῖς θητεία πολυσχιδώς. Θητείαι, μισθώσεις, μισθοδουλείαι, θής, δοῦλος, μισθωτός. υ. Θῆτις, Θής, λαβ. & ἐχρῆν, ἄπιμεν· ἄπιμεν δὲ ὅμως. τῶν πρώτων ἡμερῶν, ριο τὰ πρῶτα. ή συνήθης συνήθως, επιτασσομένη. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. B qua sumptus sum ; terram proinde comedam on- C Luc. xv, et seqq. so Psal. xvi. cum Hoeschelio restituit Bengelius; qui mox pro legit cum eodem laschelio : Terram colo, idque frustra, spinas quippe mihi ac tribulos producentem. paulo post, Hanc lectionem ex- hibet Bengelius. cui adinis ille est, cum compensationem, i- quit Devarius cap. 23, De partic. Græc., id est pari- tatem pretii et æstimationis aliquarum rerum signi- ficat; ut apud Theophrastum,de balsamo, rependitur bis tanto argento. BENGEL. Sic et Bengelius. Hoeschelius, cum nupero editore Paris siensi, Mallem, si mutato opus est, Sic enim expressius multo esset PATROL. GR. X. • nibus diebus vitæ meæ, et terram colam, eamque spinas mihi ac tribulos producentem, molestias sci- licet meas et curas hasce probrosas, honestis bo- nisque curis destitutus; et ad ea rediens quæ reli- queram, ad terram unde exiveram, et ad cognatio- nem meam inferiorem, et ad, domum patris mei; terram descrens bonam, ubi veram mihi esse pa- triam ignorabam; et cognatos, quos animæ meæ . proprios ac familiares, postea nosse capi; et veri patris mei donum, in qua manens, ab iis qui ma- nere in ea volunt, veris filiis pie honoratur et coli- tur pater. At ego pietatis ac gravitatis expers, indi- gnusque inde recedo, oculos retro gradumque con- vertens. Filium quemdam ferunt 1, accepta a patre sorte legitima quæ ipsi cum altero fratre compete- bat, sponte sua a patris consortio abscessisse in regionem longinquam, vitaque illic intemperanter acta abligurisse paternas facultates, penitusque dissipasse; tandem vero inopia pressum, pacta mercede pascendis porcis operam locasse; fame- que urgente, communes cum porcis escas expe- tiisse, nec consequi potuisse. Panas ergo intein- perantis vitæ luit, qui pro paterna mensa, regia illa ac splendida, porcinas, quas non prospexerat, serviles escas commutarat. Tale quiddam nobis eventurum discedentibus videtur, nec tamen cum integra competente sorte. Neque enim iis acceptis, quæ congruebant, discedimus tamen, bona quidem ac chara tecum et apud te relinquentes, pejora au- tem omnia permutantes. Excipient nos siquidem tristissima omnia; turbæ tumultusque pro pace, et inquieta ac turbulenta vita pro tranquilla et con- posita ; pro libertate hac, servitus gravis, fora, et liles, et contentiones; ac deliciæ, otiumque dein- ceps nobis ad meliora nullum erit. Nec divina elo- quia loquemur: sed loquemur opera hominum (quod sane etiam dirum quidpiam omnino visum est prophetæ): nos vero, malorum etiam hominum. Nox vere pro die, pro clara luce tenebræ, pro festa celebritate luctus; pro patria, hostile nos solum D epiphonema. Sed dicitur, uti sub finem cap. 5. BENGEL. et operæ mercenariæ. CASAUB.-Cl. Al., in Pæd., 4, ΗoescUEL. Hesychius : Ibid., Vid. Harpocrationem et Thomam Magistrum v. ubi plura viri erudit. Neque omittas velim Pollucem lib. II, cap. 8, segm. 82. disse vocem hoc modo restituendam, CASAUB. Ellipsis est non insolens. Exempla colleginus ad Cic. epist., p. 334, • Sic cap. ante medium, Sic Apollonius Alexandrinus lib. i De synt., cap. 50, (pro notat Syl- burgius) BENGEL. (38) 'Εκεῖ. Hanc vocem omittit Vossius, eamque (39) Επιστρέφων. Πeschelius, επιστρέφω. Εt (40) Πρὸς ἕτερον, Notabilis usus præpositionis : (41) Διασκορπίσαι. Hoeschelius, διασπαθῆσαι. (42) Τῆς ἀσώτου. Subaudi ζωής e proximo, ζῶν (45) 'Εν θητείᾳ τροφάς. Quibus aluntur θῆτες (44) Οὐδὲ γὰρ ὅμως. Nullum dubium, exci- 886. BENGEL. (45) Απλούς. Pro ἁπλῶς per enallagen partis.
PG 10:1098ἢ καὶ αὖθις ἀπειθεῖν μοι δοκῶ, ὑπερβαίνειν τολμῶν τοὺς λόγους τοῦ θεοῦ, μένειν δέον ἐν αὐτοῖς καὶ πρὸς αὐτοῖς. Ὃ δὲ ἄπειμι, φεύγων μὲν ἀπὸ τῆς μακαρίας ταύτης ζωῆς οὐχ ἧττον ὅδ’ ἐγώ, ἢ ἀπὸ προσώπου θεοῦ ὁ παλαιὸς ἐκεῖνος ἄνθρωπος, εἰς δὲ τὴν γῆν ἐπιστρέφων, ἐξ ἧς ἐλήφθην· γῆν τοιγαροῦν ἔδομαι πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ἐκεῖ ζωῆς μου, καὶ γῆν ἐργάζομαι, καὶ ταύτην ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατέλλουσάν μοι, τὰς ἐμὰς λύπας καὶ φροντίδας τὰς ἐπονειδίστους, ἀφειμένος τῶν καλῶν καὶ ἀγαθῶν φροντίδων· καὶ ἃ καταλέλοιπα, πρὸς ταῦτα πάλιν ἐπιστρέφων, τὴν γῆν, ὅθεν ἐξῆλθον, καὶ τὴν συγγένειαν τὴν ἐμὴν τὴν κάτω, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου· ἀπολιπὼν γῆν τὴν ἀγαθήν, ἔνθα μοι οὖσα ἡ ἀγαθὴ πατρὶς ἠγνοεῖτο πάλαι, καὶ συγγενεῖς, οὓς ἔχων ψυχῆς ἐμῆς οἰκείους ὕστερον γινώσκειν ἠρξάμην, καὶ τὸν οἶκον τοῦ ἀληθῶς πατρὸς ἡμῶν, ἐν ᾧ μένων ὑπὸ τῶν ἐν αὐτῷ μένειν ἐθελόντων υἱῶν τῶν ἀληθῶν σεμνῶς τιμᾶται καὶ γεραίρεται ὁ πατήρ. Ἐγὼ δὲ ἄσεμνος καὶ ἀνάξιος ἐξέρχομαι τῶνδε, στραφεὶς εἰς τὰ ὀπίσω καὶ παλινδρομῶν.που Θεοῦ ὁ παλαιὸς ἐκεῖνος ἄνθρωπος, εἰς δὲ τὴν γῆν Α ἐπιστρέφων ἐξ ἧς ἐλήφθην γῆν τοιγαροῦν ἔδομαι πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ἐκεῖ (38) ζωῆς μου, καὶ γῆν ἐργάσομαι, καὶ ταύτην ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνα- τέλλουσάν μοι, τὰς ἐμὰς λύπας καὶ φροντίδας τὰς ἐπονειδίστους, ἀφειμένος τῶν καλῶν καὶ ἀγαθῶν φροντίδων· καὶ ἃ καταλέλοιπα, πρὸς ταῦτα πάλιν ἐπιστρέφων (39), τὴν γῆν ὅθεν ἐξῆλθον, καὶ τὴν συγ γένειαν τὴν ἐμὴν κάτω, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου· ἀπολιπών γῆν τὴν ἀγαθήν, ἔνθα μοι οὖσα ἡ ἀγαθὴ πατρὶς ἡγνοεῖτο πάλαι· καὶ συγγενεῖς, οὓς ἔχων ψυχῆς ἐμῆς οἰκείους, ὕστερον γινώσκειν Αρξά- μην· καὶ τὸν οἶκον τοῦ ἀληθῶς πατρὸς ἡμῶν, ἐν ᾧ μένων, ὑπὸ τῶν ἐν αὐτῷ μένειν ἐθελόντων υἱῶν τῶν ἀληθῶν, σεμνῶς τιμᾶται καὶ γεραίρεται ὁ πατήρ. Ἐγὼ δὲ ἄσεμνος καὶ ἀνάξιος ἐξέρχομαι τώνδε, στρα- φεὶς εἰς τὰ ὀπίσω, καὶ παλινδρομῶν. Λέγεται τις υἱὸς παρὰ πατρὸς ἀπολαβὼν τὸν ἐπιβάλλοντα αὐτῷ πρὸς ἕτερον (40) αὐτοῦ ἀδελφὸν κλῆρον, ἀποδημῆσαι τοῦ πατρὸς εἰς χώραν μακράν θελήσας τοῦτο. Ζῶν δὲ ἀσώτως, διασκορπίσαι (44) τὴν πατρῴαν οὐσίαν καὶ καταναλῶσαι· τέλος δὲ κατὰ ἀπορίαν ἑαυτὸν μισθώσας συφορβεῖν. Ὑπὸ λιμοῦ δὲ ἀναγκαζόμενος καὶ κοινωνεῖν τῶν τροφῶν τοῖς χοίροις ἐπιθυμεῖν μὲν, μὴ τυγχάνειν δὲ μηδὲ τούτου. Δίκην οὖν ἐξέτισε τῆς ἀσώτου (49), ἀντὶ τραπέζης τῆς πατρικῆς, οὔσης βασιλικῆς, ἀμειψάμενος, ὃς οὐ προείδετο, τὰς χοι- ρείους καὶ τὰς ἐν θητείᾳ τροφάς (43). Τοιοῦτόν τι πεί- σεσθαι ἐοίκαμεν ἀπελθόντες, καὶ οὐδὲ σὺν παντὶ τῷ ἐπιβάλλοντι κλήρῳ. Οὐδὲ γὰρ λαβόντες ἃ ἐχρῆν, ἄπι- μεν δὲ ὅμως (44), τὰ μὲν καλὰ καὶ φίλα καταλιπόν τες μετὰ σοῦ καὶ παρὰ σοί, ἀμειψάμενοι δὲ τὰ χείρω. Διαδέξεται γὰρ ἡμᾶς σκυθρωπὰ πάντα, θόρυβος καὶ τάραχος ἐξ εἰρήνης, καὶ ἐξ ἡσύχου καὶ εὐτά κτου, βίος άτακτος· ἐκ δὲ ἐλευθερίας ταύτης, δου λεία χαλεπή, ἀγοραὶ καὶ δίκαι καὶ ὄχλοι· καὶ χλιδή, καὶ σχολὴ μὲν ἡμῖν οὐκέτι πρὸς τὰ κρείττω ούδ' ἡτισοῦν. Οὐδὲ λόγια τὰ θεῖα λαλήσομεν· λαλήσομεν δὲ τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων (τοῦτο δὴ καὶ ἁπλοῦς (45) ἀρά τις εἶναι νενόμισται ἀνδρὶ προφήτῃ)· ἡμεῖς δὲ καὶ πονηρῶν ἀνθρώπων. Νυξ ὄντως ἐξ ἡμέρας· ἐκ 4* καὶ ταύτην καὶ μάτην, τὴν ἐμὴν τὴν κάτω. πρὸς πωλεῖται δὲ τὸ μὲν ἄκρατον δῖς πρὸς ἀργύριον· δὲ ἀσώτως. τῆς ἀσωτίας. τὴν ἀσώτου (δίκην). τῆς ἀσώτου τὴν ἀληθῆ Μεμέρισται δὲ αὐτοῖς θητεία πολυσχιδώς. Θητείαι, μισθώσεις, μισθοδουλείαι, θής, δοῦλος, μισθωτός. υ. Θῆτις, Θής, λαβ. & ἐχρῆν, ἄπιμεν· ἄπιμεν δὲ ὅμως. τῶν πρώτων ἡμερῶν, ριο τὰ πρῶτα. ή συνήθης συνήθως, επιτασσομένη. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. B qua sumptus sum ; terram proinde comedam on- C Luc. xv, et seqq. so Psal. xvi. cum Hoeschelio restituit Bengelius; qui mox pro legit cum eodem laschelio : Terram colo, idque frustra, spinas quippe mihi ac tribulos producentem. paulo post, Hanc lectionem ex- hibet Bengelius. cui adinis ille est, cum compensationem, i- quit Devarius cap. 23, De partic. Græc., id est pari- tatem pretii et æstimationis aliquarum rerum signi- ficat; ut apud Theophrastum,de balsamo, rependitur bis tanto argento. BENGEL. Sic et Bengelius. Hoeschelius, cum nupero editore Paris siensi, Mallem, si mutato opus est, Sic enim expressius multo esset PATROL. GR. X. • nibus diebus vitæ meæ, et terram colam, eamque spinas mihi ac tribulos producentem, molestias sci- licet meas et curas hasce probrosas, honestis bo- nisque curis destitutus; et ad ea rediens quæ reli- queram, ad terram unde exiveram, et ad cognatio- nem meam inferiorem, et ad, domum patris mei; terram descrens bonam, ubi veram mihi esse pa- triam ignorabam; et cognatos, quos animæ meæ . proprios ac familiares, postea nosse capi; et veri patris mei donum, in qua manens, ab iis qui ma- nere in ea volunt, veris filiis pie honoratur et coli- tur pater. At ego pietatis ac gravitatis expers, indi- gnusque inde recedo, oculos retro gradumque con- vertens. Filium quemdam ferunt 1, accepta a patre sorte legitima quæ ipsi cum altero fratre compete- bat, sponte sua a patris consortio abscessisse in regionem longinquam, vitaque illic intemperanter acta abligurisse paternas facultates, penitusque dissipasse; tandem vero inopia pressum, pacta mercede pascendis porcis operam locasse; fame- que urgente, communes cum porcis escas expe- tiisse, nec consequi potuisse. Panas ergo intein- perantis vitæ luit, qui pro paterna mensa, regia illa ac splendida, porcinas, quas non prospexerat, serviles escas commutarat. Tale quiddam nobis eventurum discedentibus videtur, nec tamen cum integra competente sorte. Neque enim iis acceptis, quæ congruebant, discedimus tamen, bona quidem ac chara tecum et apud te relinquentes, pejora au- tem omnia permutantes. Excipient nos siquidem tristissima omnia; turbæ tumultusque pro pace, et inquieta ac turbulenta vita pro tranquilla et con- posita ; pro libertate hac, servitus gravis, fora, et liles, et contentiones; ac deliciæ, otiumque dein- ceps nobis ad meliora nullum erit. Nec divina elo- quia loquemur: sed loquemur opera hominum (quod sane etiam dirum quidpiam omnino visum est prophetæ): nos vero, malorum etiam hominum. Nox vere pro die, pro clara luce tenebræ, pro festa celebritate luctus; pro patria, hostile nos solum D epiphonema. Sed dicitur, uti sub finem cap. 5. BENGEL. et operæ mercenariæ. CASAUB.-Cl. Al., in Pæd., 4, ΗoescUEL. Hesychius : Ibid., Vid. Harpocrationem et Thomam Magistrum v. ubi plura viri erudit. Neque omittas velim Pollucem lib. II, cap. 8, segm. 82. disse vocem hoc modo restituendam, CASAUB. Ellipsis est non insolens. Exempla colleginus ad Cic. epist., p. 334, • Sic cap. ante medium, Sic Apollonius Alexandrinus lib. i De synt., cap. 50, (pro notat Syl- burgius) BENGEL. (38) 'Εκεῖ. Hanc vocem omittit Vossius, eamque (39) Επιστρέφων. Πeschelius, επιστρέφω. Εt (40) Πρὸς ἕτερον, Notabilis usus præpositionis : (41) Διασκορπίσαι. Hoeschelius, διασπαθῆσαι. (42) Τῆς ἀσώτου. Subaudi ζωής e proximo, ζῶν (45) 'Εν θητείᾳ τροφάς. Quibus aluntur θῆτες (44) Οὐδὲ γὰρ ὅμως. Nullum dubium, exci- 886. BENGEL. (45) Απλούς. Pro ἁπλῶς per enallagen partis.
Λέγεταί τις υἱός, παρὰ πατρὸς ἀπολαβὼν τὸν ἐπιβάλλοντα αὐτῷ πρὸς ἕτερον αὐτοῦ ἀδελφὸν κλῆρον, ἀποδημῆσαι τοῦ πατρὸς εἰς χώραν μακρὰν θελήσας τοῦτο· ζῶν δὲ ἀσώτως διασπαθῆσαι τὴν πατρῴαν οὐσίαν καὶ καταναλῶσαι· τέλος δὲ κατὰ ἀπορίαν ἑαυτὸν μισθώσας συφορβεῖν, ὑπὸ λιμοῦ δὲ ἀναγκαζόμενος καὶ κοινωνεῖν τῶν τροφῶν τοῖς χοίροις ἐπιθυμεῖν μέν, μὴ τυγχάνειν δὲ μηδὲ τούτου. Δίκην οὖν ἐξέτισε τῆς ἀσωτίας, ἀντὶ τραπέζης τῆς πατρικῆς οὔσης βασιλικῆς ἀμειψάμενος, ἃς οὐ προείδετο, τὰς χοιρείους καὶ τὰς ἐν θητείᾳ τροφάς. Τοιοῦτόν τι πείσεσθαι ἐοίκαμεν ἀπελθόντες, καὶ οὐδὲ σὺν παντὶ τῷ ἐπιβάλλοντι κλήρῳ· οὐδὲ γὰρ λαβόντες ἃ ἐχρῆν, ἄπιμεν δὲ ὅμως, τὰ μὲν καλὰ καὶ φίλα καταλιπόντες μετὰ σοῦ καὶ παρὰ σοί, ἀμειψάμενοι δὲ τὰ χείρω. Διαδέξεται γὰρ ἡμᾶς σκυθρωπὰ πάντα, θόρυβος καὶ τάραχος ἐξ εἰρήνης, καὶ ἐξ ἡσύχου καὶ εὐτάκτου βίος ἄτακτος, ἐκ δὲ ἐλευθερίας ταύτης δουλεία χαλεπή, ἀγοραὶ καὶ δίκαι καὶ ὄχλοι καὶ χλιδή·που Θεοῦ ὁ παλαιὸς ἐκεῖνος ἄνθρωπος, εἰς δὲ τὴν γῆν Α ἐπιστρέφων ἐξ ἧς ἐλήφθην γῆν τοιγαροῦν ἔδομαι πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ἐκεῖ (38) ζωῆς μου, καὶ γῆν ἐργάσομαι, καὶ ταύτην ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνα- τέλλουσάν μοι, τὰς ἐμὰς λύπας καὶ φροντίδας τὰς ἐπονειδίστους, ἀφειμένος τῶν καλῶν καὶ ἀγαθῶν φροντίδων· καὶ ἃ καταλέλοιπα, πρὸς ταῦτα πάλιν ἐπιστρέφων (39), τὴν γῆν ὅθεν ἐξῆλθον, καὶ τὴν συγ γένειαν τὴν ἐμὴν κάτω, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου· ἀπολιπών γῆν τὴν ἀγαθήν, ἔνθα μοι οὖσα ἡ ἀγαθὴ πατρὶς ἡγνοεῖτο πάλαι· καὶ συγγενεῖς, οὓς ἔχων ψυχῆς ἐμῆς οἰκείους, ὕστερον γινώσκειν Αρξά- μην· καὶ τὸν οἶκον τοῦ ἀληθῶς πατρὸς ἡμῶν, ἐν ᾧ μένων, ὑπὸ τῶν ἐν αὐτῷ μένειν ἐθελόντων υἱῶν τῶν ἀληθῶν, σεμνῶς τιμᾶται καὶ γεραίρεται ὁ πατήρ. Ἐγὼ δὲ ἄσεμνος καὶ ἀνάξιος ἐξέρχομαι τώνδε, στρα- φεὶς εἰς τὰ ὀπίσω, καὶ παλινδρομῶν. Λέγεται τις υἱὸς παρὰ πατρὸς ἀπολαβὼν τὸν ἐπιβάλλοντα αὐτῷ πρὸς ἕτερον (40) αὐτοῦ ἀδελφὸν κλῆρον, ἀποδημῆσαι τοῦ πατρὸς εἰς χώραν μακράν θελήσας τοῦτο. Ζῶν δὲ ἀσώτως, διασκορπίσαι (44) τὴν πατρῴαν οὐσίαν καὶ καταναλῶσαι· τέλος δὲ κατὰ ἀπορίαν ἑαυτὸν μισθώσας συφορβεῖν. Ὑπὸ λιμοῦ δὲ ἀναγκαζόμενος καὶ κοινωνεῖν τῶν τροφῶν τοῖς χοίροις ἐπιθυμεῖν μὲν, μὴ τυγχάνειν δὲ μηδὲ τούτου. Δίκην οὖν ἐξέτισε τῆς ἀσώτου (49), ἀντὶ τραπέζης τῆς πατρικῆς, οὔσης βασιλικῆς, ἀμειψάμενος, ὃς οὐ προείδετο, τὰς χοι- ρείους καὶ τὰς ἐν θητείᾳ τροφάς (43). Τοιοῦτόν τι πεί- σεσθαι ἐοίκαμεν ἀπελθόντες, καὶ οὐδὲ σὺν παντὶ τῷ ἐπιβάλλοντι κλήρῳ. Οὐδὲ γὰρ λαβόντες ἃ ἐχρῆν, ἄπι- μεν δὲ ὅμως (44), τὰ μὲν καλὰ καὶ φίλα καταλιπόν τες μετὰ σοῦ καὶ παρὰ σοί, ἀμειψάμενοι δὲ τὰ χείρω. Διαδέξεται γὰρ ἡμᾶς σκυθρωπὰ πάντα, θόρυβος καὶ τάραχος ἐξ εἰρήνης, καὶ ἐξ ἡσύχου καὶ εὐτά κτου, βίος άτακτος· ἐκ δὲ ἐλευθερίας ταύτης, δου λεία χαλεπή, ἀγοραὶ καὶ δίκαι καὶ ὄχλοι· καὶ χλιδή, καὶ σχολὴ μὲν ἡμῖν οὐκέτι πρὸς τὰ κρείττω ούδ' ἡτισοῦν. Οὐδὲ λόγια τὰ θεῖα λαλήσομεν· λαλήσομεν δὲ τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων (τοῦτο δὴ καὶ ἁπλοῦς (45) ἀρά τις εἶναι νενόμισται ἀνδρὶ προφήτῃ)· ἡμεῖς δὲ καὶ πονηρῶν ἀνθρώπων. Νυξ ὄντως ἐξ ἡμέρας· ἐκ 4* καὶ ταύτην καὶ μάτην, τὴν ἐμὴν τὴν κάτω. πρὸς πωλεῖται δὲ τὸ μὲν ἄκρατον δῖς πρὸς ἀργύριον· δὲ ἀσώτως. τῆς ἀσωτίας. τὴν ἀσώτου (δίκην). τῆς ἀσώτου τὴν ἀληθῆ Μεμέρισται δὲ αὐτοῖς θητεία πολυσχιδώς. Θητείαι, μισθώσεις, μισθοδουλείαι, θής, δοῦλος, μισθωτός. υ. Θῆτις, Θής, λαβ. & ἐχρῆν, ἄπιμεν· ἄπιμεν δὲ ὅμως. τῶν πρώτων ἡμερῶν, ριο τὰ πρῶτα. ή συνήθης συνήθως, επιτασσομένη. IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. B qua sumptus sum ; terram proinde comedam on- C Luc. xv, et seqq. so Psal. xvi. cum Hoeschelio restituit Bengelius; qui mox pro legit cum eodem laschelio : Terram colo, idque frustra, spinas quippe mihi ac tribulos producentem. paulo post, Hanc lectionem ex- hibet Bengelius. cui adinis ille est, cum compensationem, i- quit Devarius cap. 23, De partic. Græc., id est pari- tatem pretii et æstimationis aliquarum rerum signi- ficat; ut apud Theophrastum,de balsamo, rependitur bis tanto argento. BENGEL. Sic et Bengelius. Hoeschelius, cum nupero editore Paris siensi, Mallem, si mutato opus est, Sic enim expressius multo esset PATROL. GR. X. • nibus diebus vitæ meæ, et terram colam, eamque spinas mihi ac tribulos producentem, molestias sci- licet meas et curas hasce probrosas, honestis bo- nisque curis destitutus; et ad ea rediens quæ reli- queram, ad terram unde exiveram, et ad cognatio- nem meam inferiorem, et ad, domum patris mei; terram descrens bonam, ubi veram mihi esse pa- triam ignorabam; et cognatos, quos animæ meæ . proprios ac familiares, postea nosse capi; et veri patris mei donum, in qua manens, ab iis qui ma- nere in ea volunt, veris filiis pie honoratur et coli- tur pater. At ego pietatis ac gravitatis expers, indi- gnusque inde recedo, oculos retro gradumque con- vertens. Filium quemdam ferunt 1, accepta a patre sorte legitima quæ ipsi cum altero fratre compete- bat, sponte sua a patris consortio abscessisse in regionem longinquam, vitaque illic intemperanter acta abligurisse paternas facultates, penitusque dissipasse; tandem vero inopia pressum, pacta mercede pascendis porcis operam locasse; fame- que urgente, communes cum porcis escas expe- tiisse, nec consequi potuisse. Panas ergo intein- perantis vitæ luit, qui pro paterna mensa, regia illa ac splendida, porcinas, quas non prospexerat, serviles escas commutarat. Tale quiddam nobis eventurum discedentibus videtur, nec tamen cum integra competente sorte. Neque enim iis acceptis, quæ congruebant, discedimus tamen, bona quidem ac chara tecum et apud te relinquentes, pejora au- tem omnia permutantes. Excipient nos siquidem tristissima omnia; turbæ tumultusque pro pace, et inquieta ac turbulenta vita pro tranquilla et con- posita ; pro libertate hac, servitus gravis, fora, et liles, et contentiones; ac deliciæ, otiumque dein- ceps nobis ad meliora nullum erit. Nec divina elo- quia loquemur: sed loquemur opera hominum (quod sane etiam dirum quidpiam omnino visum est prophetæ): nos vero, malorum etiam hominum. Nox vere pro die, pro clara luce tenebræ, pro festa celebritate luctus; pro patria, hostile nos solum D epiphonema. Sed dicitur, uti sub finem cap. 5. BENGEL. et operæ mercenariæ. CASAUB.-Cl. Al., in Pæd., 4, ΗoescUEL. Hesychius : Ibid., Vid. Harpocrationem et Thomam Magistrum v. ubi plura viri erudit. Neque omittas velim Pollucem lib. II, cap. 8, segm. 82. disse vocem hoc modo restituendam, CASAUB. Ellipsis est non insolens. Exempla colleginus ad Cic. epist., p. 334, • Sic cap. ante medium, Sic Apollonius Alexandrinus lib. i De synt., cap. 50, (pro notat Syl- burgius) BENGEL. (38) 'Εκεῖ. Hanc vocem omittit Vossius, eamque (39) Επιστρέφων. Πeschelius, επιστρέφω. Εt (40) Πρὸς ἕτερον, Notabilis usus præpositionis : (41) Διασκορπίσαι. Hoeschelius, διασπαθῆσαι. (42) Τῆς ἀσώτου. Subaudi ζωής e proximo, ζῶν (45) 'Εν θητείᾳ τροφάς. Quibus aluntur θῆτες (44) Οὐδὲ γὰρ ὅμως. Nullum dubium, exci- 886. BENGEL. (45) Απλούς. Pro ἁπλῶς per enallagen partis.
PG 10:1099καὶ σχολὴ μὲν ἡμῖν οὐκέτι πρὸς τὰ κρείττω οὐδ’ ἡτισοῦν, οὐδὲ λόγια τὰ θεῖα λαλήσομεν, λαλήσομεν δὲ τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων (τοῦτο δὴ καὶ ἁπλοῦς ἀρά τις εἶναι νενόμισται ἀνδρὶ προφήτῃ), ἡμεῖς δὲ καὶ πονηρῶν ἀνθρώπων. Νὺξ ὄντως ἐξ ἡμέρας, ἐκ δὲ λαμπροῦ φωτὸς σκότος, καὶ ἐκ πανηγύρεως πένθος, καὶ ἐκ πατρίδος πολεμία χώρα διαδέξεται ἡμᾶς, ἐν ᾗ ᾠδὴν μὲν ἱερὰν οὐκ ἔξεστί μοι ᾄδειν (πῶς γὰρ ἐν γῇ ἀλλοτρίᾳ τῆς ψυχῆς μου, ἔνθα μένοντα οὐκ ἔστι προσεῖναι θεῷ;) κλαίειν δὲ μόνον καὶ στένειν, ὑπομιμνησκόμενον τῶν ἐνταῦθα, εἰ καὶ τοῦτό μοί τις συγχωρήσεται. Πολέμιοί ποτε λέγονται ἐπελθόντες πόλει μεγάλῃ καὶ ἱερᾷ, ἐν ᾗ τὸ θεῖον ἐθεραπεύετο αἰχμαλώτους κατασῦραι τοὺς ἐνοικοῦντας καὶ ὑμνῳδοὺς καὶ θεολόγους εἰς τὴν αὐτὴν χώραν, Βαβυλωνία δὲ ἦν· τοὺς δ’ ἐνεχθέντας εἰς αὐτήν, μηδ’ ἀξιουμένους ὑπὸ τῶν κρατούντων ὑμνεῖν ἐθέλειν τὸ θεῖον, μηδὲ ψάλλειν ἐν γῇ βεβήλῳ· ἀλλὰ τὰ μὲν ὄργανα τὰ μουσικὰ κρεμάσαι ἐπὶ τῶν ἰτεῶν ἀρτήσαντας, αὐτοὺς δὲ κλαίειν ἐπὶ τῶν ποταμῶν Βαβυλῶνος. Ἐκείνων τις εἶναι δοκῶ, ἐξελαυνόμενος ἀπὸ πόλεως καὶ πατρίδος ἐμῆς ταύτης καὶ ἱερᾶς·Α δὲ λαμπροῦ φωτὸς σκότος, καὶ ἐκ πανηγύρεως πέν θος, καὶ ἐκ πατρίδος πολεμία χώρα διαδέξεται ἡμᾶς, ἐν ᾗ ᾠδὴν μὲν ἱερὰν οὐκ ἔξεστί μοι άδειν (πῶς γὰρ ἐν γῇ ἀλλοτρίᾳ τῆς ψυχῆς μου, ἔνθα μένοντας οὐκ ἔστι προσεῖναι Θεῷ; ) κλαίειν δὲ μόνον καὶ στένειν, ὑπομι μνησκόμενον τῶν ἐνταῦθα, εἰ καὶ τοῦτό μοί τις συγχωρήσεται. Πολέμιοί ποτε λέγονται ἐπελθόντες πόλει μεγάλῃ καὶ ἱερᾷ ἐν ᾗ τὸ θεῖον ἐθεραπεύετο, απ χμαλώτους κατασύραι τοὺς ἐνοικοῦντας καὶ ὑμνῳδοὺς και θεολόγους (46) εἰς τὴν αὐτῶν χώραν, Βαβυλωνία δὲ ἦν· τοὺς δ' ἐνεχθέντας εἰς αὐτὴν, μηδ' ἀξιουμένους ὑπὸ τῶν κρατούντων, ὑμνεῖν ἐθέλειν τὸ θεῖον, μηδὲ ψάλλειν ἐν γῇ βεβήλῳ· ἀλλὰ τὰ μὲν ὄργανα τὰ μου σικὰ κρεμάσαι ἐπὶ τῶν ἱτεῶν ἀρτήσαντας, αὐτοὺς δὲ κλαίειν ἐπὶ τῶν ποταμῶν Βαβυλῶνος. Ἐκείνων τις εἶναι δοκῶ, ἐξελαυνόμενος ἀπὸ πόλεως, καὶ παρ τρίδος ἐμῆς ταύτης καὶ ἱερᾶς (ἔνθα μεθ' ἡμέραν τε καὶ νύκτα, οἱ ἱεροὶ ἀπαγγέλλονται νόμοι, ὕμνοι τε καὶ ᾠδαὶ καὶ λόγοι μυστικοί· καὶ φῶς τὸ ἡλιακὸν καὶ τὸ διηνεκές, ἡμέρας ύπερ (47), ἡμῶν προσομι λούντων τοῖς θείοις μυστηρίοις, καὶ νυκτὸς ὧν ἐν ἡμέρᾳ εἶδέ τε καὶ ἔπραξεν ἡ ψυχή, ταῖς φαντασίαις κατεχομένων (48)· καὶ ὅλως, συνελόντι εἰπεῖν, ἔνθα ἡ ἔνθεος διὰ παντὸς κατακωχή)· ταύτης ἐξελαύνο μαι, αἰχμάλωτος φερόμενος εἰς τὴν ἀλλοτρίαν γῆνο ἔνθα μοι οὔτε αὐλεῖν (49) ἐξέσται, κρεμασαμένῳ τὸ ὄργανόν μου ὥσπερ κἀκείνοις ἀπὸ τῶν ἰτεῶν· ἀλλ ἐν μὲν τοῖς ποταμοῖς ἔσομαι, πηλὸν δὲ ἐργάσομαι, καὶ ὕμνους λέγειν οὐκ ἐθελήσω, μεμνημένος· ἀλλ' ἴσως ὑπὸ μακροεργίας τῆς ἄλλης, καὶ ἐπιλήσομαι, συληθεὶς κατὰ τὰς μνήμας (50). Εἰ δὲ (51) καὶ ἀπιών, ἄκων μόνον ὥσπερ αἰχμάλωτος, ἀλλὰ καὶ ἐκὼν ἄπειμι, οὐχ ὑπ᾽ ἄλλου του, ὑπὸ δὲ ἐμαυτοῦ ἐκπεπο λεμημένος, ἐξὸν μένειν. Τάχα (52) καὶ ἀπιὼν ἐντεῦ θεν, οὐκ ἀσφαλῶς πορεύσομαι, ὡς ἀπὸ ἀσφαλοῦς καὶ εἰρηνευομένης τινὸς πόλεως ἐξελθών· εἰκὸς δὲ ὡς ἄρα ὁδοιπορῶν καὶ λῃσταῖς συντεύξομαι, καὶ συλληφθή σομαι, καὶ γυμνωθεὶς τρωθήσομαι τραύμασι πολλοῖς, καὶ κείσομαί (53) που ημιθνής (54) ἐκδιμμένος. ν. Θεολόγος. Τῶν θεολόγων εἷς, ὁ Ζαχα ρίας. Ετερος τῶν θεολόγων, Ἰεζεκιήλ. υπέρ. υπαρ· ἡμέρας, ὕπαρ' νυκτός, φαντασίαις. ἡμέρας νυκτός, διά, ὕπαρ φαντασίαις. ύπαρ Τί ἄτοπον τὸ τυποῦντα τὸ ἡγεμονικὸν ἐν ὀνείρῳ, δύνασθαι αὐτὸ τυποῦν καὶ ὕπαρ; Κατέχεσθαι, θεοφορεῖσθαι. ούτε αὐλεῖν, εἶθε τάχα, εξόν, τίθεται τοῦτο, ἢ θανάτου, ἢ ἀπραξίας. S. GREGORII THAUMATURGI B . 1:00 excipiet, in quo sacrum mihi canticum canere non liceats (quomodo enim in terra animæ meæ alie- na, ubi qui degunt, appropinquare Deo non pos- sunt?), sed flere tantum et suspirare, horum quæ hic suppetunt, recordatione; si tamen hoc etiam mihi quisquam concedat. Hostes quondam ferunt 3, magnam et sacram civitatem in qua Deus coleba- tur, aggressos, ejusque incolas, tum cantores, tum theologos in Babyloniam patriam suam captivos pertraxisse : hos vero, dum ibi detinerentur, ne rogatos quidem a dominantibus, Dei laudes can- tare voluisse, nec psallere in terra profana; sed organa musica in salicibus, suspendisse, et ad flu- mina Babylonis collacrymasse. Unus ego ex eorum numero esse mihi videor, ab hac sacra urbe ac pa - tria mea vi pulsus (ubi noctes diesque divinæ leges denuntiantur, hymnique et cantica et mystici ser. mones; ubi lux solis dieique luce clarior, nobis divina mysteria tractantibus, et noctu, quæ mens interdiu vidit egitque, per visum repetentibus; ubi denique, ut paucis complectar, divinus perpetuo viyet allatus), ab hac, inquam, urbe vi pulsus, captivus in terram alienam rapior; in qua mihi pec tibiis canere, organo, ut illis, ex salicibus su- spenso, licebit; sed in fluminibus versabor, lutea- que opera tractabo, et hymnos dicere, etiainsi me- minero, renuam ; sed fortasse præ diuturna aliarun rerum occupatione, etiam obliviscar, memoria ipsa spoliatus. Utinam vero, dum abeo, invitus saltem ut captivi solent : at volens abeo; non ab alie, c quam a meipso expugnatus, cum manere liceret. Fortasse etiam abiens, non sine periculo hinc pro- ficiscar, tanquam a tuta et pacata quadam civitate digressus; sed verisimile est futurum, ut iter fa- ciens", in latrones incidam ac comprehendar, et nudatus plagis multis vulnerer, et semivivus in via projectusque relinquar. Psal. cxxxv, 3, 4. " IV Reg. xxiv, XXV. Luc. x, 30. lasse Gregorium prophetas, Ezechielem puta, Da- nielem aliosque in captivitatem abductos. In hanc sententiam adducor_ex iis quæ observat Suicerus in Thes. eccl., tom. I, pag. 1359, Ubi hæc recitat ex pseudo-Areopagita Dionysio De cæl. D hier., cap. 8, pag. : Theologus quidam, nomine Zacharias. Et pag. : Alius theolo gus, Ezechiel. Cur antem prophetæ hoc nomine insigniantur, videsis Pachymerem, l. c., pag. et 156. phen Legendum plane manifestum est enim antitheton : Ubi et subaudito est genitivus temporis : autem opponitur Nam est visum vigilantis. Origenes, lib. i Coutτα Celsum : Frequenter etiam hac voce utitur Basilius Seleuciensis, de mi- raculis S. Thecle: ad quem vide Petrum Panti- num. Locum igitur ita reddo : Cum interdiu, per visa, divinis aderamus sacramentis; et noctu darum terum, quas viderat de die atque egerat animus, ima- ginibus detinebamur. BENGEL. Adi G. Pudæi Commenta rios linguæ Græcæ. ID. psal. cxxxvi; idcirco ab hostibus áddelv jussi paulo ante perhibentur. At Gregorius, ne tibia quidem, hoc videtur dicere : llli instru mentis lætitiæ aptioribus abstinuere; ego etiam iis, quæ alias lugentes plus juvant. Tibiarum certe ma- ximus olim in luctu fait usus. Vide Matth. x, 23. ID. Bengelius. valet el, perinde uti si apud Latinos. Atque ipsum per paragogen formatum esse videtur. Ip. bet post Augustana ante uos medium tenenius. Ib. ID. Luc. x, 10. Usitate utrumque : legitur cuin illud Thucyd. lib. ut apud Merodianum, Lucianum du (46) Θεολόγους. Existimarim hoc nomine appel- (47) Ημέρας ύπερ. In prosa non patitur anastro- (48) Κατεχομένων. Insigne verbum. Hesychius : (49) Οὔτε αὐλεῖν. Κιθάρας habuerant Judai, (50) Κατὰ τὰς μνήμας. Καὶ τὰς μνήμας legit (51) Εἰ δέ. Placebat είθε, utinam. Sed tantumdem (52) Εξόν μένειν. Τάχα. Parisina punctum ha- (53) Κείσομαι. Ηesychius : Κείται· ἀεὶ ἐπὶ κακοῦ (54) Αμιγής. Ita ms. et Ger. Vossius. Ημιθανής
PG 10:1100ἔνθα μεθ’ ἡμέραν τε καὶ νύκτα οἱ ἱεροὶ ἀπαγγέλλονται νόμοι ὕμνοι τε καὶ ᾠδαὶ καὶ λόγοι μυστικοί, καὶ φῶς τὸ ἡλιακὸν καὶ τὸ διηνεκές, ἡμέρας ὕπερ ἡμῶν προσομιλούντων τοῖς θείοις μυστηρίοις, καὶ νυκτὸς ὧν ἐν ἡμέρᾳ εἶδέ τε καὶ ἔπραξεν ἡ ψυχὴ ταῖς φαντασίαις κατεχομένων· καὶ ὅλως συνελόντα εἰπεῖν ἔνθα ἡ ἔνθεος διὰ παντὸς κατακωχή, ταύτης ἐξελαύνομαι, αἰχμάλωτος φερόμενος εἰς τὴν ἀλλοτρίαν γῆν, ἔνθα μοι οὔτε αὐλεῖν ἐξέσται κρεμασαμένῳ τὸ ὄργανόν μου, ὥσπερ κἀκείνοις, ἀπὸ τῶν ἰτεῶν· ἀλλ’ ἐν μὲν τοῖς ποταμοῖς ἔσομαι, πηλὸν δὲ ἐργάσομαι καὶ ὕμνους λέγειν οὐκ ἐθελήσω, μεμνημένος· ἀλλ’ ἴσως ὑπὸ κακοεργίας τῆς ἄλλης καὶ ἐπιλήσομαι συληθεὶς κατὰ τὰς μνήμας. Εἰ δὲ καὶ ἀπιὼν οὐκ ἄκων μόνον, ὥσπερ αἰχμάλωτος, ἀλλὰ καὶ ἑκὼν ἄπειμι, οὐχ ὑπ’ ἄλλου του, ὑπὸ δὲ ἐμαυτοῦ ἐκπεπολεμημένος, ἐξὸν μένειν, τάχα καὶ ἀπιὼν ἐντεῦθεν οὐκ ἀσφαλῶς πορεύσομαι, ὡς ἀπὸ ἀσφαλοῦς καὶ εἰρηνευομένης τινὸς πόλεως ἐξελθών· εἰκὸς δὲ ὡς ἄρα ὁδοιπορῶν καὶ λῃσταῖς συντεύξομαι καὶ συλληφθήσομαι, καὶ γυμνωθεὶς τρωθήσομαι τραύμασι πολλοῖς, καὶ κείσομαί που ἡμιθνὴς ἐρριμμένος. Ἀλλὰ τί ταῦτα θρηνῶ;Α δὲ λαμπροῦ φωτὸς σκότος, καὶ ἐκ πανηγύρεως πέν θος, καὶ ἐκ πατρίδος πολεμία χώρα διαδέξεται ἡμᾶς, ἐν ᾗ ᾠδὴν μὲν ἱερὰν οὐκ ἔξεστί μοι άδειν (πῶς γὰρ ἐν γῇ ἀλλοτρίᾳ τῆς ψυχῆς μου, ἔνθα μένοντας οὐκ ἔστι προσεῖναι Θεῷ; ) κλαίειν δὲ μόνον καὶ στένειν, ὑπομι μνησκόμενον τῶν ἐνταῦθα, εἰ καὶ τοῦτό μοί τις συγχωρήσεται. Πολέμιοί ποτε λέγονται ἐπελθόντες πόλει μεγάλῃ καὶ ἱερᾷ ἐν ᾗ τὸ θεῖον ἐθεραπεύετο, απ χμαλώτους κατασύραι τοὺς ἐνοικοῦντας καὶ ὑμνῳδοὺς και θεολόγους (46) εἰς τὴν αὐτῶν χώραν, Βαβυλωνία δὲ ἦν· τοὺς δ' ἐνεχθέντας εἰς αὐτὴν, μηδ' ἀξιουμένους ὑπὸ τῶν κρατούντων, ὑμνεῖν ἐθέλειν τὸ θεῖον, μηδὲ ψάλλειν ἐν γῇ βεβήλῳ· ἀλλὰ τὰ μὲν ὄργανα τὰ μου σικὰ κρεμάσαι ἐπὶ τῶν ἱτεῶν ἀρτήσαντας, αὐτοὺς δὲ κλαίειν ἐπὶ τῶν ποταμῶν Βαβυλῶνος. Ἐκείνων τις εἶναι δοκῶ, ἐξελαυνόμενος ἀπὸ πόλεως, καὶ παρ τρίδος ἐμῆς ταύτης καὶ ἱερᾶς (ἔνθα μεθ' ἡμέραν τε καὶ νύκτα, οἱ ἱεροὶ ἀπαγγέλλονται νόμοι, ὕμνοι τε καὶ ᾠδαὶ καὶ λόγοι μυστικοί· καὶ φῶς τὸ ἡλιακὸν καὶ τὸ διηνεκές, ἡμέρας ύπερ (47), ἡμῶν προσομι λούντων τοῖς θείοις μυστηρίοις, καὶ νυκτὸς ὧν ἐν ἡμέρᾳ εἶδέ τε καὶ ἔπραξεν ἡ ψυχή, ταῖς φαντασίαις κατεχομένων (48)· καὶ ὅλως, συνελόντι εἰπεῖν, ἔνθα ἡ ἔνθεος διὰ παντὸς κατακωχή)· ταύτης ἐξελαύνο μαι, αἰχμάλωτος φερόμενος εἰς τὴν ἀλλοτρίαν γῆνο ἔνθα μοι οὔτε αὐλεῖν (49) ἐξέσται, κρεμασαμένῳ τὸ ὄργανόν μου ὥσπερ κἀκείνοις ἀπὸ τῶν ἰτεῶν· ἀλλ ἐν μὲν τοῖς ποταμοῖς ἔσομαι, πηλὸν δὲ ἐργάσομαι, καὶ ὕμνους λέγειν οὐκ ἐθελήσω, μεμνημένος· ἀλλ' ἴσως ὑπὸ μακροεργίας τῆς ἄλλης, καὶ ἐπιλήσομαι, συληθεὶς κατὰ τὰς μνήμας (50). Εἰ δὲ (51) καὶ ἀπιών, ἄκων μόνον ὥσπερ αἰχμάλωτος, ἀλλὰ καὶ ἐκὼν ἄπειμι, οὐχ ὑπ᾽ ἄλλου του, ὑπὸ δὲ ἐμαυτοῦ ἐκπεπο λεμημένος, ἐξὸν μένειν. Τάχα (52) καὶ ἀπιὼν ἐντεῦ θεν, οὐκ ἀσφαλῶς πορεύσομαι, ὡς ἀπὸ ἀσφαλοῦς καὶ εἰρηνευομένης τινὸς πόλεως ἐξελθών· εἰκὸς δὲ ὡς ἄρα ὁδοιπορῶν καὶ λῃσταῖς συντεύξομαι, καὶ συλληφθή σομαι, καὶ γυμνωθεὶς τρωθήσομαι τραύμασι πολλοῖς, καὶ κείσομαί (53) που ημιθνής (54) ἐκδιμμένος. ν. Θεολόγος. Τῶν θεολόγων εἷς, ὁ Ζαχα ρίας. Ετερος τῶν θεολόγων, Ἰεζεκιήλ. υπέρ. υπαρ· ἡμέρας, ὕπαρ' νυκτός, φαντασίαις. ἡμέρας νυκτός, διά, ὕπαρ φαντασίαις. ύπαρ Τί ἄτοπον τὸ τυποῦντα τὸ ἡγεμονικὸν ἐν ὀνείρῳ, δύνασθαι αὐτὸ τυποῦν καὶ ὕπαρ; Κατέχεσθαι, θεοφορεῖσθαι. ούτε αὐλεῖν, εἶθε τάχα, εξόν, τίθεται τοῦτο, ἢ θανάτου, ἢ ἀπραξίας. S. GREGORII THAUMATURGI B . 1:00 excipiet, in quo sacrum mihi canticum canere non liceats (quomodo enim in terra animæ meæ alie- na, ubi qui degunt, appropinquare Deo non pos- sunt?), sed flere tantum et suspirare, horum quæ hic suppetunt, recordatione; si tamen hoc etiam mihi quisquam concedat. Hostes quondam ferunt 3, magnam et sacram civitatem in qua Deus coleba- tur, aggressos, ejusque incolas, tum cantores, tum theologos in Babyloniam patriam suam captivos pertraxisse : hos vero, dum ibi detinerentur, ne rogatos quidem a dominantibus, Dei laudes can- tare voluisse, nec psallere in terra profana; sed organa musica in salicibus, suspendisse, et ad flu- mina Babylonis collacrymasse. Unus ego ex eorum numero esse mihi videor, ab hac sacra urbe ac pa - tria mea vi pulsus (ubi noctes diesque divinæ leges denuntiantur, hymnique et cantica et mystici ser. mones; ubi lux solis dieique luce clarior, nobis divina mysteria tractantibus, et noctu, quæ mens interdiu vidit egitque, per visum repetentibus; ubi denique, ut paucis complectar, divinus perpetuo viyet allatus), ab hac, inquam, urbe vi pulsus, captivus in terram alienam rapior; in qua mihi pec tibiis canere, organo, ut illis, ex salicibus su- spenso, licebit; sed in fluminibus versabor, lutea- que opera tractabo, et hymnos dicere, etiainsi me- minero, renuam ; sed fortasse præ diuturna aliarun rerum occupatione, etiam obliviscar, memoria ipsa spoliatus. Utinam vero, dum abeo, invitus saltem ut captivi solent : at volens abeo; non ab alie, c quam a meipso expugnatus, cum manere liceret. Fortasse etiam abiens, non sine periculo hinc pro- ficiscar, tanquam a tuta et pacata quadam civitate digressus; sed verisimile est futurum, ut iter fa- ciens", in latrones incidam ac comprehendar, et nudatus plagis multis vulnerer, et semivivus in via projectusque relinquar. Psal. cxxxv, 3, 4. " IV Reg. xxiv, XXV. Luc. x, 30. lasse Gregorium prophetas, Ezechielem puta, Da- nielem aliosque in captivitatem abductos. In hanc sententiam adducor_ex iis quæ observat Suicerus in Thes. eccl., tom. I, pag. 1359, Ubi hæc recitat ex pseudo-Areopagita Dionysio De cæl. D hier., cap. 8, pag. : Theologus quidam, nomine Zacharias. Et pag. : Alius theolo gus, Ezechiel. Cur antem prophetæ hoc nomine insigniantur, videsis Pachymerem, l. c., pag. et 156. phen Legendum plane manifestum est enim antitheton : Ubi et subaudito est genitivus temporis : autem opponitur Nam est visum vigilantis. Origenes, lib. i Coutτα Celsum : Frequenter etiam hac voce utitur Basilius Seleuciensis, de mi- raculis S. Thecle: ad quem vide Petrum Panti- num. Locum igitur ita reddo : Cum interdiu, per visa, divinis aderamus sacramentis; et noctu darum terum, quas viderat de die atque egerat animus, ima- ginibus detinebamur. BENGEL. Adi G. Pudæi Commenta rios linguæ Græcæ. ID. psal. cxxxvi; idcirco ab hostibus áddelv jussi paulo ante perhibentur. At Gregorius, ne tibia quidem, hoc videtur dicere : llli instru mentis lætitiæ aptioribus abstinuere; ego etiam iis, quæ alias lugentes plus juvant. Tibiarum certe ma- ximus olim in luctu fait usus. Vide Matth. x, 23. ID. Bengelius. valet el, perinde uti si apud Latinos. Atque ipsum per paragogen formatum esse videtur. Ip. bet post Augustana ante uos medium tenenius. Ib. ID. Luc. x, 10. Usitate utrumque : legitur cuin illud Thucyd. lib. ut apud Merodianum, Lucianum du (46) Θεολόγους. Existimarim hoc nomine appel- (47) Ημέρας ύπερ. In prosa non patitur anastro- (48) Κατεχομένων. Insigne verbum. Hesychius : (49) Οὔτε αὐλεῖν. Κιθάρας habuerant Judai, (50) Κατὰ τὰς μνήμας. Καὶ τὰς μνήμας legit (51) Εἰ δέ. Placebat είθε, utinam. Sed tantumdem (52) Εξόν μένειν. Τάχα. Parisina punctum ha- (53) Κείσομαι. Ηesychius : Κείται· ἀεὶ ἐπὶ κακοῦ (54) Αμιγής. Ita ms. et Ger. Vossius. Ημιθανής
PG 10:1101Ἔστιν ὁ σωτὴρ πάντων, καὶ τῶν ἡμιθανῶν καὶ τῶν λελῃστευμένων πάντων κηδεμὼν καὶ ἰατρός, λόγος, ὁ ἄγρυπνος φύλαξ πάντων ἀνθρώπων· ἔστιν ἡμῖν καὶ σπέρματα, ἅ τε ἔχοντας ἡμᾶς ἀνέδειξας καὶ ὅσα παρὰ σοῦ εἰλήφαμεν, τὰς καλὰς ὑποθήκας· σὺν οἷς ἄπιμεν, κλᾴοντες μὲν ὡς πορευόμενοι, φέροντες δὲ σὺν αὑτοῖς ὅμως τὰ σπέρματα ταῦτα. Ἴσως μὲν οὖν διασώσεται ἡμᾶς ὁ φύλαξ ἐπιστάς· ἴσως δὲ ὑποστρέψομεν πρὸς σὲ πάλιν, φέροντες ἐκ τῶν σπερμάτων καὶ τοὺς καρποὺς καὶ τὰς δραγμίδας, τελείας μὲν οὐχί (πῶς γὰρ ἄν;) οἵας δὲ δυνατὸν ἡμῖν ἀπὸ τῶν ἐν πολιτείᾳ πράξεων, διεφθαρμένας μὲν τῇ δυνάμει ἢ ἀκάρπῳ ἢ κακοκάρπῳ τινί, μὴ καὶ προσδιαφθαρησομένῃ δὲ παρ’ ἡμῖν, εἰ ὁ θεὸς ἐπινεύοι. Ἐμοὶ μὲν οὖν ἐνταῦθα παυέσθω ὁ λόγος, θρασυνόμενος μὲν ἐφ’ οὗ ἥκιστα ἐχρῆν, εὐγνωμόνως δὲ καὶ εὐχαριστήσας που οἶμαι κατὰ δύναμιν τὴν ἡμετέραν, ἄξιον μὲν οὐδὲν λεγόντων, οὐ μὴν σιωπησάντων παντελῶς· καὶ ἔτι καὶ ἀποκλαυσάμενος, οἷον οἱ ἀποδημοῦντες τῶν φίλων εἰώθασι, μειρακιῶδες, μὴ θωπείας ἐχόμενον οὐδὲν οὐδὲ ἀρχαιότερον ἢ περιεργότερον, οὐκ οἶδα·ΙΖ΄. ᾿Αλλὰ τὰ ταῦτα θρηνῶ; ἐστιν ὁ Σωτὴρ πάν- Α των, καὶ τῶν ἡμιθανῶν καὶ τῶν λελῃστευμένων, πάντων κηδεμὼν καὶ ἰατρὸς, Λόγος, ὁ ἄγρυπνος φύ λαξ (55) πάντων ἀνθρώπων. Ἔστιν ἡμῖν καὶ σπέρ- ματα ἅ τε ἔχοντας ἡμᾶς ἀνέδειξας, καὶ ὅσα παρὰ σοῦ εἰλήφαμεν, τὰς καλὰς ὑποθήκας, σὺν οἷς ἄπιμεν κλάοντες μὲν, ὡς πορευόμενοι, φέροντες δὲ σὺν αὐτ τοῖς ὅμως τὰ σπέρματα ταῦτα. Ἴσως μὲν οὖν διασώ σεται ἡμᾶς ὁ φύλαξ ἐπιστάς· ἴσως δὲ ὑποστρέψομεν πρὸς σὲ πάλιν, φέροντες ἐκ τῶν σπερμάτων καὶ τοὺς καρποὺς καὶ τὰς δραγμίδας, τελείας μὲν οὐχὶ (πῶς γάρ;) οἵας δὲ δυνατὸν ἡμῖν ἀπὸ τῶν ἐν πολιτείᾳ πράξεων, διεφθαρμένας μὲν τῇ δυνάμει (56), ή ἀκάρπῳ ἢ κακοκάρπῳ τινὶ, μὴ καὶ προσδιαφθαρησο μένῃ δὲ παρ' ἡμῶν (57), εἰ ὁ Θεὸς ἐπινεύοι. ΙΗ'. Ἐμοὶ μὲν οὖν ἐνταῦθα παυέσθω ὁ λόγος, θρα- συνόμενος μὲν ἐφ' οὗ (58) ἥκιστα ἐχρῆν. Εὐγνωμό νως δὲ καὶ εὐχαριστήσας που, οἶμαι, κατὰ δύναμιν τὴν ἡμετέραν, ἄξιον μὲν οὐδὲν λεγόντων, οὐ μὴν σιωπη σάντων παντελῶς· καὶ ἔτι (59) καὶ ἀποκλαυσάμενος, οἷον οἱ ἀποδημοῦντες τῶν φίλων ειώθασι. Μειρακιῶ δες μή, θωπείας ἐχόμενον οὐδὲν, οὐδὲ ἀρχαιότε- ρον (60), ή περιεργότερον, οὐκ οἶδα · πρόσεστι μέν- τοι αὐτῷ, καὶ τὸ μὴ πεπλασμένον, τοῦτο σαφῶς για νώσκω, ἀληθὲς δὲ πάντη, γνώμῃ ὑγιεῖ, καὶ προαιρέ- τει εἰλικρινεῖ καὶ ὁλοκλήρῳ. ΙΘ'. Σὺ δὲ ἀναστάς, ὦ φίλη κεφαλὴ, καὶ εὐξάμενος, ἤδη πέμπε ἡμᾶς, σώσας μὲν παρόντας τοῖς ἱεροῖς σου μαθήματι, σώζων δὲ ταῖς εὐχαῖς καὶ ἀποδημή- σαντας· καὶ δὴ παραδίδου καὶ παρατίθεσο (61), μάλ ** ἡμιθανής εἰς τὴν ἐν νη στείαις σιωπήν, ἡμίθνητος, λόγος. ἄγρυπνος ὢν ὁ θεῖος παιδαγωγὸς καὶ ἀληθὴς κηδεμών. μὴ καί, μή ἀπευκτικόν, παρ' ἡμῖν, Καὶ εἰ μὲν ἀλ- λαχόθι που καὶ ἐπ' ἄλλων τοιαῦτα προεθυμήθημεν νεανιεύσασθαι, θρασεῖς μὲν καὶ οὕτως ἦμεν καὶ τολ- μηροί τινες· οὐ μὴν ἀλλ᾽ ἀναίδεια της προπετείας αἰτία, τῷ μὴ ἐπὶ σοὶ ταῦτα θρασύνεσθαι. Ετι ειώθασι, μειρακιώδες· θωπείας ἐχόμενον οὐ δὲν, οὐδὲ ἀρχ. μή οὐδέ. θωπείας ἐχόμενον οὐδέν, κατ' ἄρσιν κατὰ θέσιν πρόσεστι ὁλοκλήρῳ. τὸ μέσον ἀρχαιότερον περιεργότερον : μειρακιώδες ἀποκλαυσάμενον, μου ἀρχαιότερον· ἀρχαιότερον περιεργότερον· θωπείαν. Ἐχόμενον, μειρακιώδες, δέον, Εξόν ἀρχαῖος 'Αρ- Χαῖον, παλαιὸν, πρῶτον, ἁπλοῦν, ἄκακον, εύηθες. ἀρχαιότερον ἢ περιεργότερον. κτῆμα, κτῆμα, μᾶλλον δὲ παραδίδου. παραδίδου ἀποδίδου, δίδου παρατίθετο IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. Psal. cxxv, 6. bus locis, Nazianzenum orat. funebri in Basil. M., vero apud eumdem, carm. v. 116, pro quo etiam id est, semimortuus, semianimis, dicitur Sapient. XVIII, 18. HOESCHEL. distinctione, construunt cum Idem epitheton aliter positum superius cap. 5, ante medium, ubi sic : BENGEL. hoc potest etiam sumi uἱ atinam ne. Ib. ipso Vossio admonente : quam lectionem secutus est nuperus editor Parisiensis. rad Gregorius cap. post medium : Quod si alibi et coram aliis in talibus juveniliter conandum putassemus, audaces sic quoque ac præfidentes esse- mus : sed tamen impudentiæ accusari temeritas non posset, quod ea non coram te auderemus. BENGEL. ... Hic vim habet interrogandi cun dubitatione : et, intacto commate subsequente, co- hæret cum Hoc autem commate, Gregorius virtutem orationis sua hanc quod vera dicat, describit, vero mox illis verbis : XVII. Sed quorsum bæc lamentor? Est utique Salvator omnium, semivivorum et a prædonibus vexatorum, ommium curator ac medicus, Verbuni, vigilans ille omnium hominum custos. Sunt et no- bis semina, quæ habere nos docuisti, et quæcun- que a te accepimus, præclara monita atque præce- pla, quibuscum discedimus; lugentes quidens, ut qui iter facimus; sed nobiscum tamen hæc semina deferentes. Fortasse ergo conservabit nos præses custos; fortasse iterum ad te revertemur, afferentes ex seminibus hisce fructus et inanipulos, perfectos quidem haudquaquam (qui enim?), sed quales uo- bis ex civilis vitæ actionibus liceat: corruptos qui- dem facultate vel infrugifera, vel malæ alicujus fru- gis; sed non amplius apud nos corrumpenda, si B Deus annuerit. C XVIII. Mihi ergo hoc in loco desinat oratio, audacius quidem fortasse, de quo minime decuit, elocuta; sed gratias, ni fallor, pro viribus nostris et ex auimo reddere conata: qui dignum sane ni- hil diximus, nec tamen omnino conticuimus. Quæ præterea etiam deploravit, sicut qui ab amicis di- grediuntur, facere solent. An puerile nihil vel adu- latorium, nihilve obsoletum vel superfluum habeat, nescio; confictum certe nihil ei inest; hoc plane scio : veritas enim ubique recto sensu,, et sincera ac integra mente atque consilio. XIX. Tu vero exsurge, o charum caput, et benc precatus jam nos dimitte; qui præsentes sacris tuis disciplinis servasti, serva etiam precibus abeuntes. Continuo redde ac trade; sed redde potius ei, qui Huic autem virtuti quæ in loquendo ser vat, opponit duo vitia tanquam extrema; cum vel dicitur, vel quorum utrumvis, medio non servato, in suum sermonen, quippe irrepere tuisse putat. Nam qui veritati incumbit, facile 10- quitur deinde qui refugit loqui, facile loquitur id quod pro- pius accedit ad neutrum, re- spicit poniturque ea forma, qua et alia multa capp. et 17. Ib. antiquissima quæque severitatis quam plurimum, et quam minimum calliditatis habent, (ut apud Tulliunt priscus) dicitur pro rudi, id est, pro Dillepido vel inscito ac modo euphemiam involvit, modo ad contumeliam pertinet. Hesychius : Itaque Gregorius exquisitum hic habet antitheton, Veretur scilicet, line ne nimis verus fuerit de Origene, id est, ne rudi, arido et strigoso sermone minus dixerit, quam debuisset : inde, ne, hoc vitium fugiens, e diverso non satis verus fuerit, minuta quæque quasi Origene digna consectans ambitiosius. ID. me ut Dei idque custodiendum ex initio cap. 17, et coninenda eundem me, ut tuum idque recipiendum ex ejusdem cap. fine. Adjici hoc potest differentiis vocum. Subdit statim Gree gorius : Pro sen sum requirere statuebat Rhodomanus. Sed non opus est mutato. Gregorius verbum napa iterat, ac verbo non plane resorριο (55) Ὁ ἄγρυπνος φύλαξ. Alii, ὁ ἄγρυπνος, alia (56) Μὲν τῇ δυνάμει. Μέν τοι δυνάμει. Mox ubi (57) Παρ' ἡμῶν. Ita Vossius et Bengelius. Al., (58) Εφ' ού. Coram quo, scilicet Origene. Dixe- (59) Καὶ ἔτι, κ. τ. λ. Locum ita distinguo : καὶ (60) Αρχαιότερον. Αρχαῖος, antiquus. Inde quia (61) Παραδίδου καὶ παρατίθετο. Id est, trade
PG 10:1102πρόσεστι μέντοι αὐτῷ καὶ τὸ μὴ πεπλασμένον, τοῦτο σαφῶς γινώσκω, ἀληθὲς δὲ πάντη, γνώμῃ ὑγιεῖ καὶ προαιρέσει εἰλικρινεῖ καὶ ὁλοκλήρῳ. Σὺ δὲ ἀναστάς, ὦ φίλη κεφαλή, καὶ εὐξάμενος ἤδη πέμπε ἡμᾶς, σώσας μὲν παρόντας τοῖς ἱεροῖς σου μαθήμασι, σώζων δὲ ταῖς εὐχαῖς καὶ ἀποδημήσαντας· καὶ δὴ παραδίδου καὶ παρατίθεσο, μᾶλλον δὲ παραδίδου τῷ ἀγαγόντι ἡμᾶς πρὸς σὲ θεῷ· εὐχαριστῶν μὲν ἐπὶ τοῖς φθάνουσιν ὑπὲρ ἡμῶν, παρακαλῶν δὲ χειραγωγεῖν καὶ ἐν τοῖς μέλλουσι, διὰ παντὸς ἐφεστῶτα, ὑπηχοῦντα τῷ νῷ ἡμῶν τὰ αὐτοῦ προστάγματα, ἐμβάλλοντα ἡμῖν τὸν θεῖον φόβον αὐτοῦ, παιδαγωγὸν ἄριστον ἐσόμενον· οὐ γὰρ ἐν τῇ μετὰ σοῦ ἐλευθερίᾳ καὶ ἀπελθόντες ὑπακούσομεν αὐτῷ. Παρακάλεσον καὶ παραμυθίαν τινὰ ἡμῖν γενέσθαι παρ’ αὐτοῦ τῆς ἀπολείψεώς σου, πομπὸν ἀγαθὸν ἐξαποστεῖλαι συνοδοιπόρον ἄγγελον. Αἴτησον δὲ καὶ ἵνα ἐπιστρέψας ἡμᾶς ἀγάγῃ πρὸς σὲ πάλιν· καὶ τοῦτό γε μάλιστα πάντων μόνον ἡμᾶς παραμυθήσεται.ΙΖ΄. ᾿Αλλὰ τὰ ταῦτα θρηνῶ; ἐστιν ὁ Σωτὴρ πάν- Α των, καὶ τῶν ἡμιθανῶν καὶ τῶν λελῃστευμένων, πάντων κηδεμὼν καὶ ἰατρὸς, Λόγος, ὁ ἄγρυπνος φύ λαξ (55) πάντων ἀνθρώπων. Ἔστιν ἡμῖν καὶ σπέρ- ματα ἅ τε ἔχοντας ἡμᾶς ἀνέδειξας, καὶ ὅσα παρὰ σοῦ εἰλήφαμεν, τὰς καλὰς ὑποθήκας, σὺν οἷς ἄπιμεν κλάοντες μὲν, ὡς πορευόμενοι, φέροντες δὲ σὺν αὐτ τοῖς ὅμως τὰ σπέρματα ταῦτα. Ἴσως μὲν οὖν διασώ σεται ἡμᾶς ὁ φύλαξ ἐπιστάς· ἴσως δὲ ὑποστρέψομεν πρὸς σὲ πάλιν, φέροντες ἐκ τῶν σπερμάτων καὶ τοὺς καρποὺς καὶ τὰς δραγμίδας, τελείας μὲν οὐχὶ (πῶς γάρ;) οἵας δὲ δυνατὸν ἡμῖν ἀπὸ τῶν ἐν πολιτείᾳ πράξεων, διεφθαρμένας μὲν τῇ δυνάμει (56), ή ἀκάρπῳ ἢ κακοκάρπῳ τινὶ, μὴ καὶ προσδιαφθαρησο μένῃ δὲ παρ' ἡμῶν (57), εἰ ὁ Θεὸς ἐπινεύοι. ΙΗ'. Ἐμοὶ μὲν οὖν ἐνταῦθα παυέσθω ὁ λόγος, θρα- συνόμενος μὲν ἐφ' οὗ (58) ἥκιστα ἐχρῆν. Εὐγνωμό νως δὲ καὶ εὐχαριστήσας που, οἶμαι, κατὰ δύναμιν τὴν ἡμετέραν, ἄξιον μὲν οὐδὲν λεγόντων, οὐ μὴν σιωπη σάντων παντελῶς· καὶ ἔτι (59) καὶ ἀποκλαυσάμενος, οἷον οἱ ἀποδημοῦντες τῶν φίλων ειώθασι. Μειρακιῶ δες μή, θωπείας ἐχόμενον οὐδὲν, οὐδὲ ἀρχαιότε- ρον (60), ή περιεργότερον, οὐκ οἶδα · πρόσεστι μέν- τοι αὐτῷ, καὶ τὸ μὴ πεπλασμένον, τοῦτο σαφῶς για νώσκω, ἀληθὲς δὲ πάντη, γνώμῃ ὑγιεῖ, καὶ προαιρέ- τει εἰλικρινεῖ καὶ ὁλοκλήρῳ. ΙΘ'. Σὺ δὲ ἀναστάς, ὦ φίλη κεφαλὴ, καὶ εὐξάμενος, ἤδη πέμπε ἡμᾶς, σώσας μὲν παρόντας τοῖς ἱεροῖς σου μαθήματι, σώζων δὲ ταῖς εὐχαῖς καὶ ἀποδημή- σαντας· καὶ δὴ παραδίδου καὶ παρατίθεσο (61), μάλ ** ἡμιθανής εἰς τὴν ἐν νη στείαις σιωπήν, ἡμίθνητος, λόγος. ἄγρυπνος ὢν ὁ θεῖος παιδαγωγὸς καὶ ἀληθὴς κηδεμών. μὴ καί, μή ἀπευκτικόν, παρ' ἡμῖν, Καὶ εἰ μὲν ἀλ- λαχόθι που καὶ ἐπ' ἄλλων τοιαῦτα προεθυμήθημεν νεανιεύσασθαι, θρασεῖς μὲν καὶ οὕτως ἦμεν καὶ τολ- μηροί τινες· οὐ μὴν ἀλλ᾽ ἀναίδεια της προπετείας αἰτία, τῷ μὴ ἐπὶ σοὶ ταῦτα θρασύνεσθαι. Ετι ειώθασι, μειρακιώδες· θωπείας ἐχόμενον οὐ δὲν, οὐδὲ ἀρχ. μή οὐδέ. θωπείας ἐχόμενον οὐδέν, κατ' ἄρσιν κατὰ θέσιν πρόσεστι ὁλοκλήρῳ. τὸ μέσον ἀρχαιότερον περιεργότερον : μειρακιώδες ἀποκλαυσάμενον, μου ἀρχαιότερον· ἀρχαιότερον περιεργότερον· θωπείαν. Ἐχόμενον, μειρακιώδες, δέον, Εξόν ἀρχαῖος 'Αρ- Χαῖον, παλαιὸν, πρῶτον, ἁπλοῦν, ἄκακον, εύηθες. ἀρχαιότερον ἢ περιεργότερον. κτῆμα, κτῆμα, μᾶλλον δὲ παραδίδου. παραδίδου ἀποδίδου, δίδου παρατίθετο IN ORIGENEM ORATIO PANEGYRICA. Psal. cxxv, 6. bus locis, Nazianzenum orat. funebri in Basil. M., vero apud eumdem, carm. v. 116, pro quo etiam id est, semimortuus, semianimis, dicitur Sapient. XVIII, 18. HOESCHEL. distinctione, construunt cum Idem epitheton aliter positum superius cap. 5, ante medium, ubi sic : BENGEL. hoc potest etiam sumi uἱ atinam ne. Ib. ipso Vossio admonente : quam lectionem secutus est nuperus editor Parisiensis. rad Gregorius cap. post medium : Quod si alibi et coram aliis in talibus juveniliter conandum putassemus, audaces sic quoque ac præfidentes esse- mus : sed tamen impudentiæ accusari temeritas non posset, quod ea non coram te auderemus. BENGEL. ... Hic vim habet interrogandi cun dubitatione : et, intacto commate subsequente, co- hæret cum Hoc autem commate, Gregorius virtutem orationis sua hanc quod vera dicat, describit, vero mox illis verbis : XVII. Sed quorsum bæc lamentor? Est utique Salvator omnium, semivivorum et a prædonibus vexatorum, ommium curator ac medicus, Verbuni, vigilans ille omnium hominum custos. Sunt et no- bis semina, quæ habere nos docuisti, et quæcun- que a te accepimus, præclara monita atque præce- pla, quibuscum discedimus; lugentes quidens, ut qui iter facimus; sed nobiscum tamen hæc semina deferentes. Fortasse ergo conservabit nos præses custos; fortasse iterum ad te revertemur, afferentes ex seminibus hisce fructus et inanipulos, perfectos quidem haudquaquam (qui enim?), sed quales uo- bis ex civilis vitæ actionibus liceat: corruptos qui- dem facultate vel infrugifera, vel malæ alicujus fru- gis; sed non amplius apud nos corrumpenda, si B Deus annuerit. C XVIII. Mihi ergo hoc in loco desinat oratio, audacius quidem fortasse, de quo minime decuit, elocuta; sed gratias, ni fallor, pro viribus nostris et ex auimo reddere conata: qui dignum sane ni- hil diximus, nec tamen omnino conticuimus. Quæ præterea etiam deploravit, sicut qui ab amicis di- grediuntur, facere solent. An puerile nihil vel adu- latorium, nihilve obsoletum vel superfluum habeat, nescio; confictum certe nihil ei inest; hoc plane scio : veritas enim ubique recto sensu,, et sincera ac integra mente atque consilio. XIX. Tu vero exsurge, o charum caput, et benc precatus jam nos dimitte; qui præsentes sacris tuis disciplinis servasti, serva etiam precibus abeuntes. Continuo redde ac trade; sed redde potius ei, qui Huic autem virtuti quæ in loquendo ser vat, opponit duo vitia tanquam extrema; cum vel dicitur, vel quorum utrumvis, medio non servato, in suum sermonen, quippe irrepere tuisse putat. Nam qui veritati incumbit, facile 10- quitur deinde qui refugit loqui, facile loquitur id quod pro- pius accedit ad neutrum, re- spicit poniturque ea forma, qua et alia multa capp. et 17. Ib. antiquissima quæque severitatis quam plurimum, et quam minimum calliditatis habent, (ut apud Tulliunt priscus) dicitur pro rudi, id est, pro Dillepido vel inscito ac modo euphemiam involvit, modo ad contumeliam pertinet. Hesychius : Itaque Gregorius exquisitum hic habet antitheton, Veretur scilicet, line ne nimis verus fuerit de Origene, id est, ne rudi, arido et strigoso sermone minus dixerit, quam debuisset : inde, ne, hoc vitium fugiens, e diverso non satis verus fuerit, minuta quæque quasi Origene digna consectans ambitiosius. ID. me ut Dei idque custodiendum ex initio cap. 17, et coninenda eundem me, ut tuum idque recipiendum ex ejusdem cap. fine. Adjici hoc potest differentiis vocum. Subdit statim Gree gorius : Pro sen sum requirere statuebat Rhodomanus. Sed non opus est mutato. Gregorius verbum napa iterat, ac verbo non plane resorριο (55) Ὁ ἄγρυπνος φύλαξ. Alii, ὁ ἄγρυπνος, alia (56) Μὲν τῇ δυνάμει. Μέν τοι δυνάμει. Mox ubi (57) Παρ' ἡμῶν. Ita Vossius et Bengelius. Al., (58) Εφ' ού. Coram quo, scilicet Origene. Dixe- (59) Καὶ ἔτι, κ. τ. λ. Locum ita distinguo : καὶ (60) Αρχαιότερον. Αρχαῖος, antiquus. Inde quia (61) Παραδίδου καὶ παρατίθετο. Id est, trade