Diplomatic text · TLG-E clean (recovered via audit-verified maximization) — PG column chips mark the printed columns.
Crameri Monitum Lectioni (editorial preface
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 64:1073〔Editorial preface, from the Migne page scan (OCR)〕
MONITUM. facultas sit, necnon, quot virtutes quæ princi- pales appellantur sint; quæve virtutis ac vitiorum genera quæ ex ipsis proveniunt habeantur: si- mulque, quo pacto, gaudium, tristitia, risus, lacry- mæ, ac somnus constituantur, luce clarius ostendit. Quid enim est, præsul optime, quod animadvertere ac considerare potius cum omnibus studiosis, hac re merito debes? Posteaquam opifex Verbum ab intellectualis ac visibilis materialisque mundi creatione animal edere (quo majoris sapientiæ ar- gumentum ac circa naturas largitas ejusque boni- tatis thesaurus innotescere possit) statuisset, - minem procreavit, quasi alterum quemdam mundum in parvo magnum super terram constituens. Hunc, inquam, creavit, alium angelum, adorantem, aistum, visibilis naturæ arbitrum, intellectualis vero arcanorum peritum, terrestrium regem, qui- que a superioribus regitur: terræ ac cœlo accom- modum, temporarium atque immortalem, visibilem atque intelligibilem, medium inter excelsa atque. humilia; qui idem spiritus et caro est. Idemque, qui hic potestate præsit, alio vero migraturus sit, atque in mysterii fine, ad Deum innuens, divi- num efficiatur. Hujus enim animalis naturam strų- cturamque Meletiuni ipsum in hoc opere expressisse. perspicies ex hoc plane deprehendere poteris nihil esse in universa natura bomine præstabilius, illo præsertim, quem consilio, probitate, humani- tate, innocentia, religione, magnitudine animi, om- nibus in rebus quamplurimi præditum esse agno- scunt..... CRAMERI MONITUM LECTORI. Tertio Anecdotorum [Oxoniensium volumine nunc primum Græce edimus Meletii iatro-sophiste opus- culum spl the toυ &vpoυ xatαoxεuñs, hactenus tantum ex Latina versione Nicolai Petreii, Corcy- tæð, Venetiis an. impressa, vulgatum. Textum ad fidem trium codicum Bodleianorum exhibemus : Barocciani (A), Roe (B) et (C); quorum longe antiquitate et bonitate præstantior est Baroc- cianus. Hunc ineunte decimo quarto sæculo scriptum fuisse judico. Duo alii multo recentiores sunt. Et Baroccianum quidem fuisse exemplar e quo Petreius versionem suanı confecit, suspicatur vir doctissimus Lud. Bachinannus in ‹ Quæstione de Meletio Græce inedito ejusque Latino interprete Nic. Petreio (a), › p. 4, sed licet optime de Meletio et codicibus ejus judicaverit Bachimannus, in hac conjectura verum non est assecutus; nam vel inde apparet Petreium non usum fuisse codice Barocciano, quod hic longe auctior, est in ea operis parte quæ de anima tractat. Aliquoties autem Petreius citationes affert quæ in nostro codice desiderantur, ut, exempli gratia, p. (col. in nostra edit.), hæc Callimachi verba. Ιθι, πρηεῖα γυναικῶν, τὴν ὁδὸν ἦν ἀνίαι θυμοφθόροι οὐ περόωσιν. Quoniam autem codices omnes, si Parisinos excipias, quos non inspexi, certe superat Baroccianus, now dubitavi ejus auctoritatem ubique potiorem habere, nisi ubi manifeste corrigendus erat ex aliis, quorum B secundum obtinet locum. Hic codex mihi congruere videtur cum Vindobonensi, quem B etiam Bachman- nus signavit (p. 5). Et idem forte erit codex de quo Fabricius (supra col. ) : altero Bibl. Cæsar. co- dice, caput , de anima quintuplo majus occurrit. » Sed hoc e Barocciano nunc decuplo majus exhibemus. Quod ad Heletii tractatum attinet, videtur opus esse pii et eruditi bominis, a variis fontibus, nuục plerumque deperditis, conflatum. Multus autem est in etymologiis, quas ex Socrate et Sorano bausisse videtur. Non mirum est itaque illum plurima communia habere cum Etymologico M., ad quem corrigen - dum aliquoties inservit. (a) Rostock. . 4. NOVI EDITORIS MONITUM. In hac nostra editione, codicis optimæ notæ Parisiensis n° (P) varietatem lectionum, quam nobiscum benevole communicavit V. D. Car. Daremberg, accurate adhibuimus; textum Crameri passim emendavimus; versionem Nic. Petreii, ubi necesse videbatur, novo textui accommodavimus; denique 'Avexdotov Пept tŵy & storys!wy (col. ) fragmentum ex eodem codice Parisiensi describendum curavimus et nunc primum luce donamus.
Chapter XXXICaput XXXI
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 64:1075ΑΡΧΗ ΣΥΝ ΘΕΩ ΤΑ ΤΟΥ ΜΕΛΕΤΙΟΥ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΤΟΥ ΑΝΘΡΩΠΟΥ ΚΑΤΑΣΚΕΥΗΣ. Ἡ ΠΑΡΟΥΣΑ σύνοψις περὶ φύσεως ἀνθρώπου ἐπονήθη καὶ συνελέγη καὶ συντέθη παρὰ Μελετίου μοναχοῦ θέματος τοῦ Ὀψικίου Βάνδου Ἀκροκοῦ, χωρίου Τιβεριουπόλεως, μονῆς λεγομένης Τρεῖς, ἤτοι τῆς ἁγίας Τριάδος· οὐχ ὡς καινόν τι ἐπινοήσαντος περὶ φύσεως ἀνθρώπου φυσιολογῆσαι, ἀλλὰ σύντομον καὶ ἀνελλιπῆ πραγματείαν ἐκθέσθαι τοῖς φιλομαθέσι καὶ φιλοπόνοις βουλομένου· εἰ γὰρ καὶ πολλοὶ τῶν ἀρχαίων σοφῶν, πολλοὺς κατὰ ἀποτάγην, ἢ ἐν συντόμῳ περὶ τῆς φύσεως ἡμῶν λόγους συνέθεντο, ἀλλ’ οὐδεὶς ἀνελλιπῆ καὶ ἀνυστέρητον ταύτην ἀπήρτησεν. Ὁ μὲν γὰρ Ἱπποκράτης περὶ φύσεως παιδίου καὶ ἄνδρος γράψας ὀλίγα τινὰ καὶ δυσδιάγνωστα, οὐδὲν περὶ τοῦ καθόλου ἀνθρώπου ἐμνημόνευσεν, ἢ τῶν ἐν αὐτῷ δυνάμεων, ἢ ἐνεργειῶν, ἢ τῶν τοῦ σώματος μορίων. Ὁ γὰρ Γαλῆνος περὶ φύσεως μορίων μνησθεὶς, καὶ περὶ κράσεων, ἐν οὐδεμιᾷ τῶν πραγματειῶν αὐτοῦ φαίνεται τοιαύτην ὁλοκλήρως ὑπόθεσιν ἀναγράψας. Σωκράτης δὲ ἐτυμολογίας μᾶλλον μορίων καὶ ὀνομάτων ἐν τῷ περὶ φύσεως ἀνθρώπου συντάγματι αὐτοῦ, ὡς γραμματικὸς ἢ φιλόσοφος συνετάξατο. Οἱ δὲ ἅγιοι καὶ τῆς ἐκκλησίας διδάσκαλοι, οἷον ὁ μέγας Βασίλειος, ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ Γρηγόριος Νύσσης, ὁ χρυσολόγος Χρυσόστομος καὶ ὁ παμμακάριστος Κύριλλος, καὶ ἄλλοι πολλοὶ τῶν κατ’ αὐτοὺς ἐν τοῖς λόγοις αὐτῶν τοῖς διδασκαλικοῖς σὺν τῷ θεολογικῷ φυσιολογήσαντες, πολλὰ περὶ τῶν τοῦ σώματος ἡμῶν μορίων, καὶ τῶν ψυχικῶν καὶ ζωτικῶν καὶ φυσικῶν δυνάμεων καὶ ἐνεργειῶν συνεφιλοσόφησαν· οὐδεὶς μέντοι γε τῶν προειρημένων ἀνδρ
ΑΡΧΗ ΣΥΝ ΘΕΩ ΤΑ ΤΟΥ ΜΕΛΕΤΙΟΥ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΤΟΥ ΑΝΘΡΩΠΟΥ ΚΑΤΑΣΚΕΥΗΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Η παροῦσα (1) σύνοψις περὶ φύσεως ἀνθρώπου ἐπονήθη καὶ συνελέγη και συνετέθη παρὰ Μελετίου μοναχοῦ θέματος τοῦ Ὀψικίου Βάνδου Ακροκού, χω- ρίου Τιβεριουπόλεως, μονῆς λεγομένης Τρεῖς, ήτοι τῆς ἁγίας Τριάδος· οὐκ ὡς καινόν τι ἐπινοήσαντος περὶ φύσεως ἀνθρώπου φυσιολογῆσαι, ἀλλὰ σύντομον καὶ ἀνελλιπῆ πραγματείαν ἐκθέσθαι τοῖς φιλομα θέσι καὶ φιλοπόνοις βουλομένου. Εἰ γὰρ καὶ πολλοὶ τῶν ἀρχαίων σοφῶν, πολλοὺς κατὰ ἀποταγήν, ἢ ἐν συντόμῳ περὶ τῆς φύσεως ἡμῶν λόγους συνέθεντο, ἀλλ' οὐδεὶς ἀνελλιπῆ καὶ ἀνυστέρητον ταύτην ἀπήρτησεν. ' η γάρ ἀδελφὸς αὐτοῦ Ρ. ὁ θεῖος Ρ. . προφύγιον Α. Ὁ μὲν γὰρ Ιπποκράτης περὶ φύσεως παιδίου και ἀνδρὸς γράψας ὀλίγα τινὰ καὶ δυσδιάγνωστα, οὐδὲν περὶ τοῦ καθόλου ἀνθρώπου ἐμνημόνευσεν, ἢ τῶν ἐν αὐτῷ δυνάμεων, ἢ ἐνεργειῶν, ἢ τῶν τοῦ σώματος μορίων. Ὁ δὲ ' Γαληνὸς περὶ φύσεως μορίων μνησθεὶς, καὶ περὶ κράσεων, ἐν οὐδεμιᾷ τῶν πραγ ματειῶν αὐτοῦ φαίνεται τοιαύτην ολοκλήρως ὑπό θεσιν ἀναγράψας. Σωκράτης δὲ ἐτυμολογίας μᾶλλον μορίων καὶ ὀνομάτων ἐν τῷ Περὶ φύσεως ἀνθρώπου συντάγματι αὐτοῦ ὡς γραμματικός Η φιλόσοφος συνετάξατο. Οἱ δὲ ἅγιοι καὶ τῆς Ἐκκλη- σίας διδάσκαλοι, οἷον ὁ μέγας Βασίλειος, ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ Γρηγόριος Νύσσης, ὁ χρυσολόγος• χρυ- σύστομος καὶ ὁ παμμακάριστος Κύριλλος, καὶ ἄλλοι πολλοὶ τῶν κατ᾿ αὐτοὺς ἐν τοῖς λόγοις αὐτῶν τοῖς διδασκαλικοῖς σὺν τῷ θεολογικῷ καλῶς φυσιο- & λογήσαντες, πολλὰ περὶ τῶν τοῦ σώματος ἡμῶν μορίων, καὶ τῶν ψυχικῶν καὶ ζωτικῶν καὶ φυσικῶν δυνάμεων καὶ ἐνεργειῶν συνεφιλοσόφησαν. Οὐδεὶς μέντοι γε τῶν προειρημένων ἀνδρῶν, ἡ τῶν ἁγίων τούτων συναγαγών φαίνεται τὴν ὅλην ὑπόθεσιν, του μίαν πραγματείαν ἀποτελέσαι· τὰ οὖν διεσπαρμένα, ὡς ἐν ταῖς τούτων βίβλοις ἐγκείμενα, αὐτὸς ἐκλα- 6ὼν, τὸ παρὸν ὡς ἐνὸν συνεστησάμην δὴ σύγγραμμα. Τοῖς μὲν, ὡς εἰκὸς, ἔχειν αὐτὸ βουλομένοις, ὑπό μνημα τῆς φύσεως καὶ τῆς συστάσεως τοῦ σώματος παντὸς ἐσόμενον· ἐμοὶ δὲ γυμνάσιον καὶ τῆς ἀμαθίας προσφύγιον. Δεῖ οὖν τὸν ἀπεριέργως ἀναγινώσκοντα μετὰ ἀγάπης καὶ φόβου Θεοῦ, καὶ χάριν ὠφελείας τοῦτο ποιεῖν· καὶ μὴ θηρεύειν λέξεις πρὸς τὸ κακίζειν τὴν συγγραψάμενον. Οὐδὲ γὰρ πᾶσιν, ὡς οἶμαι, εύληπτά * μακάριος Ρ. * καλῶς μὴ τήν Α. MELETI MONACHI 10176 DEO ANNUENTE INCIPIT MELETII TRACTATUS DE NATURA HOMINIS. PROCEMIUM. Nobis de natura hominis interpretationem disse- rere, ac breve absolutumque opus hujusmodi tra- ctationis studiosis et qui recte labores subeunt in medium adducere consilium est. Nam tametsi quam- plurimi antiquorum sapientissimi vel longa, vel brevi naturam nostram oratione complexi sint, nullus tamen eorum hac de re perfectum absolu- tumque opus reliquit. B Siquidem Hippocrates cum de natura pie- rilis virilisque ætatis pauca admodum, et quæ non facile percipi possent, scripsisset, nihil vero de universali homine, et que in ipso faculla- tes vel actiones sunt, neque de ejus corporis partibus ipsum memorasse compertum habemus. Galenus item, cum de partium natura ac tem- peramentorum qualitate mentionem faceret, in nulla suorum operum tractatione hanc rem abso- lute perscripsit. Socrates autem, in opere quod De hominis natura inscripsit, partium hominis ac nominum proprietates explicando, quod ad gram- maticum potius, quam quod ad philosophum at- tinet, disseruit, Sanctorum vero Patrum, atque Ecclesiæ magistri quamplurimi, ut Magnus inter sanctos Patres Basilius, Nyssenus Gregorius, divus Chrysostomus, beatusque Cyrillus, ac plerique alii qui illa tempestate floruerunt, cum in eorum ma- gistra arte editis sermonibus de rebus divinis tra- clantes de naturae etiam interpretatione præcepta C traderent, plurimumque procul dubio de animalibus, vitalibus naturalibusque facultatibus atque actioni- bus philosophati essent, nemo ex his quos asserui- nus viris, vel sanctis Patribus, ita hujusce tra- ctationis rem perscripsit, ut sub uno argumento solum hoc opus absolvisse videretur. Nos autem, que in eorum libris sparsim posita inveniuntur seligentes, pro virili hanc tractationem perscripsi- mus, quo studiosis ratio de totius corporis natura atque constitutione perpetuo in promptu fieret ; nos vero exercitamentum inscitiæque nostra refu A B C. om. [sc. in Timæo], P marg. * (1) Học proœmium et tabulain infra positam soli babent A. P.
PG 64:1076ῶν, ἢ τῶν ἁγίων τούτων συναγαγὼν φαίνεται τὴν ὅλην ὑπόθεσιν, τοῦ μὴ τὴν πραγματείαν ἀποτέλεσαι· τὰ οὖν διεσπαρμένα, ὡς ἐν ταῖς τούτων βίβλοις ἐγκείμενα, αὐτὸς ἐκλαβὼν, τὸ παρὸν ὡς ἐνὸν συνεστησάμην δὴ σύγγραμμα· τοῖς μὲν ὡς εἰκὸς ἔχειν αὐτὸ βουλομένοις, ὑπόμνημα τῆς φύσεως καὶ τῆς συστάσεως τοῦ σώματος παντὸς ἐσόμενον· ἐμοὶ δὲ γυμνάσιον καὶ τῆς ἀμαθίας προφύγιον· δεῖ οὖν τὸν ἀπεριεργῶς ἀναγινώσκοντα μετὰ ἀγάπης καὶ φόβου Θεῷ, καὶ χάριν ὠφελείας τοῦτο ποιεῖν· καὶ μὴ θηρεύειν λέξεις πρὸς κακίζειν τὸν συγγραψάμενον· οὐδὲ γὰρ πᾶσιν ὡς οἶμαι εὔληπτά εἰσιν ὦδε τὰ συμταγέντα. ἀλλὰ καὶ πολλῆς τὰ πολλὰ τοῖς πολλοῖς δεόμενα τῆς συντάξεως· καὶ μάλιστα τοῖς ἀπείρως ἔχουσι πρὸς φιλοσοφίαν καὶ ἰατρικὴν ἐπιστήμων. Ἔστιν οὖν ἡ πᾶσα πραγματεία ἐξ ὑπαρχῆς συνηνωμένη καὶ συνδεδεμένη, καὶ οἷον διηρθρωμένη, καὶ τὰ καθ’ ἕκαστον τοῦ σώματος μόρια διασαφοῦσα, καὶ τὴν φυσικὴν σύνθεσιν διερευνῶσα· καὶ τὰ τοῦ κόσμου στοιχεῖα μετὰ τοῦ σώματος ἐναρμόζουσα· καὶ ποῖον τοῦ κόσμου μετὰ τοῦ σώματος ἐξισάζεται· καὶ τί τὰ ἁπλᾶ στοιχεῖα καὶ πρῶτα· καὶ ποῖα τὰ ὁμοιομερῆ, καὶ ποῖα τὰ ἀνομοιμερῆ μόρια· καὶ πόσαι δυνάμεις περὶ τὸ ζῶον ἐνεργοῦσι· καὶ πόσαι αἰσθήσεις· καὶ τί τὸ τριμερὲς τῆς ψυχῆς, καὶ τίνων ὁ νοῦς αὐτοκράτωρ· καὶ πόθεν ὁ λόγος γεννᾶται· καὶ τίς ὁ προφορικὸς λόγος, καὶ τίς ὁ ἐνδιάθετος· καὶ τί ὄρεξις, καὶ πόθεν γίνεται· καὶ πῶς αἱ τροφαὶ κατεργάζονται, καὶ πῶς πέπτονται, καὶ πῶς ἀναδίδονται· καὶ πόσαι πέψεις, καὶ πόσα περιττωμάτων γένη· καὶ πῶς τὸ αἷμα γεννᾶται, καὶ πόθεν ὅλον τὸ σῶμα ἐπαρδεύ
ΑΡΧΗ ΣΥΝ ΘΕΩ ΤΑ ΤΟΥ ΜΕΛΕΤΙΟΥ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΤΟΥ ΑΝΘΡΩΠΟΥ ΚΑΤΑΣΚΕΥΗΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Η παροῦσα (1) σύνοψις περὶ φύσεως ἀνθρώπου ἐπονήθη καὶ συνελέγη και συνετέθη παρὰ Μελετίου μοναχοῦ θέματος τοῦ Ὀψικίου Βάνδου Ακροκού, χω- ρίου Τιβεριουπόλεως, μονῆς λεγομένης Τρεῖς, ήτοι τῆς ἁγίας Τριάδος· οὐκ ὡς καινόν τι ἐπινοήσαντος περὶ φύσεως ἀνθρώπου φυσιολογῆσαι, ἀλλὰ σύντομον καὶ ἀνελλιπῆ πραγματείαν ἐκθέσθαι τοῖς φιλομα θέσι καὶ φιλοπόνοις βουλομένου. Εἰ γὰρ καὶ πολλοὶ τῶν ἀρχαίων σοφῶν, πολλοὺς κατὰ ἀποταγήν, ἢ ἐν συντόμῳ περὶ τῆς φύσεως ἡμῶν λόγους συνέθεντο, ἀλλ' οὐδεὶς ἀνελλιπῆ καὶ ἀνυστέρητον ταύτην ἀπήρτησεν. ' η γάρ ἀδελφὸς αὐτοῦ Ρ. ὁ θεῖος Ρ. . προφύγιον Α. Ὁ μὲν γὰρ Ιπποκράτης περὶ φύσεως παιδίου και ἀνδρὸς γράψας ὀλίγα τινὰ καὶ δυσδιάγνωστα, οὐδὲν περὶ τοῦ καθόλου ἀνθρώπου ἐμνημόνευσεν, ἢ τῶν ἐν αὐτῷ δυνάμεων, ἢ ἐνεργειῶν, ἢ τῶν τοῦ σώματος μορίων. Ὁ δὲ ' Γαληνὸς περὶ φύσεως μορίων μνησθεὶς, καὶ περὶ κράσεων, ἐν οὐδεμιᾷ τῶν πραγ ματειῶν αὐτοῦ φαίνεται τοιαύτην ολοκλήρως ὑπό θεσιν ἀναγράψας. Σωκράτης δὲ ἐτυμολογίας μᾶλλον μορίων καὶ ὀνομάτων ἐν τῷ Περὶ φύσεως ἀνθρώπου συντάγματι αὐτοῦ ὡς γραμματικός Η φιλόσοφος συνετάξατο. Οἱ δὲ ἅγιοι καὶ τῆς Ἐκκλη- σίας διδάσκαλοι, οἷον ὁ μέγας Βασίλειος, ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ Γρηγόριος Νύσσης, ὁ χρυσολόγος• χρυ- σύστομος καὶ ὁ παμμακάριστος Κύριλλος, καὶ ἄλλοι πολλοὶ τῶν κατ᾿ αὐτοὺς ἐν τοῖς λόγοις αὐτῶν τοῖς διδασκαλικοῖς σὺν τῷ θεολογικῷ καλῶς φυσιο- & λογήσαντες, πολλὰ περὶ τῶν τοῦ σώματος ἡμῶν μορίων, καὶ τῶν ψυχικῶν καὶ ζωτικῶν καὶ φυσικῶν δυνάμεων καὶ ἐνεργειῶν συνεφιλοσόφησαν. Οὐδεὶς μέντοι γε τῶν προειρημένων ἀνδρῶν, ἡ τῶν ἁγίων τούτων συναγαγών φαίνεται τὴν ὅλην ὑπόθεσιν, του μίαν πραγματείαν ἀποτελέσαι· τὰ οὖν διεσπαρμένα, ὡς ἐν ταῖς τούτων βίβλοις ἐγκείμενα, αὐτὸς ἐκλα- 6ὼν, τὸ παρὸν ὡς ἐνὸν συνεστησάμην δὴ σύγγραμμα. Τοῖς μὲν, ὡς εἰκὸς, ἔχειν αὐτὸ βουλομένοις, ὑπό μνημα τῆς φύσεως καὶ τῆς συστάσεως τοῦ σώματος παντὸς ἐσόμενον· ἐμοὶ δὲ γυμνάσιον καὶ τῆς ἀμαθίας προσφύγιον. Δεῖ οὖν τὸν ἀπεριέργως ἀναγινώσκοντα μετὰ ἀγάπης καὶ φόβου Θεοῦ, καὶ χάριν ὠφελείας τοῦτο ποιεῖν· καὶ μὴ θηρεύειν λέξεις πρὸς τὸ κακίζειν τὴν συγγραψάμενον. Οὐδὲ γὰρ πᾶσιν, ὡς οἶμαι, εύληπτά * μακάριος Ρ. * καλῶς μὴ τήν Α. MELETI MONACHI 10176 DEO ANNUENTE INCIPIT MELETII TRACTATUS DE NATURA HOMINIS. PROCEMIUM. Nobis de natura hominis interpretationem disse- rere, ac breve absolutumque opus hujusmodi tra- ctationis studiosis et qui recte labores subeunt in medium adducere consilium est. Nam tametsi quam- plurimi antiquorum sapientissimi vel longa, vel brevi naturam nostram oratione complexi sint, nullus tamen eorum hac de re perfectum absolu- tumque opus reliquit. B Siquidem Hippocrates cum de natura pie- rilis virilisque ætatis pauca admodum, et quæ non facile percipi possent, scripsisset, nihil vero de universali homine, et que in ipso faculla- tes vel actiones sunt, neque de ejus corporis partibus ipsum memorasse compertum habemus. Galenus item, cum de partium natura ac tem- peramentorum qualitate mentionem faceret, in nulla suorum operum tractatione hanc rem abso- lute perscripsit. Socrates autem, in opere quod De hominis natura inscripsit, partium hominis ac nominum proprietates explicando, quod ad gram- maticum potius, quam quod ad philosophum at- tinet, disseruit, Sanctorum vero Patrum, atque Ecclesiæ magistri quamplurimi, ut Magnus inter sanctos Patres Basilius, Nyssenus Gregorius, divus Chrysostomus, beatusque Cyrillus, ac plerique alii qui illa tempestate floruerunt, cum in eorum ma- gistra arte editis sermonibus de rebus divinis tra- clantes de naturae etiam interpretatione præcepta C traderent, plurimumque procul dubio de animalibus, vitalibus naturalibusque facultatibus atque actioni- bus philosophati essent, nemo ex his quos asserui- nus viris, vel sanctis Patribus, ita hujusce tra- ctationis rem perscripsit, ut sub uno argumento solum hoc opus absolvisse videretur. Nos autem, que in eorum libris sparsim posita inveniuntur seligentes, pro virili hanc tractationem perscripsi- mus, quo studiosis ratio de totius corporis natura atque constitutione perpetuo in promptu fieret ; nos vero exercitamentum inscitiæque nostra refu A B C. om. [sc. in Timæo], P marg. * (1) Học proœmium et tabulain infra positam soli babent A. P.
PG 64:1077εται· καὶ πῶς ὕπνος γίνεται· καὶ διατί καὶ πόθεν συνίσταται γέλως καὶ χαρά, καὶ λύπη καὶ δάκρυον· ἐπειδὰν δὲ οὕτως ἡ ὑπόθεσις ἀναπληρωθῇ καὶ οἷον συνυφανθῇ, ὥσπερ ἐπανάληψιν ποιούμενος, ὁ λόγος τὰ ὅλα πάλιν μόρια διηρημένως ὑπεξέρχεται· ἐτυμολογῶν ἕκαστον, καὶ τὴν φυσικὴν, καὶ ἐνέργειαν, καὶ τὰς ὀνομασίας καὶ τοὺς ὅρους ὑποδεικνύων ἀπὸ κεφαλῆς ἕως ποδῶν, οὐ ταυτολογῶν ὡς ἂν οἰηθείη τις, ἀλλὰ τὰ ἐν ἐπιτομῇ εἰρήμενα καὶ συνεσταλμένως πλατυκώτερον ἐκδιδάσκων, καὶ πρὸς τὸ σαφέστερον διευκρινῶν τοῖς ἀκούουσι· διὰ ταῦτα καὶ πίναξ ὑποτίθεται εἰς διάγνωσιν εὐχερῆ. α. περὶ τῆς καφαλῆς καὶ τῶν ταύτης ὀστῶν καὶ ῥαφῶν· καὶ διατί εἴρηται κεφαλὴ, καὶ διατί στρογγύλη ἐστὶ καὶ οὐχὶ μακρά· καὶ πόσαι ταύτης ὀνομασίαι· καὶ περὶ τοῦ ἐγκεφάλου, καὶ διατί ψυχρός ἐστι καὶ λευκὸς καὶ ἄναιμος· καὶ περὶ νεύρων καὶ μυῶν. β. περὶ τῶν ὀφθαλμῶν· καὶ ἐκ πόσων χιτώνων καὶ ὑγρῶν συνίσταται· καὶ διατί οἱ μὲν λευκοὶ, οἱ δὲ μέλανες ἐγένοντο· καὶ περὶ τοῦ ὀπτικοῦ πνεύματος, καὶ περὶ τῆς ἐνεργείας αὐτοῦ καὶ δυνάμεως. γ. περὶ ῥινὸς καὶ τῶν δι’ αὐτῆς γινομένων ὀσφρήσεων· καὶ πόθεν συνίσταται ὄσφρησις, καί που περαίνεται. δ. περὶ τῶν μεγάλων κανθῶν καὶ μικρῶν. ε. περὶ μαγούλων. 2. περὶ τῆς ἄνω γένυος καὶ τῆς κάτω. ζ. περὶ ὤτων καὶ τῆς τούτων οὐσίας, καὶ τῆς ἀκουστικῆς αἰσθήσεως. η. περὶ τοῦ πώγωνος καὶ τῶν γενείων. θ. περὶ τοῦ προσώπου, καὶ διατί οὕτως εἴρηται· καὶ τί τὸ σημαινόμενον ἐξ αὐτοῦ. ι. περὶ τοῦ στόματος καὶ τῶν ἔσωθεν τούτου, γλώσσης, ὀδόντων, καὶ τῶν λοιπῶν πάντων. ια. περὶ φωνῆς, καὶ πῶς γίνεται. ιβ
εἰσιν ὧδε τὰ συνταγέντα, ἀλλὰ καὶ πολλῆς τὰ πολλὰ Α τοῖς πολλοῖς ο δεόμενα τῆς ἐξετάσεως 10· καὶ μάλιστα τοῖς ἀπείρως ἔχουσι πρὸς φιλοσοφίαν καὶ ἰατρικὴν ἐπιστήμην. ΕΠΙΤΟΜΗ. Εστιν οὖν ἡ πᾶσα πραγματεία ἐξ ὑπαρχῆς συν ηνωμένη καὶ συνδεδεμένη, καὶ οἷον διηρθρωμένη, καὶ τὰ καθ᾽ ἕκαστον τοῦ σώματος μόρια διασαφοῦσα, καὶ τὴν φυσικὴν σύνθεσιν διερευνῶσα. Καὶ τὰ τοῦ κόσμου στοιχεία μετὰ τοῦ σώματος ἐναρμόζουσα· καὶ ποῖον τοῦ κόσμου μετὰ τοῦ σώματος ἐξισάζεται· καὶ τί τὰ ἁπλᾶ στοιχεῖα καὶ πρῶτα· καὶ ποῖα τὰ ὁμοιομερή, καὶ ποῖα τὰ ἀνομοιομερή μόρια· καὶ πόσαι δυνάμεις περὶ τὸ ζῶον ἐνεργοῦσι· καὶ πόσαι αἰσθήσεις· καὶ τί τὸ τριμερὲς τῆς ψυχῆς, καὶ τίνων ὁ νοῦς αὐτοκράτωρ. Καὶ πόθεν ὁ λόγος γεννᾶται· καὶ τίς ὁ προφορικός λόγος, καὶ τίς ὁ ἐνδιάθετος · καὶ τί ὄρεξις, καὶ πόθεν γίνεται, καὶ πῶς αἱ τροφαὶ κατεργάζονται, καὶ πῶς πέπτονται, καὶ πῶς ἀναδίδονται· καὶ πόσαι πέψεις, καὶ πόσα περιττω μάτων γένη· καὶ πῶς τὸ αἷμα γεννᾶται, καὶ πῶς καὶ πόθεν ὅλον τὸ σῶμα ἐπαρδεύεται· καὶ πῶς ὕπνος γίνεται· καὶ διατί καὶ πόθεν συνίσταται γέλως καὶ χαρα, καὶ λύπη καὶ δάκρυον. Ἐπειδὰν δὲ οὕτως ἡ ὑπόθεσις ἀναπληρωθῇ καὶ οἷον συνυφανθῇ, ὥσπερ ἐπανάληψιν ποιούμενος, ὁ λόγος τὰ ὅλα πάλιν μόρια διῃρημένως ὑπεξέρχεται· ἐτυμολογῶν ἕκαστον, καὶ τὴν φύσιν, καὶ τὴν ἐνέργειαν, καὶ τὰς ὀνομασίας καὶ τοὺς ὄρους ὑποδεικνύων ἀπὸ κεφαλῆς ἕως ποδῶν· οὐ ταυτολογῶν, ὡς ἂν οἰηθείη τις, ἀλλὰ τὰ ἐν ἐπι- τομῇ εἰρημένα καὶ συνεσταλμένως πλατυκώτερον ἐκδιδάσκων, καὶ πρὸς τὸ σαφέστερον διευκρινῶν τοῖς ἀκούουσι· διὰ ταῦτα καὶ πίναξ ὑποτίθεται εἰς διάγνωσιν εὐχερή. ΠΙΝΑΞ ΤΟΥ ΟΛΟΥ ΤΟΜΟΥ. α'. Περὶ τῆς κεφαλῆς καὶ τῶν ταύτης ὀστῶν καὶ ῥαφῶν· καὶ διατί εἴρηται κεφαλὴ, καὶ διατί στρογγύλη ἐστὶ καὶ οὐχὶ μακρά· καὶ πόσαι ταύ- της ονομασίας. Περὶ τοῦ ἐγκεφάλου, καὶ διατί ψυχρός ἐστι καὶ λευκὸς καὶ ἄναιμος· καὶ περὶ νεύρων καὶ μυῶν. β'. Περὶ τῶν ὀφθαλμῶν· καὶ ἐκ πόσων χιτώ των καὶ ὑγρῶν συνίσταται· καὶ διατί οἱ μὲν λευκοί, οἱ δὲ μέλανες ἐγένοντο· καὶ περὶ τοῦ ὀπτικοῦ πνεύματος, καὶ περὶ τῆς ἐνεργείας αὐτ τοῦ καὶ δυνάμεως. γ. Περὶ ῥινὸς καὶ τῶν δι' αὐτῆς γινομένων ἐσφρήσεων· καὶ πόθεν συνίσταται όσφρησις, καὶ ποῦ περαίνεται. δ. Περὶ τῶν μεγάλων κανθῶν καὶ μικρών. ε'. Περὶ μαγούλων. · Περὶ τῆς ἄνω γένυος καὶ τῆς κάτω. ζ'. Περὶ ὤτων καὶ τῆς τούτων οὐσίας, καὶ τῆς ακουστικῆς αἰσθήσεως. η'. Περὶ τοῦ πώγωνος καὶ τῶν γενείων. 0'. Περὶ τοῦ προσώπου, καὶ διατί οὕτως εἴρη ται· καὶ τί τὸ σημαινόμενον ἐξ αὐτοῦ. * εἰσὶ τὰ ἐνταῦθα Ρ. ' τοῖς πολλοῖς τὴν φυσικὴν καὶ ἐνέργ. Δ. σιν. Α. συντάξεως Λ. πῶς Γ. πῶς καὶ DE NATURA HOMINIS. A gluin haberemus. Decet enim stuliosus ipsos, In quorum mentibus divini amoris ac nostri laboris gratia insederit, lujusmodi cpus haud curiose, sed utilitatis consequenda causa diligentius evolvere, ncque verba ipsa aiguendi nostri gratia rimari. Non enim, ut opinor, omnibus hæc quæ nostra lucubratio complectitur passim obvia sunt, sed multa potius multis diligenti indagatione perqui- renda, illis præsertim qui philosophiæ studiorum ac medicæ artis expertes sunt. B c ordine a nobis comprehensa sunt latius recensendo, nem accommodam præsens index supponitur. ARGUMENTUM. Universi igitur operis tractatio, ab origine tota simul conserta, atque conjuncta, et quasi articulata labetur. Quæ corporis partes singillatim explicat, ac naturæ compositionem speculatur. Hæc siquidemi orbis elementa cum his quæ corporis sunt acconi- modat; et quodnam orbis elementum sit quod cum corporis elemento adæquetur; item, quæ sim- plicia primnaque elementa, quænam similares, quæve dissimilares partes, et quot sensus in ho- mine sint; quot facultates animali operam suam impartiantur; quid etiam triplex auimæ portio, et quænam illa sint quæ sub mentis imperio consi- stunt. Unde oratio progeneratur, quæ pronun- tiativa, et quæ interna oratio sit; præterea, quid appetitus, et unde fiat; alimenta quo pacto confi- ciantur, quove concoquantur excernanturque, et quot concoctiones, necnon excrementorum genera ha- beantur; quo item pacto sanguis gignitur; unde totum corpus irrigetur; quo etiam modo, quave de causa somni generatio fiat, tum risus, gaudium, tristitia, et lacrymæ constituantur. Cum autem ar- gumentum hoc pacto completum ac contextum quodammodo fuerit, rursus oratio nostra, cuilibet quod ejus peculiare est adhibendo, cunctas quasi repetitione utens partes divisim explicabit. Postre- mo, a capite ad pedes usque, naturæ actionem, appellationesque partium ac definitiones refere- mus. Neque vero nos quisquam eadem quæ retuli- mus repetere existimet, sed quæ breviter angustoque ea audientibus planiora reddere; idcirco ad cognitio- INDEX TOTIUS OPERIS. TU- De capile, et ejus ossibus, suturisque, ac qua de causa caput tuli appellatione censetur, curve tundum, non autem in longum porrectum sit, necnon quot nominibus nuncupatur. De cerebro, et cur frigidum albumque sit, ac incruen- IHIN. De oculis, ex quot tunicis ac humoribus consistant, et cur quidam albi, nonnulli vero nigri sunt. De visibili spiritu, et quænam ipsius potentia sil. De naso, et olfactibus qui ejus ministerio proveniunt, Det quonam pacto olfactus constituitur, el ubi om. 1. desinit. De genis. De mandibula quæ sursum infraque est. De auribus earumque substantia, ac audibili sensu, De mento et genis. De facie, et cur sic appelletur, quare ex ipsa si- gnificationes eliciuntur. goix tá o.. P. 4. De angulis oculi magnis parvisque.
PG 64:1078. περὶ ἀναπνοῆς, καὶ ἐξ οἵων μορίων ἀναπέμπεται. ιγ. περὶ τοῦ θώρακος. ιδ. περὶ τοῦ τραχήλου, καὶ τῶν σπονδύλων, καὶ τῆς ῥάχεως, καὶ τοῦ νωτιαίου μυελοῦ. ιε. περὶ πλευρῶν, καὶ πόσαι εἴη τῷ ἀνθρώπῳ. ι. περὶ τοῦ ὑπεζωκότος, καὶ τοῦ διαφράγματος. ιζ. περὶ τοῦ πνεύμονος καὶ τῆς καρδίας, καὶ τῶν ἐνεργείων αὐτοῦ· καὶ πῶς ἡ τῆς καρδίας θέσις, καὶ τί τὸ σχῆμα αὐτῆς. ιη. περὶ στομάχου, καὶ τῶν ἐντέρων καὶ τῆς τούτων ὀνομασίας καὶ ἐνεργείας· καὶ πῶς ὄρεξις γίνεται καὶ πέψις. ιθ. περὶ τοῦ ἥπατος, καὶ τῆς οὐσίας αὐτοῦ, καὶ τῆς ἐνεργείας καὶ δυνάμεως, καὶ ὀνομασίας. κ. περὶ σπληνὸς καὶ τοῦ σχήματος αὐτοῦ. κα. περὶ τῆς ἄνω γαστρὸς καὶ τῆς κάτω. κβ. περὶ τοῦ οἰσοφάγου, καὶ τῆς τραχείας ἀρτηρίας. κγ. περὶ τῶν ὑπογάστρου, καὶ ἐπιγαστρίων. κδ. περὶ τοῦ τόπου τῆς ἥβης, καὶ τοῦ ἴτρου. κε. περὶ ἱεροῦ ὀστέου, καὶ περὶ τοῦ πρωκτοῦ. κ. περὶ τῶν διδύμων, καὶ τῆς βαλάνου καὶ τῶν ἐν αὐτῷ σωμάτων. κζ. περὶ χειρῶν καὶ τῶν ἐν αὐταῖς ὀστῶν καὶ ὀνομασίων καὶ ἐνεργείων. κη. περὶ τῶν δακτύλων, καὶ ἐξ ὅσων κονδύλων σύγκειται. κθ. περὶ μηρῶν. λ. περὶ σκέλους. λα. περὶ κνήμης καὶ περόνης. λβ. περὶ δέρματος τοῦ ὅλου σώματος. λγ. περὶ τρίχων καὶ τῆς τούτων διαφορᾶς, καὶ τίς ἡ τούτων χρεία.
εἰσιν ὧδε τὰ συνταγέντα, ἀλλὰ καὶ πολλῆς τὰ πολλὰ Α τοῖς πολλοῖς ο δεόμενα τῆς ἐξετάσεως 10· καὶ μάλιστα τοῖς ἀπείρως ἔχουσι πρὸς φιλοσοφίαν καὶ ἰατρικὴν ἐπιστήμην. ΕΠΙΤΟΜΗ. Εστιν οὖν ἡ πᾶσα πραγματεία ἐξ ὑπαρχῆς συν ηνωμένη καὶ συνδεδεμένη, καὶ οἷον διηρθρωμένη, καὶ τὰ καθ᾽ ἕκαστον τοῦ σώματος μόρια διασαφοῦσα, καὶ τὴν φυσικὴν σύνθεσιν διερευνῶσα. Καὶ τὰ τοῦ κόσμου στοιχεία μετὰ τοῦ σώματος ἐναρμόζουσα· καὶ ποῖον τοῦ κόσμου μετὰ τοῦ σώματος ἐξισάζεται· καὶ τί τὰ ἁπλᾶ στοιχεῖα καὶ πρῶτα· καὶ ποῖα τὰ ὁμοιομερή, καὶ ποῖα τὰ ἀνομοιομερή μόρια· καὶ πόσαι δυνάμεις περὶ τὸ ζῶον ἐνεργοῦσι· καὶ πόσαι αἰσθήσεις· καὶ τί τὸ τριμερὲς τῆς ψυχῆς, καὶ τίνων ὁ νοῦς αὐτοκράτωρ. Καὶ πόθεν ὁ λόγος γεννᾶται· καὶ τίς ὁ προφορικός λόγος, καὶ τίς ὁ ἐνδιάθετος · καὶ τί ὄρεξις, καὶ πόθεν γίνεται, καὶ πῶς αἱ τροφαὶ κατεργάζονται, καὶ πῶς πέπτονται, καὶ πῶς ἀναδίδονται· καὶ πόσαι πέψεις, καὶ πόσα περιττω μάτων γένη· καὶ πῶς τὸ αἷμα γεννᾶται, καὶ πῶς καὶ πόθεν ὅλον τὸ σῶμα ἐπαρδεύεται· καὶ πῶς ὕπνος γίνεται· καὶ διατί καὶ πόθεν συνίσταται γέλως καὶ χαρα, καὶ λύπη καὶ δάκρυον. Ἐπειδὰν δὲ οὕτως ἡ ὑπόθεσις ἀναπληρωθῇ καὶ οἷον συνυφανθῇ, ὥσπερ ἐπανάληψιν ποιούμενος, ὁ λόγος τὰ ὅλα πάλιν μόρια διῃρημένως ὑπεξέρχεται· ἐτυμολογῶν ἕκαστον, καὶ τὴν φύσιν, καὶ τὴν ἐνέργειαν, καὶ τὰς ὀνομασίας καὶ τοὺς ὄρους ὑποδεικνύων ἀπὸ κεφαλῆς ἕως ποδῶν· οὐ ταυτολογῶν, ὡς ἂν οἰηθείη τις, ἀλλὰ τὰ ἐν ἐπι- τομῇ εἰρημένα καὶ συνεσταλμένως πλατυκώτερον ἐκδιδάσκων, καὶ πρὸς τὸ σαφέστερον διευκρινῶν τοῖς ἀκούουσι· διὰ ταῦτα καὶ πίναξ ὑποτίθεται εἰς διάγνωσιν εὐχερή. ΠΙΝΑΞ ΤΟΥ ΟΛΟΥ ΤΟΜΟΥ. α'. Περὶ τῆς κεφαλῆς καὶ τῶν ταύτης ὀστῶν καὶ ῥαφῶν· καὶ διατί εἴρηται κεφαλὴ, καὶ διατί στρογγύλη ἐστὶ καὶ οὐχὶ μακρά· καὶ πόσαι ταύ- της ονομασίας. Περὶ τοῦ ἐγκεφάλου, καὶ διατί ψυχρός ἐστι καὶ λευκὸς καὶ ἄναιμος· καὶ περὶ νεύρων καὶ μυῶν. β'. Περὶ τῶν ὀφθαλμῶν· καὶ ἐκ πόσων χιτώ των καὶ ὑγρῶν συνίσταται· καὶ διατί οἱ μὲν λευκοί, οἱ δὲ μέλανες ἐγένοντο· καὶ περὶ τοῦ ὀπτικοῦ πνεύματος, καὶ περὶ τῆς ἐνεργείας αὐτ τοῦ καὶ δυνάμεως. γ. Περὶ ῥινὸς καὶ τῶν δι' αὐτῆς γινομένων ἐσφρήσεων· καὶ πόθεν συνίσταται όσφρησις, καὶ ποῦ περαίνεται. δ. Περὶ τῶν μεγάλων κανθῶν καὶ μικρών. ε'. Περὶ μαγούλων. · Περὶ τῆς ἄνω γένυος καὶ τῆς κάτω. ζ'. Περὶ ὤτων καὶ τῆς τούτων οὐσίας, καὶ τῆς ακουστικῆς αἰσθήσεως. η'. Περὶ τοῦ πώγωνος καὶ τῶν γενείων. 0'. Περὶ τοῦ προσώπου, καὶ διατί οὕτως εἴρη ται· καὶ τί τὸ σημαινόμενον ἐξ αὐτοῦ. * εἰσὶ τὰ ἐνταῦθα Ρ. ' τοῖς πολλοῖς τὴν φυσικὴν καὶ ἐνέργ. Δ. σιν. Α. συντάξεως Λ. πῶς Γ. πῶς καὶ DE NATURA HOMINIS. A gluin haberemus. Decet enim stuliosus ipsos, In quorum mentibus divini amoris ac nostri laboris gratia insederit, lujusmodi cpus haud curiose, sed utilitatis consequenda causa diligentius evolvere, ncque verba ipsa aiguendi nostri gratia rimari. Non enim, ut opinor, omnibus hæc quæ nostra lucubratio complectitur passim obvia sunt, sed multa potius multis diligenti indagatione perqui- renda, illis præsertim qui philosophiæ studiorum ac medicæ artis expertes sunt. B c ordine a nobis comprehensa sunt latius recensendo, nem accommodam præsens index supponitur. ARGUMENTUM. Universi igitur operis tractatio, ab origine tota simul conserta, atque conjuncta, et quasi articulata labetur. Quæ corporis partes singillatim explicat, ac naturæ compositionem speculatur. Hæc siquidemi orbis elementa cum his quæ corporis sunt acconi- modat; et quodnam orbis elementum sit quod cum corporis elemento adæquetur; item, quæ sim- plicia primnaque elementa, quænam similares, quæve dissimilares partes, et quot sensus in ho- mine sint; quot facultates animali operam suam impartiantur; quid etiam triplex auimæ portio, et quænam illa sint quæ sub mentis imperio consi- stunt. Unde oratio progeneratur, quæ pronun- tiativa, et quæ interna oratio sit; præterea, quid appetitus, et unde fiat; alimenta quo pacto confi- ciantur, quove concoquantur excernanturque, et quot concoctiones, necnon excrementorum genera ha- beantur; quo item pacto sanguis gignitur; unde totum corpus irrigetur; quo etiam modo, quave de causa somni generatio fiat, tum risus, gaudium, tristitia, et lacrymæ constituantur. Cum autem ar- gumentum hoc pacto completum ac contextum quodammodo fuerit, rursus oratio nostra, cuilibet quod ejus peculiare est adhibendo, cunctas quasi repetitione utens partes divisim explicabit. Postre- mo, a capite ad pedes usque, naturæ actionem, appellationesque partium ac definitiones refere- mus. Neque vero nos quisquam eadem quæ retuli- mus repetere existimet, sed quæ breviter angustoque ea audientibus planiora reddere; idcirco ad cognitio- INDEX TOTIUS OPERIS. TU- De capile, et ejus ossibus, suturisque, ac qua de causa caput tuli appellatione censetur, curve tundum, non autem in longum porrectum sit, necnon quot nominibus nuncupatur. De cerebro, et cur frigidum albumque sit, ac incruen- IHIN. De oculis, ex quot tunicis ac humoribus consistant, et cur quidam albi, nonnulli vero nigri sunt. De visibili spiritu, et quænam ipsius potentia sil. De naso, et olfactibus qui ejus ministerio proveniunt, Det quonam pacto olfactus constituitur, el ubi om. 1. desinit. De genis. De mandibula quæ sursum infraque est. De auribus earumque substantia, ac audibili sensu, De mento et genis. De facie, et cur sic appelletur, quare ex ipsa si- gnificationes eliciuntur. goix tá o.. P. 4. De angulis oculi magnis parvisque.
Chapter XLICaput XLI
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Chapter XLIIICaput XLIII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Continue reading PG 64: Elucubratio Synoptica de Natura Hominis →≣ entire volume